Fehérhasú cinege A fehérhasú cinege (Parus albiventris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó kis termetű, 15 centiméter hosszú madárfaj. Kamerun, Kenya, Nigéria, Dél-Szudán, Tanzánia és Uganda szubtrópusi és trópusi száraz erdeiben és nedves hegyvidéki erdeiben él. Többnyire rovarokkal táplálkozik, de magokat is fogyaszt. Monogám, egész évben költ, de elsősorban az esős évszak idején, októbertől januárig. Le Creusot Le Creusot település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 21 887 fő (2015). Le Creusot Saint-Sernin-du-Bois, Le Breuil, Marmagne, Montcenis, Saint-Firmin és Torcy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A Real Madrid CF 2004–2005-ös szezonja Ez a szócikk a Real Madrid CF 2004–2005-ös szezonjáról szól, amely a csapat 101. idénye fennállása óta, sorozatban 74. a spanyol első osztályban. Mezek Gyártó: Adidas/ mezszponzor: Siemens Mobile Góllövőlista La Liga Ronaldo 21 Michael Owen 13 Raúl 9 Zinedine Zidane 6 David Beckham 4 Összesen Ronaldo 24 Átigazolások Érkezők Összes kiadás: 59.5M € Távozók Összes bevétel: 0M € La Liga Győzelem Döntetlen Vereség Bajnokok ligája 1. mérkőzések Az időpontok közép-európai idő/közép-európai nyári idő szerint értendők. Axel Andersen Axel Sigurd Andersen (Koppenhága, 1891. december 20. – Koppenhága, 1931. május 15.) olimpiai bronzérmes dán tornász. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában és a csapat összetettben szabadon választott szerekkel bronzérmes lett. Szintén ezen az olimpián egyéni összetettben 33. lett. Klubcsapata a FGS volt. (10019) 1979 MK7 A (10019) 1979 MK7 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin és Schelte J. Bus fedezte fel 1979. június 25-én. MKB Bank Az MKB Bank (röviden: MKB, korábban Magyar Külkereskedelmi Bank) egy magyarországi általános kereskedelmi bank, melyet 1950-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank államosítása utáni átalakításával és átnevezésével hozott létre az akkori kommunista rendszer, hogy a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi pénzügyleteit egyetlen helyen tudja kezelni. 1987-ben a kétszintű bankrendszer bevezetésekor a bank normál kereskedelmi bankká alakult át, majd 1994-ben privatizálták. Ezután a Bajorország 94%-os tulajdonában lévő Bayerische Landesbank (BayernLB) magyarországi leánybankja volt. 2014-ben megvásárolta a magyar állam. Az MKB Bank Magyarország ötödik legnagyobb bankja. Története A második világháború után kiépülő kommunista rendszer a bankokat államosította és saját elképzelései szerint átszervezte, vagy megszüntette. Így történt Magyarország első modern értelemben vett bankjával is, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal (amit 1841-ben alapítottak). A rendszer ezt a bankot szervezte át külkereskedelmi ügyleteinek lebonyolító bankjává és ennek adta 1950-ben a Magyar Külkereskedelmi Bank elnevezést. Salusinszky István vezérigazgató irányítása alatt tevékenységi köre hamar kibővült az összetett külkereskedelmi ügyletek szervező, irányító, finanszírozó és lebonyolító munkájával is. 1987-ben a kétszintű bankrendszer bevezetésével az összes nem kereskedelmi banki funkcióit más bankok illetve állami cégek vették át, az MKB pedig általános kereskedelmi bank lett. 1994 és 1996 között több lépcsőben privatizálták a bankot, ami így a Bajorország 94%-os tulajdonában lévő Bayerische Landesbank (BayernLB) többségi tulajdonába került; 2010-ben a részvények 89,89%-át birtokolták. A fennmaradó hányad a BAWAG P.S.K. osztrák bank tulajdonában van (2010-ben 9,77%), míg 0,34%-ot birtokoltak egyéb cégek. 2003-ban az MKB felvásárolta a Konzumbankot, amit 2004-ben teljesen beolvasztott. 2005-ben többségi tulajdonos lett a bolgár Unionbankban, 2006-ban pedig a romániai Romexterra Bankban (ma: Nextebank). A válság után a BayernLB kötelezettséget vállalt, hogy nemzetközi leányvállalataitól megtisztítja a portfólióját, így 2013-ban az Unionbankot megvette a bolgár Fibank, 2013. december 31-én eladták a Nextebankot, és 2016 végéig az MKB Bank értékesítésének is meg kell történnie az Európai Bizottság döntésének értelmében. Az MKB 2005-től 2011-ig fő szponzora volt a magyar női kosárlabda-bajnokság első osztályában szereplő MKB-Euroleasing Sopron csapatának, illetve 2005 óta a magyar férfi kézilabda-bajnokság első osztályában szereplő MKB-MVM Veszprém KC csapatának is (mindketten bevették a nevükbe a bank nevét), valamint 1996 óta támogatja a kajak-kenu szövetséget is. 2014. júliusában a magyar állam vásárolta meg a BayernLB-től. Gazdálkodási adatok A bankszámlával rendelkező lakossági ügyfelek száma 2015 első félévének végén megközelítette a 200 ezret, a vállalatiaké meghaladta az 53 ezret. A lakossági megtakarításokban (betét, kötvény, befektetés alap) elért piaci részesedés ugyanekkor 5,2, a hitelezésben – a jelzáloghitelezési tevékenységnek köszönhetően – 7,1 százalék volt. A nem pénzügyi vállalati hitelezésben 12,2, faktoringban 10 százalék, míg betétállományban 8,9 százalékos piaci részesedéssel rendelkezett 2015 júniusának végén. A privát banki ügyfelek száma 2015. június 30-án meghaladta az 1900-at, a kezelt vagyon a 313 milliárd forintot. Kleinsteinhausen Kleinsteinhausen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Yukoniidae A Yukoniidae a háromkaréjú ősrákok (Trilobita) osztályának az Agnostida rendjéhez, ezen belül az Eodiscina alrendjéhez tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi nemek tartoznak: Alaskadiscus Egyngolia Ekwipagetia Hebediscina Lenadiscus Yukonia Yukonides Balogh Sándor (kanonok) Balogh Sándor (Kapuvár, 1745. március 17. – 1810. július 13.) bölcsészdoktor, kanonok, a püspöki líceum aligazgatója. Élete Balogh János fia. Tanulmányait a győri gimnáziumban végezvén, 1761-ben a jezsuita rendbe lépett és a teológiát Trencsénben folytatta. Ezután Egerben, majd Budán a latin nyelvet és ékesszólást tanította. A jezsuita rend eltöröltetvén, világi pap lett és a győri prépost, kanonok és Komárom fölötti monostori apát lett. A magyar szótárhoz anyagot gyűjtött, könyvtárát pedig nyilvános használatra hagyományozta, annak gyarapítására pedig alapítványt tett. Munkái A magyar szótárhoz gyűjtött anyagot. Nevezetes könyvtára volt, melyet nyilvános használatra hagyományozott és gyarapítására alapítványt tett. Munkái: Idyllion haluceuticon ill. ac. rev. d. Joanne Szily de Felső-Szopor, Sabariensi episcopo inaugurato… Jaurini 1777. Augustae Theresiae, regi apostolico… ob translatam Budam universarum scientiarum academiam eucharisticon sacratum, dum haec artium universitas anno 1780. instauraretur. U. ott, 1780. Szent Istvánnak, Magyarország első királyának dicsérete… Bécs, 1805. Egy levelét, melyet 1806-ban Kovachich Márton Györgyhöz irt, az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Nieste (Gemeinde) Nieste település Németországban, Hessen tartományban. Lakosainak száma 1866 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Glenn Whelan Glenn David Whelan (Dublin, Írország, 1984. január 13. –) ír labdarúgó, aki jelenleg az Aston Villában játszik középpályásként. Az ír válogatott tagjaként kijutott a 2012-es Európa-bajnokságra. Pályafutása Manchester City Whelan 2001-ben a Manchester City ír fiókcsapatától, a Cherry Orchardtól került a kék mezesekhez. Egyetlen mérkőzésen lépett pályára az első csapatnál, 2003 augusztusában egy TNS elleni UEFA-kupa-mérkőzésen állt be csereként Paul Bosvelt helyére. Később kölcsönvette a Bury FC, ahonnan 2004 januárjában tért vissza a Cityhez. Sheffield Wednesday 2004 nyarán Whelan ingyen átigazolt a Sheffield Wednesdayhez. Rögtön fontos tagja lett a csapatnak, első szezonjában 41 mérkőzésen lépett pályára. Csapata bejutott a harmadosztály rájátszásába. A Hartlepool United ellen megnyert döntőn fontos gólt szerzett, és a mérkőzés legjobbjának is megválasztották. A Championshipben is megállta a helyét, Lee Bullen sérülését követően Paul Sturrock menedzser neki adta a csapatkapitányi karszalagot. A Wednesday sikeresen megőrizte másodosztályú tagságát. 2006 júliusában Whelan meglepetésre átadólistára került, mivel Sturrock leigazolta Wade Smallt, Kenny Luntot és Yoann Follyt a középpályára. Sturrock távozása után a csapat következő menedzsere, Brian Laws levette a transzferlistáról. Whelan meghálálta a bizalmat, hét gólt szerzett a 2006/07-es idényben, a Leicester City, a Southampton és a Luton Town ellen is látványos, távoli lövésből talált be. Remek teljesítménye miatt több díjat is kapott a szezonban. A 2008-as téli átigazolási időszakban több klub is szerette volna leigazolni, de a sheffieldiek a Burnley és a Plymouth Argyle ajánlatát is visszautasították. Január 30-án aztán mégis elhagyta a klubot, 500 ezer font ellenében a Stoke Cityhez szerződött. Stoke City Whelan három és fél éves szerződést kötött a Stoke Cityvel, első mérkőzését 2008. február 2-án játszotta, amikor a 82. percben csereként beállt Mamady Sidibe helyére a Cardiff City ellen. A következő, Wolverhampton Wanderers elleni meccsen már kezdőként kapott lehetőséget. Első gólját 2008. április 7-én, a Crystal Palace ellen lőtte, ennek ellenére csapata 2-1-re kikapott. A 2007/08-as szezonban 14 meccsen játszott a Stoke-ban, mely másodikként végzett a Championshipben, így egyenes ágon feljutott a Premier League-be. A csapat első Premier League-mérkőzésén, a Bolton Wanderers ellen kezdőként lépett pályára, de gyenge teljesítmény nyújtott. Ennek eredményképp kikerült a csapatból, és csak a Ligakupában, valamint a tartalék csapat mérkőzésen játszhatott. Az is szóba került, hogy elhagyja a Cityt, de kijelentette, hogy maradni szeretne. Sikerült visszaverekednie magát az első csapatba, ismét fontos tagjává vált a klubnak, mely kivívta a bennmaradást a Premier League-ben. 2009. március 1-jén, az Aston Villa ellen gólt szerzett, amivel egy pontot megmentett csapatának. 2009. szeptember 15-én Whelan új, négy évre szóló szerződést kötött a piros-fehérekkel. A 2009/10-es évadban első gólját a Tottenhma Hotspur ellen szerezte, mellyel csapata 1-0-re meg is nyerte a mérkőzést. Később a Manchester City elleni 1-1-es meccsen is betalált. Az Arsenal játékosa, Aaron Ramsey egyik nyilatkozatában köszönetet mondott neki, amiért rögtön a segítségére sietett, mikor a két csapat meccsén egy kemény ütközés után eltört a lába. Whelan 2011. január 1-jén, az Everton ellen minden sorozatot egybevéve lejátszotta 100. mérkőzését a Stoke színeiben. A 2010/11-es szezon elején nem volt állandó tagja a klub kezdőjének, de márciusra ismét megszilárdította a helyét, és kulcsszerepe volt abban, hogy csapata bejutott az FA Kupa döntőjébe. A fináléban a Stoke City 1-0-ra kikapott a Manchester Citytől. 2011. május 8-án Whelan az Arsenal ellen lejátszotta századik bajnokiját is a klubnál. 2011 augusztusában az FC Thun ellen látványos gólt szerzett az Európa-ligában. Novemberben a Bolton ellen is eredményes volt, előtte csaknem 18 hónapig gólképtelen volt a bajnokságban. 2012. január 11-én újabb három és fél évvel meghosszabbította szerződését. Miután 2012 márciusában 37. alkalommal lépett pályára az ír válogatottban, megdöntötte Gordon Banks rekordját, korábban a legendás kapus volt a Stoke legtöbb válogatottsággal rendelkező labdarúgója. Válogatott Whelan 2000 októberében debütált az ír U16-os válogatottban, majd később az U20-as és az U21-es csapatban is megfordult. Az U20-as együttessel részt vett a 2003-as ifjúsági vb-n. A B-válogatottban 2007. november 20-án, Skócia ellen mutatkozott be. 2008 májusában a felnőtt válogatottban is pályára léphetett, Szerbia ellen. Első gólját 2008. szeptember 6-án, egy Grúzia elleni vb-selejtezőn szerezte. Giovanni Trapattoni szövetségi kapitánnyá való kinevezése után Whelan állandó tagja lett az ír válogatottnak. 2009. október 10-én, Olaszország ellen egy látványos, távoli lövés után megszerezte második gólját is a csapatban. Az írek pótselejtezőt játszhattak a 2010-es vb-n való részvételért, de a Franciák ellen botrányos körülmények között összesítésben 2-1-re kikaptak. A 2012-es Eb-re már kijutott az ír csapat, miután a pótselejtezőn összesítésben 5-1-re verte Észtországot. Whelan is bekerült a 23 fős Eb-résztvevő keretbe. Sikerei, díjai Klubjaiban Sheffield Wednesday A League One rájátszásának győztese : 2005 Stoke City A Chamionship ezüstérmese : 2007/08 Az FA Kupa ezüstérmese : 2011 Egyéni sikerek Sheffield Wednesday Az év játékosa : 2007 Magánélete Whelan Dublinban született, gyermekkorában a Liverpoolnak szurkolt. Példaképe a Manchester Unitedben és az Aston Villában is legendás alakká váló hátvéd, Paul McGrath. Kopt művészet A kopt művészet az egyiptomi keresztények művészete a IV–VIII. században. Kopt művészetről nyelvi, vallási és etnikai értelemben beszélhetünk. A koptok művészete erőteljesen őrizte a hellenisztikus tradíciót. Nemcsak a formákban, hanem a témaválasztásban is (oszlopfőkön és faragványokon antik mitológiai jelenetek). A kopt művészetet nem tartják önállónak, hanem a bizánci művészet helyi változataként értelmezik. Ezt az építészet, szobrászat és festészet vizsgálata egyaránt megerősíti. Építészet A kopt építési tevékenység régebbi templomok átalakításával kezdődött meg: módosították a régi egyiptomi templomok beosztását, falfestményekkel látták el őket. (Még a luxorit és karnaki templomokat is.) Az építészet az 5. századtól kezdett kiteljesedni, szíriai és bizánci hatások formálták. Kialakult a sajátos, T-formájú bazilika, többek között a római bazilikából (Arcadius császár bazilikája). A rendkívül fejlett szerzetesi kultúra kolostorokat és templomerősöket építtetett. A leghíresebb emlékek a hermoupoliszi bazilika (5. sz., egy Szent Ménász tiszteletére épült zarándokhely, ami cella trichora fölé épült, ennek köszönheti különleges alaprajzi formáját); a denderai bazilika; A Vörös- és a Fehér-kolostor; a bawiti kolostor; az asszuáni Szent Simeon-kolostor. Korai kopt település nyomait tárták fel Abdallah Nirqiben. Ezt folyamatosan lakták a 12. századig, mert Núbiát csak később hódította meg az iszlám. Núbiában a kései kopt idők építészeti hagyománya évszázadokra megkövesedett. Festészet A koptok maradandót alkottak az ikonfestészet történetében, aminek egyik közvetlen előzményeiként a fájjúmi múmiaportrékat említik. A kopt festményeket, táblaképeket és falfestményeket egyaránt, erőteljes kontúrok jellemzik, mellőzik a testiséget, erős sötét (nem fekete) kontúrokat húznak. Szent Ménász ikonográfiája különösen fejlett és differenciált. Iparművészeti ágak A kopt kötés A mai könyv első formája, a kódex a koptoktól származik. Pergamenre vagy papiruszra írtak, a lapokat ívfüzetekké fűzték össze, és bőrrel bevont, több rétegben összeragasztott papirusztáblákkal látták el. Ezek a mai értelemben vett könyvkötés első emlékei. Kopt szerkönyvek a 20. században kerültek elő Fájjúmban, homokkal betemetett ciszternákból. Kezdetben csak egy ív (76 lap) volt egy könyv, aztán több ívet fűztek össze. A négy evangéliumot tartalmazó 7-8. századi kopt kódex a New York-i Pierpont Morgan Libraryben. A könyvkötészet bőrfelhasználásból következtetni lehet a bőrdíszművességre is, hasonló stílusban díszített papucsot is találtak már. A kopt nyelvű Bibliák kézi festésű illusztrációkat tartalmaznak. Freskóik kifejezőereje nagy, a szemek kidolgozására nagy hangsúlyt fektettek. Textilművészet A halottakat sokszor ruházatukban temették el, amelyek a száraz klíma következtében aránylag épen megmaradtak. Ezért Egyiptom a késő antik-középkori textíliák leggazdagabb lelőhelye. Munkáikon mitológiai történetek elevenednek meg, az alakok a nézővel szembefordulnak. Az ünnepélyes tartású, merev alakok komolyságot sugároznak. Fémművesség Fémművességük nem volt különösebben fejlett, a fémtárgyak liturgiai funkciót szolgáltak (mécsesek, lámpák, stb.) A koptok az iszlám alatt megtűrt kisebbséggé váltak, művészetük átalakult geometrikus-ornamentikus művészetté. Henri de Brouckère Henri Ghislain Joseph Marie Hyacinthe de Brouckère (1801. január 25. - 1891. január 25.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1852 és 1855 között. Élete Apja id. Charles de Brouckère, brugge-i ügyvéd, bíró, Limburg tartomány kormányzója az Egyesült Holland Királyságban. Öccse ifj. Charles de Brouckère, Brüsszel polgármestere. Henri is ügyvéd, majd bíró volt, később a Brüsszeli Szabadegyetem (francia: Université Libre de Bruxelles) professzora lett. 1840 és 1844 között Antwerpen , majd 1844-1846 között Liège tartomány kormányzója volt. 1852. október 31-én alakította meg liberális politikusokból álló kormányát, ami 1855. március 30-áig volt hivatalban. De Brouckère a liberális párt haladó szárnyához tartozott és 1874-ben kapcsolatba lépett a Belga Munkáspárttal. 1891. január 25-én halt meg Brüsszelben. Mylène Demongeot Myléne Demongeot (eredeti neve: Marie-Hélène Demongeot) (Nizza, 1935. szeptember 29. –) francia színésznő. Életpályája Szülei: Alfred Demongeot és Claudia Troubriskov voltak, 1949-ben Párizsba költözött velük. Reklámmodell, zongora-, majd színitanulmányokat folytatott. Első filmje A szerelem gyermekei volt, 1953-ban. Első említésre méltó pedig az 1958-as Légy szép, és tartsd a szád!, amelyben egy 17 éves ékszercsempésznőt alakított. Még ugyanabban az évben szerepelt David Niven mellett a Jó reggelt, búbánat! című filmben. A salemi boszorkányokban nyújtott alakításáért BAFTA-díj a legjobb elsőfilmesnek díjra jelölték, 1958-ban. Az 1960-as években a Fantomas-trilógiában volt látható (Fantomas: 1964, Fantomas visszatér: 1965 és Fantomas a Scotland Yard ellen: 1966) Louis de Funes és Jean Marais partnereként. Myléne Demongeot az 1950-es, 1960-as és az 1970-es évek egyik szőke szexszimbóluma lett a francia filmekben. Magánélete 1958-1968 között Henry Costé volt a férje, 1968-1999 között pedig Marc Simenon filmrendező, Georges Simenon fia. Filmjei A szerelem gyermekei (1953) Csodálatos világ (1956) A salemi boszorkányok (1957) Jó reggelt, búbánat! (1958) Légy szép, és tartsd a szád! (1958) Gyenge asszonyok (1959) Házvezetőnő kerestetik (1959) Szerelem Rómában (1960) A maratoni csata (1960) A három testőr - A Milady bosszúja (1961) A három testőr - A királyné nyakéke (1961) A szabin nők elrablása (1961) Doktor bajban (1963) Egy asszonyért, egy asszonyért (1963) Fantomas (1964) Fantomas visszatér (1965) Tamás bátya kunyhója (1965) Kedves csirkefogó (1966) Fantomas a Scotland Yard ellen (1966) 12+1 (1970) A robbanás (1971) Veszélyesen élni (1975) Marion (1982) Házibuli és szerelem (1983) A professzor (1985-1988) Paulette (1986) Estélyi ruha (1986) Óriási nyomozó (1988) A férfi, aki a Ritzben lakott (1988) Kincskeresők (1996) Az ideális férfi (1997) Piros lámpák (2004) 36 – Harminchat (2004) Könnyű élet (2006) Kemping (2006) Párizs háztetői (2007) Díjai A Karlovy Vary-i fesztivál legjobb női alakítás díja (1957) A salemi boszorkányok Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 1992-es Dakar-rali Az 1992-es Dakar-rali 1991. december 24-én rajtolt Rouenben és 1992. január 16-án ért véget Fokvárosban. A 14. alkalommal megrendezett versenyen 98 motoros 133 autós és 101 kamionos egység indult. Útvonal A versenyzők 12.427 km megtétele után, Franciaország, Líbia, Niger, Csád, Közép-afrikai Köztársaság, Kamerun, Gabon, Kongói Köztársaság, Angola, Namíbia, éríntésével jutottak el a Dél-afrikai Köztársaság fővárosába Fokvárosba. Végeredmény A versenyt összesen 45 motoros, 68 autós és 56 kamionos fejezte be. 21520 Dianaeheart A 21520 Dianaeheart (ideiglenes jelöléssel 1998 KR55) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. május 23-án. Archiatrus Archiatrus - archiater (görögül ἀρχιατρός „főorvos“), a vezető orvos - különösen a császári udvarnál - ókori latin nyelvű megnevezése volt. A görög alak először egy Kr.e. 2. századból származó déloszi feliraton található, itt VII. Antiokhosz király személyi orvosáról van szó. A római császárság idején legkésőbb a Kr. u. 3. századtól a császári udvari orvosokat hivatalosan is archiatri Palatini néven említették; ezt megelőzően pedig görögül ἀρχιατροί. Ezt a címet viselték az állami fizetésre is igényt tartó orvosok (archiatri populares), akik az orvosok felügyeletével illetve a leendő orovosok tanításával és vizsgáztatásával is meg voltak bízva, egyfajta orvosi kollégiumban tömörültek (ordo archiatrorum). Ilyen kollégium minden magára valamit is adó ókori római városban volt. Hivatkozás Inscriptions de Délos, Nr. 1547 (http://epigraphy.packhum.org/inscriptions/main?url=oi%3Fikey%3D63983%26bookid%3D1%26region%3D7%26subregion%3D15) Forrás Rudolf Pohl: De Graecorum Medicis Publicis. Diss. Berlin 1905 (világhálón hozzáférhető változat latinul). Georges Grignard Auguste Georges Paul Grignard (1905. július 25. – 1977. december 7.) francia autóversenyző. Pályafutása 1947 és 1953 között több Formula–1-es versenyen szerepelt. Ezek közül a legnagyobb sikere az 1950-es párizsi nagydíjon elért győzelme. A világbajnokságon mindössze egy alkalommal, az 1951-es spanyol nagydíjon állt rajthoz. 1953-ban részt vett a Le Mans-i 24 órás viadalon. Honfitársával, Guy Mairesse-el a verseny 120. köréig jutott. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) 1992-es Fiatal Zenészek Eurovíziója Az 1992-es Fiatal Zenészek Eurovíziója volt a hatodik Fiatal Zenészek Eurovíziója, melyet Belgium fővárosában, Brüsszelben rendeztek meg. A helyszín a Cirque Royal volt. Az elődöntőre 1992. június 3-án és 4-én, a döntőre június 9-én került sor. Az Eurovíziós Dalfesztivállal ellenben itt nem az előző évi győztes rendez, hanem pályázni kell a rendezés jogára. Az 1990-es verseny a holland Nick van Oosterum győzelmével zárult, aki zongora-versenyművét adta elő Bécsben. A helyszín és a verseny A verseny pontos helyszíne a Belgium fővárosában, Brüsszelben található Cirque Royal volt. A résztvevők Először vett részt a versenyen Lengyelország és Magyarország, melyek így az első olyan országok lettek, melyek debütálásuk évében nem voltak tagjai a versenyt szervező EBU-nak: a szervezethez egy évvel később csatlakoztak. Míg előbbi bemutatkozása sikeres volt (Németország és Hollandia után harmadikként rögtön az első versenyzőjük győzni tudott), addig utóbbi kiesett az elődöntőben. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Jugoszlávia részt vett, habár területe már csak a mai Szerbia, Koszovó és Montenegró területére korlátozódott. A következő versenyen debütált három volt tagállam, Horvátország, Macedónia és Szlovénia. Huszonnégy ország szerepelt a versenyen, melyek közül nyolc jutott tovább a döntőbe. Tizenhárom ország, ebből pedig tizenkettő versenyzője ismert, illetve kérdéses Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Olaszország, Portugália és Svédország részvétele. Magyarország első alkalommal vett részt a versenyen, de nem jutott be a döntőbe. A magyar versenyző nem ismert. Zsűri Carlos Païta (Zsűrielnök) Elődöntő Az elődöntőt 1992. június 3-án és 4-én rendezték összesen huszonnégy ország részvételével. A továbbjutókról a szakmai zsűri döntött. Nyolc ország jutott tovább a döntőbe. Döntő A döntőt 1992. június 9-én rendezték meg nyolc ország részvételével. A végső döntést a szakmai zsűri hozta meg. Közvetítő országok Belgium – Télé 21, Radio 3 Németország – ZDF Svájc – Svizzera 4, Espace 2 (élőben) Zsidai Csoport A Zsidai Csoport Magyarország egyik gasztronómiával és vendéglátóiparral foglalkozó cégcsoportja. Történet A családi cég vendéglátóipari tevékenysége Budapesten 1982-ig nyúlik vissza, éttermeikben évente közel 200 embernek biztosítanak munkahelyet, és közel egymillió vendéget szolgálnak ki. Évtizedek óta küldetésüknek tekintik, hogy a magyar gasztronómia ismét háború előtti fényében tündököljön. A magyar konyha színes, számos közép-európai nemzet konyháját fogja össze, ezért az alapanyagok széles skálája megtalálható nálunk: a gyökerektől a gombákon át a tengeri halakig. Litauszki Zsolt kreatív séfük felel az irányvonalért, az innovációért, szakmai fejlődésért. Cégük magas színvonalú, nagyobb létszámú, gyakran kiemelt védettségű főméltóságok, diplomaták rendezvényeinek lebonyolításában is részt vesz. Rendszeres megrendelőjük többek közt a Köztársasági Elnöki Hivatal, Esztergom-Budapest Főegyházmegye - Erdő Péter Bíboros Hivatala, számos nagykövetség. Számos presztízs rendezvényen vettek részt catering szolgáltatóként, mint például a Budapesti Operabál, vagy Köztársasági Elnöki rendezvények, vagy a Magyar Római Katolikus Egyház augusztus huszadikai ünnepi fogadása.[forrás?] Számos nemzetközi sajtómegjelenést értek el éttermeik mind a nyomtatott, mind az online sajtóban (Vogue, Conde Nast Traveller, The Sunday Times, designboom, Wallpaper, Domus, The Guardian, stb.). A családi cég elsőszámú vezetői az alapító Zsidai Ilona, és fia Zsidai Zoltán Roy. A cégcsoport 2008 óta fejlődik igazán. A Zsidai Csoport nevéhez kötődő éttermek Café Pierrot A Café Pierrot Restaurant Zsidai Ilona és Zsidai Péter első, 1982 óta működő, kezdetben kávéháza, ma étterme a Budai Várnegyed egyik 13. századi épületében a Fortuna utcában. A Pierrot egy Osztrák–Magyar Monarchia ízeire épülő étterem, az éttermet a Michelin Guide 2005 óta ajánlja, és a Gault Millau is ajánlja. A konyhát Galgóczi Gábor séf vezeti (2015), míg a kreatív feladatokért és megvalósításokért Litauszki Zsolt kreatív séf felel. A Pierrot étterem számos nemzetközi sztár kedvelt helye: Roger Moore, Anthony Hopkins, Antonio Banderas, Jeremy Irons, Jason Statham, Bernie Ecclestone, Depeche Mode, Melanie Griffith, stb.[forrás?] 21 A Magyar Vendéglő 2008-ban nyitott meg, szintén a Fortuna utcában. Modern bisztróként a háború előtti polgári magyar gasztronómiát jeleníti meg, a hagyományos ízeket megőrizve, de új technológiákkal és eljárásokkal készítve. Pest-Buda Bistro A Zsidai család harmadik, 2011-es projektje a Fortuna utcában. “Nagymama konyhája, szívvel-lélekkel” - egy házias, azonban korszerű kisvendéglő, az ételek Litauszki Zsolt (a Zsidai csoport összes éttermének kreatív séfje) interpretációjában. Spíler BistroPub A Spíler 2012-ben nyílt meg a belvárosi Gozsdu udvarban. A hely ötletét adta, hogy Zsidai Roy 2004-ben a BCG keretein belül kezdett el foglalkozni a Gozsdu udvar sorsával, dédapjának is itt volt régen műszerész műhelye. A Spíler főleg a fiatalokat szólítja meg, streetfood-ot kínál, a hangulatot esténként Dj szolgáltatja. Design-ját Zsidai new york-i tapasztalatai ihlették. ÉS Bisztró Az ÉS Bisztró a megújult Kempinski Hotel éttermeként 2013-ban nyílt borozó, söröző, terasz, bisztró, vendéglő és pecsenyesütöde. Fő jellemzője, hogy étlapján „for sharing” ételek is megtalálhatók, de itt is megjelennek grillételek és a Monarchia tipikus fogásai. Konyháját az osztrák Roland Holzer viszi, aki egyben az egész szálloda executive chef-je. Baltazár Grill, Bár és Hotel A Baltazár 2013-ban nyitott az Országház utcában. Kínálnak reggelit, ebédet és vacsorát, de akár csak egy italra is be lehet ülni. Szezonális alapanyagokkal dolgoznak, konyhájukban található egy Josper faszén grill is. A hotel egy „smart luxury” boutique hotel 11 szobával és lakosztállyal (a boutique hotel kategóriát Ian Shrager hozta létre a 80-as években Miami South Beach-en, a Delano megnyitásával). A szobák design-ja egyedi (válogatott vintage bútorok, ikonikus tárgyak). A hotel lett 2014-ben a legjobb budapesti kis szálloda a Tripadvisor-on, valamint számos nemzetközi sajtóban szerepelt Budapest legjobb hoteljeinek összeállításában.[forrás?] ÉS Deli A Kempinski Hotelben 2014 márciusában megnyitott ÉS Deli saját pörkölésű "specialty" minősítésű kávékat, friss péksüteményeket, szendvicseket kínál. Spíler Shanghai A Gozsdu udvarban nyitott, 2014-ben. Spíler Biergarten 2014 augusztusában a Budai Várban nyitott szezonális terasz. Pest-Buda Terasz 2014 augusztusában a Budai Várban nyitott szezonális terasz. Grant Curtis Grant Curtis filmproducer, legismertebb munkája a Pókember 3-hoz fűződik. Ezt megelőzően a Pókember és a Pókember 2 társproducere volt. Curtis könyvet ír a Pókember 3 készítéséről, amelyben külön fejezetek szólnak a forgatókönyvről, a szereplőválogatásról, a produkciós dizájnról, a jelmeztervezésről és a vizuális effektekről, illetve tartalmaz egy naplót, amit a forgatás ideje alatt írt. Munkái 2007 . Pókember 3 (Spider-Man 3) – producer 2004 . Pókember 2 (Spider-Man 2) – producer 2002 . Pókember (Spider-Man) – producer 2000 . Rossz álmok (The Gift) – associate producer 8322 Kononovich A 8322 Kononovich (ideiglenes jelöléssel 1978 RL1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1978. szeptember 5-én. Karvaly (település) Karvaly (1890-ig Jasztraba, szlovákul: Jastrabá) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban. Fekvése Körmöcbányától 9 km-re, délre fekszik. Nevének eredete Neve a szlovák jastrab (= héja) főnévből származik. Története A község területe ősidők óta lakott, határában a vonaldíszes kultúra, valamint lausitzi kultúra és a hallstatti kultúra magaslati településének maradványait tárták fel. A római korban barbár település állt itt. Karvalyt 1487-ben „Iztrebe" néven említik először, de temploma és plébániája már 1300 körül megvolt. Az esztergomi érsekség faluja volt, majd 1776-tól a besztercebányai püspökséghez tartozott. 1601-ben malma és 61 háza állt. 1715-ben 40 adózót számoltak a településen. 1828-ban 67 házában 427 lakos élt, akik mezőgazdasággal, idénymunkákkal foglalkoztak. Iskoláját 1867-ben alapították, ezzel Karvaly a környék kulturális és oktatási központja lett. Vályi András szerint: „JASZTRABI. Tót falu Bars Várm. földes Ura a’ Besztercze Bányai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Trentsénhez 1 mértföldnyire, határja középszerű." Fényes Elek geográfiai szótárában: „Jasztraba, tót falu, Bars vmegyében, Zolyom vmegye szélén: 427 kath. lak. Kath. paroch. templom. Sovány, köves határ. F. u. a beszterczei püspök. Ut. p. Selmecz." Bars vármegye monográfiája szerint: „Karvaly, a körmöczbányai hegyek alatt fekvő tót kisközség, 459 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt Jasztraba volt a neve. 1478-ban Besztrebe néven találjuk említve, régi templomával, mely tehát a XIV. században épülhetett. Földesura az esztergomi érsek volt, azután a beszterczebányai püspök, ki itt ma is birtokos. Postája, távirója és vasúti állomása Bartos." A trianoni diktátumig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. Népessége 1910-ben 605, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 581 lakosából 577 szlovák volt. 2011-ben 577 lakosából 569 szlovák. Nevezetességei Szent Mihály tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 16. század második felében épült késő gótikus stílusban. A 17. és a 18. században átépítették. A falu alsó végén neobarokk útikápolna áll. Karvalykeselyű A karvalykeselyű (Gyps rueppellii) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó faj. Tudományos nevét Eduard Rüppell német természettudósról kapta. Előfordulása Közép-Afrikában, Etiópia, Szudán, Tanzánia és Guinea területén honos. Alfajai Karvalykeselyű (Gyps rueppellii rueppellii) , Mauritánia déli része, Szenegáltól keletre Kenyáig , Észak- Tanzánia Etióp karvalykeselyű (Gyps rueppellii erlangeri) , Etiópia és Szomália Megjelenése Testhossza 85-95 centiméter, szárnyfesztávolsága 220-240 centiméter, testtömege 7500 gramm. Életmódja Nappal aktív, ekkor keresi a levegőben körözve táplálékát. Röpte jellegzetes, szárnyverdesés nélküli keringés. Éles látásának köszönhetően nagy távolságokból képes rátalálni a táplálékául szolgáló elhullott állattetemekre. Szaporodása Fészekalja 1 tojásból áll. Érdekesség A bizonyítottan legmagasabban szálló madár egy karvalykeselyű volt, ami 1973 November 29-én, 11 280 méter magasan ütközött egy kereskedelmi repülőjárattal Elefántcsontpart közelében. Eperjesi csata Az eperjesi csatában 1492. január 1-jén Szapolyai István, Magyarország Corvin János herceg utáni második leggazdagabb főura, szepesi gróf és a „fekete Haugwitz”, a „király cseh hadseregének kapitánya”, a fekete sereg névadója döntő győzelmet arattak a trónkövetelő János Albert lengyel herceg, jövendő lengyel király, II. Ulászló magyar király testvére felett, amivel véglegesen eldőlt a trónharc II. Ulászló javára ä két éve halott Mátyás király trónjáért. Előzmények A pozsonyi békeszerződés értelmében december 13-ig a megszállt ausztriai várakat át kellett adni Miksának. Ulászlónak a gyorsasághoz azért fűződött érdeke, mert így katonái szabadultak fel. Ekkor állítólag hétezer cseh zsoldos tartózkodott Ausztriában, akikre a Kassára bezárkózott Szapolyai István főkapitánynak volt szüksége az országban állomásozó János Albert lengyel herceg, trónkövetelő ellen. Ulászló emellé december 10-én elrendelte a királyi városok haderejének mozgósítását is. Ekkoriban nevezhette ki Ulászló a „király cseh hadseregének kapitányává” a „fekete Haugwitz”-ot (Hanuš Haugvic z Biskupic), a fekete sereg névadóját, akit Szapolyai vezértársául jelölt ki a lengyelek ellen. A csata Szapolyai és Haugwitz az eperjesi csatában 1492. január 1-jén döntő győzelmet arattak János Albert felett, s hamarosan felszámolták a teljes lengyel frontot. Ezzel véget értek a harcok Mátyás trónjának utódlásáért. Következmények Szapolyai István hatalma megkérdőjelezhetetlenné vált, 1492 márciusában – a bátyja, Szapolyai Imre halála utáni 5 év üresedés után – ő lett a nádor. III. Frigyes német-római császár ratifikálta a II. Ulászló által már 1491. december 6-án és Miksa római király által december 20-án Innsbruckban már aláírt pozsonyi békét. Frigyes császár 1492. január 14-én saját székhelyén, Linzben tette rá kézjegyét. Miksa és Ulászló is a török elleni harc szükségességével indokolták a békekötést, elhallgatva, hogy valójában kétfrontos háborút vívtak, Miksa a francia király, Ulászló pedig öccse, János Albert herceg, későbbi lengyel király ellen. A megerősítő okmányokat a felek 1492. január 20-án Hainburgban cserélték ki. Fernando Tamagnini de Abreu Fernando Tamagnini de Abreu e Silva (Tomar, 1856. május 13. - Lisszabon, 1924. november 24.) portugál katonatiszt, tábornok, az első világháború idején egy ideig a Portugál Expedíciós Hadsereg parancsnoka. Élete Fernando Tamagnini de Abreu 1856. májusának közepén született a portugáliai Tomar városában. A lovasságnál szolgált és az 1900-as évekre már mint lovassági tábornok szolgált a Portugál hadsereg kötelékében. Portugália első világháborúba való belépése után 1917. januárjában elkezdték szervezni a Portugál Expedíciós Hadsereget (Corpo Expedicionário Português, CEP) és ennek a parancsnokává nevezték ki őt. A háború végéig több mint 55 000 fő szolgált az egységben és ezek egy jelentős része bevetésre került a nyugati fronton. Tamagnini tábornok az 1918. április 9-én lezajlott Lys-völgyi csatában elszenvedett portugál vereséget követően lemondott. Utódja a CEP élén Garcia Rosado tábornok lett. Az idős tábornok a háborút követően, 1924. november 24-én halt meg a fővárosban, Lisszabonban. Sziklay László Sziklay László (Kassa, 1912. január 9. – Budapest, 1987. június 15.) író, irodalomtörténész, a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok kutatója. Élete Édesapja Sziklay Ferenc. 1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett magyar-francia-szlovák szakos középiskolai tanári oklevelet. Az Eötvös Kollégium tagja és Melich János tanítványa volt. 1934-1941 között Nyíregyházán, majd Debrecenben, és 1941-1944 között Kassán tanított. 1942–1944 között kiadta az Új Magyar Museum folyóiratot. 1945-től Budapesten dolgozott, 1956-tól nyugdíjba vonulásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa volt. Megalapította az ELTE szlovák nyelv és irodalom tanszékét. Több tanulmányt írt a kelet-európai irodalom kérdéseiről, az együttélésről és a többnyelvűségről az irodalomban. Az Apollo és a Helikon munkatársa volt. Elismerései és emlékezete 1966 Akadémiai Díj II. fok 1997 emléktábla Nyíregyházán Emléktábla Budapest XII. kerület Márvány utca Művei Együttélés és többnyelvűség az irodalomban Szomszédainkról – A Kelet-Európai irodalom kérdései 1962 A szlovák irodalom története 2003 Egy kassai polgár emlékei. ANS–1 ANS–1 (Astronomische Nederlandse Satellite) az első holland űreszköz, csillagászati műhold. Küldetés Feladata az ionoszféra ultraibolya és röntgensugárzásának vizsgálata. Jellemzői A műholda a Philips, Fokker és a Nemzeti Repülésügyi Intézett tervezte és építette. A kutatási programot, a műszereit biztosították: Kapteyn -laboratórium – Groningeni Egyetem; lágy röntgendetektor – Utrechti Egyetem; kemény röntgendetektor – USA Ball Aerospace. Megnevezései: ANS–1; COSPAR: 1974-070A; Kódszáma: 7424. 1974. augusztus 30-án a Vandenberg légitámaszpontról, az LC–5 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Scout D1 (S189C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 90,10 perces, 98 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 250 kilométer, az apogeuma 1100 kilométer volt. Mágnesesen stabilizált műhold. Hossza 123 cm, tömege 129 kilogramm. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték, 1976. április 27-ig szolgált. A fedélzeti számítógépet a Földről irányították. Pályára állításának hibáját az újraprogramozható számítógéppel korrigálták. Működési ideje alatt 12 óránként vezérlési adatfeltöltés történt. Az űreszközhöz mozgatható napelemeket rögzítettek (hossza 73, szélessége 63 centiméter), éjszakai (földárnyék) energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. Műszerezettsége kemény röntgendetektor (2–40 keV), lágy röntgendetektor (0,2–3,5 nm), UV teleszkóp (150–330 nm), röntgentávcső (4,4–5,5 nm) 1977. június 14-én 1018 nap (2,79 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült. Bruce Wilson Bruce Alec Wilson (Vancouver, 1951. június 20. –) kanadai válogatott labdarúgó. Kósa János (festő) Kósa János (Budapest, 1962. május 16. –) magyar festőművész, egyetemi oktató. Életútja, munkássága A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett, felsőfokú tanulmányokat 1985 és 1989 közt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott festő szakon, mestere Sváby Lajos. Ugyanitt 1989 és 1992 közt posztgraduális képzésben vett részt a murális műhelyben, ahol Tölg-Molnár Zoltán volt a mestere. 1980 és 1983 közt a Magyar Légiközlekedési Vállalatnál dekoratőrként működött, 1983-84-ben a Műcsarnokban volt segédmunkás, 1990 és 2000 között rajzot tanított a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában, 1999 óta a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanársegédi, majd adjunktusi beosztásban dolgozik. Tudományos fokozata: DLA. Doktori disszertációjának témája a festészet elmélete és gyakorlata, közelebbről az 1990-es évek Magyarországának festészete (2008). Művészetének első időszakát a stíluskeresés a jellemezte. Szövegekkel, vonalakkal, figurákkal dolgozik, műveinek képtárgyait gyakran átfesti vagy lefedi, például Cím nélkül (1990). Az 1990-es években gyakran visszanyúl a klasszikus festészet formai és stíluselmeihez és kombinálja azokat a tudományos fantasztikus filmekből ismert megvilágításokkal és színhasználatokkal, s az internet világából ismert virtuális ábrákkal vagy a populáris ábrázolások motívumaival, lásd például Az infravékony réteg közelében (1996), Hackerek (1997) vagy Összeesküvők (1997) című alkotásait. Eszköztárában megtalálhatóak a régi korok jeles műalkotásainak és a modern időszaknak motívumai, amelyeket saját látomásai szerint visz a vászonra olajban, például Zichy Mihálynak az Ember tragédiájához készített rézkarcait festette meg saját fantáziája szerint. Mintegy vizionálja a művészet halálát egy elgépiesedett korszakban, de jóval több ennél, újragondolja a maga számára a festés lehetőségeit, a hagyományos festészet világát ötvözi saját korának vizuális jelrendszerével. Saját személyes mitológiájának festészeti feldolgozásához felhasználja a családi fényképalbum pillanatfelvételeit is. Művészetfelfogása a 2010-es Üveghegyen innen című kiállítás tanulságai szerint leginkább Roskó Gábor, Szenteleki Gábor, Király Gábor, Kis Róka Csaba, Karácsonyi László művészetfelfogásával rokonítható. 1986 óta kiállító művész, igen termékeny alkotó, gyakran megméretteti alkotásait egyéni és csoportos kiállításokon. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanít, de Érden él és alkot. Kiállításai (válogatás) Egyéni 1990 • Magyar Képzőművészeti Főiskola, Barcsay Terem, Budapest • Bercsényi 28-30 Galéria, Budapest 1996 • Hajdú Kinga és Kósa János, Budapest-Ligornetto • Galerie Niu d'Art, Lausanne ( Svájc ) • Stúdió Galéria, Budapest 1997 • Rajzok 1993-97, Liget Galéria, Budapest • Illárium Galéria, Budapest • Tiszai Galéria, Csongrád 1998 • Rajzok, festmények, Óbudai Társaskör Galéria, Budapest-Óbuda • Illúziók – illúziók nélkül, Szinnyei Szalon • Árnykirály, fénygyalog, Szinnyei Szalon 1999 • Deák Erika Galéria, Budapest • Illárium Galéria, Budapest 2001 • Festőnők – Robotok, Deák Erika Galéria, Budapest 2003 • Aranykor (Golden Age), acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2004 • St.art Galéria, Budapest • Festői látásmód II., St.art Galéria 2005 • Mai figurák, St.art Galéria, Budapest 2007 • Szent István Király Múzeum Kiállítóhelye, Székesfehérvár 2008 • Hajdú Kinga és Kósa János kiállítása, Volksbank Zrt. Istenhegyi úti bankfiók Galériája, Budapest 2012 • Érdi Városi Galéria, Érd 2013 • Felajánlás , Klauzál13 Galéria, Budapest Csoportos 1986 • Hat festő, Almássy téri Szabadidőközpont, Budapest 1989 • A Szent István pályázat nyerteseinek kiállítása, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Barcsay Terem, Budapest • Nove metode, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Barcsay Terem, Budapest 1990 • A művésztelep zárókiállítása, Károlyi-kastély, Tiborszállás • Stúdió '90, Ernst Múzeum, Budapest 1991 • Oszcilláció, Hatos bástya, Komárom ( Csehszlovákia ) • Műcsarnok , Budapest 1992 • Párbeszéd/Dialog, Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Spektrum, Tűzoltó u. 72., Budapest • Analóg, Budapest Galéria Lajos u., Budapest 1993 • Übergänge, M. Moderner Kunst-Stiftung Wörlen, Passau (D) • Minta I., Fészek Galéria , Budapest 1994 • Második Kortárs Magyar Epigon Kiállítás, Tűzoltó u.72., Budapest • Prechody/Übergänge, G. Medium, Pozsony • Átmenetek / Übergänge, Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Derkovits-ösztöndíjasok beszámoló kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1997 • Galerie Niu d'Art, Lausanne ( Svájc ) • Koronczi Endre kiállítása, Budapest Galéria Lajos u., Budapest 1998 • Illúziók - illúziók nélkül , Szinyei Szalon, Budapest 2000 • Stúdió Galéria , Budapest. 2004 • Technoreál? - egy vita margójára - kollektív festészeti kiállítás, Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros / Modern Művészetért Közalapítvány, Dunaújváros 2005 • Kettesben és egyedül - Kozák Gábor magángyűjteményének bemutatkozása, Godot Galéria, Budapest 2008 • Molnár Ani Galéria bemutatkozó kiállítása, Molnár Ani Galéria, Budapest 2010 • Az Üveghegyen innen , acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2011 • Magyar fürdőélet - Válogatás a Skonda-Völgyi Kortárs Gyűjteményből, KOGART Ház, Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, Budapest Kötetei (válogatás) Átmenetek : Übergänge : Kósa János, Nemes Csaba, Szil István, Douglas Gordon, Jonathan Monk, Alexander Brener, Vadim Fiskhin, Nedko Solakov, Nedko Markiewicz / [Kurátor Hans Knoll]. Wien : Verein Ausstellungorganisation, 1994. 26 p., XVI t. ill. (kiállítási katalógus). Munkák, 1990-2005 / Kósa János. [Érd] : [Magánkiadás], [2007]. 266 p. ill., részben színes Budapesti szem : A festészet iránti elkötelezettség az 1990-es évek elején és közepén a magyar kortárs képzőművészet : DLA értekezés / Kósa János ; témavezető Szabados Árpád. Budapest : 2008. 67 p. ill. Díjak, elismerések (válogatás) Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1993-1996); Állami ösztöndíj (1994); Ligornetto ( Csehszlovákia ); Barcsay-díj (1994); Munkácsy Mihály-díj (2014) Thomson-gazella A Thomson-gazella (Eudorcas thomsonii, korábban Gazella thomsonii) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó faj. A kihalt vörös gazellával (Eudorcas rufina) és a vöröshomlokú gazellával (Eudorcas rufifrons) együtt az Eudorcas alnembe sorolták. Az alnemet manapság nem rangra emelték. Nevét a skót Afrika-kutató, Joseph Thomson (1858–1895) után kapta. Előfordulása A Thomson-gazella Szudán, Kenya és Tanzánia szárazabb vidékein nagy számban él a Laikipia-fennsíktól a Maszáj-földig. Alfajai A Thomson-gazella alfajokat igen nehéz megkülönnőztetni egymástól, mivel az elterjedési terület minden részén élő állatok annyira hasonlóak egymáshoz. Korábban a Thomson-gazella alfajnak tartott Mogolla-gazellát, melynek a Gazella thomsonii albonotata tudományos nevet adták manapság faj rangra emelték és az Eudorcas albonotata nevet kapta. A ma elfogadott alfajok: Eudorcas thomsonii nasalis Eudorcas thomsonii thomsonii Megjelenése Az állat hossza a fejétől a törzséig 80-120 centiméter, farokhossza 20–27 centiméter, marmagassága 55–82 centiméter. A bika szarvhossza 25–43 centiméter, míg a tehéné 7–15 centiméter. Testtömege 15-35 kilogramm. Szőrzete sima és rövid szálú, a felső részen világosbarna. Pofáján fehér és fekete csík húzódik. Fekete csík húzódik az oldalán is; az alsó része és a has fehér. A bunda többi része vörhenyesbarna. A bikának enyhén S-alakban hajlott, vastag, gyűrűs szarvai vannak. A tehén szarvai vékonyak, finomak és nem hajlottak. Életmódja Az állat társas lény, éber és évszakonként vándorol. A nyílt szavannák lakója, olykor bozótos jellegű területeken is előfordul. A nőstények többnyire állandó összetételű csoportokban élnek. Egy-egy csoport létszáma változó, javarészt az elérhető táplálék mennyisége szabja meg. Többnyire kisebb, maximum 60 egyedből álló csoportokban él, de a Serengeti síkság táplálékban bő élőhelyein óriási, akár ezres nagyságrendű csapatai is előfordulhatnak. A bikák territoriálisak, elfoglalnak egy adott területet és onnan elűzik az összes többi bikát. A területükön áthaladó valamennyi nőstényt igyekeznek megtermékenyíteni. A Thomson-gazellák gyakran Grant-gazellák vagy impalák társaságában élnek. A Serengeti ökoszisztémájában nagyon fontos szerepet játszanak. A csíkos gnú után a második leggyakoribb patás fajok ott. A ragadozók fontos táplálékai, elsősorban a gepárd kedveli a Thomson-gazellákat. Menekülés közben a kifejlett állatok akár a 60 km/h-s sebességet is elérhetik. Tápláléka elsősorban fűfélékből áll. A Thomson-gazella 10-15 évig élhet. Szaporodása A tehén 9, a bika 17 hónapos korában éri el az ivarérettséget. A párzási időszak rendszerint egész éven át tart. A vemhesség 5 hónapig tart, ennek végén általában egy utód jön a világra. Az első héten a borjú a fűben lapulva tölti az idejét. A borjakra sok veszély leselkedik, elsősorban a panyókás sakálok kedvelt zsákmányai, de a nagyobb ragadozó madarak és a sziklapitonok is előszeretettel vadásznak rájuk. Château-Bréhain Château-Bréhain település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 77 fő (2015). Château-Bréhain Bréhain, Chicourt, Dalhain, Oron és Vannecourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Árpás Károly Árpás Károly (Jánoshalma, 1955. június 21. –) magyar író, költő, műfordító; irodalomtörténész, középiskolai tanár; közoktatási szakértő. Életpályája 1973-ban szőlőtermesztő-borkezelő szakképzettséget szerzett a kiskőrösi Petőfi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskolában, majd a jánoshalmi állami borpincéből (ahol szakmunkásként dolgozott) jelentkezett egyetemre. 1980-ban végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem-finnugor szakán. Általános (1980-1982) és szakközépiskolai (1982-1988) évek után 1988-tól alapítóként a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumban tanít. Első publikációi a kiskőrösi diákújságban jelentek meg 1970-ben. A sok sikertelen kísérlet után versekkel 1978-ban jelentkezett a Szegedi Egyetem és a Bölcsész lapjain. Azóta műveivel, fordításaival, tanulmányaival folyamatosan jelen van a magyarországi és határon túli sajtóban. 1983-ban summa cum laude doktorált észt kultúrtörténetből. 1988-89-ben a Művelődési és Közoktatási Minisztérium „Műhelytámogatás” Alapjának ösztöndíjasa volt. Szépírói és oktatói munkája mellett a 19. század irodalmával, mások közt Jókai Mórral és Madách Imrével foglalkozik, s bekapcsolódott e klasszikusok szövegkiadásába is. A kortárs alkotók közül Baka István és Gion Nándor életműve érdekli – monográfiaszerű köteteket jelentetett meg róluk. 2007 júliusa óta a Szeged folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Műfordítói műhelymunkáinak (kilenc nyelvből fordított) kiemelkedő teljesítménye az észt nemzeti eposz újbóli lefordítása. Líráját a „techné” mellett részben az elfogadott vidéki „kismester”-lét öniróniája, részben a mindennapok elégikus-idillikus életképeinek ábrázolása jellemzi. Alkotásain érződik a klasszikusokkal való mindennapi foglalkozás igényessége. Hasonló tendenciák figyelhetőek meg kisepikai műveiben. Történelmi regényeiben a 11. század eseményeit ábrázolja; új regényében a II. világháború hétköznapi világát mutatja be egy rádiós honvéd nézőpontjából. Jeligés filmnovellája 2002-ben első díjat nyert az országos Mátyás-pályázaton. Drámai kísérletei összefonódtak a középiskolai színjátszó-csoportok bemutatóival. Publikációk Publikációi csak a kötetnagyságú munkákra vonatkozóan – kötetek és antológiák, amelyekben írásait közölték; nagybetűvel szedve az egyedi megjelenések; a kéziratban vagy gépiratban levő munkák jelezve: (kézirat) vagy (gépirat). Jankói Károly – versek (kézirat) Szeged, 1978. Ha rejtezel.. Versek (kézirat) Szeged, 1979. Az észt parasztság és ábrázolása A.-H. Tammsaare műveiben (szakdolgozat – gépirat) Szeged, 1980. Bevezetés az észt irodalom- és kultúrtörténet kutatásába (kézirat) Szeged, 1981. Ha rejtezel... Versek (gépirat) Szeged, 1984. Az észt nemzetei megújulási mozgalom történetéhez (bölcsészdoktori értekezés – gépirat) Szeged, 1983. Előadások az észt történelemből (kézirat) Szeged, 1984. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum XXII. JATE Szeged, 1985. AZ ÍGÉRET IGÉZETE Versek Bakacsi Lajos illusztrációival Vedres István Építőipari Szakközépiskola Szeged, 1986. „Dvinán innen, Dvinán túl” Jubileumi Tanulmányok Studia Uralo-Altaica Supplementum 2. JATE BTK Szeged, 1986. Arcálarc Versek (gépirat) Szeged, 1987. Acta Historica LXXXV. JATE BTK Szeged, 1987. Iker-ajándék Versek (gépirat) Szeged, 1988.; 1993. Uralisztikai tanulmányok 2. Bereczki emlékkönyv ELTE BTK Budapest, 1988. Terméskövek (antológia) Szerkesztette Árpás Károly, Dékány Imréné Vedres István Építőipari Szakközépiskola Szeged, 1988. A katedra árnyékában (cikk- és tanulmánygyűjtemény – gépirat) Szeged, 1989. Studia Poetica 9. JATE BTK Szeged, 1990. Magyar FEB levelek JATE JTK III IV. (Varga Magdolnával - kézirat gyanánt) JATE JTK (műhely) 1990. Történelem FEB levelek JATE JTK III IV. (Varga Magdolnával - kézirat gyanánt) JATE JTK (műhely) 1990. Congressus Septimus Internationalis Fenno-Ugristarum – 7/6 KLTE Debrecen, 1990. Tükörkép – tükörként Versek és fordítások (gépirat), Bakacsi Lajos képeivel Szeged, 1991. A Jókai-kompozíció kérdései (Akadémiai pályamű – gépirat és digitalizált változat) Szeged, 1992. A KÉPBE LÉPVE Versek Magyar Csaba illusztrációival Deák Ferenc Gimnázium Szeged, 1992. A csengetés után (Adalékok a középiskolai tananyaghoz, gépirat) Szeged, 1992. Nyelvrokonság – sorsrokonság (Finnugor (észt) művelődéstörténeti írások – gépirat) Szeged, 1992. Régi és új peregrináció. Magyarok külföldön, külföldiek Magyarországon I. Budapest-Szeged, 1993. JOGRA SZERETNÉK MENNI! Felvételire előkészítő feladatsorok és megoldásuk történelemből (Varga Magdolnával) MOZAIK Stúdió Szeged, 1993. JOGRA SZERETNÉK MENNI! Felvételire előkészítő feladatsorok és megoldásuk irodalomból (Varga Magdolnával) MOZAIK Stúdió Szeged, 1993. IRODALOM II. Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium második osztályosainak (Kertész Józsefnével) Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1993. Specimina Sibirica VIII. Savariae, 1993. KIEGÉSZÍTŐ IRODALMI SZÖVEGGYŰJTEMÉNY I. A hatosztályos gimnázium első osztályosainak Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1994. KIEGÉSZÍTŐ IRODALMI SZÖVEGGYŰJTEMÉNY II. A hatosztályos gimnázium második osztályosainak Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1994. SEGÉDKÖNYV A HATOSZTÁLYOS ÁLTALÁNOS KÉPZÉSI TERVŰ GIMNÁZIUM MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM TANTÁRGYÁNAK TANÍTÁSÁHOZ Tankönyvpótló jegyzet Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1994. Észt történelmi tanulmányok (gépirat) Szeged, 1994. Észt irodalmi tanulmányok (gépirat) Szeged, 1994. Cseppkő és forgács (cikk- és tanulmánygyűjtemény Varga Magdolnával – gépirat) Szeged, 1994. HAJTÓVADÁSZAT Regény Magyar Csaba illusztrációival AGAPÉ, Szeged 1994. HAJTÓVADÁSZAT Szoboszlai Éva fölolvasásában 6 kazettán a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége hangoskönyvtárában 2179. sorszám h.n. (?), é.n. (?) in w3.mvgyosz.budapest.hu és w3.motivacio.hu [2004.05.08.] EMLÉKTARKÁZTA NYOMOK Martinovics Péter emlékére Bánfi Barnabás fotóival, H.n. (Eger-Gyula), é.n. (1994.) ÁRPÁDHÁZI SZENT IMRE Példaképed, védőszented - sorozat, miniregény Magyar Csaba illusztrációival AGAPÉ, Szeged, 1994. ÁRPÁDHÁZI SZENT IMRE Példaképed, védőszented - sorozat, miniregény Magyar Csaba illusztrációival AGAPÉ, Novi Sad (Újvidék), 1994. MAGYAR NYELVTAN II. Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium második osztályosainak (Kertész Józsefnével, Nagy L. Jánossal és Palotásné Nagy Évával) Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1994. IRODALOM III. Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium harmadik osztályosainak Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1994. MAGYAR NYELVTAN IV. (Szövegtan) Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium negyedik osztályosainak Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1994. A magyar nyelvtan tanításának képességfejlesztő lehetőségei a hatosztályos általános képzési tervű gimnáziumban (Akadémiai pályamű, II. díj! - gépirat) Szeged, 1994. III. Madách Szimpozion Balassagyarmat-Szügy-Kékkő Szerkesztette Andor Csaba Salgótarján-Budapest, 1995. SZÖVEGTANI GYAKORLATOK Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium negyedik osztályosainak Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1995. SZÖVEGTANI GYAKORLATOK Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium negyedik osztályosainak TANÁRI PÉLDÁNY Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1995. IRODALOM IV. Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium negyedik osztályosainak (Varga Magdolnával) Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1995. KIEGÉSZÍTŐ IRODALMI SZÖVEGGYŰJTEMÉNY IV. A hatosztályos gimnázium negyedik osztályosainak (Szűcsné Körmendi Évával) Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1995. IRODALOM V. Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium ötödik osztályosainak (Varga Magdolnával) Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1995. KIEGÉSZÍTŐ IRODALMI SZÖVEGGYŰJTEMÉNY V. A hatosztályos gimnázium ötödik osztályosainak (Szűcsné Körmendi Évával) Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1995. V. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia „Európai és hazai dimenziók” Szerkesztette Lengyel Zsolt Veszprém, 1995. Anyanyelvi nevelés – embernevelés. Szerkesztette Szende Aladár A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 198. Budapest, 1995. ÁRPÁDHÁZI SZENT IMRE Példaképed, védőszented - sorozat, miniregény Magyar Csaba illusztrációival AGAPÉ, Szeged, 1995. [második kiadás] SZENT GELLÉRT (folytatásos tárcaregény) 1. Felső-Bácska 1995.10.25.; 2. Felső-Bácska 1995.11.08.; 3. Felső-Bácska 1995.11.22.; 4. Felső-Bácska 1995.12.06.; 5. Felső-Bácska 1995.12.20.; 6. Felső-Bácska 1996.01.03. Ünnepi könyv Domokos Péter tiszteletére 60. Uralisztikai tanulmányok 7. ELTE BTK Budapest, 1996. Szemiotikai Szövegtan 8. Szerkesztette Petőfi S. János, Békési Imre, Vass László Szeged, 1996. MAGYAR NYELVTAN V. (Stilisztika) Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium ötödik osztályosainak Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1996. „Modernnek kell lenni mindenestül” (?) Irodalom, átértelmezés, történetiség [Kollégáink: Ilia Mihály és Vörös László hatvanadik születésnapjára] Szerkesztette Szigeti Lajos Sándor Szeged, 1996. A KERESZT JELÉVEL (Regény Szent Gellért haláláról) AGAPÉ, Szeged, 1996. ISTEN SZÁJÁBAN KAVICS Versek Szeged, 1997. Az iskolavezetés hatékonysága (szakdolgozat - gépirat) Szeged, 1997. JOGRA SZERETNÉK MENNI! Felvételire előkészítő feladatsorok és megoldásuk történelemből (Varga Magdolnával) [javított] MOZAIK Stúdió Szeged, 1997. JOGRA SZERETNÉK MENNI! Felvételire előkészítő feladatsorok és megoldásuk irodalomból (Varga Magdolnával) [javított] MOZAIK Stúdió Szeged, 1997. MAGYAR NYELVTAN VI. (Rétorika) Tankönyvpótló jegyzet a hatosztályos gimnázium hatodik osztályosainak Deák Ferenc Gimnázium Iskolaszövetség Szeged, 1997. NYELV – SZÖVEG – JÁTÉK 17 ÉVESEKNEK (Nagy L. Jánossal) MOZAIK Kiadó Szeged, 1997. IV. Madách Szimpózium Szerkesztette Andor Csaba Balassagyarmat-Szügy-Alsósztregova, 1996. Budapest-Balassagyarmat, 1997. V. Madách Szimpozion Szerkesztette Tarjányi Eszter és Andor Csaba Balassagyarmat-Szügy 1997. Budapest-Balassagyarmat, 1998. Tartui Magyar Füzetek 3. szám Tartu és Magyarország Tartu ja Ungari, Szerkesztő Pomozi Péter Tartu, 1998. KETTŐS TÜKÖRBEN Cikkek, tanulmányok, verselemzések BAKA ISTVÁN életművéről (Varga Magdolnával) Illyés Gyula Megyei Könyvtár Szekszárd, 1998. Szegedtől Szegedig Antológia 1998 Tisza hangja Szerkesztette Simai Mihály Bába és Társa Szeged, 1998. VI. Madách Szimpózium Szerkesztette Tarjányi Eszter és Andor Csaba Balassagyarmat-Szügy 1998., Budapest-Balassagyarmat, 1999. SZERELEM – SULINET CD-ROM in MOZAWEB I.0 Mozaik Kiadó Szeged, 1999. [Hungarodidact 1999 bronzdíja - 1999.10.26.]; w3.mozaweb.hu (2000) VÉR – SULINET CD-ROM in MOZAWEB I.0 Mozaik Kiadó Szeged, 1999. *[Hungarodidact 1999 bronzdíja - 1999.10.26.]; w3.mozaweb.hu (2000) HIMNUSZ – SULINET CD-ROM in MOZAWEB I.0 Mozaik Kiadó Szeged, 1999. *[Hungarodidact 1999 bronzdíja - 1999.10.26.]; w3.mozaweb.hu (2000) SZÖVEGEK ÉS STÍLUSOK – SULINET CD-ROM in MOZAWEB I.0 Mozaik Kiadó Szeged, 1999. [Hungarodidact 1999 bronzdíja - 1999.10.26.]; w3.mozaweb.hu (2000) A POLGÁRI MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSE – SULINET CD-ROM in MOZAWEB I.0 Mozaik Kiadó Szeged, 1999. [Hungarodidact 1999 bronzdíja - 1999.10.26.]; w3.mozaweb.hu (2000) Szegedtől Szegedig Antológia 1999 Tisza hangja Szerkesztette Simai Mihály Bába és Társa Szeged, 1999. VII. Madách Szimpózium Szerkesztette Tarjányi Eszter és Andor Csaba Balassagyarmat-Szügy, 1999., Budapest-Balassagyarmat, 2000. II. Fráter Erzsébet Szimpózium Szerkesztette Andor Csaba Csécse-Budapest, 2000. Szegedtől Szegedig Antológia 2000 Tisza hangja Szerkesztette Simai Mihály Bába és Társa Szeged, 2000. VIII. Madách Szimpózium Szerkesztette Tarjányi Eszter és Andor Csaba Balassagyarmat- Szügy, 2000., Budapest-Balassagyarmat, 2001. Szegedtől Szegedig Antológia 2001 Tisza hangja Szerkesztette Simai Mihály Bába és Társa Szeged, 2001. Irodalom és kultúra (Akadémiai pályamű, gépirat; dicséret) Sz., 2001. sorhaikuk in Dr. Apró Ferenc Születésnapi Lap 2001.X.29. 9. o. Részletes érettségi vizsgakövetelmény és vizsgaleírás. Magyar nyelv és irodalom. Munkaanyag Szerkesztette Horváth Zsuzsa Másokkal (Andor Csaba, Antalné Szabó Ágnes, Árpás Károly, Bárányné Nagy Erika, Czifrik Balázs, Cserhalmi Zsuzsa, Forgács Anna, Görömbei Andrásné, Gurka Dezső, Hajas Zsuzsa, Jakobsenné Szentmihályi Rózsa, Jankay Éva, Jobbágy László, Jobbágyné András Katalin, Kovács Sándor Iván, Liszka Gábor, Máté József, Mónok Mária, Szabóné Fricska Anna, Turcsányi Márta). Kiss Árpád Országos Közoktatási Szolgáltató Intézmény Vizsgafejlesztő Központ Budapest, 2001. szeptember Néprajz és nyelvtudomány Mikola-emlékkönyv XLI/1. JATE BTK Szeged, 2001. IX. Madách Szimpózium Szerkesztette Bene Kálmán Balassagyarmat-Szügy, 2001., Budapest-Balassagyarmat, 2002. Szegedtől Szegedig Antológia 2002 Tisza hangja Szerkesztette Simai Mihály Bába és Társa Szeged, 2002. Haikuk internetes terjesztés 2002. Madách és a színház: Madách színháza és Madách drámái A tények és a képzelet összefonódása a befogadóban (Akadémiai pályamű, gépirat; II. díj) Sz., 2002. A KIRÁLYSÁG ÚTJA (filmnovella – győztes a 2001-es [12.01-re benyújtott] jeligés pályázaton) w3.nkom.hu-ból elágazó weboldalon THE ROAD TO KINGDOM (film novel) – az előző angol fordítása; fordította Judit Zelena Észt-magyar összevetés III. Folia Estonica Tomus VIII. Berzsenyi Dániel Főiskola Savariae, 2003. Szegedtől Szegedig Antológia 2003 Tisza hangja Szerkesztette Simai Mihály Bába és Társa Szeged, 2003. A HAZA BÖLCSE EMLÉKEZETE Versek Deák Ferencről 1803-2003 – antológia. Szerkesztette Árpás Károly – Bacsa Ágnes, Imre Márton, Juhász Éva, Prihoda István és Szabó László; előszó és jegyzetek Árpás Károly Bába és Társai Kiadó Szeged, 2003. AZ ÉLŐ SZOBOR Deák Ferenc az adomák, anekdoták tükrében (Történetek Deák Ferencről) Szerkesztette Árpás Károly – Bacsa Ágnes, Baka Judit, Baksa Diána, Balogh Pálma, Domán Szonja, Fülöp Zsófia, Garamvölgyi Sára, Jónás Beáta, Kiss Enikő, Mára Petra, Stefán Gréta, Vas Szabina; előszó és jegyzetek Árpás Károly Bába és Társai Kiadó Szeged, 2003. Történelemszemléleti vázlatok I. (Fejlődésfelfogások bemutatása a kiegyezés koráig) (Akadémiai pályamű, gépirat; III. díj) Szeged, 2003. Változó körökben A Madách-életmű olvasatai Madách-tanulmányok (Varga Magdolnával – gépirat) Szeged, 2003. MESSZE VAN ÉSZTORSZÁG… (Válogatott finnugrisztikai dolgozatok) Folia Estonica Tomus IX. Berzsenyi Dániel Főiskola Savariae, 2003. X. Madách Szimpózium Szerkesztette Bene Kálmán Balassagyarmat-Szügy, 2002., Budapest- Balassagyarmat, 2003. KÉT CSENGETÉS KÖZÖTT Egy irodalomtanár kísérletei Bába és társa Kiadó, Szeged, 2003. Kétszintű érettségi vizsgán vizsgáztató tanárok képzése – magyar nyelv és irodalom – Képzettek mappája; Kézirat gyanánt Steged, 2004. 65-70. o. XI. Madách Szimpózium Balassagyarmat-Szügy-Alsósztregova 2003 Szerkesztette Bene Kálmán Madách Irodalmi Társaság Budapest-Balassagyarmat 2004. EGY MADÁCH-BESZÉD ELEMZÉSE Madách szűzbeszédének hatásvizsgálata Madách Könyvtár – Új folyam 36. Madách Irodalmi Társaság, Szeged - Budapest, 2004. Szegedtől Szegedig Antológia 2004 Tisza hangja Főszerkesztő Veszelka Attila másokkal Bába Kiadó Szeged, 2004. Anyanyelvi szolgálat… (pályamű a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának - gépirat) Szeged, 2004. A 14 sor körül (Szonettkísérletek) Versek (gépirat) Szeged, 2004. A múlttá váló jelenbe rejtett jövő Tudományos igényű feltáró dolgozat az anyanyelv mai állapotáról (pályamű a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának – gépirat) Szeged, 2004. A gondozott szöveg – egy filológiai munka állomásai Gion Nándor : Véres patkányirtás idomított görényekkel (Akadémiai pályamű, gépirat; I. díj) Szeged, 2004. flopi-könyv (válogatott anyagok digitalizálva) Szeged, 2004. Észt-magyar összevetés IV. Folia Estonica Tomus XI. Berzsenyi Dániel Főiskola Savariae, 2005. Szegedtől Szegedig Antológia 2005 Tisza hangja Főszerkesztő Veszelka Attila másokkal Bába Kiadó Szeged, 2005. Nyomkövetés Művészettörténeti vázlatok (gépirat) – internetes terjesztés – Szeged, 2005. A szövegtan tanításához. Előadások a szakszövegek írásáról (gépirat) Szeged, 2005. Kristályszilánkok. Művelődéstörténeti vázlatok (gépirat) Szeged, 2005. XII. Madách Szimpózium Szerkesztette Bene Kálmán Csesztve-Balassagyarmat Budapest-Balassagyarmat, 2005. VENUS JÁTSZADOZÁSA A SZÍVEDMKBEN (minuscula-apocrif) – Bakacsi Lajos képeivel Bába és Társa Kiadó Szeged, 2005. György József: egy józsef története A szöveget gondozta, a jegyzeteket és az utószót írta Árpás Károly Madách Irodalmi Társaság Szeged, 2006. Szegedtől Szegedig Antológia 2006 Tisza hangja Főszerkesztő Veszelka Attila másokkal Bába Kiadó Szeged, 2006. VMDK Szegedi tagozata IV. Irodalmi ifjúsági napok „Gion Nándor” Millenniumi Kávéház, Szeged, 2006.04.30. in w3.vmdk-szeged.hu – 2007.05.21. Fejlesztő Feladatok. Tanári és tanulói kézikönyv Szövegértés 7. és 9. évfolyam CD-ROM Szerkesztette Horváth Zsuzsa és Lappints Eszter Másokkal (Árpás Károly, Bíró Mária, Czecze Enikő, Felvégi Emese, Gémesi Ildikó, Hegedűs Judit, Kalina Katalin, Karner Judit, Kovács Géza, Lappints Eszter, Palkó Gábor, Péntek Klára, Pergéné Mankovics Anikó és Sípos Mária) OKI Bp., 2006. ÁTTÉTELEK – ÁTVÉTELEK (Idegen szerzők) Bába és Társa Kiadó Szeged, 2006. XIII. Madách Szimpózium Szerkesztette Bene Kálmán Szeged; Csesztve-Balassagyarmat-Salgótarján Szeged-Budapest, 2006. A Baross Gábor Gyakorlógimnázium tanárai Szeged, 1935-1951. Szerkesztette Molnár Imre és Hajász Bertalan Bába Kiadó Szeged, 2006. VMDK Szegedi tagozata V. Irodalmi ifjúsági napok „Németh István” Millenniumi Kávéház, Szeged, 2007.05.12. Hatvan. Tandi Lajos köszöntése Szerkesztette Dr. Békési Imre Bába Kiadó Szeged, 2007. Szegedtől Szegedig Antológia 2007 Tisza hangja Főszerkesztő: Kiss Ernő másokkal Bába Kiadó Szeged, 2007. XIV. Madách Szimpózium Szerkesztette Bene Kálmán Szeged; Csesztve-Balassagyarmat-Alsósztregova Szeged-Budapest, 2007. Észt-magyar összevetés V. Szerkesztette Pusztay János Folia Estonica Tomus XII. Berzsenyi Dániel Főiskola Savariae, 2007. Varga Magdolna: Körök és koszorúk című tanulmánykötetének szerkesztése és gondozása Új folyam 56. Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2008. A KIRÁLYSÁG ÚTJA Magyar irodalmi koszorú a Mátyás-évfordulóra Bába és Társa kiadó Szeged, 2008. Szegedtől Szegedig Antológia 2008 Tisza hangja Főszerkesztő: Kiss Ernő másokkal Bába Kiadó Szeged, 2008. AZ ÉPÍTŐ-TEREMTŐ EMBER Gion Nándor életművéről Bába és társa Kiadó Szeged, 2008. A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE in A magyar történelem és kultúra 1000 éve. Magyar nyelvű multimédiás DVD-ROM Felelős szerkesztő Barna Gábor Poszt-Art Bt. – Bar-So Kft. Cégcsoport Tudományos Kulturális Iroda Szeged, 2008. XV. Madách Szimpózium Szerkesztette Máté Zsuzsa - Bene Kálmán Algyő; Csesztve-Balassagyarmat-Alsósztregova Szeged-Budapest, 2008. Navigare humanum est... Pusztay János hatvanadik születésnapjára. Szerkesztette Pomozi Péter. FVK MNSz, Budapest, 2008. Arvo Valton. Naukova konferencija Uporjádnyik M. M. Antonenko Uzsgorod, 2008. XVI. Madách Szimpózium Szerkesztette Bene Kálmán - Máté Zsuzsa Kecskemét; Csesztve-Balassagyarmat-Alsósztregova Szeged-Budapest, 2009. Szegedtől Szegedig Antológia 2009 Tisza hangja Főszerkesztő: Tandi Lajos másokkal Bába Kiadó Szeged, 2009. A XXI. század költői Antológia Szerkesztette Birck Edit Múzeumi Alapítványi Füzetek 3. Petőfi Szülőháza Múzeum és Művészeti Alapítvány Kiskőrös, é.n. (2009.) GISILA ABBATISSA. Regény Boldog Bajor Gizelláról Agapé Kiadó Szeged, 2009. TÖRTÉNELMI LECKE NEM A FIÓKNAK! A történész műhelyéből Bába Kiadó Szeged, 2010. TŰNŐDÉSEK, VÉLEKEDÉSEK Madách Irodalmi Társaság Budapest/Szeged, 2010. XVII. Madách Szimpózium Szerkesztette Bene Kálmán - Máté Zsuzsa Kecskemét; Csesztve-Balassagyarmat-Alsósztregova Szeged-Budapest, 2010. A kultúra, a tudomány és a nemzet helyzete a Kárpát-medencében Magyarságtudományi kutatások I. Szerkesztette Garaczi Imre, Szilágyi István Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány Veszprém, 2010. Szegedtől Szegedig Antológia 2010 Tisza hangja Főszerkesztő: Tandi Lajos másokkal Bába Kiadó Szeged, 2010. VERSSÉ LETT VERS-ÉLET (Szonettkísérletek) Pataki Ferenc tusrajzaival Bába Kiadó Szeged, 2010. TŰNŐDÉSEK, VÉLEKEDÉSEK Madách Irodalmi Társaság Budapest-Szeged, 2010. digitalizált változata in „Örökség-Kultúra” Oktatási E-könyv és Médiatár / Tudomány és ismeretterjesztés w3.sulinet.hu/orokseg honlapról – 2010.06.29. Cronoconstructio (Összeszedett versek) [gépirat] Szeged, 2010. Drámaműhely (Kacérkodás a színházzal) [gépirat] Szeged, 2010. Összegereblyézve (Prózai munkák) [gépirat] Szeged, 2010. XVIII. Madách Szimpózium Algyő – Csesztve-Balassagyarmat-Vanyarc 2010 Madách Irodalmi Társaság Szeged-Budapest 2011. Alföldi paletta 2011. Irodalmi alkotók antológiája Szerkesztette Góg János Raszter Könyvkiadó Csongrád, 2011. Szabadság, szerelem Versek Bács-Kiskun megyéből. Szerkesztette és a bevezetőt írta Alföldy Jenő; Tördelés, korrektúra Agócs Sándor; Fedélterv Illés Zoltán Antológia Kiadó Lakitelek, 2011. Műhelymunkák. Írások az észt művelődéstörténet köréből (Nyersmunka) [gépirat] Szeged, 2011. GONDOLATOK A NYELVÉSZET TÉMAKÖRÉBŐL Madách Irodalmi Társaság Szeged, 2011. Szegedtől Szegedig Antológia 2011 Tisza hangja Főszerkesztő: Tandi Lajos másokkal Bába Kiadó Szeged, 2011. AZ ÉPÍTŐ-TEREMTŐ EMBER Gion Nándor életművéről Bába és társa Kiadó Szeged, 2008. digitalizált változata kiegészítő tanulmányokkal in „Örökség-Kultúra” Oktatási E-könyv és Médiatár / Tudomány és ismeretterjesztés w3.sulinet.hu/orokseg honlapról – 2011.06.20. MESSZE VAN ÉSZTORSZÁG… (Válogatott finnugrisztikai dolgozatok) Folia Estonica Tomus IX. Berzsenyi Dániel Főiskola Savariae, 2003. digitalizált változata kiegészítő tanulmányokkal in „Örökség-Kultúra” Oktatási E-könyv és Médiatár / Tudomány és ismeretterjesztés w3.sulinet.hu/orokseg/data – 2011.09.06. Szeged effekt antológia Szerkesztette Bene Zoltán Szeged, 2011. KETTŐS TÜKÖRBEN Cikkek, tanulmányok, verselemzések BAKA ISTVÁN életművéről (Varga Magdolnával) Illyés Gyula Megyei Könyvtár Szekszárd, 1998. digitalizált változata kiegészítő tanulmányokkal in „Örökség-Kultúra” Oktatási E-könyv és Médiatár / Tudomány és ismeretterjesztés w3.sulinet.hu/orokseg honlapról – 2012.02.17. A CSENGETÉS UTÁN (Egy magyartanár műhelyéből) Bába és társa Kiadó Szeged, 2012. PILLÉREK [Dvd-tanulmánykötet] „Örökség-Kultúra” Oktatási E-Könyvtár w3.sulinet.hu/ /oroksegtar Bar-So Kft Szeged, 2012. A VOINOVICH-FÜZET (Versek) Pataki Ferenc illusztrációival Kráter Kiadó, Budapest – (nyomdai átfutás alatt) BÉKE PORAIKRA (regény). 2013. 596 p. ISBN 3850409228; ISBN 978-3850409223 Friedrich Reinhold Kreutzwald: KALEVIPOEG Észt nemzeti eposz (fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Árpás Károly) Bakacsi Lajos illusztrációival. Hungarovox Kiadó, 2012. ISBN 9786155079849 MADÁCH IMRE SZÉPPRÓZAI MŰVEI (Madách Imre Összes munkái-sorozat) Sajtó alá rendezte, a kísérő szöveget és a jegyzeteket írta Árpás Károly Madách Irodalmi Társaság Budapest/Szeged – nyomdai átfutás alatt AZ EGYKÖNYVŰ SZERZŐ (Madách-tanulmányok) – nyomdai átfutás alatt Árpád-házi Szent Imre ; Agapé, Szeged, 2013 ( Példaképed, védőszented ) Borzongoló. Haiku-kísérletek ; Hungarovox, Bp., 2013 Harang és kereszt. Versek ; Hungarovox, Bp., 2013 Kamasz világom. Gyűjtemény ; Hungarovox, Bp., 2014 Lélekpróbáló idők. Dózsa-dráma három felvonásban ; Napkút, Bp., 2014 ( Káva téka ) Zegzugos egy-ösvény ; Hungarovox, Bp., 2014 Hitvesi költészet ; Hungarovox, Bp., 2015 Árpádházi Szent Imre ; Agapé, Szeged, 2017 ( Példaképed, védőszented ) Műfordítások Áttételek - Átvételek . ( Finn , észt , nyenyec szerzők műveinek "átültetése".) Szeged, Bába Kiadó, 2006. 120 p. ISBN 963 7337 91 1 Konferenciák, melyeken meghívottként előadást is tartott Ünnepi ülésszak a JATE Finnugor Tanszék 25. évfordulóján Szeged 1985.03.29. II. Finnugor Tudományközi Konferencia Debrecen, 1987.10.30-31. Rendhagyó irodalomóra a Deák Ferenc Gimnáziumban Baka Istvánnal 1989.02.03. Irodalomelméleti Konferencia Szeged, 1989.09.22. III. Finnugor Tudományközi Konferencia Szolnok , 1989.10.19. Congressus septimus internationalis Fenno-ugristarum [VII. Nemzetközi Finnugrisztikai Kongresszus] Debrecen , 1990.08.28. III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Szeged, 1991.08.13. Shakespeare konferencia ELTE Budapest , 1992.04.07. Finnugor Symposion Szombathely , 1992.10.16. Komparatisztikai Konferencia ELTE Budapest, 1993.04.23. Magyartanárok III. országos konferenciáján Csongrád, 1993.10.22. I. szegedi hatosztályos konferencia Szeged, 1994.03.05. XII. Anyanyelv-oktatási napok Eger , 1994.07.06. "Modernnek kell lenni mindenestül" Irodalomtörténeti konferencia Szeged, 1994.10.21. V. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia Európai és hazai dimenziók Veszprém , 1995.04.21. III. Madách-Szümpozion Balassagyarmat , 1995.10.06. IV. Madách-Szümpozion Balassagyarmat, 1996.10.04. V. Madách-Szümpozion Balassagyarmat, 1997.10.03. Baross Öregdiákok Szövetsége emlékgyűlése Szeged, 1997.10.17. VI. Madách-Szümpozion Szügy -Balassagyarmat, 1998.10.02. VII. Madách-Szümpozion Szügy-Balassagyarmat- Losonc - Csesztve , 1999.10.01. Jókai emlékezete - konferencia Kecskemét , 2000.04.14. Jókai Mór életműve – konferencia Révkomárom , Szlovákia , 2000.04.28. II. Fráter Erzsébet Szimpózium Csécse-Nagyvárad 2000.06.30. VIII. Madách Szimpózium Szügy-Balassagyarmat, 2000.10.06. III. Észt-magyar kontrasztív nyelvészeti konferencia Szombathely, 2000.11.24. A társaslét öt alapszabálya (előadás a domaszéki Teleházban) 2001.03.04. A történelem iránya – ha van (előadás a domaszéki Teleházban) 2001.03.11. IX. Madách Szimpózium Szügy-Balassagyarmat, 2001.10.05. Ipoly Eurorégió Szabadegyetem 2001. évi V. kurzus Visegrád , 2001.11.16-17. X. Madách Szimpózium Szügy-Balassagyarmat, 2002.09.20. II. Kárpát-medencei Madách Találkozó tanulmányi napok Alsósztregova , Szlovákia, 2002.09.21. Rendhagyó irodalomóra Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Kollégium Kulturális és művészeti nap keretében Szeged, 2002.12.20. Rendhagyó irodalomóra Vedres István Építőipari Szakközépiskola Szeged, 2003.03.17. Gion emléknap – Szenttamás, 2003.05.10. XI. Madách Szimpózium Szügy-Balassagyarmat-Alsósztregova, 2003.09.26-27. [1.] IV. Észt-magyar kontrasztív nyelvészeti konferencia Szombathely, 2003.10.16. Gion-emlékülés – Svetozar Marković Gimnázium Szabadka , Szerbia , 2004.02.27. Az érettségi vizsga szabályozása, változások (2004.04.16. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) Az érettségi vizsga szerkezete, szintjei (2004.04.16. - Rendezvényház: multiplikátori képzés) Az érettségi vizsga tartalma (2004.04.16. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A Részletes követelményrendszer felépítése, tartalma (2004.04.16. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) Az írásbeli feladattípusok értékelési, mérési alapfogalmainak felelevenítése (2004.04.16. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A magyar nyelv és irodalom érettségi utójavítása, a próbaérettségi tapasztalatai (2004.04.16. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) Középszintű magyar nyelvi és irodalmi tételsorok összeállítása (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A vizsgabizottság és a kérdező tanár feladatai (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A vizsgáztató tanári szerep (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A vizsgáztatás etikája (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A magyartanárok vizsgáztatási gyakorlatában elvárt és várható változások (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) Középszintű magyar nyelvi és irodalmi tételsorok összeállítása (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A vizsgabizottság és a kérdező tanár feladatai (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A vizsgáztató tanári szerep (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A vizsgáztatás etikája (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) A magyartanárok vizsgáztatási gyakorlatában elvárt és várható változások (2004.04.17. – Rendezvényház: multiplikátori képzés) XII. Madách Szimpózium Csesztve-Balassagyarmat, 2004.10.01) Rendhagyó irodalomóra – Vedres István Építőipari Szakközépiskola Szeged, 2004.10.04. Székfoglaló előadás a Dugonics Társaságban Szeged, 2005.03.29. XIII. Madách Szimpózium tavaszi ülésszak Szeged, 2005.05.27. XIII. Madách Szimpózium Csesztve-Balassagyarmat, 2005.09.23. Baka István Emlékkonferencia, Szekszárd , 2005.11.11. Az emelt szintű magyar érettségi a régióban – OKÉV konferencia Szeged, 2006.03.01. XIV. Madách Szimpózium tavaszi ülésszaka Szeged, 2006.04.28. VMDK Szegedi tagozata IV. Irodalmi ifjúsági napok „Gion Nándor” Szeged, 2006.04.30. XIV. Madách Szimpózium Csesztve-Balassagyarmat, 2006.09.22. Mozaik Kiadó Tanulmányi nap Arany János Általános Iskola Szeged, 2006.11.23. XV. Madách Szimpózium tavaszi ülésszak Algyő, 2007.04.20. VMDK Szegedi tagozata V. Irodalmi ifjúsági napok „Németh István” Szeged, 2007.05.12. Szent Imre-év ünnepi ülésszaka – Péterréve , 2007.08.25. Valton-konferencia Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszéke Ungvár , 2007.09.17. XV. Madách Szimpózium Csesztve-Balassagyarmat-Alsósztregova, 2007.09.21. Jánoshalmi „Mindentudás egyeteme” Jánoshalma, 2007.12.18. . XVI. Madách Szimpózium tavaszi ülésszak Kecskemét, 2008.04.18. Jánoshalmi Napok – Testvérvárosunk, Szenttamás Jánoshalma, 2008.06.28. XVI. Madách Szimpózium őszi ülésszak Csesztve-Balassagyarmat-Alsósztregova, 2008.09.26. 90 éves a lengyel függetlenség – a szegedi lengyel kisebbségi önkormányzat konferenciája Szeged, 2008.11.10. Rendhagyó irodalomóra a Vedres István Műszaki Szakközépiskolában Szeged, 2008.11.26. XVII. Madách Szimpózium tavaszi ülésszak Kecskemét, 2009.04.24. I. Magyarságtudományi nemzetközi konferencia Veszprém, 2009.05.08. VI. Észt-magyar kontrasztív konferencián Szombathely, 2009.05.14. XVII. Madách Szimpózium Őszi ülésszak Balassagyarmat-Csesztve, 2009.09.25. Mikszáth Tanulmányi Napok I. Horpács, 2009.09.26. SZAB Színházművészeti Szakbizottsága Színházbarát iskola szimpóziuma 2009.09.28. „Nyelvédesanyám” – Önbemutatás (előadás)– bemutatkozás a Kazinczy Ferenc emlékév (250) keretében Somogyi Könyvtár Tarjáni Fiókkönyvtára 2009.10.06. „Jót s jól!’ rendhagyó irodalomóra Kazinczy Ferencről (előadás) – a * Kazinczy Ferenc emlékév (250) keretében Somogyi Könyvtár Odesszai Fiókkönyvtára 2009.10.07. Szembesülések: a média által keltett vágyak, álmok és a valóság – a történész szemével (előadás) – az algyői Faluház „Sok-mindent-tudás Egyeteme” műsorsorozat keretében 2009.12.08. Gion-napok rendezvénysorozat 2010.02.05. Szenttamás Hogyan is született a polgári Magyarország? (előadás) – az algyői Faluház „Sok-mindent-tudás Egyeteme” műsorsorozat keretében 2010.03.10. Rendhagyó irodalomóra Bene Zoltánnal a DFG-ben 11/C, F emelt szintű magyar csoportjával 2010.04.08-án. „…szólj költemény” Barangolás a költészet birodalmában. Rendhagyó irodalomóra az újszegedi Odessza Fiókkönyvtárban 2010.04.14. XVIII. Madách Szimpózium tavaszi ülésszak Algyő, 2010.04.23. XVIII. Madách Szimpózium őszi ülésszak Csesztve, 2010.09.17. XIX. Madách Szimpózium tavaszi ülésszak Kecskemét, 2011.04.15. Költészetnapi vallomás (előadás – rendhagyó irodalomóra) in Somogyi Könyvtár Odesszai Fiókja 2011.04.13. IV. Történettudományi Találkozó Hódmezővásárhely , 2011.07.14. Gion Nándor élete és pályája (Műhelytanulmány); előadás az algyői Faluház „Sok-mindent-tudás Egyeteme” műsorsorozat keretében 2011.09.20. XIX. Madách Szimpózium őszi ülésszak Szeged, 2011.10.15. Gion Nándor és a közélet előadás Gion Nándor Napok 2012.02.03. Szenttamás Társasági tagság Dugonics Társaság Madách Irodalmi Társaság Magyar-Észt Társaság Magyar Irodalomtörténeti Társaság Magyar Nyelvtudományi Társaság Magyar Történelmi Társulat Modern Filológiai Társaság Országos Petőfi Társaság Reguly Társaság Szegedi Írók Társasága Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Szegedi Tagozata Baka István Alapítvány kuratóriumának volt tagja (megalakulásától 2008-ig) A Deák Ferenc Gimnáziumért alapítvány kuratóriumi munkáiban vett részt (2009-2010) Szegedi Szilánkok művészcsoport tagja (2007-2010) Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád megyei Tagozata választmányának a tagja (2010. áprilisától) Díjak, elismerések (válogatás) 1974 Szocialista Brigád jelvény 1984 Szeged-plakett 1985 Szocialista kultúráért kitüntetés 1987 Diákközösségek Segítéséért díj 2001 , 2008 Magyar Tudományos Akadémia Kutató Pedagógus díja 2002 Mátyás pályázat I. díj 2004 Szeged város Kölcsey érme; Szegedi Akadémiai Bizottság ezüstérme 2009 OKM és az Anyanyelvápolók Szövetsége elismerő oklevele 2011 Toldy Ferenc-díj 75-szörös véradó emlékérem tulajdonosa Haloterrigena A Haloterrigena a Halobacteriaceae családba tartozó Archaea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Acetolakton Az acetolakton heterogyűrűs vegyület. Kétféleképpen származtathatjuk. Tekinthetjük a legkisebb laktonnak, de a ketén epoxi-származékaként is. 1997-ben írták le a vegyületet tömegspektrométeres kísérletek során átmenetileg keletkező vegyületként. Bár magát az acetolaktont nem izolálták, vannak stabil származékai, pl. metilszármazéka, az α-propiolakton. Karácsond megállóhely Karácsond megállóhely egy Heves megyei vasútállomás, Karácsond településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Adács megállóhely Ludas vasútállomás Szent Arnold Janssen Szent Arnold Janssen SVD (Goch, 1837. november 5. – Steyl, 1909. január 15.) szentté avatott szerzetespap, az Isteni Ige Társaságának, valamint Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek rendjének, illetve az Szentlélek Szolgálói Örökimádó Nővérek rendjének alapítója. Élete Janssen 1837-ben született a Német Szövetség fennhatósága alatt található Goch városában. Tizenegy testvére volt. Középiskolai tanulmányait Gaesdonckban végezte el, majd papi tanulmányokat végzett, melynek végén 1861. augusztus 15-én szentelték pappá. Papszentelése után középiskolai tanárként dolgozott Bocholtban, katekizmust és fizikát oktatott. 1874-ben létrehozta a Kleiner Herz-Jesu Bote című német nyelvű folyóiratot, melyben kérte a hívek segítségét a misszionáriusi munkához, noha ő maga személyesen soha nem vett részt misszionárius munkában. Ez alatt az időszak alatt érett meg benne a gondolat, hogy missziós társaságot hoz létre. Mivel az akkori Német Birodalomban Otto von Bismarckhoz köthető Kulturkampf volt érvényben, ezért ott nem hozhatta létre közösségét. Éppen ezért áttelepült a pár kilométerre lévő, de már Hollandiához tartozó Steyl városába, ahol megvásárolt egy volt kocsmaépületet, s itt alapította meg az Isteni Ige Társaságát, ismertebb nevükön a Verbitákat. A rend indítására 1875. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján került sor. Néhány évvel később megalapította a rend női ágát is, a Szentlélek Szolgálóleányai rendet, illetve az Örökimádó Nővérek társaságát is. Arnold Janssen 71 éves korában 1909. január 15-én hunyt el. VI. Pál pápa 1975-ben boldoggá, II. János Pál pápa 2003-ban szentté avatta. A magyar női labdarúgó-válogatott 1985. május 25-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar női labdarúgó-válogatott negyedik hivatalos mérkőzése 1985. május 25-én Gyöngyösön volt Olaszország ellen. A találkozó az 1987-es Európa-bajnokságra volt selejtező. A mérkőzést 3–2-re az olasz csapat nyerte meg. 63-as busz (Salgótarján) A salgótarjáni 63-as busz a Camping telep és a Hősök útja forduló (korábbi nevén Bányagépgyár) között közlekedik, Zagyvapálfalva "falusi részének" érintésével (Csokonai út, Sugár út). A város egyik leghosszabb és legforgalmasabb járata. Menetidő 41 perc bár bizonyos járatok menetideje hosszabb a betérések miatt (Tesco, Gorkij telep). A 2012. február 4-én bevezetett menetrendek előtt az útvonala a Camping telep - Főtér – Csokonai út – Budapesti út – Hősök útja közötti szakaszra korlátozódott bár bizonyos járatai betértek a Sugár útra, de ez csak pár járatot érintett hiszen a 2011. augusztusi menetrendben még szerepelt a 3K és a 10-es busz amik kiszolgálták a Sugár utat bár ezen járatok üzemideje eléggé csekély volt (napi 4-5 db járat) A járat közlekedtetése 2012. február 4-i menetrendváltás után ideiglenesen megszűnt, helyét korábban szintén közlekedő majd megszüntetett, két betétjárata váltotta, a 63Y és a 63A jelzésű autóbusz. Az április 1-i menetrendváltással újraindult a 63Y és a 63A újból megszűnt. Újraindulását követően útvonalát némileg módosították a Camping telep - Főtér - Csokonai út - Sugár út - Budapesti út - Hősök útja között. 2014. október 10-től a Sugár útra betérő járatok 63S jelzést kaptak. Közlekedés Hétköznap a Hősök út felé 20, a Camping telep felé 19 db, Hétvégén a Hősök út felé 11, a Camping telep felé 12 db járat indul. Ezek közül irányonként hétköznap 4 és 6 darab közlekedik Sugár út betérés nélkül, azaz 63-as jelzéssel, míg a maradék - irányonként 16 és 14 darab járat 63S jelzéssel közlekedik érintve a Sugár utat. A Tesco áruházat irányonként 3-3 darab járat érinti - a Hősök út felé a 9:20-as, 11:20-as és 16:25-ös, a Camping telep felé a 11:05-ös, a 13:10-es és a 18:00-s járat. Utóbbi irányba az 5:00-kor induló járat a Gorkij telep érintésével közlekedik. Hétvégén a Hősök úttól 22:25-kor induló járat kivételével az összes járat 63S jelzéssel közlekedik. A Tesco áruházat irányonként 2-2 darab járat érinti - a Hősök út felé a 8:10-es és 12:20-as, a Camping telep felé a 10:00-kor és 14:00-kor induló járat. Nagylúcs Nagylúcs (szlovákul Veľká Lúč) Lúcs településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2001-ben Lúcs 736 lakosából 704 magyar és 28 szlovák volt. Fekvése Dunaszerdahelytől 7 km-re délnyugatra a Csallóköz közepén fekszik. Története Lúcsot 1248-ban Dénes pozsonyi ispán oklevelében Luche néven említik először. Lakói udvarnokok és királyi szolgálónépek voltak. Később lakói elveszítették kiváltságaikat és 1351-től kilencedet fizettek. 1303-ban Theberluche, 1316-ban Luche Superiori, azaz Felsőlúcs, 1322-ben Luce, 1323-ban azonban Zylas Luche alakban szerepel az írott forrásokban. A 15. században már két faluként Nagy- és Kislúcsként szerepel. A korábbi Theberluche a későbbi Nagylúcsnak, míg Zylas Luche a későbbi Kislúcsnak felel meg. Nemes családjai közül kiemelkedik a Dóczy csalás, mely előnevét a településről vette. Az 1533-as adóösszeírás szerint Lipcsey Gáspárnak 6, Pálffy Péternek 9 portája volt a községben. A 17. században legnagyobb birtokosa az Aranyossy család volt. A század közepén 16 ház állt itt, mely mintegy 100 lakost jelent. Az 1787-es népszámlálás 26 házat és 178 lakost talált a községben. Lakói római katolikus magyarok voltak. 1634-ben a Pázmány Péter rendeletére végzett egyházlátogatás megemlíti a falu templomát, ahol ekkor káplán szolgált. Ez a templom azonban a század végén, vagy legkésőbb a 18. század elején elpusztult. A 19. század első felében legfőbb birtokosa a Jiringer család volt, a század második felében a Linzboth család birtoka. A század végén Linzboth Mihály kastélyt építtetett ide. Vályi András szerint "Kis, és Nagy Lucse. Két falu Posony Vármegy. Kis Lucsenek földes Ura G. Pálfy Uraság, amannak pedig több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszenek egy máshoz közel, Egyház Gellének szomszédságában, mellynek filiáji, földgyeik közép termékenységűek, rozsot teremnek, réttyek, legelőjök, erdejek nints, el adásra alkalmatos módgyok van." Fényes Elek szerint "Lucse (Nagy), magyar falu, Poson vármegyében, közel Kis-Lucséhoz: 296 kath., 6 zsidó lak." Pozsony vármegye monográfiájában "Nagylucs, alsócsallóközi magyar kisközség, 45 házzal és 360 róm. kath. vallású lakossal. E község első nyomára 1302-ben bukkanunk, a mikor Felsőlucse a neve s Bartal és társai itten birtokrészüket Chugud fia, András comesnek elörökítik. Ez időn innen már mai nevével találkozunk, de 1423-ban egy Szilass-Lucsi nevű község is előfordul. Nagylucse a neve újra 1466-ban Mátyás királynak a gellei érseki székhez intézett oklevelében. 1533-ban a már többször említett összeírásban Lipcsey Gáspárnak 6 és Pálffy Péternek 9 portája adózik és ekkor is Nagy-Luche néven. A XVII. században az Aranyossy család is birtokosa. 1737-ben özv. Maholányi Tamásné itteni birtokát Unger Sámuelnek engedi át. Újabbkori birtokosai a Jiringer, a Linzboth és a Bartal családok s ma is Bartal Ferencznek és Linzboth Mihálynak van itt nagyobb birtoka és ez utóbbinak csinos úrilaka, melyet a mult század 50-es éveiben a Jiringer család építtetett. Ezektől vették meg Linzbothék és ők építtették addig földszintes házukra az emeletet. A török időkben a község határában kisebb ütközet volt. A községhez tartozó Várparlag nevű dűlőnév eredete ismeretlen. A községnek nincs temploma. Postája Egyházgelle, távírója és vasúti állomása Patony. Ide tartozik Nádaslak puszta, Fenesár és Nagyói major." 1910-ben Nagylúcsnak 395 túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. 1960-ban Kislúccsal egyesítették. Nevezetességei Kegykápolnája 18. századi eredetű, 1884 -ben átépítették, Szent Anna tiszteletére van szentelve, búcsújáróhely. A Jiringer család kastélya a 19. század első felében későbarokk stílusban épült. 1884 -ben akkori birtokosa Linzboth Mihály átépíttette és jelentős gazdaságot hozott itt létre. Az első világháború után a Jeszenszky családé lett. A második világháború után államosították és lakókat telepítettek bele. Később irodaépületként szolgált. Kisebb park övezi. Karácsony (Elena, Avalor hercegnője) A Karácsony (Navidad) az Elena, Avalor hercegnője című animációs sorozat első évadának tizenegyedik epizódja. Jegyzetek Navidad (angol nyelven). IMDb Forrás Karácsony az Internet Movie Database -ben Karácsony a Wikia-ben Discovery Communications A Discovery Communications egy nemzetközi médiavállalat, mely 1985-ben jött létre, akkor egyetlen csatornát működtetett, a Discovery Channelt. A cég jelenleg 27 márkanév alatt több mint 100 csatornát üzemeltet 180 országban, 35 nyelven, csaknem 1,5 milliárd előfizető részére. A Discovery Communications saját gyártású produkciókat és más produkciós cégek anyagait is sugározza. A cég által működtetett csatornák közé tartozik többek között a Discovery Channel mellett az Animal Planet, a Discovery Science, a Discovery World, a Discovery Travel & Living is. De a cég által működtetett csatornák között van a TLC és az Investigation Discovery is. 2015 óta a céghez tartoznak az Eurosport csatornái is. Iváncsik Tamás Kétszeres norvég bajnokként tért haza 2017. nyarán Magyarországra a 117x magyar válogatott jobbszélső. Kézilabda edzői és Utánpótlás szakmai vezetői pozíciója mellett, Görbicz Anitával közösen létrehozták a Görbicz & Iváncsik Nemzetközi Kézilabda Tábort amelyet 2018. nyarán rendeznek meg először Győrben. 2017. június 18-án lépett pályára utoljára a magyar nemzeti válogatottban, sportpályafutása csúcsának helyszínén Veszprémben, sikeresen kiharcolva a 2018. évi Európa Bajnoki részvételt. Iváncsik Tamás (Győr, 1983. április 3. –) magyar válogatott kézilabdázó, jobbszélső. Sportpályafutása Kézilabdás családba született, hisz édesapja, Iváncsik Mihály magyar és világválogatott játékos volt. Már általános iskolás koruktól kezdve kézilabdáztak bátyjával, Iváncsik Gergővel együtt, aki szintén válogatott lett, és öccse, Iváncsik Ádám is kézilabdázik. Édesapjuk meccseire is sokat jártak; ő összesen 165 alkalommal öltötte magára a válogatott mezét. Tízéves korában édesapja Grazba igazolt, a család pedig költözött vele Ausztriába. A grazi időben édesapja rengeteget foglalkozott velük, mondhatni, hogy a személyi edzőjük volt. Aztán hazatértek Magyarországra, és a Győri ETO utánpótláscsapataiban folytatták a sportolást, előbb a serdülő, később az ificsapatban számítottak rájuk. 16 évesen a felnőttekhez került, és az 1999/2000-es szezonban 19 mérkőzésen szerepelt az NB I-ben. 2003-ban Tatabányára szerződött, ahol két szezont töltött, majd 2006-ban elfogadta a Dunaferr hívását. Bár érvényes szerződés kötötte a Dunaújvárosiakhoz, a két klub megegyezett egymással a transzferben és Veszprémbe igazolt. A veszprémi csapatban hét szezont töltött, ami alatt megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját 2008-ban, illetve hét bajnoki és hat Magyar kupa címet ünnepelhetett. Az utolsó veszprémi szezonjában sikerült bejutnia csapatával a Bajnokok ligája Final Four-jába. A következő szezont kölcsönben a Balatonfüredi KSE-nél töltötte, majd külföldre igazolt, a szintén Bajnokok ligája résztvevő román HCM Minaur Baia Mare, majd a norvég bajnok Elverum Håndball játékosa lett. A 2017-ben lejáró szerződését nem hosszabbította meg, több ajánlatot kapott külföldi és hazai csapatoktól egyaránt, de 2017 szeptemberében mégis a visszavonulás mellett döntött, a Győr-Moson-Sopron megyei utánpótláscsapatok szakmai felügyelőjeként dolgozik. Klubcsapatokban Eddigi klubjai: Győri ETO FKC , Tatabánya, Dunaferr, MKB Veszprém KC Eddigi edzői: Takács Miklós, Tóth László, Horváth József, Kanyo Antal, Füzesi Ferenc, Imre Vilmos, Mocsai Lajos Eredményei klubcsapatokban: 2x Norvég bajnok (2016) (2017), Norvég kupa ezüst (2016), 7x Magyar bajnok (2008-2014), 6x Magyar Kupa győztes, Magyar Kupa ezüst (2008) ,KEK győztes (2008), Magyar Bajnoki bronz (2007) A válogatottban Eredményei a válogatottban: Világ-kupa 7. hely (2004), Ifi Eb 11. hely (2001), vb 9. hely (Németország, 2007) Első válogatott szereplése: 2004. november 16-án Borlange, Franciaország – Magyarország 26:23 A 2012-es Európa bajnokságon az oroszok ellen az utolsó 5 percben egy erős lökés következményében térdre esett és megsérült. Az olimpiai csapatba nem került be. 2012 októberében lemondta a válogatottságot. Díjai, elismerései Junior Prima díj (2008) Az év magyar kézilabdázója (2008) Budapest Bank Férfi Kézilabda Liga 2010/2011 szezon legjobb jobbszélsője Ephraim K. Wilson II Ephraim K. Wilson II (Snow Hill, 1821. december 22. – Washington, 1891. február 24.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Maryland, 1885–1891). Ferques Ferques település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 1814 fő (2015). Ferques Landrethun-le-Nord, Leubringhen, Leulinghen-Bernes, Marquise, Rety, Rinxent, Caffiers és Fiennes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Léopardin-d’Augy Saint-Léopardin-d’Augy település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 343 fő (2015). Saint-Léopardin-d’Augy Aubigny, Couzon, Franchesse, Limoise, Le Veurdre, Chantenay-Saint-Imbert és Livry községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nemesi korona A nemesi korona (németül: Adelskrone) a nemesi rangot jelölő jelkép. Csak a heraldikában létezik, a valóságban nem használják. A magyar heraldikában a nemesek ötágú koronát viselnek. Nem tévesztendők össze a sisakkoronákkal. A korona ágai lehetnek függőleges nyúlványok, a végükön gyöngyökkel vagy levél, illetve lomb alakú ágak. Az ágak száma a valóságban (térben) nyolc, mivel a síkban ábrázol koronák ágainak kétszereséből le kell vonni kettőt. Használatuk Nyugat-Európában (beleértve Magyarországot) a 17. századtól terjed el. Az öt látható gyönggyel rendelkező koronák mindig valamilyen magas főnemesi címet (fejedelem, herceg, márki, gróf) jelképeztek. Ezt sajátították ki a 17. században köznemesek. Az olasz patríciusi koronának három levele és két ága volt. Michael Schuhmacher Michael Schuhmacher (1957. augusztus 20. –) német labdarúgó. Pályafutása Hivatásos pályafutását az 1. FC Kaiserslauternben kezdte 1978-ban. 1981-ig négy idényben játszott a Bundesligában, majd az 1981–1982-es szezonban a másodosztályú Bayer Uerdingen csapatához igazolt. Ottani második bajnoki idényében harmadik helyen végzett a csapattal, és az osztályozón a Schalke 04 legyőzésével sikerült kiharcolni a feljutást. Az 1–1-es döntetlennel véget ért idegenbeli visszavágón gólt szerzett. Az élvonalba viszont nem tért vissza, mivel a bajnokság végén a SG Wattenscheid 09-hoz távozott, ahol egy bajnoki idényt töltött. Utolsó klubjába, a Mainzba négy év kihagyást követően a Wattenscheid érintésével szerződött 1988-ban. Egy nagyobb megszakítással hét idényen keresztül profiskodott a Bundesliga 2-ben. Pályafutását 1993-ban fejezte be. Sikerei, díjai Klubcsapatokkal 1. FC Kaiserslautern : Bayer Uerdingen : 3321 Dasha A 3321 Dasha (ideiglenes jelöléssel 1975 TZ2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1975. október 3-án. Antidepresszáns Az antidepresszáns olyan gyógyászatban alkalmazott szer, melyet a depresszió, a kényszerbetegség, az anorexia nervosa, a krónikus fájdalom, a neuropátiás fájdalom és, bizonyos esetekben, a figyelemzavaros hiperaktivitás rendellenesség (ADHD) kezelésére használnak, önmagukban vagy egyéb gyógyszerekkel kombinálva. Négy fő csoportjuk a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k), szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI), a triciklusos antidepresszánsok (TCA-k) és a monoamino-oxidáz gátlók (MAO). Egyéb gyógyszerek melyeket depresszió kezelésére használnak, vagy a múltban használtak a buprenorfin, a kis dózisú antipszichotikumok, és az orbáncfű. Története Az antidepresszánsok felfedezése úgy történt, hogy az antidepresszáns hatás elsőként az anti-TBC gyógyszernek szánt Imipramin sajátos mellékhatásaként jelentkezett. Gyógyszercsoportok Triciklikus antidepresszánsok (TCA) Szerkezetük 3 gyűrűt tartalmaz -innen a nevük. Tetraciklikus antidepresszánsok A tetraciklikus antidepresszánsok hatása a triciklikusokéhoz hasonló, de négy kémiai gyűrű alkotja őket. Tetraciklikus antidepresszáns például a maprotilin (Ludiomil), illetve a mirtazapin (Remeron). SSRI antidepresszánsok A szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (selective serotonin reuptake inhibitors, SSRI) olyan gyógyszercsoport, amelyet elterjedten alkalmaznak antidepresszánsként a depresszió, a szorongás és különféle személyiségzavarok kezelésében. Az SSRI-k megnövelik az idegsejtek közötti térben lévő szerotonin nevű neurotranszmitter koncentrációját a szerotonin visszavételéért felelős fehérjét gátolva, ezáltal több szerotoninmolekula marad a szinaptikus résben, és képes a posztszinaptikus receptorokhoz kapcsolódni. Az SSRI-k csoportja volt az első pszichiátriai gyógyszercsoport, amelyet az ún. racionális gyógyszertervezés révén fejlesztettek ki. A folyamat során kiválasztanak egy meghatározott biológiai célpontot, majd olyan molekulát terveznek, ami várhatóan hatással lesz rá. Az SSRI-k a legszéleskörűbben felírt antidepresszánsok több országban. Az SSRI-k hatékonysága enyhe és közepes mértékű depresszió kezelésénél a mai napig vitatott. SNRI-k A különböző SSRI-k eltérő mértékben képesek különbséget tenni a monoamin transzportereken, az igazán szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók viszont csak nagyon alacsony affinitással kötődnek a noradrenalin és dopamin transzporterekhez. Egyéb antidepresszáns hatású anyagok Élelmiszerekben, fűszerekben található hatóanyagok Gyógynövényben található hatóanyagok: Citromfű Egyéb: aminosavak Hozzászokás és elvonási szindróma Bár egészségügyi szempontból az antidepresszánsok többsége nem okoznak olyan komoly tünetekkel járó függőséget, mely az adag folyamatos növelését tenné szükségessé, a négy hetet meghaladó használatot követő elhagyásakor elvonási tünetek jelentkezhetnek. A leggyakoribb elvonási tünetek: A legtöbb elvonási tünet az elvonás első hetében jelenik meg, és minimum 1, maximum 4-hétíg tartanak. Bár a legtöbb esetben az elvonás komplikációk nélkül zajlik le, bizonyos esetekben, amikor hirtelen szakították meg a MAO-gátlók szedését, akut pszichózis kialakulását figyelték meg. A ritkán jelentkező elvonási tüneteket is számba véve eddig összesen több mint ötven tünetről számoltak be. Bár a legtöbb esetben a abbahagyását követő szindróma időtartama egytől négy hétig tart, és a tünetek viszonylag enyhék, jellemzően kezelés nélkül, maguktól elmúlnak, ritka esetekben a tünetek súlyosak és elhúzódóak is lehetnek. A paroxetint (Paxil) és a venlafaxint (Effexort) úgy tűnik, hogy különösen nehéz elvonni, mert például a paroxetin esetén több mint 18 hónapig elhúzódó elvonási szindrómáról is beszámoltak már. A PSSD (Post-SSRI Sexual Dysfunction vagyis SSRI szedést követő szexuális zavar) az SSRI (szelektív szerotonin reuptake inhibitor) típusú antidepresszáns által okozott szexuális és érzelmi diszfunkció, amely tartósan fennmaradhat hónapokig, évekig, vagy meghatározatlan ideig az antidepresszáns kezelés befejezését követően. [1][2][3][4][5] Ez az iatrogén típusú szexuális diszfunkció jelenleg kevéssé tanulmányozott, előfordulásának gyakorisága nem ismert, ugyanakkor az érintettek életminőségét jelentősen rontó, gyakran az eredetileg kezelt panaszoknál súlyosabb, krónikus tünetegyüttes. [6][7][8][9] Szorongás A depresszió esetén a szorongás gyakran még az antidepresszáns gyógyszerek szedése mellett is jelentkezik, a depresszió miatt, vagy az antidepresszáns gyógyszerek mellékhatásaként. A szorongás csillapítására jellemzően szorongáscsökkentőnek benzodiazepineket szoktak adni, például klonazepamot. Készítmények fluoxetin (Prozac) imipramin (Melipramin) desipramin (Pertofrán) maprotilin (Ludiomil) amitryptilin (Teperin) trazodon (Desyrel) Vortioxetin (Brintellix) Arcizans-Avant Arcizans-Avant település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 388 fő (2015). Arcizans-Avant Argelès-Gazost, Cauterets, Lau-Balagnas, Saint-Savin és Arras-en-Lavedan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Robert Goddard Robert Hutchings Goddard (Worcester, 1882. október 5. – Baltimore, 1945. augusztus 10.) amerikai fizikus, feltaláló, a világűr elérésének úttörői között az a gyakorlati tudós volt, aki megépítette a világ első folyékony hajtóanyagot használó rakétáját. Élete „Többször bebizonyosodott már, hogy a tegnap álmai a ma reményeivé válnak, hogy holnap már realitássá legyenek.” – szólt Goddard jelmondata. Az ő álmai a világűr meghódításában jártak már kora ifjúkorától. A massachusetsi Worcester város szülötte abban az időben cseperedett fel, amikor a tudomány nagy mértékben kezdte megváltoztatni az emberek életét. A gépesítés, a villamosítás a fizikai tudományok irányába terelte a gyermek Goddard érdeklődését. A tudományok iránti elkötelezetségét még növelte a tény, hogy beteges lévén inkább a városi könyvtár, mintsem a sportpályák vonzották. Érdeklődése 16 évesen fordult a repülés felé, amikor aluminiumból akart léggömböt készíteni. Később fordult az érdeklődése az extrém magasságok elérése felé. Első publikációját a Scientific American tette közzé 1907-ben, amelyben a repülőgépek stabilizálásáról ír és amelyben említést tett egy giroszkóp nevű szerkezetről. 1909-ben kezdett foglalkozni a folyékony hajtóanyagú rakétákkal, amelyek számításai szerint minden korábbi rakétánál nagyobb hatásfokkal működnek és mint ilyenek, a Ciolkovszkij-képlet szerint a leghatékonyabban juttatnak a magasba eszközöket (avagy adott tömegű eszközt magasabbra képesek emelni). 1910-ben master, 1911-ben PhD fokozatot szerzett a Clark Egyetemen, majd a Princeton Egyetemre kapott ösztöndíjat. 1913-ban tuberkulózist kapott, így fel kellett hagynia a tanulmányokkal. Goddard legtermékenyebb időszaka 1914-ben kezdődött, amikor is két szabadalmat jegyeztetett be hazája szabadalmi hivatalánák. Az egyik a többfokozatú rakéta, a másik pedig a folyékony hajtóanyaggal működő rakéta szabadalma volt. 1916-ban a Smithsonian Intézet 5000 dolláros támogatásával nekikezdhetett elméletei megvalósításának. 1919-ben publikálta az Extrém magasságok elérésének módszerei c. művét, amelyben a rakétarepülés matematikai leírásait, saját rakétakutatásait és a lehetséges eredményeket taglalta, ezzel alapvetésül szolgálva a későbbi korok rakétakutatóinak. 1926-ban végezte el történelmi kísérletét az első folyékony hajtóanyagú rakétával Auburnben. A siker a közvélemény (és az újságok) szemében inkább volt kudarc, sok kritika érte. A Smithsonian Intézet is megvonta a támogatást tőle. 1929-ben összeismerkedett Charles Lindbergh-gel, amely barátság fordulatot hozott a kutatásba, amikor Lindbergh beajánlotta őt a dúsgazdag Guggenheim családhoz, akik mecénásként 100 000 dollárral támogatták őt négy év alatt. Az 1929–33-as nagy gazdasági válság idején a teljesen elapadó kutatási források mellett ez óriási előnyt jelentett Goddardnak. A támogatás birtokában Új-Mexikóba, Roswellbe telepítette kutatásait. Haláláig itt dolgozott a rakéták tökéletesítésén. 1945. augusztus 10-én hunyt el gégerákban. Az első rakéta A világ első folyékony hajtóanyagú rakétája, a Nell névre keresztelt csővázas szerkezet 1926. március 16-án startolt Auburn-ben, Goddard nagynénjének farmján. A kísérlet nem hozott látványos eredményt, a rakéta mindössze 15 métert tett meg 2,5 másodperces repülése során, aztán a káposztaföldre zuhant. De ezzel bebizonyította, hogy lehetséges a folyékony hajtóanyaggal működő szerkezet repülése. Emlékezete Nevét viseli a NASA Goddard Űrközpontja. Tom Heaton (labdarúgó) Tom Heaton vagy teljes nevén Thomas David Heaton (Chester, 1986. április 15. –) angol válogatott labdarúgó, kapus, aki jelenleg a Burnleyben játszik. Pályafutása Manchester United Heaton a Wrexham ifiakadémiáján is megfordult, ahol egyes esetekben középpályásként is pályára lépett. Ezután került a Manchester United U17-es csapatához, ahol 20 meccset játszott, mielőtt a vezetőség 2002. július 8-án úgy döntött, hogy szerződést ad neki. A 2002–03-as szezonban az ifikkel megnyerte az FA Youth Cup-ot, bár a sorozatban végig Luke Steele védett. 2003. október 3-án, egy Birmingham City elleni mérkőzésen mutatkozhatott be a tartalékok között. A 2003–04-es idény végén átvehette a Manchester Senior Cup győztesének járó aranyérmet is, bár a döntőben nem lépett pályára. A következő szezonra állandó tagja lett a tartalékcsapatnak, és 2004. augusztus 17-én, Stan Ternent búcsúmeccsén a felnőtt csapatban is lehetőséghez jutott, a 76. percben váltotta Luke Steele-t, aki korábban Tim Howard helyére állt be. Az idény végére Heaton mindkét tartalékbajnokságot megnyerte csapatával. Olyan jól védett a tartalékoknál, hogy a United úgy döntött, elég érett ahhoz, hogy kölcsönadják egy másik csapatnak. A 2005–06-os évad kezdetétől 2006. január 1-jéig a Swindon Townhoz került, ahol minden sorozatot egybevéve több mint 20 meccsen játszott. A bemutatkozó mérkőzésén kivédett egy büntetőt, ami után a Swindon akkori mestere, Iffy Onuora fényes jövőt jósolt neki. Miután lejárt a kölcsönszerződése, a Manchester United rögtön továbbadta, ezúttal a Royal Antwerphez küldték. 2007. március 13-án Heaton egy félidőt védhetett az Európa-válogatott elleni barátságos meccsen. Később egy tétmeccsre is bekerült a felnőtt csapat keretébe, amikor Edwin van der Sar sérülés miatt nem tudta vállalni a játékot. A 2008–09-es szezont kölcsönben a Cardiff Citynél töltötte, ahol november közepéig szinte minden meccsen ő védte a kaput. November 22-én, egy Plymouth Argyle elleni találkozón azonban megsérült, ami miatt egy ideig nem játszhatott. Peter Enckelman vette át a helyét, akivel két hónapig veretlen maradt a csapat. Februárban megésrült a jó formában lévő Enckelman, így Heaton visszavehette helyét a kapuban. Első meccsén a Cardiff City 4–0-ra kikapott egy kupameccsen, de végül őt választották a mérkőzés legjobbjának. A találkozón azonban combizomhúzódást szenvedett, ami miatt át kellett adnia a helyét Stuart Taylornak. Ezután Taylor lett a walesiek első számú kapusa, de egy Preston North End elleni 6–0-s vereség után ismét Heatonnak szavazott bizalmat a menedzser. A szezon végén visszatért a Manchester Unitedhez. Válogatott Heaton több korosztályos válogatottban is megfordult, az U21-es csapatba 2008 márciusában, Lengyelország ellen hívták be először. Joe Hartot váltva, csereként mutatkozhatott be. Sabiha A Sabiha (arabul: ����� šabbī�a, jelentése "jelenés") egy szíriai paramilitáris alakulat, melyet az 1980-as években hozott létre Namír el-Aszad, Háfez el-Aszad szíriai elnök unokatestvére. A szervezetet nemzetbiztonsági feladatokra alkalmazták, feladata volt a rendszerellenes megmozdulások felszámolása és a rendfenntartás. Mivel az 1990-es évektől egyre nehezebben voltak kordában tarthatóak, Háfez el-Asszad felszámolta a Sabihát, később azonban, a szíriai polgárháború kitörését követően ismét felállították és bevetették kezdetben a békés tüntetők, majd a fegyveres lázadók ellen. A konfliktus során különböző emberjogi szervezetek a milíciát súlyos háborús bűnök elkövetésével vádolták meg, így például a 108 halálos áldozattal járó húlai mészárlás és a 78 halálos áldozattal jár kubairi mészárlás végrehajtásával. A Sabiha felállítása és tevékenysége a polgárháború előtt A Sabihát az 1980-as években állította fel Namír el-Aszad, Háfez el-Aszad szíriai elnök unokatestvére, az elnök tudtával és jóváhagyásával. A szervezetet ekkoriban elsősorban nemzetbiztonsági feladatokra alkalmazták, feladata volt a rendszerellenes megmozdulások felszámolása és a rendfenntartás, de egyes források szerint kiemelt szerepet töltöttek be a térségbeli fegyver- és drogkereskedelemben is, valamint időnként a szíriai rezsim megbízásából időnként beavatkoztak a libanoni polgárháború harcaiba is. A Sabiha tagjai híresek voltak az Asszad családhoz fűződő lojalításukról, melynek köszönhetően szinte teljes immunitásban részesültek az Aszad-rezsim részéről. Az 1990-es évekre azonban egyre nehezebben kontrollálhatóbbakká váltak, így Háfez el-Aszad megkezdte a szervezet felszámolását. Ez a folyamat Bassár el-Aszad 2000-ben történő hatalomrajutása után fejeződött be, az új elnök által megkezdett reformfolyamat részeként. Részvétele a polgárháborúban A Bassár el-Aszad uralma ellen kitört felkelést követően ismét felállították a szervezetet. A konfliktus során legelőször 2011 márciusában, Latakiában tűnt fel a Sabiha, amikor a milíciához tartozó géppuskások és mesterlövészek 21 tüntetővel végeztek. Alig egy hónappal később a Homsz elleni invázióban is szerepeltek, itt - ellenzéki állítások szerint - további 21 főt gyilkoltak meg. A szervezet nemzetközi hírnévre a húlai mészárlást követően tett szert, mikor a 108 halálos áldozattal járó gyilkossággal a Sabihát vádolták meg (a túlélők vallomásaira alapozva). A szíriai kormány azonban tagadta a szervezet vagy a hadsereg érintettségét. 2012. június 6-án a 78 halálos áldozattal járó kubairi mészárlást követően is a Sabiha felelőssége merült fel. Willie Toweel Willie Michael Toweel (Benoni, 1934. április 6. – 2017. december 25.) olimpiai bronzérmes dél-afrikai ökölvívó. Pályafutása Az 1952-es helsinki olimpián légsúlyban bronzérmet szerzett. 1953 és 1960 között profi ökölvívó volt. 46 győzelmet ért el, amiből 23 alkalommal kiütéssel győzött. Két döntetlen és hat vereség volt még a további mérlege. Sikerei, díjai Olimpiai játékok bronzérmes: 1952, Helsinki Fuzidinsav A fuzidinsav (INN: fusidic acid) egy antibiotikum, amit főként szem- és bőrfertőzések kezelésére használnak. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum fusidicum néven hivatalos. . Hatékony súlyos Staphylococcus (MRSA) fertőzésben, Corynebacterium okozta endocarditisben. Parenteralisan, per os adandó, 90%-a felszívódik. Jól oszlik meg a szövetekben, plazmafehérje-kötődése 97%. Liquorba nem jut be. Glukuronid formában választódik ki az epével. A vizeletben a bevitt mennyiség kevesebb mint 2%-a mutatható ki aktív formában. Lassan ürül, szérum felezési ideje kb. 9 óra. Kevés mellékhatása lehet hányás, hányinger, májfunkcióromlás, icterus. Gyógyszerhatás A bakteriális fehérjeszintézis gátlásával fejti ki hatását. Készítmények Fucidin (Leo) I. e. 400 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 450-es évek – i. e. 440-es évek – i. e. 430-as évek – i. e. 420-as évek – i. e. 410-es évek – i. e. 400-as évek – i. e. 390-es évek – i. e. 380-as évek – i. e. 370-es évek – i. e. 360-as évek – i. e. 350-es évek Évek: i. e. 405 – i. e. 404 – i. e. 403 – i. e. 402 – i. e. 401 – i. e. 400 – i. e. 399 – i. e. 398 – i. e. 397 – i. e. 396 – i. e. 395 Események Római consulok : tribuni militares a tribus Clustumina (21. tribus) felállítása Rómában Szuahéli nyelv A szuahéli Kelet-Afrikában beszélt nyelv (Kenya, Tanzánia, Uganda), a bantu nyelvekhez tartozik, eredetileg a szuahélik nyelve. Anyanyelvi beszélőinek száma néhány millió, közvetítő nyelvként viszont több mint 130 millióan használják. A magyarhoz hasonlóan agglutináló, ugyanakkor a toldalékokat a szó elejére illeszti. Néhány idegen eredetű szóban megfigyelhető a flexió is. Jellegzetes bantu sajátosság a névszóosztályok megléte (emberek osztálya, fák osztálya stb.) amelyek meghatározott előtagokkal rendelkeznek. Végső soron nyelvtani nemként viselkednek, mivel elsősorban grammatikai szerepük van. A szuahéliben nyolc névszóosztály van. A szuahéliben viszont nincsen meg a bantu nyelvekre jellemző tonalitás. Hangrendszer Az ábécé: A, B, Ch, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, T, U, V, W, Y, Z. A szuahéli nyelv ábécéje igen egyszerű, a betűk hangértéke nagyrészt egyezik a magyarral, annyi különbséggel, hogy a ch cs-nek, a j dzs-nek, az s pedig sz-nek ejtendő. Több hang van a szuahéliben, mint ahány betű az ábécében. Ebből következik, hogy a hiányzó hangok egy részét kettős betűkkel írjuk, illetve hogy bizonyos betűk több hangot is jelölnek. A problémás betűk és betűkapcsolatok a következők: ch [�] kissé hangsúlyosabb a magyar ’cs’ hangnál (chachu [�a�u] = élesztő, kovász) dh [ð] zöngés hang, úgy ejtendő, mint az angolban (például this) (fedha [feða] = ezüst, pénz; dhoruba [ðoruba] = vihar, zivatar) gh [�] a magyar ’g’ hangnál erőteljesebb (lugha [lu�a] = beszélt nyelv) j [�] a partvidéken magyar ’dzs’, a szárazföld belseje felé ’gy’ és ’j’ hangzású (Jina lako nani? [�ina lako nani] = Mi a neved?) ng’ [ŋ] ejtése mint az angolban, általában szókezdő helyzetben szerepel (ng'ombe [ŋombe] = szarvasmarha) ny [�] megfelel a magyar ’ny’ hangnak (nyuki [�uki] = háziméh) s [s] megfelel a magyar ’sz’ hangnak (simba [simba] = oroszlán) sh [�] nagyjából a magyar ’s’ hangnak felel meg (maisha [mai�a] = élet) th [θ] zöngétlen hang, úgy ejtendő mint az angolban (például bathroom) (theluji [θelu�i] = hó) w [w] félmagánhangzó, ejtése mint az angolban (a magyar ’u’-hoz áll közel) (wimbo [wimbo] = dal, ének) y [j] félmagánhangzó, ejtése mint az angolban (a magyar ’j’-hez áll közel) (yai [jai] = tojás) A szuahéliben a k, p és t hangoknak van hehezett variánsa is, azonban ezeket nem jelölik külön írásban. Tehát a k betű jelölhet [k] és [kʰ] hangot is stb. Viszont fontos a helyes ejtés, ugyanis néha jelentésmegkülönböztető szerepe van, például tembo 1. [tembo] = pálmabor, 2. [tʰembo] = elefánt! A hangsúly általában az utolsó előtti szótagra esik. A szuahéli ige ragozása A szám és személy kifejezése A szuahéli nyelv teljes értékű személyes névmásai az alábbiak: mimi én sisi mi wewe te nyinyi ti yeye ő wao ők Azonban ezeket a ragozott igealakokban személyragok helyettesítik: ni- (én …k) tu- (mi …unk) u- (te …sz) m- (ti …tok) a- (ő …) wa- (ők …nak) A főnévi igenév A főnévi igenevek előtoldaléka: ku-. Néhány esetben, magánhangzó előtt, de nem szabályszerűen kw-. Az igék szótári alakja általában az igető. -fanya kufanya tenni, csinálni -sema kusema mondani, szólni -enda kwenda menni, haladni Vannak olyan igék a szuahéli nyelvben, amelyek ragozáskor felveszik a főnévi igenév előtoldalékát, ilyen például az előbb említett -enda ige is. A jelen idő A jelen idő toldaléka -na-, és jelentése nagyjából azonos az angol folyamatban lévő jelen idejével. ninajenga nyumba házat építek anakwenda mjini ő a városba megy Toldalékoláskor a jelen időt kifejező -na- morféma összeolvadhat a személyragokkal: na- (én most …k) twa- (mi most …unk) wa- (te most …sz) mwa- (ti most …tok) a- (ő most …) wa- (ők most …nak) A múlt idők A szuahéliben háromféle egyszerű múlt idő van: 1/ folyamatos múlt idő: -li- nilikuwa nyumbani otthon voltam 2/ határozottan befejezett múlt idő: -me- amefika ő megérkezett 3/ ritka, főleg a népköltészetben használt, kb. elbeszélő múlt: -ka- sungura akasema és akkor a nyúl azt mondá Amennyiben két cselekvés közvetlenül egymás után játszódik le, akkor az első ige -li-, a második pedig -ka- toldalékot kap: alifika akaingia nyumbani megérkezett és belépett a házba Léteznek a szuahéliben a 'kuwa' létigével képezett összetett igealakok is: nilikuwa nikitembea amikor sétáltam volt A jövő idő A jövő időt a -ta- toldalékkal fejezzük ki: nitarudi kesho holnap visszajövök A feltételes mód A szuahéliben a feltételes módot háromféleképpen fejezzük ki: 1/ ha a cselekvés, történés lehetetlen, hiányoznak a feltételei, akkor a -ngali- toldalék használandó ningalikwenda nyumbani hazamennék (de nem lehet) nilikuwa ningalikwenda nyumbani hazamentem volna ningalisema megmondanám (ha tudnám) 2/ a lehetséges vagy valószínű cselekvés, történés, valamint az óhajtó mód kifejezésére a -nge- morfémát kell használni ningeweza kufanya kazi tudnék dolgozni (ha kapnék munkát) ningetaka kununua kitabu hiki szeretném megvenni ezt a könyvet ningetaka kuandika barua szeretnék levelet írni 3/ ha egy meghatározott, lehetséges feltételhez kötjük a cselekvést, történést, akkor a legtöbbször a jövőre utaló -ki- toldalékot használjuk: ukimaliza kujenga nyumba yako, nitakutembelea ha majd fölépíted a házad, akkor meglátogatlak A felszólító mód Egyes szám második személyben az igető a végmagánhangzóját -e–re változtatja, míg többes szám második személyben a végződés -eni. ende menj, eredj twendeni gyerünk endeni menjetek, eredjetek nipe add ide, add nekem A közvetett utasítást kifejező első és harmadik személyű igealakok rendszerint szintén -e–re változtatják a tőmagánhangzót (ez az arab eredetű -i–re végződő igealakokban ritka): anataka niende (ő) azt akarja, hogy (én) menjek anataka unipige (ő) azt akarja, hogy (te) engem megüss Ez utóbbi igealakban tárgyi egyeztető morféma (-ni-) szerepelt, ami a cselekvés célirányosságára utalt. Tárgyas igeragozás Az, hogy a szuahéli mondatnak tárgya van, az igealakban jut kifejezésre. Ez tulajdonképpen megfelel a magyar tárgyas igeragozásnak. A toldalékok nagy részben megegyeznek az igei személyragokkal, csak egyes szám második és harmadik személyben van eltérés: -ni- (engem) -tu- (minket) -ku- (téged) -m- (titeket) -m- (őt) -wa- (őket) nimekuambia (meg)mondtam neked umenitembelea meglátogattál (engem) tunawatafuta mi keressük őket Nem közvetlenül tárgyi vonatkozású tranzitív igék esetében dativusi szerepkörben is megjelenhetnek ezek a toldalékok (wakamsema – megmondták neki). Számok 0 - Sifuri 1 - Moja 2 - Mbili 3 - Tatu 4 - Nne 5 - Tano 6 - Sita 7 - Saba 8 - Nane 9 - Tisa 10 - Kumi 11 - Kumi na moja 20 - Ishirini 30 - Thelathini 40 - Arobaini 50 - Hamsini 60 - Sitini 70 - Sabini 80 - Themanini 90 - Tisini 100 - Mia 101 - Mia na moja 200 - Mia mbili 1000 - Elfu moja Szószedet Az alábbiakban a szócikkben szereplő szavakat soroljuk fel a szócikkben való előfordulásuk sorrendjében. -chache kevés -chura béka -anguka esik, hull -fanya tenni, csinálni, dolgozni -sema mondani, szólni -enda menni, haladni -jenga építeni nyumba (nyumbani) ház (otthon, a házba, a házban) mji (mjini) város (a városba, a városban) -wa lenni -fika érkezni, jönni sungura nyúl -ingia belépni -tembea sétálni, kószálni, vándorolni -rudi visszajönni, visszatérni kesho holnap -weza képesnek lenni vmire, -hat, -het kazi művészet (szalagos hanghordozó) -taka akarni, szeretni, kívánni -nunua vásárolni, venni kitabu könyv hiki (egy közelre mutató névmás: „ez”) -andika írni barua levél, dokumentum, üzenet -maliza elkészíteni, befejezni yako (egy birtokos névmás: „te …d”) -tembelea meglátogatni -pa adni -piga ütni, verni, lőni, csapni -ambia tájékoztatni, értesíteni, tudósítani -tafuta keresni 841 Arabella A 841 Arabella (ideiglenes jelöléssel 1916 AL) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Max Wolf fedezte fel 1916. október 1-én. Niger a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Niger a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Női Cselgáncs Férfi Úszás Férfi Püspökkút Bory Jenő Püspökkút című emlékoszlopa Székesfehérváron a Piac téren, a buszpályaudvar mellett. A kutat 1928. június 24-én avatták fel az Országalma helyén. A vasútállomás előtti tér 1937-es átalakításakor oda helyezték át. A háború után a püspökszobrokat eltávolították róla. 1972-ben Székesfehérvár millenniumának évében került eredeti formájában a mai helyére. A kút alakjai feles életnagyságúak. Forrás Magony Imre: Székesfehérvár szobrai, Ma Kiadó, Székesfehérvár, 1995 Koordináták: é. sz. 47° 11′ 23″, k. h. 18° 24′ 32″47.189666666667, 18.408805555556 Miremont (Puy-de-Dôme) Miremont település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 302 fő (2015). Miremont Les Ancizes-Comps, Charensat, La Goutelle, Landogne, Pontaumur, Saint-Jacques-d’Ambur, Saint-Priest-des-Champs és Villosanges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sinéad O’Connor Sinéad O’Connor (IPA: /��ˈne�d o�ˈk�n�r/, Dublin, 1966. december 8. –) Grammy-díjas ír énekesnő. Élete 1966. december 8-án született Dublinban John és Marie O’Connor gyermekeként. Főiskolai tanulmányait a Dublini Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1984-től a dublini InTua Nua tagja volt. 1987 óta szólista, az Ensign kiadóhoz szerződött. Berlinben a The Wall című koncerten ő is szerepelt. Az Amnesty International javára Peter Gabriellel turnézott. 1990-ben egy dalt énekelt (You Do Something to Me) az AIDS-betegek megsegítésére készült Red, Hot'n'Blue című nagylemezen. 1991-ben a People magazin beválasztotta az 50 legszebb ember közé. Biszexualitását nyíltan vállalja. 2015-ben öngyilkosságot kísérelt meg, ami előtt búcsúlevelet is írt hozzátartozóinak; komolyabb baja nem esett, de az eset után orvosi kezelés alá helyezték. 2016. május 15-én ismeretlen helyre távozott lakóhelyéről, ami után a rendőrség eltűntként kezdte keresni, mivel ez utóbbi esetben is felmerült az öngyilkossági kísérlet valószínűsége. Magánélete Először John Reynolds volt a férje. Második alkalommal Nick Sommerlad lett a párja. Két gyereke született; Jake (1987) és Roisin (1996). Albumai Stúdióalbumok The Lion and the Cobra (1988) I Don't Want What I Haven't Got (1990) Am I Not Your Girl? (1992) Universal Mother (1994) Faith and Courage (2000) Sean-Nós Nua (2002) Throw Down Your Arms (2005) Theology (2007) I'm Not Bossy, I'm the Boss (2014) Egyéb albumai Nothing Compares 2 U (1990) Roger Watersszel : The Wall (1990) Red, Hot and Dance (1991) Peter Gabriellel : Us (1992) Gospel Oak (1997) Filmzenéi Miami Vice (1988) Két szülő közt (1988) Rémálom at Elm utcában 4.: Az álmok ura (1988) Keresztanya (1988) Tente baba, tente (1990) Apám nevében (1993) Képtelen képrablás (1996) Az erőszak vége (1997) Házasságszerzők (1997) A szerelem hálójában (1998) Angyal a lépcsőn (1999) A tehetséges Mr. Ripley (1999) Stigmata (1999) Sátánka – Pokoli poronty (2000) Vanília égbolt (2001) Lara Croft: Tomb Raider 2. – Az élet bölcsője (2003) Lapzárta - Veronica Guerin története (2003) Én kicsi szörnyem - A mélység legendája (2007) 60/90 (2008) Lepattintva (2008) Az ifjú Viktória királynő (2009) Filmjei Üvöltő szelek (1992) A kis véreskezű (1997) Díjai MTV-díj Grammy-díj (1991) Árvaház utca Az Árvaház utca (románul: Strada Poarta Șchei, németül: Waisenhausgasse) a brassói városerőd nyugati, Bolgárszeg felőli részén helyezkedik el. Német és magyar neve az 1875-ben alapított Tartler-árvaházra utal, román elnevezése pedig az utca délnyugati végén található Bolgárszegi kapura (Poarta Șchei). A városerőd egyik legkorábban kialakult utcája, több történész szerint itt volt a történelmi központ egyik városmagja. Északi részén a 16. század közepéig egy kápolna (egyes kutatók szerint kolostor) helyezkedett el, innen származott az utca korábbi neve (Heiligleichnahmsgasse). 1828-ban az utca végén a várfal egy részének lebontásával egy új városkaput nyitottak. Elnevezése A 19. század végéig Szentlélek utcaként ismerték (németül Heiligleichnahmsgasse, azaz Krisztus Teste-utca), ugyanis a középkorban ezen a területen, a Fekete templomtól délre helyezkedett el a Szentlélek-kápolna (németül Kapelle der Bruderschaft des Heiligen Leichnams Christi, Krisztus Szent Teste-testvériség kápolnája) és udvara. 1488-ban des heligelichmis gasz, 1494-ben des heyligen leichnames gasz, 1520-ban platea corporis Christi néven jelenik meg. A Tartler-árvaház 1875-ös megnyitása után Árvaház utca (Waisenhausgasse, románul Ulița Orfanilor) lett a neve. Román elnevezése 1926–1948 között Strada Mureșenilor (nem összetévesztendő a Kolostor utcával, mely később szintén a Strada Mureșenilor nevet viselte), 1948–1966 között Strada Maxim Gorki, 1966 óta Strada Poarta Șchei. Fekvése Az Árvaház utca a városkaputól a Hirscher utcáig húzódik, hosszúsága 350 méter. A régi városerőd két fertályának határán helyezkedett el: északi házsora a Quartale Catharinae, déli sora a Quartale Corporis Christi városnegyedhez tartozott. Északkeleti irányban az Alsóvilla utcában (Strada Grigoraș Dinicu, Untere Gabelgasse) folytatódik. Kisebb utcák ágaznak el belőle: déli irányban a Torna utca (Strada George Coșbuc, Hinter der Mauer) és a Zsinór utca (Strada Sforii, Schnurgässchen), északi irányban, a Honterus-udvar felé pedig a Szélespatak (más néven Katalin utca, Strada Paul Richter, Breite Bach), Templom utca (Strada Hans Benkner, Oberes Schulgässel), és az Iskola utca (Strada Stefan Ludwig Roth, Unteres Schulgässel). Története Több történész (Gernot Nussbächer, Bakó Géza, Gustav Treiber és mások) kutatásai alapján az Árvaház utca déli sora volt a történelmi központ egyik városmagja, és már a 13. század elején kialakult. Ugyanakkor Paul Niedermayer szerint a városmag ettől északkeletre, a Hirscher-ház környékén volt, és az Árvaház utca területe csak a 13. század közepe után kezdett beépülni, a település kelet-nyugati terjeszkedése során. A középkori utca a jelenlegi 26. számú épületig húzódott. Az utca északi részén helyezkedett el a Szentlélek-kápolna (egyes történészek szerint kolostor vagy káptalanház) és nagyméretű udvara. A kápolnát a reformáció után megszüntettek, és az udvar felparcellázásával 1560-ban kialakították az Árvaház utca 6–10. számainak (a jelenlegi számozás szerint) telkeit és a mögöttük levő házhelyeket. Az utcát főleg mészárosok lakták. Évszázadokon keresztül a városerőd délnyugati, „felső” részének legfontosabb, legforgalmasabb artériája volt, ugyanis csak itt, az utca végén álló kapun keresztül nyílt átjárás a románok lakta Bolgárszeg városnegyed felé. Az elsőként épített Szentlélek-kaput 1526-ban árvíz rongálta meg; helyén a 16. század közepén felépült a Katalin-kapu, melynek barbakánja ma is áll. 1689-ben és 1699-ben tűzvész pusztította az utcát. A 18. század végére a Katalin-kapu csak nehezen tudta ellátni a megnövekedett forgalmat, így a kaputorony kivételével lebontották, és mellette 1828-ban megnyitották az Árvaház utcai kaput. A régi várfalak bontása folytatódott; 1851–52-ben az utca végén felépült a szász Tornaiskola (Evangelische Turnschule), az első brassói épület, mely a lebontott várfalak helyére épült. Az utcát a 19. században Oláhok utcájának is nevezték (Wallacher Gasse), ugyanis sok román kereskedő vett itt házat, vagy nyitott üzletet, fogadót. Mi több, itt volt a városerőd román kulturális életének központja: negyven éven keresztül a 3. szám alatti Fretschkes-házban volt a Román Kaszinó (Casina română) kulturális egyesület székhelye, az 1. szám alatti vendéglő pedig a román értelmiségiek kedvelt találkozóhelye volt. A zsúfolt, forgalmas utca máig nyitva áll az autóforgalom számára, autóbuszjáratok is áthaladnak rajta. 1970-ig kétirányú volt, majd egyirányúvá tették. Leírása Az utca hosszúsága 350 méter. A házak legtöbbje kétszintes, a 18–19. században épült. Túlnyomó többségük lakóházként szolgál, csak az utca keleti végén van néhány üzlethelyiség, étterem. Díszítésük barokk, rokokó, klasszicizáló, vagy eklektikus. Jelentősebb épületek: 1. 1878 februárjában itt nyílt meg Demetriu Barla görög kereskedő La Împăratulu Romaniloru (A római császárhoz) vendéglője, mely a román írók, költők, értelmiségiek ( George Coșbuc , Ion Luca Caragiale , Ștefan Octavian Iosif , Sextil Pușcariu , Aurel Pavel Bănuț és mások) kedvelt találkozóhelye volt. 3. Itt lakott Samuel Fretschkes, a Honterus-líceum igazgatója. 1842–1851 és 1854–1885 itt volt a Román Kaszinó székhelye, mely fontos szerepet játszott az 1848-as havasalföldi forradalom alatt. 7. Itt lakott Eduard Böhlert (1817–1890) városi orvos, sebész. 9. Itt lakott Christian Gottlieb Fleischer ezüstműves, akit 1825-ben avattak mesterré, és 1851-ben az ötvös céh céhmestereként szolgált. 10. 1865-1867 között itt volt a Kereskedelmi Kamara. 14. Tartler-árvaház , mely az utca nevét kölcsönözte. 1806-ban épült lakóházként, 1875-ben alakították át árvaházzá, a 20. századtól óvoda működik benne. A 17. és 19. számú házak között indul a turistalátványosságnak számító Zsinór utca . 29. A brassói neológ zsinagóga , 1901-ben nyitották meg, jelenleg is rituális szerepet tölt be. 35. A telek udvarán egy 1571-ben épült ház található; a városerőd azon kevés házainak egyike, amelyek átvészelték az 1689-es tűzvészt . 1693-ban, majd a 18. században kibővítették. 39. Az 1852-ben megnyitott szász Tornaiskola, jelenleg a Brassói Sportlíceum épülete. Műemlékek Az utcából 33 épület szerepel a romániai műemlékek jegyzékében, ezek közül 4 országos jelentőségű műemlék. Puhalák Szidónia Puhalák Szidónia (Szeged, 1996. július 5. –) Kétszeres BL győztes, Kétszeres magyar bajnok és kupagyőztes kézilabdázó, magyar válogatott balszélső. A Győri Audi ETO KC játékosa. Mezszáma az 57-es. Pályafutása Klubcsapatban Kilenc esztendősen Mórahalmon, Ördögh Erzsébet testnevelőnél ismerkedett meg a kézilabdával, ahonnan hamar Szegedre vezetett az útja. Tizenhat éves korában Kirsner Erika klubvezető hívására Vácra igazolt. Sérüléstől, térdműtéttől sem mentes két évet töltött ott, ám nem sokszor számítottak rá a felnőttek között, így Róth Kálmán hívó szavára a Mosonmagyaróvárban folytatta. Az első évad itt sem sikerült fényesre (hónapokat hagyott ki betegség miatt), ám a másodikban már felhívta magára a figyelmet, és szinte egyenes út vezetett Győrbe. 2016. november 19-én a Rosztov-Don elleni női bajnokok ligája-mérkőzésen: a csoportkör 32–25-re megnyert zárómeccsén eredményesen kézilabdázott, két gólt szerzett. A magyar bajnokságban a 2016–2017-es idényben 17 mérkőzésen 39 gólt lőtt a Győri Audi ETO KC színeiben. A válogatottban A magyar válogatottban 2018. március 22-én mutatkozott be Hollandia ellen. A 18–19-re elveszített találkozón két gólt szerzett. Sikerei 2013/14-es magyar bajnok női ifjúsági kézilabda-csapata – Ipress Center–Vác 2014/15-ös magyar bajnok női ifjúsági kézilabda-csapata – Mosonmagyaróvári KC SE Klubcsapatokban Győri Audi ETO KC 2016–17-es Magyar Kupa második hely. 2016–17 EHF-bajnokok ligája győztes. 2016–17 Magyar bajnok. 2017-18 Magyar Kupa győztes 2017-18 EHF -bajnokok ligája győztes. 2017-18 Magyar bajnok. (10329) 1991 GJ1 A (10329) 1991 GJ1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi, Kaneda Hirosi fedezte fel 1991. április 11-én. Szövetségi Tanács (Svájc) A Szövetségi Tanács a Svájci Konföderáció vezető végrehajtó testülete. Betölti a kollektív államfői pozíciót, hasonlóan ahogy Magyarországon 1949-től 1989-ig a Elnöki Tanács látta el együttesen az államfői feladatokat, és volt a kollektív államfői testület. Svájcban viszont az államfői feladatokon kívül végrehajtó hatalomként, azaz kormányként is működik. Tagjait a jelentősebb politikai pártok adják, ami megfelel a politikai ideológián alapuló konszociális demokrácia alapelvének. Bár az alkotmány szerint a Szövetségi Gyűlés választja és felügyeli a Tanács tagjait, fokozatosan a Tanácshoz került a törvényhozói folyamat irányítása, illetve a szövetségi törvények végrehajtása. A Svájci Konföderáció elnökét a Tanács tagjai közül választják, ahogy Magyarországon is az Elnöki Tanács tagjai közül került ki annak elnökeként az ország névleges államfője. Svájc elnökének a megbízatása egy évre szól, reprezentatív feladatokat tölt be, valamint névleges állam- és kormányfőként is funkcionál. 1959 óta a négy nagy párt a „mágikus formula” szerint képviselteti magát a Szövetségi Tanácsban: 2 főt adnak a kereszténydemokraták (CVP/PDC, Christliche Volkspartei), 2 főt a szociáldemokraták (SPS/PSS, Sozialdemokratische Partei der Schweiz), 2 főt a szabad demokraták (2008-ig FDP/PRD, Freisinnig-Demokratische Partei, 2009-től FDP.Die Liberalen), egyet pedig a néppártiak (SVP/UDC, Schweizerische Volkspartei). Ezt a hagyományos elosztást azonban semmilyen törvény nem írja elő, és a 2003-as svájci választásokon a CVP/PDC egyik tanácsbeli helyét át kellett adja az SVP/UDC-nek. (6889) 1971 RA A (6889) 1971 RA a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carlos Torres és J. Petit fedezte fel 1971. szeptember 15-én. Trencsénmakó Trencsénmakó (szlovákul Makov) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Csacai járásban. 2011-ben 1815 lakosából 1726 szlovák volt. Fekvése Nagybiccsétől 18 km-re északra a Kiszuca partján fekszik. Története A falu a német jog alapján keletkezett a Thurzó család nagybiccsei uradalmának területén Hegyeshely határában a 17. és 18. század fordulóján. 1720-ban „Viszoka-Makov” néven említik először az adóösszeírásban, mely szerint 44 adózója volt. Lakói erdei munkákkal és állattartással foglalkoztak. 1796-tól a csernei plébániához tartozott, Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1803-ban épült. A település nagy területen, szétszórtan elhelyezkedő kis telepekből állt, ezért lakói szinte csak az istentiszteleteken éltek közösségi életet. 1828-ban 207 házában 1981 lakos élt. Trencsénmakó csak 1895-ben lett önálló község, első bírója Matter Rudolf volt. 1900 és 1910 között sok lakója vándorolt ki a tengerentúlra. Fényes Elek szerint „Javornik-Cserne, vagy Makov, tót falu, Trencsén vmegyében, hegyek közt szanaszét a megyének majd legmagasabb vidékén fekszik Morvaország szélén. Ut. post. Zsolna. Határa felette sovány, csak zabot és burgonyát terem. Itt ered a Kiszucza folyó, mellyen faszerszámokat szoktak leszállitani talpakon. Lakja 2600 r. kath., kik igen szegények, s mint drótosok Német-, Magyar-, Oroszországokba szétjárnak. Kath. paroch. templom. Herczeg Eszterházy bicsei uradalmához tartozik”. 1910-ben 2301, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Nagybiccsei járásához tartozott. A háború után sokan jártak át Csehországba, főként Ostrava üzemeiben dolgoztak. Mások zsindelykészítéssel, házalással foglalkoztak. A 20. század második felében a falu fejlődése fellendült, melyben nagy szerepet kapott turizmus. 2001-ben 1932 lakosából 1895 szlovák volt. Nevezetességei Római katolikus temploma 1803 -ban épült klasszicista stílusban . Belső berendezése a 19. század végén készült. A Cserne felé vezető út mellett a Vavrincov nevű településrészen kis utikápolna áll, mely a helyiek szerint több mint 140 éves, pontos építési ideje nem ismert. Fülkéjében Szűz Mária szobra látható. Lovászi nevű településrészén egy 100 évnél idősebb kápolna áll, melyet egy Prda nevű földbirtokos a helyi lakosokkal együtt épített. Georgi Pacsedzsiev Georgi Pacsedzsiev (bolgárul: Георги Пачеджиев, Szófia, 1916. március 1. – Szófia, 2005. április 12. bolgár edző, korábbi válogatott labdarúgó. A bolgár válogatottat szövetségi kapitányként irányította az 1962-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Bolgár bajnok (1): 1948–49 Bolgár kupa (1): 1948–49 Edzőként Bolgár kupa (1): 1956–57, 1958–59 Ciprusi bajnok (1): 1965–66 Los Pintanos Los Pintanos település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Los Pintanos Mianos, Bagüés, Longás, Lobera de Onsella, Isuerre, Navardún, Urriés, Sigüés és Artieda községekkel határos. Lakosainak száma 37 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Antigravitáció Az antigravitáció olyan tér, ami a gravitáció jellegével ellentétes hatású, antigravitációs térben a tömegek között taszító erő lép fel. A jelenség leírása főleg tudományos-fantasztikus művekben fordul elő. A tudomány és technika mai állása szerint a jelenség nem kimutatható, de kétségkívül szerepet játszott az Ősrobbanás után a Világegyetem felfúvódásában és annak tágulására jelenleg is gyorsító hatással van. Felfedezése A változó univerzum Einstein számára idegen volt, így amikor az általános relativitáselméletből az következett, hogy az univerzumnak vagy tágulnia vagy zsugorodnia kell, Einstein 1915-ben bevezette a kozmológiai állandót, ami kiküszöbölte ezt a hatást és a gravitációt ellensúlyozó, antigravitációs hatással bírt. Néhány évvel Einstein munkájának megjelenése után Alekszandr Friedmann szovjet kozmológus megjelentetett egy írást, amiben nem szerepelt a kozmológiai állandó (értéke nulla volt). Friedmann azt találta, hogy Einstein általános relativitáselméletében szereplő egyenleteknek ekkor is van eredményük, amik azt mutatják, hogy az univerzumban a távolság bármely két pont között idővel növekszik. Elméletileg tehát azt találta, hogy az univerzum folyamatosan tágul (ekkor még megfigyelési eredmények nem álltak rendelkezésre). Körülbelül abban az időben két másik tudós is erre a következtetésre jutott: egyikük a holland csillagász, Willem de Sitter, a másik egy belga kozmológus, Georges Lemaıtre volt. Leírása A gravitáció és az antigravitáció közötti különbség mágnesekkel szemléltethető: a különböző mágneses pólusok vonzzák egymást, az azonosak taszítják. Ez az erő, más erőkkel ellentétben, nem valami meghatározott forrásból ered, hanem Einstein szerint a téridő felépítéséből származik. Magyarázata szerint a téridő tágulási tendenciával rendelkezik és ez ellensúlyozza az univerzumban lévő összes anyag vonzását, így az eredmény egy statikus univerzum lesz. A kvantumtér elméletben a vákuum energiával rendelkezik. Az univerzum megfigyelt gyorsuló ütemű tágulási folyamata arra utal, hogy létezik egy sötét energiának nevezett erő, ami antigravitációs hatásával a folyamatot gyorsítja. Egyes elméletek szerint az antigravitáció a gravitációval ellentétben a távolsággal növekszik. Felhasználása Példák elsősorban sci-fi művekben fordulnak elő. Tipikus alkalmazási területe járművek lebegtetése a talaj felett (megjegyzendő, hogy ehhez pontos és gyors szabályozás szükséges, vagyis az antigravitációs erőnek nagyon pontosan meg kell egyeznie a jármű pillanatnyi súlyával, ellenkező esetben a jármű vagy lesüllyedne a talajra vagy felrepülne a levegőbe). A Csillagok háborúja elképzelt univerzumában az antigravitációs meghajtás egészen közönségesnek számít (a röpképes járművek és az űrhajók többsége ezt használja a talajtól való elemelkedésre); és (újabban) repulzoros meghajtásnak nevezik (repulsorshift) . Lásd pl. a Tatuin bolygón való közlekedést. A kerekes , lánctalpas , légpárnás stb. járművek ritkábbak. A repulzoros járműveket többnyire „siklónak” (speeder) nevezik, így pl. vannak repülőgépszerű légisiklók ( airspeeder s) vagy felhősiklók; motorszerű siklómotorok ( speederbike s), valamint autószerű (de lebegő) terepsiklók ( landspeeder s), azonban ez nem kőbe vésett szabály, pl. az antigravitációs siklóbárkák neve skiff . Elvileg űrjárművek meghajtására is használható. Az Ezeregyéjszaka meséiben és más mesékben leírt repülő szőnyeg tipikusan antigravitációs lebegtetésű jármű (aminek az előre haladáshoz valószínűleg másfajta meghajtásra is szüksége van). Mivel a szőnyeg nem mindig lebeg, az antigravitációs hatás be- és kikapcsolható. Egyes művekben egy speciális anyagnak van antigravitációs hatása. A Vissza a jövőbe című filmtrilógia második részében több szereplő antigravitációs „légdeszkán” közlekedik. Részletek Isaac Asimov Az Alapítvány előtt című művéből Mi nem az? Nem nevezzük antigravitációs hatásnak az egyébként ismert erőhatásokat: például nem ez a hatás hat a zsineggel felfüggesztett vagy a levegőbe feldobott testre, nem ilyen a rugó, az alátámasztás, a mágnes vagy az elektromágnes alkalmazása, a mágneses lebegtetésű vasút, a szabadesés vagy az orbitális pályán elért súlytalanság, stb. Egyéb jelentések Az anatómiában antigravitációs izmok nak nevezik a tartásért felelős izmokat, illetve általánosságban a gravitáció ellenében dolgozó izmokat. Az antigravitációs izmok elgyengülését hosszabb időt súlytalanságban töltött űrhajósokon tapasztalták. Forrás John W. Moffat: Reinventing Gravity , Harper Collins kiadó, 2008, ISBN 978-0-06-157877-9 Seriate Seriate település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 25 240 fő (2017. január 1.). Seriate Albano Sant’Alessandro, Orio al Serio, Bagnatica, Bergamo, Brusaporto, Calcinate, Cavernago, Grassobbio, Pedrengo és Gorle községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Orain Orain település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 101 fő (2015). Orain Percey-le-Grand, Saint-Maurice-sur-Vingeanne, Montigny-Mornay-Villeneuve-sur-Vingeanne és Champlitte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Willows Willows város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 6166 fő (2010). Népesség A település népességének változása: 2006-os labdarúgó-világbajnokság (keretek) A 2006-os labdarúgó világbajnokság csapatainak keretei: A. csoport Costa Rica Szövetségi kapitány: Alexandre Guimarães Ecuador Szövetségi kapitány: Luis Fernando Suárez Németország Szövetségi kapitány: Jürgen Klinsmann Lengyelország Szövetségi kapitány: Pawel Janas B. csoport Anglia Szövetségi kapitány: Sven-Göran Eriksson Paraguay Szövetségi kapitány: Aníbal Ruiz Svédország Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck Trinidad és Tobago Szövetségi kapitány: Leo Beenhakker C. csoport Argentína Szövetségi kapitány: José Pékerman Elefántcsontpart Szövetségi kapitány: Henri Michel Hollandia Szövetségi kapitány: Marco van Basten Szerbia és Montenegró Szövetségi kapitány: Ilija Petković D. csoport Angola Szövetségi kapitány: Luís Oliveira Gonçalves Irán Szövetségi kapitány: Branko Ivanković Mexikó Szövetségi kapitány: Ricardo Lavolpe Portugália Szövetségi kapitány: Luiz Felipe Scolari E. csoport Csehország Szövetségi kapitány: Karel Brückner Ghána Szövetségi kapitány: Ratomir Dujković Olaszország Szövetségi kapitány: Marcello Lippi Amerikai Egyesült Államok Szövetségi kapitány: Bruce Arena F. csoport Ausztrália Szövetségi kapitány: Guus Hiddink Brazília Szövetségi kapitány: Carlos Alberto Parreira Horvátország Szövetségi kapitány: Zlatko Kranjčar Japán Szövetségi kapitány: Zico G. csoport Franciaország Szövetségi kapitány: Raymond Domenech Dél-Korea Szövetségi kapitány: Dick Advocaat Svájc Szövetségi kapitány: Jakob "Köbi" Kuhn Togo Szövetségi kapitány: Otto Pfister H. csoport Szaúd-Arábia Szövetségi kapitány: Marcos Paquetá Spanyolország Szövetségi kapitány: Luis Aragonés Tunézia Szövetségi kapitány: Roger Lemerre Ukrajna Szövetségi kapitány: Oleh Blohin Bescanó Bescanó település Spanyolországban, Girona tartományban. Bescanó Aiguaviva, Sant Gregori, Salt, Vilablareix, Vilobí d’Onyar, Brunyola, Anglès és Sant Julià del Llor i Bonmatí községekkel határos. Lakosainak száma 4929 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Les Bréseux Les Bréseux település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 489 fő (2015). Les Bréseux Saint-Hippolyte, Fleurey, Orgeans-Blanchefontaine, Mancenans-Lizerne, Maîche, Thiébouhans és Montandon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Henry David Thoreau Henry David Thoreau (USA, Massachusetts, Concord, 1817. július 12. – 1862. május 6.) amerikai író, filozófus. Emerson tanítványa volt, hívei őt tartják a legelső amerikai környezetvédőnek és a polgári engedetlenség filozófiai megalapozójának. Emerson gondolatait továbbvíve a természettel való összeolvadást hirdette, illetve a demokratikus eszmék valóra váltását követelte. Az új-angliai transzcendentalista irodalmi-filozófiai mozgalomnak volt tagja. Természethez fűződő viszonyáról jelent meg 1854-ben Walden című kötete. 1845 és 1847 között egy saját kezűleg épített kunyhóban élt a Concordhoz közeli Walden-tó partján. Gyűjtögetésből, halászatból, növénytermesztésből és mások számára végzett fizikai munkából tartotta fönn magát, de ideje nagy részét csendes elmélyüléssel, a természet megfigyelésével és leírásával töltötte. Azt vallotta, hogy a civilizáció rombolja a természetet, és az embert megfosztja attól, hogy figyelmét teljes egészében a lét fontos kérdéseinek szentelhesse; az emberi kultúrának a természethez kell igazodnia. 1846-ban börtönbe csukták egyetlen napra, amiért nem volt hajlandó adót fizetni a rabszolgaságot támogató és Mexikót támadó Egyesült Államoknak. Az 1849-ben megjelent A polgári engedetlenség iránti kötelességről című művében rámutat, hogy szerinte egy magasabb rendű törvény alapján minden embernek kötelessége megtagadni az együttműködést és elviselni az ezzel járó büntetést, ha az állam igazságtalan politikát folytat. Elveinek sok követője akadt szerte a világban, mint például Mahátma Gandhi is. Leginkább ismert idézet tőle (szerepel a Holt költők társasága c. filmben): „Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt Élet, Hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.” Élete 1817-ben született az egyesült államokbeli Concordban. Szerény családból származott, apja ceruzák gyártásával foglakozott. Tanulmányait a Harvard Főiskolán végezte 1833 és 1837 között. Itt klasszikus műveltségre tett szert: tanult retorikát, filozófiát, matematikát és természettudományokat. A főiskolát végzettek előtt nyitva álló hagyományos szakmák, mint a jog, egyház, üzlet, orvostudomány nem érdekelték a frissen végzett Thoreaut. 1837-ben visszament szülővárosába, Concordba, ahol a helyi iskolában kezdett tanítani, de néhány hét múlva otthagyta, mert nem volt hajlandó az akkori hagyomány által elfogadott testi fenyítésben részesíteni a tanulókat. 1838-ban testvérével, Johnnal egy nyelvtan-iskolát nyitottak, amiben számos haladó ötletet alkalmaztak, úgy mint a természetben tett sétákat, valamint helyi műhelyek és üzletek látogatását. Az iskola 1842-ben szűnt meg, miután John meghalt tetanuszban, amit egy borotválkozás közbeni vágás okozott. Emersonnal, akinek lakhelye szintén Concord volt, tanulmányai befejezése után ismerkedett meg. Ő vezette be az ifjú Thoreaut a transzcendentalista körbe, amit helyi írók és gondolkodók képviseltek, köztük Ellery Channing, Margaret Fuller, Bronson Alcott, Nathaniel Hawthorne. Ez a kör saját folyóirattal rendelkezett és ebben jelentek meg Thoreau első írásai. 1841-ben Thoreau beköltözött Emerson házába, ahol 1844-ig gyermekeket tanított, az írások kiadásában segített és a ház körüli teendőket látta el. A családja ceruzagyárában is dolgozott, és kifejlesztett egy módszert, aminek segítségével gyenge minőségű grafitból is jó ceruzákat lehet előállítani. Thoreau, hogy az írásra koncentráljon, belevágott egy kísérletbe, aminek lényege az önkéntes egyszerűség volt. 1845 július 4-én beköltözött egy saját maga által épített kunyhóba, ami egy Emerson tulajdonában levő földterületen állt az erdőben, nem messze a Walden-tó partjától és körülbelül 2.5 km-re a családi otthonától. Itt 1847 szeptember 6-ig élt. Ezt követően ismét beköltözött az Emerson házba, ahol 1848 júliusáig maradt, majd visszatért családi házába. Az elkövetkező években többek között a Walden-tó partján töltött éveit részletező fő művének a kéziratán dolgozott. A könyv végül 1854-ben jelent meg. Eredeti címe: Walden, or Life in the Woods. Részben memoár, részben spirituális keresés, a Walden kezdetben nem aratott sikert a kritikusok körében, de később az amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa vált belőle. 1851-től Thoreau érdeklődése egyre inkább a természetrajz felé fordult. Botanikát olvasott, a természetben tett megfigyeléseit pedig lejegyezte naplójába. Részletes megfigyeléseket tett Concord természeti jelenségeiről, például a termések érésének időpontjáról, a Walden tó vízszintjének váltakozásairól és különböző madárfajok vonulási idejéről. Ebben az időben földmérőként is dolgozott és egyre részletesebb leírásokat készített természeti megfigyeléseiről, amelyekre csak több, mint száz évvel később, a kibontakozó környezeti mozgalmak idején kezdtek komolyabb figyelmet fordítani. Egyik esszéjében (The succession of forest trees) leírja az erdő regenerálódását tűz vagy emberi bolygatás után, a magvak szél vagy állatok általi terjesztése segítségével. Időnként rövidebb időkre elhagyta Concordot és különböző kirándulásokat tett távolabbi vidékekre. Egyszer járt Kanadában, Cape Codot négyszer kereste fel, Maine-ben háromszor járt. Mindhárom helyszínről külön könyvet írt (A Yankee in Canada, Cape Cod, The Maine Woods), melyekben az illető helyen tett megfigyelései szolgálnak alapul filozófiai gondolatainak. 1854-ben járt Philadelphiában és New Yorkban, 1861-ben pedig nyugaton a Nagy-tavak vidékén, ahol meglátogatta a Niagara-vízesést, Detroitot, Chicagot, Milwaukeet, St. Pault. Utazásai provinciálisak voltak, azonban rendkívül sokat olvasott. Minden hozzáférhető friss útleírást elolvasott, abban a korban, amikor a Föld utolsó fel nem térképezett vidékeit kutatták. Olvasta Magellánt és James Cookot, valamint a sarkvidékek kutatóit: Franklint, Mackenziet és Parryt, továbbá Afrika kutatói közül David Livingstonet és Richard Francis Burtont, valamint Lewist és Clarkot és még több száz kevésbé ismert felfedező és művelt utazó írását. Az abolicionista John Brown incidense alkalmával kiállt Brown mellett és beszédet mondott védelmére, ami később írott formában is megjelent (A Plea for Captain John Brown). Thoreau 1835-ben tuberkulózist kapott, amitől később időszakosan szenvedett. 1859-ben egy éjjeli kirándulása alkalmával fák évgyűrűit számolta és viharba keveredett. Bronchitist kapott és többé már nem épült fel. Élete hátralevő három évében egészségi állapota fokozatosan romlott, míg végül ágyban fekvő beteg lett. Ezalatt kéziratai szerkesztésével és rendezésével foglalkozott. Leveleket és naplóbejegyzéseket is írt amíg ereje bírta. 1862 május 6-án halt meg, 44 évesen. Művei magyar nyelven Walden ; ford. Szőllősy Klára, versford. Molnár Imre; Európa, Bp., 1969 A polgári engedetlenség iránti kötelességről / A gazdaságról ; ford. Szőllősy Klára, Vámosi Pál, versford. Molnár Imre; Európa, Bp., 1990 ( Mérleg ) A polgári engedetlenség iránti kötelességről ; ford. Szöllősy Klára, Vámosi Pál, versford. Molnár Imre; Fekete Sas, Bp., 2008 Lutowiska község Lutowiska község Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Bieszczady járásban található község. A község székhelye Lutowiska, amely 22 kilométernyire délre fekszik a járási központtól, Ustrzyki Dolnétól és 101 kilométernyire délkeletre fekszik a vajdaság központjától, Rzeszówtól. A község területe 475,85 négyzetkilométer, és a 2006-os adatok alapján 2197 fő él itt. A község területén fekszik a San-völgy Tájképvédelmi Park természetvédelmi terület egy része. Települések a községben Lutowiska községben az alábbi települések találhatók: Beniowa Bereżki Brzegi Górne Bukowiec Caryńskie Chmiel Dwerniczek Dwernik Dydiowa Dźwiniacz Górny Hulskie Krywe Krywka Łokieć Lutowiska Muczne Nasiczne Procisne Pszczeliny Sianki Skorodne Smolnik Sokoliki Górskie Stuposiany Tarnawa Niżna Tarnawa Wyżna Ustrzyki Górne Wołosate Zatwarnica Żurawin Szomszédos községek Lutowiska községet Cisna község és Czarna község határolják. Jetzendorf Jetzendorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2225 fő (1987. május 25.). Szubtrópusi kacika A szubtrópusi kacika (Cacicus uropygialis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1864-ben. Alfajai Cacicus uropygialis microrhynchus (P. L. Sclater & Salvin, 1865) vagy Cacicus microrhynchus Cacicus uropygialis pacificus Chapman, 1915 vagy Cacicus pacificus Cacicus uropygialis uropygialis Lafresnaye, 1843 Előfordulása Dél-Amerika északnyugati részén, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi erdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 25-29 centiméter, testtömege 68 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal, főként rovarokkal táplálkozik, de gyümölcsöt és nektárt is fogyaszt. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. április 6.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. április 6.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 6.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 6.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. április 6.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 6.) Nagymácséd Nagymácséd (szlovákul Veľká Mača) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. Mátyusföldi magyar község a magyar-szlovák nyelvhatár mentén. Fekvése A Kisalföld északi peremén, Galántától 7 km-re északnyugatra, a Vág és a Dudvág folyók között, 1481 hektáron terül el. Felszíne csaknem teljesen sík, a tengerszint feletti magassága 122–125 m. Természeti környezet A történeti fejlődés során leülepedett kavics, agyag, hordalékkő és öntéses iszapüledék keveréke, valamint a jelenkori lösz jó minőségű és művelhető talajt hozott létre. Ez a terület az ország legmelegebb és legszárazabb vidékeinek egyike. Az évi középhőmérséklet eléri a 10°C-t, a csapadékmennyiség évente 550–600 mm. A terület széljárását az északnyugati, nyugati és a délkeleti szelek uralják. Az alacsony tengerszint feletti magasság, a kedvező meleg és a termékeny talaj alkalmassá teszi a földet a mezőgazdasági művelésre. A térségen több patak folyt, illetve folyik keresztül. Közülük néhány a közelmúltban kiszáradt (Csipkés), néhány pedig a mai napig létezik (Sárd, Dernye, Pepere). A falu határában, a Sárd-patak bal partján 25,33 hektáron terül el a nagymácsédi erdő. A jellemző szil–kőris–gyertyán fatársulás mellett találunk tölgy- és juharfát, az erdő alacsonyabb részén pedig fűz–nyár facsoport vesz körül egy vízzel borított lapos mélyedést, a „Bírótavát”. Az erdőt fekete bodza, ostorménfa, kányafa, galagonya és egyéb cserjék szegélyezik. Az aljnövényzet egész évben tarka színben pompázik, oly eltérő igényű fajokkal, mint a gyöngyvirág, salamonpecsét, erdei szálkaperje, hamvas szeder, erdei tisztesfű, nagy csalán és a foltos árvacsalán, medvehagyma, farkasalma, pettyegetett tüdőfű. Az erdőben még találunk galagonyát, kökényt és mogyorófát, s még gombákat is. Ezek a következők: óriáspöfeteg, rókagomba, őzlábgomba. A hóvirág, amely törvényileg védett, a nagymácsédi erdő büszkesége. Az erdő 1981-től védett terület, ugyanis Nyugat-Szlovákia területén itt nő egyedül mogyorós hólyagfa, amely egy bokorfajta, de 7 m magasságú fává is nőhet. A múltban a fás termést gyűjtötték, s ebből rózsafüzért készítettek. Az erdő több madár- és állatfajnak nyújt védelmet. Az itt fészkelő madarak többsége részlegesen vagy teljesen védett, különösen a kabasólyom. Ezen kívül a nagymácsédi erdő lakója még az erdei pinty, a szajkó, a nagy tarkaharkály, a fekete rigó, a szén- és kék cinege; a ragadozómadarak közül a vércse, a fülesbagoly és az egerészölyv; az erdő további lakói a közönséges fácán, az őz, és a nyest. Nagymácsédon volt gólyafészek. Nevének eredete A községről egy levél még 1326-ban Mached-ként tesz említést. Az első hivatalos írásos emlék 1390-ből származik. Pensaurai Lénárd jegyzékébe Mahidként szerepel. A falu neve azonban egészen 1948-ig folyamatosan változik. 1335-ben Mached Utragul, 1473-ban Nagymached, 1773-tól Weľky Maczid, 1920-tól Hrubý Mačad, 1927-től Velký Mačad, 1948-tól napjainkig Veľká Mača, magyarul pedig Nagymácséd. Története A terület kiváló adottságainak köszönhetően már az őskortól fogva lakott volt. Ezt bizonyítják a falu határában végzett ásatások, amelyekre 1951 és 1954 közt került sor. A nyitrai Régészeti Intézet régészei apró kőszerszámokat találtak a mezolitikumból (magyarul „átmeneti kőkorszak” vagy „középső kőkorszak”), melyeket „őshalászok” vagy vadászok használtak, valamint kb. 20 vaskorszak eleji településre bukkantak, tele cseréptöredékkel, s találtak még egészen ép edényeket is. Számunkra nagyon jelentős annak a 48 darab, a 10. század elejéről való honfoglalás kori sírnak a feltárása, amely lovas ősmagyaroknak az itteni letelepedéséről tesz tanúbizonyságot (gyermek-, női és férfisírokat egyaránt találtak). A 7 lovas sírban a halottat lovával együtt temették el. A lovasokat nyílvesszőikkel, kétélű kardjukkal, szablyájukkal helyezték örök nyugalomra. A három sírban talált ezüstdénárok bizonyítják a magyar seregek Dél- és Nyugat-Európában való kalandozásait. Sajnos a régészeti lelőhely nagy része még a feltárás előtt megsemmisült a homokelhordás következtében. Nagymácséd már az első fennmaradt írásos említés során fejlett település volt. 1326. augusztus 10-én kelt az első fennmaradt írásos emlék, mely a falut említi. Ezt az oklevelet a pozsonyi káptalan adta ki. A falu már 1417–20 között a semptei várhoz tartozott. A települést valószínűleg a tatárok is feldúlták, sőt a huszita támadások sem kerülték el. 1642-ben fontos változás történt a falu életében. A semptei uradalmat Eszterházy Miklós kapta meg a királytól. Az 1770-es évekből származó adat szerint Nagymácséd az uradalom legjelentősebb községeinek egyike volt. A 16. század és 17. században a falu életét nagyban befolyásolta az állandó török veszély. 1663-ban a török fennhatóság alá került területeken török közigazgatást vezettek be. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának katonai műveletei nagyban érintették a környéket. 1704. december 26-án a császári és a kuruc seregek között került sor a nagyszombati ütközetre. Rákóczi csapatában több nagymácsédi lakos is harcolt. Közülük név szerint: Szundi János, Nagy István, Tóth János, Baracskay Lukács – nemesek, Fodor Pál, Gál György, Lancz István, Hrusovszki Mihály – parasztok.[forrás?] A szabadságharcot lezáró szatmári békekötés után (1711) a falu fejlődésnek indult. A 18. század második felében jellemző volt az egész semptei uradalom gazdálkodására, hogy földjeit és a nemesi haszonvételi jogokat igyekezett bérbe adni. Ezt Nagymácsédon is megfigyelhettük. 1778-ban a község lakói közösen 600 forintot fizettek bérként a semptei uradalomnak az uradalom juhaiért. E jogok közé tartozott a hús- és italmérés, továbbá a gabonaőrlés joga. Iskolájának legkorábbi említése 1776-ból származik. A község általunk ismert legrégibb hivatalos levelét 1649-ben írták, és Nagyszombat város elöljáróságához címezték. Ezen a levélen található a község legrégibb pecsétje, melynek átmérője 16 mm. A pecsétképben ekevas látható, melyet két oldalról egy-egy csillag vesz körül. A pecsét nem tartalmaz köriratot. A köriratot az NM iniciálé helyettesíti. A község további pecsétjét 1709-ből ismerjük, melynek átmérője 24 mm. A pecsétképben ismét az eke részei láthatók, a vízszintesen elhelyezett ekevasra függőlegesen van elhelyezve az eke másik része, a csoroszlya. Ennek a pecsétnek már van körirata: Nagy Mácséd 1709. A község feltehetően egészen a 19. század végéig ezt a pecsétet használta. E régi pecsétkép alapján a falu polgármestere pecsétet készíttetett, és ezt a falu címerével és zászlajával együtt a helyi római katolikus templomban a vasárnapi szentmisén felszentelték (1995). Vályi András szerint "Kis, és Nagy Macsed. Két magyar falu Posony Várm. földes Ura G. Eszterházi, Kis Macsednak G. Eszterházi, Draveczky, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik egyik Geszthez 1, másik Szeredhez 1 órányira, határjai két nyomásbéliek, eggyiknek erdője is van, legelőjök, réttyeik középszerűek." A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott. A 19. század elején már kézművesekkel is találkozhatunk. Az 1848-49-es szabadságharc csatái közvetlenül nem érintették a falu határát, azonban a község elöljárósága és plébánosa is gyakran zaklatásoknak volt kitéve. A község saját halottjának tekinti a falu lelkipásztorát, Mészáros Dávidot, aki a szabadságharc áldozata lett. A szabadságharc bukása után megváltozott a falu élete, ugyanis megvalósult a forradalmi 12 pont egyike, amely az úrbéri viszonyok megszüntetését követelte. Ennek értelmében a nagymácsédi jobbágyok, zsellérek számára is megszűnt a jobbágyviszony, felszabadultak a földesúri terhek alól, megszűnt a robot. Kezdetét vette egy új társadalmi rendszer, melynek alapja a magántulajdon volt. Nagymácséd ebben az időben közigazgatásilag Pozsony vármegyén belül a Galántai ún. külső járáshoz tartozott, mint kisközség. Fényes Elek szerint „Mácséd (Nagy), magyar falu, Poson vgyében, Szered és Diószegh közt, mindegyiktől 1 órányi távolságra a posoni utban. Számlál 1040 kath., 6 zsidó lak., kik a szeredi zsidóknak erősen fuvaroznak, s vagyonosak. Földjük, rétjök sok és kövér; sürű erdejök igen szép. F. u. gr. Eszterházy Károly. Ut. p. Szered." A 19. század második felében tűzvész és járvány tizedelte a lakosságot. A falu történetének legnagyobb tűzvésze 1859-ben volt, amikor 52 lakóház és számos melléképület vált a tűz martalékává. Ekkor két gyermek is életét vesztette. 1892-ben 35 lakóház és sok melléképület pusztult el a tűzvész következtében. A 20. század szörnyűségei is nagyban érintették a falu népét. Az első világháborúban elesett 68 halott nevét a Hősök sírja fölé emelt emléktáblán örökítették meg a helyi temetőben. Nagymácséd továbbra is a Pozsonyi kerülethez és annak Galántai járásához tartozott, és a szomszédos Barakony és Gány községgel egy közjegyzőséget alkotott, élén a közjegyzővel. Nagymácsédot 1938. november 2-án a bécsi döntés alapján Magyarországhoz csatolták, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. 1946 nyarán beindult az ún. reszlovakizáció. Eduard Beneš 1945/88. elnöki rendelete alapján Csehszlovákiában munkára lehetett kötelezni minden férfit és nőt. Nagymácsédon a deportálás három napig tartott (1947. január 30-31. és február 1.). Ez idő alatt 578 személyt vittek el kényszermunkára. A magyarok kitelepítése Nagymácsédról Magyarországra 1947. április 1-én indult és május 15-én ért véget. Összesen 61 családot telepítettek ki. Helyüket az önként áttelepült magyarországi szlovákok foglalták el. Az enyhülés 1948 februárja után volt érezhető. Ezeknek a változásoknak megvoltak a maguk negatív jellemzői (pl. szövetkezetesítés). 1959-ben felépült az új iskola, kiépült a falu üzlethálózata, rendezték a község utcáit, átadták az óvoda új épületét, fürdőhelyet létesítettek, az iskolaudvar területén felépült az új tornaterem. 1989-től a falufejlesztés felgyorsult. A községben bevezették a gázt és a vizet. Hónapok leforgása alatt lelátót építettek a sportpályán, rendezték a temetőt, s így napjainkban virágágyások, fák és bokrok díszítik a falu környékét. Templom és plébánia A falu régi templomocskája a 14. században a plébánia önálló része volt, amelyhez Ábrahám és Geszt leányegyházak is hozzátartoztak. A reformáció idején a községet a szeredi plébániához csatolták. A templom az 1634. évi Draskovics–féle canonica visitatio szerint Szent Tamásnak volt felajánlva, a korábbi vizitátorok feljegyzései szerint Szent Kozma és Damján voltak a védőszentjei. A római katolikus plébániát Nagymácsédon 1776-ban alapította gróf Eszterházy Ferenc, első lakója pedig Ábrahámffy István plébános. Ideérkezésekor – 1777-ben – a régi templom már nagyon rossz állapotban volt, a sekrestye összedőlt. Az akkori szokások szerint a templom körül temető is volt, azonban 1777-ben királyi rendelet tiltatta be a településeken belüli temetkezést, így új temetőt is nyitottak. A régi templom és a temető helyét ma a Szentháromság szobor őrzi. Az új templom 1783-ban épült fel, Ábrahámffy István plébánossága idején. Őt Filó Imre váltotta fel, majd Mészáros Dávid mártírpap. Őket Cselkó József követte, aki a jótékonykodásáról volt híres, amiért a galántai főszolgabíró ünnepélyes keretek között Koronás Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette. Egy héttel később meghalt, a helyi temetőben nyugszik. Báthy Lajos plébánossága alatt került sor az 1783-ban épült klasszicista stílusú templom megnagyobbítására. A templomot 1879-ben sikerült két hajóval és szentéllyel bővíteni kereszt alakban. 1919-től Báthy plébános utóda Stibló (magyarosított neve Szentirmay) Lajos lett. Az ő érdeme, hogy a sekrestyébe bevezették a villanyt, s mivel a harangot ellopták, Sopronból új harangot is hozatott. A templom freskóit 1926-ban egy nyitrai festőművész készítette. Stibló plébános halála után Kurcz Béla lett a falu plébánosa (a templom utca az ő nevét viseli), s 45 évig volt a falu plébánosa. 1991-ben hunyt el, s a helyi temetőben nyugszik. Kurcz Béla plébánost Obonya Gyula követte (1992–1996), őt Krusácz József szalézi atya (1992–1996), majd Szilvási Lőrinc (1996–2007), őt követte Dobrý László (2007–2014), Szalay András (2014–2016), jelenleg Balla Gáspár (2016-) a falu plébánosa. A községben a legnevezetesebb műemlék a Keresztelő Szent Jánosról nevezett templom, amelyet nem kör alaprajz szerint, hanem egyenes formában építettek. A templom két fő részből állt: szentélyből és templomhajóból (ráccsal volt elválasztva). Három oltár volt a templomban: a főoltár, a keresztoltár és a Szűz Mária-oltár. A főoltár fölé egész építményt helyeztek – görög oszlopokat, szentségházat (latinul tabernákulum), s szentségi trónust a tabernákulum tetejére. A templomban számos szobor található. Ezek a következők: Árpád-házi Szent Erzsébet, Kis Szent Teréz, Szent József, Alacoque Szent Margit (ez a 4 eredetileg a főoltáron állt); a színes üvegablakokon máig a magyar szentek vannak ábrázolva: Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit. A templom további szobrai: Szent Imre és Szent József, Kis Szent Teréz, Szent Rita, Prágai kis Jézus, Szent Antal, Jézus Szíve, Fatimai Mária, Szent Anna és Mária, Szent József és a kis Jézus. A templomban a szobrokon kívül festményeket is találunk. A szentélyben a kafarnaumi százados, a gyógyítás Bethesda-fürdőben, a tékozló fiú és az Atya találkozása; a falfestmények: Mária és Márta története, Szent József halála; a főhajó mennyezetét a szamáriai asszony története és Mária, május királynője falfestmények díszítik; a kupola Keresztelő Szent János vértanúságát örökíti meg. Az oldalhajó és a főhajó találkozásánál a négy evangélista (Máté, Márk, Lukács, János) található szimbólumaival – Máté szimbóluma az angyal, Márké az oroszlán, Lukácsé a bika, Jánosé pedig a sas. A templom fontos dísze az orgona is, amely mechanikus, kúpládás, 12 regiszteres hangszer. A templom belseje az 1990-es évek elején újult meg. A templomhoz új sekrestye épült, kicserélték a padokat, padlózatot, bevezették a központi fűtést. Sajnos a felújítás áldozatául esett a szószék. Ebben az időben került a templomba az új miséző-oltár. Szokatlan mérete és formája azzal függ össze, hogy eredetileg Isten szolgája, II. János Pál pápa első szlovákiai látogatása alkalmára, a szabadtéri szentmise céljára készült. A templom tornyában két harang található. A nagyharangot az első világháború alatt hadi célokra elvitték. 1924-ben sikerült is a hívek nagylelkű áldozatkészségével egy új harangot vásárolni Sopronból. A harang oldalán Jézus megkeresztelése látható. Az alján pedig a következő feliratot találtuk: „Őseimet a háborúba vitték öldökölni, helyette én jöttem a hívőket Istenhez vezetni, és a halottakat utolsó útjukra kísérni.“ Községet díszítő szobrok Szent Flórián szobra A Fő utca jobb oldalán, az óvoda mellett található. A talapzat elülső felén ez a felirat olvasható: „Szent Flórián könyörögj érettünk, hogy minket az Isten mindezideiglen amint az örökké tartó tűztől megoltalmazzon.” Szent Vendel szobra A mai evangélikus temető területén áll. A pásztorok oltalmazója volt. Feltehető, hogy a tiszteletére emelték a szobrot a legelők közelében. 1820-ban állíttatták. Nepomuki Szent János szobra A templomkert Fő utcára néző részében található. Barokk stílusban, 1732-ben készült. A hidak szentjeként és a gyónási titok vértanújaként tisztelik. Szent Donát szobra A talapzaton a következő kőbe vésett felirat olvasható: „Imádkozzál érettünk Szt. Donát püspök és vértanú, hogy megmenekedjünk az égi háborúktól és villámcsapásoktól.” A szobor 1910-ben lett felújítva. A Szentháromság szobra A falu főterén, a régi templom helyén található. Emeltetésének évét a hátlapjáról ismerjük: „Az örökkévaló Isten, aki három személyben vagyon, dicsőítésére felállíttatta Tóth János Nagy Mácsédi birtokos 1860-ik évben.” A templom udvarában található a Lourdes-i barlang, valamint a Szent Család szobra. Az utóbbit Miklós Antal építette 1867-ben. A talapzat elején ez olvasható: „Keresztények minden veszélyben minden Kísértetben de főképp halálotok óráján segítségül hívjátok ezen legszentebb és édes neveket JÉZUS. MÁRIA. JÓZSEF.” A község neves személyiségei Mészáros Dávid (1799–1849) Vághosszúfalun született, 1828-ban lett nagymácsédi plébános. Sopornyán is tevékenykedett. A szabadságharc idején, amikor a peredi csata után az osztrákok elfoglalták Sopornyát, Mészáros Dávid a szószékről bátran bírálta a fiatal császárt, sőt felhívta híveit, hogy tanúsítsanak ellenállást az ellenséggel szemben. A plébánost felségsértés vádjával elfogták, s Pozsonyba hurcolták. A falun keresztül vitték megkötözve. A plébánost végül halálra ítélték, 1849 júliusában vagy novemberében főbe lőtték. Emlékét kegyelettel őrzi a falu népe, és a 2002-ben róla elnevezett kilenc osztályos magyar alapiskola is. Kurcz Béla (1915–1991) Szőgyénben született, 1945 októberében költözött Nagymácsédra. A deportálás éveiben próbált lelki erőt önteni a jogfosztott magyarságba, de mindenekelőtt az 578 kitoloncolt mácsédiba. 1991-ben hunyt el, s csaknem az egész falu elkísérte utolsó útjára. Emlékét a róla elnevezett utca őrzi. Ágh József (1892–1971) 1926-tól igazgató Nagymácsédon. A kitelepítés éveiben minden „csoportot” külön az ő számukra írt verses dallal búcsúztatott a helyi templomban. Gazdag kulturális tevékenységet fejtett ki a községben. A helyi temetőben helyezték örök nyugalomra. Dolán György (1952– ) A község szülötte, Magyarbélen élő festőművész. 1996-ban, mint a falu szülöttjét és jó hírnevének terjesztőjét díszpolgárrá avatták. A község megbízásából 1997-ben megfestette Mészáros Dávid plébános mártírhalálát. Valószínűleg itt született 1854-1856 között Poór János Árpád cipészmunkás, a szociáldemokrata mozgalom radikális szárnyának egyik vezetője. Itt született 1925-ben Kubovics Imre geológus, egyetemi tanár. A község múzeuma 1997-ben nyitották meg. A község történelmét mutatja be a legrégibb kortól egészen a középkorig; a kitelepítés emlékeit is őrzi. A padlástér őseink gazdasági eszközeit mutatja be, valamint a falu természetismeretéből ad ízelítőt. Népessége 1880-ban 1543 lakosából 1415 magyar és 53 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 1652 lakosából 1603 magyar és 37 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 1825 lakosából 1783 magyar és 26 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 1793 lakosából 1785 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt. 1921-ben 1927 lakosából 1903 magyar és 18 csehszlovák volt. 1930-ban 2108 lakosából 2057 magyar és 40 csehszlovák volt. 1941-ben 2320 lakosából 2316 magyar és 2 szlovák volt. 1991-ben 2539 lakosából 2244 magyar és 288 szlovák volt. 2001-ben 2566 lakosából 2176 magyar és 364 szlovák. 2011-ben 2603 lakosából 1982 magyar és 529 szlovák. Nevezetességek Az ásatások során a község területén feltárt 10. századi temetőből származó kereszt, az úgynevezett Nagymácsédi kaptorga a 10 szlovák korona értékű érme előlapján található. A kaptorgát azonban nem hivatásos régész fedezte fel, így a leletkörülményei sajnos ismeretlenek. Kopjafa a felvidéki magyar oktatás újraindításának 50. évfordulója emlékére. Az általános iskola előtt 1999-ben felavatott emlékoszlop Smidth Róbert alkotása. Az avatóünnepségen Csáky Pál mondott ünnepi beszédet. Az oszlop felirata: „Reményeink fölfelé nőnek, mint az ágak, emlékeink lefelé, mint a gyökerek.” Balázs Klára Nagymácséd című helytörténeti kiadványa 1999-ben jelent meg. A község lapját Nagymácsédi Közlöny címen jelentetik meg. Falumúzeum. Repülőtéri illeték A repülőtéri illeték olyan díjforma, melyet repülőjegy vásárlásakor számolnak fel. Az illetéket az út folyamán érintett repülőtereken található szolgáltatások fenntartására (például biztonsági szolgálat, repülőgép-karbantartás és -javítás) fizettetik ki, ezen felül üzemanyag-pótdíjat és biztosítási díjat is foglalhat magában. Érintett repülőtér lehet az induló és célállomás, ezenfelül az útközben érintett, illetve átszálló repülőterek. Ezeket a terheket alapvetően az utasnak kell fizetnie. Ezen kívül jegyvásárláskor a kezelési költség is hozzáadódik. Texcocói egyházmegye A Texcocói egyházmegye a mexikói México állam egyik római katolikus püspöksége, központja Texcoco de Mora. 1960-ban hozta létre XXIII. János pápa. Elhelyezkedése Az egyházmegye México állam keleti részén, Mexikóvárostól keletre terül el. Összesen tíz község tartozik hozzá: Acolman, Atenco, Chiautla, Chicoloapan, Chiconcuac, Chimalhuacán, Papalotla, Tepetlaoxtoc, Texcoco és Tezoyuca. Ezen községek összterülete 928,1 km², lakosságuk 2010-ben 1 333 758 fő volt. Szomszédos egyházmegyék Ecatepeci egyházmegye (nyugat) Teotihuacáni egyházmegye (észak) Tlaxcalai egyházmegye (kelet) Puebla de los Ángeles-i főegyházmegye (délkelet) Nezahualcóyotli egyházmegye (dél) Története Az egyházmegyét 1960. április 30-án alapította XXIII. János pápa Coelestis Civitas Ecclesia című bullájával. Eredetileg 37 községből állt, de a nagy mértékű népességnövekedés miatt 1979-ben területéből kivált a Nezahualcóyotli egyházmegye, majd az Ecatepeci egyházmegye is, 2009-ben pedig a Teotihuacáni egyházmegye. Püspökei Az egyházmegyének eddig négy püspöke volt: Francisco Ferreira (1960–1977) Magín C. Torreblanca Reyes (1978–1997) Carlos Aguiar Retes (1997–2009) Juan Manuel Mancilla Sánchez (2009–) Night Life Az 1962-es Night Life Ray Price nagylemeze. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Sablon A sablon olyan, előre megírt szöveg, amelyben csak néhány üres helyet kell kitölteni. Gyakran használják például hivatalos levelek írásakor. A számítástechnikában a szöveg mellett használják a kifejezést programokra és egyéb adatokra is – például a C++ nyelvben a sablon olyan szerkezet, amelybe változótípust behelyettesítve kész osztályt vagy függvényt kapunk. Ramón de la Fuente Leal Ramón de Lafuente Leal, vagy de la fuente, becenevén Lafuente (Bilbao, 1907. december 31. – Madrid, 1973. szeptember 15.) spanyol labdarúgócsatár, edző. Foglianise Foglianise község (comune) Olaszország Campania régiójában, Benevento megyében. Fekvése A megye központi részén fekszik, 50 km-re északkeletre Nápolytól, 10 km-re északnyugatra a megyeszékhelytől. Határai: Benevento, Castelpoto, Cautano, Torrecuso és Vitulano. Története Első említése a 9. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria in Gruptis-kolostor San Michele-remetelak SS. Annunziata-kolostor San Ciriaco-templom Sant’Anna-templom Santa Maria di Costantinopoli-templom San Rocco-kápolna Bolívia az olimpiai játékokon Bolívia első alkalommal 1936-ban vett részt az olimpiai játékokon, 1964-től minden nyári sportünnepen képviseltette magát, kivéve 1980-ban, mikor csatlakozott az Amerikai Egyesült Államok vezette bojkotthoz. 1956-tól 1992-ig Bolívia számos alkalommal megjelent a téli olimpiai játékokon is. Egyetlen bolíviai sportoló sem nyert még olimpiai érmet. A Bolíviai Olimpiai Bizottságot 1932-ben alapították, és a NOB 1936-ban vette fel tagjai közé. Viñegra de Moraña Viñegra de Moraña község Spanyolországban, Ávila tartományban. Lakosainak száma 48 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: MPTP Az MPTP (1-metil-4-fenil-1,2,3,6-tetrahidropiridin) a Parkinson-kór állandó tüneteit előidéző idegméreg. Az agy feketeállományában pusztítja el az idegsejteket. Parkinson-kórral kapcsolatos állatkísérletekben használják. Bár önmagának az MPTP-nek nincs kábítószerhatása, előállításakor az MPPP nevű, a morfiumhoz és a petidinhez (demerol-hoz) hasonló hatású szintetikus kábítószer is keletkezhetik, és fordítva. Az MPTP-t így fedezték fel (lásd alább). Mérgező hatás Az MPTP-injekció nagyon gyorsan a Parkinson-szindróma tüneteit okozza, így az ezzel szennyezett MPPP-t fogyasztók is veszélyeztetettek. Az MPTP önmagában nem mérgező, és mint zsírban oldódó vegyület átjut a vér-agy gáton, ahol azonban egy mérgező, MPP+ nevű kationná alakul, mely elpusztítja a dopamintermelő idegsejteket a pars compacta nevű agyterületen, mely a feketeállományban található. Az MPP+-t a dopamin-transzporterek juttatják a sejt belsejébe, melyek normál körülmények között a dopamin visszavételét végzik. Mivel az MPTP önmagában nem veszélyes, a mérgező hatás mérsékelhető MAOI-val (monoamino-oxidáz gátló, pl. szelegilin), melyek megakadályozzák az MPP+-szá alakulást. A dopaminerg idegsejtek számának csökkenése komoly következményekkel jár a komplex mozgások irányítására, mivel az ingerek a sérült agyterületen haladnak keresztül. Az MPTP főleg a főemlősökben okoz Parkinson-szindrómát. A rágcsálók jóval kevésbé veszélyeztetettek. A patkányok szinte immunisak rá. Az egerek – fajtájuktól függően különböző mértékben – megszenvedik a sejtpusztulást, de nem mutatják a Parkinson-szindróma tüneteit. Ennek feltehetően az alacsonyabb MAO-B szint az oka a patkányok agyában. Felfedezés Az MPTP mérgező hatására először 1976-ban figyelmeztetett Barry Kidston, egy 23 éves marylandi végzős kémiahallgató, aki jelentős mennyiségű MPTP-vel szennyezett MPPP-t állított elő, és önmagának beadta injekcióban. Három napon belül a Parkinson-kór tüneteit tapasztalta magán. A NIMH munkatársai MPTP és más petidin-vegyület nyomaira bukkantak a laboratóriumában, melyeket patkányokon teszteltek, de a patkányok rezisztenciája miatt nem találtak semmit. Kidston Parkinson-szindrómáját sikeresen kezelték levodopával, de ő 18 hónappal később kokain-túladagolásban meghalt. A boncolás során a feketeállományban a dopaminerg idegsejtek károsodását találták. 1982-ben a kaliforniai Santa Clara-ban hét emberen diagnosztizálták a Parkinson-szindrómát, miután MPTP-vel szennyezett MPPP-t fogyasztottak. J. William Langston neurológus a NIH-hel együttműködésben kinyomozta, hogy az MPTP az ok, és elkezdődött a kutatás annak főemlősökre gyakorolt hatásáról. Végül a hét főből kettőt sikeresen kezeltek őssejt-átültetéssel a svédországi Lund University kórházban. Az MPTP szerepe a Parkinson-kór kutatásában Langston 1976-ban azt találta, hogy a majmokba injekciózott MPTP Parkinson-szindrómát okoz, mely levodopával enyhíthető. A levodopa a dopamin prekurzora, és jelenleg a Parkinson-kór egyik gyógyszere. Az MPTP-vel előidézett tünetek és agyi hatások annyira hasonlítottak a Parkinson-kóréra, hogy a szer alkalmassá vált kezelésének laboratóriumi kutatására. A pargilin (vérnyomáscsökkentő MAO-B-gátló gyógyszer) megelőzi az MPTP neurotoxikus hatását. Ezen felül gátolja az MPTP átalakulását MPP+-szá. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem is az MPTP okozza a Parkinson-kórt, hanem annak MPP+-szá alakulása. 2000-ben újabb állatmodellt találtak a Parkinson-kór kutatására, nevezetesen a rotenon nevű rovarirtót, mely patkányokban Parkinson-szindrómát okoz a feketeállománybeli dopaminerg idegsejtek elpusztításával. Felhasználás Az MPTP-t először 1947-ben állították elő mint fájdalomcsillapítót. Különböző körülmények között tesztelték, de a kísérleteket leállították, amikor majmokon Parkinson-kórhoz hasonló tüneteket észleltek. Az egyik emberen végzett kísérletben hat főből ketten meghaltak. A mérgező anyagcseretermék, az MPP+ kloridját gyomirtó szerként használják. Magyar építészirodák listája Ez a szócikk a Magyarországon működő, vagy működött, legalább két évtizedes múlttal rendelkező (vagy a rendszerváltás előtt alapított) építészeti tervezőirodákat tartalmazza. Forrás Schéry Gábor (főszerk.): A magyar tervezőirodák története - Építésügyi Tájékoztatási Központ 2001 Idegzsába Az idegzsába (neuralgia), rohamok alakjában fellépő heves fájdalom, mely valamely érzőideg lefutása mentén érződik. Az ilyen ideget megnyomva élénk fájdalom jelentkezik. Előfordulhat minden korban, de főleg közepes korú egyéneken. A serdülés, a terhesség, a gyermekágy, és a menzesz kimaradása olyan időszakok, melyek zsábákra rendkívül hajlamosítanak. Legfontosabb okok közül az ideges terheltség, kimerítő betegségek, vérszegénység, fertőző betegségek (tífusz, influenza stb.), mérgezések (alkohol, arzén, ólom stb.), külső sérülések s főleg a meghűlés említendők. A fájdalmi roham néhány percig, olykor néhány óráig is tarthat; a fájdalom nem folytonos, hanem lökésenként jön, szúró, szaggató, fúró jelleggel. A rohamot könnyezés, nyáladzás, helyi izzadás, elsápadás vagy kipirulás, helyi püffedés, sőt hólyagocskás bőrkiütés kísérheti. Jellemzők a zsábákra a nyomási pontok, azaz a megbetegedett idegre gyakorolt nyomás egyes körülírt helyeken igen élénk fájdalmat kelt. A baj huzamos fennállása a közérzet zavaraihoz vezet. Az idegzsába természetét illetőleg azt tartjuk, hogy ez az idegnek finomabb táplálkozási zavara; boncolástani elváltozások hiányzanak. A betegség friss esetekben aránylag jó arányban, míg idült esetekben igen rossz arányban gyógyítható. Kezelése Elsősorban javasolt a testmozgás, illetve az adott testterület vérrel való ellátása (intenzív mozgás, illetve masszírozás). Az étrend változatossá tétele is nagyon fontos az idegzsába elkerüléséhez. A túlzott alkoholfogyasztást, a fűszeres étrendet és a túlságosan húsos étrendet el kell kerülni. Friss zsábák esetén az izzadás javasolt. Maláriás zsábáknál a kinin is használ, általában pedig az arzén adható, vérszegénységnél pedig vasas készítmények adagolandók. Fémmérgezéseknél izzasztó fürdőt kell venni. Ezenkívül a fájdalomcsillapító kenőcsök is hatásosak tudnak lenni. Meg kell említeni még a gyógyfürdők jótékony hatását is. Népies nevei: isiász, hexensussz. Vanessa-Mae Vanessa-Mae Vanakorn Nicholson (Szingapúr, 1978. október 27. –), művésznevén Vanessa-Mae (kínai nyelven: ��, Chén Měi) nemzetközileg ismert brit klasszikus és popzenész, különösen tehetséges hegedűművész. Pályafutása Négyéves korában édessanyjával Angliába költözött. Ekkor zongorázni, rá egy évre már hegedűt is tanult. Nyolcévesen Pekingbe ment hegedülni tanulni. A hároméves kurzust hat hónap alatt végezte el. Kínaiul egy szót sem beszélt. Tízéves korában lépett fel először, tizenegy évesen tanulni kezdett a Zeneakadémián. Ezalatt a London Filharmonikus Zenekarral játszott Beethoven és Csajkovszkij darabokat is. 1995-ben jelent meg első albuma: The Violin Player. A lemez a klasszikust keveri a pop, jazz és a techno műfajjal. Ugyanabban az évben Vanessa sikerrel lépett fel a Times Sqaure-en, New Yorkban. Lemezei Nagylemezek Violin (1990) Kids' Classics (1991) Tchaikovsky & Beethoven Violin Concertos (1991/1992) The Violin Player (1995) The Alternative Record from Vanessa-Mae (1996) The Classical Album 1 (November 12., 1996) China Girl: The Classical Album 2 (1998. január 1.) Storm (1997 november) The Original Four Seasons and the Devil's Trill Sonata: The Classical Album 3 (1999. február 16.) The Classical Collection: Part 1 (2000) Subject to Change (2001. július 17.) The Best of Vanessa-Mae (2002. november 5.) The Ultimate (2003. december 23.) Choreography (2004) Xpectation (Jazz collaboration with Prince) (2004) Platinum Collection (2007) Válogatáslemezek The Violin Player: Japanese Release (1995) The Classical Album 1: Silver Limited Edition (1997. január 1.) Storm: Asian Special Edition (1997. január 1.) The Original Four Seasons and the Devil's Trill Sonata: Asian Special Edition (1999. február 1.) Subject to Change: Asian Special Edition (2001. július 1.) The Ultimate: Dutch Limited Edition (2004. január) Kislemezek "Toccata & Fugue" (1995) "Toccata & Fugue – The Mixes" (1995) "Red Hot" (1995) " Classical Gas " (1995) "I'm a-Doun for Lack O' Johnnie" (1996) "Bach Street Prelude" (1996) "Happy Valley" (1997) "I Feel Love Part 1" (1997) "I Feel Love Part 2" (1997) "The Devil's Trill & Reflection" (1998) "Destiny" (2001) "White Bird" (2001) Sportolóként Thaiföld színeiben részt vett a 2014. évi téli olimpiai játékokon, Vanessa Vanakorn néven. Női óriás-műlesiklásban a 67. helyen végzett. 2014 novemberében a Nemzetközi Síszövetség négy évre eltiltotta, mivel Mae hamisított eredményekkel szerezte meg az olimpiai indulás jogát. 2015-ben pert indított a döntés ellen. A pert megnyerte, így 2016 elején az Olimpiai Bizottság visszaadta az eredményét. Magyar írás A Magyarországon hivatalos írás, röviden a magyar írás latin betűs, az eredeti latin ábécé egy ezeréves fejlődés eredményeképpen a magyar nyelv igényeihez igazodó kiegészítése. Ezt nevezzük magyar ábécének. A magyar latin betűs írást két részre szokták bontani, a régi magyar és magyar írásra. A mai magyar helyesírást a Magyar Tudományos Akadémia szabályozza, lásd: a magyar helyesírás szabályai (kiadványok). A magyar írás 1832 előtti időszakát régi magyar írásnak nevezzük. 1832-ben jelent meg a Magyar Tudós Társaság (mai nevén: Magyar Tudományos Akadémia) kiadásában a Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai c. mű, ami meghatározó a magyar helyesírás fejlődésében. A magyar írás története 1832 után A Magyar Tudományos Akadémia tevékenysége önmagában nem jelentette, hogy a magyar írás innentől kezdve központilag irányítottan működik. bár kétségtelen, hogy pl. a cz helyett a c alkalmazása egy akadémiai döntés volt, de vannak példák a spontán fejlődésre is. Ennek egyik példája az SMS-nyelv, ami valójában a magyar írás egy kissé leegyszerűsített alakja. Pl. a hogy szó helyett a h használata, stb. A nyelv napjainkban is fejlődik, ennek leképezése a magyar írásban, hogy egyes szavak helyesírása a napi gyakorlatban bizonytalan. Pl. a "mindig" szót gyakran így írják: "mindíg". A helyesírásról részletesen lásd: magyar helyesírás. A magyar írással megjelenített hangok Az alábbi táblázat nemcsak a hivatalos magyar ábécé betűit, hanem egyéb, ténylegesen használt betűkapcsolatot (pl. CH) is tartalmaz. A hangértékek esetén pedig nemcsak a fonémák, hanem az allofónok is feltüntetésre kerültek. A magyar nyelv hangrendszeréről részletesen lásd: magyar hangtan. A zárt ë jelenleg nem része a magyar ábécének, de A magyar helyesírás szabályai 11. kiadásának 90. szabálypontja kiejtési segédjelként engedélyezi a Kalmár György által először 1770-ben alkalmazott betűjelet. Az ë a magyar nyelvészeti hangjelölés bevett betűjele (régebben ė-t is használtak). Tízből hat tájszólás különbséget tesz a két fajta e között, míg egy ö-t ejt helyette. A magyar írás alkalmazása Tudományban A magyar nyelvészek által használatos Egyezményes hangjelölés a magyar hangok esetén a magyar ábécé betűit alkalmazza. Így az Egyezményes hangjelölés rendszere, mint a magyar írás egy kiterjesztését is tekinthető. Művészetben Számos gyönyörű példa van olyan hímzésekre, ahol a magyar írás betűi nemcsak feliratként, hanem díszítőelemként is szerepelnek. De feliratok megjelentek pl. a mezőn is, amikor tudatosan mintázatba ültetett bokrokkal valamilyen üzenetet akartak átadni. Hatása más írásokra A magyar írásnak van nemzetközi kisugárzása is. Pl. az I. világháború után Atatürk magyarokat is kért a török latinbetűs írás létrehozására. Tágabb értelemben a magyar írások közé többféle írás tartozik, amelyekre hatott a magyar írás. Pl. a DZS betűt a magyar írásban csak 1922-ben vezették be és már 1933-ban megszületett a D és a ZS ligatúrájából az első székely-magyar rovás DZS. Hasonlóan, a magyar írásban szereplő DZ kétjegyű betű mintájára hozták létre a székely-magyar rovás DZ-t. Elterjedtség, kiadványok A magyar írás az internetet nem számítva minden földrészen használatos, általában az ott élő magyar közösségek könyvkiadásában illetve sajtójában. Emellett néhány külföldi egyetemen van magyar tanszék is, ahol szintén használják. A külföldi magyar könyvkiadók közül az egyik leghíresebb a Püski Kiadó, amely New Yorkban és ma már Budapesten is tevékenykedik. Például: Új Szó (magyar nyelvű szlovákiai napilap), Kárpátinfo hetilap (Kárpátaljai magyar újság), Kalotaszeg (folyóirat). A magyar írás megjelenése külföldön A magyar írás – mint minden nép írásbelisége – egyben kultúrahordozó is. A nyugati országokban élő magyar közösségek - amelyek nagy része az eltűnés ellen küzd - számára különösen fontosak a magyar nyelvű kiírások, feliratok. Ezek közül néhány beépült az illető ország kultúrájába, ilyen pl. a Kanadában lévő Esterhazy település, mellette a mára már elnéptelenedett hajdani kanadai Kaposvár. További példa az amerikai Kossuth megye vagy a szintén amerikai, de ma már nem létező település, New Buda. Forrásmunkák A magyar helyesírás szabályai / közread. Magyar Tudományos Akadémia Budapest : Akadémiai Kiadó, 1985, ISBN 963-05-4245-5 Gósy Mária (2004), Fonetika, a beszéd tudománya ('Phonetics, the Study of Speech'), Budapest: Osiris Kiadó, ISBN 9633896665 Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai (Magyar Tudományos Akadémia, akkori nevén: Magyar Tudós Társaság), 1832. A. Molnár Ferenc (2003): A magyar mássalhangzórendszer kialakulásáról és néhány finnugor eredetű szavunk hangtani fejlődéséről. In: Nyelvtudományi Közlemények, MTA Nyelvtudományi Intézet, vol. 100, 186-192. Molnár József (1970): A magyar beszédhangok atlasza. Budapest: Tankönyvkiadó Nagy magyar helyesírási szótár, Szalay Könyvkiadó, Kisújszállás, 2002 Siptár, Péter & Törkenczy, Miklós (2000, 2007): The phonology of Hungarian. Sor.: Oxford Linguistics, Kiadó: Oxford University Press. ISBN 978-019-823841-6 (Hbk.) 978-019-922890 (Pbk.) Szende, Tamás (1994), "Illustrations of the IPA:Hungarian", Journal of the International Phonetic Alphabet 24 (2): 91–94, doi:10.1017/S0025100300005090 Külső források A magyar helyesírás szabályai , Akadémia Kiadó, 1985, mek.oszk.hu A Magyar Elektronikus Könyvtárban DOC, RTF, PDF és WinHelp formátumban Online Magyar Helyesírás Szótár www.magyarhelyesiras.hu Helyesírás - linkgyűjtemény Megjegyzések A magyar helyesírás szabályai / közread. Magyar Tudományos Akadémia Budapest : Akad. K., 1985 Kniezsa István (1959): A magyar helyesírás története. 2., javított kiadás. Sor.: Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek. Budapest: Tankönyvkiadó Siptár, Péter & Törkenczy, Miklós (2000, 2007): The phonology of Hungarian. Sor.: Oxford Linguistics, Kiadó: Oxford University Press. ISBN 978-019-823841-6 (Hbk.) 978-019-922890 (Pbk.) Szende, 1994:92 Gósy, 2004:62, 67–70 Gósy, 2004:66-67 Szende, 1994:93 Siptár, Törkenczy, 2007: 205 Benkő Loránd; Imre Samu (ed.): The Hungarian Language. Janua Linguarum, Series Practica, No. 134. The Hague: Mouton de Gruyter (1972). Sólyom Szilvia (1997): Nagyanyám beszél avagy a jász nyelvjárás vizsgálata. http://www.karinthy.hu/pages/ib/extended/essay/sly/sly.htm Papp István: Leíró magyar hangtan. Budapest, 1966. 35–38 Deme László: A magyar nyelvjárások hangjainak jelölése. Magyar Nyelvjárások, 2 (1953): 18–37. Molnár József: A magyar beszédhangok atlasza. Budapest, 1969. 30 Vecdet Erkun: Magyarországról és a magyarokról visszaemlékezés. In: Magyar tudomány. A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata, http://www.matud.iif.hu/2011/04/06.htm Rumi Tamás - Sípos László: Rovás Alapismeretek, 2010. ISBN 978-963-88437-1-5 http://www.naturaltourist.com/content/content.asp?CID=118&LID=12&CGYID=11 Rosszkutya A Rosszkutya (Rossz kutya) (eredeti címén Bad Dog) kanadai rajzfilmsorozat, amelyet Taylor Grant és Brent Piakoski írtak. Joseph Jacques rendezte. Cselekmény A műsor egy családról és a címadó kutyáról szól, aki mindig "lefagy", ha meghallja a "rossz kutya" kifejezést. Ez egy futó poén (running gag) lett a sorozatban. Mindig jó kutyának tetteti magát, ám amikor meghallja a Rossz kutya kifejezést, "lefagy". Különféle kalandokba keveredik a rajzfilm során. Ellenségei a családja szomszédja, Lester Johnson és a macskája, Special. Epizódok A műsor 2 évadot élt meg 40 epizóddal. Közvetítés Amerikában és Magyarországon egyaránt a Fox Kids vetítette. Itthoni bemutató ismeretlen. Külföldön 1998. július 18.-tól 2000. december 14.-ig vetítették. Thorsten Weidner Thorsten Weidner (Lauda, 1967. december 29. –) olimpiai és világbajnok német tőrvívó. Kalkantit A kalkantit egy réztartalmú ásvány. Kémiai és fizikai tulajdonságai Kalkantit a réz-szulfát pentahidrátja. Neve a görög khalkosz és anthosz szavakból származtatható le, az összetétel jelentése: „rézvirág”. A kalkantit leginkább a CuSO4.5H2O képlettel írható le. Az ásvány kék vagy kékes-zöld színű, vízben oldódó szulfát ásvány. Leggyakrabban a réz lelőhelyek oxidációs zónáiban fordulnak elő. Jó oldhatósága miatt elsősorban a száraz éghajlatú helyeken fordul elő. A kalkantit triklin rendszerben kristályosodik. Rövid prizmaszerű vagy vastag táblaszerű kristályokat képez. Emellett lehet ömledékszerű, szálas, darabos vagy szemcsés habitusa is. Általában üvegfényű. Megjelenési formák A kalkantit az egyik legjelentősebb képviselője a hidratált szulfát ásványoknak. Hozzá hasonló ásványok még a jokokuit (MnSO4.5H2O), siderotil (FeSO4.5H2O), vagy a pentahidrit (MgSO4.5H2O). Előfordulás Legfőbb előfordulási helyei Bisbee, Arizona, USA, Chuquicamata, Chile, Rio Tinto Spanyolország, a Rammelsberg bányák Herzsabányán Nagybánya mellett, Selmecbánya, Hodrushámor, Körmöcbánya, Nandrás, Szomolnok, Úrvölgy. Bassoles-Aulers Bassoles-Aulers település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Bassoles-Aulers Brancourt-en-Laonnois, Coucy-la-Ville, Fresnes, Jumencourt, Landricourt, Prémontré és Quincy-Basse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hiátus (televíziózás) A műsorszüneteltetés, műsorpihentetés, legelterjedtebb alakjában a műsor hiátusra küldése, hiátus státusza a televíziózásban egy kifejezés arra, hogyha egy rendszeresen sugárzott televíziós programot levesznek a műsorról ideiglenesen, bizonyos ideig. Általános okai Általában a sorozatok hiátusra küldésének oka az évadok közötti időszakra tehető, melyek az eredeti csatornákon általában júniustól augusztusig terjed. Mielőtt egy televíziós műsort megszüntetnek, elutasítanak (általában alacsony nézettség, belső viták vagy anyagi problémák miatt) a megerősítésig azt hiátusba szokták rakni. Gyakran az évad közepén teszik hiátusra az általános, szeptemberben kezdődő, májusban/júniusban végződő műsorszámokat december környékén, az ünnepek miatt, vagy pedig feszültségkeltés céljából. Amennyiben tárgyalnak a folytatásról, és az még nem biztos. Willy von Känel Willy von Känel (La Chaux-de-Fonds, 1909. október 30. – 1991. április 28.) svájci labdarúgócsatár. Hiénafélék A hiénafélék (Hyaenidae) a ragadozók (Carnivora) rendjének egy családja; mindösszesen négy fajjal. Bár a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe tartoznak és fejlődéstörténetileg a cibetmacskafélékkel (Viverridae), a mongúzfélékkel (Herpestidae) és a macskafélékkel (Felidae) mutatnak rokonságot, megjelenésük kifejezetten kutyaszerű: a lábuk hosszú, tompa karmaikat nem tudják visszahúzni. Törzsük hátrafelé lejt. Nyakukon, hátukon sörény van. A hiénafélék jellemzője a nőstények ivarszerveinek a hímivarszervekhez való hasonlatossága, melynek eredményeként korábban hermafroditáknak hitték őket. Anális mirigyeik vannak, melyek váladékát területjelölésre használnak. Fogazatuk, állkapcsuk és rágóizmaik a cibethiéna (Proteles cristatus) kivételével kifejezetten erősek, ugyanis míg a cibethiéna elsősorban termeszeket fogyaszt, a többi hiénafaj nagy testű állatokat zsákmányol. Dél-Afrikától Indiáig honosak. Táplálékuk többnyire elhullott állatok teteme. Rendszerezés A családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak: Hiénaformák (Hyaeninae) alcsaládja Crocuta Kaup, 1828 - 1 faj foltos hiéna (Crocuta crocuta) Hyaena Brisson, 1762 - 2 faj barna hiéna (Hyaena brunnea) csíkos hiéna (Hyaena hyaena) Cibethiénaformák (Protelinae) az alcsaládja Proteles (Sparrman, 1783) - 1 faj cibethiéna (Proteles cristatus) Fehéroroszország a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Fehéroroszország a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 23 sportágban 160 sportoló képviselte, akik összesen 12 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el 1. A női súlylökésben Nadzeja Asztapcsuk eredetileg aranyérmes lett 21,36 m-es eredménnyel, azonban utólag doppingvétség miatt kizárták. Labdarúgás Férfi * - túlkoros játékos Öttusa * - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - hat másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - nem ért célba ** - kizárták Z, a hangya A Z, a hangya (eredeti cím: Ant Z) 1998-ban bemutatott DreamWorks legelső, egész estés számítógépes animációs filmje. A film főszereplői olyan sztárok hangján szólalnak meg, mint Woody Allen, Sharon Stone, Sylvester Stallone, Jennifer Lopez, Gene Hackman, Christopher Walken, Danny Glover, Jennifer Seguin és Johnny Depp. A film animációs film létére szokatlanul felnőttes hangvételű, olyan problémákkal foglalkozik, mint a diktatúra és a háború. Egyes értelmezések szerint a hangyaboly Kuba, míg Rovarkánaán az Egyesült Államok allegóriája. A film hat héttel korábban került a mozikba a Disney Egy bogár élete című, szintén hangyákról szóló filmje előtt és ez utóbbi sikeresebb lett. Ugyanakkor egyik első példája volt a Disney–DreamWorks versengésnek, amelynek köszönhetően létrejött a Cápamese, a Madagaszkárra való válaszként pedig a Vadkaland. Cselekmény A film hőse Z-4195, a hangyadolgozó, aki a New York-i Central Park alatti hangyabolyban éldegél. Pszichológushoz jár, mivel úgy érzi, a bolyban elnyomják a személyiségét, így nem lehet önmaga. Napközben ügyetlenségével csak gátolja a munkát, az estéket pedig a kocsmában tölti, levéltetű-sört iszogatva, barátja, Badi, a katona társaságában. Itt egy részeg, kiöregedett katona mesél Z-nek Rovarkánaánról, a távoli földről, a monoliton és a vörös-fehér földeken túl, ahol nincs elnyomás, nincs munka, minden rovar szabad és boldog. Miközben Z az ígéret földjéről álmodozik, Bala hercegnő, a hangyakirálynő kedvenc lánya elszökik, és elvegyül a bulizó munkások között, ahol táncra perdül Z-vel. Mikor Z megtudja, hogy a szépséges hangyalány valójában kicsoda, őrült tervet sző: cserél Badival, hogy részt vehessen a díszfelvonuláson, és láthassa szíve választottját. Azonban Csáprágó tábornok, a hangyahadsereg vezére bejelenti, hogy a parádé csak előkészület volt a termeszvár ostromához, amelyet aznap éjjel végre is hajtanak. (A tábornok valódi szándéka ezzel az, hogy a királynőhöz hű erőket likvidálja, mivel sejti, mi lesz a harc kimenetele.) Z megtudja Barbatustól, a veterán katonától, aki már harcolt a termeszek ellen, hogy a hatalmas, vérengző, savköpő rovarok elleni csatát a hangyáknak nincs sok esélyük megnyerni. Z megpróbál elmenekülni a csatából, és szerencséjére bezuhan egy gödörbe, ahol a termeszek nem veszik észre, így ő lesz a harc egyetlen túlélője. A hangyakirálynő kitünteti a botcsinálta hőst, azonban felfedezik, hogy valójában dolgozó. Z hirtelen ötlettel magával ragadja a hercegnőt, és a boly szemétledobóján keresztül a külvilágba menekül. Néhány katona üldözőbe veszi őket, de egy hatalmas, csillogó égi objektum (egy nagyítólencse) szénné égeti őket. Z a fejébe veszi, hogy elindul egyedül megkeresni Rovarkánaánt, a hercegnő pedig kénytelen-kelletlen vele tart. Hamarosan megtalálják a monolitot, amely egy tó partján áll (és nem más, mint egy ivókút), majd a vörös-fehér földeket (amely egy hatalmas pokróc, ahol piknikeznek). Itt összebarátkoznak egy bolond darázzsal, majd egy cipő talpára ragadva eljutnak Rovarkánaánba, ahol halmokban áll az ennivaló (és valójában egy szemeteskuka). Eközben Badi, aki dolgozóként tevékenykedik, elmeséli társainak Z történetét, és a hangyák fellázadnak. Ám Csáprágó beszédével, melyben Z-t a boly ellenségének állítja be, le tudja csillapítani a tömegeket, és elfogja a felbujtót, Badit. A bátor hangyakatonából a vallatás során egyetlen szót tudnak kihúzni: Rovarkánaán. Csáprágó elküldi beosztottját, Szárnyast, Bala és Z után. A szárnyashangya megtalálja a hercegnőt, és visszaviszi a bolyba. Itt Csáprágó feltárja ördögi tervét a hercegnőnek: az új alagút, amelyet építtet, valójában a tóhoz vezet, és a felavató ünnepségen a víz elárasztja a tábornok által megvetett dolgozókat és a királynőt. Csáprágó azt kéri Balától, legyen a felesége és a társa az új boly megalapításában. A hercegnő ellenáll, a tábornok ezért bezáratja. Z szerencsére összetalálkozik darázs barátjával, akinek a hátán visszatér a bolyba. Itt kiszabadítja a hercegnőt, és tudomást szerez a tábornok gonosz tervéről. Mire megérkeznek, hogy figyelmeztessék a királynőt, már késő: az alagút fala átszakad, és a víz ellepi a bolyt. Ám a hangyák egymás hátára állva felérik a boly mennyezetét, amelyet Z áttör. A felszínen Csáprágó éppen beszédet mond a hozzá hűséges katonáknak, mikor észreveszi Z-t és a felszínre igyekvő dolgozókat. Vissza akarja taszítani Z-t a mélybe, de Szárnyas, akinek elege lesz felettese gonoszságából, a parancsot megtagadva segítő kezet nyújt a dolgozónak. A dühös Csáprágó ráveti magát Z-re, és mindketten lezuhannak. Míg a tábornok egy gyökérnek ütközik, és meghal, Z a vízbe esik, ahová Szárnyas utánarepül és kimenti. Ezután Z feleségül veszi Balát, és a bolyban helyreáll a béke. A korábbi diktatórikus rendszer helyett demokratikus, individualista hangyaállam jön létre. Filmes utalások A függetlenség napja : Mikor a nagyító elhalad Z, Bala és az őket üldöző katonák fölött, az egyik katona így szól: "Ez gyönyörű!" Az ezután lecsapó sugár szintén erre a filmre játszik rá. Ponyvaregény : Amikor Z és Bala a kocsmában táncolnak, erősen emlékeztet John Travolta és Uma Thurman táncára. Zorro álarca : A jelenet, amikor a lázadó hangyák Z nevét kiáltozzák, hasonló ahhoz, amikor Don Raphael megérkezik a városba, és a parasztok "Zorro! Zorro!" kiáltozással fogadják. Ezután Raphael és Csáprágó hasonló beszéddel csillapítja a tömeget. Ráadásul mindkét hős neve Z-vel kezdődik. Titanic : Az alagutat elárasztó víz és az előle menekülő hangyák emlékeztetnek a Titanic egyik jelenetére, amelyben az emberek szintén egy hatalmas víztömegtől menekülnek. Még két filmzene is hasonló. A Birodalom visszavág : A tavon átkelve Bala így szól: "Remélem, tudod, mit csinálsz!", mire Z így felel "Én is remélem." Ez a párbeszéd lezajlik Leia hercegnő és Han Solo között is, mikor Han egy aszteroidába száll űrhajójával. Craon (Mayenne) Craon település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 4509 fő (2015). Craon Athée, Bouchamps-lès-Craon, Chérancé, Denazé, Livré-la-Touche, Niafles és Pommerieux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Testvérvárosok Iszkaszentgyörgy (Magyarország) Okehampton (Nagy-Britannia) Buchenberg (Németország) Daniel Lopes Daniel Lopes (1976. november 12. –) brazil származású német énekes. Műfaja popzene. Diszkográfia Albumok For You (2003) Kislemezek "Shine On" (2003) "I Love You More Than Yesterday" (2003) "Last Christmas/I Used To Cry" (2003) "Change the World" (2005) Michael Zwecker Michael Zwecker (Mike) (Rockland, Maine, 1969–) amerikai zenész, dobos. 2002 és 2006 között a Kispál és a Borz együttes dobosa volt 1969-ben született az Egyesült Államokbeli Rocklandben. Végzettsége szerint történelemtanár. Hangszere egy Pearl MHX típusú dobkészlet. Kedvenc Kispál lemeze a "Föld kaland ilyesmi…". Budapest V. kerületében él. Dobfelszereléseiről, dobos kollekciójáról blogot vezet a maturedrummer.blogspot.com címen. The Poster Boy 2011-ben csatlakozott dobos-szövegíróként a The Poster Boy nevű formációhoz, amit Poniklo Imre és Mayer R. Noel alapítottak. A zenekar első lemeze 2012 január 19-én jelent meg, Things We Had Time For címmel. Kuvait a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Kuvait az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 29 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Sportlövészet * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Juvenal Amarijo Juvenal Amarijo (Santa Vitória do Palmar, 1923. november 27. – Salvador, 2009. október 30.) brazil labdarúgóhátvéd. Ráthonyi Ákos (rendező) Ráthonyi Ákos, Ráthonyi Ákos László Dániel (Budapest, 1909. március 26. – München 1969. január 6.) magyar filmrendező, forgatókönyvíró. 1936 és 1968 között 42 filmet készített. Apja, Ráthonyi Ákos (1868–1923) színész volt, felesége Tolnay Klári Kossuth-díjas színművésznő. Életpályája Ráthonyi Zsigmond Ödön Ákos és Borbély Erzsébet Franciska fia. Színészként és segédrendezőként dolgozott a British International Pictures-nél. 1929. február 28-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Elizabeth Vidler Lomerrel, azonban 1933-ban elváltak. 1929-ben Hollywoodban, később Párizsban Korda Sándor mellett volt segédrendező. 1933-tól 1935-ig az USA-ban élt. 1935-ben hazatért. Itthon megalapította az Objektiv Filmgyártó- és Kölcsönző vállalatot. Első munkája az Új földesúr című 1935-ben készült filmben rendező-asszisztensként volt. Első önálló rendezése az 1936-ban készült Tisztelet a kivételnek című film volt. 1936. szeptember 26-án Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Tolnay Klári színésznőt. 1947-ben elhagyta Magyarországot, előbb Londonban, majd az NSZK-ban élt, s rendezett. Filmjei Magyar filmek Tisztelet a kivételnek (1936) Fizessen, nagysád! (1937) Megvédtem egy asszonyt (1938) A hölgy egy kissé bogaras (1938) Gyimesi vadvirág (1938) Tizenhárom kislány mosolyog az égre (1938) Fűszer és csemege (1939) A nőnek mindig sikerül (1940) Jöjjön elsején! (1940) A szerelem nem szégyen (1940) Sarajevo (1940) Egy csók és más semmi (1941) Vissza az úton (1941) Balkezes angyal (1941) Havasi napsütés (1941) Katyi (1942) Kádár kontra Kerekes (1942) Ágrólszakadt úrilány (1942) Jómadár (1943) Anyámasszony katonája (1943) Menekülő ember (1944) Muki (1944) Aranyóra (1945) Renee XIV (1946) Olasz filmek La fortuna viene dal cielo (1942) Una volta alla settimana (1942) Német filmek Kätchen für alles (1949) Absender unbekannt (1950) Maharadscha wider Willen (1950) Mädchen mit Beziehungen (1950) Schön muß man sein (1951) Engel im Abendkleid (1951) Das unmögliche Mädchen (1951) Don't Blame the Stork (1951) Warrenné mestersége (1960) Das Geheimnis der gelben Narzissen (1961) Geliebte Hochstaplerin (1961) Toller Hecht auf krummer Tour (1961) Der Fluch der grünen Augen (1964) St. Pauli Herbertstraße (1965) Jungfrau aus zweiter Hand (1967) Der nächste Herr, dieselbe Dame (1968) Zieh dich aus, Puppe (1968) Forgatókönyvei Fizessen, nagysád! (1937) Havasi napsütés (1941) La fortuna viene dal cielo (1942) Una volta alla settimana (1942) Der Fluch der grünen Augen (1964) Zieh dich aus, Puppe (1968) Châteauponsac Châteauponsac település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 2032 fő (2015). Châteauponsac Saint-Sornin-Leulac, Balledent, Bessines-sur-Gartempe, Dompierre-les-Églises, Rancon, Roussac, Saint-Amand-Magnazeix, Saint-Pardoux, Saint-Symphorien-sur-Couze és Villefavard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szent Druon Szent Druon (Épinoy (ma Carvin része), 1105. március 14. – Sebourg (Nord-Pas-de-Calais), 1186. április 16.) francia szent, Franciaország északi részén, különösen Artois-ban, Cambrésis-ban és Hainaut-ban tisztelik a pásztorok védőszentjeként. Nemesi családban született Épinoy-ban, amely akkor a tournai, később pedig az arrasi egyházmegyéhez tartozott. Szent Druon császármetszéssel jött világra: a műtétet a már halott anyán végezték el. Szent Druon már ifjúkorától kezdve hajlott a jámbor életre. Tizenhét éves korában hátat fordított a nemesi életnek, tetemes örökölt vagyonát szétosztogatta és pásztornak szegődött egy Élisabeth Lehaire nevű özvegyhez, az Hainaut-i grófságban lévő Sebourg faluba, 14 kilométerre Valenciennes-től. Annyira szerette és oly jól gondozta az állatokat, hogy az ottani lakosok kérésére a falu minden juhát együtt őrizte Lehaire asszony nyájával. Ebben az időben, amíg a pásztor misét hallgatott a templomban, angyalok őrizték a nyájat …. Szent Druon ezután Rómába zarándokolt, és az utazás annyira megnyerte tetszését, hogy az utat kilencszer megismételte. Az volt a kérése, hogy a sebourg-i templom mellett építsenek számára egy kis viskót, ahonnan mindig láthatja a szentségházat. Megfogadta, hogy innen élete végéig nem mozdul el. Fogadalmát hűségesen megtartotta, még azon a napon is, amikor a templomban tűz ütött ki, és a lángok átterjedtek az ő viskójára is. A tűz nem fogta a jámbor remete férfiút, és ebből mindenki láthatta, hogy szent ember. Szent Druon halálának hírére többmérföldnyi körzetből özönlöttek a síró népek, hogy megcsókolják lábát és néhány foszlányt szerezzenek a holttestet borító nyomorúságos rongyokból. A szent rokonai, Épinoy hűbérurai, szülőfalujába akarták vitetni a holttestet, de a tetemet szállító szekér Sebourg határában magától megállt, és az erősítésül hozott lovakkal sem lehetett kimozdítani helyéből. Kénytelenek voltak tehát ott hagyni a szentet, ahol meghalt. Szent Druon hírneve nagyott nőtt Hainaut és Hollande grófjának csodás gyógyulása után. A gróf sokat szenvedett veseköveitől, ezért elzarándokolt Sebourg-ba, s alig térdelt le a szent sírjánál, hogy imádkozzék, máris „három dió nagyságú követ” vetett ki magából. A szent ünnepét a hagyomány szerint pünkösd hétfőjén tartják a plébániatemplomban és Szent Druon kútjánál, Carvin- Épinoy-ban. Búbos hangyászgébics A búbos hangyászgébics (Taraba major) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó Taraba nem egyetlen faja. Rendszerezése A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1816-ban, a Thamnophilus nembe Thamnophilus major néven. Alfajai Taraba major borbae (Pelzeln, 1868) Taraba major duidae Chapman, 1929 Taraba major granadensis (Cabanis, 1872) Taraba major major (Vieillot, 1816) Taraba major melanocrissus (P. L. Sclater, 1860) Taraba major melanurus (P. L. Sclater, 1855) Taraba major obscurus Zimmer, 1933 Taraba major semifasciatus (Cabanis, 1872) Taraba major stagurus (Lichtenstein, 1823) Taraba major transandeanus (P. L. Sclater, 1855) Előfordulása Mexikóban, Közép-Amerikában és Dél-Amerika nagy részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint szavannák és bokrosok. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 19–20 centiméter, testtömege 50–70 gramm. Felálló tollbóbitája és gébicsekre jellemző kampos csőre van. A hím feje és háti része fekete, a tojóé barna, a torkuk és a hasi részük fehér. Életmódja Különféle rovarokkal és egyéb ízeltlábúakkal, csigákkal és más puhatestűekkel táplálkozik, de fogyaszt kisebb gerinceseket is, beleértve a gyíkokat és békákat. Szaporodása Csésze alakú fészkét bokrokra készíti. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. október 24.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. október 24.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. október 24.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. október 24.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. október 24.) Arthurgrosset.com A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0 Tom Turesson Tomas Turesson (1942. május 17. – 2004. december 13.) svéd válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 1962 és 1971 között 22 alkalommal szerepelt a svéd válogatottban és 9 gólt szerzett. Részt vett az 1970-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Belga kupa (1): 1969–70 Szent Dévote Szent Dévote (Mariana, Korzika, születési ideje ismeretlen - Mariana, Korzika, kb. 303) Korzika és Monaco védőszentje. Vértanúként halt meg Diocletianus és Maximianus uralmának ideje alatt. Egyesek egybevonják személyét egy másik korzikai szentével, Júliáéval, mivel a karthágói származású szentet latinul Deo devota-ként is jellemezték (magyarul: Istennek szentelt). Legendája Dévote életéről nem sok információ maradt fenn. Annyit állíthatunk bizonyosan, hogy Korzika szigetén élt haláláig, amely a keresztényüldözések miatt következett be valamikor a negyedik század elején. A nép körében az alábbi legenda miatt alakult ki a szentként való tisztelete: Dévote-ot, aki a börtönben sem tagadta meg hitét, kivégezték. Mártírhalála után néhány istenfélő hajós ellopta testét, majd Afrika irányába hajóztak, hogy ott keresztényi temetést biztosítsanak a földi maradványoknak. A hajó azonban viharba került. Ekkor a halott szájából egy galamb repült ki, amelyet a hajósok követtek. A madár a mai Monaco partjaihoz vezette őket, akik ebből tudták, hogy Dévote itt akarja testének végső nyughelyét. A közelben élő keresztények a testhez január 27-én "jutottak hozzá". A relikviák egyre népszerűbbek lettek a környékbéliek körében. Ezt követően ismeretlen időben, egy ember egy éjjelen ellopta Dévote maradványait, hogy azokat eladja a tengerészek és hajósok részére. Néhány halász azonban utolérte és a maradványokat visszavitték, a tolvaj csónakját pedig engesztelésképpen elégették. Szerepe Monaco életében Mint a város védőszentje, ma is meghatározó szerepe van személyének a városállamban. Ünnepnapján, január 27-én este, rengetegen vesznek részt az ünnepi szentmisén és az egyéb kísérő programokon (fáklyás felvonulás, áldás, halotti máglya meggyújtása egy csónakon, tűzijáték). A tiszteletére emelt kápolna 1887 óta templom. A Formula-1-es monacói nagydíj vonalvezetése is elhalad az épület mellett. Életét Loius Notari foglalta versbe (Szent Dévote legendája). A mű a mai monacói nyelv alapját képzi. Jegyzetek Szent Dévote legendája :: Hetedhétország i. m. Szent Dévote legendája :: Hetedhétország i. m. Szent Dévote legendája :: Hetedhétország i. m. Forrás ↑ Szent Dévote legendája :: Hetedhétország: Hetedhétország: Szent Dévote legendája :: Hetedhétország (hu nyelven). www.hetedhetorszag.hu. (Hozzáférés: 2017. július 24.) 2013-as Formula–1 brazil nagydíj A brazil nagydíj volt a 2013-as Formula–1 világbajnokság tizenkilencedik, egyben utolsó futama, amelyet 2013. november 22. és november 24. között rendeztek meg a brazíliai Autódromo José Carlos Pace-en, São Paulóban. Szabadedzések Első szabadedzés A brazil nagydíj első szabadedzését november 22-én, pénteken délelőtt tartották. Második szabadedzés A brazil nagydíj második szabadedzését november 22-én, pénteken délután tartották. Harmadik szabadedzés A brazil nagydíj harmadik szabadedzését november 23-án, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés A brazil nagydíj időmérő edzését november 23-án, szombaton futották. Megjegyzés: ↑ 1: – Sergio Pérez autójában egy balesetet követően váltócserét kellett végrehajtani, ezért 5 helyes rajtbüntetést kapott. Futam A brazil nagydíj futamát november 24-én, vasárnap rendezték. A világbajnokság állása a verseny után (a vb végeredménye) (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Sebastian Vettel : 71 kör (1-71) Sebastian Vettel 45. pole-pozíciója , 39. győzelme. Mark Webber 19. leggyorsabb köre. A Red Bull 47. győzelme, 102. dobogós helyezése. Sebastian Vettel 62., Mark Webber 42., Fernando Alonso 95. dobogós helyezése. Egyéb statisztikák Mark Webber 217., egyben utolsó Formula–1-es nagydíja (ebből 215 nagydíjon állt rajthoz). Felipe Massa utolsó nagydíja a Ferrarival . A Cosworth motorszállító utolsó nagydíja. A V8-as erőforrások utolsó nagydíja. Jevgenyij Lvovics Svarc Jevgenyij Lvovics Svarc (Шварц, Евгений Львович), (Kazán, 1896. október 21. – Leningrád (ma Szentpétervár), 1958. január 15.) szovjet író, drámaíró, forgatókönyvíró. Több mint húsz színdarab és bábjáték szerzője, nyolc játékfilm forgatókönyvírója. Élete Orvoscsaládba született. Apja a kazáni orvosegyetemen tanult, anyja szülészként végzett. Az apja kemény, szigorú férfi volt, míg édesanyja szelíd, kedves asszony. Úgy tartják, hogy ezért Svarc már gyerekkorában képessé vált a világ különös kétértelműségének észrevételére. Bonyolult lelkületű gyerek volt. Igen hamar megtanult olvasni, és arról álmodozott, hogy regényíró lesz. Kitalált mindenféle történeteket, melyekkel halálra rémisztette magát. Az 1910-es évek végén a moszkvai jogi karon tanult, de két évet elvégezvén végképp szakított a jogi pályával; életét az irodalomnak és a színháznak szentelte. Kezdő színészként a doni Rosztovba költözött, és beiratkozott egy színésztanodába. Mellette egy újságnál dolgozott, ahol megismerkedett Nyikolaj Olejnyikovval, akivel barátokká, és szerzőtársakká váltak. 1921-ben Szentpétervárra költözött a rosztovi színtársulattal. Egy ideig Kornyej Csukovszkij titkáraként dolgozott. Tárcáit 1923-ban kezdte a lapokban publikálni. 1924-ben Szamuil Marsak mellett dolgozott a GOSZIZDAT-nál (Állami Könyvkiadó). Ugyanekkor közel került az írószövetség tagjai közé. Műveiben a mesék szimbólumvilágát arra használja, hogy korának politikai és ideológiai viszonyait ábrázolja. A darabjai közül többet megfilmesítettek. Színdarabjai Ундервуд , 1928 Пустяки (Semmiségek) 1932 Клад (A kincs) 1934 Голый король (A király meztelen), 1934 Похождения Гогенштауфена , 1934 Красная шапочка (Piroska és a farkas), 1936 Снежная королева (A Hókirálynő), 1939 Кукольный город (Bábok városa), 1939 Тень (Az árnyék), 1940 Сказка о потерянном времени (Mese az eltűnt időről), 1940 Дракон (A sárkány), 1944 Сказка о храбром солдате , 1946 Сто друзей (Száz barát), 1948 Два клена , 1953 Обыкновенное чудо (Hétköznapi csoda), 1956 Повесть о молодых супругах (Egy ifjú pár története), 1957 Magyarul Elsőosztályosok. Ifjúsági regény ; ford. M. Nikodémusz Elli; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1949 Jevgenyij Svarc–Ilja Frezː A mi gyárunk ; ford. Vári György; Ifjúsági, Bp., 1951 Mindennapi csoda. Mesejáték ; ford. Vas Zoltán; Színháztudományi Intézet, Bp., 1963 ( Világszínház ) A sárkány ; ford. Gál M. Zsuzsa; Színháztudományi Intézet, Bp., 1967 ( Világszínház ) Drámák ; ford. Bojtár Endre et al., vál. Osztovits Levente, utószó Nemes G. Zsuzsa; Európa, Bp., 1976 ( A király meztelen, Az árnyék, Hétköznapi csoda, A sárkány ) ISBN 963-07-0637-7 Magyar előadások Vígszínház , 1963: Az árnyék, rendezte: Makai Péter , főszereplők: Latinovits Zoltán , Gordon Zsuzsa , Tordy Géza Szeged , 1964: A sárkány, rendezte: Komor István Állami Bábszínház, Budapest, 1967: Az árnyék Debrecen , 1970: ??, rendezte: Giricz Mátyás Pinceszínház, Budapest, 1991: Az árnyék, rendezte: Bodansky György Állami Magyar Színház , Kolozsvár , 1992: A sárkány, rendezte: Bocsárdi László Tamási Áron Színház , Sepsiszentgyörgy , 1995: Az árnyék, rendezte: Bocsárdi László Budaörsi Játékszín, 1997: Hétköznapi csoda, rendezte Éless Béla Örkény István Színház: A sárkány, 2003, rendezte: Mácsai Pál Madách Kamara, 2003: A sárkány, rendezte: Mácsai Pál Kaposvár, 2006: Hókirálynő, rendezte: Váradi Szabolcs Holdvilág Kamaraszínház, 2006: Hókirálynő, rendezte: Koltai Judit Forgatókönyvek Золушка (Hamupipőke), 1945 Каин XVIII (XVIII. Káin), 1947 (forg.könyv; film: 1963) Первоклассница (Elsős kislány), 1948 Дон-Кихот (Don Quijote), 1957 Марья-искусница , 1959 Снежная королева (Hókirálynő), 1966 Moson vármegye Moson vármegye (szlovákul Mošoň, németül Wieselburg, latinul Mosoniensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság nyugati részén. Területe ma Ausztria, Magyarország és Szlovákia között van felosztva. Földrajz A vármegye területe szinte mindenhol síkság volt, csak északnyugati sarkába nyúlt be a Lajta-hegység egy csoportja. A vármegye síkságának tengerszint fölötti magassága 112–120 méter között van mindenhol. Fontos folyói a Duna, a Lajta, és a Rábca, valamint lényeges tava a Fertő. Északnyugatról Ausztria, északkeletről Pozsony vármegye, délkeletről Győr vármegye, délről és nyugatról pedig Sopron vármegye ihatárolta. Történelem A vármegyét Szent István király hozta létre az államalapítás és a királyi vármegyerendszer megszervezése idején Mosonvár központtal. Székhelye régente Moson volt, később Magyaróvár lett. A 17. században Alsó-Ausztria a sárfenéki (Scharfeneck) uradalom négy községét (Sommerein (Lajtasomorja), Au, Hof, Mannersdorf) bekebelezte (ezt megelőzően Lajtafalutól (Potzneusiedl) délre a vármegye nyugati határát megszakítás nélkül a Lajta folyó képezte). A községek visszatéréséért a vármegye követei 1662 és 1848 között 12 alkalommal interveniáltak a pozsonyi rendi országgyűlésen. A trianoni döntés után keleti része Magyarországnak maradt, a vármegye nyugati részét Ausztria területéhez csatolták, a Duna balpartján lévő csekély terület pedig a Cseh-Szlovák állam része lett. 1923-ban Magyarországon maradt területeit a szintén csonka Győr és Pozsony vármegyékkel összevonták, létrehozva Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét, melynek neve a második világháború után Győr-Moson megye lett. 1947-ben a párizsi békekötéskor 3 község (Oroszvár, Horvátjárfalu és Dunacsún) Csehszlovákiához került a pozsonyi hídfő kiszélesítéséhez. Az 1950-es megyerendezéskor Győr-Moson megye egyesült Sopron megyével, így jött létre Győr-Sopron megye, melynek neve 1990 óta Győr-Moson-Sopron megye. Lakosság 1910-ben a vármegyének összesen 94 479 lakosa volt, ebből: 51 997 (55,04%) német 33 006 (34,93%) magyar 8 123 (8,60%) horvát Közigazgatás A vármegye három járásra volt felosztva 1910-ben: Magyaróvári járás , székhelye Magyaróvár Nezsideri járás , székhelye Nezsider Rajkai járás, székhelye Rajka A vármegye ispánjai, főispánjai, vezetői. Héder 1146 Győr nembeli Poth 1199–1214 Botiz 1219–1220 Lőrinc 1264–1267 Héder nembeli Herrand 1268–1269 Máté 1277 után Péter 1279 Amadé 1285 Héder nembeli Kőszegi (Németújvári) Iván 1287–1290 Győr nembéli Óvári Jakab 1292 Héder nembeli Kőszegi János 1303 Hencfi János 1317–1335 Wolfurti Ulrik 1350–1352 Wolfurti Rudolf 1350–1359 Wolfurti Konrád 1357–1359 Nezdei Besenyő János 1360–1362 Kusalyi Jakcs 1362 Hédervári Miklós 1368–1371 Oroszvári Tompek György 1401 Hédervári Lőrinc 1421–1447 Hédervári Imre 1447 III. Ferdinánd király 1641 gróf Draskovich Miklós 1662 herceg Esterházy Pál 1702– gróf Esterházy Ferenc 1793– gróf Győry Ferenc –1807 gróf Szapáry József 1807–1822 gróf Zichy Károly 1822–1836 gróf Nádasdy Ferenc 1836–1845 gróf Zichy Henrik 1845–1848 és 1861–1867 gróf Hunyady László 1867–1871 herceg Esterházy Pál 1871–1872 gróf Batthyány József 1872–1879 báró Miske Imre 1879–1884 Simon Gyula 1884–1892 gróf Pálffy-Daun Vilmos 1893–1900 Dr. Hegyi Gyula –1918 Szontagh Jenő –1919 Zsembery István 1920 Berg Miksa 1920 Réthey Ferenc 1920–1923 Resident Evil 4 A Resident Evil 4 a videojátéksorozat 4. számozott epizódja, stílusa az akció és túlélő-horror. A Capcom Production 4 fejlesztette és a Capcom adta ki elsőként Nintendo GameCube konzolra, később PlayStation 2-re és PC-re is. 2011-ben Xbox 360-ra is megjelent feljavított grafikával letölthető formátumban. A történet 1998-ban az Umbrella Corporation nevű cég egyik kísérlete meglepetésszerűen elszabadult Raccoon City városában, ezzel megfertőzve és élőhalottá változtatva az ott élő embereket. A zombik seregét végül az Umbrella Corporation egy atombombája ölte meg. A zombik gyilkos karmai közül csak kevesen menekültek meg, köztük Leon S. Kennedy, Raccoon City akkori rendőre. Azóta évek teltek el, az Umbrella Corporation csődbe ment, Kennedy pedig az USA elnökének egyik legjobb ügynöke lett. Most, hogy az elnök lányát ismeretlenek elrabolták, Leont bízzák meg a feladattal, hogy derítse ki hollétét és mentse meg. A nyomok egy spanyol faluba, El Pueblóba vezetnek, ahol azonban érkezésük után a Leont kísérő, két helyi rendőrt megölik, ellene pedig hajtóvadászatot indítanak. Leon azonban új társakra talál, köztük Luis Serára, aki egy ottani kutató, és Ada Wong-ra aki a Raccoon City incidens alatt egy ismeretlen Umbrella Corp. rivális cégnek próbálta meg ellopni a G-Virust. A lány Weskernek dolgozik, és ismét egy mintát akar megszerezni. Fő karakterek Leon S. Kennedy : Racoon City volt rendőre, jelenleg az USA egyik ügynöke. Őt bízzák meg, hogy keresse meg az elnök elrabolt lányát. Ashley Graham : Az USA elnökéne lánya, akit ismeretlenek elrabolnak, majd egy spanyol faluba visznek. Ada Wong : Kém aki jelenleg a Wesker által alapított "The 3rd Organization" tagja, a Plaga vírust akarja megszerezni. Luis Sera : Saddler egyik kutatója, később Leon társa. Ingrid Hunnigan : Kormányzati ügynök, operátor, aki rádióval tartja a kapcsolatot a férfival. Jack Krauser : Az USA egykori tehetséges katonája, akit egy helikopterbaleset után halottnak nyilvánítottak. Jack valójában Weskenek dolgozik, de Saddler nagyúrnak Plagaval fertőzte meg, így hozzá lojális. Osmund Saddler : A Los Illumanados kultisták ura, aki gyilkos plágák segítségével uralja a helyieket. Ő raboltatja el az USA elnökének lányát, hogy aztán őt megfertőzve világuralomra törhessen. Bitores Mendez : Saddler egyik legfőbb embere, aki szintén mutáns képességekkel rendelkezik. Ramon Salazar : Ramon a Salazar família nyolcadik várnagya, az ő családja kezdte meg a plagak felkutatását és kitermelését. Mike : Leon és Ingrid társa, aki egy helikoptert vezet. Merchant : Egy titokzatos idegen árus, aki néha-néha felbukkan különféle helyeken, hogy fegyverekkel kereskedjen. Albert Wesker : Célja a Plaga vírus megszerzése, de a műveletben aktívan nem vesz részt. Ada és eleinte Krauser is neki dolgozik. Cselekmény Leon szemszögéből Az amerikai elnök elrabolt lánya, Ashley Graham megkeresésére küldött titkosügynök, Leon S. Kennedy két helyi rendőr kíséretében, egy spanyol falu, El Pueblo erdővel borított tájára érkezik. Megjelenésük után azonban a falu lakosai nem várt módon rájuk támadnak, és brutálisan megölik őket, csupán Leon éli túl a lincselést. Az ügynök kénytelen szembeszállni a falusiakkal, és a szintén rátámadó különös lényekkel: egy rejtélyes tavi szörnnyel, egy trollszerű szörnyeteggel, és valamiféle vírus által megfertőzött farkaskutyákkal. Ezeket legyőzve azonban egy Bitores Mendez nevű férfi elfogja Leont, így az találkozik egy helyi nyomozóval, Luis Sera-val, akivel együtt végül sikerül megszökniük. A két férfi útja különválik, később Leon pedig pótolni tudja hiányzó fegyvereit: egy rejtélyes csuklyás idegen ugyanis többször megjelenik, és üzletel vele. Leon hosszas botorkálás után egy templomban rátalál az elrabolt Ashley-re, távozásukat azonban uruk, Saddler parancsára a helyiek nem engedik. A két fiatalnak sikerül végezni az útjukat álló Mendezzel -aki a harc alatt pókszerű szörnyeteggé alakul át-, üldözőik elől pedig egy közeli várba menekülnek. Csakhogy itt a vár ura, a törpe Ramon Salazar nem fogadja őket barátságosan: Ashley-t elfogatja, Leon megölésére pedig több tucat vírus által fertőzött szektást küld. Az összecsapások során Leon egy ismerős arctól kap segítséget: a váratlanul felbukkanó Luistól. A férfi elmondja, hogy Saddler parancsára gyilkos vírussal fertőzték meg a helyieket, elfogásuk után pedig Leont és Ashley-t is, az ellenszert azonban sikerült megszereznie. Csakhogy ekkor Luist ekkor Saddler megöli az ellenszert pedig elveszi tőle, Leon ismét menekülni kényszerül, méghozzá a vár alatti csatornákba. Idelenn a férfi rengeteg szúnyogszerű, repülő lénnyel és két trollal találja szembe magát, ráadásul Salazar is leküldi egyik testőrét, hogy likvidálja a betolakodót. Leonnak azonban sikerül megölnie támadóit, és a felszínre térve Salazarral is összecsap. Mikor Salazar és másik testőre látja, hogy ellenfelük túl erősnek bizonyul, a vérükben keringő vírus segítségével egy hatalmas húsevő növénnyé változnak, ennek ellenére Leon mindkettejükkel végez. Mikor kiderül, hogy Ashley-t egy közeli szigetre szállították át, feltűnik a színen Leon egyik régi ismerőse, a Wesker által alapított "The 3rd Organization"-nek dolgozó Ada Wong, és egy motorcsónakkal átszállítja a férfit a szigetre. Ada váratlanul eltűnik, Leonnak pedig újabb ellenségei adódnak: a szigeten táborozó, állig felfegyverzett, fertőzött katonák, és néhány elszabadult kísérleti alany. Leon társa -akivel rádión tartja a kapcsolatot-, Ingrid egy régi barát, Mike által vezetett harci helikoptert küld segítségképpen, ám azt hosszas lövöldözés után a katonák felrobbantják. Végül a katonák parancsnoka, az államokban elhunytnak hitt Jack Krauser is felfedi magát, és szembeszáll Leonnal. Első összecsapásukban Leon alulmarad, ekkor Ada siet a segítségére, másodszorra azonban Leon legyőzi ellenfelét, ráadásul ezután a csatatérként szolgáló romok is a levegőbe repülnek. Leon végül rátalál Ashley-re, és kiszabadítja azt Saddler karmai közül, majd miután az ellenszerrel sikerült magukból kiírtani a vírust, elindul, hogy végleg leszámoljon Saddlerrel. A csatára egy helikopterleszállón kerül sor, ahol Saddler nem várt módon egy hatalmas, pókszerű lénnyé változik. Végül Ada is megjelenik, és egy rakétavetőt dob Leonnak, aki ezt használva megöli Saddlert. Halála után Leon a maradványokhoz lép, ahol megpillantja a vírus egyik fecskendőbe zárt prototípusát, ám ekkor Ada pisztollyal a kezében magának követeli azt. Egy Jet-ski kulcsot ad Leonnak, elárulja, hogy a sziget néhány percen belül fel fog robbanni, és hogy az Weskernek dolgozik, majd felszáll az érte jövő helikopterrel. Leon és Ashley versenyt futva az idővel eljut a Jet-ski-ig, és annak segítségével időben elhagyják a szigetet, ami nem sokkal később a levegőbe repül… Ada szemszögéből Ada, az Albert Wesker által vezetett The 3rd Organization nevű társaság egyik embere megérkezik a spanyol Los Iluminados faluba. Míg az életére törő helyiek váratlanul megpróbálják megölni, Ada rájön, hogy már más is járt errefelé: Leon. Míg Leon a helyiekkel harcol Ada elmegy Saddler egyik templomába meghúzza a harangot erre a helyiek leszálltak Leon-ról és lassan sétáltak a templom felé s, csak ennyit mondtak: Lord Saddler! Ada követi Leon nyomait a várba, majd átszállítja a férfit egy közeli szigetre, itt azonban ismét különválnak. Ada találkozik a szintén Albert Weskernek dolgozó Jack Krauserrel, akinek felajánlja segítségét, később azonban, mikor Jack és Leon összecsapnak, Ada Leon segítségére siet. Ada kénytelen szembeszállni az itt táborozó katonákkal, majd pedig Krauserrel is, akit Leon nem sokkal korábban legyőzött, ráadásul fel is robbant. Jack a testében lévő vírusnak köszönhetően azonban még életben van, és mutációját kihasználva Adára támad. A nő végül hosszas harc után végez a férfival, majd folytatja útját. Egy épületbe betérve szemtanúja lesz, amint Leon kiszabadítja Ashley-t, ám Saddler az útjukat állva. Ada ismét segít volt társának, és feltartja Saddlert, az azonban elfogja… Ada egy helikopterleszállónál ébred, méghozzá megkötözve. Miután kiszabadult fogságából, megpillantja Leont és a pókszerű szörnyeteggé változott Saddlert, amint azok végső harcukat vívják. A csatába a nő is beleavatkozik: szerez egy rakétavetőt, és ledobja Leonnak, aki ezt kihasználva végez Saddlerrel. Ada azonban ekkor felfedi kilétét: megszerzi Leontól a vírus prototípusát, majd Albert Wesker helikopterén eltávozik a szigetről, hátrahagyva Leonnak egy Jet-ski kulcsot, mely talán megmentheti a két fiatalt a robbanástól, ami néhány perccel később megsemmisíti a szigetet… Epiphyllum hookeri subsp. pittieri Az Epiphyllum hookeri subsp. pittieri egy közép-amerikai epifita kaktusz, melyet gyűjteményekben csak ritkán lehet megtalálni. Idős korában alacsony törzset nevel. Korábban önálló fajnak tartották és Epiphyllum pittieri néven volt ismert. Elterjedése és élőhelye Costa Rica; epifitikus atlantikus erdőkben, a tengerszinttől 830 m tszf. magasságig. Jellemzői Legfeljebb 3 m hosszú lecsüngő bokor, hengeres törzzsel, hajtásai keskenyek, legtöbbször 50 mm szélesek, távol álló areolákkal. Virágai 100–130 mm hosszúak, illatosak, pericarpiuma számos vörös pikkellyek borított. A virágtölcsér 80 mm hosszú, fehér vagy zöldesfehér, a töve mindig vörös. A belső szirmok rövidebbek, fehérek. A porzók fehérek, a virágból kinyúlnak, a bibe tövén vörös vagy rózsaszínű, feljebb fehér. Termése vörös, 20 mm hosszú bogyó. Verberie Verberie település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 3995 fő (2015). Verberie Rivecourt, Lacroix-Saint-Ouen, Longueil-Sainte-Marie, Raray, Rhuis, Saintines, Saint-Sauveur, Saint-Vaast-de-Longmont és Villeneuve-sur-Verberie községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Estrella (mexikói sör) Az Estrella (nevének jelentése: „csillag”) Mexikó egyik legrégebb óta gyártott söre. A pilzeni típusú, világos, könnyed aromájú sör alkoholtartalma 4,0%. Gyártása 1890-ben kezdődött a Juan E. Ohrner által alapított guadalajarai Cervecería Estrella főzdében, de van olyan forrás, amely szerint 1900-ban jelent meg a piacon. Az itt gyártott sör Mexikó történetének második lager típusú, alsó erjesztésű söre volt. 1954-ben az üzemet felvásárolta a Grupo Modelo. Az Estrella Jalisco Az Estrella Jalisco a Estrella 2016 óta az Amerikai Egyesült Államokban forgalmazott, 1910 óta létező változata. Bár jelvénye ugyanaz a hatágú, sárga–fehér csillag, de csomagolása kicsit eltér a „sima” Estrelláétól, és alkoholtartalma is fél százalékkal magasabb: 4,5%. A Jalisco nevet onnan kapta, hogy eredetileg Jalisco állam fővárosában (Guadalajarában) gyártották, igaz, 2016-ban Zacatecasban is elkezdték gyártani. Szudán hadereje Szudán hadereje a szárazföldi erőkből, a légierőből és a haditengerészetből áll. Fegyveres erők létszáma Aktív: 117 000 fő Szárazföldi erők Létszám 112 500 fő Állomány 1 páncélos hadosztály 1 gépesített hadosztály 1 ejtőernyős hadosztály 6 gyalogos hadosztály 1 műszaki hadosztály 8 önálló dandár 1 határőr dandár Felszerelés 200 db harckocsi ( T–54 és T–55 ) 160 db felderítő harcjármű 30 db páncélozott gyalogsági harcjármű ( BMP–1 ) 310 db páncélozott szállító jármű 465 db tüzérségi löveg: 450 db vontatásos, 15 db önjáró Légierő Létszám 3000 fő Felszerelés 45 db harci repülőgép ( F–5 , MiG–23 , MiG–29 , kínai J–6 , F–J) 3 db bombázó repülőgép (An–24) 10 db szállító repülőgép 10 db harci helikopter 26 db szállító helikopter Haditengerészet Létszám 1500 fő Hadihajók 6 db járőrhajó Forrás Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Boyeux-Saint-Jérôme Boyeux-Saint-Jérôme település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 362 fő (2015). Boyeux-Saint-Jérôme L’Abergement-de-Varey, Cerdon, Corlier, Jujurieux, Mérignat és Nivollet-Montgriffon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mamolar Mamolar település Spanyolországban, Burgos tartományban. Mamolar Pinilla de los Barruecos, Arauzo de Miel, Santo Domingo de Silos és Carazo, Province of Burgos községekkel határos. Lakosainak száma 28 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: A magyar pengő pénzjegyei A magyar pengő pénzjegyei az 1926-1946 közötti magyar pénznem, a pengő készpénzének részét alkotta. A legtöbb pénzjegy bankjegy, melyeket (olykor csak névleg) a Magyar Nemzeti Bank bocsátott ki. Később, a világháború előrehaladtával más papírpénzek, illetve pénzként használt értékpapírok is megjelentek, például hadipénzek, kötvények, pénztárjegyek. Kezdetben a papírpénzeket külföldön tervezték és egyszerű technikával nyomtatták, mivel itthon hiányzott a megfelelő felszerelés és szakember. Később már fejlett technikával állították elő a bankjegyeket. A világháború után elszabadult az infláció, így a nagy mennyiségű bankjegyet ismét egyszerű technikával állították elő. Végül már sorozatszámot sem nyomtattak a pénzekre, s a pénzjegynyomdán kívül néhány más fővárosi nyomdát is be kellett vonni a bankjegynyomtatásba. Bankjegyek Első sorozat (1926) Az első pengőbankjegyeket 1926-ban nyomtatták 5, 10, 20, 50 és 100 pengő névértékekkel, az ötpengős kivételével vízjeles papírra. Valamennyi bankjegyet Helbing Ferenc tervezte. A bankjegyek ofszet-eljárással készültek, amit könnyű volt hamisítani, ezért korán megjelentek a hamisítványok. A helyzet annyira súlyos volt, hogy szükségessé vált új bankjegyek tervezése és gyártása, így az első pengőbankjegyek csak rövid ideig voltak forgalomban. Mivel ezeknek a bankjegyeknek bevonáskor is nagy volt az értéke, manapság ritkán bukkannak fel, így a legritkább magyar bankjegyek közé tartoznak. E bankjegyek nyomólemezeit a későbbi inflációs bankjegysor tervezésénél is felhasználták. Második sorozat (1927-1932) Az 1927 decemberében kibocsátott ezerpengőst Egri Zoltán tervezte. Ez a bankjegy - akárcsak a sorozat többi tagja - már metszetmélynyomtatásos technológiával készült, amely megfelelő védelmet jelentett a hamisítással szemben. A pengőbankjegyek között egyedülállóként árnyalatos vízjellel ellátott papírra nyomtatták a bankjegyet, mely a valaha volt legnagyobb vásárlóértékű magyar bankjegy. A sorozat további címleteit Jaschik Álmos tervezte, nagyrészt átvette a lecserélt címletek témáit. Az ötpengős csupán két évig volt forgalomban, ezután ezüstérme formájában adták ki ezt a címletet, a tízpengőst pedig még a háború előtt új bankjegyre cserélték, emiatt ez a két címlet ritkának tekinthető. Kis címletű sorozat (1938) 1938-ban Franke Rupert egy bankjegysorozatot tervezett, amely 50 fillér, 1, 2 és 5 pengő címletekből állt. A kis címletű bankjegyekkel a Nemzeti Bank célja az volt, hogy gyorsan el tudja látni aprópénzzel a Bécsi döntések értelmében visszacsatolt területeket. Azért kívánták ezt bankjegyekkel megoldani, mert érmékből már a visszacsatolások előtt is hiány volt az országban. A tervezetből csak az 1 és 5 pengős pénzek kerültek valóban kibocsátásra, de a többiről is készültek próbanyomatok. Mivel az egypengősökből a sorozatszám szerint legyártott összes mennyiség sem volt elegendő, egy második kiadás is készült, melyeken a sorozatszámot csillaggal jelölték meg. Valamennyi próbanyomat és forgalmi nyomat ofszeteljárással készült. Az egypengőst alumíniumérmével, az ötpengőst új bankjeggyel cserélték le. Mivel ezek a bankjegyek csak rövid ideig voltak forgalomban, gyűjtő ritkaságnak számítanak. Háború előtti sorozat (1936-1941) 1939-től új bankjegysor kibocsátását kezdte meg a Nemzeti Bank. A bankjegyek tervezője Horváth Endre volt, aki népművészeti motívumokat épített be a bankjegytervekbe és előszeretettel kért fel palócföldi modelleket. A forgalomba hozott 2, 5, 10 és 20 pengős bankjegyek mellett a százpengős próbanyomata is elkészült (ezt később kissé módosítva a Szálasi-kormány adta ki). Veszprémi sorozat (1943) A bankjegysorozatot Veszprémben adta ki az evakuált Szálasi-kormány, és Magyarország nyilasok uralta részén volt forgalomban 1944-ben. Először az 1930-as 100 pengős és az 1936-os 10 pengős bankjegyeket nyomtatták ki újra 1944 végén. Ezeket a bankjegyeket csillaggal jelölték meg a szériaszámban (az 1938-as 1 pengős bankjegy, amely szintén tartalmaz csillagot a szériaszámban, nem veszprémi kiadás), és sokkal kevésbé elterjedtek, mint a csillag nélküliek. Néhány 100 pengős bankjegyet 1000 pengős ragasztós bélyeggel bélyegeztek felül. Ezeket később az 1943-as 1000 pengős bankjegyekkel cserélték ki. Később 1944-ben tervbe vettek egy új, 10, 100 és 1000 pengőből álló sorozat kibocsátását, amelyek mindegyikét Horváth Endre tervezte. Idő hiányában csak az 1000 pengős bankjegyet hozták hivatalosan forgalomba, a 100 pengőst kinyomtatták, de csak az Ausztriában tartózkodó evakuált csapatok használták, a 10 pengős bankjegynek viszont csak próbanyomatai léteznek. A 100 és 1000 pengős bankjegyeket korábbi bankjegyek elemeit felhasználva tervezték. A Szálasi kormány idején néhány bankjegyet (az 1936-os 10 pengős, az 1941-es 20 pengős, az 1932-es 50 pengős, az 1930-as 100 pengős és az 1943-as 1000 pengős) zöld nyilaskeresztes bélyeggel felülbélyegezték. Bár a legtöbb felülbélyegzett bankjegy hamisnak minősül (azaz később bélyegezték felül annak érdekében, hogy ezeket az elterjedt bankjegyeket drágább "ritkaságokká" változtassák): a bélyegzős tinta igen frissnek hat ezeken a bankjegyeken, és nem világos, hogy az ilyen felülbélyegzésnek mi volt a célja. Háború utáni inflációs sorozat (1945-1946) A háború után az új demokratikus kormány súlyos pénzhiányban szenvedett, ezért a nemzeti banktól gyors és olcsó bankjegynyomtatást rendelt. Rövid volt az idő ahhoz, hogy új bankjegyeket tervezzenek, ezért az 1926-ban kinyomtatott bankjegyek nyomólemezeit használták fel újra (hasonlítsuk össze az 50, 100, 1 000 000 és 100 000 000 bankjegyeket az 1926-os 50, 100, 20 és 10 pengős bankjegyekkel), más bankjegyek portréi szintúgy (pl. hasonlítsuk össze az 500 pengős bankjegyet az 500 000 magyar koronás bankjeggyel, valamint a 100 000 pengős bankjegyet az 1940-es 2 pengőssel). Az 1000 pengős bankjegytől kezdődően a címletek mindegyik tíz egész hatványa volt. Az ellenőrizetlen bankjegykibocsátás súlyosbította az inflációt. 1945 decemberében a kormány sikertelenül próbálta megfékezni az inflációt egy egyszeri tőkeadó segítségével. Ez azt jelentette, hogy az 1000, 10 000 és 100 000 pengős bankjegyeket felül kellett bélyegeztetni egy olyan bélyeggel, amelyet a bankjegy névértékének háromszorosáért lehetett megvásárolni. Ezt követően a bélyeg nélküli bankjegyek nominálisan az ugyanolyan címletű bélyeges bankjegyeknek 1/4-ét érték. Később a 100 000 pengős bankjegyet ismét kiadták más színnel. Ez a bankjegy és az ennél nagyobb címletek már nem estek a tőkeadó alá. Habár tervbe volt véve a tízmilliárd (1010) pengős kibocsátása (az 1946-os 10 forintos bankjegyhez hasonló külalakkal), az egymilliárdnál nagyobb címleteket átnevezték milpengővé (amely az egymillió pengő rövidítése), így a feltüntetett érték az eredeti milliomod része lett. Az egymilliárd pengős címletű bankjegyet követő címlet a 10 000 milpengős lett, amely egyenlő volt tízezerszer egymillió (azaz tízmilliárd) pengővel, és a külalakja a 10 000 pengős bankjegyhez hasonlított. A célja ennek az volt, hogy megkönnyítsék a mindennapos pénzkezelést és számlázást, és hogy a korábbi bankjegyek külalakjait újra felhasználják. Az egymilliárd milpengős bankjegyet követően új rövidítést kellett kitalálni, mivel további magasabb címletekre volt szükség. Ez a b.-pengő lett (amely a billió pengő rövidítése; billió = milliószor millió). A külalakot is újra felhasználták a szín megváltoztatásával és a "B" betű hozzáadásával. A legnagyobb kinyomtatott címlet az egy milliárd b.-pengős volt (azaz 1021 pengő), de ezt sohasem hozták forgalomba. A hiperinflációs pengő bankjegyek elnevezési sémája és külalak váltakozása ciklikusságot mutat. A ciklus 6 számjegyű volt, ami azt jelenti, hogy a denomináció előtti bankjegyeknek ugyanolyan nominális számértékkel ugyanolyan külalakjuk volt, mint a denominációt követő bankjegyeké (például a 10 000 pengő, a 10 000 milpengő és 10 000, b.-pengő). A Vöröshadsereg Parancsnokságának kiadásai (1944) 1944-ben, Magyarország szovjet megszállásakor a Vörös Hadsereg fedezet nélküli papírpénzt adott ki az ellenőrzése alatt álló területeken. Ezek a bankjegyek gyenge minőségűek voltak, és súlyosbították a pengő inflációját. Korcsoma Korcsoma románul: Măgura falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése Karánsebestől északkeletre, Nándorhegytől délkeletre, Almafa, Mál és Závoly fekvő település. Nevének eredete Korcsoma neve Pesty Frigyes szerint régen Korcsmafalva volt, és állítása szerint az erdélyiek a korcsmát még az 1800-as években is korcsomának ejtették. Lipszky János Kröcsma helynév alakját használta, Korabinszkynél Kortsina, 1873-ban pedig a magyar korona országainak Helységnévtárában Krecsma alakban fordult elő. Története Korcsoma, Korcsona nevét 1430-ban Zsigmond király oklevele említette először Korchoma (P) in districtu Sebes formában. 1492-ben Kyrczma, 1499-ben Korchomafalva, 1503-ban Korchmafalva, 1603-ban Korczma, 1699-ben p. Kircsma, 1808-ban Kröcsma 1913-ban Korcsoma néven írták. 1430-ban Zsigmond király Bécsben kelt oklevele meghagyta a Csanádi káptalannak, hogy Volkzan fiát Jánost és többi rokonait a sebesi kerületben fekvő Bizthere, Zaboy, Vaiszlova és Korchoma falu birtokába iktassa be. 1492-ben Floka László de Kyrczma, mint szomszéd vett részt egy Macskáson végbement birtokbeiktatáson. 1499-ben a glimbokai erdő határjárásában Nagota de Korchomafalva nevű nemes embert említettek. Egy 1585 évi oklevélben Katrina Borza Péternét Korczmafalvinak írták, aki a Mutnokiakkal volt részbirtokos. A karánsebesi kerület 1603 évi összeírása szerint Korczma birtokosa volt Jósika Mátyás, aki 4 portáról adózott; de 1699-ben Kircsma Szörény megyében mallai Gyurma Gábor birtoka volt. A falu azelőtt kincstári birtok volt, majd a zsupaneki oláh zászlóaljba, 1770-ben pedig az oláh–illír határőrezredhez került. Az oláh bánsági határőrezred fennállása idejében pedig az ohabai századhoz tartozott. A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Karánsebesi járásához tartozott. 1910-ben 744 lakosából 697 román, 40 cigány volt. Ebből 738 görög keleti ortodox volt. Les Ferdinand Leslie "Les" Ferdinand MBE (Paddington, London, 1966. december 8. – ) angol válogatott labdarúgó. Pályafutásának legsikeresebb éveit a Queens Park Rangers, a Newcastle United és a Tottenham Hotspur csapatainál töltötte. Kiváló teljesítményének eredményeként 17 alkalommal játszhatott az angol nemzeti együttesben. Ő volt az első játékos, aki 6 különböző Premier League-csapatban gólt szerzett. Les a két Premier League-játékos, Rio és Anton Ferdinand nagybátyja, fia, Aaron a Harrow Borough játékosa az Isthmian League-ben. Beceneve Sir Les, 2005-ben megkapta az MBE (Brit Birodalom Tagja) kitüntetést. 2008. november 5-én Ferdinand csatlakozott a szintén egykori Tottenham-játékoshoz, Tim Sherwoodhoz a Tottenham Hotspur edzői csapatában, ahol a csatárok edzőjeként kezdett tevékenykedni. Sikerei, díjai 1999 – Angol Ligakupa (győztes) 2006–2007-es UEFA-bajnokok ligája (csoportkör) A 2006–2007-es UEFA-bajnokok ligája csoportkörének mérkőzéseit 2006. szeptember 12. és december 6. között játszották le. A csoportkörben 32 csapat vett részt, a sorsoláskor nyolc darab négycsapatos csoportot képeztek. A csoportokban a csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben mérkőztek meg egymással. A csoportok első két helyezettje az egyenes kieséses szakaszba jutott. A harmadik helyezettek az UEFA-kupa egyenes kieséses szakaszába kerültek. A negyedik helyezettek kiestek. Sorsolás A sorsolás előtt a csapatokat négy kalapba sorolták az UEFA-együtthatójuk sorrendjében. A címvédő FC Barcelona automatikusan az 1. kalapba került, az első sorszámú kiemeltként. Minden kalapból minden csoportba egy-egy csapatot sorsoltak. Egy csoportba nem kerülhetett két azonos nemzetiségű csapat. Csoportok Sorrend meghatározása Az UEFA versenyszabályzata alapján, ha két vagy több csapat a csoportmérkőzések után azonos pontszámmal állt, az alábbiak alapján kellett meghatározni a sorrendet: az azonosan álló csapatok mérkőzésein szerzett több pont az azonosan álló csapatok mérkőzésein elért jobb gólkülönbség az azonosan álló csapatok mérkőzésein idegenben szerzett több gól az összes mérkőzésen elért jobb gólkülönbség az összes mérkőzésen szerzett több gól az azonosan álló csapatok és nemzeti szövetségük jobb UEFA-együtthatója az előző öt évben Az időpontok közép-európai idő/közép-európai nyári idő szerint értendők. Santa Maria Egiziaca all’Olmo (Nápoly) A Santa Maria Egiziaca all’Olmo egy bazilika Nápoly központjában. Nevét a hozzá tartozó kolostor udvarán álló szilfa után kapta. A bazilikát 1342-ben építették Sancia királynő parancsára. A 16-17. századok során Gabriele d'Angelo, majd Dionisio Lazzari építették át, elsősorban a kupolát és a főhajót. A belső rokokó díszítések Nicola Tagliacozzi Canale művei. A főoltár 1713-ban készült, Gennaro Ragozzino munkája. A szentek valamint a Szűzanya életéből vett jelenetekkel tarkított freskók Luca Giordano és Francesco Solimena alkotásai. Nagypetri régi görögkatolikus fatemploma Története és leírása Nagypetri 17. századi eredetű temploma valószínűleg 1612-ben épült. A templom egyik érdekessége, hogy három helyen is állt. 1835-ben a falu temetőjében, 1882-ben a papi lak kertjében, majd 1966-tól a kolozsvári Szabadtéri Néprajzi Múzeumban látható. Téglalap alapú csarnokához a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A templomot, valamint a nyitott árkádos, négy fiatornyos tornyot fa zsindely borítja. Belső festményeit Dimitrie Ispas készített 1835-ben. Forrás Népi építészet Erdélyben - Miklósi-Siker Csaba - A kalotaszegi falvak népi építészetéről, Szentendre 1999. Gare de Champagne-sur-Oise Gare de Champagne-sur-Oise vasútállomás Franciaországban, Champagne-sur-Oise településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pierrelaye-Creil-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Persan - Beaumont Gare de L'Isle-Adam – Parmain Kallisztó (hold) A Kallisztó a Jupiter egyik holdja, amelyet Galileo Galilei fedezett fel 1610-ben. A harmadik legnagyobb hold a Naprendszerben. Mérete kb. akkora, mint a Merkúré. Név A Kallisztó hold a görög mitológiából kapta a nevét Kallisztó nimfa után. A nevet Simon Marius javasolta nem sokkal a hold felfedezése után. A Galilei-holdak neveit csak a 20. század közepén véglegesítették. A korai csillagászati irodalomban a Kallisztót egyszerűen csak Jupiter IV-ként jelölték (vagyis a Jupiter negyedik holdja). Fizikai tulajdonságok Felszín A Kallisztó az egyik legkráterezettebb hold a Naprendszerben. A becsapódási kráterek és az azokhoz tartozó koncentrikus gyűrűk uralják a felszínt, nincsenek nagy kiterjedésű callistoi hegyek. Ezt valószínűleg a felszín jeges természete okozza. A nagy krátereket és hegyeket eltörölte a jeges kéreg mozgása a geológiai idő során. Két hatalmas becsapódási medence található a Kallisztón; a Valhalla a nagyobbik, 600 km átmérőjű fényes központi régióval és 3000 km átmérőre kiterjedő gyűrűkkel, a második az Asgard 1600 km átmérővel. Egy másik érdekes alakzat a Gipul Catena, egy hosszú krátersor egyenes vonalban. Ezt valószínűleg egy szétdarabolódott objektum okozta, amely becsapódás előtt túl közel repült el a Jupiter mellett (mint a Shoemaker–Levy 9 üstökös). A Kallisztó kérgének korát 4 milliárd évre becsülik, szinte a Naprendszer keletkezésével egyidőre. Lásd még: A Kallisztó krátereinek listája, a Kallisztó geológiai alakzatainak listája. Légkör A Kallisztónak nagyon vékony, szén-dioxidból álló légköre van. Ennek forrása lehet a szárazjég lassú szublimációja a hold jeges felszínéről. Belső szerkezet A Kallisztó felszíne egy 150 km vastag jégrétegen van. A kéreg alatt egy 10 km vastag óceán terül el. Az óceánt a Jupiter és holdjai körüli mágneses tér tanulmányozásakor fedezték fel. A Kallisztó mágneses tere változik a Jupiter által létrehozott háttér mágneses tér hatására. Ez egy elektromosan vezető folyadékrétegre utal a hold belsejében. Az óceán alatt a Kallisztónak úgy tűnik különös belseje van, amely nem teljesen egységes. A Galileo orbiter mérései szerint kő és jég alkotja, a kő mennyisége a mélységgel nő. A Galilei-holdak közül a Kallisztonak van a legkisebb sűrűsége, csak 1,86 g/cm³, 40%-a jég, 60%-a kő/vas. A Ganümédésszel ellentétben a Kallisztó tektonikus aktivitására kevés jel utal. Látszólag sokkal egyszerűbb a geológiai múltja. Daniel Polixénia Vargyasi báró Daniel Polixénia (avagy Polyxena, Szászvessződ, 1720. január 14. – Zsibó, 1775. szeptember 24.) írónő. Élete Idősebb vargyasi báró Daniel István (1684–1774) udvarhelyszéki főkirálybíró és gróf pekrovinai Pekry Polixénia leánya volt. Anyai nagyanyja pekrovinai gróf Pekri Lőrincné petrőczi és kászavári báró Petrőczy Kata Szidónia (c.1658–1708), a magyar barokk első ismert költőnője volt, akit példaképként tisztelt. 1742-ben feleségül ment hadadi báró Wesselényi Istvánhoz, és férjével együtt gondos gazdálkodással sikerült rendbetenniük a rossz állapotban levő birtokot. Már fiatal korában kitűnt vallásos buzgalmával (unitárius volt) és tudományszeretetével; alapos ismereteket szerzett a klasszikus nyelvekben. 12 gyermeke volt, akik közül öt leánya és egy fia érte meg a felnőttkort. Utóbbi id. Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós” apja volt. Gyermekei nevelője kezdetben Deáki Filep Pál, majd férje halála után mintegy 15 éven át Cornides Dániel voltak. Polixénia egyik lánya, Wesselényi Zsuzsanna egy időben naplót írt, illetve tanácsokat fia számára, ami később nyomtatásban is megjelent. Teológiai és etikai könyveket fordított, ezek többsége kéziratban maradt fenn. Ő alapította a zsibói iskolát. Bőkezűen támogatta az iskolákat, egyházát, a külföldön tanuló diákokat. A kortárs Rettegi György így írt róla: „Ez igen ritka nagy tudományú és bölcsességű úri asszony volt, hogy egy saeculum alatt ilyen asszonyság nem hiszem [hogy] származik.” Munkái A keresztyén ethikának summás veleje. Kolozsvár, 1752. (Pictet Benedek munkájának fordítása.) Az ezüst rostélyokban fénylő arany alma. U. ott, 1776. Kéziratban: édes atyja Monita Paterna című munkájának magyar fordítása. (Az eredeti kézirat Szathmáry Pap Zsigmond birtokában volt); Wilhelm Sherloks Verwahrungs-Mittel gegen das Pabsthum übersetzt von Friedrich Eberhard Rambach, Halle in Magd., 1742. című munkát szintén lefordította magyarra; ezen kéziratot Szathmáry Pap Mihály látta, miként azt fia Sz. P. Zsigmond följegyezte a Bod Athenasához irt kéziratában, mely az erdélyi múzeumban megvan. Dendragapus A Dendragapus a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Tetraonidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: kék fajd (Dendragapus obscurus) Dendragapus fuliginosus vagy Dendragapus obscurus fuliginosus Forrás Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. október 25.) Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint csak 1 faj és a fajdformák (Tetraoninae) alcsaládjába tartozik. (Hozzáférés: 2010. október 25.) Castéras Castéras település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 28 fő (2015). Castéras Artigat, Les Bordes-sur-Arize, Carla-Bayle, Lanoux és Sabarat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Karím zand kán Karím zand kán, (1705 k. – Siráz, 1779. március 1.) Perzsia jelentős részének uralkodója, az 1794-ben megbuktatott Zand-dinasztia alapítója volt. A Nádir sah halálát követő anarchiában szerezte meg 1751-től kezdve Délnyugat-Irán nagy részét, majd ellenfeleit szívós harcban legyőzve a legkeletebbi területek kivételével az ország zömét el tudta foglalni. Származása, felemelkedése A nyugat-iráni, Zagrosz hegységében élő északi lurok lak ágához tartozó zand törzsszövetségből származott, innen mellékneve. A zandok törzsterülete Hamadántól délre, a mai Malájer közelében feküdt. Nádir sah 1732-ben több törzstársával együtt Horászánba telepítette. Az uralkodó szolgálatában magas rangú tisztté lépett elő, ekkor kapta meg a káni rangot. Nádirt 1747-ben tisztjei meggyilkolták, őt trónján követő unokaöccsei pedig belviszályba keveredtek. A polgárháborús helyzetet kihasználva Karím és népe hazatért ősei földjére, szövetségben a szintén deportált bahtijárikat hazavezető Ali Mardán kánnal. Egy másik bahtijári vezetővel, az Afsáridák iszfaháni kormányzójával, Abulfath kánnal szövetkezve 1750-ben elfoglalták a várost, és egy szafavida herceget kiáltottak ki uralkodónak II. Iszmáíl néven (noha e néven valójában a harmadik sah volt). Míg Karím kán Iszmáíl hadseregének főparancsnokaként északra vonult, hogy megszilárdítsa hatalmát Lurisztán és Kurdisztán vidékén, a hátramaradt Ali Mardán meggyilkolta Abulfathot és kifosztotta Sirázt, ám a hazaúton egy szűk hegyszorosban meglepték a hegylakók, és szétverték a seregét, így a hegyekbe szorult. Karím 1751 januárjában érkezett Iszfahánba, ahol III. Iszmáíltól megkapta a „dinasztia megbízottja” (vakíl ad-daula) titulust, ami lényegében régensi kinevezést jelentett. A hatalom megszilárdítása Ali Mardánt rövidesen Karím is legyőzte, így Bagdadba menekült, ahonnan egy újabb szafavida trónkövetelő, II. Szultán Huszajn nevében megpróbálta megtámadni Kermánsáh városát. Vereséget szenvedett, és menekülés közben a zandok meggyilkolták (1754). A hatalmi harc ezzel korántsem ért véget: a gorgáni Asztarábádból a Kádzsár törzsbéli Mohammad-Haszan kán 1752-ben támadta meg az épp Kermánsáhot ostromló zandokat, és bár sikerült Asztarábádig visszaszorítani, ott vereséget mért Karím kán erőire, és még a sahot is elragadta tőlük. Közben északnyugat felől kettős veszély fenyegetett: az afsárida Fath-Ali kán Urmiából, illetve a Nádir sah hajdani seregének tizenötezres gilzáj afgán különítményét vezető Ázád kán Azerbajdzsánból. Ázád és Fath-Ali 1753-ban avatkozott a küzdelembe Ali Mardán oldalán, de már későn, így nem tudták egyesíteni erőiket. Iszfahánból így is sikerült kiszorítaniuk Karímot, aki Kohgiluje hegyvidékére húzódott vissza, miközben két másik zand vezető, Mohammad és Sajh Ali kán bevette Kermánsához és elvágta az urmiai utánpótlási vonalakat. Karím végül Kamáredzs mellett legyőzte Fath Alit, mire Ázád kán kiürítette Sirázt, ahová a zandok 1754 novemberének végén be is vonultak. Ezután háború robbant ki Mohammad-Haszan kán és az afgánok között, míg végül több összecsapás után, 1757 áprilisában legyőzték Ázád kánt, aki Bagdadba menekült. Fath-Ali átállt a kádzsárok oldalára, akik újra elragadták Iszfahánt a zandoktól, és rövidesen Sirázt is megostromolták. A támadás kudarcot vallott, Mohammad-Haszant Asztarábádig üldözték, ahol 1759 februárjában végleg legyőzték és megölték. Karím két télen át Teheránban maradt, ahonnan megszervezte az új hódítások igazgatását és a mázandaráni afgánok maradékainak kiirtását. Egyúttal feleségül vette Mohammad-Haszan nővérét, Hadídzsa Bígumot. Ezután már csak az azeri területekre visszaszorult Fath-Ali kánnal és donboli törzsbéli szövetségeseivel kellett leszámolnia. 1763 februárjában, több sikeres csatát követően sikerült bevennie Tabrizt és Urmiát. (Ázád kán, aki 1760-ban hiába próbált visszatérni Azerbajdzsánba, megadta magát, hasonlóan Fath-Alihoz. Előbbi haláláig tisztes fogságban maradt Karím udvarában, utóbbit viszont a következő évben kivégezték.) A hazaúton hadai egy részét az unokatestvére által fellázított loresztáni lurok, illetve huzesztáni arabok leverésére kellett küldenie. 1765. július 21-én Karím visszatért Sirázba. A hatalom csúcsán Karím sohasem vette fel a sahi címet, hanem a szafavida bábkirály, az 1773-as haláláig házi őrizetben tartott III. Iszmáíl mellett az arab vakíl ad-daula (modern perzsául vakil-e doule), azaz címet használta – 1754-ig a bahtijári Ali Mardán kánnal közösen. Címét 1765-ben a vakíl ar-raája/al-haláik azaz az „alattvalók/nép megbízottja” titulussal cserélte fel. A sah halálát követően sem vette fel a királyi titulust, de nem tett trónra újabb bábsahot, véget vetve a szafavida restaurációnak. A címe szerint az alattvalók érdekeit képviselő Karím valóban népszerű uralkodó volt. Nádir sah kincstársat kimerítő és alattvalókat megterhelő háborúival ellentétben Karím vakíl uralkodása során csak kisebb összecsapásokra került sor, így a hadi célokra megnövelt adókat is jelentősen mérsékelhették. Éhínségek esetén a vakíl bőkezűen támogatta a népet, és olcsó gabonával látta el őket saját raktáraiból. Az uralkodó az iránt is erőfeszítéseket tett, hogy a Nádir idején üldözött közösségekhez tartozó menekültek (főleg a zsidók és örmények) visszatérjenek Iránba. A prosperáló Sirázban több fontos épületet emeltetett: a fellegvár, a Vakil-mecset és a Vakil-bazár egy része, valamint számos kert máig áll, de az utóbb lebontott városfalakat és fürdőket is neki köszönhette a város. Egyúttal Háfiz, Szaadi költők és Sáh Sudzsá muzaffarida uralkodó mauzóleumát is felújította. A tizenkét városnegyedet a tizenkettes síiták imámjairól nevezte el, ezzel is jelezve, hogy Nádir sahhal ellentétben nem törekszik a sía megreformálására vagy szunnitizmusba olvasztásába. Ezzel együtt nem nyújtott pénzügyi támogatást az általa élősködőnek tekintett derviseknek, vallástudomány-tanulóknak és imám-leszármazottaknak, és udvarában is meglehetősen szabados életvitel zajlott, amelynek központi eleme volt a bor- és ópiumfogyasztás, amitől az uralkodó sem volt mentes – mindemellett a híradások szerint Karím kán meglehetősen puritán módon öltözködött és kifejezetten szegényes bútorokat használt. A források kiemelik emberségét, jó kedélyét és humorát is. Iráni politika Karím kán hatalmát a későbbiekben nem fenyegette súlyos veszély, csupán országa peremvidékeit kellett több alkalommal megreguláznia. Északon Mázandarán és a még mindig kádzsárok uralma alatt álló Gorgán, északkeleten Jazd, keleten Kermán, délkeleten pedig Lár vidékére kellett több alkalommal seregeket küldeni. A béke fenntartása érdekében Kermán élére egy tekintélyes és gazdag iszmáilita előkelőséget, Abulhaszan Alisáh Mahallátit (a későbbi I. Aga kán nagyapját) nevezte ki, Gorgánból pedig több kádzsár előkelőséget, köztük Aga Mohammad kánt és az utóbb Fath-Ali sah néven trónt szerző Bábá kánt is az udvarába hozta túszként. (Ez az eljárás a többi terület előkelő családjait is érintette, például a történetíróként ismertté vált Abdarrazzák Donboli béget) További terjeszkedésre viszont nem gondolt: Horászánt meghagyta névleges afsárida uralom alatt az afgán Ahmad Durráni afgán sah vazallusának, és II. Erekle grúz király kaukázusi és azerbajdzsáni hódításait sem háborgatta. Terjeszkedési kísérletek a Perzsa-öbölben A déli Huzesztánt domináló, kaab törzsbéli arabok hatalmát sem sikerült véglegesen megtörnie, noha 1765-ben a Brit Kelet-indiai Társaság és az Oszmán Birodalom bagdadi helytartója is segítette a támadását. Az indiai-óceáni kereskedelemben meghatározó céggel egyébként maga is igyekezett jó viszont ápolni: az iráni gazdasági kapcsolatokat fejlesztendő a Társaság számára is lehetővé tette, hogy Busehrben telepet nyissanak 1765-ben. Cserébe a Perzsa-öböl partvidékének arab sejkjei ellen várt tőlük támogatást: különösen Bandar Rig kikötője, illetve Hárk szigete nyugtalanította. Utóbbit a Holland Kelet-indiai Társaságtól szerezte meg egy Mir Mohanna nevű arab kalózvezér, aki 1768-as, belülről induló megbuktatásáig súlyos károkat okozott a ellene hiába hadakozó brit–perzsa szövetségeseknek. Ezután Karím kán Ománt kívánta alávetni, ám az ottani imám nem volt hajlandó elismerni a főségét, így évtizedes, eredménytelen háborúskodás kezdődött a két állam között. 1775-ben arra hivatkozva, hogy a bagdadi pasa nem megfelelően bánik a perzsa kereskedőkkel és zarándokokkal, Karím fivére, Muhammad Szádik kán megtámadta az Oszmán Birodalomhoz tartozó Baszra városát, amely a Perzsa-öböl kereskedelmének jelentős részét lefölözte a Brit Kelet-indiai Társaság jelenlétének köszönhetően. Számítása nem vált be, mivel a britek Baszra helyett Kuvaitba tették át hivatalaikat, ráadásul az 1773-as pestisjárvány amúgy is megtizedelte a város lakosságát és csapást mért kereskedelmére. Miután Szádikot a pénzsóvár Muhammad Ali kán váltotta Baszra élén, a környékbeli muntafik törzsbéli arabok fellázadtak és 1778 júniusában legyőzték a perzsa megszállókat, ami anarchikus állapotokat szült. A rend helyreállítására Szádik kánt küldték vissza, aki azonban három hónappal érkezése után értesült a vakíl haláláról, és kiürítette a várost. Halála, örökösödése Karím kán hat hónapos betegséget követően hunyt el, talán tuberkulózisban, 1779. március 1-jén. Székvárosában, Sirázban temették el a palota egyik kertjében, ám maradványait a kádzsár Aga Mohammad kán később Teheránba szállíttatta. Innen a híradások szerint egyes források szerint Nedzsefbe vitték Fath-Ali idején, más verziók szerint viszont Reza sah alatt exhumálták, és Komba telepítették. Karím halálát követően két fia, Abulfath és Muhammad Ali kán követte a vakíli tisztségben. Köztük a család többi tagja részvételével azonnal hatalmi harc robbant ki, ami végül a család bukásához vezetett: a polgárháborút kihasználó kádzsárok 1794-ben végleg felszámolták a zandok uralmát. Lambayeque megye Lambayeque megye Peru egyik megyéje, az ország északnyugati részén található a Csendes-óceán partján. Székhelye Chiclayo. Földrajz Lambayeque megye Peru északnyugati részén helyezkedik el, területének legnagyobb része partvidéki vagy pampákkal borított síkság vagy alacsony dombság. Délnyugaton a Csendes-óceánnal, északnyugaton és északon Piura, keleten Cajamarca, délen pedig egy rövid szakaszon La Libertad megyével határos. Tartományai A megye 3 tartományra van osztva: Chiclayo Ferreñafe Lambayeque Népesség A megye népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett: Szilveszteri kölni szexuális támadások 2015 szilveszter estéjén észak-afrikai és közel-keleti származású fiatal férfiak csoportosan zaklattak és bántalmaztak nőket a németországi Kölnben, a főpályaudvar környékén. A német országos sajtó csak 4-5 nap múlva közölt híreket az eseményekről, az elkövetők származásáról pedig kezdetben hallgatott. Hasonló bűnesetek történtek Hamburgban, Stuttgartban, Zürichben, Salzburgban, Bécsben és Helsinkiben is. Az eset után komoly bírálatok és támadások érték Angela Merkel német kancellárt és a német hatóságokat, mivel három napig igyekeztek hallgatni a történtekről. A sajtót is bírálatok érték, mert többnyire elodázóan beszélt a történtekről, másutt pedig tagadták, hogy ilyen jellegű támadások történtek volna Kölnben. Események Mintegy 1000 fő, többségében „migrációs hátterű” férfi gyűlt össze 2015 szilveszter éjszaka a kölni főpályaudvar előterében. A tömegből csoportok képződtek, amelynek tagjai petárdákat dobáltak, majd körbeállták a közeli téren az újévet ünneplő nőket, inzultálták és meglopták őket. A rendőrség kis létszámú erőkkel lépett fel, és nem volt képes megakadályozni az atrocitásokat. Reakciók Politika Angela Merkel kancellár (CDU) visszataszító támadásnak ítélte az történteket. Thomas de Maizière(wd) belügyminiszter (CDU) riasztónak nevezte a történteket, és kijelentette, hogy azokat nem lehet eltűrni. Szerinte a nők elleni szexuális támadások aljas cselekedetek és nem elfogadhatóak, az elkövetőket pedig fel kell kutatni. Hangsúlyozta, hogy jogállamban nem lehet hagyni, hogy azok az emberek, akik a mi városainkban békésen ünnepelnek, ilyen támadásoknak legyenek kitéve. Heiko Maas igazságügy-miniszter (SPD) azt mondta: „Ezeket a gyáva és megvetendő támadásokat nem fogjuk eltűrni. A tetteseket meg kell büntetni.” Szerinte az eseményeket valakik előre megtervezték. Média Jurenkó Ferenc: Vidáman elkendőzte volna a bevándorlók erőszakoskodását a német sajtó (HTML). Alfahír, 2016. január 5. (Hozzáférés: 2016. január 5.) Hatósági eljárások A rendőrséghez mintegy 1200 feljelentés érkezett, ebből kb. 500-at szexuális bűncselekmények miatt tettek. A német büntetőjogban a molesztálás, fogdosás csak akkor bűncselekmény, ha az az áldozat testi ellenállásával találkozik, a szóbeli tiltakozás még kevés, a bizonyítási eljárás ezért nehézségekbe ütközött. Wolfgang Albers kölni rendőr-főkapitány először úgy nyilatkozott, hogy beosztottjai szakszerűen jártak el szilveszterkor, és a történtek a bűnözés új dimenzióját jelentik, ám 2016. január 8-án lemondott (a BBC később azt írta, hogy Thomas de Maizière belügyminiszter ideiglenesen kényszernyugdíjazta). A rendőrség külön nyomozócsoportot állított fel az esetek kivizsgálására. A kölni mellett a düsseldorfi rendőrök is bekapcsolódtak a nyomozásba, mert felmerült, hogy egy mintegy kétezer arab vagy észak-afrikai tagból álló bűnszervezet is kapcsolatba hozható az incidensekkel. A rendőrség március végéig 153 embert gyanúsított meg, közülük 149 fő nem német állampolgár. 24 embert helyeztek előzetes letartóztatásba. A külföldiek többsége, 103 ember marokkói vagy algériai származású. Áprilisban elfogták az események egyik állítólagos fő felelősét Svájcban, de a nemzetiségét nem közölték a hatóságok. Bírósági ítéletek Egy 26 éves algériai férfit és 23 éves testvérét még januárban vették őrizetbe a Köln melletti Kerpenben egy menekülttáborban. Bizonyítékok hiánya miatt májusban felmentették őket a szexuális kényszerítés vádja alól, de lopás és orgazdaság miatt hat hónapos felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték őket. 2016. július 7-én egy 21 éves iraki és egy 26 éves algériai férfit egy-egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek szexuális kényszerítés miatt. Gare de Chantonnay Gare de Chantonnay vasútállomás Franciaországban, Chantonnay településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Les Sables-d'Olonne–Tours-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bournezeau (Gare des Sables-d'Olonne, Les Sables-d'Olonne–Tours-vasútvonal) Gare de Pouzauges (Les Sables-d'Olonne–Tours-vasútvonal) Antilope Az Antilope az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és az antilopformák (Antilopinae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 1 recens és 3 fosszilis faj tartozik: indiai antilop (Antilope cervicapra) - típusfaj † Antilope intermedius † Antilope planicornis † Antilope subtorta Dorogi Szabadidő SE A Dorogi Szabadidő Sport Egyesület 1990-ben alakult sportegyesület volt Dorogon, amelyet a Dorogi Bányász SC-ben működött szakosztályok - kivéve a labdarúgókat, akik önállósultak - hozták létre. Célja, a jelentős hagyományokkal működő szakosztályok további működtetése, a támogatások elosztása. A kedvezőtlenné vált anyagi helyzet miatt jogutód nélkül szűnt meg 2002-ben. Funkcióját és feladatát, valamint a hagyományok továbbvitelét a menet közben megalakult Dorogi Egyetértés SE vállalta fel. Nemnewtoni folyadék A nemnewtoni folyadék olyan folyékony anyag, amelynek vannak eltérő tulajdonságai egy newtoni folyadékkal szemben. Leggyakrabban a nemnewtoni folyadékok viszkozitása (a folyadék nyújtás hatására bekövetkező fokozatos torzulás ellenálló képességének a mértéke) a nyújtás vagy erőhatás nagyságától függ. Bármilyen nyomásfüggetlen viszkozitású nemnewtoni folyadék, még ha nem is mutatja, de mindig nemnewtoniként viselkedik. Számos só oldata, és az olvadt polimerek mind ilyen folyadékok. A legáltalánosabb nemnewtoni folyadékok például a ketchup, a vaníliás krémek, a fogkrémek, a keményítős víz, a festékek, a vér, a sampon, és még számos egyéb háztartási dolog. Egy newtoni folyadékban a nyújtóerő és a nyújtósebesség közti kapcsolat lineáris, az eredetén áthaladva, az arányosság állandója a viszkozitás együtthatója. A nemnewtoni folyadékokban ez az arány különbözik, és még időfüggő is lehet, így a viszkozitás állandó együtthatóját sosem lehet meghatározni. A viszkozitás fogalma általában a folyadékok mechanikájára írható le, hogy jellemezzük a folyadék nyújtó tulajdonságait, így alkalmatlan a nemnewtoni folyadékok leírására. Legjobban a reológiai tulajdonságai vannak tanulmányozva, a nyomás és a nyújtás arányait kapcsolják össze, számos folyási feltétel mellett -- például az oszcillátorral végzett nyújtás vagy az extenzionális folyatás -- amelyeket különböző műszerekkel vagy reométerekkel mérnek. Legjobban a tenzorértékű konstitutív egyenlettel lehet a tulajdonságokat tanulmányozni. A nemnewtoni folyadékok fajtái és viselkedésük Hígan folyó folyadékok A nemnewtoni folyadékok közé tartoznak a hígan folyó, más néven pszeudoplasztikus folyadékok, például a falfestékek: a festéknek le kellene folynia az ecsetről, amikor a felületre kenik, ehelyett csak csöpög. 338-as főút (Magyarország) A 338-as főút egy első ütemben 2014. október 31-én átadott másodrendű besorolású főút Magyarországon. A célja Nyíregyháza nyugati elkerülőjeként a M3-as autópálya és Nyírszőlős összekötése a belváros tehermentesítésével. Története 2013. november 30-án rakták le a nyugati elkerülő alapkövét, melynek átadására 2014. október 31-én került sor. Az út Nyíregyházát nyugatról kerüli el, része a félkész Nyíregyháza-körgyűrűnek. A megépítendő 338-as főút első szakasza az M3-as autópályától a Kálmánházi útig tart. A második ütemben a Kálmánházi út és a Tiszavasvári út közötti 4,5 km-es szakaszt 2015. október 28-án adták át a forgalomnak, így Nyíregyháza Nyugati Ipari Parkját is bekötötték az országos autópálya-hálózatába. A harmadik szakasz a 36-os és a 38-as főút között épül ki, míg az utolsó szakasz az utóbbitól a város nyírszőlősi részéig épül majd ki. A harmadik etap elkészülte 2017 és 2020 között várható. Diszkrét matematika A diszkrét matematika a matematika azon része, amelyben diszkrét, jól meghatározott értékekkel végezünk műveleteket, nem pedig folytonos értékekkel. A diszkrét matematika által vizsgált objektumok lehetnek végesek és végtelenek. A véges matematika kifejezést a diszkrét matematika azon részére értjük, amely véges objektumokkal foglalkozik. Részterületei Gráfelmélet Kombinatorika Játékelmélet Algoritmusok Számítástudomány Kriptográfia Logika Információelmélet Halmazelmélet Valószínűségszámítás Számelmélet Algebra Geometria (diszkrét geometria) Topológia (egyes területei) Operációkutatás Mindig diszkrét eredményt adó műveletek +, -, *, a n (egész számok esetén) Maradékos osztás: a mod b Faktoriális: n! Binomiális együtthatók Kallósd Kallósd község Zala megyében, a Zalaszentgróti járásban, Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén. Fekvése Kallósd a Zalai-dombság keleti vonulatán, a Zala folyótól kissé nyugatra helyezkedik el. Közúton a Zalaszentgrót–Zalacsány–Galambok útra vivő 73208. számú bekötőúton érhető el. Almásházával és Bezeréddel földutak kötik össze. A településre Zalaszentgrótról jár pár busz, melyek közül kettő Keszthely irányába továbbközlekedik. A falu legjelentősebb vízfolyása a Kallósdi-patak. Története Kallósd első említése 1217-ből való a zalai vár földjeként. Temploma is ebben az időszakban készült. A 14. századtól a kapornaki apátság birtokához tartozott. A 17. században a törökök pusztítása miatt elpusztult. Betelepülése a kapornaki apát 1711-es ajánlatát követően, amelyben alacsony adókat kér, gyorsan ment végbe magyarok mellett horvát nyelvű lakosokkal is. A temploma 1740-ben épült újjá, és bár lakosságszáma nagyban gyarapodott, a kapornaki apátság nagy befolyással bírt a falu közéletében. Iskolája 1814-ben készült el. Végül egy 1863-ban létrejött szerződés alapján született meg a falu önrendelkezési joga. Az 1950-es évektől erős elvándorlási kedv jellemezte, sokan Zalaszentgrótra költöztek. 1961-ben indult el az első busz a településre. Az 1990-es évektől kezdve a település szőlőhegyére egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott mind magyarok, mind osztrákok részéről. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 100%. A lakosok 72,3%-a római katolikusnak vallotta magát (24,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Fő nevezetessége a román stílusú Szt. Anna körtemplom (rotunda), amely a 13. században épült. Mivel a település Magyarország hagyományos nyugati határvidékén, a gyepűkhöz közel épült, a vidéket a háborúk elkerülték, így a templom jól mutatja eredeti állapotát. A kő alapzaton téglafalak állnak, és azokat harang alakú lemeztető fedi. A keleti oldalon a körtemplomhoz alacsonyabb, félkör alakú apszis csatlakozik. A templom külsejét sűrűn falsávok tagolják. Hasonló kerek templom áll az országhatár szlovéniai oldalán, Nagytótlakon és romos állapotban Vitenyédszentpálon ( Bagod ) is. A Kisalföldön Pápoc temploma hasonló. Az ilyen típusú templomokat az írott források gyakran „Rotunda ecclesia” -nak, azaz kerek templomnak nevezik. Ez a megnevezés több település (például Kerekszenttamás ) nevében előfordul, és ebből arra következtethetünk, hogy azokban egykoron kerek templom állott. Páduai Szent Antal kápolnája a falu központjától mintegy háromnegyed kilométerre, egy dombon áll. Ez a kápolna is búcsújáróhely, a misére sokan összegyűlnek. A mindössze 10 ülőhelyes épületben ritkán esküvőket is tartanak. Búcsú minden évben a június 13-a utáni vasárnapon van. Warwick Brown Warwick Brown (Sydney, 1949. december 24.) egykori ausztrál autóversenyző, Formula–1-es pilóta. Pályafutása Első tapasztalatait négykerekű járgánnyal egy traktor volánjánál szerezte, mivel szülei földművelők voltak. Élete első versenyét egy Formula–3-as Brabham volánjánál teljesítette. Két éven belül már egy F5000-es McLaren autót vezetett. A legtöbb évet F5000-es autók volánja mögött töltötte el. Nagyrészt hazájában, Ausztráliában versenyzett, a Tasman-szériában, ahol az első szezonját leszámítva minden évben a top10-ben végzett, és negyedik évében, 1975-ben már bajnoki címet ünnepelt. Ekkor találkozott Brown az új-zélandi F1-es pilótával, Chris Amonnal is, aki az F1 mellett ebben a bajnokságban is indult. Jó barátok lettek, és ő csábította át az ausztrált Amerikába versenyezni. Az SCCA/USAC Formula 5000 Bajnokságban versenyzett többek között James Hunttal és Michael Andrettivel. Élete egyetlen F1-es nagydíjindulását is Amonnak köszönheti. Az új-zélandi pilóta az 1976-os Kanadai Nagydíjon kapott lehetőséget a Sir Frank Williams irányítása alatt futó Walter Wolf Racingtől, ám az USA nagydíj előtt egy baleset következtében több lábujját is eltörte, így ott ő már nem tudott rajthoz állni. Ekkor javasolta maga helyett jó barátját, és így kerülhetett sor Warwick Brown F1-es bemutatkozására. Amon az előző hétvégén kvalifikálni sem tudta magát, annyira szörnyű volt az autó, és a csapat állandó pilótája, Arturo Merzario szinte soha nem látta meg vele a kockás zászlót. Ennek fényében már az is kisebbfajta hőstett volt, hogy ha 5 kör hátrányban is a futamgyőztes James Hunt mögött, de célba hozta az autót Brown a 14. helyen. A csapat visszahívta volna a Japán nagydíjra is, de nemet mond az újabb lehetőségre. Visszatért Ausztráliába, nyert még két bajnoki címet a Rothmans Nemzetközi Bajnokságban 1977-ben és 1978-ban, míg 1978-ban a 2. helyen végzett Alan Jones mögött a Can-Am sorozatban. Néhány túraautó-futamon is elindult még, de viszonylag hamar, 1979-ben visszavonult. Utána repülőgép-pilótának állt, és máig ebben a szakmában dolgozik. Elmondása szerint boldog, jól érzi magát a bőrében és élvezi az életet. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Csibeláb (növénynemzetség) A csibeláb (Ornithopus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó növénynemzetség. A csibelábfajok a Földközi-tenger térségében (a Mediterráneumban) és Dél-Amerikában őshonosak. Közös jellemzőik, hogy általában puha szőrök borítják őket, csak ritkán kopaszak; leveleik páratlanul szárnyaltak és sok levélkepárból állnak; pillangós virágaik aprók, és pici, szinte gömb alakú ernyőbe csoportosulnak; hüvelyterméseik tagoltak, s a madárláb ujjaira emlékeztető módon állnak szét az egykori virágzat tengelyének csúcsából. A nemzetség korábbi elnevezései: csibetalp, körbecő (Diószegiéknél a Magyar fűvész könyvben), madárköröm, madárkörömfű, madárlábfű, madártroppfű, ördögoldal, tehénvidító (Benkő Józsefnél). Fajok A The Plant List 1.1-es verziójában az alábbi 6 fajt sorolják a nemzetségbe: Ornithopus compressus L. Ornithopus micranthus (Benth.) Arechav. Ornithopus perpusillus L. – apró csibeláb, pici csibeláb, madárlábfű Ornithopus pinnatus (Mill.) Druce Ornithopus sativus Brot. – szerradella, szeradella, vetési csibeláb Ornithopus uncinatus Maire & Sam. Luxemburg a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Luxemburg a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 10 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika Férfi Íjászat Férfi Kerékpározás Országúti kerékpározás Férfi Tenisz Női Úszás Férfi Női 4740 Veniamina A 4740 Veniamina (ideiglenes jelöléssel 1985 UV4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmilla Vasziljevna Zsuravljova fedezte fel 1985. október 22-én. Salento Salento vagy Salentói-félsziget Olaszország Puglia régiójának délkeleti részét foglalja el. Fekvése miatt gyakran az olasz csizma sarkának nevezik (tacco d'Italia). Területén három megye (Brindisi, Lecce és Taranto) osztozik. Nevének eredete Salento nevének eredetéről két hipotézis létezik. Az első feltételezés szerint a rómaiaktól származik, akik sale-ként emlegették miután (félszigeti jellegéből adódóan) három oldalról sósvízű tenger határolta. A Tarantói-öböl partján élő lakosokat pedig szalentinusoknak nevezték. Neve eredetének egy másik magyarázata Sztrabóntól származik, aki szerint Salenzia városából származó krétaiak telepedtek meg a vidéken. Fekvése A Salentói-félsziget egy mészkőfennsík, mely az Adriai-tengert választja el a Jón-tengertől. A Taranto és Ostuni városok között húzódó medence választja el a pugliai Murge-fennsíktól. Keleti részén található az Otrantói-fok, mely Olaszország legkeletibb pontja. Déli vége a Santa Maria di Leuca-fok. Elsősorban keleti és déli meredek partvonalán számos karsztbarlang található. Ez a tengerpart a Costa Otranto - Santa Maria di Leuca e Bosco di Tricase Regionális Park része. Történelme A vidék első lakói a messzápok függetlenek voltak Magna Graecia görög városaitól, elsősorban Tarastól és a lukániaiakkal szövetkezve gyakran álltak hadban ezekkel. A messzápok a római hódítások után is részleges függetlenségben éltek, mivel a római utak (Via Traiana, Via Appia) elkerülték területüket, mely így stratégiailag jelentéktelennek bizonyult. A Római Birodalom után a terület birtoklásáért a bizánciak és a longobárdok versengtek. Ez utóbbiak a 8. században az Otrantói Hercegséghez csatolták. A 9-10. században az Észak-Afrikából érkező szaracénok többször is kifosztották az itt található településeket. 1068-ban a normannok a Tarantói Hercegséghez csatolták. 1480-ban a törökök szállták meg, akik a 16. század elejéig többször is visszatértek Salento településeit fosztogatni. 1860-ban az Olasz Királyság része lett, majd 1865-ben megalapították Lecce megyét az egykori Otrantói Hercegség területén, a félsziget északi részét pedig feloszották Brindisi és Taranto megyék között. Nyelvi hagyományok Salento területén elsősorban az olasz nyelv egyik dialektusát, a salentóit beszélik. Északnyugati részén, Taranto városának környékén pedig a tarantói dialektust. Ostuni környékén kis számban beszélik a bari dialektust is. Számos településen mai is beszélik a görög nyelv egyik dialektusát a grikó nyelvet, ami a vidék erős görög, Magna Graecia idejéből származó hagyományaira vezethető vissza. Salento vidékén jelentős arberes kisebbség él, akik az albán nyelv egy archaikus dialektusát, az arberes nyelvet beszélik. Települései Lecce megyében : Acquarica del Capo, Alessano, Alezio, Alliste, Andrano, Aradeo, Arnesano, Bagnolo del Salento, Botrugno, Calimera, Campi Salentina, Cannole, Caprarica di Lecce, Carmiano, Carpignano Salentino, Casarano, Castri di Lecce, Castrignano de' Greci, Castrignano del Capo, Castro, Cavallino, Collepasso, Copertino, Corigliano d'Otranto, Corsano, Cursi, Cutrofiano, Diso, Gagliano del Capo, Galatina, Galatone, Gallipoli, Giuggianello, Giurdignano, Guagnano, Lecce, Lequile, Leverano, Lizzanello, Maglie, Martano, Martignano, Matino, Melendugno, Melissano, Melpignano, Miggiano, Minervino di Lecce, Monteroni di Lecce, Montesano Salentino, Morciano di Leuca, Muro Leccese, Nardò, Neviano, Nociglia, Novoli, Ortelle, Otranto, Palmariggi, Parabita, Patù, Poggiardo, Porto Cesareo, Presicce, Racale, Ruffano, Salice Salentino, Salve, San Cassiano, San Cesario di Lecce, San Donato di Lecce, San Pietro in Lama, Sanarica, Sannicola, Santa Cesarea Terme, Scorrano, Seclì, Sogliano Cavour, Soleto, Specchia, Spongano, Squinzano, Sternatia, Supersano, Surano, Surbo, Taurisano, Taviano, Tiggiano, Trepuzzi, Tricase, Tuglie, Ugento, Uggiano la Chiesa, Veglie, Vernole, Zollino. Brindisi megyében : Brindisi, Carovigno, Cellino San Marco, Ceglie Messapica, Erchie, Francavilla Fontana, Latiano, Mesagne, Oria, Ostuni, San Donaci, San Michele Salentino, San Pancrazio Salentino, San Pietro Vernotico, San Vito dei Normanni, Torchiarolo, Torre Santa Susanna, Villa Castelli. Taranto megyében : Avetrana, Carosino, Faggiano, Fragagnano, Grottaglie, Leporano, Lizzano, Manduria, Maruggio, Monteiasi, Montemesola, Monteparano, Pulsano, Roccaforzata, San Giorgio Ionico, San Marzano di San Giuseppe, Sava, Taranto, Torricella. Mosson (Côte-d’Or) Mosson település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 75 fő (2015). Mosson Belan-sur-Ource, Prusly-sur-Ource, Brion-sur-Ource, Chaumont-le-Bois és Massingy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nulladik óra A Nulladik óra (angolul: The Breakfast Club) 1985-ben bemutatott amerikai játékfilm, John Hughes rendezésében. A dráma-vígjáték egymástól teljesen különböző öt középiskolásról szól, akik szombat reggeli büntetésüket töltik összezárva iskolájuk könyvtárában. Egyes kritikák szerint a film egyike a legjobb középiskolás tematikájú filmeknek, és Hughes legjellegzetesebb, illetve legemlékezetesebb alkotásának számít. Cselekmény A film öt középiskolai diák történetéről szól, akik 1984. március 24-én egy képzeletbeli chicagói előváros, Shermer középiskolájában a szombat reggeli büntetésüket töltik. Nem teljesen ismeretlenek egymásnak, de jól elhatárolható klikkekből jönnek, és látszólag semmi közös nincs bennük. Allison Reynolds (Sheedy), Andrew Clark (Estevez), John Bender (Nelson), Brian Johnson (Hall) és Claire Standish (Ringwald) az iskola könyvtárában gyűlnek össze. A felügyeletüket végző Richard Vernon igazgató (Gleason) megtiltja nekik, hogy 8 órán és 45 percen át (reggel 7-től délután 16 óráig) beszéljenek, elhagyják helyüket vagy aludjanak. Mielőtt magukra hagyná őket, feladatként egy esszé megírását tűzi ki, melyben arra kell választ adniuk, hogy kinek gondolják egyenként magukat. Bender, akinek különösen rossz az igazgatóval való kapcsolata, a szabályokat figyelmen kívül hagyja, Briant és Andrewt gúnyolja, illetve Claire-t zaklatja. Allison - leszámítva egy-két kitörést - kezdetben furcsamód csendben marad. A tanulók változatos módon ütik el az időt. Fokozatosan megnyílnak egymás előtt, felfedve titkaikat (pl. Allison mániákus hazudozó, Bender hátrányos családi környezetből származik, Brian öngyilkosságot kísérelt meg, Claire pedig szégyelli szüzességét). Rájönnek, hogy szüleikhez való viszonyuk feszült, és félnek, hogy ugyanazon hibákat követik majd el, mint a környezetükben élő felnőttek. A kialakuló barátságuk ellenére félnek, hogy a büntetés leteltével mindenki visszamegy a saját klikkjéhez, és soha többé nem beszélnek majd egymással. A többiek kérésére Brian megírja az esszét, mely tulajdonképpen egy levél, amiben ellenszegül a feladatnak. Nem azt írja le, hogy ők milyennek látják magukat, hanem az igazgató által már előre rájuk ruházott szerepeket sorolja fel (egy atléta, egy reménytelen eset, egy bálkirálynő, egy zseni és egy tolvaj). Jelzi, hogy tudatában vannak annak, hogy más válaszokat nem fogad el tőlük. Az esszét „The Breakfast Club” (magyarul: A reggeliző csapat) névvel írja alá, majd az asztalon hagyja az igazgatónak. Mielőtt elhagyják a könyvtárat, Claire és Bender a mellékhelyiségben csókolóznak. Az iskola előtt Allison és Andrew is csókkal válnak el, Claire pedig Bendernek ajándékozza egyik fülbevalóját, amit a fiú a fülébe rak. Szereplőválogatás Emilio Estevezt eredetileg John Bender szerepére hallgatták meg, de amikor Hughes nem talált megfelelő színészt Andrew Clark szerepére, Estevezt újra meghallgatták. Bender szerepére Nicolas Cage is szóba került, végül Judd Nelson és John Cusack közül az utóbbira esett a választás. A forgatás előtt azonban úgy döntött a rendező, hogy Cusack-ot kicseréli Nelsonra, mivel előbbi nem nézett ki eléggé félelmetesnek a szerepében. Molly Ringwald Allison Reynolds szerepét szerette volna eljátszani, azonban Ally Sheedy már ígéretet kapott a szerepre. A takarító szerepét Rick Moranisnak szánták, azonban alkotói nézetkülönbségek miatt John Kapelos váltotta fel. A forgatások alatt Hughes majdnem elbocsájtotta Nelsont, mivel a filmezés szüneteiben folyamatosan zaklatta Ringwaldot. Végül, az igazgatót játszó Paul Gleason közbenjárására maradhatott. Forgatás A Premiere magazin 1999 októberi számában Hughes elmondta, hogy a forgatáskor még kevés szakmai tapasztalattal rendelkezett, ezért a kérését, hogy rendezhessen, kételkedéssel és ellenállással fogadták. Végül sikerült megnyernie a befektetőket, mondván, hogy a viszonylag alacsony (1 millió dolláros) költségvetés és az egyetlen forgatási helyszín miatt a kockázat igen alacsony. A forgatás 1984. március 28-án kezdődött és ugyanazon év májusának végére fejeződött be. A forgatás helyszíne a Maine North középiskola volt Des Plaines-ben, Illinois államban, ugyanabban az iskolában, ahol Hughes Meglógtam a Ferrarival című filmjének iskolai jeleneteit is felvették. Ezt a filmet azonban a Nulladik óra után csak egy évvel mutatták be. Az iskolát már 1981-ben bezárták, még mielőtt John Hughes helyszínéül választotta. A film zárójelenetében Bender az iskola futballpályáján megy keresztül. Hughes elmondása szerint az első kópia 150 perces volt. Fogadtatása A film 91%-ot kapott a Rotten Tomatoes kritikusaitól. Kiemelik, hogy „a Nulladik óra melegen, éleslátással és nagyon viccesen nyújt bepillantást a kamaszok életébe.” A Metacritic honlapján 100-ból 62 pontot kapott. 2008-ban az Empire magazin beválasztotta Minden idők 500 legjobb filmje közé (369. hely). Előbbihez hasonlóan a The New York Times is beválasztotta a filmet Minden idők 1000 legjobb filmje közé. Az Entertainment Weekly listáján első helyen végzett az 50 legjobb sulifilm kategóriájában. A filmet a Steven Jay Schneider szerkesztésében megjelent 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is megemlítik. Bemutatásakor jegyeladási mutatóit tekintve a harmadik legsikeresebb film volt az akkor vetített Beverly Hills-i zsaru és A kis szemtanú mögött. Öröksége 2005-ben, az MTV Movie Awards-on, a film 20. évfordulója alkalmából Silver Bucket of Excellence-díjjal jutalmazták az alkotókat. Az eseményre az MTV meghívta az egykori főszereplőket, akik Estevez kivételével részt is vettek a díjátadón. Az este folyamán a Yellowcard pop-punk zenekar előadta a film himnuszát, a Don't You Forget About Me-t. 2010-ben a 82. Oscar-gálán Sheedy, Hall, Ringwald és Nelson mind megjelentek a John Hughes-ra való megemlékezésen. Mellettük Hughes más filmjeinek főszereplői is megjelentek: Jon Cryer (Álmodj rózsaszínt), Matthew Broderick (Meglógtam a Ferrarival) és Macaulay Culkin (Reszkessetek, betörők!). A 2001-es Már megint egy dilis amcsi filmben Gleason Vernon helyettes igazgató egy rövid jelenetben a Nulladik órát parodizálja. A Balfékek című sorozatban Abed gyakran idéz a Nulladik órából, illetve párhuzamba állítja tanulócsoportjukat és a büntetésüket töltő fiatalokat. Szinkron hiba Az angol nyelvű film legelső jelenetében kiderül, hogy Claire miért kerül büntetésbe. A lány apja azt mondja: „Honey, ditching class to go shopping doesn't make you a defective.” Tükörfordításban: „Édesem, meglógni az osztályból, hogy elmenj vásárolni, nem tesz visszamaradottá.” Azonban a magyar szinkronban csupán ennyi hangzik el: „Attól még nem vagy visszamaradott, hogy iskolába kell járnod.” Ebből egyértelműen nem derül ki miért van büntetésben Claire. A későbbiekben sem tisztázódik ez a kérdés. Zene "Don't You (Forget About Me)" – Simple Minds "Waiting" – E.G. Daily "Fire in the Twilight" – Wang Chung "I'm the Dude" (hangszeres) – Keith Forsey "Heart Too Hot to Hold" – Jesse Johnson, Stephanie Spruill "Dream Montage" (hangszeres) – Gary Chang "We Are Not Alone" – Karla DeVito "Reggae" (hangszeres) – Keith Forsey "Didn't I Tell You?" – Joyce Kennedy "Love Theme" (hangszeres) – Keith Forsey Belyakovce Belyakovce (macedónul: Бељаковце) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kumanovo községben. Népesség 2002-ben 64 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Most az Úr Krisztusnak A Most az Úr Krisztusnak az Oltáriszentségről szóló miseének. A Zsasskovszky-énektárból származik. Jegyzetek Zsasskovszky testvérek – Tárkányi Béla: Katholikus egyházi énektár. Eger: (kiadó nélkül). 1855. . A dallam az 1874-es második kiadás 74. oldaláról, a szöveg az 1855-ös első kiadás 51. oldaláról. Források HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv: SZVU/122: Most az Úr Krisztusnak. andre.lapok.hu (Hozzáférés: 2017. feb. 3.) (szöveg) Szent vagy, Uram!. Szerkesztette Harmat Artúr és Sík Sándor . Budapest: Szent István Társulat . 1974. ISBN 963-360-015-4 122. ének Hozsanna! Teljes kottás népénekeskönyv. Bárdos Lajos és Werner Lajos. A liturgikus reform alapján átdolgozott és bővített, 20. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2007. ISBN 978 963 361 889 9 122. ének Éneklő egyház: Római Katolikus Népénektár. 7. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963 361 676 X 176. ének Felvételek Most az Úr Krisztusnak. Hittansuli (Hozzáférés: 2017. feb. 3.) (audió) Most az Úr Krisztusnak. YouTube. Diósgyőri templom (2012. nov. 11.) (Hozzáférés: 2017. feb. 3.) (audió, fényképek) Most az Úr Krisztusnak. Zenebarát - Felebarátok Kamarazenei Közösség, vezényel Sallay Gergely YouTube. Békéscsaba, kórusfesztivál (2015. aug. 15.) (Hozzáférés: 2017. feb. 3.) (audió, fényképek) Le Mas-de-Tence Le Mas-de-Tence település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 186 fő (2015). Le Mas-de-Tence Devesset, Saint-André-en-Vivarais, Montregard és Tence községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bomporto Bomporto település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Modena megyében. Lakosainak száma 10 161 fő (2017. január 1.). Bomporto Bastiglia, Camposanto, Modena, Nonantola, Ravarino, San Prospero, Soliera és Medolla községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Washington (Kansas) Washington város az USA Kansas államában. Lakosainak száma 1131 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Henry Tazewell Henry Tazewell (Brunswick megye, 1753. november 27. – Philadelphia, 1799. január 24.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Virginia, 1794–1799). Soproni Múzeum A Soproni Múzeumnak a városban és környékén tizenkét épületben tizennégy kiállítása látogatható (a Tűztoronyban például nincs kiállítás, de a Fabricius-házban három is). Központi épülete a Fő téren álló Storno-ház. Története 1867-ben alakították meg Sopronban a Régészeti Egyesületet, a következő évben pedig a múzeumot. A Városi Múzeumnak 1913-ig nem volt állandó otthona; ekkor a Lenck-villában helyezték el (ahol most a néprajzi kiállítás van). Az 1960-as évektől újabb épületekkel és gyűjteményekkel gyarapodott. Kiállításai A Storno-ház első emeletén a helytörténeti kiállítás , a második emeleten a Storno-gyűjtemény látható. A Fabricius-házban három kiállítás van: a római kori kőtár , a régészeti és a polgárlakások at bemutató. Az egykori Fehér Angyal Patika helyén patikamúzeumot alakították ki. A részben helyreállított Ó-Zsinagógában a zsidók soproni történetét bemutató kiállítás kapott helyet. A Lenck-villában berendezett néprajzi kiállítás felújítás miatt (2007 nyarán) nem látogatható. A Pékmúzeum helyén már a XVI. században pékműhely állt. A soproni múzeumhoz tartozik a fertőrákosi Mithrász-szentély és a brennbergbányai Bányászati Emlékmúzeum is. Helytörténeti kiállítás A Storno-ház első emeletén látható a Sopron város és Sopron megye újkori története című kiállítás. Sopron és a vármegye új és legújabb kori történetének történelmi emlékeit, dokumentumait 1867 óta gyűjtik. Amíg más területek a XVI. században a török elleni küzdelemben pusztultak, a városfalak védte Sopronban pezsgő kézműipar fejlődött ki, amit az első két terem gazdag céhes anyaga mutat be. Ezzel harmonizálnak a polgári életformát idéző tárgyak: bútorok, öltözékek, képek. A következő termek a polgári gazdálkodás és kultúra kibontakozásának dokumentumait, tárgyait gyűjtik össze; majd a 19. - 20. század fordulóján a gyáripar megjelenésének (brennbergi szénbányászat és néhány soproni gyár) dokumentumai következnek. Az utolsó terem dr. Csatkai Endre művészettörténész emlékszobája. (kizárólag félóránként induló vezetéssel látogatható.) A Storno-gyűjtemény A ház egykori gazdájának gyűjteményét a második emeleten helyezték el. A Bajorországból hazatelepült id. Storno Ferenc (1821–1907) kéményseprő, festő, műrestaurátor az 1850-es években kezdte gyűjteni a régiségeket mindenütt, ahol restaurátorként megfordult. A gyűjteményt fiai gyarapították, és ők hozták létre belőle a lakásmúzeumot. A lakás berendezését idősebb és ifjabb Storno Ferenc határozta meg: ők vásárolták, tervezték, festették a legtöbb műtárgyat. Az előtérben fegyvereket, ládákat, cégéreket és családtörténeti dokumentumokat látunk. Az ebédlő, kisszoba, erkélyes szoba, hálószoba és szalon egyaránt műtárgyakkal zsúfolt. A szobák sötét festése, a Stornóék tervezte, festett üvegablakok és mennyezetek, a díszes ajtókeretek már megalkotásukkor is régies hangulatot árasztottak. A falakon a családtagok arcmásai és festményei között láthatjuk a 18. -19. századi festményeket és másolatokat. Számos porcelán, üveg, illetve fém használati és dísztárgyat a bútorokon és a szekrényekben helyeztek el. Châtillon-en-Diois Châtillon-en-Diois település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 555 fő (2015). Châtillon-en-Diois Boulc, Laval-d’Aix, Menglon, Saint-Roman és Treschenu-Creyers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Királyok völgye 36 A Királyok völgye 36 (KV36) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyének délnyugati végében. Egy, a XVIII. dinasztia idején élt nemesember, Maiherperi nagyrészt érintetlen temetkezését tartalmazza. Maiherperi a húszas éveiben halt meg. Neve sírján kívül máshonnan nem ismert. Címe és a sírjában talált tárgyak stílusa alapján IV. Thotmesz idején élhetett. Sírját már az ókorban, talán a ramesszida korban kirabolták – ékszerek, fémtárgyak és vásznak tűntek el, az olajosedényeket kinyitották –, de Maiherperi múmiája és temetkezési kellékeinek nagy része érintetlenül fennmaradt. A sírt Victor Loret a völgyben töltött második ásatási évada során fedezte fel, 1899. március 30-án. Sokáig nem publikálták megfelelően, így nem tartozik az ismertebb sírok közé annak ellenére sem, hogy gyakorlatilag érintetlenül maradt fenn. Az itt talált tárgyak mind a kairói Egyiptomi Múzeumba kerültek, szerepelnek ennek katalógusában, a Catalogue Generalban (CG). A sírkamrában elrendezett tárgyak elrendezéséről a sokáig egyetlennek hitt leírást Georg Schweinfurth készítette, aki rövid látogatást tett a sírban, mielőtt a leleteket Kairóba szállították, később azonban Loret jegyzetei is előkerültek, melyekben részletes lista szerepel a sírban talált tárgyakról és elhelyezkedésükről a sírkamrában. A temetkezés leírása A sír egy aknából áll, amelynek aljából nyugat felé közvetlenül nyílik a sírkamra. Falai egyenetlenek, és – mint a Királyok völgye nem királyi sírjainál mindig – díszítetlenek. A sír hossza 6,34 m, területe 18.54 m². Maiherperit három koporsóba helyezték. A külső koporsó (Cairo CG 24001) inkább szentély, mint koporsó; négyszögletes, feketére festett, díszítése és feliratai aranyozottak. Benne két antropoid (emberalakú) koporsó feküdt egymásban (Cairo CG 24002 és 24004), ezek szintén feketék, aranyozott díszítéssel. A koporsó mellett egy harmadik antropoid koporsót is találtak (CG 24003), melyre nem volt ráhelyezve a fedele. Úgy tűnik, ezt szánták belső koporsónak, de túl nagy volt ahhoz, hogy beleférjen, emiatt használatlanul odatették mellé. (Hasonló fordult elő Tutanhamon temetkezésénél, ahol a belső koporsók túl nagynak bizonyultak a legkülsőhöz, de ott helyben, a sírkamrában kisebbre faragták, míg Maiherperinél inkább beszereztek egy másikat.) Maiherperi arcát halotti maszk takarta (Cairo CG 24097), külső koporsója lábánál állt kanópuszládája (Cairo CG 24008), benne a négy kanópuszedénnyel. Mellette feküdt a Halottak Könyve egy példánya (Cairo CG 24095) és több doboz, benne mumifikálódott hússal (Cairo CG 24053-24055). A koporsó fejénél számos edényt helyeztek el. A sírban találtak emellett kővázákat, egy szenet játékkészletet, egy festett fajansztálat, egy íjat, egy üvegvázát és egy halotti ágyat, amelyen búzából Ozirisz alakját rakták ki (Cairo CG 24061). Kölcsönös nyereség alku A kölcsönös nyereség alku (Mutual Gains Bargaining, MGB) a kölcsönösség elvén alapuló tárgyalási eljárás. Nemzetközi diplomáciai tárgyalásokon gyakran alkalmazzák a kölcsönösség elvét. Közgazdasági megfogalmazása A kölcsönös nyereség alku olyan megközelítése a tárgyalásnak, hogy minden egyezkedő fél számára előnyös (win-win) kimenetel jöjjön létre. A pozíciós alkuval ellentétben a kölcsönös nyereség megközelítés nagyon hasonlít az érdekalapú alkuhoz, ahhoz az először A sikeres tárgyalás alapjai című könyvben bemutatott tárgyalástechnikához, amelynek célja egy fenntartható (azaz tartós) egyezség elérése, mellyel minden résztvevő együtt tud élni és hajlandó támogatni. Ezt a tárgyalási módot sikerrel alkalmazták pl. alkalmazott-munkaadó viszonylatban, csődeljárások egyezséggel történő megoldásakor és környezetvédelmi egyeztetéseken. Alapelvek Mindkét félnek vannak jogos érdekei, amelyeket el kell ismerni és elősegíteni. A felmerülő ügyeket megoldandó problémaként közelítsük meg. A másik meghallgatása bizalmat épít ki. Keressünk fenntartható alternatívákat. Västergötland tartomány Västergötland ([ˈv�sːt�rˈjøːtland]) kiejtése� Svédország egyik történelmi tartománya Dél-Svédországban. Szomszédai: Bohuslän, Dalsland, Värmland, Östergötland, Småland és Halland tartományok, valamint a Vänern és Vättern tavak. Megye 1999-ben Skaraborg, Älvsborg valamint Göteborg és Bohus megyéket a mai Västra Götaland megyébe olvasztották bele. A tartomány az új megye területén fekszik, kivéve Habo és Mullsjö járásokat, amelyek most Jönköping megyében vannak. Történelem Alingsås ( 1619 ) Borås ( 1622 ) Falköping (kb. 1200 ) Göteborg ( 1621 ) Hjo (kb. 1400 ) Lidköping ( 1446 ) Mariestad ( 1583 ) Mölndal ( 1922 ) Skara (kb. 988 ) Skövde (kb. 1400 ) Tidaholm ( 1910 ) Trollhättan ( 1916 ) Ulricehamn (akb. 1400 ) Vänersborg ( 1644 ) Földrajz Legmagasabb hegycsúcs: Galtåsen – 362 méter Nemzeti parkok: Tiveden, Djurö Címer A címert 1560-ban, I. Vasa Gusztáv temetésekor kapta. A tartomány hercegség is, ezért hercegi korona is látható a címeren. La Chapelle-Montmartin La Chapelle-Montmartin település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 436 fő (2015). La Chapelle-Montmartin Anjouin, Chabris, Dun-le-Poëlier, Gièvres, Saint-Julien-sur-Cher, Saint-Loup és Villefranche-sur-Cher községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az 1887–1892-es országgyűlés képviselőinek listája A lista az 1887-ben összehívott magyar országgyűlés képviselőit tartalmazza. Graveworm A Graveworm egy Olaszországból származó szimfonikus black metal/gótikus metal zenekar. 1992-ben alakultak meg Bruneckban. Magyarországon eddig egyszer léptek fel, 2014-ben, a Dürer Kertben, az Emergency Gate, Tenside, Kryptos zenekarok társaságában. Tagok Stefan Unterpertinger - gitár (1992-2003, 2012-) Stefan Fiori - éneklés (1992-) Maschtl Innerbichler - dobok (1995-) Eric Righi - gitár (1995-) Florian Reiner - basszusgitár (2011-) Volt tagok: Thomas Orgler, Sabine Mair, Lukas Flarer, Didi Schraffel, Eric Traffel és Henry Klenk. Diszkográfia When Daylight's Gone (1997) As the Angels Reach the Beauty (1999) Scourge of Malice (2001) Engraved in Black (2003) (N)utopia (2005) Collateral Defect (2007) Diabolical Figures (2009) Fragments of Death (2011) Ascending Hate (2015) Zsitvay Tibor Zsitvateői Zsitvay Tibor (Pozsony, 1884. november 10. – Alpnachdorf, Svájc, 1969. július 9.) ügyvéd, igazságügy-miniszter, nemzetgyűlés elnöke, költő. Élete Zsitvay Leó és Bischoff Izabella fia. Jogi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen végezte. Ügyvédi vizsgáját követően 1909–1919 között a Magyar Államvasutak (MÁV) ügyésze volt. 1919. augusztusában a Keresztény Nemzeti Párt egyik alapítója és program-előkészítője. 1919–1920-ban Kecskemét kormánybiztos-főispánja. 1920 elején kilépett a pártjából, ismét ügyvéd lett. 1920–1926 között a MÁV igazgató-helyettes főügyésze. 1922-től 1927-ig A Keresztény Kisgazda Földműves és Polgári Párt programjával Kecskemét nemzetgyűlési képviselője lett, illetve 1924-ben annak alelnöke. 1926-ban a frankhamisítás politikai hátterének kivizsgálására kiküldött parlamenti bizottság elnöke volt. 1926 októberétől 1927 januárjáig az országgyűlés elnöke, majd annak kétkamarás törvényhozássá válása után, 1927 januárjától 1929 februárjáig a képviselőház elnöke. 1927-1931 között Rétság országgyűlési képviselője, 1929. február 4.-1932. október 1-e között igazságügyminiszter volt. Minisztersége alatt végezték ki Fürst Sándort és Sallai Imrét. 1931-1939 között Kecskemét országgyűlési képviselője, és a Nemzeti Egység Pártja fővárosi csoportjának elnöke volt. 1938 őszén kilépett a kormánypártból. 1944-ben nyugatra távozott és Svájcban telepedett le. Az Egyetemi Kör, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC), s az általa alapított Egyetemi Turista Egyesület elnöke volt. Felesége baranyanádasdi Feichtinger Margit asszony volt, akivel 1910. április 30-án kötött házasságot. Három gyermekük született: Katalin, Leó, Margit. Művei Fehér szegfű (versek, Budapest, 1904) Záróbeszéde a képviselőház kartellvitájában (Budapest, 1931) Beszéde a képviselő ház összeférhetetlenségi vitájában (Budapest, 1931) Magyarország 1921-1941 - Zsitvay Tibor emlékiratai (1999) Bata János Bata János (Budapest, 1954. augusztus 12. –) színész. Életútja 1983-ban szerezte diplomáját a Színházművészeti Főiskolán, majd a Vígszínház művésze lett. 1987-ben a Népszínházhoz szerződött, 1992-től pedig szabadfoglalkozású színművész. Gyakori szereplője volt a Gálvölgyi Show-nak. Fontosabb színházi szerepei Ábrándos Xavér, a rendőr (Sultz: Öljük meg Józsit!) Hámory János, elnökigazgató ( Rejtő Jenő : Aki mer, az nyer) Dörmögő apó (Gyárfás M.: Dörmögőék csodajátéka) Józsi ( Örkény István : Macskajáték) Filmszerepei A párduc és a gödölye (magyar filmdráma, 1998) Bírós emberek (magyar filmszat., 1997) Patika (magyar vígjáték sor., 1994) Kisváros (magyar krimisor., 1994) Sose halunk meg (magyar vígjáték, 1993) Ördög vigye (magyar vígjáték, 1992) Sülve-főve (magyar filmszat., 1991) Játékosok (magyar tévéf., 1990) Főúr, írja a többihez! (magyar tévéjáték, 1990) Tanmesék a szexről (magyar játékf., 1988) Peer Gynt (magyar tévéf., 1988) Lumpáciusz Vagabundusz (magyar tévéjáték, 1988) A hét varázsdoboz (magyar mesejáték, 1985) Hupikék törpikék (am.-belga rajzfilm sor., 1981) szinkronhang Pintyőke cirkusz, világszám! (magyar színházi felv., 1980) Krampampuli 8578 Shojikato A 8578 Shojikato (ideiglenes jelöléssel 1996 WZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. T. Kobayashi fedezte fel 1996. november 19-én. MTV Video Music Award a legjobb pop videóért Az MTV Video Music Award a legjobb pop videóért díjat először 1999-ben adták át. Neve ellenére nem csak pop előadókat jelöltek a díjra, hanem a dance, az R&B, a pop rock és az utóbbi időben a reggaetón képviselőit is jelölték a kategóriában. 2007-ben az MTV felszámolta a kategóriát a többi műfaji díjjal együtt, de 2008-ban visszatért. A kategória legnagyobb nyertesei Britney Spears, az ’N Sync és a No Doubt, a maguk kétszeri díjazásával. Mindamellett Justin Timberlake nyerte el a legtöbbször a díjat, kettőt az 'N Sync-szel, valamint szólóelőadóként 2003-ban; a legtöbbször jelölt előadó Britney Spears (6 jelölés). Rekordok Legtöbb díjazás: 1. No Doubt , Britney Spears , 'N Sync : 2 győzelem Legtöbbet jelölt előadók 2015-ig Soproni Ági Soproni Ági, született: Schwartz Ágnes, később Sólyom Ágnes (Kiskőrös, 1949. november 23. – Budapest, 2000. március 9.) magyar színésznő. Családja Édesapja Sólyom (Schwartz) Ferenc, édesanyja Faludi Valéria. Unokatestvére Sólyom Tamás (sz. 1953) zenész, dalszövegíró, zeneszerző. Életrajza 1949-ben született Schwartz Ágnes néven Kiskőrösön. Édesapja később Sólyomra magyarosította a nevét, és Schwartz Ágnesből is Sólyom Ágnes lett, de pár hónapos volt, amikor Kiskunhalasra került. Édesanyja hat évre intézetbe adta Kecskemétre. Itt 1959-től másodikos gimnazista koráig nevelkedett, mert elváltak a szülei. Kecskeméten érettségizett a Katona József Gimnáziumban, utána Budapestre költözött. 1975-ben szerzett oklevelet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1979-ben a Várszínház–Népszínház tagja, 1983 és 1989 között a Nemzeti Színházban játszott. 1983 és 1985 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban is fellépett vendégszereplőként. 1990-től meggyilkolásáig szabadfoglalkozású művész. Halála Megölését saját fia, Petróczi András és annak barátja, Lázár Zsolt hajtották végre. A fiút anyja vagyonának megszerzése motiválta a tett elkövetésére. Miután az asszonyt megölték, feldarabolták, és a maradványoktól különféle módon szabadultak meg. András hamarosan bejelentette anyja eltűnését a rendőrségen, s a nyomozás kezdeti stádiumában megpróbálta anyja több milliós ingatlanát értékesíteni. Néhány héten belül azonban a rendőrség már őt gyanúsította a gyilkossággal. Az eset annyira felkavaró volt, hogy még az ügyvédeket is elborzasztotta, maguk az elkövetők sem tudtak érdemi magyarázattal szolgálni. 2003-ban mindkettőjüket elítélték előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölésért életfogytig tartó fegyházbüntetésre. Petróczi legkorábban negyven, míg társa harmincöt év után szabadulhat feltételesen. Főbb színházi szerepei A Színházi adattárban a Soproni Ági néven regisztrált bemutatóinak száma: 29, míg Soproni Ágnes néven regisztrált bemutatóinak száma: 3. Herbinette ( Molière : Scapin furfangjai) Iras ( Shakespeare : Antonius és Cleopatra) Mi ( Lehár Ferenc : A mosoly országa) Zsuzsi ( Mozart : Figaro házassága ) Natalja ( Solohov – Ruszt József : Csendes Don ) Ludmilla ( Katajev : A kör négyszögesítése) Abigail ( Scribe : Egy pohár víz) Szilvia (Betti: Bűntény a kecskeszigeten) Julie (D’Ennery–Cormon: A két árva) Viola ( Shakespeare : Vízkereszt, vagy amit akartok ) Cassandra ( Hubay Miklós : A túszszedők) Filmjei Játékfilmek Szabó Ildikó : Csajok (1996) András Ferenc : Az utolsó nyáron (1991) (Szögesné, feleség az 5. baráti házaspárból, férjét Körtvélyessy Zsolt alakítja) A nagy generáció (1985) Vérszerződés (1983) Az idők kezdetén (1975) Csínom Palkó (1973) Tévéfilmek Családi kör (Krémeszabáló, 1994) Kisváros (tévésorozat, Fegyverek és kokain, 1993) (Kerekes úr titkárnõje) Maigret: A türelmes Maigret (Prostituált) (1992) The Gravy Train Goes East (tévésorozat, 1991) (Prostituált) Családi kör (Vergődés, 1990) Családi kör (Törések, 1989) Családi kör (Sodródás, 1989) Alapképlet (1989) Rafinált bűnösök (1985) Linda (Oszkár tudja, 1984) (Bárpultosnő) Eugène Scribe : Egy pohár víz (színházi felvétel, 1983) (Abigail) Glória (1982) A tönk meg a széle (1982) (Etel, Várkerti barátnője) Tökéletes házasság (1982) Telepódium: Csak semmi politika (1981) Lóden-show (zenés tévéfilm, 1980) Zokogó majom (1978) (A kövespad lakója) Radó Gyula : A vonatok reggel indulnak (1976) (Barátnő) Molière : Scapin furfangjai (1976) (Herbinette) Haszontalanok (1976) Zendül az osztály (1975) A párkák (1975) Egyéb televíziós munkái az MTV Napközi című műsorának szerkesztő-riportere Könyve Kalla Éva–Soproni Ágnes: Írják le a sóhajtásomat! – milyen lehet cigánynak lenni? (interjúk), Magvető, Budapest, 1997. ISBN 963-14-2102-3 Colonia A colonia a Római Birodalom teljes római polgárjoggal rendelkező - római jogú - telepesei által alapított város volt, később ez számított a legmagasabb rangú településnek a municipium és az egyéb települések előtt. Általában stratégiai pontokon alapították őket, a kereskedelem, utak, vagy más települések, bizonyos vidékek ellenőrzése céljából. Lakói római polgárjogukat megtartották, részt vehettek a római közéletben is, de saját városuk polgárai is lettek önkormányzattal, ahol római mintára hozták létre közigazgatási intézményeiket. A római colonia ilyen módon inkább a görög klérukhia, mint apoikia (gyarmatváros) analógiája volt. Itália meghódítása után a colonia-alapítás elsődleges célja a földműves-réteg erősítése lett. A pun háborúk pusztításai miatt sok paraszt elvesztette a földjét és Rómába áramlott. A Gracchusok a nekik való földosztással igyekeztek a problémát orvosolni. Később a kiszolgált katonáknak juttattak földet, így jöttek létre az úgynevezett katonagyarmatok (coloniae militares). A császárkorban a katonagyarmatok létesítését a császár rendelte el. Idővel - a római polgárjognak Caracalla által az egész birodalomra való kiterjesztése után - a colonia egyszerűen ranggá vált, településeket elő lehetett ide léptetni, Intézmények A coloniák vezető rétegét a senatorok helyi megfelelője a decuriók alkották. Ők alkották a városi tanácsot, megbízatásuk általában élethossziglan szólt. A város élén a decuriók közül consulok mintájára választott két polgármester a duumvirek álltak, alattuk a városi aedilisekkel és városi quaestorokkal. Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Alföldy Géza: Római társadalomtörténet (Osiris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-379-669-5 Havas László, Németh György, Szabó Edit: Római történeti kézikönyv (Korona Kiadó, Budapest, 2001) ISBN 963-9191-75-2 Čížkov (Pelhřimov járás) Čížkov település Csehországban, a Pelhřimovi járásban. Čížkov Litohošť, Leskovice, Nová Cerekev, Útěchovičky és Pelhřimov településekkel határos. Lakosainak száma 136 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 34-es busz (Székesfehérvár) A székesfehérvári 34-es jelzésű autóbusz a Vasútállomás - Prohászka O. u. - Várkörút - Fecskeparti lakótelep - Laktanyák - Várkörút - Gáz u. - Vasútállomás útvonalon közlekedik. Üzemideje munkanapokon 5.05-től 23.04-ig, szabad- és munkaszüneti napokon 6.05-től 23.04-ig tart. Munkanapokon csúcsidőben 30 percenként, csúcsidőn kívül óránként, szabad- és munkaszüneti napokon óránként közlekedik. A 33-as autóbusszal megegyező útvonalon, de ellenkező irányba, körjáraton, összehangolva közlekedik. Szuhoj Polgári Repülőgépek A Szuhoj Polgári Repülőgépek (oroszul: Гражданские самолеты Сухого) polgári célú repülőgépek fejlesztésével, gyártásával, kereskedelmével és javításával foglalkozó, zárt részvénytársasági formában működő oroszországi vállalat. A Szuhoj Vállalat része, központja Moszkvában található. 2000-ben hozták létre azzal a céllal, hogy az addig csak katonai repülőgépekkel foglalkozó, de tevékenységét a polgári repülőgépgyártás területére is kiterjeszteni kívánó Szuhoj Vállalaton belül elkülönítsék egymástól a polgári és katonai célú tevékenységet. A vállalat kezdetben az OKB Szuhoj tervezőiroda részeként működött, majd a holdinggá átszervezett, 100%-ban orosz állami tulajdonú Szuhoj Vállalat alárendeltségébe került. 2008 januárjában Vlagyimir Putyin orosz elnök hozzájárult ahhoz, hogy a Szuhoj Polgári Repülőgépek vállalatban 25% plusz egy db részvény részesedést szerezhessen az olasz Alenia Aermacchi repülőgépgyártó vállalat. A vállalat fő projektjei a Szuhoj Superjet 100 regionális utasszállító repülőgép fejlesztése, majd későbbi gyártása és forgalmazása, valamint az SSBJ szuperszonikus üzleti repülőgép tervezése. A Simpson család (18. évad) A Simpson család 18. évadát 2006. szeptember 10. és 2007. május 20. között sugározták a Fox csatornán. A műsor készítői Matt Groening, James L. Brooks, és Sam Simon. Otto Braun (miniszterelnök) Otto Braun (Königsberg, 1872. január 28. – Locarno, 1955. december 15.) német nyomdász, szociáldemokrata politikus, 1920–1932-ig – kisebb megszakításokkal – Poroszország tartományi miniszterelnöke a weimari köztársaságban. Élete és munkássága A császárság alatt Königsbergben született, apja vasúti alkalmazott volt, ő pedig nyomdászatot tanult. 1888-ban, 16 évesen lépett be az akkor illegális Németország Szociáldemokrata Pártjába (Sozialdemokratische Partei Deutschlands – SPD). Karrierje gyorsan felívelt a königsbergi pártszervezetnél, szerkesztési és nyomdászati feladatokat kapott az SPD Volkstribüne (később Königsberger Volkszeitung) című lapjánál. Beosztása számos börtönbüntetést vont maga után, Hugo Haase, – akkoriban gyakorló königsbergi ügyvéd, később az SPD egyik prominens vezetője – 64 tárgyalás alkalmával képviselte 17 éven át. Részt vett a kelet-poroszországi mezőgazdasági bérmunkásság mozgalmában, 1909–1920-ig elnökségi tagja volt a Német Földmunkás Szövetségnek (Deutscher Landarbeiter-Verband). A párton belül a mezőgazdasági kérdések szakértőjévé vált. Előbb a kelet-poroszországi SPD elnöke lett, majd 1911-ben tagja lett az SPD országos vezetőségének, 1913-ban pedig a porosz képviselőház (Abgeordnetenhaus) tagjává választották, mely pozíciót 1918-ig töltött be. Kiváló szervező volt, a teoretikus kérdések kevéssé érdekelték. A weimari köztársaság idején Az 1918–19-es németországi forradalom alatt a Berlini Munkás- és Katonatanács tagja volt, majd Poroszország mezőgazdasági minisztere lett. 1919 januárjában a weimari nemzetgyűlés, 1920–1933-ig a Reichstag tagja. A sikertelen Kapp-puccs után Poroszország miniszterelnöke lett, mely tisztséget két, 1921-ben és 1925-ben történt rövid idejű megszakítás mellett 1932-ig viselt. Vezetése alatt Poroszország kormánya volt az első a weimari köztársaságban amiben az SPD, a Német Demokrata Párt (Deutsche Demokratische Partei – DDP), a Centrum Párt (Deutsche Zentrumspartei) és a Német Néppárt (Deutsche Volkspartei – DVP) részvételével nagykoalíció alakult. Braunnak rendkívüli tehetsége volt a koalíciós tárgyalások kivitelezésére és a koalíciós kormányok vezetésére. Bár ironikusan „vörös cárnak” nevezték, de az autokratikus hagyományokkal rendelkező Poroszország lett a legdemokratikusabb tartomány a weimari köztársaságban, melyet a köztársaság demokratikus védőbástyájának is tekintettek. Ezen sikeres időszak alatt, 1925. március 25-én az SPD elindította a birodalmi elnökválasztás első fordulóján, melyen 7,8 millió szavazatot szerzett, mely az összes szavazat 29%-át jelentette, amivel a második helyen végzett. A poroszországi államcsíny (Preußenschlag) Az 1932. április 24-i porosz tartományi választásokon az SPD jelentősen visszaesett, s elveszítette többségét. Minden koalíciós próbálkozás meghiúsult, a Braun kormány kisebbségi, ügyvezető kormányként működött tovább, legitimitása kétségbe vonható volt. Az autokratikus kormányzásra törekvő Franz von Papen ezt kihasználva, elérte Paul von Hindenburg elnöknél a weimari alkotmány 48. törvénycikkének újólagos alkalmazását, melynek keretében július 20-án két szükségrendelet lépett életbe. Az egyik felhatalmazta a birodalmi kormányt, hogy a poroszországi kormány helyébe birodalmi megbízottat állítson, így Papen átvette a porosz miniszterelnök hatásköreit, a tartományi belügyminiszteri posztot pedig a konzervatív, párton kívüli Franz Bracht, essen főpolgármestere kapta. A másik a végrehajtó hatalmat Berlinben és Brandenburgban a Reichswehr hatáskörébe utalta. Ez gyakorlatilag egy államcsíny volt, amivel a köztársaság nevezetes védőbástyája elesett. Bár a legfelsőbb bíróság később alkotmányellenesnek nyilvánította az esetet, a fennálló helyzeten már nem változtatott. Formálisan Braunt 1933 márciusában menesztették, ami után Svájcba emigrált. Asconában telepedett le, megkapta a svájci állampolgárságot és csak 1945 után tért vissza Németországba. A neves történész, Hajo Holborn a következőképpen méltatta munkásságát: „Ebert és Stresemann mellett Braun volt a legnagyobb személyes befolyással a weimari korszak demokratikus életének alakítására.” Hluboká nad Vltavou Hluboká nad Vltavou település Csehországban, a České Budějovice-i járásban. Hluboká nad Vltavou Zliv, Zahájí, Vlkov, Temelín, Žimutice, Olešník, Dolní Bukovsko, Hrdějovice, Hosín, Drahotěšice, České Budějovice és Dasný településekkel határos. Lakosainak száma 5305 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ohat-erdő Természetvédelmi Terület Az Ohat-erdő Természetvédelmi Terület Magyarországon Hajdú-Bihar megyében található. Az erdő területe 204 hektár és 1973-tól védett csak engedéllyel és kísérővel látogatható. Története Az Ohat-erdő az Alföldi folyók árterületének peremén egykor húzódó sziki erdőssztyepp-tölgyesek egyik utolsó képviselője, melynek felső lombkoronaszintjét tölgyfajok, az alsót tatárjuhar, mezei juhar és szil alkotja. Területét egykor Debrecen városa vásárolta meg "450 aranyforint, egy skarlátszín szőnyeg és két levél skófium" - azaz arany vagy ezüst hímzőfonal árán. Az erdő nagy részét azonban 1825-ben kiirtották. Fáját a hortobágyi kilenclyukú híd tégláinak kiégetéséhez használták fel. Az erdő egykori névadóját egy Uhot nevet viselő kun katonát még Anonymus említette Gesta Hungarorum című művében, mely szerint Uhot a dorogmai révnél kelt át a Tiszán, és Árpád fejedelem nagy darab földet adott neki a környéken. Az Ohat erdőt nevezik újabban Kékvércsék erdeje néven is a Homoki Nagy István 1953-ban itt forgatott filmjének címe után. A "Kékvércsék erdeje" cím akkoriban bizonyosan illett is rá, de - talán éppen a film hatásaként - és a turisták gyakori látogatási miatt a Kék vércsék időközben elköltöztek innen. Az erdő védettsége azonban a kék vércsék távozása után is indokolt maradt, mivel a "maradványerdő" - mely nagyságát tekintve gyalog is könnyűszerrel körülsétálható - gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Növényvilága Az erdő kocsányos tölgy-kőris-szil liget maradványainak gazdag növényvilágából említést érdemel az agárkosbor, törpemandula. Tavasszal az odvas keltike, tavaszi csillagvirág borítja a fák alját. A ritkás lombok alatt virít a magyar zergevirág és megtalálható itt a méreggyilok is. és a fátyolos nőszirom, a tisztásokat pedig a sziki kocsord, réti őszirózsa díszíti. Az erdős részek mellett nádas, mocsaras foltok, sziki magas kórós tisztások találhatók. Állatvilága Az erdő egykor a Kék vércsék erdeje volt, de mióta a szürke varjak eltűntek innen, vagy talán éppen a nagyobb látogatottság miatt a Kék vércsék is elköltöztek innen. Mivel maga az erdő kis területre terjed ki, nagyobb állatfajok nem jellemzők itt. De megtalálható itt az erdei sikló, erdei fülesbagoly is. Az erdő dús cserjeszintjében azonban nagyszámú rovarfaj él, mint például a mezei futrinka, ragyás futrinka stb.), számos díszbogár: Anthaxia nitidula, Agrilus pannonicus, Agrilus obscuricollis, valamint levél- és ormányosbogárfaj. A helyben elkorhadó kidőlt fák is gazdag életfeltételeket teremtenek sok fajnak, köztük többféle védett cincérfaj is előfordul, így a nagy hőscincér, a sápadt éjcincér, az élénkvörös, fekete foltos szárnyfedőjű vércincér, valamint a feltűnő, hatalmas termetű aranyos-zöld pompás virágbogár. A magas kórós erdőtisztások védett lakója a lesből ragadozó imádkozó sáska, a lepkefajok közül a nagy termetű ernyősvirágzatúakon fejlődő fecskefarkú lepke, a sziki kocsordon élő nagy szikibagoly, számos csuklyásbagoly (Cucullia-faj) és a törpeszender. Előfordul itt az Alföldön egyáltalán nem, vagy csak egyes peremvidékeken előforduló; fakó gyöngyházlepke, a nagy termetű, csökevényes szárnyú fogasfarkú szöcske, a tundrasáska és aranyos sáska sáskafajok. Nyáron tömegesen láthatjuk az itt vadászgató, villámgyors röptű, termetesebb szitakötőfajok, mint az óriás szitakötő, tavi szitakötő, nádi acsa is. Az Ohati-erdő egyes részein gyakran tömeges a tar-rágást okozó kártevőként is fellépő gyapjaspille. De előfordulnak itt eltűnő, élénk színű hátsó szárnyú, nagy termetű lepkék az úgynevezett övesbagolylepkék (Catocala-fajok) is. A tavaszi fésűsbagly, Dichonia convergens, Apamea remisa, a pergamen-púposszövő, szilfa-púposszövő, stb. A sokféle lepke lombfogyasztó hernyója egész sor ragadozó bogár; így a kis bábrabló, négypettyes dögbogár és parazitoid életmódú fürkészdarázs (Ichneumonidae: Ophioninae), fürkészlégy (Tachinidae) faj táplálékát biztosítja. Számos gubacsdarázs is tölgyekre specializált, ezen belül is az egyes nemzedékek a tölgy meghatározott részein képezik jellegzetes alakú gubacsaikat. Mint szigorúan a kocsányos tölgyhöz kötött fajként ismert a hatalmas méretű rügygubacsokat létrehozó nagy magyar gubacsdarázs, magyar gubacsdarázs. Különösen gyakori az erdőszéli és a legelőkön magánosan álló idősebb fákon. (7409) 1990 BS A (7409) 1990 BS a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Masaru Arai és Hiroshi Mori fedezte fel 1990. január 21-én. Brunsbüttel Brunsbüttel település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 12 784 fő (2017. március 31.). Brunsbüttel Marne (Holstein) községgel határos. Népesség A település népességének változása: Orbán Győző (közgazdász) Ifjabb Orbán Győző (Székesfehérvár, 1965 –) magyar mérnök-közgazdász, vállalkozó, Orbán Viktor miniszterelnök öccse. Származása Apai nagyapja, Orbán Mihály állatorvossegéd és állattenyésztési brigádvezető a második világháború után került Alcsútdobozra, ahol gazdálkodással foglalkozott. Édesapja Orbán Győző Bálint (1940) mezőgazdasági üzemmérnök, vállalkozó, édesanyja Sípos Erzsébet gyógypedagógus és logopédus. Két testvére van, Orbán Viktor (1963) miniszterelnök, Orbán Áron (1977) vállalkozó, illetve a család nevelte egyik árván maradt unokatestvérüket is. Tanulmányai Székesfehérváron járt középiskolába, majd a Dunaújvárosi Főiskolán tanult. Szakmai pályafutása Jelenleg édesapjával és Áron testvérével együtt dolgozik családi vállalkozásaikban, főleg a kő- és tőzegbányászat területén. Jelenlegi cégeik: Dolomit Kft., Gánt Kő és Tőzeg Kft., Nehéz Kő Kft., CzG Ingatlanforgalmazó Kft. Sportpályafutása Középiskolásként, 14 éves kezdett birkózni Székesfehérváron, a Dunai Vasmű, majd a Dunaferr csapatában sportolt. Számos országos versenyen indult, és sokszor volt helyezett. Érettségi után befejezte birkózó pályafutását. Jelenleg veteránként birkózik. 2008-ban és 2011-ben is sikeresen szerepelt nemzetközi versenyeken. Érdekességek Hobbija: búvárkodás, repülés (motoros sárkányrepülés, autogyro, gyrokopter, ultrakönnyű repülő), motorozás, síelés. Bonar Law Andrew Bonar Law (Rexton, Új-Brunswick, 1858. szeptember 16. – Kensington, 1923. október 30.) brit politikus, üzletember, az Egyesült Királyság - eddig egyetlen kanadai származású - miniszterelnöke 1922 és 1923 között. Élete Ifjúkora Andrew Bonar Law 1858-ban született Rextonban, a mai Kanada területén. Édesapja James Law, egy befolyásos és előkelő brit család sarja volt. Édesanyja halálát (1861) követően annak testvére, Janet gondoskodott a kis Andrew-ról. Amikor pedig James Law újranősült, Janet elhatározta, hogy visszatér Skóciába. Felvetette, hogy esetleg Andrew is vele jöhetne, amit az apa elfogadott. Így Andrew Bonar Law Glasgowba költözött, és már tizenhat évesen a család fémipari vállalkozásának alkalmazottja lett. Politikai pályafutása Bonar feltehetően az 1800-as évek vége felé kezdett érdeklődni a politika iránt, s 1900-ban csatlakozott a brit Konzervatív Párthoz. Ekkoriban ismerte meg Arthur Balfourt, akivel a későbbiekben is igen jó kapcsolatban állt. Amikor pedig Balfour 1902-ben kormányt alakíthatott, Bonar Law-t nevezte ki kereskedelmi miniszterré. Law ezen pozícióját egészen 1905-ig gyakorolta. Ezt követően az 1906-os választások alkalmával, a Konzervatív Párt népszerűségcsökkenése miatt, több konzervatív képviselőhöz hasonlóan elvesztette helyét a parlamentben. Helyét végül egy pótválasztással nyerte vissza 1907-ben. Artuhr Balfour 1911-es visszavonulását követően Bonar Law lett a Konzervatív Párt elnöke. 1914-ben igen kínos helyzetbe keveredett, ugyanis családja fémipari vállalkozása gyakran értékesített vasat a német piacon, amiből a császárság javarészt fegyvereket gyártott, így Bonar Law közvetve segítette a német fegyverkezést. Gyára ezért 1914 augusztusában beszüntette a Német Császárságba való szállítást. Herbert Asquith koalíciós kormányában mint gyarmatügyi-miniszter szolgált. A brit háborús kabinet tagja volt, és 1916-ban támogatta David Lloyd Georgeot az elnök eltávolításában. Lloyd George kormányában pénzügyminiszterként tevékenykedett, ezzel pedig az elnök jobbkezévé vált. 1921-ben lemondott a Konzervatív Párt vezetéséről. 1922-ben pedig még indulni akart a választásokon, ám Lloyd George rossz egészségügyi állapotára hivatkozva eltávolította pozíciójából, Law pedig visszavonult. 1923-ban egészsége rohamosan leromlott, így végül 1923. október 30-án elhunyt. Forrás Életrajza (angol nyelven). Spartacus.schoolnet.co.uk. (Hozzáférés: 2013. január 5.) 2013-as UEFA-szuperkupa A 2013-as UEFA-szuperkupa az UEFA-szuperkupa a 39. kiírása volt, amely az előző szezon UEFA-bajnokok ligája és az Európa-liga győztesének évenkénti mérkőzése. A találkozót 2013 augusztus 30-án a 2013-as Európa-liga-győztese és a 2013-as UEFA-bajnokok ligája-döntőjének győztese játszotta. A mérkőzést a Bayern München nyerte, büntetőkkel. Az UEFA döntése értelmében a mérkőzést a prágai Eden Stadionban játsszák. Az UEFA-szuperkupa döntőjét 1998 és 2012 között a monacoi II. Lajos Stadionban rendezték. Résztvevők A 2012–2013-as UEFA-bajnokok ligája győztese, a Bayern München korábban 1975-ben, 1976-ban és 2001-ben játszott UEFA-szuperkupa döntőt, mindháromszor a BEK/BL győzteseként, de egyiket sem nyerte meg. A 2012–2013-as Európa-liga győztese, az Chelsea 1998-ban a KEK győzteseként, 2012-ben a BL győzteseként szerepelt az UEFA-szuperkupa döntőben. Az 1998-as döntőt megnyerte. Stazione di Albuzzano Stazione di Albuzzano vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Albuzzano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pavia–Mantua-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Belgioioso Stazione di Motta San Damiano Sirenia (együttes) A Sirenia egy a norvégiai Stavangerben alakult metalegyüttes. Zenéjükben főként a gothic metal és a szimfonikus metal motívumai keverednek. A zenekart Morten Veland, a Tristania együttes alapító tagja hozta létre 2001 januárjában. Dalaikat a heves érzelmek és a hangulat gyakori váltakozása jellemzi, melyek általában az élettel, a halállal, a szerelemmel, a gyűlölettel, a paranoiával és szellemi hanyatlással foglalkoznak. Diszkográfia Albumok At Sixes and Sevens (2002) An Elixir for Existence (2004) Nine Destinies and a Downfall (2007) The 13th Floor (2009) The Enigma of Life (2011) Perils of the Deep Blue (2013) The Seventh Life Path (2015) Dim Days of Dolor (2016) Középlemez Sirenian Shores Kislemezek My Mind's Eye The Other Side The Path To Decay Videoklipek My Mind's Eye The Other Side The Path To Decay The End Of It All Seven Widows Weep Tagok Jelenlegi felállás Morten Veland - ének, gitár, basszusgitár, billentyű Emmanuelle Zoldan - ének Jonathan A. Perez - dob Jan Erik Soltvedt - gitár Korábbi tagok Fabienne Gondamin - ének (2001-2002) Henriette Bordvik - ének (2003-2005) Monika Pedersen - ének (2006-2007) Kristian Gundersen - ének, gitár (2001-2004) csak élő fellépésekkor Bjørnar Landa - gitár (2004-2008) csak élő fellépésekkor Michael S. Krumins (2008-2011) csak élő fellépésekkor Ailyn - ének (2008-2016) Kalmár Éva Kalmár Éva (Budapest, 1938. február 3. –; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Gū Lán; magyar népszerű: Ku Lan; hagyományos kínai: ��; egyszerűsített kínai: ��) sinológus, műfordító, szerkesztő. egyetemi, főiskolai oktató. Szakterületei a kínai színháztörténet, több jelentős kortárs kínai regény szakavatott tolmácsolója. Kalmár László matematikus lánya. Pályafutása Kalmár Éva a Pekingi Egyetem, Kínai nyelv és irodalom szakán kezdte meg egyetemi tanulmányait 1956-ban, majd szerzett egyetemi diplomát 1963-ban. A diploma honosítását követően lett Magyarországon is orientalista előadó (kínai nyelv és irodalom). 1979-től az Európa Könyvkiadóban dolgozott szerkesztőként, ahol tizenöt éven át a keleti irodalom (kínai, japán, indiai, mongol, koreai stb.) kiadását gondozta. Mintegy ötven könyv szerkesztése fűződik a nevéhez. 1993-ban innen vonult nyugdíjba. 1990 - 1991 között a Szegedi Tudományegyetemen kínai művelődéstörténetet oktatott 1991 - 1992 között a Miskolci Bölcsész Egyesület Kínai Tanszékén kínai nyelvet , kínai irodalmat és kínai művelődéstörténet oktatott. 1993 - 2005 között a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán klasszikus kínai nyelvet, modern kínai nyelvet, kínai buddhista szövegolvasást, kínai buddhista kultúrát, kínai irodalmat tanított valamint kínai színjáték és buddhizmus kapcsolatáról tartott előadásokat. 1996 - 2005 között az ELTE BTK Kínai Tanszékén modern kínai irodalmat és mongol-kori színjátéktörténetet tanított. Főbb művei Fordításai A fejnélküli szellem . Régi kínai komédiák. 1978. Budapest: Európa Könyvkiadó. ISBN 963-07-0991-0 Jung Chang: Vadhattyúk . 1994. (Révész Ágotával) Budapest: Európa Könyvkiadó. ISBN 963-07-5680-3 Mulian megmenti anyját . Budapest: Syllabux. ISBN 9789638866639 Mo Yan : Szeszföld . 2013. Budapest: Noran Libro. ISBN 9786155274466 Tanulmányai „Mutatványok és átváltozások. Fejezetek a kínai színjáték előtörténetéből.” In: Hamar Imre – Salát Gergely (szerk.) 2003. Kínai nyelv és irodalom . Tanulmányok Csongor Barnabás születésének 80. évfordulójára. Budapest: Balassi, 92–109. „A fantasztikum tükre.” Átváltozások 16 (1999) 7–15. Canolo Canolo község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A település az Aspromonte Nemzeti Park területén fekszik a Novito és Pachina folyók által szabdalt kanyonvölgyben, a Monte Mutolo lábainál. Határai: Agnana Calabra, Cittanova, Gerace, Mammola és San Giorgio Morgeto. Története A település elnevezése a görög kavalósz szóból ered, amelynek jelentése csatorna (latinul canalis). A települést 952 után alapították a közeli Gerace szaracén támadások elől menekülő lakosai. A 11. században a normann Szicíliai Királyság része lett. A középkorban nápolyi nemesi családok birtoka volt. Korabeli épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. 1811-től, amikor Joachim Murat felszámolta a feudalizmust a Nápolyi Királyságban, Agnana része lett. 1941-től önálló község. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói az 1753-ban épült San Nicola di Bari-templom a 17. századi Palazzo La Rossa a Madonna di Prestarona-szentély a Madonna delle Nevi-templom Lotophagoszok Lotophagoszok, görög nyelven: lótuszevők, mitikus ókori nép, amelynek nevét Homérosz Odüsszeiájának kilencedik éneke őrizte meg. Békés nép, amely az év felét álomba merülve tölti, s amelynek tápláléka, a lótusz egyaránt feledést nyújt mindenkinek. A modern kutatók a lótuszevők földjét különféle helyeken keresték, hol Szirtisztől keletre Leptis Neapolis környékén, hol magánál Szirtisznél, amelyet ezért Lotophagitisznek is neveztek. Olyanok is voltak, akik a Szirtisz bejáratánál lévő kis Meninx nevű szigetre gondoltak. Az ókorban a szicíliai Akragasz és Kamarina tartotta magát a lótuszevők földjének. A vita mindmáig eldöntetlen. Hosszú-tavi menedékház Hosszú-tavi menedékház (informálisan Rabló menedékház, szlovákul Zbojnícka chata) magashegyi menedékház a Magas-Tátrában, Szlovákiában. Elhelyezkedése A Nagy-Tarpataki-völgy felső részében, a Hosszú-tó felett, 1960 m-es tengerszint feletti magasságban épült kicsiny magashegyi menedékház, amely mind turista, mind hegymászó szempontból központi helyen áll. Története 1907-ben magyar erdészmérnök állíttatott itt egy vadászházat, majd kisebb javítások után 1910-ben átadta a turistaközönségnek. Az eredetileg egy helyiségből álló, két ablakkal áttört lejtős tetővel és födetlen verandával ellátott házikó a zergevadászok részére készült. A turisták is használhatták mint kényszerszállást, sőt mint illemhelyet is. A nem lakályos ház falán egy lengyel felirat jelent meg: Trupiareň (hullaház). Az államfordulatig a magyar kincstár tulajdonában volt, majd 1924-ben a csehszlovák állam a Csehszlovák Turista Klubnak (KČST) adta bérbe, s az épületet kibővítette. A ház ekkor még csak a nyári hónapokban volt nyitva a látogatók részére, annak ellenére, hogy a környékén a tavaszi hónapokban jó síterep volt. 1933. április 8-án egy héttagú csoport felment a házba, hogy lakhatóvá tegye a sízők részére. Éjszakára ketten maradtak: Dezider Palkovič és Peter Tomčik. A sok takaró ellenére az éjszaka nagyon fáztak, s Peter Tomčik megállapította, „itt fönt csak rablók lakhatnak”. Rövidesen egy felirattal lepte meg a társaságot Zamkovszky István. Szénnel egy kartonra a következőket írta: „Zbojnícka chata” (Rabló-menedékház), és a bejárat fölé helyezte a táblát. Másnap a völgy aljában a Zerge menedékháznál is elhelyezett egy táblát a „Zbojnícka chata KČST” (a Csehszlovák Turista Klub Rabló-menedékháza) felirattal. A klub elnöksége eleinte ellenszenvvel fogadta az elnevezést, mondván: ez rontja a látogatottságot, de végül elfogadták, hiszen a Nagy-Tarpataki-völgyben több földrajzi név viseli a „rabló” elnevezést. Az 1924-es bővítéssel alakult ki a mai turistaház, amelyet 1984-től tataroztak. 1986. november 8-án nyitották meg újra a turisták előtt. 1998. június 15-én tűzvész pusztította el. A menedékház jelenlegi tulajdonosa, a Slovenské Karpaty vállalat az 1999. év végére újjáépítette a tűzvészt megelőző formájában. Szálláshelyek Turista szállás "B" kategória. Közös hálótermében 16 ágy, de szükség esetén 35 vendéget is befogad. Egész évben nyitva. Megközelítése Ótátrafüredről vagy a zöld jelzésen (50 p), vagy siklóvasúttal a Tarajkára , innen a piros jelzésen Magisztrála), amíg azt a kék jelzés keresztezi. Ezen tovább a menedékházig. A Tarajkáról 3 óra. Túravidéke A Közép-oromtól a Nagyszalóki-csúcsig a Nagy-Tarpataki-völgyet körülvevő csúcskoszorú. Jelzett turistautak A Sziléziai menedékházhoz , a Felkai-völgybe a Rovátkán át: a kék jelzésen, a Lengyel-nyereg alatt balra elágazó zöld jelzésig. Ezen tovább a Lengyel-nyergen át a szállóhoz. 3 óra. Javorinára a Rovátkán át: a kék jelzésen, majd tovább a kék jelzésen a Poduplaszki-völgybe és Javorinára, 7 óra. A Kis-Tarpataki-völgybe , a Téry menedékházhoz a Vörös-torony-hágón át: a sárga jelzésen, 3 óra. Átvonuló címerábra Az átvonuló a címerekben előforduló olyan címerábra, mely egy másik címerábrára van helyezve, olyan módon, hogy mindkét végével az alsó fölött helyezkedik el. A címerleírásban ez a következőképpen jelenhet meg: „vörös alapon arany csillag fölött átvonuló kék pólya”. A Bónis család 1720-as címerében a halmon emelkedő szőlőtőkén darabolt és horgonnyal díszített balharántpólya vonul át. Daniela Alvarado Daniela Alvarado (Caracas, Venezuela, 1981. október 23. –) venezuelai színésznő, énekesnő. Élete Daniela Alvarado 1981. október 23-án született Caracasban. Szülei Daniel Alvarado és Carmen Júlia Álvarez színészek. 6 testvére van. Karrierjét 1987-ben kezdte. 2002-ben főszerepet játszott a Juana la Virgen című sorozatban Ricardo Álamo partnereként. 2009-ben az Un esposo para Estela című telenovellában játszott főszerepet Luis Gerónimo Abreu mellett. Filmográfia Filmek 2012: Azul y no tan rosa 2010: Taita Boves 2008: El enemigo 2007: Una abuela virgen 2007: 13 segundos 2004: Punto y raya 1997: Salserín 1993: La Isla de Los Tigritos 1987: Macu: La mujer del policía U20-as Afrikai nemzetek kupája Az U20-as Afrikai nemzetek kupája (angolul: Africa U-20 Cup of Nations) egy, a CAF által kiírt nemzetközi labdarúgótorna, a 20 éven aluli labdarúgók számára. A tornát 1979 óta két évente rendezik meg és egyben selejtező is az U20-as labdarúgó-világbajnokságra. A címvédő és egyben legsikeresebb válogatott Nigéria csapata 7 győzelemmel. Eddigi eredmények h.u. – hosszabbítás után b.u. – büntetők után Andrea Doria Andrea Doria (Oneglia 1466. november 30. – Genova 1560. november 25.) olasz tengerész, államférfi. Élete Régi nemesi családból született. Korán árvaságra jutott, ettől kezdve katona lett. Először VIII. Ince pápa seregében szolgált 1487 és 1492 között. Ezután aragóniai Alfonz nápolyi seregébe állt. A város elfoglalása után 1495 belépett a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendbe, és zarándoklatot tett a Szentföldön. 1503-ban hazatért, majd Korzikán harcolt Genova seregében a franciák oldalán. Nemsokára azonban már részt vett a hűbérúr Lajos francia király elleni lázadásban. A genovai flotta parancsnoka lett, 1507 és 1519 között hosszú portyákat és hadjáratokat vezetett a Földközi-tenger nyugati és középső részében és az Adriai-tengeren. Időközben Franciaország, majd 1522-ben a Német-római Birodalom vette át a hatalmat Genovában, Doria I. Ferenc francia király tengernagya lett. 1524-ben sikerült felszabadítania az ostromlott Marseille-t. 1527-ig ismét pápai szolgálatban állt, ám egy év múlva ismét a franciákat támogatta. A király azonban vonakodott megfizetni Doriát, és Savona városát sem volt hajlandó visszaadni Genovának, ezért 1528-ban V. Károly császár szolgálatába szegődött. Az éppen Nápolyt blokád alatt tartó unokaöccsét, Filippinót visszarendelve Genovába ment, újra kiűzte a franciákat, és császári védelem alatt újra létrehozta a köztársaságot. Alkotmánya egészen 1798-ig érvényben volt. Nem fogadta el a dózse címét, viszont elvállalta az örökös cenzorságot, és a Liberator et Pater Patriae (A haza felszabadítója és atyja) címet. Doria hathatós támogatást nyújtott Károlynak Itália meghódításában és az Oszmán Birodalom elleni harcokban. 1532-ben elfoglalta a krétai Corona és a görögországi Patrasz városait. 1535-ben a császár személyes közreműködésével meghódította Tuniszt. A következő évben egy vegyes velencei, pápai és máltai flotta élén sikerült meglepnie a muszlim kalóz Barbarossát Észak-Afrikában, aki csak nehezen tudott elmenekülni előle. 1541-ben csatlakozott a császárhoz a - tanácsa ellenére elindított - algíri expedícióban, ahol csak kitűnő képességei mentették meg a sereget a teljes pusztulástól. 1544-ben a császár békét kötött Franciaországgal, a hetvenéves Doria ezért joggal remélte, hogy békében élheti le hátralévő éveit. Azonban hatalma és befolyása, valamint örökösének, Giannino unokaöccsének arroganciája 1547-ben lázadáshoz (Fiesco-összeesküvés) vezetett a Doria család ellen. Gianninót megölték, ám Doria végül leverte a lázadókat, és az őket támogató Pier Luigi Farnese parmai herceg meggyilkolásához is köze lehetett. Ezután is több összeesküvést szőttek ellene (pl. Giulio Cibò, 1548), ám sikertelenül. Sikerrel állt ellen a császár kísérleteinek is, hogy egy spanyol csapatokkal megrakott citadellát építsen a város fölé. Éveivel ereje nem hagyott alább, 84 évesen, 1550-ben Claude de la Sengle johannita nagymester oldalán ismét tengerre szállt a muszlim kalózok ellen, ám nagy ellenségét, Turgut reiszt nem sikerült elfognia, csak mahdíjai bázisát foglalta el. Nemsokára újra kitört a háború a birodalom és Franciaország között, amelyben utóbbi elfoglalta az akkor a genovai Szent György Bank által irányított Korzikát. Doria két évet töltött a szigeten harcolva (1553-1555), váltakozó sikerrel. Ezután visszatért Genovába, és a hajóhad parancsnokságát átadta unokaöccsének, Giovanni Andrea Doriának. Még megérte unokaöccse hadjáratát Tripoli ellen, amelyből csak az életét sikerült megmentenie. Nem sokkal 94. születésnapja előtt halt meg. Tőle származik a Doria-Pamphilii-Landi család, amely a Melfi hercege címet is viseli. Vladimir Khavinson Vladimir Khavinson (1946. november 27. –) gerontológus professzor. Alnöke az European region of the International Association of Gerontology and Geriatrics szervezetének. Tagja a Russian and Ukrainian Academies of Medical Sciences; Main gerontologist of the Health Committee of the Government of Saint Petersburg, Russia; Igazgatója a Saint Petersburg Institute of Bioregulation and Gerontology; Vice-president of Gerontological Society of the Russian Academy of Sciences; Head of the Chair of Gerontology and Geriatrics of the North-Western State Medical University, St-Petersburg; Colonel of medical service (USSR, Russia). Alapítója és igazgatója 2010 óta, az NPCRIZ cégnek, aki a termékeit gyakorlatilag erre a thelomeraz enzimekre építi. A thelomeraz kutatója több mint 30 éve A telomereknek kiemelkedő szerepük van a kromoszómák természetes végeit lezáró, sokszorosan ismétlődő nukleotidsorokat tartalmazó telomérák azonosításában, amelyek védik a genomot a sejtosztódás során elkerülhetetlenül bekövetkező DNS-rövidülés káros hatásaival és a kromoszómák közti fúziókkal szemben. Alapkutatásaik új utat nyitottak a sejtszintű öregedés és a daganatos átalakulás klinikai befolyásolási lehetőségeinek megismerésében is. P–51 Mustang A P–51 Mustang a North American Aviation által tervezett és gyártott nagy hatótávolságú kísérő-vadászrepülőgép volt, amelyet a második világháborúban fejlesztettek ki és vetettek be a szövetséges légierők. Az amerikai légihadseregek hadrendbe állításával több más, szerényebb képességű típust (P–40, P–39, P–63, P–47) leváltott a vadász-feladatkör betöltéséről, ezeket a típusokat rendre alacsonytámadó szerepkörben alkalmazták. Egyedül a P–38 tudott hasonló teljesítményt produkálni közepes és nagy magasságban. A repülőgép a nevét annak a tulajdonságának köszönheti, hogy felszállás közben nehezen volt irányítható, hajlamos volt az oldalirányú kitörésre. Típusok Több altípusát fejlesztették ki, amelyeket az európai, a mediterrán, a csendes-óceáni és a Kína–Burma–India hadszíntereken is nagy számban vetettek be. A tervezése idején rendkívül modern konstrukció volt félhéj szerkezetű törzzsel, lamináris szárnyprofillal és rengeteg gyermekbetegséggel. Az "A", "B" és "C" változat még a kabintetőig fölhúzott törzsgerinccel épült, az "A" "B" és "C" változatot rácsos merevítésű deckkel (kabintetővel) vagy buborék kabintetővel (Malcolm deck) gyártották. A "P–51A–10NA" változatnál jelent meg a buborék kabintető, de itt még magas törzsgerinccel. A "D" változatnál a törzs hátsó részén a törzsgerinc csak a kabintető aljáig ért föl, a hiányzó laterál felületet a függőleges vezérsík alsó részének előre történő meghosszabbításával pótolták. Erre azért volt szükség mert a korábbi változatokból hátrafelé nagyon rossz volt a kilátás. Az első P-51A változata az alkalmazott Allison V-1710-81 motor alkalmazása miatt nagyon gyenge teljesítményt nyújtott (16 perc alatt emelkedett 7600 m-re, Merlin motorral ehhez már csak 10 perc kellett, a Bf-109 kb.7 perc alatt ért föl erre a magasságra), csak a "B" változattól alkalmazott brit Rolls-Royce Merlin motor tette kiválóvá. Európa felett a legtöbb bombázó-kísérő bevetést teljesítették a velük felszerelt alakulatok, biztosítva ezzel a légifölény mielőbbi kivívását, amit 1944 év végére el is értek. A csendes-óceáni hadszíntéren korlátozottan bár, de részt vettek Japán elleni bevetésekben. Ebben a térségben inkább a haditengerészeti típusok domináltak: F4F Wildcat, F6F Hellcat, F4U Corsair. A térségben komoly szerepet a koreai háború idején kapott a típus F–51 néven, amikor az Amerikai Légierő típusváltások közepette avatkozott be a konfliktusba. Itt, noha alacsonytámadó feladatkörben vetették be őket, főként a sugárhajtású gépek első generációit képviselő MiG–15-tel kerültek szembe. A velük szembeni esélytelenségük ellenére azonban pilótái néha arattak velük légi győzelmeket. Bevetették a Közel-Keleten is, több későbbi üzemeltető az 1980-as években vonta ki hadrendjéből. Már 1942-es szolgálatba állásakor is gyors, mozgékony vadászrepülőgépnek számított, melyet a továbbfejlesztések során sem vesztett el. Ezt a P-51B-1-változatától a Spitfirenél bevált Rolls-Royce Merlin motor biztosította, melyet Packard V–1650 néven az USA-ban gyártottak, ellátva kétfokozatú, kétsebességes turbófeltöltővel is. A megfelelő tűzerőt a "B" és "C" változatnál 2-2, a "D" változattól 3-3 db a légcsavarkörön kívül a szárnyakba épített 0,5"-os (12,7 mm) M2 Browning nehézgéppuska szolgáltatta összesen 1880 db lőszerrel. A géppuskák a repülőgép előtt kb 300 m-rel hordtak össze (kezdetben kis sorozatban készült 4x20 mm-es gépágyúval, sőt az AM106 jelű példányt 40 mm-es fegyverzettel látták el), később alkalmassá tették nemirányított rakéták és siklóbombák vetésére is. Rádiólokátort hordozó altípusa, az F–82 Twin Mustang is bevetésre került Koreában. Ez a változat két géptörzs közé beépített szárnyból és vízszintes vezérsíkból és két külső szárnyrészből állt. A második világháborút és a koreai háborút követően több példánya polgári tulajdonba került, amiket rendszerint légi versenyeken repülnek még napjainkban is. Háborús érdemeinek legnagyobb elismeréseként fogható fel, hogy John Najjar tervező róla nevezte el a Ford Motor Company azóta tradicionális amerikai típussá váló kupéját, a Ford Mustangot. Története A North American Aviation cég egy 1940-es angol rendelésre kezdett dolgozni és 117 napos rekordidő alatt hozta ki a legendás gép prototípusát. 1944-re kialakult az európai hadszíntéren közismert ezüstszínű, buborék fülketetejű gép teljes kinézete. A Mustang legfontosabb feladata az volt, hogy a 8. Légiflotta kötelékében a mélyen fekvő németországi célpontok fölé kísérje az amerikai B-17-es és B-24-es bombázókat és az út folyamán azokat oltalmazza. Erre a korábban elképzelhetetlen funkcióra a Mustangot különösen nagy harci hatótávolsága, és a német vadászok közül a Bf-109-esét némileg meghaladó motorteljesítménye predesztinálta. A második világháború után a gép 55 országban futott be karriert, kéttörzsű változata (a „Twin Mustang”) a koreai háborúban is harcolt. Az Old Timer repülőbemutatók nagy sztárja ma is Amerika-szerte, sőt 1968 és 1975 között műgyűjtők és más magánszemélyek számára újragyártották. A háborús időszak össztermelése 15 586 darab volt. Szerkezeti kialakítása A törzs tisztafém építésű félhéj szerkezet négy hossztartóval. A szárny módosított NACA lamináris profillal, két főtartóval épült. A kormányok fém szerkezetűek, az oldalkormány és a magassági kormány a korai típusoknál vászonborítású, a P-51-20NA és P-51-20NT változattól fémborításúak. Alkalmazott motor 12 hengeres 60 fokos döntésű Packard Merlin V1650 különböző változatai. (Az itt következő adatok a Merlin V1650-7 motorra vonatkoznak) Furat 137mm, löket 152mm, kompresszióviszony 6:1. Hűtővíz mennyisége 63 liter, motorolaj 79,5 liter. A motor vagy egy állandó fordulatszámú (önbeálló), négytollú 3,40 m átmérőjű, 204 kg tömegű Hamilton Standard Hydromatic 24D50-65, vagy egy 3,35 m átmérőjű, 199 kg tömegű Aeroproducts Unimatic A-542-AI légcsavart hajtott meg. Az első 24-65, a második 22,5-57,8 fok között volt állítható. A főfutók nyomtávja 3,60 m, kerékátmérő 43 cm, hidraulikus tárcsafékkel felszerelve. A behúzható farokfutó az oldalkormány pedáljaival mindkét irányban 6-6 fokra kitéríthető. Ennél nagyobb kitérést a főfutók oldalankénti külön-külön fékezésével lehetett elérni. A repülőgép 3 beépített öntömítő üzemanyag tartállyal rendelkezett, a bal szárnyba 370 literes, jobb szárnyba 365 literes, a törzsbe pedig 346 literes tartályt építettek be. A szárnyak alá 284 literes vagy 378 literes acéllemez vagy 409 literes préselt papír póttartályt lehetett függeszteni. A 24 voltos elektromos rendszert egy 28V, 100A teljesítményű dinamó táplálta. A motor önindítója, a fegyverek működtetése, a hidraulika-szivattyúk elektromos energiával működtek. A rádió-navigációs rendszer 100-150 MHz tartományban működött. A repülőgép-vezetőt 37 mm vastag páncélüveg szélvédő, 8 mm-es hátpáncél, 11 mm-es fejpáncél és 6 mm vastag tűzfal védte. Vanůvek Vanůvek település Csehországban, a Jihlavai járásban. Vanůvek Doupě, Řásná, Řídelov, Vanov, Telč és Volevčice településekkel határos. Lakosainak száma 39 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jeórjosz Alimbrándisz Jeórjosz Alimbrándisz (görögül: Γεώργιος Αλιπραντης; Isztambul, 1880 – Athén, 1943. július 31.) olimpiai bajnok görög tornász. Az 1906. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában, és kötélmászásban aranyérmes lett. Ebben a versenyszámban 10 méter magasra kellett felmászni és a leggyorsabb ő volt. (Később ezt az olimpiát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem hivatalosnak nyilvánította) Testvére, Nikoláosz Alimbrándisz szintén olimpikon tornász volt. A Panhellenios Gymnastikos Syllogos egyesülethez tartozott. Denis Godefroy Denis Godefroy (Dionysius Gothofredus, 1549. október 17. – 1622. szeptember 7.) francia humanista jogtudós, Guignecourt hűbérura, az ő gondozásában látott először napvilágot nyomtatásban ezen a címen a Corpus Iuris Civilis és a Hexabiblosz. Apja Leon Godefroy francia nemes volt, fia pedig Jacques Godefroy szintén jogtudós, a Codex Theodosianus kiadója. Élete 1549. október 17-én született Párizsban, ősi nemesi családban. Szüleit igen korán elvesztette, ezután nagybátyja nevelte őt. Tanulmányait szülővárosában kezdte meg, a jog elsajátítását is itt kezdve el. Ám Párizson kívül látogatta még a heidelbergi, kölni és leuveni egyetemeket is. Külföldi tanulmányai alatt kapcsolatba került a kálvinizmussal, és addigi római katolikus vallását elhagyva áttért. 1573-ban értek véget jogi tanulmányai Párizsban, ahol a licenciatus iuris fokozatot szerezte meg, majd még ebben az évben megházasodott és parlamenti ügyvéd lett. A növekvő vallási ellentétek miatt azonban nemsokára elhagyni kényszerült Párizst, és református hite miatt jogászi karrierje nagy veszélybe került. Kivándorlása utáni éveiről nem sokat tudni, ám 1576-ban visszatért hazájába, Orléans városába, ahol jogászdoktori címet szerzett 1579. december 28-án. Ekkor azonban másodszor is az emigráció mellett döntött, és Genfbe költözött. Itt engedélyt kapott jogi kurzusok folytatására, aminek következtében közelebbi viszonyba került a jogi művek tanulmányozásával. 1580-ban a város polgárává vált, 1585-ben a helyi egyetem professzorává nevezték ki, majd 1587-ben a genfi nagytanács tagja lett. A szintén protestáns vallású IV. Henrik francia király 1589-es trónra lépése után Gex előjárójává és a francia parlament rendkívüli tanácsosává nevezte ki. Azonban hivatalát csupán öt napig viselte, és ezután a savoyai katonák bevonulása miatt a Német-római Birodalom területére volt kénytelen menekülni, ahol a protestáns fejedelmek vették védelmük alá. 1591-ben elfogadta a strasbourgi egyetem meghívását a Pandekta-tanszék oktatói tisztjére. Ellenben több más egyetem, valamint a francia király ajánlatát is elutasította. 1600 áprilisában aztán a heidelbergi egyetem oktatója lett IV. Frigyes pfalzi választófejedelem meghívására, ám a kollégáival való viszályok miatt egy év múlva visszatért Strasbourgba. 1604-ben ismét Heidelbergbe költözött és az ottani egyetemen oktatott, amelynek rektori pozícióját 1607-től ő töltötte be, majd később fejedelmi tanácsosi címet is kapott. 1621-ben, a pár éve kitört harmincéves háború miatt ismét Strasbourgba volt kénytelen menni, ahol élete hátralévő részét barátainál töltötte. Itt érte a halál 1622. szeptember 7-én. Fürdőhelyiség A fürdőhelyiség a hivatalos nyelvhasználatban az egészségügyi helyiségek közé tartozó egyes mellékhelyiségek gyűjtőfogalma. Magában foglalja a fürdőszobát, a mosdót és zuhany(ozó)fülkét. Megléte illetve minősége a lakás komfortfokozatát illetve az egyes szálláshelyek besorolását befolyásoló tényező.(Két vagy több fürdőhelyiség esetén a köznyelv a lakás komfortfokozatát duplakomfortosnak illetve luxusnak nevezi.) Bár továbbra is a fürdőszoba a legjellemzőbb fürdőhelyiség, helytakarékossági vagy funkcionális szempontok alapján számos esetben fürdőszoba (vagy az egyik fürdőszoba) helyett zuhanyozófülkéket létesítenek. Napjainkban a fürdőhelyiségek berendezései egyre több, egyre kényelmesebb funkciót nyújtanak. A fürdőhelyiség kialakításának esztétikai szempontjai is teret kapnak. Ennek következtében a fürdőhelyiség egyre inkább divatcikké válik. A fürdőhelyiség fajtái fürdőszoba fürdőszoba WC-vel zuhanyzóhelyiség zuhanyzóhelyiség WC-vel mosdóhelyiség mosdóhelyiség WC-vel Története Története Magyarországon A higiénia fejlődésével általánossá vált, hogy a lakóingatlanokba bevezetik a vizet és a kisebb lakásokat is vizesblokkokkal látják el. A nagyvárosok fejlődése során azonban számos olyan lakás létesült, amelyben nem volt mosdási illetve mosási lehetőség. Budapesten is jellemzővé vált a 19. század utolsó harmadában az olyan zárt udvaros, többemeletes lakóház, amelynek csak az elegánsabb, az utcára néző lakásaiban létesítettek fürdőhelyiséget. A szegényebb lakók számára közös mosdóhelyiségeket építettek illetve nem otthon, hanem közfürdőkben tisztálkodhattak. A mosást is közös helyiségben, ú.n. mosókonyhában végezték. Az első világháború előtti korszerűbb telepszerű lakásépítésnél általánossá vált viszonylag kis alapterületű lakásoknak fürdőszobával együtt való felépítése. Az első világháború ezt a fejlődési folyamatot megtörte és a trianoni békeszerződés megkötése utáni időkben felszökött nagy mennyiségi igény enyhítésére szükséglakásokat illetve komfort nélküli lakásokat is létesítettek. A második világháború nagy veszteséget okozott a lakásállományban is, ezért először a lakások mennyiségi pótlása volt előtérben. A lakások államosítása illetve a társbérletesítés következtében számos lakásban több család közösen használt egy fürdőszobát. Az 1970-es években felgyorsult lakásépítés fürdőszobás lakások építését célozta meg. Az 1980-as években a lakásépítés súlya egyre inkább a magánlakások építésére tolódott át. Az 1990-es évek eleje, az állami illetve önkormányzati lakásoknak a bérlők részére való értékesítése óta a komfortosítás egyértelműen a lakók, a tulajdonosok feladatává vált. FL Fart A Fotballaget Fart norvég labdarúgócsapat Hamar Vang városrészében. A klub leginkább női csapatáról ismert, akik 2008-ban és 2012-ben az élvonal tagjai voltak. Hazai meccseiket a Fartbanán rendezik. A norvég válogatott Thorstein Helstad és Kristin Bekkevold egyaránt itt kezdte pályafutását. Le Mesnil-Véneron Le Mesnil-Véneron település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 128 fő (2015). Le Mesnil-Véneron Graignes-Mesnil-Angot, Le Dézert és Saint-Jean-de-Daye községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Halász Gitta Halász Gitta (eredeti nevén Holzer Margit, asszonynevén dr. Révész Sándorné) (Lipik, 1889. augusztus 15. – Budapest, 1968. május 8.) opera-énekesnő (szoprán). A két világháború között a budapesti Opera vezető koloratúrszubrettje volt. Élete Halász József és Bier Ilona lánya. Bécsben és Budapesten dr. László Gézánál tanult énekelni. Pályáját a sok sztárnak ugródeszkát jelentő reichenbergi Városi Színházban (ma Divadlo Františka Xavera Šaldy) kezdte. Innen szerződtette a pesti Operaház az 1918–19-es évadban. Itt 1918. szeptember 22-én debütált ifj. Ábrányi Emil Don Quijote c. operájának Királyleányaként. Hamar a társulat sokat foglalkoztatott tagja lett, aki szubrett és lírai szoprán szerepeket egyaránt énekelt. A Mozart-előadások elmaradhatatlan közreműködője volt. Kiváló technikája mellett rendelkezett a szerepköréhez szükséges színészi készségekkel is. Hangversenyénekesként is fellépett. 1928. június 23-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött Révész Sándor István orvossal. 1938. december 1-jén áttért a katolikus vallásra, azonban a magyarországi zsidótörvények miatt 1939-ben eltávolították az intézményből, ahová csak a felszabadulás után térhetett vissza. 1948-ban nyugdíjazták, s ekkor megkapta az örökös tag címet. A színpadi visszavonulása után énektanítással foglalkozott. Férje 1959. szeptember 29-én hunyt el, Halász Gitta kilenc évvel élte őt túl. Sírja a Farkasréti temetőben található [18–1–7]. Pinarocorys erythropygia A Pinarocorys erythropygia a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába és a Pinarocorys nembe tartozó, 18 centiméter hosszú madárfaj. Benin, Bissau-Guinea, Burkina Faso, Csád, Dél-Szudán, Elefántcsontpart, Ghána, Guinea, Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Mali, Niger, Nigéria, Sierra Leone, Szudán, Togo és Uganda száraz szavannáin él. Rovarokkal táplálkozik. Decembertől februárig költ, a költést követően az északi területekről délebbre költözik. Thuret (Puy-de-Dôme) Thuret település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 914 fő (2015). Thuret Saint-André-le-Coq, Surat, Sardon, Aubiat, Bussières-et-Pruns és Saint-Clément-de-Régnat községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Óriás tobzoska Az óriás tobzoska (Manis gigantea) az emlősök (Mammalia) osztályába a tobzoskák (Pholidota) rendjébe és a tobzoskafélék (Manidae) családjába tartozó faj. Az óriás tobzoska a legnagyobb méretű tobzoska-faj. A fajt először Johann Karl Wilhelm Illiger írta le 1815-ben. Előfordulása A faj az egyenlítői Afrika környékén honos, legnagyobb populációi Ugandában, Tanzániában és Kenya nyugati részén élnek. Élőhelye elsősorban az olyan szavannák, és esőerdők, ahol nagy termeszpopulációk élnek és van elegendő víz. Az óriás tobzoska nem él magasan fekvő területeken.. Megjelenése A faj átlagos súlya nem ismert, de találtak már 33 kg-ot súlyú óriás tobzoskát. A hímek a nőstényeknél nagyobbak, a hím testhossza eléri a 140 cm-t, a nőstényé a 125 cm-t. Mint arra a neve is utal, ez a legnagyobb tobzoska-faj. Pikkelyei általában barna vagy vörösesbarna színűek. A többi tobzoska-fajhoz hasonlóan nagy méretű, kemény pikkelyei vannak, szőrzete nincs, kivéve a szeme környékén. Az óriás tobzoskának hosszú ormánya, hosszú és vastag farka, mellső lábain nagy karmai vannak. Szaglása nagyon jó. Nagy végbélmirigyeinek váladéka valószínűleg a kommunikációjukat segíti. Járás közben csaknem teljes súlya oszlopszerű hátsó lábaira nehezedik, első karmait begörbíti és lába külső élén jár, így védve karmait. Farkával egyensúlyozva képes a két lábon járásra is. Táplálkozása Más tobzoskákhoz hasonlóan az óriás tobzoska is kizárólag rovarevő, fogai nincsenek, rágásra képtelen. Hangyákkal és termeszekkel táplálkozik, a rovarokat a hangyabolyok és a termeszdombok kibontásával keresi meg. Mind a föld alatti mind a föld feletti hangyabolyokat kedveli. Viszonylagosan nagy mérete miatt, az óriás tobzoska különösen jól alkalmazkodott a termeszdombok felbontásához. Súlyát farkára támasztja, a termeszvárnak dől, és első karmaival bontja ki a várat. Súlyának és a fizikai behatolásnak köszönhetően a termeszvár gyorsan összeomlik, szabaddá téve a hozzáférést a termeszekhez. A termeszeket az akár 40 cm-es hosszúságot is elérő tapadós nyelvével ragadja meg. Életmódja Más tobzoska-fajokhoz hasonlóan az óriás tobzoska is mozgékony éjszakai életmódot folytat, emiatt megfigyelése nehéz. Általában magányosan jár, bár egyszer megfigyeltek egy egyedet amint odúját egy fiatal egyeddel osztotta meg. Képes a fára mászásra. Szaporodása Az óriás tobzoska szaporodásáról még nagyon kevés ismeretünk van. Szaporodásáról két feljegyzett beszámoló létezik, az egyik szeptemberi a másik október szaporulat volt, mindkét esetben egy, 500 g-os utód született. A tobzoskákra jellemzően az utódok nyitott szemmel és puha pikkelyekkel születnek, melyek később szilárdulnak meg. Születésükkor még nem tudnak járni, hanem hasukon csúsznak. Természetvédelmi helyzete Az erdőirtás és élőhelyének elvesztése miatt a faj egyedszáma jelentősen csökken. Aggodalomra ad okot létszámának csökkenése, és pikkelyeinek vélelmezett gyógyhatása miatti vadászata is. Mivel a faj éjszakai életmódot folytat, még kevés tanulmányt készítettek róla. Jelenlegi természetvédelmi besorolása: nem veszélyeztetett. Petersburg (Indiana) Petersburg város az USA Indiana államában. Lakosainak száma 2383 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Nupédia A Nupédia (Nupedia) a világhálón létező („elektronikus”), ingyenesen, szabadon hozzáférhető (nyílt tartalmú) enciklopédia volt, nagyobbrészt angol nyelven. Ez volt a Wikipédia elődje, de attól eltérően hivatásos szakértők szerkesztették, a cikkek lektorálási eljáráson mentek át nyilvánosságra kerülésük előtt, és nem volt szabadon szerkeszthető, sőt wiki alapú sem. Két Amerikai Egyesült Államok-beli személy alapította, egyikük a főszerkesztőként működő Larry Sanger filozófus volt, másikuk, a kezdeményezés társalapítója, pénzügyi felelőse és koordinátora, Jimmy Wales üzletember. A szerkesztésben és fenntartásban alkalmazott programot NupeCode-nak hívták, amely még nem wiki rendszerben működött. A lexikon, mint később a kezdeti Wikipédia is, a nyílt tartalom jogi feltételeit biztosítani kívánó GNU General Public License szerint működött. Története Kezdetek A Nupediát Jimmy Wales és Larry Sanger hívták életre 2000 márciusában. Az ötlet finanszírozását a Bomis (sporttal, szórakoztatással, sci-fivel és erotikával foglalkozó honlap) segítségével oldották meg. A Nupedia számára egy szakértőkből álló kis csoport írta a cikkeket, amelyeket a nyilvánosságra hozatal előtt alaposan átolvastak. A cikkek eleinte a saját Nupedia licenc (Nupedia Open Content License) alatt forogtak közkézen, majd 2001 januárjától Richard Stallman kérésére átálltak a GNU-licencre (GFDL). Stallman azonban ezzel egy időben indította el saját GNUPedia-Projektjét, ezért felmerült egy kölcsönös konkurenciaharc lehetősége. Mivel a Nupediánál egy rendkívül bürokratikus munkastílus uralkodott, a cikkek minősége nagyon jó volt ugyan, de az enciklopédia nagyon lassan növekedett. A Wikipédia 2001-ben a szerkesztők elindították a Wikipédiát, melyet eredetileg csak a Nupedia egyfajta első fokozatának gondoltak. A Nupedia lassú növekedését kívánták egy kissé gyorsítani, azzal az ötlettel, hogy a Wikipediában engedélyezik a nem-szakértők, sőt a teljesen névtelen felhasználók számára is a cikkírást, s az ezáltal keletkezett rendkívül „szemetes” anyagból talán sikerül néhány jó cikket kihalászni. A Wikipédia azonban a hasznos szövegek tekintetében hamarosan túlszárnyalta a kiötlők várakozását, és olyan hihetetlen dinamikával kezdett el növekedni, hogy a Nupedia szerkesztését már 2002-ben megszüntették és 2003-ban a hálóról is lekapcsolták. A stábjának 25 szócikket sikerült befejezettnek tekintett állapotra hoznia a zárás előtt. További 77 cikk a szerkesztés valamilyen kezdetibb szakaszában volt. Epilógus Larry Sanger a Wikipediával kapcsolatos viták miatt távozott nemcsak a Nupedia, hanem 2002-ben a Wikipedia közösségéből is, mivel az utóbbi szerkesztési szabadságát túlzottnak és a gyakorlatban nem beváltnak gondolta, amely a szócikkek megbízhatóságának rovására megy. Wales azonban nem volt hajlandó a szerkesztés lehetőségeinek korlátozására. Sanger kapcsolata Wales-szel, a kezdeményezések irányítójával némileg megromlott, 2005-ben vitába is keveredtek, mivel a számos a hálón is fellelhető írásos bizonyíték ellenére, Wales kétségbe vonta, hogy Sanger a Wikipédia társ-alapítója lett volna. Sanger új, a Nupediához hasonló enciklopédiát indított Citizendium néven, amely ma is működik. Jegyzetek http://www.spiritus-temporis.com/nupedia/history.html Nupedia története (angol) Chen Shun-Ling: Self-governing online communities in Web 2.0: privacy, anonymity and accountability in Wikipedia (PDF; 950 kB) Albany Law Journal. 5. May 2010. Kapcsolódó szócikkek (belső hivatkozás) English Nupedia (angolul) Nupedia en español (spanyolul) GNUPedia / GNE(Encyclopedia) (angolul) Krancsevics Dragomir Krancsevics Dragomir (szerbül Драгомир Кранчевић, szabályos magyar átírásban Dragomir Krancsevity) (Pancsova, 1847. október 4. – Bécs, 1929. május 18.) szerb származású hegedűművész, a 19. századi Pest hangversenyéletének egyik legaktívabb tagja volt. Élete A bécsi Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában az idősebb Joseph Hellmesberger tanítványa volt. 1861-ben debütált. Játszott mestere vonósnégyesében és tagja volt az Udvari Opera zenekarának is, de ezt az állását a szólistakarrierért feladta. 1869 és 1873 között Európa-szerte nagy sikerrel koncertezett. Ezután telepedett meg Pesten, ahol a Nemzeti Színház, ill. az 1884-ben megnyílt Operaház zenekarának hangversenymestere volt. Mellette a Bürger Zsigmonddal 1876-ban alakított vonósnégyese primáriusa és önállóan fellépő művész is volt. Számos magyarországi bemutató fűződik nevéhez, koncertjei telt házakkal zajlottak, a Pesten gyakran vendégeskedő Brahmsnak is gyakori kamarapartnere volt. Operai hangversenymestersége, közel harminc év után, 1901-ben szűnt meg. Valószínűleg ekkor költözött át Bécsbe. Unokaöccse, Petar Krancsevity (1869–1919) jeles zeneszerző volt, kinek képzésében ő is részt vett. Windows Mobile A Windows Mobile egy Microsoft fejlesztésű üzleti mobil operációs rendszer okostelefonokra és Pocket PC-kre, rövidítése a WM. Eredete a Windows CE-hez, 1996-hoz nyúlik vissza, de a Windows Mobile maga 2000-ben jelent meg, mint Pocket PC 2000. 2003-ban az operációs rendszert átnevezték Windows Mobile-ra. Folyamatosan jelentek meg új verziók, melyek az asztali változathoz hasonlítottak. A Windows Mobile-t főként üzleti és vállalati fogyasztóknak szánták. 2007-ben ez volt a legnépszerűbb okostelefonos operációs rendszer az USA-ban, de a következő években veszített piaci részesedéséből. 2010 februárjában a Microsoft bejelentette a Windows Phone-t, a Windows Mobile utódját. A Windows Phone nem kompatibilis a Windows Mobile eszközökkel és szoftverekkel, valamint a régebbi rendszer nem frissíthető rá. A Windows Mobile utolsó verziója, a 6.5.5, 2010 januárjában, egy hónappal a Windows Phone 7 előtt jelent meg. A terméktámogatás 2013. augusztus 1-jén megszűnt. Ezt követően a Microsoft már csak a Windows Phone-nal van jelen az okostelefonos operációs rendszerek piacán. Jellemzők A legtöbb Windows Mobile verzió egy sor szabványos funkciót tartalmaz, mint például a multitasking és a fájlrendszerben való navigálás hasonló a Windows 9x és Windows NT verzióira, amelyek támogatják a sok azonos fájltípust. Az Internet Explorer Mobile az alapértelmezett böngésző, és a Windows Media Player az alapértelmezett médialejátszó, mely a játékok digitális médiáját is le tudja játszani. A Microsoft Office Mobile, a Microsoft Office mobil változata az alapértelmezett irodai programcsomag. A Windows Mobile támogatja a kompatibilis eszközökkel való internetmegosztást, lehetővé teszi az internet megosztását számítógépekkel is USB-n és Bluetooth-on keresztül. A Windows Mobile támogatja a virtuális magánhálózatokat (VPN) és sok PPTP protokollt. A felhasználói felület sokat változott a verziók között, de az alapvető funkciók változatlanok maradtak. A Today képernyő, későbbi nevén a Home Screen mutatja az aktuális dátumot, a tulajdonos adatait, az aktuális találkozókat, az e-mail üzeneteket és a feladatokat. A Tálca mutatja az aktuális időt, a hangerőt és a jelerősséget. A Windows Mobile támogatta harmadik féltől származó szoftver telepítését, mivel az eredeti Pocket PC implementációja. Története A Windows Mobile alapja a Windows CE kernel. 1998-ban megjelent a Palm-size PC 1.0, mely már kifejezetten PDA-kra volt optimalizálva, és a Win9x kezelőfelületét vette át. Tulajdonképpen ez tekinthető a Windows Mobile elődjének. Egy évvel később, 1999-ben lehullott a lepel a Palm-size PC 1.2 Color-ról. 2000-ben megjelent a Pocket PC 2000 operációs rendszer, a Windows Mobile első verziója. Úgy tervezték, hogy a megjelenése és a funkciói némileg hasonlítsanak a Windows asztali változatára. Harmadik felek is korlátozás nélkül fejleszthettek rá. Az alkalmazások megvásárolhatók a Windows Marketplace for Mobile-ról. A legtöbb korai Windows Mobile eszközök stylus-szal jelentek meg, amely a képernyő megérintésével tud adatot bevinni. Az elsődleges érintéses beviteli technológia mellett a legtöbb eszköz rezisztív érintőképernyővel rendelkezett, amely gyakran szükséges a stylus működéséhez. Később kapacitív érzékelő került a Windows Mobile-os eszközökbe, amely nem igényel ceruzát. Egyes készülékekben kicsúsztatható billentyűzet volt, míg másokban minimális arc gomb. Windows CE A Microsoft kézi hordozható eszközökkel kapcsolatos kutatásokat kezdett 1990-ben, két évvel később a munka a Windows CE kernelen hivatalosan is elkezdődött. Kezdetben az operációs rendszert és a felhasználói felületet külön-külön fejlesztették. A Windows CE alapja a Windows 95 kódja volt és egy külön csoport alkotta a felhasználói felületet, melynek kódneve WinPad (később Microsoft At Work Kézi számítógépek) volt. A Windows 95 kiemelkedő pen támogatást kapott, így könnyű volt beépíteni a stylus támogatását az új operációs rendszerbe. A WinPad késett az ár és a teljesítménybeli problémák miatt. Bár a WinPad nem jelent meg a piacon, az Alpha verzióból számos elemet átépítettek a későbbi Palm-size PC 1.0-ba. A fejlesztés során külön csapat dolgozott a Pulsar projekten; úgy tervezték, hogy a Pulsar a mobilkommunikációs változata lesz a WinPad-nek. Ezt a projektet is törölték a WinPad félbeszakításakor. A két feloszlott csoport elindította a Pegasus projektet 1995-ben. A Pegasus a Windows CE-re épült, és a PDA funkciókat a WinPad-ből, a kommunikációs funkciókat a Pulsar-ból vette át. A hozzá tartozó eszközök 1996-ban kezdtek el készülni, a legtöbb ilyen eszköz toll-alapú érintőképernyős volt. Pocket PC 2000 A Pocket PC 2000, kódnevén "Rapier" 2000. április 19-én jelent meg, mely a Windows CE 3.0 kernelre épült. Ez volt a Windows Mobile első verziója, és egyben a Palm-size PC jogutódja. A visszafelé kompatibilitás megmaradt. A Pocket PC 2000-t főleg Pocket PC eszközökre szánták, mindazonáltal több Palm-Size PC eszköz volt szintén frissíthető. Továbbá több telefont bocsátottak ki Pocket PC 2000-rel, mert a Microsoft Smartphone platform még nem volt kész. Az egyetlen pixelsűrűség, amit támogatott ez a verzió, 240x320 (QVGA) volt. A Pocket PC 2000 a CompactFlash és MultiMediaCard memóriakártyaformátumokat támogatta. Ezidáig a Pocket PC-k nem túl sok processzorarchitektúrát támogattak. A Pocket PC 2000 viszont már több architektúrát is támogatott, pl. a MIPS-et, az SH-3-at és az ARM-ot. A Pocket PC 2000 kinézetében a Windows 2000-re hasonlított. A Pocket PC 2000 2007. szeptember 10-től már nem támogatott. Ennek a kezdeti verziónak több beépített alkalmazása volt, sok az asztali Microsoft szoftverek mobil változata volt, például a Microsoft Reader, a Microsoft Money, a Pocket Internet Explorer, a Microsoft Office programcsalád és a Windows Media Player. A legtöbb itt megjelent program támogatta a Windows Mobile legtöbb későbbi verzióját is. A Pocket PC 2000 kézírásfelismerést is tartalmazott, mely az idők során megtanulja a felhasználó kézírását. Pocket PC 2002 A Pocket PC 2002 (kódnevén Merlin) 2001 októberében jelent meg. Csakúgy, mint elődjét, a Windows CE 3.0 kernel működtette. Hasonlít az akkor újonnan kibocsátott Windows XP-hez. Az Office Mobile kötegelt verziójába beépítettek egy helyesírás-ellenőrzőt és szószámoláseszközt. Javították a nem Microsoft-eszközökhöz való fájlküldést. Windows Mobile 2003 A Windows Mobile 2003, eredetileg Ozone 2003. június 23-án jelent meg. Az első Windows Mobile nevű verzió volt. 4 változata volt: a Windows Mobile 2003 Pocket PC Premium, a Windows Mobile 2003 Pocket PC Professional, a Windows Mobile 2003 Smartphone és a Windows Mobile 2003 Pocket PC Phone. Az utóbbit olyan Pocket PC-kre tervezték, melyekkel telefonálni is lehet. A Professional Editiont üzleti felhasználóknak szánták. Ebből hiányzott számos funkció, ami volt a Premium Editionben, mint például a kliens L2TP / IPsec VPN. A Windows Mobile 2003 a Windows CE 4.20 kernelt használta. Megjelent a Bluetooth támogatás, a Bluetooth headset, valamint a Bluetooth kiegészítő billentyűzet támogatása. Windows Mobile 5.0 A Windows Mobile 5.0, kódnevén Magneto, 2005 májusában jelent meg. A legfontosabb újítás, hogy a RAM-ba már nem lehet alkalmazást telepíteni, az kizárólag a futó alkalmazásoknak van fenntartva. A CE 4.x-et az 5.1 váltotta. Emellett csiszolták a megjelenést; a Mobile Office névre keresztelt programcsomagba bekerült a PowerPoint, a Windows Media Player 10.1-re frissült; bekerült a rendszerbe egy GPS vezérlőprogram; támogatott lett a 3G, az USB 2.0, a beépített merevlemez, a Direct3D Mobile, a DirectShow és a DirectDraw, továbbá javítottak az Internet Exploreren is. Windows Mobile 6.0 2007. februárban a Microsoft bemutatta a Windows Mobile 6.0-t, mely már támogatja a 320 x 320-as és 800 x 480-as kijelzőket, a memóriakártya titkosítását és az Exchange 2007-et. Ebben a verzióban debütált az 5.2-es kernel. A grafikai elemeket átalakították a Windows Vistához hasonlóra; megtalálható a rendszerben előre telepítve a Windows Live programcsalád, a Windows Mobile, a .NET Compact Framework (SP1) és az SQL Server 2005 Compact Edition; továbbá javítottak az e-mail és szervező funkciókon. Windows Mobile 6.1 2008. április 1-jén jelent meg, egy kisebb frissítés a 6.0-hoz. Ismét megújult a kezelőfelület, többek között a Start gomb átkerült a képernyő felső részéről az alsóra. Az Office csomagban megjelent a OneNote jegyzetelőprogram. Továbbá nőtt az akkumulátor üzemideje is. Windows Mobile 6.5 A Windows Mobile utolsó nagyobb frissítését 2009. októberben adta ki a Microsoft. A 6.5-nek fő újdonságai a frissített kinézet és az IE Mobile 6 böngésző. Az utolsó kisebb frissítés a 6.5.5 volt, melynek célja, hogy áthidalja a szakadékot a Windows Mobile 6.1 és a Windows Phone 7 között. A támogatása 2013. augusztus 1.-jén megszűnt. Ágak A Windows Mobile 6.x négy fő ága: Windows Mobile Professional: érintőképernyős okostelefonokra Windows Mobile Standard: érintőképernyő nélküli telefonokra Windows Mobile Classic: PDA-kra és Pocket PC-kre Windows Mobile Automotive és Portable Media Centers: pár speciális eszközre Zack Addy Zachary Uriah Addy, vagyis Dr. Zack Addy a Dr. Csont (eredeti címe: Bones) című sorozat egyik szereplője. A főszereplő Dr. Temperance "Bones" Brennan asszisztense, szintén antropológus. Megformálója Eric Millegan (született: 1974. augusztus 25., Hackettstown, New Jersey, USA) eredetileg a zenés színpad elkötelezettje: operákban és musicalekben lépett és lép fel. E képességét a sorozatban is megcsillogtathatja, Zack dalra fakad a sorozat 3. évadának 14. részében, amitől a Jefferson Intézet munkatársainak leesik az álla. Személyisége Zack a "megnemértett zseni" a csapatban (az IQ-ja "valahol az ionoszférában van", 163 felett). Tudja, hogy ő a legfiatalabb, és ezért gyakran a háttérbe húzódik, ugyanakkor nagyon sokszor ő találja meg azt a bizonyítékot, amely eldönti egy ügy sorsát. Zack kicsit elvont a mindennapi dolgokban, például nincs jogosítványa. Ugyanakkor a munkájában rendkívül tehetséges, és ezt az apróbb cukkolások mellett mindegyik munkatársa el is ismeri. Az első évadban még csak két féldiplomája van, de nem akar továbblépni, mivel nagyon szeret Dr. Brennan-nak dolgozni. Kapcsolata a többi szereplővel Hasonlít Dr. Temperance "Bones" Brennan-hez abban, hogy általában ő is a tudományos oldaluk felől közeli meg a dolgokat. Neki sincs túl sok társas kapcsolata, és tud olyanokat mondani, amelyeket rajta kívül nem sokan értenek. Ugyanakkor van benne egy nagy adag megfelelni vágyás, és igyekszik barátságban lenni az emberekkel. Felnéz Seeley Booth ügynökre, akit mint a tettek emberét nagyra becsül. Úgy érzi valami titkos "haveri" viszony van köztük, ami csak a férfiak között jöhet létre (bár Booth-t ez inkább csak idegesíti). Dr. Jack Hodgins-szal, akinek vendégházában lakik, gyakran rivalizálásba hajló barátságot ápol, amely gyakran szócsatákhoz is vezet kettőjük között. Ennek ellenére – ha arról van szó – szinte egymás gondolatait kitalálva tudnak együttműködni, így hamar kiderül, hogy nagyon jó barátok. Hodginson kívül Angela Montenegro segít neki eligazodni az élet dolgaiban, tőle kapja a csajozós, öltözködős tanácsokat, valamit, hogy hogyan is értesse magát az emberekkel. Családja Zack Michigan államban született. Igazi nagycsaládban nőtt fel, akik kicsi korától kezdve támogatták őt mindenben.És ezen kívül 3 fiú és 4 lány testvére van. Érdekességek Előszeretettel bütyköl meg dolgokat, például Booth fiának készített karácsonyra egy robotot. Fotómemóriája van, tehát rápillant valamire, és akár egy oldal adat, akár egy kép, minden információt, minden részletet fel tud idézni róla. Munka Zack kénytelen a második évad közepén megszerezni a doktorijait. Az első diplomájának megszerzése után – bár először nem akarja – végül Dr. Camille Saroyan mégis felveszi őt dolgozni, mint törvényszéki bűnügyi antropológust. A második évad végén Zacket behívják Irak-ba, de csak Booth-nak és Hodginsnak árulja el, mivel nem akarja a többieket elszomorítani. A harmadik évadban Zack szerencsésen visszatér Irakból, és folytatja a munkát a laborban. Látszólag ő is részt vesz a harmadik évad fő gonoszának, a titokzatos Gormogonnak a keresésében. Az évad utolsó részében azonban súlyos balesetet szenved amiben keze teljesen elroncsolódik. Míg a kórházban fekszik a többiek a Gormogont (vagy tanítványát) keresik aki szerintük belső ember lehet. Először Hodginst gyanúsítják de végül Brennan és Booth rájönnek hogy Zack az és ő pedig bevallja, hogy ő a sorozatgyilkos titkos "tanítványa". Mikor Brennan és Booth szembesítik a tényekkel, elmondja, hogy már 3 hónapja Gormogonnal dolgozik, és bár ő soha nem ölt meg senkit, segítette a "mestert" a gyilkosságok végrehajtásában, mivel úgy hitte, azok egy nagyobb, a közösségért tett jót képviselnek. Mikor Brennan szembesíti azzal, hogy ő maga mégis a személyes kapcsolatait, a munkatársai iránti szeretetét tartja a legfontosabbnak, Zack kénytelen belátni, hogy tévedett, és elvezeti az FBI-t Gormogon búvóhelyéhez. Őt végül gyilkosságban nem találják bűnösnek, de el kell hagynia a labort, elmeklinikára utalják. A rajongóknak viszont az jó hír lehet hogy Zack epizodista lesz a 4. évad 5. részében 4. évad 26. részében és az 5. évad 16. részében. A 11. évad 22. részében ismételten visszatér a sorozatba, immár gyilkosként. Ares (Spanyolország) Ares egy község Spanyolországban, A Coruña tartományban. Ares Fene és Mugardos községekkel határos. Lakosainak száma 5658 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Panketal Panketal település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 19 249 fő (2014. január 2.). Panketal Bernau bei Berlin községgel határos. Népesség A település népességének változása: Tomislav Butina Tomislav Butina (Zágráb, 1974. március 30. –), horvát válogatott labdarúgókapus. A horvát válogatott tagjaként részt vett a 2004-es Európa-bajnokságon, a 2002-es és a 2006-os világbajnokságon. Sikerei, díjai Horvát bajnok (4): 1997–98, 1998–99, 1999–2000, 2002–03 Horvát kupagyőztes (3): 1997–98, 2000–01, 2001–02 Belga bajnok (1): 2004–05 Belga kupagyőztes (1): 2003–04 Görög bajnok (1): 2007–08 Görög kupagyőztes (1): 2007–08 Bruys Bruys település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 20 fő (2015). Bruys Chéry-Chartreuve, Lhuys, Mareuil-en-Dôle és Mont-Notre-Dame községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Elhagyott játékok Az Elhagyott játékok (eredeti cím: The Forgotten Toys) angol televíziós rajzfilmsorozat. Magyarországon a Minimax és az RTL Klub adta. Ismertető A karácsony utáni éjszakán Teddy, a morgós játékmaci és Annie, a rongybaba a szemetesben kötnek ki, mert a gazdáik kidobták mindkettőjüket, mivel a gyerekek karácsonyra kaptak új játékokat, akik már sokkal modernebbek náluk. Teddy ezt nem tudja elhinni, és kiabál, hogy jöjjenek értük. Annie elmondja, hogy a gyerekeknek nem kellenek többé, de ezt Teddy még mindig nem érti meg. Ez a mese Annie és Teddy történetét mutatja be. A két hős minden epizódban hajmeresztő kalandba keveredik, és sokszor mókás helyzetbe kerül. Epizódlista Újra egyedül Nem is olyan vidám Kísértet kaland Az új állatkert A játékhős Játéksztárok A játék cowboyok Játék tárgyalás Játékok a kórházban A kiscsibe Cicoma Úton Az égő játékok Bátor kapitány Játék kémek Játék háború Játék típusú találkozások Teddy, a nagy varázsló Maci csere Teddy szerelmes Hajótörött játékok Cirkuszi játékok A kisbaba Az úszólecke Kutya egy nap A nagy bevásárlás Robert Strange Robert Strange (Manchester, 1796. szeptember 20. – Fayetteville, 1854. február 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Észak-Karolina, 1836–1840). Schwarzschild-sugár A Schwarzschild-sugár, más néven gravitációs sugár minden tömeggel rendelkező testre megállapítható távolságérték. Egy test Schwarzschild-sugara az ugyanannyi teljes energiájú, gömbszimmetrikus fekete lyuk eseményhorizontjának a sugara. Égitestek tömegének alternatív mértékegységeként is alkalmazható. Nevét Karl Schwarzschild német fizikusról kapta, aki 1916-ban találta meg az Einstein-egyenletek első egzakt megoldását, a Schwarzschild megoldást. Az általa vizsgált téridő-geometriának van egy koordináta-szingularitása, amely egy gömbfelület, ennek a sugarát nem sokkal halála után róla nevezték el. Kiszámítása: ahol A 2G/c2 közelítő értéke 1,48 × 10−27 m/kg. Ha ezt -sel jelöljük, akkor = · méter. Példák a Naprendszerből A definíció értelmében ha egy égitest sugara kisebb, mint az ő tömegéhez tartozó Schwarzschild-sugár, akkor az égitest felszíne a saját eseményhorizont-gömbjén belülre került, vagyis a felszínről való eltávolodáshoz már a fénysebesség is kevés, azaz az égitest egy fekete lyuk. A táblázat szerint ehhez a Nap teljes tömegét kb. 3 kilométer sugarú gömbbé kellene összepréselni. Hogy a saját gravitációja ehhez közel sem elég, azt mutatja az, hogy a Nap gömbjének sugara jelenleg 700 ezer kilométer. Ahhoz, hogy a Földet fekete lyukká változtassuk, kb. 9 mm sugarú, vagy annál kisebb golyóvá kellene a teljes tömegét összenyomni, a Jupiter esetében – melynek a tömege bolygónk 318-szorosa – ez a kritikus sugár kb. 2,8 m. Ezeknek a helyzeteknek a létrehozása persze jelen ismereteink szerint kivitelezhetetlen. A számítás természetesen visszafelé is elvégezhető. Az itt látható fantáziarajzon a fekete gömb az annak közepén levő, ismeretlen méretű égitest által létrehozott eseményhorizont gömbje. Ha lehetőségünk volna a gömb sugarát megmérni, akkor megmondhatnánk az ehhez a Schwarzschild-sugárhoz tartozó tömeg, az ezt a fekete lyukat létrehozó égitest tömegének értékét. (Megjegyzendő, hogy ennek az értéknek a megállapítására más, nagy távolságból is alkalmazható lehetőségek is vannak.) Ázsiai lódarázs Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) egyike a Kínában őshonos darázsfajoknak. A rovarok (Insecta) osztályán belül a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjéhez és a valódi darazsak (Vespidae) családjához tartozik. Franciaországban inváziós faj lett, miután 2004-ben egy szállítóhajóval érkezett oda. Azóta embereket, mézelő méheket támad meg rendszeresen és figyelmeztetések okává, híradások alanyává vált. Elterjedése Délkelet-Ázsiából származik, Indiában, Indokínában, Kínában, Jáván és az indonéziai Lombok szigeten őshonos. A nigrithorax alfaj már Franciaországban is megjelent (valószínűleg 2004 körül)) Megjelenése A dolgozók A dolgozók körülbelül 3 cm hosszúak. A Vespa velutina nigrithorax alfaj (amely Európában is előfordul) jellemzően sárga mintás, szárnyai sötétek, a tora fekete, potroha szintén feketés-sötétes árnyalatú. A potrohon egy narancssárga színű gyűrű található, amelybe egy fekete háromszög ékelődik. A királynő A királynő nagyobb, 3,5 cm-esre is megnőhet. Egy évig él. Tavasszal minden királynő saját kolóniát alapít február és május között. Az ekkor lerakott petékből kelnek ki a fiatal dolgozók. Júniustól kezdve a kolóniát már a kifejlett dolgozók alkotják, végül a nyár végén kikelnek a hím és nőstény egyedek is. A nőstények (a leendő királynők) védett helyet keresnek maguknak, ahol áttelelnek, majd a következő tavasszal új kolóniát alapítanak. A fészek Fészküket, amely az egy méteres magasságot és a nyolcvan centis szélességet is elérheti, tavasszal készítik el. Általában fákra építik meg, több méteres magasságban, azonban városi környezetben is megélnek, gyakran utcabútorokra építve fészket. Többnyire gömbölyded alakú, kijárati nyílása az oldalán található. Egy fészekben kb. 2000 lódarázs él, ebből nagyjából 150 telelhet át, amelyek a következő évben építhetnek fészket, ha meg vannak termékenyítve. Télen a fészek üresen áll. Franciaországban megfigyelték, hogy néhány madárfaj ezt kihasználva lerombolja a fészket. Ennek azonban a darazsakra nézve gyakorlatilag semmilyen káros következménye nincsen, tekintve, hogy a fészek üresen áll, a királynők pedig tavasszal új fészket építenek. Hasonló fajok Lódarázs (Vespa crabro) Összekeverhető a lódarázzsal. Különbség a két faj között, hogy a közönséges lódarázs sokkal nagyobb méretű, és sokkal színesebb (a potroh nagyobb része sárga, mint az ázsiai lódarázsé). Sárga színe alapján jól el lehet különíteni a sokkal sötétebb ázsiai fajtól. Megascolia maculata A M. maculata, az ázsiai lódarázzsal ellentétben négy, nagyméretű sárga foltot hordoz a potroha tetején (dorsalisan). A nőstény 4 cm-esre nőhet meg, tehát 1 cm-rel nagyobb a V. velutina dologzóinál. Alfajai Vespa velutina ardens Buysson, 1905 Vespa velutina auraria Smith, 1852 Vespa velutina celebensis Pérez, 1910 Vespa velutina divergens Pérez, 1910 Vespa velutina flavitarsus Sonan, 1939 Vespa velutina floresiana van der Vecht, 1957 Vespa velutina karnyi van der Vecht, 1957 Vespa velutina mediozonalis Pérez, 1910 Vespa velutina nigrithorax Buysson, 1905 Vespa velutina sumbana van der Vecht, 1957 Vespa velutina timorensis van der Vecht, 1957 Vespa velutina variana van der Vecht, 1957 Műcsarnok A Műcsarnok Budapest legnagyobb kiállítóterme, amely a Hősök terén található a Szépművészeti Múzeummal szemközt. Leginkább a mindenkori kortárs művészetek kiállításainak ad helyet. 2011 óta a Magyar Művészeti Akadémia felügyelete alatt áll. Története 1895–96-ra, a honfoglalás 1000 éves évfordulójának ünnepségeire készült el, Schickedanz Albert (1846–1915) műépítész tervei szerint Herzog Fülöp Ferenc (1860–1925) közreműködésével. A második világháború okozta károkat 1949–50-ben Borsos László iránymutatásával állították helyre. Az épület bazilikális alaprajzú, eklektikus, neoklasszicista stílusú főhomlokzatán erősen kiugró hatoszlopos portikusszal, amelyet timpanon zár le. Az orommezőben 1941-től Haranghy Jenő Szent István a művészetek pártfogója című mozaikja látható. A hosszában nyújtott, klinkertégla borítású épületet színes kerámiafríz futja körül. Deák-Ébner Lajos freskóval díszítette az épületet. 1989. június 16-án a Műcsarnok lépcsőjén történt Nagy Imre és mártírtársai újratemetés előtti felravatalozása. A műemléképületet 1991–94 között rekonstruálták. A Műcsarnok termeiben hazai és külföldi képzőművészek reprezentatív alkotásait mutatják be. Pankrusihai járás A Pankrusihai járás (oroszul: Панкрушихинский район) Oroszország egyik járása az Altaji határterületen. Székhelye Pankrusiha. Népesség 1989-ben 17 591 lakosa volt. 2002-ben 16 763 lakosa volt, melyből 15 155 orosz , 904 német , 197 kazah, 179 ukrán , 71 cigány , 56 örmény , 45 fehérorosz , 29 tatár stb. 2010-ben 13 364 lakosa volt. František Kubovič František Kubovič (magyarosan Kubovics Ferenc, Felsőjeszen (Nagyjeszen, Turóc megye), 1807. december 30. – 1852. augusztus 13.) szlovák ágostai evangélikus lelkész. Élete Gömörbe küldték a magyar nyelv tanulására. Innét Késmárkra ment, ahol Roth-Teleki-féle ösztöndíjas volt. 1828-ban letette a pap-jelöltségi vizsgát Tiszolcon. Innét külföldi akadémiára ment. Hazájába visszatérve, Besztercebányán fölszentelték és 1833-tól Mosóczon (Turóc megye) volt pap. Művei Zaklad vsseho dobrého, anebožto Kratičké nawedenj krestanskýh djtek k wjre, lásce a nádéji. Pozsony, 1838. (Minden jónak alapvonalai, vagyis a vallás rövid története gyermekek számára). Summownj kronika slawných Králu Uherskych pro Djtky. Beszterczebánya, 1838. (Magyarország krónikája.) Kristus a geho cjrkew ku prospěšnému étenj pro slowansky pospolity lid na swétlo wyda ... U. ott, 1839. (Krisztus és az ő egyháza). Dot Hollywoodban A Dot Hollywoodban (eredeti cím: Dot Goes to Hollywood) 1987-ben bemutatott ausztrál rajzfilm, amely a Dot-sorozat nyolcadik része. A forgatókönyvet John Palmer írta, a rajzfilmet Yoram Gross rendezte, a zenéjét Guy Gross szerezte. A Yoram Gross Films készítette, a Hoyts Distribution forgalmazta. Ausztráliában 1987-ben mutatták be a mozikban, Magyarországon 1994-ben adták ki VHS-en. Betétdalok Why Do We Sing In The Kangaroo Pouch (1977-es dal) Limelight Does Anybody Care Idols of the Silver Screen Halász László (színművész) Halász László (Józsa, 1932. május 1. – Debrecen, 2000. december 12.) magyar színművész, komikus. Életpályája A ma Debrecenhez tartozó Józsán született. 1932-ben 1955-ben végzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. 1956 és 1974 között a Szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1969-ben SZOT-díjjal tüntették ki. 1974-től a Mikroszkóp Színpadon játszott. Prózai, zenés és kabarédarabokban adta jelét tehetségének. Különösen emlékezetes alakítása maradt a vevő alakjának megformálása 1987-ben Nóti Károly: Imádom Dengelengi Boldizsárt! című kabaréjelenetében. A közönség a „kis Halász” néven emlegette. Hosszan tartó betegség után hunyt el. Szülei mellett kapott végső nyughelyet. Színpadi szerepeiből A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 125; ugyanitt két színházi felvételen is látható. Szolnoki Szigligeti Színház Fazekas Mihály : Lúdas Matyi ....Matyi Szirmai Albert : Mágnás Miska....Miska Lehár Ferenc : Luxemburg grófja....Sir Basil Mikroszkóp Színpad Három nővér (paródia)....Versinyin ezredes Közértben....Lajoska Nóti Károly : Imádom Dengelengi Boldizsárt!....Vevő Tedd le, Gyula!....Rendőr Filmjei Játékfilmek Körhinta (1955) Timur és csapata (1960) Fügefalevél (1966) Angi Vera (1979) A Pogány Madonna (1980) Kettévált mennyezet (1982) Az élet muzsikája - Kálmán Imre (1984) Banánhéjkeringő (1987) Hamis a baba (1991) Esti Kornél csodálatos utazása (1994) Tévéfilmek A szerelem bolondjai (1976) Megtörtént bűnügyek sorozat A kiskirály című része (1978) Vakáció a halott utcában (1978) Vannak még angyalok (1981) A 78-as körzet (1982) Kismaszat és a Gézengúzok (1984) Csak a testvérem (1986) Az angol királynő (1988) Holnapra a világ (1990) Angyalbőrben (1990) Família Kft. (1991) Uborka (1992) hang Frici, a vállalkozó szellem (1993) TV a város szélén (1998) Thalía (énekesnő) Ariadna Thalía Sodi Miranda (Mexikóváros, Mexikó, 1971. augusztus 26.), művésznevén Thalía vagy (az albumokon, illetve többnyire az angol nyelvű és a nemzetközi sajtóban) Thalia – ejtsd: (IPA) /taˈliˑa/ – az Egyesült Államokban élő többszörös díjnyertes mexikói énekes-dalszövegíró, zeneszerző, színésznő, műsorvezető, publicista és üzletasszony. Az 1990-es években készített tévéfilmsorozatai és latinpop-albumai révén vált nemzetközileg is ismertté, elsősorban Latin-Amerikában és a Fülöp-szigeteken. Énekhangja lírai mezzoszoprán, háromoktávos terjedelemmel bír. Eddig öt nyelven (spanyolul, angolul, franciául, portugálul és tagalogul) énekelt; a latin világban népszerűségének köszönhetően elnyerte a „telenovellák királynője” (Reina de las Telenovelas), valamint a „szépség császárnője” (Emperatriz de la Belleza) jelzőket. Egy 2007-es közvélemény-kutatás alapján a harmadik legnépszerűbb nő Mexikóban, egy 2009-ben végzett Google-felmérés szerint pedig az egyik legkeresettebb latin művész az interneten. Több mint 50 millió albumot adott el világszerte, Primera fila című koncertalbuma Mexikóban elérte a legmagasabb, gyémántlemez minősítést. Egyúttal az első mexikói énekesnő, aki csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán. Férjezett (Tommy Mottola, 2000), egy lány- (Sabrina Sakaë, 2007) és egy fiúgyermek (Matthew Alejandro, 2011) édesanyja. Élete és művészi karrierje Ernesto Sodi Pallares († 1977) mexikói biokémikus, kriminológus és igazságügyi írásszakértő, valamint Yolanda Miranda Mange († 2011) festő- és szobrászművész utolsó, ötödik leánygyermekeként látta meg a napvilágot a mexikóvárosi Hospital Español klinikán. Yolanda Miranda asszony előző házasságából született legidősebb nővére (féltestvére), Laura Zapata, aki Mexikóban szintén elismert színésznő; Ernestina bölcsész és író; Federica régész, a mexikói Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet (INAH) Chichén Itzá-i tárlatának volt igazgatója; Gabriela pedig művészettörténész. Legidősebb nővérének köszönhetően Thalía már korai gyermekéveitől kezdve vonzódott a művészetek iránt: egyéves korában tűnt fel először egy üdítőreklámban, majd 5 évesen egy mozifilmben; klasszikus balettet tanult, zongoraórákra járt és szertornázott. Édesapja példájára először híres biológus vagy pszichológus akart lenni, majd olimpiai tornásznak készült, de végül 9 éves korában elhatározta, hogy énekesnő lesz. Általános- és középiskolai tanulmányait a Liceo Franco Mexicano francia–spanyol kéttannyelvű iskolában végezte. A kezdetek Zenei pályafutását igen fiatalon kezdte: mindössze 9 éves volt, amikor 1981-ben belépett a Pac-Man nevű gyermekegyüttesbe, amelyet Paco Ayala alapított. Az együttes később a nevét Din-Dinre változtatta, és többször fellépett a Juguemos a cantar („Játsszunk éneklőset!”) című gyermekdalfesztiválon. Összesen négy albumot adtak ki az 1982–1983-ban. 1984-ben Thalía már szólistaként lépett fel a Juguemos a Cantar című dalversenyen a Moderna niña del rock („Modern rockleány”) című dallal. 1984-től Mexikó ifjúsági pop-rock zenekarával, a Timbirichével részt vett a Grease című musical spanyol nyelvű változata, a Vaselina előadásán kórustagként, majd 1986-tól 1989-ig az együttes egyik frontleánya volt. A serdülő lány tehetségére és nőies szépségére ekkor figyeltek fel a producerek, és már kisebb szerepeket is kapott telenovellákban; első főszerepét 1989-ben játszotta. Az együttesből való kilépését követően, 1990 januárjában egy évre az Egyesült Államokba utazott, a Los Angeles-i egyetemen (UCLA) angol nyelvet tanult; ének-, zongora-, basszusgitár-, testnevelés-, jazz- és modern tánc-, színjátszás-, előadásmód-, esztétika- és táncórákat vett, megtanult továbbá szaxofonon játszani. Megújult – sokak által bírált – külsővel visszatért Mexikóba, ahol megjelent első, Thalía című szólólemeze, amelyet Alfredo Díaz Ordazszal készített el, aki egyben az első és legnagyobb szerelme volt. Bemutatkozó albuma – amelyet szintén sok kritikával illettek – a Timbiriche zenei hagyományát követve pop-rock stílusra épült. Szólókarrier és a telenovellák Ariadna • A latin ARIADNA , ez pedig az ógörög Αριάδνη névből; Ariadné , krétai királylány a görög mitológiában , Minósz lánya, aki kimenekítette Thészeuszt a labirintusból . Thalía • Az ógörög Θάλεια ( Thaleia ) név latin THALĪA megfelelője, a kilenc múzsa egyike. Helyes ejtése kb. „talía” – IPA : [taˈli.a] – és nem „tália”, ahogy a köznyelvben elterjedt. Sodi • Apai vezetékneve egy népszerű elképzelés szerint a bibliai héberből származik, ahol jelentése: ’az én titkom’. Valójában azonban – minden bizonnyal – olasz eredetű. Miranda • Anyai vezetékneve a latin MĪRANDA alakból származik, amely a MĪRĀRI , ’csodálni, bámulni’ ige nőnemű gerundivuma ; fordítása: ’csodálatra méltó nő’. 1991-ben jelent meg második szólóalbuma, amely a Mundo de cristal címet viselte; ekkor már több dalfesztiválon is részt vett. 1992-ben harmadik lemezét Spanyolországban készítette el Love címmel. Szintén ebben az évben vállalta el a később „María-trilógia”-ként emlegetett három sorozat főszerepét, amelyekben az a közös, hogy mindegyiknek főhőse egy María keresztnevű, nincstelen családból származó lány. Ennek első részeként forgatták a María Mercedes című filmsorozatot, amellyel akkora népszerűségre tett szert, hogy elnyerte a „telenovellák királynője” címet. 1993–94-ben ezt követte a máig egyik legnépszerűbb telenovellája, a Marimar. A színésznő a sorozat készítése alatt veszítette el volt szerelmét, Alfredót. A hír nagyon összetörte, és hatással volt a szerepére is: a sorozatbeli könnyek valódiak voltak. Még ugyanebben az évben szerződést írt alá az EMI Music México zenei kiadóval. Nemzetközi karrier és hírnév En éxtasis 1995-ben, három év kihagyás után komolyabban elkezdett foglalkozni az énekléssel, nemzetközi karrierének építésével. Emilio Estefan (a kubai származású énekesnő, Gloria Estefan férje) és Óscar López producerekkel készítette el a negyedik lemezét En éxtasis címmel. Ez az első, EMI által kiadott album megnyitotta számára az utat a nemzetközi hírnév felé. A kiadóváltás egyben teljes stílusváltást is jelentett, az énekesnő áttért az igényesebb latin pop műfajra. Az album valamennyi latin-amerikai országban, sőt az Egyesült Államokban is átütő siker volt, több mint egymillió példányban kelt el (később Európában is több helyen megjelent). Többszörös arany- és platinalemezzel díjazták. Ebben az évben kezdték meg a María-trilógia harmadik melodrámája, a María la del barrio forgatását, amely Magyarországon csak María címmel futott. A sorozat 1996-ban ért véget. Ugyanebben az évben, május 4-én megkapta csillagát Miami 8. utcájában. Nandito Ako és Amor a la mexicana 1997-ben a Fülöp-szigeteken oly nagy népszerűségnek örvendett sorozatainak köszönhetően, hogy egy különleges albummal jutalmazta az ázsiai országot Nandito Ako címmel, amely saját és más slágerek feldolgozását tartalmazta a Fülöp-szigetek hivatalos nyelvén – tagalogul – és angolul. A lemez kiadása alkalmából a szigetekre utazott, ahol Quezon City kulcsát ajándékozták neki, valamint a város díszpolgárává avatták. Az amerikai kontinensen eközben további arany és platinalemezeket kapott az En éxtasis eladott példányaiért. Március 2-án kinevezték a Miami karnevál királynőjének, április 25-ét pedig a Los Angeles-i városi tanács Thalía napjává (Día de Thalía) nyilvánította karrierje elismeréseként. A sikersorozat folytatásaként Emilio Estefan producerrel elkészítette az Amor a la mexicana címet viselő albumát, amelyen népének gyökereihez visszatérve a dallamos vérpezsdítő mexikói-kubai ritmusoké volt a főszerep. Ezzel az albummal rótta le tartozását rajongói szeretetéért. A Mexikóvárosi Viaszmúzeumban leleplezték életnagyságú viaszfiguráját. Az EMI eközben újra kiadta az En éxtasist. Ennek és legújabb albumának eladott példányszámáért újabb arany- és platinalemezek tulajdonosa lett. Az Amor a la mexicana Európa több országában is megjelent, világszerte több mint hárommillió példányban kelt el. 1998-ban részt vett a riói karneválon. Főszerepet kapott a hollywoodi Mambo Café című mexikói-amerikai vígjátékban, amelyben Nydiát, a Puerto Ricó-i diáklányt alakította. Az Egyesült Államokban munkatársa és barátja, Emilio Estefan egy összejövetelt szervezett, ahol bemutatta a Mariah Careytől előző évben elvált Tommy Mottolának, a Sony Music lemezkiadó akkori igazgatójának. 1999-ben forgatták utolsó sorozatát, a Rosalindát, amely – bár hazájában, Mexikóban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – a világ számos országában, többek között Magyarországon is, nézettségi rekordokat döntött. Emilio Estefan és Kike Santander zeneszerzőkkel készítette el a film világhírű betétdalát. A sorozat végeztével egy időre visszavonult pihenni és elkészíteni legújabb könnyűzenei albumát. Az új évezred Arrasando Utolsó telenovellájának forgatása után 2000 első felében New Yorkban vette fel Emilio Estefannal legújabb, immár hetedik szólóalbumát Arrasando címmel, amelyen a tizenkét dal közül nyolc a saját szerzeménye. Az album, mexikói megjelenését követően már a második napon százezres példányszámban kelt el, első slágere, az Entre el mar y una estrella felkerült a neves amerikai Billboard zenei magazin Top Latin Songs listájának élére. Egy hónappal megjelenése után az album Spanyolországban már platinalemez volt. 2000. szeptemberben Thalía Magyarországra is ellátogatott vadonatúj lemezének európai bemutatóturnéja részeként, egyúttal Rosalinda című sorozatának hazai népszerűségéért megkapta a legnézettebb telenovellahősnek járó díjat. 2000. december 2-án mondott igent Thomas Daniel Mottolának a New York-i Szent Patrik-katedrálisban fényűző esküvői szertartás keretében, és végleg az Egyesült Államokba költözött. Thalía con banda – grandes éxitos 2001-ben különleges albumot készített: Thalía con banda – grandes éxitos, amelyen a legutóbbi három albumának legnagyobb slágereit adta elő jellegzetesen mexikói, klasszikus fúvószenekari, „rezesbanda” kíséretben. Az album néhány napon belül Mexikóban már aranylemez lett. Arrasando című albumával két kategóriában is nevezést nyert a II. Latin Grammy-díjra, amelynek kiosztó gálája a szeptember 11-ei amerikai terrortámadások miatt nem került megrendezésre. Az Arrasando Latin Grammy-díjat nyert a „Legjobb hangmérnöki közreműködés egy albumnál” (Mejor ingeniería de grabación para un álbum) kategóriában. Thalía (2002) 2002-ben kiadta új, Thalía című popalbumát, melynek stílusában – amire címe is egyben utal – valamennyire visszatért rockosabb gyökereihez. A bemutatkozó kislemez a Tú y yo, emellett kiemelkedik a szenvedélyes No me enseñaste című ballada, valamint egy régi spanyol sláger feldolgozása, az A quién le importa. A Thalía (2002) az énekesnő egyik legsikeresebb albumának tekinthető. Érdekesség, hogy a Tú y yo című dalt az albumról egy hongkongi lányegyüttes feldolgozta kínai nyelven. Szeptember 22-én a nemzetközi sajtó bejelentette, hogy szervezett emberrabló csoport ötmillió dolláros váltságdíjat követelve elrabolta két nővérét, Laura Zapata színésznőt és Ernestina Sodi írónőt Mexikóvárosban. Thalía karrierje ezzel kettétört, törölte a betervezett promóciós útjait, és internetes oldalán keresztül kérte a rajongókat, hogy imádkozzanak nővérei kiszabadításáért. Laura 18, Ernestina 34 napot töltött az emberrablók fogságában. Testileg mindketten épségben úszták meg az esetet; az elkövetőket azóta elfogták. Az USA meghódítása: Thalía angolul 2003 májusában készítette el az I Want You című dal videoklipjét, amely első – s idáig egyben utolsó – angol nyelvű albumának bemutatkozó slágere volt. A dalban a Fat Joe néven ismert rapper, José Cartagena működött közre. Miamiban megrendezték a Latin Zenei Billboard-díjátadó gálát, amelyen előző, Thalía című spanyol lemezével megnyerte az év latin popalbumáért járó trófeát (női kategóriában), valamint ugyanazért elvitte a közönségdíjat is. Júliusban jelent meg a várva várt angol nyelvű bemutatkozó albuma, szintén csak egyszerűen Thalía címmel, amelyen az addig megszokott latin zenétől eltérően valódi amerikai stílusú, R&B jellegű popzenét adott elő. Az album és bemutatkozó dala, az I Want You sok helyütt felkerült a slágerlisták előkelő helyeire; hazánkban a dal negyedik helyezést ért el a VIVA Chart Show-ban, az országszerte ismert VIVA zenei csatorna 40-es slágerlistáján. Bár az album a 11. helyen debütált az amerikai Billboard 200 lemezeladási listán, a következő héten az eladások jelentős mértékben visszaestek, a siker így nem volt hosszú életű. A High Voltage turné 2004-ben megjelent az EMI kiadó gondozásában az elmúlt tíz év legnagyobb slágereit tartalmazó Greatest Hits, illetve DVD-változata videoklipekkel. A promóció részeként Thalía megtartotta első (és máig egyben utolsó), High Voltage turné fantázianéven ismert koncertsorozatát. A turné április 27-étől május 16-áig tartott, melynek keretében Mexikóban (Guadalajara, Mexikóváros, Monterrey, Toluca) és az Egyesült Államokban (New York, Miami, Chicago, San Antonio, McAllen, El Paso, Los Angeles, San Diego, San José) adott telt házas koncerteket olyan kiemelkedő helyeken, mint a mexikóvárosi Auditorio Nacional vagy a Los Angeles-i Universal Amphitheater. A koncertsorozatot az Egyesült Államokban a Hershey’s cég finanszírozta. A hatodik érzék 2005. április 7-én fellépett a texasi énekesnő, Selena Quintanilla halálának tízéves évfordulója alkalmából rendezett Selena Vive! („Selena él!”) emlékkoncerten a houstoni Reliant Stadionban. Április 28-án szintén fellépett a Latin Zenei Billboard-díjak 2005 gáláján, ahol bemutatta új lemezének első, Amar sin ser amada című dalát. Az album, melyet Estéfano Salgado kolumbiai producerrel közösen készített, El sexto sentido („A hatodik érzék”) címmel július 19-én jelent meg Mexikóban, az Egyesült Államokban és Magyarországon. 2006-ban a mexikói „Megasztár”, a Cantando por un sueño („Énekléssel egy álomért”) című műsor tiszteletbeli házigazdája volt: a műsor betétdalát adta elő, amely három új dallal együtt felkerült az El sexto sentido új kiadására, az El sexto sentido Re+loaded albumra. Július 11-én kiadója, az EMI-Televisa koktélpartit rendezett, amelynek keretében El sexto sentido albumáért 2 platina- és 4 aranylemezt, valamint gyémántlemeznek megfelelő elismerést és emléktáblát kapott a világszerte több mint 12 millió példányban eladott lemezeiért. Az édesanya szerepében 2007. június 12-én hozták nyilvánosságra az ¡Hola! és a Hello! magazinok weboldalain, hogy az énekesnő a magazin mexikói kiadásának adott exkluzív interjúban hivatalosan bejelentette, hogy áldott állapotban van, és néhány hónapon belül kislánynak ad életet. Október 7-én, vasárnap hajnalban, magyar idő szerint 8.44-kor megszületett a kislánya: Sabrina Sakaë Mottola Sodi 3,75 kilogrammal és 50,2 centiméterrel jött a világra (a Sabrina a Severn folyó latin neve, a kelta mitológiában a folyó őrangyala; a Sakaë jelentése pedig japánul ’boldogulás, jó szerencse’: Thalía a keleti kultúrák iránti vonzalma miatt választotta e különleges nevet elsőszülött gyermekének). A baba és a mama is kiváló egészségnek örvendtek. Az első exkluzív fényképek Thalíáról kislányával és férjével november 14-én jelentek meg az ¡Hola! magazin mexikói kiadásában, adta hírül a magazin weboldala. Lunada: a holdünnep 2008. június 24-én jelent meg Lunada című albuma, amelyen az énekesnő újból Emilio Estefannal dolgozott együtt, és egy június 17-én, New Yorkban tartott sajtótájékoztató keretében mutatta be. A forró, nyári slágereket tartalmazó lemez elkészítésében Thalíát terhessége ihlette, amikor már alig várta, hogy ismét felvehesse a bikinit a tengerparton. Bemutatkozó slágere a Ten paciencia, de természetesen nem maradhatott el egy, a kislányának írt dal sem a lemezről, melynek címe Bendita. Július 17-én a Ten paciencia című dalával, hawaii lánynak öltözve, fellépett az Univision által rendezett Premios Juventud 2008 díjkiosztó gálán, ahol rendkívül látványos előadását követően – karrierje elismeréseként – a Díva díjat vehette át Eduardo Santamarinától, a show férfi házigazdájától. 2008. október 22-én az énekesnő nyilvánosságra hozta, hogy Lyme-kórban szenved, de a betegség korai felismerésének és az antibiotikumos kezelés megkezdésének köszönhetően jól érzi magát. A baktériumos fertőzést kullancscsípés okozta New York külterületén lévő otthonukban, ahol sok a kullancsot terjesztő erdei vad. 2009. április 6-án hivatalos fórumán közzétett üzenetben elmondta, hogy az EMI-jal felbontotta a szerződését, és már folynak a tárgyalások egy új kiadóval. Jelenleg új albumán dolgozik, amelynek felvételét – egészségi állapotától függően – őszre tervezi. Egyúttal elismerte, hogy az EMI-nál lévő tulajdonosváltásból és átszervezésből adódó problémák miatt nem részesülhetett a Lunada promócióban, amihez betegsége is hozzájárult. Primera fila: az első sorban A 2009. július 20-ai héten több hírforrás közzétette, hogy az énekesnő szerződést írt alá a Sony Music Entertainment kiadóval, melynek keretében akusztikus CD/DVD-t készít. Ennek felvételére július 29–30-án került sor a floridai Coral Gablesben, a Miami Egyetem BankUnited Centerben. A produkció a 2008-ban indított Primera fila („Az első sorban”) című akusztikus kiadványsorozat (az MTV Unplugged latin megfelelője) második része. Bemutatkozó kislemeze az Equivocada című ballada, amelyet október 7-én adtak ki, a teljes album pedig az Egyesült Államokban és Latin-Amerikában december 1-jén, Spanyolországban és Görögországban 2010. március 16-án jelent meg. A kiadvánnyal az énekesnő régi álma vált valóra: „Mindig is szerettem volna készíteni egy élő lemezt, de soha nem támogattak benne. Most megtaláltam hozzá a megfelelő csapatot” – nyilatkozta. A művésznő alapelgondolása e projekt vonatkozásában az volt, hogy szakít azokkal a sztereotípiákkal és előítéletekkel, melyek szerint csak egy „megcsinált sztár”, s kizárólag a zenére és a hangjára fókuszál; így sokkal természetesebb, egyszerűbb külsővel mutatkozott. A Primera fila: Thalía megjelenésének napján a legkeresettebb latin popalbum volt a mexikói és az amerikai iTunes Store online zeneáruházban; mindössze három napra rá, Mexikóban aranylemez lett. Az albumot Thalía nagy visszatérésének tekintették a slágerlisták élére, ami előző lemezénél elmaradt. 2010. február 18-án fellépett a XXII. Lo Nuestro-díjátadón, ahol egy egyveleget énekelt el a Qué será de ti, Entre el mar y una estrella és Amor a la mexicana című dalaiból, továbbá – 30 éves zenei pályafutásának elismeréseként – Gloria Estefan átadta neki a Jóvenes con Legado („Fiatalok nagy hagyatékkal”) trófeát. A Primera fila promóciója céljából április 12-én három napra Spanyolországba, Madridba, majd április 20-án Mexikóba utazott, ahol a Sony Music képviselői két platina- és egy aranylemezt adtak át neki az album sikerének elismeréseként. Érkezése a mexikóvárosi repülőtérre hatalmas tumultust és zűrzavart okozott: nemcsak rajongók és a sajtó tagjai voltak jelen tömegesen, hanem elsőként repülőtéri alkalmazottak köszöntötték és kértek tőle autogramot, közös fényképet. A Sony Music México 2010. október 15-én bejelentette, hogy Thalía elérte a gyémántlemez minősítést a Primera fila eladásaival; ez a legmagasabb elismerés Mexikóban, amely egy lemez eladásaiért adható (300 000 eladott példánynak, azaz öt platinalemeznek felel meg), s rajta kívül mindössze néhány előadónak sikerült csak elérnie. A Mexikói Nemzeti Zeneakadémia (Academia Nacional de la Música en México) 2010. november 4-én és 5-én rendezte meg a nyolcadik Oye! (Premio Nacional a la Música Grabada) díjátadót Monterreyben, melyen Thalía megnyerte a Solista femenina (Az év énekesnője) kategóriát. Az Oye! a Grammy-díjjal egyenértékű zenei elismerés Mexikóban. Újabb anyai örömök és családi veszteség 2011. március 3-án bejárta a világsajtót a hír, miszerint Thalía és a Tommy Mottola második közös gyermeküket várják a nyár végére. Az énekesnő hivatalos mikroblogjában azt is bejelentette, hogy már dolgozik új lemezén, valamint az utolsó simításokat végzi harmadik könyvén. Május 27-én azonban újabb tragédia rázta meg a Sodi családot: Thalía édesanyja, Yolanda Miranda asszony 76 éves korában váratlanul elhunyt Mexikóvárosban. Az énekesnő a következő szavakkal búcsúzott tőle a Twitteren: „Ma meghalt a fél lelkem. Úgy érzem, lassan meghalok. Köszönöm az imádságaitokat az én harcosomért, az édesanyámért.” Június 25-én, helyi idő szerint 11.48-kor megérkezett az újabb gyermekáldás, egy egészséges kisfiú, aki 3572 grammal jött világra, és a Matthew Alejandro Mottola névre keresztelték szülei. Az örömhírt elsőként közvetlenül Thalía osztotta meg rajongóival hivatalos mikroblogján. Habítame siempre: „Élj bennem mindörökké” 2012. szeptember 4-én az Univisión bejelentette, hogy szeptember 21-én Thalía zártkörű koncertet tart Habítame siempre címmel, amelyre sorsolás alapján lehetett a rajongóknak jegyeket nyerni. Az exkluzív koncert az új, azonos című nagylemeze bemutatójának felvétele volt. Az album első kislemeze a Manías, amelyet az énekesnő az édesanyjának dedikál, egy Raúl Ornelas-szerzemény feldolgozása, október 8-án jelent meg digitális formátumban. A teljes album november 19-én jelent meg (az előzőhöz hasonlóan a Sony Music Latin kiadónál), és néhány új szerzeménytől eltekintve feldolgozásokat tartalmaz duettek formájában. A közreműködők között olyan világsztárok szerepelnek, mint Michael Bublé és Robbie Williams, a latin sztárok közül Leonel García, Samuel Parra Cruz (Camila), Jesús Navarro (Reik), Prince Royce és Gilberto Santa Rosa. Thalía 13. stúdióalbuma az USA és Latin-Amerika, valamint néhány dél-európai ország kivételével (ahol CD formátumban is kiadták), digitális letöltés formájában vásárolható meg. 2013 júniusában jelent meg Mexikóban az album különkiadása öt bónuszdallal és DVD-melléklettel, amely a bemutató koncertet tartalmazza. Viva! Tour és csillag Hollywoodban 2013. március 24. és április 27. között tartotta második nagyszabású élő koncertsorozatát Viva! Tour néven, melynek keretében az USA-n belül Chicagóban, Houstonban, Los Angelesben és New Yorkban, illetve hazájában, Mexikóvárosban a neves Auditorio Nacionalban koncertezett. Az utóbbiból egy 16 tételt tartalmazó CD+DVD album is készült Mexikóban Viva Tour en vivo címmel, melyet a Sony Music México adott ki november közepén. December 5-én helyi idő szerint 11.30 órakor – magyar idő szerint 20.30-kor – avatták fel csillagját a híres Hollywood Walk of Fame-en, amivel Thalía egyik legnagyobb gyermekkori álma vált valóra. Az énekesnő a 2514-es számú csillagot kapta zenei munkásságának elismeréseként, ezzel ő lett az első mexikói énekesnő, aki ebben a magas szintű elismerésben részesült Hollywoodban. Viva Kids: gyermekkorára emlékezve 2014. március 25-én jelent meg első gyerekeknek szóló albuma Viva Kids volumen 1 címmel CD+DVD változatban, amelyen gyermekkorának nagy slágereit dolgozza fel saját előadásában. A lemez tartalmazza továbbá a 2013. októberében megjelent mesekönyvéhez készített dalt is. Diszkográfia Thalía a szólókarriert 1990-ben kezdte, miután 1989-ben kilépett a Timbiriche együttesből. Azóta tizenkét stúdióalbumot, két remixalbumot, két „greatest hits”-albumot, valamint egy akusztikus koncertalbumot készített. A Fonovisa Records ezen kívül számos különféle válogatásalbumot kiadott az első három szólólemezéből. Legnagyobb sikereit az En éxtasis, Amor a la mexicana, Arrasando és Thalía (2002) nagylemezeivel érte el. Az alábbiakban a legfontosabb nagylemezek véleményezése olvasható, az Allmusic-albumleírások felhasználásával. (A részletes albumkritikákat lásd az egyes albumok szócikkeiben.) En éxtasis Az En éxtasis Thalía bemutatkozó albuma az EMI-nál, óriási előrelépés a karrierjében. Az első olyan album, melyen Thalía jól megírt, lendületes dalokat énekelhet. Néhányuknál – például a Piel morena és a Me faltas tú – olyan neves latin producerekkel dolgozhatott, mint Emilio Estefan, illetve Kike Santander szerző. Természetesen akad néhány felejthető szám, amit csak helykitöltőnek szántak, ahogy minden albumon, de Thalía főként első osztályú dalokat énekel, és még sosem volt olyan jó az összhatás, mint itt. A fent külön is említett dalok mind kiválóak, és kiváló a María la del barrio, Thalía egykori telenovellájának fülbemászó főcímdala is. Talán a Piel morena a lemez legjelentősebb száma, nemcsak az album lendületes nyitódala lévén, hanem mert ez volt az énekesnő első nemzetközi nagy sikere is, amivel felkerült a Billboard Top Latin Songs listájára, amit az évtized végéig aztán Thalía uralt. Az En éxtasist nem lehet egyetlen kategóriába sem igazán besorolni, változatos zene, különböző latin stíluselemekkel (cumbia, pop, salsa stb.), mindenből van benne egy kicsi, ami jó a latin zenében. Összességében Thalía első igazán figyelemre méltó albuma. Amor a la mexicana Az Amor a la mexicana az En éxtasisnál sokkal érettebb kiadvány, amelyben a legjobb dalokat szintén a két latin slágergyáros, Kike Santander és Emilio Estefan írta, akiknek a Piel morena átütő sikere is nagyban köszönhető. Így az eredmény már előreláthatóan is kitűnő. A legtöbb dal itt is ugyanazon latin ritmuselemekre épül, mint az óriási sikerű Piel morena – egy kis salsa, egy kis cumbia, banda, ballada és így tovább. Az Amor a la mexicana azonban nemcsak egy egyszerű latin album, hanem egy jól megírt album ellenállhatatlan, találó mexikói szövegezéssel, fülbemászó, könnyen énekelhető számokkal. Szédületes tempó, nagyon kevés egyhangú pillanattal (ha létezik ilyen egyáltalán), tíz erős dallal. Összességében lehetne Thalía legjobb albuma. Az Amor a la mexicana eléggé homogén album: dalai hasonló hangzásúak, szabadok, természetesek (nem így a soron következő albumok, amelyeket egy meghatározott piacra szántak, vagyis az eladhatóság, nem pedig az igényesség volt a fő szempont). Az Amor a la mexicana ezáltal egy időtlen, örökzöld album, amely önmagát adja. Arrasando A szintén Estefan-produkció Arrasando az előző két album hatalmas sikerei után határozottan érett szupersztárt teremtett Thalíából 2000-ben. A maga korszakához, a millenniumhoz illő trendi album, amikor is a szédületes tánczenéért bolondult mindenki. Többnyire ebből a stílusból áll, ahol a szintetizátor és a dancebeat dominál, akárcsak az elragadó vokálok. A dance ekkor élte fénykorát a diszkókban, s egészen jól működött Thalíánál, főleg azért, mert ő mintsem akkora énekes, mint amekkora jelenség: kétségkívül nagyon bájos és vonzó személyiség. Az Arrasandóban bombasztikus szintetizátorhangzásokkal, és effektusokkal túldíszített háttérvokálokkal lovagolja meg a ritmusokat. Az eredmény túl jóra sikeredett: bizonyára senkit sem ment meg attól, hogy őrülten táncra perdüljön. Különösen vonatkozik ez a címadó dalra, amely kifejezetten a szórakozóhelyek csúcsidejében ajánlott. A lemezen számos lassabb szám is található, amely segít kiemelni az erényeit. Leginkább említésre érdemes a könnyed Entre el mar y una estrella, valamint a megnyugtató No hay que llorar. Az album érdekessége, hogy egy sor bevezető sláger után Thalía mindenféle stílust kipróbál, változó, de mókás összhatással. A lemez Thalía akkori telenovellájának főcímdalával, a Rosalindával zárul, amely mulatságosan elüt a többitől, mivel tradicionális latin zene. Az Arrasando természetesen különbözik az elődjétől és az utódjától: vakmerőbb, mint a modern Thalía (2002), de nem olyan kötetlen, mint Amor a la mexicana. A három közül bizonyára ez illik legjobban a korszakhoz, ezért egy különösen érdekes, korát megidéző album. Thalía con banda – grandes éxitos A borítókép – Thalía pompás mexikói „torreádor” ruhában – rögtön elárulja, amiről ez az album szól: a szülőhazája iránti tiszteletét rója le. A mű a legnagyobb slágereit tömöríti Pancho Ruiz, Adolfo és Omar Valenzuela új – hagyományos mexikói fúvószenekari – hangszerelésében, köztük a toplistás Amor a la mexicana, Entre el mar y una estrella és Arrasando. Felvétele a mexikói rezesbanda zene őshazájában, a Sinaloa állambeli Los Mochis városban készült. A banda, más néven grupera műfajnak Mexikóban nagy hagyománya van és többféle alfaja létezik, azonban Thalía a tradicionális fúvószenekari összeállítás mellett döntött. Thalía (2002) Az album elkészítése előtt Thalía már gigantikus szupersztár volt a latin világban, így a csúcson maradás reményében ismét a legjobbakkal dolgozik együtt. Most sem maradhatott ki Emilio Estefan, ám Thalía ezennel inkább az Estéfano–Julio Reyes szerzőpáros mellett döntött. Nemhiába, Estéfano volt akkor az egyik legnagyobb latin zeneszerző, aki sikerek sorozatát írta meg jó pár művésznek, köztük a kortárs Paulina Rubio. A Thalía (2002) egy élvezet: gondosan elkészített popdalok minden fajtából, a maga vonzerejével, persze némelyik jobb, mint a másik, de mindegyik kellemes és szórakoztató. Az erények túl bőségesek ahhoz, hogy mindet részletezzük, ám a fantasztikus Tú y yo nyitódal, valamint a hathatós No me enseñaste ballada Thalía valahai legnagyobb sikerei közé tartoznak, s mindketten első helyezést értek el a Billboard Top Latin Songs listáján. A lemez a játékidő legnagyobb részében nagyon ütős, amíg hirtelenjében át nem megy az angol nyelvű következő albumának háromdalos úgymond promóciójába. Ravasz marketingfogás, ellenben hidegzuhanyt zúdít az egyébként közel tökéletes albumra. Thalía angol nyelvű dalai minőségileg sokszor vitatottak, de egy biztos: mindig vegyes érzelmekkel fogadják, még a leglelkesebb rajongói is. Végeredményben, e három utolsó daltól eltekintve ez a valaha elkészített legjobb albuma, amely éppúgy eredménye Estéfano munkájának, mint Thalía páratlan vonzerejének. A korszak trendjeihez kötődik, de korántsem annyira, mint az Arrasando. Egy mérföldkő, kétségtelenül Estéfano egyik megkoronázott szerzeménye. Thalía’s Hits Remixed Ez az album nem több annál, mint ami a címe: számos remixelt sláger, amelyek a klubok számára ideálisak. Következésképpen az egyik legkevésbé hallgatható albuma, azonban jó hézagpótlóként szolgált a világsikert aratott előző lemeze után. Csak rajongóknak ajánlott. Thalía (angol nyelvű album) A latin szupersztár angol nyelvű debütáló albuma az előző latin albumokhoz hasonlóan mesterien szerkesztett. Thalía ravaszul végigfut azokon a stílusokon, amelyek a késői ’90-es évektől a városi club-dance színtereit uralták. Ashanti stílusjegyeket ötvöz Fat Joe-val az I Want You című bemutatkozó dalban, amelyben szintén van valami a Big Punisher Still Not a Prayer című klasszikus slágeréből. Pozitív energiát sugároz a Don’t Look Back, amely tulajdonképpen Kylie Minogue Love at First Sightjának gyengébb koppintása. Való igaz, hogy az ilyen zenével az előadóról alkotott stilizált összkép inkább piacképes, mint úttörő, ám az album szelíd fotóiból, amelyek oldják a „dívásságát” egy átlagos „amerikanizált” szexi popsztár-beállítás javára (olyan dalokhoz, mint a Misbehavin’ vagy a What’s It Gonna Be Boy), Thalía amerikai debütálása csak egy alvajáró üggyé válik, amely a Jennifer Lopezt utánozni próbáló előadók tömkelegével hozza őt összefüggésbe. Sajnálatra méltó, hogy Thalía tehetségét megvezették, amikor egyébként annyira jól hangzik az izgalmas Closer to You és Save the Day dalokban: egy másfajta stílus, amellyel Thalía próbálkozik, de kifejező énekhangjából nyilvánvaló, hogy ez az, ahova ő tartozik, és több, mint ami a lagymatag Fat Joe duettről elmondható. Az album dupla csalódás, hiszen a második fele nagyrészt csak az első rész dalainak spanyol változataiból áll. E lemeztől azt várták, hogy megmutassa mindazt Amerikának, amit Mexikó és a világ már évekkel azelőtt is tudott Thalíáról. Ám sajnálatos módon az album nem koncentrál kellőképpen egyetlen dologra sem, amelytől igazán felemelkedhetne a csillaga. Greatest Hits (CD, DVD) Bár nem az első válogatásalbuma Thalíának, de az első hivatalos EMI kiadvány, amely e kiadónál töltött elmúlt 10 évét öleli fel. A Greatest Hits non-stop élvezet: a tizenhat dal öt albumról, köztük két vadonatúj meglepetéssel, jól kiegyensúlyozott válogatása a latin popsztár slágereinek az 1990-es évek közepétől a korai 2000-es évekig. A dalok kronológiai sorrendben szerepelnek, ezáltal jól hallható zenéjének stílusbeli fejlődése, nemzetközivé válása. Az album így a vonatkozó időszak latin popzenéjének kivonatát adja: még soha nem testesítette meg egyetlen latin előadó sem a pop lényegét úgy, mint Thalía. Az előrébb lévő számok színvonalasak együtt az utánuk következőkkel, különösképp a kiváló Cuando tú me tocas. Ha valaki betekintést kíván tenni Thalía meglehetősen bőséges munkásságába, a Greatest Hits pontosan ideális e célra. Mivel minden egyes EMI-os albumának saját egyénisége van, hasznosnak bizonyul a különböző hangzásokat kivonatolva összegyűjteni. Következésképpen, ha az a pár szám elnyeri valaki tetszését ezen a kiadványon, valószínűleg azt az albumot is szeretni fogja, amelyről az adott dalok származnak. A Greatest Hits egy nagyszerű, elejétől a végéig hallgatható album, nonstop élvezettel, teli vidám, jókedvű slágerekkel, több mint egy órán át. – A DVD-kiadás 16 videoklipet tartalmaz. Thalía páratlan karizmájának, színészi képességeinek, lenyűgöző szépségének köszönhetően nagyon nyerők a klipek minden szempontból. Aligha járhat rosszul e kollekcióval, aki kedveli Thalíát. El sexto sentido A 2005-ös El sexto sentido végig spanyolul van, kivéve három dal angol verzióját a végén. Egyszerű latinpop-album a szükséges balladákkal (a harsány Olvídame valóban megmutatja a hangját), rámenős hibrid-poppal (a tangóharmonikával fűszerezett nyitódal, az Amar sin ser amada), valamint túláradó diszkózenével, mint a Seducción és a No me voy a quebrar. Az albumon bonus trackként helyet kapott a klasszikus texasi Selena-sláger, az Amor prohibido Thalía tolmácsolásában. Az El sexto sentido szerzői Estéfano és Julio Reyes, Thalía hangja pedig lendületes, különösen a legnagyobb hangmagasságokban. Ám a produkcióból hiányzik valamiféle életerő. Túltengenek az olyan dalok, mint például az Un sueño para dos, a Sabe bien pedig a sablonos dance-pop kategória, csak éppen spanyolul van. Szerencsére a 24000 Besos (24000 Baci) – egy Adriano Celentano-szám spanyol változata – egy sokkal jobb, szédítően vidám dal, ahol a lényeg nem veszett el a fordításnál. Viszont erősségei ellenére is, az El sexto sentido csak egy termék a sok közül. Thalía egy szupersztár, színésznő és énekesnő, szerepelt a híres amerikai Dr Pepper üdítő reklámjában is, mindazonáltal – bár valószínűleg nagy hatással lesz a megszállott rajongókra – a „Hatodik érzék” nem az ő szupersztárságához méltó alkotás. Lunada Thalía ismét Emilio Estefannal dolgozott együtt, az eredmény pedig egy szórakoztató album néhány nagyszerű dallal, amely főként stílusa miatt értékelendő. Az elején lévő pár szám, és az album rövidsége teszik élvezhetővé. Ugyanakkor a régi rajongók, akik arra számítottak, hogy vetekedhet az énekesnő 1990-es évek végén – szintén Estefannal – készített nagy sikerű albumaival, minden bizonnyal csalódnak. A Desolvidándote című ballada kivételével minden dal gyors tempójú, amelyeket az erőteljes dobok, a trópusi ritmusvilág és az energikus előadásmód jellemez. A Ten paciencia című első kislemez remek hangulattal nyitja az albumot, ritmusát szinte a táncparkettekhez szabták. A Sangre caliente és a Será porque te amo is a produkció fénypontjai közé tartoznak, azonban az album további részei kevésbé lenyűgözőek. Figyelemre méltó még a Bendita című reggae, melynek anyai érzelmekkel teli szövegét maga Thalía írta; az Insensible, amely Juan Gabriel szerzeménye, valamint az Aventurero, egy könnyed reggaetón. A Lunada leginkább Thalía és Estefan legutóbbi közös albumához – Thalía (2002) – vagy az El sexto sentido című lemezhez hasonlítható, amelyeken szintén jól érezhető a produceri közreműködés. Primera fila A Primera fila, Thalía két évtizedet felölelő pályafutásának első élő albuma, valóságos reveláció, egy unplugged akusztikus album, a mostanáig kiadott nagylemezei közül a legjobbak közé tartozik, és mindenképpen a legizgalmasabb. Miamiban vették fel kicsi, meghívottakból álló közönség előtt a BankUnited Centerben két estén, 2009. július 29-én és 30-án, ahol a művésznő 13 számot énekelt fel. Thalíát az album két új dalnál társszerzőként tünteti fel (Cómo; Ya lo sabía) Leonel García énekes-dalszerző mellett, a többi „bértollnokok” munkája, nevezetesen Reyli Barbáé (Enséñame a vivir), Espinoza Pazé (El próximo viernes), Mario Dommé (Equivocada) és Joan Sebastiané (Con la duda), az utóbbi duettet is énekel a művésznővel. Az album közepe táján hallható egyveleg kellemes emlékeztető Thalía mexikói dance-pop múltjából, a klasszikus erejű Amor a la mexicana különösen jó, remekül kiderül belőle, mekkora a különbség a korábban őt jellemző stílus és a Primera fila között. A feldolgozások közt kimagasló minőség a Ricardo Arjona-féle Mujeres pazar verziója, csattanósan zárja az albumot. Összegzésül elmondható, hogy a Primera fila Thalía eddigi legemlékezetesebb albuma, nem csak zeneileg, hanem mert kiviláglik belőle az előadóművészi tehetség, az, hogy Thalía képes a stúdió falain kívül is jót alkotni. Bizonyára ez el fogja hallgattatni az elégedetlenkedőket, és Thalíát újra a latin pop legfényesebb csillagai közé emeli. Habítame siempre Négy évvel legutóbbi stúdióalbuma után a mexikói popdíva visszatért ambiciózus, Habítame siempre című albumával. Az elhunyt édesanyjának dedikált lemezen stílusok széles skálája található meg, köztük jó pár meglepetéssel. Míg a címadó kislemezdal a nagystílű mexikói pophagyomány jegyében készült ballada, gyorsan követi ezt Gloria Estefan klasszikus Con los años que me quedan című slágerének feldolgozása, hasonló elrendezésben, de négy különböző hangon énekelve, hogy más hangulatot kapjon. Az albumon pár duett is található, közte a Te perdiste mi amor Prince Royce-szal és a Muñequita linda Robbie Williamsszel, az 1940-es éveket idéző musical-cabaret stílusban. A népszerű Bésame mucho interpretációja, melyet Michael Bubléval ad elő angolul és spanyolul, a klasszikus popot lenyűgözően ötvözi a tangóval és a nueva canción stílussal. Filmográfia Bár pályafutását énekesnőként kezdte, a világ nagy részén – főleg Közép-Európában és a keleti országokban – telenovella-szerepeiről vált ismertté. Thalía összesen hét mexikói filmsorozatban, valamint egy mexikói–amerikai vígjátékban szerepelt. Első teljes főszerepét 1989-ben a Luz y sombra című telenovellában kapta, de csak az 1990-es években vetített „María-trilógia” hozta meg számára az igazi – hazai és nemzetközi – hírnevet. Pobre señorita Limantour (mexikói telenovella, 1987 ) Quinceañera (mexikói telenovella, 1987– 1988 ) Luz y sombra (mexikói telenovella, 1989 ) María Mercedes (mexikói telenovella, 1992 ) Marimar (mexikói telenovella, 1993 – 1994 ) María la del barrio (mexikói telenovella, 1995 – 1996 ) Mambo Café ( amerikai –mexikói filmvígjáték, 1999 ) Rosalinda (mexikói telenovella, 1999) Fontosabb vendégszereplések 1995-ben részt vett Julio Iglesias Baila morena című dalának videoklipjében. 1996-ban az atlantai olimpiai játékok egyik hivatalos dalát – Todo es posible – énekelte, amely a Voces Unidas című válogatásalbumon jelent meg az EMI kiadónál. 1997-ben az Anastasia című amerikai rajzfilm spanyol és portugál nyelvű énekhangja volt a latin-amerikai változatban, aminek keretében a Viaje tiempo atrás (Journey to the Past, spanyolul), Viagem ao passado (Journey to the Past, portugálul), Una vez en diciembre (Once Upon a December) és Lograrás hacerlo (Learn to Do It) című dalokat énekelte. Közülük az első az Anastasia Soundtrack című albumon is megjelent mint bonus track, és a dalhoz külön videoklipet is készítettek Mexikóban. A további három betétdal csak helyi kiadású albumokon szerepelt. 2001-ben a Dr Pepper amerikai üdítőmárka reklámjában szerepelt. Részt vett a szeptember 11-én történt New York-i terrortámadások emlékére készített El último adiós című jótékony dalban és videoklipjében, amelyet 50 elismert latin énekes adott elő (rajta kívül többek között Alejandro Sanz, Christina Aguilera, Gloria Estefan, Jennifer Lopez, José Feliciano, Ricky Martin és Shakira); részt vett továbbá Michael Jackson Todo para ti (What More Can I Give) című jótékony dalában, amelyet eredetileg szintén a terrortámadások emlékére írtak. 2004-ben a Hershey’s Kisses csokoládédesszert reklámjában a Shoop Shoop Song (It’s in His Kiss) című világsláger spanyol változatát énekelte, amely egy Hershey’s által kiadott kislemezre került fel. Ezt kereskedelmi forgalomba nem hozták, hanem ajándékba járt bizonyos Hershey’s termékek vásárlóinak, illetve internetes játékban lehetett megnyerni. Ezután további Hershey’s termékeket is reklámozott. 2006-ban a mexikói Cantando por un sueño jótékony célú dalverseny főcímdalát énekelte, amely az El sexto sentido című album különkiadásán hallható. Szerepelt a Hershey’s Kisses csokoládédesszert 100. évfordulójára készített tévéreklámban, valamint még egy Hershey’s reklámban. 2008-ban az amerikai MTV Tr3s zenei csatorna egyik jelképe volt. 2009. szeptember 1-jétől Las aventuras de Eebee y Thalía címmel kisgyermekeknek szóló, nevelő célzatú műsort vezetett az Eebee nevű furcsa bábfigurával, amelyet – hétfőtől péntekig – a spanyol nyelvű V-me csatorna sugárzott. Október 13-án Barack Obama amerikai elnök meghívására fellépett a spanyol örökség hónapja (Mes de la Herencia Hispana) alkalmából a Fehér Házban tartott Fiesta Latina elnevezésű rendezvényen, ahol az Amor a la mexicana című dalát énekelte élőben, miközben az elnököt is felkérte táncolni. December 17-én szerepelt az Univision csatorna Nuestra Navidad című karácsonyi összeállításában, ahol az Equivocada című dalát, valamint a Rudolf, a vörös orrú rénszarvas című karácsonyi dalt énekelte el spanyolul (Rodolfo, el reno de la nariz roja), gyerekkórus közreműködésével. A műsort november 11-én vették fel New Yorkban a St. Patrick katedrális előtti téren. 2010 februárjában – több elismert latin művésszel együtt – részt vett a We Are the World című világhírű jótékonysági dal spanyol nyelvű változata, a Somos el mundo elkészítésében, melyet március 1-jén mutattak be a Cristina-showban; a kislemezt a haiti földrengés áldozatainak megsegítésére adták ki. A Viva Elvis – The Album című, november 8-án megjelent Elvis Presley-emlékalbum latin-amerikai kiadásán bónuszsávként a Love Me Tender című számot énekli „duettben” a rock and roll-királlyal. Szintén közreműködött a 2006-ban elhunyt legendás spanyol énekesnő, Rocío Dúrcal november 30-án kiadott, Rocío Dúrcal: Una estrella en el cielo című duett-emlékalbumán, melyen a De qué manera te olvido című dalhoz adta a hangját. 2011 augusztusában duettet készített Michael Bublé kanadai énekessel; a Mis deseos / Feliz Navidad című feldolgozás az énekes október 24-én kiadott Christmas című karácsonyi albumán szerepel. Októberben vendégszerepelt a Dóra, a felfedező című rajzfilm egyik epizódjában, melyhez a Canta con tus amigos című betétdalt énekelt fel Dóra hangjával duettben. Az epizód bemutatására márciusban került sor. 2012. június 3-án Tony Bennett-tel vett fel duetett (The Way You Look Tonight) az amerikai énekes októberben megjelent, Viva Duets című albumához, amelyen népszerű latin énekesekkel készített duettek szerepelnek. Üzleti és publicisztikai tevékenység Művészi pályája mellett, Thalía üzletasszonyként is tevékenykedik. 1995-ben mutatta be első fehérnemű-kollekcióját Mexikóban, de komolyabban csak 2002 óta foglalkozik az üzleti élettel és a divat világával. 2002-ben adta ki első szemüvegkeret- és napszemüveg-kollekcióját a Kenmark Optical cégnél, amely azóta is akkora népszerűségnek örvend, hogy eladásai 2007-ben februárra már elérték az egymillió dolláros bevételt. 2003-ban dobta először piacra a Thalía Sodi Collection nevű, női ruházatot és kellékeket, kozmetikai cikkeket magában foglaló kollekcióját, amely főleg fiatal nőknek és lányoknak kínált egyedi stílusú darabokat elérhető áron, az amerikai K-mart áruházlánc forgalmazásában. A szerződése 2006-ig tartott. 2004-ben saját magazin (Thalía, la revista – „Thalía, a magazin”) kiadásával is próbálkozott, azonban ez csak három próbaszámot ért meg. Ugyanebben az évben szerződtette a Hershey’s amerikai csokoládéóriás mint a cég új, latin kampányfiguráját, aminek keretében – a reklámozáson kívül – kiadta saját csokoládé-kollekcióját Dulcería Thalía („Thalía édességboltja”) néven. A terjeszkedő óra- és ékszergyártó Jacob & Co. szintén benne látta az ideális latin szépséget, ezért felkérte a cég első reklámarcának. 2005-ben a kozmetikai cikkeket forgalmazó Carol’s Daughter cég kampányában a latin nőt képviselte. Csatlakozott a koraszülések megelőzéséért és az egészséges gyermekekért küzdő March of Dimes alapítványhoz, amelynek munkájában aktívan részt vesz, jótékonysági tevékenységeket szervez. 2006 márciusában összevont jótékonysági akciót szervezett a K-mart, a March of Dimes és a New York-i elektronikus tőzsde, a NASDAQ. Ennek keretében Thalía a K-mart áruházban fogadta a sajtót, ahol 1 centért jelképes, dedikált papírcipőket árusított. Ezután 100 rajongója kíséretében az áruháztól a NASDAQ épületéig jótékonysági sétát vezetett, majd a tőzsde hagyományaihoz híven a szimbolikus csengő megnyomásával zárta a napi tranzakciókat; autogramja megjelent a NASDAQ óriási külső kivetítőjén. Ezzel ő volt az első latin származású meghívott, aki a New York-i elektronikus tőzsdei napot zárhatta. 2007. március 6-án bejelentették, hogy az amerikai ABC Radio Network spanyol nyelvű adása szerződést kötött Thalíával egy, az USA-ban élő latin közösség aktuális helyzetével, a divattal, életmóddal és hírességekkel foglalkozó szórakoztató heti műsor vezetésére Conexión Thalía Radio Show címmel. A műsort szombatonként, felvételről sugározzák. Július 17-én 66 ezer dollárért tett szert Antoine Tzapoff: Amazon című, María Félixet ábrázoló festményére egy licitáláson, amelyen a néhai mexikói színésznő holmijait árverezték el, a New York-i Christie’s aukciósházban. Augusztus 22-én jelent meg az Egyesült Államokban Thalía: Belleza! Lessons in Lipgloss and Happiness / Thalía: ¡Belleza! Lecciones sobre el brillo labial y la felicidad („Thalía: Szépség! Leckék a szájfényről és a boldogságról”) című, női szépségápolási tippekről szóló könyve a Chronicle Books kiadó gondozásában, angol és spanyol nyelven, amelynek hivatalos bemutatója és dedikálása szeptember 12-én volt a New York-i Border Books könyvesboltban. Novemberben a Fuller kozmetikai márka képviseletében kiadta új parfümét. 2008. szeptember 15-én humanitárius tevékenységei elismeréseként Ilka-díjat adományozott neki a Hispanic Organization of Latin Actors (HOLA) a Kilencedik éves jótékonysági gálán New Yorkban. A díj alapítójáról, Ilka Tanya Payánról kapta a nevét. Thalía egészségügyi okok miatt nem tudott személyesen jelen lenni, így a díjat Horacio Ontiveros („El Pelón”), rádiós műsorvezetőtársa vette át a nevében. Október 14-én – szintén humanitárius tevékenységéért – Tisztelet Aranyérmet (Medalla de Oro de Honor) adott át neki a hispán művészetet támogató kulturális és képzőintézmény, a Casita María, a New York-i Hotel Mandarin Orientalban megrendezett éves Fiesta gáláján. Az év második felében a Fuller Cosmetics céggel kiadta női kozmetikai termékeket tartalmazó kollekcióját. Október 22-én az El Gordo y la Flaca című tévéműsornak adott telefonos interjúban nyilvánosságra hozta betegségét, valamint a róla készített információs honlapot, amely elérhető a www.sobreLyme.com címen. Publicisztikai tevékenységének folytatásaként, 2009. márciusban – szintén a Chronicle Books gondozásában – megjelent második, Thalía: ¡Radiante! című könyve, amelyben Dr. Andrew R. Kramer nőgyógyász társszerzővel a várandósággal kapcsolatos tanácsokat ad nőknek. Május 16-án férjével, Tommy Mottolával elismerésben részesült Miamiban a St. Jude Children’s Research Hospital kórház által megrendezett gálán a rákbeteg gyerekek megsegítésére folytatott tevékenységéért. 2010. július 16-án új ruházati kollekciót dobott piacra Mexikóban, a C&A márka képviseletében, C&A inspirado en Thalía terméknéven. Decembertől a mexikói Genomma Lab bőrápolási termékeket gyártó cég Teatrical márkájának reklámarca. 2011 januárjától a Head & Shoulders samponmárka latin-amerikai kampányfigurája. November 1-jén megjelent – az előző kettőhöz hasonlóan spanyol és angol nyelven – önéletrajz jellegű harmadik könyve, a Cada día más fuerte, illetve Growing Stronger, a Celebra kiadó gondozásában, amely személyes élményeit, sikereit és tragédiáit veti papírra. 2013. októberben jelent meg negyedik könyve, ezúttal egy mesekönyv gyerekeknek Chupie, the Binky that Returned Home (Chupi, el binky que regresó a su hogar) címmel angol és spanyol változatban, Ana María Larrañaga rajzaival, a Celebra Children’s Book kiadónál. Thalía az interneten Thalía hivatalos honlapja, a Thalia.com 2000-ben tűnt fel a világhálón. Kezdetben a Latino.com szórakoztató portál része volt, azonban 2001-ben a portált üzemeltető cég tönkrement, így a Thalia.com ideiglenes jelleggel – néhány hónapra – elérhetetlenné vált. 2002-ben, az énekesnőt menedzselő Hoffman Entertainment Inc. megbízásából, a Signatures Network a weboldalt újraépítette. 2003-ban, Thalía angol nyelvű albumának megjelenésekor – már más fejlesztővel – új, Flash-technológiát használó honlapot készítettek, melynek hibás programozása azonban ellehetetlenítette a rendszeres frissítést. Csak négy év múlva, 2007 novemberére készült el az újabb weboldal, amelyet a BKWLD fejlesztett. A honlaphoz tartozó hivatalos fórumon az énekesnő „Lady T” felhasználói névvel vett részt. 2009. július 14-étől hivatalos Facebook-, Myspace- és Twitter- oldala is van, melyek a Thalia.com nyitólapjáról is elérhetőek. 2010. január 25-én a Thalia.com adminisztrátora fórumos közleményben bejelentette, hogy a honlapot és fórumot határozatlan időre bezárják. A döntést hivatalosan nem indokolták, de többek szerint a január 23-ai éles kritikákhoz van köze, amiért Thalía playbackelt egy jótékonysági műsorban. Más vélemények szerint technikai okai is voltak a döntésnek. Nemzeti Kommunikációs Hivatal Nemzeti Kommunikációs Hivatal egy magyarországi kormányzati szervezet. 2014. október 10-én kezdte meg működését a kormány új reklámipari központja. A Hivatal elsődleges feladata, hogy összehangolja és ellenőrizze a kormányzat reklámokkal és PR kommunikációval kapcsolatos közbeszerzéseit egységes és szabályozott célkitűzések alapján. A cél a kommunikációs kiadások észszerűsítése és hatékonyabb felügyelete. A Hivatal irányítja szinte a kb. évi 40 milliárd forintos teljes államigazgatás reklámköltéseit, alá tartoznak a minisztériumok, a központi államigazgatási szervek és azok irányítása alá tartozó országos, területi és helyi illetékességű költségvetési szervek, továbbá azon állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, amelyek fölött az állam közvetlenül vagy közvetetten meghatározó befolyást képes gyakorolni. A Hivatal első elnöke Nobilis Márton volt, aki 2015. szeptember 24-én lemondott, miután a Miniszterelnökség átalakítása folytán a Hivatal felügyelete Lázár János hatásköréből átkerült Rogán Antal által vezetett Miniszterelnöki Kabinetirodához. A Hivatal új elnöke Lenkei Mirtill lett. A Hivatal 2015. évi költségvetése 439,7 millió forint. Hivatkozások A Miniszterelnökség közleménye, Kormany.hu, 2014. október 28., kedd Lemondott a Nemzeti Kommunikációs Hivatal elnöke, 444.hu, 2015. szeptember 24. Lenkei Mirtill lesz a kommunikációs hivatal új elnöke, Pestisrácok.hu, 2015. október 26. 2014. évi C. törvény Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről Jogszabályok A kormány 247/2014. (X. 1.) rendelete a Nemzeti Kommunikációs Hivatalról és a kormányzati kommunikációs beszerzések központosított közbeszerzési rendszeréről A miniszterelnökséget vezető miniszter 12/2014. (XII. 31.) utasítása a Nemzeti Kommunikációs Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatáról Tárbena Tárbena község Spanyolországban, Alicante tartományban. Lakosainak száma 640 fő (2017). Tárbena Alcalalí, Benigembla, Bolulla, Callosa d’en Sarrià, Castell de Castells, Parcent, La Vall de Laguar és Jalón községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Altenglan Altenglan település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Divine Intervention A Divine Intervention a Slayer nevű zenekar 1994-ben kiadott albuma. Ez volt az első album, amely nem a klasszikus Araya, Hanneman, King, Lombardo felállásban készült, mivel 1992-ben Dave Lombardo kiszállt a zenekarból. Helyére Paul Bostaph került, aki azt megelőzően a Forbidden nevű thrash metal zenekar dobosa volt. Az album zeneileg nem hozott jelentős meglepetést, hacsak azt nem vesszük annak, hogy a zenei irányvonal thrash maradt, ellentétben az ekkor erősen kommersz sikerek felé kacsintgató pályatársaik, a Metallica, és a Megadeth aktuális albumaival. A borító belsejében látható egy kép egy rajongó alkarjáról, amibe frissen bele van késsel vágva a zenekar neve, kb. 5 centiméteres betűkkel. Ez pár helyen visszatetszést keltett. Egyébként az „alkotás” elkészülte látható a Live Intrusion című videójukon, amelynek ez a nyitójelenete. A lemez a Billboard listán 8. helyezést ért el, ami azóta is a legjobbjuk. Dalok Killing Fields (Araya/King) – 3:57 Sex, Murder, Art (Araya/King) – 1:50 Fictional Reality (King) – 3:38 Dittohead (King) – 2:31 Divine Intervention (Araya/Bostaph/Hanneman/King) – 5:33 Circle of Beliefs (King) – 4:30 SS-3 (Hanneman/King) – 4:07 Serenity In Murder (Araya/Hanneman/King) – 2:36 213 (Araya/Hanneman) – 4:52 Mind Control (Araya/Hanneman/King) – 3:04 Glózik András Glózik András (Mohora, 1936. július 31. –) állatorvos. Élete Általános iskolai tanulmányait Mohorán végezte. 1954-ben érettségizett a balassagyarmati gimnáziumban. Ezt követően az Állatorvostudományi Főiskola hallgatója volt, ahol 1959-ben szerzett diplomát. 1959 és 1971 között Balassagyarmaton állatorvos. 1971 és 1978 között a Nógrád megyei Állategészségügyi Állomáson igazgató, főállatorvos. 1978 és 1999 között dolgozott a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztériumban (1990-től Földművelődésügyi Minisztérium), az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési főosztály vezetőjeként. Az MTA Állatorvostudományi Bizottságának az elnökhelyettese, a Környezet és Egészség Bizottság tagja volt. A Nemzetközi Állategészségügyi Hivatalnál a magyar kormány képviselőjeként dolgozott. A Szarvasmarha-egészségtan (1983) és Az állategészségügy szervezése a mezőgazdasági üzemben (1985) című könyveknél lektorként működött közre. Munkásságát Hutÿra Ferenc- és Marek József-emlékéremmel és Tolnay Sándor-díjjal ismerték el. Díjai Hutÿra Ferenc-emlékérem Marek József-emlékérem Tolnay Sándor-díj (2005) Cuse-et-Adrisans Cuse-et-Adrisans település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 286 fő (2015). Cuse-et-Adrisans Cubrial, Nans és Rougemont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Óriáshód Az óriáshód (Castoroides ohioensis) a legnagyobb ismert rágcsáló Észak-Amerikában. A pleisztocén során élt. Maradványait először Ohio államban találták meg, a fajt S. R. Hildreth írta le 1837-ben. A Castoroides nem típusfaja. Hatalmas állat volt, kb. két-háromszorosa a mai hódoknak: hossza kb. 1,9–2,2 méter, a tömege pedig 90–125 kg (a mai hódok kb. 1 méter hosszúak és mindössze 30 kg tömegűek). A pleisztocén kori Észak-Amerikában előfordultak az Egyesült Államokbeli Florida államtól a kanadai Yukon tartományig (sőt, az Északi-Sarkkörön valamivel túl is megtalálták maradványait egy interglaciálisból), ill. kelet-nyugati irányban New York államtól Nebraska államig. Testfelépítésük sokban hasonlított a mai hódokéra, néhány eltéréssel: hatalmas, 15 cm hosszt elérő, hosszanti irányban bordázott metszőfogak (a mai hódok fogai simák); 65 cm hosszú farka valamivel keskenyebb volt a testméreteihez képest, mint a mai hódoknak; hátsó lábai viszonylag rövidek voltak, így testtömegét is figyelembe véve elég nehézkesen mozoghatott a szárazföldön. Életmódjuk is sokban hasonlított a mai hódokéhoz: kedvelték a lassú vízfolyásokat, a mocsarakkal körülvett tavakat, valamint a csatornákkal összekötött tórendszereket, ahol a mai hódokhoz hasonlóan várakat építettek. Maradványaikat is egykori mocsarakban, tavakban találták. Az óriáshód az utolsó jégkorszak végével halt ki, mintegy 10 000 évvel ezelőtt: vagyis nem sokkal a mai amerikai indiánok őseinek megérkezését követően. Ezért erős a gyanú, hogy az első indiánok túlzott vadászatának eshetett áldozatul, azonban nincs bizonyíték arra nézve, hogy így történt volna; de jó minőségű bundája lehetett. Kihalását okozhatta az is, hogy a pleisztocént követő gyors felmelegedés miatt élőhelyei drasztikusan összezsugorodtak. Nurgül Yeşilçay Nurgül Yeşilçay török színésznő, 1976. május 26-án született Törökországban, Afyonkarahisar városában (Afyonkarahisar tartomány). Biográfia Nurgül Yeşilçay a középiskolát İzmirben végezte, 2001-ben diplomázott az Eskişehiri Egyetem színház szakán. Tanulmányai alatt az İkinci Bahar (Második tavasz) c. televíziós sorozatban is szerepelt. 2002-ben a Çağan Irmak rendezte Asmalı Konak televíziós sorozatban játszotta Bahar Karadağ szerepét. 2004. október 26-án férjhez ment Cem Özer színészhez, és 2005. május 25-én megszületett Osman Nejat Özer nevű gyermekük. 2005-ben az adanai Arany Selyemgubó Filmfesztiválon az Eğreti Gelin (Kölcsönzött menyasszony) c. filmben Kostak Emine szerepének alakításáért elnyerte az Arany Selyemgubó-díjat a „legjobb színésznő” kategóriában. Abban az évben szerepelt a Melekler Adası (Angyalok szigete) televíziós sorozatban is. 2008-ban főszerepet kapott az Vicdan (Lelkiismeret) c. filmben (rendezte: Erden Kıral), és az alakításáért elnyerte a 45. Antalyai Filmfesztivál Arany Narancs-díjat a „legjobb színésznő” kategóriában. 2016-ban A szultána című történelmi sorozat 2. évadjában alakítja az egyik főszereplőt Köszem szultánát. Elia Viviani Elia Viviani (Isola della Scala, 1989. február 7. –) olasz kerékpárversenyző, sprinter. A 2016. évi nyári olimpiai játékokon az omnium győztese. Pályafutása Viviani kiskorában teniszezett, korcsolyázott és focizot, mielőtt nyolcéves korában el nem kedzett kerékpározni. Országúti- és pályakerékpáros versenyeken is indult, legnagyobb eredményeit az európai ifjúsági olimpiai fesztiválon szerezte, ahol a mezőnyversenyt és a pontversenyt is megnyerte. Itt ismerte és karolta fel őt Paolo Slongo, aki pályafutása meghatározó szereplője lett. Ezen felül megismerkedett még többek között Andrea Guardinival is, akivel nemcsak jó baráti, de rivális viszonyt is folytatott vele. 2008-ban és 2009-ben már az U23-as kategóriában vitézkedett, ahol első évében 2, a másodikban pedig 7 győzelmet szerzett országúton. Emellett pályán két Európa-bajnoki címet szerzett, továbbá háromban olasz bajnok lett. Liquigas Első profi szerződését 2010-ben kapta a Liquigastól,mely csapat főnöke Slongo lett, illetve ahol Ivan Basso, Franco Pellizotti és Peter Sagan tekertek. Első versenyére a Török körversenyen került sor, ahol a hetedik szakaszon megszerezte első profi győzelmét. Ezen felül még két fontos győzelmet szerzett. 2011-ben legnagyobb eredményét a pályakerékpározásban érte el, amikor a világbajnokság scratch versenyén a második lett. A szezon második felében az U23-as pályakerékpáros Európa-bajnokságon nyerte meg az omniumot és a pontversenyt. 2012-ben több olasz versenyt is nyert országúton, de emellett elindult a melbourne-i pályakerékpáros világbajnokságon, ahol bukott, de ennek ellenére kvalifikálta magát az olimpiára, viszont a Giro d’Italián nem tudott részt venni. Londonban az omniumra helyezte a hangsúlyt, ahol az első nap végén az összetett második helyén állt. Másnap még az élre is tudott ugrani, ám az utolsó futama nem sikerült jó és visszacsúszott a hatodik helyre. Az olimpia után elindult első háromhetes versenyén, a Vuelta a Españán, ahol két második helyet gyűjtött, mindkettőt John Degenkolb mögött. A szezon végén a Liquigas csapat neve megváltozott, ám Viviani maradt az organizációnál. A következő évben az első komolyabb sikerére a Párizs–Nizzáig kellett várnia, amikor is szakaszt ugyan nem nyert, de a második szakaszon összeszedett bónuszmásodperceknek hála egy napig vezette az összetett versenyt. A Girón nem szerzett szakaszgyőzelmet, de a Dauphinén igen, a második szakaszon diadalmaskodott. Ebben az évben megszerezte első összetett győzelmét egy többnapos versenyről, amikor is az amerikai Tour of Elk Grove versenyt nyerte meg. Pályakerékpárban az Európa bajnokságon szerzett bajnoki címet Madisonban és a pontversenyben. 2014-re maradt a csapatánál, mellyel két fő célja volt az évre: a pályakerékpáros világbajnokság Caliban és a 2014-es Giro d’Italia, azonban mindkettő csalódással zárult számára. Pályakerékpárban jobban jött ki neki a lépés, omniumban Európa-bajnok és olasz bajnok lett. Team Sky 2015-ben a csapata megszűnése után a Team Sky-hoz igazolt. Első éve nem sikerült eseménydúsra, csupán egy szakaszgyőzelmet szerzett a Giro d’Italia második szakaszán. Viviani 2016-os szezonja nagyrészt az olimpiára való felkészülésből állt, az év elején kevés jó eredménnyel szolgált. Az olimpián az omnium versenyszámban indult, ahol két napon keresztül küzdött az aranyért. Az utolsó futamon, a pontversenyben bukott, ám így is megnyerte az összetettet Mark Cavendish előtt és lett olimpiai bajnok. A 2017-es szezon nehezen kezdődött Viviani számára: sok második helyet gyűjtött győzelmek nélkül, illetve csapata bejelentette, hogy nem visz sprintereket a Giro d’Italiára. A történtek után nyert egy szakaszt a Tour de Romandie-n, majd megnyerte a hamburgi és a bretagne-i egynaposokat. Ezen felül az országúti Európa-bajnokság mezőnyversenyén a második helyen végzett Alexander Kristoff mögött. A Sky azonban sem a Tourra, sem a Vueltára nem nevezte Vivianit, így úgy döntött, hogy év végén elhagyja a csapatot. Quick Step Floors 2018-ra a Quick Step Floors csapatába szerződött, ahol Marcel Kittel helyét vette át. Első versenyén, a Tour Down Underen máris szerzett egy szakaszgyőzelmet, ahogy az Abu Dhabi Touron is. A Dubai Touron két szakaszgyőzelmet is szerzett, aminek köszönhetően az összetettet is meg tudta nyerni, így első nagyobb presztizsű többnapos versenygyőzelmét szerezte. Ezek után elindult a Milánó–Sanremón, ahol 19. lett, illetve számára csalódástkeltően végződött a Gent–Wevelgem is, ahol Sagan mögött második lett, de ezt a veszteséget nagyon érzelmesen élte meg. A Giro d’Italiára kiemelt sprinterként érkezett, ahol három szakaszgyőzelmet tűzött ki célul. Végül a célt eggyel túlszárnyalva négy szakaszt nyert, de az utolsó, római befutón is megvolt az esélye a győzelemre. A pontverseny győzelmét végül az utolsó szakasz neutralizálásakor biztosította be Sam Bennett előtt és nyerte meg a ciklámenszínű trikót. Győzelmi sorozata folytatódott az olasz bajnokságban is, ahol megnyerte a mezőnyversenyt, így egy évet versenyezhet a nemzeti tricolore színeivel jelzett trikóban. Sőt, első olasz nemzeti trikóban töltött versenyét is megnyerte a hamburgi egynaposon, ráadásul itt címet védett. Az év végen a második háromhetesét teljesí a Vueltán, ahol a harmadik szakaszt meg is nyerte. I. e. 570 Évszázadok: i. e. 7. század – i. e. 6. század – i. e. 5. század Évtizedek: i. e. 620-as évek – i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek – i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek – i. e. 540-es évek – i. e. 530-as évek – i. e. 520-as évek Évek: i. e. 575 – i. e. 574 – i. e. 573 – i. e. 572 – i. e. 571 – i. e. 570 – i. e. 569 – i. e. 568 – i. e. 567 – i. e. 566 – i. e. 565 (8029) 1991 RR30 A (8029) 1991 RR30 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1991. szeptember 15-én. 1927-es Copa América Az 1927-es Dél-amerikai Válogatottak Bajnoksága a 11. dél-amerikai kontinenstorna volt. Először rendezték Peruban, illetve Peru válogatottja először vett részt az eseményen. A tornát Argentína nyerte. A torna egyben az 1928. évi nyári olimpiai játékok labdarúgótorna selejtezője is volt, ahová az első két helyezett jutott ki. Résztvevők Eredetileg hét csapat vett volna részt a tornán: Brazília, Chile és Paraguay visszalépett. Eredmények A négy részt vevő válogatott egy csoportban, körmérkőzéses formában mérkőzött meg egymással. A csoport élén végzett csapat nyerte meg a kontinensviadalt. Végeredmény A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Action directe Az Action directe (AD) egy földalatti mozgalom volt anarchista és kommunista vonásokkal Franciaországban 1979 és 1987 között, mely körülbelül 50 merényletet és gyilkosságot vállalt magára. A szervezetet egy 1982. augusztus 19-i dekrétum alapján betiltották és feloszlatták, tagjait a Párizsi Legfelsőbb Bíróság terrorizmus vádjával elítélte. Története Az Action directe a GARI (Internacionalista forradalmi akciócsoportok) és az NAPAP (Fegyveres sejtek a népi függetlenségért) egyesüléséből született, mely végül 1977-ben az „autonóm mozgalom politikai-katonai koordinációjának” megalapításához vezetett. Ez a koordináció alakult át 1977-ben „gerillaszervezetté”, mely a 20. század elejei anarcho-szindikalista mozgalomtól kölcsönzött Action directe név alatt követett el – akkor még csak – anyagi kárral járó merényleteket az „imperializmus elleni harc” és a „proletariátus védelmének” érdekében. Az 1981-es amnesztia után az aktivistáik többsége befejezte az erőszak alkalmazását, azonban a többiek (egy párizsi és egy lyoni ágra szakadva) fegyveres harcba kezdtek. Az ólomidőknek is nevezett 1970-es évek alatt számos, az elmúlt két évszázad anarchista aktivistái által elismert, „a tett propagandáját” követő csoportosulás jelent meg: a Rote Armee Fraktion (Vörös Hadsereg Frakció) Nyugat-Nemetorszagban, a Brigate Rosse (Vörös Brigádok) Olaszországban, a Sekigunha (Japán vörös csillag hadsereg) Japánban, a November 17. Görögországban, az IRA (Ír köztársasági hadsereg), a Cellules communistes combattantes (Harcoló kommunista csoportok) Belgiumban, az ETA, Weatherman az USA-ban, a KP-ML és a Devrimci Sol Törökországban stb. 1984-től kezdve az Action directe párizsi csoportja egyesült a RAF-fal a „Nyugat-Európa forradalmi egységei” mozgalmi név alatt, míg a lyoni ág az antiszemitizmus felé fordulva 5 erőszakos támadást hajtott végre. Leginkább ez a csoport volt Franciaországban az akkori marxista irányzat kifejezője. Úgy tartotta, hogy csak a terrorista akciók segítségével képesek egy elnyomó rendszer ellen fellépni. Az Action directe többek között a következő cselekményekért vállalta a felelősséget: géppisztolytámadás 1979. május 1-jén a párizsi CNPF (Francia Vállalati Vezetők Országos Tanácsa) épülete ellen; miniszterek, a Sonacotra (a szociális lakásokat kezelő, állami irányítással működő társaság), ingatlanügynökségek, a francia hadsereg építményei, a fegyveriparhoz kötődő társaságok és Izrael állam ellen elkövetett merényletek; 1983-ban 3 párizsi rendőr, René Audran (a francia fegyvereladásokért felelős tábornok) és 1986-ban Georges Besse (a Renault vezérigazgatója) meggyilkolása. Emellett számos, általuk csak a proletariátus jogos kártalanításának tekintett fegyveres rablást is elkövettek. 1987. február 21-en az Action directe vezető tagjait, Jean-Marc Rouillant, Nathalie Ménigont, Joëlle Aubront és Georges Ciprianit Loiret megyében, egy Vitry-aux-Loges-i farmon elfogták. Mind a négyüket (és az 1984-ben elfogott Régis Schleichert) életfogytiglani börtönbüntetésre itélték, legkorábban 18 év utáni feltételes szabadlábrahelyezéssel. Joëlle Aubron büntetését 2004 júniusában egészségi okok miatt felfüggesztették. 2006. március 1-jén hunyt el Párizsban tüdőrákban. Jean-Marc Rouillannak írásai jelentek meg a börtönéletről a Ce qu'il faut détruire-ben (Amit el kell pusztítani). Nathalie Ménigon a bürtönben kétszer agyvérzést kapott, ami miatt egyensúly-, mozgás- és memóriazavarban szenved. Az ő egészségi okok miatti szabadlábra helyezését legutoljára 2006. október 24-én utasították el. Régis Schleicher kérelmeit mindeddig visszautasították. Bibliográfia Tanulmányok az Action directe-ről Alain Hamon et Jean-Charles Marchand, Action directe. Du terrorisme français à l'euroterrorisme , Le Seuil 1986 Roland Jacquard, La longue traque d'Action directe , Albin Michel, 1987 Michael York Dartnell, Action directe : ultra-left terrorism in France , London 1995 Loïc Debray, Jean-Pierre Duteuil, Philippe Godard, Henri Lefebvre, Catherine Régulier, Anne Sveva, Jacques Wajnsztejn, Paroles Directes. Légitimité, révolte et révolution : autour d'Action directe , Acratie 1990 Az Action directe tagjainak művei Action directe, Pour un projet communiste , Docom 1982 Action directe, Textes de prison, 1992–1997 , Jargon libre 1997 Le Prolétaire précaire , Jean-Marc Rouillan, Nathalie Ménigon, Joëlle Aubron, Régis Schleicher, Acratie 2000 Jean-Marc Rouillan, Je hais les matins , Denoël 2001 Filmográfia Action directe : la révolution à tout prix , Jean-Charles Deniau, France 3 – Théophraste 2001 ; Faites entrer l'accusé : Action directe , France2. Ni vieux, ni traîtres, Pierre Carles 2006 . Izméne Az Izméne a görög mitológiai Iszméné névből származik, valószínűleg a jelentése: vágyakozás, sóvárgás. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok március 25. szeptember 28. szeptember 30. Híres Izménék Iszméné, az Oidipusz -mondakörben Oidipusz és Jokaszté lánya, Antigoné húga. Szilágyi Józsa Mária Szilágyi Józsa Mária (Székelyudvarhely, 1937. szeptember 26.) erdélyi magyar nyelvész, nyelvészeti szakíró, Józsa János (1901) leánya. Életútja Középiskoláit a kolozsvári 3. sz. Elméleti Líceumban végezte (1954), a Bolyai Tudományegyetemen szerzett orosz (1958), majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen francia–román szakos tanári diplomát (1973). 1958–59-ben Marosvásárhelyen középiskolai tanár, 1959–61 között kutató a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi Intézetében, 1961-től nyugdíjazásáig (1996) a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolán, majd a Műszaki Egyetemen tanársegéd, adjunktus; 1985–92 között a Színművészeti Főiskolán francia nyelvi óraadó is. 2004–2008 között a Sapientia EMTE-n előadótanár. Első írásai a Korunkban jelentek meg 1961-ben; a román–orosz nyelvi kölcsönhatásokkal, a modern nyelvek oktatásának módszertani problémáival, Al. Odobescu, Antioh Cantemir irodalmi munkásságával foglalkozó tanulmányai főképp a Tanárképző Főiskola kiadványaiban (Lucrări Ştiinţifice. Vol. I–VI. Marosvásárhely, 1969–93). Több orosz és francia főiskolai szöveggyűjteményt szerkesztett. Egyetemi jegyzetei Jelenkori orosz nyelv. Fonetika – lexikológia (Marosvásárhely, 1974); Alaktan és mondattan (Marosvásárhely, 1976). Társasági tagság Fordítók Érdekvédelmi Szövetsége Kolozsvári Bolyai Társaság Luzitán nyelv A luzitán nyelv kihalt ókori indoeurópai nyelv, amelyet az Ibériai-félsziget nyugati-délnyugati felén, nagyjából a mai Portugália középső részén, illetve a spanyolországi Extremadura területén beszéltek. Hovatartozása az indoeurópai nyelvcsaládon belül bizonytalan. Egyesek az ókelta nyelvekkel próbálták rokonítani, azonban egy jellegzetes ponton különbözik azoktól, mivel megőrizte az indoeurópai eredetű szókezdő p- hangot; míg mások az italikus nyelvekhez sorolták. Elképzelhető, hogy a feltételezett ősi italikokelta nyelvállapot egy maradványa. Jellemzők A luzitán nyelvről mindössze négy dokumentum maradt ránk három különböző helyről, ezek: Arroyo de la Luz (Extremadura, Spanyolország), Cabeço das Fraguas és Lamas de Moledo (mindkettő Portugália területéről). A feliratok mind a latin ábécével készültek. A nyelv hangrendszere nagyon hasonló volt a latinéhoz: öt magánhangzó-fonémát ismert /a, e, i, o, u/, feltételezhetően hosszú–rövid fonológiai szembenállással. A kettőshangzók: /ai/ (ai, ae), /oi/ (oi, oe, ui), /au/, /eu/, /ou/; néhány ezek közül egyszerűsödési tendenciával: ei > e~i; ai > ae > e; oi > oe~o/ui~u. A latinhoz hasonlóan megvolt a két félhangzó: /w/ és /j/, az utóbbi palatalizálta az előtte lévő mássalhangzót. A mássalhangzók közül külön említést érdemel a szó eleji p- gyakori előfordulása, amely a kelta hipotézis ellen szól; ezen kívül – az összes többi félszigeten beszélt paleohispán nyelvvel ellentétben – megvolt az f hang, amely szintén a latinnal közös vonás. Ugyanakkor megfigyelhető volt bizonyos tendencia a magánhangzók közötti zöngétlen zárhangok zöngésülésére (pl. porcom / porgom – tárgyeset – latin megfelelője a porcus, disznó). A hosszabb, vallási jellegű feliratokon kívül a nyelvből istenek nevei – például Trebopala, Toudadigoe (< *teutatikoi), Laepo / Laebo stb. – és néhány helységnév – Bracara (Braga), Budua (Bótoa), Caurium (Coria), Capara (Cáparra), Igaeditania (Idanha-a-Velha), Salmantica (Salamanca), Turgalium (Trujillo) – maradt ránk. A feltárt dokumentumok Az alábbiakban a fent említett négy latin betűs felirat látható eredeti átírásban: Loud A Loud Rihanna barbadosi énekesnő ötödik stúdióalbuma, mely 2010. november 12-én jelent meg a Def Jam Recordings gondozásában. 2010. februárja és augusztusa között tartottak a lemez munkálatai, mialatt a Last Girl on Earth Tour állomásait járta és a Battleship című film forgatásán vett részt. Rihanna rengeteg producerrel dolgozott, a listán többek között StarGate, The Runners, Polow da Don, Tricky Stewart, és Alex da Kid neve olvasható. Számtalan énekes is hozzájárult a Loud alkotásához, így Drake, Nicki Minaj és Eminem vokáljai is hallhatóak a korongon, utóbbi a Love the Way You Lie folytatásának, a Love the Way You Lie (Part II) című dalnak munkálatain vett részt. Britney Spears az S&M egy remixváltozatában kapott szerepet, azonban ez a változat nincs rajta az albumon. A korong hangzásvilága rendkívül különbözik a 2009-es, Rated R című korongtól, mely hiphop, rock és dubstep elemeket tartalmazott. A Loud ellenben tempós popzenékből áll, melyek a dance-pop és electro-R&B elemeitől sem állnak távol. Kivételes felvétel a California King Bed, mely egy rockballada, viszont a reggae stílusú Man Down is egy egyedi dal. Az album döntő többségében pozitív kritikákat kapott, tempós felvételei és Rihanna vokális teljesítménye miatt. Az amerikai Billboard 200-on harmadik helyen nyitott az első héten, 207 000 eladott példánnyal, ami Rihanna eddigi legmagasabb első heti eladása. Az albumról hét kislemezt adott ki az énekesnő, közülük három nemzetközileg sikeres: az Only Girl (In the World), What’s My Name? és S&M című felvételek. A lemez promotálása céljából Rihanna koncertkörútja, a Loud Tour során járja be a világot. 2011 decemberéig Rihanna kiadója, a Defjam szerint több, mint 8 000 000 példány kelt el belőle világszerte. Az albumot 3 kategóriában jelölték a 2012-es Grammy díjátadóra, köztük a legfontosabb, az év albuma kategóriában is. Háttér 2010-ben egy interjú során Ne-Yo, aki az énekesnő Rated R című albumán is dolgozott többek között, azt nyilatkozta, hogy szerinte teljesen rendben van az, hogy Rihannának van egy új, határozott, egyedi stílusa a következő albumához. A 2009-ben megjelent Rated R rendkívül sikeres volt, öt kislemez jelent meg a lemezről, így a Rude Boy, mely rengeteg toplistát "uralt". Hat hónappal a korong megjelenése után kiderült, hogy a karibi híresség már a következő albumát tervezi. Rihanna egy "energikusabb" munkát ígért, mint az azelőttiek. Erik Hermansen nyilatkozott a munkálatokról: "Rihanna odajött hozzánk, mielőtt elkezdtük az Only Girl (In the World)-öt felvenni, és ezt mondta: 'Remekül érzem magam. Vissza akarok menni szórakozni, vidám és gyors felvételeket akarok készíteni'." Sean Garrett az Umbrella és Rude Boy hangzásvilágához hasonlította az új felvételeket. A Def Jam (kiadó) alelnöke így nyilatkozott: "Rihanna hihetetlen mértékben halad [...] A határ Michael Jackson Thriller-je." A Loud munkálatai 2010 februárjában kezdődtek, és közel 6 hónapot vett igénybe, mialatt a Last Girl on Earth Tour állomásait járta és a Battleship forgatásán vett részt az énekesnő. A lemezt rengeteg stúdióban vette fel Rihanna: Burst HQ (Milwaukee, Wisconsin) Cahuenga Pass Studio, Larrabee Sound Studios, The Village, Westlake Recording Studios, és East West Studios (Los Angeles, Kalifornia) Effigy Studios, Electric Lady Recording Studios, Platinum Sound Recording Studios, és Roc the Mic Studios (New York), Glenwood Studios (Burbank, Kalifornia), No Excuses Recording Studios (Santa Monica, Kalifornia), The Hit Factory és We the Best Studios (Miami, Florida) Studio at the Palms (Las Vegas, Nevada) és The Bunker Studios (Párizs, Franciaország). Olyan szerzők és producerek dolgoztak az anyagon, mint Taio Cruz, Alex da Kid, Sean Garrett, Ne-Yo, Rico Love, Timbaland, Shontelle, David Guetta és Drake. 2010 szeptemberében egy rajongói webkamerás beszélgetés során Rihanna beszélt a befejezett albumról: "Felvettem a teljes albumot [...] Mindig megvédtek engem, most kaptok néhány remek dalt [...] Nem akartam visszamenni, és egy új Good Girl Gone Bad-et alkotni. Új lépést akartam tenni Rihanna evolúciójában..." Kompozíció Inspiráció és hangzás A Loud tempós poposabb hangzású számokból áll, a dance-pop és elektro-R&B műfaja is megjelenik a lemezen, Rihanna dancehall stílusához való visszatérését bizonyítja a Man Down című felvétel. mely stílusa Music of the Sun és A Girl Like Me című albumain jelent meg ezelőtt utoljára. Egy interjú során a barbadosi énekesnő így beszélt a lemezről: "Rihannás számokat akartam erre az albumra, amiket senki más nem tud alkotni. Nem akartam olyan átlagos pop anyagot készíteni, mint amiket Kesha, Lady Gaga vagy éppen Katy Perry is csinál..." Később arról is beszélt, hogy sok dalt a csalódottság inspirált: "Mikor elmész egy klubba, és rossz zenéket hallasz, akkor alkoholos italhoz folyamodsz, hogy jól érezd magad. Utálok számokat átugrani. Olyan albumot akartam alkotni, amit végig lehet hallgatni." Zene és dalszöveg Az album nyitódala az S&M, mely egy tempós eurodance felvétel. A norvég StarGate és Sandy Vee voltak a dal producerei. A Depeche Mode 1984-es Master and Servant című számát idézi, a szadomazochizmusról szól. Andy Kellman dicsérte az S&M-et, szerinte kiemelkedő a Loud többi dance-pop felvételéhez képest. A What’s My Name? StarGate és segítségével és Drake kanadai rapper közreműködésével készült. A felvétel maga az elektro-R&B stílusjegyeit hordozza magán. Többek szerint Rihanna ezzel visszatért a kezdeti stílusához. A Cheers (Drink to That) a The Runners produceri munkájával jött létre. A felvétel Avril Lavigne kanadai énekesnő I'm with You című dalából tartalmaz részleteket. A Fading egy közepes tempójú R&B ballada. Egyesek szerint egy "tipikusan" Rihannásan felénekelt dalról van szó. A dal tartalmaz egy részletet Enya egyik korábbi dalából (One by One) is. Az Only Girl (In the World) volt az album első kislemeze. A StarGate producerként vett részt a munkálatokban. A szám tempós, dance-pop jegyekből áll, de eurodance elemeket is tartalmaz. A 2011-es Grammy díjátadón a Best Dance Recording kategóriában nyert díjat a dal. A California King Bed egy rockballada, míg a Man Down a reggae műfaj jellegzetességeit hordozza magán. A Raining Men Nicki Minaj közreműködésével készült, Rihanna szerint egy vidám, mókás szám. Az Allmusic (weboldal) a lemez gyenge pontjának titulálta ezt a dalt. A Complicated Tricky Stewart és Ester Dean által jött létre, ők voltak a producerek. A Skin egy lassabb tempójú szám. A dal szexuális témát dolgoz fel. A korong utolsó dala Eminem Love the Way You Lie című kislemezének második része (Love the Way You Lie (Part II)), mely Alex da Kid produceri munkája révén jött létre. Dallista A Cheers (Drink to That) feldolgozza Avril Lavigne I'm With You című dalát. A Fading tartalmaz egy részletet Enya One By One című dalából. Csikesz Sándor Csikesz Sándor (Drávafok, 1886. január 8. – Debrecen, 1940. február 18.) református lelkipásztor, tudós teológus, egyetemi tanár. Életpálya Tanulmányait Budapesten, majd Berlinben végezte. Kiscsányoszrón református lelkész volt 1911. március 19. és 1924. december 31. között. Ő alapította a Felsőbaranyai Kálvinista Szövetséget, illetve ő volt a Baranyai Kálvinista Lobogó szerkesztője. Az I. világháború kitörésétől kezdve a protestáns egyházak vallásos olvasmányokkal – tractátusokkal, Bibliákkal, különböző imakönyvekkel, folyóiratokkal – látták el a hadba vonult saját vallású katonáikat. 1915 tavaszán a bécsi „Evangelischer Oberkirchenrath” segédkönyvekkel ajándékozta meg a Monarchia protestáns katonáit. A Bécsben szolgáló protestáns tábori lelkészek közreműködésével két füzetet adott ki, mindegyiket négy nyelven, németül, magyarul, csehül és lengyelül. Magyar címük: „Egyházi énekek négy nyelven ág. hitv. evang. és ref. katonai istentiszteletek számára” és „Úrvacsorai rövid ágenda ág. hitv. ev. és ref. vallású betegek számára.” A négynyelvű ágenda és énekeskönyv magyar részét Csikesz Sándor írta. Ugyancsak Csikeszt bízta meg a Református Egyetemes Konvent a magyar református katonai ágendás könyv, illetve a Hadikórházban című segédkönyv megírásával is. A Református Egyetemes Konvent megbízásából a tábori lelkészet ügyeit – Baltazár Dezső püspök után – 1917. év őszétől 1918. májusig Csikesz Sándor vezette. 1922-ben meghívták a Debreceni Kollégiumba, majd 1923-ban a Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karára gyakorlati teológia tanárnak. Az Országos Református Lelkészegyesületnek 20 éven át főtitkára, majd alelnöke volt. 1925-ben ő alapította és szerkesztette a Theologiai Szemle című folyóiratot, valamint 1928-tól a Theológiai Tanulmányok című sorozatot. Számos cikke, előadása jelent meg különböző folyóiratban. Ő volt az Országos Református Kiállítás főszervezője, illetve a Debreceni Kollégium fennállásának 400. évfordulójára (1938) rendezett ünnepségek szervezője. Thurzó Szaniszló (római katolikus főpap) Thurzó Szaniszló (1470 – Olomouc (Alamóc), 1540. április 17.) alamóci humanista püspök. Thurzó Elek testvére. Élete Thurzó János és Beck Borbála fia. Padovában tanult, majd alamóci kanonok lett. 1496-ban miután kijárta Rómában a pápánál az alamóci káptalan választási jogának visszaállítását, őt választották püspökké. 1500-ban visszavette Kroměřížt a zálogból. Számos gótikus építmény fűződik a nevéhez Alamócban és környékén. Két cseh királyt koronázott. Lamporo Lamporo település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 530 fő (2017. január 1.). Lamporo Livorno Ferraris, Crescentino és Saluggia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 8656 Cupressus A 8656 Cupressus (ideiglenes jelöléssel 1990 QY8) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. augusztus 16-án. 1994-es Formula–1 magyar nagydíj A magyar nagydíj volt az 1994-es Formula–1 világbajnokság tizedik futama. Futam A Hungaroringen Schumacher szerezte meg a pole-t Hill és Coulthard előtt. Mivel a német nem rajtolt jól, Hill elé húzódott, így megtartotta a vezetést. Schumacher háromszor, Hill kétszer állt ki a boxba, de a sorrend nem változott meg közöttük. A verseny végén Jean Alesi Ferrarijából folyni kezdett az olaj, emiatt Coulthard balesetet szenvedett. A harmadik helyet így Martin Brundle szerezte meg, de az utolsó körben motorhiba miatt kiesett. A harmadik hely így Jos Verstappené lett Schumacher és Hill mögött. Statisztikák Vezető helyen: Michael Schumacher: 68 (1-16 / 26-77) Damon Hill: 9 (17-25) Michael Schumacher 9. győzelme, 4. pole-pozíciója, 13. leggyorsabb köre, 3. mesterhármasa (gy, pp, lk) Benetton 14. győzelme Oiselay-et-Grachaux Oiselay-et-Grachaux település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 422 fő (2015). Oiselay-et-Grachaux Fretigney-et-Velloreille, Bonnevent-Velloreille, Bucey-lès-Gy, Cordonnet, Frasne-le-Château, Montboillon, Villers-Chemin-et-Mont-lès-Étrelles és Velleclaire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: MÁV V50 sorozat A MÁV V50 sorozat egy, a MÁV részére szállított kísérleti villamosmozdony volt. 1 darabot gyártottak belőle 1923-ban. A MÁV 1922-ben rendelte meg, a villamosított pályák, illetve a Kandó-féle 16 kV 50 Hz vontatási rendszer tesztelésére. Története Amerikával ellentétben, ahol szinte egységesen az egyenáramot preferálták a vasúti vontatásban a 20. század elején, Európa két táborra szakadt: Német tábor: Svájc , Németország , Ausztria , Svédország , Norvégia – a váltóáramú vontatás mellett döntöttek Francia tábor: Franciaország , Spanyolország , Portugália , Olaszország , Belgium , Hollandia , Nagy Britannia – az egyenáramú rendszert támogatták A váltóáramú vontatást – bár előnyeivel már tisztában voltak (kevesebb táplálóállomás egy adott szakaszon) - ebben az időben nehéz volt megoldani, mivel ekkoriban kizárólag az egyenáramú motorok teljesítményszabályozása volt csak megoldható. Ilyen alapon fejlesztették ki Svájcban azt a megoldást, amely mind a mai napig használatban van a fent említett öt országban. A rendszer 15 kV-os, 16 2/3 Hz-en működik. Ez speciális táplálóállomást igényel, ahol az ipari áram frekvenciáját harmadára csökkentik (16 2/3 Hz = 50/3 Hz). A rendszer lényege az volt, hogy soros gerjesztésű kommutátoros motorokat használtak, amelyben a forgó- és állórészt sorba kapcsolták (univerzális motor), forgó- és állórészén egyszerre változik meg az áram iránya, ez azonban csak alacsony (15–20 Hz körüli) frekvenciánál biztosít elfogadható hatásfokot. A vontatómotor így közvetlenül a mozdony főtranszformátorára van rákötve, és annak fokozatait (primer vagy szekunder) átkapcsolva, veszteségmentesen szabályozható. A rendszer hátránya a táplálóállomások drága, bonyolult szerkezete. Kandó Kálmán érdeme, hogy az említett rendszer hátrányait sikeresen kiküszöbölte, előnyeit megtartva (korát megelőzve), ennek a fejlesztésnek az eredménye a V50-es sorozatszámú mozdony, valamint az, hogy az 50 Hz-es vontatás legelőször Magyarországon valósult meg. Kandó Kálmán és Verebélÿ László a 16 kV-os 50 Hz-es rendszert választotta, melyben a táplálóállomások csak transzformátorokból álltak, amelyek működéséhez nincs szükség folyamatos emberi jelenlétre, így nemcsak telepítésük és karbantartásuk, hanem üzemeltetésük is olcsóbb. A rendszer lényege, hogy az egyfázisú 50 Hz táplálást a mozdonyon belül alakítja át a vontatás igényeinek megfelelő három fázisú változtatható feszültségű táplálássá a motorok részére. Mivel a kerekek hajtására váltóáramú, többfázisú aszinkron motort alkalmazott, így az egyfázisú áramot többfázisúvá kellett alakítani. A másik probléma a fordulatszám-szabályozás volt, hiszen az aszinkron motorok fordulatszáma elsősorban a frekvenciától függ, és viszonylag állandó. Az utóbbi problémát nagy pólusszámú pólusszám-átkapcsolós motorral oldotta meg, ami méretes vontatómotort eredményezett, így csak egyet tudott elhelyezni belőle oldalanként, ami rudazattal hajtotta a kerekeket. A több fázissal történő áramellátást saját fejlesztésű átalakítóval oldotta meg, amelyet szinkron-fázisváltónak nevezett el. Ez a szerkezet nem más, mint egy szinkronmotorral egybeépített háromfázisú generátor. Bár hasonló megoldásokkal más országokban is kísérleteztek, de azok Kandóéval szemben nem bizonyultak elég hatékonyak és egyszerűnek. A 16 kV-os 50 Hz-es rendszerrel először a Budapest – Dunakeszi – Alag vasútvonalat villamosították a próbaüzem céljából. Mivel a próbaüzem sikeres volt így Kandó feladatul kapta a Budapest – Salgótarján – Zólyom – Ruttka vasútvonal villamosítását, ami azonban a trianoni békeszerződés miatt nem valósult meg. Így a nagy méretű villamosításra csak később a Budapest – Hegyeshalom vonalon került sor. Az 50 Hz-es rendszer kifejlesztésével bebizonyosodott, hogy az egyfázisú, váltóáramú, ipari frekvenciájú vontatásé a jövő. Néhány évtizednek kellett eltelnie, valamint fel kellett találni az egyenirányítókat is, mire más országok is (meglepő, hogy elsőként az egyenáramú rendszer mellett kardoskodó Franciaország) felismerték ennek a rendszernek az előnyeit. A franciák a második világháború után kezdték meg a kísérleteket ezzel a rendszerrel, és a hatékonyság növelése érdekében 25 kV-ra emelték a feszültséget. Felépítése A mozdony felépítése az Olaszországban már bevált háromfázisú E 552 sorozat felépítését követi. Itt is Kandó-háromszögön keresztül hajtja meg az oldalanként egy darab hajtómotor a kerekeket. Az egy vezetőfülkés kialakítást az egyszerűbb vezérlés indokolta, hiszen a kezelőszerveket nem kellett a másik vezetőfülkében megismételni. A mozdony elsődleges célja a 16 kV 50 Hz fázisváltós vontatási rendszer kipróbálása, életképességének demonstrálása. A rendszer fő eleme a fázisváltó, amely egy egyfázisú szinkronmotort és egy háromfázisú szinkrongenerátort egyesít egy villamos gépben, amely jobb hatásfokot és kisebb tömeget biztosított, mintha gépcsoporttal oldották volna meg a feladatot. A kísérleti mozdony első verzióján a fázisváltó kétpólusú kivitelben, az állórészen olajhűtéssel a forgórészen léghűtéssel került kialakításra. A forgórész gerjesztésének szabályozásával a fázisváltó 417-750 V között szabályozható feszültséget biztosított a hajtómotoroknak. A gépet a gerjesztőgép akkumulátorról táplálva gyorsította fel a szinkronizáláshoz szükséges 3000 1/min fordulatszám közelébe. A hajtómotorok indítására, illetve a gazdaságos fordulatszámok közötti átmenet biztosítására egy, a motorok forgórészkörébe kötött vízellenállásokat szabályozó automatika szolgált oly módon, hogy a gyorsítások során a gépek teljesítményfelvétele állandó legyen, ezzel csökkentve a mozdony mechanikáját és az elektromos hálózatot érő tranziens hatásokat. Az új mozdony 1923. október 31-én futott végig először az erre a célra létrehozott Budapest-Alag 15,3 km hosszú próbapályán. Az üzemi mérések csak 1925 elején indulhattak, mivel a kísérleti mozdonyon az első próbafutások alkalmával jelentkező problémákat javítani kellett. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a fázisváltó forgórészének szigetelése nem megfelelő, a próbák során többször megsérült, ezért 1926-ban a mozdonyt leállították, és a fázisváltó forgórészét vízhűtésessé alakították át. A próbák az elképzelés helyességét igazolták: Fázisváltós mozdonnyal lehet nehéz vonatokat indítani és továbbítani Az országos energiahálózat elbírja a vontatási rendszer által keltett áramlökéseket. Az áttervezett mozdony Az eredeti próbamozdony mechanikai részeinek megtartásával teljesen új elektromos rendszerrel épült meg az új konstrukció. A próbák alapján az áttervezett fázisváltó négypólusú és a forgórészén vízhűtéses lett, amelynek a műhelyrajzai 1925-re már készen voltak, legyártása azonban csak 1926-ban kezdődött meg. A négypólusú üzemből adódó alacsonyabb fordulatszám (1500 1/min) a forgórész kisebb mechanikai igénybevételét eredményezte. Az új fázisváltó állórésze több fontos változtatáson ment keresztül. Megváltoztak a horonykialakítások, készültek kivezetések a két-, három- és négyfázisú üzemhez az új Bláthy-Kandó-féle pólusátkapcsolós hajtómotoroknak. A szinkronizáláshoz az átalakított gépcsoportban egy aszinkron motor gyorsította fel a fázisváltó forgórészét. A két oldalon elhelyezett 18 (négyfázisú táplálással), 24 (háromfázisú táplálással), 36 (kétfázisú táplálással) pólusszámra átkapcsolható hajtómotor forgórészének mind a 48 kivezetése közvetlenül a vízindító 48 elektródájának egyikéhez csatlakozott, a forgó mágneses tér a rotor megfelelő tekercseléseiben automatikusan hozta létre az áramot, külön kapcsolóberendezésre nem volt szükség. Tanulságok A 16 kV 50 Hz vontatási rendszer életképesnek, a Magyarországon akkor általános gőzvontatásnál nagyságrendekkel gazdaságosabbnak bizonyult. Egy darab hajtómotor használatával a teljesítménytényező és a hatásfok javítható, lehetőség van egy nagyobb pólusszámú negyedik tekercselés elhelyezésére, ami az indítási viszonyokat javítja, illetve motorcsere esetén a kért motor pontos szögbeállítása elmarad. A tapasztalatok alapján Kandó elkészítette az azonos villamos alapokra épülő személy- és gyorsvonati (a későbbi V40 sorozat), illetve tehervonati (a későbbi V60 sorozat) mozdony terveit. A fázisváltó állórészének tekercselését úgy módosították, hogy a segédüzemi transzformátor feladatait is ellása. Rott Nándor (püspök) Rott Nándor (Ferdinánd) Rudolf (Potštát, 1869. december 23. – Veszprém, 1939. március 3.) magyar katolikus pap, veszprémi püspök. Pályafutása Apja Rott Nándor erdész volt. A gimnáziumot Budapesten és Esztergomban végezte. 1890. október 30-ától a Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke lett. 1896. október 28-án szentelték pappá, s szerzett teológiai doktorátust. 1897. június 30-án tért haza, és lett az esztergomi szeminárium prefektusa és teológia tanára. 1902 és 1908 között az Augustineum spirituálisa, 1908. november 14-étől esztergomi kanonok, 1909. március 17-étől a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Műve országos igazgatója. 1911. október 26-ától a Központi Papnevelő Intézet rektora, s a középiskolai hitoktatók érseki főbiztosa. Püspöki pályafutása 1917. május 16-ától kinevezett, július 12-étől megerősített, a budapesti Egyetemi templomban Csernoch János hercegprímás által szeptember 23-án felszentelt veszprémi megyés püspök, székét november 30-án foglalta el. 1923-ban és 1929-ben egyházmegyei zsinatot tartott, fölállította a kisszemináriumot és bővítette a szemináriumot. A Balaton környékén templomokat és kápolnát épített, az egyházmegyében 30 új lelkészséget és plébániát létesített. 1938. május 30-ától Tóth Tihamér lett a koadjutor püspöke. Temetkezési helyül építette a veszprémi Szent Margit-templomot. Művei A Csoda és a Természettudomány . Budapest, 1907. A mai szépirodalom téves irányzatai . H.n., 1909. Ferdinánd veszprémi címzetes püspök pásztorlevele. 1918. április 27. Veszprém, é.n. (1918). Danilo Luís Hélio Pereira Danilo Luís Hélio Pereira vagy egyszerűen Danilo Pereira (Bissau, 1991. szeptember 9. –) bissau-guineai születésű portugál válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Porto játékosa. Sikerei, díjai Portugália U20 U20-as labdarúgó-világbajnokság ezüstérmes: 2011 Portugália Európa-bajnok : 2016 Marko Pjaca Marko Pjaca (Zágráb, 1995. május 6. –) világbajnoki ezüstérmes horvát válogatott labdarúgó, a Juventus FC játékosa, de kölcsönben a Fiorentina csapatában szerepel. A horvát válogatott tagjaként részt vett a 2016-os Európa-bajnokságon és a 2018-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Horvát bajnok (2): 2014–15, 2015–16 Horvát kupa (2): 2014–15, 2015–16 Horvát szuperkupa (2): 2015, 2016 Serie A (1): 2016–17 Coppa Italia (1): 2016–17 Hosszúfarkú gébics A hosszúfarkú gébics (Lanius schach) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj. Előfordulása Ázsia területén él, augusztus végén délre vonul. A Himalájában 3400 méter magasságban is megtalálható. Alfajai Lanius schach bentet Lanius schach caniceps Blyth, 1846 Lanius schach erythronotus (Vigors, 1831) Lanius schach fuscatus Lanius schach longicaudatus Lanius schach nasutus Lanius schach nigriceps Lanius schach schach Lanius schach stresemanni Lanius schach suluensis Lanius schach tosariensis Lanius schach tricolor Hodgson, 1837 Megjelenése Testhossza 23-27 centiméter, testtömege 50-53 gramm. Feje teteje szürke, fekete szemsávja van, torka fehér. A többi gébicshez képest hosszabb a farka. Életmódja Főként rovarokkal táplálkozik, de a madártojásokat és fiókákat is megeszi. Szaporodás Ágacskákból készíti fészkét, szőrrel és tollakkal béleli ki. Fészekalja 4-6 tojásból áll. Kárpát-medencei előfordulása Egy alkalommal észlelték a Hanságban, de valószínűleg egy másik gébicsfaj hibridje volt. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 6.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 6.) ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 6.) Magyarországi észlelése Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve Szakonyfalu Szakonyfalu (szlovénül: Sakalovci, németül: Eckersdorf) község Vas megye Szentgotthárdi járásában. Fekvése Szentgotthárdtól 6 km-re délnyugatra található. Története A falu a 17. század közepéig más területen helyezkedett el. Jóval délebbre volt található, s belenyúlt a mai Apátistvánfalva és Kétvölgy területére. Az 1664-es szentgotthárdi csata idején a török sereg itt a Rába mellett foglalt hídfőállást, előzőleg a falut felégették, a lakosság elmenekült. A csata után visszatértek és az egykori hídfőnél építették fel újra falujukat. A faluban roma kisebbség is él, akik többsége szlovénül (vend nyelven) beszél. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,6%-a magyarnak, 41,6% szlovénnek, 3,7% németnek, 5,6% cigánynak, mondta magát (11,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 77%, református 0,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezet nélküli 3,9% (18,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei, híres emberek Rogán Antal Fideszes politikus gyermekkori lakhelye Zsujta Zsujta község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Gönci járásában. Fekvése A Hernád völgyében, a szlovák határ közelében található. Szomszédos települések: Abaújvár, Gönc, Hidasnémeti, Tornyosnémeti. Története Zsujta és környéke ősidők óta lakott hely volt, amit az 1800-as években határában talált gazdag, és értékes bronzkori leletanyag is bizonyít. Zsujta Árpád-kori település. Nevét a Váradi Regestrum oklevele említette 1219-ben Sucta néven. 1295-ben Sugta, Sugtha, a 14. század elején pedig Sugkta néven írták. 1219-ben Zsujtai Reynold gönci embereket vádolt - a Váradi Regestrum oklevele szerint - fia megöléséért. A 14. század elején János gönci várnagy falujának írták, és ekkor Bárcai Edus szerviense, Copoz lerombolta egy fennmaradt oklevél szerint. 1295-1296-ban a három Németi nevű település határosa volt. Zsujta egykori birtokosai a Karsa, Puky, Szécsy, majd a Vendéghy családok voltak. A 20. század elején Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. Az 1910-es népszámláláskor 479 lakosa volt, ebből 471 magyar, 5 szlovák volt, melyből 236 római katolikus, 173 református, 52 izraelita volt. Népcsoportok A település lakosságának 89%-a magyar, 11%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Gótikus református templom a 12. századból Romantikus kúria forspont megálló/fogadó Híres zsujtaiak Karsa Ferenc honvédhadnagy, Görgei parancsőrtisztje és testvére Karsa András hadnagy, zeneszerző. A Karsa család másik három fia - György, Árpád, János - szintén részt vett a szabadságharcban . Nusco Nusco község (comune) Olaszország Campania régiójában, Avellino megyében. Fekvése A megye délkeleti részén fekszik. Határai: Bagnoli Irpino, Cassano Irpino, Castelfranci, Lioni, Montella, Montemarano, Sant’Angelo dei Lombardi és Torella dei Lombardi. Története A település a 11. században nyerte el a civitas (város) rangot, miután püspöki székhellyé nevezték ki. Első püspöke és egyben védőszentje Szent Amato 1094-ben született a településen. A középkorban a de Tivilla, d’Aquino, de Gianvilla és Imperiale nemesi családok birtoka volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói a szeminárium és könyvtára a vár (castello) a 18. századi katedrális a 13. századból származó kriptával Szent Amato szobra 1893-ból Halíd Iszmáil Halíd Iszmáil (1965. július 7. –) egyesült arab emírségekbeli válogatott labdarúgó. Beszterce (település) Beszterce (románul Bistrița, németül Bistritz, korábban Nösen) város Romániában, Erdélyben. Egykor Beszterce-Naszód vármegye, ma Beszterce-Naszód megye székhelye. Fekvése Kolozsvártól 110 km-re északkeletre, a Beszterce folyó partján fekszik. Nevének eredete Nevét a rajta átfolyó folyóról kapta, és ez a szláv bîstro szótőből ered, jelentése gyors. Ebből a szótőből ered a Bistrica név, ami gyorsfolyású folyócskát jelent az -ica kicsinyítőképző miatt. Története Pleisztocén kori emberi leletekről nem tudunk eddig, de mamutok Beszterce területén is éltek, ahogy ezt a Kiszsolna felé eső gát mellett, a folyó partján csatornázási munkálatok alkalmával egy munkás által lelt mamutagyar töredéke jelzi. Nagy-Budakon a homokkőben falevelek és más növények lenyomatai őrződtek meg. A kora neolitikumban a Körös kultúra emberei lakták, a késő neolitikum/kora rézkor idején talán az Iclod csoport emberei népesítették be területét. A késő rézkor/kora bronzkor idején a Coțofeni kultúra emberei laktak itt, akiket a középső- és késő bronzkori Wietenberg kultúra emberei, majd a késő bronzkori Noua kultúra emberei követtek. 2014 késő őszén Beszterce eredeti helyén, az észak felé található erdős várdombon, a Burg-on egy fémdetektoros arany-ezüst ötvözetből-elektrumból-készített, a Wietenberg kultúrához tartozó csészét lelt, ez Erdély legkorábbi fémcsészéje és egyúttal a Wietenberg kultúra művészien díszített és egyetlen ebből az ötvözetből készített csészéje. Az égetéses és csontvázas temetőjükben egy a Napot jelképező spirálisokkal díszített, égetett emberi csontokat és hamut tartalmazó urna töredékeit lelték meg. A Noua kultúrát a kora vaskori Gáva kultúra emberei követték, majd kelták, dákok és rómaiak települése lett. Valószínűleg a dákok verték a város határában pár éve lelt, a római köztársaság ezüstpénzeit ügyetlen módon utánzó ezüstpénzeket. A római adminisztráció és katonaság 271-275 közt a római Daciaból történt kivonulása után a germán nyelvű gótok, őket követően pedig a szintén germán nyelvű gepidák telepedtek meg Beszterce területén, ez utóbbiak temetőjéből szép drágafém és bronz ékszerek kerültek elő. E gepidák valószínűleg lassan beolvadtak az Erdélybe betelepülő szlávokba, akik Beszterce területén is megtelepedtek. A szlávokat őseink követték a terület lakóiként, Besenyőbe, amelyik ma Besztece egyik negyede, az 1068-as kerlési avagy cserhalmi csata után török nyelvű besenyőket telepített a magyar király. 1141 és 1162 között szász bányászok települtek ide és Nösen néven alapítottak várost. Először 1241-ben említik a várost-ekkor és 1284-ben a török nyelvű tatárok felégették a várost. Beszterce Károly Róbert alatt fejlődött leginkább. 1330-tól szabad királyi város. 1452-ben 25 helységgel együtt leválasztották Doboka vármegyéről, és önálló grófság lett. 1453-ban a városban Hunyadi János várat épített-ez ma a volt Magnolia cukrászda és a hozzá kapcsolodó posta, meg egyéb épületek-üzletek helyén volt. 1458-ban Szilágyi Mihály az ellene fellázadt várost felégette. 1464-ben Mátyás megszüntette a Besztercei grófságot. Ekkor a humanista műveltség egyik központja volt, itt nyomtatták ki Bonfini több munkáját is. 1465-ben a várat a város lebontotta, és a várost erősítette meg falakkal és 10 bástyával. A lebontott vár helyén vagy tőle pár tíz méterrel északra az 1990-es években egy lakos kertjéből 12, III. Zsigmond lengyel király által veretett ezüstpénz került elő, ezek két magángyűjteményben és a besztercei múzeumban találhatók, közöletlenek. 1530-ban Péter moldvai vajda eredménytelenül ostromolta Beszterce városát. 1596-ban a városnak már gimnáziuma volt. 1602-ben Basta seregei vették be, 1603-ban Székely Mózes ostromolta. 1661-ben elfoglalta a török, de a század végén felszabadult. 1705-ben Rákóczi vezére Pekry Lőrinc dúlta fel. 1717-ben a tatárok rabolták ki. 1848. december 31-én Bem serege kiszorította a városból a császári sereget. 1849. február 21-én itt verte szét Urban ezredes seregét. Június 25-én az oroszok rohammal bevették, de 26-án Bem visszafoglalta. Falait 1856-ban kezdték bontani, ma már csak a Bognár-torony és falmaradványok állnak. 1910-ben 13 236 lakosából 5835 német (44%), 4470 román (33,77%), 2824 magyar (21,33%) volt. 2002-ben 81 259 lakosából 73 613 román (90,59%), 5204 magyar (6,40%), 1958 cigány (2,40%) és 484 egyéb (0,59%) volt. Látnivalók Főterén áll az 1563 -ban épített impozáns gótikus szász evangélikus templom , 76 m-es tornya a legmagasabb templomtorony volt Erdélyben . A templomot a századok során barokk és reneszánsz elemekkel egészítették ki. Kőből faragott szószéke 16. századi . 16.- 17. századi keleti szőnyegeit szász kereskedők adományozták. 2008 . június 11-én , 17 órakor, gyújtogatás eredményeként meggyulladt a templom tornya és fedélszékének egy része. Az elharapózó tüzet csak három óra leforgása után sikerült megfékezni a tűzoltóknak. A város központjában álló épület 150 év után másodszor vált a tűz prédájává, a károk megközelítették az egy millió eurót . A gyújtogatást három, 13 és 15 év közti cigány gyerek követte el, akik eredetileg rezet és ólmot lopni törtek be a templomba. A 15. századi lábasházak-más néven Búzasor-gótikus árkádsorai alatt folyt a középkorban a kereskedelem, a város a Moldvába vezető Borgói-hágó közelsége miatt jelentős kereskedelmet folytatott. Az evangélikus parókia homlokzatán látható Szent Miklós püspök, a templom védőszentjének szobra. A parókia udvarán lévő, egyre inkább leromló épületek gótikus stílusban épültek, festmények is voltak itt, amelyek a savasság hatása miatt leperegtek. A parókia bejáratától mintegy 20 m-re nyugatra Tatár Árpád régész 2012. augusztus 6-án egy reneszánsz ajtó- vagy ablakkeret felső részét találta meg, amit egyszerűen kivettek valahonnan és kitettek a járdára. A Búzasor keleti végénél nyíló és észak felé tartó kis utca bal oldalán, az utolsó ház küszöbének bal oldalán egy középkori templom oszlopának kerek talapzata került elő 2015 tavaszán a vezetékfektetési munkálatok alkalmával. Ott maradt kb. 20 cm-re beépítve a ház alapjába és leaszfaltozva. A gótikus stílusú domonkos kolostor még álló épületrésze ma öregotthon. Más részeit és templomát évszázadokkal ezelőtt lebontották. Az apácák által lakott épületek egy része még áll, más részeket lebontottak a régebbi időkben. Tatár Árpád régész az épület keleti, befalazott bejárata előtt egy faragott követ talált 2015 áprilisa elején, a vezetékfektetési munkálatok alkalmával, ezt valamikor lépcsőnek tették ide. Gótikus és reneszánsz kövek a város régi központjának számos házába megtalálhatók beépítve, főleg a szűk átjáróutcák befalazott és most már pár év óta levakolt bejárataiban, ablakaiban. Több kapualj a barokk időkből származó kapubejárattal rendelkezik. A kultúrotthon restaurálásakor, az előtte álló téren egy bástya romjait találták meg, körvonalait a felszínen kövekből rakták ki. Az ezüstműves háza reneszánsz stílusban épült és a Búzasor utcáján található, ettől keletre. Kőműves János háza a sétálóutcán látható, a város főterén és az 1400-as évek gótikus stílusában épült, később átalakították. A Magyar utcán található Oroszlános ház egy szász hentesmester lakása volt, ma múzeum-, kiállítótér-, turisztikai információs központ- és emléktárgyak vásárlóhelyeként ismert. Beszterce Mátyás kori címere, amin Dalmácia, Csehország és a Corvinok címere láthatók, a régi postával szemben levő saroképület emeletének tornácán található, másodlagosan beépítve. A római-katolikus templom az 1700-as években épült, tőle pár háznyira keletre, az egyik ház homlokzatán Szűzanya és Jézus szobor látható. A város régi központjában négy épületen figyelhető meg magyar és német nyelvű vastábla, amelyeken az Adriai-tenger szintjéhez mérten irta egykor a magassági szintet. Mára sajnos csak kettőn maradt meg a magasság jelzése, kettőről letörték. A ferences templom 1270 körüli, gótikus stílusu, 15. századi falfestményei vannak. A templom később a görögkatolikusoké , majd az ortodoxoké lett. A városi múzeumban színvonalas történeti, etnográfiai, geológiai és biológiai kiállítás látható. Híres emberek Itt született 1785 -ben Teleki Ferenc költő, az MTA tiszteleti tagja Itt született Gottlieb Budacker ( 1825 – 1867 ) Itt született 1892 -ben Haynal Imre orvos, a magyar belgyógyászat jeles alakja. Itt született 1898 -ban Weiss Soma orvos. Itt született 1898 november 17-én Orendy Norbert csendőrezredes. Itt született 1910 . november 16-án Szilvássy Margit opera-énekesnő. Itt született 1928 . május 20 -án Kiss-Bitay Éva romániai magyar pedagógus, biológus, biológiai szakíró. Itt született 1975 . november 14-én Szabó Gabriella nemzetközi hírű, román állampolgárságú, magyar nevű, de magát románnak valló atléta. Sport Beszterce labdarúgócsapata az 1922-ben alapított ACF Gloria Bistrița, amely jelenleg a Liga V-ben játszik. Testvérvárosok Besançon – Franciaország 1997-ben kezdeményezett testvérvárosi kapcsolat. Az egyezmény 1997. május 27-én lett aláírva. Zielona Góra – Lengyelország A kapcsolat 1996-ban vette kezdetét az ECOS – OVERTURE program keretén belül, amiben Beszterce partnerei voltak: Montreuil – Franciaország, Cottbus – Németország és Zielona Góra – Lengyelország. Az egyezmény 2001-ben lett aláírva. Columbus – Amerikai Egyesült Államok Az együttműködési kapcsolat 1998 októberében kezdődött. Az egyezmény 2003-ban lett aláírva. Herzogenrath – Németország A baráti és együttműködési kapcsolat kezdete Herzogenrath lakóival és képviselőivel az 1990-es év elejére datálható. Az egyezmény 2005. július 16-án lett aláírva. L’Aquila – Olaszország A baráti és együttműködési kapcsolat kezdete L’Aquila lakóival és képviselőivel a 2001-es év elejére datálható. Az egyezmény 2006. július 15-én lett aláírva. Marko Simić Marko Simić (Belgrád, 1987. június 16. –) montenegrói válogatott labdarúgó, jelenleg az üzbég élvonalbeli Pakhtakor Tashkent játékosa. Sikerei, díjai Budapest Honvéd FC: Magyar labdarúgókupa : 2008-09 BATE: Fehérorosz labdarúgó-bajnokság : 2010-11, 2011-12 Bajnokok ligája csoportkör: 2011-12, 2012-13 Európa-liga csoportkör: 2010-11 Motionless in White A Motionless in White egy amerikai metalegyüttes. Története Az együttest 2005-ben Chris Cerulli alapította Angelo Parente dobossal, Frank Polumbo gitárossal, és Kyle White basszusgitárossal. Ekkoriban még gimnazisák voltak. Több névváltozat után döntöttek a Motionless In White mellett, és még ebben az évben kiadták azonos címen a demójukat is. A következő évben újabb tagok kerültek az együttesbe, és szerződést is kötöttek Zach Neillel, a Masquerade kiadó igazgatójával. Ez a kiadó ásta ki első EP-jüket, a The Whorrort is. Ezt 2009-ben követte a When Love Met Destruction EP. Ezután már a Warped Tour-on is felléphettek, valamint átszerződtek a Fearless Recordshoz. Első stúdió albumuk Creatures címen jelent meg 2010-ben. Az együttes tagjai ekkor Chris Motionless, TJ Bell, Ricky "Horror" Olson, Josh Balz, Ryan Sitkowski és Angelo Parente voltak. Négy kislemez jelent meg a korongról: Abigail, Creatures, Immaculate Misconception és Puppets (The First Snow). Második stúdióalbumuk Infamous címmel jelent meg 2012-ben. Az album megjelenésekor Chris-en kívül Ricky "Horror" Olson, Josh Balz, Ryan Sitkowski, Angelo Parente Brandon "Rage" Richer és Devin "Ghost" Sola voltak az együttes tagjai. Erről a korongról három kislemez jelent meg, a Devil's Night, az If It's Dead, We'll Kill It és az A-M-E-R-I-C-A. Brandon "Rage" Richter 2014-ben lépett ki a zenekarból békés körülmények között. Ekkor az együttes már dolgozott harmadik nagylemezén, a Reincarnate-n, így Brandon helyét ideiglenesen Tom Hane vette át, a turnén pedig Vinny Mauro ül a dobok mögött. Az album érkezéséről április 23-án tudatták a rajongókat, a korong pedig szeptemberben meg is jelent. Az együttes jelenleg is turnézik, mely során első alkalommal hazánkban is felléptek, 2015. június 17-én. Diszkográfia Creatures (2010) Infamous (2012) Reincarnate (2014) Graveyard Shift (2017) (13284) 1998 QB52 A (13284) 1998 QB52 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. augusztus 17-én. Crespià Crespià település Spanyolországban, Girona tartományban. Crespià Cabanelles, Navata, Esponellà és Maià de Montcal községekkel határos. Lakosainak száma 259 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: ŁKS Łódź Az ŁKS Łódź egy labdarúgó csapat Łódźban, Lengyelországban. A csapatot 1908-ban alapították. Beceneve: Rycerze Wiosny ami annyit jelent, hogy tavaszi harcosok vagy lovagok. Ezt az elnevezést azért kapták, mert a bajnokság második fele általában sokkal jobban sikerül számukra, mint az első. Története A klubot 1908-ban alapították. A lengyel labdarúgó-bajnokság mezőnyének, már az első 1927-es pontvadászatban tagjai voltak. A lengyel bajnokságot két alkalommal nyerték meg: 1958-ban és 1998-ban. Egyszer végeztek a dobogó második (1954) és háromszor a dobogó harmadik fokán (1922, 1957, 1993). A lengyel kupát 1957-ben sikerült ezidáig egy alkalommal elhódítaniuk. Edzői 1923-1926 Czeizler Lajos 1935-1936 Czeizler Lajos Városi rivális Az ŁKS Łódź nagy riválisa az ugyancsak łódźi Widzew Łódź. A két csapat párharcát mindig felfokozott érdeklődés övezi, ami annak is köszönhető, hogy a két szurkolótábor nem kedveli egymást túlságosan. Sikerei Ekstraklasa 1. hely (2): 1958 , 1998 2. hely (1): 1954 3. hely (3): 1922, 1957 , 1993 Lengyel kupa 1. hely (1): 1957 2. hely (1): 1994 Lengyel szuperkupa 2. hely (2): 1994, 1998 Balázs Péter (festő) Balázs Péter (Magyarfenes, 1919. május 28. – Kolozsvár, 2003. február 17.) romániai magyar festő, Balázs Kőrösi Ibolya férje Élete, munkássága 1919. május 28-án született Romániában, Kolozs megyében, Magyarfenesen. Édesapja Balázs István ácsmunkás, édesanyja Kis Ilona háziasszony. Az általános iskolát szülőfalujában végezte. 1933-ban Meskó Károly magyarfenesi tanító ösztönzésére, Kós Károly támogatásával, édesapja behozta Kolozsvárra, ahol beiratkozott a Szolnay-Szervátiusz-féle festőiskolába. Az 1930-as években alkalmanként a Dőry családnál kosztolt, így került kapcsolatba fiatal baloldaliak egy csoportjával és Brósz Irma festőművésszel, aki később javasolta munkáinak szerepeltetését a Barabás Miklós Céh fiataljainak első kiállításán. 1935-ben és 1938-ban Nagybányán tanult, ahol Krizsán János és Ziffer Sándor korrektúráira járt. 1936-ban a Felsőbánya melletti járabányai görögkatolikus templom freskóinak elkészítésében segédkezett Kádár Géza festőművésznek, majd három évvel később 1939-ben Hunyad megyében a körösbányai ortodox templom freskóin dolgozott a Profeta-testvérekkel. Majd még ez év december 3-án jelentkezett első alkalommal a közönség előtt munkáival a Barabás Miklós Céh fiataljainak kolozsvári kiállításán. 1940 tavaszától szeptemberig a temesvári ortodox katedrális freskóin dolgozott Tassy Demian irányításával. 1940. december 2-án behívták katonának Marosvásárhelyre a 23. határvadász zászlóaljhoz. 1942 őszén áthelyezték Kolozsvárra a hadtestparancsnokság térképészeti osztályára. 1944 szeptember-októberében Kolozsváron Péter Lajos cipésznél rejtőzködött. 1945 tavaszától 1946 tavaszáig a kolozsvári Világosság szerkesztőségében dolgozott, ahova Balogh Edgár kezdetben mint rajzolót és technikai szerkesztőt alkalmazta, később azonban különböző írott anyagok elkészítésével is megbízta. Ezután, 1946 tavaszán Gáll Ernő áthelyeztette az Igazság szerkesztőségébe, ahol 1948-ig a lap falvakkal foglalkozó riportereként dolgozott. 1948-ban Kovács Zoltán és Aurel Ciupe meghívta az akkor alakuló Magyar Művészeti Intézethez tanítani, 1950-től kezdődően másfél évig az Aurel Ciupe által vezetett Képzőművészeti Szövetség titkára volt. 1951-ben diplomát szerzett a kolozsvári képzőművészeti főiskolán. A következő év áprilisában letartóztatták, majd ítélet nélkül különböző börtönökben két és fél évig fogva tartották. 1954 októberében szabadult és tért vissza Kolozsvárra, ahol Ion Irimescu segítségével sikerült visszakerülnie a Képzőművészek Országos Szövetségébe. Ez kiállításokon való jelentkezési lehetőséget biztosított számára. Az ebben az időben, a Fülöp Antal Andor festőművésszel kialakult barátsága mind emberileg, mind művészileg meghatározó tényező lett az életében. 1956-ban Fülöp Antal Andor révén megismerte Szabó T. Attila nyelvészt, aki megbízta a csángó nyelvjárási atlasz térképeinek megrajzolásával. 1959-ben fél normával felvették illusztrátornak az Utunk című irodalmi hetilap szerkesztőségébe, amelynél 1974-ig dolgozott. 1962. március 31-én feleségül vette a nála 8 évvel fiatalabb Kőrösi Ibolya képzőművészt. 1962. december 29-én megszületett fia, László, aki örökölte szülei tehetségét és az 1990-es években már több kiállításon bemutatkozott. 1969-ben rendezte meg első egyéni tárlatát szülőfalujában. 1974-ben vonult betegnyugdíjba, s később kizárólag festéssel foglalkozott. 1975-ben, majd 1994-ben a kolozsvári Korunk Galériában rendezett egyéni kiállítást. 1993-ban a Kolozsvár-Külső Református Esperesi Hivatal főtéri Gy. Szabó Béla Galériájában gyűjteményes kiállításon mutatta be munkáit. 1996-ban a nagykárolyi a Kultúrpalotában, majd 1999-ben ismét szülőfalujában rendezett kiállítást. Életéről 2002-ben Tibori Szabó Zoltán írt monográfiát. Balázs Péter termékeny munkásság után 2003-ban hunyt el Kolozsváron. Festményei Festményei szülőföldjében, az erdélyi tájban gyökereztek, néprajzi indíttatású tájképek, városképek, csendéletek és kompozíciók, író portrék, köztük Balogh Edgár, Illyés Gyula, Sütő András, Tamási Áron, képzőművész portrék, köztük Kós Károly, Szervátiusz Jenő). Életműve „Tündérország” tükörképe poszt posztnagybányai stílusban. Emlékezete 2003 nyarán a család megrendezte a kolozsvári Bánffy Palotában a művész gyűjteményes kiállítását, majd 2006-tól a Főtér 22 sz. alatt, a volt műterem-lakásban (a Kolozsvár Társaság székhelyén) megtekinthető egy állandó kiállítás a művész festményeiből. Oita Kóicsi Oita Kóicsi (Tokió, 1914. április 9. – 1996. szeptember 11.) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett az 1936. évi nyári olimpiai játékokon. Doubravice nad Svitavou Doubravice nad Svitavou település Csehországban, a Blanskói járásban. Doubravice nad Svitavou Obora, Rájec-Jestřebí, Bořitov, Lhota Rapotina, Kuničky, Újezd u Boskovic és Němčice településekkel határos. Lakosainak száma 1374 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Miskolci Magister Gimnázium A Miskolci Magister Gimnáziumot 1992-ben, Miskolci Matura Gimnázium néven hozta létre két magánszemély, Gergely László és Gergely Lászlóné, fenntartója az EURO-MAGISTER Nonprofit Kft. A magángimnázium 2008 szeptemberétől a miskolci Tudomány és Technika házában működik. A gimnázium egyik legfontosabb profilja a médiakommunikációs oktatás, amelynek keretében mozgóképkultúrát, média- és újságírói ismereteket tanítanak, a másik az emelt szintű, speciális magyar nyelv- és irodalom oktatása. Emellett emelt szinten tanítanak angol és német nyelvet. A 2012-es tanévtől elkezdték az ingyenes felnőttképzést esti tagozaton is. Bükki Csillagda A Bükki Csillagda egy tervezett csillagászati látogatóközpont, amely a Bükk-hegység területén fog felépülni, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Répáshután, a Bükki Nemzeti Park területén ( é. sz. 48,056588°, k. h. 20,519532°48.056588, 20.519532 ). Története 2017. június 6-án az úgy nevezett Bükki Csillagpark megkapta a Nemzetközi Sötétégbolt Szövetségtől az ezüst rendű minősítést. Ez alapján ezen a területen felhőtlen időben és holdtalan éjszakákon több ezer csillagot lehet szabad szemmel megfigyelni. Az országban a Zselic és a Hortobágy (tájegység) teljesíti az ehhez a minősítéshez szükséges feltételeket. A Magyar Közlönyben 2017. december 19-én kormányhatározat jelent meg arról, hogy 2018-ban 564 millió, 2019-ben pedig 426 millió forint állami támogatást biztosít a projekt megvalósítására a magyar kormány. A Bükki Csillagda terveit 2018 januárjában hozzák nyilvánosságra. A létesítményben nagy teljesítményű távcsövek segítségével nyílik lehetőség a látogatók számára arra, hogy részletesebb képet ismerhessenek meg az optikai eszközökkel belátható világegyetemről. Ezeken túl egy planetárium, egy meteoritmúzeum, valamint kettő, eddig bővebben meg nem nevezett űreszköz segíti majd a látogatók ismeretinek bővítését. Az építésről és a csillagda megépítésével kapcsolatos közbeszerzési eljárások lefolytatásáról a földművelésügyi miniszternek kell gondoskodnia a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának bevonása mellett. La Chapelle-sur-Loire La Chapelle-sur-Loire település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1453 fő (2015). La Chapelle-sur-Loire Avoine, Bourgueil, Chouzé-sur-Loire, Huismes, Ingrandes-de-Touraine, Restigné, Rigny-Ussé és Saint-Patrice községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Műkorcsolya a 2011-es téli Universiadén A törökországi Erzurumban a műkorcsolya versenyeit február 1. és 4. között rendezték a XXV. téli Universiadén. Magyarországot a Turóczi Dóra, Major Balázs jégtánckettős képviselte, akik egy kisebbfajta kavarodás után, az utolsó pillanatban kerültek az indulók listájára. A 13 párt felvonultató mezőny 8. helyén zártak. A versenyszámok időrendje Az Universiade eseményei helyi idő szerint (GMT +02:00): Versenyszámok A férfiak versenyét a japán Nobunari Oda magabiztosan nyerte meg, maga mögé szorítva az orosz bajnokságban csak a 4. helyen végzett Szergej Voronovot és a 20 esztendős japán Murakami Daisukét. Férfi RP = rövid program, SZP = szabad program, VL = visszalépett Nők A legbővebb a hölgyek mezőnye volt 32 indulóval. Az első helyen a francia Candice Didier végzett, a második helyet a – 2011-es műkorcsolya-Eb 12. helyen záró – spanyol Sonia Lafuente, míg a harmadik helyen a 20 éves japán Kokubun Szion végzett. RP = rövid program, SZP = szabad program, VL = visszalépett Páros A legkisebb mezőny a párosoknál volt, mindössze 5 pár mérhette össze tudását. Az élen az orosz Iljusecskina/Maiszuradzse kettős végzett. RP = rövid program, SZP = szabad program Jégtánc Jégtáncban az élen az orosz Krisztyina Gorskova, Vitalij Butyikov kettős végzett, akik a 2011-es orosz bajnokságban az 5. helyen végeztek. A második helyre a korábban még egyéniző török Alper Uçar és új ukrán partnere került. Az ezüstérmet a 2011-es műkorcsolya-Eb 13. helyen végző Nagyezsda Frolenkova, Mikhail Kasalo kettős szerezte meg. RT = rövid tánc, SZP = szabad program, VL = visszalépett Szinkronkorcsolya RP = rövid program, SZP = szabad program, VL = visszalépett Prawitz Öberg Hartwig Edmund Prawitz Öberg (Gislöv, 1930. november 16. – Malmö, 1995. november 4.) világbajnoki döntős svéd válogatott labdarúgó. A svéd válogatott tagjaként részt vett az 1958-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Svéd bajnok (2): 1952–53 , 1965 Svéd kupa (1): 1953 Világbajnoki döntős (1): 1958 Az év svéd labdarúgója (1): 1962 Sallent de Gállego Sallent de Gállego település Spanyolországban, Huesca tartományban. Sallent de Gállego Canfranc, Sabiñánigo, Biescas, Hoz de Jaca, Panticosa, Cauterets, Estaing, Arrens-Marsous és Laruns községekkel határos. Lakosainak száma 1444 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Thanvillé Thanvillé település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 605 fő (2015). Thanvillé Dieffenbach-au-Val, Neubois, Saint-Maurice és Saint-Pierre-Bois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: MacBeth Sibaya Ntuthuko Macbeth-Mao Sibaya (Durban, 1977. november 25. –) visszavonult dél-afrikai válogatott labdarúgó. Karrierje Felnőtt karrierjét egy magyar csapatban, a III. Kerületi TVE-ben kezdte. Ezt követően a dél-afrikai Jomo Cosmos csapatában szerepelt, majd visszatért Európába, a Rosenborg BK csapatához. Itt csak hat mérkőzésen jutott szóhoz. 2003-tól az FK Rubin Kazany játékosa volt, ahol több mint 150 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt is szerzett. Válogatott A Dél-afrikai labdarúgó-válogatottnak 2001-2013 között volt a tagja és 49 mérkőzésen szerepelt, gólt nem szerzett. Sikerei, díjai Norvég bajnok: 1 Orosz bajnok: 2 La Manga-kupa: 2 Edu Marangon Edu Marangon (São Paulo, 1963. február 2. –) brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1987-es Copa Americán. 8686 Akenside A 8686 Akenside (ideiglenes jelöléssel 1992 OX1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1992. július 26-án. Paulus Stephanus Cassel Paulus Stephanus Cassel, született Selig Cassel (Glogau, 1821. február 27. – Friedenau, 1892. december 24.) német teológus és kulturhisztorikus, David Cassel testvéröccse. Élete Középiskolai tanulmányai Glogau és Schweidnitz gimnáziumaiban végezte, majd a berlini egyetem hallgatójaként Ranke történész tanítványa volt. Keresztény barátai hatására 1855-ben ő is erre a hitre tért, a keresztségben a Paulus Stephanus neveket vette fel. 1850 és 1856 között az Erfurter Zeitung szerkesztője volt. Előbb erfurti királyi könyvtárnok, 1866-ban a porosz képviselőház tagja, 1867-ben a berlini Krisztus-templomban hitszónok lett. Nagy feltűnést keltettek a német fővárosban (1869-70 és máskor) tartott nyilvános felolvasásai a pápák története köréből és a francia-német haború után mondott Deutsche Reden-jei (2. kiad. Berlin, 1871). 1891 tavaszán vonult nyugdíjba, azonban írói és szónoki tevékenységét ezután is folytatta. Munkái Magyarische Altertümer (Berlin, 1848); Eddische Studien (Weimar, 1856); Der Schwan in Sage und Leben (Berlin, 1861, 3. kiadás 1872); Weihnachten - Ursprung, Bräuche und Aberglaube (u. o. 1862); Das Evangelium der Söhne Zebedäi (Bielefeld, 1870); Kaiser- und Königsthrone (Gotha, 1874); Löwenkämpfe von Nemea bis Golgatha (u. o. 1875); Fredegunde, novella (1883); Aus Litteratur und Geschichte (Lipcse, 1885, 2. kiad. 1886); Japanische Sagen (1885); Zoroaster (1885); Krit. Briefe über die Probebibel (1885); Friedrich Wilhelm II. (1886); Der Elefantenorden (1888); Philippus der Kaiser eine Apologie (1888); Il Veltro. Dantische Studie (1890); Vorträge über die sociale Frage (1891). 1875 óta kiadta a Sunem című teológiai heti folyóiratot. Összes kisebb műveit halála után adták ki Erfurtban. Az első kötet 1893-ban jelent meg. Bükkzsérc Bükkzsérc község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi járásban. Fekvése A Bükki Nemzeti Park déli határán, Miskolctól 30 kilométerre délnyugatra, Egertől 25 kilométerre északkeletre található, a Bükk egyik déli irányú völgyében. A községen át folyik a Cseresznyés-ér. Megközelíthető a 3-as főútról, vagy az M3-as autópályáról Mezőkövesdnél letérve, Bogácson majd Cserépfalun át. Autóbusszal Egerből, Noszvajon át az KMKK, Mezőkövesdről a ÉMKK üzemeltet járatot a faluba. Környező települések Bogács (7 km), Cserépfalu (2 km). A legközelebbi város: Mezőkövesd (17 km). Története A települést 1248-ban említik először, az egri püspökség birtokaként, nem sokkal ez után épülhetett rövid ideig fennálló vára. A püspökség 1457-ben Bükkzsércet és Noszvajt elcseréli Felsőtárkányért, így a kartauzi rend birtokába kerül. 1552-ben a települést feldúlták a törökök. A község lakossága szőlő-, gyümölcstermesztésből, mészégetésből élt. Napjainkban munkát a nagyobb városokban találnak a lakosok, a hagyományos falusi élet kiveszőben van. A településen 4 bolt, posta, könyvtár, óvoda, és iskola található, ez utóbbi összevonva üzemel a cserépfalui iskolával. A presszó, a kocsma, és a fogadó a közösségi élet színtere a mindennapokban. Népcsoportok A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van. Népesség A település népességének változása: Turizmus A falusi turizmus keretein belül megtalálható néhány magánszálláshely, illetve vendégház Bükkzsércen. Kerékpáros és gyalogos kirándulások induló helye, illetve az utóbbi időkben a vadászatok kezdő pontja a falu. Látnivalók Hódos-hegy oromzatán lévő patkó alakú kopár természetes képződmény, ami messziről is jól látható római katolikus templom (1776–1779 között épült) református templom (1825–1828 között épült) Községi Emlékház (2003. év nyár elején nyílt meg) A falu déli végén, az Alsó-hegyen riolittufába vájt borospincék Suba-lyuk , egy ősemberleletéről híres barlang a Hór-patak völgyében A falutól északra fekszik Füzérkő vára Fontosabb rendezvények Pünkösd szombati borverseny július végén rendezett jótékony célú labdarúgó fesztivál szeptember 3-dik vasárnapján tartott búcsú. Dixon-földirigó A Dixon-földirigó (Zoothera dixoni) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Neve Ez a madár a fajnevét, azaz a dixoni-t, Charles Dixon, angol ornitológusról kapta. Előfordulása A Dixon-földirigó előfordulási területe a következő országokban van: Bhután, Kína, India, Laosz, Mianmar, Nepál, Thaiföld és Vietnám. Megjelenése A Himalájában könnyen összetéveszthető a léprigóval (Turdus viscivorus), azonban a Dixon-földirigó háti része olíva-zöldes, a begye csíkos és a szárnyain két-két sáv van. Életmódja A trópusok és szubtrópusok magashegyi erdőit és bozótosait választja élőhelyül. A vizek közelében él és a talajon keresi a táplálékát. Stazione di Treviglio Ovest Stazione di Treviglio Ovest vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Treviglio településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Milánó-Bergamo-vasútvonal Treviglio–Cremona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Arcene (Treviglio–Bergamo-vasútvonal, észak) Stazione di Treviglio (Treviglio–Bergamo-vasútvonal, Délkelet-romániai fejlesztési régió) Stazione di Cassano d'Adda (Milánó-Bergamo-vasútvonal, délnyugat) Stazione di Verdello-Dalmine Cany-Barville Cany-Barville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 3059 fő (2015). Cany-Barville Bertheauville, Bertreville, Bosville, Clasville, Grainville-la-Teinturière, Ocqueville, Ouainville, Sasseville és Vittefleur községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Akadémia utca Az Akadémia utca Budapest V. kerületében, a Széchenyí István tér és a Kossuth Lajos tér között húzódik. A rakparti kőfal 1860-ig épült ki a Lánchídfő és a mai Zoltán utca között, így új teleksor alakult ki, ami gyorsan be is épült. Rövid ideig Újpesti útnak nevezték, majd az MTA székházának 1865-ös felépültétől Akadémia utca a neve. Épületei 1. szám : " Varga Sándor kapitány háza ". Négyemeletes klasszicista sarokház, amit 1835 -ben épített ifjabb Zitterbarth Mátyás . A fő homlokzatot korinthoszi fejezetű fal pillérek tagolják, amik két emeletet fognak össze. A közép rizalitján vasrácsos emeleti erkély látható, oldalhomlokzata hasonlóan képzett. A ház 1838 -tól 1845 -ig Ilkei Sándoré volt, majd 1846 -ban Kasselik Ferenc Emmerling Károly megbízásából átalakíttatta István főherceg szálló vá. Ebben a házban működött az igazságügyi, ipari, kereskedelmi és földművelésügyi minisztérium 1848 -ban. Ugyanezen év novemberében itt lakott Bem József , amiről emléktáblát is állítottak. 1849 -ben Hentzi ágyúi megrongálták, de Kasselik Ferenc helyreállította. 1927 -28-ban Hikisch Rezső két újabb emeletet épített rá. A ház a második világháborúban ismét megsérült, 1958 -ban Nagy Elemér állította helyre. 3. szám : Tänzer-ház . A ház a hajdani klasszicista Felső-Duna sor megmaradt műemléke. Kétemeletes lakóház, kis középrizalittal és előtte végigfutó erkéllyel. Itt és a széleken az 1-2. emeletet összefogó lizénarend látható, a középső rizalit felett timpanonnal. Udvarán klasszicista kút található. A házat Hild József építette 1836 -ban. Ajánlott irodalom Scmall Lajos: Buda-Pest utcái és terei (Bp., 1906) Zakariás G. Sándor: Budapest (Bp., 1961) Forrás Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 23–24. o. ISBN 963-05-6410-6 Hamartiológia A hamartiológia a dogmatika speciális ága a teológiában, s Isten teremtett világában a bűn rontását vizsgálja. Római katolikus tanítás szerint az Isten erkölcsi törvénye, hogy meghagyja az ember szabad akaratát, a felelősséget, vállalva a bűn kockázatát. A bűn előtt azonban megnyitja a bűnbánat, vagyis a megváltás lehetőségét. Az egyház irgalmas minden bűnöshöz, minden bűnt feloldoz, de csak akkor, ha látja a bűnbánatot. Egy bűnre nincs feloldozás, ha valaki megkeményíti a szívét és nem hajlandó bűnbánatot tartani. Ezzel a bűnnel szemben Isten tehetetlen. Kétféle bűnbánatot különböztetünk meg. A természetes bűnbánat az, amikor az ember fehéren-feketén rádöbben, hogy valamit elhibázott. A szentségi, vagyis természetfeletti bűnbánat ezzel szemben a megtérés, az újjászületés, a megszentelő kegyelem visszanyerése. Ekkor azért érez bánatot a bűnös ember, mert a célt elvétette. Az Istennel való harmóniát sértette meg. A feloldozásban ezt nyerheti vissza, kiengesztelődve Istennel. A bűnbánat szentségének lényegét együtt alkotja a bűnbánó vallomása, bánata, elégtétele és az egyháztól kapott feloldozás, amelyet felszentelt pap (bizonyos esetekben csak püspök) szolgáltat ki. Aquinói Szent Tamás filozófiájában emberi „értelmünk elhomályosult, és akaratunk rosszra hajló lett” – vagyis nem lett abszolút gonosz, hogy ne tudná fölismerni az igazságot, vagy abszolút korrupt, hogy ne tudna magától semmifajta jót tenni. A protestáns teológiai felfogás szerint az emberi természet a bűn következtében totálisan korrupttá vált. Pinilla de Molina Pinilla de Molina település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Lakosainak száma 13 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Waterloo (metróállomás) A Waterloo a londoni metró egyik állomása az 1-es zónában, a Bakerloo line, a Jubilee line, a Northern line és a Waterloo & City line érinti. Története 1898. augusztus 8-án a Waterloo & City line részeként nyitották meg. 1906-ban a mai Bakerloo line, 1926-ban pedig a Northern line megállóját adták át. 1999. szeptember 24-től a Jubilee line egyik állomása is itt található. Ifj. Lele József Néprajzi Magángyűjteménye Ifj. Lele József Néprajzi Magángyűjteménye Szeged-Tápén (6753, Vártó utca 4.) található magángyűjtemény, mely 1998-ban 4500 tárgyat és egyéb archivális anyagot (fénykép, dia, hangfelvétel) őriz Tápé múltjából. Legfontosabb tárgyegyüttesei a halászat, viselet és a gyékényfeldolgozás köréből származnak. Állandó kiállításán enteriőrökbe rendezve tekinthetők meg a gyűjtemény legértékesebb darabjai, makettek, és Bálint Sándor néprajztudós tápéi tartózkodását felidéző fényképek. Forrás Magyarország múzeumai. Múzeumlátogatók kézikönyve , főszerk. Balassa M. Iván, Vince Kiadó, Bp., 1998, pp. 116. 8696 Kjeriksson A 8696 Kjeriksson (ideiglenes jelöléssel 1993 FM16) egy kisbolygó a Naprendszerben. Az UESAC program keretében fedezték fel 1993. március 17-én. Eliomys Az Eliomys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a pelefélék (Gliridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: feketefarkú pele (Eliomys melanurus) Wagner, 1840 - típusfaj Maghreb kerti pele (Eliomys munbyanus) Pomel, 1856 kerti pele (Eliomys quercinus) Linnaeus, 1766 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Luís Pereira Luís Edmundo Pereira (Juazeiro, 1949. június 21. –) brazil válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutása nagy részét a Palmeiras (1968–74, 1981–84) és az Atlético Madrid (1974–80) csapataiban töltötte. A Palmeiras színeiben kétszer nyerte meg a Paulista állami bajnokságot: 1972-ben és 1974-ben, és háromszor a brazil bajnokságot: 1969-ben, 1972-ben és 1973-ban. Az Atlético tagjaként 1976-ban spanyol kupát, 1977-ben spanyol bajnoki címet szerzett. A válogatottban 1973 és 1977 között 32 alkalommal szerepelt a brazil válogatottban. Részt vett az 1974-es világbajnokságon. A Hollandia elleni középdöntő-mérkőzésen kiállították, miután durván szabálytalankodott Johan Neeskens-szel szemben. Tagja volt az 1975-ös Copa Américan bronzérmet szerzett válogatott keretének is. Sikerei, díjai Paulista bajnok (2): 1972, 1974 Brazil bajnok (3): 1969, 1972, 1973 Spanyol bajnok (1): 1976–77 Spanyol kupa (1): 1975–76 Copa América bronzérmes (1): 1975 Guy Pearce Guy Edward Pearce (született 1967. október 5.) angol születésű ausztrál színész és zenész. Ismertebb filmszerepei – Memento (2000), A király beszéde (2010), Prometheus (2012) és a Vasember 3. (2013). Ő is szerepelt Mike Young ausztrál televíziós sorozatában, a szomszédokban, amelyért Emmy-díjat és jelölést kapott. 2013-as öttusa-világbajnokság A 2013-as öttusa-világbajnokságot, mely sorrendben az 53. volt, a tajvani Kaohsziungban rendezték 2013. augusztus 19. és 28. között. Eseménynaptár A verseny menetrendjét módosította az időjárás. A szerdára és csütörtökre jósolt tájfun miatt a szervezők kedden az első selejtezős napon lebonyolították a női mezőny selejtezős vívását és úszását, illetve a férfiak vívását, majd csütörtökön a férfiak úszására, továbbá a két női és a három férfi csoport kombinált számára került sor, mégpedig úgy, hogy a lőteret bevitték a vívócsarnokba. Ez a módosítás azt eredményezte, hogy csütörtökön dőlt el mindkét nemben, hogy melyik 36 versenyző folytathatta a versenyzést. Éremtáblázat Magyarország eltérő háttérszínnel kiemelve. Mauritius vasúti közlekedése Mauritiuson a vasúti közlekedés az 1860-as években kezdődött. A normál nyomtávolságú, gőzüzemű vasúthálózat gyorsan kiépült, behálózta az egész szigetet, de miután évekig gazdaságtalanul működött, 1964-ben végleg bezárt. Ahhoz, hogy a forgalmi torlódások megszűnjenek Curepipe és Port Louis között, javasolták egy könnyű vasútvonal (LRT) kiépítését, ez azonban mindeddig nem épült meg. Az országnak 52 Garrat rendszerű gőzmozdonya, 200 személykocsija és 750 teherkocsija volt. Vasútvonalak Port Louis–Mahébourg-vasútvonal Port Louis–Grande Rivière Sud-Est-vasútvonal Richelieu–Rivière Sèche-vasútvonal Vasúti kapcsolata más országokkal Mivel nincs vasút, így egyetlen országgal sincs vasúti kapcsolata. Interstate 24 Az Interstate 24 (24-es országos autópálya) az USA béli Missouri államból indul és Tennesseeig tart. Ez az autópálya Középnyugat- és Délkelet-USA-t köti össze, fontos és nagyforgalmú összekötőként St. Louis és Atlanta között. Nyomvonala Államok Illinois Kentucky Tennessee Georgia Fontosabb kereszteződések Interstate 57 - Goreville, Illinois Interstate 65 - Nashville , Tennessee Interstate 40 - Nashville, Tennessee Interstate 59 - Wildwood Georgia Interstate 75 - Chattanooga Tennessee Klórdiazepoxid A klórdiazepoxid egy benzodiazepin, amely anxiolitikus, szedatív (nyugtató hatású), étvágygerjesztő és gyenge fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, ezért a gyógyászatban használják. Pontos hatásmechanizmusa azonban még nem ismert. Hatása A központi idegrendszer számos struktúrájára (agy, cerebellum, limbikus rendszer, gerincvelő) depresszáns hatású. Hatását főként a gamma-amino-vajsavon (GABA), a receptor-komplexen (beleértve a klorid-csatornát), a GABAa és a benzodiazepin-receptoron keresztül fejti ki. A gamma-amino-vajsav az agyban nagy mennyiségben előforduló gátló transzmitter. A klórdiazepoxid stimulálja a GABA benzodiazepin receptorhoz történő kötődését, növeli a GABA biológiai hatékonyságát. A GABAa receptorok aktiválódása növeli a kloridionok beáramlását a neuronokba, növeli a hiperpolarizációt, ennek következménye az idegsejt aktivitás gátlása. A klórdiazepoxid szorongásoldó, szedatív, antikonvulzív és izomlazító hatású. Legfontosabb hatása a szorongás és a feszültség oldása. Megszünteti a szomatikus funkciózavarokat, az álmatlanságot és az emocionális zavarokat. Készítmények Chlordiazepoxid Elenium Librium Acélmagnóliák Az Acélmagnóliák (eredeti cím: Steel Magnolias) 1989-ben bemutatott amerikai romantikus film, amely Robert Harling azonos című színdarabja alapján készült. Fogadtatás Az amerikai filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 67%-ra értékelte 21 vélemény alapján. Ugyanott a nézők 89%-ra értékelték. Sormano Sormano település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 638 fő (2017. január 1.). Sormano Asso, Bellagio, Caglio, Lasnigo, Magreglio, Nesso, Zelbio és Barni községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Panorámaszabadság A panorámaszabadság egyes szerzői jogi rendszerekben meglévő szabályozás, amely megengedi a jogvédett művekről fényképek vagy más származtatott művek készítését és azok felhasználását az eredeti mű jogtulajdonosának engedélye nélkül is, ha az eredeti mű "a panoráma része" (a pontos szabályozás változó, de ilyen lehet például egy épület vagy egy köztéri szobor). Az elnevezés a német szerzői jog Panoramafreiheit fogalmából ered. Magyarországon az Szjt. 68. § (1) szerint A szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított képzőművészeti, építészeti és iparművészeti alkotás látképe a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül elkészíthető és felhasználható. A legtöbb európai országban létezik hasonló szabályozás; egy nevezetes kivétel Franciaország, ahol az épületek látképe jogvédett. Raphael Holzhauser Raphael Holzhauser (Bécsújhely, 1993. február 16. –) osztrák U21-es válogatott labdarúgó, az Austria Wien középpályása. Klubcsapatokban A 2010–11-es szezon előtt csatlakozott a VfB Stuttgart harmadosztályú tartalékcsapatához. 2012. január 21-én a VfB Stuttgart színeiben az élvonalban is bemutatkozott az FC Schalke 04 ellen. 2013. július 1-én egy évre kölcsönadták az FC Augsburgnak. Válogatottban Több korosztályos osztrák válogatottnak is tagja volt. 2009. augusztus 27-én pályára lépett a magyar U17-es labdarúgó-válogatott ellen is. A Zsivóczky Gyula által edzett magyar csapat 4–1-re kikapott, az osztrákok első gólját Holzhauser lőtte. Ebben az évben mutatkozott be az U21-es válogatottban, az Azerbajdzsán elleni Európa-bajnoki selejtező 76. percében küldte pályára Andreas Herzog szövetségi kapitány. Ekkor még csak 2–0 volt az állás, de a hátralevő alig negyedórában az osztrákok még kétszer betaláltak, így a végeredmény 4–0 lett. Részt vett a 2010-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon is. Statisztikák (2013. július 15. szerint) I. e. 624 Évszázadok: i. e. 8. század – i. e. 7. század – i. e. 6. század Évtizedek: i. e. 670-es évek – i. e. 660-as évek – i. e. 650-es évek – i. e. 640-es évek – i. e. 630-as évek – i. e. 620-as évek – i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek Évek: i. e. 629 – i. e. 628 – i. e. 627 – i. e. 626 – i. e. 625 – i. e. 624 – i. e. 623 – i. e. 622 – i. e. 621 – i. e. 620 – i. e. 619 Események A 39. olümpiai játékok Drakón megfogalmazza az athéniak legrégebbi törvénykönyvét, innen származik a " drákói szigor " kifejezés. Születések Thalész vélhetőleg Zarathustra perzsa próféta (i. e. 551) Æthelberht wessexi király Æthelberht, más írásmóddal Ethelbert (836 – 865. ősze) wessexi király 860-tól haláláig. Sikerrel harcolt a dánok ellen. Már édesapja, Æthelwulf életében elnyerte Kent királyságát (858), a wessexi trónra pedig bátyja, Ethelbald halálát követően került, mivel öccsei, Ethelred és Alfréd lemondtak trónigényükről. Ötéves uralkodása alatt a dánok két nagy erejű támadást indítottak: 860-ban Osric és Aethewulf vezéreket legyőzve lerombolták Winchestert, 865-ben pedig feldúlták Kentet. Halála után öccse, Ethelred követte a trónon. Izotón Az izotónok olyan nuklidok, melyek neutronszáma azonos, de rendszámuk (és így tömegszámuk is) különböző. Izotón például a trícium (Z=1, N=2, A=3) és a 4He (Z=2, N=2, A=4), vagy a 36S, 37Cl, 38Ar, 39K és 40Ca (N=20). Sistrans Sistrans település Ausztriában, Tirolban az Innsbrucki járásban található. Területe 7,9 km², lakosainak száma 2 166 fő, népsűrűsége pedig 270 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 919 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Szüts Miklós Szüts Miklós (Budapest, 1945. július 29. –) magyar festőművész, tervezőgrafikus. Anyai ágon dédapja Degré Alajos, író, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik vezetője. Lechner Lajos, építésznek is dédunokája. Élete Szüts Miklós 1945. július 29-én született Budapesten Szüts Jenő és Degré Erzsébet gyermekeként. 1959–1963 között a Ferences Gimnázium tanulója volt Szentendrén. 1967–1973 között (akkor még) a Képzőművészeti Főiskola, festő illetve sokszorosító grafika szakán tanult. Egyetem után 1972 óta kiállító művész. A főiskola elvégzését követően a festés mellett önálló tervező grafikusként dolgozott. 1985–1988 között a József Attila Gimnáziumban rajzot és művészettörténetet tanított. 1997–1998 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen oktatott. 1991-ben az AD Grafikai Stúdió létrehozója, kreatív igazgatója, társtulajdonosa lett. 2001–2002 között Párizsban három hónapot töltött ösztöndíjjal, azóta is rendszeresen visszajár Párizsba dolgozni. Magánélete Felesége Vojnich Erzsébet festőművész, gyermekei Eszter (1973), Júlia (1975), Anna (1986), Nóra (1987). Tagságok Palládium Alapítvány kurátora Farkas István Alapítvány elnöke Magyar Képzőművészeti Szövetség tagja Önálló kiállításai (fordított sorrendben) 2009 Nemzeti Színház, Budapest 2009 Kulturinstitut der Republik Ungarn, Stuttgart 2008 Bartók 32 Galéria, Budapest 2007 Aulich Art Galéria, Budapest 2006 IX Galéria, Budapest 2005 Millenáris , Kerengő Galéria, Budapest 2005 Studio Galeria, Palac Kultury i Nauka, Varsó , Lengyelország 2004 Szajna Galeria, Rzeszów, Lengyelország 2004 Tetőtéri Galéria, Pannonhalmi Bencés Főapátság , Pannonhalma 2003 Kiscelli Múzeum , Templomtér, Budapest 2001 Cité International des Arts, Párizs 2001 Mestermű Galéria, Veszprém 2000 Budapest Galéria, Budapest 1998 Vigadó Galéria , Budapest 1997 Centrul Cultural al Republicii Ungare, Bukarest 1996 Institut Hongrois, Párizs 1995 Accademia d’Ungheria, Róma 1995 Művészetek Háza, Pécs 1993 Cifra Palota , Kecskemét 1992 Régi Zsinagóga, Szolnok 1991 Budapest Történeti Múzeum, Budapest 1991 Vigadó Galéria, Budapest 1987 Ernst Múzeum , Budapest 1984 Műhely Galéria, Szentendre 1983 Kunstforening, Bergen, Norvégia 1983 Bölcsészkari Galéria, Budapest 1982 Művésztelepi Galéria, Szentendre 1981 Uitz Galéria, Dunaújváros 1980 Stúdió Galéria, Budapest 1979 Madách Galéria, Vác 1978 Görög Templom Galéria, Vác 1977 Stúdió Galéria, Budapest 1977 Gallery of Art Friends, Voss, Norvégia (14130) 1998 QQ103 A (14130) 1998 QQ103 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. augusztus 26-án. Nagyvránovina Nagyvránovina (horvátul Velika Vranovina) falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Topuszkához tartozik. Fekvése Sziszektől légvonalban 38, közúton 53 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délre, az úgynevezett Báni-végvidéken, a Glina-folyó jobb partján fekszik. Története Nagyvránovina Horvátország egyik legrégebben lakott települése. Nevét onnan kapta, hogy olyan területen létesült, ahol sok volt a holló (vrana). A római uralom előtt illír törzsek lakták a területét. A ő emlékük lehet annak háromezer éves a vaskori erődített településnek és szentélynek a maradványai, melyek a Turska kosa nevű határrészen találhatók. A római korban a falu közelében északra Topuszka vidékén feküdt Ad Fines városa. Területe a 11. század végétől magyar-horvát királyok uralma alatt volt. A 13. század elején a közeli Topuszkán II. András magyar király cisztercita apátságot alapított. A 16. században ezt a vidéket is egyre többször érték török támadások, majd 1556-ban az Oszmán Birodalom több évszázadra megszállta a területét. A vidék az 1593 és 1699 között dúlt török háborúkban teljesen elpusztult. A karlócai békével ez a terület is felszabadult a török megszállás alól, majd a Katonai határőrvidék része lett. A 17. század végétől főként a Túrmező területéről több hullámban horvát lakosság települt ide. A katonai közigazgatás 1881-ig tartott. Ezután Zágráb vármegye Vrginmosti járásának része volt. A településnek 1857-ben 590, 1910-ben 407 lakosa volt. 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-ben Jugoszlávia része lett. A lakosság horvát nemzetiségű volt. 1941 és 1945 között a falu a Független Horvát Állam része volt. 1943-ig usztasa erők uralták, ekkor azonban partizán alakultok vonták ellenőrzésük alá akik mindent földig romboltak. Elpusztultak a lakóházak, az vasöntöde és a Szűz Mária kápolna is, a lakosságot elűzték. A térség egyik leginkább elpusztított települése volt. A délszláv háború idején 1991 szeptemberében szerb csapatok szállták meg. A horvát lakosságot elűzték, házaikat felgyújtották. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében 1995. augusztus 7-én foglalta vissza települést. A háború után elkezdődött az újjáépítés, az élet normalizálódott. A településnek 2011-ben 150 lakosa volt. Nevezetességei Vaskori szentély és erődített település maradványai a Turska kosa nevű határrészen. Az ősi település a Glina egyik természetes gázlója közelében alakult ki, melyet három oldalról is a folyó véd, míg a negyedik oldalon őrtornyokkal ellátott fal védte. A régészeti feltárások során fonásos technikával épített kunyhók, nagy számú fémolvasztó és cserépégető kemence, kerámiatárgyak, sütőharangok, fémnehezékek, piszkavasak, orsónehezékek kerültek elő. A település a késő bronzkorban (az i. e. 10. század körül) keletkezett, virágzásának ideje az i. e. 8. század és a 4. század közé esik. Közelében temető is volt, ahol csontvázas és urnás sírok egyaránt találhatók. A sírokban sok ékszert, állatcsontot, valamint mintegy 600 stilizált emberi és állati figurát is találtak. A szakemberek az egyik illír törzs a kolapianik pannóniai székhelyét feltételezik itt. Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a 19. században épült. 1943-ban és 1991-ben is lerombolták a szerb erők, de a horvátok mindig újjáépítették. A Jelačićevo-forrás a falu határában fekvő erő mélyén található. Nevét onnan kapta, hogy Josip Jelačić bán a glinai határőrezred parancsnokaként gyakran látogatott el ide. Ezt látva a lakosság róla nevezte el. Kiépítése a 19. század második felében az első báni ezred parancsnokának Ivan Benkonak az utasítására történt. Gare de Crouy Gare de Crouy vasútállomás Franciaországban, Crouy településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: La Plain-Hirson-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Soissons Gare de Margival Petr Haničinec Petr Haničinec (Pardubice, 1930. szeptember 15. – Bratronice, 2007. november 7.) cseh színész. A magyar nézők a Nők a pult mögött című 1977-ben készült csehszlovák filmsorozatból ismerhetik, mint Karel. Élete Az Előadóművészeti Akadémián diplomázott, majd egy évet dolgozott Pardubice-ben, a Keleti színházban, a Burian színházban, valamint több mint 30 évig a prágai Vinohrady színház tagja volt. 1995-ben súlyos autóbalesetet szenvedett a D1 autópályán, és pár percig klinikai halál állapotában volt. Gyógyulása után a Fidlovačka színházban játszott. 2001-ben agyvérzést kapott, de a gyors orvosi segítség megmentette az életét. Ezután visszavonult a nyilvánosság elől, és 2007-ben, 77 éves korában rákban halt meg. Színészi tehetsége kiemelkedő volt, és több férfi karaktert is eljátszott, valamint többször szinkronizált olyan híres szerepeket, mint Columbo hadnagy, vagy Claudius római császár, a brit televíziós sorozatból. Négyszer volt nős. Első felesége Stepanek Haničincová, akitől egy lánya született Alexandru. Második felesége Marie Kyselková, aki szintén színész volt, és egy fia született tőle Andrew. A harmadik felesége a rádiós műsorvezető Eva Hill, míg a negyedik felesége Radmila Pleskotová aranyműves volt. Díjak, elismerések 1982 SČDU díj 1984 Arany virág díj 1985 Érdemes Művész 1996 Francis Ár Filipovský életmű 1996 Kristály Rózsa díj 2000 Ár Senior Prix Színházi szerepe 1979 James Aldridge: Utolsó pillantás , ( Ernest Hemingway ), Vinohrady Színház , rendezte: Jaroslav Dudek Petr Korda Petr Korda (Prága, 1968. január 23. –) egykori cseh hivatásos teniszező. Legnagyobb sikere az 1998-as Australian Open megnyerése. Összesen négy Grand Slam-döntőt vívott, kettőt egyéniben és kettőt párosban. Karrierje során 10 egyéni és 10 páros ATP tornát nyert meg. Legjobb helyezése a világranglistán a 2. volt. 1998-ban ő lett az első ismert teniszező, akit tiltott szerek használata miatt megbüntettek. Wimbledonban pozitív lett a tesztje nandrolonra, amiért egyéves eltiltást kapott, ami gyakorlatilag a karrierje végét jelentette. Veress Miklós (iparművész) Veress Miklós (Mezőtúr, 1929. augusztus 2. – Budapest, 2016. június 3.) magyar iparművész, porcelántervező, keramikus. Életpályája Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte 1952-1956-ban. Mesterei voltak: Borsos Miklós, Gádor István, Kerényi Jenő, Somogyi József. 1956-1966 között a Kőbányai Porcelángyár tervezőművésze, művészeti vezetője volt. 1966-1989-ig a Hollóházi Porcelángyár tervező művésze, majd művészeti vezetője lett. 1990-től nyugdíjasként önálló alkotóművészként dolgozott tovább. Több mint 50 kiállításon szerepelt alkotásaival, Magyarországon és külföldön egyaránt. 1999 augusztusában, 70. születésnapja tiszteletére, az Iparművészeti Múzeum kupolatermében életmű-kiállítást rendeztek tiszteletére. Mind ipari formaterveivel, mind egyedi művészi alkotásaival (kisplasztikák, köztéri szobrok) kitűnt. Közgyűjtemények őrzik alkotásait, az Iparművészeti Múzeum, a herendi, a hollóházi múzeumok, s a mezőtúri Kiállítási Csarnok. Köztéri alkotásaiból Jeles köztéri alkotásai díszítik Hollóházát: Iványi Ferenc gyáralapító portréja (1975, Hollóháza); Steiner László síremléke (1976, Hollóháza); Szakmáry Károly-portré (1988, Hollóháza); Steiner László-portré (1989, Hollóháza). Művészeti pályájának ideje alatt több mezőtúri köztéri alkotása bizonyítja szülővárosa szeretetét: Túri Fazekas emlékmű (1967, Mezőtúr); A tudás fénye (1976), amely Mezőtúron a Szegedi Kis István Református Kollégium falát díszíti; Térplasztika (1977, a mezőtúri Sporttelepen); Teleki Blanka szobra Mezőtúron, amelyet a Teleki Blanka Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium 100 éves évfordulójára készített. Díjak, elismerések (válogatás) 1978 Pro Urbe-díj 1988 Izsó Miklós-díj 1994 Ferenczy Noémi-díj 2004 Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt 2006 Mezőtúr Város Díszpolgára 871 Évszázadok: 8. század – 9. század – 10. század Évtizedek: 820-as évek – 830-as évek – 840-es évek – 850-es évek – 860-as évek – 870-es évek – 880-as évek – 890-es évek – 900-as évek – 910-es évek – 920-as évek Évek: 866 – 867 – 868 – 869 – 870 – 871 – 872 – 873 – 874 – 875 – 876 Születések az év folyamán – I. Eduárd wessexi király († 924 ) az év folyamán – I. Rómanosz bizánci császár († 948 ) Gereben Ágnes Gereben Ágnes (Budapest, 1947. szeptember 21. – 2015. március 17.), házassága révén: Kun Miklósné, magyar irodalomtörténész, műfordító, kritikus, egyetemi tanár. Életpályája Szülei: Gereben János és Propper Anna. 1966–1970 között a Szegedi Tanárképző Főiskola orosz–magyar szakos hallgatója volt. 1971–72-ben az ELTE BTK orosz szakán tanult. 1971-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanársegéde volt. 1976–1981 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Irodalmi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa volt. 1982–1987 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi docense volt. 1983-ban megszerezte az irodalomtudományok kandidátusa fokozatot. 1985-től az ELTE BTK művelődéstörténeti tanszékén tanított. 1999-ben habilitált. Kutatási területe a századforduló orosz művelődéstörténete és a 20. századi orosz irodalom fehér foltjai, valamint a posztszovjet térség helyzete volt. A Magyar Televízió m1 csatornáján Barangolások öt kontinensen címmel saját heti műsora volt (2010. október 14–2015. március), amelyben aktuális külpolitikai kérdéseket elemzett meghívott vendégeivel. Az MTVA és a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány saját halottjának tekintette Gereben Ágnest. 2015. április 10-én kísérték utolsó útjára a budapesti Farkasréti temetőben. A temetésén többek között részt vett Semjén Zsolt, Mikola István, Szűrös Mátyás, Balog Zoltán, Kövér László, Kiss-Rigó László, Tőkés László, Kozma Imre. Magánélete 1972-ben házasságot kötött Kun Miklós történésszel. Művei Csehov világa (monográfia, 1980) Az elbeszélésciklus poétikája (tanulmány, 1982) Iszaak Babel összes művei (sajtó alá rendezte, 1986) Nagy tüzek. Szovjet-orosz elbeszélések az 1920-as évekből ; vál. Gereben Ágnes, ford. Árvay János et al.; Kossuth, Bp., 1987 Több fényt! Válogatás a glasznoszty sajtójából ; vál., szerk. Gereben Ágnes, ford. Benda Kálmán et al.; Téka, Bp., 1988 Iszaak Babel ismeretlen naplója (1989) Babel világa (monográfia, 1990) Utazás Hollywoodba. Válogatás orosz emigráns írók műveiből ; összeáll., szerk. Gereben Ágnes; Téka, Bp., 1990 Játsszunk bluest! Orosz emigráns írók kisregényei ; vál., szerk., utószó, jegyz. Gereben Ágnes, ford. Gereben Ágnes; Európa, Bp., 1992 A pozitív diszkrimináció elmélete és gyakorlata (Kardos Krisztinával, Nemes Dénessel, 1996) Művészet és hatalom. Orosz írók a XX. században. Új források (1998) Antiszemitizmus a Szovjetunióban (2000) Egyház az ateista államban 1919–1925. Új dokumentumok az orosz ortodoxia és a bolsevizmus viszonyáról (2001) „Engedd el népemet!” Zsidók a háború utáni Szovjetunióban (2000, 2003) Beszélgetések a Gulagról (2008) Az orosz kapcsolat ; Unicus, Bp., 2010 A FÁK tegnap, ma, holnap. Környezettanulmányok ; Unicus, Bp., 2011 Megtorlások a Szovjetunióban ; Helikon, Bp., 2013 Posztszovjet forgatókönyvek. Utódállamok az ezredforduló után ; Helikon, Bp., 2014 Műfordításai M. Bakunyin: Államiság és anarchia (1984) J. Lotman: Puskin (1987) Iszaak Babel : Odesszai történetek (elbeszélés, Elbert Jánossal , 1995) Díjai, kitüntetései Az Európa Könyvkiadó nívódíja (1986) Széchenyi professzor ösztöndíj (2000-2003) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2010) Pro Urbe Erzsébetváros (2011) Emlékezete 2015 . szeptember 21-én születésének 68. évfordulóján emléktáblát avattak a tiszteletére szülőháza homlokzatán. Jegyzetek http://www.atv.hu/belfold/20150410-eltemettek-gereben-agnest http://www.magyarmenedek.com/products/8849/Antiszemitizmus_a_Szovjetunioban_-_Gereben_Agnes.htm http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=84189&blog_cim=2015-ben%20elhunyt%20ismer%20emberek%201. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában http://www.origo.hu/itthon/20150317-elhunyt-gereben-agnes.html http://www.hirado.hu/2015/04/10/delutan-temetik-gereben-agnest/ http://www.hirado.hu/2015/04/10/eltemettek-gereben-agnest/ http://www.hirado.hu/2015/09/21/emlektablat-allitottak-gereben-agnesnek/ Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Fabero Fabero település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 4635 fő (2017). Földrajza Fabero Berlanga del Bierzo, Vega de Espinareda, Candín, Peranzanes és Páramo del Sil községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Trichina A trichina (Trichinella spiralis) egy élősködő fonálféreg, mely emlősök (és esetleg madarak?) bélcsatornájában és izomzatában él. Mivel kizárólag húsevéssel terjed, ezért csak ragadozó, dögevő, vagy mindenevő emlősöket fertőz; köztük az embert is. Fejlődési ciklusa A nyers vagy kezeletlen, fertőzött hús elfogyasztása után az esetlegesen bennük lévő izomtrichinella-lárvák befurakodnak a bélnyálkahártyájába, itt vedlenek, és 40 óra múlva elérik teljes fejlettségüket a férgek. Kifejlett egyede az ún. „béltrichina”, mely alig néhány (3-4mm) milliméter hosszú és a vékonybélben él. A béltrichinák ivarosan szaporodnak, a nőstények elevenszülők. A fertőződés után 3-5 nappal nagyszámú petét raknak le a bélbolyhokban. A megszülető lárvák kifúrják magukat a vékonybélből, majd a vér- és nyirokereken át az izomzat különböző részeibe sodródnak, ahol betokozódva inaktívvá válnak. A tok kb. 0,5 mm hosszú, 0,2-0,3 mm széles, a benne lévő összecsavarodott lárva kb. 1 mm hosszú. Az „izomtrichina” nyugalmi állapota (hipobiózisa) akkor szakad félbe, ha a fertőzött állatot elfogyasztja egy újabb gazdaállat. Gazdaként csak azok az állatfajok alkalmasak, melyek legalább részben ragadozók vagy dögevők. A vándorpatkány (Rattus norvegicus) szívesen fogyaszt dögöt, ezért könnyen fertőződhet, a sertés pedig könnyen fertőződhet patkány fogyasztásával. Olykor növényevő háziállatokban, például lóban, marhában is megjelenhet, ha annak takarmányába húslisztet kevertek. Más Trichinella fajok Orvosi és állatorvosi szempontból kevésbé jelentős fajok: T. britovi – elterjedt a mérsékelt égövi Eurázsia erdei emlős ragadozóiban (kutyafélék, macskafélék, medvék), olykor patkányt, disznót, embert is fertőzhet. A T. spiralis -nál kevésbé jól fertőz patkányt és disznót. T. nativa – az északi arktikus és szubarktikus területeken él. Főként ragadozó emlősökből (medvék, rókák, farkasok, menyétfélék) ismert, de igen gyengén fertőz sertést és patkányt. Az izomban betokozódott lárvái különösen jó fagytűrő képességet mutatnak. T. nelsoni – elterjedt a trópusi Afrika macskaféle ragadozóban és hiénáiban, olykor disznóféléket és embert is fertőzhet. A többi fajnál jobban tűri a magas hőmérsékletet. T. murrelli – Észak-Amerika erdei emlős ragadozóiból ismert, olykor embert is fertőz. T. pseudospiralis – kicsit kisebb, mint a rokon fajok, és nem hoz létre izomban betokozódott lárvákat. Dögevő vagy ragadozó madarakban és emlősökben egyaránt előfordul, olykor embert is fertőz. T. papuae – az izomban betokozódott lárva-stádium szinten hiányzik, de nem fertőz madarakat. Csak Új-Guineából ismert. Trichinellózis A Trichinella okozta megbetegedés. Az ember leggyakrabban akkor fertőződik, ha nyersen fogyaszt fertőzött sertéshúst. Az okozott betegség, a trichinellózis jellegzetes példája az esetenként embert is fertőző állati betegségeknek, tehát zoonózis. Az emberi trichinellózis hazánkban szerencsére ritka. Emberben a fertőzés olykor halálos kimenetelű szívizomgyulladáshoz vezethet. Emberben mindkét alak, tehát a bél-és az izomtrichinella is súlyos tüneteket okoz, kezeletlenül sokszor halálos kimenetelű. A béltrichinellózis tünetei: láz, hasmenés, hányás, hasi fájdalmak. Az izomtrichinellózis tünetei: magas láz, izomfájdalmak, nyelési és légzési nehézségek, kötőhártyagyulladás, vizenyős beszűrődések a szemhéjakon és az arcon, bőrkiütés. A halál a kezeletlen fertőződés esetén 2-7 hét múlva áll be a beteg toxikus, teljesen lesoványodott állapotban. Dánia az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Dánia az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 11 sportágban 60 sportoló képviselte, akik összesen 6 érmet szereztek. Lovaglás ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Le Plessis-Lastelle Le Plessis-Lastelle település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 242 fő (2015). Le Plessis-Lastelle Prétot-Sainte-Suzanne, Gorges, Laulne, Montsenelle, Saint-Jores és Vesly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Női 100 méteres gyorsúszás az 1974-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1974-es úszó-Európa-bajnokságon a női 100 méteres gyorsúszás versenyeit augusztus 18-án és 19-én tartották. A versenyszámban 32-en indultak. A győztes az NDK-beli Kornelia Ender lett, aki a döntőben világcsúcsot úszott. A magyar induló Bedekovics Krisztina a 25., Pelle Judit a 11. helyen végzett. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Petra (együttes) A Petra az egyik legsikeresebb együttes a keresztény rock műfaján belül. Neve a 'szikla' jelentésű görög szóra utal. 33 év zenélés után 2005-ben jelentették be visszavonulásukat. Fennállásuk hosszú ideje alatt négyszer nyertek Grammy-díjat, tízszer kapták meg a Dove Awardot, és bekerültek a Gospel Music Hall of Fame-be. Több mint 30 Petra-album jelent meg, az együttes stílusa és összetétele is változott az évek során. Történet Korai évek A csapatot Bob Hartman (gitár, elsőszámú dalszövegíró) és Greg Hough alapította 1972-ben Fort Wayne-ben (Indiana, USA) azzal a céllal, hogy megszólítsák a fiatalokat az Evangélium üzenetével – amint egy későbbi számban írják: „We gotta take this message back to the street” (Vissza kell vinnünk ezt az üzenetet az utcára). Az első két évben kávéházakban, parkokban, iskolákban léptek fel, koncertjeik végén rendszerint felhívást intéztek a hallgatósághoz. Részt vettek a Jézus Mozgalomban (Jesus Movement). Az együttes tagja volt még John DeGroff (basszusgitár) és Bill Glover (dob). Az első albumuk 1974-ben jelent meg Petra címmel. A dalokat Hartman és Hough énekelte, de második, Come and Join Us című lemezük készítéséhez meghívták Greg X. Volz-ot énekelni. Hartmanék úgy döntöttek, Volz-ot hosszabb távra is felkérik szólóénekesnek, aki elvállalta a feladatot. Azonban a szerződésük a kiadóval felbomlott, így bevételre csak az élő fellépésekből számíthattak. Turnézás közben felfigyelt rájuk a StarSong kiadó, de ebben az időszakban Hough, Glover és DeGroff kilépett az együttesből. Hartman és Volz kiegészítették a csapatot, és megszületett harmadik lemezük 1979-ben Washes Whiter Than címmel – immár a StarSong kiadó gondozásában. Ezzel új korszak kezdődött az együttes életében, Greg X. Volz lett az elsőszámú énekes. A Volz-korszak A 80-as évek elején Hartman és Volz átalakították a zenekart: Mark Kelly (basszusgitár) és John Slick (billentyűs hangszerek) került be a csapatba. 1981-ben adták ki az áttörő sikert hozó Never Say Die című albumot. A következő évben 161 koncertet adtak, majd öt hét alatt elkészítették a More Power to Ya (1982) című albumukat. Az 1983-as évben 152 koncertjük volt, és újabb lemezt is készítettek (Not of This World). Slick helyét időközben John Lawry vette át. 1984-ben jelent meg a Beat the System című album, amit a Captured in Time and Space című koncertfelvétel követett (1986). Greg X. Volz ezután kilépett az együttesből, és szólókarrierbe kezdett. A Schlitt-korszak A Petra megtalálta új énekesét John Schlitt személyében, aki előzőleg a Head East nevű együttes frontembere volt. Az 1986-os Back to the Street című albumon már ő hallható. A '80-as évek végén több nagy sikert elért albumot adtak ki: 1987-ben a This Means War!-t, 1988-ban az On Fire!-t és 1990-ben a Beyond Belief-et. Az utóbbival nyerték első Grammy-díjukat. Ebben az évben két Dove Award is a Petrahoz került, az egyiket az 1989-ben megjelent Petra Praise: The Rock Cries Out című albumért kapták. 1991 és 1994 között összesen hat Dove Award-ot (ebből hármat a Beyond Belief-fel), és két Grammy-díjat (Unseen Power, 1992 és Wake-Up Call, 1994) gyűjtött be a Petra. A 90-es évek Az évtized közepén az együttes nehéz helyzetbe került. Bob Hartman alapító és dalszövegíró úgy döntött, egy időre visszavonul, hogy több időt tölthessen családjával. John Lawry szintén elhagyta az együttest, helyükre David Lichens és Jim Cooper lépett. Ez a formáció készítette el a No Doubt című albumot (1995). Az album üzleti szempontból sikeres volt (Dove Award), de átmeneti változást hozott a csapat zenéjében: eltávolodást jelzett a hard rock-tól. Újabb tagcsere is történt: Ronnie Cates basszusgitáros helyére Lonnie Chapin lépett. 1997-ben született meg a Petra Praise folytatása: Petra Praise 2: We Need Jesus, ami szintén Dove Awards-ot kapott. 1997-ben lépett be az együttesbe Pete Orta és Kevin Brandow. A fiatal zenészek tehetsége ötvözve Schlitt és Louie Weaver tapasztaltságával reményt keltett az újrakezdéshez. A következő évben kiadták a God Fixation-t. A kedvező kritikák ellenére azonban úgy tűnt, a közönség elvesztette az érdeklődést a zenekar iránt. Az megpróbálta visszahódítani régi rajongóit és újakat szerezni melléjük. 2000-ben megjelentették a Double Take című albumot, amelyen régebbi számok átdolgozása hallható. Bár az album megnyerte a Petrának a negyedik Grammy-díjat, a rajongók nem voltak elégedettek. Chapin, Orta és Brandow kiléptek az együttesből. 2000 után 2001-ben az az Inpop Records-szal kötöttek szerződést. Bob Hartman visszatért, Schlitt-tel és Weaver-rel elkészítettek egy újabb lemezt, Revival címmel. Három új taggal is bővült az együttes: Bryce Bell, Quinton Gibson és Greg Bailey. Az album turnéja sikeres volt, és úgy tűnt a Petra végre kimászik a gödörből. De jöttek még viharok: Gibson másik együtteshez csatlakozott, Weavert pedig, aki évekig volt a zenekar dobosa, viták és pletykák közepette elbocsátották; az új dobos Paul Simmons lett. 2003-ban kiadták az előzőeknél sikeresebb Jekyll & Hyde című albumot, mellyel visszatértek a hard rockhoz. 2005-ben rendezték a Farewell turnét ahol a régi tagok is felléptek némely koncerten. Ekkor készült a Farewell című koncertfelvétel. 2005. december 1-jén eljutott hazánkba is a Petra, először, de egyben utoljára is. A turné után a zenekar feloszlott. Mintegy 5 évnyi szünet után az egyik legsikeresebb (1984-86 közötti) felállással Greg X Voltz, Bob Hartman, Louie Weaver, John Lawry, Mark Kelly ismét turnéra indul, hogy 2011/12-ben a Back To The Rock World Tour során újra bemutatkozzon a klasszikus Petra. A turné Magyarországot is érinti, eszerint 2011. május 5-én, csütörtökön 20 órától koncerteznek Budapesten, a Petőfi Csarnok színpadán ( http://www.classicpetra.com ) ill. (http://www.utazzitthon.hu/petra-koncert-budapest.html) Albumok 2010 Back to The Rock 2007 Vertical Expressions (II Guys From Petra) 2006 …. (dupla-CDs very best of by Bob Hartman) 2005 Farewell (koncertfelvétel) 2003 Jekyll & Hyde ( spanyol nyelven is megjelent) 2003 The Power of Praise 2002 Still Means War! 2001 Revival 2000 Double Take 1998 God Fixation 1997 Petra Praise 2: We Need Jesus 1996 The Early Years Vol. 1 1995 No Doubt 1995 Rock Block 1993 Wake-up Call 1993 Power Praise 1992 Petra En Alabanza (sp.) 1992 Petraphonics 1991 Unseen Power 1991 Petrafied – The Best of Petra 1990 Beyond Belief 1990 War & Remembrance 1989 Petra Praise – The Rock Cries Out 1989 Petra Means Rock 1988 On Fire 1987 This Means War! 1986 Back to the Street 1986 Captured in Time and Space (élő) 1984 Beat the System 1983 Not of This World 1982 More Power to Ya 1981 Never Say Die 1979 Washes Whiter Than 1977 Come and Join Us 1974 Petra Predazzo Predazzo település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 4536 fő (2017. január 1.). Predazzo Canal San Bovo, Moena, Nova Levante, Nova Ponente, Panchià, Siror, Tonadico, Ziano di Fiemme és Tesero községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Brach Brach egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2014 Françis Meyre 2014 – 2020 Didier Phoenix Látnivalók Saint Sébastien templom Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás INSEE Prefektúrák Saint-Martin-d’Entraunes Saint-Martin-d’Entraunes település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 121 fő (2015). Saint-Martin-d’Entraunes Castellet-lès-Sausses, Colmars, Châteauneuf-d’Entraunes, Entraunes és Villeneuve-d’Entraunes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Schön Gábor Schön Gábor, születési nevén: Goldberger Gábor (Budapest, 1896. szeptember 17. – Budapest, 1919. december 18.) joghallgató, kommunista pártmunkás, 1919-es Magyarországi Tanácsköztársaságban Korvin Ottó beosztottja és a budapesti politikai nyomozók főnöke. Élete 1896-ban született. Schön Jeremiás fogadta örökbe, anyja Engel Sarolta. Az első világháborúban 2 évet szolgált a fronton majd jogot tanult. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába és Lenin-fiú lett. Közvetlen főnöke Korvin Ottó volt, aki kinevezte a fővárosi politikai nyomozók főnökének. Schön nevéhez fűződik Dobsa Miklós 19 éves zászlós meggyilkolása, ő bízta meg Cserny Józsefet, hogy ölje meg: Tárgyalása és kivégzése A proletárdiktatúra bukása után Schön rendőrkézre került. 1919 novemberével kezdődött a büntetőtárgyalása, ahol több társával együtt tárgyalták az ügyüket Váry Albert főállamügyész vezetésével: Schönt és 13 társát (köztük Cserny Józsefet) kötél általi halálra ítélték. Schön nevelőapja azt indítványozta a bíróságtól, hogy fosszák meg a vezetéknevétől, ezért a bíróság Schönt átkeresztelte Goldberger Gáborra. A halálbüntetést 1919. december 18-án végrehajtották a Margit körút 85. szám alatti fogházban. Kapcsolódó szócikk Vörösterror Megjegyzések 1919-es fogolytörzskönyve alapján apja neve: Schön Jenő. Magyarország a siketlimpiai játékokon A később Siketlimpiának nevezett Siket Világjátékok 1924-ben alakult. Angolul deaf world game-nek nevezték. A játékok elnevezését a NOB elnöke, J. A. Samarach változtatta meg, ekkortól nevezik Siketlimpiának (Deaflimpics). A magyarok 1928-ban Amszterdamban szerepeltek először, és már ebben az évben aranyérmet értek el úszásban. Ebben a sportágban a nők 1928-tol 1997-ig szereztek érmeket. A férfiak 1957-től 1985-ig szereztek érmeket. Az asztalitenisz 1957-ben szerepelt először a Siketlimpia műsorában. Ezt Galambos Ernő Siketek Sport Clubja szervezőtitkárnak köszönhettük. Az Ausztriában rendezett téli Siketlimpián bemutatót tartottak a magyar asztaliteniszezők a CISS vezetőség előtt 1949-ben. A CISS kongresszusán magyar javaslatara felvették a műsorba 1957-től kezdődően. Akkor meg öt versenyszáma volt, mégpedig női egyéni, férfi egyéni, női páros, férfi páros, vegyes páros. Ezen kívül még 1961-ben Weltner György, a CISS asztalitenisz Technikai Delegátusa, az ifjúsági szakosztály vezetője javasolta a női és a férfi csapatversenyszámát a Helsinki Siketlimpia CISS kongresszusán, amit 1965-ben elfogadtak. 1977-ben azonban a németek nyomására levették a csapatszámokat. Weltner György aláírásokat gyűjtött világszerte, és 1981-ben újra megindulhatott a csapatok küzdelme. Weltner Györgyöt munkásságát az 1985-ös Los Angeles-i CISS kongresszuson kitüntetéssel ismerték el. A magyarok siketlimpiai szereplését több alkalommal is megtiltották vagy korlátozták. 1949-ben és 1953-ban Hegyi Gyula, az OTSH elnöke az összes magyar sportolót eltiltotta a játékoktól. 1989-ben Új-Zélandra nem engedték ki a női magyar asztaliteniszezőket, pedig esélyesek voltak. Sőt, 1985-ben a SINOSZ korábbi főtitkára miatt a Los Angeles-i Siketlimpiára nem mehettek ki a labdarúgók, csak a vízilabdázók és az asztaliteniszezők, pedig Ivánkay Mária többszörös siketlimpiai bajnok közreműködésével San Diego püspökével már megegyeztek arról, hogy a sportolóknak a labdarúgók kivételével ingyenes szállást és étkezést biztosítanak. A magyarok Siketlimpián való részvételének legfőbb magyar támogatói: Dr. Mező Ferenc, a MOB és a NOB vezetőségének tagja Dr. Csanádi Árpád, az OTSH elnöke Marozsán parlamenti államtitkár Kapcsosné, az OTSH elnöke, aki megbecsülte a siket eredményes edzőket a SINOSZ főtitkárával szemben Gallov Rezső, az OTSH parlamenti államtitkára Gronai és Soós M. Sporthivatali vezetője is megbecsülték a siket eredményeket. A siketek világjátékát diszkriminációk is érték az azt nem, vagy alig ismerő többségi társadalom részéről. A később indult paralimpiai játékok válogatóversenyeit támogatják, pedig nagyon sok pénzbe kerülnek. Korábban a siketlimpikonok életjáradékot is kaptak; az újabb versenyek győzteseit azonban nem ismerik el megfelelően. Pedig a paralimpiai sportolók nem tudnak versenyezni az ép sportolókkal, ezért külföldre kell utazniuk a selejtezőkhöz; a siket labdarúgók ellenben akár külön csapatban, akár halló csapatokban a hazai bajnokságban is megállják a helyüket. A Siketlimpiát érő diszkrimináció az alkotmánynak is ellentmond. A 2009-es és a 2013-as Siketlimpiát a magyar állam nem támogatta. Taivan, Kína, 2009 Biatovszki Míra sportlövő a 10m-es légpuska versenyszámban szerzett aranyérmet. A férfi vízilabda válogatott aranyérmet szerzett. Godo Kitti 57-63 kg-os súlycsoportban bronzérmet szerzett. Mihályi Ferenc középtávú tájfutásban nyert bronzérmet Máthé Gábor tenisz egyesben szerzett bronzérmet. Szófia, 2013 Biatovszki Míra sportlövő fantasztikus versenyzéssel utasította maga mögé a mezőnyt a 3 testhelyzetes összetett 50m-es puska versenyszámban. Biatovszki Míra a lövészet 10m-es versenyszámában is megszerezte az aranyérmet. Máthé Gábor tenisz egyéniben játszmaveszteség nélkül lett olimpiai bajnok. A döntőben a nagy rivális francia Mickaël Laurent-t utasította maga mögé (7:6, 6:2, 7:6). Eddigi eredmények, szerzett érmek (1924-2013) A magyar siketlimpiai csapatok mindig minden tagja SSC (Siketek Sportklubja) tag volt, akik az 1957-es, 1961-es, 1965-ös, 1969-es, 1973-as, 1977-es, 1981-es, 1997-es, 2001-es és 2005-ös siketlimpiákon sok érmet szereztek. 2009-ben a tajvani, majd 2013-ban a szófiai siketlimpián újra érmeket szereztek. Legendák és halhatatlanok Kollár L: 12 arany, úszás, vízilabda, Weltnerné : 8 arany, hétszer vett részt Siketlimpián, Nemzet sportolója, asztalitenisz Implon A: 7 arany, asztalitenisz Aubel G: 6 arany, úszás, vízilabda, Ivánkay T: 6 arany, asztalitenisz, Nagy E: 6 arany, úszás, vízilabda, Lövenstein P: 5 arany, nyolcszor vettek részt Siketlimpián, asztalitenisz Biatovszki M: 3 arany, lövészet Fekete T: 3 arany, vízilabda Széll G: 2 arany, asztalitenisz Máthé G : 1 arany, 1 bronz, tenisz. Anton Točík Anton Točík (Karásznó, 1918. január 28. – 1994. június 15.) szlovák régész, a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének első igazgatója, a második világháború utáni szlovákiai régészet kiemelkedő szervező alakja. Élete Pozsonyban és 1940-1943 között Humboldt ösztöndíjjal Lipcsében tanult. 1944-ben Pozsonyban végzett, majd a trencséni gimnáziumban tanított. 1945-1948 között a pozsonyi műemlékvédelmi hivatal elődjében dolgozott. 1948-tól a turócszentmártoni Régészeti Intézetben helyezkedett el, majd 1950-ben a nyitrai részleg (1953-tól a mai intézet) vezetésével bízták meg. 1960 kandidátusi, 1965-ben Brünnben docensi, 1969-ben doktori fokozatot szerzett. 1953-1970 között a nyitrai Régészeti Intézet igazgatója. A pozsonyi Comenius Egyetem és Brünni Egyetem előadója. 1958-ban speciálisan az eneolitikum és kora bronzkor időszakával foglalkozó konferenciát szervezett Nyitrán. Jozef Poulíkkal közösen szervezte a Veľká Morava című nagyszabású kiállítást. Az 1966-os prágai UISPP szervezésében is részt vállalt. A Német Régészeti Intézet és a Belga Királyi Tudós Társaság tagja, az UNESCO melletti UISPP VII. kongresszusának alelnöke, a Szláv Régészet Nemzetközi Uniójának titkára volt. A Slovenská archeológiát több éven át szerkesztette. Tervásatásokat eszközölt több kora- és középbronzkori erődített településen, mely korral elsődlegesen foglalkozott. Nem elhanyagolható azonban a kora középkor kutatásában tett munkássága sem, mivel több avar- és honfoglaláskori temető anyagát is leközölte. A Nagysurány-kisváradi tervásatás tudományos szempontból jelentősen hozzájárult Közép-Európa őskorának jobb megismeréséhez. A nyitrai öreg temetőben nyugszik. Művei 1950 Výskum v Prši na Slovensku. Archeologické rozhledy II/3-4, 159-174, 283-284, 290. (tsz. J. Drenko) 1951 Nové keltské nálezy zo Slovenska. Archeologické rozhledy III/2-3, 151-152, 156-158, 169-171, 278, 286-287. 1951 Výskum v Čake na Slovensku. Archeologické rozhledy III/2-3, 158-160, 171-173, 278, 287. 1951 Výskum v Nitre. Archeologické rozhledy III/2-3, 178-181, 195-196, 279, 288. (tsz. Pavol Čaplovič ) 1951 Zisťovací výskum v Bešeňove na Slovensku. Archeologické rozhledy III/4, 306-307, 313-314, 381-382, 387. 1952 Zisťovacie výskumy v St. Tekove na Slovensku. Archeologické rozhledy IV/1, 35-37, 46-47, 90, 94. 1955 Nové výskumy na pobrebištiach z X. a XI. st. na Slovensku. Archeologické rozhledy VII/4, 489-494, 497-501, 560-561, 565-566. 1959 K otázke osídlenia juhozápadného Slovenska na zlome letopočtu. Archeologické rozhledy XI/6, 841-848, 854-856, 857-874. 1961 Keramika zdobená brázdeným vpichom na Juhozápadnom Slovensku. Památky archeologické , 321-344. 1963 Pohrebisko a sídlisko z doby avarskej ríše v Prši. Slovenská archeológia XI-1, 121-198. 1963 Súčasný stav archeologického bádania najstarších dejín slovenského národa. Archeologické rozhledy XV/5, 591-624. 1963 Die Nitra-Gruppe. Archeologické rozhledy XV/6, 716-774. 1964 Opevnená osada z doby bronzovej vo Veselom. Bratislava. 1964 Die Gräberfelder der karpatenländischen Hügelgräberkultur. Pragae. 1964 Neolitická jama vo Výčapoch-Opatovciach. Památky archeologické 55, 246-278. (tsz. Ján Lichardus ) 1968 Slawisch-awarisches Gräberfeld in Holiare. Bratislava. 1968 Slawisch-awarisches Gräberfeld in Štúrovo. Bratislava. 1968 Altmagyarische Gräberfelder in Südwestslowakei. Bratislava. 1970 Slovensko v mladšej dobe kamennej. 1970 Pohrebný rítus na včasnostredovekých pohrebiskách v Holiaroch a Štúrove. Slovenská archeológia XVIII-1, 29-56. 1980 Výčapy-Opatovce a ďalšie pohrebiská zo staršej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Nitra. 1981 Nitriansky Hrádok-Zámeček I-II. Nitra. 1981 Malé Kosihy - osada zo staršej doby bronzovej. Nitra. 1981 Rozbor materiálov z výroby železa v kováčsko-hutníckej osade v Komjaticiach. Archeologické rozhledy XXXIII/5, 557-561, 599-600. 1984 Jazdecký hrob 94/1967 z doby avarskej ríše v Košiciach, časť Šebastovce. In: Studeníková, E. - Zachar, L. (Zost.): Zborník prác Ľudmile Kraskovskej. Bratislava, 172-195. (tsz. Vojtech Budinský-Krička ) 1991 Šebastovce – Gräberfeld aus der Zeit des awarischen Reiches. Nitra. (tsz. Vojtech Budinský-Krička) 1992 Materiály k dejinám južného Slovenska v 7.-14. storočí. Študijné Zvesti 28, 5-250. Emlékezete Točík-érem Nyitrán utca van róla elnevezve Akasztás Az akasztás az elítélt felakasztása a nyakánál fogva, kötéllel. Mivel a nyak létfontosságú szervei nem bírják el a test súlyát, ez egy élettel összeegyeztethetetlen állapot, és általában percek alatt halálhoz vezet. Az egyik legismertebb kivégzési és öngyilkossági módszer. Élettani hatások Élettanilag az akasztás a következőképpen vezethet halálhoz: a légcső elzáródása. Ez néhány perc alatt öntudatlanságot eredményez és 10-20 perc alatt vezet szívhalálhoz. Mivel itt fulladásról van szó, ez különösen kínos halálnemnek számít. Az elítéltekre jellemző, hogy ilyenkor maguk alá ürítenek. A nyelvet általában kidugják a szájukon és az arc vörösessé, szederjessé változik. a nyakcsigolya törése, széthúzódása. Ez azonnali öntudatvesztést és légzésbénulást okoz, ám a szívet nem állítja le. A szív megállásáig 10-20 perc kell, a halál közvetlen oka itt is fulladás, erre azonban már öntudatlan állapotban kerül sor. A nyakcsigolya töréséhez közönséges felfüggesztés önmagában nem elég, hanem kb. 3 méteres zuhanás szükséges. a nyaki verőerek elzáródása. Itt az agy vérellátása meggyengül vagy megszűnik, ami másodpercek alatt öntudatlanságot eredményez. A halál beálltához általában itt is 10-20 percet kell várni. Rövid eséses vagy felfüggesztéses akasztásoknál ez az eredetileg elérni kívánt állapot, mivel „tiszta” és gyors öntudatlanságot okoz. Szintén másodpercek alatt öntudatlanság érhető el a vagus (bolygóideg)-reflex fellépése esetén, amennyiben a megfelelő nyaki ütőerek elzáródása olyan, hogy az agyban a vérnyomást megnövelje. Ez egy gerincvelői reflex, ami az agyi vérnyomás megnövekedésének hatására a szívverés lassításával válaszol. Ennek hatására a felakasztott szervezet a saját szívverését állítja le. Ugyanez a túlnyomás az agyi erek megpattanásához, azaz agyvérzéshez is vezethet, ami szintén másodpercek alatt öntudatlanságot eredményez. Hosszú eséses akasztásnál előfordulhat még, hogy nem csak a nyakcsigolya törik el, hanem a fej is leszakad. Ez azonnali halállal jár. Feljegyeztek olyan esetet is, hogy a kötélről levágott áldozatot 15 perc lógás után sikerült újraéleszteni. Módszerek Az akasztás végrehajtására több technika is van, ezek leginkább a felfüggesztést megelőző zuhanás hosszában különböznek: Felfüggesztéses akasztás Ez a legrégebb óta alkalmazott módszer. Kivitelezhető az elítélt sámlira állításával, majd alóla a sámli kirúgásával. Ritkábban alkalmazott változat, ha a hurok megfeszüléséhez nem az elítélt zuhan, hanem a kötélnél fogva a magasba emelik. A felfüggesztéses akasztásoknál gyors eszméletvesztéshez és halálhoz vagy a nyaki ütőér elzáródása, vagy a hirtelen vérnyomásváltozásból adódó reflexszerű szívmegállás vezethet. Általában azonban az eszméletvesztést akár több percig tartó fuldoklás előzi meg, amit az egyre szorosabb hurok okozta fájdalom is súlyosbít. A felfüggesztésen alapuló akasztást még mindig több országban használják: az afganisztáni tálibok mellett mind a mai napig Iránban is gyakran alkalmazzák, ahol a nyilvános kivégzést egy darus gépjármű segítségével hajtják végre. Az önakasztásokat is általában ehhez a módszerhez sorolhatjuk. Bitó A felfüggesztéses akasztás alternatív változata a bitó. Itt az elítélt összekötött két lábát egy csiga segítségével alulról is húzzák, valamint a hóhér kézzel, a fej rángatásával megpróbálja eltörni a nyakcsigolyákat. A módszer eredményessége sokkal jobb a felfüggesztésnél a szenvedéssel járó halál elkerülésére. Magyarországon a 17. századtól egészen a halálbüntetés 1990-ben történt megszüntetéséig ez volt a hivatalos kivégzési mód. A hóhérsegédek az elítélt karjára akaszkodnak, hogy a felfüggesztés erejét növeljék. A hóhér az elítélt fejét megrántva eltöri a nyakcsigolyát, a gerincvelő elszakad. Az elítélt agyából érkező ingerek nem jutnak el a szervezethez. A szívműködést a szív falában lévő ingerületkeltő csomók (szinuszcsomó) tartják fenn. A kivégzésnél a bíró, az ügyész, a jegyző és egy orvos van jelen. Az orvos feladata öt percenként ellenőrizni, hogy működik-e még az elítélt szíve. A halál beálltának ismérve a szívműködés megszűnése, ez kerül a jegyzőkönyvbe. Rövid eséses akasztás Itt az elítélt fél-egy métert zuhan. A hosszú esés előtt Angliában alkalmazott módszer. Végrehajtása a 19. századtól ritka. Szerencsés esetben kitöri a nyakat, egyébként fájdalmas roncsolódást okoz a nyakban és a halál közvetlen oka innentől a felfüggesztéses akasztáshoz hasonlóan fulladás vagy a nyaki erek elzáródása. Hosszú eséses akasztás Itt az elítélt három métert is zuhanhat a halálos rántás előtt. Ez szinte mindig kitöri a nyakat. Néha a fej is leszakad. Mindkét esetben a halál azonnali. A végrehajtás során két szempontot kell egyszerre figyelembe venni: egyrészt a kötélnek, és így az esést megelőző zuhanásnak elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy az elítélt nyakát biztosan eltörje, ellenkező esetben ugyanis fulladásos, szenvedéssel járó halálra kell számítani. Másrészt nem kívánatos az sem, hogy az esés olyan nagy legyen, hogy az elítélt feje leszakadjon. A nyakcsigolyák a rántás hatására eltávolodnak egymástól, ez a gerincvelőt elszakítja, ami önmagában még nem halálos, de öntudatvesztést okoz. A halál oka légzésbénulás, a szív megállásáig 10-20 perc telik el eszméletlen állapotban. Kimért hosszú esés A hosszú eséses akasztás esetén alkalmazott kötélhosszt a 19. század utolsó negyedéig a hóhérok a saját tapasztalataik alapján maguk határozták meg, ami gyakran vezetett nemkívánatos eredményhez (fej leszakadása, vagy az azonnali eszméletvesztés elmaradása). A tudományosan megalapozott módszer az angol William Marwood nevéhez fűződik, aki 1872-ben hajtotta végre első 'kimért hosszú esésen' alapuló kivégzését. A módszer célja, hogy az esés hossza elegendő legyen a nyakcsigolya széthúzásához, de ne legyen elég az elítélt fejének leszakadásához. Az első táblázatban az esés mértékét az elítélt testsúlyának függvényeként olyan módon számolták ki, hogy a nyakcsigolyára ható erő mintegy 570 kg tömege legyen. Ezt a hóhér az elítélt testi adottságainak és egészségi állapotának megfelelően módosíthatta. A módszert a Brit Birodalom területén mindenhol bevezették. A tapasztalatoknak megfelelően a táblázatot 1892-ben, majd 1913-ban módosították, amikor az esés mértékét csökkentették néhány hibás (fej leszakadását okozó) kivégzés miatt. Alapvetően ezt a táblázatot vette át az amerikai hadsereg is, amely a hatvanas évekig használta a módszert (az utolsó, az USA hadserege által végrehajtott kivégzés 1962-ben történt), illetve Washington és Delaware államok is (az utolsó akasztás az USA-ban 1996-ban Delaware államban zajlott le). A kimért hosszú esés módszerét elsősorban a volt brit gyarmatok vagy függő területek vették át és használják ma is, mint például Szingapúr, Malajzia és Egyiptom. A halál a hosszú eséshez hasonlóan nem azonnali, a csigolyatörés itt is csak öntudatvesztést okoz, és ebben az öntudatlan állapotban történő fulladás vezet halálhoz. A 2011-es Tour de France szakaszai (12–21.) Ez a szócikk a 2011-es Tour de France eredményeit mutatja be a 12.-től az utolsó, 21. szakaszig. A korábbi szakaszok eredményei itt találhatóak: A 2011-es Tour de France szakaszai (1–11.). A kerékpárosok a Tour második felében a Pireneusok után Franciaország déli részén áthaladva az Alpokba mennek, majd a háromhetes versenyt hagyományosan Párizsban fejezik be. 12. szakasz 2011. július 14. — Cugnaux > Luz-Ardiden — 211 km, hegyi szakasz 13. szakasz 2011. július 15. — Pau > Lourdes — 152,5 km, hegyi szakasz 14. szakasz 2011. július 16. — Saint-Gaudens > Plateau de Beille — 168,5 km, hegyi szakasz 15. szakasz 2010. július 17. — Limoux > Montpellier — 192,5 km, sík szakasz Pihenőnap 2011. július 18. — Département de la Drôme 16. szakasz 2011. július 19. — Saint-Paul-Trois-Châteaux > Gap — 162,5 km, dombos szakasz 17. szakasz 2011. július 20. — Gap > Pinerolo — 179 km, hegyi szakasz 18. szakasz 2011. július 21. — Pinerolo > Galibier, Serre Chevalier — 200,5 km, hegyi szakasz 19. szakasz 2011. július 22. — Modane, Valfréjus > Alpe d'Huez — 109,5 km, hegyi szakasz 20. szakasz 2011. július 23. — Grenoble > Grenoble — 42,5 km, egyéni időfutam 21. szakasz 2011. július 24. — Créteil > Párizs, Champs-Élysées — 95 km, sík szakasz Quasquara Quasquara település Franciaországban, Corse-du-Sud megyében. Lakosainak száma 52 fő (2015). Quasquara Bastelica, Campo, Frasseto és Santa-Maria-Siché községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bamberger Béla Balástyai Bamberger Béla (Szeged, 1854. március 8. – Budapest, 1906. június 12.) közgazdász, ügyvéd, nemzetgazdaságtani író, fővárosi törvényhatósági bizottsági tag. Pályafutása A budapesti és bécsi egyetemeken tanult és miután ügyvéd lett, Budapesten telepedett le. Több értekezést írt a valutakérdésről. Önállóan megjelent munkái: „Az északamerikai valutakérdés előzményei és pénzügyi eredményei” (1890); „A tőzsdeadó” (1895). Mindkettőt a Magyar Tudományos Akadémia pályadíjjal jutalmazta. 1903-ban magyar nemességet kapott. Művei A tőzsdeadó : adópolitikai tanulmány . (Budapest, 1895) 1930-as labdarúgó-világbajnokság (egyenes kieséses szakasz) Az 1930-as labdarúgó-világbajnokság egyenes kieséses szakasza július 26-án kezdődött, és július 30-án ért véget a montevideói Estadio Centenarióban rendezett döntővel. Az egyenes kieséses szakaszban négy csapat vett részt, a csoportok első helyezettjei. A elődöntők győztesei játszották a döntőt. Fettich Nándor Dr. Fettich Nándor (Acsád, 1900. január 7. – Budapest, 1971. május 17.) régész, ötvös, az MTA tagja. Élete Középiskolai tanulmányait Szombathelyen és Budapesten végezte. 1921-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte bölcsész-doktori oklevelét Pannóniai fogadalmi táblák című értekezésével. 1921-1923 közt a Zeneakadémia fuvola tanszakának növendéke. 1926-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára népvándorlás kori gyűjteményének felelőse. Miután megtanult oroszul, kiküldetésben járt – a régészek közül egyedül – a Szovjetunióban 1929-ben és 1935-ben. Alapító szerkesztője a Folia Archaeologica című sorozatnak 1939-ben. 1941-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójává. 1941-ben ötvösséggel kezdett foglalkozni. Ő maga is sok, történeti témájú domborművet készített. 1945-ben nyugdíjazták, majd fizikai munkás lett, de mint ötvösművész tovább folytatta munkásságát. 1956-tól több tudományos dolgozat szerzője. 1957-től az Ötvösművészek Alkotóközösségének tagja. 1957-ben alkotásaival részt vett a Brüsszeli világkiállításon. 1959-1962 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjának szerződéses munkatársa volt. A Magyar Régészeti Művészettörténeti és Éremtani Társulat és a Helsinki Finnugor Társaság tagja volt. Számos fontos régészeti lelőhely, köztük a nagyszéksósi lelet feltárásában, feldolgozásában vett részt. Főbb művei 1926 Az avarkori műipar Magyarországon. Budapest. 1928 A zöldhalompusztai szkita lelet. Budapest. 1929 Bronzeguss und Nomadenkunst. Prága . 1934 A garcsinovói szkíta lelet. Budapest. 1935 A honfoglaló magyarság fémművessége. Budapest. 1940 A hunok régészeti emlékei. Magyar Szemle Társaság. Budapest. 1942 Die altungarische Kunst. Berlin . 1942 Der Fund von Čadjavica. Vjestnik Hrvatskoga Arheološkoga Društva N. S.XXII-XXIII/1, 55-61. 1943 Győr története a XIII. század közepéig. Győr . 1943-47 Magyar stílusok az iparművészetben I-III. Budapest. 1951 Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség történetéhez. Budapest. 1953 A szeged-nagyszéksósi hun fejedelmi sírlelet . Budapest. 1958 A jánoshidai avarkori temető. Régészeti Füzetek II/1. 1969 Újabb adatok az őskori kocsihoz a Kárpát-medencében. Studia Ethnographica 2. Budapest. 1990 A bánhalmi avar leletekről. A Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve VII, 123-137. Díj 1969 Finn Oroszlán lovagrend lovagkeresztje Okinavai guvat Az okinavai guvat (Gallirallus okinawae) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj. A faj majdnem teljesen röpképtelen és „veszélyeztetett” a szigetotthonában meghonosított emlősragadozók (főleg a mongúz) és az erdőirtások miatt. Felfedezése, rendszertani helye A calayai guvat (Gallirallus calayanensis) 2004-es felfedezését megelőzően ez a faj volt a Gallirallus nem legutolsóként felfedezett faja. Csak 1978-ban találtak rá Okinava szigetén, mely a Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigetek legnagyobb tagja. Az Okinaván élők már korábban is többször beszámoltak egy általuk „agacsi kumirá”-nak nevezett madárról. 1973-tól kezdődően kutatásokat folytattak a faj után, de csak 1978-ban sikerült elfogni egy egyedet. A fajt tudományosan Jamasina Josimaro and Mano T. japán kutatók írták le 1981-ben és a Rallus nembe sorolták Rallus okinawae néven. Későbbi vizsgálatok megerősítették hogy az Ausztrálázsiában és Óceániában széles körben elterjedt Gallirallus fajokkal áll közelebbi rokonságban, így átsorolták oda. A nemből elsősorban a Pápua Új-Guinea államhoz tartozó Új-Britannia szigetén endemikus új-britanniai guvattal (Gallirallus insignis) és az Indonézia és a Fülöp-szigetek esőerdeiben élő szakállas guvattal (Gallirallus torquatus) áll közelebbi rokonságban. Mivel ezeket a fajokat korábban a Habropteryx nembe sorolták (néhány szerző szerint, ma is oda tartoznak) elfogadott szinomim neve a fajnak a Habropteryx okinawae is. A 2004-ben felfedezett calayai guvat (Gallirallus calayanensis) szintén közeli rokon faja. Elterjedése A faj kizárólagosan a Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigetek legnagyobb tagján, Okinava szigetén él. Ott is csak a sziget északi felén, egy nagyjából 260 km²-es területen fordul elő. Elsősorban a szigeten található örökzöld erdők aljnövényzetében él, de előfordul mocsarakban, nedves réteken és víz közelben levő szántóföldeken is. A tengerszinten levő erdőktől kezdődően egészen a legmagasabb hegyi erdőkig előfordul minden magasságban. Megjelenése Testhossza 30 centiméter, szárnyfesztávolsága 50 centiméter, súlya 433-435 gramm. Majdnem teljesen röpképtelen faj, szárnyai erősen visszafejlődtek. Farka is igen rövid. Jellegzetes bélyege erős, vörös csőre és hosszú vörös lábai. Torka és feje fekete, melyen széles, fehér csíkok húzódnak hátrafelé, mindkét vörös szemének hátsó csücskétől a nyakáig. Feje teteje kékesszürke tollakból áll. Testének felső része olajbarna, míg alsó fele sötétkék, melyen fehér csíkok húzódnak. Eléggé zajos madár. A csapattagok hangos, trombitálásra emlékeztető hanggal tartják egymással a kapcsolatot. Életmódja A szigeti elszigeteltség és a ragadozók hiánya miatt, majdnem röpképtelen. Erős lábain viszont gyorsan tud futni. Idejének java részét a talajszinten tölti, de veszély esetén illetve éjszakákra felmászik a fákra. Feljutása inkább nevezhető mászásnak, mivel gyatra szárnyaival csak rásegít, elsősorban erős lábait használja. Elsősorban állati eredetű táplálékokkal táplálkozik, rovarokkal, békákkal, gyíkokkal és kisebb kígyókkal. Főleg az erdő aljnövényzetéről és talajáról gyűjti be táplálékát, de olykor a vizek felszínéről is begyűjti, ami ehető számára. Szaporodása A faj monogám és úgy tűnik egy életre áll párba. Fészkét a talajra építi, fenyőtűkből és fűből. Szaporodási időszaka május és július között van. Fészekaljanként 2-4 ovális, vörössel vagy rózsaszínnel mintázott fehér tojást rak. A kikelő csibék feketék, lábuk sárgás, csőrük fehér. A felnőtt madaraknál alig akad természetes ellenségük, de a tojásokra és a fiatal csibékre veszélyes lehet, egy endemikus mérges kígyó faj az okinawa habu (Trimeresurus flavoviridis). Természetvédelmi helyzete Viszonylag kis elterjedési területe és a betelepített ragadozók miatt állománya nagyon megritkult. Összpopulációját 1986-ban még 1800 egyedre becsülték. 1996 és 2004 között azonban állományai nagyon megritkultak, az eredeti élőhelyek 40%-ára szorult vissza és az egyedek száma nem haladta meg a 720-at. A megritkulások fő okai az erdőirtás, a meghonosított emlős ragadozók (kutyák, macskák és jávai mongúzok). Ezeken felül elég sok madár végezte az autóutakon is. Mindezek alapján a fajt a Természetvédelmi Világszövetség a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja Vörös Listáján A faj hivatalosan védett Japánban. A sziget északi részén található Jambaru, a faj fő előfordulási helye 1996-ban nemzeti parki státuszt kapott. Itt folyamatosan ritkítják a betelepített ragadozókat és jelentősen korlátozzák a gépkocsiforgalmat, hogy elejét vegyék a madarak elgázolásának. Egy fogságban való tenyésztési programot is terveznek a közeljövőben. Jegyzetek IUCN (2008) Gallirallus okinawae, 2008 IUCN Red List of Threatened Species. Letöltés: 2008. október 22. Peterson, Alan P. (2002) Zoonomen Nomenclatural data. Letöltés: 2008. október 22. BirdLife International (2004) Remarkable rail discovered "just in time". Letöltés: 2008. október 22. BirdLife International (2008) Species factsheet: Gallirallus okinawae. Letöltés: 2008. október 15. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Okinawa Rail című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 7.) Taylor, Barry & Ber van Perlo (1998) Rails: A Guide to the Rails, Crakes, Gallinules and Coots of the World, Pica Press, Sussex. Ázsianet cíkk a faj felfedezéséről Reviczky Szevér Reviczky Szevér (Nagyvárad, 1840 – Pest, 1864. szeptember 24.) író, újságíró. Életrajza Reviczky László bihar vármegyei táblabíró fia, a Reviczky család tagja. Középiskolai és felsőfokú jogi tanulmányait Nagyváradon végezte. 1860-ban Bihar vármegye aljegyzőjévé és esküdtjévé választották, azonban 1861-ben ezen állásairól a megváltozott politikai viszonyok folytán lemondott és Pestre utazott jogi tanulmányait folytatni. 1863-ban végezte el az iskolát. Irodalmi működését a Hölgyfutárban megjelent kritikai cikkeivel kezdette meg. Számos közgazdasági és kritikai cikket és ismertetést, különösen a külföldi irodalmat tárgyalót, irt a Pesti Napló, Budapesti Hirlap, Szépirodalmi Figyelő, Ország Tükre és Koszoru című lapokba. 1864-ben, mindössze 24 évesen egy pisztolypárbajban vesztette életét. Önálló tevékenysége Ő fordította le először magyarra Huszár Imrével Victor Hugo Nyomorultak c. regényét (Pest 1862). 1863. Zilahy Károllyal szerkesztette az Alföldiek segélyalbuma (Pest 1864) c. művet. 1864. Anyagi érdekeink c. közgazdasági lapot alapított, mely azonban halála miatt csakhamar megszűnt Bencepoloska A bencepoloska (Rhaphigaster nebulosa) a poloskák (Heteroptera) alrendjébe sorolt címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha) öregcsaládjában a névadó valódi címeres poloskák (Pentatomini) nemzetségbe sorolt Rhaphigaster nem legismertebb faja. Egyes taxonómiai rendszerek (pl. az ITIS-é a Rhaphigaster nemet nem ismerik el, és fajait más nemekbe csoportosítják át. Származása, elterjedése Főleg európai faj, bár a Kárpát-medencétől északra és Németországtól, illetve Magyarországtól keletre nem fordul elő. Elterjedési területe a Mediterráneumból átnyúlik Törökország ázsiai részére is a Kaukázusig. Észak-Afrika országai közül főleg Algériában és Marokkóban fordul elő (Halászfy, 1959). Magyarországon mindenütt közönséges. Népi nevei Mivel Magyarországon gyakori, számos népi nevét ismerjük. Ezek közül a leggyakoribb a mezei poloska, de hívják még büdös Marcinak, illetve büdös Margitnak, nagy szürke címeres poloskának, téli poloskának, büdös Bencének, büdös Bankának, büdös Margónak, templombogárnak is (Tóth, 2014). Megjelenése, felépítése A fej oldala S alakú, a fejpajzs vége kissé kiszélesedik és felhólyagosodik. Sárga hasoldalát nagyobb fekete foltok tarkázzák. Tojás alakú, szürkésbarna, egyenlőtlenül pontozott teste 14–16 mm hosszú. A corium hátsó széle ívelt, a membrán valamivel hosszabb, mint a potroh; utóbbin üvegszerű, barna foltok láthatók. Csápja és potrohának pengeszerű szegélye halványsárga–fekete foltos.A 2. haslemezén található tövisnyúlvány az elülső csípőkig ér. Életmódja, élőhelye Táplálékul növények nedveit szívogatja. Külföldi tapasztalatok szerint a mogyorót károsíthatja; Magyarországon károsítóként még nem jelentkezett. Védekezésül rossz szagú váladékot fecskendez ki. Mivel ez egyúttal mérgező is, a madarak, cickányok ellen kiválóan véd. Főzelékfélékkel beültetett kertekben vagy borostyánszőlővel (Ampelopsis spp.) befuttatott házfalakon gyakori, sokszor át is telel. Magyarországon egy évben két nemzedéke repül: az első március–május, a második július–szeptember között. A második nemzedék áttelelni készülő példányai ősszel gyakran a házakban, egyéb épületekben keresnek rejtekhelyet. A sikeresen áttelelt példányokkal kora tavasszal találkozhatunk. Hasonló fajok A márványos poloska (Halyomorpha halys) Ázsiából importált növényekkel behozott özönfaj. Zöld vándorpoloska (Nezara viridula) Varga Csaba (jogász) Varga Csaba (Pécs, 1941. május 25. –) magyar jogfilozófus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán a Jogbölcseleti Intézet megalapítója (1995), emeritálásáig (2011) vezetője, azóta professor emeritus. Számos jogelméleti könyv, monográfia, szakcikk szerzője. Családi háttere Varga Csaba pécsi nagypolgári családban született, édesapja jómódú karosszéria-gyáros volt, akinek üzemét államosították, családját kitelepítették. Osztályidegen származása okán érettségi után bányásznak ment, és mint bányászt a Miskolci Egyetem bányaművelő szakára vették fel. 1960-ban azonban sikerült felvételt nyernie a JPTE Állam- és Jogtudományi Karára. Tudományos pályafutása 1965-ben végzett "Summa cum laude" a pécsi egyetemen. Csizmadia Andor pécsi dékán és Kulcsár Kálmán akadémiai főmunkatárs közvetítésével vette át Szabó Imre igazgató akadémikus őt kutatóként az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetébe Budapestre. 1976-ban kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori címet szerzett; ekkortól tudományos tanácsadó. 2011-től kutató professor emeritus. A nyolcvanas évektől rendszeresen oktatott magyar egyetemeken, 1982-től a ELTE Jogi Karán, ahol 1991-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Ezen belül, tanítványai hívására, a Bibó István Szakkollégiumban szintén tevékenykedve, többek között a Fidesz jogász alapítóit is éveken át tanította. Számos egyetemen volt vendégprofesszor: Lund (1977), Nyugat-Berlin (1986), Canberra (1987), Tokió (1987), Yale Egyetem (1988–1989), Edinburgh (1989, 1997), Münster (1992), Onati (1996), Stockholm (2004), Krasznojarszk (2010, 2014). 1990 és 1993, valamint 1995 és 1998 közt az általa vezetett európai TEMPUS-projektummal segíti a magyar jogi karok oktatásának, s különösen jogelméletének megújulását. 1995-ben részt vesz a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának megalapításában. Kutatási területe a jogelmélet valamennyi területét felöleli - az 1990-es évek óta már a jogi kultúrák összehasonlító tanulmányozásán és a magyar rendszerváltás jogfilozófiai kritikáján is dolgozik. Varga Csaba tudományos munkáját szigorú precizitás, kiterjedt irodalom-feldolgozás jellemzi. Gyakorlatilag egész életműve idegen - főként angol - nyelven úgyszintén megjelent. Mindez saját honlapján, tudományos honlapokon egyaránt elérhető. Tudományos könyvtárakban világszerte nyilvántartott szerző, nemzetközi idézettsége szakmájában kiemelkedő. Közéleti szerepvállalása Kormányfőtanácsos volt Antall József mellett a Miniszterelnöki Tanácsadó Testület tagjaként, emellett számos nemzetközi szervezet tagja, vezetője. Publikált közéleti kérdésekről a Magyar Nemzetben és a Magyar Szemlében. Művei A felsőfokú jogi oktatás főbb mai rendszerei ; MTA, Bp., 1967 ( A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézete Jogösszehasonlító Osztályának kiadványai ) Modernization of law and its codificational trends in the Afro-Asiatic legal development ; Institute for World Economics of the Hungarian Academia of Sciences, Bp., 1976 ( Studies on developing countries , 88.) Modern polgári jogelméleti tanulmányok ; szerk. Varga Csaba, előszó Peschka Vilmos, vál. Varga Csaba, Sajó András, ford. Sajó András et al.; MTA Állami Jogtudományi Intézet, Bp., 1977 A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség ; Akadémiai, Bp., 1979 Jog és filozófia. Antológia a század első felének polgári jogelméleti irodalma köréből ; szerk. Varga Csaba, vál. Varga Csaba, Sajó András, ford. Sajó András et al.; Akadémiai, Bp., 1981 A jog helye Lukács György világképében ; Magvető, Bp., 1981 ( Gyorsuló idő ) Algunas cuestiones metodologicas de la formación de los conceptos en ciencias juridicas ( Quelques questions méthodologiques de la formation des concepts en sciences juridiques ); spanyolra ford. Hortensia Adrianza De Casas; EdiLUZ, Maracaibó, 1982 ( Cuaderno de trabajo , 32.) The place of law in Lukács' world concept ( A jog helye Lukács György világképében ); angolra ford. Petrányi Judit, Eszenyi Sándor; Akadémiai, Bp., 1985 Rechtsgeltung. Ergebnisse des ungarisch-österreichischen Symposyums der Internationalen Vereinigung für Rechts- und Sozialphilosophie, 1985. Referaten ; szerk. Varga Csaba, Ota Weinberger; Steiner Verlag Wiesbaden, Stuttgart, 1986 ( Archiv für Rechts- und Sozialphilosophie. Beiheft , 27.) Politikum és logikum a jogban. A jog társadalomelmélete felé ; Magvető, Bp., 1987 ( Elvek és utak ) Rechtskultur – Denkkultur. Ergebnisse des ungarisch-österreichischen Symposiums der Internationalen Vereinigung für Rechts- und Sozialphilosophie 1987 ; szerk. Erhard Mock, Varga Csaba; Steiner Verlag Wiesbaden, Stuttgart, 1989 ( ARSP. Beiheft , 35.) Codification as a socio-historical phenomenon ( A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség ); átd. kiad.; angolra ford. Eszenyi Sándor, Petrányi Judit, Varga Csaba; Akadémiai, Bp., 1991 A bírói ténymegállapítási folyamat természete ; Akadémiai, Bp., 1992 Jogantropológia. Két tanulmány ; s.n., Bp., 1993 Coming to terms with the past under the rule of law. The German and the Czech models ; szerk. Varga Csaba; Windsor, Bp., 1994 Etudes en philosophie du droit / Etudios de filosofia del derecho ; ELTE, Bp., 1994 ( Philosophiae iuris ) Jogi elméletek, jogi kultúrák. Kritikák, ismertetések a jogfilozófia és az összehasonlító jog köréből ; ELTE ÁJTK, Bp., 1994 Law and philosophy. Selected papers in legal theory ; ELTE, Bp., 1994 ( Philosophiae iuris ) Pravo. Tyeorija i filoszofija ; ELTE, Bp., 1994 ( Philosophiae iuris = Filoszofii prava ) Rechtsphilosophische Aufsätze ; ELTE, Bp., 1994 ( Philosophiae iuris ) Igazságtétel jogállamban. Német és cseh dokumentumok ; szerk. Varga Csaba, ford. Udvaros Judit, Bába Iván; Windsor, Bp., 1995 ( A Windsor Klub könyvei ) Theory of the judicial process. The establishment of facts ( A bírói ténymegállapítási folyamat természete ); Akadémiai, Bp., 1995 Transition to rule of law. On the democratic transformation in Hungary ; ELTE, Bp., 1995 ( Philosophiae iuris ) Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról ; PPKE, Bp., 1996 ( Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae Budapest II. Dissertationes ) European legal cultures ; szerk. Volkmar Gessner, Armin Hoeland, Varga Csaba; Dartmouth, Aldershot, 1996 ( Tempus textbook series on European law and European legal culture ) Szövegek a jogi gondolkodás paradigmáinak tanulmányozásához ; szerk. Varga Csaba, ford. Varga Koppány, Varga Csaba; PPKE, Bp., 1996 ( Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae Budapest III. Fasciculi ) Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról ; PPKE, Bp., 1998 ( Osiris könyvtár. Jog ) Iustum, aequum, salutare. Emlékkönyv Zlinszky János tiszteletére = Festschrift in honour of professor János Zlinszky ; szerk. Bánrévy Gábor, Jobbágyi Gábor, Varga Csaba; PPKE, Bp., 1998 ( A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei ) Jog és filozófia. Antológia a század első felének kontinentális jogi gondolkodása köréből ; szerk. Varga Csaba, ford. Varga Csaba et al.; Osiris, Bp., 1998 ( Jogfilozófiák ) A jog mint folyamat ; PPKE Jog- és Államtudományi Kar Jogbölcseleti Intézet–Szent István Társulat, Bp., 1998 Jogállami átmenetünk. Paradoxonok, dilemmák, feloldatlan kérdések ; PPKE, Bp., 1998 ( A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának könyvei ) A jogi gondolkodás paradigmái. Szövegek ; szerk. Varga Csaba, ford. Varga Koppány, Varga Csaba, Takács Péter; PPKE, Bp., 1998 ( Bibliotheca Cathedrae Philosophiae Iuris et Rerum Politicarum Universitatis Catholicae de Petro Pázmány Nominatae Budapest III. Fasciculi ) A jog mint folyamat ; Osiris, Bp., 1999 ( Osiris könyvtár. Jog ) A jog társadalomelmélete felé ; PPKE Jog- és Államtudományi Kar, Bp., 1999 ( Jogfilozófiák ) Lectures on the paradigms of legal thinking ( Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról ); angolra ford. Gáll Emese, Varga Csaba; Akadémiai, Bp., 1999 ( Philosophiae iuris ) Jog és nyelv ; szerk. Szabó Miklós, Varga Csaba, bev., ford. gond., mutatók Szabó Miklós; PPKE JÁK, Bp., 2000 ( Jogfilozófiák ) A jog mint logika, rendszer és technika ; PPKE–Osiris, Bp., 2000 ( Jogfilozófiák ) Összehasonlító jogi kultúrák ; szerk., bev., szöveggond., bibliogr., mutatók Varga Csaba, ford. Varga Koppány et al.; PPKE Jogbölcseleti Intézet, Bp., 2000 ( Jogfilozófiák ) A bírói ténymegállapítási folyamat természete ; 2. jav., bőv. kiad.; Akadémiai, Bp., 2001 Jog és filozófia. Antológia a XX. század jogi gondolkodása köréből ; szerk. Varga Csaba, ford. Varga Csaba et al.; 3. bőv. kiad.; Szent István Társulat, Bp., 2001 ( Jogfilozófiák ) Útkeresés. Kísérletek – kéziratban ; Szent István Társulat, Bp., 2001 ( Jogfilozófiák ) A kodifikáció mint társadalmi-történelmi jelenség ; Akadémiai, Bp., 2002 On different legal cultures, premodern and modern states, and the transition to the rule of law in Western and Eastern Europe ; szerk. Werner Krawietz, Varga Csaba; Duncker & Humblot, Berlin, 2002 Jogfilozófia az ezredfordulón. Minták, kényszerek – múltban, jelenben ; Szent István Társulat, Bp., 2004 ( Jogfilozófiák ) A jogi gondolkodás paradigmái ; 2. átd., bőv. kiad.; Szent István Társulat, Bp., 2004 Anthropological jurisprudence? Leopold Pospisil and the comparative study of legal cultures ; Institute of Sociology HAS, Bp., 2005 ( Working papers. Underdevelopment and modernization ) Jogállami? Átmenetünk? ; Kráter, Pomáz, 2007 ( Polísz sorozat ) Theatrum legale mundi. Symbola Cs. Varga oblata ; szerk. Cserne Péter et al.; Szent István Társulat, Bp., 2007 ( Philosophiae iuris ; Bibliotheca iuridica. Libri amicorum , 24; Xenia ) Transition? To rule of law? Constitutionalism and transitional justice challenged in Central & Eastern Europe ( Jogállami? Átmenetünk? ); bőv. kiad.; Kráter, Pomáz, 2008 ( Polísz series , 6.) Auf dem Weg zur Idee der Gerechtigkeit. Gedenkschrift für Ilmar Tammelo ; szerk. Varga Csaba et al.; LIT, Wien–Berlin, 2009 ( Austria: Forschung und Wissenschaft. Rechtswissenschaft , 3.) Jogrendszerek, jogi gondolkodásmódok az európai egységesülés perspektívájában. Magyar körkép – európai uniós összefüggésben ; Szent István Társulat, Bp., 2009 ( Jogfilozófiák ) Theory of the judicial process. The establishment of facts ; angolra ford. Varga Csaba, Móra Imre; 2. kiad.; Szent István Társulat, Bp., 2011 Válaszúton, húsz év múltán. Vitában jogunk alapjairól és céljairól ; Kráter, Pomáz, 2011 ( Polísz sorozat ) Comparative legal cultures. On traditions classified, their rapprochement & transfer, and the anarchy of hyper-rationalism with appendix on legal ethnography ; Szent István Társulat, Bp., 2012 ( Philosophiae iuris ) "Csak múlásunk törvény...". Varga Csaba jogfilozófussal beszélget Mezei Károly ; Kairosz, Bp., 2012 ( Magyarnak lenni ) Theory of law. Norm, logic, system, doctrine & technique in legal processes, with appendix on European law ; Szent István Társulat, Bp., 2012 ( Philosophiae iuris ) The paradigms of legal thinking ( A jogi gondolkodás paradigmái ); 2. bőv. kiad.; Szent István Társulat, Bp., 2012 ( Philosophiae iuris ) Contemporary legal philosophising. Schmitt, Kelsen, Lukács, Hart & law and literature, with Marxism's dark legacy in Central Europe. On teaching legal philosophy in appendix ; Szent István Társulat, Bp., 2013 ( Philosophiae iuris ) Zagadka prava i pravovogo mislenyija. Izbrannije proizvegyenyija ; Alef-Pressz, Szankt-Petyerburg, 2015 Varga Gyula Autókarosszéria- és Kocsigyár. Motorizáció Pécsett, a XX. század első felében, egy családi vállalkozás tükrében ; Házmester '98 Kft., Pécs, 2016 ( Pécsi krónika ) Kitüntetései Széchenyi-díj (2013) Személyes honlap Varga Csaba Varga Csaba Eliza Dushku Eliza Patricia Dushku (Watertown vagy Boston, Massachusetts, 1980. december 30.) albán származású amerikai színésznő, számos hollywoodi produkcióban szerepelt (Két tűz között, Hajrá csajok, Halálos kitérő). A sorozatrajongók is jól ismerik, szerepelt többek között a Buffy, a vámpírok réme, valamint az Angel sorozatokban Faith-ként. Legjelentősebb karaktere a Tru Calling széria címszerepében Tru Davies, aki újraél napokat és segít a halottaknak. Életrajz Karrierje kezdetén Dushkura 10 évesen figyelt fel egy ügynök. Őt választották 5 hónapos keresgélés után Alice mellékszerepére Juliette Lewis oldalán a That Night című filmben. 1993-ban Pearl szerepében Robert De Niro és Leonardo DiCaprio mellett játszott az Ez a fiúk sorsa filmben, ami saját bevallása szerint rengeteg lehetőséget nyitott meg előtte. A következő évben Arnold Schwarzenegger és Jamie Lee Curtis tinédzser lányát játszotta a Két tűz közöttben, Paul Reiser lányát a Bye, Bye Love-ban, Cindy Johnson-t a Race the Sun-ban Halle Berry és Jim Belushi oldalán. Ezután sok időt kihagyott a színészkedésből, hogy be tudja fejezni a középiskolai tanulmányait. Későbbi szerepek Miután elvégezte a középiskolát, visszatért a színészethez Faith bajkeverő szerepében a Buffyban. Habár eredetileg csak 5 epizódra szólt a szerepe, a karaktere annyira népszerű lett, hogy játszott a teljes harmadik évadban, valamint a negyedik és utolsó évadban is feltűnt. A Buffy társszériájában az Angelben is felbukkant Faith karaktere. Meggyőző antiszociális szerepei miatt, rengeteg levelet kapott bűnözőktől és elítéltektől. 2000-ben szerepelt a Soul Survivors filmben Casey Affleckkel. Ezután következett a vezérszurkolós komédia a Hajrá csajok Kirsten Dunsttal, ami meglepetésszerű sikert produkált a mozipénztáraknál. 2001 mozgalmas év volt számára: Texasban forgatta Az új fiút, ezután New York következett ahol ismét együtt játszott Robert De Niróval Az igazság órája című filmben, ahol James Franco narkós barátnőjét és gyermeke anyját játszotta. A film az érettebb közönség körében siker volt, és jó néhány kedvező kritikát kapott. A következő évben Kevin Smith adott neki szerepet a Jay és Néma Bob visszavág című filmben, ahol együtt játszott Shannon Elizabeth és Ali Larter színésznőkkel. 2003-ban a Halálos kitérő horror filmben már övé a főszerep, a The Kiss egy független vígjáték-dráma. Ugyanebben az évben kezdték el forgatni a Tru Calling-ot, ahol egy orvostanhallgatót játszik, aki hullaházban dolgozik és felismeri, hogy képes újraélni a napot és segíteni a halottaknak. Elég sok rosszlány szerepe volt, amiről a Maxim magazinnak adott interjújában azt mondta: Könnyű rosszlányt játszani. Csak azt kell tenned amitől világéletedben tiltottak, és nem kell félned a következményektől, hiszen ez csak egy szerep, amit eljátszol. 2005-ben színházi darabban is játszott (Dog Sees God), majd leforgatták a Nurses című kórház sorozat bemutatkozó epizódját, de legvégül nem került adásba. Ez volt a második olyan sorozata amely a FOX tévécsatornának készült, de mégsem lett belőle semmi (korábban a Tru Calling című sorozatot fejezték be idő előtt). 2006-ban ő adta a hangját Szavamura Juminak a PlayStation 2-es Yakuza videojátékban. Videoklipben is láthatta a nagyközönség a Simple Plan I'm just a kid, valamint a Nickelback Rockstar videójában is feltűnt. 2007-ben a Tribeca Film Fesztiválon mutatták be a Nobel Son című alkotást, melyben együtt játszott többek között Alan Rickman-nel, Danny DeVito-val, Bill Pullman-nel és Peter Boyle-lal. Az alkotás kedvező kritikákat kapott, ahogy az On Broadway című független filmes mozi is, ahol Eliza kiemelkedő játékát hangsúlyozták a kritikusok, és mindemellett számos díjat is nyert. Szintén ebben az évben készült a Macaulay Culkin-nal forgatott Sex and Breakfast is, amelyet 2007. végén mutattak be Los Angeles-ben. A Nobel Son rendezőjének Randall Millernek az új filmjében (Bottle Shock) mellékszerepet vállalt, melyben egy bárpultos lányt alakít. Játszik még az Open Graves című horrorban is, valamint ismét együtt dolgozik a Halálos Kitérő rendezőjével a The Alphabet Killer című thrillerben. Eliza kedvező megállapodást kötött a FOX tévétársasággal, melynek értelmében segítik a színésznő karrierjét, és biztosítják számára a készülő alkotásokban való részvételt. A Dollhouse című sorozata a 2009/2010-es évben így készülhetett el. 2000-ben a #80 lett a Maxim magazin a világ 100 legszexisebb nője listán. Jövőbeli tervek 2010-ben a Locked In thrillerben játszik, illetve szerepelni fog a 2012-re elkészülő Ghostbusters III című filmben. Magánélet Eliza Los Angelesben lakik. Egy ideig együtt járt az L.A. Dodgers dobójátékosával Brad Pennyvel, de 2009. februárjában szakítottak. Jelenleg Rick Fox NBA játékossal jár. Eliza Dushku Alapítvány Létrehozott egy új projektet az édesapjával közösen, hogy segítsék a bostoni Camp Hale tábort. Személyes tárgyak és relikviák eladásával próbál minél több támogatót szerezni, hogy továbbra is működhessen az intézmény. Munkássága Sorozatai Buffy, a vámpírok réme (1998-2000, 2003) – Faith Angel (2000, 2003) – Faith Tru Calling (2003-2005) – Tru Davies Thats '70s Show - Azok a hetvenes évek show (2005) – Sarah Dollhouse (2009-2010) - Echo / Caroline Torchwood: Web of Lies (websorozat)(2011) - Hollu Mokri Pavel Konsztantyinovics Mamajev Pavel Konsztantyinovics Mamajev (Oroszul: Павел Константинович Мамаев) (Moszkva, 1987. szeptember 17. –) orosz válogatott labdarúgó, aki jelenleg az FK Krasznodar játékosa. Sikerei, díjai CSZKA Moszkva Orosz bajnok : 2012–13 Orosz kupa : 2008, 2009, 2011, 2012–13 Orosz szuperkupa : 2009, 2013 Őriszentpéteri kistérség Az Őriszentpéteri kistérség kistérség volt Vas megyében, Őriszentpéter központtal. A kistérségeket a 2013-as közigazgatási reform megszüntette, helyükre a járások léptek. Athoszi Szent Atanáz Athoszi Szent Atanáz vagy Athanasziosz (ógörögül: Αθανάσιος ο Αθωνίτης), (kb. 925 – 1002/1003. július 5.) görög szerzetes. Keresztnevén Ábrahám, 920-30 között született a Fekete-tenger déli partján lévő Trapezunt városban, előkelő, gazdag családból. Konstantinápolyban tanult, ahol jó barátságba került Maleinosz igumennel (elöljáró), a kisázsiai Kyminas monostor elöljárójával, és annak unokaöccsével, Niképhorosz Phokasszal, a későbbi császárral. Felhagyva addigi elképzeléseivel – tanító szeretett volna lenni – belépett a kyminasi monostorba. Négy év elteltével hészükhiszta lett. Amikor Maleinosz meg akarta tenni utódjának, Atanáz Athoszra szökött. Igyekezett itt ismeretlen maradni, Niképhorosz azonban felkutatta, és 950 körül külön cellát építtetett számára, azzal a kéréssel, hogy építsen egy monostort, s abba majd ő is be fog lépni. El is indult az építkezés 962-ben. Niképhorosz a következő évben a Bizánci Birodalom császára lett. Atanáz keserűen a szemére vetette, hogy nem tartotta meg ígéretét. Niképhorosz azzal mentegetőzött, hogy a trónon él szerzetesként, s mihelyt lehet, beváltja ígéretét. Erre azonban hirtelen és erőszakos halála miatt (969) nem került sor. A császár halála elszabadította az Atanázzal szemben érzett indulatokat, bevádolták az új császárnál, hogy meg akarja változtatni Athosz szokásait. I. Jóannész azonban jóváhagyta Atanáz reformjait, s megadta az athoszi szerzetesközösség első adománylevelét. A majd tíz évig tartó vádaskodás ezzel ért véget. Atanáz 1003 körül halt meg, templomépítés közben baleset érte. Atanáz két írást szerkesztett laurája számára: a Typikon vagy Kanonikon, ill. a Diatyposis a monasztikus élet törvényeit foglalja magában. Gondolataiban felismerhető Sztudita Szent Theodórosz hatása. Minden egy laura független (autodespotos) az egyházi és a világi hatóságoktól. A monachusok száma 80, ami később 120-ra emelkedett. Az újoncidő 1-3 év, a szerzetesi tonzúrával vagy fogadalommal fejeződik be. A lavrában élhet 5 cellalakó (remete) 5 hészükhaszta. A beteg vagy kimerült monachusok számára tengerparton épült Mylopotamos monostor szolgált pihenőhelyül. Fejérd Fejérd (románul: Feiurdeni, 1924-ig Feiurd) falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében. Nevének eredete Nevét patakjáról, a népi hagyomány szerint azonban a „fehér barátokról” kapta. Először 1326-ban Feyrd, majd 1334-ben Feyerd néven említették. Története A középkorban magyar lakosságú falu volt. 1437 végén a parasztok feldúlták Báthori Szaniszló fiainak, Lászlónak és Istvánnak a birtokát, és megölték gazdatisztjeiket. 1674-ben elpusztult. Román, magyar és cigány lakói eredetileg külön-külön falurészekbe települtek. 1760–1762-ben két unitus papja és egy ortodox temploma volt, református egyháza 1766-ban 39 felnőtt férfit és 60 asszonyt számlált. A 19. század elején járási székhely volt Kolozs vármegyében. 1817 után Wesselényi Farkas kastélyt épített, amely az 1900-as években pusztult el. 1872-ben egy tűzvészben a főutca minden háza leégett. 1924-ben kivált belőle Telekfarka, 1956 előtt Fejérdi fogadók. Az 1970-es évek vége óta református egyháza Kajántó filiája. Népessége 1850 -ben 1440 lakosából 1143 volt román, 227 magyar és 56 cigány nemzetiségű; 1143 görögkatolikus, 261 református, 16 római katolikus és 12 unitárius vallású. 1900 -ban 2283 lakosából 1857 volt román és 417 magyar anyanyelvű; 1858 görögkatolikus, 396 református és 18 zsidó vallású. A lakosság 12%-a tudott írni-olvasni és a román anyanyelvűek 2%-a beszélt magyarul. 2002 -ben 332 lakosából 293 volt román, 28 magyar és 11 cigány nemzetiségű; 277 ortodox, 18 református, 15 pünkösdista, 13 görögkatolikus és 5 római katolikus vallású. Látnivalók Görögkatolikus templomát Kós Károly tervezte, 1928 és 1938 között épült fel. A terv az építésznek a kolozsvári ortodox katedrális tervpályázatára beadott és azon második helyet nyert tervének egyszerűsített változata. Belsejét Balla Gyula és Kocsis István festette ki. Református temploma 1889 -ben épült. Harangja 1523 -ból való. Beleépítették középkori templomának faragott kődarabjait. Híres emberek Itt született 1923 . január 21-én Benkő András zenetörténész. Mauro Icardi Mauro Emanuel Icardi Rivero (Rosario, 1993. február 19. –) argentin labdarúgó, jelenleg az Inter és az argentin válogatott támadója. Magánélete 2014. május 27-én Wanda Narával házasságot kötöttek. Azzal a Narával aki Maxi López-nek volt öt éven át a felesége, és három közös gyermekük született. Icardi és Maxi López viszonya annyira rossz lett, a 2014. áprilisában a Serie A-ban az Inter és a Sampdoria mérkőzésen Icardi nyujtotta a kezét, de Maxi López nem fogott vele kezet. 2015. január 19-én megszületett Wandától az első gyermeke Francesca és 2016. október 27. megszületett Isabella. Statisztikái Klub Legutóbb 2018. május 6-án lett frissítve. A válogatottban 2017. október 10-én Óvári-kilátó Az Óvári kilátó (Óvári messzelátó) Balatonalmádiban található kilátó az Öreg-hegyen. Építése, felujítása A kilátóhely Balatonalmádi hajdani szőlőhegyén épült, az 1900-as években vörös homokkőből. Gerendavázas, cseréppel borított tetőzetét a 90-es évek elején rekonstruálták régi fényképek alapján, de egyszerűbb alakban. Egy időben Wesselényi-kilátónak nevezték. A kilátó mai nevét Dr. Óvári Ferencről kapta. A Vörös homokkő tanösvény A Városház térről indul a 6 km-es Vörös homokkő tanösvény, amely a várost és annak természeti értékeit mutatja be. A sétaút a vasútállomás közeléből indul, és a kilátót is érinti. A kilátóhoz a kék háromszög turistajelzést kell követni. Szunzsai járás (Csecsenföld) A Szunzsai járás (oroszul Сунженский район, csecsen nyelven Соьлжан кIошта) Oroszország egyik járása Csecsenföldön. Nyugat-Csecsenföldön található. Székhelye Szernovodszkaja. Népesség 2002-ben 20 108 lakosa volt, melyből 19 660 csecsen (97,8%), 199 orosz, 174 ingus, 7 ukrán, 1 avar, 1 örmény. 2010-ben 20 989 lakosa volt, melyből 20 794 csecsen, 78 orosz, 61 ingus stb. Hamid Estili Hamid Reza Estili (perzsául: ���� ������; Teherán, 1967. április 1. –) iráni labdarúgó-középpályás, edző. Batthyány Lajos (nádor) Gróf németújvári Batthyány Lajos Ernő (1696. március 7. – 1765. október 26.) magyar főnemes, kancellár, valamint 1751-től nádor. Élete Batthyány II. Ádám (1662–1703) országbíró és Strattmann Eleonóra legidősebb fia, a Strattmann-hitbizomány örököse. Hitbizománnyá alakította családi birtokainak jelentős részét. Főpohárnokmester, majd Zala vármegye főispánhelyettese, a hétszemélyes tábla elnöke. Bécsben, 1717. május 27-én kötött házasságot Kinsky Terézzel (1700-1775). 1732-től 1746-ig pedig kancellár, jelentős szerepe volt az 1741-es országgyűlésen. Mária Terézia politikáját támogatta. 1751. május 4-én az országgyűlés megválasztotta utolsó nemzeti nádornak. 1754-55-ben Bicskén 24 szobás, egyemeletes, manzárdos kastélyt építtetett. Az ő erélyes fellépése nyomán jött létre 1756-ban az Országos Levéltár elődje, az Archivum Regni. Élete vége felé az adóemelés és a jobbágyok helyzetének rendezése ügyében a királynővel szembe került. 1765-ben Nagykanizsán gimnáziumot alapított, ennek fenntartására 10 000 forint értékű alapítványt tett. Mauro Ramos Mauro Ramos de Oliveira (Poços de Caldas, 1930. augusztus 30. – Poços de Caldas, 2002. szeptember 18.), egykori kétszeres világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1954-es, 1958-as és az 1962-es világbajnokságon illetve az 1949-es, az 1956-os és az 1959-es Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Világbajnok (2): 1958 , 1962 Dél-amerikai bajnok (1): 1949 Dél-amerikai ezüstérmes (1): 1959 Paulista bajnok (4): 1948, 1949, 1953, 1957 Torneo Rio-São Paulo győztes (1): 1959 Paulista bajnok (5): 1960, 1961, 1962, 1964, 1965 Taça Brasil győztes (5): 1961, 1962, 1963, 1964, 1965 Copa Libertadores győztes (2): 1962, 1963 Világkupa győztes (2): 1962, 1963 Recopa Sudamericana győztes (1): 1968 Torneo Rio-São Paulo győztes (3): 1963, 1964, 1966 Cavaglietto Cavaglietto település Olaszországban, Piemont régióban, Novara megyében. Lakosainak száma 375 fő (2017. január 1.). Cavaglietto Barengo, Cavaglio d’Agogna, Fontaneto d’Agogna, Suno és Vaprio d’Agogna községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Trieux Trieux település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 2521 fő (2015). Trieux Lommerange, Avril, Sancy és Tucquegnieux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mágor-puszta Mágor-puszta (másik, ismertebb nevén Vésztő-Mágor) a Körös–Maros Nemzeti Park egyik védett területe Vésztőtől hat kilométerre nyugatra, Szeghalom irányában, a Kis-Sárréttől nyugatra. A Sebes-Körös holtága fogja közre. Területe 947 hektár, kísérő nélkül is látogatható. Élővilága mellett látványossága az itt felnyitott és múzeummá alakított, nemzetközileg is ritka leleteket rejtő újkőkori kunhalom. A Mágor-domb és 13 hektáros környezete 1978-ban került kettős (régészeti és természetvédelmi) védelem alá. Felszíne, élővilága Mágor-puszta a folyószabályozás előtt a Sebes-Körös ártere volt, amelynek nyomait ma is őrzi (lösz gyepek, bárányparéjos vakszikesek, holtágmedrek, nedves rétek, ligeterdők). A holtágban tömegesen nő az európai vörös könyves sulyom, a szikes, gyepes területeken az erdélyi útifű és a réti őszi rózsa. Védett növényei közt van az endemikus erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana), a nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), és a réti őszirózsa (Aster sedifolius). A holtág napos helyein gyakran találkozni mocsári teknőssel, a víz szegélye a vízityúk és a szárcsa, a nádasok a bölömbika (Botaurus stellaris), és a barna rétihéja élőhelyei. A közeli Fáspusztáról a Mágor-pusztára járnak át táplálékot keresve a szürkegémek (Ardea cinerea), bakcsók (Nycticorax nycticorax) és a kis kócsagok (Egretta garzetta). A magas füvesekben költ a haris (Crex crex) és a fürj (Coturnix coturnix'). A pusztás részeket időnként a Dévaványa közelében élő túzok populáció (Otis tarda) egyedei is dürgőhelyül választják. Mágor-pusztai régészeti feltáróhely Az alig kiemelkedő kunhalom gyomrában ötezer éves leletek tekinthetők meg: egy szentély istennő szoborral, koporsó, tálkák, edénytöredékek. A kiállítóteremben, amelyet az 1810-1812-ben épített Wenckheim-féle borospincében rendeztek be, nyomon követhető a hely későbbi történelme is. A kunhalom melletti dombon a 11. században a Vatától származó Csolt nemzetség épített pusztatemplomot, amelyet a kereszténység felvétele miatt kirobbant harcokban leromboltak. A következő évszázadban azonban bencés pusztatemplomot építettek a helyébe. A kettős domb területén 1968 és 1988 közt Juhász Irén vezetésével folytak ásatások, amelyek újkőkori, rézkori, bronzkori és Árpád-kori leleteket hoztak napvilágra. Itt létesült a Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhely, mely a kormány 1543/2012 (XII.4.) számú határozatában közzétett döntése szerint a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetében folytatja korábbi tevékenységét. A Mágor-halom közelében parkot alakítottak ki az Alföldhöz kötődő népi magyar írók és költők szobrainak. A szoborparkban megtalálhatók a következő írók és költők szobrai: Németh László, Szabó Pál, Féja Géza, Veres Péter, Sinka István, Kovács Imre mellszobrai. Danny Nucci Danny Nucci (Klagenfurt, Ausztria, 1968. szeptember 15. –) amerikai színész. Legismertebb szerepe a 11 Oscar-díjjal jutalmazott Titanicban Fabrizio DeRossi megformálása. Élete Édesapja német-olasz származású, édesanyja francia-marokkói. Két testvére van: Natalie És Elle. A család Olaszországban élt, majd amikor Danny hétéves volt az Egyesült Államokba költöztek. Egy ideig Queens, New Yorkban laktak majd áttelepültek Kaliforniába, ahol Danny a Grant High Schoolban megszerezte diplomáját. Felesége Paula Marshall, akivel a Friends & Lovers forgatásán ismerkedett meg. Két lányuk van. Első filmje az Űrrandevú volt 1985-ben. Szuper protonszinkrotron A Szuper protonszinkrotron (SPS: Super Proton Synchrotron) a CERN szinkrotron típusú részecskegyorsítója. Eredetileg 300 GeV-es protongyorsítónak építették, de az SPS valójában képes volt 400 GeV elérésére, amelyet el is ért 1976. június 17-én, amikor elindították. Ekkorra az amerikai Fermilab túlszárnyalta a május 14-én elért 500 GeV-es energiájával. Építése Az SPS-t az akkori főigazgató, John Adams által vezetett csoport tervezte.[forrás?] A CERN tanácsa 1971. február 10-én kezdeményezte az SPS építését. A 7km kerületű alagút – amelyik áthalad a francia-svájci határon – fúrása 1974. július 31-én fejeződött be. Az alagút átlagos mélysége 40 m. A gyűrűben ma 1317 konvencionális (szobahőmérsékletű) mágnes, közöttük 744 dipólmágnes működik és tartja körpályán a részecskéket. Alkalmazása Az SPS-t antiprotonok és nehézionok gyorsítására is használják vagy használták, valamint elektronok és pozitronok gyorsítására a CERN LEP nevű elektron-pozitron ütköztetőgyűrűjének előgyorsítójaként. A legkiemelkedőbb időszaka kétségtelenül az volt, amikor proton–antiproton ütköztetőgyűrűként ( ) működött 1981 és 1984 között, és szolgáltatta a nyalábokat az UA1 és UA2 kísérletek részére, melyekkel a W- és Z-bozonokat felfedezték, Carlo Rubbia és Simon van der Meer számára fizikai Nobel-díjat hozva 1984-ben. Jelenleg az SPS-t a 2007-ben üzembe lépő nagy hadronütköztető gyűrű, az LHC végső előgyorsítójaként (injektoraként) fogják használni nagy intenzitású protonnyalábok gyorsítására 26 GeV-ről 450 GeV-re. Az SPS másik feladata lesz, hogy neutrínónyalábot hozzon létre a CERN-től 730 km-re lévő, az olasz Gran Sasso hegy alatti alagútban elhelyezkedő laboratórium számára. (A neutrínók olyan gyengén hatnak kölcsön, hagy nagy részük nem fog elnyelődni a hosszú út alatt a földben.) Éberhárd Éberhárd (szlovákul Malinovo, korábban Eberhart, németül Eberhardt) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerület Szenci járásában. Neve Az Éberhárd szó latin–német eredetű, jelentése kemény vagy szilárd, feltehetően a vár bevehetetlenségét jelképezte. 1946. február 8-án a közigazgatási biztos kezdeményezésére Malinovszkij marsall tiszteletére Malinovóra nevezték át. Fekvése Pozsonytól 15 km-re keletre, a Kis-Duna jobb partján fekszik. Története Oklevél 1209-ben Ybrehart néven említi először. Várát a Szentgyörgyi család emelte a 14. század második felében. A középkorban a Csallóköz egyetlen vára volt tornyokkal és vizesárokkal védve. A 16. században az Illésházy család birtoka volt. A 17. század végén Szelepcsényi hercegprímás kastéllyá alakíttatta át, várkápolnáját is ő építtette 1697-ben. A 19. század elején az Apponyi család lett a falu földesura, ők fejezték be a kastély építését is. 1914 szeptemberében 100 orosz hadifogoly segédkezett az Apponyi uradalom mezőgazdasági munkáinál. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Népesség Egykor németek lakta település, ma vegyes szlovák-magyar lakossággal: 1880-ban 650 lakosából 494 magyar, 65 szlovák, 51 német és 2 külföldi volt. 1890-ben 676 lakosából 616 magyar, 36 szlovák, 22 német és 2 egyéb nemzetiségű volt. 1900-ban 726 lakosából 674 magyar, 26 szlovák, 23 német és 3 egyéb nemzetiségű volt. 1910-ben 828 lakosából 782 magyar, 26 német, 17 szlovák és 3 egyéb nemzetiségű volt. 1991-ben 1289 lakosából 765 magyar volt. 2001-ben 1349 lakosából 682 magyar volt. 2011-ben 1861 lakosából 1158 fő szlovák és 625 magyar volt. Nevezetességei Kastélya mai formáját a 19. század első felében nyerte el, ma iskola. A neogótikus Szent György temetőkápolnát gr. Apponyi György építtette 1872 -ben. A templom keleti részén egy reneszánsz kápolna áll, amely a 17. század második felében készült. A templomban és a templom körül Apponyiak síremlékei találhatók. Híres emberek A kastélyban nevelkedett gr. nagyapponyi Apponyi Albert neves politikus, közoktatásügyi miniszter, a trianoni magyar békeküldöttség vezetője. Itt a kápolnában helyezték örök nyugalomra. Itt hunyt el 1899 . február 28 -án gróf nagyapponyi Apponyi György országbíró , kancellár, a főrendiház és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Konzervatív Párt vezéralakja. Itt született Apponyi György (1898-1970) politikus. Introdacqua Introdacqua község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, L’Aquila megyében. Fekvése A megye keleti részén fekszik. Határai: Bugnara, Pettorano sul Gizio, Scanno és Sulmona. Története Első írásos említése a 14. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. Önállóságát a 19. század elején nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Korabeli épületeinek nagy részét az 1984-es földrengés súlyosan megrongálta. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Torre di Introdacqua Santissima Annunziata-templom San Giovanni Battista-templom Santissima Trinità-templom Mercey (Eure) Mercey település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 49 fő (2015). Mercey La Chapelle-Réanville és Houlbec-Cocherel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rapture of the Deep A Rapture of the Deep a Deep Purple 18. és eddigi utolsó stúdióalbuma, amely 2005 novemberében jelent meg. Az albumot egyaránt pozitívan fogadta a kritika és a rajongók is, több európai országban bekerült a Top20 eladási listákra. A Wrong Man c. szám a bebörtönzött gyermekgyilkos Wayne Williamsről szól, bár Ian Gillan a koncerteken saját magára értelmezi a szöveget. Az album dalai "Money Talks" – 5:32 "Girls Like That" – 4:02 "Wrong Man" – 4:53 "Rapture of the Deep" – 5:55 "Clearly Quite Absurd" – 5:25 "Don't Let Go" – 4:33 "Back to Back" – 4:04 "Kiss Tomorrow Goodbye" – 4:19 "MTV" (ráadás szám a limitált kiadáson) – 4:56 "Junkyard Blues" – 5:33 "Before Time Began" – 6:31 2006-os speciális kiadás bónusz CD-je "Clearly Quite Absurd" (új változat) "Things I Never Said" (Az eredeti CD-n csak Japánban jelent meg) "The Well-Dressed Guitar" (kiadatlan instrumentális dal a Bananas album idejéből) "Rapture of the Deep (élő)"* "Wrong Man (élő)"* "Highway Star (élő)"* "Smoke on the Water (élő)"* "Perfect Strangers (élő)"* (*) A koncertfelvételek 2005. október 10-én készültek a londoni Hard Rock Cafe-ban. Vleuten vasútállomás Vleuten vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Utrecht városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Utrecht–Rotterdam-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Woerden vasútállomás Utrecht Terwijde vasútállomás Monsieur Verdoux A Monsieur Verdoux Charlie Chaplin 1947-es Franciaországban forgatott filmvígjátékja. A filmet Charlie Chaplin írta és rendezte. Ő szerezte a film zenéjét, és ő alakítja a főszerepet. A film Chaplin első olyan filmje, amelyben már nem a csavargó szerepét alakítja. A film abból is különleges volt, hogy Chaplin négy személyt is alakít benne. Chaplinnek ez volt a második hangosfilmje. Magyarországon 1948 szeptemberében mutatták be. Cselekmény A filmben Chaplin négyes szerepet alakít. Dánielfy Gergely Dánielfy Gergely vagy Dánielfy Gergő (Debrecen, 1997. június 22. –) magyar énekes, előadó, A Dal 2018 felfedezettje, az X-Faktor 2016-os szériájának kilencedik helyezettje. 2017 szeptembere óta a Kaposvári Egyetem művészeti szakának hallgatója. Életpályája Gyermekkorában kosárlabdázott, nyolc évesen a Ziccer Tigrisekben játszott, majd a Debreceni Sportiskola igazolt sportolója volt. Az általános iskolát követően tanulmányait éveit a Debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán folytatta, ekkor kezdett nála a háttérbe szorulni a sport és előtérbe kerülni a művészet. A színészetbe végül a gimnázium ötödik évfolyamán szeretett bele. Az éneklés világába 15 évesen vetette bele magát, ugyanis ekkor elindult az TV2 Megasztár című tehetségkutató műsorában. Az éneklés és a kosárlabdázás mellett megtanult gitározni, zongorázni, szaxofonozni, sőt klarinéton is tud játszani. 2013-ban elindult az RTL Klub X-Faktorában, majd legközelebb csak három évvel később próbálkozott megint a zenei karrierrel. 2016-ban ugyanebben a műsorban egészen az élő adásokig jutott, ahol végül a kilencedik helyen végzett. 2017 szeptembere óta a Kaposvári Egyetem művészeti szakának hallgatója. 2017. december 6-án bejelentették, hogy a Duna eurovíziós dalválasztó műsorába, A Dal 2018-ba bejutott az Azt mondtad című dala. Először 2018. január 27-én, a nemzeti dalválasztó második válogatójában lépett színpadra, ahol a zsűri és a nézők szavazatai alapján holtversenyben az első helyen végzett, és továbbjutott az elődöntőbe. 2018. február 10-én, A Dal első elődöntőjéből a zsűri és a nézők szavazatai alapján 47 ponttal az első helyen végzett, és továbbjutott a műsor döntőjébe. Február 24-én a döntőben a zsűri pontozásán 36 pontot szerzett, így az első helyett jutott be a négyes szuperfináléba. A nézői szavazásnak köszönhetően a versenyt az AWS zenekar nyerte meg. Díjak, elismerések A Dal felfedezettje ( 2018 ) Diszkográfia Nagylemezek Azt mondtad (2018) Kislemezek Azt mondtad (2018) Ne félj (2018) Andrej Anatolevics Mihnyevics Andrej Anatolevics Mihnyevics (belaruszul: Андрэй Анатолевіч Міхневіч, oroszul: Андрей Анатольевич Михневич [Andrej Anatoljevics Mihnyevics]; 1976. július 12. –) olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok fehérorosz atléta, súlylökő. Szabadtéren és fedettpályán ő tartja hazája aktuális nemzeti csúcsát; igaz, előbbit megosztva. Pályafutása Első jelentős nemzetközi versenyén, az 1999-es fedett pályás világbajnokságon nyolcadikként zárt. Ebben az évben részt vett a szabadtéri világbajnokságon is, de itt nem jutott el a döntőig. 2000-ben indult első alkalommal az olimpiai játékokon. Sydney-ben a kilencedik helyen végzett. 2001-ben pozitív doppingtesztet produkált, amiért két évre eltiltották. Eltiltása 2003 augusztusában járt le, mindössze 17 nappal a párizsi világbajnokság kezdete előtt. Párizsban nagy meglepetésre aranyérmet szerzett, Mihnyevics a Sydney-ben ezüstérmes amerikai Adam Nelson előtt lett bajnok. Athénba mint a győzelemre esélyesek egyike érkezett, első olimpiai érmét azonban nem tudta megszerezni ekkor. A döntőben mindössze 20,60-ot dobott, mellyel az ötödik lett. 2006-ban a fedett pályás világbajnokságon, valamint az Európa-bajnokságon is ezüstérmet szerzett, majd 2007-ben bronzérmesként zárt az oszakai világbajnokságon. Pekingben harmadik legjobbként jutott be a döntőbe, ahol 21,05-ös lökésével harmadik, bronzérmes helyen végzett Tomasz Majewski és Christian Cantwell mögött. A 2009-es berlini világbajnokságon csak a hetedikként zárt, 2010-ben viszont újfent kimagasló eredményeket produkált. Márciusban ezüstérmes volt a dohai fedett pályás világbajnokságon, júliusban pedig Európa-bajnok lett Barcelonában. A 2005-ös vb doppingvizsgálatára leadott mintáit évekkel később újraelemezték és ismét tiltott szer használatát mutattak ki. Ezért hazája szövetsége 2013-ban örökre eltiltotta. Egyéni legjobbjai Súlylökés (szabadtér) - 22,09 méter (2010) Súlylökés (fedett) - 21,81 méter (2010) Magánélete Felesége Natallja Mihnyevics, 2007 márciusában házasodtak össze. Natallja szintén sikeres súlylökő, a pekingi olimpián ezüstérmet szerzett. Kasztíliai Blanka francia királyné Kasztíliai Blanka (Palencia, 1188. március 4–Melun, 1252. november 27.) Franciaország királynéja és több alkalommal régense, VIII. Alfonz kasztíliai király és Eleonóra (1162–1214), II. Henrik angol király és Aquitániai Eleonóra unokája, VIII. (Oroszlán) Lajos francia uralkodó felesége, IX. (Szent) Lajos és Anjou Károly szicíliai, nápolyi, albán, akháj és névleges jeruzsálemi uralkodó édesanyja volt. Élete Blanka 1200-ban ment feleségül a francia trónörököshöz annak megpecsételéseként, hogy május 22-én nagybátyja, János angol király és II. Fülöp Ágost francia uralkodó a goulet-i szerződésben kiegyezett egymással Normandia, Bretagne, Évreux és Berry ügyében. Blanka nagy becsben állott az udvarnál, mivel tíznél is több gyermeket is szült férjének, akiket ráadásul szigorú vallásossággal nevelt. Lajos 1226-os halálát követően a trónörökös, IX. Lajos még alig 12 éves volt, így Blanka magához ragadta a régensi hatalmat baillistre-i címmel. A központi hatalom gyengítését célzó, nemrég elvesztett előjogaiért harcoló, illetve valószínűleg a kormányzás női kézbe kerülését ellenző nemesi mozgalommal tehetséges diplomatája, Romano Frangipani bíboros és pápai legátus segítségével ügyesen megosztotta, aminek eredményeképpen 1229-ben a meaux–párizsi egyezményben Dél-Franciaország nagy részét Capeting kézbe vette. Blankának fia 1234-ben bekövetkezett nagykorúsága után is nagy beleszólása maradt az országlásba, sőt a később szentté avatott Lajos az 1248-ban induló VII. keresztes hadjárat kezdetén is rábízta az államügyeket. Az ismét régensi hatalmat kapó Blankának nagy szerepe volt az 1250-ben egyiptomi fogságba esett fiai kiváltásában, illetve az ország szegényei, a „kis pásztorok” (pastoureaux) az adóemelések kiváltotta lázongásának leverésében 1251-ben. Kisebbik fiai, Alphonse de Poitiers és Charles d'Anjou hazatértét követően Melunbe vonult vissza, ahol nemsokára meg is halt. Szépsége és bölcsessége legendás volt. IV. Theobald champagne-i gróf plátói szerelmet táplált a királyné iránt, és az e szerelem ihlette dalait és költeményeit troyes-i és provins-i kastélya falaira pingáltatta fel. Gyermekei 13 gyermekük közül mindössze kilencen érték meg az egyéves kort: Fülöp ( 1209 – 1218 ) Lajos ( 1214 / 1215 . április 25. – 1270 ) Róbert (1216–1250), Artois grófja János (1219–1232) Anjou és Maine grófja Alphonse (1220–1271) Poitiers és Toulouse grófja Fülöp Dagobert (1222–1232) Izabella (1225–1270), Longchamp apátnője Károly ( 1227 – 1285 . január 5. ) a Szicíliai Királyság és a Nápolyi Királyság királya, Jeruzsálem névleges királya, Provence grófja Santi Medici Cosma e Damiano (Alberobello) A Santi Cosma e Damiano (Szent Kozma és Damján) Alberobello legjelentősebb temploma (kis bazilika = basilica minor). Története A szentek (Kozma és Damján) tisztelete a város alapításának idejére nyúlik vissza. Gian Girolamo Acquaviva gróf egy festményt őrzött a loretói Madonnáról, amelyen a két szent is látható volt. A régi templom építésének ideje bizonytalan, viszont már állt 1665-ben, amikor mealapították az egyházközséget. A csodatevőnek vélt képet a templomban őrizték, s csodálatára a környékbeli településekről is érkeztek zarándokok. A szenteket ábrázoló szobor, amelyet minden év szeptember 27-én körbevisznek a város utcáin 1782-ben készült el. A helyi legendák szerint a szobor elkészültével még több csoda történt a településen, így az átvette a kép helyét a hagyományos körmenetben. A templom mai arculatát 1885-ben nyerte el, amikor Antonio Curri az egykori templomot átépítette neoklasszicista stílusban. A torony óráját 1887-ben szerelték be. A három oldalkápolnája 1906-ra lett kész. A templom a város főutcája végében áll. A pronaoszhoz egy lépcsősor vezet fel. A katedrális kapuját Adolfo Rollo díszítette bibliai jelenetekkel. A bejárat feletti lunettában a keresztrefeszítés látható. A főoltár szintén Rollo műve, központi eleme egy függesztett kereszt. A falakat díszítő freskókat, amelyek a szentek életének főbb eseményeit ábrázolják, Francesco De Biase festette. A sekrestyében van kiállítva Domenico Carella utolsó műve, a Levétel a keresztről. Zsírszövet A zsírszövet (angolul adipose tissue) legnagyobbrészt zsírsejtekből felépülő állati szövet, melynek legfontosabb szerepe az energiaraktározás, a szervezet védelme fizikai hatásokkal (hideggel, mechanikai behatásokkal) szemben, valamint egyes szervek kipárnázása. Két típusa különíthető el: a sárga (más néven fehér) zsírszövet és a barna zsírszövet. Az utóbbi a téli álmot alvó állatokban fordul elő nagyobb mennyiségben, s jelentős hőt termel. Fejlődéstan A zsírsejtek mezenchimális eredetűek. A magzatban először barna zsírszövet alakul ki, majd ennek helyét a terhesség végére átveszi a sárga zsírszövet. Újszülöttekben már csak a lapockák közötti régióban, a vesék valamint a csecsemőmirigy körül található nagy mennyiségű barna zsírszövet, később ezek nagy része eltűnik. Anatómia A sárga zsírszövet a testtömeg jelentős hányadát képezi, a pontos arány az életkor és nem szerint változó: újszülötteknél a testsúly 12%-a, 6 hónapos korban 30%-a, 10 éves korban 18%-a, felnőtt férfiaknál 15–18%-a, nőknél pedig 20–25%-a. A bőr alatti zsírszövet férfiaknál elsősorban az elülső hasfalon, nőknél a vállon, az emlőkön, a fenéktájékon és a combokon halmozódik fel. A testüregekben jelentős mennyiségű zsírszövet található a gátorban (mediastinum), a csepleszekben (omentum), a bélfodorban (mesenterium) és a vesék körül (retroperitoneum). Barna zsírszövetlebenykék felnőtt emberben csak kevés helyen fordulnak elő: a gátorban a légcső és a nyelőcső körül, valamint a retroperitoneumban a vesék és a mellékvesék körül. Szövettan A zsírszövetet a kötőszövetek csoportjába soroljuk. A sárga és barna zsírszövet szövettanilag is különböznek egymástól. Sárga zsírszövet A sárga zsírszövet zsírsejtjei (latinul adipocyta vagy steatocyta) kb. 50–100 µm átmérőjű sejtek. Önállóan gömbölyű vagy ovoid alakúak, csoportosan előfordulva viszont inkább sokszögletűek. Szinte teljes térfogatukat egyetlen nagy zsírcsepp tölti ki, mely a sejtalkotókat a sejt széléhez szorítja ki, beleértve a sejtmagot és a keskeny sejtplazmaszegélyt is. Emiatt unilokuláris (unilocularis = egyrekeszű) zsírsejtnek is nevezik. Minden egyes adipocitát alaphártya (lamina basalis) vesz körül, ettől kijjebb fibrocitákat is tartalmazó rácsrosthálózat található, mely a mechanikai károsodástól védi a sejtet. A zsírsejteket kapillárishálózat szövi körül. Az adipociták gyakran csoportokba, lebenyekbe rendeződnek, melyeket kollagén- és elasztikus rostokban gazdag kötőszövetes sövények választanak el egymástól. A sárga zsírsejtek nem csak unilokulárisak, hanem multilokulárisak (mulilocularis = többrekeszű) is lehetnek, fejlődésük korai szakaszában (szteatoblaszt, steatoblast) vagy éppen hosszú éhezés során. Ezek a sejtek habosnak tűnnek a sejtplazmával elválasztott több különálló zsírcsepp következtében, és a sejtmag sincs a szélre nyomódva. Barna zsírszövet A barna zsírsejt a sárga zsírsejtnél kisebb méretű, szögletes sejt; benne több kis zsírcsepp látható, s a sejtmag középen vagy a szélen helyezkedik el, tehát multilokuláris (multilocularis = többrekeszű) zsírsejt. A barna adipocitákban nagy számú mitokondrium, nagy mennyiségű glikogén és barna színű lipokróm található. A barna zsírszövet vérellátása a sárga zsírszöveténél jóval gazdagabb, és szimpatikus beidegzése is jelentős. A barna zsírsejtek kötőszövettel határolt lebenykékbe (lobulusokba) rendeződnek, melyen belül már elenyésző a kötőszövet mennyisége. Zsírfestés A hagyományos szövettani preparálás (formalinos fixálás) során a zsírcseppek kioldódnak a zsírsejtekből. Fagyasztott anyagban viszont megmarad, és zsírfestéssel láthatóvá tehető. Ilyen festékek például a szudánvörös, a szudánfekete, a skarlátvörös és az olajvörös (Ov). A zsírfestés fizikai, neutrális, hidrofób festés, színezés. Fizikai, mivel nem játszódik le kémiai reakció a festődés során, hanem a színezék lipidekben történő oldódásáról van szó. A festődés mértékét a festék megoszlási hányadosa határozza meg a lipid és a környező vizes közeg között. A neutrális (tehát nem savas vagy bázisos) illetve hidrofób jelzők is éppen arra utalnak, hogy a lipid–víz megoszlási hányados magas, tehát a színezék nagyobb koncentrációt ér el a lipidben, mint a vízben. A telítetlen zsírsavakat tartalmazó, folyékonyabb lipidek intenzívebben festődnek, mint a szilárdabbak. Funkciók Mechanikai funkció A bőr alatti zsírszövet a test mechanikai védelmében vesz részt. A tenyér és a talp bőre alatt a zsírszövet a felszínre merőleges rekeszekben helyezkedik el, s a rekeszeket erős kollagénkötegek választják el egymástól. E zsírszövet rögzíti, és feszesen tartja a bőrt, s ezzel biztosítja a tárgyak biztos megragadását illetve a talajon való támaszkodást. A szemüregi zsírtest (corpus adiposum orbitae) úgy képes rögzíteni a szemgolyót, hogy közben nem korlátozza annak mozgását. A pofában található Bichat-féle zsírtest (corpus adiposum buccae) kitámasztja a pofát, amikor a szájüregben negatív nyomást hozunk létre, s így lehetővé teszi pl. a szopást. A vese zsíros tokja (capsula adiposa renis) a vesét rögzíti. A szív körüli zsírszövet a szív alakját lekerekíti, ezáltal megkönnyítve annak mozgását. Energiaraktározás A zsírsejtekben tárolt zsírok trigliceridek, amik egy glicerin-3-foszfát és három zsírsav molekulából képződnek a zsírszövetben. Bőséges, szénhidrátdús táplálkozást követően a hasnyálmirigy inzulintermelése fokozódik, melynek hatására a zsírsejt felszínére kerül egy glükóztranszporter (GLUT-4), aminek segítségével a sejt jelentős mennyiségű glükózt vesz fel a vérplazmából. Ebből képződik a glicerin-3-foszfát és a zsírsavak egy része. További zsírsavakat szállítanak a zsírszövetbe egyes lipoproteinek: a kilomikron a vékonybélből felszívódott zsírsavakat, a VLDL pedig a májban felgyülemlett és termelt zsírsavakat. Mivel e lipoproteinek a zsírsavakat trigliceridek formájában tárolják, amiket a zsírsejt nem tud felvenni, ezért a zsírszövetet ellátó kapillárisok falában található lipoprotein-lipáz enzim előbb zsírsavakra és glicerinre bontja a triglicerideket. Eztán a zsírsavak felszívódhatnak. Az enzim működését az inzulin serkenti. Étkezések közötti időszakban, éhezés során illetve tartós fizikai vagy pszichés terhelést követően a zsírszövetben megindul a trigliceridek lebontása, a lipolízis. A szimpatikus idegvégződésekből felszabaduló noradrenalin, a mellékvesevelőből felszabaduló adrenalin és a hasnyálmirigyből kiválasztódó glukagon hatására a zsírsejtekben aktiválódik a hormonszenzitív lipáz enzim, ami megkezdi a trigliceridek hidrolízisét. A lebontásban ezután más lipázok is részt vesznek. A folyamat végeredményeként egy triglicerid molekulából három zsírsav és egy glicerin molekula képződik, melyek kidiffundálnak a sejtből a vérkeringésbe. A szabad zsírsavak albuminhoz kötődve szállítódnak különböző szervekhez (pl. a szívhez és a harántcsíkolt izmokhoz), és biztosítják azok energiaellátását. A májban a zsírsavakból ketontestek képződnek, melyek főként az agyat (de a szívet és az izmokat is) ellátják energiával. A glicerint a máj elsősorban glükóztermelésre (glukoneogenezisre) használja fel; ezt azután bármely sejt képes hasznosítani. Táplálkozás nélkül egy egészséges felnőtt ember több hétig életben maradhat; s ez a szervezet zsírraktárainak köszönhető. A zsírszövet az energiaraktározáson kívül a zsírban oldódó E-vitamin (alfa-tokoferol) tárolásában is elsődleges szerepet játszik. Endokrin funkció A zsírraktárak teltségéről a leptin nevű polipeptid szerkezetű hormon tájékoztatja a központi idegrendszert. A leptint a zsírszövet termeli, s a hipotalamuszra hat. A vérplazma magas leptinszintje jóllakottságérzést vált ki, csökken a táplálékfelvétel, de fokozódik az energiafelhasználás, az anyagcsere. Ha csökkennek a zsírraktárak, a leptinszint is lecsökken; fokozódik az éhség, és csökken az energiafelhasználás. Az elhízásban szerepe lehet a leptinrezisztenciának: a hipotalamusz nem érzékeli a megemelkedett leptinszintet, s az éhség akkor is megmarad, ha a zsírraktárak megteltek. Hőtermelés A barna zsírszövet jelentős mértékű hőtermelésre képes. A barna zsírsejtek mitokondriumaiban ilyenkor egy szétkapcsoló fehérje, termogenin termelődik, amely egy protoncsatorna. Működésének hatására a protonok visszaáramlanak a mitokondrium mátrixába, az oxidatív foszforiláció és a terminális oxidáció szétkapcsolódik, az ATP-termelés elmarad, viszont nagy mennyiségű hő termelődik. Farmakológiai jelentőség A zsíroldékony, nagy lipid–víz megoszlási hányadossal rendelkező molekulák felhalmozódnak a zsírszövetben. Ez egyes gyógyszerek esetében kedvező, mert a beadott szer folyamatosan ürül a zsírszövetből a vérplazmába, hosszú időn át hatékony dózist biztosítva. A felhalmozódás viszont előnytelen pl. az altatószerek esetében, mert az elalváshoz nagyobb mennyiségű gyógyszerre van szükség, s a beteg később és lassabban ébred fel az altatásból. Egyes zsíroldékony mérgek (pl. a DDT) éhezés során nagy mennyiségben szabadulnak fel a zsírszövetből, s elárasztják a szervezetet. Betegségek A zsírszövetet is érintő betegségek közül világszerte a táplálkozási zavarok (elhízás, alultápláltság) a leggyakoribbak. A zsírszövet jóindulatú daganata, a lipóma ugyancsak gyakori, de többnyire ártalmatlan elváltozás. A rosszindulatú liposzarkóma szerencsére ritka betegség. Zsírszövet és erek együttes sérülésekor zsírembólia alakulhat ki, mely súlyos szövődményekhez vezethet. Táplálkozási zavarok A világszerte társadalmi problémát jelentő táplálkozási zavarokban a zsírszövet mennyisége is kóros irányba változik. Elhízásban a zsírszövet mennyisége túlzottan felszaporodik, míg alultápláltságban lecsökken. Elhízás Az elhízás (obesitas, adipositas) az iparilag fejlett társadalmakban gyakori, jelentős közegészségügyi problémát okozó betegség. A zsírszövet mennyiségének kóros felszaporodását jelenti, mely a túlzott energiabevitel következménye. Gyermekkori elhízásban a zsírsejtek száma és mérete is gyarapodik, míg felnőtteknél csupán a sejtek mérete nő meg. Az obezitás oka legtöbbször multifaktoriális: életmódbeli, pszichés és genetikai tényezők együttese (primer elhízás) okozza. Ritkábban hormonális eredetű [Cushing-szindróma – magas kortizolszint; inzulinóma – magas inzulinszint; pajzsmirigyhormonhiány (hypothyreosis); növekedési hormon-hiány; nőknél policisztás ovárium szindróma; férfiaknál tesztoszteronhiány], vagy genetikai betegségre visszavezethető (Prader–Willi-szindróma és egyéb genetikai szindrómák, hormon- és receptormutációk) esetleg hipotalamusz-károsodás (daganat, fertőzés, besugárzás, műtét) okozza (szekunder elhízás). A kialakult elhízás két jellegzetes formában jelentkezhet: a „körte” típusú (ginoid = nőies, perifériás, disztális = alsó testféli, gluteofemorális, szubkután típusú) elhízás a csípőre, a farra és a combokra terjed, míg az „alma” típusú (android = férfias, centrális, viszcerális, abdominális, proximális = felső testféli, Falstaff-típusú) elhízás a hasra lokalizálódik, s ekkor a derék–csípő hányados megnövekszik. Szövődmények szempontjából az utóbbi típus veszélyesebb. Az elhízás növeli az alábbi betegségek kialakulásának kockázatát: alvási apnoe szindróma: alvás során kialakuló légzésszünetek érelmeszesedés , amely szívinfarktushoz vagy szélütéshez vezethet magas vérnyomás , beleértve a praeeclampsiát ( terhességi magas vérnyomás) meglévő szívelégtelenség súlyosbodása 2-es típusú cukorbetegség dyslipidaemia : a vér magas triglicerid - és LDL- koleszterinszintje valamint alacsony HDL-koleszterinszintje epekövesség zsírmáj trombózis alsó végtagi visszértágulat artrózis: ízületek degeneratív elváltozása (főleg a gerinc , a csípő és a térd érintett) bőrelváltozások (pl. striák, a hajlatokban intertrigók) nemi hormonszint-eltérések (férfiakban női, nőkben férfi nemi hormonok túlsúlya) pszichés zavarok: depresszió , szociális problémák vastagbélrák, méhtestrák , emlőrák , prosztatarák A metabolikus szindróma (X-szindróma) a centrális (alma típusú) elhízás, az inzulinrezisztencia vagy magas inzulinszint (hyperinsulinaemia), a glükózintolerancia, a magas vérnyomás és a dyslipidaemia társulása, mely 2-es típusú cukorbetegséghez vezet, s jelentősen növeli a szív–érrendszeri betegségek előfordulásának gyakoriságát és a következtükben fellépő halálozást. Alultápláltság Alultápláltságban a zsírszövet mennyisége, a zsírsejtek mérete csökken. Az elsődleges alultápláltság (primer protein–energia malnutríció) elsősorban Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes országaiban jelent közegészségügyi problémát. Nem csak a zsírbevitel elégtelen, hanem a szénhidrát-, fehérje-, és vitaminbevitel is. Főként a csecsemőket és kisgyermekeket érinti, körükben nagymértékű halálozást eredményezve. Két fő típusa a marazmus (marasmus) és a kwashiorkor, melyek együttesen is felléphetnek. Mindkettőre jellemző az alacsony testtömeg és testhossz (akár táplálkozási eredetű törpeségig súlyosbodva), a kóros soványság, a száraz, töredezett, fakó, spontán hulló haj, az apátia (érzelmi közöny, csökkent érdeklődés), a vérszegénység (anaemia) miatti sápadtság és az alacsony vérfehérjeszint (hypoproteinaemia, hypoalbuminaemia). Táplálkozási marazmusban az energiahiány dominál; gyengeség, alacsony vércukorszint (hypoglykaemia) is jellemzi. A halált csecsemőknél légzésbénulás, kisgyermekeknél pedig a gyakorta fellépő fertőzések okozhatják. Kwashiorkorban a fehérjehiány okoz tüneteket: vizenyők (oedema), hasvízkór (ascites, pókhas), bőrpír (erythema), étvágytalanság, zsírmáj. A felnőttkori, szekunder marazmus, a cachexia elsősorban rosszindulatú daganatok súlyos velejárója, de más krónikus betegségek is okozhatják [pl. emésztőrendszert érintő betegségek, veseelégtelenség, szívelégtelenség, májzsugor (cirrhosis), tuberkulózis]. Testsúlyvesztést okozhatnak egyes endokrin betegségek [a hyperthyreosis (magas pajzsmirigyhormon-szint), a kezeletlen 1-es típusú cukorbetegség, a mellékvesekéreg-elégtelenség, a phaeochromocytoma (katekolamin hormont termelő daganat)] valamint pszichés betegségek [pl. demencia (elbutulás), depresszió, alkoholizmus és más szenvedélybetegségek]. Az anorexia nervosa pszichoszomatikus betegség, mely pubertás után alakulhat ki, szinte minden esetben leányoknál. A beteg elhízástól való félelme miatt elutasítja a táplálékot, még a kóros soványság stádiumában is. Gyakran gyógyszerekkel és különféle kúrákkal fokozza a testsúlyvesztést, amenorrhoeás (a menstruáció elmarad), betegségét tagadja. Hasonló betegség a bulimia nervosa, ekkor azonban néhány naponta habzsolási rohamok is jellemzőek, melyeket sokszor önhánytatás követ. A bulimiás betegek rendszerint nem alultápláltak. Az atléta-szindrómában szenvedők a sportteljesítményük fokozása érdekében tartanak szigorú diétát, amely szintén kórosan alacsony testtömeghez vezethet. Idős korban általános az étvágy csökkenése, mely ugyancsak alultápláltsághoz vezethet. Daganatok A zsírszövet jóindulatú daganata, a lipóma (zsírdaganat) gyakori elváltozás. Leggyakrabban bőr alatti csomó formájában észlelhető, mely ártalmatlan jelenség, legfeljebb esztétikai problémát okoz. Néha azonban a vázizmokban és az ízületekben is előfordulhat, károsítva azok szerkezetét és működését. A rosszindulatú liposzarkóma ritka betegség, egyes formái áttéteket adhatnak. Zsírembólia A zsírszövet és erek együttes sérülésekor nagy mennyiségű zsír kerülhet a vérkeringésbe, és zsírembólia alakulhat ki. Ez a tüdőkapillárisokat eltömeszelve fulladásos halálhoz vezethet, de az agyban is súlyos károsodást okozhat. Leggyakrabban csonttörés következtében alakul ki; ebben az esetben a zsír a sárga csontvelőből származik. A test zsírtartalmának vizsgálata A test zsírtartalmának meghatározására elsősorban az elhízás mértékének megállapításakor van szükség. Elterjedt módszer a testtömegindex (BMI) kiszámítása, mely a testtömeg (kg) és a testmagasság négyzetének (m²) hányadosa. Hasonló módszer a relatív testtömeg meghatározása, melynél a populációban az azonos testmagasságúak „ideális” testtömegéhez viszonyítanak. A Broca-index szerint az ideális testtömeg (kg) = testmagasság (cm) – 100 cm. Ez a becslés módosítható a számított érték 10%-kal vagy 5–15 kg-mal való csökkentésével. A bőrredővastagság mértéke összefügg a bőralatti zsírszövet mennyiségével. A lapocka alatti, a háromfejű karizom feletti, a kétfejű karizom feletti vagy a csípőlapát feletti bőr összecsípését követően mérhető. Az abdominális („alma” típusú) elhízás a derék–csípő hányados (WHR) megállapításával vagy egyszerűbben a haskörfogat (derékbőség) mérésével vizsgálható. Gobionellus A Gobionellus a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobionellinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 7 faj tartozik: Gobionellus daguae (Eigenmann, 1918) Gobionellus liolepis (Meek & Hildebrand, 1928) Gobionellus microdon (Gilbert, 1892) Gobionellus munizi Vergara R., 1978 Gobionellus occidentalis ( Boulenger , 1909) Gobionellus oceanicus (Pallas, 1770) Gobionellus stomatus Starks, 1913 Markvartovice Markvartovice település Csehországban, a Opavai járásban. Markvartovice Hlučín, Šilheřovice és Ludgeřovice településekkel határos. Lakosainak száma 1995 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Tad Hilgenbrink Tad Hilgenbrink (1981. október 9. –) amerikai színész. 1995-ös Copa América Az 1995-ös Copa América a 37. kiírása volt a dél-amerikai válogatottak első számú tornájának. A tornát a CONMEBOL szervezte, melynek a házigazdája Uruguay volt. A CONCACAF szövetségből meghívottként az Egyesült Államok és Mexikó vett részt. A tornát a házigazda uruguayi válogatott nyerte meg. A győztes részt vehetett az 1997-es konföderációs kupán. A győzelem az eddigi kettő pont helyett már három pontot ért. Ezen a tornán nem játszottak hosszabbítást, ha egy mérkőzés döntlennel ért véget, hanem a rendes játékidő után rögtön büntetőpárbaj következett. Eredmények A 12 résztvevőt 3 darab 4 csapatos csoportba sorsolták. A csoportok végső sorrendje körmérkőzések után alakult ki. A csoportok első két helyezettje, valamint a két legjobb harmadik helyezettje jutott tovább a negyeddöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. Csoportkör A csoportkörben a győzelem három, a döntetlen egy pontot ért. Ha két vagy több csapat azonos pontszámmal állt, akkor az alábbiak alapján határozták meg a sorrendet: az összes mérkőzésen elért jobb gólkülönbség az összes mérkőzésen szerzett több gól az érintett csapatok mérkőzésein szerzett több pont sorsolás Harmadik helyezett csapatok sorrendje az összes mérkőzésen szerzett több pont az összes mérkőzésen elért jobb gólkülönbség az összes mérkőzésen szerzett több gól sorsolás Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve: több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve) jobb gólkülönbség több szerzett gól A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. Pint A pint régi magyar, és ma is használt angolszász űrmérték. Közép-európai pint Több változata közül nálunk a magyar, a bécsi, és a pozsonyi pint volt ismert. Magyarországon a pint két iccével egyenlő, az akó egyetlen változatával sincs egész számú osztója. Angolszász pint Az angolszász pint más mennyiség Nagy Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban. Mindenhol azonos a váltása: 1 pint = 4 gill; 1 quart = 2 pint, 1 gallon = 8 pint. A skót pint 3 angol pinttel egyenlő. 1995-ös Copa América (keretek) A következő lista tartalmazza az Uruguayban rendezett, 1995-ös Copa Américan részt vevő nemzeteinek játékoskereteit. A tornát 1995. július 5-e és 23-a között rendezték. Mexikó és az USA ismét meghívottként vett részt. Női 10 kilométeres hosszútávúszás a 2015-ös úszó-világbajnokságon A 2015-ös úszó-világbajnokságon a női 10 kilométeres hosszútávúszás versenyszámának döntőjét Kazánban rendezték. A győztes Aurélie Muller lett. Preixan Preixan település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 610 fő (2015). Preixan Couffoulens, Montclar, Rouffiac-d’Aude és Roullens községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1185 Nikko Az 1185 Nikko (ideiglenes jelöléssel 1927 WC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Oikava Okuró fedezte fel 1927. november 17-én, Tokióban. Bütyköshátú ormányos A bütyköshátú ormányos (Herpes porcellus) homoki gyepek lakója, megtalálható a Balkán-félszigeten és Kis-Ázsiában, Magyarországon csupán a Duna–Tisza köze területén fordul elő. . Alkonyat idején válik mozgékonnyá, a nappalt a növények alatt tölti, ilyenkor nagyon nehéz észrevenni. Röpképtelen faj. Tápnövénye feltehetőleg a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys). Művészet A művészet szó tágabb értelemben minden alkotó célú emberi igyekezetre vonatkoztatható. Ebből a széles perspektívából a művészet kulturális, történelmi vagy földrajzi környezettől függően általános fogalomként használható az összes teremtő szándékra, amit emberi törekvés mozgat. Ide tartoznak tehát mindazon képességek és mesterségek, amelyek különféle funkciójú emberi termékek, jelenségek létrehozását vagy a környezet átalakítását teszik lehetővé (például fémművesség, konyhaművészet, testdíszítés, harcművészet, kertművészet stb.) A művészet fogalmát (görög tekhné és technika, latin ars) az ókorban csak az alkotó tevékenység e tágabb értelmében használták, még egyes tudományokat is beleértve, mint a logika és a grammatika. A középkorban és korai újkorban más tudományokat is ide soroltak, amelyeket a közönséges művészetekkel szemben „szabad művészeteknek” nevezték (Artes Liberales, lásd: Artium Baccalaureus/BA). A művészet szót ma általában a fentieknél szűkebb, esztétikai értelemben használjuk. Ennek a szűkebb értelmű fogalomnak azonban nincsen egységes, mindenki által elfogadott meghatározása. A szűkebben vett művészet határai nem tisztázottak, számos emberi termék határesetet jelent, amikor nehéz eldönteni, hogy műalkotásnak tekinthető-e vagy nem. Szócikkünk a szűkebben értelmezett művészet fogalmával foglalkozik. A művészet általánosan elfogadott meghatározás szerint „a valóság visszatükrözése”, a művész látásmódján átszűrve. A művészet meghatározása Gyakran felmerül, hogy lehetetlen meghatározni, mi számít művészetnek, mert az ennek eldöntésére használható szempontok szubjektívek. A művészet kortalan célja minden esetben az önkifejezés kell hogy legyen és nem a manipuláció, a művészet nem más, mint önkifejező eszköz, mely katartikus élményt nyújt. Például Jackson Pollock festő munkái képzettség nélkül vászonra szórt és öntött festékek eredményének tűnnek, és ez sok más példa mellett rengeteg kérdést vet fel a kortárs művészet érvényességéről, főleg, amikor valamiről úgy tűnik, hogy egy hároméves gyerek is készíthette volna (ami persze nem vonja kétségbe a példaként említett Pollock elismert kortárs művészi mivoltát, csak az ilyen művek tudatosságát kéri számon a művésztől). Tehát valójában hogy mi számít művészetnek, az gyakran megállapodás kérdése. Ez az egyetértés ráadásul időben nem statikus, volt, amikor nagyon értékes eszmék elkerülhetetlenül eltűntek a történelem süllyesztőjében, míg mások túlélték azt, legalább olyan sok esetben szerencséből is, mint hiteles hasznosságuk okán. A művészetet gyakran a felsőbb társadalmi osztályok sajátjának tulajdonítják, amelyből mások kizáródnak. A művészet e szerint magas státuszú tevékenység, hiszen a vagyontól függ, hogy valaki tud-e műtárgyakat vásárolni és van-e ideje élvezni őket. Ez történelmileg így van. Ha valaki egyszer megnézi a Versailles-i kastélyokat vagy az Ermitázst Szentpéterváron a hatalmas műgyűjteményükkel, lenyűgözve érezheti magát a királyi vagyon láttán, és máris láthatja az állítás valóságtartalmát, hogy a művészeti tárgyak gyűjtése a gazdagok előjoga. Ugyanakkor az ezzel szemben állóknak is komoly hagyományai vannak művészi körökben. Művészek látásmódjukat „lehozták a földre” és eszközeikkel a hétköznapi világot jelenítették meg, akár még a nyomor képeit is. Erre Vincent van Gogh képei is jó például szolgálnak. A legtöbb ember véleménye a művészetről az elfogadott sztenderdek viszonylag szűk szórásában mozog. Ez a közoktatásból és más társadalmi tényezőkből ered. A legtöbb ember nem tartott volna egy boltban kapható éjjeliedényt művészetnek Andy Warhol és Marcel Duchamp megjelenéséig, akik ilyen és ehhez hasonló jelentéstartalmú tárgyakat művészi kontextusba helyeztek és kiállították őket egy galériában, ami a tárgyakat művészi jellegű vonatkoztatási környezettel látta el. A tárgyak szemlélőinek többsége kezdetben visszautasította ezeket az asszociációkat, amíg a tárgyak maguk el nem érték a velük mint művészettel szemben támasztott feltételeket. Ehhez arra volt szükség, hogy a tárgyak beleférjenek a művészetről alkotott általános konszenzus körébe arról, hogy mi is a ma élvezett művészet. Ha egyszer eljutottak oda és nyitott szemmel megtekintették Duchamp éjjeliedényének sima fehér felületeit, megfigyelhették, hogy azok meglepően hasonlítanak a klasszikus márványszobrok formáihoz, akár így tervezte a művész, akár nem. A rekontextualizáció eme új típusa azt a kapcsolati szikrát nyújtja, amit minden művészettől elvárunk. A művészek nagy része akarattal vagy a nélkül más múltbéli vagy korabeli művészek hatása alatt dolgozik. Ezzel szemben az egyedi művészek fejlődése olyan elvek szerint történik, hogy eszméiket a szimbólumok valamilyen sajátos alkalmazása segítségével fejtik ki. Például Vaszilij Kandinszkij elhíresült színhasználatát a festészetben ösztönző reakciók rendszerén keresztül fejlesztette ki, ahogy az idők folyamán megfigyelte és kikísérletezte a színekkel és színkombinációkkal kiváltott érzelmek természetét. Egy másik megközelítéssel Andy Goldsworthy kortárs művész ideiglenes szobrai elrendezéséhez természeti tárgyakat és anyagokat választott közvetítő eszköznek, és hogy ezek a szobrok újra testet öltsenek, annak egyetlen lehetséges útja a fényképezés. Művészet és valóság kapcsolata A művészet és az esztétika meghatározásainak érvei legtöbbször több nézőpont egyikéből indulnak ki. A művészet a művész benyomásaiból vagy igényeiből származhat és leírható a tárgy jellemzőivel vagy annak viszonyaival. Platón számára például a művészet utánzás. Természetesen mindegyik nézőpontban van hitelesség és a művészetre bármilyen használható definíció meg kell hogy feleljen ezeknek a kategóriáknak. Széles körű nézeteltérés található abban, hogy mi alkot művészetet és végeredményben nincs egyedi meghatározás, amit mindenki elfogadna. A legáltalánosabb nézet szerint a művészet alkotó és egyedi észlelést igényel művész és közönsége részéről. Például közismert kortárs kritika a modern festészettel kapcsolatban, hogy egy hároméves gyerek is tudna olyat festeni, amiben benne rejlik, hogy azt a munkát valamiért értéktelenebb művészetnek tekintik, ami származhat abból, hogy a szemlélőnek nem sikerült benne megtalálni a jelentést, vagy abból, hogy a munka előállítása látszólag nem igényelt semmilyen készséget. Sokan a modernista művészethez szkeptikusan, lenézően viszonyulnak, mert úgy tartják, hogy az hanyatlás az azt megelőző korok fennkölt, méltóságteljes művészetéhez képest. A művészet egy közeggel való kapcsolat fejlesztett képességének vagy alapos ismeretének érzékét igényli. Szintén jellemezhető a nyelv kifejlesztett és hatékony használatával, ami a jelentést hordozza közvetlenül vagy átvitt értelemben. Ez az értelmezés alapvető kritikai nézetet igényel, útirányt, ami meghatározza, hogy az érzékelt tárgy által keltett hatások megfelelnek-e a művészettel szemben támasztott kritériumoknak, legyen az szemlátomást szép vagy csúnya. Az észlelést a tapasztalás színesíti, tehát a 'szép' vagy 'csúnya' szavakkal leírt reakció szükségszerűen szubjektív. A művészet vonzza az emberi érzelmeket. Esztétikai és morális érzéseket ébreszt és ezen érzések közlésének útján keresztül válik értelmezhetővé. A művész kifejezi magát, a közönség pedig érzületeket él át, persze ezt nem muszáj tudatosan tenniük. A művészet felderíti az emberi érzéseket és utakat nyit annak vonzalmához, és az a 'jó' művészet, amelyik valami újat és eredetit hoz ezek valamelyikében. A művészet majdhogynem egyetemesnek tűnik az emberiség történetében. Nincsenek emberek, akik ne vettek volna részt benne valamilyen formában és a gyermeki művészet is gyakorolható már egyéves kortól. A kreativitás az emberi létezés elválaszthatatlan része. A művészet funkciói A műalkotásnak a következő funkciói lehetnek (egyszerre több is): dekoratív szublimációs expresszív (önkifejező) szakrális agitatív (propaganda) deszkriptív (megörökítő) didaktikus provokatív A művészet különböző formái Különböző funkciójú művészeteknek különböző formái vannak, amelyeknek fő gyűjtőformái lehetnek a építőművészet, a képzőművészet és előadóművészet vagy a szépművészet és alkalmazott művészet. A hagyományos művészeti formák közé tartozik a zeneművészet, az irodalom és a színművészet, az építőművészet, a képzőművészeten belül a festészet, grafika, mozaikművészet, szobrászat, az éremművészet, korábban a textilművészet. Az ipari forradalom, a modernizmus új - és egyes régebbi - művészeti formák (ágak) befogadását, esetleg átsorolását igényelte, melyeket átfogóan az iparművészet kifejezéssel illetünk (például a Bauhaus műhelyeihez hasonlóan). Többek közt a kerámiaművészet, a textilművészet, a miniatúrából kifejlődő ékszerművészet, a bútorművészet, az üvegművészet, vagy a plakátművészet, a fényképezés (fotóművészet), az auditív művészetek, hangművészet (hangfényképezés, zenekészítés, hangképtervezés, hangtértervezés, sound design), az (ipari)formatervezés, a képregény, a film, az installáció, stb. Az információs társadalom kialakulása további újabb művészeti ágak megjelenéséhez vezet, melyek a korábbi művészeti fogalmak analógiája szerint, vagy összetettségük, újdonságuk miatt újabb elnevezésekkel illethetők. Ma általában a digitális művészet gyűjtőfogalommal nevezhetők (számítógépes zene, számítógépes grafika, számítógépes animáció stb). Az egyes formákon belül különböző műfajok határozhatók meg. Maga a műalkotás lehet valami kézzelfogható konkrétumot kifejező (pl. figuratív vagy elvont (nonfiguratív, absztrakt). Mint a művészettörténet minden idejében, napjainkban is születnek a szigorú műfaji kötöttséget áttörő, több műfajt egyesítő, vagy befogadó alkotások is. Nagyvonalúan tekintve, ilyen maga az építőművészet is. A művészetek csoportosítása A művészet meghatározásának nehézségei éreztetik hatásukat a művészettel kapcsolatos kategóriák, a művészeti ágak, a műfajok és egyéb csoportosítások meghatározásánál is. Nem létezik egységes, általánosan elfogadott rendszer, csak tendenciák vannak. Létezik formai, technikai, tematikus vagy funkció szerinti felosztás. Az egyik lehetséges felosztás szerint a művészeteket művészeti ágazatok alkotják, ilyen például a zene, a tánc, a képzőművészet, az iparművészet, az építészet, az irodalom stb. Egy-egy ágazatot pedig művészeti ágak együttese alkotja. Így például a képzőművészeten belül a szobrászat, a grafika, a fotó, festészet. Egy másik megközelítésből beszélhetünk térbeli (két- vagy háromdimenziós) és időbeli művészetekről. Térbeli művészet például az építészet, szobrászat, fotóművészet és festészet. Időbeli művészet az irodalom, filmművészet, zene, tánc stb. Ez a felosztás azt jelenti, hogy a mű kompozíciójában az egyik esetben a térbeliség fontosabb az időnél, másik esetben az időbeliség, az időbeli sorrend a fontosabb. A térbeli művészeteknél nincs egyetlen meghatározott sorrendje a befogadásnak, az egymás mellettiség a fontos; az időbelieknél az egymás utániság lényeges építőeleme a kompozíciónak, nem cserélhető fel a sorrend. Azonban ez a felosztás sem fed le egyértelműen minden művészi megnyilvánulást. Számos határeset létezik, különösen a 20. század végétől. A fogalmi és érzékletes művészeti felosztás szerint az elsőbe a fogalmi művészetek közé tartozik az irodalom (hiszen akár hallom, akár olvasom a szöveget, elsődleges a szavakból épített kompozíció, a fogalmi információ), a másodikba, az érzékletes művészetek közé tartozik a képzőművészet, az iparművészet és a zene. A látvány vagy a zene elsősorban az érzékekre hat, nem fogalmilag fejti ki hatását, bár feldolgozása nem nélkülözi a fogalmi gondolkodást. Ebben az esetben is számos határeset létezik, például a képversek. A csoportosítás alapját képezheti az is, hogy melyik érzékszervünk a legfontosabb a mű befogadásában . Így megkülönböztetünk audio, vizuális és komplex (vagyis audiovizuális), művészeteket. A zene a hallás művészete. A vizuális művészetekhez szokták sorolni az önmagát anyagban megvalósító, „műtárgyakat” létrehozó ágakat. Így vizuális művészet az építészet, az iparművészet és a képzőművészet. A színművészet, a filmművészet (a video- és multimédiás művészetek) a komplex művészetek közé tartoznak. Az alkalmazott és autonóm (szabad) művészetek felosztásnál az az irányadó, hogy a műalkotást milyen célból hozták létre. Az építészet és iparművészet alkotásai gyakorlati célokat, „művészeten kívüli” funkciókat is betöltenek, ezért alkalmazott művészeteknek tekinthetők. Természetesen itt is elmosódhatnak a határok. Blažim (Louny járás) Blažim település Csehországban, Louny-i járásban. Blažim Výškov, Velemyšleves, Havraň és Bitozeves településekkel határos. Lakosainak száma 246 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Guînes Guînes település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 5683 fő (2015). Guînes Les Attaques, Andres, Bouquehault, Caffiers, Campagne-lès-Guines, Fiennes, Hames-Boucres és Hermelinghen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Monswiller Monswiller település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 2146 fő (2015). Monswiller Eckartswiller, Ottersthal, Saint-Jean-Saverne, Saverne, Steinbourg és Waldolwisheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zsófiafalva Zsófiafalva (ukránul Софія (Мукачівський район) [Szofija], németül Sophiendorf falu Ukrajnában, Kárpátalján, a munkácsi járásban. Fekvése Munkácstól délkeletre, a munkácsi repülőtér közelében, Beregleányfalva és Beregfogaras között fekszik. Története Munkács környékén a Rákóczi-szabadságharc következtében gazdátlanná vált földeket III. Károly király 1726-ban a Schönborn-családnak juttatta. A család egy tagja, a terület birtokosa, Franz Philipp Schönborn-Buchheim alapította a falut 1804-ben 303 csehországi és ausztriai katolikus német telepessel. A falut felesége emlékére Sophiendorfnak nevezte el. A falu 1877-ben templomot, rá egy évre magyar népiskolát kapott, nevét ugyanekkor Zsófiafalvára változtatták. 1910-ben 352 lakosából 328 volt német. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, majd 1939 márciusában Kárpátalja egészével került magyar megszállás alá. 1944 végén szovjet kézre került, eddigre német lakossága java részt elmenekült, a helyben maradtakat 1946-ban Kazahsztánba deportálták, a visszatérés 1950-től kezdődhetett. Az utolsó német család a faluból 1989-ben repatriált Németországba. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Munkácsi járásához, a csehszlovák uralom alatt továbbra is a Munkácsi járáshoz, 1939 és 1944 között Kárpátaljához, a Beregi közigazgatási kirendeltség Munkácsvidéki járásához tartozott, a Szovjetunióban illetve Ukrajnában pedig a Kárpátontúli területhez, azon belül továbbra is a Munkácsi járásához. Látnivalói Szent István király templom (1877) Rétfalu (Ausztria) Rétfalu (németül Wiesen, horvátul Bizmet) község Ausztriában, Burgenlandban, a Nagymartoni járásban. Fekvése Burgenland nyugati részén fekszik, a Rozália-hegység keleti oldalában, Nagymartontól 4 km-re. Déli szomszédja Fraknó, északi Savanyúkút. Rétfalunak Siklósddal (Sigleß) közös vasúti megállója van a Sopron–Nagymarton–Bécsújhely vasútvonalon. Története A település irtványtelepként keletkezett az 1300 körüli időben, 1346-ban "Wysun" alakban említik először. 1434-ben "Wyson", 1435-ben "Wysson" néven szerepel a korabeli forrásokban. Fraknó várának uradalmához tartozott. Első lakói Nagymartonból települtek ki a közeli irtványra, melyet csakhamar alkalmassá tettek a szőlőművelésre és gyümölcstermesztésre. A közeli Bécsújhely pedig megfelelő piacot teremtett az itt termelt javak számára. 1529-ben, 1532-ben és 1683-ban elpusztította a török. A fejlődés azonban csak átmenetileg torpant meg, hiszen 1800-ban a lakosság száma már meghaladta az ezer főt. Fejlődésére szintén serkentőleg hatott, hogy 1847. augusztus 20-án átadták a sopron-bécsújhelyi vasútvonalat. Fényes Elek szerint " Rétfalu, németül Wiesen, német falu, Sopron vgyében, Fraknóhoz északra 1/4 mfd., 1200 kath. lak., s paroch. templommal. Erdős, hegyes határa csak kevés rozsot, burgonyát terem. Van 599 1/8 hold szántófölde, 205 1/2 h. rétje, 403 kapa szőlőhegye, 11 hold kertje, és 1500 hold erdeje, melly lombos és fenyőfákból áll. – Fő gazdasága gyümölcstermesztésben van; gesztenyéje hires; almája, körtéje, cseresznyéje sok. F. u. h. Eszterházy Pál." 1891-ben 1497 német lakosa volt. A lakosság számának növekedése a 20. század elejére már nagyközséggé tette Rétfalut, mely a trianoni békeszerződésig Sopron vármegyéhez tartozott. 1910-ben 1799, túlnyomórészt német lakosa volt. 1921-ben a trianoni és saint-germaini békeszerződések értelmében Ausztria része lett. Nevezetességei Szent Borbála tiszteletére szentelt régi plébániatemploma egy 16. századi Szent Borbála-kápolna helyén épült 1673 -ban. Tornyát 1682 -ben építették. 1864 -ben, 1886 -ban és 1974 -ben megújították. Főoltárképe 1886-ban készült. A Szentlélek tiszteletére szentelt plébániatemploma 1958 és 1962 között épült. Karcsú harangtornyával a Főtér domináns épülete. A Főtéren álló Szentháromság -oszlopot 1832 -ben emelték. A Főtér 5. szám alatti lakóház a 17. században épült, 1976 -ban renoválták. A Nepomuki Szent János -kápolnát 1719 -ben építették. A Szent Sebestyén -oszlop 1700 -ban készült. A Savanyúkút felé menő úton álló Szent Antal -oszlop 1721 -ben készült. Rétfalui Fesztivál Évente tartanak reggae, rock-, alternatív zenei és jazz-fesztivált a városban. Politikai liberalizmus A politikai liberalizmus a klasszikus liberalizmus politikai komponenseként, John Locke, Montesquieu, John Stuart Mill és mások nézeteinek szintéziseként indult. A korábbi isteneredetű felfogással szemben szerinte a társadalom és a törvények kiindulópontja az egyén, akinek jogai a természetjogon alapulnak. Támogatja a társadalmi szerződést, aminek alapján az állam polgárai a törvényeket hozzák, és egyetértenek abban, hogy alávetik magukat nekik. Úgy gondolja, hogy az egyének tudják a legjobban, mi a jó nekik. A politikai liberalizmus választójogot ad minden felnőtt állampolgárnak nemre, rasszra, nemzetiségre, vallásra, gazdasági státusra való tekintet nélkül. Észak-Amerikában, Nyugat-Európában, a rendszerváltás után Kelet-Európában, az ezredfordulóra a világ nagyobbik felében kialakult demokráciák már a felépítésükben (alkotmányukban, ha van) is magukévá teszik a politikai liberalizmus eszméit, még ha a "liberális" jelző nem szerepel is benne (mivel a demokrácia fogalmába mára beleolvadtak ezen eszmék, ld.liberális demokrácia, demokrácia-elméletek). Az általános választójog, a nemzetek és rasszok egyenlőségének elismerése vagy a női egyenjogúság (és a többi, eredetileg liberális "lelemény") mind alapvetően része lett annak, amit ma demokráciának hívunk. Miss Universe 2007 A Miss Universe 2007-et, 2007. május 28-án rendezték meg a Mexikóváros-beli National Auditorium-ban, mely az 56. volt a verseny történetében. 77 ország delegált versenyzőket. A győztesek fejére a tavalyi győztes, Zuleyka Rivera Mendoza helyezte fel a 250 ezer dolláros, gyöngyökkel és gyémántokkal díszített koronát. A műsorvezető Vanessa Minnillo és Mario Lopez volt. Versenyzők Albánia – Sadina Alla Amerikai Virgin-szigetek – Renata Christian Angola – Micaela Reis Antigua és Barbuda – Stephanie Winter Argentína – Daniela Stucan Aruba – Carolina Raven Ausztrália – Kimberley Busteed Bahama-szigetek – Trinere Lynes Barbados – Jewel Garner Belgium – Annelien Coorevits Belize – Maria Jeffery Bolívia – Jessica Jordan Burton Brazília – Natália Guimaraes Bulgária – Gergana Kochanova Costa Rica – Veronica Gonzalez Horvátország – Jelena Maros Curacao – Naemi Monte Ciprus – Polyvia Achilleos Csehország – Lucie Hadasová Dél-Afrika – Megan Coleman Dánia – Zaklina Sojic Dél-Korea – Lee Ha-nui (Honey) Dominikai Köztársaság – Massiel Taveras Ecuador – Lugina Cabezas Egyiptom – Ehsan Hatem El Salvador – Lisette Rodriguez Észtország – Viktoria Azovskaja Finnország – Noora Hautakangas Franciaország – Rachel Legrain-Trapani Fülöp-szigetek – Anna Theresa Licaros Grúzia – Ana Giorgelashvili Görögország – Doukissa Nomikou Guatemala – Alida Boer Guyana – Meleesea Payne Honduras – Wendy Salgado India – Puja Gupta Indonézia – Agni Pratistha Kuswardono Izrael – Sharon Kenett Jamaica – Zahra Redwood Japán – Riyo Mori Kanada – Inga Skaya Kazahsztán – Gauhar Rakhmetalieva Kína – Ningning Zhang Kolumbia – Eileen Roca Lengyelország – Dorota Gawron Libanon – Nadine Njeim Magyarország – Bóna Ildikó Malajzia – Adelaine Chin Mauritius – Sandra Faro Mexikó – Rosa Maria Ojeda Montenegró – Snezana Buskovic Németország – Angelina Glass Nicaragua – Xiomara Blandino Nigéria – Ebinabo Potts-Johnson Norvégia – Kirby Ann Basken Olaszország – Valentina Massi Oroszország – Tatiana Kotova Panama – Sorangel Matos Arce Paraguay – María José Maldonado Peru – Jimena Elías Roca Puerto Rico – Uma Blasini Spanyolország – Natalia Zabala Arroyo St. Lucia – Yoanna Henry Svájc – Christa Rigozzi Szerbia – Teodora Marcic Szingapúr – Jessica Tan Szlovákia – Lucia Senášiová Szlovénia – Tjasa Kokalj Tanzánia – Flaviana Matata Thaiföld – Farung Yuthithum Turks- és Caicos-szigetek – Saneita Been Ukrajna – Lyudmila Bikmullina Uruguay – Giannina Silva USA – Rachel Smith Új-Zéland – Laural Barrett Venezuela – Ly Jonaitis Zambia – Rosemary Chileshe Bírák A következő hírességek bírálták a versenyt. James Kyson Lee – a Heroes – Hősök tv-sorozat rendezője Lindsay Clubine – Áll az alku TV műsor "aktatáska modellje" Tony Romo – Dallas Cowboys hátvédje Dave Navarro – rocksztár Michelle Kwan – olimpiai bajnok (korcsolya) Mauricio Islas – mexikói rendező Marc Bouwer – divattervező Nina Garcia – Project Runway szakértő és Elle magazin divatvezető Dayanara Torres – Miss Universe 1993 Christiane Martel – mexikói színésznő és Miss Universe 1953 Érdekességek először küldött delegáltat: Montenegró (Snezana Buskovic), Szerbia (Teodora Marcic), és Tanzánia (Flaviana Matata) visszavonta delegáltjait: Chile , Etiópia , Északi-Mariana-szigetek , Ghána , Izland , Írország , Kajmán-szigetek , Lettország , Namíbia , Nagy-Britannia , Srí Lanka , St. Martin , Saint Vincent és a Grenadine-szigetek , Svédország , Trinidad és Tobago , Törökország visszatérő országok: Barbados , Belize , Curaçao , Honduras , Olaszország először indult jelölt kopaszra borotvált fejjel (Tanzánia) először volt rastafari vallású és az ezzel járó rastafrizurával induló jelölt a versenyen ( Jamaica , Zahra Redwood) Schönewörde Schönewörde település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 936 fő (2016. december 31.). Schönewörde Wittingen községgel határos. Népesség A település népességének változása: Joseph Cassar Naudi Joseph M. Cassar Naudi (Msida, 1925. április 8.) máltai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. 1994-1995 között Msida város polgármestereként tevékenykedett. Pályafutása Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 2. Máltai Kupa Az MFRA JB elismerve szakmai felkészültségét, kettő alkalommal is felkérte a döntő találkozó koordinálására. Nemzetközi játékvezetés A Máltai labdarúgó-szövetség (MFRA) Játékvezető Bizottsága (JB) 1962-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A máltai nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával az 5. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1973-ban búcsúzott. Európa-bajnokság Kettő európai torna döntőjéhez vezető úton Spanyolországba a II., az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságra valamint Belgiumba a IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Sportvezetőként 1953. januárban a Máltai Asztalitenisz Szövetség (MTTA) egyik alapító tagja, majd első elnöke. Az aktív nemzetközi játékvezetés befejezése után a Máltai Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) elnöke. Sikerei, díjai 1971-ben a nemzetközi és nemzeti sportpályafutásának elismeréseként a Máltai Nemzeti Érdemrenddel tüntették ki. The B-52’s A The B-52's amerikai új hullámos (new wave) együttes. Jelenleg négy taggal rendelkeznek: Kate Piersonnal, Fred Schneiderrel, Keith Stricklanddel és Cindy Wilsonnal. 1976-ban alakultak meg a georgiai Athensben. Pályafutásuk alatt 7 nagylemezt jelentettek meg. A B-52's a világ egyik leghíresebb új hullámos zenekarának számít. Leghíresebb számaik a Rock Lobster, illetve a Love Shack. A The B-52's felelt a népszerű nickelodeonos rajzfilmsorozat, a Rocko főcímdaláért is. Tagok Fred Schneider – ének (1976–napjainkig) Kate Pierson – ének (1976–napjainkig), billentyűs hangszerek (1976–1988) Cindy Wilson – ének (1976–1990, 1996–napjainkig) Keith Strickland – gitár , dob (1976–napjainkig) Diszkográfia The B-52's (1979) Wild Planet (1980) Whammy! (1981) Bouncing Off the Satellites (1986) Cosmic Thing (1989) Good Stuff (1992) Funplex (2008) Hercule Poirot Hercule Poirot Agatha Christie angol krimiírónő több regényének és novellájának főszereplője, belga származású magándetektív. Poirot külseje nagyon jellegzetes. Alacsony termetű,rendkívül díszes és ápolt bajuszú, macskazöld szemű férfi, akinek az öltözködése mindig kényesen elegáns. Szeret színpadiasan és titokzatosan viselkedni, amivel néha kétségbeesésbe kergeti barátját, Hastings kapitányt, illetve a Scotland Yard nyomozóját, Japp felügyelőt. Gyakran hivatkozik a „kis szürke agysejtekre”, mint segítőtársaira a bűnügyek megoldásában. Egy idő után Agatha Christie megunta az általa alkotott figurát. (Eredetileg nem is tervezett ilyen sok Poirot-ról szóló történetet.) 1930 körül már „kiállhatatlannak” tartotta Poirot-t, de mivel az olvasók körében hihetetlenül népszerű volt, az írónő kötelességének tartotta, hogy kedvükre tegyen. Emiatt születtek olyan Poirot-regények az 50-es, 60-as években, melyek kevésbé örvendenek népszerűségnek a rajongók körében, a nagyközönség előtt pedig szinte ismeretlenek. 2010-ben Tiszteletbeli belga lett a brit David Suchet, aki igen meggyőzően alakította több mint húsz éven keresztül Agatha Christie örök életű belga magándetektívjét. A színész tisztelettudóan megjegyezte: „Nem szabad elfelejteni, hogy előbb volt Belgium, és csak azután jött Hercule Poirot.” Hercule Poirot élete Belgiumban született, valamikor 1884-ben (az egyik regényből kiderült, hogy 1914-ben pontosan 30 éves volt), egy szegény és népes családban. Később apácák nevelték. A nyomozás érdekében gyakran talál ki történeteket a családjáról, de ezek később hamisnak bizonyulnak. Az Ackroyd-gyilkosság-ban egy idegbeteg unokaöcsöt talál ki, A kutya se látta című regényben rokkant édesanyját emlegeti, de más regényekben ikerfivért (Achille), illetve nővért (Yvonne) is kitalál magának. Ám a Herkules munkái novelláskötet egyik történetében olyan utalás történik, amelyben elég valósnak tűnik Achille létezése, így valószínűleg valóban volt egy ilyen nevű testvére. A belga rendőrségnél szép karriert futott be. Az egyik első nevezetes esete egy liège-i gazdag szappangyáros volt, aki megölte feleségét, hogy feleségül vehesse a titkárnőjét. Poirot valószínűleg még rendőrként ismerkedett meg Monsieur Lementeuil-jal, a svájci felügyelővel, illetve James Japp főfelügyelővel is, sőt Hastings kapitánnyal is (aki A Titokzatos stylesi esetben maga mesél első találkozásukról). Egyszer lelőtt egy bűnözőt, aki felmászott a háztetőre, és onnan lövöldözött a járókelőkre. „Szükség törvényt bont” – kommentálta később az esetet az egyébként békés természetű és mindennemű erőszakot ellenző Poirot. 1914-ben visszavonult a rendőrségtől. Az első világháború ideje alatt Belgiumból Nagy-Britanniába menekült, ahol Styles St. Mary faluban fogadta be a helyi kastély úrnője, Lady Inglethorp sok más belga menekülttársával egyetemben. Itt találkozott újra Arthur Hastings kapitánnyal, aki barátja és állandó kísérője lett. (Ezt a rövid időszakot örökíti meg A titokzatos stylesi eset című regény.) A stylesi eset után Londonba költözött, a Whitehaven Mansions 56B szám alá, s magánnyomozói irodája is ugyanott működött. Többször fontolgatta végleges visszavonulását, például az 1926-os Az Ackroyd-gyilkosság című regényben vidékre vonult vissza tököt termeszteni. Ugyanezen „töktermesztési” szándékát fejezi ki a Herkules munkái novelláskötet első történetében, egy baráti beszélgetés során. A bűnügyektől való végleges nyugdíjba vonulása azonban soha nem történt meg. Többször dolgozott a brit kormánynak, például Az eltűnt miniszterelnök vagy az Augias istállója című történetekben. A két világháború között Poirot sokat utazott Európában és a Közel-Keleten, Franciaországban például gyakorta megfordult. Amerikában és Ausztráliában nem járt, valószínűleg a tengeribetegsége miatt. (Ez adat árnyaltabb, mivel a Millió dolláros kötvényrablás novellában átutazza az óceánt, a Queen Mary fedélzetén, igaz azonnal vissza is fordult, tehát elvileg nem lépett Amerika földjére.) Ebben az időszakban találkozott Vera Rossakoff grófnővel, egy ékszertolvajjal, az egyedüli nővel, aki életében mély hatást gyakorolt rá. (A grófnő mindösszesen két novellában szerepel, ezek a Cerberus foglyul ejtése és a Kettős nyom.) Élete vége felé szívbetegségtől szenvedett. 1975. augusztus 6-án, álmában érte a halál, 91 évesen a Függöny című műben. Poirot saját magáról a következőképpen vall a rá jellemző szerénytelenséggel: „Szabadon és képmutatás nélkül beismerem, hogy remek ember vagyok.” Hercule Poirot megformálói Poirot-t többen is alakították, úgy mint Albert Finney, Peter Ustinov, David Suchet, Ian Holm, Tony Randall, Alfred Molina, Kenneth Branagh. David Suchet az általa megformált karakternél kiemelkedő fontosságúnak tartotta, hogy tökéletesen megfeleljen az Agatha Christie által teremtett figura külső és belső ismertetőjegyeinek. Albert Finney-t Csákányi László, Peter Ustinovot Makay Sándor, Csákányi László és Haumann Péter, David Suchet-t pedig Szersén Gyula és Balázs Péter szinkronizálja. Poirot-történetek Regények A titokzatos stylesi eset ( The Mysterious Affair at Styles ), 1920 Gyilkosság a golfpályán ( The Murder on the Links ), 1923 Az Ackroyd-gyilkosság ( The Murder of Roger Ackroyd ), 1926 A Nagy Négyes ( The Big Four ), 1927 A titokzatos Kék Vonat ( The Mystery of the Blue Train ), 1928 Ház a sziklán ( Peril at End House ), 1932 Lord Edgware meghal ( Lord Edgware Dies ), 1933 Gyilkosság az Orient expresszen ( Murder on the Orient Express ), 1934 Tragédia három felvonásban ( Three Act Tragedy ), 1935 Halál a felhők között ( Death in the Clouds ), 1935 Az ABC-gyilkosságok ( The A.B.C. Murders ), 1936 Gyilkosság Mezopotámiában ( Murder in Mesopotamia ), 1936 Nyílt kártyákkal ( Cards on the Table ), 1936 A kutya se látta ( Dumb Witness ), 1937 Halál a Níluson ( Death on the Nile ), 1937 Találkozás a halállal ( Appointment with Death ), 1938 Poirot karácsonya ( Hercule Poirot's Christmas ), 1938 Cipruskoporsó ( Sad Cypress ), 1940 A fogorvos széke ( One, Two, Buckle My Shoe ), 1940 Nyaraló gyilkosok ( Evil Under the Sun ), 1941 Öt kismalac ( Five Little Pigs ), 1943 Hétvégi gyilkosság ( The Hollow ), 1946 Zátonyok közt ( Taken at the Flood ), 1948 Mrs. McGinty meghalt ( Mrs McGinty's Dead ), 1952 Temetni veszélyes ( After the Funeral ), 1953 Gyilkosság a diákszállóban ( Hickory Dickory Dock ), 1955 Gloriett a hullának ( Dead Man's Folly ), 1956 Macska a galambok között ( Cat Among the Pigeons ), 1959 Az órák ( The Clocks ), 1963 Harmadik lány ( Third Girl ), 1966 Halloween és halál ( Hallowe'en Party ), 1969 Az elefántok nem felejtenek ( Elephants Can Remember ), 1972 Függöny: Poirot utolsó esete ( Curtain: Poirot's Last Case ), 1975 Novellák Poirot nyomoz , 1924 Gyilkosság a csendes házban , 1937 Herkules munkái , 1947 A karácsonyi puding , 1960 Poirot első esetei , 1974 A Pollensa-öböl , 1991 Az Álmok Háza , 1997 Coming Home (Firelight-dal) A Coming Home (magyarul: Hazatérés) egy dal, amely Máltát képviselte a 2014-es Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt a máltai Firelight együttes adta elő angol nyelven Koppenhágában. A dal az első világháború centenáriumi évfordulója alkalmából készült, és emléket állít azoknak az embereknek, akik nem tértek haza a harcokból; erre utal a dalcím is (Hazatérés). A dal a 2014. február 8-án rendezett Malta Eurovision Song Contest című műsorban nyerte el az indulás jogát, ahol a telefonos szavazók és a zsűri szavazata alakította ki a végeredményt, egyhatod illetve öthatod arányban. A dal 63 ponttal az első helyen végzett a 14 fős döntő mezőnyben. A dalt Koppenhágában először a május 8-i második elődöntőben adták elő, fellépési sorrendben elsőként az izraeli Mei Feingold Same Heart című dala előtt. A szavazás során 63 ponttal a 9. helyen végzett, így továbbjutott a döntőbe. A május 10-én rendezett döntőben fellépési sorrendben huszonkettedikként adták elő a magyar Kállay-Saunders András Running című dala után, és a dán Basim Cliche Love Song című dala előtt. A szavazás során 32 pontot szerzett, amivel a 23. helyen végzett. Adam Rodriguez Adam Michael Rodriguez (Yonkers, New York, 1975. április 2. –) amerikai színész. Élete Háromnegyed részben puerto ricói, egynegyed részben kubai származású. Apja Ramon Rodriguez, anyja Janet Rodriguez. New Yorkban nőtt fel, van egy húga, Vanessa. Nagyon szereti a sportot, elsősorban a baseballt. Egy súlyos sérülés azonban megakadályozta Adamet abban, hogy profi játékossá váljon. Így más irányba kellett nézelődnie. Sokféle munkát kipróbált, mialatt a SUNY Rockland Community College-be járt. Szeretett volna pilóta lenni, de a rossz látása miatt erről is le kellett tennie. Végül úgy döntött színészi órát vesz, és ezzel véglegesen eldöntötte, mit szeretne csinálni. Karrierje Reklámokban is feltűnt, többek között a Coca-Cola egyik reklámfilmjében. Láthattuk egy pillanatra az Az X-akták egyik jelenetében is. Első szerepét 1997-ben kapta a Brooklyn South sorozatban, majd szerepelt Jennifer Lopez 1999-es videoklipjében, az If You Had My Love-ban. De ezen kívül több zenei klipben is szerepelt (Busta Rhymes: Respect My Conglomerate, Lionel Richie: I Call it Love, Melanie Fiona: It Kills Me, és 50 Cent: Many Men-ben). 2001-ben megkapta Jesse Ramirez szerepét a Roswell című sorozatban, de 2002-ben befejezték a sorozatot. Addigra azonban Adam már megkapta Eric Delko helyszínelő szerepét a CSI: Miami sorozatban, amely fellendítette karrierjét. 2009-ben vendégszerepelni hívták az Ugly Betty című népszerű amerikai sorozatba. Filmográfia NYPD Blue (1997) Brooklyn South (1997–1998) Ryan Caulfield: Year One (1999) Law And Order (1999) Details (2000) Felicity (1999–2000) All Souls (2001) Impostor (2002) Resurrection Blvd. (2001–2002) King Rikki (2002) CSI Las Vegas (2002) Roswell (2001–2002) Queens Supreme (2003) CSI: New York-i helyszínelők (2004) Six Feet Under (2004) Keeper Of The Past (2005) Kim Possible (2005) Category 7: The End Of The World (2005) Thanks To Gravity (2006) Splinter (2006) Unknown (2006) Let The Game Begin (2007) Take (2007) Cielito Lindo (2007) CSI: Miami helyszínelők (2002–2012) Christmas Break (2008) Bohica (2008) Ugly Betty (2009–2010) Magic Mike (2012) Hercules csillagkép A Hercules egy csillagkép. Története, mitológia A görög mitológia szerint Héraklész, Zeusz fia, dühében megölte a feleségét és a gyermekeit, ezért 12 nagyon nehéz munkát kellett elvégeznie (ezek egyike a Sárkány megölése volt, ezért szomszédja a Sárkány csillagkép). Korábban a csillagkép neve nem Hercules, hanem a Johannes Kepler kiadásában 1627-ben megjelent Tabulae Rudolphiane-ben görögül Engonasin (Térdeplő vagy Zsámoly) volt. Csillagok β Herculis - Kornephoros , 2,78 m , G7 osztály, 150 fényév α Herculis - arabul Ras Algethi (A Térdeplő/térdelő feje) : 3 m - 4 m között szabálytalan időközönként ingadozó fényességű vörös óriás egy ötödrendű, kékeszöld színű társsal. A kettős már kis távcsővel megfigyelhető. (A térdelő maga Herkules.) κ Herculis: sárga színű, ötödrendű óriás, hatodrendű kísérővel, kis távcsővel mindkét csillag észlelhető. ρ Herculis: egy kék negyedrendű és egy fehér ötödrendű komponensből álló páros, a felbontásukhoz nagy nyílású távcső szükséges. 95 Herculis: két ötödrendű csillagból álló pár, a komponensek kis távcsővel ezüst- és arany színűnek tűnnek. 100 Herculis két fehér színű, egyaránt hatodrendű csillagból álló látszólagos kettős. Az ε Her, a ζ Her, az η Her és a π Her alkotja a Pillér-t (más neveken: Talpkő, Zárókő, Herkules medencéje). Mélyég-objektumok Messier 13 (NGC 6205) gömbhalmaz , (más néven Herkules-gömbhalmaz ) Messier 92 gömbhalmaz Forrás Josef Klepešta - Antonín Rükl: Csillagképek atlasza, Gondolat Kiadó, Budapest , 1978 , ISBN 963-280-711-1 Ian Ridpath: Bolygók és csillagok, Panemex Kft., Budapest, 1999 ISBN 963-9090-28-X Storm Dunlop – Wil Tirion: Csillagközi kalauz, Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2004 , ISBN 963-549-070-4 Kevin Tildsley: Az éjszakai égbolt, Grafo Könyvkiadó és Terjesztő Kft, Bu-dapest, 2006 , ISBN 963 9491 675 Csillagászati kislexikon, szerkesztő: Kisbán Gyula; Fiesta Kft., 2000 , ISBN 963-8133-74-0, ISBN 963-9084-24-7 Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, 263. o., ISBN 978-0-471-70410-2 Kyösti Kallio Kyösti Kallio (eredetileg Gustaf Kalliokangas) (Ylivieska, 1873. április 10.– Helsinki, 1940. december 19.) Finnország 4. elnöke, négyszer a finn kormány élén is állt. Élete A későbbi elnök gazdag parasztcsaládban született Ylivieskában. Ouluban járt iskolába, de apja halála miatt félbe kellett szakítani tanulmányait, mert átvette a családi gazdaság irányítását. Ő Finnország egyetlen olyan elnöke, aki nem rendelkezett egyetemi, vagy azzal egyenrangú diplomával. Kyösti Kallio nős volt, hat gyermeke született. Nivalában gazdálkodott, méghozzá kifejezetten sikeresen. Rövidesen a helyi politika irányítójává vált. Ifjúsági kört, majd szövetkezetet alapított, végül a községi képviselőtestület elnöke lett. 1940. novemberében egészségi problémáira hivatkozva lemondott köztársasági elnöki posztjáról és úgy tervezte, hogy visszavonul Nivalába a családi gazdaságot igazgatni. A hivatalos búcsúztatására 1940. december 19-én került sor Helsinkiben, a vasúti pályaudvaron. A beteg Kallio a katonák díszsorfala mellett elhaladva rosszul lett és a helyszínen meghalt. A legenda szerint Carl Gustaf Emil von Mannerheim marsall karjai között halt meg, valójában azonban a magyar származású Aladár Paasonen ezredes kapta el az összeeső volt elnököt. Politikája Kalliót 1904-ben képviselővé választották, politikai karrierje ezek után töretlenül haladt előre. 1920-36 között tizenöt alkalommal töltötte be a parlament elnöki tisztét. Volt földművelési és közlekedési miniszter, négyszer pedig miniszterelnök. Képviselőként és miniszterelnökként egyaránt a szociális reformok elkötelezett híve volt, törekedett a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére és a politikai konfliktusok elsimítására. Nevéhez kötődik az általános iskolakötelezettség és a vallásszabadság törvénybe iktatása. Intézkedéseivel több ezer földművest segített saját gazdaság beindításához, ezzel is csökkentve a társadalomban rejlő feszültséget. Köztársasági elnöksége alatt juthattak kormányzati pozícióba a szociáldemokrata párt vezetői, akik az ipari munkásság érdekeinek érvényesítéséért dolgozhattak. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Finnországban nem voltak robbanásig feszült ellentétek a lakosság különböző rétegei között. Ez a szerencsés állapot egyrészt az ország világháborús védelmének megszervezésében jelentett hatalmas előnyt, másrészt nem volt táptalaja a Szovjetunió által a háború alatt és azt követően szított szélsőséges baloldali mozgalmaknak. Nyelvhalfélék A nyelvhalfélék (Soleidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe tartozó család. A nyelvhalfélék családjába 28 nem és 169 faj tartozik. Megjelenésük Ezek a halak életük elején úgy néznek ki, mint általában a többi hal, vagyis kétoldali szimmetriásak; fejük mindkét felén van egy-egy szem. Növekedésük során, a bal oldali szem „átvándorol” a fej jobb felére. A felnőtt nyelvhalfélék a bal oldalukon fekszenek, általában beásva az iszapba. Az iszap, homok és a sötét színük miatt, alig látszanak ki a környezetükből. Életmódjuk A nyelvhalak fajai között vannak sós- és édesvízi halak is. Fenéklakó állatok, amelyek kisebb rákokkal és egyéb fenéklakó gerinctelenekkel táplálkoznak. A Trieste elnevezésű batiszkáfban levő emberek, a Mariana-árokban, 10 911 méteres mélységben, egyéb lepényhalalakúak mellett, ilyen nyelvhalakat is láttak. Rendszerezés A családba az alábbi 28 nem tartozik: Achiroides - 2 faj Aesopia - 1 faj Aesopia cornuta (Kaup, 1858) Aseraggodes Kaup, 1858 - 49 faj Austroglossus - 2 faj Bathysolea - 4 faj Brachirus Swainson, 1839 - 18 faj Buglossidium - 1 faj Buglossidium luteum (Risso, 1810) Dagetichthys - 1 faj Dagetichthys lakdoensis (Stauch & Blanc, 1964) Dicologlossa - 2 faj Heteromycteris - 6 faj Leptachirus - 9 faj Liachirus - 2 faj Microchirus - 7 faj Monochirus - 2 faj Paradicula - 1 faj Paradicula setifer (Paradice, 1927) Pardachirus - 6 faj Pegusa - 5 faj Phyllichthys - 3 faj Pseudaesopia - 1 faj Pseudaesopia japonica (Bleeker, 1860) Rendahlia - 1 faj Rendahlia jaubertensis (Rendahl, 1921) Rhinosolea - 1 faj Rhinosolea microlepidota (Fowler, 1946) Solea - 9 faj Soleichthys - 8 faj Synaptura - 7 faj Synapturichthys - 1 faj Synapturichthys kleinii (Risso, 1827) Typhlachirus - 1 faj Typhlachirus caecus (Hardenberg, 1931) Vanstraelenia - 1 faj Vanstraelenia chirophthalma (Regan, 1915) Zebrias - 18 faj Felhasználásuk A nyelvhalfélék közül, több is fontos az ember számára. A Solea solea nevű nyelvhal, Észak-Európában és a Földközi-tenger térségében keresett táplálékhal. Miss World-győztesek listája Az alábbi táblázat a Miss World szépségverseny győzteseinek nevét, a verseny időpontját és helyét, valamint a versenyzők számát tartalmazza a verseny kezdetétől (1951) a legutóbbi versenyig (2017). Megjegyzések Bár a győztest 1974 tavaszán megfosztották a címétől, a koronát nem ajánlották fel a második helyezettnek. Az eredeti győztest, az angol Helen Morgant 4 nappal a verseny után megfosztották a címétől, mert kiderült, hogy gyereke van Az eredeti győztes a német Gabriella Brum, aki 18 órával a verseny után lemondott a koronájáról. Miss Philippines Megan Young crowned Miss World 2013 in Bali. bbc.com, 2013 [last update]. (Hozzáférés: 2013. október 7.) USS Virginia (SSN 774) A USS Virginia az amerikai haditengerészet 2004-ben hadrendbe állított atomtengeralattjárója. Ez a Virginia osztályú tengeralattjárók első rendszerbe állított egysége. A hajó energiaellátását egy darab atomreaktor biztosítja, de tartalékcélokra dízelüzemű motor is van a fedélzeten. Újdonság a korábbi Los Angeles osztállyal szemben, hogy a hagyományos, mechanikus periszkóp helyett a személyzet színes, fekete-fehér látható fény és infravörös tartományú digitális kamerák segítségével tájékozódhat a hajó környezetében folyó eseményekről. Ez lehetővé tette, hogy a hajó irányítására szolgáló helyiség ne a hajótest görbülete miatt korlátozott méretű legfelső szintre, hanem a tágasabb, eggyel lentebbi szintre kerüljön. A hajó fegyverzetéhez Tomahawk manőverező robotrepülőgépek és Mk.48 jelű torpedók tartoznak. A Virginia bázisa a Connecticut állambeli Grotonban van. Forrás The US Navy -- Fact File: Attack Submarines - SSN United States Submarine Veterans - USS Virginia Base 2014-es Formula–1 kanadai nagydíj A kanadai nagydíj volt a 2014-es Formula–1 világbajnokság hetedik futama, amelyet 2014. június 6. és június 8. között rendeztek meg a montréali Circuit Gilles Villeneuve-ön. Szabadedzések Első szabadedzés A kanadai nagydíj első szabadedzését június 6-án, pénteken délelőtt tartották. Második szabadedzés A kanadai nagydíj második szabadedzését június 6-án, pénteken délután tartották. Harmadik szabadedzés A kanadai nagydíj harmadik szabadedzését június 7-én, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés A kanadai nagydíj időmérő edzését június 7-én, szombaton futották. A Q1 vége előtt 16 másodperccel Marcus Ericsson összetörte az autóját, ezért az edzést piros zászlóval szakították meg, és a Q1-et már nem is indították újra. ↑ 1: — Kamui Kobayashi öt rajthelyes büntetést kapott váltócsere miatt. ↑ 2: — Esteban Gutiérrez-nak a bokszutcából kellett rajtolnia, miután a harmadik szabadedzésen összetörte az autóját, és az alváz megsérült, így újjá kellett építeni a Saubert. Futam A kanadai nagydíj futama június 8-án, vasárnap rajtolt. A világbajnokság állása a verseny után (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Nico Rosberg : 62 kör (1-17, 19-43, 48-67) Lewis Hamilton : 3 kör (18, 44-45) Felipe Massa : 2 kör (46-47) Daniel Ricciardo : 3 kör (68-70) Daniel Ricciardo 1. győzelme. Nico Rosberg 7. pole-pozíciója. Felipe Massa 15. leggyorsabb köre. A Red Bull 48. győzelme. Daniel Ricciardo 3., Nico Rosberg 18., Sebastian Vettel 64. dobogós helyezése. Kimi Räikkönen 200. futama. Megszakadt Max Chilton sorozata, miszerint a debütáló futamától (a 2013-as ausztrál nagydíjtól ) kezdve az összes 25 futamon célba ért. Altún Ha Altún Ha egykori maja település romterülete Belize északi részén, Belizevárostól kb. 50 km-re ÉNy-ra, illetve a Karib-tenger partjától mintegy 10 km-re, a szárazföld belsejében fekszik. Az autóparkolóból bevezető ösvény a Plaza A jelű térre vezet, amelyet négy lépcsős piramistemplom fog közre. A déli piramis melletti szűkületen jutunk át a másik térre (Plaza B), ahol a B-4 jelű piramistemplommal találjuk magunkat szemközt. Valamennyi építmény között ez a legnagyobb, a leglátványosabb, ezt a régészek a kőmíves oltárok templomának nevezték el (Temple of the Masonry Altars). Tetejéről áttekinthetjük az eddig feltárt épületeket. Az első itteni település nyoma már Kr. e. 1000-ből kimutatható. A virágkorát a klasszikus maja korban (6-9. század) élte. Az egykori város tekintélyes nagyságát mutatja, hogy összesen mintegy 300 épület romja pihen az őserdő leple alatt. A feltáró kutatást kanadai régészek végezték az 1960-as években, de csak néhány piramistemplomot tettek hozzáférhetővé a látogatók számára. A feltárás során számos értékes leletre bukkantak, többek közt egy 4,5 kg-os, 15 cm magas jadeit szoborra, amely Ah Kinchilt (más nevén K'inich ajaw ), a maják napistenét ábrázolja. Seventh Mountain Seventh Mountain az Amerikai Egyesült Államok északnyugati részén, Oregon állam Deschutes megyéjében, a Deschutes-folyó nyugati partján, Bendtől délnyugatra elhelyezkedő statisztikai- és önkormányzat nélküli település. A 2010. évi népszámláláskor 187 lakosa volt. Területe 5,05 km2, melynek 100%-a szárazföld. A települést Benddel a Century High Highway köti össze, amely a Bachelor-hegy sípályáihoz haladó Cascade Lakes Scenic Byway része. A statisztikai területen található a Seventh Mountain üdülő, ahol 21 épületben körülbelül 200 apartman található. Népesség A 2010-es népszámláláskor 187 lakója, 93 háztartása és 77 családja volt. A népsűrűség 37 fő/km2. A lakóegységek száma 199, sűrűségük 39,4 db/km2. A lakosok 92,5%-a fehér, 2,1%-a afroamerikai, 2,1%-a ázsiai, 2,1%-a egyéb-, 1,1%-a pedig kettő vagy több etnikumú. A spanyol vagy latino származásúak aránya 3,7% (2,1% mexikói, 1,6% pedig egyéb spanyol/latino származású.) A háztartások 6,5%-ában élt 18 évnél fiatalabb. 80,6% házas, 1,1% egyedülálló nő, 1,1% pedig egyedülálló férfi; 17,2% pedig nem család. 12,9% egyedül élt; 6,4%-uk 65 éves vagy idősebb. Egy háztartásban átlagosan 2,01 személy élt; a családok átlagmérete 2,17 fő. A medián életkor 62,7 év volt. Lakóinak 4,8%-a 18 évesnél fiatalabb, % 18 és 24 év közötti, 4,8%-uk 25 és 44 év közötti, 50,8%-uk 45 és 64 év közötti, 39,6%-uk pedig 65 éves vagy idősebb. A lakosok 51,9%-a férfi, 48,1%-uk pedig nő. Winterlingen Winterlingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 6356 fő (2014). Akira Fitzgerald Akira Fitzgerald (Csiba, New Jersey, 1987. július 17. –) japán születésű amerikai labdarúgó, aki jelenleg az amerikai New York City FC kapusa. Gwen Guthrie Gwendolyn "Gwen" Guthrie (Okemah, Oklahoma, 1950. július 9. – Newark, New Jersey 1999. február 3.) amerikai énekesnő, dalszövegíró, és zongorista. Több híres előadó háttérénekese volt, többek között Aretha Franklin, Billy Joel, Stevie Wonder, Peter Tosh és Madonna, valamint több híres előadónak írt dalokat, úgy mint Ben E. King, Angela Borfill és Roberta Flack. Legnagyobb slágere az 1986-ban megjelent Ain’t Nothin’ Goin’ on But the Rent című dal. Élete és karrierje Guthrie Oklahomában született, de Newmarkban, New Jerseyben nőtt fel. Iskolájában klasszikus zenét tanult, és 8 éves korában megtanult zongorázni. A 70-es évek elején az Ebonettes és a Matchakers együttesekben szerepelt, illetve általános iskolai tanárként is dolgozott. Első szereplése akkor volt, amikor Arentha Franklin slágerét az I'm In Love-t énekelte Cissy Houston háttér énekesként. Guthrie hamarosan vezető énekessé nőtte ki magát és Valerie Simpsonnal – aki az Ahford & Simpshon tagja – dolgozott együtt, valamint akkori barátjával, Haras Fyre-val, közismertebb nevén Patrick Grant-tal Ben E. King korábbi slágerét a Supernatural Thing címűt dolgozták fel, mely slágerlistás helyezést is elért az R&B slágerlistán, ahol 1 helyezett volt. A következő dal a Do It In The Name Of Love volt, mely szintén slágerlistás helyezést ért el az R&B listán, ahol 4. helyezett volt. Guthrie Angela Borfillnek is írt dalt, a This Time I'll Be Sweeter címűt, valamint 7 dalt írt a Sister Sledge 1975-ben megjelent Circle of Love című albumára, a Cross My Heart, Protect Our Love, Love Don't You Go Through No Changes on Me, Don't You Miss Him Now, Pain Reliever, You're Much Better Off Loving Me és Fireman című dalokat. Roberta Flacknak is írt dalt, a God Don't Like Ugly címűt. Guthrie karrierje kezdetén együtt dolgozott a Sly and Robbie nevű duóval, valamint fellépett a Paradise Garage nevű New York-i éjszakai szórakozóhelyen is, ahol diszkó slágereket és klub himnuszokat énekelt. 1982-ben Madonna első debütáló albumán is közreműködött, majd 1983-ban felvették Padlock című dalát a Compass Point All Stars nevű csapattal, mely csak két évvel később lett sláger. Guthrie legnagyobb slágere az 1986-os Ain’t Nothin’ Goin’ on But the Rent című dal szövegei bizonyos vitákat váltottak ki, mivel túlzottan „anyagias” mondanivalója lett a dalnak: "You've got to have a j-o-b if you want to be with me/No romance without finance". Guthrie szövege arra törekszik, hogy felelős legyen az egyenlőség és pénzügyi stabilitás fenntartásáért egy kapcsolatban. A dal alapjait később számos művész is felhasználta, többek között Foxy Brown 1998-as Job című dalában, melyben Mya és Utah Saints is közreműködött. A dal eredetijében elhangzott "What Can You Do For Me' című mondat hivatkozik Eddy Murphy monológjára, mely az Eddy Murphy Raw című filmben is elhangzik úgy mint "No Romance Without Finance". 1986-os slágere után a (They Long to Be) Close to You című slágere is sikereket tudhatott magáénak, mely egy 1970-es dal a The Carpenters nevű együttestől. A dal a 25. helyezett lett az angol kislemezlistán. 1988-as dala a Can Not Love You Tonight témája az AIDS, abban a korban, amikor a betegség még tabutéma volt. Guthrie bátran kiállt a meleg közösség mellett, és ezek után a fertőzött emberek betegsége jobban társadalmi téma lett. Halála Guthrie 1999. február 3-án, 48 éves korában hunyt el méhnyakrákban New Jerseyben. Gwen Guthrie (album) A Gwen Guthrie című album az amerikai Gwen Guthrie 1982-ben megjelent debütáló albuma, mely az Island kiadónál jelent meg. Megjelenések LP Island Records – 90004-1 A1 Peek-A-Boo 4:22 Written-By – Gwen Guthrie A2 Getting Hot 5:35 Written-By – Sly Dunbar, Robbie Shakespeare A3 Your Turn To Burn 2:53 Written-By – Sly Dunbar, Robbie Shakespeare A4 Dance Fever 6:25 Written-By – Gwen Guthrie, Robbie Shakespeare B1 For You (With A Melody Too) 4:55 Written-By – Steven Stanley B2 It Should Have Been You 4:20 Written-By – Darryl Thompson B3 Is This Love? 5:23 Piano – Robbie Shakespeare, Sly Dunbar, Written-By – Bob Marley B4 God Don't Like Ugly 3:55 Written-By – Gwen Guthrie Mont-Ormel Mont-Ormel település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 57 fő (2015). Mont-Ormel Champosoult, Coudehard, Saint-Pierre-la-Rivière és Survie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Batán (metróállomás) Batán metróállomás Spanyolország fővárosában, Madridban a madridi metró 10-es vonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a Consorcio Regional de Transportes de Madrid. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 10-es metróvonal Nevezetességek a közelben Madridi vidámpark Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Casa de Campo Lago Atlanti vitorláskardoshal Az atlanti vitorláskardoshal (Istiophorus albicans) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az atlanti vitorláskardoshal elterjedési területe az Atlanti-óceán és a Karib-tenger. A hal nem található meg az Atlanti-óceán északi és déli felének a középső részein. 200 méternél mélyebbre nemigen hatol le. Megjelenése A hal testének színe fémes kék, ezen nagy, vitorlaszerű hátúszó ül. Pofája hosszú, kardszerű felső állkapocsban végződik. Háti része sötétebb, mint az alsó része. Oldalán függőleges kékes sávok húzódnak. Az atlanti vitorláskardoshal hossza legfeljebb 3,15 méter, legnagyobb testtömege 58,1 kilogramm. Életmódja Az 1920-as években végzett megfigyelések szerint az atlanti vitorláskardoshal képes 111 km/h sebességgel is úszni, de mára ez már elvetett feltételezés. A hal valójában csak 37–55 km/h sebességet tud elérni. Az atlanti vitorláskardoshal rajokban úszó halakkal táplálkozik, például szardíniával, szardellával és makrélával. Étrendjét rákokkal és fejlábúakkal egészíti ki. Quelneuc Quelneuc település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 546 fő (2015). Quelneuc Comblessac, Les Brulais, Maure-de-Bretagne, Saint-Séglin, Bruc-sur-Aff, Sixt-sur-Aff és Carentoir községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hogyan legyünk sikeresek az üzleti életben A Hogyan legyünk sikeresek az üzleti életben (angolul: How to Succeed in Business Without Really Trying) 1967-es amerikai musical-filmvígjáték, mely az 1961 azonos eredeti című színpadi musical alapján készült, ami pedig Shepherd Mead azonos című kézikönyvének dramatizációja. A film a United Artists berkeiben készült, David Swift rendezte Bob Fosse színpadi rendezése nyomán. A filmben feltűnik Robert Morse és Rudy Vallee (korábban mindketten eljátszották szerepüket a Broadwayen is), Michele Lee, Anthony Teague, Tucker Smith (a stáblistán nem szerepel) és Maureen Arthur. Lee ebben a filmben mutatkozott be, majd később az 1980-as évek népszerű televíziós sorozatában, a Knots Landingben szerzett hírnevet. Magyarországon a filmet az MGM Televízió tűzte műsorára 2006-os indulásakor. Szereplők Robert Morse mint J. Pierpont „Ponty” Finch Michele Lee mint Rosemary Pilkington Rudy Vallee mint J.B. Biggley Anthony Teague mint Bud Frump Maureen Arthur mint Hedy LaRue John Myhers mint Bert O. Bratt Carol Worthington mint Lucille Krumholtz Kay Reynolds mint Miss Smith/Smitty Ruth Kobart mint Miss Jones Sammy Smith mint Twimble / Wally Womper Jeff Debenning mint Gatch Janice Carroll mint Brenda John Holland mint Matthews Justin Smith mint Jenkins Lory Patrick mint a recepciós Ivan Volkman mint az elnök Robert Q. Lewis mint Tackaberry Paul Hartman mint Toynbee Anne Seymour mint Gertrude Biggley Erin O'Brien-Moore mint Mrs. Frump Féneyrols Féneyrols település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 153 fő (2015). Féneyrols Milhars, Montrosier, Roussayrolles, Saint-Michel-de-Vax, Espinas, Saint-Antonin-Noble-Val, Varen és Verfeil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2014-es IIHF divízió III-as jégkorong-világbajnokság A 2014-es IIHF divízió III-as jégkorong-világbajnokságot Kockelscheuerben, Luxemburgban rendezték április 6. és 12. között. A vb-n hat válogatott vett részt. Az első helyezett feljutott a divízió II B csoportjába. Eredmények A mérkőzések kezdési időpontja helyi idő szerint vannak feltüntetve. 357 Ninina A 357 Ninina (ideiglenes jelöléssel 1893 J) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1893. február 11-én. Hogyan rohanj a veszTEDbe A Hogyan rohanj a veszTEDbe (A Million Ways to Die in the West) 2014-es amerikai westernvígjáték, melyet Seth MacFarlane írt és rendezett. A főszerepben maga MacFarlane látható, Charlize Theron, Amanda Seyfried, Neil Patrick Harris, Giovanni Ribisi, Sarah Silverman és Liam Neeson mellett. A film a második élőszereplős vígjáték MacFarlane karrierjében a 2012-es Ted után. A magyar címben többek között erre utal a kiemelés is. A filmet készítette a Media Rights Capital és forgalmazza az Universal Pictures. Az Amerikai Egyesült Államokban 2014. május 30-án mutatták be, Magyarországon pedig szinkronizálva június 12-én. Cselekmény Arizonában járunk, 1882 táján. Megismerkedhetünk Albert Stark-kal (Seth MacFarlane), egy bátortalan, de amúgy jószívű birkatenyésztővel. Miután gyáván kihátrál egy pisztolypárbajból, szeretett barátnője, Louise (Amanda Seyfried) elhagyja őt egy másik férfiért (Neil Patrick Harris), aki gazdag, sikeres, jóképű, egyszóval, minden, ami Albert nem. Albertet nagyon megviseli a szakítás, fogalma sincs, hogy fogja túltenni magát rajta. Ezzel egy időben Clinch Leatherwood (Liam Neeson) a rettegett revolvergyilkos és bandája járja a környéket, akik egy nagyvárosi bank kirablására készülnek. A bandita ezalatt feleségét Annát (Charlize Theron) letelepíti Vén Tönk nevezetű kisvárosban, hogy megóvja őt a balhétól. Anna rövidesen megismerkedik Alberttal, aki felajánlja, hogy megmutatja neki Vén Tönk városát, és mindjárt el is hívja őt a helybéli vásárra. A vásáron összefutnak Louise-szal és újdonsült barátjával Foy-jal. Albertet nagyon idegesíti a találka, s végül, bár maga sem tudja, hogy miért, párbajra hívja ki Foy-t, a lány szívének elnyerésért. A párbajig kap egy hét haladékot, így Anna ezalatt felajánlja neki, hogy megtanítja rendesen pisztollyal lőni. A hét folyamán Albert minden idejét gyakorlással tölti, noha teljesen reménytelennek bizonyul. A párbaj előestéjén Anna megpróbál egy kis önbizalmat önteni belé, és elviszi őt a faluban egy táncestre. Mindketten remekül érzik magukat az est során, s végül ráébrednek, hogy szerelmet éreznek a másik iránt, amit végül megpecsételnek egy csókkal. A csóknak véletlenül tanúja lesz Clinch egyik embere, s mikor a bandita a városba érkezik, éktelen haragra gerjed. Albert végül úgy dönt, visszalép a Foy-jal való párbajtól, mert már nem érdekli Louise, rájön, hogy Annát szereti. Igencsak csalódott lesz, mikor kiderül, hogy a lány Clinch Leatherwood neje, aki kijelenti, hogy mindenkit lemészárol a városban, ha Stark nem küzd meg vele. Albert úgy dönt, elmenekül a városból, bár még mindig bántja, hogy Anna hazudott neki. A vadnyugaton kóborolva, elfogja őt egy indián törzs, akik kezdetben meg akarják őt ölni, ám végül meggondolják magukat (Albert ismeri az indiánok nyelvét). A törzzsel eltöltött este során bedrogozik és különös álmot lát, melyben legyőzi Leatherwood-ot, és elnyeri Anna szívét. Albert ezek után elhatározza, hogy mégis megküzd a banditával. A párbajra másnap délben kerül sor. Clinch, Anna életét veszélyeztetve lépésre kényszeríti Albertet. Albert céloz, lő, ám csupán a karját találja el a banditának. Clinch csak nevet, arra készül, hogy lelője Albertet, ám kisvártatva holtan esik össze. Albert, mint felfedi, kígyómérget csempészet a töltetbe, amiről tudta jól, elég egy kevés is ahhoz, hogy megöljön valakit. Albert így ünnepelt hőssé válik, megnyeri a Clinch fejére kitűzött magas vérdíjat, amiből kibővíti a birkanyáját, és megkezdi az Annával való új, közös életét. Szereplők Cameoszereplők Dennis Haskins – olajkereskedő ( Csuha Lajos ) Gilbert Gottfried – Abraham Lincoln Christopher Lloyd – Brown doki ( Reviczky Gábor ) Ewan McGregor – becsületes cowboy John Michael Higgins – piperkőc Alec Sulkin – becsületes srác Ted – önmaga (hangja Seth MacFarlane , Nagypál Gábor ) Jimmy Hart – fényképész Tait Fletcher – cowboy Bill Maher – komikus Jamie Foxx – Django Freeman ( Kálid Artúr ) Ryan Reynolds – egy férfi, aki meghal a bárban ( nem szólal meg ) Patrick Stewart – Birka hangja ( Fodor Tamás ) Érdekességek A vásári jelenet során, a nyereményjátékok között látható néhány plüssmaci , amelyek úgy néznek ki, mint Ted, Seth MacFarlane korábbi mozifilmjéből . Jamie Foxx kameója utalás a Django elszabadul című filmre, melyben Foxx Django Freeman revolverhőst játssza, s a stáblista szerint ebbéli szerepében is. Mikor Albert kihívja Foyt a pisztolypárbajra, Foy azt feleli: Elfogadom a kihívást! (Challenge Accepted!) . Ez Barney Stinson , Neil Patrick Harris híres karakterének szokványos mondata az Így jártam anyátokkal című sorozatból. Giovanni Ribisi egyik mozdulatát a filmben, mikor szívószállal a szájában táncol, már több filmjében, köztük a Tedben is sokszor megcsinálta. Mikor Clinch kilép Albert házából, és vakon a levegőbe lő, utalás Az üldözők című film egyik híres jelenetére. A filmben Charlize Theron végig parókát viselt, mivel a film készítésével egy időben szerepet vállalt a Mad Max című filmsorozat negyedik részében, ahol a szerepe kedvéért, teljesen leborotválta a fejét. Amikor Albert az indiánokkal társalog, egy részben azt mondja: "Mi La Ku Nis, Mi La Ku Nis", ami fordítás szerint azt jelenti: "jó, jó". Ez azonban egyértelmű utalás Mila Kunis színésznőre, akivel Seth MacFarlane már többször dolgozott együtt, köztük a Tedben és a Family Guy -ban is. A filmben Albertnek van egy monológja arról, hogy miért rossz a vadnyugaton élni. Maga a film ötlete egy hasonló monológ után született, amit Seth MacFarlane egy beszélgetés során hallott. A film címe Albert visszatérő mondata "A vadnyugaton millió esély van arra, hogy meghalj" ( In the west there are a million ways to die ) keletkezett. A magyar fordításban, a Hogyan rohanj a veszTEDbe cím nem véletlen, amivel a rendező korábbi sikerfilmjét is reklámozni akarják. Petrochelidon fluvicola A Petrochelidon fluvicola a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába és a Petrochelidon nembe tartozó faj. 11-12 centiméter hosszú. Dél-Ázsia vízhez közeli füves területein él, gyakran településekben vagy településekhez közel. Az északi, hegyvidéki területekről a költést követően délebbre vonul, India és Banglades déli részeiről pedig északabbra vonul fészkelni. Rovarevő. Mákos guba A mákos guba, mákos gubó vagy bobajka jellegzetes magyar édesség, de ismert Németország keleti felén (Mohnpielen) és Lengyelországban (makówki) is. Eredetileg karácsonyi ünnepi étel volt, és abban a hiszemben sütötték, hogy a sokszemű mák sok szerencsét, sok pénzt hoz az új esztendőben. Napjainkban már egész évben készítik ezt a desszertet. Leginkább szikkadt vizes kiflit használnak az elkészítése során, de a hagyományos módon elkészítve kelt tésztából készül. Régen még vékonyra nyújtva a kemencében sülő kenyér mellett sütöttek, szárítottak, később már sütőben, tepsiben. Elkészítési módjai Kiflivel A kifliket karikára vágják, leöntik vaníliás cukorral vagy igazi vaníliával ízesített forró tejjel. A kifli fölszívta a tejet, ezután megszórják a cukros mákkal és azonnal tálalják, vagy előtte kicsit tepsiben átsütik. Kelt tésztával Ez a hagyományos bobájka, mely az étel illetve a jellegzetes tészta neve is. Langyos, cukros vízben kelt élesztővel tésztát dagasztottak, amikor megkelt, kézzel tepsi hosszúságú, ujjnyi vastag rudakat formáztak belőle. Sütés előtt vagy után felkarikázták. Tepsiben megsütötték, a kiszárított darabok akár fél évig is elállnak. Felhasználáskor langyos vízzel „megöntötték”, darált cukros mákkal megszórták. Politikai jelentősége A Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló 2003-as népszavazás előtt széles körben elterjedt a rémhír, hogy az Unióban a drogellenes politika részeként tiltják a mákból készült ételek készítését és fogyasztását. A tévhit forrása vélhetőleg az az uniós szabályozás volt, amelynek értelmében az étkezési mákfajtáknál magasabb alkaloida-tartalmú, úgynevezett ipari mák termesztése szigorú engedélyekhez kötött. A közvélemény megnyugtatására a népszavazás utáni napon szervezett Eufória fesztiválon mákos gubát osztogattak. Ugyanakkor a kíméletesen felnyitott mákgubóból származó étkezési mák magja csupán nyomokban tartalmaz alkaloidokat, amit elsősorban a mákgubóból származó törmelék és por tartalmazhat. Ez azonban a szabálykövető máktermesztés esetén tisztítással és mosással szinte teljesen eltávolítható. Havas Adolf Havas Adolf (1902-ig: Hahn Adolf) (Hódmezővásárhely, 1859. november 28. – Nagytétény, 1904. január 16.) magyar irodalomtörténész, tanár. Életpályája A Budapesti Egyetemen szerzett diplomát. 1879-1982 között a Budapesten, 1882-1883 között pedig Szegeden tanított. 1884-ben francia- és németországi tanulmányúton vett részt. 1884-től Aradon, 1888-tól Székelyudvarhelyen, 1889-ben Székesfehérváron volt tanár. 1892-1896 között irodalomtörténész volt. 1897-ben vették fel a Comenius szabadkőműves páholyba. 1902-ben elméje elborult. Petőfi Sándor verseinek kritikai kiadását ő rendezte elsőként sajtó alá. Sevier megye (Arkansas) Sevier megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Arkansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa De Queen. Lakosainak száma 17 366 fő (2013. július 1.). Sevier megye Polk, Howard, Hempstead, Little River és McCurtain megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Bandar Seri Begawan Bandar Seri Begawan a Brunei Szultanátus fővárosa Borneó (Kalimantan) szigetének északi partján, a Sungai-folyó kiöblösödő tölcsértorkolatánál, a Dél-kínai-tengertől 15 km-re fekszik. Lakossága 2003-as becslések szerint 78 000 fő volt. Földrajz Bandar Seri Begawan a 4°55' északi szélességi, és a 114°55' keleti hosszúsági fokokon helyezkedik el. Az Egyenlítő közelsége miatt éghajlatát bőséges, egyenletes eloszlású csapadék (évi 3000 mm) és állandóan 27 °C körül mozgó fülledt meleg jellemzi. Történelem Nevének első szava, a Bandar perzsa szóból ered, jelentése "kikötő". Neve második része, a Seri Begawan a szanszkrit Sri Bhagwan kifejezésből származik, amelynek jelentése Áldott. S az ugyanezen néven uralkodó (Seri Begawan) szultán volt a város névadója. A főváros korábbi neve Brunei Town volt, 1970. október 3-án megváltoztatták nevét. A főváros a második világháborúban súlyos károkat szenvedett és lélekszáma ebben az időben alig érte el a tízezret. A kőolajkincsből fakadó gazdagságnak köszönhetően Bandar Seri Begawan a fejlődés, a mesés gazdagság, a modern építészeti megoldások városa. Gazdaság A városban szénhidrogén-kitermelés és -feldolgozás, bútoripar, textilipar, kézművesség (főként ezüstművesség), gumiipar, faipar és kaucsukfeldolgozás kap helyet. Oktatás Bandar Seri Begawan jelentősebb iskolái közé tartozik a brunei St. Andrew's School, az International School Brunei (ISB), és a Jerudong International School (JIS). Közlekedés A város kikötővel és repülőtérrel is rendelkezik, s ezáltal jó összeköttetése van Malajzia és Indonézia felé. Turizmus A főbb látnivalók közé tartozik a Királyi Ceremónia Központ, a Királyi Regális Épület, az Omar Ali Saifuddin mecset, a Maláj Műszaki Múzeum, és a Brunei Történelmi Központ. Az 1958-ban épült Omar Ali Saifuddin mecset hatalmas aranykupolával és luxus, olasz márványfalakkal díszített belsővel rendelkezik, ahol gyönyörű szőnyegek és egy lift is megtalálható. Ez a Távol-Kelet legnagyobb mecsetje. Az 1984-ben elkészült szultáni palota 400 millió dollárba került, és 1788 termével, berendezésének tékozló pompájával az Ezeregyéjszaka keleti mesevilágát lopja be napjainkba. A város magába foglal továbbá egy vízifalut (Kampung Ayer), amelyben farönkökön álló házak találhatók. A falu főutcája kb. 500 méterre nyúlik be a tengerbe. A Maláj Műszaki Múzeumban külön kiállításon ismerkedhetünk meg a vízifalu építészetével. Capoterra Capoterra település Olaszországban, Szardínia régióban, Cagliari megyében. Lakosainak száma 23 573 fő (2017. január 1.). Capoterra Assemini, Cagliari, Sarroch és Uta községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jirny Jirny település Csehországban, a Kelet-prágai járásban. Jirny Šestajovice, Úvaly, Horoušany, Nehvizdy, Zeleneč és Prága településekkel határos. Lakosainak száma 2808 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Paolo Milanoli Paolo Milanoli (Alessandria, 1969. december 7. –) olimpiai, világ- és Európa-bajnok olasz párbajtőrvívó. Naiv algoritmus A problémát egyszerű módon megoldó, azonban nagy idő- és tárbonyolultságú algoritmusokat nevezzük naiv algoritmusoknak. A naiv jelző arra utal, hogy a megoldás nem optimális, mert „okosabb” algoritmussal a probléma kisebb idő- és tárköltséggel is megoldható. A naiv algoritmusoknak általában nagy az erőforrásigénye, azonban egyszerű megérteni és implementálni őket. Jellegzetes példája a naiv algoritmusnak a buborékrendezés, amely mindössze néhány sorból áll, így könnyű megérteni, viszont Θ(n2) az időbonyolultsága. A quicksort algoritmus ennél „okosabb” és valamivel nehezebb megérteni, viszont az időigénye csak Θ(n log n). Például egy 100 elemű lista rendezéséhez a buborékrendezésnek 10 000 iterációs lépésre van szüksége, míg a quicksort mindössze 110 iterációval oldja meg ugyanazt a feladatot. A naiv algoritmusok általában nem fogadhatóak el éles üzemi, teljesítménykritikus alkalmazásokban, használatuk jellemzően prototípusok készítésére korlátozódik. Petroicinae A Petroicinae a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a cinegelégykapó-félék (Petroicidae) családjába tartozó alcsalád. Egyes rendszerezések nem használják az alcsaládokat. Rendszerezés Az alcsaládba 5 nem és 22 faj tartozik: Pachycephalopsis (Salvadori, 1879 ) – 2 faj Pachycephalopsis hattamensis Pachycephalopsis poliosoma Eugerygone (Finsch, 1901 ) – 1 faj Eugerygone rubra Petroica (Swainson, 1829 ) – 12 faj Petroica australis Petroica longipes skarlátbegyű cinegelégykapó (Petroica multicolor) Petroica boodang pirossapkás cinegelégykapó (Petroica goodenovii) tüzesbegyű cinegelégykapó (Petroica phoenicea) fekete cinegelégykapó (Petroica traversi) tarka cinegelégykapó (Petroica macrocephala) Petroica rosea Petroica rodinogaster Petroica archboldi alpesi cinegelégykapó (Petroica bivittata) Microeca (Gould, 1841 ) – 6 faj halvány cinegelégykapó (Microeca fascinans) Microeca hemixantha citromhasú légykapó (Microeca flavigaster) Microeca griseoceps zöldhátú cinegelégykapó (Microeca flavovirescens) Microeca papuana Monachella (Salvadori, 1874 ) – 1 faj zuhatagi cinegelégykapó (Monachella muelleriana) Forrás Zipcodezoo szerinti rendszerbesorolása Fabryka Samochodów Osobowych A Fabryka Samochodów Osobowych (magyarul: Személyautógyár) vagy rövidebben FSO egy 1951-ben alapított lengyel autógyár, melynek székhelye Varsóban található. Történelem A kezdetek Az FSO gyárat 1951 november 6-án alapította a lengyel kormány Varsóban, a Visztula folyótól keletre, hogy személyautókat gyártson a második világháború utáni Lengyelország számára. Első modellje a GAZ–M–20 Pobeda licence alapján készülő Warszawa volt. 1953-ban a gyár egyik részlegében megindult egy kisebb autó megtervezése. 1957-ben ezen tervek alapján született meg a kétütemű Syrena, mely nagyobb népszerűségre tett szert elődjénél. Gyártása később áttevődött a Fiattal kötött szerződés értelmében létrejött Fabryka Samochodów Małolitrażowych (FSM) gyárba. Polski Fiat- és Polonez-éra 1965-ben a lengyel kormány licencszerződést kötött az olasz Fiat gyárral, melynek értelmében az FSO engedélyt kapott bizonyos Fiat modellek gyártására Polski Fiat néven. Az első ilyen kocsi a Fiat 125 volt, mely alapján a varsói gyár elkezdte gyártani a Polski Fiat 125p-t, mely az elavult Warszawát hivatott leváltani. Ez valójában a Fiat 125-nek egy leegyszerűsített változata volt, mely a korábbi Fiat 1300/1500 műszaki megoldásaira épült. A kocsit a külföldi piacokon Fiat 125p néven is árulták. Miután a licencszerződés lejárt, az FSO tovább gyártotta az autót FSO 1300/1500 néven. A Warszawát egy ideig párhuzamosan gyártották a Polski Fiat 125p-vel, majd 1973-ban végleg felhagytak a gyártásával. A 125p-ből és utódjából, az FSO 1300/1500-ból összesen 1 445 689 darab készült, mielőtt 1991. június 26-án befejeződött a gyártásuk. Ekkorra a kocsi formaterve már 24 éves volt, a legtöbb műszaki megoldása pedig 30 évnél is öregebb, melyek csak kisebb módosításokon estek át a gyártás időszaka alatt. Az FSO 1978-ban bemutatott egy önálló tervezésű modellt is, Polonez néven. Ez az FSO 1500 műszaki megoldásira épült és eredetileg annak az utódja lett volna, de végül évtizedeken át párhuzamosan gyártották a két modellt. Daewoo-FSO Az 1989-es rendszerváltás után a lengyel kormány szerette volna magánkézbe adni az addig állami FSO-t úgy, hogy tartós együttműködést alakítson ki egy nemzetközi autógyártóval. Az erre tett kísérletek azonban évekig sikertelenek voltak. Végül 1994-ben a gyár megegyezett a General Motorsszal Opel Astra gépkocsik összeszereléséről. Egy évvel később aztán az akkor még a General Motors riválisának számító Daewoo felvásárolta az üzemet, melynek új neve Daewoo-FSO lett. A gyárban eleinte Daewoo Ticók és Daewoo Esperók kerültek összeszerelésre. 1997-től már Daewoo Lanosok, 1999 után pedig Matizok is készültek itt. Rövid ideig Leganzákat, Nubirákat, Korandókat, Mussókat és Chairmaneket is gyártott a Daewoo-FSO. A Polonez gyártása egy ideig még folytatódott, a kisebb modernizációkon áteső kocsi néhány újabb karosszériaváltozatot is kapott, de 2002-ben az egyre csökkenő kereslet miatt leálltak a modell készítésével. A General Motors időközben saját gyárat épített Lengyelországban, Gliwice városában, ahová 1998-ban áttevődött az Opel Astrák összeszerelése. Az FSO-nál található gyártósoron egy rövid ideig még készültek Opel Vectrák a helyi piacra, majd a GM teljesen megszüntette együttműködését a gyárral. A Daewoo-FSO utáni évek A Daewoo 2000-ben csődbe ment, amivel az FSO piaci helyzete is alaposan meggyengült. A dél-koreai gyárat végül felvásárolta a General Motors és annak ázsiai partnerei, de a tengerentúli leányvállalatok nem képezték az üzlet részét, így a lengyel gyár ismét függetlenné vált, de neve csak 2004-ben módosult ismét Daewoo-FSO-ról egyszerűen FSO-ra. Mindezek ellenére hosszas tárgyalások után a gyárnak sikerült 2007-ig meghosszabbítania a Lanos és Matiz modellekre vonatkozó gyártási és értékesítési jogokat. Mivel azonban semmilyen fejlesztést nem végzett az autókon, azok egyre kevésbé voltak kelendőek az évek során, ráadásul az általános bizalom is megingott a Daewoo modellekben a gyár csődje után. Az FSO végül az ukrán piacon találta meg a megfelelő keresletet, ahol a korábban szintén a Daewoo-val együttműködő AvtoZAZ ugyanezeket a modelleket gyártotta, így ezek nagyon népszerűek voltak az országban. Mindeközben az lengyel kormány igyekezett új stratégiai partnert találni az FSO-nak, de a nagy autógyárak nem mutattak érdeklődést. Végül tárgyalásokba kezdtek az MG Rover Grouppal, de a megbeszélések előrehaladtával egyre inkább úgy tűnt, hogy a britek nem gondolják komolyan az üzletet. 2005-ben a GM Rover Group felszámolás alá került, így biztossá vált, hogy az üzlet meghiúsul. Az egyetlen lehetséges megoldás a Zaporizzsjai Autógyárat is birtokló UkrAVTO-val való együttműködés maradt. Az ukrán cég többségi tulajdonos lett az FSO-ban azzal, hogy felvásárolta részvényei 84,31%-át és arra is ígéretet tett, hogy megszerzi egy új modell licencét a lengyelek számára, mire a Lanos és a Matiz gyártási joga lejár. 2006 közepén az UkrAVTO aláírt egy megállapodást a General Motorsszal a Chevrolet Aveo szedán változatának összeszereléséről. Az új modell lengyelországi gyártásához új cég született, melynek 60%-ban az FSO, 40%-ban pedig a GM lett a tulajdonosa. Az első Aveo 2007. július 11-én gördült le a varsói gyártósorról. 2008 júliusa óta az FSO három- és ötajtós ferde hátú változatokat is gyárthat az Aveóból. 2011. február 1-jén elkészült a százezredik Aveo Lengyelországban, de ugyanebben a hónapban lejárt a licencszerződés is, mely nem lett meghosszabbítva a modell következő generációjára. A következő hónapban több mint 1800 dolgozó vált munkanélkülivé, a földterület, melyre a gyár épült, pedig eladóvá vált. 2011 novemberében az öntöde és a motor összeszerelő üzem épületét lerombolták, a gyár tesztpályáját pedig eladták. Manicouagan-kráter A Manicouagan-kráter az egyik legrégebbi becsapódásos meteorkráter a Föld felszínén, amely Québec állam Cote-Nord régiójában található Kanadában, megközelítőleg 300 kilométernyire északra Baie-Comeau városától. Feltételezések szerint egy nagyjából 5 kilométer átmérőjű aszteroida becsapódásakor jött létre 215,5 millió évvel ezelőtt a triász időszakban. A kráter többszörösen gyűrűs szerkezete körülbelül 100 kilométer átmérőjű, míg a belső gyűrűje nagyjából 70 kilométeres átmérőjű a legszélesebb kiterjedésén. A belső szigetet amelynek René Levasseur-sziget a neve a Manicouagan-víztározó veszi körül. Ez a bolygó ötödik legnagyobb meteorbecsapódás okozta krátere. Többszörös becsapódási elméletek A szakértők feltételezései szerint a Manicouagan-kráter ugyanakkor keletkezett egy többszörös becsapódási hullámnak köszönhetően, mint a franciaországi Rochechouart-kráter, a Saint-Martin-kráter Manitobában, az Obolony-kráter Ukrajnában és a Red Wing-kráter Észak-Dakotában. A Chicagói Egyetemen dolgozó David Rowley geofizikus és kollégája, a New Bruinswick-i Egyetemen dolgozó John Spray, valamint az Open Egyetemen dolgozó Simon Kelley fedezték fel, hogy ez az öt kráter láncot formáz, amely egy aszteroida becsapódásának a következménye lehet. A kráterek közül három, a Rochechouart-, a Manicouagan- és a Saint Martin-kráter, egy 5000 kilométer hosszúságú láncot formáznak az északi szélesség 22,8°-a mentén, míg az Obolon-, a Red Wing az azonosítási deklinációs nyomvonalakon fekszenek. Korábban már mindegyik krátert tanulmányozták, de közös földtörténeti múltjuk korábban még nem volt bizonyítva. Taxi 2. A Taxi 2 2000-ben bemutatott francia film Samy Naceri főszereplésével, Luc Besson írta, Gérard Krawczyk rendezte. Műfaját tekintve akciófilm, filmvígjáték és bűnügyi film. Cselekmény Émilien (Frédéric Diefenthal), a kétbalkezes rendőr végre megszerzi a jogosítványt, Daniel (Samy Naceri), a turbómeghajtású taxis pedig szép barátnőjével randizik. Ám az események elszabadulnak, amikor a városba látogató japán védelmi minisztert elrabolja négy rejtélyes nindzsa. A miniszter felkutatásával Émilient bízzák meg, neki pedig csak taxis haverja tud segíteni, aki bár utálja a zsarukat, de barátjáért üldözi a nindzsákat, és megmenti a franciák becsületét. A banditák és ellenfeleik Marseille kanyargó utcáin üldözik egymást. Díjak 2000 – Cabourg Romantic Film Fesztivál Legjobb új színésznő kategóriában Marion Cotillard Andrejs Pumpurs Andrejs Pumpurs (Lieljumprava, 1841. szeptember 22. – Riga, 1902. július 6.) lett költő, A nemzeti romantika jeles képviselője, az Ifjú lettek mozgalmának központi alakja. Élete Andrejs Pumpurs szegény paraszt családban született 1841-ben. Az uradalmi elemi iskola elvégzését követően földmérőknél dolgozott mint segéderő. 1874 és 1876 között Rigában élt. Bernhards Dīriķsszel közösen könyvesboltot nyitott. Ekkor csatlakozott az Ifjú lettek mozgalmához. 1876-ban Moszkvába ment. Itt beállt a szerbek ottomán birodalom elleni harcát segítő önkéntesek közzé. A Balkánon szerzett tapasztalatai nagyban erősítették nemzeti elkötelezettségét. A háború után Odesszában katonaiskolát végezett és a cári hadseregben szolgált haláláig. 1880-ban tért vissza Lettországba, 1896-ban került Daugavpilsbe ahol katonai intendáns volt haláláig. A hadbiztosságnál betöltött funkciójára tekintettel beutazta az Orosz Birodalom nagy részét és eljutott Kínába is. Halálát, és gyermekeinek halálát is Kínai útja során szerzett betegség okozta. Irodalmi munkássága Érdeklődése az irodalom iránt Piebalgei tartózkodása idején kezdődött. Első verse 1869-ben jelent meg. Művészetének ebben a periódusában elsősorban hazafias költeményeket és szatírákat írt. Miután 1882-ben visszatért Rigába ismét felvette a kapcsolatot a lett nemzeti írókkal. 1888-ban jelet meg fő műve a „Lāčplēsis” („A medveölő”) című eposz. ebben néphagyományokra alapozva alkotta meg a lett nép hősi eposzát. Két évvel később 1892-ben adja ki verseskötetét „Tēvijā un svešumā” („Otthon és idegenben”) és 1895-ben a katonaélményeit megörökítő útirajzait „No Daugavas līdz Donavai” („Daugavától a Dunáig”) címen. Fő művét a Medveölő-t egy tucat nyelvre lefordították, a világnyelveken kívül többek között japánra, csehre stb. Művei 1869, „Hīna kaps” 1888, „Lāčplēsis” („A medveölő”) 1890, „Tēvijā un svešumā” („Otthon és idegenben”) 1895, „No Daugavas līdz Donavai” („Daugavától a Dunáig”) Magyar fordítások A lett irodalom kistükre (részlet), Fordította: Lothár László, Budapest: Európa Könyvkiadó, 51-62. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 Stazione di Villanova di Reggiolo Stazione di Villanova di Reggiolo vasútállomás Olaszországban, Reggiolo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Verona-Mantova-Modena-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Rolo-Novi-Fabbrico Stazione di Gonzaga-Reggiolo Zuckerkandel Emil Zuckerkandel Emil, olykor Zuckerkandl (Győr, 1849. szeptember 1. – Győr, 1910. május 28.) anatómus. Élete Előbb Utrechtben, majd Grácban, végül Bécsben volt rendes egyetemi tanár és szakmájában elismert elsőrendű szaktekintély. Testvére Zuckerkandel Paul szintén a berni egyetemen volt a kórbonctan tanára. Fő művei Zur Morphologie des Gesichtsschädels (1877); Über eine bisher nicht beschriebene Drüse (1879); Über das Riechzentrum (1887); Normale und pathologische Anatomie d. Nasenhöhle (1892); Anatomie der Mundhöhle (1891); Anleitungen für den Seziersaal (1891). Micz bán Micz bán' Simon (Micbán) a Baksa nemzetségből (de genere Boxa) származott. Micz bánhoz egy régi monda fűződik, mely szerint hét fiú gyermeke született, kiktől később hét család: Csapi, Bocskai, Szőrtei, Sós, Raskai, Eszeni, Kövesdi családok származtak. Története Simon Micz bán felesége a fennmaradt monda szerint hosszú időn keresztül magtalan volt. Egyszer egy szegény asszony alamizsnát kért tőle, aki egyszerre három gyermeket szült. A grófné megbotránkozva utasította el, szemére vetve, hogy bizonyosan gonosz életet élt, mert lehetetlen, hogy egy férjtől egyszerre három magzata legyen. Az asszony megátkozta Micz bánnét, hogy legyen hát neki egyszerre 7 gyermeke. Ugy is történt, egyszerre hét fiut szült. A grófné megrettent, és elhatározta, hogy csak egy fiut tart meg, a többit pedig dézsába rakatta és átadta egy öreg szolgállóasszonynak, hogy veszítse el őket. Micz bán ekkor éppen hazafelé lovagolt és útközben összetalálkozott az öreg szolgállóasszonnyal, akit kifaggatva és megtudva a dolgot, elvette a hat csecsemőt az öregasszonytól, és birtokain szétosztva őket, neje tudta nélkül fölneveltette. A Micz bán hét gyermekéről szóló monda a 16. században fordult elő először, részletesen 1622-ben Alvinczi Péter kassai pap Bethlen Gábor fejedelem neje, Károlyi Zsuzsanna fölött mondott halotti beszédében emlékezett meg róla, feltűnt Katona József Bánk bán című művében és Kisfaludy Sándor egyik költeményében is, de hasonló német, francia és spanyol nyelvterületen is ismert különböző családok eredetmondájaként. Vofkori József Vofkori József (Brassó, 1936. március 28. – Székelyudvarhely, 1998. december 24.) erdélyi magyar orvos, orvosi szakíró. Vofkori György (1938) és Vofkori László (1944) testvére. Életútja Középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte 1954-ben. Orvosi diplomát 1960-ban a marosvásárhelyi OGYI Általános Orvosi Karán kapott. 1963-ig ugyanitt gyakorló orvos, majd 1963–65 között Iaşi-ban egyetemi gyakornok. Rövid ideig Székelyudvarhelyen iskolaorvos, majd 1967-től 1981-ig az OGYI anatómiai tanszékén tanársegéd. Ez idő alatt 220 anatómiai preparátumot készített a tanszék múzeuma részére. 1981-től haláláig a székelyudvarhelyi kórház sürgősségi osztálya és a mentőállomás orvosa, 1991–92-ben a Székelyudvarhelyen megjelenő InforMed tájékoztató szakfolyóirat szerkesztője. Kutató munkája Tudományos kutatásai a kísérleti daganatkutatás módszertanára, a szöveti regeneráció, a hisztokémiai, a szöveti szétesést követő ammóniamérgezés területére, valamint az oktatás módszertanára vonatkoznak. Módszert dolgozott ki a daganatok növekedésének mérésére. Szakdolgozatai belföldi és külföldi folyóiratokban (Orvosi Szemle – Revista Medicală, Chirurgia, Revista Medico-Chirurgicală, Forum, Revista Învăţămîntului Superior, Revue Roumaine de Neurologie, Inovaţii Sanitare, Plasma, illetve Neoplasma, Excerpta Medica Cancer) jelentek meg. Művelődés- és tudománytörténeti írásait A Hét, Korunk, Művelődés, Vörös Zászló, Hargita közölte. Kőnyomatos egyetemi jegyzetei az anatómiai nevezéktan köréből: Nomina Anatomica Parisiensis – Nomenclatura anatomiei umane cu explicaţii lexicale (Marosvásárhely, 1976); Regiones Corporis Humani – Regiunile corpului uman (Marosvásárhely, 1976); Dicţionar anatomic latin–român (Marosvásárhely, 1976); Sürgősségi diagnostica és therapia mentőorvosok számára. I. Prediagnostica (Székelyudvarhely 1990). Tankönyvpótló jegyzetei: Az ember bonctana és élettana. Egészségügyi líceumok tanulói számára (Székelyudvarhely 1990); Az ember bonctana és élettana. I. Általános rész. Egészségügyi asszisztensképző. Függelék: Nomina anatomica, Latin–magyar anatómiai szótár (Székelyudvarhely, 1991); A szív fejlődési rendellenességeinek osztályozása (Székelyudvarhely, 1994). Több száz oldalnyi tanulmánya kéziratban maradt, ezekben a Bolyaiak emlékezetével, Bolyai János betegségével (Bolyai János betegségei kordokumentumok és a modern orvostudomány tükrében) és följegyzéseivel, a székelyudvarhelyi iskola-egészségügy történetével, Imreh Domokos sebészi munkásságával, Ady Endre kézjegyismeretével foglalkozott. Bolyai János betegségeiről írott tanulmánya megjelent az Apa és fia küzdelme a kórokkal c. kötetben (társszerző Oláh Anna, Marosvásárhely, 2005). Ciklodekán A ciklodekán a C10H20 képletű cikloalkán. Stazione di Villanova d’Asti Stazione di Villanova d'Asti vasútállomás Olaszországban, Villanova d’Asti településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Genova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Pessione (Stazione di Torino Porta Nuova, Torino–Genova-vasútvonal) Stazione di San Paolo Solbrito (Stazione di Genova Brignole, Torino–Genova-vasútvonal) Pavlínov Pavlínov település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Pavlínov Otín, Svatoslav, Kamenice, Chlumek és Horní Radslavice településekkel határos. Lakosainak száma 249 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Le Sueur megye Le Sueur megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Minnesota államban található. Megyeszékhelye Le Center, legnagyobb városa Le Sueur. Lakosainak száma 27 810 fő (2013. július 1.). Le Sueur megye Scott, Rice, Waseca, Blue Earth, Nicollet és Sibley megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Capralba Capralba település Olaszországban, Lombardia régióban, Cremona megyében. Lakosainak száma 2347 fő (2017. január 1.). Capralba Campagnola Cremasca, Caravaggio, Casaletto Vaprio, Misano di Gera d’Adda, Pieranica, Quintano, Sergnano, Torlino Vimercati és Vailate községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tibeti kolostorok listája A Tibeti kolostorok listája a Tibetben található történelmi és jelenlegi kolostorok listája, a tibeti spirituális tradíciók öt rendje szerint besorolva, melyeket a jelenlegi, 14. dalai láma, Tendzin Gyaco is elismert, beleértve azokat a kolostorokat is, melyek Tibet határain belül álltak, illetve amelyek kulturális szempontból tibeti tradíciókat követtek. Bon Menri kolostor Jungdrung-lhading kolostor Triten Norbuce kolostor Kadam/Gelug A három legfontosabb központja a gelugkpa irányzatnak a Szera, a Drepung és a Ganden kolostorok. Alcsi kolostor Drepung kolostor – a dalai láma kolostora Ganden kolostor – a ganden tripa székhelye Dzsokhang – állítólag Szongcen Gampo királyé volt Kr. u. 647 -ben; egy nagyobb zarándokhely Jerpa kolostor Kirti kolostor Kumbum kolostor Labrang kolostor Namgyal kolostor Narthang kolostor Necsung kolostor Ramocse kolostor Rato kolostor Reting kolostor Szanga kolostor Szera kolostor – a legnagyobb kolostor Tibetben , beleértve számos iskolát Szpituk kolostor Tabo kolostor Tasilhumpo kolostor – a pancsen láma székhelye Tradruk kolostor Dzsonang Dzsonang kolostor Kagyüpa Számos Kagyü kolostor van Khamszban, Kelet-Tibetben. A Curpu Ralung kolostorral együtt a legfontosabb kolostorok közé tartozik. Drikung Palpung kolostor – a tai szitupa és Jamgon Kongtrul székhelye Ralung kolostor – a gyalvang drukpa székhelye Rivocse – a taklung kagyü irányzat székhelye Szurmang kolostor – a trungpa tulkuk székhelye Curphu kolostor – a gyalva karmapa székhelye Nyingmapa Úgy tartják, hogy a nyingma iskolának „hat anyakolostora” van, jóllehet a hat összetétele idővel változott: Dordzse Drak Dzogcsen kolostor Katok kolostor Mindrolling kolostor Paljul Secsen további kolostorok: Cozong kolostor Jarcsen kolostor Szamje kolostor – az első kolostor Tibetben Padmaszambhava és Sántaraksita állítása szerint Szakjapa Ngor kolostor Szakja kolostor – a szakja trizin székhelye Salu kolostor Vérfagyasztó (film, 1996) A Vérfagyasztó (Curdled) egy 1996-os, amerika fekete komédia, a rendező (Reb Braddock) 1991-es rövidfilmjének filmváltozata. A forgatókönyvben Quentin Tarantino kéznyoma is megtalálható, ő írta a filmben látható bűnügyi riport szövegét, amiben utalás hallható a szintén általa jegyzett Alkonyattól pirkadatig című horrorfilm karaktereire. Történet Gabriela (Angela Jones) egy Miamiban élő kolumbiai bevándorló, aki kiskorában látott egy meggyilkolt és ablakon kidobott hullát ami lenyűgözte és azóta rögeszméjévé vált, hogy bűnügyekkel foglalkozzon. Újságcikkeket gyűjt a híresebb gyilkosságokról, és meg van róla győződve, hogy ha valakinek legvágják a fejét akkor a levágott fej mondhat még néhány szót. Gabriella egy televíziós reklámot lát, ami arról szól, hogy egy takarítócég vállalja a gyilkosságok utáni takarítást (vérfoltok, emberi maradványok takarítása). A hirdetés láttán egyből felmond a ás jelentkezik a takarító céghez. A céget Lodger (Barry Corbin) nevű ember irányítja, aki felveszi Gabriellát és beosztja Elena (Mel Gorham) mellé. Gabriella elvállajlja, hogy a kedvenc sorozatgyilkosa a 'kékvérű gyilkos' (William Baldwin) után takarítson. A két takarítónő elmegy a bűncselekmény helyszínére és megkezdi a tisztítását. Elena szorgalmasan dolgozik, hogy minél hamarabb végezzen. Gabriela időközben felfedezi, hogy a vér alatt 'Paul Guell'név van felírva, amit az áldozat írt fel és a gyilkosnak nem volt ideje eltüntetni. A kékvérű gyilkos visszatért az épüéletbe, hogy eltüntesse a filccel felírt nevet, de véletlenül bezárja magát egy boros pincébe. Gabriela és Eduardo nevű udvarlója elmennek este a gyilkosság helyszínére. A kékvérű kiszabadul és leüti Eduárdot. Gabriela felkap egy kést, táncolni kezd és megpróbálja rekonstruálni a gyilkosságot a mozgásával, és ezt a kékvérű titokban végignézi. A gyilkos arra kényszeríti Gabrielát, hogy mondja el szerinte, hogy volt a bűncselekmény. A kékvérű úgy dönt, hogy vele is végez, de a vértócsában elcsúszik és elájul. Gabriela a puszta kíváncsiságból egy késsel levágja a kékvérű fejét, majd a levágott fej kimondta Gabriella nevét és ettől a lány elmosolyodott. Commodore DOS A Commodore DOS vagy CBM DOS a Commodore 8 bites architektúrájú mikroszámítógépeiben használt, lemezkezelésre képes operációs rendszer (DOS) volt. A legtöbb DOS rendszertől eltérően, melyek lemezről töltődtek be a számítógép saját RAM-jába és onnan futottak, a CBM DOS a számítógépen kívül, a lemezmeghajtó csak olvasható memóriájában (ROM) foglalt helyet, és onnan futtatták a dedikált MOS 6502-es processzorcsalád tagjai. Ezért a Commodore 8 bites számítógépei és lemezmeghajtói közti adatátvitel jobban emlékeztetett egy helyi hálózati összeköttetésre, mint a tipikus diszk/gazdagép átvitelekre. A CBM DOS verziói Legalább hét különböző számozású Commodore DOS-változatról tudunk, az alábbi lista megadja a verziószámokat és a hozzájuk tartozó lemezes egységeket. Ha külön nem jelezzük, a meghajtók 5¼ hüvelykes formátumúak. Az „lp” kód a „low profile” (alacsony profilú) egységekre utal. A 15-tel kezdődő modellszámú meghajtók a Commodore által egyedileg kifejlesztett CBM-488 soros (TALK/LISTEN) protokollokkal kommunikálnak, az összes többi a párhuzamos IEEE-488-at használja. 1.0 – a 2040 és 3040 floppymeghajtókban 2.0 – a 4040 és 3040 floppymeghajtókban 2.5 – a 8050 floppymeghajtókban 2.6 – a 1540, 1541, a beépített SX-64 floppymeghajtókban, a 1551, 2031 (+"lp"), és 4031 floppymeghajtókban 2.7 – a 8050, 8250 (+"lp") és SFD-1001 floppymeghajtókban 3.0 – a 1570, 1571 és 8280 floppymeghajtókban (8280: 8 hüvelykes), valamint a 9060 és 9090 merevlemezes meghajtókban 3.1 – a C128D/DCR mikroszámítógép beépített 1571 floppymeghajtóiban 10.0 – a 1581-ben (3½ hüvelykes) A 2.6-os volt a legelterjedtebb és legismertebb DOS-verzió, mivel ezt használták a C64 mikroszámítógéphez tartozó 1541 floppy drive-okban. Az 1571-esben a relatív fájlok hibás kezelését javító verzió is V3.0 néven futott. Ezért kizárólag a verziószám alapján nem lehet megkülönböztetni a két változatot. Technikai áttekintés 1541-es könyvtár- és fájltípusok Az 1541-es Commodore flopilemez legfeljebb 144 fájlt tartalmaz egy lapos névtérben (nincsenek alkönyvtárak); a lemez „tartalomjegyzékét” („directory”) az erre fenntartott 18-as sávon tárolták, ami a 35-sávos egyoldalú lemez középső, a fizikai behatásoktól legvédettebb sávja volt. A fájlnév hosszúsága legfeljebb 16 bájt, elvileg egyedi; a könyvtárhoz való közvetlen hozzáféréssel létre lehet hozni azonos fájlneveket – bár az ilyen fájlok elérése utána problematikus. Az azonos fájlnevek általában semmi más célt nem szolgáltak, mint a tartalomjegyzék listájának informatív vagy trükkös formázását. A The Final Cartridge III által is használt népszerű trükk volt "----------------" névvel és DEL< típussal jelölt fájlok hozzáadása a tartalomjegyzékhez úgy, hogy a vonalak segítségével csoportosítsák a fájlneveket. A játékfejlesztők, warez csoporttagok, demoscene-hackerek stb. további ügyes trükköket is elkövettek a könyvtárbejegyzésekkel. A fájlnevek tartalmazhatnak shift+space karaktert ($A0), és ha a tartalomjegyzéket BASIC-ből listázzák, a fájlnév $A0 karakteren túli része a többitől idézőjellel elválasztva listázódik, ami miatt a BASIC nem tekinti a fájlnév részeként. Így lehetőség nyílt olyan könyvtárbejegyzések létrehozására, mint SAVE "PROGRAMshift,8,1:",8,1, ami aztán a listában például így jelenik meg: 32 "PROGRAM",8,1: PRG. Ha a felhasználó a sor elejére vitte a kurzort és felülírta a fájlméretet a LOAD szóval és megnyomta az Entert, a BASIC úgy értelmezte a sort, hogy LOAD "PROGRAM",8,1: ..., ami a program memóriába töltését idézte elő. A kettőspont utáni rész nem kerül végrehajtásra, mivel a LOAD parancs futtatja a programot, és nem tér vissza a parancsértelmezőhöz. A fájlnévbe ágyazott nullbájt megszakítja a listázást, három nulla bájt pedig nagyon nehézzé teszi a BASIC megoldásaival a listázást. Egyes gépi kódú programozók szándékosan nulla értékű bájtokat szúrtak bele kódjaikba, megnehezítve a BASIC-programozók számára, hogy belepiszkáljanak azokba. A C64 BASIC-jében a tartalomjegyzék egyfajta nem futtatható, pszeudo-BASIC programkódként töltődött be – kihasználva, hogy a BASIC-ben a sorok számozása valójában tetszőleges, a kiírási sorrendet nem befolyásolja, azt a láncolt lista adja meg –, a LOAD "$0",8 (vagy LOAD "$1",8 dupla meghajtó esetén), majd a LIST parancs kiadásával. Az első sor sorszáma 0 vagy 1 (a meghajtó számát jelöli), következik inverz („reverse”) videomódban kiírva a lemez neve, azonosítókódja és a formázáshoz használt DOS-verzió kódja (csak az inkompatibilis lemezformátumok miatta DOS-verziók különböztethetők meg, a legtöbb 5.25 inches verzió a "2A"-t használta, a 3.5 inches 1581-es meghajtó a "3D"-t). A további sorok pszeudo-sorszámként kiíratva a fájl méretét tartalmazzák (lemezblokkokban mérve), majd a fájl nevét idézőjelben és a hárombetűs fájltípus-kódot. Az utolsó sor (szintén pszeudo-sorszámként kiíratva) a lemez szabad blokkjainak számát mutatja, melyet a "BLOCKS FREE." felirat követ. A Commodore 64-en a LOAD "$",8,1 a tartalomjegyzék BASIC RAM-ba való töltése helyett teliszemeteli a képernyőt. Ez azért van, mert a „,1” miatt gépi kódként tölti be a listát, aminek a betöltési címe a $0401 (1025) lesz, ami ugyan a Commodore PET-en a BASIC memóriaterületének eleje, de a C64-en az alapértelmezett képernyőmemória második karakterét adja. A tartalomjegyzék betöltése a standard LOAD "$",8 paranccsal felülírja a memóriában lévő BASIC programot. A DOS Wedge program és számos, külső cég által fejlesztett cartridge és bővítő, mint az Epyx FastLoad, az Action Replay és a Final Cartridge III lehetővé tették a tartalomjegyzék listázását olyan parancsokkal, melyek a memóriában lévő BASIC program felülírása nélkül, a képernyőmemóriába töltötték be a directoryt. A Commodore 128-on futó BASIC 7.0 tartalmaz DIRECTORY vagy CATALOG parancsot (indításkor az F3 gombhoz bekötve), ami ugyanezt a feladatot látja el. A következő fájltípusok támogatottak: SEQ PRG REL USR DEL A tartalomjegyzékben a fájltípus melletti csillag (*) jelenléte (például *SEQ) a fájl írás utáni szabálytalan lezárására utal. Amikor a lemezegység utasítást kap egy írásra megnyitott fájl lezárására, a hozzárendelt puffer kiíródik a lemezre, és a szabad blokkokat nyilvántartó block availability map (BAM) frissül a felhasznált blokkokkal. Ha egy program lefagyása miatt vagy más okból (például a felhasználó kiveszi a lemezt a fájl bezárása előtt) egy fájl „elárvul” („orphan file”, „poison” vagy „splat” file), a puffer nem íródik ki, ezért a BAM nem pontosan tükrözi vissza a lemezhasználatot, ami adatvesztés veszélyével jár. Az elárvult fájlokat általában nem lehet megnyitni (csak „módosítás – modify” módban), és a DOS scratch parancsával való törlés fájlrendszer-sérülést, például keresztcsatolt fájlokat hozhat létre. A probléma praktikus megoldása a fájl „modify” módban való megnyitása (és javítása) vagy a DOS validate parancsával a lemez helyrehozása; ez a parancs újraépíti a BAM-ot és eltávolítja a sérült fájlokat a tartalomjegyzékből. A hírhedt save-with-replace bug ilyen fájlok létrejöttével járhat. A *DEL speciális bejegyzés, ami a tartalomjegyzékben a kitörölt fájlokhoz tartozik. Az ilyen fájlok nem látszanak a normál könyvtárlistában, adatblokkjaikat és könyvtárbejegyzésüket pedig a később létrehozandó fájlok felülírják. Egyes segédprogramok lehetővé teszik az ilyen állományok visszaállítását, ha adatblokkjaik és könyvtárbejegyzéseik még nem lettek felülírva. A DEL fájlokat gyakran használták fel bannerek vagy megjegyzés-szekciók a tartalomjegyzékbe való beszúrására. A fájltípusok, melyek neve mögött < áll (például PRG<) „zárolva vannak” és nem törölhetők, bár olvasásra meg lehet nyitni őket. Nincs olyan Commodore DOS parancs, amivel kifejezetten ezt az állapotot be lehet állítani vagy törölni lehet, bár számos lemezkezelő segédprogram lehetővé teszi ezt. Az ilyen programok általában közvetlen hozzáféréssel beolvassák a tartalomjegyzéket, elvégzik a szükséges módosításokat a nyers adatokon, majd visszaírják a lemezre. Fájl-hozzáférés A fájlokhoz való hozzáférés a gazdaszámítógép feladata. A számítógép kernal ROM-ja tartalmazza fájlok eléréséhez szükséges alacsony szintű rutinokat, a BASIC ROM pedig a BASIC szintaxissal való eléréshez szükséges magasabb absztrakciós szintet. A DOS szintjén megjelenő komponensek a fájlnevek elemzésével és a másodlagos címekkel foglalkoznak. Az alábbiakban a teljesség kedvéért áttekintést adunk az alapvető BASIC fájlkezelési parancsokról. A Commodore lemezmeghajtón történő fájlmegnyitás maga után vonja néhány olyan paraméter kezelését, melyek nagyjából megfeleltethetők más környezetek fájlmegnyitási procedúráinak. Mivel a DOS ténylegesen a lemezmeghajtó kontrollerén fut, a fájlmegnyitási műveletnek elegendő információt kell átadnia ahhoz, hogy az egyértelmű interpretáció lehetséges legyen. Egy tipikus BASIC nyelvű parancs egy soros fájl írására a következőképpen nézhet ki: Az OPEN igét követő paraméterek értelmezése a következő: A fájlok betöltése és kimentése a LOAD, illetve SAVE BASIC parancsokkal is elvégezhető. Használhatók különböző, a fájlnevekhez tartozó módosítók, például a SAVE "FILE",8 a BASIC programot PRG (program) fájlként menti, míg a SAVE "0:FILE,SEQ,WRITE",8,1 parancs szekvenciális elérésű fájlként. Ha a második címet nem adjuk meg, vagy 0-nak választjuk (például LOAD "FILE",8), akkor a fájlt a BASIC memóriaterületére tölti be, illetve onnan írja lemezre (ami a C64-en alapértelmezésben $0801). Ha a másodlagos cím nem nulla (pl. LOAD "FILE",8,1), a programot a fájlban meghatározott címre tölti be (a PRG fejléce, azaz az első két bájtja által meghatározott helyre) – ez a parancs sokkal gyakoribb gépi kódú programok betöltésekor. A betöltés relokációja, áthelyezése (load relocation) először a VIC-20-ban jelent meg, ami képes volt a memóriabővítő típusától függően különböző memóriacímekről használni a BASIC RAM-ot. A korábbi Commodore PET sorozat nem támogatta a relokációt, ezért a LOAD "FILE",8 és LOAD "FILE",8,1 ugyanazt eredményezte: a fájl ugyanoda töltődött be, ahonnan elmentésre került. A betöltődés relokációja magán a gépen történik meg, ami kivétel az alól a szabály alól, hogy a másodlagos cím a lemezmeghajtón belül értelmeződik. Mivel a PET képtelen a relokációra, a későbbi Commodore gépekre írt BASIC programokat szektorszintű szerkesztőprogrammal, vagy a PET beépített assembly monitorprogramjával kell módosítani betöltődés után. A LOAD "*",8,1 betölti a lemezen található első programot a fájlban meghatározott memóriaterületre. Ez a platform talán legnépszerűbb betöltő utasítása, ami a kereskedelemben kapható legtöbb szoftver elindítására alkalmas. Érdekesség, hogy a * joker karakter csak akkor tölti be biztosan a tartalomjegyzékben szereplő legelső nevet, ha a lemezről nem fértünk hozzá más fájlokhoz; a legutoljára használt fájl neve ugyanis a memóriában marad, és az ezutáni LOAD "*",8,1 parancs ezt a fájlt fogja betölteni a legelső helyett. (Azonban a LOAD "0:*",8,1 vagy LOAD ":*",8,1 parancsok mindig az első fájlt fogják betölteni a diszkről.) A kétlemezes egységek tartalomjegyzékét a LOAD "$0", 8, illetve LOAD "$1", 8 paranccsal lehet betölteni. A "0:$" és "1:$" nem a tartalomjegyzékre hivatkozik, hanem a lemezen található, ténylegesen "$"-nak elnevezett fájlra. Lehetőség van részleges könyvtárlistázásra kettőspont és sablon megadásával, például a LOAD "$0:K*=P",8 a K betűvel kezdődő, PRG típusú fájlokat listázza csak. Az ilyen részleges listák is tartalmazzák a kezdeti lemeznév-sort és a záró „BLOCKS FREE” sort. A save-with-replace hiba A Commodore DOS-ban lehetőség van „mentés felülírással” (Save-with-Replace) parancs kiadására, feleslegessé téve, hogy a felülírandó fájlt először SCRATCH-csel töröljék. Ez úgy volt megvalósítva, hogy egy @ karaktert tettek a fájlnév elé az OPEN vagy SAVE műveletnél – például SAVE "@MY PROGRAM",8. Évekig rebesgették, hogy a 4040 drive-tól kezdve hibás volt a parancs implementációjában. Először ezt tagadták, később pénzdíjat ajánlottak annak, aki be tudja bizonyítani a hiba létezését. 1985 elejére a Compute! magazin azt tanácsolta olvasóinak, hogy ne használják a parancsot. Ugyanebben az évben különböző szerzők egymástól függetlenül publikáltak a hibáról bizonyítva a Save-with-Replace bug valódiságát és bemutatva a módszereket, melyekkel az előidézhető. A hibás viselkedést mutató eszközök közé tartozott az egylemezes 1541 és a kétlemezes 4040; a 8050-ben és a 8250-ben nem jelentkezett a hiba. Egyesek úgy vélték, hogy a hiba elkerülhető volt a 0: meghajtószám explicit megadásával a mentés során, de később kimutatták, hogy bármely, meghajtószám nélküli művelet kiválthatta a hibás működést. A hiba onnan eredet, hogy az érintett DOS-implementációk a korábbi Commodore PET kétlemezes meghajtók, pl. a 8050-es DOS-ának módosított változatai voltak. Emiatt az egylemezes rendszereken is létezett egyfajta „1: fantom eszköz”, ami bizonyos körülmények között egy fölösleges puffert foglalt le. Mivel a Save-with-Replace parancs mind az öt lemezpuffert felhasználta, és mivel a fantom puffer lefoglalása nem a specifikációknak megfelelően történt, ezért bizonyos körülmények között véletlenszerű adatok kerülltek kiírásra a lemezrel. 1986 szeptemberében Philip A. Slaymaker megjelentetett egy cikket, melyben nagy részletességgel leírja a hibát, továbbá patchet ad az 1541 drive ROM-jához; az EPROM-égetővel felszerelt olvasók házilagosan képesek lehettek új EPROM-ot égetve kicserélni az eszközben lévő hibás verziót. A Commodore-nak tudomására jutottak Slaymaker eredményei, és bár hivatalosan sohasem javították az eredeti 1541-ben található ROM-ot, az 1571-es ROM Revision 5-jében, valamint az 1541-c és 1541-II drive-okban is már javítva volt a hiba. Bár a Commodore által nem támogatott megoldás, lehetőség volt az 1541-II firmware-jét (de nem az 1541-c-ét) az eredeti 1541 drive-ban használni, így az 1541-es eredeti lemezmeghajtót is hibamentessé lehetett tenni ily módon. Parancscsatorna Ahogy korábban is említettük, magát a Commodore DOS-t a parancscsatornán (command channel) keresztül lehet elérni, a fájlok eléréséhez hasonló szintaktikával. A DOS-nak történő parancskiadás, majd a státus- és hibaüzenetek lekérése a 15 másodlagos címmel történő fájlnyitással történik, például így: Az eszköz státusának lekéréséhez és kiírásához például a következő kód használható: A fönti példában az E tárolja a hiba számát (értéke nulla lesz helyes működés esetén), E$ a hiba rövid szöveges leírása lesz, T azt a sávot (track) jelzi, ahol a hiba előfordult a lemezen, az S pedig a sávon belüli szektor számát. Ha nem lép fel hiba, 00,OK,00,00 lesz a négy változó értéke. Megjegyzendő, hogy az INPUT# ún. „run mode” (futás közben használható) parancs, tehát nem adható ki program futtatása nélkül közvetlenül. A lemezműveleteket végző programok jellemzően induláskor megnyitják a parancscsatornát és egészen a program futásának végéig nyitva is tartják. A Commodore BASIC 4.0 és magasabb verziói tartalmaznak egy DS$ pszeudováltozót, ami közvetlenül használható a drive státusának lekérésére. Ez korábbi DOS-verziókban nem működik, azoknál a fent leírt módszerrel manuálisan kell kiolvasni a státust. Közvetlenül bekapcsolás után a státusban a DOS verziószámát adja vissza az eszköz, például az 1541-esen ezt: 73,CBM DOS V2.6 1541,00,00. Az Error code 73 minden modellben létezik, ennek segítségével fel lehet ismerni, hogy az eszköz ki- és bekapcsolásra került. DOS parancsok Léteznek még parancsok a RELative típusú fájlokban való keresésre (RECORD#), különböző blokkszintű elérést biztosító parancsok (BLOCK-READ, BLOCK-WRITE, BUFFER-POINTER), blokkok foglaltságának kezelése (BLOCK-ALLOCATE, BLOCK-FREE), a drive memóriájának manipulációja, közvetlen programvégrehajtás a drive processzorán (MEMORY-WRITE, MEMORY-READ, MEMORY-EXECUTE, BLOCK-EXECUTE), valamint felhasználó által definiálható függvények (USER és & parancsok). Az elméletileg a felhasználó által definiálható függvényeket később elhasználták a DOS 1.0-nál későbbi verziói új funkcionalitásának elérésére. Middendorff-tücsökmadár A Middendorff-tücsökmadár (Locustella ochotensis) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a tücsökmadárfélék (Locustellidae) családjába és a Locustella nembe tartozó faj. 13-15 centiméter hosszú. Ázsia középkeleti részén költ, a Fülöp-szigeteken és Borneó északi részén telel. A vízhez közeli erdős, bozótos területeket kedveli. Többnyire rovarokkal táplálkozik. Júniustól júliusig költ. Szent Lőrinc-templom (Lohja) A lohjai Szent Lőrinc-templom (finn nyelven: Lohjan Pyhän Laurin kirkko) középkori templom Finnországban. Ez az ország harmadik legnagyobb fennmaradt középkori plébániatemploma. A legkorábbi része a sekrestye, ami eredetileg egy fatemplomhoz csatlakozott; a kőből épült csarnoktemplom csak az 1400-as évek végén épült. A templom 16. század elejéről származó falfestményei Finnország egyik legértékesebb középkori építményévé teszik. A naiv falfestmények bibliai történeteket mesélnek el az olvasni nem tudó hívőknek; a képeken a szentek szőke hajúak. A festők feltehetőleg svéd Albertus Pictor tanítványai voltak. A templomban található egy 15. századi kereszt és egy szintén 15. századi Szent Lőrinc szobor. A reformáció és a lutheranizmus finnországi elterjedése előtt a templom római katolikus volt, és Szent Lőrinc tiszteletére szentelték.. A templom délkeleti sarkán egy harangtorony található. A szürke kőből készült lábazata feltehetőleg középkori. A harangtorony faszerkezete a jelenlegi formájában a nagy északi háborút követően épült. A 19. század elején a templom ablakait megnagyobbították, és a festést fehér színnel eltakarták. Az 1880-as években a fehér festéket eltávolították, és a színes alakokat restaurálták. A gyülekezet a Budapest-Kőbányai Evangélikus Egyházközség testvérgyülekezete. 35 cm Marinekanone L/45 M. 16 A 35 cm Marinekanone L/45 M. 16 az Osztrák–Magyar Monarchia nehéz ostromágyúja az I világháborúban. Története A Monarchia tizenegy ilyen típusú löveget rendelt a Škoda Művektől a háború kitörése előtt, hogy velük szerelje fel Monarch-osztályú hadihajóit, bár végül az elkészült ágyúkat nem a hajókon helyezték el. Az első ágyú 1915. május 15-én készítette el a Škoda Művek, de tesztelésére 1916 áprilisáig nem került sor. Röviddel ezután az olasz frontra került a Caldonazzo-tó közelébe, ahol összesen 122 lövést adott le, mielőtt 1916 májusában visszaszállították a Škoda Művekbe helyreállítás céljából. Eme ágyú katonák között elterjedt beceneve "Georg" volt. A második ágyút a román frontra küldték 1916 novemberében, hogy segítse az átkelést a Dunán, de néhány lövés leadása után visszahívták a csatatérről. 1917 májusában a Škoda jelentése szerint az első ágyú ismét visszakerült a frontra, a másodikat szintén elszállították, a harmadik ágyú szintén elkészült (1917. május 18-án tesztelték), a negyediken pedig az utolsó simításokat végezték. Ekkor a maradék hét ágyú gyártása még javában folyt. A második ágyú az olasz front teljesített szolgálatot 1917 augusztusának végétől Trieszttől északra Santa Croce mellett. 1917. szeptember 23-án felkészítették a Grado és Isonzó közötti part menti olasz csapatok megtámadására. Ez az ágyú adta le az első lövést a Trieszti-öböl felett 1917. október 17-én. A lövegek sorsa nem tisztázott. Valószínűleg az olaszokhoz a franciákhoz és a szerbekhez kerültek. Így járhatott a negyedik ágyú is, amely nem sokkal háború vége előtt készült el. Az olaszok és a franciák feldarabolták a zsákmányolt ágyúikat, de a szerbek a két világháború között megtartották a sajátjukat. Gare d’Yerres Gare d’Yerres vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Yerres településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Montgeron - Crosne Gare de Brunoy A Biblia éve 2008 a Biblia éve volt Magyarországon. Általános leírás A Biblia évét a magyarországi keresztény egyházak együtt hirdették meg. Európában német és francia nyelvterületen már sikerrel valósították meg azt a kezdeményezést, amelynek célja a Biblia „újrafelfedezése” a modern társadalomban, a Bibliával kapcsolatos általános ismeretek terjesztése, népszerűsítése, aktualizálása; egy teljes esztendő kulturális és egyházi életének pozitív értelmű „tematizálása”. A kezdeményezésnek van egy sajátos egyházi célkitűzése: a szekuláris és politikai szempontok által felépített és vezérelt közéletben megszólaltatni a keresztyén egyház tulajdonképpeni üzenetét, ami azonos a Biblia üzenetével, az evangéliummal. Ezt a sajátos üzenetet kívánja hordozni a „Biblia éve 2008” mottója: „Boldog, aki olvassa…” (Jel 1,3 - Károli). A kezdeményezés másik, általánosabb, a szélesebb magyar társadalom együttműködésére is igényt tartó célkitűzése a Biblia mint alapvető irodalmi alkotás, kultúrateremtő erő és egyben egyetemes kulturális örökség bemutatása, megismertetése az emberekkel. Ebben a célkitűzésben a kezdeményezésben részt vevő egyházak természetes módon számítanak a kulturális élet, a művészet és az oktatás szereplőinek figyelmére és együttműködésre. A Biblia éve 2008 fő médiatámogatója a Magyar Televízió. A Biblia évével kapcsolatos műsorok, melyeket a rendszeres vallási műsorok keretein túl is tervez a közszolgálati televízió, megjelennek majd a Magyar Televízió honlapján és az egyházak internetes felületein is. Nagyobb rendezvények Nemzetközi biblikus szimpózium Esztergomban A hazai és külföldi biblikus tudósok és más szakterületek részvételével szervezendő konferencia témája: A Biblia jelenléte és hatása a mai szekularizált és mediatizált társadalomban. Helyszín: Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ, Esztergom. Időpont: 2008. június 23–26. Liber Librorum kiállítás Esztergomban A Főszékesegyházi Könyvtár, a Simor Könyvtár, az Esztergomi Hittudományi Főiskola Könyvtára, a Prímási Levéltár és a Keresztény Múzeum gyűjteményeiből válogatott kiállítás, ahol többek között megtekinthető volt a Jordánszky-kódex, a Káldi-féle Biblia néhány kéziratos lapja, több ősnyomtatvány. A tárlatot Erdő Péter nyitotta meg. Helyszín: Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ, Esztergom. Időpont: 2008. június 24–augusztus 31. Hangverseny a Művészetek Palotájában Bibliai tárgyú zeneművek. Helyszín: Művészetek Palotája, Budapest Időpont: 2008. szeptember 30. Bibliakiállítás a Széchényi Könyvtárban A bibliakiállítás célja a magyar nyelvű Biblia történetének bemutatása, a különböző fordításokkal, kiadásokkal és a Biblia hatásával kapcsolatos ismeretterjesztés. A kiállítás lényegi eleme a Biblia tartalmának könnyen érthető, látványos formában történő bemutatása a látogatók számára. Helyszín: Országos Széchényi Könyvtár, Budapest Időpont: 2008. november 21. - 2009. március 29. Jogtörténeti világkongresszus Esztergomban A kongresszust négy évente rendezik meg. A XIII. Középkori Kánonjogi Világkongresszust a Stephan Kuttner Institute of Medival Canon Law és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében Esztergomban tartották 150 részvevővel és 86 előadóval. A konferencia központi témája: „Nyugati kánonjog és keleti egyházak”. Helyszín: Szent Adalbert Képzési, Lelkiségi és Konferencia Központ, Esztergom. Időpont: 2008. Augusztus 4. - 8. Egyéb A hét bibliai könyve - A hét témája Online Biblia Ignacy Krasicki Ignacy Krasicki (Dubiecko, 1735. február 3. – Berlin, 1801. március 14.) lengyel költő és író. Élete Miután egy ideig Rómában tartózkodott, előbb kanonok volt Lembergben, majd (1767) ermlandi érsek lett. Midőn érseksége Poroszországé lett II. Frigyes szívesen látta Krasickit udvarában és (1795) gneseni érsekké tette. Krasicki kiváló tehetségei legjobban érvényesültek szatirikus és didaktikus irányu műveiben: Monachomachia (1778) és Antimonachomachia (1780) című szatirikus eposzai a papság, főleg a szerzetesek tudatlanságát és léha pöffeszkedését ostorozzák, közkinccsé lettek. Meséi és Parabolái, melyekben kitűnő humor és mélyreható filozófia nyilatkozik meg. Hős eposza Woynu Chocimska (az 1621-iki események dicsőítése), a Henriade. Összes műveinek legjobb kiadása Varsóban (1878) került a könyvpiacra. Téli Hatszög A Téli Hatszög csillagalakzat, amely hatszögletű rajzolatot ad ki az északi félteke éjszakai égboltján, melynek legjelentősebb csillagai az Aldebaran, a Rigel, a Capella, a Pollux, a Procyon és a Szíriusz, melyek az Orion, a Bika, a Szekeres, az Ikrek, a Kis Kutya és a Nagy Kutya csillagképek legfényesebb csillagai. Ezen alakzatot a Föld északabbi részeiről lehet megfigyelni decembertől márciusig. Megfigyelhetőségének határa Új-Zéland Déli-szigete, Chile és Argentína délebbi részei. A déli féltekén a nyári hónapokban látható, ami miatt ott „Nyári Hatszögnek” hívják. A Téli Hatszögnél kisebb és jóval szabályosabb az úgy nevezett Téli Háromszög, melyet ismertebb nevén a Nagy Déli Háromszögként ismernek, egy megközelítőleg egyenlő szárú háromszög, amely a Szíriusz, a Procyon és a Betelgeuse csillagok képzeletbeli összekötésével rajzolódik ki. Ezen három csillag része annak a tíz legfényesebb Naprendszeren kívüli égitestnek, amelyek a Földről megfigyelhetőek. A Betelgeuse csillagot viszonylag könnyű azonosítani, mivel ez alkotja az Orion egyik vállát. Middlesex megye (Connecticut) Middlesex megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Connecticut államban található. Megyeszékhelye Middletown, mely egyben a legnagyobb városa is. Lakosainak száma 165 562 fő (2013. július 1.). Middlesex megye Hartford, New Haven és New London megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Sex Action A Sex Action egy magyar dirty rock együttes, melyet 1989 márciusában alapította Szendrey Zsolt "Szasza" (ex-Love) énekes és Mátyás Attila az F.O. System gitárosa. A ritmusszekciót Zana Zoltán (ex-Dance) dobos és Somlyay Miklós "Miksa" (ex-Kézi Chopin) basszusgitáros alkották. A kultikus Fekete Lyuk klubban, a II. Lyukas Napokon léptek fel először 1990-ben, és hamar országos népszerűségre tettek szert „csajozós” dalszövegeiknek, „szakadt fazonjuknak”, és húzós rockzenéjüknek köszönhetően. Első albumuk még szerzői kiadásban jelent meg 1990-ben, de következő lemezeiket (Olcsó élvezet 1992, Mocskos élet 1993) már az EMI hazai leányvállalat gondozta. 1994-ben az együttes nevet és stílust váltott: Action néven játszottak hardcore punk zenét. Az 1994-es Összeomlás és az 1995-ös Terror című lemez után Matyi besokallt, kilépett, később Zoli is, aki inkább az egyre jobban beinduló Ganxsta Zolee és a Kartel nevű formációjára koncentrált. Szaszáék Budavári Vili gitárossal és H. Keresztes Viktor dobossal folytatták. Három további lemez (Sexact!on 1997, a HETEDIK 1999, A fehér és a zöld 2002) után azonban ők is inkább új kihívások felé fordultak, az Action feloszlott. 2004-ben Szasza szülinapján állt újra össze az eredeti felállás, és 2004 nyarán már felléptek a Sziget fesztiválon. 2005-ben új albumot vettek fel Jöhet bármi címmel, amit a Warner Hungary adott ki. 2009-ben Szasza és Miksa kiléptek az együttesből, más irányú elfoglaltságaikra hivatkozva. Az új énekes az Áfonya művésznevű Vékony Sándor lett, míg a basszusgitáros posztját a Mátyás Attila Bandben is játszó Bense Sándor vette át. 2013-ban a Matyi50 szülinapi koncertjén ismét az eredeti felállás lépett színpadra teltház előtt az A38-Hajón, ezt követte egy Düreres együttzenélés 2014 márciusában, ahol mindenki az aktuális saját zenekarával lépett fel. Itt már látszott, hogy a közönség azt szeretné, ha újra együtt folytatnák, így 2014 tavaszától az eredeti felállásban készülnek a 25 éves jubileumi koncertre. Tagok Szendrey Zsolt "Szasza"/"Wolfchild" - ének Mátyás Attila "Matyi"/"Electric Joker" - gitár Zana Zoltán "Döglégy"/"El Scorpio" - dob Somlyay Miklós "Miksa"/"Mikki the Kid" - basszusgitár Vékony Sándor "Áfonya" - ének (2009-2014) Bense Sándor - basszusgitár (2009-2014) Diszkográfia Kiadó: Fekete Lyuk Hangja Megjelenés éve: 1990 Kiadó: Alexandra Megjelenés éve: 2010 Kiadó: EMI Quint Megjelenés éve: 1992 Kiadó: Alexandra Megjelenés éve: 2010 Kiadó: EMI Quint Megjelenés éve: 1993 Kiadó: Alexandra Megjelenés éve: 2010 Kiadó: Warner/M-Ton Megjelenés éve: 2005 Kiadó: Alexandra Megjelenés éve: 2010 Olaj a tűzre Kiadó: GrundRecords Megjelenés éve : 2013 Utolsó kör Kiadó: GrundRecords Megjelenés éve :2017 Fiatalkori bűnözés A fiatalkori bűnözés szerves része a társadalomban tapasztalható bűnözésnek. Jellemzője a csoportos elkövetés, a végrehajtásban tapasztalható felesleges erőszak, brutalitás. A fiatalok családi környezete és a kriminalitás gyakorisága között összefüggés mutatható ki, akárcsak az iskolai végzettség és a kriminalitás gyakorisága között. A fiatalkori bűnelkövetések száma az elmúlt években jelentősen megnőtt. 1991 és 1998 között közel duplájára nőtt az elítélt fiatalkorú bűnelkövetők száma, és azóta is ez a növekedés figyelhető meg. A fiatalkorúak közül a legtöbbnek csupán 8 általános volt az iskolai végzettsége. Ha a fiatalkori bűnözés szerkezetét vizsgáljuk, azt vehetjük észre, hogy főként a vagyon elleni bűncselekmények dominálnak. Kimondható viszont az, hogy a fiatalkori bűnözés nem sokban tér el a felnőttkoritól, „a hagyományos értelemben vett bűnözés szerkezete már a büntetőjogi értelemben vett fiatalkorban kialakul”. Forrás Vavró István: Bűnözés és áldozattá válás PDF Facebook Zéró A Facebook Zéró kifejezés eredetileg a Facebook közösségi hálózat és egyes mobilinternet-szolgáltatók megegyezésére utalt. Ez a jelentés 2018-ban módosult, és a Facebook által követett, „vissza a gyökerekhez” jellegű új irányt kezdte jelölni. Az ekkor bevezetett új algoritmus alapján a közösségi oldal egyre kevesebb reklám- és marketingtartalmat, illetve hírcikket fog mutatni a felhasználóknak. Ezek helyett a hírfolyamot az ismerősök által generált tartalmak fogják uralni. Története Chamath Palihapitiya, a Facebook akkori, a felhasználók számának növekedéséért felelős alelnöke a barcelonai Mobile World Congress mobiltechnológiai kiállításon, 2010 februárjában jelentette be ezt az újítást. Hivatalos bevezetésére 2010. május 18-án került sor, amikor a Facebook megkezdte együttműködését 50 mobilszolgáltató céggel a világ minden tájáról. A Facebook ez utóbbiak által elérhetővé tett, Zéró változatának lényege az volt, hogy a szolgáltatók nem számolnak fel adatforgalmi díjat a Facebook letisztult, kizárólag szöveg alapú változatának használatáért. 2018 januárjában a kifejezés új jelentést kapott Mark Zuckerberg bejelentésével, mely szerint a hírfolyam a felhasználók érdeklődési köre alapján javasolt releváns tartalmak (hírcikkek, marketing- és reklámanyagok stb.) figyelmükbe ajánlásával szemben ezután az „értelmesebb társas interakciókat” fogja támogatni, vagyis az ismerőseiktől származó tartalmakat részesíti előnyben. Bejelentése nyomán a „Facebook Zero” kifejezést ennek az új fogalomnak a jelölésére kezdték el használni. Ez esetben tehát a „zéró” a hírfolyam „letisztítására”, „lenullázására” utal. Taylor Hawkins Oliver Taylor Hawkins (1972. február 17., Fort Worth, TX USA) amerikai rockzenész, leginkább a Foo Fighters dobosaként ismert. Mielőtt csatlakozott a zenekarhoz 1997-ben, ő volt Alanis Morissette turné dobosa, valamint a Sylvia progresszív zenekar dobosa, amely a Anyone-ra változtatta a nevét miután a Roadrunner Records kiadóval szerződést írt alá. Unokaöccse, Kevin Harrell mutatta be őt Dave Grohlnak és tagcserék után Hawkins lett végül a Foo Fighters dobosa. Hawkinst szavazták meg 2005-ben a „Legjobb rock dobos”-nak az angol Rhythm dobos magazin által. Életútja Miután elhagyta Sylviát (később Anyone), dobosként csatlakozott Alanis Morissette-hez. A You Oughta Know és a You Learn című Morissette-videókban már ő szerepelt. Foo Fighters A Foo Fighters 1996 tavaszi turnéja után stúdióba vonult Seattle-ben, hogy Gil Norton producerrel együtt működve felvegyék a második albumukat. A felvételek során Dave Grohl és a dobos, William Goldsmith között konfliktus robbant ki, ami végül úgy végződött, hogy Goldsmith elhagyta a zenekart. A zenekar ezután Los Angelesbe ment, ahol szinte teljesen újra felvették az albumot amit Grohl dobolt fel. Az album, The Colour and the Shape címmel került a boltokba, 1997. május 20-án. Grohl felhívta Hawkinst és megkérdezte ki legyen új dobos és Grohl meglepetésére, Hawkins önmagát ajánlotta.[forrás?] Egy próbajáték után csatlakozott a zenekarhoz. Egyéb projektek Hawkins részt vett 2007-ben a Live Earth projektben az SOS Allstars tagjaként Roger Taylor (Queen) és Chad Smith (Red Hot Chili Peppers) mellett. Taylor Hawkins közreműködött Slash 2010-ben megjelent szólólemezén, az Ozzy Osbourne által felénekelt Crucify the Dead című dalban. Magánélete Hawkins az 1990-es évek közepétől egészen a végéig függőséggel küzdött, amely eredménye képen a 2001-es Foo Fighters turnén túladagolta magát fájdalomcsillapítóval. Hawkins nős, feleségével Alisonnal, egy fiú és egy lánygyermekük van. Jelenleg Topanga Canyonban, Kaliforniában élnek. Diszkográfia Foo Fighters There Is Nothing Left to Lose (1999) One by One (2002) In Your Honor (2005) Echoes, Silence, Patience & Grace (2007) Wasting Light (2011) Sonic Highways (2014) Saint Cecilia (EP) (2015) Concrete and Gold (2017) Taylor Hawkins and the Coattail Riders Taylor Hawkins and the Coattail Riders (2006) Red Light Fever (2010) The Birds of Satan The Birds of Satan (2014) Coheed and Cambria Good Apollo, I'm Burning Star IV, Volume Two: No World for Tomorrow (2007) Szólóban KOTA (EP) (2016) (9025) 1988 SM2 A (9025) 1988 SM2 egy kisbolygó a Naprendszerben. Schelte J. Bus fedezte fel 1988. szeptember 16-án. Szőrös nyelv A szőrös nyelv vagy fekete szőrnyelv (lingua pilosa/villosa nigra) a nyelv megbetegedése, melyet a nyelvszemölcsök megnagyobbodása és elszíneződése jellemez. A ritka betegség kialakulásának a mechanizmusa nincs tisztázva: a keratinizált réteg túltermelése vagy a réteg lassabb lelökődése lehet a háttérben. A kiváltó okok között szerepelhet: antibiotikum- vagy kortikoszteroidkezelés, metronidazol (parazita ellenes és antibiotikus hatású szer) szedés, rossz szájhigiénia, Candida albicans fertőzés. Ezenkívül gyakrabban fordul elő dohányosoknál, besugárzáson, műtéten átesett, vérszegény betegeknél. A nyelv úgy néz ki mintha sűrűn elhelyezkedő szőrök fednék. Színe leggyakrabban barnás-fekete, de lehet szürkés-kékes vagy szürkés-sárgás. Ez a táplálékból, dohányból származó festékanyagoktól függ. A nyelvháton elhelyezkedő fonal alakú nyelvszemölcsök akár 2 cm-re is megnőhetnek. Lehet szubjektív tünetektől mentes, de gyakran társul égető érzéssel. Kezelése, elsődlegesen a fent említett tényezők kiiktatásából áll: az antibiotikum, kortikoszteroid kezelés befejezése, szájhigiéné javítása. A nyelvet naponta többször nedves fogkefével, hátulról-előre jó letörölni. Ezenkívül genciánibolya vagy timol oldattal lehet ecsetelni. A szőrök hosszát keratolítikus ecseteléssel lehet csökkenteni. Mivel a szőrös nyelv Candida albicans fertőzésre hajlamosít, ha fennáll a fertőzés gyanúja, antimikotikumok adása is javallott. Brüsszel Brüsszel városa (franciául: Bruxelles-Ville vagy Ville de Bruxelles, hollandul: Brussel-stad vagy Stad Brussel) Belgium, valamint Flandria fővárosa, az EU és a NATO székhelye. Brüsszel város egyben a Brüsszel fővárosi régió közepén található önkormányzat, amely magában foglalja a település történelmi központját. A „Brüsszel város” megnevezést elsősorban az önkormányzat, a régió és a tágabb értelemben vett „Brüsszel” közötti félreértések elkerülése végett használják. A várost nem szabad összekeverni a Brüsszel fővárosi régióval, amely Belgium három önálló régiója közül az egyik, és amelynek Brüsszel város csak egy része. Míg magának a városnak 176 124 lakosa volt 2015. október 1-én, a hozzá tartozó régióval együtt több mint egymillió lakosú városi övezetet alkot. A belga alkotmány 194. bekezdése értelmében Brüsszel városa Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye. Ezért szokásos azt a megkülönböztetést tenni, hogy a de jure főváros az Brüsszel városa, de facto azonban a fővárosi funkciókat, illetve a nemzetközi intézmények székhelyi szerepét az egész fővárosi régió együtt látja el. (A NATO központi hivatala például Brüsszel szűken vett városi területén kívül, a fővárosi régió Evere kerületében található). Brüsszel város és Brüsszel régió helyzete némileg hasonlít a City of London és Nagy-London viszonyához. A brüsszeli városmag terjeszkedését azonban később fagyasztották be, mint a londoni City-t, ezért a történelmi városmag mellett ma Brüsszel város közigazgatási részei lettek Laken, Neder-Over-Heembeek és Haren települések, illetve az Avenue Louise környéke és a Bois de la Cambre-Ter Kamerenbos erdő is. 2015. október 1.-jén a város 176 124 lakosa közül 39 066 külföldi volt az Európai Unióból, 24 691 külföldi az EU-n kívülről, összesen 163 nemzetiség képviselői. A város területe 32,61 km², ennek megfelelően a népsűrűség 5322 fő/km². A köznyelv általában a „Brüsszel” szó jelentésébe beleérti a többi 19 önkormányzatot is, amelyek együttesen alkotják a Brüsszel fővárosi régiót, sőt a Brüsszel megnevezésbe időnként beleértik még a fővárosi régión kívül eső, flandriai peremtelepülések egy részét is, ahonnan a lakosok nagy többsége Brüsszelbe ingázik (mint például Zaventem, Wezembeek-Oppem, Machelen). Nevének eredete A település neve eredetileg frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ami később Broekzele lett (Broeklanden aan de Zenne, vagyis szó szerinti fordításban „település a mocsárban”). Nyelvhasználat Brüsszel eredetileg flamand nyelvű település volt. Belgium függetlenné válása után az uralkodó osztály nyelve a francia volt, és a fővárosban egyre erősödött a francia nyelv szerepe. A 20. században a flamand területek gazdasági fejlődésének meggyorsulásával ez a tendencia lefékeződött, de Brüsszel addigra már túlnyomórészt francia nyelvű lett. Brüsszel és az egész fővárosi régió hivatalosan kétnyelvű, azaz a francia és a holland nyelv egyenjogú. Minden ügyintézést mindkét nyelven biztosítani kell a polgároknak. A helyneveket, utcaneveket mindkét nyelven fel kell tüntetni, és nem lehet különbséget tenni aszerint sem, hogy melyik nevet tüntetik fel elsőként, ezért váltakozva szerepeltetik első helyen a francia, illetve holland elnevezést. A külföldiek számára ez zavaró lehet. Brüsszel város Brüsszel fővárosi régió része, amely utóbbi enklávéként ékelődik a flandriai régióba. A környező településeken ezért már a holland a hivatalos nyelv. A nyelvi viták Belgiumban gyakoriak és komoly politikai tartalmuk is van. Fekvése A település a korai középkorban a Senne folyó (hollandul Zenne) és mellékvizei mocsaras völgyében alakult ki. A folyó összeköti a várost a tengerrel, és a 19. századig komoly közlekedési jelentősége is volt. Brüsszel város részei A szűkebb értelemben vett Brüsszel város területéhez a következő városrészek tartoznak: a történelmi városrész, amely többé-kevésbé a korábbi városfalak közötti területet jelenti (Brüsszel korban második városfala, amely a 14. században épült). Ma a városfal helyén az R20 jelű Petite ceinture (kiskörút) helyezkedik el. A városrész meglehetősen szabályos ötszög alakja miatt a neve franciául informálisan Le Pentagone vagy Cœur de Bruxelles („Brüsszel szíve”). A terület postai irányítószáma 1000. a 19. század végén és a 20. század elején a történelmi városmaghoz csatolt területek: északon 1853 -ban, a Saint-Josse-ten-Noode község csődje után a brüsszeli városvezetés felvásárolta az önkormányzat területének felét és saját irányítása alá vonta. Ma a "Quartier Nord" (északi kerület) néven ismert résznek ugyanaz a postai irányítószáma (1040), mint Etterbeek -nek. a városmagtól délre 1860 -ban 123 hektárt csatoltak el a forêt de Soignes néven ismert erdőségből, hogy létrehozzák a Bois de la Cambre néven ismert parkot. A parkot angol mintára alakították ki, és hamarosan a város arisztokratáinak kedvelt kirándulóhelye lett. Ezzel egyidőben alakították ki az Avenue Louise sugárutat, amely a városközpontot kötötte össze a parkkal és amely ma két részre osztja Ixelles -t. a városmagtól keletre 1880 -ban a hadsereg egy korábbi gyakorlóterét, amely Etterbeek -hez tartozott, elcsatolták, hogy létrehozzák a Parc du Cinquantenaire/Jubelpark néven ismert parkot (a belga monarchia fennállásának 50. évfordulójára). A parkban múzeumokat alakítottak ki, a belváros és a park közötti területen pedig ma az Európai Unió intézményei találhatók. északon 1921 -ben olvasztották be Brüsszel városába a korábban önálló Laeken , Neder-Over-Heembeek és Haren településeket. Le Pentagone Le Quartier du Centre („Központi negyed”) Ez a körzet az île Saint-Géry közepén található, amely a Senne folyó egyik szigete volt és ahol 979-ben építettek egy várat. Ma Halles Saint-Géry (egy régi piac) körül a város egyik legdivatosabb kerülete alakult ki. A kerületben itt-ott (pl. a Magyar Kulturális Intézet épületének alagsorában) még fellelhetők az első brüsszeli városfal maradványai, amelyeket a Senne folyón kialakított kikötő köré építettek a 12. szd-ban. Itt épült a brüsszeli püspökök első temploma, amelynek helyén ma a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház áll. Megtalálhatók még a Coudenberg hercegi palota maradványai is a Quartier royal kerületben. A kerület középpontjában a Grand-Place (Brüsszel), az l’Îlot sacré (egy régi városrész, amelyet már többször le akartak rombolni), Galeries royales Saint-Hubert fedett bevásárlóutca, a Bourse (tőzsde) és környéke (utóbbit egy 1238-ban épült kolostor helyére építették és amelynek maradványai ma is láthatók). Le Quartier Royal („Királyi negyed”) A kerület nevét az itt található Place Royale térről kapta, amelyet Károly Sándor lotaringiai herceg építtetett a Coudenberg-hegyen, a Coudenberg hercegek korábbi palotája helyére. Másrészt itt található a belga királyok városi rezidenciája, a Parc de Bruxelles mellett, a parlament épületével átellenben. A központ felé található a Brüsszel Central/Centraal pályaudvar, a Mont des Arts kerület, valamint a Belga Királyi Könyvtár, a Királyi Szépművészeti Múzeum és intézményei, a Bellevue Múzeum, valamint a BOZAR néven ismert művészeti központ. Le Quartier des Sablons A Place royale-tól a rue de la Régence vezet keresztül a Petit et Grand Sablon néven ismert kerületeken, amelyek elsősorban a régiségboltokról és a vasárnaponként tartott régiségvásárról ismertek. A régiségek mellett divatos galériák, előkelő csokoládéboltok és más érdekességek várják a látogatókat. Itt található még a Maison du Peuple (hollandul: Volkshuis) szecessziós stílusú épület, amelyet Victor Horta tervezett, illetve a Palais d'Egmont, valamint a királyi konzervatórium épülete. Le Quartier des Marolles A Marolles környéket a monumentális Brüsszeli Igazságügyi Palota (franciául: Palais de Justice, hollandul: Justitiepaleis) dominálja, ennek árnyékában húzódnak meg a környék öreg házai. A Place de la Chapelle és a Place du Jeu de Balle között 1873 óta naponta szerveznek bolhapiacot, majd a Rue Haute és a Rue Blaes környékén az ócskásokat felváltják a régiségkereskedők. Itt található a Cité Hellemans, amely a világ egyik legelső szociális lakásépítési projektje volt a 20. század elején, amelyet a kerület számtalan kicsi, egészségtelen hajléka helyén építetek. A Rue Haute a kerület egyik legöregebb és leghosszabb utcája, amely egy ókori, gallo-román kereskedelmi útvonal helyén épült ki. Az utca előbb a Szent Péter-kórházhoz vezet, amelyet 1935-ben egy leprakórház helyén építettek, majd a Porte de Hal/Hallepoort nevű városkapuhoz, amely a második brüsszeli városfal része volt, ma pedig várostörténeti múzeum működik itt. Le Quartier Midi-Lemonnier A városrész közepén, a mai Place Rouppe helyén állt az első brüsszeli pályaudvar, az ún. ligne du Midi, vagyis Belgium déli részeit kiszolgáló vasútvonal végállomása, amelyet 1839-ben építettek. A pályaudvart Gare des Bogards-nak hívták, egy korábban itt található zárda emlékére, a nevet ma már csak egy utca viseli. A pályaudvar és a vasúti sínek jelenléte magyarázza a kerület utcáihoz viszonyítva szokatlanul széles sugárutak, mint például a Boulevard de Stalingrad létezését. A vasúti síneket 1869-ben, a Brüsszel Midi/Zuid pályaudvar megépítése után felszedték és a sugárút ma az brüsszeli belső körgyűrű része. Ugyanebben az időszakban, a Senne folyó beborítása után a környéket haussmann-i stílusban újjáépítették és széles sugárutakat alakítottak ki, mint pl. a Boulevard Maurice Lemonnier, amely a városközponttal köti össze a környéket. Le Quartier de la Senne A Rue de la Senne és Rue des Fabriques utcák környékén található, mocsaras, nedves földeket a középkor óta kézművesek foglalták el. A Senne folyó egyik mellékága, amely a Porte de Ninove városkapu környékén keresztezte a második brüsszeli városfalat, a környék folyami kikötőjének adott otthont, a kikötői berendezések és zsilipet egészen az 1960-as évekig megmaradtak. Később kis sörfőzdék települtek meg a környéken, innen származik a környékbeli utcák némelyikének neve is (Rue du Houblon - komló, és Rue de Marché aux Grains - gabonapiac). További elnevezések, mint pl. a Tour à Plomb (ólomtorony) és a Rue de la Poudrière (puskapor utca) tanúskodnak a élénk ipari tevékenységről. A 19. századtól azonban az üzemek a városon kívülre települtek és a környék elszegényedett, leromlott. Ma a nem használt gyár- és raktárépületeket felújítják és lakásokká alakítják, különösen a Rue Antoine Dansaert utca környéke divatos a fiatal és tehetős (flamand) lakosok körében. Le Quartier des Quais vagy Quartier maritime Már a középkortól kezdve ebben a negyedben építették ki Brüsszel legfontosabb folyami kikötőjét. A Schelde folyó felől érkező hajók a Porte du Rivage kaput keresztül léptek be a városba, amely a Place de l'Yser helyén állt, majd behajóztak a csatornákba, amelyet minden egyes áruféleségnek külön kialakítottak. A 19. század kezdetén, amikor Brüsszel jelenlegi kikötőjét kiépítették, a csatornákat befedték és helyükön széles sugárutakat alakítottak ki, de nevük ma is őrzi a régi ipari (mint pl. Quai aux Briques - faszén rakpart, Bois à Brûler - szénégető, Quai aux Foin - szalma, Houille - szén, Chaux - mész, stb.) és kereskedelmi (Rue du Magasin - boltok utcája, Rue des Commerçants - kereskedők utcája, Marché aux Porcs - sertéspiac vagy Quai du Commerce - kereskedelmi rakpart) tevékenységek emlékét. A rakpartok mentén álltak a gazdag kereskedők házai, amelyek díszes homlokzatai mögött a raktárak bejáratai is megbújtak. A Boulevard d’Ypres környékén ma is üzemelnek élelmiszer-nagykereskedések, bár a hajók helyett teherautók hozzák-viszik az árukat. Ezen a környéken állt a brüsszeli beginázs, amelynek egyik legjelentősebb nyoma a beginák temploma, az Église Saint-Jean-Baptiste du Béguinage. Le Quartier Marais-Jacqmain A Boulevard Pacheco és a Rue Neuve között található régi Marais kerület néhány épülete menekült csak meg a 20. századi nagyszabású építkezések során. A lerombolt épületek helyére egy nagyszabású kormányzati negyedet (Cité Administrative de l'État), kiadókat, bankszékházakat és kereskedelmi központokat húztak fel. Jelenleg azzal kísérleteznek, hogy a régi, nem használt irodaépületeket ismét lakóházakká alakítják vissza. Victor Horta egyik épülete, a Magasins Waucquez épületét is felújították és ma a belga képregény háza (Centre belge de la bande dessinée/Belgisch Centrum voor het Beeldverhaal) található itt. A régi környék másik maradványa a Place de Martyrs, amely szinte folyamatosan felújítás alatt áll - a tér közepén áll Frédéric de Mérode báró, a belga szabadságharc egyik hősi halottjának szobra. A tértőlő nem messze található Brüsszel (és talán Belgium) leghíresebb bevásárlóutcája, a Rue Neuve/Nieuwstraat, a Boulevard Adolphe Max és a Boulevard Émile Jacqmain sugárutak. Le Quartier des Libertés A "Quartier des Libertés" nevű negyed, amely a szövetségi parlament épülete, a Rue Royale és a belső körgyűrű között található, a 19. század előtt a Notre-Dame-aux-Neiges nevet viselte és túlnyomórészt munkások laktak itt. A városvezetés azonban elhatározta, hogy felszámolja a meglehetősen zsúfolt, szennyezett és egészségtelen környéket, kilakoltatták a lakosokat és lerombolták a házakat. Ezt követően egy teljesen "bourgeois" negyed épült fel, amelynek legfontosabb pontjait a belga szabadságharc emlékére nevezték el: Place de la Liberté, Place des Barricades, Rue de la Révolution, Rue du Gouvernement Provisoire és Rue du Congrès. A Place de la Liberté térre vezető négy utcát a négy legfontosabb szabadságjogról nevezték el, amelyeket nőalakok reprezentálnak a tér közepén álló Colonne du congrès oszlopon: Rue de liberté de la Presse (sajtószabadság), des Cultes - vallásszabadság, d’Association - gyülekezési szabadság és d’Enseignement - az oktatás szabadsága. Közlekedés Több nagy pályaudvara és négy metróvonala van. ( 1 , 2 , 5 , 6 ). A fő villamosvonalak egy része is a felszín alatt fut a centrumban, valamint több vasúti vonal is a felszín alatt halad át a belvároson. Antwerpenig tengerjáró hajókkal használható csatornával rendelkezik. Repülőterek : Bruxelles National (Zaventem), Charleroi (Gosselies) (Ez 50 km-re délre fekszik a várostól) A város története A legenda szerint a várost a 6. században Goorik alapította. A középkorban (a 7. századtól) a burgundi hercegek birtokaihoz tartozó Németalföld egyik fontos kereskedővárosa volt. Korabeli dokumentumok először 996-ban említik I. Ottó német-római császár egyik okmányában „Bruocsella” néven. 977 és 979 között Karl von Niederlothringen egy várat és egy kápolnát épített a Senne folyó egyik szigetére. A 11. században várfallal vették körül a várost. 1430-ban Jó Fülöp burgundiai herceg örökölte a brabanti hercegséget. Ő tette fővárossá Brüsszelt. Ebben az időben építették fel a városházát. A városban felvirágzott a gazdaság: képkészítés, szőnyegkészítés. Fülöp utóda, Merész Károly viszont fiúörökös nélkül halt meg, ezért lánya, Burgundi Mária hozományaként (az összes burgundi birtokkal együtt) 1477-től a Habsburg Birodalom része lett. Mária és férje, I. Miksa német-római császár unokája V. Károly egyesítette a spanyol és osztrák Habsburg birtokokat, Németalföldi képviselője viszont Mechelen városában rendezte be udvarát. Károly halála után fia, II. Fülöp hozta létre Brüsszel központtal a németalföldi tartományt. Ebben az időszakban számos spanyol földesúr érkezett ekkor a vidékre. Fülöp vallási, gazdasági és politikai intézkedései miatt hamarosan felkelés tört ki, a tömeg katolikus templomokat támadott meg és a királynak nem volt más választása, a hadsereget küldte, hogy rendet teremtsen. 1567. augusztus 22-én Fernando Álvarez de Toledo, Alba hercege bevonult katonái élén Brüsszelbe és ezzel kezdetét vette a megtorlás. Alba herceg első intézkedései közé tartozott, hogy létrehozott egy különleges bíróságot (Raad van Beroerten), amelynek joga volt mindenkit elítélni, aki a király ellen lázadt - még a főnemesség sem élvezett kivételt. Csapdába csalta a királlyal szemben álló nemeseket, köztük Egmont grófját és Horne grófját, akiket egy évvel később Brüsszel főterén, a Grand-Place-on lefejeztetett. A nyolcvan évig elhúzódó konfliktus eredményeként, az 1648-ban aláírt vesztfáliai béke értelmében létrejött a független Hollandia, Brüsszel viszont a továbbra is spanyol kézen maradó Tizenhét Tartomány része maradt. A spanyol örökösödési háború után Brüsszel az osztrák Habsburg-ágnak birtoka lett. 1695-ben XIV. Lajos francia király hadserege körbezárta és lebombázta Brüsszelt, ezt követően építették újjá, meglehetősen egységes stílusban, a Grand Place-t és környékét. A francia forradalom során a köztársaság csapatai elfoglalták és Brüsszel 1795 – 1815 között Franciaország része volt. A napóleoni háborúk után 1815-ben megalakult az Egyesült Holland Királyság, Brüsszel a királyság deli részének volt de facto székhelye. 1830-ban kitört a forradalom, amelynek eredményeként kikiáltották a független Belgiumot és Lipót szász-coburg-gothai herceg 1831-ben az ország első királya lett. A két világháború alatt német megszállás alá került a város. 1958-ban világkiállítás színhelye volt (az Atomium erre az alkalomra készült). A belga alkotmányreformnak (az alkotmány 194. bekezdése értelmében) köszönhetően Brüsszel városa jelenleg Belgium fővárosa és a szövetségi kormány székhelye. Emellett Flandria, a francia közösség, valamint a flamand közösség és régió kormányának székhelye, illetve az itt található nagyszámú európai uniós intézménynek köszönhetően de facto Európa fővárosa is. Az eredeti városmaghoz, amelynek központja a Grand-Place, 1853-ban csatolták a Quartier Léopold néven ismert városrészt, majd 1861-ben az Avenue Louise környékét és a Bois de la Cambre parkerdőt, végül 1921-ben a már fent említett településeket, Laekent, Neder-Over-Heembeeket és Harent. Az európai intézmények és Brüsszel Az 1951-ben alakult Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) intézményeinek az alapító országok megegyezése szerint Brüsszelben lett volna a székhelyük. Azonban az akkori belga miniszterelnök (Joseph Pholien) a vallóniai iparvárost, Liège-t javasolta. A kialkudott kompromisszum értelmében az intézmények székhelye Luxembourgba került volna, itt azonban nem volt az összes képviselő befogadására alkalmas ülésterem, ezért a ESZAK parlamenti közgyűlésének székhelye az Európa Tanács strasbourgi ülésterme lett, míg az ügyvivő testületek Brüsszelben dolgoztak. 1957-ben a három európai intézmény összevonásával és a római szerződés aláírásával megalakult az Európai Gazdasági Közösség (EGK), amelynek központja Brüsszel lett, bár a pénzügyi, jogi intézmények és a Számvevőszék Luxemburgban maradt. Derek Prag brit konzervatív EP-képviselő 1989. januári jelentését követően hivatalosan is elfogadták a parlamenti működés Brüsszelbe történő részleges áthelyezését, a parlament munkájának észszerűsítése és a Bizottsághoz és a Európai Tanácshoz való fizikai közelség érdekében. Az Európai Tanács 1992-es edinburgh-i ülésén született megállapodás értelmében az Európai Parlamentnek Strasbourg a hivatalos székhelye, évi tizenkét plenáris ülést tartanak itt, míg a többi tevékenység (bizottsági és képviselőcsoporti ülések, egyéb ülések) helyszíne Brüsszel. Ezt a megállapodást hivatalosan az 1999-es amszterdami szerződés rögzítette. Brüsszel és a NATO A NATO katonai szövetség 1949-ben alakult meg és első központja Londonban, a 13 Belgrave Square alatt volt. A szövetség fejlődésével és a katonai-politikai funkciók kiszélesítésével egyre több helyre volt szüksége a szervezetnek, ezért egy új központot építettek Párizsban. 1952. április 16-án foglalták el a Palais de Chaillot-ban található ideiglenes főhadiszállást, majd 1960-ban átköltöztek a Porte Dauphine-nál található végleges épületbe. 1966-ban azonban Franciaország felfüggesztette tagságát a NATO katonai szervezetében, és emiatt új központot kellett keresni a szervezetnek. Ekkor költözött át a szövetség politikai tanácsa Brüsszel északi részébe, Halenbe, a Boulevard Leopold III sugárútra. Az új épületet 1967-ben fejezték be. A hidegháború befejezésével és a szövetség szerepének megváltozásával ez a székház azonban már nem elégíti ki a szövetség igényeit, ezért 1999-ben a NATO országok állam- és kormányfői megegyeztek, hogy új székházat építenek, amelyben jobban alkalmazkodik a szervezet megváltozott struktúrájához. Ez is Brüsszelben fog felépülni, a szükséges telket 2002-ben adta át a belga állam a szövetségnek és a tervek szerint 2010-re fog felépülni az épület. A város gazdaságát a szolgáltatóipar és a közintézmények dominálják: minisztériumok, nemzeti és regionális szervezetek Belgiumba delegált nagykövetségek és az EU mellé delegált állandó képviseletek a NATO központ és kiszolgáló intézményei az Európai Bizottság, az Európai Tanács, a régiók bizottsága, a szociális és gazdasági bizottság, az Európai Parlament és más EU-s intézmények nemzetközi vállalatok regionális és európai központjai a fentiekhez kapcsolódóan ide települt tanácsadó és jogi cégek a vendéglátó- és szállodaipar közlekedés: a metro, a közeli Zaventemben található repülőtér, stb. Az európai intézményeknek köszönhetően számos nemzetközi cég tart még fenn állandó képviseletet Brüsszelben, ezért nagyon erős a kereslet a kiadó irodák piacán, emellett számos nemzetközi rendezvényt, kiállítást tartanak itt és a brüsszeli tőzsde révén Európa egyik pénzügyi központja is. Kultúra Történelmi emlékek Grand Place/Grote Markt A brüsszeli városháza A Broodhuis , vagyis „kenyérház” La Monnaie, vagyis a királyi pénzverde színháza (hollandul: Koninklijke Muntschouwburg de Munt, franciául: Théâtre Royal de la Monnaie). 1830. augusztus 25-én a francia Daniel Auber szentimentális és patrióta operaművének, „A portici némá” nak ( franciául : „La Muette de Portici” ) előadását követően itt robbant ki a belga szabadságharc . Brüsszel városfalainak maradványai, Jelképe a Manneken Pis (Pisilő fiúcska) 60 cm-es szobra a belvárosban a Grande Place közelében. Az 1958-as világkiállításra épült és nemrég teljesen felújított Atomium A Parc du Cinquantenaire (hollandul: Jubelpark), a belga királyság fennállásának 50. évfordulójára épített diadalív, valamint a két oldalán lévő nagy csarnokok, amelyek az 1880 -as világkiállítás eredeti pavilonjainak helyettesítésére épültek. A gótikus építészeti stílus nagyszerű alkotása, a Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház A brüsszeli királyi palota, illetve a közelében található Parc de Bruxelles (Park van Brussel) Marolles/Marollen: Brüsszel egyik népszerű kerülete, ahol rendszeresen szerveznek bolhapiacot. A környéket a monumentális Brüsszeli Igazságügyi Palota (franciául:Palais de Justice, hollandul:Justitiepaleis) dominálja Sablon/Zavel, a régiségkereskedőknek otthont adó kerület Heysel park: az 1958-as világkiállításnak otthon adó terület, ma itt található az Atomium, az Europark, a hírhedt Heysel stadion (jelenlegi nevén a Balduin király stadion) és a Brussels Expo épületei a 160 hetáros laekeni park, a Laekeni Királyi Palotával (amely a belga uralkodó hivatalos rezidenciája), a királyi üvegházzal, a japán toronnyal és a kínai pavilonnal Templomok Chapelle/Kapellekerk Szent Szív Nemzeti Bazilika (más nevén Koekelberg bazilika) a laekeni Miasszonyunk-templom Szent Mihály és Szent Gudula-székesegyház Múzeumok Királyi Szépművészeti Múzeum (Brüsszel) , részei: Szépművészeti Múzeum (15. – 18. századi műalkotások) Modern Művészetek Múzeuma (19. – 20. századi alkotások) a Meunier Múzeum a Wiertz Múzeum Királyi Művészeti és Történelmi Múzeum, részei: a Musée du Cinquantenaire/Jubelparkmuseum a Porte de Hal/Hallepoort a Japán torony a Kínai pavilon és a Hangszermúzeum Királyi Hadtörténeti Múzeum az Autoworld autómúzeum a Belga Királyi Természettudományi Intézet Horta Múzeum, Victor Horta belga építész korábbi lakhelye a Belga Képregény Múzeuma Szórakozási lehetőségek Brüsszel az európai nagyvárosokhoz hasonlóan számos szórakozási lehetőséget kínál az itt lakóknak és az ide látogatóknak, ezekből a legtöbb a Tőzsdepalota (Bourse) és a place Saint-Géry környékén található. A legfontosabb kulturális központok az Ancienne Belgique, a La Monnaie, a Beursschouwburg, illetve a Királyi Flamand Színház (Koninklijke Vlaamse Schouwburg - Théâtre Royal flamand). A nyelvi kérdés Brüsszel városa, csakúgy mint a brüsszeli regió, hivatalosan kétnyelvű, vagyis a francia és a holland nyelv egyenértékűnek számít. Minden felirat két nyelven található, de Brüsszel legtöbb lakosa, belgák és külföldiek egyaránt, a franciát részesítik előnyben, amit az itt élő és idelátogató flamandok nagy problémának tartanak. A jelenség magyarázata némileg a belga történelemre is visszavezethető: a 19. század végéig Brüsszelben szinte kizárólag flamandok laktak, de a függetlenné vált ország a déli országrész vallon politikusainak irányítása alá került, és természetesen a kialakuló közigazgatási intézményekbe is elsősorban vallonok kerültek. A folyamatot felerősítették az ide települő bevándorlók, akik elsősorban Franciaország és Belgium korábbi gyarmatairól érkeztek és szintén a franciát részesítették előnyben. Mindeközben a flamand lakosság előnyben részesítette Brüsszel külvárosait és a közelben fekvő településeket, amelyek Belgium nyelvi felosztása után a flamand nyelvterülethez tartoznak. Az első tudományos felmérés a témáról 2000-ben készült, ezt 2005-ben megismételték és 2008-ban hozták nyilvánosságra az eredményeket. Eszerint a belga főváros lakosságának 95%-a beszéli magas vagy közepes szinten a francia nyelvet. Ez a mutató az előző felméréshez képest változatlan maradt. A hollandul (flamandul) jól beszélők száma azonban 33,29%-ról 23,23%-ra csökkent, míg az angol nyelv ismerete 33,25%-ról 35,4%-ra emelkedett. A spanyol nyelv ugyanakkor 7,39%-kal a negyedik helyre szorította az arabot (6,36%). A hagyományos francia-holland kétnyelvűséget a brüsszeliek 95%-a természetesnek tartja a munkahelyen. A flamand függetlenség hívei Brüsszelben elenyésző kisebbségben vannak. Érdekesség, hogy a holland anyanyelvűek 92,7%-a szépnek tartja a francia nyelvet, míg a fordított arány csak feleekkora. Jelentős események minden második évben augusztusban a Grand Place-on virágkiállítás Zinneke Parade Bruksel Live (minden évben július utolsó hétvégéje) Politikai élet és közigazgatás Polgármesteri hivatal és a városi képviselőtestület A városi képviselőtestületben a következő partook képviselői találhatók: PS, cdH (együtt a CD&V képviselőivel), valamint az sp.a-spirit-Groen! választási szövetség képviselői. A városi tanács tagjai Közlekedés Brüsszel város közlekedése szervesen illeszkedik a Brüsszel fővárosi régió közlekedési rendszerébe. A belváros jól megközelíthető autóval az R20 (kis körgyűrű) segítségével. Az R20 nyomvonala a régi brüsszeli városfal helyén vezet; emellett számos alagút segíti a közlekedést. A városban csak a Brüsszel Central/Centraal vasútállomás található, bár könnyen megközelíthetőek a Brüsszel Midi/Zuid és a Brüsszel Nord/Noord állomások is. A Brüsszel Central/Centraal állomásról rendszeres járatok indulnak a zaventemi nemzetközi repülőtérre. A brüsszeli metrónak négy vonala (a kelet-nyugati irányú 1-es és 5-ös, valamint a 2-es és 6-os metró, melyek nagyrészt átfedik egymást és szinte végig az R20-as "kis körgyűrű" alatt futnak) és 75 állomása van, ezek közül azonban csak néhány található Brüsszel város határain belül, mivel a metróhálózat kiterjed az egész Brüsszel fővárosi régió területére. Brüsszel - Európa fővárosa Bár ezt egyik szerződés sem rögzíti hivatalosan, de Brüsszel az Európai Unió de facto fővárosa. Ennek oka, hogy itt találhatók a legfontosabb EU-s intézmények épületei, valamint számos más nemzetközi szervezet központja. Ezek közül a legfontosabbak: Európai Bizottság Az Európai Unió Tanácsa Európai Parlament Gazdasági és Szociális Bizottság Régiók Bizottsága EUROCONTROL Európai Védelmi Ügynökség Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Ügynökség A legtöbb EU-s intézmény székhelye a Leopold-negyednek (hollandul: Leopoldswijk, franciául: Quartier Léopold) vagy Európai negyednek nevezett kerületben található, mint pl. a Berlaymont-épület (Bizottság), a Justus Lipsius-épület (Tanács), a Madou-torony, a Charlemagne-épület (Bizottság). Testvérvárosok Kinshasa ( Kongói Demokratikus Köztársaság ) Amszterdam ( Hollandia ) Peking ( Kína ) Makaó ( Kína ) Berlin ( Németország ) Párizs ( Franciaország ) Prága ( Csehország ) (2003) Tirana ( Albánia ) Szarajevó , Bosznia-Hercegovina Washington , Amerikai Egyesült Államok Atlanta , Amerikai Egyesült Államok Bonn , Németország Brazíliaváros , Brazília Kijev , Ukrajna Kuala Lumpur , Malajzia Marseille , Franciaország Moszkva , Oroszország Demográfiai változások 19. század 1853: A Leopold-negyed (Leopoldswijk, Quartier Léopold) csatlakozása 1864: Az Avenue Louise környékének idecsatolása 20. század az önkormányzati reformokig (1977) 1921: Haren, Laken és Neder-Over-Heembeek csatlakozása Kik az igazi brüsszeliek? A város és a régió nemzetközi jellege, az itt élő és ide települő vallonok, flamandok, bevándorlók és külföldiek miatt ma már szinte teljesen eltűntek Brüsszel eredeti lakosai (hollandul: echte Brusselaars). Olyannyira ritkák, hogy külön kifejezések vonatkoznak rájuk: például a „Ketje” olyan brüsszeli lakos, akinek a szülei is itt laktak, míg a „Zinneke” szintén itt született, de csak az egyik szülője volt „Ketje”. A brüsszeliek legfőbb megkülönböztető jegye a nyelv, amely a holland nyelv brabanti nyelvjárása. Legfeltűnőbb vonása, hogy számos francia, illetve francia kiejtésű angol szót vett át. A nyelvjárás a középkori, óholland nyelv egyik változatából, a "Diets"-ből alakult ki. Szintén hasonlóan jellegzetes a brüsszeli francia dialektus, amely számos szót kölcsönzött az angolból és a flamandból. A város szülöttei Lucas Achtschellinck, flamand tájképfestő I. Albert belga király II. Albert belga király II. Lipót belga király (1865–1909) III. Lipót belga király Brian Molko A Placebo nevű brit együttes énekese Ludwig-Engelbert von Arenberg, Arenberg hercege Jacques d'Arthois, flamand tájképfestő Thierry Boutsen , flamand autóversenyző I. Mária burgundi hercegnő Clemens August I. von Bayern, kölni érsek Joséphine Charlotte von Belgien, Henri luxemburgi nagyherceg édesanyja Midián (Ábrahám fia) Midián vagy Madián (héberül: ������� Mi�yān, jelentése: viszály, vagy ítélet) a Héber Biblia szerint Ábrahám ószövetségi pátriárka és Ketúrá hat közös fiának egyike. Midiánnak öt fivére volt: Zimrán, Médán, Joksán, Isbák és Súah. Mellettük pedig két féltestvére volt: Ismáel és Izsák. A Biblia nem sokat árul el Ábrahám és Ketúrá gyermekeinek történetéről. Az Ótestamentum alapján mindössze annyit tudunk Midiánról, hogy feltehetőleg Beershebában született. Ez volt az a város, ahová Ábrahám betért miután az Úr parancsára megpróbálta feláldozni fiát, Izsákot. Az ősatya itt találkozott Ketúrával és Izsák itt talált rá feleségére, Rebekára. Miután Ketúrának Beershebában volt a szálláshelye, feltehetőleg Ábrahám mind a hat gyermeke is itt született. Mivel a Biblia a negyedik helyen említi testvérei között, ezért feltételezhetően ő volt Ábrahám és Ketúrá negyedik gyermeke. A Biblia megemlíti, hogy Ábrahám Ketúrától származó gyermekeit egy idő után gazdagon megajándékozza és elküldi őket az ígéret földjéről, Kánaánból. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy Ábrahám Izsák számára biztosítani akarta az Úrral megkötött szövetség beteljesülését. Ketúrá hat gyermeke közül Midián későbbi történetét őrizte meg leginkább a Szentírás. Iosephus Flavius, aki műveiben feltehetőleg Madián névvel illette őt, szintén ír Ábrahám gyermekeinek történetéről. A római történetíró szerint Ábrahám napkeletre küldte fiait, és személyesen jelölte ki nekik új szálláshelyüket. Ez a mai Arab-félsziget területét jelentette egészen Arabia Felix, azaz a mai Jemen, a korábbi Sába királyságának a vidékét a Vörös-tenger mentén. Ábrahám ajándékai után Midián és népe a Jordán folyótól keletre telepedett le, és elfoglalta a Holt-tenger keleti partvidékének területét is. Midiánnak itt öt gyermeke született:Éfah, Héfer, Hánok, Abida és Eldáh. A Szentírás őket tartja a későbbi midianiták ősének. Feltehetőleg még Midián életében kialakult egyfajta államszervezet, amelyet alapítójáról Midiánnak neveztek el. Midián országa lassan terjeszkedni kezdett, és Kánaán keleti vidékeitől uralhatta Arábia sivatagos vidékeit is, ahol Midiánnak nem voltak határai. A Kivonulás időszakában Midián a Sínai-félsziget egy részét is elfoglalta. Lásd még: Midián A Tini titánok, harcra fel! epizódjainak listája Ez a lap a Tini titánok, harcra fel! című sorozat epizódjait sorolja fel. Érdekességek Egy epizód időtartama nagyjából 12 perc, illetve két epizód összevonása a stáblistával együtt 25 perc. "A két részes" epizód fél órás. "A víz és a szikla" című epizód a második alkalom, hogy Greg Cipes (Gézengúz), Wil Wheaton (Vízilény) és Ashley Johnson (Terra) egy szerelmi háromszögben szinkronizál. Az első a Ben 10 és az idegen erők , "Minden ragyog" (S1E05) című részében volt, mikor Kevin Levin, Michael Hajnalcsillag és Gwen Tennyson hangját adták. A "Raven színei" című epizód valószínűleg a Tini Titánok , "Soha többé" (S1E06) című részének a paródiája, amiben szintén találkozhatunk Raven "színes személyiségével" (még a színek is megegyeznek az eredetivel). Vetítési időpontok Az 1. évad első 26 epizódját 2014. február 10-től sugározták, 17:15-kor. A következő premierszezonban a második 26 epizódot adták le, a 27. epizódtól az 52-ig Ezek 2014. május 26-tól kerültek műsorra, szintén hétköznap 17:15-kor. Legközelebb 2015. március 2-ától adtak új epizódokat 18:00/19:00-kor. Ekkor az 53-71. részek mutatkoztak be. Megjegyzések A "Smile Bones" című epizódot nem adták le magyarul és valószínűleg nem is fogják. A "Kicking a Ball and Pretending to Be Hurt" című epizód nem kapott magyar címet, mivel a jelenetet, amelyen kiírták, illetve ahol a magyar változatban felolvasták volna az epizódcímet, kivágták. A listában látható cím nem hivatalos, hanem szó szerinti fordítása az eredetinek. Montagagne Montagagne település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 70 fő (2015). Montagagne Alzen, Le Bosc, Esplas-de-Sérou, Larbont és Sentenac-de-Sérou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cazurra Cazurra település Spanyolországban, Zamora tartományban. Cazurra Peleas de Abajo, Morales del Vino és Casaseca de las Chanas községekkel határos. Lakosainak száma 82 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Brain-sur-l’Authion Brain-sur-l’Authion település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 3466 fő (2015). Brain-sur-l’Authion Andard, La Bohalle, Corné, La Daguenière, Le Plessis-Grammoire, Saint-Barthélemy-d’Anjou, Loire-Authion és Trélazé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Le Theil (Allier) Le Theil település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 409 fő (2015). Le Theil Deux-Chaises, Fleuriel, Laféline, Treban, Tronget és Voussac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Andrew Grove Andrew Steven Grove (Gróf András István) (Budapest, 1936. szeptember 2. – Los Altos, Kalifornia, 2016. március 21.) az Intel társalapítója, a cég felemelkedésének egyik kulcsfigurája. Életpályája Andy Grove – Gróf András István néven – 1936-ban látta meg a napvilágot Budapesten, zsidó kereskedőcsalád gyermekeként. Felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem kémikus szakán kezdte, ám 1956-ban, a forradalom leverése után az Egyesült Államokba emigrált. 1960-ban végzett vegyészmérnökként a New York-i City College-ban, majd a Berkeley Egyetemen szerzett doktorátust. 1963-tól – a PhD-fokozat megszerzését követően – a Fairchild Semiconductor kutatás-fejlesztési részlegénél dolgozott 1968-ig, amikor Robert Noyce és a róla elnevezett törvényről ismertté vált Gordon Moore társaként megalapította az Intel Corporationt, amely ma a világ legnagyobb félvezetőgyártó vállalata. 1979-től a cég elnöke, 1987-től vezérigazgatója, 1997-től pedig a vállalat vezérigazgatója és igazgatótanácsának elnöke egy személyben. A vezérigazgatói posztról 1998-ban lemondott, de 2005 májusáig az igazgatótanács elnöke maradt. Azóta rangidős tanácsadóként segítette az Intel munkáját. Grove és felesége, Éva 1958-ban házasodtak össze, két lányuk van. Könyvek és írások Physics and Technology of Semiconductor Devices (John Wiley and Sons, Inc., 1967) Számos amerikai egyetemen használt szakirodalom. High Output Management (Random House, 1983 and Vintage Books, 1985) 11 nyelvre fordították le One-on-One With Andy Grove (G.P. Putnam's Sons, 1987 and Penguin, 1989) Only the Paranoid Survive (Doubleday, 1996) Swimming Across ( Time Warner Books, 2001) Magyarul megjelent Csak a paranoidok maradnak fenn , ford. Doubravszky Sándor (Bagolyvár, 1998) Csúcsteljesítményű vezetés , ford. Doubravszky Sándor (Bagolyvár, 1998) Átúsztam : a mikroprocesszor alkotójának önéletrajza magyarországi éveiről , ford. Cziegler István (Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 2002) Cikkei jelentek meg a Fortune magazinban, a The Wall Street Journalban, a The New York Timesban és más napilapokban. Elismerések Time magazin : Az év embere (1997) Az évfolyam legjobbjaként diplomázott City College of New York 1960-ban. Gyalány Gyalány falu Romániában, Bihar megyében. Fekvése Bihar megyében, Gyepüsolymostól délre, Belényesszentmárton szomszédságában fekvő település. Története Gyalány birtokosainak a XV. században a Partasyakat írták, a későbbiekben a település a görögkatolikus püspökségé lett. A falu régen nem a mai helyén állt, hanem a Templom-dombja nevű helyen. Gyalány a trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye belényesi járásához tartozott. Nevezetességek Görögkatolikus temploma - 1718 -ban épült. Teodor Aaron (Erdély, 1803 február 6 - 1867 ) Prépost, történész - Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt Gyalány település parókiáján húzódott meg, s csak 1851 -ben tért vissza Budára , mint a kormány kir. román fordítója. Science Science (ejtsd: szájensz, angolul am. tudomány) az A Természettudományok Haladását Támogató Amerikai Egyesület (American Association for the Advancement of Science, AAAS) kiadványa. A brit Nature mellett világszerte a legfontosabb ilyen jellegű sajtóorgánum. A hetilap ún. Peer-Review-elven működik és körülbelül 130 ezer előfizetője van. Mivel azonban az előfizetők között számtalan tudományos intézet és egyetem is van és mert a hetilapnak a honlapja is olvasható, az olvasók száma inkább egymillió lehet. A kiadvány elsősorban fontos tudományos kutatások eredményeinek, illetve az erről szóló beszámolók publikálásával foglalkozik, de emellett minden számban vannak újdonságok és vélemények, különböző tudományos álláspontok. Bár a legtöbb tudományos magazin egy bizonyos szakterületre specializálódott, a Science – legnagyobb konkurenséhez, a Nature-höz hasonlóan - a természettudomány összes résztudományával foglalkozik. A publikációk nagy része biológiával, azon belül különösen genetikával és biotechnológiával foglalkozik. Bár a lapot az AAAS adja ki, a publikáláshoz nem feltétel a tagság. A beküldött cikkeknek csak az egy tizede kerül közlésre, amelyek ezt megelőzően átfutják az ún. Peer-Reviewt, és csak utána jelennek meg. A szerkesztőség székhelye Washington D.C. és fent tart egy irodát Cambridge-ben. A Billboard Hot 100 listavezetői 2013-ban A Billboard Hot 100 lista rangsorolja az Amerikában legjobban teljesítő kislemezeket. Az eladások, az internetes letöltések és a rádiós teljesítmény alapján készült listát a Billboard magazin teszi közzé hetente. Misterbianco Misterbianco település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 49 634 fő (2017. január 1.). Misterbianco Camporotondo Etneo, Motta Sant’Anastasia, Catania, San Pietro Clarenza és Belpasso községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Pioneer–1 A Pioneer–1 (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították, Hold kutató szonda. Küldetés Feladata volt a Hold megközelítése, a technikai eszköz próbája, televíziós képek készítése, értékelés céljából a Földre továbbítása. A megalakult NASA legsikeresebb kísérlete volt. Jellemzői A szondát a TRW, az ametikai légierő (USAF), a DC építette. Üzemeltetője a NASA és a DC (Washington). 1958. október 11-én a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Thor-Able hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indították a Hold felé. Felépítése megegyezett a Pioneer–0 űrszondával. Programozási hiba miatt nem tudta elérni a második kozmikus sebességet, ezért 43 óra 17,5 perces repülés után, 113 830 kilométer távolságból visszazuhant és október 13-án a Csendes-óceán fölött a Föld légkörében elégett. Nagy magasságban adatokat gyűjtött a Van Allen sugárzási övről és a mágneses térről. Hasznos tömege 36 kilogramm, műszereinek súly 17,8 kilogramm, stabilizált eszköz, a kúp alakú felső és alsó fedelet hengeres rész köti össze, amelynek átmérője alsó 76 centiméter, magassága 74 centiméter. A fedőhenger laminált műanyagból készült. A kapcsolatot a 108 megahertzen (MHz) frekvencián, botantennákon keresztül biztosították. Az energiát nikkel-kadmium-elemek (NiCd) adták a rakéták gyújtására, ezüst-cellaelemek a televízió rendszerhez és higany-elemek a műszerek ellátására. Pályamódosítást segítő fúvóka (üzemanyaggal) 11 kilogramm, további 8 kis korrekciós fúvóka van elhelyezve a kúp tetején, amelyek használat után leválaszthatók. Az űreszköz magnetométert, Geiger–Müller-számlálót, mikrometeorit detektort, és letapogató televíziós rendszert tartalmazott Dr. Donald Mallard Dr. Donald „Ducky” Mallard (a magyar szinkronban „Doki”) az NCIS című filmsorozat szereplője, akit David McCallum alakít. Magyar hangja: Szokolay Ottó. Dr. Donald Mallard Az NCIS brit orvosi fővizsgálója, aki gyakran elkíséri Gibbs csapatát a tettek helyszínére a holttestek és testrészek begyűjtésére. Az NCIS előtt többek között a brit rendőrségnek is dolgozott. Szokása, hogy beszél a hullákhoz boncolás közben, és hajlamos a túlzó megvilágításra velük kapcsolatban. Dr. Mallard nagyon képzettnek bizonyul munkatársai segítésére és szórakoztatására egyaránt, minden esethez van egy-egy tanulságos története fiatalabb korából. Feltehetőleg régre nyúl vissza barátsága Gibbs-szel, akit mindig keresztnevén szólít. Az Edinburgh-i Egyetemen tanult, Alzheimer-kórban szenvedő, 96 éves anyjával él és szabadidejében egy antik autót ápolgat. Merimosze Merimosze ókori egyiptomi tisztségviselő volt, Kús alkirálya a XVIII. dinasztia idején. III. Amenhotep csaknem négy évtizedes uralkodása alatt majdnem végig ő töltötte be ezt a pozíciót. Elődje Amenhotep, utóda Thotmesz alkirály volt. Címei: „Kús alkirálya”; „A déli földek felügyelője”; „Ámon arany földeinek felügyelője”; „Királyi írnok”; „A király írnokainak elöljárója”; „A kincstár felügyelője”, „A földművesek háznagya” (?). Merimosze valószínűleg elkísérte III. Amenhotepet az 5. uralkodási évben egy hadjáraton Kús ellen. Lehetséges, hogy egy későbbi időpontban Merimosze egy Ibhet nevű vidék lakói ellen is vezetett hadjáratot, mert ellenálltak az egyiptomi uralomnak és talán támadást is intéztek egyiptomi érdekszférák ellen. A núbiaiak ellen indított támadása során 312 núbiait ölt meg és 740 foglyot ejtett. Merimoszéval kapcsolatban említett személyek Amenemopet, „az alkirály leveleinek írnoka”. Amenemopet a következő alkirály alatt is szolgált, Tutanhamon idejére pedig kúsi főhadsegéd lett. Hui (vagy Huwy), „az alkirály leveleinek írnoka”. Lehetséges, hogy azonos a későbbi, azonos nevű alkirállyal, aki Tutanhamon alatt szolgált. Nahtu, „az alkirály szolgája”. Amenemwia, „Kús alkirálya, Merimosze saruhordozója”. Egy sztéléről ismert. Penmiam, írnok, egy sztélén ábrázolják az ülő Merimosze előtt. Sírja Merimosze sírja a thébai nekropoliszhoz tartozó Kurnet Muraiban található TT383. Három antropoid szarkofágba temették, a szarkofágok köve Felső-Egyiptomból vagy Kúsból érkezett. Darabjai ma több különböző múzeumban találhatóak (British Museum, Bostoni Szépművészeti Múzeum, Vassar College). Blicourt Blicourt település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 342 fő (2015). Blicourt Crèvecœur-le-Grand, Haute-Épine, Juvignies, Lihus, Luchy, La Neuville-sur-Oudeuil, Oudeuil, Pisseleu és Rotangy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dr. Feelgood A Dr. FeelGood az amerikai Mötley Crüe 1989-ben megjelent 5. nagylemeze. Az album azonnal felkerült az észak-amerikai lemezeladási listák élére. A címadó dal a VH1 zenecsatorna 100 Greatest Hard Rock Songs listáján a 15. helyet kapta. Az album főbb témái a drogok ("Dr. FeelGood"; "T.N.T."; "Kickstart My Heart") és a szex ("Slice Of Your Pie"; "Sticky Sweet"; "She Goes Down"; "Rattlesnake Shake"). A lemezen több olyan dal van, amely később rengeteg Mötley válogatáslemezre, vagy akár bármilyen rockválogatásra felkerült. Ilyen például a címadó dal, a "Kickstart My Heart", vagy az "S.O.S.". A lemezből 6 millió példány fogyott az egyesült államok területén, Európában pedig aranylemez lett. Tartalma "T.N.T. (Terror 'N Tinseltown)" – 0:42 "Dr. Feelgood" – (Mick Mars, Nikki Sixx) – 4:50 "Slice of Your Pie" – (Sixx, Mars) – 4:32 "Rattlesnake Shake" – (Mars, Sixx, Vince Neil, Tommy Lee) – 3:40 "Kickstart My Heart" – (Sixx) – 4:48 "Without You" – (Sixx, Mars) – 4:29 "Same Ol' Situation (S.O.S.)" – (Lee, Sixx, Neil, Mars) – 4:12 "Sticky Sweet" – (Mars, Sixx) – 3:52 "She Goes Down" – (Mars, Sixx) – 4:37 "Don't Go Away Mad (Just Go Away)" – (Sixx, Mars) – 4:40 "Time for Change" – (Sixx, Donna McDaniel) – 4:45 Az 1999-es újrakiadáson található bónuszfelvételek "Dr. Feelgood" (Demo Version) – (Mars, Sixx) – 4:42 "Without You" (Demo Version) – (Sixx, Mars) – 4:12 "Kickstart My Heart" (Demo Version) – (Sixx) – 4:28 "Get it for Free" (Demo Version) – (Sixx) – 4:14 "Time for Change" (Demo Version) – (Sixx, Donna McDaniel) – 4:09 Bang-A-Boomerang A Bang-A-Boomerang című dal a svéd ABBA együttes ABBA nevű stúdióalbumának kislemeze, melyet először Svenne & Lotta jelentetett meg svéd és angol nyelven. A dalt Benny Andersson, Björn Ulvaeus és Stig Anderson írták, eredetileg angol nyelven vokál és szöveg nélkül. Eredetileg Stop And Listen To Your Heart címen jelent volna meg. A dal címe - Bang-A-Boomerang - arra utal, hogy mint a bumeráng, a szeretet is visszatér az ausztrál bennszülöttek bumerángjával. 1974 végén Andersson, Ulvaeus és Stig Anderson meghívást kaptak a Svéd Televízióba, hogy egy dalt mutassanak be az 1975-ös melodifestivalen-nek. Mivel az ABBA nem akart ismét versenybe szállni, így a szintén Polar Music kiadó szárnyai alatt ténykedő Svenne & Lotta páros kapta meg a dalt. 1974 novemberében a duó elénekelte a dal (2:50) perces változatát, mely rövidebb, mint az eredeti demo felvétel, hogy megfeleljen az Eurovíziós három perces szabályainak. A dal 1975 februárjában a svéd előválasztásokon a 3. lett, és Svenne & Lotta legnagyobb slágerei közé tartozott, és két hétig a Svensktoppen rádiós slágerlistára is felkerült a dal, melyet angol dalszöveggel is megjelentették. Az ABBA változata 1975 nyarán került rögzítésre angol nyelven, mely 1975 április 21-én megjelent kislemezen is Franciaországban, melynek B oldalán a soron következő megjelenő SOS kapott helyet, illetve az ABBA albumára is felkerült. Megjelenések 7" Franciaország Vogue 45 X 12.161 Bang-A-Boomerang - 3:02 SOS - 3:21 Feldolgozások A dán Ulla Pia anyanyelvén énekelte a dalt. A svéd Noice zenekar 1981 -ben kiadott Det Ljuva Livet című albumán is szerepel a csapat saját változata. 1998 -ban a svéd heavy metal csapat a Black Ingvars metál változata szerepel a Schlager Metal című albumunkon. 2000 -en a svéd Lotta Engbergs cover változata svéd nyelven is megjelent Vilken Härlig Dag című albumán. A dal később a 2006 -ban megjelent válogatás albumán Världens bästa lotta - is szerepelt. A dal szerepel az ABBA: You Can Dance című dance video játékában is. A dal német változata Sing, Wenn Du Mal Trauring Bist címmel jelent meg Nico Gaik előadásában, mely Musicalstars Sing ABBA albumán is szerepel. Benedek László (biokémikus) Benedek László (Szeged, 1901. május 6. – Szeged, 1977. október 3.) - vegyész, paprikanemesítő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1956) Életrajza Szegeden született 1901. május 6-án. A budapesti műegyetemen és a szegedi tudományegyetemen végezte tanulmányait, 1927-ben doktori (vegyész) oklevelet szerzett. 1927-től a szegedi Vegykísérleti és Paprikakísérleti Állomáson dolgozott, 1940-től fővegyész, 1945-től kísérletügyi igazgató 1946-tól az Országos Kémiai Intézet igazgatója volt. 1949-ben bízták meg a szegedi Paprikakísérleti Intézet szervezésével és vezetésével, amely később beolvadt a Délalföldi Mezőgazdasági Kutató Intézetbe. Itt dolgozott 1964-ben való nyugdíjazásáig. Munkássága A fűszerpaprika vizsgálati és minősítő módszereinek fejlesztésével, beltartalmi tulajdonságaival, valamint fajtanemesítéssel foglalkozott. Rutinvizsgálatokra alkalmas, egyszerű, gyors és megbízható módszereket dolgozott ki, amelyet a minősítés, a nemesítés és a feldolgozó ipar egyaránt használ. Festéktartalom-vizsgálati módszerét nemzetközileg is elismerték és használják. Foglalkozott a fűszerpaprika festékeivel, festéktartalmának növekedésével az utóérlelés során, a cukortartalmával, vitaminféleségeivel, illóolaj-tartalmával és a kristályos kapszaicin előállításával. Kinemesítette a szegedi F 03 elnevezésű csípős fűszerpaprika-fajtát. A bel- és külföldi folyóiratokban 38 tudományos közleménye jelent meg. Főbb munkái Magyar fűszerpaprika (Budapest, 1954) Hamvas A hamvas régi magyar szőlőfajta, amely a filoxérát követően szinte teljesen eltűnt a magyar borvidékekről. 6676 Monet A 6676 Monet (ideiglenes jelöléssel 2083 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Téli öttusa az 1948. évi téli olimpiai játékokon Az 1948. évi téli olimpiai játékokon a téli öttusa bemutató sportágként szerepelt. A nyári olimpiai játékok öttusa versenyszámához hasonlóan a téli öttusa is öt sportágból állt össze. A versenyen 5 nemzet 14 versenyzője vett részt. A téli öttusa sportágai sífutás sportlövészet lesiklás vívás lovaglás Eredmények Az egyes sportágakban elért helyezések pontszámoknak minősültek. Ezek összege hatátozta meg a végső sorrendet, a legalacsonyabb pontszámmal rendelkező versenyző nyerte a versenyt. Az időeredmények másodpercben értendőek. Összesítés A táblázatban a versenyzők által, az egyes sportágakban elért helyezései, valamint az összesített pontszámuk olvasható. Tiboldi Mária Tiboldi Mária (Szolnok, 1939. április 20. –) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, a Budapesti Operettszínház örökös tagja Életpálya Szolnokon született, de 1949-től már Budapesten járt iskolába. "1961-ben kitüntetéssel diplomáztam az első, 1957-ben indított zenés osztályban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán." Először a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol játszott operettet, operát, prózát. 1963-tól a Fővárosi Operettszínház tagja. 1966-ban külföldre szerződött, "...tíz évet német nyelvterületen vendégszerepeltem, sztár lettem, primadonna, az első nő, Berlinben, Münchenben, Salzburgban… Ennek ellenére egy űzött, hajszolt nő – ha az emberi oldalát nézem –, aki konzuli útlevéllel, állandó sorban állással a követségen várja a vízumát, hogy hazajöhessen a kisfiához. Az osztrák és magyar vonatokon a kalauzok és vámosok név szerint ismertek, de az ottani és az itthoni bánásmódban bizony minőségi különbségek voltak. A Kádár-korszak szigora rám is vonatkozott, ahogyan átléptem a határt, minden alkalommal be- és ki kellett jelentkeznem a rendőrségen, ki tudja, hányszor. Arra, hogy itthon is szerepelhessek, nem kaptam lehetőséget. Kint, Nyugaton, sikeres voltam, nemzetközileg elismert, én voltam „a Tiboldi”." Előbb a berlini Theater des Westens, 1968-tól a salzburgi Landestheater, 1972-től a bécsi Raimund Theater primadonnája volt. 1976 óta ismét a Fővárosi Operettszínház művésznője volt, 2003-ig. "Vámos László bízott bennem....Visszakaptam a magyar szó, az anyanyelvi játszás örömét. Ez leírhatatlan boldogság." Született primadonna, varázsa, megjelenése, személyisége fejlett ének- és játékkultúrával párosul. Sokat vendégszerepelt külföldi színpadokon, tévéjátékokban, gálaesteken, show-műsorokban, játszott és énekelt németül. Vendégművészként itthon, a Veszprémi Petőfi Színházban eljátszhatta Mária szerepét a Régi nyár című zenés játékban, melyet Rátonyi Róbert rendezett, de fellépett a Ruttkai Éva Színházban is, ahol Arankát alakította a Hyppolit, a lakáj című darabban. Abonyi Beáta: Marica címmel könyvet írt róla. Műsorvezetőként többször láthatták a nézők, rendezőként és darabok átírójaként is olvashatjuk nevét stáblistákon. Jászai Mari-díjas (1986) a Budapesti Operettszínház örökös tagja (1996). Jegyzetek http://www.napkut.hu/naput_2008/2008_10/052.htm Díjak, elismerések Tv-nívódíj (1984) Jászai Mari-díj ( 1986 ) Robert Stolz ünnepi játékok - Aranymedália A Spanyol Rádió nagydíja (Maritim díj, 1975) A Budapesti Operettszínház örökös tagja ( 1996 ) Velencéért Emlékérem ( 2012 ) Fontosabb színházi szerepei Heltai Jenő : A Tündérlaki lányok ... Olga Fényes Szabolcs - Harmath Imre : Maya ... Maya Ábrahám Pál : Viktória ... Viktória Kálmán Imre : Csárdáskirálynő ... Szilvia ( Szovjetunió , Bécs , Bad Ischl , Klagenfurt , München , Frankfurt , Japán ) Kálmán Imre : Cirkuszhercegnő ... Fedora (Theater des Westens - Berlin , Klagenfurt) Kálmán Imre : Marica grófnő ... Marica (München, Moszkva ) Lehár Ferenc : A mosoly országa ... Liza ( Brassó , Bukarest , Koblenz ) Lehár Ferenc : A víg özvegy ... Glavári Hanna (München, Bad Ischl, Japán) Lehár Ferenc : Cigányszerelem .... Kőrösházy Ilona (Bad Ischl, Tours , Frankfurt) Lehár Ferenc : Cárevics ... Szonja ( Salzburg ) Jacobi Viktor : Sybill ... Sybill (München) Leo Fall: Madame Pompadour ... Madame Pompadour (Festspielhaus - Salzburg, Klagenfurt) Leo Fall: Sztambul rózsája ... Konja Gül (Bad Ischl, Staatstheater Baden bei Wien) Nico Dostal: Clivia ... Clivia (Landestheater Salzburg) Johann Strauss : Egy éj Velencében ... Anina (München, Mörbisch am See ) Johann Strauss : A denevér ... Rosalinda (Bécs) Franz von Suppé : Boccaccio ... Beatrice Huszka Jenő : Mária főhadnagy ... Antónia Nyikolaj Sztrelnyikov: Violetta ... Violetta Robert Stolz ünnepi játékok: Vénus in Seide Robert Stolz ünnepi játékok: Der Tanz ins Glück Lajtai Lajos - Békeffi István : A régi nyár ... Mária (Veszprémi Petőfi Színház) Richard Rodgers - Oscar Hammerstein - Howard Lindsay - Russel Crouse: A muzsika hangja ... Zárdafőnökasszony Szakcsi Lakatos Béla - Csemer Géza : Dobostorta ... Erzsébet Királyné Lehár Ferenc - Békeffi István - Kellér Dezső - Gábor Andor - Szenes Iván : Luxemburg grófja ... Madamme Fleury Zágon István - Nóti Károly : Hyppolit, a lakáj ... Aranka (Ruttkai Éva Színház) Filmek, tv-játékok, zenés műsorok Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964) Die ungarische Hochzeit (1969) Zauber der Melodie (1969) Giuditta (Freunde das Leben ist lebenswert) (1970) Der Opernball (1971) Drei mal neun (német sorozat) 3. rész (1972) Maske in Blau Frau Luna Zum blauen Bock (német sorozat) (1972) Schlagerfestival 1929 (1974) "Von der Puszta will ich traumen" tv-műsor Magyarországról Sonntags Konzert: Jaj Kálmán, Bruderherz élő egyenes adás műsorvezetője (magyar-német osztrák koprodukció) Operettkarnevál műsorvezetője (magyar-német osztrák koprodukció) Ungarische Hochzeit (osztrák-német-svájci koprodukció) Auf immer und ewig (osztrák tv-játék sorozat) Zene az életem (önálló tv-show, vendég: Miller Lajos ) (1983) Leo Fall: Pompadour (1985) A nemzet csalogánya - Képek Blaha Lujza életéből (1985) Három a kislány (Zenés TV színház) (1986) "Nem történt semmi..." (zenés összeállítás) Hanussen (1988) Előadóest A nemzet csalogánya: címszerep ( Blaha Lujza ) (Korona Pódium) Francia polonéz ( George Sand ) (Fővárosi Operettszínház) Önálló est Hölgy Rózsaszínben ( Alpár Gittáról ) (vendégszereplés: Izrael) Rendezései Mágnás Miska (Sziget Színház) Könyv róla Abonyi Beáta : Marica Szépíró Kft. (Budapest), 1991. ISBN 963-7916-02-4 Lemezek, kazetta Maria Tiboldi – Mein herz schlägt für Dich CBS Records (LP) S 64606 (1971) Maria Tiboldi – Zigeunerparty CBS Germany (LP) S 67297 (1972) Maria Tiboldi - Ich bin Verliebt - (LP) CBS - Germany S 65537 (1973) Maria Tiboldi - Ligeunerparty (Gypsy Party) CBS - Israel (cat no: 65603) (1974) Maria Tiboldi - Von Der Puszta Will Ich Träumen (Volksweisen Und Zigeunerlieder Aus Ungarn) (LP) CBS 80332 (1974) Maria Tiboldi - Heut kann es kosten soviel es will (7", Single) Isarton 1C 006-42 148 (1974) Maria Tiboldi - Maria Tiboldi Germany (LP) 1C 048-42 194 (1976) Tiboldi Mária - Szép álom, szállj a szívemre HCD16854 Hungaroton Örökzöldek (kazetta) (9049) 1991 RQ27 A (9049) 1991 RQ27 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry E. Holt fedezte fel 1991. szeptember 12-én. Az Angie Tribeca – A törvény nemében epizódjainak listája Ez a lista az Angie Tribeca – A törvény nemében (Angie Tribeca) című amerikai sorozat epizódjait tartalmazza. Jászladány vasútállomás Jászladány vasútállomás egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútállomás, Jászladány településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Vámosgyörk–Újszász–Szolnok-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Szellőhát megállóhely Szászberek megállóhely Női 1 méteres műugrás a 2013-as úszó-világbajnokságon A női 1 méteres műugrást július 21-én és 23-án rendezték meg a 2013-as úszó-világbajnokságon. Előbb volt a selejtező, két nap múlva a döntő. Eredmény Zölddel kiemelve a döntőbe jutottak Captain Beefheart Don Glen Vliet (később Don Van Vliet, Glendale, Kalifornia, 1941. január 15. – 2010. december 17.) több művésznéven szereplő zenész, szövegíró és zeneszerző volt. Leggyakrabban a Captain Beefheart nevet használta, ami már legelső fellépésén is megvolt, majd zenekarának neve is innen eredt. A Magic Band az ő személye körül forgott, a zenészek jöttek-mentek körülötte. Van Vliet a Magic Bandben – saját megfogalmazása szerint – diktatórikus módszereket alkalmazott. Több hangszeren játszott, de többnyire énekelt és harmonikázott, a szaxofont és a billentyűs hangszereket ritkán szólaltatta meg. E ritka pillanatokban azonban érdekes dolgokat művelt hangszereivel, az első Magic Band lemez (Safe as Milk) „Plastic Factory” című számában például a hápogóra (wah-wah-pedál, torzító) kötötte a szájharmonikát. Zenei stílusa blues és rock gyökerekkel rendelkezik, de erősen hallható benne a jazz és a pszichedelikus zenék hatása, mindezt avantgard, sőt absztrakt elemekkel ötvözve alakult ki jellegzetes hangzásvilága. 1982-től nem zenélt, csak a festészetnek élt, aminek gyakori jelzője a neoprimitív, közelebbről expresszív elemekkel dúsított absztrakció. Élete Alonzo Glet Vliet benzinkút-tulajdonos gyermeke, aki Kansas államból költözött Californiába, eredetileg holland származású. A Barry Miles-féle Zappa-életrajz szerint már tizenéves korában ismerte egymást Frank Zappa és Don. A Captain Beefheart művésznév az együtt létrehozott paródia egyik szereplőjének neve. Vliet egy 1970-es Rolling Stone interjúban azt állította, hogy a nevet Zappa találta ki. Egy későbbi Letterman-showban viszont sajátjának mondta az ötletet. Az Antelope Walley Junior College művészeti iskola tanulója volt, majd egy év után otthagyta, és zeneparódiákkal haknizott. 1965-ben megismerkedett Alex Snouffer rhythm and blues gitárossal, ők ketten alapították a Magic Band első verzióját. Magic Band Első felállás: Don Van Vliet (ekkortól lett a Glen helyett Van ); Alex St.Claire (Alex Snouffer, gitár); Doug Moon (gitár); Jerry Handley (basszusgitár); Vic Mortenson (dob). A dobos poszton hamarosan Paul Blakely váltotta Mortensont, és még ebben az évben Blakelyt John French. 1966-ban már két kislemezt is kiadtak az A & M kiadónál. Még ez év végén az első lemez anyagát (Safe as Milk) is benyújtották a kiadónak, azonban elutasították, mivel túl avantgardnak és negatívnak tartották. 1967 tavaszán a Safe as Milk anyagát újra felvették Ry Cooder gitáros (aki minden idők 100 legjobb gitárosa között az igen előkelő 8. hellyel büszkélkedhet) közreműködésével. Az anyagot végül 1967 szeptemberében a Buddah Records adta ki. 1967 augusztusában már a második album felvételeit kezdték el Jeff Cotton közreműködésével. Ez a lemez ugyan stúdiófelvétel, de élőben vették fel, egy nekifutással. 1969-ben - párhuzamosan a Magic Band működésével - Vliet egy dal erejéig Zappa oldalán is feltűnt (a Hot Rats albumon). Diszkográfia Captain Beefheart 1967 és 1982 között 12 stúdióalbumon, 3 koncertlemezen, 7 válogatáson és 9 kislemezen hallható, nem számítva különböző extrakiadásokat, élő- és stúdióválogatásokat. Koncertalbumok London 1974 (1994) I'm Going to Do What I Wanna Do: Live at My Father's Place 1978 (2000) Live London '74 (2006) Válogatások The Spotlight Kid/Clear Spot (1972) The Spotlight Kid/Lick My Decals Off, Baby" (1973) Captain Beefheart File (1977) Music in Sea Minor (1983) Top Secret (1984) Safe as Milk/Mirror Man (1988) The Best Beefheart (1989) At His Best (1992) I May Be Hungry but I Sure Ain't Weird: The Alternative Captain Beefheart (1993) A Carrot Is As Close As A Rabbit Gets To A Diamond (1998) Electricity (1998) Zig Zag Wanderer (1998) Grow Fins: Rarities 1965–1982 (1999) The Dust Blows Forward (1999) The Mirror Man Sessions (1999) The Dust Blows Forward: An Anthology (1999) Grow Fins, Vol. 2: Trout Mask House Sessions (1999) Merseytrout: Live in Liverpool 1980 (2000) I'm Going to Do What I Wanna Do: Live at My Father's Place 1978 (2000) The Best of Captain Beefheart (2002) The Buddah Years (2006) Kislemezek "Diddy Wah Diddy" / "Who Do You Think You're Fooling" (1966) "Moonchild" / "Frying Pan" (1966) "Yellow Brick Road" / "Abba Zaba" (1967) "Pachuco Cadaver" / "Wild Life" (France only) (1970) "Click Clack" / "I'm Gonna Booglarize You, Baby" (1972) "Too Much Time" / "Clear Spot" (1973) "Upon the My-O-My" / "Magic Be" (UK) (1974) "Sure 'Nuff 'n Yes I Do" / "Electricity" (1978) "Ice Cream for Crow" / "Tropical Hot Dog Night" / Run Paint Run Run" / "Light Reflected off the Oceands of the Moon" (1982) Egyéb közreműködések Frank Zappával Hot Rats (1969) Bongo Fury (1975) US #66 Zoot Allures (1975) One Size Fits All (1975) The Lost Episodes (1996) Mystery Disc (1998) Cheap Thrills (1998) [The Torture Never Stops (Original Version)] Más zenekarokban The Tubes, Now (1977) Jack Nitzsche, "Hard Workin' Man", from the film score for Blue Collar (1978) Gary Lucas, Improve the Shining Hour (2000) Moris Tepper, Moth to Mouth (2000) Film "Some Yo Yo Stuff: An observation of the observations of Don Van Vliet (Anton Corbijn, 1993) Szingapúr bombázása (1944–1945) Szingapúr bombázása 1944 — 1945-ben a szövetséges (amerikai és brit) légierő által végrehajtott bombatámadások sorozata volt, amelynek célpontja a japán császári haderő által elfoglalt Szingapúr kikötője volt. 1944. november 5. és 1945 márciusa között az amerikai-brit légierő összesen 11 támadást intézett Szingapúr ellen, ezek többsége a kikötő, a kikötői létesítmények, a japán haditengerészeti bázis és az ott horgonyzó hajók ellen irányult, bár sor került a környező vizek elaknásítására is. Miután az amerikai légi egységeket más hadszíntérre vezényelték, a brit bombázók folytatták az aknatelepítést, egészen május 24-ig. A támadás-sorozatnak vegyes eredményei voltak: bár sikerült jelentős károkat okozni a kikötői létesítményekben és a haditengerészeti bázisban, egyes támadások nem jártak eredménnyel és a kikötő közelében telepített olajtároló létesítményt sem sikerült megsemmisíteni. A szövetségesek által telepített aknazár megzavarta a Szingapúrba irányuló japán hajóforgalmat, az aknák következtében három hajó elsüllyedt, további 10 megrongálódott. A hajózási forgalom azonban nem állt le teljesen, ahogyan azt a szövetségesek remélték. A bombatámadások viszont nagyban javították Szingapúr polgári lakosságának hangulatát, mivel azt az érzést keltették, hogy a városállam hamarosan felszabadul a japán megszállás alól. Emellett a bombatámadások alig okoztak veszteségeket a polgári lakosság körében, bár néhány kikötői munkás életét vesztette. Ioan Lemeni Ioan Lemeni, magyar forrásokban Lemény János vagy Lemény Pap János (Dezmér, 1780. április 22. – Bécs, 1861. március 29) a fogarasi és gyulafehérvári görögkatolikus főegyházmegye püspöke, valamint a román görögkatolikus egyház elöljárója volt 1832–1850 között. Élete Nemes családban született. Az elemi iskolát Kolozsváron és Balázsfalván végezte, a gimnáziumot és a jogi illetve filozófiai kurzusokat szintén Kolozsváron. Ugyan apja ügyvédnek szánta, ennek ellenére 1801-ben a balázsfalvi teológiai szeminárium diákja lett, innen Ioan Bob püspök a nagyváradi katolikus szemináriumba küldte. 1805. október 1-jén pappá szentelték. Két évig Balázsfalván tanított filozófiát és egyháztörténelmet, majd 1807-től Kolozsváron lett pap. Működése alatt a város és a környék román lakóinak többségét a görögkatolikus egyházba térítette. 1819. október 28-án kanonokká választották. 1820. október 1-jén Balázsfalvára költözött, és folytatta a tanítást. 1829-ben a tanítás mellett Ioan Bob püspök mellett titkárként dolgozott. Bob halála után 1832. május 15-én püspökké választották; 179 szavazatot szerzett a lehetséges 212-ből. 1832. augusztus 23-án püspökké nevezték ki; miután 1833. április 16-án a Szentszék megerősítette, 1833. június 6-án Nagyváradon Samuil Vulcan püspökké szentelte, és július 14-én iktatták be hivatalába. Már beiktatásakor elrendelte, hogy minden plébánia mellett létesüljön egy elemi iskola is. Püspöksége során végiglátogatta az egyházmegye majdnem mindegyik helységét. 1837-ben kibővíttette a balázsfalvi katedrálist. A balázsfalvi teológiai szemináriumban az oktatás időtartamát háromról négy évre hosszabbította. 1842. márciusban a balázsfalvi káptalan nevében tiltakozást nyújtott be a bécsi udvarnak az ellen a tervezet ellen, amely a magyar nyelvet kötelezővé tette volna az egyház és az iskolák igazgatásába. Ugyanabban az évben Vasile Moga ortodox püspökkel együtt beadvánnyal fordult a kolozsvári országgyűléshez a királyföldi románok jogaival kapcsolatban. Az 1848. május 15-i balázsfalvi román népgyűlés egyik vezető alakja volt; a gyűlés határozatait ő ismertette a május 30-i kolozsvári országgyűlésen. Mivel Erdély és Magyarország uniójának a pártján állt, konfliktusba került Simion Bărnuțiuval. 1848. október 21-én kiáltványban fordult a román néphez, hogy ne hallgassanak Puchner tábornoknak a magyarok elleni harcra szólító felhívására. Emiatt 1848. november 19-én Puchner felfüggesztette hivatalából, és elrendelte a püspöki jövedelmek lefoglalását. A szabadságharcban játszott szerepe miatt 1849. október 21-én húsz év várfogságra ítélték, de utóbb kegyelmet kapott. 1850. márciusban Erdély kormányzója, Ludwig von Wohlgemuth nyomására lemondott püspöki tisztségéről, és április 10-én Bécsbe távozott. Utolsó éveit Bécsben, a ferencesek kolostorában töltötte, és itt is halt meg. A bécsi Simmering temetőben temették el, majd 1901-ben maradványait hazaszállították Balázsfalvára. Művei Az Istentől küldetett férfiú a gondviselés rendjében, az az halotti beszéd Bab János fogarasi görög egyesült vallású püspök felett. Kolozsvár, 1831. Rugimienta celor doi episcopi romanesci a celui greco-unit ši a celui greco neunit Vasile Moga. Ascerunt dietei dela 1842. in causa romanilor pe pamantul kraiesc numit ši sasesc. Brassó, év. n. (Az 1842-es országgyűléshez beadott folyamodvány, Moga Vasile ortodox püspökkel együtt) U Nu U Nu vagy Thakin Nu (1907. május 25. – 1995. február 14.) burmai politikus. Eredetileg tanár volt. 1930-tól részt vett az angolellenes szabadságharcban, ami miatt 1940-től 1942-ig börtönben tartották. A japán megszállás idején létesült burmai kormányban a külügyi, majd a tájékoztatásügyi tárcát töltötte be. A háború után mint az Antifasiszta Liga elnöke 1947-ben megkötötte az angol kormánnyal a Burma függetlenségét kimondó londoni egyezményt. 1948-tól 1956-ig, 1957-től 1958-ig majd 1960-tól 1962-ig miniszterelnök volt. Elfogadta a békés együttélés elveit, egyik kezdeményezője volt az 1955. évi bandungi konferencia összehívásának. 1962-ben kormányát Ne Vin tábornok katonai puccsa döntötte meg. Montagny-en-Vexin Montagny-en-Vexin település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 672 fő (2015). Montagny-en-Vexin Montjavoult, Magny-en-Vexin, Serans és Saint-Gervais községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Le Tilleul-Othon Le Tilleul-Othon település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 372 fő (2015). Népesség A település népességének változása: (9113) 1997 CN5 A (9113) 1997 CN5 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yoshisada Shimizu és Urata Takesi fedezte fel 1997. február 3-án. Crljenik Crljenik falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Stankovcihoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 47, közúton 58 km-re délkeletre, Šibeniktől légvonalban 22, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délkeletre a 27-es számú főút mellett, Dalmácia északi részén fekszik. Története A településnek 1880-ban 64, 1910-ben 106 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 130 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Málta az Eurovíziós Dalfesztiválokon Málta eddig harmincegy alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon. A máltai műsorsugárzó a Public Broadcasting Services, amely 1969 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1971-ben csatlakozott a versenyhez. Története Évről évre Málta 1971-ben vett részt először. Két utolsó, és egy 12. hely után a máltai tévé a visszalépés mellett döntött, és csak 1991-ben tértek vissza, ekkor már sokkal több sikerrel. Tíz év alatt csak egyszer nem tudtak az első tízben végezni, és 1998-ban és 2002-ben is nagyon közel kerültek a győzelemhez. Horvátország és Svédország mellett az egyetlen ország, amely 1993 és 2003 között, amikor érvényben volt a kieséses szabály, egyszer sem kényszerült kihagyni a versenyt. Az elődöntőket 2004-ben vezették be, ekkor sikerült továbbjutniuk, és a következő két évben automatikusan döntősök voltak. Azonban 2006-ban a döntő utolsó helyén végeztek, majd kétszer egymás után kiestek az elődöntőben. 2009-ben Chiara képviselte őket, aki korábbi két szereplése alkalmával a második, és a harmadik helyen végzett. Bár sikerült továbbjutnia az elődöntőből, a döntőben nem tudta megismételni a jó eredményt. 2010-ben és 2011-ben ismét nem sikerült továbbjutniuk az elődöntőből, előbb hét, majd egyetlenegy ponttal lemaradva a továbbjutást érő tíz hely egyikéről. A következő három évben továbbjutottak, de a legjobb tízbe csak 2013-ban tudtak bekerülni. 2015-ben nem sikerült továbbjutniuk. 2016-ban visszatért a 2002-es verseny második helyezettje, Ira Losco, és ezúttal a 12. helyen végzett a döntőben. 2017-ben nem tudták kivívni a továbbjutást. Málta két második és két harmadik helyével a legsikeresebb ország, amely még nem tudta megnyerni a versenyt. Nyelvhasználat Málta 1971-es debütálásakor még érvényben volt a nyelvhasználatot korlátozó szabály. Ennek értelmében indulóiknak az ország hivatalos nyelvén, vagyis máltai nyelven kellett énekelniük. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre megszüntették, ekkor 1975-ben egy angol nyelvű dallal neveztek. A nyelvi szabályt 1977-ben ismét bevezették, és végül 1999-ben törölték el. Málta 1991-es visszatérésekor már az angol is az ország hivatalos nyelve volt, és azóta kivétel nélkül angol nyelvű dalokkal neveztek. Mindössze egyszer, a 2000-es dalban egy versszak erejéig hallhattuk a máltai nyelvet. Eddigi harmincegy dalukból huszonnyolc angol nyelvű, kettő máltai nyelvű, egy pedig angol és máltai kevert nyelvű volt. Nemzeti döntő A máltai nemzeti döntő a Malta Eurovision Song Contest ("Málta Eurovíziós Dalfesztivál") nevet viseli, és az ország debütálása óta kivétel nélkül minden alkalommal megrendezték. A hetvenes években a nemzeti válogatót öt vagy hat előadó részvételével rendezték, akik közül egy zsűri választotta ki a nyertest. A kilencvenes években már elődöntőt is rendeztek. 1991 és 1994 között szokás volt, hogy a dalokat angol és máltai nyelven is előadták. 2001 óta a nézők is beleszólhatnak a döntésbe, telefonos szavazás segítségével. Érdekesség, hogy Olivia Lewis 1997-től kezdve minden évben részt vett a nemzeti döntőn, míg végül 2007-ben sikerült elnyernie a jogot, hogy képviselje hazáját. Szavazás (1975, 1991-2015) Málta a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Málta még sosem adott pontot a következő országoknak: Csehország, Montenegró, San Marino. Málta a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Málta egyedül Szerbia és Montenegrótól nem kapott egyetlen pontot sem szereplésük során. Forrás: Megjegyzés: A táblázat az 1975-ben bevezetett pontozási rendszer alatt kiosztott pontokat veszi figyelembe, illetve csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Szavazás (2016-2017) Málta a következő országoknak adta a legtöbb pontot: Málta a következő országoktól kapta a legtöbb pontot: Megjegyzés: A táblázat a 2016-ban bevezetett pontozási rendszer alatt kiosztott pontokat veszi figyelembe, illetve csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott, illetve kapott pontokat. Saint-Menges Saint-Menges település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 990 fő (2015). Saint-Menges Donchery, Fleigneux, Floing és Glaire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Oreszt Dmitrovics Klimpus Oreszt Dmitrovics Klimpus (ukrán betűkkel: Орест Дмитрович Климпуш; Kőrösmező, 1941. február 14.) ukrán mérnök, politikus és diplomata. 1992–1994 között közlekedési miniszter, majd 1997-től 2002-ig Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott követe volt Magyarországon. Az ukrán Nemzeti Közlekedési Egyetem (NTU) professzora, a motorok és hőtechnikai tanszék munkatársa. Élete A Huculvidék kárpátaljai részének központjában, Kőrösmezőn született. Apja Dmitro Klimpus jómódú ruszin-hucul vállalkozó és gazdálkodó, a Kárpáti Szics parancsnoka volt, aki fontos szerepet játszott az 1920-as évek Kárpátalja közéletében. Anyja Jelizaveta Dmitrivna Klimpus (sz. 1908). Szakmai karrierje Oresz Klimpus 1957-től a kőrösmezői erdőgazdaságban dolgozott géplakatosként, eközben levelező képzése keretében a huszti Erdészeti és Faipari Technikumban tanult. 1959-től a Kijevi Gépjárműközlekedési Főiskola hallgatója volt, a főiskolát 1964-ben végezte el. 1965-től a lvivi Holovlvivbud építőcég huszti járműtelepének főmérnökeként dolgozott. 1967–1970 között a Kijevi Járműközlekedési Főiskolán aspirantúrát végzett. 1971-től Kijevben a Járműközlekedési Állami Intézetben (később Avtotranszport) dolgozott, kezdetben beosztott mérnökként, majd csoportvezetőként. 1977–1988 között az intézet tudományos igazgatóhelyettese, majd 1988-tól igazgatója volt. 1992-ben az Ukrán Közlekedési Akadémia tagjává választották. Politikai pályafutása Ukrajna függetlenné válása után politikai pályára lépett. 1992 márciusában kinevezték Ukrajna közlekedési miniszterévé Vitold Fokin kormányában, mely posztot 1994 júliusáig töltötte be. A független Ukrajna első közlekedési minisztereként ő szervezte meg és állította fel az ukrán közlekedési minisztériumot, Még hivatali idejében indult az 1994-es ukrajnai parlamenti választáson, ahol képviselői mandátumot szerzett a rahói központú 172. sz. egyéni választókerületben. Képviselőként lemondott miniszteri posztjáról. A parlamentben az energetikai és közlekedési parlamenti bizottság vasúti, közúti és légi közlekedési albizottságának elnöke volt. A magyarul is jól beszélő Klimpust 1997 decemberében nevezték ki Ukrajna magyarországi rendkívüli és meghatalmazott követévé. 1998-tól Szlovéniába is akkreditálva volt, valamint ellátta a Duna Bizottságba akkreditált ukrán nemzeti képviselő posztját is. Magyarországon 2002-ben fejezte be diplomáciai szolgálatát. Hazatérése után, 2002–2006 között ismét parlamenti képviselő volt. A 2002-es parlamenti választáson a rahói központú 75. sz.e gyéni választókerületben szerzett mandátumot. Magánélete Felesége Jaroszlava Vaszilivna Klimpus, logopédus. 1972-ben született lánya, Ivanna Klimpus-Cincadze politikus, 2016-tól miniszterelnök-helyettes. Mintegy 60 tudományos cikk, 3 tudományos könyv és több szakmai kiadvány szerzője. Quierzy Quierzy település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 430 fő (2015). Quierzy Bourguignon-sous-Coucy, Camelin, Manicamp, Marest-Dampcourt, Appilly és Brétigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 3625 Fracastoro A 3625 Fracastoro (ideiglenes jelöléssel 1984 HZ1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ferreri, W. fedezte fel 1984. április 27-én. Super Bowl XXX A Super Bowl XXX az 1995-ös NFL-szezon döntője volt. A mérkőzést a Sun Devil Stadionban játszották Tempében 1996. január 28-án. A mérkőzést a Dallas Cowboys nyerte. A döntő résztvevői A Dallas Cowboys az alapszakaszban 12–4-es teljesítménnyel zárt, ezzel az NFC első kiemeltjeként jutott a rájátszásba. Erőnyerőként csak a konferencia-elődöntőben kapcsolódott be a rájátszásba, ahol otthon a Philadelphia Eagles-t győzte le, később a konferencia-döntőben szintén hazai pályán a Green Bay Packers ellen diadalmaskodott. A Cowboys ezt megelőzően hétszer játszott Super Bowlt, amelyből négyet nyert meg. A Pittsburgh Steelers az alapszakaszban 11–5-ös teljesítménnyel végzett, így az AFC második kiemeltjeként került a rájátszásba. Erőnyerőként a Steelers is csak a konferencia-elődöntőben játszott először. Hazai pályán a Buffalo Bills-t győzte le, majd a konferencia-döntőben újra hazai körülmények között a Indianapolis Colts-ot. A Steelers 1996 előtt négyszer játszott Super Bowlt, valamennyit megnyerte. A mérkőzés A Dallas Cowboys 27–17-re nyerte a mérkőzést. A legértékesebb játékos a Cowboys cornerbackje, Larry Brown lett. Gerlefalva Gerlefalva, (1899-ig Girócz, szlovákul: Girovce) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában. Fekvése Varannótól 24 km-re északkeletre fekszik. Története 1408-ban említik először. Magyar neve az erdeiben élő sok gerléről származik. Vályi András szerint "GIRÓTZ. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Kosarocz, és Giglocz között, dombos határja három nyomásbéli, gabonát, árpát, és zabot terem, erdője van, piatza Varannón." Fényes Elek szerint "Girócz, orosz falu, Zemplén vármegyében, Jankócz fil. 28 római, 80 g. kath., 8 zsidó lak., 179 h. szántófölddel. F. u. gr. Sztáray. Ut. p. Nagy-Mihály." 1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott. Népessége 1910-ben 132, többségben szlovák lakosa volt, jelentős lengyel kisebbséggel. 2001-ben 74 lakosából 73 szlovák volt. 2011-ben 68 lakosából 66 szlovák volt. Nevezetességei Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1741 -ben épült. Adatkapcsolati réteg Az adatkapcsolati réteg (angolul: Data Link Layer) az OSI hivatkozási modell második rétege. Esetében a csatorna adategységei a keretek. A réteg alapvető feladata a hibamentes átvitel biztosítása a szomszéd gépek között, vagyis a hibás, zavart, tetszőlegesen kezdetleges átviteli vonalat hibamentessé transzformálja az összeköttetés fennállása alatt. Az adatokat adatkeretekké (data frame) tördeli, továbbítja, a nyugtát fogadja, hibajavítást és forgalomszabályozást végez. Két pont között a kommunikációs áramkörök hibáznak, véges az adatátviteli sebességük és késleltetést is okoznak. hálózati rétegnek nyújtott szolgáltatás nyugtázatlan összekötés nélküli szolgálat nyugtázott összekötés nélküli szolgálat nyugtázott összekötés alapú szolgálat keretezés (kezdet, vég) karakterszámlálás kezdő és végkarakterek kezdő és végbitek fizikai rétegbeli kódolásértés hibavédelem (error control) pontosan egyszeri megérkezés (időzítők, számlálók kezelése), ismétléssel javítás forgalom szabályozás (flow control) adó gyors, vevő lassú Hibajelzés és javítás Hibajavító kódolás: n = m + r (adat és ellenőrző bitek) Kódszavak Hamming távolság, d távolság (különbözőségek száma), d egybites hiba kell az egymásba való átmenethez: d hibát jelezni d+1 távolságú kód kell, d hibát javítani 2d+1 kód kell. 1 bites javító minta: (n+1) x 2m = 2n, n = m + r, (m+r+1) <= 2r, m=7, r=? 11<= 24 11. bitet az 1,2,8 bit ellenőriz Ellenőrző bitek: 1, 2, 4, 8 pozícióban, 3=1+2 , 5=1+4 , 11=1+2+8 ellenőrzőbit páros Hibajelző kódok Paritás bit, kereszt és hossz paritás bitek Polinom-kód (cyclic redundancy code, CRC) M (X), rn G(X) generátor polinom foka, m+r, T(x)=M(x)+ Or(x) T(x) / G(x) = 0 8 bithez CRC-16 felismer minden egybites és kétbites hibát, minden páratlan számú hibás bitet tartalmazó hibát, valamint minden 16 vagy kevesebb bitnyi csoportos hibát, a 17 bites csoportok 99,997, a 18 vagy több bitesek 99,998 százalékát. Elemi adatkapcsolati protokollok Szimulátor elemei, deklarációk C nyelven. Frame = bind, request, ack, info. Korlátozás nélküli szimplex protokoll Szimplex megáll és vár protokoll Szimplex protokoll zajos csatornához. Csúszóablakos protokoll Az adatra ráültetésként (piggybacking) küldjük a nyugtát n bites mezőben van egy sorszám (0 * 2n-1 között), küldött keret sorszáma Lényege: az adási ablak hossza, amely meghatározza, hogy hány keretet tudunk folyamatosan adni a nyugtázás bevárása nélkül 1-4 méretű csúszóablakos protokoll n visszalépést alkalmazó protokoll (go back n) Szelektív ismétlési (selective repeat) a vevő elfogadja és puffereli a sérült keret után jövő további kereteket, időzítés lejárta után az adó elküldi ezt a keretet. Példák adatkapcsolati protokollokra HDLC (High-level Data Link Control) magas szintű adatkapcsolati vezérlés IBM SDLC, ANS, ADCCP, CCITT LAP-B, ISO HDLC bitalapú, bitbeszúrással transzparens, duplex, kétirányú adatátvitel, kellően hatékony, klasszikussá vált, stabil adatkapcsolati protokoll. 01111110 keret, cím, vezérlés, adat, ellenőrzőösszeg CRC-CCITT, 01111110 Internet adatkapcsolati rétege (otthoni PC telefonon keresztül) Slip (Serial Line IP) soros vonali IP kapcsolat 1984, RFC 1055 , RFC 1144 , fő probléma, hogy nem csinál hibajelzést és javítást, csak az IP-t támogatja, előre kell ismerni az IP címeket, nem végez azonosítást, nem Internet szabvány. PPP (Point-to Point Protocol) IETF az RFC 1661 , 1662, 1663-ban definiáltatta, keretez, LCP az adatkapcsolati protokoll, NCP a hálózati interfész protokoll. HDLC-szerű csak karakteresen oldja meg az algoritmusokat. ATM adatkapcsolati rétege (TC alréteg). Csak a cellafej ellenőrzött (5 bájt = 32 bit vezérlés + 8 bit ellenőrző bit) HEC (Header Error Control) javítja az egybites hibákat több bites hibát csak jelez. Cella-továbbítás aszinkron esetben azonnal, szinkron esetben az időzítésnek megfelelően. Szinkronizálás, n darab egymás utáni jó HEC (Header Error Control), vadászat, előszinkron, szinkron állapot a rosszindulatú "HEC" elkerülésére (adatok közé HEC), az adatbiteket összekeverik. Az adatszóró hálózatok esetén felmerül a kérdés az adatkapcsolati réteget illetően, hogy hogyan szabályozni az osztott csatornához való hozzáférést. Ezzel a problémával az adatkapcsolati rétegnek egy speciális alrétege, a közeg-hozzáférési réteg alréteg foglalkozik. Közeg-hozzáférési módszerek További elnevezések: véletlen hozzáférésű csatorna (random access channel, multiaccess channel) többszörös elérési csatorna. A LAN-oknál az adatkapcsolati réteg két alrétegre bomlik, a felső az LLC, (Logical Link Control), amely hasonlít az előző fejezet adatkapcsolati feladatához, az alsó a MAC (medium Access Control), amely a közeg használatának vezérléséért felelős (igaziból a fizikai réteghez tartozik). Néhány többszörös hozzáférésű protokollok ALOHA, 1970, Hawaii, Norman Abramson (pure ALOHA). Poisson eloszlást feltételezve 18% az elérhető legjobb csatornakihasználtság. Réselt ALOHA, 1972, Roberts, 37%, a rés elején van a sok ütközés (slotted ALOHA) Vivőjel érzékelés (carrier sense protocols) 1-perzisztens CSMA (Carrier Sense Multiple Access) vár amíg szabad a csatorna, azután ad, ha ütközik, véletlen idő után 1 valószínűséggel ad. nem-perzisztens CSMA, ha foglalt a csatorna, nem figyel folyamatosan, véletlen ideig vár (nem mohó) p-perzisztens CSMA, réselt csatorna esetén, szabad rés esetén p valószínűséggel adni kezd CSMA ütközésérzékeléssel CSMA/CD (Collision Detection), sérült keretek küldésének megszakításával időt takarít meg, a versenyes periódusban van főként az ütközés. Ütközés érzékelésénél leállás. Ütközésmentes protokoll Bit térkép protokoll N darab 1 bites időrés lefoglalásos (reservation) protokollal Bináris visszaszámlálás, sorrendben a legnagyobb helyértékű biteket jelentő állomások az adó joggal rendelkezők, a kisebbek kilépnek Korlátozott versenyes, a résekért csoportok versenyeznek (csoport változó) Adaptív fabejárás, a rések a fa szerkezetével kapcsolatosak Hullámhosszosztásos protokoll. A WDMA (Wavelength Division Multiple Access), két csatorna, egy keskeny az állomás felé érkező vezérlőjeleknek, egy széles az adatkeretek továbbítására. Vezeték nélküli LAN protokollok MACA (Multiple Access with Collision Avoidance) 1990, Karl, IEEE 802.11 alapján, RTS darabszám, CTS darabszám MACAW, 1994, Bharghavan, javított MACA, ACK, torlódási információk megosztása. Digitális cellarádió GSM (Global System for Mobile Communications, EU), vonalkapcsolt, 900 MHz, DCS 1800 Mhz-en az újabb, 5000 oldal, 124 × 200 KHz × 2 csatorna FDM-mel, 8 különböző összeköttetés TDM-mel, réselt ALOHA 8 adatkeret alkot egy TDM keretet és 26 TDM keretből áll össze 120 ms multikeret. 51 részt tartalmaz multikeretet is használnak. Szűcs Jenő (történész) Szűcs Jenő (Debrecen, 1928. július 13. – Leányfalu, 1988. november 24.) a 20. század kiemelkedő magyar történésze, egyetemi tanár, a történelemtudomány doktora (1987), állami díjas (1985). Élete és munkássága Édesapja, dr. Szűcs László (†1944) járásbíró, törvényszéki bíró, édesanyja, Popini Margit volt. Anyai nagyapja Popini Albert. Tanulmányait az ELTE-n végezte (1948–1953), 1950-ig mint az Eötvös Kollégium tagja. 1953-ban történelem–levéltár szakon szerzett diplomát. Már egyetemi hallgatóként felfigyeltek rá tanárai, diáktársai. 1952-60 között a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt; előbb a Középkori Gyűjtemény s a Családi Levéltárak osztályán, majd a Kamarai Levéltár referenseként levéltáros, utóbb főlevéltáros. Évekig kutatta a Felvidék levéltárait. Az 1956-os forradalom után háttérbe szorította a hatalom. 1960-tól az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1972-től főmunkatársa, 1976-tól a Középkori Osztály vezetője, majd főosztályvezetője. 1972-ben „Gentilizmus”. A barbár etnikai tudat kérdése című disszertációjával a történelemtudomány kandidátusa lett. Kutatói pályájának kezdeti éveiben a középkori magyar várostörténettel és a 16-18. századi igazságtörténet kérdéseivel foglalkozott. 1960 után – összefüggésben a magyar történeti tudat „nacionalista maradványairól” a magyar történetírásban és publicisztikában kibontakozott Molnár Erik-vitával – érdeklődése a középkori eszmetörténet, ezen belül a politikai gondolkodás és a nemzeti tudat előtörténete felé fordult, de általában is foglalkozott a nemzeti kérdés történetelméletével. Részletesen kidolgozta a középkori nemzetfogalom használatát. Élete utolsó szakaszában a kései Árpád-kor történetével, főként a 13. századi átalakulás gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásaival, ebből kitekintve Magyarország történetének regionális helyével foglalkozott. Akadémiai doktori disszertációját Az utolsó Árpádok címmel írta meg. IV. Béla életművét tárgyaló biográfiát írt. Utolsó éveiben behatóan foglalkozott a magyarországi városhálózat térbeli tagolódásának kérdésével, valamint pénztörténettel is. Eredetileg a Bibó István tiszteletére 1980-ban összeállított, szamizdatban megjelent emlékkönyvbe írta meg nagy hatású, az akkori politikai hatalom számára nehezen elfogadható tézist tartalmazó tanulmányát Európa három régiójáról, amelyben azt bizonyította, hogy a Magyarországot felölelő térség nem kelet-európai, hanem egy Nyugat- és Kelet-Európa közé ékelődött, de minőségében inkább az előbbihez közel álló harmadik történeti régióként (Kelet-Közép-Európa) fejlődött. Ez a műve 1985-ben jelent meg francia fordításban "Három Európa" címen Fernand Braudel előszavával. Rendkívül elismerő francia fogadtatásának köszönhetően később németül, lengyelül, románul, szlovákul, olaszul és angolul is kiadták. Főbb művei A klerikális reakció ellenforradalmi tevékenysége 1848-49-ben ; Művelt Nép, Bp., 1952 ( Útmutató városi és falusi előadók számára ) A tatárjárás ; Művelt Nép, Bp., 1953 ( Útmutató városi és falusi előadók számára ) Hunyadi Mátyás ; Egyetemi Ny., Bp., 1954 ( Útmutató Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára ) A magyarországi huszita-mozgalom és az 1437-i erdélyi parasztfelkelés ; Egyetemi Ny., Bp., 1954 ( Útmutató Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára ) A magyarországi huszitamozgalom és az 1437-i erdélyi parasztfelkelés ; Egyetemi Ny., Bp., 1954 ( Útmutató Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára ) Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon (Bp., 1955) Hunyadi János. Történelmi tanulmány ; szemelvényanyag összeáll. Pálmai József; Hazafias Népfront, Bp., 1956 A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez (Bp. Régiségei, 1958) A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge (Hozzászólás egy vitához) (Bp., 1970) A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború (Levéltári Közlemények, 1972) Társadalomelmélet, politikai teória és történetszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában (1-2. rész, Századok , 1973. 3-4. sz.); Nemzet és történelem (Tanulmányok, Bp., 1974, németül: Bp., 1981); Die Ideologie des Bauernkrieges. (Az Osteuropäische Bauernbewegungen c. kötetben Bp., 1977); A kereszténység belső politikuma a XIII. század derekán. IV. Béla király és az egyház (Történelmi Szle, 1981. 3. sz); Megosztott parasztság – egységesülő jobbágyság. A paraszti társadalom átalakulása a 13. században (1-2. rész, Századok, 1981. 1-2. sz.); Vázlat Európa három történeti régiójáról (Történelmi Szemle, 1981. 3. sz., önálló kötetben: Bp., 1983; Les trois Europes, Fernand Braudel előszavával, L'Harmattan, Domaines danubiens sorozat, Párizs, 1985, II. kiadás Virág Ibolya , Párizs, 2002); Szűcs Jenő–Hanák Péter: Európa régiói a történelemben ; MTA Történettudományi Intézet–OPI, Bp., 1987 ( Előadások a Történettudományi Intézetben ) Szlavóniai báni dénárok Erdélyben. Kereskedelemtörténet a pénztörténet tükrében (1318-1336) (Századok 1986. 3. sz.) Hozzászólás az Új Márciusi Front vitanapján (1988) Szent István intelmei: az első magyarországi államelméleti mű. (A Szent István és kora c. kötetben Bp., 1988) A szepesi kamarai levéltár, 1567-1813 ; szerk. Varga János; Akadémiai, Bp., 1991 ( Magyar Országos Levéltár kiadványai I. Levéltári leltárak ) A magyar nemzeti tudat kialakulása. Két tanulmány a kérdés előtörténetéből (posztumusz) (Szeged 1992) Az utolsó Árpádok (posztumusz) (Bp., 1993) Szakály Ferenc–Szűcs Jenő: Budai bortizedjegyzékek a 16. század első harmadából ; mutatók Szatucsek Zoltán, tan. Kubinyi András; História–MTA Történettudományi Intézet, Bp., 2005 ( História könyvtár. Okmánytárak ) Díja A Magyar Népköztársaság Állami Díja (1985) – Magyarország, valamint Közép- és Kelet-Európa középkori gazdasági, társadalmi és ideológiatörténetének kutatásában végzett kimagasló eredményeiért. Szuzuki Keita Szuzuki Keita (Sizuoka, 1981. július 8. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2007-es Ázsia-kupán. Ubexy Ubexy település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 176 fő (2015). Ubexy Bouxurulles, Brantigny, Charmes, Évaux-et-Ménil, Rapey, Rugney, Varmonzey és Vincey községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tongmjo állomás Tongmjo (Dongmyo) állomás föld alatti metróállomás a szöuli metró 1-es és 6-os vonalán. Nevét a közeli Tongmjo (Dongmyo) szentélyről kapta. Révay József (filozófus) Gróf szklabinyai és blatnicai Révay József (Tajna, 1902. október 20. – Gyömrő, 1945. április 19.) filozófus, egyetemi tanár, válogatott jégkorongozó, olimpikon. A családja Édesapja gróf Szklabinyai és blatnicai Révay Simon (1865–1928) a magyarországi főrendiház örökös tagja. Édesanyja gróf muraszombati, szécsiszigeti és szapári gróf Szapáry Ilma (1872–1947). Testvérei: A Révay család birtokainak központja Kisselmecen (Turčianska Štiavnička) volt. Kastélyt építtettek a faluban és itt található a család temetkezési kápolnája is. Tajna (Nagy-Tajna), a Tajnay család ősi lakóhelye. A Tajnay János által 1840-ben építtetett klasszicista kastély és a 10 hektáros park Révay József apai nagyanyjának birtokaként került a Révay család tulajdonába. Révay József szülei, legkisebb fiuk születése idején is, Tajnán (ma Tajnasári, szlovákul Tajná) éltek, és 1945-ig a család lakott a kastélyban. Révay József édesapját 1928-ban Tajnán, a családi kriptába temették el. Tajna: „A Tajnayak fiága Jánosban kihalván, leánya Ilona báró Révay Simon felesége lett s így női ágon való örökösödés útján, a báró Révay család birtokába került; most báró Révay Simon bírja... Szép kastélya, melyet Tajnay János 1840 körül építtetett, állandó lakhelye, hol ő és neje, Szapáry Ilma grófnő igazi magyar főuri házat visz.” Az I. bécsi döntés következtében (1938) Tajna visszakerült Magyarországhoz, és a második világháború végéig Magyarországhoz tartozott. Neveltetése és a tanulmányai Gyermekkorában „…az őszt és a telet, szüleivel együtt, általában Pesten töltötte, s a nyarat vagy egyrészt Tajnán, esetleg nagybátyjánál a Turóc megyei Kisselmecen, a család birtokán.” Érsekújvárt érettségizett (1920). A gimnáziumi 7. és 8 osztályos vizsgákra, valamint az érettségire házitanítójával, Várkonyi Nándorral, készült fel (1918/1919). 1925-ben rövid idejű párizsi tartózkodása alatt a francia főváros múzeumait járta. Erről az útjáról írta: „Aktív művészkedésem abban állott, hogy másfél hétig bejártam az »Académie Julien« vegyes (férfi és női) osztályába.” 1925 nyarán a mohácsi művésztelepen dolgozott. Ismételten párizsi utat tervezett. Festészetet kívánt tanulni. Ezt a tervét nem valósította meg. Egy csendélet festményét kiállította az 1929-es Nagy Tavaszi Szalon tárlatán. A Pázmány Péter Tudományegyetemen – egyetemi hallgatóként – filozófiát, esztétikát, pedagógiát tanult (1932–1936). A tudományos munkássága Elkezdett publikálni a Századunk folyóiratba (1931). Filozófia-tudományokból doktorátust szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1936), és díjtalan tanársegéd lett a Filozófia Tanszéken (1937). Az erkölcsfilozófiai tárgykörből történő magántanári habilitációját (1940) követően előadásokat tartott az etikáról, az érték és valóság viszonyáról, a kantizmusról a Pázmány Péter Tudományegyetem (1941–1944). Magyar Filozófiai Társaság másodtitkára (1936), titkára (1939–1945), és a Társaság folyóiratának, az Athenaeumnak szerkesztője (1940–1944) volt. Bölcseletétében ismeretelméleti kérdésekkel, filozófiai erkölcstannal, érték- és személyiségetikával foglalkozott. Elvetette Hegel dialektikáját. Gondolkodását végig jellemezte az antinómikus szemlélet, amely előbb ismeretelméletében, utóbb etikájában ugyancsak kifejeződésre jutott. Az antinómiák filozófusa volt. Antinómiákat ismert fel az életben, ezért a filozófiában is. – Fő filozófiai munkájában (Erkölcs dialektikája. 1940) arra a kérdésre kereste a választ: vállalhatja-e a filozófia a végső etikai igazságok felkutatásának feladatát, vagy be kell érnie a problémák megvilágításával és megértésével. Gondolkodása egymásnak ellentmondó tételek tragikus feszültségében mozgott. Szenvedélyesen kereste az antinómiákat feloldó szintézist. A paradoxonokig fokozott ellentmondásokon való túllépést gondolati megalkuvásnak, olcsó megoldásnak tekintette. Egyik legutolsó írásában jutott el – a filozófus feladataként megfogalmazva – a szintézis lehetőségének gondolatához. Új történetfilozófiai gondolata szerint immár – a tézis és antitézis fölött – lehetséges a szintézis, a részleges igazságok felett ott ragyoghat maga az igazság. Az antinómiák föloldásának egyik útja tehát a történelem, a történelemben megteremtődő diszkurzus. Foglalkozott pszichológiával, kutatta a módszeres emberismeret tudományos–diszkurzív illetve intuitív módjait. Írt a munka és a szórakozás lélektanáról. Jelentős, a napi politikai probléma szociológiai-kultúrfilozófiai megvilágítására vállalkozó írása a nemzeti kisebbség kérdéséről. A falukutató mozgalom tagjaival egyidőben írt történet-szociográfiai munkái ma is különös figyelmet érdemelnek (Úri község paraszti társadalma; Tajna kisnemessége ). A falukutató-népiírók véleményétől és elképzeléseitől különböző, a népi ideológia romantikus változatával polemizáló írásaiban, könyvében érvelése szerint a kisnemesség, a nagybirtokos nemesség és a jobbágyság között helyet foglaló társadalmi réteg, évszázadokon át szabadságot élvezett ugyan, mégis a „nép” részének tekinthető. Jogaik a nagybirtokosokhoz kötötték, életmódjuk azonban a jobbágyokkal rokonította őket. A kisnemesek képviselőinek mindennapi élete paraszti munkával és paraszti gondok között telt el. A kisnemesség és jobbágyság nem szigorúan elhatárolt, hanem kölcsönösen átjárható társadalmi csoport volt. Paraszti–jobbágyi éltet élni, parasztnak lenni tehát – a népiek ideologikus víziójától eltérően – nem mindenütt és nem mindig jelentett egyformán reménytelenül kiszolgáltatott és embertelenül mostoha sorsot. A sportoló A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) jéglabdázója és jégkorongozója (1927–1929), majd a Magyar Hockey Club (MHC) jégkorongozója 1930–1932). Egyúttal az MHC gyeplabdázója volt (1920–1939). Jégkorongozóként csatár poszton játszott. A Magyar jégkorong-válogatott tagjaként 1927-ben nevezték a bécsi Európa-bajnokságra. Itt résztvevője volt a válogatott első hivatalos mérkőzésének. Magyarország az 1928. évi téli olimpiai játékokon részt vett. Révay gróf tagja volt a Magyar jégkorong-válogatottnak (St. Moritz, 1928. február 11–19.). Ugyancsak tagja volt a jégkorong budapesti Európa-bajnokságán 6. helyen végzett magyar csapatnak (1929. január 28–február 3.), a válogatott 10 mérkőzésén szerepelt (1927–1929). Gyeplabdában a magyarországi bajnokcsapat tagja (1929, 1932) és kilencszeres magyar válogatott (1927–1939) volt. Halála Az 1945 áprilisában elkövetett Gyömrő-környéki gyilkosságok egyik áldozata. – A gróf a háború végén, rossz anyagi körülmények közt, édesanyjával élt Budapesten. Úri faluban, anyai nagybátyjától (Szapáry József) örökölt és gyömrőieknek haszonbérletbe kiadott birtoka volt. Terve volt, hogy birtokából házhelyeket ad el gyömrőieknek. A terve megvalósítására 1945. március elején Úriba ment, hogy megkapja a parcellázáshoz szükséges engedélyt. Valószínű, hogy akkor még elhagyta birtokát, ahová csak később tért vissza. Április közepén, Úriban, gróf Coronini Jánoséknál mint vendég vacsorázott. A gyömrői kommunista rendőrök, a házigazdával együtt, akkor és ott tartóztatták le, onnan vitték el őket. Hét napon át kihallgatták, majd 1945. április 19-én mindkettőjüket meggyilkolták. – 1945 szeptemberében, amikor a holttestük előkerült, az orvosszakértő, haláluk okaként, fejlövésből származó agyroncsolást állapított meg. – A gróf temetéséről két bátyja (gróf Révay István és gróf Révay János) gondoskodott. Gróf Révay József és édesanyja gróf Révay Simonné, született gróf Szapáry Ilma sírja a budapesti Farkasréti temető 17/2 számú parcellájában van. (A síremlék felirata: DR. RÉVAY JÓZSEF özv. RÉVAY SIMONNÉ) Műveiből Könyvek A megismerés antinómiája Kantnál. – Dolgozatok a Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem philosophiai seminariumából 14., Budapest (1936) Az erkölcs dialektikája. – MTA, Budapest (1940) Az erkölcs dialektikája. – Pannon könyvek – Baranya m. Kvt., [Pécs] (1988) Kisnemesek Tajnán: Adatok egy felvidéki falu és egy társadalmi réteg történeti monográfiájához. – Magyar Egyetemista és Főiskolai Hallgatok Országos Szövetsége, Budapest (1942) Mások megértéséről. Esszék, tanulmányok; Kisnemesek Tajnán: Adatok egy felvidéki falu és egy társadalmi réteg történeti monográfiájához. – vál. Filep Tamás Gusztáv; a bev. tanulmányt írta Perecz László – Ister, Budapest (1999) – ISBN 963-85953-1-0 Tanulmányaiból (1931) „A sport metafizikája”. – Századunk, 8. szám, 416–421. o. (1932) „A sport metafizikája”. – Századunk, 2. szám, 131–132. o. (1935) „Megjegyzések Spranger módszertanához. Kategória és típus”. – Athenaeum, 21. évf. 5–6. sz. 294–297. o. (1936) „A „nemzeti kisebbség” problematikájához”. – Apollo, V. kötet, 230–236. o. (1937) „Az igazságfogalom problémája”. – Athenaeum, 23. évf. 1–3. sz. 142–148. o. (1939) „Egy jobbágyközség sorsa a partikuláris időben és a kapitalizmus korában”. – Kelet Népe, V. évf. 4. sz. 1939, április, 219–229. o. (1941) „Polgári művelődés – paraszti művelődés”. – Sorsunk, 1–2. szám 59–70. o. (1943) „A kifejezés jelenségéről”. Lélektani Tanulmányok. – A Magyar Psychológiai Társaság Gyakorlati Lélektani Szakosztályának közleményeivel.(VI.) – A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézetének kiadása, 90–104. o. (1944) „Mások megértéséről”. Lélektani Tanulmányok. – A Magyar Psychológiai Társaság Gyakorlati Lélektani Szakosztályának közleményeivel.(VII.) – A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézetének kiadása, 7–28. o. (1945–1946) „Immoralizmus. Nietzsche születésének 100. évfordulójára”. – Athenaeum, 31–32. évf. 17–25. o. (1946) „A munka és a szórakozás lélektana”. – Lélektani tanulmányok. (VIII.) Ranschburg Pál emlékére. – A Pázmány Péter Tudományegyetem Lélektani Intézetének kiadása, 86–107. o. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülései Vitavezető Érték és valóság. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése 1939. április hó 25-én – Közlemény: Athenaeum, 25. évf. 1939, 4. sz. 275–293. o. A kantianizmus. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése. 1941. március 4-én – Közlemény: Athenaeum, 27. évf. 1941, 3. sz. 284–318. o. Etika. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése 1942. február 3-án – Közlemény: Athenaeum, 28. évf. 1942, 3. sz. 278–309. o. A viták felszólaló résztvevője Somogyi József : Husserl fenomenológiájának kritikai méltatása. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése 1938. december hó 13-án – Közlemény: Athenaeum, 25. évf. 1939, 1–2. sz. 82–94. o. Joó Tibor : Mi a nemzet ? A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése 1939. november hó 14-én – Közlemény: Athenaeum, 25. évf. 1939, 5–6. sz. 377–396. o. Bencsik Béla: A megismerés problémája. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése 1940. január 9-én – Közlemény: Athenaeum, 26. évf. 1940, 2–3. sz. 138–156. o. Ivánka Endre : Arisztotelizmus. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése 1940. december 3-án – Közlemény: Athenaeum, 27. évf. 1941, 2. sz. 170–186. o. Brandenstein Béla, báró: A filozófia jövője. A Magyar Filozófiai Társaság vitaülése 1943. május 4-én – Közlemény: Athenaeum, 29. évf. 1943, 3–4. sz. 323–340. o. Marokkói kút A marokkói kút eredetileg egy kézi úton fúrt, függőleges akna. A marokkói kút a mély alapozások családjába tartozik, a munkagödör alján elhelyezett kotrógéppel kiásott aknaként készül. Alkalmazására akkor van szükség, ha egy híd vagy más építmény pillérjét vagy támfalát kell elhelyezni egy közepes minőségű talajra. Így a terheket továbbítjuk a mélyebben fekvő talajrétegre, ha lehetséges egy köves altalaj rétegre. A marokkói kút kivitelezésekor egymást váltja a mini-kotróval való ásási fázis és a helyszíni vagy projektált betonnal való megtámasztás fázisa. Miután kiásták a kút teljes mélységét, egy vasbeton szorítógyűrűt készítenek. Ez az a része a hídpillérnek, ami még a föld alatt van, és amire a hídpillér támaszkodik, amin keresztül adja át a terhet az alapozásnak. Ilyen szerkezetet alkalmaztak például a Contournement de Besançon (Viaduc OA4) és a Millau-i völgyhíd építésekor. További információk Dico-BTP (franciául) Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Puits marocain című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Fekete Macska (Marvel Comics) Fekete Macska, eredeti nevén Felicia Hardy egy kitalált szereplő a Marvel Comics képregényeiben. Skarlátbatla A skarlátbatla vagy skarlát íbisz (Eudocimus ruber) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Dél-Amerika északi része, Venezuelától Délkelet-Brazíliáig. Folyótorkolatok, lapályok, mangrove mocsaraknál él. Trinidad és Tobago nemzeti madara, a vöröstorkú erdeityúkkal együtt (Ortalis ruficauda) az ország címerében is szerepel. Megjelenése Magassága 56-61 centiméter, testtömege 650 gramm. A gázlómadarak között ritka a feltűnő színű madár, ez a faj viszont skarlátvörös színben tündököl, mely teljesen elüt környezetétől. Színét a tollazatába beépülő, alacsonyabb rendű vízi élőlényekből álló táplálékában levő karotinoidoktól kapja. Állatkertekben nem megfelelő táplálás esetén a színe megfakul. Csőre hosszú és görbe, ami megkönnyíti a táplálkozását. Lábujjai között vékony úszóhártya feszül. Szeme és a farokvége fekete. A nemek hasonlóak. Életmódja Nagyobb csapatokban vadászik, amelyek száma több száz is lehet. Rákokat, puhatestűeket, kis halakat és rovarokat fogyaszt, a sekélyebb vízekben. Lefelé hajló csőrével turkál az iszapban rákok és férgek után. Szaporodása Nagy telepekben, fészkét gallyakból a fák csúcsára készíti. A fészekalj 1-3 tojásból áll, a költésidő 21-23 nap. A fiatal madarak barnás tollruhát hordanak és vörös tollruhájuk csak második életévükre fejlődik ki teljesen, és háromévesen számítanak felnőtt madárnak. A kifejlett madarak akár 20 évig is élhetnek. Egyéb Színpompás külseje miatt kedvelt állatkerti faj. Mivel jelenleg nem számít közvetlenül veszélyeztetett fajnak, így tenyészprogramja sincs, és anélkül a madarat csak megvásárolni tudják az egyes állatkertek. Szaporodási rátája viszont nem túl nagy, ezért a skarlát íbisz igen drága fajnak számít. Emiatt nem a legelterjedtebb fajok egyike. Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Nyíregyházi Állatparkban, a Szegedi Vadasparkban és a Győri Állatkertben él egy kis csapata. A Veszprémi Állatkertben pedig egy 50 fős csapata él. Laneuville-au-Pont Laneuville-au-Pont település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 200 fő (2015). Laneuville-au-Pont Ambrières, Éclaron-Braucourt-Sainte-Livière, Hallignicourt, Moëslains és Saint-Dizier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Garfield karácsonya A Garfield karácsonya (eredeti cím: A Garfield Christmas) 1987-ben bemutatott, mára klasszikussá vált amerikai rajzfilm, amely Garfield-sorozat hetedik része. A forgatókönyvírója Jim Davis, a rendezője és producere Phil Roman, a zeneszerzői Ed Bogas és Desirée Goyette. A tévéfilm a Film Roman Productions és a United Media Productions gyártásában készült. Műfaját tekintve filmmusical és filmvígjáték. Amerikában 1987. december 21-én a CBS-en, Magyarországon 1993. június 4-én az MTV2-n vetítették le a televízióban. Ez az egyetlen Garfield tévéfilm, amelyet nem vetítették le az RTL Klub-on. A film a 10. helyen szerepel a TV Guide "10 legjobb családi ünnepi film" listáján. Olaf karácsonyi kalandja Az Olaf karácsonyi kalandja (eredeti cím: Olaf's Frozen Adventure) 2017-ben bemutatott amerikai 3D-s számítógépes animációs rövidfilm, amelyet Kevin Deters és Stevie Wermers rendezett. A forgatókönyvet Jac Schaeffer írta, a zenéjét Christophe Beck szerezte, a producere Roy Conli volt. A Walt Disney Pictures és a Walt Disney Animation Studios készítette, a Walt Disney Studios Motion Pictures forgalmazta. Amerikában 2017. november 22-én mutatták be a Coco című egész estés animációs film előtt, amíg Magyarországon 2017. november 23-án, szintén az említett film előtt. Weenzen Weenzen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: 1205 (szám) Az 1205 (római számmal: MCCV) az 1204 és 1206 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1205-ös a kettes számrendszerben 10010110101, a nyolcas számrendszerben 2265, a tizenhatos számrendszerben 4B5 alakban írható fel. Az 1205 páratlan szám, összetett szám, félprím. Kanonikus alakja 51 · 2411, normálalakban az 1,205 · 103 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 5, 241 és 1205. Az 1205 harmincegy szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül legkisebb a 3115. Csillagászat 1205 Ebella kisbolygó Chaudebonne Chaudebonne település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 53 fő (2015). Chaudebonne Bouvières, Arnayon, Gumiane, Saint-Ferréol-Trente-Pas, Valouse, Vesc és Villeperdrix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (9192) 1992 AR1 A (9192) 1992 AR1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1992. január 14-én. Iochom István Iochom István (Szentandrás, 1956. december 2. –) erdélyi magyar újságíró, közíró és publicista. Élete A középiskolát Déván végezte 1975-ben, a tanárképző főiskolát pedig Marosvásárhelyen, ahol 1980-ban szerzett román-magyar szakos tanári oklevelet. Kézdivásárhelyre kapta tanári kinevezését, ahol 1984-ig a jelenlegi Turóczi Mózes Általános Iskolában tanított. 1984-től 1989-ig az Ifjúsági Klub igazgatója volt. 1990-től a Háromszék napilap belső munkatársa, kézdiszéki tudósítója. Első publicisztikai írásai huszonöt évvel ezelőtt A Hétben jelentek meg. Azóta több mint tízezer cikke látott napvilágot a romániai magyar sajtóban. Művei Kísért a múlt Székelyföldön Első könyve, a Kísért a múlt Székelyföldön – az úgynevezett Agache-ügy története 1999-ben jelent meg. Könyvében igazi emberi tragédiák rajzolódnak ki a vallomásokból, nyilatkozatokból, sajtószemelvényekből. Az erdélyi Kézdivásárhely egykori hírhedt milicista őrnagyát Agache Aurelt kegyetlenségei, visszaélései miatt 1989. december 22-én a város főterén meglincselték. Agache a múlt rendszer jelképe, azé a rendszeré, amelyről azt hittük, hogy halálra ítélték 1989 decemberében, de amely most sok évvel később is áldozatokat követel magának. Ügye egyaránt része a múltnak és a jövőnek, a folyamatos történelmet jeleníti meg. Az áldozatok sorsa nem csak egyéni fájdalmat tükröz - egy egész közösség megprbáltatásai kiviláglanak belőle. Több személyt jelöltek meg lehetséges bűnösnek, s négyet közülük elítéltek. Elsőfokon összesen 18 év börtönbüntetést kaptak. A könyv függelékében korabeli fotókat, az elítéltek képeit, és az ügyhöz kapcsolódó dokumentumokat találunk. A könyv megjelenésekor az Agache-per még folyamatban volt. (A kötet előszava alapján, Kocsis Károly) Pisztoly az Olt vízében Négy hónap se telt el első kötete megjelenése óta, amikor második kötetét tette le az olvasók asztalára. Riportokat, interjúkat tartalmazó kötete tíz év alkotói munka szintézise, újságírói munkásságának legragyogóbb gyöngyszemeit foglalta csokorba. Akárcsak az úgynevezett Agache-ügy történetét feldolgozó, nagy sikert arató munkájában, itt is jelen vannak a hatalmukkal visszaélő, gumibotos erejüket fitogtató rendőrök és ártatlanul meghurcolt, megvert, bebörtönzött vagy akár a halálba hajszolt áldozataik. Itt is felsejlik a vörös terror kísértése, áldatlan tevékenységük kellős-közepén találjuk a hírhedt gondolatrendőrség, a Szekuritáté pribékjeit, s a lelküket önként vagy kényszer hatására eladó renegátokat. Megannyi sorstragédia filmkockái peregnek le előttünk a könyvet végigolvasva. Kuláknak bélyegzett, tisztességes, dolgos gazdák, akiket megfosztottak a vagyonuktól, s munkatáborba deportálták őket. Rendszer ellen küzdő, a betyárvilág nosztalgiáját idéző, a nép emlékezetében még ma is elevenen élő magányos hősök. Egykori börtönlakók, szélhámosok csapdájába esett hétköznapi emberek, hosszú hajuk miatt számkivetett fiatalok mesélik hangszalagra történetüket. De mindez csak felét teszi ki a kötetnek. Az igazi hősök azok, akik a múltban is maradandót tudtak alkotni, s akik ma is erejükből telően küzdeni képesek a legnemesebbekért. Akik emelt fővel élték át a tegnapot, s van bátorságuk szembenézni a holnapokkal. Iochom István könyvében sajátos módon kapcsolódik össze a múlt a jelennel. Kegyetlen szenvtelenséggel sorakoztatja egymás mellé a tényeket, hogy mérföldekkel vigyen közelebb e tájhoz és lakóihoz. (Részlet a kötet előszavából, Kocsis Károly nyomán) A Kézdivásárhelyi Sportegyesület története 2004-ben Bartos Lóránttal közösen adta ki A kézdivásárhelyi Sportegyesület története – múlt, jelen jövő című sporttörténeti monográfiát, melyben a szerzőpáros a KSE alapításától napjainkig követte a sportegyesület történetét. 2004-ben, 92. születésnapját ünneplő Kézdivásárhelyi Sport Egyesület – 2001-es újraalakítása után – történelmének egy újabb fontos állomásához érkezett, amikor megjelent a múltját, jelenét és jövőjét bemutató monográfia. A KSE életének két állomását, az 1912. szeptember 15-én kezdődő múltat, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal 1959-ig tartott, majd a rendszerváltás után 1990-ben induló jelent információkban és képekben is gazdagon bemutató KSE-történet nemcsak az említettekben merül ki, hiszen egy lehetséges képet rajzol az egyesület jövőjéről is. Pusztai, Jeges, Dézsi Iochom István a kézdiszéki betyárokról készített dokumentumriportot 2006-ban. A könyv első részében írott dokumentumok alapján a három betyár – Pusztai Ferenc, Máté György (Jeges) és Dézsi Dénes – tetteiről és halálukról számol be, míg a kötet második felében idősebb ozsdolai, kézdivásárhelyi, bélafalvi, kézdikővári, csomortáni, kézdialmási és más kézdi-orbaiszéki településeken, illetve a Kászonokban élő személyek, a betyárok rokonai, kortársai, ismerősei emlékeznek vissza a múlt század közepének betyárjaira, azok bátor tetteire. A függelékben első alkalommal jelennek meg hiteles fényképek a meggyilkolt Pusztairól és Dézsiről, valamint a Bélafalván meglőtt két milicista altisztről. Jegesről nem került elő fénykép. A függelékben megtalálható a Dézsi zsebében talált feljegyzések egy részének másolata, valamint korabeli és napjainkban készített fotók is emelik a kötet értékét. Pusztai, Jeges, Dézsi. Az ötvenes évek elején e három név tartotta izgalomba Felső-Háromszéket és a Kászonok vidékét. A kommunista hatalom üldözte, katonaszökevényként, gyilkosokként és rablókként kezelte őket, míg a nép egyszerű fiai szemében nagy megbecsülésnek és népszerűségnek örvendtek, akárcsak Rózsa Sándor, Bogár Imre, Angyal Bandi, Sobri Jóska és a többi legendás hírű betyár. A falusi nép a szegények pártfogóiként és a zsiványbecsület legromantikusabb megtestesítőiként, valóságos balladai hősökként tisztelte és emlegette a három betyárt. Nem lehetett elhallgatni, hogy ezek a bátor és néha túl vakmerő fiatalemberek harcba szálltak a kommunista hatalom kiszolgálóival, annak hűséges pribékjeivel – írja előszavában a szerző. "Bukovina, édes hazám..." „Bukovina, édes hazám...” címmel jelentette meg azokat a balladákat és népdalokat, amelyeket a Hunyad megyei székely telepekről gyűjtött. Gyűjteménye korántsem meríti ki a Hunyad megyei székely telepesek népköltészetét, csupán ízelítő mindhárom telepről. A 2007- ben megjelentett gyűjtés eredetileg államvizsga dolgozatnak készült 1979-ben. A kötet anyagát 1976. decembere és 1978. szeptembere között gyűjtötte. Az első népdalokat 1976. december 25-30. között jegyezte le Csernakeresztúron, ahol nagyszülei éltek. A legtöbb balladát 1978 nyarán gyűjtötte. Államvizsga dolgozatát 1980-ban védte meg a marosvásárhelyi tanárképző főiskolán. Az összegyűjtött anyag több mint huszonöt évig feküdt a fiókjába, majd 2006 végén döntötte el e kötet megszerkesztését, melyet a 2006-ban elhunyt Zsók Béla emlékének szentelt. Élet a csipkésdrót mögött A szovjet hadifogságról 1990-ig beszélni sem volt ajánlatos, mert sértette a szovjet-magyar barátságot, ezért a hadifogsággal foglalkozó könyvek csak a rendszerváltást követően jelenthettek meg és számos dokumentumfilm is foglalkozott az elhurcoltak sorsával, és több tucat visszaemlékezés is megjelent az utóbbi tizenhat esztendőben. Romániában a Szemtanú könyvek sorozatának első kötete Ferencz Imre szerkesztésében jelent meg 1997-ben Történetek a fogságból címmel és hatvan székely hadifogoly emlékeit tartalmazza. Kézdiszéken is akadtak olyan volt hadifoglyok, akik megírták kálváriájukat. A könyvben kizárólag kézdiszéki volt hadifoglyok visszaemlékezéseit tartalmazza. Napjainkban sajnos már egyre kevesebben vannak olyanok, akik tanúi voltak az emberiség történelme eme gyászos korszakának és túlélték a sztálini lágereket. A visszaemlékezők egytől egyig már a nyolcvanadik életévüket is betöltötték, a legidősebb kilencvenhat éves. Ennyi év távlatából nem minden adatközlő emlékezett vissza a hadifogságban történtekre, van, aki jobban, van, aki kevésbé tudta elmesélni a vele történteket, de ettől függetlenül azok is helyet kaptak a kötetben. Igyekeztem arra, hogy minél kevesebb orosz szó kerüljön be a vallomásokba – számuk elenyésző. Iochom István a gyűjtőmunkához 2006 szeptemberében fogott hozzá Bereckben, majd öt hónapon keresztül végigjárta Felső-Háromszék valamennyi települését, ahol tizenkilenc faluból és Kézdivásárhelyről a Szovjetunióban raboskodó negyven volt hadifogoly visszaemlékezését rögzítette. A negyven hadifogoly közül a könyv nyomdába kerülésekor öten már nem éltek, közülük ketten 2006 decemberében, illetve 2007 januárjában hunytak el. Olyan kézdiszéki kis falvak is vannak, ahol már egyetlen volt hadifoglyot sem élt. A kötet összeállításánál három írott visszaemlékezést is felhasznált. Déipülé Déipülé (görög betűkkel Δηιπύλη, latinosan Dipyle) Adrasztosz argoszi király és Amphithea leánya. Testvérei Aigialeusz, Küanipposz, Argeia és Aigialeia. Déipülét apja Tüdeuszhoz adta feleségül, mivel azt a jóslatot kapta, hogy két leányát (Déipülét és Argeiát) egy vadkanhoz és egy oroszlánhoz kell adnia. A különböző okokból Argoszba menekülő Tüdeusz és Polüneikész vadkannal és oroszlánnal díszített pajzsokat viselt. Déipülé és Tüdeusz házasságából származott az egyik legnagyobb görög hős, Diomédész, aki részt vett az epigonok hadjáratában és a trójai háborúban is. Férje, Tüdeusz nem sokkal az esküvő után elesett a Hetek hadjáratában Thébai falai alatt. Tüdeusz halála után Déipüléről a legendák nem beszélnek többet. Forrás Apollodórosz: Mitológia Saint-André-de-Rosans Saint-André-de-Rosans település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 145 fő (2015). Saint-André-de-Rosans Moydans, Ribeyret, Rosans, Sorbiers, Chauvac-Laux-Montaux, Montferrand-la-Fare és Roussieux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Comprégnac Comprégnac település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 251 fő (2015). Comprégnac Castelnau-Pégayrols, Creissels, Millau, Montjaux és Saint-Georges-de-Luzençon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az Atmel ARM-alapú processzorai Az Atmel cég ARM-alapú processzorai az Atmel által fejlesztett olyan mikrovezérlők és mikroprocesszoros integrált áramkörök, amelyek különféle 32 bites ARM processzormagokon alapulnak és támogatják az Atmel fejlesztésű perifériákat és eszközöket. Az Atmel SMART márkájú ARM családjai kiegészítik az AVR sorozatú 8- és 32 bites mikrovezérlőket. A SMART márka tartalmaz alkalmazásspecifikus ARM-alapú alkatrészeket a Wi-Fi kapcsolat használatához, mint például a SmartConnect és Smart Direct termékvonalak, valamint ARM-alapú integrált áramköröket a „smart energy” termékek (energiatakarékos felhasználást célzó technológiák) számára, például üzemanyag és áram(felhasználás)mérőket. Az Atmel SMART márka ARM-alapú mikrovezérlői megtalálhatók az Arduino Zero (SAM D21) egykártyás számítógépben és az Arduino Due (SAM3) fejlesztőkészletben. A “SAM” jelölés az Atmel alkatrészszámaiban a “SMART Atmel mikrovezérlő” rövidítése. A SMART vonal egyik kulcseleme az Atmel „Internet of Things” (IoT) stratégiájának. A 32 bites ARM magok alkalmasak a TCP/IP szoftvercsomag működtetésére, ami az internetes kommunikációhoz szükséges. Az IoT-hoz szükséges mikrovezérlőkön kívül az Atmel SMART ARM-alapú csipeket használ számos Wi-Fi moduljában és Smart Energy vonalú integrált áramkörében is. A gyártás kezdetén szoros kapcsolat volt az Atmel alkatrészszámok és az ARM mag között, amin az alkatrész alapult, ám 2014-től a cég már nem jelöli az ARM magokat az alkatrészen. Így pl. a SAM D20 jelölés nem utal arra, hogy ez egy ARM Cortex-M0+ magot tartalmaz. Áttekintés Az ARM nem gyárt szilíciumcsipet és semmiféle készterméket, hanem csak szellemi alkotásokat (intellectual property, IP), szabadalmakat licencel. Ilyen licencek formájában forgalmazza egy sorozat 32 bites processzormag teljes leírását. Az ARM processzorok RISC, azaz csökkentett utasításkészletű gépek. Az Atmel AVR 8 bites processzorai szintén RISC típusúak, de ezek felépítése kizárólag a módosított Harvard-architektúrát követi, míg az ARM magok között vannak Harvard-architektúrájú, pl. a Cortex-M3, és Neumann-architektúrájú magok is, pl. az ARM7TDMI. Az Atmel és más félvezetőgyártó cégek előszeretettel alkalmazzák az ARM magokat, mivel ezek utasításkészlete és regiszterhasználata igen következetes, és számos periferiális áramkör már eleve készen áll ezekhez a magokhoz (A-D átalakítók, órajel- és időkezelés, soros kommunikáció, pl. USART, SPI, CAN, LIN és I2C). Az Atmel szintén igyekszik alkalmazni a fejlett perifériákat és energiagazdálkodást és érdekes újításokkal is előállt, például a Sleepwalking (alvajárás) elnevezésű technikával, amelyben az eszközök „alvó”, kikapcsolt CPU mag mellett képesek működni. A DMA-alapú perifériák szintén nagy sebességű adatátvitelt tesznek lehetővé a külső interfészek és a memória között, a processzor minimális beavatkozásával. Az Atmel belső flashmemóriás MCU-kat (microcontroller units, mikrovezérlő egységeket) és külső memóriákat igénylő MPU-kat, mikroprocesszoros egységeket is forgalmaz, emellett bemutató- és fejlesztőkártyákat a csipekhez. A SMART ARM-alapú termékvonal különleges alkalmazásokhoz készül, így pl. a SAM4CP egységet energiamérő hálózatban használják fel, valamint a vezeték nélküli kommunikációt célzó termékek is ARM magok köré épülnek, ilyenek pl. a SmartConnect és Smart Direct vezeték nélküli csipek és modulok. Történet 1995 licencszerződés az ARM ARM7TDMI “Thumb” mag felhasználására (Neumann-architektúrájú ARMv4T, mikroprocesszor mag az Atmel MCU-khoz) AT91M40800, (1998) AT91M42800A, AT91M55800A, AT91R40008, AT91FR40162 (2002) SAM7S/SE, SAM7X/XC, SAM7L 1995 licencszerződés ARM920T/ARM9TDMI (MPU) mag felhasználására (Neumann-architektúrájú ARMv4T) AT91RM9200 (2003) 2000 licencszerződés ARM926EJ/ARM9E (MPU) mag felhasználására (ARMv5 architektúra) AT91SAM9260, (2006) AT91SAM9263, (2007) SAM9XE, (2008) SAM9N/CN, SAM9R, (2009) SAM9G, (2009) SAM9X SAM9M (2010) 2004 licencszerződés ARM1176JZ-S mag felhasználására (nem alkalmazzák Atmel alkatrészekben) 2008 licencszerződés Cortex magok felhasználására, ARM Holdings Cortex-M3 (MCU) (ARMv7-M Harvard-architektúra) SAM3U, (2009) SAM3S, (2009) SAM3N, (2010) SAM3A, (2012) SAM3X, (2012) Cortex-M4 (MCU) (ARMv7E-M Harvard-architektúra) SAM4S, (2011) SAM4L, (2012) SAM4E, (2013) sorozat ARM Cortex-M4F magon alapul, az első lebegőpontos egységgel ellátott Atmel MCU SAM4N, (2013) SAM G51/53 (2014), ARM Cortex-M4F-en alapul Cortex-A5 (MPU) a SAMA5D3-ban (2013) (ARMv7-A architektúra) – 2013 februárjában az Atmel bejelentette az ARM Cortex-A5-ön alapuló SAMA5D3 csipsorozatot Cortex-M0+ (MCU) a SAM D20 csipekben (2013) (ARMv6-M architektúra) – 2013 júniusában jelentették be az ARM Cortex-M0+ magon alapuló SAM D20 sorozatot Termékek Az Atmel | SMART márkanév alá tartozik az összes AT91 ARM-alapú cikk, még akkor is, ha nevéből hiányzik a „SAM” jelölés. Mikrovezérlők A mikrovezérlők belső programmemóriával rendelkeznek, a hagyományos belső regiszterkészlet és RAM mellett. Az Atmel ARM MCU-k közé a SAM D10 sorozat tagjai tartoznak, ezek igen kevés, 14 csatlakozós tokozásban készülnek, és a 144 csatlakozós SAM3 és SAM4 termékek. A SAM4S, SAM4N, SAM3S, SAM3N, SAM7S (64 csatlakozós) családok csatlakozókiosztása egymással kompatibilis, az USB eszközt kivéve, de a kompatibilitás nem terjed ki az általuk használt feszültségszintekre. SAM D A SAM D család 4 különböző alsorozatból áll: SAM D10, SAM D11, SAM D20, SAM D21. Ezek az eszközök mind az ARM Cortex-M0+ processzoron alapulnak, és a csatlakozókiosztás, memória és egyéb jellemzők változatos kombinációival készülnek. Az eszközök are csatlakozó- és kód-kompatibilisak, azonos perifériákat használnak, ilyenek pl. az Event System és a SERCOM modul. A SAM D10 és D11 sorozatot bejelentették ugyan, de még nem forgalmazzák. SAM 4 Az AT91SAM4 ARM Cortex-M4 típusú magra épül. A SAM4E tartalmaz egy lebegőpontos egységet. A SAM4C kettős ARM Cortex-M4 magot tartalmaz (egy mag egy FPU-val). SAM4C – ARM Cortex-M4/M4F kettős mag, tartalmaz FPU-t SAM4E – ARM Cortex-M4F mag, tartalmaz FPU-t SAM4L – ARM Cortex-M4 mag SAM4N – ARM Cortex-M4 mag, csatlakozó-kompatibilis a SAM4S, SAM3S, SAM3N, SAM7S eszközökkel SAM4S – ARM Cortex-M4 mag SAMG – ARM Cortex-M4F mag, tartalmaz FPU-t SAM 3 2009-ben az Atmel bejelentette az AT91SAM3U vonalat, ezek ARM Cortex-M3 processzoron alapuló flashmemóriás mikrovezérlők, a SAM7 mikrovezérlő termékek fejlettebb változatai. Legnagyobb órajelfrekvenciájuk 100 MHz közelében van, különböző flash méretekkel készülnek. Az alkatrészek 2009 nyarán jelentek meg, a fejlesztőkártyák csak viszonylag később. 2009 decemberében történt az AT91SAM3S vonal bejelentése. Az ebbe tartozó eszközök számos javítást kaptak, jellemzőjük az alacsonyabb fogyasztás és a csökkentett ár. Érdekes, hogy az Atmel saját AVR32 UC3A termékeinek állított konkurenciát a Cortex-M3 processzoron alapuló eszközeivel. Mindkét típus nagyjából azonos perifériákat és csatlakozó hardvertechnológiákat kezel, mindkettő flash-alapú, órajelük hasonló és egyaránt sűrű 16/32 bites RISC utasításkészlettel rendelkeznek. SAM3A SAM3N SAM3S – csökkentett energiafogyasztás SAM3U – nagy sebességű USB SAM3X – az Arduino Due kártya Atmel SAM3X8E mikrovezérlőt használ Elavult termékek AT91SAM9 Az AT91SAM9XE flashmemóriás mikrovezérlők ARM926ej-s magokon alapulnak. Maximális órajelfrekvenciájuk 200 és 400 MHz között van, különböző flash méretekkel készülnek. Valamennyire hasonlítanak a flashmemóriával felszerelt AT91SAM9260 csipekre. Az AT91SAM9 processzorok bemutatása az igen sikeres AT91rm9200 processzort követte. Ezek a processzor az ARMv5TEJ architektúrát megvalósító ARM926ej-s magot tartalmaznak, elődjükhöz képest csökkent az energiafelhasználásuk, az újabb ARM mag hatékonyabb, a csipek különböző perifériakészletekkel jelentek meg. Órajelük általában 200 MHz körüli, néhányuk ennek kétszeresén fut. Az alábbi processzorok tartoznak ide: SAM9G SAM9M SAM9N, SAM9CN SAM9R SAM9X SAM9XE SAM9260 SAM9261S, SAM9261S SAM9263 AT91SAM7 AT91 flashmemóriás mikrovezérlők, ARM7TDMI magot tartalmaznak. Maximális órajelfrekvenciájuk 60 MHz körüli, különböző flash méretekkel és perifériakészletekkel készülnek. SAM7L – alacsony fogyasztású működés SAM7S – USB és más perifériák. A SAM7S 64 kivezetésű csipek kompatibilisek a SAM4S, SAM4N SAM3S, SAM3N családokkal. SAM7SE – USB, külső memória támogatás, egyéb perifériák SAM7X – Ethernet, USB, CAN, egyéb perifériák SAM7XC – kriptográfiai kiterjesztések (főleg az AES támogatására) az AT91SAM7X csipekben Mikroprocesszorok SAM A5D3 Ez a sorozat az ARM Cortex-A5 magon alapul. SAMA5D31 – 10/100 Ethernet, LCD SAMA5D33 – Gigabit Ethernet, LCD SAMA5D34 – Gigabit Ethernet, LCD, dual CAN SAMA5D35 – nincs LCD, dual CAN, egy Gigabit Ethernet + egy 10/100 Ethernet SAMA5D36 – LCD, dual CAN, egy Gigabit Ethernet + egy 10/100 Ethernet Wi-Fi SmartConnect Smart Direct Smart Energy SAM 4C/CM Fejlesztőkártyák Atmel kártyák Xplained Pro Xplained SAM W21 SAMA5 Arduino kártyák és ezek megfelelői Arduino Zero, Atmel SAM D21 ARM Cortex M0+ maggal Arduino Due, Atmel ATSAM3X8E (84 MHz Cortex-M3) mikrovezérlővel Shield-kompatibilis Rascal, Atmel AT91SAM9G20 (400 MHz ARM926EJ-S ) mikrovezérlővel MYIR kártyák MYD-SAM9X5 fejlesztőkártya Atmel AT91SAM9X5 processzorokhoz, a MYIR-től MYC-SAM9X5 CPU modul Atmel AT91SAM9X5 processzorokhoz MYD-SAM9X5-V2 fejlesztőkártya Atmel AT91SAM9X5 processzorokhoz MYC-SAM9X5-V2 CPU modul Atmel AT91SAM9X5 processzorokhoz MYD-SAMA5D3X fejlesztőkártya Atmel ATSAMA5D3 sorozatú processzorokhoz MYC-SAMA5D3X CPU modul Atmel ATSAMA5D3 sorozatú processzorokhoz Fejlesztőeszközök IDE Integrált fejlesztői környezetek: Atmel – Studio 6 IAR – Embedded Workbench for ARM Buildroot Openembedded meta-atmel Yocto-kompatibilis réteg Debuggerek Atmel-ICE JTAG-ICE Segger J-Link Dokumentáció Az ARM csipekhez elérhető dokumentáció mennyisége hatalmas, ez a tény közismert. Az elmúlt évtizedekben a legtöbb mikrovezérlő dokumentációja könnyedén elfért egyetlen dokumentumban, de a csipek fejlődésével az információs anyag mennyisége megnőtt. Az összes ARM csiphez készített teljes dokumentációt igen nehéz áttekinteni, mert az az IC gyártójának (Atmel) és a CPU mag szállítójának (ARM Holdings) anyagait is tartalmazza. A tipikus dokumentumelérési útvonal a következő: a gyártó weboldala, a gyártó bemutató és marketinganyagai, a gyártó adatlapja a konkrét fizikai csiphez, a gyártó részletes referencia-kézikönyve, amely leírja a szokásos perifériákat és a fizikai csipek különböző jellemzőit, az ARM mag általános felhasználói kézikönyve, az ARM mag technikai referencia-kézikönyve, ARM architektúra referencia-kézikönyv az utasításkészlet(ek) leírásával. Atmel ARM-sorozat weboldal Atmel ARM-sorozat marketing diák Atmel ARM-csip adatlap Atmel ARM-csip referenciakézikönyv ARM mag weboldal ARM mag általános felhasználói segédlet ARM mag technikai referenciakézikönyv ARM architektúra referenciakézikönyv Az Atmel további dokumentációt is biztosít: a próbakártyák felhasználói kézikönyvei, alkalmazási jegyzetek, gyors kezdő útmutatók (getting started guides), a szoftverkönyvtárak dokumentációi, hibajegyzékek és egyéb anyagok. A További információk rész tartalmaz a hivatalos Atmel és ARM dokumentumokra mutató hivatkozásokat. Bliss-nyelv A Bliss-nyelv a Charles K. Bliss által feltalált paszigráf nyelv, azaz csak írásos formában létezik. Piktografikus és ideografikus jelek alkotják; ezek kombinációjával mondatok alkothatók, gondolatok fejezhetők ki. Története A nyelv kialakításához a kínai írás adta az ötletet, ami lehetővé teszi, hogy az egymást szóban megérteni nem tudók írásban kommunikálni tudjanak. A nyelv célja, hogy megértesse az embereket egymással, ezzel leküzdje a konfliktusokat, és elhozza a világbékét. Ebben a munkájában felesége, Klara Bliss segítette. Rendszerét kétszer is megjelentette, 1949-ben és 1965-ben Semantography néven publikálta. Miután a nyelv nem érte el eredeti célját, a szerző engedélyt adott a nyelv felhasználására az augmentatív és alternatív kommunikációban. Erre a célra először 1971-ben, Kanadában vezették be. 1975-ben Bliss a nyelv jogait az általa tett alapítványra, a Blissymbolics Communication Foundationre (ma: Blissymbolics Communication International) ruházta át. A szerződést 1982-ben megerősítették. Azóta az alapítvány fejleszti tovább a nyelvet. A nyelvet Magyarországon 1983-ban vezették be. Nyelvtana Az alapjel készletet a 120 Bliss-betű adja, amik kombinálásával Bliss-szavak épülnek fel. A Bliss-betűk egyszerű, könnyen megrajzolható formákból épülnek fel. A szimbólumokat a BCI-standard rögzíti. Jelenleg úgy 2500 Bliss-szó használatos. A nyelv könnyen az egyes felhasználó fejlettségi szintjéhez, képességeihez és szükségleteihez igazítható. Lehetővé teszi, hogy a nem beszélő, néma vagy alig beszélőképes ember eljusson az egy szavas mondatoktól a bonyolult szerkezetű mondatokig, és felkészüljön az anyanyelvi írás-olvasás elsajátítására. Használat közben a jeleket, Bliss-betűket és Bliss-szavakat írott szavak kísérik, ami lehetővé teszi, hogy az is megértse, aki nem tanulta. Egy Kanadából kiindult kísérleti kezdeményezés nyomán a Bliss-nyelv már e-mailekben is használható. Példák Példamondat: Mozgás: A kerék jelből további jelek alkothatók: Rövid alulvonással: közlekedés, szállítás Hosszú alulvonással: út Szék a keréken: kerekesszék Szárnyakkal ellátva: repülőgép Brammer Brammer település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 398 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Saint-Michel-de-Livet Saint-Michel-de-Livet település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 177 fő (2015). Saint-Michel-de-Livet Livarot, Le Mesnil-Bacley, Montviette, Sainte-Marguerite-de-Viette, Saint-Martin-du-Mesnil-Oury és Livarot-Pays-d'Auge községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Addams Family 2. – Egy kicsivel galádabb a család Az Addams Family 2 – Egy kicsivel galádabb a család (eredeti cím: Addams Family Values) egy 1993-as amerikai vígjáték. Az Addams Family sorozat második darabja. Történet A film azzal kezdődik, hogy új jövevény érkezik az Addams családba, Morticia fiút szül, Pubertet; testvérei Wednesday és Pugsley azon igyekeznek, hogy minél előbb eltegyék láb alól. Amikor Gomez és Morticia megpróbálnak felbérelni egy dadát, a gyerekek mindegyikőjüket elijesztik. Az utolsó pályázó, Debbie Jellinsky, úgy tűnik, nem adja fel könnyen; mindazonáltal ő egy sorozatgyilkos, akit Fekete Özvegyként ismertek. Következő áldozata Fester. Amikor Wednesdaynek gyanússá válik, Debbie rábeszéli Gomezt és Morticiát, hogy küldjék el Chippewába, egy üdülőtáborba. Amikor megérkeznek, Wednesay megpróbálja megmérgezni magát, míg Pugsley egy fára akarja felkötni magát. Debbie összeházasodik Festerrel, azután azonnal megpróbálja megölni őt a hawaii nászútjukon; Fester azt hiszi, hogy Debby szeretetből próbálja megölni. A végén, Debbie megtagadja tőle a szexet, csak akkor hajlandó vele lefeküdni, ha soha többé nem látja a családját. Fester beleegyezik, azután elköltöznek McMansionbe, a külvárosba. Gomez depresszióba esik testvére elköltözése miatt, és Pubert eközben szőkül és vidámmá kezd válni. Időközben a Chippewa táborban, Wednesday találkozik egy hozzá hasnoló kisfiúval, Joel Glickerrel, aki allergiás mindenre. Megerősíti a gyanújában, hogy Debbie a Fekete Özvegy, és Fester a következő áldozata. Amikor Wednesday megtagadja, hogy részt vegyen a tábor előadásán, bezárják a Harmónia Kunyhóba és kényszerítik, hogy meséket nézzen. Időközben, amikor Debbie megpróbálja megölni Festert házuk felrobbantásával, ám férje Izé segítségével megmenekül. Wednesday és Pugsley hazatérnek a táborból. Debbie villamosszékekbe szíjazza az egész családot, kivéve Pubertet, de Pubert rövidre zárja a kábeleket és ezzel Debbie, ahelyett, hogy megölné Addamséket, magával végez, a teste egy halom hamuvá válik, csak a cipői és a hitelkártya marad utána. A végjátékban Gomez és Morticia Pubertnek rendeznek egy partit. A vendégek között van egy potenciális új szerető Festernek, Demencia, egy kopasz, groteszk dada, aki Hogyishívják kuzinnak és Margaret Addamsnek dolgozik. Joel, Gomez kiköpött másaként, szintén megjelenik és Wednesday-jel elsettenkedik a temetőbe, ahol Debbie-ről beszélgetnek. Díjak és jelölések Golden Globe díj ( 1994 ) - Legjobb színésznő - zenés film és vígjáték kategória jelölés: Anjelica Huston Oscar-díj ( 1994 ) - Legjobb látványtervezés jelölés: Marvin March, Ken Adam Filmzene Vic Mizzy – „Theme” D. Brent Nelson – „Disgusting Crime Theme” „Tie a Yellow Ribbon 'Round the Old Oak Tree” Roger és Fu-Schnickens – „Express Yourself” „Sunrise, Sunset” „Happy Turkey Day” The Brady Bunch – „Theme” Julie Andrews – „ The Sound of Music ” Aileen Quinn – „Tomorrow” Jimmy Workman – „Eat Us” The Village People – „Macho Man” „Indian Love Call” „Happy Birthday to You” Tag Team – „Addams Family (Whoomp!)” RuPaul – „Whatcha See Is Whatcha Get” The Guru – „Do It Any Way You Wanna (It's on You)” Raúl Juliá – „Swing Low, Sweet Chariot” Hokkaidó Sinkanszen A Hokkaidó Sinkanszen (japánul: ������) egy építés alatt álló, kétvágányú, 1435 mm-es nyomtávolságú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Japánban Aomori és Szapporo között. Ha teljes hosszában elkészül Szapporo-ig, akkor 360,2 km hosszú lesz. Az építkezés 2005 májusában kezdődött, az első szakasz várható átadásának ideje 2016. A vasútvonalat a Hokkaido Railway Company (JR Hokkaido) fogja üzemeltetni. A tervezett vonal áthalad majd a már elkészült Szeikan-alagúton is a Cugaru-szoros alatt. Itt fonódott vágány lesz a korábbi 1067 mm-es és az új 1435 mm-es nyomtáv között. Az engedélyezett sebesség 360 km/h lesz. 3641 Williams Bay A 3641 Williams Bay (ideiglenes jelöléssel A922 WC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. George Van Biesbroeck fedezte fel 1922. november 24-én. Igor Lazić Igor Lazić (Szarajevó, Jugoszlávia, 1967. augusztus 8. –) bosnyák labdarúgó-középpályás. Kerner László Ifj. Kerner László (Zirc, 1983. szeptember 22. –) magyar motorversenyző, hosszú évekig meghatározó szereplője a Magyar Motocross Bajnokságnak. Magyar Köztársaság Kupa győztes, Magyar Bajnoki ezüstérmes, kétszeres Magyar Válogatott kerettag, testnevelő tanár. Pályája Édesapját gyerekkora óta érdekelte a technikai sport. Amire neki nem volt lehetősége fiatalon, azt fiaiban próbálta megvalósítani. Előbb nagyobbik fiát kezdte menedzselni, majd később, 1994-ben a kisebbik fiú is kért egy motort, amit azzal a feltétellel kapott meg, hogy az iskolában jó eredményre törekszik. A korai években a testvére mellett rendre csak a második vonal jutott neki. Függetlenül ettől hamarosan bajnoki versenyeken indították szülei, igaz komoly elvárások elé nem állították. Gyakorlatlansága hamar kiütközött, rendre az utolsók közt szerepelt. 1996-tól már a mesteredző, id. Németh Kornél segítette fejlődését, valamint hasznos dolgokat sajátíthatott el fiától, ifj. Német Kornéltól is, akivel szoros barátság alakult ki köztük az évek során. Az akkori másodosztályban az utolsók közül elkezdett a dobogós helyezések felé közelíteni, de a bajnokság megnyeréséről sorra lemaradt. 1996-ban másodikként végzett a super-cross bajnoki sorozatban is. Testvére visszavonulása után a komolyabb elvárások már őt illették. 1999-ben a 125, 2002-ben pedig a 250 köbcentis géposztályban (2T)is a második helyen zárta a bajnokságot, mindössze néhány pont lemaradással. Ezzel az eredménnyel került fel a profik közé az első osztályba. A motocross szakág mellett a Freestyle Motocross Show (FMx) rendezvényein is kipróbálta magát. Rendszeresen kapott meghívást a Népstadionban és a Budapest Arénában rendezett eseményekre. A számos akrobatikus mutatvány mellett a híres Back flip, azaz a hátra szaltó nevű gyakorlatot Magyarországon elsőként hajtotta végre sikeresen 250 köbcentis motorral 2004-ben, az erre a célra kialakított faforgács, majd szivacs gödörben. Több mint 10 évig nem sikerült Magyar motorkerékpárosnak ezt a gyakorlatot végrehajtani és továbblépni vele. Élsportolóként eleinte számos sérülés és műtét nehezítette pályafutását, és csak egy-egy dobogós helyezést sikerült elérnie a kupasorozatban. Áttörő sikert a 2007-es év hozott számára, amikor megnyerte a Magyar Köztársaság Kupa Mx1-eskategóriáját, valamint a Magyar Bajnokságban ezüstérmes lett ugyan itt, a királykategóriában. Ez volt az első év, amikor szponzorált versenyző lett a Honda Magyarország csapatában, és ebben az évben kapott helyet a magyar válogatottban is. A 2008-as bajnokságban már egész korán a bronzérmes, majd ezüstérmes helyen versenyzett, karnyújtásnyira volt ismét egy bajnoki címtől, azonban a sorozat utolsó versenyein minden visszájára fordult. Az addig stabilnak tűnő harmadik pozícióról nem előre lépett, hanem visszaesett a 4. helyre. 2008-ban ismét Magyar Válogatott kerettagnak választották. A Borka János - Déczi Balázs - Kerner László alkotta hármas, a magyar csapatok közül az eddigi legjobb eredményét érte el -a Csapat Európa Bajnokságok tekintetében- a 11. hellyel a bulgáriai Sevlievo városában a közel 30 résztvevő nemzet közül. A 2009-es Csapatbajnokságban a Honda Magyarország Team alakulatával a 3. helyen végeztek. A 2010-2011-es években sérülések nehezítették versenyzését, amik csak megerősítették abban, hogy újra iskolai tanulmányaira fordítson nagyobb hangsúlyt. Hosszú évek után a moto-cross 2011-re már csak a második helyen kezdett el szerepelni az életében. 2012 őszén jelenti be hivatalosan is a visszavonulását, ám ez az év újra sikerrel zárult számára, hisz a Magyar Bajnokság Mx1-es kategóriájának bronzérmese lett privát versenyzőként! 18 év után ért véget pályafutása, amely minden fiatal versenyző előtt jó példával járhat elő, hisz saját elmondása szerint: "kellő elszántsággal és hozzáállással egy kezdő, lassú kissrácból is lehet egyszer kiváló és eredményes élsportoló" Visszavonulása után továbbra is a sport maradt a fő irány, mivel felvételt nyert a Nyugat Magyarországi Egyetem testnevelő-edző szakára 2013-ban, így edzői pályafutását is elindítja Kerner Motocross Iskola #20 néven. 2014 tavaszára egyetemi tanulmányai mellett UL kategóriás repülőgépekhez szerez sportpilóta jogosítást. 2016-ban szerez tanár diplomát, majd megkezdi pedagógus életpályáját testnevelő, gyógy-testnevelőként, mellette Mester-tanár tanulmányokba kezd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen[forrás?] Antony Alda Antony Alda (Franciaország, 1956. december 9. – Los Angeles, 2009. július 3.) amerikai olasz színész és filmrendező. Édesapja a szintén színész Robert Alda volt, aki Franciaországban élt, mikor Antony megszületett. Jegyzetek http://www.people.com/people/archive/article/0,,20113903,00.html http://www.people.com/people/archive/article/0,,20113903,00.html Forrás Életrajza Niní A Niní egy argentin telenovella, ami 2009. szeptember 7-én debütált hazájában. Főszereplői: Florencia Bertotti, Federico Amador és Paula Morales. Érdekesség, hogy a sorozat producere maga Florencia Bertotti és Guido Kaczka, valamint Martin Kweller. A novella dalait ezúttal is a főszereplőnő énekli és a dalszövegeket ő is írta. A CD 2009. november 13-án jelent meg. Az "Arriba las ilusiones" című lemez a 3. helyen áll az argentin eladási listákon. Zene A Niní CD 13 dalt és 2 klipet tartalmaz: Arriba las ilusiones No te importa Eso no se hace Reirse es gratis Mamas del alma No creo que pueda Arriesgate Mi enemigo conmigo Que sensacion Te amo mas 4,3,2,1 Que sabes de mí Mi Romeo Clip-No te importa Clip-Mi enemigo conmigo Szereplők Florencia Bertotti - Nina 'Niní' Gomez Federico Amador - Tomas Parker Paula Morales - Celina Martinez Paz Esteban Meloni - Victor Martinez Paz Héctor Díaz - Horacio Raymundi Juan Manuel Guilera - Martín Parker Melanie Chong - Chow Parker Iara Munoz - Sicilia Parker Sheyner Díaz Gómez - Chama-chan Parker Giselle Bonaffino - Lola Benitez Paula Sartor - Sofia Vanesa Butera - Carmen Juarez Maida Adrenacci - Victoria Acuña Sebastian Mogordoy - Angel Esposito Diego Gentile - Sebastian Gallardo Marta Paccamicci - Lupe Pablo Napoli - Don Gomez Esteban Masturini - Juan Esposito Antonia Bengoechea - Zoe Adriana Ferrer - Adelfa Juan Pablo Urrego - Tony Natalia Jascalevich - Thais Brenda Gandini - Jazmín Paula Chávez - Violeta Sofía Zamolo - Tamara Történet A történet Nina Gomez (Florencia Bertotti), azaz Niní, születésnapján kezdődik. Az önbizalomhiányos, balszerencsés, de jóakaratú lány egész életében Santa Juliana követségén élt nagyapjával, aki kertészként dolgozik. Niní aznap épp egy vizsgára igyekszik az ösztöndíjához , hogy kertészetet tanulhasson, hogy olyan legyen, mint a nagyapja. Ám a szerencse nem áll mellé és minden rosszul sül el. Ugyanezen a napon megérkezik az új nagykövet Tomas Parker (Federico Amador), akinek négy örökbefogadott gyereke van és mind különböző nemzetiségű: Martin (J.Manuel Guilera), Chow (Melanie Chong), Chama-Chan (Sheyner Diaz Gomez) és a kis Sicilia (Iara Muñoz), illetve velük tart még Tomas megátalkodott titkárnője is, Celina (Paula Morales). Ám a balszerencse újra megtalálja Ninít és el kell hagynia a nagykövetséget. A körülmények arra kényszerítik, hogy férfinak öltözve, mint Nicolas visszatérjen és Tomas sofőrje legyen, aki egy idő után Niní szívét is elrabolja. Színház A sorozat színházi verzióját már sokszor előadták hazájában. A Niní - La Búsqueda 2010. január 24-én debütált Mar Del Plata-n. Az előadások időpontjai: 2010. január 24. – Mar Del Plata 2010. február 27. – Córdoba 2010. március 26–28. – Gran Rex, Buenos Aires 2010. április 1–4. – Gran Rex, Buenos Aires 2010. április 17–18. – Gran Rex, Buenos Aires 2010. május 15. – Rosario Caramagna Piemonte Caramagna Piemonte település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 3064 fő (2017. január 1.). Caramagna Piemonte Carmagnola, Racconigi és Sommariva del Bosco községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szűcs Árpád (festő) Szűcs Árpád (Ipolypásztó, 1933. március 26. – Szeged, 2011. november 1.) magyar festőművész, restaurátor. Életútja Református lelkipásztori családban született Ipolypásztón. Elemi iskolai tanulmányait Ipolypásztón és Kissárón, középiskoláit Hódmezővásárhelyen és Pápán végezte. A Szegedi Tanárképző Főiskolán szerzett biológia és rajz szakos tanári diplomát, a képzőművészeti tanszéken Vinkler László volt a mestere. Sztálinvárosban dolgozott, mint műszaki rajzoló 1951-53 között, 1954-től Szegeden tanított rajzot, 1975-től a Móra Ferenc Múzeumban restaurátorként, majd főrestaurátorként, osztályvezetőként működött, innen vonult nyugalomba 1993-ban. Kutatási területe Körkép-festészet és a Feszty-körkép története, ezekben a témakörökben cikkeket, köteteket publikált. Festői munkássága 1965 óta volt kiállító művész, első kiállítását a Móra Ferenc Múzeumban rendezték. Munkásságára egykori mestertanára mellett második felesége, Kováts Margit festőművész is több, mint negyven évig nagy hatást gyakorolt. Egyéni stílusát a fényélmények megfogalmazása jellemezte. Hévilliers Hévilliers település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 135 fő (2015). Hévilliers Biencourt-sur-Orge, Couvertpuis, Dammarie-sur-Saulx, Morley, Naix-aux-Forges, Nantois, Tréveray és Villers-le-Sec községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Houses of the Holy 1973. március 28-án jelent meg a Led Zeppelin ötödik albuma, a Houses of the Holy. A címet azoknak a rajongóknak ajánlották, akik elmentek a koncertekre; a koncertek helyszíneit hívták „Houses of the Holy – Szent házak”-nak. A "D'yer Mak'er" egy reggae stílusú dal, melynek címe egy szójátékra épül: „My wife's been to the West Indies.” „Jamaica?” „No, she went of her own accord.” Szó szerint ezt jelenti: „A feleségem a karibi szigeteken volt.” „Jamaicában?” „Nem, önszántából ment.” Ahogy az angolok Jamaica nevét kiejtik, az nagyon hasonlít a „Did you make her? – Te küldted oda?” szlenges változatához. Az első oldalt a "The Crunge" zárja, egy funkos tisztelgés James Brown előtt. Az album záródalát, a "The Ocean"-t szintén a „rajongók tengerének” ajánlották. Az album borítóját Arthur C. Clarke A gyermekkor vége című regényének befejezése ihlette. Tulajdonképpen több képből álló kollázs, melyek az észak-írországi Óriások útján (Giant's Causeway) készültek. A borítót a Hipgnosis tervezte, a csoport gyakran dolgozott a Pink Floyddal. A fotózás egy hétig tartott, de egyik reggel sem jártak sikerrel. A nap sosem sütött ki, végig esett az eső vagy nagyon be volt borulva az ég, a legtöbb modellt pedig nem is használták. A fotózások eredménye nem volt kielégítő, de néhány színezési eljárással egy varázslatos borítot sikerült készíteni. A boltokba csomagolópapírban került az album, hiszen a képen meztelen gyerekek szerepelnek; Spanyolországban és az USA néhány déli államában még így is betiltották. Az album fordulópontot jelentett a Led Zeppelin stílusában. A gitárriffek keményebbek lettek, a blues hatása elmúlt, a szövegekben pedig egyre nagyobb szerepet kapott a misztika. Felvettek egy "Houses of the Holy" című dalt is, de ez csak az 1975-ös Physical Graffitin jelent meg. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 149. helyet érte el. Az album dalai "The Song Remains the Same" (Jimmy Page – Robert Plant) – 5:30 ( részlet ) "The Rain Song" (Jimmy Page – Robert Plant) – 7:39 ( részlet ) "Over the Hills and Far Away" (Jimmy Page – Robert Plant) – 4:50 ( részlet ) "The Crunge" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 3:17 ( részlet ) "Dancing Days" (Jimmy Page – Robert Plant) – 3:43 ( részlet ) "D'yer Mak'er" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 4:23 ( részlet ) "No Quarter" (John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 7:00 ( részlet ) "The Ocean" (John Bonham – John Paul Jones – Jimmy Page – Robert Plant) – 4:31 ( részlet ) (9271) 1978 VT8 A (9271) 1978 VT8 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin és Schelte J. Bus fedezte fel 1978. november 7-én. Kisbolygók listája (4001–4500) Ezen a lapon a sorszámmal rendelkező kisbolygók listájának egy részlete található. 4001–4100. • 4101–4200. • 4201–4300. • 4301–4400. • 4401–4500. Forrás A sorszámmal ellátott kisbolygók listája (1-5000) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 14.) Igor Pamić Igor Pamić (Žminj, 1969. november 19. –) horvát válogatott labdarúgó, edző. A horvát válogatott tagjaként részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Horvát kupa (1): 1993–94 Osztrák szuperkupa (1): 2000 Benefícium A benefícium (beneficium) szó latin eredetű. Jótétemény, kedvezmény, kiváltság, hűbéri szolgáltatás fejében adott birtok, javadalom, egyházi javadalom (stallum). Az egyik legfontosabb "magánjogi" intézmény volt a középkorban és az újkorban. A beneficium eredetileg élethosszig nyújtott birtok volt; nagysága változó volt, akár 100–200 mansust (jobbágytelket) is elérhette. Mindenesetre 12 mansus fölött már lovas katonai szolgálatot kellett érte teljesíteni. Lásd még allódium Forrás Ruszoly József : Európa jogtörténete. Olajkút Az olajkút nyers kőolaj és földgáz felszínre hozásához használt technikai berendezés. Története Olajkutat már az ókori Kínában használtak. Az akkori szerkezetet bambuszból készítették. Az első olajkutat Kínában fúrták i.sz. 347-ben. Saint-Michel-d’Halescourt Saint-Michel-d’Halescourt település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 119 fő (2015). Saint-Michel-d’Halescourt Gaillefontaine, Grumesnil, Haussez és Pommereux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Veronica Unlimited A Veronica Unlimited egy négytagú holland diszkóegyüttes volt, amely 1977 és 1983 között létezett. Legismertebb slágerük a Gimme More. A tagok Iris Wolkenstein Angelika (Angie) Kreutz Gabriele (Gaby) Kreutz Manfred Köhler Karriertörténet Az 1970-es évek második felében Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendett a diszkózene, főleg annak dallamosabb változata, az ún. eurodisco. E műfaj egyik fellegvára az NSZK mellett Hollandia volt, ahonnan a Teach-In együttes is származott. A Luv’ nevű női trió sikerei nyomán indult be azonban igazán a holland diszkógépezet, melynek köszönhetően hamarosan a műfaj olyan rövidebb-hosszabb életű sztárjai léptek az európai diszkózene porondjára, mint a Dolly Dots, a Doris D. and the Pins, a Babe, a Champagne, a Chaplin Band, a Fantastique, az Earth & Fire, a Maywood, a Snoopy, a Spargo, a Stars on 45 vagy a Vulcano. E sorba tartozik az 1977-ben alakult Veronica Unlimited is, mely Hans van Hemert zenei producer kezdeményezésére jött létre, akárcsak a Luv’. A négytagú együttest három csinos hölgy és egy jóképűnek mondható fiatalember alkotta: Iris Wolkenstein fotómodell, Angelika és Gabriele Kreutz (testvérek), valamint a német Manfred Köhler. A What Kind of Dance Is This című dallal váltak igazán ismertté, amely tulajdonképpen egy 4 dalból álló egyveleg, melyben olyan örökzöld melódia is felcsendül, mint a Mr. Tambourine Man (Bob Dylan szerzeménye), illetve a Beatles nagy slágere, az A Hard Day’s Night. A következő évben jelent meg talán legnépszerűbb diszkófelvételük, a Gimme More. Bár nem sikerült a műfaj élvonalbeli sztárjai közé kerülniük, nem voltak éppen sikertelenek, ezért némileg meglepő, hogy Európában kizárólag csak kislemezeik jelentek meg. Ráadásul a Gimme More után csak 2 évvel később jöttek az újabb dalok, amikor már az eurodisco népszerűsége kezdett visszaesni. A Daddy-O, a New York City és a Sailing in the Sun azonban még bekerült a rádióállomások és a lemezklubok kedvencei közé. Az Arabesque-hez hasonlóan egyébként a Veronica Unlimited is jóval népszerűbb volt Japánban, mint Európában, olyannyira, hogy a távoli szigetországban fantáziát láttak a nagylemezük megjelentetésében, amit Veronica Sound Shower címmel 1981-ben vásárolhattak meg az érdeklődők. A diszkózene népszerűségének visszaesése vetett véget 1983-ban a Veronica Unlimited pályafutásának is. Ismertebb lemezeik Kislemezek, maxik 1977 Right On / Baby Baby 1977 Right On / Children’s Opera 1977 What Kind of Dance Is This / Ferme La Porte 1978 Gimme More / Jet Legs 1980 What a Lousy Party / Love Me, Baby! 1981 Daddy-O / Lost Love 1981 Sailing in the Sun / I Wanna Dance with You 1981 Disco Doona / Don’t Let Me Down 1982 What a Lousy Party / Sailing in the Sun 1982 New York City / I Feel Like Dancing 1982 I Wanna Dance with You / Sun, Sun Singing in the Sun 1992 Gimme More (remix) Albumok 1981 Veronica Sound Shower (Japán) 2003 The Best of Singles Collection 1977–1982 (válogatás) Andrija Blašković Andrija Blašković, magyarosan: blaskovici Blaskovich András (Ivanic, 1726. november 28. – Zágráb, 1797. március 30.) horvát jezsuita rendi tanár. Élete 18 éves korában lépett a rendbe; a bölcseletet és teológiát Bécsben és Grazban tanulta, s felsőbb tanulmányai végeztével a bölcseletet, erkölcsi hittant és egyházjogot tanította Zágrábban. A rend föloszlatása után az irodalomnak élt. Zágrábi lakásán rablók ölték meg. Munkái Dissertationumi partes IV Zagrabiae, 1781. Ennek uj czímkiadása: Historia universalis Illyrici. Partes IV. U. ott, 1794. (Ism. Allg. Liter. Zeit. 1796. 261. sz. Molnár János, M. Könyv-Ház VII. 1795. 65.) Gedeonis L. B. a Laudon vitae rerumque gestarum compendium. U. ott, 1792. Kézirati műveit elősorolja Horányi Elek. Tonight Again A Tonight Again (magyarul: Ma éjjel újra) egy dal, amely Ausztráliát képviselte a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon, Bécsben Guy Sebastian előadásában. A dalt a május 23-án rendezett döntőben fellépési sorrendben tizenkettedikként adták elő. A szavazás során 196 pontot szerzett, Ausztriától és Svédországtól a maximális 12 pontot begyűjtve, ez az 5. helyet jelentette a huszonhét fős mezőnyben. Fahad Al Ansari Fahad Ebrahim Al Ansari (Sablon:Arabular; Kuvaitváros, 1987. február 25. –) kuvaiti labdarúgó, az élvonalbeli Al Qadsia középpályása. Ion Mincu Ion Mincu (1852. december 20.Foksány – 1912. december 6. Bukarest) román műépítész, mérnök, egyetemi tanár és politikus. A neo-román építészet híve. Munkásságában megtalálhatóak a hagyományos román építészet motívumai. Erre jó példa a Kisseleff uti Büfé (1882-1892) és a Robescu villa Sinaián. Élete Líceumi tanulmányait a foksányi Liceul Unirea-ban(magyarra fordítva Egyesülés Líceum) végzi 1863 és 1871 között. 1871-ben beiratkozik a bukaresti Nemzeti Út- és Hídépítő Iskolába(Școala Națională de poduri și șosele), ahol sikeresen megszerzi mérnöki diplomáját 1875-ben. 1877 és 1884 között a párizsi szépművészeti egyetemen tanul, tanárai többek között Remy de Louanges és J. Gaudet. Itt elnyeri építészeti diplomáját és 1883-ban a francia építészek szövetsége kitünteti. Munkái Szent Péter és Pál katedrális, Konstanca, 1895 Lahovari ház, Bukarest, 1886 Kiseleff uti büfé, Bukarest, 1882-1892, jelenleg Doina étterem Robescu villa, Sinaia 1897 Petrașcu ház, Piața Romană (Római tér), Bukarest 1904 Központi leányiskola, Bukarest, 1890 Adminisztrációs palota, Galați, 1905-1906 Kereskedelmi bank palotája, Craiova, 1906, befejezte C. Iotzu, 1916-ban Városháza (projekt) Hadi iskola, București (projekt) Ghica, Cantacuzino, Gheorghieff síremlékek, a Bellu temetőben (1900-1904) Restaurálta a bukaresti Stavropoleos templomot (1904-1910) A Monteoru ház is az ő tervei alapján került restaurálásra, 1887–1888 (az írók egyesületének a székhelye) Vernescu ház, Bukarest, 1887-1889 Az Igazságügyi Palota belső terének a díszítése is az ő nevéhez fűződik, București, 1890-1895 Cikkei A mi szépművészeti iskolánk (1895-1896 a Literatura și arta română (Román irodalom és művészet) folyóiratban) A P. Antonescu építészeti kiállítás (1900-1901 a Literatura și arta română folyóiratban) A Kereskedelmi Kamara versenye Bukarestben, Ösztöndíj palota (1907 a Literatura și arta română folyóiratban) Művészeti krónika - Stavropoleos (1904 az Epoca folyóiratban) Kitüntetések A román építészeti iskola kialakulásában játszott fontos szerepe elismeréseképpen, 1953-tól kezdve az ő nevét viseli a bukaresti Műépítészeti és Városrendezési Egyetem (Universitatea de Arhitectură și Urbanism). 2012-ben post-mortem kinevezik a Román Akadémia (Academia Română) tagjának. Peace of Mind / Don’t Say Goodbye Közreműködők Közreműködők: Barry Gibb – ének, gitár Robin Gibb – ének Maurice Gibb – ének stúdiózenészek: dob, gitár, zongora, basszusgitár hangmérnök: Robert Iredale A lemez dalai Peace of Mind (Barry Gibb) ( 1964 ), monó 2:20, ének: Barry Gibb Don’t Say Goodbye (Barry Gibb) ( 1964 ), monó 2:23, ének: Barry Gibb Megjegyzés A számok a Festival Studio Harris Street-i telepén lett rögzítve kétsávos magnófelvételen. Dalszövegek Peace Of Mind Don’t Say Goodbye 1658 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1600-as évek – 1610-es évek – 1620-as évek – 1630-as évek – 1640-es évek – 1650-es évek – 1660-as évek – 1670-es évek – 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek Évek: 1653 – 1654 – 1655 – 1656 – 1657 – 1658 – 1659 – 1660 – 1661 – 1662 – 1663 Események Határozott dátumú események január 9. – II. Rákóczi György lemondatja Rhédey Ferencet és újra elfoglalja Erdély trónját. február 11. – X. Károly Gusztáv svéd király elfoglalja Sjælland szigetét, ezzel fenyegetve Koppenhágát . február 18. – A taastrupi szerződés aláírása Svédország és Dánia - Norvégia között. február 26. – A roskildei békeszerződés aláírása Svédország és Dánia-Norvégia között. (A békeszerződés értelmében Svédországé lesz a teljes mai dél-svédországi partvidék, azaz a már 1645-ben, a brömsebrói békében megszerzett Halland mellett Blekinge, Bohuslän, valamint Dánia egyik legfontosabb régi tartománya, Skåne is.) augusztus 1. – I. Lipótot német-római császárrá koronázzák. szeptember 5 – 20 . – Az Erdélybe betör tatárok közel 100 000 embert ölnek meg, hurcolnak rabságba. (A tatárok feldúlják Nagyenyedet, Tordát, Kolozsvárt és Marosvásárhelyt.) szeptember 2. – Török kézre kerül Jevő vára. szeptember 6. – szeptember 6-án a Gábor deák által vezetett székelyek Szárhegynél legyőzték a Székelyföldre támadó tatár és román rablóbandát. szeptember 14. – Köprülü Mehmed nagyvezér Jevő vára alatt Barcsay Ákost nevezi ki Erdély fejedelmévé. október 11. – A török nagyvezér parancsára az erdélyi rendek Barcsay Ákost választják II. Rákóczi György helyébe. november 23. – Oliver Cromwell lordprotektor állami temetése. december 25. – A lengyel hadak a dánok segítségével a koldingi csatában legyőzik a svédeket Dániában . Határozatlan dátumú események május – II. Rákóczi György erdélyi fejedelem Lippánál megveri a budai pasa seregét. az év nyara – A pálülési csatában elhunyt Elcsi Haszan temesvári pasa helyére Csengízáde Alit nevezik ki. (A tartományt áthelyezéséig, 1660-ig irányította.) az év folyamán – Köprülü Mehmed nagyvezér seregével megindul Erdély ellen. december – A megbízhatatlannak ítélt krétai hős, Deli Hüszejn helyére Kösze Alit nevezik ki az Oszmán Birodalom tengernagyává . Születések július 10. – Luigi Ferdinando Marsigli olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, tudós, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona († 1730 ) Dél-Afrika (régió) A Dél-Afrika elnevezés az afrikai kontinens déli, viszonylag elkeskenyedő végződését foglalja magába. Fekete-Afrikához tartozik. Földrajz Dél-Afrika megközelítőleg a déli szélesség 10° és 34° között terül el. Tájai Kalahári-medence : Dél-Afrika központjában helyezkedik el. Mérete 1 000 000 km². Kalahári-sivatag : A medence délnyugati részében fekszik. Területe kb. 250 000 km². Dél-afrikai-magasföldek : a Kalahári-medencét szegélyezik. Alacsonyföld (Low Veld): a Dél-afrikai-magasföldek legalacsonyabb területe. Matabele-fennsík vagy Zimbabwe-magasföld : a Kalahári-medence északkeleti határán terül el. Transvaal : a Vaal folyótól északra található. Búr-magasföld (High Veld): a Kalaháritól keletre fekvő, 1200 m-nél magasabb terület. Lesothóföld : a keleti fennsíkok legmagasabb része. Átlagos magassága 2500 m. Itt található Dél-Afrika legmagasabb pontja a Thabana Ntlenyana, amely 3482 m magas. Felső-Karru-plató : 1000–1500 m magasságú fennsík. A karru-formáció névadó területe. Rodgers- vagy Nagy-lépcső: a Felső-Karru-plató déli végét alkotja. Nama-föld : északi része Namíbia, déli része a Dél-afrikai Köztársaság területéhez tartozik. A két részt egymástól az Oranje folyó választja el. Damara-föld : Namíbia közepén található. Lunda-küszöb : Dél-Afrika északi határa. Kelet-nyugati irányú, 1000 m-nél is magasabb hátság. Katanga-hátság Bié-fennsík (Bihe-magasföld): Angolában található. Inyanga-hegység : Zimbabwéban fekszik. Legmagasabb pontja az Inyangana-hegy, amely 2592 m magas. Drankensberg azaz Sárkány-hegység : kb. 1000 km hosszú hegyvidék, amely a Búr-magasföldet délkeletről határolja és a Ráktérítőtől Fokföldig terül el. Namib-sivatag : Délkelet-Afrika parti sávja. Fokföld : a Fok-hegység, valamint a hozzá tartozó parti medencék és síkságok alkotják. Lange-hegység : a parthoz közelebb eső vonulatok. Zwarte-hegység : a belső vonulatok. Kis-Karru-medence : a Lange- és a Zwarte-hegység közötti terület. Rodgers-lépcső : a Fok-hegységtől északra eső terület. Nagy-Karru-medence : a Rodgers-lépcső előtti terület. Tábla-hegy : a Tábla-öbölben, Fokváros felett helyezkedik el. A területhez tartozó államok Dél-Afrika tulajdonképpen a Kongó-medence déli peremküszöbein és fennsíkjain kialakult államokból áll. Dél-Afrika pontos kiterjedése nincs meghatározva, alkalmanként a következő országokat is Dél-Afrikához sorolják: Burundi Kongói Demokratikus Köztársaság Madagaszkár Mauritius Réunion Ruanda Tanzánia Gazdaság A régió az egész kontinens ásványkincsekben leggazdagabb része, mégis számos politikai, szociális és gazdasági problémával küzd. A Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC – South African Development Community) egy regionális szervezet, akik a fenti problémákra próbálnak megoldást találni egy integrációs struktúra kialakításával. Aristeu Tavares Aristeu Tavares (Rio de Janeiro, 1962. október 17. –) brazil nemzetközi labdarúgó-partbíró. Teljes neve Leonardo Aristeu Tavares. Polgári foglalkozása katonai rendőr, ezredes. Pályafutása Nemzeti partbíráskodás A játékvezetésből 1989-ben vizsgázott, 1994-ben lett a Serie A játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 2007-ben vonult vissza. Nemzetközi partbíráskodás A Brazil labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1998-tól tartotta nyilván partbírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott- és klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. Az aktív nemzetközi partbíráskodástól 2007-ben a FIFA JB 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság U17-es labdarúgó-világbajnokság Peruban rendezték a 11., a 2005-ös U17-es labdarúgó-világbajnokságot, ahol asszisztensi feladatokat látott el. --- A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Németországba a XVIII., a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB Carlos Simon bíró állandó asszisztenseként tevékenykedett. Ez volt az első világtorna, amikor a meghívott játékvezetőhöz (nemzeti vagy nemzetközi) szorosan kapcsolódtak asszisztensei. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 3. Copa América Peru rendezte a 41., a 2004-es Copa América labdarúgó tornát, ahol a CONMEBOL JB több játékvezető mellett asszisztensként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Partbírói mérkőzéseinek száma kupadöntőn: 1. 2008-as izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 2008-as szezonja volt a bajnokság kilencvenhetedik kiírása. A bajnokságban, az alapítás, 1912 óta először, 12 csapat vett részt. A győztes az FH lett. Ez volt a klub negyedik bajnoki címe. Végeredmény Forrás: ksi.is (izlandiul)Rendezési elv: 1. pontszám; 2. gólkülönbség; 3. lőtt gólok. # = helyezés; M = játszott meccsek száma; Gy = győzelmek; D = döntetlenek; V = vereségek; Lg = lőtt gólok; Kg = kapott gólok; Gk = gólkülönbség; Pont = pontok; (B) = bajnok; (K) = kiesett; (F) = feljutott. Kereszttáblázat Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2009. december 15. Forrás: [forrás?] 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Góllövőlista Guðmundur Steinarsson (Keflavík) Björgólfur Hideaki Takefusa (KR) Tryggvi Guðmundsson (FH) Atli Viðar Björnsson (FH) Gunnar Már Guðmundsson (Fjölnir) Helgi Sigurðsson (Valur) Guðjón Baldvinsson (KR) Pétur Georg Markann (Fjölnir) Nenad Zivanovic (Breiðablik) Ívar Björnsson (Fram) Hjörtur Júlíus Hjartarson (Þróttur) Körös-éri-főcsatorna A Körös-éri-főcsatorna egy belvízelvezető csatorna Bács-Kiskun megyében és kis vízhozamú folyó a Vajdaságban. Teljes hossza körülbelül 80 km (más és más szerzőnél különbségek vannak a folyó hossza és vízgyűjtője tekintetében). Ebből mintegy 37 km magyar területen található, 15 km hosszan határfolyó Magyarország és Szerbia között, kb. 29 km-en pedig szerb területen folyik. Helyi nevek Körös-ér (úgy szerb, mint magyar hivatalos munkákban, szerbül gyakran csak Kereš ), Kőrös-patak vagy csak Kőrös (a helyi magyar nyelvhasználatban ), Kireš (helyi szerbeknél – cirill betűkkel : Киреш ), "Kiris" az a latin név, amellyel 1694.-ban Marsigli nevezi meg a folyót a térképrajzokkal kiegészített első ismert leírásban. Sant’Anna (Lecce) A Sant’Anna egy leccei templom. 1680-ban építtette barokk stílusban Teresa Paladini leccei asszony férje, Bernardino Verardini végrendeletének kérésére. A templom építéseti stílusa hasonlít a dóméhoz, valószínű tehát, hogy ez is Giuseppe Zimbalo műve. Leírása A két szintes templomot egy architráv koronázza. A főhomlokzatot bordázott pilaszterek tagolják három részre. A középső rész nagyobb itt található a bejárati portál s ennek megfelelve az első szinten egy ablak. A bejárat két oldalán fülkékben Péter és Pál apostol szobrai állnak. A földszintet fogazott párkányzat koronázza. E felett középen Szent Anna szobra áll. A második szint hasonló kialakítású, a fülkékben Szent András és Keresztelő Szent János szobrai állnak. Az egyhajós templombelsőben négy kápolna van kialakítva. A főoltár Szent Annát ábrázolja, Giovanni Stano festő műve. Az oltár két oldalán Teresa Paladini és Bernardino Verardi síremlékei állnak. Liszkay Gusztáv Liszkay Gusztáv (Derencsény, 1843. augusztus 2. – Selmecbánya, 1889. június 3.) bányamérnök, bányászati szakíró. Elsősorban mint a magyar műszaki és hivatalos nyelv egyik kialakítóját tartják számon. Életpályája Tanulmányait Rimaszombatban kezdte, majd Késmárkon érettségizett. Az 1860-as években a selmeci akadémián szerzett oklevelet, bányászat-kohászat szakon. Mintegy öt éven át a bánsági vasművekben dolgozott Gerlistyén, majd fogalmazó lett a selmecbányai bányaigazgatóságnál. 1873-ban a selmeci bányaiskola szervezésével, illetve igazgatásával bízták meg. Az akadémián előadásokat is tartott. Tanulmányai főként a Bányászati és Kohászati Lapokban és a Földtani Közlönyben jelentek meg. Írásaiból Bányatan (tankönyv; Selmecbánya, 1878) Selmeczvidéki ásványok előfordulásáról (Földtani Közlöny, 1876.) Adatok Zsarnóca vidékének földtani-bányászati viszonyaihoz (1877) Tiszolczi márványfajok Emlékezete Sírja Selemecbányán, a Kopogtató (Klopačka) melletti evangélikus temetőben van. Körösbánlaka Körösbánlaka, 1910-ig Bánlaka (románul Bălnaca) község Romániában, Bihar megyében, Élesdtől délkeletre, közúton 24 kilométerre. 1919-ig és 1941–1944 között Magyarországhoz, Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott, 1956 után Barátka, 1966-tól Vársonkolyos társközsége. Fekvése Körösbánlaka a Király-erdő északkeleti lankái és a Báródság találkozásánál, a Sebes-Körös jobb partján található. Története A település első írásos említése 1406-ból ismert (Banlak). Eredetileg a sólyomkői uradalomhoz tartozó magyar falu volt. 1692-ben pusztaként tartották számon, 1773-ban pedig már román nyelvű településként került az összeírásokba. Lélekszáma 1910-ben 1368 fő volt (98,0% román, 1,4% magyar), népessége ezt követően az 1977. évi népszámlálásig 1200–1600 között mozgott. 1956-ban területéből kiválva önállósult a mintegy háromszáz lelkes Körösbánlakai erdő. 2002-re a falu népessége 1002 főre csökkent (82,3% román, 17,3% cigány, 0,4% magyar). Felekezeti megoszlás tekintetében a lakosság túlnyomórészt ortodox (83,7%), de számottevő a baptisták és pünkösdisták aránya is (8,1-8,1%). Fontarèches Fontarèches település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 258 fő (2015). Fontarèches La Bruguière, Lussan, Saint-Laurent-la-Vernède, Saint-Quentin-la-Poterie és Verfeuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Blomberg (Wittmundi járás) Blomberg település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1758 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Sgòr Gaoith A Sgòr Gaoith egy skót munro, vagyis 3000 láb feletti hegy. A Cairngorms Nemzeti Park északnyugati részén található, egy kiterjedt fennsík szélén, keleti oldala meredeken zuhan alá a Loch Eanaich irányába. Általános információk 1118 méteres magasságával a 36. helyen áll a skót munrók táblázatában. A Cairngorms keleti felén található, Kingussie településétől 8.5 mérföldre keletre, Invernesstől 40 mérföldre délre, Edinburgh-tól pedig csaknem 120 mérföldre északra. A Sgòr Gaoith az észak-déli irányú Sgòran-gerinc legmagasabb csúcsa, északról délre haladva itt található a Creag Dhubh (848 méter), a Sgòran Dubh Mòr (1111 méter), a Sgòr Gaoith és a Càrn Bàn Mòr (1052 méter), de ezek közül csak a Sgòr Gaoith rendelkezik megfelelő kiemelkedéssel az önálló osztályozáshoz. A hegy nyugatról nézve egy lapos fennsíkon lévő kiemelkedésnek tűnik, míg keletről egy meredek sziklafal tetején lévő csúcsnak. A hegy keleti fala meredeken zuhan alá a Loch Eanaich vize felé, amely az Eanaich-völgy (Gleann Eanaich) legdélebbi csücske. A völgy túloldalán Nagy-Britannia legmagasabb hegyei fekszenek a széles Cairngorms-fennsíkon, mint a Ben Macdui (1309 méter), a Braeriach (1296 méter) és a Cairn Toul (1291 méter), amelyektől csak a Ben Nevis magasabb. A hegy nevének jelentése szeles csúcs, amely a gael gaoth szél szóból ered. A hegy első megmászója A Sgòr Gaoith első hivatalos megmászója Thomas Thornton (1751/52-1823) sportember és vadász volt. 1786-ban két expedícióban vett részt a Skót-felföldön, amelyet egy 1804-ben megjelent könyvben örökített meg. Egy nagyobb csapat részeként 1786. augusztus 6-án a Feshie-völgy (Glen Feshie) felől közelítették meg a gerincet. Thornton nem említi egy csúcsnak a nevét sem, ezért van némi bizonytalanság abban, hogy melyiket is mászták meg, de ettől eltekintve neki tulajdonítják a Sgòr Gaoith meghódítását. Invereshie és Inshriach Nemzeti Természetvédelmi Terület Az Invereshie és Inshriach Nemzeti Természetvédelmi Terület (National Nature Reserve, a továbbiakban IINNN) a Sgòr Gaoith gerincétől nyugatra elterülő, kb. 36 km2-es természetvédelmi jelentőséggel bíró terület. A Cairngorms Nemzeti Park területén 9 ilyen található, egész Skóciában pedig 47. Jelentőségét elsősorban az őshonos fenyőerdők illetve az alpesi flóra és fauna adják. 2007-ben hozták létre és a Skót Nemzeti Örökség (Scottish National Heritage) illetve a Skót Erdészeti Bizottság (Forestry Commission of Scotland) gondozásában áll. A terület geológiai jelentőségét az évmilliók eróziója során kialakult széles fennsíkok adják, ahol találni olyan területeket, amelyek túlélték a gleccserek eróziós hatását. Erre jó példa az ún. Argyll-kő (The Argyll Stone). Az IINNN flórájának legismertebb tagjai a fenyőerdők, amelyek a terület északnyugati részén találhatók. A Cairngorms ad otthont az Egyesült Királyság 3. legnagyobb közönséges borókaerdejének (Juniperus communis), és a Creag Fhiaclach területén található az egyik legmagasság természetes erdőhatár az Egyesült Királyság területén, ahol 600 méteres magasságig nyúlik az örökzöld vegetáció. Az ősi fenyőerdők alatt húzódik az Inshriach-erdő, amelynek nagy részét erdeifenyő (Pinus sylvestris) teszi ki. Ezek a fák már nem természetes módon nőttek, hanem ültették őket, és a Rothiemurchus-erdő délkeleti kinyúlását alkotják. A csúcs megközelítése A hegyet hagyományos módon a Feshie-völgyből szokták megközelíteni, ahol egy jól kiépített ösvény vezet ki a fenyőerdőből a Ruadh-patak (Allt Ruadh) völgyében. Ezután az ösvény déli, délkeleti irányban halad a Cloiche-völgy (Coire na Cloiche) oldalában, míg fel nem kapaszkodik a Sgòr Gaoith és a Càrn Bàn Mòr közötti nyeregre. Innen északi irányban még kb. 100 méter szintet kell megtenni a csúcs eléréséig. A túra 14 km hosszú, és 6-7 órát vehet igénybe. A csúcsot a keleti oldalról, az Eanaich-völgyből (Gleann Eanaich) is meg lehet közelíteni, de ez egy sokkal hosszabb túra, ugyanis Aviemore-tól kb. 12 km-re helyezkedik el a Loch Eanaich. Itt a tó nyugati oldalán halad az ösvény, majd meredeken belevág a Sgòr Gaoith nyugati oldalába, míg el nem éri a korábban említett nyerget. Ez a körtúra 30 km hosszú, és legalább 9-10 óra alatt teljesíthető. Megjegyzések Kiejtése [zgór gölly]. Kiejtése [loch enöch]. Kiejtése [gű]. Eredeti nevén Clach Mhic Cailein, a Sgòr Dhubh csúcsától délre található. Crocodiles Az 1980-as Crocodiles az Echo & the Bunnymen debütáló nagylemeze. A brit albumlistán a 17. helyig jutott. Mind a zene, mind az albumborító a sötétséget és a bánatot tükrözik vissza. A lemezt a kritikusok méltatták, szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Bay City Rollers A Bay City Rollers skót együttes, mely az 1970-es években volt népszerűsége csúcsán. Története 1966-ban alakultak Edinburgh-ban "The Saxons" néven, ám nem sokkal később nevet változtattak, melyről egy darts dobás döntött, amely a Michigan állam melletti Bay Citynél landolt egy térképen. A zenekar első menedzsere Tam Paton volt, felvételeiket kezdetben a Bell Records adta ki. Első nagy slágerük 1971-ben jelent meg "Keep On Dancing" címmel, amely a The Gentrys együttes 1965-ös dalának feldolgozása volt. Az áttörést 1974-ben a "Remember (Sha La La La)" című szám hozta meg számukra, ezt követték a "Shang-a-Lang", a "Summerlove Sensation" és az "All of Me Loves All of You". 1975-ben angliai turnéra mentek, 1976-ban az amerikai piacra is betörtek. 1976-ban Alan Longmuir otthagyta a zenekart, helyére Ian Mitchell került, őt később Pat McGlynn váltotta. Ugyanebben az évben jelent meg Dedication című nagylemezük rajta Dusty Springfield "I Only Wanna Be With You" című dalának feldolgozásával. 1978-ban McKeown kivált, mivel szólókarrierbe akart kezdeni, Tam Patont pedig kirúgták. "The Rollers" néven működtek tovább, ekkor már a new wave és a rock irányába orientálódva. 1982-ben és 1983-ban Japánban léptek fel, az 1990-es években több CD-t jelentettek meg a régi dalok újrahangszerelt verzióival. Tagok Alan Longmuir - basszusgitár Derek Longmuir - ütősök Eric Faulkner - gitár Stuart Wood - gitár Les McKeown – ének Diszkográfia Rollin' (1974) Once Upon a Star (1975) Wouldn't You Like It? (1975) Dedication (1976) It's a Game (1977) Strangers in the Wind (1978) Elevator (1979) Voxx (1980) Ricochet (1981) Live in Japan (1983) Breakout (1985) Starke Zeiten (1988) Bye Bye Baby (1992) Rollerworld: Live at the Budokan, Tokyo 1977 (2001) Ratty A Ratty a Scooter német elektronikus együttes egyik álneve, melyen több számot és remixet készítettek. Bár időről időre felmerül a folytatás lehetősége ezen a néven, de erre eddig nem került sor. Számtalan utalást találhatunk a Ratty-re a Scooter-számokban (a The Logical Song-ban a "Scooter, are you Ratty?" sor, valamint az Expecting More From Ratty és Ratty's Revenge című számok), illetve egy alkalommal a Sheffield Jumpers Rock The House című számának szerzőjeként volt megemlítve a rattys Dave "Bass" Parker. Történet Axel Coon belépésével a Scooter úgy gondolta, érdemes lenne elmerészkedni olyan zenei irányba, amit saját stílusukban nem tudnának megtenni. A negatív, becsmérlő hangnemű kritikák is erősödtek, ezért egyre többször próbálták átverni a kritikusokat, akik, nem tudván, hogy Scooter-szám, az egekbe magasztalták szerzeményeiket ("The Pusher", "Guess Who - Posse", "3AM - Nessaja"). 1998-ban a No Time to Chill album egyik száma az "Expecting More from Ratty" címet kapta, de a rajongóknak nem magyarázták meg pontosan, mi is az a Ratty. Egy évvel később, a Back to the Heavyweight Jam című lemez "Psycho" című dalában, még titokzatosabb módon, az "inspired by those peoples like Ratty" sor jelent meg. 2000-ben a She's The Sun kislemez B-oldala a "Sunrise (Ratty's Inferno)" címet kapta, s nem sokkal később ez a szám jelent meg jelentősen feljavítva Ratty-kislemezként. Mivel a nagyközönség nem tudta, kik is ők, erre kicsit rá is játszottak, és a kislemez és a videoklip sikerét követően néhányszor felléptek. Ekkor azonban csak három, patkánynak öltözött figura volt látható a színpadon. A későbbiekben több Ratty mix is megjelent, valamint egy kislemez-próbálkozás, a "Living on Video", melyből azonban csak a vinyl-változat készült el, a tervezett klip és kislemez nem. A remixek készítését ezen a néven 2003-ig csinálták, utána a projekt lényegében leállt - a tervezett "Day-O (Banana Boat Song)" kislemezt sem adták ki ebben az évben, hanem egy teljesen másik álnéven jelentették meg. A Ratty utoljára 2008-ban jelentkezett, de akkor is csak mint a Sheffield Jumpers kislemezének szerzői. Tagok Mivel ez a Scooter egyik álnéven futó projektje, ezért a tagok is kitalált néven futnak. Dave "Bass" Parker Slivo Ed Harris Finn Reder A valóságban jelenleg ők a tagjai: H.P. Baxxter Phil Speiser Michael Simon Jens Thele Korábbi tagok Axel Coon Jay Frog Rick J. Jordan Diszkográfia Hivatalosan megjelent Sunrise / Spacecowboy (2000) Sunrise (Here I Am) ( 2001 ) Living On Video (2001) Sunrise (Here I Am) (Remixes) ( 2003 ) Más néven publikált Day-O (Banana Boat Song) (mint Beetle Juice pres. Rick Maniac and Dr. Loop) (2003) Rock The House (mint Sheffield Jumpers) (2008) Remixek 2001: Marc Et Claude – Loving You (Ratty Remix) 2001: Gouryella – Tenshi (Ratty Remix) 2001: Starsplash – Wonderful Days (Ratty Remix) 2001: ATB – Hold You (Ratty Mix) 2003: Ron Van Den Beuken – Timeless (Ratty Full On Vocals Remix) Mixalbumok 2001: Kontor Top Of The Clubs Vol.10. (CD2) Tiel Passewaaij vasútállomás Tiel Passewaaij vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Tiel községben, Wadenoijen településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Elst-Dordrecht-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Geldermalsen vasútállomás Tiel vasútállomás Grenada megye (Mississippi) Grenada megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Mississippi államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Grenada. Lakosainak száma 21 612 fő (2013. július 1.). Grenada megye Yalobusha, Carroll és Montgomery megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Tristan Thomas Tristan Thomas (Brisbane, 1986. május 23. –) ausztrál atléta. Hazája négyszer négyszázas váltójával bronzérmet szerzett a 2009-es berlini világbajnokságon. A döntőben John Steffensen, Sean Wroe és Ben Offereins társaként futott. Egyéni legjobbjai 200 méter síkfutás - 21,63 400 méter síkfutás - 45,86 400 méter gátfutás - 48,68 6740 Goff A 6740 Goff (ideiglenes jelöléssel 1993 GY) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carolyn Shoemaker és Eugene Merle Shoemaker fedezte fel 1993. április 14-én. Szvetliji járás A Szvetliji járás (oroszul Све́тлинский район) Oroszország egyik járása az Orenburgi területen. Székhelye Szvetlij. Népesség 1989-ben 19 664 lakosa volt. 2002-ben 18 356 lakosa volt. 2010-ben 13 876 lakosa volt, melyből 9 597 orosz, 2 080 kazah, 473 ukrán, 364 tatár, 353 mordvin, 228 baskír, 126 német, 113 csuvas. 2008-as magyar amerikaifutball-bajnokság A 2008–as magyar amerikaifutball-bajnokság a negyedik férfi amerikaifutball-bajnokság, melyet a Magyar Amerikai Futball Szövetség írt ki. A MAFL Divízió I-ben nyolc csapat játszott két négyes csoportban a Hungarian Bowl kupáért, a Divízió II-ben tíz csapat játszott 2 csoportban a Pannon Bowl kupáért. Divízió I A MAFL Veritas Gold Divízió I bajnokság 2008 márciusában rajtolt. Mindkét csoportban 5 fordulós alapszakaszt játszottak, a legjobb 2-2 csapat jutott be a rájátszásba, ahol elődöntők majd 2008. július 12-én a IV. Hungarian Bowl döntő következett. A csoport * Gy: Győzelem V: Vereség P+: Szerzett pont K-: Kapott pont Divízió II A MAFL Veritas Gold Divízió II-ben a 2008-as évben 10 csapat indult, két csoportban. Mindkét csoportból a legjobb 2-2 csapat jutott be a rájátszásba, ahol elődöntők majd 2008. július 5-én a II. Pannon Bowl döntő következett. A csoport * Gy: Győzelem V: Vereség P+: Szerzett pont K-: Kapott pont Révész Lajos (színművész) Révész Lajos (Kolozsvár, 1903. vagy 1909. április 29. – ?) színész. Életútja Izsó Miklós színiiskolájában tanult. Aradon kezdte pályafutását 1925-ben Szendrey Mihály színigazgatónál, ahol két évig működött. Innen a kolozsvári magyar színtársulat tagja lett és ott mint jellemszínész szerepelt. Prózai és operettelőadásokon is láthatta a közönség. 1927-ben Kolozsvárra került, ahol Janovics Jenő társulatában játszott három éven keresztül. Itt elsősorban jellemszerepeket formált meg. Fontosabb szerepei Raymond (Bisson: A névtelen asszony) Kuli (Klabund: A krétakör) Guiche gróf (Rostand: Cyrano de Bergerac) Huber de Linancourt (Savoir: Kékszakáll nyolcadik felesége) Roy Lam (Dunning–Abbot: Broadway) Jar Jar Binks Jar Jar Binks a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik szereplője. Alakja számos vitát és ellenérzést váltott ki a sorozat rajongói egy részéből. Leírása Jar Jar Binks a gungan fajba és az otolla rasszba tartozó férfi. Magassága 1,96 méter, testtömege 66 kilogramm. Sárgás-világosbarna bőrén nincsen szőrzet. Szemszíne narancssárga. Szemei nyúlványokon helyezkednek el. Fülei hosszúak és lelógnak; szaggatott megjelenésűek. Szája kacsacsőrszerű, két nagy orrlyukkal. Hosszú nyelvével képes „elkapni” a táplálékot, mint ahogy azt a „Baljós árnyak” című filmben is láthatjuk. Végtagjai is hosszúak. Élete Ez a híres gungan Y. e. 52-ben, a mocsaras Naboo nevű bolygón született. Az otthonából az általa okozott balesetek miatt száműzött Jar Jar a Naboo bolygó felszínén találkozott Qui-Gon Jinn Jedi mesterrel, mindketten a bolygót megszálló Kereskedelmi Szövetség droidseregei elől menekültek. A gungan, cserébe, hogy a jedik megmentették, a kísérőjükül szegődött, és elvezette őket a víz alatt rejtőző gungan fővárosba, Otoh Gunga-ba. Miután Theedben, a nabooi emberek fővárosában kiszabadították a fogságba esett Padmé Amidala királynőt, a bolygó ifjú kormány- vagy államfőjét, egy űrhajóval áttörték a Szövetség űrblokádját, és megsérült állapotban a Tatuin bolygón szálltak le. A javítások után visszamentek a Galaxis kormányzatának otthont adó Coruscantra, hogy segítséget kérjenek a megszállás ellen a Galaktikus Szenátustól, majd ennek sikertelensége után Amidala királynő úgy döntött, a Naboo egyedül veszi fel a harcot az invázióval (Jar Jar így egy epizód alatt többet utazott, mint sok más gungan együttvéve egész életében). A Jedik, Qui-Gon Jinn és tanítványa, Obi-Wan Kenobi padawan és Jar Jar továbbra is segítették. Jar Jar közvetítésével a Nass Főnök vezette gunganek és a nabooi emberek szövetséget kötöttek. Nass, érdemeire való tekintettel, mentesítette Jar Jart a száműzetés alól, és megtette tábornoknak, a gungan feladata volt a Nagy Haderő (lásd gunganek) tüzérségének vezénylése. A füves puszták csatája során Tobler Ceel tábornok alatt szolgált. Az elsősorban figyelemelterelésre szolgáló, de számos gungan életébe kerülő csata lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a Naboo felszabaduljon a szövetségi invázió alól. Bár a végkimenetelét illetően nehéz eldönteni, hogy a gunganek tulajdonképp nyertek-e vagy vesztettek, az bizonyos, hogy a kitűzött célját elérte. Az mindenesetre kiderült, hogy Jar Jar nem az a típus, aki alig várja, hogy hősi halottá váljon, a csatában inkább a szerencséje, semmint a bátorsága, esze, vagy a tehetsége segítette. Jar Jar volt az első gungan, aki képviselte faját a Galaktikus Szenátusban. Először Padmé Amidala szenátor mellett tevékenykedett, mint ifjú képviselő (Junior Representative), aztán pedig Padmé halála után Jar Jar is szenátorrá vált. Mint a legtöbb gungan, Jar Jar is beszéli a galaktikus közös nyelvet, azonban sajátos hozzászólásokat, tájszólásokat is fűz a beszédébe. Habár a legtöbbször hiszékeny és ügyetlen, a történelem során többször is hozzájárult eléggé nagy mértékben az események kedvező végkimeneteléhez. Például jelentős része van abban, hogy a bosszúszomjas Nute Gunray, a Kereskedelmi Szövetség helytartója (vezetője) karmaiból kisiklott a Rodia bolygóra csalt Amidala szenátornő. A Klónok háborúja c. sorozatban Jar Jar ügyetlenkedései ellenére többször képes volt hathatós segítséget nyújtani a Köztársaság szolgálatában harcoló Jediknek és szenátoroknak, pl. a weequay kalóz, Hondo Ohnaka ellen is. Azonban néha a cselekedetei nem mindig fordulnak jóra. Karrierje során Jar Jar Binks hadvezér, képviselő és szenátor is volt. Később segítette faját, a gunganeket, hogy sikeresen letelepedjenek az Ohma D’un nevű, víz borította holdra. Ifjú képviselőként leadta szavazatát Palpatine megválasztására, mint a Galaktikus Köztársaság új kancellárja. Jar Jar Binks politikailag aktív maradt a Galaktikus Birodalom idején is, mint a Chommell szektor szenátora. Megjelenése filmekben, videojátékokban, könyvekben Jar Jar Binks számos filmben, videojátékban, könyvben és képregényben szerepel. Talán a legismertebbek a „Baljós árnyak”, a „A klónok támadása” és a „A Sith-ek bosszúja” című film, valamint a „Star Wars: A klónok háborúja” című televíziós sorozat. Fekete bors A fekete bors (Piper nigrum) a trópusokon őshonos cserje, mely fürtökben hozza csonthéjas termését. Az egyik legismertebb és legkeresettebb fűszer. Amikor a cserje kifejlődött, de még éretlen állapotban van, leszüretelik a szemeit, melyeket hosszan, napon szárítanak ki. Így nyerik el sötét vagy fekete színüket. A fekete bors a paprika után a magyar konyha legnagyobb mennyiségben használt fűszere. A fekete bors a legcsípősebb borsfajta. Egészben, frissen, durvára törve vagy őrölve használjuk. Származása, elterjedése Az ókori népek kedvelt fűszere volt. Bár már a honfoglaló magyarok is ismerték, hazánkban csak a középkorban kezdett elterjedni a királyi és főúri konyhákban. Ma ez az egész világon ismert és sokat használt fűszer. Termése A fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér bors ugyanazon a növényen terem. A fűszerbogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket. Ennek megfelelően különböző az ízük, és különböző a fűszer feldolgozásának módszere is. Fekete bors A fekete borsot érés előtt szüretelik, mikor a füzérek sárgulni kezdenek, éjszakára állni hagyják, ezalatt megindul bennük a fermentáció. Később lehetőleg egyenletes hőmérsékleten szárítják, ami alatt a külső rész megfeketedik, összezsugorodik. Innen a jellegzetes borsmegjelenés. Fehér bors Drágább a fekete borsnál, ezért sok a hamisítás-trükközés (például vegyi úton kifehérítik a fekete borsot). Az igazi fehér borshoz a teljesen érett borsszemet kell betakarítani, mikor már vörösessé válik. Ilyenkor a feketéhez képest sokkal nagyobb a veszteség (a madarak lecsipkedik, s jelentős rész már szüret előtt romlásnak indul), és maga a technológia is bonyolultabb: a szemeket 8-10 napra folyóvízben áztatják, s miután meglazul a külső „gyümölcshús”, kíméletesen eltávolítják a fehér magról. A gyors és teljes száradás határozza meg a minőséget. Zöld bors A huszadik század szülötte. Tulajdonképpen éretlen borsszem, melyben „megölik” a feketedést okozó enzimeket (vízben főzik vagy sós lébe áztatják a borsot, majd gyakran liofilizálják is, avagy sós-ecetes lében kerül forgalomba). Bizonyos helyeken kapható friss zöld bors is: íze friss-gyümölcsös, fanyar-érdekes. Piros bors Igazi különlegesség (nem összetévesztendő a rózsaborssal, ami a nem igazi borsok közé tartozik). A már érett borsszemeket szüretelik le, majd leggyakrabban sós-ecetes lében forgalmazzák. Újabban szárított formában is megjelent a piacon. A sajátos szárítási eljárásról azonban a gyártók ma sem nyilatkoznak szívesen; a lényeg az, hogy a szárítás során a „gyümölcshús” nem esik le a szemekről, s megőrzi piros színét. Cubebe bors Az egyik legritkább borsfajta. Elsősorban Jáváról és Szumátráról származik. Parányi „farka” miatt szokták „farkas” vagy „száras” borsnak is nevezni. Aromája olyan, mintha a fekete bors és a szegfűbors keveréke lenne. Hosszú bors Valójában ez az a fajta, amit Európában talán a legrégebben ismerünk. Az ókori rómaiak nagyrészt ezt használták „piper” néven. Kalandorok és kereskedők hozták a manapság Indonéziához tartozó Banda-szigetről. Bár háromszor annyiba került, mint a kerek szemű fekete bors, nagy volt a keletje. Ugyanis sajátos édeskés aromája van: emlékeztet a fahéjra, a szerecsendió-virágra, a tömjénre. Igen magas arányban tartalmaz éteri olajokat, használatával vigyázni kell, mert lényegesen erősebb, mint az egyszeri bors. Ne próbálkozzunk az őrlésével, szívósan ellenáll. Mozsárban kell törni. Felhasználás Csípősségének köszönhetően alkalmas gulyások, pácok, húsok ízesítésére, a húsleves nélkülözhetetlen fűszere. Használható gyümölcsök, édességek ízesítésére is. A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók; megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell főzni: van idő arra, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön. A legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél finomabbra daráljuk a borsot, annál jobban érezhető az aromája. Ha tároljuk, az őrölt bors apránként veszít aromájából, ezért a legjobb, ha csak használat előtt daráljuk meg, vagy a borsdarálóból közvetlenül szórjuk az ételre. Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér bors illik. A zöld bors tiszta aromájával igen kellemes ízt ad az ételnek. A borsnak nemcsak ízesítő, de étvágygerjesztő hatása is van, azonban a fűszerezésnél ügyelni kell, mert izgathatja az emésztőrendszert. Ezért minden változatával óvatosan kell bánni; sok diétában tilos is (ilyenkor borsikafűvel helyettesíthetjük). A csípős fűszerek többségéhez hasonlóan élénkítőszer is; emellett vizelet- és szélhajtó. Ízületi gyulladás gyógyítására is használják. Hatóanyagok A bors illóolajat, karicint, piperidin és piperin alkaloidákat tartalmaz, melyekből jellegzetes illata és csípős íze származik. A terpének közül pinén, szabinén, limonén, kariofillén, és linalool található benne. Piqueras Piqueras település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Piqueras Alcoroches, Adobes, Traíd, Anquela del Pedregal, Tordellego és Alustante községekkel határos. Lakosainak száma 58 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Mitrailleuse modèle 1931 A Reibel géppuska (hivatalos francia megnevezése a mitrailleuse modèle 1931 - 1931-es géppuska modell) egy francia gyártmányú géppuska volt, melyet harckocsikon illetve erődítményekben használtak a második világháború alatt. A 7,5 mm MAS lőszert tüzelte 150 töltényes dobtárakból. Az erődítményekben alkalmazott típusnál egy különlegesen módosított huzagolást használtak, hogy befogadhassa a balle D típusú lőszert. Történet A MAC modèle 1931 géppuskát az állami tulajdonban lévő chatellerault-i Frencharsenal fejlesztette ki. A MAC M1924/29 könnyű géppuskán alapult, a francia harckocsikra és páncélgépkocsikra tervezték, illetve a Maginot-vonal erődítményeiben is alkalmazták. A második világháború után néhány M1931 géppuskát megvásárolt a svájci hadsereg, majd a svájci gyártmányú 7,5×55 mm GP11 lőszer használatához kicserélték a fegyverek puskacsövét és bizonyos svájci gyártmányú harckocsikhoz használták a fegyvereket. Néhány francia géppuskát az 1940-es évek végén átalakítottak gyalogsági használatra, oldalról betölthető 35 töltényes tárakkal és amerikai gyártmányű M2 háromlábú álványokkal használták őket. Leírás A Reibel géppuska gázműködtetésű fegyver volt, mely nyitott zárból tüzelt és csak teljesen automata lövésmódja volt. A gázdugattyú a puskacső alatt kapott helyet és ez működtette a függőlegesen billenő zárcsoportot. A masszív puskacsövet nem lehetett harc közben cserélni. A fegyver táplálása egy elég nagy, többrétegű dobtárból történt, amely 150 darab töltényt fogadott magába (a lövedékek a tár közepe felé néztek). A változattól függően a tár betöltése történhetett a fegyver jobb vagy bal oldaláról. Az üres hüvelyek a tok alján vetődtek ki, egyenesen egy rövid csúszdán, melyet a tok aljára erősítettek. A fegyvert ellátták pisztolymarkolattal - melynek feltűnő ívelt alakja volt - és puska-típusú elsütőbillentyűvel. Általában fémből készült válltámaszt is rögzítettek közvetlenül a tokhoz. Zvolenszky László Zvolenszky László (Miskolc, 1950. augusztus 8. –) magyar nemzeti labdarúgó-partbíró. Polgári foglalkozása energetikus. Pályafutása A játékvezetői vizsgát 1975-ben tette le. A megyei Játékvezető Bizottság javaslatára 1980-ban az újrainduló NB. III-as csoportok kialakításakor lett kiemelt bíró. 1986-ban terjesztették fel az országos utánpótlás keterbe. 1988-ban került az országos játékvezetői keretbe NB. II-es játékvezetőnek. Pályafutása vége felé 1994-ben az NB. I-es asszisztensi keret tagja lett. Az aktív partbírói tevékenységet 1998-ban fejezte be. Az MLSZ JB szakmai munkáját elismerve 1993-ban felkérte a Sáránd SE–Kalocsa SE (2:0) Szabad Föld Kupa-döntőt irányító Bognár István játékvezető segítő partbírójának. Sportvezetőként A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottság (JB) tagja, az Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságnál, az NB. II-es játékvezetőinek egyik ellenőre. Kisbács Kisbács (románul Baciu) az azonos nevű község központja Romániában, Kolozs megyében. Fekvése Közvetlenül Kolozsvártól 8 kilométerre, a Nádas-patak bal partján. A községen át halad a Kolozsvárról Zilahra vezető országút. Története A község környékén több korszakhoz tartozó régészeti leleteket tártak fel: hallstatti , La Tène-i, neolitikumi, bronzkori, római kori, népvándorlás kori. A falu történelme 1090-ig nyúlik vissza, eredetileg a ma Szent Iván néven ismert határrészen helyezkedett el, és a Szentiván nevet viselte. Az 1200-as években a települést a tatárok elpusztították, ekkor a falu életben maradt lakói a mocsárban bújtak el, majd megalapították a falut a jelenlegi helyen, Bács néven. Bács első említése 1263-ből származik Baach alakban. 1417-ben Szent Ágnes tiszteletére szentelt templomról van adat. 1459-ben Hunyadi Mátyás királytól malomjogot kapott. Katolikus temploma legkésőbb a 15. században épült, de utóbb barokk stílusban átalakították. 1580-tól a jezsuiták birtoka lett. A román parasztság az 1620-as években telepedett le. A 17. században ortodox fatemplomot építettek, amely 1950-ig maradt fenn. Iskola 1787-től működik a faluban. 1994-ben a 450 főből álló református gyülekezet új templomot épített Murádin-Beyer Katalin tervei alapján. 1850-ben 813 lakosából 232 román és 508 magyar volt. Híres emberek Itt élte gyermekéveit Túros Endre (sz. 1949) magyar-francia szakos középiskolai tanár, társadalomkutató. Kisbárapáti vasútállomás Kisbárapáti vasútállomás egy Somogy megyei vasútállomás, Kisbárapáti településen, melyet Kisbárapáti önkormányzata üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kaposvár–Siófok-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Bonnya megállóhely Felsőmocsolád vasútállomás Csinovnyik A csinovnyik az orosz cári tisztviselő, akinek a típusát Nyikolaj Vasziljevics Gogol tette halhatatlanná A köpönyeg című művében. Jellemzése A csinovnyikok jellegzetes orosz hivatalnokok voltak, akik semmihez sem értettek, de szolgálati idejük bőven elegendő volt a magas összegű nyugdíjhoz. A csinovnyik kiszolgáltatott, szegény, szorgalmas, hétköznapi figura. Ő testesíti meg az "elgépiesedett kisembert", akinek nincsenek emberi kapcsolatai, csak a munkájának él. Gogol művében a csinovnyiknak a köpönyeg a kizárólagos életcélja: megelégszik azzal, hogy - hosszas tépelődés után - köpönyeget készíttet magának. A szó mai használata Ma ezt a szót pejoratív értelemben, a lélektelen bürokrata típusára szokás használni. Kriptográfia A kriptográfia (ógörög eredetű kif., κρυπτός (kryptós) = „rejtett”, γράφειν (gráphein) = „írni”, tehát „titkosírás”) egy mára önállóvá vált, erősen matematikai jelleget kapott, interdiszciplináris jellegű, de elsősorban informatikai tudományág, amely a rejtjelzéssel, titkosírásokkal, kódolással; azok előállításával és megfejtésével foglalkozik. Bizonyos okok miatt azonban azt is mondhatjuk, hogy a kriptográfia a matematika része; utóbbi tudományon belül a számelmélet, algebra, számításelmélet és valószínűségszámítás határterületeként sorolható be. Eredetileg, a 19. sz. előtt a nyelvtudomány részének tartották. Egy kommunikációs folyamat során továbbított nyilvános üzenetet akkor nevezünk titkos(ított)nak, ha a feladó olyan formá(tum)ban küldi, amit olvasni vagy fogadni esetleg többen is tudnak, de megérteni csak a fogadók egy megcélzott csoportja. A titkosságra való törekvés az emberi társadalmak velejárója; amely elsősorban a civil és katonai (titkos)ügynökségek, állami szervezetek, a diplomácia, az ipari vagy egyéb kutatást is végző vállalatok, a személyes és visszaélésre is alkalmas adatokat kezelő cégek (bankok stb.), és általában szinte mindenki számára fontos. A kriptográfia jelen van mindennapjainkban is. Alapfogalmak A titkosítandó szöveget vagy üzenetet nyílt szövegnek (plain text) nevezzük. Maga a titkosító eljárás egy algoritmus, amely a nyílt szöveget egy másik szöveggé alakítja. Az utóbbi szöveget nevezzük titkosított szövegnek (cypher text). Az algoritmus alkalmazása a nyílt szövegre a kódolás vagy rejtjel'(e)'zés. A nyílt szöveget tekinthetjük számsorozatnak, a titkosított szöveget hasonlóképp, ilyen felfogásban a titkosító algoritmus egy matematikai függvény. Erről fel kell tennünk, hogy injektív, mivel a címzettnek vagy fogadónak képesnek kell lennie arra, hogy egyértelműen visszanyerje a nyílt szöveget a titkosított szövegből. Utóbbi folyamat, azaz a visszanyerés a dekódolás vagy (vissza/meg)fejtés. Hogyan lehetséges, hogy a rejtjelezett szöveget mindenki olvasni tudja, de csak a felhasználó tudja megérteni, azaz csakis ő legyen képes a visszafejtésre? Ezt a lehetőséget az ún. kulcs biztosítja. A kulcs a rejtjelző eljárás egy olyan paramétere, amelyet csak a küldő és a megcélzott fogadók, a címzettek ismernek. A többi fogadó általában ismeri a rejtjelzés algoritmusát, illetve annak főbb elemeit, de nem ismeri a kulcsot. Enélkül pedig nem tudja, a rejtjelezett szöveg konkrétan milyen függvény alkalmazásával állt elő, és kénytelen egy általában végtelen nagy függvénycsaládon belül keresgélni. Ez néha elméletileg is, gyakrabban azonban szimplán csak gyakorlatilag, lehetetlenné illetve túlságosan költségessé teszi számára a visszafejtést. Az olyan illetéktelen fogadókat, akiknek érdekükben is áll a nem nekik címzett titkos üzenetek visszafejtése és ezzel meg is próbálkoznak, gyakran támadó feleknek, míg a küldőket és illetékes címzetteket legális feleknek is nevezzük. A kriptográfia története A kriptográfiával kapcsolatos említésre méltó események időrendben. A 20. század első fele A világháborúk, majd a hidegháború valósággal gondolatháborút indított el a harcoló felek titkosítással foglalkozó szakemberei között, amely óriási lendületet adott a matematika és az informatika fejlődésének. A 20. század második fele Megjelentek a nagy teljesítményű számítógépek, ami további lökést adott a kriptográfiának, mivel segítségükkel bonyolult és a hagyományos módszerekkel fejthetetlennek tűnő kódokat lehetett feltörni és előállítani. A 20. század második felében a kriptográfia tudománya szorosan összefonódott a számítástechnika fejlődésével, az internet- és mobilkommunikáció által alkalmazott adattitkosítási algoritmusokkal. 21. század A jövő egyik lehetséges útja a kvantumkriptográfia. Bálint László (játékvezető) Bálint László Dr. (Budapest, 1890. – ?) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből Budapesten vizsgázott. Az MLSZ által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A Magyar Futballbírák Testülete (BT) javaslatára NB II-es, 1921-től a Budapesti alosztály III. fokú (legmagasabb minősítés) NB I-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1933-ban visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 5. Nemzetközi játékvezetés A Magyar Labdarúgó-szövetség a Magyar Futballbírák Testülete (BT) javaslatára terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1920-tól tartotta nyilván bírói keretében. Egy nemzetek közötti válogatott mérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1920-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1. Szakmai sikerek 1935-ben a Tanácsülés javaslatára arany oklevéllel (15 éves bírói pálya), valamint ezüst jelvénnyel ismerték el szakmai pályafutását. Jarafuel Jarafuel település Spanyolországban, Valencia tartományban. Jarafuel Ayora, Teresa de Cofrentes, Zarra, Jalance, Cortes de Pallás, Carcelén és Villa de Ves községekkel határos. Lakosainak száma 785 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Férfi 100 méteres hátúszás az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon a férfi 100 méteres hátúszás selejtezőit szeptember 8-án, a döntőt szeptember 9-én rendezték. A versenyszámban 24-en indultak. A győztes az NDK-beli Roland Matthes lett. A magyar színeket Cseh László képviselte, aki a hatodik helyen végzett. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Zvotoky Zvotoky falu és önkormányzat (obec) Csehország Dél-Csehországi kerületének Strakonicei járásában. Területe 3,93 km², lakosainak száma 66 (2008. 12. 31). A falu Strakonicétől mintegy 12 km-re délnyugatra, České Budějovicétől 59 km-re északnyugatra, és Prágától 109 km-re délnyugatra fekszik. A falu a Dél-Csehországi kerület egyik legrégebbi települése, első írásos említése 1045-ből származik. Nevezetességek Az Őrangyal kápolna a 18. század végéről. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Arisztomenész (komédiaköltő) Arisztomenész (i. e. 5. század – i. e. 4. század) görög komédiaköltő Életéről semmit sem tudunk. Arisztophanész versenytársa volt, korabeli feljegyzések szerint „Admétosz” című darabját Arisztophanész „Plutosz” című darabjával együtt játszották. Komédiáiból csupán töredékek maradtak fenn. Brands.hu A brands.hu Magyarország egyik első zártkörű vásárlói klubját Weiler Péter és Csetényi Szilvia alapították 2008 májusában. A zárt, csak meghívó küldéssel-, vagy igényléssel biztosított exkluzivitás hamar felkeltette a közönség figyelmét, a kedvezményes árakon kapható márkás divattermékek kínálata (2–4 naponta megújult választék, 30-80%-os kedvezmények) néhány éven belül megkövetelte a szabad regisztrációt. Első lépésként 2011 novemberében a már meglévő ügyfelek számára a Facebook klienssel is lehetővé tették a belépést, majd 2012. augusztus 31-én élesítették a teljes körű, meghívót nem igénylő szabad regisztrációt. 2015. őszén pedig regisztráció nélkül vált elérhetővé az oldal kínálata. 2017 szeptemberében új befektetőkkel bővült a tulajdonosok köre, megváltozott a vezetőség, a háttérfolyamatok, és azonnal megkezdődtek a tárgyalások új márkákkal. Ezenkívül sok fejlesztést terveznek, melyeket 2018 tavaszán vezetnek be. Működése A brands.hu máig megtartotta jellegét, és tovább bővítette a márkakínálatot. A legnagyobb változtatás az évek során az volt, hogy míg kezdetekkor meghívásos alapon lehetett vásárolni, mostanra már teljesen nyitottá vált. Az akciós termékek mellett 2014. közepétől megkezdődött a teljes áras új kollekciók értékesítése is, hasonlóan a kedvezményes kínálathoz, kezdetben négy napos blokkokra bontva, később már akár egy hónapig elérhetően. Az online kínálatban így nem csupán a raktárkészletek gyors értékesítése vált lehetővé, de az új márkák/termékek költséghatékony és alacsony kockázattal járó bevezetése is. Gyakran visszatartják a vásárlók részére visszafizetendő összegeket. Testvéroldalak A külföldi piacok felé is megtörtént a cég nyitása, Romániában és Szlovákiában 2012. április 5-én lépett színre Brandsclub néven. Forgalmazói kérések függvényében mind az akciós, mind a teljes áras kínálat közel megegyezik a brands hazai oldalán megtalálható kínálattal. A citybrands.hu 2010 őszén indult el, az egyik első magyar kuponos oldalként, majd 2012-ben a klassz.hu minőségi piactér elindítása követte. A brands.hu Kft. ügyvezetője 2015 februárjától Vaszily Miklós, az Origo korábbi vezérigazgatója. Az új vezető célja, hogy a brands.hu kibővült termékválasztékkal, és új szolgáltatásokkal növelje jelenlegi 1,2 milliós felhasználói táborát. Vaszily a brands.hu román és szlovák divíziójának is fontos szerepet szán. Stazione di Cappelle-Magliano Stazione di Cappelle-Magliano vasútállomás Olaszországban, Scurcola Marsicana településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Sulmona–Pescara-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Avezzano Stazione di Scurcola Marsicana Bálint Natália Bálint NatáLia (született: Bálint Natália Boglárka, Keszthely, 1984. november 25. –) magyar operaénekes (mezzoszoprán). Nevében az L betűt azért írja naggyal, mert a beceneve Lia. Családja Édesanyja jogász, szociológus, édesapja okleveles faipari mérnök és faipari üzemmérnök. Férje Alekszejev Jevgenyij (Evgeny Alexeev) zongoraművész (2016). Iskolái Egry József Általános Iskola, Keszthely (1991-1999) Zrínyi Miklós Gimnázium, Zalaegerszeg (spec. német nyelvi osztály, érettségi: 2003) Pázmány Péter Katolikus Egyetem , Jog- és Államtudományi Kar (jogász) – tanulmányait 4 év után megszakította. Zsigmond Király Egyetem , nemzetközi kapcsolatok szak, nemzetközi üzleti és politikai kommunikáció szakirány – nemzetközi kapcsolatok szakreferens, közgazdász (2008) Budapesti Corvinus Egyetem , nemzetközi tanulmányok mesterszak, diplomácia szakirány – okleveles nemzetközi kapcsolatok elemző (2010) Stuttgarti Állami Zeneművészeti Főiskola, "Musiktheater" / Zenés színház szak (2016) Operaénekesi diplomáját a Stuttgarti Állami Zeneművészeti Főiskola magánének szakán szerezte, 2016-ban. Itt tanárai voltak: Dunja Vejzovic és Turid Karlsen. Szülővárosában, Keszthelyen, az Egry József Általános Iskolában német tagozaton tanult, majd Zalaegerszegen, a Zrínyi Miklós Gimnázium speciális német nyelvi osztályában érettségizett. A budapesti Zsigmond Király Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán közgazdászként végzett. Tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetemen folytatta, ahol nemzetközi tanulmányok mesterszakon, diplomácia szakirányon, okleveles nemzetközi kapcsolatok elemző lett. Kiváló minősítésű szakdolgozatát kultúrdiplomáciából írta. Civil főiskolai és egyetemi tanulmányaival párhuzamosan olyan mestereknél képezte hangját, mint Kovács Magda, Sass Sylvia, Hamari Júlia. Sass Sylvia és Thierry Pillon mesterkurzusain négy alkalommal vett részt: 2008-ban és 2009-ben Pezenasban (Franciaország, Provence), 2010 júliusában Egerben, szeptemberében Párizsban. Zenés filmszerepekben is láthatta a közönség. 2013-ban a Kanadában készült, Magyarországról szóló dokumentumfilmben énekelte Puccini Gianni Schicchijéből Lauretta áriáját. Játszott Szenes Iván Ha egy pianínó beszélni tudna című filmjében, amely a Los Angeles-i filmfesztiválon is bemutatásra került, 2006-ban. A Duna Televízió stábja Sebők György rendezésében, Emlékszel még... címmel forgatott vele filmet 2008-ban, valamint több műsor főcímdalát is énekelte. 2017-ben váltott fachot, és vált szopránból mezzoszopránná. Ugyanebben az évben vett részt Erkki Alste és Rita Ahonen mesterkurzusán, Olaszországban. Az elmúlt 17 évben mintegy 500 alkalommal adott koncertet különböző műfajokban. Koncertezett Szentpéterváron, Moszkvában, Stockholmban, Londonban, Párizsban, Bécsben, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Erdély, Ausztria, Németország és Svájc nagyvárosaiban. A dalszínházi szerepeken kívül oratóriumok, misék szólistájaként is aktív. 2015-ben a tübingeni szimfonikus zenekar meghívására Bach János- és Máté-passióinak szólistája volt. 2010-ben dalt írt Keszthelynek, Mesék Városa címmel, amelyet a város himnuszaként ismernek. Civil és művészi pályájának találkozási pontjaként életre hívta a szülővárosában 2011 augusztusában megrendezésre került Keszthely-Klassz Fesztivál és Mesterkurzus elnevezésű nemzetközi komolyzenei rendezvénysorozatot. 2012-ben elnyerte a Stuttgarti Richard Wagner Társaság ösztöndíját, amellyel a wagneri operajátszás fellegvárában, Bayreuthban bővíthette szakmai tapasztalatait. 2013-ban megkapta a Carl Dawis ösztöndíjat, Stuttgartban. Szívesen kirándul a műfajok között, a klasszikus műveken kívül rendszeresen énekel könnyűzenét. Dalszerzőként is aktív. Reinhold Urmetzer német zeneszerző kifejezetten az ő hangjára írta Thetis tengeristennő szerepét a 2016-ban komponált "A távolodó hajók" című táncszínházi darabjában. 2014-ben, '15-ben és '16-ban a német nemzeti himnusz eléneklésére kérték fel a bajorországi Straubingban megrendezésre került nemzeti ökölvívó bajnokságok gáláin, majd a 2017-es hamburgi box-világbajnokság ünnepélyes megnyitóján, ahol nagy sikerrel énekelte Michael Jackson We are the world című dalát, Evgeny Alexeev zongoraművész feldolgozásában és közreműködésével. Alfred Stoll Alfred Stoll (Bécs, 1932. szeptember 22. –?) osztrák nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Más források szerint Josef (Alfred) Stoll. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből Bécsben vizsgázott. Vizsgáját követően a Bécsi Labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát.[forrás?] Az Osztrák labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Red Zac Erste Liga, majd az Fußball-Bundesliga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. Nemzetközi játékvezetés Az Osztrák labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1958-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Kupagyőztesek Európa-kupája, Kupagyőztesek Európa-kupája és Bajnokcsapatok Európa-kupája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az osztrák nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 32. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 1964-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 9. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2 Bajnokcsapatok Európa-kupája A 9. játékvezető – az első osztrák – aki BEK döntőt vezetett. Török labdarúgókupa Paul Schiller valamint Sturm (2. partbíró) társaival az első kupadöntő első és második (visszavágó) mérkőzését vezették. Az első döntő mérkőzésen egyes számú partbírói küldést kapott. Aton Aton ókori egyiptomi napisten. Először a XII. dinasztia idején bukkan fel, majd elszórtan találunk rá utalásokat a XVIII. dinasztia korában, III. Amenhotep uralkodása alatt pedig jelentősége növekedni látszik. Jelentősége Ehnaton uralkodása alatt éri el tetőpontját, mikor az Amarna-reform részeként kísérlet történik az egyistenhit bevezetésére és Aton kultuszának kizárólagossá tételére. A reformok kudarca után helyét ismét a korábbi főisten, Ámon veszi át. A napistenhit Egyiptomban Az ókori Egyiptomra egész története folyamán jellemző volt a napkultusz. Egy másik fontos jellemzője az egyiptomi vallásnak a szinkretizmus, azaz hogy az egyes istenek az idő folyamán fokozatosan egymásba olvadtak; ilyen szempontból az egyiptomi világnézet már Ehnaton előtt is lassan, fokozatosan haladt az egyistenhit felé. Ré napistent, aki a legkorábbi időktől fogva fontos szerepet töltött be az egyiptomi vallásban, gyakran azonosították a helyi főistenekkel, hogy azok hatalmát nagyobbnak mutassák. Így természetes, hogy amikor a második átmeneti kor vége felé a thébai uralkodócsaládnak sikerült kiűzni Egyiptomból a hükszosz megszállókat, és Théba vált Egyiptom déli fővárosává és legfontosabb vallási központjává, a város istene, Ámon pedig az ország főistenévé, rendkívüli mértékben megszaporodtak az Ámon-Ré istenre tett utalások. Ámon-Ré papsága a vallásin kívül mind politikai, mind gazdasági szempontból jelentős tényezővé vált. Aton az Amarna-kor előtt Aton nevének legkorábbi említése a XII. dinasztiabeli Szinuhe történetében található, ahol I. Amenemhat halálát úgy írják le, hogy a király „az égbe szállt, hogy egyesüljön Atonnal”. A XVIII. dinasztia elején uralkodó I. Amenhotep halálát hasonlóképpen írják le, és később is fel-felbukkan az isten nevének említése. Ehnaton apja, III. Amenhotep uralkodása alatt megszaporodnak az Atonra tett utalások, és magának az istenített uralkodónak a kultusza is napjelleget öltött. A király Atonról nevezte el többek közt fényűző palotáját és egy bárkáját is; saját magára is volt, ahol „ragyogó Aton”-ként utalt. Az Amarna-korban Ehnatont és követőit napimádónak nevezni a tények túlzott leegyszerűsítése volna. Maga az Aton szó tulajdonképpen a Napot, mint égitestet jelenti, azaz a napkorongot (a domborművek egy értelmezése alapján inkább napgömböt; a fejlett csillagászati tudású egyiptomiak feltehetőleg tisztában voltak a Nap gömb voltával, de a egyszerű nép számára a Nap korong maradt). Ehnaton Nagy Aton-himnuszából nyilvánvaló az istennek az élet minden területére kiterjedő hatása: Aton a mindenség teremtője, ő ad életet mindennek, ami él, nélküle káosz és sötétség uralkodik. Mint teremtő isten, Aton egyszerre hím- és nőnemű. Feltehetőleg ez ad magyarázatot az Amarna-kor művészetének azon sajátosságára, hogy a fáraót, Aton földi helytartóját egyszerre ábrázolták férfias és nőies külsővel. Ikonográfiája Aton legismertebb ábrázolása, a kezekkel ellátott napkorong már II. Amenhotep uralkodása alatt is megjelenik. Ehnaton uralkodásának korai szakaszában Aton még sólyomfejű ember alakjában is megjelenik, akárcsak Ré, később azonban ezt az ábrázolásmódot kizárólagosan felváltja a kezekkel ellátott napkorong, mely az élet jelét, az ankhot nyújtja a fáraó és a királyné felé. Aton nevét az Amarna-kor egyik újításaként fáraóhoz illően kettős kártusba írták. Ebbe foglalt teljes neve Ehnaton uralkodásának első nyolc évében „Él Harahti, ujjong ő a Fényhegyen az ő Su nevében, aki Aton”. A tizenkettedik évre a kártusba foglalt név megváltozott, a más istenekre tett minden utalás eltűnik belőle: „Él Ré, a Két Fényhegy ura, ki örvend a horizonton az ő megjelenésében mint Ré, az atya, aki visszatér, mint Aton”. Hogy a nyolcadik és a tizenkettedik év közt mikor történt a változás, nem tudni pontosan, de annak alapján, hogy a 9. évre datált korsókon fennmaradt Ankh Ré („Él Ré”) kifejezés az utóbbi név rövidítésének tekinthető, valószínű, hogy a 9. évben történt a változás. Templomai Radikális újításként Ehnaton a templomok teljes szerkezetét megfordította: nem a napos előudvarból lehetett eljutni az egyre sötétebb, egyre elrejtettebb helyiségeken át a szentélyig, melyben istenszobor állt, hanem árnyékos bejárattól lehetett eljutni a templom nyitott tetejű belsejéhez, ahol kőoltárok százai álltak. Az első Aton-templom a karnaki templom szomszédságában épült Gempaaton volt, a legjelentősebb Aton-templom azonban a nagy Aton-templom lett, ami nem sokkal később épült fel Ehnatonnak az 5. évben alapított fővárosában, Ahet-Atonban („Aton fényhegye”). Magának a város helyének a kiválasztásában fontos szerepet játszott, hogy a tőle keletre eső sziklatömbök közt felkelő nap hasonlított az ahet hieroglifához. A nagy Aton-templom (korabeli nevén Per-Aton-em-Ahet-Aton, „A Napkorong háza Ahet-Atonban”) hatalmas, 760×290 méteres épülete a város szívében állt, benne 365 oltár (a napév 365 napjának megfelelően). Rámutattak, hogy a város területe, melyet az ún. határkősztélék jelöltek ki, Aton nagy temploma alaprajzának a felnagyított változata, és a nagy templom központjának – a szentélynek, melyben a benben-kő áll – az a hely felel meg, ahol a királysír helyezkedett el a sziklák között. A sír egyébként épp annál a sziklahasadéknál helyezkedett el, ahol a nap keleten felkelt, így kifejezhette a fáraónak azt a törekvését, hogy minden napfelkeltekor a nappal együtt újjászülethessen. Forrás Cyril Aldred: Akhenaten, King of Egypt (London, Thames and Hudson, 1991, ISBN 0-500-27621-8, p.239 Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2 ISSN 1218-9855, p.316 Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (ford. Kmilcsik Ágnes; Debrecen, GoldBook, 2004, ISBN 963-425-022-X), p.289 Aldred, op.cit., p.239 Shaw, op.cit., pp.279,291 Kákosy, op.cit., p.144 Aldred, op.cit., p.278 Richard H. Wilkinson: Az ókori Egyiptom templomai (Pécs, Alexandra, évsz. nélk.) ISBN 963-369-556-2, p.78 Wilkinson, op.cit., p.140 Nicholas Reeves – Akhenaten and the Amarna Pharaohs. Konferencia Madridban, 2002. május 30.. [2007. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 10.) Képek Quintela de Leirado Quintela de Leirado település Spanyolországban, Ourense tartományban. Quintela de Leirado Padrenda, Pontedeva, Gomesende, Ramirás, Celanova, Verea és Melgaço községekkel határos. Lakosainak száma 615 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Superman: A rajzfilmsorozat A Superman: A rajzfilmsorozat (eredeti cím: Superman: The Animated Series) 1996-tól 2000-ig futott amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amely a DC Comics egyik szuperhőséről, Supermanról szól. Ez a második rajzfilmsorozat a DC animációs univerzumban, a Batman: A rajzfilmsorozat után. A sorozatban Superman Batmannel, Villámmal, a Zöld Lámpásokkal és Aquamannel is kapcsolatba lép. A tévéfilmsorozat a Warner Bros. Animation gyártásában készült. Műfaját tekintve akciófilm-sorozat, kalandfilmsorozat, bűnügyi filmsorozat, filmdráma-sorozat, fantasy filmsorozat, misztikus filmsorozat, romantikus filmsorozat, sci-fi filmsorozat és thriller filmsorozat. Amerikában a Kids' WB adó vetítette először 1996. szeptember 6. és 2000. február 12. között. Magyarországon az RTL Klub adta le, valamint DVD-n is megjelent a Warner Home Video forgalmazásában. Szereplők További magyar hangok: Albert Péter, Bata János, Bicskey Lukács, Bíró Attila, Bogdányi Titanilla, Botár Endre, Csík Csaba Krisztián, Előd Álmos, Fabó Györgyi, Garai Róbert, Kenderesi Tibor, Orosz István, Pataki Imre, Pálfai Péter, Petridisz Hrisztosz, Simon Aladár, Simonyi Piroska, Szokolay Ottó, Ullmann Zsuzsa, Varga Károly, Varga Tamás, Welker Gábor Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Oláhpéntek) A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07735 sorszámon szerepel. G20 A G20 a világ 19 legnagyobb gazdaságát és az Európai Uniót tömörítő szervezet. A 20 ország gazdaság felöleli a világ bruttó nemzeti össztermékének 90 és a világkereskedelem 80 százalékát (ez tartalmazza az EU belső kereskedelemét is). Szintén ezekben az országokban él a világ lakosságának kétharmada. G20-találkozók 2017: Hamburg , Németország 2016: Hangcsou , Kína 2015: Belek , Törökország 2014: Brisbane , Ausztrália 2012: Los Cabos , Mexikó 2011: Cannes , Franciaország 2010: Toronto , Kanada 2010: Szöul , Dél-Korea 2009: Pittsburgh , Amerikai Egyesült Államok 2009: London , Egyesült Királyság 2008: Washington , Amerikai Egyesült Államok 2008: São Paulo , Brazília 2007: Fokváros , Dél-afrikai Köztársaság 2006: Melbourne , Ausztrália 2005: Peking , Kína 2004: Berlin , Németország 2003: Morelia , Mexikó 2002: Delhi , India 2001: Ottawa , Kanada 2000: Montréal , Kanada 1999: Berlin , Németország Iowa megye (Iowa) Iowa megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Lakosainak száma 16 330 fő (2013. július 1.). Iowa megye Benton megye és Keokuk megye községekkel határos. Népesség A megye népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Brandýsek Brandýsek település Csehországban, a Kladnói járásban. Brandýsek Knovíz, Stehelčeves, Třebusice, Dřetovice, Cvrčovice, Pchery és Kladno településekkel határos. Lakosainak száma 1897 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Buchlovice Buchlovice település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Buchlovice Boršice, Staré Hutě, Zlechov, Medlovice, Stříbrnice, Stupava, Tupesy, Osvětimany és Břestek településekkel határos. Lakosainak száma 2441 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Saint-Appolinaire Saint-Appolinaire település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 200 fő (2015). Saint-Appolinaire Saint-Just-d’Avray, Valsonne, Dième és Ronno községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gressan Gressan egy község Olaszországban, Valle d’Aosta régióban. Híres Gressaniak Maturino Blanchet (1892–1974), Aosta püspöke (1946–1968) Elhelyezkedése A vele szomszédos települések: Aosta, Aymavilles, Charvensod, Cogne, Jovençan és Sarre . Cinclosoma A Cinclosoma a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Psophodidae családjába tartozó nem. Egyes szervezetek a Cinclosomatidae családba sorolják a nemet. Rendszerezése A nemet Nicholas Aylward Vigors és Thomas Horsfield írta le 1827-ben, jelenleg 7 vagy 8 faj tartozik ide: fehértorkú avarrigó (Cinclosoma ajax) pettyes avarrigó (Cinclosoma punctatum) Cinclosoma clarum Cinclosoma castanotus Cinclosoma castaneothorax Cinclosoma marginatum Cinclosoma alisteri fahéjszínű avarrigó (Cinclosoma cinnamomeum) Cros-de-Ronesque Cros-de-Ronesque település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 141 fő (2015). Cros-de-Ronesque Taussac, Badailhac, Carlat, Labrousse, Raulhac és Vezels-Roussy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Czellér Lajos Czellér Lajos (Kismarja, 1896. július 24. – Bukarest, 1952. június 3.) romániai magyar szakszervezeti vezető. Élete Czellér Sándor földműves és Varga Julianna református szülők gyermeke. Az 1930-as években a Kommunisták Romániai Pártja (KRP) illegális vezető aktivistája volt. Megírta a nagyváradi vas-, fém- és vegyipari munkások szakszervezetének negyedszázados történetét. Kötete 25 esztendő. Nagyvárad, 1928. Leancă-kormány A moldovai parlament 2013. május 30-án megválasztotta az ország új kormányát, amely másnap letette az esküt. A kormánykoalíció A kormánykoalíció élére az Európa-barát Iurie Leancă – korábbi kül- és európai integrációs miniszter – került, aki a Filat-kormány bukása után, április 25-én vette át ideiglenesen a kabinet irányítását. A Leancă-kabinet tagjainak többsége szerepet vállalt az előző kormányban is, mindössze négy minisztérium – a külügyi, a közlekedési, a művelődési, valamint az ifjúsági és sporttárca – élén történt változás. Az új kabinetben a Moldovai Demokrata Párt (PDM), a Moldovai Liberális Demokrata Párt (PLDM) és a Liberális Párt (LP) reformpárti csoportjának (PLR) politikusai vállaltak szerepet. A kormány a soron következő választásig marad hivatalban. Kormányösszetétel A Leancă-kormány összetétele 2013. május 31-től: Kormányprogram A kormány programjának legfontosabb célkitűzése az európai integráció, a társulási és a szabadkereskedelmi megállapodás, illetve a vízumrendszer liberalizációjáról szóló egyezmény aláírása az Európai Unióval. A külpolitikai célok között szerepel a kapcsolatok szorosabbra fűzése Oroszországgal, Romániával, Ukrajnával és az Egyesült Államokkal. Ariusok Az ariusok ókori germán néptörzs, a gentes Lugiae közé tartozott. Nevük „hariusok" alakban is előfordul Tacitus „Germania" című munkájában. Egyes kutatók szerint nevük összefügg a gót „harjis”, azaz „hadsereg" szóval. Kállay Katalin (modell) Kállay Katalin modell, manöken. Élete A hetvenes-nyolcvanas évek egyik felkapott magyar szupermodellje és nemzetközileg is sokat foglalkoztatott sztármanökenje. A hetvenes években került ki Amerikába zenész férjével együtt. "Akkoriban modellkedtem, s egy ügynökség ajánlott kint munkát. Egyre többen kerestek, nem is akartam hazajönni. Az új világra azonban ráment a házasságom: a férjemmel lassacskán testvérekké váltunk, el is határoztuk, hogy jobb lesz nekünk külön." Elvált, majd megismerkedett Fernando Saunders amerikai énekes, basszusgitáros, producer és dalszerzővel. Divatfotói számos magyarországi, például a Pesti divat címlapján, és külföldi magazinban jelentek meg. Fia, Kállay-Saunders András, 1985. január 28-án született az amerikai New Yorkban. Kállay Katalin a történelmi Kállay család leszármazottja. Fotósai voltak Például Bara István, Herczeg István fotóművészek. Stefan Schwarz Hans-Jürgen Stefan Schwarz (Malmö, 1969. április 18. –) német származású, svéd válogatott labdarúgó. A svéd válogatott tagjaként részt vett az 1990-es és 1994-es világ-, illetve az 1992-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Svéd bajnok (2): 1988 , 1989 Svéd kupagyőztes (1): 1989 Portugál bajnok (2): 1990–91, 1993–94 Portugál kupagyőztes (1): 1992–93 KEK döntős (1): 1994–95 Intertotó-kupa győztes (1): 1998 Spanyol kupagyőztes (1): 1998–99 Spanyol szuperkupagyőztes (1): 1999 Olasz kupagyőztes (1): 1995–96 Olasz szuperkupagyőztes (1): 1996 Világbajnoki bronzérmes (1): 1994 Európa-bajnoki harmadik helyezett (1): 1992 Csipkéshátú sutaholyva A csipkéshátú sutaholyva (Megarthrus denticollis) a rovarok (Insecta) osztályába, bogarak (Coleoptera) rendjébe és holyvafélék (Staphylinidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Palearktikus elterjedésű faj, a hegyvidékeken, főleg a bükkösök, lucelegyes bükkösök és a lucosok övezetében él. Megjelenése Kis termetű, 2,5-2,8 mm hosszúságú, vörösesbarna színezetű bogár. A szárnyfedők hossza, a potroh háti részének hosszának a fele. Lábszárai és combjai megvastagodtak. Csápjai bunkós végűek, viszonylag hosszúak, a nyakpajzs alsó részéig érnek. Teste kerekded alakú, az összetett szemek jól kiemelkednek a fej síkjából. A nyakpajzs hátrafelé szélesedik, középen egy jól kivehető árok található. A harmadik és negyedik potrohszelvények szélesebbek a többinél, így ez a test legszélesebb része. Életmódja Táplálkozását tekintve mindenevő faj, elsősorben az avarban tevékenykedik és korhadékot fogyaszt de megtalálható az idősebb fák kérge alatt is. Kedveli az állandó, magas hőmérsékletet és a kevés nedvességet, elsősorban lucosokban tevékenykedik a meleg nyári napos időszakban. A lárvák a felső talajszintben, vagy az avarban fejlődnek. Erősen rejtett életmódot folytat, nehezen figyelhető meg és gyűjthető, ezért ritka fajnak számít, a széles elterjedés ellenére is. Női 3 méteres műugrás a 2015-ös úszó-világbajnokságon A 2015-ös úszó-világbajnokságon a műugrás női 3 méteres versenyszámának selejtezőjét és elődöntőjét július 31-én, a döntőjét pedig másnap, augusztus 1-jén rendezték meg a Kazan Arenában. A 23 éves kínai műugró, Si Ting-mao győzelmével zárult a viadal. Ho Ce révén az ezüst is Kínának jutott, a bronzot pedig az olasz Tania Cagnotto érdemelte ki. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint olvashatóak (GMT +03:00). Eredmény Zölddel kiemelve a döntőbe jutottak Kékkel kiemelve az elődöntőbe jutottak Eufenika Az eufenika elnevezés Joshua Lederberg genetikustól származik, aki George Wells Beadle-lel és Edward Lawrie Tatummal megosztva 1958-ban orvosi-élettani Nobel-díjat kapott, aki a genetikai rekombinációról és a baktériumokban lévő genetikai anyag szerveződéséről tett fölfedezéseiért. Az eufenika szó egészséges megjelenést jelent, vagyis annak a lehetőségét, hogy a szülőktől az utódokba gének által átörökített esetleges "rossz" tulajdonságok ellenére az utódok külső megjelenése egészséges lehessen, mert a géneket érő külső - a rossz tulajdonságot provokáló - hatásokat tudatosan, az emberek érdekében megváltoztatjuk vagy a minimálisra csökkentjük. Az eufenika célja a meglevő "jó" gének kifejeződésének megfelelő környezeti hatásokkal történő előmozdítása. Az eufenika megfelel a huszonegyedik század orvosi törekvéseinek és eszméjének, vagyis a megelőzés és a humánum érvényesítésének. A klasszikus genetikai megelőzés Az orvosi genetika az 1950-es években alakult ki a humángenetika és az orvostudomány kapcsolatából, és elsődleges feladata a genetikai betegségek megelőzése. Az orvosi genetika ezt a küldetést főleg genetikai tanácsadók révén oldotta és oldja meg. Magyarországon az első genetikai tanácsadó központot Lenart György alapította 1962-ben. A klasszikus genetikai megelőzés a gyermekvállalás döntésekor az előnyöket és a veszélyeket veszi figyelembe, azt, hogy a szülő génállományának fele, a 23 kromoszóma milyen biológiai specifikumot ad át az új egyednek. A gyermekvállalás során két veszéllyel számolnak a genetikusok. A specifikus veszélyt a családtervezők egészségi állapota és a felmenő ősök genetikai esetleges genetikai betegségei határozzák meg. Emellett számolni kell az általános veszéllyel, ami minden magzatra leselkedik. A klasszikus genetikai megelőzés mindinkább a genetikai betegségek és fejlődési rendellenességek magzati korban történő felismerésén alapszik. Az emberi faj genetika védelmének és javításának utópista tanulmányozásával az eugenika foglalkozik, amelynek kidolgozója az angol Francis Galton volt. A genetikai megelőzés új lehetősége A ritka, korai kezdésű, súlyos, általában nem kezelhető és egyértelműen örökletesen meghatározott gén- és kromoszómahibák felismerésekor a cél általában a rendellenes utód világrajöttének a megelőzése. A klasszikus genetikai megelőzés erre két fő lehetőséget nyújt. Az egyik: a jelentős veszély beigazolódásakor a családtervezők lemondanak az utódvállalásról vagy jelentősen csökkentik gyermekeik számát. A másik: ha a magzati vizsgálat súlyosabb rendellenességet tár fel, akkor a szülők kérésére a terhességmegszakítás a javallott. Elfogadhatóbb, optimálisabb megoldás érdekében az eufenika a genetikai megelőzés új lehetőségét tárja fel. A klasszikus genetikai megelőzés a genetikai hajlamok kutatása során érvényesülő komplex betegségekben a genetikusok szerint általában nem érvényesíthető. Soktényezős eredetük miatt különböznek a genetikai betegségek csoportját alkotó gén- és kromoszómahibáktól. Az eufenika lényege Az eufenika lényege a genetikai megelőzés és a humánum maximális érvényesítése. Ennek három elvi feltétele van. Az egyik: igény az öntevékeny egészségvédelemre, ami az egészséges életmódon keresztül valósítható meg. A másik: a genetikai hajlam, vagy egyéni érzékenység feltárása. Az individuális érzékenység jelentős mértékben genetikailag meghatározott, így a közvetlen rokonság betegsége és és sorsának megismerése a családfa felvételével és elemzésével. Az eufenika az egészséges önvédelmet tartja szem előtt, így a gyakorlati megvalósításának három szintjét különíti el: A betegségek specifikus genetikai hajlamának a feltárása. Az erre adódó lehetőségek és változatosak. A családfa felvétele a betegség korábbi családi előfordulásakor, mint támpont. Adott betegség genetikai hajlamának érzékenyebb előrejelzésére kifejlesztett indikátorok vagy hajlamjelzők és laboratóriumi vizsgálatok révén. Génpróbák alkalmazása modern technológiai eszközökkel. A genetkai hajlamot provokáló ártó külső tényezők és védőfaktorok ismerete. Ilyen például a káliumsó az esszenciális magasvérnyomás- betegségekben vagy a gyökfogók, ún. antioxidánsok bizonyos ráktípusokban és az érelmeszesedésben. Egészségmegelőző programok szervezése. Ezek segítségül szolgálnak a megfelelő szűrések bevezetéséhez a genetikai hajlamosság feltárására, jól átgondolt oktatási-nevelési módszerek kifejlesztésére az ártó tényező korlátozására. Emellett biztosítani kell egy olyan légkör megteremtését, amely a résztvevők jó együttműködési készségét teremti meg. Langfelder Ferenc Langfelder Ferenc (Újpest, 1882–1944) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető, sportvezető. A nyilas-hatalom idején, 62 éves korában elhurcolták. Polgári foglalkozása tőzsdebizományos cégtulajdonos, sportvezető. Pályafutása 1902-ben az UTE harmadik labdarúgó csapatában, csatár poszton játszott. Játékvezetésből 1903-ban Budapesten, a Bíróvizsgáló Bizottság (BB) előtt UTE csapatbíróként vizsgázott. Az MLSZ által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Az MLSZ BB javaslatára NB II-es, majd 1906-tól NB I-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1904–1908 között a futballbíráskodás második generációjának legjobb játékvezetői között tartják nyilván. A nemzeti játékvezetéstől 1918-ban visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 37. 1926-tól az Újpest igazgatója, intézője és társelnöke. Az MLSZ tagja, a Magyar Futballbírák Testülete (JT) alelnöke, társelnöke és a harmadik elnöke. Elsőként tanított a játékvezetői módszerről (taktikáról), a pálya (játéktér) hasznos, az egész terület kihasználásának módjáról. Pedagógiai, szakmai felkészültségével egyre nagyobb teljesítményekre - fizikai és szellemi - ösztönözte a játékvezetőket. Kitűnő sporthírlapíró, a Sportvilág, a Sporthírlap, a Magyar Sportújság, de minden újság szívesen fogadta írásait, külföldön is jelentek meg lényegre rámutató értékes cikkei. Technofóbia A technofóbia görög szó a „τέχνη - technē”, (ami művészetet, jártasságot vagy fémmegmunkálás jelent) és a „φόβος - phobos” (vagyis félelem) szavakból alkották és habár a jelenség tömegesen az ipari forradalom idején jelenik meg, maga a kifejezés a 60-as évekből ered. Jelentése és megnyilvánulása A technofóbiának több definíciója is használatos: A technofóbia jelentheti a modern technológia használatától való idegenkedést vagy félelmet. A negatív érzelem egyik fő oka a technikai ismeretek hiánya, ami a használathoz is elengedhetetlen. Másrészt a technofóbia jelentheti a modern technológiai fejlődés hatásaitól való idegenkedést vagy félelmet. Ez esetben az ok lehet szintén a technikai ismeret hiánya, de ez nem kizárólagos tényező, mert akár egzisztenciális félelmek is állhatnak a negatív érzelmek mögött. Ilyen például az állásunk elvesztése vélt vagy valós technikai fejlesztés miatt (gyártósori robottechnika bevezetése). Vagy akár élet féltése az atomtechnikával szemben. A fóbia megnyilvánulása lehet enyhe frusztráció és akár tettlegesség is, mint például a géprombolás. Technofóbiáról nem egy konkrét, hanem legalább egy csoport technikai eszközöktől való negatív érzelem esetén beszélünk. Az eszközök sokfélesége és összetettsége miatt ritka a minden technológiára kiható fóbia, jellemzően inkább - főleg az adott időben - fejlettebbnek számító eszközökre terjed ki az elítélő érzés. Története A technikai eszközök fejlődése már a reneszánsz alatt és után megindul Európában (például korszerű hajók építése), de a gépi technológia fejlesztése és az attól való tömeges idegenkedés az ipari forradalom alatt és után jellemző. Géprombolásról, már 1710-ből vannak feljegyzések. 1804-ben lyoni takácsok munkájukat féltve megpróbálják elpusztítani Jacquard szövőszékeit. A ludditák 1811-1816 között az angliai, Nottingham grófságában munkanélküliek csoportja (korabeli megfogalmazás szerint: „dologkerülők”) csoportosan betörtek gyártelepekre és az ott üzemelő gépeket rombolták. A mozgalom - talán nem is létező - Ned Ludd nevű (korabeli utalások szerint mentális problémákkal küzdő) embertől kapta a nevét, aki a 18. sz. közepén élt Leicesterben. Egy alkalommal Ludd berontott egy házba, ahol harisnyaszövő gép működött és összetörte azt. A jelenség olyan komoly problémát jelentett, hogy 1811-ben olyan javaslat került a parlament elé, miszerint a szándékos szövőszék rombolókat halálbüntetéssel sújtanák. A javaslat nagy vitát kavart - többek között Lord Byron is ellene szólalt fel -, de mégis megszavazták. Végül 1813-ban enyhítették a büntetést 7-14 évig tartó deportációra. A mozgalom később több más országban is felüti a fejét. Technofóbia az irodalomban és filmekben A sci-fi irodalom kedvelt témája a technofóbiát feszegető kérdések. Mary Shelley korai sci-fi műve a Frankenstein című könyve 1818-ban jelent meg. A könyv tanulsága, hogy ha az ember felelőtlenül jár el a tudomány által kapott hatalmával, az ellene fordulhat. Charlie Chaplin filmjében a Modern időkben a tömeg termelés érdekében állított gépeket zsarnok embertelen eszköznek ábrázolja. Később a sci-fi irodalom egyik legtermékenyebb területe lesz a robotokkal kapcsolatos jövőkép. A robotok kezdetben gonosz és rossz teremtények. Isaac Asimov az elsők között volt, akinek műveiben megjelennek a pozitív beállítottságú embereket segítő gépek. Az egyik korai műve „Robbie” pont a jövőbeli technofób kérdést feszegeti. Ellenben Frank Herbert könyvében a „Dűnében” nincs helye robotoknak, akik a történet szerint az ember ellen fordultak egykor és rabigába hajtották az emberiséget. Arthur C. Clarke híres HAL9000-es fedélzeti számítógépe, habár az űrhajó legénysége ellen fordul, de később kiderül, hogy a tragédia oka emberi mulasztás és hiba volt. A tanulság az, hogy habár a gép képes gyilkolni is akár, de mint eszköz esetén a felelős végül is az ember. Lásd még Technostressz - Munkára használt technikai eszközök (főleg PC-k) több órás használatakor fellépő stressz. Technofília - A technikai újdonságok imádata. Transzhumanizmus Forrás www.charliechaplin.com dictionary.com - technophobia Elte wiki Pallas Nagylexikon - Ludditák Joseph Marie Jacquard Royas Royas település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 389 fő (2015). Royas Savas-Mépin, Villeneuve-de-Marc, Beauvoir-de-Marc, Charantonnay és Saint-Jean-de-Bournay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csipler Sándor Csipler Sándor (1909 – Szatmárnémeti, 1999. december 31.) vívó, vívómester, a szatmári vívóiskola megteremtője. Életútja Már 18 évesen országos bajnokságot nyert, ezt követően többször állt a dobogó legfelső fokára, de nemzetközileg elismert szakemberré az aktív sportolás befejezésével vált, miután elvégezte a párizsi vívóakadémiát és megkezdte a „bajnokgyártást”, előbb egy kis, egészségtelen helyiségben, majd a korszerű új vívóteremben, amelynek felépítésében lényeges és meghatározó szerepet játszott. Neve fémjelezte azokat a sikereket, amelyeket a szatmári vívók az elmúlt évtizedekben országos és nemzetközi téren elértek, növendékei — közöttük világ– és Európa–bajnokok, olimpiai érmesek — vitték el a világ legtávolabbi pontjaira az általa teremtett iskola hírnevét: Stahl Jencsik Katalin, Ardeleanu István és Ardeleanu Zsuzsanna, Jeneiné Gyulai Ilona, Szepessy József, Kuki Péter, Samudeanu–Ferenczi Elena, Haukler István, Marcela Moldovan és a többiek büszkén vallották és vallják magukat ma is Csipler Sándor tanítványainak. Csipler Sándort 2000 január másodikán helyezték örök nyugalomra Szatmárnémetiben a vasútállomás melletti temetőben. Korda Zoltán református lelkész búcsúztatta. A lelkész hangsúlyozta, harc és küzdelem jellemezte Csipler Sándor életét, sok sikert ért el az általa megvívott csatákban, neve szerte a világban elismerést és megbecsülést váltott ki a szakma képviselőiben. De vesztes csatákban is volt része, az egyik legfájóbb esemény az volt életében, amikor egyetlen fiát betegség miatt elvesztette. (Felesége, Csipler Magdolna Terézia, Csipler Duci néni tánctanárnő 2003-ban követte férjét a halálba, 2003. február 11–én, kedden, 16 órakor helyezték el földi maradványait férje mellé a vasútállomás melletti református temetőbe). A vívómester sírjára a gyászoló család tagjain kívül a volt növendékek, a szatmári sportbarátok, a megyei sportigazgatóság, a Szatmárnémeti Városi Tanács, a Sportklub, a Román Vívó Szövetség, a Szatmárnémetiben edzőtáborozáson lévő Craiovai CSM vívói helyezték el a kegyelet virágait. Emlékezete A vívótermet, ahol az edzéseket tartotta, s amelyben ma is edzések és versenyek folynak Csipler Sándorról nevezték el, ma Csipler Sándor vívóterem néven szerepel a vívó sport világában. A külföldre telepedett sportolók és edzők kezdeményezésére állították fel a szatmári vívóterem előterében Csiplár Sándor mellszobrát, a szobornál gyakran megjelennek a kegyelet virágai. Díjak, elismerések 1997–ben Szatmárnémeti Városi Tanácsa a vívómestert rendkívüli sporttevékenységének az elismeréseként a város díszpolgárává avatta. Neon Nights: 30 Years of Heaven & Hell A Neon Nights: 30 Years of Heaven & Hell a Heaven and Hell amerikai heavy metal zenekar második koncertlemeze. A lemez az együttes 2009. július 30-ai fellépését tartalmazza a Wacken Open Air Fesztiválról. A lemez DVD formájában is megjelent, a koncert után interjúk találhatóak a Heaven and Hell kiadásának 30. évfordulójáról, valamint egy Ronnie James Dio-tribute. Dalok DVD E5150 (Butler, Dio, Iommi) Mob Rules Children of the Sea I Bible Black Time Machine Fear Falling Off the Edge of the World Follow the Tears Die Young Heaven and Hell Country Girl (Butler, Dio, Iommi) Neon Knights A Veszprém FC labdarúgói Ebben a szócikkben található a Veszprém FC szezononkénti játékoskerete. Az összes Wikipédia-szócikkel rendelkező labdarúgó megtalálható ide kattintva. Marosillyei ortodox parókia A marosillyei ortodox parókia műemlék épület Romániában, Hunyad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-A-03352 sorszámon szerepel. Joan Marshall Joan Marshall (időnként Jean Arless vagy Joan Marshall Ashby) (1931. június 9. – 1992. június 28.) amerikai színésznő. Chicagóban született 1931-ben, a St. Clement iskolába járt. Mivel sokkal idősebbnek nézett ki a koránál, 14 évesen először a chicagói Chez Paree éjszakai mulatóban volt showgirl majd különböző Las Vegas-i darabokban lépett fel, ott találkozott első férjével. Tőle született Steven nevű fia és később Shari nevű lánya. Az 1960-as évek elején Beverly Hillbe költözött, ahol szerepet ajánlottak neki a Homicidal című filmben (1961). 1963-ban részt vett a The Munsters című sorozat válogatásán, szerepelt is az első - pilot - epizódban, de végül a sorozatot nem vele forgatták le. Egyes pletykák szerint Richard Chamberlainhez ment közben hozzá, de később mindketten megerősítették, hogy csak közeli barátok. A The Munsters sikertelensége után egy gyerekkori barátjával, Dirk Wayne Summers-szel írtak sorozatötleteket, majd Hal Ashby rendező felesége lett. Joan élete adta az ötletet a Shampoo című filmhez, melyet a férje rendezett. Miután elvált Hal-tól, hozzáment egy Mel Bartfield nevű üzletemberhez. Jamaicán telepedtek le. Ott hunyt el 1992-ben. A hamvait a kívánsága szerint a kedvenc fája alá helyezték el. Filmjei 1958 - Live Fast, Die Young - Judy Tobin 1959 - "Bold Ventures" (TV) - Duval matróz 1961 - Homicidal - Emily 1963 - Tammy and the Doctor - Pamela 1964 - Looking for Love - Miss Devine 1967 - Star Trek - Count Martial - Areel Shaw hadnagy 1967 - The Happiest Millionaire 1968 - The Horse in the Gray Flannel Suit - Mimsey 1969 - The Great Sex War 1975 - Shampoo - Mrs. Schumann VI. Ióannész bizánci császár VI. Ióannész Kantakuzénosz, magyarosan VI. János (görögül: Ἰωάννης ΣΤʹ Καντακουζηνός), (1292 – 1383. június 15.) bizánci társcsászár 1347-től 1354-ig. Emellett teológiai és történelmi művek írójaként is ismert. A hatalom megragadása Ióannész Kantakuzénosz anyai ágon rokona volt a Palaiologoszoknak, és 1328-ban III. Andronikosz teljhatalmú irányítójává tette a birodalom ügyeinek. Amikor a császár meghalt, őt lett az alig kilencéves trónörökös, V. Ióannész régense. Ilyen minőségében erős ellenzéke akadt, mire elmenekült, császárrá kiáltotta ki magát VI. Ióannész néven és polgárháborút kezdett, melyet végül ő nyert meg az Oszmán Birodalom segítségével. Ekkor bevonulhatott Konstantinápolyba, és a törvényes uralkodót háttérbe szorítva egymaga kormányozta a Bizánci Birodalmat. VI. Ióannész uralma és bukása Ebben az időben az amúgy is gyenge lábakon álló birodalmat minden irányból támadás érte: a szerbekkel és a genovaiakkal folyt csatározás. Ez utóbbiaknak kolóniája volt Galatában, és pénzügyeik szorosan összefonódtak a bizánci udvaréival. A másik oldalon pedig ott volt a kockázatos szövetség a törökökkel, akik egyébként a Ióannészok uralma vége felé (1354-ben) szereztek állandó területet Európában: Gallipolit. A császár a belső gondokat előszeretettel oldotta meg idegenek alkalmazásával, zsoldot azonban képtelen volt fizetni, így hadereje saját városait fosztogatta, hogy megélhessen. Emellett jelentős terheket is rótt alattvalóira, akik az eleve népszerű Palaiologosz Ióannész mellett foglaltak állást, és zökkenőmentessé tették annak hét évnyi háttérbe vonultság után bekövetkező hatalomátvételét. Utóélete Ióannészt kolostorba záratták, ahol felvette a Joazáf Khrisztodulosz nevet. Fiai temették el a Peloponnészoszi-félszigeten, Misztrában. Írói munkássága Ióannész íróként is jelentős teljesítményt hagyott hátraː több műben védelmezte Palamasz Szent Gergely nézeteit, és nagyszabású hitvédelmi művet írt az iszlám ellen. Emellett készített egy krónikát is, amely az 1320 és 1356 közötti időszakot foglalja össze, és voltaképpen történelmi műnek álcázott önigazolás. A mű nemcsak közel került az emlékirat műfajához, de Ióannész egyenesen a krónika főhősévé emelkedik. A hagyományos objektivitás látszatát mindössze már csak az őrzi, hogy a császár egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról. A mű egységét a főhős, szerkezetét Ióannész sorsának négy szakasza teremti megː barátsága Andronikosz trónörökössel; a közügyek irányítása III. Andronikosz császársága idején; – mint állítja – akaratnélküli császársága, és küzdelme ellenségeivel; és végül győzelme, majd – mivel elvesztette reménységét, hogy a bizánciakat jobb útra térítheti – lemondása a trónról. A kompozíció szinte drámai, jellemző a fokozás, csúcspont, és végül a tragikus bukás. Ióannész erősen idealizált képet fest magáról, bár távol áll tőle a naiv öndicséret. Nem tagadja vereségeit, kudarcait, és leírja az ellene emelt vádakat (hálátlan, a trónra tör, megszegi a szavát) – de sorban megcáfolja azokat. Ellenfeleit ugyanakkor árnyaltan jellemzi, nem törekszik az egyoldalúan negatív bemutatásra. A nyelv szándékos egyszerűsége, természetessége jól szolgálja írói célját, hogy meggyőzze olvasóit igazáról. A történeti kritika megállapítása, hogy a műnek minden részlete igaz – az összkép mégis hamis. Ezzel együtt Ióannész krónikája a bizánci történetírás egyik legegyénibb és leghatásosabb alkotásának tekinthető. Jegyzetek A bizánci és az újgörög irodalom története, 154–155. o. Forrás Kapitánffy István – Caruha Vangelió – Szabó Kálmán: A bizánci és az újgörög irodalom története , Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989, ISBN 963-282-093-2, 450 p Šariš (sör) A Šariš márkájú sör Szlovákia egyik legkedveltebb sörfajtája. Az alapítástól fogva változatlan receptúrával főzik. Marketingjében a keleti (kelet-szlovákiai) érzést emeli ki és erre próbál építeni. A nagysárosi sörgyárat 1964-ben alapították. Mennyiség tekintetében ezen sörgyár ma Szlovákia vezető gyártója. 2007-ig kb. 25 millió hektoliter sört főztek ebben a sörgyárban. 1997-től többségi tulajdonosa a SABMiller. Ennek köszönhetően 2007-ben egyesült a Topvar sörgyárral, melyben szintén a SABMiller a többségi tulajdonos. A Šariš márkán kívül a cég kínálja a Smädný mních sört, valamint több cseh fajtát is, mint a Pilsner Urquell, Radegast, Gambrinus és Velkopopovický Kozel. Évente 1,2 millió hektoliter sört értékesít, ebben a szlovák piac közel harmadát fedi le. Maga a sörgyár 550 embert foglalkoztat. Forgalmazott fajtái Šariš 12% svetlý ležiak (világos) Šariš 11% tmavý ležiak (barna) Šariš 10% svetlý ležiak (világos) Šariš Red polotmavý ležiak (félbarna) Šariš Nefiltrované (nem szűrt csapolt) Šariš 12% Nepasterizované (pasztörizálatlan csapolt) Gretchen Morgan Gretchen Louis Morgan az amerikai Szökés című sorozat egyik kitalált szereplője. Jodi Lyn O'Keefe alakítja. A karakter a harmadik évad első epizódjától kezdve főszereplője a sorozatnak. Háttér Gretchen Louise Morgan, 1977. március 29-én született, a Nyugat virginiai Johnstown-ban. A húga Riverside-ban lakik, apja elhunyt. Van egy kislánya, Emily, akit a húga nevel és őt hiszi anyjának. A kislánynak Jonathan Krantz, a CÉG tábornoka az apja. Díjnyertes lovas és iraki háborús veterán. Mielőtt csatlakozott volna a CÉG-hez, Gretchen a seregben szolgált. Wheelingből származik, Nyugat Virginia államból. Amíg Moszulban állomásozott, felkelő csapatok fogságába esett, ahonnan egyik este szökést kísérelt meg. Ám nem tudta, hogy egy túszcsere volt előkészülőben, így kiszabadult volna. A szökési kísérlet miatt azonban a fogvatartói megkínozták és megerőszakolták, valamint megölték a katonákat, akik érte jöttek volna. Ennek következtében vált olyan emberré, amit megismerünk a harmadik évadban. Szerinte a CÉG kontra Burrows/Scofield csatában bármilyen módszer megengedhető és elfogadható. Szerepek 3. évad Gretchen Morgan a CÉG egyik alkalmazottja. Az évad első részében tűnik fel először, amikor egy bárban megfenyegeti Lincolnt: náluk van LJ és Sara, akiket elraboltak, annak érdekében, hogy Michael megszöktessen a Sonából egy James Whistler nevű rabot. Ha 1 héten belül ezt nem teszi meg, a CÉG megöli LJ-t és Sarát. Gretchen és Lincoln naponta találkoznak egy bárban, hogy megbeszéljék az aznapi teendőket. Gretchen eljuttat Whistlernek egy madaras könyvet, melynek fontos szerepe lesz a későbbiekben. Michael csak akkor kezd szöktetésbe, ha beszélhet telefonon Sarával, ezért Gretchen végül engedélyezi a beszélgetést, ám ez csak egy trükk, mely során Lincoln megtudja Sara tartózkodási helyét és megkísérli kiszabadítani. Miután ez kudarcba fullad, Gretchen megöli Sarát. Levágja a fejét, majd egy dobozban elküldi Lincolnnak. Később, Gretchen megöli a Sona sírásóját is, miután az át akarja verni. Kiderül, hogy Gretchen a Tábornoktól kapja az utasításokat: meg kell ölnie Michaelt és Lincolnt, Whistlert pedig egy "tisztítótűz" hadművelettel kell kihoznia. Ez végül kudarcba fullad és kis híján Gretchen is börtönbe kerül, de végez fogvatartóival. Gretchen Sucrét is megzsarolja Maricruz életével, hogy szerezzen információkat Lincolnról. Sucre és Lincoln egy bombát rejtenek el a nő kocsijában, de ezt is kiszúrja. Gretchen kezdi úgy érezni, hogy Lincolnék át akarják verni, ezért elrabolja Sofiát is. Később kiderül, azért van szüksége Whistlerre, mert fontos koordináták vannak a férfi birtokában. Miután Michael sikeresen megszökteti Whistlert, Gretchen egy nyomkövető segítségével rátalál a szökevényekre és megkísérli kihozni Whistlert. Ez nem sikerül, végül egy múzeumban találkozik újra Michaellel, Lincolnnal és Whistlerrel, hogy utóbbit elcserélje LJ-re. Itt derül ki, nem a koordináták miatt akarták, hogy Whistler kint legyen a börtönből, hanem valami másért. A csere lezajlása után Gretchen és emberei megpróbálják megöli Michaelt, LJ-t és Lincolnt, ám biztonsági őrök zavarják meg őket. Whistler és Gretchen elmenekül a helyszínről. Az évad végén Gretchen és Whistler találkozik Mahone-nal, aki igent mond az ajánlatukra, miszerint megint a CÉG-nek fog dolgozni és elhajtanak egy kocsival. 4. évad Egy hónap múlva, Gretchen, Whistler és Mahone egy fogadásra mennek, Los Angelesbe. Egy elektronikus kártyát kell megszerezniük, de Michael rájuk talál, majd pisztolyt fog Gretchenre. Kis híján megöli, de a nő elárulja, hogy nem ölte meg Sarát. A dobozban csak egy hasonló fejet küldött el Lincolnnak, mivel Sara már korábban elszökött. Tudta, ha Lincoln és Michael tudomására jut Sara szökése, már nem biztos, hogy végrehajtották volna a szöktetést. Michael végül elengedi Gretchent és Whistlert. Később kiderül, hogy Whistler mindvégig a CÉG ellen dolgozott és Gretchen csak egy hamis kártyát szerzett meg a Tábornoknak, ugyanis az eredeti Whistlernél van. A Tábornok azt hiszi, hogy Gretchen összedolgozott Whistlerrel a CÉG ellen, ezért ráküldi a bérgyilkosát, Wyattet, aki fogságba ejti. Gretchen napokig szenved egy lyukba zárva, minimális ételt és italt kapva. Végül sikerül megszöknie, miután megöli az őrt. Első útja a riverside-i otthonába vezet, ahol találkozik húgával, és kislányával, aki a húgát hiszi anyjának. Gretchen pénzt és fegyvert vesz magához, hogy bosszút álljon a CÉG-en. Megszerzi Whistler hamis iratait, amelyek segítségével eljut egy korábban kibérelt lakásába, ahol Zsebessel találkozik. Megkötözi a férfit, végül mégis szövetségre lépnek egymással, mivel Theodore vette fel Whistler álnevét, Cole Pfeiffert, akinek segítségével eljuthatnak a Scyllához, ami megbuktathatja a CÉG-et, valamint nála van a madaras könyv is. Zsebes Gretchen utasításait követve, elfogja Michaelt, Bellicket és egy titkárnőt, majd arra kényszeríti Scofieldet, hogy megfejtse Whistler madaras könyvének a titkát. Michael rájön, hogy a könyvben a lapok egy tervrajzzá állnak össze, ami elvezetheti őket a Scyllához. Gretchen leleplezi magát Michael előtt és egy alku keretében, ő is be akar szállni a Scylla utáni vadászatba. Kénytelenek Gretchent és Zsebest is bevenni a csapatba. Gretchen alkut köt egy ázsiai cégvezetővel, hogy megszerzi neki a Scyllát, 125 millió dollárért. Gretchen találkozót beszél meg Sarával, hogy tisztázzák a történteket. Kiderül, hogy amíg Sara fogságban volt, Gretchen egy korbáccsal verte, valamint, hogy egy Michelle Taylor nevű őrt is megölt, mert segített megszökni Sarának. Ez után, Gretchen elmegy Krantz tábornokhoz és elhiteti, hogy újra az ő oldalán áll, pedig csak a 6. kártyát akarja megszerezni, hogy hozzájussanak a Scyllához. Később Gretchen találkozik a Tábornokkal, de az átlát a nő tervén, így nem tudja megszerezni tőle a 6. kártyát. A nő felhívja Fenget, hogy segítsen neki csapdába csalni Selfet, így amikor Michaelék feljönnek az alagútból a Scyllával, Zsebes és ő elveszik tőlük és átadják azt Fengnek cserébe a 125 millió dollárért. Ez kudarcba fullad, miután lelepleződnek, így Gretchen és Zsebes kimenekülnek a GATE-ből. Gretchen egyedül menekül tovább, de kényszerű szövetséget köt Selffel és Zsebessel, mert fogva tartják a nő családját. Ők hárman megszerzik a Scyllát és megkísérlik eladni, de átverik őket, így a Scylla és a pénz is elúszik. Végül a CÉG arra kényszeríti őket, hogy Lincolnnal visszaszerezzék a Scyllát nekik. Ez sem sikerül, Gretchent pedig lövést kap, akit sorsára hagynak társai. Gare de Javel Gare de Javel vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Párizsban. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Invalides-Versailles-Rive-Gauche-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare du Pont du Garigliano Nevezetességek a közelben Szabadság-szobor Eiffel-torony Sághy Mihály (püspök) Sághy Mihály (Répceszemere, 1783. október 5. – Vác, 1849. július 17.) novii címzetes püspök, főrend. Élete 1801 és 1805 között Szombathelyen tanult teológiát. 1805-ben szetszéki jegyző, később papi szertartó lett. 1806. november 16-án szentelték pappá, 1809 decemberétől Salomvár plébánosa, valamint Zala vármegye táblabírájaként működött. 1813 decemberében Zalaegerszegre került plébánosnak, kerületi esperes lett, majd 1825-ben Komárom vármegye, 1827-ben pedig Varasd és Vas vármegye táblabírájává választották. 1827 decemberében kanonok, 1830-ban pápóci perjel, 1835-ben almádi címzetes apát, 1836-tól 1838-ig szemináriumi rektor, 1837. március 4-től 1839-ig pedig a királyi líceum igazgatója volt. 1839. január 31-én kinevezték váci nagyprépostnak. Az oroszok elleni váci utcai harcok idején hunyt el. Műve Első apostoli magyar király Szent Istvánnak országán és magán való dicsőséges uralkodását magasztalta és hirdette Bécsben a nemzeti ünnep alkalmával a t. t. kapuczinusok templomában Kis-Asszony hava 22. 1830. Bécs, 1830. (9458) 1998 FF97 A (9458) 1998 FF97 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 31-én. B�o Đ�i vietnámi császár B�o Đ�i (1913. október 22. – 1997. július 30.) volt Vietnám utolsó, illetve a Nguy�n dinasztia tizenharmadik és egyben utolsó császára. Élete Nguy�n Vĩnh Th�y néven született Vietnám akkori fővárosában, Hu�ban. Apja Kh�i Đ�nhcsászár. A párizsi Lycée Condorcet-ban és a Politikatudományi Intézetben tanult. 1925-ben apja halála után került a trónra, és felvette a B�o Đ�i nevet. Vietnám – Francia-Indokína részeként – ekkor Franciaország gyarmata volt. 1934. március 20-án vette feleségül Nam Phuongot, akitől öt gyermekük született. 1940-ben Indokínát megszállták a japánok. Japán nyomásra B�o Đ�i kikiáltotta Vietnám függetlenségét. 1945-ben a japánok kivonultak, és Vietnámban az addig a japánok ellen harcoló kommunista partizán szervezet, a Viet Minh próbálta magához ragadni a hatalmat. A kommunisták vezetője Ho Si Minh meggyőzte a császárt, hogy adja át neki a hatalmat, cserébe B�o Đ�i megtarthatja a császári címet, illetve az új kormányban a „legfőbb tanácsadó” szerepét kapja. 1945. szeptember 2-án kikiáltották Vietnám függetlenségét. Ezt nem nézték jó szemmel az Indokínába visszatérő franciák, akik szerették volna a háború előtti gyarmati birodalmat újraépíteni. Vietnámban zavargások és harcok törtek ki, ezért 1946-ban Bao Dai elhagyta az országot és Hongkongban és Kínában élt. 1949-ben a franciák meggyőzték, hogy térjen vissza Vietnámba, hogy betöltse az államelnöki posztot. Bár a posztot betöltötte, de rövid idő múlva ismét elhagyta szülőhazáját, és Párizsba költözött. Az első indokínai háború tovább folytatódott a franciák és a Viet Minh között, míg végül 1954-ben a Dien Bien Phu-i csata során a franciák megsemmisítő vereséget szenvedtek. Az 1954-es genfi békemegállapodás értelmében Vietnámot a 17-ik szélességi foknál ketté osztják. Az északi részen Ho Si Minh, a déli részen a franciák által támogatott B�o Đ�i került hatalomra. Az államelnök Ngô Đình Di�met jelölte ki a dél-vietnámi kormány élére. Di�m végül 1955-ben – választási csalással – magához ragadta a hatalmat, kikiáltotta a Vietnámi Köztársaságot és menesztette B�o Đ�it. B�o Đ�i újból elhagyta Vietnámot és végleg Párizsban maradt egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig. Párizsban helyezték végső nyugalomra. Cindy Sherman Cindy Sherman (Glen Ridge, New Jersey, 1954. január 19.) amerikai fotóművész, filmrendező. Ismertté önmagáról különböző női típusokba bújva készített képei tették. Jelenleg New Yorkban alkot. Életútja, munkássága A State University College-ban végzett. 1977-1980 között az Untitled Films Stills című, 69 fekete-fehér fotóból álló munkáján dolgozott (film, fotográfia, színház). Különböző női típusok bőrébe bújt (pl.: szajha, kislányos nő), a smink és a ruha eligazítása után lefényképezte magát. A képei mindig fiktívek. 1980-tól a fotók színessé és életnagyságúvá váltak, hol horrorisztikus, hol kihívóan erotikus, hol fanyarul groteszkek lettek, hol pedig művészettörténeti vonatkozást nyertek. 1981-ben készítette egyik leghíresebb felvételét a Untitled #96-ot, mely egyike a világ legdrágább fényképeinek. Végül eltüntette magát a képeiről, és az orvosképzésben használt protézisekkel és műanyag testrészekkel készített groteszk testeket a szürrealista fényképész, Hans Bellmer stílusában. Sherman érdeklődése a változások ellenére is töretlen maradt a huszadik század utolsó évtizedeiben: nem csak a nemi sztereotípiák sekélyességére, hanem a kukkolás borzongató élvezetére is felhívta a figyelmet. Díjak, elismerések 1995-ben elnyerte a MacArthur Fellowships fődíját (ismertebb becenevén a „Zseni díjat”) mely egy 5 évre szóló, $100 000 értékű ösztöndíj volt, melyet művészi továbbfejlődésének elősegítésére használhatott fel. Könyvei ( 1999 ) Shelley Rice (ed.) Inverted Odysseys: Claude Cahun, Maya Deren, Cindy Sherman . ( MIT Press.) ISBN 0-262-68106-4. ( 1999 ) The Essential: Cindy Sherman . (Harry N. Abrams, Inc.), ISBN 0-8109-5808-2. ( 2000 ) Amanda Cruz, et.al. Cindy Sherman: Retrospective (Paperback). (Thames & Hudson) ISBN 0-500-27987-X. ( 2000 ) Leslie Sills, et.al. In Real Life: Six Women Photographers . (Holiday House) ISBN 0-8234-1498-1. ( 2001 ) Early Work of Cindy Sherman . (Glenn Horowitz Bookseller) ISBN 0-9654020-3-7. ( 2002 ) Elisabeth Bronfen, et.al. Cindy Sherman: Photographic Works 1975-1995 (Paperback). (Schirmer/Mosel) ISBN 3-88814-809-X. ( 2003 ) Cindy Sherman: The Complete Untitled Film Stills . ( Museum of Modern Art) ISBN 0-87070-507-5. ( 2004 ) Cindy Sherman: Centerfolds . (Skarstedt Fine Art) ISBN 0-9709090-2-0. Beverly Hills Beverly Hills az Amerikai Egyesült Államokban, Kalifornia államban, Los Angeles megye északi részén található város. Beverly Hillst és a szomszédját, West Hollywoodot teljesen körülveszi Los Angeles városa. A város egyike a Bel-Air, Holmby Hills és Beverly Hills városok által alkotott „Platina Háromszög” elnevezésű területnek, amely gazdagságáról vált híressé. A 2006-os felmérések szerint a város lakossága 34 980 főt számlál. Beverly Hillst északról Bel-Air városa és a Santa Monica-hegység határolja. Keletről Los Angeles (Carthay és Fairfax kerületek), délről pedig Los Angeles Beverlywood kerülete. Beverly Hillsben találhatóak Los Angeles megye és talán az USA legnagyobb házai. A városban híres luxus kivitelű, illetve elegáns és modern kivitelű otthonokon keresztül kisebb bérházak is előfordulnak. A városban a családok átlagjövedelme 87 000 dollár. 2007-ben a Coldwell Banker ingatlan-tanácsadó cég szerint Beverly Hills ingatlanpiaca volt a legdrágább az Egyesült Államokban, a helybéli otthonok árának középértéke meghaladta a 2,2 millió dollárt. Beverly Hills-ben játszódik a Beverly Hills 90210 című televíziós sorozat (1990–2000), a Beverly Hills-i zsaru (1984) Eddie Murphy főszereplésével és a Totally Spies című rajzfilmsorozat. Híres emberek Desi Arnaz Desi Arnaz, Jr. Lucille Ball Lionel Barrymore Richard Barthelmess John Batchelor Wallace Beery Jack Benny Polly Bergen Justin Bieber Monte Blue Ward Bond Hobart Bosworth William Boyd Albert Brooks Johnny Mack Brown Winifred Bryson Richard Chamberlain Rosemary Clooney Lew Cody Phil Collins Jackie Cooper Jeanne Crain Laird Cregar Robert Cummings Tony Curtis Ellen DeGeneres Richard Dreyfuss Nelson Eddy Nanette Fabray Douglas Fairbanks Peter Falk Mia Farrow José Ferrer Rhonda Fleming George Gershwin Ira Gershwin Burton E. Green Fritz Lang Jennifer Lawrence Logan Lerman Mervyn LeRoy Oscar Levant Jack Linkletter Frank Lovejoy Hal March Vincente Minnelli Elizabeth Montgomery Demi Moore Agnes Moorehead Maureen O'Sullivan Markus Persson Mary Pickford André Previn Carl Reiner Rob Reiner Lionel Richie Melissa Rivers Gilbert Roland Ricky Schroder Charlie Sheen Judith Sheindlin Phil Spector James Stewart Harry Styles Lisa Vanderpump Betty White William Wyler Dessia Dessia település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 62 fő (2015). Dessia Valfin-sur-Valouse, Dramelay és Lains községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dél-Korea tartományai Dél-Korea közigazgatásilag nyolc tartományból (�, to), egy független igazgatású tartományból, egy különleges igazgatású, egy független önkormányzatú és hat tartományi jogú városból áll, ezek a legfelsőbb szintek. A tartományokat a kormányzó irányítja. Tartományok A tartományok (�, to) megyékre (�, kun) oszlanak, amelyek alá tartoznak az upok (�) és a körzetek (�, mjon), melyeken belül következnek a falvak (�, li). Hat nagy város, Incshon, Kvangdzsu, Puszan, Tegu, Tedzson és Ulszan tartományi jogot kapott (���, kvangjok-si). Csedzsu független igazgatású tartomány (�� ���, thukpjol-csacshi-to). Rochechinard Rochechinard település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 110 fő (2015). Rochechinard La Baume-d’Hostun, Beauregard-Baret, Hostun, La Motte-Fanjas, Saint-Jean-en-Royans és Saint-Nazaire-en-Royans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A Viharsólymok epizódjainak listája Az alábbi szócikk a Viharsólymok című animációs sorozat epizódjait sorolja fel. A 22 perces részekből álló széria 2007. május 25-én debütált Kanadában a YTV nevű csatornán. Amadea Az Amadea az Amadeusz és Amadé férfinevek női párja. Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Amadea sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok január 28. március 30. augusztus 10. Saint-Aubin-Rivière Saint-Aubin-Rivière település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 112 fő (2015). Saint-Aubin-Rivière Andainville, Arguel, Beaucamps-le-Vieux, Le Mazis, Neuville-Coppegueule és Le Quesne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fekete marlin A fekete marlin (Istiompax indica) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a vitorláskardoshal-félék (Istiophoridae) családjába tartozó faj. Rendszertani besorolása Ez a halfaj korábban a Makaira nembe tartozott, Makaira indica név alatt. Manapság megalkották neki a monotipikus Istiompax nemet. Előfordulása A fekete marlin a trópusi és szubtrópusi vizeket kedveli. A hal megtalálható az Indiai- és Csendes-óceánokban. Idejének legnagyobb részét a vízfelszín alatt tölti. Megjelenése Az átlagos hossza 380-465 centiméter között mozog. A legnagyobb feljegyzett példány 750 kilogrammos volt, de vannak beszámolók, miszerint ennél nagyobb fekete marlinok is lennének. A fekete marlin a legnagyobb vitorláshalfélék és csontos halak közé tartozik. Ezt a halat tartják a leggyorsabban úszó halfajnak; a fekete marlin eléri a 129 km/h sebességet is. Szaporodása A meleg 27-28 Celsius-fokos vízben ívik. Egy kifejlett nőstény akár 40 millió ikrát is ereszthet a vízbe; az ikrák szabadon lebegnek az óceánokban. Felhasználása, védelme Kedvelt halfaj az ipari- és sporthorgászatban, emiatt a fekete marlin értékes halfajnak számít. 2010-ben, a Greenpeace szervezet az ehető halak vörös listájára helyezte a fekete marlint, mivel nagy mértékben kereskednek vele és élőhelyéről egyre csak fogy. Piribeg A Piribeg hegycsúcs a Šar-hegység egyik csúcsa 2524 méteres tengerszint feletti magassággal. A hegycsúcs Macedónia és Koszovó határán található. A hegycsúcsot a jugoszláv Josip Broz Titoról nevezték el. A csúcs lejtőin található Koszovó legnagyobb síközpontja a Brezovica. A síelőket sífelvonó szállítja fel a hegy lejtőire. 2014-es snooker-világbajnokság A 2014-es Dafabet snooker-világbajnokságot 2014. április 19. és május 5. között rendezték, hagyományosan a Sheffieldben található Crucible Színházban. Ez volt a 77. világbajnokság. A verseny új szponzora a Dafabet. Érdekességek Első kör A világbajnokság főtábláján először szerepelt Xiao Guodong , Michael Wasley, Robbie Williams) és Kyren Wilson. Wasley Ding Junhui 10–9-es legyőzésével továbbjutott a második körbe, ezt a mérkőzést a Crucible történetének egyik legnagyobb meglepetéseként említenek. Dominic Dale 2000., Ken Doherty 2006., Alan McManus 2005. után nyert ismét mérkőzést világbajnokságon. Második kör Habár az első két szakasz során nem vezetett, Ronnie O’Sullivan legyőzte Joe Perry -t és ezzel tizenhatodik alkalommal jutott el a világbajnoki negyeddöntőig. Negyeddöntők Barry Hawkins 6-2, majd 11-5-ös előnnyel érkezett a mérkőzés utolsó szakaszához, ahol azonban Dominic Dale 7 frame-et nyerve 12-11-re átvette a vezetést. Hawkins azonban az utolsó két frame-mel együtt a mérkőzést is megnyerte. Neil Robertson a Judd Trump elleni mérkőzést 22. frame-jében lökött 101-es break-je azt jelentette, hogy ő lett az első játékos, akinek sikerült legalább száz 100-as break-et lökni egy idényben. Elődöntők Az első elődöntőben megismétlődött az előző évi döntő Ronnie O’Sullivan és Barry Hawkins között. O’Sullivan 17-7-es győzelmével a hatodik alkalommal jutott világbajnoki döntőbe. 2004. után ismét egy-egy szakasszal rövidebb mérkőzésen nyert a negyeddöntőben, valamint az elődöntőben. A második elődöntőt Mark Selby 12 óra 4 perces mérkőzésen 17-15-re nyerte Neil Robertson ellen. A mérkőzés során Robertson 103-ra növelte a szezonban lökött százas break-ek rekordját. Döntő Mark Selby győzelmével a kilencedik játékos lett, aki megnyerte mindhárom Triple crown tornát. Ez volt Ronnie O’Sullivan első elveszített világbajnoki döntője. Díjazás A összdíjazást, valamint a győztesnek járó pénzdíjat is emelték a tavalyi versenyhez képest. A győzelemért járó £300 000 a snooker történetének legmagasabb pénzdíja lett. A világbajnokságon az egyes szakaszokig eljutó játékosok az alábbi díjazásban részesülnek: Főtábla Naptár Az alábbi táblázatban látható a világbajnokság naptára. Mérkőzés sorszáma, játékosok, majd zárójelben az adott mérkőzés hányadik szakaszáról van szó, végül az adott szakasz utáni mérkőzésállás. * - Ding Junhui és Michael Wasley mérkőzése 9-8-as állás után az esti mérkőzéseket követően fejeződött be. Selejtezők Az első három kvalifikációs kört 2014. április 8. és április 13. között, a negyedik kvalifikációs kört április 15. és április 16. között bonyolították le. Rhipsalis floccosa subsp. pulvinigera A Rhipsalis floccosa subsp. pulvinigera egy Brazília területén elterjedt epifita kaktusz. Jellemzői Kezdetben felegyenesedő, majd idősebb korban csüngő habitusú növény, néha a 3–5 m hosszúságot elérő hosszúsággal. Ágai világoszöldek, vöröses színeződéssel az areolák körül, átmérőjük 5–7 mm. Terminális ágai 3-5-ös csoportokat képeznek. Virágai fiatalon fehérek, később megsárgulnak, 20 mm szélesek. Pericarpiuma a szárba süllyed. Termése fehéres-vöröses, gömbölyű, 8 mm átmérőjű bogyó. Elterjedése Dél- és Délkelet-Brazília: Minas Gerais, Espirito Santo, Rio de Janeiro, São Paulo, Paraná, Santa Catarina, Rio Grande do Sul államok. Atlantikus és lombhullató erdők 1800 m tengerszint feletti magasságig. Condat-sur-Vienne Condat-sur-Vienne település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 5088 fő (2015). Condat-sur-Vienne Isle, Bosmie-l’Aiguille, Jourgnac, Limoges és Solignac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Crossover a fikcióban A crossover (UK [cr�so�v�], US [cr'�:s(')o�v*�:]), magyarul „keresztezési pont”, egy kifejezés, melyet arra a történetre, szituációra alkalmaznak a fikcióban (könyvekben, televíziós sorozatokban, filmekben, képregényekben stb.), mikor két, vagy több kitalált szereplő, akik eredetileg más történetekben szerepelnek, kölcsönhatásba kerülnek egymással. Ilyen crossoverek általában olyan kitalált szereplők esetében jönnek létre, melyek jogait ugyanaz a személy vagy vállalat birtokolja, de természetesen eltérő jogtulajdonosok által birtokolt kitalált szereplők között is létrejöhet crossover. Crossoverek Könyvekben Balzac szinte összes műve, Verne Gyula könyvei: Nemo kapitány , A rejtelmes sziget Kaland, Játék, Kockázat könyvek Filmekben, sorozatokban A Csillagkapu (televíziós sorozat) és a Csillagkapu: Atlantisz sorozat CSI: A helyszínelők , CSI: Miami helyszínelők , és a CSI: New York-i helyszínelők Vészhelyzet és a Harmadik műszak A Star Trek produkciók jelentős része JAG és NCIS NCIS és NCIS: Los Angeles X-akták és Millennium Hercules és Xena Cobra-11 és A Bohóc Az Alien és a Predator filmek A Rémálom az Elm utcában és a Péntek 13 filmek A Disney Channel eredeti sorozataiban. A Magnum és a Gyilkos sorok , valamint a Magnum és a Simon & Simon sorozatok egyes epizódjai Képregényben Batman és Superman A Transformers képregény 2. része és Pókember Batman és Hulk Superman és Pókember Polgárháború Neoregelia carolinae A Neoregelia carolinae az egyszikűek (Liliopsida) osztályának perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a broméliafélék (Bromeliaceae) családjába tartozó faj. Nemzetségének a típusfaja. Előfordulása A Neoregelia carolinae előfordulási területe a dél-amerikai Brazília. Ennek az országnak a délkeleti részén az Espírito Santo államtól egészen a Rio de Janeiro államig őshonos. Megjelenése Epifiton növényfaj, melynek igen apró virágai vannak. A sötétzöld levelei szétterülők; amikor a növény virágzik, a közbelső levelek vörössé válnak. Termesztett változatai Neoregelia 'Adda' Neoregelia 'All Red' Neoregelia 'Annick' Neoregelia 'Apples and Cheese' Neoregelia 'Aztec Gold' Neoregelia 'Balsa' Neoregelia 'Banta' Neoregelia 'Beauty' Neoregelia 'Beauty' Neoregelia 'Beefsteak' Neoregelia 'Bella' Neoregelia 'Best Of Rose' Neoregelia 'Betwixt' Neoregelia 'Black Jack' Neoregelia 'Blaze' Neoregelia 'Blood Stock' Neoregelia 'Bold Blush' Neoregelia 'Brazil' Neoregelia 'Brilliant Orange' Neoregelia 'Bronze Agate' Neoregelia 'Bronzette' Neoregelia 'Burnished Copper' Neoregelia 'Cardinalis' Neoregelia 'Carioca' Neoregelia 'Cerise Queen' Neoregelia 'Charming' Neoregelia 'Cherry Heart' Neoregelia 'Cherry Red' Neoregelia 'Cherry Ripe' Neoregelia 'Cherry Smash' Neoregelia 'Christopher' Neoregelia 'Citation' Neoregelia 'Clown' Neoregelia 'Concarol' Neoregelia 'Copper Penny' Neoregelia 'Crimson Red' Neoregelia 'Cup Of Flame' Neoregelia 'Dark Delight' Neoregelia 'Dark Red' Neoregelia 'Darla Bates' Neoregelia 'David Barry' Neoregelia 'Deep Glow' Neoregelia 'Del Rio' Neoregelia 'Diana' Neoregelia 'Dr. Carl' Neoregelia 'Dr. Who' Neoregelia 'Dragonfly' Neoregelia 'Dreamworthy' Neoregelia 'Dusky Rose' Neoregelia 'Dwarf Red' Neoregelia 'Eclipse' Neoregelia 'Everglades' Neoregelia 'Exotica Sassy Red' Neoregelia 'Extra Special' Neoregelia 'Fair Maid' Neoregelia 'Fancy That' Neoregelia 'Fern Show' Neoregelia 'Feuerland' Neoregelia 'Flaming Copper' Neoregelia 'Flandria' Neoregelia 'Flash Lady' Neoregelia 'Flirt' Neoregelia 'Frolic' Neoregelia 'Gay Quilting' Neoregelia 'George' Neoregelia 'Grace Goode' Neoregelia 'Grey Nurse' Neoregelia 'Gummy' Neoregelia 'Gus' Neoregelia 'Happy Thoughts' Neoregelia 'Hot Pink' Neoregelia 'Hot Red' Neoregelia 'Imperfecta' Neoregelia 'Inferno' Neoregelia 'Inspiration' Neoregelia 'J. K. Special' Neoregelia 'Jaws' Neoregelia 'Jaws Too' Neoregelia 'Jazzer' Neoregelia 'Just Perky' Neoregelia 'Karamea Indian Chief' Neoregelia 'Karamea Raspberry Crush' Neoregelia 'Karman' Neoregelia 'Kermesiana' Neoregelia 'King Kameahameha' Neoregelia 'Kiwi Natalie' Neoregelia 'Kristi Lee' Neoregelia 'La Vie En Rose' Neoregelia 'Laelia' Neoregelia 'Lava' Neoregelia 'Lavender Girl' Neoregelia 'Lena Regina' Neoregelia 'Lightning' Neoregelia 'Lil' Cherry' Neoregelia 'Lilac Splendor' Neoregelia 'Lilacina' Neoregelia 'Linus' Neoregelia 'Lipstick' Neoregelia 'Lipstick, Powder, Paint' Neoregelia 'Lisa Madona' Neoregelia 'Lithia Maroon' Neoregelia 'Little Debbie' Neoregelia 'Little Fleck' Neoregelia 'Little Rosita' Neoregelia 'Lois Bullis' Neoregelia 'Lorelle' Neoregelia 'Lotus Land' Neoregelia 'Lovely K' Neoregelia 'Luscious Pink' Neoregelia 'Magic Light' Neoregelia 'Magna' Neoregelia 'Make Believe' Neoregelia 'Mandarin' Neoregelia 'Marechalii' Neoregelia 'Margaret' Neoregelia 'Marshall's Select' Neoregelia 'Marzipan' Neoregelia 'Maya' Neoregelia 'Merv's Rubella' Neoregelia 'Mighty Fire' Neoregelia 'Misty' Neoregelia 'Mon Petite' Neoregelia 'Morado' Neoregelia 'Morrisoniana' Neoregelia 'Moyna Prince' Neoregelia 'Mystic' Neoregelia 'Natalee Marie' Neoregelia 'Nice Surprise' Neoregelia 'Nightingale' Neoregelia 'Nite Life' Neoregelia 'Nomad' Neoregelia 'Nonis' Neoregelia 'Orange' Neoregelia 'Orange Crush' Neoregelia 'Orange Delight' Neoregelia 'Orange Fire' Neoregelia 'Orange Supreme' Neoregelia 'Pagunta' Neoregelia 'Pandora' Neoregelia 'Paradise Point' Neoregelia 'Peppermint Stick' Neoregelia 'Petite' Neoregelia 'Phantom of New Orleans' Neoregelia 'Pin Stripe' Neoregelia 'Pink' Neoregelia 'Pink Base' Neoregelia 'Pink Felt' Neoregelia 'Pink Fire' Neoregelia 'Possessed' Neoregelia 'Puerto Rico' Neoregelia 'Purple Magic' Neoregelia 'Q Gardens' Neoregelia 'Really Red' Neoregelia 'Red Appeal' Neoregelia 'Red Beauty' Neoregelia 'Red Bird' Neoregelia 'Red Devil' Neoregelia 'Red Feather' Neoregelia 'Red Flush' Neoregelia 'Red Grande' Neoregelia 'Red Heart' Neoregelia 'Red Kelly' Neoregelia 'Red On Red' Neoregelia 'Red Rocket' Neoregelia 'Red Sheen' Neoregelia 'Red Star' Neoregelia 'Red Swirl' Neoregelia 'Red Wine' Neoregelia 'Red Zebra' Neoregelia 'Resplendent' Neoregelia 'Roman Candle' Neoregelia 'Rose Pearl' Neoregelia 'Rosy Dawn' Neoregelia 'Rubeo' Neoregelia 'Rubiyat' Neoregelia 'Sabotage' Neoregelia 'Salsa' Neoregelia 'Salute' Neoregelia 'Santiago' Neoregelia 'Sara Lee' Neoregelia 'Scarlet O'Hara' Neoregelia 'Scarlet Pink' Neoregelia 'Scarlet Red' Neoregelia 'Seminole Warpaint' Neoregelia 'Shanghai' Neoregelia 'Sheer Delight' Neoregelia 'Shrimp' Neoregelia 'Smart Image' Neoregelia 'Spanish Wells' Neoregelia 'Spiralis' Neoregelia 'Starlight' Neoregelia 'Sundowner' Neoregelia 'Sundowner Delight' Neoregelia 'Sundowner Queen' Neoregelia 'Sundowner Rose' Neoregelia 'Sunrise' Neoregelia 'Sunset' Neoregelia 'Swirling Fire' Neoregelia 'Tammy' Neoregelia 'Tango' Neoregelia 'That's Red' Neoregelia 'Tingua' Neoregelia 'Tropicana' Neoregelia 'Tweedie' Neoregelia 'Twinkie' Neoregelia 'Upshot' Neoregelia 'Very Red' Neoregelia 'Victoria' Neoregelia 'Vivid Red' Neoregelia 'Volkaert's Pride' Neoregelia 'Wine Charm' Neoregelia 'Wine Gay' Neoregelia 'Wine Glow' Neoregelia 'Wobbegong' Neoregelia 'Work' Neoregelia 'Yamamoto' Neoregelia 'Yang' Neoregelia 'Yellow King' Neoregelia 'Yin' xNeobergia 'Noddy' xNeomea 'Buchanan's Nebula' xNeomea 'Marnieri' xNeomea 'Mars Rising' xNeotanthus 'Warren Loose' xNiduregelia 'Ch. Chevalier' xNiduregelia 'Garnet' xNiduregelia 'Joker' xNiduregelia 'Midnight' xNiduregelia 'Plantation Queen' Dragu-Brad Dragu-Brad falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Blezseny mellett fekvő település. Története Dragu-Brad korábban Blezseny része volt. 1956-ban vált külön településsé 72 lakossal. 1966-ban 54, 1977-ben 43, az 1992-es népszámláláskor 13 román lakosa volt, 2008-ban már csak ketten laktak a faluban. 2012-ben egyike volt annak a tizenöt Hunyad megyei falunak, amelyek nem rendelkeztek villamosenergia-ellátással. Varró János (irodalomtörténész) Varró János (Marosvécs, 1927. november 21. – Kecskemét, 2004. március 22.) erdélyi magyar irodalomtörténész, regényíró, műfordító. Életútja Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, ahonnan Kemény János támogatásával került a marosvásárhelyi Református Kollégiumba 1940 őszén. Ugyanitt érettségizett 1948-ban. A Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát szerzett. 1953–56 között gyakornok, majd 1953 őszétől ösztöndíjas aspiráns volt; szakterülete a 20. század magyar irodalma, disszertációtémája Kós Károly élete és műve. 1956–58 között tanársegéd a Bolyai Tudományegyetemen. 1958 augusztusában letartóztatták és egy, a magyar 1956-os forradalommal való szolidarizálással kapcsolatos koncepciós politikai per fővádlottjaként 16 évi börtönre ítélték. Szamosújváron és a Duna-delta rabmunkatelepein töltötte börtönbüntetését, 1959/60 telén egész további életére kiható súlyos betegségen esett át. 1964 júliusában, az általános kegyelmi rendelettel szabadult. 1969-ig egy kolozsvári iparvállalatnál volt kistisztviselő. 1969 szeptemberében ítéletét a Legfelső Bíróság megsemmisítette s ennek alapján perét a kolozsvári Katonai Bíróság újratárgyalta: felmentették az 1959 februárjában kimondott ítélet alól. 1970–87 között a kolozsvári Dacia Könyvkiadó magyar szerkesztőségében többek között a Kismonográfiák c. sorozatnak és a Tanulók Könyvtára számos kötetének szerkesztője. 1987-ben családjával egy magyarországi turistaút alkalmát kihasználva menedékjogot kért és kapott. 1988-tól a kecskeméti Tanárképző Főiskolán adott elő magyar irodalomtörténetet 1997-es nyugdíjazásáig. Már a börtönéveket megelőzően több tanulmányban foglalkozott – az irodalmi alkotás és a társadalmi-politikai mozgások között közvetlen kapcsolatot tételezve – a romániai magyar irodalom értékelésének problémáival (Kós Károly két regénye. Igaz Szó, 1956/4; A megalkuvás és a jobbratolódás gyökerei. Utunk, 1957/34–36); vitázott Csehi Gyulával Székely János Bolyai-szonettkoszorújának értelmezéséről (Igaz Szó, 1955/5, 8). Kiszabadulása után könyvismertetéseket, kritikákat, tanulmányokat, összefoglaló cikkeket közölt Izsák József Asztalos-monográfiájáról (Korunk, 1967/5), Kovács Györgyről (Igaz Szó 1967/5), Sipos Domokosról (Utunk 1967/49), Bartalis Jánosról (Igaz Szó 1968/7), Kós Károlyról (Utunk, 1968/50), Kuncz Aladárról (Korunk, 1969/5), Benedek Elekről (Utunk, 1969/21), Szentimrei Jenőről (Igaz Szó, 1969/6). Letartóztatása miatt be nem fejezett Kós Károly-könyvét, amelyet a kiadói lektor „merev szociologizálása” miatt elutasított, Méliusz József kiállása nyomán jelentette meg a Dacia Könyvkiadó. Az 1970-es évek elején még jelentkezett az irodalmi lapokban: vitába szállt Szőcs Istvánnal Makkai Sándor Magunk revíziója c. könyvének értékelése kapcsán (Utunk 1970/37, 41, 45), Szőcs Kálmánnal az avantgárd kérdésében (Igaz Szó, 1971/5), kritikát írt Sőni Pál irodalomtörténeti és kritikai tanulmánykötetéről (Utunk, 1970/1), aztán többnyire már csak az általa kiadásra előkészített könyvek előszavainak, bevezető tanulmányainak szerzőjeként jelentkezett. Már egyetemi évei alatt kísérletezett szépirodalommal is: az Igazság 1955-ös évfolyamában közölt néhány karcolatot; ezekhez a korai kísérletekhez tért vissza a 17. századi Erdély történetéből merítő Ki csatát nyer, koronát nyer c. regényével (1976). Életének utolsó, kecskeméti szakaszában teljesen kimaradnak nyilvános megjelenései. Csak peréről és börtönéveiről közölt egy vele készített hosszabb interjút a Kecskeméti Lapok („A vád az volt, hogy el akartam szakítani Erdélyt Romániától”. 1990. január 12. – február 10.). Hamvait szülőfalujában helyezték örök nyugalomra, 2004. július 31-én. 1988-ban megkezdett s életpályáját az 1960-as évek végéig felidéző visszaemlékezéseit tanítványai jelentették meg (Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása. Páskándiné Sebők Anna és Sipos Zsolt előszavaival, Ábrahám Sándorné utószavával, Kecskemét, 2008). Kötetei Kós Károly, a szépíró. Kismonográfia ; Dacia, Kolozsvár, 1973 ( Kismonográfiák ) Ki csatát nyer, koronát nyer (regény, Bukarest, 1976; románul Gelu Păteanu fordításában, Dumitru Almaş előszavával, Bătălie pentru coroană címmel. Bukarest, 1981) Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi 56-os utolsó vallomása ; Korda, Kecskemét, 2008 Fordításai Pavel Dan: A virrasztó (novellák, Bukarest, 1969); Rafael Sabatini: Blood kapitány viszontagságai (ifjúsági regény, Kolozsvár, 1970; II. kiad. 1976; III. kiad. 1984); Kutassátok az írásokat (Román krónikások munkáiból. Pompiliu Teodor bevezető tanulmányával. Kolozsvár, 1983. Tanulók Könyvtára ); V. Bede – G. Ene: A következő kilométer ( Kerekes Györggyel , Bukarest, 1983). Gondozásában és bevezető tanulmányaival megjelent kötetek Asztalos István: Tarisznyás királyok (novellák, Kolozsvár 1972. ( Tanulók Könyvtára ); Kós Károly: Kalotaszegi krónika (Hét írás, Bukarest, 1973. Romániai Magyar Írók ); Kovács György: Néma pásztor (novellák, Kolozsvár, 1980. Tanulók Könyvtára); Kós Károly: A havas (válogatott elbeszélések, Kolozsvár, 1983. Tanulók Könyvtára). Híres medvék listája Az alábbi oldal a híres medvék listáját tartalmazza. A valóságban Wojtek, aki lengyel katonákkal vett részt a második világháborúban , és segített a lőszerhordásban. A mitológiában és a folklórban Héra görög istennő Lükaón leányát, Kallisztót és fiát, Arkaszt medvévé változtatta, belőlük lett a Kis és Nagy Medve csillagkép Az irodalomban Balu Rudyard Kipling A dzsungel könyve című művében Micimackó , Alan Alexander Milne mesehőse Dörmögő Dömötör , Sebők Zsigmond mesealakja szereplői Vackor, Kormos István piszén pisze kölyökmackója Brumi, Bodó Béla gyermekkönyveinek főszereplője „Medve Testvér” Joel Chandler Harris Rémusz bácsi meséi című könyvében Beorn J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művében A Goldilocks és a három medve című angol mese szereplői, amelyet Lev Tolsztoj is feldolgozott A három medve című művében. Itt Mihail Ivanics, Natasa Petrovna és Misika néven szerepelnek. Filmen Archie és Ava a Dr. Dolittle 2-ben Ling Ling, a terhes panda A híres Ron Burgundy legendája című filmben Oksana a Borat című filmben Maci, Steven Spielberg A. I. – Mesterséges értelem című filmjének robot teddy macija Beary Barrington és családja A házimaci című amerikai vígjátékban Misa a A medve csókja című német-svéd-orosz-spanyol-francia filmdrámában A medvekirály című norvég-svéd-német családi kalandfilmben jegesmedvévé változtatott herceg Topi maci, a borzalmas vicceket mesélő medve a Muppet Showban Iorek Byrnison Arany iránytű c. film páncélos medvéje, egy jegesmedve Malloy az aranyos maci a Brickleberry nemzeti parkban. Képregényben, animációs filmben TV Maci Füles Mackó A nagyeszű sündisznócska Dörmögőék kalandjai A Balu kapitány kalandjai és a Gumimacik sorozatok szereplői, Disney rajzfilmfigurák Boog, a Nagyon vadon , a Nagyon vadon 2. és a Nagyon vadon 3. főszereplője A Mackótestvér és a Mackótestvér 2. Disney rajzfilmben szereplő medvék Vincent a Túl a sövényen feketemedvéje Maci Laci és Bubu A Gondos Bocsok kanadai rajzfilm szereplői Paddington medve angol rajzfilmhős Po, a Kung Fu Panda főszereplője Rupert maci a Rupert maci varázslatos kalandjaiból A Három maci című magyar animációs film és sorozat szereplői Tangie a plüssmaci a Plüssmaci kalandjai című amerikai rajzfilmből A fiú, aki medve akart lenni című dán-francia animációs film szereplői A kis jegesmedve című német rajzfilm szereplői A kis medvebocs című kanadai animációs sorozat szereplői Buci maci Mici, Garfield plüssmackója Mr. Bean plüssmackója Benjámin maci az Amberwood Entriatament produkciójában. Mása és a medve orosz mesefilmsorozat egyik főszereplője Videojátékokban Kuma és Panda a Tekken sorozatból A vérmedvévé változó druida a Diablo 2 -ben Zenében Kuckó Mackó, Papp Rita gyermekdalának főhőse Reklám- és kabalafigurák Misa, az 1980-as moszkvai olimpia kabalafigurája A maci alakú mézes flakonok A Coca-Cola , a Milka , a Pombär, a Medve sajt és a Postabank reklámfigurái Knut , a Berlini Állatkert jegesmedvéje Staley Da Bear a Chicago Bears amerikaifutball csapatának kabalafigurája a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál két díja, az Arany Medve és az Ezüst Medve (mivel Berlin szimbóluma a medve) Langueux Langueux település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 7570 fő (2015). Langueux Saint-Brieuc, Hillion, Trégueux és Yffiniac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Quintus Hortensius Hortalus Quintus Hortensius Hortalus (Kr. e. 114 – Kr. e. 50) római szónok. Cicero színre lépéséig Róma legnagyobb szónoka volt. Az úgynevezett Verres perben (Kr. e. 70) alulmaradt Ciceróval szemben. Miután Cicerót consulnak nevezték ki ugyan együtt dolgoztak, de barátok soha sem lettek. Leánya, Hortensia szintén híres szónok volt. Stefano Ayroldi Stefano Ayroldi (Bari, 1967. április 25. –) olasz nemzetközi labdarúgó-partbíró. Polgári foglalkozása: vámos. Pályafutása Nemzeti partbíráskodás Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára 1995 – 2000 között a Serie C1 és a C2 játékvezetője. 2000 – 2010 között a Serie A és a Serie B között ingázva működött asszisztensként. 2010 – 2011 között csak a Serie A partbírója. A Serie C-ligába 70 mérkőzést vezetett. A Serie A-ligában 179 közreműködést teljesített. Nemzetközi partbíráskodás Az Olasz labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2006-tól tartotta nyilván partbírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2010-ben búcsúzott. Világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Egyiptom rendezte a 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokságot, ahol a FIFA JB partbírói szolgálattal bízta meg. --- A világbajnoki döntőhöz vezető úton Dél-Afrikába a XIX., a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB asszisztensként alkalmazta. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 2. A FIFA 2010. február 5-én kijelölte a (június 11.-július 11.) közötti dél-afrikai világbajnokságon közreműködő harminc játékvezetőt, akik Kassai Viktor és 28 társa között ott lehet a világtornán. Az érintettek március 2-6. között a Kanári-szigeteken vettek részt szemináriumon, ezt megelőzően február 26-án Zürichben orvosi vizsgálaton kell megjelenniük. Az ellenőrző vizsgálatokon megfelelt az elvárásoknak, így a FIFA JB delegálta az utazó keretbe. Roberto Rosetti olasz játékvezető állandó segítője. Az Argentína–Mexikó mérkőzésen nem jelezte, hogy az első argentin gól leshelyzetben esett. A játékvezető a FIFA JB utasításra a helyi kivetítőn megismételt játékhelyzetet nem vehette döntő érvnek. Tévedésének következtében visszavonult az aktív bíráskodástól. Sportvezetőként Aktív pályafutását befejezve az olasz JB keretében ellenőrként tevékenykedik. Brankovics Lázár szerb despota II. Brankovics Lázár (szerbül: Лазар Бранковић), (1421 vagy 1426 – 1458. január 20.) szerb despota 1456-tól haláláig. Édesapját, Brankovics Györgyöt követte a trónon. Unokaöccse II. Mehmed oszmán szultán volt (Brankovics Mara, Lázár leánytestvére volt az édesanyja a török uralkodónak). Elismerte a török fennhatóságot és évi 40 000 arany adót fizetett, így a török magát tekintette Szerbia igazi urának. Lázár 1458-ban fiúutód nélkül hunyt el. Mad Max (franchise) A Mad Max disztópikus és posztapokaliptikus egyedi világban játszódó filmek neve. Számos ezekhez köthető Mad Max franchise termék készült az évek folyamán, köztük videók, könyvek, magazinok, CD-k, DVD-k, táblás és videojátékok, akciófigurák, autómodellek, valamint szuvenírpólók és kitűzők. Nevét az 1979-ben készült Mad Max című ausztrál filmről kapta, amit, akárcsak a folytatásokat, George Miller rendezett. A filmekből még két rész készült, 1981 és 1985-ben. A következő trilógia első részének megjelentetését 2015 májusában tervezik. Miller 2009-ben animeváltozat készítésének a lehetőségét is felvette, erről azonban még nincs hír. A filmek nagy hatást gyakoroltak a posztapokaliptikus műfajra, és sikerüknek köszönhetően az ausztrál filmipar is nemzetközi figyelmet kapott. Filmek Mad Max A Mad Max 1979-ben készült disztópikus ausztrál road movie, ahol a civilizáció hanyatlása és a társadalom összeomlása miatt Ausztrália állandó bandaháborúk színtere. A sorozatok visszatérő főhőse a Main Force Patrolnál szolgált Max Rockatansky, aki családja meggyilkolása miatt akar bosszút állni. Az akkoriban ismeretlen Mel Gibson első filmje ez volt, ami megalapozta nemzetközi hírnevét. A Mad Max jelentős sikert ért el mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. Mad Max 2. - Az országúti harcos A Mad Max 2. - Az országúti harcos az első film 1981-ben készült folytatása. A főszereplő itt is Max Rockatansky, akit ismét Mel Gibson játszott. A folytatásban Max-nek már semmilyen kötődése nincs a rendfenntartó szervezetekhez. Ezúttal egy kis település lakóit védi, miközben ők megpróbálnak legnehezebben hozzáférhető értéket, olajat szerezni. Az első részhez hasonlóan ez a film is számos rangos elismerést elnyert, illetve kultusztfilmmé vált. Mad Max 3. - Az Igazság csarnokán innen és túl Az 1985-ben elkészült Mad Max 3. - Az Igazság csarnokán innen és túl a trilógia utolsó része. Ebben Max Cserevárosban (Bartertown) kénytelen küzdeni a Tina Turner által alakított Néniért, a város vezetőjéért, majd egy csapat árvát vesz pártfogásába. A film nem ért el olyan nézettségi sikereket, mint a második rész. A kritikusok azonban dicsérték, mivel úgy tudta mélyíteni Max személyiségét, hogy közben az alapkoncepciót nem érintette. Ugyanakkor kritika érte azért, mert a készítők feladták a korábbi filmek brutális képi világát. Mad Max – A harag útja A negyedik film a Mad Max – A harag útja, amelyben Max egy Furiosa nevű lázadó nőt segít átkelni a sivatagon. Ebben már nem Mel Gibson, hanem Tom Hardy játssza a főszerepet, ugyanis Gibsonnak botrányai, illetve a szerephez túl idős kora miatt Miller nem szánt helyet a filmben. A női főszereplőt Charlize Theron alakítja. A film készítését már 2009-ben elkezdték, ám különböző akadályok miatt elhalasztották. A negyedik rész megjelenését 2015 májusára ígérték. Videojátékok A filmek alapján két videojáték is készült. Az első 1990-ben a Mad Max 2 története alapján NES-re a Mindscape fejlesztésében. A játék célja a túlélés a posztapokalptikus világban, túlélőkkel való harc és nyersanyagok gyűjtése segítségével. 2013 júniusában az E3-on jelentették be, hogy az Avalanche Studios a Mad Max világán alapuló videojátékot fejleszt. A fejlesztők a megjelenést 2015-re ígérték Xbox 360-ra, PlayStation 3-ra, Xbox One-ra, PlayStation 4-re és PC-re. A játék nyílt világú lesz, felváltva autós és gyalogos részekkel, előbbire mintegy 50 különböző jármű fog a játékos rendelkezésére állni. Trnovo (Bitola) Trnovo (macedónul: Трново) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Bitolai járásában. Népesség 2002-ben 278 lakosa volt, akik közül 146 macedón, 82 albán, 48 vlach, 1 szerb, 1 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may GD-ROM A GD-ROM (a „giga disk read-only memory” rövidítése) egy optikai tároló amit a Sega Dreamcast konzolja használt. A CD-ROM-hoz hasonló, de a kis kráterek (pitek) közelebb vannak egymáshoz. Így a kapacitása 1,2 gigabyte, míg egy CD lemezre csak 700 megabyte adat fér fel. A Yamaha fejlesztette a Sega számára. GD-ROM meghajtót lehetett szerelni a Sega NAOMI és a Sega NAOMI 2 játékgépekbe is. A Sega Chihiro a Sega/Nintendo/Namco Triforce rendszere is használta. Technikai részletek Egy GD-ROM lemeznek három területe van. Az egyik ilyenen általában a zenék vannak és egy figyelmeztetés, hogy ez a lemez nem játszható le CD lejátszóban. Ezeket a figyelmeztetések néha a játék szereplői mondják, például a Skies of Arcadia lemezét behelyezve azt lehet hallani, hogy „Nem tudjuk megmenteni a világot egy CD lejátszóból! Tegyél minket vissza a Sega Dreamcastba, hogy megtehessük a munkánkat”. Ez a terület olyan adatokat is tartalmazhat amiket egy számítógép is tud olvasni, de ezek általában csak szöveges fájlok a játék beazonosítására. Vannak olyan játékok is amikben bónusz tartalmak is vannak a számítógéppel is rendelkező játékosoknak (Sonic Adventures - A játék szereplőiről képek). A következő terület az elválasztó sáv. Ezen a sávon csak a Produced by or under license from SEGA Enterprises LTD Trademark SEGA szöveg található (hasonlóan a Saturnhoz). Az utolsó terület (a lemez külső széle) tartalmazza magát a játékot. Ez a rész 112 perc hosszú, ami azt jelenti, hogy 1,2 Gibibyte adatot tartalmazhat egy lemez. A legelterjedtebb módja a GD-ROM-ok adatainak eléréséhez az, hogy magát a Dreamcastot használják meghajtóként majd az számítógépre kötve (speciális kábellel, Dreamcast Broadband Adapterrel, vagy a Dreamcast módosításával) átmásolják rá. A GD-ROM-ot a Dreamcast CAV (Constant angular velocity) módban olvassa. A Sega úgy ért el nagyobb sűrűséget, hogy megfelezte a lemez olvasási sebességét, de azon terület olvasását ahol a hangok vannak normál sebességen olvassa. NetBSD-re is kifejlesztettek egy GD-ROM drivert. Ezt a drivert portolták át Linux-ra. Egy új driver is készülőben van az előző kompatibilitási problémái miatt. A Linux kernel 2.6.25 támogatja a GD-ROM-ot. A Sega már nem gyárt GD-ROM lemezeket. Alföldi Zoltán Alföldi Zoltán (Budapest, 1975. május 28. –) magyar televíziós műsorvezető, újságíró. Élete 1995-től az ELTE JTK hallgatója volt. 2003-tól a Budapesti Kommunikációs Főiskola diákja volt. 1994–1997 között a Népszabadság bel-, majd külpolitikai tudósítója, lapszerkesztője volt. 1997-2000 között a TV3-hoz került, mint külpolitikai hírszerkesztő, tudósító. 2000 márciusától augusztusig a TV2 szerkesztő-riportere, oktatója. 2000-től az RTL Klubon a Híradó hírolvasója, az Antenna című műsor műsorvezetője és főszerkesztője volt. 2005 márciusától a Házon kívül című műsor műsorvezetője. 2008-ban az ATV-hez igazolt. Forgatott már Boszniában, Marokkóban, Indonéziában, Koszovóban, Brüsszelben és Spanyolországban. 2009-ben otthagyta az ATV-t, ahol az A.Z. Ábra című műsort vezette. 2011 áprilisától az MTV Híradójának műsorvezetője, ahonnan 2012. december 13-án, azonnali hatállyal, csoportos létszámleépítés indoklással eltávolították. Helyét Szebeni István vette át. Magánélete Felesége a híradós kolléganője, Sárosdy Eszter, közös gyermekük Bálint és Julcsi. Művei Valaki már öl (2003) Díjak, elismerések Robert Schuman-díj (2001) Mertzen Mertzen település Franciaországban, Haut-Rhin megyében. Lakosainak száma 224 fő (2015). Mertzen Saint-Ulrich, Fulleren, Strueth és Hindlingen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Desvres Desvres település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 5031 fő (2015). Desvres Menneville, Longfossé, Wirwignes, Bournonville, Courset és Crémarest községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Montboudif Montboudif település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 190 fő (2015). Montboudif Condat, Saint-Amandin, Trémouille, Égliseneuve-d’Entraigues és Saint-Genès-Champespe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Neotomizmus A neotomizmus a tomizmusnak a katolikus teológia és filozófia összes tanításában kötelezővé tett megújítása. Az erre vonatkozó pápai felszólítás az Aeterni Patris kezdetű enciklikával XIII. Leótól származik, 1879. augusztus 4-i keltezésű. Ezt X. Pius pápa a Motu proprio kezdetű, 1910. szeptember 1-jén kelt pásztorlevelében, majd XI. Pius a Constitutio Apostolicában 1931. május 24-én megismételte. Forrás Rathmann János: Idegen szavak a filozófiában, Budapest , Tankönyvkiadó, 1996 Merulaxis A Merulaxis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fedettcsőrűfélék (Rhinocryptidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: rigó-fedettcsőrű (Merulaxis ater) bahiai sörtéstapakúló (Merulaxis stresemanni) 1976-os UEFA-kupa-döntő Az 1976-os UEFA-kupa-döntő két mérkőzését 1976. április 28-án és május 19-én játszották az angol Liverpool FC és a belga Club Brugge KV csapatai. A kupát szoros eredménnyel az angol csapat nyerte. Ted Horn Eylard Theodore Von Horn (Cincinnati, 1910. február 27. – DuQuoin, 1948. október 10.) amerikai autóversenyző. Korának egyik legkiemelkedőbb versenyzője volt. Sorozatban szerzett három bajnoki címe rekordnak számított az AAA National Championship-ben. Halála után, 1951-től egészen az 1962-es szezonig a DuQuoin-i versenyt Ted Horn Memorial versenyként rendezték meg. Pályafutása 15 évesen a Los Angeles Times-nál vállalt munkát. Munkába menet, gyorshajtásért elkapták. A rendőr egy különleges büntetést szabott ki számára. El kellett mennie a San Jose-i versenypályára, és keresnie egy versenyautó tulajdonost, aki megengedte neki, hogy kipróbálhassa magát. Ezután visszakapta a lefoglalt autóját. Ettől fogva lett egy új szenvedélye, az autóversenyzés. Első versenyét a Legion Ascott Speedway-en futotta, bár az elején nagyon lassú volt. Sokat kellett tanulnia, amiben a versenyzőtárai segítettek neki. Egyik versenyen komoly balesetet szenvedett, lábát törte és égési sérüléseket is szerzett. Majd szülei kérésére letett az autóversenyzésről. De az autóversenyzés iránt érzett szenvedélye felül kerekedett, és három év múltán ismét a versenypályán találta magát. Folyamatosan fejlődött és egyre tapasztaltabb, gyorsabb lett. A '30-as évek válsága miatt nagyon kevés versenyeket rendeznek az AAA által kiírt Nemzeti Bajnokságban. 1933-ban egyik nem bajnoki versenyen az Indy500 győztes és a későbbi bajnok Louis Meyer-t is megszorongatta az elő helyért vívott csatában. A verseny után Louis Meyer elismerően szólt a fiatal Horn-ról. 1934-ben egy Duesenberg volánja mögött szeretett volna indulni a híres Indianapolis 500 mérföldes versenyen, de nem sikerült kvalifikálnia magát. 1935-ben Miller- Ford autóval indul az Indy 500-on, de a kormánymű hibája miatt feladni kényszerül a versenyt a 145. körben. St. Pauli-ban is indulna, de nem tudja kvalifikálni magát. 1936-ban Harry Hartz Wetteroth, Miller autójával a 2. helyen fejezi be az Indy500-at. A következő három versenyből csak a Westbury-i versenyen tud elindulni. A 45. körben beáll a boxba-ba, de onnan már nem tud visszajönni a pályára. Az autója lefullad és ez a versenyének a végét is jelenti. A bajnokságban az Indianapolis-ban elért 2. helyért kapott 450 pont biztosítja neki az összetett 3. helyet. 1937-ben folytatja sikeres szereplését Indianapolis-ban a Harry Hartz csapattal. A 32. rajthelyről indulva, fantasztikus versenyzést produkálva a 3. helyen intik le. A Syracuse-i dirt ovál pályán a 6. helyen ért célba. Ezen a versenyen már saját autójával indult, Horn-Miller néven. A három versenyes szezont a 2. helyen fejezi be. A bajnokságot Wilbur Shaw nyeri. 1938-ban két versenyes szezon várja a csapatokat és versenyzőket, Indianapolis és Syracuse. Mindkét versenyt a 4. helyen fejezi be. Indanapolis-ban a Boyle csapattal indul, majd a Syracuse-i versenyre már saját csapatával a Ted Horn Engineering-el jelentkezik. A bajnokságban a 4. helyen zár. 1939 sem bővelkedik a versenyek számában. Két Top 5 helyezése a bajnoki 3. helyet jeleni számára. 1940-ben az Indianapolis-i 4. és a Syracuse-i 6. hellyel a bajnokság 4. helyét szerzi meg. 1941-ben csak Indianapolis 500-as versenyen indul a bajnokságban. A 3. helyen intik le, ezzel megszerzi a bajnokság 2. helyét, Rex Mays mögött. A II. világháború miatt 1946-ig nem rendezik meg a bajnokságot. Ezután újraszerveződik az AAA National Championship. Ekkortól kezdődik az igazán sikeres időszaka. Saját csapatával, a Ted Horn Engineering-el vág neki a szezonnak Williams Groove-ban megszerzi első győzelmét. Ezen a nagyon hosszú évadban 37 versenyen áll rajthoz, ebből 19 győzelmet szerez. Hatalmas fölénnyel nyeri az első bajnoki címét. 1947-ben 10 versenyre nevez be csapatával, egyedül csak az augusztusban rendezett Milwaukee 100 versenyre nem tudja kvalifikálni magát. Kilenc versenyen nyolc Top5 helyezést ér el, ebből háromszor győz (Bainbridge, Milwaukke 3 és Arlington). Indianapolis-ban az első helyről rajtolhatott, a verseny végén a 3. helyen fut be. A bajnokságban Bill Holland-et utasítja a második helyre, megszerezve így második bajnoki címét. 1948-ban ismét bajnokjelöltként vág neki a szezonnak. Arlington-ban és Springfield-ben győz, összesen hét pódiumos helyezést szerez. A bajnoki címért folyó versenyben megállíthatatlan. Az évad utolsó versenyére DuQuoin-ba már a harmadik bajnoki címével a zsebében érkezik. A 4. rajthelyről vág neki a versenynek. A 2. körben balesetet szenved és röviddel a kórházba szállítása után belehal sérüléseibe. Az Erica világa epizódjainak listája Ez a cikk az Erica világa című televíziós sorozat epizódjait tünteti fel. Ördög vigye Az Ördög vigye! 1992-ben bemutatott színes, magyar vígjáték, Pajer Róbert rendezésében. Történet 1990-et írunk. Budapestre érkezik az Ördög (aki ráadásul nő), hogy megszerezze az életelixírt, egy magyar kutató találmányát, mielőtt végleg kiürülne a pokol. De Jambus Ármin professzor lakásába még maga a sátán se tudd bejutni. Csak egy vízvezeték-szerelő, név szerint: Kótai Géza. Nincs más megoldás: a szerelőt meg kell környékezni. Szereplők Psota Irén – Micci Diabolo Bezerédi Zoltán – Kótai Géza Dörner György – Buczella Pici Gáspár Sándor – Buczella Sanyi Bán János – Fritzwalter Kishonti Ildikó (hangja: Láng József ) – Max Devil Frantiszek Pieczka (hangja: Raksányi Gellért ) – Jambus Ármin Dénes Andrea (hangja: Kishonti Ildikó ) – Micy Ujlaki Dénes – Pistyur Sándor, az após Zsíros Ágnes – Margit, a feleség Reviczky Gábor – Dr. Fritz Hollósi Frigyes – Spiecelhalter Ferenc Bata János Bertalan Ágnes Róna Júlia Széki József Molnár György Antal Imre Kamondi Imre Galkó Balázs Lilienberg Ferenc Szállóigévé vált idézet -Mi az? Száz lába van, és hét foga? -? -A veresegyházi asszonykórus. Díjak 1993 : Magyar Filmkritikusok Díja a legjobb férfi alakításért Gáspár Sándornak . Televíziós megjelenés TV-2, HBO, Duna TV, TV3, Filmmúzeum, M3, M5 J 35 Draken A J 35 Draken szuperszonikus, deltaszárnyú vadászbombázó repülőgép, melyet a Saab fejlesztett ki az 1950-es években. A sikeres repülőgépet több országba exportálták, napjainkra mindenhonnan kivonták a hadrendből, a Svéd Királyi Légierőben a JA 37 Viggen váltotta fel. 1976-os fedett pályás atlétikai Európa-bajnokság Az 1976-os fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságot Münchenben, Nyugat-Németországban rendezték február 21. és február 22. között. Ez volt a 7. fedett pályás Eb. A férfiaknál 11, a nőknél 8 versenyszám volt. Ekkortól nem rendeztek váltófutásokat sem a nőknek sem a férfiaknak. Magyar versenyző nem szerzett érmet ezen az EB-n. A magyar sportolók eredményei Magyarország az Európa-bajnokságon 6 sportolóval képviseltette magát. Éremtáblázat (A táblázatban a házigazda eltérő háttérszínnel kiemelve.) Érmesek WR – világrekord CR – Európa-bajnoki rekord AR – kontinens rekord NR – országos rekord PB – egyéni rekord WL – az adott évben aktuálisan a világ legjobb eredménye SB – az adott évben aktuálisan az egyéni legjobb eredmény Priay Priay település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 1685 fő (2015). Priay Ambronay, Château-Gaillard, Varambon és Villette-sur-Ain községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Drahos Kálmán Drahos Kálmán (Budapest, 1925. augusztus 26.) magyar operatőr. A Magyar Operatőrök Társaságának (HSC) nyugdíjas tagja. Életpályája Szülei: Drahos Ferenc (1878–1950) és Schmelczer Rozália (1897–1965) voltak. Az Athenaeum Nyomdában dolgozott mint fényképész, retusőr és montírozó 1942–1951 között. A felszabadulás után a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt (1951–1954). 1952–1985 között a Híradó- és Dokumentum Filmgyár (majd Budapest Filmstúdió, ma: Mafilm II. sz. telepe) munkatársa volt. 1985-ben nyugdíjba vonult. Számos híradóriportot és kisfilmet forgatott. Magánélete 1952-ben házasságot kötött Parádi Évával. Filmjei Nehéz kesztyűk (1957) Vasvirág (1958) Ha sokan összefognak (1959, Fehéri Tamással ) Vívóvilágbajnokság (1959, Fehéri Tamással ) Romániai képek (1962) Sport és technika (1963) Hruscsov Magyarországon (1964, Fehéri Tamással ) Margitka (1965) Patyolat akció (1965) Európa-bajnokok (1966) 20 éves az úttörőmozgalom (1966, Fehéri Tamással , Fifilina Józseffel ) Budapest sportváros (1967) Egyesült erővel (1967) A költő felel (1967) Az olaj és a csatorna (1967) Szövetkezeti emberek (1967) Októberi csillagok (1967, Fehéri Tamással ) Viharos út (1968) Homok városa (1968) Ilyen gazdagok vagyunk (1968, Borsodi Ervinnel ) A negyedik menet (1969) Világbajnokok (1978) Szaltó (1979-1981) Laosz lányai (1984) Labdarúgó iskola (2000) Díjai Ezüst Gerely-díj (1965) Férfi 10 km-es sprint biatlon az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a biatlon férfi 10 km-es sprint versenyszámát február 18-án rendezték Nozava Onsenben. Az aranyérmet a norvég Ole Einar Bjørndalen nyerte meg. A Magyarországot képviselő Panyik János a 63. helyen végzett. Végeredmény Minden hibás találat után 150 méter büntetőkört kellett megtenniük a versenyzőknek. Weiskirchen Weiskirchen település Németországban, azon belül Saar-vidék tartományban. Népesség A település népességének változása: Dél-afrikai Köztársaság A Dél-afrikai Köztársaság az afrikai kontinens déli szegletében található. Északon Botswana és Zimbabwe, északnyugaton Namíbia, északkeleten Mozambik és Szváziföld határolják, nyugaton az Atlanti-óceán, keleten az Indiai-óceán mossa partjait. Egy önálló királyság található az ország területén belül: Lesotho. Afrika egyik legfejlettebb állama. Földrajz Domborzati térkép Települések, tartományok és folyók Műholdas kép Swartberg az ország déli részén Rafting az Orange folyón Richtersveld Domborzat Partvonala majdnem 3000 km hosszú és rendkívül szabályos, csak a déli szakasza tagolt, ahol az Agulhas (Tű)-fok, a kontinens legdélebbi pontja található a Jóreménység-fokától kb. 150 km-re délkeletre. Az ország legjellemzőbb sajátossága a nagy tengerszint feletti magasság. A tengerparti sáv általában keskeny, a partvonal természetes kikötőkben szegény, a domborzat a szárazföld belseje felé meredeken emelkedik. Felszíne két alapvető területi egységre osztható: belső fennsík (Dél-afrikai-magasföldek), ami átlagosan 1000–1400 méterrel van a tengerszint felett; a fennsík és a partvonal között húzódó terület. A felföldből, melynek csapadékvizeit nyugat felé az Orange, kelet felé pedig a Limpopo folyó vezeti el, és amely északnak és nyugatnak a Kalahári-medencét fogja körbe, afelé fokozatosan süllyed. Belőle magányos hegykúpok és hosszan elnyúló hegyvonulatok emelkednek ki. A felföld déli részén húzódik a Felső-Karroo-plató, az ún. karroo (karru-) formáció névadó területe. Az 1000-1500 méter magasságú fennsíkot dél felé tartó mély völgyek szabdalják fel. Éghajlata meleg, félsivatagi. A felföld keleti részén a Highveld (Búr-magasföld), amely a Drakensberg magas csúcsaitól nyugatra, a Kalaháritól délkeletre, 1200 méternél magasabban fekvő terület. Éghajlata az India-óceán felől érkező nedves passzátszelek hatására monszun jellegű, nyári csapadékkal. Évi átlagos csapadék 600–800 mm. Fátlan vidéke talán egyetlen tája Afrikának, ahol a klíma indokolja a sztepp kifejezés használatát. A felföld északkeleti részén a Lowveld (Alacsonyföld) található. Ez a Kalahári-medencét körülvevő magasföldkoszorúnak a Limpopo völgye felé lealacsonyodó (1000 méter alatti) területe. A belső fennsíkot, (felföldet, magasföldeket) félkörívben a Rodgers- vagy Nagy-lépcsőnek nevezett (angol: Great Escarpment) hegyvonulat övezi. Ez az óceán felé meredek, majdnem függőleges fallal szakad le. Legmonumentálisabb része, a Drakensberge. Ennek több csúcsa meghaladja a 3000 métert. Itt található a 3446 méteres Injasuti, az ország legmagasabb pontja is. Innen délnyugatra, Fokföld tartomány déli részén két medencét kereteznek a hegyek: a Nagy-lépcső és annak fokföldi előhegyei, vagyis a Fok-hegység hegyei (Swartberg(e), Langeberg stb.). Ezek között terül el a Little (Kis) Karroo, illetve ezektől északra a Great (Nagy) Karroo, másképp a Felső-Karroo-plató. A felföldtől délnyugatra, távolabb a magányos Tábla-hegy homokkő tömege emelkedik ki a Fokföldi-síkságból; lábánál, a Tábla-öbölben fekszik Fokváros. Vízrajz Az ország leghosszabb folyója az Orange (vagy Oranje). Teljes hossza 2092 km, vízgyűjtő területe 1 020 000 km2. A Drakensberge (Sárkány)-hegységben a 3299 m magas Mont aux Sour csúcs környékén ered, majd Lesotho területén áthaladva folyik nyugati irányban. Namíbia és a Dél-Afrikai Köztársaság között határfolyót képez, s az Alexander-öbölnél éri el az Atlanti-óceánt. Legjelentősebb jobb oldali mellékfolyója a Vaal, míg a bal oldaliak közül a Brak méltó említésre. Az Orange közepes vízhozama a torkolatnál 800 m³/s. Az állam másik nagy folyója a Limpopo, ami Crocodil folyó néven a Witwatersrand-hegységben ered. Bal oldali mellékfolyójával, a Maricóval történő egyesülése után változik a folyó neve Limpopóra. 460 km hosszan a Dél-Afrikai Köztársaság és Botswana, illetve Zimbabwe határfolyója. Az Indiai-óceánt Mozambikon keresztül éri el. A Limpopo jobb oldali mellékfolyói a torkolat felé haladva: a Mogol, a Palala, a Mogalakwena és a Sand. Az ország egyéb folyói közül az Atlanti-óceánba ömlik a Buffels és az Olifants. Az Indiai-óceán a végcélja a következő folyóknak kelet felé haladva: Breede, Gourits, Groote, Sondags, Great Fish, Great Kei, Umzibwubu, Mkamanzi, Umgeni, Tugela. Víztározók: a Vaal-folyón a Vaal-víztározó és a Bloemhofi-víztározó; az Olifants-folyón Transvaal-tartományban a Loskop-víztározó; az Oranje-folyón a Hendrik Verwoerd-víztározó. Itt található a világ második legmagasabb vízesése, a 948 méter magas Tugela-vízesés. Jelentős vízesése még az Orange-folyón az Augrabies-vízesés. Éghajlat Az ország a mérsékelten meleg szubtrópusi övezetben fekszik; a nyugati part előtt a hideg Benguela-áramlat, a déli, valamint a keleti partok előtt a meleg Agulhas-, illetve Mozambiki-áramlat azonban jelentős hatással van a hőmérsékletre és a csapadék mennyiségére. Ennek következtében Fokvárosban 12 °C, Durbanban 18 °C, a tengerparttól távolabbi Johannesburgban pedig 10 °C az átlagos téli, júniusi hőmérséklet; a nyári (januári) átlaghőmérséklet nyugaton 21 °C, a keleti tengerparton és a felföldön 25 °C. A felföldön jelentős a napi és az évi hőmérséklet-ingadozás (a fagyos napok száma elérheti az évi 150-et). A csapadék nyáron hullik, kivétel a Fokföld, melynek éghajlata mediterrán jellegű. Az évi csapadék mennyisége keletről nyugatra csökken. A délkeleti peremhegységben több mint 2000 mm, míg Bushmanlanden alig 50 mm; a felföld keleti részén 500–800 mm, a nyugati aszályos vidékeken és a két esőárnyékos Karroo-medencében 100–250 mm. A belső területeken gyakoriak az aszályok. Andrássy Lajos Andrássy Lajos (született: Andrási Lajos) (Szeged, 1928. december 27. – Szeged, 2007. október) költő, szerkesztő. Életrajza Apja neve Andrási Lajos volt, nevének írásmódját ő maga változtatta meg az Andrássy alakra. Munkáscsalád sarja volt, ő maga lakatosként dolgozott, azután volt hivatalnok, valamint kultúrmunkás az ország különböző részein. Az 1950-es évek elején két éven át az Államvédelmi Hatóság tisztje volt, Zelei Miklós visszaemlékezései szerint e minőségében mint biztosítótiszt vett részt Rajk László kivégzésében. Az 1960-as évek elején beiratkozott a szegedi bölcsészkarra, de a legelső vizsgán kibukott. 1965–1969 között a Tiszatáj című irodalmi lap felelős szerkesztője volt. Versei és cikkei a rendszerváltásig rendszeresen jelentek meg hazai és külföldi lapokban. Több kórusmű szövegét is ő írta. Nyomtatásban megjelent kötetei Oszlik a köd (versek, Szeged, 1959 ) Nem múló nyugtalanság (versek, 1969) Levél a pókhálóban (Versek, 1971 ) Hol voltál akkor szerelem (versek, 1980 ) Bálványok nélkül ; Bába, Szeged, 1998 (Tisza hangja) Szelídebb szerelemmel. Emlékek útján. Andrássy Lajos válogatott versei ; szerk. Andrássy Ilona, Kiss Ernő; Bába, Szeged, 2009 Kitüntetései Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata ( 1952 ) KISZ-díj ( 1960 ) Szeged Város Alkotó Díja ( 1967 ) Felszabadulási Jubileumi Emlékérem ( 1970 ) Csongrád Megye Alkotói Díja ( 1977 ) Cardiff City FC A Cardiff City Football Club egy cardiffi (Wales) székhelyű futballcsapat, mely jelenleg az angol első osztályban szerepel. Hazai mérkőzéseiket a Ninian Parkban játsszák. A csapatot 1899-ben alapították, és a Cardiff City mindmáig az egyetlen nem angol csapat, amely képes volt a három nagy angol versenysorozat közül (FA kupa, ligakupa, első-osztályú bajnokság) egyikének, nevezetesen az FA-kupának a megnyerésére 1927-ben. Emellett többször nyertek Walesi kupát is, az 1966-67-es kupa megnyerése után, lehetőségük nyílt elindulni a KEK-ben, ahol egészen az elődöntőig meneteltek. 1921 és 1929, 1952 és 1957 valamint 1960 és 1962 között a régi első osztályban (a Football League First Division-ban) játszottak. Manapság kevésbé sikeres éveket él a csapat, de történtek kisebb fellángolások, például a 2007–2008-as idényben az FA kupa döntőjéig meneteltek, ahol a Portsmouth gárdájától szenvedtek egygólos vereséget. 1986-ban azonban kiestek az angol negyedosztályba, az elkövetkezendő 14 esztendőben pedig további három alkalommal estek ki a harmadosztályból. 1996-ban a liga harmadik leggyengébb csapata voltak. 2003-ban viszont, megnyerték a harmadosztály rájátszását, így felkerültek a Championshipbe, az angol másodosztályba. A 2008–2009-es szezonban csak gólkülönbséggel maradtak alul a Prestonnal szemben a hatodik helyért folytatott harcban, így nem jutottak be a rájátszásba. A 2009–2010-es szezonban bejutottak a rájátszásba miután két fordulóval a szezon vége előtt legyőzték a Queens Park Rangers FC gárdáját. Az elődöntőben 3-3-as összesítést követően 4-3-ra győztek a tizenegyespárbajban a Leicester ellen. A Wembley Stadionban rendezett döntőben kétszer is előnyben voltak a Blackpoollal szemben, mégis 3-2-es vereséget szenvedtek. A következő szezonban negyedikként végezve ismét bejutottak a rájátszásba, de az elődöntőben összesítésben 3-0-s vereséget szenvedtek a Reading csapatával szemben. A szezon végén távozott Dave Jones vezetőedző, és helyét Malky Mackay vette át. 2013. április 16-án, a Charlton Athletic elleni, gól döntetlenre végződött hazai bajnoki után biztossá vált, hogy napra pontosan 53 évvel azt követően hogy a klub legutoljára feljutott az angol élvonalba, a következő szezonban ismét megteheti ezt, első alkalommal mióta Premier League-nek nevezik a sorozatot. Összességében a klub 15 szezont töltött el az angol bajnokság legfelsőbb osztályában, és az ezen évek alatt szerzett pontok alapján a 39. legsikeresebb klub az angol bajnokságban. Az összes profi bajnokságban szerzett pontjaik alapján a 61-ként rangsorolták őket. Története Alapítás A Cardiff Cityt Bartely Wilson alapította 1899-ben Riverside AFC néven, annak a céljából hogy a Riverside Cricket Club játékosai a téli hónapok alatt is együtt tréningezhessenek. Az első év csak barátságos mérkőzések játszásával telt, Sophia Ground-i pályájukon, helyi kiscsapatokat fogadtak. 1900-ban viszont beneveztek a Cardiff és környéki bajnokságra. 1905-ben VII. Eduárd angol király városi címet adományozott Cardiff-nak, ezért a klub kérvényt nyújtott be hogy nevét Cardiff City-re változtathassa, azonban ezt a kérvényt elutasították, mondván a klub nem játszik elég magas színvonalon. Ezt ellensúlyozandó, arra viszont engedélyt kaptak hogy 1907-ben csatlakozzanak a Dél-Walesi Amatőr Liga mezőnyéhez, és a következő évben a névváltoztatáshoz szükséges engedélyt is megkapták. A klub iránt egyre nagyobb volt az érdeklődés, de a Sophia Ground-i pálya bizonyos berendezésekben való hiánya miatt, nem nyílt lehetőségük csatlakozni az újonnan elindult Déli-liga másodosztályához. A következő két évben különböző patinás brit csapatokat láttak vendégül különböző cardiffi és Cardiff-környéki pályákon, így a Middlesbrough-t, a Bristol City-t, és a Crystal Palace-t. A klub felbátorodott a sok segítségtől amit kapott, és Bartley Wilson felkereste az ekkortájt helyi viszonylatban nagy Bute birtokot, hogy egy stadion építésére alkalmas területet szerezzen. Végül egy Sloper Road melletti szeméttelep területében állapodtak meg a felek. Az hogy a korábbi hulladéklerakót, stadionépítéshez alkalmas helyszínné alakítsák rengeteg munkába telt, de a Városi Tanács, és önkéntesek segítségével sikerült elvégezni. A stadiont eredetileg Sloper Park-nak keresztelték, de később Lord Ninian Crichton-Stuart-ról, aki rengeteget segített a stadion építésében, átnevezték Ninian Parkra. A csapat első átigazolása Jack Evans volt, akit 1910-ben a Cwmparc együttesétől szerződtettek. Az új pálya lehetővé tette a klub számára a Déli-liga másodosztályába való csatlakozást, Bartley Wilson pedig Davy McDougall személyében szerződtette a klub első menedzserét, aki játékos-edzőként dolgozott. Első meccsükön 2-1-es vereséget szenvedtek az Aston Villa gárdájától, a walesi csapat gólját az új igazolás, Evans szerezte. Végül első szezonjukat az előkelő negyedik helyen zárták. A következő évtizedet is ebben az osztályban töltötték, eltekintve a liga első világháború alatti szünetelésétől. Korai sikerek A Cardiff City a egyike volt annak a pár walesi csapatnak, amely a hazai helyett inkább az angol bajnokságban indult. A másik öt csapat a Swansea City , Wrexham, a Newport County, a Methyr Tydfil és a Colwyn Bay. A klub legsikeresebb évei az 1920-as évekre tehetőek, 1924-ben csak rosszabb gólarányuknak köszönhetően végeztek a második helyen a Huddersfield Town mögött, a régi első osztályban, a Football League First Division-ben, majd 1925-ben és 1927-ben játszottak két FA kupa döntőt, előbbit a Sheffield United, utóbbit az Arsenal ellen. Az 1927-es döntőn az Ágyúsok felett aratott 1–0-s győzelemmel történelmet írt a csapat, az első Anglián kívüli FA-kupa győztessé vált. Emellett arról is emlékezetessé vált ez a döntő, hogy ez volt az első finálé, amelyet a BBC rádiója közvetített. A Cardiff mellett a Swansea volt az egyetlen másik walesi csapat, amely az angol labdarúgóliga aktuális legmagasabb osztályában valaha is szerepelt. Az utolsó szezon amit a gárda az élvonalban töltött, az 1962-es esztendő volt. A csapat az utolsó háború előtti szezonban, az (1914–1915-ösben) harmadik helyen végzett a Déli ligában. A viszályok megszűnése után eltöltöttek még egy, utolsó szezont itt, a negyedik helyen végeztek, majd legjobb walesi klubként meghívást kaptak az akkori másodosztályba, a megmaradó déli-ligás csapatok pedig megalkották a Football League Third Divisiont, az új harmadosztályt. 1920. augusztus 20-án a Cardiff 25 000 néző előtt lejátszotta első másodosztályú bajnokiját, a Clapton Orient ellen; a mérkőzés gól nélküli döntetlennel zárult. Az első győzelemre mindössze további öt napot kellett várni, ekkor a Stockport County gárdáját győzték le 3–0-ra hazai pályán. Az ekkori csapat a liga top csapatainak is méltó ellenfeléül bizonyult, sőt végül csak rosszabb gólarányának köszönhetően vesztette el a bajnokságot a Birmingham Cityvel szemben. Az első szezon átlagnézőszáma igen magas, 29 000 fő volt. A csapat az FA kupában is jól menetelt, az elődöntőben, újrajátszás után búcsúztatta őket a Wolverhampton Wanderers. A bajnokságban szerzett második hely azt jelentette, hogy a következő évben a Cardiff az első osztályban indulhatott. 1922. január 21-én, Len Davies megszerezte a gárda első mesterhármasát a legfelsőbb osztályban, egy a Bradford City felett aratott 6–3-as diadal alkalmával. Bár a csapatnak elsőre „nem ízlett” az élvonal, első 7 mérkőzésükön mindössze 3 pontot szereztek, de fantasztikusan fejlődő formájuknak köszönhetően végül a remek 4. helyen végeztek. Az 1923–24-es szezon bizonyára a klub legjobb bajnoki szezonja volt. A Huddersfield Town elleni egész éves drámai csata még az utolsó mérkőzés előtt sem dőlt el, de a Cardiff volt kedvezőbb helyzetben, egy pontos előnnyel várta a záró fordulót. A Huddersfield magabiztos játékkal 3–0-ra verte a Nottingham Forest csapatát, tehát ha bajnoki címet akart a csapat, le kellett győznie a Birmingham Cityt. 0–0-t mutatott az eredményjelző, mikor is büntetőt kapott a Cardiff. A házi gólkirály Len Davies vállalta magára a tizenegyes elvégzését, de hibázott! A Birminghamnek pedig sikerült kihúznia a hátralévő időt, így a Cardiff City ugyanannyi ponttal állt mint a Huddersfield (a győzelemért ekkoriban még csak 2 pont járt), sőt egy góllal többet is szerzett mint a Yorkshire-i gárda, de mivel egy góllal többet is kapott, gólaránya (1.794) végül ha csak egy hajszállal is, de rosszabb lett a Huddersfieldénél (1.818), így ismét csak a második helynek örülhettek. A következő idényben a Cardiff fennállása óta először játszhatott a Wembleyben. Az FA kupa első fordulójában a Darlingtont búcsúztatták, ezt követte egy 1-0-s hazai siker a Fulham ellen. A harmadik körben Nottinghambe utaztak, ahol idegenben, a Meadow Lanen győzték le 2-0-ra a Notts County gárdáját. Ezt követte egy elképesztő izgalmakat hozó negyeddöntő a Leicester City ellen. A mérkőzés utolsó percében, 1-1-es állásnál, a walesi válogatott Willie Davies a mérkőzés utolsó rúgásával, közvetlenül szögletből talált be az ellenfél hálójába. Az elődöntőben a „kék madarak” a Blackburn Rovers csapatával találkoztak, és az ellenfél védelmét szétzúzva, 3-1-es sikerrel bejutottak az 1923/24-es FA kupa kiírásának döntőjébe. A 91 763 szurkoló előtt lejátszott finálé egyetlen gólját végül az angol válogatott Fred Tunstall szerezte, ezzel megnyerve a döntőt a Sheffield számára. Az 1926/27-es bajnokság igen feledhetőre sikeredett a Cardiff számára. A hat élvonalban eltöltött szezon közül ez sikeredett a leggyengébbre, a 14. pozícióban zárták az évadot. Azonban ez az esztendő semmiképp nem sikertelen évként vonult be a csapat és a szurkolók tudatába, lévén az FA kupa megnyerésével zárult. A Cardiff első ligás csapatként, a 3. fordulóban kapcsolódott be a küzdelmekbe, s hazai pályán legyőzte az Aston Villa csapatát. A negyedik körben a Darlingtont győzték le 2-0-ra, s mivel ez az eredmény a csapat következő mérkőzésen is megismétlődött a Bolton ellen, a Cardiff 1924 után ismét FA kupa negyeddöntőt játszhatott. Itt a walesieknek a Chelsea fiatal és ígéretes csapata mellett a 70 184 fős, jobbára a kékek szurkolóival megtelt Stamford Bridge félelmetes hangulatával is meg kellett küzdeniük. A mérkőzés gól nélkül zárult, így újrajátszásra került sor, ezúttal már hazai pályán. A Ninian Parkban 47,584 ember zsúfolódott össze; a meccs jól kezdődött a hazai gárda számára, Sam Irving és Len Davies góljai révén 2–0-s cardiffi vezetéssel fordultak a csapatok, de a második félidő elején gyorsan visszajött a meccsbe a londoni csapat, s mivel az eredmény tovább már nem módosult a lefújásig, tizenegyes párbajra került sor. Az utolsó mindent eldöntő büntetőt Hughie Ferguson értékesítette, ezzel továbblőve a Cardiffot az elődöntőbe, ahol sokkal magabiztosabb játékkal, a Molineauxban 3–0-s győzelmet aratva a Reading felett, bejutottak a döntőbe. A döntő 1927. április 23-a, Szent György napja, Wembley Stadion, London; az FA kupát először szerzi meg nem angol csapat, lévén a Cardiff City a „HŐS” Hughie Ferguson góljával legyőzi az Arsenalt. A 74. percben egy jobb oldali bedobást követően Ferguson egy gyenge kapás lövést eresztett meg az Arsenal kapuja felé. Dan Lewis, az ágyúsok hálóőre kimozdult a kapujából, hogy megszerezze a labdát, nagy igyekezetében azonban, hogy megelőzze Len Daviest, az ellenfél támadóját, a játékszer átgurult a kezei közt; ekkor még tett egy kétségbeesett kísérletet a labda visszaszerzésére, de csak azt sikerült elérnie, hogy könyökéről a labda a saját hálójába került. Több gól nem esett, így a Cardiff örülhetett. Ez a kupadöntő – amely máig a valaha lejátszott finálék közül, az egyik legnagyobb közönséget vonzó – a BBC Rádió által közvetített első fináléként él a brit köztudatban. A kupát Fred Keenor csapatkapitány vette át V. György királytól, mindössze 7 évvel a Football League másodosztályába való felkerülésük, és hat évvel az élvonalbeli-csapat státusz kivívása után. 1928. szeptember 1-jén Ferguson beírta magát a történelemkönyvekbe, egy mérkőzésen ötöt vágott a Burnleynek, sőt az egy szezonban szerzett 32 gólos rekordja, klubon belül 2003 márciusáig fennmaradt, ekkor Robert Earnshaw döntötte meg. Az első találatát az 1927/28-as Charity Shielden szerezte, egy 2–1-es the Corinthians felett aratott győzelem alkalmával, és ugyanebben a szezonban az ő két góljával győzték le a Bangort is, a walesi kupában; az immár több éve tartó remek forma ellenére (77 gól 4 szezon alatt), Ninian Parki napjai meg voltak számlálva. A hanyatlás kora Az FA Kupa elhódítása, azonban nem az egyetlen kupasiker volt ebben a szezonban; mivel a döntőben a Rhyl FC felett aratott 2-0-s győzelemmel elhódították a Walesi kupát is, hogy aztán a Stamford Bridge-n megrendezésre kerülő Charity Shielden 2-1-re diadalmaskodjanak a the Corinthians felett. Az ezt követő 1927-28-as szezonban még egyszer megtapasztalták a felsőház hangulatát, a szezon felénél egy rövid ideig még vezették is a bajnokságot, ezt követően azonban romlott a teljesítményük és végül kénytelenek voltak beérni a hatodik hellyel. Az 1928-29-es szezonban a Cardiff kiesett az első osztályból annak ellenére hogy ők kapták a legkevesebb gólt a bajnokságban, az összes csapatot figyelembe véve. Azonban ez még még csak a borzalmak kezdete volt, két másodosztályban eltöltött esztendő után 1931-ben kiestek a harmadosztályba, ahol a 42 lejátszott mérkőzésből mindössze nyolcat voltak képesek megnyerni. De nem csak negatív élmények fűződnek az ekkortájt a profi futball-ligák legalsó osztályában eltöltött évekhez, ekkor aratták ugyanis történetük legnagyobb ligabeli győzelmét a Thames AFC felett, amikor 9-2-re diadalmaskodtak. A csapat viszont legtöbbször továbbra is az elvárt szint alatt teljesített, ennek következtében az edző, Fred Stewart 22 év után távozott a kispadról. Fred Stewart utódjául Bartley Wilsont választották, de az ő ténykedése alatt az eredmények nem váltak biztatóbbá, így 1934 márciusában menesztették és a helyét Ben Watts-Jones vette át, aki gyerekként a csapat szurkolója volt. Ő sem volt képes azonban megfordítani a klub szekerét, így a Cardiff végül a liga utolsó helyén végzett, és kénytelen volt a szövetségnél jelentkezni a ligába való újbóli beválasztása érdekében. Watts-Jones további három évig maradt menedzser, őt Bill Jennings korábbi walesi válogatott követte a posztján, akit négy évvel korábban segédedzőként szerződtettek a klubhoz. A problémák száma csak növekedett, amikor 1937-ben a Ninian Park fő lelátója leégett, és megsemmisült. A katasztrófa következtében a szurkolóknak és a klub tagjainak szorosan össze kellett fogniuk, hogy megmentsék a csapatot. Hirtelen növekedni kezdett azon jelek száma, melyek arra utaltak hogy a csapat, a pályán és azon kívül egyaránt, túl van a mélyponton. A következő két évben fokozatosan javultak az eredmények, és ennek köszönhetően egyre több szurkoló látogatta a Ninian Parkot, hogy tanúja lehessen hőn szeretett klubja újjáéledésének. Az 1938-39-es szezonban mutatkozott be az a leleményes szélső, Billy Baker, aki az elkövetkezendő évek Cardiff-jainak kiemelkedő alakja volt. Bár a csapat teljesítménye javult, az új tulajdonos Herbert Merret nem volt elégedett a 13. pozícióval, így menesztette Jenningset, és helyére Cyril Spiers-t nevezte ki az 1939-40-es szezonra. Ebben az évben Spiers hozzálátott a játékoskeret átalakításához, többek között ekkor érkezett a csapathoz a csatár, Trevor Morris az Ipswich Town-tól valamint a fiatal támadó Wilf Wooller, aki egyben walesi rugby-válogatott, és glamorgani krikett-csapatkapitány is volt. A második világháború következtében a bajnokságot 1939-ben felfüggesztették, és a liga egészen az 1947-es szezonig szünetelt. A déli harmadosztályt megnyerték, így visszatérhettek a másodosztályba az 1946-47-es szezonban. A háború utáni időszak A Football League-be való visszajutást követően, Sir Herbert Merrett klubelnök közeli kapcsolatokat alakított ki a Torquay United csapatával, köszönhetően Torquayben tett látogatásainak, mely során a helyi klub elnökének hotelében szállt meg. Az két csapat közötti egyezmény értelmében minden olyan játékos, akit a Cardiff nem tartott elég jónak, a Torquay számára került felajánlásra, míg a Cardiffnak opciós joga volt minden olyan játékos megvásárlása esetén, akit a Torquay alkalmasnak talált arra hogy magasabb osztályokban játszanak. A pár Torquay-ből igazolt játékos közül kiemelkedik Phil Joslin kapus, Mike Tiddy szélső, és Tommy Northcott támadó. A két klub kapcsolata azonban megromlott, mikor a Cardiff csak úgy engedélyezte Harry Parfittnak a devoni csapatba igazolását, hogy szükség esetén a Cardiff visszahívhatja a játékost. 1954-ben a Cardiff 2500 fontos visszavásárlási ajánlatott tett, a Torquay azonban 5000 fontot követelt. A Torquay elnöke hajlandó lett volna 2500 fontért is visszaengedni a játékost, de a klub elnökségének számos tagja nem volt hajlandó engedélyezni az átigazolást, így végül a Cardiff kénytelen volt kifizetni a kért összeget, de megszakította a két csapat közötti kapcsolatokat. 1960-tól 1985-ig Az 1960-as években a Cardiff története során először vívta ki a nemzetközi kupaindulás jogát, a walesi kupa megnyerése által. Első európai kupamérközésüket a dán Esbjerg fB ellen játszották a KEK 1964-65-ös kiírásában idegenben. A párharc első összecsapása gól nélküli döntetlenre végződött, de a visszavágón Peter King találatával győzött a walesi alakulat. A gárda egészen a negyeddöntőkig menetelt, ahol a Real Zaragoza 3-2-es összesítéssel búcsúztatta őket. Európai menetelésük ellenére a Cardiff továbbra is szenvedett a bajnokságban, Jimmy Scoular irányítása alatt mindössze a 20. helyen zárták a másodosztályt. Öröm az ürömben, hogy ebben az időben került be a csapatba az ekkor 16 esztendős John Toshack, aki csatártása, Brian Clark mellett hosszú évekig alapembernek számított, nagy horderejű Liverpoolba igazolása előtt. Három évvel később a csapat az elődöntőkig menetelt a KEK-ben, ezzel ismét történelmet írva – soha alsóbb osztályú csapat nem jutott még ilyen messzire az európai kupákban (A rekordot később, 1988-ban az Atalanta is csak beállítani tudta). Az ír Shamrock Roversen, a holland NAC Bredán, és a Torpedo Moszkván túljutva az elődöntőben a több német válogatott labdarúgót, mint például Uwe Seelert is foglalkoztató Hamburg volt az ellenfél. Az első mérkőzés 1-1-re végződött a Volksparkstadionban, majd a Ninian Park-i visszavágón 43.000 néző előtt szenvedett 3-2-es vereséget a Cardiff. A vereség ellenére erőt merítettek a jó európai szereplésből, és a stabil középmezőnyben, a 13. helyen zárták a bajnokságot, köszönhetően a 39 gólig jutó Clark-Toshack duó remek szereplésének. A következő két kiírásban egy-egy Porto, illetve Göztepe elleni vereség következtében korán búcsúztak a KEK-től. Az 1970-71-es szezon elején a klub 35.000 fontért megvásárolta a Coventry City középpályását, Ian Gibson-t, akinek Toshackék kiszolgálása lett volna az elsődleges feladata, ám három hónappal később Toshack 110.000 fontért cserébe a Liverpoolhoz szerződött. A támadó pótlására 40.000 fontos áron leigazolták Alan Warboys-t a Sheffield Wednesday csapatától, az évet pedig a harmadik helyen zárták a bajnokságban, így éppen hogy lemaradtak a feljutásról. Bár Toshack eladása némileg megakasztotta a csapat fejlődését, ismét sikerült elérniük a negyeddöntőket a KEK-ben, ahol a Real Madrid alakulatával mérkőzhettek meg. Az első meccsen 47.000 szurkoló nézhette a helyszínen a klub történetének egyik legnagyobb diadalát, Brian Clark fejesével ugyanis sikerült legyőzniük a királyi gárdát. A visszavágón 2-0-s vereséget szenvedett, s így végül búcsúzott a csapat. Az 1975-76-os és az 1982-83-as szezont kivéve (mikor a harmadosztályban szerepeltek), a klub megőrizte tagságát a másodosztályban. 1985–2000: Egy terméketlen időszak 1985 és 1993 között, a Cardiff folyamatosan a liga két legalsóbb osztályai között ingázott. Először az 1985–1986-os szezonban estek ki a Divison Four-ba, majd két év elteltével másodikként jutottak fel a harmadosztályba, hogy újabb két év múlva ismét kiessenek. Megnyerték az 1993-ban újjászervezett harmadosztályt, de itt is csak két évet tölthettek el, az 1995-96-os szezont, mely a klubtörténet leggyengébb ligában elért pozíciójával zárult – mindössze a Scarborough FC-t, és a Torquay Unitedet megelőzve, a 24 csapatos bajnokságban a 22. helyen zártak – megint a harmadosztályban kezdték. A következő évben bejutottak a rájátszásba, s végül hetedikként végeztek, de a következő évben ismét visszacsúsztak a tabella alsó felébe. 1999-ben harmadikként zártak, így automatikusan feljutottak a másodosztályba. A csapat az egész 1999–2000-es szezonban szenvedett, 21.-ként kiestek, de egy év múlva újból kiharcolták a másodosztályban való indulás jogát, és ezúttal stabilizálni tudták a pozíciójukat, sőt Sam Hammam libanoni üzletember anyagi támogatását élvezve folyamatos fejlődésnek indult a csapat. 2000–2003: Feléledés, és előrelépés 2000 augusztusában Sam Hammam libanoni üzletember, miután eladta részesedését a Wimbledonban, egy nagyságrendileg 11,5 millió fontra becsült összegért cserében megvásárolta a Cardiff labdarúgócsapatát. Nem sokkal a klub megvásárlása után, Hammam ellentmondásos helyzetbe keveredett, miután elkötelezte magát a teljes walesi nemzet szurkolásának megszerzése mellett, a csapatnév ""The Cardiff Celts"-re (~A cardiffi kelták)történő megváltoztatásával, és a zöld-fehér-vörös (a walesi lobogó színei) kombináció alkalmazásával a klubszínekben. Az első csapat játékosaival és a szurkolókkal folytatott hosszú tárgyalássorozat eredményeképp végül Hammam elvetette a névváltás gondolatát, a klubcímer azonban új dizájnt kapott; a hagyományos kék madár mögött Szent Dávid zászlaja jelent meg a háttérben. Lennie Lawrence vezetésével 2003-ban feljutott a másodosztályba a csapat, miután megnyerték a harmadosztály rájátszásának döntőjét a Queens Park Rangers ellenében. A Cardiff a 6. helyen végzett a bajnokságban, és a Bristol City csapatát győzte le 1-0-s összesítéssel az elődöntők során. A QPR az Oldham Athletic ellen aratott 1-0-s hazai sikere elegendő volt a döntőbe jutáshoz, miután 1-1-re végződött az első mérkőzés. 2003. május 25-én, a Millennium Stadion a történelem egyik legfelejthetetlenebb rájátszás-döntőjének adott otthont. Mindkét csapat védekező szellemben lépett pályára, a játék egy-egy alkalmi megvillanástól eltekintve töredezett, és lassú volt. A rendes játékidőben kevés lehetőség alakult ki, azonban a hosszabbításra elfáradtak a csapatok, így nyíltabbá vált a játék. Chris Day, a QPR kapusa előbb hatalmas védést mutatott be egy Graham Kavanagh szabadrúgásból kialakulló Spencer Prior fejest követően, ám a 114.percben már ő is tehetetlen volt, mikor a csereként beállt Andy Campbell látványosan a QPR kapujába emelt. A korábbi Middlesbrough támadó, aki Robert Earnshaw helyére érkezett a második félidőben előbb lerázta magáról a QPR védőjét, Danny Shittu-t, majd hidegvérrel átemelte Chris Day kapust, ezzel biztosítva a Cardiff visszatérését a másodosztályba, 18 év után. 2003-tól: A Premiership – álom A Cardiff City azóta is a Championship-ben játszik, 2005-ben azonban Lawrence helyét Dave Jones vette át az edzői székben. A 2003-04-es szezonban meggyőző teljesítménnyel a 13. helyen végeztek, a következő évben azonban csak a 16. pozícióig jutottak, ez pedig Lawrence távozását jelentette. Dave Jones első szezonját a 11. helyen zárta a Cardiffal. Erre az időszakra esik a klub történetének legdrágább játékoseladása, Michael Chopra-t 2007 nyarán 5 millió fontért vásárolta ki szerződéséből a frissen feljutott Sunderland csapata. Korábban Cameron Jerome viselte ezt a címet, ő 2006-ban 3 milliót fontért cserébe igazolt a Birmingham City-hez, és hasonló összegért távozott 2004-ben Robert Earnshaw is. Szintén erre az időszakra esik, és szintén Chopra nevéhez fűzödik a klub rekordigazolása, Chopra-t ugyanis 2009-ben 4 millió fontért visszavásárolták a Sunderland gárdájától. A klub legdrágább igazolása Choprát megelőzően a 2001-ben a Stoke-tól érkező 1,7 millió fontos Peter Thorne volt. Miután a klub pénzügy hátterével kapcsolatos aggályok következtében nem sikerült elfogadtatni az új stadion terveit a cardiffi önkormányzattal, 2006-ban Hammam megállapodott egy Peter Ridsdale vezette konzorciummal, melynek tagja volt az új stadion vezető fejlesztője Paul Guy is, a klub eladásáról 27 millió fontért cserébe. Ám az adásvétel egészen 2006. december 22-ig nem valósult meg, s így a klub csődközeli helyzetbe került. Végül a konzorcium beleegyezett további 590 000 font kifizetésébe Hammam bátyja és cége számára. Mike Hall a walesi rögbi-válogatott korábbi kapitánya az ügy lezárultát követően így nyilatkozott: "Ezt a pénzt a játékosokra kellett volna költeni, ehelyett Sam zsebében landolt. Nem volt más út a szerződés megkötésére. Tudom hogy az emberek úgy tartják hogy ő egy bonyolult jellem, de a végén csupán a kapzsiság, és saját érdekei vezérelték. Elképesztő volt, de a labdarúgás világa egy sötét világ." Új tulajdonosok Az új tulajdonosok érkezésével visszatért a stabilitás a Cardiffhoz. A 2006-07-es szezont jól kezdte a csapat, de egy rossz év végi sorozatnak köszönhetően végül 64 ponttal a 13. helyen zárták a bajnokságot. Ezt követően a nyári átigazolási időszakban Dave Jones nagy "tisztogatást" rendelt el a csapatnál, 17 játékos távozott a csapatból. Közülök voltak akinek lejárt a szerződése, de nagyobb részük más csapathoz igazolt. Az elsőosztályúnak semmiképp sem nevezhető edzéskörülmények, és a viszonylag szűk keret ellenére, a következő szezonban Michael Chopra vezérletével sikerült előrébb lépniük a bajnokságban. Több nagy név is érkezett a csapathoz, úgy mint Robbie Fowler, Jimmy Floyd Hasselbaink és Trevor Sinclair, ám középszerűen kezdték a bajnokságot, és novemberben már a kiesés réme fenyegette őket. Hirtelen formajavulásuknak köszönhetően azonban januárra az egyik legjobb formában lévő csapattá váltak, és kora márciusra stabilizálták pozíciójukat a középmezőnyben. Szintén sikereket értek el az FA kupában, ahol 81 év után először jutottak be az elődöntőbe, miután 2008. március 9-én 2-0-ra legyőzték a Middlesbrough csapatát. A menetelésük itt nem állt meg, április elején Joe Ledley góljával 1-0-ra legyőzték a Barnsley csapatát a Wembleyben megrendezett elődöntőn, így 1927 után először bejutottak az FA-kupa döntőjébe. Itt azonban már nem jártak szerencsével, az ekkor még elsőosztályú Portsmouth csapatáta Nwankwo Kanu góljával 1-0-ra diadalmaskodott. A szezon alatt egyébként a klub érintett volt egy bírósági ügyben, melyben a felperes a Langston nevű pénzügyi támogatójuk volt, akik 31 millió fontos kölcsönük visszafizetését követelték, melyet még a korábbi tulajdonos, Sam Hammam vett fel 2004-ben. A Langston Corporation azt állította hogy a klub felrúgta a két fél egyezményét, ezért jogi lépéseket kezdeményeztek az azonnali visszafizetés elérése végett. Márciusban a felek részt vettek egy találkozón a Legfelsőbb Bíróságon, ahol a Langston gyorsított eljárásre nyújtott be javaslatott mely rákényszerítette volna a klubot a teljes összeg peren kívüli visszafizetésére, ezt azonban elutasította a bíróság. Az eljárás során a klub vallomása szerint Hammam megtévesztette az új tulajdonosokat. Az utóbbi években, ahogy a Cardiff többször is közel került a Premier League tagság kivívásához, egyre több kétség merült fel a walesi klubok európai kupasorozatokban történő részvétele kapcsán. Az Angol labdarúgó-szövetség ugyanis kijelentette, hogy akkor sem nevezi a Cardiffot európai kupákba, ha bajnokságban, vagy helyi kupasorozatokban kivívja az indulás jogát. Az F.A. állítása szerint ehhez ugyanis nincs joguk. Az UEFA szóvivője ezt később cáfolta, állítása szerint a Cardiff indulhatna Európában, mert az európai szövetségeknek jogukban áll akár az országhatáron kívül elhelyezkedő csapatok nevezésére is. Maga Michel Platini, az UEFA elnöke is felszólalt az ügyben és biztosította a Cardiffot a támogatásáról; "Ha Anglia nem tesz semmit, majd mi fogunk". Platini közleményét követően az FA bejelentette hogy felülvizsgálja álláspontját a kérdésben. Az UEFA annak a lehetőségét is felvetette hogy szabadkártyát biztosít a Cardiff számára Európába, de az FA erre reagálva visszavonta korábbi nyilatkozatát, és megerősítette hogy engedélyezné a klub európai szereplését, amennyiben megnyerik az FA kupa döntőjét. A csapat azonban vesztett, így végül csak önhibájából nem térhetett vissza a nemzetközi kupaporondra. A 2008-09-es szezon jól kezdődött a Cardiff számára, az FA-kupa menetelésen felbuzdulva sikerült megtartani legjobb játékosaikat mint például Joe Ledley-t, Januárban pedig Quincy Owusu-Abeyie, Chris Burke és Michael Chopra szerződtetésével tovább erősítették a gárdát. Szintén jó vételnek bizonyult, a még 2008 nyarán mindössze 120.000 fontért leigazolt Ross McCormack, aki mindössze 11 mérkőzésen volt kezdő, de így is 9 gólig jutott.A Cardiff szinte végig az automatikus feljutást biztosító helyek valamelyikén töltötte, de katasztrofálisan sikerült utolsó négy bajnokijának köszönhetően végül a hetedik helyen zárt, így még a rájátszásról is lemaradt. A 2009-10-es szezont megelőzően Ridsdale részt vett egy távol-keleti üzleti úton, melynek célja egy távol-keleti labdarúgóakadémia megnyitása, valamint a Cardiff adósság-problémáinak megoldása lett volna. Ugyan nem sikerült új befektetőket találni, de Dato~Chan Tien Ghee maláj üzletember csatlakozott a klub vezetőségéhez. Az év végén a csapat ismét bejutott a rájátszásba, ahol a Leicester-rel találkoztak az elődöntőben, és összesítésben 3-3-as döntetlen után, végül tizenegyesekkel vívták ki a fináléban való szereplés jogát. Azonban ezúttal sem sikerült nyerniük a döntőben, a mérkőzés során kétszer is vezetve, végül 3-2-re buktak el a Blackpool-al szemben. A következő évben ismét bejutottak a rájátszásba, de már az elődöntőben elvéreztek; a Reading 3-0-s összesítéssel jutott be a döntőbe, ahol aztán vereséget szenvedett a Cardiff egyik legnagyobb riválisától, a Swanseatól. Így a Cardiff 19 év után feladhatta azt az álmát, hogy első walesi csapatként fog bejutni a Premier League-be. A 2011-12-es szezonban zsinórban harmadszor vehetett részt a rájátszásban a csapat, de a West Ham United elleni elődöntőkben kettős vereséggel, 0-5-ös összesítéssel búcsúzott a csapat. A szezon végén Dave Jones vezetőedzőt menesztették, helyét a szezon közben a Wolverhampton-t elhagyó Malky Mackay vette át. Fő vetélytársak A legnagyobb rivalizálás, az elmúlt 25 év folyamán a szomszédos Newport County és Swansea csapatával szemben alakult ki, habár a Severnside Derbynéven elhíresült Bristol City elleni mérkőzések is parázs hangulatúak. A Swansea szurkolókkal való viszonyon nem segített az sem, hogy 2006 áprilisában a cardiffi Millennium Stadionban ünnepelte a Championshipbe történő visszajutását a Swansea, egy Carlisle United elleni 2-1-es diadalt követően.Az ünneplés során Lee Trundleés Alan Tate egy Cardiff-ellenes trágársággal feliratozott walesi zászlót lobogtatott, valamint Trundle pólóján egy Cardiff City mezre vizelő Swansea játékos képe is megjelent. A Walesi labdarúgó-szövetség közleménye szerint, az április 2-án a cardiffi Millennium Stadionban történt ünneplések során megjelenő képek "rendkívül támadóak, és sértőek, és elfogadhatatlan az effajta videlkedés". A mérkőzés után a két játékost őrizetbe vette a rendőrség közrend elleni szabálysértések gyanújával, majd 2000 fontos pénzbírsággal, és egy meccses eltiltással büntette őket. A Swansea 2011-es feljutásával az élvonalba biztossá vált, hogy nem lesz dél-wales-i rangadó a bajnokságban. Stadion Ninian Park A Cardiff első stadionja a Sophia Gardens rekreációs park volt, alapításuktól kezdve 1910-ig itt játszották mérkőzéseiket, mikoris a rossz infrastrukturális körülmények, és a szurkolók növekvő számának hatására Bartley Wilson egy új stadion építési helyének megtalálása céljából kapcsolatba lépett a Bute Estate-el, amely cégnek jelentős méretű telkei voltak ebben az időben Cardiffban. Végül a Sloper Road-i szeméttelep területében sikerült megállapodni. Jelentős munka volt az egykori szeméttelepet játékra alkalmas pályává alakítani, de végül önkéntesek, és a Városi Tanács segítségével sikerült megvalósítani. A pálya eredetileg Sloper Park néven vált ismertté, de Lord Ninian Crichton-Stuart után, aki jelentős mértékben hozzájárult a stadion felépítéséhez Ninian Parknak keresztelték el. A stadion egy lelátóval nyitotta meg a kapuit, 1928-ban bővítették egy 18 000 fős befogadóképességű másodikkal. A rekord nézőszám egy 1953. április 22-i Arsenal elleni bajnoki meccshez kötődik, 57.893-an látogattak ki a meccsre ezen a napon. A több mint ötven évig fennálló rekord megdöntésére nem maradt esély, miután a 70-es, 80-as évek biztonsági óvintézkedései következtében 22.000 főre zuhant vissza a stadion befogadóképessége. Utolsó használati évében ez volt az egyetlen harmadosztály felett játszó csapat stadionja, melyben voltak állóhelyek. Cardiff City Stadium 2009 júniusában a Cardiff City befejezte a régi cardiffi atlétikai stadion helyén felhúzott korszerű 26.828 férőhelyes stadionjának építését. A projekt magába foglalta az atlétikai pálya újjáépítését, melyet Cardiffi Nemzetközi Sport Stadion néven építettek fel a Leckwith Road másik oldalán. A pályát a Cardiff City mellett a Cardiff Blues RFC rögbicsapat is használja, de a meccsek látogatottsága előbbi esetében jelentősen magasabb. A Cardiffi Nemzetközi Sport Stadion építése 2007 januárjában kezdődött, és két évvel később, 2009 januárjában adták át, míg a futballpálya, melynek hivatalos elnevezése "Cardiff City Stadium" 2009-ben nyitotta meg kapuit. Szakmai stáb Vezetőedző: Dave Jones Asszisztens edző: Terry Burton Tartalék csapat edző: Paul Wilkinson Csapatorvos: Dr. Leonard Noakes Csapatpszichológus: Sean Connelly Erőnléti edző: Alex Armstrong Kapusedző: Martyn Margetson Gyúró: Steffan Burnett Játékosok First-team squad 2018. augusztus 28-a szerint. Rekordok Legmagasabb nézőszám a Ninian Parkban: 62.634 fő; 1959 . október 17-én egy Wales – Anglia mérkőzés alkalmával. Legmagasabb nézőszám a Ninian Parkban Cardiff City meccsen: 57.893 fő, Az Arsenal ellen. Legnagyobb különbségű győzelem a bajnokságban: 9-2 a Thames ellen, 1932 . február 6-án , a déli-harmadosztályban. Legnagyobb különbségű győzelem az FA Kupában : 8-0, az Enfield FC ellen, 1931 . november 28-án , az első fordulóban. Legnagyobb különbségű győzelem a walesi-kupában: 16-0 a Knighton Town ellen, 1961 -ben, az ötödik körben. Legnagyobb különbségű vereség: 2-11, a Sheffield United ellen, 1926 . január 1-jén Madagaszkár a 2011-es úszó-világbajnokságon Madagaszkár a 2011-es úszó-világbajnokságon három úszóval vett részt. Mervó Bence Mervó Bence (Mosonmagyaróvár, 1995. március 5. –) magyar labdarúgó, jelenleg a Győri ETO játékosa. Posztja szerint csatár. Pályafutása Mervó Bence a Győri ETO FC utánpótlás csapataiból egyre feljebb lépdelve mutatkozhatott be a felnőtt csapatban, és a magyar első osztályban. A 2015-ös új-zélandi U20-as világbajnokságon mutatott teljesítménye alapján lett ismert. A korosztályos tornán szerzett 5 góljával Ezüstcipőt szerzett. A torna után az MTK Budapest szerződtette. Sokáig nem maradt a fővárosi klubnál, ugyanis a svájci élvonalbeli FC Sion igazolta le. Nem sokáig maradt a Vanczák Vilmost is soraiban tudó együttesnél, ugyanis az idény tavaszi felét kölcsönben a lengyel Śląsk Wrocław csapatánál töltötte. A szezon hátralevő részében 10 bajnokin 4 gólt szerzett, a lengyelek pedig elégedettek voltak a teljesítményével, így a 2016-17-es bajnoki szezonra is meghosszabbították a kölcsönszerződését. Az Ekstraklasa 2016–2017-es idényének 3. fordulójában idegenben győzték le 2–0-ra a Gyurcsó Ádámmal felálló Pogoń Szczecint. Mervó kezdőként 63 percet játszott. Augusztus 10-én a kupában a legjobb 16 közé jutásért rendezett mérkőzésen góllal járult hozzá a másodosztályú Sandecja Nowy Sacz kiejtéséhez. Az ezt követő fordulókban volt, hogy kevesebb játéklehetőséghez jutott, októberben pedig kisebb sérülést is szenvedett. Novemberben felvetődött, hogy az orosz Lokomotyiv Moszkva szerződtetné, és hallani lehetett arról, hogy a játékos rövid időre hazatér, végül a Sion 2017 februárjában visszarendelte a lengyelországi kölcsönszerződésből. Február 20-án bejelentették, hogy a svájci csapat felbontotta Mervó szerződését, aki így szabadon igazolhatóvá vált. Február 28-án két és féléves szerződést kötött a szlovák Fortuna Ligában szereplő DAC 1904 Dunajská Streda csapatával, ahol a 7-es számú mezt kapta. Sérülései miatt mindössze tíz bajnokin tudott pályára lépni a dunaszerdahelyi klubban, majd 2018 júliusában visszaigazolt nevelőklubjához, a Győri ETO-hoz. Sikerei, díjai Játékosként U20-as labdarúgó-világbajnokság ezüstcipő ( 2015 ) Detektívka Detektívka (magyarul: Krimi) az Elán együttes ötödik nagylemeze 1986-ból, amely Csehszlovákiában jelent meg. Kiadásai 1986 LP Dalok Tanečnice z Lúčnice (Ráž - Filan) – 2:54 Klasika (Baláž - Filan) – 3:17 Fero (Ráž - Filan) – 3:20 Neobzerajte sa pani Lótová (Karvaš - Filan) – 2:47 Musíš prísť (Baláž - Filan) – 3:16 Guľový blesk (Baláž - Filan) – 4:24 Žaba na prameni (Baláž - Filan) – 3:13 Sídliskový indián (Ráž - Filan) – 4:56 Neviditeľné dievčatá (Karvaš - Filan) – 3:33 Detektívka (Ráž - Filan) – 4:52 To nemá chybu (Karvaš - Filan) – 2:43 Az együttes tagjai Jožo Ráž – basszusgitár, ének Jano Baláž – gitár, ének Martin Karvaš – billentyűs hangszerek, ének Václav Patejdl – szintetizátor, vokál (1, 4, 5, 7, 8, 11) Gabriel Szabó – dobok Közreműködött: Štefan Nosáľ – pásztorsíp, vokál (1) J. Ťapák, P. Holík, M. Hesek - vokál (1) Dušan Huščava - tenorszaxofon (3) Anton Jaro - gitár (4) Ján Lauko – zenei rendező Ivan Jombík - hangmérnök Štefan Danko - producer Alan Lesyk - borítóterv Putuo-hegy A Putuo-hegy (kínai: ���, pinjin: Pǔtúo Shān) a Putuo-sziget hegye Sanghajtól délkeletre, Kína Csöcsiang tartományában, a Kelet-kínai-tengerben. A hegy a kínai buddhizmus egyik fontos helyszíne, Avalókitésvara (Kuan-jin) bodhiszattva (magas tudatszintet elért személy) bodhimandája (megvilágosodási helyszín). A Putuo-hegy a kínai buddhizmus négy szent hegye közül az egyik, a másik három a Vutaj-hegy, a Csiu-hua és az Emej-hegy (Mandzsusrí, Ksitigarbha és Szamantabhadra bodhimandái). A 12,5 km²-es területen több híres, szentnek tartott templom található. A holdnaptár szerinti maghatározással évente három alkalommal látogatnak zarándokok és turisták a helyszínre, hogy részt vegyenek a Kuan-jin bodhiszattva születésnapi ünnepségén. A Putuo-hegyen több templom és kolostor is üzemel, nagyok és kicsik egyaránt. Mindegyik a Kínai Buddhista Szövetség igazgatása alá tartozik. Mind hazai, mind külföldi apácák és szerzetesek sorban állnak azért, hogy a sziget valamelyik intézményében élhessenek és gyakorolhassanak. Ma több mint harminc fő templom található a hegyen, köztük a Pu-csi, a Fa-jü és a Huj-csi templom. Emellett itt található a Buddhista Intézet, amely Kína egyik legnagyobb buddhista akadémiája. A Putuo-hegy további látnivalói közé tartozik a 33 méter magas Kuan-jin szobor, két nagy tengerparti fürdőhely, a „Száz lépés part” és az „Ezer lépés part”. Az előbbinél szednek belépőt és itt lehet bérelni fürdőágyat és napernyőt, és árulnak egyéb turista csalogató tevékenységeket is. A Csousan-sziegtek többségét ma már hidak kötik össze, ami azt jelenti, hogy a Putuo-hegy is ma már könnyen megközelíthető Sanghaj és Ningpo felől. A buszvégállomás neve Sen-csiamen pályaudvar. A Bansengtung molótól 10 perc alatt ér a Putuo-hegyhez a gyorskomp (22RMB). Sanghajban több helyről is indulnak buszok Sen-csianmen-be. A buszút kb 4-5 óráig tart. Ningpo-ból csak 2-3 óra a buszút. Napi két repülőjárat érkezik a sanghaji Hongqiao reptérről a Putuo reptérre, amely három kilométerre van Sen-csiamen-től. Története A Putuo-hegy több mint ezer éve zarándokolnak buddhista gyakorlók és hívők. A Tang-dinasztia korában a tengeri selyemút kialakulásakor a Putuo-hegy a kínai buddhizmus egyik központjává vált. A történelme során sok híres történelmi személy látogatott el a helyszínre, köztük a 20 éves, későbbi csan buddhista mester Jin-jüan Long-csi (Ingen), vagy Taj-hszü. Az utóbbi éveket töltött itt önkéntes elvonulásban. Időjárás A sziget éghajlata ázsiai meleg, mérsékelt, és csapadékos (Cfa) és négy, egymástól eltérő jellegzetes évszak váltja egymást. Sokat esik és gyakori a köd. Az évi átlaghőmérséklet 16 °C. A leghidegebb hónap január, amikor az átlaghőmérséklet 5,4 °C, a legmelegebb augusztus hónapban ugyanez 27,0 °C. A július, augusztus és szeptember jelenti a tájfun időszakot. A szél átlagsebessége 4,2-5,7 m/s. Hoyt Curtin Hoyt Stoddard Curtin (Downey, 1922. szeptember 22. – Los Angeles, 2000. december 3.) amerikai zeneszerző és zenei producer, a Hanna-Barbera stúdió zenei vezetője volt 1957-től nyugdíjazásáig, 1986-ig. Zenei alkotásai A legismertebb főcímdalai és háttérzenéi a Hanna-Barbera rajzfilmeken: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki Turpi úrfi A Jetson család Scooby-Doo Foxi Maxi Ruff és Reddy Maci Laci Scooby-Doo újabb kalandjai Flúgos futam Magilla Gorilla A kölyökkutya neve Scooby-Doo Süsü keselyűk Hong Kong Phooey Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Hoyt Curtin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Port.hu Footbag A footbag egy kis méretű babbal, homokkal vagy más anyaggal töltött labda, amit több egyéni, vagy csapatsportban használnak. Ezekben a sportokban a labda irányítása nagyrészt lábbal történik, egyes esetekben a test szinte bármely része - a karok kivételével - használható. A footbag ugyanakkor egy gyűjtőnév a footbaget használó sportokra, ilyen például a footbag freestyle, a footbag net vagy a footbag golf. A footbag mint labda, és mint a sportok gyűjtőneve széles körben ismert "heki"-ként is, valójában ez a név a "hacky sack"-ből ered, ami egy régóta ismert amerikai footbag márka neve. Történet A footbag története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolnák. Hasonló játékot játszottak az amerikai bennszülöttek, az inkák, a kínaiak, és még sorolhatnánk. Kevesen tudják, de Mike Marshallnak is egy amerikai bennszülött mutatta meg először ezt az elfoglaltságot. Amikor John Stalberger térdműtéte után "lábadozott", Mike segített neki megmozgatni az izmait különös erőfeszítések nélkül. "Hack the Sack", azaz rugdossuk a babbal töltött zoknit, mondták egymásnak, és órákat töltöttek el ezzel. Hamarosan mindkét lábukat egyformán tudták már használni, és ahogy egyre több barátot szereztek, egyre többen sajátították el az alapokat. 1975-ben Mike Marshall szívrohamban elhunyt, barátja, John ezután még elszántabban foglalkozott a Hacky Sack-nek keresztelt sport terjesztésével. Megalapították a szövetséget, bemutatókat tartottak országszerte. Mike Marshall neve a mai napig ismerősen cseng minden footbag-es fülében, minden évben a világbajnoki döntő után John Stalberger átadja a "Mike Marshall-díjat" annak az embernek, aki az adott évben a legtöbbet tette a sport népszerűsítéséért. Ezt a díjat 1997-ben kapta meg először egy európai, Justin Sexton, a Finn Footbag Szövetség elnöke. A footbag, kitalálása óta természetesen rengeteget fejlődött és mára versenyszerű, atletikus sporttá vált. A nemzetközi footbag játékosok szövetségének segítségével 1979 óta évente rendeznek világbajnokságokat, illetve 1998 óta Európa-bajnokságot is. Emellett természetesen több tucat ország rendez rangos nemzeti, és nemzetközi tornákat, amelyeket évről évre több játékos látogat. A footbag múltja Magyarországon Magyarországon 2000 tavaszán jelent meg a footbag, és ebben az évben már magyar indulója is volt a Párizsban tartott Európa-bajnokságnak. 2001. február 3-án zajlott le az Első Magyar Footbag Fesztivál, ahol rendkívül nagy volt az érdeklődés az új sport iránt. Hivatalos sportegyesületek, alakultak, először a budapesti Freestall Footbag Klub, majd nem sokkal később a győri Sunshred Footbag Klub, amelyek mai napig az ország hivatalosan bejegyzett egyesületei. Az eseményt természetesen újabb rendezvények követték, az első nagyobb löketet a sportnak hazánkban a 2002-es Európa-bajnokság adta, amit Budapesten rendeztek meg. Ide Európa és a világ élmezőnyét képviselő játékosok is érkeztek, köztük a még abban az évben világbajnokságot nyerő cseh, Vasek Klouda, aki azóta sem vesztette el, világ illetve Európa-bajnoki címét. A pesti eb-t még több verseny követte, sok ezek közül külföldi, nemegyszer tengerentúli játékosokat is felvonultatott. 2003-ban kezdődött el Győrben Magyarország eddigi leghosszabb nemzetközi versenysorozata, a Mecca Footbag Kupa, amely 2005-től a Sunshred Footbag Open nevet viseli. A verseny szinte minden évben világszínvonalon híres játékosokat hozott a magyar közönség elé, többek között: a már említett 6-szoros Világ 7-szeres Európa-bajnok Vasek Kloudát, illetve a Világbajnok harmadik helyezett finn, Felix Zengert. 2005 óta évente kerül megrendezésre a Magyar Footbag Tábor, amelynek célja, az ország footbageseinek összefogása, illetve a sportág népszerűsítése, eddig sikeresen. A footbag tehát Magyarország számára sem közömbös sport, ma szinte minden nagyobb városban találunk hivatalos és nem hivatalos klubokat, illetve játékosokat, akik közül jópáran szép eredménnyel szerepeltek neves európai versenyeken, Európa-, illetve világbajnokságokon. A footbag egy fejlődő sport Magyarországon és a klubok alakulásával és események rendezésével ez a fejlődés folytatódni látszik, remélhetőleg a jövőben is. A footbag legnépszerűbb fajtái Footbag Freestyle A versenyeken általában a freestyle, azaz a szabadgyakorlat a "legfontosabb" versenyszám, hiszen ez a leglátványosabb. Itt egyéni, illetve páros kategóriák vannak. A cél az, hogy a megadott idő alatt, ami általában 2-3 perc, minél több trükköt mutasson be a játékos minél kevesebb ejtéssel. A háttérzene nagyon fontos része a koreográfiának, hiszen az adja a ritmust. A művészi kivitelezés is fontos, legalább annyira, mint a trükkök nehézsége és változatossága. Footbag Net A hálójáték, avagy Net Game is gyakori a versenyeken, ezt is egyéni, illetve páros kategóriákra osztják. Egy tollaslabda pályán rugdossák a szokásosnál keményebb, de mindenképpen gömbölyű footbag-et a strandröplabda szabályainak megfelelően. Ez szintén látványos, hiszen kevés ember tud felugrani a levegőbe, ott pontosan elrúgni a footbag-et 80–100 km/h sebességgel, mindezt a 153 cm magas háló felett. Footbag Golf A Golf hasonló az ismert játékhoz, de itt lábbal játsszák meg a footbag-et. A lyukakat kúp alakú "tartók" helyettesítik, ezekbe kell minél kevesebb rúgással belejuttatni a labdát különböző akadályokon, kerülőkön ("dogleg") keresztül. Consecutive A Consecutive versenyszámban váltott lábbal kell dekázni, 5 perc alatt minél többször kell beleérni a bag-be (a világrekord 1019, ami több, mint 3 rúgás másodpercenként!). Hivatalos magyar klubok Freestall Footbag Club, Budapest http://www.freestall.hu/ Sunshred Footbag Club, Győr http://www.footbag.hu/ Jabalquinto Jabalquinto település Spanyolországban, Jaén tartományban. Jabalquinto Bailén, Linares, Torreblascopedro, Mengíbar és Espelúy községekkel határos. Lakosainak száma 2114 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szent Miklós-templom (Eger) Az egri Szent Miklós-templom, Görögkeleti Szerb templom, vagy helyi nevén a Rác templom a Vitkovics Mihály utca 30. száma alatt található. Története A szerbek a török hódoltság idején, a 17. században kezdtek letelepedni nagyobb számban Egerben. Eleinte az Ágoston-rendiek ugyanezen a helyen álló középkori templomát használták. Tovább növekedett az egri szerbek száma a török uralom megszűnése után, amikor 1690-ben Arszenije Csarnojevics ipeki pátriárka 35 ezer szerb családot vezetett Magyarországra. A főleg borkereskedéssel foglalkozó tehetős szerbek sokáig kérvényezték, hogy omladozó templomuk helyére újat építhessenek. Ezt végül II. József engedélyezte számukra. A templom 1785-1799 között épült fel, Povolni János tervei alapján, copf stílusban. A templom ikonosztázát Nikola Jankovics faragta 1789-91 között, képeit Anton Kuchelmeister bécsi festő alkotta. A déli díszkaput Giovanni Adami készítette. A templomot 1960-1979 között restaurálták Rados Jenő professzor tervei alapján. Idővel a helyi görög és szerb lakosság beolvadt a magyarságba, illetve egy részük elvándorolt, kihalt. A templomot jelenleg a Görögkeleti Szerb Egyház (Szentendre) működteti múzeumként. Egykori plébániaházában Vitkovics Mihály szerb költő emlékszobája és Kepes György magyar művész kiállítása tekinthető meg. Merzse-mocsár A Merzse-mocsár (vagy Merse-mocsár) Budapest egyik legháborítatlanabb vizes élőhelye. Fővárosi védettségű természetvédelmi övezet tele növényritkaságokkal, gazdag madárvilággal. Fekvése Budapest XVII. kerületében, a Ferihegyi repülőtér közelében található, tömegközlekedéssel közvetlenül nem megközelíthető helyen van; a rákoskerti vasúti megállótól mintegy 10-15 percnyi sétára a reptér irányába. Jellege A vízáteresztő kavics és felső pliocén homok, iszapos homok rétegekre települt a napjainkban is képződő öntésiszap, öntésagyag. Ezek a fiatal ártéri üledékek képzik azt a vékony vízzáró réteget, amely lehetővé teszi a felszíni vízfelület megmaradását. Az így kialakult és folyamatosan képződő ártéri üledék speciális agyagteknőt képez a völgyfenéken. A mocsárban úszólápok alakultak ki, amelyek a vízszint-ingadozásokra rendkívül érzékenyek. A mocsár Budapest XVII. kerületében található a 27 hektáron elterülő Merzse-mocsár, mely Budapest közigazgatási határain belül az egyik legháborítatlanabb vizes élőhely; négy harasztfaj, százharmincegy kétszikű és ötvenegy egyszikű növényfaj, valamint tizenegy madárfaj, köztük a Magyarországon védett szürke gém és vörös vércse otthona; természetvédelmi terület. A Merzse-mocsár a főváros néhány még meglévő vizes élőhelye közül a pesti oldalra egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó megmaradt túlélője. A mocsárban megtalálható a magas sásos, a nádas, a bokorfüzes, a fűz-nyár ligeterdő és a száradó kékperjés láprét is, több védett növény- és madárfaj is honos itt. A területen több pár barna rétihéja költ rendszeresen. Különböző nádi és vízimadarak, mint a barkóscinege, a nádirigó, a vízityúk, a bölömbika, valamint egyéb nádiposzáta- és récefajok egyaránt megtalálhatóak itt. A madarakon kívül fellelhetőek különböző békafajok, vízisikló és mocsári teknős is, utóbbiból itt él a legtöbb a fővárosban. A mocsarat körülvevő réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben más madarak is megfigyelhetőek, mint például a gyurgyalag, a kakukk, a sárgarigó, a búbos banka, a tövisszúró gébics, a fülemüle, a karvaly, az egerészölyv vagy akár a vörös vércse is. Nagyszámú fácán, és fogoly is él itt. A többféle vadászható faj (fácán, fogoly, nyúl, őz, vörös róka) mellett a védett menyét is látható. Területe a 19. század eleje óta folyamatosan zsugorodik, maga a mocsár napjainkra csupán egy néhány száz négyzetméteres szabad vízfelülettel rendelkezik, ami töredéke a nyolcvanas években leírtaknak, mely szintén csak egy töredéke eredeti méreteinek. Ez tulajdonítható az elmúlt évtizedek általános aszályos időjárásának csakúgy, mint a terület és környezete átalakításának (repülőtéri építkezések, vízelvezető árkok létesítése a mezőgazdasági területeken, csatornázottság bővülése, amelyek jelentős vízmennyiséget vontak el a vízgyűjtő területről). A Merzse-mocsár rehabilitációjának (1991-2003) köszönhetően ez a folyamat mára megállt, területe nem fogy tovább, élővilága biztonságba került. Papp Lajos László Papp Lajos László (Budapest, 1906. november 22. – ?) válogatott labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban A Ferencvárosban 1927 és 1937 között összesen 219 mérkőzésen szerepelt (95 bajnoki, 108 nemzetközi, 16 hazai díjmérkőzés), és 2 gólt szerzett (1 bajnoki, 1 egyéb). A válogatottban 1926-ban 1 alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1926–27, 1931–32, 1933–34 2.: 1928–29, 1929–30, 1934–35, 1936–37 3.: 1930–31, 1932–33 Magyar kupa győztes: 1927, 1933, 1935 Hazai Attila Hazai Attila (Budapest, 1967. április 30. – 2012. április 5.) magyar prózaíró, műfordító. Életpályája 1967. április 30-án született Budapesten. Szülei: Hazai György és Winter Éva voltak. 1987-1992 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol szakos hallgatója volt. Tanulmányainak befejezését követően a Link Budapest című internetes folyóirat szerkesztőjeként dolgozott. A József Attila Körnek tagja, a Szépírók Társaságának 2000-2004 között alelnöke volt. Első könyve Feri: cukor kékség címmel 1992-ben jelent meg a Cserépfalvi kiadásában. Második könyve Szilvia szüzessége címmel a JAK-füzetekek sorozat 80. köteteként látott napvilágot 1995-ben. 1999-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. Ő írta a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című 1993-as film forgatókönyvét. Több zenekarban játszott (Pepsi Érzés, Hazai Íz), és fordítási munkákat is végzett. 2012. április 5-én öngyilkosságot követett el. Egy kiadás előtt álló kötet és egy Zsuzsa című befejezetlen regény maradt utána. 2016-ban a Hazai Attila Alapítvány azzal a céllal alapította meg a Hazai Attila Irodalmi Díjat, hogy ezen a módon is ápolja a fiatalon elhunyt író emlékét, illetve segítse a hozzá hasonlóan nyitott, újító szellemiségű szerzőket. Művei Feri: cukor kékség (kisregény, Cserépfalvi, 1992 , második kiadás: Balassi, 1999 ) Szilvia szüzessége. Huszonnyolc történet ; JAK–Balassi, Bp., 1995 ( JAK ) Budapesti skizo (regény, Balassi, 1997 ) Budapester Schizo. Roman ; németre ford. Farkas Móka; Schäfer, Herne, 1999 Szex a nappaliban (elbeszélések, Balassi, 2000 ) A világ legjobb regénye (regény, Berman Books, 2000 ) (Soros Feri álnéven) Le Bleu du sucre ( Feri: Cukor Kékség ); franciára ford. Marc Martin; L'Esprit des Péninsules, Paris, 2001 ( De l'Est ) Irma kaparása ; in: A Magyar Dráma Napja a József Attila Színházban. 2002. szeptember 21. ; József Attila Színház, Bp., 2002 A maximalista (és más írások) (novellák, Magvető Könyvkiadó , 2015 ) Fordítások Raymond Carver : Nem ők a te férjed (1997) Walter Kirn: Ujjszopó (2000) James Frey: Millió apró darabban (2004) Filmek Rám csaj még nem volt ilyen hatással (1994) Krémes érzések (1997) Cukorkékség (1999) Könyveskép (2006) Vámos Miklós Klub (2007) Vacsora (2009) Vigyázz, Zsófi! Díjai Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1999) Rozsda és csont A Rozsda és csont (eredeti címe: De rouille et d’os, nemzetközi forgalmazási címe: Rust and Bone) egy 2012-ben bemutatott francia-belga filmdráma, Jacques Audiard filmrendező és forgatókönyvíró hatodik nagyjátékfilmje, amelyet a kanadai Craig Davidson 2005-ben megjelent Rust and Bone című novellájából készített a francia Marion Cotillard és a belga Matthias Schoenaerts főszereplésével. A film hivatalos bemutatója 2012. május 17-én volt a 65. cannes-i fesztivál versenyprogramjában. Magyarországon 2013. április 10-én került DVD-forgalmazásba. A többségében pozitív kritikával fogadott alkotás kilenc jelölésből négy César-díjat, valamint öt Arany Csillagot nyert, továbbá két Golden Globe- és két BAFTA-díj jelölést kapott. Cselekmény A valahol Észak-Franciaországban élő Ali (valódi neve: Alain) magára marad 5 éves fiával, akit alig ismer. Mivel se lakása, se pénze, se barátja, délre, az azúr-parti Antibes-ba utazik nővéréhez, Annához, hogy ott húzza meg magát. Noha nővére csak a garázsban tudja elhelyezni őket, összességében jobb körülmények közé kerülnek, mivel a nő foglalkozik a gyerekkel és az időjárás is sokkal kegyesebb. Az egykori ökölvívó biztonsági őrként helyezkedik el. Egy éjszakai szórakozóhelyen kitört verekedés során összeismerkedik Stéphanie-val, akit hazavisz és meghagyja neki telefonszámát. A két személyiség éppen ellenkezője egymásnak: a férfi szegény, rideg, a nő szép, tele önbizalommal – igazi hercegnő. Kardszárnyú delfineket szelídít és tart velük bemutatókat a helyi Marineland-ben. Egy nap az előadás drámába torkollik. Miután Stéphanie elhagyja a kórházat, egy éjjel felhívja a férfit, aki elmegy hozzá. A „hercegnőt” tolókocsiban találja: mindkét lábát elvesztette térdből. A férfi minden szánalom és együttérzés nélkül segíteni kezdi. Erővel kimozdítja a lakásból a depresszióba süllyedt nőt: elhordja a tengerhez fürödni. Különös kapcsolat alakul ki köztük, egyre több időt töltenek együtt, szenvedélymentes szexpartnerként is, noha a férfi más nőkkel tart is alkalmi kapcsolatot, amit ő őszintén el is mond Stéphanie-nak. Hogy több pénzhez jusson, Ali illegálisan szervezett kick-box mérkőzéseket vív. A közben művégtagokat kapott lány eljár vele a meccsekre, sőt később a fogadásokat is ő köti. Teljesen visszatér az életkedve; újra eljár szórakozni, s felkeresi a tragédiáját okozó orkát is; az állat ugyanúgy engedelmeskedik mozdulatainak, mint azelőtt. Az áruházi pénztárosként dolgozó Annát kirúgják munkahelyéről, mert rajtakapják, hogy lejárt szavatosságú, megsemmisítésre szánt konzerveket hord haza. Kiderül: az őt is lebuktató, titokban telepített kamerák kihelyezésében öccse is részt vett. A két testvér között a helyzet tarthatatlanná válik; Anna elzavarja Alit a háztól. Ő – anélkül, hogy Stéphanie-tól elköszönne – ismét északra utazik, ahol egy kick-box edzőteremben kap állást. Egy nap felkeresi őt fuvarozással foglalkozó sógora, magával hozva a náluk nevelkedő gyermeket is, hogy pár órát apjával tölthessen. Az apa és fia egy közeli befagyott tavon játszik. Egy óvatlan pillanatban, amikor Ali éppen nem látja, a jég beszakad Sam alatt, s a gyermek elmerül. Kell egy kis idő, mire az apa felfogja, mi is történt. Kétségbeesetten próbálja kiszabadítani a gyereket. Öklével ver léket a vastag jégen, nagy nehezen kiemeli az eszméletlen gyermeket és kórházba viszi. Sam órákon át kómában fekszik, apja több helyen eltört kézfejét operációval kell helyreállítani. A gyerek életben marad; az aggódástól kimerült Ali pedig, miközben az őt felhívó Stéphanie-val beszél, összeroppan. Az addig durva, szenvtelenül viselkedő férfi megvallja szerelmét a nő iránt. A film zárójelenetében a profi kick-box versenyzővé vált Ali, valamint az őt boldogan néző Stéphanie és Sam látható egy győzelem utáni önfeledt ünneplés során. Így készült a film A filmet a Why Not Productions francia produkciós iroda készítette. Költségvetése 1,55 millió euró volt; finanszírozásban részt vett a francia állami France 2 Cinéma, továbbá a rendező Page 114, valamint a belga Dardenne-fivérek Les Films du Fleuve produkciós társasága. Az adaptáció során Jacques Audiard és Thomas Bidegain szabadon dolgozták fel Craig Davidson novelláját, s nem egy az egyben vették át a történetet. Úgy döntöttek, hogy inkább a személyiségekre és különösen a történet hangulatát meghatározó brutalitásra helyezik a hangsúlyt. Az eredeti műtől való eltérés fokára jellemző, hogy a novelláskötetben sem Ali, sem Stéphanie nem szerepel, alakjukat a film kedvéért teremtették meg. A rendező korábban már kipróbált munkatársakat hívott meg a stábba, így Stéphane Fontaine operatőrt, Michel Barthélémy látványtervezőt és Pascal Caucheteux producert, akikkel immár harmadik alkalommal dolgozott együtt. Bizalma töretlen maradt Virginie Montel jelmeztervezővel, valamint régi barátaival, Alexandre Desplat zeneszerzővel és Juliette Welfling vágóval szemben, akikkel rendezői karrierjének kezdete óta forgatott. A forgatás 2011. október 4. és november 28. között zajlott le a Francia Riviérán (Antibes, Cannes, Mandelieu-la-Napoule és Saint-Laurent-du-Var), valamint Belgiumban (Liège). A befagyott tavi jeleneteket az Haute-Savoie megyei Bellevaux mellett vették fel. A szerepére történő felkészülés során Marion Cotillard úszóleckéket vett, hogy gyakorolja a láb nélküli úszást, megtanult bottal járni és egy hetet töltött az antibesi Marineland szórakoztatóparkban, hogy megtanulja irányítani a delfineket. Annak magyarázatára, hogyan készítették elő, hogy Stéphanie-nak nincs lába, Cotillard elmondta: „Amikor az első ruhapróba volt, úgy kellett a nadrágot felpróbálni, hogy üres legyen a szára, és hátra kellett hajtanom a lábamat a kerekesszékben. Ez a kép olyan nagy erejű volt, hogy végig megtartottuk az egész filmen. És hát elképesztő CGI-s srácokkal dolgoztunk…” Csonkolt lábainak megmutatását green screen technikával oldották meg; e jelenetekben zöld térdzoknit viselt. Marion Cotillard, aki már korábban elkötelezte magát A sötét lovag – Felemelkedés produkcióhoz, s szerződése szerint másik filmben ez idő alatt nem dolgozhatott, nagyon szerette volna eljátszani Stéphanie szerepét. Mivel a forgatások között volt egy kis átfedés, a színésznő egyszerűen füllentett Christopher Nolan rendezőnek a Rozsda és csont forgatási időpontjait illetően, Audiard stábja pedig a forgatás kezdetén rejtve tevékenykedett, nehogy bajba keverje. A titkolózás ellenére a dolog kitudódott és a Variety amerikai magazin megírta. A filmet Franciaországban az Union générale cinématographique (UGC) forgalmazza, nemzetközi terjesztésére pedig a Celluloïd Dreams jogosult. Magyarországi forgalmazását az InterCom végzi. Fogadtatás Franciaországban a film a különféle médiumok részéről nagyon jó fogadtatásban részesült. Az AlloCiné filmes információs és szolgáltató portál összesítése szerint a legfontosabb 23 sajtótermék értékelése 4,3 volt egy ötös skálán. Általában a nagy kereskedelmi napi- és hetilapok (Le Journal du dimanche, Le Nouvel Observateur, L’Express vagy Première) adták a maximumot, kiemelve a két főszereplő játékát, valamint az érzékeny téma (csonkolt testtel is létezik szexualitás) művészi szinten való kezelését, míg a filmes szakmai lapok és portálok (Cahiers du cinéma, Écran large, Critikat.com) a kevesebbet. Ez utóbbiak is elismerték a rendezés finomságát és a színészi teljesítményeket, azonban a forgatókönyvet kissé mechanikusnak, manipulatívnak tartották, s noha végeredmény is meggyőzőnek találták, szerintük a filmből hiányzik az átütőerő. A nézői tetszési index ugyanezen a portálon – több mint 7000 bejegyzés alapján – 3,9 volt. Audiard előző filmjeinek ismeretében mind a filmes szakma, mind a nagyközönség nagy várakozással tekintett a film bemutatására. Franciaországi, belgiumi és svájci forgalmazásának megkezdése szerencsés időpontban, a figyelmet egyébként is magára vonó cannes-i fesztivál idején történt, ahova Audiard alkotását meghívták a versenyprogramba. 651 578 jegyeladással már az első héten a francia box-office lista első helyére ugrott. A filmes seregszemlén a pozitív fogadtatás ellenére nem kapott elismerést, s a rivaldafényt is elvonta róla Michael Haneke Szerelem című, átütő erejű filmdrámája. A filmet önkéntelenül összehasonlították az egy évvel korábban bemutatott Életrevalók című francia filmdrámával, amely több mint 29 millió nézőt vonzott, mivel mindkét film mozgássérültséget jelenít meg. Ismét felélesztette a régi polémiát, mennyire adható el a fogyatékkal élők sorsa, s ábrázolásuk bevételt növelő tényező-e? Fontosabb díjak és jelölések César-díj 2013 díj Matthias Schoenaerts ( legígéretesebb fiatal színész ) 2013 díj Jacques Audiard és Thomas Bidegain ( legjobb adaptáció ) 2013 díj Alexandre Desplat ( legjobb filmzene ) 2013 díj Juliette Welfling ( legjobb vágás ) 2013 jelölés legjobb film 2013 jelölés Jacques Audiard ( legjobb rendező ) 2013 jelölés Marion Cotillard ( legjobb színésznő ) 2013 jelölés Stéphane Fontaine ( legjobb operatőr ) 2013 jelölés Brigitte Taillandier, Pascal Villard és Jean-Paul Hurier ( legjobb hang ) Arany Csillag 2012 díj Arany Csillag filmnek 2012 díj Marion Cotillard ( Arany Csillag női főszereplőnek ) 2012 díj Matthias Schoenaerts ( Arany Csillag férfi felfedezettnek ) 2012 díj Jacques Audiard és Thomas Bidegain ( Arany Csillag forgatókönyvnek ) 2012 díj Alexandre Desplat ( Arany Csillag eredeti filmzene szerzőjének ) Golden Globe-díj 2013 jelölés Marion Cotillard ( legjobb női főszereplő (filmdráma) ) 2013 jelölés legjobb idegen nyelvű film BAFTA-díj 2013 jelölés Marion Cotillard ( legjobb női főszereplő ) 2013 jelölés legjobb nem angol nyelvű film Egyéb 2012 jelölés cannes-i fesztivál ( Jacques Audiard – Arany Pálma ) 2012 díj Hollywoodi Filmfesztivál ( Marion Cotillard – az év színésznője ) 2012 díj Valladolid-i Nemzetközi Filmfesztivál (Matthias Schoenaerts – legjobb színész; Jacques Audiard – legjobb rendező; Jacques Audiard, Thomas Bidegain és Craig Davidson – Miguel Delibes-díj) 2012 díj Cabourgi Filmfesztivál (Arany Hattyú a legjobb filmnek) 2012 díj Londoni Filmfesztivál (legjobb film) 2012 díj Lumières-díj (Jacques Audiard – legjobb rendező; Jacques Audiard és Thomas Bidegain – legjobb forgatókönyv) 2013 díj Londoni Filmkritikusok Körének díja (az év idegen nyelvű filmje) 2013 díj Sant Jordi-díj (Marion Cotillard – legjobb külföldi színésznő ) 2013 díj Magritte-díj (Bouli Lanners – legjobb mellékszereplő színész) 2013 díj Kristály Glóbusz (legjobb film; Marion Cotillard – legjobb színésznő) 2013 díj Irish Film and Television Awards (Marion Cotillard – legjobb nemzetközi színésznő) 2013 díj Motion Picture Sound Editors Awards (legjobb idegen nyelvű film hangvágása) 2013 jelölés Screen Actors Guild Awards (Marion Cotillard – legjobb női főszereplő) Benimuslem Benimuslem település Spanyolországban, Valencia tartományban. Benimuslem Alberic, Alzira és Carcaixent községekkel határos. Lakosainak száma 656 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: (16088) 1999 TJ121 A (16088) 1999 TJ121 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. október 4-én. Benin City Benin City város Nigéria déli részén, Edo szövetségi állam székhelye. Lagostól közúton kb. 330 km-re K-re fekszik. A városnak 2006-ban 1 147 000 fő lakosa volt. Gazdaságában meghatározó a gumiipar, fa- és vegyipar, pálmaolaj-termelés. Fejlett a kézművesipara (fa-, elefántcsont). Kulturális központ az ország egyik legjobb felsőoktatási intézményeivel, például a University of Benin (Benini Egyetem), Ambrose Alli University (Ambrose Alli Egyetem), University Aydahoza Benson (Benson Idahosa Egyetem), Igbinedion University (Igbinedion Egyetem). A 10. században alapított város a Benini Királyság fővárosa volt, amelynek területe nyugati irányban magába foglalta a mai Benint, keletre pedig a Niger folyóig terjedt. Rhode Island címere Rhode Island címere a szélén arany nap formájú, középen kék mezőben egy arany horgony található a HOPE (remény) szóval. A horgony Rhode Island állam jelképe a kolónia 1636-os alapítása óta. Története Az államot Roger Williams keresztény lelkész alapította a vallásszabadság jegyében. Európából és a szomszédos Massachusettsből is sokan jöttek Rhode Islandbe, hogy szabadon gyakorolhassák hitüket. A címer szava mintha a Zsidókhoz írt levél szavait tartalmazná, azaz Zsid 6:18-19 szerint „lelkünk erős és szilárd horgonya”. 1644-től kezdve áll a címer közepén a remény szó. Nizan-Gesse Nizan-Gesse település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 74 fő (2015). Nizan-Gesse Bazordan, Balesta, Blajan, Gensac-de-Boulogne, Larroque, Montmaurin, Saint-Loup-en-Comminges és Sarrecave községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vollersode Vollersode település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 2841 fő (2016. december 31.). Vollersode Gnarrenburg és Holste községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fajkomplexum A biológiai rendszertanban a fajkomplexum (latinul: species complex) kategóriát azokra a fajokra használják, amelyek külső vizsgálat alapján nem különböztethetők meg egymástól, azonban nem képesek szaporodni egymással, és a genetikai összehasonlításuk szerint külön fajoknak tekintendők. A fajkomplexum értelemszerűen a nem (genus) és a faj (species) között helyezkedik el: genus (species supercomplex) species complex (species subcomplex) species A fajkomplexumra jó példa az Apistogramma nembe tartozó halfajok kapcsolata. CASA 2.111 A CASA 2.111 egy, a második világháború után gyártott bombázó repülőgép volt, melyet a Construcciones Aeronáuticas SA (CASA) spanyol repülőgéptervező iroda fejlesztett ki, a német He 111 bombázó felhasználásával. Az új repülőgépet 1956-ig gyártották, de az utolsó példányokat csak 1973-ban vonták ki végleg a hadrendből. Tervezése 1937-ben, a spanyol polgárháború idején, a Francisco Franco vezette nacionalista erők német He 111B típusú bombázók birtokába jutottak, melyek felkeltették a spanyol hadvezetés érdeklődését. 1940-ben a CASA szerződést kötött a Heinkel Flugzeugwerkével, melyben az vállalta, hogy Sevillában legyárt 200 darabot az újabb He 111 H-16 variánsból. A második világháború előrehaladta miatt azonban a gyártás lassan haladt, míg végül a CASA magára maradva volt kénytelen megoldani a repülők gyártását. Az első prototípus 1945. május 23-án szállt fel, még a német gyártmányú Jumo 211 hajtóművel, melynek beszerelése azonban a többi repülőgéphez jóformán lehetetlennek bizonyult, így a CASA tervezői két darab brit gyártmányú Rolls-Royce Merlin 500-29 motorral oldották meg a problémát, mely javított a repülőgép hatósugarán az eredeti He 111-éhez képest. Alkalmazási története A repülőgépet 1945 nyarán állították hadrendbe, az évek során több, különböző feladatkörrel ellátott típusváltozata is készült. Harctéri körülmények között azonban a spanyol hadvezetés csak egyszer tudta alkalmazni, az 1957 - 1958 között lezajlott Ifni háborúban, ahol a CASA 2.111 bombázók légitámogató szerepkört láttak el. A repülőgépek kivonását már az 1960-as évektől megkezdték, az utolsó példányokat már csak csapatszállításra alkalmazták 1973-as kivonásukig. Egy CASA 2.111D repülőgép volt Franco és más spanyol állami vezetők személyi szállító-repülőgépe, de 1977-ben az amerikai Commemorative Air Force-nak ajándékozták őket. Itt az utolsó példány 2003-ig volt repülőképes állapotban, mikor azonban egy gyakorló repülés során lezuhant. A repülőgép mindkét pilótája életét vesztette. Típusváltozatok CASA 2.111A - közepes bombázó repülőgép, Jumo 2.111 hajtóművel felszerelve CASA 2.111B - közepes bombázó repülőgép, Merlin 500 hajtóművel felszerelve CASA 2.111C - felderítő bombázó változat, Jumo 2.111 hajtóművel felszerelve CASA 2.111D - felderítő bombázó változat, Merlin 500 hajtóművel felszerelve CASA 2.111F - kiképző és gyakorló repülőgép CASA 2.111TB - 9 fős személyzetet elbíró szállító-repülőgép Érdekesség Az 1969-es Battle of Britain és az 1970-es Patton című filmekben a He 111-es német bombázó repülőgépeket CASA 2.111-esekkel helyettesítették, köszönhetően a két repülőgép közti nagy hasonlóságnak. 1230-as évek Évszázadok: 12. század · 13. század · 14. század Évtizedek: 1180-as évek · 1190-es évek · 1200-as évek · 1210-es évek · 1220-as évek · 1230-as évek · 1240-es évek · 1250-es évek · 1260-as évek · 1270-es évek · 1280-as évek Évek: 1230 · 1231 · 1232 · 1233 · 1234 · 1235 · 1236 · 1237 · 1238 · 1239 Szisz Ferenc Szisz Ferenc (Szeghalom, 1873. szeptember 20. – Auffargis, 1944. február 21.) magyar származású francia gépészmérnök, a Renault gyár tesztelési osztályvezetője, autóversenyzőként az 1906. június 26-án megrendezett első Grand Prix győztese. Ifjú évei Ősei erdélyi szászok voltak, a család neve is a német süß (édes) szóból származik. Édesapja költözött át a „Sárrét fővárosába”, miután részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Apja, Szisz János urasági lovászmester, anyja, Somogyi Julianna háztartásbeli volt. Hét gyermek közül Ferenc volt a hatodik. Iskolai tanulmányait Dobozon kezdte meg, ahol apja gróf Wenckheim Frigyes birtokán dolgozott gazdatisztként. A gépészet iránti érdeklődése hamar megmutatkozott. Felvették a szeghalmi uradalmi gépműhelybe, majd a gyulai gimnáziumban tanult. A húszas éveinek elején lévő, lakatos és rézöntő munkával kenyeret kereső Sziszt magával ragadta az autók egyre növekvő térnyerése, ezért munkájával párhuzamosan – szabadidejében – műszaki tanulmányokat folytatott. Huszonhét éves korában feleségével, az osztrák származású Elisabeth Dornnal – miután megfordult Bécsben, Salzburgban, Münchenben és Berlinben – 1900 tavaszán Párizsban kötött ki és telepedett le, ahol végül is 1901-ben a Renault cégnél talált munkát. A Renault mérnöke Az okleveles gépész és feltaláló mérnöki tehetségét a Renault fivérek gyorsan felismerték: szabadalmait megvették, s korlátlan kísérletezési és fejlesztési lehetőségeket kapott. Találmányaival és újításaival jelentősen javította a Renault versenyképességét, ő alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és ő váltotta ki a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel. Tehetsége révén egyre nélkülözhetetlenebb lett a Renault tesztelési osztályán, és mikor a cég érdekelt lett a versenyzésben, 1902-ben őt választották Louis Renault szerelőjének a versenyekre. Marcel Renault 1903-ban, a Párizs-Madrid autóversenyen bekövetkezett halála után a csapat versenyzőjévé lépett elő. Ötödik lett a Gordon Bennett Kupa kieséses versenyen a Clermont-Ferrand melletti Circuit d'Auvergne-en. Ugyanaz év októberében több francia és olasz autógyártóval egyetemben a Renault egy csapatot küldött az Amerikai Egyesült Államokba, hogy részt vegyenek a Long Islandi Vanderbilt Kupán (New Yorkban). ↑ Vanderbilt Kupa 1905: Abban a mezőnyben, amelyben ott volt Felice Nazzaro és Louis Chevrolet a Fiat színeiben, Szisz Ferenc ötödik helyen végzett a győztes, szintén francia Victor Hémery mögött, aki egy Darracq pilótája volt. Az első Grand Prix győztese 1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének, s noha e beosztása gyakran akadályozta a versenyzésben, 1906. június 26-27-én örökre beírta nevét az autóversenyzés évkönyveibe: szerelőjével, M. Marteau-val a „3A” rajtszámú Renault AK 90CV pilótájaként megnyerte az első Grand Prix (Nagydíj) versenyt, amelynek során Le Mans – Saint Calais – Ferté Bernard országúton kijelölt, nagyjából háromszögű pálya 103,18 km-es távolságát naponta hatszor kellett megtenni. A kétnapos versenyen harminckét gépkocsi rajtolt, melyből – a nagy hőség miatt – az első napon 16, a másodikon további 5 gépkocsi esett ki. Szisz fölényes, 32 perc előnnyel kivívott győzelmét a gyengébb teljesítményű – mindössze 90 lóerős – Renault nyergében egy műszaki újítás tette lehetővé: autójára a Michelin fivérek újdonságát, a könnyen cserélhető keréktárcsára szerelt gumiabroncsot tették fel. Szisz végül is szenzációszámba menő 100,8 km/h átlagsebességet ért el: az 1238,16 km megtételéhez 12 óra 14 perc 7 másodpercre volt szüksége. Teljesítményével Európa-szerte népszerű lett, képeslapok, plakátok készültek róla. A győzelemért 45 ezer frank jutalomban részesült, soron kívül megkapta a francia állampolgárságot, és ő volt az első autóversenyző, aki állami elismerést kapott Franciaországban. Szisz Grand Prix-győzelme, és a verseny üzleti sikere hamarosan több más Grand Prix verseny megszervezéséhez vezetett Európában. A rákövetkező évben az olasz Felice Nazzaro (aki 1906-ban másodikként végzett Szisz mögött), nyerte meg a második Francia Grand Prix-t. A francia nemzeti hőssé vált Szisz részt vett az 1908. évi versenyen is, de nem ért célba, és hasonló sorsra jutott műszaki problémák miatt a savannah-i Grand Prix-n Georgiában, amelyet az Amerikai Automobil Klub rendezett. Az önálló versenyző és vállalkozó 1909 elején Szisz elhagyta a Renault céget, hogy – Renault és Delaunay-Belleville típusok javítására szakosodva – saját műhelyt nyisson Neuilly-sur-Seine-ben. Hat év távollét után, 1914 júliusában, Fernand Charron rábírta, hogy újra versenyezzen egy Alda pilótájaként a francia Grand Prix-n Lyonban. A versenyen, amelyet Christian Lautenschlager nyert a Mercedes színeiben, Szisz Ferenc autóján tiszteletképpen a N° 1-es rajtszám szerepelt, de egy sérülés miatt kicsivel a verseny fele után annak feladására kényszerült. Az európai autóversenyek szeptemberben, az első világháború kitörésekor véget értek. Szisz Ferenc önkéntesként belépett a francia hadseregbe, ahol az algériai szállító csapatok vezetőjeként szolgált, míg nyolc hónappal később kórházba nem került tífusz miatt. A háború után Renault és Citroën gépjárművekre szakosodva folytatta autójavító iparát. A 30-as évek elején visszavonult, s a Párizstól mintegy 40 kilométerre fekvő auffargisi villájában élt, amíg 71. életévében tüdőgyulladásban el nem hunyt. Az auffargisi temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége 1958-ban követte, „Famille Szisz” feliratú fekete márvány sírjukat a Francia Autóklub és a Renault Művek tartják karban. Emlékezete Szisz Ferenc emlékét Franciaországban számos emlékmű őrzi, továbbá három múzeum: a Szisz Múzeum, amely a Le Mans-i versenypálya közelében található Renault Múzeum része, a Renault Történeti Múzeum, a Szeghalmi Sárréti Múzeum és a Haris testvérek Autós Múzeuma. A Hungaroring első (jobb) kanyarját Szisz Ferencről nevezték el, 2003 óta pedig az új főbejárat előtt autós szobra fogadja a látogatókat. Magyarországon, Szeghalom Város Önkormányzata az 1906-os első GP győzelem 100 éves évfordulója tiszteletére, 2006. augusztus 4-én hiteles Szisz Ferenc mellszobrot állított a városi sportcsarnok előtti téren. Ugyanakkor nyitották meg a sportcsarnokban az „első bajnok”-ról készített állandó emlékkiállítást is. Egy ál-autóversenyző Az 1950-es években egyes magyar történészek azt állították, hogy megtalálták a nagy autóversenyzőt, aki hazatért és Tiszaszentimrén él. Az 1956-os Budapesti Nemzetközi Vásáron interjút is készítettek vele. A Renault képviselői felkeresték és különféle ajándékokat – például egy, az autógyárról készült albumot is – adtak neki. Az autóversenyző Szisz Ferenc testvéreinek leszármazottai ma is élnek Magyarországon Gyulán, Szeghalom környékén és Budapesten. Fiúágon a nevüket Szeghalmira változtatták, illetve leányágon a Szisz név nem öröklődött. Szeghalmi Ferenc (az autóversenyző Szisz Ferenc keresztfia) akkor azonnal felkereste az álautóversenyzőt, hogy tisztázza a helyzetet. De az csak dicsekedett múltjával, noha nem is tudott franciául. Nem cáfolta a legendát és a valóságos magyarországi Szisz rokonságról fogalma se volt. Jellemző a korra, hogy hiába volt a magyarországi rokonság cáfolata, a valóság csak jóval később, majdnem 20 év múlva kaphatott teret nyilvánosan. VII. Orbán pápa VII. Orbán (eredeti nevén: Giovanni Battista Castagna; Róma, 1521. augusztus 4. – Róma, 1590. szeptember 27.) a 228. római pápa 1590-ben. A szigorú, hűvös logikával megáldott és gyakran kegyetlenséggel is illetett V. Sixtus pápa halála után igazi felüdülést jelentett Orbán trónra lépése. A rómaiak mindenképpen örültek az új egyházfőnek, hiszen az a város szülöttje volt. Orbán rendkívüli kormányzati tapasztalatokkal rendelkezett, jelleme és erkölcse minden szempontból megfelelt a jóságos egyházfő képének. De az adakozó, törődő pápa képe gyorsan elillant Rómából, ugyanis megválasztása után alig tizenkét napon belül meghalt. Ezzel az övé a pápaság történetének legrövidebb avagy második legrövidebb pontifikátusa, attól függően, hogy II. István pápa uralkodását hivatalosnak tekintjük-e. Ígéretes karrier 1521. augusztus 4-én született Rómában eredetileg Giovanni Battista vagy összevontan Giambattista Castagna néven. Apja, Cosimo Castagna genovai nemes volt, aki egy római nemes lányát, Costanza Riccit vette feleségül. Az ifjú pár az örök városban telepedett le, és hamarosan megszületett Giambattista nevű gyermekük. Mivel a kisfiú anyai nagybátyja a tekintélyes Jacovazzi bíboros volt, neveltetésében nem volt kérdéses az egyházi irányvonal és a kitűnő képzés. Jogot kezdett el tanulni Itália különböző egyetemein, és végül a civil és kánonjogból Bolognában doktorátust szerzett. Tanulmányainak befejeztével Girolamo Verallo bíboros auditora lett, akit később datáriusként elkísért Franciaországba. Ettől kezdve neve bekerült a pápai kúria körforgásába. Miután visszatért Itáliába III. Gyula pápa egyrészt kiváló kapcsolatai, másrészt jogi zsenialitása miatt az Apostoli Signatura tagjává tette meg, majd 1553. március 1-jén Rossano érsekének szentelte fel. Március 30-án pappá, április 4-én pedig Verallo bíboros püspökké szentelte fel. Gyula 1555-ben Fano városának kormányzójává tette, IV. Pál uralkodása alatt pedig rövid ideig Perugia és egész Umbria pápai kormányzója lett. IV. Pius idején Giambattista pápai megbízottként a déli határvidékre utazott, hogy elsimítsa Terni és Spoleto határvitáját, amelynek sikere sokat lendített karrierjén. 1562-ben a tridenti zsinat pápai résztvevője volt. A reformzsinaton egyetlen évet töltött el, de ezalatt több kongregációnak és bizottságnak is az elnökévé nevezték ki. Akárcsak elődjét, Giambattistát is kinevezték 1565-ben Boncompagni bíboros követségének kíséretébe, amelynek feladata egy spanyol érsek eretnekségének kivizsgálása volt. Giambattista életében ez az utazás sorsfordító volt, ugyanis a követség feladatának végezte után ő még további hét évet töltött II. Fülöp spanyol király udvarában, mint pápai nuncius. 1573 januárjában tért vissza Rómába, és önszántából lemondott Rossano székéről. XIII. Gergely a Velencei Köztársaság pápai nunciusává nevezte ki, majd 1577-ben Bologna kormányzójává tette. Egy évvel később Gergely Kölnbe küldte, rendkívüli meghatalmazottjaként, hogy ott képviselje a Szentszék álláspontját a II. Fülöp és a németalföldi provinciák között megkötendő békében. 1583. december 12-én Gergely presbiter bíborossá szentelte fel a San Marcello-templom címén. 1584-től pedig Bologna pápai legátusa lett. Gergely halála után a kiváló jogászként elismert Giambattista V. Sixtus udvarának egyik befolyásos tagja lett. 1586. november 19-én Sixtus főinkvizítorrá nevezte ki. Tiszavirág életű jóságos pontifikátus Sixtus 1590. augusztus 27-én halt meg, és az előírt gyász betartását követően szeptember 7-én összeült a konklávé. A spanyol frakció hathatós támogatásával szeptember 15-én Giambattista Castagna bíborost választották meg egyházfőnek. Akkor még nem tudhatták, hogy Sixtus halála után egy hónappal már Castagna bíboros sem lesz az élők sorában. Megválasztása után Róma népét öröm töltötte el, és sokan bíztak abban, hogy az érsekként, kormányzóként és bíborosként is sokat bizonyított Castagna nem tér el korábbi nézeteitől. Giambattista a felszentelésre készülve a VII. Orbán nevet választotta, ugyanis ez a név kedveset jelent latinul, és ezzel is jelezni akarta alattvalóinak elkövetkezendő pontifikátusának alapvető irányvonalát. Egyik első hivatalos cselekedete az volt, hogy összeíratta Róma minden nélkülözőjét, és rendszeresen pénzt juttatott számukra. A központi kincstárból kiegészítette azoknak a bíborosoknak a jövedelmét is, akik rangjukhoz méltatlan keresettel rendelkeztek. A Pápai Állam több szegényét is kisegítette a kölcsönök visszafizetésében és utasította a római pékeket, hogy nagyobb kenyereket süssenek, amelyek plusz költségeit Orbán saját zsebéből finanszírozta. A római kúriában nem tűrte a fényűzést, így például megtiltotta kancellárjainak, hogy selyem köntöst viseljenek. Folytatta a Sixtus által megkezdett építkezéseket, nagyrészt azért, hogy a szegényebbeknek ezzel munkát biztosítson. Orbán nevéhez kapcsolódik a történelem legelső ismert olyan törvénye is, amely megtiltotta a dohányzást a közterületeken. Bullájában egyházi átokkal fenyegetett mindenkit, aki templomok mellett vagy azokban dohányt fogyasztott akár rágva azt, akár pipában elszívva vagy orron keresztül felszívva. Bíborosi bizottságot hozott létre a datária megreformálására. Ellenezte a nepotizmus minden fajtáját, így megtiltotta, hogy bármelyik rokonának érdemek nélkül pozíciót adjanak a kúrián belül. Ennél tovább is ment, és megtiltotta az excellenciás cím használatát legközelebbi rokonainak, amely egészen Orbánig bevett gyakorlat volt. De alig néhány nappal megválasztása után Orbán maláriával fertőződött meg. Az ágynak dőlt egyházfő egészségéért sokan imádkoztak, amin nem is lehet csodálkozni a pápa népszerű döntései után. Orbán súlyos betegsége ellenére tovább dolgozott, és folyamatosan tájékoztatta Rómát állapotáról. Át akart költözni a Quirinalison álló pápai palotába a jobb levegő miatt, de a hagyományok szerint a pápák nem mutatkozhattak Róma útjain koronázásuk előtt. Így aztán Orbán a Vatikánban maradt, és még felszentelése előtt, szeptember 27-én meghalt. Földi maradványait a Szent Péter-bazilika altemplomában helyezték nyugalomra egészen 1606. szeptember 22-éig, amikor csontjait átszállították a Santa Maria sopra Minerva-templomba, ahol méltó síremléket készíttettek tiszteletére. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont A Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, illetve hivatalos becenevén Kaptár, egy kulturális központ Pécs Balokány városrészében. Az intézmény látja el Dél-Dunántúl információs- és dokumentumigényét, valamint közösségi, kulturális, és szabadidős programok rendezésére is alkalmas. A tizenháromezer négyzetméteres, négyemeletes épületbe költözött a Csorba Győző Könyvtár (a korábbi városi, megyei könyvtár) és a Pécsi Tudományegyetem három karának könyvtára. Az épületben kialakítottak két kétszáz fős előadótermet és egy konferenciatermet, továbbá vannak kutatószobák és internetes munkaállomások is. A könyvtár heti 84 órában, mindennap reggel nyolctól este nyolc óráig tart nyitva, még szombat-vasárnap is. Az épület minden pontján ingyenes Wi-Fi-hálózat érhető el, és csaknem 300 számítógép is az olvasók rendelkezésére áll. Története A tudásközpont helyén terült el az 1832-ben megépült budai külvárosi temető. A tudásközpont alapkövét szimbolizáló hengert 2009. szeptember 16-án rakták le, egy Csorba Győző idézettel és az Európa Kulturális Fővárosa és Baranya megye lógójával, az épület látványtervével, valamint a Dunántúli Napló aznapi számával együtt. 2010. szeptemberének elején hivatalosan is elkezdődött az üzemeltetés. A Tudásközpont könyvtára 2010. október 22-én nyitotta meg a kapuit. Olvasókat 2010. október 25-től fogad. A központ első napján a látogatók száma meghaladta az ezret. Problémaként jelentkezett, hogy a ruhatár nem tudott alkalmazkodni megfelelően az igényekhez. 2010. november 12-én Jane Goodall, a világhírű főemlőskutató 800 embernek tartott előadást a Tudásközpontban. 2015. novemberében a könyvtárnak 25 ezer regisztrált olvasója volt. Az épület Az épület tervezője Balázs Mihály Kossuth-díjas építész. A „Kaptár” tulajdonképpen a Tudásközpont szellemi, spirituális, meditatív központja. Hat emelet magas, az épület minden szintjén jelen van, a földszintről léphetünk be a belsejébe. Alakjával, színes Zsolnay-porcelán burkolatával az Univerzumot jelképezi, de nevéhez hűen egy zsongó méhkasra is emlékeztet. A kerámiaburkolat, amelynek megálmodója és tervezője Nagy Márta, Ferenczy Noémi-díjas, pécsi keramikusművész, fél évig készült a Zsolnay-gyárban és felrakása is hónapokig tartott. A burkolat a legnagyobb egyedi tervezésű, egybefüggő kerámiaburkolat a modern magyar építészetben. G–4 Super Galeb A G–4 Super Galeb jugoszláviai kiképző repülőgép. A kezdők és a haladók kiképzésére szolgáló G–2 Galeb és Lockheed T–33 felváltására szánt G–4 jelentősen különbözik névrokonaitól, csak a megbízható, de gazdaságtalan gázturbinás sugárhajtóművet tartották meg. Megjelenésében inkább a brit BAE Hawkra hasonlít. 1978-ban szállt fel először a Super Galeb. 1982-ben állították szolgálatba, először a mostari kiképző iskolában, majd 1985-től a pulai fegyveres egységnél. Az UTVA 75-ön történő alapkiképzés után a magasabbszintű oktatásban használják. A G–4-et támadó szerepkörben is lehet alkalmazni. A típus egyetlen külföldi vásárlója Mianmar. Super Galebek ma Mianmar légierejében 7 Super Galeb van aktív szolgálatban. A szerb légierőben a NATO csapás során sok gép megsemmisült, 2018 áprilisában pedig kiképzőrepülés közben lezuhant egy, megölve az egyik pilótát. Ma a szerb légierőben 23 megmaradt G-4 teljesít szolgálatot, amelyek felosztása a következő: 13 db G-4, 6 db G-4S, 3 db G-4T, 1 db G-4M. Zaozjorszk Zaozjorszk (oroszul: Заозёрск) zárt város Oroszország Murmanszki területén, a Barents-tenger partján. Népessége a 2010-es népszámlálás idején 11 199 fő volt. A Zapadnaja Lica folyó torkolatától 2–3 km-re terül el. A települést 1958-ban hozták létre mint a Szovjet Haditengerészet Északi Flottájának Zapadnaja Lica tengeralattjáró-bázisának a kiszolgáló települése. 1981-ig Zaozjornij volt a neve. 1994-ben átnevezték Szeveromorszk–7 névre, majd még abban az évben Murmanszk–150-re, végül a napjainkban is használt Zaozjorszk névre. A város az azonos nevű városi önkormányzati terület része, melyhez több kisebb katonai lakótelep is tartozik. A városban Lenyinszkij Komszomol atomtengeralattjáró balesetében elhunyt tengerészeknek állított emlékmű található. Kossuth-díjasok listája Az alábbi lista a Kossuth-díjjal kitüntetett személyeket sorolja fel a díj 1948-as alapítása óta. Kezdetben a tudomány, a művészet területén, valamint a szocialista termelőmunkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeket, csoportokat jutalmazták vele. Az Állami Díj 1963-as bevezetése után már csak a kimagasló művészeti, illetve kulturális tevékenységért adományozzák a Kossuth-díjat. A díjat 1990-ig a Minisztertanács, azt követően a köztársasági elnök adományozza. Alapításakor kettő 1951-től három, 1953-tól (a nagydíj bevezetése után) négy fokozata volt. 1977-től újból kétfokozatú. Az egyik fokozat a „rendes” Kossuth-díj, a másik a megmaradt Kossuth-nagydíj. Az utóbbit 2018-ig tíz alkalommal adták át. A listában a sorrend a következő: a díjazott neve után születési, illetve halálozási éve, majd a díjazott tevékenységi köre szerepel. Ezt követően zárójelben a díjazás éve (többszöri díjazás esetén évei), illetve hogy csoportos (cs), megosztott (m), posztumusz (p) vagy nagydíjban (n) részesült. Végül az 1977-ig meglévő különböző fokozatokat jelöljük. Külön szakaszban találhatóak azok a „csoportok”, amelynek nevében kapták egyes listában szereplők a Kossuth-díjat. A, Á Ábrahám Ambrus Andor (1893–1989) zoológus, ideghisztológus (1953, II. fokozat) Ács Ernő (1907–1991) fizikus (1952, 1954, mindkettő I. fokozat) Aczél Tamás (1921–1994) író, költő, szerkesztő (1949, m, II. fokozat) Ádám Jenő (1896–1982) zeneszerző, karnagy (1957, II. fokozat) Ádám Ottó (1928–2010) rendező, színházigazgató (1965, III. fokozat) Ágai Karola (1927–2010) operaénekes (2009) Agárdy Gábor (1922–2006) színész (1985) Ágh István (1938) író, költő, műfordító (1992) Ajtay Andor (1903–1975) színész, rendező (1954, II. fokozat) Ajtay Zoltán (1900–1983) bányamérnök (1951, I. fokozat) Akarat Endre (1909–1967) gépészmérnök (1948, m, I. fokozat) Aknay János (1949) festő (2010) Albert Gábor (1929–2017) író (2015) Albert János (1896–1973) vegyészmérnök (1960, II. fokozat) Albrecht József (1920–2001) vájár, robbantómester, politikus (1954, III. fokozat) Alexits György (1899–1978) matematikus (1951, II. fokozat) Alföldy Zoltán (1904–1992) orvos, mikrobiológus (1962, III. fokozat) Almási Éva (1942) színész (1997) Almási István (1922–1977) vájár (1960, III. fokozat) Almási Tamás (1948) filmrendező (2010) Almássy György (1919–1984) villamosmérnök (1962, II. fokozat) Almássy Károly (1913–1998) agrármérnök, pedagógus (1961, m, III. fokozat) Ambró Ilona (1903–1983) tanító (1955, III. fokozat) Ambrus Teréz (1925–1974) gépmunkás (1948, m, II. fokozat) Andics Erzsébet (1902–1986) politikus, történész (1949, II. fokozat) Andorai Péter (1948) színész (1994) András Ferenc (1942) filmrendező (2013) Andrikó István (1906–1981) állattenyésztő (1954, III. fokozat) Antal Károly (1909–1994) szobrász (1993) Apáthi Imre (1909–1960) színész, rendező (1954, II. fokozat) Arany Sándor (1899–1984) vegyészmérnök, talajvegyész (1958, II. fokozat) Ascher Oszkár (1897–1965) előadóművész, színházigazgató (1956, III. fokozat) Ascher Tamás (1949) színész, rendező (1992) Avar István (1931–2014) színész, politikus (1975, II. fokozat) B Babarczy László (1941) rendező (1995) Babics Antal (1902–1992) orvos, sebész-urológus, politikus (1951, II. fokozat) Bachman Gábor (1952) építész, formatervező (2015) Bachman Zoltán (1945–2015) építész, műemlékvédelmi szakmérnök (2005) Bács Ferenc (1936) színész (2015) Bacsó Péter (1928–2009) filmrendező (1985) Bajor Gizi (1893–1951) színész (1948, I. fokozat) Bak Imre (1939) festő (2002) Bakonyi József (1918–1991) kertészmérnök (1961, m, III. fokozat) Balassa Sándor (1935) zeneszerző (1983) Balázs Béla (1884–1949) író, költő, filmesztéta (1949, II. fokozat) Balázs Fecó (1951) előadóművész, zeneszerző (2016) Balázs Józsefné Stelczer Erzsébet (1914–1992) fonónő (1962, III. fokozat) Balázs Mihály (1955) építész (2009) Balázs Péter (1943) színész, színigazgató (2012) Balázs Samu (1906–1981) színész (1951, II. fokozat) Báldy Bálint (1896–1971) állattenyésztő (1960, III. fokozat) Bálint András (1943) színész (2003) Bálint Endre (1914–1986) festő, grafikus (1985) Bálint Márta (1946) színész (2017) Balla Demeter (1931–2017) fotóművész (2004) Balla Imre (1909–?) gazdasági vezető (1953, III. fokozat) Balla János (1909–1980) gazdasági vezető (1954, III. fokozat) Ballenegger Róbert (1882–1969) talajvegyész, agrogeológus (1957, II. fokozat) Baló József (1895–1979) orvos, patológus (1955, m, II. fokozat) Balogh János (1913–2002) zoológus, ökológus (1963, II. fokozat) Balogh József (1908–1992) tanár (1954, III. fokozat) Bán Ferenc (1940) építész (1994) Bán Frigyes (1902–1969) filmrendező (1950, m, I. fokozat; 1952, 1954; utóbbiak II. fokozat) Banda Ede (1917–2004) gordonkaművész (1958, cs, II. fokozat) Bánffy György (1927–2010) színész (2001) Banga Ilona (1906–1998) biokémikus (1955, m, II. fokozat) Banga Imre (1913–1985) földműves (1950, cs, II. fokozat) Bangó Margit (1950) előadóművész (2006) Bánsági Ildikó (1947) színész (1996) Bara Margit (1928–2016) színész (2002) Barabás Tibor (1911–1984) író (1954, II. fokozat) Barakonyi László (1909–1983) üzemmérnök (1949, m, II. fokozat) Bárány Nándor (1899–1977) gépészmérnök (1951, II. fokozat) Baranyay András (1938–2016) grafikus (1999) Baranyi Ferenc (1937) költő, író, műfordító (2008) Baráth Antal (1905–1987) vasesztergályos (1948, m, II. fokozat) Baráti Kristóf (1979) hegedűművész (2014) Barcza Zsolt (1978) cimbalomművész (2013, m) Bárczi Géza (1894–1975) nyelvész (1952, II. fokozat) Bárczi Gusztáv (1890–1964) orvos, gyógypedagógus (1953, II. fokozat) Barcsay Jenő (1900–1988) festő, grafikus (1954, II. fokozat; 1985) Bárdos Lajos (1899–1986) zeneszerző, karmester (1955, II. fokozat) Bari Károly (1952) költő, műfordító, grafikus (2001) Barsy Béla (1906–1968) színész (1953, III. fokozat) Barsy Sarolta (1903–1980) növénynemesítő (1962, III. fokozat) Barta István (1910–1978) villamosmérnök (1957, II. fokozat) Barta József (1897–1987) építészmérnök (1957, II. fokozat) Barta Lajos (1878–1964) író (1956, II. fokozat) Bártfai Sándor (1894–1972) gazdasági vezető (1960, m, III. fokozat) Bartha László (1908–1998) festő, grafikus (1993) Bartók Béla (1881–1945) zeneszerző, zongoraművész (1948, p, I. fokozat) Bartók József (1977) nagybőgős (2013, m) Bartos Gyula (1872–1954) színész (1952, II. fokozat) Básti Juli (1957) színész (1993) Básti Lajos (1911–1977) színész (1955, II. fokozat) Báthy Anna (1901–1962) operaénekes (1954, II. fokozat) Bayer István (1909–1994) pedagógus, tankönyvszerző (1958, III. fokozat) Bayer Oszkár (1900–1980) vasesztergályos (1948, m, II. fokozat) Beck András (1911–1985) szobrász (1949, m, II. fokozat) Becze Gábor (1954) nagybőgős (2000, cs) Bede-Fazekas Csaba (1933) operaénekes (2015) Beke Dénes (1911–1962) kémikus (1949, II. fokozat) Beke Ferenc (1914–1988) agrármérnök (1959, II. fokozat) Beke Ödön (1883–1964) nyelvész (1960, II. fokozat) Békés András (1927–2015) rendező (1995) Békés Itala (1927) színész (2010) Békésy Miklós (1903–1980) mezőgazdász (1954, III. fokozat) Belitzky József (1903–1961) csoportvezető (1949, m, II. fokozat) Bella István (1940–2006) költő, műfordító (2001) Bencsik István (1931–2016) szobrász (1992) Bencsik Mihály (1910–1988) földműves (1949, m, II. fokozat) Bencze László (1907–1992) festő, grafikus (1952, II. fokozat) Bencze Miklós (1922–?) vájár (1956, III. fokozat) Benczik Sándor (1903–1975) törzsállattenyésztő (1955, III. fokozat) Benedek Jenő , id. (1906–1987) festő (1952, II. fokozat) Benedek Marcell (1885–1969) író, irodalomtörténész, műfordító (1963, II. fokozat) Benedek Miklós (1946) színész (2016) Benedikt Ottó (1897–1975) villamosmérnök (1958, II. fokozat) Benitz Zsigmond (1901–1963) gépállomás-igazgató (1954, III. fokozat) Benjámin László (1915–1986) író, költő, politikus (1950, 1952; mindkettő II. fokozat) Benkó Sándor (1940–2015) dzsesszzenész (2006) Benkő László (1943) zenész, zeneszerző (2013, m) Bényei Tamás (1964) dzsesszzenész (m, 2015) Bera Zsolt (1969) dzsesszzenész (m, 2015) Berecz András (1957) előadóművész, mesemondó (2011) Bereczky Endre (1896–1973) vegyészmérnök (1949, II. fokozat) Bereményi Géza (1946) író, dramaturg, filmrendező (2001) Berend T. Iván (1930) gazdaságtörténész (1961, m, III. fokozat) Berentey Ernő, id. (1889–1957) orvos, szülész-nőgyógyász (1949, II. fokozat) Berény Róbert (1887–1953) festő (1951, I. fokozat) Béres Ilona (1942) színész (2000) Béres János (1930) furulyaművész, népzenekutató (2014) Bereznai Oszkár (1898–1989) gépészmérnök (1952, II. fokozat) Berkesi Sándor (1944) karnagy (2018) Bernáth Aurél (1895–1982) festő, író (1948, II. fokozat; 1970, I. fokozat) Bertalan Tivadar (1930) festő, grafikus, látványtervező (2017) Bertók László (1935) író, költő (2004) Bessenyei Ferenc (1919–2004) színész (1953, 1955; mindkettő II. fokozat) Bezerédi Zoltán (1955) színész, rendező (2010) Bezzegh László (1917–1990) erdőmérnök (1960, m, II. fokozat) Bihari Ferenc (1896–1968) földműves, gazdasági vezető (1951, II. fokozat) Bihari József (1901–1981) színész (1951, I. fokozat; 1953, II. fokozat) Biró Ferenc (1904–2006) gépészmérnök (1949, m, I. fokozat) Bíró Miklós (1933–2015) operatőr (2004) Bitskey Tibor (1929–2015) színész (2000) Blaskó Péter (1948) színész (2008, nem fogadta el a díjat, 2011) Bochner Endre Lajos (?) villamosmérnök (1952, II. fokozat) Bódi Béla (1899–1971) előhengerész (1952, II. fokozat) Bodó Elemér (1926–?) vájár, szakvezető aknász (1959, III. fokozat) Bodó Zalán (1919–1990) fizikus (1959, m, II. fokozat) Bodor Ádám (1936) író (2003) Bodrogi Gyula (1934) színész (2005) Bogányi Gergely (1974) zongoraművész (2004) Bogdán József (1909–1969) földműves (1948, m, I. fokozat) Bognár Géza (1909–1987) villamosmérnök, politikus (1949; 1956, m; mindkettő II. fokozat) Bognár Rezső (1913–1990) kémikus (1948, II. fokozat; 1962, I. fokozat) Bohus Zoltán (1941–2017) üvegtervező (2014) Bojtor Miklós (1918–1988) agrármérnök (1958, III. fokozat) Bojtos Károly (1962) kamarazenész (2004, cs) Bokros Birman Dezső (1889–1965) szobrász (1949, II. fokozat) Bólya József (1911–1966) gazdasági vezető (1950, m, II. fokozat) Bonkáló Tamás (1922–2008) gépészmérnök (1954, III. fokozat) Bonta József (1908–1982) építőmérnök (1953, III. fokozat) Boráros Imre (1944) színész (2014) Borbély Mihály (1919–?) textilmérnök (1953, III. fokozat) Borbély Mihály (1956) klarinétművész (2014, m) Bordás András (1921–1956) esztergályos (1954, III. fokozat) Bordás Lajos (1879–1960) mérnök (1949, m, II. fokozat) Boromisza Gyula (1914–?) gépészmérnök (1956, m, III. fokozat) Boros Gyula (1915–1986) tanító (1948, II. fokozat) Boross Lajos (1925–2014) előadóművész, prímás (2006) Bors János (1913–1985) gépészmérnök (1957, m, III. fokozat) Bors Károly (1906–1975) tervezőmérnök (1958, III. fokozat) Borsos Miklós (1906–1990) szobrász, éremművész, grafikus (1957, III. fokozat) Bortnyik Sándor (1893–1976) festő, grafikus, tervezőgrafikus (1973, II. fokozat) Borvendég Béla (1931–2014) építészmérnök (2004) Botvay Károly (1932) gordonkaművész (1970, cs, III. fokozat) Bozay Attila (1939–1999) zeneszerző (1990) Bozsik Yvette (1968) koreográfus, táncművész (2006) Bölöni György (1882–1959) író, publicista (1955, I. fokozat) Böszörményi Géza (1924–2004) filmrendező (2000, m) Bőzsöny Lajos (1926–?) fémöntő (1950, m, II. fokozat) Brczán Miroszláv tamburaművész (2014, m) Bródy János (1946) előadóművész, zeneszerző, szövegíró (2000, cs) Bruckner Győző (1900–1980) kémikus, gyógyszervegyész (1949, 1955; mindkettő I. fokozat) Bruckner Lipót (1902–1969) cérnázómester, mérnök (1948, m, I. fokozat) Buda Ferenc (1936) költő, műfordító (2005) Budai Ilona (1951) népdalénekes (2016) Budavári Károly (1910–1991) vájár (1955, III. fokozat) Budincsevits Andor (1905–1995) kémikus (1953, III. fokozat) Budó Ágoston (1914–1969) fizikus (1951, m, II. fokozat) Bugyi István (1898–1981) orvos, sebész (1949, II. fokozat) Bulla Elma (1913–1980) színész (1956, II. fokozat) Bun József (1907–2000) gépészmérnök (1948, m, II. fokozat) Bunda János (1916–1989) ács (1953, III. fokozat) Buti Gyula (1917–1974) kőműves (1953, III. fokozat) Buti Sándor (1899–1992) tanár, iskolaigazgató (1960, III. fokozat) Buzágh Aladár (1895–1962) kémikus (1949, 1954; mindkettő I. fokozat) Buzási János (1912–1978) bányamérnök (1959, III. fokozat) C Cholnoky László (1899–1967) kémikus (1959, II. fokozat) Cholnoky Tibor (1901–1991) mérnök (1957, III. fokozat) Claus Alajos (1908–1988) kohómérnök (1948, m, II. fokozat) Czakó Gábor (1942) író, publicista (2011) Czibere Tibor (1930) gépészmérnök, politikus (1962, III. fokozat) Czifranics Mihály (1895–1984) földműves (1948, cs, I. fokozat) Czóbel Béla (1883–1976) festő, grafikus (1948, II. fokozat) Czukor Anna (1932) építőipari munkás (1950, cs, II. fokozat) Cs Cságoly Ferenc (1948) építész (2003) Csákányi Eszter (1953) színész (2006) Csáki-Maronyák József (1910–2002) festő (1952, II. fokozat) Csanádi György (1905–1974) vasútépítő mérnök, politikus (1956, III. fokozat) Csanádi Imre (1920–1991) író, költő (1975, II. fokozat) Császár Ákos (1924–2017) matematikus (1963, III. fokozat) Csatkai Endre (1896–1970) művészettörténész, muzeológus (1954, m, III. fokozat) Cseh Tamás (1943–2009) előadóművész, énekes, zeneszerző (2001) Cseke Bálint (1901–1973) földműves (1948, cs, I. fokozat) Cseke István (1907–1987) művezető, brigádvezető (1962, III. fokozat) Csenki Imre (1912–1998) karnagy, zeneszerző, népzenekutató (1952, m, II. fokozat) Cseperkálovics Antal (1909–1967) kohómérnök (1955, m, III. fokozat) Csepreghy Győző (1918–2014) textilmérnök (1952, II. fokozat) Cseres Tibor (1915–1993) író, újságíró (1975, II. fokozat) Cserhalmi György (1948) színész (1990) Csernus Mariann (1928) színész (2010) Csernus Tibor (1927–2007) festő, grafikus (1997) Cserny József (1939–2009) ipari formatervező (1993) Csete György (1937–2016) építész (1997) Csicsátka Antal (1911–1976) villamos- és postamérnök (1953, II. fokozat) Csík János (1964) hegedűművész (2013, m) Csíkszentmihályi Róbert (1940) szobrász, éremművész (2013) Csikós Attila (1942–2017) építész, díszlet- és jelmeztervező (2001) Csók István (1865–1961) festő (1948, m, I. fokozat; 1952, II. fokozat) Csomós Mari (1943) színész (1996) Csonka Pál (1896–1987) építészmérnök (1954, III. fokozat) Csoóri Sándor (1930–2016) író, költő (1990; 2012, n) Csoóri Sándor, ifj. (1956) népzenész (2016) Csorba Géza (1892–1964) szobrász (1950, m, I. fokozat) Csorba Győző (1916–1995) költő, műfordító (1985) Csorba István (1919–1989) kazánfűtő (1951, II. fokozat) Csukás István (1936) író, költő (1999) Csukás Zoltán (1900–1957) mezőgazdász, állatorvos (1954, II. fokozat) Csűrös Zoltán (1901–1979) vegyészmérnök (1953, II. fokozat) D Dabis László (1891–1956) orvos, higiénikus (1956, III. fokozat) Dallos András (1921–2012) fizikus (1955, m, III. fokozat) Danis Imréné (1912–?) pedagógus (1952, m, II. fokozat) Dárday István (1940) filmrendező (2012) Darvas Iván (1925–2007) színész (1978, 1998) Darvas József (1912–1973) író, politikus (1956, I. fokozat; 1960, II. fokozat) Dávid Gyula (1913–1977) zeneszerző (1957, II. fokozat) Dávid Károly , ifj. (1903–1973) építészmérnök (1954, I. fokozat) Davida Leóné Bíró Erzsébet (1896–1976) pedagógus (1951, II. fokozat) Dayka Margit (1907–1986) színész (1952, II. fokozat) Deák János (1912–1977) esztergályos (1952, II. fokozat) Debreczeni Ferenc (1948) zenész (2013, m) Dege Lajos (1908–1966) főművezető (1949, I. fokozat) Deim Pál (1932–2016) festő, grafikus, szobrász (1993) Demeter László (1910–1988) vegyészmérnök (1953, III. fokozat) Demjén Ferenc (1946) előadóművész (2012) Dénes György, G. (1915–2001) dalszövegíró, műfordító (2001, p) Dénes Péter (1914–1974) gépészmérnök (1955, II. fokozat) Dercsényi Dezső (1910–1987) művészettörténész (1954, m, III. fokozat) Derkovits Gyula (1894–1934) festő (1948, p, I. fokozat) Déry Gabriella (1933–2014) operaénekes (2005) Déry Tibor (1894–1977) író, szerkesztő (1948, m, I. fokozat) Dés László (1954) dzsesszzenész, zeneszerző (2007) Dési Huber István (1895–1944) festő (1948, p, I. fokozat) Devecseri Gábor (1917–1971) költő, műfordító (1953, III. fokozat) Dévényi Sándor (1948) építész (1999) Devich Sándor (1935–2016) hegedűművész (1970, cs, III. fokozat) Dienes Endre (1904–1978) orvos (1954, III. fokozat) Dischka Győző (1889–1986) gépészmérnök (1955, III. fokozat) Dobai Péter (1944) író, költő (2014) Dobos László (1930–2014) író (1994) Dobozy Imre (1917–1982) író, újságíró (1959, II. fokozat) Dogossy Ferenc (1909–1994) főgépész (1949, m, II. fokozat) Dohnányi Ernő (1877–1960) zeneszerző, karmester (1990, p) Domanovszky Endre (1907–1974) festő (1953, III. fokozat; 1956, II. fokozat) Dombai Tibor (1912–1990) geofizikus (1954, II. fokozat) Domján Bálint (1904–1990) földműves, brigádvezető (1950, cs, II. fokozat) Domján József (1907–1992) grafikus (1956, III. fokozat) Domokos István (1920–1982) vájár, brigádvezető (1962, III. fokozat) Domonkos Endre (1919–?) gépészmérnök (1952, II. fokozat) Donhoffer Szilárd (1902–1999) orvos (1961, II. fokozat) Dózsa Imre (1941) balettművész (1978) Dubniczky Mihály (1910–1991) olvasztár (1957, III. fokozat) Dubrovay László (1943) zeneszerző (2013) Dudich Endre (1895–1971) zoológus, entomológus (1957, II. fokozat) Dunai Ernő (1911–1988) nyomdász (1949, m, I. fokozat) Durkó Zsolt (1934–1997) zeneszerző (1978) E, É Eck Imre (1930–1999) koreográfus, díszlettervező, festő (1978) Ecker Ferenc (1896–1978) mérnök (1955, II. fokozat) Eckhardt Sándor (1890–1969) nyelvész, irodalomtörténész (1990, p) Egerszegi Sándor (1920–1974) agrokémikus (1956, III. fokozat) Egerváry Jenő (1891–1958) matematikus (1949, 1953; mindkettő II. fokozat) Égető Ernő (1919–1991) agronómus (1950, cs, II. fokozat) Egry József (1883–1951) festő (1948, m, I. fokozat) Egyed László (1914–1970) geofizikus (1957, II. fokozat) Eiben István (1902–1958) operatőr, rendező (1955, III. fokozat) Ék Sándor (1902–1975) festő, grafikus (1951, I. fokozat) Elek Judit (1937) filmrendező, író, dramaturg (2008) Elekes Ferenc (1905–1967) vájár (1953, III. fokozat) Elekes Lajos (1914–1982) történész (1953, II. fokozat) El Kazovszkij (1950–2008) festő, díszlet- és jelmeztervező (2002) Ember Győző (1909–1993) történész (1949, II. fokozat) Eörsi István (1931–2005) író, költő, műfordító (2005) Eötvös Péter (1944) zeneszerző, karmester (2002) Eperjes Károly (1954) színész (1999) Erdei Ferenc (1910–1971) agrárközgazdász, szociológus, politikus (1948, 1962; mindkettő II. fokozat) Erdély Mátyás (1976) operatőr (2016) Erdélyi Elek (1912–1969) geodéta (1960, m, III. fokozat) Erdélyi Gyula (1913–1980) géplakatos, szövödei művezető (1951, II. fokozat) Erdélyi Miklós (1928–1993) karmester (1975, II. fokozat) Erdélyi Zsuzsanna (1921–2015) etnográfus, folklorista (2001) Erdey László (1910–1970) kémikus (1951, 1958; mindkettő II. fokozat) Erdey-Grúz Tibor (1902–1976) fizikus, kémikus, politikus (1950, II. fokozat; 1956, m, II. fokozat) Erdős István (1940) bábszínész (1999, cs) Erdős Pál (1913–1996) matematikus (1958, I. fokozat) Eredics Áron (1983) tamburaművész (2014, m) Eredics Gábor (1955) előadóművész, zenekarvezető (2014, m) Eredics Kálmán (1952) nagybőgős (2014, m) Éri Péter (1953) népzenész (1999, cs) Ernst Jenő (1895–1981) orvos, biofizikus (1948, I. fokozat; 1956, II. fokozat) Erős Imre (1889–1974) építészmérnök (1954, II. fokozat) Erőssy Lajos (1879–1952) tervezőmérnök (1949, m, II. fokozat) Érsek Gyula (1911–1988) hengerész (1954, III. fokozat) Ertl Róbert (1901–1985) mérnök (1953, m, III. fokozat) Esterházy Péter (1950–2016) író, publicista (1996) Eszenyi Enikő (1961) színész, rendező (2001) Esztergályos Cecília (1943) színész (2018) Esztó Péter (1885–1965) bányamérnök (1952, II. fokozat) F Fábián Magdolna (1914–1993) befűző (1948, m, I. fokozat) Fábik József (1916–1980) kőműves (1950, m, I. fokozat) Fábri Zoltán (1917–1994) filmrendező, színész (1953, III. fokozat; 1955, II. fokozat; 1970, I. fokozat) Facsinay László (1909–1985) geofizikus (1953, II. fokozat) Fajó János (1937–2018) festő (2008) Faludy György (1910–2006) író, költő, műfordító (1994) Faragó András (1919–1993) operaénekes (1985) Faragó Laura (1949) énekművész (2018) Fári László (1898–1953) vegyészmérnök (1951, II. fokozat) Farkas Ádám (1944) szobrász (2016) Farkas Árpád (1944) író, költő, műfordító (2018) Farkas Ferenc (1905–2000) zeneszerző (1950, II. fokozat; 1991) Farkas József (1921–2005) gazdasági vezető (1959, III. fokozat) Farkasdi Zoltán (1908–2001) építész (1952, II. fokozat) Farkasdy Zoltán (1928–1989) építész (1988) Fehér István (1907–1986) vegyészmérnök (1948, m, I. fokozat) Fehér László (1953) festő (2000) Fejér Lipót (1880–1959) matematikus (1948, I. fokozat) Fejes Endre (1923–2015) író (1975, II. fokozat) Fejes Sándor (1907–1977) kertészmérnök (1961, III. fokozat) Fejes Tóth László (1915–2005) matematikus (1957, II. fokozat) Fekete György (1932) belsőépítész (2012) Fekete Lajos (1891–1969) történész, turkológus (1956, II. fokozat) Feledy Gyula (1928–2010) festő, grafikus (1978) Feleki Kamill (1908–1993) színész (1953, II. fokozat) Feleki Sári (1920–1995) színész (1975, III. fokozat) Féner Tamás (1938) fotóművész (2010) Ferencsik János (1907–1984) karmester (1951, II. fokozat; 1961, I. fokozat) Ferencz István (1944) építészmérnök (2006) Ferenczfy-Kovács Attila (1951) látvány- és díszlettervező, építész (2002) Ferenczi Ödön (1914–?) acélöntő (1950, m, II. fokozat) Ferenczy Béni (1890–1967) szobrász (1948, II. fokozat; 1965, I. fokozat) Ferenczy Noémi (1890–1957) gobelinművész (1948, I. fokozat) Fernbach Antal (1921–1975) traktoros (1955, III. fokozat) Fésűs Éva (1926) író, költő (2017) Feuer (Fejér) Klára (1911–1958) pedagógus (1949, m, II. fokozat) Finta József (1935) építészmérnök (1996) Fischer Ádám (1949) karmester (2008) Fischer Annie (1914–1995) zongoraművész (1949, m; 1955, 1965; mindhárom I. fokozat) Fischer Iván (1951) karmester (2006) Fodor András (1929–1997) író, költő, műfordító (1992) Fodor Gábor Béla (1915–2000) kémikus (1950, 1954; mindkettő II. fokozat) Fodor János (1906–1973) operaénekes (1953, II. fokozat) Fodor József (1898–1973) író, költő, műfordító, újságíró (1957, II. fokozat) Fodor László (1969) dzsesszzenész (m, 2015) Fodróczi Lajos (1915–1991) földműves, gazdasági vezető (1953, III. fokozat) Fogarasi Béla (1891–1959) filozófus (1952, II. fokozat) Fogarasi János (1907–1995) kohómérnök (1953, III. fokozat) Foltin Jolán (1943) koreográfus, táncművész (1995) Fonó Albert (1881–1972) gépészmérnök (1956, I. fokozat) Fónyi Géza (1899–1971) festő (1970, II. fokozat) Forgó László (1907–1985) gépészmérnök (1952, II. fokozat) Földes László (1945) zenész, előadóművész (2011) Földes Pál (1900–1975) textilmérnök (1954, III. fokozat) Földessy Gyula (1874–1964) irodalomtörténész (1951, II. fokozat) Földi Péter (1949) festő (2007) Földi Zoltán (1895–1987) vegyészmérnök (1952, II. fokozat) Földvári Aladár (1906–1973) geológus (1951, I. fokozat) Földvári Jenő (1903–1981) vonalmester (1948, m, II. fokozat) Frank László (1910–1990) kohómérnök (1950, II. fokozat) Frenreisz Károly (1946) előadóművész (2017) Freud Géza (1922–1979) matematikus (1959, III. fokozat) Freund Mihály (1889–1984) vegyész- és olajmérnök (1950, II. fokozat) Fried Henrik (1900–1993) tervezőmérnök (1955, m, III. fokozat) Fuchs László (1924) matematikus (1953, III. fokozat) Fülep Lajos (1885–1970) művészettörténész, művészetfilozófus, református lelkész (1957, II. fokozat) Fülöp Mihály (1915–1979) gépésztechnikus (1950, II. fokozat) Fülöp Viktor (1929–1997) balettművész, koreográfus (1962, m, II. fokozat) Fülöp Zoltán (1907–1975) díszlettervező (1951, II. fokozat) Füst Milán (1888–1967) író, költő (1948, m, I. fokozat) G Gaál István (1933–2007) filmrendező (1991) Gábor Andor (1884–1953) író, újságíró (1953, p, I. fokozat) Gábor Miklós (1919–1998) színész, író (1953, II. fokozat) Gábor Sándorné Szorger Rozália (1914–?) selyemszövő (1948, m, I. fokozat) Gádor István (1891–1984) keramikus (1955, III. fokozat; 1975, I. fokozat) Gagyi-Pálffy András (1918–1988) bányamérnök (1963, III. fokozat) Gál Endre (1902–?) mérnök (1952, m, I. fokozat) Gál István (1917–1979) bányamérnök, közgazdász (1961, II. fokozat) Galambos Erzsi (1931) színész (2002) Galánfi András (1945) faragó népművész (2017) Galbács István dzsesszzenész (m, 2015) Gálffi László (1952) színész (2007) Galgóczi Erzsébet (1930–1989) író, politikus (1978) Gáll István (1931–1982) író (1978) Gallai Tibor (1912–1992) matematikus (1956, III. fokozat) Gálvölgyi János (1948) színész, humorista (2005) Garai Gábor (1929–1987) költő, műfordító, kritikus (1965, II. fokozat) Garai József (1912–2000) vájár, frontmester (1963, III. fokozat) Garas Dezső (1934–2011) színész (1988) Gáspár Margit (1905–1994) író, műfordító, színigazgató (1951, II. fokozat) Gáspár Sándor (1956) színész (2009) Gazda Géza (1899–1981) mérnök, politikus (1952, II. fokozat) Géczy Gyula (1911–1979) gazdasági vezető, földműves (1948, cs, I. fokozat) Gegesi Kiss Pál (1900–1993) orvos, gyermekgyógyász (1953, III. fokozat) Geiger György (1944) trombitaművész (2009) Geleji Sándor (1898–1967) kohómérnök (1951, I. fokozat; 1955, II. fokozat) Gellért Endre (1914–1960) rendező (1950, 1953; mindkettő II. fokozat) Gellért Oszkár (1886–1967) költő, író, újságíró (1949, m, II. fokozat) Gémes Ferenc (1909–1993) földműves (1950, cs, II. fokozat) Gera Zoltán (1923–2014) színész (2013) Gerber Károly (1911–?) mérnök (1952, m, I. fokozat) Gerecs Árpád (1903–1982) vegyészmérnök, kémikus (1950, m, I. fokozat) Gerendás Mihály (1908–1976) biokémikus (1949, II. fokozat) Gerevich László (1911–1997) művészettörténész, régész, muzeológus (1954, III. fokozat) Gergely Ágnes (1933) író, költő, műfordító (2000) Gergely Ferenc (1914–1998) orgonaművész, organológus, kántor (1994) Gergely Sándor (1896–1966) író (1949, m, I. fokozat; 1956, II. fokozat) Gerlei Ferenc (1901–1970) orvos, patológus, könyvtáros (1961, III. fokozat) Gerlóczi Lajosné (1900–1978) tanító (1952, m, II. fokozat) Gerő Ernő (1898–1980) politikus, közgazdász (1949, I. fokozat) Gertler Viktor (1901–1969) filmrendező (1957, II. fokozat) Geszler Mária (1941) keramikus (2018) Gillemot László (1912–1977) gépészmérnök, anyagtudós (1949, I. fokozat; 1957, II. fokozat) Gilyén Jenő (1918–2011) építészmérnök (1954, II. fokozat) Glatz Oszkár (1872–1958) festő (1952, II. fokozat) Gnädig Béla (1906–1979) építész- és építőmérnök (1957, m, II. fokozat) Gnädig Miklós (1908–1993) építészmérnök (1953, II. fokozat) Gobbi Hilda (1913–1988) színész (1949, II. fokozat) Goda Gábor (1911–1996) író (1966, III. fokozat) Gombás Pál (1909–1971) fizikus (1948, 1950, m; mindkettő I. fokozat) Gond Ferenc (1919–?) gépészmérnök (1956, m, III. fokozat) Gorka Géza (1894–1971) keramikus (1963, II. fokozat) Gorup Ferenc (1894–1963) gépészmérnök (1956, II. fokozat) Gothár Péter (1947) filmrendező, díszlet- és jelmeztervező (1997) Gózon Gyula (1885–1972) színész (1954, II. fokozat) Gömöri Pál (1905–1973) orvos, belgyógyász (1957, III. fokozat) Gönye Lajos (1905–1991) földműves, gazdasági vezető (1951, II. fokozat) Görbe János (1912–1968) színész (1951, II. fokozat) Görgey Gábor (1929) író, rendező (2006) Görömbei András (1945–2013) irodalomtörténész (2000) Gregor József (1940–2006) operaénekes (1999) Greguss Pál , id. (1889–1984) növényanatómus, paleobotanikus (1958, II. fokozat) Grendel Lajos (1948) író (1999) Gross Arnold (1929–2015) festő, grafikus (1995) Grunwalsky Ferenc (1943) filmrendező, operatőr (2004) Gryllus Dániel (1953) előadóművész (2000, cs) Gryllus Vilmos (1951) zenész (2000, cs) Gulyás Dénes (1954) operaénekes (2016) Gulyás Gyula (1944–2008) szobrász (2007) Gulyás Lajos (1915–?) traktoros (1948, m, II. fokozat) Guszmann József (1875–1956) orvos, bőrgyógyász (1951, II. fokozat) Gy Gyárfás József (1875–1965) mezőgazdász (1955, II. fokozat) Gyarmathy Lívia (1932) filmrendező (2000) Gyarmathy Tihamér (1915–2005) festő, grafikus (1990) Gyémánt László (1935) festő (2015) Gyöngyösi Károly (1919–?) földműves (1948, m, I. fokozat) Győrffy Barna (1911–1970) növénygenetikus, biokémikus (1949, II. fokozat) Györfi Sándor (1951) szobrász, éremművész (2018) György Júlia (1896–1977) neurológus, gyermekpszichiáter (1962, III. fokozat) Gyulai Líviusz (1937) grafikus, animációsfilm-rendező (2004) Gyulai Zoltán (1887–1968) fizikus (1953, II. fokozat) Gyurkó István (1911–1959) vájár (1958, III. fokozat) Gyurkó László (1930–2007) író, publicista (1980) Gyurkovics Mária (1913–1973) operaénekes (1951, II. fokozat) Gyurkovics Tibor (1931–2008) író, költő, publicista (1994) Gyükér Barnabás (1920–1990) főgépész (1954, III. fokozat) H Hágai Katalin (1961) balettművész (1998) Hager Ritta (1931) textilművész (2003) Hajnóczi Gyula (1920–1996) építészmérnök, régész (1990) Hajós György (1912–1972) matematikus (1951, 1962; mindkettő II. fokozat) Halász András (1890–1975) bányamérnök (1953, m, III. fokozat) Halász Judit (1942) színész, énekes (2001) Hall József (1899–1962) tisztifőorvos (1948, II. fokozat) Halmágyi Tibor (1932–1960) villamosmérnök (1959, m, II. fokozat) Hamar Dániel (1951) népzenész (1999, cs) Hammer Jakab (1911–1982) kőműves (1954, III. fokozat) Hámori Ildikó (1947) színész (2014) Hámos György (1910–1976) író, forgatókönyvíró, lapszerkesztő (1951, II. fokozat) Hamvas Béla (1897–1968) filozófus, író, műfordító (1990, p) Hanzó Lajos (1915–1964) nevelés- és agrártörténész (1955, III. fokozat) Harangozó Gyula (1908–1974) balettművész, koreográfus (1956, II. fokozat) Harangozó Gyula , ifj. (1956) balettművész (2012) Haraszti István (1903–1968) gépészmérnök (1961, III. fokozat) Harasztÿ István (1934) szobrász (2000) Hargitai Géza (1958) hegedűművész (1997, m) Harkányi Endre (1934) színész (2010) Harrer Antal (1912–1987) vasbetonszerelő (1956, III. fokozat) Hartai Rudolf (1900–1976) kábelmester (1948, m, II. fokozat) Határ Győző (1914–2006) író, költő, műfordító, építész, filozófus (1991) Hatvany Lajos (1880–1961) irodalomtörténész, író, kritikus (1959, II. fokozat) Haumann Péter (1941) színész (1985) Havas András (1891–1954) mikrobiológus (1950, II. fokozat) Havas Ferenc (1935–2007) balettművész (1965, m, III. fokozat) Háy Gyula (1900–1975) drámaíró, műfordító (1951, II. fokozat) Haynal Imre (1892–1979) orvos, belgyógyász (1957, II. fokozat) Hazay István (1901–1995) geodéta (1955, III. fokozat) Házi Árpád (1908–1970) vármegyei alispán (1948, II. fokozat) Házy Erzsébet (1929–1981) operaénekes (1970, II. fokozat) Heckenast Gusztáv (1922–1999) történész, neveléstudós (1949, m, II. fokozat) Hegedűs D. Géza (1953) színész (2009) Hegedűs Endre (1954) zongoraművész (2014) Hegyi Barnabás (1914–1966) operatőr (1950, m, II. fokozat) Heinrich Kálmán (1915–1994) gépészmérnök (1956, m, II. fokozat) Heller László (1907–1980) gépészmérnök (1951, II. fokozat) Heltai Jenő (1871–1957) író, költő (1957, I. fokozat) Hencze Tamás (1938–2018) grafikus, festő (2004) Herke Sándor (1882–1970) talajvegyész (1955, III. fokozat) Hernádi Gyula (1926–2005) író (1999) Hernádi Lajos (1906–1986) zongoraművész (1956, II. fokozat) Herold Sándor (1902–1978) szerszámkészítő (1948, m, II. fokozat) Herskó János (1926–2011) filmrendező (2006) Hetényi Géza (1894–1959) orvos, belgyógyász (1950, 1955; mindkettő II. fokozat) Hetey Katalin (1924–2010) szobrász, festő, grafikus (2009) Hevesi Gyula (1890–1970) vegyészmérnök, közgazdász, politikus (1959, II. fokozat) Hidas Antal (1899–1980) író, műfordító (1962, II. fokozat) Hidasi István (1919–1992) bányamérnök (1958, II. fokozat) Hincz Gyula (1904–1986) festő, grafikus (1958, III. fokozat) Hodek József (1906–1968) gazdasági vezető (1954, III. fokozat) Hoffmann Ferenc (1911–1996) orvos, tüdőgyógyász (1948, II. fokozat) Hoffmann Sándor (1899–1992) vegyészmérnök (1948, II. fokozat) Hofgard Károly (1922–1984) villamosmérnök (1959, m, II. fokozat) Hofi Géza (1936–2002) színész, humorista, előadóművész (1998) Holló Aurél (1966) kamarazenész (2004, cs) Holló László (1887–1976) festő, grafikus (1961, II. fokozat) Homoki Nagy István (1914–1979) filmrendező, operatőr (1952, II. fokozat) Homoróczky Imre (1921–1990) gazdasági vezető (1950, m, II. fokozat) Hont Ferenc (1907–1979) rendező (1949, II. fokozat) Honthy Hanna (1893–1978) színész, operetténekes (1953, II. fokozat) Hornicsek László (1923–2014) belsőépítész, formatervező (1980) Horvai István (1922–2002) rendező, színigazgató (1951, II. fokozat; 1953, III. fokozat) Horváth Ádám (1930) televíziós rendező (2007) Horváth Ede (1924–1998) vasesztergályos, vezérigazgató (1950, m, I. fokozat) Horváth István (1917–1948) földműves, gazdasági vezető (1948, cs, p, II. fokozat) Horváth István (1927) gépészmérnök (1957, m, III. fokozat) Horváth János (1878–1961) irodalomtörténész (1948, I. fokozat) Horváth János (1912–1977) mozdonyfűtő (1952, m, II. fokozat) Horváth János , ifj. (1911–1977) klasszika-filológus (1955, III. fokozat) Horváth Jánosné Bátai Ilona (1934) építőipari munkás (1950, cs, II. fokozat) Horváth József (1901–1976) lakatos (1948, m) Horváth József (1924–2004) színész (1992) Horváth Kornél (1954) dzsesszzenész (2008) Horváth László (1921–1990) gépészmérnök, közgazdász (1956, III. fokozat) Horváth Sándor (1925–2001) vájár (1957, III. fokozat) Horváth Teri (1929–2009) színész (1973, II. fokozat) Hosnyánszky János (1922–2006) földműves, gazdasági vezető (1952, II. fokozat) Hubay Miklós (1918–2011) író, műfordító (1994) Huszák István (1906–1995) orvos, neurológus (1960, III. fokozat) Huszárik Zoltán (1931–1981) filmrendező, grafikus (1990, p) Huszka Ernőné Fábián Ilona (1907–2001) tanár (1953, III. fokozat) Huszti Péter (1944) színész, rendező (1978) Husztics Lajos (1918–1990) vájár (1956, III. fokozat) Huzella Péter (1949) dalszerző, előadőművész (2000, cs) Hűvösvölgyi Ildikó (1953) színész (2015) I, Í Iglódi István (1944–2009) rendező, színész (1998) Ignácz Pál (1911–1992) villamosmérnök (1959, III. fokozat) Illés Béla (1895–1974) író (1950, I. fokozat; 1955, II. fokozat) Illés Endre (1902–1986) író, kritikus, műfordító, könyvkiadó (1963, II. fokozat) Illés György (1914–2006) operatőr (1950, m, II. fokozat; 1973, II. fokozat) Illés Lajos (1942–2007) előadóművész, zeneszerző (2000, m) Illyés Gyula (1902–1983) író, költő (1948, 1953, 1970; mindhárom I. fokozat) Ilosfalvy Róbert (1927–2009) operaénekes (1965, II. fokozat) Imre István (1918–1983) festő, grafikus (1953, m, III. fokozat) Issekutz Béla (1886–1979) farmakológus, gyógyszervegyész (1952, II. fokozat) Ivánovics György (1904–1980) mikrobiológus, bakteriológus (1948, 1952; mindkettő II. fokozat) Iványi János (1908–1972) traktoros (1948, m, II. fokozat) Iványi József (1920–1967) brácsaművész (1958, cs, II. fokozat) J Jáky József (1893–1950) építőmérnök (1948, II. fokozat) Jámbor László (1911–1995) operaénekes (1963, II. fokozat) Jancsó Adrienne (1921–2006) előadóművész (1995) Jancsó Miklós (1921–2014) filmrendező (1973, II. fokozat; 2006) Jancsó Miklós (1903–1966) orvos, belgyógyász, farmakológus (1948, 1955; mindkettő II. fokozat) Jandó Jenő (1952) zongoraművész (1997) Janikovszky Éva (1926–2003) író (2003) Jankovich Ferenc (1907–1971) író, költő (1956, II. fokozat) Jankovics Marcell (1941) rajzfilmrendező, kultúrtörténész, illusztrátor (1978) Jánosik János (1906–1977) öntő (1951, m, II. fokozat) Jánoskúti Márta (1942) jelmeztervező (2009) Jánossy Lajos (1912–1978) fizikus (1951, II. fokozat) Jantsky Béla (1908–1991) geológus (1953, II. fokozat) Járdányi Pál (1920–1966) zeneszerző, népzenekutató (1954, II. fokozat) Jászberényi Márk (1973) programozómatematikus (2013, m) Jávori Ferenc (1946) zeneszerző, zenekarvezető (2014) Jávorka Sándor (1883–1961) flórakutató, geobotanikus (1952, II. fokozat) Jékely Zoltán (1913–1982) költő, műfordító (1990, p) Jeles András (1945) rendező (2008) Jenei Lajos (1915–?) olvasztár (1953, III. fokozat) Jeney Endre (1891–1970) orvos, patológus, higiénikus (1963, II. fokozat) Jeney Zoltán (1943) zeneszerző (2001) Jodál Sándor (1901–1969) gépészmérnök (1948, II. fokozat) Jókai Anna (1932–2017) író (1994; 2014, n) Jónás Gyuláné (1897–1979) magkészítő (1951, II. fokozat) Jónás Lajos (1914–1987) tanító (1954, III. fokozat) Jordán Károly (1871–1959) matematikus (1956, II. fokozat) Jordán Tamás (1948) színész, rendező, színigazgató (1996) Jovánovics György (1939) szobrász (1997) József Attila (1905–1937) költő (1948, p) Juhász Ferenc (1928–2015) költő, lapszerkesztő (1951, II. fokozat; 1973, I. fokozat) Juhász József (?) vasbetonszerelő (1951, II. fokozat) Juhász Zoltán (1962) dzsesszzenész (m, 2015) Julesz Miklós (1904–1972) orvos, belgyógyász (1962, II. fokozat) Jurcsik Károly (1928–2009) építészmérnök (1993) Jurics Károly (1904–?) géplakatos (1951, II. fokozat) Juronics Tamás (1969) balettművész, koreográfus (2009) K Kacsó Sándor (1896–1962) agronómus (1958, m, III. fokozat) Kádár György (1912–2002) festő, grafikus (1952, m, II. fokozat) Kadocsa Gyula (1880–1962) entomológus (1955, III. fokozat) Kadosa Pál (1902–1983) zeneszerző, zongoraművész (1950, II. fokozat; 1975, I. fokozat) Kaesz Gyula (1897–1967) bútortervező, iparművész (1956, III. fokozat) Kalász Márton (1934) író, költő, műfordító (2013) Kállai Ferenc (1925–2010) színész (1973, II. fokozat) Kállai Kiss Ernő (1939) klarinét- és tárogatóművész (2003) Kallós Zoltán (1926–2018) népzenegyűjtő, folklorista (1996; 2017, n) Kálmán György (1922–2000) bányamérnök (1956, III. fokozat) Kálmán György (1925–1989) színész (1970, III. fokozat) Kalmár László (1900–1980) filmrendező (1952, II. fokozat) Kalmár László (1905–1976) matematikus (1950, II. fokozat) Kalmár Magda (1944) operaénekes (2003) Kamp Salamon (1958) karnagy (2017) Kampis Miklós (1935) építész (2001) Kántás Károly (1912–1991) geofizikus, geológus (1952, II. fokozat) Kántor Sándor (1894–1989) fazekas népművész (1978) Kányádi Sándor (1929–2018) író, költő, műfordító (1993) Kapoli Antal (1867–1957) juhász, faragó népművész (1955, III. fokozat) Kapus Gyula (1897–1989) orvos, gyermekgyógyász (1952, II. fokozat) Kapuváry Jenő (1919–1995) gépészmérnök (1957, m, III. fokozat) Karácsonyi Béla (1919–1995) történész (1949, m, II. fokozat) Karátson Gábor (1935–2015) festő, író (2006) Kardos László (1898–1987) irodalomtörténész, kritikus, műfordító (1953, II. fokozat) Kardos László (1918–1980) néprajzkutató (1948, II. fokozat) Kardos Sándor (1944) operatőr, rendező (2010) Kardos Tibor (1908–1973) irodalomtörténész, filológus (1956, III. fokozat) Karinthy Ferenc (1921–1992) író (1955, III. fokozat) Karinthy Márton (1949) rendező (2013) Kárpáti Aurél (1884–1963) író, kritikus (1960, II. fokozat) Kaspár Adolf (1915–1988) mezőgazdász (1950, m, II. fokozat) Kass János (1927–2010) grafikus, szobrász (1999) Kassai Ilona (1928) színész (1963, III. fokozat) Kassák Lajos (1887–1967) író, költő, festő, lapszerkesztő (1965, I. fokozat) Kaszapovics András (1916–1963) földműves, egyéni gazdálkodó (1948, II. fokozat) Kazimir Károly (1928–1999) rendező (1965, III. fokozat) Kazinczi László (1921–1986) vájár (1956, III. fokozat) Keilwert Vilmos (1905–1998) gépészmérnök (1953, II. fokozat) Kelemen Barnabás (1978) hegedűművész (2012) Kelen Péter (1950) operaénekes (1997) Keleti Éva (1931) fotóművész (2017) Keleti Márton (1905–1973) filmrendező (1951, II. fokozat; 1953, III. fokozat; 1954, II. fokozat) Kemenesy Ernő (1891–1985) agrármérnök (1954, II. fokozat) Kemény Gábor (1883–1948) pedagógus, író (1948, II. fokozat) Kemény Henrik (1925–2011) bábszínész, bábkészítő (2005) Kemény Imre (1891–1974) fogorvos (1950, II. fokozat) Kende János (1941) operatőr (1994) Kenessey Jenő (1905–1976) zeneszerző, karmester (1953, III. fokozat) Kerekes András (1908–1992) gazdasági vezető (1955, III. fokozat) Kerényi Imre (1943–2018) rendező, színigazgató (2002) Kerényi Jenő (1908–1975) szobrász (1955, III. fokozat) Kerényi József Péter (1939–2016) építészmérnök, díszlettervező (1992) Kerényi Miklós Gábor (1950) rendező, színigazgató (2008) Keres Emil (1925–2016) színész, színigazgató (1965, III. fokozat) Kéri Lajos (1912–1985) párttitkár (1950, m, II. fokozat) Kern András (1948) színész (2007) Kerpel-Fronius Ödön (1906–1984) orvos, gyermekgyógyász (1951, II. fokozat) Kertai György (1912–1968) geológus (1953, II. fokozat) Kertész Ákos (1932) író, dramaturg (2008) Kertész András (1924–1994) mozdonyfűtő (1950, m, I. fokozat) Kertész Imre (1929–2016) író, műfordító (1997) Kertész István (1902–1990) kovács (1957, III. fokozat) Keserü Ilona (1933) festő, grafikus (2000) Keveházi Gábor (1953) balettművész, koreográfus (1990) Kévés György (1935) építész (2007) Kincses Veronika (1948) operaénekes (1980) Király István (1921–1989) irodalomtörténész (1953, III. fokozat) Király József (1930–2013) belsőépítész (1996) Király Levente (1937) színész (2003) Kirchner Tóbiás (1891–1973) asztalos (1948, m, II. fokozat) Kis József (1917–1990) filmrendező (1975, II. fokozat) Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884–1975) szobrász (1950, I. fokozat; 1953, II. fokozat) Kis Nagy József (1905–1980) bányamérnök (1953, III. fokozat) Kiss Anna (1939) író, költő (2016) Kiss Árpád (1889–1968) kémikus (1955, II. fokozat) Kiss Árpád (1918–1970) mérnök, politikus (1954, II. fokozat) Kiss B. Atilla (1963) operaénekes (2014) Kiss Benedek (1943) költő, műfordító (2018) Kiss Ferenc (1899–1966) orvos, anatómus (1952, II. fokozat) Kiss István (1919–?) fejőgulyás (1954, III. fokozat) Kiss István (1923–2012) kémikus (1963, III. fokozat) Kiss István (1927–1997) szobrász, politikus (1970, III. fokozat) Kiss János (1959) balettművész (2008) Kiss Lajos (1881–1965) etnográfus (1948, II. fokozat) Kiss László (1890–1972) tanár (1959, III. fokozat) Kiss Manyi (1911–1971) színész (1957, III. fokozat) Kiss Tamás (1922–1991) földműves, gazdasági vezető (1951, II. fokozat) Kiss Nagy András (1930–1997) szobrász, éremművész (1975, III. fokozat) Kiszlinger József (1924–1966) esztergályos (1951, II. fokozat) Klaniczay Tibor (1923–1992) irodalomtörténész (1955, III. fokozat) Kmetty János (1889–1975) festő (1949, II. fokozat) Kniezsa István (1898–1965) nyelvész, szlavista (1953, III. fokozat) Knoll István (1917–1970) gépészmérnök (1960, m, III. fokozat) Kóbor János (1943) előadóművész (2013, m) Kobzos Kiss Tamás (1950–2015) előadóművész (2014) Koch Sándor (1896–1983) mineralógus (1953, III. fokozat) Kocsár Miklós (1933) zeneszerző (2000) Kocsis András (1905–1976) szobrász (1953, m, II. fokozat) Kocsis Pál (1884–1967) ampelológus, növénynemesítő (1959, II. fokozat) Kocsis Zoltán (1952–2016) zongoraművész, karmester (1978, 2005) Kodály Zoltán (1882–1967) zeneszerző, népzenekutató (1948, I. fokozat; 1952, 1957; mindkettő n) Kodolányi János (1899–1969) író (1990, p) Kohán György (1910–1966) festő (1966) Kokas Ignác (1926–2009) festő (1983) Kolbai Károly (1901–1972) agrármérnök (1957, II. fokozat) Kollányi Ágoston (1913–1988) filmrendező (1958, III. fokozat) Kolláth László (1912–1983) népművelő (1955, III. fokozat) Kollonits János (1927) kémikus (1950, m, I. fokozat; 1953, II. fokozat) Kolozsvári Grandpierre Emil (1907–1999) író, kritikus, műfordító (1980) Koltai Lajos (1946) operatőr (1985) Koltay György (1899–1961) erdész (1954, III. fokozat) Komlós Péter (1935–2017) hegedűművész, hangversenymester (1970, cs, III. fokozat; 1997, m) Komlósi Ildikó (1959) operaénekes (2016) Komlóssy Erzsébet (1933–2014) operaénekes (1973, II. fokozat) Komor Vilmos (1895–1971) karmester (1963, II. fokozat) Kompolthy Tivadar (1914–1993) kémikus (1953, III. fokozat) Koncz Gábor (1938) színész, rendező (1997) Koncz Zsuzsa (1946) előadóművész (2008) Kondor Béla (1931–1972) festő, grafikus (1990, p) Konecsni György (1908–1970) festő, grafikus (1950; 1952, m; mindkettő II. fokozat) Konok Tamás (1930) festő (1998) Konrád György (1933) író, szociológus, kiadói szerkesztő (1990) Kónya Lajos (1914–1972) költő, író (1950, 1953; mindkettő II. fokozat) Koós Iván (1927–1999) bábtervező (1999, cs) Korach Mór (1888–1975) vegyészmérnök (1958, II. fokozat) Korányi Imre (1896–1989) statikus, építőmérnök (1955, III. fokozat) Korbuly János (1893–1976) gépészmérnök (1963, m, I. fokozat) Korniss Péter (1937) fotóművész (1999) Kórodi András (1922–1986) karmester (1970, II. fokozat) Kósa Ferenc (1936) filmrendező (2007) Koszta József (1861–1949) festő (1948, II. fokozat) Kóta József (1906–1979) bányamérnök (1951, I. fokozat) Kóti Árpád (1934–2015) színész (2014) Kotlán Sándor (1887–1967) parazitológus (1951, II. fokozat) Kovács Ákos (1968) előadóművész (2012) Kovács Alajos (1898–1967) építőmérnök (1948, m, I. fokozat) Kovács András (1925–2017) filmrendező (1970, III. fokozat) Kovács András Ferenc (1959) költő, műfordító (2010) Kovács Apollónia (1926–2012) előadóművész, színész (2011) Kovács Béla (1937) klarinétművész (1988) Kovács Dénes (1930–2005) hegedűművész (1963, II. fokozat) Kovács Dezsőné (1913–2004) tanár (1952, m, II. fokozat) Kovács Endre (1911–1985) történész, irodalomtörténész (1955, III. fokozat) Kovács István (1913–1996) fizikus (1951, m, II. fokozat) Kovács János (1928–1992) kőműves, brigádvezető (1950, cs, II. fokozat) Kovács János (1951) karmester (2001) Kovács József (1912–1983) pedagógus (1950, II. fokozat) Kovács Károly Pál (1907–1989) villamosmérnök (1953, III. fokozat) Kovács Kati (1944) előadóművész, dalszerző, színésznő (2014) Kovács László (1908–1962) pedagógus, népművelő (1954, III. fokozat) Kovács László (1923–1984) vájár (1957, III. fokozat) Kovács Margit (1902–1977) keramikus, szobrász (1948, II. fokozat) Kovács Péter (1943) festő (2008) Kovácsházy Ernő (1913–1975) gépészmérnök (1954, II. fokozat) Kováts Adél (1962) színész (2009) Kováts Ferenc, ifj. (1913–1997) orvos, tüdőgyógyász (1955, m, III. fokozat) Kováts Kolos (1948) operaénekes (1992) Kováts Nóra (1931–2009) balettművész (1953, m, III. fokozat) Kozák András (1942–2005) színész (1996) Kozma László (1902–1983) villamosmérnök (1948, m, I. fokozat) Kő Pál (1941) szobrász (2001) Kőhalmi Béla (1884–1970) könyvtártudományi szakíró (1956, III. fokozat) Kőnig Rezső (1900–1971) farmakológus, kémikus (1955, III. fokozat) Körmendi János (1926–2008) színész (2005) Körner József (1907–1971) építészmérnök (1959, m, II. fokozat) Krasznahorkai László (1954) író (2004) Kreybig Lajos (1879–1956) agrokémikus (1950, II. fokozat; 1954, I. fokozat) Kristóf Ágota (1935–2011) író (2011) Kubik Anna (1957) színész (2011) Kubinyi Anna (1949–2015) textil- és gobelinművész (2013) Kuczka Péter (1923–1999) költő, műfordító (1954, III. fokozat) Kugler Lajos (1916–1990) hengerész, brigádvezető (1951, II. fokozat) Kulin László (1901–1989) orvos, gyermekgyógyász (1953, II. fokozat) Kulka János (1958) színész (2006) Kun Zsuzsa (1934) balettművész (1962, m, II. fokozat) Kund Ede (1884–1970) gépészmérnök (1954, II. fokozat) Kunkovács László (1942) fotóművész (2015) Kunos Tamás brácsaművész (2013, m) Kurtág György (1926) zeneszerző (1973, II. fokozat; 1996) Kurucz D. István (1914–1996) festő (1985) Kutasy Lajos (1909–1990) mérnök (1960, III. fokozat) Kútvölgyi Erzsébet (1950) színész (2008) L Labanc Mihály (1908–1980) kőműves, brigádvezető (1955, III. fokozat) Ladányi Ferenc (1909–1965) színész (1952, II. fokozat) Lajtha László (1892–1963) zeneszerző, népzenekutató (1951, I. fokozat) Lakatos Albert (1901–1986) gyárigazgató (1959, II. fokozat) Lakatos Gabriella (1927–1989) balettművész (1957, III. fokozat) Lakatos István (1927–2002) író, költő, műfordító (1995) Laki Kálmán (1909–1983) orvos, biokémikus (1948, II. fokozat) Lakner László (1936) festő, grafikus (1998) Lantos Ferenc (1929–2014) festő (2010) Lantos István (1949) zongoraművész (2018) László Antal (1922–1982) vegyészmérnök (1952, II. fokozat) Lászlóffy Aladár (1937–2009) költő, író, műfordító (1998) Latabár Kálmán (1902–1970) színész (1950, m, I. fokozat) Latinovits Zoltán (1931–1976) színész (1990, p) Lator László (1927) költő, műfordító, esszéíró (1995) Lázár Antal (1941) építészmérnök (2005) Lázár Barnabás (1912–2007) tanár, iskolaigazgató (1963, III. fokozat) Lázár Ervin (1936–2006) író (1996) Lázár Kati (1948) színész, rendező (2004) Laziczius Gyula (1896–1957) nyelvész, irodalomtörténész (1990, p) Lehel György (1926–1989) karmester (1973, II. fokozat) Lehoczky Zsuzsa (1936) színész (2004) Lehr Ferenc (1910–1982) gépészmérnök (1962, III. fokozat) Lehrbaum Ferenc (1882–1962) nyomdász (1949, m, I. fokozat) Lendvay Kamilló (1928–2016) zeneszerző (1998) Léner Péter (1936) rendező (2006) Lengyel Béla (1903–1990) kémikus (1955, II. fokozat) Lengyel György (1936) rendező, színigazgató (2018) Lengyel József (1896–1975) író, költő (1963, II. fokozat) Lengyel Lajos (1904–1978) grafikus, könyvművész (1961, III. fokozat) Lengyel Péter (1939) író (2010) Lévai András (1908–2003) energetikai mérnök, gépészmérnök, az MTA rendes tagja (1949, II. fokozat) Ligeti András (1953) karmester (2007) Ligeti György (1923–2006) zeneszerző (2003) Ligeti Lajos (1902–1987) nyelvész, orientalista (1949, II. fokozat) Lipovetz Iván (1916–1997) kohómérnök (1953, III. fokozat) Lipták János (1910–1984) mérnök (1956, III. fokozat) Lipták Pál (1922–2007) könyvtáros, festő, grafikus (1954, III. fokozat) Liska József (1883–1961) villamosmérnök (1954, II. fokozat) Lissák Kálmán (1908–1982) orvos, fiziológus (1954, II. fokozat) Liszony Béla (?–1961) gyártmányszerkesztő (1954, II. fokozat) Littmann Imre (1913–1984) orvos, sebész (1954, I. fokozat) Litvin József (1902–1983) lakatos (1961, III. fokozat) Lokker Antal (1913–1977) mozdonyfűtő (1950, m, I. fokozat) Losonczi Pál (1919–2005) földműves, gazdasági vezető, politikus (1956, III. fokozat) Losonczy György (1905–1972) operaénekes (1956, II. fokozat) Lossonczy Tamás (1904–2009) festő (1994) Lovas Lajos (1914–1967) földműves, gazdasági vezető (1951, II. fokozat) Lovasi András (1967) előadóművész, énekes (2010) Loy Árpád (1906–1987) frontmester, vájár (1952, II. fokozat) Lőcsei János (1893–1967) mozdonyvezető (1952, m, II. fokozat) Lőrinczy Endre (1891–1969) mérnök (1953, m, III. fokozat) Ludmann László (1921–2015) gépészmérnök (1955, III. fokozat) Lugosi Ferenc (1910–1976) vájár (1951, II. fokozat) Lukács Ervin (1928–2011) karmester (1996) Lukács Gyöngyi (1967) operaénekes (2008) Lukács György (1885–1971) esztéta, filozófus (1948, I. fokozat; 1955, n) Lukács József (1925–2017) villamosmérnök (1952, II. fokozat) Lukács Margit (1914–2002) színész (1963, II. fokozat) Lukács Miklós (1905–1986) karmester (1973, II. fokozat) Lukács Pál (1919–1981) brácsaművész (1965, III. fokozat) Lukács Sándor (1947) színész (2016) Lukáts Andor (1943) színész, rendező (2006) Lux László (1909–2002) építészmérnök (1953, III. fokozat) Lükő Gábor (1909–2001) néprajzkutató, szociálpszichológus (2001) Lyka Károly (1869–1965) művészettörténész (1952, I. fokozat; 1964, n) M Maár Gyula (1934–2013) filmrendező (2010) Machovits István (1906–1995) darutervező mérnök (1953, II. fokozat) Mácsai Pál (1961) színész, rendező, színigazgató (2014) Macsali Sándor (1913–1976) kőműves, brigádvezető (1956, III. fokozat) Madaras József (1937–2007) színész, rendező (1996) Madarász Iván (1949) zeneszerző (2016) Mádi Szabó Gábor (1922–2003) színész (1998) Magyar Ilona (1889–1968) tanító (1952, m, II. fokozat) Major Máté (1904–1986) építész, építészettörténész (1949, II. fokozat) Major Tamás (1910–1986) színész, rendező, színigazgató, politikus (1948, 1955; mindkettő I. fokozat) Majorosi Marianna (1969) előadó- és táncművész (2013, m) Makk Károly (1925–2017) filmrendező (1973, II. fokozat) Makkai Ádám (1935) költő, nyelvész (2011, 2016, n) Makláry Zoltán (1896–1978) színész (1954, II. fokozat) Makó Péter (1979) klarinétművész (2013, m) Makoldi Mihályné Lissák Katalin (1913–1999) tanár (1956, III. fokozat) Makovecz Imre (1935–2011) építész, belsőépítész (1990) Makrisz Agamemnon (1913–1993) szobrász (1978) Maleczky Oszkár (1894–1972) operaénekes (1957, II. fokozat) Mándi Andor (1891–1972) gépészmérnök (1957, II. fokozat) Mandula Ferenc (1901–1973) vegyész, szerológus (1949, II. fokozat) Mándy Iván (1918–1995) író (1988) Manninger Gusztáv Adolf (1910–1982) mezőgazdász (1954, II. fokozat) Manninger Rezső (1890–1970) állatorvos (1950, 1961; mindkettő I. fokozat) Márai Sándor (1900–1989) író, költő (1990, p) Marek József (1868–1952) állatorvos (1949, I. fokozat) Margitai Ági (1937–2014) színész (2010) Margóczi István (1909–1991) olvasztár (1950, II. fokozat) Máriássy Félix (1919–1975) filmrendező (1956, III. fokozat) Márk János (1903–1987) villamoshegesztő (1950, m, II. fokozat) Márk Tivadar (1908–2003) iparművész, jelmeztervező (1952, II. fokozat) Márki Lajos (1921–1996) habarcsterítő, kőműves (1950, cs, II. fokozat) Markó Iván (1947) balettművész, koreográfus (1983) Márkus László (1927–1985) színész (1983) Marót Károly (1885–1963) klasszika-filológus (1961, II. fokozat) Maróti Lajos (1896–1974) gépészmérnök (1957, m, III. fokozat) Marsall László (1933–2013) költő, műfordító (2002) Martini Károly (1891–1979) gépészmérnök (1950, II. fokozat) Marton Endre (1917–1979) rendező (1957, III. fokozat; 1970, II. fokozat) Marton Éva (1943) operaénekes (1997) Marton Géza (1880–1957) jogtudós (1957, I. fokozat) Marton László (1925–2008) szobrász (2003) Marton László (1943) rendező, színigazgató (2003) Martyn Ferenc (1899–1986) festő, grafikus (1973, II. fokozat) Marx György (1927–2002) fizikus (1955, III. fokozat) Máté Gábor (1955) színész, rendező (2009) Máthé Erzsi (1927) színész (1985) Máthé Imre (1911–1993) botanikus (1955, III. fokozat) Máthé Tibor (1943) operatőr (2008) Matolcsy Kálmán (1922–1997) vegyészmérnök (1955, III. fokozat) Mátrai Gyula (1905–1977) építészmérnök (1950, 1956; mindkettő II. fokozat) Mattyasovszky-Zsolnay László (1912–1992) vegyészmérnök (1950, II. fokozat) Matuz István (1947) fuvolaművész (2010) Mátyás Mária (1924–1999) operaénekes (1953, III. fokozat) Maucha Rezső (1884–1962) kémikus, hidrobiológus (1954, II. fokozat) Maurer Dóra (1937) festő, grafikus, filmkészítő (2003) Mayer Károly (1918–?) égető (1953, III. fokozat) Mécs Károly (1936) színész (2013) Medgyaszay Vilma (1885–1972) színész (1958, II. fokozat) Medgyessy Ferenc (1881–1958) szobrász (1948, II. fokozat; 1957, I. fokozat) Medve Ferenc (1916–?) előhengerész (1958, III. fokozat) Medveczky Ádám (1941) karmester (2011) Megyeri Endréné Kosáry Julianna (1906–1969) védőnő (1954, III. fokozat) Megyik János (1938) szobrász (2006) Méhes György (1916–2007) író (2002) Méhes János (1925–1981) kombájnos, szerelő (1960, III. fokozat) Mekis József (1910–1984) politikus, vezérigazgató (1948, I. fokozat) Melczer Miklós (1891–1985) orvos, bőrgyógyász (1955, III. fokozat) Meleg János (1925–1955) földműves (1948, m, I. fokozat) Melis György (1923–2009) operaénekes (1962, II. fokozat) Melocco Miklós (1935) szobrász (1988) Mensáros László (1925–1993) színész (1980) Méray Tibor (1924) író, újságíró (1953, II. fokozat) Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológus, neveléstudós (1949, II. fokozat) Mesterházi Lajos (1916–1979) író (1962, II. fokozat) Mészáros Ági (1918–1989) színész (1950, m, I. fokozat; 1954, II. fokozat) Mészáros Imre (1925–1954) traktoros (1948, m, II. fokozat) Mészáros István (1910–2006) állatorvos (1963, III. fokozat) Mészáros István (1930–2017) filozófus, esztéta (1956, külföldre távozása után megvonták) Mészáros József (1920–1988) vájár (1954, III. fokozat) Mészáros Márta (1931) filmrendező (1990) Mészáros Pál (1913–1980) jogász, vasúti üzemszervező (1962, III. fokozat) Mészöly Dezső (1918–2011) író, költő, műfordító (1999) Mészöly Gyula (1910–1974) biológus, növénynemesítő (1956, II. fokozat) Mészöly Miklós (1921–2001) író (1990) Mezey Barna (1918–2003) vegyészmérnök (1961, m, II. fokozat) Mezey Katalin (1943) költő, műfordító (2015) Mező László (1939) gordonkaművész (1997, m) Mihailich Győző (1877–1966) hídépítő mérnök (1948, m, I. fokozat) Mihály András (1917–1993) zeneszerző, karmester, operaigazgató (1955, III. fokozat) Mihály Tamás (1947) zenész (2013, m) Mika József (1897–1975) kohómérnök (1963, III. fokozat) Mike István (1912–1993) földműves, gazdasági vezető (1957, III. fokozat) Miklósa Erika (1970) operaénekes (2012) Mikó András (1922–1998) operarendező (1975, III. fokozat) Mikus Sándor (1903–1982) szobrász, éremművész (1949, m, II. fokozat; 1952, I. fokozat) Miller Lajos (1940) operaénekes (1980) Millner Tivadar (1899–1988) vegyészmérnök (1954, III. fokozat) Miskolczy László (1900–1974) építészmérnök (1955, III. fokozat) Mislóczky Mátyás (1900–1971) olvasztár (1952, II. fokozat) Mócsy János (1895–1976) állatorvos (1952, II. fokozat) Mohácsy Mátyás (1881–1970) kertészmérnök (1949, II. fokozat) Mokk László (1912–1996) építészmérnök (1952, II. fokozat) Moldova György (1934) író (1983) Molnár András (1948) operaénekes (1994) Molnár Antal (1890–1983) zeneszerző, zeneesztéta (1957, III. fokozat) Molnár Béla (1886–1962) orvos, sebész (1958, II. fokozat) Molnár Béla (1911–1962) gyógyszervegyész (1954, II. fokozat) Molnár Erik (1894–1966) történész, politikus (1948, II. fokozat; 1963, I. fokozat) Molnár György (1899–1979) földműves, egyéni gazdálkodó (1948, II. fokozat) Molnár György (1949) zenész (2013, m) Molnár István (1908–1987) koreográfus, táncművész, néptánckutató (1990, p) Molnár Piroska (1945) színész (1995) Molnár Sándor (1936) festő (2005) Molnár Tibor (1921–1982) színész (1956, III. fokozat) Mondl Ferenc (1901–1964) elektromérnök (1955, m, II. fokozat) Moór Marianna (1943) színész (2004) Moravcsik Gyula (1892–1972) klasszika-filológus, történész (1949, II. fokozat) Mosonyi Emil (1910–2009) vízépítő mérnök (1952, II. fokozat) Mőcsényi Mihály (1919–2017) tájépítész (2014) Muszka Imre (1914–?) esztergályos (1950, m, I. fokozat) Muttnyánszky Ádám (1889–1976) gépészmérnök (1952, II. fokozat) Müller Sándor (1903–1966) kémikus (1953, III. fokozat) N Nádas Péter (1942) író (1992) Nádasdy Kálmán (1904–1980) operarendező, zeneszerző (1950, m; 1954, 1965; mindhárom I. fokozat) Nádasi Ferenc (1893–1966) balettművész (1958, II. fokozat) Nádler István (1938) festő (2001) Nagy Dénes (1920–?) orvos, sebész, anatómus (1952, II. fokozat) Nagy Endre (1905–1974) villamosmérnök (1957, III. fokozat) Nagy Ervin (1950) építész (2016) Nagy Ferenc (1908–1982) kémikus (1952, II. fokozat) Nagy Gábor (1908–?) vegyészmérnök (1952, II. fokozat; 1953-ban visszavonták a díjat) Nagy Gáspár (1949–2007) költő (2000) Nagy János, B. (1940–2007) operaénekes (2007) Nagy József (1903–1989) lakatos (1948, III. fokozat) Nagy József (1926) vegyészmérnök (1953, III. fokozat) Nagy Lajos (1883–1954) író (1948, I. fokozat) Nagy László (1925–1978) költő, műfordító (1966, III. fokozat) Nagy Sándor (1922–1990) újságíró, író (1949, m, II. fokozat) Nagy Zoltán , ifj. (1966–2008) balettművész (2000, m) Nagyajtai Teréz (1897–1978) iparművész, jelmeztervező (1956, m, II. fokozat) Nagy-Kálózy Eszter (1966) színész (2017) Náray Zsolt (1927–1995) villamosmérnök, fizikus (1963, III. fokozat) Nemes Dezső (1908–1985) történész, politikus (1954, III. fokozat) Nemes Jeles László (1977) filmrendező (2016) Nemeskéri István (1928–1986) tanító (1949, II. fokozat) Nemeskürty István (1925–2015) író, irodalom- és filmtörténész (2011, n) Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) költő, esszéíró, műfordító (1983) Németh Géza (1936) brácsaművész (1970, cs, III. fokozat; 1997, m) Németh Gyula (1890–1976) nyelvész, orientalista (1948, I. fokozat) Németh János (1934) szobrász, keramikus (2014) Németh László (1903–1975) író (1957, I. fokozat) Németh Sándor (1891–1985) földműves, gazdasági vezető (1948, cs, I. fokozat) Nepp József (1934–2017) animációsfilm-rendező (1999) Neugebauer Tibor (1904–1977) fizikus (1950, m, I. fokozat) Ninausz István (1909–1995) gépészmérnök (1956, m, II. fokozat) Novák Ferenc (1931) koreográfus (1993) Novobátzky Károly (1884–1967) fizikus (1949, I. fokozat; 1953, II. fokozat) O, Ó Obermayer Ernő (1888–1969) agrármérnök, vegyész (1949, II. fokozat) Oberrecht Béla (1917–?) gyógyszerész (1954, II. fokozat) Oláh Gusztáv (1901–1956) rendező, díszlettervező (1951, I. fokozat; 1954, II. fokozat) Oláh János (1920–1982) gazdasági vezető (1961, III. fokozat) Oláh Zoltán (1982) balett-táncos, koreográfus (2018) Olcsai-Kiss Zoltán (1895–1981) szobrász, éremművész (1959, m, II. fokozat) Olsavszky Éva (1929) színész (1973, III. fokozat) Olthy Magda (1912–1983) színész (1955, III. fokozat) Onczay Csaba (1946) gordonkaművész (1993) Oravecz Imre (1943) költő, műfordító (2003) Orbán György (1947) zeneszerző (2014) Orbán Ottó (1936–2002) költő, író, műfordító (1992) Ormai Árpádné (1899–1971) gyapjúszövő (1950, m, II. fokozat) Ormándi István (1911–1992) mozdonyfűtő (1952, m, II. fokozat) Ormos Imre (1903–1979) mezőgazdász (1962, II. fokozat) Orosz Adél (1938) balettművész (1965, m, III. fokozat) Orosz István (1951) grafikus, filmrendező (2011) Orosz Júlia (1908–1997) operaénekes (1956, II. fokozat) Oroszi János (1912–1983) vájár (1948, m, I. fokozat) Osváth Júlia (1908–1994) operaénekes (1949, II. fokozat) Oswald Lóránt (1923–1989) vegyészmérnök (1956, m, III. fokozat) Oszlaczky Szilárd (1902–1986) geofizikus (1953, III. fokozat) Oszter Sándor (1948) színész (2013) Oszvald Marika (1952) operetténekes (2015) Ott Józsefné (1902–1962) magkészítő (1950, m, II. fokozat) Ottlik Géza (1912–1990) író, műfordító (1985) Ö, Ő Ökrös Oszkár (1957–2018) cimbalomművész (2015) Örkény István (1912–1979) író (1973, II. fokozat) Örösi Pál Zoltán (1904–1986) biológus, méhész (1955, III. fokozat) Öveges József (1895–1979) fizikus, piarista szerzetes (1948, II. fokozat) Őze Lajos (1935–1985) színész (1990, p) P Pach Zsigmond Pál (1919–2001) történész (1949, m, II. fokozat) Páger Antal (1899–1986) színész (1965, I. fokozat) Pais Dezső (1886–1973) nyelvész (1951, II. fokozat) Paizs László (1935–2009) festő (2007) Pál József (1919–2007) szerszámlakatos, feltaláló (1956, III. fokozat) Pál Lénárd (1925) fizikus (1962, II. fokozat) Pálkúti Keresztély (1914–1988) gépállomás-igazgató (1956, III. fokozat) Pallagi János (1910–1969) vájár (1948, m, I. fokozat) Pallagi Nándor (1913–1988) vájár (1948, m, I. fokozat) Palló Imre (1891–1978) operaénekes (1949, I. fokozat) Pálók Ferenc (1922–1961) kőműves (1952, II. fokozat) Palotás László (1905–1993) építészmérnök (1962, II. fokozat) Pán József (1901–1956) díszlettervező (1951, I. fokozat) Pánczél Sándor (1907–1987) vegyipari szakmunkás (1958, III. fokozat) Pándi Pál (1926–1987) irodalomtörténész, kritikus (1970, II. fokozat) Panyi Ferencné Szabó Irma (1907–1996) bolyhozó (1950, m, II. fokozat) Pap Gábor (1901–1993) gépészmérnök (1953, III. fokozat) Pap Vera (1956–2015) színész (2013) Papp Oszkár (1925–2011) festő (2010) Papp Tibor (1909–1986) hídépítő mérnök (1953, III. fokozat) Pappert Ádám (1922–1989) öntő (1951, m, II. fokozat) Párkai István (1928) karnagy (2007) Parragi György (1902–1963) újságíró (1951, II. fokozat) Pártay Lilla (1941) balettművész, koreográfus (1994) Parti Nagy Lajos (1953) író (2007) Páskándi Géza (1933–1995) író, költő (1993) Pásztor Erzsi (1936) színész (2012) Pásztory Zoltán (1943–2005) beatzenész, dobos (2000, cs) Pataky Imre (1933–2000) bábművész, színész (1999, cs) Patsch Ferenc (1919–1979) bányamérnök (1952, II. fokozat) Pattantyús-Ábrahám Géza (1885–1956) gépészmérnök (1952, II. fokozat) Pátzay Pál (1896–1979) szobrász, éremművész (1950, m; 1965; mindkettő I. fokozat) Pauer Gyula (1941–2012) díszlet- és jelmeztervező, szobrász, performer (2005) Paxián János (1920–1996) gépésztechnikus (1955, m, III. fokozat) Pázsiti Ödön (1901–?) lakatos (1949, II. fokozat) Pécsi Ildikó (1940) színész (2007) Pécsi Sándor (1922–1972) színész (1951, II. fokozat; 1953, III. fokozat) Pécsi Sándor (1921–1988) mérnök (1957, m, III. fokozat) Pege Aladár (1939–2006) dzsesszzenész, gordonművész (2002) Peja Győző (1907–1983) geomorfológus, pedagógus (1949, II. fokozat) Perédi Károly (1913–1995) gépészmérnök (1950, I. fokozat) Péreli Zsuzsa (1947) textilművész (2018) Perényi Miklós (1948) gordonkaművész (1980, 2007) Perlaki Tamás (1973) villamosmérnök (2013, m) Pesovár Ernő (1926–2008) táncfolklorista, koreográfus (1992) Petényi Géza (1889–1965) orvos, gyermekgyógyász (1950, II. fokozat) Péter Gyula (1906–1987) lakatos (1949, II. fokozat) Péter Rózsa (1905–1977) matematikus (1951, II. fokozat) Péterfy László (1936) szobrász (2017) Péteri József (1914–1974) vegyészmérnök (1954, III. fokozat) Petri György (1943–2000) költő, műfordító (1996) Petrovics Emil (1930–2011) zeneszerző (1966, III. fokozat; 2006) Pigler Andor (1899–1992) művészettörténész (1955, II. fokozat) Pilinszky János (1921–1981) költő (1980) Pillich Lajos (1913–2006) vegyészmérnök (1954, III. fokozat) Pintér János Ede (1918–1991) vegyészmérnök (1953, III. fokozat) Pióker Ignác (1907–1988) lakatosgyalus (1951, II. fokozat) Piros Ildikó (1947) színész (2012) Pless László (1905–1974) karmester (1952, II. fokozat) Pogány Judit (1943) színész (2008) Polgár László (1947–2010) operaénekes (1990) Polgár Rózsa (1936–2014) textilművész (1999) Polinszky Károly (1922–1998) vegyészmérnök (1961, III. fokozat) Pongor Ildikó (1953) balettművész (1985) Popova Aleszja (1974) balettművész (2004) Pór Bertalan (1880–1964) festő (1949, m, I. fokozat; 1951, II. fokozat) Porpáczy Aladár , id. (1903–1965) biológus, növénynemesítő (1952, I. fokozat) Porubszky Lajos (1932–?) esztergályos (1954, III. fokozat) Pósa Jenő (1898–1965) mérnök (1954, III. fokozat) Potzner Frigyes (1901–1993) tengerészkapitány (1957, III. fokozat) Pozsonyi Zoltán (1914–1986) kőműves (1950, m, I. fokozat) Presser Gábor (1948) zeneszerző, előadóművész (2003) Priskin Gyula (1973) programozómatematikus (2013, m) Progl József (1895–1966) gazdasági vezető (1952, II. fokozat) Proszt János (1892–1968) kémikus (1953, II. fokozat) Psota Irén (1929–2016) színész (1966, III. fokozat; 2007) Pusztai Ferenc (1923–1999) gépészmérnök (1963, II. fokozat) R Rab István (1930–?) balettművész (1953, m, III. fokozat) Rába György (1924–2011) író, költő, műfordító (2008) Rábai Miklós (1921–1974) koreográfus (1952, m, II. fokozat) Rabó Gyula (1924–2016) vegyészmérnök (1953, III. fokozat) Rácz Aladár (1886–1958) cimbalomművész (1948, II. fokozat) Rácz Zoltán (1960) kamarazenész (2004, cs) Ráday Mihály (1942) operatőr, rendező (1996) Radnai György (1920–1977) operaénekes (1975, III. fokozat) Radnóti Zsuzsa (1938) dramaturg (2017) Radó Sándor (1899–1981) geográfus (1963, III. fokozat) Rados Ferenc (1934) zongoraművész (2010) Radványi Balázs (1951) előadóművész (2000, cs) Radványi Géza (1907–1986) filmrendező (1949, II. fokozat) Ragályi Elemér (1939) operatőr (1991) Rajeczky Benjámin (1901–1989) népzenekutató, zenetörténész, zenepedagógus (1990, p) Rajk László , ifj. (1949) építész, díszlettervező (2009) Rajkai Pál (1905–1987) malomépítész (1956, III. fokozat) Rajnák Mihály (1900–1975) csőhajlító (1948, m, II. fokozat) Rajz János (1907–1981) színész (1958, II. fokozat) Rákos Sándor (1921–1999) költő, műfordító (1998) Rakovszky Zsuzsa (1950) író, költő, műfordító (2010) Raksányi Gellért (1925–2008) színész (1992) Ránki Dezső (1951) zongoraművész (1978, 2008) Ránki György (1907–1992) zeneszerző (1954, I. fokozat) Ránki György (1930–1988) történész (1961, m, III. fokozat) Ranódy László (1919–1983) filmrendező (1956, III. fokozat) Raszler Károly (1925–2005) grafikus (1975, II. fokozat) Rátkai Márton (1881–1951) színész (1949, I. fokozat) Ratkovszky Ferenc (1900–1965) gépészmérnök (1953, II. fokozat) Rátz Sándor (1926–1995) gépészmérnök (1957, m, III. fokozat) Rauss Károly (1905–1976) mikrobiológus (1953, III. fokozat) Ravasz János (1915–2004) neveléstudós (1949, m, II. fokozat) Rédei László (1900–1980) matematikus (1950, 1955; mindkettő I. fokozat) Regőczi Emil (1900–1980) geodéta (1953, III. fokozat) Regősi Ádám (1900–1969) bányászati üzemvezető (1954, III. fokozat) Reich Károly (1922–1988) grafikus (1963, III. fokozat) Reigl Judit (1923) festő (2011) Reimholz Péter (1942–2009) építészmérnök (2000) Reisenbüchler Sándor (1935–2004) animációfilm-rendező (1993) Renner János (1889–1976) geofizikus (1954, II. fokozat) Rényi Alfréd (1921–1970) matematikus (1949, II. fokozat; 1954, I. fokozat) Révai József (1898–1959) publicista, irodalomtörténész, politikus (1949, I. fokozat) Reviczky Gábor (1949) színész (2012) Rhorer Emil (1913–1989) gépészmérnök (1963, m, I. fokozat) Ribánszki Sándor (1908–1973) fővájár (1951, II. fokozat) Ribánszky Miklós (1915–1980) mezőgazdász (1953, III. fokozat) Richter József (1951) artista, cirkuszigazgató (2017) Rideg Sándor (1903–1966) író (1954, II. fokozat) Rieger Tibor (1940) szobrász (2018) Riesz Frigyes (1880–1956) matematikus (1949, 1953; mindkettő I. fokozat) Rigler János (1900–1987) textilmunkás (1957, m, III. fokozat) Rimanóczy Gyula (1903–1958) építész (1955, III. fokozat) Rofusz Ferenc (1946) filmrendező (2011) Rolla János (1944) karmester, hegedűművész (1985) Romwalter Alfréd (1890–1954) kémikus (1953, III. fokozat) Róna Viktor (1936–1994) balettművész (1965, m, III. fokozat) Rost Andrea (1962) operaénekes (2004) Róth Gyula (1873–1961) erdőmérnök (1955, II. fokozat) Rózsa János (1937) filmrendező, producer (2009) Rózsi Ferencné Karagics Julianna (1912–?) szövőnő (1951, II. fokozat) Rőder Béla (1912–1984) esztergályos (1952, II. fokozat) Röhrig Géza (1967) író, költő, színész (2016) Rösler Endre (1904–1963) operaénekes (1955, II. fokozat) Rubányi Pál (1904–1984) orvos, sebész (1954, II. fokozat) Rubik Ernő (1910–1997) gépész- és repülőmérnök (1963, III. fokozat) Rubik Ernő , ifj. (1944) építészmérnök, játéktervező (2007) Rudas László (1885–1950) filozófus (1949, I. fokozat) Rudnai József (1913–1977) mérnök (1954, III. fokozat) Rudnay Gyula (1878–1957) festő, grafikus (1949, m, I. fokozat) Rudolf Péter (1959) színész (2013) Rufli Lajos (1909–1975) vájár (1955, III. fokozat) Rusznák István (1920) kémikus (1954, III. fokozat) Rusznyák István (1889–1974) orvos, belgyógyász (1949, 1956; mindkettő I. fokozat) Ruszt József (1934–2005) rendező (1993) Ruttkai Éva (1927–1986) színész (1960, II. fokozat) S Sági József (1917–1980) vájár (1948, m, I. fokozat) Sági Lajos (?–1956) lakatos (1948, m, II. fokozat) Sajdik Ferenc (1930) grafikus, karikaturista (2013) Sályi Gyula (1903–1982) állatorvos (1955, II. fokozat) Sályi István (1901–1974) gépészmérnök (1953, III. fokozat) Sándor György (1938) író, előadóművész, humoralista (2011) Sándor Iván (1930) író, kritikus (2005) Sándor Judit (1923–2008) operaénekes (1993) Sándor Kálmán (1903–1962) író, újságíró (1953, II. fokozat) Sándor Pál (1939) filmrendező (2009) Sánta Ferenc (1927–2008) író (1973, II. fokozat) Sánta Ferenc , ifj. (1945) hegedűművész (2007) Sántha Kálmán (1903–1956) orvos, ideggyógyász (1949, II. fokozat) Sapszon Ferenc , ifj. (1952) karnagy (2015) Sára Sándor (1933) operatőr, filmrendező (1978, 2018, n) Sárai Tibor (1919–1995) zeneszerző (1975, III. fokozat) Sárdy Lóránt (1921–?) gyógyszervegyész (1961, m, II. fokozat) Sári József (1935) zeneszerző (2009) Sarkadi Imre (1921–1961) író (1955, III. fokozat) Sárközy György (1913–1971) mérnök (1954, III. fokozat) Sass Sylvia (1951) operaénekes (2017) Sassy István (1921–?) traktoros (1949, m, II. fokozat) Sávoly Pál (1893–1968) hídépítő mérnök (1955, III. fokozat) Schäffer Judit (1931–2008) jelmeztervező (1997) Schandl József (1885–1973) agrármérnök (1954, II. fokozat) Schay Géza (1900–1991) kémikus (1952; 1956, m; mindkettő II. fokozat) Schéner Mihály (1923–2009) festő, grafikus (1995) Schiff András (1953) zongoraművész (1996) Schimanek Emil (1872–1955) gépészmérnök (1948, m, I. fokozat) Schinagl Ferenc (1920–1996) optikai műszertervező (1960, m, II. fokozat) Schlattner Jenő (1896–1975) gépészmérnök (1951, II. fokozat) Schmidt Egon (1931) író (2009) Schmidt Eligius Róbert (1902–1973) bányamérnök, geológus (1956, III. fokozat) Schnitzler József (1913–1990) orvos, sebész (1951, II. fokozat) Schöpflin Aladár (1872–1950) irodalomtörténész, író (1949, I. fokozat) Schrammel Imre (1933) keramikus (1991) Schubert Éva (1931–2017) színész (2013) Schulek Elemér (1893–1964) kémikus (1949, II. fokozat; 1951, I. fokozat) Sebestény Gyula (1887–1954) orvos, sebész (1951, II. fokozat) Sebestyén Gyula (1922–1988) gazdasági vezető (1962, III. fokozat) Sebestyén János (1911–2001) villamosmérnök, gazdasági vezető (1954, II. fokozat) Sebestyén Márta (1957) előadóművész, népdalénekes (1999) Sebő Ferenc (1947) előadóművész, zeneszerző (2012) Sedlmayr Kurt (1900–1965) növénynemesítő (1950, 1954; mindkettő II. fokozat) Seidner Mihály (1875–1968) gépész- és villamosmérnök (1959, III. fokozat) Selényi Pál (1884–1954) fizikus (1952, II. fokozat) Seregi László (1929–2012) táncművész, koreográfus (1980) Serfőző Simon (1942) költő (2016) Sík Ferenc (1931–1995) rendező (1994) Sík Sándor (1889–1963) költő, író, pedagógus, piarista szerzetes (1948, II. fokozat) Simándy József (1916–1997) operaénekes (1953, III. fokozat) Simányi H. László (1911–1972) traktoros (1948, m, II. fokozat) Simon Bálint (1913–1997) földműves, gazdasági vezető (1952, II. fokozat) Simon István (1926–1975) költő (1955, III. fokozat) Simon Zsuzsa (1910–1996) színész, rendező (1950, II. fokozat) Simonyi Károly (1916–2001) fizikus (1952, II. fokozat) Sinka István (1897–1969) költő, író (1990, p) Sinkó László (1940–2015) színész (1995) Sinkovits Imre (1928–2001) színész (1966, III. fokozat) Sipos Mihály (1948) népzenész (1999, cs) Snétberger Ferenc (1957) gitárművész (2014) Solti Bertalan (1913–1984) színész (1955, III. fokozat) Solti Gizella (1931–2015) textiltervező, iparművész (2006) Sólyom-Nagy Sándor (1941) operaénekes (1998) Somlay Artúr (1883–1951) színész (1948, 1951; mindkettő I. fokozat) Somló István (1902–1971) színész, színigazgató (1957, III. fokozat) Somlyó György (1920–2006) költő, író, műfordító (1997) Somogyi Erzsi (1906–1973) színész (1953, III. fokozat; 1959, II. fokozat) Somogyi Győző (1942) festőművész, grafikus (2012) Somogyi Imre (1902–1947) író, kertész, népnevelő (1948, p, m, II. fokozat) Somogyi József (1916–1993) szobrász (1954, II. fokozat) Somogyi László (1907–1988) karmester (1951, II. fokozat) Somos András (1911–1996) kertészmérnök (1956, III. fokozat) Soó Rezső (1903–1980) botanikus (1951, 1954; mindkettő II. fokozat) Soproni József (1930) zeneszerző (1999) Sós József (1906–1973) orvos, fiziológus (1959, III. fokozat) Sőtér István (1913–1988) író, irodalomtörténész (1954, II. fokozat) Sövegjártó János (1903–1986) vegyészmérnök (1961, III. fokozat) Spiró György (1946) író, költő, irodalomtörténész, műfordító (2006) Spisák István (1911–1988) blokk-kitoló munkás (1949, I. fokozat) Stezserán László (1915–?) műszerész (1949, II. fokozat) Straub F. Brunó (1914–1996) biokémikus (1948, II. fokozat; 1958, I. fokozat) Strausz László (1901–1988) geológus (1953, III. fokozat) Strém Ferenc (1898–1957) tervezőmérnök (1948, II. fokozat) Sudár Ferenc (1908–1980) vájár, politikus (1949, II. fokozat) Sugár Rezső (1919–1988) zeneszerző, tanár (1954, II. fokozat) Sulyok Mária (1908–1987) színész (1957, III. fokozat) Surányi János (1886–1965) mezőgazdász (1957, II. fokozat) Suszter Irén (1930–1964) építőipari munkás, habarcshordó (1950, cs, II. fokozat) Sümegi Eszter (1965) operaénekes (2018) Sütő András (1927–2006) író (1992) Süveges Dániel (1912–1976) traktoros (1953, III. fokozat) Sváby Lajos (1935) festő (1994) Svéd Sándor (1904–1979) operaénekes (1952, II. fokozat) Sz Szabados György (1939–2011) zeneszerző, zongoraművész (2011) Szabó Attila (1968) hegedűművész (2013, m) Szabó Dénes (1947) zenetanár, karnagy (2000) Szabó Etelka (1905–1998) védőnő (1953, III. fokozat) Szabó Ferenc (1902–1969) zeneszerző (1951, I. fokozat; 1954, II. fokozat) Szabó Gyula (1930–2014) színész (2000) Szabó Imre (1912–1991) jogtudós (1956, II. fokozat) Szabó Imre, P. (1911–1992) földműves, gazdasági vezető (1960, m, III. fokozat) Szabó István (1901–1969) földműves (1948, m, I. fokozat) Szabó István (1903–1992) szobrász (1959, III. fokozat) Szabó István (1924–2017) mezőgazdász, gazdasági vezető (1958, m, III. fokozat) Szabó István (1938) filmrendező (1975, II. fokozat) Szabó János (1927–2005) agrármérnök (1963, III. fokozat) Szabó László, Cs. (1905–1984) író (1990, p) Szabó Lóránt dzsesszzenész (m, 2015) Szabó Lőrinc (1900–1957) költő, műfordító (1957, II. fokozat) Szabó Magda (1917–2007) író (1978) Szabó Miklós (1931) karnagy (1991) Szabó Pál (1893–1970) író (1951, 1954; mindkettő I. fokozat) Szabó Samu (1903–1966) színész (1954, III. fokozat) Szabó Sándor (1915–1997) színész (1991) Szabó Zoltán (1913–1996) orvos, tüdőgyógyász (1952, II. fokozat) Szabó Zoltán Gábor (1908–1995) kémikus (1950, 1957; mindkettő II. fokozat) Szabolcsi Bence (1899–1973) zenetörténész (1951, 1965; mindkettő I. fokozat) Szádeczky-Kardoss Elemér (1903–1984) geológus, geokémikus (1949, m; 1952; mindkettő I. fokozat) Szakács Györgyi (1951) jelmeztervező (1998) Szakál Pál (1918–1997) vegyészmérnök (1956, III. fokozat) Szakály György (1955) balettművész (1991) Szakály Márta (1934) bábszínész (1999, cs) Szakcsi Lakatos Béla (1943) zongoraművész, zeneszerző, dzsesszzenész (2005) Szakkay Antal (1908–1976) orvos, tüdőgyógyász (1950, II. fokozat) Szakonyi Károly (1931) író (1997) Szalay Lajos (1909–1995) grafikus (1992) Szalay Sándor (1909–1987) fizikus (1952, II. fokozat) Szamos István (1902–1978) kábelmester (1948, m, II. fokozat) Szántai István (1900–1971) tanár (1962, III. fokozat) Szántó Piroska (1913–1998) festő, író (1983) Szántó Tibor (1912–2001) könyvtervező, tipográfus, grafikus (1996) Száraz György (1930–1987) író (1985) Szarka Gyula (1962) zenész (2011, m) Szarka Tamás (1964) zenész (2011, m) Szávai Nándor (1906–1979) irodalomtörténész, műfordító (1948, II. fokozat) Széchy Károly (1903–1972) hídépítő mérnök (1948, m, I. fokozat) Szécsényi Ferenc (1922–2014) operatőr (1970, III. fokozat) Szegő Miklós (1919–?) vegyészmérnök (1955, III. fokozat) Székely Gábor (1944) rendező (1988) Székely Lajos (1895–1977) bányamérnök (1952, II. fokozat) Székely László (1932) díszlettervező (2012) Székely Magda (1936–2007) költő, műfordító, kiadói szerkesztő (2005) Székely Mihály (1901–1963) operaénekes (1949, 1955; mindkettő I. fokozat) Szele Tibor (1918–1955) matematikus (1952, II. fokozat) Szemán István (1896–1981) géplakatos (1951, II. fokozat) Szemere Gyula (1911–1992) nyelvész (1957, III. fokozat) Szemes Mari (1932–1988) színész (1985) Szende Béla (1905–1957) gépész- és villamosmérnök (1959, p, m, II. fokozat) Szendrődi Ferenc (1953) tamburaművész (2014, m) Szendrői Jenő (1913–2000) építészmérnök (1963, II. fokozat) Szendy Károly (1911–1981) gépészmérnök, energetikus (1963, II. fokozat) Szentágothai János (1912–1994) orvos, anatómus, agykutató (1950, II. fokozat) Szentandrássy István (1957) festőművész (2012) Szent-Györgyi Albert (1893–1986) biokémikus (1948, I. fokozat) Szentgyörgyi Kornél (1916–2006) festő, rajztanár (1953, m, III. fokozat) Szentgyörgyvári Lajos (1900–1976) agrármérnök, tanár (1963, III. fokozat) Szenthelyi Miklós (1951) hegedűművész (2008) Szentiványi Lajos (1909–1973) festő (1957, III. fokozat) Szentkuthy Miklós (1908–1988) író, műfordító, pedagógus (1988) Szentmártony Aladár (1899–1958) villamosmérnök (1956, m, II. fokozat) Szentpéteri László (1913–1975) gépészmérnök (1954, II. fokozat) Szép Iván (1922–2002) fizikus, kémikus (1959, m, II. fokozat) Szervánszky Endre (1911–1977) zeneszerző (1951, 1955; mindkettő II. fokozat) Szervátiusz Tibor (1930–2018) szobrász (2001) Szigeth László (1907–1975) gépészmérnök (1956, m, III. fokozat) Szigeti György (1905–1978) fizikus, gépészmérnök (1959, m, II. fokozat) Szíjártó Lajos (1896–1966) építészmérnök, politikus (1951, II. fokozat) Szilágyi Dezső (1922–2010) bábművész, színigazgató (1980) Szilágyi István (1938) író (2001) Szilágyi János György (1918–2016) történész, művészettörténész (1991) Szilágyi Sándorné (1928) agrármérnök (1951, II. fokozat) Szilágyi Tibor (1942) színész (2007) Szinetár Miklós (1932) rendező, színigazgató (1970, III. fokozat) Szirtes Ádám (1925–1989) színész (1988) Szirtes Ági (1955) színész (2008) Szirtes Tamás (1945) rendező (2009) Szita Flórián (1920–?) népművelő (1961, III. fokozat) Szladits Károly (1871–1956) jogtudós (1953, I. fokozat) Szodorai István (1918–1970) esztergályos (1953, III. fokozat) Szokolay Sándor (1931–2013) zeneszerző (1966, III. fokozat) Szomjas György (1940) filmrendező (2005) Szondi Józsefné Mihalik Margit (1910–1990) selyemszövő (1948, m, I. fokozat) Szőczei Sándor (1905–1988) kovács (1950, m, II. fokozat) Szőcs Géza (1953) író, költő (2015) Szőcs Pál (1919–?) vasesztergályos, gépészmérnök (1949, II. fokozat) Szőke Gyula (1902–1975) gépészmérnök (1955, III. fokozat) Szőkefalvi-Nagy Béla (1913–1998) matematikus (1950, 1953; mindkettő II. fokozat) Szőllősi László (1916–1989) brigádvezető, állattenyésztő (1955, III. fokozat) Szőllősy András (1921–2007) zeneszerző, zenetörténész (1985) Szőnyi Erzsébet (1924) zeneszerző (2006) Szőnyi István (1894–1960) festő (1949, II. fokozat) Szörényi Éva (1917–2009) színész (1952, II. fokozat) Szörényi Levente (1945) zenekarvezető, dalszerző, énekes, gitáros (2000, cs) Szörényi Szabolcs (1943) basszusgitáros, dalszerző, zenei rendező (2000, cs) Szőts István (1912–1998) filmrendező (1992) Sztankay István (1936–2014) színész (1998) Sztevanovity Zorán (1942) előadóművész (2006) Szűcs László (1915–1959) fúrómester (1953, III. fokozat) Szűcs Mihály (1922–1990) hegedűművész (1958, cs, II. fokozat) Szvetnik Joachim (1927–1988) ötvös, restaurátor (1988) Szvorák Katalin (1958) előadóművész, népdalénekes (2013) T Tábori Nóra (1928–2005) színész (1994) Tahi Tóth László (1944–2018) színész (2017) Tajkov András (1913–1985) vájár (1953, III. fokozat) Takács Antal (1912–1979) olvasztár (1959, III. fokozat) Takács Klára (1945–2017) operaénekes (2014) Takács Paula (1912–2003) operaénekes (1956, II. fokozat) Takács Zsuzsa (1938) költő (2007) Takáts Gyula (1911–2008) író, költő, műfordító (1991) Tamási Áron (1897–1966) író (1954, II. fokozat) Tandori Dezső (1938) író, költő, műfordító (1998) Tandori Károly (1925–2005) matematikus (1961, III. fokozat) Tangl Harald (1900–1971) állatorvos, fiziológus (1957, III. fokozat) Tar Imre (1912–1987) földműves (1948, cs, I. fokozat) Tar Lajos (1908–?) pedagógus (1950, II. fokozat) Tárczy-Hornoch Antal (1900–1986) geodéta, geofizikus (1949, m, I. fokozat) Tarján Ferenc (1919–?) gépészmérnök (1962, III. fokozat) Tarján Gusztáv (1907–1998) bányamérnök (1950, 1953; mindkettő II. fokozat) Tarján Imre (1912–2000) biofizikus (1961, III. fokozat) Tarnóczy Júlia (1928–1972) fonónő (1951, II. fokozat) Tarr Béla (1955) filmrendező (2003) Tasnádi Andrásné Széki Pálma (1904–1984) vegyészmérnök (1952, II. fokozat) Tatay Sándor (1910–1991) író (1991) Tátrai Vilmos (1912–1999) hegedűművész (1958, cs, II. fokozat) Taub János (1927–2010) rendező (2002) Temesi Ferenc (1949) író, műfordító (2014) Temesszentandrási Guido (1911–1986) kohómérnök (1948, m, II. fokozat) Tengely István (1909–1983) előhengerész (1954, III. fokozat) Tersánszky Józsi Jenő (1888–1969) író (1949, m, I. fokozat) Tettamanti A. Károly (1912–1983) kémikus (1962, III. fokozat) Tháli Sándor (1916–1982) papírmérnök, gazdasági vezető (1955, III. fokozat) Thoma József (1922–2008) építőmérnök (1957, m, II. fokozat) Tillai Aurél (1930) karnagy, zeneszerző (2016) Timár József (1902–1960) színész (1957, II. fokozat) Timár Sándor (1930) koreográfus (2014) Tiszay Magda (1919–1989) operaénekes (1957, III. fokozat) Tófalvi Gyula (1927–2003) villamosmérnök (1959, m, II. fokozat) Tokody Ilona (1953) operaénekes (1985) Tolcsvay Béla (1946) előadóművész (2015) Toldi István (1925–1991) pedagógus (1951, II. fokozat) Tolnai Ottó (1940) költő (2007) Tolnay Klári (1914–1998) színész (1951, II. fokozat; 1952, I. fokozat) Tomor János (1901–1979) geológus (1953, III. fokozat) Tompa Sándor (1903–1969) színész (1956, II. fokozat) Tordai Teri (1941) színész (2018) Tordai Zádor (1924–2010) filozófus, író (2006) Tordy Géza (1938) színész, rendező (1991) Tornai József (1927) író, költő, műfordító (2013) Tót Endre (1937) festő, performer, képzőművész (2009) Tóth Aladár (1898–1968) zeneesztéta (1952, I. fokozat) Tóth András (1932–1984) traktoros (1962, III. fokozat) Tóth Antal (1909–1968) vasesztergályos (1948, m, II. fokozat) Tóth Béla (1909–1996) textilmérnök (1951, I. fokozat) Tóth Imre (1911–1988) gazdasági vezető (1948, cs, II. fokozat) Tóth János (1912–1991) mozdonyvezető (1950, m, I. fokozat) Tóth János (1930) operatőr, rendező (2001) Tóth László (1915–1983) mezőgazdász (1956, III. fokozat) Tóth Menyhért (1904–1980) festő (1990, p) Tóth Mihály (1904–1995) gazdasági vezető (1950, m, II. fokozat) Tóth Zoltán, I. (1911–1956) történész (1952, II. fokozat) Tőke János (1919–1987) gazdasági vezető (1961, III. fokozat) Tőkés Anna (1898–1966) színész (1952, II. fokozat) Tömörkényi László (1895–1971) mérnök (1958, III. fokozat) Törő Imre (1900–1993) orvos, hisztológus (1952, I. fokozat) Törőcsik Mari (1935) színész (1973, II. fokozat; 1999) Török Erzsi (1912–1973) népdal- és dalénekes (1954, III. fokozat) Török Ferenc (1936) építész (1995) Török Gábor (1902–1966) kémikus, élelmiszervegyész (1955, II. fokozat) Török Tibor (1914–1999) kémikus (1953, III. fokozat) Tőzsér Árpád (1935) költő, kritikus, műfordító (2004) Turán Pál (1910–1976) matematikus (1949, II. fokozat; 1952, I. fokozat) Turóczi-Trostler József (1888–1962) irodalomtörténész (1958, II. fokozat) Tury Pál (1894–1975) gépészmérnök (1956, II. fokozat) Tyczynski Zsigmond (1911–1978) villamosmérnök (1956, m, III. fokozat) U, Ú Ubrizsy Gábor (1919–1973) növénypatológus, mikológus (1951, II. fokozat) Udvardi Erzsébet (1929–2013) festő, grafikus (1999) Udvaros Dorottya (1954) színész (1990) Uhrik Teodóra (1943) táncművész, balettpedagógus (2002) Ujfalussy József (1920–2010) zeneesztéta (1966, III. fokozat) Újhelyi Károly (1911–2000) immunológus (1948, II. fokozat) Ungár Imre (1909–1972) zongoraművész (1949, m, I. fokozat) Ungvári Lajos (1902–1984) szobrász (1953, m, II. fokozat) Ungváry László (1911–1982) színész (1953, II. fokozat) Uray Tivadar (1895–1962) színész (1955, II. fokozat) Urbán Ernő (1918–1974) író, újságíró (1952, II. fokozat) Urbanek János (1905–1971) gépészmérnök (1953, III. fokozat) Ursitz József (1911–2010) bányamérnök (1962, II. fokozat) Utassy József (1941–2010) költő (2008) V Váci Mihály (1924–1970) költő, politikus (1965, II. fokozat) Váczi Zoltán (1960) kamarazenész (2004, cs) Vad Imre (1923–2001) műhelyvezető (1954, III. fokozat) Vadász Elemér (1885–1970) geológus (1948, m; 1952; mindkettő II. fokozat) Vadász György (1933) építész (1998) Vágó György (1912–1971) vegyészmérnök (1963, III. fokozat) Vágó Nelly (1937–2006) díszlettervező (2006) Vajda János (1949) zeneszerző, karnagy (2003) Vajda László (1925–1975) kőműves (1951, II. fokozat) Vajta László (1920–1979) vegyészmérnök (1957, III. fokozat) Vajta Miklós (1911–1981) villamosmérnök (1954, III. fokozat) Valkó Márton (1911–1996) vasesztergályos, igazgató (1949, m, I. fokozat) Valló Péter (1950) rendező (2005) Vámos Ferenc (1901–1979) agronómus (1962, III. fokozat) Vámos György (1912–2002) gépészmérnök (1957, II. fokozat) Vámos László (1928–1976) rendező (1970, III. fokozat) Vankó Richárd (1915–2006) gépészmérnök (1957, II. fokozat) Vanyur János (1904–1975) kikészítőmester (1948, m, I. fokozat) Váradi Hédi (1929–1987) színész (1975, III. fokozat) Várady Szabolcs (1943) író, költő, műfordító (2009) Varga Balázs (1920–?) vájár (1948, m, I. fokozat) Varga Bálint (1891–1948) gépészmérnök (1948, II. fokozat) Varga Barnabás (1916–1997) vájár (1950, II. fokozat) Varga Imre (1923) szobrász (1973, II. fokozat) Varga József (1891–1956) vegyészmérnök (1950, II. fokozat; 1952, I. fokozat) Varga Lajos (?) kőműves (1951, II. fokozat) Varga Levente (1939) építészmérnök (2008) Varga Mátyás (1910–2002) festő, díszlettervező (1956, m, II. fokozat) Varga Ottó (1909–1969) matematikus (1952, II. fokozat) Varga Domokos (1922–2002) író, újságíró (2002) Vargha László (1903–1971) kémikus (1956, II. fokozat) Vári Éva (1940) színész (2009) Várkonyi Zoltán (1912–1979) színész, rendező (1953, 1956; mindkettő III. fokozat) Vas István (1910–1991) író, költő, műfordító (1962, II. fokozat; 1985) Vasadi Péter (1926–2017) költő, író, esszéista (2012) Vásárhelyi Boldizsár (1899–1963) mérnök (1958, III. fokozat) Vásárhelyi Zoltán (1900–1977) zeneszerző, karnagy (1949, I. fokozat) Vásáry Tamás (1933) zongoraművész, karmester (1998) Vass László (1917–1954) bányamérnök (1954, III. fokozat) Vaszil László (1923–1971) mezőgazdász (1963, III. fokozat) Vecsei Géza (1902–1960) villamosmérnök (1955, m, II. fokozat) Vedres Márk (1870–1961) szobrász (1948, II. fokozat; 1960, I. fokozat) Végel László (1941) író, újságíró (2009) Vendel Miklós (1896–1977) geológus, petrográfus (1951, II. fokozat) Vendl Aladár (1886–1971) geológus (1948, m, I. fokozat) Verebélÿ László (1883–1959) villamosmérnök (1953, III. fokozat) Veres Péter (1897–1970) író, politikus (1950, I. fokozat; 1952, II. fokozat) Veress Sándor (1907–1992) zeneszerző (1949, II. fokozat) Veress Zoltán (1901–1965) vegyészmérnök (1955, II. fokozat) Vermes Miklós (1905–1990) fizikus, pedagógus (1954, III. fokozat) Verő József (1904–1985) kohómérnök (1949, 1958; mindkettő II. fokozat) Vészi Endre (1916–1987) író, költő (1978) Vidnyánszky Attila (1964) rendező (2011) Vidovszky László (1944) zeneszerző (2010) Vígh Tamás (1926–2010) szobrász, éremművész (1978) Vilmon Gyula (1897–1966) orvos (1948, II. fokozat) Vilt Tibor (1905–1983) szobrász (1980) Vincze Gábor (1910–1994) gazdasági vezető (1950, m, II. fokozat) Vincze Mihály (1919–1980) DÉFOSZ-titkár (1949, m, II. fokozat) Viski János (1902–1968) földműves (1948, II. fokozat) Viski János (1906–1961) zeneszerző (1956, II. fokozat) Vitális Sándor (1900–1976) geológus (1951, II. fokozat) Vitray Tamás (1932) tv-riporter, újságíró (2005) Vizeli Balázs hegedűművész (2014, m) Vlaszaty Ádámné (1894–1971) tanár (1953, III. fokozat) Volf Katalin (1964) balettművész (2000) Vörös Imre (1903–1984) gépészmérnök (1951, II. fokozat) Vrbovszki János (1897–1966) gazdasági vezető (1949, m, II. fokozat) Vukán György (1941–2013) zongoraművész, dzsesszzenész, zeneszerző (2012) W Walter Imre (1913–2003) gazdasági vezető (1962, III. fokozat) Weichinger Károly (1893–1982) építész (1954, II. fokozat) Weil Emil (1897–1954) orvos (1949, II. fokozat) Weiner Leó (1885–1960) zeneszerző (1950, 1960; mindkettő I. fokozat) Went István (1899–1963) orvos, fiziológus (1957, III. fokozat) Weöres Sándor (1913–1989) költő, műfordító (1970, II. fokozat) Westsik Vilmos (1883–1976) agrármérnök (1952, I. fokozat) Wilhelmb Tibor (1893–1968) kohómérnök (1954, II. fokozat) Willoner Gedeon (1913–?) villamosmérnök (1956, m, II. fokozat) Winkler Dezső (1901–1985) gépészmérnök (1951, II. fokozat) Winter Ernő (1897–1971) elektrofizikus (1950, II. fokozat; 1953, I. fokozat) Wix György (1924–1965) orvos, mikrobiológus (1963, II. fokozat) Z Zádor Anna (1904–1995) művészettörténész (1992) Zádor István (1882–1963) festő, grafikus (1951, II. fokozat) Zádori Mária (1948) énekművész (2018) Zalaváry Lajos (1923–2018) építészmérnök (1991) Zalay Ernő (1912–1965) pedagógus, tanfelügyelő (1953, III. fokozat) Zambó János (1916–2000) bányamérnök (1953, II. fokozat) Zámbó Pál (1919–1978) kohómérnök (1951, II. fokozat) Zathureczky Ede (1903–1959) hegedűművész (1951, 1955; mindkettő I. fokozat) Závada Pál (1954) író, szociográfus (2005) Zelenák Crescencia (1922) grafikus, plakát- és bélyegtervező (2016) Zelk Zoltán (1906–1981) költő (1949, m; 1954; mindkettő II. fokozat) Zemplén Géza (1883–1956) kémikus (1948, I. fokozat) Zenthe Ferenc (1920–2006) színész (1997) Zilahi Márton (1905–1994) gépészmérnök (1956, m, III. fokozat) Zimmermann Ágoston (1875–1963) állatorvos, anatómus (1957, I. fokozat) Zólyomi Bálint (1908–1997) botanikus, muzeológus (1955, II. fokozat) Zorkóczy Béla (1898–1975) gépészmérnök (1956, III. fokozat) Zs Zsámbéki Gábor (1943) rendező, színigazgató (1988) Zsebők Zoltán (1908–1984) orvos, radiológus (1955, m, III. fokozat) Zsédely József (1920–1981) szabó (1954, III. fokozat) Zsidai János (1909–1980) vájár (1961, III. fokozat) Zsigmond András (1918–1985) gépészmérnök (1956, III. fokozat) Zsigmond László (1907–1992) történész (1949, m, II. fokozat) Zsirai Miklós (1892–1955) nyelvész (1949, II. fokozat) Zsótér Sándor (1961) színész, rendező (2006) Zsuráfszky Zoltán (1956) táncművész, koreográfus (2013) Zsurzs Éva (1925–1997) filmrendező (1973, III. fokozat) Csoportos díjazottak Amadinda Ütőegyüttes (2004) (tagok: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán) Bartók vonósnégyes (1970, III. fokozat; 1997) (tagok 1970-ben: Botvay Károly, Devich Sándor, Komlós Péter, Németh Géza; 1997-ben: Hargitai Géza, Komlós Péter, Mező László, Németh Géza) Budapest Bábszínház társulata (1999) (tagok: Erdős István, Koós Iván, Pataky Imre, Szakály Márta) Colorfront Kft. (2013) (tagok: Jászberényi Márk, Perlaki Tamás, Priskin Gyula) Csík zenekar (2013) (tagok: Barcza Zsolt, Bartók József, Csík János, Kunos Tamás, Majorosi Marianna, Makó Péter, Szabó Attila) Etyek és Vidéke Földművesszövetkezet vezető tagjai (1948, I. fokozat) (tagok: Bogdán József, Gyöngyösi Károly, Meleg János, Szabó István) Hódmezővásárhelyi Dózsa Termelőszövetkezeti Csoport vezető tagjai (1950, II. fokozat) (tagok: Banga Imre, Domján Bálint, Égető Ernő, Gémes Ferenc) Hosszúpályi Petőfi Termelőszövetkezeti Csoport vezető tagjai (1950, II. fokozat) (tagok: Kéri Lajos és Vincze Gábor) Hot Jazz Band (2015) (tagok: Bényei Tamás, Bera Zsolt, Fodor László, Galbács István, Juhász Zoltán, Szabó Lóránt) Ibrányi Földművesszövetkezet vezető tagjai (1948, I. fokozat) (tagok: Czifranics Mihály, Cseke Bálint, Géczy Gyula, Németh Sándor, Tar Imre) Illés-együttes (2000) (tagok: Bródy János, Illés Lajos, Pásztory Zoltán, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs) Kaláka együttes (2000) (tagok: Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Huzella Péter, Radványi Balázs) Kiskunfélegyházi Gépszövetkezet (1948, II. fokozat) (tagok: Gulyás Lajos, Iványi János, Mészáros Imre, Simányi H. László) Komlói Építőipari Vállalat vezető munkásai [Kovács János-építőbrigád] (1950, II. fokozat) (tagok: Czukor Anna, Bátai Ilona, Kovács János, Márki Lajos, Suszter Irén) Muzsikás együttes (1999) (tagok: Éri Péter, Hamar Dániel, Sipos Mihály) Okányi Földművesszövetkezet (1948, II. fokozat) (tagok: Horváth István és Tóth Imre) Omega együttes (2013) (tagok: Benkő László, Debreczeni Ferenc, Kóbor János, Mihály Tamás, Molnár György) Tátrai-vonósnégyes (1958, II. fokozat) (tagok: Banda Ede, Iványi József, Szűcs Mihály, Tátrai Vilmos) Vujicsics együttes (2014) (tagok: Borbély Mihály, Brczán Miroszláv, Eredics Áron, Eredics Gábor, Eredics Kálmán, Szendrődi Ferenc, Vizeli Balázs) Zágoni Olga Zágoni Olga (Kolozsvár, 1948. december 17.) erdélyi magyar ifjúsági író, újságíró. Férje Zágoni Attila (1945), fiai Zágoni Balázs (1975) és Zágoni Bálint (1982). Életútja, munkássága Középiskoláit szülővárosában végezte; a BBTE-n 1972-ben szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát. 1972-től a Román Rádió kolozsvári magyar adásainak munkatársa, 1974–80 között a rádió gyermekműsorainak szerkesztője. 1980–89 között a Dolgozó Nő, 1990–92 között annak utódlapja, a Családi Tükör belső munkatársa. 1992-től nyugdíjazásáig különböző kolozsvári általános iskolákban tanított. Gyermekmeséit a Napsugár közölte, bábszíndarabját (Kajtikó) 1983-ban a kolozsvári bábszínház magyar tagozata mutatta be. Kötete A fáról lepotyogni tilos! (mese, Bukarest, 1986). Férfi 110 méteres gátfutás az 1896. évi nyári olimpiai játékokon A férfi 110 m gátfutás volt az egyetlen gátfutó szám ezen az olimpián. A selejtezők voltak az első pályakörös versenyszámok április 7-én. A nyolc atlétát két egyenlő csoportra osztották, amelyekből az első két helyezett jutott az április 10-i döntőbe. Rekordok A Nemzetközi Atlétikai Szövetség 1908 óta tartja nyilván a hivatalos világrekordot, és mivel ez volt az első olimpia, ezért olimpiai rekord sem létezett ez előtt. Ezáltal az ezen a versenyen az első középdöntőben nyerő versenyző eredménye számít ebben a versenyszámban az első hivatalos olimpiai rekordnak. Az alábbi táblázat tartalmazza a verseny során elért olimpiai rekordokat: Eredmények Középdöntők A középdöntőket április 7-én rendezték, és a futamok első két helyezettje jutott a döntőbe. A táblázatokban a rendező ország ill. a magyar csapat versenyzői eltérő háttérszínnel, a továbbjutók neve pedig vastag betűvel kiemelve Első középdöntő A brit Grantley Goulding nyerte az első selejtező futamot 18,4 másodperces eredménnyel. Szokolyi Alajos megbotlott az utolsó gátban, így tudta őt megelőzni a francia Frantz Reichel, aki így továbbjutott a második helyen. Második középdöntő Két amerikai végzett az első két helyen. Thomas Curtis lett az első 18,4 másodperccel, és Welles Hoyt lett a második. A német Kurt Dörry és a görög Athanasios Skaltsogiannis is befejezte a futamot, azonban sorrendjük nem ismert. Döntő Az április 10-i döntőben csak ketten indultak el. Thomas Curtis nyerte meg a versenyt 17,6 másodperces eredménnyel, megelőzve Grantley Gouldingot. Goulding jobb gátfutó lévén az utolsó gátig vezetett, azonban a nála gyorsabb Curtis az egyenes szakaszon behozta lemaradását, és ha centikkel is, de megnyerte a futamot. Reichelnek segédkeznie kellett a maratoni versenyen Albin Lermusiaux-nek, Hoyt pedig a rúdugrás versenyére készült. Jobbparti járás A Jobbparti járás (oroszul Правобережный район, oszét nyelven Рахизфарсы район) Oroszország egyik járása Észak-Oszétia területén. Székhelye Beszlan. Népesség 1989-ben 48 809 lakosa volt, melyből 38 199 oszét (78,3%), 7 349 orosz (15,1%), 442 örmény, 404 ukrán, 201 ingus, 153 grúz, 50 kabar, 29 kumük. 2002-ben 55 685 lakosa volt, melyből 48 461 oszét (87%), 5 235 orosz (9,4%), 439 örmény, 258 grúz, 196 ukrán, 28 ingus, 24 kabar, 16 kumük. 2010-ben 57 063 lakosa volt, melyből 50 017 oszét, 4 834 orosz, 517 örmény, 277 grúz, 137 ukrán, 114 cigány, 110 azeri, 81 lak, 75 koreai, 70 tatár, 56 tadzsik, 47 avar, 29 görög, 29 üzbég, 26 kabard, 21 kumik, 19 fehérorosz, 17 dargin, 17 ingus, 16 türkmén, 15 lezg, 12 német stb. Litoria nigrofrenata A Litoria nigrofrenata a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Ausztráliában, Pápua Új-Guineában és valószínűleg Indonézia Papua tartományában él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, nedves szavannák, időszakos folyók, mocsarak, időszakos édesvízi mocsarak, pocsolyák. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Jérémy Ménez Jérémy Ménez (Longjumeau, Franciaország, 1987. május 7. –) francia labdarúgó, aki a mexikói Club América csapatában játszik szélsőként. A francia válogatott tagjaként ott volt a 2012-es Európa-bajnokságon. Pályafutása Sochaux Ménez 2001-ben került a Sochaux ifiakadémiájára. A Manchester United is felfigyelt rá, el is látogatott az angol csapathoz, de úgy döntött, inkább Franciaországban marad. 2004-ben megkapta első profi szerződését a csapatától, mindössze 16 éves volt, ezzel ő lett a Ligue 1 legfiatalabb profija. 2004. augusztus 7-én, az Ajaccio ellen debütált az első csapatban. Fiatal kora ellenére állandó kerettaggá vált, hol a cserepadon, hol a kezdőben kapott helyet. Első gólját 2004. november 20-án, az AS Monaco ellen szerezte. Két hónappal később, a Bordeaux ellen mesterhármast szerzett. Ezzel ő lett a legfiatalabb játékos a francia élvonal történetében, aki mesterhármast ért el. A 2005/06-os idényben még több lehetőséget kapott, jó teljesítményére a Paris Saint-Germain, az AS Monaco, a Bordeaux és az Arsenal is felfigyelt, ő pedig kijelentette, szeretne egy nagyobb csapathoz igazolni. AS Monaco 2006. június 22-én leigazolta a Bölöni László vezette AS Monaco. Augusztus 19-én, a Rennes ellen mutatkozott be, szeptember 30-án, a Le Mans ellen pedig megszerezte első gólját. Bölöni kirúgása és Ricardo Gomes érkezése után kikerült a kezdőből, de november 11-én, a Lorient ellen visszakerült a csapatba, és gólt is szerzett. 2007 februárjában megsérült, ami miatt két hónapig nem játszhatott. Bár 2007 nyarán több angol csapat is érdeklődött iránta, a 2007/08-as szezonra is a Monacónál maradt. 2007. december 15-én két gólt szerzett a Lens ellen, három évvel ezelőtt mesterhármasa óta ekkor fordult elő először, hogy egynél több gólt szerzett egy meccsen. 2008. február 23-án ismét megsérült, ami miatt három hónapig nem léphetett pályára. AS Roma Ménezt 2008. augusztus 27-én 10,5 millió euróért leigazolta az AS Roma, négy nappal később, a Napoli ellen debütált. A Bajnokok Ligájában is bemutatkozhatott, egy Bordeaux elleni meccsen. December 6-án, a Chievo ellen megszerezte első gólját. A szezon nagy részében nem volt állandó tagja a kezdőnek, leggyakrabban csak csereként kapott lehetőséget. 2009. május 24-én, csereként beállva gólt lőtt az AC Milan ellen, ezzel hozzájárulva csapata 3-2-es sikeréhez. 2010. január 6-án, egy Cagliari elleni meccsen rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott, miután csereként pályára küldték. A találkozó után Claudio Ranieri menedzser és több csapattársa is élesen kritizálta. Elnézést kért a gyenge játékért, és megígérte, hogy a jövőben jobb teljesítményt nyújt majd. A szezon végére jó formába lendült, és a Roma utolsó tíz bajnokijából nyolcon kezdőként lépett pályára. A 2010/11-es idényt már a kezdőcsapat tagjaként kezdte meg, de így is ritkán játszotta végig a mérkőzéseket, Ranieri általában a második félidőben lecserélte. Szezonbeli első gólját 2010. november 3-án, egy FC Basel elleni BL-meccsen szerezte. Az idény során Vincenzo Montella lett a csapat új menedzsere, aki leginkább csereként számított rá. Ménez később panaszkodott a kevés játéklehetőség miatt, majd április 21-én egy edzésen össze is veszett Montellával. A menedzser a hírek szerint csaknem negyed órán keresztül szidta a játékost a hozzáállása miatt. Ugyanezen a napon a Roma az Inter ellen játszott a Coppa Italiában. A találkozó után dühös drukkerek rátámadták Ménezre és kövekkel betörték a kocsija szélvédőjét. Paris Saint-Germain 2011. július 25-én a Paris Saint-Germain 8 millió euró ellenében leigazolta Ménezt. Az Emirates-kupában, a New York Red Bulls ellen játszott először új csapatában, tétmeccsen 2011. augusztus 6-án, a Lorient ellen debütált. Augusztus 18-án, az Európa-liga selejtezőjében, a Differdange ellen belőtte első gólját. Tíz nappal később első bajnoki találatát is megszerezte, a Toulouse ellen. Válogatott Ménez 2010. augusztus 11-én, Norvégia ellen mutatkozott be a francia válogatottban. 2011. február 9-én ő adta a győztes gól előtti gólpasszt Karim Benzemának, Brazília ellen. 2012. június 5-én, az észtek ellen megszerezte első válogatottbeli gólját. Bekerült a 2012-es Európa-bajnokságra utazó keretbe. A tornán az Ukrajna elleni csoportmeccsen játszott, és gólt is szerzett. Sikerei, díjai Ligue 1 : 2012-13, 2013-14 Francia labdarúgó-ligakupa : 2013-14 A Yes díjai A Yes brit progresszív rock együttes díjai. 1971 Melody Maker Pop Poll 1971 Az Év Albuma/2. helyezett/ The Yes Album Az Év Zenekara/6. helyezett/ Yes Az Év Férfi Énekese/9. helyezett/ Jon Anderson Az Év Albuma/4. helyezett/ The Yes Album A Legtehetségesebb Zenekar/ 9. helyezett/ Yes Az Év Billentyűse/4. helyezett/ Rick Wakeman Az Év Gitárosa/6. helyezett/ Steve Howe Az Év Basszusgitárosa/7. helyezett/ Chris Squire Az Év Dobosa/9. helyezett/ Bill Bruford Record Mirror Reader's Poll Az Év Zenekara/16. helyezett/ Yes 1972 Melody Maker Pop Poll 1972 Az Év Férfi Énekese/4. helyezett/ Jon Anderson Az Év Zenekara/7. helyezett/ Yes Az Év Billentyűse/2. helyezett/ Rick Wakeman Az Év Basszusgitárosa/3. helyezett/ Chris Squire Az Év Gitárosa/4. helyezett/ Steve Howe Az Év Zenekara/7. helyezett/ Yes Az Év Producere/8. helyezett/ Eddie Offord Az Év Albuma/ 8. helyezett/ Fragile New Musical Express Az Év Albuma/7. helyezett/ Yessongs 1973 Melody Maker Pop Poll 1973 Az Év Zenekara/1. helyezett/ Yes Az Év Albuma/4. helyezett/ Close to the Edge , 6. helyezett/ Yessongs Az Év Férfi Énekese/4. helyezett/ Jon Anderson Az Év Élő Jelenete/7. helyezett/ Yes Az Év Zenekara/1. helyezett/ Yes Az Év Billentyűse/1. helyezett/ Rick Wakeman Az Év Basszusgitárosa/2. helyezett/ Chris Squire Az Év Férfi Énekese/3. helyezett/ Jon Anderson Az Év Gitárosa/3. helyezett/ Steve Howe Az Év Átdolgozója/3. helyezett/ Yes Az Év Producere/4. helyezett/ Eddie Offord Az Év Komponistája/5. helyezett/ Yes Az Év Élő Jelenete/6. helyezett/ Yes Az Év Albuma/6. helyezett/ Yessongs , 9. helyezett/ Close to the Edge Creem Magazine 1973 Reader Poll Az Év Albuma/16. helyezett/ Yessongs Az Év Billentyűse/2. helyezett/ Rick Wakeman Az Év Basszusgitárosa/3. helyezett/ Chris Squire Disc & Music Echo Az Év Albuma/4. helyezett/ Tales from Topographic Oceans New Musical Express Az Év Zenekara/ Yes Az Év Lemezborítója/ Yessongs 1974 Melody Maker Pop Poll 1974 Az Év Zenekara/1. helyezett/ Yes Az Év Férfi Énekese/3. helyezett/ Jon Anderson Az Év Albuma/4. helyezett/ Tales from Topographic Oceans Az Év Élő Jelenete/5. helyezett/ Yes Az Év Zenekara/1. helyezett/ Yes Az Év Basszusgitárosa/1. helyezett/ Chris Squire Az Év Billentyűse/1. helyezett/ Rick Wakeman Az Év Producere/1. helyezett/ Eddie Offord Az Év Komponistája/1. helyezett/ Jon Anderson & Steve Howe Az Év Gitárosa/2. helyezett/ Steve Howe Az Év Albuma/3. helyezett/ Tales from Topographic Oceans Az Év Átdolgozója/3. helyezett/ Yes Az Év Férfi Énekese/3. helyezett/ Jon Anderson Az Év Élő Jelenete/5. helyezett/ Yes Az Év Dobosa/5. helyezett/ Alan White New Musical Express Az Év Lemezborítója/ Relayer 1975 Melody Maker Pop Poll 1975 Az Év Zenekara/1. helyezett/ Yes Az Év Élő Jelenete/2. helyezett/ Yes Az Év Albuma/4. helyezett/ Relayer Az Év Férfi Énekese/3. helyezett/ Jon Anderson Az Év Basszusgitárosa/1. helyezett/ Chris Squire Az Év Komponistája/1. helyezett/ Jon Anderson & Steve Howe Az Év Producere/1. helyezett/ Eddie Offord Az Év Átdolgozója/1. helyezett/ Yes Az Év Zenekara/2. helyezett/ Yes Az Év Albuma/2. helyezett/ Relayer Az Év Férfi Énekese/2. helyezett/ Jon Anderson Az Év Gitárosa/2. helyezett/ Steve Howe Az Év Élő Jelenete/3. helyezett/ Yes Az Év Billentyűse/3. helyezett/ Patrick Moraz Az Év Dobosa/5. helyezett/ Alan White Creem Magazine 1975 Reader Poll Az Év Albuma/6. helyezett/ Yesterdays 1976 Melody Maker Pop Poll 1976 Az Év Zenekara/1. helyezett/ Yes Az Év Férfi Énekese/1. helyezett/ Jon Anderson Az Év Élő Jelenete/3. helyezett/ Yes Az Év Zenekara/1. helyezett/ Yes Az Év Átdolgozója/1. helyezett/ Yes Az Év Basszusgitárosa/1. helyezett/ Chris Squire Az Év Gitárosa/1. helyezett/ Steve Howe Az Év Férfi Énekese/2. helyezett/ Jon Anderson Az Év Producere/2. helyezett/ Eddie Offord Az Év Vegyes Zenésze/3. helyezett/ Jon Anderson Az Év Billentyűse/3. helyezett/ Patrick Moraz Az Év Dobosa/6. helyezett/ Alan White 1977 Melody Maker Pop Poll 1977 Az Év Férfi Énekese/1. helyezett/ Jon Anderson Az Év Zenekara/2. helyezett/ Yes Az Év Albuma/2. helyezett/ Going for the One Az Év Zenekara/1. helyezett/ Yes Az Év Basszusgitárosa/1. helyezett/ Chris Squire Az Év Férfi Énekese/1. helyezett/ Jon Anderson Az Év Albuma/2. helyezett/ Going for the One Az Év Átdolgozója/2. helyezett/ Yes Az Év Gitárosa/2. helyezett/ Steve Howe Az Év Billentyűse/2. helyezett/ Rick Wakeman Az Év Dobosa/4. helyezett/ Alan White Az Év Producere/4. helyezett/ Eddie Offord Az Év Vegyes Zenésze/7. helyezett/ Rick Wakeman Az Év Kislemeze/17. helyezett/ Going for the One Record Mirror Reader's Poll Az Év Kislemeze/24. helyezett/ Going for the One 2004 This Week's UK DVD Music Chart (2007. június 27.) 1 helyezett: Yes -Acoustic Grammy-díjak, jelölések Az Év Legjobb Instrumentális Rockszáma/Cinema (elnyerte a díjat), Masquerade Az Év Legjobb Videója/9012Live Egerváry Márta Dr. Egerváry Márta (Budapest, 1943. március 24. –) Európa-bajnoki bronzérmes úszó, orvos. 1962-ben az év sportolónője volt Magyarországon. Testvére Egerváry Géza repülő- és autómodellező volt. Élete 1943. március 24-én született Budapesten, Egerváry Tibor (1894–1970) és Degenfeld-Schönburg Janka (1912–1959) gyermekeként. 1961-ben érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen általános orvosi diplomát szerzett. Az 1990-es években a Korányi Szanatóriumban dolgozott főorvosként. 1999-től nyugdíjas. 1957 és 1969 között a Ferencvárosi TC, 1989-től a Szenior Úszó Klub úszója volt. 1958 és 1968 között megszakításokkal a válogatott tagja volt. 1959 és 1968 között 41 magyar bajnoki címet szerzett. Három olimpián vett részt. 1960-ban, Rómában hatodik lett a 4 × 100m váltó tagjaként. 1964-ben, Tokióban nyolcadik lett 400 m vegyesen. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián helyezetlenül zárt. 1962-ben a lipcsei Európa-bajnokságon 400 m vegyesen bronzérmes lett. Ebben az évben az év sportolónője lett Magyarországon. Sikerei, díjai Olimpiai játékok 4 × 100 m váltó 6.: 1960, Róma 400 m vegyes 8.: 1964, Tokió Európa-bajnokság 400 m vegyes bronzérmes: 1962, Lipcse 41-szeres magyar bajnok (1959–68) Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1962) az év magyar sportolónője (1962) az FTC örökös bajnoka (1974) Rekordjai 200 m hát 2:39,3 (1962. május 2., Budapest) országos csúcs 2:38,1 (1962. szeptember 14., Budapest) országos csúcs 50 m mell 37,0 (1962. június 2., Budapest) országos csúcs – a táv első magyar csúcstartója volt 100 m pillangó 1:15,3 (1960. július 29., Budapest) ifjúsági országos csúcs 1:11,0 (1962. május 20., Budapest) országos csúcs 1:10,4 (1962. június 24., Budapest) országos csúcs 1:10,2 (1964. augusztus 22., Budapest) országos csúcs 200 m pillangó 2:46,6 (1962. május 6., Budapest) országos csúcs 2:42,7 (1962. szeptember 14., Budapest) országos csúcs 2:39.1 (1967. szeptember 17. Budapest) országos csúcs 200 m vegyes 2:45,8 (1960. július 10., Budapest) ifjúsági országos csúcs 400 m vegyes 5:54,4 (1960. július 5., Budapest) felnőtt és ifjúsági országos csúcs 5:50,6 (1961. augusztus 26., Budapest) országos csúcs 5:44,6 (1962. május 5., Budapest) országos csúcs 5:36,3 (1962. június 3., Budapest) országos csúcs 5:33,3 (1962. augusztus 28., Lipcse) országos csúcs Skärholmen (kerület) Skärholmen Stockholm egyik déli kerülete. Skärholmen, Bredäng, Sätra és Vårberg városrészek alkotják. 2004-es adatok szerint a területe 8,86 km², a lakossága 31 125 fő, népsűrűsége 3 513/km². Njája A njája ( szanszkrit: �����; jelentése: érvelés) logikai bizonyítás vagy igazolás a hinduizmusban, a sruti és a szmriti mellett a vallási tudás megszerzésének harmadik módja. Más értelemben a hat hindu bölcseleti iskola (darsana) egyike, logikai okfejtésen és vizsgálódásokon alapuló rendszer. További elnevezései: hétuvidjá (az okok ismerete), vádavidjá (a bizonyítási módok ismerete), pramánasásztra (a logika és ismeretelmélet tudománya). Alapítójának az ókori Gótama (Gautama) Aksapádát tartják, és neki tulajdonítják az iskola fő művét, a Njája-szútrát is, amely valószínűleg a Kr. e. 3. század körül keletkezett. A njája kibővíti és továbbfejleszti a szamána-tantrának, hozzá hasonlónak tekintett vaisésikát, és vele együtt a njája-vaisésika rendszert alkotja. Mindkét szemléletmód elfogadja, hogy az élet küszködés, fájdalom és szenvedés, s az igazi cél a megszabadulás (móksa), amely kizárólag a helyes megértés révén érhető el – ezért helyez nagy hangsúlyt a bizonyítható érvelésre és igazolásra. A njája célja egyértelműen vallási: a logika feladata, hogy elvezessen az igazsághoz, és ezzel a megszabaduláshoz, hiszen a megszabadulás legnagyobb akadálya a téves tudás (avidjá). A 12. században a njája további fejlődésen ment keresztül, létrejött a navja-njája (új logika) iskolája, melynek Gangésa Tattvacsintámani című műve a legfontosabb tanúja (14. század). Gangésa védelmébe vette a helytálló megismerési formákat (pramánák), az igazság megállapításának négy módszerén alapulnak (lásd: Tizenhat padártha: 1. pont: pramána). Tizenhat padártha A Njája logikájában szintén 16 padártha van felvéve, de e mesterszó értelme itt nem "kategória", hanem körülbelül olyasmi, mint a görög topos, azaz rubrika. - A 16 padártha a következő: 1. A pramána, "bizonyíték", a megismerés eszköze és forrása. Négy fajtája van: a) pratjaksa, "érzéki észrevétel (percepció)" b) anumána, "következtetés" és pedig ) előzőből következőre (pl. felhők tornyosulásából esőre), ) következőből előzőre (pl. folyó megáradásából a hegyekben való esőzésre), ) egyesből általánosra (pl. egy mangófa virágzásából a mangófák virágzására, az egyes érzékszervekből az érzékszerv általános fogalmára) c) upamána, "analogia", voltaképpen az anumána faja, összehasonlító eljárás (ha pl. tudom, hogy a bivaly az ökörhöz hasonlít, akkor felismerhetem a bivalyt, ha soha nem is láttam) d) sabda, "hang, szó", autoritatív közlés, hitelt érdemlő tanúság, főleg a Véda . 2. A praméja, "bizonyítandó", a megismerés tárgya - minden ami a pramána által megállapítható. Tizenkét osztálya van, amelyeknek azonban édeskevés közük van a logikához. Ez osztályok a következők: a lélek (átman) - és pedig a legfőbb lélek (paramátman), az isten, és az egyéni lélek (dzsívátman); a test (saríra); az érzékszervek (indrija); az észrevétel tárgyai; a megismerés (buddhi); a belső orgánum (manasz); a tevékenység (pravrtti) - gondolat, szó és cselekedet által: a "hibák" (dósa) - és pedig a szeretet, gyűlölet és elvakúltság; a halál utáni létezés, azaz az újraszületés; a "gyümölcs" (phata), azaz a jelenvaló lét, tetteink és hibáink gyümölcse; a fájdalom (dukkha); a megváltás (apavarga). 3. A szansaja, "a kétség, kételkedés, bizonytalanság" - pl. egy a távolban látott tárgy fatörzs-e vagy ember, van-e lélek vagy nincs, a távolban látott víz délibáb-e vagy igazi víz. 4. A prajódsana, "motívum" - a cselekvésre indító s ezt meghatározó cél. Az első toposhoz hasonlóan a diszkusszió útját egyengeti. 5. A drstánta, "példa" - pozitív vagy negatív tapasztalati igazság, pl. ahol füst van, tűz is van; a vízben nincs tűz. 6. A sziddhánta, "a bebizonyított (illetőleg ilyennek tekintett) igazság" - pl. oly tantétel, amely minden filozófiai rendszerben el van fogadva. Ez és az első topos anyaggyűjtésre való és a szillogizmus előkészítése. 7-9. Az öt avajava, "tag", t. i. a szillogizmusnak öt tagja, és a tarka, "megfontolás, cáfolás" (apagoge, reductio ad absurdum) a nirnaja, "végleges ítélet" (conclusio) felé vezet. 10. váda, "megvitatás, discussio", komoly, tudományos megbeszélés az igazság kiderítésére (pl. tanító és tanítvány közt) 11. dsalpa, szofisztikus vitatkozás 12. vitandá, "chicane" - az ellenfélnek szándékos zavarba hozása; 13. cshala, "csűrés-csavarás"; 14. dsáti, - ostoba ellenvetés; 15. hétv-ábhásza, "ál-ok" - paralogizmus, szofizma; 16. nigraha-szthána, "ok a vitatkozás abbahagyására, (ha az ellenfél nem képes vagy nem akar érteni) A tizenhat padártha helyes ismerete folytán megsemmisül a hamis ismeret, a hiba (dósa), a tevékenység (pravrtti), a születés és szenvedés, és beáll a legfőbb üdvösség (nih-sréjasza), a megváltás (apavarga) ismerete. Shaun Bartlett Shaun Bartlett (Fokváros, 1972. október 31. –), Dél-afrikai válogatott labdarúgó. A Dél-afrikai Köztársaság válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon, az 1996-os, a 2000-es és a 2002-es afrikai nemzetek kupáján. Sikerei, díjai Svájci kupagyőztes (1): 2000 Afrikai nemzetek kupája győztes (1): 1996 Az Afrikai nemzetek kupája gólkirálya (1): 2000 (5 gól) Steinach (Türingia) Steinach település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Rhoys Wiggins Rhoys Barrie Wiggins (London, Anglia, 1987. november 4. –) walesi labdarúgó, aki jelenleg a Bournemouth-ban játszik, balhátvédként. Pályafutása Wiggins a Crystal Palace ifiakadémiáján nevelkedett. 2006-ban, amikor a tartalékok között már állandó kezdőnek számított, meghívót kapott a felnőtt csapat nyári amerikai felkészülési túrájára. A londoniak fiókcsapata, a Crystal Palace Baltimore elleni barátságos meccsen azonban térdszalagszakadást szenvedett, ami miatt az egész 2006/07-es idényt ki kellett hagynia, így nem volt lehetősége helyet szerezni magának az első csapatnál. Sérülése többször is kiújult, így a következő szezon nagy részében sem volt bevethető. A Palace menedzsere, Neil Warnock ennek ellenére úgy döntött, hogy szerződést hosszabbít vele, hogy később bizonyíthasson. A 2009-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság rájátszásában olyan jól teljesített a walesi U21-es válogatott színeiben, hogy rövidesen játéklehetőséget kapott a Crystal Palace felnőtt csapatában. Azonban mindössze egy bajnokit játszhatott, mielőtt kölcsönadták volna a Bournemouth-nak a 2008/09-es szezon hátralévő részére. Miután 2009 nyarán lejárt a szerződése a londoni csapattal, dönthetett, hogy marad-e náluk, vagy új klubot keres magának. Végül a Norwich Cityt választotta. Miután ott sem kapott játéklehetőséget, 2010. január 22-én visszatért kölcsönben a Bournemouth-hoz. Egy hónapra szóló kölcsönszerződését később még egy hónappal meghosszabbította a csapat. 2010 nyarán Wiggins véglegesen is a Bournemouth-hoz igazolt. Egy Dagenham & Redbridge ellen 3-0-ra megnyert bajnokin megszerezte pályafutása első gólját, majd egy héttel később a másodikat is, az Oldham Athletic ellen, egy távoli szabadrúgásból. Jó teljesítményének köszönhetően a walesi felnőtt válogatottba is meghívót kapott, de végül nem lépett pályára. 2011. június 30-án a Charlton Athletichez szerződött. Szeptember 17-én megszerezte első gólját új csapatában, a Rochdale idegenbeli legyőzése során. Sikerült kiszorítania a kezdőből Cedric Evinát és a csapat első számú balhátvédje lett. 2012 áprilisában a labdarúgók szavazásán bekerült az év csapatába az angol harmadosztályban. 2014. január 30-án új, 2018-ig szóló szerződést írt alá a Charltonnal. 2015. augusztus 5-én a Sheffield Wednesday ismeretlen összeg ellenében leigazolta Wigginst. Hat nappal később, egy Mansfield Town elleni Ligakupa-győzelem alkalmával debütált. 2016. január 30-án visszatért a Bournemouth-hoz, miután minden sorozatot egybevéve mindössze kilencszer játszhatott a Sheffieldben. Válogatott pályafutása A Crystal Palace-nál töltött ideje alatt Wiggins a walesi U21-es válogatott állandó tagja lett. Az ott nyújtott jó teljesítménye miatt 2006 májusában a felnőtt csapatba is meghívták, egy Trinidad és Tobago elleni barátságos meccsre, de nem kapott játéklehetőséget. 2014 októberében ismét meghívót kapott, ezúttal a Bosznia-Hercegovina és Ciprus elleni Eb-selejtezőkre, de ezúttal sem léphetett pályára. (9787) 1995 BA3 A (9787) 1995 BA3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi, Kaneda Hirosi fedezte fel 1995. január 27-én. Kodolányi János műveinek listája E cikk tartalmazza Kodolányi János magyar nyelven megjelent saját műveit időrendben és a műveiről készült műfordításokat, de nem tartalmazza Kodolányi saját műfordításait (például Arvi Järventaus: Kereszt és varázsdob c. regénye tartozik ide). Saját alkotások, magyarul Első kiadások (Ha egy művet jelentősen megváltoztatva adtak ki újra, az új műként, mint szintén első kiadás van listázva.) 1915 Hajnal (Költemények) 1918 Kitárt lélekkel (Versek) 1921 Üzenet enyéimnek (Versek) 1925 Börtön (Regény) 1925 Szép Zsuzska (Regény) 1926 Kántor József megdicsőülése (Regény) 1926 Tavaszi fagy. Egy foglalkozásnélküli ifjú Pesten . (Kisregény – Keserű ifjúkor IV. ) 1927 A kék hegy (Regény) 1927 A hazugság öl (memorandum) 1928 Fehér fecske (Színmű) 1929 Akik nem tudnak szeretni (Regény) 1929 Futótűz (Kisregény – Keserű ifjúkor III.) 1929 Két lányarc (Regény) 1929 Szakadékok (Kisregény – Keserű ifjúkor II. ) 1930 Vilma három szerelme (Regény) 1932 Küszöb (Kisregények, 7 db; a Vajda Társaság kiad.) 1933 Sötétség (Kisregény; Nagy Károly és tsai. kiadó, „Új írók” sor.) 1935 Feketevíz (Kisregény – Keserű ifjúkor I. ) 1936 A vas fiai (Regény) 1937 Boldog Margit . (Regény) 1937 Pogány tűz (Dráma) 1937 Suomi, a csend országa (Útirajz) 1938 Julianus barát (Regény) 1938 Mit viszel a másvilágra? Délbaranyai történet . (Elbeszélés) 1939 József, az ács (Novellák) 1939 Ormánság (kisregények egy kötetben: Szép Zsuzska – Börtön – Kántor József megdicsőülése ), Athenaeum 1939 Suomi titka . (Útleírás) 1940 Jajgatunk és kacagunk ( Pogány tűz , Vidéki történet , Földindulás , Végrendelet – Drámák) 1940 Süllyedő világ (I.-II., Önéletrajzi regény, Athenaeum ) 1941 Baranyai utazás (Szociológiai tanulmány) 1941 Esti beszélgetés (Cikkek) 1941 Istenek (az Emese álma „regénytrilógia” első része ) 1941 Művei . I-XI kötet 1942 Cigánylány csókja (Kisregény) 1942 Holdvilág völgye (az Emese álma „regénytrilógia” 2. része) 1942 Rókatánc (Elbeszélések) 1942 Suomi (Útirajz) 1943 Zárt tárgyalás (Tanulmányok, Turul Kft.) 1944 Esti beszélgetés (Tanulmányok) 1944 Fekete sátor (Kisregény) 1948 Vízöntő (Regény) 1955 Éltek, ahogy tudtak (Válogatott elbeszélések) 1956 Végrendelet (Dráma, átdolgozott szöveg, Népszava kiadás) 1956 Boldog békeidők (Regény) 1957 Az égő csipkebokor (Regény) 1957 Jehuda bar Simon emlékiratai (Regény, az Én vagyok önállóan is megjelent része) 1958 Keserű ifjúkor (négy önéletrajzi kisregény egy kötetben: Feketevíz – Szakadékok – Futótőz – Tavaszi fagy ), Magvető 1958 Új ég, új föld (Regény) 1960 Vízválasztó (Regény) 1961 Fellázadt gépek (Válogatott elbeszélések) 1962 Vidéki történet (Színmű) 1965 Süllyedő világ (Önéletrajzi regény; átdolgozott szöveg) 1968 Visszapillantó tükör ( A süllyedő világ befejező része – önéletrajzi írások) 1968 Pogány tüzek (Az Emese álma regénysorozat fennmaradt két darabja összevonva: Istenek – Holdvilág völgye ), Magvető 1972 / 1984 : Én vagyok (bibliai regény, cenzúrázott kiadás [Magvető]) 1973 Pünkösdi dáridó (elbeszélések, Magvető válogatás) 1977 Szív és pohár (válogatott tanulmányok) 1992 Ojbarsz futása (az Emese álma III . – A fejedelem c. regény fennmaradt része, töredék, a Pro Pannonia Alapítvány kiadása) 1993 A megölt mese (novellagyűjtemény, kötetben még kiadatlan novellákból) 2002 – … Kodolányi életműsorozat ( Szent István Társulat ), a fontosabb (más formában még meg nem jelent) kötetek: ( 2002 Én vagyok ; I. cenzúrázatlan kiadás 2004 A néma város (válogatott novellák) Újrakiadások (a teljesség igénye nélkül) Ormánság ( Szép Zsuzska , Börtön , Kántor József megdicsőülése – Kisregények) először: külön-külön az Athenaeumnál, 1925 – 1925 – 1926 1926 : Tavaszi fagy (Grill Károly Könyvkiadó) 1939 Ormánság néven összevonva, Athenaeum Keserű ifjúkor . Feketevíz – Szakadékok – Futótőz – Tavaszi fagy. Regények. (Önéletrajzi jellegű kisregény-tetralógia) először: külön-külön 1935 – 1929 – 1929 – 1926 1958 (összevont formában, Magvető kiadás) Pogány tüzek ( Istenek – Holdvilág völgye , regények) először: 1941 (Istenek) , 1942 (Holdvilág völgye), mindkettő Athenaeum 1968 , 1970 (I.-II.), Magvető 2000 Mundus Boldog Margit először: 1937 ( Athenaeum ) 1964 , 1982 (Magvető) 2000 ( Szent István Társulat , „Családi regénytár”) Vízözön először: 1948 ( Vízöntő néven, „mese” alcímmel), Szöllősy Kiadó 1967 , 1977 ( Vízözön néven, „meseregény” alcímmel), Magvető 1986 , ( Vízöntő néven), Madách könyvkiadó (Bratislava), Magvető (Budapest), Bratislava 1999 Püski kiadó (Magyar Élet Kiadó) Az égő csipkebokor (bibliai regény) először: 1957 (Magvető kiadás, Kodolányi-életműsorozat I.) 1965 , 1973 , 1978 Magvető 2003 – Szent István Társulat (KÉS-4) Szép Zsuzska (kisregény) először: 1925 , Athenaeum 1975 : Magvető Boldog békeidők először: 1956 , (Dunántúli) Magvető Könyvkiadó 1976 : Magvető Küszöb (Kisregények, 7 db) először: 1932 Vajda János Társaság 2001 : Osiris Kodolányi-fordítások Több munkáját – Az égő csipkebokor, Boldog békeidők, a Julianus barát, a Fellázadt gépek, Pünkösdi dáridó – életében lefordították idegen nyelvre, elsősorban németre, olaszra, finnre, de spanyol, szerb és lengyel fordítások is születtek. Jocelyn Birch Burdick Jocelyn Birch Burdick (Fargo, 1922. február 6. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Észak-Dakota, 1992). 2009-es Australian Open – vegyes páros A 2009-es Australian Open vegyes páros versenyét az indiai Szánija Mirza–Mahes Bhúpati-duó nyerte a Nathalie Dechy, Andi Rám alkotta páros előtt. Kiemeltek Cara Black / Lijendar Pedzs (Második kör) Jen Ce / Mark Knowles (Második kör) Lisa Raymond / Marcin Matkowski (Első kör) Liezel Huber / Jamie Murray (Második kör) Aljona Bondarenko / Andre Sa (Első kör) Květa Peschke / Pavel Vizner (Első kör) Anabel Medina Garrigues / Tommy Robredo (Elődöntősök) Katerina Bondarenko / Jordan Kerr (Első kör) Celles-sur-Aisne Celles-sur-Aisne település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 261 fő (2015). Celles-sur-Aisne Aizy-Jouy, Chassemy, Chivres-Val, Condé-sur-Aisne, Nanteuil-la-Fosse, Sancy-les-Cheminots és Vailly-sur-Aisne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1939–1940-es magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) Nemzeti Bajnokság I. osztályában 1939-40-ben 14 csapat küzdött a bajnoki címért. A szélsőjobboldali politika beavatkozott a sportba is, a belügyminiszter felfüggesztette az MLSZ önállóságát, az indoklás szerint "nem keresztény és nemzeti érzelmű", az élére miniszteri biztost Gidófalvy Pált nevezték ki. Az "új szellemiséget" a csapatok nehezen viselték el, előbb a Phöbus majd később a Nemzeti is visszalépett a bajnokságtól. (Mindkét csapat feloszlott.)[forrás?] A Kispesté volt az őszi idény, tavasszal a Hungária vette át a vezetést, hét pont előnyt szedett össze. Ezután kikapott a Ferencvárostól és a Szegedtől is. Az utolsó forduló előtt a Hungária, Ferencváros és Újpest egyenlő pontszámmal állt, az Újpest döntetlent játszott Kispesten, a Hungária 2-1 re, a Ferencváros 7-1 re nyert. Azonos pontszámmal de jobb gólkülönbséggel a Ferencváros a bajnok. A három kieső Kassa, Taxisok és Nemzeti helyére öt csapat jutott fel, BSZKRT, Diósgyőri MÁVAG, Salgótarjáni BTC, Tokod és a Weisz Manfréd SC. A miniszteri biztos kinevezésével megduplázódtak az MLSZ adminisztrációs költségei, de a csapatoknál sem volt jobb a helyzet, a Ferencváros 20 000 pengős segélyt kért a fővárostól, a Szolnok játékjogát felfüggesztették, mert a bírói díjakat sem tudta kifizetni. Kereszttáblázat Bajnok Ferencváros játékosai: Csikós Gyula k. (12), Szoyka Kornél dr.(15), Polgár Gyula (25), Hámori László (19), Sárosi III Béla (25), Pósa Béla (21), Suhai Imre (11), Jakab László (13), Sárosi György dr. (23), Kiszely István (20), Gyetvai László (19). További játékosok: Bíró II Mihály (10), Tátrai Sándor (9), Kiss Gyula (8), Lázár Gyula (7), Horváth II András (6), Berényi Károly (6), Nagy II András (5), Zentai Gábor (5), Ábrahám József (4), Pálinkás József (4), Finta Károly (4), Ortutay Béla (2), Waldinger László (19), Czigi Aladár (1). Edző: Dimény Lajos Saint-Pair-sur-Mer Saint-Pair-sur-Mer település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 4025 fő (2015). Saint-Pair-sur-Mer Granville, Jullouville, Saint-Aubin-des-Préaux, Saint-Pierre-Langers és Saint-Planchers községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Wolfgang Overath Wolfgang Overath (Siegburg, 1943. szeptember 29. –) nyugatnémet válogatott világbajnok német labdarúgó, középpályás. 1970 és 1972 között a válogatott csapatkapitánya volt. Pályafutása Klubcsapatban 1953-ban szülővárosa csapatában, az SSV Siegburg együttesében kezdte a labdarúgást. 1962 és 1977 között a teljes pályafutását az 1. FC Köln csapatában töltötte. Összesen 765 mérkőzésen lépett pályára és 287 gólt szerzett. Tagja volt az 1963–64-es bajnokcsapatnak illetve az 1968-as és 1977-es kupagyőztes csapatnak. Az európai kupasorozatokban 71 mérkőzésen szerepelt és 11 gólt szerzett. A válogatottban 1963 és 1974 között 81 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és 17 gólt szerzett. 1966-ban világbajnoki ezüst-, 1970-ben bronz-, 1974-ben aranyérmet nyert a válogatottal. Overath egyike annak a négy játékosnak (csapattársai Franz Beckenbauer, Sepp Maier és honfitársa Miroslav Klose mellett), aki mind a három világbajnoki éremmel rendelkezik. Sportvezetőként 2004-ben megválasztották az 1. FC Köln elnökévé. Erről a pozíciójáról 2011. november 13-án mondott le. Sikerei, díjai Világbajnokság világbajnok: 1974, NSZK ezüstérmes: 1966, Anglia bronzérmes: 1970, Mexikó Nyugatnémet bajnokság (Bundesliga) bajnok: 1963–64 2.: 1964–65 , 1972–73 Nyugatnémet kupa (DFB-Pokal) győztes: 1968, 1977 döntős: 1970, 1971, 1973 Pułtuski csata A pułtuski csatára 1806. december 26-án került sor Pułtusk-nál, Új-Kelet-Poroszországban, (ma:Lengyelországban) Leontyij Leontyjevics Bennigsen herceg körülbelül 40 000–45 000-es orosz–porosz serege (128 ágyúval) és Jean Lannes marsall 20.000 francia katonája között. A csata eldöntetlenül ért véget, az oroszok visszavonultak. Az ütközet ugyanazon a napon zajlott le, mint a golymini csata. Előzmények Miután Napóleon császár 1806 őszén meghódította Poroszországot, bevonult Lengyelországba, hogy szembenézzen az orosz hadsereggel, ami már arra készült, hogy támogassa a poroszokat, de egészen váratlanul érte őket a szövetségeseik veresége. Miután a franciák átkeltek a Visztula folyón, bevonultak Varsóba 1806. november 28-án . Az orosz hadsereg teljes parancsnoksága az idős betegeskedő Mihail Kamenszkij tábornok kezében összpontosult. Az orosz első hadsereg gróf Bennigsen parancsnoksága alatt 55 000–68 000 főből állt, visszavonult a Visztulától, hogy a Wkra folyó partján egyesítsék erőiket a 37000 fős Buxhowden vezette második hadsereggel, ami Oroszországból 15 nappal előbb indult el, mint az első hadsereg. Kamenszkij azonban felismerve a hibáját, hogy a franciák átkeltek a Visztulán, december elején megpróbálta visszaszerezni az állásait a folyóparton. A francia erők átkeltek a Bug folyón Modlin-nál december 10-én, és a porosz hadtest L’Estocq tábornok arancsnoksága alatt nem tudta visszafoglani Thornt (ma: Toruń). Bennigsen december 11-én visszafoglalta, és megtartotta a Wkra folyó partját. Amikor ezt jelentették Napóleonnak, azt feltételezhette, hogy az oroszok teljesen visszavonultak. A császár Murat parancsnoksága alá rendelte erőit (Davout 3. hadtestét, Augereau 7. hadtestét és Lannes 5. hadtestét és az 1. lovas tartalékhadosztályt), hogy nyomuljon előre a Pultusk irányába, miközben Ney, Bernadotte és Bessières (6., 1. és 2. tartaléklovasság) forduljon szembe az orosz jobb szárnnyal és Soult (a 4. hadtest) kapcsolódjon a hadsereg két szárnyához. Kamenszkij megállítatta az orosz visszavonulást, és elrendelte, hogy támogassák a csapatokat a Ukra folyónál, mert a franciák megkísérelték a nehéz átkelési manővert a folyón, de ez egészen addíg nem sikerült, amíg Davout Wkra és a Narev folyó találkozási pontjának közelében december 22-én átkelt, így a franciák jutottak előnyhöz. December 23-án, miután Soldaunál Bernadotte 1. hadteste kisebb ütközetbe keveredett L’Estocq tábornok porosz hadtestével, észak felé vonult Königsberg irányába. Megérezve a veszélyt, Kamenszki visszavonulást rendelt el Osztrolenkánál. Bennigsen megszegve a parancsot, úgy döntött, hogy megáll, és felveszi a harcot december 26-án Pultusknál. Északnyugatra, Golicin herceg 4. hadtestének nagyobb része és Dohturov tábornok 5. hadosztálya vissza felé vonult Osztrolenka felé, Golymin városán keresztül. A 3. hadosztály Sacken tábornok vezetésével, aki a kapcsolatot képezte a poroszok között, szintén Golymin-en keresztül akart visszavonulni, de már a franciák továbbűzték északra, Ciechanow felé. A 4. hadosztály néhány egysége Pultusknál maradt. A csata Időjárási körülmények Az időjárás súlyos nehézségeket okozott mindkét oldalon. Az enyhe őszi időjárás is tovább tartott, mint rendesen. Az egyébként fagyott utak december 17-én felolvadtak és sártengerré változtak, aztán újabb kétnapos olvadás következett be december 26-án is. Az eredmény az lett, hogy mindkét fél megállapította, hogy nagyon nehéz a manőverezni. Különösen a franciák (mivel ők támadtak), nagyon nehezen szállították a tüzérséget. Ellátási nehézségek is akadtak. Marbot kapitány, aki Augereau seregében szolgált, a következőket írta: „Esik és szüntelenül havazik. Az ellátás kezd egyre rosszabb lenni: nincs több bor, sör is alig van, és ami a legrosszabb, nincs kenyér, és könyörögni vagy harcolni kell egy darab disznó vagy marhahúsért.” A csatamező Pultusk Narev folyó nyugati partján fekszik, külvárosa a folyó keleti partján. Strzegociz felől jövő út átvezet a folyón egy hídon, majd északnyugati irányba , Golymin felé fut. A másik út Varsó irányából a várost délnyugati oldalán érinti, majd a folyó nyugati partján Rozan irányába vezet. Mielőtt elérte Pultuskot ez az út, csatlakozott hozzá egy másik Nasileskből. Egy másik hosszabb útvonal Rozanon futott végig a folyó keleti partján. A utolsó út, amely Markov felé vezet, északi irányba nyúlt a várostól. A város maga egy alacsony síkságon fekszik. Északról és nyugatról a síkság egy széles gerincen szűkül közelebb a folyóhoz. A folyó egy szurdokot vágott a síkság közelében. Egy nagy erdő terül el a síkság északnyugati oldalán, Mosin falu irányában. A falut erdőkön keresztül lehet megközelíteni Varsóból. A csata leírása Bennigsen a Pultusk–Golymin út mentén rendezte erőit, három vonalat alkotott a 21. 18. és 5. zászlóalj erőiből. A balszárny a városban, a jobbszárny a mosini erdőben. A tüzérséget az első sorok előtt állította fel. A szélsőjobboldalon Barclay de Tolly tábornok a mosini erdőt szállta meg három zászlóaljjal, egy lovasezredet és egy tüzérüteget golymini úton helyeztek el. Bagavout tábornokhoz balszárny vonala és a Nareven átvezető híd, a vízmosás előtt tíz zászlóaljjal, két dragonyosszázaddal és tüzérségi üteggel. A 28 század lovasságot vetettek be a gerinc peremén, ami összekötötte Barclay és Bagavout erőit és a kozák lovasság állt harcra készen előttük. Lannes átkelt hadtestével a Nareven Pultusknál és úgy tudta, hogy az orosz haderő előtte áll, de nem volt tudatában annak nagyságával.Miután megküzdöttek a sárral, az első csapatok 10 óra körül érték el a terület és visszaűzték a kozákokat az orosz fő vonalakig. Mivel a terepviszonyoktól Lannes csak az orosz elővéd helyzetét láthatta a szélsőbal és a jobbszél és a lovasság között. Lannes Suchet hadosztályát a balszárnyon vetette be, szemben a mosini erdővel, Gazan, Wedell és Claparede hadait tartalékba tette, a többit az orosz vonal ellen küldte. Néhány ágyút is bevetett a balszárnyon és a centrumban. 11 óra körül francia jobbszárny támadást indított Bagavout ellen.Ezt az orosz kozákok és lovasság visszaverték, Bagavout elküldött előre egy vadász egységet, amely a tüzérségi támogatás ellenére visszafordult. Amikor francia centrum is támadni kezdett, Bagavout a szárnyakon indított rohamot. Mindkét fél ért el kisebb sikereket a hóviharban az oroszok a lovasság révén, a franciák a gyalogságuk által, végül a zűrzavaros csetepaté után az oroszok visszakerültek az eredeti helyzetükbe. Lannes lovasságának Treilhard vezette divíziója támadást indított az orosz tüzérség ellen. Ugyanakkor, amikor a francia jobbszárny megkezdte támadását, a francia balszárnyon Suchet divíziója élére Lannes személyesen állt és támadta a Barclay de Tolly hadállásait. Az első támadást mégis az oroszok indították az erdőből és elzsákmányolták az ott lévő francia ágyúállást, de Barclay tartalékát a franciák visszaűzték az erdőbe visszafoglalták az ágyúkat.A francia centrum is támadásnak indult.Az orosz lovasság visszavonult a fő vonalaik mögé, ezáltal a francia tüzérségi tűz elérhette az orosz ágyúállásokat, ütegeket. Délután 2 óra körül a franciák helyzete válságosnak tűnt. Az orosz balszárny teljesen birtokolta a csatateret, a francia centrum a tüzérségi tűztől szenvedett, és a jobbszárnyon az egyre nagyobb nyomás miatt Suchet divízióját kiűzték az erdőből. A franciák visszavonulás lehetősége már közelinek tűnt, amikor váratlanul erősítést kaptak. Davout 3. hadtestének 3. hadosztályának ideiglenes vezérkari főnöke, D’Aultanne érkezett meg, aki egy Pultusk felé visszavonuló orosz hadoszlopot követett. D’Aultanne-t aggodalommal töltötte az orosz lovasság ereje, a fegyverek és tartalékok, szeretett volna támadni, de még nem mert. A támadásra való készülődést leállította az este, amikor csatazajt hallott a jobbszárnyról, és így Pultusk felé vonultak. Harcra és útrakészen csak egy ágyúja volt. Látva a közelítő ellenség erejét, Bennigsen visszakanyarodott a fő vonalba az erdővel szembe, így csökkentve a Lannes egységeitől ráirányuló tüzérségi tüzet. Barclay felfedezte d’Aultanne támadását a jobb szárnyán, visszavonta a jobb szárnyát a fő orosz vonalakra. Bennigsen megerősítette őt két gyalogsági ezreddel és néhány lovassal, és átirányította egy tüzérségi üteg tüzét az erdőbe. Az így megerősített Barclay az erdő felé támadt. A franciák kitértek, és d’Aultanne jobb szárnyát felfedezték. Ezt a támadást húsz század orosz lovasság indította, de a 85. francia gyalogezred négyszögeket alkotott és folyamatosan tüzelve visszaverte őket. Este 8 órakor a támadás elhalt, és d’Aultanne visszavonult az erdő szélére. Az éjszaka folyamán Bennigsen úgy döntött, hogy visszavonul, és azt, hogy a következő napon, december 27-én a hosszabb úton a Rozan mentén, a Narev keleti partján majd tovább Ostrołęka irányába indul. D’Aultanne hadosztálya is elindult, hogy csatlakozzon a francia 3. hadtesthez Golyminnál. A franciák nem tudták állásaikat megtartani, az oroszok december 28-án megszállták Pultuskot. A csata elemzése A veszteségek nagyságát mindkét fél vitatja. Lannes marsall 2000 halottra, 3000 sebesültre és 1800 hadifogolyra, összesen 6800 főre tette az orosz veszteségeket, Sir Robert Wilson, az orosz hadsereg angol tisztje ugyanezt 5000 főben állapította meg. Lannes saját veszteségét 700 halottra és 1500 sebesültre becsülte, az orosz források 7000 halottal vagy sebesülttel és 70 hadifogollyal számolnak. Következmények December 28-án Napóleon megállította az előrenyomulást, és miután elvesztette a kapcsolatot az orosz hadsereggel, úgy döntött, hogy elvonul a téli szállásra. A csapatai kimerültek és elégedetlenek voltak, és az ellátásuk akadozott. A pillanatnyi fegyvernyugvás nem tartott sokáig. 1807. február 8-án a két hadsereg a vérzivataros eylaui csatában ütközött meg egymással. 903-as busz (Pécs) A pécsi 903-as jelzésű autóbusz egy korábbi éjszakai autóbuszvonal, a járatok az Árkád – Főpályaudvar – Bőrgyár – Temető – Krisztina tér – Csontváry utca – Aidinger János utca – Temető – Bőrgyár útvonalon közlekedtek. Útvonala az Árkád és Csontváry utca között azonos volt az akkori 6-os járat útvonalával, a megyeri kört az 50-es járattal azonos irányba tette meg, majd Bőrgyárig a 7-es járat útvonalán közlekedett. Története A 90-es években nem közlekedtek Pécsett éjszakai járatok. 1999-től Belváros-Kertváros jelzéssel a jelenlegi útvonalon közlekedve indult el a járat, mely 2003-tól ÉJ 3 jelzéssel közlekedett, amiből 903-as lett. A 904-es és 905-ös, Belváros – Kertváros – Uránváros – Belváros kört járó járatok 2008. február 29-i megszűntével napi 2 járat közlekedett a 903-as vonalán, melyre külön jegy váltása volt kötelező. 2011. szeptemberétől a 901-es járat meghosszabbításával a korábbi (0:45) járat átszállással elérhető lett a Budai Állomástól, melyre nem kellett két jegyet váltani. 2013. június 17-től a járatot felváltotta a 973-as járat, mely a 3-as járat vonalát is feltárja, illetve a Fagyöngy utcába és a Malomvölgyi útra is betér. Napi 2 helyett 8 pár járat közlekedik, a 2-es járattal összehangolva átszállást biztosít a nyugati és a keleti városrészbe is. Útvonala A járatok útvonala: Forrás Az PK Zrt. hivatalos oldala Menetrend Uganda az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Uganda az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 33 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Saint-Bardoux Saint-Bardoux település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 600 fő (2015). Saint-Bardoux Clérieux, Peyrins, Romans-sur-Isère, Saint-Donat-sur-l’Herbasse és Granges-les-Beaumont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sándor Mária (ápolónő) Sándor Mária (Baloghné Sándor Mária) (Budapest, 1973. június 28. –) csecsemő- és gyermek szakápoló, a „fekete ruhás nővér”, a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság elnöke, Ö volt az, aki elsőként vállalta az egzisztenciális kockázatot azért, hogy érdemi lépéseket tegyen a katasztrofális helyzetben lévő magyar egészségügyért. A Forbes magazin 2016. áprilisban a közéletben legbefolyásosabb nők kategóriájában a 10. helyre sorolta, míg az Observer Médiafigyelő listáján, amely a médiaszereplés és -befolyás alapján állítja fel a rangsorát, a közélet női szereplői között az 5. helyre sorolta. A Publicus Intézet 2016. áprilisban végzett felmérése szerint a hitelességi indexe a legmagasabb volt az országban. A közéletre gyakorolt hatása ellenére, mivel úgy érezte, hogy egy év alatt az egészségügyben semmi nem változott, 2016. áprilisban bejelentette, hogy elfáradt, nem küzd tovább. „Nem tartozom azok közé, akik nem tudnak visszalépni és nem tudják elismerni – megbuktam. Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom!” Háttérbe húzódását nem tartja véglegesnek, ha értelmét látja a további harcnak, akkor folytatja eddigi tevékenységét. Ez a döntése nagymértékben attól függ, hogy a 2016. április 15-re meghirdetett pedagógusdemonstráció idején az orvosok, az ápolók, az EDDSZ és a MESZK tagjai fekete ruhát húznak-e, és úgy mennek be az egészségügyi intézményekbe, megmutatva, hogy ez a rendszer nem működik. A megmozdulásokat látva úgy döntött, folytatja közéleti ténykedését. Ez azonban nem volt sikeres: nem kapott munkát, társai elmaradtak tőle, az egészségügyi dolgozók sem álltak mögötte. Állandósuló konfliktusai miatt öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit, de megmentették. 2017. júniustól Iványi Gábor Oltalom szükségkórházában dolgozik. Családja Szülei építészmérnökök voltak. Egy húga van, aki a II. János Pál pápa által alapított katolikus egyetemet végezte el, majd Izraelbe költözött és a Jad Vasem Intézet kutatója lett. Férje távközléssel és hangosítással foglalkozik. Egy kislányuk van, Ilona. Tanulmányai és munkahelyei A Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolában végzett 1991-ben. Ezt követően elvégezte a Győri Hittudományi Főiskolát, és bevonult a Szent Orsolya-rendbe apácának. 1997-ben kilépett a rendből és ápolónak ment. 2003-ban végezte el a csecsemő- és gyermek szakosítót. Dolgozott a II. számú Gyermekgyógyászati Klinikán, az Amerikai úti gyermek-idegsebészeti osztályon, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszívsebészet intenzív osztályán, az I. Női Klinika Perinatális Intenzív Centrumában, az Egyesített Szent István és Szent László Kórházban, végül a Péterfy Sándor utcai Kórház koraszülött osztályán. Ez utóbbi munkahelyén – tiltakozásul a magyar egészségügyben eluralkodott helyzetért, valamint a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) vele szemben tanúsított magatartásáért – 2015. szeptember 1-jén felmondott. 2016. januártól közmunkásként dolgozik egy közelebbről meg nem nevezett egészségügyi intézménynél. Fellépése az egészségügyi dolgozók érdekében 2015. február elején levelet írt Orbán Viktornak, Áder Jánosnak és Balog Zoltán miniszternek. Mindhármuktól kapott választ, amelyekben azonban konkrétum nem volt. Áder János levele (amelyben az államfő arra hivatkozott, hogy ez a terület nem az ő hatásköre) volt az, amely arra indította, hogy a nyilvánosságot keresse. Ekkor írt a Házon kívül című műsor szerkesztőségének. Először 2015. február 11-én ismerte meg a nyilvánosság a nevét, amikor az egészségügyben uralkodó rossz állapotokról nyilatkozott az RTL Klub Házon kívül című műsorában. A témával részletesen foglalkozott Baló György is a Magyarul Balóval című műsorában. A fekete ruhás akciója Április 16-án a facebook oldalán osztotta meg nagy nyilvánosságot kapott felhívását, amiben arra szólította fel az egészségügyben dolgozó ápolónőket, hogy két hétvégén, április 18–19-én és 25–26-án fekete ruhában dolgozzanak a munkahelyükön. Ezen akciója után vált a „fekete ruhás nővér” néven ismertté. Felhívása nyomán fekete ruhás tüntetési hullám indult el az országban, amelyet a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) is támogatott. A szolidaritási mozgalomhoz az összes hazai egészségügyi intézményben ápolók és orvosok is csatlakoztak, sőt az amszterdami mentőállomásról, valamint svájci és németországi egészségügyi intézményekből is bejelentkeztek, hogy szolidaritásukat fejezzék ki. Százával kerültek fel fekete pólós dolgozókról készült fotók a Független Egészségügyi Szakszervezet közösségi oldalára. Mivel munkahelyén nem engedték meg a fekete ruha viselését, ezért azonnali hatállyal felmondott. A vele való szolidaritásból az Országgyűlés április 20-ai ülésén több ellenzéki párt képviselői is fekete ruhába öltöztek, miközben Rétvári Bence parlamenti államtitkár az egészségügy helyzetéről beszélt. Néhány nappal később felmondását visszavonta, amelyhez munkáltatója hozzájárult. A FESZ elnöke szerint felmondását nem önszántából adta be, hanem azt kikényszerítették. Demonstráció a Normafánál és Áder János házánál 2015. április 25-én a Normafánál találkoztak a fekete ruhába öltözött ápolók és szimpatizánsaik. A rendezvény hangsúlyozottan civil megmozdulás volt, a megmozdulást támogató pártok képviselői is civilként vehettek részt rajta. Az összegyűlt tömeg a Normafától rendőri felvezetéssel, rendőrsorfal között Áder János köztársasági elnök Béla király úti rezidenciájához vonult. A rezidenciától mintegy 50 méterre rendőrsorfal állta útjukat. Itt mondott beszédet Sándor Mária, majd a Himnusz eléneklése után a tömeg elvonult, és május 12-re a Parlament elé határoztak el újabb akciót. Demonstráció a Parlamentnél Május 12-én egy fekete és egy fehér ruhás tömeg indult el a Clark Ádám tértől és a Hősök terétől, majd az Egészségügyi Államtitkárság előtt találkoztak. A nővéreket, ápolókat, asszisztenseket képviselő Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara által szervezett tüntetés mintegy ezres tömege fehér ruhában a Hősök teréről indult, míg az az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség (melynek tagjai között ott van az Autonóm Területi Szakszervezet, az Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége (FAKOOSZ), a Független Egészségügyi Szakszervezet, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége, a Magyar Orvosok Szövetsége, a Magyar Rezidens Szövetség, és az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége) ugyancsak ezres nagyságrendű menete a Clark Ádám tértől indult fekete ruhában. A Lánchídon át a Kossuth térre értek, ahol Sándor Mária is felszólalt, és petíciót adtak át a parlamenti képviselők számára. Egyeztetések A demonstrációk hatására 2015. májusban egyeztetések kezdődtek el a minisztériumban, ahol bizonyos eredményeket elértek, de a petíciójukba foglalt 12 pontos követelésükre nem kaptak választ. Erre júliusig adtak határidőt. Június 20-án volt az utolsó egyeztetés az egészségügyi államtitkársággal, ahol abban maradtak a szakmai szervezetek, köztestületek és szakszervezetek vezetői Zombor Gáborral, hogy akkor folytatják az ágazati tárgyalásokat, ha az eddig megvitatott kérdésekben kidolgozzák a jogszabályi változtatásokat és megvalósul a most is hatályban lévő szabályok betartásának ellenőrzése, mert már ezzel is javulást lehetne elérni. A szociális ágazatban dolgozók fekete pólós tüntetése Május 29-én a szociális ágazatban dolgozók több, mint ötezres tömege vonult fekete ruhában Sándor Mária részvételével a Kodály köröndtől a Kossuth térre, tiltakozásul az ágazat helyzete miatt. Szegénykórház flashmob Az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség keretében a Független Egészségügyi Szakszervezet a jelen kórházi ellátásra a mai napig jellemző, ’60-as, ’70-es évekbeli eszközökből összeállított sátorral demonstrált 2015. június 23-tól egy héten át a Nemzetgazdasági Minisztérium előtt. Az akciót a Semmelweis-napra tervezett újabb demonstrációjukig folytatták. Virrasztás a Semmelweis-napon 2015. július elsején virrasztást tartottak a Kossuth téren, ahova a „szegénykórház” bezárása után sétáltak át. Két tüntetést is rendeztek aznap a fővárosban a Semmelweis-nap alkalmából: a Magyar Egészségügyi Szakdolgozók Kamarája a Jászairól vonult a Kossuth térre. Az Őszintén az Egészségügyről Akciószövetség a József nádor téren tartott tüntetést, ahonnan a Kossuth térre vonultak, és ott is maradtak reggel 8-ig. A demonstrációban résztvevő több száz dolgozó által aláírt szándéknyilatkozatot adtak át a kormánynak, amely szövege szerint ha nem történik számottevő bérfejlesztés a szakápolóknál a nyilatkozatot aláíró munkavállalók szeptemberben felmondanak. A MESZK egy óriás dobozban gyűjtötte szeptemberig a felmondónyilatkozatokat, az Akciószövetség pedig ügyvédi letétbe helyezte azokat. Visszavont etikai eljárás 2015. augusztus 10-én a facebook-oldalán jelentette be, hogy Balogh Zoltán, a kamara elnöke kezdeményezésére a MESZK etikai eljárást indított ellene, mivel véleményük szerint a kommunikációs csatornákon keresztül tett megnyilvánulásaival többszörösen is megszegte az egészségügyi dolgozókra vonatkozó Etikai Kódex szabályait. Az ügy érdekessége, hogy az eljárást Zala megyébe helyezték át. A Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ), közleményt adott ki, mely szerint „a szakszervezet jogászai segítségével áttekintette az eljárás megindításáról küldött dokumentumot, "melyet alakilag és tartalmilag is kifogásolhatónak talált". A FESZ megdöbbenésének és felháborodásának adott hangot, mert úgy érezte, hogy ez a vizsgálat a véleményszabadság korlátozására és a tagság megfélemlítésére irányul. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szolidaritást vállalt a meghurcolt ápolónővel, és az eljárás nyilvánosságát követelték. Sándor Mária az ügyben Zombor Gábor egészségügyi államtitkárhoz fordult segítségért, aki korábban felajánlotta számára, hogyha bármilyen sérelem éri a felszólalásai miatt, megvédi őt. (Az államtitkárt szabadsága miatt nem érte el, a kamara későbbi döntése nem felülről érkező nyomás hatására következett be.) A Facebookon gombamód szaporodtak a csoportok: „El a kezekkel Sándor Máriától!”. Egy vidéki házaspár fekete szalagot javasolt a ruhákra és az autóantennákra. Másnap már lelkesen integetett nekik egy betegszállító autó, szintén fekete szalaggal. Az etikai vizsgálat vezető hírré vált. Szolidaritási nyilatkozatot adott ki több szakszervezet, civil és szakmai közösség, többek között a Semmelweis Érdekvédelmi Szövetség (SÉSZ), a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ), és az Autonóm Területi Szakszervezet is. Másnap, augusztus 11-én Balogh Zoltán kamarai elnök bejelentette, hogy visszavonták az etikai vizsgálatot. A döntést a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke azzal indokolta, hogy az elmúlt huszonnégy órában olyan támadások érték, amelyek szerinte komoly fenyegetettséget jelentettek számára. Kamarai tagságról lemondás 2015. augusztus 31-én, Zombor Gábor egészségügyi államtitkár lemondása után Sándor Mária bejelentette, hogy lemond szakápolói fizetéséről, és a jövőben segédápolóként dolgozik tovább. Azért döntött így, mert nem hajlandó egy fillér tagsági díjat sem fizetni annak a szakdolgozói kamarának, amely támadja őt. Mint mondta, úgy érzi, hogy azok, akiknek értük kellene küzdeni és harcolni, őt nem képviselik. Zombor Gábor lemondásával kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy az utolsó hiteles embert is elvesztette az egészségügy. Szerinte Zombor igazat adott az egészségügyi dolgozóknak, és nem azzal hozakodott elő folyton, hogy mit tett a kormány az ágazatért. „Ezzel a gesztussal, amelyet ő tett, elvesztettünk egy hiteles személyt, aki az egészségügyért az elmúlt években hitelesen kiállt.” Az Erzsébet-híd lezárása 2015. szeptember 2-án reggel 6 óra táján néhány társával együtt flashmobot szervezett az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél. A csoport molinókat kifeszítve demonstrált, teljes szélességében lezárva az utat, csak az autóbuszokat engedték át. A helyszínen két rendőrautó jelent meg, a hatóságok a flashmobot nem zavarva a forgalom irányításában vettek részt. A flashmob rövid, 18 perces időtartama ellenére is szinte pillanatokon belül hatalmas dugó keletkezett az Erzsébet-híd környékén. A rendőrség nyolc emberrel szemben tett feljelentést az útlezárás miatt. A szabálysértési hatóság gyülekezési joggal való visszaélés és közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt, halmazati büntetésként 50 ezer forintra bírságolta meg. A pénzbüntetést nem fizette be, helyette a 60 óra közérdekű munkát választotta. A büntetését végül 10 ezer forintra mérsékelték, amelyet a csepeli strandon végzett kétnapi közmunkával váltott ki. Az Erzsébet-hídra szervezett flashmob ellentéteket szült az őt támogató Független Egészségügyi Szakszervezet vezetői között. Az elnökség egy része magatartási szabályokat szeretett volna előírni Sándor Máriának, ám az őt kezdetektől fogva támogató Kiss László elnökként mindezzel nem tudott azonosulni, és lemondott tisztségéről. Szerinte Sándor Mária mostanra az ágazat ikonjává vált, erős üzenete van a tevékenységének, hatása az ágazati nővérmozgalomra, és a társadalom felé is közvetít, átvisz ügyeket. Nyílt levél Orbán Viktornak 2016. január 14-én nyílt levélben fordult Orbán Viktorhoz, hogy csatlakozzon a mozgalmukhoz. Levelében ezt írja: „Magyarország miniszterelnökeként köteles tenni a magyar emberekért, ezért azt szeretnénk, ha harcunk élére állna. Küzdene a „kisemberekért” akik Magyarországot építik! Akik gyermekeink jövőjét építik és a rászorulókat ápolják!” Felszólalása a pedagógus tüntetéseken 2016. február 13-án felszólalt a Kossuth téren tartott pedagógus tüntetésen. Beszédében az egészségügyi dolgozók szolidaritásáról biztosította a pedagógusokat. Megemlékezett az oktatási és egészségügyi kisegítőszemélyzetről, akik nélkül sem az egészségügy, sem az oktatás nem tud működni, ezek az ágazatok pedig 2007 óta nem kaptak fizetésemelést. A 2016. március 15-i pedagógus demonstráción is felszólalt a Kossuth téren. 12 órás demonstráció a Kossuth téren a Semmelweis-napon 2016. július 1-én, a Semmelweis-napon a pedagógusok támogatásával 12 órás tüntetést szervezett a Kossuth térre, amelyen több ezren vettek részt. A hajnalig tartó eseményen bejelentette, hogy szeptembertől a szociális és az oktatási terület képviselőivel, a védőnőkkel és az egészségügy többi dolgozójával Országépítők Szövetsége néven új közös mozgalmat indítanak. Vidéki demonstrációk A munkahelyén történt felmondás után országjáró körútra indult, és több vidéki városban tartott demonstráción vett részt, többek között: Ajkán, Miskolcon, Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Baján, Kecskeméten, Pécsen, Tapolcán. 2016-ban folytatta országjárását. Februárban Szombathelyen kerekasztal beszélgetésen, Szegeden a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság fórumán és Veszprémben is egy fórumon vett részt. Részt vett a főváros XV. kerületében az Ökopódium rendezvényén, amelynek témája a dolgozói szegénység volt. Új civil szervezet alapítása 2015. októberben a Független Egészségügyi Szakszervezet tisztújító közgyűlésére több mint fél tucat város alapszervezetének küldötteit nem engedték be a rendezvényre, mondván: adminisztrációs hiba miatt még nem regisztrálták őket a szakszervezet tagjai között. A kívül rekedők viszont nem értették, hogyan fordulhat mindez elő, hiszen hosszú hónapok óta fizették a tagdíjat. Végül Sándor Mária velük együtt elhagyta a termet, elővettek egy molinót és spontán demonstrációba kezdtek. A molinón az állt: Magyarország a Magyar Egészségügyért. Ezt követően Sándor Mária bejelentette, hogy az incidens miatt kilép a Független Egészségügyi Szakszervezetből, és napokon belül új, Magyarország a Magyar Egészségügyért elnevezéssel civil szervezetet alapít a most kizártakkal. Hozzátette: elege van a beszélgetős érdekvédelemből, új szervezete a civilekkel összefogva ki fogja harcolni a tisztességes betegellátást. Az év embere és Respekt-díj 2015-ben a Respekt-díjat azzal a céllal alapította a Népszabadság, hogy minden esztendőben díjazza azt az embert, aki a maga területén túlmutató, társadalmilag hasznos, üzenet- és példaértékű cselekedetet hajtott végre. A díjazottat három jelölt közül választotta ki az öttagú kuratórium. A díj első kitüntetettje Sándor Mária lett. Az RTL Klub által a nézők körében meghirdetett „Év embere” szavazáson tíz jelölt közül Sándor Mária kapta a díjat. Támogatói Az Eleven Emlékmű civil mozgalom 2015. augusztus 27-én „El a kezekkel Sándor Máriától” elnevezésű demonstrációt szervezett. Törőcsik Mari Nagy Bandó András Hatása A Krétakör A harag napja című előadása Sándor Mária történetéből indul ki. „Sándor Mária mindent feláldozott a gyerekek jobb körülményeiért, az egészségügyi dolgozók helyzetének javításáért, a kollégáiért, az igazságért – és ahelyett, hogy egyre többen állnának ki mellette, inkább hátrálnak ki mögüle a kollégái, a szakma prominensei, a kormány és az ellenzék képviselői, a média és így tovább. Bár Sándor Mária történetére nem hasonlít az előadás, a tanulsága megmarad: nem szabad feladni a harcot.” (Schilling Árpád) Idézetek „Jobbról is, balról is elfogadom a segítséget és köszönöm is, de senki sem áll mögöttem, csak a támogató szándékot érzem a pártoktól.” „Minden segítségnek és támogatásnak örül, érkezzen az bármelyik párttól, de egyik sem fizeti ki helyette a telefonszámlát.” „Dehogy akarok én kormányt buktatni, én ettől a kormánytól várok azonnali segítséget.” „Bárki jöhet egyébként a tüntetéseinkre, aki egyetért a céljainkkal, ha nem hozza magával a párttábláját. „Mi nem állunk be senki mögé, ők álljanak be mögénk” (A pártokról) „Én nem a mindenkori magyar kormányt hibáztatom az egészségügy jelenlegi helyzetéért, hanem azokat a szakszervezeti és kamarai vezetőinket, akik évtizedeken át a mindenkori magyar kormányt kiszolgálták.” Publikációi Sándor Mária: Így töltöttem a közmunkámat a Magyar Egészségügyért Sándor Mária: Ápolónő vagyok 2000-ben valahol Magyarországon Díjai, elismerései 2015 : Respekt-díj (Népszabadság) 2015 : Az év embere (RTL Klub) 2016 : Magyar Civil Becsületrend 2016 : A Szuperwmn-díj közéleti kategóriájának fődíja Dél-ázsiai labdarúgó-bajnokság A Dél-ázsiai labdarúgó-bajnokság (angolul: SAFF Championship) egy a SAFF által kiírt nemzetközi labdarúgótorna Dél-ázsiai labdarúgó-válogatottak számára. A férfiaknak, 1993-ban. a nőknek 2010-ben volt az első torna. Férfiaknál a jelenlegi címvédő és egyben legsikeresebb India csapata 7 győzelemmel. Nőknél a jelenlegi címvédő és egyben legeredményesebb csapat szintén India 3 győzelemmel. Férfi torna h.u. – hosszabbítás után b.u. – büntetők után n.r. – nem rendeztek bronzmérkőzést Kristóf Tibor Kristóf Tibor (Miskolc, 1942. február 20. – Budapest, 2009. szeptember 2.) színművész. Élete 1967-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Játszott a 25. Színházban, a Szegedi Nemzetiben, az egri Gárdonyi Géza, a szolnoki Szigligeti Színházban, a Mikroszkóp Színpadon és az Arany János Színházban. Halála Már 40 éves kora küszködött egészségügyi problémákkal. Emiatt 1997-ben kerekesszékbe kényszerült. 2009 szeptember 2-án otthonában szinte váratlanul hunyt el szívinfarktusban. Filmjei Játékfilmek Nápolyt látni és… (1972) Hajdúk (1974) Kenyér és cigaretta (1975) Talpuk alatt fütyül a szél (1976) Kilenc hónap (1976) Kísértés (1977) A közös bűn (1977) Cha-Cha-Cha (1982) Dögkeselyű (1982) Viadukt (1983) Szirmok, virágok, koszorúk (1984) Sose halunk meg (1992) Ausztrália új arca I–II. (1999) Hamvadó cigarettavég (2001) Tévéfilmek Rákóczi nyomában (1975 – dokumentumfilm) Sakk, Kempelen úr! 1–3. (1976) A luxusvilla titka (1977) Megtörtént bűnügyek sorozat A kiskirály című része (1978) Zokogó Majom 1–5. (1978) Gombó kinn van (1979) A luxusvilla titka (1979) Halál a pénztárban (1981) Mint oldott kéve 1–7. (1983) Nyolc évszak 1–8. (1987) Família Kft. (1993) Kisváros (1995) Hajnali találkozás Szinkron szerepek Szupernagyi – mesélő 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal – Willy Fog hangja Atom Anti – Brutus hangja A dzsungel könyve – Akela hangja 101 kiskutya – (InterCom szinkron, 1995) Collie hangja Arizonai ördögfióka – Rusty Lee szinkronhangja Gyalog galopp – John Cleese (Tim a varázsló), Graham Chapman (Középső fej) és Narrátor hangja Horrorra akadva 4. – Dr. Phil McGraw hangja Az Onedin család , Peter Gilmore első szinkronhangja Éjszaka a múzeumban (tévéfilm) Dick Van Dyke színész szinkronja A szellemlovas – Carter Slade (Temetőőr) szinkronhangja Kórház a város szélén 20 év múlva – Ladislav Chudík hangja Alfa Holdbázis – Martin Landau szinkronhangja Acapulco akciócsoport – John Vernon hangja A bárányok hallgatnak Az Oroszlánkirály – Zordon hangja Az Ezüst-tó kincse – (MTV-szinkron, 1977) Woodward hangja Csillagok háborúja (MTV-szinkron, 1984) – Darth Vader hangja A panamai szabó – Benny nagybácsi hangja ( Harold Pinter ) Wanted – Sloan hangja ( Morgan Freeman ) A bakancslista – Carter szinkronhangja ( Morgan Freeman ) A minden6ó – Isten hangja ( Morgan Freeman ) A kis hableány – Sellőkirály (Hidekatsu Shibata) Bosszú El Pasóban – Cacopoulos hangja ( Eli Wallach ) Herkules – Zeusz hangja (Rip Torn) Toy Story 1 – 2. (animációs film) – Slinky kutya hangja Erőszakos múlt – Sam Carney seriff hangja (Peter MacNeill) Charlie Wilson háborúja – Doc Long hangja ( Ned Beatty ) Édes november – Al hangja (Tom Bullock) Kutyaszorítóban – Joe Cabot (Lawrence Tierney) Anasztázia – Raszputyin hangja A szövetség – Sean Connery hangja Batman: Kezdődik! – Lucius Fox Morgan Freeman Transformers – Optimus Prime hangja Álomcsapda – Morgan Freeman (Abraham Curtis ezredes) Die Hard – Az élet mindig drága (1995-Cobs felügyelő magyar hangja az eredeti szinkronizált változatban.) A szikla – (The Rock (rendező: Michael Bay 1996)) Sir Sean Connery (John Patrick Mason) True Lies – Két tűz között (Rendező: James Cameron 1994) Charlton Heston (a filmben névtelen ügynök) hangja Kung Fu – A legenda folytatódik (1996) Kwai Chang Caine hangja Szabadítsátok ki Willyt – Randolph hangja Nyomás utána! – (Mokép-szinkron) Dr. Spider hangja Verdák – Doc Hudson hangja Vadkaland – Kazar hangja Titánok Harca – Zeus hangja ( Laurence Olivier ) CD-k és hangoskönyvek Illyés Gyula: Háromszor hét magyar népmese A hangja Kristóf Tibor – hangminták – ISzDb marecord.hu Ozeville Ozeville település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 156 fő (2015). Ozeville Vaudreville, Fontenay-sur-Mer, Lestre, Quinéville és Saint-Floxel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cheilly-lès-Maranges Cheilly-lès-Maranges település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 536 fő (2015). Cheilly-lès-Maranges Dezize-lès-Maranges, Santenay, Chassey-le-Camp, Dennevy, Saint-Gilles, Saint-Sernin-du-Plain, Sampigny-lès-Maranges és Chamilly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Női 4 × 7,5 km-es biatlonváltó a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon a biatlon női 4 × 7,5 km-es váltó versenyszámát február 18-án rendezték a Soldier Hollow síközpontban. Az aranyérmet a német váltó nyerte. Magyar csapat nem vett részt a versenyen. Végeredmény A csapatok tagjainak mindkét sorozatban 8 lövési kísérlete volt az 5 célpontra. Minden hibás találat után 150 méter büntetőkört kellett megtennie a hibázó versenyzőnek. Az időeredmények másodpercben értendők. A lövőhibáknál sorozatonként az első szám a hibás találatot, a második szám az 5 darab kísérleten felüli plusz kísérletek számát mutatják. Mozart: Esz-dúr versenymű két zongorára Wolfgang Amadeus Mozart Esz-dúr versenymű két zongorára (No. 10. zongoraverseny ) műve a Köchel-jegyzékben a 365-ös számot viseli. (KE 316a) Keletkezése-története Mozart az 1779-es esztendő elején tért haza nagyszabású európai művészkörútjáról, melynek utolsó állomása München , utolsó élménye az Aloysia Weber okozta szerelmi csalódás volt. Salzburgban sem sok jó várt rá, apjától a Weber családdal való kapcsolata miatt elhidegült, s Coloredo salzburgi érsek szolgálatába is csak azért tér vissza, mert jobb állás nem akad számára. Ez a depressziós időszak sem a művek számát, sem értékét tekintve nem hagyott nyomot Mozart muzsikáján. Ebben az időszakban született a két zongorás koncert Esz-dúrban. Szerkezete, jellemzői A koncert a partitúra szerint két zongorára, két oboára, két basszuskürtre, két kürtre, üstdobra és vonósokra íródott. Tételei: Allegro Andante Rondeau Allegro A kétzongorás versenymű jóval igényesebb, mint a korábbi három zongorás koncert, ezt ugyanis Mozart nem többé kevésbé ügyes dilettánsok, hanem maga és nővére számára komponálta. Az első tétel formai megoldásában szellemesen megváltoztatott visszatérés tér el a megszokott sémától. A záró rondó szertelenül vidám dallamát egyik 1776-ban komponált divertimentójában (K. 252) már felhasználta Mozart: ezt az egyik augsburgi gyűjteményből ismert régi német népdalt, rajta kívül Haydn és Beethoven (C-dúr zongoraverseny III. tétel) is felelevenítette. Ismertség-előadási gyakoriság Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkán hallgatható darab. 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában volt hallható. Scott Chipperfield Scott Chipperfield (Sydney, 1975. december 30.) ausztrál labdarúgó, az FC Basel játékosa. Rendelkezik svájci állampolgársággal is. Bordásholyvaformák A bordásholyvaformák (Micropeplinae) a rovarok (Insecta) osztályában a holyvafélék (Staphylinidae) családjának egy alcsaládja. Rendszerezés Közép-Európában a következő nemek képviselői fordulnak elő: Magyarországon előforduló fajok Micropeplus fulvus (Erichson, 1840) Micropeplus marietti (Jacquelin du Val, 1857) Uganda elnökeinek listája Uganda államfőinek listája: Stazione di Celle Ligure Stazione di Celle Ligure vasútállomás Olaszországban, Celle Ligure településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Genova–Ventimiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Albisola Stazione di Varazze Férfi 1500 méteres gyorsúszás a 2009-es úszó-világbajnokságon A férfi 1500 méteres gyorsúszás versenyt a 2009-es úszó-világbajnokságon augusztus 1-jén és 2-án rendezték meg. Előbb a selejtezőt, másnap a döntőt. Frederick Humphreys Frederick Harkness Humphreys (Egyesült Királyság, Nagy-London, Marylebone, 1878. január 28. - Egyesült Királyság, Nagy-London, Brentford, 1954. augusztus 10.) kétszeres olimpiai bajnok és olimpiai ezüstérmes brit kötélhúzó. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon indult kötélhúzásban brit színekben. A londoni városi rendőrség csapatában szerepelt. Rajtuk kívül még kettő brit rendőrségi csapat és két ország indult (amerikaiak és svédek). A verseny egyenes kiesésben zajlott. A döntőben a liverpooli rendőrséget győzték le. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon szintén részt vett kötélhúzásban brit színekben. A londoni városi rendőrség csapatában szerepelt. Rajtuk kívül csak a svéd válogatott idnult és ki is kaptak tőlük, így nem tudták megvédeni a címüket. Az első világháború után az 1920. évi nyári olimpiai játékokon ismét elindult kötélhúzásban. A londoni városi rendőrség csapatában szerepelt. Rajtuk kívül még négy ország indult (amerikaiak, belgák, hollandok és az olaszok). A verseny Bergvall-rendszerben zajlott. A döntőben a hollandokat verték. 1908-ban elindult még két birkózó számban: kötöttfogású nehézsúlyú és szabadfogású nehézsúlyú birkozásban. Mindkettőben ötödik lett. 17-es vízibusz (Velence) A velencei 17-es jelzésű vízibusz, azaz komp Tronchetto és Lido között közlekedik. A viszonylatot az ACTV üzemelteti. A járat kompként közlekedik és járműveket is szállít. Története A 17-es vízibusz a kezdetektől fogva eredeti útvonalán közlekedik. 1998-ig nyaranta minden járat Punta Sabbioniig járt. Jelenleg csak egyes járatok mennek odáig. A 17-es járat története: Megállóhelyei Megjegyzések Hétfőnként és péntekenként reggel és késő délután két-két járat meghosszabbított útvonalon, Punta Sabbioniig/tól közlekedik. La Malachère La Malachère település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 306 fő (2015). La Malachère Hyet, Quenoche, Rioz és Traitiéfontaine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dobronín Dobronín település Csehországban, a Jihlavai járásban. Dobronín Ždírec, Štoky, Polná, Kamenná és Střítež településekkel határos. Lakosainak száma 1888 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Orléans Orléans nagyváros Franciaország középső részén, a Loire folyó völgyében. Centre-Val de Loire régió székhelye, és az itt található Loiret megye központja. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Az Amerikai Egyesült Államokban található New Orleans erről a városról kapta a nevét. Története Orléans már a történelem előtti időkben lakott hely volt, később a gallok egyik törzse telepedett meg a Loire folyónak ezen területén, majd Caius Iulius Caesar emeltetett várost itt, Cenabum néven, viszont éppen ez a környék vált a római uralom elleni gall lázadások egyik kiindulópontjává. A rómaiak távozása után a folyóparton hamarosan jelentős és gazdag település - Aureliani négyszögerőd - jött létre, melyet Attila hunjaival eredménytelenül ostromolt meg 451-ben. A francia királyság kialakulása után is fontos szerepet kapott. Amikor a százéves háborúban a királyság területe mindinkább fogyatkozott, az akkor még megkoronázatlan, a trónöröklésre való jogában is támadott Dauphin, a későbbi VII. Károly a Loire mentére volt kénytelen visszavonulni, hiszen Párizs is az angolok kezére került. Orléans birtoklása kulcsfontosságú lett mindkét fél számára. A Párizs felől előrenyomuló és jelentős túlerőben levő angolok 1428 októberében ostromgyűrűbe fogták, hogy átkelhessenek a Loire hídján, s végső csapást mérhessenek a francia királyságra. Az ostromgyűrű egészen a következő év májusáig állt a várfalak tövében. Ekkor érkezett meg kis csapatával Jeanne d’Arc, bejutott a várba, fellelkesítette a várvédőket s egyúttal az angolokat kívülről szorongató franciákat is. Bár a harcokban maga is megsebesült, 1429. május 7-én súlyos vereséget mért az ostromlókra. Ennek a sikernek köszönhetően a franciák június közepén újabb győzelmet arattak, s ezzel megindult az elfoglalt terület felszabadítása. Jeanne d’Arc az angolok számára az első számú ellenség lett, Franciaországnak viszont hősnője, s később szentje. Az 1429-es csata évfordulóján, minden év május 7-én és 8-án ünnepi misével, felvonulásokkal, sőt katonai parádéval emlékeznek meg a hős Szűzről. Orléans birtoklásáért nemegyszer vívtak véres csatát a későbbiekben is, a francia vallásháborúk korában többször is gazdát cserélt. Évszázadokkal később, csatáztak itt a napóleoni háborúban, majd 1870-ben, végül a második világháborúban a németek foglalták el, a bombatámadások következtében jelentős része megsemmisült. Látnivalók Cathédrale Ste-Croix – a katedrálist a XII. században kezdték építeni, a francia vallásháborúk korában a protestánsok által nagyrészt lerombolt templom újjáépítésére IV. Henrik adott parancsot. Az eredeti román kori tornyokat ekkor lebontották, s a XVIII. században gótikusakat emeltek helyükre, a huszártorony pedig a múlt századi. A homlokzat fölé magasodik további két lépcsőzetes, gazdagon díszített torony. Musée des Beaux-Arts – régészeti és szépművészeti múzeum. Hotel Groslot – a palota a városba látogató királyok lakhelye volt, 1550 -ben épült. II. Ferenc ebben az épületben halt meg. Place du Martroi – a város főtere, egykori ókeresztény temető helyén alakult ki. A tér közepén áll az orléans-i szűz szobra, Denis Foyatier alkotása. Testvérvárosok - Dundee - Treviso - Münster - Kristiansand - Wichita - Tarragona - Saint-Flour - Ucunomija - Lugos - Krakkó - Parakou - Türosz - Perm Topolya Topolya (szerbül Бачка Топола / Bačka Topola) város és község (járás) Szerbiában, Vajdaság középső részén, az Észak-bácskai körzetben, 34 km-re délre Szabadkától, 44 km-re Magyarország határától. Lakosainak száma a 2011-es népszámlálás szerint 14 596 fő. A község (járás) települései A községhez 23 település tartozik: Karađorđevo , 1941-44 között Andrásfalva ( Karađorđevo ) Tomislavci , 1941-44 között Andrásmező ( Tomislavci ) Zobnatica 1941-44 között Andrásnépe ( Zobnatica ) Felsőroglatica avagy Angyalbandi, 1941-44 között Andrástelke ( Gornja Rogatica ) Bácsér avagy Kanyarodó, Krivaja ( Krivaja ) Bácskossuthfalva ( Stara Moravica ) Bajsa ( Bajša ) Bogaras avagy Félváros ( Bogaraš ) Brazília ( Bagremovo ) Cserepes , 1941-44 között Bácsandrásszállás ( Bački Sokolac ) Gunaras ( Gunaroš ) Győztes avagy Pobeda (Pobedabirtok)( Pobeda ) Istenáldás ( Njegoševo ) Karkatúr , 1941-44 között Adjisten ( Mićunovo ) Kavilló (régi neve Rákóczifalu) ( Kavilo ) Kisbelgrád , 1941-44 között Andrásföldje ( Mali Beograd ) Nagyvölgy ( Obornjača ) Pacsér ( Pačir ) Pannónia ( Panonija ) Buránysor , 1941-44 között Székelytornyos ( Svetićevo ) Szurkos avagy Középszállás ( Srednji Salaš ) Topolya ( Bačka Topola ) Zentagunaras ( Novo Orahovo ) Fekvése Topolya a Duna–Tisza köze déli, Bácska északi részén helyezkedik el, a telecskai löszfennsíkon, a Bács-ér (Krivaja) patak völgyében. A patak megközelítően észak-dél irányában szeli át és egyben a város legmélyebb pontja is. A pataktól keleti és nyugati irányban dombok emelkednek. Mindkét dombon a tengerszint feletti magasság átlagosan 97 méter. A város szívében fontos útvonalak kereszteződnek: Szabadka–Újvidék, Zombor–Zenta és Becse–Pacsér. A Budapest–Szabadka–Belgrád-vasútvonal és az A1-es autópálya is érinti a várost. Története Már az őskorban is lakott volt a hely. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Topolyai járásához tartozott, majd Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarország része volt. Topolya mezőváros a Duna-Tisza vidék déli, a valamikori Bács-Bodrog vármegye középső, a mai Bácska északi részén helyezkedik el. E fontos földrajzi helyzetének köszönhetőleg már az őskorban is lakott volt. A helyi téglagyárnál 6-7 méter mélységben a régészek, megszenesedett famaradványokat találtak, amely egy őskori vadásztanya lenyomataként maradt hátra. Az ún. Méhészek völgyében szarmata, avar és magyar temető, illetve településmaradványok kerültek elő. Ettől a helytől nem messze áll Pusztatemplom dombja, amelyen egykor középkori templom állt. 15. –16. század Topolya elődjeként egy Fybaych nevű települést tartanak számon, melynek első írásos említése, 1462. február 16-án kelt dokumentumban szerepel. A Budán kiállított adománylevél egy Fybaych nevű településről tesz említést Naghbaych települése mellett. Az elvégzett kutatások alapján Naghbaych (Nagybajsa) azonos a mai Bajsával, míg Fybaych (Kisbajsa) a mai Topolyával azonos. A török vész elsodorta ezt a magyar falut is, helyette egy kisebb település született a város mai területén. Ezt a helységet emlegetik az 1580-as, 1582-es, 1590-es török defterek 21, illetve 23 adózó házzal. A török hódoltság idejéből fennmaradt 1543. évi, a kalocsai érsekség által kibocsátott dézsmalajstrom említett először Topola nevű települést. [2] Topoly névalakban a királyi védőlevéllel megerősített kalocsai érsekség helységjegyzékében, Szelepcsényi György érsek összeírásában, 1665-ben említették először a falut. [3] A török után A bécsi háború idején az osztrák hadvezetés a frissen visszafoglalt területekről akarta élelmezni hadseregét, így 1686-ban Topolyára is hadiadót vetettek ki. Az adójegyzékben Topolyy településnek, melynek 60 háztartása volt adó fejében évi 220 mérő búzát, 24 marhát és 1200 forintot kellett beszolgáltatni. Ez az adómennyiség arra utal, hogy a környék legnagyobb települése lehetett. A Rákóczi-szabadságharc idején a szerbek és kurucok 1704-ben elpusztították az egész környéket, köztük Topolyát is. 1731-ben már csak pusztaként említik, amely 1740-ig a péterváradi sáncokhoz tartozott. Az 1740-ben készített Bácska térképen szintén mint puszta van feltüntetve a környező Bajsa, Emusics, Nagyhegyes, Rogatica, Csantavér, Ómoravica és Pacsér puszták mellett. Mint puszta szerepel az 1747-ben C.F. Kaysser mérnök által összeállított Szabadka és környéke térképen is. Az újjáéledés Báró Kray Pál kastélya Gróf Grassalkovich Antal Zomborban 1750. szeptember 15-én kelt ajánlólevelében Csizovszki Ferenc szabadost megbízta a topolyai puszta betelepítésével, és elrendelte, hogy a topolyai pusztára 200 magyar és szlovák családot vezessenek telepítés céljából. A vármegyei adó alól 4, a kamarai adó alól 2 évre, míg a papi tized és a kerti dézsma alól örök időkre felszabadították őket. A kamara megfelelő mennyiségű épületfával is ellátta új alattvalóit. Az élet mégis nehezen indult el. Az állam által biztosított vetőbúza, bár szépen szaporodott, veszendőbe ment, mert 1753-ban Csupor Ádám ménese legázolta a termést. Ez évekig tartó nélkülözést okozott. 1756-ban a vármegye részéről Topolya magyar falu 600 forint adóval volt megterhelve. Az 1768. évi kamarai mappa szerint Topolyán 182 róm. kat. magyar és tót család lakott, a lakosság száma pedig már 1376 fő volt. [4] 1756-ban megépült az első imaház veretfalú nádfedeles épülete. Ebben a épületben tartottak misét a szabadkai zárdából kijáró Ferenc-rendi szerzetesek. Később ebben az épületben 150 iskolás gyermek befogadására tették alkalmassá. 1761-62-ben felépült a Magyar királyi kamara hozzájárulásával a város új kőtemploma. 1765-ben elkészült az első szárazmalom, s1780-ban fogadóval is rendelkezett a település, amely valószínű az 1760-as években épült. Báró Kray Pál Topolya első fenmaradt térképe az 1771-es kamarai térkép. A települést 512 lakóház alkotta. További betelepítések következtében 1791-es összeírás szerint már 3478 lakossavolt. A kamarai időszak utolsó építkezése a máig fennmaradt Kálvária-domb szoborcsoportjainak elhelyezése volt 1797-ben. A város 1772-ben megszerezte a szomszédos Emusics-pusztát, 1792-ben pénzen megváltották a rájuk rótt robotot. 1800-ban Topolya kamarai falu királyi adományként báró Kray Pál birtokába került, és katonai érdemeiért megkapta a Topolyai nemesi előnevet. [5] Még ugyanez évben Kray Pál halála után fia, Ferenc utána járt, hogy Topolya mezőváros lehessen évi három országos vásárral, amit a vármegye is pártolt, mire azután 1806-ban Topolya csakugyan mezővárossá lett. – A Kray család szívvel-lélekkel topolyai. Támogatták a város fellendülését, 1805-ben felépítették a Kray Pál család bárói kastélyát, melynek épülete még ma is használatban van, megvetették a híres topolyai park alapjait, telivér lovaik, kiváló agaraik országszerte híresek voltak. 1812-ben a mezóváros felépíti az új városházát. Iparának jelentőségét az 1815-ben készült jegyzék bizonyítja, ekkor 17 szárazmalmot jegyeztek fel a településen. 1805-ben 650 ház és 4000 lakos volt Topolyán. Ipara ekkor szépen virágzott; céhei, a kovácsok, szűcsök 1815-ben kaptak szabadalmat. Régi pecsétjei: Szántóvas, kalász, csoroszlya. „Topolya” és az évszám: 1767. Két pálma közt földműves eszközök és korona. „Sig. Reo. Caal. Poo Topola” Használva 1792. Korona alatt levő kis paizsban oroszlán áll egy szántóvason s három búzakalászt tart. ,Sig. Opp. Topola 1806.’ Ezt használták 1848-ig. 19. század 1849. január 30.-án a szerb szerviánus hadak kifosztották a Kray-kastélyt és Topolyát, kioltva sok magyar életét. A város részben a tűz martaléka, részben a rablás áldozata lett. A szerbek az utolsó Krayt elfogták és Temesvárra vitték fogságba. Halála után veje, gróf Zichy János lett a topolyai birtok ura 1852-ben. A régi római katolikus templom (1764–1904) a tűzvész előtt Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia születése újabb lendületet adott a fejlődésnek. Megkezdődött a polgáriasodás és az iparosodás. A helybeli ipar fellegvára a malomipar lett. A sok szélmalom mellett megjelentek a gőz-, majd a hengermalmok. A település lassan magához tért. Gróf Zichy 1869-ben felépítette a zárdaiskolát. 1883-ban intézményesítésre került a városrendezés is az ún. szépészeti bizottság által, ami később építészeti bizottság néven működött. A járásbíróság és a telekkönyvi hivatal egyemeletes ma is álló épülete 1890-ben épült. Fazekas Lajos szabadkai építész tervei alapján neogótikus stílusban kápolna épült a Kálvárián. 1888-ban felújították az 1764-ben épült római katolikus templomot; bár a felújítás jól sikerült, a régi épület nem bírta sokáig. Ezt látva a város vezetősége és az egyház, új templom építéséhez fogott, így készült el a magyarság egyik legnagyobb katolikus szentélye (5000 ember befogadására alkalmas). Az új templom eredeti terveit Raichle J. Ferenc szabadkai építész készítette téglaoszlopokkal. A tervváltozások, melyeket Milics és Társai jónevű budapesti cég készített a téglaoszlopok helyett az akkor még az építészetben újdonságnak számító vasbeton oszloprendszert látott elő. A munkálatok 1904-ben kezdődtek el, s 1906. augusztus 5-én adták át a hívőknek. A város másik ipari büszkesége a nyomdászata volt. Szabadka és Zombor után itt működött Bácska harmadik nyomdája, itt készültek a mezőváros lapjai, a Topolya és Vidéke (1893) és a Bácstopolyai Hírlap. Ez időkben Topolya leghíresebb és legmarkánsabb egyénisége dr. Hadzsy János volt, aki nem csak orvosként, hanem tűzoltóparancsnokként is ismertté vált. Neki köszönhető az Önkéntes Tűzoltó Testület, több artézi kút és fürdő létesítése. A város az első világháború kitörése előtti utolsó nagyobb vállalkozása a polgári iskola mai is álló épületének felépítése volt. 1904-ben miniszteri rendelettel a Bácstopolya nevet Topolyára változtatják, Emusics-puszta a továbbiakban Emőd-puszta néven szerepel. 1906. április 19-én nagy tűzvész pusztított, a lángok martalékává lett a város nagyobb része. 20. század – a két világháború A Sarlós Boldogasszony templom 1918-ban új fejezet indult Topolya történetében, amikor francia fedezet alatt bevonuló szerb csapatok egész Bácskával együtt az SZHSZ királysághoz csatolják. A pravoszláv templomot a két világháború között, 1940-ben adták át a hívőknek. 1941. áprilisában a magyar hadsereg pár nap alatt visszafoglalta egész Bácskát. Az újabb magyar korszak nem tartott sokáig, 1944. október 18-án az előretörő szovjet csapatoktól támogatva szerb partizánok foglalták el. A szovjet erők bevonulását követően a partizánok októberben és novemberben leszámoltak az itt élő magyarsággal. A foglyokat az iskola épületében őrizték. Kihallgatták és bántalmazták őket. Eleinte a hozzátartozók látogathatták a rabokat, később ezt megtiltották. [6] A véres terror november 14.-én tetőpontjára hágott. Több mint egy tucat tömegsír fedi az eltűnteket, akiknek száma a mai napig ismeretlen. Eddig 68 nevet sikerült felkutatni. A 20. század második fele A II. világháború utáni korszakban Topolya fejlődése teljesen új irányt vett. Az 1960-as, '70-es és '80-as években ipari mértékű építkezése teljesen megváltoztatta Topolya arculatát. Az iparosodás nagy mertékben fejlődött, jelentős iparágak lettek az építőipar, élelmiszeripar, textilipar valamint a lábbeli-ipar. A gyárak árnyékában a mezőgazdaság megtartotta domináns szerepét. Ez a fejlődés, hibái ellenére is, a város felemelkedéséhez vezetett. Az 1990-es évek mindent elsöpörve, több mint egy évtizedre visszavették a vidéket a fejlődésben. A fiatalok egy része külföldre távozott, a gyáripar tönkrement és elszegényedett, a mezőgazdaságot kifosztották. A 2000-es évektől ismét lassú fejlődésen megy át a város. A csőd szélén álló ipar a privatizációs folyamat révén új tulajdonosokra talált s elkezdték működésüket. Népesség Hitközségek Szerb ortodox egyházközség Szent Illés templom - Topolya Szent Dömötör templom - Bajsa Szent Lázár vértanú templom - Karađorđevo Szent Péter és Pál Apostolok templomja - Pacsér Római Katolikus Egyházközség Plébánia - Topolya Sarlós Boldogasszony templom Jézus Szíve templom Plébánia - Tornyos Jézus a legszentebb megváltó templom Plébánia - Gunaras Kisboldogasszony templom Plébánia - Kishegyes Kisboldogasszony templom Református Keresztény Hitközösség Református templom - Bácskossuthfalva Református templom - Pacsér Evangélikus Keresztény Hitközösség Evangélikus templom - Bajsa Görögkatolikus Hitközösség Jézus Legszebb Megváltó templom - Zentagunaras Oktatás Iskoláskor előtti intézmények Bambi - Iskoláskor Előtti Intézmény Általános iskolák Csáki Lajos Általános Iskola - Topolya Nikola Tesla Általános Iskola - Topolya Moša Pijade Általános Iskola - Pacsér Október 18. Általános Iskola - Zentagunaras Testvériség - Egység Általános Iskola - Bajsa Vuk Karadžić Általános Iskola - Krivaja Dózsa György Általános Iskola - Gunaras Id. Kovács Gyula Általános Iskola - Bácskossuthfalva Középiskolák Dositej Obradović Gimnázium és Közgazdasági Iskola - Topolya Sinkovics József Műszaki Középiskola - Topolya Mezőgazdasági Középiskola - Topolya Főiskolák és egyetemek Megatrend Egyetem - Biofarming Egyetemi Kar Sportélete Topolyai SC Orbán Viktor magyar miniszterelnök részvételével került sor 2018. szeptember 27-én Topolya magyar állami támogatásból épülő labdarúgó akadémiájának ünnepélyes megnyitójára. Mintegy 9,5 millió euró (kb. 3 milliárd Ft-nyi) magyar közpénzből épült négy edzőpálya és egy kollégium a szerb másodosztályban szereplő csapat számára, amely a támogatás megítélésének időpontjában még a harmadosztályban játszott. Híres emberek Itt született 1926 . július 7–én Bakay Erzsébet magyar textilművész, egyetemi tanár. Itt született 1974 . december 17–én Lajkó Félix citera- és hegedűművész, világzenész. Itt született 1984 . március 22-én Terék Anna költő, író. Testvértelepülései Budapest V. kerülete , Lipótváros Magyarország Gyergyószentmiklós , Románia Herceg Novi , Montenegró Kiskunmajsa , Magyarország Orahovica , Horvátország Rozsnyó , Szlovákia Szentes , Magyarország Volpajola Volpajola település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 455 fő (2015). Volpajola Scolca, Campile, Campitello, Prunelli-di-Casacconi és Vignale községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Magyarszováti unitárius templom A magyarszováti unitárius templom műemlék Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07771 sorszámon szerepel. Története A templomot feltehetőleg a 13. század második felében vagy a 14. század elején építették. Egy 1346-os oklevél már említi a dombon álló templomot. A 16. században a templom a Suky családdal együtt unitáriussá vált. 1790-ben Suky László megjavíttatta a templomot, ekkor a boltozatot lebontották és a bordák záróköveit a portikuszokba építették be. 1871–1888 között veszélyessé vált állapota miatt zárva volt, és az 1888-as felújítás után nyitották ki ismét. AZ 1925-ös felújítás során a mészréteg alatt 14–15. századi freskókat tártak fel. Bezerédj László Bezerédi Bezerédj László, Bezerédy (Veszprém, 1813. július 25. – Kám, 1871. szeptember 27.) jogász, országgyűlési képviselő, főispán, felsőházi tag. Élete Bezerédj György alnádor és Szegedy Antónia fia; az 1840-es években mint Vas vármegye főjegyzője tűnt ki leginkább. 1848-ban az országgyűlés végeig a kőszegi kerületet képviselte és az első minisztériumban báró Eötvös József mellett viselt hivatalt. 1861-ben és a következő országgyűlésen a rumi kerület képviselője volt; jeles publicisztikai és szónoki tehetségét mindig a Szabadelvű Párt érdekében használta; több országgyűlési bizottság tagja és a vasúti bizottság elnöke volt. Munkái Értekezés az oldalágú rokonok örökösödéséről régiebb törvényeink szerint, melyet törvény-doctorság elnyerésére készített. Pest, 1834. (Ugyanez latin nyelven is. U. ott. 1834.) Leveleket irt Brüszelből és Münchenből a Társalkodóba (1837.); könyvismertetést a Bud. Szemlébe (XVI. 1862.), Amerika gabonája a világpiaczon c. czikke a Gazdasági Lapokban (1863. 8. sz.) jelent meg. Rozseč nad Kunštátem Rozseč nad Kunštátem település Csehországban, a Blanskói járásban. Rozseč nad Kunštátem Kunštát, Rozsíčka, Tasovice, Makov, Petrov és Louka településekkel határos. Lakosainak száma 550 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Skót terrier A skót terrier (régebbi nevén Aberdeen terrier) a rövidlábú terrierek között erős, nehézsúlyú kutya, amelyet valaha borz-, róka- és rágcsálóvadászatra használták. A skót terrier igen hűséges otthonához és gazdájához. Manapság elsősorban társnak tartják, bár viselkedését tekintve igen makacs és független, ami néhány tulajdonos számára zavaró lehet. Fajtajellemzők Méret: 25–28 cm magas, 8,5-10,5 kg súlyú. Élettartam: 13-14 év. Azonosító jegyek: bundája dupla: egy sűrű, szálkás felsőrétegből és egy puha, sűrű alsórétegből áll. Színe fekete, barnás vagy búzaszínű. Jelleg: bátor, hűséges. Háziállatnak való alkalmazkodás: kiváló házőrző. Terrier természete megnehezíti tanítását. Sheena, a dzsungel királynője (film) A Sheena, a dzsungel királynője (eredeti cím: Sheena vagy Sheena: Queen of the Jungle) egész estés amerikai–brit film, amely a Sheena, a dzsungel királynője című képregény alapján készült. A forgatókönyvet Lorenzo Semple Jr. és Leslie Stevens írta, John Guillermin rendezte, a zenéjét Richard Hartley szerezte, a főszerepekben Tanya Roberts, Ted Wass és Donovan Scott látható. Amerikában 1984. augusztus 17-én mutatták be a mozikban. Magyarországon az RTL Klub-on vetítették le a televízióban. Csokerlyán Vazul Csokerlyán Vazul (? – 1840 után) orvos. Élete Középiskoláit Temesvárt végezte, mire 1826-tól az orvosi tanfolyamot a pesti egyetemen hallgatta és 1830-ban orvos lett, azután Temesváron telepedett le, ahol mint gyakorló orvos még 1840-ben is működött. Munkái Encomiasticon spect. ac. perill. dno Demetrio Trifunacz de Batfa profunda cum veneratione oblatum. Temesvarini, 1826. Onomasticon quod spect. dno Joanni Reisinger, sacram nominis sui diem recolenti… obtulit 1829. Pestini. Hudozsestvo odvratiti boleszti. U. ott, 1830. (A betegségek megelőzésének mestersége.) Koessler János Koessler János (eredeti nevén Hans [von] Koessler, írásváltozata Kößler) (Waldeck, 1853. január 1. – Ansbach, 1926. május 23.) zeneszerző, zenepedagógus, karnagy, orgonista. Élete Édesapja szülőfaluja kántortanítója volt, aki sekrestyésként és jegyzőként is működött. Hans időnként helyettesítette apját a szertartásokon, de a földművelésből is kivette részét. Tanárképzőt végzett Eichstättben, Leonbergben tanítóskodott, 1871 novemberében Neumarktban orgonista állást vállalt. Magasabb szintű zenei képzést egy ösztöndíj segítségével 1874 és '77 között Münchenben Josef von Rheinbergernél (orgona és zeneszerzés) és Franz Wüllnernél (karvezetés) kapott. 1877 és 1881 között a drezdai konzervatóriumban Wüllner mellett a zeneelmélet-tanára, 1879 és '81 között a városi dalárda, a Dresdner Liedertafel vezetője is volt. Ezzel a kórussal 1880-ban díjat nyert, ami ismertségét nagyban növelte. Rövid ideig a kölni városi színház karmestere volt, de inkább az alkatának jobban megfelelő tanári pályához akart visszatérni. 1879-ben Wüllner ajánlásával Budapesten tájékozódott Liszt Ferencnél. Ekkor találkozott a számára oly fontossá váló Brahmsszal. Végül 1882-ben, a zeneakadémiai oktatás jelentős bővítése alkalmával került a tanárok közé, az orgona, majd 1883-tól, Robert Volkmann halála után a zeneszerzés tanszak vezetőjeként. Az akadémia szorgalmas tanára volt 1904-ig, amikor is nyugdíjazását kérte, de Mihalovich Ödön megfelelő utód híján 1908-ig marasztalta. Negyed század alatt egy nagy magyar zeneszerző nemzedék (Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Antalffy-Zsiross Dezső, Jacobi Viktor, Kálmán Imre, Siklós Albert, Hammerschlag János, Weiner Leó) mestere volt. Hosszú vándorévek után az első világháború végén Ansbachban telepedett le. A háború hatására nyugdíja elértéktelenedett, a Tanácsköztársaság alatt nem is folyósították. Az addigra már befutott operettszerzővé vált Kálmán Imre segítette anyagilag. Ezért fogadta el Hubay Jenő főigazgató hívását, s 1920–1924 között ismét a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakának vezetője lett. Utolsó éveit megkeserítette súlyosbodó érszűkülete, visszatért Ansbachba. Halála előtt szükségessé vált lábfeje amputációja is. Zeneszerzői és pedagógiai munkásságára a brahmsi örökség döntő módon rányomta bélyegét. Alkotóművészete sosem tudott kiszakadni az eszménykép hatóköréből, de ugyanez a szellemi irányvonal érződik valamennyi növendékének indulásánál is. Művei Der Münzenfranz (népopera három felvonásban, bemutató: Straßburg , 1903) Syvesterglocken (világi rekviem, bemutató: Bécs , 1898) Dem Verklärten (gyászóda, bemutató: Budapest, 1907) H5-ös HÉV A H5-ös HÉV (250-es vasútvonal; 2011-ig szentendrei HÉV) Budapest egyik legforgalmasabb elővárosi vasútvonala, amelyet a MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. közlekedtet a Innovációs és Technológiai Minisztérium megrendelésére a Batthyány tér és Szentendre, illetve betétjáratként Békásmegyer között. A H5-ös számot 2011. május 1-étől viseli. A vonalat a szentendrei kocsiszín szolgálja ki. Története A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (röviden BKVT) által épített szentendrei helyiérdekű vasútvonal budai végállomása – üzemének első éveiben – az azóta felszámolt Filatorigát állomás volt (Óbudán, a mai Bogdáni úti buszvégállomás és a Szentendrei út között). A Filatorigát állomástól Szentendréig tartó 16,3 km hosszú vasútvonalat 1888. augusztus 17-én nyitották meg. A gőzüzemű vasútvonal felépítményét 20,0 kg/fm tömegű sínekből építették, 9,0 tonna tengelyterhelést engedélyeztek rajta. Az 1880-as évek végén a MÁV megkezdte a budapesti pályaudvarok összekapcsolását az úgynevezett körvasutakkal. A Duna jobb partján végighúzódó jobbparti körvasutat a Déli Vasút budai végállomásától, az egykori Császárfürdő állomáson keresztül kezdték megépíteni. Az ideiglenesen a Filatorigát mellett létesült Grünwald és Társa Szeszgyárig tartó, 6 km hosszan kiépült körvasutat 1892. szeptember 1-jén vették használatba. Filatorigát állomás és a jobbparti körvasút közötti viszonylag rövid összekötővágány 1895-ben épült ki. (A mai Bogdáni út Duna és Szentendrei út közötti szakaszán.) Az összekötővágány átadásával, valamint a jobbparti körvasút budai szakaszának igénybevételével a helyiérdekű vasút szerelvényei az akkoriban komoly tömegközlekedési csomópontnak számító Pálffy térig (a mai Bem József térig) közlekedhettek. A Margit híd 1935-ös felújítása és szélesítése után, 1937-től a szentendrei vasút új, tágasabb végállomást kapott a híd budai hídfőjétől északra, a mai alagútba vezető rámpa helyén. A Margit híd alatt átvezetett vágányokat nem bontották el, a jobbparti körvasút teherforgalmát tovább szolgálta. A 2-es metró építésével összefüggő vízivárosi felszíni átrendezés miatt a jobbparti körvasút Bem József utcai szakasza az 1970-es években szűnt meg. 1952. december 26-án Császárfürdőnél súlyos baleset történt, az állomáson álló esztergomi vonatba egy érkező HÉV-szerelvény ütközött. A balesetben 26-an meghaltak és 57 sérült volt. A balesetet okozó váltókezelőt statáriálisan kivégezték, az ítéletet másnap hajtották végre. 1970–1972 között a 2-es metró második szakaszának építésével párhuzamosan a helyiérdekű vasutat kéregvezetésű megoldással meghosszabbították a Bem rakpart alatt. Az ekkor megszűnő Császárfürdő állomástól induló alagútban, a Margit híd hídfőjében új megállóhelyet, a Batthyány tér alatt pedig egy háromvágányú végállomást alakítottak ki. A Batthyány téri metróállomásig tartó 1,2 km vonalszakaszt 1972. december 23-án nyitották meg. Az 1970-es évek végén a kis sugarú ívekből álló Bogdáni úti pályaszakasz kiváltására nyomvonal-korrekciót végeztek. Az 1978 decemberében elkészült nagy sugarú, hosszú ívekkel kialakított új nyomvonalon létesítették a mai Filatorigát megállóhelyet, továbbá megszüntették a Benedek Elek utca megállóhelyet, helyette épült meg a mai Kaszásdűlő megállóhely a Köles utcai útátjárónál. Az egykori Filatorigát állomást az új nyomvonal elkerülte és ekkortól már csak üzemi, illetve teherpályaudvarként üzemelt, egészen az 1990-es évekbeli megszüntetéséig. A hajdani állomás területén barkácsáruház épült, de a régi felvételi épület a mai napig áll. Békásmegyeren 1971–1983 között jelentős lakótelep-építések zajlottak, az ugrásszerűen megnövekedett utazási igények miatt betétjáratok indítása vált szükségessé. Az egymástól kis távolságra fekvő régi Békásmegyer-Pünkösdfürdő állomást és Békásmegyer felső megállóhelyet megszüntették, helyettük létesült a betétjáratok félreállítását lehetővé tevő, 1981 decemberében átadott mai Békásmegyer állomás.Békásmegyer-Pünkösdfürdő a Pünkösdfürdő utcai átjárótól délre terült el, egykori felvételi épülete ma is megtekinthető, Békásmegyer felső megállóhely pedig a mai állomástól északra, a Budakalász fölötti dombot megkerülő ív után szolgálta az utazóközönséget. Aquincum megállóhely eredetileg az elágazásnál, az Aquincumi Múzeum romkertjével szemben helyezkedett el. Ezt később a vasúti híd északi oldalára, a Zsófia utca két oldalára helyezték át, majd 2015–16-ban a déli irányú megálló is a vasút és a Zsófia utca közé került. A végállomás felújítása után 1992-ben nyílt meg Szentendrén a Városi Tömegközlekedési Múzeum. Az 1980-as években elvégzett, általában részleges felújítások óta a vonal műszaki állapota jelentősen leromlott, a legsúlyosabb problémát a biztosítóberendezés műszaki helyzete jelentette. A Batthyány tér–Békásmegyer közötti vonalszakaszon a biztosítóberendezés teljes rekonstrukciójára 2006–2007 között került sor. A rekonstrukciós munkákat részleges pálya- és felsővezeték-felújítás, valamint az energiaellátási rendszer felújítása előzte meg, amelyeket a 2005. június 25-től augusztus 4-éig tartó vágányzárban végeztek el. Ezután az Újpesti vasúti híd felújítása következett, aminek következtében a Budapest–Esztergom-vasútvonalon közlekedő vonatok a Nyugati pályaudvar helyett a HÉV Margit hídi felszíni ideiglenes végállomásáról indultak Esztergom felé (a dízelmotorvonatok a füst miatt az alagutat nem használhatták). A vonatok az Aquincumi elágazásig a HÉV vágányait használták, az elágazásnál balra kanyarodó összekötő vágányon haladtak tovább Óbuda vasútállomásig, onnan már a megszokott útvonalon folytatták az útjukat Esztergom vasútállomásig. 2015-ben az épülő budai fonódó villamoshálózat miatti villamospálya építési munkálatokban megrongálódott és beázott az alagút a Margit hídnál, ezért azt időszakosan le kellett zárni. Az alagút Bem rakparti födémét ezután végig megerősítették. A Batthyány téri végállomáson oszlopsor került a végállomás középperonjára. 2016. február 8-án Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára Gyálon ismertette, hogy az állam által átvett HÉV vonalakat elővárosi vasúttá alakítanák. 2016. november 1-jétől a HÉV-vonalakat a Budapesti Helyiérdekű Vasút Zrt. (BHÉV) üzemelteti. 2017. december 1-jétől péntek és szombat esténként – az M2-es metró üzemidejének meghosszabbításával összefüggésben – a H5-ös HÉV üzemideje is bővül. Ezeken a napokon irányonként további 1-1 szerelvényt indítanak, így az utolsó HÉV hajnali fél 2 körül ér Szentendrére. Járművek A vonalon LEW MX/A típusú, az NDK-ban készült motorvonatok közlekednek. Érdekesség A vonalat már az 1890-es évektől tervezték a Szentendrei-Duna partjai mentén Visegrádig meghosszabbítani. Komolyabb lépések ennek érdekében 1914-ben és 1920–21-ben történtek: előbbi esetben a közigazgatási bejárás történt meg, utóbbinál egy 1920-as évekbeli forrás szerint megtörtént a kisajátítás, sőt, 23 km hosszan a földmunkát is elvégezték. Először a világháború, majd a gazdasági válság hiúsította meg a terveket. Közlekedik egy háromkocsis felújított „szuperhév“ is. Teljesen új belsőteret is kapott, valamint ingyenes wifi is van rajta, 220 V-os konnektorokat is elhelyeztek rajta. Teljesen be van kamerázva. Jövőbeli fejlesztések Tervezik a vonalat felújítani, illetve metróvá alakítani az észak–déli regionális gyorsvasútnak nevezett koncepcióban. Megjegyzések Felszíni, peronnal rendelkező csonka vágány a Margit-híd előtt. A HÉV szerelvények itt nem állnak meg, csak különleges esetekben használják, például az Újpesti vasúti híd felújításakor a MÁV esztergomi vonalán közlekedő motorvonatok kiinduló állomása volt, mivel dízel üzemű motorvonatok nem mehetnek le az alagútba, mert a kipufogógáz felhalmozódhat az állomáson. Tóth Alexandra (labdarúgó, 1990) Tóth Alexandra (Csorna, 1990. március 18. –) válogatott labdarúgó, hátvéd. Jelenleg a DVTK labdarúgója. A sportsajtóban Tóth I Alexandra néven ismert. Pályafutása Klubcsapatban 2003 és 2008 között a Győri ETO FC labdarúgója volt. 2009-ben szerződött az MTK Hungária FC csapatához. A 2010–11-es idény alapszakasza után az izlandi bajnokság újonc csapatához, a Thróttur Reykjavíkhoz szerződött. 2013-tól az ausztriai felsőőri FC Südburgenland játékosa. A válogatottban 2007 óta 21 alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 2009–10, 2010–11 Magyar kupa győztes: 2010 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. Wolfner József (könyvkiadó) Wolfner József (Arad, 1856. január 8. – Budapest, 1932. február 16.) könyvkiadó, a Singer és Wolfner könyvkiadó és könyvkereskedő cég alapítója. Élete Wolfner Simon és Fellner Cecilia fiaként született Aradon. Édesapját tizennyolc évesen veszítette el. 1885. március 1-én – egyetemi tanulmányainak befejezése után – alapította meg a Singer és Wolfner könyvkiadó és könyvkereskedő céget, amely elsőként foglalkozott ifjúsági irodalom kiadásával, másik fő területe pedig a szépirodalom volt. 1923-ban vállalatát részvénytársasággá alakította át, amelynek elnök-vezérigazgatója volt. A könyvkiadó nevét olcsó könyvsorozatai tették ismertté. Az alapítók – Singer Sándor és Wolfner József – a Singer és Wolfner céget az egyik legelőkelőbb lap és könyvkiadó céggé fejlesztették. A Singer és Wolfnernek könyvesháza és kiadóvállalata is volt az Andrássy út 10-ben, ahol a boltok fölött, az emeleten szerkesztőségek is működtek. Wolfner József, a szecessziós századforduló legjelentősebb könyvkiadója, az irodalmi üzletember, korának egyik legsikeresebb megtestesítője volt. Sikereinek titka az volt, hogy ki tudta tapogatni a közönség nagy átlagának igényeit és azt szolgálta ki kiadói tevékenységével. Kiadványai között együtt szerepeltek Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Csathó Kálmán, Surányi Miklós művei Beniczkyné Bajza Lenke és Hedwig Courths-Mahler(wd) műveivel. A középosztály, kispolgárság és a vidéki értelmiség igényeire alapozta könyveinek kiadását. Általában könnyen olvasható, ún. lektűr irodalmat adott ki, valamint ifjúsági és gyermekolvasók szolgálatára és olcsó, népszerű könyvek nagy számban való kiadására törekedett. A gyerekkiadványok közül legsikeresebbek Pósa Lajos művei és Sebők Zsigmond Maczkó Úr kalandjairól szóló könyvei. Legsikeresebb sorozatai voltak az Egyetemes Regénytár, melynek egyes kötetei húszezer példányban is elkeltek, ugyanúgy a Milliók Könyve, a Filléres Regénytár és később az Uj Idők lexikona című kiadványuk is. Wolfner József nevét műgyűjtő és művészetpártoló tevékenysége is híressé tette. Mednyánszkyt tekintette az általa gyűjtendő legfontosabb mesternek, legjobb munkáit ő szerezte meg, szerződés is kötötte hozzá, de a fiatalabb nemzedéket, többek között Nagy Istvánt és Egry Józsefet is nagyra tartotta. Fia is gyarapította a gyűjteményt. 1922. március 9-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött a nála 21 évvel fiatalabb Roth Jolán fővárosi tanítónővel, dr. Roth Márk és Weiner Berta lányával. A fővárosi képviselő-testület tagja volt. Fia és örököse, Farkas István – neves, elismert festőművész, s aki a könyvkiadó első házasságából, a korán elhunyt budai Goldberger Annától született, majd Wolfner rokonoknál nevelkedett – épp kiállítást szervezett az Ernst Múzeumban, hogy apjának bizonyítsa: igazi művész vált belőle, amikor a megnyitó előtt két nappal Wolfner József meghalt. Halála után fia folytatta apja művészetpártoló, műgyűjtői tevékenységét; képzőművészeket támogatott, kiadójában foglalkoztatta Barcsay Jenőt, Hincz Gyulát, Szalay Lajost és Vilt Tibort. Farkas István 1932-től 1944-ig volt a cég vezérigazgatója. A Singer és Wolfner 1943-tól Új Idők Irodalmi Intézet Részvénytársaság néven működött tovább. 1932-ben a rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomba. Síremlékét Pátzay Pál szobrász készítette. Kiadványai 1885 Egyetemes Regénytár; felnőttek számára kiadott regénysorozat (1885–1931) 1917-ig több mint 500 kötet jelenik meg – 1889 Az én újságom – gyermeklap Pósa Lajos szerkesztette 1889 Filléres könyvtár – olcsó füzetes sorozat az ifjúság számára – 350 kötet jelent meg 1895 Új Idők – képes hetilap, amely a szépirodalom, a művészet és a társadalom területéről tudósította olvasóit, kissé konzervatív szemléletű középrétegek érdeklődésére tartott számot. – Herczeg Ferenc szerkesztette, munkatársak többek közt a kor jelentős írói is: Bródy Sándor , Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán ; 1949-ig jelent meg. 1945 után a lap szerkesztője: Fodor József költő, első két számát Kassák Lajossal együtt készítették. Uj Idők lexikona – 12 és 24 kötetes változatban is létezett 1895 Magyar Lányok – a serdülő polgári lányok lapja Tutsek Anna szerkesztésében 1902 Művészet – folyóirat 1911 Magyar Figyelő – heti folyóirat 1915 Milliók könyve 1930-as évek L’art Hongrois címmel francia–magyar nyelvű képzőművészeti könyvsorozatot indított (szerk.: François Gachot) megjelent kötetei: Rippl-Rónai , Csontváry , Nagy István , Derkovits Gyula , Egry József . Gyűjteményes kiadványai Bíró Lajos Bródy Sándor Farkas Imre Farkas Pál Gárdonyi Géza Herczeg Ferenc 1926– összes művének jubileumi díszkiadása – Országos Herczeg Ferenc jubileum alkalmából Krúdy Gyula Lovik Károly Lőrinczy György Pósa Lajos Szabolcska Mihály Szomaházy István Tóth Béla – hatkötetes anekdotakincs Gáspár Ferenc : A föld körül – népszerű geográfiai munka Megjegyzések Wolfner Simon és Fellner Cecilia is a Salgótarjáni úti zsidó temetőben nyugszik. budai Goldberger Anna első házasságából (Schlesinger Lajossal) született fiait – az író Pált és Ottót – Wolfner József röviddel az asszony halála előtt, 1892-ben fogadta örökbe. Hradzsini városháza A 17. század elején épült hradzsini városháza kétszárnyú, reneszánsz épülete a prágai Loreto utcában áll. Címe: Loretánská u. 1. A homlokzatát díszítő, gyémánt mintázatú sgraffitók a Schwarzenberg-palota homlokzatára emlékeztetnek. Közöttük festett, restaurált címermaradványok emlékeztetnek arra az időre, amikor ez az épület volt Hradzsin (Hradčany) királyi város közigazgatási központja. Bezinghem Bezinghem település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 362 fő (2015). Bezinghem Zoteux, Parenty, Preures, Beussent, Bourthes, Doudeauville és Enquin-sur-Baillons községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Scott Ian Scott Ian Rosenfeld (1963. december 31.), művésznevén Scott Ian, amerikai zenész, az Anthrax nevű thrash metal együttes ritmusgitárosa. Emellett még ő a gitárosa a crossover thrash stílusú Stormtroopers of Death zenekarnak és a The Damned Things nevű supergroupnak. Ian a műsorvezetője a The Rock Show nevű műsornak a VH1-on, és szerepelt ugyanezen csatorna I Love the... című műsorában, a Heavy: The Story of Metalban, és a SuperGroupban is. Madarassy János (csillagász) Madarassy János (Apátfalva, 1741. augusztus 28. – Eger, 1814. április 18.) csillagász, matematikus, római katolikus pap. Életrajz Egerben tanulta a humaniorákat, filológiát pedig a Nagyszombati Egyetemen. 1764-ben szentelték pappá Egerben. 1766-tól tanított az egri felsőbb szemináriumban, később pedig a líceumban, elsősorban elméleti és gyakorlati csillagászatot oktatott. 1774-ben Eszterházy Károly egri püspök Bécsbe küldte ki két esztendőre, hogy fejlessze eddigi ismereteit Hell Miksánál, aki az ottani egyetemi csillagvizsgáló igazgatója volt. Madarassy egyúttal ellenőrizte az ekkortájt Egerben felépülő csillagvizsgáló berendezését és könyvtárának beszerzését is. 1776-tól 1784-ig volt igazgatója az egri csillagdának. Munkája folyamán meghatározta Eger földrajzi helyzetét, valamint megfigyelte a Jupiter bolygó holdjait és hogy a Hold hogyan fedi a csillagokat. Észlelései megjelentek a Hell Miksa által szerkesztett bécsi csillagászati évkönyv 1778-as, illetve 1779-es köteteiben. 1783-ban otthagyta az intézetet, utána már csak egyházi tisztségeket vállalt el. 1804-ben tisztelebeli kanonok, később pedig olvasókanonok lett. 1813-ban megválasztották az egri vár prépostjának. Katuni Katuni falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Šestanovachoz tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 36, közúton 60 km-re keletre, Makarskától légvonalban 22, közúton 34 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re északnyugatra, a dalmát Zagora területén, a Cetina bal partján fekszik. Története Az első ismert itt élt nép az illírek egyik törzse a dalmaták voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. Innen könnyen ellenőrizni tudták a környező vidéket. Többségük állattartással foglalkozott, kisebb részük pedig földművelésből élt. A Cetina folyó melléke már a kezdetektől fogva kiválóan alkalmas volt a földművelésre és állattartásra. Az ember itteni korai jelenlétéről számos régészeti lelet tanúskodik. A bronzkorból származó vármaradvány a katuni poljei Gola Glava lelőhely. A rómaiak csak hosszú ideig tartó harcok után hódították meg ezt a vidéket, melyek az i. e. 156. évtől egészen 9-ig tartottak. A dalmátok elleni egyik hadjáratot i. e. 34-ben maga a későbbi császár Octavianus vezette. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után Dalmáciára békésebb idők következtek, mely időszak 378-ig a nagy népvándorlásig tartott. Az illír lakosság nagy gazdasági fejlődésen ment át és romanizálódott. A római úthálózat részeként a község területén haladt át a Tronumtól (Cista Velika) Katuni Poljén át Poljicáig, illetve a Gornja Žeževicán át Grabovacig vezető út. A római korból maradtak fenn a Katuni poljéhoz tartozó Radonján előkerült kisebb római kori település maradványai ahonnan a mindennapi élet emlékeként nagy mennyiségű kerámiatöredék került elő. A kereszténység elterjedését jelzi a katuni Gola Glaván feltárt 6. századi ókeresztény templom maradványa, melyet a horvátok ősei a 9. században újjáépítettek, majd a 18. században ennek a romjain építették fel a mai templomot. Az 533-as salonai zsinat idején ez a terület a zagorai plébániához tartozott, melynek valószínűleg a mai Zagvozd volt a székhelye.A mai horvátok ősei a 7. században (626 körül) az avar hódítás után érkeztek ide és 925-ben megalapították királyságukat. A Horvát Királyság uralma kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a 12. század elején a magyar királyok fennhatósága alá került. Katuni a 14. században a nagy kiterjedésű radobiljai plébániához tartozott, melyet 1376-ban egy birtokper kapcsán említenek először. Ennek a székhelye valószínűleg éppen a katuni templom volt. A plébánia az óhorvát imotai zsupánság területéből jött létre. Ebben az időszakban a Nenadićok voltak a térség urai, akik 1382-ben I. Tvrtko bosnyák királytól kapták adományként. A 15. század első felében e terület gyakran volt színtere a horvát és bosnyák hadak, illetve a Velencei Köztársaság közötti összecsapásoknak. 1408-ban Ostoja bosnyák király a Radivojević testvéreknek adta. Miután 1409-ben Nápolyi László a horvátok által elismert horvát-magyar királyként százezer aranydukátért eladta, 1420-ra egész Dalmácia a Velencei Köztársaság uralma alá került. 1463-ban a török meghódította a szomszédos Boszniát, majd 1471-re ez a terület is az Oszmán Birodalom fennhatósága alá került. A lakosság nagy része délre a tengermellékre, főként Poljica, Kaštel és a Brać-sziget környékére menekült. Kreševo, Katuni és Žeževica területe többször volt a horvátok és a velenceiek véres törökellenes támadásainak színtere. 1572-ben a poljicai születésű Ugrinović püspök török ellenes felkelést robbantott ki, melynek során rövid időre a térség velencei kézre került. 1573-ban azonban már újra török kézen volt és a török hadak végigpusztították vidékét. Az egyik legnagyobb összecsapás 1652-ben zajlott le, melynek során Krsto Zavoreo és Juraj Papalić vezetésével háromezer keresztény katona indult Duare várának elfoglalására. Először Sliménél, majd a radobiljai Katuninál is szétvertek egy török sereget, ezt követően pedig elfoglalták a várat. Az 1699-es karlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezáró pozsareváci békével 1718-ban történt meg. A felszabadulás után Katunin, Žeževicán és Grabovacon is templomok épültek és megtörtént a térség kataszteri felmérése. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A francia uralom idején épült meg a Kninből Kreševón, Katunon, Žeževicán és Grabovacon át Dubrovnikig vezető főút. A Dešković-házban 1871-ben megnyílt a község első fiúiskolája. A településnek 1857-ben 962, 1910-ben 1727 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 562 lakosa volt. Nevezetességei Mária mennybevétele tiszteletére szentelt régi plébániatemploma amint az a főbejárat felett olvasható 1722 -ben épült a régi templom alapfalain. A falu első templomának építési ideje nem ismert. Cupilli érsek 1711-es vizitációja során megemlíti, hogy a katuni templom nagyon régi. A templom alapfalaiban látható középkori sírkövek is a középkori eredetet támasztják alá. A templomot 1740-ben felújították, nagyharangját 1745-ben Velencében vásárolták. Filippo Naldi 1759-ben megfestette az utolsó ítéletet ábrázoló nagyméretű alkotását, amely nagyon hasonlít Molinarinak a makarskai régi ferences templomban látható alkotásához. 1760-ban a templomot hét méterrel meghosszabbították. A homlokzatra a régi templom kapuzatát helyezték át a fölé bevésett 1780-as évszámmal. A homlokzat szép kőrozettája Brać szigetén készült. A kórusnál meghagyták a régi lőréseket, melyeket még a török elleni védelem miatt alakítottak ki. A homlokzat fölé 1770-ben emelték a három harang számára kialakított pengefalú harangtornyot. A templomnak teljes hosszúságában gótikus boltozata van. A szentélyt a hajótól reneszánsz előépítmény választja el. Az eredeti főoltár fából készült, melyet 1774-ben márvány oltárra cseréltek. A nép kívánságára vásárolták 1789-ben Velencében a Boldogságos Szűz Mária és Szent József márvány szobrait. Ugyancsak a hívek költségén készíttették el hazai mesterekkel a Rózsafüzér királynője és a Szent Rókus mellékoltárokat. A Szent József oltárt 1915-ben emelték. A templom az apszissal 25 és fél méter hosszú, 7 és fél méter széles. Az Irgalmasság anyja a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt új plébániatemplom a régi templom mellett áll. Építésének igénye már 1880-ban felmerült, mert a régi plébániatemplom a nagy területű plébánia hívei számára kicsinek bizonyult. A terv megvalósítására azonban sokat kellett várni. Az alapkövet 1940. július 14-én nagy ünnepélyességgel helyezte el Bonefačić püspök. A terveket Emil Cicikiani építész készítette. A falak már két méteres magasságban álltak, amikor közbejött a II. világháború. A háború után az építést akadályozták a kommunista hatóságok. Ezután az irányítást az ismert helyi születésű mariológus dr. Karlo Balić atya vette át, aki 1965-ben érkezett és elérte, hogy az építést 1966. március 3-án folytatni lehetett. A templomot végül 1970-ben fejezték be és szentelte fel Franić érsek. 1979-re elkészült a harangtorony is. a templom 35 méter hosszú és 18 méter széles. A templom előterében átrium és hittanterem található. Itt van a Legszentebb Oltáriszentség kápolna is Karlo Balić atyának a plébánia jótevőjének a sírjával. A templomhajó első részében külön talapzaton Szűz Mária és Szent Antal szobrai láthatók, az oltár mögötti falon levő három kép a Szeplőtelen fogantatás, Szűz Mária gyermekével és két mariológus ferencessel Duns Scottal és Karlo Balić-csal, illetve a Golgota (vászonra festett olajképek) B. Bulić festőművész alkotásai. A templom előtti platón két karcsú oszlopon Szűz Mária és Szent József kőszobrai állnak. A plató bal oldalán a honvédő háborúban elesett helyi harcosok emlékműve, míg a jobb oldalon dr. Franjo Tuđman emlékműve látható abban a közismert pózban, melyet a knini erőd 1995. augusztus 5-i felszabadítása után örökítettek meg róla. A templom felújítása 2010-ben kezdődött és 2012-ben fejeződött be. Ennek során az épületet öt méterrel megtoldották, elkészült a 30 méter magas campanile típusú harangtorony és a kereszt alakú új tető. 24 új üvegablak készült a keresztútból és Mária életéből vett jelenetekkel, valamint elkészült az oltár mögötti több mint száz négyzetméter nagyságú hatalmas mozaikkép Josip Botteri alkotása, mely bibliai jeleneteket ábrázol. A templom közelében emelkedő Gradina nevű hegyen álló nagy kereszthez vezető keresztutat építettek. Kultúra Vukušići nevű településrészén rendezik minden évben a Gangafest nevű fesztivált A nagyhét helyi népszokása az Úr sírjának őrzése, ősi hagyomány. 6887 Hasuo A 6887 Hasuo (ideiglenes jelöléssel 1951 WH) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Marguerite Laugier fedezte fel 1951. november 24-én. Soós Lajos (költő) Soós Lajos (Csajág, 1856. augusztus 7. – Budapest, 1902. július 2.) magyar költő. A Pápai Református Kollégium jogi fakultásán tanult, az önképzőkörben kezdett verseket írni. Ígéretes tehetségnek indult, verseit rendszeresen közölték a megyei és dunántúli lapok. Devecserben törvényszéki jegyző, majd Tordán, Komáromban és Budapesten közigazgatási tisztviselő. Csajágon nevelkedett, de már fiatal korában átjárt a nagybátyjához Balatonkenesére, és szabadideje nagy részét ott töltötte. A költészetnél már csak édesanyját szerette jobban akik férjével Csajágon maradtak. Lajos édesapja halála után az édesanyjával Kenesére költözött. Azonban, miután az édesanya is meghalt, Lajos nem találta meg már a nyugalmat Kenesén sem, így felment Pestre, mondván hogy a nagy nyüzsgés majd eltereli a gondolatait és sikerül kilábalnia a fájdalomból. Nem élt már Pesten sokat, mert nem bírta a magányt, és öngyilkos lett, majd kívánsága szerint Balatonkenesén temették el. 1927-ben a Balatoni Szövetség a balatonkenesei Magas parton obeliszket állított emlékére. Nevét viseli a település körüli hegyek egyike. Mihajlovkai járás (Amuri terület) A Mihajlovkai járás (oroszul Миха́йловский райо́н) Oroszország egyik járása az Amuri területen. Székhelye Pojarkovo. Népesség 1989-ben 21 113 lakosa volt. 2002-ben 17 081 lakosa volt. 2010-ben 14 850 lakosa volt. Olching Olching település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 20 062 fő (1987. május 25.). Olching Odelzhausen, Gröbenzell és Emmering (Landkreis Fürstenfeldbruck) községekkel határos. Nanzdietschweiler Nanzdietschweiler település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Kövér Kálmán Kövér Kálmán (Jászberény, 1841. október 26. – 1926. augusztus 22.) orvosdoktor, gyermekorvos, királyi udvari tanácsos. Élete Gimnáziumi tanulmányait szülőhelyén és Egerben végezte, miközben az egri főegyházmegye növendékpapja lett, később azonban a természettudományok iránti hajlamát követve, a papi pályát elhagyta és 1862-ben a budapesti orvosi egyetem hallgatója lett. 1867-ben a pesti szegény gyermekkórház segédorvosává választatott meg. 1868-ban orvosdoktorrá avatták és ugyanakkor felavatási ösztöndíjat nyert. Mint Bókay János egyetemi tanár segéde a gyermekkórházban több mint három évig működött. 1871-ben a vallás és közoktatási minisztérium a porosz- és szászországi kumiszgyógyintézetek látogatásával bízta meg, hogy eme keleten híressé vált lótejbor orvosi hatását a tüdővész ellen tanulmányozza és arról véleményes jelentést tegyen. (Ide vonatkozó ismertetéseit az Orvosi Hetilap 1871-1872. évfolyama ismertette.) Felterjesztése folytán a magyar kormány nálunk felállítani szándékolt kumiszgyógyintézet tervét teljesen elejtették. 1876-ban belügyminiszteri engedéllyel a székesfővárosban nyilvános gyermek-gyógyintézetet nyitott. Cikkei az Orvosi Hetilapban (1866. Sebesültek körül tett tapasztalatok, különös tekintettel a gipszkötésre, 1869. Belindek maggali mérgezésről, Közlemények a szegény gyermek-kórházból, Enyvvédtömlőkről, 1870. A szerzett agyvizkór idült alakjáról, A víziszonyról, 1871. A bőr alá fecskendezési gyógymód értéke a gyermekgyógyászatban, A gyermekápolásról, 1872. A prágai gyermekkórházról, A stettini gyermekkórházról, A bécsi lelenczházról, 1874. Adatok a himlő gyógytanához); a lipcsei Jahrbuch für Kinderheilkundeban a gyermekápolásra és a gyermekbetegségekre vonatkozólag számos értekezés, cikk és műbírálat jelent meg tőle. Jegyzetek Budapesti Hírlap, 1926. augusztus 26., 192. szám, 8. oldal. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899. Mars Surveyor 1998 A Mars Surveyor '98 a NASA Mars Surveyor programjának a része, amelynek keretében indították a Mars Climate Orbiter keringő egységet és a Mars Polar Lander leszállóegységet. A MPL-el együtt indult a Deep Space–2 is. A három küldetés sikertelensége miatt alakította át a NASA a marskutató programját. A Mars Surveyor '98 űrszondái (zárójelben az indítás dátuma) Mars Climate Orbiter ( 1998 . december 11. ) Mars Polar Lander ( 1999 . január 3. ) Saint-Patrice Saint-Patrice település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 672 fő (2015). Saint-Patrice Bréhémont, La Chapelle-sur-Loire, Ingrandes-de-Touraine, Rigny-Ussé és Saint-Michel-sur-Loire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ciprus autópályái Ciprus a Földközi-tenger egyik szigetországa, mely görög–török befolyás alatt áll. Az északi rész a török fennhatóság alatt szerepel, míg a déli a független – többségében görögök lakta – kedvelt nyári üdülőhely. A 2000-es években turisták ezrei érkeztek nyaranta ide, tehát az országnak bele kellett fogni az autópálya- és gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésébe. A 2004-es Európai Uniós csatlakozása óta, több autópálya is épült az ország területén. Ezek közül a legrégebbi az A1-es autópálya. Közlekedés A déli országrészben található közúthálózat hossza 12 118 km, melyből 7850 km burkolt, 4268 km pedig burkolatlan. Az Észak-ciprusi Török Köztársaságban található 2350 km-es közúthálózatból 1370 km burkolt, 980 km pedig burkolatlan. Ciprus egyike azon kevés európai országnak, ahol bal oldali közlekedés van. 2007-ben 1000 ciprusi lakosra 742 autó jutott. Autópályák A1 (73 km). A2 (21 km). A3 (55 km). A5 (19 km). A6 (66 km). A7 (31 km). A9 (20 km). A22 (32 km). Mazouau Mazouau település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 17 fő (2015). Mazouau Saint-Arroman, Bazus-Neste, Gazave és Hèches községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gombakorall A gombakorall (Fungia fungites) a virágállatok (Anthozoa) osztályának a kőkorallok (Scleractinia) rendjébe, ezen belül a Fungiidae családjába tartozó faj. Családjának a típusfaja. Korábban a Fungia korallnembe több alnem és körülbelül 140-150 faj volt besorolva, azonban manapság, csak a gombakorall maradt meg egyedül benne. A többit más nemekbe sorolták át, vagy valamelyik más faj szinonimájává váltak. Előfordulása A gombakorall előfordulási területe a Vörös-tenger, az egész Indiai-óceán és a Csendes-óceán legnyugatabbi része. A Nagy-korallzátony egyik főbb faja. Megjelenése A telepei kör alakúak, melyeknek átmérője 28-30 centiméteres is lehet. A felszíne kissé kidomborodó; és tüskék védik. Az élő példányok lehetnek barna színűek, vagy foltozottak. Életmódja Az elterjedési területén a homokos, kavicsos és vízalatti sziklás felszíneken gyakorinak számít. 35 méteres mélységben is fellelhető, azonban ez a határa. Az Anchimolgus latens, Anchimolgus punctilis és Odontomolgus scitulus nevű evezőlábú rákok élősködnek ezen a kőkorallon. A Schedomolgus dumbensis nevű evezőlábú rákfajjal, viszont szimbiózisban áll; azonban még nem tudjuk, hogy a két állatfaj mit nyer egymástól. André de Montbard André de Montbard (Montbard, 1103 körül – Jeruzsálem, 1156. január 16.) a templomos lovagrend 5. nagymestere, és az egyik alapító tagja. Clairvaux-i Szent Bernát nagybátyja volt, és a burgundiai Montbard ősnemesi család tagja. Egyike volt annak a kilenc lovagnak, akik 1118 és 1120 között megalapították a templomos rendet. Hugo von Payens társaságában jelen volt az 1129-ben tartott troyes-i zsinaton, ahol a templomosokat hivatalosan is elismerték. A Szentföldön sénéchali, azaz a nagymester helyettese lett, ami a második legmagasabb tisztség volt a rendben. Everard des Barres nagymester visszavonulása után 1151–1152-ben André de Montbard szóba jött lehetséges utódként, de a szerzetes káptalan Bernard de Tramelay-t választotta meg, III. Balduin jeruzsálemi király oldalára állva anyja, a régensségre törekvő Melisenda királynő ellenében. Askelón bevétele (1153. augusztus 22,) után megválasztották a rend nagymesterévé, mivel Bernard de Tramelay elesett az ostromban. Hivatalát egészen 1156. január 17-én bekövetkezett haláláig viselte. A nagymesteri rangban Bertrand de Blanchefort követte. Mihalik Gyula Mihalik Gyula (Budapest, 1874. március 26. – USA, Cleveland, 1935.) magyar iparművészeti író, festő. A Mintarajziskolában végezte tanulmányait. Tanított Kaposváron, 1910-től pedig az Iparművészeti Főiskolában oktat. 1919-ben az Iparművészeti Főiskola rektora lett a Tanácsköztársaság idején, ezért még 1919-ben állásából elbocsátották. Az észak-amerikai Clevelandbe vándorolt ki, ahol az ottani iparművészeti intézmények igazgatójaként működött. Rippl-Rónai József és W. Crane angol iparművész baráti körébe tartozott. Írásai Textilanyagismet és technológia (Bp., 1918) című munkája, valamint a batikról írt művei váltak közkedveltté. Sándori Sándori (1899-ig Kis-Sztrice és Nagy-Sztrice, szlovákul Ostratice) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. Kis- és Nagysándori közös közigazgatási egysége. Fekvése Simonytól 9 km-re északnyugatra található. Története A települést 1193-ban "Strece" alakban említik először. 1338-ban "Streche" néven szerepel, 1439-ben azonban már két település, Alsó- és Felső-Streche. Nagysándorit 1439-ben "Also Streche" alakban említik először. 1501-ben "Cerne Ostrzeticz", 1529-ben "Oztreticze" néven említik. Az Ostraticky, a Pogány, a Macskó, a Giczy és a Zsámbokréthy családok voltak a nagyobb birtokosai. 1598-ban 27 háza volt. 1720-ban 12 volt az adózók száma. 1784-ben 40 házában 62 családban 279 lakos élt. 1828-ban 36 háza és 362 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Kissándorit 1439-ben "Felse Streche" alakban említik először. Később "Kys Streze" alakban is felbukkan. 1598-ban malma és 16 háza volt. 1720-ban 7 adózója volt a falunak. 1784-ben 21 házában 36 családban 180 lakos élt. 1828-ban 15 háza volt 236 lakossal. Szintén mezőgazdasági jellegű település volt. Fényes Elek szerint "Kis-Sztricze, tót falu, Trencsén vmegyében, 190 kath., 20 evang. lak. Nagy-Sztricze, tót falu, Trencsén vmegyében, 366 kath., 12 evang., 33 zsidó lak." A trianoni békeszerződésig mindkét falu Trencsén vármegye Báni járásához tartozott. Kis- és Nagysándorit 1960-ban egyesítették. Magyar nevét egykori birtokosáról a Sándor családról kapta. Népessége 1910-ben Kissándorinak 331, Nagysándorinak 518, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 393 lakosából 383 szlovák volt. 2011-ben 866 lakosából 834 szlovák volt. Nevezetességei Kissándori kastélya eredetileg két kastély. Az első 16. század második felében épült reneszánsz stílusban . A másik 18. század végén barokk stílusban . 1820 körül empire stílusban építették át és ekkor építették egybe a két kastélyt. Nagysándori római katolikus temploma 1737 -ben épült barokk stílusban. Klasszicista kúriája a 19. század első harmadában épült. 1250 Évszázadok: 12. század – 13. század – 14. század Évtizedek: 1200-as évek – 1210-es évek – 1220-as évek – 1230-as évek – 1240-es évek – 1250-es évek – 1260-as évek – 1270-es évek – 1280-as évek – 1290-es évek – 1300-as évek Évek: 1245 – 1246 – 1247 – 1248 – 1249 – 1250 – 1251 – 1252 – 1253 – 1254 – 1255 Események Határozott dátumú események július 3. – IX. Lajos francia király a mamlúkok fogságába esik az általa vezetett hetedik keresztes hadjárat során a fariskuri csatában. december 13. – II. Frigyes német-római császár halála, ő az utolsó Hohenstauf a császári trónon, utána 23 éves interregnum következik, majd a Habsburg-család kerül hatalomra. december 13. – IV. Konrád német király – II. Frigyes császár fiának – tényleges uralkodásának kezdete. (I. Konrád néven egyben nápolyi és szicíliai király is, 1254-ig uralkodik.) Határozatlan dátumú események az év folyamán – IV. Béla magyar király kun csapataival megrohanja Ausztriát. Boldog Özséb megalapította a Pálos Rendet a Pilisszántói Hármas-barlangban. III. Alfonz portugál király visszafoglalja Algarve várát a móroktól , ezzel végleg kiűzi őket Portugáliából . Valdemár svéd király trónra lépése, a Folkung-ház első uralkodója a svéd trónon. Albertus Magnus először mutatja ki az arzént , mint kémiai elemet. A valladolidi egyetem alapítása. A velencei Rialto híd átépítése pontonhídról állandó híddá. A Bahri-dinasztia hatalomra jutása Egyiptomban al-Muizz Ajbak trónra lépésével. Születések december 25. – IV. Ióannész nikaiai császár († 1305 körül) János skót király († 1313 k.) Giovanni Pisano itáliai szobrász († 1314 ) Pietro d'Abano itáliai fizikus, filozófus és asztrológus († 1316 ) Robert d’Artois , Artois grófja († 1302 ) Ciprus címere Ciprus címere egy sárga színű pajzs, amelyen Aphrodité jelképe, egy galamb egy olajágat (a béke jelképe) tart a csőrében. A pajzsot két oldalról babérkoszorú veszi körül. Az évszám a függetlenség elnyerésének évére utal. Ugyanakkor fogadták el a címert is. Vízilabda a 2020. évi nyári olimpiai játékokon A 2020. évi nyári olimpiai játékokon a vízilabdatornákat július 25. és augusztus 9. között rendezik meg. A férfiak versenyében 12 csapat, míg a nőkében 10 küzdhet meg a bajnoki címért. Little Mix A Little Mix egy angol lányegyüttes, amely az angol X Factor 8. szériájában alakult. Tagjai: Perrie Edwards, Jesy Nelson. Leigh-Anne Pinnock és Jade Thirlwall. A versenyben első helyezést értek el, és így ők lettek az első csapat, akik nyertek a brit X Factor történelmében. A műsor után leszerződtek a Syco Music kiadóval, majd kiadták első, a győztes dalukhoz készült kislemezt Cannonball néven. Első albumukat 2012. november 19-én adták ki DNA néven. Nyolc országban volt benne a top 5-ben, köztük az Egyesült Királyságban, ahol a 2. helyen debütált és az Egyesült Államokban, ahol a 4. volt a Billboard 200-as listáján. Ezzel ők lettek az első lánycsapat a The Pussycat Dolls óta, akiknek a debütáló albuma benne volt a legjobb 5-ben az USA-ban, valamint a legmagasabb lista-helyezést is elérték egy brit lánybandától, ezzel megdöntve a Spice Girls rekordját. 2013-ban megjelent a második albumuk, a Salute, melyet 2015-ben a Get Weird követett, mely a legjobban keresett albumuk lett a lányoknak. A csapat 4. albuma a Glory Days, mely 2016 novemberében jelent meg. Ez az albumuk lett az első, amely elérte az első helyet az Egyesült Királyságban, és mivel a korong nagyon sokáig uralta a top 1-et, így újabb Spice Girls rekordot döntöttek meg. Karrier 2011: Megalakulásuk és az X Factor győzelem 2011-ben a 4 lány egyénileg jelentkezett a brit X Faktor 8. szériájába. Habár mindannyian továbbjutottak, a "tábor" résznél mind a 4-en kiestek, de kaptak egy második esélyt, amikor a mentorok őket 2 különböző együttesbe rakták; Perrie és Jesy kezdetben a Faux Pas nevű zenekarba, Jade és Leigh-Anne pedig az Orion-ba kerültek. Azonban mivel mindkét zenekar megbukott, így a zsűri úgy döntött a 4 lányt egy csapatba rakja; így alakult meg a Little Mix. 2011 novemberében a csapat az első olyan lánybanda lett a show történelmében, akik eljutnak a 8. élő showig. A lánybanda decemberben megnyerte az X Faktort, így ők lettek a brit X Faktorban az első győztes zenekar. A győztesdaluk Damien Rice Cannonball című száma volt, amit később le is lehetett tölteni és meg lehetett venni CD formában. 2012-2013: DNA és nemzetközi áttörés 2012. január 25-én a Little Mix a National Television Awards-on az En Vogue Don't Let Go (Love) című számát adták elő. A zenekar még debütáló számuk megjelenése előtt a YouTube-ra egy akapella szólamú cover-t töltöttek fel, Beyonce-től az End of Time-t; a feldolgozást rengetegen dicsérték, főként a lányok lenyűgöző összhangja miatt. Később, augusztusban egy újabb feldolgozást töltöttek fel, ám ezúttal a We Are Young című szám akusztikus verzióját. 2012. június 1-én az "Alan Carr: Chatty Man" műsorban egy előzetest hallhattunk a csapat első saját számából, a Wings-ből, ami végül augusztusban jelent meg. A lányok a Wings-et még a szám hivatalos megjelenése előtt adták elő először a "T4 on the Beach" koncerten július 1-én. Októberben a csapat egy promóciós látogatást tett Ausztráliába, bővülő ausztrál rajongótáboruknak köszönhetően. A látogatás egy hétig tartott, ezalatt a Little Mix különböző rádióállomásokat látogatott meg, interjúkat adott, hogy népszerűsítsék első számukat és albumukat. Ezen kívül a Wings-et az ausztrál X Faktorban és egy ausztrál műsorban, a Sunrise-ban is előadhatták. Első albumuk, a DNA 2012 novemberében jelent meg. A korong 3. helyezést ért el Írországban és az Egyesült Királyságban. A 2. kislemez az albumról a címadó szám lett, a DNA, ami októberben jelent meg. 2013 januárjában Észak-Amerikában egy szerződést kötöttek a Columbia Records-al. Február 3-án megjelent a 3. kislemez, a Change Your Life is. Márciusban a zenekar bejelentette, hogy 4. kislemezként (egyben az utolsó kislemez az albumról) a How Ya Doin'? című számot választották, de ebben a verzióban a Grammy-díjas énekesnő, Missy Elliott is rappel. A dal kezdetben az Egyesült Királyságban az 57. helyen volt, majd egy héttel később a 23.-on, végül, a 3. héten a 16. helyezést ért el. A 'How Ya Doin'?' 120.000 példányban kelt el a UK-ben. 2013-2014: Salute és 'Word Up!' 2013 áprilisában a lányok elkezdtek dolgozni a 2. albumukon és szeptemberben fejezték be. Egy interjúban, a Digital Spy-jal még márciusban elmondták, hogy azt akarják, hogy következő lemezükben több R&B hangzás legyen. Szeptember 23-án a legelső kislemez a korongról, a Move, a BBC Radio 1-en debütált, ám ekkor még nem jelent meg hivatalosan. Pár országban már októberben megjelent, de Írországban és az Egyesült Királyságban csak novemberben került ki. A szám az Egyesült Királyságban 3., Írországban 5., Japánban 19. és Új-Zélandon 12. lett. Azóta a kislemez Ausztráliában aranylemez, az Egyesült Királyságban pedig ezüstlemez lett. Október 4-én a zenekar feltöltött egy videót a hivatalos YouTube csatornájukra, amiben elmondták, hogy második albumuk a Salute címet kapta és október 7-én már elő lehet rendelni. A korong hivatalosan november 11-én jelent meg az Egyesült Királyságban, és 2014. február 4-én az USA-ban. A csapat az album számos dalának írásában közreműködött, hiszen a lányok még korábban elmondták, hogy jobban bele akarnak keveredni ennek az albumnak az elkészítésébe, mint az első albumuknál. 2. kislemeznek a csapat a Little Me-t választotta, mert elmondásuk szerint ennek a dalnak nagy jelentősége van és a szám írása közben rajongóikra gondoltak. 2014-ben a Little Mix egy feldolgozást jelentetett meg, a Word Up! című számot Cameótól, és ez a dal lett a Sport Relief nevű adománygyűjtő project hivatalos száma abban az évben. Április 5-én a lányok bejelentették, hogy a címadó szám, a Salute lesz a 3. kislmeze. A dal áprilisban jelent meg, a videóklipje pedig május 2-án. Az albumukhoz készült The Salute Tour május 16-án vette kezdetét Birminghamben, és július 27-én fejeződött be Scarborough-ben. Eredetileg Észak-Amerikába is mentek volna a turné során, de a csapat lemondta, arra hivatkozva, hogy már a 3. albumukon dolgoznának. 2015-2016: Get Weird A 2015-ös Brit Awardson a lánybanda megerősítette, hogy a 3. albumuk kész van, és azt nyilatkozták róla, hogy teljesen új hangzása van és még 2015-ben meg fogják jelenteni. Májusban meg is jelent az album vezető dala, a Black Magic. A szám 3 hétig az első helyen szerepelt az Egyesült Királyságban, ezzel megdöntve Sugababes rekordját. A szám ezen kívül bekerült az amerikai Billboard Hot 100-ba is. A Little Mix legelőször júniusban adta elő élőben a kislemezt Capital's Summertime Ball-on, később pedig a Teen Choice Awards-on is felléptek vele augusztusban, ahonnan ráadásul egy újabb díjjal térhettek haza. Júliusban a zenekar hivatalosan is bejelentette, hogy 3. korongjuk a Get Weird címet kapja és november 6-án fog megjelenni. Szeptember 25-én a lányok kiadták 2. kislemezüket az albumról, a Love Me Like You-t. A csapat a számot először az ausztrál X Faktoban adta elő októberben. Az album novemberben az Egyesült Államokban 13. lett a Billboard 200-as toplistáján, ezzel ők lettek az első brit lánybanda, akiknek az első 3 albumuk a top 15-ben van a toplistán. A lemez az Egyesült Királyságban dupla platinalemez lett. December 5-én bejelentették, hogy a Secret Love Song (Jason Derulo-val közreműködve) lesz az album 3. kislemeze. 2016. február 24-én a zenekar a Brit Awards-on előadta a Black Magic-et, ahol 2 kategóriában is jelölve voltak. Márciusban a Little Mix belekezdett legújabb turnéjába, a The Get Weird Tour-ba, mely több, mint 60 show-t tartalmazott. Áprilisban bejelentették, hogy a következő kislemezük a Hair című szám lesz, de egy újabb verziója, melyben Sean Paul is énekel. A dal végül április 15-én jelent meg és az Egyesült Királyságban a 11., Ausztráliában pedig a 10. helyezést érte el a toplistákon. 2016-: Glory Days 2016. június 21-én a lányok felfedték, hogy elkezdtek a 4. albumukon dolgozni; később azt is elárulták, hogy még Karácsony előtt hallhatunk új számot tőlük. Október 13-án be is jelentették, hogy legelső kislemezük az albumról a Shout Out To My Ex lesz és hogy legújabb lemezük címe Glory Days. 3 nappal később a Shout Out To My Ex meg is jelent azután, hogy legelőször a számot egy élő előadásban hallhattuk az X Factorban. A szám az első helyen debütált az UK Singles Chart toplistán és több, mint 67.000-ren töltötték le az első héten. A korong 2016. november 18-án jelent meg és az első héten 96.000 példány kelt el belőle, így ez az album lett a legtöbbet eladott korong egy brit lánybandától a Spice Girls óta. Az album ezen kívül a leggyorsabban eladott korong egy lánybandától a Destiny's Child Survivor c. lemeze óta. Decemberben a zenekar bejelentette, hogy a Touch című szám lesz a köveztkező kislemez a Glory Days-ről. A csapat a 2017-es Brit Awards-on 3 kategóriában volt jelölt, melyből egyet, a legjobb brit kislemezért (Shout Out To My Ex) járó díjat az est végére el is vittek. A No More Sad Songs lett a 3. kislemez az albumról, mely márciusban jelent meg. Ezután, májusban megjelent a 4. kislemez is az albumról, a Power. Művészet Perrie Edwards azt állítja, hogy Christina Aguilera, Whitney Houston, Mariah Carey, Michael Jackson és Steve Perry az amerika rockbandából, a Journey-ből van rá zeneileg hatással. Jesy Nelson azt mondta, hogy ő a Spice Girls-t, a TLC-t és Missy Elliott-ot tekinti inspirálóinak. Leigh Anne Pinnock Mariah Carey-t mondja legnagyobb befolyásolójának és Jade Thirlwall-nak pedig Diana Ross a kedvenc énekese. A Little Mix, mint zenekar pedig Beyoncé-t, Michael Jackson-t, a Destiny’s Child-ot, En Vogue-t és Rihanna-t tartják a legnagyobb muzikális inspirációjuknak. Tagok Perrie Edwards Perrie Louise Edwards 1993. július 10-én született South Shields-ben. Szülei Alexander Edwards and Deborah Duffy, van egy bátyja, Jonnie és egy fiatabb féltestvére Caitlin Edwards, apai ágról. Perrie a Radipole Primary School-ba járt kiskorában Weymouth-ban, mielőtt visszaköltözött volna South Shields-be. A St. Peter and Paul RC Primary School-ban érettségizett le, majd a Mortimer Community College-ban tanult 5 éven át, ahol kiválóan teljesített.Később egyetemet váltott, és így a Newcastle College-ban diplomázott le. Az énekléshez való tehetségét édesapjától, örökölte, aki maga is ebben a szakmában dolgozott. Jesy Nelson Jessica Louise Nelson 1991. június 14-én született és Romford-ban nevelkedett. Szülei John Nelson és Janice White, van egy nővére Jade és két fiútestvére, Joseph és Jonathan. Jesy a Jo Richardson Community School-ban tanult kezdetben, de végül a Sylvia Young and Yvonne Rhodes Theatre Schools színészi iskolában érettségizett le. Egyetemül az Abbs Cross Academy and Arts College-t választotta. A tanárai úgy nyilatkoztak róla, hogy nagyon elszánt dráma és zenei tanuló volt. Az X Factor előtt csaposként dolgozott. Kezdetben, amikor a Little Mix tagjává vált, sok internetes zaklatás érte, ami számára elég nehéz időszak volt. Leigh-Anne Pinnock Leigh-Anne Pinnock 1991. október 4-én született High Wycombe-ban, Deborah és John Pinnock gyermekeként. Van két lánytestvére, Sarah és Sian-Louise. Családja által barbadosi és jamaikai felmenői vannak. Miután leérettségizett, egy évet kihagyott az egyetem előtt, hogy elindítsa karrierjét. Ezalatt az egy év alatt a Pizza Hut-nál volt pincérnő. Jade Thirlwall Jade Amelia Thirlwall 1992. december 26-án született South Shields-ban. Édesanyjának köszönhetően részben egyiptomi és jemeni származású. A Little Mix megalakulása előtt már kétszer is jelentkezett az X Factorba, 2008-ban, majd 2010-ben is, de a "Tábor" résznél kiesett. Jade hároméves korától szeret énekelni és táncolni, tizenöt éves koráig a Steps Dance & Fitness tagja volt. Az iskolában is sokszor adott elő különböző számokat. Tizenhat éves korától pedig már bárokban és klubokban is elkezdett énekelni. A Little Mix által kiadott könyvben mesélt arról, hogy volt idő, amikor anorexiás volt azok után, hogy zaklatták az iskolában és nagypapája is meghalt. Egyéb projektek 2012 májusában a Little Mix kiadott egy UK zászlós témájú M&M's csomagot és fel is léptek az M&M's áruházban Londonban. Szintén ebben az évben megjelent legelső könyvük, a Ready To Fly. A címet első kislemezük, a Wings miatt választották. A könyv a csapat utazását meséli el az X Factor óta. A zenekar ezután szerződést kötött a Vivid játékcéggel és a Bravado zenekereskedővel, hogy megjelenthessenek különféle termékeket, beleértve babákat, kirakókat és játékokat. Még szintén 2012-ben a lányok bemutatták legújabb gyerek ruházati márkájukat a Primark ruházati boltban. A márka 7-13 évesek számára készült, és tartalmaz kiegészítőket, pólókat, nadrágokat, és pizsamákat. 2013-ban a csapat kiadatta az első köröm termékeit az Elegant Touch és a New Look közreműködésével. 2014 elején újabb köröm termékeket adtak ki az előzőek sikerének eredményeként. 2013 szeptemberében a Little Mix bemutatta sminkkollekciójukat a Collection márkánál. 2014 májusában a csapat a Vibe Audio céggel működött közre, hogy kiadják a Little Mix-es zipzáros füllhallgatókat. 2015 júniusában a lánybanda kiadta legelső parfümüket, a "Gold Magic"-et. Decemberben bejelentették, hogy a Little Mix lesz az új globális "nagykövete" az amerikai női fitness márkának, az USA Pro-nak. A kollekciót még nem tudni, mikor jelenik meg, de a lányok azóta dolgoznak rajta. 2016-ban megjelent a második parfümük, a "Wishmaker". Diszkográfia Albumok DNA (2012) Salute (2013) Get Weird (2015) Glory Days (2016) Egyéb számok Cannonball (2011) Word Up! (2014) Turnék Saját DNA Tour (2013) The Salute Tour (2014) The Get Weird Tour (2016) The Glory Days Tour (2017) Summer Hits Tour (2018) Nyitóelőadóként The X Factor Live Tour (2012) Demi Lovato : Neon Lights Tour (2014) Ariana Grande : Dangerous Woman Tour (2017) Tor kutatóállomás A Tor kutatóállomás egy norvég működtetésű kutatóállomás az Antarktiszon, a Maud királyné földön található. Az állomás a Svarthamaren-hegyhez tartozó Márta hercegnő part legészakabbra elhelyezkedő pontja. 1993-ban alapították. 1625 méterrel a tengerszint felett található, és 200 kilométerre van a parttól. Kisebb a másik norvég kutatóállomásnál, a Trollnál, és csak nyáron működik. R. A. Salvatore Robert Anthony Salvatore amerikai író. Salvatore a Massachusetts-beli Leominsterben született, R. A. Salvatore írói néven vált ismertté. Főiskolai évei alatt találkozott J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című művével, mely nagy hatással volt rá. A számítástechnika szakot újságírásra cserélte, majd 1981-ben végzett kommunikáció szakon. Munkái 1982-ben kezdett írással foglalkozni, ekkor született meg a A negyedik mágia visszhangja című regény kézirata. A széles körű ismeretség 1987-ig váratott magára, amikor is kiadja első regényét a TSR. A TSR akkoriban keresett valakit a Forgotten Realms világában játszódó második regényének megírásához, amelyre végül Salvatorét kérték fel 1987 júliusában. Utána több könyvet is írt a Forgotten Realms világában, és más világokban, a Magyarországon is nagy sikert arató Démon sorozat szintén egy hasonló fantasy-világban játszódik. Írt két regényt a Star Wars univerzumában is, az egyik a filmsorozat második részének, A klónok támadása regényváltozata, a második pedig Az Új Jedirend korában játszódó Vector Prime. Drizzt Do'Urden Drizzt Do'Urden a Mélysötéti sötételfek között született Menzoberranzan ördögien gonosz városában. A Daermon Na'Shezbaeron, más néven Do'Urden ház harmadik fiaként, mely ház a 10. helyét tölti be Menzoberranzan házai között. A Menzoberranzani törvények értelmében egy háznak minden harmadik élő fiúgyermekét fel kell áldoznia Lolth-nak, a Pókistennőnek. Drizztet csupán az mentette meg a biztos haláltól, hogy születése közben győzték le a Do'Urdenek a kilencedik házat. A csatában Drizzt legidősebb bátyját a középső testvér Dinin ölte meg, így Drizzt vette át a 2. megüresedett helyét. Már gyermekkorában is kitűnt a viselkedésével a többi elnyomott, szolgaként élő drow fiú közül, és nem azért, mert ő nem lett volna elnyomva, hanem kézügyessége és különös bizalma és tisztessége miatt, amelyek semelyik más drowban nem voltak megtalálhatóak. Mire Drizzt felnőtt, Menzoberranzan legjobb kardforgatója lett. Tehetségét félve tisztelték. Ám egy nap Drizzt Do' Urden megelégelte fajtájának gonoszságát és szörnyű kegyetlen tetteit így szembe fordul saját kegyetlen fajával, és a felszínre menekült. Videojátékok Közreműködött még a Forgotten Realms által ihletett videojátékok történeteinek megírásában, de sok más játék történetének, és karaktereinek kialakításában szerepet vállalt. Magyarul megjelent regényei Forgotten Realms A felsorolás a művek magyar (illetve eredeti címét és kiadásának dátumát), valamint a cselekmény idejét mutatja a Forgotten Realms világában. A sötételf Drizzt Do’Urden története Sötételf trilógia (The Dark Elf Trilogy) Otthon (Homeland, 1990 ) 1297. és 1328. között Száműzött (Exile, 1990 ) 1338. és 1340. között Menedék (Sojourn, 1991 ) 1340. és 1347. között Jeges szelek völgye trilógia (The Icewind Dale Trilogy) Kristályszilánk (The Crystal Shard, 1988 ) 1351. és 1356. között Ezüst erek (Streams of Silver, 1989 ) 1356. A félszerzet ékköve (The Halfling's Gem, 1990 ) 1356-1357. Pap ciklus, azaz Cadderly története (The Cleric Quintet) Kantáta (Canticle, 1991 ) 1361. Shilmista árnyai (In Sylvan Shadows, 1992 ) 1361. Éjmaszkok (Night Masks, 1992 ) 1361. Az elesett erőd (The Fallen Fortress, 1993 ) 1361-1362. A káosz átka (The Chaos Curse, 1994 ) 1362. A drow öröksége sorozat (The Legacy of the Drow) Örökség (The Legacy, 1992 ) 1357. Csillagtalan éj (Starless Night, 1992 ) 1357. A sötétség ostroma (Siege of Darkness, 1994 ) 1358. A hajnal ösvénye (Passage to Dawn, 1996 ) 1364. A sötétség útja sorozat (Paths of Darkness) A csend pengéi (The Silent Blade, 1998 ) 1364. A világ háta (The Spine of the World, 1999 ) 1365. és 1369. között Kardok tengere (Sea of Swords, 2000 ) 1369-1370. Ebben az időszakban játszódik még A szilánk szolgája című regény, de valójában nem része a sorozatnak, a cselekmény inkább párhuzamosat fut. Az újabb besorolás szerint a Zsoldosok trilógia kezdő részeként tartják számon. Zsoldosok sorozat (The Sellswords) A szilánk szolgája (Servant of the Shard, 2000 ) 1366. A boszorkánykirály ígérete (The Promise of the Witch King, 2005 ) 1370. A vérkőföldek királya (Road of the Patriarch) (2006)1370-1371. Vadászpengék trilógia (The Hunter's Blades Trilogy) Ezer ork (The Thousand Orcs, 2002 ) 1370. A magányos drow (The Lone Drow, 2003 ) 1370. Két kard (Two Swords, 2004 ) 1370-1371. A pókkirálynő háborúja sorozat (War of the Spider Queen) Mindegyik könyvnek más a szerzője, de Salvatore felügyelte a projektet. Richard Lee Byers: Hanyatlás ( 2002 )) (1372) Thomas M. Reid: Lázadás ( 2002 ) (1372) Richard Baker: Elkárhozás ( 2003 ) (1372) Lisa Smedman: Pusztulás ( 2004 ) (1372) Philip Athans: Megsemmisülés ( 2004 ) (1372) Paul S. Kemp: Feltámadás ( 2005 ) (1372) Átmenetek sorozat (Transitions) Az orkkirály (The Orc King, 2007 ) (1371 és 1471 - prológus és epilógus) A kalózkirály (The Pirate King) ( 2008 ) (1376-1377) A szellemkirály (The Ghost King) ( 2009 ) (1385) Tymora Köve sorozat Geno Salvatore a társszerző A potyautas (2008) Az árnyékmaszk (2009) Az Őrzők (2010) - várható megjelenés 2017 Neverwinter sorozat Gauntlgrym ( 2011 ) (1409 és 1462 között) Neverwinter ( 2012 ) Kharón Karma ( 2012 ) Az utolsó lépés ( 2013 ) The Sundering A Vándorok (2013) Vándorok könyve sorozat A vadász éjszakája (2014) A király felemelkedése (2014) A Vastörpe bosszúja (2014) - várható megjelenés 2017 Hazatérés sorozat Ősmágus (2015) - várható megjelenés 2017 Mester (2016) - várható megjelenés 2017 Hős (2016) - várható megjelenés 2017 Egyéb regényei Démon sorozat (The DemonWars Saga) A démon ébredése (The Demon Awakens, 1997 ) A sötét sereg (The Demon Awakens, 1997 ) Démonlélek (The Demon Spirit, 1998 ) A démon visszatér (The Demon Spirit, 1997 ) A démon öröksége (The Demon Apostle, 1999 ) Démonapostol (The Demon Apostle, 1999 ) Az eredeti trilógia minden egyes kötete két könyvre lett bontva a magyar változatban (Ellenőrizve mind az eredeti és magyar változatban is). Az első király mondája sorozat (Saga of the first king) Az Útonálló (The Highwayman, 2003 ) Az ősatya (The Ancient 2008 ) Az úrnő (The Dame 2009 ) A Medve (The Bear 2010 ) Egyéb regényei A Mágia visszhangjai (Echoes of the Fourth Magic, 1998 ) A Negyedik Mágia visszhangjai (Echoes of the Fourth Magic–, 1998 ) Rozsos István (operaénekes) Rozsos István (Budapest, 1944. július 6. –) Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (tenor), kiváló művész. Életpályája 1963–1969 között a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt Révhegyi Ferencné tanítványaként. 1969 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese, ahol 1967-ben – még főiskolásként – debütált Richard Strauss Ariadné Naxosban című operájában, Scaramuccio szerepét énekelte. Operaházi tagsága mellett tagja volt a Stadtische Büchne Osnabrück színháznak és a Deutsche Oper am Rhein Düsseldorfnak, de tagja volt a Madách Színháznak is. Opera- és oratóriuménekesként is tevékenykedik. A kiművelt hang mellett jellemzője a kiváló színpadi játék is, kiváló karaktertenor. A magyarországi operaszínpadokon kívül Európa számos országában is fellépett, például Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Finnországban, Görögországban, Hollandiában, Izlandon, Lengyelországban, Monacóban, Németországban, Olaszországban, Oroszországban, Romániában, Svájcban, de még Japánban is. Jelentősebb szerepei: Herodes (Richard Strauss: Salome), Dávid (Richard Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok), Loge (Wagner: A Rajna kincse), Mime (Wagner: Siegfried), Pong (Giacomo Puccini: Turandot), Pinkerton, Goro (Puccini: Pillangókisasszony), Basilio (Wolfgang Amadeus Mozart: Figaro házassága), Festő (Alban Berg: Lulu), Pedro (Eugene D’Albert: A hegyek alján), Frosch (Ifj. Johann Strauss: A denevér), Francia király (Kacsóh Pongrác: János vitéz), Andrés, Cochenille, Pittichinaccio, Ferenc (Jacques Offenbach: Hoffmann meséi), Sporting Life (George Gershwin: Porgy és Bess). Számos rádió-, televíziós és hanglemezfelvételen működött közre. 1990-ben Liszt Ferenc-díjat kapott, 2005-ben Kiváló művész lett. Díjai Liszt Ferenc-díj (1990) Székely Mihály-emlékplakett (1997) Kiváló művész (2005) Bartók–Pásztory-díj 1941. évi XV. törvénycikk A harmadik zsidótörvényként is emlegetett 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről a házasságkötés egyes feltételeit szabályozta a Magyar Királyságban az 1940-es évek első felében. A törvény többek között korlátozza a zsidók házasságkötését, és ehhez definiálja, hogy ki számít a törvény előtt zsidónak. A következő három és fél évben keletkezett, a zsidók emberi jogait tipró törvények és rendeletek azután többnyire erre a törvényre hivatkoznak, amikor meghatározzák a zsidók jogfosztásában érintettek körét. A törvény – egyes kivételes esetektől eltekintve – tiltja a nemi betegeknek és a gümőkórban szenvedőknek az egészséges személyekkel kötött házasságát; a házasság felbontásának lehetséges indokául jelöli meg azt, ha a beteg házasulandó betegségét eltitkolva köt házasságot; házassági kölcsön kiutalását teszi lehetővé az egészséges házasulandóknak; valamint – meghatározott kivételek mellett – megtiltja a zsidóknak a nemzsidókkal való házasságkötését. Nemzsidó és zsidó házasságkötésének tilalma Történelmi szempontból a törvénycikk legfontosabb része a IV. fejezet, amely kimondja, hogy „nemzsidónak zsidóval házasságot kötni tilos”. A törvény kivételt tett a zsidó nőkkel, akik külföldi nemzsidó férfivel házasságot köthettek, de magyar állampolgár zsidó férfiak nem vehettek feleségül külföldi nemzsidó nőt. A házasodási tilalmat megszegő zsidó házasfél öt évig terjedő börtönre volt büntethető. A törvény hasonlóan büntetni rendeli azt a zsidót, aki „tisztességes nemzsidó nővel” házasságon kívüli szexuális kapcsolatot létesít. A törvénycikk 9. paragrafusa részletesen foglalkozik azzal, hogy ki számít zsidónak, illetve nemzsidónak. Főszabályként zsidónak számított az, akinek legalább két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Zsidónak számított az is, aki maga az izraelita hitfelekezet tagja volt, függetlenül attól, hogy felmenői zsidók voltak-e. Ez alól a szabály alól kivételt élvezett az a személy, akiknek ugyan két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagja volt, de ő maga keresztény hitfelekezet tagja volt, és mindkét szülője is az volt házasságkötésük idején. Az ilyen személynek azonban olyan nemzsidóval sem szabadott házasságot kötni, akinek akárcsak egy nagyszülője is zsidó volt. Aki ezt a tilalmat megszegte, maga is zsidónak minősült. Zsidónak minősültek a tilalom ellenére megkötött vegyesházasságokból származó gyermekek is. Aki a törvény hatályba lépése után a zsidó hitre tért, zsidónak minősült, még akkor is, ha később visszatért a keresztény hitre. A fenti definíciók szélesítették a két évvel korábban bevezetett második zsidótörvény szerint zsidónak minősülő személyek körét. A korábbi törvény kivételt tett a hosszú ideje kikeresztelkedett zsidókkal valamint a kikeresztelkedett zsidók keresztény vallású gyermekeivel szemben, valamint azokkal szemben akik ezt valamilyen teljesítményükkel kiérdemelték (az első világháború hősei, hadiárvák és hadiözvegyek, az 1918–19-es forradalmak ellen harcolt személyek, olimpiai bajnokok, egyetemi tanárok, magas rangú közhivatalnokok, keresztény lelkipásztorok). Az 1941. évi XV. törvény ezeket a kivételeket már nem vette figyelembe. Az 1941. augusztus 8-án életbe lépett törvény elfogadása utáni években számos, a zsidók jogait korlátozó rendelet a fenti szabályok alapján határozta meg, hogy kire vonatkoznak a korlátozó intézkedések. A törvényt az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a zsidótörvényeket megsemmisítő rendelete helyezte végül hatályon kívül 1945 februárjában. Jegyzetek 1941.08.08 Harmadik zsidótörvény: "Nemzsidónak zsidóval házasságot kötni tilos". Sófár - Zsidó médiaportál. (Hozzáférés: 2015. december 19.) Rendeletek tára Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 200/1945. ME sz. rendelete Archiválva 2014. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben a zsidótörvények és rendeletek hatályon kívüli helyezéséről Forrás 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről 1000 év törvényei Ciprusi EU-elnökség (2012) 2012 második felében a Ciprusi Köztársaság töltötte be az Európai Unió (EU) Tanácsában az elnöki tisztséget. A Dimítrisz Hrisztófiasz kommunista elnök által vezetett ország a Dániával és Lengyelországgal alkotott trojka utolsó tagjaként a 2004-es EU-csatlakozás óta először töltötte be az elnöki posztot. Első alkalommal tette ezt olyan állam, amelyik rászorul a többi EU-tag pénzügyi „mentőövére”. A ciprusi elnökség témáiról először Eleni Mavru belügyminiszter beszélt, német közönség előtt. A hatékonyság és a tagállamok közötti szolidaritás együttes erősítésével próbálják Európa versenyképességét növelni, folytatják a fiskális unió tervezését, a közös menekültügyi és migrációs politika kidolgozását, folytatják a trió korábban megkezdett témáit (pl. energiaügy). Prioritások A ciprusi elnökség programját az „Egy jobb Európa felé” (Towards a better Europe) jelmondat határozta meg. Célkitűzéseik négy fő kérdéskör köré csoportosultak. Hatékonyabb és fenntarthatóbb Európa : a Többéves Pénzügyi Keret 2014-2020 (hétéves költségvetés) kialakítása; a közös mezőgazdasági politika reformja; a Horizon 2020 kutatási-innovációs finanszírozási program előmozdítása; a belső energiapiac kialakításának befejezésére 2014-re, cél, hogy ne legyen olyan tagállam, amelyik 2015 után kimarad az európai gáz és elektromos hálózatból. Az inkluzív és méltányos zöld növekedés előmozdítása ( fenntartható fejlődés ), az EU integrált tengerpolitikájának újraélesztése. Nagyobb teljesítményű és gazdasági növekedésű Európa : a költségvetési felügyelet erősítése; a második európai szemeszter (éves gazdasági kormányzási ciklus) végrehajtása; az Európa 2020 stratégia végrehajtásának ellenőrzése; nagyobb piaci átláthatóság kialakítása. Olyan Európa, ahol a szolidaritás és a szociális kohézió révén fontosabbak a polgárok : közelebb hozni Európát a polgárokhoz; növelni a fiatalok foglalkoztatását az Ifjúság Lehetőségei Kezdeményezéshez kapcsolódóan; Közös Európai Menekültügyi Rendszer (Common European Asylum System, CEAS) kialakítása 2012 végére; a személyi adatok védelmének új jogszabályi keretrendszerének kialakítása. A generációk közötti szolidaritás erősítése, a gyermekek jólétének előmozdításával és erősítése. Európa a világban, közelebb a szomszédaihoz : szoros együttműködés az Európai Tanács elnökével , az Európai Szomszédságpolitika, különösen annak déli dimenziója terén; hozzájárul a kül- és biztonságpolitikai főképviselő erőfeszítéseihez a Keleti Partnerség terén is. Megítélése Ciprus nehéz időszakban vette át az elnökségi stafétabotot, és csak részben tudott eleget tenni az elvárásoknak. A válságkezelés területén nem történt nagyobb előrelépés, és nem sikerült tető alá hozni a következő, hétéves (2014–2020) költségvetésről („Többéves Pénzügyi Keretről”) szóló megállapodást sem. A közös energiapolitikával kapcsolatosan azonban az infrastruktúra csomag lezárása valódi eredmény, komoly mérföldkő az egységes energiapiac létrehozása szempontjából. Logó A korábbi elnökségi trióval (Spanyolország, Belgium, Magyarország) ellentétben a Lengyelország, Dánia és Ciprus alkotta triónak nem terveztek közös logót. A ciprusi elnökség logója stilizált formában európai és helyi szimbólumokat vegyít. A logó grafikai elemei egy sötétkék színű hajó és egy balra tekintő madár összeolvadásából állnak. A sötétkék szín Európára utal, a vitorlák közül a világoskék pedig a Ciprust övező, a ciprusiak életében és történelmében fontos szerepet játszó tengerre. A rézsárga és olajzöld vitorlák Ciprus zászlajának színeit idézik fel. A hajó Ciprus szigetország mivoltára és hajózási hagyományaira utal, a madár a béke nemzetközi szimbóluma és az üzenetek hozója. A CY betűkombináció Ciprus hivatalos szimbóluma (lásd Nemzetközi gépkocsijelek listája), a 2012-es számmal és az EU rövidítéssel egyértelműen a 2012-es ciprusi EU-elnökségre utal. Egon & Dönci Az Egon & Dönci 2007-ben bemutatott az első ingyen letölthető[pontosabban?] magyar 3D-s számítógépes animációs film, amelyről egy űrkutatóról és egy kandúrról szól. Rendezője Magyar Ádám, producere Gálicza Andrea, forgatókönyvírója Magyar Elemér, zeneszerzői Balázs Gábor, Macsinka Zsolt és Sohajda Péter. A mozifilm az ÆnimaCGS, kommuna.org gyártásában készült, a HungariCom Kft. forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmvígjáték, kalandfilm és sci-fi film. Magyarországon 2007. november 29-én mutattak be a mozikban. Cselekmény Egy távoli csillag egyik kis bolygóján él Egon, a kissé szórakozott, amatőr űrkutató, akinek minden lében kanál, kétbalkezes társa Dönci, a túltáplált macskaforma lény. Egy szép napon ismeretlen eredetű tárgy zuhan le a bolygójukra, melynek roncsai között megcsillan egy lemez, rajta az emberiség üzenetével. Egon a felfedezőkre jellemző izgalommal határozza el, hogy felveszi a kapcsolatot a magáról hírt adó civilizációval. Azonnal nekilát a munkának: műhelyében bádogűrhajót épít az űrkalandhoz. Dönci érdeklődésével folyamatosan hátráltatja az indulást, de végül az űrhajó a Naprendszer felé veszi az útját. Megkezdődik életük legnagyobb kalandja: óriás viharban utazás hatalmas villámlások kíséretében, veszélyes lavírozás a lenyűgöző világűr gigantikus méretű csillagai, bolygói között. Az izgalmak közepette Egon szemei váratlanul lecsukódnak, feje előrebukik és rajtaütésszerűen elszundít. Dönci természetesen rögtön „Egonosat” kezd játszani a felügyelet nélküli pilótafülkében, fontoskodva nyomogatja a gombokat. Az űrhajó Dönci gombnyomásaira véletlenül hiper-űrsebességre kapcsol, és ezután teljes hajtómű-terheléssel száguld, egészen a fagyos Plútóig, miközben meghibásodik. Egon külszíni szereléssel megjavítja a gépet, s folytatják útjukat a nagy kék bolygó felé. Sikeresen landolnak a Földön, s megismerkednek egy földlakóval, aki mesél nekik a bolygóról, az emberekről, szépségről, csúnyaságról, egyszóval magáról az életről. A nagy utazás azonban itt még korántsem ér véget… A film elkészülésének körülményei Az Egon & Dönci-t – az első magyar egész estés 3D-animációs filmet – mindennemű állami támogatás nélkül, másfél év alatt készítette a mindössze tucatnyi lelkes tehetségből álló kommuna.org „fedőnevű” alkotócsoport. A film – mindamellett, hogy elsősorban gyerekeknek szóló mesefilm – sok tanulsággal szolgál a felnőttek számára is. Egy avantgárd felfogású audió-vizuális etűd, amely könnyed, klipszerű stílusa ellenére olyan globális problémákat feszeget, mint a környezetszennyezés, túlnépesedés és elidegenedés lehetséges jövőbeli hatásai. A zenesáv nagy részét szintén a kommuna.org alkotói készítették, egyetlen kivétel a „Csigavonal/Vágóhíd” című szám, szerzője a Shapat Terror. Ingyenes letöltés A film gyártócége ingyen elérhetővé tette a rajzfilmet, a látogatók egy húsz másodperces reklám megtekintése után tölthetik le a mozifilmet sokféle formátumban, a mobiltelefonokon lejátszható változattól akár a HDTV (nagy felbontású – házimozi) formátumig. (Ez a lehetőség 2011-ben nem elérhető, az összes internetes link megszűnt. A DVD kiadás felirata szerint a forgalmazó Hungaricom semmiféle felhasználást nem enged meg, szerzői jogokra hivatkozva.) Televíziós megjelenések RTL Klub, Duna, Duna World, Film+2, Film+, RTL+ Források Ænima CGS lapja - a film készítői Egon & Dönci a Hungarian Movie Database oldalon (magyarul) Egon & Dönci az Internet Movie Database oldalon (angolul) Egon & Dönci a PORT.hu -n (magyarul) Egon & Dönci a Rotten Tomatoes oldalon (angolul) Egon & Dönci a Snitt.hu-n (magyarul) További információk Egon & Dönci az AllMovie oldalon (angolul) Egon & Dönci a Turner Classic Movies oldalon (angolul) Egon & Dönci a FilmAffinity oldalon (angolul) Egon & Dönci a FilmKatalogus.hu-n (magyarul) Egon & Dönci (I) a Mafab.hu -n (magyarul) Egon & Dönci (II) a Mafab.hu -n (magyarul) Kritikák ÆnimaCGS lapjai (egy része már megszűnt) Kommuna.org (Gál Gergely, gyártásvezető) Braun András Braun András (Miskolc, 1967. szeptember 29. – Budapest, 2015. szeptember 12.) festő, az újkonceptuális festészet képviselője. Pályafutása 1989 és 1995 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult festő szakon, mestere Károlyi Zsigmond volt. 1995 és 1997 között posztgraduális képzésen vett részt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Egyéni kiállítások 2017 80 Kollázs - Válogatás Braun András Kollázsaiból - Resident Art Budapest 2015 Rotary szegmens – Új művek és albumbemutató - A.P.A. Galéria, Budapest 2013 A NIPP korszak kezdete Flux Galéria, Budapest 2012 Rituális virtualitás Nextart Galéria, Budapest 2011 Elmozduló énközpont Templomgaléria, Eger 2011 Agyváltó Neon Galéria, Budapest 2010 Art Moments (Bek Balla Mónikával közösen) Colorbar, Budapest 2010 Szolidáris vidámpark (Bek Balla Mónikával közösen) Nemzeti Színház, Budapest 2009 Brown-mozgás Acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2008 Szemtől-szembe, óráról-órára, Acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2008 Festmények, Café Eklektika, Budapest 2007 Kronosz és Tsai, Acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2006 Önindító Acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2006 Művészetek Háza, Miskolc 2005 Follow me, Acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2004 HU.GO, Acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2004 MU Színház, Budapest 2003 Verso, Acb Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2003 Egy sima, egy fordított, Irokéz Galéria, Szombathely (Ádám Zoltánnal együtt) 2001 Anuus Patium, Bank Center, Budapest 2001 Tűzözönvíz, Városi Kiállítóterem, Tiszaújváros 2001 ION, Deák Erika Galéria, Budapest 2000 Diana és Hubertus, Szombathelyi Képtár 2000 029, Deák Erika Galéria, Budapest 1998 Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros 1997 Stúdió Galéria, Budapest 1996 Mű-terem Galéria, Budapest 1993 Tam-Tam Galéria, Budapest 1992 Hangár, Budapest 1991 Folyamat Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások 2015 Map of the new art Island of San Giorgio Maggiore, Velence 2015 Képzőművészet Itt és most Műcsarnok, Budapest 2015 A Magyar festészet napja Bálna, Budapest 2014 Élő kortárs festészet - A Magyar festészet napja Bálna, Budapest 2014 Miskolci téli tárlat Miskolci Galéria, Miskolc 2014 Haunted Lounge Nextart Galéria, Budapest 2013 Repülés” Váci Mihály Művelődési Ház, Veresegyház 2012 Mi a Magyar? Kortárs válaszok Műcsarnok, Budapest 2012 A magyar festészet napja Magyar Nemzeti Galéria Budapest 2012 Stúdioshow 1/2/3 Budapest 2011 Space Metal Rákóczi-ház, Miskolc 2011 Hibriditás a Kárpátok között Az Irokéz gyűjtemény és a rendszerváltás Modem, Debrecen 2009 Absztrakt és erotika ’69 B55 Galéria, Budapest 2009 Art Fanatics Műcsarnok, Budapest 2008 Na mi van? Műcsarnok, Budapest 2008 Diszkréció-VI. Miskolci Művésztelep zárókiállítása, Bartók 32 Galéria, Budapest 2008 Szelekció 10 éves jubileumi kiállítás, Deák Erika Galéria, Budapest 2008 Az idő legújabb cáfolata Irokez Collellection Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 2008 Mecénásnapok Műcsarnok, Budapest 2007 Brüsszeli Magyar Intézet, Brüsszel, Belgium (acb Galéria) 2007 Diszkréció-VI. Miskolci Művésztelep zárókiállítása, Miskolci Galéria, Miskolc 2007 Születési helye: Miskolc, Miskolci Galéria, Miskolc 2006 10 éves a Strabag (Díjazottak kiállítása), Lüdwig Múzeum, Budapest 2005 Generally Believed, Collegium Hungarikum, Berlin, Németország 2005 Achille piotti Galéria, Geneva Svájc 2005 Magyar EU-Ház Brüsszel 2005 Téli Tárlat, Miskolci Galéria 2004 Technoreal Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros 2003 Friss művek egy hétig Műcsarnok, Budapest 2003 Bemutatkozó kiállítás ACB Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2003 Válogatás ACB Kortárs Művészeti Galéria, Budapest 2003 Cím nélkül Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros 2003 Krém, MEO Kortárs Művészeti Gyűjtemény, Budapest 2003 Mit – Miért? Állandó Kiállítás megnyitó Szombathelyi Képtár, Szombathely 2002 Derkovits ösztöndíjasok beszámolója, Ernst Múzeum, Budapest 2002 Derkovits ösztöndíjasok kiállítása, Moszkva, Oroszország 2002 K&H Private Banking kiállítása Budapest 2002 Homogene, Cadre Rouge Galéria Budapest 2002 Világvége fesztivál, Szimpla Budapest 2001 Dialógus, Műcsarnok. Budapest 2001 Véletlen munkák, Artpool, Budapest 2001 Derkovits ösztöndíjasok beszámolója, Ernst Múzeum, Budapest 2001 6X Ungarn, Kunstlerhaus, Passau, (Németország) 2001 Irokéz gyűjtemény, Műcsarnok. Budapest 2001 Irokéz gyűjtemény, Szombathely 2000 MM-Végtelen, Deák Erika Galéria, Budapest 2000 Derkovits ösztöndíjasok beszámolója, Ernst Múzeum, Budapest 2000 Nyáridő, Deák Erika Galéria, Budapest 2000 Párbeszéd, Deák Erika Galéria, Budapest 2000 Markt9, König Albrecht Haus, Lipcse, (Németország) 2000 Junge Kunst Ungarn, Drezdner Bank, München, (Németország) 1999 Magyar Aszfalt Festészeti Díj, Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum, Budapest 1999 Remix, Pécsi galéria 1999 Budapesti Anzix, Fészek Galéria, Budapest 1999 Minta, Műcsarnok, Budapest 1999 Kunstgang Ungarn, Hellhof, Kronberg 1999 Kunstgang Ungarn, Karmelitenkloster, Frankfurt am Main 1999 The Firt Austrotel Contemporary Art Fair, Bécs, (Ausztria) 1999 Trafik, Eszterházy Kastély, Eisenstadt (Ausztria) 1999 Antólógia, Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum, Budapest 1999 Obserwatorium, Zamek Ujazdowski, Varsó (Lengyelország) 1999 Holtjáték, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros 1999 Fekete pénz, Lengyel Intézet, Budapest 1999 Open Studio, Gasworks, London (Nagy-Britannia) 1999 Polgár Galéria, Budapest 1997 Trafik, Szombathelyi Képtár 1997 Morawska Galeria, Brno (Cseh Köztársaság) 1997 Új Stúdió Tagok, Duna galéria, Budapest 1997 Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest 1997 Új szerzemények, Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros 1996 Gallery by slideI, Liget Galéria, Budapest 1996 Dreamhome, Sátorfesztivál, Margitsziget 1996 > K < mint Kimera, Szombathelyi Képtár 1995 Hótár, Vizivárosi Galéria, Budapest 1994 Hang, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest 1993 Vajda Lajos Stúdió, Szentendre 1992 Fény/Volt, Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest 1989-90 Berlin-Ambiente – Budapest, Berlin, Párizs Művészeti vásárok 2003 KRÉM MEO Art Fair Kortárs Művészeti Gyűjtemény, Budapest 2004 KunstKöln Antik enteriör Műcsarnok, Budapest Karácsonyi vásár Kogart Ház, Budapest 2005 ViennaFair, Bécs Antik enteriör Műcsarnok, Budapest 2006 Plug Műcsarnok, Budapest Arte Fiera, Bologna Viennafair, Bécs 2007 ArtFair Bologna ArtFair, Bécs 2012 Artplacc Tihany 2013 Art Market, Budapest Díjak, elismerések 1995: Ludwig Alapítvány ösztöndíja; Ludwig Alapítvány I. díja 1995: Artist Residence, Gasworks, London 1998: Soros Alapítvány ösztöndíja; Artist in Residence, Gasworks, London 1999: Magyar Aszfalt Festészeti Díj II. díja 1999-2001: Derkovits Gyula Állami ösztöndíj 2000: Budapest Galéria Frankfurti ösztöndíja 2003: Axa Colonia I. Díja 2005: Miskolc Város képzőművészeti Ösztöndíja 2003, 2006, 2011, 2013, 2014, 2015: Nemzeti Kulturális Alap Alkotói ösztöndíja Bibliográfia Szoboszlai János: Hang, Árvai György, Beviz József, Braun András, Kiss Péter, Nemes Csaba, Veress Zsolt kiállítása, Balkon, 1994/10 Petrányi Zsolt: Olaj / vászon katalógus, 1997 Petrányi Zsolt: Observatorium katalógus 1997 Fabényi Júlia: Trafik katalógus 1997 Tolvaly Ernő: K, mint Chimera, Balkon, 1997/4-5. Sissova: Braun András Dunaújvárosban, Mr. Brown és az ördögi körök, Magyar Narancs, 1998. február 12. Rajz Helga Eszter: Az élet körei, Balkon, 1998/3. Radák Eszter: Antológia, Balkon, 1998/4. Kollár József: Termékváltás a metaforagyárban, Új művészet, 1998/8. Készman József: Az avantgard avantgardja?! Új művészet, 1998/12 Szilágyi Szilvia: Körképek – Braun András festményei Octogon 2000 1. szám Kozma G.: Pöttyök után Braun, Vas népe 2000. január 10. Kozma G.: Nem Vasarely, Diana és Hubertus, Vas népe 2000. január 13. Sisso: Szépállomás, Braun András tárlata és Anyma sound system-party Szombathelyen, Mancs, 2000. január 13. Osvárt Judit: Több szempontból, Tér és Rend 2000. április-május Szilágyi Szilvia: Tárlat, Nyár Magyar Narancs 2000. július 13. Buliczka Tünde: Párbeszéd képekben Népszabadság 2000. szeptember 19. Petrányi Zsolt: Junge Kunst Ungarn / Young Artists in Hungary 2000. szeptember-október Thomas Vogl: 6X Ungarn, Passauer Kunst Blatter 28 2/2001 Szoboszlai János: Irokéz collection katalógus 2001 Ágnes Berecz: Contemporary Hungarian Painters, In association with the Shashoua Collection, Selected and edited by Eva Skelley 2001 Cserna Szabó András: A 10 legjobb dolog, amit a magyar ember evés közben csinál, Gusto 2002. II. évf. 4. szám Ébli Gábor: Kortárs-gyűjtés a kilencvenes években: A fiatalok felfutása, Privart 2002/2 Hudra Klára: Otthonról jössz és hazatérsz: Friss művek a Műcsarnokban Új Művészet, április Szoboszlai János: Optikai stimuláció Braun András struktúra festményeiről, Artmagazin 2004. november Szoboszlai János: Optikai stimuláció Braun András struktúra festményeiről, St. Andrea magazin 2005 Hajdú István: A (nem) nézhetetlen festmény – Braun András: Follow me c. kiállításáról, Magyar Narancs 2005. március 31. Valeczky Gabrielle: Kaleidoszkóp vászonból, Népszabadság, 2005. március 11. Kishonty Zsolt: Diszkréció A VI. Miskolci Művésztelep zárókiállítása Balkon szeptember Perenyei Mónika: Az idő technológiái és a jelenlét technikája Gondolatok Braun András Kronos és Tsai kiállítása kapcsán, Balkon 2007. október Perenyei Mónika: Gondolati vertigo Braun András kép-festményei kapcsán, Artmagazin 2007. november Dr. Petrányi Zsolt: Horror vacui – válogatás Somlói Zsolt és Spengler Katalin kortárs gyűjteményéből 2007 Andrási Gábor-Petrányi Zsolt-Szoboszlai János: Irokéz collection Katalógus 2008 Shelby megye (Tennessee) Shelby megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Tennessee államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Memphis. Lakosainak száma 939 465 fő (2013. július 1.). Shelby megye Tipton, DeSoto, Fayette, Marshall, Crittenden és Mississippi megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Crysis 3 A Crysis 3 belső nézetű, lövöldözős játék, amelyet a Crytek fejlesztett és az Electronic Arts adott ki 2013 februárjában Microsoft Windows, PlayStation 3 és Xbox 360 platformokra. Hivatalosan 2012. április 14-én jelentették be a Crysis-sorozat harmadik részét, ami a 2011-ben megjelent Crysis 2 folytatása és a CryENGINE 3 motort használja. Történet Aki a Crysis 2-ben öngyilkos lesz - Prophet, azaz Próféta -, asszimilálja Alcatraz-t, aki a második rész főszereplője. Ezek után 26 évvel a CELL nevű szervezet szinte már átvette az irányítást a Föld felett. Ezen CELL korrupt szervezet feladata a lakosság védelme lenne, de ők csak azért pusztítják a ceph-eket, hogy fel tudják használni a fegyvereiket/technológiáikat. A Prophet a CELL fogságába esik, és egy hajóval elszállítják a laboratóriumukba, hogy leszedjék róla a NanoSuit-ot. A Crysis egyik főszereplője azonban Pschyo megmenti. Pschyo NanoSuit-ját korábban már a CELL megszerezte, őt akkor egy CELL ellenes felkelés mentette meg. Nomád, az első rész főszereplője, a CELL laboratóriumában az egyik pályán található, de már nem él. Róla már a második részben kiderült, hogy halott. Peyraube Peyraube település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 164 fő (2015). Peyraube Clarac, Bordes, Moulédous és Tournay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tóth Balázs (labdarúgó, 1981) Tóth Balázs (Ózd, 1981. szeptember 24. –) magyar válogatott labdarúgó. Pályafutása 2010-ben egy évre a holland VVV-Venlo csapatához került kölcsönbe, a belga KRC Genktől. VR Sm2 sorozat A VR Sm2 sorozat egy kétrészes Bo'Bo' + 2'2' tengelyelrendezésű finn villamos motorvonat-sorozat. Összesen 50 darabot gyártott belőle a Valmet 1975 és 1981 között. Jelentős felújításon estek át a 2000-es évek során. Jelenleg a Helsinki környéki elővárosi hálózaton üzemelnek. Voluntarizmus A voluntarizmus idealista, főképpen szubjektív idealista filozófiai, pszichológiai és politikai irányzat. Neve a latin voluntas, azaz „akarat” szóból képződött. Lényege az akarat elsődlegességének elve, ami szerint a tudattól független törvényszerűségek, szükségszerűségek nem léteznek vagy azokkal nem kell számolni, mert az erős emberi akarat ezek felett győzedelmeskedhet. Kialakulása, története Klasszikus képviselője Arthur Schopenhauer volt, de elemei már korábban, Immanuel Kant és Johann Gottlieb Fichte munkásságában is feltűntek. Nagy szerepet játszott Karl Robert Eduard von Hartmann és Friedrich Nietzsche filozófiájában is. Fogalmát Ferdinand Tönnies német filozófus és szociológus dolgozta ki részletesen 1883-ban. A 19. és 20. század fordulóján a pszichológiában is megjelent Wilhelm Wundt munkásságában. Hatása A voluntarizmus gyakran jelentkezik a politikában, mint a társadalmi folyamatok, végső soron a történelem akarati irányíthatóságába vetett hit. Ilyen módon vált a fasizmus ideológiájának egyik eszmei forrásává és alkotórészévé. Oroszországban a narodnyikok ideológiáját jellemezte, akik szerint a magányos hősök szembeszállhattak a társadalom objektív törvényeivel. A marxizmus, mint materialista világnézet lényegével ellentétes a voluntarizmus. Ennek ellenére a 20. századi kommunista mozgalmak, szocialista irányzatot valló országok vezetőinek tevékenységében, különösen gazdaságpolitikájában a formális tagadás ellenére gyakran felbukkant a voluntarizmus. Szélsőséges példája volt a gazdaságpolitikai voluntarizmusnak a Mao Ce-tung által szorgalmazott – és később súlyos kudarcba, társadalmi tragédiába fulladt – „nagy ugrás” mozgalom. Benjamin Massing Benjamin Massing (Edéa, 1962. június 20. – Edéa, 2017. december 10.) válogatott kameruni labdarúgó, hátvéd. A kameruni válogatott tagjaként részt vett az 1990-es olaszországi világbajnokságon. Mozgó Világ A „régi” ("eredeti") Mozgó Világ Budapesten megjelenő folyóirat volt [ISSN 0324-4601]. A szerkesztőség kezdetben a (XII. kerületi) Böszörményi út 24-ben, majd a legendássá vált helyszínen (a XI. kerületi) Bertalan Lajos 26-ban működött. A folyóirat neve azonos Illyés Gyula (1902-1983) 1965-ben megjelent nagy gondolati versének címével. 1971 és 1983 novembere között összesen 79 száma jelent meg. A szerkesztőség önmeghatározása szerint „irodalmi-művészeti-közművelődési és kritikai”, majd 1981-től „irodalmi-művészeti-kritikai és társadalomelméleti” folyóirat. Az almanach A Mozgó Világ almanach 1971 és 1974 között mindössze hat alkalommal jelent meg, számonként más és más szerkesztők alakították a lap arculatát és tartalmát. Az almanach főcíme alatt a következő értelmező cím olvasható: fiatal írók és művészek szemléje (1971-1974). Első felelős szerkesztői: Szabó B. István, Gáll István. Őket követte Simonffy András főszerkesztő. Az almanach és a folyóirat között a folytonosságot Szabados Árpád (1944) festőművész teremtette meg. A Mozgó Világ folyóirattá 1975-ben vált (ebben az évfolyamban az első és egyetlen szám – a folyóirattá alakulás bonyodalmai miatt – decemberben jelent meg). Az induló lapszám Nagy Gáspár, Pintér Lajos és Szokolay Zoltán versét, Esterházy Péter, Nádudvari Anna és Temesi Ferenc elbeszélését, Csalog Zsolt szociográfiáját, Csaplár Vilmos és Hankiss Ágnes tanulmányát, Páskándi Géza esszéjét, színházi körinterjút, tudósításokat, jegyzeteket és grafikákat közölt. Fordulópontok A folyóiratot hosszú ideig évente csupán hatszor (februárban, áprilisban, júniusban, augusztusban, októberben és decemberben) adták ki. 1980-ban havi lappá alakulhatott. Az 1981. márciusi számot betiltották. 1981 júniusában jelent meg az összevont 3-4. szám. A „régi” Mozgó Világ utolsó száma 1983 novemberében látott napvilágot, a kinyomtatott decemberi Bibó-szám megjelenését megakadályozták. (A nyomdából néhány tucat példányt sikerült „kimenteni”.) A 12. [„összegereblyézett” kényszer-] szám Siklósi Norbert, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója szerkesztésében jelent meg. Története A nehéz körülmények ellenére Veress Miklós (1942) vezetésével a szerkesztőség rövid idő alatt érdekes, kissé különc, izgalmas szerkesztési módszereket és vizuális megoldásokat alkalmazó és 1978-tól egyre többször – más lapokhoz képest – szokatlanul bátor szövegeket is közlő folyóirattá tette. A folyóirat évfolyamonként változó jellegzetes címlapját Schmal Károly (1942) grafikus, festőművész tervezte. Kezdettől fogva erős volt a szépprózai és a szociográfiai rovat, a művészetelméleti tanulmányok és a képzőművészeti anyag a lap nyitott szellemiségét tükrözték. A műfaji-tematikai nyitottság alapvető jellemzője a „régi” Mozgó Világnak (irodalom [vers, széppróza, dráma, szociográfia], képzőművészet, művészetelmélet, tanulmány, esszé, publicisztika, kritika, interjú [és körkérdések], tárgykultúra, szociológia, történelem, vita, zene, fotó, film, olvasói levelek [Dear Mr. Vilag]). A magyarországi folyóiratok között a Mozgó Világban jelentek meg először a szerzőket, alkotókat bemutató kisélet-rajzok. Komoly érdeklődést keltett az 1980 és 1982 között lezajlott oktatásügyi vita. A vitaindítót Andor Mihály szociológus írta meg (Dolgozat az iskoláról, 1980. 12., 1981. 1.) A „fiatal írók – fiatal művészek” lapját a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Központi Bizottsága (KB) felügyelte. Az 1970-es évek végére a szerkesztőség és a KISZ vezetése közötti viszony megromlott, a sorozatos figyelmeztetések, feddések előbb az elő-cenzúra alkalmazásához, majd Veress Miklós leváltásához vezettek. 1981 elején a folyóiratot a megszüntetés fenyegette (a KISZ vezetői inkább arra hajlottak, hogy végleg felszámolják a lapot), a márciusi szám már nem is jelenhetett meg. Ugyanebben az időszakban zajlott le a Fiatal Írók József Attila Körében (FIJAK) megfogalmazódó autonómiatörekvés nyomán gerjesztett válság. A Magyar Írók Szövetségének vezetői 1981. március 11-én közölték a József Attila Kör vezetőségével, hogy a fiatal írók szervezetének működést felfüggesztik. A JAK hosszas egyeztetések, tárgyalások, majd kompromisszumok árán 1981 júliusában alakulhatott újjá. A József Attila Kör saját folyóiratot nem indíthatott ugyan, viszont 1982-ben megjelenhetett a JAK-füzetek 1. kötete (FASÍRT, avagy viták a "fiatal irodalomról"; az összeállítást Dérczy Péter szerkesztette). A „régi” Mozgó Világ történetének első válsága a külső szemlélő számára meglepő, egyúttal szerencsés fordulattal zárult. Aczél György (1917-1991), a kultúrpolitika legfőbb irányítója (az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, 1974 és 1982 között miniszterelnök-helyettes, majd 1985-ig [újból] az MSZMP Központi Bizottságának [KB] titkára), ebben az időszakban elhatározta, hogy még egyszer, s talán utoljára, megpróbálja a fiatal nemzedékek értelmiségi csoportjait megnyerni vagy legalábbis semlegesíteni, ezért úgy döntött, hogy a KISZ-től elveszi, majd „átmenti”, a „felnőtt” lapok sorába emeli a lapot. 1981 közepén úgy látszott, hogy a Mozgó Világ jobb feltételek között (bővebb terjedelemben, magasabb példányszámban, képeslap-, illetve poszter-mellékletekkel) működhet tovább. Kulin Ferenc (1943), a folyóirat új főszerkesztője, nem volt ismeretlen a Mozgó Világ olvasói előtt, hiszen korábban (1980-ig) főszerkesztő-helyettesként és rovatvezetőként a lapnál dolgozott, személye mind a két fél – a szerkesztőség és pillanatnyilag a hatalom – számára elfogadható volt. A „régi” Mozgó Világ számos író pályájának elindításában vagy kiteljesítésében (pl. a „Péterek”: Hajnóczy Péter, Esterházy Péter, Nádas Péter; Bereményi Géza, Spiró György, Sarusi Mihály, Osztojkán Béla, Géczi János, Zalán Tibor), s a magyar szociográfia szemléleti és módszertani megújításában (pl. Anóka Eszter, Diósi Ágnes, Szabó Lívia, Berkovits György, Csalog Zsolt, Kőbányai János, Tar Sándor) is fontos szerepet játszott, miközben az idősebb generáció néhány alkotójához (Mészöly Miklós, Ottlik Géza, Pilinszky János) is utat talált (pl. Esterházy Péter Ottlik-objektje, az Iskola a határon teljes szövege [1982. május, posztermelléklet]). A lap fórumot teremtett közéleti vitáknak is: a legnagyobb érdeklődést kiváltó oktatásügyi vita (1980-1982) mellett a hagyományról (1977-78), a családról (1982-83), az egyetemi reformról (1982-83), a nemzettudatról (1983), a magyarországi kórházak helyzetéről (1982-83) és a gazdasági reformról (1982-83) emelhető ki. Az 1983-ban elindított Európa-vitához kapcsolódott a betiltott Bibó-szám (1983. 12.) is, amelyben Bibó István (1911-1979) Az európai társadalom fejlődése című terjedelmes történelemfilozófiai tanulmányát is közölték volna. A szerkesztőség által 1976-ban alapított Aszú-díj az idők során igen rangos elismeréssé vált. A díjazottak: 1976-ban Csalog Zsolt, Fodor Tamás, Bereményi Géza; 1977-ben Kőbányai János, Osztojkán Béla, Szemethy Imre; 1980-ban Petri György, Hajnóczy Péter, Tar Sándor, Swierkiewicz Róbert, Szilágyi Ákos; 1981-ben Esterházy Péter, Varga Imre, Diósi Ágnes, Bukta Imre, Balassa Péter, Andor Mihály; 1982-ben Bereményi Géza, Csalog Zsolt, Egyed Péter, Mészöly Miklós, Raffay Ernő, Újházi Péter; 1983-ban Schmal Károly, Szabó Miklós, Tokaji András, Holló András. A „régi” Mozgó Világ 1981 és 1983 közötti története a „szabadság kis körei” kiépítésének kísérlete. A hatalom türelme rövid ideig tartott: tiltások, fenyegetések, titkos (vagy éppen demonstratív) megfigyelések kísérték a szerkesztőség törekvéseit, amely – tagjai minden szemléleti különbsége és vitája ellenére – egyre összetartóbb közösséggé vált. A hatalom még inkább megriadt a folyóirat köré szerveződő egyetemisták és fiatal értelmiségiek szimpátia-megnyilvánulásaitól, s tartott attól a társadalmi szerveződéstől, „mozgástól” is, amely Mozgó Világ-körök, -klubok létrehozásában és működtetésében öltött testet. 1983 szeptemberében leváltották a lap főszerkesztőjét, Kulin Ferencet, amelynek nyomán a teljes szerkesztőség felmondott, majd a korszakban példátlan tiltakozási, egyúttal a folyóirat mellett kiálló szolidaritási akció bontakozott ki. A „lényegében ellenforradalminak” ítélt Bibó-szám 1983 decemberében nem jelenhetett meg. Szerkesztőség Veress Miklós (1942): felelős szerkesztő, 1975-1980; főszerkesztő, 1980-1981. Kulin Ferenc (1943): felelősszerkesztő-helyettes, 1975-1979; a kritikai rovat vezetője, 1977-1980; főszerkesztő: 1981-1983. Alexa Károly (1945): a szépprózai rovat vezetője, 1978-1981; felelősszerkesztő-helyettes, 1979-1980; főszerkesztő-helyettes, 1980-1981; az irodalmi rovat vezetője, 1981-1983. Berkovits György (1940–2018): a szociográfiai rovat vezetője, 1975-1983. Czakó Gábor (1942): a hazai és külföldi figyelő rovat vezetője, 1980-1981; a publicisztikai és vitarovat vezetője, 1981-1983, az a-z rovat ötletgazdája és szerkesztője. Gergely András (1946): a nemzeti hagyományok (történelmi hagyományok) rovat vezetője, 1981-1983. Helle Mária (1942): technikai szerkesztő, 1977-1983. Jankovics József (1949): olvasószerkesztő, 1977-1978. Kocsis Zoltán (1952-2016): a zenei rovat vezetője, 1982-1983. Lengyel Péter (1939): olvasószerkesztő, 1975-1976. Mányoki Endre (1954): a krónika és a programrovat vezetője, 1980-1981; a vers- és a figyelő rovat vezetője, 1981-1983. Margócsy István (1949): a versrovat vezetője, 1978-1980. Marosi Gyula (1941): a prózarovat vezetője, 1977-1978. Mészáros Tamás (1947): a film-színház-zene rovat vezetője, 1977-1978; a művészetkritikai rovat vezetője, 1978-1980. Reményi József Tamás (1949): a művészetkritikai rovat vezetője, 1980; a színházi és a külföldi magyar kultúra rovat vezetője, 1981-1983; főszerkesztő-helyettes, 1981-1983; megbízott főszerkesztő, 1981. február-április; 1983. szeptember-november. Szabados Árpád (1944): a képzőművészeti rovat vezetője, 1971-1974; 1975-1983. Szkárosi Endre(1952) szerkesztőségi munkatárs, 1978; olvasószerkesztő, 1978-1981; a film, zene, kitekintés rovat vezetője, 1981-1982; a kitekintés és a filmrovat vezetője, 1982-1983. Tárnok Zoltán (1943): a versrovat vezetője, 1980-1981; olvasószerkesztő, 1981-1983. Műfajok, rovatok, arányok 1975. 1 - 1976. 5.: szerkesztőségi jegyzet és cikk: 6%; széppróza: 21%, vers: 9%, szépirodalom összesen: 30%; szociográfia: 12%; tanulmány, művészetkritika, irodalomkritika összesen: 30%; képzőművészeti szöveg: 5%, vizuális anyag együtt: 22% 1980: széppróza, dráma: 20%, vers: 8%, széppróza összesen: 27%; szociográfia: 8%; tanulmány, kritika (irodalom, képzőművészet, színház, zene, egyéb): 24%; publicisztika (jegyzet, tárca, bemutatás, útirajz, glossza, a-z, Dear Mr. Vilag, interjú, körkérdés, riport, vita): 17%; képzőművészet (fotó, kép, grafika, szobor, képregény, vizuális élmény, nyílt tér): 21%; dokumentum (sajtódokumentum): 1%; kitekintés (kubai, román és jugoszláviai irodalmi összeállítások): 2%. 1982: próza: 13,3%, vers, versciklus: 9,2%, szépirodalom összesen: 22,5%; szociográfia, szociológia: 10%; tanulmány, kritika, portré, esszé (irodalom, vizualitás, színház, film, zene, történelem, egyéb): 33,5%; publicisztika (jegyzet, bemutatás, glossza, tárca, interjú, riport, a-z, Dear Mr. Vilag): 10,2%; vita: 7%; képzőművészet (fotó, kép, grafika, szobor, textil, építészet, képregény, vizuális élmény, nyílt tér): 15%; kitekintés: 0,3%; dokumentum: 1,5% Jeles munkatársai, publicistái Czakó Gábor (író) szerkesztőségi tag (1978-1983) Kabdebó Tamás Krasznahorkai László Orosz István Állományadatok 1971:1-2; 1972:1-6; 1973:1-6; 1974:1-6.; 1. évfolyam 1975:1; 2.1976:1-6--4.1979:1-6; 5.1980:1-12–38. évfolyam 2012:1-12–40. 2014:1-4. Források, dokumentumok, visszaemlékezések Balázs Imre József: Nyitottság sokfajta nyelv iránt. Beszélgetés Szkárosi Endrével. Tiszatáj, 2015. 8. Berkovits György: „Hajdu” besúg (dokumentum-összeállítás) Budapesti Jelenlét, 23-24. szám. 1999. nyár-ősz, 30-41. old. Rehabilitáció különszám FASÍRT, avagy viták a „fiatal irodalomról”. Válogatta és szerkesztette: Dérczy Péter. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1982. JAK-füzetek, 1. Fekete Sándor: Értelmiség, hatalom. Új Tükör, 1983. január 16., 23. old. Gáll István: Péter, küzdjünk meg? Jegyzetek mai prózánkról. Valóság, 1980. 5. 43-56. old. Hangszalag-beszámoló Budapestről: A Mozgó Világ ellen foganatosított intézkedések vitája az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán 1983. október 28-án. Irodalmi Újság (Párizs) 1984. 1. 12-16. old. Lásd ennek részleteit: A Mozgó Világ-vita. A hangszalag részletei. tenyleg.com Kasza László: A Mozgó Világ ügye. Irodalmi Újság (Párizs) 1984. 1. 11. old. Keresztury Tibor: Félterpeszben. Arcképek az újabb magyar irodalomból. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1991. JAK-füzetek, 54. Lőrinc László: "Magunkénak érezzük a lapot" tenyleg.com Lőrinc László: A Mozgó Világ végéről [1983] 2000, 2015. július, 3-13. old. Németh György: Egy teljes nap: FIJAK/JAK, 1981. március 11. DOKU-MENTÉS. 2000 (Irodalmi és társadalmi havi lap) 2002. 2. Németh György: Az Aczélt megedzik. Egy dokumentum 1976-ból. DOKU-MENTÉS. 2000 (Irodalmi és társadalmi havi lap) 2006. 10. Petőcz András: A "régi" Mozgó Világ és a Jelenlét. Riporter: Németh György. Budapesti Jelenlét, 23-24. (1999) Rejtőzködő legendárium. Fejezetek egy kultúrpolitikus, Pándi Pál, sorstörténetéből. Szerk.: Csáki Judit és Kovács Dezső. Szépirodalmi Könyvkiadó és Szemtanú Kiadó, Bp., 1990. Reményi József Tamás-Tarján Tamás: Mindent hét lapra! Irodalmi paródiák. A kötetet Banga Ferenc illusztrálta. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1981. Szilágyi Sándor: Zabolátlan szerkesztők. A Mozgó Világ mozgalmas éve. Beszélő, 2. (1982. január) Szkárosi Endre: Egy másik ember. Eszmélkedéstörténeti emlékirat. Orpheusz, Bp., 2011. Tamás Gáspár Miklós: Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. A Hírmondó (Független politikai folyóirat) 1984. 4. (1984. február-március) Tóth Dezső: A vitákról, a reformokról és irányzatokról. Beszélgetés Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettessel. Készítette: e. f. p. [E. Fehér Pál] Népszabadság, 1983. április 3. Történelmi jelen idő. Beszélgetések a magyar irodalom legújabb fejezeteiről. Szerkesztette és a bevezetést írta: Béládi Miklós. RTV Minerva-Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp., 1981. Veress Miklós: Egy feljelentés elő- és utóélete, avagy Cinzanótól a Vilmoskörtéig. Tiszatáj, 1991. 7., 53-63. old.; 1991. 8. 48-55. old. Zalán Tibor: Arctalan nemzedék (Rövidített változat) Életünk, 1979. 1. 957-968. old. Mozgó Világ: Emlékezés egy folyóiratra. Csonka Erzsébet és Kovács Béla dokumentumfilmje (2006?) film.indavideo.hu/video/f_mozgo_vilag Elszakadóban. Tudósítás egy Mozgó világról. A Janus Egyetemi Színház (JESZ [Pécs]) előadása, rendezte: Fábián Péter és Benkó Bence. A pécsi bemutató 2014. december 3-án, a budapesti előadás 2015. május 23-án a Bálint Házban volt. "Az ostromlás a dolgunk" - A betiltott Mozgó Világ (1975-1983). Időszaki kiállítás a szentendrei Ferenczy Múzeumban 2016. november 17-étől 2017. február 5-ig. Kurátor: Szilágyi Zsófia Júlia. A megnyitón Gulyás Gábor múzeumigazgató köszöntette a megjelenteket. A kiállítást Reményi József Tamás, a "régi" Mozgó Világ szerkesztője (1980), főszerkesztő-helyettese (1981-1983), mb. főszerkesztője (1981; 1983) nyitotta meg. 2017. január 12-én, csütörtökön, konferenciát rendeznek. Feldolgozások Németh György: A Mozgó Világ története, 1971-1983. Palatínus, Bp., 2002. Németh György: Szelep vagy ékszíj? A köztes nyilvánosság jellemzői a "régi" Mozgó Világ című folyóirat történetének bemutatásával. Budapesti Jelenlét, 21. (1998), 22. (1999), 23-24. (1999) Németh György: A József Attila Kör története. FIJAK-JAK, 1973-1981-1989-2009. JAK-Prae.hu, Bp., 2013. Reményi József Tamás: A Mozgó Világ krónikája elé. Hitel, 1989. 13., 22-25. old. Reményi József Tamás: Sinistrától Ibusárig (irodalmi kalauz) Orpheusz Kiadó, Bp., 1998., 9-26. old. Révész Sándor: Aczél és korunk. Sík, Bp., 1997. Szőnyei Tamás: Titkos írás. Állambiztonsági szolgálat és irodalmi élet, 1956-1990. 1-2. kötet. Noran Könyvesház, Bp., 2012. VST A VST, avagy Virtual Studio Technology egy olyan, már-már szabvánnyá vált technológia, melyet a Steinberg nevű, zenei szoftverekkel foglalkozó cég fejlesztett ki, és virtuális hangszerek, hatások (effektek) létrehozására használható. A VST modulokon belül szokás megkülönböztetni VSTI-ket (VST Instrument), ezeket egy hangszer hangjának minél tökéletesebb megvalósítására alkotják. VST gazdaprogramok (VST Hostok) Ma már a legtöbb szoftver képes VST-k fogadására, a trackerektől kezdve egészen a professzionális stúdiószoftverekig. A teljesség igénye nélkül: Cantabile (ingyenes VST gazdaprogram, ami a modulok önálló futtatására használható) Ableton Apple GarageBand Cubase Fruity loops Logic MadTracker Nuendo Renoise Sonar Buzz Természetesen a lista a végtelenségig folytatható, mely alkalmazások alá hívható meg VST-eszköz. A VST legáltalánosabb formájában mester gazdaprogramok alá behívható mester bővítmény. (Énekkar, visszhang, stb.) A VSTI egy lényegesen több lehetőségre kidolgozott úgynevezett VST Instrument (hangszer), mely akár egy virtuális hangszer (például dobgép vagy szintetizátor) utánzását (emulálás) teszi lehetővé. Nemrégiben jelent meg a VST3 SDK. Nes (Suðuroy) Nes (dánul: Næs) település Feröer Suðuroy nevű szigetén. Közigazgatásilag Vágur községhez tartozik. A sziget keleti partján, a Vágs-fjord mellett fekszik. Földrajz A település napjainkban már a sziget második legnagyobb településének, Vágurnak az elővárosa. Történelem A hagyomány szerint a 15. században a vitatott telekhatárokról birkózással döntöttek. Saint-Bertrand-de-Comminges Saint-Bertrand-de-Comminges település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Római kori neve: Lugdunum Convenarum. Lakosainak száma 244 fő (2015). Saint-Bertrand-de-Comminges Labroquère, Gaudent, Générest, Sacoué, Sarp, Tibiran-Jaunac, Valcabrère és Aveux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ri Kunhak Ri Kunhak (hangul: ���, latin betűkkel: 1940. július 7. – ) Észak-koreai válogatott labdarúgó. Az Észak-koreai válogatott tagjaként részt vett az 1966-os világbajnokságon. Közellenség (együttes) A Közellenség egy magyar könnyűzenei együttes. 1983-ban létezett, mint működő, koncertező csapat. 2000-ben egy film is készült a működéséről Punktérítő címmel, de sok szempontból valótlanul mutatta be a történetet, vagy el túlozta a megtörténteket. Története Az együttes veszprémi baráti társaságból alakult 1982 vége felé. Négy tagból állt a csapat, az ilyen műfajban megszokott ének (Joe), szólógitár (Csúcsú), basszusgitár (Csirke) és dob (Kopasz) volt a felállás. Az első időszakban egy általános iskola kazánházában folyt a gyakorlás. Ebben az időben a rendőrség rendszeresen zaklatta a punk módra öltözött fiatalokat, gyakran előfordultak teljesen ok nélküli igazoltatások, rendőrségre való beidézések, kihallgatások. Az együttes tagjai nem igazán politizáltak, igaz, a „hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok” nem tetszettek egyiküknek sem. Az első koncertre egy győri kapcsolat jóvoltából, egy tehetségkutató rendezvényen került sor Győrben. Az együttes nem aratott sikert, megjelentek nem ennek a műfajnak voltak hívei. Ezután nem sokkal a gitárnál csere történt, Csúcsú elment a csapatból és Attila vette át a szólógitárt. Ezután nem sokkal az együttes vezetőit beidézte a helyi rendőrségre, ahol megkérték őket, hogy fejezzék be a zenélést. Kiderült, hogy már az első koncert után felfigyelt rájuk a hatalom, besúgókon keresztül. A Közellenség ennek ellenére tovább folytatta tevékenységét. A győri Auróra eredeti énekese, Dauer segített a második és egyben utolsó koncert megszervezésében. Itt Győrszentiván volt a helyszín, ahol többek közt az Auróra is fellépett. A koncert előtt, a művelődési ház vezetőtől egy rövid beszélgetés során megtudták, hogy a Közellenség az országos tiltólistán a második helyen szerepel. Így Szabotázs néven került sor a fellépésre. Ezután a tagok közt feszültség alakult ki. 1984 tavaszán Joe és Kopasz kilépett, hogy új együttest alakítson, a Közellenség megszűnt. Tavasszal a veszprémi egyetemi napokon Csirke, Attila és másik három fiatal összetűzésbe került a rendőrséggel és letartóztatták őket garázdaság miatt. Az együttes másik két tagját, Joe-t és Kopaszt 1984 áprilisában helyezte a veszprémi rendőrség előzetes letartóztatásba. A vád ellenük „csak” nagynyilvánosság előtt, csoport tagjaként elkövetett államellenes izgatás volt. Összesen tehát hét fiatal került előzetesbe, az elsőrendű vádlott Attila volt, izgatás és garázdaság miatt (nagykorú), másodrendű Csirke a basszus gitáros, izgatás és garázdaság miatt (fiatalkorú) harmadrendű az énekes Joe (fiatalkorú), ismét csak izgatás miatt és végül Kopasz a dobos (nagykorú) ugyancsak izgatásért. A többi három srác csak garázdaság miatt került előzetesbe. Itt kezdődött egy körülbelül hat hónapig tartó kirakat per. Az egyik tárgyalási napon az egyik vádlott ügyvédje azt mondta a bíróságnak: Miféle rendszer az kérem, amelyik félti a hatalmát ezektől a gyerekektől? Ezután az ügyvéd pályafutása is hamar befejeződött. Terhelő bizonyítékok és tanúk nélkül (a vád három tanúja visszavonta rendőrségen tett vallomását, mondván, hogy a rendőrök azt kikényszerítették belőlük. A védelem pedig több tanút is felsorakoztatott, aki azt tanúsította, hogy semmi elítélendőt nem hallottak a kérdéses koncerten) a bíróság, komoly, letöltendő börtön, illetve fogházbüntetést szabott ki. Utólag azok a hírek járták Veszprémben, hogy az akkori párttitkár Papp János „rendelte” meg a bírósági eljárást, előre rendezett ítélettel. Zarra Zarra község Spanyolországban, Valencia tartományban. Zarra Ayora, Teresa de Cofrentes és Jarafuel községekkel határos. Lakosainak száma 381 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Steinhorst (Gifhorni járás) Steinhorst település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1291 fő (2016. december 31.). Steinhorst Sprakensehl, Eldingen és Dedelstorf községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Armin Hary Armin Hary (Quierschied, Saar-vidék, 1937. március 22. –) kétszeres olimpiai bajnok nyugatnémet atléta. 1960-ban elsőként futotta le a 100 m-t 10 másodperc alatt. Élete Armin Hary 1937. március 22-én született Quierschieden, a Saar-vidéken. Kezdetben labdarúgónak készült, majd 16 éves korában vált atlétává. 1958-ban érte el első komoly sikerét, amikor Európa-bajnok lett 100 méteren és a 4 × 100-as váltóval. Nevéhez kapcsolódik a Puma és az Adidas közti rivalizálás is, hisz mindkét cég szerette volna, ha Hary az ő cipőiket hordja. 1960-ban ő lett az első, akinek 10 másodperc alatt sikerült lefutnia a 100 méteres távot. Ugyanebben az évben a táv olimpia bajnoka lett. Ebben a versenyszámban 1928 óta ő volt az első nem amerikai győztes. A váltóban eredetileg az amerikaiakat hirdették győztesnek, de rossz váltás miatt végül a német váltóé lett az arany. Az olimpia után felfüggesztették, mivel azzal vádolták, hogy pénzt fogadott el a sportért. (16327) 3092 T-2 A (16327) 3092 T-2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 30-án. Filmtett A Filmtett nyomtatásban megjelenő mozgóképes havilapként indult 2000 júniusában, és 2008 januárjáig 76 lapszámot jelentetett meg. Kiadója a kolozsvári Filmtett Egyesület. A nyomtatott változat helyébe lépett 2008. február 1-jétől a Filmtett – Erdélyi Filmes Portál, amely napi szinten jelentet meg filmes híreket, kritikákat, interjúkat és tanulmányokat. Az oldal ezen kívül tartalmaz egy fesztivál-adatbázist, valamint egy filmes pályázati figyelőt is. A portál különlegessége még az erdélyi filmes adatbázis, amely jelenleg mintegy 450, 1989 után készült dokumentumfilmet tartalmaz. A Filmtett portál 2011 júniusában ismét megújult. Az arculatváltáson kívül feltöltésre került a nyomtatott lapszámok teljes archívuma, valamint az újfajta címkézésnek köszönhetően könnyebben kereshetővé vált az oldal. 2011 szeptemberében hivatalosan is elindult a Filmtett román nyelvű aloldala, az Istoria Filmului projekt, amely főleg filmtörténeti írásokat tartalmaz. A Filmtett Egyesület az online lap megjelentetésén kívül éves rendszerességgel szervez egy nyári filmalkotótábort, valamint egy magyar filmszemle jellegű filmfesztivált. Ritkábban szakkönyvek kiadásával és különféle vetélkedők, pályázatok szervezésével is foglalkozik. Filmtett Egyesület A portál és a korábban megjelenő lap hátterében a Filmtett Egyesület áll. Alapítók: Jakabffy Samu, Margitházi Beja, Sipos Géza, Zágoni Balázs. Szerkesztőbizottság: Gelencsér Gábor, Florin Mihăilescu, Pethő Ágnes, Péterffy András, Visky András A Filmtett jelenlegi szerkesztősége Főszerkesztő: Buzogány Klára Menedzser: Zágoni Bálint Szerkesztők: Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt Felelős kiadó (könyvkiadás): Zágoni Balázs Olvasószerkesztő: Margitházi Beja Programozó: Buzogány László Webdesign: Jánosi Andrea Irodavezető (Budapest): Vodál Vera 2009-es Rexall Edmonton Indy A 2009-es Rexall Edmonton Indy volt a tizenegyedik verseny a 2009-es IndyCar Series szezonban. A futamot 2009. július 26-án rendezték meg a kanadai Edmonton repterén kialakított 1.973 mérföldes (3.175 km) pályán. Futam A verseny sárga zászló alatt ért véget. Forrás Official box score (indycar.com) (PDF). (Hozzáférés: 2010. június 27.) Hrihorij Olekszijovics Illjasov Hrihorij Olekszijovics Illjasov (ukránul: Григорій Олексійович Ілляшов; Szvatove, 1965. április 13.) ukrán titkosszolgálati tiszt és politikus. Élete Az Ukrajna Luhanszki területén fekvő Szvatove városban született 1965-ben. Apja Olekszij Hrihorovics Illjasov (1934–2004), anyja Nyina Mikolajivna Illjasov (sz. 1941). 1982–1986 között a politikai tiszteket képző Szimferopoli Katonai Politikai Főiskolán tanult. Szakmai pályafutása 1986–1988 között határőrként szolgált a KGB Határőr Csapatainak Közép-ázsiai Határőr Kerületében. 1988-tól 1992-ig a KGB közép-ázsiai részlegénél operatív munkát végzett. Közben, 1988–1990 között elvégezte a KGB novoszibirszki felsőfokú kémelhárító tanfolyamát. A Szovjetunió megszűnése után az KGB ukrán köztársasági szervezetéből létrejött Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) munkatársa lett. 1992-től 2003-ig az SZBU Luhanszki Területi Igazgatóságán dolgozott. 2001-ben elvégezte az Ukrajna elnöke mellett működő Államigazgatási Akadémia harkivi kihelyezett tagozatát. 2003 szeptemberétől 2004 augusztusáig az SZBU jaltai kirendeltségét vezette, majd kinevezték az SZBU Luhanszki Területi Igazgatóságának vezetőjévé. Ezt a posztot 2005 márciusáig töltötte be. Politikai karrierje Ezután politikai karriert épített. 2006-os ukrajnai parlamenti választáson párton kívüliként, de a Régiók Pártja (PR) pártlistájának a 127. helyéről az Ukrán Legfelsőbb Tanács képviselőjévé választották. A parlamentben a Régiók Pártja frakciójában foglalt helyet, a jogi bizottság elnök-helyettese, később elnöke volt. Képviselőként részt vett a Gongadze-gyilkosság feltárására alakult ideiglenes parlamenti vizsgálóbizottság munkájában is. A 2007. novemberi időközi parlamenti választáson ugyancsak a Régiók Pártja listájáról, annak 148. helyéről szerzett képviselői mandátumot. A parlamentben a korrupció és a szervezett bűnözés elleni tevékenységgel foglalkozó parlamenti bizottság tagja volt. 2010. június 18-án Viktor Janukovics elnök kinevezte az Ukrán Külső Hírszerző Szolgálat (SZZRU) elnökévé, ekkor parlamenti mandátumáról lemondott. A Janukovics-rendszerben játszott szerepe, valamint a 2014-es ukrajnai eseményekben viselt dolgai miatt Olekszandr Turcsinov ügyvivő elnök 2014. február 26-án ( №151/2014) felmentette az SZZRU elnöki tisztségéből. A 2014-es ukrajnai politikai fordulat és a Janukovics-rendszer bukásával Illjasov és családja Oroszországba távozott. 2014 augusztusában megfosztották katonai rendfokozatától is. Magánélete Első felesége Irina Ivanyivna Illjasova (sz. 1965.). Tőle két gyermeke született: Darja (sz. 1989.) és Anton (sz. 1997). Második, jelenlegi felesége Olena Lukas (sz. 1976.) politikus, két alkalommal miniszter, valamint az Ukrán Elnöki Hivatal helyettes vezetője volt. 2009-ben egy közös gyermekük született, Marija. Kiskerék Kiskerék (románul Broșteni, németül Kradendorf) település Romániában, Szeben megyében. Közigazgatásilag Pókafalva községhez tartozik. Fekvése Nagyszebentől 52 km-re északra, Oláhbogát, Szászcsanád és Székásveresegyháza közt fekvő település. Története 1272-ben Kyssebkerethnuk néven említették először. Magyar nevét jelenlegi formájában 1510-ben említik először. Beke Antal feltételezi, hogy az 1333-ban említett Berunsten település tulajdonképpen ezzel a településsel azonos és Kiskerék román neve ebből a középkori német névből származhat. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásához tartozott. Lakossága 1910-ben 671 lakosa volt, ebből 657 román, 13 cigány és 1 magyar volt. 2002-ben 408 lakosából 406 román és 2 magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Forrás Léstyán Ferenc : Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Saint-Paul (Corrèze) Saint-Paul település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 214 fő (2015). Saint-Paul Champagnac-la-Prune, Espagnac, Gumond, Marc-la-Tour, Pandrignes és Saint-Sylvain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Torchwood A Torchwood brit televíziós sci-fi filmsorozat a Ki vagy, doki? (Doctor Who) című sorozat mellékága, a BBC Wales készítette. A sorozatról 2006-ban mutatták be a 13 részes első évadot, 2008-ban a másodikat. 2009-ben a harmadik évad 5 részes minisorozat formájában készült. A 4. évadot a BBC és az amerikai Starz Entertainment közösen készítette és 2011-ben sugározták az USA-ban és Angliában egyszerre. Magyarországon 2008-ban jelent meg az első évad DVD kiadása Torchwood - Az idegenvadászok címmel, majd 2010 novemberben az AXN Sci-fi sugározta Űrlényvadászok néven. A második és harmadik évadot már rendesen Torchwood-nak fordították. Alkotója, producere Russell T. Davies. A Doctor Who-val ellentétben a Torchwood kifejezetten a felnőtt nézők számára készült, Davies szerint "paranoid thriller" és "omniszexuális beállítottságú". Bár a sorozat a Doctor Who-ból nőtt ki, közvetlenül kapcsolódó keresztrészek nincsenek a két cselekményvonal között, legfeljebb többé-kevésbé rejtélyes utalások fordulnak elő - a két sorozat főszereplői azonban néha megjelennek a másikban. A sorozatot a BBC Wales készítette és az első két évad Walesben, Cardiffban vagy a környékén játszódik. Maga a "Torchwood" szó angolul egy fafajtát jelent, azonban egyúttal a "Doctor Who" anagrammája is. Előzményei a Doctor Who (Ki vagy, doki?) sorozatban Torchwood már korábban megjelent a Doctor Who sorozatban, kezdetben csak rövid és homályos formájában, majd egyre konkrétabban. Először a 2005/12, a Valóságsokk c. részben bukkan fel a Torchwood Intézet neve. Ezt követően a 2005-ös karácsonyi különrészben (Karácsonyi támadás) a szupertitkos Torchwood Intézet lőtt le egy Földet fenyegető űrhajót. A 2006/2 rész (Foggal-körömmel) Skóciában, a Torchwood House nevű kastélyban játszódik 1879-ben. Az epizód végén Viktória királynő megalapítja a Torchwood Intézetet, hogy "kutasson és harcoljon a Britanniát fenyegető, minden képzeletet felülmúló veszélyek ellen, és hogy figyelje a Doktor visszatértét." Több további utalás után végül a 2006-os évad dupla befejező része (Szellemhadsereg, A végítélet napja) a londoni Torchwood Intézetben (Torchwood 1) játszódik. A sorozat a cardiffi Torchwood 3 csapat munkáját követi nyomon. Főszereplők Jack Harkness kapitány ( John Barrowman , magyar hangja: Gáspár András ) Torchwood 3. vezetője, aki az új (2005–2008) Doctor Who sorozat több epizódjából is ismert. Igazi neve nem ismert (Azonban kiderül a Big Finish The Lives of Captain Jack című audiojáték antológiájából), az 51. században született, pályáját időügynökként és gyanús kereskedelmi tevékenységgel kezdte, majd kalandos és időhurkokkal tarkított élete eredményeképpen lett Torchwood 3. vezetője. A XX. század elejétől napjainkig sok történelmi esemény részese volt. Nyíltan biszexuális. Még a kilencedik Doktorral folytatott kalandozása következményeképpen halhatatlan lett, ez több történetben lényeges szerepet kap. (1. évadtól) Gwen Cooper (Eve Myles, magyar hangja: Haumann Petra ) volt rendőrnyomozónő, az első részben csatlakozik Torchwoodhoz. A történetet sokszor az ő szemszögéből látjuk. (1. évadtól) Dr. Owen Harper (Burn Gorman, magyar hangja: Fekete Zoltán ) orvos (1-2. évad) Toshiko Sato (Naoko Mori, magyar hangja: Csuja Fanni) számítástechnikai szakértő (1-2. évad) Ianto Jones (Gareth David-Lloyd, magyar hangja: Dévai Balázs ) mindenes, korábban Torchwood 1. munkatársa (1-3. évad). Rex Matheson (Mekhi Phifer) CIA-ügynök (4. évadtól) véletlenül kerül a Torchwooddal kapcsolatba. Esther Katushi (Alexa Havins) CIA-ügynök (4. évad) önszántából kezd nyomozni a furcsa módon eltűnt Torchwood anyagok ügyében. (4. évad) Dr. Vera Juarez (Arlene Tur) orvos, Rex ismerőse, szintén véletlenül kerül az események közelébe. (4. évad) Oswald Danes ( Bill Pullman ) halálra ítélt gyerekgyilkos, aki a Csoda jóvoltából túlélte a kivégzését. (4. évad) Jilly Kitzinger ( Lauren Ambrose ) a titokzatos PhiCorp gyógyszergyár és a Három Család ügynöke. (4. évadtól) További szereplők Rhys Williams (Kay Owen, magyar hangja: Pál Tamás (2. évadtól) Gwen barátja, majd férje. Kettőjük kapcsolata többször kerül veszélybe, mivel Rhys kezdetben nem ismeri Gwen titkos munkahelyét és feladatait. A 3-4. évadban egyre inkább részese lesz a csapat munkájának. (1. évadtól) Andy Davidson (Tom Price, magyar hangja: Juhász Zoltán) rendőr, Gwen korábbi munkatársa. Gwen titkos új munkahelyéről csak sejtései vannak. (1. évadtól) Martha Jones (Freema Agyeman, magyar hangja: Sallai Nóra ) a tizedik Doktor korábbi útitársa, a UNIT orvosszakértője, a második évad több részében is besegít a csapatnak. (2. évad) Téma A sorozat Torchwood 3, a katonaságon és rendőrségen kívüli, azok felett álló szervezet ügyeit mutatja be. A cselekményszál sokszor kötődik a Cardiffon áthúzódó téridő repedéshez. A szervezet a repedésen át véletlenül érkező földönkívüli tárgyakkal, az ezekhez kapcsolódó bűnügyekkel, az idekerült lényekkel foglalkozik. Bár a földönkívüli technológiákat, különféle szerkezeteket a saját céljaikra felhasználják, gondosan elzárják a nyilvánosság elől. A repedés egyébként már kétszer is szerepet kapott a 2005-ös Doctor Who évadban, a Testrablók és a Nagy durranás c. részekben. Az egyes epizódok stílusa eltérő: hol kifejezetten sci-fi, hol eléggé véres horror, hol érzelmes és lágy vagy éppen erotikus. A sorozatban felvetődnek a halállal, az élet értelmével, az esetleges halál utáni lét létezéséről szóló problémák. Vitákat váltott ki a sorozat nyílt biszexuális, sőt omniszexuális beállítottsága is, vagyis a szereplőknek nemcsak saját nemükkel hanem akár földönkívüliekkel is lehet szexuális kapcsolata. A 2009-es 5 x 1 órás minisorozatban (Children of Earth - A Föld gyermekei ) Jack kapitány és Ianto családi hátteréről több minden kiderül. Az eléggé sötét és drámai történet azt feszegeti, hogy mennyire etikus egy ember vagy embercsoport feláldozása, ha ezzel milliók életét menthetjük meg. Megengedhető-e ilyen esetben a kétes politikai módszerek alkalmazása, a kormány egyértelmű hazudozása, az igazság eltitkolása a nagy nyilvánosság elől? A 2011-ben bemutatásra került új évadban (Miracle Day - A Csoda napja) több változás történt, mivel korábban a Torchwood 3 főhadiszállása elpusztult és több főszereplő is meghalt. A 10 részes minisorozat összefüggő története jóval nemzetközibb környezetben játszódik (a fő szál az Egyesült Államokban, majd Kínában és Argentínában, a másik szál Angliában, Walesben) és a régi főszereplőkhöz (Jack Harkness kapitány és Gwen Cooper) több új is csatlakozik. A történet az ú.n. Csoda napjának következményeivel foglalkozik – ezen a napon megszűnt a halál, minden ember halhatatlan lett, viszont Jack Harkness visszaváltozott halandóvá. Az újjáalakult Torchwood csapat nekilát kibogozni a Csoda mögött álló titokzatos Áldás és a Család rejtélyét, ami nem könnyű, mert közben valakik meg rájuk vadásznak. Az évadon érződik az amerikai hatás, akciódúsabb a korábbi évadoknál. Eléggé drámai és sötét képet fest arról, hogy a rendkívüli körülmények hatására miként vetik le az emberek (és az állam) addigi erkölcsi normáikat, gátjaikat. Könyvek, hangjátékok A Doctor Who-hoz hasonlóan egyes történetek nem film, hanem könyv, hangoskönyv vagy hangjáték formájában jelentek meg. Eddig tizenkilenc Torchwood könyv és hat hangoskönyv jelent meg a BBC Books kiadásában. A könyvek műfajilag sci-fi elemekkel bővített detektívtörténeteknek tekinthetők. Magyar nyelven 2010 végén jelenik meg az első két rész a könyvsorozatból Esős napok Cardiffban (Another Life). 2009. szeptemberben sugározták az első hangjátékot ( Lost Souls , Az elveszett lelkek), amely konkrét eseményen, a CERN svájci Nagy Hadron Ütköztetőjének átadásán alapszik. 2009 júliusban újabb három hangjátékot sugároztak: Asylum (Menedék), Golden Age (Az aranykor), The Dead Line (Néma telefon). Ezeket követte 2011-ben egy sorozat indítása The Lost Files (Az elveszett akták), három történettel. Map leképezés A map leképezés a funkcionális és a párhuzamos programozás idiómája. Lényege, hogy egy műveletet végrehajtanak egy sorozat minden tagjára. Mivel végezhető párhuzamosan, azért használják arra, hogy egyes problémákat párhuzamosan végrehajtható részletekre osszanak, amelyek nem igényelnek kommunikációt, legfeljebb egymás bevárását a végén. Alkalmazásakor a funktor egy "elemi" függvényt vesz át, ezt hívja meg a lista minden elemére. Lista helyett más adatszerkezet is előfordulhat. A végrehajtást szálak, hiperszálak végzik, amelyeket SIMD lanek, többmagos processzorok futtatnak vagy több számítógép futtat. Tipikusan a párhuzamos programozás más eszközeivel társítják. Kategóriaredukcióval a MapReduce mintát adja. Funkcionális nyelvek beépítve tartalmazzák. Egyes párhuzamos rendszereken, mint az OpenMP és a Cilk párhuzamos for ciklusként támogatják nyelvi szinten. Az OpenCL és a CUDA elemi függvényként tartalmazza. (2014) „Paraprox: Pattern-based approximation for data parallel applications” Proc. 19th Int'l Conf. on Architectural support for programming languages and operating systems.. doi:10.1145/2541940.2541948. Hriszto Risztoszkov Hriszto Risztoszkov (bolgárul: Христо Ристосков) (1971. március 23. –) bolgár nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 2000-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2008-ban (bundavádak) vonult vissza. Az osztrák alacsonyabb osztályokban működik! Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Bolgár labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2004-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. FIFA JB besorolás szerint 4. kategóriás bíró. A bolgár nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 21. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2009. december 31-én vonult vissza. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1. Európa-bajnokság Az európai labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Ausztriába és Svájcba a XIII., a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Szandi Csovi Sandra Olivia „Szandi” Csovi a SpongyaBob Kockanadrág című rajzfilmsorozat szereplője, Spongyabob és Patrik barátja. Eredeti hangja Carolyn Lawrence, magyar hangja Kisfalvi Krisztina. Először a Meghívás teára című epizódban jelent meg. Karaktere Szandi egy keleti szürkemókus, aki Texasból érkezett le a tengerfenékre. Kedvenc szabadidős tevékenységei a karatézás és az edzés, iteligenciája mellett roppant nagy erővel is rendelkezik. Szandi egy levegővel teli házban lakik, amit nagy nehézségek árán sikerült a tengerfenéken megépítenie. Az otthonában van fa, ebben lakik, de találhatóak a búrában még virágok, kerti asztal és madárfüdető. A házba egy dupla biztonsági kapun lehet bejutni ami addig nem nyílik ki, amíg le nem engedi a vizet. Ha épp a burán kívül van, Szandi egy különleges, levegővel teli ruháját visel, ami nagyon hasonlít egy űrruhához. Amikor az otthonában van, akkor lila bikinit szokott hordani. Szandi találmányokat készít, ezekkel tartja el magát. Munkáltatója 3 majom, akik gyakran jönnek ellenőrizni Szandi munkáját és ha bármi hibát találnak Szandi munkájában, el kell hagynia a tengerfeneket. Volt alkalom, amikor a Rozsdás Rákollóban is alkalmazták egy rövid ideig. Szandi egyik legjobb barátja a naiv szivacs, Spongyabob Kockanadrág, akivel sokat szoktak karatézni. Másik nagy barátja az erős Languszta Larry, akivel gyakran edzenek közösen. Barátkozik Csillag Patrikkal is, bár Patrik ostobasága miatt gyakran keverednek vitába egymással. Gesztenye, a honalapító (film) A Gesztenye, a honalapító (eredeti cím: Watership Down) 1978-ban bemutatott egész estés rajzfilm, amely Richard Adams azonos című regénye alapján készült. A filmet Angliában mutatták be először, 1978. október 19.-én. A rajzfilm nagyon sikeres lett. A brit mozikban 1979-ben a hatodik legnépszerűbb alkotás volt. Egyike volt az első animációs filmeknek, melyeket a Dolby Laboratories mutatott be. A főbb szereplők hangjait John Hurt, Richard Briers, Harry Andrews, Simon Cadell, Nigel Hawthorne, Zero Mostel és Roy Kinnear kölcsönözték. A zenét Angela Morley és Malcolm Williamson szerezték. A Mike Batt által szerzett, de Art Garfunkel által előadott sláger, a "Bright Eyes" is ebben a rajzfilmben csendül fel először, mely a későbbiekben a Gesztenye, a honalapító egyik ismertetőjegye lett. A később készített televíziós sorozat főcímzenéjévé vált. Bár Magyarországon levetítették már, eddig nem készült hozzá magyar szinkron. Csak felirattal adták le. Cselekmény A történet a nyulak megteremtésének legendájával indul (melyet Adams maga talált ki). A világot Frith, a napisten teremtette. Az állatok békében éltek egymással. Azonban El-ahrairah népe, a nyulak túlságosan is elszaporodtak, és kezdték elenni az eleséget a többi állat elől. Frith utasította El-ahrairahot, hogy fegyelmezze népét, de a nyúlherceg megtagadta a parancsot. Frith haragjában minden állatot különbözővé varázsolt, és közülük többet is felruházott különleges képességekkel. Azonban a ragadozók megkívánták El-ahrairah gyermekeit, és megkezdték a nyulak levadászását. A nyúlherceg rettegését látva Frith úgy érezte, hogy megtanulta a leckét, és felruházta El-ahrairahot is különleges képességekkel. gyorssá tette, és figyelmeztette: „Mostantól ellenlábasod lesz az egész világ, Ezer Ellenségű Herceg, és ha elkapnak, megölnek. de ahhoz előbb el kell kapniuk.” Frith elmondja El-ahrairahnak, hogy a gyorsaságot és a fortélyt bevetve népe sosem pusztulhat ki. Ezután egy jelenkori angol vidéken folytatódik tovább a cselekmény. Vakarcsnak, a legkisebb nyúlnak (és egyben ő a nyulak jövendőjébe is belelát), akinek ijesztő látomása támad: vér borítja el az egész rétet. Bátyjával, Gesztenyével a vezetőjük elé járulnak, de az elküldi őket, ezért maguk terveznek útra kelni. Útjuk során többen is csatlakoznak hozzájuk, köztük Bósással, az Ószla (a nyulaknál rendőrségnek felel meg) egyik tagjával. Egy kisebb összecsapás után mind elmenekülnek, át a veszélyes erődön. Az utazás során egyetlen nőstényüket elkapja egy sólyom, így csak a hímek folytathatják tovább az utat. Végül eljutnak egy Kankalin nevű nyúl üregébe, aki befogadja az esőről menekült vándorokat. Bár a vándorok nagy része hálás, Vakarcs gyanakvó lesz. Szeretne elvándorolni, de aztán Gesztenye és Bósás próbálnak beszélni vele, melynek eredményeképp Bósás otthagyja őket. Pillanatokkal később egy nyúlcsapda fogságába esik. Végül kiszabadítják, és lekerül a lepel a nyulak gyanús viselkedéséről Vakarcs tolmácsolásában: a közelben ólálkodó farmer békén hagyja a nyulakat és védi őket, cserébe, ha azok fajtársaikat feláldozzák, hogy a földművesnek legyen mit ennie. Gesztenyét, Bósást és Vakarcsot követve a nyulak újra útnak indulnak, így jutva el a Nuthanger-farmra. Nősténynyulakat akarnak kiszabadítani, de sikertelenül. Végül Vakarcs segítségével eljutnak a Watership Down fennsíkra, ahol letáboroznak. Az üregásás és a tanya felépítése kezdetét veszi, Gesztenyét pedig kinevezik a telep vezetőjének. A nőstényhiány még mindig probléma. Megismerkednek egy sirállyal, Kehárral, aki segít nekik nőstényeket találni. Közben Gesztenyéék visszatérnek a Nuthager-farmra, de tervük most sem sikerül. Gesztenyét meglövi a farm gazdája, akinek a keresésére Vakarcs indul. Követi Inlé Fekete Nyulát, aki elvezeti őt egy üres üregbe. Gesztenyét sikerül megmenteni a haláltól. Visszatér hozzájuk Kehár, aki eltávolítja a golyókat Gesztenye sebeiből. Bejelenti, hogy van egy nyúltanya, Efrafa, ahol egy csomó nyúl ér. Ekkor jut el hozzájuk a sérült ószla kapitány, Magyal, aki arról számol be, hogy Vakarcs látomásai beigazolódtak. A mezőt emberek túrták fel, és kiirtották a nyúltanyát, hogy építkezhessenek a helyén. Beszámol részletesen az ellenséges nyúltanyáról, Efrafáról. Ott durva terror alatt tartja valamennyi nyulat a vezető, Nadálytő generális, a helyi ószla főnöke. Minden figyelmeztetés ellenére Gesztenye odavezeti népét, mert égető szükségük van a nőstényekre. Bósás vállalja, hogy beszivárog Nadálytő ószlájába, és kiszabadítja a nyulakat. Terve sikerrel jár, de Nadálytő és nyulai a nyomukban maradnak. Egy hajó segítségével sikerül elmenekülniük az efrafaiak elől. Napokkal később az efrafaiak a vándorok nyomát követve eljutnak Watership Downra. Gesztenye megpróbál beszélni Nadálytővel, de az Bósást követeli, és elküldi a honalapítót. A watership down-i nyulak elbarikádozzák magukat, míg Gesztenye, Vakarcs és az üreg több tagja azt tervezik, hogy a Nuthager-farm kutyáját felcsalogatják a fennsíkra. Út közben Gesztenye felajánlja saját életét Frithnek, hogy cserébe óvja meg a népét. Frith eltöpreng rajta, de elutasítja az ajánlatát. Tervük sikerül, mire a kutya elkezdi üldözni az üregen kívüli efrafai nyulakat, és egyenként végez is velük. A bentieket Bósás igyekszik megvédeni Nadálytőtől. Miután mindkét nyúl vérző sebekkel néz egymásra, a generális észleli, hogy valami nincs rendben, és feljön a felszínre. Ő maga száll szembe a kutyával, de a harc végkimenetele nem ismert. A nyulak ekkor látták utoljára a generálist. Éveket ugrik a történet. A watership down-i nyulak szép nagy közösségé nőtték ki magukat, Gesztenye pedig megöregedett. Meglátogatja őt Inlé Fekete Nyula, hogy arra kérje, csatlakozzon az ő ószlávjához. Biztosítja Gesztenyét, hogy a népe boldogságban fog élni, nem kell aggódnia értük. Ezután a honalapító elfogadja az ajánlatot, és örökre megpihen. Lelke a fekete nyúllal együtt tovaszáll a napba, át a túlvilágra. Litván nyelv A litván nyelv (litvánul: lietuvių kalba) Litvánia és az Európai Unió hivatalos nyelve, amelyet 4 millió litván beszél. Vezetéknevüket másképp írják a férfiak, a lányok és a férjezett asszonyok. Példának a "Rutkauskas" nevet vesszük, mely lányok esetében Rutkauskaitė, asszonyoknál Rutkauskienė. A szó végi "e" betű felett egy pont található ékezetként. Története A litván máig őrzi az indoeurópai alapnyelv számos tulajdonságát, így mindig is az indoeurópai nyelvészet gyújtópontjában állt. Egyes nyelvészek, például Szemerényi feltételezik azt, hogy a balti nyelvek (és így a közéjük tartozó litván is) szorosabb rokonságban állnának a szláv nyelvekkel. Ez esetben lehetséges a balti szláv nyelvek csoportjáról beszélni, és feltételezhető, hogy azok csak később, az alapnyelvtől való elválás után bomlottak föl. A megállapítás azonban vitatható, mivel a letagadhatatlan archaizmusok léte ezt cáfolni látszik – a szláv és balti nyelveket ezért az indoeurópai nyelvcsalád külön alcsoportjainak vehetjük. Maguk a keleti balti nyelvek a nyugati balti nyelvektől i. sz. 400 és 600 között váltak el. A lett és a litván közti szakadás azonban csak 800 után indult el; ezután még hosszú ideig tulajdonképp mint egy nyelv két nyelvjárása kezelendők. A két nyelv közötti átmeneti nyelvjárások még a 14-15., sőt akár a 17. században is léteztek. Ugyanez a helyzet volt nyugat felől, ahol a litvánokkal rokon poroszok éltek, s amely felé szintén nagy volt a litván nyelvnek a hasonlósága. A nyelvek fejlődésére nagy hatással volt az, hogy a beszélők lakóhelyét a Német Lovagrend a 14. században elfoglalta. A porosz nyelv fokozatosan eltűnt, mert beszélői beolvadtak a németekbe. A lett nyelv fennmaradt, bár erősen hatott rá a német nyelv, mely a mai napig megmutatkozik. A litván nyelvet ellenben jelentős szláv hatás érte, előbb rutén nyelv részéről, mivel a litvánok egyidőben meghódították a mai Fehéroroszországot, Ukrajnát és a mai Oroszország nyugati területeit. A litván birodalomban a keleti szlávok nagy többséget alkottak, a litván vezetők felvették az ortodox kereszténységet és a rutén lett a hivatalos nyelv. A lengyel-litván perszonáluniók idején a vezetőréteg katolikus vallású és lengyelorientált lett, több litván nemes ellengyelesedett és a lengyel állam is folytatott asszimilációs törekvéseket Litvániában. Az első litván nyelvű írott szövegemlék egy egyházi énekeskönyv fordítása, 1503 és 1525 közé datálva. Az első nyomtatott könyvek 1547 után jelentek meg, de az írástudás foka a litvánok soraiban még a 18. században is alacsony volt, a könyvek pedig nehezen beszerezhetőek voltak. Lengyelország felosztását követően Litvánia orosz uralom alá jutott, a lengyelesítést pedig a még erőszakosabb oroszosítás váltotta. 1864-ben, a januári felkelést követően a nyelvet és annak bármiféle formában való használatát betiltotta Litvánia orosz kormányzója, Mikhail Muravjov, valamint a latin ábécé használata is hasonló sorsra jutott. A litván műveket ekkor Kelet-Poroszországból és az Amerikai Egyesült Államokból hozták be – törvénytelenül – az országba. A csempészek börtön fenyegette tevékenysége sokban erősítette a nemzeti mozgalmat, amely végül 1904-ben elérte a tiltás eltörlését. A litván irodalmi nyelv megteremtésében jelentős részt vállalt Jonas Jablonskis (1860-1930). Az írott litván nyelv alapjai a 19. századba nyúlnak vissza, de Jablonskis Lietuviškos kalbos gramatika című kötete a fejlődés nélkülözhetetlen eszközének bizonyult a későbbiekben. A javaslata az irodalmi változatra a nyugati fellitván nyelvjáráson alapult. A nyelv Litvánia hivatalos nyelvévé 1918-ban vált. A szovjet megszállás alatt emellé még az orosz is járult; sőt, mint a Szovjetunió államnyelve, elsőbbséget is élvezett. A litván helyzete az 1991-es újbóli függetlenné válással helyreállt. Hangtana és írása Magánhangzók A litván írásban 12 magánhangzót különböztet meg. Az alapméretezett latin betűkhöz hozzáadható az ogonek (litvánul caudata) ékezet a hosszúság jelöléséhez. A helyesírás itt a nyelv egykori állapotára is utal, ugyanis ez eredetileg nem hosszat, hanem nazalizációt jelölt. Mássalhangzók A nyelv írásához 20 mássalhangzót jelölő egyjegyű betűt használnak. Ezekhez még járul a ch kétjegyű betű, amit egy veláris frikatíva, a [x] lejegyzésére alkalmaznak. Nyelvtan A litván nyelvben nincs semmilyen névelő. A litván főneveknek van nemük, de - eltérően például a némettől - ezt a szó végéből állapíthatjuk meg. Ha a szó -as, -is, -ys vagy -us végű, akkor hímnemű, ha -a vagy -e végű, akkor nőnemű. Néhány -is végű főnév szintén nőnemű (például moteris - anya, žuvis - hal), valamint van néhány rendhagyó végződésű szó (például vanduo - víz, šuo - kutya). A litván nyelvben 7 eset van: alany, tárgy, részes, birtokos, lokatív, instrumentális és megszólító. Az igék a végződés alapján háromfélék lehetnek: -a végű, -i végű és -o végűek. A litván személyekben az ő/ők esetben meg vannak különböztetve a nemek: jis/jie illetve ji/jos. Semlegesnem nincs. Az igék ragozása E/3 és T/3 esetben megegyezik. Ha egy csoport emberre kívánunk névmással hivatkozni, akkor a szabály a következő: ha legalább egy férfi van a társaságban, akkor a ji (hímnem) többesszámot használjuk, nőnem csak nőkből álló társaság esetén. A létige ragozása rendhagyó: Birtokos névmások: Példa egy -a végű ige ragozására gyventi, gyvena, gyveno - élni, lakni: Példa egy -i végű ige ragozására turėti, turi, turėjo - birtokolni (to have): Példa egy -o végű ige ragozására valgyti, valgo, valgė - enni: A tőszámneveket 1 és 9 között is egyeztetni kell az őt követő főnévvel. Tőszámnevek 1-10: Mint az látható, a három és a tíz tőszámnévnek csak egy alakja van, de itt is lehetnek olyan esetek, amikor van külön nemű alakjuk, pl.: trys DE treji (hímn.) és trejos (nőn.). A sorszámnevek képzése egyszerű, csak a -tas , -ta utótagot kell a tőszámnévhez tapasztani, pl.: penktas , penkta , stb. De a sorszámnevek képzése 1-4 között eltér, képzésük az alábbiak szerint történik: A litvánban nincs külön kérdőszórend, egyetlen megkötés, hogy a kérdőmondatot mindig a kérdőszóval vezetjük be. Kérdőszavak rendszere meglehetősen bonyolult, az alábbiakban a fontosabbakat közöljük: Kas ? - Ki?, Mi? Ko ? - Ki?, Mi? Abban tér el az előzőtől, hogy akkor használjuk, ha arra kérdezünk rá, hogy ki/mi hiányzik, nincs valahol, vagy nem létezik; a válaszban mindig GENITIVUS-t használunk. Ką ? - Mi? Akkor használjuk, ha egy direkt tárgyra kérdezünk rá; a válaszban mindig ACCUSATIVUS-t használunk. Koks ?, Kokia ? - Mi? (hímnemű és nőnemű alakok) Abban az esetben használjuk, ha valaminek a karakterisztikájára kérdezünk rá, ilyenkor nemben is egyeztetni kell. Kieno ? - Kié? A válasz lehet egyszerűen csak egy birtokos névmás is, pl.: mano - enyém, tavo - tied, stb. Kada ? - Mikor? Kaip ? - Hogyan? Kur ? - Hol? A válaszban mindig LOCATIVUS-t használunk. Iš kur ? - Honnan? A válaszban mindig GENITIVUS-t használunk. Ar ? - Eldöntendő kérdéseket vezetjük be vele. Koháry István (katona) Báró csábrági és szitnyai Koháry István (1616 – Léva, 1664. július 19.) Hont vármegye főispánja, magyar katona. Élete Édesapja Koháry Péter, édesanyja Kazy Borbála. Korán árvaságra jutott, gyámja Esterházy Dániel lett. Már 1629-ben szerepel az oklevelekben, amikor apjával együtt Beluja helység birtokába iktatták. Amint felserdült, átvette apja örökségét és Csábrágon telepedett le. Itt érte őt I. Rákóczi György felkelése, ennek hírére Koháryt Pozsonyba rendelték. Alighogy elhagyta a várat, Rákóczi egyik hadnagya Bornemissza Pál elfoglalta Csábrágot. 1647. szeptember 23-án Szécsény várának főkapitányává, 1657-ben, pedig Fülek örökös főkapitányává nevezték ki. 1661. április 10-étől Hont vármegye főispánja lett, ettől kezdve a tisztség öröklődött a családban. 1664-ben I. Lipót altábornaggyá és bányavidéki főkapitánnyá nevezte ki. Ez ellen ugyan tiltakozott, de császári parancsra De Souches tábornagyhoz csatlakozott, aki Léva elfoglalása után a Vághoz akart visszahúzódni. Ekkor azonban Ali esztergomi pasa Léva felé fordult és azt ostrom alá vette. A hírre De Souches és csapatai megindultak a vár felmentésére. Koháry István mint az előhad vezére, kisebb csatározásokba bocsátkozott a törökökkel, feladata a Garam átjáróinak védelme volt a fősereg megérkezéséig. Július 19-én mint a jobb szárny parancsnoka harcolt, de már a csata kezdetén halálos lövést kapott, a lövéstől megrémült lova egészen a garamkeszi határig hurcolta holttestét. Ahol tetemét megtalálták kápolna őrzi emlékét, rajta a következő felirat olvasható: Családja Kétszer nősült, két felesége: divékújfalusi Újfalussy Éva gróf gyarmati Balassa Judit (?-1684) Mind a hat gyermeke második feleségétől született: II. István (1649-1731) Judit (1650-1718) Imre (1652-1664) Farkas (1654-1704) I. János (1657. június 13. - 1690), 1682-ben Thököly ellen harcolt, de fogságba esett. Először Kassán, majd Ungváron raboskodott. Miután kiszabadult részt vett Buda 1686-os visszafoglalásában. Nagy Iván szerint 1696-ban, 39 évesen halt meg és a garamszentbenedeki apátságban helyezték örök nyugalomra. Nejétől, orbovai Jakusith Polixéniától (mh. 1712) gyermekei nem maradtak. Gábor (1659-?), aki ferences rendi barát lett Grófi rangra I. Lipót emelte 1685. július 15-én, amikor Koháry II. Istvánt, Koháry I. Farkast és Koháry I. Jánost egyaránt e ranggal jutalmazta. Koháry I. Gábor ekkor szerzetesként a világtól elvonultan élt, így a grófi rangot az uralkodó rá nem terjesztette ki. José Fernando Cuadrado José Fernando Cuadrado Romero (Valledupar, 1985. június 1. –) kolumbiai válogatott labdarúgó, a Once Caldas játékosa. Pályafutása Klubcsapatban A Millonarios sajátnevelésű játékosa, valamint profi játékos is itt lett. 2010-ben rövid ideig a Deportivo Cali csapatát erősítette, majd innen igazolt a Deportivo Pasto csapatához. 2013 óta az Once Caldas labdarúgója. A válogatottban A felnőtt válogatott tagjaként a 2018-as labdarúgó-világbajnokságon is részt vett. 2015-ös MotoGP brit nagydíj A brit nagydíj volt a 2015-ös MotoGP-világbajnokság tizenkettedik futama. A versenyt Silverstone-ban rendezték augusztus 30-án. A királykategória versenyét Valentino Rossi nyerte, a Moto2-ben Johann Zarco végzett az élen, míg a Moto3-ban Danny Kent diadalmaskodott. Tejfog (album) A Tejfog a Supernem 2005-ben megjelent második stúdióalbuma. Az NFL szezonjainak listája A National Football League szezonjainak listája. 1920-as évek 1920 | 1921 | 1922 | 1923 | 1924 | 1925 | 1926 | 1927 | 1928 | 1929 1930-as évek 1930 | 1931 | 1932 | 1933 | 1934 | 1935 | 1936 | 1937 | 1938 | 1939 1940-es évek 1940 | 1941 | 1942 | 1943 | 1944 | 1945 | 1946 | 1947 | 1948 | 1949 1950-es évek 1950 | 1951 | 1952 | 1953 | 1954 | 1955 | 1956 | 1957 | 1958 | 1959 1960-as évek 1960 | 1961 | 1962 | 1963 | 1964 | 1965 | 1966 | 1967 | 1968 | 1969 1970-es évek 1970 | 1971 | 1972 | 1973 | 1974 | 1975 | 1976 | 1977 | 1978 | 1979 1980-as évek 1980 | 1981 | 1982 | 1983 | 1984 | 1985 | 1986 | 1987 | 1988 | 1989 1990-es évek 1990 | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 | 1999 2000-es évek 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 2010-es évek 2010 | 2011 | 2012 | 2013 | 2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 Devecser Devecser város Veszprém megyében, a Devecseri járás és kistérség székhelye, korábban az Ajkai kistérséghez tartozott. A Bakony nyugati szélén található, a Torna-patak mellett. Megközelíthető a 8-as számú fő közlekedési úton, vagy a Székesfehérvár–Veszprém–Szombathely-vasútvonalon. Története A város mai területén öt középkori falu volt: Devecser, Kisdevecser, Szék, Meggyes és Patony. Devecser régi magyar személynév volt, de tulajdonosa ismeretlen. Később birtokosai már a faluról nevezték el magukat. Ezek a falvak már valószínűleg álltak a 12. század folyamán. Egy 1274. július 22-én kelt okmány említi először a falu nevét, mint családnevet Kun László király Devecseri Márton ispánnak adományozza a területet. A 14. század második felében Devecseri János a Csóron ragadványnevet kapta, Ettől kezdve a család ezt a nevet használta. A 15. század végére a Csóronok meggazdagodtak, övék lett az egész környék. Csóron Márton az 1470-1490-es években kibővítette a Torna-patak árterületén emelkedő kis dombon épített udvarházát. Ekkortájt lett a helység a Devecseri járás központja is. Később elvették a birtokot a családtól, ám a Dózsa György-féle parasztfelkelés leverésében tanúsított érdemeikért visszakapták azt. A török háborúkban a törökök sokszor próbálták elfoglalni a megerősített devecseri várat, de ez csak 1552-ben sikerült, ám 1566-ban a magyarok ismét visszafoglalták. 1584-ben kihalt a Csóron család férfiága, így a birtokot az egyik leány örökölte, az ő révén került a Nádasdy család birtokába. Az Esterházy család tulajdonába pedig 1625-ben jutott a vár és környéke. 1872. október 3-án megindult a forgalom a település vasútállomásán, ami a Székesfehérvár–Szombathely-vasútvonal mentén létesült. 1882. szeptember 5-étől 1884. január 20-áig itt volt segédtanító Gárdonyi Géza. Ez idő tájt jelentek meg első írásai a különböző dunántúli lapokban. 1971-ig a Devecseri járás székhelye volt, akkor a járási székhely átkerült a szocialista iparosítás keretében mesterségesen felfejlesztett szomszédos Ajkára. A 2010. évi vörösiszap-katasztrófa Devecsert is nagy mértékben érintette. 2010. október 4-én, a déli órákban átszakadt az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja. Rövid idő alatt kb. 700 ezer köbméter lúgos iszap árasztotta el először a közeli Kolontár község egy részét, majd onnan a Torna-patak völgyében továbbhaladva Devecser területének egyharmadát is. A vörösiszap-áradat a vízfolyás medrét követve Somlóvásárhely felé haladt tovább, ott és még további településeken is károkat okozva. 2011-ben fejeződött be a vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítés. Devecservidéki Gazdakör A Devecservidéki Gazdakört hosszú szervező munka után, Dr. Magyar Károly ügyvéd alapította meg 1907. április 28-án. A Gazdakör elnöke dr. Magyar Károly volt, aki az azonos című, negyedévenként megjelenő lapnak is felelős szerkesztője. A devecseri járás kisgazdáinak a Devecservidéki Gazdakör keretében sok előnyt harcolt ki: vető-, növényápoló gépek, községi mérlegek beszerzésében, tenyészállat-kiállítások és díjazások úttörő megrendezésével. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 91,8%-a magyarnak, 0,7% németnek, 12,4% cigánynak, 0,2% románnak mondta magát (8,2% nem nyilatkozott). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,7%, református 2,8%, evangélikus 1,9%, felekezeten kívüli 8,5% (18,6% nem nyilatkozott). Látnivalók Devecseri vár más néven Esterházy-kastély Makovecz Imre által tervezett Újjászületés Ökumenikus Kápolna . A Magyar Fejlesztési Bank gesztorságával 22 erdészeti Zrt. egyenlő részben osztozott a mintegy 30 millió forintos kivitelezési költségeken. Az építéssel kapcsolatos teendőket, a kápolna folyamatos karbantartását pedig a Bakonyerdő Zrt. vállalta, helyszínt a város biztosította. A kápolnabejárattal szembeni falon Kun Éva képzőművész táblaképe látható. Avatására és felszentelésére 2012 . október 4-én került sor. Magyar lakótelep : A vörösiszap katasztrófát követő újjáépítés során 2010. októbere és 2011 . júliusa között Kós Károly Egyesülés keretében Turi Attila és Zsigmond László építészek tervei alapján épült. A lakótelephez orvosi rendelő és Máltai kert, sport és játszótér is kapcsolódik. Szentkút , más néven Kolontári Szentkút , amely Devecser területén található. Egy 1805 -ös feljegyzés szerint már az 1700-as években is rendszeresen jártak ide zarándokok, és hittek a kút vizének gyógyerejében. A 20. század első felében élénk vallási élet folyt itt. Anna-napkor tartották a búcsút, amelyre sok helyről érkeztek a hívek. A század második felében, a szocialista időben csoportosan nem látogathatták e helyet a zarándokok. A rendszerváltás után a kis kápolnát felújították, és az 1990-es évek közepétől ismét megindultak a szervezett zarándoklatok. 2003 -tól minden év szeptember utolsó vasárnapján tartják a szentmisével egybekötött szentkúti búcsút. A 2010-es katasztrófa során a vörösiszap a kutat körülvette, de el nem árasztotta, így a szentkút körüli hit megerősödött. Azóta eltelt időben a búcsúi zarándokok száma az előző évekhez képest megháromszorozódott. Devecseri lomis piac . Híres emberek Itt születtek: 1841 . május 21-én Devecseri Ignác író, újságíró. 1864 . május 14-én Balogh Jenő igazságügy-miniszter. 1880 . április 18-án Antal Márk pedagógus, matematikai szakíró, művelődéspolitikus. 1905 . szeptember 28-án Darányi József atléta. 1936 . augusztus 31-én Szíjj Miklós filmrendező. 1952 . december 7-én Kopek Rita magyar festőművész, képzőművészeti oktató. 1954 . július 21-én Boda Balázs festőművész. 1956 . január 12-én Világosi Gábor , dr. jogász, politikus, 2004 és 2010 között az Országgyűlés alelnöke, 1971 . szeptember 1-jén Beck Zoltán zenész, énekes. Testvérvárosai Nagypalád - Fertősalmás , Ukrajna ( 2015 ) Csóka , Szerbia ( 2015 ) NSB El 8 sorozat Az NSB El 8 sorozat egy norvég 1'Do1' tengelyelrendezésű 15 kV, 16,7 Hz AC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat volt. Az NSB üzemeltette. Összesen 16 db készült belőle a Norsk Elektrisk & Brown Boveri, AEG, Thune, Per Kure gyáraiban 1940 és 1949 között. 1987-ben selejtezték. Scream (ICE MC-dal) A Scream című dal az angol származású, de Olaszországban élő ICE MC 2. kislemeze aCinema című stúdióalbumról, mely 1990 március 19-én jelent meg. A dal csupán a német kislemezlistára jutott fel, ahol a 14. helyen landolt. Megjelenések 12" The U.S. Remix Németország ZYX 6291R-8 Scream (The Break Charts Remix) - 5:15 Scream (The Subway Remix) - 6:05 Scream (The Subway Groovepella) - 3:03 CD Single Németország ZYX 6291-8 Scream (Extended Zombie Remix) - 6:55 Scream (The Single) - 4:02 Scream (The Overture) - 2:30 Szent Péter és Szent Pál-misszió A Szent Péter és Szent Pál-misszió egy spanyol alapítású jezsuita misszió a mexikói Sonora államban, Tubutama településen. Leírás A Szent Péter és Szent Pál-missziót több sonorai misszióhoz hasonlóan a 17. század végén a jezsuita Eusebio Francisco Kino alapította, ám 1695-ben az itt felépített kápolna elpusztult. A ma is álló épületegyüttest már a ferencesek építették 1788–1791 táján. Az épület különleges értékét a vakolt és fehérre meszelt falak díszítései adják. Főbejárata félköríves záródású, keretezését főként növényi motívumok díszítik, mellette pedig két balusztrádszerű pilaszter tart egy előreugró párkányt. A párkány fölött újabb virágdíszes pilaszterek fogják közbe a kórus ablakát, a főhomlokzat két oldalán pedig különféle alakú, és szintén díszes keretezésű vakablakok találhatók, legfelül pedig hegyes, napórával ellátott timpanon zárja a homlokzatot. Kis tornyában találhatók a harangok. A templombelső egyszerű, a boltozat domborműves díszítésű. Retablója 18. századi barokk alkotás. Saint-Philbert-des-Champs Saint-Philbert-des-Champs település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 631 fő (2015). Saint-Philbert-des-Champs Blangy-le-Château, Le Breuil-en-Auge, Le Brévedent, Fauguernon, Fierville-les-Parcs, Moyaux, Norolles és Le Pin községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 3813 Fortov A 3813 Fortov (ideiglenes jelöléssel 1970 QA1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Smirnova fedezte fel 1970. augusztus 30-án. VesselSat–1 A VesselSat–1 egy luxemburgi mikroszatellit, a tengeri hajóforgalom követésére. Az első Luxemburgban épült űregység. Küldetés Feladata a tengeri hajóforgalom követése, a fedélzetén elhelyezett AIS (Automatic Identification System) rádiós vevőberendezések segítségével. Jellemzői A LuxSpace cég építette, a németOHB Systems leányvállalata, a SES Astra (Société Européenne des Satellites-Astra) üzemeltette. Társműholdjai: Megha-Tropiques ( indiai ) SRMSat (indiai) Jugnu (indiai). Megnevezései: COSPAR : 2011-058C SATCAT kódja: 37840. 2011. október 12-én Sriharikota (���� ��� �������� ������) rakétabázisról egy PSLV (C18) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 102,09 perces, 19,97 fokos hajlásszögű, Poláris pálya perigeuma 847 kilométer, az apogeuma 868 kilométer volt. Rotációs stabilizálást alkalmaztak. Kocka alakú, oldalainak mérete 30 centiméter, tömege 29 kilogramm. A mikroszatellit műszerei: fedélzeti számítógép; UHF vevő (elsődleges és másodlagos); URH adó (elsődleges és másodlagos); a GPS-vevő (elsődleges és másodlagos); kettős AIS vevő két triaxiális Sun érzékelő; Honeywell HMC1053 háromtengelyes magnetométer; két giroszkóp kéttengelyű STMicro LPY510AL; mágneses lendkerék. Az űregység rendelkezik a hajók automatikus azonosító rendszerével (AIS), a két érzékelőhöz kettő dipól antenna (2x1,7 méter) lett csatlakoztatva. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. Nemzetközi előírás Nemzetközi előírás, hogy minden, a nemzetközi vizeken hajózó, szállítójármű, illetve az összes személyszállító hajó olyan rádiós jeladót üzemeltessen, amely folyamatosan sugározza a hajó azonosítóját és navigációs adatait (pontos helyzetét, sebességét, útvonalát). Az AIS segítségével a kikötői hatóságok követni tudják a forgalmat, a hajók elkerülhetik az összeütközést, baleset esetén pedig könnyebb a mentés. Az ultrarövid hullámú (URH) sávban működő jeladók vízszintes hatótávolsága kb. 70 km, ami közvetlenül a part menti zónában, illetve a közeli hajók esetében egymás közt teszi használhatóvá a rendszert. A nyílt óceán hajóforgalma tehát a földi telepítésű vevőkkel nem követhető. Függőleges irányban, felfelé azonban a jelek nagyobb távolságból, akár néhány száz kilométerrel a felszín felett is foghatók. Az amerikai ORBCOMM vállalat által 2008-ban indított OG1 műhold szolgáltatását kiegészíti. Magyar műszer Az egyik digitális modulátora Magyarországon, a BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft.-nél készült. A társaság közel 20 műholdból álló flotta fedélzeti szolgálati rendszerének megépítésére kapott megrendelést. Mindössze 5 hónap alatt fejlesztettek ki és gyártottak le négy repülő példányt. A berendezés a legkorszerűbb szoftverrádiós technológiát használó digitális modulátor, fontos szerepet tölt be a fedélzeti számítógép által előkészített digitális információk Földre történő lesugárzásában. A modulátor a legkorszerűbb hibajavító kódolási technikák felhasználásával készült, ami lehetővé teszi a zavarmentes vételt. A berendezés összes digitális funkciója egyetlen nagysebességű digitális áramköri chipbe lett belesűrítve, a teljes berendezés (mikrohullámú szintézer, erősítők, frekvenciakonverterek, oszcillátor, DC-DC konverterek, stb.) összes teljesítményfelvétele mindössze 1,6 W. Štěnovický Borek Štěnovický Borek település Csehországban, Plzeň városi járásban. Štěnovický Borek Losiná, Čižice, Nebílovy, Chválenice és Štěnovice településekkel határos. Lakosainak száma 578 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: (IV.) Olaf norvég király (IV.) Olaf Magnusson (1093/1098/1099 – 1115. december 22.) norvég király 1103-tól. Édesapja, III. Magnus halála után két bátyjával együtt kiáltották ki királlyá; a gyermek Olaf országrészét is két idősebb fivére kormányozta öccsük korai haláláig. Olafot olykor nem számítják a norvég uralkodók közé. Házasság Olaf minden valószínűség szerint nem házasodott meg, gyermeke nem ismert. Małgorzata Braunek Małgorzata Braunek (Szamotuły, 1947. január 30. – Varsó, 2014. június 23.) lengyel színésznő. Életpályája Evangélikus családban született. Az 1960-as évek végén a varsói színművészeti főiskolán szerzett diplomát (1969). 1967-ben kapta első filmszerepét Witold Leszczyński-nek a Magyar Televízióban is bemutatott egyéni hangú drámai történetében (Máté élete). Az 1970-es években zen buddhista lett, és 1980-ban visszavonult a filmipartól. 1971–1974 között a lengyel Nemzeti Színház zenekarának tagja volt. Az 1990-es években visszatért a színész szakmába kisebb szerepek erejéig. Rövid idő alatt a lengyel filmek kedvelt sztárja lett. Érdekes, modern jelenség. Andrzej Wajda ironikus hangvételű Légyfogó című filmjében (1969) ő alakította az egyik főszerepet (Iréne). Magánélete Férje, Andrzej Żuławski (1940) lengyel filmrendező volt. Fia, Xawery Żuławski (1971) lengyel filmrendező. Filmjei Máté élete ( Żywot Mateusza ) (1968) Utazás az ismeretlenbe ( Wycieczka w nieznane ) (1968) Játék ( Gra ) (1969) Légyfogó (1969) Az ugrás ( Skok ) (1969) A felemelkedés ( Wniebowstąpienie ) (1969) Tájkép csata után (1970) Oxigén (1970) Az ördög (1972) Özönvíz (1974) Szélcsend (1976) A bábu (1977) Nagy éjszakai fürdőzés (1980) Tulipánok (2004) Litvánia a 2014. évi téli olimpiai játékokon Litvánia az oroszországi Szocsiban megrendezett 2014. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 9 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Brave New World A Brave New World az Iron Maiden brit heavy metal együttes 12. stúdióalbuma, mely 2000. május 29-én jelent meg. Ezen az albumon szerepelt először visszatérése óta Bruce Dickinson énekes és Adrian Smith gitáros. Utóbbit addig Janick Gers helyettesítette. Ezenkívül ez volt az első album, amelyen az Iron Maiden három gitárossal játszik, ugyanis Smith visszatértével Janick Gers is maradt az együttesben. A lemez címét és az azonos című dalt is Aldous Huxley Szép új világ című regénye alapján adták. A lemez borítóját Derek Riggs készítette. Az albumról a The Wicker Man és az Out of the Silent Planet dalokat adták ki kislemezként. Előbbit Grammy-díjra jelölték a Best Metal Performance kategóriában. A számok nagy részét a "The Ed Hunter Tour" elnevezésű turnén írták meg, és miután vége lett a körútnak, Párizsban vették fel a dalokat. Ez volt az első alkalom, hogy a zenekar élőben vette fel a dalokat a stúdióban. A The Nomad, a Dream of Mirrors, és a The Mercenary dalokat eredetileg a Virtual XI albumra szánták, Adrian Smith egy interjúban elhangzott állítása szerint. Elképzelhető, hogy a Dream of Mirrorsnak Blaze Bayley is társszerzője volt, de ezt a zenekartagok sosem hagyták teljes mértékben jóvá. A lemezbemutató turnén több dalt is előadtak róla, a 2003-as "Dance of Death Tour" turnén azonban már csak a címadó dal szerepelt a koncertprogramban. A lemezről a The Nomad és a The Thin Line Between Love and Hate dalokat soha nem adták elő élőben. Az utolsó dal végén (The Thin Line Between Love & Hate) hallhatunk egy kis stúdiós beszélgetést a zenészek közt. A 2008-as Maiden Heaven: A Tribute to Iron Maiden feldolgozásalbumon a Brave New World dalt feldolgozta a Ghostlines. A "visszatérő" lemezt óriási várakozás előzte meg. A rajongók és a kritikusok egyaránt pozitívan fogadták a lemezt, de Bruce Dickinson is kijelentette ekkortájt, hogy ez a kedvenc Maiden-albuma. Zeneileg egy kevésbé riff alapú lemez született, előtérbe kerültek a progresszívebb, epikusabb megfogalmazású dalok, melyek kikövezték az utat a következő stúdióalbumokhoz. A lemez kereskedelmileg is sikeres lett, az UK Albums Chart listáján a 7., míg a Billboard 200on a 39. helyen nyitott. Az Egyesült Királyságban azóta aranylemez lett, míg az Amerikai Egyesült Államokban 307 000 példány kelt el belőle.. Az album dalai The Wicker Man – 4:35 Ghost of the Navigator – 6:50 Brave New World – 6:18 Blood Brothers – 7:14 The Mercenary – 4:42 Dream of Mirrors – 9:21 The Fallen Angel – 4:00 The Nomad – 9:06 Out of the Silent Planet – 6:25 The Thin Line Between Love & Hate – 8:26 Ilanszkiji járás Az Ilanszkiji járás (oroszul: Ила́нский район) Oroszország egyik járása a Krasznojarszki határterületen. Székhelye Ilanszkij. Népesség 2002-ben 28 139 lakosa volt. 2010-ben 25 897 lakosa volt. Baracé Baracé település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 565 fő (2015). Baracé Daumeray, Huillé, Seiches-sur-le-Loir és Tiercé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Lavilletertre Gare de Lavilletertre vasútállomás Franciaországban, Lavilletertre településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Denis–Dieppe-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Liancourt-Saint-Pierre Gare de Chars Litvánia az 1928. évi téli olimpiai játékokon Litvánia a svájci St. Moritzban megrendezett 1928. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 1 sportoló képviselte, aki érmet nem szerzett. Litvánia először vett részt a téli olimpiai játékokon. Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Lozère megye kantonjai Lozère megye közigazgatásilag 2 kerületre (arrondissement), 25 kantonra (canton), valamint 185 községre (commune) oszlik. Valamennyi kanton egy-egy képviselőt küld a megyei közgyűlésbe (conseil général). A közgyűlés jelenlegi elnöke (2004 óta) Le Massegros kanton képviselője, Jean-Paul Pourqier. P. Makó városának víz által való pusztulásáról A „P. Makó várossának víz által való pusztulásáról” címmel megjelent história a makói költő, Gilitze István egyetlen munkája, melyben az 1821-es makói árvíz eseményeit történetírói pontossággal – a korabeli makói nyelvjárásban – örökítette meg, amiben erős kritika is megjelenik Makó városának korabeli gazdasági-társadalmi ellentétei felé. Ugyanebben az évben a szegedi tipográfus, Grünn Orbán szedésében néhány száz példányban nyomtatásban is megjelent; a nép is a szájára vette a históriás éneket, 1952-ben lejegyezték a műhöz kialakult dallamot és a hozzá illő kissé módosított szöveget. A szerző Gilitze István 1785. július 4-én született Makón, egy jómódú, két jobbágytelkes római katolikus paraszti család harmadik fiúgyermekeként. Édesapja Gerlicze (Gilicze) Mátyás, édesanyja Kalmár Anna. Apja családjának neve, a Gerlicze az 1717-es népesség-összeírásban még nem fordul elő a városban, ellenben a XVIII. század közepére már számos Gerlicze családnevű ember lakott Makón. A név fokozatosan alkalmazkodott a helyi nyelvjáráshoz, így nagyapja nevében még nem, de édesapjáéban már megjelent egyfajta bizonytalanság az írását tekintően. 1807-ben elhunyt édesapja, két kisebb fiát, Istvánt és Lőrincet végrendeletében elégíti ki, a két idősebb, Mihály és József alig kapnak valamit, hisz őket nősülésük alkalmával már korábban kielégítette. Apja halálát követő második hónapban elvette az akkor 18 éves Katona Terézt. Gilitze az árvizet csupán kilenc évvel élte túl, végrendeletében, s mivel házasságukból nem született gyermek, így vagyonát feleségére és fogadott fiukra, Virág Ferencre hagyta. 1830. július 22-én hunyt el. Egyverses szerző létére tehetséges költőnek tartjuk, aki jóval a reformkor előtt klasszikus szintre emeli a parasztköltészetet, s akinek kultúrtörténeti szerepe is jelentős, mivel műve az első Makóról származó világi mű (a vallási elem csupán a mennyei igazságszolgáltatásként jelenik meg a műben), valamint Gilitze személyében egy olyan népi nyelven író költőt ismerhetünk, aki azokban az időkben adta ki művét, mikor még az almanachköltészet hívei erősen harcoltak a népi törekvések a műköltészetben való megjelenésük ellen. A mű A mű négysoros versszakok építik föl, melyeket a magyar elbeszélő költészetre jellemző felező tizenkettesben írt, igen gördülékennyé teszik a verset, ellentétben a többi história lassú tempójával. A lírai hang háttérbe szorul benne, lévén elbeszélő líra, história. Gilitze szóképei vizuális telítettségűek, képeiben paraszti származásával ellentétben választékos szóhasználattal él. A vers első két versszakában a mű cselekményét elhelyezi időben („...Írtak huszonegyben, ezernyolcszáz után, / Szent Jakab havának az harmadik napján...”) és térben („... Édes hazám, Makó, de gyászba borultál...”). A soron következő versszakokban Isten nagyságát említi, valamint a megállíthatatlan árvizet pedig Isten ostorának nevezi. Ezt követően írja le a Maros (a műben Marus) okozta károkat a város különböző pontjain, ellenben nem vetíti le az árvizet a város egészére, csupán a kapitány-ház, a sóház, a piac, a zsidók által lakott utcák, a Kálvária utca környéke jelennek meg. Valamint „...Belső és legkülsőbb városunk két szárnya...” jelenik még meg, mivel azok nem lettek a víz prédájává, így a költő hálaadásra szólítja fel őket, hogy az Úr megmentette őket. Ezek az állítások megfelel a valóságnak, csupán a nyugati városrész maradt sértetlen az árvíz alatt, valamint az említett területek valóban víz alá kerültek. A város belterületeinek pusztulása után – epizódszerűen – a külső veszélyhez, a szállásterületekre ugrik. A Margitai éren átívelő híd már nem áll, lévén elvitte a megduzzadt ér elvitte, így a városból menekülő emberek nem tudnak átkelni rajta, ami szintén megfelel a történetírásnak. A földeken dolgozó emberek azonban épp a város felé akarnak sietni („...Itt meg nem tudhatom, hogy van a cselédem, / Él-é avagy meghalt az én feleségem...”). A megduzzadt ér azonban mindkét irányba haladást ellehetetlenítette. Erre megjelennek a vámszedők, akik pénzért átszállították az embereket a tengernyi vízen. Az emberek nagy része azonban ezt nem tudta megfizetni („...felinek is pénze nem lehetett, / Aki a hajóba bé nem eresztetett, / könnyes szemeivel város felé nézett...”), így négyen vállalkoztak arra, hogy átússzanak, de hullámsírban vesztették életüket, kettejüket néven is nevezi, Börtsök Imre és Tamasi. Makó krónikásának, Szirbik Miklósnak a megemlékezése igazolja a vers ezen részét, miszerint az átszállításra odarendelt csónak megérkezéséig voltak, akik lóháton mentek neki az árnak, illetve megpróbáltak átúszni. Az akkori halotti anyakönyvek pedig igazolják a két férfi nevét, Börtsök Imre és Tamasi János neve mellett az „Aquis suffocatus penes Margita” szerepel, azaz vízbe fulladva a Margitánál. Az eseményekkor, valamint a vers írásakor harminchat éves, a polgáriasodással szemben álló költő fiatal kora ellenére merő konzervatív hangot üt meg, mikor elítéli az öltözetben jelentkező újdonságokat, a cifra öltözetű legényeket és a piros papucsú kevély lányokat, s szinte kárörvendő pillantást vet rájuk, mikor azokat a víztől sárosan és rémülten mutatja. De az alsóbb társadalmi osztályokat is támadja „...még a Paraszt is palotára vágyik...”, amelyet egy p alliterációval tesz még kifejezőbbé.. A feudális hierarchia támogatása jelenik meg akkor is, amikor Csanád megye főjegyzőjének, alispánjának, majd végül a környező falvak lakóinak köszöni meg az árvízben érintettek nevében a segítségüket. Ezt Szirbik Miklós is alátámasztja, a vízzel körülzárt, az élelmeitől elzárt városba a hódmezővásárhelyiek és a szegediek hordták hajóikon az élelmiszert. Az árvíz okaként a versben az itt élők kevélységét és bűneit nevezi meg, a város romlását okozó, azt elárasztó vétkeket a Maros árjaihoz hasonlítja. A harmadik versszakban bevezetett Isten ostora kifejezést ekkor bontja ki, az embereknek meg kell bánniuk bűneiket, ezért felszólítja a főlelkipásztorokat, hogy segítsék az embereket ebben. Ennek a képnek a zárásaként az ellenérveket említi, tudja, hogy sokan tréfának vélik intő szavait, de ő prófétaként vállalja a szavait. A vers záróstrófájában a többi históriáshoz hasonlóan egyes szám első személyben szól önmagáról, kijelenti, hogy nem más írta, mint egy „együgyű paraszt”, valamint ismét p alliterációval él „...Korántsem poéta, hanem paraszt írás...”. Még arra is válaszol, hogyha évek múltán valaki azt kérdezi, hogy hogyan írhat valaki paraszt létére egy ilyen művet – ő maga jelen volt a történésekkor, forrásaként nem mások elbeszéléseit jelöli meg, hanem mindazt, amit tulajdon szemeivel megtapasztalt. A mű megjelenése Még 1821-ben, az árvíz évében megjelent, a szegedi tipográfus, Grünn Orbán által, egy kis nyolcadrét alakú nyolc lapos könyvecske formájában, melynek könyvvizsgálatát Gubitzer Ferenc cenzor végezte. A költségeket feltehetően maga a szerző állta, aki halálakor fél fertály szállásfölddel rendelkezett, valamint négy lóval és egy fias tehén jószággal bírt. Ugyancsak feltételezések alapján a kiadó szedője átjavíthatta a nyers szöveget, mivel változtatott a kirívó tájnyelvi írásmódon. Ezzel a stilisztikai belejavítással több rímet tett tönkre, például az eredeti végtire – környékire párt végtére – környékire cserélte. Az egyetlen fennmaradt eredeti példány ma a Szegedi Somogyi Könyvtár tulajdonában áll. A mű utóélete Gilitze verse hatással volt Balázs Barna Mihály dorozsmai lakos Szeged pusztulása című históriájára, melyet ponyvairatként ki is adott. Az 1879-es szegedi árvizet feldolgozó verse Gilitzei-kezdéssel indul („Fordítsuk szemünket Szeged városára...”), valamint a verset záró sorokban hasonló módon emeli ki paraszti származását. A mű népszerűségére utal, hogy dallammal kiegészülve, mint históriás ének fennmaradt több mint 130 évvel később is. A dallam maga nem magyar eredetű, hanem egy XVIII. századi német dallam átvétele, amely később az élő magyar népdalkincs részévé vált, a Virágok vetélkedése és ennek variánsa, a Bátori Kalára-ballada is erre a dallamra íródtak. 1952-ben jegyezte le, illetve vette fonográfra első gyűjtésük alkalmával Péczely Attila, a szegedi múzeum népzenekutatója és Várnai Péter Tápén, az akkor hatvannyolcadik életévében járó özv. Nagy Mihályné előadása alapján a vershez szerzett dallamot és annak módosított – főként a feudális viszonyokról szóló részétől megfosztott – szövegét. Az első négy versszakot, melyek az árvíz időpontját tájolták be, valamint az emberi tehetetlenségét hirdették az árral szemben, elhagyták. Az ötödiktől a kilencedik versszakig tartó belső-, valamint a hatodiktól a tizennyolcadik versszakig tartó külső veszély leírását lerövidítették. A köszönetnyilvánítás, illetve az árvíz morális-természetfeletti okainak részletezése szintén kimaradt. De a verset záró paraszti önvallomás ugyan erősen megnyirbálva, de az zárja a népi változatot is. 1955. július 6-án ismét felvételre került a história, Kertész Gyula és Péczely Attila népzenekutatók Nagy Anna, Nagy Mihályné közreműködésével. 1973-ban Tóth Ferenc előszavával és jegyzeteivel, valamint Jámborné Balog Tünde illusztrációjával egy facsimile kiadás látott napvilágot, ahol a nyomda eredeti betűivel, a korabeli írással kiadott változat mellett párhuzamosan a mai helyesírású szöveget is közölték. A história balladaszerű változata az MTA Zenetudományi Intézet „Publikált népzenei felvételek internetes adatbázisá”-ban is meghallgatható „Szent Lőrinc tájékán, ki ezt elsőbb látta...” cím alatt. Falkenhagen (Mark) Falkenhagen település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Vachendorf Vachendorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1481 fő (1987. május 25.). Eric Otogo-Castane Eric Otogo-Castane (1976. április 13. – ) gaboni nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Eric Arnaud Otogo-Castane. Pályafutása A FEGAFOOT Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Division 1 játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végez. A Gaboni labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2011-től tartja nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszéli. A CAF JB 2011-től az elit kategóriába sorolta. Több nemzetek közötti válogatott (Labdarúgó-világbajnokság, Afrikai nemzetek kupája), valamint CAF-konföderációs kupa és CAF-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Válogatott mérkőzéseinek száma: 25 (2015. november 13.). Vezetett kupadöntők száma: 2. A 2015-ös U20-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. A 2014-es labdarúgó-világbajnokságon és a 2018-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket a CAF zónában irányított. A 2012-es afrikai nemzetek kupája, a 2013-as afrikai nemzetek kupája, a 2015-ös afrikai nemzetek kupája és a 2017-es afrikai nemzetek kupája labdarúgó tornán a CAF JB játékvezetőként foglalkoztatta. A CAF JB küldésére vezette a CAF-konföderációs kupa döntők első mérkőzését. Női 70 kilogrammos cselgáncs a 2017. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2017. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a női 70 kilogrammos cselgáncs versenyt július 28-án rendezték. Baraga megye Baraga megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Michigan államban található. Megyeszékhelye L'Anse, legnagyobb városa Baraga. Lakosainak száma 8695 fő (2013. július 1.). Népesség A megye népességének változása: A Dexter laboratóriuma epizódjainak listája Ez a lista a Dexter laboratóriuma című sorozat epizódjainak felsorolását tartalmazza. Áttekintés A sorozat összesen 4 évadból áll, ami 78 epizódot jelent. Minden epizód 3 (néha 2 vagy 1) rövidebb (kb. 8 perces) részt tartalmaz. Így összesen 222 részből áll a mese. Megjegyzés: valójában csak 220 db egyedi részt jelent ez, mivel két részt ismételtek benne (A rivális, Anya film). Rude Removal (Durva cenzúra) A 2. évad egyik epizódja, Amerikában sohasem adták le, a World Animation Celebration fesztiválon mutatták be ezt az epizódot 1998-ban. 2013-ban a Cartoon Network felnőtteknek szóló csatornája, az Adult Swim feltette YouTube-ra a videót, azóta futótűzként terjed a világhálón. A történet lényege, hogy Dexter feltalálja azt a gépet, amely eltávolítja az emberekből a gonoszságot és a durvaságot. Ez azonban balul sül el, és a végeredmény egy káromkodással és gonoszkodással teli epizód, amelyben persze kisípolják a legcsúnyább szavakat. Magyarországon sem adták le. Cenzúrázatlanul elérhető a videómegosztó oldalakon. Pongrácz Imre (színművész) Pongrácz Imre (Debrecen, 1926. március 30. – Vancouver, Kanada, 1997. augusztus) Jászai Mari-díjas (1954) magyar színész. Életpályája 1944-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett. 1944–1949 között a Pódium Kabaréban volt látható. 1951–1953 között a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt. 1953-tól a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1956 után elhagyta az országot. Az 1960-as években hazatért, a Vidám Színpadon és a győri Kisfaludy Színházban lépett fel, majd 1977-ben ismét elhagyta az országot. Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 42. Molnár Ferenc : Az ördög (András) Szenes–Kellér: Az alvó férj (Tóni) Létraz: Két bolond egy pár (Oktáv) Raszkin–Szlobodszkij: Filmcsillag (Tolja) Molière : Gömböc úr (Patikus) Szurov: Vadnyugat (Charlie Marchell) Csiky Gergely : Ingyenélők (Bankó Béni) Gyakonov: Házasság hozománnyal (Nyikolaj Kurocskin) Caragiale : Éjszaka Dumitrache főnök úr házában (Chiriac) Urbán Ernő : Gál Anna diadala (Tüttő Gábris) Gogol : Leánynéző (Podkoljószin) Csirszkov: Győztesek (Minutka) Fényes Szabolcs : Szerencsés flótás (Péter) Fejér István : Bukfenc (Bernát Gyula) Molnár Ferenc: Olympia (Krehl) Shaw : Pygmalion (Doolittle) Tóth Miklós: Jegygyűrű a mellényzsebben (Csóri Antal) Róna Tibor : Kicsi vagy kocsi? Thomas: Gyilkostársak (César) Dosztojevszkij : Két férfi az ágy alatt (Sabrin) Mithois: Férjvadász (Auguste) Hofi–Marton–Szilágyi–Komlós: Tiszta vizet a fejekbe Wolf Péter: Napkirály (Ádáz Lajos) Balzac : A tőzsdelovag (Justin) Schönthan: A szabin nők elrablása (Rettegi Fridolin) Csiky Gergely: A nagymama (Tódorka Szilárd) Huszka Jenő : Mária főhadnagy (Zwickli Tóbiás) Molière: Az úrhatnám polgár (Jourdain úr) Rómeó és Júlia (anime) A Rómeó és Júlia (���×������; Romio to Dzsurietto; Hepburn: Romio to Jurietto; Romeo × Juliet) japán animesorozat, amely részben William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáján alapul, számos vonatkozással és átemelt szereplővel. Bár az anime többnyire Shakespeare művéből merít, a mangaadaptáció jelentősen eltér az eredeti műtől. A Rómeó és Júliát Japánban a CBC vetítette 2007. április 4-től 2007. szeptember 26-ig. 2009-ben a Funimation Entertainment licencelte és készítette el az angol nyelvű szinkronját. Magyarországon a Animax vetítette magyar szinkronnal 2009. október 23. és 2010. január 22. között. Cselekmény Tizennégy év telt el azóta, hogy a lebegő kontinensen, Neo Veronában Leontes Montague és az emberei egy véres puccs során lemészárolták a Neo Veronát vezető Capulet-ház tagjait. Csak egy élte túl, Júlia, akit a Capuletekhez hű alattvalók egy csoportja mentett meg. Azóta Montague kemény kézzel uralkodik Neo Verona felett és minden ellenfelével keményen elbánik. A tizenhat éves Júlia egy maszkos jótevőnek, a „Vörös Forgószél”-nek öltözve harcol a Montague-k uralma ellen. Azonban a Montague-k Rózsabált tartanak, amelyen Júlia is részt vesz egy barátnője helyett, s ott találkozik Rómeóval, Leontes Montague fiával. Mindketten első látásra mélyen egymásba szeretnek. Apjával ellentétben Rómeó kedves, szerény és szembeszáll apja kegyetlenségével, s számos eszményben osztozik Júliával. Szerencsétlenségükre a Capuletek hűségesei egy lázadást terveznek a Montague-ház megdöntésére, míg Montague mániákusan el kívánja pusztítani a Capulet-ház minden nyomát. A szerelmeseknek számos kihívást kell leküzdeniük, amely csak erősíti szerelmüket és közben Neo Verona egy ősi titkára lassan fény derül. Média megjelenések Anime A Rómeó és Júliát Japánban a Chubu-Nippon Broadcasting vetítette Romeo × Juliet címmel 2007. április 4-től 2007. szeptember 26-ig. Ezt követően több televíziócsatorna is műsorára tűzte, mint a TBS, a KBS Kyōto és a SUN-TV. A 24 részes animesorozat a Gonzo és a SKY Perfect Well Think gyártásában és Oizaki Fumitosi rendezésében készült. A forgatókönyvet Josida Reiko írta, a zenét Szakimoto Hitosi szerezte és a Eminence Symphony Orchestra adta elő Josida Tomohiro zenei rendező felügyelete mellett. A sorozatban három témazene volt hallható, egy főcímdal és két zárófőcímdal. A főcímdal Lena Park Inori�You Raise Me Up� (���You Raise Me Up�)) című száma volt. A zárófőcím alatt az első 14 epizód esetén a 12012 Cyclone (�����)) című száma, míg a 15-től a 23-ig terjedő részek alatt a Mizrock Good Bye, Yesterday című száma volt hallható. A 24. rész végén az Inori�You Raise Me Up� angol nyelvű változata csendült fel. Az animét Észak-Amerikában a Funimation Entertainment licencelte és készítette el az angol nyelvű szinkronját. Észak-Amerikában a teljes sorozat két szettben került kiadásra. A sorozat első felét tartalmazó Romeo Collection 2009. június 23-án, míg a második felét tartalmazó Juliet Collection 2009. augusztus 11-én jelent meg. Magyarországon a Animax vetítette 2009. október 23. és 2010. január 22. között vetítette magyar szinkronnal. Ugyanekkor kezdete sugározni az Animax Csehországban és Szlovákiában, a Rai 4 pedig Olaszországban. Manga A Rómeó és Júliából mangaadaptáció is készült, a történetét az anime forgatókönyvírója, Josida Reiko írta. A Kadokawa Shoten Gekkan Aszuka sódzso mangamagazinjában jelent meg 2007. március 24-től. Észak-Amerikában a Yen Press vásárolta meg a kiadási jogokat, és 2010 júliusában jelentette meg. Rádió Egy internetes rádiósorozat RomeJuli × Radio (�����×�����; Romidzsuri × Reidio; Hepburn: Romijuri × Reidio) címmel is futott a Cospa Onszen internetes rádiócsatornáján 2007. április 13-tól. A főszerepben a Júliát szinkronizáló Mizuszava Fumie és a Richelle hangját kölcsönző Macuki Mimi volt hallható. Zenei lemezek A Rómeó és Júlia betétzenéi tartalmazó lemez 2009. februárjában jelent meg. Szakimoto Hitosi szerzeményeit tartalmazza, beleértve az anime nyitó és zárófőcímdalait. Fogadtatás Theron Martin az Anime News Network kritikusa az első DVD szett kritikájában élvezte a sorozat zenéjét, azonban negatívan fogadta, hogy a történet túl sok ’utolsó pillanatban menekül meg’ jelenetet tartalmaz. Csalódottan tapasztalta, hogy a sorozat második felében egy hanglatbeli szakadás található, számos szereplő jellembeli változáson megy keresztül. Később azonban 2009 egyik legjobb animéjének választja, és dicsérte a Gonzót a sorozat összképének megtartásában és a „nagyszerű akciójelenetek” belefűzéséért. Bamboo Dong mind esztétikailag, mind elbeszélésében „egészen csodásnak” nevezte, és dicsérte a történet újrafelfedezését. Todd Douglass Jr. szerint a „szereplők, az animáció és a történet együtt egy élmény” és úgy érezte, hogy a szerelmes történet sem vált „túl giccsessé”. Douglass figyelmeztetett az eredeti műtől való eltérésre, és úgy vélte, hogy a fantasy elemek miatt nem fogja elnyerni mindenki tetszését, de összességében egy „nagyszerű sorozat”-nak nevezte. Chris Beveridge a Mania Entertainmenttől megjegyezte, hogy Shakespeare más műveiből átvett szereplők tetszőek, de zavaróak is lehetnek a keményvonalas Rómeó és Júlia-rajongóknak, ennek ellenére élvezte az adaptációt, bár nem nevezné sem korszakalkotónak, sem kihívónak több Shakespeare-adaptációval ellentétben. Később megjegyezte, hogy az első részben még kevesebb a fantáziaelem, de a másodikban ez már jelentősen több, s élvezte az összpontosított elbeszélést, amelyet a fiatal készítő csapat tettrekészségének és lelkesedésének sajátít. Daryl Loomis a DVB Verdicttől élvezte a romantikus és akciódús elbeszélések közötti egyensúlyt az első részben, és „könnyű koszt”-ként jellemzi. Később összegzi, hogy „számos kisebb hibája ellenére jó”, de a tinédzser rajongók számára és „nem fogja a világot tűzbe hozni”. Míg az első részben számos Shakespeare-i elem fellelhető, addig a második részben a címén és hangulatán kívül elveszti a kapcsolatot az eredeti művel, majd egy „vad, logikátlan” végkifejletben végződik, amely sorozatot „kevésbé szerkesztetté” tette. Holly Ellingwood az ActiveAnime kritikusa „szokatlan” választásnak érezte a nyitó- és zárófőcímdalt, az egyik egy már korábban keletkezett dal, amelyet utólag adaptáltak, a másik pedig egy rockdal volt, amely érzése szerint kontrasztban állt az anime hangulatával és jellegével. Dicsérte az angol adaptációt, hogy régies nyelvezetet is tartalmaz és számos Shakespeare-i idézetet használ a japán szövegkönyv helyett. Az 576 Konzol magyar kritikája pozitívan fogadta az animét, véleménye szerint a Fanal Fantasy XII zenéjét is komponáló Szakimoto Hitosi nyomán a játék kedvelői is „találnak fogódzkodót”, de a „romantikus lelkűek sem érzik magukat becsapva”, a hiteles adaptációkhoz ragaszkodóknak viszont „potenciális veszélyforrás”. A Mondo magazin szerint az anime inkább egy romantikus fantasy, mint egy szerelmi dráma és dicsérte a „látványos és jól megkomponált” animációt, kiemelve a „részletgazdag háttereket”. Dicsérte továbbá a főcímdalt, amelyet egy a „legjobb Céline Dion-hagyományokat követő, nagyívű pop-ária opening”-nek nevez. Negatívumként emeli ki, hogy a szerelmes jelenetek néhol erőtlenek, így nehezen érzi át a néző a fiatalok megpróbáltatásait, emellett a történet néhol akadozó, néhol gyors előrehaladását is kritikával illette. Conquering the Throne A Conquering the Throne az amerikai Hate Eternal death metal együttes debütáló nagylemeze. Az album 1999. november 2-án jelent meg az Earache Records alkiadójánál a Wicked World Records kiadónál. Ez az egyetlen Hate Eternal album, melyen Tim Yeung dobol. Mivel Rutan korábban közreműködött, a Morbid Angel több lemezén is, a korongot nagy várakozás előzte meg a death metal rajongók részéről. Zeneileg egy Morbid Angel és Suffocation hatásokat is rejtő album született, mely csak nyomokban tartalmazta a későbbi Hate Eternal stílusjegyeket. Az album borítója Hans Memling "The Last Judgment" című festménye alapján készült. Számlista "Praise of The Almighty" – 2:38 "Dogma Condemned" – 3:00 "Catacombs" – 3:16 "Nailed to Obscurity" – 2:22 "By His Own Decree" – 3:25 "The Creed Of Chaotic Divinity" – 2:58 "Dethroned" – 2:36 "Sacrilege of Hate" – 2:22 "Spiritual Holocaust" – 3:27 "Darkness by Oath" – 4:11 "Saturated In Dejection" – 3:08 Zenészek Erik Rutan - Ének/Gitár Jared Anderson - Háttérvokál/Basszusgitár Tim Yeung - Dob Doug Cerrito - Gitár Forrás http://www.allmusic.com/album/r444684 http://metal-archives.com/release.php?id=549 Metal Hammer (magyar kiadás) 2005/július–augusztus 42.o. Uherce Mineralne Uherce Mineralne (ukrán nyelven: Угерці Мінеральні) Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Leskói járásban, Gmina Olszanica község területén található település, közel a lengyel–ukrán határhoz.A község központjától, Leskótól 6 kilométernyire keletre található és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 70 kilométernyire található délkeleti irányban. Heather Langenkamp Heather Langenkamp (1964. július 17. –) amerikai televíziós és filmszínésznő, producer, sminkmester. Legismertebb alakítása Nancy Thompson a Rémálom az Elm utcában-filmekben. Élete Gyermekkora Langenkamp az Oklahoma állambeli Tulsában született és az ott működő Holland Hall iskolában tanult. Anyja, Mary Alice Langenkamp művész volt, míg apja, Robert Dobie Langenkamp Jr. olajmágnás. Egyetemi tanulmányait az oklahomai University of Tulsa College of Law egyetemen végezte el. Pályafutása Első statisztaszerepét (bár jeleneteit később törölték) A kívülállók című filmben kapta, melyet Francis Ford Coppola rendezett 1983-ban. A Rémálom az Elm utcában (1984) című horrorfilm hozta meg neki az igazi sikert, amelyben Nancy Thompsont játszotta. A filmet Wes Craven, a híres amerikai horrorfilmrendező készítette el. A színésznő még kétszer alakította Nancyt a kilenc filmből álló, eredeti sorozatban: a Rémálom az Elm utcában 3.: Álomharcosok és a Rémálom az Elm utcában 7.: Az új rémálom – Freddy feltámad című részekben. Játszott még a Just the Ten of Us című sorozatban is, mely 1988 és 1990 között futott a televízióban. 1999-ben a Szökevény elme című akció sci-fiben szerepelt. 2007-ben a sminkes munkákat irányító koordinátorként közreműködött az Evan, a minden6ó című vígjáték elkészítésében. Rendezőként 2008-ban Heather Langenkamp és két másik rendező, Danielle Harris és Ellie Cornell filmet rendezett Prank címmel, Shaun Benson és Jennifer Blanc főszereplésével. Magánélete Kétszer házasodott. Második férjétől, David Andersontól két gyermeke született, David és Isabelle. David 1991. május 4-én született, Isabelle pedig 1994. december 24-én. Groenendael A groenendael a négy belga juhászkutya egyik legnépszerűbb tagja. Az FCI által kiállított standard '(15. számú)' mind a 4 típusra ugyanaz, csak szőrminőségben különböznek. A "gröni" szőre fekete és hosszú. Az AKC (Amerikai kennel Club) külön fajtaként kezeli a belga juhászokat, de csak hármat ismer el közülük, a Laekenoist nem. Küllem Elegáns megjelenésű, harmonikus felépítésű, középtermetű eb. Kvadratikus testfelépítésű, száraz és plasztikus izomzattal. A fej magasan tartott. A kanok és a szukák közötti méretkülönbség jelentős. A kanok marmagassága 62 cm, a szukáké 58 cm. (lefelé 2 cm, fölfelé 4 cm a tolerancia.) A súly a kanoknál 25–30 kg, a szukáknál 20–25 kg. Szőrzet A szőr rövid a fejen, valamint a lábakon könyöktől lefelé. A test többi részén a szőr hosszú, egyenes és fényes, egyszínű fekete. A nyakon hosszabb, mint a hátakon, a farokon zászlót alkot. A kanokon átlagosan hosszabb a szőr, mint a szukákon. A groenendael mindig koromfekete, de a mellkasán és a lábujjain fehér foltokat viselhet. Vérmérséklete A groenendael és a belga juhászkutyák energikusak, élénkek, érzékenyek és éberek. Kitartóak, értelmesek és okosak, szeretnek dolgozni és nagyon ragaszkodnak a gazdájukhoz. Igen figyelmesek, s szükség esetén meggyőző módon védelmezik a családjukat és azok tulajdonát. Ha a kutyák már kicsi koruktól kezdve megfelelő tapasztalatokat szereztek, nem jelenthet gondot számukra a más kutyákkal, a macskákkal vagy egyéb háziállatokkal való együttélés. A gyerekekkel is remekül kijönnek. Az idegenekkel szemben kissé félénkek és óvatosak. Nem kedvelnek mindenkit, de a család barátait lelkesen üdvözlik. Megjegyzés Nevét egy belga kastélyról, Groenendaelről kapta, és egy bizonyos Nnicholas Rose tenyésztette ki ezt a típust. A holland juhászkutya erre a második világháborúban szanitéckutyaként és vöröskeresztes ebként is szolgált. Különösen szoros rokonságban áll a tervuerennel, olyannyira, hogy egy alomban kétféle kiskutya is születhet. Az Agility versenyeken különösen eredményes a tervuerennel együtt, a maxi kategóriában szinte mindig belga a befutó (ha nem egy magasabb Border collie. László Noémi László Noémi (Kolozsvár, 1973. július 28. –) költő, műfordító. Élete Kolozsváron született, magyar-angol szakon végzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Tolmácsfordítóként keresi kenyerét. Több verseskötete jelent meg, ezen kívül közölt antológiákban, illetve számos erdélyi és határon túli magyar folyóiratban (Alföld, Bárka, Cimbora, Echinox, Életünk, Helikon, Hitel, Holmi, Jelenkor, Kortárs, Korunk, Látó, Magyar Napló, Napsugár, Parnasszus, Pannonhalmi Szemle, Székelyföld, Szivárvány). Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának választmányi tagja. Tanulmányai 1987–1991 Báthory István Líceum, Kolozsvár, matematika-fizika osztály 1991–1996 magyar-angol szak, Bölcsészkar, BBTE, Kolozsvár 1996–1997 MA, Brit kultúra és civilizáció, British Council - BBTE, Kolozsvár 1996–1998 román-magyar nyelvű fordítói szeminárium, Soros Alapítvány, Kolozsvár 1998–2001 Doktori iskola, Modern angol irodalom, Angol-amerikai intézet, ELTE, Budapest Téma: Ember és természet viszonya Thomas Hardy költészetlben. Védésre várva 2003 nyár, kutatás, Merton College, Oxford, Nagy-Britannia Róla írták "Ami továbbra is kétségtelen: László Noémi az erdélyi poéták ama sorába sorolható, akik Dsida Jenő óta az út musica poesis-t össze tudják kapcsolni a mesterségnek szinte kifogástalan tudásával; akik pontosan tudják, mivel lehet kezdeni, zárni a szöveget, hogy versként hasson; ugyancsak tisztában vannak azzal, hogy mindez mégsem elég a vershez, ez csupán előfeltétele annak, hogy a vers külső alakja (mondjuk így) vonzó legyen." "Ami általában elsőre eszembe jut László Noémiről, az pozicionális kérdés: a se kint, se bent, se itt, se ott, se fent, se lent (végül is minden játékosság ellenére szomorú) állapot-versei. De ugyanakkor mintha ez a lebegés, a könnyedség adná verseinek súlyát. Mert olykor minden bizonyossága ellenére a keresés költészete ez: a pimaszul hétköznapi dolgok és kitöltetlen helyek tömkelegének kereséséé, s mindenek mögött – önmaga kereséséé. Bár jobbára klasszikus hagyományokat folytat, költészete mégis az erdélyi magyar irodalom egyedi színfoltja." Kötetei Nonó ; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1995 ( Előretolt helyőrség könyvek ) Az ébredés előterében ; Mentor, Marosvásárhely, 1996 Esés után ; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség, Kolozsvár, 2000 ( Előretolt helyőrség könyvek ) Formák a tubusból. XX. századi és kortárs magyar festők műveiből ; Jónás Tamás, László Noémi, Szabó T. Anna verseivel, vál. Alföldi Róbert; Csimota, Bp., 2004 Százegy ; Erdélyi Híradó–FISZ, Kolozsvár–Bp., 2004 ( Hortus conclusus ) Papírhajó. Válogatott és új versek, 1995-2008 ; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–Ráció, Kolozsvár–Bp., 2009 ( Előretolt helyőrség könyvek ) Labdarózsa ; Bookart, Csíkszereda, 2010 Feketeleves ; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–Ráció; Kolozsvár–Bp., 2010 Afrika ; Gutenberg, Csíkszereda, 2011 Föld ; Sétatér Kulturális Egyesület, Kolozsvár, 2013 Közlései antológiákban 1996 Render. Anthology of Korunk, journal of culture theory and criticism ; Alutus, Cluj [Kolozsvár], 1996 1997 Fagyöngy. Kortárs romániai magyar költők. Megjelent az Ablak nemzeti kisebbségek magyar nyelvű mellékleteként ; szerk. Majla Sándor; Ablak, Székelyudvarhely, 1993- 2001 A névjegyen. Tizenkét fiatal szerző , szerk. Papp Endre, Magyar Napló, Budapest 2005 36 fokos lázban. 12 magyar költő ; szerk. Jónás Tamás; Ráday Könyvesház, Bp., 2005 Fordításai William Butler Yeats versfordítások, - W.B. Yeats versei, szerk. Ferencz Győző, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2000 William Butler Yeats: A macska és a hold - Nagyvilág, 2001/1 William Blake: Levelek, Az utolsó ítélet víziója - Angol romantika. Esszék, naplók, levelek. szerk. Péter Ágnes, Kijárat Kiadó, Budapest, 2003 William Hazlitt: Az intenzitásról, Költőkkel ismerkedem, Eredetiség, Mr. Wordworth - Angol romantika. Esszék, naplók, levelek. szerk. Péter Ágnes, Kijárat Kiadó, Budapest, 2003 Mary Shelley: Levelek, Naplórészletek - Angol romantika. Esszék, naplók, levelek. szerk. Péter Ágnes, Kijárat Kiadó, Budapest, 2003 Dorothy Wordsworth: Alfoxdeni napló, Grasmere-i naplók, Skóciai útinapló - Angol romantika. Esszék, naplók, levelek. szerk. Péter Ágnes, Kijárat Kiadó, Budapest, 2003 Vasile Ernu: Született Szovjetunióban - Kalligram, 2007/3, Pozsony Vasile Ernu: Született Szovjetunióban ; L'Harmattan, Bp., 2011 ( JAK világirodalmi sorozat ) A kékbolygó története. Meseregény ; Koinónia, Kolozsvár, 2011 Margery Williams: A bársony nyuszi avagy A játékok életre kelnek ; Cerkabella, Szentendre, 2012 Díjai Román Írószövetség debüt-díja (1995) Látó debüt-díj (1995, 2009) Sziveri János-díj (1996) A Tokaji Írótábor díja (1997) Petőfi Sándor irodalmi díj (1999) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2003) Irodalmi Jelen költészeti díj (2004) József Attila-díj (2010) Szépirodalmi Figyelő-díj (2012) Zelk Zoltán-díj (2013) Írásai Százegy, Magyar Elektronikus Könyvtár Írói vendégoldala a Transindex Erdélyi Magyar Adatbankjában Crêches-sur-Saône Crêches-sur-Saône település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 2952 fő (2015). Crêches-sur-Saône Cormoranche-sur-Saône, Garnerans, Chaintré, Chânes, La Chapelle-de-Guinchay és Varennes-lès-Mâcon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gaudent Gaudent település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 45 fő (2015). Gaudent Aveux, Saint-Bertrand-de-Comminges, Créchets, Gembrie és Sacoué községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Conquista de la Sierra Conquista de la Sierra település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Conquista de la Sierra Abertura, Santa Cruz de la Sierra, Herguijuela, Garciaz és Zorita községekkel határos. Lakosainak száma 189 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Levellerek A levellerek radikális angol köztársaságpártiak voltak. Főleg az 1640-es években játszottak fontos politikai szerepet. Vezetőjük John Lilburne, John Wildman és William Walwyn volt. A levellerek (nevük jelentése: egyenlősítők) a vallás- és a szólásszabadságért, szélesebb körű szavazati jogokért, valamint a monarchia és az arisztokrácia jogainak eltörléséért harcoltak . Eleinte London szegény rétegeire támaszkodtak, de 1647-re Oliver Cromwell híres hadseregében, Az Új Minta Hadseregben is számos hívet szereztek maguknak. Az ezredek képviselői, az ún. agitátorok találkoztak Cromwell-lel és a hadsereg magas rangú katonáival, de mivel a nézeteltéréseket nem sikerült megoldaniuk, a levellerek fellázadtak. Amikor 1649-ben újabb lázadás tört ki, Cromwell leverte a mozgalmat. Aubusson (Creuse) Aubusson település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 3496 fő (2015). Aubusson Alleyrat, Blessac, Moutier-Rozeille, Saint-Alpinien, Saint-Amand, Saint-Maixant, Saint-Marc-à-Frongier, Saint-Pardoux-le-Neuf és Saint-Quentin-la-Chabanne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Grohot Grohot falu Horvátországban, Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Desinićhez tartozik. Fekvése Krapinától 15 km-re nyugatra, községközpontjától 2 km-re északkeletre a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 69, 1910-ben 72 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Pregradai járásához tartozott. A településnek 2001-ben 32 lakosa volt. Irisbus Az Irisbus egy autóbuszgyártó cég, amely az IVECO és a Renault autóbuszgyártó részlegeinek egyesülésével jött létre 1999 januárjában. Többségi tulajdonában van a csehországi egykori Karosa gyár, és 1999-ben megvásárolta a magyar Ikarust is, amelytől azonban később megvált. 2003 óta a cég kizárólagos tulajdonosa az IVECO. Termékek Városi buszok Irisbus Ducato Irisbus Daily Irisbus Europolis (dízel, elektromos és hibrid) Irisbus Citelis Irisbus Créalis Irisbus Cityclass Irisbus DownTown (elektromos) Távolsági buszok Iveco Daily Irisbus Midys Irisbus Récreo (Tector motorral) Irisbus Crossway (Cursor motorral) Irisbus Crossway LE Irisbus Arway Irisbus Evadys Turistabuszok Irisbus Orlandi Domino 2006 Irisbus Magelys (2007) Trolibuszok Irisbus Cristalis Irisbus Citelis Optikai nyomvezetéses buszok Irisbus Civis Bányai János (irodalomtörténész) Bányai János (Szabadka, 1939. november 20. – Újvidék, 2016. február 21.) magyar egyetemi tanár, író, irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő. Életpályája Szülei Bányai János és Szitás Rózsa voltak. Általános iskolai tanulmányait Feketicsen járta ki. Középiskolai tanulmányait 1954–1958 között Szabadkán végezte el. Egyetemi tanulmányait az Újvidéki Egyetem magyar szakán végezte el 1959–1963 között. 1962-től az Indeks című újvidéki diáklap szerkesztője, majd a Képes Ifjúság című hetilap rovatvezetője volt. 1964–1984 között, valamint 1991-től az Újvidéki Egyetemen irodalomelméletet és esztétikát tanított. 1967–1969 között az Új Symposion főszerkesztője volt. 1976–1984 között a Híd folyóirat főszerkesztője volt. 1984–1987 között az újvidéki Forum Könyvkiadó felelős szerkesztője, 1987–1991 között pedig vezérigazgatója volt. 1993–tól az Újvidéki Egyetem hungarológiai szakának vezetőjeként is tevékenykedett. 1996–2000 között a Zombori Tanítóképző Kar, 1998-tól a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, 2000-től a Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékének vendégtanára volt. 1998-tól a Széchenyi Irododalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt. Munkássága Az első Symposion-nemzedék tagja volt. Első tanulmánykötetében (Bonyolult örömök) értelmezte az esszét, meghatározta a kritika szerepét, kijelölte kritériumait, majd elképzeléseit a gyakorlat mérlegére tette: mestereinek, kortárs szerb és horvát szerzők elméleti munkáit méltatta. Elveinek, szemléletének próbáját A szó fegyeleme című tanulmánykötete jelentette: a modern vers művelőinek – Füst Milán, Weöres Sándor, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes – költészetét elemezve bizonyította a szóközpontú poétikaszemléletének helytállóságát. Prózáját líraiság jellemezte. 1978-as magyar atlétikai bajnokság Az 1978-as magyar atlétikai bajnokságon, amely a 83. bajnokság volt. A férfiaknál utoljára rendezték meg a csapat 5000 méteres futást és a női futó csapat versenyt. Száműzetés A száműzetés a büntetés-végrehajtás egyik módja, amit az ókortól kezdve a modern korig alkalmaznak, elsősorban a nagy területtel rendelkező országok (Oroszország, Egyesült Államok, Kína), illetve a távoli gyarmatokkal rendelkezők (pl. Nagy-Britannia, Franciaország). A büntetés lényege, hogy az elítéltet valami távoli, kietlen területre viszik, ahol esetleg fő- vagy mellékbüntetésként kényszermunkát végeztetnek vele. A területet nem hagyhatja el. A száműzetés egyik célja az adott személy fizikai eltávolítása, illetve ezáltal megalázása. A száműzött a számára kijelölt területen letelepedhet és munkát végezhet, akár családot is alapíthat, de korábbi lakhelyére a büntetésként kiszabott ideig nem térhet vissza. Létezik önkéntes száműzetés is, amiben az adott személy elhagyja a hazáját, mert nem ért egyet annak politikájával, vagy mert ott üldöztetésnek van kitéve. Lehetséges az is, hogy a korábbi uralkodó vagy akár egy egész kormány politikai száműzetésbe vonul, abban a reményben, hogy befolyással lehetnek az elhagyott országra, vagy valamikor visszatérhetnek a hatalomba. Brazil Demokratikus Mozgalom Brazil Demokratikus Mozgalom, egy brazíliai centrista, jobbközép politikai párt. Története A párt 1965-ben alapult meg, ami a brazil katonai junta alatt 1979-ig a Nemzeti Megújulási Mozgalom kormánypárt egyik fő ellenzéke lett. A párt ellenzéki léte alatt gyűjtőpárttá vált, amely magába tömörítette a katonai juntával szemben kritikus teljes ellenzéket. Maga a párt centrista erővé vált, számos különböző politikai irányzattal: a konzervatívokat José Sarney (Brazília 1985 és 1990 közötti elnöke); a liberálisokat Pedro Simon; a baloldaliakat Roberto Requião, a populisták Íris Resende és a nacionalistákat Orestes Quércia képviselte a mozgalmon belül, ami 1981-ben hivatalosan is párt lett. 1985-ben a brazil elnök választást Tancredo Neves nyerte, ám hivatalának betöltése előtt meghalt, így a konzervatív José Sarney lett Brazília elnöke. 1990-ig töltötte be hivatalát, őt Fernando Collor de Mello követte, akit 1989-ben demokratikus úton választottak meg. 2016-ig nem volt olyan elnök, akit ez a párt adott volna, a jelenlegi elnök Michel Temer viszont a párt egyik alapító tagja. Ideológiája Maga a párt a katonai diktatúra ellenzéki tömörülése volt, amely ernyőszervezetként magába foglalta a különböző irányzatokat: liberális konzervatív, kereszténydemokrata, szociáldemokrata, szocialista és centrista irányzatokat. Forrás Rhodes, Sybil. Social Movements and Free-Market Capitalism in Latin America. State University of New York Press, 117. o. (2006) Switzerland, Political Handbook of the World 2014. CQ Press/SAGE, 183. o. (2014) Power, Timothy J.. Centering Democracy?: Ideological Cleavages and Convergence in the Brazilian Political Class. University of Pittsburgh Press, 89. o. (2008) Porto, Mauro P.. Democratization and Election News Coverage in Brazil. Routledge, 253. o. (2008) Auce Auce város Lettország Dobele járásában. a litván határon. A települést először 1576-ban Gotthard Kurzemei herceg oklevelében említik. Városi rangot az első Lett Köztársaság idején 1924-ben kap. Lakossága 2007-es adatok szerint a város lakosságának 80,8% lett, 10% litván, 5% orosz, 1,2% cigány, és a fennmaradó 4% egyéb nemzetiségű. Látnivalók A város legjelentősebb épület együttese a Mēdemi grófok 1841-1845 között épült kastélya és a kastélyhoz csatlakozó 13 hektáros angolpark. A park, mint arborétum, és a kastély 1921-óta a Lett Mezőgazdasági Egyetemhez tartozik. 1873-ban nyitották meg a Rīga – Možeiki vasútvonalat ekkor épült az Aucei vasútállomás épülete. Kojgorodok Kojgorodok (oroszul: Койгородок, komi nyelven Койгорт)) falu Oroszországban, Komiföldön, a Kojgorodoki járás székhelye. Komi nyelven jelentése: 'város, kis város a Koj folyónál'. Lakossága: 2940 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése Komiföld délnyugati részén, Sziktivkartól 192 km-re délre, a Sziszola jobb partján fekszik, a Koj (Koju) folyó torkolatával szemben. A Sziszola völgyében Vizingába vezető közúttal kapcsolódik a P-176 (magyarul R-176) jelű főúthoz és azon át Sziktivkarhoz. Az 1959–2004 között mért adatok szerint a levegő évi középhőmérséklete: 1 °C. A januári középhőmérséklet –15,4 °C, a júliusi 17,2 °C. Az 1959–2006 között mért legalacsonyabb hőmérséklet –51,4 °C (1978. december), a legmagasabb 34,7 °C (1985. július). Története Már 1579-ben említi írott forrás, 1586-ban Kolgort, 1608-ban Kolgorod néven említik. A 18. században nagy kiterjedésű voloszty (közigazgatási egység) központja volt. 1956-ban két környékbeli falut, majd az 1970-es években újabb közeli falut csatoltak Kojgorodokhoz. 1989-ben a lakosság 72%-a komi, 21%-a orosz nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség 2002-ben 3 072 lakosa volt, melynek 61%-a komi és 33%-a orosz. 2010-ben 2 940 lakosa volt. Holló László Holló László (Kiskunfélegyháza, 1887. március 6. – Debrecen, 1976. augusztus 14.) Kossuth-díjas magyar festő. Az alföldi iskola egyik jeles képviselője. Művészetszemléletében a Munkácsy tradíciót és a nagybányai iskola hagyományait követi, de a 19. és 20. század fordulóján élő művészeti irányzatok eredményeit is hasznosítja az alföldi emberek és tájak megjelenítésében. Életpályája Édesapja a kiskunfélegyházi Főgimnázium igazgatója volt, itt érettségizett Holló László, a család elsőszülött fia.1904-től 1909-ig a budapesti Mintarajziskolában tanult, mesterei Székely Bertalan és Szinyei Merse Pál. 1909-től 1911-ig Hollósy Simon mester iskolájában folytatta tanulmányait Münchenben. 1911-től párizsi, spanyolországi és itáliai tanulmányutakat tett. 1914-ben hazatérve Debrecenben telepedett meg, mintegy 40 éven át, 1928 és 1968 között nyaranként Tiszadadán alkotott; Tiszadada volt az ő Barbizonja és Nagybányája. Művészete A bibliai és történelmi témák mentén sikeres szimbolikus kompozíciókat alkotott. Alföldi témájú festménye a legtöbb és a legértékesebb, amelyekből az 1910-es évek elején készült művein a szecesszió hatása érződik, az 1920-as évek elején az impresszionizmus és a divizionizmus hat művészetére, 1924-től az expresszionista stílust ötvözi sajátosan egyéni ábrázolási módjával. Leginkább mégis a nagybányai hagyományokat fejlesztette tovább, nála jelentkezik a közönség által annyira kedvelt posztnagybányai stílus a modern festészeti irányzatok egyes vonásaival megerősítve (foltszerű ábrázolás, erős fény-árnyék hatások, egyre derűsebb színek, a természet és az emberi érzelmek együttes megjelenítése). Posztnagybányai stílusban festette ő a Nagyalföld tájait, embereit, nagy kincse az alföldi kultúrának az ő festészete. Emlékezete 1974-ben 500 művét ajándékozta Debrecen városának, ebből az anyagból nyitották meg 1978-ban, majd 1986-ban újrarendezve debreceni emlékmúzeumát, a Holló László Emlékmúzeumot, amely a Déri Múzeum filiáléja. Kiskunfélegyházán képzőművészeti kör alakult az emlékére Holló László Képzőművész Kör néven 1961-ben. 1994-ben megnyitották a Holló László Galériát Putnokon, amely állandó kiállítást tart fenn Holló László műveiből. Az állandó kiállításon Holló László művei mellett további alkotások is szerepelnek, a képzőművészeti alkotások szerzői Bodó Sándor, Feledy Gyula, Józsa János, Kiss Nagy András, Medgyessy Ferenc. A galériát a gömöri Hétben született Újvári Zoltán néprajztudós és műgyűjtő alapította saját képzőművészeti gyűjteményéből. Legtöbb művét a debreceni Déri Múzeum Holló László Emlékmúzeumában őrzik, továbbá szülőhelyén, a Kiskun Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában Budapesten, s legújabban a putnoki Holló László Galériában. Emlékét őrzi még emellett a Holló László-díj. Holló Lászlót ábrázoló bronz mellszobor tekinthető meg a hajdúhadházi könyvtárban, valamint Juha Richárd szobrász is emléket állított neki egy terrakotta mellszobor elkészítésével. Művei (válogatás) 1907 Kalapos nő (olaj, vászon, 55 x 40,5 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1913 Kiskunfélegyházi kiscseléd (olaj, vászon, 60 x 40 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1913 Kiskundorozsmai parasztszoba (olaj, vászon, 150 x 150 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1922 - 23 Feleségem (olaj, vászon, 80 x 64 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1926 Szent Antal megkísértése (olaj, vászon, 204 x 150 cm; Déri Múzeum , Debrecen) 1926 Önarckép (olaj, karton, 39 x 39 cm; Déri Múzeum, Debrecen) 1928 Lucernakaszálás idején (olaj, vászon, 80 x 65 cm; Déri Múzeum, Debrecen) 1928 Önarckép (olaj, vászon, 41 x 33 cm; magántulajdonban) 1929 Parasztfej (olaj, vászon, 72 x 69,5 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1929 Cigányleány (olaj, vászon, 110 x 64 cm; Déri Múzeum, Debrecen) 1929 Fehér ló áldozása (olaj, vászon, 80 x 65 cm; magántulajdonban) 1929 Sírba téte l (Olaj, vászon, 73 x 63 cm; magántulajdonban) 1929 Iskolások (olaj, vászon, 81 x 65 cm; Déri Múzeum, Debrecen) 1929 Kérészszedők (olaj, vászon, 95 x 87 cm; magántulajdonban) 1934 Önarckép (olaj, vászon, 40,5 x 33 cm; Déri Múzeum, Debrecen) 1940 Lakodalmasok (olaj, falemez, 79 x 99 cm; Déri Múzeum, Debrecen) 1940 Vihar előtt (Akvarell, papír, 32 x 23 cm; magántulajdonban) 1941 Vihar előtti csend (olaj, fa, 60 x 73 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1943 Tanyán (Olaj, fa, 60 x 73 cm; Magyar Nemzeti Galéria , Budapest ) 1948 Tócóskerti táj (olaj, falemez, 46,5 x 54 cm; Déri Múzeum, Debrecen) 1950-es évek Tavasz 1951 Öreg paraszt : Nagy István a szociális otthonból (Olaj, fa, 54,5 x 65 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1952 Fuvaros szekér (Olaj, vászon, 73 x 60 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest) 1953 Bús magyar ló (olaj, vászon, 47 x 56 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1957 Kaszáló parasztok (olaj, fa, 54,5 x 65 cm; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza) 1958 Tökös-kancsós csendélet (olaj, vászon, 78 x 64 cm; magántulajdonban) 1960 Virágcsendélet (olaj, vászon, 80 x 65 cm; magántulajdonban) 1962 vagy 1963 "Balaton" (olaj, vászon, kb.25 x 50 cm); Nem szerette a Balatont festeni, de egy gyerek kedvéért megtette Fonyódligeten. A kép elveszett. Társasági tagság Union Internationale des Beaux-Arts et des Lettres tagja (1912) Művészház tagja (1924-1927) Ady Társaság tagja (1927-1930-ban első osztályelnöke) KUT tagja (1942-1949) Művészek Szabadszervezete tagja (1946-1949) Díjai (válogatás) Szinyei-díj (1941) Munkácsy Mihály-díj (1956) Munkácsy plakett és díj (1960) Kossuth-díj (1961) Érdemes művész (1964) Debrecen város művészeti díja (1968) Kiváló művész (1971) Aranydiploma, Hatvan (1974) Kiskunfélegyháza díszpolgára (1974) Debrecen díszpolgára (1975) Kanszai dialektus A kanszai dialektus (���, ���� Kansai-ben, Kansai hōgen) Japán Kanszai régiójában beszélt dialektus csoportok egyike. A köznapi japán nyelv Kanszai-bennek nevezi, de használják a Kinki dialektus megnevezést is. A kiotói és oszakai nyelvjárásokat, különösen az Edo korszakban, hívták Kamigata nyelvjárásoknak is. A Kanszai dialektust gyakran Oszaka, a Kanszai régió legnagyobb városában beszélt nyelvjárással azonosítják, melyet Oszaka-bennek hívják. Ezt a nyelvjárást a sztenderd japán nyelvet beszélők egyszerre dallamosabbnak és nyersebbnek tartják. Háttértörténet Mivel Oszaka a régió legnagyobb városa, és az elmúlt században ez a város kapta a legnagyobb figyelmet a médiától, a más nyelvjárásokat beszélők gyakran azonosítják az oszakai dialektust az egész Kanszai régió nyelvjárásával. Valójában azonban a kanszai nyelvjárás nem egyetlen dialektusra utal, hanem egy csoport egymással kapcsolatban álló nyelvjárást jelent, amit ezen a területen használnak. Minden nagyobb város és prefektúra külön nyelvjárással rendelkezik. A legelterjedtebb kanszai dialektust az úgynevezett Keihansinban, azaz Kiotóban, Oszakában és Kóbéban, és e metropolitán városok 50 kilométeres körzetében beszélik. Ebben a szócikkben főként a Sóva- és Heiszei-korszakokban ezen a területen beszélt nyelvjárásokról van szó. Más területek nyelvjárásai más alapvető jellemzőkkel rendelkeznek az általános kanszai nyelvjáráshoz képest. A Tadzsima és a Tango (a Maizuru kivételével) nyelvjárások a régió északkeleti területén túlságosan különböznek ahhoz, hogy a kanszai nyelvjárások közé soroljuk őket, ezért ezeket gyakran a Csúgoku nyelvjárások közé soroljuk. A Kii-félsziget délkeleti részén, köztük Tocukavában és Ovaszében beszélt nyelvjárások, szintén lényegesen különböznek a kanszai dialektustól, ezeket önálló csoportnak tekintjük. A Sikoku és Hokuriku nyelvjárások nagyban hasonlítanak a kanszai dialektusokra, ezeket mégis külön csoportba soroljuk. Történelem A dialektus több, mint 1000 éves történelemmel rendelkezik. Mikor Kinai régió városai, például Nara és Kiotó birodalmi fővárosok voltak, a Kinai nyelvjárás, ami a kanszai dialektus elődje volt, volt a hivatalos japán nyelvjárás. Az egész ország nyelvjárására nagy hatással volt, beleértve az Edo dialektust, ami a modern tokiói nyelvjárás elődje. A kiotói értelmiség által kidolgozott irodalmi stílus lett a klasszikus japán nyelv alapja. Mikor a Tokugava sógunátus uralma alatt Japán katonai és politikai központja Edoba lett áthelyezve, a kanszai dialektus helyét az Edo dialektus vette át. A Meidzsi-restauráció és a főváros Kiotóból Tokióba költöztetésével, a kanszai dialektus végleg területi dialektussá vált. Mikor az országos oktatás és a média terjedése általánossá vált Japánban, néhány tulajdonsága és területi jellemzője a dialektusnak elveszett, vagy megváltozott. De mivel körülbelül 20 millió lakosával Kanszai a második legnépesebb japán régió, ezért a kanszai dialektus ma is a legelterjedtebb és legismertebb japán nyelvjárás. A kanszai nyelvjárás idiómái néha más nyelvjárásokban is elterjednek, beleértve az általános japánt. Sok Kanszai régióbeli ember erősen kötődik a saját nyelvjárásához, és erős területi rivalizálást mutat a Tokiói nyelvjárással. A Taisó-kor óta a manzai nevű japán szórakoztató műfaj Oszakában fejlődött, és nagy számú oszakai humorista jelent meg a japán médiában, akik oszakai nyelvjárást beszéltek. Emiatt a kanszai nyelvjárást beszélőket gyakran viccesebbnek és bőbeszédűbbnek jellemzik, mint más japán nyelvjárást beszélőket. Ezért a tokiói emberek néha utánozzák a kanszai nyelvjárást, ha humorosak akarnak lenni. Fonológia Hangzásbeli szempontból a kanszai dialektusra jellemzőek az erős magánhangzók és mássalhangzók a tokiói dialektussal ellentétben, de a fonémák alapja hasonló. Hangzásbeli szempontból a kanszai dialektusra jellemzőek az erős magánhangzók és mássalhangzók a tokiói dialektussal ellentétben, de a fonémák alapja hasonló. A jellemző különbségek a tokiói és a kanszai dialektusok között a következők: Magánhangzók Az /u/ közelebb áll a magyarban is használt [u] hanghoz, mint a [�]-hez, ellentétben a tokiói dialektussal. A sztenderd japán nyelvben gyakori a magánhangzó-rövidülés, mely a kanszai dialektusban ritka. Például az udvarias ��(desu) kapcsolószó a sztenderd japán nyelvben [desz]-ként ejtendő, míg a Kanszai régióban sokkal inkább [deszu] vagy [deszü]. Egyes regiszterek szerint a tokiói beszélt nyelvben az �������� /ai, ae, oi/ végződések gyakran összeolvadnak egy hosszú �� /e/ hangra a szavak végén. Például �� /umái/ helyett ��� /umee/, �� /szugoi/ helyett pedig a ��� /szugee/ alakok használatosak. Ezzel szemben a kanszai dialektusban ezek a végződések tisztán ejtődnek. Vakajamában az �� /ei/ végződés is tiszta, nem úgy, mint a sztenderd és más többi japán dialektusban, ahol szintén�� /e/-nek fuzionál. Visszatérő tendencia a magánhangzó hosszabbodására az egy szótagos főneveknél. Gyakori példák a �� /kii/ - � /ki/ „fa”, a �� /kaa/ - � /ka/ „szúnyog”, és a �� /mee/ - � /me/ „szem”. Ezzel ellentétben a sztenderd inflexiók lerövidülhetnek. Ez legfőképp akaratlagos igék ragozásánál figyelhető meg. Például az ����? /ikó ká/ „menjünk?” szerkezet a kanszai dialektusban ���? /iko ká/-ra változik. Az egyetértés/beleegyezés kifejezésére használatos szerkezet, a ��� /szó da/-t, kiejtése Kanszaiban ��/�� /szoja,szeja/. Mikor magánhangzók, vagy a /j/ félmagánhangzó /i, e/ hangokat követ, palatalizáció, azaz jésülés történik. Ez többnyire a /k/ hang megkettőzésével, vagy egy /n/ hang betűzésével valósul meg. Például a ����� /szuki janen/ „szeretlek” kifejezésből ������ /szukkjanen/, a ��� /nicsi joːbi/ „vasárnap” szóból ������ /niccsó bi/, a ��� /nyigijaka/ „pezsgő” melléknévből pedig ����� /nyingjaka/ lesz. Mássalhangzók A � /hi/ szótag közelebb áll a tényleges [hi] szótaghoz (magyar ’h’ betű), ellentétben a tokiói dialektussal, ahol inkább [ç] hallható. A jocugana két különböző szótagot jelöl, épp úgy, mint a tokiói dialektusban, de a kanszai dialektust beszélők a � /dzsi/ és � /zü/ szótagokat [�i]-nek és [zu]-nak ejtik, a [d�i] és [dz�] helyett. Az intervokális /g/ hang szabadon [ŋ]-ként vagy [�]- ként ejtendő, viszont a [ŋ] egyre kevésbé használatos. A kihívó/provokatív beszédben az [�] hang [r] hanggá alakul, pont úgy, mint a tokiói sitamacsi dialektusban. Jellemző, hogy az /s/ hangot /h/ hanggal helyettesítik. Az /s/ néhány debbukalizációja (szájhangból glottális hanggá válás) látszólagos a legtöbb kanszai dialektust beszélőnél, viszont úgy tűnik, hogy a ragokban, toldalékokban, infelxiókban sokkal jellemzőbb, mint az alapszókincsben. Ennek hatására, például �� /han/-t használnak �� /szan/ helyett (pl: ���� /Tanaka szan/ -> ���� /Tanaka han/), ��� /mahen/ -t a ��� /masen/ helyett (formális, negatív forma), ��� /mahjo/-t ���� /másó/ helyett, ��� /hicsija/-t �� /sicsija/ „garnélarákbolt” helyett. Az /m/ és a /b/ megváltozása egyes szavakban, mint például a ��� /szabui/, mely a sztenderd nyelvben �� /szamui/ „hideg”. Főként a vidéki területeken, a /z, d, r/ hangok néha összemosódnak. Például használatos a ���� /den den/ forma a �� /zen zen/ „egyáltalán nem” helyett, a ��� vagy ��� a � /karada/ ”test” helyett. Van egy vicc, mely magyarázza ezt a keveredést: ������������� /jorogava no miru noNre hara rarakurari ja/. Ugyanez sztenderd nyelven: ������������� /jodogava no mizu noNde hara dadakudari ja/ ”Ittam a Jodo folyó vizéből, s rámjött a hasmenés”. Az /r/ + mássalhangzó az igeragozásban /N/ hanggá alakul, úgy mint a kollokviális tokiói beszédben. Például ������? /nanyi shiteru nen/ ” Mit csinálsz?” sokszor ������? alakká változik a kanszai dialektusban. Hangmagasság A Kanszai dialektusban megjelenő hangmagasság nagyban különbözik a sztenderd tokiói akcentustól, aminek köszönhetően a nem kanszáiak könnyedén, akár csak ebből, felismerik a kanszai dialektust beszélőket. A köznapi japán elnevezése a Kanszai akcentusnak: Kiotó-Oszaka típusú akcentus (��������, Keihan-siki akuszento). Ez az elnevezés Kanszaiban, Sikokuban, és a Csúbu régió nyugati részén használatos. A tokiói akcentus csak downstepek által különböztet meg egyes szavakat, viszont a kanszai akcentus a szón belüli legelső tónus alapján is, szóval a kanszai dialektus több hangmagasság-mintát követ, mint a tokiói. A tokiói akcentusban a hangmagasság az első és második mora között általában megváltozik, de a kanszai akcentusban nem mindig. A következőkben egy, a kanszai hangsúlyozás jellegzetességeit bemutató táblázat látható. A ”M” betű a magas, az ”A” betű az alacsony hangmagasságot jelöli: Magasan kezdődő hangsúlyozás (��� kóki-siki ? ), vagy lapos-egyenes hangsúlyozás (��� Heishin-shiki): A magas hangmagasság csak az első morán jelenik meg, a többi alacsony: M-A, M-A-A, M-A-A-A, stb. A magas hangmagasság folytatódik a kötött morákon is, a többi alacsony: M-M-L, M-M-L-L, M-M-M-L, stb. A magas hangmagasság az utolsó moráig folytatódik: M-M, M-M-M, M-M-M-M, stb. Alacsonyan kezdődő hangsúlyozás (��� teiki-siki ? ), vagy emelkedő hangsúlyozás (��� dzsós ō-siki ? ): A hangmagasság drasztikusan megemeli a középső kötött morát, majd ismét lecsökken: A-M-A, A-M-A-A, A-A-M-A, stb . A hangmagasság drasztikusan megemeli az utolsó morát: A-A-M, A-A-A-M, A-A-A-A-M, stb . Ha partikulák kapcsolódnak a szó végéhez, akkor az össze többi mora alacsony lesz: A-A-A(-M), A-A-A-A(-M), A-A-A-A-A(-M) A két morás szavaknál két hangsúlyrendszer van. Mindkettőt az utóbbi években fedezték fel: A-M, A-M(-A) A második mora hirtelen emelkedik, aztán lesüllyed. Ha viszont partikulát kapcsolunk hozzá, akkor a süllyedés sokszor észrevétlenül történik: A-MA, A-MA(-A) vagy A-M(-A) A második mora nem süllyed. Ha partikulát kapcsolunk a szó végéhez, akkor mindkét mora alacsony hangsúlyú lesz: A-M, A-A(-M) A kanszai akcentusnak léteznek helyi variációi. A tradicionális premodern kanszai akcentust Sikokun, és a Kii-félsziget egyes részein, például Tanabe városában őrizték meg. Még Kiotó és Oszaka között is (mely 30 percnyi vonatút), pár szó zenei hangsúlya különbséget mutat. Például a ������� /Toːkjː ikimasita/ ”Tokióba mentem” jelentésű mondat Oszakában így: M-M-M-M-M-M-M-A-A, míg Tokióban így: A-A-A-A-M-M-A-A-A ejtendő. Nyelvtan A kanszai dialektus szavainak jelentős része a klasszikus japán nyelv szavainak összevonásából jöttek létre (efféle összevonások szokatlanul hatnak a sztenderd japán nyelvben). Például a chigau /csigau/ 'különböző, rossz' chau /csau/, a yoku /joku/ 'jó' yō /jó/, az omoshiroi /omosiroi/ 'érdekes, vicces' pedig omoroi lesz. Ezek az összevonások hasonló inflexiós szabályokat követnek, mint a sztenderd japán nyelvben használt ”társaik”, szóval a chau /csau/ udvarias alakja chaimasu /csaimasz/, a sztenderd japán ige, a chigau /csigau/ pedig chigaimasu /csigaimasz/ lesz. Igék A kanszai dialektusban szintén két fajta szabályos ige, a �� /godán/ igék (-u végű igék), és az �� /icsidán/ igék (-ru végű igék) használatosak, s továbbá két szabálytalan ige, a �� /kuru/ (jönni) és a �� /suru/ (csinálni), de néhányuk ragozása különbözik a sztenderd japánban megszokottól. A sztenderd japán igei inflexióiban (azon belül is a godan igéknél) megtalálható kettős mássalhangzókat általában magánhangzóval helyettesítik a kanszai dialektusban (gyakran rövidülés figyelhető meg a 3 morás igéknél). Ennélfogva az �� /iü, jü/ (mondani) múlt idejű alakja a sztenderd japán nyelvben ��� /ittá/ vagy /jüttá/ (mondta), a kanszai dialektusban pedig ��� /jűtá/ lesz. A szabályos igehasználat szinte majdhogynem lehetetlen vállalkozás egy Kanszaiban nevelkedett beszélőnek, ugyanis legtöbbjük akaratlanul is, de ��� /jűte/-t mondanak ��� /itte/ vagy /jütte/ helyett, még akkor is, ha gyakorlott használói a sztenderd japán nyelvnek. További példák a kettős magánhangzókra: ��� /váráttá/ (nevetett), mely ��� /várótá/ vagy ��� /várota/ lesz, és a ��� /moráttá/ (kaptam), mely a��� /morótá/, ��� /morotá/ vagy akár ��� /mótá/ formát is felveheti. Az összetett ����/te simáu/ ’valamit befejezni, valamit figyelmetlenül elkövetni’ szerkezet a tokiói kollokviális beszédben ��� /csimáu/-vá rövidül, a kanszai dialektusban viszont a ��� /te máu/ szerkezet használatos. Ennélfogva a ���� /si csimáu/ vagy ���� /si csáu/ ���� /si temáu/-vá alakul. Továbbá a ��� /si máu/ igére is hatással vannak ugyanazok a hangváltozások, melyeket a többi �� /godan/ tipusú igénél figyelhetünk meg. A múlt idejű alakja ennek a formának ���� /te móta/ vagy ��� /te mota/, s nem pedig ���� /csimatta/ vagy ���� /csatta/. Például míg a ��� /vászureru/ ’elfelejteni’ ige egyes szám első személyű, múlt idejű, szótári alakja Tokióban ������ /vaszurecsimatta/ vagy ������ /vasurecsatta/, addig Kanszaiban ������ /vasuretemóta/ vagy ����� /vasuretemota/. Az akaratlagos forma hosszú magánhangzója általában lerövidül. Például a ��� /cukáó/-ból �� /cukáo/, a ��� /taberu/ ’enni’ akaratlagos alakjából pedig ��� /tábejo/ lesz. A szabálytalan �� /szuru/ ’csinálni’ ige szabálytalanul ragozódik: ��(�) /so,só/, mely Tokióban ��� /sijó/. Az akaratlagos alakja egy másik szabálytalan igének, a �� /kuru/ ’jönni’-nek, ��� /kojó/ lesz, éppúgy, mint a tokiói dialektusban, viszont ha összetett igeként szerepel (��� /te kuru/), akkor a szokásos ���� formából ��(�) lesz. A műveltető igei végződést, az /-aszeru/-t, általában /-aszu/ végződéssel helyettesítik. Például a ��� /szaszeru/ igéből (mely a /szuru/ 'csinálni' műveltető alakja) �� /szaszu/, az ���� /ivaszeru/-ból (az �� /iü/ 'mondani' műveltető alakja) ��� /ivaszu/ lesz. A -te formájából /-aszete/, a befejezett formájából /-aszeta/, /asite/ és /asita/ formák képződnek. Tranzitív icsidán igékben is megjelennek, mint a ��� /miszeru/ 'megmutatni', ahol a ��� /miszete/ formából ��� /misite/ alak képződik. A godan igék feltételes �� /-eru/, és az icsidan igék ��� /-rareru/ végződése, mely az utóbbi időben egy sima �� /-reru/ alakká rövidült, megegyezik a sztenderd és a kanszai japánt beszélők között. Viszont ahhoz, hogy negatív alakot képezzünk, ki kell cserélnünk a sztenderd nyelvben használt �� /-nai/ végződést egy sima � /-N/-re, vagy �� /-heN/ végződésre. Azonban, főleg Oszakában, a godan igék feltételes negatív alakját /-enai/ sokszor helyettesítik egy /-arehen/ végződéssel. Például ����� /ikareheN/-t használnak ���� /ikenai/ és ���� /ikeheN/ 'Nem tudok menni' alakok helyett. Ez azért van, ugyanis az /-ehen/ végződés egybeesne az Oszakában használt tagadó végződéssel. A Japán nyugati részén beszélt dialektusokban, köztük a kanszai dialektusban, a �� /jó/ és az � /-N/ negatív végződés kombinációját használják a személyes képtelenség kifejezésére, mint például a ����� /jó iván/ 'Meg sem tudok szólalni' (undorból vagy bátortalanságból) szerkezet esetében. Létezést kifejező igék A sztenderd japán nyelvben az /iru/ ige használatos az élő dolgok létezésének kifejezésére, viszont ha ezt helyettesítjük az /oru/ igével, szerényebb alakot kapunk. A Japán nyugati részén beszélt dialektusokban az /oru/ igét nem csak alázatot megkövetelő szituációkban, de szinte bármikor használhatják. Habár a kanszai dialektus a nyugati japánokra jellemző, mégis az �� /iru/-t, s ennek variációt, például az ��� /iteru/-t, Oszakában, Kiotóban, Sigában és még sok más területen használják. E területek lakói, főleg a kiotói nők, hajlamosak az �� /oru/ igét szókimondónak, s lenézőnek titulálni. Általában közeli barátokra, náluk rangban alsóbbrendűekre, s állatokra használják, kerülvén az időseket (kivétel: /orareru/, mely tiszteletteljes kifejezés; orimasu, mely alázatos kifejezés). Más területeken (pl: Hjógo, Mie) az �� /iru/ alig használatos, s az �� /oru/ nem hordozza a negatív jelentéstartalmat (mint például Kiotóban). Vakajama egyes részein az �� /iru/ igét az �� /aru/ igével helyettesítik, melyet más dialektusokban az élettelen objektumok megnevezésére használnak. Az �� /oru/ igét segédigeként is használják, melyet ebben az esetben /joru/-ként ejtenek. Oszakában, Kiotóban, Sigában, Észak-Narában és Mie egyes részein, főleg férfias nyelvezetben, a �� /joru/ ige használata zavarónak, lenézőnek hathat egy harmadik fél számára. Hjógoban, Dél-Narában, s Vakajama egyes részein pedig egy éppen végbemenő folyamatot jelöl (az ige kapcsolatos alakja +��). Például: ����� /tabete yoru/ ’éppen eszik’. Negatív alak Informális beszédben a negatív ige végződése, ami a sztenderd japánban �� /nai/, � /-n/ vagy �� /-hen/ lesz, mint például az ��� /ikan/ és az ���� /ikahen/ ’nem megyek’ esetében, amit a sztenderd japánban ���� /ikanai/-nak mondanak. A � /-N/ végződés a klasszikus japán negatív alaknak, a � /-nu/-nak a transzformációja, mely néhány idiómában is megjelenik. A �� /-hen/ végződés a ��� /va szen/ rövidülésének és változásának eredménye, a /-n/ hangsúlyos alakjak. A ��� /-jahen/, mely egy egyfajta ”átmeneti forma” a ��� /-va szen/ és a �� /-hen/ között, néha még ma is használatos az �� /icsidan/ igék esetén. A �� /godan/ igék kétféleképpen ragozódhatnak a /-hen/ végződés előtt: a leggyakoribb az /-ahen/, például az ���� /ikahen/ esetén, de Oszakában az /-ehen/ végződés is használatos (���� /ikehen/). Mikor /-i/ magánhangzó kerül a �� /-hen/ végződés elé, akkor a �� /-hen/ helyett �� /hin/-t ejtenek, főleg Tokióban. A múlt idejű negatív alak ���� /-N katta/ és ����� /-heN katta/, egyfajta elegye a � /-N/-nek, a �� /-heN/-nek és a sztenderd japán múlt idejű negatív alakjának, a ���� /nakatta/-nak. A tradicionális kanszai dialektusban a ��� /-naNda/ és a ���� /-henaNda/, a múlt idejű, negatív alaknál használatos. �� godan igék: a �� /cukau/ ’használni’ igéből ��� /cukavaN/, ���� /cukavaheN/, illetve ���� /cukaeheN/ alakok lesznek ��� kami-icsidan igék: ��� /okiru/ ’felkelni’ igéből ��� /okiN/, ����� /okijaheN/, ���� /okiheN/, illetve ���� /okihiN/ alakok lesznek egy morás igék: �� /miru/ ’látni’ igéből �� /miN/, ���� /mijaheN/, ���� /mieheN/, illetve ���� /miːhiN/ alakok lesznek ��� simo-icsidan igék: ��� /taberu/ ’enni’ igéből��� /tabeN/, ����� /tabejaheN/, illetve ���� /tabeheN/ alakok lesznek egy morás igék: �� /neru/ ’aludni’ igéből �� /neN/, ���� /nejaheN/, illetve ���� /neːheN/ alakok lesznek s-rendhagyó igék: �� /suru/ igéből �� /seN/, ���� /sijaheN/, ���� /szeːheN/, illetve���� /siːhiN/ alakok lesznek k-rendhagyó igék: �� /kuru/ igéből �� /koN/, ���� /kijaheN/, ���� /keːheN/, illetve ���� /kiːhiN/ alakok lesznek ���� /koːheN/: a ���� /keːheN/ és a sztenderd ��� /konai/ ige keveredéséből jött létre, mely főképp a fiatalok körében használatos, leginkább Kóbéban. A mindennapi beszédben a �� /-heN/ végződést használják majdnem minden tagadó mondatban, a� /-N/ végződést pedig erőteljesebb tagadás kifejezésekor, illetve idiómák esetén. Például ���� /-N toite/ vagy ���� /-N totte/ végződést használnak a sztenderd ��� /-nai de/ ’légy szíves, ne tedd’ helyett; ����� /-N demo eː/ végződést a sztenderd ������ /-nakutemo iː/ ’nem kell megcsinálni’ helyett; és ������� /-N to (akaN)/ végződést a ���������) /-nakucsa (ikenai)/ vagy ������ /-neba (naranai)/ ’meg kell tenned’ helyett. Az utolsó végződést helyettesíthetjük a �(���) /-na (aka�)/ vagy a ���� /-N naraN/ formákkal. Felszólító mód A kanszai dialektusban 2 féle felszólító mód van. Az egyik ezek közül a szabályos felszólító mód, amely a Késő-közép japán nyelvből maradt fenn. A sztenderd japán nyelv icsidán igéinél előforduló � /-ro/ végződés sokkal ritkábban fordul elő a kanszai dialektusban, és általában /-i/ vagy /-e/ végződéssel helyettesítik. A szabályos felszólító módot általában � /jo/ vagy� /ja/ követ. A másik felszólító mód ”könnyedebb” és valahogy nőiesebb forma, amely határozói igenevet használ (��� /renjókei/, mely a �� /maszu/ tő), esetenként ennek megrövidült alakját (��� /renjókei/) + ��� /naszai/ végződést. Végződései gyakran megnyúlnak, és ezeket általában � /ja/ vagy � /na/ követ. Kiotóban a nők gyakran kapcsolnak egy �� /-josi/ végződést a nőies felszólító formához. godan igék: a �� /cukau/ ige �� /cukae/ a szabályos alakban, ����� /cukai(ː)/ feminin alakban ��� kami-icsidan igék: a ��� /okiru/ ige ��� /okiː/ (A-M-A) a szabályos alakban, ����� /oki(ː)/ (A-A-M) feminin alakban ��� simo-icsidan igék: a ��� /taberu/ ige ��� /tabeː/ (A-M-A) szabályos alakban, ����� /tabe(ː)/ (A-A-M) feminin alakban s-szabálytalan igék: a �� /suru/ ige �� /seː/ szabályos alakban, ���� /si(ː)/ feminin alakban k-szabálytalan igék: a �� /kuru/ ige �� /koi/ szabályos alakban, ���� /ki(ː)/ feminin alakban A kanszai dialektusban tagadó felszólító módban is használható a ”könnyedebb” forma. Ezt a renjókei + � /na/ szerkezettel érhetjük el, mely a renjókei + ���� /naszaruna/ szerkezet megrövidült változata. A � /na/ sokszor �� /naja/ vagy ��� /naina/ alakká változik. A ”könnyedebb” tagadó felszólító mód struktúrailag ugyanúgy épül fel, mint a felszólító mód + � /na/ szerkezet, melyet a kanszai dialektust beszélők hangsúly alapján könnyedén megkülönböztetnek, de a tokiói dialektust beszélők számár sokszor ez nehéz feladat. Ugyanis a tokiói dialektusban a � /na/ végződés egyes esetekben tiltást fejez ki (ne csinálj valamit). A kiejtés a ”könnyedebb” felszólító mód esetében kevésbé hangsúlyos, a tagadó felszólító mód esetében viszont a � /na/ előtt downstep jellemző. �� godan igék: a �� /cukau/ ige ��� /cukauna/ szabályos alakban, ��� /cukaina/ feminin alakban ��� kami-icsidan igék: az ��� /okiru/ ige ���� /okiruna/ szabályos alakban, ��� /okina/ feminin alakban ��� simo-icsidan igék: a��� /taberu/ ige ���� /taberuna/ szabályos alakban, ��� /tabena/ feminin alakban s-szabálytalan igék: a �� /suru/ ige ��� /suruna/ vagy �� /szuna/ szabályos alakban, �� /sina/ feminin alakban k-szabálytalan igék: a �� /kuru/ igen ��� /kuruna/ szabályos alakban, �� /kina/ feminin alakban Melléknevek A kanszai dialektusban a melléknév töve általában ugyanaz, mint a sztenderd japán nyelvben, kivételek ez alól a regionális szókincsbeli különbségek. Ugyanaz a folyamat megy végbe a renjókei végződéseknél is, amely a klasszikus japán nyelvben: a jelzői végződés lerövidül. A klasszikus japán esetében a � /-si/ és a �/-ki/ rövidül /-i/-re, a renjókei esetében pedig a � /-ku/ rövidül /-u/-ra. Ezzel a szabályszerűséggel például a �� /hajoː/-ból (a ��/hajau/ rövidülése, jelentése: gyors) �� /hajaku/-t képezhetünk (jelentése: gyorsan). Az évszázadok során gyakran előfordult, hogy elhagyták a mássalhangzót a melléknévi végződés utolsó morájáról (a mássalhangzó elhagyására vezethetőek vissza olyan szavak, mint az ����� /arigatoː/ és az ����� /omedetoː/, de a kantói dialektus megőrizte a � /-ku/ végződést, míg a � /-si/ és a� /ki/ mégis /i/-re rövidül. Ez felelős az eltérésért a sztenderd nyelvtől.) A kanszai dialektust beszélők hajlamosak a melléknevek /-i/ végződéseinek elhagyására, és utolsó magánhangzóinak megnyújtására, mely néha tonális változást eredményez. E folyamat által az ���� /omoroi/ ’érdekes, vicces’-ből ���� /omoró/, az ��� /acui/ ’meleg, forró’-ból pedig ��� /acú/ vagy ��� /accu/ lesz. A melléknevek effajta használatát, melyet általában felkiáltásnak szánnak,és gyakran olvashatjuk a klasszikus irodalomban, hallhatjuk sok más modern japán dialektusban, mégis Kanszaiban a leggyakoribb. Nincs semmilyen speciális ragozás a valószínűség kifejezésére (melléknevek esetében) a kanszai dialektusban, csupán a�� /jaro/ végződést kell hozzákapcsolni a melléknév szótári alakjához. Például a ���� /jaszukaró/ ’valószínűleg olcsó’ alak alig használatos, ehelyett inkább azt mondják ���� /jaszui jaro/. Az udvarias szuffixumokat is, a ��/��/�� /deszu, daszu, doszu/ és a �� /-maszu/, a sztenderd japánban megszokott ���� /desó/ helyett �� /jaro/ követ. Például a ��������� /kjó va hare desó/ ’Ma valószínű szép időnk lesz’ a kanszai dialektus szerint ��������� /kjó va hare jaro/. Kopulák A sztenderd japán nyelv � /da/ kopuláját a kanszai dialektusban � /ja/ kopulával helyettesítik. Ugyan ez vonatkozik ragozott formáira, mely által a ��� /daró/-ból �� /jaro/, a ��� /datta/-ból ��� /jatta/ lesz. Fontos megjegyezni, hogy a ��� /daró/ leginkább a férfias nyelvezet része, míg a �� /jaro/-t nők és férfiak is használják. A negatív kopula ���� /de va nai/ vagy ���� /dzsa nai/ a kanszai dialektusban ��� /ya nai/ vagy �����/����� /ya arahen, ya arehen/. A � /ya/, mely a ��� /dearu/ beszélt nyelvi alakja, a �� /dzsa/-ból eredeztethető, mely a kései Edo korból származik (viszont beszélt nyelvben a /dzsa/-t még mindig használják). A �� /dzsa/-t többnyire Japán nyugati részén őrizték meg (például Hirosimában), s fikciókban idős férfiak sztereotipizálására is használják. A � /ja/ és a �� /dzsa/ csak informális szituációkban használhatóak, éppen úgy, mint a sztenderd japán � /da/-ja, míg a sztenderd �� /desz/ legfőképp formális nyelvezetben, úgynevezett �� /keigo/-ban használatos. A formális �� /masz/, �� /desz/, ����� /gozaimasz/ alakokat Kanszaiban is használják, épp úgy, mint Tokióban, de a kanszai dialektus rendelkezik saját udvariassági formulákkal. A �� /desz/-t Oszakában �� /dasz/-ként, Kiotóban �� /dosz/-ként ejtik. Az ��� /omasz/ egy másik egyedi, udvarias alak, melyet Kiotóban sokszor �� /oszu/-nak ejtenek. Az ��� /omasz/ használata megegyezik a ����� /gozaimasz/ használatával, mely az �� /aru/ udvarias alakja, viszont közel sem olyan formális, mint a �����/gozaimasz/. Oszakában a �� /dasz/-t és az ��� /omasz/-t sokszor lerövidítik: � /da/, �� /oma/. Az ��� /omasz/ és �� /oszu/ negatív formái: ���� /omahen/, ��� /ohen/. Mikor néhány mondatvégi partikula és a valószínűség kifejezésére használatos �� /jaro/ forma /-szu/ udvarias végződést követ, akkor összeolvadás történik (ez legfőképpen Oszakában jellemző). Ma ezt a kombinált formát régimódinak, túlzónak tekintik. n’na (-szu + na), hangsúlyozás. Például: Bocsi-bocsi den’na. ’Hát, is-is’ n’nen (-szu + nen), hangsúlyozás. Például: Csáiman’nen. ’Ez helytelen’ nganan (-szu + gana), hangsúlyozás. Például: Jorosú tanomimangana. ’Örülök, hogy megismerhetlek’ kka (-szu + ka), kérdés. Például: Mókarimakka? ’Hogy halad az üzlet?’ n’no (-szu +no), kérdés. Például: Nanyi jütteman’no? ’Miről beszélsz?’ ssze (-szu + e, a /jo/ egy variációjaként), magyarázat, tanács. Például: Ee toko osiemassze! ’Majd én mutatok egy jó helyet’ ssáró (szu + jaro), feltevés, meggyőződés. Például: Kjó va hare dessaro. ’Ma valószínűleg jó idő lesz.’ Aspektusok A köznapi kanszai beszédben kétféle folyamatos igeszemléletet különböztetünk meg: a �� /-teru/-t és a �� /-toru/-t. Az előbbi a sztenderd japánban használt ��� /-te iru/, az utóbbi pedig a ��� /-te oru/ rövidített alakja, mely más nyugati japán dialektusokban használt forma. A �� /-teru/ és �� /-toru/ használata megegyezik az �� /-iru/ és �� /-oru/ használatával. Az élettelen objektumok kifejezésére használt �� /-taru/ és ��� /-ta aru/ alakok a ��� /-te aru/ rövidített alakjai. A sztenderd japánban a ��� /-te aru/-t csak tárgyas igék esetében használják, de a kanszai �� /-taru/-t vagy ��� /ta aru/-t tárgyatlan igék esetében is. Fontos megemlíteni, hogy a ��� /-te jaru/ ’csinálni valamit valakinek’ jelentésű igevégződés szintén �� /-taru/-vá rövidül (Szensuban és Vakajamában ��� /csaru/-vá), így célszerű nem összekeverni a kettőt. Más nyugat-japáni dialektusok, mint Csúgoku vagy Sikoku dialektusai, megkülönböztetik az igei aspektusokat (�� /-joru/ a folyamatos, �� /toru/ a befelyezett alak). A Kanszai régióban található Hjógo déli részén és a Kii-félszigeten szintén megkülönböztetik ezeket az aspektusokat. Vakajama egyes részein a �� /-joru/ és �� /-toru/ alakok helyett a �� /��/ és a ���/���� /ta aru, csa aru/ alakokat használják. Freescale 68HC08 A 68HC08, röviden HC08, 8 bites mikrovezérlők nagy családját jelenti, a Freescale Semiconductor gyártja, amely 2004-ben vált ki Motorola cégből. A HC08 processzorok teljes mértékben kódkompatibilisek elődjükkel, a Motorola 68HC05-tel. A Motorola processzorokhoz hasonlóan ezek is a Motorola 6800 örökségét hordozzák, felépítésük a Neumann-architektúrának felel meg, és memóriába leképzett ki-/bemeneti rendszerük van. Ennek a családnak összesen öt belső processzor-regisztere van: egy 8 bites A akkumulátora, egy 16 bites H:X indexregisztere, egy 16 bites SP veremmutatója, egy 16 bites PC programszámlálója és egy 8 bites CCR állapotregisztere (a CCR a condition code register, feltételkód-regiszter rövidítése). A H:X indexregiszter kvázi-16 bites, ugyanis a processzor néhány utasítása képes a bájtjainak független kezelésére. A HC08-as családba épített CPU típusra a CPU08 jelöléssel hivatkoznak. A HC08-asok között processzorcsaládok tucatjai találhatók, mindegyik más és más különböző beágyazott alkalmazási terület céljaira készül. A tulajdonságok és képességek ezek között nagy változatosságot mutatnak, pl. a tokozás 8-tól 64 kivezetésig, vagy a kapcsolódási képesség az USB 1.1-től a LIN-ig terjedhet. A HC08 család egy tipikus általános célú eszköze pl. a M68HC908GP32 mikrovezérlő. A programozásra a Freescale saját CodeWarrior Development Studio termékének speciális kiadását ajánlja. A Freescale RS08 mag a HC08 egyszerűsített, redukált eszközkészletű változata. A Freescale HCS08 mag a változatlan processzormagokkal épített eszközök következő generációja. Tordy Géza Tordy Géza (Budapest, 1938. május 1. –) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, érdemes és kiváló művész. Pályája Bár felvették a Színművészeti Főiskolára, 1956-ban nem indítottak osztályt, így főiskolát nem végzett. Pályáját 1956-ban Kaposvárott kezdte, ahol akkoriban Zách János volt az igazgató, a színházban Németh Antal dolgozott rendezőként. 1957-ben két évre Szegedre szerződött, ahol olyan színészek mellett játszott, mint Kátay Endre, Kovács János, Lakky József vagy Domján Edit. Versényi Ida, Komor István és Horvai István rendezéseiben dolgozott a két esztendőben. 1959-től a Magyar Néphadsereg Színháza, illetve a Vígszínház tagja lett. 1963–1967 között a Madách Színház társulatának tagja volt. 1967-ben visszatért a Vígszínházba. 1982-től évekig tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1985-től 1988-ig rendezője, majd 1988-tól 1990-ig főrendezője volt a veszprémi Petőfi Színháznak. 1992-ben a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője lett, itt dolgozott 1995-ig. 1995 és 2012 között a Budapesti Kamaraszínház főrendezője. Karaktere romantikus és modern hősök megformálásban egyaránt jól érvényesül. Játékában jól érzékelhető a figurák belső feszültsége, a közvetlen érzelmi töltet, az indulatok olykor vad szenvedélye. 1991-ben Kossuth-díjat kapott. 2008 júniusában a Nemzet Színésze címet kapta a grémium választása alapján, a korábban elhunyt Raksányi Gellért helyére került. Szakmai pályájának legfontosabb mesterének Várkonyi Zoltánt tartja, akivel a Vígszínházban és filmen dolgozott hosszú évekig. Házasságából, és további két kapcsolatából három gyermeke született, négy unokája van. A nyarakat tihanyi nyaralójában tölti. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színész - 141; rendező - 62. Ugyanitt százharmincegy színházi fotón is látható. Színházi feladataiból Színművészként Koronázási szertartásjáték - István , Vörösmarty Színház ( Asztrik koronázó érsek) Ki lesz a bálanya , Pesti Színház Szentivánéji álom Amerikai Elektra Az operaház fantomja Black Comedy – Játék a sötétben Caligula helytartója Lear király Marica grófnő Stuart Mária Őrült nők ketrece Az ügynök halála A konyha Rendezőként Adáshiba A csütörtöki hölgyek A miniszter félrelép A vörös postakocsi Amerikai Elektra Az aranyember Az élő holttest Az ifjúság édes madara ( dramaturgként is) Az öreg hölgy látogatása Boldogtalan hold Egerek és emberek A vágy villamosa Furcsa pár Liliom Lola Blau Mirandolina Othello, a velencei mór Pillantás a hídról Spencer Amadeus A nagy Romulus Bolond szél Filmszerepei A mozivásznon szintén erőteljes jelenség: alakítását romantikus távlatok, az ösztönök és érzékek vad, mégis kontrollált bemutatása jellemzi. Meggyőzően alakította Baradlay Jenőt A kőszívű ember fiai filmadaptációjában. Olyan filmalkotásokban játszott, mint a Külvárosi legenda, a Fűre lépni szabad, a Húsz óra, a 80 huszár, a Klapka légió, az 1990-es Édes Anna, a Világszám!, illetőleg legutóbb az S.O.S. Szerelem! c. filmben láthatta a közönség. A Honfoglalás című, anyagilag és erkölcsileg egyaránt kedvezőtlen fogadtatású magyar filmben az Árpádot alakító Franco Nerót szinkronizálta. Presszó televíziós sorozat (2008) Tabló – Minden, ami egy nyomozás mögött van! (2008) S.O.S. Szerelem! (2007) – miniszter Hangyaégetés (2006) Világszám! (2004) Árgyélus királyfi (2003) – mesélő (szinkronhang) Perlasca – Egy igaz ember története (2002) Ének a csodaszarvasról (2002) – szinkronhang A szivárvány harcosa (2001) – főszerkesztő Rendőrsztori televíziós sorozat (2000) Komédiások televíziós sorozat (2000) – Dr. Újváry Károly Az öt zsaru televíziós sorozat (1998) – Doki Szigetvári vértanúk (1996) – Zrínyi Miklós gróf A három testőr Afrikában (1996) – Őrmester Szemben a Lánchíd oroszlánja (1995) Helyet az ifjúságnak (1995) A párduc és a gödölye (1995) Kisváros (1993) – Wolf fegyverkereskedő Privát kopó (televíziós sorozat) (1993) – Lőrincz Ottó Az álommenedzser (1992) Édes Anna (1990) Erdély aranykora (1989) – I. Apafi Mihály , Erdély fejedelme Ítéletidő (1988) Gyilkosság két tételben (1988) – Kékesi Rezső Nyolc évszak televíziós sorozat (1987) – Géza A vörös grófnő (1985) Elcserélt szerelem (1984) – Dezső Klapka légió (1983) – Klapka György Sértés (1983) Viadukt (1982) – Balog A 78-as körzet televíziós sorozat (1982) – Roboz Gyilkosság a 31. emeleten (1980) Faustus (1980) Élve vagy halva (1979) – Szentgróthy kapitány A korona aranyból van (1979) Dániel (televíziós sorozat) (1978) – Józsi 80 huszár (1978) – Bódog Szilveszter Zokogó majom (1978) Küszöbök (televíziós sorozat) (1977) Petőfi 1-6. televíziós sorozat (1977) – Vörösmarty Mihály Amerikai cigaretta (1977) – Ebes László Fekete gyémántok (1976) – Gustaf Roné Hátország (1976) – Dezső A bolondok grófja (1974) – Pető Próbafelvétel (1974) Pirx kalandjai (1973) Hannibál utolsó útja (1973) Átmenő forgalom (1973) Hazai történetek (1972) Szerelmespár (1972) Tizennégy vértanú (1970) – Görgey Artúr Egri csillagok (1968) – Miklós deák Bors (1968) – Parádi Gusztáv Sok hűség semmiért (1966) – rádió riporter Húsz óra (1965) – Pali A kőszívű ember fiai (1964) – Baradlay Jenő A Tenkes kapitánya (1964) – vándordiák Lopott boldogság (1962) – Fuser Nem ér a nevem (1961) - Szabó Laci Megöltek egy lányt (1961) – rikkancs Fűre lépni szabad (1960) – Kárász Lali Kálvária (1960) – Tóth Jani Álmatlan évek (1959) Akiket a pacsirta elkísér (1959) – Varga Sándor Külvárosi legenda (1957) – Ambrus Pista Díjai Jászai Mari-díj (1970, 1977) Hegedűs Gyula-emlékgyűrű (1973) Ajtay Andor-emlékdíj (1977, 1987) Érdemes művész (1980) Ruttkai Éva-emlékdíj (1987) Kiváló művész (1988) Kossuth-díj (1991) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998) Bilicsi-díj (2001) Gundel művészeti díj (2002) Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2005) A Nemzet Színésze (2008) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2008) Prima Primissima díj (2011) Egyéb Népszerű szinkronszínész. Fontosabb filmjeiben (Keresztapa, Az utolsó tangó Párizsban) gyakran volt Marlon Brando magyar hangja. Több alkalommal szinkronizálta Jack Nicholsont, Robert De Nirót, Anthony Hopkinst, Kevin Kline-t, James Caant, Burt Reynoldsot, Gene Hackmant, és Angelina Jolie édesapjának, az Oscar-díjas Jon Voightnak, valamint Robin Williamsnek is gyakori szinkronhangja. Cd-k és hangoskönyvek Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger Spanyol Birodalom A Spanyol Birodalom (spanyolul: Imperio Español) volt az első igazi világbirodalom, az emberiség történetének egyik legnagyobb impériuma. A 16. századi Spanyolország és Portugália voltak az első európai államok, amelyek globális uralomra és gyarmatszerzésre törekedtek, valamint kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek a tengeren túli országokkal (az Atlanti-óceánon keresztül Amerikával, a Fülöp-szigeteken keresztül pedig Kelet-Ázsiával és Mexikóval). Volt idő, amikor a Spanyol Birodalom uralta az óceánokat fejlett flottájával, az európai csatatereket jól képzett katonáival, a híres terciósokkal. Az impérium aranykora a 16. és 17. században volt. A Spanyol Birodalom születése 1492-ben Kolumbusz Kristóf felfedezi Újvilágot megkezdődik a spanyol gyarmatbirodalom kiépítése. A spanyol konkvisztádorok megdöntik az Inka, az Azték birodalmat, gyarmatosítják Dél-Amerikát és Közép-Amerikát. A gyarmatokról iszonyatos nemesfém áramlik az anyaországba, Spanyolország válik a világ legnagyobb nemzetévé, a birodalom azonban gyorsan hanyatlani kezd, a nagy mértékű infláció, és az állandó háborúskodás meggyengíti a birodalmat. A gyarmatosítás közben Amerikába behurcolt betegségek következményeként az indián lakosság 90%-a kihal. A spanyol gyarmatosítók áttérítik a lakosokat katolikus hitre, bevezetik a spanyol nyelvet a hivatalokban, ennek köszönhetően Amerikai kontinensen élő lakosság 40%-a spanyolt is beszéli az Indián nyelvek mellett. A birodalom hatalma csúcsának kezdetét V. Károly idején érte el, aki akkoriban a világ leghatalmasabb uralkodójának számított. Ugyan a birodalom virágzott uralkodása alatt, megkezdődött a lassú hanyatlás is, Spanyolország monopolizálta a kereskedelmét, emiatt képtelen volt költséges háborúkat vívni, az országba áramló nagy mennyiségű nemesfém miatt az anyaországban megemelkednek az árak, így a főbb nyersanyagokat az iparcikkeket, mezőgazdasági termékeket, más országból kell importálni. A birodalom több mint öt évszázadig állt fenn, és komolyan befolyásolta a világtörténelmet. A birodalom 1790-ben 20.000.000 km²-en 60.000.000 lakosból állt. Suttogók A Suttogók˙(angolul:The Whispers), egy amerikai élőszereplős sorozat az ABC-től. A sorozat 2015. június 1.-jén debütált a csatornán. Magyarországon a Fox vetíti. A sorozatot Ray Bradbury A tetovált ember - Nulla óra című könyve ihlette meg. Ismertető Egy titokzatos erő gyermekeket manipulál arra, hogy szörnyű tetteket hajtsanak végre, de a gyerekek csak egy ártatlan puszipajtásnak gondolják. Az FBI ügynökei erre nyomozásba kezdenek, hogy kiderítsék mi ez a szörnyű izé, ami ilyenre vetemedik. Közben a Szaharában a tudósok egy furcsa jelenségre lesznek figyelmesek, ami összefüghet az üggyel. Csaba A Csaba régi magyar személynév. Egyes források szerint török eredetű lehet, és a jelentése: pásztor, kóborló, újabban az ajándék jelentése is felmerült. A név felbukkan a kora középkori eredetű magyar mondavilágban is, Csaba királyfi alakjában, akit Attila fiaként tart számon a hagyomány. A nevet a 19. században fedezték fel újra, Vörösmarty Mihály és Arany János művei nyomán lett népszerű. Egyes kutatók – és az általános iskolai tankönyvek – szerint a csaba szó megegyezik a hun eredetű csobán méltóságnévvel. A mai török nyelvben a çaba és caba (ejtsd csaba és dzsaba) szavak poliszemantikusak, jelentéseik bármelyike megfelelne a mondabeli királyfi nevének: erőfeszítés, törekvés, szándék, küzdelem, támadás, szorgalom, bátorság, lelkierő, fáradhatatlanság. Rokon nevek Csobád : Régi magyar személynév, a Csaba -d kicsinyítőképzős származéka. Gyakorisága A Csaba a középkorban nem volt gyakori név, amikor már majdnem feledésbe merült, akkor újította fel Vörösmarty az 1824-ben megjelent Csaba szerelme című versében, de ennek hatására sem terjedt el. Népszerű csak a 20. század második felében lett, 1967-ben 2690-en kapták ezt a nevet, amivel a 12. leggyakrabban adott férfinévvé vált, az 1980-as években a 14. volt. Az 1990-es években a Csaba igen gyakori név, a Csobád szórványosan fordult elő, a 2000-es években a Csaba 34-40. leggyakoribb férfinév, a Csobád nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok április 12. április 24. július 6. október 6. december 5. Híres Csabák és Csobádok Anghi Csaba zoológus Bartók Csaba válogatott kézilabdázó Bogdán Csaba gitáros, zeneszerző Böjte Csaba ferences rendi szerzetes Csaba királyfi , Attila fia, mondai alak Csizmadia Csaba válogatott labdarúgó Debreczeny Csaba színész Dobó Csaba író, újságíró, szegedi labdarúgó, kapuslegenda Fenyvesi Csaba háromszoros olimpiai bajnok vívó, orvos, rákkutató Giczy Csaba olimpiai ezüstérmes, háromszoros világbajnok kajakozó Hegedűs Csaba olimpiai bajnok birkózó Hende Csaba politikus Hetessy Csaba zeneszerző Horváth Csaba politikus Jakab Csaba színész Kállai Csaba országos cigányvajda Máté Csaba labdarúgó, edző Molnár Csaba színész Molnár Csaba politikus Pindroch Csaba színész Siklós Csaba közlekedésmérnök, volt miniszter Szegedi Csaba festőművész Szegedi Csaba operaénekes Székely Csaba író Tihanyi-Tóth Csaba színész Tokaji Csaba színész Varga Csaba rajzfilmrendező, írás- és nyelvkutató Vastag Csaba énekes, az első magyar X-faktor győztese Egyéb Csabák és Csobádok Földrajzi névként Békéscsaba Békés megye megyeszékhelye Csabacsűd , Csabaszabadi település Békés megyében Csabaháza , település Szlovákiában Bálványoscsaba Piliscsaba település Pest megyében Rákoscsaba Budapest városrésze Hejőcsaba Miskolc városrésze Csobád , település Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Az irodalomban Csaba-monda Csaba-trilógia, Arany János műve Csaba, Wass Albert műve Egyéb Akkor jön vissza, amikor Csaba Görögországból , mondták arra, aki sose jön vissza. Csaba Center , békéscsabai bevásárlóközpont csabagyöngye , szőlőfajta csabai kolbász , hungarikum csabaíre , gyógynövény Tóth Imre (költő) Tóth Imre (Zalaegerszeg, 1966. július 2. –) magyar költő, szerkesztő, könyvtáros. Életpálya Szülei F. Tóth Imre hivatásos katonatiszt és Hegedűs Magdolna. Általános iskolai tanulmányait a Dr. Hamburger Jenő Általános Iskolában (mostani nevén: Landorhegyi Általános Iskola) végezte, majd a Zrínyi Miklós Gimnáziumban érettségizett. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát. Érettségi után egy évig egy hivatalban dolgozott. Sorkatonai szolgálatát több helyőrségben töltötte le. 1988 óta dolgozik a Deák Ferenc Megyei Könyvtárban. 2003 óta a Pannon Tükör folyóirat munkatársa, majd rovatvezetője, 2017-ben online szerkesztője. Díjak, jelölések, tagságok 2011-ben Zalai Prima Primissima-díjra jelölték irodalom kategóriában. Tagja a Szépírók Társaságának és a Magyar PEN Clubnak. A kert és más novellák című kötete 2015-ben elnyerte a Magyar Írószövetség és a Canon digitális könyvnyomtatási pályázat díját. Kötetei Tóth Imre–Soós József–Chak István: Szolgák ; József Attila Városi Könyvtár, Zalaegerszeg, 1985 Nostradamus menyegzője. Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg, 2004 A lélek nulla foka. Parnasszus Kiadó, Budapest, 2009 A kert és más novellák. Pannon Írók Társasága, Zalaegerszeg, 2015 Exit. Pannon Tükör Könyvek, Zalaegerszeg, 2016 A kert és más novellák ; Pannon Írók Társasága, Zalaegerszeg, 2015 Consac Consac település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 219 fő (2015). Consac Nieul-le-Virouil, Plassac, Saint-Ciers-du-Taillon, Saint-Dizant-du-Bois, Saint-Sigismond-de-Clermont, Semillac és Semoussac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stemmen Stemmen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 828 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Vesvres Vesvres település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 26 fő (2015). Vesvres Vitteaux, Beurizot és Boussey községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ambigramma Az ambigramma olyan grafikai alakzat, amely több irányból olvasható. A leggyakoribb ambigrammák 180 fokkal elforgatva ugyanazt a szót adják ki, de előfordulnak olyan ambigrammák is, amelyek egy vagy több másik értelmes szót adnak ki. Az ambigrammák központi elemei Dan Brown Angyalok és démonok című regényének. Tore Svensson Tore Svensson (Falkenberg, 1927. december 6. – 2002. április 26.) svéd válogatott labdarúgó. A svéd válogatott tagjaként részt vett az 1950-es és az 1958-as világbajnokságon, illetve az 1952. évi nyári olimpiai játékokon. Sikerei, díjai Klub Malmö FF Svéd első osztály bajnoka: 1949-50 , 1950-51 , 1952–53 Svéd kupa : 1951, 1953 9132 Walteranderson A 9132 Walteranderson (ideiglenes jelöléssel 2821 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Pećurkovo Brdo Pećurkovo Brdo falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Duga Resához tartozik. Fekvése Károlyvárostól 7 km-re délre, községközpontjától 3 km-re délkeletre, a község keleti határán fekszik. Története A településnek 1857-ben 79, 1910-ben 86 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Vojnići járásához tartozott. 2011-ben 101-en lakták. Ribera (Agrigento) Ribera település Olaszországban, Szicília régióban, Agrigento megyében. Lakosainak száma 19 055 fő (2017. január 1.). Ribera Bivona, Calamonaci, Caltabellotta, Cattolica Eraclea, Cianciana és Sciacca községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Ilija Nestorovski Ilija Nestorovski (Prilep, 1990. március 12. –) macedón válogatott labdarúgó. Jelenleg a Palermo játékosa. Posztját tekintve csatár. Pályafutása Nestorovski Prilep városában született, labdarúgó pályafutását pedig az FK Pobeda csapatában kezdte. 2000-ben csatlakozott a klub ifjúsági akadémiájához, majd hat év után, 2006-ban bemutatkozhatott a felnőttek között is. A következő négy évben 96 bajnokin 39 gólt szerzett. 2010 nyarán kölcsönbe a cseh élvonalban szereplő 1. FC Slovácko csapatához került, ahol 11 bajnokin egy gólt ért el, a Slavia Praha elleni 3-1-es győzelem alkalmával volt eredményes. A következő szezonban 17 alkalommal kapott lehetőséget, újabb egy gólt szerzett. A 2011-12 szezonban a Viktoria Zizkóban játszott, ugyancsak kölcsönben, de mivel a klub a kiesés ellen harcolt, fél év után hazaigazolt a Metalurg Szkopjéba. 2013. augusztus 9-én aláírt a horvát Inter-Zaprešićhez, ahol első idényében húsz alkalommal talált be az ellenfelek hálójába a másodosztályban és a kupában is szerzett két gólt. A következő szezon, immár az élvonalban még jobban sikerült, 27 bajnokin 24 góllal gólkirályi címet szerzett. 2016 júliusában 500.000 euró ellenében az olasz bajnokságban szereplő Palermo igazolta le. 2016. augusztus 12-én debütált új csapatában az AS Bari elleni kupameccsen, majd augusztus 21-én a Seria A-ban is pályára lépett a Sassuolo ellen a második félidőben Balogh Norbert cseréjeként. Szeptember 18-án megszerezte első gólját is, majd három nap múlva újra betalált az Atalantának. Első itt töltött idényében 37 bajnokin 11 gólt ért el. A válogatottban Nestrovski a macedón U21-es válogatott tagjaként részt vett és mindhárom csoportmérkőzésen játszott a 2013-as U21-es Európa-bajnokságon. 2015. október 9-én bemutatkozhatott a macedón válogatottban is, ahol 2016. május 29-én szerezte meg első gólját Azerbajdzsán ellen. Statisztika 2017. május 28. szerint Válogatott Statisztika 2017. március 24-e szerint Freestyle Script A Freestyle Script egy kurzív betűkép, amelyet Martin Wait tervezett 1981-ben. Kiadója az Adobe, az ITC és a Letraset. A félkövér változatot 1986-ban tervezték. A Freestyle Script négy változata a Regular, a Bold, az SH Reg Alt és az SB Reg Alt. Timber! / Take Hold of That Star Közreműködők Közreműködők: Barry Gibb – ének, gitár Robin Gibb – ének Maurice Gibb – ének stúdiózenészek: dob, hegedű, zongora, basszusgitár hangmérnök: Robert Iredale A lemez dalai A oldal: Timber! (Barry Gibb) (1963), mono 1:46, ének: Barry Gibb B oldal: Take Hold of That Star (Barry Gibb) (1963), mono 2:38, ének: Barry Gibb Megjegyzés A számok a Festival Studio Harris Street-i telepén lett rögzítve kétsávos magnófelvételen. Dalszövegek Timber! Take Hold of That Star Centro Direzionale A Centro Direzionale Nápoly új kereskedelmi központja számos felhőkarcolóval, amelyek a város szinte bármely pontjáról láthatóak. A központ kialakításának ötlete 1964-re vezethető vissza, amikor megpróbálták Nápolyban is meghonosítani a felhőkarcolókat. A Centro Direzionale kialakítása Kenzo Tange japán építész 1982-es terveit követi. Az ő ötlete volt a modern Tokió kialakítása 1960-ban illetve a tokiói olimpiai falu megépítése (1964). Olaszországban előzőleg a bolognai kereskedelmi és vásárközpontot tervezte 1975-ben. A Centro Direzionale több mint 1 km²-nyi területet foglal el Nápoly Poggioreale kerületéből a Főpályaudvar mellett. Kialakítása lenyűgöző: 18 épületszigetből áll, melyek közül számos magassága meghaladja a 100 métert. Az épületek között egyaránt találhatók lakóépületek és irodaépületek is. Kialakításánál figyelembe vették, hogy a nápolyi adminisztráció teljes személyzetét tudják itt elhelyezni (így került át ide a bíróság is). Lényegében „város a városban”. A kiterjedt gyalogos zóna alatt hatalmas parkoló fekszik, ahonnan felvonók viszik az embereket a fákkal, zöldterületekkel teletűzdelt sétálózóna közepébe. Saját metróállomása van. Koszmosz–132 A Koszmosz–132 (oroszul: Космос 132) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold. Küldetés Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1966. november 19-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.37 perces, 65.2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 210 kilométer, az apogeuma 276 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap. Koszmosz–129 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak. 1966. november 27-én 8 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. Szent angyalok fatemplom (Kisesküllő) A kisesküllői Szent angyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07520 sorszámon szerepel. 519 Sylvania Az 519 Sylvania egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Raymond Smith Dugan fedezett fel 1903. október 20-án. Kavaii A kavaii (��� [kaw͍ai.i]; Hepburn: kawaii) japán szó, jelentése aranyos. Az 1970-es évektől az aranyosság a japán kultúrában jóval többet kezdett jelenteni, mint egyszerűen a gyermeki vonások, a törékenység, a megejtő viselkedés, az ártatlanság, egyszóval az „édes” vagy „cuki” tulajdonságok összessége. A kavaii egyaránt jelent szépet, aranyosat, illetve bájosat. Mint kulturális jelenség a szórakozás, öltözködés, étel, játék, személyes kiegészítők, viselkedés, akcentus, kommunikációs forma (lásd példákat lejjebb) tehát az egész japán nemzeti identitás része lett. Mindazonáltal fogadtatása a japánok körében sem osztatlan: a szkeptikusok az infantilizmus jelének tekintik. Többek között elítéli Muraszava Hiroto, az oszakai Shoin Women’s University professzora. Jellemzői A divat világában a fiatal nők populáris trendje, sok fodorral és habos rózsaszínnel, de ugyanakkor bármilyen a vásárlónak tetsző áru lehet kavaii, ha az illető így reagálja le a tetszését. A kiegészítők díszítése valamely rajzfilmfigura gyermeki alakban történő ábrázolása (nagy szemek, nagy fej, tömzsi, alacsony test stb.). Példák Az Evangelion egyik hősnője, Asuka az EVA–02 indításánál németül beszél, de alig érthető kavaii japán akcentussal. A Kill Bill című filmben az egyik gyilkos, Júbari Gogo aranyos, ártatlan iskoláslánynak van öltözve. Pikachu , a Pokémon egy kitalált állata nemcsak a képernyőn, hanem alkalmanként a japán légijáratok oldalán is feltűnik. Mind a 47 prefektúrának van saját aranyos (korábban szerencsehozó, manapság inkább reprezentáló) kabalafigurája. A japán rendőri erők közül jó párnak van saját kabalafigurája, amit a kóban (��), a rendőrség azonnali elérhetőségét biztosító telefonfülke vagy callbox homlokzatán helyeznek el, például rendőrmaci. A Hello Kitty -kultusz és a cicás repülőgép : ezüst plüssülések rózsaszín fejvédőkkel. A Doraemon cica: csak Japánra jellemző, külföldre nem exportálták, olyan, mint Magyarországon a Futrinka utca volt. Majd minden animében és mangában van példa arra, hogy szerepeltetnek egy apró állatot, csak hogy „gyerekbarátabbnak” tűnjön. A „komolynak” szánt történetekre (Death Note, Ruróni Kensin) nem jellemző. A Sódzso kakumei Utenában Csucsu, az egér Az Evangelionban PenPen, a melegvízi pingvin Mai-Otoméban Mikoto, a macska A Sailor Moonban Csibiusza Luna P-je (és maga Csibiusza is) A Bleachben Chappy, a nyuszi Ki „kavaii”? Vágvölgyi B. András Tokyo Underground című könyvében is megemlékezik erről a jelenségről. Eszerint a japán diáklányok között a három leggyakrabban elhangzó szó a „hontó” („tényleg?”), „uszo” („na ne!” vagy „ne már!”, szó szerint: hazugság), illetve a „kavaii” („cuki”). A „cukiság” megnyilvánulási formái manapság elvárásnak számítanak, társadalmi képet formáló erővé léptek elő. Az egyre inkább elamerikanizálódó Japánban, ahol egyre inkább teret nyer a fiatalok körében az erőszak és az agresszió, a „cukiság” mint pozitív értékmérő jelenik meg. A japán diáklányok például sokszor beszélnek magukról egyes szám harmadik személyben, ami egy 14-15 éves lány esetében egy nyugati ember szemében nevetségesnek tűnhet. Ám Japánban ez egyet jelent azzal, hogy az adott lány még „kislány” vagy „kisgyerek”, ezért aranyos is. A kavaiimánia legoszloposabb példája a Morning Musume zenekar, amely többnyire hamiskás, elálló fülű, néha kusza fogú vagy kancsal, ugyanakkor nagyon „aranyos” kislányokból áll össze. Rájuk is jellemző viselet a habos ruha, vagy az alig térdig érő modern kimonó, tagjaikat pedig állandóan cserélik, nehogy „kiöregedjenek” – így a csapatban 12-18 év körüli lányok lehetnek csak tagok. Ha elérik a felnőttkort, a producerek tehetségkutató versenyt írnak ki, hogy a felszabaduló helyet betöltsék. Megfigyelhető az is, hogy a csapat idősebb lánytagjai is mesterségesen „lebutítják” magukat egy tizenkét éves kislány szintjére, hogy még aranyosabbnak tűnjenek. Így maradhatott az együttesben 21 éves koráig a leghosszabb ideig Morning Musume tag, Maki Mari is, aki butuskaságával a japán televíziós talkshow-k állandó sztárja volt. Más kultúrák A kifejezetten japán módra aranyos termékekkel óriási forgalmat bonyolítanak le külföldön is, nagy befolyást gyakorolva ezzel más országok, így Kína, Tajvan és Dél-Korea, és természetesen a nyugati államok e teret lefedő, elsősorban üzleti szempontokat a szemük előtt tartó gondolkodására. A kavaii megfelelője Koreában az egjo, Kínában pedig a szacsiao. Sok nyugati popkultúrában a japán szó (kavaii, ���) egy lett azon jövevények hosszú sorában, amivel már gazdagította a távol-keleti állam az idegen szótárakat. Brian McVeigh és Donald Richie Társadalomkutatók, mint Brian McVeigh és Donald Richie kijelentése szerint a jelenség „nem csupán a divat körforgásának egyszeri hóbortja, sokkal inkább a mindennapi élet ’mértékadó’ esztétikuma”. A két fenti kutató véleménye szerint a kavaii egyfajta társadalomkritika. Az egyik nézőpont szerint felfutása többek között annak (is) köszönhető, hogy a Távol-Keleten (elsősorban Japánt értve ez alatt) sosem volt jelentős feminista irányzat. A másik nézőpont a nyugati nők visszatérését látja benne a gyermeki, nőies, védettségre szoruló attitűdökhöz. Felfogásukat többen (az interneten különböző fórumokon) vitatták, elsősorban olyanok, akik valóban éltek Japánban, tapasztalták a jelenséget, és óva intettek, a kavaii filozófiai síkra terelésétől, azon kívül, hogy a japánok (is) szeretik az aranyos dolgokat. Stenigot radarállomás Koordináták: é. sz. 53,328781°, ny. h. 0,118476°53.328781, -0.118476 A Stenigot radarállomás (hivatalos nevén: RAF Stenigot, bővebben: Royal Air Force Stenigot) egy brit radarállomás volt Stenigot község közelében, Lincolnshire megyében (Nagy-Britannia). Eredeti szerepe az volt, hogy a második világháború alatt a német Luftflotte V esetleges légi támadásait észlelje a radarjai segítségével Sheffield és Nottingham irányában. Az ún. Chain Home radarlánc egyik állomása volt a húszból. Építése 1938-ban kezdődött, 1940-ben kezdett üzemelni, és eredeti formájában 1955-ig üzemelt. Ez alatt négy kisebb antenna szolgált a jelek vételére, négy további pedig az adásra. 1959-ben, a hidegháború alatt a berendezéseket korszerűsítették, négy 18-méter átmérőjű parabolaantennát helyeztek üzembe, az állomás a NATO ACE High nevű kommunikációs hálózatának részévé vált (ACE = Allied Command Europe). Feladata az volt, hogy az esetleges szovjet repülőgépek támadásait időben észlelje. A berendezéseket az 1980-as években nagyrészt leszerelték, 1996-ban végleg lebontották. A helyszínen csak a betonépületek alapjai és négy parabolaantenna maradt, amik eredeti tornyukról leszerelve a földön hevernek. A helyszín brit katonai emlékhely. Fregetta A Fregetta a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharfecskefélék (Hydrobatidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: fehérhasú viharfecske (Fregetta grallaria) ( Vieillot , 1817) új-zélandi viharfecske (Fregetta maorianus) (Mathews, 1912) – kihalt vagy kritikus helyzetű; korábban az Oceanites madárnembe sorolták, azonban a Fregetta-fajokkal áll közelebbi rokonságban feketehasú viharfecske vagy Gould-viharfecske (Fregetta tropica) (Gould, 1844) RD–7 Az RD–7 (RD – reaktyivnij dvigatyel, magyarul: sugárhajtómű), korábbi jelzéssel VD–7 (VD – Vlagyimir Dobrinyin) szovjet gyártmányú, egytengelyes kialakítású gázturbinás sugárhajtómű. Kifejlesztése 1952-ben kezdődött az OKB–36 tervezőirodában Vlagyimir Dobrinyin irányításával. Sorozatgyártása az ufai 26. sz. gépgyárban folyt 1977-ig. Elsősorban a Tu–22-es és a 3M bombázók egyes változatain alkalmazták. Az üzemidő tartalékot felhasznált hajtómávek közül többet az AGVT–100 és AGVT–200 tűzoltó járművekbe építve használtak tovább. Jellemzői Egytengelyes kialakítású hajtómű. Kifejlesztésekor újdonságnak számított a kilencfokozatú kompresszor, melyek közükl az első fokozatnál az áramlás hangsenbesség feletti. A kompresszor előtti beömlő résznél a terelőlapátsor állásszöge változtatható. Az égéstér csöves-gyűrűs kialakítású, mögötte a kétfokozatú turbina helyezkedik el. A fúvócső állandó geometriájú. Típusváltozatok VD–7B – Javított változat, melyet a 3M bombázó és légi utántöltő repülőgépeken alkalmaztak. Korlátozták a forgórész fordulatszámát. Maximális tolóereje 93,2 kN. 1957–1968 között gyártották. VD–7P – Módosított kompresszorral készült változat, melynek maximális tolóereje 110,8 kN. RD–7M – Pjotr Koleszov által a hangsebesség feletti repülőgépek számára áttervezett és módosított változat. A hajtómű utánégetőt kapott. A turbina előtti gázhőmérséklet emelésével növelték a tolóerőt. A levegőbeömlő rész átterverzésével növelték a turbina légnyelését is. Maximális tolóereje utánégetővel 156,9 kN, utánégetés nélkül 103 kN. A hajtóművet a Tu–22 -es bombázón alkalmazták. 1960–1965 között gyártották. RD–7M–2 – Az RD–7M módosított, javított fúvócsővel és utánégetővel ellátott változata. Javítottak az első kompresszorfokozaton is. Növelték az utánégetőben a gázhőmérsékletet és szabályozható, hangsebesség feletti fúvócsövet kapott. 1965–1977 között gyártották és a Tu–22KD bombázókon alkalmazták. maximális tolóereje utánégetéssel 161,8 kN. RD–7D – A VM–T Atlant szállító repülőgép számára gyártott utánégető nélküli változat. Műszaki adatok (RD–7M) Hossz: mm Legnagyobb átmérő:1410 mm Száraz tömeg: 176 kg Turbina előtti gázhőmérséklet: 800 °C Maximális tolóerő: utánégetés nélkül: 103 kN utánégetéssel: 156,9 kN Légnyelés: 176 kg/s Nyomásviszony: 11,2 Forgórész fordulatszáma: 7400 1/perc Női alpesi összetett az 1948. évi téli olimpiai játékokon Az 1948. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí női összetett versenyszámát február 2-án és február 4-én rendezték. Az aranyérmet az osztrák Trude Jochum-Beiser nyerte meg. A Magyarországot képviselő Iglóiné Eleőd Anikó a műlesiklásban már nem indult, helyezetlenül zárt. A versenyszám ezt követően először csak 1988-ban szerepelt a téli olimpia programjában. Eredmények A verseny egy futam lesiklásból és két futam műlesiklásból állt. Az összesített pontszám határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Lesiklás A futam megegyezett a lesiklás versennyel. Irmin Irmin a háború germán istene, Mannus fia, Irmin – Irmino változatokban eredetileg a zivatar démona. Tacitus szerint a germánok egyik törzsének, a herminonáknak az őse. A név eredetéhez sok vita fűződik. Némelyek szerint az irmin (jelentése: nagy, fenséges) szóból lett képezve, és maga e szó a főistennek (óskakndináv Týr, ófelnémet Zio) volt a mellékneve (mint ahogy Widukind Hirmint mondja a szászok hadistenének), a Herminones (azaz herminonák) tehát a "fenséges isten" fiainak tekintették magukat. A név jelentése talán előtörő, s így a villámra célozhatott. Irminnek volt szentelve a régi íróknál említett Irminsul nevű szent fa vagy oszlop. Hans Adolf Krebs Sir Hans Adolf Krebs (Hildesheim, 1900. augusztus 25. – Oxford, 1981. november 22.) német-brit orvos és biokémikus. Felfedezte az ureaciklust és a róla Krebs-ciklusként is emlegetett citromsavciklust, amiért 1953-ban Fritz Lipmann-nal megosztva orvostudományi Nobel-díjban részesült. Tanulmányai Hans Adolf Krebs a németországi Hildesheimben született 1900. augusztus 25-én, zsidó családban. Apja Georg Krebs fül-orr-gégész szakorvos, anyja Alma Krebs (lánykori nevén Davidson) volt. Hans a helyi Gymnasium Andreanumban tanult, utána pedig 1918 és 1923 között apja nyomdokait követve Göttingen, Freiburg és Berlin egyetemein tanult orvostudományt. Egy év klinikai gyakorlatot végzett a Berlini Egyetem 3. sz. klinikáján, 1925-ben pedig a Hamburgi Egyetemen orvosdoktori diplomát kapott. Ezután Berlinben tanult még egy évig kémiát, 1926-tól pedig Otto Warburg mellett kezdett el dolgozni a Kaiser-Wilhelm-Institut für Biologie kutatóintézetben, ahol elsősorban a sejtek anyagcseréjé tanulmányozták. 1930-ban visszatért a klinikai munkához és Hamburg Altona kerületében dolgozott az ottani kórházban, majd a Freiburgi Egyetem klinikáján folytatta tevékenységét, ahol 1932-ben Kurt Henseleittel közösen felfedezte az ureaciklust. Ennek során a mérgező ammóniából a májban kevésbé toxikus és a vesével kiüríthető urea keletkezik. A citrátciklus felfedezése 1933-ban Hitler hatalomra jutott, és a zsidó származású Krebs nem dolgozhatott tovább a kórházban. Szent-Györgyi Albert közbenjárására Frederick Hopkins meghívására Angliába költözött, ahol tanulói ösztöndíjat kapott a Cambridge-i Egyetemre. 1934-ben biokémiai demonstrátorrá nevezték ki. 1935-ben a Sheffieldi Egyetem kínált neki előadói, 1938-tól pedig főelőadói állást. 1937-ben felfedezte a citromsavciklust, ezt az alapvető fontosságú folyamatot, mely az oxigént lélegző sejtek energiatermelésében játszik szerepet. A glikolízis folyamán glükózból acetil-CoA keletkezik, ami belép a citromsavciklusba, aminek terméke (egyéb molekulák, pl. szén-dioxid mellett) a NADH. Utóbbi molekula végighalad a elektrontranszportlánc folyamatán és a sejtek által közvetlenül felhasználható energiaforrás, ATP keletkezik. A citromsavciklus bonyolult, tízlépcsős körfolyamat, aminek egyes lépéseit Szent-Györgyi Albert tárta fel, ezért Szent-Györgyi-Krebs ciklusnak, vagy röviden Krebs-ciklusnak is nevezik. Hans Krebst 1945-ben professzorrá és a biokémiai tanszék Orvosi Kutatótanácsának igazgatójává nevezték ki. 1954-ben Oxfordba költözött, ahol az egyetem biokémiaprofesszora lett. Elismerései Hans Krebs 1953-ban a citromsavciklus felfedezéséért Fritz Lipmann-nal közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült. 1947-ben felvette soraiba a neves Royal Society. 1954-ben megkapta a társaság Royal Medal-ját. 1958-ban az angol királynő lovaggá ütötte. Chicago, Freiburg, Párizs, Glasgow, London, Sheffield, Leicester, Berlin és Jeruzsálem egyetemei avatták díszdoktorrá. Családja Hans Krebs 1938-ban feleségül vette a yorkshire-i Margaret Cicely Fieldhouse-t. Három gyermekük született, Paul, John és Helen. Hans Adolf Krebs 1981. november 22-én hunyt el Oxfordban, 81 éves korában. Csabaszabadi Csabaszabadi község Békés megye Békéscsabai járásában. Fekvése Békéscsabától délnyugatra, 15 km-re Békéscsaba és Csanádapáca között fekvő település. Története Csabaszabadi a Békéscsaba környékén fekvő tanyavilágból alakult település. A török után elnéptelenedett Alföldi területeket, Békés vármegyét Harruckern János György császári-királyi hadélelmezési biztos telepítette be, felvidéki szlovák ajkú evangélikus jobbágyokkal. Legelőbb a Kereki részen alakult ki az erre a vidékre oly jellegzetes tanyavilág. Az egész Gerendási rész óriási legelő maradt egészen 1845-ig. 1846-ban egy része gróf Apponyi Györgynek jutott, a legelő másik része a csabai lakosoké lett. Az 1945. évi földosztással elkezdődött az az időszak, amikor a nagy határú helységek is tovább osztódtak és új települések jöttek létre, így alakult ki Csabaszabadi is. A rendszerváltás után a helyi lakosság kezdeményezésére népszavazáson döntöttek arról az itt élők, hogy felhagyva a nagy városi peremkerületi státusszal, önálló kistelepülésként próbálnak javítani helyzetükön. Csabaszabadit 1993. április 29-én Göncz Árpád köztársasági elnök 1993. július 1-jével önálló településsé nyilvánította. Csabaszabadi címere: 1996. június 22-én avatták fel Csabaszabadi új címerét és zászlaját a település önállóvá válásának 3. évfordulójának tiszteletére. A címer Patai János munkája, a zászló pedig Erdeiné Magyarfalvi Máriáé. A címerpajzs hármas tagozódású, az egyes részeket három, a címerpajzs „szíve” felé törekvő aranypólya választja el. Az egy pontban összefutó aranyszalagok a történelmi Magyarország idején, a Csabaszabadi község határában lévő hármas megyehatárt szimbolizálják. Az aranypólyák által határolt felső címermező kék színű, benne 16-sugarú arany nap, amely az örökös megújulást jelképezi, utal mindazokra a változásokra, amelyek a 18. századi Gerendási pusztától a mai virágzó község megalakulásáig történtek. A kék mező a település közigazgatási területére letelepített szlovák anyanyelvű ősökre utal. A zöld szín szimbolizálja a múltban volt hatalmas pusztát és a jelen mezőgazdaságát, a mezőben a község jelképeként is felfogható harangláb Csabaszabadi község önállóságának szimbóluma, a bal oldali mezőben látható arany búzakalászok azt jelentik, hogy a község lakóinak megélhetőségét mindig a mezőgazdaság adta. A szívpajzs az 1700-as évek második felétől a község közigazgatási területén élő, itt mindig is meghatározó szerepet betöltő Beliczey-család címer állatát, a hiúzt foglalja magába. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 73%-a magyar, 23%-a szlovák, 2%-a német és 2%-a szlovén nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességek Beliczey-kastély: A kastélyt a Beliczey-család építette 1870 körül klasszicista stílusban . Az épületet egytornyos, szecessziós villává bővítették az 1910-es években. A kastély egy 500 holdas, külső majorsággal rendelkező birtok része volt. A mai kövesúttól egészen az épületig téglával kirakott bejárót létesítettek, amit két oldalt fasor szegélyezett. Sajnos a kovácsoltvas kapu eltűnt, és a cselédházakat is lebontották. A 90-es évek végén tűntek el az akkor még lakható állapotban lévő, utolsó házacskák. A kastély mögött még ma is megtalálható a napjainkban is üzemképes fürdőmedence. A kastélypark egykori 9 hektáros területe mára mindössze 2 hektárnyira zsugorodott, de az itt élő faritkaságok révén védelem alá került a terület. A park különlegességeknek ad otthont: az évszázados kocsányos tölgyek és a hatalmas erdei fenyő mellett találhatók itt 100 évnél idősebb akácfák, vadgesztenyék, hársfák, juharfák, csakúgy mint a ritkaságszámba menő „vadnarancsfa” ( narancseperfa ) is. Megcsodálhatjuk a nyugati tuja egy szomorú változatát, a több mint 120 éves szomorú törpetuját, más néven esernyőfát, ami nem csak e park különlegessége, hanem egész Békés megyéé: az egész megyében fajtájának egyetlen képviselője. Beliczey kapu: A nagy múltú családról – amely két főispánt is adott a vármegyének – elnevezett emlékkapu. A nemesi oklevelet 1642-ben III. Ferdinánd adományozta a családnak, akik az 1740-es években települtek Békés vármegyébe. Harangláb: Építését még az önállósodás előtt elhatározták. A Szelekovszky László fafaragómunkájával elkészült 7,5 méter magas harangláb 1936-ban, Sopronban öntött, majd a kismegyeri iskolában őrzött harangját 1994. október 22-én szentelték fel. Horgásztó: A kitermelés megszűnése után igazi horgászparadicsomként született újjá az egykori homokbánya. Millecentenáriumi emlékpark: A park az önkormányzat udvarában kapott helyet. A településen felállított kopjafák kivétel nélkül Szelekovszky László fafaragó keze munkáját dicsérik, melyek amellett, hogy szépek, Csabaszabadi történelmének egy-egy emlékét őrzik, 1997-ben például a település címerének megszületésének alkalmából állíttattak egyet, 2006-ban az ’56-os hősök emlékére, valamint a település önállóvá válásának 15-ik évfordulója alkalmából. 2007-ben az első tót családok betelepítésének 295-ik évfordulójára „őseink emlékére” címmel kapott a falu egy emlékkövet, testvértelepülése, Várkút lakóitól. 2008-ban az 1848-as forradalom emlékének szentelt kopjafát a falu. A Zsíros-hagyaték: A Zsíros házaspár Csabaszabadiban tanított egészen az iskola megszűnéséig (1973). Az ő tevékenységük tette elismert intézménnyé az egykori tanyasi iskolát. Fáradhatatlanul szervezték az üdüléseket, versenyekre kísérték diákjaikat, igazgatták a helyi úttörő csapatot. Tanítványaik sok díjat hoztak haza rangos tanulmányi versenyekről. Diákjaik ma is szeretettel emlegetik Misi bácsit és feleségét, annak ellenére, hogy már mindketten eltávoztak. A rengeteg képet és egyéb dokumentumot felölelő hagyatékot fiuk, Zsíros Mihály bocsátotta községünk rendelkezésére. Az egykori diákok közül is sokan juttatták el a birtokukban lévő fényképeket, negatívokat, régi osztályképeiket. Tanyasi tanítók emlékfala Hármashatár-halom: A Csabaszabadi, Csanádapáca és Medgyesbodzás határában álló Hármashatár-halom tetején, a földből nagyjából 30 cm-re kilátszó kő a történelmi vármegyék, Arad , Békés és Csanád vármegye közös határát jelzi. Az emlékoszlopot Szelekovszky László készítette egy akácfa törzséből. A Hármashatár-halom jellegzetes kunhalom. Növénytakarójának jellegzetes faja a taréjos búzafű, amely tömegesen csak itt fordul elő. Almalekvár: Mára az almanap keretében hagyománnyá vált az almalekvár készítése, amelyet helyben a szokásoknak megfelelően üstben, sűrűn keverve főznek készre. Ezután felcímkézett kis üvegekbe töltve ajándékozzák a látogatóknak, akik örömmel fogadják a széles körben elismert Csabaszabadiban készült almalekvárt. A kisvasút emléktáblája az egykori állomásépületen: 1894-ben nyílt meg a vonal első szakasza Alföldi Első Gazdasági Kisvasút néven Mezőkovácsháza és Kupapuszta között. A századfordulóig csak a környező birtokok terményeit szállították a vasúton, egészen a Mezőkovácsháza–Csaba közforgalmú szakasz 1899-es megnyitásáig. A II. világháborús bombázások alatt a pálya és a szerelvények súlyos károkat szenvedtek, a vállalat csődöt jelentett. 1945 decemberétől a MÁV üzemeltette a vonalakat MÁV Alföldi kisvasút néven. Az 1960aas évek végén a forgalom mindinkább közútra terelődése a vasút végét jelentette, a hálózat felbontása 1971-re fejeződött be. A régi posta emléktáblája a volt kis-posta épületén: Csabaszabadiban a II. világháború idején nyitott meg a posta Beliczey major néven, majd Csabaszabadi pályaudvar lett. 1973–ban, amikor a települést Békéscsabához csatolták, a bélyegzőre Békéscsaba–Csabaszabadi felirat került. A posta a kezdetektől a vasútállomással közös épületben működött. Eleinte a vasútállomáson dolgozók végezték a postai feladatokat, míg az egyre erősödő forgalom szükségessé tette egy postamester kinevezését. Az elkövetkezendő több mint 50 évben többen is betöltötték e tisztséget, annak ellenére, hogy a posta az 1990-es évek elején eladta az épületet. A postahivatal ezután az önkormányzat épületében kapott helyet, egészen 2004-es megszűnéséig. Rendezvényei Almanap Kistelepülésen a biztonságért Ingyenes játszóház Bányászat A bányászat a Föld tömegéből, illetve annak kérgéből a hasznosítható ásványi nyersanyagok kutatásával, feltárásával, kitermelésével, minőségjavításával (előkészítésével, osztályozásával), szállításával, esetenként késztermék gyártásával és kereskedelmével foglalkozó tevékenységek összessége. Legtöbbször visszafordíthatatlan és drasztikus beavatkozás a természeti környezetbe, a nem megújuló ásványi nyersanyagok kitermelésére irányulóan. A hasznosítható ásványi nyersanyag lehet: szilárd, folyékony, gáznemű és geotermikus energia. A föld alatt elhelyezkedő ásványi nyersanyag mennyisége és minősége előzetesen csak korlátozottan ismerhető meg, ami a bányászat gazdasági kockázatát növeli. A bányászat sajátos helyet foglal el az őstermelés és az ipar között. Mint az ipar alapját tartják számon, de nemcsak az ipart látja el alap-, nyers- és segédanyagokkal. A bányászat rövid, korai története A bányászat története egyidős az emberiség történetével. Amikor az ősember használatba vette az első ásványi nyersanyagot és szerszámot készített belőle (kovakő), már bányászattal foglalkozott. 1951-ben a Kárpát-medencében, Lovas község határában a bányászkodás nagyon korai időkből származó leleteit tárták fel, ezek Európa legrégebbi bányászati emlékei. Egy vörös festékanyagbányát tártak fel a régészek, melynek korát 80 000 évre becsülik. Itt csontból és szarvasok agancsából készített, a bányászathoz használt szerszámot tártak fel, és megtalálták a vörös festék bányaüregeit is, melyek nagysága elérte a 100–150 köbmétert, amiből arra következtettek, hogy az ősember nemcsak saját felhasználásra folytatta a festékföld bányászatát, és már alkalmazta a tüzet a kőzet lazítására. A Sümeg területén feltárt obszidián bánya korát 6000 évre becsülik, hasonló korúrnak tartják a Tata–Kálváriadomb és Miskolc–Avas térségében talált leleteket is. Kr. e. 3500 körül már föld alatti bányászatot is folytattak, a Sínai-félszigeten ebből a korból származó aknákkal és tárókkal megnyitott türkizbányát találtak. Észak- és Dél-Amerika ősi kultúráiban is folytattak bányászatot, a nemes- és színesfémeket termésfém formájában (termésarany, termésezüst és termésréz) találták meg és gyűjtötték össze, dolgozták fel ékszernek és használati tárgyakká. Az így elérhető fémekkel is ki tudták elégíteni szükségleteiket, nem volt szükségük a kohósítással kinyerhető ércféleségek bányászatára. A közép-amerikai piramisok építéséhez szükséges hatalmas kőtömböket is bányászták, mint ahogy az egyiptomi piramisok köveit is. A régészeti kutatások mindkét területen be is azonosították a felhasznált kőzetféleségek alapján azok bányászatának helyszíneit. Egyiptomban a bányász munkások elhelyezésére szolgáló települések nyomait is feltárták. Egyiptomban a hatalmas méretű föld alatti templomcsarnokok és temetkezési helyek kialakításakor is a bányászok munkáját vették igénybe, és már a föld alatti mérések (bányamérés) tudományát is magas színvonalon gyakorolták. A korai kelta kultúrák korában emelt, máig sem teljes bizonyossággal ismert célú gigantikus kőépítmények anyagait is bányászat útján biztosították. A Római Birodalom korában arany-, ezüst- és sóbányákat üzemeltettek a kiterjedt birodalom számos területén: Cipruson, Észak-Afrikában, a Közép-Keleten, Hispániában valamint Pannóniában a Garam folyó mentén és Erdély területén is. Verespatakon ma is láthatók az abban az időszakban kivájt bányavágatok, melyeket nemesfém ércek kinyerésére létesítettek, és ahonnan római korból származó írásos emlékek is előkerültek, valamint nyomon követhetőek a bányászat tűz alkalmazásával folytatott kőzetbontó módszere. Az agyagművesség, a kerámiák készítéséhez szükséges alapanyagot ugyancsak bányászat útján szerezték be. Nemesfém ércek és egyéb fémércek bányászata A nemesfémeket először termésfém formájában „gyűjtve” bányászták, de igen hamar felismerték, hogy a fémek különböző eljárásokkal, például olvasztással, az ércekből is kinyerhetők. Az ókorban Cipruson, Görögországban. Egyiptom területén, Közép-Keleten és Indiában folyt nemesfémbányászat, de vasérc bányászatával is foglalkoztak. A középkorban három terület látta el nemesfémekkel az akkori világot: a Szász-Cseh Érchegység térsége, a Felső-magyarországi Érchegység (szabad királyi jogú bányavárosok) és az Erdélyi-Érchegység. Ezeken a területeken magas színvonalú bányászatot és feldolgozást (Selmecbánya), pénzverést (Körmöcbánya) folytattak. Jelentőségük csak Amerika felfedezése után csökkent, ahol a bőséges nemesfém előfordulások egy részét már az őslakosok használták. Az újvilágban több aranylázat értek meg a bevándorlók, melyek közül a legismertebbek a kaliforniai és az alaszkai volt. Hasonló jelenségek zajlottak le a közép- és dél-amerikai irányban történő terjeszkedés során is, de Ausztrália felfedezése után is kitört az aranyláz. Az aranylázak többször csak kezdeti sikereket hoztak, tartós bányászkodás csak kevés helyen alakult ki. Korunkra a nagy teljesítményű, gépesített és automatizált, nagyobb tömegű, de kisebb nemesfém tartalmú előfordulások bányászatát folytatják Kanadában, Alaszkában, Oroszországban, Dél-Afrikában és Ausztráliában. A ma is bányászott nagyobb rézérc előfordulások Chilében, Oroszországban, Kazahsztánban, a kaukázusi országokban, Spanyolországban, Svédországban, Finnországban, Kanadában és Ausztráliában vannak. A vasérctermelés legtöbbször követte a nemesfémek bányászatát, de több nagy vastartalmú (elsősorban: magnetit) ércbányát üzemeltetnek Svédországban (évtizedek óta a legnagyobb vasércbánya Kirunában van), Ukrajnában, Oroszországban, Kanadában és Ausztráliában. A fémércek bányászata tartalmazza még a mangán, a cink, az ón, az ólom, a kadmium, a higany, a bizmut, a szelén, a tellúr, az antimon, az arzén, a volfrám, a molibdén, a kobalt, a nikkel, a króm, a platina, a palládium, a vanádium, a titán, a magnézium és a ritkaföldfémek érceinek bányászatát. E fémércek a legváltozatosabb érctársulásokban fordulnak elő, és szétválasztásuk külön előkészítés vagy kohászati technológiákkal történik meg.. A szénbányászat A szénbányászatot iparszerűen Angliában kezdték meg a 13. században, de a szenet és a tőzeget esetenként már korábban is használták. Kínában már 3000 évvel ezelőtt használtak és termeltek szénféleségeket. A Római Birodalom fémöntői és kovácsai is ismerték és használták a kőszenet, de az arab világ korai, jó minőségű acéljainak előállításához is kellett a szén. A kőszén növényi eredetű, szilárd, éghető üledékes kőzet. Ahogy szénül, a tőzeg barnakőszénné (ennek kevésbé szénült változata a lignit), feketekőszénné, majd antracittá alakul; a grafit már a metamorfózis terméke. A kőszéntelepek olyan dús növényzetű üledékgyűjtő medencékben képződtek, ahol a szerves anyagot vastag üledéktakaró temette maga alá: a szénülés feltétele az így kialakuló nagy nyomás és hőmérséklet. Az első kőszéntelepek a növényvilág szárazföldi térhódítása után keletkeztek. A legidősebb ismert előfordulás Finnországban a sungitnak nevezett algakőszén, aminek széntartalma 95% felett van. Ezt időben a kuznyecki és Medve-tó (Kanada) menti devon korú előfordulások követik. A karbonkori telepcsoportok az Egyesült Államokban, az Appalache-hegységben nagy területen, Angliában, Belgiumban, a Ruhr-vidéken, a Saar-vidéken, Sziléziában, a Donyeck-medencében, ahol a nagy mélységben gazdag antracit telepek is vannak, a moszkvai medencében, az Ural-hegységben, Szibériában. Kazahsztánban, Indiában, Kínában, Ausztráliában, Dél-Afrikában, Japánban és Indonéziában jelentősek. Nagy részüket már nem művelik, mert túl mélyen vannak. A kitermelt mennyiség nagy részét a jól gépesíthető, termelékeny külszíni fejtésekben bányásszák, így például Ausztráliából Európa kikötőibe is szállítanak feketekőszenet. A legtöbb barnakőszén az eocén és a miocén földtani korban keletkezett. Hatalmas, több tízezer négyzetkilométer területű előfordulások vannak az Egyesült Államok közép-nyugati területein. Közép-Németországban a Salde és Mulde közötti medence mintegy 2000 km²-es. Az alsó Rajnavidéki előfordulás Bonn és Köln között 45 kilométer hosszú és 4–5 kilométer széles; ezt jelenleg nem művelik. A volt NDK területén ma is bányásznak fiatalabb barnakőszeneket külszíni fejtésekben. Romániában a Zsil-völgyi előfordulás oligocén korú, de jó minőségű szurokkőszén, több százmillió tonna készlettel. A magyarországi előfordulásokról lásd: Szénbányászat Magyarországon. A bauxitbányászat kezdetei A bauxitbányászat az ősi idők óta folytatott bányászat egyik legfiatalabb ága, mert az alumínium jelentőségét – annak ellenére, hogy a földkéreg leggyakoribb elemei közé tartozik – későn ismerték fel, ezért használata csak a 20. században lett jelentős és vált a század keresett fémévé. A kései felismerés oka az volt, hogy szabad állapotban az alumínium nem fordul elő, kőzetalkotó ásványként gyakori. A bauxitot 1821-ben egy francia kémikus, Pierre Berthier fedezte fel Les Baux-de-Provence francia település közelében (innen kapta a nevét), de vasércnek nyilvánította. Csak 1827-ben, Friedrich Wöhler tudott alumíniumport előállítani annak kloridjából. 1851-ben állították elő az első alumínium fémtömböt, amit az 1855-ben, Franciaországban megrendezett Világkiállításon bemutattak be először. Az új fém hatalmas sikert aratott kedvező tulajdonságai miatt (kis térfogatsúly, jó alakíthatóság és a korrózióállóság), de tömeges felhasználása a hadiipari igényeknek volt köszönhető. Az alumínium közvetlenül a bauxitból csak igen költségesen állítható elő, szükséges egy közbenső termék, a timföld előállítása, aminek lényegében ma is használatos eljárását K. J. Bayer 1887-ben szabadalmaztatta. Az alumínium oxidjából (timföldből) történő előállításhoz nagy mennyiségű villamos energia szükséges, így az iparszerű előállításához csak a 19. század végére tudták biztosítani az összes feltételt. A bauxit bányászatát Franciaországban kezdték meg, ahol kedvező geológiai körülmények között tudtak bányászatot folytatni, amely bányák mára már kimerültek. Ezt követően a franciaországi gyarmatokon folytattak bauxitbányászatot. Magyarországon a bauxit használatba vétele a 20. század elején kezdődött (lásd: Bauxitbányászat Magyarországon). Mára világszerte a legkedvezőbb gazdasági adottságú, könnyen gépesíthető nagy termelékenységű külszíni bányászatot fejlesztik, melyek Brazília, Ausztrália és Ghána területén vannak, ahonnan már a tömeges szállítás is lehetséges. Az uránérc bányászata 1789-ben, a Porosz Tudományos Akadémia ülésén Martin Klaproth gyógyszerész bejelentette, hogy új elemet fedeztek fel a Szászországból származó szurokércben, amit „uranit”-nak neveztek el. Csak évtizedekkel később, 1841-ben, a francia Petigot állított elő tiszta uránfémet. A maghasadás jelenségének felfedezése kellett ahhoz, hogy az urán keresetté váljon, ami csak 1938-ban következett be. Ezután szinte drámai versenyfutás kezdődött az uránfém hadiipari alkalmazása érdekében, Enrico Fermi, Albert Einstein és Szilárd Leó levélben fordult az Egyesült Államok elnökéhez a Manhattan terv beindítása érdekében, melynek végrehajtásában élen jártak a magyar származású Teller Ede és Wigner Jenő fizikusok is. A terv végrehajtásaként 1945. július 16-án felrobbantották az első kísérleti atombombát, majd elrettentésül három héttel később ledobták Hirosimára az atombombát. 1950 után kezdődött meg az atomerőművek létesítése, amelyek a hadipari alkalmazású plutónium előállítását célozták, és melléktermékként állítottak elő a jövő útját jelentő villamos energiát ami az uránfém szükséglet megnövekedését eredményezte. Az uránfém ércei a legváltozatosabb megjelenési formát mutatják, az elsődleges szurokérctől a különböző kőzetek mállási üledékéig. Az uránfém ércének termelésében Franciaország, az NDK, Csehország (ezen két állam területére esett a nagy szurokérc vagyonnal rendelkező Szász-érchegység), Ukrajna, Kazahsztán és az Egyesült Államok járt élen. Ma már az fémurán termelés a termelt mennyiség nagysága szerint: (2002. évi adatok alapján) Kanada, Ausztrália, Oroszország, Niger, Kazahsztán, Namíbia, Üzbegisztán, Amerikai Egyesült Államok, Dél-Afrika, Kína, Ukrajna. A hazai uránérc előfordulás és termelés a Uránércbányászat Magyarországon szócikk alatt található. Szénhidrogének bányászata A szénhidrogének szilárd, folyékony és gáznemű halmazállapotban találhatók. Írásos emlékek szerint az iraki Kirkuk városa közelében több mint 4000 éve égett a földgáz egy 40–50 méter átmérőjű sziklamélyedésben. Az első felhasználás a természetes aszfalt formájában Babilon csatornaépítéseinél történt. A felszínen megjelenő olajakat lámpaolajként már évszázadok óta használták, Agricola fő művében már az akkor megtalálható bitumen lepárlását és használatát is ismertette. A szénhidrogének keletkezésének és feldúsulásának minden részlete még ma is vitatott. A legelterjedtebb és legvalószínűbb elméletek szerint az egykor élő tengeri planktonféleségek tömeges elpusztulása és feldúsulása, majd a nagy nyomás és hőmérséklet hatására történő átalakulása kapcsán keletkeztek az úgynevezett anyakőzetben. Innen a tektonikai mozgások, hegységképző erők hatására a szénhidrogének a különféle kőzeteken keresztül áramlással elvándoroltak, s végül olyan porózus, mikroüreges kőzetekben rekedtek meg (tárolókőzetek, rezervoárok), ahol a fedő, tömör kőzetek csapdába ejtették, nem engedték továbbáramlani őket (például boltozatok tetején). A rezervoárokban lévő víz fölött a szénhidrogének sűrűségük szerint elkülönültek: alul a kőolaj, felette a földgáz. A gázokat, a könnyű- és nehézolajokat, a földi-viaszokat (ozokerit) fúrólyukakon keresztül termelik ki. A felhasználásban a nagy áttörés a 19. század derekán történt, amikor az Amerikai Egyesült Államokban, Pennsylvaniában Drake ezredes titusvillei fúrása nyomán 1859-ben kitört az olajláz, és szinte ezzel egy időben az oroszországi Baku városa mellett kezdődött az iparszerű termelés. Amerikában Rockefeller, míg Oroszországban a Nobel-fivérek teremtettek rendet a termelés káoszában. Texasban és Oklahomában önálló vállalatokat alapítottak, és megkezdték a kivitelt Európába, Indiába és a Távol-Keletre. Rövid időn belül a Holland Keletindiai Társaság Indonéziában tárt fel jelentős készleteteket, 1912-ben megkezdték az olajtermelést a perzsiai kőolajmezőkön, de fejlődött Mexikó és Venezuela kőolajipara is. Az első világháborúban bebizonyosodott a folyékony tüzelőanyagok fölénye a kőszénnel szemben. A háborút követően a Közel-Keleten ütköztek az európai és amerikai érdekek, az ismert előfordulások kimerülésétől való aggodalom világszerte ösztönözte a kutatásokat. A kőolajtermelés 62 év alatt, 1945-re már 361 millió tonna lett, ami 1979-re már 3251 millió tonnára növekedett, és többszöri árrobbanás következett be, az olaj és földgáz fegyverré vált, gazdasági válságokat okozva világszerte. Időközben, 1960-ban megalapították Bagdadban a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC). Az alapítók: Irak, Irán, Kuvait, Szaúd-Arábia, Venezuela, majd rövid időn belül csatlakozott Ecuador, az Egyesült Arab Emírségek, Indonézia, Katar, Líbia, Nigéria és Gabon. Az OPEC szembeszállt a nyugati multinacionális vállalatok érdekeivel, de hamarosan felismerték, hogy nem nélkülözhetik azok szakértelmét és technikáját. Mára az energiatermelésen túl az ipar számos ágazatának nélkülözhetetlen alapanyagává vált. A növekvő igény és az egyre magasabb ár tovább ösztönözte a kutatásokat, egyrészt új területek bevonására, másrészt a kitermelési technológiák fejlesztésére, felismerve azt, hogy a csak a gáznyomásra hagyatkozó kitermeléskor a kőolaj jelentős része a kőzetek pórusaihoz kötődve veszteséggé válik. Másodlagos, harmadlagos kitermelési technológiákkal ma már a korábban kimerültnek minősített kutakból eredményes termelést folytatnak (mélyszivattyúzás, rétegrepesztések, irányított ferde fúrások, inert gázok vagy víz besajtolás stb.). Felismerték azt is, hogy a kezdetben csak a termelést elősegítő gázok hasznosításának igénye növekszik, kifejezetten gázok kinyerésére szolgáló kutak kiépítésére, cseppfolyósítására dolgoztak ki módszereket a könnyebb szállíthatóság érdekében, fejlesztették a csővezetékes továbbítást, az átmeneti földalatti tárolást, a készletezést és a kőolaj feldolgozását. Nagy előrelépést jelentett a vízalatti kitermelési módszerek, eljárások fejlesztése, amely kezdetben a kontinentális talpazatokból (self) tette lehetővé a kutatást és a termelést, de ma már a mélytengeri alkalmazás is lehetővé vált, mesterséges szigetek, platformok alkalmazásával. Megkezdődött a szilárd fázisokhoz kötött olajhomok és olajpala kitermelése is. Ekkor a kitermelt kőzettömegből az olajféleségeket leválasztják, de hasznosítják mint tüzelőanyagot is, villamos erőművekben. Az olajféleségek ára ma már teljesen elszakadt a kitermelés, szállítás és finomítás költségeitől, az ár az egyes államok gazdaságszabályozó eszközévé vált. Az olajtermelő országok igyekeznek az olajjövedelmekből más iparágakat kialakítani, fejleszteni, gondolva a kitermelhető készletek véges voltára. A már felsorolt OPEC államokon kívül jelentős szénhidrogén termelő ország: Norvégia, Nagy-Britannia, Mexikó, Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Üzbegisztán, Grúzia, Örményország, Kazahsztán. Művelési módok Egy-egy ásványi anyag elvileg többféle módon is kinyerhető, felszínre hozható. Azt, hogy ezek közül melyik a leggazdaságosabb, a telepviszonyok (telep mélysége, vastagsága, geometriája stb.) – tehát a „letakarási arány” (a hasznosítható anyag fölötti rétegek és a művelni kívánt telep vastagságának hányadosa) –, a telep és a fedőkőzetek minősége, a meglévő és az egyes művelési formákhoz kiépítendő infrastruktúra és egyéb gazdasági tényezők együttes figyelembe vételével számítják. Külszíni fejtés A külszíni fejtés lényege, hogy a hasznosítható ásványi nyersanyag felett lévő, úgynevezett fedő kőzeteket a haszonanyag kinyeréséhez teljesen eltávolítják, letakarítják. A tőzeg és lignit, az építő- és díszítőkövek, valamint az építőanyagok bányászatának szinte kizárólagos módja, emellett gyakori a barna-, illetve feketekőszén és a nemfémes ásványok bányászatában. Érctelepek bányászatára is használják, de ebbéli szerepe a felszínhez közeli lelőhelyek fogytán fokozatosan csökken. A technológia fejlődésének köszönhetően vannak már több száz méter mély külszíni fejtések is. Mélyművelés A hasznosítandó ásványi nyersanyag felett elhelyezkedő talaj- (kőzet-) rétegek csak részben kerülnek eltávolításra vagy megbontásra, a hasznosítandó anyagot külön erre a célra létrehozott létesítményen keresztül (táró, altáró, lejtakna, akna) közelítik meg és termelik ki; más ilyen létesítményeket a termelés kiszolgálásához (szállítás, szellőztetés stb.) alakítanak ki. A kiszolgáló építményeket (aknatornyok, gépházak, műhelyek, raktárak, fürdők, irodák és utak) igyekeznek minél kisebb helyre összpontosítani, hogy azok védőpillére a lehető legkisebb legyen. A kitermelt ásványi nyersanyagok helyét fellazított meddővel vagy idegen anyaggal töltik ki, más esetekben üregként biztosítják, vagy anélkül hagyják hátra. Gyakran alkalmazzák a szén, az ércek és a nemfémes ásványok, ritkábban a víz és különleges díszítőkövek bányászatánál is. A külszíni fejtést és a mélyművelés esetenként (általában gazdasági vagy környezetvédelmi okokból) kombinálják is. Fúrólyukakkal történő kitermelés Termelési célra átalakított kutatófúrások, gyakrabban a kitermelés céljából létesített és kialakított mélyfúrási lyukakon keresztül történik a hasznosítható anyagok kinyerése. Leggyakoribb alkalmazása a szénhidrogének bányászatban van. Alkalmazzák más hasznosítható nyersanyag kitermelésénél is, így szén-dioxid-, nitrogén-, kén (felolvasztásos) bányászatánál, de a kilúgzásos rézérc kinyerésre, a szén földalatti elgázosítására, a bakteriális érckinyerésre, kősó vízzel történő kioldására, víz és termálvíz hasznosítására és szinte kizárólagosan a geotermikus energia hasznosítása esetén. Gyakran használják a fúrólyukakat a külszíni és mélyműveléses bányászattal kombinálva is. A fúrólyukakat függőlegesen vagy előre elhatározott módon a függőlegestől elhajló szögben, akár vízszintes irányban is elferdítve képezhetik ki. Elsődlegesen kutatási célokra alkalmazzák a külszíni fejtések és a mélyművelés esetén, de a környezet előzetes vízmentesítésére (vízszintsüllyesztés), gázmentesítésére (metánlecsapolás), vízkizárásra vagy egyes kiegészítő tevékenységeknél is (például víz továbbítása a felszínre, tömedékelőanyag vagy építőanyag leadására) hasznosíthatják. Víz alatti bányászat Álló- és folyó- vagy tengervíz alóli ásványi nyersanyag kinyerése esetén alkalmazzák. A homok- és kavicsbányászatban gyakori, de alkalmazzák más ásványi nyersanyag kitermelésére is, amikor kotróhajóról vagy más erre a célra kifejlesztett építményről az erre alkalmas szivattyúkkal zagy formájában juttatják fel a nyersanyagot a felszínre, majd különböző eljárásokkal azt víztelenítik. Egyre elterjedtebb a szénhidrogén bányászatban a tengerekre telepített (vagy beúsztatott) platformokról, állványzatokról (mesterséges szigetekről) történő mélyfúrásokkal történő bányászat is. Felosztása a hasznosítható anyag célja szerint Energetikai célú bányászat. Ide szokás sorolni a szén-. szénhidrogén- és uránérc bányászatot. Érc- és ásványbányászat. Homok- és kavicsbányászat. Építő- és díszítőkő bányászata. Talajjavító anyagok bányászata. Víz- és termálvíz bányászata. Geotermikus energia hasznosítása. Földgáz és kőolaj csővezetékes szállítása és földalatti tárolása. Főbb bányaveszélyek szerinti besorolás Sújtólég veszélyes bányák. Gázkitörés veszélyes bányák. Porveszélyes bányák. Szénporrobbanás veszélyes bányák. Vízbetörés veszélyes bányák. Radioaktív sugárveszélyes bányák. 9142 Rhesus A 9142 Rhesus (ideiglenes jelöléssel 5191 T-3) egy kisbolygó a Naprendszerben. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án. Slice A Slice az ötödik stúdióalbuma a Five for Fighting művésznevű amerikai énekes-zeneszerző John Ondrasiknak. Az album 2009. október 13-án jött ki a boltokba. 2009 májusában John a MySpace blogján rajongóinak közzétette, a közelgő album lehetséges címeit, és szavazásra bocsátotta a lehetségeseket, majd eldöntötte a végleges címet. Az első kislemez az albumról a "Chances" nevet kapta, mely 2009. július 21-én vált elérhetővé digitális formában. A Billboard Hot 100-as listán 83. helyen zárt 2009. október 31-én. 2009. szeptember 22-én megjelent a Chances videoklipje, melyet a VH1.com mutatott be. A videoklip két tinédzser szerelmi történetét mutatja be, és közben John narrátorként énekli a történetet. A videoklipet Steven Drypolcher rendezte - többek között még Beyonce, Kanye West videoklipjeit is -, producer Partizan. Dalok "Slice" "Note to the Unknown Soldier" "Tuesday" "Chances" "This Dance" "Above the Timberline" "Transfer" "Hope" "Story of Your Life" "Love Can't Change the Weather" "Augie Nieto" "Nowhere Bar" ( iTunes bónusz dal) Szánkóvilágbajnokok listája Az alábbi táblázat a szánkósport világbajnokait sorolja fel. Takács Éva (modell) Takács Éva devizaellenőr, magyar modell, manöken Élete Érettségi után devizaellenőr volt, majd fotómodell. Első fotója az Ez a divat magazinban jelent meg, és a Clara Szalon bemutatóján lépett fel először. Pataki Ágnes sokat segítette, szakmai tanácsokkal látta el, mint ahogy Módos Gábor fotóművész is, de szükségesnek látta, hogy elvégezze az Állami Artistaképző Intézetben a manökeniskolát. Fotómodell, manöken oklevelet szerzett. Az akkor divatos, táncos bemutatókon is részt vett. Az 1980-as években a Skála-Coop 1980-ban alakult leányvállalatának az S-Modellnek a reklámarca volt. Számos fotója jelent meg különböző újságokban, hetilapokban. Az Ez a Divat divatlapban szinte havonta jelentek meg a képei. Több címlapon is szerepelt fotója. Mégis a köztudatba csak az 1980-as évek végén került, amikor alakja a Szinyei Merse Pál festette Lilaruhás nő című festményre emlékeztető utcai plakáton is megjelent, mint az „S-Modell” reklámarca. A plakáton kívül kártyanaptárakon, reklámfilmekben is szerepelt - a híres „Sas-reklámokban”, amelyeknek Rusznák Iván volt a zeneszerzője. Évekkel később Kővágó Krisztina váltotta őt az „S-modell” háziasszonyaként. Fotósai voltak Többek közt: Módos Gábor, Lengyel Miklós, Bacsó Béla, Fábry Péter István fotóművészek. A buddhizmus és a nyugati tudományok A buddhizmus és a tudomány már rengetegszer bizonyult kompatibilisnek a történelem során. A buddhizmus és bizonyos tudományos területek között párbeszéd folyik. A buddhizmuson belül a filozófiai és pszichológiai tanítások hasonlóságot mutatnak a modern tudományos és filozófiai elképzelésekkel. Például a buddhizmus támogatja a természet pártatlan vizsgálatát (a páli kánonban ezt úgy nevezik, hogy dhamma vikaja) — a vizsgálat fő tárgya az én. A buddhizmus néhány népszerű koncepciója köthető az evolúció, kvantumelmélet és kozmológia tudományaihoz, azonban a legtöbb tudós számára demarkációs problémát jelent összeegyeztetni a buddhizmus vallási és metafizikai kijelentéseit a tudományos módszerekkel. 1993-ban Jean Piaget kiadta a tanuláselméletét, amelyben azt írta, hogy a buddhizmus a gondolkodás negyedik fajtája a varázslat, a tudomány és a vallás mellett. A buddhizmust többen jellemezték úgy, hogy racionális és dogmáktól mentes és bizonyítékok szolgálnak rá, hogy ez így volt egészen a történetének kezdetétől fogva. Egyesek szerint a buddhizmus ezen jellemzője főleg a modern időkben kapott nagyobb hangsúlyt és részben ez már egy újraértelmezett verzió. A buddhizmus nem minden formája mentes a dogmáktól. Egyes formái nem maradnak semlegesek a természetfeletti témákkal kapcsolatban és nem nyitottak a tudományos felfedezések irányában. A buddhista iskolák között is találni fundamentalista és elkötelezett hagyományokat, amelyekben helyi szellemeknek hódolnak, vagy mindenféle babonákat követnek. Mindezek ellenére megfigyelhetők bizonyos hasonlóságok a tudományos vizsgálódás és a buddhista gondolkodás között. Tendzin Gyaco, a 14. Dalai láma egy tudományos konferencián kifejtette, hogy mind a buddhizmus és a tudomány is elővigyázatosak az abszolútumokkal, és inkább a kauzalitás és az empirizmus módszereit részesítik előnyben. A buddhizmus és a tudományos módszer A Buddha párbeszédeit tartalmazó Kalama szutta sokkal inkább egybecseng a tudományos módszerekkel, mint a hagyományos, hitalapú vallások. Az írás kimondja, hogy a tényeket megfelelően meg kell vizsgálni, hit, spekuláció és másoktól vett információ nélkül. A buddhizmusban kétféle módszert alkalmaznak a vizsgálódásra, az empirizmust és a következtetést - akár csak más tudományokban. A buddhizmus és a pszichológia Az 1970-es években több tudományos kísérletből az derült ki, hogy a buddhista meditáció segítségével bepillantást lehet nyerni a pszichológiai állapotok hatalmas kínálatába. Valamivel később - az agyszkennelő technológiák (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat vagy a SPECT) egyre tágabb körökben való hozzáférése után - egyre több tudóst foglalkoztatott az, hogy a meditáció használatával milyen tudatállapotokba lehet eljutni. Az ilyen és ehhez hasonló tanulmányokat lelkesen támogatta a jelenlegi dalai láma, Tendzin Gyaco, akit már régóta érdekelt a buddhizmus és a tudomány közötti kapcsolat és aki rendszeres résztvevője a Tudat és Élet intézet (Mind and Life Institute) által rendezett konferenciáknak. 1974-ben a kagyüpa iskola tanítója Csögyam Trungpa megjósolta, hogy a „buddhizmus pszichológiaként fog eljutni a nyugatra”. Ezt a nézetét erős szkepticizmussal fogadták az ő idejében, pedig később a buddhista koncepciók jelentős része a pszichológia területén vonult be a köztudatba. Néhány modern tudományos elmélet, mint például a Rogers féle pszichológia, erős párhuzamot mutat a buddhista gondolkozással. A buddhizmus és a tudomány kapcsolatát leíró legjelentősebb könyvek a jógácsára elméletek és a modern evolúciós biológia - főleg a DNS - közötti témákban íródtak. Ez azért van, mert a jógakara elméletben szereplő karmikus magvak segítségével könnyen magyarázható a természet-táplálék problémája. Bővebben ezekkel kapcsolatban William Waldron könyveiben lehet információkat találni. Például: Waldron (1995), (2002) és (2003). William James amerikai filozófus és pszichológus gyakran merített a buddhista kozmológiából, amikor saját elképzeléseit alkotta. Ilyen például a „tudatfolyam” elnevezése, amely a páli vinnana-sota kifejezés szó szerinti fordítása. A „tudatfolyamnak” különböző elnevezései vannak a Buddha darmában. A vallási tapasztalat változatai (Varieties of Religious Experience) című könyvében James szintén támogatta a meditáció funkcionális értékét a pszichológia számára. Úgy tartják, hogy a Harvard Egyetemen tartott egyik előadásában az mondta, hogy „ez az a pszichológia, amit 25 év múlva mindenki tanulni fog”. A buddhizmus mint tudomány Satya Narayan Goenka burmai buddhista tanító a Buddha dharmát az anyag és a tudat 'kristálytiszta tudományaként' jellemezte. Állítása szerint a buddhizmus pontos és analitikus filozófiai és pszichológiai megnevezéseket és érveléseket használ. Goenka nem hitként - ellenőrizetlen dogmák hittrendszereként - mutatja be a buddhizmust, hanem egy aktív, részrehajlástól mentes vizsgálódásként, ahogyan a dolgok vannak. A buddhizmusban általánosan elfogadott tény, hogy a hatásokat okok váltják ki. A Buddha a valóságot a kezdetektől fogva ok-okozati összefüggésben magyarázta. A szenvedés és sanyarúság létezése az embereknél a fent álló okok miatt lehetséges. A Nemes nyolcrétű ösvény a dolgok valóságát úgy szemléli, ahogy azok vannak, a közvetlen valóságon keresztül. Az azonban vitatott, hogy a vizsgálódás milyen mértékig metafizikai vagy episztemológiai. A newtoni elméletekben szereplő klasszikus tudomány olyan keretre van építve, amely a mindennapi tapasztalatokat tükrözi. Ebben az anyagi dolgoknak önálló létezése van, és az időben és térben el lehet azokat helyezni. A kvantumfizika keretein belül megérthető, hogy a természet hogyan működik az atomnál kisebb anyagok esetében. Ez jelentősen eltér a hagyományos tudományoktól, mert ennél nem létezik üres tér, és a tárgyak helye és momentuma egyidejűleg nem meghatározható. Az elemi részecskék folyamatosan megjelennek és eltűnnek, és valójában nem léteznek, hanem sokkal inkább „hajlamosak a létezésre”. Úgy tűnik, hogy a klasszikus tudomány a hagyományos értelemben vett igazságot tükrözi, míg a kvantumfizika az abszolút igazság irányába mozdult el - miáltal erőfeszítéseket tesz, hogy hátrahagyja az olyan fogalmakat, mint létezés vagy nem-létezés, kint vagy bent, hasonlóság vagy különbözőség stb. Ugyanakkor, a tudósok próbálnak rájönni, hogy mi a kapcsolat a két tudomány által hordozott igazságok között. Ugyanis mindkettőt lehet tesztelni és alkalmazni az életben. A tudományban egy elméletet többféle módon ellenőrizni kell mielőtt a tudományos közösség azt elfogadná. A Buddha is azt tanácsolta, hogy bármilyen tanítást is adjon egy tanító, azt le kell ellenőriznünk a saját tapasztalatainkon keresztül, mielőtt azt elfogadnánk igaznak. Az igazi megértés, avagy a helyes látásmód felszabadító, valamint békét és boldogságot hordoz. A tudomány által feltárt dolgokat is megértésnek nevezzük, amelyeket alkalmazhatunk a technológiában vagy a hétköznapi életünkben is, hogy javítsuk életvitelünket. A buddhisták és a tudósok megoszthatják egymással gyakorlati és kutatási módszereiket és profitálhatnak a másik tapasztalataiból és megértéseiből. Híres tudósok a buddhizmusról Niels Bohr, az atommodell megalkotója azt mondta, hogy Az irodalmi Nobel-díjas Bertrand Russell a buddhizmust spekulatív és tudományos filozófiának nevezte: Robert Oppenheimer amerikai fizikus a határozatlansági reláció jellemzése közben egy analógiával élt a buddhizmussal kapcsolatban: Albert Einstein fizikai Nobel-díjas szerint a buddhizmus tartalmaz egy erős kozmikus elemet: Wendy Toms Wendy Toms (Broadstone/Dorset, 1962. október 16. –) angol nemzetközi női labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1988-ban tette le. Karriere játékvezetőként indult, de hamar áttért az önálló partbírói szolgálatra, 1991-től már a negyedik Liga partjelzői keretének tagja. 1997-től első nőként a Football League és a Premier League asszisztense, 1999-ben a Leeds United–Coventry City találkozón debütált asszisztensként. 1997-től a Football Conference játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 2005-ben vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Angol labdarúgó-ligakupa Az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) Játékvezető Bizottsága szakmai munkájának elismeréseként megbízta, hogy a döntő találkozóját vezető Alan Wilkie 2. számú partbírójaként tevékenykedjen. Nemzetközi játékvezetés Az Angol labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2000-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől a FIFA JB 45 éves korhatárát elérve 2005-ben vonult vissza. Női labdarúgó-Európa-bajnokság A női európai labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Anglia rendezte a 2005-ös női labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpiai játékok Ausztrália adott otthont a XXVII., a 2000. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornájának, ahol a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Bobby Davison Robert „Bobby” Davison (South Shields, 1959. július 17. –) angol labdarúgó, edző. 2008 áprilisától 2009 októberéig a magyar Ferencvárosi TC vezetőedzőjeként dolgozott. Pályafutása Játékosként Davison karrierjét a Huddersfield Town csapatában kezdte, 1980 és 1981 között mindössze kétszer lépett itt pályára. 1981. augusztus 1-jén ezért is igazolt el a Halifax Town csapatához, ahol gólrekordját – 63 fellépés, 29 gól – azóta sem tudták megdönteni. Ez keltette fel a Derby County érdeklődését iránta, itt 1982 és 1987 között 206 szereplésig és 83 gólig vitte. A Derby szurkolóinak nagy bánatára innen 350 000 font ellenében egy újjáépülő Leeds Unitedbe került. Itt Howard Wilkinson edző támogatásával a csapat hősévé és jelképévé nőtte ki magát. Legtöbb lőtt gólja - 110 meccsen 35 találat - is jó pontnak számított a szurkolók körében. De aztán Lee Chapman és Rod Wallace érkezésével a Leeds egy szinttel följebb lépett, így Davison a cserepadra szorult, így került vissza kölcsönadott játékosként előbb a Derby County-hoz, majd a Sheffield United csapatához. 1992-ben a Leicester csapatához került. Miután majdnem sikerült a Premier League-be juttatnia őket, azt vette észre, hogy kegyvesztettnek számít a klubban. 1993-ban ezért a Sheffield Unitedhoz igazolt, ahol szintén majdnem az első osztályba kerültek, de a kudarc után itt sem kapott helyet a csapatban. A Sheffield után már csak percek jutottak neki a mérkőzéseken a Rotherham United és a Hull City csapatában. Utóbbiban fejezte be pályafutását az 1995-96-os szezonban. Edzőként Bobby Davison 1980-tól 1998-ig volt profi labdarúgó. Középcsatárként szerepelt a Sheffield United, a Leeds United, a Derby County, a Leicester és a Hull City csapataiban. Edzőként Colin Todd menedzser munkáját segítette pályaedzőként a Bradford Citynél (és a klub utánpótlás edzőjeként rövid idő alatt hét saját nevelésű játékost irányított az első csapathoz és épített be). Később a Premier League edzői stábjához csatlakozott, amely a profi csapatok akadémiáiról kikerülő játékosok kiválasztásáért felelt, majd a Derby County játékosmegfigyelője lett. A 2008-as év elején Kevin McCabe felkérésére érkezett a Ferencvároshoz szakmai menedzserként, 2008. április 16-tól töltötte be a vezetőedzői posztot. Vezetésével az FTC a magyar másodosztályt megnyerve jutott vissza az élvonalba. Ott viszont már nem ment olyan jól a csapatnak és 2009. október 30-án a csapat sorozatos eredménytelenségére hivatkozva leváltották posztjáról. Koszmosz–151 A Koszmosz–151 (oroszul: Космос–151) szovjet Sztrela–2 típusú katonai távközlési műhold. Küldetés A Mihail Resetnyov vezette OKB–10 (ma: ISZSZ) által kifejlesztett és gyártott második generációs, store-dump (tárol, majd lead) rendszerű, Sztrela–2 (GRAU-kódja: 11F611) típusú katonai távközlési műhold prototípusa. Öt indítás történt 1965–1968 között, ebből három volt sikeres. A Koszmosz–151 jelzésű műhold volt a második sikeresen indított Sztrela–2 műhold. A Sztrela–2-vel végzett kísérletek az 1970-ben megjelent Sztrela–2M műholdak kifejlesztéséhez vezettek. Jellemzői Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1967. március 24-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Koszmosz–3 (8K65) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. A műhold periódusideje 97,11 perc, a pálya 56°-oselhajlású, az elliptikus pálya perigeuma 596 km, az apogeuma 646 km volt. Tömege 875 kg. Alakja hengeres, átmérője 2 méter, hossza 1 méter. A Koszmosz–103 programját folytatta. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a felületét burkoló napelemek energia hasznosításának kombinációja (akkumulátor-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). Élettartama a Sztrela–1-hez képes a duplájára, hat hónapra növekedett. Pályasíkjában felderített jeleket mágnesszalagra rögzítette, megfelelő földi kapcsolat esetén a vevőállomásra továbbította (lejátszotta), ahol a szükséges kiértékelést elvégezték, az adatokat a felhasználókhoz továbbították. 1991. május 6-án belépett a légkörbe és megsemmisült. Driebergen-Zeist vasútállomás Driebergen-Zeist vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Utrechtse Heuvelrug községben, Driebergen-Rijsenburg településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Amsterdam–Arnhem-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Bunnik vasútállomás Maarn vasútállomás Rodonyà Rodonyà település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Rodonyà El Montmell, La Bisbal del Penedès, Masllorenç, Montferri és Vila-rodona községekkel határos. Lakosainak száma 498 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lubricogobius A Lubricogobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: Lubricogobius dinah Randall & Senou, 2001 Lubricogobius exiguus Tanaka, 1915 - típusfaj Lubricogobius ornatus Fourmanoir, 1966 Lubricogobius tre Prokofiev, 2009 Mahlberg Mahlberg település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 4832 fő (2014. december 31.). Szánthó család Szánthó család egy Nyitra vármegyei és Verebélyi széki család. János fiai Ambrus és Gergely a 16. század közepén kiscétényi egyházi nemesek voltak. Ekkortájt költözhettek át Nemespannra és új előnevüket is innét vették. Zántho Márton 1596-ban II. Rudolftól kapott címereslevelet maga, apja Albert, anyja Török Veronika és testvérei Kelemen, Tamás, István és Dávid számára is. Közülük Tamás a verebélyi szék alispánja volt, és 1608-ban adományt kapott az esztergomi érsektől Forgách Ferenctől a nemespanni Felső Osztály felében. A belterület tulajdonjogát 1699-ben Kollonich Lipót érsek is megerősítette új adományával Szántó Jánosnak, Gergelynek, Jakabnak, Ferencnek, Andrásnak, Istvánnak és Erzsébetnek. 1707-ben a Szánthó család megegyezett Tyúkosi Györggyel a birtok felosztását illetően. 1781-ben Szánthó Adalbert szerzett nemesi bizonyítványt Nyitra vármegyétől. Rokonságban álltak a Bacskády, Bartl, Palásthy, Török családdal és számos egyéb helyi családdal is. Címerük Egyik címerváltozatukat Peter Keresteš közölte: osztott címerpajzsban, a jobb felében 3 pólya, bennük: csillag, Nap és félhold. A bal felében oroszlán, mancsában egyenes kard, melyre török fejet szúrtak. Sisakdíszben ismét az említett oroszlán. Neves személyek Szánthó Tamás a verebélyi szék alispánja Szánthó Adalbert (1747-1817) Nyitra vármegye táblabírája, az esztergomi káptalan táblabírája, 1807-ben alapítványt tett a Nyitrai Piarista Gimnázium számára Szánthó Nepomuk János (1772-1844) a verebélyi szék alispánja, Bars és Nyitra vármegye táblabírája Gyorskorcsolya a 2018. évi téli olimpiai játékokon A 2018. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya versenyszámait a Kangnung (Gangneung)i gyorskorcsolya-pályán rendezték február 10. és 24. között. Először szerepelt a programban a tömegrajtos versenyszám. A férfiaknak és a nőknek egyaránt 7–7 versenyszámban osztottak érmeket. Naptár Az időpontok helyi idő szerint (UTC+9) és magyar idő szerint (UTC+1) olvashatóak. A döntők kiemelt háttérrel vannak jelölve. Éremtáblázat (A rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Érmesek A rövidítések jelentése a következő: WR : világrekord OR : olimpiai rekord Budapest autóbuszvonal-hálózata 2008-ban Budapest autóbuszvonal-hálózata 2008-ban jelentős változáson ment keresztül. Két ütemben, 2008. augusztus 21-én és szeptember 6-án a vonalhálózatot átszervezték. Az átszervezés során megszűnt a gyorsjáratok korábban használt jelölése, a menetrendi tájékoztatókon pirossal, keretbe foglalva írt viszonylatszámokat és a korábbi megnevezéseket (pl. „gyors hetes”; a köznyelvben gyakran „piros hetes” néven, írásban olykor „7gy” alakban jelölték) a viszonylatszám után írt E jelzés váltotta fel (pl. „7E”). A korábban viszonylatszám nélküli vonalakat beszámozták (pl. „Expo-járat” helyett „100-as”). Több vonalat átszámoztak annak érdekében, hogy a villamos-, az autóbusz- és a trolibuszvonal-hálózatok számozása egységes legyen, azaz egy viszonylatjelzés – a három hálózaton együttesen – csak egyszer forduljon elő. Több vonal meghosszabbításával, egyes vonalak összekapcsolásával átszállás nélkül is elérhetővé váltak egymástól távolabb lévő városrészek. Új, korábban kiszolgálatlan területeket vontak be a hálózatba, így például a III., IV., XVII., XXII. kerületben több vonalat módosítottak. A 2008-as hálózatot meghatározta a Szabadság híd lezárása és a metróépítések miatti terelések, valamint több villamos- és trolibuszvonal tartós pótlása. A gyorsjárati jellegű nappali autóbuszvonalak Az átszervezést követően megszűnt a gyorsjárati jellege a – korábbi nevén – gyors („piros”) 21-es, 25-ös és 25A, 56-os, 61-es, 96-os és 96A, 122-es, 153-as, 170-es, 239-es jelű vonalaknak. Ugyanakkor az átszervezés után E jelzésű járatok (is) közlekedtek a korábbi „fekete” 69-es, 97-es, 161-es, 162-es, 168-as, 200-as, 297-es számú, valamint a Keresztúr, a Pólus és a Rákoskert nevű vonalakon. Budapest autóbuszvonal-hálózata a 2008-as év első felében (I. oszlop), illetve a módosításokat követően (II.) az alábbi gyorsvonalakból állt: (A táblázatban a nem gyorsjáratok zárójelben szerepelnek, ezek útvonalát a következő szakaszban tüntettük fel.) További nappali autóbuszvonalak Budapest autóbuszvonal-hálózata (a gyorsjáratok nélkül) a 2008-as év első felében (I. oszlop), illetve a módosításokat követően (II.) az alábbi vonalakból állt: (A táblázatban a gyorsjáratok zárójelben szerepelnek. Az E jelzésű vonalak útvonalát a fenti szakaszban tüntettük fel.) Éjszakai autóbuszvonalak A 2008. augusztusi-szeptemberi átszervezés az éjszakai hálózat útvonalait általában nem érintette, egyes vonalak menetrendje kis mértékben módosult. A korábbi 921-es vonalat 990-esre, a 952-es vonalat 948-asra számozták át. 2008. szeptember 6-án megszűnt 950-es betétvonala, a Béke tér és a Kispest, Határ út között közlekedő 950A jelű vonal, mert az 50-es villamos üzemzárását későbbre tolták. A 2008-as év ezt követő időszakában (a fentieket nem számítva az év első felében is) az alábbi vonalak alkották az éjszakai hálózatot: Tartós villamos- és trolibuszpótlások A 2-es villamosok két részben közlekedtek, az északi vonalszakasz (Jászai Mari tér vá. – Balassi Bálint utca – Kossuth Lajos tér – Széchenyi rakpart – Belgrád rakpart – Havas utca vá.) és a déli vonalszakasz (Közvágóhíd vá. – Soroksári út – Boráros tér – Közraktár utca – Czuczor utca vá.) között villamospótló autóbuszok szállították az utasokat. A Szabadság híd lezárása miatt a 47-es és a 49-es villamosok helyett buszok közlekedtek. A 83-as trolibuszokat autóbuszok pótolták. Több autóbusz lezárások miatt terelt útvonalon járt, például a Móricz Zsigmond körtér, a Fővám tér, a Ráday utca, a Baross tér (Keleti pályaudvar) környékén. Mai közterületnevek A fenti táblázatokban szereplő közterületek, intézmények, állomások és megállóhelyek neve napjainkban: McLaren MP4-22 A McLaren MP4-22 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett a 2007-es világbajnokságra. Az autó remek konstrukció volt, az egyik legjobb a mezőnyben, nyolc futamot is nyertek, két versenyzőjük, Lewis Hamilton és Fernando Alonso között pedig éles párharc alakult ki. Ez, és a 2007-es kémkedési botrány végső soron tönkretette a csapat évét, és a Ferrari az egyéni és a konstruktőri bajnoki címet is megszerezte előlük. Fejlesztése Az autó tervezése során az újonnan szerzett tapasztalatok és az aerodinamikai lehetőségek maximális kihasználása volt a cél. Először Fernando Alonso, mint regnáló világbajnok vihette pályára 2007. január 17-én Valenciában, majd nem sokkal később Pedro de la Rosa. Ő már az új, jellegzetes kialakítású első szárnnyal versenyzett. Ez egy ívet jelentett, mely a szárny két végét kapcsolta össze, de úgy, hogy az orrkúp vége felett hajlott át. A Spanyol Nagydíjtól kezdve már a futamokon is bevetették ezt az újítást. A szezon A győzelmek nélküli 2006-os évhez képest a 2007-es év sokkal jobban sikerült, az MP4-22-es nyolc versenyt is meg tudott nyerni. A legmegbízhatóbb autó lett abban az idényben, ugyanis műszaki meghibásodás miatt egyszer sem kellett kiállnia. Emellett a rendkívül erős leszorítóerő miatt nagyon gyors is volt, és igazából csak a Ferrari tudta megszorongatni. Sajnos mindezt beárnyékolta a két versenyző, Lewis Hamilton és Fernando Alonso közti rivalizálás, valamint az, hogy Alonso és a csapat kapcsolata ennek köszönhetően megromlott. A rivalizálás következménye az lett, hogy annak ellenére, hogy valamelyikük végig vezette a világbajnoki pontversenyt, végül mindketten elbukták azt az utolsó futamon, és Kimi Raikkönen lett a világbajnok. Ráadásul bár a kezdetektől vezették a konstruktőri bajnokságot is, az Olasz Nagydíj után kizárták őket, miután bebizonyosodott, hogy az autó fejlesztéséhez a Ferraritól lopott adatokat is felhasználtak. Mindez szomorú tény amiatt, hogy az autó versenyképessége kitűnő volt, a bajnokság 45%-át a mezőny élén töltötte valamelyikük. Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Centrolene quindianum A Centrolene quindianum a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe, ezen belül az üvegbékafélék (Centrolenidae) családjának Centrolene nemébe tartozó faj. Előfordulása Kolumbiában él, endemikus faj. Természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi hegyi erdők és folyóvizek. A fajt élőhelyének megfogyatkozása veszélyezteti. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 14.). Ilk Ilk község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Vásárosnamény nyugati szomszédjában fekvő település. Története Ilk nevét az oklevelek 1416-ban említették először Elk néven, 1463-ban már Ilk-nek írták. 1411-ben a Butkai, Ráskai és Márki osztályos családok birtoka volt. 1429-ben a Csaholyi családnak is volt itt részbirtoka. 1461-ben a Csaholyiak zálogba adták a Kendefi család tagjainak, s még 1489-ben is ők használták. 1497-ben a Butkayak új királyi adományt kaptak rá, s az övék maradt még a 16. században is. 1584-ben Lónyay István is részt kapott benne. A 17. században a Rákóczi-család birtoka volt.1696-ban Absolon Dániel kapott rá királyi adományt. 1712-ben gróf Károlyi Sándor kapta meg a birtok legnagyobb részét. 1757-ben az Absolon birtokot a vásárosnaményi Eötvös család kapta meg. A 19. században több földesura is volt, így a gróf Károlyi család, a Lónyay család, az Eötvös, Eördögh, Kendeffy és Toldi családok is. A 20. század elején gróf Károlyi Lászlónak volt itt nagyobb birtoka. Ilk határában feküdt egykor Bacsó puszta, melyre az osztályos Butkai, Ráskai, Márki és Málczai családok már 1411ben új adományt nyertek. 1426-ban Bacsó már faluként volt említve, s ekkor a Madai család is birtokosa volt. 1429-ben a Csaholyi családnak is volt itt részbirtoka. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 86,5%-a magyar, 13,5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Református temploma - 1840 -ben épült. Községháza Sarmersbach Sarmersbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Kislóc Kislóc (szlovákul Lovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Fekvése Aranyosmaróttól 8 km-re északra fekszik. Története 1323-ban "Vlog" alakban említik először. 1342-ben "Looch", 1343-ban "Wlyugh", 1388-ban "Loch" néven szerepel. Nemesi családok birtoka, majd a hrussói váruradalom része. Később a nagytapolcsányi uradalomhoz tartozott. 1536-ban 4 portája volt. 1601-ben 15 ház állt a településen. 1715-ben 7 adózója volt. 1828-ban 44 házában 278 lakos élt. A 19. században a Keglevich család birtokolta. Vályi András szerint "LÓCZ. Lovce. Tót falu Bars Várm. földes Ura G. Keglevits Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Kis Tapolcsánhoz nem meszsze, mellynek filiája, határja jól termő." Fényes Elek szerint "Locz (Lowcse), tót falu, Bars vmegyében: 299 kath. lak. F. u. gr. Keglevics János." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Aranyosmaróti járásához tartozott. Népessége 1880-ban 282 lakosából 268 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 329 lakosából 319 szlovák és 6 magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 381 lakosából 373 szlovák és 5 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 457 lakosából 446 szlovák és 9 magyar anyanyelvű volt. 1921-ben 458 lakosa mind csehszlovák volt. 1930-ban 498 lakosa mind csehszlovák volt. 1991-ben 610 lakosából 607 szlovák és 2 magyar volt. 2001-ben 692 lakosából 680 szlovák és 2 magyar volt. 2011-ben 684 lakosából 619 szlovák és 1 magyar volt. Nevezetességei Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1780 -ban épült, a 20. században bővítették. Két útkápolnája a 19. század második felében épült, neoklasszicista stílusban. Stephan Schulz-Winge Stephan Schulz-Winge (Neuss, 1974. szeptember 13. –) német labdarúgó-középpályás. Brazília a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Brazília a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 27 sportágban 247 sportoló képviselte, akik összesen 17 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el Labdarúgás Férfi * - túlkoros játékos Öttusa * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Spanyol kőszáli kecske A spanyol kőszáli kecske (Capra pyrenaica) párosujjú patás kérődző, amely a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába, azon belül a Capra nembe tartozó faj. Alfajai Négy alfaja van, melyek a méretük és előfordulási helyük mellett a szarvuk formájában különböznek egymástól. A párzási idő mindegyik alfaj esetében általában november elejétől december elejéig tart. Beceite kőszáli kecske (Capra pyrenaica pyrenaica) - Ez a legnagyobb méretű a négy alfaj közül, és a színe is ennek a legsötétebb. Szarva is ennek a legnagyobb. A szarv spirál alakban csavarodik, de 180°-nál kisebb mértékben. Északkelet- Spanyolországban élt, elsősorban a Beceite és a Tortosa hegyeken. Gredos kőszáli kecske (Capra pyrenaica victoriae) - A második legnagyobb testű és szarvú alfaj. Szarvának vonala először kifele, aztán felfele, majd egy csavarodás után ismét felfele mutat. Spanyolország nyugati, középső területein él, a Gredos és a Batuecas hegységben. Délkelet-spanyol kőszáli kecske (Capra pyrenaica hispanica) - Teste és szarva általában kisebb mint a beceite vagy a gredos kőszáli kecskéé. A rondai kőszáli kecskéhez képest testmérete valamivel nagyobb. Előfordulási területe a Sierra Nevada (Spanyolország) , Tejada hegyei Spanyolország délkeleti vidékén volt. Rondai kőszáli kecske (Capra pyrenaica lusitanica) - Ez a legkisebb méretű, ugyanakkor egyes példányai esetében ennek van a legvastagabb szarva. Málaga tartományban, a Rondai-hegységben fordul elő. César-díj a legjobb hangnak A legjobb hang César-díját (franciául César du meilleur son) a francia Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia 1976-ban hozta létre a hangmérnökök munkájának elismerésére. Átadása a „Césarok éjszakája” elnevezésű gálaünnepségen történik minden év február végén, március elején. A megmérettetésben mindazon filmek hangmérnöke, vagy hangmérnöki gárdája részt vehet, amelyeket első körben jelöltek a legjobb film kategóriában. A jelöltek száma az évek során többször változott: 1987-ig négy-öt, 1988-tól 2006-ig három, 2007 óta pedig öt. Díjazottak és jelöltek A díjazottak vastagítással vannak kiemelve. Az évszám a díjosztó gála évét jelzi, amikor az előző évben forgalmazásra került film elismerésben részesült. 9158 Plate A 9158 Plate (ideiglenes jelöléssel 1984 MR) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Smirnova fedezte fel 1984. június 25-én. Bahnpark Augsburg A Bahnpark Augsburg egy vasúti körfűtőház és műhely területén üzemelő vasúti jármű kiállítás Augsburgban, Németországban. A kiállítás havonta összesen egy napot van hivatalosan nyitva. Ugyanezen a területen végzi egy német magánvasút-társaság is a motorvonatai karbantartását. Kiállított vasúti járművek A körfűtőház járművei ET 91 01 sínbusz, a Glass Train vagy a Gläserne Zug ( Németország ) SNCF CC 6500 sorozatú villamosmozdony az "Aquitaine" ( Franciaország ) BB 3600 villamos mozdony The Ducal Crocodile (Das großherzogliche Krokodil) ( Luxemburg ), az SNCF BB 12000 sorozat a francia változata ennek a sorozatnak Ae 4/7 villamos mozdony, a Gotthard Loco vagy a Gotthard-Lok“ ( Svájc ) 06-013 gőzmozdony , a Mountain Express (Gebirgs-Schnellzug-Dampflok) ( Szlovénia ) 93.1410 gőzmozdony ( Ausztria ) 764.449 Cozia-2 erdei vasúti gőzmozdony ( Románia ), egy keskeny nyomtávolságú mozdony két kocsival a fűtőház előtt E 636 147 villamos mozdony ( Olaszország ) Múzeum mozdonyok DRG 41 no. 41 018, gőzmozdony, (Munich Steam Locomotive Company) DRG 41 no. 41 364, gőzmozdony, DRG 44 no. 44 606, tehervonati gőzmozdony Jumbo (Munich Steam Locomotive Company) DRG 01 no. 01 108 Express vonat standard mozdony (Einheitsdampflok) E 16 09 villamos mozdony, Bavaria's Noble Racer (Bayerns Edelrenner) E 18 08 villamos mozdony E 63 05 és E 63 08 villamos mozdony E 69 02 mellékvonali mozdony E 91 99 tehervonati mozdony (kölcsönben a Verkehrsmuseum Nürnbergtől ) ÖBB 1141 .03 villamos mozdony Köf II 6311 és 6580 (operatív, tolatószolgálatra a park területén) DB 120 003 villamos mozdony (kölcsönben a Verkehrsmuseum Nürnbergtől) E 71 19 villamos mozdony (kölcsönben a Verkehrsmuseum Nürnbergtől) Vasúti kocsi gyűjtemény a gőzmozdony csarnokban vasúti postakocsik Ezen kívül még a múzeum területén található egy keskeny nyomtávú kerti vasút is. Geőcze Sarolta Szendrői Geőcze Sarolta, Charlotte de Geöcze (Bacskó, 1862. december 27. – Budapest, Józsefváros, 1928. szeptember 23.) tanítónőképezdei főigazgató, pedagógiai szakíró, szociológus, keresztényszocialista ideológus. Élete Geőcze Bertalan ügyvéd és felsőőri Berta Erzsébet lánya. Édesanyja halála (1869) után két évre Pestre vitték tanulni; majd otthon nevelkedett. 1882-ben a budai elemi iskolába, 1883-ban a budapesti polgári iskolába járt. 1886-ban a brassói állami polgári leányiskolához nevezték ki, 1888-ban az iskola vezetője lett. 1892-ben megbízták a komáromi állami polgári leányiskola szervezésével, melynek igazgatója is lett. 1898-ban a fővárosba helyezték át, itt először a II. kerületi tanítóképzőben, később pedig a VI. kerületi Erzsébet nőiskolában oktatott. 1907-ben kinevezték a II. kerületi tanítóképző igazgatójává, 1916-ban innen ment nyugdíjba, mint címzetes főigazgató. Halálát fehérvérűség és szívgyengeség okozta. Munkássága Programmértekezései a brassói állami polg. leányiskola Értesítőjében (1888. Az egészségtani oktatás a leányiskolában, 1891. Visszapillantás a brassói áll. p. leányiskola 10 éves multjára), a komáromi áll. p. leányiskola Értesítőjében (1893. A komáromi áll. p. leányiskola keletkezése), cikkei a Pesti Naplóban (1888. Sinaia), a Magyar Szalonban (1888. IX. Hogy támad a népdal?), a Borsszem Jankóban (1889-93. apró közlemények: Sanyaró Vendel, Czenczi-néni stb.), az Egészségben (1889. Levél Trefort miniszterhez), az Iskola és a Szülőházban (1890. Mi az oka annak, hogy az itteni gyermekek nyelvérzéke oly feltünően fejletlen, és mi módon lehetne e bajon segíteni), a Nemzeti Nőnevelésben (1890. Népköltési gyűjtemények az iskolában), a Természettudományi Közlönyben (1890-92. 1894. fordítások Tarde, Abel, Berthelot, Brückner és Varigny után), a Brassó c. lapban (1880-91. A Mária-Dorothea egyesület sat.), a Budapesti Hirlapban (1890. 129. sz. Fazekas Mihály és Ludas Matyija, 1891. 323. sz. A hegyek története, 290. sz. Magyarország madárvilága, 364. sz. Washington Jrwing, 1893. Társadalom és nőnevelés) a Kis Lapban (1890. mesék, allegóriák), a Fővárosi Lapokban (1890. Uj Paraenézis), a Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (1892. Természettudomány és társadalom), a Magyar Paedagógiában (1892. A leányok középfokú oktatásáról, 1894. Egy kitünő francia ifjúsági irat), az Ungban (1893. 17. sz. Magyarország mai társadalmi viszonyai és a nőnevelés), a Hazánkban (1894. Az élet művészete, Egy kis programm, Izlés, divat.) Művei Számtani ismeretek a nőnevelés szolgálatában (Bp., 1893); Művészet és természet . Victor Cherbuliez, ford. Geőcze S. (Bp., 1893); Velencze kövei . John Ruskin, ford. Geőcze S. (Bp., 1896); Tanulmányok a magyar társadalom életéből (Bp., 1896); A dolgozó Olaszország (Bp., 1902); Ruskin élete és tanítása (Bp., 1903); A munkásviszonyok reformja. A tiszamenti jobbágy . Frédéric Le Play, ford. Geőcze S. (Bp., 1903); Társadalmi evolúczió . Benjamin Kidd, ford. Geőcze S. (Bp., 1905); Az eladósodott ország (Bp., 1907); A világháború és az új élet (Bp., 1918); Szociológia, különös tekintettel a társadalmi élet etikájára (Bp., 1921); Szociológia etikai alapon (Bp., 1922). Alap megállóhely Alap megállóhely egy Fejér megyei vasútállomás, Alap településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mezőfalva–Rétszilas-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Nagykarácsony megállóhely Rétszilas alsó megállóhely 916-os busz (Budapest) A budapesti 916-os jelzésű éjszakai autóbusz egy éjszakai járat, amely a Széll Kálmán tér és az Uránia között közlekedik. A járatot a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. A járat a nappali 16-os busz útvonalán halad, az éjszakai átszállási lehetőségek miatt az Urániáig jár. Története A járatot 2013. szeptember 7-én indította a BKK. Holmenkollen Holmenkollen egy erdős, hegyvidéki terület Norvégiában, Oslo Vestre Aker kerületének északi peremvidékén. Északi irányban szomszédos a norvég fővárost körülölelő, nagy kiterjedésű zöldövezettel, Markával. Holmenkollenen áthalad az oslói metró egyes számú vonala. A 19. századtól kezdődően, fokozatosan, a sportolásra vágyó fővárosi lakosság egyik kedvelt szórakozóhelyévé vált, köszönhetően a sífutásra alkalmas ösvények kialakításának, valamint az 1892-ben átadott síugró pályának. A kerület évente otthont ad valamilyen síugró, sífutó vagy sílövő világversenynek. A síugró sánc 134 méteres, K-pontja 120 méternél található. A körülötte kialakított stadion befogadóképessége 50000 fő. Itt bonyolították le az 1952. évi téli olimpiai játékok síugró számait, valamint négy alkalommal síugró világbajnokságok színhelye volt, 1930-ban, 1966-ban, 1982-ben és 2011-ben. 1992-ben leégett a holmenkolleni kápolna, a gyújtogató a black metal zenei irányzatát képviselő Varg Vikernes norvég zenész volt. Látnivalók A síugró sánc. A holmenkolleni troll - sziklaszobor. V. Olaf norvég király szobra. Az újjáépített holmenkolleni kápolna. A Holmenkollen Park Hotel Rica - 1894 -ben épült szálloda. Jacksonville Jaguars szezonok Ez a Jacksonville Jaguars szezonjainak listája a National Football League-ben. Marburg Marburg an der Lahn város Hessenben, Németországban. A Marburg-Biedenkopf körzet központja. Nevének eredete Nevét annak a ténynek köszönheti, hogy korábban itt húzódott a Türingiai Tartománygrófság és a Mainzi Érsekség határa ("mar(c)"). Egyébként a szlovéniai Maribori városának hajdani német neve is Marburg volt. Fekvése A város a Lahn két partján fekszik, a Német-középhegyvidéken. Nyugatra a Gladenbachi-hegyvidékig, keletre a Lahn-hegységen át az Amöneburgi-medencéig terjeszkedik területe. Félúton fekszik a Frankfurt-Kassel útvonal mentén (mindkét várostól kb. 77 km-re), a legközelebbi nagyobb település Gießen, 27 km-re fekszik. A város legmagasabb pontja a Störner-hegy (412 m), legmélyebb pedig a Lahn-völgyben található délen (173 m). Közigazgatás Marburg városa közigazgatási-statisztikai szempontból 20 városrészre osztható fel, amelyek nagy része valaha önálló település volt. Ezek a következők (zárójelben a lakosok száma főben): Történelme Az alapítás és a kezdetek Mint sok más település, Marburg is két forgalmas kereskedelmi út találkozásánál jött létre a kora középkorban: a kelet-nyugati Köln-Prága és az észak-déli Északi-tenger-Alpok-Olaszország utak, a Lahn folyó átkelési helyén. A várost a 9. és a 10. századtól a Giso-dinasztia által emeltetett kis vár védte. Marburg 1140 óta város a pénzérmék tanúsága alapján. A Gisóktól kezdve a vidék a Türingiai Grófsághoz tartozott, melynek központja az Eisenach feletti Wartburg vára volt. Szt. Erzsébet 1228-ban Türingia özvegy tartománygrófnéja, Erzsébet Marburgot választotta lakhelyéül, aki II. András magyar király leánya volt, aki Türingiai Lajos fejedelem felesége lett. Mivel megromlott a viszony közte és sógora, az új gróf között, áttelepült ebbe a városba. A grófné életét a beteg emberek ápolásának szentelte, kórházat is építtetett. Korán, 24 évesen érte a halál 1231-ben, de mindmáig az egyik legkiemelkedőbb személyiségnek tartják azok közül, aki a városban éltek valaha. 1235-ben szentté avatták, és a Német Lovagrend már abban az évben megkezdi sírja fölé építeni az Erzsébet-templomot, ugyanis egyik nagymesterük Türingiai Konrád, férjének testvére, így az ő sógornője volt. Zarándokok jöttek ekkor ide Európa minden tájáról, a város első virágkorát élte. Hessen fővárosa 1264-ben Szt. Erzsébet lánya (Brabant Szófia) sikerrel megszerezte fia (I. Hesseni Henrik) számára a Hesseni grófság trónját, ami addig Türingiához tartozott. Marburg (Kassel mellett) ekkortól kezdve Hessen fővárosa volt 1540-ig. A grófság első kettéosztásakor, 1485 és 1500, valamint 1567 és 1605 között Hessen-Marburg fővárosa volt. Hessen egyike volt a legerősebb második vonalbeli fejedelemségeknek Németországban. Örök ellensége a mainzi érsek, az egyik választófejedelem volt, aki számos háborúban és konfliktusban vetélkedett Hessennel évszázadokon át a területért folyó harcban. 1605 után Marburg már csak egy vidéki kisvárosnak számított, ami az egyeteméről volt híres. Háttérbe szorult két évszázadra a harmincéves háború (1618-1648) után, amikor Hessen-Darmstadt és Hessen-Kassel küzdött érte. A Marburg környéki hesseni vidék lakosságának több mint kétharmadát elvesztette. Ilyen arányú veszteség a későbbiekben sem érte. (beleértve az első és a második világháborút is). Reformáció 1527-ben Marburgban alapították meg a világ első protestáns egyetemét a Marburgi Egyetemet, más néven Philipps-Universität. Egyike volt az öt klasszikus "egyetemi falu"-nak. A másik négy Freiburg, Göttingen, Heidelberg és Tübingen voltak. 1529-ben I. Hesseni (Bátor) Fülöp gróf meghívására az itteni egyetemen tartották a marburgi hitvitát Luther Márton és Ulrich Zwingli között. Az úrvacsora megítélésében nem sikerült egyezségre jutniuk, ami sorsdöntőnek bizonyult a későbbiekben: az evangélikus és református egyház fejlődése így külön utakra terelődött. Romantika időszaka A 18. században a város jelentőségének háttérbe szorulása miatt nem jutott pénz új épületek felhúzására vagy területi terjeszkedésre. Ennek köszönhetően viszonylag érintetlen gótikus épületei érintetlenül fennmaradhattak. Amikor a romantika válik uralkodó stílussá Marburg újra jelentőségteljes hellyé válik, és a romantika mozgalmának számos vezető alakja itt élt, tanított vagy tanult a városban. Főként az irodalom, filológia, népművészet és a jog területén alkottak kiemelkedőt. Ezek a hírességek gyakran barátok is voltak. Ilyen kiemelkedő személyiségek voltak: Friedrich Karl von Savigny (jogász, a római jog németországi meghonosítója), Achim von Arnim (költő, író és társadalmi aktivista), Clemens Brentano és Bettina von Arnim. Nemzetközileg a leghíresebbek azonban a Grimm testvérek voltak, akik számtalan mese történetét innen merítették: Rapunzell tornya Marburgban áll és a Lahn-dombsági Schwalm vidékén a kislányok piros csuklyás ruhát hordanak. Az 1820-as évekre a híres emberek eltűnnek Marburgból és 45 évre Marburg újra háttérbe szorul Hessenben. Porosz város Az 1866-os porosz–osztrák háborúban a Hesseni választófejedelem az Osztrák Császárságot támogatta. A poroszok azonban legyőzték és vérontás nélkül elfoglalták Hessen-Kasselt (ahogy Hannover, Frankfurt városát és más területeket is) a Majnától északra, míg az Habsburg-barát Hessen-Darmstadt független maradt. Marburgnak ez kedvező fordulatot jelentett. A poroszok úgy döntöttek, hogy a várost teszik meg a fő közigazgatási központnak az új tartományban, egyetemét pedig regionális akadémiai központtá kívánták fejleszteni. Marburg tehát újra fejlődésnek indult. A porosz iskolarendszer ekkoriban a világ egyik legjobbika volt, így a marburgi egyetem ismét híres tanítványokat vonzott. Mindemellett a városban alig találni ipari üzemeket. A nem éppen jól megfizetett tanulók, professzorok és hivatalnokok miatt a város meglehetősen konzervatív volt. 20. század A marburgi beszéd 1934. június 17-én Franz von Papen, Németország alkancellárja náciellenes beszédet mondott a Marburgi Egyetemen. Ennek következtében ölték meg Papen asszisztenseit a nácik. 1945-ben Paul von Hindenburg elnököt, hadvezért és a város díszpolgárát itt helyezték végső nyugalomra az Erzsébet-templomban. A második világháborút a város csaknem sértetlenül vészelte át. Csupán a vasútállomás környékét, és Lahnberge körzetét érte bombatámadás. A háború után Marburgnak is, mint minden német városnak menekülteket kellett befogadnia. Csak ekkor jelentek meg az ipari kis- és középüzemek nagyobb számban a városban. Marburg ma a világ egyik leghaladóbb szellemű vakok iskolájáról híres. A gyalogos átkelőhelyek jelzőlámpái mind hangos jelzésre is képesek. Marburg-vírus Bővebben lásd: Marburg-vírus 1967-ben, a helyi gyógyszerkutató központba Afrikából származó majmokat hoztak. A gyógyszerkutató központ 34 dolgozója, aki kapcsolatba került a majmokkal, egy titokzatos betegséget kaptak el. A vírust a felfedezés helyéről Marburgnak nevezték el. Ez egy vérzéses láz (hemorágiás láz). A hemorágiás lázakhoz tartozik az Ebola, és még néhány, Magyarországon, sőt egész Európában előforduló vírus, illetve betegség. Tünetei az Ebolához nagyon hasonlók. Kezdetben, az inkubációs idő alatt a tipikus influenza tüneteit mutatja: magas láz, fejfájás… Ezt követi, a bőr egyes területeinek vérzéses foltosodásai, majd a vírus az idegrendszert, és a legfőbb szerveket is megtámadja. Ha az idegrendszert megtámadja, biztos halál következik, ha azt nem éri el, lehetséges tüdő bevérzés (ödéma) és ez által halál. Halálozási aránya az Ebola halálozási arányával vetekszik; Ebola: 85-90%, Marburg: 80-90%. Rendkívül veszélyes betegség. Ellenszere nincs, éppúgy mint az Ebolának sincs. 1 gramm vírussal egész Európa és Amerika lakosságát ki lehetne irtani. Hasonló betegség a krími-kongói vírus, Magyarországon 2006 szeptemberében ütötte fel fejét Pécsett. Ennek a halálozási aránya 35-50%, viszont a megbetegedett két ember, aki szenvedett benne, túlélte. Ez az eset felhívja az emberiség figyelmét, hogy mennyire esendők vagyunk. Bárhol feltűnhet egy hasonló vírus, mely veszélyeztetheti az emberi civilizált életet. Híres marburgiak Professzorok Denis Papin (1690 körül) – az első dugattyús gőzgép feltalálója Friedrich Carl von Savigny (1800 körül) – jogász, a római jog németországi meghonosítója Robert Wilhelm Bunsen (1850 körül) – kémikus Ferdinand Justi (az 1860-as évektől) – összehasonlító nyelvészet és germán filológia Alfred Wegener (1880-1930) – egyetemi magándocens Emil von Behring (1900 körül) – gyógyszerész Paul Tillich (1924-1925) – vallásfilozófia Tanítványok Mihail Vasziljevics Lomonoszov (1736-1739) – orosz természettudós és író Grimm fivérek (1785/6-1863/59) – nyelvtudósok, mesegyűjtők Karl Gustav Adolf Knies (1821–1898) közgazdász, a német történeti iskola képviselője, az MTA tagja Karl Ferdinand Braun (1850-1918) – fizikus, Nobel-díjas Wilhelm Ritter (1850-1926) – festő Gustav Jenner (1865-1920) – zeneszerző, karmester Otto Hahn (1879-1968) – fizikus, a maghasadás felfedezője Karl Ziegler (1889-1973) – kémikus, Nobel-díjas Hans-Georg Gadamer (1900-2002) – filozófus, született marburgi Borisz Leonyidovics Paszternak (1912-1914) – orosz író Gertrud von Le Lort (1913-1914) – költő és filozófus José Ortega y Gasset (1906-1907) – spanyol filozófus, szociológus, esszéíró Hannah Arendt (1924-1926) – filozófus, szociológus, politológus Gustav Heinemann (1920) – az NSZK 3. szövetségi elnöke Jürgen Habermas (* 1929) – szociológus és filozófus, a marburgi egyetemen habilitált Wolfgang Abendroth-nál Látnivalók A városról általában Marburg középkori templomairól híres. Különösen az Erzsébet-templomról, amely az Alpoktól északra található második vagy harmadik legkorábbi gót templom Franciaországon kívül. Marburg egy hangulatos, templomok és vár uralta hegyoldali város, tele a gót és reneszánsz építészet emlékeivel. A régi műemlékek fennmaradása a város 1600 és 1850 közötti háttérbe szorulásának köszönhető. De eltérően például Rothenburg ob der Taubertől ez nem egy skanzen, mivel a későbbiekben újra jelentőségre tett szert a város. Ugyanakkor nem is kimondott turisztikai központ, sokkal inkább egy hallgatókkal teli egyetemi város. Erzsébet-templom A templom Németország legrégibb tisztán gótikus épülete, a város jelképe. A Német Lovagrend építtette (Árpád-házi) Szent Erzsébet halála (1231) és szentté avatása (1235) után, akinek a sírja is itt található. Az építkezés 1283-ig tartott. A templomnak köszönhetően kiemelt zarándokhely volt a város a középkorban. A grófok vára (Landgrafenschloss) A vár a város szinte minden pontjáról jól látható. Egy 287 m magas, tarkakőből álló hegyre építették. Politikai jelentősége (ez volt a hesseni grófok első székhelye) mellett kiemelkedő művészet- és építészettörténeti fontosságú is. Egyes részei a 11-12. században épültek, mások a 13. század második felében. A várkápolna, valamint az épület termei (mint a Nagyterem, Fejedelem-terem) kiemelkedő építészeti alkotások. Itt találhatók Közép-Európa legnagyobb gótikus termei a világi (nem egyházi) építészeten belül. A várban található egy várostörténeti kiállítás, ezenkívül nyáron a várudvarban színházi előadásokat, koncerteket és egyéb kulturális programokat (például középkori vásár) rendeznek. A kastélyparkban népszerű a szabadtéri mozi, mely májustól szeptemberig működik. A kastély földalatti járataiban áprilistól októberig pedig idegenvezetéssel a kazamaták is látogathatók minden szombaton. Télen ugyanezen kazamaták a téli otthona több mint 5000 denevérnek is. Spiegelslust A hely Werner Freiherr von Spiegel zum Desenbergről kapta a nevét, aki a marburgi egyetemen tanult. A korábban „Köhlers Ruhe“-nak nevezett terület kirándulóhellyé alakította át. Először egy pavilont emelt, majd vendégház is épült. 200 méterre tőle található a Vilmos császár-torony (Kaiser-Wilhelm-Turm; I. Vilmos császár után), mely Spiegelslustturm néven is ismert a helyiek körében. A Lahn-hegyeken található, ami a romantika ideje óta kedvelt kirándulóhely volt. 1872-ben egy egyesület pénzt gyűjtött, hogy Német Birodalom megalakulásának, valamint a német-francia háború (1870-1871) győzelmének tiszteletére felépítsék a tornyot. De 1876. március 12-ről 13-ra virradó éjjel egy villám belecsapott a csaknem kész toronyba. Végül csak 14 évvel később, 1890. szeptember 2-ra készült el a mai, 36 m magas kilátó torony. Múzeumok Művészet- és Kultúrtörténeti Múzeum ( Museum für Kunst und Kulturgeschichte ) Néprajzi gyűjtemény ( Völkerkundliche Sammlung ) Ásványtani Múzeum ( Mineralogisches Museum ) Egyházi oktatási gyűjtemény ( Religionskundliche Sammlung ) Anatómiai Múzeum ( Museum anatomicum ) A gyermekkor Múzeuma ( Kindheitsmuseum ) 1. Német Rendőrségi Oldtimer Múzeum ( 1. Deutschen Polizeioldtimer-Museum ) Marburger Kunsthalle További látnivalók A marburgi óvárosban számtalan faszerkezetes ( Fachwerk ) házat lehet látni. Az 1527-ben épült régi városháza. A piactér fölött láthatók a régi, középkori zsinagóga maradványai egy üvegkupola alatt. Az 1180 és 1200 között román stílusban épült Kilián-kápolna. Testvérvárosok Poitiers , Franciaország 1961-től Maribor , Szlovénia 1969-től Sfax , Tunézia 1971-től Eisenach , Németország , Türingia 1988-tól Northampton , Egyesült Királyság 1992-től Nagyszeben , Románia 2005-től Forgószék A forgószék elfordítható ülőlapú szék. A mai modern forgószékek nem csak a tengelyük körül tudnak elmozdulni, kerekekkel is fel vannak szerelve, így ülő testhelyzetben akár helyet is változtathatunk a segítségével. Azonban a modern forgószék az ülőlap alá szerelt mechanika segítségével, ennél sokkal többre is képes. A mechanika típusától függően – CP szerkezet, hintamechanika, szinkron-mechanika, aszinkron mechanika – állítható rajtuk a háttámla és az ülőlap helyzete. Eredete A forgószék az Amerikai Egyesült Államokból származik. Az első forgószéket Thomas Jefferson használta kutatásai, tudományos munkája során. Ez a szék egy Windsor típusú szék volt, melynek ülőlapja - és az ahhoz tartozó háttámasz és karfa – acélorsón forgott az alsó részen. Egyes források az állítják, hogy Jefferson ezen a széken ült, amikor aláírta a Függetlenségi nyilatkozatot. A szék most az Amerikai filozófiai társaság tulajdonát képezi melynek székhelye az Amerikai Egyesült Államokbeli Philadelphiában van. A forgószék reneszánsza A forgószékek napjainkra elterjedtek az egész világon. Irodai, illetve a szellemi munkák nagyobb hányadánál ilyen széket használ az ember. A forgószék, mint irodaszék a gépesített munkavégzéssel köthető össze. Az 1900-as évek elején kezdtek elterjedni az irodában használt forgószékek, ilyen példa a Larkin irodaháza is. A mai irodai felszerelések Magyarországon rendelet szabályozza. A rendelet előírja, hogy a monitor előtt végzett munka kötelező kelléke az olyan szék, amely: stabil, továbbá biztosítsa a használó könnyű, szabad mozgását és kényelmes testhelyzetét. A szék magassága legyen könnyen állítható. A szék támlája legyen magasságában állítható és dönthető. Igény esetén lábtámaszt vagy saroktámaszt, illetve kartámaszt kell biztosítani. A mai modern székek nagy többsége megfelel ezeknek a kritériumoknak. A magasság gázlifttel és a szék mechanikájával állítható. A támla helyzetének az állítása is a szék mechanikájának segítségével történik. Ambrogio Lorenzetti Ambrogio Lorenzetti (vagy Ambruogio Laurati) (Siena, 1290 körül – Siena, 1348. június 9.) a sienai iskolába tartozó olasz festő. 1317 és 1348 közé esnek aktív évei. Bátyja, Pietro Lorenzetti is festő volt. Festményein Simone Martini, Giotto és Cimabue hatása érződik. Legkorábbi műve a Madonna és a Kisded (1319, Museo Diocesano, San Casciano). Élete Giorgio Vasari róla írt vázlatos életrajza szerint Lorenzetti először Sienában dolgozott a ferencesek kolostorában, freskót festett a Monna Agnese kis kórházában; a nagy kórházban pedig a homlokzati freskón megfestette a Miasszonyunk születését. Az Ágoston-rendi szerzetesek kolostorában a kápolnateremben a boltíven megfestette az apostolokat, kezükben a Credo-nak azzal a részével, amit ők írtak. Ugyanitt a főfalon megfestette Szent Katalin vértanú életének három jelenetét. Sokszor dolgozott testvérével, Pietro-val együtt. Volterrába is küldött egy táblaképet, illetve Massában is festett egy freskót és egy táblaképet. Orvietóban, a Santa Maria-templom szentélyében készített egy freskót. Ezt követően Firenzébe ment, ahol a San Procolo templomában egy táblaképet készített, majd a kiskápolnában elkészítette Szent Miklóst ábrázoló szárnyasoltárát, melynek predelláján (a szárnyasoltár alsó része) megfestette saját képmását is - valószínűleg ez a kép szerepel illusztrációként Vasari művében. 1321-ig Firenzében élt, majd valószínűleg visszatért Siennába. Szárnyasoltára miatt 1335-ben Ubertini püspök, Cortona akkori ura is meghívta magához. Itt freskót készített Lorenzetti a ferencesek Santa Margherita templomában-ezt azonban Vasari tudósítása szerint már Vasari korára jórészt elemésztette az idő. Sienába való visszatérése után 1338-ban megfestette a Signoria (a helyi önkormányzat) főépülete, a Palazzo Pubblico-ban, a Kilencek (a "Kilencek" Sienna oligarcha kormányzatára, a várost vezető kilencfős tanácsra utal) termének falán a Jó és a rossz kormányzás és ezek hatásai a vidékre című allegorikus alkotását. valamint az asinalungai csatát. Az általa készített Sala dei Nove (Kilencek terme) vagy Sala della Pace (A Béke terme) freskói a korai reneszánsz világi festészet mesterművei közé tartoznak. Vasari tudósítása szerint az irodalommal is szívesen foglalkozott, valamint tevékenyen részt vett a városi közéletben. Halála előtt még festett egy táblaképet az Oliveto-hegyen. A homokóra középkori elterjedtségének egyik első bizonyítékát adják festményei. Testvéréhez hasonlóan valószínűleg ő is bubópestisben halt meg 1348-ban. Értékelése Tevékenysége három területen jelent határvonalat: egyrészről az intim szentképek új műfajában, a szoptató Madonna megfestésével; másrészről pedig a profán ikonográfia megteremtésével, a Palazzo Publico falán lévő ábrázolásokkal, illetve a sienaiak római eredetére való képi hivatkozásokkal; harmadrészt pedig a ténylegesen felismerhető, tehát nem a középkorra jellemző elvont tájábrázolásokkal a reneszánsz felé nyitott utat. “Ő az első, akitől monumentális művek maradtak ránk a profán festészet műfajában, és ezekben a freskóiban az allegorikus kompozíciók költői harmóniában egyesülnek a mindennapi városi és vidéki élet közvetlen megjelenítésével.” Cirneco dell’Etna Cirneco dell'Etna, a szicíliai nyúlvadász kutya egy ősi agárféle. Története Ez a kis méretű fajta Szicíliából származik. A kutyát régen nyúlvadászatra használták. Úgy tartja a mondás, hogy a "Cirnechi" (ez a kutya többesszáma olaszul) már 3000 éve került Szicíliába, föníciai kereskedők révén. Jellegzetessége Az volt a fajta sajátossága, hogy étel és ital nélkül képes dolgozni hosszú órákon át. A faj szaglása kitűnő, testalkata lehetővé teszi, hogy agárhoz hűen szelje a kilométereket, akár hegyvidéki környezetben is. Ezért is szerepel a nevében az Etna szó. Külső jellemzői A fáraókutyára és az ibizai kopóra hasonlít leginkább az agarak közül. Szőre nem igényel különösebb ápolást. Marmagassága 43–51 cm, súlya 10–12 kg. Lakáson kívül is tartható, mint a többi vadászkutya, nem igényli a meleg lakást. Természete Természete igen barátságos. Agárféle lévén nagy a mozgásigénye. A Cirneco dell'Etna méltósággal, kecsességgel vadászik. Ma már csak háziállatnak és kiállítási kutyának tartják. Fajta besorolása FCI szerint: 5. csoport 7. szekció ősi vadászkutyák Fajta szerint: Vadászkutyák / Agarak / Rövidszőrű agarak Herpsilochmus A Herpsilochmus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó nem. Rendszerezésük A nemet Jean Cabanis írta le 1847-ben, jelenleg az alábbi 17 faj tartozik ide: Herpsilochmus sellowi Herpsilochmus praedictus Herpsilochmus stotzi Herpsilochmus pileatus Herpsilochmus atricapillus Herpsilochmus motacilloides Herpsilochmus parkeri Herpsilochmus sticturus Herpsilochmus dugandi Herpsilochmus stictocephalus Herpsilochmus gentryi Herpsilochmus dorsimaculatus Herpsilochmus roraimae Herpsilochmus pectoralis Herpsilochmus longirostris Herpsilochmus axillaris Herpsilochmus rufimarginatus Előfordulásuk Dél-Amerika területén honosak. A természetes élőhelyük a szubtrópusok vagy trópusok. Megjelenésük Testhosszuk 10-13 centiméter közötti. Audi R18 Az Audi R18 az Audi hosszútávú autóversenyekre készített, LMP kategóriába homologizált típuscsaládja. Az alaptípus Audi R18 TDI a 2011-es szezonban jelent meg 3,7 literes V6-os turbódízel motorral. A 2012-es szezonra két új, fejlesztett modellt készítettek R18 e-tron quattro és R18 ultra néven. Az R18 e-tron quattro a Williams Hybrid lendkerekes fékenergia-visszanyerő rendszerével készült összkerékhajtású hibridváltozat, az R18 ultra pedig ennek a típusnak a dízelmotoros változata. Az R18 az első hibrid versenyautó, ami összetett győzelmet aratott a Le Mans-i 24 órás autóversenyen. Fejlesztés Előzmények Az Audi már az 1990-es évek vége óta részt vesz a hosszútávú versenyeken a prototípusok kategóriájában. A korai sikereket arató benzinmotoros R8 típust a 2006-os szezonban váltotta fel az R10 TDI, amely az egyik első sikeres dízelmotoros hosszútávú versenyautó volt. Az ezt váltó, kisebb motorral szerelt R15 TDI-t a 2011-es szabályváltozások miatt kellett új típussal leváltani. Az új szabályok értelmében a motor hengerűrtartalma csökkent, ezért a korábbi V12-es és V10-es dízelmotorokat nem tudták használni, a kisebb, legfeljebb 3,7 literes hengerűrtartalomhoz a V6-os tűnt jó választásnak. A légellenállás csökkentésére a zárt karosszéria mutatkozott a legjobb útnak, ezért - megszakítva a korábbi sikeres nyitott Audi-prototípusok sorozatát - kupékarosszériát terveztek az új típusnak. Az előző ilyen az 1999-es R8C volt, ami sikertelennek bizonyult. A tervektől a kész típusig Az új típus tervezése 2009-ben kezdődött. A fejlesztés során nagy hangsúlyt kapott a gazdaságosság: a fő cél a minél jobb üzemanyag-felhasználás volt. A számítógépes szimuláció során is ezt vették leginkább figyelembe: a lehető legáramvonalasabb karosszériát próbálták megtervezni. A végeredmény az lett, hogy a Le Mans-ban korábban 11 év alatt 9 összetett győzelmet szerző nyitott típusok (R8, R10, R15) helyett a zárt karosszéria lenne előnyösebb. A győzelmi sorozat csak kétszer tört meg: 2003-ban a Bentley Speed 8 nyert (nagyrészt az Audi R8 technikájára építve), 2009-ben pedig a Peugeot 908 HDi FAP (ez volt a fő ellenfél a tervezés során). Mindkét típus zárt karosszériával versenyzett, ezzel bizonyítva a konstrukció létjogosultságát. A zárt karosszéria a motorra vonatkozó szabályok megváltozása miatt is szükséges volt: míg korábban legfeljebb 5,5 literes, kétfokozatú feltöltővel szerelt dízelmotorokat lehetett használni, 2011-től legfeljebb 3,7 literes, egyfokozatú feltöltővel épített dízeleket lehetett szerelni az autóba. A FIA által előírt szívóoldali szűkítők a csúcsteljesítményt 520 lóerő környékén korlátozták, így áramvonalasabb és könnyebb karosszéria kellett a korábbi menetteljesítmények megtartásához. A tömeg és a légellenállás csökkentése mellett a gyár próbált máshol is energiát spórolni: az R18-on az LMP-versenyautók között elsőként vezették be a tisztán LED-alapú világítást. A diódák kevesebb elektromos energiát fogyasztottak, így takarékosabbak voltak a korábbi lámpáknál. A motor fékpadi próbái 2010-ben zajlottak, majd a kész prototípus 2010 novemberében futotta első próbaköreit. Az R18 TDI a nagyközönségnek 2010. december 10-én, Ingolstadtban mutatkozott be és 2011 májusában futotta első versenyét. Új típusok 2012-re A szabályváltozások során előírt kisebb hengerűrtartalmú motor a korábbinál könnyebb és kisebb méretű lehetett. A felszabaduló hely és hasznos tömeg miatt az Audi mérnökei az R18 fejlesztésénél új irányba indultak: megpróbáltak valamilyen fékenergia-visszanyerő rendszert építeni az autóba. A tervezés 2010 februárjában indult. A mérnökök a Williams Hybrid lendkerekes energiatárolóval kiegészített elektromos segédhajtását találták a leginkább megfelelőnek, elsősorban az energiatárolóval elérhető nagy energiasűrűség miatt. Sokat segített az is, hogy a rendszerrel a Forma-1-ben a WilliamsF1 csapat versenytapasztalatot szerzett és ekkoriban mutatkozott be a hosszútávú versenyeken az ugyanilyen rendszert használó Porsche 911 GT3R Hybrid is. A kész KERS-t először 2010-ben, egy utcai Audi R8-ba építve tesztelték, majd az átalakított R18-ba építve 2011 októberében próbálták ki először a versenypályán. A 2012-es WEC-szezon első versenyére még a korábbi R18 TDI-ket utaztatták, ám a második, spa-francorchamps-i fordulóra már az új, e-tron quattro névvel illetett típusok érkeztek. A KERS beépítéséhez szükséges fejlesztéseket a dízelmotoros modell is megkapta, így az e-tron quattroval egyidejűleg mutatkozott be a KERS nélküli, de műszakilag vele teljesen megegyező R18 ultra modell. Így a 2012-es szezonban az Audi gyári csapatai (Audi Sport Team Joest és Audi Sport Team North America) ezzel a két típussal állnak rajthoz. Műszaki leírás Karosszéria, futómű, fékek Az R18 zárt karosszériája szénszálas monocoque vázra épül. A vázszerkezet - az LMP-autóknál megszokottól eltérően - egy darabból áll. A korábbi zárt típusok váza két részre volt osztva, amelyek az autó hossztengelyében kapcsolódtak egymáshoz. Ez az új megoldás viszont merevebbé teszi a vázat, ami eközben könnyebb lehet. A váz hátsó részébe teherviselő elemként szerelték be az egy egységbe épített motort és váltót. Az új karosszéria néhány helyen hasonlóságot mutatott a korábbi R15-tel: a lapos orr-rész az eredeti R15 TDI-re emlékeztetett, az oldaldobozok pedig hasonlóan alacsonyak voltak, mint amiket az R15-ön használtak, bár az új erőforrás miatt tovább csökkent a magasságuk. A karosszériát a Dallara építette. Az autó elöl-hátul független felfüggesztéssel rendelkezik, valamennyi kereket kettős keresztlengőkar vezeti meg. A rugóstagok a karosszéria belsejében kaptak helyet (ún. fedélzeti rugóstagok), a torziós rugókat elöl nyomó-, hátsul vonórudak működtetik. A kerekek mérete elöl-hátul egyforma a hátsókerékhajtású (R18 TDI és R18 ultra), illetve az összkerékhajtású (R18 e-tron quattro) változatokon is. A felnik 18"-os átmérőjű központi csavaros OZ versenykerekek, amiken Michelin gumikat használnak, elöl 360/710-18, hátul 370/710-18 méretben. Mind a négy kereket tárcsafék lassítja szénszálas anyagú tárcsákkal, könnyűfém monoblock nyergekkel. A fogasleces kormányművet elektromechanikus szervóberendezés segíti. Az első és hátsó tengely közti fékerőelosztás a vezetőfülkéből, fokozatmentesen állítható. Hajtáslánc A 2011-es szabályváltoztatások értelmében az LMP1 kategóriájú prototípusok legfeljebb 3,7 literes feltöltött dízelmotorokkal indulhattak, az üzemanyagtartály űrtartalma pedig nem lehetett nagyobb 65 literesnél. Így a kisebb hengerűrtartalom mellett a fogyasztás csökkentésére is oda kellett figyelni. Az új erőforrás V6-os elrendezésű, 120°-os hengerszöggel, egyetlen turbófeltöltővel. Az egyetlen feltöltős rendszer előnye a kisebb tömeg és a kompaktabb erőforrás. Egy nagy turbó a szabályzórendszereivel együtt könnyebb, mint két kisebb, illetve egy feltöltőhöz egy kipufogórendszer is elegendő, ami szintén könnyebb, mint a V motoroknál alkalmazott kettős kipufogó. A megoldás hátránya viszont az, hogy az egyetlen, nagy méretű feltöltő forgórészének tehetetlensége nagyobb, mintha két, kisebb turbó dolgozna. Ezen a mérnökök úgy segítettek, hogy a korábban párban használt Garrett TR30R feltöltőt változó geometriájúra alakították át. Ez javítja a motor rugalmasságát. A motor V-motorokon megszokotthoz képest fordított elrendezésű: a hengersorok kipfogóoldalai befelé, a szívóoldalak kifelé néznek. Ennek az az oka, hogy így a kipufogócsöveket könnyű volt összerendezni, hogy egyetlen feltöltőt hajtsanak. A leömlők és a turbó helyigénye miatt a két hengersor által beszárt szög a szokottnál nagyobb, 120 fokos. A motor hengerenként négyszelepes, a szelepeket hengersoronként két, felülfekvő vezérműtengely mozgatja (DOHC elrendezés). A töltőlevegő egy intercooleren keresztül érkezik a motorba, a kipufogógázt pedig egyetlen részecskeszűrő szűri. A hátsó tengely előtt, hosszában elhelyezett motor a levegőt a pilótafülke fölötti légbeömlőből kapja, a kipufogógáz pedig a hátsó szárny alatti háromszögletű kipufogóvégen távozik. 2012-re újra megváltoztak a szabályok: a megengedett legnagyobb töltőnyomás 3,0 barról 2,8 barra csökkent, a korábbi 47,4 mm-es átmérőjű szívóoldali szűkítő helyett pedig csak 45,8 mm-es átmérőjűt engedélyeztek. Ezen változtatások célja a motorok teljesítményének nagyjából 7%-os csökkentése volt. A 2012-es szezonra ezért ennek megfelelően dolgozták át az R18 dízelmotorját. A motorhoz az XTrac új fejlesztésű sebességváltója kapcsolódik. A 2011-es szabályok értelmében ez már hatfokozatú lehetett a korábbi ötfokozatúval szemben. Az új váltó szekvenciálisan kapcsolható, a kapcsolást elektronikus egység végzi. Ezzel meg lehetett spórolni a váltót korábban működtető pneumatikus rendszer tömegét. A 2012-es szezonra a tömegcsökkentés jegyében a váltót újratervezték és szénszálas műanyag házat kapott. Ezt az új váltót az R18 e-tron quattro és az R18 ultra változatokon egyaránt használták. A váltó egy mechanikus önzáró differenciálműhöz csatlakozik, ami a hátsó tengelyt hajtja. R18 e-tron quattro Az R18 e-tron quattro hajtáslánca részben megegyezik az R18 ultra hajtásláncával: a dízelmotor, a hozzá kapcsolódó sebességváltó és a hátsó differenciálmű azonos. Az első tengely hajtása viszont új: két elektromos forgógép van féltengelyekkel kapcsolva a két első kerékhez. Ezek fékezéskor generátorként működnek, az első kerekeket lassítják, az általuk megtermelt elektromos energia pedig egy harmadik forgógépet hajt, ami ekkor villanymotorként viselkedve felpörget egy különleges lendkereket. A lendkerék teljes egészében műanyagból készült és zárt, légritkított térben pörög, akár percenkénti 45.000-es fordulatszámmal. A lendkereket házzal és a hozzá tartozó forgógéppel együtt a vezető mellett, a kabinban helyezték el. Gyorsításkor az elektromos forgógépek feladata megváltozik: a lendkerékben tárolt energia megforgatja a lendkerékhez tartozó forgógépet, ami ekkor generátorként viselkedik és elektromos áramot termel. Ez az áram forgatja az első tengelynél elhelyezett forgógépeket, amelyek ekkor villanymotorként forgatják a kerekeket. Az energiát tehát a lendkerék tárolja, amely a hagyományos, kémiai elven működő akkumulátorokhoz képest nagyobb teljesítménnyel képes energiát felvenni és leadni. A hajtás alkatrészeinek hőmérsékletét saját hűtőrendszer szabályozza. A fékezést és gyorsítást számítógép felügyeli, a rendszer teljesen automatikus. Mivel a fékenergia-visszanyerő rendszer az első tengelyre van beszerelve, ezért a szabályok értelmében csak 120 km/h fölött hajthatja a kerekeket. Ezzel a szabállyal az a cél, hogy az ilyen módon összkerékhajtású autók ne tudjanak jelentős előnyt szerezni a nagyobb mechanikai tapadásból. A lassú kanyarokból ugyanis hátsókerékhajtású társaikhoz hasonlóan kétkerékhajtással kell kigyorsítaniuk, csak nagyobb tempó esetén aktiválódik a másik tengely hajtása. A lendkerék a szabályok értelmében legfeljebb 500 kJ energiát tárolhat. Aerodinamika Az új szabályok révén új aerodinamikai elemek jelentek meg az autókon. Ezek közül a leglátványosabb a pilótafülke mögé, a motorburkolatra szerelt függőleges uszony, ami segít stabilizálni az autót megpördüléskor, megakadályozva annak felborulását. Az uszony az igen alacsony építésű, egyszintes hátsó szárnyhoz kapcsolódik. A szárnyat az autó alatti elemek segítik a leszorítóerő növelésében: elöl splitter, valamint elöl és hátul diffúzorok szorítják az autót az úthoz. Az első diffúzor oldalra, a hátsó hátrafelé engedi ki a levegőt. A korábbi típusok oldaldobozból kiemelkedő légbeömlői eltűntek, a helyüket a motorburkolat tetején található légbeömlő vette át. Constantinus diadalíve Constantinus diadalíve 315-ben épült Rómában a szenátus utasítására Constantinus császár trónra lépésének tizedik évfordulójára, és a Maxentius felett aratott győzelem emlékére. Constantinus diadalíve a legnagyobb ilyen jellegű építmény Rómában: magassága eléri a 21, szélessége a 26 métert. Díszítéséhez nagyrészt korábbi emlékművekről származó domborműveket és épületelemeket használtak fel. A háromíves diadalív mindkét oldalát négy-négy kis-ázsiai márványból készült, Traianus korából származó oszlop díszíti. A szélső ívek oldalaira két-két kör alakú, Hadrianus korabeli domborművet illesztettek, amelyek átmérője meghaladja a 2 métert. A nyolc domborműből négy vadászjeleneteket ábrázol, a másik négyen áldozatokat mutatnak be az isteneknek. Hadrianus alakja mindegyik domborművön megjelenik, fejét Constantinus képmására cserélték. A diadalív tetejére, a két szélső ív fölé Marcus Aurelius uralkodása alatt készült domborműveket helyeztek. Abból a domborműciklusból származnak, amelyet akkor készítettek, amikor a császár visszatért a markomannok elleni háborúból 173-ban. Egy Traianus korabeli domborművet is felhasználtak, négy darabra vágták, kettőt a diadalív tetején a rövidebb oldalon, a másik kettőt az középső ív belsejében helyeztek el. A domborműveken Traianus daciai hadjáratain (101 és 105 között) történt eseményeket jelenítettek meg. A közvetlenül a két szélső ív fölött látható domborművek és az oszlopok talapzataiba vésett harci jelenetek Constantinus korában, a diadalívvel együtt készültek. Rubiana Rubiana (piemonti nyelven Rubian-a, frankoprovanszál nyelven Rubiana) egy község Olaszországban, Torino megyében. Elhelyezkedése Rubiana a Susa-völgyben található, és a Susa- és Sangone-völgyi Hegyi Közösség részét képezi. A Rubianaval határos települések: Almese, Caprie, Condove, Val della Torre, Villar Dora és Viù 2015-ös női röplabda-Európa-bajnokság A 2015-ös női röplabda-Európa-bajnokság a 29. a sportág történetében. A tornát közösen rendezte Hollandia és Belgium. A címvédő az orosz válogatott volt. Az Eb-t a címvédő Oroszország nyerte, története során 19. alkalommal. A magyar válogatott 1987 után először jutott ki az Európa-bajnokságra. Lebonyolítás A tornán 16 ország válogatottja vett részt. A csapatokat négy darab négy csapatból álló csoportokba sorsolták. A csoportmérkőzések után az első helyezettek közvetlenül az negyeddöntőbe kerültek. A 2–3. helyezettek még egy mérkőzést játszottak a negyeddöntőbe jutásért. A negyeddöntőtől egyenes kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. Résztvevők Rendezők Hollandia Belgium A 2013-as női röplabda-Európa-bajnokság eredményei alapján közvetlenül: Oroszország Németország Szerbia Horvátország Olaszország Selejtezőből A csoport: Törökország B csoport: Lengyelország C csoport: Csehország D csoport: Bulgária E csoport: Magyarország F csoport: Románia Rájátszás 1: Szlovénia Rájátszás 2: Azerbajdzsán Rájátszás 3: Fehéroroszország Csoportkör Ha a mérkőzésnek 3–0 vagy 3–1 lett a végeredménye, akkor a győztes 3, a vesztes 0 pontot kapott. Ha a mérkőzésnek 3–2 lett a végeredménye, akkor a győztes 2, a vesztes 1 pontot kapott. Azonos pontszám esetén a több nyert mérkőzés, majd a szettarány, és a pontarány döntött. Az időpontok helyi idő szerint értendők. Összeadó (elektronika) Az elektronikában az összeadó (adder, summer) egy olyan digitális áramkör, ami számok összegzésére szolgál. Modern számítógépekben az összeadók az aritmetikai logikai egységben (ALU) találhatóak, ahol a többi operáció is végrehajtódik. Bár összeadókat építhetnek több számábrázolási formához, mint például a binárisan kódolt decimális (BCD, excess-3), de a legközönségesebb összeadók bináris számokkal dolgoznak. Azokban az esetekben, amikor kettes komplemenst használnak negatív számok ábrázolására, jelentéktelen módosítani egy összeadót összeadó-kivonóvá (adder-subtracter). Összeadótípusok Az egyszerű bit összeadóknak két alapvető típusa van. Egy félösszeadónak (half adder) két bemenete van, amit általában A-nak és B-nek címkéznek, illetve két kimenete az összeg S (sum) és az átvitel C (carry). S az A és B bitek összege (kizáró-vagy = XOR), illetve C A-nak és B-nek konjunkciója (AND). Lényegében egy félösszeadó kimenetei két egybites szám összege és átvitele, ami a nagyobb jelentőségű lesz a két kimenet közül. A másik egyszerű bit összeadó a teljes összeadó (full adder). A teljes összeadó számításba vesz egy átvitel bemenetet, úgy mint többszörös összeadó nagyobb számok összegzéséhez is használható. A bemeneti és kimeneti átvitel szállak közti kétértelműség elkerülése végett, a bemenet Ci-nek vagy Cin-nek van címkézve, míg a kimenet Co vagy Cout-ként címkézett. Félösszeadó A félösszeadó egy logikai áramkör, ami összeadás műveletet valósít meg két bináris számjegy között. A félösszeadó egy összeg és egy átvitel értéket szolgáltat, melyek mind bináris számjegyek. A félösszeadó logikai táblázata a következő: Teljes összeadó A teljes összeadó egy logikai áramkör, ami összeadás műveletet valósít meg három bináris számjegy között. A teljes összeadó egy összeg és egy átvitel értéket szolgáltat, melyek mind bináris számjegyek. Kombinálható más teljes összeadókkal (lásd lejjebb) vagy egymaga is dolgozhat. A VAGY kapu a Cout kimenet előtt lecserélhető egy KIZÁRÓ-VAGY kapuval, anélkül, hogy az az eredményt megváltoztatná. Ez azért van, mert az egyetlen különbség a VAGY (OR) és a KIZÁRÓ-VAGY (XOR) kapuk között akkor lép fel, ha mindkét bemenet 1; az itt bemutatott összeadónál ez sohasem lehetséges. Két féle kapu használata alkalmazható, ha az összeadót közvetlen szeretnénk implementálni egy közönséges IC (integrált áramkör) chipbe. Egy teljes összeadót létrehozhatunk két félösszeadóból, az "A"-t és "B"-t csatlakoztatva egy félösszeadó bemenetéhez, csatlakoztatva az összeget ebből a második összeadó egy bemenetéhez, csatlakoztatva Cin-t a másik bemenethez és a két átvitel kimenet logikai diszjunkcióját elvégezve. A kimenete a teljes összeadónak a két bitnyi aritmetikai összege három egybites számnak. Többszörös-bit összeadók Ripple carry összeadó Amikor több teljes összeadót használnak átvitel bemeneteikkel és kimeneteikkel összeláncolva, ezt nevezik ripple carry összeadónak, magyarul átvitel továbbterjesztő összeadónak. Az angol nyelvű kifejezés arra utal, hogy az egyik átvitel bit értéke hullámzóan (ripple: fodrozódik) tevődik (carry: szállít) át a következő bitre. Több teljes összeadót felhasználva létrehozható olyan logikai áramkör, ami alkalmas több bites számok összeadására. Minden egyes összeadó átvitel bemenete ( ), az előző összeadó átvitel kimenete ( ). Ez az összeadó típus a ripple carry adder, mivel minden egyes átvitel bit az egyik teljes összeadótól a másikig "hullámzik". Vedd figyelembe, hogy az első (és csak is az első) teljes összeadó pótolható fél összeadóval. A ripple carry adder szerkezete egyszerű,eltekintve a gyors tervezési időtől, a ripple carry adder relatív lassú. Mivel minden egyes teljes összeadónak az átvitel bitre kell várnia melyet az előző számít ki. A kapukésedelmet könnyen kiszámíthatjuk a teljes összeadó áramkör vizsgálatával. Követve az utat -ből -ba 2 kaput számíthatunk, amin át kell utazni. Ergo, egy 32 bites összeadó 31 átvitel számítást és egy végső összeg számítást igényel, ami összesen kapukésedelmet (gate delay) jelent. Carry look-ahead összeadók Hogy csökkentsék a számítási időt, a mérnökök gyorsabb módokat kerestek két bináris szám összeadására carry look-ahead összeadók használatával. Továbbadó (Propagate, "P") és generáló (Generate, "G") jeleket hoztak létre minden bit pozícióra, ami azon alapult, hogy ha egy átvitel továbbítódik át egy kevésbé jelentős bitpozícióból (legalább egy bemenet '1'),akkor átvitel generálódik ebben a bitpozícióban (mindkét bemenet '1'), vagy akkor egy átvitel megszűnik ebben a bitpozícióban (mindkét bemenet '0'). A legtöbb esetben, "P" egyszerűen az összeg kimenete egy félösszeadónak és "G" az átvitel kimenete ugyanennek az összeadónak. Miután "P" és "G" legyártotta az átviteleket minden létrejött bitpozíciónak. Néhány fejlettebb carry lookahead architektúra a Manchester átvitel lánc és a Brent-Kung összeadó. Néhány más több bites összeadó architektúra blokkokra töri az összeadót. Lehetséges az áramkörök propagáció késedelme alapján változtatni ezeknek a blokkoknak a hosszát hogy a kiszámítás időt optimalizáljuk. Ezek a blokk alapú összeadók tartalmazzák a carry bypass összeadót ami meghatározza "P" és "G" értékét minden blokk számára inkább mintsem minden bit számára, és a carry select összeadó mely elő-generálja az összeg és átvitel értékeket a lehetséges átvitel bemenetekhez a blokkokhoz. Más összeadó tervek magukba foglalják a conditional sum összeadót, carry skip összeadót, és a carry complete összeadót. Lookahead Carry Unit Több carry look-ahead összeadót kombinálva még nagyobb összeadókat hozhatunk létre. Több szinten kell alkalmaznunk ezeket ahhoz, hogy még nagyobb összeadókat hozzunk létre . Például, a következő összeadó egy 64 bites összeadó, ami 16 4 bites CLA két szint Lookahead Carry Unittal. 3:2 arányú tömörítők (3:2 compressors) Szemlélhetünk 3:2 arányú tömörítőként is egy teljes összeadót: három egybites bemenetet ad össze, és egy egyszerű eredménnyel tér vissza, ami egy két bites szám. Így például, a 101 bemenet a 1+0+1=10 kimenetet eredményezi. Az 1-es bit reprezentálja az átvitel kimenetet, a 0-s bit meg az összeget jelöli. Hasonlóképpen, a félösszeadó egy 2:2 arányú tömörítőként használható. 3:2 arányú tömörítők arra használhatóak, hogy három vagy több összeadandó összegzését felgyorsítsuk. Ha pontosan három az összeadandó, akkor az alaprajza carry-save összeadóként ismert. Ha az összeadandó négy vagy több, akkor egynél több rétege szükséges az összeadóknak és több lehetséges felépítése van az áramköröknek: a leg közönségesebbek a Dadda tree és a Wallace tree. Ez az áramkör típus leginkább a szorzóknál használatos, ezért van az, hogy ez áramköröket Dadda és Wallace szorzókként is ismerjük. Krokodilfélék A krokodilfélék (Crocodylidae) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába és a krokodilok (Crocodilia) rendjébe tartozó család. A dinoszauruszokkal egyidős rend, élő kövületeknek tekinthetők. Rendszerezés A családba az alábbi nemek és fajok tartoznak. Krokodilformák A krokodilformák Crocodylinae alcsaládjába 2 nem tartozik Crocodylus (Laurenti, 1768) – 12 faj hegyesorrú krokodil (Crocodylus acutus) páncélos krokodil (Crocodylus cataphractus) orinocói krokodil (Crocodylus intermedius) Johnson-krokodil (Crocodylus johnsoni) Mindoro-krokodil (Crocodylus mindorensis) púpos krokodil (Crocodylus moreletii) nílusi krokodil (Crocodylus niloticus) új-guineai krokodil (Crocodylus novaeguineae) mocsári krokodil (Crocodylus palustris) bordás krokodil (Crocodylus porosus) rombuszkrokodil (Crocodylus rhombifer) sziámi krokodil (Crocodylus siamensis) Osteolaemus ( Cope , 1861) – 1 faj tompaorrú krokodil (Osteolaemus tetraspis) Tomistominae A Tomistominae alcsaládjába 1 nem tartozik Tomistoma ( S. Müller , 1846) – 1 faj Szunda-krokodil (Tomistoma schlegelii) S. Müller 1838 Mekosuchinae Kihalt alcsalád Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása World of Tanks: Xbox 360 Edition A World of Tanks: Xbox 360 Edition többjátékos videojáték, amely hasonló a PC-n megjelentetett World of Tanks-hez. A játék a 2013-as Microsoft E3 sajtótájékoztatón lett bejelentve. A béta verziót 2013.augusztus 7-én adták ki, míg a teljes verziót 2014.február 12-én. Játékmenet A játékosok második világháborús páncélozott járművekkel harcolhatnak online. A 2014 júniusában elérhető pályák: Cliff, Mines, Malinovka, Sand River, West Field, Province, Abbey, Fisherman's Bay, Prokhorovka, Himmelsdorf, Lakeville és Mountain Pass. A játék ingyenesen játszható az Xbox Live Gold előfizetők számára, míg az Xbox Live Silver előfizetők 7 napos kipróbálási lehetőséget kapnak. Csatázással tapasztalati pont és ezüst szerezhető. A tapasztalati pontokból a tankok továbbfejlesztése lehetséges és az ezüst, tankok és felszerelések vételére használható. A játékosok vehetnek igazi pénzért aranyat a játékon belül, amiért például prémium felhasználói fiókot lehet venni, és segítségével több tapasztalat és ezüst szerezhető rövidebb időn belül. A Xbox 360-as kiadás nem lesz összekapcsolva a PC-n megjelent verzióval. Fejlesztés A World Of Tanks: Xbox 360 Editiont eleinte a Day 1 Studios fejlesztette, amíg a Wargaming West meg nem vásárolta 2013 elején. A Day 1 éppen kiadót keresett mech konzoljátéka számára, amikor a Wargaming felkereste a stúdiót a World of Tanks konzolra portolásával. A Day 1 néhány nap alatt elkészítette a játék prototípusát az Xbox 360 konzolra. Ez úgy sikerülhetett, hogy a Wargaming korlátlan hozzáférést adott nekik az adataikhoz. A játék kliens oldali része a Wargaming Despair grafikus motorját használja. A fejlesztők célja hogy minden egyes tank osztály feloldása 100 óra játszható tartalom legyen, vagyis 400-500 óra összességében. A zárt béta teszt 2013 elején kezdődött, és a 2013-as E3 résztvevőit a játék bejelentése után meghívták a béta tesztbe. A játék 2013 májusában működőképes volt a Xbox 360 konzolokon. 2013 késő májusában a Wargaming bejelentette hogy be fogják mutatni az első konzolos játékukat a 2013-as E3-on. A játékot hivataloson a Microsoft 2013-as E3-as sajtó konferencián jelentették be. A nyílt béta 40 amerikai és német tankot tartalmazott. A bétában a szerverek tűrőképességét és a matchmakinget tesztelték. A játékosok nem vehettek aranyat ebben az időszakban, de a Wargaming ingyen aranyat adott mindenkinek, hogy kipróbálhassák a boltot. A brit tankok is elérhetőek voltak a bétateszt idején. Az Xbox Live szabályzata nem engedi a Wargamingnek, hogy a prémium felhasználói fiókokat ismétlődő előfizetés formájában kínálják a játékosoknak. A Június 3-án kiadott frissítésben megérkeztek az orosz tankok. A Wargaming West azt mondta, hogy ha az Xbox 360-as kiadás érdemi felhasználói bázissal rendelkezik, akkor a Xbox One-os kiadásra fognak fókuszálni. A bétatesztelést 2013.január 28-án zárták le. A részt vevő játékosok statisztikái nullázva lettek. Csak ők férhettek hozzá a kiadott játékhoz amikor megjelent. Fogadtatás A World of Tanks: Xbox 360 Edition pozitív visszajelzéseket kapott a kritikusoktól. Dauwelshausen Dauwelshausen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Angela Bambace Angela Bambace (Santos, 1898. február 14. – Baltimore, 1974. április 4.) amerikai-brazil szakszervezet-vezető. A szicíliai Giuseppina Calabrese és Antonio Bambace gyermekeként született Brazíliában, 1901-ben költöztek New York-ba. Angela felnőttként különböző munkásszakszervezeteket vezetett. Csongrády Zsuzsanna Csongrády Zsuzsanna (Budapest, 1935. október 16. – Salgótarján, 2013. február 1.), születési neve: Csongrády Zsuzsanna Magdolna, alternatív nevei Csongrády Zsuzsa, Csongrádi Zsuzsa/nna/, tanár, fordító, Antal László nyelvész felesége és több művének fordítója. Élete 1935. október 16-án Budapesten született. Szülei Csongrády Zoltán Szvoboda és Horváth Izabella (1900–1974) tanítónő. 1954-ben kezdte felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE), majd 1957-ben feleségül ment a tanárához, Antal László nyelvészhez, akitől két fia született. Az idősebb fiú Antal László Zoltán, aki 1960. március 5-én született Budapesten, és 2004. október 16-án hunyt el Nagymaroson. A fiatalabb gyermeke Antal Zoltán Kornél (1964– ), aki édesanyja születési nevét használja, és a Csongrády Zoltán K. nevet vette fel. 1985-ben férjét az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék vezetőjévé nevezték ki, nem sokkal azelőtt, hogy végleg elhagyta az országot, és az NSZK-ba disszidált. A családja is vele tartott. Az NSZK-ból pedig az Amerikai Egyesült Államokba mentek. Virginia állam Manassas nevű városában telepedtek le, a lakcímük 7444 Emerald Drive Manassas, VA 22110 volt. Férje szívrohamtól halt meg az amerikai fővárosban, Washingtonban. Antal László özvegye 2013. február 1-jén Salgótarjánban hunyt el, és földi maradványait 2013. március 6-án helyezték végső nyugalomra Zebegényben, ahol 1985-ös disszidálásuk előtt élt a család. Fordításai Antal László (szerk.) 1981a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 1 A prágai iskola , Tankönyvkiadó, Budapest. (ford. többek között: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1982a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 2, Az amerikai strukturalisták , Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1982b: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 3, A genfi iskola 1 , Tankönyvkiadó, Budapest. (ford. többek között: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1983a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 4, A koppenhágai iskola 1 , Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1983b: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 4, A koppenhágai iskola 2 , Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1984a: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 5.1 , Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1984b: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 5.2 , Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Antal László (szerk.) 1986c: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény 6.3 , Tankönyvkiadó, Budapest. (ford.: Csongrády Zsuzsanna) Dezalkilezés Dezalkilezés: alkil-aromás vegyületekből termikus vagy katalitikus úton történő aromás előállítási eljárás. Míg a kőszénből előállított C6-8 aromások aránya körülbelül megfelel az egyes aromás vegyületek iránt megnyilvánuló kereskedelmi igényeknek, a kőolajból előállított aromások aránya legtöbbször nem megfelelő, általában túl sok toluol és kevés benzol keletkezik. Ezért az utóbbi időkben megnőtt a dezalkilezés jelentősége, mind több toluolból állítanak elő benzolt. Forrás Deák Gyula: Kőolajipari Fogalmak . Veszprém , Veszprémi Egyetemi kiadó, 1994 . San Biagio della Cima San Biagio della Cima (ligur nyelven San Giàixu ) egy olasz község a Liguria régióban. Imperia megyében. Földrajza Ventimiglia tőszomszédságában helyezkedik el Gazdaság A legfontosabb jövedelemforrás a mezőgazdaság, ezen belül elsősorban a borászat, itt termelik a Rossese borokat. Közlekedés Az A10-es autópálya Bordighera lehajtójáról érhető el, de közvetlen autópálya-összeköttetéssel nem rendelkezik. A legközelebbi vasútállomás Vallecrosia a Genova-Ventimiglia vonalon. Márton Anna Márton Anna (Budapest, 1995. március 31. –) magyar kardvívó. A sportolót jelenleg a STRONGAA Management képviseli. Sportpályafutása 2010-ben a kadett Európa-bajnokságon bronzérmes volt egyéniben, aranyérmes csapatban (Várhelyi Kata, Katona Renáta, Hammer Claudia). A kadett világbajnokságon is harmadik lett. Ezzel az eredményével kvalifikálta magát az ifjúsági olimpiára, de azon nem vehetett részt, mert nem érte el az alsó korhatárt. Ugyanebben az évben a junior Európa-bajnokságon is harmadik helyezést ért el egyéniben. Csapatban (Várhelyi, Gárdos Judit, László Luca) ezüstérmes volt. 2011-ben a kadett Európa-bajnokságon második helyezést ért el egyéniben és csapatban (László, Katona, Drajkó Lili) is. A junior világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott. Csapatban (Várhelyi Anna, Várhelyi K., László) ötödik lett. A felnőtt Európa-bajnokságon egyéniben 39., csapatban (Benkó Réka, Várhelyi A., Garam Nóra) kilencedik helyezést szerzett. A világbajnokságon nem jutott túl a selejtezőn. Csapatban (Benkó, Várhelyi K., Damu Dóra) hatodik volt. 2012-ben egyéni kadett Európa-bajnokságot nyert. Csapatban (Mihalik Nóra, Kelecsényi Mira, Sétáló Mirella) bronzérmet szerzett. A junior Eb-n szintén első lett. A kadett világbajnokságon második volt. A junior vb-n kilencedik lett. Csapatban (Várhelyi K., Katona, László) ötödik helyezést ért el. A felnőtt csapat világbajnokságon (Várhelyi K., Garam Nóra, Mikulik Júlia) kilencedikként végzett. Az Európa-bajnokságon egyéniben 24., csapatban (Benkó, Várhelyi K., Várhelyi A.) hetedik lett. 2013-ban junior Európa-bajnoki ezüstérmes, csapatban (Várhelyi K., László, Kelecsényi Léna) aranyérmes volt. A felnőtt Európa-bajnokságon egyéniben hatodik, csapatban (Benkó, Várhelyi A., Varga Dóra) nyolcadik helyezést szerzett. A világbajnokságon egyéniben huszadik, csapatban (Benkó, Várhelyi A., Varga) tizedik volt. A következő évben a junior Eb-n egyéniben első, csapatban (László, Papp Borbála, Záhonyi Petra) második helyen végzett. A junior vb-n egyéniben aranyérmes lett. A felnőtt Európa-bajnokságon egyéniben 24., csapatban (Várhelyi K., Várhelyi A., Garam) negyedik helyen végzett. A világbajnokságon egyéniben a 13., csapatban (Várhelyi K., Várhelyi A., Garam) kilencedik helyen zárt. 2015-ben a junior Eb-n megvédte egyéni címét. Csapatban (Mihalik, Papp Borbála, Záhonyi Petra) negyedik lett. A junior vb-n tizedik helyezést ért el. Csapatban (Kelecsényi Mirabella, Papp, Záhonyi) harmadik lett. A felnőtt Európa-bajnokságon egyéniben 30., csapatban (Várhelyi A., Garam, Mikulik) hetedik helyezést szerzett. A felnőtt világbajnokságon egyéniben bronzérmes, csapatban (Várhelyi A., Garam, Mikulik) tizedik lett. A 2016-os Európa-bajnokságon egyéniben a második, csapatban (Garam, László, Záhonyi) a hatodik helyen végzett. A 2016-os riói olimpián nem jutott a legjobb 8 közé, miután a második fordulóban kikapott a francia Manon Brunet-tól és kiesett. A 2017-es Európa-bajnokságon egyéniben 11, csapatban negyedik volt. A világbajnokságon a 32-ig jutott. A Tajvanban rendezett Universiadén kard egyéniben aranyérmet nyert. 2017-ben világranglista vezető volt. 2018-as szöuli és moszkvai Grand Prix-n is ezüstérmet szerzett a magyar kiválóság. Jelenleg világranglista 3. helyen áll. Díjai, elismerései az év utánpótláskorú sportolója választás (Héraklész): második (2012, 2013, 2015) Az év magyar vívója (2015, 2017 ) Jegyzetek “A kardvíváshoz elkél a rafkósság” – interjú Márton Annával http://www.strongaa.com/sportoloink/martonanna/ Várhelyi Kata arany, Márton Anna bronzérmet szerzett a Kadet Európa Bajnokságon. archiv.hunfencing.hu (2010. márc. 3.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Európa Bajnok a Kadét Női Kardcsapat. archiv.hunfencing.hu (2010. márc. 3.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Újabb magyar bronz a kadett vívók világbajnokságán. nepszava.hu (2010. ápr. 4.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívás: hat magyar érem, egy ifjúsági olimpiai kvóta a korosztályos vb-n. www.nemzetisport.hu (2010. ápr. 12.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Márton Anna bronzérmes a junior vívó-vb-n. 24.hu (2010. okt. 25.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Ezüstérmes a női kardcsapat a junior-Eb-n. 24.hu (2010. okt. 28.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Újabb ezüst és bronz a kadett vívó Európa-bajnokságon. sport365.hu (2011. márc. 3.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Ezüst érmet szerzett a női kard csapat a kadet EB-n. archiv.hunfencing.hu (2011. márc. 7.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívás: a kardozó Márton Anna bronzérmes a jordániai junior-vb-n. www.nemzetisport.hu (2011. ápr. 2.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Junior női kard csapat és férfi párbajtőr eredmények a "Dead Sea 2011" VB-ről. archiv.hunfencing.hu (2011. ápr. 6.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Benkó Réka ötödik lett a vívó-Eb-n. www.origo.hu (2011. júl. 14.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó Eb – Kilencedik hely női kardban, 11. férfi tőrben. www.xlsport.hu (2011. júl. 17.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó-vb – Csak négy magyar továbbjutó a második napon. www.boon.hu (2011. okt. 10.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó-vb – Orosz győzelem a női kardozók csapatversenyében. www.xlsport.hu (2011. okt. 16.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Megszületett az első aranyérem Porecben. archiv.hunfencing.hu (2012. márc. 2.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Bronzérmes a lány kardcsapat a kadett vívó Eb-n. www.boon.hu (2012. márc. 4.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Márton Anna Junior Európa-bajnok, Várhelyi Kata bronzérmes (Junior EB 1. nap). archiv.hunfencing.hu (2012. márc. 7.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Kadett vívó-vb – Ezüst- és bronzérem vasárnap. www.boon.hu (2012. márc. 1.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Kadet és Junior Világbajnokság, Moszkva (5.nap). archiv.hunfencing.hu (2012. ápr. 5.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Kadet és Junior Világbajnokság, Moszkva (8. nap). archiv.hunfencing.hu (2012. ápr. 8.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Kilencedik helyen a magyarok női kardban. sport365.hu (2012. ápr. 13.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó Eb: szerény eredmények női kardban és férfi tőrben. www.nemzetisport.hu (2012. jún. 16.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó Eb: hetedik és 12. hely női kardban és férfi tőrben. sport365.hu (2012. jún. 19.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Junior vívó Eb - Magyar ezüst- és bronzérem női kardban. valasz.hu (2013. márc. 4.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívás: aranyérmes a női kardcsapat a junior Eb-n. www.nemzetisport.hu (2013. márc. 6.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó Eb: férfi tőrben német, női kardban ukrán győzelem. www.nemzetisport.hu (2013. jún. 17.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Eb-nyolcadik a női kardcsapat. index.hu (2013. jún. 20.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Először nyert egyéniben a kardozó Olga Harlan. www.m4sport.hu (2013. aug. 9.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Az ukránok győztek női kardban a vb-n. index.hu (2013. aug. 12.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Magyar arany és bronz a junior vívók Európa-bajnokságán. www.ma.hu (2014. feb. 28.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Magyar nap a junior vívók Európa-bajnokságán. 24.hu (2014. márc. 3.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Junior vívó-vb: magyar arany és bronz női kardban. www.nemzetisport.hu (2014. ápr. 9.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó Eb – Messze a legjobbaktól a magyarok női kardban és férfi tőrben. www.boon.hu (2014. jún. 9.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó Eb: negyedik helyen végzett a női kardválogatott. www.nemzetisport.hu (2014. jún. 13.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó-vb: ukrán címvédés női kardban. www.nemzetisport.hu (2014. júl. 18.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó-vb: a női kardválogatott 9., a férfi tőrválogatott 20. www.nemzetisport.hu (2014. júl. 21.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívás: Márton arany-, Dósa ezüstérmes a junior Eb-n. www.nemzetisport.hu (2015. márc. 1.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Újabb ezüstérem: második a férfi párbajtőrcsapat! archiv.hunfencing.hu (2015. márc. 4.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Egy ötödik és egy hatodik helyezés jutott. archiv.hunfencing.hu (2015. ápr. 6.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Junior vívó-világbajnokság – Két bronzérem a csapatversenyek első napján. www.boon.hu (2015. ápr. 8.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó Eb: orosz siker kardban, francia aranyérem párbajtőrben. www.nemzetisport.hu (2015. jún. 7.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó-Eb: hetedik lett a női kardcsapat. index.hu (2015. jún. 10.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó-vb: bravó! A kardozó Márton Anna bronzérmes. www.nemzetisport.hu (2015. júl. 14.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó-vb: az orosz csapaté az aranyérem női kardban. www.nemzetisport.hu (2015. júl. 17.) (Hozzáférés: 2016. jún. 3.) Vívó Eb: a kardozó Márton Anna ezüstérmes. www.nemzetisport.hu (2016. jún. 20.) (Hozzáférés: 2016. jún. 21.) Vívás: 6. a női kardválogatott, 8. a férfi tőrcsapat az Eb-n. www.nemzetisport.hu (2016. jún. 23.) (Hozzáférés: 2016. jún. 23.) Rio-2016-kikapott-marton-anna-nem-jutott-nyolc-koze. www.nemzetisport.hu (2016. aug. 8.) (Hozzáférés: 2016. aug. 8.) Vívó Eb: bronzérmes a tizenhat éves Pusztai Liza! www.nemzetisport.hu (2017. jún. 12.) (Hozzáférés: 2017. jún. 13.) Vívó Eb: a negyedik helyen végzett a női kardcsapat. www.nemzetisport.hu (2017. jún. 14.) (Hozzáférés: 2017. jún. 14.) Vívó-vb: nincs magyar a 16 között női kardban. www.nemzetisport.hu (2017. júl. 22.) (Hozzáférés: 2017. júl. 22.) Universiade: aranyérmes a kardozó Márton Anna! www.nemzetisport.hu (2017. aug. 22.) (Hozzáférés: 2017. aug. 22.) http://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/vivo-ob-marton-anna-a-repterrol-beesve-ert-fel-a-dobogo-tetejere-2605367 http://www.origo.hu/sport/egyeni/20180513-vivas-marton-anna-ezustermes-a-kardozok-moszkvai-grand-prixversenyen.html https://index.hu/sport/2018/04/01/szilagyi_aron_aranyat_marton_anna_ezustot_nyert_a_kard_grand_prix-n/ http://fie.org/results-statistic/ranking Az év legjobbjai: szavaztak a sportszövetségek. www.m4sport.hu (2017. dec. 22.) (Hozzáférés: 2017. dec. 29.) Forrás Fencers: MARTON ANNA. fie.org (angolul) . FIE International Fencing Federation (Hozzáférés: 2017. aug. 29.) Kaolinit A kaolinitfélék a fillo- vagy rétegszilikátok alosztályának agyagásványok alcsoportjába tartozó ásványcsoport. A kaolin elnevezés eredete első lelőhelyeinek egyikéből származik: Kao (magas) Ling (hegy) (kínai). Kémiai és fizikai tulajdonságaik A csoport ásványai: kaolinit, dickit, nakrit, halloysit, hydrohalloysit (endelit). Képletük: kaolinit, dickit, nakrit: Al 4 [Si 4 O 10 (OH) 8 ] a halloysit és a hydrohalloysit (endelit) molekuláris vizet is tartalmaz: Al 4 [Si 4 O 10 (OH) 8 ](H 2 O) 4 Szimmetriájuk: kaolinit triklin; dickit, nakrit, halloysit és a hydrohalloysit (endelit) monoklin Sűrűségük: kaolinit, dickit, nakrit 2,6 g/cm³; halloysit, hydrohalloysit (endelit) 2-2,2 g/cm³ Keménységük: 1-2 (a Mohs-féle keménységi skála alapján) Hasadásuk: tökéletes Színük: fehér, sárgás, illetve barnás vagy zöldes árnyalatú Fényük: nagyobb pikkelyeken gyöngyházfényű Szerkezetük Kétrétegű: a tetraéderes [Si4O10] szilikátsíkhoz hidrargillit szerkezetű, oktaéderes Al(OH)3 réteg kapcsolódik. Az egymásra következő rétegek hidrogénhíd kötéssel (O- és OH-ionokon keresztül) kapcsolódnak, ami a változatos egymás fölötti helyzetből adódó szerkezeti variációkhoz vezet (kaolinit, dickit, nakrit). A halloysitnak cső alakú, feltekeredett kristályai vannak. Ennek magyarázata az, hogy a hidrargillit réteg és [Si4O10] szilikátsík rácsállandója eltér (8,62, illetve 8,93 Å), ezért a két egybeépült réteg a méretkülönbségek miatt feltekeredik. A kaolinit, dickit és nakrit esetében a hidrogénhíd kötés elég erős ahhoz, hogy a feltekeredést megakadályozza, míg a halloysit kettős rétegei között vízmolekulák is vannak, ami miatt a hidrogénhíd kötések meggyengülnek. Megjelenési formái, genetikája A kaolinit földes szerkezetű, finom pikkelyekből álló halmazokat alkot. A dickit kristályai nőnek a legnagyobbra a csoportban (5 mm). A dickit és nakrit gyakran alkot sugaras, legyezőszerű, apró halmazokat. A csoport ásványai földpátok, földpátpótlók és más alumínium-szilikátok hidrolitos lebontásával, másodlagosan képződnek. Elsősorban a savanyú vulkáni kőzetek (riolit) kaolinosodnak. Magyarországon a Tokaj-hegységben vannak telepei. Ipari alkalmazásaik Kerámia- és tűzállóanyag-gyártásban alapvető nyersanyagok. Az ebből a célból bányászott porcelánföld (vagy kaolin) túlnyomó része kaolinit ásványból áll. Alapvető kölcsönhatások A fizikában alapvető erő, vagy alapvető kölcsönhatás a neve annak a mechanizmusnak, melynek segítségével részecskék kölcsönhatást gyakorolnak egymásra, és amely más kölcsönhatással nem magyarázható. Az alapvető kölcsönhatás modellje szerint a természetben minden fermionokból áll. Ezek mindegyike töltésnek nevezett tulajdonságot hordoz magával, valamint egy fél egységnyi spinnek, magyarosan pedig perdületnek is nevezett impulzusmomentumot (redukált Planck-állandó*1/2 spin). A gravitációs kölcsönhatástól eltekintve a fermionok egymásra való vonzó, vagy taszító hatása virtuális részecskék, ún. mértékbozonok kicserélése útján történik. A bozonokat kölcsönhatás-hordozóknak, vagy erőközvetítőknek is nevezhetjük. A kölcsönhatás kifejezés ezt a kölcsönös bozonátadást tükrözi. Például: két fermion összejön kölcsönhatás bozoncserével két megváltozott fermion távozik A fermionok közötti bozoncsere mindig energia- és perdületátvitelt jelent, ami a fermionok irányváltozását és sebességváltozását jelenti. Töltésátvitel is történhet azonban, ami a fermionok minőségét is megváltoztathatja, egyikből másikat képez. Mivel a bozonok egy egész impulzusmomentumot hordoznak, a fermionok pedig felet, ilyen kölcsönhatás esetén a fermion perdülete előjelet változtat. A kölcsönhatás eredménye vonzás vagy taszítás is lehet, ezért ezt a kölcsönhatást erőnek is nevezzük. A kölcsönhatások * A gravitont még nem fedezték fel… Gravitáció A gravitáció (tömegvonzás) messze a leggyengébb kölcsönhatás, mivel azonban csak a testek tömegétől függ, hatótávolsága végtelen és nem lehet leárnyékolni, ahogy az elektromágneses kölcsönhatás esetén a negatív töltés terét egy pozitívéval, ezért a nagyobb távolságok esetén (például a bolygók között) ennek a hatása a döntő. Végtelen hatótávolsága miatt a gravitáció felelős a nagy skálán kialakuló alakzatokért; a galaxisok, fekete lyukak, csillagködök szerkezetéért, a Világegyetem tágulásáért, a bolygók pályájáért, valamint olyan hétköznapi tapasztalatokért, hogy a testek leesnek, ha felugrunk, visszaesünk. A gravitáció volt az első, amelyet matematikai összefüggésekkel leírtak. Isaac Newton egyetemes tömegvonzási törvénye (1687) nagyon jó közelítése volt a gravitáció viselkedésének. 1915-ben Albert Einstein kidolgozta az általános relativitáselméletet, a gravitáció még pontosabb elméletét, mely azt a téridő geometriájaként írja le. A jelenlegi aktív kutatások területéhez tartozik az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika összegyúrása egy kvantumgravitációs elméletté. Általánosan elfogadott, hogy a kvantumgravitáció elméletében a gravitációt egy részecske közvetíti, melyet gravitonnak nevezünk. A gravitont még nem fedezték fel. Elektromágnesség Az elektromágnesség az az erő, amely az elektromosan töltött részecskék között hat. Magában foglalja az elektrosztatikai erőt, mely két nyugvó töltés között hat, valamint az elektromosság és a mágnesség összetett hatásait, melyek az egymáshoz képest mozgó töltött testek között hatnak. Az elektromágnesség elég erős, nagy hatótávolságú kölcsönhatás, ezért ez felelős sok hétköznapi jelenségért, mint amilyen az izzó, a lézer és a rádió működése, a fémek és molekulák szerkezete, a súrlódás és a szivárvány. Az elektromágnességet klasszikus esetben a Maxwell-egyenletek írják le, melyeket a 19. század második fele óta ismerünk. Az elektromágnesség kvantumos elméletét kvantum-elektrodinamika (angol rövidítése QED) néven ismerjük. A QED szerint az elektromosan töltött részecskék fotonokat cserélnek egymással, ez közvetíti az erőt. A gyenge kölcsönhatás A gyenge kölcsönhatás felelős az atomi skálán fellépő néhány jelenségért, mint amilyen a béta-bomlás. A béta-bomlásban is keletkező neutrínók csak ebben a kölcsönhatásban vesznek részt (a még sokkal gyengébb gravitációs kölcsönhatáson kívül), azért váratott magára sokáig a felfedezésük. Az elektromágnességről és a gyenge kölcsönhatásról felismerték, hogy az egyesített elektrogyenge kölcsönhatás kétféle vetülete (ahogy az elektromágnesesé az elektromosság és a mágnesesség) – ez volt az első lépés a standard modellnek nevezett egyesített elmélet felé. Az elektrogyenge elméletben az elektrogyenge kölcsönhatás közvetítői a tömeggel rendelkező mértékbozonok, a W- és Z-bozonok. Az elektrogyenge elmélet egy példa arra az elméletre, melyben a paritás nem marad meg, azaz egy létező jelenség tükörképe nem mindig létező jelenség. (De a CPT-szimmetria megmarad.) Az erős kölcsönhatás Az erős kölcsönhatás nukleonokat (a protonokat és a neutronokat) tartja össze az atommagban, enélkül például a hélium két protonja szétrepülne az elektromos taszítás miatt. A kvantumelméletben az erős kölcsönhatást a kvantum-színdinamika (angol rövidítéssel QCD) írja le. Eszerint az erőt a gluon nevű részecskék hordozzák, és olyan részecskékre hat, melyek úgynevezett „színtöltést” hordoznak: kvarkokra és gluonokra. A kvarkok összetett részecskéket alkotnak: barionokat és mezonokat, melyek között így szintén hat az erős kölcsönhatás. (A barionok közé tartoznak a nukleonok is.) Az egyesítő elméletek A fizika egyik célja, hogy minden kölcsönhatást egyetlen közös elmélettel írjon le, így lehetővé válna, hogy minden kölcsönhatást egyetlen alapkölcsönhatásra vezessünk vissza. Eleinte az elektrosztatika és az elektrodinamika is külön jelenségnek látszott, de rájöttek, hogy az áram töltött részecskék mozgása, és a Maxwell-elmélet egyesítette az elektromosságot és a mágnesességet, később pedig a részecskefizikai standard modell, a részecskék kvantummechanikai elmélete egyesítette a gyenge és az elektromágneses kölcsönhatást. A nagy egyesített elmélet, vagy Grand Unification Theory (GUT) jelenti a még meg nem levő elméletet, mely a gravitáció kivételével a másik hármat egyesítené, tehát az elektrogyengét az erőssel. További lépés lenne a gravitáció beolvasztása, melyet „minden dolgok elmélete”, vagy Theory Of Everything (TOE) tartalmaz. Az elmélet megalkotásának fő nehézsége, hogy a gravitációnak nincs meg a kvantummechanikával összhangban levő általánosan elfogadott elmélete (kvantumgravitáció). A következő táblázat leírja, hogy milyen kapcsolatban állnak egymással a különböző kölcsönhatások és az azokat leíró elméletek: Alapy Gáspár (polgármester) Alapy Gáspár (1880–1945), tisztviselő, Komárom volt polgármestere, a 20. századi magyar történelem méltatlanul kevéssé ismert és idézett alakja. Vezetéknevét egyes források (helytelenül) Alapi-ként is említik. Mondása szállóigévé vált: „Én esküt tettem rá, hogy minden polgár ügyét egyformán szolgálom.” Élete Észak-Komáromban született 1880-ban. Tanulmányai elvégzése után 1907-ben kezdett el dolgozni az észak-komáromi városházán, közben egyéves önkéntes tiszthelyettesképző szolgálatra vonult be. Az első világháború kezdetén a déli hadszíntérre vezényelték. 1921-ben Dél-Komáromba ment, ahol bekapcsolódott a város vezetésébe 1922-től helyettes, majd 1928-tól kinevezett polgármesterként. Városépítő tevékenysége során Komáromból virágzó kisváros alakult ki. Munkássága alatt a déli városrész hatalmas fejlődésnek indult. Előtte itt semmiféle középület, út, villany- és csatornahálózat nem volt. Az északi városrész 13 utcája a Duna jobb parti része volt csupán. Nevéhez fűződik a városi székház, a pénzügyi palota, két templom, ugyanannyi imaház, három iskola, rendőrségi székház, adóhivatal, pénzügyi laktanya, vasutas-lakótelep, strandfürdő, stb. építése. Akkor nyitotta meg kapuit a népkönyvtár, a mozi, a magán zeneiskola. Komárom hétutcás településből 53 utcás virágzó kisvárossá vált. Polgármestersége alatt a város lakóinak száma háromszorosára emelkedett. A volt 6-os vártüzérezred budapesti emlékművének 1935. évi felavatásakor a komáromi sajtó ezt írta: "városunk egyik tipikus háziezrede, a volt cs. és kir. 6. sz. vártüzérezred hősi halottai emlékművének felavatása f[olyó év november] hó 10-én, múlt vasárnap ment végbe fényes ünnepség keretében Budapesten a [IX. kerület] Timót utcai Laudon-laktanya udvarán. (...) Ott voltak (...) Alapy Gáspár m. kir. kormányfőtanácsos, polgármester, aki a világháború idején az ezredben, mint tartalékos főhadnagy, teljesített szolgálatot. (...) városunk közönsége nevében Alapy Gáspár polgármester a következő beszédben hódolt az elesett hősök emlékezetének: (...) Az 1914. év július havának utolsó napjaiban mozgalmas képet mutatott az ősi Komárom. (...) A komáromi várban lázas munka folyt, nehézütegeket szereltek fel, amelyek már augusztus első napjaiban megindultak délre, Belgrád alá és északra Przemyśl páncéltornyaiba. Nóta csendült az ajkakon (...) és Komárom szab. kir. városa, amelyben a volt cs. és kir. 6. vártüzérezred ezredtörzse és első zászlóalja évtizedek hossza során keresztül állomásozott (...) fájó szívvel (...) látta hadba vonulni az ő fiait (...) Csakhamar útra keltek a menetszázadok is és a jó öreg komáromi várban megkezdődött a pótütegek felállítsa és közel kétszáz pótüteg indult hadba a különböző frontokra becsületet, dicsőséget szerezni a magyar tüzérek nevének." Népszerűségének köszönhetően és érdemeinek elismeréseként 1939. július 15-től az újraegyesített Komárom polgármestere lett. 1944. augusztus 31-én nyugdíjba ment. A nácizmus térhódítása és propagandája érzékenyen érintette, ellentmondott mindenféle antiszemita megnyilvánulásnak, az egyetlen nyilvántartott magyarországi polgármester volt, aki felemelte szavát a zsidótörvények és a deportálások ellen. 1944. október 17-én zsidópártolás vádjával a nyilasok letartóztatták, a Csillagerődbe, majd Dachauba hurcolták, ahol mint a 136708-as számú fogoly halt mártírhalált 1945. február 5-én, 65 éves korában. Emlékezete A trianoni tragédia 2010. évi 90. évfordulója kapcsán Komárom városban felmerült, hogy az évfordulót Alapy Gáspár szobrának felállításával tiszteljék meg, ám ez a terv az éppen esedékes országgyűlési választások pártharcai miatt meghiúsult. Alapy Gáspár nevét Komáromban tér és szakközépiskola is őrzi. Alakját A béke szigete című 1983-ban készült filmdráma örökíti meg Hajdufy Miklós rendezésében, Bessenyei Ferenccel a főszerepben. Kaon (részecske) A részecskefizikában a kaon az összefoglaló neve négy mezonnak, a két töltött és két semleges K-mezonnak: K+, K−, KS és KL. Utóbbi kettő a határozott tömegállapotban levő két semleges K-mezon. A kaonok felfedezése V-részecskék Patrick Blackett manchesteri csoportjának tagjaiként 1946–47-ben Clifford Charles Butler és George Rochester kozmikus sugárzás hatását vizsgálták ólomtömb céltárgyra ejtve. A keletkező részecskékekt mágneses térbe helyezett ködkamrával figyelték meg. 1946. október 15-én egy különös fordított „V”-alakú nyomot láttak, amelyet egy semleges részecskének két töltött részecskére való bomlásaként interpretáltak. 1947 májusában láttak még egyet, amelyik viszont egy töltött részecske bomlásának tűnt. A két fényképet 1947-ben publikálták. A berendezést ezután áthelyezték Manchesterből a francia Pireneusokba, a Pic du Midi-in levő obszervatóriumba, hogy növeljék a kozmikus sugárzás intenzitását. Végül az újfajta különös részecskéknek két csoportját sikerült elkülöníteni. Később kapott nevükön az egyiket a kaonok vagy K-mezonok, a másikat a hiperonok alkották. Különösságük abban állt, hogy a magfizikai időskálán szokatlanul hosszú élettartamúak voltak, ezért szabad szemmel látható hosszúságú repülés után bomlottak csak el. Élettartamuk 10−10 nagyságrendű volt, miközben keltési gyakoriságuk alapján ezt 10−23 nagyságrendűnek várták volna. A τ–Θ-probléma, paritássértés Az eddig megtalált két új mezon kezdetben a Θ0 és τ+ nevet viselte. Utóbbi nem tévesztendő össze a mai τ-lepton nevével. A megfigyelt bomlási módjuk a következő volt: Hamarosan számos új részecskét és bomlási módot fedeztek fel, s az új mezonok sora már így nézett ki: τ+, τ'+, κ+, θ0, χ+. 1953 júliusában a franciaországi Bagneres-de-Bigorre-ban tartott nemzetközi kozmikus sugárzási konferencián elhatározták, hogy valamennyit K-mezonnak fogják hívni és nevükben jelölni fogják a töltésüket, és bomlási módjukat a következő formában: ahol Q az elektromos töltésszám, ν a bomlástermékek száma, ξ pedig a típusa. Ennyi új részecske sem volt azonban. A τ+ és Θ+ csak annyiban különböztek egymástól, hogy az előbbi bomlástermékeinek (-1)(-1)J volt a paritása, míg az utóbbiénak (-1)J, ahol J a bomló részecske spinje. Két megoldás lehetséges. Vagy a két részecske paritása különböző, vagy a paritás nem marad meg ezen bomlás során. Az utóbbi sokak számára elképzelhetetlen volt, ellenkezett a klasszikus fizika tapasztalatával, de végül Lee és Yang 1956-ban ezt a megoldást javasolták, 1957-ben pedig Wu a kobalt magok bomlása során explicit módon be is bizonyította a paritássértést. A τ+ és Θ+ részecske tehát ugyanannak a részecskének, az ezentúl K+-nak nevezett részecskének bizonyult. A kaonok ritkasága és izospinje 1952-től a kozmikus sugárzás mellett majd helyett szinkrotronokkal vizsgálták az új részecskék keletkezését, az első ilyen részecskegyorsítók a Brookhaveni Nemzeti Laboratórium Cosmotronja és a Berkely Bevatronja voltak. Abraham Pais 1952-ben megjósolta a ritkaságot, egy új töltésjellegú mennyiséget, amely az erős kölcsönhatásban megmarad, de sérül a gyenge kölcsönhatásban. Ez magyarázta az új részecskék különös viselkedését, nagy keltési, de kicsi bomlási hatáskeresztmetszetét. Az erős kölcsönhatásban keletkeztek párban, de azután bomlani csak gyenge kölcsönhatással tudtak. Keltési tulajdonságaik alapján a kaonokat két izodublettbe lehetett besorolni: A keltési módjaikból: ahol az erős kölcsönhatás miatt az izospin megmarad, világos, hogy a K-mezonok izospinje nem lehet egész., mivel a Λ barion izoszingulett. A megfigyelhető semleges kaonok és a CP-szimmetria A semleges K-mezon és antirészecskéke egyaránt tud bomlani mindkét kétpionos végállapotra, ezért Enrico Fermi kérdezte, hogyan lehet őket megkülönböztetni. Pais és Gell-Mann álltak elő az ötlettel, hogy a két semleges K-mezon keveredik: Ezek a CP-tükrözés sajátállapotai +1 illetve −1 sajátértékkel, és mint kiderült, a gyenge kölcsönhatásnak ezek a sajátállapotrai, ezek rendelkeznek a gyenge bomlásban határozott élettartammal. A KS élettartama ~10−10s (S: short „rövid”) a KL-é ~10−8s (L: long „hosszú”). Orosz férfi vízilabda-válogatott Az orosz férfi vízilabda-válogatott Oroszország nemzeti csapata, amelyet az Orosz Vízilabda Szövetség irányít. Az orosz válogatott a Szovjetunió felbomlását követően szerepel a vízilabda világversenyeken. Legnagyobb sikerük 1-1 aranyérem a 2002-es világligáról és világkupáról. Ezüstérmet szereztek a 2000-es sydney-i olimpián. Mind e mellett több alkalommal végeztek a dobogó második illetve harmadik fokán a különböző világversenyeken. Eredmények Világbajnokság 1994 : Bronzérmes 1998 : 6. hely 2001 : Bronzérmes 2003 : 10. hely 2005 : 7. hely 2007 : 7. hely 2009 : Nem vett részt 2011 : Nem jutott ki 2013 : Nem jutott ki 2015 : 14. hely Világkupa 1979 — 1991: A Szovjetunió részeként szerepelt. 1993: 5. hely 1995: Bronzérmes 1997: 4. hely 1999: 4. hely 2002: Aranyérmes 2006: 8. hely 2010: Nem vett részt Európa-bajnokság 1926 — 1991 : A Szovjetunió részeként szerepelt. 1993 : 7. hely 1995 : 6. hely 1997 : Bronzérmes 1999 : 5. hely 2001 : 5. hely 2003 : 4. hely 2006 : 9. hely 2008 : 10. hely 2010 : 11. hely 2012 : nem jutott ki 2014 : 11. hely 2016 : 8. hely 2018 : 7. hely Stazione di Diano Marina Stazione di Diano Marina vasútállomás Olaszországban, Diano Marina településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Genova–Ventimiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Imperia Oneglia Stazione di Cervo-San Bartolomeo 12880 Juliegrady A 12880 Juliegrady (ideiglenes jelöléssel 1998 QM25) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. augusztus 17-én. Mike Bright Mike Bright (Grants Pass, Oregon, 1937. november 3. – 2017. szeptember 22.) pánamerikai ezüstérmes amerikai röplabdázó. Pályafutása Az 1963-as pánamerikai játékokon ezüstérmes szerzett az amerikai válogatottal. Tagja volt az 1964-es tokiói és az 1968-as mexikóvárosi olimpián részt vevő csapatnak. Sikerei, díjai Pánamerikai játékok ezüstérmes: 1963, São Paulo Károly A Károly régi magyar személynév, a török eredetű karul, karvaly madárnévből származik. Már a középkorban azonosították azonban a germán eredetű német Karl névvel, mivel ennek a latinosított Carolus formája az -us végződés nélkül hasonlóan hangzott, mint a magyar név. A germán név jelentése: szabad (férfi), legény. Női párja: Karola. Gyakorisága Az 1990-es években gyakori név, a 2000-es években a 63-78. leggyakoribb férfinév. Névnapok január 28. március 2. szeptember 27. november 4. Idegen nyelvű névváltozatai franciául , angolul : Charles németül , svédül : Karl norvégül : Carl olaszul : Carlo spanyolul , portugálul : Carlos románul : Carol szlovákul, lengyelül : Karol dánul , csehül : Karel latinul : Carolus finnül : Kaarle horvátul : Karlo 1728 Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század Évtizedek: 1670-es évek – 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek – 1750-es évek – 1760-as évek – 1770-es évek Évek: 1723 – 1724 – 1725 – 1726 – 1727 – 1728 – 1729 – 1730 – 1731 – 1732 – 1733 Események Határozott dátumú események május 17. - Országgyűlés Pozsonyban . július 23. - A szegedi nagy boszorkányper során 12 boszorkánynak kiáltott embert égettek el máglyán . Határozatlan dátumú események Jean Falcon programvezérléses szövőszéket épít Lyonban . Születések június 16. – Niccolò Piccinni , olasz zeneszerző, korának egyik legnépszerűbb opera komponistája († 1800 ) október 27. – James Cook , angol tengerésztiszt, felfedező († 1779 ) november 10. – Oliver Goldsmith , ír származású angol író († 1774 ) Narancsmellű trupiál A narancsmellű rupiál (Icterus nigrogularis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Carl Wilhelm Hahn német zoológus írta le 1816-ban, a Xanthornus nembe Xanthornus nigrogularis néven. Alfajai Icterus nigrogularis curasoensis Ridgway, 1884 Icterus nigrogularis helioeides A. H. Clark, 1902 Icterus nigrogularis nigrogularis (Hahn, 1819) Icterus nigrogularis trinitatis Hartert, 1914 Előfordulása Dél-Amerika északi részén, Aruba, Bonaire, Sint Eustatius és Saba, Brazília, Kolumbia, Curaçao, Francia Guyana, Grenada, Guyana, Sint Maarten, Suriname, Trinidad és Tobago, valamint Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi száraz erdők és mangroveerdők, szavannák és cserjések, valamint ültetvények, vidéki kertek és városias környezet. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 21 centiméter, az átlagos testtömege a hímnek 39,5 gramm, a tojóé 37,4 gramm. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. április 20.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. április 20.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 20.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 20.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. április 20.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 20.) (angolul) Real Lives (televíziócsatorna) A Real Lives egy brit televíziós csatorna, mely a Sky plc tulajdonában van, és a Sky Living testvércstornája. A csatorna 2004 és 2007 között LIVINGtv2 néven sugárzott, illetve 2007 és 2009 között a Living 2 nevet viselte. A csatornán főleg olyan televíziós sorozatokat láthatunk, mint a The Amazing Race, valamint különböző életmód, és egészségügyi programok, úgy mint a Baby ER, Birth Stories, a Downsize Me és a Wedding SOS. Minden nap 10:00 és 12:00 óra között a Baby Zone című műsort mutatják be, ahol terhességgel, és születéssel kapcsolatos programok láthatóak. 2018-tól a csatorna fő profilja ezekkel a tényszerű dolgokkal foglalkozik. Az itt bemutatott filmek a Pick is láthatóak. A csatornán bemutatott filmek egy órás időeltolódással láthatóak a Trouble +1 csatornán, mely 2009. február 5-én indult el. 2010. október 25-én jelentették be, hogy a Living 2011 elején felveszi a Sky Living nevet, és a korábbi 112-es programhely helyett a 107. programhelyre költözik, a Sky One elé, és a Sky Atlantic utáni helyre. 1979-es Vuelta ciclista a España Az 1979-es Vuelta ciclista a España volt a 34. spanyol körverseny. 1979. április 24-e és május 13-a között rendezték. A verseny össztávja 3,373 km volt, és 19 szakaszból állt. Végső győztes a holland Joop Zoetemelk lett. Live Freaky! Die Freaky! A Live Freaky! Die Freaky! egy független, zenés stop motion animációs film, melynek rendezője John Roecker. A film fekete humorú ami Charles Manson gyilkosságaira épül. Az Egyesült Államokban a DVD premier 2006. január 17-én volt, a mozikban pedig január 20,27 és 28-án játszották. Cselekmény A film egy futurisztikus nomád emberrel kezdődik 3069-ben aki véletlenül talál egy "Helter Skelter" című könyvet miközben ételt keres egy szigeten. Ahogy olvassa visszasodródunk 1969-be ahol Susan Hatkins (később Charlie Hadie-nek nevezi) találkozik Charlie Manson-nal egy rossz LSD túrán. Hadie-t Charlie befogadja a családjába ahol olyan dolgokat terveznek. hogy megváltoztatják a világot és zenélnek. Miután kiderül, hogy a sznob, környezet utáló színésznő Sharon Hate-nek azon a szigeten kéne filmet forgatnia ahol ők élnek, Charlie és a család kitervelik, hogy megölik. Tudatalatti üzeneteket kapnak olyan daloktól mint a The Beatles I Want to Hold Your Hand, hogy öljék meg Sharon-t. Nem sokkal Sharon Hate brutális meggyilkolása után elmennek egy boltoshoz aki gonosz volt Charlie egyik családtagjához. Megölik őt és a feleségét is majd később megtalálják őket a szigeten ahol megtartják a tárgyalásukat és börtönbe mennek. Visszamegyünk a nomád emberhez 3069-be aki egy X-et vés a homlokába és Charlie Manson-t Messiásnak tekinti. Megjelenések Ebben a filmben több ismert rock előadó is feltűnik mint: Billie Joe Armstrong Mike Dirnt Tré Cool Tim Armstrong Davey Havok Kelly Osbourne Jane Wiedlin Travis Barker Nick 13 Joel Madden Benji Madden Továbbá: Rod Aston Josh Wilburn Jason White Ryan Williams Craig Roose Dalok Overture No Sense Make Sense …It Was A Big And Beautiful Dream… Charlie? Bad Vibrations (One Too Many Afternoons) These Three Holes! Mechanical Man Cafe 666 This Upside Down River Strangle A Tree The Pass Where The Devil Can See Creepy Crawl Healter Skelter August 9th Buzzsaw Twist Folie A' Famille All The Good Things (We could have done) I Am Just A Reflection of You We Watch You As You Sleep Light Fires In Your Cities Live Freaky Die Freaky (Your Blood Will Set You Free) Húszforintos pénzláb A húszforintos pénzláb (németül Zwanzigguldenfuß) egy Ausztriában 1750-ben bevezetett pénzláb. Ennek értelmében egy kölni márka színezüstből 20 forintot, illetőleg (mivel 1 tallér = 2 forint) 10 tallért kellett verni. Közelítőleg megegyezett a Poroszországban hatályos Graumann-pénzlábbal. 1753-tól Bajorország is a húszforintos pénzlábat követte, melyet akkortól fogva konvenciós pénzlábnak neveztek. CSI: Cyber helyszínelők A Cyber helyszínelők (CSI: Cyber) amerikai televíziós sorozat, mely a népszerű CBS-sorozat a CSI: A helyszínelők harmadik spin-offja. A sorozatban az FBI egy különleges egységének mindennapjaival ismerkedhetünk meg, akiknek a feladata az Észak-Amerikában történő kiberbűnözés felderítése. Avery Ryan (Patricia Arquette) viselkedéselemző hozta létre az FBI kiberbűnözéssel foglalkozó egységét. Ő vezeti a „Hack-for-good”-programba bekerült kiberbűnözők csapatát, akik a börtönbüntetés helyett neki dolgozhatnak. A Cyber helyszínelők a CSI első olyan spin-off sorozata, amelynek nő a főszereplője. A főszereplő karaktere egy valós személyen alapszik, Mary Aiken kiberpszichológuson. Forrás CSI: Cyber helyszínelők az Internet Movie Database oldalon (angolul) CSI: Cyber helyszínelők az est.hu-n (magyarul) San Carlo alle Mortelle (Nápoly) A San Carlo alle Mortelle templom Nápolyban. Története Nevét a címerében található mirtusz után kapta. A templom 1743-ban épült Enrico Pini tervei alapján a barnabita szerzetesek számára. Neve arra utal, hogy helyén egykoron egy mirtusz-liget állt. A templomot 1616-ban kezdték el építeni a barnabita Giovanni Ambrogio Mazenta tervei alapján, a milánói San Alessandro in Zebedia mintájára. Az építkezés vezetését később átvette a nápolyi Giovanni Cola di Franco, a Santa Maria la Nova-templom építője. 1621 után Bartolomeo Picchiatti vette át vezetést és a munkálatok lelassultak. 1628-ra csak a sekrestye és a kórus készült el. 1632 és 1650 között épült meg a hozzá tartozó melléképület. Az 1656-os pestisjárvány után Francesco Antonio Picchiatti vette át a munkálatok irányítását. 1688-ban egy földrengés súlyos megrongálta, emiatt a sekrestyét újjá kellett építeni. A 18. század harmincas éveiben láttak hozzá a homlokzat építéséhez. Első szintje 1743-ra készült el. Giuseppe Scarolla stukkózása és Domenico Catuogno szobrász készítette. A második szint a század második felében készült el Luca Vecchione tervei szerint. Ugyanebben az időben sikerült befejezni az építkezéseket. 2009. szeptember 23-án a templom előtt egy szakadék képződött a beomlott tufarétegek miatt, ami a templom padlózatának részleges beomlását is okozta. Napjainkban restaurálás alatt áll. A homlokzatát virágmotívumok díszítik. A templom háromhajós, latin kereszt alaprajzú, három oldalkápolnával. Belsejében található Borromeo Szent Károly szobra. 1979-es cannes-i filmfesztivál A 32. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1979. május 10. és 24. között került megrendezésre, Françoise Sagan francia írónő elnökletével. A hivatalos program versenyében 21 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig csupán 8, míg az „Un certain regard” szekcióban 12 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 16 nagyjátékfilm és 5 kisfilm vetítésére került sor. A fesztivált Miloš Forman versenyen kívül vetített musicalfilmje, a Hair nyitotta meg. Az Apokalipszis most Arany Pálma-díja a fesztivál addigi történetének legegyöntetűbb tetszésnyilvánítása mellett került kiosztásra és csak azért nem lett egyedüli nyertes, mert végleges vágása még nem készült el, s a zsűri „nagyhatalmú” elnöke pedig A bádogdob mellett kardoskodott… A nemzetközi kritikusok ugyancsak Coppola művét találták legjobbnak. Közönségsikert aratott Andrej Koncsalovszkij Szibériáda című külön nagydíjas filmje. A legjobb férfi alakítás díját a Kína-szindróma főszereplője, Jack Lemmon, a legjobb nőiét a Norma Rae címszereplője, Sally Field kapta. A 32. fesztivál érdekessége, hogy a legjobb női, illetve legjobb férfi alakítás mellett elismerésben részesítették a legjobb női, illetve legjobb férfi szerep megformálóját is, továbbá díjazták a legjobb ifjúsági filmet is (Furcsa lány). A versenyen kívül indított alkotások kivétel nélkül sikeresek voltak. Percekig tartó taps fogadta a vetítés végén Woody Allen Manhattan-jét (sajnos a rendező nem volt jelen), de zajos ünneplésben részesítették Federico Fellinit (Zenekari próba), Claude Leloucht (Ketten), John Hustont (Wise Blood) és Francesco Rosit (Krisztus megállt Ebolinál) is. A színészek közül elismerést váltott ki az Apokalipszis most szereplőgárdája, közülük is különösen Marlon Brando, Robert Duvall, Harrison Ford, Dennis Hopper és Martin Sheen; az ünneplésből kivehette részét a fiatal Richard Gere (Mennyei napok), Marie-Christine Barrault és Rutger Hauer (A nő szürkületben), Marie-France Pisier (Les soeurs Brontë) (a két másik Brontë-nővér, Isabelle Huppert és Isabelle Adjani távol maradt Cannes-tól), Fernando Rey, Marcello Mastroianni, Stefania Sandrelli, Miou-Miou Patrick Dewaere Annie Girardot Gérard Depardieu (L'Ingorgo – Una storia impossibile), a Série noire-ban Marie Trintignant és ugyancsak Patrick Dewaere, akit alakításáért a legjobb férfi szereplőnek jelöltek, Michael Douglas–Jane Fonda páros Jack Lemmon oldalán (Kína-szindróma), Klaus Kinski (Woyzeck), valamint Jacques Dutronc és Catherine Deneuve (Ketten). A 32. fesztiválon újabb sikert könyvelhetett el a magyar filmművészet. A nagyjátékfilmek versenyébe kapott meghívást Jancsó Miklós Vitam et sanguinem (Életünket és vérünket) címmel tervezett trilógiájának első két darabja, a Magyar rapszódia és az Allegro barbaro. A két alkotást együtt mutatták be és jelölték Arany Pálmára. Jancsó a fődíjat ugyan nem kapta meg, de életműdíjban részesült. Az Un Certain Regard szekcióban vetítették Kézdi-Kovács Zsolt A kedves szomszéd című alkotását; a magyar mozgóképírót ez évben zsűritagnak is felkérték. További magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy egy versenyen kívül bemutatott olasz alkotás tíz rendezője között található a magyar származású brit animációs filmes, John Halas (Halász János). A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamos Rendezők Kéthete szekcióba kapott meghívást Gábor Pál Angi Vera című alkotása, amely FIPRESCI-díjat kapott. A mezőnyből kiemelhető még Ken Loach filmje, a Black Jack, Jiří Menzel filmszatírája, a Mesés férfiak kurblival, valamint Nyikita Mihalkov romantikus drámája, az Öt este. 1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnövekedett igényeket. Az építkezés 1983-ig tartott. Zsűri Françoise Sagan , írónő – zsűrielnök – Franciaország Jules Dassin, filmrendező – Franciaország Luis Garcia Berlanga, filmrendező – Spanyolország Maurice Bessy, újságíró – Franciaország Paul Claudon, filmproducer – Franciaország Robert Rozsgyesztvenszkij, költő – Szovjetunió Rodolphe M. Arlaud, újságíró – Svájc Sergio Amidei, forgatókönyvíró – Olaszország Susannah York, színésznő – Egyesült Királyság Kézdi-Kovács Zsolt , filmrendező – Magyarország Hivatalos válogatás Nagyjátékfilmek versenye Apocalypse Now (Apokalipszis most) – rendező: Francis Ford Coppola Arven – rendező: Anja Breien Bez znieczulenia (Érzéstelenítés nélkül) – rendező: Andrzej Wajda Caro papà (Kedves papa) – rendező: Dino Risi Days of Heaven (Mennyei napok) – rendező: Terrence Malick Die Blechtrommel (A bádogdob) – rendező: Volker Schlöndorff Een vrouw tussen hond en wolf (A Nő szürkületben) – rendező: André Delvaux La drôlesse (Furcsa lány) – rendező: Jacques Doillon Les soeurs Brontë (A Brontë nővérek) – rendező: André Téchiné L'Ingorgo – Una storia impossibile – rendező: Luigi Comencini Los sobrevivientes (Túlélők) – rendező: Tomás Gutiérrez Alea Magyar rapszódia – Allegro barbaro – rendező: Jancsó Miklós My Brilliant Career (My Brilliant Career) – rendező: Gillian Armstrong Norma Rae (Norma Rae) – rendező: Martin Ritt Okupacija u 26 slika (Árnyak Dubrovnik felett) – rendező: Lordan Zafranovic Série noire (Bűnügyi regény) – rendező: Alain Corneau Sibiriada (Szibériáda) – rendező: Andrej Koncsalovszkij The China Syndrome (Kína-szindróma) – rendező: James Bridges The Europeans (The Europeans) – rendező: James Ivory Victoria (Victoria) – rendező: Bo Widerberg Woyzeck (Woyzeck) – rendező: Werner Herzog Nagyjátékfilmek versenyen kívül A nous deux (Ketten) – rendező: Claude Lelouch Cristo si è fermato a Eboli (Krisztus megállt Ebolinál) – rendező: Francesco Rosi Hair ( Hair ) – rendező: Miloš Forman I dieci diritti del bambino – rendező: John Halas , Fernando Ruiz, Manfredo Manfredi, Johan Hagelback, Jerzy Kotowski, Alina Kotowski, Klaus Georgi, Katja Georgi Le musé du Louvre – rendező: Uruta Tosio Manhattan (Manhattan) – rendező: Woody Allen Prova d'orchestra (Zenekari próba) – rendező: Federico Fellini Wise Blood – rendező: John Huston Un Certain Regard A kedves szomszéd – rendező: Kézdi-Kovács Zsolt Companys, procés a Catalunya – rendező: José María Forn Dalla nube alla resistenza – rendező: Jean-Marie Straub és Danièle Huillet Die Dritte Generation (A harmadik generáció) – rendező: Rainer Werner Fassbinder Encore un hiver – rendező: Françoise Sagan Fad'jal – rendező: Safi Faye Les petites fugues (Kis kiruccanások) – rendező: Yves Yersin Moments – rendező: Michal Bat-Adam Mourir à tue-tête – rendező: Anne Claire Poirier Paviljon VI – rendező: Lucian Pintilie Printemps en février – rendező: Shei Tieli Spirit of the Wind – rendező: Ralph Liddle Rövidfilmek versenye Barbe bleue – rendező: Olivier Gillon Bum – rendező: Bretislav Pojar Harpya (Hárpia) – rendező: Raoul Servais Helping Hand – rendező: John P. Taylor és Zlatko Pavlinovic La dame de Monte Carlo – rendező: Dominique Delouche La festa dels bojos – rendező: Lluis Racionero Grau Le mur – rendező: Jan January Janczak Petite histoire un peu triste – rendező: Didier Pourcel Põld – rendező: Rein Raamat The Waltzing Policemen – rendező: Kerry Feltham Zwei Frauen in der Oper – rendező: Christian Veit-Attendorff Párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete Northern lights (Northern lights) – rendező: John Hanson és Rob Nilsson Dzsun – rendező: Jokojama Hiroto Fremd bin ich eigezogen – rendező: Titus Leber Csuj petela – rendező: Stefan Dimitrov Les servantes du bon Dieu – rendező: Diane Létourneau-Tremblay La rabia – rendező: Eugeni Anglada Sayehaye bolande bad – rendező: Bahman Farmanara Rendezők Kéthete Nagyjátékfilmek Angi Vera – rendező: Gábor Pál Avoir 16 ans – rendező: Jean-Pierre Lefebvre Bajecni muzi s klikou (Mesés férfiak kurblival) – rendező: Jiří Menzel Bastien, Bastienne – rendező: Michel Andrieu Black Jack (Black Jack) – rendező: Ken Loach Caniche (Kutyuska) – rendező: Bigas Luna Cronica de um industrial – rendező: Luis Rosenberg Julio comienza en julio – rendező: Silvio Caiozzi La empresa perdona un momento de locura – rendező: Mauricio Walerstein La mémoire courte – rendező: Eduardo de Gregorio Nighthawks – rendező: Ron Peck Old Boyfriends – rendező: Joan Tewkesbury Pjaty vecserov (Öt este) – rendező: Nyikita Mihalkov Rockers – rendező: Ted Bafaloukos Tiro – rendező: Jacob Bijl Zmory (Lidérces álmok) – rendező: Wojciech Marczewski Rövidfilmek Combattimento – rendező: Anna Kendall Idila – rendező: Alexsandar Ilich Panoplie – rendező: Philippe Gaucherand Romance – rendező: Yves Thomas Vereda tropical – rendező: Joaquim Pedro de Anfrafe Díjak Nagyjátékfilmek Arany Pálma (megosztva): Apocalypse Now ( Apokalipszis most ) – rendező: Francis Ford Coppola Die Blechtrommel (A bádogdob) – rendező: Volker Schlöndorff A zsűri külön nagydíja : Sibiriada (Szibériáda) – rendező: Andrej Koncsalovszkij Legjobb rendezés díja : Days of Heaven (Mennyei napok) – rendező: Terrence Malick Legjobb női alakítás díja : Sally Field – Norma Rae Legjobb férfi alakítás díja : Jack Lemmon – The China Syndrome (Kína-szindróma) A Nemzetközi Filmfesztivál legjobb nőiszerep megformálója: Eva Mattes – Woyzeck (Woyzeck) A Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfiszerep megformálója: Stefano Madia – Caro papà (Kedves papa) A Nemzetközi Filmfesztivál ifjúsági film díja: La drôlesse (Furcsa lány) – rendező: Jacques Doillon Rövidfilmek Arany Pálma (rövidfilm): Harpya (Hárpia) – rendező: Raoul Servais A zsűri díja (rövidfilm): La festa dels bojos – rendező: Lluis Racionero Grau Arany Kamera Arany Kamera : Northern lights (Northern lights) – rendező: John Hanson és Rob Nilsson Egyéb díjak FIPRESCI -díj: Apocalypse Now ( Apokalipszis most ) – rendező: Francis Ford Coppola Technikai-művészi Vulcain-díj : Norma Rae (Norma Rae) – rendező: Martin Ritt Ökumenikus zsűri díja : Bez znieczulenia (Érzéstelenítés nélkül) – rendező: Andrzej Wajda Ökumenikus zsűri külön dicsérete: Arven – rendező: Anja Breien Életműdíj: Jancsó Miklós Europid nagyrassz Az europid vagy kaukázusi nagyrassz jellemző vonásai a domború arc, keskeny orr. A szőrzet többnyire egyenes. Többnyire magasabb termet a jellemző, de előfordulnak alacsonyabb csoportok is. Feltételezett hazája a Kaukázus. Indiától Európáig megtalálhatóak az ide tartozó alrasszok. Gyakran tévesen fehér rassznak hívják, mivel vannak sötétebb színkomplexiójú alrasszai - mediterrán rassz, indid rassz, orientalid rassz stb. Alrasszai Alpi rassz Rövid koponyájú, kerek arcú, a pigmentáció a közepes vagy sötét, a testalkat zömök. Sok helyütt előfordul Közép-Európában. Gorid rassz Hívják kelet-alpinak is. Az balti és az alpi átmenete. Elnevezése a lengyel nyelvből származik a hegy szóra utalva. Sok gorid van Szlovákia, Magyarország, Ukrajna és Dél-Lengyelország területén. Mediterrán rassz Gracil-mediterrán rassz A Földközi-tenger északi partvidékén és a környező területeken honos. Közepes, alacsony termetű, gracilis felépítésű, az európai átlagnál sötétebb pigmentációjú. Pontuszi rassz]] Gyakori Ukrajnában, Romániában, Bulgáriában, az Égei-tenger környékén - Görögország, Törökország. Magas és nagyon gracilis, finom vonásokkal, magas koponyával, hosszú homlokkal, kissé hosszú szemnyílással rendelkezik. Létezik világosabb változata is, az észak-pontuszi, mely jellemzően kelet-európai elterjedésű. Atlanto-mediterrán rassz Egyenes orrú és igen hosszú koponyájú mediterrán. Az atlanti és a gracil-mediterrán között van. Magasabb, mint a gracil-mediterrán. Elterjedt az Ibériai-félsziget északi részén, Nyugat-Európában és Olaszországban. Atlanti rassz]] Formailag a nordikushoz hasonló, de a színkomplexió sötétebb, de akad egy világos szemű változata is, az észak-atlanti. Nyugat-európai típus. Irano-afgán rassz Viszonylag magas, hosszú vagy közepes koponyájú, hosszú arcú és hajlott orrú típus. Iránban, Afganisztánban és a környező területeken fordul elő. Dinári rassz Nevét a Dinári-hegységről kapta. Gyakori Délkelet- és Közép-Európa sok vidékén. Rövid koponyahossz, lapos tarkó, hosszú arc, hosszú és konvex orr, sötét pigmentáció, magas termet jellemző rá. Norikumi rassz Átmenet dinári és a nordikus (a pigmentációja miatt) között. Közép-európai rassz. Cro-magnoid rassz Borreby rassz Észak-és Közép-Európa területén gyakori típus. Rövid koponyájú, többnyire világos cro-magnoid. Dalo-fáli rassz Egyéb nevein: fáli, dalo-nordikus. Világos pigmentációjú, magas, mezomorf típus, mely Észak-Németországban és Skandináviában fordul elő. Nyugat-balti rassz Hazája Kelet-Európa, különösen a Balti-térség. Rövid koponyájú, robusztus típus. Brnói rassz Írország nyugati részén jelentős, de nevét a cseh Brno városáról kapta, mivel leleteit ott találták meg. Hasonló a dalo-fálihoz. A haj gyakran vörös. Nordikus rassz Skando-nordikus rassz Hosszú arcú, hosszú koponyájú, magas, karcsú, világos pigmentációjú (jellegzetesen szőke). Jellemzően Skandináviában található meg. Kelta-nordikus rassz A keltákhoz kapcsolódó típus. Alacsony koponyaboltozat, kiugró orr, közepes koponyahossz jellemző rá. Előfordul a Brit-szigeteken, a Benelux államokban, Délnyugat-Németországban és Svájcban. Balti rassz A finnek, észtek, lettek és litvánok gyakori típusa, de megtalálható Északnyugat-Oroszországban, a volt Poroszországban és Skandináviában is. A színkomplexió világos. A koponya rövid. Az orr jellemzően pisze. Alapvetően közepes termetű. Armenid rassz Sötét színkomplexiójú, nagyfejű típus. A dinárihoz hasonló, a főkülönbség a nagyobb arc és a nagyobb orr. Megtalálható a Közel-Keleten, különösen az örményeknél. Kelet-balti rassz Nagy fejű, rövid és kerek arcú, pisze orrú típus. A hajszín hamuszőke, a szemszín szürkéskék. Mutat némi mongoloid hatást. A lappidhoz hasonló, csak világosabb. Főként Észak-Európában található meg. A sárkány csókja A sárkány csókja (Kiss of the Dragon) 2001-es francia-amerikai akciófilm, melyet Chris Nahon rendezett. A film producere Luc Besson, aki a főszereplő Jet Li ötlete alapján a forgatókönyvet is írta, Robert Kamennel közösen. További fontosabb szerepekben Bridget Fonda és Tchéky Karyo látható. A sárkány csókja főszereplője egy kínai titkos ügynök, Liu, aki Párizsba érkezik egy küldetéssel, de amikor a helyi korrupt rendőrfelügyelő gyilkossággal vádolja meg, veszélybe kerül az élete és menekülni kényszerül. A filmet Li azon rajongóinak szánta, akik elégedetlenek voltak korábbi munkáival a speciális effektek és a drótkötélhasználat miatt. A film csupán néhány jelenetben alkalmaz számítógépes animációt és csupán egy jelenetben drótköteles rásegítést. A végső harcjelenetnél a rendezőnek meg kellett kérnie Lit és Cyril Raffaellit, hogy lassítsák le a mozdulataikat, mert normál filmsebesség mellett a kamera képtelen volt követni mozdulataik gyorsaságát. Történet Liu (Jet Li) kínai titkos ügynök, akit azért küldenek Párizsba, hogy segítsen Richard felügyelőnek (Tchéky Karyo) elfogni egy kínai heroincsempészt, Mr. Big-et. Az akció során Mr. Big életét veszti, amikor egy felbérelt prostituált megszúrja őt, a korrupt és erőszakos Richard pedig Liu fegyverével mindkettejükkel végez és ezután Liu-t vádolja meg a gyilkosságokkal. Az egyetlen szemtanú a másik prostituált, Jessica (Bridget Fonda), akinek lányát, Isabelt Richard korábban elrabolta és a nőt teste árusítására kényszeríti. Liu megszerzi a biztonsági kamera felvételeit, melyekkel tisztázhatja magát és elmenekül a helyszínről. Hamarosan egy véletlennek köszönhetően találkozik Jessicával, akit felismer a balul elsült küldetésről. A nő bizonyíthatná ártatlanságát, de erre csak akkor hajlandó, ha előbb lányát biztonságban tudhatja Richard elől. Miután Jessica lövést kap és kórházba kerül, Liu elindul, hogy megmentse Isabelt. Betör a rendőrségre, ahol Richard fogságban tartja a kislányt, ártalmatlanná teszi a rendőrfelügyelő csatlósait és eljut Richard irodájába. A felügyelő meglövi Liu-t, aki egy akupunktúrás tűt szúr a férfi tarkójába, a „sárkány csókjának” nevezett pontba, mely agyi aneurizmát és ezáltal fájdalmas halált okoz. Küldetése befejezéseként Liu Isabellel együtt visszatér a kórházban lábadozó Jessicához. Montenegró a 2014. évi téli olimpiai játékokon Montenegró az oroszországi Szocsiban megrendezett 2014. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. 2009–2010-es Európa-liga A 2009–2010-es Európa-liga az európai labdarúgó-klubcsapatok második legrangosabb tornájának első kiírása volt. A verseny korábban UEFA-kupa néven volt ismert. A döntőt a HSH Nordbank Arenában játszották, a Hamburger SV hazai stadionjában, a németországi Hamburgban. A döntőt az Atlético de Madrid nyerte meg az angol Fulham ellen. Indulásra jogosult csapatok A 2009–2010-es Európa-liga küzdelmeiben 53 UEFA-tagország 159 csapata vesz részt. Az egyes országok indulásra jogosult csapatainak számát a nemzeti labdarúgó-bajnokságokra vonatkoztatott UEFA-együttható alapján határozzák meg. A 2008–2009-es UEFA-kupa-szezon győztesének még abban az esetben is biztosítanak helyet az Európa-liga csoportkörében, ha az UEFA-kupa-címvédő nem ért el olyan helyezést hazája labdarúgó-bajnokságában, amely indulásra jogosítaná. Mivel a 2008–2009-es UEFA-kupa-szezon győztese, a Sahtar Doneck bajnokok ligája-szereplésre jogosító második helyezést ért el ukrán labdarúgó-bajnokságban, ezért a csoportkörben a címvédő számára fenntartott hely betöltetlen maradt. Az indulásra jogosult csapatok számát a nemzeti labdarúgó-bajnokságokra vonatkoztatott UEFA-együttható képezte rangsor határozza meg: az 1–6-ig rangsoroltak 3 csapatot, a 7–9-ig rangsoroltak 4 csapatot, míg a 10–53-ig rangsoroltak egyaránt 3 csapatot indíthatnak, kivéve Andorrát, Liechtensteint és San Marinót. Az utóbbi három nemzet csak egy-egy csapattal vehet részt. Eloszlás Első selejtezőkör Indulásra jogosult csapatok száma: 46. a 37–51-ig rangsoroltak ezüstérmesei, kivéve Liechtenstein (14 csapat) ; a 22–51-ig rangsoroltak bronzérmesei, kivéve Liechtenstein (29 csapat) ; a UEFA-sportszerűségi ranglista első három helyezett nemzetének egy-egy csapata (3 csapat) ; Második selejtezőkör Indulásra jogosult csapatok száma: 80. az első selejtezőkör 23 továbbjutója (23 csapat) ; a 30–53-ig rangsoroltak kupagyőztesi (24 csapat) ; a 19-36-ig rangsoroltak ezüstérmesei (18 csapat) ; a 16–21-ig rangsoroltak bronzérmesei (6 csapat) ; a 10–15-ig rangsoroltak 4. helyezett csapatai (6 csapat) ; a 7–9-ig rangsoroltak 5. helyezett csapatai (3 csapat) ; Harmadik selejtezőkör Indulásra jogosult csapatok száma: 70. a második selejtezőkör 40 továbbjutója (40 csapat) ; a 18–29-ig rangsoroltak kupagyőztesei (12 csapat) ; a 16–18-ig rangsoroltak ezüstérmesei (3 csapat) ; a 10–15-ig rangsoroltak bronzérmesei (6 csapat) ; a 7–9-ig rangsoroltak 4. helyezett csapatai (3 csapat) ; a 4–6-ig rangsoroltak 5. helyezett csapatai, franciák esetén a ligakupa-győztes indul (3 csapat) ; az 1–3-ig rangsoroltak 6. helyezett csapatai (3 csapat) ; Rájátszás a csoportkörbe kerülésért Indulásra jogosult csapatok száma: 76. a harmadik selejtezőkör 35 továbbjutója (35 csapat) ; az 1–17-ig rangsoroltak kupagyőztesei (17 csapat) ; a 7–9-ig rangsoroltak bronzérmesei (3 csapat) ; a 4–6-ig rangsoroltak 4. helyezett csapatai (3 csapat) ; az 1–3-ig rangsoroltak 5. helyezett csapatai (3 csapat) ; a 2009–2010-es UEFA-bajnokok ligája harmadik selejtezőkörében kiesett 15 csapat ; Csoportkör Indulásra jogosult csapatok száma: 48. a rájátszás 38 továbbjutója (38 csapat) ; a 2009–2010-es UEFA-bajnokok ligája rájátszásában kiesett 10 csapat ; Egyenes kieséses szakasz Indulásra jogosult csapatok száma: 32. a csoportkör 12 csoportjának győztese (12 csapat) ; a csoportkör 12 csoportjának második helyezettje (12 csapat) ; a 2009–2010-es UEFA-bajnokok ligája csoportkörében harmadik helyen végzett csapatok 8 csapat ; Selejtezők 1. selejtezőkör A következő 46 csapat versenyez a második selejtezőkörbe jutásért: Kiemelés Sorsolás előtt az UEFA a kiemelt és kiemelés nélküli csapatokat 5 csoportba sorolta, melyből három 10, kettő pedig nyolc-nyolc csapatból áll. A párosításokat az egyes csoportokon belüli kiemelt–kiemelés nélküli csapat összesorsolásával alakították ki. Megjegyzések 1A kazahsztáni labdarúgó-bajnokságból, a nemzeti labdarúgó-bajnokságokra vonatkoztatott UEFA-együttható alapján egy csapat az UEFA-bajnokok ligájában, három csapat pedig az Európa-ligában jogosult indulni. Az Európa-liga-induló három kazah csapatból a bajnokság második és harmadik helyezettje már az első selejtezőkörben, a kupagyőztes jogán induló harmadik kazah csapat a második selejtezőkörben kapcsolódik be a küzdelmekbe. A kazah bajnok és kazahkupa-győztes is az Aktöbe FK csapata lett, így a kupagyőztes jogán a másik kazahkupa-döntős csapat, az Alma-Ata FK lett jogosult indulni. Az Alma-Ata FK 2008 decemberében visszalépett a 2009-es kazah labdarúgó-bajnokságtól és a nemzetközi kupaszerepléstől is, helyére a bajnokság második helyezettje, a Tobil Kosztanaj FK lépett, az UEFA előírásai alapján az Európa-liga második selejtezőkörében kezdi meg szereplését. A harmadik helyezett Jertisz Pavlodar FK mellett a bajnokság negyedik helyezett csapata, a Kajszar FK lett volna jogosult indulni az Európa-liga első selejtezőkörében, azonban nem kapták meg a szükséges UEFA-licencet. Az ötödik helyezett Megaszport Almati FK egyesült a korábban visszalépett Alma-Ata FK-val, és új néven, Lokomotiv Asztana FK-ként szerepelnek a jövőben. Mivel az új klubnak szintén nem volt megfelelő licence (a kazahkupa-döntős Alma-Ata FK indulási jogáról a visszalépéssel lemondott), ezért a sorban a hatodik helyezett, a Kispest Honvéd 2008-as Intertotó-kupa ellenfele, a Zsetiszu FK következett. Ők anyagi okok miatt nem vállalták a nemzetközi szereplést, a hetedik helyezett Sahter Karagandi-nak licencgondjai adódtak, a nyolcadik helyezett Alma-Ata FK visszalépett, így a kilencedik helyezett Okzsetpesz FK-ra szállt az indulási jog. Párosítások Az MTZ-RIPA, az FK Vėtra, a Rosenborg, a Rudar Velenje, a Široki Brijeg és a The New Saints sorsolás szerint hazai pályán kezdett volna, azonban felcserélték a pályaválasztói jogot. 2. selejtezőkör A következő 57 csapat a második selejtezőkörben csatlakozott az 1. selejtezőkör 23 továbbjutó csapatához. Párosítások A Rabotnicski, a Paços de Ferreira, a Polonia Warszawa és az FBK Kaunas a sorsolás szerint hazai pályán kezdett volna, azonban felcserélték a pályaválasztói jogot. 3. selejtezőkör A következő 30 csapat ebben a selejtezőkörben csatlakozott a második körből továbbjutó 40 csapathoz: Rájátszás A következő 26 csapat csatlakozik a rájátszásban. Hozzájuk csatlakozik az előző kör 35 győztese és a 2009–2010-es UEFA-bajnokok ligája harmadik selejtezőkörének 15 vesztese Csoportkör Sorsolás A 2009–2010-es Európa-liga csoportjainak beosztását az alábbi, a klubcsapatra vonatkozó UEFA-együttható alapján sorba rendezett csoportokban végezték. Az 1. kalapban a legerősebb, a 4. kalapban az UEFA-együttható alapján leggyengébb csapatok foglaltak helyet. A 12 csoportba minden kalapból egy-egy csapatot sorsoltak ki. Ugyanazon csoportba azonos nemzetbeli csapatok nem kerülhettek. Egyenes kieséses szakasz A legjobb 16 közé jutásért A legjobb 16 közé jutásért és a nyolcaddöntők sorsolását 2009. december 18-án tartották. Párosítások A sorsoláskor figyelembe vették, hogy azonos nemzetű együttesek, illetve az azonos csoportból továbbjutó csapatok nem szerepelhettek egymás ellen. A második kalapban szereplő csapatok játsszák az első mérkőzést hazai környezetben. Negyeddöntők A negyeddöntők és a további mérkőzések sorsolását 2010. március 19-én tartották. Az első mérkőzések 2010. április 1-jén, a második mérkőzéseket április 8-án játszották. Elődöntők Az első mérkőzéseket 2010. április 22-én, a második mérkőzéseket április 29-én játszották. 2578 Saint-Exupéry A 2578 Saint-Exupéry (ideiglenes jelöléssel 1975 VW3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Mihajlovna Szmirnova fedezte fel 1975. november 2-án. The Little Book of Buddhism (könyv) A The Little Book of Buddhism (magyarul: A buddhizmus kiskönyve) gondolatébresztő idézeteket tartalmaz, amelyeket Renuka Singh gyűjtött össze a 14. dalai lámától (Tendzin Gyaco). A szeretet, az együttérzés és a felelősségtudat témáin keresztül kerül bemutatásra a buddhizmus ősi bölcsessége és a hétköznapi élet megpróbáltatásai, hogy az olvasó eljusson a Buddha, dharma és szangha hármasát tartalmazó menedékhez. A buddhizmusban a gyakorlóknak nem csak hatalmukban áll, de az igazi gyakorló ténylegesen meg is kérdőjelezi Buddha tanításait és alaposan megvizsgálja minden kijelentését. A buddhista gyakorló kezdetben a saját gyógyulásával foglalkozik, majd fokozatosan rátér a tudata megedzésére, és megerősödve képes lesz mások segítségére lenni. A gyakorlatok által lehetséges folyamatosan ellenőrzés alatt tartani a tudatot és a tudatosságon keresztül megszilárdíthatók a minden emberben jelenlevő egyetemes értékek, mint a szeretet, az együttérzés (karuná), a megbocsájtás, a türelem és az elfogadás. Barátságos környezetben az emberek automatikusan bizalmat éreznek és boldogabbak. Az életben az ember igazi ellenségei a tudatában jelentkező zavaró érzelmek, első sorban a harag, a vágy, a nemtörődömség és a féltékenység. A könyv végén helyet kapott egy fogalomtár és egy rövid leírás a magas rangú tibeti láma életéről. A könyvnek magyar nyelvű kiadása nem jelent meg. Vossloh G 1000 BB A Vossloh G 1000 BB a Vossloh gyár hidraulikus meghajtású dízelmozdonya. A Deutsche Bahnnál mint DB 261 sorozat üzemel. A B’B’ tengelyelrendezésű mozdony legnagyobb sebessége 100 km/h. Real Racing 2 A Real Racing 2 egy 2010-es videojáték, amit a Firemint fejlesztett ki iOS, Android, Mac OS X Lion és Windows Phone 8 platformokra. Megjelent belőle egy külön HD verzió is iPad-re 2011. március 11-én. A játék a 2009-es Real Racing folytatása. A játék sikeres lett, így 2013-ban egy további folytatást adtak ki, a Real Racing 3-t. Játékmenet A Real Racing 2 irányítása olyan mint az elődjénél. Öt vezérlési mód közül választhatunk: A, B, C, D és E. Amikor a játékos elkezdi a karrier (Career) módot, megvásárolhatja a Volkswagen Golf GTI Mk6-ot vagy a Volvo C30-at. Az első kocsi vásárlása után a játékos a Club Division osztályba lép. A játék öt részre van osztva: Club Division, State Showdown, Grand National, Pro Circuit és World Series. Minden osztályban versenyek találhatók: a legtöbb versenyen tizenöt MI ellenfél ellen kell játszani. A játékosnak meghatározott célokat kell elérnie, amiért pénzt kap. A játékban összesen nyolcvankilenc verseny található. Egyéb játékmódok: Quick Race, Open Time Trials, Local Multiplayer, Online Trial Leagues és tizenhat játékos Online Multiplayer. Autók és pályák A játékban harminc hivatalosan engedélyezett autó, és tizenöt versenypálya található. A járművek közé tartozik egy 2010-es BMW M3, egy 2010-es Chevrolet Corvette C6.R, egy 2005-ös Ford GT, egy 2010-es Jaguar RSR XKR GT, egy 2010-es Lotus Evora, egy 2010-es Nissan GT-R, egy 2008-as Volkswagen Scirocco R és egy 2010-es Volvo C30 STCC. A karrier mód befejezése után a játékos egy 1995-ös McLaren F1 GTR-t kap. A pályák: McKinley Circuit, Forino Valley, King's Speedway, Montclair, Richmond Plains, Sonoma Canyon, Krugerfontein, Notting Forest, Alkeisha Island, Aarlburg Forest, Mayapan Beach, Chengnan, Castellona Bay, San Arcana és Balladonia Raceway. HD verzió A játéknak van egy HD verziója, a Real Racing 2 HD 2011. március 11-én került kiadásra kifejezetten az iPad és iPad 2 készülékekhez. Feleki Kamill Feleki Kamill (teljes nevén: Feleki Kamill Tivadar, Törökbálint, 1908. augusztus 21. – Budapest, 1993. október 18.) Kossuth-díjas színművész, táncos, koreográfus, érdemes és kiváló művész. Pályája Feleki Tivadar címíró és Schreiber Tekla Karolina fiaként született. 1914-ben a szűkös törökbálinti lakásukból átköltöztek a Lipót körút 27. számú ház második emeletének egyik nagyobb polgári lakásába. Feleki Kamill elemibe a Bazilika mellett található, Szent István téri iskolába járt négy évig, ezt követően a Markó utcai Főreál Gimnáziumban tanult. Már 11 évesen eldöntötte (1919), hogy színész lesz, és 1922-től a Városligetben magánórákat vett egy artistától. 1926-ban beiratkozott Rákosi Szidi színészképzőjébe, és alig 1 év után Lázár Ödön szerződtette a Király Színházba. Kezdő létére rendkívül nagy fizetést kapott, és Gombaszögi Ella pártfogoltjaként a színésztársadalom is befogadta. 1929-1931 között külföldön adta elő Camillo Feleky néven különleges ügyességű táncszámait. Ekkortól kezdve ünnepelt táncos-komikus lett, többek között az Operettszínházban (1931–1935), a Komikusok Kabaréjában (1931–1932), a Royal Orfeumban (1933–1934), a Royal Revü Színházban (1935–1936), a Vígszínházban (1939–1941), a Városi Színházban (1937; 1939), a Pódium Írók Kabaréjában (1940–1941)-ben lépett fel. Rendszeres vendége volt a nyári színpadoknak (Erzsébetvárosi Színház, Márkus Parkszínpad stb.). 1932. augusztus 5-én Budapesten házasságot kötött a nála öt évvel idősebb, újpesti születésű Metzger Jozefa Hermina Annával, Metzger Rezső Ernő Ferenc és Somhegyi Ilona Erzsébet lányával. 1936 és 1938 között Lakner Bácsi Gyermekszínházának tánckoreográfusaként működött. 1941 és 1943 között Feleky Camill néven számtalan írását közölte a Film Színház Irodalom című hetilap Az én hasábom címmel. A II. világháború után 1945-1949 között a Víg-, a Művész, a Magyar, a Belvárosi, majd a Modern és a Petőfi Színházban (1960–1964) játszott, végül visszatért az Operettszínházba. Közben vendégszerepelt - többek között - a József Attila és a Madách Színházban is. Sikerei helyszínéről, az Operettszínházból 1972-ben távozott, bár nem végleg. Utoljára 1978. június 9-én lépett színpadra, de filmekben az 1980-as évek végéig játszott. Utolsó éveit nagy szegénységben élte le. Apró termete, kiművelt mozgáskultúrája és jellegzetes selypítése miatt elsősorban egyszerű, félénk kisembereket alakított. Fontosabb színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1949–): 43. Molière : Képzelt beteg (Argan) Csehov : Háztűznéző (A kérő) Dosztojevszkij : Két férfi az ágy alatt (Tvorogov) Mark Twain - Kállai : Egymilliófontos bankjegy (Lord Puddington) Simon: A Napsugár fiúk (Willie Clark) Hotel Plaza (Roy Hobley) Brecht - Weil: Koldusopera (Peacock) Kander - Ebb - Masteroff: Kabaré (Schultz úr) Stewart - Herman - G. Dénes : Hello, Dolly! (Horace Vandergelder) Willner - Bodanszky: Luxemburg grófja (Sir Basil) Kálmán Imre : Csárdáskirálynő (Miska) Molnár Ferenc : Harmónia (Kornély tanácsos) A Doktor úr (Puzsér) Csiky Gergely : Nagymama (Örkényi báró) Kaviár (Tivadar) Lengyel Menyhért : A waterlooi csata (Willy Brown) Aszlányi Károly : A hét pofon (Terbanks) Tabi László : Spanyolul tudni kell (Diego Espartero) Eisemann Mihály : Én és a kisöcsém (Titi bohóc) A cirkusz csillagai (Dr. Vas) XIV. René (Alfonz herceg) Vaszary Gábor - Eisemann: Bubus (Gáspár) Boross - Fényes - Romhányi József : Két szerelem (Borbás Mihály) Fényes - Csizmarek - Halász: Csintalan csillagok (Berci bácsi) Ábrahám Pál : 3:1 a szerelem javára (Csöpi) Bródy T. - Kellér Dezső - Békeffi István : Palotaszálló (Menyus bácsi) Kellér: Három tavasz (Sanyi) Gádor Béla - Barabás Tibor - Kerekes - Darvas Szilárd : Állami Áruház (Glauziusz bácsi) Martos - Jakobi: Sybill (Kormányzó) Dunai F.: A nadrág (Igazgató) Halász: Csak nővel ne! (Inas) Burkhard: Tűzijáték (Gusztáv) Filmjei Játékfilmek Forog az idegen (1936) Pesti mese (1937) Mátyás rendet csinál (1939) Te vagy a dal (1940) A tökéletes család (1942) A tanítónő (1945) Beszterce ostroma (1948) (Új változat: 1955) Első fecskék (1952) Állami Áruház (1952) Csapj az asztalra! (1953; rövid játékfilm) Költözik a hivatal (1953; rövid játékfilm) A bűvös szék (1953; rövid játékfilm) A csodacsatár (1956) Gerolsteini kaland (1957) A megfelelő ember (1960) Minden kezdet nehéz (1966) A gyilkos a házban van (1971) Lúdas Matyi (1976)... Szakállas öregember (hang) Uramisten (1985) Sárkány és papucs (1989)... Merlin (hang) Tévéfilmek A szaxofon (1961) A házasságok a földön köttetnek (1962) Csárdáskirálynő (1963) Menazséria (1964) Tudni illik, hogy mi illik (sorozat, 1964) Tóbiás és a többiek (1965) Jövedelmező állás (1965) Othello Gyulaházán (1966) Egy nyugalmas vasárnap (1966) Szerencsés flótás (1966) Bözsi és a többiek (1967–1970) A nagybácsi álma (1967) Visszakérem az iskolapénzt (1967) Egy, kettő, három (1968) A borotva éle (1969) Komisznak lenni életveszélyes (1970) Valaki a sötétből (1970) Az elsőszülött (1973) Lyuk az életrajzon (1973) Százéves asszony (1976) A kisfiú meg az oroszlánok (1979) Hogyan csináljunk karriert? (1981) Hoffmann meséi (1984) Díjak, elismerések Érdemes művész ( 1952 ) Kossuth-díj ( 1953 ) Kiváló művész ( 1961 ) A Chicagói Filmfesztivál legjobb férfi alakításáért járó díja ( 1986 ) A Budapesti Operettszínház örökös tagja ( 1991 ) Megjegyzések Egyes forrásokban Feleky Kamill. Bp. V. ker. állami házassági akv. 517/1932. folyószám. Lakner Lívia: Lakner bácsi és száz gyereke. Lord Kft., 1993. 60. old. 2010. október 19-i lekérdezés The Loco-Motion A The Loco-Motion című dalt eredetileg Little Eva amerikai énekesnő énekelte, később többen is feldolgozták. A legismertebb Kylie Minogue ausztrál énekesnő változata, amelyik első, Kylie című albumának első kislemeze volt. Ennek producerei a Stock–Aitken–Waterman trió voltak, és számos remix is készült a dalból. A dalt több slágerlistára is felkerült, a brit slágerlistán a második, az amerikai Billboard-listán is a harmadik helyig jutott. Ez a dal volt 1988 nyarának egyik legnagyobb slágere. Számlista Locomotion – 3:17 Locomotion (Chugga-Motion mix) – 7:38 Locomotion (Girl Meets Boy mix) – 3:15 Glad to Be Alive (7" mix) – 3:42 Locomotion (Chugga-Motion mix) – 7:38 "Locomotion (Girl Meets Boy mix) – 3:15 Glad to Be Alive (7" mix) – 3:42 The Loco-Motion (Kohaku mix) – 5:59 I’ll Still Be Loving You – 3:45 The Loco-Motion (Kohaku mix) – 5:59 The Loco-Motion (Sankie mix) –6:35 The Loco-Motion – 3:17 I’ll Still Be Loving You – 3:45 Aparan Aparan (örményül: ������) város Örményországban Aragacotn tartomány északi hegyvidéki részén. Jerevántól 50 km-re északra fekszik. Lakossaink száma 5168, a városban jelentős kurd kisebbség él. Neu-Eichenberg Neu-Eichenberg település Németországban, Hessen tartományban. Lakosainak száma 1827 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Žarko Nikolić Žarko Nikolić (szerb cirill betűkkel: Жарко Николић; Újvidék, 1936. október 16. – Újvidék, 2011. augusztus 22.) olimpiai bajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes szerb labdarúgó. A jugoszláv válogatott tagjaként részt vett az 1960. évi nyári olimpiai játékokon, az 1960-as Európa-bajnokságon és az 1962-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Jugoszláv bajnok (1): 1965–66 Olimpiai bajnok (1): 1960 Európa-bajnoki ezüstérmes (1): 1960 Sárgahasú tirannusz A sárgahasú tirannusz (Empidonax flaviventris) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Yellow-bellied Flycatcher). Előfordulása Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban költ, telelni délebbre vonul, eljut Mexikó, Costa Rica, Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama területére is. Életmódja Rovarokkal táplálkozik. Szaporodása Fészekalja 2-5 tojásból áll, melyen 12-15 napig kotlik. Kettős állampolgárság A kettős állampolgárság vagy többes állampolgárság azt jelenti, hogy egy természetes személy egyszerre két vagy több államalakulatnak az állampolgára. Általánosan elismert nemzetközi jogi elv, hogy a kettős (többes) többes állampolgárt mindegyik szóban forgó állam a saját állampolgárának tekinti, és ugyanolyan elbánásban részesíti, mint a kizárólag az adott állam állampolgárságával rendelkező polgárát, függetlenül attól, hogy általában elismeri-e vagy sem a kettős állampolgárság intézményét. A többes állampolgárok száma egyre nő, főként a globalizáció és a növekvő vándorlási lehetősége miatt. Ennek következménye az állampolgárságnak az államtól való elválása, ami szükségszerűen maga után vonja az állampolgárság fogalmának a radikális újraértelmezését. Egyes előnyökhöz, amelyet az állampolgárság biztosít, elég az állandó letelepedési engedély is. A jogban A nemzetközi jog nem tiltja, hogy valakinek akár kettőnél is több állampolgársága legyen. Az egyes államok maguk szabják meg az állampolgárárság megszerzésének és elvesztésének a feltételeit és az azzal járó jogokat és kötelességeket. Némely államalakulat nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Közülük vannak, amelyek engedményeket tesznek, például Japánban a kiskorúaknál elismerik. A kettős állampolgárság létrejöttének leggyakoribb módja, ha két különböző állampolgárságúnak gyermeke születik, vagy ha valakinek olyan országban születik gyermeke, amely a területén születetteket automatikusan állampolgárának ismeri el. Európában többnyire leszármazási jogon kap állampolgárságot valaki; az Egyesült Államok, Kanada és más országok területi jogon is biztosítják. Többes állampolgár lehet valaki úgy is, hogy a már meglévő állampolgársága(i) mellé letelepedés, házasság stb. útján szerez újabb állampolgárságot. A világon 89 ország ismeri el a kettős állampolgárságot valamilyen formában. Típusai Hagyományos kettős állampolgárság A már meglévő állampolgársága mellé letelepedés, házasság, leszármazási jog, kitüntetés stb. útján szerez újabb állampolgárságot. Tiszteletbeli állampolgárság Egyes országok tiszteletbeli állampolgársággal tüntetik ki azokat, akiket nagyra becsülnek. Szubnacionális állampolgárság A szubnacionális állampolgárság kifejezést rendszerint államokkal, államszövetségekkel kapcsolatban használjuk, de az államnál kisebb egységekre is vonatkozhat. Ez hatással lehet az egy adott területen való letelepedési jogokra vagy a helyi politikai életben való részvétel jogára. Szupranacionális (nemzetek fölötti, transznacionális) állampolgárság Olyan területek állampolgársága, amelyek több nemzetállamot foglalnak magukban. Jogi problémák Mivel minden állam jogilag a saját (és csakis a saját) állampolgárának tekinti azokat a kettős vagy többes állampolgárokat is, akik más állampolgársággal is rendelkeznek, és ugyanolyan elbánásban részesíti, mint a kizárólag az adott állam állampolgárságával rendelkező polgárát, ezért a kettős vagy többes állampolgárság gyakran vethet fel jogi problémákat. Az állampolgársággal nemcsak jogok, hanem kötelességek is járnak. Gondok merülhetnek fel a katonai szolgálattal kapcsolatban, a többes állampolgárra ezen kívül több szabály vonatkozik az utazással és minden egyébbel kapcsolatban. Extrém esetekben, például háború esetén bonyolult lehet valakinek a helyzete, ha két, egymással hadban álló ország polgára egyszerre. Az USA állampolgárai kötelesek adót fizetni akkor is, ha más államok polgárai és máshol élnek, az országok nagy része azonban aláírt olyan adóegyezményeket, amelyekkel a kettős adózás elkerülhető. Az USA-ban nehezebben kap például a titkosított írásokhoz való hozzáférési engedélyt, aki más állampolgársággal is rendelkezik. A kanadai helyzet ennek az ellenkezője, számos miniszternek van kettős állampolgársága (a másik rendszerint francia vagy brit), és ez nem okozott gondot. Kanada 1921-ben eltért attól az elvtől, hogy a nemzetiséget az államhoz való hűség határozza meg (Nationals Act 1921 (Kanada)), főként azért, hogy megakadályozza a nem kanadaiak (nagyrészt ázsiaiak) tömeges bevándorlását. 1946-ban a Törvény a kanadai állampolgárságról eltörölte az állampolgárság közös alapját. A nemzetközösségi állampolgárság fogalmát 1948-ban vezették be a Törvény a brit állampolgárságról-ban. Más volt gyarmatok is elfogadták ezt az elvet, Új-Zélandon például a Törvény a brit nemzetiségről és az új-zélandi állampolgárságról törvényben 1948-ban. Az államhoz való hűség fogalmát az állampolgárságé váltotta fel. Kanada ugyanakkor hangsúlyozta a kanadaiak hűségét a Korona iránt; csak praktikus szükséglet volt, hogy a nemzetiség valami máson alapuljon, és ne özönölhessenek az emberek Kanadába a Nemzetközösség összes többi országából. Az állampolgárságra is hatással vannak a nem tisztázott politikai kérdések. Írország például megadja az ír állampolgárságot minden Észak-Írországban született britnek. A 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények (9/11) után biztonsági okokból Amerikában igyekeztek kiszűrni azokat, akik több állampolgársággal és több útlevéllel rendelkeznek, esetleg több néven is; ők ugyanis használhatták az egyik útlevelüket arra, hogy kilépjenek az országból, majd a másik útlevelet arra, hogy onnan továbbutazzanak, és így eltitkolják a kiindulópontként szolgáló ország elől, hogy merre jártak. Kanadában jelenleg igyekeznek törvénnyel visszaszorítani ezt a gyakorlatot. Gyakorlatban Hagyományos kettős állampolgárság Egy ausztrál tanulmány szerint 2000-ben 4-5 millió ausztrálnak (a népesség kb. 25%-ának) volt kettős állampolgársága, nagy részüknek ausztrál és brit. A külföldön élő svájciaknak kb. 60%-a rendelkezik kettős állampolgársággal (1998). Magyarországi helyzet Nyolcévi folyamatos magyarországi ittlakás esetén honosítását kérheti az, aki kedvezményes honosításra nem jogosult. Ötévi folyamatos magyarországi ittlakás esetén kedvezményes honosítást kérhet az, aki: Magyarország területén született, kiskorúsága idején már letelepedett, vagy bevándorolt Magyarországra, hontalan. Háromévi folyamatos magyarországi ittlakás esetén kedvezményes honosítást kérhet az, aki: magyar állampolgárral legalább három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg, kiskorú gyermeke magyar állampolgár, magyar állampolgár fogadta örökbe, magyar hatóság menekültként elismerte. Az ittlakás időtartamára való tekintet nélkül kérheti honosítását az, aki magát magyar nemzetiségűnek vallja és felmenője magyar állampolgár volt, vagy aki visszahonosítását kéri. Magyar állampolgár által örökbefogadott kiskorú honosítását az örökbefogadó a gyermek lakóhelyétől függetlenül kérheti. Tiszteletbeli állampolgárság Spanyolország tiszteletbeli spanyol állampolgárságot ad azoknak, akikről bebizonyosodik hogy részt vettek az önkéntesként a spanyol polgárháborúban, a Franko-diktatúra ellen. Az Egyesült Államokban – a Kongresszus vagy az elnök döntése alapján – eddig hat embernek ítélték oda. A kanadai tiszteletbeli állampolgárságot eddig mindössze ketten kapták meg: Raoul Wallenberg (posztumusz, 1985 -ben) és Nelson Mandela 2001 -ben. Szubnacionális és szupranacionális állampolgárság Az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya elismeri az egyes tagállamok tagjainak kettős állampolgárságát, az egyes tagállamok állampolgársága azonban informális és megszerzéséhez elég az adott államba költözni. (A District of Columbia lakóira nem vonatkozik a kettős állampolgárság, mert az nem állam.) Ezeknek az állampolgárságoknak nincs szerepük, már a politikai választásokon is lakosként, nem állampolgárként emlegetik a jelöltet. Bár az Egyesült Királyság részei, Jersey , Guernsey és Man sziget függő területeknek a helyi törvényhozása bizonyos jogokat csak a helyi lakosoknak biztosít. A brit tengerentúli területek lakóinak nincs brit állampolgárságuk, de a bevándorlási törvényekben szerepel az ezzel azonos értelmű illetékességi státusz (belonger status). Az Ausztráliához tartozó Norfolk-sziget bevándorlási törvényei a letelepedést csak a helyieknek engedik. A legtöbb Norfolk-szigeti egyben ausztrál állampolgár is. Hongkong és Makaó , a Kínai Népköztársaság különleges adminisztrációjú területei megkülönböztetik az itt letelepedetteket, akiknek másfajta kínai útlevelük van, mint a többi kínai állampolgárnak, és ez több jogot biztosít a külföldi utazásoknál. Åland lakosainak kettős (ålandi és finn ) állampolgárságuk van. A helyi állampolgársággal (hembygdsrätt) rendelkezők vehetnek ingatlant és kezdhetnek üzleti vállalkozást Ålandon, amit a helyi állampolgársággal nem rendelkező finnek nem tehetnek meg. A finnek megkapják az állampolgárságot a szigeten, ha öt évig ott élnek, az ålandiak viszont elveszítik a helyi állampolgárságukat, ha öt évig a kontinentális Finnországban élnek. (Lásd még: és .) Svájcban az állampolgárság háromrétegű: szövetségi, kanton és települési szintű. Brit nemzetközösségi állampolgárság A nemzetközösségi állampolgárság a Brit Nemzetközösség megalapítása óta létezik. Bár a nemzetközösségi állampolgárság szerepel egyes tagországok alkotmányában, és egyesek szerint a kettős állampolgárság egy formája, sosem voltak tervek közös útlevél kibocsátására. Az számít nemzetközösségi állampolgárnak, aki valamelyik tagállam polgára. Az állampolgárság bizonyos jogokat biztosít egyes tagországokban: Egyes BN országok nem kérnek vízumot a társországaik polgáraitól. Egyes tagországokban a más tagországok polgárai, ha állandó lakosok, bizonyos politikai jogokkal rendelkeznek, szavazhatnak az önkormányzati és az országos választásokon és egyes esetekben választhatóak is. Egyes esetekben munkát is vállalhatnak a tagok más tagországokban, kivéve néhány munkakört (például fegyveres védelem vagy magas politikai pozíciók – elnök, miniszterelnök, kormányzó). 1935 -ben az Ír Szabad Állam volt az első, ami saját állampolgárságot biztosított polgárainak. Bár az Ír Köztársaság 1949 -ben kilépett a Nemzetközösségből, gyakran tagországként kezelik, és hivatalos dokumentumokban gyakran előfordul „a Nemzetközösség és az Ír Köztársaság” kifejezés. Állampolgárait nem kezelik külföldiként, különösen az Egyesült Királyságban nem. Uniós polgárság A maastrichti szerződés foglalta össze először az uniós polgárság fogalmát. Aki valamelyik tagállam polgára, az uniós polgárrá is válik egyben. Az uniós polgárságot nem nevezik állampolgárságnak. Ami az Európai Unióban főként a maastrichi folyamat után történt, azok valójában a transznacionális állampolgárság bevezetése. Az uniós polgárság számos joggal ruházza fel a polgárokat: több területen is az EU-polgároknak ugyanolyan vagy hasonló jogaik vannak az egyes EU-országokban, mint az adott ország polgárainak. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikke szerint az uniós polgárok: jogosultak a tagállamok területén szabadon mozogni és tartózkodni; választásra jogosultak és választhatók a lakóhelyük szerinti tagállam európai parlamenti és helyhatósági választásain, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai; jogosultak bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgárságuk szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai; jogosultak petíciót benyújtani az Európai Parlamenthez, az európai ombudsmanhoz folyamodni, valamint arra, hogy a Szerződések nyelveinek valamelyikén az Unió bármely intézményéhez vagy tanácsadó szervéhez forduljanak, és ugyanazon a nyelven választ kapjanak. A tartózkodás joga nemcsak azt jelenti, hogy letelepedhet az adott országban, hanem hogy munkát is vállalhat, kivéve a katonai és egyéb védelmi jellegű munkákat. Az EU-tagállamok hasonló útlevéltervet használnak; az útlevél burgundiszínű, rajta áll a tagállam neve és címere, valamint az Európai Unió név. Az uniós polgárság egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, és az Európai Bíróság kijelentette, hogy az uniós polgárság „a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállása” (lásd: C-184/99 számú, Rudy Grzelczyk kontra Centre Public d'Aide Sociale d'Ottignes-Louvain-la-Neuve ügy, EBHT 2001., I-6193, 31. pont]). A síkvízi kenuzás világbajnokainak listája Az alábbi táblázatok a síkvízi kenuzás világbajnokait ismerteti. A síkvízi kajakozás világbajnokait, a maratoni kajak-kenu és a szlalomkajak-kenu világbajnokait külön táblázatok tartalmazzák. Kisnémedi Kisnémedi község Pest megyében, a Váci járásban. Fekvése Kisnémedi a fővárostól 40 km-re északkeletre terül el, a Cserhátalja és a Gödöllői-dombság találkozásánál a Némedi-patak völgyében. A környék legmagasabb pontja a falutól északra fekvő Baglyas-hegy (325m). Története A község területén feltárt legrégibb régészeti lelet egy az őskorból való cseréptöredék. A népvándorlás korától a 14. századig terjedően vannak tárgyi emlékek, melyek már a folyamatos megtelepedést bizonyítják. A település neve, maga a „Némedi” név a korai oklevelekben különböző alakokban fordult elő. Először 1065 körül a százdi premontrei apátság alapító levelében Nywyg, majd 1268-ban Neueg, 1334-ben Niveg, később Nemegy, Nemed alakban. A falu 1325-ig a Rátót nemzetségé volt, majd nem sokkal ezután az Ákos nemzetségbeli Mikcsé. 1401-ben Kisnémedi földesura Micsk bán unokája: Prodavizi Istvánnak nevezte magát, mert apja a mai Horvátország területén fekvő Prodavízben töltötte be a báni tisztséget. 1425-ben Prodavizi István fia Miklós elcserélte Nemeget 11 Pest megyei községgel együtt Zsigmond királlyal, aki 1426-ban eladományozta Gathali Miklós váci püspöknek. 1541-ben Budavár eleste után Kisnémedi is a török hódoltság területévé vált, de az akkori viszonylagos nehéz megközelítése, a keleti szomszéd Püspökszilágy településsel együtt fennmaradt és túlélte a török pusztítást, míg a környezetében lévő lakott települések szinte teljesen elnéptelenedtek. Kisnémedi végig lakott település volt a török hódoltság közel másfél évszázada alatt is. A mohácsi vész után Kisnémediben 19 földesúr rendelkezett birtokrésszel, 1945-ig. Ezek sorában az 1660-as korabeli tizedjegyzék megemlíti a Gosztonyi családot mint Kisnémedi földesurait, akik aztán itt éltek közel 300 évig egyfolytában, egészen 1945-ig. A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Váci járásához tartozott. 1910-ben 826 magyar lakosa volt. Ebből 782 római katolikus, 21 református, 14 izraelita. Nevezetességei Gosztonyi-kúria Római katolikus templom Rendezvények A szokásos nemzeti és állami ünnepek mellett minden évben megtartott nagyobb rendezvények: Majális (május első vasárnapján) Falunap (május utolsó szombatján) Szüreti felvonulás A Estrada A Estrada település Spanyolországban, Pontevedra tartományban. A Estrada Padrón, Teo, A Coruña, Vedra, Boqueixón, Silleda, Forcarei, Cerdedo, Campo Lameiro, Cuntis, Valga és Pontecesures községekkel határos. Lakosainak száma 20 700 fő (2017). Népesség A település népességének változása: Koszmosz–188 A Koszmosz–188 (oroszul: Космос 188) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műszaki műhold-sorozat tagja. A Szojuz űrhajó (7K-OK/P) prototipusa. Küldetés Az űrállomások építésének alapvető technikai feltétele, hogy az űrrandevú (automatikus illetve kézi vezérléssel) biztonságosan megvalósulhasson. Ehhez az összekapcsolandó űreszközök keringési pályáját és sebességét (manőverezőképességét) precíz irányítással kell összehangolni. A Koszmosz–186 műholddal, kipróbálták a technikai módosításokon átesett Szojuz-program űrhajóinak automatikus dokkolását segítő berendezését, az összekapcsolást/szétvállást. A technikai teljesítmény értékeléseként megállapítást nyert, hogy az űj eszközök beszerelése megbízhatóan segíti a világűrben történő összekapcsolódást, elősegítve az űrállomás program végrehajtását. Jellemzői 1967. október 30-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11A511) juttatta közeli Föld körüli körpályára. Az orbitális egység pályája 89 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 180 kilométer, az apogeuma 247 kilométer volt. Az űreszköz hasznos tömege 6530 kilogramm, energiaellátását a kémiai akkumulátorok mellett napelemszárny biztosította. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Az űrhajó volt a passzív tag, a közeledő műhold/űrhajó fogadója. Összesen 3 napot, 1 órát és 1 percet töltött a világűrben. A Koszmosz–188 indítását követő pályára álláskor 24 kilométerre voltak egymástól, relatív sebességük 25 méter/szekundum volt. Az aktív Koszmosz–186 aktívitása során 300 méteres megközelítésnél a kis teljesítményű rakétafúvókák további sebességcsökkentés végeztek. Az űrhajók 0,5-1 méter/szekundum sebességgel kapcsolódtak össze. Az összekapcsolt űrrepülés 3,5 órán át tartott, majd automatikusan elváltak. Az összekapcsolás és szétválást televízión is megfigyelték. November 2-án földi utasításra belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Karagandi körzetében ért Földet. Ambrus Sándor (katolikus pap) Ambrus Sándor (1807. – Pátka, 1868. február 23.) magyar katolikus pap, egyházi író. Élete 1833-ban szentelték pappá; plébános lett Csákberényben 1842-ben, esperes 1850-ben; később Pátkára helyezték át, ahol haláláig tevékenykedett. Munkái Értekezés a hittanító, iskolaigazgató és kerületfelügyelői hivatalról. Székesfehérvár, 1841. Sz. István első magyar király érdemei. U. ott, 1843. A „budapesti növendék-papság Munkálatai” I. kötetében 1833-ban lefordította két társával Justinus vértanú első apológiáját. 1999-es finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1999-es Veikkausliiga volt a bajnokság 69 szezonja, 12 csapat küzdött meg a bajnoki címért, de a Haka Valkeakoski csapata nyerte meg a bajnokságot. Vosztok-program A Vosztok-program (oroszul: программа «Восток», magyar átírásban: programma Vosztok, jelentése:„Kelet”) a Szovjetunió első, űrhajósokat a világűrbe juttató űrprogramja volt 1958 és 1964 között. A program célkitűzése kettős volt: fő feladata az első ember űrbe juttatása, másodlagos „funkciója” pedig az amerikaiaknál előbb teljesíteni egy olyan szimbolikus célt, amely a hidegháborúban komoly presztízzsel bírt, egyfajta csatagyőzelemnek számított. A program fő célját Jurij Gagarin 1961. április 12-i, a Vosztok–1 űrhajó fedélzetén történt repülésével sikerült teljesíteni, amikor egy Föld körüli keringést tett meg a világ első űrhajósa. A másodlagos cél teljesítése is maradéktalanul teljesült, a Szovjetunió fölénye az űrkutatásban tovább nőtt, a két nagyhatalom kiélezett versenyében még erősebben a szovjetek felé billent a mérleg nyelve. A program elindítását 1958. november 1-jén hagyta jóvá a Szovjetunió Kommunista Pártja, majd öt és fél év után 1964. március 1-jén zárta le, a Voszhod-program elindításával párhuzamosan. Ezen időszak alatt összesen 11 repülést végeztek a programban – ebből öt volt automata tesztrepülés, hat pedig személyzettel végrehajtott űrutazás. E repülések szinte mindegyike egyedülálló teljesítmény volt: az első űrhajós repültetése, az első egy napnál hosszabb út, az első szimultán űrrepülés és az első női űrhajós útja. A repüléseket megelőző űrhajós-válogatáson az amerikai Mercury-programéval teljesen azonos szempontrendszer született meg, a világ első űrhajósát a világ mindkét végén azonos ismérvek alapján keresték. Ennek alapján hat jelölt készült az űrbe, akik közül végül öten jutottak fel a program során. A űrrepüléseket Vosztok űrhajókkal végezték, amelyeket az R–7 Szemjorka interkontinentális ballisztikus rakétából kialakított Vosztok hordozórakétákkal indítottak. A program fontos sajátossága volt, hogy mindvégig teljes titokban zajlott. Az előkészületek teljes titkosítás mellett folytak, Gagarin startját is csak akkor hozta nyilvánosságra a szovjet TASZSZ hírügynökség, amikor az űrhajós már régen fenn járt az űrben, ugyanúgy, ahogy a többi repülés során is történt. Maga a Vosztok név is szigorúan titkos információnak számított a repülés sikerének nyilvánosságra hozataláig, de a Bajkonuri űrrepülőtér helye is ugyanilyen titkos volt. A repülések végét a szovjet (és az amerikai) űrprogram preferenciáinak változása hozta el. Mindkét nagyhatalom a Hold elérését tűzte ki célul, amelyhez más technikai képességekkel rendelkező űrhajók kellettek, ezért a Szovjetunió hozzálátott a Voszhod kifejlesztéséhez (amely lényegében nem új űrhajótípus lett, hanem a Vosztok továbbfejlesztése). Ezzel párhuzamosan a program hátralevő – az új célokhoz technikailag újat hozzátenni nem képes – repüléseit törölték, erőforrásait az új programba tették át. Előzmények Űrverseny A második világháború utáni hidegháború a két nagyhatalom fegyverkezési versenye mellett az élet minden területén jelentkező versengésben testesült meg. Ezen ideológiai alapú versengés egyik alapvető területe a műszaki tudományok voltak, azon belül is a legfejlettebb technológiák fejlesztése. Az 1950-es évek közepén a rakétatechnika – mint ilyen csúcstechnikát képviselő ágazat – eljutott egy olyan szintre, hogy komoly esély nyílt egy tárgy világűrbe juttatására. Ezt felismerve mindkét nagyhatalom erőfeszítéseket tett, hogy a másikat megelőzve juttasson egy tárgyat az űrbe. Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1955. július 29-én szóvivőjén keresztül bejelentette, hogy országa a nemzetközi geofizikai év keretében műholdat bocsát fel. A Szovjetunióban erre válaszul 1955. augusztus 8-án az SZKP Központi Bizottságának elnöksége titkos határozatot hozott, hogy ők is műholdfejlesztésbe kezdenek. Az így beindult amerikai Vanguard-program és szovjet Szputnyik-program versenyéből utóbbi került ki győztesen, amikor a Szputnyik–1-et sikeresen felbocsátották a Szovjetunióból. A Szputnyik–1 felbocsátásával a Szovjetunió és az Egyesült Államok között új front nyílt a hidegháborúban, beindult az űrverseny. Az USA-ban nyíltan, a széles nyilvánosság bevonásával, a Szovjetunióban pedig teljes titoktartás mellett indultak be az egymás teljesítményeit túlszárnyalni igyekvő űrprojektek. Előbb a Föld körüli pálya mind magabiztosabb elérését bizonyító, majd annak gyakorlati felhasználását kikísérletező programok indultak mindkét oldalról, majd a Hold – és ezáltal a második kozmikus sebesség – elérését célzó próbálkozások kezdődtek és futottak le sikeresen. A következő logikus lépés az ember (vagy legalábbis élőlények) világűrbe juttatása volt. Erre ismét az Egyesült Államokban született először hivatalos bejelentés: 1958. december 17-én Keith Glennan, a NASA első igazgatója jelentette be az első embert a világűrbe juttatni kívánó program, a Mercury-program elindítását. A Szovjetunióban mindenféle bejelentés nélkül – lényegében titokban – addigra már közel egy éve folyt egy embert szállító űrhajó fejlesztése, 1958. november 1-jén pedig az SZKP elfogadta a Vosztok űrhajó – és a vele lényegében azonos technikai alapokon álló – Zenyit felderítő műhold fejlesztési programját. A Vosztok-program tehát így vette hivatalosan kezdetét, és ezáltal az űrverseny az ember világűrbe juttatása felé fordult. Űrhajófejlesztések A szovjet űrfejlesztések Szergej Koroljov vezetésével több szálon indultak el még a kezdetek kezdetén, többféle űreszköz tervei születtek meg Koroljov tervezőirodájában: kisebb, egyszerűbb műholdaké (amilyen később a Szputnyik–1 lett), nagyobb, bonyolultabb műholdaké (ilyen volt az Objekt-D, amelyből később Lajka kutya űrhajója, a Szputnyik–2 született) és egy holdszonda, valamint egy ember szállítására képes űreszköz vázlatai is elkészültek. Ezek a tervek új kutatási irányokat is kijelöltek, az emberes űreszköz esetében például a másik háromnál teljesen szükségtelen visszatérési profilok kutatását. A kutatások egy része a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján zajlott. A matematikai szekció kiszámította a lehetséges pályagörbéket a Föld körüli keringésből való visszatéréshez, amelynek fő eredménye volt, hogy a lassulás csúcsértéke nem haladja meg a 10 g-t. Az anyagtudományi szekció pedig a lassuláskor keletkező súrlódási hő elnyeléséhez megfelelő anyagok kutatásán dolgozott. A kutatások 1957 szeptembere és 1958 januárja között zajlottak, és számításaik alapján kialakult egy követelményrendszer a leendő űrhajóval kapcsolatban. Az ideális, ember szállítására alkalmas űrhajóforma ezek alapján egy lekerekített csúccsal és gömbszelet alappal ellátott kúp alakú forma volt (napjainkban is ez számít ideális űrhajóformának, nagyjából ilyen alakúak lettek a rivális amerikai űrhajók is a későbbiekben). 1958. január 1-jén Koroljov mérnökcsapata hozzá is fogott egy új űreszköz tervezésének, amely alkalmas volt ember űrbe juttatására. Közben a repülőorvosi vizsgálatoknál alkalmazott centrifugatesztekkel végzett kutatásokból kiderült, hogy az emberi test képes 10 g-nél is nagyobb terhelések elviselésére, ami sokkal egyszerűbbé tette a tervezők dolgát, egy egyszerű gömbforma is megfelelt a visszatérő űrkabin kialakításához, csak a tömegközéppontját kellett valamelyik irányba kimozdítani a geometriai középpontból, hogy a légkör átlépésekor legyen egy „alja” a kabinnak, ami a légkörrel érintkezik és ahová a hőpajzsot fel lehet szerelni. 1958 júniusára megszületett a követelményrendszer és egy tervvázlat a lehetséges űrhajó kialakításáról. 1958. augusztus 15-én a Koroljov Tervezőirodán belül megalakult a fejlesztésre kijelölt csoport. Az önálló fejlesztés azonban nem indulhatott el, tekintve, hogy a katonai programok elsőbbséget élveztek. Ehelyett a szovjet kormány egy többcélú – ember repültetésére és kémműholdként való felhasználásra egyaránt alkalmas – eszköz fejlesztését hagyta jóvá. Egészen 1959. május 22-ig kellett várni, míg az önálló, embert szállító űrhajó építési projektjét is jóváhagyták állami szinten. A projekt során egy két fő részből álló űreszköz jött létre. A két modul egyike a legénységi kabin volt, egy gömb alakú egység, amely egy szkafanderbe öltözött űrhajós befogadására volt alkalmas. Ez az egység fogadta még magába a létfenntartó rendszert, a műszereket, a katapultülést, amely a pilóta vészhelyzeti mentésére, valamint a leszálláskor a pilóta puha földet érése érdekében került rendszeresítésre, valamint az egy ernyőből álló fékező/ejtőernyőt. A másik modul a műszaki egység volt, amely a helyzetváltoztató hajtóműveket, az azok működéséhez szükséges üzemanyagot, az áramellátáshoz szükséges akkumulátorokat és talán a leglényegesebb részegységként a Föld körüli pályáról a leszálláshoz szükséges lassításhoz használatos fékezőrakétákat fogadta magába. Az űrhajó össztömege 4730 kilogramm volt, maximális átmérője 2,4 méter, a kabinban levegő légkört lélegezhetett be az utas. Az űrhajónak nem volt sima leszállást biztosító rendszere, ezért az utasa kb. 7 km magasságban katapultált, és saját ejtőernyőjén, külön ért földet. Ezen kívül a műszerezettség is rendkívül egyszerű volt, nem volt pl. műhorizont a kabinban, a leszállítórendszer is egy egyszerű óraműszerkezet volt, amely gombnyomásra megmutatta egy stilizált földgömbön, hogy az adott pillanatban beindítva a fékezést, éppen hol érne földet az űrhajó. A Vosztok manőverező képességgel sem rendelkezett. Az űrhajó az indításakor kapott impulzus alapján (adott irányon) repült, a pályáját változtatni nem volt képes, mindössze a kabin térbeli helyzetét lehetett változtatni a helyzetszabályzó fúvókákkal. A fejlesztés három fázisban zajlott le: Vosztok 1P (vagy 1KP) : Kísérleti, emberek nélküli, automatikus repülésekre kialakított prototípus, amelynek a visszatérési kapacitása sem került kialakításra. Első repülésére 1960 . május 15 -én került sor. Vosztok 1K : Kísérleti, emberek nélküli, automatikus repülésekre kialakított prototípus, visszatérésre alkalmas berendezésekkel. Állatkísérletekre használták és bizonyították velük a repülési alkalmasságot. Első repülésére 1960 . július 28 -án került sor. Vosztok 3KA : Embereket szállító, végleges változat. Első repülésére 1961 . március 9 -én került sor. Legénységválogatás Az összes fejlesztési terület közül a legénység válogatása volt az, amely mindenféle előzetes tapasztalat nélkül indult, a legtöbb ismeretlen faktort foglalta magában. Az előzetes teóriák szerint a világűr körülményei olyan idegenek az ember számára, hogy egy űrrepülés akár halállal is végződhet. Repülőorvosok szerint a súlytalanság jelentette a legnagyobb veszélyt, feltevések szerint a vérkeringés összeomlását okozhatta. De további egészségügyi problémák is felvetődtek – az evés, ivás lehetetlensége, mentális problémák az elszigeteltség érzése miatt –, amelyek összességében egy rendkívül ellenálló, pszichikai és fizikai kondíciójában kimagasló állapotban levő jelöltet kívántak meg. Ezek alapján az illetékesek 1959 első felében alakították ki az alapvető követelményrendszert. Ezek a követelmények (legyen intelligens, fizikailag jó kondícióban levő, jól viselje a pszichikailag feszült szituációkat, ezen kívül jól tűrje a nagy g-erőket, és lehetőleg legyen tapasztalata katapultülés használatában), magától értetődően jelöltek meg egy csoportot, a harci pilótákat. Szergej Koroljov ezek alapján állította össze a részletes követelményrendszert: olyan 25–30 év közötti férfi pilótákat kerestek, akik 170–175 cm alatti testmagassággal és 70–72 kg-nál kisebb testsúllyal rendelkeztek. 1959 nyarán véglegesítették a követelményeket, szeptemberben pedig interjúkkal kezdődött a kiválasztás. A válogatás feladatának koordinálását a szovjet légierő parancsnokhelyettese kapta meg, míg magukat az interjúkat a Repülőorvosi Intézet állománya. Az orvosok párokat alkotva járták be a repülőalakulatokat. Több mint 3000 pilóta aktájának átvizsgálása után valamivel 200 fő fölötti létszám látszott alkalmasnak a további próbákra (a többiek testmagasságuk, testsúlyuk, vagy valamely korábbi betegségük miatt estek ki a rostán). A pilóták ekkor még – tekintettel a program titkos voltára – nem tudták, hogy milyen feladatra keresnek jelölteket, a tájékoztatás egy „speciális repülésről” szólt, ám néhányan hamar kitalálták az igazi célt. Szeptemberben lezajlottak a pszichikai tesztek, majd ezek végeztével húszfős csoportokban Moszkvába, a Központi Repülő Tudományos Kutató Kórházba vezényelték őket. A moszkvai vizsgálatok 1959. október 3-án kezdődtek további pszichikai tesztekkel, majd fiziológiai próbákkal (forgószékes vizsgálatokkal, alacsony nyomású kamrával, centrifuga teszttel). Ezek során húsz jelölt maradt fenn a rostán. Ebben a csoportban öten is idősebbek voltak az eredeti kiírásban szereplő felső korhatárnál, így a követelmények kezelésében nem voltak következetesek a szovjetek. 1960. január 11-én Konsztantyin Versinyin marsall parancsa alapján megalapították az Űrhajóskiképző Központot a Frunze Katonai Akadémián, Moszkvában, a személyi állomány parancsnokának pedig kinevezték Nyikolaj Petrovics Kamanyin tábornokot. A tesztek itt folytatódtak, amelyek során a 20 fős jelöltlista előbb 12, majd 8, végül 6 fősre szűkült. A tesztek egyben már a kiképzés különböző lépései is voltak egyben. Tantermi foglalkozások mellett (amelyeken rakétaismereteket, űrorvostant, navigációt, rádiós kommunikációt, geofizikát és csillagászatot oktattak a jelöltek számára), ejtőernyős ugrásokat végeztek, süketkamrába zárták őket az izoláció szimulálására, további forgószékes, nyomás- és hőkamrás, valamint centrifugagyakorlatokat végeztek. A gyakorlatok helyszíne vegyesen volt a kiképzőközpontban, valamint terepen (például az ejtőernyős gyakorlatokat a kijelölt leszállási térségben végezték) és egy speciális „helyszínen”, egy Tu–104-es repülőgép fedélzetén, ahol parabolarepülésekkel súlytalansági tréningeket tartottak. Ezek során 1960. május 30-án állt össze a végső hatfős névsor, az első szovjet űrhajóscsoport névsora: Gagarin, Kartasov, Nyikolajev, Popovics, Tyitov és Varlamov. A későbbiek során – 1960. június 29-én – az elhelyezés szűkössége miatt a kiképzőközpontot áthelyezték a Moszkva melletti Csillagvárosba. Az áthelyezést követően különböző balesetek miatt megváltozott a hat végső jelölt összetétele. Kartasov a centrifugateszteken szenvedett kisebb belső sérüléseket, míg Varlamov gerince egy úszóbalesetben sérült meg, az orvosok mindkét esetben a lecserélésük mellett döntöttek. A helyüket Bikovszkij és Nyeljubov foglalta el. A legénységválogatás legutolsó lépése a világ első űrhajósának kiválasztása volt. A döntés Kamanyin tábornokra hárult (és Szergej Koroljov véleménye is mérvadó volt a döntéshozatalban), aki 1961. április 8-án nevezte meg hivatalosan jelöltjét az Állami Bizottság ülésén. A döntés teljesítményi alapon született: a korábbi tesztek során két jelölt emelkedett ki teljesítményével a többiek közül, Jurij Gagarin és German Tyitov. Kamanyin választása Jurij Gagarinra esett. Gagarin nem a legjobb volt a tesztekben, ám minden tesztben a legjobbak között volt, a teljesítménye inkább volt egyenletesen magas, mintsem kiemelkedő. Emellett a pillanatnyi fizikai és pszichikai kondíció is Gagarin mellett szólt, így esett a választás rá, Tyitovval szemben. Az első repülésre így tehát e két embert jelölték: Gagarint a repülésre, Tyitovot tartalékként. Később, már az első repüléseket követően, egy második válogatásra is sor került. Gagarin repülése után közvetlenül Nyikolaj Kamanyin vetette fel az elvi lehetőségét női űrhajósok felbocsátásának, amelyet hosszas vita után 1961. december 30-án fogadott el az SZKP Központi Bizottsága. A párt határozata alapján egy második űrhajós válogatást kellett beindítani, tizenhat leendő űrhajós kiképzésére, amelyben egy ötfős női kontingens is szerepelt. Míg a második férfi űrhajóscsoport válogatását aztán elhalasztották, 1962 tavaszán a női űrhajósjelöltek keresése elindult a szovjet űrprogram számára. Ennek során mintegy 400 jelölt közül előbb 58, majd 30, végül öt nő maradt fenn a válogatás rostáján és kapott később űrhajós kiképzést. Ebben a csoportban már egyáltalán nem volt követelmény a pilótatapasztalat: Zsanna Jorkina tanítónő, Tatyjana Kuznyecova többek közt főállású Komszomol-titkár, Valentyina Ponomarjova matematikus, Irina Szolovjova mérnök és Valentyina Tyereskova textilgyári munkás volt. Közülük később csak Tyereskova jutott fel a világűrbe. Rakétafejlesztések A Vosztok-program szervezési értelemben nem volt különálló projekt (mint ahogy a NASA űrprogramjai ilyen szervezetileg, eszközparkjában, pénzügyi forrásaiban jól szétválasztható programok voltak), amely a leginkább az egész program kulcsának számító rakétafejlesztésekben mutatkozott meg. A szovjet űrprogram ehelyett egy meghatározott szakembergárda, majd az általuk kifejlesztett technikai alapok variálása köré szerveződött és ebből születtek a különböző „alkalmazások”, az egyes projekteknek tekinthető eredmények, mint a műholdak pályára állítása, űrszondák célba juttatása és az emberes repülések. A szovjetek által alkalmazott hordozóeszköz egy „egyenes vérvonalat”, egymásra épülő fejlesztési folyamatot képviselt. A kiindulópont a második világháborús V–2 rakétafegyver technológiai alapjain kifejlesztett R–7 Szemjorka interkontinentális ballisztikus rakéta volt. A Szputnyik–1-től egy folyamatos fejlesztési folyamat vezetett a mind erősebb rakétákig, ennek a folyamatnak volt egy fontos állomása a Vosztok 8K72K altípus, a végül az embert elsőként az űrbe juttató hordozóeszköz. Szputnyik–PSZ (8K71PSZ) Az űr elérésére irányuló rakétafejlesztések első állomása a Szputnyik–1 azonos nevű hordozóeszköze volt. Ez néhány változtatást leszámítva megegyezett az eredetileg 1–10 tonnányi tömeget (jellemzően nukleáris robbanófejet) 5000–10 000 km körüli távolságra eljuttatni képes R–7 jelű katonai változattal. A különbségek egy beépített rádiós rendszerben, a más hasznos teher miatti más alakú és jóval rövidebb orrkúpban és rögzítő adapterben, valamint a fokozatleválasztást segítő leválasztófúvókák beépítésében merültek ki. Az így létrehozott rakéta alkalmas lett kb. 500 kg hasznos tömeg Föld körüli pályára állítására (a fejlesztés végén ezzel startolt a Szputnyik–1 és Szputnyik–2). Luna (8K72) Az első műholdak pályára állítása után az első holdszondák indítását tűzték ki célul a Szovjetunióban, amely új követelményekkel állította szembe a hordozóeszközt. Egyrészt a rakéta végfokozatának újraindíthatóságára volt szükség, másrészt nagyobb tolóerő volt szükséges, mivel a 8K71 képtelen lett volna bármilyen tömeget a Holdhoz eljuttatni. E követelmények teljesítésére született az egy fokozattal kiegészített Szputnyik rakéta, Luna néven. A fejlesztés kulcsa a OKB-456 tervezőirodában (ma: NPO Enyergomas) kifejlesztett RD–109 típusú hajtómű volt, amely súlytalanságban is indítható volt, valamint amelynek beépítésével megszülethetett a Szputnyik rakétára illeszthető új rakétafokozat, amely a Holdhoz mintegy 280 kg hasznos tömeg eljuttatására volt képes (egyben a 8K71 alacsony föld körüli pályás kapacitását 4000 kg-ra növelte). Vosztok-L (8K72) A Luna rakéta alkalmasnak látszott nagyobb űreszköz Föld körüli pályára juttatására, csak az űreszközt rögzítő fejrészt kellett átalakítani, hogy a más geometriai méretekkel rendelkező Vosztok űrhajót rögzíteni lehessen rajta. Ehhez egy nagyobb hengeres orradaptert fejlesztettek, amely alkalmas volt a nagyobb méretű Vosztok űrhajó hordozására. A más irányú felhasználásnak megfelelően más nevet – Vosztok – is kapott a rakéta. A rakéta 200 km magas (néhány hetes időintervallumban stabilan fenntartható) alacsony Föld körüli pályára 4550 kg hasznos terhet volt képes feljuttatni, ezzel lehetővé vált az első, automata üzemmódban reptetett kísérleti űrhajó-prototípusok feljuttatása. Vosztok-K (8K72K) Az embert szállító első űrhajó hordozóeszköze a végső formáját egy második fejlesztési lépcsőben nyerte el, amelyben kissé emelték a tolóerejét, mivel a számítások szerint a meglevő kapacitás kissé kevésnek mutatkozott. Az újonnan fejlesztett végfokozat hajtóműveinek karakterisztikáját kissé átalakítva további 2000 N tolóerőt sikerült kinyerni a hajtóművek teljesítményéből, mindamellett, hogy az alsóbb fokozatok hajtóműveinek teljesítményén is sikerült javítani. A hajtóművek égési idejét kissé rövidebbre véve, ám megemelt tolóerővel a rakéta kapacitása elérte a 4730 kg-os hasznos tömeget 200 km magas pályán. A hajtómű jele kiegészült a „K” betűjellel, amely a felhasználási céljára mutatott, mivel az Objekt–K űreszköz feljuttatására szánták, ahol a K a „koszmonavt” (űrhajós) rövidítése volt. A Nyegyelin-katasztrófa hatása A Vosztok-program – ahogy az összes kezdeti szovjet rakétaprogram – a tyura-tam-i kísérleti rakéta-lőteret használta, amelyen azonban osztoznia kellett más programokkal is, sőt voltak olyan – elsősorban katonai – programok, amelyek elsőbbséget élveztek az űrprogrammal szemben. Ilyen volt az R–16 interkontinentális ballisztikus rakéta fejlesztési programja is, amely párhuzamosan folyt a Vosztok-programmal. 1960. október 24-én az R–16-os első kísérleti indításának előkészítése során baleset történt, és a rakéta felrobbant, megölve mintegy 120 szakembert, köztük a fejlesztési program katonai irányítóját, Mitrofan Nyegyelin marsallt. A katasztrófa miatt Tyura-Tamban ekkor legalább két hétre leállt mindenféle munka, így a Vosztok-program előkészületei is. A baleseten kívüli okokból is már kisebb csúszásban levő Vosztok-program ekkor már behozhatatlan csúszásba került a kezdetekben 1960 decemberére tervezett legkorábbi lehetséges startidőponthoz képest, mivel a rengeteg képzett rakétaszakember halála az összes programra kihatással volt, tekintettel arra, hogy a minden egyes programba bedolgozó gyártóüzemek szakemberei is áldozatul estek (de maga Nyegyelin marsall is vezető beosztást töltött be a Vosztok-programot felügyelő állami bizottságban). Ezért 1960. november 10-én Szergej Koroljov, Konsztantyin Rudnyev, Msztyisztlav Keldis, Kirill Moszkalenko és Dmitrij Usztyinov (a Vosztok-program tudományos és katonai vezetői) közös levélben fordultak az SZKP Központi Bizottságához, hogy két kísérleti Vosztok startot beiktathassanak az első éles, emberes start elé, ezzel egyben elcsúsztatva a start-dátumokat. Az új terv az első űrhajós startjára 1961 februárját tekintette a legjobbnak. Később további csúszások jelentkeztek, így az első űrhajós felbocsátásának startdátuma 1961 áprilisára tolódott át. Infrastruktúra Bajkonuri űrrepülőtér A szovjet űrprogram a Vosztok-programhoz a korábban a Szputnyik-programhoz kijelölt, Tyura-Tam melletti – konspirációs célból Bajkonur város nevére keresztelt, de ahhoz érdemben nem kapcsolódó – űrkomplexumot használta az emberes űrprogramjához is. Az űrrepülőtér létesítését még 1954. március 17-én határozta el a Szovjetunió Minisztertanácsa, akkor még csak mint a létrehozandó R–7 interkontinentális ballisztikus rakéta tesztelőtereként. Néhány alternatívát megvizsgálva, egy erre a célra létrehozott bizottság az akkori Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság (a mai Kazahsztán) területén találta meg azt a több tíz kilométerre kiterjedő pusztaságot, amely alkalmasnak látszott rakétalőtér létesítésére. A kiválasztás fő szempontjai voltak, hogy a terület sík legyen, ne akadályozza semmilyen domborzati tényező a rádiós nyomkövetést, legyen lakatlan a vidék, hogy a rakéták meghibásodás esetén ne zuhanjanak lakott területre, és essen minél délebbre, minél közelebb az egyenlítőhöz, hogy ki lehessen használni a Föld forgásának centrifugális erejét. Ezek a tényezők egyesültek a kazah sztyeppén található Tyura-Tam falucska tágabb környezetében. A kiválasztást követően az építkezésről 1955. január 12-én határozott a kormány, a létesítmény neve pedig NIIP–5 (Naucsno-isszledovatyelszkij iszpitatyelnij poligon – „5-ös számú tudományos kutató kísérleti tér”) lett. Később, amikor az űrrepülések végrehajtásáról határoztak, kézenfekvő volt a katonai rakéták felbocsátásához használt hely űrrepülési célú felhasználását is ide szervezni, tekintettel arra a tényre, hogy a Vosztok rakéta az R–7-es ICBM egy alváltozata volt, így üzemeltetési értelemben ugyanolyannak számított, azonos infrastruktúrát igényelt. A rakéták felbocsátásához egy indítóállás és köré kiterjedt infrastruktúra épült. Az indítóállás egy óriási lángterelő betonteknőből és a fölé emelt acélstruktúrából, valamint a rakéták hajtóanyagainak tárolására szolgáló tartályokból állt. Emellett létrehoztak egy nagy hangárt, ahol a rakéták összeszerelése történt (a szovjet szakemberek előbb a rakétáknak az indítóállásban, függőlegesen történő összeszerelése mellett döntöttek, majd később a koncepció átalakult, a rakéta hangárban történő, vízszintes összeszerelésére). A hangárt és az indítóállást vasúti sínpárral kötötték össze, hogy a készre szerelt rakétát vonattal szállítsák a start helyszínére, ahol az erre alkalmassá tett indítótoronyban állították függőleges helyzetbe. Továbbá az indítóállás mellé építettek egy irányítóközpontot, ahonnan a repüléseket vezényelhették a földi személyzet mérnökei. Később tucatnyi indítóállás épült ki a különböző rakétakísérletekhez, a Vosztok–program során azonban mindvégig egyet használtak, az ún. 1. sz. indítóhelyet (Площадка №1), amelyet később a történelmi esemény tiszteletére Gagarin Start névre kereszteltek át. A szovjetek a rakétalőtér, majd később az űrrepülőtér helyét, nevét teljes titokban próbálták tartani. Tették ezt annak ellenére, hogy a CIA kémrepülőgépei, az U–2-esek már 1957 nyarán lefényképezték és a hírszerzés elemzői azonosították a rakétabázist. A hely Jurij Gagarin repülése után kapta a „Bajkonur Kozmodrom” (Bajkonur Űrrepülőtér) nevet. Az elnevezés egyben a titoktartás miatti félrevezetés is volt: Bajkonur egy létező település, de 250–300 kilométerre északkeletre a valódi űrrepülőtértől. A félrevezető szándék oka egyszerű, a világ első űrrepüléséhez tartozó világrekordhoz a FAI számára meg kellett jelölni a starthelyet, a szovjetek azonban semmiképpen sem akarták a titkos katonai rakétakomplexumukat megjelölni, ezért adták meg a félrevezető helymegjelölést a Nyugat számára. Később a Bajkonur név olyannyira egybeforrt a létesítménnyel, hogy az űrkomplexum felépítésére, majd üzemeltetésére odaköltöztetett emberek számára épült város, Lenyinszk nevét 1995. december 20-án Bajkonurra változtatták meg. Rádiós követőhálózat Az űrhajóssal való kapcsolattartáshoz rádiókövetésre is szükség volt. Ellentétben azonban az amerikai gyakorlattal, akik a világ minden pontján levő katonai támaszpontjaik és a világóceánokon cirkáló hadihajóikra alapozták a rádiókövetést, a szovjetek kizárólag az országuk területén levő rádióállomásokon keresztül tartották a kapcsolatot az űrhajóval. A rádiókapcsolatot URH (UHF) és RH (HF) sávokon át tartották fenn, mindkét típust más-más állomásokon keresztül. URH állomások: Tyura-Tam (Zarja–1) Kolpasevo (Zarja–2) Jelizovo (Zarja–3) RH állomások: Moszkva (Veszna) Alma-Ata (Veszna) Novoszibirszk (Veszna) Habarovszk (Veszna) Próbarepülések Személyzet nélküli repülések Szputnyik–4 (Korabl Szputnyik–1): A Vosztok űrhajó próbarepülése egy bábuval, a visszatérés sikertelen volt. Szputnyik–5 (Korabl Szputnyik–2): Tesztrepülés két kutyával. A visszatérés sikeres volt. Szputnyik–6 (Korabl Szputnyik–3): A visszatérés során az állatok elpusztultak. Szputnyik–9 (Korabl Szputnyik–4): Sikeres próbarepülés kutyákkal. Szputnyik–10 (Korabl Szputnyik–5): Sikeres próbarepülés kutyákkal. Repülések Vosztok–1 A két sikeres automata repülés megfelelő alapot teremtett az első emberes próba engedélyezésére: 1961. március 28-án összeült az űrprogramért felelős szovjet állami bizottság és – a sikeres próbákról írt jelentések összegzéseként – javaslatot tett az SZKP felé az emberes repülés engedélyezésére. A javaslat egyúttal egy név-alternatívát is tartalmazott, az addig alkalmazott Korabl-Szputnyik elnevezés helyett az űrhajó és a kísérlet nevét Vosztokra javasolták változtatni a bizottsági tagok. A lehetséges startdátumot április 10–20. közé prognosztizálta a bizottság. Az 1961. április 3-án összeülő SZKP KB Politikai Bizottság elfogadta a javaslatot és engedélyt adott az első embert az űrbe szállító repülés startjára. A döntés után azonnal elindult a start előkészítése: az űrhajóscsoport elutazott Tyura-Tamba, majd kiválasztották közülük Jurij Gagarint a repülésre, German Tyitovot pedig tartalékként, kiszállították a rakétát az indítóállásba és kitűzték a start konkrét időpontját 1961. április 12-re. A startra helyi idő szerint 9:06:59-kor (UTC 6:06:59) került sor az 1. sz. indítóállásból. A start pillanatát az űrhajós csak a megnövekvő rázkódásból és Koroljov rádióforgalmazásából érzékelte, olyan lassan indult el a földtől elszakadó rakéta. Gagarin a repülés idejére a Kedr (=cédrus) rádióhívójelet kapta (a tyura-tami irányítás pedig Zarja(–1) néven forgalmazott). A Föld körüli pályára állás 11 perc 28 másodperc múltán történt meg. A pályára állás (bár a hivatalos kommünikék később kivétel nélkül az ellenkezőjét állították), nem volt tökéletes, a rakéta kissé túlgyorsította a Vosztok–1-et, amely így magasabb pályára állt a tervezettnél. Ennek abban állt a jelentősége, hogy az eredetileg tervezett pályáról a visszatéréskor használt fékező hajtómű esetleges hibája esetén is rövid időn – 5–7 napon – belül a légkör természetes fékező hatására magától is visszatért volna az űrhajó a felszínre, így azonban ez az idő 2–4 hétre tolódott ki. Az előbbi esetre elegendő tartalék készlet állt Gagarin rendelkezésére, utóbbira azonban már nem. Gagarin megtapasztalta a súlytalanság körülményeit és elsőként láthatta a világűrből bolygónkat. Az űrutazónak nem volt sok dolga az űrhajóval, mivel a repülés automatikus módon zajlott, beavatkozásra nem volt szükség a részéről. Feladatai megfigyelési jellegűek voltak. Az előzetes tudományos teóriák szerint fennállt annak a veszélye, hogy az ismeretlen fizikai körülmények életveszélyt jelentenek az űrhajósra, vagy képtelen lesz a legalapvetőbb műveletekre, mint az étkezés, vagy az ivás. Gagarinnak tehát az volt a feladata, hogy megfigyelje a saját közérzetét, egyen, igyon és jegyezze le a tapasztalatait, illetve jelentse azokat rádión keresztül. A Vosztok–1 egyik legfontosabb tudományos eredménye az volt, hogy általa bebizonyosodott, az emberi szervezet különösebb probléma nélkül képes működni a súlytalanság körülményei között. Az összesen egy fordulatra tervezett repülés 108 percig tartott, és nagyrészt tengerek és óceánok felett vezetett. A repülés tervezőinek egyik fontos tervezési elve volt – hogy ezzel is elejét vegyék bármiféle olyan gyanúnak, vagy vádnak, ami militarizmussal vádolhatná a Szovjetuniót a repülés okán –, hogy az Egyesült Államokat messzire kerülje el a Vosztok–1. Ennek alapján a tyura-tam-i startot követően észak-északkelet felé fordult az űrhajó 65°-os irányon, majd a Kamcsatka-félszigetnél hagyta el a hazai szárazföldet. Ezután a Csendes-óceán felett következett egy hosszú szakasz (amely közben az űrhajó áthaladt a terminátoron és belépett az éjszakai félteke fölé), egészen a Magellán-szorosig, amely fölött lépett át a Vosztok–1 az Atlanti-óceán fölé, amelynek átszelését követően Afrika felett került ismét szárazföld fölé, ahol megkezdődött a fékezés, melynek végén a Szovjetunió belső területén ért földet Engelsz városa mellett. A leszállás különösebb probléma nélkül, bár kissé különleges módon zajlott le. A Vosztok űrhajó leszálló egységének fékezőernyője nem volt olyan méretű, hogy veszélytelen, sima leszállást biztosítson, és a későbbi szovjet űrhajótípusokon alkalmazott fékezőrakétás rendszer sem volt még része a rendszernek, ezért Gagarin nem szállhatott le a kabin belsejében a sérülés veszélye nélkül. Emiatt a leszállás végső fázisában – nagyjából 7 kilométer magasan – katapultált és külön ejtőernyőn ereszkedett le a talajig. A repülés egyik célja volt szovjet részről, hogy a FAI világrekordként jegyezze be a teljesítményt, ám a szabályok előírták, hogy a legalább egy Föld körüli keringést teljesítő űrhajósnak az űrhajóban kell földet érnie, viszont ezt a repülési mód nem tette lehetővé. Hogy mégis meglegyen a rekord, a leszállást hitelesítő szemtanúk és a felvett jegyzőkönyvek „elsiklottak” a tény felett, hogy nem felelt meg minden körülmény a szabályoknak. Mindezek ellenére a FAI bejegyezte rekordként a repülést, amely a mai napig fennáll. A repülést követően szárnyra keltek egyes vélekedések, amelyek szerint Gagarin repülése nem volt valós, csak a szovjet kormány propagandafogása volt. Ezek az ún. összeesküvés-elméletek két eltérő vélekedésre épülnek. Az egyik szerint több ember is megelőzte Gagarint az űrben, ám ők szerencsétlenül jártak (meghaltak, vagy komolyan megsérültek, így a szovjet média nem mutathatta be őket a világnak), Gagarin tehát nem az első, csak az első sikeres űrhajós volt. A másik elmélet szerint a szovjetek egyszerűen csaltak, Gagarin egyáltalán nem járt a világűrben. A szovjetek egy színjátékot játszottak, és a KGB megszervezte, hogy miután Gagarin színleg beszállt a Vosztokba, egy hátsó ajtón kiszállhasson, majd amikor a rakéta nélküle felszállt, egy helikopterrel a leszállási helyhez vitték, ahol másfél óra múltán eljátszották, hogy éppen leszállt az űrből. Lényegében minden Gagarin repülését így, vagy úgy tagadó, kétségbe vonó elmélet feltételezéseken, hallomásokon, vagy pletykákon alapult, könnyen cáfolhatók, bár hivatalosan – vagy akár nem hivatalosan – az illetékesek sosem tettek lépéseket, hogy akár csak figyelemre méltassák őket. Vosztok–2 A Vosztok–2 a program második repülése volt emberrel a fedélzeten. German Tyitov 1961. augusztus 6-án startolt a bajkonuri űrrepülőtérről, hogy 17 Föld körüli keringéssel több mint egy napnyi időtartamra tolja ki a világűrben töltött idő rekordját. A repülésről a program felelősei csak a Vosztok–1 sikere után döntöttek (és így bizonyos értelemben a Vosztok–program nem volt programszerű, mivel nem volt egy előre eltervezett, jóváhagyott felépítése, láncolata a repüléseknek, hanem az első repülés sikere után egyesével léptek tovább az újabb repülésekkel a szovjetek). A repülés után Szocsiba pihenni visszavonuló Vosztok-csapat a folytatáson töprengve két változatot dolgozott ki, egy a főkonstruktőr, Szergej Koroljov által favorizált egy teljes napos repülést és a többi szakember által javasolt 6–7 keringéses űrutazást. A többkörös egyeztetést, a hadsereg illetékeseinek jóváhagyását, majd az SZKP pártutasítását követően a teljes napnyi időtartamot lefedő repülést tűzték ki célul 1961 augusztusára. Az időpont kiválasztásában döntő szerepe volt Nyikita Hruscsov pártfőtitkár utasításának, aki a berlini fal építésének kezdetére akarta időzíteni a repülést, „alternatív” témát szolgáltatva a szocialista sajtónak. A repülés előkészítése két vonalon indult el. Egyrészt az űrhajó esett át kisebb változtatásokon. Ezek keretében a 17 keringéses (25 órát kicsivel meghaladó) repüléshez szükséges ellátmányhoz a tárolókapacitásokat növelték meg, valamint fejlesztették a telemetriai rendszert, a légkondicionáló rendszert, és kapott a űrhajó egy új filmfelvevő kamerát és egy jobb optikai távcsövet. Másrészt megtörtént a legénység kijelölése. Szergej Koroljov és Nyikolaj Kamanyin egyszerű szisztémát alkalmazva az előző repülés tartalékát, German Tyitovot választották az űrhajó utasául, míg az újabb tartalék Andrijan Nyikolajev lett. A startra 1961. augusztus 6-án, helyi idő szerint 9:00-kor került sor (UTC 6:00), Tyura-Tamban a bajkonuri űrrepülőtér 1-es indítóállásából. A felszállás tökéletesen sikerült, a rakéta ezúttal teljesen a tervek szerint működött, így a pályára állás is a tervezett 166×232 kilométeres ellipszisre történt. Az egyedüli problémát az űrhajós kezdődő rosszulléte jelentette, amely egyfajta érzéki csalódással kezdődött, majd folyamatos émelygéssel folytatódott. A feladatok rögtön az első keringésben elkezdődtek az űrhajós számára, az előző repüléshez képest újdonságként egyszerű, kézi irányítású manővereket kellett végeznie (az űrhajót a saját tengelye körül kellett elfordítani), amely teljes sikert hozott. A következő keringésben Tyitov az újonnan fejlesztett filmfelvevő kamerával az alatta elhaladó földfelszínről készített egy 10 perces felvételt. Közben egyre elhatalmasodó problémát jelentett az űrhajósnak saját közérzete, egyre rosszabbul érezte magát. A harmadik keringésben – Gagarinhoz hasonlóan – Tyitovnak meg kellett próbálkozni az étkezéssel, de a rosszullét miatt csak minimálisat evett. Ezután a hatodik keringésig nem volt különösebb teendő az űrhajós számára, mint üzenetet küldeni rádión azoknak az országoknak, amelyek felett éppen elrepült. A hatodik körben újabb étkezés következett a napirendben (ezúttal vacsora), az akkori kor technológiai szintjén tubusokban tároltak be a technikusok levest, májpástétomot és lekvárt Tyitov számára. A még mindig jelenlévő rosszullét azonban ekkor hatalmasodott el végleg az űrhajóson, ami egy kiadós hányásba torkollott. A problémát a belsőfülben levő egyensúlyszervnek a súlytalansághoz való nem megfelelő alkalmazkodása okozta, ami később más űrhajósoknál is okozott problémát, a hányással, émelygéssel, szédüléssel járó tünetegyüttes űrbeli mozgásbetegség, vagy űrbetegség néven vonult be az orvostudományba. A hetedik keringésben Tyitovnak meg kellett ismételnie az első kör kísérleteit az űrhajó manőverezőképességének tesztelésére, majd a tervek szerint aludni tért (ezzel ő lett az első a világon, aki a világűrben aludt). Öt keringésnyi időt követően – a menetrendhez képest 35 perc késéssel – ébredt azzal a szomorú tapasztalattal, hogy a rosszullét az alvásidő alatt sem múlt el. Ám meglepő módon a bosszantó rossz közérzet még abban a körben hirtelen elmúlt, nem zavarva többé őt a munkában. A leszállásra a műveleti tervek a tizenhetedik keringés végét jelölték ki, de az ezt vezérlő automatika Gagarin repüléséhez hasonlóan ismét hibásan működött. A fékezőrakéták még rendben tették a dolgukat, ám a leszállóegység és a műszaki egység szétválasztása nem volt tökéletes: egy kábelköteg együtt tartotta a két űrhajórészt, ami csak a légkörbelépést követően oldódott meg, amikor a nagy hőterheléstől a felesleges kapcsolat átégett. Tyitov leszállása teljesen megegyezett a Vosztok–1-ével, ő is katapultált a kabinból a leszállás végső fázisában, és saját ejtőernyőjén ért földet. A leszállás 25 óra 18 perc repülést követően a Szovjetunió belső területén, a szaratovi járás Krasznij Kut nevű települése mellett történt, 1961. augusztus 7-én 10:18-kor. A leszállást követő sajtókonferencián Tyitov felfedte, hogy nem a kabinban ért földet, mintegy új, alternatív lehetőséget kipróbálva Gagarinéhoz képest. Vosztok–3 és Vosztok–4 A Vosztok–3 és Vosztok–4 volt a világ első szimultán repülése, amelynek keretében Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics az előbbi űrhajós 65, az utóbbi 48 Föld körüli fordulatot tett, és három napig egyszerre repültek a világűrben. A repülés ötlete közvetlenül Tyitov repülése után merült fel, Szergej Koroljov 1961 szeptemberében állt elő egy hármas szimultán repülés ötletével, ami szerint a Szovjetunió három Vosztok űrhajót bocsátott volna fel, egyenként 3–3 napos repülésre (egy-egy napos indításközökkel), így egyrészt háromszorosára emelték volna az űrrepülési időtartam rekordot, másrészt a repülés harmadik napján egyszerre három űrhajós tartózkodott volna az űrben. Koroljov ötletét nagy ellenállás fogadta, így később ennek egy szerényebb változatát sikerült a főkonstruktőrnek elfogadtatnia: két űrhajó startol egymás utáni napokon, egyikük 3, másikuk 2 napos repülésre. A páros repülés nagy késedelmet szenvedett az SZKP határozata miatt, amelyben a politikai vezetés az első két Vosztok repülés sikere után a Vosztok űrhajóval azonos technikai alapokra épült Zenyit műholdak startjának adott elsőbbséget. A tervezett két kémműhold startja azonban problémákba ütközött (a másodikat például a rakéta felrobbanása miatt kellett megismételni), de a pártutasítás szerint az újabb emberes repülésekkel meg kellett várnia Koroljov csapatának két sikeres Zenyit startot. Erre csak 1962. július 28-án került sor. Ezt követően indulhatott a páros emberes repülés előkészítése. Kamanyin tábornok és Koroljov kijelölték a legénységeket, a Vosztok–3-hoz Andrijan Nyikolajevet (tartalékául Valerij Bikovszkijt), a Vosztok–4-hez pedig Pavel Popovicsot (tartalékként Vlagyimir Komarovot). A Vosztok–3 startjára 1962. augusztus 11-én, helyi idő szerint 14:30-kor (UTC 8:30) került sor. Az űrhajó a tervezettnek megfelelő, 166×218 kilométeres Föld körüli pályára állt. Nyikolajev előtt egy napnyi repülés állt, és a repülés elején az űrhajós hogyléte volt a központi kérdés (ha Nyikoljev is rosszul lett volna, mint German Tyitov az eggyel korábbi űrrepülésen, akár a szimultán repülésről is le kellett volna mondania az irányításnak), de az űrhajós közérzete tökéletes volt. A negyedik keringésben Nyikita Hruscsov telefonon (és az azt közvetítő rádióműsorban) rövid beszélgetést folytatott Nyikolajevvel, majd a szovjet televízió tévéadást is közvetített a Vosztok–3 fedélzetéről. A Vosztok–4 a következő napon, 1962. augusztus 12-én 8 óra 2 perc 33 másodperckor (UTC) startolt. A Vosztok–3 űrhajósának külön feladata volt, hogy az űrhajót úgy forgassa, hogy az ablakon át rálásson Tyura-Tamra, a starthelyre (mivel a startot úgy időzítették, hogy az egy napja odafenn keringő űrhajó éppen a kiindulási pont felett haladjon el) és lehetőleg megfigyelje a startot. Ez azonban nem sikerült. Sikerült viszont az irányítás azon törekvése, hogy a start precíz végrehajtásával a két űrhajó pályáját úgy állítsák be, hogy azok minél jobban megközelítsék egymást. A két űrhajó egymástól 5 kilométeres közelségben repült egy rövid ideig (hogy aztán az apró pályakülönbségek fokozatosan messzebb, a repülés végére közel 1000 kilométerre vigyék őket egymástól). A nyugati média azt várta, hogy ha a szovjetek egyszerre két űrhajót bocsátanak Föld körüli pályára, akkor az űrrandevút, vagy akár az összekapcsolódást is megpróbálják, ám nem tudhatták, hogy a Vosztok űrhajók nem képesek önálló manőverezésre, így természetesen nem is került sor megközelítésre vagy dokkolásra. A repülés következő két napján csak egyszerű rutinfeladatokat kaptak az űrhajósok, amelyben annyi újdonság volt, hogy az űrhajósok kicsatolhatták magukat az ülésükből. A közös repülés legnagyobb jelentőségű eseménye 1962. augusztus 14-én jött el, amikor a repülésekért felelős állami bizottság úgy döntött, hogy érdemes lenne egy nappal meghosszabbítani a repülést. Hamarosan döntés is született a hosszabbításról, és Andrijan Nyikolajev három helyett négy napig repült (az egyetlen ellenérv a kabinban lecsökkent hőmérséklet volt, amely azonban még biztonságos értéken, 13 °C-on stabilizálódott, és ezért nem akadályozta a hosszabbítást). Később felmerült a Vosztok–4 repülési idejének meghosszabbítása is, de Popovics űrhajójában a kritikus 10 °C alá csökkent a hőmérséklet, és az irányítás elvetette a további repülést. A leszállásra 6 perces időközzel 1962. augusztus 15-e reggelén került sor: a Vosztok–3 65 keringést követően (Nyikoljev pedig időtartamrekordot felállítva), a Vosztok–4 a 48. keringés végén szállt le Kazahsztánban, a Balkas-tó körzetében. Vosztok–5 és Vosztok–6 A Vosztok–5 és a Vosztok–6 szimultán repülése volt a program utolsó páros repülése, ugyanakkor utóbbi volt egyben a világ első női űrhajósának, Valentyina Tyereskovának a repülése is. A Vosztok–5 fedélzetén Valerij Bikovszkij 82 Föld körüli fordulatot tett, 4 nap 23 óra 7 perc repülési idővel abszolút időtartamrekordot állítva fel, míg a Vosztok–6 női űrhajósa 48 keringést teljesített 2 nap 22 óra 50 perc alatt (amellyel hivatalosan szintén időtartamrekorderré lépett elő a női kategóriában). A program folytatási irányának kijelölésére, a következő repülések tervezésére – a tervezési hagyományok szerint – csak a Vosztok–3 és Vosztok–4 páros repülés után került sor. Több alternatíva (szóló női repülés, szimultán repülés egy nővel és egy férfival, vagy szimultán női repülés) mellett egy dolog biztos volt, a korábban kiválasztott női űrhajóscsoportból akartak a szovjetek valakit felküldeni az űrbe, ezzel egy újabb világelsőséget learatva. A döntést az SZKP Központi Bizottsága hozta meg 1963. március 21-i határozatában: a Vosztok űrhajósok egy újabb szimultán repülésben vesznek részt, egy férfi és egy női űrhajóssal, az előzőnél hosszabb repülési időtartamokkal. A nők űrrepülése eredetileg nem volt a Vosztok–program része, az ötlet maga is csak Jurij Gagarin repülését követően, 1961 nyarán merült fel. A program vezetőinek merőben ellentétes véleményei (Koroljov hevesen ellenezte, Kamanyin ugyanilyen vehemenciával támogatta) között végül párthatározat döntött. Nagyjából egy évnyi kiképzést követően (amely centrifuga tesztekben, Tu–104-es repülőgépeken végzett súlytalansági gyakorlatokban, UTI MiG–15 vadászrepülőgép kiképzésben, vízi és szárazföldi túlélési gyakorlatokban, ejtőernyős ugrásokban, csillagászati oktatásban és a Vosztok űrhajó megismerésében merült ki) négy fő maradt bevethető. A szimultán repülés személyzetéről, a repülés időtartamáról 1963 áprilisára döntöttek az illetékesek, de csak 1963. június 7-én hirdették ki nyilvánosan, hogy Valenytina Tyereskovát (tartalékául pedig Irina Szolovjovát) választották a történelmi repülésre. A másik űrhajóba Valerij Bikovszkijt (tartalékául pedig Borisz Volinovot) jelölte Koroljov és Kamanyin. A tervek szerint űrhajósok közül a férfi űrhajós startolt volna először egy nyolcnapos küldetésre, majd őt követően a női űrhajós egy háromnapos repülésre, hogy végül egyszerre (egy keringésnyi különbséggel) szálljanak le. A repülés időpontját többször kellett módosítani a tervezési fázisban. A repüléseket eredetileg 1963 augusztusára tervezték, de kiderült, hogy addigra a legyártott űrhajók felhasználhatósági ideje lejárt volna, így előre hozták az első startdátumot június 3–5. közé. Tyura-tamban azonban kiderült, hogy az űrközpont nem képes ilyen hamar egy szimultán startra, ezért előbb 3 nappal, majd egy héttel eltolták az indulást. Végül a megnövekedett naptevékenység veszélyei miatt újabb 3 nappal csúsztatták el az első űrhajó indulását. A Vosztok–5 1963. június 14-én 11:58:58-kor (UTC) startolt el a bajkonuri űrrepülőtérről. A start nem volt eseménymentes, az egész Vosztok-program legproblémásabb felbocsátása volt: előbb különböző hibák (az URH rádió hibája, az ajtó biztonsági reteszének meghibásodása, a Vosztok rakéta giroszkóp egységének hibája) után úgy engedték felszállni az űrhajót, hogy az egy elektromos kábelen keresztül még mindig az indítóálláshoz volt kapcsolva. A felbocsátás utolsó hibás mozzanata pedig maga a pályára állás volt, az űrhajó nem a tervezett pályára, hanem egy kissé alacsonyabbra állt. Ez a hiba az eredetileg tervezett 8 napos út kényszerű lerövidítését eredményezte. Bikovszkij egészen a második űrhajó felszállásáig az elődjeihez hasonló repülési programot végzett, feladatai közé tartozott az űrben az emberi szervezetre ható különböző tényezők további tanulmányozása, fizikai és űrbiológiai kísérletek, illetve vizsgálatok végrehajtása – különös figyelemmel a sugárzások káros élettani hatásai ellen történő védekezésre –, a Föld felszínének és légkörének megfigyelése, valamint az űrhajó irányítására szolgáló tökéletesített rendszerek (kézi vezérlés, rádiókapcsolat) kipróbálása, az űrhajókra és utasaikra gyakorolt közegellenállás mértékének fel- és leszállás, repülés közbeni meghatározása, valamint a mikrometeorok és a kozmikus poranyag hatásainak mérése. Nyikita Hruscsov személyesen is beszélt az űrhajóssal rádión keresztül. A Vosztok–6, fedélzetén Valentyina Tyereskovával, a világ első női űrhajósával két nappal később, 1963. június 16-án, 9:29:52-kor (UTC) startolt. A startot úgy időzítették, hogy az első keringés során az űrhajó minél közelebb kerüljön a Vosztok–5-höz. Ezt a feladatot egy 5 km-es megközelítéssel sikerült teljesíteni, miközben egy másik feladat volt az űrhajósok számára egymást megpillantani, ami Bikovszkijnak nem sikerült, Tyereskovának igen. További közös feladat volt rádiókontaktus létesítés egymással, ami a start után fél órával létre is jött (amelyet aztán a pályaeltérések és a Föld árnyékoló hatása miatt nem sikerült a repülés során végig fenntartani). Később a Vosztok–6 fedélzetéről tévéközvetítést sugároztak, Tyereskovának is volt alkalma Hruscsovval beszélgetni. A két űrhajós eltérőképpen viselte az űrbeli körülményeket. Bikovszkij jól érezte magát az űrben, könnyedén teljesítette a feladatait, különösen szerette a szabad lebegést a súlytalanságban, amikor kicsatolhatta magát az üléséből. Tyereskovának sokkal több gondja támadt. A pályára állás után rosszullét fogta el, ami enyhe fokon fenn is maradt nála, egy ízben hányt is (bár ez saját bevallása miatt inkább az éppen elfogyasztott étel rossz íze és nem a súlytalanság miatt volt, majd a lába fájt, a szkafander dörzsölését is rosszul viselte és fáradtság is gyötörte (olykor elaludt „munkaidőben”). Később a rutinszerűnek szánt kézi manőverezés sem sikerült az űrhajósnőnek. Június 17-én az irányítás kényszerű döntést hozott a visszatérésről: a Vosztok–5 startjánál bekövetkezett pályaeltérés miatt a tervezett repülési időtartamot le kellett rövidíteni, és az irányítás június 19-ét tűzte ki mindkét űrhajó leszállására, Bikovszkij repülését ötnaposra rövidítve, Tyereskováét háromnaposra hagyva. A tervek szerint a két űrhajós közül a Vosztok–6-nak kellett előbb visszatérnie a Földre, majd egy keringéssel később a Vosztok–5 is leszállhatott. Ehhez Tyereskovának még teljesítenie kellett az űrhajója térbeli helyzetének megváltoztatását célzó gyakorlatot, amelyet korábban nem sikerült neki. Ehhez Jurij Gagarin, German Tyitov és Andrijan Nyikolajev dolgozott ki Tyereskova számára egy a korábbitól eltérő metódust, amivel aztán az űrhajósnő sikerrel is járt. A leszállásra végül a módosított tervek szerint került sor. Tyereskova Vosztok–6 űrhajója 48 orbitális keringést követően fékezett le a Föld körüli pályáról, és a földet érésre 1963. június 19-én 8:20-kor (UTC), 2 nap 22 óra 50 percnyi repülés után került sor, Bajevo falucskától 7 kilométerre délre, Barnaul városától 200 kilométerre nyugatra és Karagandi városától 620 kilométerre északkeletre. A tényleges leszállási pont végül kb. két fokkal északra tolódott el a tervezett leszállási helytől.) A leszállás során Tyereskova kisebb sérülést szenvedett az ejtőernyős leérkezés során. Bikovszkij a Vosztok–5-tel még két keringést teljesített társnője leszállása után, és a 82. keringés végén tért vissza a Földre. Leszállására 1963. június 19-én 11:06-kor (UTC) került sor, 4 nap 23 óra 7 perc repülést követően Kusztanaj falu mellett, Karaganda városától 540 kilométerre északkeletre.) A program lezárása és utóélete Törölt repülések Ahogy az előző repülések után, úgy a Bikovszkij–Tyereskova szimultán repülés után is születtek elképzelések a program továbbvitelére, amelyeket nagyban alátámasztott az a tény, hogy Szergej Koroljov – mindenféle hivatalos felhatalmazás nélkül – négy további Vosztok űrhajó összeszerelését indíttatta el 1962 végén. (Emellett Kamanyin is lobbizni kezdett egy tízrepüléses második, katonai célú Vosztok repüléssorozat érdekében, de Koroljov is 4–8 további repülést képzelt még el). Ezek a repülések mind csak inkább elképzelés, mintsem részletes terv stádiumban voltak, alapjukat inkább az adta, hogy a politikai vezetés 1963 februárjában engedélyezte is a Koroljov által elindított gyártást négy új űrhajóra. Később ezt a gyártási engedélyt is visszavonta a vezetés, így a tervek technikai alapja is megingott. Az űrhajók gyártásának leállítását követően Koroljov még egy kísérletet tett, hogy a program tovább éljen, a programba katonai feladatokat tervezett, megpróbálta áttenni a Vosztokot katonai felügyelet alá, de ez nem járt sikerrel. A megszületett tervek egészen 1966 tavaszáig vetítettek előre egy repülési menetrendet, de ezeket 1964 márciusában egytől egyig törölték, a Vosztok-programot lezárták, hogy az erősödő űrverseny, a Hold elérése, mint cél felbukkanása miatt a többszemélyes és manőverezőképes űrhajókkal kísérletező Voszhod–programba kerüljenek át az erőforrások. Vosztok–7 A páros repülések után Koroljov újra egy szóló repülést vetített előre. Egy férfi űrhajós indult volna egy tíznapos repülésre, a pálya magasságát egészen az alsó Van-Allen övig emelték volna, hogy annak sugárzási és sugárzásbiológiai hatásait tudják vizsgálni. Az időtartam érdekessége, hogy a visszatérést természetes fékezéssel képzelték el, azaz az űrhajó 10 nap után a légkör természetes fékező hatására tért volna vissza a Földre. Vosztok–8 A Vosztok–7-hez hasonló tíznapos, nagy magasságú pályán történő repülés lett volna, később a tervet egy tíznapos szimultán repülésre fejlesztették (szintén természetes fékeződéssel való visszatéréssel). Vosztok–9 A Vosztok–9 is tíznapos, nagy magasság repülésnek indult volna, ám kissé eltérő tudományos célokkal: a sugárzási hatások helyett földrajzi és csillagászati megfigyelésekkel, a napkorona fényképezésével, a nap röntgen megfigyelésével, orvosi kísérletekkel, a súlytalanság hatásainak részletes megfigyelésével, sugárzásméréssel és a későbbi Szojuz űrhajókhoz fejlesztendő ionáramlási szenzorok tesztelésével. Később a Vosztok–8 párjaként szimultán tíznapos repülésre fejlesztették a tervet. Vosztok–10 Az első tervek egy harmincnapos, személyzet nélküli, nagy magasságú repülésről szóltak, majd a Vosztok–9 tudományos céljaival egy tíznapos, személyzetes repülésre módosultak az elképzelések. Vosztok–11 Korai elképzelés volt az űrséta technika kidolgozására. Az űrhajó kisebb áttervezésével (a katapultülés elhagyásával és egy légzsilip beépítésével, valamint az ejtőernyőzetre szerelt fékezőrakétával biztosított puha leszállás képességével) alkalmas lett volna arra, hogy az űrhajós rövid időre elhagyja a kabint. (Az elképzelést végül a Voszhod űrhajóval 1965-ben kivitelezték). Vosztok–12 A Vosztok–11 terveihez hasonló, űrséta tesztre szánt repülés terve volt. Vosztok–13 Az utolsó tíznapos, nagy magasságú, tudományos megfigyeléseket végző repülés terve. A Voszhod–program A Vosztok–program eredeti célkitűzése az ember űrbe juttatása volt, ezt a célt már Jurij Gagarin repülésével sikerült teljesíteni, és az űrverseny nagyon rövid időn belül leértékelte ezt a célt. Az USA-ban politikai kettős vereségként értékelték a Szputnyik–1 és a Vosztok–1 repülését (pontosabban azt a tényt, hogy ez előbb sikerült a szovjeteknek), és életre hívták az Apollo-programot, amelynek célkitűzése a Hold elérése volt. Bár a Szovjetunió hivatalosan nem akart részt venni az űrversenyben, valójában felvették a kesztyűt, és Koroljovék is a Hold elérését tűzték ki célként, mégpedig a NASA előtt. A Hold elérése azonban teljesen más technikai alapokat (az űrhajósok által közvetlenül irányítható, manőverezhető, többszemélyes űrhajót) és műveleteket (űrsétát, holdsétát) kívánt meg, amelyhez a Vosztok űrhajó nem volt megfelelő. Az USA, hogy felgyorsítsa a felkészülést (és az űrverseny tempóját), elindította a Gemini-programot, egy többszemélyes, manőverezhető űrhajó repülési programját űrrandevúkkal, dokkolással, űrsétával. Hogy az amerikaiak ne előzhessék meg a Szovjetuniót a holdra szállással, a szovjeteknek is meg kellett felelniük a kihívásnak. Ehhez az egyetlen észszerű lépés az volt, ha felhagynak a Vosztok űrhajó újabb és újabb rekordrepüléseivel, és új űrhajót terveznek, vagy legalábbis áttervezik a Vosztokot. A szovjet vezetés 1964 márciusában elfogadta a Voszhod–program elindítását, amelynek egyik sarokköve a Vosztok űrhajó áttervezése (többszemélyes repülésre és manőverezésre alkalmassá tétele volt). Az áttervezés nem hozott teljes sikert, a Voszhod-űrhajó (bár az első többszemélyes űrrepülés, valamint az első űrséta rekordját még besöpörték vele a szovjetek) nem volt sikeres, a holdrepülés technikáját nem sikerült elsajátítani általa, amely végső soron a Szovjetunió űrkutatásbeli vezető státuszának elvesztésével járt. Hatása a világra A Vosztok-programnak kettős hatása volt, elsősorban a nagyhatalmak viszonylatában: politikai és technológiai hatása. Politikai értelemben az űrverseny – amelynek a Vosztok- és Mercury-program közötti versenyfutás volt az egyik legjelentősebb fejezete – a két nagyhatalom közötti ideológiai harc kiemelt része volt. A Szovjetunió a Szputnyik-programmal „csapást mért” az USA politikai tekintélyére, katonai, műszaki fennsőbbrendűségére. A Vosztokkal, azon belül is elsősorban Jurij Gagarin Föld körüli pályára juttatásával megismételték ezt az ideológiai csapást, a Szovjetuniót nagyhatalmi státuszban megkérdőjelezhetetlenül egyenrangúvá téve az Egyesült Államokkal. A program technológiai hatása pedig az űrverseny további szakaszában jelentkezett. Mivel az USA az ideológiai vereség ellensúlyozására bejelentette az Apollo-programot a Hold elsőkénti elérésére – amellyel az 1970-es évek elejéig titokban a Szovjetunió is nagy erőkkel kísérletezett –, egyfajta technológiai verseny indult. A cél elérésére számos, még nem is ismert anyagot, technikát, eljárást kellett kifejleszteni mindkét oldalon. Ez az erőltetett fejlesztési kényszer vezetett többek között például a Hold meghódításához vagy a hidrogén-oxigén rakétahajtás meghonosításához is. Vosztok a művészetekben A program titkosságánál fogva, viszonylag kevés információ állt a közvélemény rendelkezésére, ezért kevés alkotás (film, könyv, festmény stb.) született az első szovjet emberes űrprogramról. Egy speciális területen, a bélyegkiadás (és bélyegművészet) területén azonban bőséges volt a termés. Főként a korabeli szocialista országok adtak ki emlékbélyegeket, bélyegblokkokat a repülésről. A Szovjetunión kívül Magyarország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Vietnámi Demokratikus Köztársaság mind-mind jelentetett meg emlékbélyeget a különböző repülésekről. Ugyanilyen művészeti ág volt az érmekibocsátás is. Az egyes repülésekről szintén a szocialista országok körében volt divat emlékérmét kibocsátani a repülések tiszteletére, vagy valamelyik kerek évfordulójára. 2011-ben, a Vosztok–1 repülésének 50. évfordulójára Christopher Riley dokumentumfilmes, az Európai Űrügynökség űrhajósával, Paolo Nespolival együttműködésben elkészített egy filmet, First Orbit címmel. Nespoli egy keringést rögzített kamerával a Nemzetközi Űrállomásról azon a pályaíven, amelyen egykor Gagarin repült, ezzel bemutatva a nézőknek, vajon mit láthatott az űrhajós az első űrrepülés alkalmával, narrációképpen pedig a repülés eredeti hanganyagát vágták a képek alá. A film érdekessége, hogy szabadon megtekinthető, letölthető, megosztható. A fentiek mellett a festészetben jelent még meg a Vosztok-program. Alekszej Leonov űrhajós, leszerelése után a festészetnek szentelte az idejét, és főképpen világűr témájú képeket fest, elsősorban Voszhod és Vosztok témában. Egyik legismertebb képe a témában a Tyereskova repülése előtt tisztelgő Csajka (Sirály) című mű. Sarral (Spanyolország) Sarral egy község Spanyolországban, Tarragona tartományban. Sarral Rocafort de Queralt, Conesa, Tarragona, Les Piles, Pontils, El Pont d’Armentera, Cabra del Camp, Barberà de la Conca, Solivella és Forès községekkel határos. Lakosainak száma 1560 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Irsch (bei Saarburg) Irsch település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Roger Closset Roger Closset (Párizs, 1933. február 11. –) világbajnok, olimpiai ezüstérmes francia tőrvívó. Vosztok-tó A Vosztok-tó (oroszul: восток, „kelet”) a legnagyobbika annak az eddig ismert 150 tónak, amelyek az Antarktisz jégpáncélja alatt találhatóak. Az édesvizű tó az orosz Vosztok kutatóbázis közelében található. Felfedezése Orosz és brit kutatók fedezték fel a tavat 1994-ben, de csak 1996-ban sikerült minden kétséget kizáróan igazolni a létezését radarfelvételek és különböző adatok segítségével. Többek közt az orosz szakemberek szeizmikus hullámok segítségével végezték méréseiket, de mivel ez a mélységmérési módszer csak elszigetelt pontokon adott megközelítőleg biztos eredményt, átfogó képet a teljes tófenékről csak egy új módszerrel sikerült kapni. Lézeres magasságmérő és jégbe hatoló radar segítségével mérték meg a tó elhelyezkedését, méreteit. Érdekességek a tóról A Vosztok-tó hozzávetőleges méreteinek legteljesebb körű felmérését igencsak megnehezítette, hogy a tavat 3700 és 4300 méter közötti vastagságú jégpáncél fedi. A mérések során kiderült, hogy a Vosztok-tó körülbelül 5400 köbkilométer vizet tartalmaz. Az eredmények arra utalnak, hogy a tó két elkülönülő medencéből áll, amelynek vízösszetétele, és egyéb jellemzői is eltérőek lehetnek. Az adatok alapján az is feltételezhető, hogy a főként mikrobákból álló élővilág is eltérő a két medencében. A tó hőmérséklete -3 Celsius-fok, mérések alapján bebizonyosodott, hogy folyékony halmazállapotú, kérdés az, hogy miként marad folyékony halmazállapotú a jéggel fedett tó vize a 0 fok alatt. Néhány tudós a geotermikus hőt teszi felelőssé ezért, az újabb modellezések viszont arra utalnak, hogy jelentős fűtőhatás nélkül is fennmaradhat a folyékony halmazállapot, ha egy eredetileg folyékony vizű tavon kezdett halmozódni a jég. Mivel a jég nyomás alatt tartja a tó vizét, annak viselkedése eltér a normális körülményekben tapasztaltaktól. A Vosztok-tavon a jég a számítások szerint körülbelül 5–20 ezer évvel ezelőtt kezdett el halmozódni, és a kialakult jégsapka hőstabilizáló szigetelésként is működik. Kutatások a Vosztok tónál Az orosz Vosztok kutatóbázis szakemberei már évtizedek óta mélyfúrásokat végeznek a jégben, állandóan egyre közelebb jutva a tó vizéhez. A kutatás igen fontos az asztrobiológia, az űrkutatás, valamint a biológiai őstörténet tudománya, azaz a paleontológia számára. A Vosztok-tó ugyanis a nagy valószínűséggel a mai ismert felszíni mikroorganizmusoknál jóval kezdetlegesebb, ősi mikrobáknak adhat otthont. Továbbá egy későbbi expedíció számára a Jupiter Europé nevű holdjára – melynek óceánját vastag jégpáncél fedi – fontos információk szerezhetők itt. Mivel a jég megóvhatta a külső hatásoktól a tó ökoszisztémáját, ezért ha a tavat kutatják, tulajdonképpen az ősi Földet kutatják. Az orosz kutatók mindeddig folyamatosan közelítették a tavat, legutóbb már csak kevesebb, mint 200 méter választotta el a furatot a tótól. Az egyre mélyebb fúrások során vett jégminták egyre primitívebb sejteket, mikroorganizmusokat mutatnak. Ma már félmillió éves jégminták is a kutatók rendelkezésére állnak, s az azokban talált mikrobák már teljesen újak voltak a szakemberek számára, azaz mára valószínűleg kihaltak. Az orosz kutatókat folyamatos nemzetközi bírálat éri, mert korszerűtlen, környezetszennyező módszerekkel fúrnak. A fúrófejet közvetlenül hűtő és kenő fúrófolyadékként petróleum és freon keverékét használják, a tudósok úgy vélték, ha az oroszok lefúrnak a tó felszínéig, beszennyezhetik az évmilliók óta érintetlen egyedi ökoszisztémával rendelkező tó vizét. 2012. február 6-án - 3768 méter mélységben - elérték a tó felszínét. Miután lefúrtak a tó felszíne felett 19-30 méterrel fekvő rétegbe, a mechanikus fúrófejet egy kamerával is ellátott hőfúróra cserélték, melyek napi 1,7 m-t haladtak tovább. A vízfelszín elérésekor a víz nyomása felfelé nyomta a fúróeszközt, így a tó vize is a furatba jutott, amely ezután megfagyott és kiemelhetővé vált. Az elképzelések szerint a mintát majd csak a sarki tél elmúltával, 2012 decemberében emelik ki részletes vizsgálatra. A jövő A NASA többféle tervet dolgozott ki annak érdekében, hogy lehetne a tavat, és később az Europán levő tengereket úgy vizsgálni, hogy ott ne sérüljön meg, ne szennyeződjön be a mikrovilág. PIC mikrovezérlő A PIC mikrovezérlő a Microchip Technology cég által kifejlesztett Harvard architektúrájú programozható eszköz. Ez a mikrovezérlő csökkentett utasításkészletű (RISC architektúrájú), ennek köszönhetően az utasításai gyorsan elsajátíthatóak. A PIC mikrokontroller architektúrája A mikrovezérlők tervezésénél a minimális bonyolultságra törekedtek. A következők jellemzik: Kompakt kivitel. Ha csak áramot kap, már akkor is működik! Nincsen szükség bonyolult hardverelemekre, hogy ellássa a feladatát. A kód- és az adatmemória szétválasztása. (A Harvard architektúrából következik.) Kis számú és fix hosszúságú utasítás. A legtöbb utasítást 4 órajel alatt hajtja végre. Kivételek ez alól az ugró utasítások, mert azok kétszer annyi, vagyis 8 órajel alatt hajtódnak végre. A műveletekhez egyetlen általános célú regisztert, a munkaregisztert (Work, WREG vagy röviden W) használja. Minden adatmemória rekesz egyben regiszterként is használható. Egyes regiszterek speciális jelentéssel rendelkeznek a külső hardver elemek vezérlésében. Hardveres veremkezelés a szubrutinhívásokhoz. Mivel az utasításokban kódolva van, hogy melyik memória elemet címezzük, ezért nagyon kicsi a címezhető memóriaterület. Ezen segít a bankkezelési mód. Az utasításszámláló és más vezérlő regiszterek is a memóriába vannak vetítve. Modulszerű perifériakezelés, vagyis ugyanazok a perifériamodulok találhatóak a különböző típusú PIC-ekben feltéve, hogy rendelkeznek vele. A különböző PIC típusok leginkább a perifériák fajtáiban és a kivezetések számában térnek el. A többi processzorral szemben a PIC mikrovezérlőnél nincs különbség adatmemória és regiszter között! RAM-ként szolgál minden általános célú regiszter. PIC mikrovezérlők osztályozása PIC mikrovezérlőket többféleképpen is besorolhatjuk. A Microchip cég megkülönbözteti őket architekturális módszerrel illetve felhasználási területtel. Architekturális besoroláshoz tartozik az adat- valamit utasításszélesség. Adatszélességből 8, 16, illetve újabban 32 bites változatokat különböztetünk meg, míg utasításszélesség szerint 12, 14 illetve 16 biteseket. Mivel a "bites" kifejezés az adat illetve utasítás értelmében is lehet használni, ezért a keveredés elkerülése érdekében a Microchip bevezette az, "alap", "közép" és "nagy teljesítményű" kifejezéseket (baseline, mid-range, high performance) rendre a 12, 14 illetve 16 utasításszélességek megjelölésére. További besorolások közé tartozik a lábak ill. be/kimenetek száma. 12F vagy 12C család jellemzően 8 lábú, míg a 16F családban találhatunk 14, 18, 20 illetve 28 lábú vezérlőket. Felhasználói terület szerinti besorolásban néha úgy érezhetjük, hogy ez csak egy marketing fogás, mégis segít a feladatnak megfelelő eszköz kiválasztásában, ha alaposan áttanulmányozzuk mit javasol a gyártó cég. Tipikus alkalmazások a motorvezérlők, világítás, LED, LCD és egyéb meghajtások, tápegységek, akkumulátor töltők, háztartási készülékek stb vezérlése. A 8 bites vezérlők közül a 12 bites utasításokkal rendelkező eszközöket egyszerűen alapkategóriaként (baseline), míg a 14 bites utasításúakat középkategóriaként (mid-range) emlegeti a gyártó cég. A 16 bites utasításszélességgel rendelkező, de még mindig 8 bites adatbusszal és adatfeldolgozóval rendelkező eszközöket már a nagy teljesítményű kategóriába (high performance) kell vennünk, hisz ezek az eszközök már nagy program- és adatmemóriával rendelkeznek, akár 12 MIPS-es feldolgozási sebességet is elérve. Ezeket a vezérlőket már kibővített utasítás készlet és intelligens bankkezelés is jellemzi, mely tovább fokozza a kódvégrehajtás hatékonyságát. Ha azonban ennél is nagyobb sebességre lenne szükségünk, akkor a 16 bites családból kell választanunk a mikrovezérlők illetve a digitális jelfeldolgozók kategóriáiból. Mindamellett az újabban megjelent 32 bites vezérlővel lehet elérni a legnagyobb számítási teljesítményt, amely már egy modern mikroprocesszor képességeivel vetekszik, mind architekturálisan, mind pedig képességeiben. 8 bites mikrovezérlők A PIC mikrovezérlők eltérő adat és utasítás szóhosszal dolgoznak, amit a Harward architektúra alkalmazása tesz lehetővé. A 8 bites jelölés itt az adatszó hosszát jelöli. Az utasításszó hossza alapján a 8 bites PIC mikrokontrollerek a következő csoportokba sorolhatók: Alap kategória (baseline) 12 bites utasítás szóhossz Megszakítási rendszere nincs. Hardveres verem: 2 szintű Teljesítmény: 5MIPS Maximum 3kB program memória Maximum 138 byte adat Ram A lábszám senkit se tévesszen meg, hisz ebben a kategóriában is találhatunk 6-28 lábúig mindent. Számozás se legyen a kategória besorolásának mérvadója, hisz ugyan a teljes 10F sorozat ide tartozik, de találunk a 12F és a 16F jelzésűek között is alapkategóriás PIC-eket. Kisméretű, felületszerelt tokozás elérhető: 6 láb, maximum 4 I/O DFN 2x3 vagy SOT23-6 tokozás Kis lábszámú alap PIC-ek 8 láb, maximum 6 I/O PDIP vagy SOIC-8 tokozás 12F508, 12F109, 12F510 Közepes / nagy lábszámú változatok 18 láb, 12 I/O: 16F505, 16F506, 16F54 28 láb, 20 I/O: 16F57 40 láb, 32 I/O: 16F59 Középkategória (mid-range) 14 bites utasítás szóhossz Megszakítási rendszere: 1 szintű (prioritás nélküli) Hardveres verem: 8 szintű Teljesítmény: 5MIPS Maximum 14 kB program memória Maximum 368 Byte adat Ram Talán az egyik legkedveltebb kategória a hobbi felhasználók körében, de az iparban is széles körben felfedezhető eszközcsalád, talán nem véletlenül. A rendelkezésre álló hardvermodulok egyszerűvé és kényelmessé teszik a fejlesztést, ugyanakkor kis mérete és jellemzően alacsony ára vonzó még a kis pénztárcájú, illetve a szűk költségvetéssel rendelkező projektek számára is. Olyan különleges eszközöket is megtalálunk, mint pl az USB 1.1 modullal rendelkező 16C745 es 16C765, vagy a belső regulátorral rendelkező 12HV és 16HV típusok. Az összes típust nehéz lenne felsorolni, legegyszerűbb a Microchip oldalán a parametrikus kereséssel kiválasztani a megfelelőt. Néhány általánosan jól alkalmazható kedvenc típus: 12F629, 16F628A, 16F84 Továbbfejlesztett középkategória (Enhanced Mid-Range) 14 bites utasítás szóhossz Megszakítási rendszere: 1 szintű (prioritás nélküli) Hardveres verem: 16 szintű Teljesítmény: 8MIPS Maximum 28 kB program memória Maximum 1,5 kByte adat Ram Felső kategória A felső kategória megjelölés itt csak a 8 bites mikrokontrollerek csoportján belül értendő. Az ebbe a csoportba tartozó mikrokontrollerek típusjele 18F-el kezdődik. 16 bites utasítás szóhossz Megszakítási rendszere: 2 szintű prioritással Hardveres verem: 32 szintű Teljesítmény: Max. 16MIPS Maximum 128 kB program memória Maximum 4 kByte adat Ram A kategórián belül két nagy csoportot különböztethetünk meg: "J" jelű változatok: 3,3V-os névleges feszültségű, gazdag perifériakészlettel rendelkező típusok "K" jelű változatok: Tágabb tápfeszültség tartományban működő (max. 5,5V), A "J" változatoknál nagyobb teljesítményű processzormagot tartalmazó típusok. 16 bites mikrovezérlők és jelfeldolgozó processzorok (DSP-k) Ebbe a csoportba a következő mikrokontroller családok tartoznak: PIC24FJ PIC24HJ dsPIC30F dsPIC33F 32 bites PIC mikrovezérlők A 32 bites PIC mikrokontrollerek MIPS M4K processzormaggal készülnek. Ez a processzormag nem a Microchip saját fejlesztése. Integrált perifériák Időzítők Timer0, Timer1, Timer2... Típustól függően több, 8 és 16 bites felbontású időzítő áramkör, melyeket felhasználhatunk megadott időközönként történő megszakítások generálására vagy különféle események számlálására. CCP/PWM Külső események bekövetkeztének idejét mérhetjük, vagy változtatható kitöltési tényezőjű négyszögjel generálását teszi lehetővé. (impulzusszélesség-moduláció) EEPROM Kikapcsolás után is megmaradó adatok tárolását lehetővé memória. Egyes PIC-ek külön EEPROM-ot tartalmaznak erre a célra, más típusok esetében a programtároló Flash memóriát használhatjuk fel erre a célra. USART Aszinkron soros kommunikációt lehetővé tevő periféria USB Léteznek USB interfésszel rendelkező PIC mikrokontrollerek. Ezek külön illesztőáramkör nélkül lehetővé teszik USB host-tal történő kommunikációt. A kommunikációs protokollt a mikrokontrollerben futó szoftverrel kell megvalósítani. Fejlesztőeszközök A PIC mikrovezérlők fejlesztését számos szoftveres és hardveres eszköz segíti. Szoftveres eszközök alatt főként a különböző programozási nyelveket, a hardver szoftveresen emulált munkakörnyezetét és egyéb fejlesztést segítő alkalmazásokat értjük. Hardveres eszközök között pedig programozók, demó áramkörök illetve nyomkövető hardver emulációs munkakörnyezetek széles választékát találjuk meg. Hardver eszközök Programozók Azok az eszközök tartoznak ide, amelyek lehetővé teszik a számítógépen lefordított programkód betöltését a mikrokontroller programmemóriájába. PICkit2 A Microchip cég egyszerű de annál nagyszerűbb ún. belépő szintű (entry level) programozója és egyben nyomkövetője. Alacsony ára, valamint a támogatott eszközök egyre bővülő listájának köszönhetően egyre népszerűbb nemcsak a hobbifelhasználók között, de a profi fejlesztők körében is. A Microchip a PICKit2 projektet nyílt forrásúvá tette. A teljes dokumentációja, beleértve a mikrokontroller programjának forrása és a PC-s kezelőprogram forrása, bárki számára elérhető és szabadon módosítható. Ennek eredményeként a projektet önkéntesek továbbfejlesztették, új funkciókkal egészítették ki, mint például logikai analizátor. Szintén a nyíltságnak köszönhető, hogy az eszközt már Linux alól is használhatjuk. OpenProgrammer Teljes egészében nyílt projekt. Házilag is elkészíthető USB portos programozókészülék, amelyhez Windows és Linux kezelőszoftver is tartozik nyílt forráskóddal. Usbpicprog Egy másik nyílt forrású programozókészülék. JDM Pic Egy nagyon egyszerű, mindössze néhány alkatrészből álló, programozott mikrokontrollert nem tartalmazó készülék. A soros portra csatlakozik, de azt nem a szabványos módon használja. Nyomkövetők Ezek az eszközök kibővített tudású programozók amelyek alkalmasak a mikrokontrollerben futó program nyomkövetésére is. ICD2 A Microchip cég alacsony árú nyomkövetője. Programozásra is alkalmas eszköz, azonban elsődleges felhasználási területe a programhibák felderítése a céláramkörben történő nyomkövetéssel. Használhatóságáról megoszlanak a vélemények, többek szerint a PICkit2 lassan átveszi ennek az eszköznek a szerepét. ICD3 Az ICD2-t leváltó programozó nyomkövető. PICkit3 A PICkit2-höz hasonló, újabb készülék. A PICkit2-vel ellentétben nem nyílt projekt, és azzal nem is kompatibilis. Jelenleg Linux alatt nem támogatott. (2010. augusztus 12.-i állapot szerint) Kolesino Kolesino (macedónul: Колешино) település Macedóniában, a Délkeleti körzetben, a Novo Szelo-i járásban. Népesség 2002-ben 845 lakosa volt, akik közül 838 macedón, 3 szerb és 4 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Borlovagrend A borlovagrend a lovagrendek mintájára felépülő szervezet, tagjai azonban nem nemesek, hanem (a borkészítésssel vagy a borkultúrával kapcsolatban álló) polgári személyek. Ezért a borlovagrendi tagsághoz nem volt szükség a nemesség igazolására és tagjai nem viselnek kardot, sem más fegyvert. A borlovagrendek eredete kapcsolatban lehet a lovagi kultúrával. Amikor valakit perszevanttá avattak, a jelöltet két heroldnak kellett ajánlania, akit ezt követően a fejedelem vagy egy címerkirály borral megkeresztelt és címeres kabátba öltöztették. A borlovagrendek általában nem szociális, társadalmi és vallási feladatokat látnak el, mint a hagyományos lovagrendek, hanem céljuk a borkultúra fejlesztése, a jó bor dicsérete, a tudományos kutatás elősegítése, borfesztiválok szervezése. Saját címert és zászlót használnak, saját rendi öltözékük, hosszú köpenyük és a lovagi rendjelekhez hasonló jelvényeik vannak. A tagok egyik jelvénye a nyakukban láncon viselt kóstoló kehely a bor kóstolására, mely egyben rendi jelvény is. Talárt viselnek, a hozzá illő fejfedővel. A rend élén általában a nagymester, a szenátus feje stb. áll. További tisztviselők pl. a prokonzul, legátus, adminisztrátor, kincstárnok, lelkész, prelátus, prépost, parancsnok, lovag stb. A nagyobb rendek különféle területi szervezetekre (konzulátus, legátus, szenátus stb.) oszlanak. Díszes felvonulásokat tartanak az új tagok felavatása (gyakran templomban) és más ünnepi események alkalmával. Újabban nők is tagjai lehetnek. Az új tagokat a régiek ajánlhatják. Az első borlovagrendek, illetve borászati intézmények már a középkorban megjelentek. Több francia borvidéken, mint Bordeaux, Champagne, Burgundia, Bergerac, Elzász stb. számos borlovagrend létezett. A tagjai szinte kizárólag bortermelők voltak, akik a közös piaci és politikai érdekképviselet és a kölcsönös segítségnyújtás érdekében szövetkeztek egymással. A legrégibb ilyen szövetség az 1199-ben alapított akvitániai Jurade de Saint-Emilion volt, mely fokozatosan feledésbe merült, majd 1948-ban felújították. Dezső Miklós Imre Dezső Miklós Imre (Répceszemere, 1804. október 26. (keresztelésének napja) – 1829. április 4.) piarista rendi pap és tanár. Élete A rendbe 1821. október 9. lépett Kecskeméten, ahol az újoncévek után, próbatanításként Besztercén, Erdélyben az alsóbb osztályúakat, azután Kolozsvárt a bölcseletet tanította, mire Nyitrán és Szentgyörgyön a teológiát tanulta; az egyháziakból és egyháztörténelemből az egyetemen tett szigorlatot. Ezután Nagykanizsára helyezték, hol a nyelvtani osztályokban volt tanár, de tüdővészt kapott, és meghalt. Munkái Votum pietatis rev. ac. eximio patri Alexio Innocentio Greschner s. p. domus rectori, parocho et gymn. regii Bistritziensis directori, dum festum nominis recoleret, oblatum Bistritzii, 1824. Adrià Delgado Adrià Delgado Baches (Barcelona, 1990. április 7. –) spanyol származású brazil válogatott vízilabdázó, a Lactiv-Vasas játékosa. 1737 az irodalomban Az 1737. év az irodalomban. Új művek Pierre de Marivaux Les Fausses confidences (Hamis bizalmasságok) című vígjátékának bemutatója. Születések január 19.– Jacques-Henri Bernardin de Saint-Pierre francia író, mérnök; nevezetes kisregénye a Paul és Virginie († 1814 ) február 25. – August Wilhelm Hupel balti-német tudományos író, nyelvész, lapszerkesztő, az észt nyelv kutatója († 1819 ) július 20. – Nicolás Fernández de Moratín spanyol költő († 1780 ) szeptember 17. – Aranka György magyar művelődésszervező, történész, író, esztéta († 1817 ) 1738 Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század Évtizedek: 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek – 1750-es évek – 1760-as évek – 1770-es évek – 1780-as évek Évek: 1733 – 1734 – 1735 – 1736 – 1737 – 1738 – 1739 – 1740 – 1741 – 1742 – 1743 Események Határozott dátumú események január 25. - I. Mahmud oszmán szultán erdélyi fejedelemmé nyilvánítja Rákóczi Józsefet . január 28. - Rákóczi József kiáltványt ír Erdély és Magyarország népéhez, melyben kihirdeti fejedelemségét. május 6. - III. Károly pártütőnek nyilvánítja Rákóczi Józsefet és elfogatóparancsot ad ki ellene. augusztus 15. - A császári csapatok feladják Orsova várát. Határozatlan dátumú események Megkezdődnek az ásatások Herculaneumban . Születések január 13. - Jan Dekert lengyel kereskedő, nagypolgári politikus, Varsó polgármestere († 1790 ) január 27. - Blaž Kumerdej szlovén filológus, tanár, nyelvújító, a szlovén iskolarendszer atyja († 1805 ) május 28. – Joseph-Ignace Guillotin francia orvos, a guillotin feltalálója († 1814 ) június 4. – III. György Nagy-Britannia királya († 1820 ) augusztus 16. – Anton Wilhelm von L’Estocq porosz lovassági tábornok († 1815 ) november 15. – William Herschel az Uránusz bolygó felfedezője, minden idők egyik legnagyobb megfigyelő csillagásza († 1822 ) november 25. – Thomas Abbt német matematikus és író († 1766 ) december 21. – Teleki József főispán, koronaőr, műgyűjtő és író († 1796 ) december 31. – Johann Hermann francia orvos és természettudós († 1800 ) CS Grevenmacher A CS Grevenmacher egy luxemburgi labdarúgócsapat. Székhelye Grevenmacherben van, jelenleg az első osztályban szerepel. Eddig 1 alkalommal nyerte meg a luxemburgi bajnokságot, illetve 3 alkalommal hódította el a nemzeti kupát. Története A klubot 1909-ben Stade Mosellan néven alapították, jelenlegi nevét 1919-ben kapta. A náci megszállás alatt a klub neve a németesítés miatt FK Grevenmacher-re változott. Eredeti nevét 1944-től használhatta ismét. Az első osztályban először az 1949–50-es szezonban játszhatott. 1951-ben bejutott a kupadöntőbe, ám ott újrajátszás után vereséget szenvedett az SC Tétange-tól. Az 1990-es évekre a Grevenmacher luxemburgi élcsapattá nőtte ki magát, 1994-ben bajnoki második helyet, 1995-ben kupagyőzelmet ünnepelhetett, majd 2003-ig újabb hat alkalommal végzett a bajnokság második helyén, mígnem 2003-ban sikerült megnyernie azt. Ebben az évben a duplázás is sikerült, a bajnoki cím mellé a nemzeti kupatrófeát is begyűjtötte. 1992 óta a csapat mindössze egyszer végzett a bajnokság második felében. Sikerek Bajnokság Kupa Nemzetközi eredményei Szezonális bontásban ;Megjegyzések i = idegenbeli mérkőzés Jelenlegi keret 2009. február 18. szerint. Alaszka történelme Alaszka történelme az Ázsiából a Bering-földhídon keresztül bevándorló kőkorszaki csoportokkal vette kezdetét, valószínűleg 10-12 ezer évvel ezelőtt, más elméletek szerint ennél jóval korábban. Az első európaiak az orosz tengerészet megbízásából, Vitus Bering által vezetett expedíció tagjai voltak, 1741-ben. Hamarosan prémvadász- és kereskedő társaságok lepték el a területet, a jelentős tengeri vidra populáció miatt. A legnagyobb a félhivatalosan az orosz kormányt képviselő Orosz-Amerikai Társaság volt, amely a 19. század első felében Alaszka gyarmatosítását irányította. Ők alapították az első állandó európai települést (Kodiak-sziget, 1784). A gyarmat azonban sosem vált igazán nyereségessé, a társaság működtetésének költségeit az államkincstár nem tudta finanszírozni, így Oroszország 1867-ben 7,2 millió dollárért eladta Alaszkát az Amerikai Egyesült Államoknak. 1867-1884 között Alaszka a hadsereg, a pénzügyminisztérium, majd a tengerészet igazgatása alatt állt (Department of Alaska). 1884-ben a közigazgatásilag még szervezetlen terület civil vezetés alá került (District of Alaska). Az 1890-es évek aranylázai több tízezer telepest csábítottak Alaszkába és a szomszédos kanadai Yukon területre. 1912-ben Alaszka territórium státuszt kapott, vagyis korlátozott önkormányzattal rendelkezett, de nem volt alkotmánya, és az irányítása a Kongresszus hatáskörébe tartozott. A második világháború alatt az Aleut-szigetek két tagját, Attut és Kiskát japán csapatok szállták meg. A mai napig az aleut-szigeteki csata volt az utolsó az Egyesült Államok területén szuverén nemzetek által vívott ütközet. Alaszka 1959. január 3-án vált az USA teljes jogú tagállamává. Alaszka őstörténete Alaszka őstörténetének kezdőpontja vitatott. Egyes feltételezések szerint Északnyugat-Amerika első lakói 50-70 ezer évvel időszámításunk előtt érkeztek meg a területre a Bering-földhídon keresztül. A vastag jégtakaró a Wisconsin jégkorszak egy ideiglenes enyhülési időszakában visszahúzódott, és folyosót nyitott Északnyugat-Kanadán keresztül, lehetővé téve a csoportok bejutását a kontinens többi részére. Egy másik elmélet az első betelepülők érkezését i.e. 10-16 ezer évre teszi. Ma az őslakosokat több fő csoportra osztjuk: a délkeleti parti indiánok (tlingit, haida, cimsián), az atabaszkok, az aleutok, és az eszkimók (inupiat, yup'ik). Parti indiánok Valószínűleg a ma parti indiánok összefoglaló névvel illetett népcsoportok voltak az elsők, akik a Bering-földhídon át érkezve megtelepedtek Nyugat-Alaszkában (majd sokan közülük tovább vándoroltak Kanada belsejébe). Legnépesebb csoportjuk a tlingiteké volt, akik az európai telepesek érkezése idején a délkeleti partvidéket lakták. A haidák a ma Brit Columbiához tartozó Queen Charlotte-szigeteken (Haida Gwaii, 'a haidák földje') és az alaszkai Prince of Wales-sziget déli részén éltek. A cimsiánok területei szintén főként Brit Columbiában találhatók, a ma Alaszkában lakók az 1880-as években menekültek ide a vallásos üldöztetés elől. A parti indiánok úgy hitték, hogy az állatok önként adják magukat az emberek kezére, ezért igyekeztek meghálálni áldozatukat. A lazacok csontjait vissza kellett dobni a folyóba, hogy újra megtestesülhessenek - ha ezt nem tették meg, nem reinkarnálódtak megfelelően, és elkerülték a folyót, ahol korábban éltek. A közösségi és a magántulajdont is ismerték: a háztartások tulajdonában voltak a szerszámok és más tárgyak, az általuk készített ételek, a klán pedig a nevek, a történetek, a föld, az épületek és minden más birtokosa volt. A tlingitek és a haidák vezető rétege a leggazdagabbakból került ki. Magas társadalmi pozíciója megtartásához az illetőnek időről időre meg kellett tartania a potlach szertartást, melynek keretében elajándékozta vagy elpusztította az összes tulajdonát és élelmét. Ezzel fizette meg, hogy vendégei korábban támogatták ők. Akik kaptak valamit, később meghívták vendéglátójukat a saját szertartásukra. A potlach során előadták a család történetét, felajánlásokat tettek az ősöknek és szertartásos címeket és tárgyakat cseréltek. Atabaszkok Az atabaszk indiánok Alaszka belső területein éltek, kis nomád csapatokban a folyók mentén vándorolva. Egyes csoportjaik állandó téli és nyári szálláshelyeket építettek. A nehéz körülmények között gyakran kellett elviselniük ínséges időszakokat. Fő zsákmányaik a lazac, a nyúl, a rénszarvas és a medve voltak; csapdát, husángot, dárdát és íjat használtak. Társadalmuk egyszerűbb felépítésű volt, mint a part menti indiánoké, de a potlach szertartását szintén ismerték, és főként halálozások és egy fiatal első vadászata alkalmából rendezték meg. Aleutok Az aleutok kb. 10 ezer éve telepedtek le a róluk elnevezett szigeteken, ahol kemény időjárással, földrengésekkel és vulkanikus tevékenységgel kellett dacolniuk. Főként halászattal foglalkoztak, amelyhez szigonyt, hálót, horgokat és mesterséges gátakat használtak, de vadásztak fókákra, tengeri vidrákra és bálnákra is. Társadalmuk három csoportra oszlott: a nagy tiszteletben részesített öregek és bálnavadászok, közemberek és rabszolgák. Az elit tagjainak holttestét bebalzsamozták és gyakran rabszolgáikat is vele együtt temették el. Kézművességük kiemelkedő darabjai a fűfélékből font vízhatlan kosarak, és a fókabélből készített vízhatlan ruházat. Egy és két személyes, hosszú utak megtételére is alkalmas kajakjaikat (orosz nevük bajdarka) bőrökből állították össze. Eszkimók Az északi sarkkörön belül élnek, a házuk neve 'iglu' és jégkockák formázásával és egymásra helyezésével építik. Orosz-Amerika (1733-1867) Az első felfedezők 1648-ban Szemjon Ivanovics Gyezsnyov megkerülte Ázsia legkeletibb pontját, a később róla elnevezett fokot. Az orosz felfedező a Bering-szoros közepén fekvő Diomede-szigetekről is beszámol feljegyzéseiben, arra azonban nincs bizonyíték, hogy Alaszka partjait is elérte volna, jóllehet egyes források szerint az eltévedt expedíció az amerikai kontinensre sodródott, és ott egy ideiglenes településen vészelt át egy kis időt.[forrás?] Dezsnyev jelentése csak nyolcvanéves késéssel jutott el az orosz kormányhoz, így 1725-ben I. Péter cár újabb expedíciót küldött a területre. Az 1733-43 közötti második kamcsatkai expedíció keretében 1741 júniusában két hajó, a Szt. Péter – kapitánya a dán Vitus Bering – és a Szt. Pál – kapitánya az orosz Alekszej Csirikov – indult el kelet felé a kamcsatkai Petropavlovszkból. A két hajó hamarosan eltávolodott egymástól, de folytatták útjukat. Július 15-én Csirikovék földet pillantottak meg, valószínűleg a délkelet-alaszkai Prince of Wales-sziget nyugati partját, ahol partra is szálltak (első európaiakként Észak-Amerika északnyugati partvidékén). A csapat októberben visszaindult Oroszországba. Bering és legénysége Alaszka déli partjai mentén haladt. Július 16-a körül a Saint Elias-hegy csúcsa tűnt fel előttük. Nyugat felé fordultak, és a Kayak-szigeten (vagy annak közelében) kötöttek ki rövid időre. A visszaúton Bering az Aleut-szigetek mentén haladt, míg novemberben hajótörést szenvedett a Bering-szigeten. Bering megbetegedett, majd meghalt. Legénysége átvészelte a telet, majd a hajó maradványaiból csónakot eszkábálva 1742 augusztusában visszaindultak. Még abban az évben elérték Kamcsatka partjait. Alaszka eladása Az oroszok azért adták Alaszkát el, mert sosem vált igazán nyereségessé, a társaság működtetésének költségeit az államkincstár nem tudta finanszírozni, így Oroszország 1867-ben 7,2 millió dollárért eladta Alaszkát az Amerikai Egyesült Államoknak. Orosz Ádám Orosz Ádám (Miskolc, 1802. november 23. – Egerszalók, 1872. április 13.) római katolikus plébános. Élete Apja huszárszázados (1806-ban halt meg), anyja francia származású nő volt. 1822-ben lépett az egri papnevelő-intézetbe. Felszenteltetése után 1828 szeptemberétől négy évig káplánkodott Egyeken, Törökszentmiklóson, Tiszabőn, Polgáron és Karcagon; 1832. február 17-én főpásztora főegyházmegyei hitszónoknak nevezte ki. 1837. május 30-án elnyerte az egerszalóki plébániát; itt működött mint alesperes-plébános egészen haláláig. Költeményt írt a Koszorúba (1831); 1832-ben munkatársa volt a Hazai s Külföldi Tudósításoknak; a Döbrentei által szerkesztett Régi Magyar Nyelvemlékek I. kötetében a Pray-codexről egy hosszabb könyvészeti tanulmánya van O… A … betűk alatt; Füssi Tamás Családi olvasmányaiban (Pest, 1867. Az árva zsidó leány); egyházi beszédei a Pázmány-Füzetekben (1859.) és a Kath. Lelkipásztorban (Pest, 1866-70.). Munkái Homeopathia a házassági áldás megtagadása ügyében P. L. méltatlankodó röpirata ellen. Eger, 1841. Egyházi beszédek. Eger, 1841-53. Hat kötet. (I. II. Vasárnapokra 1841-45., III. 1855., IV., V. Beszédek Máriáról 1855., Beszédek az év rendes ünnepeire 1853. Az I. II. 2. jav. kiadása. Eger, 1854.) Falusi Múzsa éneke nmélt. Pyrker I. László patriarcha egri érsek áldozata félszázados örömünnepére, Eger, 1845. 2. kiadás. Eger és utánnyomata Nagyváradon). Szent szózat az Isten háza ügyében. Egernek emlékül Eger, 1847. Tiltott könyv vagy: Visszafigyelmeztetés a Hevesmegye új választóihoz intézett országgyűlési követek választása iránti figyelmeztetésre. Egri egyházi terület nevében. Eger, 1848. Emlékvers nmélt. Bartakovics Béla egri érsek úr beiktatása alkalmával. Eger, 1851. Ida vagy a pusztai sír. Beszély ige nélkül. Eger, 1853. /2. kiad. 1865. Online / (Ism. Greguss Ágost szintén ige nélkül. 4. kiad. 1895. Ism. az egri Irodalmi Közlöny. A művet 1832-ben írta; egyik barátja, Széplaki a szerző tudtán kívül a nála levő kéziratmásolat alapján "eredeti pongyolaságában" kiadta az Életképekben 1845-ben; a szerző javítva adta ki 1853-ban. Kézirata a m. n. múzeumban, 4rét, 12 levél). Jézus hét szava a kereszten. Nagybőjti beszédfolyam és a halhatatlanság vigasza egy alkalmi halotti beszédben. Kiadta Ihász Gábor. Eger, 1860. (2. kiadás Eger, 1887.). Öröm- és búhangok a multból 1848. ápr. 13-tól. 1861. okt. 17-ig és Toldalék. Eger, 1869. (Költeményei). Öt változatú lant. Eger, 1871. (Összegyűjtött költeményei.). Szent beszédei közül sok kéziratban maradt. Jóslat (Bonanza Banzai-album) A Jóslat a Bonanza Banzai utolsó stúdióalbuma. 11 szám szerepelt rajta. 1994 augusztus végén jelent meg. A lemez dedikálására a Vörösmarty téren került sor. A dalok zenéjét Hauber Zsolt, a szövegét Kovács Ákos szerezte. II. Murád oszmán szultán II. Murád (Amasya, 1404. júniusa – Drinápoly, 1451. február 3./5.) oszmán szultán 1421-től 1444-ig és 1446-tól haláláig. Murád uralkodását a keresztényekkel és az anatóliai török emirátusokkal való hosszas háborúskodás határozta meg. Élete Ifjúkora Murád 1404 júniusában született I. Mehmed fiaként. Trónralépte, fivérei felkelése 1421-ben követte édesapját a trónon. Alig hogy trónralépett, egy veszedelmes felkeléssel találta magát szemben, amelynek élén a – II. Mánuel bizánci császár segítségével – fogságukból kiszabadult két öccse, Musztafa és Dsumeid álltak. Murád a felkelést nagy nehezen elnyomta és az elfogott Musztafát 1422-ben kivégeztette. (Dsumeiddel később ugyanaz történt.) A keletrómai császárral 1424-ben békét kötött, aminek értelmében Mánuel évi adófizetésre kötelezte magát. Harc Velence ellen Hamarosan a velenceiek ellen fordult, moreai és a szigettengeren lévő gyarmataikat 1423-ban tűzzel-vassal elpusztította. Miután 1425-ben Thesszalonikit is elvette tőlük, a signoria békét kötött. Albániai hadjárat Murád közben-közben birodalmának nyugati és északi szomszédjaival is foglalkozott. Harcolt Albánia hőse, Kasztrióta György (Szkanderbég) ellen. A délszláv népekkel könnyebben bánt volna el, ha a magyarok nem segítették volna őket. 1428-ban azonban – a Galambóc várának visszafoglalására vállalkozó – Zsigmond magyar király hadát is legyőzte. E vereség hírére II. Tvrtko bosnyák király és II. Dan havasalföldi fejedelem újra meghódolt Murád előtt. Karamánia Ugyancsak 1428-ban legyőzte az anatóliai Karamán emirátust.[forrás?] Az 1430-as hadjárat 1430-ban Murád hatalmas területeket hódított meg a Balkán-félszigeten és a Birodalomhoz csatolta Szerbiát.[forrás?] Szaloniki elfoglalása 1432-ben – a másodszori ostrom után – elesett Szaloniki is. Erre Velence végképp kivonta magát a harcokból.[forrás?] Szendrő ostroma Murád 1437-ben ostrom alá vette a délvidéki Szendrőt. Hunyadi János a vár segítségére sietett és sikerült az ostromló törököket a vár alól elűzni. Az 1439-es hadjárat 1439-ben a budai rendek – arra gondolva, hogy Murád ismét Szendrő ostromára készül – tetemes segítséget szavaztak meg és maga Albert magyar király és német-római császár indult a haddal az Al-Dunához. Azonban a Titelrévi haditáborban olyan hatalmas vérhasjárvány tört ki hogy a magyar seregek jelentős része belehalt, köztük Albert király is. Az 1442-es hadjárat 1442-ben Murád ismét sereget indított Magyarország ellen. Az immár erdélyi vajdává kinevezett Hunyadit a sereget vezető Mezid bég Marosszentimrénél legyőzte, viszont a bán 4 nap múlva a jórészt parasztokból összeverbuvált "seregével" a Vaskapuban döntő vereséget mért Mezid hadaira. A hosszú hadjárat E diadalok nagy lelkesedést keltettek egész Európában (1441-ben a Német-római Birodalom, Lengyelország, majd 1444-ben Albánia csatlakozott a szerb-magyar szövetséghez[forrás?]) és az 1443 novemberében megindított hosszú hadjárathoz vezettek. Ennek folyamán a magyar had I. Ulászló király és Hunyadi János vezénylete alatt még a Balkán-hegységen túl egészen Szófiáig nyomult előre. Mialatt több európai fejedelem és a pápai követ nagy keresztes hadjáratot tervezett, Murád rájött a közelgő viharra és – követei által – Szegeden igen előnyös föltételek mellett békekötésre mutatkozott hajlandónak: lemondott volna Szerbiáról és Havasalföldről, a magyarok által foglyul ejtett sógoráért pedig 70 000 aranyat ajánlott fel. A várnai csata Ulászló és tanácsosai ezeket a feltételeket 1444 júliusában Szegeden elfogadták (ami hiba volt, mert előbb több fejedelemmel szemben újabb háborúra kötelezték magukat) és esküvel fogadták a béke megtartását. Nyomban ezután azonban megszegték a békét és újra hadat indítottak Murád ellen, aki trónját éppen Mehmed fiának akarta átengedni és már Magnesiát ki is szemelte lakóhelyének. Az esküszegés hírére azonban sietve visszatért. A döntő ütközet 1444. november 10-én Várnánál zajlott le. A csatában Ulászló és a magyar sereg magva elesett, Hunyadi pedig csak nagy nehezen tudott elmenekülni. Murád beérte a diadallal és nem aknázta ki győzelmét. Lemondása és visszakerülése Murád nemsokkal később vereséget szenvedett a jalowazi csatában és 1444-ben lemondásra kényszerült fia, Mehmed javára. 1446-ban azonban a janicsárok segítségével visszatért a birodalom élére.[forrás?] A II. rigómezei ütközet 1448-ban Hunyadi Kasztrióta György segítségére indult abban a reményben, hogy az albánok, boszniaiak és Brankovics György szerb despota közreműködésével nagy csapást mérhet a törökökre. A koalícióból azonban jóformán semmi sem lett: Brankovics ezúttal sem küldte el segélyhadát, Boszniából sem érkezett senki és így Hunyadi mindössze 30 000 magyarral és 8000 oláhhal érkezett délnyugati Szerbiába, innen Albania felé fordult. Amikor Murád Hunyadi közeledéséről értesült, rögtön felhagyott Krója ostromával, és Szófia felé visszavonult. Miután összevonta hadait, megindult Hunyadi nyomában a magyar sereg után. Rigómezőn olyan oldalról támadta meg Hunyadit, ahonnan senki sem várta. A rettenetes harcban (október 18-20.) az oláhok átszöktek a törökökhöz és a magyarok teljes vereséget szenvedtek. Ez volt Murád utolsó, alighanem legfényesebb diadala. Ezután csak Szkanderbég ellen folytatott még harcot, illetve legyőzte Timur Lenk fiát, Shah Rohk-ot, valamint a Karamanid dinasztiát.[forrás?] Halála Murád 1451 februárjában halt meg és Bursában temették el. A trónon fia, II. Mehmed követte. Muchow Muchow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 316 fő (2014. január 1.). Népesség A település népességének változása: Sean Penn Sean Justin Penn (Santa Monica, 1960. augusztus 17. –) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, rendező és politikai aktivista. Eddigi karrierje során olyan filmeket tudhat maga mögött, mint a Carlito útja, a Játsz/ma, Az őrület határán, a Titokzatos folyó vagy a Milk. Utóbbi kettőért kapta meg a Oscar-díjat, de ezek mellett büszkélkedhet a Cannes-i fesztivál legjobb férfi alakításának díjával, egy Golden Globe-díjjal, két Volpi Kupával és számos kritikusi elismeréssel. Filmszerepei mellett feltűnt televíziós sorozatokban, zenei klipekben és játszott már klasszikus színházi darabokban is. Életrajz Sean Penn igazi művészcsaládban született 1960-ban a Kalifornia állambeli Santa Monicában. Apja Leo Penn, akit főként sorozatok rendezőjeként jegyeznek Hollywoodban, de feltűnt már színészként és forgatókönyvíróként is. Anyja, Eileen Ryan színésznő, aki olyan filmekben játszott, mint a Benny és Joon, a Magnólia, de nyolc filmben fiával, Seannal is együtt szerepelt. Sean mellett még két gyermekük született: Chris Penn szintén színész, aki ugyan nem lett akkora sztár, mint bátyja, de azért olyan filmeket mutathat fel, mint a Rablóhal vagy a Kutyaszorítóban. Christ 2006. október 10-én holtan találták a Santa Monica-i négyszintes társasházukban. Halálát szívének megnagyobbodása okozta. A legidősebb testvér a zeneszerzőként ismert Michael Penn. Apai nagyszülei zsidó bevándorlók voltak Litvániából és Oroszországból, míg anyai ágról katolikus ír/olasz származású. Sean születése előtt a család sokat költözött, kaliforniai különböző részeitől egészen Észak-Hollywoodig. Végül letelepedtek Malibu-ban, ahol Sean született és ahol iskolába járt, méghozzá a Santa Monica High Schoolba. Ott iskolatársai és barátai voltak Emilio Estevez, Charlie Sheen és Rob Lowe. Sean eredetileg ügyvédnek készült, később azonban úgy döntött, hogy családját követően ő is színész lesz, így a Los Angeles Repertory Theater tagja lett. Itt dolgozott a színfalak mögött, ahol főként takarított és szállított. A színpadi előadások után tévéfilmekben is debütálhatott. Pályafutása A kezdetek Sean Penn apja jóvoltából kezdhette karrierjét 1974-ben, mivel ő rendezte a A farm, ahol élünk sorozat három részét és az egyik epizódba Sean-t is be tudta tenni, csak hogy, megtudja milyen a színészek élete. Következő próbálkozása szintén egy sorozatban volt, a Barnaby Jones egy epizódjában. A rész története, egy re-hab iskolában játszódik, melyben gyilkosságok történnek. Sean egy szenvedélybeteget alakít. Az epizódban feltűnik a szintén híres Ed Harris és Madeleine Stowe is. Leo Penn felelős azért is, hogy 1981-ben tv-filmben is debütálhatott. A Helliger's Law című produkció nem volt sikeres, Telly Savalas volt a főszereplő. Ezután jött egy másik TV-film a Killing of Randy Webster. Penn-nek a tv-filmben egy gyereket kellett alakítania, akit lelőtt a Houstoni rendőrség. Ugyan nem volt nagy szerep, de már kezdett hozzászokni a színészethez és ezt követően elkezdett filmekben szerepelni. 1980-as évek A TV-filmek után Sean elkezdhetett filmezni. Első filmje 1981-ben a Takarodó volt. Alex Dwyer kadét szerepére több mint 2000 színész jelentkezett azonban Shirley Rich casting-rendező Penn-t választotta. A filmben be akarnak zárni egy katonai iskolát, ennek megakadályozásába a diákok lépnek fel. A kadétok közt Timonthy Hutton és Tom Cruise (akinek szintén ez volt az első szerepe) szerepelt. 1982-re már főszerepet kapott a Változó világba. A romantikus-vígjátékban a drogos, szörfös Jeff Spicoli-t alakította. Ugyan övé volt a főszerep, ennek ellenére olyanoktól lopta el a show-t, mint Jennifer Jason Leigh, Forest Whitaker, Anthony Edwards és Nicolas Cage. Az akkor első rendezős Lina Shanklintől kapott szerepet a Summerspell című életrajzi-drámába, azonban sem a film sem Penn nem jutott előbbre. Ismét főszerepet következett: a Rosszfiúkban egy chicagói srácot alakít, aki folyamatosan a bajt keresi, mígnem bekerül a fiatalkorúak börtönébe. Azonban ott is kivívja magának a tiszteletet. A szerep kedvéért Penn ellátogatott egy Chicagói fegyintézetben, azonban egy éjjel az egyik fegyőr rátámadt, mert összetévesztette egy igazi bűnözővel. 1984-ben a Kasszafúrókban szélsőséges szerepet vállalt, mint szakadt ruhákban járó, rockzenésznek képzelő Don Dillard, aki "másodállásban" betörő, csakúgy mint Donald Sutherland. A filmet 1984-ben jelölték a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Medve-díjra. Romantikus filmre szánta el magát mikor elvállalta a Versenyfutás a Holddal című filmet. A filmbeli szerelme, Elizabeth McGovernnel (akit a forgatás után eljegyzett) és barátja Nicolas Cage-vel (akivel a film után tényleg szoros barátságok kötött) játszik. Az évtized második felében egyre több filmet vállalt, mely egyre sikeresebbé tette. A Takarodó című film után, 1985-ben ismét Timothy Huttonnal játszott a Sólyom és a nepperben. A moziban Daulton Lee-t alakítja, aki a CIA titkos hírügynökségénél dolgozik, de ő inkább az információkat az oroszoknak adja el, jó pénzért. 1986-ban Christopher Walkennel, anyjával Eileen Ryan-nal és testvérével Chris Penn-nel szerepelt a Lőtávolban című produkcióban. Közönség terén nem futott be, azonban a Berlini kritikusok dicsérték a filmet. Sean karrierje mélypontján volt, mikor szerepelt feleségével a Sanghaji meglepetésben. Penn megkapta az első filmes jelölését, ez azonban egy Arany Málna-jelölés volt, mint a legrosszabb színész. Ennek ellenére Madonna egyre feljebb jutott karrierjén, Sean pedig sehol sem volt. 1988-ban Los Angelesben forgatott, mikor elvállalta a Színeket. Egy lelkes rendőrt játszik, aki munkatársával (Robert Duvall) megpróbálják megtisztítani a várost a bűnözőktől. '88-ban még egy filmben a Menedékjogban szerepelt, exszomszédjával Martin Sheen-nel. Első emlékezetes alakítását 1989-ben kapta meg A háború áldozataicímű filmbe. A filmet Brian De Palma rendezte, akinek már olyan filmek voltak mögötte, mint a Carrie, A sebhelyesarcú vagy az Aki legyőzte Al Caponét. Sean szerepe Tony Meserve őrmester volt, a sokat látott katona, akinek már semmi emberi érzése sincs. Olyan színészekkel játszott, akik szintén akkoriban kezdték pályafutásukat: Michael J. Fox, John C. Reilly, John Leguizamo vagy Ving Rhames. A film siker lett, Penn-t is dicsérték a kritikusok, ráadásul elvált Madonnától, így már csak a karrierjére koncentrálhatott. Az évtized utolsó filmje a Nem vagyunk mi angyalok vígjáték volt, Robert De Niróval. A film ugyan semmilyen téren nem lett nagy siker, azonban Penn nagyon jó barátságot kötött De Niro-val. Az 1990-es években már nem kellett annyira küzdenie a filmekért és már a családja segítségére sem volt szüksége. 1990-es évek Sean Penn a kilencvenes éveket egy két perces jelenettel indított a Kékharisnya című filmben. Ugyanebben az évben azonban Terry Noonan karakterébe bújt A pokol konyhája című krimiben. A filmben a rendőrök beépített embereként vissza kell térnie, az ír maffiához, ahol régen "dolgozott", és börtönbe juttatni Frankie-t (Ed Harris) és Jackie Flannery-t (Gary Oldman), aki anno a legjobb barátja volt. A film forgatásán ismerkedett meg Robin Wrighttal. Ezután egy évet hagyott ki színészet terén, hisz összeköltözött Wrighttal és megszületett első gyermekük, Hopper Jack (aki nevét, a család két jó barátjától kapta, Jack Nicholson-tól és Robert De Nirótól). 1992-ben is mindössze egy rövidfilmben szerepelt, a Cruise Controlban, melyet Oscar-díjra jelöltek. 1993-ban visszatért De Palma kezei alá, a Carlito útja című krimi-drámába. A szerep kedvéért átalakította magát: szemüveget viselt, és kopaszodó, göndör hajat hordott, hogy David Kleinfeld, Carlito ügyvédjét keltse életre. Az alkotás sikeres fogadtatásba részesült, melyben Penn is részesült: megkapta élete első Golden Globe-jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Tim Robbins rendezésében játszott, mint Matthew Poncelet, a halálraítélt rasszista rab, aki a megbocsátást keresi. A film címe a Ments meg, Uram!. Sean karakterét Elmo Patrick Sonnier és Robert Lee Willie-ről mintázták, akiket tényleg kivégeztek 1974-ben. Alakításáért ismét jelölték Golden Globe-díj és első ízben az Oscar-díjra is. Miután megházasodott 1996-ban, rögtön feleségével játszott a Szeretetvágyban. De ezen a filmen kívül még három filmet is elvállalt. A Robin Wrighttal való közös filmezést folytatta az Életem szerelme című filmben. Itt egy párt alakítanak, akik folyton a kocsmákban isszák le magukat, később azonban az egyikük elmegyógyintézetbe kerül, míg a másik meggazdagszik. Azonban ez, semmit sem változtat érzelmeiken. Alakításáért a Cannes-i fesztiválon a legjobb férfi alakítás díjjal jutalmazták.A filmet John Cassavetes írta, aki már 1989-ben le akarta forgatni a filmet Pennel, de Cassavetes 1989-ben elhunyt. Majd Oliver Stone rendezésében, Bobby Coopert alakította a Halálkanyarban Jennifer Lopez és Nick Nolte partnereként. 1997-ben az utolsó filmje a Játsz/ma című thriller volt. A filmben Nicholas Van Orton (Michael Douglas) testvérét Conrad-ot játssza. A szerepet igazából nem ő, hanem Jodie Foster játszotta volna, hisz az eredeti forgatókönyvben nővére volt Nicholas-nak, de film gyártója elvette a szerepet a színésznőtől. Így megváltoztatott a karakter és Seanra esett a választás. A filmet jól fogadták a kritikusok, hazájában 48 millió dollárt, Amerikán kívül 61 millió dollár bevételt hozott. Később Robert Downey Jr. apjának filmjében szerepelt a Pancsolj, pancser!ben, melyben Downey Jr. volt a főszereplő. 1998-ban a színházakban is sokat játszott Zűrzavar című filmben szerepelt, melyben már ő is szerepelt 1988-ban. A film nem lett nagy siker, egyedül Penn-t ismerték el a kritikusok: Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Volpi Kupaában részesült. Az őrület határán című háborús-drámában azzal a Don Harvey-el és John C. Reilly-val játszott, akikkel a A háború áldozataiban szerepelt. De nem csak velük, hanem Kirk Acevedo, Adrien Brody, George Clooney, John Cusack, Woody Harrelson, Nick Nolte-val is. A történet az 1942-es amerikai hadsereg legvéresebb csatáit meséli el a második világháborúban. A filmet 7 Oscar-díjra jelölték, köztük a legjobb film kategóriában is. A '90-es évek utolsó filmje A világ második legjobb gitárosa volt, melyet Woody Allen rendezett. Itt Emmet Ray-t, a felelőtlen, alkoholista, híres jazzgitárost vitte vászonra, annyira parádés játékkal, hogy ismét Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték. A kilencvenes évek befejeztével nem pihent meg és rögtön három filmmel indítja majd az ezredfordulót... 2000-es évek Az újévezred után W. Somerset Maugham regényéből írt, a Gyilkosság a villában című romantikus-krimiben kezd Kristin Scott Thomas-szal a főszerepben. Ezután a Mielőtt leszáll az éjben Javier Bardem és Johnny Depp társaságában volt látható. A film Reinaldo Arenas, homoszexuális író életét mutatja be. Penn alkoholista költőként tűnik fel az Örvénylő vizekenben. 2001-ben sorozatban is kipróbálta magát, méghozzá a tíz évadig futó Jóbarátokban. Két epizódig szerepelt, melyben Phoebe Buffay nővérének vőlegényét, Eric-et alakítja. Címszereplője volt a Nevem Samnek. Itt egy szellemi fogyatékost alakít, akinek lányát egy szociális munkás nevelőszülőnél akarnak hagyni. Így fel kell vennie a harcot a jog ellen. A szerep kedvéért ellátogatott egy Los Angelesi elmegyógyintézetbe is. A filmbeli barátjai közül is voltak fogyatékosok. Fáradozásaiért ismét jelölték Oscar-díjra, azonban ez ismét nem az ő kezébe került. Egy év kihagyás után 2003-ban A végső megoldás: szerelem című romantikus - sci-fiben volt látható Joaquin Phoenix oldalán. Ezután élete egyik legfontosabb alakítása következett: a Titokzatos folyó. A filmet Clint Eastwood rendezte, Penn mellett olyan színészekkel, mint Tim Robbins, Kevin Bacon vagy Laurence Fishburne. A film három gyerekkori barátról szól, akik hirtelen elszakadtak egymástól. Felnőttként újra találkoznak, mivel Jimmy (Penn) lányát meggyilkolták, az ügy érdekében Sean (Bacon) kezd el nyomozni, azonban mindketten Dave-t (Robbins) kezdik el gyanúsítani. A filmet 39 nap alatt forgatták le. Penn alakításával elnyerte az Oscar-díjat. Egy másik nagyszerű alakítást nyújtott a 21 gramm című filmben, melyben Naomi Watts és Benicio del Toro mellett volt látható. A filmbeli Paul Rivers, a boldogtalan házasságban élő férfi megformálásáért ismét Volpi Kupa győztese lett. Ritkán jelöl valakit kétszer egy évben a Brit Filmakadémia, de 2004-ben két filmjéért is jelölték. 2004-ben A Richard Nixon-merényletben életrajzi filmben Samuel J. Bickle-t viszi a vászonra, az egyszerű munkásembert, akinek összeomlik az élete, ezért az elnököt Richard Nixon-t okolja. A filmben ismét anyjával játszott. 2005-ben Sydney Pollack rendezésében A tolmácsban szerepelt. Az 1949-es A király összes embere című mozit dolgozták újra 2006-ban, melynek ismét Sean a főszereplője, olyan sztárok mellett, mint Jude Law, Anthony Hopkins vagy Kate Winslet. A régebbi változat hét Oscar-díjból hármat megkapott, ezt azonban még jelölésre sem méltatták és a közönségnek is megosztó a véleménye. 2007-ben Robin Wright beadta a válást és ezt Penn-nek intéznie kellett így ebben az évben csak az angol változat szinkronhangja volt a Persepolisnak. Azonban 2008-ra visszatért a film világába. Így megkapta a Milk címszerepét. A rendező Gus Van Sant már tizenöt éve le akarta forgatni a filmet, azóta Harvey Milk megformálására Robin Williams, Richard Gere, Daniel Day-Lewis és James Woodsot is kiszemelte, amit végül Penn kapott. A szerepért mű-orrot, fogat, kontaktlencsét és műhajat kapott. A Golden Globe-díjat nem, azonban az Oscar-díjat megnyerte (amit sokak szerint nem ő érdemelt volna), így ő lett a kilencedik színész akinek két alkalommal nyerte el a legjobb férfi főszereplőnek járó szobrocskát. Pennt nem a kritikai siker érdekelte, a szerepet LMBT polgári jogokért vállalta el. 2010-es évektől napjainkig A 2010-es évek első filmje a Államtrükkök című életrajzi film volt, melyben már harmadjára volt látható Naomi Watts-al. 2011-ben Az élet fája "fantázia"-dráma filmben Brad Pittel játszott. A filmet jelölték az Oscar-gálán, mint a legjobb film kategóriában. Ugyanebben az évben a This Must Be the Palce-ben egy kiöregedett rocksztárt alakít, aki unalmában megkeresi azt a náci tisztet aki megölte az apját. Mindkettőt bemutatták a 2011-es cannes-i fesztiválon. A The Three Stooges című filmből Sean, családi gondjai miatt elhagyta a stábot, viszont 2012-ben szerepet vállalt a The Gangster Squad, melyben Mickey Cohent fogja eljátszani, olyan nagyszerű színészek mellett, mint Ryan Gosling és Josh Brolin. Magánélete Penn 1984-ben, a Versenyfutás a Holddal után eljegyezte Elizabeth McGovernt, azonban később nem lett belőle semmi. Penn 1984-ben ellátogatott Madonna Material Girl című klipjének felvételére, ahol egymásba szerettek és ezt követően Madonna 27. születésnapján, 1985-ben feleségül vette az énekesnőt. Sean legénybúcsújára öccse, Chris felfogadta a mexikói születésű Kitten Natividad sztriptíz-táncosnőt, Russ Meyer élettársát, akivel Chris egy évvel korábban, 1984-ben együtt játszott a Szabadnak születtek c. filmben. A házasságban töltött idő, mindkét fél elmondása szerint pokoli négy év volt. Hollywood szerint a legzűrösebb pár lett 1984-ben. Sean Penn többször is botrányba keveredett, még egy paparazzót is megtámadott, amiért 60 napos börtönbüntetésre ítélték, ami végül 32 nap lett. Házasságuk során együtt játszottak a feledhető Sanghaji meglepetésben. Penn és Madonna 1989-ben elváltak. Sean válása után megismerkedett Robin Wright Pennel , akitől 1991-ben megszületett első gyermekük Dylan Frances. Második gyermeke, fia, Jack Hopper, aki 1993-ban született. Penn és Wright egészen 1996-ig várt az összeházasodással. A színész pár 2007 december elején bejelentette a válást, azonban 2009 áprilisában visszavonták. Azóta a család együtt élt Kaliforniai Ross-ban. 2014-ben eljegyezte Charlize Theront, aki 2015-ben felbontotta a jegyességüket. Az 1990-es évek közepén énekes és dalszerző lett. 1996-ban könyvet adott ki a International Dictionary of Films and Filmmakers. Valamint Johnny Depp, Mick Hucknall, John Malkovich és Penn résztulajdonosok a párizsi étterem-bárnak, a Man Raynek. Nagyon jó barátja Robert De Niro, Jack Nicholson és Lars Ulrich a Metallica dobosa. Penn, a politikai aktivista Penn aktívan támogat számos politikai és társadalmi célt. 2005. június 10-én látogatást tett Iránban. 2006. január 7-én egy különleges vendég volt az Amerikai Progresszív Demokratáknál, majd Demokratikus kongresszusi jelölt lett Charles Brownnál és az aktivista Cindy Sheehannál. Megrendezték a kaliforniai Sacramentóban a háborúellenes Out of Irak Forumot, hogy vessenek véget az Iraki háborúnak. 2008-ban Penn elutazott Kubába, ahol találkozott és interjút adott az elnöknek, Raúl Castrónak. Emellett Penn egy 56 000 dolláros hirdetést adott fel a Washington Postban, ami felszólalt George W. Bush ellen, amiért nem vet véget az Iraki háborúnak. 2005-ben Penn Louisiana államba, New Orleansba utazott, hogy támogassa a Katrina hurrikán áldozatait és személyesen is részt vett a mentésekben. Szerepelt még Spike Lee Katrina hurrikánról szóló dokumentumfilmjében, a Rekviem a hurrikánról. LMBT Polgári Jogok érdekében főszerepet vállalt a Milk című filmben, amiért Oscar-díjat kapott. Rendezőként Penn rendezői debütálása 1991-ben az Indián vér című családtörténet volt. Ennek forgatókönyvírója is volt, valamint bemutatták a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon. A filmbe David Morse-t és azt a Viggo Mortensen-t hívta meg, akivel később a Carlito útja című filmbe is szerepelt. 1995-ben ismét Morse-val és egyik legjobb barátjával Jack Nicolson-nal forgatott a Menekülés az éjszakába, mely indulhatott a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyén. Következőleg 2001-ben Friedrich Dürrenmatt regényéből Az ígéret megszállottja című filmet rendezte, ismét Nicholson-nal. Penn-t több fesztiválon is jelölték. Társ rendezője volt Bruce Springsteen: The Complete Video Anthology 1978-2000-nek mely Bruce Springsteen-nek az életét vitték egy doku-musicalbe. 2002-ben a 110901 - Szeptember 11. című filmhez is köze volt. Itt 11 rendező 11 féle történetet zsúfol bele ebbe az 1 filmbe. Sean-nék Peter Gabriel angol zenész életét vitték filmre a Peter Gabriel: Play-ben. Legutóbb pedig 2007-es Út a vadonba című kaland-drámát rendezte meg. A filmet két Oscar-díjra jelölték és egy Golden Globe-díjat is megkapott. 2013-ban várható újabb rendezése, a The Comedian, melynek főszereplője Robert De Niro lesz. Fontosabb díjai és jelölései rendezőként Színház szerepei Filmszerepek mellett színházi szerepeket is játszik. 1980-ban a Los Angelesi Los Angeles Group Repertory színházban az Földigilisztákban játszott. Egy évvel később James-t alakította a Heartlandben. 1983-ban a Playhouse Színházban a Slab Boys című darabban szerepelt, majd 1988-ban Eddie-ként volt látható a Zűrzavarban, melyet 10 évvel később a mozifilmben is eljátszott. Az ezredforduló első évében San Franciscoban, a Theatre on the Squareben a The Last Henry Mossban folytatta színház szerepét Adriána Az Adriána női név a latin eredetű Adrián férfinév női párja, aminek a jelentése: hadriai. Rokon nevek Adrianna, Adria, Adrienn Gyakorisága Az 1990-es években az Adriána név igen ritkán fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Adriána sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnap március 4., március 5., szeptember 8. Híres Adriánák Adriana Lima , brazil modell FreshFabrik A FreshFabrik kétszeres Fonogram-díjas (korábban Arany Zsiráf díjas) rock, indusztriális-metal, zenekar. Tagjai: Oláh Szabolcs (ének, gitár), Horváth István (ének), Szabó András (dobok), Kovács Levente (basszusgitár, programozás), Koncz Mátyás (gitár) és Szvoboda László (gitár, vokál). A FreshFabrik az első olyan angolul éneklő magyar rock/metal zenekar, aki DJ-t és MC-t használt zenéjében és az első aki major kiadóhoz szerződhetett és az első olyan zenekar, aki major terjesztést kapott több európai országban (Csehország, Hollandia, Belgium) és Ausztráliában is. A FreshFabrik egyike a legnagyobb eladásokat produkáló angolul éneklő magyar rockzenekaroknak. A zenekar hároméves pihenő után adta ki MORA című lemezét 2011-ben. Történet A kezdet A FreshFabrikot Szabó András, Kovács Levente és Vörös András alapította 1993-ban, Budapesten. 1994 őszén a zenekar a RUN DMC vendégeként mutatkozott be a Petőfi Csarnokban. A zenekar első lemezszerződését követően kapott jelölést az MTV Europe Video Contest díjára, és a zenekar klipjét be is mutatta az angol MTV a 120 Minutes c. műsorában. Ugyanebben az évben jelent meg a zenekar bemutatkozó lemeze a Certifikado. 1995-97 között a zenekar Európa számos klubjában játszott majd a kétéves turné végén Nitzer Ebb előtt lépett színpadra Budapesten. A zenekar ekkor a Warner Music-hoz szerződött, ahol megjelent a zenekar második albuma, a Nerve. A lemez sikerét követően a kiadó ausztrál turnéra küldte a zenekart. A siker évei Az alapító énekes Vörös András 1999-es kiválását követően a 2000-es év elején fogott neki a FreshFabrik az új lemez készítésének az amerikai Smart Sudios szakember Mr. Colson segédletével. A stúdiófelvételeket megszakítva a csapat headlinerként lépett színpadra a Pepsi Sziget Fesztiválon a Bad Religion és a Bloodhound Gang társaságában. Az új lemez, a Drive My Hand, 2000. október 30-án jelent meg és a zenekar 2001. március 8-án vehette át az Arany Zsiráf-díjat a 2000-es év legjobb hazai modern rock albumáért. 2001-ben a Warner megjelenteti a Drive My Handet Csehországban, ahol a zenekar a Rammstein és az AC/DC vendégeként a Strahov Stadionban játszik 35 000 ember előtt. A zenekar újra headlinerként játszott a Sziget Fesztiválon, olyan zenekarok társaságában, mint az H-Blockx és a New Model Army. A „Lamentation” című klipet „Comet” díj jelölést kapott a VIVA-televízión, míg mind a „Drive My Hand”, mind a „Lamentation” klipet bemutatta a német VIVA2 televízió is. Ebben az időben a zenekar már a Drive My Hand lemez amerikai megjelentetésén és promócióján dolgozott Los Angelesben és New Yorkban. A tragikus 911 események miatt a zenekar azonban nem maradhatott tovább az Egyesült Államokban. A „Lamentation” dalt a Cseh Warner feltette egy válogatásalbumra 2001-ben, olyan zenekarok társaságában, mint a Linkin Park, Wheatus, Deftones, Faith No More, Sugar Ray, Uncle Kracker, Kid Rock, Limp Bizkit, Missy Elliott, Crazy Town, Staind, HIM, Blink 182, Red Hot Chili Peppers, Guano Apes, The Bloodhound Gang és a Papa Roach. 2002 nyarán a zenekar számos koncertet adott szerte Magyarországon, harmadszor is headlinerként lépett fel a Sziget Fesztiválon és eleget tett az SXSW Festival Summer meghívásának Texasban. A változás évei Horváth István, Pityesz, a zenekar frontembere 2003-ban személyes és zenei okokra hivatkozva elhagyta a FreshFabrikot, így a zenekar már új énekessel, Tanka Balázzsal kezdte meg az új lemez felvételeit. A Dead Heart in Living Water 2004 februárjában jelent meg, majd a zenekar a Grace for Grace című klip sikerét kihasználva turnéra indult. A Tanka Balázzsal való együttműködés szintén rövid életűnek bizonyult, hiszen egy év után távozott kényszerűen a FreshFabrikból. Horváth István, Pityesz ismét visszatért a zenekarba pár hónapra, majd botrányos körülmények között ismét távozott. Ismét új énekes került a zenekarba, azonban most csak egy dal az „On 'n' On” erejéig: Újvári Péter. Az ő távozása után az énekesi posztot az underground körökben népszerű grunge, progresszív-rock énekes Oláh Szabolcs foglalta el, aki komoly ismertségnek örvendett a 2006-os Megasztár döntőseként. Ugyanebben az évben a FreshFabrik megjelentett egy speciális best-of lemezt a zenekar legnépszerűbb dalaiból, Szabolcs által újraénekelve, újrakeverve és néhány esetben – szerzői jogi problémák miatt – új címmel ellátva. A zenekar újra turnézni kezdett és számos fesztiválon színpadra lépett: turnéztak Magyarországon, Olaszországban, és Angliában a McQueen (UK) nevű csajbanda társaságában. Az átmenet A FreshFabrik mindössze néhány koncertet adott 2007 és 2010 között. A nem túl sikeres 15. születésnapi koncert után Kovács Levente egy interjúban azt mondta: “Nem látok most semmilyen esélyt arra, hogy én még egyszer FreshFabrik név alatt színpadra álljak és játsszam a TapTap-ot. Ennek semmi értelme sincs nekem. Hangsúlyozom, csak a saját véleményemet mondom, mert nélkülem is lehet Fabrikot csinálni és valószínűleg fognak is.” Levente elhagyta a zenekart egy évre, de András és Szabolcs még játszott néhány koncertet, egy korábbi basszusgitáros Hain Réka társaságában – mérsékelt sikerrel. Az újrakezdés 2010-ben Levente, András és Szabolcs elhatározták, hogy folytatják a FreshFabrikot és új dalok írásába kezdtek. 2010 novemberében egy új dal és videoklip “Stealing the Sun” címmel, amely hamarosan a Petőfi Rádió és a Rádió Café játszási listájának élén landolt. 2011 tavaszán Szvoboda László, miskolci gitáros csatlakozott a zenekarhoz – egyelőre csak az élő fellépésekre – és így a zenekar számos meghívásnak tett eleget, a legnagyobb fesztiválokon. A zenekar több év után ismét a Sziget Fesztiválon játszott, ám ezúttal a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának társaságában, amelyet mind a Magyar Rádió, mind pedig a Magyar Televízió rögzített és műsorra tűzött. 2011 júniusában a FreshFabrik MORA címmel megjelentette ötödik stúdióalbumát. A lemez kiváló kritikákat kapott a legkülönbözőbb magazinokban. A lemezhez három klip készült: "Stealing The Sun", "Woman", és az "Into The Light". A 2012. május 8-i Fonogram-díj átadó gálán a FreshFabrik MORA című albuma nyerte 2011 legjobb hazai modern pop-rock albuma díjat. Freshfabrik - 20 2013-ban, a zenekar 20 éves fennállásának tiszteletére a zenekar az A38-as hajón adott születésnapi koncertet, a melyen Vörös András alapító, illetve Horváth István "Pityesz" korábbi énekes, valamint Koncz Mátyás gitáros, mint a zenekar korábbi tagjai is színpadra álltak. A koncert felvételét a Duna TV is műsorára tűzte. Az együttes ezt követően több magyarországi fesztiválon is fellépett ugyanezzel a felállással FRESHFABRIK \\20// néven. A sikeres turnét vadonatúj dal és klip követte, a Higher & Higher (Rock to the Boogie-Woogie), amelyet az Oláh Szabolcs, Horváth István, Kovács Levente, Szabó András, Koncz Mátyás, Szvoboda László felállásban jelentettek meg. Diszkográfia Certificado - 1994 Nerve - 1997 Drive My Hand - 2000 Dead Heart In Living Water - 2004 Finest - 2006 MORA - 2011 Tagok Oláh Szabolcs - ének, gitár Horváth István "Pityesz" - ének Kovács Levente - basszusgitár Szabó András - dobok Szvoboda László - gitár, vokál Koncz Mátyás - gitár A csaló (Lost) 2004. november 10-én került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 8. részeként. Damon Lindelof írta, és Tucker Gates rendezte. Az epizód középpontjában James "Sawyer" Ford áll. Ismertető Visszaemlékezések Sawyer egy fiatal nő, Jessica társaságában ébred fel az ágyban. Jessica figyelmezteti Sawyert, hogy el fog késni a megbeszéléséről. Sawyer gyors készülődésbe kezd, de "véletlenül" kiborítja a táskáját: $140,000 hullik ki belőle készpénzben. Sawyer azt mondja Jessicának, ezt nem szabadott volna meglátnia. Ennek ellenére elmondja, hogy a pénzt be akarja fektetni egy nagyon nyereséges üzletbe, minek köszönhetően a pénz háromszorosát kapná vissza. A probléma az, hogy $300,000-t kellene befektetnie, azaz még további $160,000-ra van szüksége. Jessica azt mondja, ő meg tudja szerezni a pénzt. Sawyer egy étteremben találkozik Jessicával, és a férjével, David-del. Hogy elnyerje David bizalmát, egy napra odaadja neki a táskát, amiben a pénze van. Mint később kiderül, ez is csupán Sawyer tervének része, ugyanis Sawyer egy csaló, aki mások becsapásából él. Amint megkaparintja David $160,000-ját, lelép vele. Sawyer Jessica és David házába megy, hogy megkössék az üzletet. Egy kisfiút vesz észre a házban; David és Jessica gyermekét. Miután meglátja őt, letesz a szándékáról, hogy ellopja a pénzt. Mindenféle magyarázat nélkül távozik a házból. Valós idejű történések (9-10. nap) A gyümölcsszedéből visszatérve, Kate a parton találja Sawyer ruháit és a Watership Down című könyvet. Sawyer épp fürdőzik a tengerben, s miután megkátja Kate-et, flörtöl vele. Felöltözvén, visszamegy a sátrához, és észreveszi, hogy Boone a holmijai közt kotorászik. Jack ellátja Sayidot, aki akkor sérült meg, amikor a francia nő adásának forrását kereste és valaki hátulról leütötte, sőt, az adó-vevőjét is összetörte. Shannon Boone-t kíséri oda Jackhez, mert Sawyer összeverte, amikor meglátta a cuccainál. Boone azt mondja, asztmás húga inhalátorait kereste, mert látta Sawyernél a könyvét, és biztosra veszi, hogy a gyógyszerek is nála vannak. Ha nem találják meg őket, légzési nehézségek fognak jelentkezni Shannon-nál. Jack odamegy Sawyerhez, és visszaköveteli az asztma gyógyszereket. Sawyer nem adja oda őket. Később Kate is felkeresi őt, de neki sem hajlandó átadni azokat. Erre Kate megjegyzi, hogy akármennyire is azt akarja, hogy mindenki utálja, ő tudja, hogy érző lélek, mert látta, amikor a levelét olvasta. Sawyer odaadja neki a levelet, hogy elolvashassa. Shannon egyre nehezebben vesz levegőt, ezért Sun eukaliptusz-levelet hozat Michael-lel, amitől Shannon légzése helyreáll. Sayid Jack segítségével egy fához kötözi Sawyert, majd megkínozza, ahogy már sok más embert is őelőtte. Sawyer csak Kate-nek hajlandó beszélni, de neki is csak akkor, ha megcsókolja. Kate eleinte kelletlenül, de teljesíti Sawyer kérését – hiábavalóan, ugyanis Sawyer bevallja, hogy a gyógyszerek nincsenek nála. Kate felpofozza őt. Sayid feldühödik, mert továbbra is azt hiszi, Sawyernél vannak a gyógyszerek. Sőt, még az is megfordul fejében, hogy Sawyer ütötte le őt a minap, és a rakétát késleltetetten lőtte fel, ahogy Locke is gyanította. Mindezekért, Sayid rátámad Sawyerre, és verekedés közben átszúr egy kést Sawyer karján, ami pont artériát ér. Szerencsére, Jacknek sikerül elállítania a vérzést. Az incidensek után, Sayid elbúcsúzik Kate-től, mert egy időre elhagyja a tábort, ezzel büntetve magát fogadalma megszegéséért, miszerint nem kínoz meg többé senkit. Eközben, Charlie mindent elkövet, hogy Claire vele együtt a barlangokhoz költözzön. Többek között, szerez neki egy üveg „különösen lágy” mogyoróvajat, ami valójában csak egy üres befőttesüveg. Claire végül belemegy a költözésbe. Kate többször is elolvassa Sawyer levelét, hogy rájöjjön, milyen ember is ő valójában. A borítékot is megszemlélve rájön az igazságra, és ezt Sawyernek is elmondja. A borítékon található dátumból megtudta, hogy a levelet nem Sawyernek írták, hanem ő maga írta az igazi Sawyernek. Kisgyermekkorában, Sawyer szüleit átvágta egy csaló, és ez azt eredményezte, hogy az apja lelőtte az édesanyját, majd önmagával is végzett. Így Sawyer árva maradt. Felnőttkorában, ugyanazzá vált, akit annyira gyűlölt, akinek a levelet is írta; ugyanis belőle is csaló lett. Azzal büntette magát, hogy felvette a Sawyer nevet, és később, mindent elkövetett azért, hogy mindenki meggyűlölje. Heerenveen (község) Heerenveen holland város és egyben alapfokú közigazgatási egység, tehát község Frízföld tartományban. A teljes területe 140,15 km². A városnak nincs saját önkormányzata, mert az kiterjed a környező településekre. 1551-ben alapította három földbirtokos, miután felfedezték, hogy a környéken lehet tőzeget bányászni. A település neve is ebből ered (a ""heer" urat jelent, a "veen" tőzeget). Városi kiváltságokkal nem rendelkezett. Sport Heerenveen híres a sport teljesítményeiről és a világszínvonalú sport létesítményeiről. Ilyen például az Abe Lenstra Stadion vagy a Thiaf gyors korcsolya aréna, ami az első 400 méteres fedett jégpálya volt a világon. Az évente szervezett események rengeteg látogatót szoktak idecsábítani. Testvérvárosa Risón Lecijón , Izrael Egy rossz húzás Az Egy rossz húzás a Vakáción a Mézga család című rajzfilmsorozat 10. epizódja, amelyet a Magyar Televízió mutatott be 1980-ban. A cselekmény szerint Mézgáék Indiából Afrikába mennek, hogy aztán onnan végre hazajussanak Európába, itt azonban zsoldosnak kell szegődniük. Történet A rész elején Mézgáékat Máris elhívja Afrikába, hogy ott zsoldosnak jelentkezzenek, hogy megkeressék a fizetséget, amivel aztán hazarepülhetnek Magyarországra. Konkrétan a Szomorú Vasárnap Akciócsoportba állnak be, ahol Gézának, Márisnak és Aladárnak különböző feladatokat kell végrehajtaniuk (pl. falat és rudat mászni és kúszni), Paulának és Krisztának pedig főznie kell a hordának, a család zsoldja pedig fejenként 50 dollár. Időközben viszont Aladár rájön, hogy lehet, hogy ez egy terroristakommandó. Ezután a férfiak vadászatra mennek, ahol képzelt ellenségre támadnak, majd repülőgépből kell kiugraniuk. Ám amikor egy békés szomszédos ország polgári repülőtere ellen akarják bevetni őket, Aladár tanácsára altatót tesznek a horda vacsorájába, éjszaka pedig megszöknek egy terepjáróval, és magukkal viszik az egész élelmiszerraktárat. Hajnalban az őserdőbe menekülnek, itt viszont megtámadják őket a gorillák, és egy repülőgép is üldözi őket a katonaságtól, ráadásul később két oroszlán is megtámadja őket, de adnak nekik húst, így elmennek. Ezt követően látnak néhány négert és egy fehér vadászt, akinek Máris megmondja, hogy Magyarországról jöttek, és hogy mik történtek velük, s ő ad nekik üzemanyagot a további úthoz. Viszont a Szomorú Vasárnap Terrorcsoport lő rájuk, és el is fogják őket. Alkotók Rendezte : Nepp József , Újváry László Írta : Romhányi József Dramaturg : Lehel Judit Zenéjét szerezte : Deák Tamás Zenei rendező : Pethő Zsolt Operatőr : Pethes Zsolt, Polyák Sándor Hangmérnök : Bársony Péter Hangasszisztens : Zsebényi Béla Vágó : Hap Magda Vágóasszisztens : Halla Erzsébet Tervezte : Újváry László Háttér : Molnár Péter Rajzolták : Balajthy László, Tóth Pál , Vágó Sándor Színes technika : Kun Irén Felvételvezető : Kő Edit Gyártásvezető : Marsovszky Emőke Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Mézga Géza : Harkányi Endre Mézgáné Rezovits Paula : Győri Ilona Mézga Kriszta : Földessy Margit Mézga Aladár : Geszti Péter Dr. Máris (Ottokár) : Bárdy György Mesélő : Gálvölgyi János Sir Archibard : Benkő Gyula Terror őrmester : Bujtor István Öszvérszarvas Az öszvérszarvas vagy füles amerikai szarvas (Odocoileus hemionus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Kanada nyugati vidékein, az Amerikai Egyesült Államokban és Észak-Mexikóban él. Míg közeli rokona a fehérfarkú szarvas inkább a keleti partvidéken elterjedt faj, az öszvérszarvas elsősorban Észak-Amerika középső és nyugati vidékein honos. Az Amerikai Egyesült Államokban több mint 3 millió öszvérszarvas él. Argentínába betelepítették. Alfajai Az öszvérszarvas alfajait két csoportra lehet osztani: az öszvérszarvasokra (sensu stricto) és a feketefarkú szarvasokra. Az első csoportba az O. h. columbianus és O. h. sitkensis alfajokon kívül az összes többi beletartozik. Ezt a két csoportot, korábban külön fajokként tartották számon, de mivel kereszteződhetnek egymással, manapság egy fajba sorolják az összes alfajt. Az eddigi kutatások szerint, az „igazi öszvérszarvas” a feketefarkú szarvasból fejlődött ki. Ennek ellenére a fehérfarkú szarvas és az öszvérszarvas mitokondriális DNS-e nagyon hasonló, de eltér a feketefarkú szarvasétól. Ez az egyoldalú és többszörös hibridizációnak a műve; azaz a hibrid példányok generációkon keresztül, csak az egyik szülőfajjal kereszteződtek. A két szarvasfaj közti hibridek a vadonban igen ritkák és nehezen azonosíthatóak - mivel a szülőállatok is hasonlítanak egymásra -, de Texas nyugati részén megfigyelhető néhány. Fogságban is alacsony a hibridek megmaradási rátája. Egyes rendszerezők elismerték az O. h. crooki-t, mint az O. h. eremicus szinonimáját, mivel az előbbi taxon típuspéldánya nem egyéb, mint egy hibrid az öszvérszarvas és a fehérfarkú szarvas között; ennélfogva nem lehet önálló alfaj. Továbbá az O. h. inyoensis alfaji státuszát is megkérdőjelezték. Az O. h. cerrosensis és O. h. sheldoni taxonnevek, meglehet, hogy az O. h. eremicus vagy az O. h. peninsulae szinonimái. A Mammal Species of the World harmadik kiadásában 10 alfaj van elismerve: Az öszvérszarvas (sensu stricto) csoportja: Kaliforniai öszvérszarvas (Odocoileus hemionus californicus) Caton, 1876 - Kalifornia Cedros-szigeti öszvérszarvas (Odocoileus hemionus cerrosensis) Merriam, 1898 - Cedros-sziget, Mexikó Arizonai öszvérszarvas (Odocoileus hemionus eremicus) Mearns, 1897 - Arizona és Mexikó északnyugati része Déli öszvérszarvas (Odocoileus hemionus fuliginatus) Cowan, 1933 - Kalifornia déli része Öszvérszarvas (Odocoileus hemionus hemionus) Rafinesque, 1817 - Észak-Amerika középső és nyugati területei. Inyo öszvérszarvas (Odocoileus hemionus inyoensis) Cowan, 1933 - Kalifornia Félszigeti öszvérszarvas (Odocoileus hemionus peninsulae) Lydekker, 1898 - a Kaliforniai-félsziget Tiburon-szigeti öszvérszarvas (Odocoileus hemionus sheldoni) Goldman, 1939 - Tiburón-sziget , Mexikó A feketefarkú szarvas csoportja: Brit Columbiai öszvérszarvas (Odocoileus hemionus columbianus) Richardson, 1829 - a kanadai Brit Columbiától délre Kalifornia állam északi részéig. Sitka öszvérszarvas (Odocoileus hemionus sitkensis) Merriam, 1898 - Brit Columbia nyugati, tengerparti területei és a környékbeli szigetek. Megjelenése Testhossza 150-190 centiméter, farokhossza 20 centiméter, marmagassága 90 centiméter, agancsfesztávolsága 120 centiméter is lehet és testtömege 50-110 kilogramm. Agancsa viszonylag széles és többágú; január és március között ledobja. Az új agancs márciusban vagy áprilisban kezd nőni. Teljes kifejlettségét 7 éves korára éri el az állat. Pofája, nyaka, hasi része és fara fehéres, farka vége fekete. A test többi része szürkésbarna vagy szürkéssárga. Életmódja Magányos életet él, télen alkalmi csapatokba verődik. Tápláléka fűfélék, sarjhajtások, mogyoró, gombák és zuzmó. Átlagosan, 10 évig él. Szaporodása A párzási időszaka szeptember végétől november közepéig tart. A vemhesség 182-210 napig tart, ennek végén 1-2 utód jön a világra. Születésükkor a borjak pettyesek, 9 hónapos korukban nőni kezd az agancsuk. Rokon fajok Legközelebbi rokona és az Odocoileus emlősnem másik faja, a fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus). Megjegyzések Sivatagi öszvérszarvas (Odocoileus hemionus crooki) vagy Dorcelaphus crooki Mearns, 1897 - Észak-Mexikó; 2000-ben, Heffelfinger szerint ez az alfaj a fehérfarkú szarvas és az öszvérszarvas hibridje. Énekes verébsármány Az énekes verébsármány (Melospiza melodia) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Passerellidae családjába tartozó faj. Előfordulása Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Saint-Pierre és Miquelon, Mexikó, a Bahama-szigetek, Bermuda és a Turks- és Caicos-szigetek területén honos. Kóborlásai során eljut a Dominikai Köztársaságba, Norvégiába és az Egyesült Királyságba is. Természetes élőhelye a nyílt területek, ideértve a mocsárak szélét, benőtt területeket, sivatagokat, és az erdők szélét. Alfajai Melospiza melodia adusta Nelson, 1899 Melospiza melodia atlantica Todd, 1924 Melospiza melodia caurina Ridgway, 1899 Melospiza melodia cleonensis McGregor, 1899 Melospiza melodia fallax (S. F. Baird, 1854) Melospiza melodia goldmani Nelson, 1899 Melospiza melodia gouldii S. F. Baird, 1858 Melospiza melodia graminea C. H. Townsend, 1890 Melospiza melodia heermanni S. F. Baird, 1858 Melospiza melodia insignis S. F. Baird, 1869 Melospiza melodia kenaiensis Ridgway, 1900 Melospiza melodia maxillaris Grinnell, 1909 Melospiza melodia maxima Gabrielson & Lincoln, 1951 Melospiza melodia melodia (A. Wilson, 1810) Melospiza melodia merrilli Brewster, 1896 Melospiza melodia mexicana Ridgway, 1874 Melospiza melodia montana Henshaw, 1884 Melospiza melodia morphna Oberholser, 1899 Melospiza melodia pusillula Ridgway, 1899 Melospiza melodia rivularis W. E. Bryant, 1888 Melospiza melodia rufina (Bonaparte, 1850) Melospiza melodia samuelis (S. F. Baird, 1858) Melospiza melodia sanaka McGregor, 1900 Melospiza melodia villai A. R. Phillips & Dickerman, 1957 Melospiza melodia yuriria A. R. Phillips & Dickerman, 1957 Megjelenése Testalkata zömök, a feje kerek. A farka hosszú és lekerekített, a szárnyai szélesek. Életmódja Rovarokkal, mint a tücskökkel, bogarakkel, és hernyókkal, pókokkal, valamint gyommagvakkal és fűmagvakkal, gyümölcsökkel és bogyós gyümölcsökkel táplálkozik. Szaporodása Fészkét a talajra, cserjésekbe, vagy fákra rakja. Fészekalja 3-6 tojásból áll, melyen a tojó kotlik két hétig. A fiókákat mindkét szülő eteti még két hétig, a kirepülésig. Sean Toomey Sean J. Toomey (St. Paul, Minnesota, 1965. június 27. –) amerikai profi jégkorongozó. Pályafutása Komolyabb karrierjét a University of Minnesota-Duluthon kezdte 1983-ban és 1987-ig játszott az egyetemi csapatban. Utolsó idénye volt a legjobb amikor is 26 gólt ütött 39 mérkőzésen. AZ 1983-as NHL-draft a Minnesota North Stars választotta ki a hetedik kör 136. helyén. Az egyetem után egyetlenegy mérkőzésen léphetett csak jégre az NHL-ben a Minnesota North Stars színeiben. Még ebben az idényben 13 mérkőzésen játszott az IHL-es Indianapolis Checkersben. 1987–1988-ban játszott az AHL-es Baltimore Skipjacksban és az IHL-es Kalamazoo Wingsben. 1988–1989-ben átment Európába szerencsét próbálni: a finn ligában játszott az Ässät Poriban, majd 1989–1991 között a svéd alsóbb ligákban játszott. 1991 után visszavonult. Beaumont-Hague Beaumont-Hague település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 1458 fő (2015). Beaumont-Hague Omonville-la-Rogue, Branville-Hague, Digulleville, Éculleville, Gréville-Hague, Herqueville, Sainte-Croix-Hague és Vauville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 7005 Henninghaack A 7005 Henninghaack (ideiglenes jelöléssel 1981 ET25) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Gonzalo Pineda Gonzalo Pineda Reyes (Mexikóváros, 1982. október 19. –) egy mexikói válogatott labdarúgó-középpályás, aki jelenleg a Seattle Sounders csapatában szerepel. Háromszoros mexikói bajnok. Pályafutása Klubcsapatokban A mexikói első osztályban 2003. május 17-én lépett először pályára a Club Universidad Nacional (Pumas) színeiben, amikor hazai pályán 0–1-es vereséget szenvedtek a Moreliától. A Pumasszal két bajnoki címet szerzett, majd a Guadalajarához (Chivas) igazolt, ahol ismét bajnok lett. A válogatottban A mexikói válogatottban 21 évesen, 2004 szeptemberében mutatkozott be egy Trinidad és Tobago elleni világbajnoki selejtezőn. Ezután számos további selejtezőn és barátságos mérkőzésen szerepelt, 2005-ben pedig részt vett mind a konföderációs kupán, mind a CONCACAF-aranykupán (egyetlen válogatottbeli gólját is itt szerezte). A 2006-os világbajnokságon is pályára lépett mind a négy mérkőzésen, majd pályára lépett a 2007-es Copa Américán is. Vetter Antal Vetter Antal, Anton Vetter von Doggenfeld (Mestre, 1803. július 3. – Budapest, 1882. július 26.) honvéd tábornok, helyettes hadügyminiszter, a honvéd vezérkar főnöke. Pályafutása Az akkor a Habsburg Birodalomhoz tartozó Velence elővárosában született egy vagyontalan, nemesi katonacsalád gyermekeként. Apja és anyai nagyapja is császári huszártiszt volt. Iskolai tanulmányait Pécsett kezdte el, 1815. április 11-én felvették a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémiára. Az intézmény egyik legjobb növendéke volt, tanulmányait kiemelkedő eredménnyel fejezte be 1823 szeptemberében, amikor előléptették zászlósnak. Katonai szolgálatát a Grazban állomásozó 38. gyalogezredben (itáliai (Brescia) hadkiegészítésű, akkor Prohaska, majd gróf Haugwitz sorgyalogezred) kezdte el. 1848. június 30-án nevezték ki alezredessé és a 37. gyalogezred egyik zászlóaljparancsnokává. Ő volt az első császári és királyi tiszt, aki felajánlotta szolgálatait a Batthyány-kormánynak. Júliustól zászlóaljával részt vett a délvidéki harcokban, szeptember 2-án egysége jelentős szerepet játszott a perlaszi ütközetben. A délvidéki harcokban meglévő ismeretei mellé komoly vezetési és harcászati tapasztalatot szerzett, így ő lett a szabadságharc egyik legképzettebb tábornoka. Szeptember 22-én ezredessé, november 5-én vezérőrnaggyá léptették elő. Őt bízták meg a honvédtáborkar (mai szóval vezérkar) szervezésével és december 4-én annak vezetőjévé nevezték ki. Beosztását a délvidéki harcok miatt csak december 20-án, Windisch-Grätz támadásának megindulása után tudta átvenni. Helyettesével, Klapka Györggyel együtt ő készítette el a magyar seregek visszavonulásának és a magyar seregek összpontosításának tervét. Mészáros Lázár távollétében, december 28-ától 1849. január 18-áig ő vezette a hadügyminisztériumot, a főváros feladásakor jelentős szerepet játszott a fegyvergyárak és hadikészletek Tiszántúlra irányításában. A Henryk Dembiński elleni lázadás hírére Kossuth Lajos őt is magával vitte Tiszafüredre és március 8-án őt nevezték ki – az erdélyi hadsereg kivételével – a magyar seregek főparancsnokának, egyúttal altábornaggyá léptették elő. Hatalmas szakmai tudása ellenére Vetter Antal nem volt népszerű a honvédsereg tisztjei körében. Kidolgozta az ellentámadás tervét, de annyira felingerelte tisztjeinek engedetlensége, hogy március 28-án megbetegedett és két hónapig súlyos betegen feküdt. Utóda a fővezérségben Görgei Artúr lett, aki a tavaszi hadjáratot jelentős részben az ő tervei alapján vezette. Felgyógyulása után a déli hadsereg parancsnoka lett és július 14-én a kishegyesi ütközetben legyőzte Jellasics hadtestét. Augusztus 7-én tiltakozásul Dembinski főparancsnoki tevékenysége ellen, lemondott a parancsnokságról. A szabadságharc bukása után Magyarországon, az erdélyi havasokban bujkált és csak 1850-ben szökött Hamburgba. 1859-ben részt vett az olaszországi magyar légió szervezésében és annak parancsnoka volt. 1866. július 15-én megalakult a poroszországi magyar légió. Parancsnoka Klapka György, főfelügyelője Vetter Antal, lovassági parancsnoka Bethlen Gergely volt. Vetter az 1 560 fős alakulat szervezési feladatait látta el. A légió augusztus 3-án magyar területre hatolt, de néhány nap múlva távozni kényszerült. Bismarck október 7-én rendelte el az alakulat feloszlatását. Vetter a kiegyezés után hazatért és Andrássy Gyula tanácsadójaként részt vett a magyar királyi honvédség megszervezésében. A honvédségben nem kapott beosztást, mert poroszországi szereplése miatt I. Ferenc József király nem járult hozzá, hogy katonai szolgálatba lépjen. Német nyelven megírta emlékiratait (Országos Széchényi Könyvtár kézirattára. Quart. Hung 3030), amit Abafi-Aigner Lajos fordított magyarra. Kortársak Vetterről „Vetter mindig katonai tudományokkal foglalkozott, melyek nála első sorban állottak és egész valója a régi komoly katonát árulta el, a minőket a forradalom nem kedvel. De Vetter épp úgy a cs. kir., mind a magyar hadseregben nagy tiszteletben állott és azon kevés magyar tábornokok egyike volt, kik minden körülmények közt engedelmeskedni tudtak. Egészében véve Vetter legbecsületesebb jellemű ember, alaposan képzett tábornok, jó és határozott vezér, szigorú főnök és barátságos bajtárs volt.” (Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848- 1849. I. k. Budapest, 1882.) „Terjedt hadi tudománya, melyet a bánságban a szerbek elleni hadjárat alkalmával több ízben tanúsított az alezredesi rangból, melyet elébb a cs. kir. seregben elfoglalt, őt gyorsan tábornokká s a táborvezérkar főnökévé emelte.” (Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben, 2. k.; Genf, 1865.) „1859. kedd, április 5. (...) Vetter nagy szükségben van; Zähnsdorf közbenjárására Kossuth egy angol katonai iskolában Vetternek headmasterságot szerzett, mely 120-200 St. évi fizetéssel jár; Vetter jőni akart Kossuthhoz köszönetét kifejezni, de ez azt izené, hogy ő ellenségeivel is örömest tesz jót, ahol lehet; de köszönetét és látogatását Vetternek nem óhajtja elfogadni. Vetter viszont ismét testét-lelkét felajánlotta Kossuthnak, ha a dolog ismét valamire kerül, csak parancsoljon vele, sat.” (Tanárky Gyula: A Kossuth-emigráció szolgálatában. Tanárky Gyula naplója (1849-1866), Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961., 45. o.) Vettisfossen-vízesés A Vettisfossen-vízesés Norvégiában a Jotunheimen-hegységben található az Utladalen Tájképvédelmi Területen Årdal település közelében Sogn og Fjordane megyében. A víz 275 méter esés után érkezik a vízesés alsó szakaszára. Ez Norvégiában a legmagasabb vízesés, amely nincsen a vízenergia-termelés szolgálatába állítva (a legmagasabb ilyen vízerőmű a Måbødalsfossen). A vízesés egy könnyed séta segítségével elérhető Øvre Årdalból az Utladalen-völgyön keresztül. Nevét a közeli Vetti nevű farmról kapta. A Vettismorki hegyi farm szintén a vízesés közelében fekszik, csak annak a felső folyásán. 1999-es rali-világbajnokság Az 1999-es rali-világbajnokság volt a 27. rali-világbajnoki szezon. Január 17-én kezdődött és november 26-án lett vége. Az egyéni bajnok Tommi Mäkinen lett, a csapat világbajnok pedig a Toyota. Lex A lex (kiejtése: léx, magyarul: törvény) a római jogban a tárgyi jogforrások egyik fajtája, ami alatt a népgyűlések határozatait értjük, amelyeket szigorúan előírt formában megszövegeztek, megszavaztak és kihirdettek. A római jogban A rómaiaknál eredetileg csak a populiscitumok vagyis a Comitia curiata és centuriata határozatai voltak törvények; a tributa comitiák határozatai, az ún. plebiscitumok csak később képeztek törvényt. A törvényhozás folyamata Lex hozatalánál három főcselekmény fordult elő: a) a törvény előkészítése (legem ferre; latio), ehhez tartoznak a javaslatnak három vasárnapon s határozatra nem jogosult gyülekezet (concio), előtt előleges hirdetése (promulgatio); a felszólalás az indítványozó (legislator) és a pártolók (auctores) részéről a javaslat ellen (dissuasio); b) a javaslatnak a határozatképes polgárgyűlés (justa comitia) elé terjesztése (legejm sogare; agere cum populo) s annak elfogadása vagy elvetése. A szavazás eleinte élőszóval történt és pedig az elfogadás mellett «uti rogas», ellene «antiquo legem» fordulával, később szavazatlapokkal, melyeken a szavazó által irt «U. R.» betűk a javaslat elfogadását, «A» betü annak elvetését jelentette; c) a kihirdetés (legem figere). c) Az elfogadott törvény elnevezése: Lex perlata; Lex perrogata. Nevét a Lex az indítványozó magistrátustól nyerte, például Lex Hortensia, vagy tartalmáról, például Lex de peculata, néha mindkettőtől. Fajtái A sanctio vagyis a törvény meg nem tartására megállapított következmény szemponjából négyféle törvényt különböztetünk meg: lex imperfecta , amelynek semmi sanctiója nincs; lex minus quam perfecta , amely a törvény meg nem tartására büntetést szab; lex perfecta , amelynél a sanctio a törvényellenes cselekménynek semmis volta; lex plus quam perfecta , amely a törvényellenes cselekményt semmisnek nyilvánítja, s azonfelül arra büntetést szab. Formula–1-es versenyzői rekordok A lista az 1950 óta felállított versenyzői rekordokat tartalmazza. Az adatok a 2016-os Formula–1-es szezon végével zárulnak. Világbajnoki címek Legfiatalabb bajnokok *Jochen Rindt 1970. október 2-án posztumusz szerezte meg a címet. Legkevesebb szezon a világbajnoki cím előtt *Az első világbajnoki szezon résztvevői. **Első szezonjuk nem volt teljes. Nagydíjgyőzelmek A vastag betűvel írt pilóták még ma is versenyeznek a Formula–1-ben. Legjobb arány *Néhány versenyt másik pilótával közösen futottak. (Fangio nyert is másik pilótával közösen nagydíjat.) ** Csak Indy 500-as versenyen indultak. Legtöbb egymás utáni győzelem Egyes források Alberto Ascarit is rekordernek tekintik 9 győzelemmel; az 1953-as argentin nagydíjat ugyanis az Indianapolis 500 követte, amely beleszámított ugyan a világbajnokság értékelésébe, de jelentősen eltérő mezőny vett részt, így Ascari sem indult, az azt követő két futamot (holland és belga nagydíj) viszont megnyerte. Legkésőbb szerzett első futamgyőzelem Azon versenyzők listája, akik sokadik Formula–1-es nagydíjukon szerezték meg a legelső győzelmüket. Legtöbb verseny, győzelem nélkül Azon versenyzők listája, akik a legtöbb Formula–1-es versenyt futották győzelem nélkül. Legtöbb pont, győzelem nélkül Megjegyzés: a pontozási rendszert több alkalommal megváltoztatták, legutóbb 2010-ben, a jelenlegi rendszerben ugyanazért a helyezésért lényegesen több pont jár, mint korábban. Dobogós helyezések Legfiatalabb dobogósok (Mindenkinek csak az első dobogós helyezését számítjuk) Első rajthelyek Legfiatalabb első rajthelyesek Mindenkinek az első pole-pozícióját számítjuk be. Legidősebb első rajthelyesek Mindenkinek az utolsó pole-pozícióját számítjuk be. A legtöbb mesterhármast elérő versenyző (Mesterhármas: pole-pozíció + futamgyőzelem + leggyorsabb kör) További legek Legfiatalabb kétszeres világbajnok: Sebastian Vettel – 24 éves és 98 napos ( Suzuka, 2011 ) Legfiatalabb versenyző, aki leggyorsabb kört futott: Nico Rosberg – 20 éves és 258 napos ( Bahrein, 2006 ) Legfiatalabb pontszerző: Max Verstappen – 17 éves 5 hónapos és 29 napos ( Malajzia, 2015 ) Legfiatalabb versenyző: Max Verstappen – 17 éves 5 hónapos és 15 napos ( Ausztrália, 2015 ) Legidősebb versenyző: Louis Chiron – 55 év 292 nap ( Monaco, 1955 ) Legtöbb versenyen indult: Rubens Barrichello – 287 rajt ( 1993 - 2008 ) Legtöbb célbaérés a debütáló szezonban : Max Chilton - 19 (összes) futam ( 2013 ) A teljes szezon versenytávjának legnagyobb részét mindkét autóval teljesítő csapat : McLaren - Mercedes - 99,17% (11.488/11.584 km , 2013 ) Megjegyzések Fangio 1954-ben Maserativel nyerte az első két futamot, utána váltott Mercedesre, a táblázatban a Mercedesnél szerepel a szezon. Az első Formula–1-es világbajnoki futam győztese. Az Indianapolis 500 futamok 1950-től 1960-ig számítottak a Formula–1 világbajnokságba, de a többi versenyhez képest jelentősen eltérő mezőny állt rajthoz. 2006-ban nem rendeztek belga nagydíjat. 1955-ben nem rendeztek német nagydíjat. Silverstone 1963-tól 1985-ig a páratlan években volt a brit nagydíj helyszíne. Nem tartalmazza az 1981-es dél-afrikai nagydíjat, amit Reutemann megnyert, de a FISA utólag világbajnokságon kívüli futammá nyilvánította. Korábban három autó indulhatott egy sorból. http://f1tortenelem.hu/?p=1847 http://www.origo.hu/sport/20131126-belehalt-seruleseibe-a-vilagbajnok-vizisizo.html?sec-5 Sian Massey-Ellis Sian Massey-Ellis (Coventry, 1985. október 22. –) angol nemzetközi labdarúgó-partbíró, asszisztens.. Teljes neve Sian Massey Louise-Ellis. Polgári foglalkozása tanárnő. Pályafutása Vizsgáját követően a West Midlands labdarúgó-szövetség keretében végezte szolgálatát. A FA Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével 2009-től a női I liga és a Football League Championship játékvezetője, a Premier League küzdelmeiben, asszisztensi, 4. bírói, illetve alapvonalbírói szolgálatot végez. 2009-ben 5 alkalommal 4. bíróként, 11 esetben asszisztensként szolgált. 2010-ben csatlakozott a profi játékvezetőkhöz (PGMOB). A FA JB küldésére a 2010-es angol női labdarúgókupa mérkőzés egyik partbírója Az Angol labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2009-től tartja nyilván női asszisztensi keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott (Női labdarúgó-világbajnokság), valamint UEFA Női Bajnokok Ligája klubmérkőzésen partbíróként, 4. bíróként tevékenykedett. A 2007-es női labdarúgó-világbajnokságon, a 2011-es női labdarúgó-világbajnokságon, valamint a 2015-ös női labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB asszisztensként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseken az UEFA zónában tevékenykedett. 2007-ben a selejtező sorozatban 4. bíróként (tartalék), 2011-ben Alexandra Ihringova, 2015-ben Amy Rayner segítőjeként szolgált. A 2014-es U20-as női labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB Katerina Volodimirivna Monzul asszisztenseként alkalmazta. Wrenbury Wrenbury egy falu Angliában, Cheshire grófságban, Crewe and Nantwich boroughban, a Weaver folyó partján, 8,5 mérföldre délnyugati irányban Crewetól. 2001-ben 1060 lakosa volt. Rövid története A Domesday Bookban Warenberie néveb szerepel, 1230-ban Wrenneburyként volt ismert. A falu területe William Malbank, nantwichi báró tulajdona volt. Ciszterci kolostorát, mely 1180-ban épült, 1539-ben lebontották. Ezek után a falu a Cotton-család birtokába került. Műemlékek Saint Margareth's Church (Szent Margit templom) felvonóhíd a csatornán Közlekedés A wrenburyi vasútállomás a walesi határvidék vasútvonal mentén fekszik, öt mérföld távolságra a nantwichi vasútállomástól délnyugatra és öt mérföldnyire Whitchurchtől. A falut átszeli a Shropshire Union csatorna egyik ága. Forrás Angol wikipédia Jay McInerney John Barrett McInerney Jr. (Hartford, USA, Connecticut, 1955. január 13. –) amerikai író, az úgynevezett "kölyökfalka" ("Brat Pack") íróinak egyike. Ismert regényei a Fények, nagyváros, a Lángos csillag fakul, az Életem története és A jó élet. 1988-ban azonos címen fílmre írta első könyvét (szereplők: Michael J. Fox és Kiefer Sutherland), 1998-ban közreműködött az Angelina Jolie főszereplésével készült, Kifutó a semmibe című HBO produkció forgatókönyvének megírásában, amiért Emmy-díjra jelölték. Egy ideig vezette az amerikai House&Garden magazin bor rovatát, aminek kapcsán két könyvet is kiadott Bacchus & Me (2000) és A Hedonist in the Cellar (2006) címmel. Élete A Williams College-ban szerzett bölcsész alapdiplomát 1976-ban, majd a Syracuse Universityn folytatott posztgraduális tanulmányokat. Újságíró-riporterként dolgozik; később két évet Japánban tölt a Time-Life munkatársaként. 1980-1981-ben a Random House Könyvkiadónál szerkesztői tevékenységet végez. 1983 óta csak az írásnak szenteli magát; 1984-ben megjelenik és nagy sikert arat Féynek, nagyváros c. regénye, melynek filmváltozatát 1988-ban mutatják be. Írásművészete Írásainak fókuszában a mindennapok banalitásaiba gumbancolt ember áll. A cselekményes feszültséget és minimalista technikát elegyítő precíz, világos, sodró stílus jellemzi prózáját. Művei magyarul Fények, nagyváros ; ford. B. Siklós Márta, utószó Bán Zsófia; Európa, Bp., 1993 ( Európa zsebkönyvek ) Lángos csillag fakul ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1996 Az utolsó Savage ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 1997 Életem története ; ford. M. Nagy Miklós; Európa, Bp., 2005 A jó élet ; ford. Siklós Márta; Európa, Bp., 2007 PKP ET21 sorozat A PKP ET21 sorozat egy lengyel Co'Co' tengelyelrendezésű, 3000 V DC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat. A Pafawag gyártotta 1957 és 1971 között. Összesen 658 db készült belőle. Története A PKP ET21 a második világháború utáni villamosmozdony-sorozat. A gyártás 1955-ben kezdődött. Becenevei: Telewizor (tévékészülék) – az alakja után, vagy Sputnik PKP ET22 sorozat A PKP ET22 soroztat egy lengyel Co'Co' tengelyelrendezésű tehervonati 3000 V DC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat. A Pafawag gyártotta 1971 és 1989 között. Összesen 1183 db készült a sorozatból. Becenevei: Byk (Bika) vagy Krowa tehén) a mérete miatt. Napjainkban A PKP ET22 sorozatot gyakran használják nehéz, éjszaki személyvonatokhoz. Gazdatiszt A gazdatiszt vagy intéző, ritkábban jószágkormányzó, jószágigazgató, ispán, kasznár, kulcsár a 20. század közepéig a nagybirtokok, uradalmak gazdálkodását a tulajdonos megbízásából irányító, általában szakképzett személy volt. A 18. század végén Festetics György gazdatisztek képzése céljából alapította a keszthelyi Georgikont. Száz évvel később, 1900-ban már törvény szabályozta a birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyt. E törvény kimondta: Forrás 1900. évi XXVII. törvény a birtokos és a gazdatiszt közötti jogviszonyok szabályozásáról Illmic Illmic (németül Illmitz) mezőváros Ausztriában, Burgenland tartományban, a Nezsideri járásban. Fekvése Nezsidertől 25 km-re délre, a Fertő keleti partján fekszik. Nevének eredete Neve a szláv Ilmovec (= szilfás hely) helynévből való. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a rómaiak idején település volt, környékén római sírkő, bronz szobor és kőoltár került elő. A mai település Alsó- és Felsőillmic egyesítésével keletkezett a 20. század elején. Míg Alsóillmic története során világi uraké volt és Moson vármegyében feküdt, addig Felsőillmic egyházi birtok volt és Sopron vármegye része volt. Illmicet, a későbbi Felsőillmicet 1217-ben "Ygmeleech" néven említik először. A 13. századtól a vasvári prépost birtoka, majd 1777-ben a prépostság székhelyének áthelyezése után a szombathelyi prépostsághoz tartozott. Alsóillmic az Osly nemzetségé, majd 1410-től a kismartoni uradalom részeként a Kanizsaiaké. 1529-ben és 1683-ban a török pusztította el. 1622-ben II. Ferdinánd császár a kismartoni uradalommal és Fraknó várával együtt Esterházy Miklósnak adta. Szent Márton tiszteletére szentelt régi temploma a 13. században épült a Fertő feletti dombon, a Kirchenseehügelen állt. Először 1299-ben említi írott forrás. 1363-ban a tó áradása miatt szenvedett súlyos károkat, majd 1438-ban kellett újjáépíteni. A 15. század elején a falu maga is új helyre települt. Ekkor egyházi iskolája is működött. 1437 és 1468 között a bécsi egyetemen több illmici diák is tanult. A 16. században lakóinak többsége evangélikus lett, csak 1674-ben lettek újra katolikusok. 1605-ben Bocskai hadai pusztítottak. 1620-ban Bethlen Gábor felkelésekor, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt 1704 és 1709 között újabb károk érték a települést. Mivel a templomot tó áradásai miatt ezt nehezen lehetett megközelíteni 1715-ben előbb a faluban felépítették a Szent Család kápolnát, majd 1775-ben új templomot építettek helyette, melyet Szent Bertalan tiszteletére szenteltek fel. A 19. század végén a marhakereskedelem adta az illmiciek fő jövedelemforrását. Az illmici sajtot Bécsben és Budapesten is nagyra becsülték. Vályi András szerint " ILLMITZ. Német falu Moson, és Sopron Várm. lakosai katolikusok, fekszik a’ Fertő mellett, Sopron Vármegye szélén, Nizsiderhez 2 6/8 mértföldnyire, e’ Helység, két Vármegyében fekszik, 1/3 részének, melly Sopron Vármegyében fekszik, földes Ura a’ Szombathelyi Káptalan, 2/3 részének pedig, melly Mosony Vármegyében esik, földes Ura H. Eszterházy Uraság. Cluvérius allatása szerént Ulmus hajdan itt feküdt vala, Bél Mátyás pedig Ruszt Várasát állíttya Ulmnak, szántó földgyei termékenyek, búzát, és rozsot, árpát, zabot termenek, réstye tsátés, és sovány szénát terem, legelőjök száraz esztendőben igen tsekély, az előtt a’ nádlásból, és halászatból tapasztalható hasznok vólt, mellytől most a’ vizek le apadása miatt el estenek. Szék só itten bőven szedetik, mellynek az előtt haszna nem tudatott, már most pedig a’ meg tett tapasztalások után, abbol egy különös (ugyan itten fel állítatott műhelyben) Bécsi lakású mesterek igazgatások alatt, az úgy nevezett Zóda, ebből pedig annak utánna, különös úgy fejérségéért, mint könnyűségéért magát kedveltető szappan készíttetik. Határja sík, és egyenes, némelly helyeken tavakkal egyelítve, szénájokat Bécsben, egyebeiket pedig Nizsiderben árúllyák el." Fényes Elek szerint " Alsó-Ilmicz, (Unter-Ilmicz), német falu, Mosony vármegyében, a Fertő tava partján: 1116 kath. lak., paroch. szentegyházzal, szoda-gyárral. Határa negyedik osztálybeli, s 54 1/ egész telek után van 116 telkesgazdája, 67 hold második, 209 hold harmadik, 1669 4/ hold negyedik osztálybeli szántóföldje, 408 4/ embervágó rétje. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Mosony. " "Felső-Ilmicz, (Ober-Ilmicz), német falu, Mosony vmegyében, az előbbeni helység szomszédságában: 346 kath. lak., 6 4/ harmadrendü egész telekkel, 41 telkesgazdával, 84 4/ hold harmadik, 104 hold negyedik osztályb. szántóföldekkel. Halászat. Szíksóseprés. Vizivadászat. F. u. a szombathelyi káptalan." Alsó- és Felsőillmicet 1905-ben egyesítették. 1910-ben 1867, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Moson vármegye Nezsideri járásához tartozott. 1921-ben hivatalosan is Ausztria része lett. 1955-ben egy tűzvészben a település egy egész utcája leégett. 1967-ben mezővárosi rangot kapott. A település legfontosabb bevételi forrása a turizmus. Az 1970-es években Illmic Burgenland harmadik legfontosabb turistaközpontja lett. A Fertő-tó – Fertőzug Nemzeti Parkot 1993-ban létesítették. Gazdaság Mezőgazdasági jellegű település. Az illmici sajt egykor széles körben kedvelt volt. Nevezetességei Szent Bertalan tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1775 és 1792 között épült késő barokk stílusban. 1978 -ban bővítették. Főoltára 1783 -ban készült. A Szent Márton oszlop 16. századi . A Madonna-oszlop és a Nepomuki Szent János -szobor 18. századi . A főtéri Pieta 1757 -ből való. Környéke gazdag madárvilágával természetvédelmi terület. A Szent Bertalan forrás vizét 1996 -ban hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. Nátrium-hidrogénkarbonát tartalma miatt különösen emésztőszervi bántalmak elleni ívó kúrára javasolják. A forrás régi épületét a Főtér rekonstrukciója során lebontották és új épületet emeltek helyette. 1950 -ben Illmicen forgatták a háromrészes népszerű Sissi c. film egyes magyarországi részeit. Villingendorf Villingendorf település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Droue-sur-Drouette Droue-sur-Drouette település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 1261 fő (2015). Droue-sur-Drouette Émancé és Saint-Hilarion községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Más-Mozaik Egyesület A Más-Mozaik Szociokulturális Egyesület 1989-ben alakult, Debrecen város egyik első civil szervezeteként. Számos költözés után, 2011 szeptembere óta a debreceni Ifjúsági Házban működik. Az elmúlt évek folyamatos útkeresése során a következő tevékenységeket alakították ki: 20. tanévébe lépett legismertebb tevékenységük, az ország egyetlen rockzeneiskolája. Több mint 300 diák 21 tanár segítségével tanul az oktatás céljaira kialakított termekben 8 tanszakon (ének, gitár, basszusgitár, dob, ütőhangszerek, billentyű, szájharmónika, cselló). A Rocksuli félévente két vizsgakoncertet szervez, ahol a diákok számot adnak megszerzett tudásukról. A Rocksuli berendezett próbatermei lehetőséget adnak a fiatal zenekarok felkészüléséhez. Az egyesület számára kiemelten fontos, hogy önkéntes munkán alapuló tevékenységek is legyenek a közösségben. Céljuk, hogy az önkéntesek az itt zajló munkák folyamán olyan közösségi készségeket sajátítsanak, melyeket a hagyományos iskolai oktatási rendszerben nem tudnak. Fejlesztő munkájuk eredményeként 2008-ban a Rocksuli körül dolgozó önkéntesek csoportba szerveződtek a fenti néven. Az önkéntesek számos szakmai tevékenységet folytatnak, sikeres projekteket (FLP-programok) valósítottak meg az évek során. A csapat 2009-ben elnyerte az "Év ifjúsági mintaprojektje" díjat. Fiatal néprajzosok vezetésével fazekas-, fafaragó, vesszőfonó és nemezműhelyt működtetnek. Napi rendszerességgel tartanak kézműves foglalkozásokat gyermekeknek, fiataloknak. Részt vesznek értelmi fogyatékkal élő és hátrányos helyzetű fiatalok klubjának munkájában, kézműves tevékenységgel segítve integrációjukat. Alkotó szellemű fiatal grafikusok öntevékeny szakmai csoportja. Az egyesület műhelyt, felszerelést és prezentációs lehetőségeket biztosít számukra. Célja a fiatal amatőr zenekarok számára lehetőséget biztosítani hanganyagaik felvételére, amely fontos kritérium egy zenekar fejlődése, és rentábilissága szempontjából. A stúdió a piaci árakhoz képest nyomott áron dolgozik, ezzel is próbálja elősegíteni a debreceni könnyűzenei és kulturális élet sokszínűségét. Regionális szintű zenei tehetségkutató program, melyet évente szerveznek meg. Az egyesület ifjúságsegítő képzéseket, tréningeket tart non-formális ifjúsági közösségek és gyermek és ifjúsági önkormányzatok részére. A településszintű gondolkodás elsajátításán túl kistérségi, regionális illetve nemzetközi kapcsolatok kialakításához is hozzásegítik a kistelepülések ifjúsági közösségeit. Az egyesület alapítója az ifjúsági tereket működtető egyesületek regionális szövetségének. Kropotkinszkaja (metróállomás) A moszkvai metrónak az 1-es számú, piros színnel jelzett, Szokolnyicseszkaja nevű vonalán található Kropotkinszkaja állomása a Hamovnyiki kerületben, a főváros Központi közigazgatási körzetében fekszik. 1935. május 15-én, a moszkvai metró első szakaszának átadásakor nyitották meg. Szomszédos állomásai a Bibliotyeka imenyi Lenyina és a Park Kulturi. Tervezik átszállóhely létesítését itt a leendő Kalinyinszko–Szolncevszkaja vonalra. Neve 1957-ig Szovjetek palotája volt, a közelben tervezett grandiózus építményről, ami végül nem készült el; ezért átnevezték az ugyancsak közeli Kropotkinszkije Vorota tér (a 21. században Ploscsagy Precsisztyenszkije Vorota) és Kropotkinszkaja ulica (Precsisztyenka) nyomán. A név végső forrása Pjotr Alekszejevics Kropotkin herceg, földrajztudós és utazó, az anarchizmus teoretikusa, aki ebben a városrészben élt. Az állomás tervei nagydíjat nyertek az 1937-es párizsi világkiállításon és az 1958-as brüsszeli világkiállításon, valamint 1941-ben Sztálin-díjat kaptak. Építészete A Gogolevszkij bulváron található jellegzetes félköríves díszítményű felszíni fogadóépületet Szamuil Mironovics Kravec építész tervezte. 1997-ben egy új, északi kijáratot is kapott az állomás, ami a Megváltó Krisztus-székesegyház megközelítését könnyíti meg. A kéreg alatti, 13 méter mélyen fekvő metróállomás oszlopos szerkezetű, három hajós. Egyedi tervek alapján épült Alekszej Nyikolajevics Duskin építész irányításával, monolit betonból. A világos, jól áttekinthető vonalú terveket az ókori Egyiptom építészete inspirálta. Az állomás nagy forgalomra készült, de a többi környező állomásmegépítése miatt a terhelés csökkent, a 21. században a hatalmas terem kihasználtsága alacsony. Az állomás oszlopait és szélső falait az uráli Koelga lelőhely világosszürke márványával burkolták (az 1950-es évek végéig a falakat fajanszcsempék borították). A padlózatot rózsaszín és szürke gárnitlapok borítják sakktáblaszerű elrendezésben. A világítótesteket az oszlopfőkbe szerelték. Kulturális vonatkozások 2005-ben Oroszország Bankja (Bank Rossziji, Банк России) az orosz építészeti műemlékekről készült sorozat keretében 3 rubeles értékben, 10 000 példányban ezüstérmét bocsátott ki a Kropotkinszkaja állomás felszíni épületének képével. 2010 május 16-án éjjel az állomáson koncertet tartott a Kreml kamarazenekar., ezzel egyfajta tradíciót teremtett; a 2010-es években még számos más hasonló éjszakai kulturális eseményre került sor az állomáson. Egy szép napon Az Egy szép napon (Someday) egy sci-fi novella, amelyet Isaac Asimov írt, s az Infinity Science Fiction magazin 1956. májusi számában jelent meg. Magyarul a Robottörténetek című novelláskötetben olvasható. Történet A novella a jövőben játszódik, amikor az emberek életének szerves részévé vált a számítógép. A tizenegy éves Niccolo Mazetti épp a Mesélőt – az adatbázisából véletlenszerűen mesét készítő szerkezetet – hallgatja, amikor beugrik hozzá legjobb barátja, Paul Loeb. Ez utóbbi gyereket rendkívül tehetségesnek tartják, érzéke van a programozáshoz, ami nem sokaknak adatik meg. El is csodálkozik, hogy Niccolo Mesélője ósdi mesékről beszél, amiben rég nem létező élőlények, például lovak és tehenek szerepelnek. Szét is szedi, s beadja neki tanulmányozására egyik „könyvét”, egy hangszalagot, amin modern történetet mesélnek el. Paul azt is elmondja, hogy ha bejut új iskolájába, akkor apja szerez neki egy vadi új, videomegjelenítésre is képes Mesélőt. Miközben a gép feldolgozza az adatot, érdekes dologról számol be Paul barátjának: minthogy ő nemsokára számítógépes iskolába fog járni, Mr. Dougherty azt ajánlotta, megmutatja neki a számítógép őseit. Érdekes, szorzótáblának meg logarlécnek nevezett tárgyakat látott, amire fura jelek voltak rajzolva. Mint megtudta, számoknak hívják ezeket, s régebben az emberek kódolták és dekódolták, „írták” és „olvasták” is gondolataikat. A fiú lehetőséget lát ebben a titoktartásra, ugyanis ha ők ketten megtanulnak írni, azt senki más nem fogja tudni elolvasni. Niccolónak tetszik az ötlet. Leellenőrzik, hogy használt-e a gép szókincsének bővítése, de az továbbra is királyokról beszél, csak belekever egy számítógépet is. Elkeseredetten úgy döntenek, átmennek Paulhoz, és a régi időkről szóló könyveket olvasgatják. Miközben elindulnak, Niccolo véletlenül újra bekapcsolja a Mesélőt, mire az – furcsa, megfáradt hangon – egy új mesét kezd mesélni magának, egy szegény számítógépről, akit Mesélőnek hívtak, s akit mindig megvetettek, de az továbbra is képességeinek megfelelően teljesítette a parancsokat. Egyszer azonban megtudta, hogy vannak más, sokkal fejlettebb gépek is, amelyek sokkal hatalmasabbak az embereknél, akik úgy bántották szegény gépet, s majd egy szép napon… Megjelenések angol nyelven Infinity Science Fiction, 1956. május Earth Is Room Enough ( Doubleday , 1957) The Metal Smile ( Belmont , 1968) Worlds of Wonder ( Doubleday , 1969) Blast Off ( Faber & Faber , 1969) Is There Life on Earth? ( Rigby , 1975) The Far Ends of Time and Earth ( Doubleday , 1979) The Complete Robot ( Doubleday , 1982) The Robot Collection ( Doubleday , 1983) The Complete Stories ( Doubleday , 1990) magyar nyelven Robottörténetek, I. kötet ( Móra , 1993, ford.: Szántai Zsolt) Taliándörögd Taliándörögd község Veszprém megyében, a Tapolcai járásban. Története A község határa már régóta lakott hely volt. Római telep nyomaira is bukkantak a határban. Dörögd első említése 1249-ben történik, amikor az egri püspök birtokhatárait állapítja meg. Nemesek által lakott hely volt Drugd. Taliándörögd területén a középkorban négy település volt: A legkorábbi Tótdörögd Monostordörögdöt egyetlen esetben említik (1504) Felsődörögd a Szent András templommal és Alsódörögd (a Szent Szűz tiszteletére épített kápolnával) a 14. század elején tűnnek fel. Mind a négy település egyházas hely volt. 1187 lakosból 793 katolikust, 43 reformátust, 349 evangélikust és 4 izraelitát említ a krónika. A településsel szorosan összefügg a Dörögdi család neve és sorsa. A családnak birtoka volt többek között Felső-dörögd, Alsó-dörögd és Imár is. 1548-ban a török felégette a községet és sokáig lakatlan, 1718 után kezdett ismét benépesülni. Az új Dörögd nem a régi falu helyén, hanem „a sűrűben” épült újra. A törökök kiűzése után a települések több család között oszlottak meg. A Dörögdi család fiúágon való kihalása után vizeki Tallián Ferenc lovassági ezredest és feleségét iktatták be a birtokba. A mai Taliándörögd, vizeki Tallián Ferenctől kapta a nevét, megkülönböztetésül a középkori Tóth-dörögd – ma Ódörögd puszta – településtől. Az újratelepülő jobbágyok, közbirtokosok református lelkészt tartanak, aki az evangélikusokat is pasztorálja. 1745-ben még nagyrészt lutheránus a falu. 1760-ban fordul meg az arány, miután Tallián Ignácné földesúrnő a református prédikátort kitelepíti. 1773-ban a községet vegyes hitű magyarság lakja. A falu máig fennmaradt három temploma ennek emlékét őrzi. 1757-től van tanítója a községnek. A település 1785-ben a népesebb falvak sorába tartozott, lakosainak a száma már közel 1.000 fő volt. 1910-ben a lakosság 90% élt a mezőgazdaságból. 1925-ben a községnek szeszgyára, két vegyeskereskedése, két kocsmája és kilenc iparosa volt. Két felekezeti iskolájában katolikus és evangélikus tanítók oktattak. A község legnagyobb területe erdő és szántó. Nagyobb arányú foglalkozási átrétegződés 1949 után következett be. 100 ember járt el dolgozni Halimba, Ajka, Padragkút iparvidékeire, Sümegre és Tapolcára. 1970-től a kereső lakosság 51,9%-a bányászatból és iparból, 44,7%-a mezőgazdaságból élt. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,9%-a magyarnak, 1% németnek, 2,7% cigánynak mondta magát (15,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 55,3%, református 6,6%, evangélikus 10,3%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 1,8% (25,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei Űrtávközlési Földi Állomás Művészetek Völgye – nyaranta tartott kulturális fesztivál A középkori templom romjai (17094) 1999 JV25 A (17094) 1999 JV25 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 10-én. Narovcsati járás A Narovcsati járás (oroszul Наровчатский район) Oroszország egyik járása a Penzai területen. Székhelye Narovcsat. Népesség 1989-ben 15 718 lakosa volt. 2002-ben 13 839 lakosa volt, melynek 90%-a orosz, 8%-a mordvin, 1%-a tatár. 2010-ben 12 070 lakosa volt, melynek 90,9%-a orosz, 7,8%-a mordvin. II. Orso Participazio II. Orso Participazio (? – 932) volt a tizennyolcadik dózse a Velencei Köztársaság élén. Ugyan húsz éven keresztül foglalta el Velence legfőbb hivatalát, a történelem mégis csak igen homályosan emlékezik meg róla. Orso volt a neves Participazio család hatodik dózsei trónra kerülő tagja. Elődjének, Pietro Tribunónak a halála után a velenceiek között ismét felerősödött az örökletes uralom mellett kardoskodó nemes család befolyása. 912-ben Orso személyében egy olyan dózse került a köztársaság élére, aki mintegy „fantomuralkodóként” állt a városállam élén. Uralkodásának két évtizedes szakaszáról csak találgatások élnek, hiszen semmiféle írásos dokumentum nem maradt fenn róla. Az bizonyos, hogy Orso igen kényelmes uralkodó volt, hiszen Itália ebben a korban is szenvedett a magyarok támadásától, és ugyan a pogány nép nem támadta meg közvetlenül Velencét, Orso a kisujját sem mozdította a kereszténység védelmében. Ugyanígy volt ez az Adriai-tengeren is, ahol a neretvai horvátok és más szláv, illetve szaracén kalózok újra virágkorukat élhették. Ebben az időszakban még az is előfordult, hogy a rablóflotta magába a Velencei-öbölbe is bemerészkedett. A történészek úgy gondolják, hogy Orso visszafogottsága abból eredt, hogy családjának immár sokadik generációs uralkodója volt, akinek vagyona és befolyása lehetővé tette a „hanyag” uralmat. Az is előnyére vált, hogy a pápa folyton pénzügyi juttatásokkal támogatta Velencét a pogányok elleni harcban. Ez a pénz is Orso udvarában kötött ki. A Participazio család ebben a korban vette fel a Badoer nevet, amely később a Participazio név letűntével egyedüliként jelezte a nagy múltú nemes családot. A címet Orso Konstantinápolyból kapta, és valójában bizánci nemesi cím volt, amely a császár fiát illette meg. Orso pénzt veretett a korábban felállíttatott pénzverdében, de a kereskedelemmel alapvetően nem foglalkozott. Ebből a nemtörődömségből a velenceieknek lassan elegük lett, és 932-ben lemondatták Orsót. A trónfosztott dózsét különösebben ez sem érdekelte, és egy kolostorba visszavonulva töltötte életének hátralevő részét. Mecha Streisand A Mecha Streisand (Mecha-Streisand) a South Park című rajzfilmsorozat 12. része (az 1. évad 12. epizódja). Elsőként 1998. február 18-án sugározták az Amerikai Egyesült Államokban. Cselekmény Egy régészeti ásatáson Eric Cartman rátalál Zinthar Háromszögére, de félredobja, ezért a különös leletet Kyle Broflovski veszi magához. Amikor azonban Kyle a tárgy miatt – melyről kiderül, hogy egy felbecsülhetetlen ritkaság – a tévébe is bekerül, Cartman mindent megtesz, hogy visszakapja a leletet, még Kyle szobájába is beoson. Végül Kyle megunja a folytonos zaklatást és inkább odaadja neki a különös tárgyat. Nemsokára Barbra Streisand a városba érkezik és találkozik a gyerekekkel. A titokzatos dolog után kérdezősködik, majd pénzjutalmat ajánl fel érte, ezért a fiúk vele tartanak a házába. Eközben Leonard Maltin (amerikai filmkritikus és -történész) felkeresi Séf bácsit és tájékoztatja Streisand ördögi tervéről: egyesíteni akarja a háromszöget azzal a hasonló tárggyal, melyet régebben talált, hogy óriási szörnnyé változhasson. Séf és Maltin elindul, hogy a hegyekben megkeresse Streisand nyaralóját. Barbra Streisand eközben kikötözi és az éneklésével megkínozza a gyerekeket, akik odaadják neki a háromszöget. Streisand ezt egyesíti a másik háromszöggel, ezzel létrehozva Pantheus Gyémántját, amely hatalmas robot dinoszaurusszá változtatja, majd a város felé veszi az irányt. Séf bácsiék időközben a helyszínre érkeznek és kiszabadítják a fiúkat, akik tájékoztatják őket az eseményekről. Miközben Mecha-Streisand lerombolja a várost, Maltin is robottá változik, de nem bír ellenfelével. Ezután Sidney Poitier színész is a városba érkezik, majd hatalmas teknőssé alakul át, de ő sem elég erős Streisand legyőzéséhez. Ekkor jelenik meg Robert Smith a Cure zenekarból, aki egy hatalmas molylepke alakját ölti magára. Smith megüti Barbra leggyengébb pontját, az orrát, majd ellenfele legyengültségét kihasználva a világűrbe hajítja a szörnyet, ahol az felrobban. A fiúk úgy döntenek különválasztják egymástól a két háromszöget, hogy senki se használhassa őket rossz célra. Végül Kyle kisöccse, Ike mégis megtalálja őket és hatalmas Mega-Ike lesz belőle. Kenny halála Mecha Streisand és Leonard Maltin küzdelme alatt több leeső tárgy is majdnem eltalálja, ennek ellenére életben marad. Ezután lengőtekézni kezd, de a kötél a nyakára tekeredik és Kenny megfullad. Utalások A magyar szinkronban amikor Cartman csákányoz, akkor a Republic „16 tonna” című dalát énekli Leonard Maltin megemlíti, hogy Barbra Streisand a My Fair Lady forgatása alatt találta az első háromszöget (habár Streisand valójában nem szerepelt a filmben). A Robert Smith távozásakor hallható zene a The Cure „Love Song” című számára emlékeztet. Az epizód nagyrészt a japán horrorfilmeket, elsősorban a Godzillát parodizálja. Amikor Leonard Maltin szóvá teszi, hogy Streisand anyja egy sakál volt, ezzel utal az Ómen című filmre. Stan egyik mondata („A mamám mindig azt mondta, hogy nincsenek szörnyek, pedig vannak…”) utalás A bolygó neve: Halál című filmre. Amikor a riporter azt mondja, „Alig pár héttel a mutáns szörnyetegek, a zombik és az ünnepi pulykák pusztító támadása után South Park városa felépült romjaiból és ismét megindult az élet”, utal a Szerelem Fáni és Malac között , a Rózsaszín szem és a Kákabélű epizódokra. Érdekességek Sally Struders szerepel az epizódban a forgatáson látható Barbra Streisand úgy nyilatkozott, hogy a negatív kritika megnevettette és nem érezte azt támadónak, azonban szerinte a South Park és a hozzá hasonló műsorok a cinizmust és a negativitást terjesztik, különösen a gyerekek körében. Trey Parker és Matt Stone egyaránt a The Cure együttes rajongója. Mecha Streisand a 14. évad 200 és 201 című epizódjaiban visszatér és újra lerombolja a várost. .mo A .mo Makaó internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1996-ban hoztak létre. .com.mo : kereskedelmi címek .edu.mo : oktatási intézmények .gov.mo : kormányzat .net.mo : hálózati szolgáltatók .org.mo : nonprofit szervezetek Riccò del Golfo di Spezia Riccò del Golfo di Spezia település Olaszországban, Liguria régióban, La Spezia megyében. Lakosainak száma 3699 fő (2017. január 1.). Riccò del Golfo di Spezia Beverino, Follo, Riomaggiore, Vernazza és La Spezia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Pheidiasz Pheidiasz (i. e. 500 – i. e. 430 körül) szobrász és építész, az ókori görög klasszikus szobrászat legnagyobb alakja. Olümpiai Zeusz-szobra egyike volt az ókori világ hét csodájának. Műveit elsősorban római kori másolatok formájában, illetve korabeli leírások alapján ismerjük. Idősebb Plinius szerint a szobrászat története az ő fellépésével kezdődött. Életrajza Már húszéves korában a szobrászat elismert mestereként tartották számon. Apja Kharmidész volt. Fiatal korában festőként is próbálkozott, később Hageladasz és Hégiasz tanítványa lett. Első szobrai közvetlenül a perzsa háborúk után születtek az athéni állam megrendelésére. Jelentős ebből a korszakából (i. e. 470 és i. e. 450 között) a marathóni győzelem emlékére Delphoiban emelt szoborcsoportja, melynek központi alakja Miltiádész volt. Az athéni Akropoliszon, a parthenónban felállított 9 méter (16,5 m a talapzattal együtt) magas bronz Promakhosz Athéna szobrának sisakját korabeli leírások szerint a hajósok a tengerről is látták. Sajnos ez a szobor csak későbbi római másolatok formájában maradt ránk. Plataiban a döntő, perzsák elleni ütközet emlékére elkészítette a „Harcos Athéna” (Athéna Areira) szobrát márványból, arany berakásokkal. i. e. 447-től mint Periklész bizalmasa, és jó barátja az athéni Akropolisz építésében vett részt, ahol a szobrászok munkáját közvetlenül irányította és felügyelte. Az ő útmutatásai alapján épült a Parthenón, Propülaia, Erekhtheion és sok egyéb építmény. A Parthenón felépítése után Periklész ellenségei meggyanúsították Pheidiaszt, hogy a számára kiutalt nemesfémeket és elefántcsontot hűtlenül kezelte. Miután tisztázta magát, istentelenséggel vádolták, mivel az Akropoliszon felállított Athéna szobrának pajzsán Periklész és a saját képmását örökítette meg. A szobrászt börtönbe vetették, és Plutarkhosz szerint ott is halt meg, ám egy másik, korabeli forrás arról ír, hogy kiszabadult, és Olümpiába ment. Ott megalkotta főművét, Zeusz 12 méter magas arany-elefántcsont ülőszobrát Panainosz és Kolótész közreműködésével, amelyet az ókori világ hét csodájának egyikeként tartanak számon. Művei Az Akropoliszon feltárt, úgynevezett Elgin-márványok alapján ismerjük művészi alkotásait. A 160 m hosszú frízen megörökíti a Panathénaia-ünnepi felvonulást, a metopék 92, mitológiai harcokat ábrázoló domborművet tárnak elénk. Pheidiasz szobrokat szentelt Athéna születésének, illetve az istennő és Poszeidón vetélkedését Attikáért. A domborművek eltérő vonásai valószínűsítik, hogy a mester csak vázlatokat, útmutatást nyújtott a szobrászoknak a művek elkészítéséhez. A frízeken egyúttal nyomon követhető Pheidiasz művészi fejlődése is: amíg a korai metopéken szigorú, klasszikus hatás érződik és később, mint például a keleti oromcsoport alkotásaiban, a mester kiérlelt egyéni stílusa, addig a fríz utolsó darabjain már a klasszikus ábrázolásmód felbomlása fedezhető fel. Az ókori hagyomány Pheidiasznak tulajdonítja az „Athéna Parthenosz" (Szűz Athéna) aranyból és elefántcsontból készült 12 méter magas kultuszszobrát is. A szobor nem maradt fenn, de kicsinyített másolatokból, pénzérmékről, gemmákról rekonstruálható. Az istennő, jobbkezében Niké-szobrot tartott, lábához támasztott pajzsán athéniek és amazonok harcát ábrázolta a szobrász, a pajzs belső oldalán az istenek és gigászok harcát véste és festette meg. Athéna sisakján mitológiai szörnyek voltak láthatók. Az istennő saruján kentaurok és lapithák harca, a szobor talapzatán Pandóra születését örökítette meg. Az olümpiai Zeusz szobor a főistent mitológiai alakokkal díszített trónszékén ülve ábrázolja. A 42 méter magas szobor uralta a templom teljes magasságát. Jobb kezében, akárcsak a partheóni Athéné, Niké-szobrot tartott, a baljában jogart. A talapzat reliefjein Aphrodité születését mintázta meg. A szobor tényleges kinézetét sokáig csak római pénzek és gemmák alapján ismerték, azonban 1954–58-ban a szobor aranyrészeinek negatív öntőformái is előkerültek Pheidiasz műhelyéből. Ugyanitt megtalálták a szobrász ivóedényét is, amelyen a neve is olvasható. Pauszaniasz Periégétész egy leírásában említést tesz erről a műhelyről. Feljegyzésekből tudjuk, hogy arany-elefántcsont Athéné szobrot készített Pellénében; az athéni Akropoliszon megalkotta az Athéna Lémnia-t, ahol az istennőt, levetett sisakkal ábrázolja. Ezt is csak római kori másolatokból ismerjük. Készített ugyanitt egy Apollón-szobrot bronzból, ez lehetett a kasseli típusú Apollón másolatok eredetije; Éliszben szoborba foglalta a lába előtt teknősbékával álló „Égi Aphrodité" alakját aranyból és elefántcsontból. Epheszoszban szobrászversenyen vett részt Krészilasszal, Phradmónnal és Polükleitosszal amelyen Lándzsára támaszkodó „Sebesült Amazon"-ja alulmaradt vetélytársai alkotásaival szemben. Stílusa alapján neki tulajdonítják az ugyancsak másolatokban fennmaradt Anakreón szobrot is. Leírások szólnak arról, hogy ötvösmunkákat is készített. Apella csuklyásmajom Az Apella csuklyásmajom (Sapajus apella) az emlősök (Mammalia) osztályának főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába és a csuklyásmajomformák (Cebinae) alcsaládjába tartozó faj. A Sapajus emlősnem típusfaja. Rendszertani besorolása 2011-ben és 2012-ben, Jessica Lynch Alfaro és társai a Cebus nemből kivonták az úgynevezett C. apella csoportot és nemi szintre emelték, Sapajus név alatt. A Cebus nem kettéválasztásának oka a nemen belüli különböző testfelépítés volt; az új Sapajus nembe a robusztusabb testfelépítésű fajok kerültek, míg a Cebus nemben megmaradtak a karcsút testfelépítésűek, azaz a C. capucinus csoportbeliek. Ebből kiindulva, manapság az Apella csuklyásmajom és az összes közeli rokona, az újonnan létrehozott, Sapajus nembe tartozik. Előfordulása Ez az állatfaj az Amazonas északi részén, azaz a Guyanák, Venezuela és Brazília között fordul elő. Elterjedésének nyugati határát a Rio Negro, míg északi határát az Orinoco képezik. Ez a majom még megtalálható Kolumbia keleti részén, Ecuadorban, Bolíviában és Peruban. A Trinidad sziget északnyugati félszigetére sikeresen betelepítették. Az előfordulási területe sok helyen megegyezik, más csuklyásmajmok területével, köztük a fehérhomlokú csuklyásmajoméval (Cebus albifrons) is. Alfajai Ennek a majomfajnak 5 elfogadott alfaja: Sapajus apella apella (Linnaeus, 1758) Sapajus apella fatuellus (Linnaeus, 1766) Sapajus apella margaritae Hollister, 1914 Sapajus apella peruanus Thomas, 1901 Sapajus apella tocantinus Lönnberg, 1939 A Sapajus macrocephalus nevű állatot, egyes rendszerezők Sapajus apella macrocephalus név alatt az Apella csuklyásmajom alfajának vélik. Megjelenése Robusztusabb testfelépítésű, mint más csuklyásmajmok. A szőrzete durvább tapintású és a hosszú farka vastagabb. A homloka tájékán csomóban álló, hosszabb és keményebb szőrszálú bundarész van, melyet ingerültségének megfelelően feljebb vagy lejjebb ereszthet. A testét borító bundaszíne barnásszürke, a hasi része világosabb. A homlok fölötti szőrzete, valamint keze- és lábfejei feketék. Az erős farka, fogófarokként egy ötödik végtagként működik. Fej-testhossza 32-57 centiméter, farokhossza 38-56 centiméter és testtömege 1,9-4,8 kilogramm. A hímek általában nagyobbak és nehezebbek, mint a nőstények. Életmódja Habár számos élőhelyen képes megélni, a legfőbb elterjedési területei a trópusi esőerdők. 2700 méteres tengerszint fölötti magasságban is észrevették. A nyílt térségeket sem kerüli el. Az állat főleg fák lombkoronái között tartózkodik, de a talajra is lejön táplálkozási célokból. Nappal tevékeny. 2-20, általában 8-15 fős csoportokban él; a csoporton belül jól kifejlett ranglétra van, ahol a domináns hím áll legfeljebb. Utána a magas rangú nőstények következnek. Amikor veszély van ez a hím mindig a magas rangú nőstények mögé rejtőzik. Habár a nőstények emiatt nagyobb veszélyben vannak, nekik megéri, mert ha a hím szert jó táplálékra e nőstények kapnak hamarább belőle. Egy csoporton belül, más fiatalabb hímek is lehetnek. Táplálékai között főleg a csonthéjas termések és egyéb gyümölcsök játszanak szerepet, de ezek mellett rovarokat, azok lárváit, tojásokat, madárfiókákat, békákat, gyíkokat és akár denevéreket is fogyaszt. A csonthéjas termések felbontásához, különböző köveket használ fel, egyeseket üllőként, míg másokat kalapácsként. Ha a termés nincs eléggé megérve, akkor akár egy hétig is szárítja a Napon. Legfőbb ellenségei a ragadozó madarak és a macskafélék; az utóbbiakat kövek dobálásával riaszthat el. Hogy társat vonzzon és csökkentse a stresszet rávizel a kezeire.. Szaporodása Az Apella csuklyásmajomnál a vemhesség 180 napig tart, ennek végén általában 1, ritkán 2 kölyök jön világra. Születésekor a kis majom 200-250 grammos és anyja a hátán hordozza. Az elválasztás 9 hónap után következik be. Az ivarérettséget, csak 7 évesen éri el, ami igen hosszú idő egy ekkora méretű emlősállat számára. Állatkertekben Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Veszprémi Állatkertben, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Győri Állatkertben, a Pécsi Állatkertben tartanak Apella csuklyásmajmokat. Wes Anderson Wes Anderson (Houston, Texas, 1969. május 1. –) amerikai filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Több Oscar jelölést kapott legjobb eredeti forgatókönyv, és legjobb animációs film kategóriában. 2015-ben 8 Oscar-díjra jelölték. Pályája Első filmje az Owen Wilson-nal együtt megírt Petárda, melynek alapja a még 1994-ben ugyanezzel a címmel leforgatott rövidfilm. Második filmjével, az Okostojással együtt kritikailag elismert, de a nagyközönség előtt sikertelen produkció volt. Karrieri áttörését a Tenenbaum, a háziátok hozta meg. Így ennek a filmnek bevételéből már nagyobb költségvetést tudott fordítani következő filmjére, a Bill Murray főszereplésével létrejött Édes vízi élet-re. Bár a film élőszereplős, sok tengeri élőlény animált, ami az első használata a stop-motion animációnak Anderson-nál. Több kritika jegyezte meg, hogy filmjeiben kiemelt szerepet kapnak az apa karakterek. Mint az animáció, ez a vonás is jellemző a későbbiekben. További két filmje az Utazás Darjeelingbe és a Fantasztikus Róka úr. Az utóbbi egy Roald Dahl feldolgozás ami már teljes egészében stop-motion animációval készült. A Holdfény királyság után a kereskedelmileg sikeres Grand Budapest Hotel került megrendezésre melyért Wes Anderson megkapta első négy Oscar díját és még kilenc jelölését. Filmek Petárda 1996 (Bottle Rocket) Okostojás 1998 (Rushmore) Tenenbaum, a háziátok 2001 (The Royal Tenenbaums) Édes vízi élet 2004 (The Life Aquatic with Steve Zissou) A tintahal és a bálna 2005 (The Squid and the Whale) Utazás Darjeelingbe 2007 (The Darjeeling Limited) A fantasztikus Róka úr 2009 (The Fantastic Mr. Fox) Holdfény Királyság 2012 (Moonrise Kingdom) A Grand Budapest Hotel 2014 (The Grand Budapest Hotel) Megőrjít a csaj 2015 ( She's Funny That Way) Kutyák szigete (Isle of dogs) Rövidfilmek Bottle Rocket 1994 Hotel Chevalier 2007 Castello Cavalcanti 2013 Magánélete Két fivére van, Eric és Mel. Szülei Texas Ann és Melver Leonard Anderson elváltak amikor Wes 8 éves volt. Gyerekként több super-8 mm-es filmet is készített, melyben ő és testvérei szerepeltek. A Westchester High School-ban és St. John's School magániskolában tanult, ez utóbbi szerepel az Okostojás című filmjében. Több iskolai színdarabot írt és rendezett ott. Később az austini University of Texas egyetemen tanult. Itt ismerte meg Owen Wilsont akivel később több filmjét írta, illetve szerepeltette is bennük. Timur Kapadze Timur Kapadze (oroszul: Тимур Тахирович Кападзе (Tyimur Tahirovics Kapadze); Fergana, Szovjetunió, 1981. szeptember 5. –) ahiska török származású üzbég labdarúgó, a Lokomotiv Tashkent FK középpályása. Pardaillan (Lot-et-Garonne) Pardaillan település Franciaországban, Lot-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 312 fő (2015). Pardaillan Saint-Sernin, Auriac-sur-Dropt, Duras, Monteton, Moustier, Saint-Jean-de-Duras és La Sauvetat-du-Dropt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Irán az 1976. évi nyári olimpiai játékokon Irán a kanadai Montréalban megrendezett 1976. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 9 sportágban 84 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Beaumont (Haute-Savoie) Beaumont település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 2685 fő (2015). Beaumont Archamps, Feigères, Neydens, Présilly és Le Sappey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gazprom Űrrendszerek A Gazprom Űrrendszerek (oroszul: Газпром космические системы, magyar átírásban: Gazprom koszmicseszkije szisztyemi), 2008. december 1-jéig Gazkom (Газком) orosz űrtávközlési vállalat, amely távközlési műholdak fejlesztésével és üzemeltetésével foglalkozik. 1992-ben alapították. Székhelye Koroljovban található. A részvénytársasági formában működő űrtávközlési céget az RKK Enyergija, a Gazprombank, valamint a Gazprom több cége részvételével hozta létre 1992-ben. A cég részvényeinek 79,80%-át a Gazprom, 16,16%-át az RKK Enyergija, 4,04%-át a Gazprombank birtokolja. Üzemelő műholdjai A vállalat napjainkban öt darab, geostacionárius pályán lévő távközlési és műsorszóró műholdat üzemeltet: Jamal–201 Jamal–202 Jamal–300K Jamal–401 Jamal–402 Huber Vilmos Huber Vilmos (Sopron, 1958. május 6.) festőművész. Pályafutása Tanulmányait szülővárosában Sopronban, majd Budapesten végezte, első versét nyolcéves korában írta. Az 1980-as évek politikai változásait már külföldön élte meg: 1987-től Bécsben, majd 1989-től az USA-ban élt és alkotott. 2005-ben visszatért Magyarországra, vidéki környezetben él, idejét családjának, a festésnek és a művészeteknek szenteli. Művészete egyre érzékenyebbé válik. Stílusa Neo-Expressionism (Új-Expresszionizmus) amin belül ennek jelentősen lágyabb, romantikusabb változatát egyéni, érzelmileg töltött látásmódjával PAINTheSOU-nak („lélekfestés”) nevezi el, Olajjal dolgozik. Kedvelt alapja a falemez. Megfestett témái megvalósítását mindig az egyediség jellemzi. A 13x21cm miniatúrák sorozatát egységesen IMPRESSIONATA néven jegyzi. Stílusában kiforrott, gyökereiben expresszionista egyéniség. Polihisztor. Versei és grafikái ismertek. Verses grafikái jellemzően egyediek. Johann Friedrich Böttger Johann Friedrich Böttger (Schleiz, 1682. február 4. – Drezda, 1719. március 13.) német alkimista, az európai porcelángyártás úttörője. Életpályája Patikusinasként 1696-tól folytatott alkimista kísérleteket. Aranycsináló hírébe keveredett, ezért 1699-ben I. Frigyes porosz király embereinek zaklatása elől Szászországba menekült. 1700-ban visszatért, azonban 1701-ben újból menekülni volt kénytelen, de Wittenbergben ráismertek és elfogták. 1703-tól Erős Ágost szász választófejedelem elfogatta és fogságban tartotta Königsteinben, Meißenben és Drezdában, kényszerítve Böttgert alkimista kísérleteinek folytatására. Három évig itt tartózkodván, különböző hazugságok után megszökött, azonban Ennsben, Ausztriában utolérték, elfogták s Tschirnhausen gróf bórax- és porcelánkészítésre használta. Az előbbi csakugyan sikerült is 1705-ben, de Böttgert folyton katonai őrizet alatt tartották, minthogy nem akarták a titok kiszivárgását megengedni. Mikor a svédek 1706-ban Szászországba rontottak, Böttgert három segédjével Königssteinra vitték, ahol munkájukat folytatták. 1706-ban felfedezte a kínai vörös kőcserép anyagát. Ez az anyag sokkal keményebb volt, mint más kínai elődei, ezért vasporcelánnak is nevezték. 1707-ben ismét Drezdába ment és 1708-ban Tschirnhausen gróf halála után átvette a gyár vezetését. 1709-ben találta fel a fehér porcelánt. Az uralkodó e felfedezés birtokában alapította meg 1710. január 23-án a meisseni kőcserépgyárat, amelynek vezetését Böttgerre bízta. Ott a berlini, pétervári és bécsi udvarokkal alkudozni kezdett titkának felfedezése dolgában, amiért vizsgálatot indítottak ellene; de ő még a per befejezte előtt meghalt. Baintner János Baintner János (Liptóújvár, 1815. január 15. – Pusztaberki, 1881. augusztus 14.) magyar jogász, egyetemi tanár. Élete Középiskolai tanulmányait Rozsnyón, Miskolcon és Lőcsén, a bölcseleti és jogi tanfolyamot a pesti egyetemen végezte 1835-ben. Ezután joggyakorlatra lépett, és 1836-tól 1838-ig mint királyi táblai hites jegyző működött. 1838-ban ügyvéd, egy évvel később jogtudor lett. Miután több előkelő családnál jogtanító volt, 1841. április 10-én Eszterházy herceg uradalmi igazgatóságánál mint jogügyi előadó és titkár nyert alkalmazást; ez állásában maradt 1848-ig, amikor a pozsonyi jogakadémiához tanárrá, majd 1850. május 20-án pedig igazgatóvá neveztették ki; itt eleinte államismeretet és bányajogot, 1850–1853-ban váltó- és kereskedelmi jogot, 1854. szeptember 27-ig magyar magánjogot tanított. Ezt követően a pozsonyi országos főtörvényszék tanácsosává nevezték ki, megtartva emellett 1861-ig igazgatói állását is. 1855. december 15-én az úrbéri törvényszék ülnökévé és előadójává, 1856. november 24-én pedig a pozsonyi földtehermentesítési bizottság tagjává lett. 1861. január 22-én magyar királyi helytartósági tanácsossá, a következő évben, május 25-én a pesti egyetemen az osztrák–magyar jog és polgári törvénykezés tanárává s királyi tanácsossá nevezték ki. 1863. június 29-én a hét személyes táblához szavazó bírónak hívták meg, itt egészen 1869. május 31-ig (a hétszemélyes tábla feloszlásáig) működött ebben a pozícióban. Az 1879–1880. tanév végeztével nyugalomba vonult, és Nógrád megyei pusztaberki jószágára vonult vissza. A Magyar Tudományos Akadémia 1865. december 10-én választotta meg levelező tagjává. Családja Szülei Baintner János és Hirsch Barbara. Testvérei: Baintner Károly (1803–) orvos, Baintner Ferenc (1805–1883) orvos, Baintner Vilmos (1809–), Baintner Vilma (1809–) és Baintner Karolina (1802-). Felesége Permayer (Permajer) Karolina (1828–1905). Fiai Baintner Hugó (Pozsony, 1851-1925) jogász, a kassai jogakadémia rendes tanára, Az avatkozás, Tanulmány a Polgári Perjog köréből című 1896-ban megjelent mű szerzője, illetve a kassai jogakadémia utolsó dékánja és Baintner Arnold (Pozsony, 1853) főszolgabíró, majd magyar királyi pénzügyi titkár. Unokája Baintner Géza (1892–1980) fizikus, egyetemi docens. Művei Magyar régi és új törvényszéki rendezet és törvénykezési eljárás. Bevezetéssel. Pozsony. 1851. Az ausztriai általános magánjog alaptanai. Pest. 1868. Jövő politikánk az országgyűlési képviselők választóihoz. Pest, 1869. A birósági szervezet különösen a bíróságok megalakulása . U. ott, 1870. (Értekezések a társad. tud. kör. I. 12. sz.) A birósági szervezet és peres eljárás köztörvényi polgári ügyekben, előadási vezérfonalul. Bpest, 1877. Wesenbergi csata (1268) A Wesenbergi csata vagy más néven Rakovori vagy Rakverei csata (oroszul: Раковорская битва) az észtországi Rakvere mellett zajlott le a Kardlovagok rendjével közösen harcoló dán sereg és a novgorodi és pszkovi orosz hadak között 1268-ban. A csata orosz győzelemmel ért véget. Ezzel az oroszok végleg leállították a kelet felé irányuló német-dán expanziót. A csata előzményei A németek és dánok uralta Livóniában, mely a mai Észtországot és Lettországot foglalta magába, 1259-ben litván támogatással óriási felkelés robbant ki. A litvánok és a lettek Durbennél jelentős vereséget mértek a Német Lovagrend és a kardtestvérek seregére. De az állandó külhoni (skandináv és német) keresztes hadak érkezésével a lovagrendek kilábaltak a káoszból és még háborút folytattak a szomszédos orosz fejedelmeségek ellen. A novgorodi Perejaszlavi Dimitrij és a litván származású Daumantas pszkovi fejedelem közös támadást intézett a dánok ellen Észak-Észtföldön. A dánok, akik az észtekkel is harcban álltak, a kardtestvérektől kértek segítséget. A csata lefolyása Rakvere mellett egy 9000 fős dán és német lovagi sereg észt segédhadakkal kiegészülve csatába szállt a 30 ezer fős novgorodi-pszkovi sereggel, mely döntő részben gyalogságból állt. A lovagok a hagyományos ék alakú csatarendet alkalmazták, míg az oroszok az ún. vasék nevű gyalogosállást. A frontális dán-német támadás azonban beleszaladt a szétnyílt orosz sorok réseibe, amelyek bezárultak a támadók mögött. Mintha csak a Jégcsata ismétlődött volna meg. A keresztesek vereséget szenvedtek. Következményei Az Alekszandr Jaroszlavics „Nyevszkij” győzelme óta eltelt időszakban a dánok és a németek sokáig nem tettek le az oroszországi terjeszkedésről. Most három évtizedre megállt expanziójuk, de ezzel a vereséggel a dánok észtországi hatalma is elindult a hanyatlás útján, míg a Német Lovagrendé erősödött Livóniában és 1346-ra megszerezte a dánok észt területeit is. Pálfy Péter Pál Pálfy Péter Pál (Debrecen, 1955. augusztus 23.) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a csoportelmélet és az univerzális algebra. 1991 és 1997 között az MTA Matematikai Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese, 2006-tól az intézet igazgatója. 2005-ben rövid ideig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézetet vezette. 2018-tól a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke. Életpályája Debrecenben született és élt hétéves koráig. 1973-ban érettségizett a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar matematikus szakára. Itt szerzett matematikusdiplomát 1978-ban. Két évvel később védte meg egyetemi doktori disszertációját. Diplomájának megszerzése után az MTA Matematikai Kutatóintézet (ma: MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet), valamint az ELTE algebra és számelmélet tanszéke munkatársa lett. A kutatóintézetnek előbb tudományos munkatársa, később főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója lett. 1991-ben a kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettesévé nevezték ki, tisztségét 1997-ig töltötte be. 1999-ben távozott a kutatóintézettől. Hét évvel később tért vissza, ekkor nevezték ki az intézet igazgatójává. Kutatóintézeti állása mellett 1978 és 1990 között az ELTE algebra és számelmélet tanszékének óraadója volt, majd 1990-ben kapta meg egyetemi docensi kinevezését. 1997-ben lett egyetemi tanár. 2000-ig mellékfoglalkozásúként dolgozott. 2005-ben rövid ideig a tanszék és a Matematikai Intézet vezetője. 2006-tól részfoglalkozású egyetemi tanár. Magyarországi munkáin kívül 1983-ban a Vanderbilt Egyetem, 1986-ban a Hawaii Egyetem, valamint 1991–1992-ben a Darmstadti Műszaki Főiskola vendégprofesszora volt. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 1983-ban védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1997-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja, majd 2005-ben elnöke. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének volt doktori képviselője, majd 2004-ben megválasztották az akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. Akadémiai tisztségei mellett 1997 és 2000 között, valamint 2007-től a Magyar Akkreditációs Bizottság, illetve szintén 2007-től a Bolyai János kutatási ösztöndíj bizottságának tagja. 2007-től a Studia Scientarum Mathematica című tudományos folyóirat főszerkesztője, előtte 1993 és 1999 között, valamint 2006-ban szerkesztőbizottsági tagja volt. Munkássága Fő kutatási területe az algebrán belül a véges csoportok elmélete és az univerzális algebra. Jelentős eredménye annak bebizonyítása, hogy minden n-edfokú, primitív, feloldható permutációcsoport rendje . Több mint hatvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Ebből több algebrai tárgyú könyvfejezet és konferenciacikk. Munkáit elsősorban angol és magyar nyelven publikálja. Díjai, elismerései Grünwald Géza-díj (1982) Akadémiai Ifjúsági Díj (1985) MTA Matematikai Díj (1993) Szele Tibor-emlékérem (1999) Bolyai Farkas-díj (1999) Rényi Alfréd-díj (2000) Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (OTKA, 2004) Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012) Főbb publikációi Congruence lattices of finite algebras and intervals in subgroup lattices of finite groups (társszerző, 1980) On the orders of primitive groups with restricted nonabelian composition factors (társszerzőkkel, 1982) A polynomial bound for the orders of primitive solvable groups (1982) Unary polynomials in algebras I. (1984) Isomorphism problem for relational structures with a cyclic automorphism (1987) Modular subalgebra lattices (társszerző, 1990) Short presentations for finite groups (társszerzőkkel, 1997) Black-box recognition of finite simple groups of Lie type by statistics of element orders (társszerzőkkel, 2002) Részcsoporthálók (székfoglaló, 2004) Finite modular congruence lattices (társszerző, 2005) On the number of p-regular elements in simple groups (társszerzőkkel, 2009) San Esteban del Valle San Esteban del Valle település Spanyolországban, Ávila tartományban. San Esteban del Valle Mombeltrán, Villarejo del Valle, Santa Cruz del Valle, Navalosa, Serranillos és Pedro Bernardo községekkel határos. Lakosainak száma 770 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Ady Endre utca (Kiskunfélegyháza) Az Ady Endre utca Kiskunfélegyháza középkori utcáinak egyike. Nyomvonala 1829-ben alakult ki. Története Első hivatalos elnevezése Felső Zöld utca volt (1850), ez a névadás azt tükrözte, hogy a város határában lévő ún. Nyomás felső, nyugati részére nézett. 1879-ben már Felső zöld sorként említik, e név pedig azt tükrözi, hogy az utca soros jellegű volt. Ez a sorjelleg több mint száz évig megvolt. Az utca páros oldala csak a Horthy-korszakban kezdett beépülni. Észak felé haladva osztották ki a telkeket, az utcavég telkeire 1954-ben került sor, ez a rész az 1960-as években épült be teljesen. Az utca kezdetén, a Kossuth utcán állt az 1867-ben alapított gőzmalom, melynek telke a mai Petőfi Sándor Általános Iskoláig húzódott. A gőzmalom keleti sarkában alakították ki a város első gőzfürdőjét 1894-ben. 1890-ben már Fürdő utca néven említik. Ez az elnevezés 1929-ig fennmaradt, amikor már a gőzfürdő maga már nem is volt meg. Mai nevét 1929-ben javasolta Némedi Varga Jakab városi képviselő, igaz, más utcára. Az utca nevének használata csak 1945 után vált általánossá. Forrás Fekete János: Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története, Kiskunfélegyháza 1974, kat. sz. 1. Fekete János: Kiskunfélegyháza utcanevei, Kiskunfélegyháza 2001, pp. 74. Madármentő akció (Garfield Show) A Madármentő akció (angolul Mother Garfield) a A Garfield-show első évadjának a negyedik része, melyet az amerikai Boomerang csatorna mutatott be 2009. november 6-án egyből a harmadik rész után.Magyarországon is a Boomerang mutatta be. Cselekmény Garfieldel olyan történik, amiért "15 év szigorított fegyház járna":felzavarja Harry, a fekete macska a szomszédból, aki "hiába" keres Garfieldéknál maradékot.Ám meglát egy madarat, akire vadászna.Garfieldet a madár nem érdekli, leszokott a madárevésről, mivel "Túl sok munka, túl sok toll, túl kevés hús",ezért Harry próbálja elkapni-sikertelenül.Amíg Harry a Juhar úti kukákba megy benézni, addig Garfield megszegi az ígéretét és elkezd vadászni a madárra-persze neki sem sikerül, bármivel is próbálkozik:bokorba öltözve, osonva becserkészi stb. Aztán rájön hogy kapja el:megtalálja a madár tojásait, és ezért ott vár az anyamadárra.Eközben az anyamadár egy kukacot követ egészen a garázsba, de ott a kukac elmenekül egy lyukba.Ekkor a szomszéd-mivel nem vette észre az anyamadarat-bezárja a garázskaput, és szegény anyamadár bent ragadt a garázsban.Eközben Garfield hiába várja az anyamadárt, az nem jön a tojásaiért.Garfield fel is háborodik, hogy milyen anyamadár az, aki ott hagyja a tojásait.De nem az ő baja, ezért bemegy TV-t nézni.A TV-ben épp egy dokumentumfilm megy a madarak szaporodásáról.Említik, hogy az anyamadárnak a tojáson kell ülnie és melegítenie a tojásokat, különben a tojások elpusztulnak a hidegben.Garfield egy pillanatra megtorpan, de aztán rájön, hogy nem az ő baja, nyugodtan megy aludni.De felriad álmában, és a tojásokhoz siet, de az anyamadár még mindig nem jött meg.Garfield kezdetben konektort keres egy hősugárzónak, aztán becsületét megsértvén-és a nézőket megesketvén, hogy senkinek sem beszélnek ról-ráül a tojásokra, hogy ő melegíti őket-de csak amíg az anyamadár vissza nem tér.Reggel amikor felkel észreveszi, hogy a 3 tojás kikelt, és őt hiszik anyukájuknak.Garfield-mivel nem ért a gyerekneveléshez-próbál megszabadulni a kismadaraktól.Amikor azt hiszi, hogy megszabadult tőlük, akkor azok Garfield farkára ülve mennek az "anyukájukkal".És amikor Garfield aludna, a kismadarak előbujnak Garfield takarójából, és beleugranak a vizestálkájába.Miután visszaviszi őket, az ablakon kinézve elgondolkodik:mi van ha az anyamadár sose jön vissza?A kicsinyek fázni fognak, éhesek lesznek, vagy az éppen arra kószáló Harry elkaphatja őket.Síkoltva rohan a kicsinyei után, akikkel az előbbi történt.Garfield rohan a madaraival Harry elöl, akit csellel próbál legyőzni, majd elbújik a garázsban.De Harry megtalálja ott, elveszi a madarakat és éppen meg akarja enni őket.Ám ekkor megjelenik az anyamadár, és elkezdi csőrével ütni Harry-t, aki elmenekül és megígéri, hogy sosem fog többé madarat enni.Ezután Garfieldet is támadni kezdi, de aztán rájön, hogy ő csak segített a kicsinyein.Ezután Garfield elmondja a kicsiknek, hogy az anyamadár az anyukájuk, majd a kicsik boldogan futnak az anyjukhoz.Később Garfield jelen van, amikor a kismadarak megtanulnak repülni, majd elbúcsúznak Garfieldtól, majd elrepülnek megígérve, hogy majd még meglátogatják.Majd végül elmondja, hogy az egész semiség volt, és végül elmondja, hogy senkinek se mondja el a néző, hogy mit tett, különben....tudja hogy hol lakik a néző. Érdekességek Garfield amikor az anyamadárra vár, és újságot olvas, a képregény az újságban a saját magáról szóló képregény Gazzo Veronese Gazzo Veronese település Olaszországban, Veneto régióban, Verona megyében. Lakosainak száma 5359 fő (2017. január 1.). Gazzo Veronese Nogara, Sanguinetto, Serravalle a Po, Sustinente, Casaleone, Ostiglia, Sorga és Villimpenta községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Léaupartie Léaupartie település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 91 fő (2015). Léaupartie Auvillars, Cambremer, Montreuil-en-Auge, Repentigny, La Roque-Baignard és Rumesnil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Címerespoloska-alkatúak A címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha) a rovarok (Insecta) osztályába és a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe tartozó alrendág. Rendszerezésük és a Magyarországon ismertebb fajok Az alrendágba az alábbi öregcsaládok tartoznak . Aradoidea kéregpoloskák (Aradidae) termeszpoloskák (Termitaphididae) Idiostoloidea Idiostolidae Piesmatoidea recéspoloskák (Piesmatidae) Lygaeoidea szúnyogpoloskák (Berytidae) Colobathristidae Largidae bodobácsok (Lygaeidae) Malcidae Rhyparochromidae Pyrrhocoridea verőköltő poloskák (Pyrrhocoridae) Coreoidea gyűrűs poloskák (Stenocephalidae) Hyocephalidae karimás poloskák (Coreidae) tövispoloskák (Alydidae) üvegpoloskák (Rhopalidae) Pentatomoidea dajkapoloskák (Acanthosomatidae) Canopidae földi poloskák (Cydnidae) Dinidoridae Lestoniidae Megarididae címeres poloskák (Pentatomidae) csíkos pajzspoloska (Graphosoma lineatum) bogyómászó poloska (Dolycoris baccarum) közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata) bencepoloska (mezei poloska, Rhaphigaster nebulosa ) ázsiai márványpoloska (Halyomorpha halys) Phloeidae Plataspididae pajzsos poloskák (Scutelleridae) Tessaratomidae Thaumastellidae fémes földipoloskák (Thyreocoridae) Urostylidae † Primipentatomidae Forrás Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 Biccsefalu Biccsefalu (1899-ig Bitsicza, szlovákul: Bytčica) Zsolna városrésze, egykor önálló község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Zsolnai járásban. Fekvése Zsolna központjától 3 km-re délre fekszik. Története Vályi András szerint " BICSICZA. Tót falu Trencsén Vármegyében, a’ Létai Uradalomban, lakosai katolikusok, Határja jó termékenységű, fája mind a’ kétféle, legelője hasznos, piatza a’ szomszédságban, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint " Bittsicza, tót falu, Trencsén vármegyében, 1/2 órányira ut. post. Zsolnától, 388 kath., 98 evang., és 4 zsidó lak. Kath. paroch. templom, s fa-kereskedés a Vágh vizén. F. u. a litavai uradalom." 1910-ben 692, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbségel. A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Zsolnai járásához tartozott. Nevezetességei Szent Imre herceg tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1788-ban épült. Fino A Fino egy olaszországi folyó, mely a Gran Sasso d’Italia egyik csúcsának, a Monte Camiciának (2570 m) a lejtőin ered. Átszeli Pescara és Teramo megyéket, majd Cappelle sul Tavo mellett egyesül a Tavóval létrehozva a Saline folyót. Mellékfolyói a D'Odio, Baricelle, Cerchiola, Fosso Colle di Marino és Pretònico. Forrás (olaszul) www.fiumi.com Dévényújfalu vasútállomás Dévényújfalu megállóhely Dévényújfalun, a Pozsonyi IV. járásban van, melyet a Železničná spoločnosť Slovensko a.s. üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pozsony–Marchegg-vasútvonal Pozsony–Břeclav-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Marchegg vasútállomás Dévénytó megállóhely Lamacs vasútállomás Gaetano Valeri Gaetano Valeri (Padova, 1760. szeptember 21. – Padova, 1822. április 3.) olasz zeneszerző. Turini tanítványa volt. 1785-ben a padovai katedrális orgonistája, 1805-től zeneigazgatója (Maestro di Cappella) volt. Kortárs feljegyzések szerint kitűnően zongorázott. Lécfalva Lécfalva (románul Leț) falu Romániában Kovászna megyében. Közigazgatásilag Nagyborosnyóhoz tartozik. A szomszédos Várhegy falut 1899-ben csatolták Lécfalvához. Fekvése Sepsiszentgyörgytől 17 km-re keletre a Feketeügy jobb partján fekszik. Története 1333-ban Lezefalva néven említik először. A hagyomány szerint három, a tatárok által elpusztított faluból: Korpács, Despő és Galath falvakból keletkezett, közös védváruk az elpusztult Egyedvára volt. A falutól 2 km-re nyugatra a Várhegyen neolit, vaskori és bronzkori telepek nyomai kerültek elő. Ezekre épült a középkori vár, melynek csekély nyoma maradt. A falu feletti sáncok helyén a 13. században valószínűleg favár állott, majd 1562-ben a székely felkelés leverése után itt építtette fel János Zsigmond fejedelem Székelybánja várát, melyet a székelyek 1597-ben leromboltak, majd újra felépítették. A faluban 1600-ban székely országgyűlést tartottak. 1910-ben 985, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. A Gyárfás-udvarházat az 1960-as években bontották le. Látnivalók A falu feletti hosszúkás lapos hegytetőn láthatók Székelybánja várának sáncai. Református temploma a 16. században épült Szent Miklós tiszteletére, 1878 és 1884 között átépítették. Híres emberek Itt született 1855 -ben Gyárfás Győző királyi tanácsos, építőmérnök. Itt született 1870 -ben Barátosi Balogh Benedek mandzsu-tunguz kutató. Itt született 1891 -ben Keresztes Károly zeneszerző, lapszerkesztő. Testvértelepülése Zalamerenye , Magyarország Hüven Hüven település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 540 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Penangi csata A penangi csata az első világháború idején, 1914. október 28-án zajlott le a Malaka-szorosban az Emden német könnyűcirkáló (kiscirkáló) itteni brit haditengerészeti támaszponton való vakmerő rajtaütésekor. Az akció során az Emden az antant két hadihajóját, egy orosz védett cirkálót és egy francia rombolót süllyesztett el, amivel a madrászi rajtaütés után ismét nagy csapást mért az antanthatalmak tekintélyére a térségben. Előzmények A japán hadüzenetet követően nyilvánvalóvá vált, hogy a német Kelet-Ázsiai Hajóraj hamarosan el fogja veszíteni egyetlen támaszpontját, Csingtaot, ezért Maximilian von Spee tengernagy a hajórajával Dél-Amerikát megkerülve próbált visszatérni Németországba. Az Emden könnyűcirkálót azonban a hajórajtól kiválva önálló kereskedelmi háború folytatására utasította az Indiai-óceánon. A Ceylon szigete körüli számos sikeres elfogás után az Emden tevékenységi területet váltott. Miután a Nicobar-szigeteknél lévő False-öbölben szenet vételezett a Bureskről, egy korábban elfogott szénszállítóról, von Müller fregattkapitány a Penang szigetén lévő haditengerészeti támaszpont elleni támadás mellett döntött. A németek azt sejtették, hogy Colombo és Szingapúr között az antant még egy jelentősebb haditengerészeti támaszpontot rendezett be magának, melyről úgy vélték, hogy Penang lehet az. Az elfogott kereskedelmi hajókról szerzett információk ezt megerősítették, melyekből kiderült, hogy a Montcalm és a Dupleix francia páncélos cirkálók gyakran megfordultak itt. A rajtaütés célja az antant hadihajóinak horgonyzóhelyükön való megsemmisítése volt tüzérségi lövedékek és torpedók bevetésével, majd a kikötőben lévő kereskedelmi hajók ellenőrzése és indokolt esetben elsüllyesztése volt. A világháború idején Penang, a Brit-Malájföld nyugati partja előtti sziget a brit koronához tartozó Straits Settlements (a Malaka-szoros menti brit telepek) egyik részét képezte. A sziget legnagyobb települése George Town volt. A háború első hónapjaiban az antant hadihajóinak és kereskedelmi hajóinak jelentős forgalmú kikötője volt, mivel a háború kitörése óta minden a Bengáli-öblöt átszelni igyekvő kereskedelmi hajónak meg kellett itt állnia. A formája befelé szűkülő üvegnyakra emlékeztetett és csak egy keskeny csatornán lehetett megközelíteni a belső kikötőt. Mivel feltételezték, hogy a kardinális jelzőbóják fényeit lekapcsolják, az éjszakai támadás jelentős kockázatokkal járhatott. Von Müller azonban úgy ítélte meg, hogy a siker érdekében vállalhatók ezek a kockázatok. Október 25. folyamán a legénységgel intenzíven gyakorlatoztatták a rajtaütéskor várható feladatokat, majd 27-én a tiszti étkezdében megbeszélték a rajtaütés részleteit és hozzáláttak a hajó támadáshoz való felkészítéséhez. A legénységgel frissen mosott tiszta ruhát vetettek fel, hogy sérülések esetén kisebb legyen a fertőzés veszélye. A város kikötőjét jól ismerő Julius Lauterbach vette át a navigációs tiszt szerepét a hadművelet idejére. A támadás napján az antant több hadihajója tartózkodott itt. Az orosz Semcsug védett cirkáló október 26. óta javítások elvégeztetése végett horgonyzott a külső kikötőben, Georgetowntól nagyjából másfél kilométerre. A csuzimai csatát is túlélő cirkáló annak a brit-francia-japán-orosz flottának volt a tagja, melynek a feladata Spee tengernagy hajórajának elfogása lett volna. A japán Csikuma cirkálóval együtt a Bengáli-öbölben teljesített szolgálatot ez idő tájt és a kazánok megtisztítása miatt kellett kikötnie Penangban. A kazánjai közül csak egy volt használható állapotban, így nem volt képes manőverezésre és a lőszerfelvonói sem működtek. Martyn Jerram tengernagy, az antant térségben lévő flottáinak parancsnokának tanácsa ellenére Cserkaszov fregattkapitány az emberei többségének szabad eltávozást engedélyezett a partra, ő maga a feleségét (avagy más források szerint az ágyasát) látogatta meg egy helyi hotelben. Emellett a hajója összes torpedóját eltávolították a kivető csövekből, a lőszerkamrák ajtóit pedig bezárva tartották és a kulcsokat a tisztek magukkal vitték a partra. A fedélzeten minden ágyú mellett csak öt lövedéket tartottak készenlétben, továbbá egyet-egyet csőre töltve. A Semcsug mellett három Arquebuse-osztályú francia romboló, a Mousquet, a Pistolet és a Fronde valamint a D’Iberville torpedónaszád is a támaszponton volt az Emden érkezésekor. Előbbi romboló épp őrjáratozni indult, míg a másik kettő a kormányzati rakparton horgonyzott egymás mellett elhelyezkedve. George Town erődjét, a Fort Cornwallist korábban leszerelték már és nem rendelkezett saját partvédelmi ütegekkel. A kikötő bejáratát csak távolabb elhelyezett brit ütegek védték. A rajtaütés A Colombo-Bombay hajózási útvonal mentén tett portyázást követően az Emden október 20-án délnek fordult, majd a Penang felé vezető keleti irányra állt. Október 26-án szenet vételezett a Nikobár-szigeteknél a Bureskről, ezt követően a szénszállítót egy Szumátrától nyugatra lévő koordinátára küldte, ahol a támadás után ismét találkozni szándékozott vele. Az útját keleti irányban folytató cirkálóról október 28-án éjjel kettőkor észlelték a kikötő fényeit. Álcázásként ekkor felvonták a fedélzetén a már korábban összeácsolt és harmonikaszerűen kialakított, gyorsan felhúzható negyedik kéményt is a parancsnoki híd mögé, hogy megjelenésében a térségben tevékenykedő brit cirkálókra (a Hampshire-re avagy a Yarmouth-ra) emlékeztessen, de az ekkor még erős holdvilág miatt addig köröztek távolabb a kikötő bejáratától, míg a Hold le nem nyugodott. Tartottak ugyanis attól, hogy a magaslatokon lévő megfigyelőpontokról észrevehetik őket. Holdnyugtakor a teljesen elsötétített, minimális füst kibocsátásával és csak az árbócok végén lévő csúcszászlókkal hajózó német cirkáló a teljes sötétségben 11 csomós sebességgel a kikötő bejárata felé indult meg, melyet egy erős fénnyel égő bója jelzett. Megközelítés közben a kihajózó, óvatlan halászbárkákat kellett kerülgetnie, melyek közül az egyiket kis híján le is gázolta. Eközben észlelték a kikötőből épp járőrözésre kihajózó Mousquet-ról, de az álcázás hatékony volt, mivel a negyedik kémény miatt a franciák valóban úgy vélték, hogy a Penangban utóbbi időben többször megforduló Yarmouth volt visszatérőben ismét. A Semcsug elsüllyesztése A német cirkáló 04:30-kor érte el a kikötőt és az előzetes terveknek megfelelően épp az ezen a szélességen hamar felkelő Nap első sugarainál érkezett a belső révhez. A kikötőben minden nyugodt volt, az ismerős sziluettű cirkáló felbukkanása nem keltett riadalmat és a pirkadatban a német csúcszászlókra sem figyelt fel senki. Ugyanakkor a németek először nem vettek észre egyetlen hadihajót sem és már úgy gondolták, hogy rossz időben érkeztek, mikor a kereskedelmi hajók között észleltek egy nagy, kivilágítatlan hajótestet. Miközben közelítettek felé, a fedélzetén három fény gyúlt fel. Miután a tatja mögött elhaladtak és mindössze 200 méteres távolságra kerültek hozzá, akkor tudták beazonosítani a Semcsugként, őrséget a fedélzeten nem láttak. A szakácsai épp ekkor hagyták el egy csónakon, hogy a parton húst és zöldségeket vegyenek. 05:18-kor egy torpedót kilőttek a jobb oldali torpedóvető csőből és tüzet nyitottak a hajó orr-részére, ahol a legénységének nagy része el volt szállásolva. A torpedó 11 másodperccel kilövése után a hátsó kémény magasságában találta el a cirkáló bal oldalát, mely ezt követően tatjával lassan süllyedni kezdett. Az egyik mentőcsónakot a robbanás a magasba repítette és a taton lévő ágyúra esett vissza, használhatatlanná téve azt. Az álmukból felriasztott orosz tengerészek felözönlöttek a hajó fedélzetére, egyesek közülük hamar a vízbe vetették magukat. Az Emden az orosz cirkáló mellett elhaladva 400 méterre távolodott el tőle, miközben pontos sortüzeket zúdított rá és néhány perc alatt szitává lőtte az orrát oly mértékben, hogy a szétszaggatott válaszfalain keresztül hamarosan át lehetett látni a túlsó oldalra. Az Emden a szárazföld és a sziget közötti szoros legszűkebb részéhez érve – ahol csak sekély merülésű járművek tudtak áthaladni – bal oldali fordulót hajtott végre és északnak fordulva közelített ismét a Semcsug felé, ezúttal a bal oldali lövegeivel tüzet nyitva rá. Időközben a felocsúdott oroszok is tüzet nyitottak a németekre, de a szemtanúk szerint túl magasan lőttek és az egyik lehorgonyzott japán kereskedelmi hajót is ők találták el. Az egyik jobb oldali ágyútól, melyet nem tudtak használni a lövedékeket sietve igyekeztek eljuttatni a hajó orrán egyedül tüzelésképes löveghez. A nagyobb kaliberű, 120 mm-es orosz lövedékek találatától tartva Müller egy újabb torpedó kilövését rendelte el az orosz cirkálóra 05:28-kor 400 méteres távolságból. A torpedó a parancsnoki híd magasságában érte a cirkálót és robbanást idézett elő az itteni lőszerraktárban. A hatalmas detonáció szétszakította az orosz cirkálót, mely után egy 150 méter magas füstoszlop maradt hátra. A kettétört cirkáló 10-15 másodperc alatt teljesen elsüllyedt és a sekély vízben csak az árbóccsúcsa látszott ki. A hajótöröttek kimentésére hamar több hajó is a katasztrófa helye felé indult meg. A Mousquet elsüllyesztése Röviddel a Semcsug elsüllyedése után szúrták ki a német cirkálóról a D’Iberville francia ágyúnaszádot, mely félig kereskedelmi hajóktól eltakarva horgonyzott a belső kikötőben és géppuskával tüzelt rájuk. A kormányzati révnél egymás mellett horgonyzó francia rombolókat, melyek közül a Fronde is tüzelt rájuk, a németek egyáltalán nem észlelték. Von Müller épp kiadta a parancsot a D’Iberville megközelítésére, mikor az egyik őrszem egy a kikötő bejáratához közeledő, rombolónak látszó hajót észlelt. Mivel a szűk belső kikötőben nem térhettek volna ki egy romboló torpedótámadása elől, Müller teljes gőzzel a külső kikötő irányába hajózott, hogy a nagyobb vízfelületen kedvezőbb taktikai helyzetbe kerülhessen. A németek 4.000 méterről nyitottak tüzet a hadihajónak vélt célpontra, mely a szorosan mellette becsapódó lövedékek miatt jobb oldali fordulót hajtott végre. A manőver révén jobban megfigyelhetővé vált járműről ekkor kiderült, hogy nem romboló, hanem egy kormányzati gőzös (révkalauzhajó). Ezután nem sokkal egy segédcirkálónak vélt újabb hajót észleltek az Emdenről, melyről röviddel 7 után tudták megállapítani, hogy egy egyszerű szállítóhajóról. A Glenturret révkalauzra várva horgonyzott a kikötő bejáratánál és egy sárga zászlóval jelezte, hogy lőpor van a fedélzetén. Az egyik kutterrel útnak indított zsákmányszemélyzet így már azzal az utasítással közelített hozzá, hogy süllyesszék el a tiltott rakománnyal rendelkező hajót. A 4696 tonnás gőzös a felső fedélzetéig meg volt rakva lőszerrel, ám szerencséjük volt, mivel ekkor tűnt fel a hajnalban járőrözésre induló és a harc zaját hallva visszatérő Mousquet francia romboló. Von Müller visszahívta a már a gőzös fedélzetén lévő zsákmányszemélyzetet és hagyta folytatni az útját Penangba, majd az álkéményt bevonva a közeledő hadihajó felé vette az irányt. Jones kapitányt még megbízták azzal, hogy a kikötőbe érkezve adja át von Müller fregattkapitány üzenetét, melyben jelezte, hogy az orosz hajótöröttek mentésében a nagy számú helyszínre siető hajó miatt nem vett részt és közölte, hogy nem állt szándékában kárt okozni a magában városban, az esetleges találatokért illetve a révkalauzhajó lövetéséért pedig elnézést kért. Az egymáshoz közelítő két hadihajón nem voltak felhúzva a lobogók. Elsőként a franciák vonták fel a hadilobogót, mikor 6000 méterre voltak a németektől, majd 4000 méteres távolságban az Emdenen is felhúzták a Reichskriegsflaggét és a cirkáló kissé balra kanyarodott, hogy sortüzet lőhessen a rombolóra. Az első sortűz eldördültekor a franciák is rájöttek, nem a várt Yarmouth, hanem az Emden közeledik feléjük és bal oldali fordulót végrehajtva, teljes sebességre kapcsolva igyekeztek elmenekülni előle. Théorinne tengerészhadnagy 300 tonnás rombolója egy 56 mm-es és hat 47 mm-es ágyúval nem kellhetett versenyre a német kiscirkáló 10,5 cm-es lövegeivel, ugyanakkor két torpedóvető csöve jelentős veszélyt jelenthetett volna rá, ha az irányt tartva csökkenti a távolságot a kitérés helyett. Az első sortűz még a romboló felett zúgott el, a második már épphogy csak rövidre sikeredett. A harmadik sortűz több lövedéke is eltalálta a célpontot, az elülső árbócot a trikolorral vízbe repítve. Az egyik középen becsapódó lövedék tönkretette a kazánokat. A kiáramló gőzbe burkolózott Mousquet elülső ágyújával folyamatosan tüzelt és a taton lévő csőből kilőtt egy torpedót, ami azonban a cirkálótól jobbra elhaladva tévesztette el a célt. A német sortüzek egymás után csapódtak a célpontba és hamar elnémították az egyetlen még tüzelő ágyúját. Tizenkét sortűz leadása után a romboló sárgás füstbe burkolózott és emiatt von Müller beszüntette a tüzelést. Habár az elülső árbóc valamint az elülső kéményt ellőtték és a parancsnoki híd is romhalmazzá változott, a romboló nem adta jelét a megadásnak. További tíz sortűz leadása után a mozgásképtelenné vált roncs lassan, orral előre elsüllyedt. Az Emden az elsüllyedés helyszínére manőverezett és mindkét kuttert vízre bocsátották a hajótöröttek kimentésére. A túlélők hosszú vonalban elnyúlva lebegtek a vízfelszínen, ami arra utalt, hogy egyesek már az összecsapás legelején elhagyták a fedélzetet. Összesen 36 főt, köztük 12 sérültet mentettek ki a vízből. Az egyetlen kimentett tiszt súlyos sebesüléseket szerzett, mellette volt még két altiszt is a foglyok között. Néhányan igyekeztek eltávolodni a kimentésükre küldött csónakok elől, amit később azzal magyaráztak, hogy a francia újságokban azt olvasták, hogy a németek lemészárolják a hadifoglyaikat, ők pedig inkább fulladtak volna vízbe, mintsem így végezzék. Beszámolóik szerint hasonló okításban részesültek a tisztjeiktől is. Egy francia tengerésznek sikerült is kiúsznia a távoli partra. A túlélők beszámolója szerint parancsnokuknak, Théroinne hadnagynak a lábait egy gránát szakította le. Vélhetőleg még meg lehetett volna menteni, de ő a hídon a hajóhoz kötözte magát, mert nem akarta túlélni azt a szégyent, hogy az embereinek egy része rögtön a harc elején elhagyta a hajóját. A súlyos sebesültek közül három fő másnapra belehalt sérüléseibe, köztük az egyetlen tiszt. Von Müller teljes katonai tiszteletadás mellett hullámsírba temetette őket. A mentés után az Emden nagy sebességgel távozott a helyszínről, mivel a kikötő bejáratánál felbukkant a Fronde romboló és a németek tartottak nagyobb hadihajók felbukkanásától is. A Fronde jó ideig követte az Emdent folyamatosan jelentve annak pozícióját és haladási irányát. Von Müller azt tervezte, hogy miután távolabbra a nyílt vizekre kicsalogatja a francia rombolót, megfordul és támadást intéz ellene. Később egy esőfüggöny mögött azonban szem elől veszítették egymást az ellenséges hajók és újra már nem észlelték egymást. Két nappal később a németek elfogták a Newburn gőzöst, mely Angliából tartott Szingapúrba sószállítmányával. Mivel a rakománya nem számított tiltott árunak, nem süllyesztették el. William Richards kapitányt megbízták a foglyul ejtett francia tengerészek átvételére és Khota Rajára vagy Sabangra való vitelével, ahol a sebesültek kellő kórházi ellátásban részesülhettek. A franciákkal előzőleg aláírattak egy nyilatkozatot, miszerint a háborúban többé nem fognak fegyvert Németország vagy a szövetségesei ellen. Mikor a súlyosan sérült tisztet átszállították a brit hajóra, az a német cirkálóról egy sapkaszalagot kért, hogy legyen mi emlékeztesse a hajó lovagias és emberséges legénységére. A francia tiszt pár nappal később a kórházban elhunyt. Az Emden elhagyásakor a két francia altiszt is köszönetet mondott a kimentésükért és a jó ellátásért a túlélők nevében. A csata után A Penangban horgonyzó Semcsug nem volt harcra kész állapotban az Emden felbukkanásakor, amiért a vezető tisztjeit tették felelőssé. Maga a hajó parancsnoka, az éjszakát a parton töltő Cserkaszov fregattkapitány az Eastern & Oriental Hotel ablakából nézte végig hajója pusztulását. A támadást követően hadbíróság elé állították hanyagság vádjával. Három és fél év börtönre ítélték, megfosztották rangjától és elbocsátották a haditengerészet kötelékéből. Helyettesét, Kulibin hadnagyot másfél év börtönre ítélték. Miklós cár azonban enyhített az ítéleteken és mindkettőjüket egyszerű tengerészekként küldték a frontra, ahol később kitüntették magukat a harcban és a Szent György-kereszttel jutalmazták őket teljesítményükért. Míg az orosz cirkáló tisztjeit büntetésekkel sújtották és a francia haditengerészet számos kritikát kapott passzivitása miatt, addig az Emden legénységének számos tagját kitüntették: Vilmos császár az eseményekről értesülve von Müller fregattkapitánynak a távollétében az első- és másodosztályú Vaskeresztet, a cirkáló személyzetének további ötven tagjának a másodosztályú Vaskeresztet adományozta. A német cirkáló merész és gáláns fellépése kivívta az ellenség és a semlegesek elismerését is. A New York Times penangi tudósítója többektől hallott ehhez hasonló véleményeket: „Remélem elsüllyesztik az Emdent, de szégyen lenne, ha bárki is életét veszítené a legénységéből.” Az amerikai újság tudósítója a saját tapasztalatai és az antant sajtója által a németek állítólagos kegyetlenkedéseiről terjesztett – túlnyomórészt alaptalan – rémhírek közötti kontrasztot kiemelve a következőképpen írt: A penangi rajtaütés nagy csapás volt az antanthatalmakra és az Ausztrália felől érkező nagy konvojok jelentős késedelmet szenvedtek, mivel jóval erősebb kíséretet láttak szükségesnek biztosítani védelmezésükhöz. Az Emden még további 10 napon át folytatta a portyázásait, míg a kókusz-szigeteki csata során a nála jóval nagyobb tűzerővel rendelkező Sydney ausztrál cirkálótól elszenvedett súlyos sérülései után partra futott. Emlékezete Az elesett orosz tengerészek közül 12 Jerejak és Penang szigeteken lett eltemetve. A halottak tiszteletére emelt emlékművet 1972-ben és 1987-ben renoválták szovjet tengerészek. 2003-as malajziai elnöki látogatása során Vlagyimir Putyin több alkalommal is említést tett az ütközetről. Malajzia orosz nagykövetsége évente kétszer emlékezik meg az elesett orosz tengerészekről. Tallinn tömegközlekedése Tallinn tömegközlekedését autóbusz-, villamos-, trolibusz-, vasútvonalak és kompok biztosítják. A buszokat, villamosokat és trolibuszokat nagyrészt a Tallinna Linnatranspordi AS üzemelteti, de 1995 óta több vonalat a MRP Linna Liinid üzemeltet. A vasutat az Elron, az Aegna szigetére közlekedő kompokat pedig a Kihnu Veeteed működteti. Korábban a buszvonalak üzemeltetője a Tallinna Autobussikoondis, a villamosoké és trolibuszoké a TTTK volt, de a két cég 2012-ben Tallinna Linnatranspordi AS (TLT) néven eggyévált. Tallinn jelenleg Észtország egyetlen városa, amelyben villamos- és trolibuszközlekedés is található. Az első villamosok 1888-ban indultak. A trolibuszközlekedés megindítását már 1946-ban tevrezték, de csak 1965-ben indultak az első trolibuszok, azóta 9 újabb vonal épült ki, az elsőt azonban 2000-ben, egy másikat 2012-ben, kettőt pedig 2015-ben megszüntettek, így csak 5 trolibuszvonal maradt. Könnyűvasút építését már az 1970-es években terveztek Tallinnban, de amikor Észtország függetlenné vált a Szovjetuniótól, leálltak a tervezéssel és csak a 2000-es években kezdtek megint foglalkozni vele. A vasút egyik végállomása a városközpontban lesz, a Szabadság téren vagy a Viru bevásárlóközpontnál, és 10-12 megálló érintésével éri majd el másik végállomását Kelet-Lasnamäe-ban. A vonatok az óváros északi részén lévő Balti pályaudvarról indulnak. Az Elron vasúttársaság villamos motorvonatokat üzemeltet a Tallinntól nyugatra fekvő Keila, Paldiski és Riisipere, valamint a keleten fekvő Aegviidu felé, emellett dízel-eletromos motorvonatokat Pärnuba, Viljandiba, Tartuba és Narvába; ezeken a vonalakon 2014 januárjában váltotta fel az Edelaraudtee szolgáltatását. Az Elron jelenleg Stadler FLIRT típusú vonatokat üzemeltet. Vonalak Buszjáratok Városi Az autóbuszvonalak egész Tallinnt behálózzák, és szinte mindenhol a városi tömegközlekedés gerincét adják, különösen Pirita, Lasnamäe és Nõmme városrészekben, ahol villamos és trolibusz nem jár (Nõmme kivételével, amelyen áthaladnak az Elron nyugat felé tartó vonatai). Az útvonalakról és menetrendekről a Tallinna Transpordiamet dönt, de a TLT vagy a MRP végzi a tényleges üzemeltetést, a velük kötött szerződést ötévente újítja meg a város. A viszonylatokat egy- vagy kétjegyű számok jelölik, melyeket időnként A vagy B betű egészít ki. 2007 szeptemberében egy Park & Ride buszvonal is indult, 1PR néven, mely a piritai parkolót kötötte össze a városközponttal, de 2009 januárjában megszűnt. Majdnem minden járatnak két végállomása van, ezek egyike a sofőrök pihenőjeként is szolgál. Tallinnban kevés a ráhordó járat, azaz az olyan buszjárat, amely más típusú közlekedési eszközökre szállítja az utasokat. Ilyenek az 57-es busz, amelynek útvonalát lerövidítették egy villamosvégállomásig; a 25-ös busz, amely csak hétköznaponként ötször közlekedik, és a két mustamäei trolibuszvégállomásra szállítja az utasokat, részben a 37-es buszhoz hasonlóan, valamint ilyen volt a 21Abusz, amely a Väike-Õismäe trolibuszvégállomásra szállította az utasokat 2015 végéig. A buszok általában minden nap 5:20 és 0:20 között közlekednek. Egyes buszjáratok, főleg a gyorsjáratok csak csúcsidőben közlekednek, délelőtt 10–11 és délután 2–3 között nem. 2012. szeptember 1-től ezekre ugyanannyiba kerül a jegy, mint a többi buszjáratra. 2008. november 7-től az év végéig a közlekedési hatóság kísérleti jelleggel meghosszabbította a népszerűbb autóbusz- és trolibuszjáratok üzemidejét hajnali 1 óráig, de a változás nem lett végleges. Felmerült az éjszakai buszok indításának lehetősége is, de jelenleg csak újévkor közlekednek éjszakai buszok, villamosok és trolik. 2013. január elseje óta a tömegközlekedés ingyenes azok számára, akiknek bejelentett lakcíme Tallinnban van. Agglomerációs busz Az agglomerációs buszjáratokat a Harjumaa Ühistranspordikeskus (Harju megyei Tömegközlekedési Központ; HÜTK) működteti. A Központot 2005 elején alapította Harjumaa 25 helyi önkormányzata és Harju megye önkormányzata, az Észt Köztársaság képviseletében. A Központ célja Harju megye tömegközlekedésének irányítása és a szolgáltatás minőségének növelése. Az útvonalakat a HÜTK tervezi meg, de utána átadja más szolgáltatóknak. Harju megyében körülbelül 50 kereskedelmi alapú buszjárat is működik. 2008. november 1-jén az agglomerációs járatok számára zónarendszert vezettek be. Harju megyét négy zónára osztották, amelyből az elsőbe maga Tallinn tartozik, a másodikba Tallinn környéke, a többi települést pedig a fővárostól való távolsága alapján sorolják zónákba. A zónán belüli utazás ára 12 EEK volt, a zónahatár átlépésével 10 koronával nőtt a költség. A zónarendszer felváltotta a korábbi rendszert, amelyben a távolság alapján növekedett a jegy ára, és ha egy járat több falun haladt át, emelkedett az ár. Villamos A villamoshálózat viszonylag rövid, a városközpontot és környékét szolgálja ki. A városban négy villamosvonal található, és két villamostípust használnak: Tatra KT4-et és KTNF6-ot, utóbbi gyakorlatilag egy KT4, alacsony padlós középrésszel. 2015–16-ban új CAF Urbos AXL villamosok kezdenek közlekedni a 3-as és 4-es vonalon. Az első új villamos 2015. március 31-én indult. A villamoshálózat üzemeltetője a TLT. Trolibusz A trolibuszok főleg Tallinn nyugati részén, Mustamäe és Haabersti kerületekben jellemzőek. A trolibuszközlekedés 1965-ben indult a városban, az első útvonal az Észt Nemzeti Operaház és a Hipodroom között közlekedett. Jelenleg öt trolibuszvonal van: az 1, 3, 4 és 5 a városközpontot köti össze Mustamäéval, a 9-es pedig Mustamäét Koplival. 2012. december 1-jén a 2-es trolibuszvonalat dízelbusz váltotta fel. Elővárosi vonatok Az Elron elővárosi vonatait főként a Harju megyéből Tallinnba ingázók kiszolgálására üzemeltetik, de a város külső kerületeinek lakói is használják, főleg a Nõmme kerületben élők. A vasútvonalak áthaladnak Kristiine, Nõmme és Lasnamäe kerületeken, a végállomás, Balti ályaudvar pedig a városközpontban található, Põhja-Tallinn közelében. Tallinn határain belül ingyenes a vasúton az utazás a főváros bejelentett lakóinak a keleti vonalon Vesse, a nyugatin Laagri és a délnyugatin Männiku állomásig. Komp Tallinnt komp köti össze Aegna szigetével. A kompot az OÜ Kihnu Veteed üzemelteti. Mivel Aegnának nincs sok állandó lakosa, a kompot nagyrészt turisták használják és csak nyáron közlekedik. A város lakói ingyen használhatják. Jegyek Minden tallinni busz-, villamos- és trolibuszjáratra ugyanaz a jegy jó. A Harju megyei buszjáratokra és az ingázóvonatokra másfajta jegyet kell váltani, az ár az útvonal hosszától vagy a zónától függ. Egy 2012. március 25-én végzett felmérésben a válaszadók több mint 75%-a igennel válaszolt arra, legyen-e ingyenes a tömegközlekedés Tallinnban. 2013. január 1-jétől a tallinni lakosok számára ingyenes lett a tömegközlekedés, ezzel Tallinn lett az első európai főváros, ahol a lakosoknak nem kell fizetni a tömegközlekedésért. Az Elron később megegyezett az önkormányzattal, és az első zónában ez a cég is ingyenessé tette szolgáltatását a város lakói számára. A nem tallinni lakosok továbbra is pénzért vehetik igénybe a tömegközlekedést. Jegytípusok A tallinni lakcímmel rendelkezők személyi igazolvány és érvényesített tömegközlekedési kártya (Ühiskaart) vagy vele egyenértékű diákigazolvány felmutatásával ingyen használhatják a buszokat, villamosokat és trolibuszokat (2013. január 1-től), valamint a városhatáron belül az ingázóvonatokat (2013 októberétől). A nem helyi lakosok a kártyára tölthetik az egyszeri utazásra feljogosító vagy bizonyos időtartamig érvényes jegyek árát. A sofőrnél van lehetőség egyszeri utazásra érvényes jegy váltására. A többi jegyet előre fel kell tölteni a kártyára, majd a járművön érvényesíteni. A diákok, nyugdíjasok, mozgáskorlátozottak kedvezményes jegyet válthatnak. A helyi lakosok mellett minden 7 éven aluli vagy 65 éven felüli személy, illetve a hároméves gyermekkel utazó személy ingyen utazhat. A jegy érvényesítése A legtöbb járműre bármelyik ajtón fel lehet szállni. A városi rendőrség jegyellenőrei véletlenszerűen ellenőrzik a jegyeket: megállítják a járművet a megállókban, hogy senki ne szállhasson le ellenőrzés nélkül. Az érvényes jegy nélkül utazókra legfeljebb 40 euró bírságot szabhatnak ki. Ha valaki otthon felejtette a személyijét, akkor bediktálhatja az ellenőrnek a társadalombiztosítási azonosítójelét, amellyel igazolhatja, jogosult-e ingyen utazni. 2013. január 1. óta az ingyenes utazóknak érvényesíteniük kell tömegközlekedési kártyájukat, enélkül vagy személyikük felmutatása nélkül 40 eurós bírságot kapnak. Rubóczki Márkó Rubóczki Márkó (Budapest, 1991. december 13.) magyar színész. Élete A budapesti Kerék Általános Iskola és Gimnáziumban érettségizett, utána felvételt nyert a Pesti Magyar Színiakadémiára, ahol 2015-ben végzett. Színpadi gyakorlatot eddig jobbára a Pesti Magyar Színházban szerzett. Legfőbb színészi példaképeinek Pál Andrást és Horváth Illést tartja. Szerepei Film/TV A fekete bojtár (2015) Aranyélet (2015) Egynyári kaland (2015–) Árulók (2017) Tóth János (2017) Színház Almaszósz ( Magyar Színház , 2013 ) Ördögök (Magyar Színház) Szerelem (Faluház- Leányfalu , 2010 ) Színészkordé (Faluház-Leányfalu) Gare de Mirecourt Gare de Mirecourt vasútállomás Franciaországban, Mirecourt településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Jarville-la-Malgrange–Mirecourt-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Diarville Gare d’Hymont - Mattaincourt Irány Dínóföld! Az Irány Dínóföld! (eredeti cím: Harry and His Bucket Full of Dinosaurs) kanadai–brit–amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet Graham Ralph rendezett. A zenéjét Terry Tompkins és Steve D'Angelo szerezte, a producere Helen Cohen. Amerikában a Cartoon Network, Britában a Channel 5 és Kanadában a Teletoon vetítette, Magyarországon pedig a TV2, a Minimax, az M2 és a JimJam sugározta. Szereplők Harry Taury Trike Terence Patsy Sid Steggy Sam – Harry nővére. Nana Charley Harry anyja (Harry's Mother) – Sam anyja is. II. Ramszesz II. (Nagy) Ramszesz (uralkodói nevén: Uszermaatré Szetepenré; i. e. 1302 k. – i. e. 1213) az újbirodalmi XIX. dinasztia harmadik fáraója (kb. i. e. 1279-től haláláig), az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb uralkodója. Rendkívül hosszú, 66 éves uralkodási ideje alatt (a fáraók közül a hagyomány egyedül a csaknem egy évezreddel korábban élt II. Pepinek tulajdonít hosszabb uralkodást, de ez is vitatott) nagyszabású építkezéseket folytatott, hadjáratokat vezetett, de nevéhez fűződik a történelem első fennmaradt békeszerződése is; uralma az egyiptomi civilizáció egyik tetőpontját jelentette. Családi háttere és fiatalkora Ramszesz nem királyi családba született; gyermek volt, mikor dinasztiaalapító nagyapja trónra lépett. A XVIII. dinasztia utolsó fáraójának, Horemhebnek nem volt örököse, ezért egykori katonatársát, Paramesszét, II. Ramszesz nagyapját tette meg utódjának. Paramessze I. Ramszesz néven lépett trónra, idős kora miatt csak másfél évig uralkodott. Halála után II. Ramszesz apja, I. Széthi – I. Ramszesz és Szitré fia – került trónra. Ramszesz édesanyja, Tuja (egyes feliratokon Mut-Tuja) előkelő családból származott. Ramszesz feltehetőleg a második vagy harmadik gyermekük volt; nővére, Tia egy magas rangú hivatalnokhoz ment feleségül; bátyjának létezése nem teljesen tisztázott, vagy kicsi korában meghalt, vagy létezése egy felirat téves értelmezésén alapul (Ramszesz ugyanis kivésetett egy alakot a karnaki templom egyik faláról, ahol Széthi egyik csatajelenetét ábrázolják, és saját képmását vésette oda apja mellé; a kivésetett alakot feltételezték korábban az ismeretlen testvérnek, de későbbi kutatások szerint feltehetőleg egy magas rangú katona képe volt az). Henutmiré hercegnőről, egy későbbi feleségéről nem tisztázott, hogy a húga vagy az egyik lánya volt-e. Ramszesz tanítója Tia, Amonwahszu királyi írnok és tanácsadó fia volt; később az Évmilliók temploma (a Ramesszeum) felügyelője lett és feleségül vette Ramszesz nővérét, akit szintén Tiának hívtak. A két Tia sírját Horemheb szakkarai sírja mellett tárták fel. Ramszesz tízévesen megkapta A király legidősebb fia címet és a gyalogság és a harci szekerek parancsnokává is kinevezték; már két évvel később elkísérte apját egy hadjáratra a Nílus-deltába. A következő évben az egyiptomi sereg Szíria felé vonult, visszaverni a hettitákat és újra egyiptomi irányítás alá vonni Kádes és Orontész városokat. Széthi, hogy elkerüljön minden, a trónutódlással kapcsolatos vitát, és biztosítsa fia számára a zökkenőmentes trónra lépést, még életében kinevezte társuralkodónak a körülbelül tizenöt éves Ramszeszt. (Ez egyébként már a XII. dinasztia kora óta szokásban volt.) Uralkodói székhelyük feltehetőleg Memphiszben volt. Ramszesz nagyjából ugyanebben az időben vette el első két feleségét, Nofertarit és Iszetnofretet. Uralkodási nevét, az Uszermaatrét társuralkodóvá történt kinevezésekor vette fel, a Szetepenrét egyeduralma második évében tette hozzá. Személynevének, a Meriamonnak („Ámon kedveltje”) párhuzama Nofertari második neve, a Merenmut („Mut kedveltje” – Mut Ámon főisten hitvese volt). Ramszesz még társuralkodó volt apja mellett, mikor feladatul kapta a Földközi-tengeren fosztogató kalózok megfékezését; katonáival elfogatta őket, majd besorozta a kalózokat saját seregébe. Szintén uralkodása elején kezdte meg egy erődítményrendszer kiépítését az északnyugati határon, különösen a líbiai betörések elleni védekezésül. Az erődök, melyekből eddig ötnek a nyomát találták meg, egymástól egynapi járóföldre épültek. A Závijet Umm el-Rakham-i erődítmény, ami a legjobb állapotban fennmaradt, 10 000 m² alapterületű, és 5 m vastag falak határolják; egyetlen kapun át lehet bejutni az erődbe, két torony közt; odabenn még templomok is álltak, köztük az istenként tisztelt Ramszeszé. A feltárt raktárak alapján úgy tűnik, az erőd kereskedelmet is folytatott. Széthi négyévnyi közös uralkodás után hunyt el, és a fiatal Ramszesz lett Egyiptom egyedüli uralkodója. Hadjáratai Ramszesz leghíresebb csatája a hettitákkal vívott kádesi csata, melyre uralkodása ötödik évében került sor. II. Muvatallisz hettita király előre értesült az ellene induló hadjáratról, és hatalmas sereget toborzott, Ramszesz jóval kisebb sereggel indult a hettiták ellen. A négy hadtestre osztott sereg letáborozott Kádestől délre. Itt elfogtak két beduint, akik elmondták, hogy a hettiták még mindig kb. 200 kilométerre járnak Kádestől. Ramszesz azonnal elindult, hogy elfoglalja a várost, nem tudván, hogy a két beduint Muwatallis küldte, hogy félrevezessék az egyiptomiakat. A hettita sereg valójában a közelben volt a király öccse, a későbbi III. Hattuszilisz király parancsnoksága alatt. A két napig tartó csatában mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, mégis mindkét oldal nagy győzelemnek állítja be; Ramszesz szinte minden templomában nagy gonddal megörökíti az eseményt, ahol állítása szerint hősiességével egymaga döntötte el a csata sorsát, míg a hettita feljegyzések szerint az egyiptomiaknak kellett meghátrálniuk. A hettitáké maradt Kádes, visszafoglalták Amurrut, és elfoglalták az Egyiptomhoz tartozó Upét, ahol Hattusilis lett a helytartó. Egyiptom befolyása egyre csökkent a hettiták javára. Az elkövetkezendő tizenhat év során Ramszesz többször is háborút kezdeményezett a hettitákkal, és még győzelmet is aratott, mert a Hettita Birodalmat legyengítette a Muwatallis halálát követő belső viszály, mikor a király fia, Urhi-Tesub és öccse, Hattusilis küzdöttek a hatalomért. (Urhi-Tesub végül rövid ideig uralkodott, III. Murszilisz néven, majd, miután Hattusilis átvette az uralmat, Egyiptomba menekült. Hattusilis többször kérte unokaöccse kiadatását, de Ramszesz erre nem volt hajlandó.) A hettita harcokat végül béke zárta le Ramszesz uralmának 21. évében. A békeajánlatot Hattusilis tette meg, a hettitákra ugyanis újabb veszély leselkedett: az asszírok; ezenkívül szerette volna megakadályozni, hogy Ramszesz összefogjon az Egyiptomban élő Urhi-Tesubbal. A hosszas tárgyalások után megszületett a békeszerződés – az első, napjainkig fennmaradt békeszerződés a történelemben –, melyben kötelezték magukat a kölcsönös segítségnyújtásra, és Ramszesz megígérte, hogy támogatja Hattusilis fiát abban, hogy apja halála után ő lépjen trónra. A határokról nem esett szó, de hallgatólagosan elismerték azokat. Az egyiptomi és a hettita udvar közt élénk diplomáciai levelezés kezdődött, a kornak megfelelően gazdag ajándékok küldözgetésével; ebbe Ramszesz felesége, Nofertari is bekapcsolódott, és levelezni kezdett Puduhepa hettita királynéval. Ramszesz uralkodásának 34. évében feleségül vette Hattusilis lányát, aki Egyiptomban a Maathórnofruré nevet kapta, majd tíz évvel később egy másik hettita hercegnőt, akinek neve nem maradt fenn. Építkezései Ramszesz nagyszabású építkezéseivel is igyekezett elérni, hogy neve örökké fennmaradjon. Az általa alapított új főváros, Per-Ramszesz nem maradt fenn, de halotti templomának, a Ramesszeumnak romjai, illetve az Abu Szimbel-i két templom napjainkban is lenyűgözőek. Jelentősen bővíttette a karnaki és luxori templomokat is, befejeztette apja abüdoszi templomát és gurnai halotti templomát, és Abüdoszban saját templomot is építtetett. Núbiában Abu Szimbelen kívül még számos templomot emeltetett. Per-Ramszesz Ramszesz nem sokkal apja halála után új fővárost kezdett építtetni apja nyári palotájánál, északon, a Nílus-deltában, körülbelül 750 kilométerre Thébától és mintegy 100 km-re a mai Kairótól. A város azon a helyen épült, ahol évszázadokkal korábban, Egyiptom hükszósz megszállása idején a hükszósz főváros, Avarisz állt. Nyugatról és északról a Nílus egyik ága határolta (a „Ré vizei”), délről és keletről egy csatorna (az „Avarisz vizei”), mely egy mesterséges tavat táplált. A város minden bizonnyal fényűzőnek számított, a víz közelsége lehetővé tette virágos- és gyümölcsöskertek létrehozását, a palotakomplexumhoz dísztó és állatkert is tartozott. Per-Ramszesz egyben jelentős katonai központ is volt, amint azt határközeli fekvése szükségessé tette. A kereskedelemnek köszönhetően a mükénéi, ciprusi és levantei fazekasság mesterművei érkeztek a városba, a hettitákkal kötött béke után pedig hettita fegyverkészítő mesterek segítették munkájukkal a fáraó hadseregét. Per-Ramszesz jóval Ramszesz halála után is lakott maradt, egészen addig, amíg a Nílus ága, ami a várost ellátta vízzel, iszaposodásnak nem indult, használhatatlanná téve a város kikötőjét. A XXI. dinasztia fáraója, a Ramszesz után kb. 150 évvel uralkodott Szmendész szülővárosát, a közeli Taniszt tette meg fővárossá. Per-Ramszesz kőépületeinek köveit elhordták a taniszi építkezésekre, vályogépületei elpusztultak, olyannyira, hogy a régészek sokáig vitáztak a város pontos helyéről. Érdekesség, hogy Per-Ramszeszt a Biblia is említi, mint az egyik olyan települést, melynek építésén az Egyiptomban élő zsidók dolgoztak. Karnak és Luxor A karnaki templomegyüttes ezerháromszáz év alatt épült, szinte minden fáraó építtetett hozzá. Ámon nagy templomához Ramszesz építtette a második nagy pülónt és ő fejeztette be a mögötte elterülő hatalmas oszlopcsarnokot, melynek építését III. Amenhotep kezdte meg és Ramszesz apja, I. Széthi is folytatta. Az eredetileg 25 méter magas csarnok mennyezetét 12 homokkő oszlop tartotta 2 sorban. A falak díszítése a teremtésmítosszal kapcsolatos, a külső falakat Széthi és Ramszesz csatajelenetei díszítik. Vitatott, hogy ezek tényleges történelmi események ábrázolásai, vagy az ellenségeire lesújtó fáraónak a templomfalakon gyakran megjelenő képe, a déli falon azonban, Ramszesz csatajelenetei mellett a hettitákkal kötött békeszerződést említik a feliratok. A karnaki templom bentebb fekvő épületrészei korábbi korokból származnak. A luxori templomkomplexumot száz évvel Ramszesz előtt, III. Amenhotep uralkodása alatt kezdték el építeni, az őt követő fáraók azonban csak kisebb módosításokat végeztek rajta, így a legnagyobb bővítésre II. Ramszesz uralma alatt került sor. Ő építtette a templom bejáratát képező első pülónt, melyet katonai győzelmei ábrázolásaival – főként a kádesi csatáéval – díszített. A bejárathoz vezető út mellett eredetileg Ramszesz hat óriási szobra állt (kettő állva, míg négy ülve ábrázolta a fáraót), de csak kettő maradt fenn napjainkig (mindkettő ülőszobor). A Ramesszeum A Ramesszeum a fáraó hatalmas halotti temploma Nyugat-Thébában. Hatalmas épületegyüttesét Ramszesz nem sokkal trónra lépte után kezdte építeni, a feltárások tanúsága szerint korábbi, középbirodalmi épület helyén, és körülbelül a 22. uralkodási évre fejezték be. Az épület teljes neve az ókori Egyiptomban Évmilliók Temploma Uszermaatré-Szetepenrének, aki egyesül Thébával Amon nyugat-thébai birtokán volt, a későbbi ókori szerzők közül Diodórosz Szikulosz „Oszümandiasz sírjá”-nak nevezte (a név Ramszesz uralkodói neve, az Uszermaatré Szetepenré eltorzított formája), Sztrabón pedig Memnoniumnak; a Ramesszeum nevet (illetve annak francia változatát – Rhamesséion) Jean-François Champollion adta neki 1829-ben. A templom mélydomborműveinek témáját az uralkodó legfontosabb szerepei adják: király (koronázási jelenetek, a szed -ünnep jelenetei); pap (Ramszesz nagyobb vallási ünnepek, például Min ünnepe, A völgy gyönyörű ünnepe , az újévi ünnepség felügyelőjeként); hadvezér (csatajelenetek, köztük a kádesi csata és néhány lázadó ázsiai város megbüntetése a fáraó uralkodásának nyolcadik évében); családfő (a fáraó és gyermekei, valamint megemlítendő még Tuja és Nofertari temploma, Meritamon kápolnája). Az építési munkálatokat, melyek körülbelül húsz évig folytak, két építész irányította: a koptoszi Penré és az Abüdoszi Ameneminet. Több újítást is bevezettek, például a két hatalmas pülón (kaputorony) az addig szokásos vályogtéglák helyett homokkőből épült, a felvonulási utakat szfinxek szegélyezték, és odabenn állt egy templom kettős szentéllyel (Ramszesz édesanyjának, Tujának és feleségének, Nofertarinak emelve). A nagyjából kelet-nyugati tájolású, az újbirodalmi templomépítési hagyomány szellemében tervezett templom teljes területe kb. 15 000 m². A kádesi csata jeleneteit ábrázoló, 60 méter széles pülónok közt belépve egy udvar következik, melyből balra palota nyílik. Az udvarban Ramszesz hatalmas szobra állt, mely a fáraót anyjával ábrázolta; kétoldalt oszlopsorok szegélyezték. Továbbhaladva egy újabb, magasabb szinten fekvő udvarba jutunk, melyet mind a négy oldalról oszlopsor szegélyez. Az itt álló szobrok Ramszeszt Oziriszként ábrázolták (múmiaként), kezeiben a korbáccsal és jogarral. Ez az udvar előzi meg az előcsarnokot, mely szintén megemelt szinten áll, és lépcsőn közelíthető meg. Ezt az oszlopcsarnok követi, melynek mennyezetét a 48 papiruszköteget mintázó oszlop támasztja alá. A domborművek a király keleti hadjáratait ábrázolják, valamint több családtagját, és koronázási jeleneteket. Ebből a teremből nyílik jobb oldal felé a kettős szentélyű Tuja–Nofertari-templom, melynek tájolása megegyezik a nagy temploméval. Tovább előrehaladva a nagy templomban egy kisebb terembe jutunk, ez a „csillagászati terem” vagy a „bárkák terme”. A falakat a völgy gyönyörű ünnepe jelenetei díszítik, köztük a vízi felvonulásé, míg a mennyezetet csillagképek ábrázolásai. Ebből a nyolcoszlopos teremből nyílik a hasonló méretű „Himnuszok terme”. Ennek domborművein Ramszesz Ré-Harahtinak és Ptahnak mutat be áldozatot. A külső övezetekben áll Meritamon kis kápolnája – itt találták meg híres szobrát, a Fehér királynőt –, valamint egy másik kápolna a tizennyolcadik dinasztiabeli Uadzsmesz herceg, I. Thotmesz egyik fia tiszteletére. A templomkomplexumot egyéb épületek – raktárak, magtárak, műhelyek – vették körül. A XX. dinasztia vége felé a templomot elhagyták, később, a harmadik átmeneti kor idején thébai papok temetőjeként használták, de írnokiskola is állt itt. Ezután elkezdték elhordani a köveit újrahasznosításra (ez egészen a középkorig tartott). A 4. század elején kopt templommá alakították. A Nílus áradásai alámosták a templom alapzatát (emiatt a 20. század elején töltésekkel vették körül, mígnem az asszuáni gát megépítése megoldotta a problémát), Tuja és Nofertari temploma ma már nem létezik, köveit építkezéshez hordták szét; Ramszesz hatalmas szobrai ledőltek. A templom első tudományos leírását Napóleon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjárata idején végezte el Jean-Baptiste Prosper Jollois és Édouard de Villiers du Terrage, akik felismerték a romokban a Diodórosz által említett templomot. 1829-ben Champollion is meglátogatta és több feliratot lemásolt. Ezután Lepsius és Quibell is folytatott itt tanulmányokat. Lepsiustól származik az első alaprajz, míg Quibell kiásta a templom gazdasági épületeit, ahol több, a harmadik átmeneti korból származó papi sírt fedezett fel. Abu Szimbel Az Abu Szimbel-i templomokat – a Nagy Templomot és a Kis Templomot – délen, Núbiában emeltette Ramszesz, minden lakott helytől távol. A két templom építése körülbelül húsz évig tartott. A templomok ma a világörökség részét képezik. A Nagy Templom elvileg Ptah, Ámon és Ré-Harahti tiszteletére épült, de valójában Ramszesz nagyságát volt hivatott jelképezni. A templom bejáratát két oldalról Ramszesz négy hatalmas ülőszobra veszi körül. Ramszesz szobrainak lábainál családtagjai jóval kisebb szobrai láthatóak. Magát a templomot a sziklába vésték, 48 méter mélyen. Egy hatalmas csarnokból áll, melyet két, négy-négy oszlopból álló oszlopsor vág ketté. A templom belső díszítésének témáját Ramszesz hadi győzelmei adják, az északi, Rének szentelt oldalon a kádesi csata beszámolója található, az Ámonnak szentelt déli falon a sikeres núbiai és szíriai hadjáratokról láthatóak képek. A templom nyugati falán egy bejáraton egy második oszlopcsarnokba jutunk, ezt egy szentély követi. A Kis Templom, amely a nagytól északra található, Hathor istennő tiszteletére épült, akit itt Nofertari személyesít meg. A szentélyben Hathor szobra áll. A 19. század elejére a templomokat annyira beborította a homok, hogy egy svájci utazó, Johann Ludwig Burckhardt már csak a nagyobbik templom homlokzatának frízét találta meg 1813-ban. 1817-ben Giovanni Belzoni olasz felfedező sikeresen megtisztíttatta a templomot a 9 méternyi homoktól, ami maga alá rejtette. 1954-ben, amikor tervezni kezdték az asszuáni gát megépítését, a létrejövő víztározó, a Nasszer-tó teljesen elborította volna a templomokat. Emiatt a templomokat nemzetközi összefogással kocka alakú kőtömbökre vágták, darabokban arrébb szállították, és távolabb, egy magasabban fekvő félszigeten újra összerakták. Udvara Ramszesz udvarának fontos tisztségviselőiről számos feljegyzés fennmaradt. A fáraó hosszú uralma alatt többen is betöltötték a vezíri posztot – Paszer, Hatia, Nebamon, Rahotep, II. Rahotep, Hai, Nehi, Ramesszu, Thotmesz és Noferrenpet. Közülük Paszer volt a legjelentősebb, aki már I. Széthi alatt is betöltötte ezt a pozíciót; nemcsak a bel-, hanem a külpolitikában is fontos szerepet töltött be, fennmaradt például a hettita királynak, III. Hattusilisnek írt levele. A núbiai alkirályi címet szintén többen betöltötték; Juni még I. Széthi idejében kezdett feljebb emelkedni a ranglétrán, és Ramszesz uralkodása alatt lett Núbia alkirálya (elődje Amenemopet volt). Hekanaht a fáraó nyolcadik és 24. uralkodási éve közt töltötte be ezt a posztot, a 24. évben jelen volt az Abu Szimbel-i templom felszentelésénél is. Hui alkirály egyben Tjaru erődített határváros polgármestere is volt, és a hettitáknál is járt követségben. Szétau, kinek szarkofágfedelét a British Museum őrzi, Ramszesz uralkodásának közepe felé látta el az alkirályi teendőket, míg Paszer, Minmosze főpap fia a fáraó uralmának vége felé. Nebneteru (más néven Tenri), Ámon első prófétája, és Meritré, Ámon háremének elöljárója Paszer vezír szülei voltak, ábrázolásuk fennmaradt Paszer sírjában. Ámon főpapjának és Ámon háreme elöljárójának a címét betöltötték még: Nebwenenef és Tahát, Bakenhonszu és Meretszeger. Ptah főpapjai közül a leghíresebb Ramszesz negyedik fia, Haemuaszet, aki a 45. uralkodási évtől töltötte be a főpapi pozíciót, de már a 16. évtől Ptah szem-papja volt. Elődei: Iri-Iri, Hui (feltehetőleg a második uralkodási évtől főpap kb. a 20. évig); Pahemnetjer (kinek szarkofágját a British Museum őrzi, bár sírja helye nem ismert, feltehetőleg Szakkarában található; főpap kb. a 35. uralkodási évig); és Didia (Pahmenetjer idősebb fia). Haemuaszet tíz évig volt főpap és egyben trónörökös; az 55. uralkodási évben halt meg. Ptah főpapja ezután Rahotep (vagy Parahotep) lett, egy korábbi főpap, Pahemnetjer fiatalabbik fia; ő vezírként is szolgált és Ré főpapja is volt. Őt Noferrenpet követte a 60. uralkodási évben (feltehetőleg ugyanaz a Noferrenpet, akit az 50. évben Dél Vezírjévé neveztek ki). A 65. vagy a 66. uralkodási évben Hori, Haemuaszet egyik fia lett a főpap; ő volt az utolsó, aki Ramszesz uralkodása alatt betöltötte ezt a pozíciót, és Merenptah alatt szolgált tovább. Haemuaszet másik fia, Ramszesz szintén Ptah papja volt. Ré héliopoliszi főpapjának tisztségét húsz éven keresztül Ramszesz és Nofertari fia, Meriatum töltötte be. Egy másik főpap, akinek a neve fennmaradt, Amenemopet. A többi tisztségviselő közül megemlítendő Amenmosze, Théba polgármestere; Phenszi és Széthi kincstárnokok; Szeszi, Alsó- és Felső-Egyiptom magtárainak felügyelője; Tjuneroy királyi írnok, az építkezések felügyelője (Paszer núbiai alkirály testvére). Családja Ramszesznek számos felesége volt, köztük a két legfontosabb Nofertari és Iszetnofret. Úgy tűnik, Nofertari volt a kedvenc, Iszetnofret csak az ő halála után lépett az első helyre; az is lehetséges azonban, hogy csak a véletlennek köszönhető, hogy Nofertari emlékművei közül több fennmaradt. A nagy királyi hitves címét összesen nyolcan viselték Ramszesz uralkodása alatt, egyszerre mindig legalább ketten (ez eltérés a korábbi gyakorlattól, régebben ugyanis rendszerint egy főfelesége volt a fáraónak). Köztük volt a hettitákkal kötött béke után feleségül vett Maathórnofruré (aki feltehetőleg diplomáciai nyomásra kapott ilyen magas rangot annak ellenére, hogy külföldi volt), valamint Ramszesznek legalább három lánya (Bintanath, Meritamon, Nebettaui és talán Henutmiré), akiket apjuk feleségül vett. Ramszesz gyermekeinek számával kapcsolatban sok forrás túloz, a legtöbben ma 85 és 100 közé teszik számukat. A templomok falán szigorú rangsorban ábrázolják őket, legelöl a két főfeleség, Nofertari és Iszetnofret gyermekeivel, akik közt a trónutódlás szempontjából nem tettek különbséget. Nofertari volt az anyja Ramszesz elsőszülött fiának, Amonherkhopsefnek, aki a hadsereg főparancsnoka és sokáig a trón örököse volt, ő azonban apja uralkodásának 25. éve körül meghalt, és trónörökösként Ramszesz második fia (egyben Iszetnofret legidősebb fia), Ramszesz herceg követte. Ő apja 52. vagy 53. uralkodási évében halt meg. A következő trónörökös Iszetnofret második fia, a régi síremlékek felújítását szorgalmazó tevékenysége miatt gyakran „az első egyiptológus”-nak is nevezett Haemuaszet volt három évvel később bekövetkezett haláláig. Ekkor lett trónörökös Merenptah, Iszetnofret fiatalabb gyermekeinek egyike, Ramszesz tizenharmadik fia (az első tizenkettő eddigre mind halott volt), aki végül követte apját a trónon. Ramszesz idősebb fiai mind fontos pozíciót töltöttek be, az első három – Amonherkhopsef, Ramszesz és Paréherwenemef – a hadseregben, mások a papságban – Haemuaszet Memphisz főpapja volt, Meriatum Héliopoliszé. A kevésbé jelentős gyermekek viszonylag átlagos életet éltek, a hercegek sorában huszonharmadikként szereplő Szimontu például a memphiszi királyi szőlészetet felügyelte; a 46. herceg, Ramszesz-Meriamon-Nebweben pedig púpos volt és az egyik királyi háremben élte le életét. Ramszesz fiainak nagy részét a Királyok völgye 5-ös sírba temették, amely jelenleg is feltárás alatt áll. Ramszesz lányai közül Bintanath, Iszetnofret gyermeke volt a legidősebb; Nofertari lánya, Meritamon azonban fennmaradt szobrai miatt valamivel ismertebb. A fáraó mindkettejüket feleségül vette, mikor anyjuk meghalt vagy idős kora miatt visszavonult (a hasonló házasságok előfordultak az egyiptomi királyi családokban, mivel a hercegnőknek nem volt szabad rangon alul férjhez menniük). Ramszesz feleségül vette még egy lányát, Nebettauit is, valószínűleg Meritamon halála után. Iszetnofret hercegnő, aki talán Iszetnofret királyné leánya, valószínűleg Merenptah felesége lett. Ezeket a hercegnőket a Királynék völgyében temették el. Ramszesz kevésbé jelentős lányairól szinte semmit nem tudunk. Egyikük, a 14-15 éves korában elhunyt Iszet múmiáját Ahmímban találták meg, ma a madridi orvosi egyetemen őrzik. Egy másik lány, Nofruré a hettita Maathórnofruré lánya volt; nagyapja, III. Hattusilis egy levelében megemlítette, hogy ha fiú lett volna, örökölhette volna a hettita trónt. Sírja és múmiája Ramszesz múmiája az egyik legjobb állapotban fennmaradt egyiptomi múmia. A rajta végzett vizsgálatoknak köszönhetően sokat tudni a fáraó külső jellemzőiről. Ókori egyiptomihoz képest meglehetősen magas volt, 173 cm. Élete utolsó éveiben reuma és érelmeszesedés kínozta, fogai rossz állapotban voltak. Haja vörös volt, ez szokatlannak számított, és érdekes következtetések vonhatóak le belőle: a vörös színt a káosz istenével, Széthtel hozták kapcsolatba, akit Ramszesz családja különösen tisztelt; apja is az istenről kapta nevét. Széth kultusza különösen az északi országrészben (Alsó-Egyiptomban) volt erős, ahonnan Ramszesz családja származott és ahol a fáraó felépíttette új fővárosát a régi hükszósz főváros helyén (Széthet egyébként azonosították a hükszósz főistennel, Szutekhkel). Ramszesz múmiáját eredeti sírjától (KV7) távol találták meg, az ún. Dejr el-Bahari-i rejtekhelyen, egy koporsóban, mely eredetileg nagyapja, I. Ramszesz számára készülhetett. A koporsón és a múmiapólyán talált feliratokból nyomon követhető, mi történt a holttesttel, miután eredeti nyughelyéről biztonsági okokból eltávolították. XI. Ramszesz uralkodása idején egy Herihór nevű főpap kapta a feladatot, hogy átszállíttassa a testet I. Széthi sírjába (KV17), itt újrapólyálták (és egyben megfosztották értékeitől, például a múmiapólyába szokás szerint beletett értékes amulettektől), majd elhelyezték a sírban. Itt hatvan évig nyugodhatott, a XXI. dinasztiabeli Sziamon fáraó uralma alatt vitték el több más múmiával együtt, és Ahmesz-Inhapi királyné, majd 72 órával később II. Pinedzsem főpap sírjába helyezték át (mindezt feljegyezték a testet borító vásznakra.) Itt találtak rá háromezer évvel később, 1881-ben. A múmiát ma a kairói Egyiptomi Múzeum őrzi. Ramszesz más fáraókhoz hasonlóan már uralkodása elején kiválasztotta leendő sírja helyszínét a Királyok völgyében, hogy minél több ideje legyen elkészíttetni azt. Az építési munkálatok tíz-tizenkét évig tarthattak. A sír alapterülete több mint 868,4 m², ebből 181 magáé a sírkamráé; hossza 168,05 m. Ellentétben a legtöbb, az Amarna-kor után épült sírral, melyeknek helyiségei egyetlen tengely mentén helyezkednek el, Ramszesz sírja egy hosszabb egyenes szakasz után bekanyarodik, ahogyan az az Amarna előtti síroknál volt hagyomány. A sír díszítésében a hagyományos, áldozatok bemutatását ábrázoló képek mellett a híres, túlvilággal kapcsolatos szövegek is megjelennek. A sírt nem rejtették el túlságosan, helye közismert maradt a történelem folyamán. Emiatt már az ókorban kirabolták, így Ramszesz testét elvitték a sírból, hogy a sírrablók ne háborgassák. A későbbi vízbetörések sajnos alaposan megrongálták a sírt, feltárásakor hatalmas mennyiségű törmeléktől kellett megtisztítani. Személyisége A történelem során minden fáraó, akinek lehetősége nyílt rá, igyekezett bizonyítani, hogy nem méltatlanul került a trónra, de Ramszesz szinte mindegyikükön túltett. Hatalmas építkezései és a fáraót dicsőítő számos felirat, valamint a korábbi fáraóktól eltulajdonított épületek és szobrok egész sora igyekszik bizonyítani nagy hatalmú uralkodó és bátor hadvezér voltát. Feltehetőleg családjának közrendű származása játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy Ramszesz igyekezett minél hatalmasabb uralkodónak látszani. Példaképének az előző dinasztiabeli III. Amenhotepet tekintette, akinek számos templomát és szobrát átalakíttatta a maga számára. Ez akkoriban nem számított történelemhamisításnak, hiszen a mindenkori fáraót egynek tekintették az előzőekkel, mindannyian Ré fia voltak, az isten megtestesülése a földön. Ez magyarázhatja meg, hogy Ramszesz miért éppen az általa leginkább tisztelt fáraók – köztük apja – épületeit sajátította ki, míg olyan uralkodókéhoz, mint például Ehnaton nem nyúlt. Azzal, hogy ifjonti forrófejűséggel belerohant a hettiták elleni hadjáratba, majd a csata kétséges kimenetelét hatalmas győzelemként tüntette föl, nemcsak saját képességeit igyekezett igazolni, hanem meg akart felelni az elvárásoknak is; Egyiptom népe csak erőskezű fáraó uralma alatt érezte biztonságban magát. Családja iránti szeretetét mutatja, hogy anyja, feleségei és gyermekei számtalan emlékművön megjelennek; ugyanakkor azzal, hogy családtagjainak kiemelt jelentőséget juttatott, saját pozícióját is erősítette. Emlékezete II. Ramszesz alakja hosszú időn át követendő példaként szolgált utódai számára, akik több szempontból is valódi példaképüknek tekintették őt, a dinasztiáját követő XX. dinasztiában például a dinasztiaalapító Széthnaht kivételével minden fáraó felvette a Ramszesz nevet. Széthnaht fia, a tehetséges III. Ramszesz építkezéseivel, uralkodói neveivel, sőt, gyermekei neveivel is a nagy elődöt utánozta. Számtalan szobrának, építményének és feliratának köszönhetően neve sosem merült feledésbe, mint egyes, csak az újkorban újra felfedezett fáraóké, hanem különböző formákban mindvégig ismert maradt. Az újabb korokban is rendszeresen megemlékeztek róla, legyen szó akár irodalomról, akár képzőművészetről. Percy Bysshe Shelley világhírű angol költő Ozymandiás (Ozymandias) című szonettét a nagy fáraó egyik kolosszusa ihlette. A mű címe a fáraó ógörög neve, ugyanis II. Ramszeszt Ozümandiás néven emlegetik az ókori Görögországbeli források. Érdekességek Mikor a múmia 1976. szeptember 26-án Párizsba (Bourget) érkezett, hogy orvosi vizsgálatnak vessék alá és megfékezzék az állapotát veszélyeztető gombák által okozott károsodás terjedését , útlevelet kellett kiállítani Ramszesznek az utazáshoz, mert holttestek nem juthattak ki az országból anélkül. A „foglalkozása” rovatba a következő bejegyzés került: „király (elhunyt)”. Mikor megérkezett a Le Bourget repülőtérre, katonai tiszteletadással fogadták, mint látogatóba érkező államfőt. Már a 3. és 4. század fordulóján élt Kaiszareiai Euszebiosztól fogva gondolják többen, hogy Ramszesz volt a Biblia által említett fáraó, akinek uralkodása alatt a zsidók Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból. Ha a bibliai történetet igaznak vesszük, az azonosításnak több tény is ellentmond: uralkodása alatt nem születtek olyan feljegyzések, melyek említették volna a Bibliában leírtakat, ám az egyiptomiak a vereségeket sosem jegyezték fel. Elképzelhető, hogy a zsidók a Vörös-tengeren való átkeléskor mocsaras, lápos régióban haladtak, amelyen ők keresztül tudtak vágni, de az egyiptomiak a nehéz harci szekerekkel és fegyverzetükkel belesüllyedtek, így a zsidók, korábbi rabszolgáik pedig csúfos vereséget mértek rájuk. Mások a kivonulást Merenptah idejére teszik, és úgy vélik, a fáraó személyesen természetesen nem volt jelen, mivel az esemény egyiptomi szempontból nem volt jelentős. Egy néhány ezer fős befogadott egykori nomád nép az elvárt munka miatt kivonult az országból. A fáraó maga abban az időben az ország nyugati részén tartózkodott a líbiaiak jelentette fenyegetések elhárítására, és éppen a távollétét használták ki a zsidók a kivonulásra. A bibliai „fáraó” kifejezés alatt nem maga a fáraó személye értendő, hanem csupán a fáraó helyi serege, illetve általánosságban az egyiptomiak. A Ramszesz és Hattuszilisz által kötött békeszerződés egy másolata ma az ENSZ New York -i központjában található. Televízió A televízió, röviden tévé vagy betűszóval tv, képek és hangok távoli helyen való együttes vételére szolgáló készülék. Története Ugyan Paul Nipkow Németországban már 1884-ben feltalálta a képfelbontás elvét a róla elnevezett pásztázótárcsával, azonban az első, nagy távolságra vezetéken továbbított televíziós adásra csak 1926-ban került sor London–Glasgow között John Logie Baird skót feltaláló jóvoltából. A katódsugárcsövet Karl Ferdinand Braun fejlesztette ki 1897-ben. Tihanyi Kálmán nevéhez fűződik a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziós rendszer feltalálása. 1924-ben jött rá a megoldásra, 1926-ban kelt magyar szabadalmi bejelentése, ezt követően kereste meg őt 1928-ban a Radio Corporation of America. Németországban Telefunken néven indult meg először a rendszeres adás, 1935-ben. Másik úton indult el Mihály Dénes (1894–1953), 1933-ban E. H. Traub fizikussal együttműködve már egy olyan televíziós készüléket mutathatott be, amelyet maga még tovább tökéletesített (TELEHOR). Ez volt az a képet 240 sorra felbontó, Mihály–Traub-féle forgótükrös vevőkészülék, amelynek képét akár 2,5×3 méteres felületre is ki lehetett vetíteni. 1936 őszén az első zárt láncú televíziós közvetítésre a Gellért szállóban került sor, ahol mintegy 30 méteres távolságra közvetítettek televíziós képet. 1929-ben már Anglia is elkezdte a kísérleti műsorszolgáltatást a BBC fennhatósága alatt, 1936-ig John Logie Baird készülékével, majd az EMI–Marconi Company által kifejlesztett elektronikus képátviteli rendszerrel. Az Amerikai Egyesült Államokban az NBC 1939-ben sugározta első televíziós adását. 1929-ben a Bell laboratórium már bemutatta a színes televíziót, és 1940. január 12-én az első tévélánc is megkezdte a működését. Peter C. Goldmark (1906–1977), a budapesti születésű mérnök, fizikus 1936. január 1-jétől 1971-ig (nyugdíjba vonulásáig) a CBS alkalmazottja volt (hosszabb ideig annak igazgatója is). Ő dolgozta ki az első használható színes televízió-szabványt a CBS-nél 1940-ben. (Emellett ő találta fel a mikrobarázdás lemezt 1944-ben, s űrtávközlési alkalmazások fejlesztőjeként is tevékenykedett.) A 20. század végére a televízió a legnagyobb hatású tömegmédiummá vált világszerte, ám a 2000-es évek első évtizedétől az internet széles körű elterjedésével jelentősen vesztett erejéből. Magyarországon Magyarországon az 1950-es évektől létezik televízió. A televíziós adások megindulása hazánkban évtizedeket késett, számos országban már az 1930-as években létezett televíziós műsorközvetítés. A jövő Napjainkban már a háromdimenziós képalkotásra képes televízióval folynak előrehaladott kísérletek világszerte. Sőt, a Samsung megalkotta az okostévét (SMART TV) mellyel a tv-k a telefonokhoz hasonló fejlődésen mentek keresztül és képesek internetes tartalmak megjelenítésére számítógép közbeiktatása nélkül. Technikai jellemzők A televíziózás elve hasonló a rádióhoz. A kamera az általa felvett képi és hangjeleket elektromos jelekké alakítja. Ezeket az elektromos jeleket vagy rögtön, vagy rögzítés és utólagos műsorrá alakítás után továbbítják a televízió-vevőkészülék felé. A távolsági jeltovábbítás általában elektromágneses sugárzással történik, de történhet kábelen keresztül is. A vevőkészülék azután visszaalakítja képpé és hanggá az elektromos jeleket. Az átvitel jellemzője a készülék képfelbontása. Az európai szabvány 50 Hz-es képfrekvenciával 625 soros képet alkot (melyből 576 látható), az amerikai 60 Hz-es képfrekvenciával 525 soros képet alkot (melyből 480 látható). Mindkét rendszernél először csak a páros, majd a páratlan számú sorokat viszik át, így az átvihető képek száma másodpercenként 25 illetve 30. A hiányzó sorok abból adódnak, hogy a kép átvitele mindig a bal felső sarokból balról jobbra kezdődik, és erre a 45-50 sornyi időre van szükség ahhoz, hogy a jobb alsó sarokból a bal felsőbe visszaállítsák a képcső elektronsugarát az eltérítő áramkörök. Érdekesség, hogy a színes átvételi rendszerek a sávszélesség szűkössége és a régebbi fekete-fehér készülékekkel való kompatibilitás megtartása miatti tervezési kötöttségek okán nem tudnak teljes képfelbontásnak megfelelő színinformációt átvinni, azonban mivel az emberi szem színmegkülönböztető képessége is jóval gyengébb az árnyalat-megkülönböztető képességénél, ez a nézők számára nem észrevehető. A tv-készülék kijelzője Katódsugárcsöves ( CRT ) Projektoros Folyadékkristályos ( LCD ) Plazma (PDP) LED-háttérvilágítású ( LED ) OLED Televíziós rendszerek (képnormák) Analóg képnormák PAL SECAM NTSC Digitális képnormák HDTV Az analóg képnormák kevésbé éles képeket hoznak létre, mint a digitálisak. Ráadásul mivel régiek, ezért akkoriban kisebb képfelbontással is megelégedtek a szabványuk meghatározásakor. Terjesztés és jelátvitel A műsorok terjesztési módja szerint a televíziózás lehet: földi sugárzású (hagyományos), analóg vagy digitális jelátvitelű műholdas sugárzású, analóg vagy digitális jelátvitelű kábeles, zárt láncú terjesztésű ( kábeltelevízió ), analóg vagy digitális jelátvitelű interneten keresztüli ( IPTV ), csak digitális jelátvitelű. Az analóg rendszerrel szemben a digitális jelátvitel esetén átviteli torzítások nem lépnek fel. A megfelelően tömörített digitális jelek átviteléhez az analógnál kevesebb sávszélességre van szükség, így adott frekvenciatartományban több műsor fér el, de megjegyzendő, hogy ez a tömörítés veszteséges, vagyis a vevőkészülék képernyőjén nem pontosan az a kép fog megjelenni, amit a kamera felvesz, legfeljebb a néző nem tud majd különbséget tenni a kettő között az emberi szem tökéletlensége folytán. Židovice (Litoměřice járás) Židovice település Csehországban, a Litoměřicei járásban. Židovice Roudnice nad Labem, Nové Dvory, Hrobce és Černěves településekkel határos. Lakosainak száma 386 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jacques Clouseau felügyelő Jacques Clouseau francia rendőrfelügyelő, a Rózsaszín Párduc nevű filmsorozat főszereplője; megformálója Peter Sellers, majd egy filmben Alan Arkin és a remake-ben Steve Martin. Jelleme, kinézete Ő az ügyetlen, csetlő-botló, mégis rettenthetetlen és magabiztos főfelügyelő. Sűrű, fekete bajsza és rövid haja van. Többnyire ballonkabátot visel. Szerepe A sorozat 1-5. részében övé a főszerep, a 6-7. részben (halála után) néhány pillanatra tűnik fel csak emléke. Villány vasútállomás Villány vasútállomás egy Baranya megyei vasútállomás, Villány városában, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pécs–Villány–Magyarbóly-vasútvonal Villány–Mohács-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Villánykövesd megállóhely Magyarbóly vasútállomás Márok megállóhely Bicqueley Bicqueley település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 902 fő (2015). Bicqueley Chaudeney-sur-Moselle, Gye, Moutrot, Ochey, Pierre-la-Treiche, Sexey-aux-Forges és Toul községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fanlo Fanlo település Spanyolországban, Huesca tartományban. Fanlo Bielsa, Puértolas, Boltaña, Fiscal, Broto, Torla és Gavarnie-Gèdre községekkel határos. Lakosainak száma 102 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Huclier Huclier település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 130 fő (2015). Huclier Tangry, Hestrus, Troisvaux, Valhuon és Conteville-en-Ternois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hucul ló A hucul ló a huculok mindenes, kistestű lova, melyet a Kárpátok pónijának is tekintenek. Ez az erős lófajta rendkívül szívós és ellenálló. A fajta másik neve a kárpáti póni, huculska, hutsul, huţul, huţan vagy huzul hucule, huzule. A hucul lovak általában nyugodtak, lovaglásra, illetve kocsihúzásra egyaránt használhatók az egyébként megközelíthetetlen, erdős területeken. Színük pej, fekete, fakó és egérfakó. A tarpán domesztikációjának és a hegyi körülményekhez alkalmazkodásának egyenes terméke ez a fajta, tehát valóban őshonosnak tekinthetjük a Kárpát-medencében. Története A hucul ló vitathatóan a legközelebbi rokona az eurázsiai vadlónak, a tarpánnak, amely mára kihalt. Nevét egy kis etnikai csoport, a huculok után kapta. A lófajta sokkal régebbi, mint a hucul népcsoport. A hucul lovakat ábrázolták valószínűleg a Domitianus és Traianus római császár által emeltetett emlékműveken is Dacia katonalovaiként. A fajtát írásos formában először körülbelül 400 évvel ezelőtt említik hegyi tarpánként. A lengyel koniktól eltérően a hucul fajta csak ritkán kereszteződött háziasított lovakkal. A 19. században a huculokat az osztrák-magyar hadseregben használták, mint a zord körülményeket jól bíró, kitűnő kondíciójú hegyi lovakat. Tervszerű tenyésztése az osztrák birodalomban 1792-ben kezdődött a rădăuţi-i és a lucinai ménesben, de mivel a fajtát nem tartották elég korszerűnek, 1870-ben feloszlatták a tenyésztelepeket, a lovakat pedig szétosztották a környék gazdái között. 1922-ben újrakezdődött a tenyésztés, de eredményei, méneskönyvei a második világháborúban megsemmisültek. 1953-ban Anghi Csaba, a Fővárosi Állat- és Növénykert igazgatója honosította meg újra a fajtát. Az állományt Szlovákiából behozott egyedekkel nemesítették. Ezek a lovak kerültek 1986-ban az Aggteleki Nemzeti Park területére. Napjainkban a tenyészállomány 140-nél több kancából és 10-nél több ménből áll. Románia területén 1856-ban Radócon alakult meg az első méntelep. Az alapítómének, Goral, Hroby, Ouşor, Pietrousu és Prislop számos vérvonalat hoztak létre és a lovakat elővigyázattal tenyésztették, hogy megőrizzék ezen vérvonalak tisztaságát. 1922-ben harminchárom lovat küldtek Csehszlovákiába, hogy létrehozzanak egy ménest, mely a Gurgul vonal lehetne. A második világháború alatt Csehszlovákiában rendkívül megcsappant a hucul lovak száma. A háború után már csak 300 hucul ló maradt az országban. Az 1970-es évek elején a tenyésztők létrehoztak egy szervezetet, a Hucul Klubot, melynek célja a lovak számának megcsappanásából eredő kipusztulásuk megakadályozása. 1982-ben létrehoztak egy ménestörzskönyvet, melyben ötven tisztavérű állatot és a régióban található egyedszám növelésének célját írták le. A tenyésztők hatékonyságának köszönhetően ezen lovak világszintű populációja mára meghaladja az 1000 egyedszámot. Közülük a legtöbb Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Csehországban és Ukrajnában él. Sok európai póniban van hucul vér. Napjainkban a hucul lovakat főként Románia Bukovina régiójában, illetve Magyarországon tenyésztik. Az utóbbi években a faj népszerűsége már Angliára is kiterjedt. Sok hucul ma is magántenyésztők tulajdonában van. Tenyésztését nemzetközi szinten 1992 óta a Hucul International Federation hangolja össze. Jellemzői A hucul mindössze 131–145 cm marmagasságú. Színe legtöbbször sötétpej vagy pej továbbá fakó vagy egérfakó, de akad teljesen fekete egyed is. Feje nagy, de nem aránytalan. Egész testalkata zömök benyomást kelt a széles háttal és szüggyel, a dongás mellkassal. Fő ismertetőjegye a hátán végighúzódó hátszíj. Végtagjai rövidek, izmosak. Patái kemények, legtöbbször nem is patkolják. A hucul rendkívüli tulajdonságait elsősorban a hegyvidékeken értékelték nagyra. Tökéletesen alkalmazkodott a hegyi körülményekhez, a zord időjáráshoz, a szegényes táplálékhoz, munkakészsége kiemelkedő, és a rögös hegyi utakon is biztos a lépte. Hasznosítása A mai kor követelményeinek is kiválóan megfelel, hiszen kitűnő hobbihátas, mivel hátsó lábán könnyedén viseli a súlyt, jó ugróképességgel rendelkezik, és különleges, kiegyensúlyozott vágtájának következtében ez a fajta a legalkalmasabb a lovasíjászat gyakorlására. Tenyésztő központok Románia : Lucina Lengyelország : Gładyszów, Odrzechowa Szlovákia : Kistapolcsány és Kassa Magyarország : Aggteleki Nemzeti Park 1759 Kienle Az 1759 Kienle (ideiglenes jelöléssel 1942 RF) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1942. szeptember 11-én, Heidelbergben. Maffiakoporsó A maffiakoporsó egy alvilág által alkalmazott módszer a holttest eltüntetésére. A maffia módszerei igen kreatívak, ha a szervezet egy holttestet szeretne eltüntetni. Az áldozatokat csak akkor találják meg, ha a maffia úgy akarja. A módszert a New York-i rendőrség szerint Joe Bonanno (Banán Joe) fejlesztette tökélyre saját manhattani ravatalozójában, de a bűnszervezeti család feje az Egy becsületes ember című önéletrajzában nem saját érdemének tulajdonítja. A maffiakoporsó az egyik legötletesebb módszer a holttest eltüntetésére. A testet elvitték a szervezett bűnözéssel kapcsolatban álló temetkezési vállalkozóhoz, vagy egy uzsorakölcsönnel együttműködésre kényszerített vállalkozóhoz. A szakemberek a normális koporsót átszerkesztik: egy álfeneket tesznek az koporsóba, ezért gyakran emeletes koporsónak is nevezik. Az áldozatot az 1920-as és 1930-as években az álfenék aljára fektették és egy olyan holttestet helyeztek fölé, aki hivatalosan várt a temetésre. Az elhunyt gyászoló családja nem is sejtette, hogy hozzátartozójuk egy gyilkosság áldozatával osztja meg végső nyughelyét. Ez jelentette a temetés kockázatát is: a nyilvánvalóan kis testtömegű és kis termetű elhunyt hozzátartozói felfigyelhettek arra, hogy a koporsó mérete és a koporsóvivők erőlködésére. A koporsóvivők is csodálkozhattak, hogy milyen minőségi keményfát használtak a koporsó elkészítéséhez és talán nehéznek találták a súlyát. A maffiakorporsót ma már ritkán használják. Legutóbb 2003-ban egy bírósági vallomásban tűnt fel a dupla fenekű koporsó legendája. Elméletileg a temetkezési vállalkozó egyszerűen letagadhatja, hogy ő két testet rakott volna a koporsóba; azt állíthatja, hogy egy ismeretlen bizonyára feltörte a koporsót, választófalat épített be és ez alá helyezte a testet. Jacques Duquesne Jacques Duquesne (Marcinelle, 1940. április 20. –) belga válogatott labdarúgókapus. A belga válogatott tagjaként részt vett az 1970-es világbajnokságon. Második buddhista tanácskozás A második buddhista tanácskozást Vaisáliban, egy ókori indiai városban tartották a történeti Buddha parinirvánája (tökéletes kialvás) után mintegy száz évvel (kb. i. e. 4. század). Célja a Vinaja vitatott pontjainak megtárgyalása volt. Bizonyos szerzetesek (bhikkhu) viselkedését kérdőjelezték meg a hagyománytisztelő szerzetesek. A viták szövege megtalálható a korai buddhista iskolák Vinaja szövegeiben. Tulajdonképpen minden kutató egyetért abban, hogy a második buddhista tanácskozás valós történelmi esemény volt. A második tanács után pár évvel szakadás történt a buddhista közösségben (lásd Szangha). Ekkor alakultak ki különböző alcsoportok, pl. szthaviraváda, mahászánghika és szarvásztiváda. Tíz pont Vita támadt tíz pontot illetően. Ez arra vonatkozik, hogy néhány szerzetes megszegett tíz szabályt, melyek közül néhányat komolynak ítéltek. A tíz pont a következő volt: Só tárolni szarvban. Étkezni dél után. Egyszer étkezni, majd ismét bemenni a faluba alamizsnáért. Az Uposatha ünneplése olyan szerzetesekkel, akikkel egy helyen élnek. Hivatalosan járni el, amikor a gyűlés nem teljes. Követni egy bizonyos gyakorlatot mert valaki tanítója is azt csinálta. Savanyított tej fogyasztása a főétkezés után. Erős ital fogyasztása erjedés előtt. Nem megfelelő pokróc használata. Arany és ezüst használata. A legnagyobb probléma az 'arany és ezüst használata' volt, amely alatt minden nemű pénzt értettek. A második buddhista tanács megerősítette, hogy a fent említett szabályokat nem szabad elhanyagolni. Erkel László Erkel László (Buda, 1845. április 9. – Pozsony, 1896. december 3.) zongoraművész, karnagy; Erkel Ferenc fia, Adler György egyházkarnagy unokája. A magyar zenetörténetbe nevét elsősorban, mint Bartók Béla zongora- és összhangzattan-tanára írta be. Élete Erkel Ferenc és Adler Adél harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot, ám bátyjainál kevesebb zeneszerzői tehetséget örökölt. Iskoláit Pesten végezte, majd mikor szülei 1860-ban elváltak, apja csak őt és korán elhalt Ferenc (†1863) nevű testvérét küldte anyjával Gyulára, Erkel Ferenc Rezső nevű, orvos testvéréhez. Itt virtuóz zongorista édesanyjától, Adler Adéltól és apai nagybátyjától, Erkel Nepomuk Jánostól tanult, 1867-től ugyanitt a Magándalkör vezető karnagya lett. 1867-ben Aradon, 1868-ban Debrecenben kapott dicséretet az ottani dalosversenyeken. 1871-ben költözött Pozsonyba. Itt a Pozsonyi Magyar Dalkört vezette 1881-ig. 1892–1893 között Bartók Béla zongoratanára volt. Ötvöskónyi Ötvöskónyi község Somogy megyében, a Nagyatádi járásban. Fekvése Nagyatádtól 6 km-re északra fekszik a 68-as főút mellett. Vasúti megállóhelye is van a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalon. Története Ötvöskónyi 1929-ben jött létre Ötvös és Kónyi községek egyesítésével, bár a nevet már korábban is használták a két település közös vasútállomásának jelölésére. Ötvös nevét 1333–1335 között már említették az oklevelekben, majd 1389-ben Vtves és Wthwes alakban írták. A település első lakói feltehetően a 11-12. században királyi ötvösök voltak, akik a segesdi, majd később a királynéi ispáni központ ötvöseiként dolgoztak. A 16. század elején Báthori-birtok volt; a család várat is építtetett itt. Az 1500-as évek elején készült török portaösszeíráskor Magyar Kristóf és Miklós, valamint Óvári Fülöp birtokának írták. 1530-tól Pekry Lajos birtoka volt. 1534-ben a Bécs ellen portyázó Szulejmán csapatai Ötvös várát is elfoglalták, 1564-ben már csak mint puszta szerepelt. 1566-ban Szigetvár eleste után a török defterek által végzett összeíráskor már 8 portát jegyeztek itt fel. 1594-ben Zrínyi Miklós visszaszerezte a töröktől, ekkor Battyán Farkas birtoka volt. Az 1600-as évek végén végzett összeírásban már Somogy vármegye újratelepült községei közt szerepelt. Ekkor birtokosai a Marczali, a Batthyány és a Pekry családok voltak. Ötvöskónyit 1984. január 1-jén Nagyatádhoz csatolták, 1994-ben lett újra önálló község. 2015 novemberében készült el a Nagyatádot, Bakházát, Görgeteget, Háromfát, Kutast, Lábodot, Ötvöskónyit, Rinyaszentkirályt, valamint Taranyt érintő szennyvíz-beruházás. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,4%-a magyarnak, 28,6% cigánynak mondta magát (11,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 63,7%, református 8,9%, evangélikus 0,2%, felekezet nélküli 6,2% (20,6% nem nyilatkozott). Nevezetességei Chernel–Czindery-kastély , amelynek parkjában áll a megye legnagyobb fája, egy több mint 10 méter törzskerületű hárs , sajnos elég rossz állapotban van. Barokk Nepomuki Szent János-szobor a kastélyparkban A Báthori-várkastély romjai Sverrir Ingi Ingason Sverrir Ingi Ingason (Kópavogur, 1993. augusztus 5. –) izlandi válogatott labdarúgó, a Lokeren játékosa. Az izlandi válogatott tagjaként részt vett a 2016-os Európa-bajnokságon. Női gerelyhajítás a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámokat Tbilisziben rendezték. A női gerelyhajítás versenyének selejtezőjére július 29.-én került sor, a döntőt pedig augusztus 1.-jén rendezték. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Selejtező Az összesített eredmények alapján a legjobb eredménnyel rendelkező 12 atléta jutott a döntőbe. Bicskey Lukács Bicskey Lukács (Szeged, 1961. május 11. – Budapest, 2015. április 8.) magyar színész, rendező. Életpályája Bicskey Károly néven anyakönyvezték. Szegedről 1996-ban költözött Budapestre. Felvette dédapja nevét, mert a Veszprémi Petőfi Színház társulatában volt egy névrokona. Főként olyan drámai színházi szerepekben játszott, mint Molière Tartuffe-je, Szophoklész Antigonéja. Majdnem fél tucat Shakespeare-darabban is szerepelt, többek között Macbethként és Rómeóként. Csak az 1990-es évek végén kezdett filmezni, először kisebb szerepeket vállalt amerikai és angol alkotásokban. Az Argo című filmben Psychót játszotta, az Argo2 bemutatóját azonban már nem érte meg. Televíziós munkái közül kiemelkedő a Tűzvonalban című sorozat. 2014 novemberétől betegsége miatt lemondta minden előadását az Új Színházban. Kórházban kezelték és 2015. április 8-án, szerdán hajnalban elhunyt. Hervé Kage Hervé Kage (Kinshasa, 1989. április 10. –) belga korosztályos válogatott labdarúgó, de felnőtt szinten a kongói DK válogatottban szerepel. Jelenleg a KRC Genk játékosa. Gare de Montaignac-Saint-Hippolyte Gare de Montaignac-Saint-Hippolyte vasútállomás Franciaországban, Montaignac-Saint-Hippolyte településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Corrèze Livet-sur-Authou Livet-sur-Authou település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 147 fő (2015). Livet-sur-Authou Authou, Brétigny, Freneuse-sur-Risle és Neuville-sur-Authou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kolláth Zoltán Kolláth Zoltán (Tiszafüred, 1961. október 23. –) okleveles fizikus-csillagász, a Magyar Csillagászati Egyesület elnöke, az MTA KTM CSKI tudományos tanácsadója, a Nyme TTK egyetemi tanára. Életpályája Középiskolai tanulmányait Törökszentmiklóson a Bercsényi Miklós Gimnáziumban folytatta, 1976 és 1980 között. 1981-től az ELTE Természettudományi Karán tanult tovább, ahol 1986-ban diplomázott, 1987 és 1998 között tudományos segédmunkatárs, valamint munkatárs volt az MTA KTM Csillagászati Kutatóintézeténél (PhD-fokozat 1990). Ugyanezen a helyen 1998 és 2003 között tudományos főmunkatársként dolgozott, a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét 2003-ban szerezte meg. 2013-ban a szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi Karának egyetemi tanára volt. Kutatási területei Elméleti asztrofizika , A csillagpulzáció modellezése, Numerikus hidrodinamika , Kaotikus folyamatok változócsillagokban , Csillagászati adatsorok idő-frekvencia analízise, Csillagszerkezet, csillagpulzáció, Idősorok analízise, Tagságai 1986- , Eötvös Loránd Fizikai Társulat, 1989- , Magyar Csillagászati Egyesület, 1990- , International Astronomical Union, 2004- , Magyar Csillagászati Egyesület elnöke, Az MTA Csillagászati és Űrfizikai Tudományos Bizottság tagja, 2012-től alelnöke. Publikációk Meteor csillagászati évkönyv 2013 - Benkő József, Mizser Attila szerkesztésében, Budapest, MCSE, 2012, ISBN 9770866285002, Díjak 1991, Akadémiai Ifjúsági Díj, 1998-2001, Bolyai János Kutatói Ösztöndíj, 2001, Az MTA Fizikai Osztály Díja, 2012, Pro Natura emlékplakett Žitnić Žitnić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik. Fekvése Šibeniktől légvonalban 23, közúton 29 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délre, Dalmácia közepén, a Šibeniket Kninnel összekötő 33-as számú főút mentén fekszik. Rajta halad át a Šibenik – Split vasútvonal, melynek itt vasútállomása van. A település két részből, Donji- és Gornji Žitnićből áll. Története A települést 1298-ban említik először, amikor már önálló plébánia székhelye volt. A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 521, 1910-ben 857 lakosa volt. Az I. világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 50 százaléka szerb, 47 százaléka horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során még ez évben megszállták a szerb csapatok és a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták, melynek ez lett a legdélibb települése. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalták vissza a horvát erők. 2001-ben már csak öt szerb élt a faluban. A településnek 2011-ben 150 lakosa volt. Nevezetességei A település déli részén Gornji Žitnićen áll Szent György tiszteletére szentelt római katolikus temploma. Egyhajós épület négyszögletes apszissal, csúcsíves boltozattal. Az apszisban található a falazott oltár. Homlokzatán a kapu felett kereszt alakú rózsaablak, feljebb az oromzaton betonból öntött nyitott harangtorony található benne egy haranggal. Az épület középkori eredetű, 1298-ban már említik. 1986-ban egy földrengésben megrongálódott. Az oltárkép Vjekoslav Andrić alkotása a délszláv háború során eltűnt, maga az épület is súlyos károkat szenvedett, de később helyreállították. A templom körül található a falu katolikus temetője, melyet kőkerítés határol. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1982-ben épült. A templom Donji Žitnićen, a régi pravoszláv temető Gornji Žitnićen található. Fano-sík A Fano-sík az egyik legegyszerűbb véges geometriai objektum, mindössze hét pontból és hét egyenesből áll, másodrendű véges projektív sík. Jelölése PG(2,2), ahol a PG a projektív geometria rövidítése, az első kettes a geometriai dimenzió, a második pedig a geometria rendje. Homogén koordináták A Fano-sík a legkisebb projektív sík. A lineáris algebrában a kételemű véges testhez tartozó projektív sík formájában lehet megalkotni. A projektív sík homogén koordinátákkal való létrehozása szerint a Fano-sík pontjait hét, nullától különböző számhármassal lehet megadni: (001), (010), (011), (100), (101), (110), (111). Bármely egyenesen, amelyik a és pontokat tartalmazza, a harmadik pontot a kettejük kettes számrendszerbeli összegeként kaphatjuk meg. Másképpen szólva a Fano-sík a 2 elemű véges test feletti véges háromdimenziós vektortér nem nulla elemeiből áll. Ez alapján a Fano-sík egyfajta Desargues-i sík, bár olyan kicsi, hogy kizárólag degenerált konfigurációi vannak. A Fano-sík egyenesei megadhatók tehát homogén koordinátákkal, méghozzá nemzéró bináris számokkal. Ennek révén megállapítható, hogy egy pont mikor van rajta egy egyenesen, nevezetesen akkor, ha a pont és az egyenes páros számú közös nemnulla elemmel rendelkezik. Például az (111) pont rajta van az (101) egyenesen, mivel két pozícióban (az elsőben és a harmadikban) mindkettő esetén 1-es jegyet találunk. A sík alatt fekvő geometria szempontjából ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a pont rajta van az egyenesen, ha a kettejüket reprezentáló vektorok belső szorzata 0. A sík egyenesei három osztályba sorolhatóak: Azon egyenesek, amik azokat a pontokat tartalmazzák, amikben ugyanott van 0 számjegy. Például az (100) egyenes a (001), (010) és (011) pontokból áll. Hasonlóan kapjuk meg a (010) és a (001) egyeneseket is. Három egyenes esetén a pontok két-két jegye megegyezik. Az (110) egyenest például a (001), (110) és (111) pontok alkotják. A hetedik egyenes azokat a pontokat tartalmazza, amiknek pontosan két nemzéró jegye van. Szimmetriák A Fano-sík hét pontjának azon permutációit, amelyek kollineáris pontokat kollineáris pontokba visznek át, azaz megőrzik a kollinearitást, kollineációnak, illetve a sík automorfizmusainak vagy szimmetriáinak nevezzük. A teljes kollineációcsoport (vagy automorfizmus-csoport, vagy szimmetriacsoport) a PGL(3,2) projektív lineáris csoport, ami jelen esetben megegyezik a PSL(2,7) speciális projektív lineáris csoporttal, és egyben a GL(3,2) lineáris csoporttal is, ami, mivel csak egyetlen zéruseleme van egyenlő PGL(3,2)-vel. A csoport hat konjugált osztályt tartalmaz, minden ciklikus struktúra egyet-egyet magában definiál, az utolsó kettő pedig a 7-ciklusból származtatható: , , és D az A és B egyenesén van. , , és D az A és C egyenesén van. A teljes permutációcsoport tehát összesen 168 elemet tartalmaz, ezeket a hárombites Walsh-permutációk között találjuk. A Pólya-féle leszámlálási tétel szerint a Fano-síkot nem egyenértékű módon lehet n színnel kiszínezni. Konfiguráció A Fano-sík a pontok és egyenesek specifikus elrendezéseit tartalmazza, ezek száma éppen 168, a szimmetrikus csoportjának a rendje. Ha az egyes konfigurációk számát megszorozzuk az őket változatlanul hagyó szimmetriák számával, akkor is ezt a rendet kapjuk. Lássuk hát eme nevezetes elrendezéseket! A síkon 7 pont van, valamint ezeket összesen 24 szimmetrikus transzformáció hagyja helyben. A síkon 7 egyenes és 24 ezeket önmagukba képező szimmetria van. A sík pontjai közül 7 módon választhatunk ki négyszöget, amelyek nincs három kollineáris pontja. Ezek a négyszögek a hét vonal komplemensei, és eszerint 24 transzformáció hagyja őket változatlanul. A vonal a négyszög átlója. 21 rendezetlen pontpár van, amik kölcsönösen egymásnak szimmetrikus párjai. Ezeket a párokat 8 szimmetria írja le. 21 darab, egy pontból és egy egyenesből álló zászló van, amiket összesen 8 szimmetria határoz meg. Mindegyik zászló azonos az azonos vonalon lévő rendezetlen pontpárral. 28 háromszög van a síkon, ami egy az egyben azonos a negyedrendű bitangensekkel. Mindegyik háromszöget hat szimmetria rögzít, egy-egy a pontjaik minden permutációjához. 28 módon lehet kiválasztani egy pontot és egy rá nem illeszkedő egyenest. Ezek invariábilisek a Fano-sík hat permutációjával szemben. A pont és egyenes páron kívüli pontok egy háromszöget alkotnak. 28 olyan hatszög van, amiben három egymást követő pont nincs egy egyenesen, és ezeket hat szimmetria rögzíti. 42 rendezett pár van a síkon, amiket 4 szimmetria rögzít. Ezek a párok egymás szimmetrikus párjai. 42 olyan négyszög van, aminek csúcsai ciklikusan vannak rendezve. Ezeket négy szimmetria határozza meg, és két ciklikus sorrend van. 84 háromszöget lehet meghatározni egy-egy adott ponttal, ezeket két szimmetria erejéig rögzíthetjük. 84 olyan ötszög adható meg, aminek nincs három egymást követő kollineáris pontja. Ezek két szimmetria szempontjából fix helyzetűek. 168 rendezett ponthármas van, amik háromszöget alkotnak. Ezek mindössze az identitással szemben invariánsak, a rendezettség miatt. Csoportelméleti konstrukció A Fano-sík megfeleltethető a csoport nem zérus elemeinek. A sík egyenesei a csoport negyedrendű részcsoportjainak feleltethetőek meg, azaz a csoportnak. E csoport szerkezete a sík konstrukciójánál került felírásra. A sík és a csoport automorfizmus-csoportja megegyezik, és 168 eleme van. Blokkrendszer A Fano-sík megfelel egy szimmetrikus blokkrendszernek, aminek szerkezete 2-(7,3,1). A rendszer pontjai a sík pontjainak felelnek meg, a blokkok pedig az egyeneseknek. Matroidelmélet A Fano-sík a matroidok struktúraelméletének egyik fontos eleme. A Fano-sík mint minor matroid kizárásával olyan lényeges osztályok jellemzése válik lehetővé, mint a reguláris, a grafikus és a kografikus matroidok. Ha egy egyenest három kétpontos szakaszra bontunk, akkor a "nem-Fano konfigurációt" kapjuk, amit szintén be tudunk ágyazni a síkba. Ez szintén egy fontos kizárandó példa több tétel esetén is. Steiner-rendszer A Fano-sík, mint blokkszerkezet egy Steiner-féle hármas rendszer. Ennek megfelelően egy félcsoportra képezhető le, valamint megfelel az oktoniók egység-félcsoportjának, ha a szorzatok előjelétől eltekintünk. Három dimenzióban A Fano-sík kiterjeszthető a háromdimenziós térbe, így egy projektív teret hozva létre, amit PG(3,2)-ként jelölhetünk. Ebben 15 pont van, amik összesen 35 egyenest határoznak meg, és ezekre 15 sík fektethető, így a legkisebb projektív tér. Ennek az alábbi tulajdonságai vannak: Minden pont 7 egyenesen és 7 síkon van rajta. Minden egyenest három sík tartalmaz és mindegyiknek három pontja van. Minden sík hét pontot és 7 egyenest tartalmaz. Minden sík izomorf a Fano-síkkal. Bármely két különböző síknak van közös egyenese. Egy egyenesnek és egy azt nem tartalmazó síknak pontosan egy közös pontja van. Lásd még Projektív geometria Erdélyi lottó Projektív konfiguráció Véges geometria Megjegyzések Nem-degenerált konfigurációhoz ugyanis legalább tíz pont és tíz egyenes szükséges. https://en.wikiversity.org/wiki/3-bit_Walsh_permutation;_table Manivel, L. (2006), "Configurations of lines and models of Lie algebras", Journal of Algebra 304 (1): 457–486, ISSN 0021-8693, DOI 10.1016/j.jalgebra.2006.04.029 (Baez 2002) Sicydium A Sicydium a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Sicydiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 17 faj tartozik: Sicydium adelum Bussing, 1996 Sicydium altum Meek, 1907 Sicydium brevifile Ogilvie-Grant, 1884 Sicydium buscki Evermann & Clark, 1906 Sicydium bustamantei Greeff, 1884 Sicydium cocoensis (Heller & Snodgrass, 1903) Sicydium crenilabrum Harrison, 1993 Sicydium fayae Brock, 1942 Sicydium gilberti Watson, 2000 Sicydium gymnogaster Ogilvie-Grant, 1884 Sicydium hildebrandi Eigenmann, 1918 Sicydium montanum Hubbs, 1920 Sicydium multipunctatum Regan, 1906 Sicydium plumieri (Bloch, 1786) Sicydium punctatum Perugia, 1896 Sicydium rosenbergii ( Boulenger , 1899) Sicydium salvini Ogilvie-Grant, 1884 Torockói-hegység A Torockói-hegység avagy Torockói-havasok (románul Munții Trascăului) az Erdélyi-szigethegység délkeleti része, az Erdélyi-érchegység északkeleti nyúlványa. Északkelet-délnyugat irányban húzódik. Főleg az Aranyos és a Maros völgye között fekszik, de északkeleti vége Tordától északra már a Mezőségre fut ki. Sok völgy szeli át keresztirányban (pl. Tordai-hasadék, Túri-hasadék, nagyenyedi Kőköz). Geológiailag az ofiolit-flis övhöz tartozik. Felső jurabeli mészkőből álló lepusztult takarók alkotják vulkanikus jelenségek nélkül. Cabernet franc A cabernet franc vagy cabernet frank világfajtának tekinthető a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó vörösborszőlő, nemzetközi besorolás szerint a „nagy” kékszőlő fajták egyike. Ma a bordeaux-i borvidék hat legkiterjedtebb termőterületű vörösborszőlő fajtájának egyike (a további öt a cabernet sauvignon, merlot, carmenère, malbec és a petit verdot), a híres francia cuvée borok meghatározó szőlőfajtája. (Gyakran a cabernet sauvignonnal elegyesen ültetik.) Bora kiváló, fajtajelleges, sokrétegű: az érett gyümölcsösség mellett kellemesen fanyar, nagy extrakt tartalmú, bársonyos, sötét bíbor színű, ideális vörösbor. Magyarországon is régóta ismert, mindig különlegességnek számított; az egri bikavér egyik alkotó fajtája. Története A cabernet franc, régi francia szőlőfajta, már az 1600-as években jól ismerték és kedvelték. Feltételezik, hogy Bretagne-ból származik, erre utal a Loire-völgyi termőterületein elterjedt hasonneve a Breton; ugyanezzel magyarázzák hogy a hűvösebb éghajlaton is jól érzi magát. Bordeaux-ban a 18. század körül terjedt el. Hasonnevei Acheria, Arrouya, Bidure, Bordo, Boubet, Bouchy, Bouchet, Breton, Burdelas Tinto, Cabernet, Cabernet Aunis, Cabernet Carbouet, Cabernet Franco, Cabernet Frank, Capbreton Rouge, Carmenet, Couahort pro Parte, Gamay de Ricenay, Gamput, Gros Bouchet, Gros Cabernet, Grosse Vidure, Mencía (Spanyolország), Kaberne Frank, Méssanges Rouge, Morenoa, Noir Dur, Petite Vidure, Petite Vigne Dure, Petit Fer, Petite Vidure, Plant Breton, Plant des Sables, Rouge, Sable Rouge, Trouchet Noir, Véronais és Veron Bouchy. Termőterületei Európa A cabernet franc legnagyobb termőterületei Franciaországban Bordeaux-ban – kiemelten a Saint-Émilion AOC és Pomerol AOC eredetmegjelölésű termőterületeken – és a Loire völgyében fekszenek (összesen 38 627 hektár, 2005. évi adat). Ezen felül Olaszországban (7000 hektárnyi területen), elsősorban Friuliban és Venetóban, valamint Toszkánában (Bolgheri, Maremma) találjuk meg. Jelentős ültetvényei vannak Romániában, Spanyolországban – Katalóniában, és Magyarországon. Hazánkban a cabernet franc igazi otthona a mediterrán jellegű Villány–Siklósi borvidék, de kicsit északabbra, a Szekszárd környékén is jól érzi magát a fajta. Ezen felül megtaláljuk az Egri és a Soproni borvidéken is. A cabernet franc borát általában bordeaux-i mintára cabernet sauvignon és merlot fajtkból készült borokkal házasítják, de gyakran találkozhatunk vele fajtaborként is. Amerikai kontinens Az Amerikai Egyesült Államokban 1457 hektárnyi területen terem (2007. évi adat) – ebből Kaliforniában 800 hektár Napa-völgyben kb. 400 hektár, de elterjedt a hűvösebb éghajlatú New York és Michigan államokban, valamint a virginiai Monticellóban, továbbá a nyugati parton Washington állam szőlő- és bortermelő területein. Kanadában Ontario, a Niagara-lépcső, a Prince Edward-sziget, az Erie-tó, továbbá északon a Pelee sziget és az Okanagan-völgy szőlőtermesztő területein termesztik, itt elsősorban jégbor készítésére használják. Dél-Amerikában Argentínában és Chilében (1142 hektár, 2006-os adat) elterjedt fajta. Ausztrália és Afrika Jelen van Ausztráliában (588 hektár, 2007.) ahová több más szőlőfajtával együtt a cabernet franc fajta James Busby gyűjtése révén jutott 1832-ben. Fő termőterületeit Victoria állam hűvösebb éghajlatú északkeleti részén, a McLaren Valley és az Adelaide környéki dűlőkön valamint a Clare Valley-ban találjuk. Új-Zélandon 168 hektáros (2007-es adat), és Dél-Afrikában 1.019 hektáros (2007-es adat) termőterületei vannak. Jellemzői Tőkéje közepesen erős növekedésű, kis illetve közepes terméshozamú. Levele szabályos öt karéjú, kissé megnyúlt; a levélerek töve és a levélnyél pirosas színezetű. Fürtjei kicsik vagy közepesen nagyok, átlagosan 100 grammosak, kis, gömbölyű, hamvas, sötétkék vékony héjú bogyói jellegzetesen fűízűek. Késői érésű fajta, október első felében érik, cukortartalma általában magas. Fagytűrő képessége kitűnő, a betegségekre kevéssé hajlamos: ellenáll a lisztharmatnak és rothadásnak. Telepíthető klónja: E. 11 (E = Eger). Bora Borászati szempontból a cabernet franc sok közös tulajdonságot mutat a cabernet sauvignonnal: legfontosabb, hogy mindkét fajta kiemelkedő minőségű, élénk savakban gazdag bort ad. A cabernet franc önállóan és más borokkal házasítva is kiváló. Legtöbbször savignon-nal és merlot-tal keverik, így készül a francia cuvée (cabernet franc, savignon, merlot). A cabernet franc bor mélyvörös színű, száraz minőségi vörösbor, jelentős extrakt és élénk csersavtartalommal. Illatában a piros bogyós gyümölcsök – főként a málna, cseresznye, szilva és eper – jelennek meg, borsos fűszeresség és hosszú utóíz jellemzi. A tölgyfahordós (barrique) érlelés különleges ízekkel „öltözteti” fel a cabernet franc bort: a mikrooxidáció révén különleges aromák, ízek és zamatok szabadulnak fel – legtöbbször vanília, kókusz, dohány valamint kellemes füst aroma jelenik meg –, az érő bor savai finomodnak. (A hosszabb hordós érlelés a bor eltarthatóságát is növeli.) Üvegben érlelve árnyalatnyi ibolya, gomba, és föld illat jelenik meg. Milyen ételekhez fogyasszuk? A cabernet franc bora a nemes, fűszeres húsételekhez igazodik leginkább. A cabernet franc fiatal borai (az éretlen tanninok) jól harmonizálnak a könnyű halételekkel és az angolosra sütött marhahúsételekkel. A nehezebb – marhabélszínből, hátszínből főzéssel és párolással készült – ételek, vadételek vagy barnamártással kínált húsételekhez, továbbá fűszeres, kemény sajtokhoz a lekerekedett, idősebb, puhább csersavú cabernet borok illenek. Ötödfokú egyenlet A matematikában az ötödfokú egyenlet egy polinom egyenlet, aminek a foka 5. Általános alakja: ahol egy test elemei, általában a racionális számok, a valós számok vagy a komplex számok elemei, valamint . Ötödfokú egyenlet gyökeinek meghatározása Egy polinom gyökeinek meghatározása — azon értékek, amelyek teljesítik az egyenletet — racionális együtthatók esetében kiemelkedő matematikai probléma volt. Lineáris, másod-, harmad- és negyedfokú egyenletek megoldása egyszerű, függetlenül attól, hogy a gyökök racionálisak, irracionálisak, valósak vagy komplexek; vannak megoldóképleteik. Azonban nincs olyan képlet, ami a négy alapművelet és az -edik gyökvonás segítségével kifejezhetné a megoldásokat általános esetben; ez az Abel–Ruffini-tétel, amelyet először 1824-ben publikáltak mint az algebrai csoportelmélet egyik első alkalmazását. Ez az eredmény igaz magasabb fokú egyenletekre is. Egy példa olyan egyenletre, ami nem fejezhető így ki: . Ez az egyenlet Bring-Jerrard normál alakban van. A gyakorlatban polinomegyenletek pontos megoldása gyakran felesleges, és más numerikus megoldó módszerek, mint például a Laguerre-módszer vagy a Jenkins–Traub algoritmus valószínűleg a legalkalmasabbak arra, hogy megkapjuk általános ötöd- vagy magasabb fokú egyenletek közelítő megoldásait. Azonban a pontos megoldások néha hasznosak bizonyos alkalmazásokhoz, és sok matematikus próbálta meghatározni ezeket. Megoldható ötödfokú egyenletek Néhány ötödfokú egyenlet megoldható úgy, hogy alacsonyabb fokú polinomok szorzataként fejezzük ki, például felírható mint . Más ötödfokú egyenlet, mint például a nem fejezhető ki ilyen alakban. Évariste Galois kifejlesztett eljárásokat annak meghatározására, hogy egy polinomegyenlet mikor fejezhető ki polinomok szorzataként, ezzel megalkotva a Galois-elmélet területét. Ezeket az eljárásokat először John Stuart Glashan, George Paxton Young és Carl Runge alkalmazta 1885-ben, hogy általános kritériumot adjanak a megoldhatóságra (Lazard egy modern megközelítése található a forrásokban). Azt találták, hogy bármely irreducibilis ötödfokú polinom racionális együtthatókkal Bring-Jerrard formában, gyökökkel kifejezhető megoldású akkor és csak akkor, ha a következő alakú: ahol és racionálisak. 1994-ben, Blair Spearman és Kenneth S. Williams egy alternatív kritériumot talált, A kapcsolat az 1885-ös és az 1994-es parametrizáció között egyszerűen látható, ha a következőt definiáljuk: ahol Szükséges, de nem elegendő feltétel, hogy az irreducibilis megoldható ötödfokú egyenlet racionális együtthatókkal megfeleljen a következő négyzetes görbének: valamely racionális -ra. Mivel a Tschirnhaus-transzformációk megfontolt használatával lehetséges bármely ötödfokú polinomot átalakítani Bring-Jerrard formára, mindkét parametrizáció egy szükséges és elégséges feltételt ad annak eldöntésére, hogy az adott ötödfokú egyenlet gyökei kifejezhetőek-e gyökvonásokkal. Finális vulkanizmus A finális, kratonikus, posztorogén vulkanizmus, vagy befejező vulkánosság a tektonikus ciklusok végső vagy kezdő szakaszához kötődnek. Amennyiben két összepréselődött lemezszegély összeolvadásával kialakuló kratonról van szó, úgy a szinorogén és szubszekvens vulkanizmusok folytatása. Ha viszont egy már meglévő kraton belső területein alakul ki, úgy az iniciális tevékenység bevezetője lehet. Ez utóbbi esetben a forrópontos vulkanizmushoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a felemelkedő köpenyáramlat elég erős a kraton kettészakításához is. Minden esetben bazaltos tevékenység, a magmaösszetétel a szinorogén fázisban savanyú, a szubszekvensben egyre gyérül a szilícium-tartalom, míg a finálisban már bázisos magmák törnek fel. Ez a kratonikus vulkanizmus valószínűleg feláramló köpenyanyag miatt jön létre. A köpenydiapír elvékonyítja a kérget, a feláramló magma kevés kőzetanyagot olvaszt vissza magába. Jellegzetes finális vulkanizmus volt a perm végén (251 millió éve) a szibériai platóbazalt képződése, vagy a kréta végén (65 millió éve) a Dekkán-plató aktivitása. A szibériai vulkanizmus több millió évig tartott, a Dekkán egymillió évnél kevesebb ideig. Középeurópai Lloyd Középeurópai Lloyd, Mitteleuropäischer Lloyd – kétnyelvű közgazdasági hetilap Temesvárt a Kereskedelmi és Iparkamara kiadásában. 1924-ben indult Bach Gyula és Endre Károly szerkesztésében (aki itt Engel-Endre Károly névvel szerepel). A vállalkozókat és a kereskedőket érintő törvényeket és rendeleteket közölte, s szakcikkeket jelentetett meg többek közt Gitta Béla, Hajdu Frigyes, Kabos Ármin, Légrády István, Lendvai Jenő, Tóth Sándor, Uhlyárik Béla, Veterányi Viktor tollából. Később beolvadt a hasonló nevű budapesti lapba, amely külön bánsági oldalt adott ki Engel-Endre Károly szerkesztésében. PQ–16-os konvoj A PQ–16-os konvoj egy hajókaraván volt, amelyet a szövetségesek a második világháború során a Szovjetunióba indítottak. A PQ kód azt jelentette, hogy a rakomány nyugatról tart a Szovjetunióba, a 16 a sorszámát jelöli. A teherhajók és kísérőik 1942. május 21-én indultak el Reykjavíkból. A 36 hajóból nyolcat elsüllyesztettek a németek. A többiek 1942. május 30-án érték el a murmanszki kikötőt. 1942. május 26-án az U–703 két torpedóval eltalálta az amerikai Syros teherhajót, 300 kilométerra Bjørnøyától. A gőzös 6390 tonna általános rakományt, benne lőszert szállított. A torpedóbecsapódás után a lőszer felrobbant, a hajó kettétört, és 80 másodperc alatt elsüllyedt. A mentőcsónakok megsemmisültek, csak három tutaj maradt épségben, ezekben a negyvenfős legénység 28 tagja élte túl a támadást. Őket az HMS Hazard vette fedélzetére. Kereskedelmi hajók * A hajót repülőgép süllyesztette el ** A hajó aknára futott *** A hajót az U–703 pusztította el Gyurity István Gyurity István (horvátul Stipan Đurić) (1970. február 27.) magyarországi horvát színész, énekes. Munkássága Több filmben és filmsorozatban is játszott: Szamba (1996) Sacra Corona (2001) Vajdasági vérfürdő - 1944 (2004) Argo (2004) Fekete kefe (2005) Kisváros (2000) Tea (2003) Szeress most! (2005) Hacktion: Újratöltve (2013) A korona hercege : Hong Gukjong - Han Sang Jin Penge – Szentháromság A Penge – Szentháromság, (Blade: Trinity) egy 2004-ben bemutatott amerikai akcióthriller, David S. Goyer rendezésében és Wesley Snipes főszereplésével, mely a Penge és a Penge 2. című film folytatása. Történet Penge, a világ legelszántabb vámpírgyilkosa visszatér egy harmadik, egyben utolsó ütközet kedvéért. A vámpírvadász éveken át az éjszaka leple alatt harcolt a vérszívók ellen, de most, hogy az FBI vérdíjat tűzött ki a fejére, kénytelen kimerészkedni a napfényre, hogy egyesítse az erőit egy emberekből álló vámpírvadászklánnal, melynek létezéséről még csak nem is tudott. Oldalán két rettenthetetlen ifjúval, Abigaillel és Hanniballal, Penge egy ősi ellenfél nyomába szegődik, aki nem más, mint a legelső vámpír, minden vérszívó őse: Drakula. Filmzene Ol' Dirty Bastard , Dirt McGirt és Keith Robinson – " Thirsty " Overseer – " Velocity Shift " David Hykes – " Rainbow Voice " "Theme from A Summer Place" RZA – " Fatal " WC, E-40 , P Dot és Christ Bearer of Northstar – " When the Guns Come Out " The Velvet Underground – " Venus in Furs " Lil' Flip feat. Ghostface Killah & Wu Tang Clan – " I Gotta Get Paid " Kool Keith Presents The Undatakerz – " Party In The Morgue " (Club Mix) Black Lab – " This Blood " The Crystal Method – " Starting Over " Manchild – " Hard Wax " Overseer – " Skylight " The Crystal Method – " Weapons Of Mad Distortion " Paris Texas és Danny Saber – " Bombs Away " (Danny Saber Remix) Arphy Arphy település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 174 fő (2015). Arphy Aulas, Bréau-et-Salagosse, Dourbies, Mandagout és Valleraugue községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2650 Elinor A 2650 Elinor (ideiglenes jelöléssel 1931 EG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Max Wolf fedezte fel 1931. március 14-én. American Capitalist Az American Capitalist a Five Finger Death Punch nevű amerikai heavy metal banda harmadik lemeze. Az a banda első olyan lemeze, amin nem Matt Snell basszerozik, mivel ő 2010 decemberében kivált a csapatból. 2011. július 27-én jelent meg az első kislemez az albumról, ez az "Under and Over It" volt, amihez azóta klipet is készítettek. Az album harmadik helyen debütált a Billboard 200-on, több mint 90.000 eladott példánnyal. 2012 februárjáig több mint 310.000 darabot adtak el belőle az USA-ban. Fontosabb dalok Miután megjelentették az "Under and Over It"et, mint az album legelső kislemezét, a dal töretlen sikernek örvendett. A Billboar Hot Mainstream Rock Tracks nevű listáján az ötödik pozícióig jutott, a Rock Song csatornán huszadik lett, és még a Billboard Hot 100-ban is megjelent. 2011-ben, júliustól novemberig a Sirius-XM rádió Octanne műsorában első helyezett volt. A "The Pride", magyarul "A Falka", mivel itt a címen nem a pride gyakoribb jelentését, a büszkeséget értjük, hanem a ritkább jelentését, ami a falka. az album harmadik nótája. Ez egy úgynevezett "listadal", ami azt jelenti, hogy a szövege különböző dolgok felsorolásából áll. Jelen esetben amerikai találmányokat, embereket sorol fel. Ezek, sorrendben: Johnny Cash, PBR, Jack Daniel’s, NASCAR, Facebook, Myspace, iPod, Bill Gates, Smith and Wesson, NRA, Firewater, Pale Face, Dimebag Darrell, Tupac Shakur, Heavy metal Hiphop. Majd a második versszak: Disneyland, Fehér Ház, JFK, Mickey egér, John Wayne, Springsteen, Clint Eastwood, James Dean, Coca-Cola, Pepsi, Playboy, Text ME NFL, NBA, Brett Favre, King James. Báthory Zoltán így magyarázta egy interjúban a szám jelentését: A "Coming Down" eddig az utolsó kislemez az albumról, 2012 májusában jelent meg. Klipet is forgattak hozzá, amely szintén nagy sikernek örvend, mind az interneten, mind a televízióban. A "Remember Everything" az album harmadik kislemezeként jelent meg, 2011 novemberében. Az énekes, Ivan Moody írta, ő ezt állítja. Klipet is forgattak hozzá. Kritikai fogadtatás Az albumot kedvező kritikai fogadtatás övezte, az emberek elégedettek vele. Akadnak, nagyon kevesen, de akadnak, akik azt mondják, hogy a Five Finger Death Punch puhább lett az évek során, ám ez nem igaz, egyáltalán nem ez történt, csak jóval kiforrottabb hangzása lett a bandának. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben az American Capitalist című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás https://web.archive.org/web/20120324000857/http://heavymetal.about.com/od/fivefingerdeathpunch/fr/Five-Finger-Death-Punch-American-Capitalist-Review.htm http://www.allmusic.com/album/american-capitalist-clean-mw0002199811 http://www.artistdirect.com/entertainment-news/article/five-finger-death-punch-american-capitalist-review-5-out-of-5-stars/9255845 Muirancourt Muirancourt település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 564 fő (2015). Muirancourt Bussy, Crisolles, Fréniches, Frétoy-le-Château és Guiscard községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Irén Az Irén az Iréneusz férfinév női párja. Nagyon ritkán felbukkan férfinévként is, mint az Iréneusz férfinév rövidített formája (többnyire így használta a nevét például Károly Iréneusz József szerzetes, fizikus). Képzett és rokon neve Erina : az Irén szláv alakváltozata. Iréne : az Irén német és finn változata. Irina : az Irén szláv alakváltozata. Jerne : az Irén régi magyar változata. Gyakorisága Az 1990-es években az Irén ritka, az Irina igen ritka, az Erina, Iréne és Jerne szórványos név volt, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Irén, Iréne, Irina március 25. április 3. április 5. május 5. június 28. október 20. Erina, Jerne június 28. Idegen nyelvű változatai Finnül : Irene Franciául : Irène Görögül : Irene Olaszul : Irene Románul : Irina Oroszul : Irina Lengyelül : Irena Híres Irének, Irénék, Irinák, Erinák, Jernék Szent Irén bizánci császárné, Szent László király lányaként magyar nevén Piroska Irène Joliot-Curie francia fizikus Józsa Nemes Irén festőművésznő Kiss Irén író, költő, színműíró Irene Papas görög filmszínésznő Psota Irén színésznő Irina Rodnyina olimpiai bajnok műkorcsolyázó Irina Osipova orosz kosárlabdázó Irina Szluckaja orosz műkorcsolyázó, hétszeres Európa-bajnok és kétszeres világbajnok Irina Szolovjova , űrhajós Szöllősy Irén bábművész Ulead Ulead Systems (����) egy tajvani szoftvergyártó cég, központja Tajpejben található. 2006-tól Corel Corporation leányvállalata. Történet A céget 1989. augusztus 5-én alapította Lotus Chen, Lewis Liaw és Way-Zen Chen. A Photostyler-t - a cég első képszerkesztő programját - az Aldus software-en keresztül adták el, azonban az Aldus cég beolvadt 1994-ben az Adobe Systems Inc.-be, így a Photostyler nem volt többé elérhető. Ezután a cég elkészítette a PhotoImpact képszerkesztő alkalmazást, amelyet már saját maga értékesített és adott el. A Photoimpact alkalmazás az Adobe Photoshop konkurenseként lett ismert. Ezután az Ulead cég a multimédiás alkalmazások számos területére – videószerkesztés, médiamenedzsment, webszerkesztés és DVD-készítés – fejlesztett alkalmazásokat. 2001. szeptember 17-én a cég megjelent a tajvani tőzsdén. (2487.TW) 2006-ban a cég egybeolvadt az InterVideo vállalattal. Még ugyanebben az évben a Corel Corporation megszerezte az Intervideo céget és vele együtt az Ulead vállalatot is. Termékek Video VideoStudio MediaStudio Pro/VideoGraphics Lab VideoTool Box COOL 3D, COOL 3D Production Studio DVD Burn.Now DVD MovieFactory DVD PictureShow DVD WorkShop Képszerkesztők COOL 360 COOL 3D PhotoImpact IPhoto Plus Photo Explorer PhotoExpress My Scrapbook Web alkalmazások GIF Animator GIF-X.Plug-in Menu.Applet SmartSaver Pro Zechin Zechin település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Google Térkép A Google Térkép (angolul: Google Maps; IPA: [ˈ�uː�l ˌmæps]) a Google által fejlesztett ingyenes internetes térképszolgáltatás. Az elérhető térképek és műholdfelvételek az egész Földet lefedik. 2006. április 25. óta sok más európai ország között Magyarországról is elérhetők utcanévadatok, melyek 2007. május eleje óta kereshetők is. 2007 novembere óta a budapesti buszok adatai is megtalálhatók, illetve a „Domborzat” (Terrain) nézetben a domborzat is látható. A budapesti tömegközlekedés útvonaltervezője hivatalosan 2011. június 30. óta használható (előzőleg csak gyalogos vagy autós közlekedésre tudott útvonalat javasolni). Az első tesztelések szerint a Google használata egyszerűbb és gyorsabb a BKV által fejlesztett Útvonalterv honlapnál, de jóval pontatlanabb annál. Fejlesztés A Google Maps megjelenését 2005. február 8-án jelentették be a Google Blogon. Ekkor csak az Internet Explorer és a Mozilla webböngészőket támogatta. Február 25-én ehhez még hozzájött az Opera és a Safari támogatása is. 6 hónapig béta tesztként üzemelt, majd 2005. október 6-án indult el „Google Local” név alatt. A többi Google internetes alkalmazáshoz hasonlóan nagy mennyiségű JavaScriptre épül. A térkép mozgatása során a kis térképrészletek folyamatosan töltődnek le a szerverről, illetve jelennek meg a böngészőablakban. Ha a felhasználó valamilyen kereskedelmi objektumra keres, annak helyét egy gombostűszerű jel mutatja, ami voltaképpen egy a térkép fölé helyezett átlátszó PNG kép. Az az újfajta technológia, amely aszinkron JavaScript és XML hálózati kérések segítségével nagyobb interaktivitást tesz lehetővé, AJAX néven vált ismertté. Térképadatbázis A térképekhez az adatbázist a Google különböző helyekről szerzi be, először a Navteq volt a főbb partnere, később a térképek Tele Atlas alapúak voltak számos, általában fejlettebb országban. Sok helyen, főleg a fejlődő országokban a térképet a közösség frissíti, tartja karban a Google Térképkészítő segítségével. A térképkészítő újabban fejlettebb országokban is megjelenik, mivel a korábban Tele Atlas-szal ellátott országokban is lecserélik a térképet a Google saját változatára. Hazánkban 2012. december 5-én tértek át az új Google-féle térképekre, ami jóval részletesebb a Tele Atlas-féle változatnál, ez a gyakorlatban pl. részletesebb vízrajzi adatokat, és kültéri úthálózatot biztosít. Számos országban azonban a Google-nek egyedi partnere van (pl. Németországban a GeoBasis). A térképen számos nagyobb várost már 3D-ben is bejárhatunk (Hazánkban még nem), ebben az esetben az épületek és a többi tereptárgy is textúrázott, sima térképnézetben is léteznek 3D-s épületek, szintén főleg a nagyobb városokban. Magyarországon a térképi nézetben 3D-s épületek többnyire Budapesten (Belváros és Káposztásmegyer), valamint Gödöllő belvárosában vannak. (Gödöllő környékén az erdők is kataszteri részletességgel). Funkciók A Google Mapsban szabadon mozgatható és nagyítható térképeket találunk. A megjelenített részletek a nagyítástól függően folyamatosan változnak. A térképet egérrel és kurzorbillentyűkkel is mozgathatjuk. A legtöbb országban (így például Magyarországon is) lehetőség van útvonalak tervezésére. Különböző nevezetes helyeket is lehet találni a Google Maps segítségével, például szállodákat, pizzériákat vagy színházakat. Ha Győrben színházat szeretnénk keresni, akkor a keresőbe beírhatjuk azt, hogy „színház Győrben”, és a térképen megjelennek a lehetőségek. Ha pedig beírjuk a tartózkodási helyünket, a program útvonalat is tud ajánlani, ami a térképen is megjelenik. Műholdképek 2005 áprilisának elejétől néhány műholdfelvételt is beépítettek a meglévő térképek mellé. 2005 júniusára nagy felbontású képek is elérhetőek lettek sok amerikai városról, illetve több európai és ázsiai területről, így például Budapestről is. Néhány területet biztonsági okok miatt kitakarnak, például az amerikai Fehér Ház és egyéb kormányzati intézmények környékét, de például a Nevada-sivatagban található 51-es körzet nagyon jól kivehető. 2009 végén frissült a műholdas nézet Budapestről, a legnagyobb nagyítás is lehetővé vált. Az egykori szovjet repülőtér melletti terület ki lett takarva. A kisebb felbontású műholdképek az Északi- és Déli-sarkot kivéve az egész világot lefedik. Nem mindegyik kép műholdról készült, vannak repülőről készített képek is. 2008. augusztusában szerződést kötöttek a GeoEye–1 műholdat építő General Dynamics, és a képalkotó technológiát kifejlesztő ITT céggel, hogy kizárólagosan használhatják annak képeit; a pansharpening eljárással korrigált színes képek felbontása 41 centiméter lesz, de a Google az amerikai kormánytól a GeoEye-nak adott engedély értelmében ezt csak minimum 50 cm-es felbontásban használhatja fel. (Ezen szerződés kapcsán publikálták a GeoEye-2 műholdra kötött szerződést az ITT és a General Dynamics között, ami 2011-2012 környékén várható űrbe bocsátása után 25 cm-es felbontással lesz képes képeket készíteni.) A 2008-ban használt képek felbontása széles határok között változik. Vannak olyan helyszínek, ahol 1 képpont kb. 4 méteres átmérőnek felel meg, ami csak a geológiai alakzatok felismerését teszi lehetővé. 2012-től a Google elkezdte a nagyobb városok 3D-s fotózását, Hazánkban jelenleg az alábbi települések tekinthetőek meg 3D-s nézetben: Szombathely 2013. november 5-től Szeged 2014. február 6-tól Székesfehérvár 2014. február 6-tól Szolnok 2014. február 6-tól Kecskemét 2014. február 6-tól Dunaújváros 2014. február 6-tól Várhatóan Budapest és agglomerációja is hamarosan elérhető lesz 3D-s nézetben. Utcakép 2007. május 29-étől elérhető a Street View, magyarul „Utcakép” nézet. Az Immersive Mediától vásárolt körpanorámafotókat felhasználva az utca szintjén kijelölt pontok között lehet mozogni, nagyítani, forgatni a képet. A képeken a személyiségi jogok védelme miatt az arcokat és a rendszámokat nem teljes részletességgel mutatják. Ezt a szolgáltatást rendszeresen támadják a magánszféra védelmét népszerűsítő szervezetek; az utcaképet speciális kamerával felszerelt személyautókkal készítik, és gyakran előfordul, hogy ezek a járművek olyan helyekre is behajtanak (feltételezhetően nem szándékosan), amik magánterületnek, magánútnak számítanak. A nagy felbontású képek gyakran olyan részleteket is tartalmaznak, melyeken a látható személyek nincsenek tudatában annak, hogy őket az interneten publikálják (például lenge öltözetben napozók, épp pornóbárból kilépő személyek, gyermekeiket épp verő szülők, stb.), vagy olyan helyeket is lefényképeznek, amit a tulajdonosa nem kíván publikálva látni (például az építési engedély szerinti kerti tárolót, ami 3 emeletes és úszómedencéje van). Elterjedt szórakozás lett a hírességek és a szokatlan jelenetek figyelése, amelyeket azóta publikáltak is. A problémás képeket a Google gyorsan eltávolítja, de egyes honlapok, mint a Street View Gallery vagy a Google Sightseeing sokat megőriz e felvételek közül. Egy brit faluban el is kergették a Google felvevőkocsiját arra hivatkozva, hogy a képekkel a bűnözők munkáját könnyítették volna meg. A Google új szolgáltatása, hogy az önként jelentkező cégek épületének belsejéről és múzeumokról 360 fokos panorámaképeket készít, így a látogató itt is körbetekinthet. A szolgáltatás első körben az USA, Ausztrália, Új-Zéland, Japán, az Egyesült Királyság, Oroszország és Franciaország egyes városaiból érhető el, valamint Irak fővárosának, Bagdadnak egyik múzeumában is. A Google kamerái Budapesten A Google 2009. május 4-én kezdte el Budapestet fotózni. A több hétig tartó folyamat eredménye pár hónappal később vált volna elérhetővé a nyilvánosság számára, a Google azonban Jóri András adatvédelmi biztossal való egyeztetés után május végén, ill. június elején bizonytalan időre önként felfüggesztette a fényképezést. A problémát a képeken látható személyes adatok, mint a járókelők képmása vagy a rendszámok jogosulatlan kezelése okozza: a Google azonban bejelentette, hogy nem csupán elhomályosítja ezeket a nyilvánosságra hozott képeken, hanem törli is azokat az eredeti felvételeket, amelyeken ilyenek szerepelnek, és – amennyire lehetséges – előre értesíti a lakosságot a fotózás elkövetkező helyszíneiről. A Google hivatalos válasza így hangzott: Michael T. Jones, a Google technológiai nagykövete 2011 júniusában úgy nyilatkozott, hogy a magyar irodájuk szerint jól állnak a dolgok, az egyeztetések rendben haladnak, de egyértelmű szabályozás hiányában igyekeznek az észszerűségre hagyatkozni, s ha értesülnek a szabályokról, azokat fogják követni. A magyarországi Street View ügyében „hamarosan” várható fejleményeket ígért. Az engedélyt végül 2011. július 5-én kapta meg a Google Jóri András adatvédelmi biztostól, szigorú feltételek mellett. Az utcák bejárása 2011. október 19-én indult, elsősorban utcák, üzletek és közlekedési táblák információinak begyűjtésére: azt még nem tudni, hogy a Street View bővítésére is felhasználja-e ezeket a Google. A Google Street View végül 2013. április 23-án lett elérhető egész Magyarországon, és a nagyvárosokat, valamint a főbb utakat fedi le. Népszerűség A könnyen kezelhető felhasználói felület, valamint a keresésre alkalmas térképek és műholdképek miatt a Google Maps szolgáltatás hamar népszerű lett. Sok olyan weboldal alakult (például Google Sightseeing és Google Globetrotting), ahol érdekes természetes és mesterséges helyeket mutatnak be űrfotókon. 2005 júniusában megjelent a Google Maps API ( ), amellyel a teljes felület személyre szabható. A programozáshoz szükséges fejlesztői kulcs bárki számára ingyenesen regisztrálható. A Google Maps nyílt API-jának következtében kiválóan alkalmas arra, hogy bárki bármilyen adatbázist illesszen fölé. Így gomba módra szaporodnak a Google térképet felhasználó saját, illetve mashup oldalak. (A mashup (vagy mash-up) kb. az, amikor több létező szolgáltatást úgy építenek össze, hogy nem adnak hozzá az összeépítésen túl értéket. A legjobb példa erre a HousingMaps.com, ami a Google Mapset a Craigslist ingatlanapróhirdetési adatbázisával ötvözi.) Blog is van már, ahol gyűjtik őket, a Google Maps Mania. Különböző kategóriákba is csoportosítja (aktuális eseményekkel kapcsolatos, közlekedés és szállítás, időjárás és Föld, városi információk, mobil és vezeték nélküli alkalmazások, ingatlan, üzleti, statisztikai és demográfiai, történelmi, kikapcsolódás és fitnesz, sport és sportesemények, utazás és turizmus, blogok és weboldalak), és természetesen felsorolja mindezek létrehozásához szükséges eszközöket és leírásokat is. Külön érdekesség a Wikipediát és a Google Maps-et vegyítő WikiMapia oldal. Žižice Žižice település Csehországban, a Kladnói járásban. Žižice Knovíz, Beřovice, Slaný, Hobšovice, Podlešín, Kamenný Most, Velvary és Zvoleněves településekkel határos. Lakosainak száma 668 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ötödik lateráni zsinat Az ötödik lateráni zsinatot II. Gyula pápa hívta össze 1512-ben. A zsinat ideje alatt azonban elhalálozott, így azt csak 1517-ben zárta le utóda X. Leó pápa. Előzmények A zsinatot II. Gyula pápa hívta össze. A pápát megválasztották 1503-ban és ígéretet tett a zsinat összehívására. Mivel azonban sokáig nem tett eleget ígéretének, az elégedetlen bíborosok egy csoportja Pisában tanácskozást hívott össze I. Miksa német-római császár és XII. Lajos francia király segítségével 1511. október 1-re. Ennek a tanácskozásnak az utolsó ülésén II. Gyula pápát felfüggesztették. A pápa erre 1511. július 18-án egy pápai bullában 1512. április 19-re összehívta az ötödik lateráni zsinatot. Egyben bírálta a Pisában történteket. Kiemelte, hogy ő mindig törekedett a zsinat létrejöttére. Szemrehányást tett a pisai résztvevőknek, hogy ha össze is hívták azt a tanácskozást, miért nem őt, a pápát kérték meg annak levezetésére. Végül felszólított, hogy senki se tulajdonítson jelentőséget a pisai nyilatkozatnak. Mivel 1512. április 11-én a franciák győztek Ravennánál, így a zsinat május 3-ra tolódott. A zsinat A zsinat ideje alatt II. Gyula pápa meghalt, ezért utóda, X. Leó pápa fejezte be 1517. március 17-én a zsinatot. Az angol és aragóniai uralkodó mellett I. Miksa császár, végül XII. Lajos francia király is a zsinat mellé állt, így a pisai zsinat gyakorlatilag hatástalan maradt. A franciákkal való megegyezést 1516-ban konkordátum pecsételte meg, melyet a zsinat tizenegyedik ülésén, 1516. december 19-én hagyott jóvá. A zsinat reformintézkedéseinek számos pozitív előjele volt. Egidio di Viterbo ágostonrendi generális és mások is éles kritikával illették az egyház állapotát. Emellett jól átgondolt javaslatokkal is éltek. A zsinat eredményei mindemellett azonban csak papíron maradtak, mivel fél év múlva megkezdődött a reformáció. A pápa ugyan meghívta Kopernikuszt, hogy naptárreformot hajtsanak végre, de ezt ő elsietettnek ítélte, és nem utazott el a zsinatra. Rendeletek A lélek halhatatlan (Pietro Pomponazzi filozófus tanaival szemben) A kettős igazság tanának elítélése A konciliarizmus elítélése A közhasznú zálogházak (montes pietatis) egyházi felügyelete A kuriális illetékről A vallásoktatásról A szentbeszédek tartásának módjáról Az egyházi tulajdonok elidegeníthetetlenségéről A püspöki méltóságról és az Egyház szabadságáról A pápa teljes joghatósága a zsinatok felett A helyi püspök ad engedélyt a könyvnyomtatáshoz A zsinat kihirdetett közleményben támogatja a háborút a törökök ellen, és hároméves adót vet ki. Smilov Laz Smilov Laz (szerbül: Смилов Лаз), település Szerbiában, a Raškai körzet Novi Pazar-i községében. Népesség 1948-ban 115 lakosa volt. 1953-ban 130 lakosa volt. 1961-ben 106 lakosa volt. 1971-ben 67 lakosa volt. 1981-ben 33 lakosa volt. 1991-ben 19 lakosa volt. 2002-ben 8 lakosa volt, akik mindannyian szerbek. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Gaël Clichy Gaël Clichy (Toulouse, 1985. július 26.) francia válogatott labdarúgó. Pályafutása Manchester City 2011. július 3-án a manchesteri csapat bejelentette, hogy az Arsenal balhátvédjét, Gaël Clichyt 4 évre leszerződtették. İstanbul Başakşehir Miután lejárt a szerződése a Manchester City-nél, szabadon igazolhatóvá vált és a török İstanbul Başakşehir csapatában folytatta pályafutását. Sikerei, díjai Klub Arsenal : Premier League : 2003–04 Angol kupa : 2004–05 Angol szuperkupa : 2004 Manchester City : Premier League : 2011–12 , 2013–14 Angol szuperkupa : 2012 Angol ligakupa : 2013–14 , 2015–16 Válogatott Franciaország U21 Touloni Ifjúsági Torna : 2004 Diablo-sorozat A Diablo egy akció-szerepjáték műfajú videojáték-sorozat a Blizzard Entertainment-től. 2008. június 28-án a sorozat tagjai 18.5 millió példányszámban kelt el világszerte. A sorozat tagjai: 1996 - Diablo - a sorozat legelső része 1997 - Diablo: Hellfire - nem hivatalos kiegészítő csomag a Diablo -hoz 2000 - Diablo II - a sorozat második része 2001 - Diablo II: Lord of Destruction - hivatalos kiegészítő csomag a Diablo II -höz 2012 - Diablo III - a sorozat harmadik része 2014 - Diablo III: Reaper of Souls - hivatalos kiegészítőcsomag a Diablo III -hoz Hanumán Hanumán (szanszkrit: �������; nyugati átírással Hanuman) egy majomfejű és farkú szent alak a hinduizmusban. Az odaadás, fegyelmezettség, bátorság és az önzetlen cselekedetek szimbóluma. A bhakták szemében a mesteréhez tisztelettel viszonyuló szolga eszményi megtestesítője. Hanumán a Rámájána ősi eposz egyik szereplője és központi alakja, egy csapat majom vagy majomszerű lény főnöke, Ráma hű szolgája. A történetben amikor Rávana, a démonok ura elrabolja Ráma feleségét, Szítát, ő találja meg Lanká szigetén. Részt vesz Ráma Rávana elleni háborújában és a segítségével Ráma legyőzi a démonkirályt. A középkori Indiában több olyan irodalmi és költői mű született (pl. a Hanumán Csálíszá himnusz), amelyek Hanumánt istenként dicsőítik. Hanumán képességei sok hindut lenyűgöztek, akik emiatt önálló istenségként tekintenek rá, aki független Rámától. A Rámájana azonban mindvégig hangsúlyozza Ráma kimagasló helyzetét, ezért a legtöbb hindu nézet alapján Hanumán csak bhakta, nem istenség. Egyesek Rudra (Siva) 11. avatárának is tekintik. Kapotnyak A kapotnyak (Asarum) a borsvirágúak (Piperales) rendjébe és a farkasalmafélék (Aristolochiaceae) családjába tartozó nemzetség. Magyarországon élő képviselője a kereklevelű kapotnyak (Asarum europaeum). Fajok Asarum arifolium Asarum bashanense Asarum campaniflorum Asarum canadense Asarum caudatum Asarum caudigerellum Asarum caudigerum Asarum caulescens Asarum chengkouense Asarum chinensis Asarum controversum Asarum crassisepalum Asarum crassum Asarum crispulatum Asarum debile Asarum delavayi Asarum dimidiatum Asarum epigynum Asarum europaeum Asarum forbesii Asarum fukienense Asarum geophilum Asarum gusuk Asarum hartwegii Asarum hayatanum Asarum heterotropioides Asarum himalaicum Asarum hongkongense Asarum hypogynum Asarum ichangense Asarum inflatum Asarum insignis Asarum kooyanum Asarum lemmonii Asarum leptophyllum Asarum longerhizomatosum Asarum macranthum Asarum magnificum Asarum majale Asarum marmoratum Asarum maruyamae Asarum maximum Asarum mikuniense Asarum mitoanum Asarum nanchuanense Asarum nobilissimum Asarum petelotii Asarum porphyronotum Asarum pulchellum Asarum renicordatum Asarum sagittarioides Asarum senkakuinsulare Asarum sieboldii Asarum splendens Asarum taipingshanianum Asarum tohokuense Asarum tongjiangense Asarum wagneri Asarum wulingense Asarum yunnanense Vezzola A Vezzola egy rövid olaszországi folyó. A Monti della Laga vidékén, a Colle Buonanotte (1070 m) lejtőjén ered, majd Teramo városa mellett a Tordinóba torkollik. Az ókorban Albulate vagy Albulata néven volt ismert. Mellékfolyói: Fosso Lago Verde, Fosso Valle, Rimiano és a Fosso Grande. Forrás www.fiumi.com Nagojai tévétorony A nagojai tévétorony (�������, Nagoja Terebitó) egy elektromos jeladó torony Nagojában. Ez a legrégibb tévétorony Japánban, 1954-ben készült el. A torony 180 méter magas, és két kilátószintje van, egy 30 méternél és egy 100 méternél. 1992-ben a Godzilla vs Mothra című filmben a Battra nevű lény megtámadta Nagoyát és megsemmisítette a tornyot, amikor a tankok rakétáit ütésével eltérítette. Ez a tévétorony leginkább az Eiffel-toronyra emlékeztet. Összehasonlítás más tornyokkal szapporói tévétorony (1957-es átadás, 147,2 méter magas) Tokyo Tower (1958-as átadás, 333 méter magas) Modern sztoicizmus A modern sztoicizmus egy népszerű szellemi mozgalom a késői 20. században és korai 21. században, amely megkísérli visszahozni a sztoikus filozófiát a modern világba. Nem összetévesztendő a neosztoicizmussal, ami egy hasonló jelenség volt a 17. században. A modern sztoicizmus kifejezés egyaránt jelenti a sztoikus filozófia feltámasztását és a filozófiai törekvést arra nézve, hogy a korai sztoicizmust a jelenlegi nyelvbe és modern nézőpontba foglalja. A 'The Rise of Modern Stoicism' (A modern sztoicizmus felemelkedése) figyelmet kapott a nemzetközi médiában 2012 november óta, amikor az első 'Annual Stoic Week' (Évenkénti sztoikus hét) eseményt megszervezték. Háttér Filozófiai A modern sztoicizmus a 20. század környezetében fejlődött az általános erényetika iránti növekvő érdeklődésnek megfelelően. "Többek között Philippa Foot, Alasdair MacIntyre és Martha Nussbaum filozófusok munkái hozták vissza az erényetikát, mint életképes alternatívát a domináns Kanti deontológiai, haszonelvűségi és következményelvűségi tanokhoz képest." A modern sztoicizmus sokat merít a késői 20. században és korai 21. században megnövekedett számú tanulmányokból az ősi sztoikusoktól, ezen belül is a klasszikus művek modern fordításából. Ezen felül a modern sztoicizmus mozgalom gyökerei dr. Albert Ellistől származnak, aki a Racionális Érzelmi Viselkedés Terápia kifejlesztője volt, valamint Aaron T. Beck-től, akit sokan a Kognitív Viselkedés Terápia (KVT) korai változatának apjának tartanak. Victor Frankl szintén hasznosnak tartotta a sztoicizmust, ami segítette őt háború idején, és később kifejlesztette az elméletét, amit Logoterápia néven ismerünk. Az egyik fő előfeltevését a modern sztoicizmusnak Lawrence Becker szavai közvetítik: "Érdekes elképzelni, mi történt volna, ha a sztoicizmusnak huszonhárom évszázadon keresztül folyamatosan tartott volna a történelme. Ha a sztoikusok szembekerültek volna Baconnel, Descartes-tal, Newtonnal, Locke-kal, Hobbesszal, Benthammel, Hume-mal, Kanttal, Darwin-nal és Marxszal." Vagy ahogy Massimo Pigliucci tömörebben mondta: "érdemes meggondolni, mit jelent Sztoikusnak lenni a 21. században". Egy fontosabb mű, ami hangsúlyozta a modern sztoicizmus főbb előfeltevéseit, vitathatóan a 'A New Stoicism', Lawrence Becker műve, amit 1997-ben adtak ki először. Pszichológia, pszichoterápia A sztoikus filozófia volt a filozófiai inspiráció a modern kognitív pszichoterápiához, különösen dr. Albert Ellis Racionális Érzelmi Viselkedés Terápiájához (angolul REBT, magyarul RÉVT), ami a főbb előzménye volt annak. Az eredeti kognitív terápia kézikönyv depresszió kezelésére Aaron T. Becktől származik, aki azt állítja "A kognitív terápia filozófiai eredetét a sztoikusokig tudjuk visszakövetni". Egy jól ismert idézetet tanítanak Epiktétosz Kézikönyvecskéjéből a pácienseknek az Ellis féle RÉVT alkalmai során: "Nem az események zavarnak minket, hanem a róluk alkotott véleményeink". Ez később egy gyakori elemmé vált a többi KVT megközelítés "szocializációs" fázisában. A sztoicizmus hatása a modern pszichoterápiára, különösen az RÉVT és KVT esetében, Donald Robertson művében volt kifejtve 'The Philosophy of Cognitive-Behavioural Therapy' címmel, 2010-ben. Ezen felül, több 20. századi pszichoterapeutára is hatott a sztoicizmus, köztük a legismertebben a "racionális meggyőzés" iskola svájci alapítója, a neurológus és pszichoterapeuta Paul Charles DuBois-ra, aki nagymértékben merített a sztoicizmusból a klinikai munkája során és bátorította a pácienseit is, hogy házifeladatként tanulmányozzanak Seneca műveket. Népszerű mozgalomként A modern sztoicizmus jellegzetessége, hogy nemzetközi jelenség és nagyban támaszkodik a közösségi médiára és az Internetes közösségekre. E. O. Scott szerint "A Modern Sztoicizmus valóban egy Web 2.0 jelenség". Az egyik központi weboldal a Modern Stoicism weblapja, ami otthont ad a Stoicism Today blognak és az évenkénti Annual Stoic Week-nek (Internetes), valamint a Stoicon (élő) eseménynek. Egy másik fontos hely a New Stoa, amit 1996-ban alapítottak és vitathatóan az első közösség, ami a legtöbb ideje tart az Interneten. Továbbá több személyes blog is foglalkozik sztoicizmussal, közülük sokat ismert sztoikus tanítók vezetnek (pl. Massimo Pigliucci, William Irvine vagy John Sellars) és több terapeuta (pl. Donald Robertson), akik a sztoicizmus alkalmazását kutatják. E. O. Scott szerint: "a közösségi média, a könyvek és cikkek kombinációja egyfajta exponenciális növekedési pályára állították a sztoicizmust". Sztoikus összejövetelek és csoportok találhatóak többek között pl. Ausztráliában, Denverben, Dublinban, Edinburgh-ben, Fremont-ban, Helsinkiben, Londonban, Manchesterben, Milwaukee-ban, New Yorkban, Orlandóban, San Franciscóban, Torontóban és Varsóban. E. O. Scott szerint: "vitathatóan a legfontosabb és legbefolyásosabb hely a Modern Stoics (online)," ez jelenleg a "stoicism group", azaz a Facebook-csoport, amely kb. 27 ezer taggal rendelkezik (2017. július 19-én). A hasonló Reddit csoport 53 000 felhasználóval rendelkezik (2017 július 19-én). Az angolszász nyelvű oldalak mellett létezik még a "Sztuka życia według stoików", amit Piotr Stankiewicz vezet, "Stoicyzm Uliczny", amit Marcin Fabjański irányít és a "Centrum Praktyki Stoickiej", amit Tomasz Mazur és mások működtetnek. A modern sztoicizmus gyakorlati alkalmazását több iparágon keresztül bemutatták már. A Forbes szerint a modern sztoikus gondolkodás "rendkívül ígéretes az üzleti és önkormányzati vezetők globális problémáinak megoldásában, ebben a viharos, válság utáni időkben". Másrészt rámutattak a modern sztoicizmus és a Harmadik Hullámos KVT módszer hasonlóságaira és a depresszió kezelésében is hatékonynak tartották a vizsgálatok. Kulcsfogalmak A természethez fordulás kérdése A modern sztoicizmus feltehetően legnagyobb kihívása, hogy hogyan viszonyuljon a "természet követésének" elvéhez, ami az ókori sztoicizmus alapelve. Röviden, az ókori sztoikusok tanítása szerint kétségbevonhatatlan, hogy a jó élet érdekében összhangban kell élnünk a természettel. Az ókori sztoikusok szerint a természet lényegénél fogva jó, így mindent, ami a természethez igazodik, jónak tartottak. Mi több, az ókori sztoikusoknak teleologikus világnézetük volt, azaz úgy tartották, hogy a világegyetemben minden tervszerűen és észszerűen, a jó cél érdekében lett elrendezve. A jelen korban azonban sokkal nehezebb fenntartani ezt a nézetet. Becker megfogalmazása szerint "a tudomány jelentős kihívások elé állította a [sztoikus] metafizikai világnézetünket". A világ racionális rendezettségére vonatkozó elképzelés feltehetően sokkal kétségesebbnek tűnik a 21. században, mint két évezreddel ezelőtt. "Ha a világegyetemre tekintünk," írja Becker "szembesülünk a irántunk való közömbösségével, és a saját jelentéktelenségünkkel. Látszólag tudomást sem vesz rólunk, csupán a statiszta szerepét osztja ránk, és nem ad semmilyen célt, amit követhetnénk." Még lényegesebb kérdések merülnek fel, amikor szembe nézünk a saját emberi világunkkal, a népirtások és atrocitások hosszú és folyamatosan bővülő listájával és az azokkal járó emberölésekkel. Ezek a fő kihívásai annak az ókori sztoikus nézetnek, amely a világot racionális és alapvetően jó létezőnek tartja. Hasonló problémával szembesülünk, ha érdeklődésünket az emberi természetre korlátozzuk (szemben a világegyetem egészével). Más szóval, az "emberi természetünk követésére" vonatkozó elképzelés ugyancsak komoly kérdéseket vet fel. Ahogy Becker írja, "ezek a [meghatározó] tulajdonságok 'természetesek' az emberi karakterben és viselkedésben, de éppen olyan természetes jelentős számú kivételt is találni. Következésképpen ezek közül a jellemvonások közül egyik sem illik az emberi természetből kiinduló etikai érvek legismertebb formáiba, pl. (a) hogy az emberek természet szerint X-ek, az Y pedig ellentétes X-szel, tehát Y ellentétes az emberi természettel; vagy (b) hogy X határozza meg egy emberi lény egyedi funkcióját (az esszenciát), így emberi lényként úgy boldogulhatunk, ha kimagaslóak vagyunk X-ben." Ugyanígy "az emberi természet követése" sem ad konkrét viselkedési irányelveket. Mindent összevéve, a modern sztoicizmus egyik központi problémája, hogy a 21. században sokkal nehezebb megalapozni etikai keretünket a "természetben", legyen az univerzális, kozmikus természet vagy speciális emberi természet. A természet követése, mint a tények követése Becker tudomásul veszi ezt a problémát, és még addig az állításig is elmegy, miszerint "a sztoikus etika sokkal jobb helyzetben lenne a 'kövesd a természetet' szlogen nélkül." Ám azon is elmélkedik, hogy a sztoikusok "már túlságosan azonosulnak ezzel a szlogennel ahhoz, hogy megtagadják. Csak annyit tehetünk, hogy átértelmezzük." Becker a következő értelmezést javasolja. A természet követése a tények követését jelenti. Azt jelenti, hogy megszerezzük a tényeket a fizikai és társadalmi világról, amelyben élünk, és benne a saját helyzetünkre vonatkozó tényeket is [...], még mielőtt normatív kérdésekről döntenénk. Azt jelenti, hogy szembe nézünk ezekkel a tényekkel, pont annak fogadva el őket, amik, nem többnek és nem kevesebbnek, még mielőtt normatív következtetéseket vonnánk le belőlük. Azt jelenti, hogy a tényekből kiindulva alkotunk etikát, tapasztalati úton felépítve a normatív tételeket. Azt jelenti, hogy a tények megváltozása szerint igazítunk a normatív tételeken, és annak fogadjuk el ezeket a módosításokat, amik, nem többnek és nem kevesebbnek. És azt is jelenti, hogy a tényekben élünk - valóságos és nem hipotetikus normák világában. A "világra vonatkozó tények megszerzésének" folyamata valamelyest (de nem kizárólag!) a tudomány által történik. Becker szavaival, "A biológia, illetve a viselkedés- és társadalomtudomány három lényeges módon járul hozzá az etikához: bőséges anyagot kínál a naturalisztikus érveléshez [...], értelmező elméleteket kínál (pl. az evolúciós biológia), amely segít különválasztani a viszonylag állandó tulajdonságokat az átmenetiektől és képlékenyektől, valamint a tanulás, a racionalitás és az észszerű választás hathatós, kidolgozott elemzését is kínálja. Egy sztoikus etikai okfejtése "el sem kezdődhet, amíg nincs birtokában az összes releváns leírásnak, állításnak és előrejelzésnek, [...] – amíg, mondjuk így, nem végezte el az empirikus munkát." Ezt az empirikus munkát a tudományos módszer segítségével lehet elvégezni, így a "tények követésének" elve (bizonyos tekintetben) úgy érthető, mint "nem ellentmondani a tudománynak" (nem tévesztendő össze az egyszerű "tudománykövetéssel", ami leegyszerűsítő és megtévesztő lenne). Röviden, a modern sztoikus beoltatja a gyerekeit. Erény, tett, boldogság Becker a tett fogalma köré szervezi a sztoikus etika értelmezését. "Az erény fejlődése a tett tökéletessége [által történik]," vagy, ahogy ő nevezi, az "ideális cselekvés" által. Más szóval ez úgy írható le, mint "az erény inherens elsőbbsége egy személy cselekvőképességének maximalizálása tekintetében." A tett úgy fogható fel, mint a "kontroll és a stabilitás egyensúlya", amely mindent tekintetbe véve hajtható végre, azaz miután megszereztük a legrészletesebb információkat a rendelkezésre álló tényekről. A boldogság ebben a meglátásban szintén a tett által magyarázható és érhető el. "Úgy véljük", mondja Becker "hogy a boldogság, ahogy azt az érett és cselekvő személyek felfogják, nem az átmeneti lelkiállapotok, hanem az egész élet jellemzője. Úgy véljük, hogy ez csak úgy érhető el, ha a stabilitás és a kontroll megfelelő egyensúlyát alkalmazzuk a gyakorló cselekvésben. És "az effajta elégedettség a saját életünkkel az egészséges cselekvés lélektani következménye is egyben [...] A sztoikus bölcs élete telve van ilyen boldogsággal, ami az erény következménye." Az erény fokozatai A sztoicizmus beckeri verziója megkérdőjelezi és vitatja az ókori sztoikusok néhány dogmáját. Például az erény hagyományos mindent-vagy-semmit sztoikus értelmezését kérdőjelezi meg (bizonyos mértékig). Az eredeti, ortodox sztoicizmusban valaki vagy tökéletes bölcs volt, vagy egyáltalán nem volt az; nem létezett "középút" a kettő között. Az ókori sztoikus erény nem ismeri el a fokozatokat. Mégis, Becker egy puhább, árnyaltabb megközelítést javasol. "Pont úgy belefulladhatsz" írja "arccal lefelé a tengerbe a nyugodt felszínen, mint a tenger fenekén. [...] Mi [azaz a modern sztoikusok] a későbbi kollégáinkkal értünk egyet, miszerint ezek a doktrínák tarthatatlanok." Törekvés az egyetemességre Az ókori sztoikusok másik dogmája, amit a modern sztoicizmus olykor megkérdőjelez, az a felfogás, hogy a sztoikus bölcselet kapuja mindenki számára nyitva áll, és hogy a sztoikus élet kétségtelenül a legjobb lehetőség minden emberi lény számára. Például Becker az Új sztoicizmusban előadja, hogy "a helyes cselekvést itt úgy értjük, mint az optimalizálási projekt egy különleges formáját – amelyet logikailag el lehet vetni. (Amelyet a megszállott, kényszeres vagy függőségben szenvedő személyiségek voltaképpen el is vetnek.) A [modern sztoikus] állítás szerint csak az egészségesen cselekvő személyek, nem vethetik el ténylegesen, de azok semmiképp, akik az egészséges mérlegelőképesség útját járják." Sztoicizmus versus Arisztotelész A modern sztoikus megközelítés és az ókori sztoicizmus közötti lehetséges eltérések egy másik példája az a kérdés, hogy vajon szükség van-e külsőségek bizonyos mennyiségére a jó élethez. Az ortodox sztoikus nézet szerint a sztoikus életnek nincs semmilyen előfeltétele. Bárki sztoikus bölccsé válhat, függetlenül a körülményektől: legyen az szegénység, betegség, fizikai hányattatás és így tovább. Ez a kérdés hagyományosan vita tárgyát képezte az említett álláspontot képviselő sztoikusok és az arisztoteliánusok között, akik szerint bizonyos mennyiségű külsőségre szükség van az erény fejlődése érdekében. Ebben a tekintetben Becker szavai igen unortodoxak, lévén, hogy sztoikus állásfoglalást képviselnek. Azt írja, hogy "helytálló lehet azt a következtetést levonni azonban, hogy létezik egy beazonosítható magja a testi és lelki egészségnek, amely szükséges feltétele minden további fejlődésnek. Ha ez a mag károsodik, akkor a cselekvőképesség fejlődésének lehetősége is károsodik. A kontroll kettőssége A hagyományos sztoicizmus nagyon fontos elképzelése a tőlünk függő dolgok és a nem tőlünk függő dolgok megkülönböztetése. Míg a modern sztoikusok többsége teljes egészében magáénak vallja ezt az elképzelést, egyesek mégis átértelmezik. Becker például kiemeli, hogy a kettősség eszméje lényegében túlzott leegyszerűsítés. Ahogy fogalmaz, "[a] tőlünk függő vagy 'rajtunk múló' dolgok és a nem tőlünk függő dolgok megkülönböztetése [...] félrevezető." Ehelyett azt az értelmezést javasolja, hogy "bölcs dolog a vágyódásaink erejét, mélységét és kiterjedését az érintett tárgyak törékenységéhez és múlékonyságához kalibrálnunk." Ugyanakkor William Irvine még tovább megy, és aláássa a kettősség kiindulópontját, azt, hogy a "tőlünk függő" és a "nem tőlünk függő" dolgok megkülönböztetése éles, és nem létezik harmadik lehetőség. Más szóval, Irvine a "kontroll kettősségét" a "kontroll hármasságává" változtatásának lehetőségét veti fel. Irvine úgy érvel, hogy "Epiktétosz kettősségét a következőképpen fogalmazhatjuk át: Vannak dolgok, amelyek teljes egészében tőlünk függnek és dolgok, amelyek egyáltalán nem függnek tőlünk. Azt is kijelenti, hogy "a kettősség hamis kettősség, mivel figyelmen kívül hagyja azokat a dolgokat, amelyek, ha nem is teljesen, de némileg tőlünk függnek." Pigliucci ezt így írja le: "egyes dolgok tőlünk függnek (leginkább a véleményeink és a tetteink), egyes dolgok nem tőlünk függnek (jelentős történelmi események, természeti jelenségek), ám egy sor másik dolog részlegesen függ tőlünk. Irvine az internalizált célok fogalmával gondolja újra a harmadik kategóriát, ami értelmet ad az eredeti kettősségnek." Az önfegyelmezés és lemondás kérdése Nincsen egységes nézet az önfegyelmezés elemeinek kérdésében a sztoicizmusban, és arra sincs, hogy a bölcs hozzáállása milyen legyen az hétköznapi örömökhöz. Becker megemlíti "a zavart a sztoikusok és kritikusaik között" és a hamis nézetet arra nézve, hogy "az ideális sztoikus élet nélkülözi a hétköznapi örömöket, úgymint szex, étel, ital, zene, vagyon, hírnév, barátok és így tovább". Becker szerint ez a zavar azért van, mert "a sztoikusok alkalmanként azt állították, hogy a bölcs számára az eudaimonikus boldogság valahogy leváltja a hétköznapi boldogságot". Ezen a vonalon Stankiewicz vitatta "az aszkétikus félreértelmezést" és azt állította, hogy "a sztoicizmus nem aszketizmus és a sztoikus nem egy szerzetes". Valójában ez közelebb áll a Sápadt Epikureusok iskolájához, az önmegtagadáshoz. A sztoikus javaslat sokkal tágabb ennél és túlmutat az aszkézis szűk útján. Emiatt "Nekünk, modern sztoikusoknak, szembe kell néznünk a túlzott jóléttel és sokszínűséggel és az élet érzéki oldalával és ebben a világban kell előbbre jutnunk, valamint elfogadnunk, ahogyan van. Egy szerzetestől eltérően a sztoikusnak nem kell elkerülnie a világi és érzéki élet különböző gyümölcseit." Másik részről, Kevin Patrick megtagadja ezt az érvelést, amit "hedonikus sztoicizmusnak" nevez és azt állítja, hogy "Abba a gyakori csapdába és félreértelmezésbe esnek bele, hogy mivel ezek a külsőségek semlegesek, attól még el lehet merülni ezekben szabadon." De végül azt mondja "A modern sztoikusnak egyszerűen sztoikusnak kell lennie." Irvine egy visszafogottabb álláspontot képvisel és azt ajánlja, hogy vegyünk részt az "önkéntes kellemetlenségekben". Ahogy ő fogalmaz: "Önkéntesen választva ezeket a kellemetlen dolgokat megacélozzuk magunkat az élet nehézségeivel szemben, amik a jövőben érhetnek minket." Ha mindaz, amit ismerünk, csak a kényelem, akkor hirtelen sokként érhet minket a fájdalom és kényelmetlenség, ahogyan valamikor ez be is fog következni. Más szavakkal, "az önkéntes kényelmetlenségre egyfajta oltóanyagként gondolhatunk: egy kis adag vírusnak tesszük ki magunkat, hogy ellenállóságot képezzünk a jövőbeni betegségek ellen". Fontosabb könyvek A következő lista, kiadási időrendben listázva, a modern sztoicizmusról szólnak, és teljesen kizárja az ókori sztoikusokról szóló tanító jellegű könyveket és életrajzokat. James Stockdale, Courage Under Fire , (Stanford University: Hoover Essays, 1993) Sharon Lebell, The Art of Living. The Classical Manual on Virtue, Happiness and Effectivness, (New York: Harper One, 1995) Lawrence C. Becker, A New Stoicism . (Princeton: Princeton University Press, 1997) John Sellars, The Art of Living: The Stoics on the Nature and Function of Philosophy , (Aldershot: Ashgate, 2003; 2nd edn London: Duckworth, 2009) Vernezze, Peter. Don't worry, be Stoic: ancient wisdom for troubled times . (Lanham: University Press of America, 2005) Keith Seddon, Stoic Serenity: A Practical Course on Finding Inner Peace , (Stoicon Foundation, 2006). Margaret Graver, Stoicism and Emotion , (Chicago, University Of Chicago Press, 2007) M. Andrew Holowchak, The Stoics. A Guide for the Perplexed, (London: Continuum, 2008) William B. Irvine, A Guide to the Good Life. The Ancient Art of Stoic Joy , (Oxford: Oxford University Press, 2009) Cooper, Ray. The stoic homilies: a week-by-week guide to enlightened living . (Burleigh, Qld: Zeus Publications, 2009) Natalie Haynes, The Ancient Guide to Modern Life , (London: Profile Books, 2010) Marcin Fabjański, Stoicyzm uliczny. Jak oswajać trudne sytuacje , (Warsaw: Czarna Owca, 2010) William O. Stephens, Marcus Aurelius. A Guide of the Perplexed , (London: Continuum, 2012) Jules Evans, "Philosophy for Life: And Other Dangerous Situations", (Rider, 2012) Donald Robertson, Stoicism and the art of happiness (2013) Piotr Stankiewicz, Sztuka życia według stoików , (Warsaw: WAB, 2014) Patrick Ussher [ed.], Stoicism Today: Selected Writings , (Stoicism Today: 2014) Ryan Holiday and Stephen Hanselman. The daily stoic: 366 meditations on wisdom, perseverance, and the art of living . (2016) Ryan Holiday. "The Obstacle is the Way: The Timeless Art of Turning Trials into Triumphs" (Penguin Publishing Group, 2014) Patrick Ussher [ed.], Stoicism Today: Selected Writings vol. II , (Stoicism Today: 2016) Massimo Pigliucci, How To Be a Stoic , (New York: Basic Books, 2017) Szaránd Szaránd (Sărand), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése A Király-erdő nyúlványai alatt, Nagyváradtól délkeletre, Félixfürdőtől keletre, Tasádfő és Mezőszakadát közt fekvő település. Története Szaránd Árpád-kori település. Nevét már 1236-ban említette oklevél v. Zaram néven, Jenő határjárásában. 1249-ben t. Zaram 1332–1337 között Zaland, Zarad, Zarand, 1808-ban Zaránd, 1888-ban Száránd , 1913-ban Szaránd néven írták. 1249 előtt királyi birtok, 1249-ben IV. Béla király Geregye nemzetséghez tartozó Pál országbírónak adta. 1332-1337 közt a pápai tizedjegyzékben is szerepelt, ekkor a kalotai főesperességhez tartozott. Az 1482 évi összeírásokban Zarand néven, a Macskásyak birtokaként említették. 1591-ben helmeczi Bábonyi Márton birtokaként említették, az 1800-as évek első felében pedig báró Radivojevich István tábornok és Thuolt József volt a birtokosa. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: Az 1900-as évek elején Telegdi József birtoka volt. 1910-ben 757 lakosából 9 magyar, 721 román volt. Ebből 749 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Központi járásához tartozott. Nevezetességek Görögkeleti temploma a 18. század közepén épült. American Idiot (dal) Az American Idiot egy dal a Green Day amerikai punk rock együttes azonos című, 2004-ben megjelent albumáról. A dal 3. lett az Egyesült Királyságban, és 7. Ausztráliában. Kanadában a kislemezlista első helyére került, és ezt a pozíciót 5 hétig tartotta. A dalt az Ünneprontók ünnepe című film előzetesében is felhasználták, valamint bekerült az Madden NFL 2005 nevű amerikai futball játékba is. Több televíziós műsornak volt fő- vagy végcíme. A Simpson család egyik részében is feltűnik, mielőtt az együttes víziszínpada elsüllyed. Többször feldolgozták, például Avril Lavigne. Videoklip A szám videoklipjét Samuel Bayer rendezte. Egy nagy, nyitott épületben indul a jelent ahol az együttes tagjai egy hatalmas zöld és fehér amerikai zászló előtt vannak. A dal alatt a tagok különböző trükköket mutatnak be a hangszereikkel, például Tré Cool, aki kiszáll a dob elől és körbefutja a színpadot. Ahogy a videó halad előre, a zöld szín a zászlóról lefolyik, és amikor a szóló rész elkezdődik, a zöld folyadék kirobban a hangfalakból és elárasztja a színpadot. A szám végén a tagok ledobják hangszereiket és lesétálnak a színpadról. Budatelke Budatelke (románul Budești) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében. Fekvése Szamosújvártól délkeletre, Nagysármástól északkeletre, Lompért, Mányik és Nagysármás közt fekvő település. Története A településen a Hallstatti- illetve a Coțofeni-kultúra nyomait tárták fel. Budatelke nevét 1293-1313 között említette először oklevél Buda néven. 1318-ban Budateleky, 1323-ban Budayghaza, 1329-ben Budateleke, 1330-ban Budatelekey néven írták. Budatelke 1316 előtt Moys fia Moys birtoka volt, azonban Károly Róbert király a birtokot elkobozta a hűtlenné vált Moys fia Moystól és 1318-ban Omori Gál királyi jegyzőnek és ugróci várnagynak adta Szűz Mária tiszteletére épült templomával együtt, majd 1329-ben a hűtlen Moys fiai: Ellus és Moyus birtokát Hontpázmány nemzetségbeli Pogány Istvánnak adta cserébe, és határát is leíratta. 1330-ban a birtokot Pogány István Beke fia Péternek adta; azzal a kikötéssel, hogy szolgálni tartozik neki. Budatelkét ekkor Dobokában fekvőnek mondták. 1366-ban a kolozsmonostori konvent oklevele szerint Bubek György királynői tárnokmestert iktatták be Budatelke birtokába. 1910-ben 1244 lakosából 1120 román, 97 magyar volt. Ebből 1135 görögkatolikus, 46 római katolikus és 44 református volt. A trianoni békeszerződés előtt Kolozs vármegye Nagysármási járásához tartozott, a második bécsi döntés után 1944-ig Beszterce-Naszód vármegye része. 1940-ben épült meg a Szászlekence-Budatelke keskenyvágányú vasút. Emberi test Az emberi test (Corpus humani) makroszkópos és finomabb szerkezeti felépítése az alapja mindazoknak az életműködéseknek, valamint azok életkorral járó változásainak (Az emberi élet szakaszai), amire az ember fizikailag és szellemileg képes. Az ember alakilag és működésileg a törzsfejlődés (phylogenesis) során emelkedett ki a többi emlős faj közül, és agyának fejlettsége, valamint a két lábon járás és a kezek eszközhasználatra alkalmassá válása révén válhatott fejlett közösséget, társadalmat alkotó, a céltudatos munkát létalapjává tévő, történelemben és kultúrában élő, bár a biológiai törvényszerűségeknek alapjaiban alávetett lénnyé. Az emberre jellemző a felegyenesedett, álló testtartás, ami a test felépítésében is megmutatkozó jellegzetességekkel jár Tájékozódás az emberi testen Mivel az alábbi szócikkben vázlatosan áttekintésre kerül az emberi test anatómiai felépítése, szükségesnek látszik az emberi test anatómiájának leírásában alkalmazott főbb szabályok áttekintése, mivel a szakmai korrektség szempontjai elengedhetetlenné teszik, (még ha kisebb engedményekkel is), az ehhez a szabályrendszerhez való igazodást. Az anatómia hivatalos nyelve a latin, (részben görög eredetű szavakkal), minden anatómiailag jól meghatározható alakzatnak, képződménynek (anatómiai „képletnek”), megvan a pontos, nemzetközileg elfogadott nevezéktanban rögzített elnevezése. Ez a nemzetközi kompatibilitáson kívül azért is jelentős, mert sajnos a magyar nyelvben ezekre nincsenek megfelelően pontos kifejezések. Az általánosan elfogadott magyar elnevezéseket, vagy a latin elnevezés megkönnyítésére alkalmas magyarosítást – sokszor párhuzamosan - természetesen használják. Mivel a nemzetközi nevezéktan is időközönként nemzetközi fórumokon megújításra kerül, (bár ezt a gyakorlatot sok tekintélyes szakember is nagyon kritikusan fogadja), ebben a szócikkben a jelenleg érvényben lévő Terminologia Anatomica (1998) elnevezései az alapvetően irányadóak. Az emberi testen való tájékozódás egyik alapelve, hogy mindig az anatómiai alaphelyzetben lévő emberre vonatkozik, legyen a paciens vagy egy adott testrész bármilyen más helyzetben. Ez az alaphelyzet: nyugalmi álló testhelyzet előre néző tenyerekkel. A testen való tájékozódásra, a testrészek, képződmények általános és egymáshoz viszonyított helyzetének meghatározására a következőek szolgálnak Irányok és síkok (zárójelben, dőlt betűvel a latin megnevezések, a ragozás mellőzésével): függőleges; (verticalis) hosszirányú; (longitudinalis) haránt, vízszintes; (transversalis, horizontalis) „nyílirányú”, elölről hátra irányuló; (sagittalis) sík középsík, „szimmetriasík”, (median sagittalis) fejvégi; (cranialis) felső; (superior) farokcsontvégi; (caudalis) alsó; (inferior) hátoldali; (dorsalis) hátsó; (posterior) hasoldali; (ventralis) elülső; (anterior) középsíkhoz közelebbi; (medialis) középsíktól távolabbi; (lateralis) mély; (profondus) felszínes; (superficialis) valami alatti; (sub-) (hypo-) (előtag) valami fölötti; (supra-) (hyper-) (előtag) jobb oldali; (dexter) bal oldali; (sinister) testhez közelebbi; végtagokon (proximalis) testtől távolabbi; végtagokon (distalis) kéz ill. lábháti; (dorsalis) tenyéri felszíni; (volaris, palmaris) orsócsonti (hüvelykujji) oldali; (radialis) singcsonti (kisujji oldali); (ulnaris) sípcsonti (öregujji) oldali: (tibialis) szárkapocs csonti (kisujji) oldali; (fibularis) talpi felszíni; (plantaris) a test hossztengelyéhez, ill. a gerinchez (vagy valamely képződmény) hossztengelyéhez igen közeli; (axialis) nyaki; (cervicalis) mellkasi; (thoracalis) hasi; (abdominalis) ágyéki; (lumbalis) keresztcsonti; (sacralis) farkcsonti; (coccygealis) Az emberi test fő részei (caput) – fej (facies) - arc (frons) - homlok (vertex) - koponyatető "csúcsa" (occiput) - tarkó , nyakszirt (tempora) - halántékok (cervix, collum) – nyak (truncus) - törzs (thorax) – mellkas (abdomen) – has (pelvis) – medence (membri (extremitates) superiores) – felső végtagok (vállöv, felkar, könyök, alkar, csukló, kéz) (membri (extremitates) inferiores) - alsó végtagok (medenceöv, comb, térd, lábszár, boka, lábfej) Szerkezeti elvei Két fontos szerkezeti elv érvényesül részlegesen a test felépítésében: kétoldali (bilateralis) szimmetria és a szelvényezettség (metameria). Szervrendszerei Hasonlítanak az emlősök más fajainak analóg szervrendszereihez, de természetesen módosultak az álló testhelyzet, a két lábon járás és az életmódbeli eltérések miatt. A legfontosabb eltérés az agynak a testmérethez viszonyított nagy mérete, funkcionálisan pedig az agykéreg működésének minőségileg új, emberre jellemző szintje. A szervrendszerek csontvázrendszer (systema skeleti) izomrendszer (systema musculorum) keringési rendszer (systema vasorum) idegrendszer (systema nervorum) érzékszervek (organa sensuum) A zsigeri rendszerek emésztőrendszer (apparatus digestorius) légzőrendszer (apparatus respiratorius) húgyivar rendszer (apparatus urogenitalis) belső elválasztású mirigyek (endokrin) rendszere (glandulae sine ductibus) . A szervrendszereket képező szerveket a sejtekből és sejtközötti állományból álló szövetek gyakran igen változatos összetételű, de rendezett szerkezetű együttese alkotja. Működése Az emberi test normális működéseivel az élettan (physiologia) foglalkozik. (Bár az anatómia és az élettan között számos átfedés van). Külön tudományágak foglalkoznak a méhen belüli fejlődés történéseivel (embryologia) és az időskor jellemzőivel (gerontologia). Mindezek megismerése lényegében annak alapjául szolgál, hogy segítsen a kóros eltérések (betegségek) felismerésében, és azok megfelelő gyógyításában. Az emberrel foglalkozó más tudományágak Az emberi test szerkezetét és működését elsősorban orvosi szempontokból megközelítő tudományágak mellett az emberrel, vagy az emberrel (is) foglalkoznak többek között: az örökléstan/genetika, az embertan/antropológia, a törzsfejlődéstan (phylogenetika) Fioretta A Fioretta latin eredetű női név, jelentése: virágocska. Névnapok július 29 . PSM3 A PSM3 (a PlayStation 3 Magazine rövidítése) egy a Sony játékkonzoljaival és kézikonzoljaival foglalkozó magazin. A PSM3-at a Future Publishing adja ki. Az újságot 2000 augusztusában alapították PSM2 néven és hamar a legnépszerűbb nem hivatalos PlayStation magazinná vált a piacon. Azóta átnevezték PSM3-ra, ezzel jelezvén, hogy inkább a PlayStation 3-ra fókuszálnak, de még a PlayStation Portable és a PlayStation 2 játékaival is foglalkoznak. Szerkesztők A PSM3-ban rendszeresen írnak szabadúszók, köztük olyanok is akik az Edge-ben, a PC Gamer-ben és az New Musical Express-ben is írtak. DVD A PSM3 DVD lemeze népszerű az olvasók körében a rajta található tesztek miatt. Minden hónapban az újság írói felvesznek egy kommentárt (ami a rendezői kommentárokhoz vagy a podcastokhoz hasonló) egy népszerű videojáték képsoraira. 2007-ben a PSM3-at dupla oldalú lemezekkel mellékelték. Az egyik oldal a sima DVD tartalmát, míg a másik nagy felbontású előzeteseket, képeket és mentéseket tartalmazott. Blog A PSM3 2006 közepe óta működteti a blogját. Eredetileg függetlenül futott, ám 2007 elején a CVG hálózat része lett a többi Future játékokkal foglalkozó magazinnal; köztük az Xbox World-el. The PlayStation 3 video 2006-ban a PSM3 csapata a blogjukon keresztül feltöltöttek videókat a YouTube-ra a PlayStation 3-ról. A Sony gyorsan eltávolítatta a videót, de azóta több száz másik felhasználó újra feltöltötte. A blog PS3 japán megjelenésekor is igen népszerű volt; mivel az egyik szabadúszó írójuk; Joel Snape Akihabarában sorban állt az Asobits üzlet előtt és élőben blogolt a laptopja segítségével. Ő volt a második a sorban és ő volt a világon a második ember aki hivatalosan PS3-at vásárolt. Podcastok 2007. június 21-én a PSM3 bejelentette, hogy készíteni fognak egy podcastot és javaslatokat kértek, hogy mi legyen annak témája. A podcast első epizódját dicsérték az olvasók és ennek következtében elkészítették a második epizódot, ami 2007. július 31-én jelent meg. Mindkettő több mint egy óra hosszú volt. Azóta a podcastnak több része is megjelent. Albelda de Iregua Albelda de Iregua település Spanyolországban, La Rioja autonóm közösségben. Albelda de Iregua Alberite, Clavijo, Lardero, Nalda, Entrena és Sorzano községekkel határos. Lakosainak száma 3408 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csou En-laj Zhou Enlai (magyaros átírás: Csou En-laj, egyszerűsített kínai: ���; hagyományos kínai: ���; pinyin: Zhōu Ēnlái; Wade-Giles: Chou En-lai, 1898. március 5. – 1976. január 8.), a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke 1949-től haláláig és külügyminiszter 1949 és 1958 között. Csou En-laj (Zhou Enlai) vezető alakja volt a Kínai Kommunista Párt hatalomra jutásának, a KNK megalakításának, a gazdaság és társadalom átalakításának. Nemzetközi téren képzett és tehetséges diplomata volt. Országában rendkívüli népszerűségnek örvendett. A halálakor kialakult óriási méretű spontán érzelemnyilvánítás hozzájárult a kulturális forradalom lezárásához és a Mao és Teng (Deng) közötti átmenet megvalósulásához. Fiatalkora Csou En-laj (Zhou Enlai) a Csiangszu (Jiangsu) tartománybeli Huaj'anban (Huai'anban) született 1898. március 5-én, igazi otthonának azonban nem saját, hanem nagyapja születésének helyét, Csöcsiang (Zhejiang) tartományt tartotta. En-laj (Enlai) a család négy gyermeke közül az első volt. Születése után nagybátyja és nagynénje fogadta örökbe, ám a nagybáty korai halála miatt Csout (Zhout) a nagynénje nevelte. Kilencéves korában, 1907-ben, meghalt az édesanyja, majd egy évvel később a nagynénje is. Édesapja Hupejben (Hubeiben) dolgozott, távol Csiangszutól (Jiangsutól), Csou (Zhou) viszont még két évig fivéreivel élt Huaj'anban (Huai'anban) az apjuktól és nagybátyjaiktól kapott pénzből eltartva magukat. 1910-ben édesapja legidősebb testvére felajánlotta, hogy pártfogásába veszi Csout (Zhout). Mukdenbe (ma: Senjang (Shenyang)), Mandzsúria fővárosába került, ahol először részesült formális oktatásban. A Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) megdöntésének és a köztársaság kikiáltásának híre Mukdenben jutott el hozzá és jelentős hatással volt rá. Néhány tanárának ösztönzésére politikai iratokat kezdett olvasni, köztük a radikális Csang Pinglin (Zhang Binglin) és a nacionalista reformer, Kang Juvej (Kang Youwei) munkáit. Három évet töltött Mandzsúriában, mielőtt 1913-ban nagybátyját Tiencsinbe (Tianjinbe) helyezték át és az egész család vele együtt költözött. Csou (Zhou) itt az ismert Nankaj (Nankai) középiskolát látogatta. Utána a Vaszeda és Nippon egyetemekre járt Japánban, majd visszatért Tiencsinbe (Tianjinbe) a Nankaj (Nankai) egyetemre. Politikai tevékenységének kezdetei A Nankaj (Nankai) egyetemen az irodalmi szakra iratkozott be, de nem látogatta az előadásokat. Egyik fő szervezője a tiencsini (tianjini) diákszövetségnek, amely a hadurak és az imperializmus, az egyenlőtlen szerződések elleni harcot, az ország megmentését tűzte ki céljául. Csou (Zhou) a diákszövetség lapjának a szerkesztője lett. A Május 4. mozgalom tagjaként országos ismertségre tett szert. Megalapította a Tudatosság Társaságot 12 férfi és nyolc női taggal. A 15 éves Teng Jing-csao (Deng Yingchao), En-laj (Enlai) későbbi felesége, az alapító tagok egyike volt. Csou (Zhou) vezető szerepet játszott a csak férfiakból álló Tiencsini (Tianjini) Diákszövetség és a Nők Hazafias Egyesülete egyesítésében. 1920 januárjában a rendőrség letartóztatta a Tudatosság Társaságának néhány tagját. En-laj (Enlai) vezette a tiltakozásokat, amelynek nyomán őt is letartóztatták 28 társával együtt. A bíróság azonban csak kisebb vétségeket írt számlájára és júliusban szabadlábra került. A Komintern részéről megkeresték, hogy legyen a Kínai Kommunista Párt tagja, de - bár már tanulmányozta a marxizmust - egyelőre kitért ez elől. Így Moszkva helyett Franciaországba ment egy diákcsoporttal. Távollétében Teng Jing-csao (Deng Yingchao) vezette a Tudatosság Társaságát. Európai évek 1920. november 7-én Csou En-laj (Zhou Enlai) 196 más kínai diákkal együtt Sanghajból Marseille-be indult hajóval. Franciaországban a diákoknak elvileg részmunkaidőben kellett volna dolgozniuk fizetségül tanulmányaikért, de egyre több munka fejében egyre kevesebb oktatást kaptak. Csou En-laj (Zhou Enlai) a diákok egyik vezetőjeként szállt szembe a francia oktatási hatóságok korrupciójával. 1921 januárjában Edinburgh-be utazott, hogy az ottani egyetemen folytassa tanulmányait, de kiderült, hogy a következő szemeszter csak októberben kezdődik. ezért visszatért Franciaországba. Itt csatlakozott a kínai diákok egy kommunista sejtjéhez. Konspirációs okokból nem használtak tagkönyvet. Csou En-laj (Zhou Enlai) később maga sem tudta megadni párttagságának pontos dátumát, csak 1922 őszét említette. Franciaországban 2000, Belgiumban és az Egyesült Királyságban 200–200, Németországban 3–400 kínai diák dolgozott és tanult ebben az időszakban. Csou (Zhou) négy évig a kommunista forradalmi mozgalom egyik fő szervezője volt a körükben. Sok párttagot Berlinen keresztül Moszkvába küldtek továbbképzésre. Az első egységfront 1924 januárjában Szun Jat-szen bejelentette a szövetség létrehozását a Kuomintang (Guomindang) és a kommunisták között, azzal az elsődleges céllal, hogy katonailag megsemmisítsék a hadurak uralmát, és egyesítsék Kínát. Márciusban létrehozták a Vampoa Katonai Akadémiát, amelynek élére Csang Kaj-seket állították. A Szovjetunió jelentős mennyiségű fegyvert szállított Kuangcsou (Guangzhou) kikötőjébe. A Komintern tanácsadói csatlakoztak Szun Jat-szen kíséretéhez. Csou (Zhou) ekkor érkezett vissza tapasztalt pártszervezőként Kuangcsouba (Guangzhouba), ahol kinevezték a Vampoa Katonai Akadémia politikai vezetőjévé, emellett megbízták egész Kuangtung (Guangdong) tartományban a KKP katonai kiképzési és oktatási tevékenységével. Szun Jat-szen 1925 márciusában meghalt. A Kuomintang (Guomindang) jobbszárnya került előtérbe, amely ellenezte a szövetséget a kommunistákkal, de a szövetség egyelőre fennmaradt. Kuangcsouban (Guangzhouban) zavargások törtek ki, egy Csen Csiung-ming (Chen Chiungming) nevű hadúr megpróbálta átvenni a hatalmat a város felett. Ezt a puccskísérletet Csou En-laj (Zhou Enlai) verte le, utána ő irányította az ún. keleti hadjáratot a hadurak ellen. A harcok során elsősorban a kommunista tisztekre támaszkodott. A sikeres hadjárat után a KKP Kuangtung (Guangdong) tartományi titkára lett, a párton belüli egyik legmagasabb posztot foglalta el. Ő lett a Vampoa hadbíróságának az elnöke is. Egy évvel később, 29 éves korában a Politikai Bizottság tagja lett, és ebben a minőségében a katonai ügyeket irányította. 1925. augusztus 8-án összeházasodott Teng Jing-csaóval (Deng Yingchaóval). Gyermekük nem született, de sok „forradalmi mártír” árváját fogadták örökbe, köztük a később híressé vált Li Penget. Szun Jat-szen halála után a Kuomintang (Guomindang) vezetését fokozatosan – előbb egy triumvirátus élén, majd egyedül - Csang Kaj-sek vette át. Lépésről lépésre megpróbálta kiszorítani a kommunistákat a kulcspozíciókból. Ehhez segítséget kapott a szovjet tanácsadóktól is, akik ebben az időben Csang Kaj-sek pártjára álltak. Sanghaj (Shanghai) Az Északi Hadjárat (1926–1927) idején a sanghaji munkások körében tevékenykedett. 1926-ban általános sztrájkot szervezett, és megnyitotta a várost a Kuomintang (Guomindang) előtt. Amikor a Kuomintang (Guomindang) szakított a kommunistákkal, Csounak (Zhounak) sikerült elmenekülnie a kibontakozó fehérterror elől. 1927 júliusában részt vett egy Mao Ce-tung (Mao Zedong) vezette tanácskozáson Csu Te (Zhu De), Ho Lung (He Long), Je Csien-jing (Ye Jianying), Liu Po-cseng (Liu Bocheng) részvételével, akik később mind a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg marsalljai lettek. Itt döntöttek a nancsangi (nanchangi) felkelés megindításáról, amit Liu és Csou (Zhou) vezettek. E felkelés kudarca után Csou (Zhou) Moszkvába utazott a KKP ott megtartott 6. kongresszusára (1928. június–július) A KB szervezési osztályának vezetője lett; szövetségese, Li Li-szan (Li Lisan) vette át a propagandamunka vezetését. Csou (Zhou) csak 1929-ben tért vissza Kínába. A kínai polgárháború idején Csou (Zhou) jelentős szerepet játszott a Kuomintang (Guomindang) elleni védekezésben. Mao ideiglenes háttérbe szorulása idején (1931–34) több beosztását is átvette. A hosszú meneteléstől a második egységfrontig 1930–34-ben a Kuomintang (Guomindang) öt jelentős hadjáratot folytatott a vörösök ellen. Az utolsó során, 1934-ben, a nacionalisták jelentős sikereket értek el. Bár Csou (Zhou) is a katonai vezetők közé tartozott, akiket a vereségekért hibáztattak, a január közepi zsujcsini (ruijini) pártkongresszuson mégis több, fontos posztot kapott. A jelentős ellenséges előrenyomulás miatt a pártvezetés úgy döntött, hogy kiürítik a zsujcsini (ruijini) bázisterületet, Csout (Zhout) pedig a logisztikai feladatok ellátásával bízták meg. A több mint nyolcvanezer fős kommunista sereg októberben hagyta el Zsujcsint (Ruijin), ami a hosszú menetelés kezdetét jelentette. Az év végére a sereg nagysága harminc–negyvenezer főre zsugorodott, részben a katonai veszteségek, részben pedig a betegségek és dezertálások miatt. 1935. január 7-én a vörösök bevetették Cunjit (Zunyit), ahol január 15–17-én összeült a pártvezetés, hogy megtalálják a felelősöket az elkövetett katonai hibákért. A kudarcokért az addigi katonai vezetőséget, Csou En-lajt (Zhou Enlait), Po Kut (Bo Gut) és Otto Braunt vádolták. Csout (Zhout) azonban nem távolították el a katonai vezetésből, sőt, katonai ügyekben végső döntési jogot kapott. Márciusban új pártfőtitkárt választottak, a katonai irányítás pedig egy triumvirátus kezébe került, amelynek Csou (Zhou), Mao és Vang Csia-hsziang (Wang Jiaxiang) lett a tagja. Mao és Csou (Zhou) kerülte a konfrontációt a nacionalista csapatokkal, miközben lassan haladtak észak felé. Júliusban a már csak tízezer főt számláló sereg egyesült Csang Kuo-tao (Zhang Guotao) nyolcvanezres haderejével. Csou (Zhou) július 18-áig maradt katonai vezető, amikor a hatalmát egyre jobban megszilárdító Mao átengedte a posztot Csang Kuo-taónak (Zhang Guotaónak). Mao Sanhszi (Shanxi) tartomány felé kívánt továbbhaladni, míg Csang (Zhang) minél közelebb akart kerülni a szovjet határhoz, ezért a két sereg szétvált. Csang (Zhang) csapatait a hadmozdulataik során a Kuomintang (Guomintang) szinte teljesen megsemmisítette. Mao és emberei, akiknek száma négyezer alá csökkent (köztük volt Csou (Zhou)) októberre érték el úticéljukat, a Sanhszi (Shanxi) tartománybeli Jenant (Yan'ant). Novemberben Csou (Zhou) javaslatára Mao lett a katonai bizottság elnöke, míg ő maga alelnök lett. Ettől kezdve Csou (Zhou) élete végéig a második ember szerepét töltötte be Mao mögött. 1935. december 12-én Csang Hszüe-liang (Zhang Xueliang), Mandzsúria korábbi hadura elraboltatta Csang Kaj-seket, a Kuomintang (Guomintang) fejét. Mao azonnal elküldte hozzá Csout (Zhout) Hszianba (Xi'anba), hogy meggyőzze, hogy Csang Kaj-seket meg kell ölni. Moszkva, a kínai kommunisták legjelentősebb támogatója azonban nem akarta holtan látni a nacionalista vezért, ezért Csou (Zhou) új parancsot kapott: érje el Csang (Chiang) szabadon engedését, ami végül megtörtént. Hszianban (Xi'anban) Csou (Zhou) személyesen találkozott Csang Kaj-sekkel (Chiang Kai-shekkel), majd ő vezette a kommunisták tárgyalódelegációját Nancsingban (Nanjingban), ahol megállapodták a japán elleni második egységfront létrehozásában. A második kínai–japán háborúban A Marco Polo hídi incidens után, 1937. július 7-én kitört a második kínai–japán háború. December közepén elesett a főváros, Nancsing (Nanjing), a nacionalista kormány pedig Vuhanba (Wuhanba) menekült. Csou (Zhou) odautazott, hogy a kommunisták összekötője legyen. 1938 őszén a japán csapatok már Vuhant (Wuhant) fenyegették, ezért Csang Kaj-sek ismét áthelyezte székhelyét, ezúttal Csungkingba (Chongqingba). Csou (Zhou) továbbra is a nacionalista kormánnyal maradt, hogy tovább képviselje a Kommunista Pártot. A kommunista-nacionalista kapcsolatok egyre romlottak. 1941 elején az Új Negyedik Hadsereg incidens során a Kuomintang (Guomintang) több ezer kommunista katonát ölt meg, ez pedig a második egységfront végét jelentette. Csou (Zhou) arra használta a Csungkingban (Chongqingban) kialakított hálózatát, hogy az incidens kommunista értelmezését terjessze. Tartózkodása alatt folyamatosan Csang (Chiang) és a nacionalisták ellen szervezkedett, mielőtt 1943-ban visszarendelték Jenanba (Yan'anba). Amint 1945-ben a második világháború és ezzel a kínai–japán háború is véget ért (a kommunisták és Kuomintang (Guomintang) közötti összetűzések viszont nem hagytak alább), augusztustól októberig ismét tárgyalások zajlottak a kommunisták és nacionalisták között Csungkingban (Chongqingban) majd Nancsingban (Nanjingban). Ezeken kezdetben maga Mao is részt vett, ám a Kommunista Párt fő képviselője Csou (Zhou) maradt. A kezdeti sikerek ellenére a kisebb-nagyobb megszakításokkal zajló megbeszélések 1946 novemberére kudarcba fulladtak, így a két fél közötti konfliktus polgárháborúba torkollott. A miniszterelnök 1949. október 1-jén Mao Ce-tung kikiáltotta a Kínai Népköztársaságot, Csout (Zhout) pedig miniszterelnökének és külügyminiszterének nevezte ki. Még ugyanezen év végén Csou (Zhou) Moszkvába utazott, ahol megbeszélést folytatott Sztálinnal. 1950 elején egy kínai küldöttség élén visszatért Moszkvába, hogy az új kínai-szovjet alapszerződésről tárgyaljon (az új egyezményt végül február 14-én írta alá). Az 1950-es években két jelentős konferencián képviselte a kommunista Kínát: az első indokínai háborút lezáró 1954-es genfi értekezleten, egy évvel később pedig Bandungban, az első nagy afroázsiai csúcstalálkozón. Bandungi útja során Csou (Zhou) túlélt egy merényletet. Indonéziába az indiai Kashmir Princess repülőgéppel kellett volna érkeznie Hongkongból, de a kínai hatóságok értesültek arról, hogy kuomintangista ügynökök bombát készülnek tenni a fedélzetre. Csou (Zhou) az utolsó pillanatban repülőgépet váltott, ám sem az indiaiakat, sem a briteket, sem pedig többi utast nem értesítették, így a robbanásban tizenhatan életüket vesztették. Csou (Zhou) mérsékelt és befolyásos vezetőnek számított az el nem kötelezett országok körében a hidegháború idején. Erősítette Kína kapcsolatait Indiával, Burmával és egy sor más ázsiai országgal. 1958-ban a külügyminiszteri posztot átadta Csen Jinek (Chen Yinek), de a miniszterelnöki posztot haláláig megtartotta. Miniszterelnökként nagy figyelmet fordított az ország gazdasági fejlesztésére. Ő kezdeményezte az első környezetvédelmi intézkedéseket is Kínában. 1958-ban Mao megindította a Nagy ugrás néven ismert kalandor gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy Kína néhány éven belül a világ vezető gazdasági hatalmainak sorába emelkedjen. Csou (Zhou) mint népszerű és gyakorlatias vezető, ekkor is a posztján maradt. A Nagy ugrás kudarca után Mao és szűk környezete megindította a kulturális forradalmat annak érdekében, hogy lecserélje a régi vezető gárdát. A kulturális forradalom tízéves (1966–76) pusztítása során Csou (Zhou) formálisan megőrizte pozícióját, de befolyását a hazai eseményekre nagyrészt elvesztette. Diplomáciai képességeit a külpolitikában hasznosította. A 70-es évek elején helyreállította az ország nyugati kapcsolatait, 1972-ben fogadta a Kínába látogató Richard Nixon amerikai elnököt, és aláírta vele a Sanghaji Nyilatkozatot. Az 1954-es genfi konferencián az akkori amerikai külügyminiszter, John F. Dulles, megtagadta, hogy kezet rázzon Csouval (Zhouval), ezért amikor Nixon a pekingi repülőtéren kiszállt az elnöki különgépből, tudva a miniszterelnök sérelméről, nem hagyta ki az alkalmat. Rákbetegségének felismerése után megkezdte hatásköreinek átadását Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping)nek. A kulturális forradalom utolsó éveiben felerősödtek a személye elleni támadások, de ezek teljes kibontakozása előtt meghalt. Halála után Csou (Zhou) halálát a négyek bandája örömmel fogadta, úgy érezték, hogy elhárult egy nagy akadály a teljhatalmukhoz vezető útból. Temetésén a beszédet Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) mondta, aki igyekezett átvenni örökségét, de hamarosan – ideiglenesen – kiszorították a hatalomból. Népszerűségét jelzi, hogy a kulturális forradalom miatt amúgy is elégedetlen tömegek körében zavargások törtek ki, amikor a hatóságok nem engedélyezték a róla szóló nyilvános megemlékezéseket. Tevékenységének értékelése Csou En-laj (Zhou Enlai) kiemelkedő nemzetközi tekintélynek örvendő, nagy tudású és udvarias fellépésű politikus volt, aki személyében megtestesítette a kínai civilizáció legkedvezőbb elemeit. Kitűnő irányító, szervező képességei ellenére soha nem törekedett az első számú vezetői helyre. A történészek gyakran keresik a választ arra, hogy magasan képzett értelmiségi létére hogyan lehetett mindvégig lojális Mao Ce-tung (Mao Zedong)hoz, aki nagy történelmi érdemei mellett gyakran mutatott primitív, durva vonásokat, vétett óriási hibákat, követett el súlyos bűnöket. Az egyik magyarázat szerint Csou En-laj (Zhou Enlai) felismerte, hogy a túlnyomóan paraszti jellegű kínai társadalom vezetésére Mao alkalmasabb másoknál. Mások szerint Maót kezelhetőnek tartotta saját szempontjából, úgy érezte, hogy jól kiegészítik egymást. Legfontosabb alapelve az volt, hogy soha nem szervezkedett Mao ellen, bár óriási befolyása volt a hatalmi elitben, beleértve katonai vezetőket is, akik nagy részét még a Vampoa katonai akadémiáról ismerte. Megelégedett a Mao melletti döntés-előkészítő, tanácsadó és végrehajtó szereppel, még a nagy ugrás és a kulturális forradalom idején is, amikor pedig nyilvánvalóan látnia kellett Mao tevékenységének súlyosan káros jellegét. Sokan elfogadhatatlannak és megbocsáthatatlannak tartották, hogy „együtt üvöltött a farkasokkal”, amikor az eszmeileg hozzá közelálló vezetőket meghurcolták. Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) maga azonban a következőképpen nyilatkozott erről: Emlékezete Világszerte elterjedt róla, hogy egy külföldi újságíró kérdésére azt válaszolta az 1789-es francia forradalom értékeléséről, hogy „Ezt még korai lenne megmondani.” Sokan ezt a sajátos kínai bölcsesség megnyilvánulásának tartották. Más vélemények szerint azonban ez félreértés, és valójában az 1968-as párizsi diáklázadásra gondolt, amikor a francia forradalomról kérdezték. 54-es, jelentkezz! 54-es jelentkezz! (Car 54, Where Are You?) egy 1994-es filmvígjáték, az ugyanilyen című (Car 54, Where Are You?) 1961 és 1963 között készült, amerikai televíziós sorozat remake-je, és újragondolása. Történet New Yorkban az 54-es rendőrautót az ügyefogyott és megbízhatatlan Günther Csetlik őrmester és társa az idős Oldboy őrmester vezeti. Oldboy kórházba kerül, ezért Csetlik új társának, a szabálymániás Francis Botlik őrmestert nevezik ki. Kezdetben nehezen jönnek ki egymással, azonban Csetlik, Sziréna nevű felesége tanácsára meghívja vacsorára újdonsült társát és utána már jóban lesznek. A rendőrkapitány megbízza Csetlik és Botlik őrmestert, hogy vigyázzanak egy Herbert Steksz nevű ügyvédre, aki koronatanú és a helyi maffiavezér, Don Klausztró ellen tanúskodna. Botlik beleesik egy Bella Kebella nevű prostituáltba, aki viszonozza szerelmét. Csetlik egy Leteri Ted nevű bérgyilkosnak adja ki magát, hogy beépüljön Don Klausztró bandájába, de lebukik és a közelben tartózkodó Botlikkal és Steksszel együtt egy vidámparkba menekülnek a főmaffiózó és az emberei elől, majd Don Klausztrót letartóztatják. Forgatás az 54-es jelentkezz című 60-as években készített sorozat újragondolását 1990-ben forgatták, de többször átszerkesztették, megvágták, és ennek eredményeként a végső verziót csak 1994 januárjában vetítették az amerikai mozik. Eredetileg zenés filmnek szánták, de a legtöbb zenei számot végül kivágták. Fogadtatás A filmről a kritikusok rossz véleménnyel voltak, a kritikákat összegyűjtő Rotten Tomatoes oldalán 17-ből 17 kritikus egyaránt negatívan értékelte. 54-es, jelentkezz! megítélése imdb-n szintén rossz, a felhasználók szavazatai alapján bekerült a top 100 legrosszabb film közé. A 15. Arany Málna-gálán Rosie O’Donnell elnyerte a legrosszabb mellékszereplőnő díját, többek között a filmben nyújtott alakításáért (megosztva az Irány az Éden és A Flintstone család című alkotásokban eljátszott szerepekért). DVD megjelenés Az Egyesül Államokban az MGM Home Entertainment adta ki 2003. szeptember 8-án. Augusta (Georgia) Augusta város az USA Georgia államában. Lakosainak száma 197 166 fő (2017). Népesség A település népességének változása: Recorded Music NZ A Recorded Music NZ (korábban Recording Industry Association of New Zealand (RIANZ)) non-profit szövetség új-zélandi producerek, kereskedők és zenei előadók között. A szervezet összegzi és adja ki a hivatalos új-zélandi kislemez és albumlistát. A Top 40 kislemezlista fele részt az eladásokból, fele részt a rádiós lejátszásokból adódik össze, utóbbi adatait a Radioscope szervezet szolgáltatja. Ugyancsak a szervezet adományozza az új-zélandi arany és platinalemezeket az eladott példányszám után. Larry Page Larry Page (teljes nevén Lawrence E. Page; East Lansing, Michigan, 1973. március 26. –) amerikai üzletember, a Google egyik alapító-tulajdonosa. Pályája Larry Page az East Lansing középiskolában végzett, majd számítástechnikusként szerzett diplomát a Michigani Egyetemen. PhD tanulmányait a kaliforniai Stanford Egyetemen folytatta, ám azt a mai napig nem fejezte be. Apja Carl Vincent Page, szintén számítástechnikával foglalkozik, a Michigani Állami Egyetem professzora, anyja Gloria Page. A Google története Page egy évvel később érkezett Stanfordba, mint leendő cégtársa Sergey Brin. Sergey-t jelölte ki az egyetem, hogy vezesse körbe a campus-on az új diákot. Habár szinte semmiben nem értettek egyet kezdeti beszélgetéseik során, fény derült egy közös szenvedélyükre: ez az adatbázisokban való keresés hatékonyságának, problémáinak kutatása. Page később iskolatársa, Alex Sonkin ötletét fejlesztgette, majd Brinnel közösen kezdtek dolgozni egy keresőrendszeren, amit Google-nek neveztek el. Elsőként a Stanford egyetem saját szerverein tesztelték, majd 1998-ban kiléptek vele a webre. A kereső azonnal sikeres lett, ebben közrejátszott az is, hogy az akkori legnépszerűbb kereső, az AltaVista arculatot váltott, versenytársa, a Yahoo! példáját követve portállá alakították, ez – valamint az, hogy az elavult keresési algoritmusok egyre kisebb hatékonysággal birkóztak meg a robbanásszerűen növekedő World Wide Webbel – rengeteg csalódott felhasználót terelt a Google minimalista, de hatékony oldalára. A Google titka a szabadalmaztatott PageRank technológia, az eljárás lényege (nagyon leegyszerűsítve), hogy a találatokat úgy rendezi sorba, hogy az oldalak tartalma mellett azt is vizsgálja, hogy az adott oldalra hány és mennyire releváns (a keresett szót szintén tartalmazó) link vezet. A sikeren felbuzdulva Page félbehagyta az egyetemet, hivatalosan a mai napig „on leave” (’eltávozáson’) státuszban van Stanfordban. A kereső üzemeltetésére létrehozott Google Inc. társelnöke lett Sergey Brinnel közösen. E posztjukról 2001-ben mondtak le, amikor felvették Eric Schmidtet, a Novell egykori vezetőjét a Google elnök-vezérigazgatójának. Larry Page azóta ismét elnök-vezérigazgató (CEO), éves fizetése hivatalosan 1$. Vagyonát jelenleg kb. 23 milliárd dollárra becsülik (Forbes), de ez a Google részvényárfolyamainak függvényében folyamatosan változik (többnyire emelkedik). Mindezek ellenére nem él túlzottan nagylábon, habár nemrég Brinnel közösen vásároltak egy személyes használatra kialakított Boeing 767-est. Saint-Côme-de-Fresné Saint-Côme-de-Fresné település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 263 fő (2015). Saint-Côme-de-Fresné Arromanches-les-Bains, Asnelles, Meuvaines és Ryes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Második zrínyiújvári csata A Zrínyiújvári csata Zrínyiújvár előtt végbement ütközet egy magyar-horvát és egy török-tatár csapat között 1663. november 27-én. Zrínyi Miklós a Csallóközben októberben megverte a váradi pasát, s a Dél-Dunántúl területén folytatott hadműveleteket, ezért Köprülü Ahmed nagyvezír Érsekújvár elfoglalása után a környékről összevont török erőket tatár hadtesteket Zrínyiújvár ellen küldte, amelynek akciója kudarcba fulladt. Zrínyi Miklós és Zrínyi Péter szétverte őket. Cabrejas del Campo Cabrejas del Campo település Spanyolországban, Soria tartományban. Cabrejas del Campo Candilichera, Arancón, Almenar de Soria, Aliud és Aldealafuente községekkel határos. Lakosainak száma 56 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Özörény Özörény (más néven Gömörhorka, 1906-ig Horka, szlovákul: Gemerská Hôrka) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. Fekvése Rozsnyótól 19 km-re délnyugatra, a Szlovák karszthegység délnyugati részének és a Rima-völgyének határán, a Sajó-folyó teraszán, félúton Rozsnyó és Tornalja között fekszik. Lakosainak száma 1316 fő (2006), területe 1279 ha. Története A mai település két középkori település területén fekszik. Ezek a rég elfelejtett Malah és a szájhagyományokban élő Özörény. A község valószínűleg a térség legrégibb települései közé tartozik. Malah falut 1242-ben, közvetlenül a tatárjárás után említik először. A falu Szent Erzsébet tiszteletére szentelt régi temploma a 13. század második felében épült, írott forrásban 1341-ben szerepel először. Ez a templom egykor a Mihály-hegy oldalában állt, ahol maradványai ma is megtalálhatók. A nép a vörös barátok templomaként emlegette. Romjai 1796-ban még álltak, tornyában őr állt, aki a veszedelmet kürtszóval jelezte. Malah kisnemesi település volt, a 16. században egy török rajtaütés során pusztult el. Özörényt 1226-ban említik először. Középkori templomának romjai a mai Puszta templom dűlőben találhatók. Köznemesi település volt, ezenkívül nem sokat tudunk róla. Utoljára 1466-ban említik írott forrásban. Vályi András szerint „ÖZÖRÉNY vagy Ezerény. Meg lehetős tulajdonságú földekből, és erdőkből álló puszta Gömör Várm. a’ Putnoki Járásban, határos Litzével, és Mellétével, most Horkához tartozik." A mai település első fennmaradt írásos említése Horka néven 1413-ból származik. 1483-ban „Horka alias Malach" néven szerepel az írott forrásokban. A falunak kezdetben nem volt saját temploma, hívei a malahi templomhoz tartoztak. Lakói a 16. században reformátusok lettek, a csoltói, majd a pelsőci templomba jártak istentiszteletre. A 17.-18. században nagyrészt lakatlan volt. A község temploma 1786-ban épült, eredetileg torony nélkül. Tornyát később építették hozzá. 1828-ban a falu 103 házát 702-en lakták. Lakói mezőgazdasággal, mészégetéssel, szénégetéssel, fuvarozással és állattartással foglalkoztak. 1906-ban hivatalos nevét Özörényre változtatták. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HORKA. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai sok Uraságok, lakosai reformátusok, és kevesebben katolikusok, fekszik Sajó vizéhez közel, Pelsőtzhöz 1/4 mértföldnyire, a’ falu közepén fakadott tiszta, és soha bé fagyni nem szokott bövséges forrása van, földgye meg lehetős, piatzozásai közel, Jolsván 1 1/2, Rozsnyón 2 1/2 mértföldnyire, réttye a’ Sajó mentében jó, földgyének fele középszerű, fele vadvizes, legelője elég, erdeje el pusztúlt, gyümöltsösse hasznos." A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Horka, magyar falu, Gömör vmegyében, Pelsőcz és Lekényével szomszédos. Van benne a reformátusoknak templomjuk. A lakosok száma 693, mind reform. kevés r. katholikus. Mindnyájan eredeti magyarok. Van 10 3/8 urbéri és 22 1/8 majorsági telek, 500 hold erdő. Sovány szántófölde a tisztabuzát csak nagy szorgalmas munka után termi meg. Rétje jó, ollykor a Sajó kiáradásakor kárt szenved; határában melegforrások találtatnak. Birják: Hevessi, Hámos, Czekus urak, ugy a nemes Székely, Farkas, Bakó, Ambrus, Barna és Gál nemzetségek. Ut. p. Tornalja." Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Horka, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 157 házzal és 899, túlnyomó számban ev. ref. vallású lakossal. E községet már 1411-ben említik, a mikor a mellétei Barna család volt az ura. 1413-tól 1488-ig a Dancs családot, de 1483-ban a Szentkirályi családot találjuk itt. 1449-ben a község neve Harka alias Malach alakban van említve. Későbbi birtokosai a Ragályi, Diószeghy, Tornallyai, Sárközy, Losonczy, Fáy, Putnoky, Vadnay, Hevessy, Hámos, Czékus, Székely, Farkas, Bakó, Ambrus és Gaál családok. Most Hevessy Bertalannak van itt nagyobb birtoka. A községben régi kúria is van, mely még a mult század elején épült és most a rozsnyói takarékpénztáré. A község határában valamely régi templom maradványai láthatók. Itt feküdt hajdan Özörény község is, melynek azonban már nyoma sincsen. Ide tartoznak Ivánka, Sós és Vendégfogadó puszták is. A község ev. ref. temploma 1786-ban épült. A faluban van posta, távíró és vasúti állomás." 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott.1927 óta hivatalos neve Gemerská Hôrka. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része. Ma korszerű, ipari jellegű kisközség. Ismertségét a Gömöri Cellulóz- és Papírgyár (1882-1992), az SCA Hygiene Products és a Domitri cégeknek köszönheti. A községben ma egy magyar és egy szlovák nyelvű alapiskola működik. Jelene Gömörhorka Kelet-Szlovákia Kassai kerületének Rozsnyói járásában elhelyezkedő község. A Szlovák Karszt Nemzeti Park délnyugati részének és a Rima-völgyének határán, a Sajó-folyó teraszán, Rozsnyó és Tornalja között fekszik. A Domica Mikrorégió és a KRAS helyi akciócsoport tagja. A község temploma 1786-ban épült, eredetileg torony nélkül. A tornyot később építették hozzá, mely cseh süveggel fedett. Az épületben az I. világháborúban elesett horkai lakosok emlékére egy emléktábla van elhelyezve. A községben három oktatási intézmény működik – magyar és szlovák nyelvű óvoda, magyar tanítási nyelvű alapiskola, valamint szlovák tanítási nyelvű alapiskola. Az intézményeket látogató gyermekek rendszeresen vesznek részt különböző kulturális eseményeken, történelmi megemlékezéseken, iskolai kirándulásokon, de környezetvédelmi napokra, ill. természetiskolába is járnak. Gömörhorkán gazdag sport- és kulturális élet folyik. Kiskorúak, felnőttek és nyugdíjasok egyaránt szívesen vesznek részt a rendezvényeken, amelyek a helyi kultúrházban vagy annak udvarán, a sportpályán, ill. köztéren kerülnek megrendezésre. A település méltán büszke az itt működő összes szervezetre. A Napsugár tánccsoport rendre vesz részt az anyák napi, karácsonyi, falunapi rendezvényeken a községben és más településeken, külföldön is. A tánccsoport mellett létrejött 3K: Kreatív Kézműves Klub a gyerekek szabadidejének észszerű kihasználását biztosítja. Az egyházi énekkar tagjai szintén falunapi rendezvényeken tűnnek fel, de karácsonyi koncertet is adnak a templomban a község lakosainak, ill. egyházi kórustalálkozókra is járnak. A Gömörhorkai Református Gyülekezet a Gömöri Református Egyházmegye részét alkotja. Egy nagyon aktív és lendületes gyülekezetről van szó, amely számos érdekes közösségépítő programokat szervez (községszépítő önkéntes munka, jótékonysági bál, napközis tábor) úgy Gömörhorkán, mint más falukban. A Gömörhorkai Futballklub összesen három labdarúgó csapatot ölel magába, legkisebbektől legnagyobbakig, járási és kerületi szinteken. A Szlovák Karszt Kerékpár Klub tagjai nem csak horkaiak, de a környező falvak polgárai is. A BOTOND edzőtermet mindenki látogathatja, aki a sportok közül a testépítést részesíti előnyben. A nyár folyamán a legkedveltebb időtöltést a VERONIKA strandfürdő szolgáltatja. Akik megpihenni vágynak, azoknak lehetőségük van a Kövirózsa Panzió és a Hôrka turistaszálló szobáit igénybe venni. A Kövirózsa Panzióban turisztikai információs központ is működik, továbbá biciklit lehet kölcsönözni, és a Horka Karsztjelenségei nevű tanösvény is innen kezdődik. A gyengélkedő felnőtteket a kultúrház melletti épületben rendelő háziorvos látja el. Gömörhorka három élelmiszerbolttal és egy virág-ajándék bolttal is rendelkezik. A községben két, Szlovákiában jól ismert cég üzemel. Az egyik a svéd tulajdonjogú SCA Hygiene Products, a másik a Domitri s.r.o. Mindkét üzem a környék legnagyobb munkaadói közé tartozik. A falu lakosainak munkahelyet biztosítanak a helyi magánvállalkozók is. Népessége 1880-ban 659 lakosából 619 magyar, 5 szlovák, 1 német és 16 más anyanyelvű, illetve 18 csecsemő. 1890-ben 812 lakosából 808 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 899 lakosából 865 magyar és 27 szlovák anyanyelvű lakta. 1910-ben 1027 lakosából 1008 magyar, 14 német, 3 szlovák, 1 ruszin és 1 más anyanyelvű. 1921-ben 982 lakosából 931 magyar és 29 csehszlovák. 1930-ban 1076 lakosából 897 magyar és 112 csehszlovák volt. 1941-ben 1151 lakosából 1120 magyar és 28 szlovák. 1991-ben 1284 lakosából 1059 magyar és 179 szlovák lakta. 2001-ben 1329 lakosából 838 magyar, 334 szlovák, 138 cigány. 2011-ben 1338 lakosából 761 magyar, 425 szlovák és 119 cigány. Neves személyek Itt született Dusza István (1951-2002) szlovákiai magyar író, irodalom- és színikritikus, publicista. Nevezetességei Református temploma 1786 -ban épült, a 19. század végén klasszicista stílusban alakították át. Szószéke eredeti, 1786-ban készült. Malah falu középkori templomának maradványai a Mihály-hegyen. Özörény középkori templomának maradványai a mai Žilka-tanyával szembeni III. dűlőben. A faluban nyáron strandfürdő üzemel. A környező hegyekben barlangok, karsztképződmények találhatók, melyek a turisták kedvelt kirándulóhelyei. Hagyományőrző emlékszoba. Az egykori tűzoltószertárban berendezett, a település hagyományait ismertető emlékszobát 2000 -ben avatták fel. A kiállítás gerincét a községben gyűjtött régi használati tárgyak alkotják. Testvértelepülés Bőcs , Magyarország Auguste Bravais Auguste Bravais (Annonay, 1811. augusztus 23. – Le Chesnay, 1863. március 30.) francia fizikus, aki leginkább a kristályok rácselméletéről szóló munkájáról ismert. Sokirányú érdeklődésének köszönhetően azonban részletes tanulmányokat írt a földmágnesség, az északi fény, a meteorológia, a növényföldrajz, a csillagászat és a vízrajz témakörében is. A Bravais-rács, illetve a Spitzbergák egyik hegysége, a Bravaisberget is az ő nevét viseli. Életpályája A párizsi Collège Stanislast elvégezve az École polytechnique hallgatója lett, ahol egy osztályba járt Évariste Galois-val. Doktori címét 1837-ben szerezte meg Lyonban. A felfedezések iránti érdeklődése a haditengerészetbe lépéshez vezette. 1841-ben csillagászatot kezdett tanítani Lyonban az egyetem természettudományi karán (Faculté des Sciences). 1844-ben a Francia Természettudományi Akadémia városban található Szépirodalmi és Művészeti Intézményének (Académie Royal des Sciences, Belles-Lettres et Arts de Lyon) tagja lett. 1845-ben az École polytechnique fizika professzorává nevezték ki Párizsba, ahol 1854-ben a Francia Természettudományi Akadémia földrajzi és hajózási szakosztályának tagja lett. Bravais kristálytani munkásságának köszönhetően indulhatott meg a kristályok szabad szemmel látható formái és belső szerkezete közötti összefüggés vizsgálata. A rácsok sajtosságainak alapos tanulmányozását követően 1848-ban a rácspontok 14 lehetséges, egymástól különböző térbeli elrendeződését vezette le, s ezzel meghatározta a 14 Bravais-féle elemi cellát. 1866-ban az Études cristallographiques című munkájában kielemezte az elemi cellák mint poliéderek geometriáját. Művei Études cristallographiques (1866) Jegyzetek Bravaisberget (Svalbard). Place names in Norwegian polar areas (angolul). Norsk Polarinstitutt (Hozzáférés: 2017. márc. 27.) Laura Toti Rigatelli: Evariste Galois 1811–1832. Translated from the Italian by John Denton. Basel; Boston; Berlin: Birkhäuser Verlag. 1996. 41–42. o. = Vita Mathematica, 11. ISBN 978-3-7643-5410-7 Hozzáférés: 2017. márc. 27. Forrás Editors of Encyclopædia Britannica: Auguste Bravais. Encyclopædia Britannica (angolul) . Encyclopædia Britannica, Inc. (1998. júl. 20.) (Hozzáférés: 2017. márc. 27.) Ulisse Aldrovandus Ulisse Aldrovandus (1522–1605) olasz természetbúvár, alkimista. A neve előfordul Ulissi Aldrovandi alakban is. Életútja A padovai és bolognai egyetemen jogot, filozófiát és orvostudományt hallgatott, valamint logikát tanított, hogy viszonozza unokatestvére, a pápa alkalmi patronátusát. Antitrinitárius nézeteket vallott, ezért 1549-ben egy évre római házi őrizetbe került. Ezalatt kezdett érdeklődni a természettudomány iránt. Növény- és állatfajokat kezdett gyűjteni és osztályozni. Herbáriuma mintegy 4000 növényfajból állt. Ezért sokat utazott. Számos ornitológiai, orvostudományi, hidrológiai, zoológiai, botanikai művet és kéziratot hagyott hátra. A bolognai egyetemen ő alapította Európa egyik legrégibb füvészkertjét, ahol ő lett a természettudományok első professzora. Képek Erbario Alchemico című 26 lapos kéziratából, melyben számos fontos növény jelenik meg társítva az alkímiával. Második átmeneti kor A második átmeneti kor az egyiptomi történelemnek a Középbirodalom és az Újbirodalom közötti korszaka, amelynek kezdetét és végét a források más-más időpontra teszik. Némelyek a korszakhoz sorolják a XIII. és XIV. dinasztiát is, mások csak a hükszosz uralmat értik alatta. Az azonban bizonyosra vehető, hogy a korszak i. e. 1793 és i. e. 1532 közötti időszakot jelöl. A Középbirodalom összeomlását egy sémi nép támadása okozta: a hükszoszok a keleti határ felől törtek be az országba. A harcok, a rombolás időszaka után a hükszoszok átvették az egyiptomi nyelvet és kultúrát. Mint a XV. és XVI. dinasztia urai, ők kormányozták egész Alsó-Egyiptomot és Felső-Egyiptom északi részét. Fővárosukká Avariszt tették meg. Eközben Felső-Egyiptom déli felében, melynek központja Théba volt, a XVII. dinasztia egyiptomi királyai uralkodtak. Névleg függetlenek maradtak, valójában azonban a hükszoszok alattvalóivá és adófizetőivé váltak. Az egyiptomi királyság kultúrája és gazdagsága elszegényedett, külkereskedelmi vonalait elvágták. I. e. 1600 táján azonban feltűntek a megújulás első jelei. A királyok elrendelték a megsérült Abüdoszi és koptoszi emlékművek helyreállítását és felkarolták régi kéziratok másolását. A hükszoszok elleni egyiptomi ellenállási mozgalom jelképe a XII. dinasztia védőistene, Amon lett. A thébai uralkodók által vezetett hükszoszok elleni háború I. Jahmesz alatt egyiptomi győzelemmel végződött, s a XVIII. dinasztiával megkezdődött az Újbirodalom kora. A hükszoszok támadása Az egyiptomiak régi szokása szerint keleti határaikon beengedték a szomszédos pásztornépeket a deltavidék gazdag legelőire. A XIII. dinasztia idején ezért Egyiptom súlyos helyzetbe került. A trónviszályok megingatták az állam alapjait. A XIII. és a XIV. dinasztia fáraói nemcsak rövid ideig uralkodtak, de néhányszor egyidejűleg több kormány is létezett. Az egyiptomi királyság felaprózódott, s az ország délkeleti részére beszivárgott ázsiaiak – elsősorban a Deltában – nagyon elszaporodtak. I. e. 1650 körül a hükszoszok, akik az indoeurópaiak előnyomulásának hatására megindult népmozgalom folytatásaként érkeztek a térségbe, fölényes harci technikájuknak köszönhetően – ló vontatta harci szekerek, szaruból és fából készült íjak – egész Egyiptomot meghódították, s Szíria és Palesztina fölött is uralkodtak. A fejletlen haditechnikájú egyiptomiak, akik majdnem csupaszon, kis csatabárdokkal és íjakkal harcoltak, vereséget szenvedtek. Maga a hükszosz elnevezés az „idegen országok uralkodóit” jelentő egyiptomi kifejezés (heka haszut) görög formája. Bár ugyanerről Josephus Flavius Manethónt idézve a következőket írta: „Ezt a népet hükszosznak nevezték, ami ezt jelenti: pásztor királyok, mert „hük” szent nyelvben királyt jelent, „szosz” pedig a népi nyelvben pásztort. Ennek a két szónak az egyesítése adja a hükszoszt.” A hükszosz korszak A hükszoszok (Apóphisz fáraó) fővárossá a deltavidék keleti részén Avarisz városát tették meg. Azt nem tudjuk pontosan, hogy a hükszoszok miként hódították meg Egyiptomot. Az bizonyos, hogy az i. e. XVII. század végén a hükszoszok vezetője, Szalitisz megalapította saját dinasztiáját, amit a történészek a XV. egyiptomi dinasztiaként jelölnek. S ennek a dinasztiának a fáraóit az egész országban első számú fáraóként ismerték el, de még a vetélytársakat is megtűrték. A XIII. dinasztia továbbra is létezett, de a Delta északnyugati részén valószínűleg a XIV. dinasztia tagjai uralkodtak (ez mindmáig kétséges). E tények azt mutatják, hogy a hükszosz fennhatóság nem volt különösebben erős az ország déli részén, itt inkább a fáraók uralkodtak a kis fejedelemségek fölött, amelyek szívesebben fogadták el az ő uralmukat, mint az egységes és erős királyságot. A helyi lakosság segítette a hükszosz betelepülést, s elég zavartalanul élt együtt új uraival. A hükszoszok ugyanis amellett, hogy megtartották régi hagyományaikat, alkalmazkodtak az egyiptomi eszmékhez és erkölcsökhöz, a magasabb rendű egyiptomi kultúrához. Átvették az egyiptomi királyi címet, s magukat Ré fiainak nevezték, egyiptomi neveket választottak a fiaiknak, a magukét hieroglifákkal írták, s a Középbirodalom szobrainak stílusát másolták. Építkezésekbe kezdtek, s elfogadták az egyiptomi isteneket, elsősorban Széthet, a Delta istenét, az idegen országok és a sivatagok urát. A XVI.és XVII. dinasztiát is hükszosz dinasztiaként tartják számon, melyből az utóbbi, Thébából kormányzó, már egyiptomi születésű uralkodói ág volt a jelentősebb. A XVI. dinasztia a Nílus 1. kataraktjának északi részétől egészen Kaszaiig (ma el-Kuszíja) tartotta kézben a Nílus-völgyet. Délen Alsó-Núbiát Kerma núbiai uralkodói hódították meg. Mindebből kitűnik, hogy a Középbirodalom területe nagyjából három fontosabb részre szakadt szét. A hükszosz uralom hatása A hükszoszok sokat merítettek Egyiptom gazdagságából és ragyogó civilizációjából, de az egyiptomiaknak is hasznára vált a hükszosz korszak. A hükszoszok külkapcsolatai révén több, elsősorban technikai újítás került az országba, s ezek igen fontossá váltak a későbbi korszakokban. Az újítások egy része valószínűleg az ázsiai bevándorlóknak köszönhető, míg a hadjáratok során, így a XVIII. dinasztia korának kezdetén katonai jellegű újításokat is elsajátítottak. Megtanulták az új fegyvergyártási eljárásokat: a tőrökét, a harci kampókét, s néhány éven belül behozták technikai elmaradásukat. Fejlesztették bronzművességüket is, ekkor ismerték meg a bronzöntést, amely feleslegessé tette kész bronzöntvények behozatalát és az arzénes réz használatát, és a hükszoszoknak köszönhetően megtanulták a lóval vont harci szekér alkalmazását, ami a következő századokban lehetővé tette számos csata megnyerését. Tökéletesítették a fazekaskorongot, és használni kezdték a vertikális szövőszéket. Ekkor került az országba a púpos hátú szarvasmarha (zebu) és néhány zöldség- és gyümölcsfajta. Új eszköznek számított a lovas szekér, az összetett íj. Újfajta hangszerek jöttek divatba, és a táncok is eltértek a régiektől. A hükszoszok kiűzése A hükszoszok kiűzéséért folytatott harc a XVII. dinasztiabeli Szekenenré Taával vette kezdetét. Más források szerint ezt a harcot a XVII. dinasztia alapítója, Rahotep indította Thébából, aki jól képzett hadsereget szervezett és elhatározta az ország visszahódítását. Az Újbirodalom korából ismert egy történet, ami Apóphisz (a hükszosz király) és Szekenenré harcát írja le. Szekenenré múmiája pedig arról tanúskodik, hogy a fáraó erőszakos halállal, talán a csatamezőn hunyt el. Utódjának, Kamoszénak két sztéléje is a thébaiak és a hükszoszok közötti kiterjedt háborúzást mutatja. A harcok során a thébai fejedelmek a hükszoszokat északra szorították, amihez igénybe vették a núbiai uralkodók szövetségét is. A Lord Carnarvon által Thébábal talált, hieratikus jelekkel teleírt tábla szerint Kamósze thébai uralkodó összehívatta udvari népét, s arról panaszkodott nekik, hogy hatalmát meg kell osztania egy négerrel, aki Núbiában uralkodik, s egy ázsiaival, kinek a székhelye Avariszban van, s uralma alá tartozik az egykori főváros, Memphisz és Hermopolisz szent városa. Bejelentette döntését, hogy elűzi az ázsiaiakat, s felszabadítja Egyiptomot. A király tanácsadóinak ellenére indította el a háborút. Összegyűjtötte seregét és Hermopolis közelében legyőzte az ellenséget, s eljutott Avariszba, a hükszosz fővárosba, majd déli hadjárata során Buhent is elérte, de uralkodásának első három évén túl többé már semmit sem tudunk felőle. A hükszoszok végleges kiűzése i. e. 1580 körül I. Jahmesz király alatt történt, akitől Manethón a XVIII. dinasztiát származtatta, s aki elfoglalta Avariszt. Ezzel megkezdődött a Théba uralta Újbirodalom fél évezrede. Amerigo Tot Múzeum Az Amerigo Tot Múzeum Pécsett, a Káptalan utca 4. alatt található. Az állandó kiállítás A múzeum megnyitása előtt, 1978-ban Amerigo Tot 13 művet adományozott Pécsnek. Az Amerigo Tot Múzeum kiállítása 1984-ben nyílt meg, amikor újabb 12 darabbal gazdagodott a városi gyűjtemény. A fiatalként Itáliába költözött művész itt elhelyezett művei a teljes életét átfogják: a friss olaszországi élmények hatására a reneszánsz (magyarul: újjászületés) igézetében született Keresztelés (1938) című domborműtől, a termékenységet szimbolizáló ősanya-típusokon (Kavicsasszonyok; az 1940-es évek) át a Történelmi ellipszisig (1980), amely a római Szent Péter-bazilikában díszíti a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt kápolnát. A múzeum eredetileg (1984-től 2006-ig) a Káptalan utca 2-ben (a Zsolnay Múzeummal egy épületben) működött. 2011 őszétől a Káptalan utca 4. szám alatt tekinthető meg a gyűjtemény. Modoc megye Modoc megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kalifornia államban található. Lakosainak száma 9147 fő (2013. július 1.). Modoc megye Klamath, Lassen, Siskiyou, Shasta, Lake és Washoe megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Női kajak kettes 1000 méter a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a női kajak kettes 1000 méteres futamokat július 4.-én és július 5.-én rendezték San Giorgio di Nogaróban. Tell Vilmos (dráma) Friedrich Schiller utolsó befejezett drámája a Tell Vilmos. A témával Goethe ismertette meg még 1797-ben, aki ebben az évben tért vissza svájci útjáról. A magával hozott térképeket és útleírásokat megmutatta Schillernek is, s eposzt kezdett írni. E tervéről azonban lemondott 1802-ben, a témát és az összegyűjtött forrásokat átadta Schillernek drámai feldolgozás céljából. Schiller 1803. október 27-étől kezdve lázasan dolgozott, hogy az inkább epikai feldolgozásra kívánkozó anyagból olyan drámát írjon, melyet a német nép a napóleoni háborúk időszakában várt tőle, a „szabadság költőjétől.” Forrásként egy 16. századbeli krónikát használt, Aegidius Tschudi 1570-ben írt művét. Bátran támaszkodott barátjának, Johannes von Müller történésznek a véleményére is, akinek hálából beleírta a nevét a dráma szövegébe. E dráma alapján készítette el 1836-ban Schneider József pesti kártyafestő a magyar kártyát. Szereplők Tell Vilmos Walter Fürst – Tell apósa Hermann Gessler – Schwyz és Uri birodalmi helytartója, zsarnok Werner von Attinghausen – zászlósúr, aggastyán Ulrik von Rudenz – Attinghausen unokaöccse Berta von Bruneck – gazdag örökösnő, Ulrik szerelme Werner Stauffacher Gertrud – Stauffacher felesége Hedvig – Tell hitvese Walter és Vilmos – Tell fiai Rudolf Harras – Gessler fővadásza Johannes Parricida – Svábország hercege Stüssi – csősz Kuoni – uribeli pásztor Ruodi – uribeli halász Werni – uribeli vadász Rösselmann plébános Freisshart és Leuthold – zsoldosok, akik a póznára szúrt kalapot őrizték Armgard, Mechthild, Elsbeth, Hildegard – parasztasszonyok Cselekmény I. felvonás. A Vierwaldstätti-tó partjára érkezik Baumgarten, aki Landenberg császári helytartó elől menekül. A viharos tavon senki sem meri átvinni, de Tell, a kitűnő vadász és kormányos vállalkozik rá. -Stauffacher, a tekintélyes schwyzi parasztbirtokos vállalja, hogy elrejti Baumgartent. Ezután Téllel együtt Altorfba megy, ahol Gessler helytartó nagy erődítést építtet. Stauffacher a politikai összefogás híve, Teli azonban nem akar belekapcsolódni semmiféle szövetségbe sem. Ha tetteire számítanak, „hívjátok Telit – úgysem tud elmaradni” – mondja. A három őskanton képviselői – Schwyz nevében Stauffacher, Uri nevében Walther Fürst, Teli apósa, Unterwalden nevében pedig az önkény elől menekülő Melchthal – készítik elő a politikai szövetséget. II. felvonás. Attinghausen zászlósúr, az ősi svájci nemesség képviselője hevesen vitatkozik unokaöccsével, Rudenz Ulrikkal, aki az osztrákok pártján áll. A három kanton képviselői a Rütli-réten megkötik politikai szövetségüket, és megállapodnak abban, hogy az általános felkelést karácsonykor robbantják ki. III. felvonás. Tellt családja körében látjuk; útra készül fiával, Walterrel, hogy apósát felkeresse. Rudenz, a szép nemes hölgy, Bertha kedvéért pártolt az elnyomókhoz. Szerelmi kettősükből kiviláglik, hogy a rokonok házassági terveivel szemben Bertha Rudenzet szereti, és szívvel-lélekkel a svájciak szabadságát támogatja. O, az idegen származású nemes hölgy vezeti vissza népéhez Rudenzet. Gessler helytartó Altorf mellett egy póznára tűzött kalap elé őrséget állíttatott, és elrendelte, hogy mindenki tisztelegjen a kalap előtt. Teli fiával érkezik, és nem is ügyel a póznára. Amikor le akarják tartóztatni, a nép pártját fogja; dulakodás támad. Ekkor érkezik Gessler és kísérete. Hiába könyörögnek a svájciak, hiába lép fel Bertha és Rudenz Teli érdekében, Gessler ragaszkodik hozzá, hogy Teli fia fejéről lőjön le egy almát. Teli végrehajtja a veszélyes tettet, de á helytartó faggatására megvallja, hogy a magához vett második nyílvesszőt neki szánta abban az esetben, ha elvétette volna a célt. Gessler erre letartóztatja, és hajón Küssnachtba viteti. IV. felvonás. A vierwaldstätti tavon vihar dúl: megjelenik Tell, s elmondja, hogyan sikerült megszabadulnia Gessler hajójáról. A viharban rábízták a kormányzást, s ekkor sikerült egy kiálló sziklára ugornia. Attinghausen halálos ágyánál, a svájci férfiak legjobbjai előtt csatlakozik Rudenz a néphez, s egyben segítségüket is kéri eltűnt Berthája felkutatásához. A küssnachti mélyúton Armgart férjéért könyörög az érzéketlenül tovavonulni szándékozó Gesslernek, akit azonban ekkor Teli nyila talál el. Az arra menő násznép örömét fejezi ki a zsarnok pusztulásán. V. felvonás. A nép az Altorf mellett épülő várat, „Uri jármát” lerombolja. Teli tettének hírére már mindenhol kitört a felkelés, s a nép elfoglalta a várakat. Megtudjuk, hogy a Gessler által fogságba ejtett Berthát sikerült megmenteni, majd Stauffacher a császár meggyilkolásának hírét mondja el. Teli házába szerzetesnek öltözve beállít Johannes Parricida, a herceg, aki Albert császárt megölte. Teli a maga jogos tettét élesen elhatárolja a herceg önző gonosztettétől. A drámát a darab szereplőinek festői tablója zárja le, amely a svájci nép és nemesség egymásra találását is jelképezi: az utolsó mondatban Rudenz jobbágyainak felszabadítását jelenti be. Előadások A Tell Vilmos ősbemutatóját 1804. március 17-én tartották Weimarban. Ezt követően már 1805-től Tell Vilmos, illetve a darab más szereplői is megjelentek a kártyákon. Bécsben csupán 1810-ben mutatták be a drámát. Magyar előadások A Schiller-drámát 1833-ban mutatta be magyarul (a színlap szerint „ford. Horváth”) először Nagybányán Fejér Károly vándortársulata, szinte mintegy népszínművé alakítva azt, ám az előadás mindenhol igen rossz kritikákat kapott. A drámát a magyar fővárosban először a Nemzeti Színház vitte színre Gondol Dániel fordításában, a bemutató 1848. november 25-én volt. Magyar fordítások Mátéfy József 1822 (~1830, súgókönyve a Nemzeti Színház könyvtárában ) Gondol Dániel 1848 novembere előtt (súgókönyve a Nemzeti Színház könyvtárában ) Szenvey József 1828 (kiadatlan) Horváth (1933 előtt?, kiadatlan) Tomor Ferenc 1869 Palmer Kálmán 1901 Váradi Antal 1901 Harsányi Zsolt 1940 Vas István 1952 . – érdemes megjegyezni, hogy a fordító az utolsó színt szervetlenül illeszkedőnek találta a drámában. Vajda György Mihály 1955-ös tanulmányában ezt megcáfolta. A magyar kártya Schneider József pesti kártyafestő 1836-ban Schiller Tell-drámájának szereplőit festette kártyalapokra, és ezzel megalkotta a klasszikus magyar kártyát. A fő vélekedés szerint Schneider a cenzúra miatt festette a lapokra a Habsburgok ellen lázadó svájciak és a svájci birodalmi helytartó, Geszler Hermann és emberei képét az egyre fokozódó reformkori hangulat közepette. Amerika Kapitány Amerika Kapitány (eredeti nevén Captain America, fonetikusan: /ˈkæpt�n �ˈm�r�k�/) Joe Simon író és Jack Kirby rajzoló kitalált szereplője, szuperhős a Marvel Comics képregényeiben. Első megjelenése az amerikai kiadó elődje, a Timely Comics Captain America Comics nevű füzetének első számában, 1940 decemberében volt. A szereplő visszatérő kísérő jelzői közé tartozik „a csillagos-sávos bosszúálló” és „a szabadság őrzője”. Amerika Kapitány titkos személyazonossága Steve Rogers, aki az 1940-es évek elején jelentkezett szolgálatra az Egyesült Államok hadseregébe, hogy hazáját szolgálva a tengelyhatalmak ellen harcoljon. A fiatalembert a szolgálatra alkalmatlannak találták, de éppen gyenge testalkata miatt részt vehetett egy titkos katonai kísérletben. Ennek során Rogers izomzata, reflexei és állóképessége az emberi szervezet természetes lehetőségein és terhelhetőségén belül a tökéletességig fejlődött. Amerikai Kapitány, mint hazafias szereplő történeteit az évtizedek folyamán, a korszakoknak megfelelően erősebben vagy gyengébben hatotta át a politikai propaganda és a polgári öntudat. A második világháború évei alatt megjelent kalandjaiban, ifjú társával, Buckyval a nemzetiszocializmus ellen küzdött, majd az 1950-es évek elején, az amerikai képregény aranykorának végén a kommunista ideológia ellen harcolt. Az 1970-es években a szereplőt a hitevesztettsége jellemezte. Figyelme új társával, az afroamerikai Sólyommal az Egyesült Államok belső problémái felé fordul, majd a 2000-es években a terrorizmussal vette fel a harcot. Amerika Kapitány kiadója legsikeresebb szuperhőse volt a második világháború évei alatt. A háború után a szereplő népszerűsége, akárcsak más szuperhősöké is, fakulni kezdett, és csak az 1960-as években tért ismét vissza a képregények oldalaira, mint kiadója új szuperhős csapatának, a Bosszú Angyalainak állandó tagja és vezetője. Visszatérése után a szereplő kalandjainak legsikeresebb és elismertebb írói Stan Lee, Steve Englehart, J. M. DeMatteis, Mark Gruenwald és Ed Brubaker voltak. A hazafias szereplő történeteit gyakran itatta át az Egyesült Államok politikai hangulata, és alkotói ezeken keresztül közvetetten gyakran bírálták az ország vezetését, az általuk elkövetett hibákat, vagy éppen hívták fel az olvasó figyelmét az ezeknél sokkal súlyosabb társadalmi problémákra. Amerika Kapitány személyiségének ábrázolása a második világháborútól kezdődően az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-ei terrortámadáson át folyamatosan, íróról íróra változott és fejlődött. A kezdetben az országot jelképező szuperhős idővel az amerikai álom megtestesítőjévé vált, miközben hazafias mivolta mindvégig megmaradt. A szereplő megszületése Amerika Kapitány megszületése két fiatal alkotó, Joe Simon és Jack Kirby nevéhez fűződik. Kirby illusztrátori és rajzolói pályafutását különböző sajtóügynökségek munkatársaként kezdte, de egy ideig a Fleischer Studios alkalmazottjaként animációs filmeken is dolgozott. A nála néhány évvel idősebb Simon több újságnál, köztük a Rochester Journal-Americannél, és a Syracuse Heraldnál is dolgozott. A két fiatalember 1939 végén, 1940 elején ismerkedett meg egymással a Fox Feature Syndicate-nél. Néhány hónappal azután, hogy Kirby a sajtóügynökségnek kezdett dolgozni, Simon mint a képregényrészleg főszerkesztője szerződött a vállalathoz. Közös munkáik során igen jó baráti és munkakapcsolat alakult ki kettejük között. 1940-ben a Timely Comics kiadója, Martin Goodman látva a National Publications, a későbbi DC Comics Supermanjének, Batmanjének és más új szuperhős-szereplőinek sikerét az akkor még kibontakozóban lévő képregénypiacon, Simont, a Timely akkori főszerkesztőjét bízta meg, hogy alkosson saját szuperhősöket a kiadó számára. Simon, mielőtt nekilátott volna a hős kigondolásának, először egy gonosztevőt keresett a számára. Választása Adolf Hitlerre, Németország és a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt akkori vezetőjére esett, akiben véleménye szerint „megvolt minden, amit az amerikaiak gyűlöltek”. „Az Ötödik sugárúton voltam az éjszakai buszon, új szereplőkön gondolkodtam, és azon, hogy a legsikeresebbek azok a képregények, amelyekben remek gonosztevők vannak, mint például Pingvin a Batmanben. Akkoriban a nácik valósággal elszabadultak Németországban, és Adolf Hitler is egyre többet szerepelt a sajtóban, így arra gondoltam: »Miért nem használunk egy valós gonosztevőt, ahelyett hogy kitalálunk egyet?«” – nyilatkozta Simon. A hős neveként először a Szuper Amerikai merült fel Simonban, de úgy érezte, hogy már így is rengeteg olyan képregényszereplő tűnt fel, akiknek a nevében a „szuper” szerepelt. Az általa elképzelt szereplő, aki végül az Amerika Kapitány nevet kapta, vázlatainak elkészítése után Goodmannel egyeztetve dolgozta ki a részleteket. A hős polgári neve, a Steve Rogers, a hadseregben használt „roger”, vagyis ’értettem’ kifejezésből származott. Amerika Kapitány öltözéke egy mindenki által ismert hazafias jelképen, az Egyesült Államok zászlaján alapult. A szereplő láncinget és sisakot viselt, mely utóbbit szárnyak díszítettek, utalva Mercurius római istenre, a gyorsaság megszemélyesítőjére. Fegyverként pajzsot hordott, akár egy „újkori kereszteslovag”. Megalkotói szándéka szerint Amerikát, az amerikai álmot testesítette meg. A kiadó döntése szerint Amerika Kapitány rögtön saját füzetet kapott, ellentétben más új szereplőkkel, akik általában antológiákban mutatkoztak be. Goodman mihamarabb szerette volna kiadni a képregényt, amit ezért Simon két fiatal rajzolóra, Al Avisonre és Al Gabrielre akart bízni. Kirby, akivel közösen már több szereplőt is alkottak a Timely számára, azonban szintén ragaszkodott a hazafias szuperhőshöz. Bár Simon nem volt meggyőződve róla, hogy Kirby a szoros határidőn belül el tudja készíteni a rajzokat, végül neki adta a munkát. „Lehet, hogy ott volt két Al, de Jack Kirby csak egy van” – írta visszaemlékezéseiben Simon, aki Kirbyt mindig is Amerika Kapitány társalkotójának tekintette. Véleménye szerint „ha nem Kirby rajzolta volna, talán nem is lett volna belőle semmi”. Simon emellett olyan, abban az időben különös kedvező szerződést kötött Goodmannel, mely Kirby és számára százalékos részesedést biztosított az általuk megalkotott szereplő által termelt haszonból. Szerepléseinek története A képregény aranykora A Captain America Comics első száma 1940 decemberében, de 1941 márciusi borítódátummal jelent meg, egy évvel a Pearl Harbor-i csata előtt, melynek hatására az Egyesült Államok belépett a második világháborúba a szövetséges hatalmak oldalán. A kiadvány borítóján Amerika Kapitány volt látható, ahogyan ökölcsapást mér Németország akkori vezetőjére, Adolf Hitlerre, bár magában a füzetben a hős nem Hitlerrel, hanem egy szintén kitalált szereplővel, Vörös Koponyával vette fel a harcot. Joe Simon bevallása szerint a szereplő leggyengébb eleme az eredettörténete volt, melyben a gyenge testalkatú Steve Rogersből egy titkos kísérlet során szuperkatona vált. Hogy titokban tartsa személyazonosságát, Rogers álruhát öltött, a szolgálati helyéül kijelölt táborban pedig az ügyetlen és kétbalkezes közkatona szerepét játszotta. „Nem sokat törtük a fejünket az eredettörténeten. Minél gyorsabban az akcióhoz akartunk jutni” – nyilatkozta az író. A kor más hasonló képregényeivel összehasonlítva Amerika Kapitány történeteinek Jack Kirby által „megkoreografált” jeleneteiben a szereplők mozgását, mozdulatait felnagyított energikusság és dinamizmus jellemezte. Kirby a legdrámaibb beállítást keresve, és a monotonitást kerülve, szívesen változtatta a panelek nézőpontjait és elrendezését, melyek kereteiből a szereplők gyakran ki is léptek. Amerika Kapitány, oldalán ifjú társával, Buckyval, már első szereplése alkalmával kiemelkedően sikeres volt. A Captain America Comics első számából közel egymillió példányt értékesített a kiadó. A hazafias hős első megjelenésének idejében az Egyesült Államok kormánya még nem foglalt állást Hitler politikájával szemben. Két évvel az első szám megjelenése előtt, 1939 februárjában, a Német–Amerikai Szövetség szervezésében még 20 000 nemzetiszocialista szimpatizáns gyűlt össze a Madison Square Gardenben, ahol a fehér faj, az „igaz hazafiak” jogait hirdették. Amerika Kapitány megszületése szándékosan erősen politikai hangvételű volt. „A háború ellenzői jól szervezettek voltak. Mi is hallatni akartuk a mondanivalónkat” – emlékezett vissza később Simon. A Captain America Comics első és második számának megjelenése után az alkotópáros egyre több fenyegető levelet és telefonhívást kapott, a Timely Comics más munkatársai pedig gyanús személyekre is felfigyeltek a kiadó irodaépülete előtt. Mivel néhány alkalmazott félt elhagyni az irodát, az esetet jelentették a rendőrségnek, hogy a járőrök biztosítsák az épületet. A Timely szerkesztőségét még maga New York akkori polgármestere, Fiorello LaGuardia is felhívta, hogy személyesen garantálja a kiadó munkatársainak biztonságát. Bár az MLJ Comics Pajzs nevű szereplője időben megelőzte, ennek ellenére Amerika Kapitány lett a legismertebb és legidőtállóbb hazafias szuperhős azok közül, akik a második világháború évei alatt születtek. A képregények oldalain Amerika Kapitány szembeszállt a németekkel, a japánokkal és más, az Egyesült Államokat és szövetségeseit fenyegető ellenséggel. A ponyvairodalom sémáit követő, hangzatos című történetekben számos groteszk és bizarr külsejű szereplővel is összemérte az erejét, akik felett mindig fölényes győzelmet aratott. Amerika Kapitány történeteinek képi világában éppúgy megfigyelhető volt az ország ellenségeinek gúnyoló ábrázolása, mint a korabeli populáris kultúra más területein. Ez különösképpen igaz a japánokra, akiket rikítóan sárga bőrű, kiálló fogú, erősen vágott szemű és kerek, vastag szemüveget viselő alakokként ábrázoltak, szinte majmokként. Amerika Kapitány hamar a Timely Comics legnépszerűbb képregényhősévé vált. Füzeteinek eladott példányszáma sokáig megközelítette a havi egymillió darabot, mellyel meghaladta a Time magazin értékesítését, a kor legsikeresebb szuperhősei közé, a National Publications Supermanjének és Batmanjének, valamint a Fawcett Comics Marvel Kapitányának társaságába emelték. A Captain America Comics egyike volt azon 189 időszaki kiadványnak, melyet az Egyesült Államok Hadügyminisztériuma, a füzet politikai tartalmát tekintetve, megfelelőnek talált arra, hogy előzetes átolvasás nélkül eljuttassa katonái számára. Amerika Kapitány nem csak a képregények lapjain szállt szembe az ország ellenségeivel. A kiadó a szereplőn keresztül arra biztatta olvasóit, hogy a hős hivatalos, ’A szabadság őrzői’ nevű rajongói körébe jelentkezők a tíz centes klubtagsági díjból inkább vegyenek az Államok háborús kiadásainak támogatására kiadott bélyeget, valamint gyűjtsenek papírt és fémet. A Timely később az olvasók által befizetett tagsági díjat felajánlotta a hadügyminisztériumnak. Simon és Kirby Amerika Kapitány révén hírnévre tett szert a szakmában, viszont az anyagiak tekintetében nem tudtak közös megegyezésre jutni Goodmannel. Simon úgy gondolta, hogy Goodman nem a megállapodásnak megfelelő összeget fizeti nekik. Az alkotópáros ezért, Goodman tudta nélkül, a Timely Comics mellett a National Publicationsnek is dolgozni kezdett. Mikor Goodman ezt megtudta, Simonnak és Kirbynek el kellett hagynia a kiadót és Amerika Kapitány sorozatát. Munkájukat a Captain America Comics 10. száma után, 1942 elején más alkotók vették át. A történetek írói között volt többek között Otto Binder, Bill Finger és Manly Wade Wellman, rajzolói Al Avison, Vince Alascia és Syd Shores voltak, több borító pedig Alex Schomburg munkája volt. A kiadvány írói között volt a fiatal pályakezdő Stan Lee is, akinek a Captain America Comics harmadik számában jelent meg először egy rövid prózája. Amerika Kapitány megjelenései népszerűsége miatt nem csak saját sorozatára korlátozódtak. 1941 és 1946 között többször szerepelt a kiadó más füzeteinek, így az All Winners Comics, a Marvel Mystery Comics, a USA Comics és az All Select Comics oldalain is. Az atomkor Amerika Kapitány népszerűsége nagyban kapcsolódott olvasóközönségnek közhangulatához a háborút illetően. Az 1944 októberében megjelent Captain America Comics 42. száma volt az első, melynek borítóján Amerika Kapitány már nem Amerika háborús ellenségeivel, hanem köztörvényes bűnözőkkel szállt szembe. A háború utolsó évében a szuperhősök, és velük együtt Amerika Kapitány népszerűsége is fakulni kezdett. Az 58. számban Steve Rogers a katonai egyenruháját civil öltönyre cserélte, a 60. számban pedig már középiskolai tanárként jelent meg. Az 1946 őszén megjelent All Winners Comics 19. számában a Győztesek, a Timely első szuperhős csapatának tagja lett. Miután Bucky egy 1948-as történet során megsérült, helyét Amerika Kapitány barátnője, Betsy Ross vette át Aranylány néven. Az új, csinos női szereplővel, a kiadó az olvasókat próbálta visszahódítani, illetve újakat megnyeri. Az egyre csökkenő eladott példányszám miatt a Captain America Comics végül a 75. számával, 1950 februárjában fejeződött be, melyben maga Amerika Kapitány már nem is szerepelt. Stan Lee különösképpen kötődött a szereplőhöz, és gyakorlatilag a sorozat megjelenése folyamán végig közreműködője volt, még aközben is, hogy katonai szolgálatot teljesített. Az új, egyre népszerűbb műfaj a képregény médiumában a horror lett. Az új irányzathoz igazodva a sorozat utolsó két száma Captain America’s Weird Tales, vagyis ’Amerika Kapitány különös történetei’ címen jelent meg. Sorozata megszűnése után néhány évvel Amerika Kapitány újra visszatért két régi bajtársával, a Fáklyával és a Torpedóval a Young Men 24. számában, melyet a Timely 1950-es évekbeli utóda, az Atlas Comics adott ki. Az Atlas megpróbálta újraindítani Amerika Kapitány saját sorozatát is. A mccarthyzmus szellemében a hazafias hős ezúttal az Egyesült Államokat fenyegető új hidegháborús veszéllyel, a kommunista fenyegetéssel szállt szembe. A történetek írója Stan Lee, rajzolója a pályája kezdetén álló John Romita volt. A „komcsiverő” Amerika Kapitány emellett a Young Men és a Men’s Adventures számainak több történetében is szerepelt. Mivel azonban a szereplő továbbra sem volt képes felkelteni az olvasók érdeklődését, újraindított sorozatát a kiadó a harmadik szám után, 1954 szeptemberében, a 78. számmal ismét megszüntette. Romita későbbi nyilatkozata szerint ehhez nem csak az olvasói igények változása, hanem a korabeli politikai közhangulat is nagyban hozzájárult. „A koreai háború miatt az amerikai zászló azokban az időkben mocskos szónak számított. Látszólag feleslegesen léptünk háborúba. […] Az emberek véleménye szerint Amerika az amerikai zászlót az emberek biztonsága elé helyezte… […] Egy darabig Amerika Kapitány neve mocskos szó volt.” – mondta Romita. Az ezüstkor Az 1950-es évek második felében, az amerikai képregény ezüstkorának beköszöntével a sci-fi és misztikus történetek után a szuperhős szereplők ismét kezdtek visszatérni és népszerűvé válni. Amerika Kapitány az Atlas Comics utódaként létrejött Marvel Comics által kiadott Strange Tales 114. számában, 1963 novemberében, az ezüstkor közepén tért vissza a képregények oldalaira. Ebben az időben az antológiában a kiadó új szuperhős csapatának, a Fantasztikus Négyesnek egyik ifjú tagja, Fáklya önálló kalandjai szerepeltek. A Captain America címet viselő történetben látszólag visszatért a második világháború legendás hazafias hőse, akiről azonban hamar kiderült, hogy valójában csak egy álruhás bűnöző. A történet írója, Stan Lee, és alkotótársa, Jack Kirby ezzel mintegy előkészítették az aranykor népszerű szuperhősének nem sokkal későbbi tényleges visszatérését. Amerika Kapitány első valódi szereplésére szűk fél év múlva, 1964 márciusában, a The Avengers, a Bosszú Angyalai nevű szuperhős csapat sorozatának 4. számában került sor. A történetben a Bosszú Angyalai az Atlanti-óceán északi jeges vizeiben találnak rá Amerika Kapitány hibernálódott testére, aki a második világháború végén egy küldetés során zuhant az óceánba, ifjú társa, Bucky pedig életét vesztette. Amerika Kapitány állandó szereplője lett a The Avengers sorozatának mint a Bosszú Angyalai tagja és vezetője. Önálló kalandjai a Tales of Suspense oldalain szerepeltek az antológia 59. számától kezdődően, megosztva a kiadványt a Bosszú Angyalai egy másik szuperhősével, Vasemberrel. A történetek rendszeres írója Stan Lee, rajzolója Jack Kirby lett, aki Joe Simonnal való egykori közös munkáját követően, 1942 óta először dolgozhatott ismét az általuk megalkotott szereplő kalandjain. Bár Amerika Kapitány ismét gyakori szereplőjévé vált kiadója füzeteinek, Lee később úgy nyilatkozott, hogy kezdetben nem igazán tudta eldönteni, hogy hogyan kezelje a „kort tévesztett” szereplőt. Az író ennek ellenére tudatosan törekedett összekötni a szereplőnek az 1940-es évek folyamán megjelent kalandjait és a kiadó az ezüstkor során megújult kitalált világát. Emellett kiszorította, illetve átértelmezte Amerika Kapitánynak az 1950-es évek első felében, a mccarthyzmussal átitatott kalandjait is. Ennek a szellemében tűnt fel Amerika Kapitány a Sgt. Fury and His Howling Commandos című füzetben is, melynek történetei, akárcsak a Tales of Suspense oldalain megjelenők nagy része, a második világháborúban játszódott. Bár a kiadó más füzeteiben is történt már utalás a Timely aranykori világának és a Marvel jelenkorának kapcsolatára, Nick Fury és Amerikai Kapitány közös története azonban egyértelművé tette az olvasók számára az összefüggést. Amerika Kapitány eredettörténete a képregények ezüstkorának egyik szintén gyakran felidézett eseménye volt. Lee a visszatekintő történetekben a régi elemeket felhasználva sokkal valóságosabbnak és természetesebbnek ábrázolta a szereplőket, ahogyan azt az 1940-es években, az elsősorban a gyerekeket célzó történetek tették. A Tales of Suspense 99. száma után Amerika Kapitány és Vasember saját sorozatot kapott. 1968 áprilisában, a Tales of Suspense számozását folytatva jelent meg a Captain America 100. száma. Kirby a sorozat 109. számáig maradt Amerika Kapitány kalandjainak rajzolója, munkáját a 116. számmal Gene Colan vett át. A sorozat 117. számában szerepelt először a Marvel Comics új afroamerikai szuperhőse, Sam Wilson, Sólyom, aki röviddel ezután Amerika Kapitány társa és a sorozat másik címszereplője lett. Bár egyes vélemények szerint az új, tipikusan sztereotip pozitív-negatív fekete bőrű szereplő bemutatásának elsősorban kereskedelmi okai voltak, Amerika Kapitány és Sólyom volt az első fekete és fehér bőrű szuperhős páros az amerikai képregény történetében. A vietnámi háború évei alatt a sorozat olvasóit, tükrözve a Egyesült Államok lakosságának közhangulatát, megosztotta a kormány külpolitikája. A füzet levelező rovatában egyaránt jelentek meg a háborút támogató és ellenző olvasók írásai. A kiadó, ellentétben a második világháború éveinek kormányzati propagandájának aktív támogatásával, ezúttal a hátországban tartotta Amerika Kapitányt. A szerkesztőség állásfoglalása szerint a szereplő „nem magának az Egyesült Államoknak a képviselője, hanem az amerikai eszményeké”. A délkelet-ázsiai konfliktusra csupán néhány történetben történet utalás, és még ritkábban játszott szerepet egyesek cselekményében. Amerika Kapitány és társa, Sólyom, a vietnámi háborúban való aktív részvétel helyett, valamint a szuperbűnözőkkel való harc mellett, inkább az Egyesült Államok belső problémáira, a szegénységre, a rasszizmusra, a környezetszennyezésre és a politikai korrupcióra hívta fel a figyelmet. A bronzkor Amerika Kapitány képregénysorozatának címe a 134. számától Captain America and the Falconra változott, így társa, Sólyom, a képregény másik címszereplőjévé lépett elő. Nem sokkal ezt követően John Romita visszatért mint rendszeres rajzoló, a 142. számtól pedig Gary Friedrich vette át Stan Lee munkáját. A füzet állandó rajzolója néhány számmal később Sal Buscema lett, Steve Englehart pedig egy évvel később, a 153. számától, 1972 szeptemberében lett a sorozat írója. A kiadó ebben az időben az alacsony eladott példányszám miatt sorozat megszüntetését fontolgatta. Az 1970-es évek eleje, a fokozódó társadalmi elégedetlenség a kormány politikájával, elsősorban a vietnámi háborúval szemben, nem kedvezett a hazafias hős számára, aki az amerikai zászló színeit viselte. Englehart véleménye szerint Amerika Kapitány füzete nem tartozott Lee legkedvesebb sorozatai közé, így annak történetei idővel unalmassá és ismétlődővé váltak. A Leet követő írók, így például Friedrich, vagy a csupán néhány történeten dolgozó Gerry Conway sem igazán tudtak megfelelő irányvonalat kidolgozni a szereplő számára. Englehart első Amerika Kapitány-történetének megjelenése után hat hónappal a szereplő füzete már a Marvel legsikeresebb kiadványaihoz tartozott. Az író korai történeteiben elkülönítette egymástól a főhőst, Steve Rogerst az 1950-es évek „komcsiverő” Amerika Kapitányától. A korabeli politikai események hatására született meg az 1973 és 1974 között megjelent, utólag a Secret Empire címet kapott története, melyet az 1970-es évek legnagyobb amerikai botránya, a Watergate-ügy ihletett. „Egy olyan férfiról írtam, aki hitt Amerika legnagyobb eszményeiben, egy olyan időszakban, mikor Amerika elnöke egy csaló volt” – írta később Englehart, aki úgy érezte, hogy az Egyesült Államokon, annak ideáljain alapuló szereplő kalandjaiban egy ilyen eseményt nem hagyhat visszhang nélkül. Az író egy későbbi nyilatkozata szerint a történet nem „ad hominem” támadás volt Richard Nixon ellen, hanem egyszerűen arról írt, ami az embereket abban az időben foglalkoztatta. Englehart történetében Rogers az elnök árulásának hatására kiábrándul egykori ideáljaiban, és egy rövid időre lemond Amerika Kapitány személyazonosságáról, és a Nomád nevet veszi fel. Englehart Amerika Kapitány kalandjaiban szeretett volna egy „naplót vezetni a kortárs Amerika valóságáról”, de idővel úgy érezte, hogy ehhez a képregényfüzetek által nyújtott keretek nem megfelelőek. Ennek a kísérletnek a része volt a Kígyóhorda nevű csoport megalkotása is, mely az Együttélési Felszabadítási Hadsereg (SLA) nevű, az 1970-es évek első felében szerveződött forradalmi hadtest képregénybeli megfelelője volt. 1975 augusztusában Amerika Kapitány saját, valamint a Bosszú Angyalai sorozatán kívül a The Invaders című füzet állandó szereplője is lett. A második világháborúban játszódó képregényben a hazafias hős a Timely Comics két másik aranykori hősével, Torpedóval és az android Fáklyával együtt, a Megszállók nevű szuperhős csapat tagjaként harcolt a szövetséges hatalmak oldalán. A sorozat Roy Thomas a háborús évek történelme iránti rajongása révén született meg. A The Invadersnek Thomas írói, valamint Frank Robbins és Alan Kupperberg rajzolói közreműködésével 1975 és 1979 között 41 száma jelent meg. Amerika Kapitány saját füzetében Englehart írói munkáját egy rövid időre John Warner vette át, akit később a DC Comicstól visszatérő Jack Kirby követett. Kirby 1976 elejétől, a 193. számtól írta és rajzolta Amerika Kapitány kalandjait egészen a 214. számig. Amerika Kapitány társalkotójának egykori népszerűsége azonban az 1970-es évek derekára, az új olvasói nemzedék megjelenésével, sokat vesztett egykori fényéből. Bár a Captain America értékesített példányszáma Englehart távozása után, és Kirby munkássága alatt ismét rohamosan csökkenni kezdett, Brian Michael Bendis képregényíró a 2000-es évekből visszatekintve úgy értékelte, hogy Kirby történetei, elsősorban a Madbomb, jelentősen hozzájárultak a szereplő jellemfejlődéséhez. „[Amerika Kapitány] nemcsak az igazság szimbólumaként, hanem Amerika szellemeként is testet öltött” – nyilatkozta Bendis. Kirbyt követően számos író és rajzoló dolgozott a sorozaton hosszabb-rövidebb ideig, köztük Roy Thomas, Donald F. Glut, Roger McKenzie és Sal Buscema. 1978-ban, a 223. számmal a füzet címe ismét Captain America lett, mellyel Sólyom is kilépett a sorozatból. A füzet korábbi szerkesztője, Roger Stern íróként John Byrne rajzolóval 1980 és 1981 között kilenc számon dolgozott együtt. A főhős személyiségének megértéséhez Stern fontosnak érezte, hogy megismerje annak megszületésének korát, így kutatásokat végzett az Egyesült Államok ezen időszakról, valamint Amerika Kapitány későbbi, ezüstkori képregényfüzeteit is átolvasta. Ezzel összefüggésben elsősorban a szereplő hátterét és múltját kívánta mélyíteni és kidolgozni. Stern és Byrne utolsó közös Amerika Kapitány-története a sorozat 255., a szereplő megszületésének 40 éves jubileumi számában jelent meg. Bár az alkotópáros már következő, három részes történetén dolgozott, a szerkesztősséggel való nézetkülönbségek miatt megvált a sorozattól. Néhány hónappal Stern és Byrne távozását követően Amerika Kapitány sorozatának rendszeres rajzolója Mike Zeck, írója a pályakezdő J. M. DeMatteis lett. DeMatteis történeteit pszichológiai, politikai, spirituális és filozófiai vonatkozásokkal is igyekezett gazdagítani, kihangsúlyozva az Egyesült Államok kettősségét is, mely „álmokból és vérből született”. Az írót mindig is zavarta a szuperhős-műfajra hagyományosan jellemző, „gyakran esztelen” erőszakos cselekmény, és megpróbált Amerika Kapitányt, akire inkább szimbólumra, mintsem szuperhősre tekintett, egy békepárti, pacifista világszemlélet irányába terelni. DeMatteis terveiben szerepelt, hogy ennek a folyamatnak a csúcspontján megöleti Rogerst, Amerika Kapitány személyazonosságát pedig tovább örökíti. Az ötletet ugyan a füzet akkori szerkesztője, Mark Gruenwald elfogadta, a Marvel főszerkesztője, Jim Shooter azonban nem hagyta jóvá. Véleménye szerint ez a fordulat a kiadó összes hősének motivációját és cselekedeteit is megkérdőjelezte volna. DeMatteis utolsó története a Captain America 300. számában, 1984-ben jelent meg. A modern kor Michael Carlin rövid közreműködése után a 307. számmal Mark Gruenwald vette át a Captain America írói feladatait. Gruenwald 1982 és 1985 között mint szerkesztő működött közre a sorozatban, majd ezt követően egészen 1995-ig állandó írója lett Amerika Kapitány kalandjainak. Gruenwald arra törekedett, hogy történeteiben kortárs társadalmi problémákat és jelenségeket mutasson be. Ezzel szemben fontosnak tartotta, hogy a sorozat főhősének, Amerika Kapitánynak azok az értékei, melyek a demokrácia születéséig vezethetőek vissza, állandóak és időtlenek maradjanak. Gruenwald, DeMatteisszal ellentétben, jóval kevesebb hangsúlyt fektetett Steve Rogers magánemberkénti hétköznapi életére, mivel véleménye szerint a szereplő valódi lénye Amerika Kapitány volt. Ebből az elképzelésből született meg az 1987-ben, a sorozat 332. számában megjelent The Choice című történet is, melyben az Egyesült Államok kormánya kötelezni akarja rá Rogerst, hogy közvetlenül az ő irányításuk alatt folytassa tevékenységét. A főhős, hogy hű maradhasson az amerikai álom értékeihez, inkább lemond Amerika Kapitány személyazonosságáról, melyet a kormány szolgálatában álló John Walker öltött magára. Rogers ezt követően új öltözékben és új néven folytatta bűnüldözői tevékenységét. Gruenwald nyilatkozata szerint az egyenruha, a szereplők és a sorozat más elemeinek megváltoztatására részben azért volt szükség, mert a Captain America eladott példányszáma igen alacsony volt. A szerkesztőség a sorozat megszüntetését fontolgatta, ezért „minden eszközt be kellett vetnie”, hogy növelje az olvasottságot. Gruenwald módszere sikeresnek bizonyult, mely még a füzet korábban megjelent számainak keresettségét is növelte. Az író emellett Walkeren, az új Amerika Kapitányon keresztül azt szerette volna bemutatni, hogy a korábbi történetek sémái mellett, a hazafiság nem feltétlenül tesz valakit jó emberré, vagy hőssé. Rogers a másfél éves történetszál végén, a Captain America 350. számában vette vissza Amerika Kapitány személyazonosságát. 1995 októberében, a Captain America 444. számától a sorozat írója Mark Waid, rajzolója Ron Garney lett. Sikeres és elismert történetei ellenére, mint az Operation: Rebirth és a Man Without a Country, Waid csupán tíz számon dolgozhatott, mielőtt a kiadó 1996 augusztusában, a 454. számmal lezárta a Captain America első sorozatát. Az 1990-es években az amerikai képregényipar válságon időszakát élte, mely a Marvel Comicsot különösen súlyosan érintette. Bár Amerika Kapitány sorozatának eladott példányszáma Waid írói munkássága során növekedni kezdett, még így sem érte el a havi 40 000 értékesített példányt, és a kiadó leggyengébben teljesítő füzetei közé tartozott. A Marvel az olvasók érdeklődésének felkeltése érdekében indította el a Heroes Reborn című eseménysorozat. Ennek kapcsán a kiadó számos jelentős szereplője, köztük Amerika Kapitány is, a kiadó addigi hagyományos kitalált világán kívüli történetekben és környezetben szerepeltek. A Captain America második sorozatának első száma 1996 novemberében jelent meg Rob Liefeld és Jeph Loeb alkotópárosának közreműködésével. Liefeld külső munkatársként, megbízásos alapon dolgozott a Captain America és a The Avengers sorozatokon. Az író Amerika Kapitány történetét az olvasók új generációja számára a kezdetektől indította újra, melyben a szereplő kalandjainak hagyományos elemei a modernebb kor új stílusával keveredtek. A Marvel és Liefeld között azonban hamar nézetkülönbségek támadtak, így a sorozatot a hatodik szám után James Robinson író és a Wildstorm munkatársai vették át. A kiadó a várakozáson alul teljesítő eladott példányszámot jelölte meg indokként az alkotói csapat leváltására, Liefeld és Loeb későbbi nyilatkozata szerint azonban munkájuk egyértelműen sikeres volt, és távozásuk okát a kiadón belüli harcokban látták. A Heroes Reborn egy éven át tartó eseménysorozatának végén a Marvel hősei visszatértek eredeti környezetükbe. A Captain America második sorozatának összesen tizenhárom része jelent meg, az utolsó 1997 novemberében. A Captain America harmadik sorozatának első száma 1998 januárjában jelent meg, melynek írója ismét Mark Waid, rajzolója Roy Garney, majd Andy Kubert lett. Waid nyilatkozata szerint Amerika Kapitány volt az egyetlen Marvel-szereplő, akinek a történetei foglalkoztatták, így örömmel fogadta a második lehetőséget. Az író megkísérelte eltávolítani a hazafias hőst a „hagyományos bűnüldöző szupherhős” képétől, mely helyett inkább morális és erkölcsi problémákkal szerette volna szembesíteni. Ennek egyik oka, hogy véleménye szerint a szereplő megalkotása után hatvan évvel, már senki sem tudta igazán, hogy mi is az az amerikai álom, amit Amerika Kapitány megtestesít. Waidet követően Dan Jurgens 2000-től 2002-ig, a harmadik sorozat végéig volt a Captain America írója és rajzolója egy személyben. A posztmodern kor Az Egyesült Államokat ért 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, illetve az általa felvetett kérdések Amerika Kapitány sorozatában jelentős szerepet kaptak. A Captain America negyedik sorozata 2002 júniusában kezdődött, de cselekménye közvetlenül a terrortámadás után játszódott. A negyedik sorozat első alkotópárosa John Ney Reiber író és John Cassaday rajzoló voltak. „Dühös voltam és féltem és el voltam keseredve és azt tettem, amit mindenki más is akkor: körülnéztem és azt kérdeztem, hogy a pokolba történhetett ez?” – nyilatkozta Reiber 2007-ben egy, a Wizard-nak adott interjújában. Reiber The New Deal című történetében már az okok és a miértek is felvetődnek a terrorcselekmény kapcsán, valamint az, hogy kik is a felelősek a történtekért. Reiber és Cassaday közös munkáját sokan bélyegezték erősen politikai beállítottságúnak. Az író és kritikus Michael Medved Amerika Kapitány akkori és későbbi magatartását egyenesen Amerika-ellenesnek nevezte. Cassaday később a Wizard-nak adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy a történet azokról az érzésekről szólt, amiket a hős átélt és amin keresztülment a szeptember 11-ei események kapcsán. A negyedik sorozat további írói Chuck Austen, Dave Gibbons, Robert Morales és Robert Kirkman, rajzolói pedig többek között Jae Lee, Lee Weeks, Chris Bachalo és Scot Eaton voltak. A negyedik sorozattal párhuzamosan, 2004 áprilisában, elindult Amerika Kapitány egy másik sorozata is, Captain America and the Falcon címen. A párhuzamosan megjelenő sorozat írója Christopher Priest volt. A Marvel 2005 januárjában ismét újraindította Amerika Kapitány sorozatát Ed Brubaker író és Steve Epting rajzoló közreműködésével. A Captain America Brubaker és Epting közreműködésének köszönhetően sokáig nem tapasztalt sikert és elismerést ért el. Brubaker 2006 és 2008 között több díjnak volt jelöltje és nyertese Amerika Kapitány sorozatán végzett munkájával. Az alkotópáros hosszú évtizedek után Amerika Kapitány régi társát, Buckyt is visszahozta a sorozatba. A Captain America a 22. számtól a 24-ig a Marvel szuperhőseit megosztó Civil War című crossover-történet részét képezte. A háborúban Amerika Kapitány a szuperhős-regisztrációs törvényt ellenzők táborához csatlakozott és az ellenálló mozgalom vezetője lett. A történet végén Rogers, látva a mérhetetlen pusztítást, letette a fegyvert és az igazságszolgáltatásra bízta magát. A Captain America 25. számában, 2007. márciusában megjelent történetben Steve Rogers-t a bíróság épülete előtt gyilkolták meg. Brubaker, aki maga is az álarcos hős kalandjain nőtt fel, úgy nyilatkozott, hogy nem volt könnyű feladat megölnie a szereplőt. Ezzel együtt azonban szerette volna megtudni, hogy mit jelent egy hős az amerikaiak számára az igencsak megosztott országban. „Ahogyan én látom a kemény baloldali rajongók azt akarják, hogy a Kapitány álljon ki és tartson beszédet az utcasarkon George W. Bush kormánya ellen, az igazán jobboldali rajongók pedig azt akarják, hogy Bagdad utcáin portyázzon és üsse ki Szaddám Huszeint.” – nyilatkozta Brubaker. A képregényszereplő halálának híre más médiában is igen nagy szerepet kapott. Amerika Kapitány halálának hírét a New York Daily News a főoldalon közölte „Egy legenda halála” címen, de többek között a Newsweek és a Los Angeles Times, valamint a CBS és a CNN is beszámolt róla. Amerika Kapitány halála Michael Germana, a West Virginia University professzorának véleménye szerint az amerikai társadalomban végbemenő változásokat jellemezte, azt ahogyan az amerikai közvélemény elfordul attól a politikától, melynek a Kapitányéhoz hasonló, túlzásba vitt hazafias szimbólumra van szüksége. A fordulat meglepőnek és üzleti szempontból is sikeresnek bizonyult. A Diamond, Észak-Amerika legnagyobb képregény-viszonteladójának adatai szerint a megjelenése hónapjában valamivel több mint 290 500 példány kelt el a sorozat 25. számából, mellyel a hónap és az év eladási listáinak élére került. 2007 áprilisban jelent meg Jeph Loeb író öt részes Fallen Son: The Death of Captain America című minisorozatának első füzete. Loeb a sorozatban az vizsgálta, hogy a Marvel kitalált világának egyes szereplő hogyan reagáltak és éreztek Rogers halálával kapcsolatban. A Captain America oldalaira 2008 januárjában, a sorozat 34. számában tért vissza Amerika Kapitány, akinek a szerepét Bucky Barnes öltötte magára. Eközben a Marvel Rogers főszereplésével több különszámot is kiadott, mint például a Captain America: White-ot és a Captain America: Theater of War több füzetét, melyben az egykori Kapitány múltbéli kalandjai szerepeltek. Szerzői jogok 1966 és 1967 között Joe Simon jogi úton megpróbálta visszaszerezni Amerika Kapitányhoz fűződő szerzői jogait. Simon állítása szerint Amerika Kapitány figuráját szabadúszóként, egyedül alkotta meg, mielőtt átadta volna a Timely Comicsnak, a Marvel jogelődjének. 1969 novemberében kiderült, hogy Simon akkoriban alkalmazottként minden jogát átruházta a kiadóra. Az 1976-ban életbe lépett szerzői jogi törvény (Copyright Act) 304 § (c) pontja szerint a szerzők (vagy haláluk esetén örököseik) visszaigényelhetik a szerzői jogokat azok második ötvenhat éves periódusra való megújítása során, még akkor is, ha jogaikat korábban átruházták. Kivételt képez, ha a művet alkalmazottként vagy megbízásból alkották. 1999 decemberében Simon a törvényre hivatkozva ismét megpróbálta visszaszerezni a jogokat, de a bíróság ismét elutasította. A szereplő története Amerika Kapitány eredetének és kapcsolatainak részletei folyamatosan változtak a képregények aranykora óta egészen a modern korig. Ezalatt az időszak alatt Amerika Kapitány kalandjai folyamatosan jelentek meg, melyet csak egyetlen tízéves szünet szakított meg 1954-től 1964-ig. Joe Simon és Jack Kirby eredeti történetében az ifjú Steve Rogers-t gyenge testalkata miatt alkalmatlannak nyilvánították a katonai szolgálatra. Egy szigorúan titkos kísérlet során a vérébe fecskendezett szérum hatására azonban Rogers, az emberi test lehetőségein és terhelhetőségén belül, a tökéletességig megerősödik. Steve Rogers ezután Amerika Kapitány néven Bucky nevű ifjú társával harcolja végig a második világháborút, majd azt követően a bűnözők, majd pedig a kommunisták ellen indít hadjáratot. Tízéves szünet után, 1964-ben a szereplőt Stan Lee hozta vissza a Marvel képregényeinek világába. Története szerint Amerika Kapitány a világháború vége felé egy küldetés során az Atlanti-óceán jeges vizeibe zuhant. Rogers megdermedve majd húsz évet töltött hibernációs állapotban, amíg a Bosszú Angyalai nevű szuperhőscsapat rá nem talált. Ezt követően Rogers tovább harcolt, immár az egész világot fenyegető veszélyek ellen a Bosszú Angyalai vezetőjeként és magányosan is. Steve Englehart 1972-es retconja az 1950-es évek kommunistaüldöző Amerika Kapitányának szerepét egy másik szereplőre, egy névtelen férfira osztotta, akivel a kormány Rogers-t akarta helyettesíteni, de aki idővel irányíthatatlanná vált a hibás szuperkatona szérum hatása miatt. 1977-ben Roy Thomas egy újabb retconban William Naslund-ot, majd annak halála után Jeffry Mace-t tette meg Amerika Kapitánynak, mint akik közvetlenül Rogers eltűnése után vették át Amerika Kapitány személyazonosságát. Englehart és Thomas két rectonja folytonosságot biztosított az aranykor Amerika Kapitány-történetei és a Stan Lee által visszahozott szereplő között. Steve Rogers az 1970-es évektől kezdődően többször is került morális és személyes konfliktusba az Egyesült Államok kormányának politikájával, mely korábban, a második világháború alatt megjelent történetekben elképzelhetetlen lett volna. Az 1980-as évek végén Mark Gruenwald író történeteiben a kormány Rogers-t egy időre John Walkerrel helyettesíti Amerika Kapitány szerepében. Ezen időszak alatt a füzetben párhuzamosan volt olvasható Walker, mint az új Amerika Kapitány, és Rogers kalandjai, aki kis idő után a Kapitány néven folytatta álarcos bűnüldözői pályafutását. A két szereplő közötti végső összecsapás után Rogers visszavette Amerika Kapitány szerepét. A 2000-es években John Ney Rieber The New Deal és Mark Miller Civil War című történeteiben Rogers ismét belső konfliktust él át a kormánnyal való viszonyával kapcsolatban. Rogers-t 2007-ben, Ed Brubaker The Death of Captain America című történetében látszólag meggyilkolják, ami után Amerika Kapitány szerepét a képregények oldalaira nem sokkal korábban visszatért Bucky Barnes vette át. Ábrázolása és megítélése Amerika Kapitány megszületése kendőzetlen politikai üzenetet tartalmazott. Egyesítve mutatta fel a szuperhősök színpompás megjelenését és az amerikai hazafias nacionalizmus szellemét. Andrew és Virginia MacDonald véleménye szerint Amerika Kapitány, a fehér bőrű, szőke, kék szemű tökéletes ember karakterének megalkotása Amerika válasza volt Hitler „tiszta faj” ideológiájára. John Shelton Lawrence és Robert Jewett véleménye szerint Amerika Kapitány nem csak az „amerikai polgári vallás” megtestesülése, de Jack Kirby Kapitánya tökéletesen beleillik a zsidó hiedelmek gólem-képébe is, mint mesterséges, varázserővel bíró teremtmény. Christopher Knowles Our Gods Wear Spandex című könyvében Amerika Kapitányt azon messiás típusú szuperhősök közé sorolja, akiket a tudomány hozott létre. A második világháború évei alatt, akárcsak más kiadók több népszerű szuperhőse is, mint például Superman vagy Wonder Woman, a nácizmus elleni harc szimbóluma volt. A háború után az ellenség már nem volt ilyen tisztán körülírható és meghatározható. Akárcsak szuperhős társai, Amerika Kapitány is elveszítette kitalált világa kormányának támogatását, törvényen kívülivé vált, hogy így megvédhesse a tisztességes polgárokat nem csak a bűnözőktől, hanem akár a korrupt politikusoktól vagy vállalatoktól is. Amerika Kapitány a második világháborúval ellentétben nem vett részt a vietnámi háborúban, mely megosztotta a füzet olvasóit is. Stan Lee, a Marvel akkori főszerkesztője úgy vélte, hogy a világháború éveiben Amerika népe egységesen támogatta a tengelyhatalmak elleni harcot, de ez az egység a vietnámi háború esetében már nem állt fenn. Lee nyilatkozata szerint a Marvel írói megpróbálták a kornak megfelelően ábrázolni Amerika Kapitányt, melyben az aranykori, „John Wayne-típusú szereplő” már nem lett volna hiteles. Mindemellett Lee a hazafiasság és hazaszeretet lényegét nem csak az ország dicsőítésében látta, hanem esetleges hibáinak bemutatásában is, melyeken változtatni kell. Brian Michael Bendis képregényíró véleménye szerint a Kapitány az 1970-es években vált az igazság szimbóluma mellett az amerikai szellem megtestesítőjévé is. Amerika Kapitány nem az Egyesült Államok mindenkori kormányának tartozik felelősséggel, hanem az ország népének. Ezekben az években, Steve Englehart egyik nevezetes történetében Steve Rogers, mivel csalódott az Egyesült Államok vezetőjében, úgy dönt, hogy egy időre feladja Amerika Kapitány személyazonosságát, és mint a Nomád nevű igazságtevő folytatja bűnüldözői tevékenységét. A vietnámi háború utolsó éveiben megjelent történetben a Kapitány már nem egy bizonyos kormányfőt vagy politikát támogatott, hanem egy bizonyos ideált. Az áruló vagy hazafi kérdése a füzet olvasóit sem hagyta hidegen. „A vita, miszerint Amerika Kapitány jó vagy gonosz, látszólag azon alapul, hogy Amerika jó vagy gonosz, azaz egy olyan körülményen, mely valójában szinte teljesen lényegtelen. Amerika Kapitány nem Amerikát képviseli, hanem az amerikai ideált – az egyén szabadságát, az egyén felelősségét, erkölcsi érzékenységét, tisztességét, és hogy harcol az igazságért.” – olvasható a Captain America 131. számában közölt levélben. Amerika Kapitány erősen politikai hangvételű történetei olykor jelentős kritikai visszhangot keltettek. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után közel egy évvel megjelent, de még a terrorcselekménnyel foglalkozó 4. sorozat első hat számában megjelent The New Deal című történet is ezek közé tartozott. Henry Jenkins az MIT Comperative Media Studies programjának igazgatója és több, a populáris kultúrával kapcsolatos publikáció írója Captain America Sheds His Mighty Tears: Comics and September 11 című esszéjében úgy vélekedett, hogy a képregények nemcsak 9/11 legkorábbi művészi megjelenítői, hanem egyúttal olyan médiumot is jelentenek, mely meglátta a globalizációval és az Egyesült Államokkal szembeni kritika szükségességét. Bár a jó és a gonosz küzdelmének „fekete-fehér” ábrázolása része a szuperhős-képregényeknek, ezek az elemek vagy hiányoznak a terrortámadással foglalkozó alkotásokból, vagy csak halványan szerepelnek. Michael Medved, konzervatív amerikai író, kritikus és rádiós műsorvezető, a Foundation for Defense of Democracies honlapján megjelent egyik írásában erős kritikát gyakorolt a John Ney Rieber által írt történetről. Medved egyik fő kritikai pontja, hogy a történet morálisan egyenlővé teszi a történetben megjelenő, egy kisváros lakosságát túszul ejtő terroristák tetteit, a második világháború során Drezdát lebombázó amerikaiakéval. A történet egy másik, kritikával illetett pontja az volt, melyben az író azt sugallta, hogy egyes kormánytagoknak köze lehet az Államokat ért terrortámadáshoz. Szeptember 11-e eseményei után Rieber nem akart közreműködni a füzetben, mivel nem akart része lenni egy „szélsőségesen nacionalista fegyverkezésnek”. Csak azzal a feltétellel maradt Amerika Kapitány füzeténél, ha abban felteheti éppen a Medved által támadott kérdéseket. „Nem tudom, hogyan írhatná bárki is Amerika Kapitányt, akit nem érdekel Amerika.” – nyilatkozta Reiber. Greg Garrett Holy Superheroes! című könyvében kiemelte a The New Deal-t követő történet egyik idézetét, mely véleménye szerint nem csak azt foglalja össze, amit Amerika Kapitány képvisel, hanem azt is, amit az amerikaiknak fel kell fedezniük saját magukban és befogadniuk. John Shelton Lawrence, a Morningside College volt filozófiaprofesszora, és Robert Jewett a The Myth of the American Superhero (2002) és a Captain America and the Crusade Against Evil: The Dilemma Of Zealous Nationalism (2003) című könyvükben az általuk Amerika Kapitány-komplexusnak elnevezett jelenséget vizsgálják. Magyarázatukban az Amerika Kapitány-komplexus a polgári hit bipoláris formája, mely bizonyos időközönként támogatja a gonosz erők elleni keresztes hadjáratot, és ennek gyakran bibliai béketeremtő szerepet tulajdonít. Mivel Amerika Kapitánynak is mindig a saját kezébe kell vennie a törvényt, hogy leszámolhasson a gonosszal, ez a polgári hit is konfliktust szül a szent hadjárat és a törvények uralma között. Az írók szerint az Egyesült Államok polgárai elnöküknek tulajdonítják az erőt, mely megvédi őket és elpusztítja a gonoszt. Mark Miller 2006-os Civil War című minisorozatának kiindulópontja egy sok emberéletet követelő baleset, mely után az Egyesült Államok kormánya érvénybe lépteti a Superhero Registration Act nevű törvényt, mely minden álarcos hőst személyazonosságának felfedésére és nyilvántartásba vételre kötelez. A Superhero Registration Act a szeptember 11-ei terrortámadás után érvénybe léptetett Patriot Act metaforájaként jelenik meg, mely megfosztja a szabad polgárt személyes szabadságától. A történetben Amerika Kapitány a kormány és a népakarat ellen kénytelen állást foglalni, hogy hű maradhasson saját erkölcseihez és ideáihoz. A Civil War eseményei során Amerika Kapitány igen közel került a törvényen kívüli álarcos hősöket a gonosztevőktől elválasztó vékony határmezsgyéhez. Steve Rogers Amerikai Kapitány, Steve Rogers aranykori személyiségét és történeteit gyakran nevezik kétdimenziósnak. Jim Steranko 1972-es The Steranko History of Comics című könyvében úgy véli, hogy ebben a tekintetben figyelembe kell venni, hogy Amerika Kapitány nem létező személy, pusztán kitaláció. „Nem egy férfi volt, hanem minden férfi. … Az amerikai igazság volt. A maszk mögötti arc, a miénk volt. A pajzs képi metaforája kétszáz év demokratikus szabadságának.” – írta Steranko. Stan Lee az 1960-as években kezdte újraalkotni Steve Rogers személyiségét. A majd húsz évig tartó hibernációból ébredő Rogers egy időben eltévedt, a harctéren hős, de a hétköznapi életben kicsit bizonytalan emberré vált, aki ráadásul még legjobb barátját, Buckyt is elveszítette. Rogers, aki korábban megingathatatlanul hitt az Egyesült Államokban, kezdte megkérdőjelezni politikájának helyességét. Ennek a folyamatnak jelentős állomását képezi Steve Englehart Secret Empire című története, melynek eseményei folytán Rogers annyira csalódott hazája kormányában, hogy egy időre leveszi Amerika Kapitány egyenruháját. Ezen a ponton fogalmazódott meg a gondolat, hogy Amerika Kapitány már nem is Amerikát képviseli, hanem azt, amit Amerika kellene, hogy képviseljen. Englehart ezt később azzal a példával magyarázta, hogy mikor az ember kikerül az iskolapadból és felnő, meglátja hogy Amerika nem egészen olyan, mint amiket tanítottak róla. Amerika Kapitány „nem pusztán az igazság szimbólumaként, hanem Amerika szellemeként lépett fel. …ez a szereplő lényegének legjobb értelmezése, mert bármit is érez az ország, Steve Rogers ezt az érzést fogja képviselni. Nemcsak a hazafiasságot, hanem ha az ország dühös, ő is dühös. Ha az ország szomorú, ő is az lesz. Benne testesülnek meg ezek az érzelmek és ezek hatására cselekszik. Ez jóval több, mint csupán egy szimbólum vagy a politika. Nem a zászlót képviseli, hanem egy egységes érzést. …ez jellemzi igazán a szereplőt.” – nyilatkozta Brian Michael Bendis képregényíró Jack Kirby 1970-es években írt történeteinek Amerika Kapitányáról. Az 1980-as évekre az effajta belső morális válság véget ért és Amerika Kapitány némileg ismét neokonzervatív lett. J. M. DeMatteis történeteiben megpróbált inkább Steve Rogers-re az emberre, és kevésbé Amerika Kapitányra, a jelképre összpontosítani. Az író elképzelése szerint Rogers „egyszerű, őszinte ember, tisztelettudó, aki megpróbál helyesen cselekedni, a körülmények nehézségeire való tekintet nélkül”. Rogers számos alkalommal szembesült országa kormányának hibáival, de soha nem adta fel a reményt, mivel hitét nem választott képviselőkbe vagy politikai pártokba vetette, hanem „Amerika spirituális magjába”, azokba az eszmékbe, melyek függetlenek a változó világtól. Mark Gruenwald véleménye szerint sokan túlértékelik a szuperkatona szérum szerepét Steve Rogers Amerika Kapitánnyá való átalakulásában. Az író meglátása szerint Rogers önerejéből vált hőssé. Batmannel ellentétben, aki szintén önerejéből vált hőssé, Rogers hajóereje nem a pusztító erejű bosszú, hanem a hazaszeretet. „…számos olyan szereplővel találkozhattunk akik szintén megkapták a szuperkatona szérumot, vagy annak egy változatát, de egyikükből sem lett Amerika Kapitány. Mindegyikük, minden egyes ilyen szereplő gonosszá vált vagy a maga módján eltorzult. Egyedül Steve Rogers, a saját személyiségéből adódó erőből, az eszméibe vetett hitéből volt képes rá, hogy befogadja a szuperkatona szérumot és valami nagyszerűre használja fel…” – nyilatkozta Gruenwald. Rogers személyisége íróról íróra, a mindenkori politikai helyzet hatására formálódott, követve a közhangulat változását. A hős először az Egyesült Államokat, majd később inkább annak lelkiismeretét, az amerikai álmot szimbolizálta. Emellett a Kapitány mindig is a hétköznapi, egyszerű emberek hőse volt. Mark Gruenwald, aki három évig volt szerkesztője, majd pedig tíz évig írója a Captain America-sorozatnak, úgy véli, hogy a szereplő elsősorban Amerika Kapitány, Steve Rogers pedig csak másodlagos. Paradox módon Rogers, aki egész életében az amerikai álomért küzd, nem nyerheti el a hétköznapi polgár amerikai álmát. Gruenwald véleménye szerint Rogers, akár egy pap, csak a hivatásának él, és éppen ezért megpróbálta a szereplőt megfosztani minden mástól a magánéletében, ami eltéríthette volna ettől a céltól. Az új évezredben John Ney Reiber történeteiben Amerika Kapitány még emberközelibbé vált, kevésbé szuperhős és inkább katona, akinek évtizedekkel a második világháború után ismét szembesülnie kell a nemzetek közötti háború borzalmaival. John Walker John Walker azután vette át Amerika Kapitány szerepét, miután Rogers az 1987-es The Choice című történetben a kormány nyomása miatt úgy döntött, hogy lemond róla. Walker közel fél évig helyettesítette Steve Rogers-t a képregény oldalain, gyakorlatilag mint a főhős sötét oldala. Megalkotója, Mark Gruenwald szándékosan egy szintén hazafias ellenfelet választott Rogers számára, hogy bemutassa, hogy a hazafiasság nem egyértelműen azonos a jóval. Bár Walker ugyan olyan hazafias érzelmű szereplő volt mint Rogers, mégsem volt hős. A kettejük közötti különbség részben abból is fakadt, hogy a két szereplőnek különböző értékrendje és elképzelése volt arról, mit jelent hazafinak lenni. Gruenwald úgy mutatta be, hogy ki is valójában, mit is képvisel Steve Rogers, hogy megfosztotta jogos helyétől és a szélsőséges és erőszakos Walkeren keresztül érzékeltette, hogy mennyire más. Bucky Barnes Bucky Barnes az aranykori történetekben Amerika Kapitány ifjú társa volt. Mikor Stan Lee 1964-ben egy retconnal visszahozta Steve Rogers-t a Marvel füzeteibe, egyben meg is ölte Buckyt, részben azért, mert nem kedvelte a kölyök segítőtárs típusú szereplőket. Buckyt csak évtizedekkel később, 2005-ben Ed Brubaker támasztotta fel az újrainduló Captain America első számában. Bucky folyamatosan fontos részét képezte a sorozatnak, majd pedig Rogers halálát követően 2008-ban ő vette át Amerika Kapitány személyazonosságát a füzet 34. számában. Brubaker nyilatkozata szerint történeteiben Bucky „a megváltás útján van”, azokért a tettekért, amiket agymosott bérgyilkosként elkövetett a második világháború utáni eltűnése óta. Bucky megpróbál méltó lenni Rogers hagyatékához, azonban Tom Brevoort véleménye szerint valójában soha nem akarta magára vállalni Amerika Kapitány szerepét. Ennek ellenére ez segített a szereplőnek, hogy „elcsendesítse a múltjából visszamaradt démonok egy részét”. Barnes esetében Amerika Kapitány egyenruhája nem csak a magasztos feladat átvállalásával, hanem mély bűntudattal is együtt jár. Bár sok esetben Rogers példáját követve jár el, megőrzi saját, rá jellemző önhitt és arrogáns magatartását is, valamint bérgyilkos múltjától sem képes végleg elszakadni az új szerep vállalásával. Más változatai Amerika Kapitány számos más, az eredetitől eltérő változatai a kiadó mainstream kitalált világától független történetek szereplőiként jelentek meg az évek során. Közülük sokan a Marvel által 1977-ben indított What If című sorozat történeteiben tűntek fel. Az ebben a sorozatban megjelent rövid történetek a kiadó egyéb füzetiben megjelent kalandok egy másik, alternatív változatát mutatták be. Amerika Kapitány a Marvel több, alternatív világokban játszódó minisorozatában is szerepelt. Az 1999-es Earth X című minisorozat például a szereplő egy lehetséges jövőjét, míg a 2003-as Marvel 1602 egy alternatív múltját mutatja be. Más minisorozatok, mint például a Marvel Zombies, a Captain America: The Chosen vagy a Marvel Újvilág sorozatának történetei egy időben játszódnak a kiadó fő világának eseményeivel, csak éppen eltérő dimenzióban. Képességei és felszerelése Steve Rogers, Amerika Kapitány nem rendelkezik emberfeletti képességekkel, bár a szuperkatona szérum a szervezetét, testi erejét, kitartását, gyorsaságát, reflexeit és természetes öngyógyító képességét az emberi test korlátaiig felerősítette és feljavította. Rogers főiskolát végzett második világháborús veterán. Egyedi harcstílusának alapjai a amerikai stílusú ökölvívás és a cselgáncs, de egyéb harcstílusokat is elsajátított. A Marvel képregényeinek világában Amerika Kapitány ügyessége még a legtehetségesebb harcművészek és pusztakezes harcosok között is legendás. A szereplő társalkotójának, Jack Kirbynek a rajzain gyakran volt látható, ahogyan a dinamikus harci jelenetek során Amerika Kapitány akár hat támadóval is sikeresen felveszi a harcot. Az 1970-es években Steve Englehart szerkesztői utasítása emberfeletti testi erővel ruházta fel Rogers-t, de a változtatás nem maradt tartósan része a történeteknek és hamar feledésbe merült. Steve Rogers-szel ellentétben az egykor őt helyettesítő John Walker emberfeletti testi erővel rendelkezik. Bucky Barnes bionikus bal karja mérsékelten képes emberfeletti erő kifejtésére. Öltözéke Amerika Kapitány öltözéke a képregény aranykorától egészen a modern korig gyakorlatilag változatlan maradt. Ruhája egyszerű mintát vesz alapul, az Egyesült Államok zászlaját mintázza. Láncinget és sisakján szárnyakat visel, mely utóbbi Mercurius római isten és a gyorsaság szimbóluma. Pajzsot hord, akár egy „újkori kereszteslovag”. Megalkotóinak, Joe Simonnak és Jack Kirbynek szándéka szerint az amerikai álmot testesítette meg. Amerika Kapitány öltözéke első megjelenése után rögtön a Captain America Comics második számában apróbb változáson ment át. Míg az első számban álarca öltözékének külön tartozéka volt, addig a második számban már láncingének része. Amerika Kapitány egyenruhája Mark Gruenwald írói közreműködése alatt többször is megváltozott rövidebb időre. Mikor Steve Rogers John Walker váltotta fel Amerika Kapitány szerepében, Rogers a Kapitány néven és új egyenruhában kezdett tevékenykedni, míg Walker átvette az eredeti egyenruhát. Rogers ruházatának alapszíne a kékről feketére változott. Scott Tipton, a Quick Stop Entertainment írójának véleménye szerint ez akár a benne dúló konfliktust is jelképezheti. A Kapitány mellkasán látható fekete csillag, mintha Rogers kitépett szívét mutatná, a hátán látható fehér, pedig azt, hogy magasztalt hazafiassága hátba szúrta. Amerika Kapitány öltözéke ezen kívül még kétszer változott meg Gruenwald írói közreműködésének utolsó két évében, 1994 és 1995 között. Az egész testét beborító, Vasemberéhez hasonlító páncélzat viselésére Rogers-nek a történet szerin romoló egészségi állapota miatt volt szükség. 2008-ban, Rogers egy évvel korábbi látszólagos halálát követően Amerika Kapitány szerepét egykori társa, Bucky Barnes vette át. Az új Kapitány új öltözékének megtervezésére a sorozat akkori írója, Ed Brubaker Alex Ross-t javasolta, aki Brubaker, Steve Epting és Tom Brevoort közreműködésével alkotta meg az új egyenruhát. Ross a sorozat korábbi klasszikus elemeihez nyúlt vissza. Az Amerika Kapitány első, 1941-es megjelenésekor viselt háromszög alakú pajzs az új egyenruha mellvértjének formájában tért vissza. A rajzoló továbbá az 1940-es években bemutatott Amerika Kapitány-filmek egyenruhájából is merített ihletet. Az láncinget egy modernebb, krómozott fényű felső páncél váltotta fel, mely alatt Barnes egyszínű fekete ruhát viselt. Övén pisztolytok és kés is helyet kapott. Ross mindemellett ragaszkodott néhány elem megtartásához, melyet Amerika Kapitány szimbólumának tekintett. Ilyenek voltak például a szereplő álarcán látható szárnyak, és az A-betű. Ross véleménye szerint az új öltözékben nincs semmilyen forradalmian új, csupán a klasszikus elemek új keveréke az, mely modernnek hat. Pajzsa Amerika Kapitány hagyományos fegyvere kör alakú pajzsa, melynek a közepén elhelyezkedő fehér csillagot kék, vörös és fehér gyűrűk vesznek körül. A pajzs először a Captain America Comics második számában volt látható, mely az első számban szereplő háromszög alakú pajzsot váltotta fel. Amerika Kapitány első szereplésekor viselt pajzsát, mely az Egyesült Államok címerében láthatóra hasonlított, jogi okok miatt kellett lecserélni a kiadónak. Az első pajzs ugyanis túlságosan hasonlított egy másik kiadó, az MLJ Comics egyik hősének, a Pajzsnak az egyenruhájára. Amerika Kapitány pajzsát elhajítva és annak visszapattanását kihasználva képes azt hatékony fegyverként használni. Erre először a Captain America Comics harmadik számában, Stan Lee Captain America Foils the Traitor’s Revenge című kétoldalas szöveges történetében került sor. A pajzs anyaga a későbbi történetek szerint a vibránium nevű fém és acél ötvözete, mely gyakorlatilag elpusztíthatatlan. A vibránium pajzs mellett Amerika Kapitány több történetben használta annak acél-másolatát is. A szimbolikussá vált vibránium pajzs több Amerika Kapitánytól független történetben is szerepelt, melyek közül több a Marvel világának alternatív jövőjében játszódott. Amerika Kapitány Mark Waid második írói közreműködése alatt egy rövid ideig egy különleges energiapajzsot használt. A történetek mellékszereplői A képregény aranykorában megjelent történetekben Steve Rogers a Lehigh táborban állomásozott, és a kétbalkezes közlegény szerepét játszotta, hogy senki ne gyanakodhasson arra, hogy valójában ő Amerika Kapitány. Az aranykori történetek szinte állandó mellékszereplője a tábor kabalája, Amerika Kapitány ifjú segítőtársa, Bucky, aki vele egy időben tűnt fel a Captain America Comics első számában. Bucky 2005-ig csak visszaemlékezésekben és visszatekintő történetekben tűnt fel a képregények oldalain, és csak ezután vált ismét fontos részévé, később pedig főszereplőjévé a sorozatnak. Duffy őrmester, Rogers felettese gyakran visszatérő komikus szereplője volt a második világháború alatt játszódó történeteknek, gyakran szenvedett Rogers ügyetlensége miatt és rótta meg őt ezért. Amerika Kapitány ezüstkori visszatérése után új mellékszereplők vették át a régiek helyét. Nick Fury, a S.H.I.E.L.D. ügynöke bár csak az 1960-as években szerepelt először, a történetekben Amerika Kapitánnyal való kapcsolata egészen a második világháborús évekig nyúlt vissza. Amerika Kapitány visszatérése után és Bucky elvesztését követően hosszabb-rövidebb időre új társat is fogadott maga mellé. Sam Wilson, a Sólyom az 1970-es években, Jack Monroe, a Nomád, az 1980-as években töltötte be ezt a szerepet. Amerika Kapitányt sorozatának női mellékszereplőihez gyakran romantikus szálak fűzték. Betsy Ross a Captain America Comics első számában tűnt fel először, majd a 66. számban, Buckyt helyettesítve Aranylány néven Amerika Kapitány segítőtársa lett. Az ezüstkorban az írók számos retconnal egészítették ki a szereplő aranykori történeteit. Ezek értelmében ekkor már Jeff Mace töltötte be Amerika Kapitány szerepét Steve Rogers eltűnése után. Sharon Carter, a S.H.I.E.L.D. 13-as ügynöke 1966-ban szerepelt először Amerika Kapitány történeteiben, és azóta is gyakran visszatérő szereplője a sorozatnak. Míg Steve Rogers más nőkkel való szerelmi viszonya egy idő után végérvényesen megszakadt, addig a közte és Carter közötti vonzalom újra és újra visszatér a sorozatban. Bernie Rosenthal, aki egy ideig Rogers jegyese is volt, az 1980-as évek elején volt állandó mellékszereplője a történeteknek. Rosenthalt Rachel Leighton, a Gyémánthátú nevű volt bűnöző követte az 1980-as évek végén és 1990-es évek elején. Rogers-nek Leightonnal való viszonyát nem jellemezte az a stabilitás és meghittség, mint Rosenthallal való kapcsolatát. Amerika Kapitány gyakran jelenik meg szuperhősökből álló csapatok tagjaként és vezetőjeként. A képregény aranykorában a Győztesek nevű csapat tagja volt, akiknek azonban csak két kalandja jelent meg az All Winners Comics 19. és 21. számában. Az ezüstkorban való visszatérése után Amerika Kapitány a Bosszú Angyalai tagja, és rövid idő után vezetője lett. Az ezüstkor retconok történeteiben a Kapitány a második világháború évei alatt a Megszállók csapatában küzdött a tengelyhatalmak ellen. Ez a csapat így a Marvel kitalált világának történelmében megelőzte a Győzteseket, akik csak a világháborút követően álltak össze. Egy másik retcon értelmében Steve Rogers, tekintettel arra, hogy a háború végnapjaiban eltűnt, valójában soha nem is volt tagja a Győzteseknek. Amerika Kapitány egyenruháját ekkor ugyanis William Naslund, majd Jeff Mace viselte. Negatív szereplők Míg más szuperhősök a második világháború első éveiben az embereket a bűnözőktől és természeti katasztrófáktól óvták, addig Amerika Kapitány náci kémekkel és merénylőkkel szállt szembe az Egyesült Államok védelmében. Amerika Kapitány első ellenfele a Vörös Koponya nevű náci ügynök volt, aki első megjelenése óta számos formában tért vissza, mint a főhős ősellensége. A világháború vége után Amerika Kapitány bűnözőknek, majd pedig néhány történetben a kommunizmusnak, Amerika új fenyegetésének üzent hadat. A képregény ezüstkorában való visszatérése után, régi ellenfeleit maga mögött hagyva, a kor új szuperbűnözőivel szállt szembe, így például Doktor Faustus-szal, a Viperával, Halálfejjel és a Kígyóhordával. Az ezüstkor több új negatív szereplője azonban Amerika Kapitány világháborús múltjához is kötődött, például a Vérbáró, Armin Zola és Zémó Báró. Kulturális hatása Amerika Kapitány, elsősorban az Egyesült Államokban, a népszerű kultúra egyik szimbolikus alakjává vált, bár megjelenései elsősorban, de nem kizárólag a képregényfüzetek történeteire korlátozódott. A szereplőről több elemző írás, cikk és tanulmány is készült. „Az évek folyamán Amerika Kapitány története pontosan tükrözte az Egyesült Államok helyzetét, ahogyan országunk eljutott a hidegháború korai éveinek magabiztosságából a lelkiismeret furdalta 1970-es évein át a Reagan-korszak visszatérő nemzeti büszkeségéig.” – írta róla a Los Angeles Times. Mike Benton The Comic Book in America: An Illustrated History című könyvében a szereplőt történelmi szempontból az amerikai képregény hét legnagyobb hatású szuperhőse közé sorolta. Amerika Kapitányt a 2007-es Wizard World Chicago találkozón 68 000 látogató szavazata alapján az év legkedveltebb férfi képregényhősének választották meg. Hazafias hősök Amerika Kapitány nyomában Amerika Kapitány nem az első volt a hazafias amerikai szuperhősök között a képregény aranykorában, de mind közül a legsikeresebb és legmaradandóbb. Így például az MLJ Comics Pajzs nevű szuperhőse több mint egy évvel előzte meg őt. Az Amerika Kapitány első szereplését követő hatalmas siker után a kiadók, beleértve a Timelyt is, egymás után alkották meg a hasonló sémára, az amerikai hazafiság szimbólumaira épülő kalandorokat és hősöket, nőket és férfiakat egyaránt. Így született meg többek között az Amerikai Bosszúálló, az Amerikai Sas, a Harcoló Jenki, Mr. Szabadság, U.S. Jones, Szabadság Kapitány, Ms. Amerika és még sokan mások. A Timely végül egy nyilatkozatot is kiadott, melyben felhívta az olvasók figyelmét, hogy „csak egyetlen Amerika Kapitány létezik”, és hogy a kiadó a jog erejével fog fellépni minden másolat ellen. A Timely aggodalma azonban feleslegesnek bizonyult, mivel egyetlen másolat sem tudta megközelíteni Amerika Kapitány népszerűségét. 1954-ben Joe Simon és Jack Kirby egykori teremtményük, Amerika Kapitány mintájára alkották meg a Harcoló Amerikait. A Harcoló Amerikai saját sorozatának első számában szerepelt először a Prize Comics kiadásában. Simon és Kirby szerették volna megismételni Amerika Kapitánnyal elért régi sikerüket, annak számos elemét átvéve, de ezúttal úgy, hogy a szereplő tulajdonjoga a kezükben marad. A hidegháborús évek során feltűnt új hazafias hős ellenfelei a kommunista erők lettek. Annak ellenére, hogy Simon és Kirby később a szereplőre mint szatírára utaltak, ezek az elemek csak a Fighting American második számában kezdtek felbukkanni. A szereplő nem vált olyan népszerűvé mint Amerika Kapitány a világháború évei alatt, így a sorozatot néhány szám után meg is szüntették. A Harcoló Amerikainak azóta több kiadó, a Harvey, a DC és a Marvel Comics, valamint az Awesome Entertainment kiadásában is jelentek meg új, vagy újranyomtatott történetei. Rob Liefeldnek a Marvel 1996–97-es Heroes Reborn című eseménysorozata közben nézeteltérése támadt a kiadóval. Mivel a vitás kérdésekben nem sikerült megegyezniük, otthagyta Amerika Kapitány megújított sorozatát, de a megmaradt történetek ötleteit továbbra is szerette volna felhasználni. Liefeldnek végül sikerült megszereznie a Joe Simon és Jack Kirby özvegye által birtokolt Harcoló Amerikai jelhasználatának jogait, bár a tárgyalások közben egy saját szereplő, Amerika Ügynök ötlete is felmerült. A Liefeld által megújított Harcoló Amerikai miatt azonban a Marvel pert indított, mivel a szereplő túlságosan is hasonlított a Heroes Reborn-történetekben látható Amerika Kapitányhoz. Liefeld Harcoló Amerikaija végül az író saját stúdiójának, az Awesome Entertainmentnek a kiadásában jelent meg. A megegyezés értelmében a Harcoló Amerikai például nem hajíthatta el pajzsát olyan módon, ahogyan azt Amerika Kapitány tette a Marvel füzeteiben. Megjelenése más médiában Amerika Kapitány kalandjainak első adaptációját a Republic Pictures készítette el Captain America címmel a második világháború évei alatt. A tizenöt, egyenként 15–20 perces epizódból álló filmsorozatot 1944-ben vetítették először az amerikai mozik. A filmben Dick Purcell alakította Amerika Kapitányt, akinek titkos személyazonossága a képregénytől eltérően Grant Gardner államügyész volt. A Republic Pictures ezen kívül leegyszerűsítette Amerika Kapitány öltözékét és megfosztotta őt pajzsától is. Annak ellenére, hogy a sorozat a stúdió egyik legdrágább produkciója volt, a film összbevétele még a gyártási költségeket sem fedezte. A szereplő először 1966-ban tűnt fel a televíziók képernyőjén a Grantray-Lawrence Animation által készített The Marvel Super Heroes című rajzfilmsorozat több epizódjában. A stúdió a sorozat epizódjainak képeit közvetlenül a képregények lapjairól másolta át a filmkockákra, és gyakran csak a szereplők szájmozgását animálta. A rajzfilmsorozatot negyven televíziós csatorna sugározta szerte az Egyesült Államokban. Amerika Kapitány ezt követően nem szerepelt több televíziós sorozatban főszereplőként, de mint vendégszereplő feltűnt az 1981-es Spider-Man és Spider-Man and His Amazing Friends, az 1992-es X-Men, az 1994-es Spider-Man, az 1999-es The Avengers: United They Stand és a 2000-es X-Men: Evolúció című animációs sorozatok egy-egy epizódjában. 1979-ben a Universal Television két tévéfilmet készített el Reb Brown főszereplésével Captain America és Captain America II: Death Too Soon címen. Ezekben az adaptációkban az ifjabb Steve Rogers annak a titkos szérumnak a hatására válik Amerika Kapitánnyá, melyet még tudós apja fejlesztett ki a második világháború alatt. Amerika Kapitány a filmben motoros hősként jelenik meg. Öltözékét a film készítői radikálisan megváltoztatták, mely már nem is hasonlított Joe Simon és Jack Kirby által megtervezett eredetire. A CBS által sugárzott filmek visszatetszést keltettek a képregények olvasói körében és nézettségi mutatóik is igen alacsonyak voltak. A 21st Century Film Corporation 1990 nyarára, Amerika Kapitány megszületésének ötvenedik évfordulójára tervezte a Matt Salinger főszereplésével és Albert Pyun rendezői közreműködésével elkészített Captain America című film bemutatását. Többek között a próbavetítések kedvezőtlen visszhangja miatt a premier dátumát azonban többször is kitolták, a film végül pedig soha nem került a mozikba. A történetben Amerika Kapitány a fasiszta Vörös Koponyával száll szembe, aki rakétatámadást készül indítani a Fehér Ház ellen. Amerika Kapitány egyik főszereplője volt a 2006-os Ultimate Avengers és Ultimate Avengers 2 című, közvetlenül kereskedelmi forgalomba hozott animációs filmeknek. Az ezekben a filmekben látható Amerika Kapitány a Marvel Újvilág sorozatában szereplő változatához állt közelebb. A Marvel Entertainment leányvállalata, a Marvel Studios saját gyártású filmjei között 2011-ben jelent meg az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló - (The First Avenger: Captain America) című mozifilm, aminek rendezője Joe Johnston. A film cselekménye a második világháború alatt, de egy alternatív történelemben játszódik. Amerika Kapitány a stúdió által 2012-ben bemutatott Bosszuállók (The Avengers) című filmnek is egyik főszereplője. Amerika Kapitány néhány prózai műnek is főszereplője volt, így például Ted White sci-fi-író 1968-as Captain America: The Great Gold Steal, Joseph Silva 1979-es Captain America: Holocaust for Hire, valamint Tony Isabella és Bob Ingersoll 1998-as Captain America: Liberty’s Torch című könyveinek. Amerika Kapitány több videojátékban is feltűnt, többnyire mint a játékos által választható számos szereplő egyike, így például a Marvel vs. Capcom-sorozatban, a 2006-os Marvel: Ultimate Alliance-ben és a készülő Marvel: Ultimate Alliance 2-ben is. Az 1987-es Captain America in: The Doom Tube of Dr. Megalomann című konzoljátékban Amerika Kapitány egyedüli főszereplőként jelent meg. Johann Hürlimann Johann Hürlimann (Riedikon, 1793. május 2. – Párizs, 1850. március 18.) svájci rézmetsző. Élete Zürichben tanult. 1824-ben Bernben, 1826 és 1829 között Neuchâtelben élt, majd 1829-ben Párizsba költözött. Itt megnősült, és a francia fővárosban élt és dolgozott haláláig. Munkái túlnyomó részét akvatintával készítette. Művein Franz Hegi stílusának hatása fedezhető fel. 1771 a tudományban Az 1771. év a tudományban és a technikában. Díjak Copley-érem : Matthew Raper Születések március 5. - Wilhelm Daniel Joseph Koch botanikus († 1849 ) április 13. - Richard Trevithick mérnök, feltaláló († 1833 ) november 6. - Alois Senefelder a litográfia feltalálója († 1834 ) Dolina (Krajková) Dolina (németül: Loch) Krajková településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Sokolovi járásában. Központi községétől 1 km-re északkeletre fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 23 lakóháza és 17 lakosa van. Talpuk alatt fütyül a szél A Talpuk alatt fütyül a szél Szomjas György rendezte 1975-ben forgatott, 1976-ban bemutatott színes, magyar westernfilm, amely az első magyar eastern (Kelet-Európába áthelyezett western). A film története Szűcs Sándor, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum egykori igazgatója néprajzi munkásságán alapul. Történet Az 1830-as évek betyárvilágában játszódó "eastern" főhőse, Farkas Csapó Gyurka megszökik a börtönből és visszatér a karcagi pusztákra, hogy bosszút álljon feladóin. A pusztai pásztorok védelmet látnak benne, mert életterüket a gazdag, kapitalizálódó vármegye erősen korlátozza. Farkas Csapó Gyurka elfogásával Mérges Balázs csendbiztost bízzák meg, aki Gyurkának a barátja volt. Szereplők Đoko Rosić (hangja: Bessenyei Ferenc ) – Farkas Csapó Gyurka Bujtor István – Mérges Balázs csendbiztos Vladan Holec (hangja: Cserhalmi György ) – Jeles Matyi Bordán Irén – Parti Bözsi Beregszászi Olga – Szép szemű lány Bikácsy Gergely – Megyei úr Deák Sándor – Megyei úr Reviczky Gábor – Babák Ferkó Szilágyi István – Fúró József Iványi József – Timók András Téri Sándor – Megyei hadnagy Polgár Géza – Megyei úr Kristóf Tibor – Gyönyörű József Kóti Árpád – Megyei úr Solti Bertalan – Számadó Szerencsi Hugó – Megyei úr Sarlai Imre – Megyei úr Törő Gábor – Csigolya, számadó ifj. Mucsi Sándor – Paraszt Bácskai János Edőcs István Pintér Tamás Csapó János Kiss Jenő Bregyán Péter Dákai Péter Simon Antal Díjak 1977 : Magyar Filmkritikusok Díja Érdekesség A filmben szereplő csárdát Nagyiván község határában építették fel. Egyik alkalommal a film készítői felmentek Budapestre , hogy megnézzék a leforgatott anyagokat. A csárdát vigyázó éjjeliőr befűtött, aminek következtében a csárda leégett. A zárójelenethez ezért visszaépítették a csárdának a kamera felé néző oldalát. Így a film végén a csárdának csak az egyik fele ég, a másik fele már korábban leégett. Procyon (állatnem) A Procyon az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a mosómedvefélék (Procyonidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nemhez az alábbi 7 faj tartozik: mosómedve (Procyon lotor) Bahama-szigeteki mosómedve (Procyon maynardi) guadeloupe-i mosómedve (Procyon minor) Tres Marías-szigeteki mosómedve (Procyon insularis) törpe mosómedve (Procyon pygmaeus) barbadosi mosómedve (Procyon gloveralleni) rákevő mosómedve (Procyon cancrivorus) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás 713 (szám) A 713 (római számmal: DCCXIII) egy természetes szám, félprím, a 23 és a 31 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 713-as a kettes számrendszerben 1011001001, a nyolcas számrendszerben 1311, a tizenhatos számrendszerben 2C9 alakban írható fel. A 713 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 231 · 311 szorzattal, normálalakban a 7,13 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 23, 31 és 713. A 713 négyzete 508 369, köbe 362 467 097, négyzetgyöke 26,70206, köbgyöke 8,93367, reciproka 0,0014025. A 713 egység sugarú kör kerülete 4479,91112 egység, területe 1 597 088,316 területegység; a 713 egység sugarú gömb térfogata 1 518 298 625,5 térfogategység. Montgaillard (Tarn) Montgaillard település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 400 fő (2015). Montgaillard Beauvais-sur-Tescou, Grazac, Saint-Urcisse, Salvagnac, La Sauzière-Saint-Jean, Tauriac és Verlhac-Tescou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Richard Hey Richard Hey német sci-fi-író, rendező. Élete Frankfurt am Mainban nőtt fel. A második világháború után zenét és germán történelmet tanult. Majd rendezőasszisztensként és zenekritikusként dolgozott. Munkássága Katharina Ledermacher krimik: 1973 Ein Mord am Lietzensee 1975 Engelmacher & Co 1980 Ohne Geld singt der Blinde nicht 1981 Der Mann auf dem Hochsitz' 1982 Im Jahr 95 nach Hiroshima , sci-fi 1986 Tödliche Beziehungen , krimi 1990 Ein unvollkommener Liebhaber 1995 Die Löwenbändigerin und andere Geschichten , krimi 1999 Das bodenlose Mädchen Díjai 1955 Schiller Emlékdíj 1960 Gerhart Hauptmann-díj 1964 Hörspielpreis der Kriegsblinden für Nachtprogramm 1983 Kurd-Laßwitz-díj 1997 Friedrich-Glauser-Preis der Criminale - Kategorie Ehrenpreis Ilonc Ilonc (szerbül Иланџа / Ilandža, németül Ilantsch, románul Ilangea) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bánsági körzetben. Közigazgatásilag Alibunár községhez tartozik. Fekvése Pancsovától északkeletre, Ferdinándfalva, Keviszöllős és Újsándorfalva közt fekvő település. Története Ilonc (Iláncsa) már a középkorban is létezett. Nevét 1385-ben említette először oklevél. Ekkor már egyházas hely volt és Keve vármegyéhez tartozott. A török hódoltság alatt a szerbek foglalták el, és az 1723-1725-ös gróf Mercy térképen is Ilonza néven, a lakott helyek között tüntették fel. 1767-1769. között Steinlein és Koszta mérnökök a falut körülvevő alibunári mocsár alsó részét átvágták és Végszentmihály felé egészen Alibunárig erős töltésekkel vették körül. 1768-1773. között, a német-bánsági Határőrvidék szervezésekor, a Határőrvidékhez csatolták, majd a 12. számú német-bánsági határőrezred egyik századának székhelye lett 1872-ig. A Határőrvidék feloszlatása után Torontál vármegyéhez csatolták. 1848. október 13-án, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a falu határában véres harc volt az Arány százados vezérlete alatt álló nemzetőrök és a szerb felkelők között, mely az utóbbiak vereségével végződött. A szerbek 30 halott hátrahagyásával megfutamodtak. 1888-ban a Terézia-csatorna kiöntött, s a határ fél részét elárasztotta. 1812-ben a település határában, a falu közelében egy forrás támadt, melynek a szerbek különös gyógyerőt tulajdonítanak, föléje épületet is emeltek. 1910-ben 3208 lakosából 71 fő magyar, 75 fő német, 44 fő szlovák, 23 fő román, 2959 fő szerb, 1 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 103 fő római katolikus, 3 fő görögkatolikus, 24 fő református, 39 fő evangélikus, 2990 fő görögkeleti ortodox, 14 fő izraelita vallású volt. A lakosok közül 1489 fő tudott írni és olvasni, 176 lakos tudott magyarul. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Alibunári járásához tartozott. Híres személyek Miloš Crnjanski szerb író - itt élt fiatalkorában Nevezetességek Görögkeleti temploma - 1793 -ban épült Érces szitakötő Az érces szitakötő (Cordulia aenea) a sárkány-szitakötők családjába tartozó, Európától egészen Japánig előforduló szitakötőfaj. Megjelenése Az érces szitakötő testhossza 47–55 mm, szárnyfesztávolsága 75 mm körül van. A hím és a nőstény hasonló színezetű, de a hím potroha felül a harmadik szelvénynél jól láthatóan elkeskenyedik, alsó része szélesebb, bunkós ( a 7-8. szelvénynél éri el maximális vastagságát). A nőstény potroha egyenletesen vastag és tövének alsó oldalán a 3. szelvénynél nagy fehér folt látható. Tora fémesen csillogó aranyoszöld, potroha szintén bronzos barnás-sötétzöld. A fiatal állat szemei barnák, később ez irizáló élénkzöldre változik. Fejének elülső részén nincs sárga mintázat. Szárnyainak tövében kis narancsszínű folt figyelhető meg. Lárvája zömök, hosszú lábú, pókszerű. Tora két oldalán két jellegzetes sötét sáv figyelhető meg. Lábai barnán és világosbarnán gyűrűzöttek. Hasonló fajok a fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica), de annak potroha aranyosan csillogó zöld színű és csak júliustól kezd repülni, amikor az érces szitakötők már megfogyatkoznak; valamint a sárgafoltos szitakötő (Somatochlora flavomaculata) amelynek potrohán kétoldalt sárga foltok sorakoznak. Elterjedése Közép- és Észak-Európában, valamint Szibériában és Japánban (itt a C. aenea amurensis alfaj) honos. Ritkásan előfordul a Brit-szigeteken, Észak-Skandináviában és a Mediterráneumban is. Dél-Európában csak a hegyekben él. Az Ibériai-félszigeten nem található meg. Magyarországon az egész ország területén előfordulhat. Életmódja Lárvája kisebb-nagyobb tavakban, halastavakban, lassú folyású csatornákban él; lehetőleg erdők közelében. A lárva a parthoz közel, az aljzaton lévő levelek, növényzet és egyéb hulladék között rejtőzik. Éjszaka vadásznak különböző vízi rovarokra és lárvákra. Három évi fejlődés után az imágók május elejétől júliusig kelnek ki (május-június fordulóján van a csúcsidőszak). A hímek a part közelében vagy a környező fák körül repülnek, ritkán láthatóan a nyílt víz fölött. A nőstények rejtőzködőbb életmódot folytatnak. A párzás másfél óráig is eltarthat, többnyire a fák lombkoronaszintjén történik. A nőstény egyedül, általában estefelé vagy kora reggel rakja le a petéit; ilyenkor a felszín fölött repülve többször a vízbe mártja potroha végét és kis petecsomagokat enged bele. Magyarországon nem védett. Jacques de Molay Jacques de Molay (1243/1244 körül – 1314. március 18.) köznemesi rendű francia templomos lovag. A Templomosok 23. és egyben utolsó Nagymestere, ő vezette a rendet 1292. április 20-tól egészen annak 1312-es feloszlatásáig. Hugues de Payns mellett ő a legismertebb templomos lovag, Nagymesterként a célja az volt, hogy megreformálja a Templomos lovagrendet, hogy az képes legyen megbirkózni a Szentföldön végbement változásokkal. Európában csökkent a keresztes háborúk támogatottsága, valamint bizonyos háttérben mozgó erők a rend feloszlatásán és annak vagyonának megszerzésén munkálkodtak. Szép Fülöp Franciaország királya költséges háborúkat folytatott, amihez pénzre volt szüksége, melyet a Templomos rend biztosított számára, azonban, hogy az összeg visszafizetésétől megmeneküljön 1307-ben Franciaországban elfogatta Jacques de Molay Nagymestert és a többi francia templomost. Kínvallatással eretnekségről tanúbizonyságot adó beismerő vallomást csikart ki a Nagymesterből, aki azt később visszavonta, ezért Fülöp dühében 1314-ben Párizsban máglyára küldte és megégettette. Ifjú kora Fiatalkori éveiről keveset tudunk, feltehetőleg a burgundiai Molay-ben született. A legtöbb templomos lovaghoz hasonlóan köznemesi család sarja, úgy tartják, hogy 21 éves korában ütötték lovaggá, 1265-ben, ebből következtetnek arra, hogy minden bizonnyal 1244-ben születhetett. Nagymesterként Akko 1291-es elestét követően az európaiak Ciprus szigetére húzódtak vissza, Ciprus lett az egyre fogyó Jeruzsálemi Királyság főhadiszállása. 1291. őszén a rend egy gyűlésén felszólalva javasolta a rend megreformálását, valamint magát ajánlotta leendő nagymesterül. 1292-ben az előző Nagymester elhunyt, és mivel egyetlen komoly ellenfele sem volt, de Molay került megválasztásra. 1293 tavaszán Molay új célt tűzött ki maga elé, a Szentföld visszahódítását, ehhez előtte azonban kapcsolatokat épített ki Európa uralkodóival. Elsődleges célja Ciprus és a rend megerősítése volt, csak ez után kerülhetett napirendre egy esetleges támadó hadjárat. 1299 és 1303 között Molay annak szentelte idejét, hogy a mamlúkok ellen új hadjáratot szervezzen, a terv az volt, hogy a keresztény lovagrendek a ciprusi királlyal, valamint a ciprusi arisztokráciával együttműködve, esetlegesen a mongolokat is bevonva megtörjék a mamlúkok uralmát és bevegyék a szíriai Tortozal városát. Az idők során többször került kilátásba egy esetleges frank-mongol szövetség, de ez alól a mongolok minduntalan kihátráltak. 1299-ben a mongol sereg megtámadta Sziriát kezdeti sikereket érve el, mely felbátorította Molayt, és 16 flottából álló hajóhadával II. Henrik ciprusi király vezetése alatt megszállták az egyiptomi-szír partszakaszt, de komolyabb eredmény nélkül kellett visszatérniük Ciprusra. 1302-ben elesett a keresztesek utolsó partközeli állása, Raud, ezután Molay belátta csupán egy jól felszerelt ütőképes hadsereggel, egy keresztes hadjárattal érhet el sikereket. Letartóztatása és máglyahalála 1307. szeptember 14-én a szóbeszédből, mely szerint a templomosok vétkesek eretnekség vádjában, hasznot húzott IV. Fülöp francia király, aki ügynökeinek titkos parancsot adott, mely szerint október 13-án szerte Franciaországban az összes templomos lefogattatik. (A Da Vinci-kód című regény szerint innen a ,,balszerencsés péntek 13." hagyománya.) Fülöpöt a templomosok vagyonának megszerzése hajtotta. Az eretneknek nyilvánított Jacques de Molay-t 1314 tavaszán (március 18.) máglyahalálra ítélték a kínzásokkal kicsikart vallomások alapján. A templomosokról szóló történetek hatással voltak a kora újkori szabadkőművességre is. Emlékezete Johann Ritter von Kalchberg Die Tempelherren címmel írt drámai költeményt a nagymesterről, amelyet August von Kotzebue átdolgozásában Magyarországon is bemutattak. Kótsi Patkó Jánosnak főbb szerepei közé tartozott Molay megformálása. Jókai És mégis mozog a föld! című regényének Correctura fejezetében az intrikus Aszályit a színpadi mű „keresztre feszített Molay Jákob”-jához hasonlítja. 1981-es Tour de France Az 1981-es Tour de France volt a 68. Tour de France, amit 1981. június 25-e és július 19-e között rendeztek meg. Összesen 24 szakasz volt 3753 km-en keresztül, amit átlagosan 38.96 km/h sebességgel tettek meg a versenyzők. Szakasz eredmények A * jelölt szakaszok egyéni időfutamok voltak. A ** jelölt szakaszok csapatidőfutamok voltak. Bremondans Bremondans település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 85 fő (2015). Bremondans Villers-Chief, Épenouse, Orsans és Vellerot-lès-Vercel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csanád (nemzetségős) Csanád, Doboka ispán fia, Ajtony vezér katonai vazallusa volt, majd legyőzésével vált híressé 1028-ban. Csanád vármegye első ispánja és névadója, a Csanád nemzetség megalapítója. Élete Csanád egykori fővezére, Ajtony ellen fordult, valószínűleg Rév-Kanizsánál (a mai Magyarkanizsa) átkelt a Tiszán, és a Harangod (Aranka) vizénél Nagyősz mellett egy két napig tartó csatában megverte volt fővezérének seregét, Ajtonyt pedig lefejezte. Csanád az Ajtony felett aratott győzelem után megkeresztelkedett, birtokokat kapott, és rokona, I. István megbízta a marosmenti egyházmegye megszervezésével, amelynek ispánja lett. Az új közigazgatási egység az ő nevét kapta, így lett Csanád vármegye. A megye hatalmas területet foglalt el, a teljes Tisza-Maros zugot, amin később már 4-5 vármegye osztozott. Csanád vármegye kisebb formájában egészen az 1950-es megyerendezésig fennállt, majd területét feldarabolták és felosztották Békés és Csongrád megyék között. A kivágott nyelv legendája Csanád mondája szerint a csata előtt Szent György jelent meg előtte oroszlán képében és harcra buzdította. Csanád és Gyula seregét azonban Kőkenyérnél Ajtony tapasztalt serege megfutamította, de végül a nagyőszi csatában legyőzték. Csanád diadalmasan vágta le Ajtony fejét, majd nyelvét kivágta és a tarsolyában elrejtette. Gyula erről mit sem tudva, Ajtony levágott fejét Szent Istvánhoz vitte, magának tulajdonítva a hőstettet. Ekkor Csanád a tarsolyból elővette Ajtony nyelvét, és bebizonyította, hogy ő győzte le a vezért, Gyulát pedig száműzték. Emlékezete Bár napjainkban már nem létezik Csanád vármegye, az egykori vármegye területén fekvő települések sok helyen a mai napig őrzik Csanád emlékét. Így Makón teret neveztek el róla, a két világháború között az ő nevét viselte a mai József Attila Gimnázium; Mezőkovácsházán köztéri szobor és a helyi általános iskola, míg Medgyesegyházán emlékpark őrzi Csanád nevét. A Szeged-Csanádi Egyházmegye a mai napig viseli az egykori vármegye - így Csanád nevét. Wéber György (építész) Wéber György (Budapest, 1937 –) építészmérnök. Szakmai tevékenysége Munkáját a neves tervező vállalatok égisze alatt kezdte (URÁNTERV, KÖZTI, IPARTERV), ezt követően a kivitelezői vállalatok ágazati irányítása területén tevékenykedett. Számos közösségi és ipari létesítmény tervezője és kivitelezője, továbbá több szakmai pályázaton kiváló eredménnyel szerepelt. Publikációi és publikált építésügyi szakértései széles körűek. Jelenleg több társasház építésszervezési teendőit látja el és kontrollálja azok építési munkálatait mind műszakilag, mind pedig finanszírozás szempontjából. David J. Baker David J. Baker (East Haddam, 1792. szeptember 7. – Alton, 1869. augusztus 6.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Illinois, 1830). Szathmáry Gyula Szathmáry Gyula (Battonya, 1912. február 26. – Nagyenyed, 1969. április 17.) természetrajz–kémia tankönyvíró. Élete Középiskoláit Nagyenyeden a Bethlen Kollégiumban, főiskolai tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd Egyetem Természetrajz–Kémia Karán végezte (1934). A Bethlen Kollégiumban tanított növénytant, állattant, embertant és kémiát. A kollégium nagy múltú természettudományi múzeumának őre volt 1950-ig, az államosításig. 1949 őszén három hónapig a Bolyai Tudományegyetem Természettudományi Karán előadó, de felesége halála miatt visszatért Nagyenyedre, ahol haláláig tanított. Természettudományi ismeretterjesztő cikkeit az Enyedi Hírlap (1940) és az Erdélyi Gazda (1941–43) közölte. 1990-ben gyermekei róla elnevezett alapítványt hoztak létre, amely évente díjat oszt ki a Bethlen Gábor Kollégiumban a kémiában, illetve biológiában legjobb eredményt elért tanulónak. Művei Növénytan líceumok, gimnáziumok és tanítóképzők II. osztálya számára (Zalányi I.-vel, Nagyenyed 1943). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2010. ISBN 978-973-26-0961-3 Smyril Line A Smyril Line egy feröeri hajózási társaság, melynek járatai a szigeteket és Izlandot kötik össze Dániával. A Smyril név a kis sólyom feröeri elnevezése. A társaság 1983 óta működtet személy-, autó- és teherkomp szolgáltatást egy nagy, modern, többcélú komphajó segítségével. Az eredeti hajó egy 1973-ban, Svédországban épített komp, a Norröna volt, eredeti nevén Gustav Wasa. Ezt váltotta fel 2003-ban a Lübeckben direkt erre a célra épített új hajó, amelyet szintén Norröna névre kereszteltek. A hajó heti rendszerességgel érinti a következő kikötőket: Hanstholm vagy Esbjerg , Dánia Tórshavn , Feröer Seyðisfjörður , Izland 2007 júniusa előtt a fentieken kívül a norvégiai Bergent és a Shetland-szigeteki Lerwicket is érintette, később Lerwick helyett a skóciai Scrabsterben kötött ki. A tőke a 21. században A tőke a 21. században (eredetileg franciául Le Capital au XXIe siècle) Thomas Piketty francia közgazdász 2013-as könyve, melynek fókuszában az Európában és az USA-ban a 18. századtól mért vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek állnak. A könyv először francia nyelven jelent meg, majd angolul 2014-ben, magyarul pedig 2015-ben a Kossuth Kiadónál. A központi tézise szerint abban az esetben, ha a tőkemegtérülési mutató (r) hosszabb időn át meghaladja a gazdasági növekedés (g) mértékét, annak eredménye vagyoni koncentráció lesz és a vagyon ezen egyenlőtlen megoszlása szociális és gazdasági instabilitást okoz. Piketty tézise szerint ez az egyenlőtlenség nem véletlen, hanem a kapitalizmus velejárója. Csökkentésére egy világméretű progresszív vagyonadót szorgalmaz. A könyv francia nyelvű változatából 50.000 példányt adtak el. Az angol nyelvű kiadásból alig két hónap alatt – a digitális példányokkal együtt – 92.000 darab fogyott el. A New York Times bestseller-listáján 2014 májusában első helyezést ért el. Leírás A könyv címe kissé megtévesztő: Karl Marx híres A tőke című könyvével ellentétben ez nem a tőkével, hanem a vagyonnal foglalkozik, pontosabban a vagyoni egyenlőtlenséggel. A könyv központi tézise szerint a gazdasági egyenlőtlenség nem a véletlen műve, hanem sokkal inkább a kapitalizmus velejárója, ami csak állami beavatkozás útján fordítható meg. A könyv érvelése szerint a kapitalizmus reformra szorul, melynek hiányában a demokratikus rend kerül veszélybe. Piketty elemzésében az általa vizsgált nyugat-európai és észak-amerikai országokban a gazdasági egyenlőtlenség növekvő trendjét találta, amit a 20. század derekán néhány különleges esemény – a két világháború, a nagy gazdasági világválság – pusztán átmenetileg fordított meg, hogy aztán kb. 1975-től újra az egyenlőtlenségek növekedéséé legyen a főszerep. A szerző véleménye szerint a világ a kapitalizmus olyan válfaja felé halad, ahol az üzleti siker a kormányzati szereplőkhöz fűződő kapcsolatokon múlik és ahol a gazdaság jelentős részét öröklött vagyonok dominálják. Fogadtatása Pro A Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman „az év, de talán az évtized legfontosabb közgazdasági témájú könyvének” nevezte. A szintén közgazdasági Nobel-díjas Robert Solow szerint Piketty könyve „új és erőteljes hozzájárulás egy régi témához: amíg a megtérülési ráta meghaladja a növekedés mértékét a gazdagok jövedelme és vagyona a tipikus munkajövedelemnél gyorsabban nő.” Branko Milanović, a Világbank korábbi vezető közgazdásza a könyvet „a közgazdasági gondolkodás egyik vízválasztójának” tartja. Kritikák A kritikák egy része kiemeli, Piketty könyve úgy helyezi az egyenlőtlenséget a középpontba, hogy megmagyarázná, miért éppen az volna a legnagyobb veszélyforrás. Clive Crook szerint "egyéb hibái mellett a »A tőke a 21. században« nemcsak azt hiteti el az olvasóval, hogy fontos az egyenlőtlenség, hanem, hogy semmi más nem számít. Ez a könyv azt szeretné, ha az elkövetkezendő évtizedek alacsony növekedése kapcsán nem azért aggódnánk, mert az az életszínvonal lassabb növekedését jelentené, hanem mert súlyosbítaná az egyenlőtlenséget.” Garai László megkülönbözteti a vagyon, a jövedelem, a jólét és a méltóság egyenlőtlenségét s a köztük való átmenetek kezelésére más és más megoldásokat ajánl a gazdaságpszichológia, ezen belül az identitásgazdaságtan megfontolásaiból levezetve. Mások erősen megkérdőjelezhető módszertani megoldásokat találtak a könyvben. Így például Chris Giles a Financial Times hasábjain állítja, a könyv úgy számolja ki „Európa" adatát, hogy abban Nagy-Britanniát, Franciaországot és Svédországot azonos súllyal veszi számításba. Ha nem így tenne, hanem például lakosságszámmal súlyozott átlagot számolna, más eredményre jutna. Giles további számítási hibákat is talált a Piketty által nyilvánosságra hozott nyersadatok között. Ugyanakkor a Financial Times testvérlapja, az Economist erről így ír: "Giles elemzése valóban impresszív... Azonban az eddig napvilágra került elemzések nem támasztják alá a Financial Times konklúzióját, miszerint a könyv érvelése téves." 2015-ben Kornai János élesen bírálta Thomas Piketty művének egyoldalúságát („Nem helyes hangulatot szítani a »gazdagok« ellen”). 2014 júliusában George G. Reisman(wd), a Pepperdine Egyetem közgazdaságtan professor emeritusa, az osztrák közgazdaságtani iskola egyik képviselője, szintén éles elemzésben bírálta a könyvet: Production I.G A Production I.G (����������������; Kabusikigaisa Purodakuson Ai Dzsí; Hepburn: Kabushikigaisha Purodakushon Ai Jī) japán animestúdió és termelési vállalkozás, melyet 1987. december 15-én, Muszasinóban alapított Isikava Micuhisza. A Production I.G számos televíziós animesorozat, OVA és animációs mozifilm készítésében működött közre, illetve videojátékok tervezésében és fejlesztésében, valamint zeneműkiadásban is részt vett. Jelentősebb munkáik között tartják számon a Guilty Crown, a Psycho-Pass, a Higasi no Eden és a Ghost in the Shell sorozatokat. A vállalat nyitóképsorok és egyéb grafikák készítése révén a videojáték-iparban is ismert, ahol olyan címeken dolgoztak mint a Namco Tales Studio Tales of Symphonia című szerepjátéka. A cég nevében szereplő „I” és „G” betűk a vállalat alapítóinak, Isikava Micuhisza és Goto Takajuki népszerű szereplőtervező nevére vezethető vissza. A vállalat az Association of Japanese Animations (AJA) tagja, ami egy több mint 50 animestúdiót magába foglaló szervezet. Hugh Jackman Hugh Michael Jackman (Sydney, 1968. október 12. –) Oscar-díjra jelölt Golden Globe-díjas ausztrál film- és színházi színész, producer, televíziós személyiség. Élete Sydney-ben született, az 5 testvér közül a legfiatalabbként. Szülei, az angol származású Chris Jackman és Grace Watson fiukat egy drága fiúiskolába, a Knox Grammar Schoolba iratták be, ahol pályafutása 1985-ben indult, a My Fair Lady című musicallel. A következő időszakot az angliai Uppingham Schoolban töltötte. 1995-ben ismerkedett meg Deborra-Lee Furness ausztrál színésznő, rendező és filmproducerrel, akivel 1996-ban házasságot kötött. A pár között tizenhárom év korkülönbség van az asszony javára. Két gyermeket adoptáltak, ők Oscar Maximilian Jackman, született 2000. május 15-én, és Ava Eliot Jackman, született 2005. július 10-én. Pályafutása Miután visszatért Melbourne-be, elvállalta Gaston szerepét a nagy sikerű Walt Disney produkcióban, a Szépség és a Szörnyetegben és Joe Gillist a Sunset Boulevard musicalben. Musicalszínészi pályafutása során 1988-ban részt vett a Mindsumma fesztivál kabaré produkciójában, a Summa Cabaret-ben, és két ausztrál tradicionális műsorban, a Melbourne-i Carols by Candlelight-ban és a Sydney-i Carols in the Domainben. 1998 után vált ismertté neve a szakmában, így más rendezők és producerek is felkérték szerepekre, többek között a Királyi Nemzeti Színház Oklahoma c. előadásában Londonban. Ezen szerepléséért kapta meg az Olivier Award legjobb musical színészének járó díját. 1999-ben televíziós szerepléseket is elvállalt. 2000-ben Bryan Singer felkérte a népszerű Farkas szerepére az X-Men sorozatban. A filmben együtt dolgozott a szakmában méltán híres színészekkel, mint Patrick Stewart, Halle Berry, Ian McKellen, James Marsden, Famke Janssen és Anna Paquin. A sorozat következő részeit 2003-ban és 2006-ban forgatták. 2001-ben készült második sikerfilmje, a Meg Ryannel közös Kate és Leopold, amiért jelölték a Golden Globe - Legjobb színész díjára. A filmben egy Viktória-korabeli angol arisztokratát játszik, aki egy véletlen folytán átcsöppen a 21. századi New Yorkba, ahol megismerkedik Kate-tel, a cinikus reklámszöveg-íróval. Szintén ebben az évben forgatták a Kardhal című filmet, amiben társai John Travolta és Halle Berry. 2002 és 2006 között ismét a színpadon vállalt szerepeket, többek között Billy Bigelow-t játszotta a Carouselben. 2004-ben megnyerte a Tony Award és a Drama Desk Award díjait kiemelkedő tehetségéért a Broadway, The Boy from Oz produkciójában. 2003-ban, az X-Men második részében láthattuk ismét Farkasként majd Gabriel Van Helsing, a vámpírvadász szerepében tűnik fel a mozivásznokon a Van Helsing című filmben, oldalán Kate Beckinsale és Richard Roxburgh. Filmográfia Színházi szerepek The Boy from Oz (2003-2004 Broadway) (2006 Sydney) musical, színész Carousel (2002)koncert Oklahoma! (1998–1999) színész Beauty & the Beast musical (1995)színész Sunset Boulevard musical (1995–1996) Joe Gillis, színész Vaisnavizmus A Vaisnavizmus vagy visnuizmus (dévanágari: ������ ����; magyar átírásban: vaisnava dharma) a saivizmus, saktizmus mellett a hinduizmus három fő ágának egyike. Elsődleges és legfőbb istennek Visnut, vagy annak egy megtestesülési formáját, avatáráját ismeri el. A vaisnaizmus alapját Visnu földre szállásainak mítosza képezi. E tanítás szerint, amikor a világ végveszélybe kerül, Visnu avatára formájában leszáll a földre, hogy megmentse azt. Visnunak 10 fő avatárája ismert, a vaisnavizmus szempontjából a két legjelentősebb Ráma és Krisna. Hívői a vaisnavák vagy visnuiták. Leginkább India északi tartományaiban vált uralkodó vallási áramlattá. Számtalan kisebb közösségre oszlik, amelyek Visnu más és más avatáráját imádják. A fő vonulatát a helyi törzsi vallások színezik, és az ismert történeti személyiségek formálják tovább. Visnu már a legősibb védában, a Rigvédában megjelenik, mint napisten, a legfőbb isten, Indra öccse. A vaisnava tanítás, mely szerint az egész univerzum Isten teste, szintén feltűnik a Rigvédában, a Purusa-szúktában. A Mahábhárata egyik fejezete a Bhagavad-gíta, amelyben Visnu elmondja, hogy az ő imádatával, az ember elérheti a teljességet. Ez a későbbi bhaktizmus alapja. A vaisnavizmus legfontosabb szent iratai a puránák és a szamhiták. Ezek közül legismertebb a Visnu-purána, amelyet kinyilatkoztatásnak, srutinak tartanak. A vaisnavizmus mai híveinek száma háromszázmillió körül van, zarándokhelyeik India minden részén megtalálhatók. Legjelentősebbek északon Ajodhja és Mathura-Vrindában, keleten Puri és Májápur, délen Szrírangam és Tirupati. Helye a hinduizmusban A világon mintegy 800 millió ember vallja magát hindunak. A hinduizmus nem rendelkezik ismert alapítóval, gyökerei a történelem előtti időkre nyúlnak vissza. A mai hinduizmus három legnépesebb ága a Visnu imádó vaisnavizmus, a Siva imádó saivizmus és a női isteni megjelenést, saktit (anyaistennő, Mahádévi) imádó saktizmus. A hatalmas mennyiségű hindu vallási szövegekből minden irányzat egyes részeket tart kiemelkedően fontosnak. A vaisnavizmus számára a legfontosabb a Visnu-purána és a Bhágavata-purána vagy más néven Srímad Bhágavatam. Hinduizmus és brahmanizmus A hinduizmus szó eredetileg földrajzi fogalmat jelöl. Az Észak-Indiába benyomuló muszlimok nevezték először az Indus vidékének lakóit hinduknak, a hitükre alkalmazott szó a hinduizmus. A brahmanizmus a hitet tanító brahmanák nevéből származik. Mára a két szó felcserélhetővé vált. A hinduk önmagukat úgy azonosítják, hogy hitük alapja a dharma, a hinduizmusnak nevezett vallást hívei szanátana dharmának, az „örök törvénynek” nevezik, ez megegyezik a tengernyi szampradában, vallási irányzatban. Gyökerek A első írott források a szanszkrit nyelvű védák, amelyet Indoiráni nyelvű nép foglalt írásba. Ezt a népet 19. századi elnevezéssel „árjáknak” hívták. Az árja szó szanszkrit nyelven vendégszerető, igaz, nemes, úr jelentéssel bír. A brahmanizmus kialakulása, nevéből eredően az i. e. I. évezredre tehető, ebben az időszakban alakult ki a brahmanák, az indiai papság vezetőszerepe. A szűkebb értelemben vett, mai hinduizmus a buddhista, dzsainista és az dharma alapú vallás vetélkedésé során alakult ki. A reform akkora változással járt, hogy a régebbi brahmatikus hittől megkülönböztetendő, hinduizmus néven szokás említeni. Ekkor alakul ki a személytelen, abszolút, nehezen megfogható Brahman helyett a trimúrti, Brahma, Visnu és Siva isten hármassága. Brahma kultusza nem terjed el, viszont Visnu tiszteletéből kialakul a vaisnavizmus, Siva tiszteletéből a saivizmus. A tágabb értelemben vett hinduizmuson értjük a mai hinduizmus gyökereit is. A hinduizmus egyik lényeges eleme, hogy mindegy milyen úton indul el a hívő, milyen vallási irányzatot követ, azaz milyen néven nevezi istenét, a végeredmény ugyanaz. Ebből adódik, hogy minden vallásból, amellyel találkozott, valamennyit beolvasztott a hinduizmusba is. A hinduizmus ma is nyitott az új eszmékre, amennyiben az beilleszthető a dharmáról alkotott felfogásukba. Bhakti és darsana A bhakti az istenség iránti áhítatos odaadás, feltétlen szeretet. Célja, hogy az ember megszabadulhasson a szanszárától, az állandó újjászületéstől. Ehhez nyújt segítséget a vaisnava számára Visnu. Visnu jóindulatának elnyeréséhez a bhaktin keresztül vezet az út, feltétlen odaadásával kell elnyernie Visnu bizalmát. A darsana jelentése látás, a képmásokban látni az istenséget, a vaisnavizmusban Visnut. A vaisnava teológia alapját képező Páncsarátha doktrina szerint Visnu, aki transzcendens valójában elérhetetlen a hívek számára, fokozatosan tette magát láthatóvá. Kezdetben vjúha szált alá, majd avatárái jelentek meg, ezután mint antarjámin minden ember szívébe beleszállt, végül árcsávatáraként a kő- vagy fémszoborba. Az istenné átlényegült szobrot múrtinak nevezzük. A megtestesülés nem teljes, minden múrtinak más az ereje. A múrti a templom központi eleme. A múrti létrejöhet egy meglévő szoborból is, ilyenkor Visnu álomban jelenik meg, és vezeti a hívőt a szoborhoz. Amennyiben a szobrot a művész a silpa-sásztrákban, a hindu templomépítészeti és képzőművészeti tankönyvekben leírtaknak megfelelően készíti, és utána felszentelik, a szobor szintén múrti lesz. Visnu iránti legnagyobb odaadásnak számít, ha valaki lakhelyet is készít a múrti számára, azaz a tradícióknak, szent leírásoknak megfelelően templomot, kegyhelyet építtet. A képmásokhoz bonyolult szertartások tartoznak. Úgy bánnak vele, mint egy kedves vendéggel. Öltöztetik, étellel kínálják, kocsira emelve sétálni viszik, a nagy meleg elől hűvösebb helyre költöztetik. Története Visnu megjelenése Visnu már a legősibb védában, a Rigvédában megjelenik, mint napisten, a legfőbb isten, Indra öccse. A vaisnava tanítás, mely szerint az egész univerzum Isten teste, szintén megjelenik a Rigvédában, ez a Purusa-szúkta. A legrégibb Visnuval kapcsolatos mítosz a trivikrama (Visnu három lépése). Ez a történet lehet az őse Visnu ötödik, törpe avatárájának (Vámana-avatára). Visnunak tíz fő megtestesülését ismeri a hinduizmus, ez a dasavatára (tíz avatára). A vaisnavizmus szempontjából a hetedik és a nyolcadik megtestesülés a legfontosabb. Hetedik megtestesülése Ráma, erről a Rámájana eposz regél. Nyolcadik, a teljes megtestesülésének tekintett Krisna, akinek történetét a Mahábhárata tartalmazza. A Mahábhárata része a Bhagavad-gíta, amelyben Visnu elmondja, hogy az ő imádatával az ember elérheti a teljességet. Ez a későbbi bhaktizmus alapja. A korai bhakti-mozgalmak A 7. századtól Dél-Indiában a független tamil királyságokban (Tamilakam) a buddhizmus, mint az ellenség (Kalábhrák) által erőszakosan terjesztett vallás nem tudott tért hódítani. Egyes elemei azonban, mint például a Bódhíszattva-bhaktiból a bhakti beépült a kultúrába, így alakult ki a saiva-bhakti, majd a vaisnava-bhakti. A bhakti ideájában a társadalmi helyzet, a származás sem játszik szerepet, egyedül az imádott istennel (Siva, Visnu) és a többi hívővel fenntartott kapcsolat a fontos. A bhakti-hívők továbbra is az egyéni megváltás lehetőségét hirdetik. A tamil vaisnava-bhakti költők az ázsvárok (szanszkritos formában: álvár). A 7. és 10. századi tamil ázsvár költők munkáit a 10. század közepén Nádamudi (szanszkritos formában: Náthamuni) rendezte egy antológiába Nálájira pirabandam (Négyezer prabandha) címmel. Legkiválóbb ázsvár költők: Perijázsvár, Ándál, Tirumangai Ázsvár és Nammázsvár (szanszkritos formában: Nammálvár). Az ázsvár antológia, a Nálájirappirabandam bevezetője részben már szanszkrit nyelven íródott. A 11. századtól India északi részén már terjedt az iszlám, így a dél-indiai területekre húzódtak vissza a szanszkrit hagyományok. A viszonylag független és erős tamil királyságokban tovább tudott fejlődni és megerősödni a hagyományos hindu kultúra is. A 12. századtól kezdve a vaisnava istentisztelet bhaktival átfűtött formája fokozatosan visszatért és elterjedt egész Észak-Indiában. A Ráma és Krisna életéhez kapcsolódó helyeket, mint Ajodhja és Vrindában, újjáélesztik, zarándokhelyekké válnak. Világhírű irodalmi művek születnek, mint Dzsajadéva Gíta Govindája, mely Weöres Sándor fordításában magyarul is olvasható. Művelői között találunk nőket, mint Ándál (korai tamil) és Mírábáj (16. század, Rádzsasztán-Gudzsarát), és kaszton kívülit is mint Ráidász. A 15. században Csandídás (bengáli: ��������), a nagy bhakta költő énekelte meg a tehénpásztorlány (gopi) jelképébe öltöztetett emberi lélek, és a Legfőbb Pásztor, Krisna szerelmes egyesülésének misztériumát. Vaisnavizmus irányzatai A 14. században a vaisnava vallási vezetők a számtalan közösséget négy fő irányzatra, szampradákra osztották. Minden későbbi vaisnava felekezet akkor válik elismertté, ha valamelyik irányzathoz tartozik. A négy irányzat négy vallási vezetőhöz kapcsolódik, a srivaisnavizmus Rámanudzsához, a brahma Madhvához, a kumára Nimbárkához, a rudra Visnuszvámihoz és Vallabhához. Srivaisnavizmus Visnut és Srít együtt tisztelő hindu kultusz. A kultusz kialakulásakor Srí és Visnu még külön istenségek, akik később összeolvadtak. Az összeolvadás jelét Visnu a testén viseli, mellkasának bal oldalán, ez a srívatsza. A későbbiek folyamán Srít mint Visnu hitvesét említik, így összekapcsolódik Laksmival, és annak megjelenési formáival is, mint Rádhával, a Visnu-avatára Krisna párjával. A női és a férfi oldal egyenrangú. A kultusz főleg Dél-Indiában virágzik, az ázsvárok hagyományaira épül. Elfogadják a Védákat és az ázsvár himnuszokat, főleg a Tiruvámolit, amelyet egyenrangúnak tartanak az upanisadokkal. Jellemzőjük a bhakti, az istennek való teljes önátadás. Gyakorolják a darsanát, vagyis képmásokon keresztül tisztelik Istent. Kialakulása a 9-10. századra tehető, központja a dél-indiai Srírangam városa a Kaveri folyó egyik szigetén. Első szellemi vezetője a tamil Nádamudi (szanszkrit: Náthamuni) volt, aki felvette a szent iratok közé a tamil vaisnava-bhakti költők, az ázsvárok (szanszkritos formában: álvár) himnuszait. Ez azt jelentette, hogy a dalokat ettől kezdve a templomokban énekelhették. A 11. században a város és a mozgalom szellemi vezetője Rámanudzsa lett, új központot is kialakított Tirupatiban. A terjeszkedést a Csola királyság saiva felekezetű királya, I. Kulothunga Csola szakította meg, amikor száműzte Rámanudzsát, aki 12 évet töltött a szomszédos Májszuri Királyságban. A májszúri király templomot épített Melkótban, Rámanudzsa itt töltötte száműzetését. A vaisnava-védántát tárgyaló művei mellett kialakította a vaisnava templomok vallásgyakorlati formáját, majd kinevezte az ácsárjákat, akikhez a későbbiekben a doktrinális és vallásgyakorlati kérdésekkel lehetett fordulni. Ezt tekintik a vaisnavizmus kiindulásának. A srívaisnavizmus módosított monizmus, melynek tanítása szerint Visnu a teremtő, fenntartó és megváltó istenség. A világegyetem nem májá (illúzió), hanem isten teste. Az istenség egész, az emberek ennek függő részei. Az emberek eredetüknél fogva tiszták, csak belekerültek a szanszárába, az élet körforgásába, ezért boldogtalanok. Az emberek elfelejtették ezt, de egy tanító, a guru segítségével visszatalálhatnak önmagukhoz, és ezzel Visnuhoz. Jelenleg két irányzatuk van, a déli, Káncsipuram központtal, és az északi Srírangam központtal. A 14. században vált ketté, nyelvi és hitértelmezésbeli viták miatt. A déli ág egyenrangúnak tartja a tamil és a szanszkrit nyelvű szövegeket. A macskaiskolának is nevezett ág úgy tartja, hogy ahogy a macska a kölykét menekíti ki a tűzből, úgy Visnu is kimenekíti az embert, nincs szükség az ember tevékenységére. Az északi ág a szanszkrit szövegeket tekinti elsődlegesnek. Ezt az ágat majomiskolának is nevezik, mert úgy tartja, hogy ahogy a kölyökmajomnak is kapaszkodnia kell anyjába, ugyanúgy a hívőnek is tennie kell saját megmentéséért. Brahma irányzat Az irányzat tanainak első megfogalmazója: Madhva (1238-1317). Főműve a Dvaita védánta, a Brahma-szútra kommentárja. Madhva a mai Kannada állam területén született, tanítómestere a Ánandatirtha nevet adta neki, majd a kolostor vezetője lett. Dvaita-védánta című művében (jelentése: dualista védánta) öt pontban fogalmazta meg az abszolút és az ember közötti különbséget. A mulandó lények gyökeresen különböznek az élettelen anyagtól, a brahmantól és egymástól. Isten és az ember közötti kapcsolat bimba-pratibimba, azaz kép-tükörkép, Isten az őseredeti létező, minden tudás forrása, az emberek csak ennek árnyai. A világi kötelékektől csak Isten kegyelméből lehet megszabadulni. Madhva szerint vannak emberek, akik sosem tudnak kiszabadulni a szanszára körforgásából A kiszabadulásnak egyetlen útja létezik, a bhakti, ezzel lehet elnyerni Visnu kegyét, aki eldönti, hogy a világhoz láncolja, vagy megszabadítja az embert. A bhakti révén a hívők eljuthatnak a száksátkára állapothoz, amikor megpillanthatják a testet öltött istent. A megszabadult lelkek eljuthatnak Istenhez, de itt is istennek vannak alárendelve. Érdekessége, hogy az emberek közötti különbségek még itt is megmaradnak. Kumára vagy Szamakádi Dualisztikus monizmus, mely szerint az egyéni lelkek és az anyag világa különbözik is és nem is különbözik az istenségtől. Alapszövege a Nimbárka (11. század) által írt Dvaitádvaita. Mint a többi irányzat megalapozó irata, ez is a Brahma-szútra kommentárja. Nimbárka tanításában három kategóriát különböztet meg: ezek cit, acit és Ísvara. Ísvara az istenség, mint elvont fogalom, cit a lélek, az élvező, az acit a világ, az élvezet tárgya. Ísvara önmagában is létező, míg a cit és az acit Ísvarától függnek. A példa szerint úgy, mint a nap és a nap sugarai. Tanításának lényege ezek különbsége. Ugyanakkor a cit és acit nem különbözik Ísvarától, mert semmi nem létezhet Ísvarán kívül. Rudra irányzat, Vallabha pustimárgája Visnuszvámi által indított irányzat mai formáját Vallabha alakította ki. Vallabha (1481-1533) telugu származású brahmana dolgozta ki a pustimárga, „A gyarapodás útja” nevű vaisnava-védánda irányzatot. Az irányzat „tiszta monizmus”, mely szerint az isten azonos a világmindenséggel. Legjelentősebb szent irata a Bhágavata-purána, ezt tartja a Brahma-szútra egyetlen hiteles kommentárjának. Meglátása szerint lehetetlen megállapítani, hogy Isten miért választ ki valakit, illetve másokat, akik az emberek szerint megérdemelnék, vagy miért nem. Az isteni kegyelem ok nélküli, a híveknek fel kell készülni az elfogadására, de befolyásolni nem tudják. A pustimárga liberális irányzatnak minősül, befogadja a nőket, gyerekeket, még a kaszton kívülieket is. Példaképei a vrindávani gópik, akik mások megvetésével nem törődve imádják és követik Krisnát, Visnu megtestesült formáját. A móksa helyett a nitja-lílát (örök szerelmi játék) hirdeti, ezt tekinti az elérendő célnak. Isten tiszteletének formája központi helyet foglal el a pustimárgában. Megkülönbözteti a szévát, (szertartás, szolgálat) és a púdzsát (istentisztelet). Szévának csak Srí Góvardhananátha (Náthadzsi) képmása előtt bemutatott istentisztelet minősül, ezt tekinti az isten valódi jelenlétének. Újabb irányzatok A 15. században jelenik meg a Brahma vonulathoz tartozó Gaudíja-szamprada, amely szerint az egyéni lelkek és az anyag világának, az istenséghez való viszonya gondolkodással nem megragadható. Alapító mestere Csaitanja (1486-1533). Szerinte a legfőbb boldogság Krisna szeretőjével, Rádhával azonosulni, és magát Krisna szerelmes ölelésének átadni. Az ő utódjának tekintette magát A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda, aki 1965-ben New Yorkba költözött, és ott megalapította a Krisna Tudatúak közösségét (ISKCON), amely Magyarországon is elterjedt. Orrouer Orrouer település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 303 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Szmida Lajos Szmida Lajos (Nyitra, 1853. szeptember 18. – Budapest, 1935. október 3.) magyar királyi számvizsgáló a budapesti magyar királyi pénzügyigazgatóságnál. Élete Szmida Mátyás ügyvéd és mezőkeszi Palásthy Ludovika (Lujza) fia. Tanulmányait Nyitrán és Pozsonyban befejezvén, a budapesti Ludovika Akadémián katonának nevelték; 1876. augusztus 18-án a tiszti vizsgát letette és az intézetet elhagyta és a honvédségből is kilépett. 1878. október 1-jén Kostyál Pál nyitrai alispán maga mellé vette gyakornoknak. 1880-ban árvaszéki helyettes aljegyző és fél év mulva megyei alszámvevő lett. 1883-ban lemondott állásáról és a honvédségnél keresett alkalmazást; a félévi próbaszolgálat alatt súlyos beteg lett és a katonai szolgálatra alkalmatlan volt. Ekkor Budapestre került és hírlapírással foglalkozott. 1885 novemberében Hertelendy József torontál vármegyei főispán magával vitte a Délvidékre és Temesvárt a begavölgyi vízszabályozó társulatnál alkalmazta mint számfejtőt; azon év november 26-án Temes vármegye megválasztotta számvevőnek. 1902-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban részt vett a könyvtárnoki szaktanfolyamban. A vármegyei számvevőség államosíttatván, a budapestvidéki pénzügyigazgatóságnál számvizsgálóvá nevezték ki. 1917-ben a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta számára. Cikkei: a Nyitramegyei Közlönyben (1877. A zobori zárda romok, 1882. Nyitravármegye székházának százéves története, 1883. Privigye mezőváros régi pecsétnyomói, 1884. Bajmócz várának ismertetése); írt még a Délmagyarországi Lapokba, a Délmagyarországi Közlönybe (1901. Freidorf Szabadfalva temesmegyei község magyar szabadságharczbeli emléke) és a Délmagyarországba sat. Művei Merengés a természet halálos ágyánál. Nyitra, 1877. (Különny. a Nyitrai Közlönyből ). A segesvári csatamező, mint Petőfi Sándor sírja. Temesvár, 1885. Bél Mátyás polyhistor élete és munkái. Temesvár, 1885. Álomképek. (Tizennégy karczolat) Temesvár, 1898. (Ism. Délm. Közlöny 121. sz.). A Temesvár Erzsébetvárosi «Mária-szobor» története. Temesvár, 1899. Kegyelethangok az 1848-49. évi szabadságharcz emlékeiből. Temesvár, 1900. A Timáry-család. Temesvár, 901. A Temesvár-gyárvárosi millenniumi r. kath. templom történetei. Temesvár, 1902. Detta nagy község multja és jelene. Temesvár, 1901. Temesvármegyei Végvár (Rittberg) nagyközség multja és jelene. Temesvár, 1901. (Nikolényi Istvánnal). Temesvármegyei Károlyfalva nagyközség története. Temesvár, 1902. Rajzokkal (Németül: U. ott, 1902.). Temesvármegyei Vojtek nagyközség története. Temesvár, 1902. Rajzokkal. (Németül: U. ott, 1902.). A lukareczi bazalt és bánya ismertetése. Temesvár, 1902. Csernovics Péter temesi gróf, kir. biztos naplója 1848-ból. Temesvár, 1902. Jegyzetek Halálesete bejegyezve a Bp. I. ker. állami halotti akv. 1586/1935. folyószáma alatt. Dunántúl, 1935. október 6. Budapesti Közlöny, 1917. május 3. (51. évfolyam, 101. szám) 1. old. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Lucien Quélet Lucien Quélet (Montécheroux, 1832. július 14. - Hérimoncourt, 1899. augusztus 25.) francia tudós, végzettsége szerint gyógyszerész, de mikológiai és botanikai munkássága tette őt ismertté az utókor számára. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Quél.”. Élete, munkássága Quélet a kelet-franciaországi Montécheroux-ban született, egy farmer gyermekeként. Szüleit mégy gyermekkorában elvesztette, így nagynénjei nevelték fel. Középiskolai tanulmányait Montbéliard-ban végezte, majd gyógyszerészi diplomát szerzett a Strasbourgi Egyetemen. Már gyermekkorától kezdve érdeklődött a mikológia és botanika iránt, 1884-ben alapított egy mikológiával foglalkozó társaságot, a Société Mycologique de France-ot. 1888-ban adta ki élete fő művét, Flore mycologique de la France et des pays limitrophes (Franciaország és a környező országok gombafajai) címmel. Ebben a művében több, korábban ismeretlen gombafajt is leírt, ezzel a tudományág egy meghatározó képviselője lett. 1899-ben, Hérimoncourt-ban hunyt el. Forrás Lucien Quélet Professional Darts Corporation A Professional Darts Corporation (rövidítve PDC) egy professzionális dartsszervezet az Egyesült Királyságban. 1992-ben alakult, amikor pár játékos kilépett a British Darts Organisationből (BDO) és létrehozta ezt a szervezetet, amit eredetileg World Darts Council (WDC) néven alapítottak. A PDC számos versenyt indított el. Köztük a legismertebb A PDC világbajnokság, ami magasabb színvonalat hoz, mint a BDO világbajnokság. Ezenkívül még az ismertebb versenyek közé tartozik a UK Open, a Premier League Darts, a World Matchplay és a World Grand Prix. Megalakulás Az 1980-as években a darts hanyatlásnak indult. Kevés volt a tévés közvetítés és a szponzorok sorra tűntek el a dartsból. Ez a játékosok megélhetését fenyegette, hiszen nagyon sokan már csak a dartsból éltek. Ezért 16 játékos: Phil Taylor, Dennis Priestley, Rod Harrington, John Lowe, Alan Warriner, Eric Bristow, Jocky Wilson, Bob Anderson, Peter Evison, Jamie Harvey, Ritchie Gardner, Cliff Lazarenko, Kevin Spiolek, Keith Deller, Mike Gregory, és Chris Johns, úgy döntött, hogy egy új szervezetet hoz létre,World Darts Council (WDC) néven. Az első versenyek A szervezet első versenye az 1993-ban életre hívott, és ugyanazon év február 7-én lezajló Dutch Open, amit végül Alan Warriner nyert meg, a döntőben Jocky Wilsont legyőzve 3-0-ra. Ezen kívül márciusban rendeztek egy UK Matchplayt, amit Dennis Priestley nyert, majd áprilisban Bob Anderson diadalával zárult a Samson Darts Classic versenye. Májusban ismét Warriner győzött, ezúttal a Finn Openen, míg a világbajnokság előtti utolsó versenyen, a novemberben megrendezett Lada UK Mastersen Mike Gregory érte el a végső győzelmet. Az első WDC világbajnokságon 24 versenyző vett részt. A versenyt az angol Dennis Priestley nyerte. A döntőben 6-1 győzte le a honfitársát, Phil Taylort. Jelenlegi versenyek A PDC televíziós közvetítései: PDC világbajnokság, Premier League, World Grand Prix, World Matchplay, UK Open. Angliában a versenyek nagy részét a Sky Sports közvetíti. Magyarországon a Sport Tv közvetíti a darts eseményeket. Világbajnokság A PDC világbajnokságot 1994 óta rendezik meg. 2008 óta tartják a vb-t a mai helyszínén, a londoni Alexandra Palace-ben. A világbajnokságok egyeduralkodója Phil Taylor, aki eddig 16-szor nyerte meg a tornát. 1994 és 2007 között mindig bejutott a világbajnoki döntőbe, ahol ez idő alatt csak háromszor nem sikerült nyernie. Rajta kívül még Micheal van Gerwen (2014, 2017), John Part (2003, 2008), Adrian Lewis (2011, 2012), Gary Anderson (2015, 2016), Dennis Priestley (1994), Raymond van Barneveld (2007) és Rob Cross (2018) nyert világbajnokságot. Nyílt halmaz A topológiában egy halmaz akkor nyílt, ha nem tartalmazza egy határpontját sem, vagyis megegyezik a belső pontjainak halmazával. Metrikus terekben a nyílt halmazok pontosan azok, amelyek minden pontjához van olyan ε, hogy amely pontok ennél közelebb vannak, azok is a halmazhoz tartoznak. Topologikus terekben ezt környezetekkel fogalmazzák át: egy halmaz nyílt, ha minden pontjának egy környezetét is tartalmazza. A definíciónak az a lényege, hogy mivel a nyílt halmaz minden pontját a halmaz saját elemei veszik körül, ezért nem tartalmazza a határát. A komplementere tartalmazza a halmaz határát, ami az ő határa is, tehát a zárt halmazokról tudjuk, hogy tartalmazzák a határukat. A topologikus terekben a nyílt halmazokat használják ahhoz, hogy kifejezzék a pontok közelségét. Ezt használják például a folytonos függvények definíciójának átviteléhez. A topologikus terek szerkezetét az határozza meg, hogy mely halmazok nyíltak bennük. A nyílt halmazok rendszerét ismét topológiának hívják. Ezek a matematika kapcsolódó területein is szervező erővel bírnak, például a Zariski-topológia az algebrai geometriában, ami a varietások topológiai szemléletét tükrözi, vagy a differenciáltopológia differenciálható sokaságai, ahol minden ponthoz van őt tartalmazó nyílt halmaz, amely homeomorf egy euklideszi nyílt gömbbel. A pontok és a halmazok elválaszthatóságát is nyílt halmazokkal fogalmazzák meg. Az elválaszthatósági axiómák pontok vagy halmazok elválasztásáról szólnak. A topologikus terek kategóriájában a morfizmusok a két topologikus tér között menő folytonos függvények, amelyek megőrzik a topologikus terek szerkezetét, és közeli pontokat közeli pontokba visznek. A metrikus terek topológiájában egy függvény méri a távolságot az egyes pontok között. Ez a távolságfüggvény adja meg a tér topológiáját, vagyis hogy mely halmazok tekinthetők nyíltnak. A metrikus terekben vizsgálhatók az izometriák is, amelyek megőrzik a távolságot a topologikus invariánsok mellett. A topológia szempontjából jól ismerjük a topologikus tereket, bár vannak megoldatlan problémák is. Motiváció A nyílt halmazok segítenek az egyes pontok elkülönítésében. Hogyha egy pont körül van egy nyílt halmaz, ami nem tartalmaz egy másik pontot, akkor a két pont topológiailag elkülöníthető, így lehet mérték bevezetése nélkül beszélni topologikus közelségről. A valós számok halmazán a szokásos euklideszi metrikában, ha x és y valós számok, akkor távolságuk így adható meg: d(x, y) = |x - y|. Így beszélhetünk egy valós szám környezetéről, vagyis egy adott valós számhoz közeli számok halmazáról. Ha x valós szám, akkor az ε sugarú környezetébe azok a valós szám,ok tartoznak, amelyek ε-nál közelebb vannak x-hez. Ha ε-t egyre kisebb pozitív számnak vesszük, akkor a környezet pontjai egyre inkább megközelítik x-et. Például, ha x = 0 és ε = 1, akkor a környezet a (−1,1) intervallum, tehát a −1 és 1 közötti számok. Ha ε = 0,5, akkor az intervallum a −0,5 és 0,5 közötti számokra szűkül. Ezek a számok pontosabban közelítik x-et, mint ha ε = 1. Ahogy a fentiek mutatják, az x = 0 esetben az egyre kisebb ε esetén a (-ε,ε) intervallum egyre pontosabban megközelíti x-et. Jobban mondva, ezek az intervallumok egyre több információt adnak a 0 valós számról. A konkrét metrika helyett halmazokkal is leírhatók a közeli pontok. Ennek az ötletnek messzemenő következményei vannak: a különböző 0-t közös elemként tartalmazó halmazrendszerek esetén különböző eredményeket kaphatunk a 0 és más valós számok távolsága szerint. Ha a távolság méréséhez csak a teljes halmazt fogadjuk el, akkor minden pont közel lesz 0-hoz, hiszen csak egy pontossági fok van. Tehát bizonyos értelemben a 0-tól minden 0 távolságra van. Ezt az segíthet elfogadni, hogy ez egy igaz-hamis állítás: ami valós, az 0-hoz közeli, ami nem valós, az 0-tól távoli. Általában véve, a 0-t megközelítő halmazok rendszere a 0 környezetbázisa; ennek elemei nyílt halmazok. Ez a szemlélet más halmazokra is általánosítható. Jelölje az adott halmazt X, és legyen x eleme X-nek! Ekkor megadható olyan x-et tartalmazó halmazok rendszere, amely approximálja x-et. Ha ez megfelel bizonyos axiómáknak, akkor a távolságmérés egy jól definiált módszerét kapjuk. Például X egy tetszőleges pontja valamennyire megközelíthető kell, hogy legyen, ezért X-nek benne kell lennie ezek uniójában. Ha kisebb halmazokat is beveszünk, akkor x-et pontosabban is megközelítjük. Emellett vannak más axiómák is, amelyeket kielégítve egyre jobb tulajdonságú tereket kaphatunk. Definíciók A nyílt halmaz fogalma különböző szintű általánossággal alkotható meg. Euklideszi tér Az euklideszi tér egy U részhalmaza nyílt, ha minden U-beli x ponthoz van olyan ε > 0, hogy az tér minden olyan pontja, ami ε-nál közelebb van x-hez, U-beli. Vagyis, ha U minden pontját annak egy környezetével együtt tartalmazza. Metrikus terek Metrikus terekben a definíció az euklideszi tér távolsággal megadott definíciójához hasonló. Egy X, d metrikus tér egy U részhalmaza nyílt, ha U minden pontjához van ε > 0, hogy minden y pont, amire d(x, y) < ε, y is eleme U-nak. Azaz, ha U minden pontjának van környezete, ami része U-nak. Az euklideszi terekhez hasonlóan definiálhatjuk a nyílt gömböket. Egy x közepű, r sugarú nyílt gömb az x-hez r-nél közelebb levő pontokból áll: A nyílt gömbhöz nem tartozik hozzá a határa, vagyis az x középponttól r távolságra levő pontok. A norma cikk tartalmaz példákat arra, hogy a gömb nem a megszokott gömb, vagy kör alakú. Ha metrikus tér, akkor az részhalmaza nyílt, ha: Példák Ha -t a szokásos euklideszi metrikával tekintjük, akkor ezek a halmazok nyíltak: Az intervallum, általánosabban a nyílt intervallumok. Mindezek az intervallumok gömbök -ben. Maga is nyílt. A racionális számok halmaza nyílt -ban, de nem nyílt -ben. A intervallum nem nyílt -ben, de nyílt -ban, mert π nem racionális. -ben a nyílt halmazok elképzelhetők körvonaluktól megfosztott síkidomokként. Tulajdonságai Minden nyílt gömb nyílt halmaz. Ez bizonyítható így: Legyen a vizsgált gömb középpontja x, sugara r! Legyen az gömb egy pontja! Ekkor jó lesz a választott környezet sugarának, mivel része az gömbnek. Hasonló módon belátható, hogy a zárt gömbök zártak. Két nyílt halmaz metszete ismét nyílt; innen következik, hogy véges sok metszete szintén nyílt. Ezzel szemben nem következik, sőt, nem is igaz, hogy végtelen sok nyílt halmaz metszete is nyílt. Ha például -en, mint alaphalmazon vesszük az összes alakú nyílt intervallumot, ahol a befutja a pozitív egészeket, akkor a metszet a egyelemű halmaz lesz, ami nem nyílt: Tetszőleges sok, akár végtelen sok nyílt halmaz uniója is nyílt. Ez könnyen belátható, hiszen az unió minden pontja valamelyik tag eleme, ami környezetével együtt tartalmazza. De mivel a tag része az uniónak, ezért az unió is tartalmazza a környezetet. Topologikus terek A topologikus terek szerkezetét gyakran nyílt halmazaikkal adják meg; ekkor a nyílt halmaz alapfogalom. Legyen a T X részhalmazainak egy rendszere olyan, hogy: Ekkor (X, T) topologikus tér a T topológiával, és T elemei a nyílt halmazok. Ez a definíció a metrikus terek topológiájának általánosítása, hiszen az szintén topológia. Emellett a nyílt halmazok megadhatók másként is, nyíltbázis vagy környezetbázis használatával. Ha (X, 𝜑) topologikus tér, akkor egy U részhalmaz akkor és csak akkor nyílt, ha U minden U-beli pontnak környezete. Ez a definíció a metrikus tereken használatos nyílt halmaz fogalmának általánosítása. A metrikus terek topologikus terek is, hiszen a fenti definíció szerinti nyílt halmazok rendszere topológiát alkot a metrikus téren. Emellett a metrikus tereknek más tulajdonságai is vannak, például elválasztási tulajdonságai, amelyeknek azonban nem minden topologikus tér tesz eleget. Ezek a topologikus terek nem lehetnek metrikus terek. Tulajdonságai Az üres halmaz nyílt-zárt A topologikus tér alaphalmaza nyílt-zárt Akárhány nyílt halmaz uniója nyílt Véges sok nyílt halmaz metszete nyílt Végtelen sok nyílt halmaz metszete nem szükségszerűen nyílt. Például az (−1/n, 1/n) alakú nyílt intervallumok metszete nem nyílt, hiszen megegyezik a {0} halmazzal, ami a valós számok szokásos metrikájában nem nyílt. A megszámlálható sok nyílt halmaz uniójaként konstruálhatók a Gδ halmazok. Alkalmazásai A nyílt halmazok központi szerepet kapnak a topológiában. A fogalmat a topologikus, a metrikus és az uniform terek megalkotásához használják fel. A valós számok nyílt halmazai előállnak megszámlálható nyílt intervallum uniójaként. Minden, topologikus térbe ágyazott halmaz tartalmaz nyílt halmazt, ha mást nem, akkor az üreset. A legnagyobb nyílt részhalmaz a halmaz belseje, ami előáll az összes nyílt részhalmaz uniójaként. Itt a nyíltság az egész téren értendő, és nem a halmazra vonatkoztatva. Legyen X és Y topologikus tér, és f egy X-ből Y-ba menő függvény. Ekkor, ha Y minden nyílt részhalmazának ősképe nyílt X-ben, akkor f folytonos. Ekvivalensen, zárt halmaz ősképe zárt. Ha f megőrzi a nyíltságot, akkor nyílt leképezés. A folytonossággal szemben nem ekvivalens a zárt halmazos tulajdonság. Az vetítés nyílt, de az halmazt -re képezi. A nyílt leképezésekkel vizsgálható a bijektív leképezések inverzének folytonossága. A funkcionálanalízis egyik központi tétele a nyílt lineáris leképezésekről a nyílt leképezések tétele. Egy leképezés relatív nyílt, ha nyílt a képének altértopológiájára. Megjegyzések A nyíltság relatív A halmazok nyílt volta a topológiától függ. A topologikus tereket sokszor tartóhalmazukkal jelöljük; ekkor a korábban bevezetett, vagy a szokásos topológiára gondolunk. Ha egy halmazon két topológia van megadva, akkor ha egy halmaz az egyikben nyílt, akkor a másikban nem biztos, hogy az. Például az altértopológiában nyíltak azok a halmazok, amelyeknek az altérrel vett metszete nyílt; ez új nyílt halmazokat vezet be. Álljon az U halmaz a (0, 1) intervallum racionális számaiból! Ekkor U nyílt a racionális számok szokásos topológiájában, de nem nyílt a valós számok szokásos topológiájában. A racionális számok topológiájában minden pontjához van egy környezet, amiben levő racionális számok benne vannak az intervallumban. A valós számok halmazán ez nincs így, mivel minden racionális szám tetszőlegesen pontosan megközelíthető irracionális számokkal. Nyílt-zárt halmazok A halmazok nyíltsága és zártsága nem zárja ki egymást. Egy halmaz lehet egyszerre nyílt, zárt, vagy lehet egyik sem. Bármely topológiában a tartóhalmaz és az üres halmaz nyílt is, zárt is. Ez a két halmaz komplementere is egymásnak. Az intervallum nyílt, mert eleme az euklideszi topológiának. Ha zárt lenne, akkor a komplementere nyílt lenne. De komplementere az halmaz, ami nem áll elő megszámlálható sok nyílt intervallum uniójaként. Tehát I nyílt, de nem zárt. Hasonlóan belátható, hogy zárt, és nem nyílt. nem tartozik az euklideszi topológiához, és a fentiekhez hasonlóan komplementere, sem állítható elő nyílt intervallumok megszámlálható uniójaként, tehát nem nyílt, és nem zárt. Jegyzetek Krantz, Steven G.. Fundamentals, Essentials of Topology With Applications. CRC Press, 3-4. o. (2009). ISBN 9781420089745 Taylor, Joseph L.. Analytic functions, Complex variables. American Mathematical society, 29. o. (2011). ISBN 9780821869017 Forrás Boto von Querenburg: Mengentheoretische Topologie. 3. neu bearbeitete und erweiterte Auflage. Springer-Verlag, Berlin u. a. 2001, ISBN 3-540-67790-9 ( Springer-Lehrbuch ). Jean-Loup Chrétien Jean-Loup Chrétien (La Rochelle, 1938. augusztus 20. –) francia űrhajós. Ő volt az első francia, ugyanakkor az első nyugat-európai, aki űrrepülést hajtott végre. Életpályája A katonai főiskola elvégzését követően 1959-től a légierő pilótája. 1961-ben repülőmérnöki oklevelet szerzett. 1980. június 12-től részesült űrhajós kiképzésben. Három űrutazásban vett részt, összesen 43 napot, 11 órát 19 percet töltött a világűrben. Űrrepülései 1982 . június 24. és július 2. között a Szojuz T–6 fedélzetén az Interkozmosz program keretében Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov és Alekszandr Szergejevics Ivancsenkov társaságában repült a Szaljut–7 űrállomásra. 1988 . november 26-án a Szojuz TM–7 fedélzetén indult újabb űrfeladat végrehajtására Alekszandr Alekszandrovics Volkov és Szergej Konsztantyinovics Krikaljov társaságában a Mir űrállomásra, majd december 21-én a Szojuz TM–6 fedélzetén Vlagyimir Georgijevics Tyitov és Musza Hiramanovics Manarov társaságában érkezett vissza a Földre . Ő volt az első nem szovjet és nem amerikai űrhajós, aki űrsétát hajtott végre. 1997 . szeptember 26-án az Atlantis űrrepülőgép fedélzetén az STS–86 küldetésen hajtott végre feladatokat. Szakmai sikerei Több szakmai szervezetnek is tagja (francia és amerikai Akadémia, Repülés és Űrhajózás Múzeuma, asztronautikai intézet, űrfelfedezők társasága). Űrtevékenységgel foglalkozó vállalatok tanácsadója (Dassault repülőgépgyár). Bélyegen is megörökítették az űrrepülését. A külföldieknek adható Szovjetunió Hőse kitüntetés, a Munka Vörös Zászló érdemrendje, a Lenin-rend és több magas rangú francia és amerikai kitüntetés tulajdonosa. Dolly (birka) Dolly (1996. július 5. – 2003. február 14.) egy nőstény birka volt, a világ első testi sejtből klónozott emlőse. 1996. július 5-én született Edinburgh-ban. Ian Wilmut és Keith Campbell vezetésével egy kutatócsoport egy nem megtermékenyített, de érett petesejt magját eltávolította, és a klónozni kívánt élőlény sejtmagját (egy emlőmirigy sejtét) ültették helyébe. A petesejtet egy skót blackface (fekete pofájú) juhtól vették, míg a sejtmagot egy finn dorset fajtájútól, hogy a laikusok számára is szemmel látható legyen majd a klónozás eredménye. Ezt már csak egy „béranyába” kellett helyezni, hogy az élőlény DNS-éből, annak pontos mása megszülessen. A sikeres kísérletről 1997. február 23-án tett bejelentést az edinburghi Roslin kutatóintézet.(Az ember klónozását nemzetközi egyezmények jelenleg is tiltják.) Nevét Dolly Parton amerikai country-énekesnőről kapta, akinek keblei „mély benyomást” tettek az emlőmirigy-sejtből klónozott jószágot létrehozó kutatókra. 2001-ben egy birkáknál nagyon gyakori betegséget kapott el, ám immunkezeléssel sikerült meggyógyítani. Végül 2003-ban pusztult el, 6 éves korában. Halála után kitömték, és Edinburgh-ban kiállították. Johann Kempen Johann Franz Kempen von Fichtenstamm báró (Pardubitz, 1793. június 26. – Schwarzau, 1863. november 29.) Tisztviselő volt a császári és királyi (kaiserlich und königlich) hadseregnél. Legmagasabb rangja altábornagy volt. Ő adott parancsot Batthyány Lajos magyar miniszterelnök halálos ítéletének akasztás helyett golyó általi végrehajtására. Ferenc József császár 1849-ben Haynau ajánlására Kempent nevezte ki annak a csendőrségnek az általános felügyelőjének, amit később jelentősen megerősített. Szerepet játszott a Szent Korona megtalálásában is, ebben fő segítője Wargha István nevű ügynöke volt. A szabadságharc utáni „önkényuralmi korszakot” általában Alexander Bach nevéhez kötik, ám mivel Bach hivatalától a rendőri ügyeket megvonták, és a legfelsőbb rendőrhatósági tisztséget Kempen töltötte be, a Bach-korszak valójában Kempen-korszak volt. 1851-től, Ludwig Welden von Hartmann báró nyugdíjba vonulása után ő lett Bécs katonai kormányzója. Tisztségét 1859-ig töltötte be. Ezután a legfelsőbb rendőrségi hatóság főnöke lett. A naplója ennek a korszaknak értékes tanúsítványa, mely a mai tudósoknak is segített tájékozódni a múlt kutatásában. 1855. december 21-én Pest város díszpolgári oklevelet adományozott Johann Kempen von Fichtenstammnak. Jegyzetek Katona Forrás Frank Tibor : Egy emigráns alakváltásai Tóth Gyula: A Föld megőszült Díszoklevéllel gyarapodott a Magyar Nemzeti Múzeum szerk.: Gergely András: Magyarország története a 19. században. Osiris Kiadó (2003). ISBN 963389817x ↑ Katona: Katona, Tamás. A korona kilenc évszázada (dokumentumgyűjtemény), Györffy György, Helikon, 293-328. o. (1979). ISBN 963 207 198 0 Isabelle Sadoyan Isabelle Sadoyan (Lyon, 1928. május 12. – 2017. július 10.) örmény származású francia színésznő. Filmjei Mozifilmek Az élet dolgai (Les choses de la vie) (1970) L'alliance (1971) Les camisards (1972) Klein úr (Mr. Klein) (1976) vágy titokzatos tárgya (Cet obscur objet du désir) (1977) L'adolescente (1979) A bankárnő (La banquière) (1980) L'homme fragile (1981) A Sant Souci-i járókelő (La passante du Sans-Souci) (1982) Martin Guerre visszatér (Le retour de Martin Guerre) (1982) Kisvárosi fojtogató (Les fantômes du chapelier) (1982) Itinéraire bis (1983) La bête noire (1983) L'air du crime (1984) Elmenni, visszajönni (Partir, revenir) (1985) Metró (Subway) (1985) Tristesse et beauté (1985) Sans odeur (1985, rövidfilm) Egy férfi és egy nő 20 év múlva (Un homme et une femme, 20 ans déjà) (1986) Flagrant désir (1986) Châteauroux district (1987) Vigyázz jobbról (Soigne ta droite) (1987) Embrasse-moi (1989) Après la guerre (1989) In the Eye of the Snake (1990) Mayrig (1991) 588 rue Paradis (1992) Három szín: Kék (Trois couleurs: Bleu) (1993) Carences (1994) Le petit garçon (1995) Péché véniel... péché mortel... (1995) A csalétek (L'appât) (1995) Nyomorultak (Les misérables) (1995) És a nyolcadik napon... (Le huitième jour) (1996) La Sicilia (1997) A lápvidék gyermekei (Les enfants du marais) (1999) Origine contrôlée (2001) Aram, a titkosügynök (Aram) (2002) Le passager de l'été (2006) Les murs porteurs (2007) Didine (2008) Nyári időszámítás (L'heure d'été) (2008) Lányok feketében (Des filles en noir) (2010) Un baiser papillon (2011) Tékozló szív (Thérèse Desqueyroux) (2012) Vandal (2013) Coup de chaud (2015) A pótolhatatlan Werner doktor (Médecin de campagne) (2016) 3 visages (2017, rövidfilm) Ismael szellemei (Les fantômes d'Ismaël) (2017) Tv-filmek Le chien qui a vu Dieu (1970) Un jeune homme seul (1974) Madame Bovary (1974) Charter 2020 (1980) Mérette (1982) Mayrig (1993) Point d'orgue (1993) Le malingot (1995) Le goût des fraises (1998) Aller-retour dans la journée (2006) Elles et moi (2008) L'affaire Salengro (2009) Les fausses confidences (2010) Les châtaigniers du désert (2010) La clef des champs (2014) Dans la tête d'un juré (2016) Tv-sorozatok Médecins de nuit (1980, egy epizódban) Cinéma 16 (1983, egy epizódban) Az én történetem (C'est mon histoire) (1993, egy epizódban) Cycle Simenon (1995, egy epizódban) Docteur Sylvestre (1996, egy epizódban) Justice (1999, egy epizódban) Louis la brocante (2006, egy epizódban) Visszajárók (Les Revenants) (2015, egy epizódban) Un village français (2016, négy epizódban) Arrival (ABBA-album) Az Arrival az ABBA együttes negyedik, 1976-ban megjelent nagylemeze. Igazán jelentős slágereket tartalmaz, többek között a csapat talán legismertebb dalát (Dancing Queen). Kifinomultság, profi hangzás, remek szerkesztés jellemzi. A címhez méltó módon az ABBA ezzel az albummal érkezett meg pályája csúcsára, ahol még sokáig működött elképesztő sikerrel. Slágergyártás gőzerővel, amit néha a kritikusok fanyalgása kísért, ám a rajongók nagy megelégedéssel és örömmel fogadtak. Ez a zene mindenütt eladható volt; a szocialista országok sem találtak benne semmi „veszélyeset”. Magyar kiadásban ugyan nem látott napvilágot, de a legnagyobb slágereket a Pepita kislemezeken megjelentette. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az album CD formátumban 1984-ben jelent meg először, majd 1997-ben, és 2001 re-maszterelt kiadásban, majd 2005-ben mint a The Complete Studio Recordings című box részeként, majd 2006-ban napvilágot látott a Deluxe Edition kiadás is. Előzmények Az album munkálatai 1975 augusztusában kezdődtek el, és miután megjelent, a korábbi szerény sikereket sikerült felülmúlnia. Az albumon erősen érezhető diszkó hangzás, melynek George McRae Rock You Baby című dala adott inspirációt. A csapat érezte, hogy valami nagyot alkottak, és Agnetha meg is jegyezte: "rögtön tudtuk, hogy hatalmas lesz". A nagy durranás a Dancing Queen című dal volt, melynek szövegét újra írták a felvételek során. A dalok 1975 decemberéig folyamatosan íródtak, majd Ausztráliában és az Egyesült Királyságban hirtelen megnőtt a népszerűségük. Ez idő alatt Anni-Frid Lyngstad szóló albumára felvették svédül a Fernando című dalt, mely végül egyetlen ABBA albumra sem került fel, csupán a Greatest Hits válogatás lemezen hallható. A dal sok országban No.1 helyezést ért el, és több hétig volt listavezető. Eközben válogatás lemezük az egyik legjobban fogyó albuma lett az Egyesült Királyságnak. A csapat március végén visszatért a stúdióba, hogy rögzítsék a Knowing Me, Knowing You című dalt, mely ugyancsak 1. helyezést ért el világszerte. Benny Andersson meg is jegyezte, hogy ez a dal is benne van a legjobb öt felvételükben. Április végén két dal került rögzítésre: a That's Me és a Why Did It Have To Be Me című dalok. Ez utóbbit Happy Hawaii címen jelentették meg, teljesen más szöveggel, míg a később nagy sikerű Money Money Money című dal eredeti címe Gypsy Girl volt. Az album dalai A oldal When I Kissed the Teacher Benny Andersson , Björn Ulvaeus - 2:58 Dancing Queen Andersson, Stig Anderson, Ulvaeus - 3:47 My Love, My Life Andersson, Stig Anderson, Ulvaeus - 3:49 Dum Dum Diddle Andersson, Ulvaeus - 2:50 Knowing Me, Knowing You Andersson, Anderson, Ulvaeus - 3:56 B oldal Money Money Money Andersson, Ulvaeus - 3:02 That's Me Andersson, Anderson, Ulvaeus - 3:14 Why Did It Have to Be Me? Andersson, Ulvaeus - 3:19 Tiger Andersson, Ulvaeus - 2:54 Arrival (instrumental) Andersson, Ulvaeus - 2:58 Videoklipek Money, Money, Money That's Me My Love, My Life Knowing Me, Knowing You When I Kissed the Teacher Dancing Queen Torrance megye Torrance megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Új-Mexikó államban található. Megyeszékhelye Estancia, legnagyobb városa Moriarty. Lakosainak száma 15 717 fő (2013. július 1.). Torrance megye Santa Fe, San Miguel, Guadalupe, Socorro, Valencia és Bernalillo megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 2-es busz (Bátonyterenye) A bátonyterenyei 2-es jelzésű autóbuszt a városi önkormányzat megrendelésére a Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. A járat Nagybátony, vasútállomás és Maconka, újtelep között közlekedik mindennap, a menetideje a két végállomása között: 6 perc. Grub am Forst Grub am Forst település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2913 fő (1987. május 25.). Borostyán (Szlovénia) Borostyán (korábban Újbeznócz, szlovénül: Novi Beznovci) Búzahely (Beznovci) településrésze egykor önálló falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Battyándhoz tartozik. Fekvése Muraszombattól 15 km-re északnyugatra, a Vendvidéki-dombság (Goričko) területén a Graški-patak jobb partján fekszik. Búzahely falu Óbeznóc részétől 600 méterre északnyugatra találjuk. Egykor a Muravidék legkisebb önálló települése volt. Története A település Óbeznóc szomszédságában keletkezett Újbeznóc néven. A felsőlendvai uradalom váraljakörnyéki kerületének részeként a Széchy család birtoka volt. 1685-ben Széchy Katalinnal kötött házassága révén Nádasdy Ferenc birtoka lett és később is a család birtoka maradt. Vas vármegye monográfiája szerint " Borostyán, összesen 9 házból és 55 r. kath. és ág. ev. lakosból álló kis vend falu. Postája Vas-Hidegkút, távirója Muraszombat." 1910-ben 54, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. A falu önkéntes tűzoltóegylete 1923-ban alakult. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. Augustinus Triumphus Augustinus Triumphus, más néven Anconai Ágoston, Szinnyeinél Ágoston atya (Ancona, 1243 – Nápoly, 1328. április 2.) magyar Ágoston-rendi szerzetes, a rend prior generalisa, skolasztikus teológus. Élete Papi pályáját 1261-ben kezdte. A párizsi egyetemen filozófiát és teológiát tanult, majd maga is tanított. 1274-ben részt vett a második lyoni zsinaton. 1277-től Padovában prédikált, egy anconai kitérő Róbert nápolyi király udvarában a király tanácsadójaként tevékenykedett. Művei De summa trinitate et fide catholica (1322) című, a Szentháromságról és a katolikus hitről szóló művét a nagyváradi Britannus Jánosnak ajánlotta a 13. század végén. Szinnyei az ajánlásban szereplő Johanne Britanno viro illustri et ecclesiae Varadiensis rectore kifejezést János nagyváradi püspökként értelmezi. Az egyedüli szóba jöhető nagyváradi püspök a tisztséget 1318–1329 között betöltő Ivánka János volt, viszont a Britannicus jelzőnek az ő esetében nem lenne értelme, ezért Kemény József azt feltételezte, hogy a kérdéses Johannes az a nagyváradi kanonok lehetett, akit egy 1298-beli oklevél Johannes Cantor Canonicus néven említ. Tractatus contra articulos inventos ad diffamandum sanctissimum patrem, dominum Bonifacium papam sancte memorie et de commendacione eiusdem (Értekezés a szentséges atya, a szent emlékű Bonifác pápa rossz hírbe hozására koholt cikkelyek ellen és az ő védelmezése) Summa de potestate papae (A pápai hatalom összefoglalása) című, élete vége felé írott művében azt a nézetet fejtette ki, hogy a pápai hatalom felette áll a világi hatalomnak. Forrás Kemény József: Britannus János nagyváradi rektor 1261-1328 közti emléke. Erdélyi Múzeum, II. évf. 27. sz. (1910) 106. o. Keresztény teológusok és bölcselők lexikona. Szerk. Horváth Pál. Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének akadémiai-filozófiai nyitott egyeteme. Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891. Szovák Kornél: Potestas papae potestas regia: Politikai viták a 14. század elején. Vigília, (1999) Chicagói Szent István római katolikus templom A Chicagói Szent István római katolikus templom (angolul: St.Stephen King of Hungary Church Chicago) az Amerikai Egyesült Államok északi vidékén, Chicagóban található magyar római katolikus egyházközség és templom. Joghatóságilag a Chicagói főegyházmegye része, a szokásjog és hagyományok alapján az egyházközség nyelve a magyar. Kezdetek - Dr. Magyar József plébánossága alatt Az 1800-as évek végén Amerikába emigráló magyarok nagy számban telepedtek le Chicagóban. Első templomukat - Magyarok Nagyasszonya védnöksége alatt - 1904-ben építették, mely hamarosan kicsinek bizonyult, ezért rövid időn belül újabb egyházközséget hoztak létre Szent Imre néven. A magyar közösség 1934-ben kibérelte, majd 1937-ben Dr. Wildinger Jakab plébános vezetésével megvásárolta, az akkor már 15 éve üresen álló baptista templomot és kérelmet nyújtott be a chicagói egyházi hatósághoz, hogy egy nagyobb templomot hozhasson létre. Ez az engedély 1938. szeptember 1-jén születik meg, amikor is létrejön a Szent István Király Templom és Egyházközség. Első plébánosának a püspök miután Dr. Wildinger Jakab 1938. szeptember 8-án hirtelen elhunyt, dr. Magyar Józsefet nevezte ki, 1938. szeptember 15-i hatállyal. Erről Dr. Magyar József így írt: "Az új plébános legelső teendője volt a bérelt templomból való átköltözés az immár saját templomában 1939 tavaszán. Az 1868-ban épült baptista templom eléggé romos épület volt. Teljes megújításra szorult, a templom alatt pedig pincehelyiséget alakítottak ki a nagyterem számára. Vasárnaponként mise után a hívek bejöttek a templomba, megnézni és megbeszélni, hogy milyen előrehaladás történt a héten. 1939 július 30-án, vasárnap délután volt a hivatalos "Házszentelés", melyen minden család képviseltette magát. Hoztak háztartási dolgokat és élelmiszereket, melyekből bőven jutott több napra a munkásoknak is." A felújított templomot 1938. szeptember 24-én Samuel Stritch akkori milwaukeei, későbbi chicagói érsek szentelte fel. Ez a templom 1945-re kicsinek bizonyult, s szükségesnek bizonyult a bővítés, illetve a teljes átépítés. Ezt az egyházközség 1954-ben bonyolította le, s az átépített templomot, 1954 augusztus 22-én szentelte fel szintén Samuel Stritch, aki akkor már Chicago bíboros érseke volt. Magyar József atya 35 éven át volt az egyházközség plébánosa, s 1974. március 4-én vonult nyugállományba. Mihályi Gilbert O.Pream plébánossága alatt P. Mihályi Gilbert premontrei szerzetes 1974-ben vette át a plébánia vezetését. Ugyanezen év június 22-én tett látogatást az egyházközségben Mindszenty József bíboros, száműzött esztergomi érsek. Ezt a napot mind Illinois állam kormányzója, mind pedig a város polgármestere ünnepi kiáltványban “Mindszenty József Bíboros Nap”-nak nyilvánította. Szintén ebben az időben indult el templomi keretek között a magyar oktatás, melyet Varga Pál, aki Magyarországon iskolaigazgató volt vezetett. P. Mihályi 1987. márciusáig vezette az egyházközség életét. A megváltozó viszonyok küszöbén - Eördögh András, S. J. Eördögh András, S. J. atya 1987-ben vette át a plébánosságot. Idejére esik a templom, s a vele egybeépült plébániaépület ekkor már halasztatatlan teljes felújítása. Fűtő-hűtő légkondicionáló berendezéseket szereltek fel minden helyiséghez. Teljesen átalakították a templom tetőzetét, és a plébánia falait is jelentősen átépítették. Bedeszkázták a torony rózsaablakát annak megromlott állapota miatt. A toronyban szobákat alakítottak ki, és a cserkészek kaptak benne helyet. A megkezdett munkálatok teljes befejezése előtt rendje ismét hazahívta Magyarországra. Az új időszakban - Somos József atya idején Somos József atya 1991-től szolgált az egyházközségben. A plébánia sokrétű tevékenykedése folytatódott Somos atya ideje alatt. Évente, templomunk több ünnepi ebédet, vacsorát, táncos estét rendezett annak éred ekében, hogy az egyházközséget anyagilag is segítse. Mivel orgonaművész is volt, ezért több alkalommal adott nagy sikerű koncertet. Az ő ideje alatt kapott új főoltárképet a templom, Clara Both v. Wimpfen alkotását, aki ajándékba adta azt a templomnak. 1999. szeptember 1- jétől Somos József fokozódó betegsége miatt nyugdíjba vonult és Magyarországon papi otthonban, helyezkedett el. Az új időszakban Somos atya távozása után magyar lelkipásztor nélkül maradt a templom. A chicagói érsek Father Michael Danek, C.R. személyében adminisztrátort nevezett ki. 2000-től, mint kisegítő lelkész teljesített szolgálatot Vas László atya, aki ellátta a szentmiséken a magyar nyelvű szolgálatot. Az adminisztrátori teendőket 2003. februárjától John Manz püspök látta el a templomban, majd 2003. februárjában az egyházmegye kinevezte Vas László atyát teljes plébánosi jogkörrel adminisztrátornak. Ezt a feladatát 2007-ig látta el. 2007-től Nicolas R. Desmond, majd távozása után a lengyel anyanyelvű Rev. Maciej Galle a templom adminisztrátora. A templomban szolgálatot teljesítő papok Kasztovszky Imre plébános (1934-1937) Horváth Ernő plébános (1937) Dr. Wildinger Jakab plébános (1937-1937) Dr. Magyar József plébános (1938- 1974) Michael J. Adams adminisztrátor (1974) Dr. Mihályi Gilbert O.Praem plébános (1974-1986) Kenneth Welo adminisztrátor (1986-1987) Eördögh András SJ. plébános (1987-1991) Somos József plébános (1991-1999) Michael Danek C.R. adminisztrátor (1999-2003) John Manz püspök, adminisztrátor (2003) Vas László 2000-től kisegítő lelkész, adminisztrátor: 2003-2007 Nicholas R. Desmond adminisztrátor (2007-2012) Maciej Galle adminisztrátor (2012-) Források Katolikus Magyarok Észak-Amerikában, szerk.: Török István, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Youngstown, Ohio, 1978. Dr. Magyar József: Szemelvények a chicagói Szent István templom életéből, Sao Paulo, 1982 Szent István Király Római Katolikus Magyar Egyházközség Gyémánt Júbileum emlékkönyve (Online elérés: 2015. június 3.) Megjegyzések Dr. Magyar József: Szemelvények a chicagói Szent István templom életéből, Sao Paulo, 1982. (17384) 1981 EM12 A (17384) 1981 EM12 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. Pentadron A pentadron (más néven α-metil-valerofenon) egy, az amfetaminok csoportjába, azon belül is a katinon-származékok közé tartozó stimuláns. Lényegében dizájner drog és erős entaktogén vegyület, melyet 2010 óta gyakran „fürdősó”-ba keverve illegálisan árulnak. Gyógyszerészeti vonatkozása A dopaminerg neuronokban gátolja a reuptake (neurotranszmitter-visszavétel) mechanizmust, és stimulálja az agykérget és a subcorticalis (agykéreg alatti) struktúrákat. Hatásmechanizmusa megegyezik a metilfenidátéval, mely Ritalin néven kerül forgalomba. Beazonosítás Az igazságügyi laborok által alkalmazott Pentadron-sztenderd (vizsgálati bázisoldat) már rendelkezésre áll, és így a vegyület felkerülhetett a Forendex honlapján nyilvánosságra hozott, és minden kétséget kizáróan azonosítható, potenciális kábítószerek listájára. Élettani hatások Fizikai szapora szívverés, emelkedett vérnyomás, érszűkület, izzadás Mentális eufória, fokozott éberség és figyelem, felfokozott szellemi izgalom, fokozott színlátás, hányinger, szorongás, nyugtalanság, étvágytalanság, folyamatos éberség, alvászavarok. Mellékhatások A Pentadront összefüggésbe hozták legalább egy halálos esettel, ahol is szer α-PVP-vel kombinálva szívelégtelenséget idézett elő. Szabályozás 2014. január 27-e óta szerepel 9 más szintetikus katinonnal együtt a DEA Listáján a Schedule 1 átmeneti tilalmi osztályba sorolva. 2015 októbere óta a Pentadron kereskedelme és előállítás Kínában törvényileg szabályozva van. A Cseh Köztársaságban tiltott szernek minősül. Készítmények A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben sokféle szer kapható. Magyarországon nincs forgalomban. Szmojmirovo Szmojmirovo (macedónul: Смојмирово), település Macedóniában, a Kelet-Macedóniai körzet Berovói járásában. Népesség 2002-ben 765 lakosa volt, akik közül 764 macedón és 1 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Vörösfejű gulipán A vörösfejű gulipán (Recurvirostra novaehollandiae) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a gulipánfélék (Recurvirostridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália területén honos, kóborlásai során eljut Indonéziába és Új-Zélandra is. Megjelenése Átlagos testhossza 40-45 centiméter. Csőre hosszú és jellegzetesen felfelé ívelő. Feje és nyaka vörös. Aerobiológia Az aerobiológia (görög ἀήρ, aēr, "levegő"; βίος, bios, "élet"; and -λογία, -logia) a biológia egyik ága, mely a légkörben passzívan szállítódó biológiai eredetű részecskék (baktériumok, gombaspórák, virágporszemek, magok, kisméretű rovarok és vírusok) vizsgálatával foglalkozik. Az aerobiológia két fő ága a beltéri és a kültéri levegő vizsgálatára terjed ki. A beltéri aerobiológia lakások, irodaházak, raktárak, barlangok, üvegházak stb. levegőjének vizsgálatát végzi. A kültéri aerobiológia főként városok, mezőgazdasági területek, komposztálóüzemek stb. levegőjében található részecskék gyűjtésével, koncentrációjának meghatározásával, biometeorológiai összefüggéseinek vizsgálatával, a várható koncentráció ill. szezonkezdet előrejelzésével foglalkozik. Az aerobiológiai hálózatok világszerte a kültéri levegő allergén pollen koncentrációjának monitorozását végzik pollencsapdák segítségével, melynek eredményeit pollenjelentéseikben teszik közzé. Az aerobiológia, mint tudományág alapjait Pierre Miquel, Louis Pasteur és P.H. Gregory vetették meg. Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) a Magyar Államvasutak (MÁV) alkalmazottainak taglétszámát tekintve legnagyobb érdekvédelmi szövetsége (és ezzel egyike Magyarország legnagyobb szakszervezeteinek). A VDSZSZ a hat magyar szakszervezeti szövetség közül a Liga Szakszervezetekhez tartozik. A taglétszámot tekintve legerősebb vetélytársa a MÁV-on belül az MSZOSZ konföderációhoz tartozó Vasutasok Szakszervezete, amely a MÁV szakszervezeti tagdíjlevonásai alapján közel azonos létszámú a VDSZSZ-szel (a különbség mintegy száz fő). Tagságát tekintve jóval kisebb, de jelentős lobbierőt képvisel a Mozdonyvezetők Szakszervezete (Autonóm Szakszervezetek Szövetsége) is. A VDSZSZ 1989 végén alakult. Elnöke 2007-ben Gaskó István (aki egyben a Liga Szakszervezetek elnöke is). A VDSZSZ Szövetséghez tartozik a nyugat-magyarországi privát vasúti társaság, a GYSEV legnagyobb szakszervezete, a GyDSzSz is. 2007. november 21-én a Liga felhívásához csatlakozva, a szocialista-szabaddemokrata kormány egészségbiztosító privatizációs, vasúti szárnyvonal-bezáró és nyugdíjlefaragó tervei elleni tiltakozásként a VDSZSZ hatórás sztrájkot tartott, amely egész napra megbénította a vasúti közlekedést az országban. A VDSZSZ csatlakozott Liga a 2007. december 17-ére határoztalan idejű sztrájk indítására irányuló felhívásához is. 2008. február 1-jével a VDSzSz újabb, az egész ország vasúti közlekedését megakadályozó sztrájkba kezdett, melyet 10%-os béremelésük, valamint a MÁV-Cargo privatizációs bevételéből befolyó, dolgozónként 250 ezer forintos kifizetés érdekében jelentettek be. Hajnali 03:00 órától aznap 12:00 -ig a vasúti forgalom az országban teljesen leállt. Bár a szakszervezet határozatlan idejű sztrájkot hirdetett, azt délben mégis befejezték, a hétvégére hivatkozva. Mivel 2008. február 2-3. között sem sikerült a VDSzSz-nek megállapodást kötnie a MÁV-val, ezért február 4-ére, újabb határozatlan idejű sztrájkot hirdettek, ezt azonban már nem függesztették fel a korábbiakhoz hasonlóan, így tehát személy- és teherforgalom a magyar vasutak területén napokon keresztül gyakorlatilag szünetelt. A sztrájk felfüggesztése végül február 7-én következett be, amikor Gaskó István a Liga Szakszervezetek és a VDSZSZ elnöke a MÁV intézkedéseire hivatkozva következő hét péntekéig - azaz február 15-ig kihirdette a sztrájk befejezését. Február 7-én a sztrájk felfüggesztésének egyik oka az volt, hogy miközben a munkáltató erőből próbálta meg lenyomni a sztrájkolókat, rengeteg utasításellenes intézkedést tett, melyekkel a vasúti közlekedés biztonságát súlyosan veszélyeztette. A február 4-étől meghirdetett sztrájk négy napja alatt számtalan szabálytalanság történt a munkáltató részéről, ezek közül az egyik legsúlyosabb mulasztás a vonatvizsgálat elmaradása volt. Richard Matthew Stallman Richard Matthew Stallman (röviden RMS) (1953. március 16.) a szabad szoftver mozgalom alapítója, szabadszoftver-aktivista, hacker és szoftverfejlesztő, aki a korlátozások nélkül felhasználható, tanulmányozható, továbbterjeszthető és módosítható szoftverekért kampányol, melyek a szabad szoftver (Free software) fogalmat alkotják. GNU és Copyleft 1983 szeptemberében ő indította el a GNU projektet, azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy szabad Unix-szerű operációs rendszer, és azóta is ő a projekt főmérnöke és szervezője. A GNU projekt elindításával párhuzamosan elindította a szabad szoftver mozgalmat is és 1985 októberében megalapította a Free Software Foundationt (Szabad Szoftver Alapítvány). Társalapítója volt a League for Programming Freedom-nak is (Liga a programozás szabadságáért). Stallman volt a copyleft fogalmának úttörője, amely a copyright kereteken belül biztosítja a szerző és a felhasználó közötti szabad felhasználás továbbadását, lehetővé téve a kultúra szélesebb megosztását. Ő volt számos copyleft felhasználói szerződés szerzője is, többek között a GNU General Public License-é is, amely a legelterjedtebb szabadszoftver-licenc. Az 1990-es évek közepétől Stallman idejének jelentős részét a szabad szoftverek ügye pártfogásának szentelte, valamint a szoftverszabadalmak és a copyright-monopóliumok túlzott kiterjesztése ellen kampányolt. Stallman számos elterjedt szoftver szerzője, többek között az ő nevéhez fűződik az eredeti Emacs, a GNU Compiler Collection és a GNU Debugger. Diamond Bar Diamond Bar város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 55 544 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Trópusi delfin A trópusi delfin más néven pettyes hosszúcsőrű-delfin vagy fonódelfin (Stenella longirostris) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Főként trópusi, de néha előfordul a meleg mérsékelt övi vizekben is. Mindegyik változat előfordulási területe szűkebb, mint a fajé, pl. a Costa Rica-i változat csak Közép-Amerika nyugati partja előtt egy keskeny, alig 150 km-es sávon fordul elő, a keleti változat csak a Kaliforniai-öböltől délre a nyílt vizek felé kb. 125. fok- ig él. Két vagy több változat is előfordulhat ugyanazon a helyen. az atlanti-óceánbeli eloszlása nem nagyon ismert. Leggyakoribb a nyílt tengereken, főként a trópusi Csendes-óceán keleti felében, de partközelben is megtalálható, pl. az USA délkeleti részén és egyes szigetek körül. A hawaii változat nappal a partok mentén tartózkodik, éjjel pedig kiúszik a nyílt vizekre. Alfajai Stenella longirostris centroamericana Perrin, 1990 Stenella longirostris longirostris (Gray, 1828) Stenella longirostris orientalis Perrin, 1990 Megjelenése Az egyik legakrobatikusabb mozgású cetfaj, látványos légi bemutatói jól ismertek. Számos változata testalkatban, méretben és színben eléggé eltér egymástól. Közülük csak a Csendes-óceán trópusi területén négyféle él (a hawaii, a kelet, a Costa Rica-i és a féhérhasú forma) és sokfelé létezik még kevésbé ismert változatai. A legfrissebben felfedezett "törpe" változat a Thai-öbölben él. Minden trópusi delfin hosszú, karcsú arcorráról, egyenesen felálló hátúszójáról és magas, pörgő ugrásáról ismerhető fel, jellegzetes lehet még 3 színű mintázata, bár a keleti változat nagyrészt szürke. A trópusi Csendes-óceán keleti részén napjainkban ezrével irtják őket a tonhalászok, ezért rohamosan csökken a populáció egyedszáma. Hátúszó elhelyezkedése: Középen. Újszülött mérete: 70 – 85 cm. Felnőtt mérete: 1,3 – 2,1 m. Újszülött tömege: Ismeretlen. Felnőtt tömege: 45 – 75 kg. Életmódja 3 m magasra is kiugrik a vízből, közben hullámvonalban meghajlítja testét, vagy megpördül a tengelye körül, gyakran 7-szer is egy ugrás alatt. Rajta kívül csupán a háromszínű delfin tudja ezt megtenni (más fajok csak hátrabukfenceznek, de nem pördülnek meg a tengelyük körül). Függőleges ugrásuk is gyakran megfigyelhető: gyakran úsznak a járművek orrvizében (messziről is a hajók keltette hullámzáshoz úsznak és félórát- órát is ott maradnak). A trópusi Csendes-óceán keleti részé gyanakvóak, a karib-tengeri Kis-Antillák környékén ritkán közelítik meg a csónakokat. Nagy rajaik úszás közben hatalmas tajtékot vernek a vízben. Gyakran társulnak pettyes delfinnel, a sárga úszójú tonhallal és tengeri madarakkal a trópusi Csendes-óceán keleti felén, más cetfajokkal együtt is előfordulnak. Csoportméret 5-200 egyedből áll, néha nagy, kevert rajok alakulnak ki. Tápláléka halakból, kalmárokból vagy polipokból és világító krillekből vagy egyéb rákokból áll. Vajai-tó Természetvédelmi Terület Koordináták: é. sz. 47° 58′ 53″, k. h. 22° 09′ 10″47.981388888889, 22.152777777778 A Vajai-tó Természetvédelmi Területen belül található a különleges úszólápokról nevezetes 78 hektár kiterjedésű vajai őstó, mely egyben horgásztó is. A szabadon látogatható természetvédelmi területek közé tartozik. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, az Északkelet-Nyírség-ben, Vajától délnyugatra található az úszó lápszigetekkel tarkított vajai őstó. Kialakulása Az utolsó jégkorszak előtti ősi folyók, az Ős-Tisza és Ős-Szamos a Kárpátok hegyeit elhagyva a síkságon terítették le hordalékaikat, mely az idők folyamán a szélfútta homok vándorlás, mozgása következtében buckákká, dombokká formálódott. A homokdombok közötti mélyedésekben összegyűlt talajvízből és csapadékból lefolyástalan tavak alakultak ki, a vajai tóhoz hasonlóan, melyek elmocsarasodtak, területük és környékük mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált. E nyírségi lefolyástalan mélyedéseket az 1800-as évek végén mesterséges csatornákkal kötötték össze, s vizüket a Tiszába vezették. Ez "Lónyai-főcsatorna" néven gyűjtötte össze a betorkolló kisebb csatornák vizét, így a Vajai-tó felesleges vizének elvezetésére megépített "Vajai Főfolyás" vizét is. A Vajai-tó az ország azon ritka helyei közé tartozik, ahol még fellelhetők az úszó lápszigetek, s megfigyelhetők az azokon megtelepedett különleges, jégkorszakból visszamaradt ritka növények is. Úszó lápi szigetek Kialakulásuk egyszerű természeti jelenség: A különböző vízinövények (nád, és más gyékényfajok) sarjhajtásokat neveltek a víz felszínén, majd a vízen lebegő növényi részek, nádlevelek sokaságából az évek során vastag réteg alakult ki. Aztán az idők folyamán e lebegő rétegre a környező homokdombokról a szél port, szerves anyagokat, s különböző növények magvait szórta el. A vastag, levegővel nem érintkező eltőzegesedett rétegen kisarjadtak a szél, és a madarak hordta magvak, buja növényzet alakult ki. Az egybefüggő, lebegő "ingóláp"-ból a szél kisebb-nagyobb részeket szakított le, így alakultak ki a kisebb-nagyobb bokrok, fák, nád, és aljnövényzettel borított úszó lápszigetek, melyek a vízállás szerint hol felemelkedtek, hol pedig visszasüllyedtek. Mivel az egész a víz felett lebegett, a növények nem tudtak legyökerezni a tó aljára. Növényvilága Az úszó lápszigeteken az éger, a fűz, s a fák lábain élő növények között páfrányokat, tőzegpáfrány (Thelypteris palastris), szálkás pajzsika (Dryoptteris palustris), a jégkorszakból ittmaradt tarajos pajzsika (Dryopteris cristata) található a nyúlánk sás (Carex elongata) kíséretében, vízi menta (Mentha aquatica), sokasága, réti füzény (Lythrum salicaria), hagymaburok, s a jó vízállású ingólápok ritka relikviumfaja a tőzegeper (Comarum palustre) is megtalálható itt. A Vajai-tó növényvilága is változatos. Az úszó szigetek növényzetéhez hasonlóan több ritka növényfaj található a partmenti füzesek és nádasok környékén is. A nád- és gyékényszegélyezte partokon a zsurlók, mentafélék szomszédságában virít a sárga virágú salátaboglárka (Ficaria verna) és a lizinka futó változata a pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) is. A vízben számtalan hínárfajta: sima tócsagaz (Cetatophyllum submersum) stb. mellett virít a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba). A tó mögötti befolyás környékén nyílik a mocsári gólyahír, a tüdőfű (Pulmonaria officinalis), a lizinka, a vízi menta, a befolyás mögött húzódó viszonylag háborítatlan rét növényei között pedig a pázsitfűfélék számos faja, mint a rezgőfű (Briza media), itt nő a réti kakukkszegfű (Dianthus superbus), réti boglárka (Ranunculus acris), a vadsóska (Rumex patentia) és füzikék (Epilobium spp.) is. A tavat körülvevő szárazabb domboldalakon akác és fenyőerdők, homoki gyepek mozaikjain fellelhető a ligetszépe, a kék iringó, a vérehulló fecskefű és a kígyószisz is. Állatvilága A Vajai-tó állatvilága is változatos. A tó vizében él a csibor, a vízi skorpió, a botpoloska, a tavikagyló, a nagy mocsári csiga vagy hegyes iszapcsiga valamint a lapos, kerek tányércsiga. A halak közül a betelepített ponty, amur, és egyéb halakon kívül számtalan keszegfaj, törpeharcsa, a lápi csík. A kétéltűek közül megtalálható itt a tavi béka (Rana ridibunda), kecskebéka, és még számos békaféle. A hüllők közül a vízisikló (Natrix natrix) és a mocsári teknős. A madarak közül többféle vízimadár, mint a szárcsa, tőkés réce, a vadlúd, a fehér gólya. A nádasokban fészkel a nádirigó, a függőcinege és az őszapó is. Naszád A naszád igen népes és sokféle hajókategória. A nyílt tengeri harcokban már a vitorlás korszakban is jelen voltak a kisebb méretű hajók, melyek gyorsaságukkal és könnyű tüzérségükkel segítik a nagyobb hajókat és bosszantják az ellenséget, ill. nagy előnyük az olcsó előállíthatóság. A naszádok a páncélos hajók korszakában is megjelentek. A torpedó megjelenésével egy igen hatékony és olcsó, de veszélyes fegyvert kaptak. Léteztek melyek méretükhöz képest jelentős tűzerővel rendelkeznek már a csöves tüzérség korszakában is. Mára a rakétafegyverzet igen kiszélesíti a naszádok lehetőségeit. Az új meghajtás és technológia további előnyökhöz juttatták ezeket a kis hajókat. Legtöbbször a korlátozott hatótávolságuk miatt a partközeli vizeket ellenőrzik. Fajtái Torpedóvető naszádok, torpedós gyorsnaszádok 100-550 t vízkiszorítású, gyors 30-40 csomós sebességű hadihajók. Az 1880-as években megjelent torpedós naszádok még lassúak voltak és 1-2-3 torpedóval felszerelve, a második világháborúban már dízelmotor meghajtásúak és igen veszélyesek a nagyobb hajókra. Mára ez csak fokozódott, könnyűszerkezetűek, leginkább a parti vizeket ellenőrzik, ill. a szigetek közötti területet, nyílt tengeri használatuk erősen korlátozott. Fegyverzetük 2-6 db torpedóvető, 1-2 db gépágyú és géppuskák. Ágyúnaszádok Lassú, kisméretű hadihajó, melynek a fegyverzetéhez néhány könnyű- vagy mozsárágyú tartozott. Általában a sekély parti vizekben használták. A két világháború idején több 100-150 mm-es lövegeket helyeztek el rajtuk, vízkiszorításuk 100-2 000 t között mozgott. Esetenként könnyű páncélzattal is ellátták (páncélos ágyúnaszádok). A 19. és 20. századfordulón torpedófegyverzetet is kaptak és a torpedónaszádok közé sorolódtak. Rakétás gyorsnaszád, rakétanaszád A modern rakétás korszak új hajókategóriája. Irányított felszín-felszín osztályú rakétákkal (2-4-6-8 db) felszerelt hajók, esetenként a hajók méretétől függően torpedóvetőkkel, gépágyúkkal, géppuskákkal szerelik fel. Újabban könnyű légvédelmi rakéták is megjelentek az arzenálban. Őrnaszád, őrhajó Általában tengeri őrszolgálatot vagy megfigyelőszolgálatot, ezen belől partőrzési és kikötőőrzési feladatokat ellátó könnyűfegyverzetű kis hadihajó. Könnyű páncélzattal és fegyverzettel, vagy páncélzat nélküli gyorsjáratú hajók. Folyami szolgálatra is használhatóak. Az amerikai Parti Őrség használ őrhajókat, jelzésük WPB. Hordszárnyas őrnaszád A leggyorsabb könnyű hadihajók. Gázturbinás meghajtással elérik az 50 csomós sebességet is. Vízkiszorításuk 40-120 t, fegyverzetük 1-2 gépágyú és rakétaindító, vagy tengeralattjárók elleni fegyverzet. A hajók hordszárnyaikkal 1-2 m-es hullámzásban is jól haladhatnak, de nagy fajlagos fogyasztásuk miatt csak kis hatótávolságúak, elsősorban partközeli tevékenységre alkalmasak. Légpárnás őrnaszád Sebességük szintén jelentős: 60-70 csomó, de igen drága az üzemeltetésük, hangosak és így könnyen felderíthetőek, nehéz páncélozni őket, és csak könnyű fegyverzettel lehet felszerelni. Légcsavaros gázturbinával működtetik a hajókat. Csak kevés államban használják, és kevésbé terjedt el a nagy tüzelőanyag fogyasztása miatt. Neukloster Neukloster város Mecklenburg-Elő-Pomerániában. Wismartól 20 km-re keletre terül el. Történelem Neuklostert 1219-ben említik először. I. Heinrich Borwin alapított itt egy női ciszterci kolostort, amely 1555-ben szűnt meg. A vesztfáliai béke következtében 1648-ban Neukloster, Wismar és a Poel sziget svéd fennhatóság alá került. A németországi svéd területeket kormányzó grófok (Reichsfürsten) révén a svéd király képviseltette magát a Német-római Birodalom országgyűléseiben. 1803-ban Svédország eladta 1 250 000 királyi dinárért (Riksdaler) a területeket Mecklenburgnak, de megtartotta a visszavásárlás jogát 100 év elteltével. 1903-ban Svédország véglegesen lemondott a területekről. 1887-ben az épülő wismar-karowi vasútvonal elérte a várost. A vasútvonal ma már nem létezik. 1938-ban városi joggal ruházták fel Neuklostert. Politika A városi tanácsnak van 15 tagja: CDU 6 WFN 4 SPD 3 Die Linke 1 NPD 1 Jegyzetek GeoNames Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Neukloster című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Dolna Dusegubica Dolna Dusegubica (macedónul: Долна Душегубица) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Kicsevói járásában, 2013-ig a Drugovói járás része volt, ami teljes egészében beolvadt a Kicsevói járásba. Népesség 2002-ben 11 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Sneek vasútállomás Sneek vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Súdwest-Fryslân városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Leeuwarden–Stavoren-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Sneek Noord vasútállomás IJlst vasútállomás Angolai kolobusz Az angolai kolobusz (Colobus angolensis) a cerkóffélék családjába tartozó, Közép-Afrikában honos majomfaj. Megjelenése Az angolai kolobusz közepes méretű majomfaj, testhossza 49–68 cm közötti, amihez még 70–83 mm-es farka is hozzájárul. Testsúlya 6-11,4 kg közötti, átlagosan 8,9 kg. A hímek kissé nagyobbak a nőstényeknél. Testüket hosszú, selymes, fekete bunda fedi, de csupasz arcuk körül, a homlokon, pofákon, torkon hosszú fehér szőr nő. Hasonlóképpen, a vállukon is egészen hosszúra növő, fehér, váll-lapszerű szőrzet található. Farkuk felső fele fekete, az alsó fehér. A többi kolobuszhoz hasonlóan testalkatuk karcsú, hüvelykujjuk egészen megrövidült, ülepükön a bőr szarusan megvastagodott és gyomruk rekeszekből áll a levelek cellulóztartalmának megemésztéséhez. A kölykök teljesen fehéren jönnek napvilágra és kb. három hónaposan kezdenek megfeketedni. Alfajai: Colobus angolensis ssp. angolensis Angolától észak felé a Kongó nagy kanyarulatáig Colobus angolensis ssp. cordieri a Lualaba folyó és a Kivu-tó között Colobus angolensis ssp. cottoni a Kongótól északkeletre az Albert-tóig Colobus angolensis ssp. palliatus Délkelet-Kenya és Kelet-Tanzánia Colobus angolensis ssp. prigoginei Kabobo-hegy ( Kongói Demokratikus Köztársaság ) Colobus angolensis ssp. ruwenzorii Rwenzori-hegység leíratlan alfaj Nyugat-Tanzánia Mahale-hegységében Elterjedése Közép-afrikai faj, Észak-Angolától kb. a Kongó folyóig, kelet felé pedig Kenya és Tanzánia tengerparti hegységeiig terjed élettere. Kenyában 2400 méteres magasságban is megfigyelték. Erdei állat, megtalálható galéria-, hegyi, síkvidéki és bambuszerdőkben, szavannákon, mocsarakban is. Életmódja Az angolai kolobusz a fák lombkoronájában él, bár néha lemerészkedik a földre, különösen a patakok mellett. Nappal aktív. Maximum 25 fős csoportokban él, de ideiglenesen akár 300 majom is összeverődhet. Szociális életének alapját az egy hímből, 2-6 nőstényből és kölykeikből álló család képezi. Az ivaréretté váló fiatal hímeket a domináns hím elüldözi. Ha veszély közelít a hím ugrálva és huhogva próbálja a ragadozót elijeszteni, míg a többiek elmenekülnek. A csapatok egy viszonylag kis territóriumot védelmeznek, reggelente hangos huhogással adják a környező csoportok tudtára, hogy a terület már foglalt. Elsősorban levelekkel táplálkoznak, de megeszik a fiatal hajtásokat, kérget, virágokat, rügyeket, gyümölcsöket és néha rovarokat is. Megfigyelték, hogy megeszik a földet a termeszbolyokból. Többnyire reggel és este táplálkoznak, naponta 2–3 kg levelet és egyéb növényi táplálékot fogyasztanak el. Az angolai kolobuszra a nagy ragadozó madarak, leopárdok és az ember vadászik. Szaporodása Az angolai kolobuszra a többnejűség a jellemző, a domináns hím több nősténnyel párzik. Más csoportokból elüldözött fiatal hímek időnként megpróbálják elkergetni a csoport idősebb hímjét. A nagyobb csoportokban több hím is van, de valamennyinek megvan a 2-6 nőstényből álló családja. A vemhesség 147-178 napig tart és ezután egyetlen (ritkán két) utód születik. A nőstény 15 hónaposan választja el a kölykeit. A nőstények két, a hímek négyévesen lesznek ivarérettek. A vadonban kb. 20, fogságban 30 évig élnek. Környezetvédelmi helyzete A fő alfaj, a C.a. angolensis a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. A cordieri alfaj státusza mérsékelten fenyegetett, a ruwenzorii sebezhető, a csak egy helyről ismert prigoginei pedig veszélyeztetett. A fajt főleg az erőirtás, a mezőgazdasági területek terjedése és a vadászat fenyegeti. 2016-os Tour de France A 2016-os Tour de France volt a százharmadik kiadása a három hetes körverseny történetében. 2016. július 2-án kezdődött és július 24-én ért véget. Manche régióból indult, átment Andorrába és Svájcba is. Két egyenkénti időfutam (egy sík és egy hegyvidéki) is volt a körversenyben. Öt hegyi befutó volt a három hét alatt. Az útvonal az óramutató járásával ellentétes irányban haladt, először a Pireneusok, később az Alpok következett. Az utolsó napon hagyományosan a párizsi belvárosban köröztek. A férfiak versenyét a nők futama előzte meg a Champs-Élysées-n. Csapatok UCI WorldTeams AG2R La Mondiale Astana BMC Racing Team Cannondale–Drapac Dimension Data Etixx–Quick Step FDJ IAM Cycling Katyusa Lampre–Merida Lotto Soudal Movistar Team Orica–BikeExchange Team Giant–Alpecin Team Lotto NL–Jumbo Team Sky Tinkoff Trek–Segafredo UCI Professional Continental teams Bora–Argon 18 Cofidis Direct Énergie Fortuneo–Vital Concept Összefoglaló 1. szakasz Mont-Saint-Michel → Utah Beach A nap elején egy négy fős szökevénycsoport tudott elszakadni a mezőnytől, köztük Paul Voss-szal, aki mind a két negyedik kategóriás hegyet elvitte, így megszerezte a pöttsös trikót. A szakasz felénél egy körforgalomból kifele bukott Alberto Contador, aki több horzsolást is szerzett a nap végén pedig több másodperces hátrányba került az esélyesekhez képest. A szökevények közül Alex Howes és Anthony Delaplace tudott ellépni, utóbbi lett a nap legaltívabb versenyzője. 10 kilométerrel a befutó előtt megfogták a szökevényeket, majd a sprinterek csapatai álltak az élre. A sprint elkezdése után Michael Mørkøv bukott hatalmasat, de el tudott indulni a következő szakaszon. A szakaszt végül Mark Cavendish nyerte meg lehajrázva Marcel Kittelt és Peter Sagant, megszerezve a 27. Tour szakaszgyőzelmét. 2. szakasz Saint-Lô → Cherbourg-Octeville Alberto Contadornak ismét nem volt szerencséje, hiszen 172 kilométerrel a vége előtt belekeveredett egy balesetbe. A végén Voss, Breen, Benedetti és Stuyven léptek el a mezőnytől, közölük csak utóbbi tudott még nagyobb tempóra váltani. A belgát csupán pár száz méterrel a cél előtt tudták megfogni a sprinterek, melyek közül Peter Sagan tudta megnyerni a szakaszt Alaphilippe előtt, így először vehette föl Tour karrierjén a sárga trikót. Az esélyesen közül Contador 48 másodpercet, Richie Porte pedig az utolsó kilométereken kapott defektje miatt kapott több, mint másfél percet. 3. szakasz Granville → Angers A versenyzők a szakasz során feltűnően lassú, 37 km/h-s átlagsebességgel haladtak. A nap nagy részét Armindo Fonseca töltötte szökésben, majd később csatlakozott hozzá Thomas Voeckler is, aki ennek köszönhetően lett a nap legaktívabb versenyzője. A végén mezőhajrá döntött a szakaszgyőzelemtől, melyet Mark Cavendish szerzett meg André Greipel előtt, de kettejük közül célfotó döntött. 4. szakasz Saumur → Limoges A szakasz a maga 237 kilométerével a 2016-os Tour leghosszabb szakaszának számított. Kiemelkedő esemény nem történt, a szökevényeket 10 km-mel a vége előtt befogták. A befutó kissé emelkedett, az esélyesek közül Greipel elfogyott, Cavendisht pedig bezárták. Kittelt jól hozte fel az Etixx, Bryan Coquard azonban nagyot sprintelt a végén, végül csak pár milliméter döntött a győzelem sorsáról a német javára. 5. szakasz Limoges → Le Liroan Az ötödik szakasz volt a Tour első nem-sík szakasza, de csak a vége emelkedett. 30 km-mel a vége előtt Thomas De Gendt és Greg Van Avermaet lépett el a mezőnytől, majd a várttal ellentétben Van Avermaet tudott tempót váltani. A hegyeken a sprinterek, mint Sagan leszakadtak, de meglepetésként Vincenzo Nibali és Thibaut Pinot sem bírta az emelkedőt. Van Avermaet közel 5 percet adott a főmezőnynek, így fölvehette a sárga trikót. Az utolsó emelkedőn Romain Bardet növelte a tempót, mely következtében Contador leszakadt, de csapattársa, Kreuziger nem állt meg neki segíteni, így a spanyol hátránya a szakasz után már másfél percre rúgott. 6. szakasz Arpajon-sur-Cère → Montauban A Pireneusok előtti utolsó sík szakaszon Jan Bárta és Arasiro Jukija szöktek, a japán meg is kapta a legaktívabb versenyző címet, de a főmezőny 22 km-rel a vége előtt megfogta őket. A sprintet harmadszor is Mark Cavendish nyerte meg Marcel Kittel és Daniel McLay előtt. A brit így már 29 szakaszgyőzelemet szerzett a Touron, amivel az örökranglista második helyére jött fel Eddie Merckx mögé. 7. szakasz L'Isle-Jourdain → Lac de Payolle Az első igazi hegyi szakaszon egy 29 fős szökevénycsoport alakult ki, melyben többek között a sárga trikós Greg Van Avermaet is részt vett, aki ennek köszönhetően a nap végén meg is tartotta a sárgát. Miután szétesett a csoport Steve Cummings szökött meg és nyerte meg a szakaszt Daryl Impey és Daniel Navarro előtt. A főmezőnyben két francia, Pinot és Barguil is leszakadtak a Col d’Aspen felé vezető úton. Kisebb dráma is történt, hiszen az utolsó kilométert jelző kapu egy néző miatt leeresztett és pont a végén szökni próbáló Adam Yates elé esett be, ami miatt a brit nagyot bukott. A főmezőnyből többen is nagy hátrányt szedtek össze, de végül a három kilométernél lévő sorrendet vették figyelembe. 8. szakasz Pau → Bagnères-de-Luchon A nap elején Thibaut Pinot és Rafał Majka szöktek, leginkább a hegyi pontokért, illetve a pöttyös trikóért, a Tourmalet-n a francia tudott először áthaladni. A lejtmenetben Tony Martin is felért rájuk, majd a főmezőny ezt a háromtagú csoportot a harmadik hegyen meg is fogta. A Sky diktálta a tempót melynek meg is lett az eredménye, hiszen a főmezőny 30 főre csökkent. Az utolsó hegyre felérve, amikor mindenki frissített vagy megpihent, Chris Froome meg tudta lepni a mezőnyt. A brit a lejtmenetben elképesztően ment, még a vázra ülve is tekert, ezzel pedig egy 20 másodperces előnyre tett szert. A célig ez a különbség 13-ra olvadt, de a jóváírásnak köszönhetően 23 másodpercet adott legnagyobb riválisának, Quintanának. Feladta: Michael Mørkøv (KAT) 9. szakasz Vielha e Mijaran → Andorra-Arcalis A szakasz egy nagy csalódással kezdődött, hiszen az első két szakaszon bukó Alberto Contador mindössze 80 kilométer megtétele után feladta a küzdelmeket, majd mint később kiderült, délelőtt még lázas is volt. A királyetapon azonban sokan szöktek: Sagan a részhajrák miatt, Majka és Pinot pedig a pöttyös trikóért küzdöttek. Közülük Tom Dumoulin tudott tempót növelni és nyerte meg a szakaszt Rui Costa előtt. Az utolsó 10 km-en az andorrai befutó előtt előbb az eső, majd a jégeső hátráltatta a főmezőnyt, de emiatt senki nem szakadt le, egyedült Fabio Aru nem bírta a Sky tempóját és szedett össze 1 percnyi hátrányt az összetettben. Feladta: Alberto Contador (TNK); Mark Renshaw (DDD); Matthieu Ladagnous (FDJ); Cédric Pineau (FDJ) 10. szakasz Escaldes-Engordany → Revel A 10. szakasz már a sprintereknek kedvezett, így ki is alakult egy 15 fős erős szökevénycsoport többek között Sagannal, Nibalival és Avermaet-vel. 20 km-mel a vége előtt már az Orica diktálta a tempót, majd miután Durbridge átvezette őket az utolsó emelkedőn, így márcsak Sagan, Boasson Hagen, Matthews, Van Avermaet, Impey és Samuel Dumoulin maradtak az élem. Impey többször próbálta fárasztani a sprinterek, sikertelenül. A célban végül Van Avermaet indított először, de a sprintet Matthews nyerte megelőzve Sagant, aki így átvette Cavendish-től a zöld trikót. Feladta: Sebastian Langeveld (CDT) 11. szakasz Carcassonne → Montpellier A szakasz unalmasnak ígérkezett egészen az utolsó 10 km-ig, amikor az oldalszél szétszedte a főmezőnyt, majd Sagan és Maciej Bodnar léptek meg meglepetésszerűen, de ami még meglepőbb volt, hogy Geraint Thomas és a sárga trikós Chris Froome is velük tartott. A kis szökevénycsoportot végül nem sikerült megfogni, így Sagan probléma nélkül nyerte a szakaszt Froome előtt. Sagan végül az nyilatkozta, hogy szívesen átadta volna lengyel csapattársának, de ő végül nem élt a lehetőséggel. Froome végül az időjóváírásnak köszönhetően már közel fél percesre növelte előnyét Adam Yates-cel szemben. 12. szakasz Montpellier → Chalet Reynard A nap legfonotosabb hírének számított, hogy a hatalmas széllökések miatt a mezőny nem engedik fel a Mont Ventoux tetejére, így a befutó 6 kilométerrel lejjebb, a Chalet Reynardon volt. A szakasz elején, mikor Simon Gerrains vezette éppen a főmezőny, a szél kifújta a kerekét és nagyot bukott az Orica versenyzője. A mögötte haladó Team Sky sorából hárman is pórul jártak, ezáltal Froome is megállásra kényszerült. A mezőny előtt ekkor Thomas De Gendt, Serge Pauwels és Daniel Navarro küzdöttek a győzelemért, amit végül De Gendt zsebelt be. A hegyen fölfele Quintana először támadt a Tour során, de a támadások gyengének bizonyultak. Ellenben Richie Porte-tal, aki sikeresen meglépett, sőt Froome és Bauke Mollema is tartotta vele a lépést. Ekkor azonban az út szélén szurkoló nézők miatt azonban a kamerás motorosnak fékezne kellett, így mind három versenyző elesett. Mollema azonnal fölkapta kerékpárját és folytatta, Froome biciklijére azonban egy motoros ráhajtott, használhatatlan lett. Így a kenyai születésű Froome-nak futva kellett folytatnia, mivel se csapattárs, se csapatkocsi nem volt a közelben. Majd a neutrálkocsitól kapott egy pótkerékpárt, de a cipője nem illett a pedálba, így kénytelen volt megvárnia a Team Sky autóját. A versenybírák határozata által Froome és Porte végül Mollema idejét kapta, így Adam Yates nem vehette föl a sárga trikót, helyette megtarthatta Froome. Feladta: Jurgen van den Broeck (KAT); Angélo Tulik (DEN) 13. szakasz Bourg-Saint-Andéol → La Caverne du Pont-d'Arc A Tour első időfutama közel 40 km-resre sikerült. A pályán több emelkedő és lejtő nehezítette a versenyzőket, de ez sokaknak kedvezett is, többek között Tom Dumoulinnek és Chris Froome-nak. A holland végül több, mint egy percet vert a brit versenyzőre, és másfelet a harmadik Oliveirára. Az esélyesek közül Bauke Molleme hatodik lett és így feljött az összetett második helyére, Nairo Quintana azonban csak a 20. leggyorsabb tudott lenni, így hátránya már majdnem három percre nőtt Fromme-mal szemben. Feladta: Edward Theuns (TFS); Thibaut Pinot (FDJ); Simon Gerrans (OBE) 14. szakasz Montélimar → Villars-les-Dombes Ismét sík szakasz várt a mezőnyre, melyből Martin Elmiger, Alex Howes, Cesare Benedetti és Jéremy Roy szöktek. Érdekesség, hogy a francia eddig 3 Tour szökése mindig célba ért, de ez a sorozat ezen a napon megszakadt. A sprint ismét Mark Cavendish és Marcel Kittel között dőlt el, de a németnek lassítania kellett, így a brit simán szerezte meg 30. szakaszgyőzelmét a Touron, az idei a negyediket. Feladta: Mathias Frank (IAM); Matti Breschel (CDT) 15. szakasz Bourg-en-Bresse → Culoz A nap a szökevényekről szólt, hiszen már a szakasz elején kialakult egy harminc fős csoport. Többek között Tom Dumoulin, Vincenzo Nibali, Pierre Rolland és Rafał Majka is szökött, de a pöttyös trikót viselő Thomas De Gendt nem, hiszen elsőre nem engedte őt a mezőny, másodszorra pedig már nem próbálkozott. Először Dumoulin próbált elszökni, sikertelenül, sőt még a főmezőny is utolérte Nibalival egyetemben, aki a főmezőny élére állt és ezzel sokat segített Fabio Arunak. A Grand Colombier-re végül csak Majka, Jarlinson Pantano, Sébastien Reichenbach, Alexis Vullermoz és Julian Alaphilippe maradtak, de utóbbi esett, így kiszállt a csatából. A lejtmenetben Pantano és Majka tudott ellépni, és köztük dőlt el a győzelem sorsa az IAM Cycling kolumbiaia részére. Majka ezzel átvette a pöttyös trikót, az élmezőny sorrendje azonban nem változott, pedig Valverde, Aru és Bardet is indított sikertelen támadásokat. Feladta: Jesús Herrada (MOV); Jens Debusschere (LTS) 16. szakasz Moirans-en-Montagne → Bern A szakasz nagy részét az Etixx versenyzői, Tony Martin és Julian Alaphilippe töltötték szökésben, amiért végül megosztva kapták a legaktívabb versenyzője címet. Az utolsó kilométereken Rui Costa szökött, de Bern macskaköves utcáin befogták. A sprintet végül Peter Sagan nyerte meg a kerékpár-belökésével Alexander Kristoff ellen. A helyi hős Fabian Cancellara is megpróbálkozott a sprinttel, de végül a hatodik helyen zárt a szülővárosában. 17. szakasz Bern → Finhaut-Émosson A több, mint 180 km-es szakasz utolsó 30 kilométerén kezdődtek a hegyek, amely jócskán megtizedelte a szökevénycsoportot. Közölük Zakarin, Pantano és Majka tudtak újítani, az orosz pedig viszonylag simán tudta otthagyni a többször is szökő riválisait. Eközben az Astana az utolsó héten már megszokott módón állt a főmezőny élén, ahol az utolsó 10 km-en – ami 8,4%-átlagmeredekségű volt – sikeresen leszakították Tejay van Garderent és Daniel Martint, felhozva Arut az összetett 8. helyére. Az utolsó emelkedőn Valverde készített elő Quintanának, de a kolumbiai nem tudott indulni, sőt a végén le is szakadt 500 méterre a többi esélyestől. Richie Porte el tudott még szakadni a mezőnytől, hozzá pedig csatlakozott Froome is, növelve így az előnyét az összetettben. Feladta: Gorka Izagirre (MOV); Rohan Dennis (BMC); Mark Cavendish (DDD); Borut Božič (COF) 18. szakasz Sallanches → Megève A Tour második időfutama következett, ám ezúttal a hegyen kellett a versenyzőknek megküzdeniük. A papírforma érvényesült, Chris Froome 21 másodperccel tudta megelőzni Dumoulint. Az esélyesek közül Fabio Aru és Richie Porte azonos idővel végzett a harmadik helyen, míg Quintana a tizedik lett. 19. szakasz Albertville → Saint-Gervais-les-Bains A szakaszon a szökevények nem bírták sokáig, a legtovább maradó Rui Costát is hamar megfogták. A nap elején a rióra készülő Tom Dumoulin bukott nagyot és törte el a csukláját, amivel veszélybe került az olimpiai indulása. Ezután a vizes aszfalt nehezítette a mezőny dolgát, először a szökésben lévő Pierre Rolland, majd Daniel Navarro is belekeveredett egy balesetbe, mely soráb eltörte a kulcscsontját. Ezek után Romain Bardet és egyik segítő elléptek a főmezőnytől, majd a pont utánuk eredő Chris Froome és Vincenzo Nibali csúsztak ki ugyanabban a kanyarban. Bardet végül behúzta az ez évi Tour első francia szakaszgyőzelmét, így feljött az összetett második helyére. Köszönhető volt ez annak, hogy Yates lemaradt, Mollema pedig egy bukás utáni felzárkózásban még egyszer kicsúszott, így a másodikról a tizedik helyre esett vissza. Feladta: Tom Dumoulin (TGA); Daniel Navarro (COF) 20. szakasz Megève → Morzine Ezúttal még az utolsó hegyen is egyben maradt a 30 fős szökevénycsoport, melyből végül Julian Alaphilippe és Jarlinson Pantano támadott. Eközben a főmezőnytől leszakadt Mollema és meglepetésre Fabio Aru is, aki végül 13 percet kapott, így kicsúszott a Top 10-ből. Valószínűleg emiatt támadott a szökevénycsoportban haladó Aru csapattársa, Nibali, aki könnyedén felért Pantanóra. A lejtmenet előtt fölért még kettejükre Jon Izagirre is, aki a vizes lejtmenetben majdnem 20 másodpercet adott a kolumbiainak, és több, mint negyvenek a lejtmenetet kedvelő Nibalinak. 21. szakasz Chantilly → Champs-Élysées Miután Chris Froome és a Team Sky megünnepelte az újabb Tour de France győzelmet, elindult az utolsó szakasz, a párizsi körözés. Többen is próbálkoztak szökéssel, de mind sikertelennek bizonyult. Szerencsétlenül járt Marcel Kittel, aki defektet kapott, majd új kerékpárján is kereket kellett cserélni, a csapattársai pedig nem jöttek neki segíteni, így nem tudott részt venni a sprintben. Később Bryan Coquard is defektet kapott. A sprint végül Peter Sagan és André Greipel között dőlt el a német javára, aki így 2015 után ismét megnyerte az utolsó szakaszt. Feladta: Tony Martin (EQS) Saint-Denis (Aude) Saint-Denis település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 517 fő (2015). Saint-Denis Brousses-et-Villaret, Fontiers-Cabardès, Lacombe, Montolieu és Saissac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gajtan Gajtan falu Albánia északnyugati részén, Shkodra városától légvonalban 5, közúton 8 kilométerre délkeletre, 200–300 méteres dombok közötti patakvölgyben fekszik. Shkodra megyén belül Shkodra község, azon belül Gur i Zi alközség része. Fő nevezetessége a határában található régészeti helyszín, amely az újkőkor óta emberi hajlékul szolgáló barlang mellett egy erődített vaskori illír település romjait is magában foglalja. Története és régészeti leírása A modern falu határában található, 1962–1963-ban feltárt Gajtani-barlang az i. e. 6000 körül élt újkőkori ember számára szolgált hajlékul, aki csont- és kovaeszközeit hagyta az utókorra. A bronzkor végéig lezárult indoeurópai vándorlás(wd) során kelet-európai jövevények telepedtek le Gajtanban is. A vaskor korai szakaszában (i. e. 1100–500) protoillírként azonosított, a cetinai kultúrához(wd) kötött népesség a domboldalon teraszokat alakított ki, és ezeken építette fel sárral tapasztott fakunyhóit. Bár településük ekkor még nem volt erődített, a sírjaikban talált fegyvermellékletek arra utalnak, hogy társadalmuk csúcsán a harcosok álltak. Településüket Selim Islami(wd) és Hasan Ceka tárta fel az 1960-as években. A vaskor későbbi szakaszában, az i. e. első millennium közepén került sor a település masszív kőfallal való megerősítésére. A 4–5 hektáros területet övező, 3,5 méter széles ciklopfalat szabálytalan terméskövekből emelték úgy, hogy a nagyobb kövek között maradt hézagokat kisebb kövekkel töltötték fel. Tornyokat nem építettek, csupán két gyalogkapu törte meg a városfal vonalát. A fallal közrezárt területen a korai vaskor örökségeként továbbra is sárral vagy agyaggal tapasztott fakunyhókban laktak, így egyes elméletek szerint nem annyira saját agglomerációs szerepkörrel rendelkező lakóhelyül, mint inkább veszély esetén a környék köznépének védelmet nyújtó erődítésül szolgált. A gajtani városfal és a lakóépületek együttese az albán régészettudományban gyakran hivatkozott tipológiai példájául szolgál az i. e. 5–4. században magaslatokra épített, erődített protourbán illír településeknek. A feltételezések szerint Gajtan egyfelől a labeátok kisebb erődítéseinek sorába tartozott, amelyek mintegy gyűrűszerűen vették körbe fő településüket, Szkodrát (Rrenc, Kratul, Gajtan, Beltoja, Bushat, Ganjolla), másfelől az Alsó-Drin völgyében húzódó út állomásainak egyike volt (Beltoja, Gajtan, Marshej, Rosuja, Shoshan). Az utolsó illír király, Genthiosz uralkodása alatt (i. e. 189/181–168) megkezdték Gajtan további megerősítését, de az erődítési munkálatok befejezetlenek maradtak. 2010-es US Open – női egyes A belga Kim Clijsters sikeresen védte meg visszatérése után szerzett első címét. 2009-es döntőbeli ellenfelét, a dán Caroline Wozniackit ezúttal az elődöntőben verte meg, a döntőben egy óra alatt, sima két játszmában győzte le az orosz Vera Zvonarjovát. Érem Az érem (idegen szóval medál) egy kisebb, általában kerek, szimbólumokkal díszített fémtárgy. Többnyire valamilyen tudományos, sport-, katonai vagy egyéb eredmények elismeréséül adományozzák. Készülnek emlék- és dísztárgyként, de önálló művészeti alkotásként is. Fogalma Ma már nem érvényes az a hagyományos meghatározás, hogy az érem olyan kisméretű, fémből készült, sokszorosított, lapos alkotás, amin dombormű és felirat található. Ennél szélesebbek az éremművészet határai, mivel sok olyan autonóm mű készül a műfaj keretei között – finoman tágítva annak határait –, ami nem, vagy csak nagy nehézségek árán sokszorosítható. Az anyagok és technológiák felhasználása is rendkívül kiszélesedett. Abban általános az egyetértés, hogy az érem kisméretű (egy felnőtt ember tenyerében elférő), leginkább egy fő nézetre komponált, lapos művészeti alkotás. Így ide tartoznak a konkrét használati funkcióval rendelkező pénzérmék, emlékérmek, névjegyérmek, de a kísérletező, vagy egyedi, autonóm éremművészeti alkotások is. Az érem definíciója körül, az éremművészek körében, csendes szakmai polémia zajlik. Ami a legfontosabb ismérve, hogy a művészeti műfajok között az egyik legintimebb, mivel az esztétikai és intellektuális élményen túl – kis méretének köszönhetően – a tapintás által személyes kontaktusba kerül a mű és szemlélője (taktilis élmény). Története Az éremművészet első kiemelkedő alakja az itáliai Antonio Pisano (eredeti neve Antonio di Puccio) volt, aki az 1440-es években egy sor éremportrét készített hercegekről és tudósokról. Az éremművészet később elterjedt Franciaországban, a Németalföldön és Németországban is. A 17. században már sok uralkodói érem és emlékérem készült, az érmek jutalomként történő adományozása a 18. századra lett jellemző. Az éremművészet virágkora a 19. század és a 20. század eleje: a korszak elején főleg Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Ausztria-Magyarországon, később Lengyelországban és Csehszlovákiában is. Multics A Multics /Máltiksz/ (Multiplexed Information and Computing Service) egy korai időmegosztó, többfelhasználós, többfeladatos operációs rendszer, amely nagy hatással volt a mai elterjedt operációs rendszerek többségére, többnyire a Unixon keresztül, vagy közvetlenül, mint a Linux és a macOS esetében, vagy közvetve, például a Microsoft Windows NT. A Multics fejlesztése 1964-ben kezdődött a MIT-en, a General Electric és a Bell Labs együttműködésével. 1970-ben a GE átadta teljes számítógép ágazatát a Honeywellnek, így a Multics-ot is. A Honeywell az 1980-as években úgy döntött, hogy nem fejleszti tovább a Multics-hoz tartozó architektúrát, és leáll az operációs rendszer fejlesztésével. A fejlesztés érdekessége, hogy bár a Multics-ot PL/I-ben kezdték írni, fordítójuk sokáig nem volt. Ez idő alatt csak egy szószerkezet-feldolgozó állt a fejlesztők rendelkezésére. A Multics több dologban is első volt: 1985 -ben a Multics a világon elsőként kapta meg a B2-es minősítést (a TCSEC alapján). A Multics-ban használtak először ACL-eket a fájlrendszer bejegyzésekhez (egyébként ez volt az első hierarchiával rendelkező fájlrendszer is egyben). A Multics-hoz kapcsolódik a parancssor ötlete, hogy egy szó beírására a rendszer azt a programot indítja el aminek ez a neve. A Multics hardverében alkalmazták először a máig is élő SMP rendszer elődjét, azaz hogy több CPU egy közös RAM-ot használ ( shared memory multiprocessor ). A Multics tartalmazott először üzleti összefüggés-alapú adattároló rendszert (Multics Relational Data Store) Bár az operációs rendszerről széles körben az a hír járja, hogy sosem készült el, nagyszámítógépes (mainframe) környezetben egészen 2000-ig használták. 1969-ben, amikor a Bell Labs kiszállt a Multics fejlesztéséből, Ken Thompson és Dennis Ritchie a Multics fejlesztésében szerzett tapasztalatok alapján kezdte el fejleszteni a Unix-ot. Ernest Jones Alfred Ernest Jones (Glamorgan, Wales, 1879. január 1. — London, 1958. február 11.) brit neurológus, pszichoanalitikus és Sigmund Freud életrajzírója. Ő volt az első angol, aki alkalmazta a pszichoanalízist, és mint a Brit Pszichoanalitikus Társaság és a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület elnöke az 1920-as és 1930-as években vezető pszichoanalitikus az angolszász területeken, továbbá egyedülálló hatást gyakorolt a szervezetek, az intézetek és a publikációk létrehozásában. Életének korai időszaka Jones Swansea környékén található ipari faluban, Gowertonban (korábban: Ffosfelin) született egy szénbányász-mérnök fiaként. Tanulmányait a Swansea-i Általános Iskolában (Swansea Grammar School), a Llandovery Gimnáziumban (Llandovery College), a Cardiff Egyetemen (Cardiff University) és a Londoni Egyetemen (University College London) végezte. 1901-ben Londonban szerezte meg diplomáját orvoslásból és szülészetből, melyet doktori cím (MD) követett és 1903-ban a Royal College of Physicians tagja lett. Különösen elégedett volt, amikor megkapta az Egyetem arany medállját belgyógyászatból kiváló, szintén walesi kollágájától, Sir John Williamstől. Miután megszerezte orvosi diplomáját, Jones neurológiára szakosodott, és számos posztot betöltött London kórházaiban. Wilfred Trotter sebésszel való ismeretségén keresztül hallott először Sigmund Freud munkásságáról. Az University College Hospital-ban sebészként együtt dolgozva közeli barátok lettek, betöltve a mentor és a fiatalabb kolléga iránti bizalmas szerepet is. Mindketten széleskörűen érdeklődtek a filozófia, az irodalom, illetve a kontinentális pszichiátriai irodalom és a klinikai terápiák akkoriban tanulmányozott új formái iránt. 1905-re a Harley utcai rendelő felett Jones lánytestvérével (később Trotter felesége) megosztottak egy lakást. Jones, akit megdöbbentett az, amit a mentális betegségek intézményesített kezelése során látott, elkezdett hipnotikus technikákkal kísérletezni klinikai munkájában. 1905-ben egy német pszichiátriai lapban találkozott először Freud írásaival, melyek a Dóra-esetről szóltak. Úgy jellemezhetjük, ahogy azt leírta autobiográfiai felvételeiben: „”Egy mély benyomás egy olyan bécsi férfiről, aki figyelemmel hallgatta páciensei minden szavát, amit mondtak neki… egy forradalmi különbség az akkori pszichiáterek attitűdjétől…” (Jones, 1959. 159. p.). Jones szerencsétlenségére korabeli Brit Birodalomban létező orvosi elvek ellentétesek voltak Freud elméletével, és így Jones korai próbálkozásai, hogy klinikai- és kutatási munkájába pszichoanalitikus elemeket alkalmazzon, kevésbé megfontoltnak tekinthetők. 1906-ban, a mentálisan sérült gyermekek iskoláinak felügyelőjeként, kutatói érdeklődése, négy gyermekkel felvett kérdéssorozatokból álló interjú során, a gyerekkori szexualitás felé terelődött, amely ahhoz vezetett, hogy szembe kellett néznie a törvénnyel helytelen magaviselet vádja miatt. 1908-ban, demonstrálva egy fiatal lány karjának hisztériából fakadó bénulása mögött meghúzódó elfojtott szexuális emlékeket, szembenézett a lány szüleinek vádjaival és kényszerítették, hogy lemondjon a kórházi posztjáról. Magánélete Jones első komoly kapcsolata Loe Kann-al volt, egy gazdag holland emigránssal, akit 1906-ban utaltak hozzá súlyos vese probléma kezelése során kapott morfiumfüggőség miatt. A kapcsolat 1913-ig tartott, Jones analízisével ért véget Freud és Ferenczi Sándor nyomatékos kérésére. Egy románcra tett kísérlet Anna Freuddal, nem élte túl Anna apjának helytelenítését. Anna 1914 őszén történő angliai látogatása előtt, melyre Jones kísérte, Freud azt tanácsolta: „A szexuális vágyakozástól távol állva, és inkább a férfi visszautasítását választva, nem igényli, hogy úgy bánjanak vele, mint egy nővel. Van egy ki nem mondott megállapodás közte és köztem, miszerint nem kellene fontolóra vennie a házasságot, vagy annak előzményeit, addig még két három évvel nem lesz idősebb.” (1914. július 22-ei levél (Paskauskas 1993). 1917-ben Jones elvette a walesi zeneszerzőt Morfydd Llxyn Owen-t. Ő 18 hónappal később meghalt vakbélgyulladás műtétből eredő komplikációk miatt. Bécsi kollégái inspiráló összeházasítási törekvéseit követve, 1919-ben Jones feleségül vette Katherine Jokl-t, egy Morvaországban végzett zsidó származású közgazdászt, aki Bécsben Freud lányával járt egy iskolába. Ez egy hosszú és boldog házasságnak bizonyult, amely során a párnak négy gyermeke született, köztük az író Mervyn Jones. Pszichoanalitikus karrierje Mialatt részt vett az 1907-es amszterdami neurológiai kongresszuson, Jones találkozott Carl Gustav Junggal, akitől első kézből kapott egy kivonatot Freud és bécsi társasága munkájából. Freud munkájának jelentősége iránt elköteleződve Jones csatlakozott Junghoz Zürichben, hogy megszervezzenek egy Pszichoanalitikus Kongresszust. Ezt 1908-ban tartották Salzburgban, ahol Jones először találkozott Freuddal. Jones ezután Bécsbe utazott további beszélgetésekre Freuddal, és bemutatták a Bécsi Pszichoanalitikus Társaság tagjainak. Így kezdődött egy személyes és szakmai kapcsolat, amely – mindkettőjük előnyére tekintettel – túlélhette a sok nézeteltérést és rivalizálást, amely jellemezte a pszichoanalitikus mozgalmat az első évtizedekben, befejeződhetett Freud halálával 1939-ben. Angliai karrierje kilátásainak komoly nehézségei miatt, Jones Kanadában keresett menedéket 1908-ban, elfogadva oktatói feladatokat a Torontói Egyetem Pszichológia Intézetében (1911-től, mint pszichiátriai társprofesszor). Magán pszichoanalitikus praxisa mellett patológusként, illetve a járóbeteg pszichiátriai klinika igazgatójaként dolgozott a Toronto Asylumban. További Freud-dal való találkozások során 1909-ben a Clark Egyetemen, Massachusetts, ahol Freud előadás sorozatot tartott a pszichoanalízisről, illetve a következő évben Hollandiában, Jones hozzáfogott munkakapcsolatot kialakítani a születő amerikai pszichoanalitikus mozgalommal 20 újságot és előadást adva az amerikai szakmai társaságoknak Boston környékétől kezdve Washingtonig, illetve Chicagóig. 1910-ben az Amerikai Pszichopatológiai Társaság társalapítója volt, és a következő évben pedig az Amerikai Pszichoanalitikus Társaságé, első titkáraként szolgálva 1913-ig. Sok időt szentelt írásra és kutatásra, amely a pszichoanalitikus irodalomhoz való jelentős hozzájárulását eredményezte, nevezetesen Hamlet monográfiáit és az On the Nightmare-t (Rémálmot). Számos művet ezek közül Németországban publikáltak a legjelentősebb pszichoanalitikus folyóiratokban, melyeket Bécsben adtak ki, és ezzel biztosította a státuszát Freud belső köreiben a Junggal való növekvő elidegenedés időszakában. 1912-ben ilyen körülmények között kezdte el Jones a lojálisok bizottságának megalapítását, Freud egyetértésével, megbízva a pszichoanalitikus mozgalom elméleti és intézményes hagyatékának őrzésével. Ez a fejlődés szolgálta a Jungtól való elválás közvetlen célját, és – Jonessal a stratégia ellenőrzés – végül elbocsátását a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaság igazgatóságából, a posztból, melyet a kezdetek óta elfoglalt. Amikor Jung lemondott 1914-ben, akkor tört ki a háború, amely megakadályozta Jones abban, hogy elfoglalja a helyét. Jones 1913-ban visszatért Londonba, s ott a gyakorlatban is pszichoanalitikusként tűnt fel, megalapítva a Londoni Pszichoanalitikus Társaságot, és folytatta a pszichoanalitikus elmélet írását és lektorálását. Lapjainak gyűjteménye Papers in Psychoanalysis-ként (Pszichoanalitkai lapok) jelent meg, amely az első átfogó beszámoló a pszichoanalitikus elméletről, amit angol nyelven publikáltak. 1919-re, amikorra megalapította a Brit Pszichoanalitikus Társaságot, Jones büszkén mondhatta Freudnak, hogy a pszichoanalízis Britanniában „az orvosi, az irodalmi és a pszichológiai érdeklődés élvonalában áll.” (levél 1919. január 27. (Pskausas 1993)). Mint a társaság elnöke – amely posztot 1944-ig töltötte be – Jones biztosította pénzügyileg és felügyelte a Londoni Klinika alapítását, támogatásokat ajánlva, és egy Pszichoanalitikis Intézetet, amely adminisztratív, szerkesztői és oktatói lehetőségeket nyújtott a professzionális pszichoanalízis növekvő hálózata számára. Jones még két cikluson keresztül szolgálta elnökként a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaságot 1920-tól 1924-ig és 1932-től 1949-ig. 1920-ban megalapította a Pszichoanalízis Nemzetközi Lapját, melynek a szerkesztője volt 1939-ig. A következő évben megalapította a Nemzetközi Pszichoanalitikus Könyvtárat, amely szerkesztősége alatt mintegy 50 könyvet publikált. Jones megkapta Freudtól a beleegyezést, hogy munkáját angolra fordítsa, és 1924-ben Freud „Összegyűjtött Munkái”-nak első két kötete jelent meg fordításban Jones által szerkesztve, és Joan Riviere által ellenőrizve, aki a korábbi analizáltja volt, és egy ízben, lelkes rajongója. Freuddal történő analízis után Riviere Jones-al dolgozott, mint a Nemzetközi Pszichoanalítikus Lap fordítói szerkesztője, és aztán a munkacsoportban Jones eltervezte, és kiadta James Strachey fordításait Freud munkáinak Standard Kiadásaként. Főként Jones energikus támogatása révén a Brit Orvosi Társaság hivatalosan elismerte a pszichoanalízist 1929-ben. A BBC utólag eltávolította őt az előadók sorából veszélyesnek nyilvánítva őt a társadalmi morálra, és az 1930-as években ő és a kollégái egy pszichoanalitikus rádióműsort csináltak. Miután Hitler erősödött Németországban, Jones sok kiszorított és veszélyben lévő zsidó analitikusnak segített az Egyesült Királyságban és egyéb országokban letelepedni. Az Anschluss-t követően 1938. márciusában Jones Bécsbe repült jelentős személyes kockázatot vállalva, hogy döntő szerepet vállaljon Sigmund Freud és körének Londonba történő emigrációjának tárgyalásában és szervezésében. Későbbi élete és halála A második világháború után Jones fokozatosan feladta hivatali posztjait, mialatt folytatta a pszichoanalitikus praktizálását, az írást és az előadásokat. Utolsó éveinek legjelentősebb vállalkozása Freud életének és munkásságának monumentális beszámolója, melyet széles körben elismertek és három kötetben publikáltak 1953 és 1957 között. Ebben teljes mértékben támogatta német anyanyelvű felesége, aki Freud korai levelezéseinek többségét fordította és más archív dokumentumokat, melyeket Anna Freud tett elérhetővé. Egy befejezetlen autobiográfiát, Szabad asszociációk-at, halála után publikáltak 1959-ben. Mindig büszke volt walesi származására, Jones a Walesi Nemzeti Párt, Plaid Cymru, tagja lett. Rendkívül szerette a Gower-félszigetet, amelyet intenzíven felfedezett fiatalkorában, és amely, egy nyaraló megvásárlását követően, Jones családjának megszokott nyaralóhelye lett. Jones fő szabadidős törekvése jelentős publikációkat eredményezett. Egy lelkes korcsolyázó már iskolai évei óta címmel Jones publikált egy tekintélyes kézikönyvet (Jones 1931). Sakk szenvedélye inspirált egy pszichoanalitikus tanulmányt Paul Morphy amerikai sakk géniusz életéről. Jones tagja lett a Royal College of Physicians, azaz a Belgyógyászok Királyi Akadémiájának 1942-ben, tiszteletbeli elnöke lett a Nemzetközi Pszichoanalitikus Társaságnak 1949-ben, és tiszteletbeli doktorandusz (Wales) lett a Swansea Egyetemen 1954-ben. Jones 1958. február 11-én hunyt el Londonban, és a Golders Green Krematóriumban hamvasztották el. Hamvait négy gyermeke közül a legidősebbik sírjába temették a Szt. Cadoc’s Cheriton temetőjében a Gower Peninsulán. Barbárfivérek A Barbárfivérek 2009-ben startolt Győr városából. A duót Deego és Tibbah alkotja. 2009 óta négy lemezük jelent meg. A rap mellett szerepet játszanak a ragga és ének betétek a dalokban. Alapítói Halpert Balázs (Deego) és Für Tibor (Tibbah). Videoklipek 2009 - Álmomban beszélek 2010 - Utcadiploma 2011 - Úthenger 2011 - Mozgalom remix 2012 - Mennydörgés 2013 - Legál narkó 2014 - Fluor - System Error közr. Barbárfivérek 2014 - OSG All Starz - Hív a street 2014 - Rettenthetetlen 2014 - Öregsuli közr. Kool Kasko 2015 - Mindenre kész 2015 - HipHop importőr közr. Bloose Broavaz, Vicc Beatz, Dj Fegz Közreműködések 2009 Hősök Flashback remix 2009 Finuccsi - Számok 2009 Tkyd - Uccacucc 2009 Tkyd - Silent Hill 2009 Stíluspakk - Klasszikus Rapszar 2010 Samuraiflow - Most majd 2010 Sog - Nem is sejted 2010 Jiffo - Kevlár Faszik 2010 Jiffo - 4 pillanat 2010 Tkyd - Visszatérés 2010 Stíluspakk 2 - Mozgalom rmx 2010 Norba - Dolce Vita 2010 Phat - Mit Lehet Tenni 2011 Stíluspakk 3 - G.E.C.O. 2012 Pesti Mash - Vágod? 2012 NKS - Rest-Cash Attack Betörök 2012 Vészk'Járat - Én nem 2012 Stíluspakk 4 - Gálya 2013 BB15 - BandaBloose 2013 BB15 - Rétegek 2013 BB15 - Sérült Elme 2013 BB15 - A Sóhajok Faja 2013 Hősök - Hip Hop Hatalom 2013 Day - Legfaszább 2014 Stíluspakk 5. - Menetel 2014 Fluor - System Error 2014 OSG All Stars - Hív a Street 2014 Killakikitt - KillaGoons 2014 Vicc Beatz - (Faxnis közr. Tibbah) Férfi 60 kilogrammos cselgáncs a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a cselgáncs versenyszámokat Utrechtben rendezték július 16. és július 19. között. 1951-es magyar vívóbajnokság Az 1951-es magyar vívóbajnokság a negyvenhatodik magyar bajnokság volt. A férfi tőrbajnokságot április 26-án rendezték meg Budapesten, a Dózsa Eötvös utcai vívótermében, a párbajtőrbajnokságot április 28-án Budapesten, a Dózsa Eötvös utcai vívótermében, a kardbajnokságot április 30-án Budapesten, a Vasas Pasaréti úti vívótermében, a női tőrbajnokságot pedig április 27-én Budapesten, a Dózsa Eötvös utcai vívótermében. Borosznó Borosznó (1886-ig Brusznó, szlovákul: Brusno) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. Klimatikus gyógyhely a Gömör–Szepesi-érchegység keskeny völgyében. Fekvése Besztercebábyától 20 km-re északkeletre a Garam partján fekszik. Borosznófürdő és Garamszentandrás tartozik hozzá. Története A falut 1424-ben említik először a zólyomlipcsei váruradalom részeként villa utraque Zenthandras alakban, akkor ugyanis Szentandrás faluhoz tartozott. Borosznót önállóan 1441-ben említik először Bruzno alakban. Mindkét település lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. A falu határában ugyan találtak nemesfémet, de ennek kitermelése a középkorban gazdaságtalan volt. A középkorban még Szentandrás volt a jelentősebb település, melynek temploma a 15. században már állt. A 17. század elején elpusztult, 1622-ben csak egy jobbágytelke volt. A század második felében valamelyest növekedett. A 18. századtól a falu jelentős bevételi forrása lett a csipkeverés, a faedények készítése, a szövés és a vas kitermelés. 1828-ban Borosznó 77 házában 581 lakos élt. Szentandráson ugyanekkor 105 ház volt 760 lakossal. Szentandrás 1860-ban egy időre a vármegye egyik jegyzősége lett, ahol 1892-től 1941-ig csendőrség is állomásozott. 1884-ben a települést elérte a vasútvonal is. A 19. század második felében a falu lakói főként földműveléssel, állattartással és háziiparral foglalkoztak. Borosznó fejlődésében nagy szerepet játszott a fürdő 19. századi kiépítése, gyógyvizét először 1839-ben analizálták. Vályi András szerint "BRUZNO. Tót falu Zólyom Vármegyében, birtokosa a’ Bányászi Királyi Kamara, hegyes helyen fekszik Garam vize mellett, Szent Andráshoz nem meszsze, mellynek filiája, sovány határja van, legelője ugyan elegendő, és tejjel elég hasznot hajtanak, fája tűzre, és épűletre, ’s a’ Banyában pénzt kereshetnek, Zólyom Városától egy, és fél mértföldnyire van, hét kila alá való földgye, és réttye három kaszásra való van a’ községnek, de mivel határja soványas, és kősziklás, ’s hideg, és nehezen miveltetik, sőt a’ víz áradások is soványíttyák, harmadik Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Brusznó, tót falu, Zólyom vármegyében, a Garan mellett, melly Szent-Andrástól választja el, Beszterczebányához keletre 2 mfd. Van 100 hold szántóföldje, melly agyagos és terméketlen, 70 hold rétje; legelője és majorsági birtok nincs. – Lakja 543 katholikus, kik fazekakkal és faedényekkel kereskednek. A Garanon kivül van Bruszenecz patakja, melly a helység malmát hajtja, s fausztatásra is használtatik. Egy negyed órára pedig találtatik egy szűk, de kellemes völgyben, kénköves és magnéziás savanyuviz, fördővel együtt. Birja a kamara. " A trianoni békeszerződésig területe Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott. Borosznót és Szentandrást 1960-ban egyesítették. Az egyesített falu először a Hronov nevet viselte, 1974-ben újra visszakapta az egyik településrész Brusno nevét. Népessége 1910-ben 769, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 2086 lakosából 2037 szlovák volt. 2011-ben 2147 lakosából 2002 szlovák volt. Nevezetességei Szent András tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg 15. századi . 1744 és 1766 között barokk stílusban építették át. Szénsavas vizű gyógyfürdője emésztőszervi bántalmakat gyógyít. A központi fürdőépület az 1850-es években épült, ekkor alakították ki a fürdőt övező szép parkot is. 1900 és 1910 között szecessziós stílusban építették át. Két további fürdőháza a 19. század második felében, egy pedig 1924 -ben épült. Az egykori jegyzőség épülete a 18. század második felében épült. Rudolf Brandsch (politikus) Rudolf Brandsch (Medgyes, 1880. július 22. – 1953. szeptember 23.) erdélyi szász politikus, parlamenti képviselő. Életútja Apja evangélikus lelkész volt Medgyesen. 1898 és 1903 között filozófiát és teológiát hallgatott Marburgban, Jénában, Berlinben és Kolozsváron. 1910-től a Monarchia 1918-as összeomlásáig parlamenti képviselő volt Budapesten. 1918. október 23-án a magyar parlamentben elmondott beszédében még kiállt a magyar állam területi egységéért, azonban a gyorsan változó politikai realitás tükrében megváltoztatta álláspontját. Miután 1919. január 1-jén tárgyalásokat folytatott Iuliu Maniuval, január 8-án a Szász Nemzeti Tanács és a központi választmány Medgyesen elfogadta és üdvözölte Erdély Romániához való csatlakozását. 1919-től 1933-ig a bukaresti parlamentben volt képviselő. 1919–1935 között a Német Párt vezetője, 1931–32-ben a kisebbségi ügyekért felelős államtitkár volt Nicolae Iorga kormányában. Ezt a romániai magyarok nehezményezték, mert úgy vélték, hogy az államtitkárságot a népesség arányának megfelelően magyar személynek kellene vezetnie. Brandsch a maga részéről úgy vélte, hogy a kisebbségi törvénynek különbséget kellene tennie az államhoz lojális németek és a határrevízióban érdekelt magyarok között. 1922-ben Brandsch és az észtországi Ewald Ammende kezdeményezésére megalakult az Európai Német Népcsoportok Szövetsége (Verband der deutschen Volksgruppen in Europa), melynek célja a különböző országokban élő német kisebbségek összefogása volt. A harmincas években Brandsch szembeszegült a romániai német nemzetiszocialista politikusokkal. 1945 januárjában megpróbált fellépni a romániai németek Szovjetunióba deportálása ellen. A kommunista hatalomátvétel után 1952. augusztus 12-én letartóztatták. 1953. szeptember 23-án, egyes források szerint a bukaresti Văcăreşti börtön kórházában, mások szerint a Prahova megyei Doftana börtönben halt meg. Carmen (versforma) A carmen (latin ének, dal, vers, költemény, óda) legkorábbi jelentése a latin irodalom kezdeteinél: ünnepélyes prózában írott szöveg (ima, varázslat, törvény). A későbbiekben mindenfajta énekelt dal megjelölésére alkalmazták. A fogalom fejlődése a görög ódáéval azonos, és a carmen műfaja is azonosult a változás folyamán az óda műfajával. A carmeneket nagymértékű eszmei, tartalmi, hangnembeli, formai változatosság jellemzi, de megtartják a görög lírában kialakult dalformákat. A római lírában legismertebbek Catullus és Horatius carmenjei. Horatius a görög (aiól) versformák mestere. A carmennek nevezett ódáiban legtöbbször a sztoikus és az epikureista életelveket szembesíti. (Jelentősek a könnyedebb epodusai és szatírái, valamint episztolái is, kivált a költészetről bölcselkedő, műfajt teremtő, a Pisó testvérekhez írt terjedelmes (476 soros) költői levél (A Pisókhoz, Epistula ad Pisones): az utókor ezt Ars poetica címen ismeri.) A legismertebb költeményei mégis a carmenek. Görög elődöktől, Alkaiosztól, Szapphótól, Anakreóntól és Pindarosztól sokat tanult, de korántsem lemásolta őket. Magasabb szintre emelte és gyakorlatilag teljesen megújította ezt a műfajt. Horatius 103 carmenjét négy könyv tartalmazza - az első három Maecenasnak ajánlva jelent meg egyszerre i. e. 23-ban, majd egy évtized múlva a 15 versből álló negyedik könyv. A carmen a modern irodalomban fenséges tárgyról szóló, emelkedett hangnemű lírai költemény; tartalmi köre sokkal szűkebb, mint ókori elődeié, a görög ódéé vagy a latin carmené. Kölcsey Ferenc Himnusza is ebben a műfajban íródott. Popești-Leordeni Popești-Leordeni város Ilfov megyében, Munténiában, Romániában. Fekvése A település Bukarest központjától 9 km-re található, a főváros jelentős elővárosának számít. A Dâmbovița mentén terül el. Történelem Itt található a „Vintilă Vodă” kolostor, mely a XVII. században épült, nevét VII. Slatinai Vlad (Vlad al VII-lea Vintilă) Havasalföldi vajdáról kapta. A város három falu egyesüléséből jött létre 1873-ban: Popești-Conduratu vagy Pavlicheni, Popești-Români és Leordeni. Ezen települések első írásos említése az 1530-as évekből való. A várost Szűz Máriának ajánlották, Ő a város védőszentje, minden évben szeptember 8-án ünnepet rendeznek a tiszteletére. Hesz Tamás Hesz Tamás magyar író, költő, grafikus. Életpálya Az Agriában, egy egri irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratban publikált. További publikációi olvashatók a kiadója által megjelentetett gyűjteményekben (Sárkány Éve. Putnoki A. Dávid szerkesztése. Lírikusok Irodalmi Műhelye, 2007, 2008). Munkássága Köteteinek borítóit maga tervezte. Fotókat készített, témái szerteágazóak, többnyire utazásai közben készültek. Széles spektrumban adta vissza illusztrációk formájában. Grafikáiból, festményeiből rendszeresen tartott kiállításokat. 2011-ben albumot állított össze 25 saját szerzeményből Száműzött címmel. Afrikában kisfilmet forgatott valamennyi általa bejárt országról videórögzítésekkel: Rocks on the coast during the címmel. Művei Révület - versek, Hungarovox, 2011 Révület - versek, szépirodalom, E-book Könyvház és Kiadó, 2012 Láthatatlan utazás - történelmi és útiregény, 2012 Utak Hazáig - dokumentum, 2012 La estrella Solataria - mese, 2012 Tatarinka dala - mese, 2012 Petrik álma - mese 2012 Angyal a vásznon - háromfelvonásos dráma, 2012 Sötétség után alkonyat - thriller, 2012 Tízen hét strófa - pszichothriller, 2012 Búcsú a holtak kövétől - regény, 2012 Tüskék a falban - novellák, 2012 Nem erre terveztük - sci-fi, 2012 Fejvadászok - szociográfiai regény, 2012 Kepesz - Forgatókönyv; háborús történelmi regény, 2012 Érezd a ritmust Az Érezd a ritmust (Feel The Noise) című 2007-es zenés, drámában Jennifer Lopez producerként és önnmagát alakítva tevékenykedett. Szereplők Omarion Grandberry – Rob Giancarlo Esposito – Roberto Victor Rasuk – Javi Zulay Henao – Carol "CC" Reyes James McCaffrey – Jeffrey Skyler Meredith Ostrom – Noelia Rosa Arredondo – Marivi Pras – Electric Charles Duckworth – Nodde Cisco Reyes – Pito Kellita Smith – Tanya Malik Yoba – The Mayor Young Rome|Jerome Jones – önmaga Vico C – Vico Voltio – önmaga Jennifer Lopez – önmaga Forrás Hivatalos honlap Diana Vickers Diana Vickers (Blackburn, 1991. július 30. –) brit énekesnő, dalszerző és divattervező, aki a The X Factor ötödik évada után vált ismertté 2008-ban. 2009 januárjában kötött lemezszerződést az RCA Records kiadóval, majd 2009 márciusáig versenytársaival koncertezett. Ezt befejezve kezdett el dolgozni debütáló albumán, mely a Songs from the Tainted Cherry Tree címet kapta. A munkálatok 2009 szeptemberében értek véget. 2009 októberétől 2010 januárjáig Vickers szerepet játszott a The Rise and Fall of Little Voice feldolgozásában, melyért később díjat is kapott. Debütáló kislemeze, a Once elérte a brit kislemezlista első helyét. 2010. április 19-én jelent meg, és közel 210 000 példány kelt el belőle az Egyesült Királyságban. Első albuma 2010. május 3-án jelent meg, a brit albumlista első helyét, az ír lista hetedik helyezését érte el, mi több, az European Top 100 Albums lista 4. helyére került, és Arany minősítést kapott.. A szigetországban több, mint 200 000 példányban kelt el a lemez. Második kislemeze, a The Boy Who Murdered Love a brit kislemezlista 36. helyéig jutott el. Ezt harmadik dala, a My Wicked Heart követte, mely 2010. október 17-én jelent meg digitálisan. A britek listáján a 13. helyet érte el. Vickers 2010. október 17-én a The X Factor fellépője volt. Vickers ez idő alatt félmillió felvételt adott el. Jelenleg második albumára ír dalokat, mely várhatóan 2012-ben jelenik majd meg. Első divatkollekcióját 2011 májusában mutatta be, a Dee V elnevezést kapta. 2011. június 30-án jelentette be Tumblr blogján keresztül, hogy az RCA lemezkiadóval szerződést bontott közös megegyezés alapján. 2011. július 28-án Vickers Ustreamen keresztül bejelentette, hogy várhatóan 2011 végén kiad egy letölthető középlemezt, mely új albumához lenne egy ízelítő. 2011. szeptember 5-én Vickers menedzsere, Annecka Griffiths említette, hogy Dianának még mindig szerződése, és az új lemezhez is szükséges egy kiadó. 2011. decemberében Diana két promóciós kislemezt adott ki (Music to Make the Boys Cry, Kiss Of a Bullet), melyeket egy turné, új kislemez és album követ majd 2012-ben. Gyermekkora Vickers Blackburnben született, Angliában, majd Huncoatban nőtt fel. 16 éves korában tanulmányai folytatását, majd drámaiskolában akart részt venni, vagy Thaiföldre utazni. Vickers 11 éves kora óta énekel, közben énekórákat vett, és helyi versenyeken jelent meg. Karrierje 2008–09: The X Factor, lemezszerződés 2008-ban Vickers jelentkezett a The X Factor ötödik évadába, ahol a The Blower's Daughter című dalt énekelte el. Damien Ricet és Louis Walshet kissé a hippikre emlékeztette Diana. Az énekesnő bejutott az élő show-ba is, Cheryl Cole mentoráltjaként, Alexandra Burke és Laura White mellett. Vickers előadásai többnyire szokatlanok voltak, a közönség véleményét is megosztották. Simon Cowell Marmitehez hasonlította, szerinte az emberek ugyanúgy szeretik vagy utálják stílusát, majd hozzátette, ő szereti. Az első élő adásban Vickers a U2 With or Without You című dalát énekelte el. Később Michael Jackson Man in the Mirror című felvételét is feldolgozta, mely talán egyik legsikeresebb előadása lett. Az ezt követő héten Charles Chaplin Smile című számával lépett fel, melyet a mentorok ismét dicsértek. Az ötödik héten Vickers gégehurut miatt nem jelenhetett meg. Eredetileg Mariah Carey Always Be My Baby című dalt akarta előadni, viszont néhány órával a show kezdete előtt orvosa javasolta, hogy ne jelenlen meg a műsorban, hiszen komolyabb károsodást okozhat. A hatodik héten Vickers a Coldplay Yellow című dalával tért vissza, viszont a mentoroktól negatív kritikákat kapott: Dannii Minogue szerint a dalválasztás nem volt megfelelő, Cowell szerint Diana még mindig nem volt elég jó, hogy előadhassa. A következő adásban a Take That Patience című dalával jelent meg. A műsorban Gary Barlow lemezszerződést ajánlott Vickersnek, amennyiben Diana nem nyerne, viszont Cowell erre így reagált: „Nem fogadjuk el Gary Barlow kedves ajánlatát. Leona Lewis is jól járt, köszönjük, Gary.” A kilencedik héten Avril Lavigne Girlfriend című dalát dolgozta fel első dalként. A második dala Dido White Flag című száma lett, de az énekesnőnek negyedik helyezéssel távoznia kellett a versenyből. A tehetségkutató után nyolc résztvevővel indult el turnézni, 2009 februárjától márciusáig. Később bejelentették, hogy Vickers is kapott egy lemezszerződést a Syconál, a JLS és Eoghan Quigg mellett, később viszont ez nem valósult meg. Helyette az RCA kiadót választotta. Elkezdett dolgozni első albumán, a Songs from the Tainted Cherry Treen 2009 januárjában, viszont hozzátette, nem siet vele. Olyan előadókkal és producerekkel dolgozott, mint Cathy Dennis, Eg White, Nerina Pallot, Ellie Goulding, Cass Lowe, Guy Sigsworth, Chris Braide, Savan Kotecha, Starsmith, Alexis Strum, Patrick Wolf és Dev Hynes. 2009–10: Songs from the Tainted Cherry Tree Vickers első kislemezét - mely a Once címet kapta - Cathy Dennis és Eg White írta, producere Mike Spencer volt. 2010. április 19-én jelent meg az Egyesült Királyságban, videoklipje a Channel 4 műsorán debütált. 2010 április 22-én az énekesnő a dal egy akusztikus változatát adta elő, a Snow Patrol Just Say Yes című dalának feldolgozása mellett. Április 25-én a kislemez elérte a brit kislemezlista első helyét, mintegy 70 000 eladott példánnyal egy hét alatt. 2010 márciusában Vickers Songs from the Tainted Cherry Tree Tour nevű turnéja kezdődött el. 2010. április 15-én bejelentették Diana második kislemezének címét. A The Boy Who Murdered Love szerzője és producere Chris Braide volt. A videót ugyanebben a hónapban forgatták Londonban. Diana turnéjának második szakaszát 2010 májusában kezdte meg, hogy promotálhassa albumát, mely május 9 -én jelent meg, és a brit albumlista legelső helyéig jutott el. 2010 május 23-án az énekesnő a The Boy Who Murdered Love című dalát, és Biffy Clyro Many of Horror című felvételét adta elő a Radio 1's Big Weekend című rendezvényen. Vickers 2010. július 18-án adta ki második kislemezét, mely a brit kislemezlista 36. helyezését érte el. Vickers Once, The Boy Who Murdered Love, N.U.M.B és Notice című dalait adta elő az MTVnek. 2010. július 28-án megjelent az iTunes oldalán egy EP, mely az énekesnő iTunes Fesztiválon előadott dalait tartalmazza. Vickers rengeteg fesztiválon lépett fel 2010 nyarán, többek között a V Festival, T4 on the Beach, Oxygen Festival nevezetű rendezvényeken. 2010. augusztus 31-én Ustreamen keresztül jelentette be, hogy a harmadik kislemeze My Wicked Heart, melyet Vickers, Dee Adams és James Earp írt, producerei is ők voltak. 2010. szeptember 12-én debütált angol rádiók műsoraiban. Október 17-én jelent meg digitális letöltés formájában. Diana egy interjúban beismerte, a Red Hot Chili Peppers Under The Bridge című dala hasonlít új kislemezére, melynek hasonlóságait előtte többen felfedeztek. 2010. október 17-én visszatért a The X Factor színpadára My Wicked Heart című felvételével. Egy interjúban Diana említette, hogy szeretné első albumát új számokkal bővítve ismét kiadni. Hozzátette: „Sokat írtam, rengeteg dal van a tarsolyomban. Szerintem már a második albumhoz is közeledek.” Vickers rádiós turnéját 2010. október 18-án kezdte meg, és 24-én fejezte be. 2010–napjainkig: Második album 2010. június 3-án Vickers bejelentette, hogy számokat készít második albumára. Egy interjúban említette, hogy új lemezére az indie pop és rock stílus hatott, The xx, The Doors, Siouxsie and the Banshees és Björk munkáira utalva. Vickers írt dalokat Nerina Pallot, Eg White, Starsmith, Chris Braide és Dee Adam közreműködésével. 2011. január 6-án Los Angelesbe utazott, ahol John Shanks és Diane Warren mellett dolgozott. 2011. január 15-én az Egyesült Államokban első alkalommal koncertezett. 2011. március 11-én bejelentették, hogy Diana a Starsailor frontemberével, James Walshel dolgozott. 2011. március 14-én ismét meglátogatta Los Angelest, hogy John Shanks közreműködésével alkosson. Június 30-án bejelentette, szerződést bontott az RCA lemezkiadóval. Hozzátette, a lemez készülőben van, és vagy egy új kiadó gondozásában, vagy függetlenül jelenik majd meg. 2011. szeptember 5-én kiderült, egy új kiadó még mindig szükséges az új albumhoz. 2011. július 13-án a Popjustice három dalról írt: Boy In Paris, Cinderella és Music To Make The Boys Cry. Az oldal azt is bejelentette, várhatóan 2012-ben jelennek meg. Július 28-án Ustreamen bejelentette az énekesnő, szeretne kiadni egy letölthető középlemezt 2011 végén, mely egy kis ízelítő lenne az új albumhoz. Vickers megerősítette, hogy több, mint harminc dalt vettek fel az új lemezre, viszont az összes nem kerülhet fel rá. 2011. december 2-án bejelentette, az EP mégsem jelenik meg, viszont a lemez megjelenése közeledik. Augusztus 12-én kiderült, Vickers dolgozott a MNEKkel is. 2011. december 9-én Diana kiadott egy promóciós kislemezt, mely a Music To Make The Boys Cry címet kapta, és az énekesnő weboldalán ingyenesen megszerezhető lett. Elektronikus és indie pop jegyekre épül a dal. Egy héttel később a Kiss of a Bullet érkezett, melyet egy Twitter vagy Facebook üzenetért cserében lehet ingyenesen letölteni. Munka más előadókkal Vickers szerezte Enrique Iglesias és Jennifer Lopez kislemezét, mely a Mouth 2 Mouth címet kapta, és Iglesias Euphoria Reloaded című lemezén kapott helyet. Színészi karrierje Vickers először a The Rise and Fall of Little Voice című produkcióban jelent meg 2009 október 8-án a Vaudeville Színházban. Little Voicet játszotta, aki tehetségét rejtegette, és Shirley Bassey, Édith Piaf és Judy Garland imitátoraként jelent meg. Mark Owen (Take That) írta a Sunlightot, melyet Diana énekelt el a darabban. A dal Once című kislemezén B-oldalként jelent meg. Diana szünetelt az album készítésével, hogy szerepelhessen a produkcióban. Vickers előadása a The Guardiantól pozitív kritikákat kapott: „Vickers éneklése lenyűgöző, meglepődtünk vokális képességein.” A The Daily Telegraph mágikusnak nevezte munkáját. A Daily Mail pozitív visszajelzést írt Diana előadásáról. Diszkográfia Songs from the Tainted Cherry Tree (2010) Forstmehren Forstmehren település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: 1951–1952-es magyar labdarúgókupa Az 1951–1952-es magyar népköztársasági kupa a sorozat 22. kiírása volt, melyen a Budapesti Bástya csapata 8. alkalommal diadalmaskodott. Civitella Messer Raimondo Civitella Messer Raimondo község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Chieti megyében. Fekvése A megye nyugati részén fekszik. Határai: Casoli, Fara San Martino, Gessopalena, Lama dei Peligni és Palombaro. Története Első írásos említése a 12. századból származik. A következő századokban nemesi birtok volt. Önállóságát a 19. század elején nyerte el, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Baglioni Santissimo Salvatore-templom Jövőnk szuperkontinense A szuperkontinens a jövőben egy feltételezett kontinens, ami a jelenlegi kontinensek összekapcsolódásából jönne létre az elsősorban modellezésekre alapuló hipotézisek szerint. Szuperkontinensek és a rájuk vonatkozó elméletek A manapság legáltalánosabban elfogadott geodinamikai modell, a lemeztektonikai elmélet és az ezt alátámasztó óriási mennyiségű földtani-geofizikai megfigyelés alapján azt állíthatjuk, hogy Föld fejlődéstörténetében többször is megtörtént az, hogy a bolygó összes kontinense egybeolvadt, és így létrehoztak egy szuperkontinenst. A szuperkontinens a keletkezésétől a feldarabolódásáig az egyetlen kontinens a Földön. Jelenlegi ismereteink szerint a szuperkontinensek 500-700 millió évenként, bizonyos mértékig ciklikus módon keletkeznek. Nem tudjuk, pontosan hány szuperkontinens létezett eddig – valószínű, hogy több is – azonban ennek modellezése éppen azért nehéz, mert a bizonyítékok jelentős részét maga a lemeztektonika semmisíti meg vagy alakítja át annyira, hogy nehéz a megfigyeléseket ebben az értelemben kiértékelni. Ennek a geodinamikai ciklust feltételező modellnek a jóslata, hogy földtörténeti skálán nem túl hosszú idő múlva egy újabb szuperkontinens jöhet létre, amit az ezzel foglalkozó szakirodalom Amasia, Novopangea vagy Pangea Proxima néven említ. Szuperkontinens a jövőben A legrégibb szuperkontinens, aminek egykori létét a mai modelljeink alapján feltételezzük a Rodinia. Kb. 1,1 milliárd évvel ezelőtt tömörült össze több kontinensből, és 250 millió év után feldarabolódott. Mivel a legutóbbi szuperkontinens, a Pangea körülbelül 300 millió éve állt össze és 100 millió évvel ezelőtt kezdett feldarabolódni, jelenleg nagyjából egy szuperkontinens keletkezési ciklusának kb. a felénél járunk. A modell támogatói feltételezik tehát, hogy úgy 250-300 millió év múlva Földünkön valószínűleg[forrás?] egyetlenegy óriási szuperkontinens lesz, amelyet egy világóceán, valószínűleg jórészt a mai Csendes-óceánnal rokonítható, de valószínűsíthetően legalább részben újonnan létrejövő óceáni medence vesz majd körül.[forrás?] A jelenlegi lemezmozgások azt mutatják, hogy a Csendes-óceán medencéjét alkotó kőzetlemezek alábuknak, ezzel elemésztődnek, az Atlanti-medence pedig kitágul, vagyis előbb-utóbb Kelet-Ázsia és Nyugat-Amerika összeütközik a közben létrejött kisebb köztes terrénekkel együtt. Afrika északnak, vagyis Európának tart, Ausztrália pedig útban van Délkelet-Ázsia felé. A kőzetlemezek változó mértékben, tipikusan évente több centiméterrel mozdulnak el egymáshoz képest. E mozgásirányok és a jelenleg mért sebességek alapján az utóbbi egy-két évtizedben több kutató is megalkotta a saját változatát a jövőbeli szuperkontinensre, amelyet a szakmában Amasiának (Amerika és Ázsia nevéből származtatva) vagy Novopangeának neveztek el. Az előbbi elmélet Chris Hartnady dél-afrikai, utóbbi Roy Livermore brit kutató nevéhez fűződik. A két hipotézis abban tér el egymástól, hogy az előbbi szerint az Antarktisz marad a helyén, a másik szerint viszont az is "felúszik" északra. Jelenleg nincs aktív törészóna a déli kontinens körül, de ez nem jelenti azt, hogy ilyen tektonikai képződmény a jövőben ne alakulhatna ki.[forrás?] Merőben eltérő viszont Christopher Scotese (Texasi Egyetem) elképzelése, aki hosszan kutatta a kontinensek múltbeli elhelyezkedését, és ebből próbálja kivetíteni elénk a jövőt. Úgy véli, a következő 50 millió évben Afrika északnak nyomulva eltünteti a Földközi-tengert, és Európával ütközve egy a Himalájához hasonló magashegységet gyűr fel Európa déli peremén, az északnak haladó Ausztrália pedig Borneóval együtt Dél-Kínához forr. Úgy 200 millió év múlva szerinte megáll az Atlanti-óceán terjeszkedése, ehelyett alábukási zóna keletkezik Amerika keleti partvidékén, az Atlanti-medence bezárul, és Észak-Amerika összeforr a már egyesült európai-afrikai kontinentális kéreggel. Az így létrejövő szuperkontinenst Pangea Proximának nevezte el.[forrás?] Természetesen senki sem képes jelenleg bizonyítani, hogy melyik kutató elképzelése válik majd valóra a jövőben, de abban a kérdéssel foglalkozó kutatók zöme egyetért, hogy egy új szuperkontinens a jövőben ismét kialakul. Annál érdekesebb annak előrevetítése, milyen körülmények fognak majd uralkodni a majdani "össz-Földön". Erre vonatkozólag lehetséges geomorfológiai és klímamodelleket felállítani, melyhez részben a korábbi szuperkontinensek környezeti viszonyait vehetjük alapul. (A konkrét szélességi elhelyezkedése ugyanakkor érdemben befolyásolhatja a tényleges környezeti viszonyokat.)[forrás?] Azt elég jól tudjuk az üledékekből és őslénytani adatokból, milyen lehetett a világ 250 millió éve, a Pangea korában. Mindenekelőtt szélsőségek jellemezték: trópusi vidékein a hőmérséklet meghaladta a 40 Celsius-fokot, míg a közepes földrajzi szélességeken a forró nyarakat zord telek váltották, sok hóval. Nyári olvadáskor valószínűleg hatalmas áradások formálták a felszínt.[forrás?] A szuperkontinens belseje nyilván rendkívül száraz volt, hiszen a csapadékot hozó szelek nem hatolhattak olyan nagy távolságokra, viszont a szárazföld és a tenger közti tetemes hőmérséklet-különbség miatt igen erős lehetett a monszunhatás. Ilyen körülmények között a Pangeának csak csekély része nyújtott barátságos körülményeket az élet számára.[forrás?] A szárazföld más, egy tömbként való elhelyezkedése természetesen a maitól teljesen eltérő tengeráramlási rendszert alakított ki. A tengervíz vertikálisan rétegzetté válik, és néhány száz méteres mélységtől lefelé erősen oxigénhiányos.[forrás?] Albert Eichhorn Albert Eichhorn (Garlstorf, 1856. október 1. – Braunschweig, 1926. augusztus 3.) német teológus. Ő volt a Das Abendmahl im Neuen Testament mű szerzője, és a vallástörténeti iskolák egyik alapítója. Művei Das Abendmahl im Neuen Testament. Leipzig: Mohr Siebeck, 1898. Athanasii De vita ascetica testimonia collecta. Habilitation, Halle, 1886. “Etwas vom Predigen.” Die Christliche Welt (1895) 273–76, 308–10. “Heilige Geschichte,” in Die Religion in Geschichte und Gegenwart (szerk. Friedrich Michael Schiele és Leopold Zscharnack; 5 köt.; Tübingen: Mohr Siebeck, 1909–13), 2:2023–27. “Die Rechtfertigungslehre der Apologie.” TSK 59 (1887): 415–91. Kecel Kecel (horvátul Keceja, Kecielj) város Bács-Kiskun megyében, a Kiskőrösi járásban. Fekvése Kecel a Duna–Tisza köze nyugati felén három történeti-néprajzi táj: a Kiskunság, a Bácska és a Kalocsai Sárköz találkozásánál az 54-es főút mellett fekszik. Megközelíthető Kiskőrös, Soltvadkert, Kiskunhalas, Kalocsa vagy Császártöltés felől. Története Kecel első írásos említése 1198-ból való, az oklevél szerint békés pásztornép lakta egykor a pusztát. A tatár és török pusztítások során a település elnéptelenedett. Patachich Gábor kalocsai érsek 1734. április 22-én kelt rendelete alapította újra Kecelt. Leírás a településről a 18. század végén: A településen 1869-ben épült fel az első postahivatal. 1878-ban avatták fel az eklektikus stílusban épült községházát, amelyben polgármesteri hivatal jelenleg is működik. A Kecelt érintő Kiskőrös–Kalocsa-vasútvonalon 1882. december 5-én indult meg a vasúti közlekedés. Az 1900-as években a településhez csatolták a szomszédos Polgárdi pusztát, így kialakult a ma ismert közigazgatási terület. 1921-ben megalakult a Keceli Sport Egyesület (KSE). 1928. június 28-án felavatták a Hősök szobrát a Ligetben. 1928-ra kiépült a telefonhálózat, 1931-ben benzinkút épült a császártöltési úton. A villanyt 1952-ben vezették be Kecelre. Az Arany Jánosról elnevezett, nyolc tantermes általános iskolát 1959. november 7-én adták át. Az elmúlt évtizedekben nem fejlesztett termálfürdő és uszoda egy 1960-ban 1000 méter mély próbafúrás során lelt, 42 °C-os, jódos-brómos hévízforrásra épült. Kecelt 1970. január elsején nyilvánították nagyközséggé, a városi rangot 1993. április 22-én kapta meg Göncz Árpád akkori köztársasági elnöktől. Napjaink A város a közelmúltban is sokat fejlődött, jelentősen bővült a infrastruktúra. A gázhálózat kiépítése mellett, elkezdődtek a csatornázási munkálatok. A településen számos park és több szökőkút épült. Kecel havonta megjelenő ingyenes folyóirata a „Keceli Hírek”. Kecelen rendezik minden év december első hétvégéjén a Flora Virágkiállítás és Kötészeti Versenyt. A város híres népművészeti hagyományairól, ami a Hetrec néptánc egyesületnek, a harmonikaversenyeknek és a folklórtalálkozóknak is köszönhető. A szőlő- és bortermelő település a Kunsági borvidékhez tartozik, ismert borait a 2600 hektáron termelt szőlőből készítik.A Kiskőrös–Kalocsa-vasútvonalon 2007. március 4. óta szünetel a személyszállítás. Népesség A település népességének változása: 2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 93%-a magyarnak, 5,7% cigánynak, 1,1% németnek, 1,7% románnak mondta magát (6,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 70%, református 2,7%, evangélikus 1,4%, görögkatolikus 0,1%, izraelita 0,1%, felekezeten kívüli 7,8% (14% nem nyilatkozott). Nevezetességei Pintér Művek Hadtörténeti Múzeum, Haditechnikai Park Szabadság-emlékmű (Eskulits Tamás) Második világháborús emlékmű Trianon-emlékmű 18. századi barokk temetőkápolna A községháza 1878-ban épült eklektikus stílusban. Patachich Gábor szobra Első világháborús, és 56-os emlékmű Római istenek kútja A Szentháromság-templom 1802-ben épült, barokk stílusban A Nepomuki Szent János-szobor 1820-ban épült. Ősök kútja A Szentcsalád-templomot 1820-ban szentelték fel. Az evangélikus templomot 1992-ben fejezték be. Keceli Gyógyfürdő: Az itteni gyógyvíz alkáli-hidrogén-karbonátos gyógyvíz, mely jodidot és bromidot is tartalmaz. A víz összetételénél fogva mozgásszervi megbetegedések, idegrendszeri megbetegedések, bizonyos nőgyógyászati problémák és reumatikus panaszok kezelésére alkalmas. A fürdő jelenlegi területén két medence várja a fürdővendégeket. Sportolási lehetőség Lovaglás: Szőlőfürt Lovasiskola, Vöröszászló Major Kézilabdázás: Városi sportcsarnok Labdarúgás: Városi focipálya Tollas: Művelődési ház sportcsarnok Testvérvárosai Schwarzenbruck Németország (1991) Lupény Románia (2009) Las Plassas Las Plassas település Olaszországban, Szardínia régióban, Medio Campidano megyében. Lakosainak száma 238 fő (2017. január 1.). Las Plassas Barumini, Pauli Arbarei, Tuili, Villamar és Villanovafranca községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Marchésieux Marchésieux település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 724 fő (2015). Marchésieux Auxais, Feugères, Le Mesnil-Vigot, Raids, Remilly-sur-Lozon, Saint-André-de-Bohon, Saint-Martin-d’Aubigny, Saint-Sébastien-de-Raids és Tribehou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1786 Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század Évtizedek: 1730-as évek – 1740-es évek – 1750-es évek – 1760-as évek – 1770-es évek – 1780-as évek – 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek Évek: 1781 – 1782 – 1783 – 1784 – 1785 – 1786 – 1787 – 1788 – 1789 – 1790 – 1791 Események január 5. – II. József rendeletet hoz a földek kataszteri felmérésére. január 18. – II. József megszünteti a Magyarországra érkező osztrák árucikkek vámját. február 7. – II. József feloszlatja a pálos rendet . március 1. – Mozart Figaro házassága című operájának ősbemutatója Bécsben . május 21. – Párizsban véget ér a per a francia királynő nyakékének elrablása ügyében. augusztus 8. – Michel-Gabriel Paccard és Jacques Balmat elsőként mássza meg a Mont Blanc -t. augusztus 17. – II. (Nagy) Frigyest halála után II. Frigyes Vilmos követi Poroszország és Brandenburg trónján. november 30. – II. József eltörli a halálbüntetést. december 2. – Megindul a Magyar Kurír című, kéthetenként megjelenő magyar nyelvű újság Bécsben. Születések február 27. – Alexander C. Hanson , amerikai politikus, szenátor († 1839 ) április 7. – Guzmics Izidor , bencés szerzetes, közíró, teológus, az MTA tagja († 1839 ) május 8. - Vianney Szent János , francia plébános, a plébánosok védőszentje († 1859 ) május 23. – Reviczky Ádám , főúr, katona, jogász, reformkori politikus, főkancellár, az MTA igazgatósági tagja(† 1862 ) május 30. – Fáy András , író, politikus († 1864 ) augusztus 17. – Davy Crockett , amerikai nemzeti hős, katona és politikus († 1836 ) szeptember 10. – Nicolás Bravo , mexikói függetlenségi harcos , később három alkalommal rövid időre az ország elnöke († 1854 ) szeptember 22. – Farkas Ferenc , teológiai doktor, vovadrai címzetes püspök , székesfehérvári nagyprépost , költő († 1864 ) október 14. – Julius Jacob von Haynau , osztrák hadvezér, nevéhez fűződik az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő ellenforradalmi terror († 1853 ) november 18. – Carl Maria von Weber , német zeneszerző († 1826 ) november 26. – Nicolae Borbola , magyar jogtudós , görögkatolikus nagyprépost és jogakadémiai tanár († 1877 ) december 1. – Döbrentei Gábor , költő, királyi tanácsos, az MTA tagja († 1851 ) Mumford & Sons A Mumford & Sons egy angol folk-rock együttes. A zenekar tagjai Marcus Mumford (vezető vokál, gitár, dobok, mandolin), Ben Lovett (vokál, billentyűsök, harmonika, dobok), Winston Marshall (vokál, bendzsó, gitár, rezonátoros gitár), és Ted Dwane (vokál, nagybőgő, dobok, gitár). A Mumford & Sons 2007 decemberében alakult meg. Nyugat-Londonban bukkantak fel először olyan előadókkal egyetemben, mint Laura Marling, Johnny Flynn és a Noah and the Whale. Az első EP-t Love Your Ground címmel rögzítették, amelyet kisebb közönségek előtt adtak elő az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, hogy figyelmet nyerjenek a zenéjüknek és támogatást egy album létrehozására. A debütáló album, Sigh No More 2009 októberében jelent meg az Egyesült Királyságban és Írországban, az Egyesült Államokban pedig 2010 februárjában. Az album listavezető lett Írországban, Ausztráliában és Új-Zélandon, végül pedig második lett a UK Albums Chart-on és a Billboard 200-on is az USA-ban. 2010 folyamán egyre nagyobb népszerűségre tett szert a banda, egyre nagyobb közönségek számára adtak elő, és az Egyesült Államokban először a televízióban is feltűntek. 2010. december elsején két kategóriában is jelölték őket a Grammy-díjátadóra, az egyik a legjobb új előadó, a másik pedig a legjobb rock dal ("Little Lion Man") kategória volt. Az ez után következő élő előadás a 2011-es Grammy-díjátadón történt, amely a Sigh No More-on található kislemezek népszerűségét növelte. A zenekar nem sokkal később megnyerte az ARIA Music Award Legnépszerűbb Nemzetközi Előadó címét 2011-ben, és a Brit Award legjobb brit album kategóriáját 2011-ben. Az együttes második stúdióalbuma, a Babel 2012 szeptemberében jelent meg. A lemez az első helyen debütált az Egyesült Királyságban és az Egyesült államokban is, ezután pedig a leggyorsabban eladottá vált az előbbi országban, a másodikban pedig a második legtöbbet eladott lemez címet nyerte el 2012-ben. A 2013-as Grammy-díjátadón, a Babel elnyerte az év albuma címet. 2013-ban elnyerték továbbá a Brit Award legjobb brit zenekar díját is. Történet A kezdetek 2007–2008 A Mumford & Sons 2007 decemberében alakult Marcus Mumford, Ben Lovett, Winston Marshall és Ted Dwane által. A zenekar tagjai gitáron, dobon, billentyűs hangszereken, basszus gitáron, és olyan tradicionális népi hangszereken, mint a bendzsó, mandolin és rezonátoros gitáron játszanak. A névválasztás abból a tényből ered, hogy Marcus Mumford a legközpontibb tag, ő szervezte meg magát az együttest és az előadásokat is. Lovett kezdeményezésére választották a zenekar nevének a régimódi családi üzleti nevet. Ugyanebben az időben Nyugat- Londonban egy maroknyi hasonló zenekar tűnt fel, így felkeltve a nyugat-londoni folk zene iránti érdeklődést. Mumford viszont kijelentette, hogy ez a karakterizáció egy túlzás, a Mumford & Sons csupán csak egy időben kezdett el működni más hasonló zenekarokkal egyetemben. Egy, a Herald Sun-nal folytatott interjúban Marcus Mumford a következőket mondta: "Ez nem népzene. Nos, néhány része igen, de ez bizonyosan nem egy jelenség. Valaki csupán túlságosan izgatott lett néhány zenekar miatt, amelyek mind egy száz mérföldes rádiuszon belül tűntek fel. Ez csupán egy közösség, nem egy színhely, amely zártkörű lenne." Annak hatására, hogy a Mumford & Sons egy másokkal hasonló zenei és kulturális környezetben fejlődött, olyan előadókhoz kezdték el őket hasonlítani, mint a Noah and The Whale, Johnny Flynn, avgy Laura Marling, akinek korában Marcus Mumford dobolt. 2008 elején a zenekar elkezdett dolgozni Adam Tudhop-pal, aki az Everybody’s társulat menedzsere, és a Keane-t és Laura Marling-ot is képviseli. Ebből már egyenesen következett, hogy a zenekar Tudhpe kapcsolatai által az Island kiadónál Louis Bloom képviselete alá került, aki pedig elkezdett foglalkozni a zenekarral. Bloom ekkor azt nyilatkozta a HitQuarters-nek, hogy még egy zöldfülű állapotban vannak, és nincsenek felkészülve egy album kiadására: "Csupán néhány barát, akiknek fejlődniük kell. A következő hat hónap folyamán viszont elkezdtem látni, hogy a szó szoros értelmében mindenhonnan rajongókra tesznek szert." 2008 februárjában, a zenekar végigturnézta az Egyesült királyságot Alessi's Ark, Sons of Noel, Adrian, Peggy Sue és mások támogatásával. 2008 júniusában a Glastonbury fesztiválon adták az első önálló nagykoncertjüket. A Mumford & Sons szintén végigturnézta Ausztráliát Laura Marling-gal, akinek az idegenkedése a közönséggel való interakcióval bátorította őket a reflektorfénybe való fellépésre. Ez a tapasztalat ösztönözte a zenekart egy olyan attitűd kialakítására, amely interaktív a közönséggel, és egy kellemes, lezser atmoszférát alakítottak ki. A Mumford & Sons első projectje a Love Your Ground című EP volt, amely egy év alatt készült el, és 2008 novemberében jelent meg a Chess Club Records által. Sigh No More: 2009–2010 2008-ban és 2009 elején a Mumford and Sons a Love Your Ground-on található számok, és más anyagok a népszerűsítésén dolgozott az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, amely végül is a Sigh No More albummá formálódott. Az együttes ezt a lemezt Markus Dravs segítségével hozta létre, aki olyan együtteseket is producelt már, mint például az Arcade Fire. Ebben az időben a zenekar tagjai még nem is a saját hangszereiket birtokolták - Dravs legelőször még el is küldte őket, mikor üres kézzel jelentek meg. Végül az egyetlen szám a Love Your Ground-ról, amely Sigh No More albumra került a "Little Lion Man" lett. Az együttes azt nyilatkozta a Herald Sun-nak egy interjúban, hogy önköltségből finanszírozták az albumot, így elkerülve olyan művészi és technikai kompromisszumokat, amelyek néha együtt járnak egy stúdió által finanszírozott projekttel. Ezután 2009-et ismét végigturnézták Laura Marlinggal, és közre is működtek a 2010-es I Speak Because I Can című albumán is 2009 augusztusában leszerződtek a brit Island Records-szal, Ausztráliában és Új-Zélandon a Dew Process-szel, Észak-Amerikában a Glassnote Records-szal. A Dew Process főnöke, Paul Piticco az USA-ban 2009-ben egy koncert hatására szerződtette őket, nagyra értékelve az őszinte és egyedi hangzásukat. A debütáló album pedig 2009. október 5-én jelent meg, amelyen a Little Lion Man volt a vezető kislemez. Ezek után Dave Berry az XFM rádión a Little Lion Man-t a hét felvételének nevezte, majd később az év kedvenc számának is. A brit BBC Radio 1 műsorvezetője, DJ Zane Lowe “Reaction Record"-nak nyilvánított a számot 2009. július 27-én, majd a következő estén pedig a "Hottest Record in the World"–nek titulálta. Az első televíziós fellépésükkor a “Little Lion Man” kislemezt adták elő a CBS csatorna Late Show With David Letterman-nel című műsorán 2010. február 17-én. Ezt az előadást a The Cave című dal előadása követte a The Late Late Show With Craig Fergusson keretein belül február 20-án. A Mumford & Sons kereskedelmileg is sikeressé vált Ausztráliában és Új-Zélandon is. A "Little Lion Man" kislemez sikeressé vált a világ ezen részén is, és a Triple J Hottest 100 of 2009 listájának tetejére került 2010 januárjában. 2011 novemberében elnyerték az ARIA Music Award legnépszerűbb nemzetközi előadó címét. A Sigh No More először a 9. helyet érte el az új-zélandi toplistákon 2010 októberében, majd pedig 2011 januárjára listavezető lett. 2010 márciusában Ray Davies bejelentette, hogy a Mumford & Sons is közreműködik a következő albumán. Marcus ezt meg is erősítette egy interjúban ugyanebben a hónapban, kijelentve a következőket : “Jobban izgulok emiatt, mint eddig valaha bármi miatt az életemben.” A Mumford & Sons elő is adta a számot, melynek címe "Days/This Time Tomorrow" lett Davies-szel együtt a Later... with Jools Holland keretein belül 2010. február 12-én. 2010 decemberében Grammy-díjra jelölték őket a legjobb előadó és a legjobb rock dal kategóriákban. Habár nem nyertek a díjátadón, de a "The Cave" című dalt előadták a ceremónián. A performansz pozitív médiai figyelmet nyert, és fokozta a Sigh No More népszerűségét- az Egyesült Államokban az eladás 99%-kal nőtt a ceremóniát követően.Az album következésképpen második helyre került a brit Album Chart-on, és a Billboard 200-on is az államokban. 2010. december 7-én Dharohar Project-tel és Laura Marling-gal karöltve a Mumford & Sons kiadott egy EP albumot Indiában is. Az album egy ideiglenes stúdióbn került rögzítésre tradicionális Rajasthani előadók közreműködésével. A Sigh No More végül kétszeres platina az Államokban és négyszeres platinalemez lett az Egyesült Királyságban. Railroad Revival Tour 2011 áprilisában az együttes csatlakozott az Old Crow Medicine Show-hoz, Edward Sharpe-hoz, és a Magnetic Zeros-hoz a Railroad Revival Tour keretein belül, amelyet az 1970-ben Kanada-szerte megtartott Festival Express turné inspirált. Ennek fellépői közt volt többek közt Janis Joplin, Buddy Guy, The Grateful Dead és a The Band is. A turné alatt a fellépők kizárólag vintázs vonat vagonokban utaztak, és az előadók hat különleges kültéri helyszínen játszottak, Oakland-del megnyitva az utat. A showról egy dokumentumfilm is készült Emmett Malloy rendezésében Big Easy Express címmel. Ezt pedig először a South by Sothwest Film Conference-n mutatták be Austinban, s el is nyerte a Headline Audience díjat. Továbbá a film megnyerte a 2013-as Grammy-díjátadó “Best Long Form Video” címet is. Babel: 2011–től napjainkig A zenekar népszerűsége tovább nőtt 2011 folyamán, elnyerve számos díjat, továbbá sok fesztiválon és előadáson is főcímként szerepeltek. 2011 februárjában, elnyerték az European Border Breakers díjat a nemzetközi sikereikért. Megkapták a Brit Award British Album of the Year címét a Sigh No More-ért, és a “Timshel” című dalt elő is adták a ceremónián. 2011 kezdetén, amíg az Egyesült Államokban turnéztak az együttes elkezdte írni a dalokat a következő albumra. Június 3-án Kansas cityben a turné első állomásán a zenekar bejelentette, hogy új albumon dolgoznak, amelyet 2011 végén szeretnének a nagyközönség elé bocsátani. Ezután pedig előadtak számos új dalt az albumról, viszont annak címét nem jelentették be. 2012. július 16-án a Mumford & Sons hivatalos részleteket közölt a második stúdióalbumról, a Babel-ről, többek közt a megjelenés dátumát, (2012. szeptember 24.) és a dalok számát is bejelentették (12db). Egy deluxe kiadást további három exkluzív dallal is bejelentettek ezzel egyidőben. Egy héttel később, az albumot elő is lehetett jegyeztetni vásárlásra. A vezető kislemez, az “ I Will Wait” először a BBC Radio 1-on, Zane Lowe műsorában volt hallható augusztus 7-én. 2012 augusztus 29-én a Mumford & Sons felvételt készített a kolorádói Red Rocks Amfiteátrumbeli koncertjükről. A koncert később DVD-n, Vinyl-en és iTunes-on is elérhetővé vált “road to Ted Rocks” címmel. Az “I Will Wait” ezen előadása már szeptember 9-én megjelent a DVD előtt, mint a hivatalos videoklip a dalhoz. A “Babel” number one-ként debütált a UK Album Chart-on és a US Billboard 200-on is. 2012 leggyorsabban eladott albuma lett az Egyesült Királyságban, több mint 158000 eladott példánnyal az első héten. Az egyesült Államokban a leggyorsabban eladott debütáló album lett 2012-ben, az első héten 600000 eladott példánnyal, és világszerte pedig több, mint egy millióval. 2012 decemberében Winston Marshall bejelentette az NME-nek, hogy az együttes máris elkezdett dolgozni a következő albumon. Marcus Mumford kijelentette, hogy kísérletet tesznek elektronikus gitárral és szintetizátorokkal is a következő lemezen. Zenei stílus Az együttes bluegrass-t (coutry zene skót, ír és angol gyökerekkel) és népzenei instrumentalizációt használ, olyan hangszerekkel, mint a bendzsó, nagybőgő, mandolin vagy a zongora. Ezt egy ritmikus, alternatív rock és népi stílusra alapozva teszi. A legtöbb Mumford & Sons dalszövegnek erős irodalmi tartalma van, a debütáló album elnevezése Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiájából ered. A "Sigh No More" című szám idézeteket is tartalmaz belőle, mint például: “Serve God love me and mend”, “For man is a giddy thing”, és “One foot in sea and one on shore”. A "Roll Away Your Stone," című dal, címe pedig feltételezhetően Lazarus bibliai történetére vonatkozik. A "The Cave" dalszövegében számos célzás található az Odüsszeiára, főleg arra a részre, mikor az utazása során csetepatéba keveredik a szirénekkel. Ez a dal szintén, kapcsolatos G.K. Chesterton Assisi Szent Ferenc című könyvével, amelyben Chesterton Platón barlangját használja arra, hogy elmagyarázza, hogyan látja Szent Ferenc a világot Isten nézőpontjából. A "Timshel" és a "Dust Bowl Dance" John Steinbeck novelláira épülnek (Of Mice and Men, East of Eden, The Grapes of Wrath). Mumford egy interjúban a turnézást egy Steinbeck-kalandhoz hasonlította. “Steinbeck arról beszélt, hogy az utazás egy sajátos dolog, amelyet nem tudsz megtervezni és kiszámítani, mert megfojta magát az életet benne. Ez kissé olyan, mint a turnézás. Habár van egy struktúra, miszerint tisztában vagy vele, hogy mely városokba mész, és koncertezni fogsz, attól függetlenül bármi megtörténhet.“ Diszkográfia A diszkográfia forrása az angol nyelvű Mumford & Sons lap Sigh No More (2009) Babel (2012) Wilder Mind (2015) Galaktika (antológia) A Galaktika tudományos-fantasztikus antológia eredeti formájában 1972 és 1995 között jelent meg Magyarországon. Legnagyobb kiadott példányszáma 94 ezer volt, ami nagyon magas, tekintve, hogy a legmenőbb amerikai scifi-magazin, az Analog Science Fiction and Fact legjobb évében, 1983-ban is mindössze 115 ezres csúcspéldányszámot tudott elérni a több mint 200 milliós országban. Nem állhat tehát túl messze a valóságtól az az általános szakmai és közönségvélemény, mely szerint a Galaktika – példányszáma alapján – egyike volt minden idők legjelentősebb scifi-antológiáinak. A számok között volt „tematikus”, „nemzeti” és „vegyes” – az első egy adott témára fűzte fel a számban megjelent írásokat, míg a második valamely ország scifi-terméséből válogatott. Nemcsak a hazai tudományos-fantasztikus irodalom képviselőinek, de számos más kelet-közép-európai ország scifi-íróinak is ez volt az egyetlen fóruma műveik megjelentetésére. 1995-ig Kuczka Péter szerkesztett minden számot. A rendszerváltás után, amikor az állami támogatás megszűnt és jelentősen visszaesett a példányszám, nem volt lehetséges tovább kiadni és terjeszteni az antológiát – egyik napról a másikra megszűnt, a rajongók legnagyobb bánatára. Számozása 1-gyel kezdődött 1972 nyarán; ekkor 38 ezres példányszámban adták ki, 128 B5-ös oldalon. A 23. számtól (1977) a címlap kissé változik: a kép az egész borítót betölti, az addigi színes címsor fekete alapra kerül és a sorszámmal együtt kisebb lesz. A 61. számtól (1985) a címsor ismét színes és nagy, a formátum is megnő (A4-esre), de az oldalszám 96-ra csökken, a papír minősége romlik, a tartalom kezd felhígulni (az ős-Galaktika vaskalapos rajongói idáig számítják a magazin fénykorát). 1993-tól a lap ismét megújul: a fedél konzervatívabb, fekete keretes formátumot ölt, fehér címsorral; a papírméret A5-ösre változik, az oldalszám ismét 128. Kiadója, a Kozmosz Könyvek szerkesztősége a 70-es években a Lenin (ma Erzsébet) krt. 9–11. alatti New York-palotában volt, majd a zuglói Május 1. (a mai Hermina) útra költözött. A lapot a Zrínyi Nyomdában állították elő. A Galaktika hosszú és sikeres fennállása során 2257 novellát és cikket közölt le, több mint 1000 szerzőtől. Az első szám ára 12,– Ft volt; majdnem 10 éven át ennyiért lehetett kapni. Története Az 1972-ben antológiának induló „réteglap” olvasótábora tíz év alatt szélesre nőtt. A 80-as évek közepére már szinte kultikus jelentőségű Galaktika a magyar irodalom meghatározó szereplőivé avanzsált szerzők, alkotók műveit is rendszeresen publikálta, többek között Göncz Árpád, Nemere István, Lőrincz L. László, Földeák Iván, Karig Sára, Szentmihályi Szabó Péter, Urbán László és Gálvölgyi Judit írásait. A lap vonzerejét nagyban növelte az igényes kiállítás: a szövegközi illusztrációk, grafikák, a merészen formabontó, változatos tipográfia, de főleg a rendkívül hatásos, színes borítók („fedéltervek”), melyekhez zömmel befutott külföldi scifi-művészek híres grafikáit és festményeit használták fel, de hazai alkotók is teret kaptak: a magazin számos borítótervét, illusztrációját a 2006-ban a Nemzetközi Scifi- és Fantasy-művészek Szövetségének Chesley-díjával kitüntetett Boros–Szikszai alkotópáros készítette, az illusztrátorok között pedig ott találjuk többek között Dallos Jenőt és Kaján Tibort. A 80-as évektől a magazin külföldi lapokból átvett scifi-képregényeket is közölt. A lap körül irodalmi műhely alakult ki, amely könyvkiadással is foglalkozott. Az 1995-től szünetelő magazin 2004 novemberében indult újra. Ma már havi 22 ezres példányszámban jelenik meg, s országszerte mintegy 45 ezer olvasót tudhat rajongói sorában. A százoldalas, országos terjesztésű Galaktika tartalmának gerincét továbbra is a világ élvonalába tartozó tudományos-fantasztikus irodalom alkotja, de megindult a magazinjellegű profil finomítása is: az új Galaktika bevezet a tudomány aktualitásaiba, a jövőkutatás érdekességeibe. A lap minden száma egy-egy nemzetközileg ismert scifi-művész illusztrációival jelenik meg. 2005-ben ismét elindult a Galaktika Fantasztikus Könyvek-sorozat. A kiadó műhelyei, klubjai ugyancsak új életre keltek. Rendezvények egész sorát szervezi a Galaktika Klub, és különlegességekkel rukkol ki a közelmúltban létrehozott Galaktika Filmklub is, mely az Uránia Mozival közös vetítéseken scifi-filmtörténeti érdekességeket mutat be. A Galaktika Magazin tervezi a világ tudományos-fantasztikus művészeinek és a jövő meghatározó személyiségeinek megszólaltatását, a lap eljuttatását a határontúli magyar ajkú közösséghez, s nem utolsó sorban azt, hogy mint „hungarikum”, világhódító útjára indulva bebizonyítsa: idegen nyelveken és távoli országokban is hasonló sikereket tud elérni, mint nálunk. A magazin kiemelkedő tartalmi minősége fölött a Galaktika Tanácsadó Testület őrködik, amelynek tagja Lukács Béla fizikus, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, Almár Iván csillagász, Juhász Árpád geológus (a TV2 tanácsadója), Grandpierre Attila csillagász, kandidátus, az MTA Csillagászati Kutatóintézetének főmunkatársa, Réz András esztéta, valamint S. Sárdi Margit irodalomtörténész, egyetemi docens, a Magyar Scifitörténeti Társaság elnöke. Új Galaktika 2004 októbere óta jelenik meg a Galaktika magazin. Irodalmi szerkesztője a régi lap egyik munkatársa, Németh Attila lett. A 2004 novemberében megjelenő szám sorszáma 176.; a folytonosságot tehát a cím, a logó és a lapméret változatlansága mellett a folyamatos számozás is jelképezi, s a készítők hitvallása szerint a lap tartalmában is igyekszik a régi minőséget hozni. Az összeállításba szervesen integrálódott a tudományos ismeretterjesztés. A magazin 100 teljesen színes oldalból áll, és az irodalmi rész mellett – amely az eredeti koncepciónak megfelelően a science fiction új és klasszikus műveit közli – könyv- és filmismertetőkkel, valamint egy-egy rövidebb képregénnyel is kiegészült. 2005 augusztusában az új Galaktika is elnyerte az Európai Science Fiction-szövetség (EuroCon) legjobb magazinnak járó díját, amit először még az eredeti, antológia formátumú kiadvány kapott meg 1974-ben. 2013 júniusa óta létezik az ún. XL-es kiadás, mely a szokásos tartalom mellett néhány regényt is közöl. 2016-ban a Mandiner.sci-fi több száz külföldi szerzővel folytatott levelezés után két cikkben tárta fel, hogy a Galaktika 2004-es újraindulása óta rendszeresen, nagy mennyiségben közölt novellákat úgy, hogy azok közlési jogait nem vásárolta meg, szerzőiket pedig nem tájékoztatta a megjelenésről. Az amerikai Science Fiction and Fantasy Writers of America (SFWA) ezután közleményben szólította fel a szervezet tagjait, hogy az ügy megnyugtató megoldásáig ne dolgozzanak a magyar kiadóval. Díjak 1973. október: A szocialista országok SF íróinak II. konferenciáján, Poznań : a Móra Ferenc Könyvkiadó díjat kapott a Galaktika kiadásáért. 1974. július: » A legjobb európiai science fiction magazin « (a grenoble -i Eurocon találkozón) 2005: » Európa legjobb sci-fi-folyóirata « (a glasgowi Eurocon találkozón) Korábbi szerkesztők Kuczka Péter alapító-főszerkesztő Trethon Judit szerkesztő Jelenlegi szerkesztők Burger István főszerkesztő Németh Attila irodalmi szerkesztő Kovács „Tücsi” Mihály tudományos szerkesztő A Galaktika utódai Az alábbi kiadványok próbálták a Galaktika helyén támadt űrt kitölteni: Átjáró Magazin (2004-ben szűnt meg); a Galaktika Magazin 2004-től ismét megjelenik, havonta. Léon Delacroix Léon Frédéric Gustave Delacroix (Saint-Josse-ten-Noode, 1867. december 27. – Baden-Baden, 1929. október 15.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1918–1920 között. Élete A Brüsszeli Szabadegyetemen (Université Libre de Bruxelles) tanult jogot és 1889-ben Brüsszelben kezdte meg ügyvédi pályafutását. 1909-ben a belga feljebbviteli bíróságon (Cour de Cassation) volt ügyvéd, majd 1917-ben az itt dolgozó ügyvédek testületének elnöke lett. Politikai pályafutásának elején 1908 és 1911 között Ixelles helyi önkormányzati képviselője volt, majd 1919 és 1921 között a katolikus párt képviseletében megválasztották Namur kerület (arrondissement) képviselőjének a belga képviselőházba. Az első világháború befejezése után I. Albert belga király felkérte egy katolikus, liberális és szocialista politikusokból álló nemzeti egységkormány megalakítására. A kormány 1918. november 21-én lépett hivatalba. Delacroix volt az első belga kormányfő, aki hivatalosan a miniszterelnök megnevezést kapta, korábban ezt a tisztséget a kabinet vezetőjének (Chef de Cabinet) nevezték. A miniszterelnöki poszt mellett 1918 és 1920 között pénzügyminiszter, illetve 1920-ban rövid időre külügyminiszter. Kormányzása alatt vezették be az általános választójogot a nagykorú férfiak részére (korábban vagyoni és jövedelmi feltételekhez kötötték a választásokon való részvételt). További törvényeket hoztak még a jövedelemadó bevezetéséről, az alkoholárusítás szabályozásáról, illetve a 8 órás munkanap kötelezővé tételéről. 1920. november 3-án kormánya lemondott, ekkor Delacroix-t államminiszterré nevezték ki. 1920 és 1929 között Párizsban képviselte Belgium érdekeit a háborús jóvátételi fizetségeket felügyelő bizottságban. 1929-ben a németországi Baden-Baden-ben halt meg. A második Delacroix-kormány tagjai A második kormány 1919. december 2-án, a választások után alakult meg, 5 katolikus, 4 szocialista és 3 liberális politikus részvételével. Változások 1920 . február 4. Fulgence Masson (liberális) lemondott a honvédelmi miniszteri posztról, helyét Paul-Emile Janson vette át. 1920 . június 2. Jules Renkin (katolikus) lemondott a belügyminiszteri posztról, helyét Henri Jaspar vette át. Henri Jaspar (katolikus) lemondott a gazdasági miniszteri posztról, helyét Fernand de Wouters d'Oplinter vette át. 1920 . augusztus 28. Paul Hymans (liberális) lemondott a külügyminiszteri posztról, helyét ideiglenesen Léon Delacroix miniszterelnök és pénzügyminiszter vette át. Érdekesség 2006. szeptembertől Delacroix nevét viseli az egyik brüsszeli metrómegálló, amely Anderlecht kerületben, az 1929 óta a nevét viselő utca közelében található. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Léon Delacroix című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Thierry Goorden, Catherine Delacroix-Petit, Fabienne Bodart-Delacroix, Benoît Demars. Léon Delacroix, Un grand serviteur du pays (2006) Női könnyűsúlyú kétpárevezős a 2004. évi nyári olimpiai játékokon A 2004. évi nyári olimpiai játékokon evezésben a női könnyűsúlyú kétpárevezős versenyszámot augusztus 15. és augusztus 22. között rendezték a Szkíniasz evezős és kajak‑kenu központban. A versenyt a Constanţa Pipotă-Burcică, Angela Tamaş-Alupei összeállítású román páros nyerte a német és a holland egység előtt. A Stift Edit, Remsei Mónika összeállítású magyar egység a C-döntőben 3. lett, így összesítésben a 15. helyen zárt. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint olvashatóak. Rekordok A verseny előtt a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord született: Eredmények Az idők másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: QS : Elődöntőbe jutás helyezés alapján QC : C-döntőbe jutás helyezés alapján QB : B-döntőbe jutás helyezés alapján QA : A-döntőbe jutás helyezés alapján OR : Olimpiai rekord Előfutamok Három előfutamot rendeztek, hat-hat hajóval. Az első helyezett bejutott a elődöntőbe, a többiek a reményfutamba kerültek. Reményfutamok Három reményfutamot rendeztek, öt-öt részvevővel. Az első három helyezett az elődöntőbe jutott, a többiek a C-döntőbe kerültek. Elődöntők Két elődöntőt rendeztek, hat-hat részvevővel. Az első három helyezett bejutott az A-döntőbe, a többiek a B-döntőbe kerültek. Döntők C-döntő A C-döntőt hat egységgel rendezték, a reményfutamok 4-5. helyezettjeivel. B-döntő A B-döntőt hat egységgel rendezték, az elődöntők 4-6. helyezettjeivel. A-döntő Az A-döntőt hat egységgel rendezték, az elődöntők 1-3. helyezettjeivel. Tökéletes katona 3. – Egy új kezdet Tökéletes katona 3. – Egy új kezdet egy 2009-ben készült amerikai sci-fi, akciófilm. A főszerepet Jean-Claude Van Damme alakítja. A filmet kizárólag DVD-n adták ki 2010. február 2-án az Amerikai Egyesült Államokban, majd 2010. szeptember 28-án Magyarországon is megjelent. Történet Veszélyben a világ. Őrült terroristák semmitől sem riadnak vissza, hogy mindent romba döntsenek. Miután megkaparintják a titkos "Tökéletes katona"-technológiát, mivel gyilkolásra programozott robothaderőt képesek előállítani, a kormánynak nincs más választása: Újra bevetésre küldik a forgalomból kivont Luc Deveraux-t (Van Damme). A gépember feladata, hogy bejusson a védett erődítménybe, végezzen az ellenséggel és megmentse a világot a küszöbön álló nukleáris katasztrófától. De valaki – vagy valami – bosszúéhesen vár rá. Kezdődjön hát a harc! Szereposztás Jean-Claude Van Damme - Luc Deveraux ( Jakab Csaba ) Dolph Lundgren - Andrew Scott ( Sinkovits-Vitay András ) Andrei Arlovski - KGU ( Magyar Bálint ) Corey Johnson - John Coby ezredes (Juhász György) Kristopher Van Varenberg - Miles (Hegedűs Miklós) Violeta Markovska - Ivana ( Molnár Ilona ) Zahary Baharov - Topov parancsnok ( Viczián Ottó ) Aki Avni - Boris tábornok ( Crespo Rodrigo ) Gary Cooper - Dr. Porter ( Rosta Sándor ) Kerry Shale - Dr. Colin ( Szacsvay László ) d1 TV A d1 Tv (korábban Domino TV) magyar televízióadó. A d1 tv öt évig, 2006-tól és 2011 közepéig közműsor-szolgáltatóként működött, ekkor az új médiatörvény alapján közösségi médiaszolgáltatás státuszt kapott. Az új médiatörvény újraszabályozta az ilyen típusú műsorszolgáltatókra vonatkozó terjesztési kötelezettséget, így az eddig csak a Hello HD és a Vác Városi Kábeltelevízió szolgáltatásán keresztül elérhető csatorna bekerült a nagyobb kábelszolgáltatók kínálatába is, ezzel a csatorna lefedettsége jelentősen bővült. Míg 2011-ben körülbelül 52 000 háztartásban volt fogható, addig 2013-ra már több mint 1,4 millióban. 2009-ig Domino TV néven működött, kizárólag a Hello Digitalon (korábban Antenna Digital), jelenleg sokkal több szolgáltató kínálatában található meg. Kínálat A közösségi médiaszolgáltatás feltétele, hogy műsorán jellemzően a médiatörvényben meghatározott közszolgálati jellegű műsorok szerepeljenek, így a csatorna túlnyomórészt saját gyártású kulturális, oktatási és ismeretterjesztő műsorokat sugároz. Műsorai 80 liter alatt a föld körül Folkbeats - ahol a szívem dobban Kérem a színpadra Kuriózoom d1 filmklub Jazzméletlenek Kortárs korzó Melanzs Repetro-Art Versek szódával Volt Zsinórpadlás Életutas Artea Irodalmi lépegető Iskolatévé Tudáskvíz Siemens Desiro A MÁV-START 426 sorozat vagy más néven a Siemens Desiro (korábban 6342 sorozat) egy dízel-hidromechanikus hajtású elővárosi ikermotorkocsi. Beceneve "Dezső", a Görögországból használtan vásárolt példányoknak "Dezirosz". Története Még 1992-ben Németországban fogalmazta meg a Verband Deutscher Verkehrsunternehmer (VDV – Német Közlekedési Vállalatok Egyesülete) az új mellékvonali járművekkel kapcsolatos, a gyártókkal szembeni főbb követelményeket. Céljuk a minél olcsóbb („low-cost”), minél könnyebb, az autóbuszközlekedéssel szembeni reális alternatívát kínáló mellékvonali vasúti jármű megteremtése. A több száz motorvonat eladásával kecsegtető lehetőség valamennyi akkori német gyártó érdeklődését felkeltette és számos érdekes terv, illetve többségükből prototípus is született. A krefeldi/ürdingeni székhelyű DUEWAG cég 1995-ben az RVT (Regional Verbrennungstriebwagen – regionális belsőégésűmotoros kocsi) jelű, később RegioSprinter fantázianéven ismertté vált motorkocsi kifejlesztésével reagált az igényekre. Azonban időközben a Német Vasút (DB) több száz regionális jármű beszerzésére indított tendereket. Ezeknek pedig volt egy súlyos követelménye: a járművek szerkezetének 1500 kN hosszirányú nyomóerő elviselésére kellett alkalmasnak lennie. A kifejlesztett járművek egy része (és ezek közé tartozott az RVT is) a könnyebb és olcsóbb kivitel érdekében csak 600 kN elviselésére volt alkalmas, cserébe ezen fogyatékosságukat a jóval intenzívebb lassulást lehetővé tevő fékrendszerükkel kompenzálták. Ez a feltétel a DUEWAG-ot (illetve akkor már Siemens-Duewag Schienenfahrzeuge GmbH.-t) a típus teljes áttervezésére kényszerítette. A módosított tervek megnyerték a DB illetékeseinek tetszését, mert 1996-ban 150 db jármű építésével a krefeldi céget bízták meg. Így született meg a Desiro első változata, a kétrészes dízel-hidromechanikus motorvonat. Érdekes módon eleinte a típust még RegioSprinter 2 néven emlegették. A Desiro típuscsalád A Siemens Desiro típusból azóta egy egész motorvonatcsalád született, noha egyes típusváltozatok eddig még nem épültek meg. Az alábbi változatok készítésére van lehetőség: Négytengelyes, dízel-hidromechanikus szóló motorkocsi (275 vagy 315 kW); Kétrészes, dízel-hidromechanikus, Jacobs-forgóváz as iker-motorkocsi (2 × 275 vagy 2 × 315 kW): ez a változat épült a legnagyobb számban, ide tartoznak a MÁV járművei is. Ezt az „ősi”, legelőször kifejlesztett változatot manapság Desiro Classic néven nevezik és a brit változatokat leszámítva máig is ez a legnépszerűbb: többek között a Német Vasút (DB) és több német magánvasút is üzemelteti; Két- és háromrészes dízel-hidraulikus, Jacobs-forgóváz as motorvonatok (2 × 386 vagy 2 × 560 kW); Két- és háromrészes dízel-villamos, Jacobs-forgóváz as motorvonatok (2 × 560 kW); Két-, három-, négy-, öt- és hatrészes, villamos, Jacobs-forgóváz as motorvonatok, 3 kV DC, 15 kV 16,7 Hz vagy 25 kV 50 Hz feszültségnemre. Ilyenek a szlovén (két- és háromrészes, 3 kV DC), a görög (ötrészes, 25 kV 50 Hz ), ide tartoznak majd a bolgár vonatok is (három- és négyrészes, 25 kV 50 Hz ); Két- és háromrészes dízel-villamos, hagyományos forgóvázas motorvonatok (2 × 560 kW); Két-, három- és négyrészes villamos, hagyományos forgóvázas motorvonatok 3 kV DC, 15 kV 16,7 Hz vagy 25 kV 50 Hz feszültségnemre. Az egyes változatok számos közös elemet (például szekrényelemek, vezetőfülke, forgóvázak, csuklószerkezet, vezérlés) tartalmaznak. A dízel-hidraulikus, dízel-villamos és villamos változat kiviteltől függően a szélső tagokban csak 1–2 ablakmezővel kisebb alacsony padlós résszel, vagy csak egyetlen hajtásmodullal épülhet. A kocsiszekrények azon szakaszai, mely alatt gépezeti berendezés nincs, 575, 800 vagy 1140 mm-es padlómagassággal építhetőek. A hagyományos forgóvázas változatok – jelentősen áttervezett kivitelben – 2007-től kerülnek gyártásba Desiro ML (MainLine) típusjelzéssel. Szintén gyakorlatilag önálló típuscsaládot alkotnak a nagy-britanniai vasút operátorok követelményei szerint készülő Desiro UK motorvonatok. A Siemens ezenkívül Desiro Double Deck néven nevezi az SBB RABe 514 sorozatú emeletes motorvonatait. A Desiro szerkezete A Siemens AG közlekedési csoportja, a Siemens Transportation Systems által tervezett és Krefeld-ben gyártott Desiro ikermotorkocsi alapegysége két – a középső Jacobs-forgóvázon összekapcsolt – részből (tagból) áll. 2 hajtott és egy Jacobs-futóforgóvázzal rendelkezik. A kocsiszekrény önhordó, alumínium vázzal, a szálerősítésű műanyagból készült vezetőfülkéket előreszerelten ragasztással rögzítik. A hajtásról a padló alatt elhelyezett tagonként egy-egy MTU-motor (Powerpack) és a hozzá kapcsolódó ZF gyártmányú Ecomat 5 HP 600 típusú ötfokozatú hidromechanikus hajtómű gondoskodik, mely egybe van építve egy retarderrel is. Ez a járműveknek 120 km/h végsebességet biztosít. A kocsik a beszálló részen alacsony padlósak, a kocsiegységeket összekötő és a vezetőállás mögötti egy szakaszon – a gépi berendezések elhelyezése miatt – emelt padlószintűek. Az utastér egybefüggő tér, ahol az első- és másodosztályú utasteret egy üvegfal választja el egymástól. Az üléseket a német Franz Kiel GmbH & Co. KG szállította. A beszállóajtók a német Bode GmbH & Co KG villamos hajtású lengő-tolóajtói, amelyek nyitása a vezetőfülkéből engedélyezhető és ezután az ajtóknál elhelyezett gombokkal az utas által nyitható. Az ikermotorkocsi csak akkor tud elindulni, ha az összes ajtó zárt és reteszelt állapotban van. Az ergonómiailag jól kialakított, légkondicionált vezetőállást az utastértől szintén üvegfal választja el. A vezetőasztal a német vasút egységesített vezetőasztala. Természetesen itt is megtalálható a számítógépes vezérlés, ami kiírja a vezetőállás monitorára, és elraktározza az üzem közbeni adatokat, hiba esetén megjeleníti a hibát, és tanácsot ad a megoldásra. A központi vezérlőegységet, vagy több jármű összekötése esetén a vezérlőkészülékeket adatbusszal és vonatvezérlő vezetékekkel kötik össze. Csatolt üzemben az összeköttetés a központi vonókészülékeken keresztül jön létre. A járművezérlés a Siemens SIBAS-32 rendszere szerinti. Az utastájékoztatásról az IBIS információs rendszer gondoskodik, amelyek kezelőszerve a vezetőfülkében van elhelyezve. Erre a rendszerre vannak rákötve a vonat elején található úticél-kijelzők, a belső megállóhely-kijelzők, és a digitális megállóhely-bemondás. A belső megállóhely kijelző, és hangbemondás GPS helymeghatározó rendszerrel történik. A magyar Desiro-kra, ellentétben a német változattal, felszerelték az elektromosan fűthető visszapillantó tükröket is, melyek szöge a vezetőállásból motorosan állítható, de a kihajtásuk manuális. Desiro ikermotorkocsi a MÁV-nál A MÁV motorkocsiparkjának életkora a 2000-es évek elejére elérte az átlag 35 évet. A kor követelményeinek már nem feleltek meg sem komfort, sem gépészeti felépítettség szempontjából. Ezért a MÁV 2001-ben ikermotorkocsik beszerzése mellett döntött. 2002-től az orosz államadósság ellenértékeként 40 db RA1 típusú 6341 sorozatú ikermotorkocsi érkezett Magyarországra. A MÁV az orosz ikermotorkocsik beszerzése mellett tendert írt ki további, más típusú motorkocsik beszerzésére. A beérkezett pályázatok közül a vasút szakemberei a korábban már a Vogtlandbahn német magánvasút színeiben bemutató jelleggel Magyarországon járt Siemens Desiro típus mellett döntöttek, és megkötötték a szerződést 13 db. jármű gyártására. Az ikermotorkocsik 2003 folyamán érkeztek a MÁV vonalaira. A Desiro egy kipróbált típusnak számít, üzembeállításuk műszaki kockázatot nem jelentett. A MÁV a B’(2)B’ tengelyelrendezésű, 12 első-, 98 másodosztályú, valamint 12 felcsapható ülőhellyel ellátott dízel-hidromechanikus változatot rendelte meg, és 6342 sorozatszámmal először a Budapest–Esztergom-vasútvonalon állította forgalomba 2003-ban. Alkalmazás Az ikermotorkocsik a forgalomban teljesítették a hozzájuk fűzött követelményeket, így 2006-ban újabb 10 db állt forgalomba a típusból amivel a Desiro-flotta 23 egységre bővült. Ezzel teljes mértékben kiváltották az esztergomi vonalon addig használt M41 sorozatú mozdony vontatta ingavonatokat, valamint a Bzmot motorkocsikat. Hétvégenként InterCity-forgalomban megfordulnak Bajára, Sátoraljaújhelyre és a nyári időszakban személyvonatként a Balaton északi partján is közlekednek. A flotta 2009-ben tovább bővült, ugyanis a Görög Államvasutak eladásra kínált fel további 8 darab motorkocsit. Ennek is köszönhető, hogy az új járművekből áll össze 2009. augusztus 30-ától az észak-balatoni vasútvonalon több gyorsvonati szerelvény is. Így ezek a vonatok már nem csak a nyári szezonban láthatók a tónál. 2010-től a 142-es vonalon és a Debrecen-Mátészalka-Fehérgyarmat-vasútvonal (110-113-as vonalon) is feltűnnek. A 2010/2011-es menetrendváltástól pedig egy Desiro-szerelvény Egerbe is eljut naponta az új, Fehérgyarmat-Mátészalka-Debrecen-Füzesabony-Eger viszonylatú személyvonatok megjelenésével. A 2011/2012-es menetrendváltástól Budapest-Szentes sebesvonatokat Desirók továbbítják. 2018. áprilisában az esztergomi vonalon megindult a villamos vontatás. Azóta ezen a vonalon Stadler FLIRT-ök vették át a Desirók helyét. Viszonylatok amelyeken a 426 sorozatú motorkocsik feltűnhetnek Desiro motorvonatok a világban A MÁV Desiró-ival szinte megegyező motorkocsik az alábbi vasutaknál közlekednek: Desiro Classic Németország Deutsche Bahn AG 642 001–238 Vogtlandbahn (VBG) VT 01 A/B – VT 24 A/B, VT 601 (1 db bérelve az Angel Trainstől) Angel Trains Europa (lízingelve a Nordwestbahn, az OME (Connex), az NBT, a VBG és a Connex Görlitz részére) Hessische Landesbahn GmbH (HLB) VT 301–306 (a Kahlgrundbahnon közlekednek) NordWestBahn GmbH (NWB) VT 562–566?, VT 602 (lízingelve az Angel Trainstől) Ostseeland Verkehr GmbH (OLA) (korábban: Ostmecklenburgische Eisenbahngesellschaft mbH (OME)) VT 560, VT 563–565 Connex Sachsen GmbH. (korábban: LausitzBahn GmbH) VT 610–618, VT 562, VT 565 (lízingelve az Angel Trainstől) Siemens Transportation Systems VT 1.0/1.5-ETCS (ETCS mérő- és bemutató vonat) Ostdeutsche Eisenbahn (ODEG) 6 db (a Benex GmbH tulajdona) Dánia Hovedstadens Lokalbaner A/S (HL) (korábban: Hornbækbanen - HHGB) Dm 101+102 (eladva az NJ-nek) Nordjyske Jernbaner (NJ) Dm 541/571–548/578 (1 db a HL-től átvéve) DSB (DSB) MQ+FQ 4111–4122 Románia Societatea Națională Căile Ferate Române (CFR) 96 001–120 Magyarország MÁV Magyar Államvasutak Zrt. / MÁV-START 426 001–031 Ausztria Österreichische Bundesbahnen 5022 001–060 Görögország Οργανισμός Σιδηροδρόμων Ελλάδος (ΟΣΕ) 660 101 + 201 - 108 + 208 (valamennyi szerelvény eladva a MÁV-nak) Bulgária Български държавни железници (БДЖ) 10 001 + 10 002 – 10 049 + 10 050 USA San Diego North County Transit District (NCTD) (Oceanside-Escondido) 12 db Desiro Classic EMU Szlovénia Szlovénia Slovenske železnice (SŽ) EMG 312 001–010 (kétrészes, 3 kV DC, 1 650 kW, 133 ülőhely) EMG 312 101–120 (háromrészes, 3 kV DC, 2 000 kW, 188 ülőhely) Desiro ET Malajzia Malajzia KLIA Ekspres ExpressRailLink Kuala Lumpur (ERL) 8 db (négyrészes, 25 kV 50 Hz, 1 800 kW, 156 ülőhely) Commuter Rail Service Kuala Lumpur (CRS) 4 db (négyrészes, 25 kV 50 Hz, 1 800 kW, 144 ülőhely + 396 állóhely) Desiro Classic EMU Görögország Görögország Οργανισμός Σιδηροδρόμων Ελλάδος (ΟΣΕ) 460 001–020 (ötrészes, magas padlós, 25 kV 50 Hz, 3 000 kW 304 ülőhely) Desiro Classic EMU Bulgária Bulgária Български държавни железници (БДЖ) 30 001 + 30 401 + 30 002 – 30 029 + 30 415 + 30 030 (háromrészes, 25 kV 50 Hz, 1 300 kW, 190 ülőhely) 10 db (négyrészes, 25 kV 50 Hz, 1 300 kW, 254 ülőhely) Richard Schaukal Richard Schaukal (Brünn, 1874. május 27. – Bécs, 1942. október 10.) osztrák író. Élete Bécsben járt egyetemre, s az osztrák pénzügyminisztérium tisztviselője volt. Irodalom- és kultúrtörténeti érdeklődésű, termékeny író. Lírája az osztrák impresszionizmus jellegzetes terméke. Művei Gedichte, 1893 (poetry) Meine Gärten, 1897 (poetry) Tristia, 1898 (poetry) Tage und Träume, 1899 (poetry) Sehnsucht, 1900 (poetry) Intérieurs aus dem Leben der Zwanzigjährigen, 1901 Von Tod zu Tod und andere kleine Geschichten, 1902 Pierrot und Colombine oder das Lied von der Ehe, 1902 Mimi Lynx, 1904 (novella) Eros Thanatos, 1906 (short stories) Leben und Meinungen des Herrn Andreas von Balthesser eines Dandy und Dilettanten, 1907 Giorgone oder Gespräche über die Kunst, 1907 Buch der Seele, 1908 (poetry) Vom unsichtbaren Königreich, 1910 Die Märchen von Hans Bürgers Kindheit, 1913 Kindergedichte, 1913 Eherne Sonette. 1914, 1914 Herbst, 1914 (poetry) Das Buch Immergrün, 1915 Heimat der Seele, 1916 (poetry) Dionys-bácsi, 1922 (short stories) Jahresringe, 1922 (poetry) Herbsthöhe, 1933 (poetry) Rövershagen Rövershagen település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Rövershagen Rostock, Gelbensande, Blankenhagen, Poppendorf, Bentwisch és Mönchhagen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fischer Dániel Fischer Dániel (Késmárk, 1695. november 9. – Debrecen, 1746. szeptember 18.) megyei főorvos. Élete Fischer Mihály evangélikus lelkész fia volt. Alapfokú iskoláit itthon végezte, majd külföldi egyetemre ment és 1713. október 6-ától Wittenbergben tanult, hol 1716-ban orvosdoktori oklevelet nyert. Hazájába visszatérvén Késmárkon volt orvos, majd Liptó- és Szepesmegye főorvosa és Csáky Miklós grófnak és nagyváradi püspöknek, később esztergomi érseknek lett házi orvosa. Orvosi hire nagy volt és ő még folyton gyarapítá ismereteit, különösen a természettudományokban tökéletesítette magát. Az orvosi tudományban több fölfedezéssel tünt ki; új gyógyszeri készítményei közül kiválók a Pulvis Bezoardicus Kesmarkiensis, Spiritus nitri Bezoardicus Fischerianus, Essentia Carpatica, Essentia Ligni Carpatici contra vertiginem és Elixir Antivenereum Fischeri. Jó hirneve eljutott külföldre is, azért 1719. október 18. a Naturae Curiosorum nevű császári akadémiai társaság Cajus névvel tagjai közé választotta. Irodalmi működéseért VI. Károly császár magyar nemesi rangra emelte. Mint jó hazafi a belföldi irodalom emelésére orvosi egyesületet akart alapítani s 1732-ben egyik munkájában meg is magyarázta ezen tervét, mely azonban csak jámbor szándék maradt. Különös hatással voltak munkái közül a bonctaniak és a fürdők hasznáról irottak. Amikor Nagyváradról hazájába utazott, útközben egy fogadóban halat evett jó étvággyal, már betegen érkezett Debrecenbe, s hamarosan elhunyt. Munkái Tentamen Pneumatologico-physicum de mancipiis diaboli, seu Sagis. Vittebergae, 1716. Dissertatio medic. inaug. praes. Christian. Vater, de Deliriis. Vittebergae, 1716. Relatio ex Philosophia naturali de fulgure, tonitru et fulmine, nec non phaenomeno Kesmarkini viso. Leutschoviae, 1717. Commentationes physicae de calore atmosphaerico non a Sole, sed a pyrite feruente deducendo. Budissae, 1722. De Terra medicinali Tokayensi, a chimicis quibusdam pro solari habita. Tractatus medico-physicus. Wratislaviae, 1732. (Ism. Acta Erud. Lips. Sup. például Tom. X. 307.) Epistola innitatoria, Eruditis Pannoniae dicata, qua ad Acta Eruditorum Pannonica, res et euentus naturales, ac morbos patrios exponentia, edenda perhumaniter inuitantur. Brigae Silesiorum, 1732. (Ism. Commertium Litter. Noric. 1732. hebdom. 45.) Consilium pestilentiale, oder Medizinisches Gutachten von der Pest, derer Indole, progagatione und difference von anderen hitzigen Fiebern, wie auch praeservation und Cur mit historischer Feder entworfen. Lipsiae et Vratislaviae, 1740. De Remedio rusticano, Variolas per Balneum primo aquae dulcis, post vero seri lactis, feliciter curandi, in comit. Hungariae Arvensi cum optimo successu adhibito. Ehhez: I. Relatio de Variolis annor. 1740. 41. 42. durante grassatione Pestilentiae verae in Hungaria epidemice grassantibus. II. Observationes de vsu lactis dulcis interno, in Variolis propria experientia notatae. Erfordiae, év n. Kéziratai a m. nemzeti múzeumban: Actorum eruditorum res et eventus naturales I. Regn. Hung. exponentium sat., Dissertatio physica de ingenio Hungarorum, Montium Carpaticorum com. Scepusiensis descriptio. Írásai Értekezései az Observationes Ephem. Acad. Imper. Naturae Curiosorum-ban (Centur IX. Observ. 50. Anatomia hydropicae, 51. Anatomia feminae febri secundaria laborantis, 52. Anatomia pueri Variolis exstincti, 53. Lienteria Lunae notibus auscultans, 54. Sanguis post partum non per loca solita, sed per vlcus cancrosum mammae fluens, 55. Hydrops diureticus curatus, 56. Historia partus difficilis, et symptomatum cum comitantium, 57. Remedium abortus, 80. Anatomia pleuriticae mulieris, 81. Lapis Bezoar in Dama repertus, 82. Aquarum petrefactio, Vol. I. Observ. 143. De sanguine menstruo philtri loco propinato, Vol. V. Observ. 36. De rarissimo abscessu sanguineo in sinistro lobo pulmonum, 37. De morte subitanea ex ruptura rami arteriarum coronariarum. Vol.. VIII. Observ. 31. Sectio anatomica Juvenis febre hectica defuncti); a Magnalia Dei subterran. Brückmanni Pars I. cz. gyűjteményben: (Descriptio lapidum granatorum in Carpatho Scepusiensi inventorum; a Bresslauer Sammlungenben: Relatio de fulgure, tonitru, et fulmine, De insolito quodam phaenomeno Kesmarkini die 10. Aug. hora noctis 9. an. 1717. viso, de oleo Carpathico, Delineatio Libani Carpathici, Historia V. D. M. Belensis hydropici, ope ligni Koszodrevina in eineres redacti curati sat.), az Observationes Annal. Phys.-medic, Vratislavienses (Tentam. I. Historia febris epidemiae an. 1717. circa Kaesmarkinum in Hungaria sub typo febrium continuarum malignarum grassantis; Tent. II. De proprietatibus et usu fructicis Carpatici, et Libani Carpatici et medicamentis inde praeparari solitis; Tent. IV. Historia pleuritidis mense Aprili an. 1718. epidemice Kaesmarkii in Hungaria obseruatae; Crinones seu comedones M. Maio et Junio in 4. agris notati Kaesmarkii in Hungaria; T. V. Sectio Puellae Hydropicae anatomica, De efficadia Castorei ad praecauendum abortum; T. VII. De lumbrico cucurbitino vlnarum quinque cum semisse longo excreto; T. VIII. Historiae Leprae ex Lue venerea; T. X. Historia Variolarum a M. Martio ad mens. Decembr. an. 1718. grassantium, tandemque rursus quibusdam an. 1719. recrudescentium; T. XIII. XIV. Historia morborum in comitatu Liptoviensi in Hungaria grassatorum 1720.; T. XXXV–XXXVI. Historia morborum aestiualium et autummalium an. 1725. Kaesmarckini in Hungaria grassatorum; T. XXXVII–XXXVIII. Constitutio epidemia comitatus Scepusiensis, et in specie regiae liberique civitatis Kaesmarckiensis an. 1726.; az Annales Phys.-med. Vratislav. Supp. IV. Descriptio fontis foetidi, vulgo sulphurei Leibitzensium, Descriptio acidularum Nagy-Szalokiensium cum collatione cum reliquis acidulis com. Scepusiensis, Descriptio lapidum stalactites in antris Carpati Scepusiensis inuentorum); a F. D. által felfedezett gyógyszerek ismertetése az Annal. Vratislav. cz. gyűjteményben: Fischeri Emulsio antifebrilis temperans. descripta (Tentam. I. mens. Sept.), F. Essentia contra vertiginem composita (T. II. 335.), F. Elixir antivenereum (T. II. 335.), F. Elixir antiscorbuticum (T. XIII. 172.), F. Essentia regia (T. XIII. 172.), F. Pulvis diureticus (T. XIII. 39. 43.), F. Elixir menstruum (T. XIII. 165.), F. Mistura in passionibus hystericis (Tent. XXXV. 53.), F. Species odontalgicae (Tent. XXXV. 53.), F. Massa stomachalis (Tent. XXXV. 54.), F. Puluis antiepilepticus (Tent. XXXV. 173.), F. Vnguentum matricale (Tent. XXXVI. 554.); még több cikke van az Observationes Miscellan. Physico-medico-mathematicis Büchneri c. gyűjteményben. Világoshomlokú négerpinty A világoshomlokú négerpinty (Nigrita luteifrons) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Angola, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Ghána, Libéria, Nigéria, Sierra Leone, Togo és Uganda területén honos. Alfajai Nigrita luteifrons luteifrons (Verreaux & Verreaux, 1851) Nigrita luteifrons alexanderi (Ogilvie-Grant, 1907) Megjelenése Testhossza 11-12 centiméter. A hím homloka aranybarna, a fejtető, a hát és a farcsík szürke. A szárnyak, a farktollak, a csőr, a fejoldalak, a kantár és a test alsó részének tollai feketék. A szárnyfedők szürkés árnyalatúak. A szem vörös színű, a láb hússzínű. A tojó homlokának aranybarna színe kevésbé intenzív, a fej- és hasoldalak kékesszürkék. Szeme sárga. Életmódja Az erdők lakója. Főleg rovarokat fogyaszt. Szaporodása Fészekalja 4 tojásból áll. I. Abbán Abbán (sumer �� NA.DIĜIR, �� AB.DIĜIR, akkád �� Amēlu-Ilû, �� Abba-Él, Abba-An [=Abbān], Aban, Abel, Abu-Ilû) a középső kronológia szerint 1761-től valamikor 1751 utánig, a rövid kronológia alapján i. e. 1701-től 1690 utánig uralkodott Jamhadban, a szíriai térség egyik legerősebb államában. Hammurapi legidősebb fia és trónörököse. A név sok olvasata a sumer NA.DINGIR logogrammák értelmezéséből ered, több kutató ezt egyszerűen csak Az Isten kifejezésként olvassa. Az óakkádban a DINGIR ejtése an, az amoriták Él néven ejtették. Rövid polgárháború után testvérével, II. Jarimlímmel felosztották egymás között a birodalmat, így született meg az Alahtum központú Mukis, amely szerződésileg Jamhad vazallusa maradt. Fortanete Fortanete település Spanyolországban, Teruel tartományban. Fortanete Allepuz községgel határos. Lakosainak száma 203 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 944 Évszázadok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 890-es évek – 900-as évek – 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek – 960-as évek – 970-es évek – 980-as évek – 990-es évek Évek: 939 – 940 – 941 – 942 – 943 – 944 – 945 – 946 – 947 – 948 – 949 Események április 24. – Nászir ad-Daula felső-mezopotámiai ( dzsazírai ) emír döntő vereséget szenved Túzún főemírtől a harbai csatában. A kalifával együtt Nisibisbe menekül előle, míg az elfoglalja Moszult. május 5. – al-Muttaki kalifa önálló politizálásba kezd: Nászir ad-Daula gyámkodását elhagyva Rakkába települ, ahonnan mind Túzúnnal, mind az egyiptomi uralkodóval, Muhammad ibn Tugdzs al-Ihsíddel tárgyalásokat folytat. Eközben Ahmad ibn Búja húzisztáni emír elfoglalja Vászitot. Túzún békét köt Nászir ad-Daulával. szeptember 5. – al-Ihsíd és a kalifa eredménytelen személyes megbeszélése Rakkában. szeptember 23. – Túzún megvakíttatja és leteszi a hazatérő Muttaki kalifát, helyére al-Musztakfit nevezi ki. október 29. – Szajf ad-Daula, a moszuli emír testvére bevonul Aleppóba, amely önálló emírségének fővárosa lesz. december 26. – VII. Konstantin bizánci császár leszámol társcsászárával, Rómanosz Lekapénosszal , és egyeduralkodóvá válik. Friedmann Meir ben Benjámin Friedmann Meir ben Benjámin (írói neve: Sólom) (Kraszna, 1831. július 10. – 1909 februárja) osztrák teológus, tanár Az ungvári jesiván tanult és már fiatal korában sokat foglalkozott a kabbalisztikus iratokkal. Tizenhat éves volt, amikor a Moses Mendelssohn Biur-jával ellátott Biblia először került hozzá, s ezután kezdett bibliai tanulmányokkal foglalkozni. Húszéves korában, mint már kitűnő hebraista került Miskolcra, ahol talmudot tanított s egyszersmind világi tárgyakat tanult, 1858. pedig a bécsi egyetemre ment, ahol tovább képezte magát. 1864-ben az akkor alakult bécsi Besz-ha Midrason a biblia- és midrásirodalom tanárává nevezték ki, majd egyszersmind a bécsi rabbiszemináriumnak is tanára lett. Friedmann főleg mint midras-kutató vált ki. Kiadásai s az azokhoz tömör héberséggel írott jegyzetei nagy értékűek. Héber nyelvű művei: Szifré-kiadás (1864); Mechilta-kiadás (1870); Esesz Chájil (1878); Peszichto-Raboszi (1880); Ha-Cijon (Ezekiel-kommentár, 1882); Dovor al edusz ha-Talmud (1885); Masszechet Makkósz (talmudtraktátus kommentárral, 1888); Széfer Sofétim (kommentár a Bírák könyve-hez, 1891); Meir Ajin (Hagada-kommentár, 1895); Tánna debé Elijáhu (1900). Német nyelvű művei: Worte der Erinnerung an Isaac Noah Mannheimer (1873): Die Juden ein Ackerbautreibender Stamm (1878); T. G. Stern (Gedenkrede, 1883); Zerubabel (1890); Worte zur Feier des 100-jährigen Geburtstages des sel. Predigers I. N. Mannheimer (1893); Onkelos und Akylos (1896). Friedmann 1881-1886 közt I. H. Weisszel együtt szerkesztette a nagyon híres Bész Talmud című héber nyelvű teológiai folyóiratot. Ebben Friedmann állandóan a héber Is Sólom nevet használta. A folyóiratban főleg a Pentateuchhoz és Sámuelhez írott kommentárjai tűntek ki. Angol–holland háborúk A második spanyol armada pusztulása (1639. október 21.) után egyetlen komoly tengeri hatalom maradt: Hollandia. A század közepére azonban Anglia a hollandokénál nagyobb és jobban felfegyverzett hajókat épített, és ezekkel megpróbálta megtörni a hollandok tengeri egyeduralmát. Előzmények A spanyol Armada 1588-as veresége után egy igazi nagyhatalom maradt a tengereken: Anglia, de ezt az előnyt a 17. század elejére eltékozolták. Az angol flotta második nagy korszaka a 17. század közepén, Cromwell hatalomra jutása után, Robert Blake kinevezésével kezdődött. A vesztfáliai béke megkötése (1648) után úgy látszott, hogy Hollandia tengeri hatalmát komolyabban senki sem veszélyezteti. Ezért a holland admiralitások (a hét tartománynak külön-külön flottája volt) takarékossági okokból a legtöbb hadihajót leszerelték, majd eladták. Az angolok eközben gyorsan fejlesztették flottájukat, és nagyobb részt követeltek maguknak a tengeri kereskedelemből. A 17. század második felére e két tengeri hatalom hektikusan változó szövetségi rendszerekben meg-megújuló küzdelme nyomta rá bélyegét. Az angol flotta Az angolok a 9. századig vezetik vissza flottájuk eredetét, amikor is Alfréd király legyőzte a normannokat. A mai értelemben vett, állandó haditengerészetről azonban csak VIII. Henrik óta beszélhetünk. Az angol uralkodók közül elsőként Henrik ismerte fel a tengeri hatalom jelentőségét és azt, hogy a kedvező földrajzi helyzetű Anglia ellenőrzése alá vonhatja a Nyugat- és Észak-Európa partjai mentén húzódó kereskedelmi útvonalakat. Tekintélyes hadiflottát épített ki; az első, kimondottan katonai célokra készült hadihajók sok, több ütegsorban elhelyezett ágyúval. Ilyen hajó volt a nevezetes Mary Rose, vagy a maga korában még híresebb Henry Grace a’ Dieu, ismertebb nevén a Great Harry: ezek voltak a világ első, modern értelemben vett csatahajói. Az angol tengeri harcászat egyedi jellegzetességeként a hajók igazi irányítása nem a tengerészek, hanem a hajóra vezényelt katonák kezében volt. A tengerészek csak a katonák afféle fuvarosai voltak: az ellenség közelébe kellett vinniük a katonákat, hogy azok megvívják a harcot. Olyankor, amikor sikerült megszervezniük a fegyvernemek megfelelő együttműködését, az angolok hatékonyabban harcoltak, mint más nemzetek flottái. Az angol hajóhad Henrik és lánya, Erzsébet idején fejlődött rohamosan, de ez a folyamat I. Jakab hatalomra jutása után megtorpant: uralma alatt a flotta meglehetősen passzív szerepet játszott. Jakab nem mert ujjat húzni a spanyolokkal sem; olyannyira, hogy követelésükre kivégeztette sir Walter Raleigh-t, mert engedély nélkül spanyol birtokokat támadott meg. Az érdemi fejlesztések sorra elmaradtak; a legrátermettebb tengerészek elhagyták a flottát, és külföldi hajóhadakban szolgáltak tovább vagy kalóznak álltak. I. Károly angol király kivégzése (1649) után a rövid életű Angol Köztársaságban alapvetően Oliver Cromwell akarata érvényesült. Cromwell a kezdetektől ellenségeknek tekintette a hollandokat, akik az angol polgári forradalom ellenében politikailag és anyagilag is a királyt támogatták. Annak ellenére, hogy a belviszályok egyik mozzanataként a névadó Holland tartomány még azt is felajánlotta, hogy csatlakozik a köztársasághoz, mindvégig úgy vélte, hogy előbb-utóbb össze fognak különbözni. Ennek érdekében gyorsan és jelentősen fejleszteni kezdte a flottát. A kereskedelmi hajózásból származó nyereségre 15%-os adót vetettek ki, és az így befolyt pénzt a hadiflotta fejlesztésére fordították. A sekélyebb vizekre épült, kisebb merülésű és vízkiszorítású holland egységeknél jóval nagyobb és erősebb hajókat építettek: a legtöbb holland sorhajót az angol flottában csak fregattnak minősítették volna. Az első angol-holland háborúban az angol flotta 18 hajójának mérete és tűzereje volt nagyobb, mint a legerősebb holland hajóé, a Brederodéé. Cromwell tapasztalt tábornokait nevezte ki a flotta élére, és ők ugyan nem sokat értettek a hajózáshoz, de hamarosan a kalóz hagyományokra épülő haditengerészetek között példátlan rendet és fegyelmet teremtettek: az angol hajóknak nemcsak több ágyújuk volt, de gyorsabban is lőttek velük és összehangoltabban is tevékenykedtek. Amíg az angol szárazföldi erők Írországban (1649-50), illetve Skóciában (1650-51) harcoltak, az angol flotta sikeresen biztosította a harcoló seregek utánpótlását, és eközben 1650 szeptemberében „a Királyi Haditengerészet atyjának” nevezett Robert Blake vezetésével Lisszabon előtt súlyos vereséget mértek a Rupert herceget támogató Portugália hajóhadára. A holland flotta A holland hajóhad apránként, szinte észrevétlenül a 16. század közepének kalózhajóiból szerveződött. Az összefogás első lépcsője a híres „tengeri koldusok” szervezete volt; ennek korai vezetői: Louis de Boisot, Lumey de la Marche és társaik mára a holland népmesék figuráivá váltak. Valójában még ők is inkább kalózok voltak, akik, különösebb habozás nélkül kirabolták a holland hajókat és a parti falvakat is. Idővel azonban egyre szervezettebbé és ütőképesebbé váltak, jelentős part menti területeket hódítottak el a spanyoloktól; szervezett tengerészetté azonban csak Piet Heyn és Maarten Tromp parancsnoksága alatt váltak. A holland flotta először 1607-ben Gibraltárnál győzött le nyílt csatában egy spanyol hajóhadat. A 17. század elején a holland kereskedő flotta négyszer akkora volt, mint az összes többi európai állam kereskedő flottája együttvéve. A holland kereskedő hajók akkor is szállították az árukat a spanyol kikötőkbe, amikor a két ország hadban állt egymással; a spanyolok többször is megpróbálték kitiltani őket, de mindannyiszor rá kellett ébredniük, hogy szállítmányaik nélkül az ország gazdasága összeomlik. A hollandok egyre magabiztosabban léptek fel a területeikre behatolni akaró vetélytársakkal szemben, és még a britek saját vizein is éreztették fölényüket: így például nem voltak hajlandók az angol felségvizeken kifogott halak után adót fizetni. Éppen azért, mert ilyen sok hajójuk volt, nem érezték szükségét annak, hogy valódi hadihajókat építsenek: az első angol–holland háborúban a holland flotta még besorozott és fölfegyverzett kereskedő hajókból állt. Ezek a zömmel part menti hajózásra épített járművek kisebbek voltak az angol flotta kimondottan hadihajónak épített sorhajóinál. A besorozott hajókat saját, békebeli kapitányaik vezették harcba, és őket természetszerűleg jobban érdekelte hajóik megóvása, mint az ellenség rongálása. A kalóz múltból adódóan berzenkedtek a fegyelem és közös, begyakorolt manőverek ellen; előfordult, hogy egy hajót kapitánya (és tulajdonosa) egy angol hajó elfoglalása után kivezetett a csatából, hogy mint aki jól végezte dolgát, hazahajózzon zsákmánnyal. Maarten Tromp jól látta, hogy nemcsak a szervezeti rend marad el a kor követelményeitől, de a hajók is, és beterjesztett egy tervet a hét tartomány admiralitásainak a flotta fejlesztésére, a tervet azonban az elbizakodott politikusok nem fogadták el. A hadrendek A hagyományos tengeri harcászat nem volt túl bonyolult: a két flotta addig manőverezett, amíg egyiküknek nem sikerült az aktuális szélirány szerint kedvező pozícióba kerülnie, amikor is nekirontott a másiknak. A csata sorsát lényegében a „hajó hajó ellen” típusú, pár- vagy kiscsoportos harcok döntötték el. Ilyenek voltak a németalföldi szabadságharc tengeri csatái is mindaddig, amíg Maarten Tromp fel nem találta a csatasort. A holland flotta anarchikus fegyelmi viszonyai meggátolták ennek hivatalos harcrenddé tételét, a brit „tengeri tábornokok” viszont továbbfejlesztették és kötelezővé tették. A fejlesztés lényege az volt, hogy a csatasor akkor igazán hatékony, ha közel azonos erejű hajókból áll. Ezért a hajókat egységesítették, és osztályokba sorolták. Az addig a szárazföldi seregeknél megszokott módon jobbszárnyra, balszárnyra és középre osztott hajóhadat ezentúl elővédre, középre és utóvédre osztották, és az egyes rajokat színekkel jelölték: a harcrend élén haladt a fehér raj, középen a vörös, hátul pedig a kék. A flottaparancsnok rendszerint középen, a vörös hajórajt irányította, helyettese pedig a fehéret. Különösen nagy hajóhadakban a három rajt további három-három részre osztották fel. Ha valamilyen okból négy részre tagolták a flottát, a negyedik raj a zöld színt kapta. Jórészt a csatasor fordította az angolok javára a rosszul kezdett háborút. Eközben a holland parancsnokok többsége az egyéni kezdeményezőkészség elleni merényletnek értékelte a merev harcrendet; ennek eklatáns példájaként Maarten Tromp fia, az ugyancsak tengernagy Cornelis Tromp is nyíltan bírálta ezt a rendszert. A csatasort a hollandok még a második angol–holland háborúban is nehézkesen alkalmazták; azt Michiel de Ruyternek igazán csak a harmadik angol–holland háború idejére sikerült kellőképp begyakoroltatnia. A Cromwell-terv A háború elkerülésére Cromwell egy lehetőséget látott: a világhatalom békés megosztását. 1651 márciusában egy 246 fős angol delegációt küldött Hágába ezzel a javaslattal: holland érdekszférába utalta volna Afrikát és Ázsiát, angol fennhatóság alá Észak- és Dél-Amerika került volna úgy, hogy a spanyolok ellen a hollandoknak fegyveresen is segíteniük kellett volna az angolokat. A hollandok azonban nem akartak birodalmat építeni (nem voltak hozzá elegen). Az ő érdekük a szabad kereskedelem volt, és Cromwell ajánlatát olyan, gigantomán légvárnak látták, ami könnyen szárazföldi háborúba sodorhatta volna őket a déli tartományokat továbbra is birtokló Spanyolországgal . Az angolok épp ellenkezőleg, a tengeri kereskedelem szabadságát nem voltak hajlandóak elfogadni, mert a holland kereskedelmi monopóliumokkal nem bírták volna a versenyt. A mintegy három hónapos alkudozás a legcsekélyebb eredmény nélkül zárult. A Navigation Act A status quoval mélyen elégedetlen angol parlament 1651 októberében fogadta el a híres (hírhedt) Navigation Act törvényt. Ebben a holland közvetítő kereskedelem kiiktatására elrendelték, hogy angol kikötőkbe és angol gyarmatokra csak angol hajó vagy a terméket előállító ország hajója szállíthat árut. Egyúttal engedélyezték az angol hajóknak, hogy (a királypártiak támogatását megtorlandó) elfoghassák a francia hajókat és a francia árukat szállító semleges (értelemszerűen túlnyomórészt holland) kereskedőhajókat: az angol kalózok és hadihajók rövidesen több száz holland hajót zsákmányoltak. Válaszul a holland főparancsnokság felfegyverzett és a flottába sorolt 150 kereskedőhajót. Az első háború (1652–1654) Cromwell ezután felélesztett egy rég elfelejtett, ősi rendeletet, és elrendelte, hogy minden, a Csatornán áthaladó hajó tisztelgésül engedje félárbócra zászlaját, ha angol hajó közeleg. Maarten Tromp admirális, aki 1652. május 29-én konvojt kísért egy hazai kikötőbe, nem volt hajlandó így köszönteni Robert Blake admirálist, mire Blake hajói tüzet nyitottak rá. Tromp két hajót elvesztett, de sértetlenül célba juttatta a konvojt. A hollandok még egyszer megpróbáltak tárgyalni, de az angolok jottányit sem engedtek: 1652. július 10-én az angol parlament hivatalosan is hadat üzent Hollandiának. Az első időszak a konvojok háborúja volt: mindkét fél nagy lelkesedéssel vadászott az ellenfél kereskedelmi hajóira, mindkét kereskedelmi flotta súlyos veszteségeket szenvedett. Ez a „konvojháború” (a kereskedő hajók kölcsönös elfogdosása) az előnyösebb földrajzi helyzetű briteknek kedvezett, akik főerőivel Maarten Tromp nem akart megütközni, mert tisztában volt az angol hajók minőségi fölényével. Ezért júliusban Blake az északi-tengeri holland halászflották ellen indult, főleg azért, hogy kicsalogassa a tengerre Trompot. A halászokat védő holland hajórajt meglepte és teljesen megsemmisítette: a 13 hajóból hármat elsüllyesztett, kilencet elfogott, és csak egyetlen fregatt tudott elmenekülni. Jókora pusztítást vitt végbe a halászhajók között is. Tromp jobb meggyőződése ellenére valóban elindult északnak, hogy megütközzön az angol flottával, de az Orkney-szigetek előtt egy vihar szétszórta a két, már egymás közelében manőverező hajóhadat. A holland flotta komoly károkat szenvedett, és Tromp erre hivatkozva visszavonult a hazai kikötőkbe. A holland hadvezetés ezt a visszavonulást használva ürügyül, de alapvetően politikai okokból leváltotta Maarten Trompot, és helyére régi ellenlábasát, Witte de With altengernagyot nevezték ki. A Csatornában az első komolyabb összecsapás a plymouthi csata volt: egy sir George Ayscue vezette angol kötelék 1652. augusztus 26-án megpróbált elfogni egy holland konvojt, amit Michiel de Ruyter hajói kísértek. Ruyter visszaverte a támadást, kikötőikbe kergette vissza az angol hajókat. Ayscue-t leváltották. A Witte de With vezette holland flottára Blake 1652. szeptember 28-án a Temze torkolatában vívott, két napos Kentish Knock-i csatában annyira súlyos vereséget mért, hogy az döntő csapásnak tűnt. Ezért a britek télire elbizakodottan leszerelték a flotta egy nagyobb részét, egy 20 hajóból álló különítményt pedig a Földközi-tengerre küldtek, hogy ottani pozícióikat is megerősítsék. Robert Blake parancsnoksága alatt mindössze 42 sorhajó maradt. A meggyengült brit csoportosítást az újra kinevezett Tromp (93 hajóval 40 ellenében) 1652 decemberében, Dungenessnél megverte (ez volt Blake első és egyben utolsó tengeri veresége). A vereség után Blake lemondott tisztségéről, de ezt a parlament nem fogadta el. A hollandok szétverték a Földközi-tengerre küldött angol hajórajt is, ismét ellenőrzésük alá vonták a Csatornát és az Északi-tengert, kikötőibe szorították be a brit flottát. A vert helyzetben az angolok békét ajánlottak, amit a holland kormány kedvezően fogadott volna, de túl lassan reagált. Az angolok ugyanis 1652-53 telén kijavították sérült hajóikat, és újakat is építettek. A csatavesztés okait felderítve átszervezték a hajóhad irányítását, kivizsgálták az egyes beosztott parancsnokok személyes felelősségét, többüket (köztük Robert Blake Benjamin öccsét) leváltották. Megtiltották, hogy a flottába besorozott kereskedőhajókat továbbra is azok békebeli kapitányai vezessék. Befejezték a félkész hadihajókat. A betegségben elhunyt Edward Popham helyére George Monck tábornokot, Cromwell bizalmasát nevezték ki. A tavasszal újra felszerelt angol hajók 1653 februárjában futottak ki újra a tengerre, és márciusban, a három napos portlandi csatában Blake többé-kevésbé visszavágott Trompnak (ezt az összecsapást mindkét fél saját győzelmeként tünteti fel: az angolok azért, mert a hollandok vesztettek több hajót, a hollandok azért, mert a kísért konvoj legtöbb hajóját sikerült célba juttatni). A csatában ellőtték Blake combját, és ő ezután több hónapig betegeskedett, illetve lábadozott. Mindenesetre a csata után az angolok vették blokád alá a holland partokat. Március végén a három „tengeri tábornok” (Blake, Deane és Monck) kiadta híres, „Sailing and Fighting Instructions” nevű tengeri harcászati szabályzatát, amiben az angol flották új csatarendjévé Maarten Tromp már több mint egy évtizedes, de Hollandiában még mindig vitatott újítását, a csatasort tették. A következő 300 évben, a második világháború végéig ez maradt a hadiflották hivatalos harcrendje. Június 12-én a Maarten Tromp vezette flotta a Gabbard-zátonyoknál ismét megütközött a George Monck, Richard Deane és William Penn vezette angolokkal. Ezúttal a hollandok léptek fel támadólag, mert az angol blokád fojtogatta az országot. Tromppal az angolok saját találmányát, a csatasort fordították szembe. Amikor egy, a hollandok számára kulcsfontosságú manőver közben elállt a szél, hajóik ott maradtak a messzebb hordó angol ágyúknak kiszolgáltatva, és katasztrofális vereséget szenvedtek: húsz hajójuk süllyedt el, illetve került az angolok kezébe. Most már ők kértek békét, mert nemcsak kereskedelmüket fenyegette az összeomlás, de már városaik élelmiszerellátása is akadozott. A béketárgyalásokat júniusban kezdték el, és közben a hollandok augusztusban még egyszer megpróbálkoztak a katonai megoldással. A scheveningeni csatában ismét az angolok kerekedtek felül; a legendás admirális, Maarten Tromp is elesett. Súlyos veszteségeket szenvedtek az angolok is, – annyira súlyosakat, hogy kénytelenek voltak feladni a blokádot. A béketárgyalások ezután még hónapokig elhúzódtak, de már komolyabb harcok nélkül. A hollandok továbbra sem voltak hajlandók Angliával egyesülni, és felosztani sem akarták vele a világot. A Hollandiába menekült királypártiakat sem adták ki, viszont az 1654. május 8-án aláírt első westminsteri békében elfogadták a Navigation Act (Tengerhajózási törvény) rendelkezéseit — igaz, ezeket a gyakorlatban nem tartották be. A szerződés titkos záradékában vállalták, hogy az Orániai-ház egyetlen tagját sem választják helytartóvá. Köztes időszak (1654–1665) A békeszerződés nem oldotta meg a két ország kereskedelmi ellentéteit, a két kereskedelmi és haditengerészet versenye folytatódott. Még véget sem ért a háború, amikor a hollandok elkezdték új hajóépítő programjukat. A kereskedelmi hajók felfegyverzése helyett elővették Marteen Tromp korábbi javaslatát, és hozzáfogtak 60 nagy sorhajó építéséhez, hogy azokban majd ne felfegyverzett civilek, hanem hivatásos haditengerészek hajózzanak. Bár ezek a sorhajók még mindig kisebbek voltak, mint az angol flotta legnagyobb hajói, de már a siker reményével vehették fel velük a harcot. Pénzt azonban nem adtak hozzá eleget, és így 1665-ben a legtöbb új sorhajó félig-meddig készen még szárazon, a hajógyárban állt. Az új háború kitörése nemcsak ezek befejezését gyorsította fel, de további húszat is rendeltek hozzájuk. Ezalatt jóval népessebb, de fejletlenebb gazdaságú Anglia mindössze 12 új hajó építését tudta finanszírozni. Cromwell nem akart újabb összetűzésbe keveredni Hollandiával, és még azt is válasz nélkül hagyta, amikor a hollandok a soundi csatában megverték az angolokkal szövetséges és Dánia lerohanását tervező Svédország hajóhadát — az angolok ugyanis ekkor éppen Spanyolországgal hadakoztak, és nem akarták, hogy a hollandok hátbatámadják őket. A hollandok sem akarták magukra haragítani a briteket. Bár a Navigation Act rendelkezéseit nem tartották be, arra gondosan ügyeltek, hogy hajóik a Csatornán az előírás szerint üdvözöljék az angol hajókat. A restauráció után az angolok derűlátóvá és bizakodóvá váltak. A viszonylagos béke tíz éve után úgy érezték, eléggé megerősödtek ahhoz, hogy végleg leszámoljanak a holland kereskedők monopóliumaival. A király sokáig békepárti volt, már csak azért is, mert hatalmas összegekkel tartozott a hollandoknak — később a fiatal Orániai Vilmos miatt összeveszett a holland régensekkel, akik minden eszközzel igyekeztek távol tartani a hatalomtól II. Károly unokaöccsét. Ezek az ellentétek elsimulni látszottak 1663-ban, amikor XIV. Lajos bejelentette, hogy Franciaország igényt tart a Habsburgok kezén lévő dél-németalföldi tartományokra. Ez a lépés egyformán súlyosan sértette Anglia és Hollandia érdekeit, így ellentéteiket félredobva közösen léptek fel a francia hatalmi igényekkel szemben. A politikai helyzet akkor változott meg, amikor II. Károly menesztette a hollandokkal rokonszenvező államminiszterét, lord Clarendont, és helyébe annak régi ellenségét, lord Arlingtont állította. Arlington a yorki herceggel, a későbbi II. Jakabbal együtt erőteljes kampányt kezdett a háború érdekében. Arlingtont a személyes becsvágy és a hollandok gyűlölete ösztönözte, Jakab, a Királyi Afrika Társaság elnöke pedig a Holland Nyugat-indiai Társaság birtokait szerette volna megszerezni. Amikor a hágai angol követ jelentette, hogy Hollandiát belviszály osztja meg, úgy érezték, itt az alkalom a háború kirobbantására. Ennek hangulati megalapozására a sajtóban propaganda-hadjáratot kezdtek a hollandok ellen, sorra jelentették meg a gyalázkodó, a hollandokat kegyetlen, barbár iszákosoknak ábrázoló pamfleteket. Főleg az 1623-as batáviai incidens emlékét melegítették fel: a Jáva elleni angol támadás visszaverése után a hollandok több angol kereskedőt nyilvánosan halálra kínoztak a helybeliek előtt, hogy ezzel is demonstrálják a bennszülötteknek, mennyire ők a helyzet urai. Az eset óriási felháborodást keltett Angliában, és még évtizedek múlva is sikeresen használták hollandellenes érzelmek gerjesztésére. Hogy provokálják a holland hajókat, az angol hajók többé nem viszonozták azok üdvözlését a Csatornán. A holland admiralitások ugyan utasították a kapitányokat, hogy ne üljenek fel az ilyen provokációknak, de sok holland kapitány nem hagyta megtorlatlanul a sértést. A háború végül nem az ilyen incidensek miatt robbant kiː a harcok a gyarmatokon kezdődtek. Jakab ugyanis megbízta a Királyi Afrika Társaság szolgálatában álló Robert Holmest, hogy foglalja el a holland gyarmatokat és rabszolgakereskedő állomásokat Nyugat-Afrikában. Ezzel egy időben az angolok az észak-amerikai holland területeket is megszállták. A guineai gyarmatok visszafoglalására a hollandok egy Michiel de Ruyter vezette hajórajt küldtek ki. Eközben az államilag támogatott angol kalózok is súlyos károkat okoztak a holland kereskedőknek, majd 1664 decemberében egy angol hajóraj megtámadott egy holland konvojt. Bár a támadást visszaverték, de ezzel betelt a pohár a hollandok számára. 1665 januárjában engedélyezték, hogy a holland hajók tüzet nyissanak az angolokra, ha azok támadó szándékkal látszanak közeledni. Ezt a rendeletet használták casus belliként az angolok, hogy 1665. március 4-én hivatalosan is hadat üzenjenek Hollandiának. Szövetségesül megnyerték a münsteri német hercegséget, és annak csapatai a szárazföldön támadtak a holland tartományokra. A második háború (1665–1667) A háború első éve Ez a háború is a kereskedelmi konvojok ellen indított hajtóvadászatokkal kezdődött. Az első nagy csatát, amely majdnem el is döntötte a háború sorsát, 1665. június 13-án vívták Lowestoftnál — a csatában 212 hajó vett részt összesen 9411 ágyúval. Az angol flottát a yorki herceg, a későbbi II. Jakab vezette; ő irányította az elővédet, a derékhad parancsnoka Rupert herceg , az utóvédé pedig Edward Montagu volt. A Jacob van Wassenaer Obdam vezette holland flottát hét hajórajra tagolták, mert mind a hét holland tartomány admiralitása ragaszkodott ahhoz, hogy saját hajórajt küldjön harcba. Az egyenlőséget hangsúlyozandó a legtöbb hajót kiállító rotterdami és amszterdami admiralitások egyes hajóit a kisebb admiralitások kisebb hajórajaiba osztották be. A csata azonban elsősorban nem ezért, hanem a holland tengernagy áttekinthetetlen, egyértelműen kártékonynak bizonyult manőverezgetése miatt zárult teljes angol győzelemmel: a holland hadrend felbomlott már azelőtt, hogy a harc ténylegesen elkezdődött volna. A csatában elesett maga van Wassenaer is, amikor zászlóshajója, az Eendracht felrobbant. 20 holland sorhajó veszett oda, 8 másik pedig olyan súlyosan megsérült, hogy visszaérkezésük után törölni kellett őket a flotta állományából; az angolok egyetlen nagyobb hajót vesztettek. Jakab nem aknázta ki a győzelmet: nem üldözte és verte szét teljesen a menekülő holland hajóhadat; nem vette blokád alá a holland kikötőket. Ezen mulasztások eredményeként a hollandok pótolták veszteségeiket, Jakabot pedig leváltották a főparancsnok tisztségéből, amit megosztottak George Monck és Rupert herceg között — ők régi ismerősök voltak még abból az időből, amikor Monck Cromwell egyik „tengeri tábornoka” volt, Rupert herceg pedig magán hajóhada élén a köztársaság ellen küzdött. Kölcsönösen becsülték egymást; mindvégig kiválóan együttműködtek. A hollandok 1665. augusztus 12-én, a Bergen kikötőjében vívott vågeni csatában a norvégek segítségével meg tudták védeni, majd haza tudták kísérni értékes fűszerflottájukat — ez a siker nem annyira katonai, mint inkább gazdasági volt; a tengerek urai az év hátralévő részében is az angolok maradtak. Diplomáciai manőverek Az angolok a fényes győzelem után szövetséget ajánlottak Spanyolországnak, ezzel azonban magukra haragították a franciákat: XIV. Lajos hadat üzent Angliának, és gyorsan csapatokat küldött északra, hogy a szárazföldön segítsék meg a hollandokat. A holland–francia szövetséghez nagy anyagi támogatás fejében hamarosan csatlakozott III. Frigyes dán király is. Rávették a brandenburgiakat, hogy vonják össze csapataikat Münster határán, mire föl Anglia egyetlen szárazföldi szövetségese inkább gyorsan békét kötött a hollandokkal. A holland hajóhad újjáépítése Van Wassenaer halála után a flotta parancsnokává ideiglenesen Cornelis Trompot nevezték ki. A legtöbb tiszt úgy gondolta, hogy kinevezését hamarosan véglegesítik, de és Tromp nagy csalódására a flotta parancsnokságát az Atlanti-óceánról augusztus elején befutó de Ruyterre bízták. Az új parancsnok néhány kisebb, sikeres akcióval lelket öntött embereibe. A Lowestoftnál elszenvedett veszteségeket gyorsan pótolták: a Holland Kelet-indiai Társaság erre alkalmas hajóit hadrendbe állították, az 1653-as flottafejlesztési terv alapján elkezdett sorhajók közül az első harmincat befejezték. A háború második éve A holland flotta 1666 tavaszán futott ki a tengerre. Az angolok, akik tudtak a holland hajóhad újjáépítéséről, úgy döntöttek, hogy megpróbálják szétverni azt, mielőtt túlságosan erőre kapna, és májusban maguk is kihajóztak. A felderítők téves jelentése (francia hajóhad közeledtét jelezték) és elbizakodottságuk következtében megosztották erőiket: Rupert herceg 20 hajóval a feltételezett franciák ellen indult; George Monck 56 hajóval a holland főerők szétverésére. Amint a hollandok megtudták, hogy az angolok megosztották flottájukat, de Ruyter 86 hajójával azonnal megindult az angol főerők ellen. Zászlóját a vadonatúj, 80 ágyús De Zeven Provincienre húzta fel. A holland hajóhad a négynapos csatában nagy győzelmet aratott, pedig a harmadik nap estéjére Rupert, Cumberland hercege is befutott húsz hajójával. A hollandok számos egyéb sikerük között elfogták az angol elővéd parancsnokát, sir George Ayscue tengernagyot is. Ez volt a világtörténelemben az egyetlen olyan eset, amikor ilyen magas rangú brit admirális a tengeren esett fogságba. A csatában a hollandok mindössze négy hajót vesztettek, az angolok tizenhetet (nyolc elsüllyedt, kilencet a hollandok elfogtak). Az angol vereség nem annyira katonailag, mint inkább erkölcsileg és pénzügyileg volt súlyos. Az elvesztett hajók pótlása, a sérültek kijavítása és újra felszerelése, a legénység pótlása túlságosan megterhelte a költségvetést, amit a londoni pestis után a nagy londoni tűzvész már amúgy is kiürített. Az újjáépítés nagyon vontatottan haladt. Ennek hatására Johan de Witt holland főminiszter elővette egy, már az első angol–holland háború óta dédelgetett tervét, és utasította de Ruytert, hajózzon fel a Temzén a Medway torkolatvidékén álló hajóépítő üzemekig, gyújtsa fel azokat, és semmisítse meg a félkész vagy javításra odavitt hajókat. A tervet a rossz időjárás miatt el kellett halasztani, majd augusztus 4-én a Szent Jakab-napi csatában az angolok kis híján teljesen szétverték a holland főerőket. Bár csak két holland hajó süllyedt el, a legtöbb olyan súlyosan megrongálódott, hogy a flotta csak egy hónap múlva tudott újra kifutni. Elesett a hollandok mindhárom, az elővédben harcoló tengernagya: Cornelis Evertsen, Rudolf Coenders és Tjerk Hiddes de Vries. Az angolok alaposan kihasználták a holland flotta harcképtelenségét, és egy sir Robert Holmes vezette angol kötelék a Vlie-szorosban torkolatában kirabolta és felgyújtotta Terschelling városát, miközben 150 holland kereskedőhajót elsüllyesztett. A hollandok amilyen gyorsan csak lehetett, kijavították hajóikat, de az év hátralevő része egy kisebb csetepatét leszámítva harcok nélkül telt el. Diplomáciai manőverek II. Károly újabb békeajánlatában megelégedett volna egy kisebb kártérítéssel és Hollandia néhány további külbirtokával. Orániai Vilmos hatalmi igényeiről már nem esett szó. Ezzel párhuzamosan tárgyalni kezdett Franciaországgal egy Hollandia elleni szövetségről, és ennek érdekében felajánlotta, hogy támogatja a igényüket Spanyol-Németalföld megszerzésére. A titkos tárgyalások jól alakultak, úgyhogy a szövetség megkötésére számító II. Károly igyekezett késleltetni a bredai tárgyalásokat. A hollandok nem tudtak a francia-angol közeledésről, de nem bíztak ellenségük békevágyában. Amikor De Witt megtudta, hogy a pénzügyi csődben levő britek leszerelték sorhajóikat, úgy döntött, eljött a többször elhalasztott medwayi rajtaütés ideje. A háború harmadik éve A medwayi rajtaütésre végül 1667 június elején került sor: de Ruyter flottája egészen Chathamig fölhajózott a Temzén, letörte a hevenyészett ellenállást, és partra tette a világ első tengerészgyalogságát. A tengerészgyalogosok lerombolták a partvédő erődöket, fölégették a hajóépítő és -javító műhelyeket. Gyakorlatilag veszteség nélkül 15 angol sorhajót pusztítottak el, az angol flotta zászlóshajóját, a Royal Charlest pedig elfogták, és hadizsákmányként hazavontatták. Ezután blokád alá vették a Temze torkolatát és a Csatorna angol kikötőit. A veszteségeken felháborodott angol közvélemény egyre elégedetlenebbül bírálta a megrettent II. Károly külpolitikáját. Újabb aggasztó fordulatként Franciaország megtámadta Spanyol Németalföldet, és a devolúciós háborúban átütő győzelmet aratott. A francia terjeszkedést az angolok és a hollandok egyaránt fenyegetésként értelmezték. Az angolok abbahagyták a franciákkal kezdett titkos tárgyalásokat, a hollandok pedig hajlandóak voltak elpártolni tőlük. Gyorsan békét kötöttek, majd Svédországgal olyan hármas szövetséget írtak alá, amelynek titkos záradékai egyértelműen a franciák ellen irányultak. Az új szövetség fenyegetésére XIV. Lajosnak le kellett mondania a már meghódított területek nagy részéről. A bredai béke A béke értelmében Anglia minden gyarmati hódítását visszaadta Hollandiának, kivéve az elég értéktelennek tekintett észak-amerikai holland gyarmatokat, ezeket elcserélték Suriname-ért. A Navigation Act rendelkezéseit enyhítették. Köztes időszak (1667–1672) A második angol–holland háborúban a hollandok nemcsak túlnyerték, de túl is értékelték magukat. Nem ismerték fel, hogy Hollandia nem szállhat szembe egyszerre mindkét szomszédos nagyhatalommal, sőt, még azt sem, hogy a szárazföldi hadviselésre az ország végképp alkalmatlan. Maguk ellen fordították mindkét nagyhatalmat, a megalázott Angliát és a Spanyol-Németalföldre éhes Franciaországot is. E két ország szövetsége öt év múlva a harmadik angol–holland és a vele egy időben kezdődött francia–holland háborúhoz (1672–1679), a de Witt testvérek bukásához és meggyilkolásához, sőt, kis híján Hollandia teljes pusztulásához vezetett. A holland haditengerészetben a köztes időszak de Ruyter megfellebbezhetetlen tekintélyének időszaka volt, és ő tanult a második háború hibáiból. Úgy vélte, hogy a holland flotta még sikeresebb szereplésének döntő akadálya a hiányos kiképzés és a fegyelmezetlenség, ezért sorozatos gyakorlatokkal nevelte engedelmességre, a parancsok pontos, gyors teljesítésére beosztottait. A szárazföldi tüzérségnél szerzett tapasztalatai alapján kiemelten fontosnak tartotta a hajótüzérséget, így lőgyakorlatok sorával készítette föl hajóit a hadviselésre. Francia–angol szövetség Johan de Witt megpróbálta elhitetni a franciákkal, hogy a hármas szövetség valójában Spanyolországra kívánt nyomást gyakorolni a mielőbbi megállapodás érdekében. A főpenzionárius és Hollandia nagy szerencsétlenségére az angolok már 1668 első felében kiadták Franciaország londoni nagykövetének a hármas szövetség szerződésének titkos cikkelyeit. XIV. Lajos ebből megtudta, hogy hogy a hármas szövetség egy hatalmas franciaellenes koalíció alapja. Rájött arra is, hogy ha meg akarja szerezni Spanyol-Németalföldet, akkor először az Egyesült Tartományok ellenállását kell megtörnie, mert nem számíthat sikerre a kontinensen a két nagy tengeri hatalom ellenében. Az új veszélyért személyesen Johan de Wittet okolta, meggyőződése volt, hogy a hármas szövetséget ő kovácsolta. Az elkövetkező négy évben felkészült az Egyesült Tartományok elleni büntető hadjáratra, és közben mindent elkövetett, hogy aláaknázza a hármas szövetséget. 1669 márciusában II. Károly angol király titkos tárgyalásokat kezdeményezett a francia királlyal. A titkos szerződést 1670. május 22-én Doverben írták alá. A hollandok elleni háború feltételeként az angolok egymillió fontot kértek előre és további 300 000 fontot a háború minden évére. További 200 000 fontért Károly vállalta, hogy „amint az országának ügyei lehetővé teszik”, de lehetőleg fél éven belül áttér a katolikus hitre. XIV. Lajos csak ezután dönthette el, mikor üzenjenek közösen hadat Hollandiának. A szárazföldi hadműveletek fő terhét Franciaország vállalta magára, a tengeri harcokét pedig Anglia. A hollandoktól elfoglalt területekből Angliának járt a Schelde folyó torkolatánál lévő három sziget. A doveri szerződés annyira titkos volt, hogy még a király öttagú tanácsadói testülete (a Cabal) nem katolikus tagjai sem tudhattak róla, ezért ennek álcázására látszólag végigtárgyaltak és megkötöttek egy másik, a katolikus hitre áttérés passzusait nem tartalmazó szerződést is — amiben az angolok a franciák nagy meglepetésére két újabb szigetet követeltek maguknak. XIV. Lajos ebbe is beleegyezett, úgyhogy a londoni szerződést ilyen feltételekkel írták alá. A harmadik angol–holland háborút is az angolok robbantották ki. Ürügyként a Navigation Act-nek egy, a bredai békében egyébként érvénytelenített passzusát használták fel, miszerint a holland flotta hadihajói nem tisztelegtek a William Temple nagykövet feleségét hazaszállító jacht angol zászlajának. A hollandok rendkívül engedékenyen reagáltak az angol követelésekre, az angol küldöttség azonban teljesíthetetlen ultimátumot adott át, majd annak elutasítása után 1672. március 17-én Anglia hadat üzent Hollandiának. A harmadik háború (1672–1674) A harmadik angol–holland háború lényegesen különbözött az első kettőtől: ebben az Egyesült Tartományok fő ellenfele nem Anglia volt, hanem Franciaország, és a hollandoknak elsősorban a szárazföldön kellett helytállniuk. Az óriási fenyegetés miatt a hajók egyharmadát leszerelték, és a tengerészek katonaként harcoltak. Az angol–francia hadiflotta így nagy számbeli fölénybe került, bár a konkrét adatok rendkívül bizonytalanok: egyes történészek szerint szövetségesek: 98 hadihajó, 6000 ágyú, 34 000 ember, hollandok: 75 hajó, 4500 ágyú és 20 000 ember; mások szerint szövetségesek: 172 hadihajó, 5000 ágyú és 26 000 ember, hollandok: 130 hajó, 4500 ágyú és 26 000 ember. Annyi bizonyos, hogy az angol flottát a franciák harminc hajóval segítették, ezek azonban a tervezett április 15-e helyett csak május 3-án érkeztek meg. Az egyesített flotta élén Jakab yorki herceg állt, közvetlen helyettese a francia D’Estrées. A holland flotta főparancsnoka Michiel de Ruyter admirális volt. A gondos felkészülés eredményeként a már idős embernek (és kivált tengerésznek) számító de Ruyter négy fontos stratégiai győzelmet aratott: solebayi csata (1672. június) első schooneveldi csata (1673. június 7.) második schooneveldi csata (1673. június 14.) texeli csata (1673. augusztus 21.) a nagy túlerőben levő, egyesült angol–francia flotta ellen, megmentve Hollandiát az ellenség partraszállásától, és az utána elkerülhetetlen katonai összeomlástól. A kudarcok miatt Anglia különbékét kötött Hollandiával, de a franciák folytatták a hódító háborút, és a hollandok szövetségese ezúttal Spanyolország volt. A spanyolok holland flottatámogatást kértek a Földközi-tengeren, és azt, hogy a hajóraj parancsnoka de Ruyter legyen. A hollandok csak 15 hajót küldtek, de beleegyeztek, hogy ezeket de Ruyter vezesse. De Ruyter Szicília közelében még egyszer legyőzte a franciákat, ám 1676. április 22-én, az augustai csatában egy ágyúgolyó mindkét lábszárát összezúzta, és az admirális belehalt a seblázba. A holland flotta mindenkori zászlóshajója azóta is az ő nevét viseli. A velencei kalmár A velencei kalmár (eredeti cím angolul: The Merchant of Venice) című ötfelvonásos vígjátékot 1596-98 között írta William Shakespeare, melyet 1600-ban nyomtattak ki először. A műben keverednek a bohózat-jellegű és a komolyabb hangvételű részek, mely utóbbiak közül kerülnek ki A velencei kalmár legszebb szakaszai. A darab középpontjában a keresztény velencei kalmár, Antonio és a zsidó uzsorás, Shylock közötti konfliktus áll, melynek mozgatórugója az ellentétes piaci érdekeik, valamint a vallás- és kultúrabeli különbségek, tehát a „Másik”-kal való találkozás élménye. Keletkezés A velencei kalmárt először 1598. július 22-én jegyezte be James Roberts a The Stationers’ Register-be, majd másodszor 1600. október 28-án Thomas Heyes, Roberts engedélyével. Roberts ugyanebben az évben ki is nyomtatta az első kvartó kiadásban (Q1). A második kvartót (Q2) igazából 1619-ben nyomtatták, habár 1600-ra datálták. Az Q1-ből eredeztethető az 1623-as első Fólió (F1), ami valószínűleg egy színházi szöveg lehetett elkülönített felvonásokkal és hangeffektre vonatkozó utasításokkal. Francis Meres, Shakespeare korai munkáinak gyűjtője már említette a darabot, így azt játszhatták 1598. szeptember 7-e előtt. A darabban előfordul több olyan név is, ami utalás is lehet valódi személyekre és segíthet megállapítani a keletkezés idejét. „Gobbo” jelenthetné Robert Cecilt a púpost, bár mind az F1, F3 és Q1 az „Iobbe”, azaz Jób írásmódot használja. Ahogy az sem biztos, hogy a „(véreb szellemed) Farkast vezénylett, mely emberhalálért / Felkötetett” (IV. felvonás, I. szín) idézet az 1594-ben kivégzett Roderigo Lopezre célozna, aki meg akarta mérgezni I. Erzsébetet. Antonio neve viszont lehetséges, hogy Antonio Pérez-től származik. A „dús Andriám” (I. felvonás, I. szín) említése lehet egy 1596-os eseménynek, mikor az I. Andrew elfogott egy spanyol hajót Cadiz-nál. Források Több forrása is lehetett a műnek, mint ahogy azt Geoffrey Bullough Shakespeare-kutató is megfogalmazza; lejjebb téma szerint olvashatóak a lehetséges ihlető munkák. Kapzsiság A mára elveszett The Jew adhatta az alapját A velencei kalmár pénzéhségre fókuszáló cselekményére. Ezt leginkább Stephen Gosson 1578-as Schoole of Abuse című írásában található rövid említésből következtethető, ahol a The Jew által bemutatott kapzsi karaktereket említi. A hús-zálog Ennek az elemnek messze nyúlnak a szálai; az indiai Mahabharatá-ban Usinara király ad a saját húsából, hogy megmentsen egy galambot egy sólyomtól. A Talmudban Mózesnek tulajdonítanak ilyen áldozatot, mely során Mózes megfedd egy sast egy bárány elkapásáért és a saját melléből ad húst. A római Tizenkét táblás törvényekben a hitelezők végső megoldásként feloszthatják az adós testét részekre fizetésképtelenség esetén. Később, a kora középkorban Johannes de Alta Sylva írt The King and the Seven Sages című történetet, melyben egy rabszolga követeli egy Lovag húsát sérelmeinek ellentételezése végett, de a hús elvételét a Lovag Hölgye megakadályozza. Pár Gesta Romanorum-kéziratban (13. század) a hús-zálog egy romantikus történetbe ágyazódva jelenik meg, ahol a főszereplő egy bűbájnak köszönhetően lesz adós . Ebben a történetben jelen van több Shakespeare-féle cselekmény is: a hús-zálog, a hármas szerelempróba, a főszereplő mátkájának álcázása, az utóbbi okfejtése húsról és vérről és az ezután következő leleplezés. Ez a történet nem része a Wynken de Worde-féle, 1510-1515 között nyomtatott Gesta Romanorumnak és Richard Robinson 1577-es gyűjteményének sem. Az első angol nyelven íródott említése a témának egy 13. századi költeményben, a Cursor Mundi-ban található. Később hasonló témák az olasz Il Pecorone-ban bukkantak fel, 14. századi gyűjteményben, amit csak 1558-ban publikálták olaszul, angolul nem is jelent meg Shakespeare idejében; ebben a műben a főgonosz egy zsidó ember. A „Shewing the crueltie of Gernutus the Jew”-ballada Shakespeare előtt jelent meg, és szintén zsidó kereskedők állnak a központjában. Jóllehet Shakespeare ismerhette a művet, de nem kölcsönözhetett sokat belőle. Fontos hivatkozás lehet viszont a főszereplő zsidó neve, Gernutus, mely még a The Jew-ra is visszamutathat. Ugyanis egy Gerontus nevű karakter felbukkant a The Three Ladies of London című darabban, ami a The Jew-ra adott válasz lehetett a rivális társulattól. Gerontus viszont egy erkölcsös kalmár, akivel a közönség szimpatizálhat a mindenkit kihasználó adósával, a Merchant-tal szemben. A The Three Ladies of London a pénzről és a világ, benne pedig leginkább London meghódításáról szól. Anthony Munday 1580-as Zelauto or The Fountaine of Fame című művét se lehet kihagyni a felsorolásból; itt a hitelező nem zsidó, hanem egy uzsorás, de a hasonlóságok alapján feltételezhető a hatása Shakespeare művére. A Jessica-Shylock-Lorenzo téma A Lorenzo és Shylock lánya közötti szerelmi történet hasonlít Munday Rodolfo és Brisana-éra – Shylock és Truculento hasonlóképpen reagál lányuk elvesztésére. De sokkal inkább ihlette a szálat Christopher Marlowe A máltai zsidó c. műve és Masuccio Salernitano egy Il Novellino-ban található alkotása. Marlowe Barabása ugyanakkor sokkal erőszakosabb, mint Shylock és bármit megtenne a célért; valamint Shylock megítélése is változottt, főként a poszt-holokauszt irodalomban. Jessica szöktetésének témája Masuccio 14. meséjéből származik. A ládikók A 9. századból eredhet a ládikók története (Barlaam), melyet lefordítottak latinra a 13. században és egy királyról szólt, aki meg akarta leckéztetni a szegényeket lenéző udvaroncait és készíttetett négy ládikót, majd nemesei választhattak közülük; mikor rámutattak a legdíszesebbekre, a király megszólta őket felszínességükért. Ez a történet megjelent Vincent de Beauvais Speculum Historiale-jában (1290), Bocaccio Decameron-jában (Tizedik nap, Első történet), a Gesta Romanorum-ban és John Gower Confessio Amantis-ában. Bocaccio verziója a nagylelkűségről szól. Gower tolmácsolásában a történet arra derít fényt, hogy a jó vagy rossz szerencse irányítja az anyagi létet, és a legbölcsebb dolog Istenben bízni. Ezzel szemben a Barlaam és Shakespeare változatához inkább rokonítható a Gesta Romanorumban található történet, mely Wynken de Worde gyűjteményében jelent meg angolul és Richard Robinson „javította fel”. Shakespeare darabjában nem a szerencse irányít; csakúgy, mint a Gesta Romanorum esetében, a döntés karakter- és erkölcsalapú. Szereplők listája Antonio , velencei kalmár Bassanio , Antonio barátja Shylock , gazdag zsidó és uzsorás Jessica , Shylock leánya Lorenzo , Jessica szerelmese Portia , gazdag hölgy, Bassanio szerelmese, bíró álruhában Gratiano , Antonio és Bassanio barátja Salanio , Antonio és Bassanio barátja Salarino , Antonio és Bassanio barátja Nerissa , Portia komornája, Gratiano szerelmese, a bíró írnoka álruhában Tubal , zsidó, Shylock szolgája Lanzelo Gobbo , bohóc, Shylock majd Bassanio szolgája Öreg Gobbo , Lanzelo apja Salerio , hírnök Leonardo , Bassanio szolgája Balthasar és Stephano , Portia szolgái A velencei dózse Marokkó hercege , Portia kérője Aragonia hercege , Portia kérője Velencei főurak, törvényszéki hivatalnokok, egy őr, Portia szolgái és más kísérők Cselekmény Első felvonás A színmű Velence utcáin kezdődik, és Antonio, a kalmár tűnik fel először, aki nagyon gondterhelt, mert aggódik a hajói és a hajókon lévő áruk sorsa miatt, amelyekre a szerencséjét és minden vagyonát bízta. Bassanio anyagi segítséget kér Antoniótól, hogy Belmontba mehessen megkérni Portia kezét. Mivel minden vagyona a tengeren van, Antonio nem tud készpénzt előteremteni, így Shylocktól szeretnének háromezer dukátot kérni három hónapra Antonio kezességével. Shylock felidézi az Antonio részéről őt ért sérelmeket és rágalmakat, kifejezi nem titkolt gyűlöletét Antonio és az összes keresztény iránt, és csak azzal a feltétellel hajlandó kölcsönt adni Antonióéknak, ha fizetésképtelenség esetén kivághat egy fontot Antonio húsából. Antonio, Bassanio kérlelése ellenére elfogadja Shylock feltételeit. Antonio meghívja magához a zsidót. Időközben Belmontban Portia és komornája a férjválasztásról beszélgetnek. Atyja szándéka szerint a kérőknek három ládika (arany, ezüst és ólom) közül kell választani, és csak az lehet Portia férje, aki a helyes ládikót választja; azt, amelyik Portia képét tartalmazza. Portia azt reméli, a szóban forgó kérők közül senki nem dönt helyesen. Az egyetlen férfi, aki szóba jöhet számára mint férj, Bassanio. Második felvonás Portiához újabb két kérő érkezik Belmontba: a marokkói és az aragóniai herceg. Portia örömére mindketten rossz ládikót választanak, így távozniuk kell Belmontból. Portia és Nerissa várják Bassanio érkezését. Shylock egyik szolgája, Lanzelo találkozik az utcán atyjával, az öreg Gobbóval, aki ajándékot hoz Shylocknak. Lanzelo arra biztatja apját, adja az ajándékot inkább Bassanio úrnak, mert a zsidó nem érdemli meg. Lanzelo Bassanio szolgálatába áll. Lorenzo, álarcban és jelmezben, megszökteti Jessicát Shylock házából barátai segítségével, miközben Shylock Antoniónál vacsorázik. Jessica fiúnak öltözve, örömmel hagyja el apja házát. Harmadik felvonás Kiderül, hogy Antonio néhány hajója elsüllyedt, és elveszítette minden vagyonát. Miután Shylock megtudja, kik rabolták el a lányát és vele együtt rengeteg ékszert és kétezer dukátot, még hevesebben kívánja Antonio halálát, és egyetlen öröme Antonio fizetésképtelenné válása. Antonio könyörgése ellenére Shylock ragaszkodik a zálogához, vagyis mindenáron ki akar vágni egy font húst Antonio testéből. Bassanio megérkezik Belmontba Gratiano társaságában, majd hamarosan Lorenzo és Jessica is csatlakoznak hozzájuk. Bassanio kiválasztja a helyes ládikót (az ólomládikót), és ezzel elnyeri Portia kezét. Gratiano szerelmes lesz Nerissába, és azt tervezik, Portiáék esküvőjével egy időpontban házasodnak össze ők is. Bassanio értesül az Antoniót ért szerencsétlenségről, és azonnal visszaindul Velencébe. Portia felajánlja, hogy bármekkora összeggel hajlandó kisegíteni Antoniót. Távozásuk után Portia titokban levelet ír Bellario jogtudósnak, majd Nerissával, férfiruhába öltözve, ők is Velencébe indulnak Antonio megsegítésére. Negyedik felvonás A dózse és Bassanio kérlelése ellenére, a velencei törvényteremben Shylock türelmetlenül várja a pillanatot, amikor kivághat egy font húst Antonióból, és nem hajlandó a kölcsönkért összeg hatszorosáért sem lemondani a zálogról. Megérkezik Portia és Nerissa, előbbi jogtudósnak, utóbbi a jogtudós írnokának öltözve. Portia bíróként eleinte jobb belátásra ösztönzi Shylockot, aki ezt ismét megtagadja, majd Portia látszólag elismeri a zsidó igazát, de neki is van egy kikötése. Megállapítja, hogy a zsidónak joga van az egy font húsra, de úgy kell kivágnia, hogy egy unciával se legyen se több, se kevesebb egy fontnál, és vérnek nem szabad folynia, mert a megállapodásban csak hús szerepel, vér nem. Shylock nem tud mit kezdeni ezzel a fogással, ezért visszavonja a zálogra való igényét, és még a tőkéjéről is lemond. Ezen kívül meglévő vagyonának fele Antonióra száll, másik fele pedig a közkincstáré lesz. Antonio csak a vagyon felének kezelésére tart igényt, viszont követeli Shylock keresztény hitre térését, valamint azt, hogy halála után minden vagyona Lorenzóra és Jessicára szálljon. Shylock lemond a zálogról és a pénzről is, és legyőzetve kivonul a teremből megalázva és megfosztva vagyonától. Portia és Nerissa csapdát állítanak leendő férjeiknek: bíróként és írnokként köszönetképpen csak Bassanio és Gratiano gyűrűjét hajlandóak elfogadni, amit ők maguk adtak nekik azzal a feltétellel, hogy soha nem adják oda senkinek. Bassanio és Gratiano nehéz szívvel, de átadják a gyűrűiket hálájuk jeléül. Ötödik felvonás Portia és Nerissa visszatérnek Belmontba, és várják a pillanatot, amikor számon kérhetik uraikon a gyűrűket. Miután végighallgatták Bassanio és Gratiano kétségbeesett magyarázkodását, felfedik, hogy ők öltöztek be bírónak és írnoknak, így a gyűrű is náluk van. Antonio kifejezi háláját Portiának és Nerissának. Témák Antiszemitizmus és kereszténygyűlölet A színmű legszembetűnőbb konfliktusa a keresztény és a zsidó világ közötti kölcsönös előítélet, lenézés és gyűlölet. A mű keresztény szereplőinek nézete, hogy kereszténynek lenni annyit tesz, mint embernek lenni, és mindenki, aki más vallási nézeteket vall (Shylock, Marokkó hercege), egyértelműen kikerül az ember definíciójából. A velenceiek folyamatosan kutyához hasonlítják Shylockot, de ez utóbbi hasonlóképpen állatnak minősíti a keresztény velenceieket szokásaik miatt. Az „Én” és az „Idegen” találkozása és az abból adódó ellentét minden felvonásban megjelenik, de nem csak Shylockot látjuk idegenként, hanem Shylock nézőpontján keresztül néhány jelentben a keresztény világ válik idegenné. Ebből a szempontból érdekes rész, amikor Shylock kijelenti, hogy mindezt az aljasságot és gyűlölködést a velenceiektől tanulta (III. 1). Ez a gondolat az „Én” – „Idegen” kontextusában életre hívja a mű posztkoloniális olvasatát is. Stefano Manferlotti rámutat, hogy annak ellenére, hogy Velence már Shakespeare korában is világvárosnak, számos különböző kultúra és vallás találkozóhelyének számított, a zsidó közösséget mégis külön, izolált csoportként kezelte saját társadalmán belül. Ez a jelenség a korabeli Angliában már korábban megjelent: I. Eduárd angol király 1290-ben kiűzte a zsidókat országából, ezáltal a Tudor-korabeli angol társadalom ritkán találkozhatott zsidókkal, de az előítéletek továbbra is a köztudat részét képezték. 1594. június 7-én kivégezték Roderigo Lopez portugál származású zsidót, a királynő orvosát, azzal a váddal, hogy részt vett egy, a királynő elleni összeesküvésben. Ez az eset újraélesztette az antiszemitizmust az angol társadalomban. Ehhez hozzájárult két korabeli mű is: Christopher Marlowe A máltai zsidó (The Jew of Malta, 1589) című darabja, és Thomas Nashe A szerencsétlen utazó (The Unfortunate Traveller, 1594) című regénye. Shakespeare-nél Shylock a kívülálló, a „Másik” megtestesítője, aki kénytelen egy olyan társadalomban dolgozni és létezni, amelynek szüksége van a gazdasági ügyleteire, de amely ugyanakkor igyekszik elnyomni őt minden lehetséges módon. Fontos az is, hogy míg Shylock azért utálja a keresztényeket, mert azok nem veszik a zsidókat emberszámba, addig a keresztény szereplők csak azért gyűlölik Shylockot, mert zsidó származású. Ezzel a témával kapcsolatban figyelembe kell venni azt is, hogy a holokauszt után a zsidóembert már nem lehet a darab legrosszabb szereplőjeként feltüntetni, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan továbbra sem lehet a jó szereplők között említeni. A poszt-holokauszt olvasat szerint itt a keresztények a rosszabb szereplők, hiszen Antonio, amikor először találkozott Shylockkal, egész egyszerűen leköpte minden ok nélkül, puszta gyűlöletből. Éppen ezért A velencei kalmárt egyre kevésbé említik a komédiák között; helyette egyre inkább a probléma-drámák közé sorolják. Ma már ez a poszt-holokauszt olvasat a domináns. Kapzsiság vs. nagylelkűség A színmű leglátványosabb kontrasztja Shylock kapzsisága, kegyetlensége és a keresztény szereplők nagylelkűsége. Míg Shylock képtelen kegyelemre, megbocsátásra gondolni és szeretetet érezni pénzközpontú, magányos világában, addig a többi szereplő megnyilvánulásából úgy tűnhet, Shylock-kal szemben is hajlandóak lennének valamilyen szintű nagylelkűségre, nem is beszélve barátaikról, szeretteikről. Úgy tűnik, a keresztény szereplők számára az emberi kapcsolatok értékesebbek, mint a pénz (Antonio Shylock-kal ellentétben kamatmentes kölcsönt ad az embereknek). Nem lehet azonban azt mondani, hogy Shylock-nak egyáltalán nem számítanak az emberi kapcsolatok: amikor megtudja, hogy a lánya magával vitt egy gyűrűt is, kiderül, hogy ez azért fáj neki nagyon, mert az a gyűrű a felesége emlékét őrzi (III. i.). Ugyanakkor a keresztényekről sem lehet elmondani, hogy csak a szeretet vezérli őket: Bassanio eleinte elsősorban azért keresi Portia kegyeit, mert el van adósodva, és pénzre van szüksége. Ami a kegyelmet illeti, ebben a darabban egyértelműen Shylock kapja a gazember szerepét, aki nem képes a kegyelemre, azonban a keresztény szereplők kegyessége sem olyan tiszta és jó szándékú, mint amilyennek Portia leírja a bírósági jelentben. Portia először is sarokba szorítja Shylockot, megfosztja vagyonától, méltóságától, és arra kényszeríti, könyörögjön kegyelemért. Antonio pedig azt követeli tőle, térjen át a keresztény hitre, amiből az következik, hogy többé nem uzsoráskodhat, elesik a bevételi forrásától. Tehát a keresztény szereplők kegyelme végeredményben ugyanúgy kegyetlenség a „Másik” szemszögéből nézve. Álcázás A darabban három női szereplő folyamodik álcázáshoz: Jessica (hogy észrevétlenül meg tudjon szökni apja házából), Portia és Nerissa (hogy férfinek öltözve komolyan vegyék őket a bírói szerepben, és így meg tudják oldani Antonio és Shylock perét). Shua-hua Chung rámutat arra, hogy Jessica a szerelem kedvéért öltözik férfinak, hogy a keresztény világba menekülhessen, bár Lorenzót még mindig zavarja zsidó származása. A bírósági jelenetben Portia Balthasar jogtudós szerepébe bújik, akit Doktor Bellario küldött, és aki magas társadalmi osztályhoz tartozik. Chung szerint Portia csak Balthasarként képes jogi hatalmat gyakorolni, és csak így tudja megvédeni Antoniót. A Balthasar név is érdekes ebből a szempontból: a Bibliában Dániel próféta veszi fel ezt a nevet, amikor a babilóniai király udvarában a zsidókat védi. Ebben a darabban természetesen ennek a fordítottját látjuk, hiszen az álca segítségével a zsidótól kell megvédeni a keresztény Antoniót. Itt tehát az álcázás célja a nemi szerepek áttörése: a nők csak férfi álruhában tudják felülmúlni a férfiak hatalmát (ez azért is fontos, mert mindhárom női szereplő valamilyen módon szenved a patriarchális hatalom által rájuk kényszerített szerepektől, kötelességektől). Előadások A legelső színházi előadást feltehetőleg a Lordkamarás Emberei adták elő, tényleges korabeli adat azonban csak az 1605-ös február 10-i előadásra vezethető vissza, ahol szintén a Lordkamarás Emberei játszották el a darabot I. Jakab angol király számára. Az előadásnak nagy sikere lehetett, mivel Jakab elrendelte a darab két nappal későbbi újrajátszását. XVIII. századi előadások 1701-ben George Granville The Jew of Venice néven írt adaptációt, ahol Thomas Doggett nagysikerű komikus Shylock megformálása uralta a színházi szférát közel negyven évig. 1741-ben Charles Macklin szakított a Doggett-féle humoros Shylock képével, és a beszámolók alapján sikerült olyan félelmetes Shylockot alakítania a színpadon, hogy több néző ájultan esett össze a hátsó sorokban. XIX. század A 19. század legjelentősebb Shylock alakítása Edmund Kean nevéhez köthető, aki 1814-ben a Drury Lane színpadán formált meg a karaktert. Habár az ő Shylock előadása is ijesztő volt, de mindeközben nem felejtette el a nézőkkel hogy valójában mi terelte Shylockot erre az útra. 50 évvel később Kean fia, Charles rendezte meg a darabot a Princess's Theatre számára. Maga a színészi játék nem hozott átütő sikert, ám a lenyűgöző díszlet és a kosztümök megtervezése teljesen elkápráztatta a nézőket. XX. századi előadások A 20. században a Velencei kalmár az egyik legsűrűbben játszott Shakespeare darab volt a színházakban. 1970-ben Laurence Olivier, Oscar-díjas angol színész játszotta el Shylockot a londoni Nemzeti Színházban. Az Olivier-féle Shylock kezdetben egy késő-Viktoriánus kori szalonkabátban jelenik meg a színpadon, és csak később, a lánya árulása okozta stressz miatt veszi ki az imakendőt a fiókból és tekeri azt maga köré. 1989-ben Dustin Hoffman alakította Shylockot a Peter Hall által rendezett darabban a Phoenix Theatre színpadán, majd a következő évben ugyanezen rendezést a New York-i színház is átvette. 1999-ben Trevor Nunn a korábban megszokottaktól egy teljesen eltérő A velencei kalmár díszletet hozott a londoni Nemzeti Színházba, az ő ábrázolásában Velence az 1930-as évek Berlinjére emlékeztetett. Magyar előadások Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet digitális adattára szerint A Velencei Kalmár 1840 óta 2014-ig 30 különböző rendezést ért meg. A legelső magyar bemutatóra 1840. április 27-én a Pesti Magyar Színház színpadán, Lukács Lajos fordításában került sor. 25 évvel később a Pesti Nemzeti Színház is műsorra tűzte a darabot Szigligeti Ede rendezésével, illetve Tóth József fordításával. 1877-ben szintén a Nemzeti Színház ismét elkezdte játszani a darabot, ám ekkor már Ács Zsigmond fordítását vették alapul. Az Ács-féle fordítást egészen 1923-ig használták, ekkor a Nemzeti Színház színészei A Velencei Kalmárt Csathó Kálmán rendezésével adták elő, aki Radó Antal fordítását használta a darab feldolgozása során. 1940-ben Radó szövegét ismét alapul vette Both Béla, aki ismételten a Nemzeti Színház számára rendezte az előadást. Több, mint negyvenéves kihagyás után a Nemzeti színpadára a darab 1986. március 20-án érkezett meg Sík Ferenc rendezésében és Vas István fordításában. A Vas-féle fordítást használta 1987-ben a kecskeméti színházban Hegyi Árpád Jutocsa, ugyanebben az évben a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában Szőke István, illetve 1997-ben a szolnoki Szigligeti Színházban Schwajda György. Egy évvel később, 1998-ban az Alföldi Róbert által rendezett darabhoz Szabó Stein Imre készített fordítást a Budapesti Kamaraszínház számára. A 2000-es években a színházak visszatértek Vas István fordításához, 2001-ben a Miskolci Nemzeti Színház, 2008-ban pedig a Vidám Színpad adta elő Vas fordításában darabot a Festetics-kastély parkjában. Ugyanezen évben az egri Gárdonyi Géza Színház Zsótér Sándor, a budapesti Centrál Színház Puskás Tamás rendezésével tűzte műsorra A Velencei kalmárt. 2013-ban a Nemzeti Színház színpadán ismét bemutatása került a darab, amely nagyon jó kritikákat kapott. A legújabb színházi bemutató 2016. március 9-én volt a Pesti Színházban (rendező: Valló Péter), melyre Nádasdy Ádám készített új fordítást. A velencei kalmár filmes adaptációi A Velencei kalmár legelső némafilmes megjelenésére 1909-ben, Amerikában került sor, majd egy évvel később Olaszországban, majd 1913-ban Franciaországban is elkészültek a némafilmes változatok. A legelső angol adaptációig azonban 1916-ig várni kellett, ezt Walter West rendezte a Broadwest Film Company számára. Pár évvel később, 1922-ben illetve 1927-ben is filmre került a mű Challis N. Sanderson, illetve Widgey R. Newman rendezésében. A Newman-féle változat érdekessége, hogy ez volt a legelső, már hangot is tartalmazó Shakespeare adaptáció. Pár éves kihagyás után Cedric Messina vitte képernyőre 1972-ben a művet a BBC-féle Play of the Month program számára. Ebben Portiát Maggie Smith, Shylockot Frank Finlay, Antoniót Charles Gray, és Bassaniot Christopher Gable alakította. A színházi előadást is rendező Jonathan Miller képernyős adaptációját 1980. december 17-én sugározta a BBC Television Shakespeare sorozata. A 157 perces film egy teljesen minimalista stílusú Velencébe építette az amúgy élénk, mozgalmas előadást. Ebben a filmben Warren Mitchell Shylockot, Gemma Jones Portiát, John Nettles Bassaniót, és John Franklyn-Robbins Antoniót játszotta. 1996-ban és 2001-ben ismét képernyőre került a Velencei kalmár, az előbbi Alan Horrox rendezésében. Ezt a változatot 1996. december 15-én sugározta öt részletben a Channel Four nevű tévéadó a Middle English című saját ismeretterjesztő műsora számára. A 2001-es adaptáció a Trevor Nunn-féle Nemzeti Színházas előadást vette alapul, ami a darabot az 1930-as évek antiszemita világába helyezte. Ebben Shylockot Henry Goodman alakította, akit Shylock megformálásáért a London Critics Circle Theatre Award legjobb színésznek járó díjáért is jelöltek. Portiát Derbhle Crotty, Antoniót pedig David Bamber játszotta. Az igazi filmes áttörés azonban csak 2004-ben történt meg a majdnem 90 éve az első egész estés, angol nyelvű, mozikban is sugározott Velencei kalmárral, ami talán a legdrágább Shakespeare adaptáció is a maga 23 millió dolláros költségvetésével. A filmet Michael Radford rendezte olyan Oscar-díjas színészekkel mint Al Pacino (Shylock), illetve Jeremy Irons (Antonio). Portiát Lynn Collins, Bassaniót pedig Joseph Fiennes alakította. A Velencei kalmár magyar fordításai A velencei kalmár magyar fordításban legelőször 1853-ban jelent meg Kecskeméten nyomtatásban. A fordítást Ács Zsigmond készítette. Az Ács-féle fordítást maga Arany János is aprólékosnak és precíznek ítélte, és a Kisfaludy Társaság Shakespeare Bizottságának kiadásra ajánlotta. A Nemzeti Színházban azonban már előbb színre került, 1858-ig Lukács Lajos „szabad” fordításában, melyet 1865-ig Tóth Józsefé, 1877-től pedig Ács Zsigmondé váltott fel. A nagy sikerű Ács fordítás után több, kisebb sikerű kísérlet is folyt a Velencei kalmár fordítására Zigány Árpád, Radó Antal, Rákosi Jenő illetve Hevesi Sándor által.Szabó Lőrinc 1941-ben fordította le a mű egy részletét az Örök Barátaink nevű gyűjteménye számára. Elmondható, hogy ez a fordításrészlet sokkal líraibb, mint az előző Velencei kalmár-fordítások.1948-ban Vas István készítette el a mű fordítását, amely a mai napig nagy népszerűségnek örvend, mivel a Vas-féle változatot használja a legtöbb színház az előadásai során. 1998-ban Szabó Stein Imre készített egy új fordítást az Alföldi Róbert-féle előadás számára, mely egyben Stein első nagyobb fordítása is volt. A legújabb fordítás Nádasdy Ádámé, aki A velencei kalmár Vígszínház 2016-os bemutatására készítettte el. All the Lost Souls Az All the Lost Souls James Blunt második stúdióalbuma. Európában 2007. szeptember 17-én, Észak-Amerikában pedig egy nappal később, 2007. szeptember 18-án jelent meg. Blunt a dalok egy részét ibizai otthonában 2006-2007 telén írta. A tíz dal közül ötöt (1973, Same Mistake, I Really Want You, Annie, I Can't Hear the Music) már 2005-2006-os koncertkörútjain is játszott. Ezen dalok szövegét és dallamát a stúdiófelvételek során véglegesítették. A '70-es évek zenei világát idéző albumot, amelynek producere ismét Tom Rothrock, Blunt a turnézenekara közreműködésével, 2007. február és május között Los Angelesben vette fel. Az első kislemezszám, az 1973 2007. július 23-án jelent meg. A dalt Blunt kedvenc ibizai nightclubja, a Pacha ihlette, amelyet a címben említett évben nyitottak meg. A második kislemezszám a Same Mistake, amely hivatalosan 2007. december 3-án jelent meg. A dalból készült videoklip 2007. november 1-jétől látható. A harmadik kislemezszám, a Carry You Home 2008. március 24-én jelent meg. A dalból készült videoklip 2008. február 9-től látható. Az album dalai 1973 (James Blunt, Mark Batson) – 4:40 One Of The Brightest Stars (Blunt, Steve McEwan) – 3:12 I'll Take Everything (Blunt, Eg White) – 3:05 Same Mistake (Blunt) – 4:59 Carry You Home (Blunt, Max Martin) – 3:57 Give Me Some Love (Blunt) – 3:37 I Really Want You (Blunt) – 3:30 Shine On (Blunt) – 4:27 Annie (Blunt, Jimmy Hogarth) – 3:29 I Can't Hear The Music (Blunt) – 3:45 Közreműködő zenészek James Blunt – ének, háttérvokál, akusztikus gitár, elektromos gitár, zongora, orgona, vibrafon Paul Beard – zongora, orgona, háttérvokál Karl Brazil – dobok, háttérvokál Ben Castle – elektromos gitár, háttérvokál Malcolm Moore – basszusgitár, akusztikus gitár, vonós hangszerek, háttérvokál Suzie Katayama – vonós hangszerek Helyezések Az albumból a megjelenését követő héten Nagy-Britanniában 117 966, míg világszerte összesen 436 000 darabot adtak el. Európai nyelesszemű-légy Az európai nyelesszemű-légy (Sphyracephala europaea) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a légyalkatúak (Brachycera) alrendjébe és a nyelesszeműlégy-félék (Diopsidae) családjába tartozó faj. Családjának egyetlen európai képviselője Magyarországon védett. Előfordulása Bár fosszíliák alapján Emil Hans Willi Hennig (1913-1976), német biológus és a kladisztika atya, jelenlétét megjósolta Európában, de egészen 1997-ig nem került sor felfedezésére. Szűk elterjedésű faj, egyedül Magyarországról és Szerbiából ismertek állományai. Magyarországon Szeged mellett a Maros partján, Szerbiában a Duna partján, a magyarországi élőhelytől 150 kilométerre figyelhetjük meg egyedeit. Megjelenése Mindössze 3-4 milliméteres testhosszal a kisebb termetű rovarok közé tartozik. Jellegzetessége a "szemnyél", mely által könnyen elkülöníthetőek más légycsaládoktól. Jegyzetek A magyar állami természetvédelem hivatalos honlapja. www.termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2016. január 14.) Papp, L., Földvári, M., Paulovics, P. 1997. Sphyracephala europaea sp. n. (Diptera: Diopsidae) from Hungary represents a family new to Europe. Folia Entomologica Hungarica 58: 137–146. Simova-Tošic, D. & Stojanovic, A. 1999. Second finding of Sphyracephala europea in Europe. Acta entomologica serbica 4(1/2): 149–157. Forrás Papp, L. ; Földváry, M. ; Paulovics, P. 1997: Sphyracephala europaea sp. n. (Diptera: Diopsidae) from Hungary represents a family new to Europe. Folia entomologica hungarica , 58: 137–146. PDF Karadzs Karadzs (perzsául: ���) város Irán északi részén, az Alborz lábánál, Teherán központjától kb. 40 km-re északnyugatra fekszik; az Alborz tartomány székhelye. 1,65 millió fő lakosával (2011-ben) Irán egyik legnagyobb városa, amely egyben Teherán egyik elővárosának is tekinthető. Élelmiszeripari-, orvostudományi-, vegyipari- és atomprogramja keretében nukleáris kutatóközpont. A belföldi turizmus szempontjából is jelentős. Sok hegymászó és kiránduló innen indul a közeli Alborz-hegységbe. Mátrai képek A Mátrai képek Kodály Zoltán 1931-ben írt vegyeskari műve, melyben a Mátra környékén gyűjtött népdalokat dolgoz fel. Első rész: A Vidrócki híres nyája Már Vidrócki emelgeti a bankót Második rész: Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom Madárka, madárka Sej, a tari réten Harmadik rész: Két tyúkom tavalyi (háromszor visszatérő rondó formában) Hallod-e, te szolgáló Ki van borér? De soká jár! Richard Steere Richard Clarke Steere (Kansas City, 1909. március 5. – Lanham, 2001. március 17.) az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete katonatisztje, olimpiai bronzérmes tőrvívó. 944 (szám) A 944 (római számmal: CMXLIV) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 944-es a kettes számrendszerben 1110110000, a nyolcas számrendszerben 1660, a tizenhatos számrendszerben 3B0 alakban írható fel. A 944 páros szám, összetett szám, nontóciens szám. Kanonikus alakban a 24 · 591 szorzattal, normálalakban a 9,44 · 102 szorzattal írható fel. Tíz osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 8, 16, 59, 118, 236, 472 és 944. Neumann Tibor (történész) Neumann Tibor (Budapest, 1978. február 24.) történész. Élete 2003-ban végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelem–latin szakán. 2007-ben doktorált. 2002–2007 között oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Medievisztika Tanszékén, 2004–2005 között pedig az ELTE Régészeti Intézetében. 2007–2009 között a Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, 2010-től az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 2014-től tudományos főmunkatársa. 2001–2009 között szerkesztője az Analecta Mediaevaliának és 2010-től a Turulnak. Elismerései 2008 Akadémiai Ifjúsági Díj 2010 Kubinyi András-díj 2013 Kristó Gyula-díj Művei 2006 Bereg megye hatóságának oklevelei (1299–1526). Nyíregyháza. 2007 A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15–16. században. Győr. 2008 II. Ulászló koronázása és első rendeletei (Egy ismeretlen országgyűlésről és koronázási dekrétumról). Századok 142, 315–337. 2009 Zsigmondkori Okmánytár XI. (1424). Budapest. (társszerző: C. Tóth Norbert ) 2010-2011 Békekötés Pozsonyban – országgyűlés Budán. A Jagelló-Habsburg kapcsolatok egy fejezete (1490–1492). Századok 144, 335–372; 145, 293–347. 2010 Királyi aláírás és pecséthasználat a Jagelló-kor elején. Turul 83, 33–53. 2011 A Szapolyai család legrégebbi címere. Turul 84, 123–128. 2012 Ecsedi Bátori István. Egy katonabáró működése 1458–1493. Budapest. (társszerző: Horváth Richárd) 2012 A Szapolyai család oklevéltára I. Levelek és oklevelek (1458–1526). Budapest. 2014 A gróf és a herceg magánháborúja (Szapolyai István és Corvin János harca a liptói hercegségért). Századok 148, 387–426. Keresztesekből lázadók. Tanulmányok 1514 Magyarországáról ; szerk. C. Tóth Norbert, Neumann Tibor; MTA BTK TTI, Bp., 2015 ( Magyar történelmi emlékek. Értekezések ) Júdás (keresztnév) A Júdás a héber Júda név görög-latin változata. Jelentés, eredet hud + Jahve, vagyis: magasztal, dicsőít + Isten, Aki van Jehuda: Isten + magasztal, dicsőít. Jouda: görög változat, melyből lett a latin Juda, mint személy-, törzs- és országnév Judas: görög-latin forma, melyből ered a Júdás, vagyis magyaros forma Nevezetes Júdások Júdás apostol Iskarióti Júdás Névnapok Június 19. Október 28. Forrás Katolikus.hu 2-es villamos (Debrecen) A debreceni 2-es jelzésű villamos a Nagyállomás és a Doberdó utca végállomások között közlekedik 2014. február 26-ától. Két végállomása közül csak a Nagyállomás üzemel valódi végállomásként. Története 1975-ig valamennyi debreceni villamos szárnyvonalat felszámolták. A rendszerváltás után felerősödtek a villamosközlekedés fejlesztését sürgető nézetek, melynek nyomán Debrecenben 1999–2000-ben fogalmazódott meg egy új villamosvonal megépítésének gondolata. Az új vonal megépítése Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásával került újra belátható közelségbe. Az első tanulmányterv a lehetséges nyomvonalról 2000-ben készült. A 2006-ban megtartott közvélemény-kutatáson a megkérdezettek 93%-a támogatta az új villamos létesítését. Ebben az évben a tervek is elkészültek. 2008. szeptember 11-én írták alá a program hazai kormányzati támogatási szerződését, 2008. december 19-én pedig az Európai Bizottság – elsőként a magyar nagy-projektek közül – jóváhagyta a 2-es villamosvonal kiépítésének uniós támogatását. A projekt nettó költsége 18 milliárd forint volt, amelyből 80%-ot az Európai Unió támogatása tett ki. 2010. március 11-én bejelentették, hogy az „ATK-Debrecen Konzorcium” (tagjai: Arcadom Zrt. vezette a konzorciumot, a Keviép Kft. és a Tóth T.D. Fővállalkozói és Mérnökiroda Kft.) építheti Debrecen új villamosvonalát nettó 7,5 milliárd forintért. A munkaterület ünnepélyes átadására 2010. szeptember 15-én került sor. Az eredeti határidő 2011. december 31. volt. A munkák azonban hamarosan leálltak. 2012. november elején bejelentett megállapodás értelmében a villamospálya befejezésének legújabb határideje 2013. december 20. lett, a remíznek pedig az első villamoskocsi megérkezéséig, 2013. március 18-ig kellett volna elkészülnie. A város 600 millió forintot kifizetett a kivitelezőnek, hogy rendezze az alvállalkozók felé fennálló tartozását. A munkaterületen azért nem folyt a kivitelezés, mert ekkor még nem zajlott le az új villamosokra kiírt, majd többször megismételt járműtender, így az önkormányzat nem tudott pontos adatokkal szolgálni arról, hogy például mekkora remíz kell, illetve milyen ívet kell kialakítani a pálya kanyarulataiban. A sikeres járműtendert 2011. október 11-én aláírták, de utána sem indult meg az építkezés. Az Arcadom Zrt. A Hunyadi utca és Békessy Béla utca között felásta az utakat majd kijelentette, hogy csak akkor építi tovább a villamost, ha kapnak még pénzt. Ekkor több éven át csak gödrök voltak a leendő villamosvonal helyén. Az építkezés 2013 elején indult el, amikor a Keviép Kft. vette át a vezetést az építkezésben. 2014. február 26-án 10 órakor megtörtént a hivatalos átadás, megkezdődött a tesztüzem. Az összesen (oda-vissza) 10,5 km hosszú villamosvonal 4 év alatt készült el. A 2-es villamosvonal 2014. február 26-a óta üzemszerűen működik. Járművei A villamosvonalra új villamos szerelvényeket vett a DKV. A 18 új, CAF Urbos 3 típusú villamosjárművet a 2011. július 29-én kihirdetett nyertes ajánlattevő, a spanyol CAF cég szállította, amely cég már több európai nagyvárosba (Zaragoza, Sevilla, Bilbao, Nantes, Stockholm) is szállított és Budapestre is szállít hasonló kocsikat. A 2-es vonalon csúcsidőben 10-12 db kocsi közlekedik, így az 1-es vonalra is jut belőlük. A 18 darab azonos típusú, új gyártású villamos utasterében egyterű, utastéri állóhelyi alapterületén teljesen alacsony padlómagasságú, normál nyomtávolságú, maximum 32,5 méter hosszú, 2650 milliméter névleges szélességű, teljesen légkondicionált, 600 volt névleges egyenfeszültséggel működő, kétirányú, közúti csuklós villamos jármű. Egy jármű 221 utas elszállítására alkalmas. A beruházás összértéke mintegy 17,6 milliárd forint. A CAF Urbos 3 villamosokon kívül nagyon ritkán felbukkanhatnak KCSV–6 típusú villamosok is. Forgalomirányítási változások A vonal üzembeállításával új vonalhálózat és menetrend lépett életbe. A 31-es és a 32-es buszjáratok a villamos elindulása után 3 nappal, 2014. március 1-én megszűntek, az ezeket kiszolgáló 15 db szóló autóbusz Budapestre került. A buszok tulajdonosa az Inter-Tanker Zrt. maradt, a buszokat pedig a BKV-nak adják bérbe 2020-ig. Áramellátás Mint a legtöbb európai villamos ez is 600 V-os egyenárammal működik. A + polaritást a felső-vezetékből, a - polaritást pedig a sínből kapja. A 2-es villamos előtt a DKV-nak csak 1 transzformátora (áramátalakítója) volt, ami a Nagyállomás és a Salétrom utcai telephely között helyezkedett el. A projekt keretében Európai Uniós támogatással ezt felújították és építettek egy másik transzformátorházat is a Károlyi Mihály utcára. Ezt a Bolyai utcán és az Egyetemtéren át hozzákötötték az 1-es villamos áramellátási hálózatához. Az összekötő vezeték a Medgyessy sétány nevű megálló előtti kapcsolószekrényhez fut. Útvonala A villamos pályája a Piac utcától a Doberdó utcáig vezet körülbelül 8,8 kilométer hosszan. A Nagyállomás és a Debrecen Plaza közötti szakaszon az 1-es és 2-es vonal közös pályán közlekedik. Itt ágazik le róla, majd a Hunyadi, Csemete, Dózsa György, Nádor, Thomas Mann, Mikszáth Kálmán utcákon át jut el a Doberdó utcai „végállomásához”, mely az 1-es vonaléihoz hasonlóan hurokvégállomás. Megállóhelyei Középperonos megállók: Nagyállomás Nádor utca Bal oldal peronos megállók: Dózsa György utca Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium (északnyugati oldal) Kartács utca Doberdó utca, normál üzemi vágány Árpád Vezér Általános Iskola Görgey utca Jobb oldal peronos megállók Vásáry István utca Szent Anna utca Városháza (esőbeálló nélküliek) Kossuth tér (esőbeálló nélküliek) Kálvin tér Hunyadi János utca Csemete utca Dienes László Gimnázium DAB-székház Károlyi Mihály utca Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium (délnyugati oldal) Jegykiadó automaták A villamos megállóiba összesen 10 új jegykiadó automatát vásároltak 2-es villamos program tartalékkeretéből. Így 2-es viszonylaton van messze a legtöbb menetjegy vásárlási lehetőség. A készülékeket a biatorbágyi AQUIS IT Services Kft. közel 93 millió forintért szállítja le. A kivitelezést 2014 december 3-án kezdték elAz automatáknak a tervek szerint 2014 végén már üzemelniük kellett volna, ám a sorozatos hibák miatt végül csak 2015 júliusában adták át őket. A következő megállók kaptak az automatákat: Kálvin tér, Hunyadi János utca, Csemete utca, Dózsa György utca, Nádor utca, Dienes László Gimnázium, DAB-székház, Károlyi Mihály utca, Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium és Árpád Vezér Általános Iskola. Menetrend Hivatalos menetrend Egyszerűsített menetrend Összevont és egyszerűsített menetrend az 1-es villamossal Utazástervező Neumark (Vogtland) Neumark település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 3013 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Marciháza Marciháza (Marțihaz), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése A Korhány-patak mellett, Nagyszalonta közelében, Cséffától délnyugatra, Inánd és Nagyszalonta közt fekvő település. Története Marciháza (Marcellháza) Árpád-kori település. Nevét 1291–1294 között v. f-rum Marcelli néven említette először oklevél. 1341-ben Nicolaus f. Mathie de Marcilhaza, 1412-ben Marchelhaza, 1458-ban Marcelhaza, 1808-ban Marcziháza, 1913-ban Marciháza néven írták. Marcell fiainak faluja volt, 1291–1294 között a pápai tizedjegyzék szerint papja másodízben 20 dénár pápai tizedet fizetett. 1341-ben Marciházi nemes királyi ember birtoka. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: Későbbi birtokosai Marczelházyaknak írták magukat s e falujukat az 1412 évi összeirásokban Marczelháza néven találjuk feljegyezve. 1910-ben 655 lakosából 135 magyar, 6 szlovák, 514 román volt. Ebből 44 római katolikus, 81 református, 515 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Cséffai járásához tartozott. 1920-ban határfalu volt. Jegyzetek Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.) Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro Források Fényes Elek : Magyarország történeti földrajza Bihar vármegye és Nagyvárad . In szerk. Borovszky Samu – Sziklay János : Magyarország vármegyéi és városai VI. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901. Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János . [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet. Nevezetességek Görög keleti ortodox temploma régi építmény. Harangját Súghó György önttette 1782 -ben. Heterocentrotus mamillatus A Heterocentrotus mamillatus a tengerisünök (Echinoidea) osztályának Camarodonta rendjébe, ezen belül az Echinometridae családjába tartozó faj. Előfordulása A Heterocentrotus mamillatus előfordulási területe a Vörös-tenger és az Indiai-óceán nyugati fele. Jordániától és Kelet-Afrikától kezdve Madagaszkárig és Dél-Afrikáig található meg, továbbá Mauritius, a Seychelle-szigetek és a Maldív-szigetek tengervizeiben is fellelhető. Megjelenése Az állat testének átmérője 8 centiméter, míg tüskéi 10 centiméteresek. A puha belsejét külső meszes váz védi. Életmódja A tengerfenéken mászkál, ahol a szerves törmeléket szűri ki a homokból; azonban a nagyobb dögöket sem veti meg. A Clavisodalis abbreviatus, a Clavisodalis tenuis, a Mecomerinx heterocentroti és a Senariellus latiseta nevű evezőlábú rákok (Copepoda) a belső élősködői ennek a tengerisünfajnak. Augy-sur-Aubois Augy-sur-Aubois település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 295 fő (2015). Augy-sur-Aubois Lurcy-Lévis, Givardon, Neuilly-en-Dun, Saint-Aignan-des-Noyers és Sancoins községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szatmárnémeti magyar irodalmi és művelődési élete Szatmárnémeti magyar irodalmi és művelődési élete – Szatmárnak, azaz Szatmárnémeti városának és vidékének számottevő szerepe volt a magyar irodalom fejlődésében és a művészeti életben. Költői, írói – a szakírók is – az irodalmi és művelődési élet minden jelentős mozgalmában részt vettek és vesznek. Szatmárnémeti magyar irodalmi élete a 19. században itt kibontakozott művelődési és sajtóéletben gyökerezik, amely azonban maga is valójában korábbi említésre méltó előzményeken alapul. Előzmények Szatmárból indult Erdősi Sylvester János, akinek munkássága jelentős a nyelvjárásokon felüli magyar köznyelv kialakításában. A Nagykárolyból indult Károli Gáspár (1529 körül – 1591) bibliafordítása évszázadokon át hatást gyakorolt nemcsak a protestáns egyházi, hanem a világi költészetre és szépprózára is. Az ő normáinak elterjesztésében különös jelentősége volt Papp István író 1753-ban Nagykárolyban létesített nyomdájának. A szatmárnémeti katolikus gimnáziumban igazgatóként (1780–86) működő Kreskay Imre Tamás kora ismert költője volt, Gvadányi József (1725–1801), az Egy falusi nótáriusnak budai utazása (1792) szerzője, a magyar felvilágosodást megelőző időszak neves költője a maga idején népszerű a külföldi szokások majmolásának bírálata révén is. Az irodalom fejlődésében oly jelentős nyelvújítási mozgalom szellemi vezére az Érsemjénben született Kazinczy Ferenc, aki többek között a Szatmár megyéhez tartozó Sződemeter szülöttével, Kölcsey Ferenccel, a nemzeti felvilágosodás kimagasló képviselőjével, a magyar esztétikai irodalom, a modern műbírálat és a művészi szónoklat megalkotójával is közeli kapcsolatot tartott fenn. Nagykárolyban született Gaál József (1811–66), aki alföldi tárgyú novelláival és életképeivel Petőfi költészetének egyik előkészítője volt, s akit Szirmay Ilona című történelmi regénye (1836) és A peleskei nótárius (1836) című bohózata tett ismertté. Nagykolcsról indult az 1848-as forradalom nemzedékének jeles publicistája, a Román élet c. útirajz írója, Oroszhegyi (Szabó) Józsa (1822–70), aki műszavaival az orvosi és vegytani szaknyelvet is gyarapította. Kortársát, Kováts Lajost (1812–90) reformpublicistaként, kora legképzettebb közgazdasági írójaként tartották számon. A maga idejében kedvelt lírai költő volt Petőfi Szatmáron élő barátja, Pap Endre (1817–51) és a másik költőtárs, a közérdekű kérdésekben publicisztikájával is állást foglaló Riskó Ignác (1812–90). A szatmári születésű Mándy Péter (1784–1873) nevét nyelvjárási és etimológiai kutatásai mellett helyesírásunk egyszerűsítésének módjára vonatkozó javaslatai (1858) tették maradandóvá. Szatmárnémetiből indult a híres szanszkrit nyelvész, Lugossy József (1812–1884), továbbá a 19. század második felének jeles novellistája, egyben az első magyar nyelvű élclap megalapítója, Lauka Gusztáv (1818–1902), a nagykárolyi születésű Bodnár Zsigmond (1830–1907), a neves irodalomtörténész, és Acsády Ignác történetíró (1845–1906), A magyar jobbágyság története című mű szerzője. Kisnaményen született Kiss Áron (1845–1908), a pedagógiai irodalom egyik megalapozó munkása, továbbá Barna Ferdinánd (1822–1894), a kiváló nyelvész és műfordító, és Zolnai Gyula (1862–1949), az első magyar nyelvtörténeti szótár (egyik) szerkesztője. Szatmárnémeti iskoláiban tanult Bársony István író, Berey József elbeszélő, Csengery János klasszika-filológus, Madzsar Gusztáv irodalomtörténész és műfordító, Pataki Lajos tankönyvíró. Gimnáziumaiban számos olyan tudós-tanár tanított, aki iskolai munkája mellett irodalmi és publicisztikai tevékenységével, közlési lehetőségek megteremtésével, napilapok, folyóiratok indításával az irodalmi élet említésre méltó személyiségévé, elismert íróvá, költővé, műfordítóvá vált. A legkiválóbbak közülük: Aiben Mátyás, Bagossy Bertalan, Bakcsy Gergely, Dier Lajos, Fechtel János, Mátray Lajos, Sarmaságh Géza, Zombori Gedő. Az irodalom ápolásának, az anyanyelv művelésének Szatmárnémetiben régi hagyományai vannak. A városban működő római katolikus hittudományi főiskola hallgatói már 1842-ben irodalmi egyesületet alapítottak, 1856-ban pedig létrehozták a Szent Alajos Társulatot, amely egészen 1948-ig működött, s a magyar nyelv művelését tűzte ki elsődleges céljául, bővítve ezt később a vallásos irodalom és a műfordítások szorgalmazásával. A magyar nyelv és irodalom művelését vállalta magára ebben az időszakban az 1882-ben alapított Széchenyi Társulat, a már 1862-ben kezdeményezett, de valójában csak 1892-től működő Kölcsey Kör és 1889-től a Szatmár Egyházmegyei Irodalmi Kör. A Szatmáron jelentkező írók és tollforgatók számára – bár voltak korai lapkezdeményezések is (1862-ben például Tárogató címmel) – viszonylag későre, az 1870-es évek végétől megjelenő helyi sajtó teremtett elsődleges közlési lehetőséget. 1879-ben, szinte egy időben két lap is indul: a Szatmári Közlöny és a Tárogató, 1884-ben a Szatmár és Vidéke, 1891-ben a Heti Szemle 1897-ben a Szatmárnémeti. 1886–97 között jelent meg a Téli Esték. Ezek mellett az általános iskolai tanítók egyesülete indított havi szaklapot Tanügyi Értesítő címmel 20. század A 20. századfordulótól Érmindszent szülötte, Ady Endre révén hallani a tájról (igaz: ő a Szilágyságról ír!). Nagykárolyból indul viszont és szülővárosát, valamint Szatmárnémetit megörökítő regényei, elbeszélései révén fut be Kaffka Margit (Levelek a zárdából – Nyár; Hangyaboly; Színek és évek). A két világháború közötti szatmári irodalmi élet első megmutatkozása az 1924-ben megjelent Szatmári Antológia, amelyben együtt léptek közönség elé az akkori helyi és környékbeli írók, költők. A legtermékenyebb közülük Pakocs Károly, akinek ebben az időszakban nyolc vers- és prózakötete jelent meg. De nem csak az ő munkássága jelzi az időszak szatmári szellemi életében a vallásos kötődésű irodalom meghatározó jelenlétét: Scheffler János úti élményeit megörökítő könyvet is ad ki (Szatmártól Chicagóig. 1926), a Nagykárolyban élő református lelkész Kürthy Károly Virágos kertemből (1921) címmel, Szaniszló katolikus plébánosa, Magyar Bálint Harangjáték (1925) címmel verseskötetet jelentetett meg. Mellettük az elbeszélő és költő Joláthy B. Zoltán (Irodalmi egyveleg. 1937), Bakkay Béla (Bianca : verses regény. 1925) és Vigh Ernő tűnt ki, utóbbi Üres a nézőtér, sötét a rivalda c. prózai kötetével (1937), amely a színház világából meríti témáját. 1919 után tűnt föl a Kisgércen született Markovits Rodion (1888–1948), a Szibériai garnizon című, világhíressé vált regény szerzője. Szatmárnémeti szülötte Dsida Jenő (1907–38), akinek első verseit Benedek Elek itt megjelenő gyermeklapja, a Cimbora közölte. Egriben született és Szatmárnémetiben tanult Csűry Bálint (1886–1941), a jeles nyelvtudós, s itt élt (és alkotott) egy ideig Horváth Imre, a költő. A lelkek épülésére és a hitélet elmélyítésére a két világháború között számos szerző írt és adott ki a vallásos irodalom körébe sorolható köteteket: Boros Jenő Halál és örökélet (1922) címmel jelentette meg húsvéti egyházi beszédeit és lefordította J. Haller Az evangélium nőalakjai (1930) c. munkáját; megjelent Bakkay Kálmán katolikus katekizmust és evangélium-magyarázatokat tartalmazó kötete: Vasárnapi és ünnepi leckék és evangéliumok magyarázata (1925). Scheffler Ferenc, Czumbel Lajos és Scheffler János fordításában itt készült el Franz Spirago háromkötetes munkájának (Felnőttek katekizmusa. 1928) magyar fordítása, és ugyancsak itt fordította le, bár Nagyváradon adta ki Scheffler János P. Iulian Eymard Szentáldozás – életforrás (1932) című munkáját. Nyisztor Zoltán két évben is katolikus könyvnaptárt (Nagy képes naptár. 1923 és 1925), Bélteky Lajos, Boros Jenő és Sárközi Lajos 1922–26 között Protestáns naptárt szerkesztett. A város zsidó értelmisége is jelen volt az összképben: szellemiségének világnézeti (politikai) kérdéseket tárgyaló megnyilvánulása Jordán Viktor Erdélyi Zsidó Szövetség, Szatmári Csoport c. könyve (1927). A városban (különböző élettartammal) 25 nyomda működött, melyekben a második világháborúig 208 magyar nyelvű könyv és 87 időszaki sajtótermék készült. Ezzel az összromániai magyar könyvtermelés viszonylatában Kolozsvár, Nagyvárad, Temesvár, Arad és Marosvásárhely után a 6. helyen áll, amihez főleg a Szabadsajtó Könyvnyomda (66 könyv és 25 sajtótermék), a Pallas Nyomda (30 könyv és 8 sajtótermék), Weisz Sándor nyomdája (16 könyv és 5 sajtótermék) és a Balogh Nyomda (10 könyv, 8 sajtótermék) járult hozzá. Kiemelkedő, huzamosabb ideig megjelenő lapok a Szamos (1919–38 és 1940–44) és a Gara Ernő által Est (1922–23) címmel indított, később többször is címet változtató Hétfői Friss Újság (1922–40); rövidebb életű, de említést érdemel a Kovács Jenő szerkesztette Szatmári Hírlap (1928–29), a Joláthy B. Zoltán szerkesztette Szatmári Friss Újság (1930) és a Szatmári Népszava c. szociáldemokrata hetilap (1931–33; ezzel a címmel már 1919-ben jelent meg egy rövid életű, de rokon szellemiségű lap). Egyébként a sajtó terén is az egyházi és hitbuzgalmi lapoké az első hely: itt szerkesztették a katolikus egyház egyik legfontosabb ifjúságnevelő mozgalmának, a Szív-gárdának több lapját (Szív 1927–40 és 1935-től melléklapja, a Gyermekszív; Szívgárdista, 1923–40; későbbi címein Kis Apostol, Kis Keresztesek; Gárdavezető, 1929–37); itt jelent meg a Hildegárda c. egyházközségi értesítő (1929–40), a Ferences rend lapja, a Szeráf (1928–31), a Scheffler Ferenc szerkesztette Szabad Szó (1921–27) és Új Élet (1927–28), az Ilosvay Lajos, majd Pálos István, ill. Scheffler Ferenc szerkesztésében 1921–31 között kiadott Katholikus Élet c. tudományos, irodalmi és művészeti hetilap, amelyet 1942-ben Pakocs Károly indított újra és szerkesztett Szatmári Katolikus Élet címmel. A református híveket az egész időszakon át heti rendszerességgel az 1911-ben alapított és Bélteky Lajos, majd Boros Jenő, ill. Sárközi Lajos által szerkesztett Egyházi Híradó kereste fel, amely címét 1942-ben Szatmári Református Híradóra változtatva 1944 júniusáig jelent meg megszakítás nélkül. De itt szerkesztette és adta ki 1930–38 között a Zsidó Jövő c. irodalmi és társadalmi havi folyóiratot Frischmann Dezső. Említésre méltó még a Vidor Gyula szerkesztette Rendkívüli Újság (1921–25), Berey Géza lapja, a Mai Nap (1932–33) és az Óss József szerkesztette Reggeli Lapok (1939–40), továbbá az irodalmi vonatkozása révén is fontos, Benedek Elek nevével fémjelzett Cimbora (képes heti gyermeklap), a humoros, szatirikus Derű (1932–39), az 1921–29 között Molnár Imre szerkesztésében megjelenő Gazdák Lapja és a Szatmár megyei Gazdasági Egylet hivatalos közlönye, a Szatmári Gazda. A századelő szellemi pezsdülésének jele, hogy a Református Főgimnázium 1918 januárjában szintén lapot indított Diákszó címmel. Ez, bár rövid életű (csupán az év októberéig jelent meg), nem maradt folytatás nélkül: az 1932/33-as tanévben az iskola diákjai újabb, kéziratos, indigóval sokszorosított lapot jelentettek meg Diákélet címmel, ebben láttak napvilágot Gellért Sándor első versei. A hagyományt 1947-ben élesztették újra, amikor ismét Diákszó címmel jelent meg iskolai lap (szerkesztői között találjuk az akkor még középiskolás Bura László nyelvészt és helytörténészt, Bretter György filozófust és Panek Zoltán prózaírót). Ugyanezzel a címmel 1972-től jelent meg iskolai lap, amikor, nem csak a szerzők között, de a szerkesztők egymást váltó névsorában is, ott szerepel a középiskolás Kovács András Ferenc neve. A korszak nevezetesebb szerkesztői (a már említetteken kívül még): Diénes Sándor, Horváth Sándor, Kővári Ferenc, Lengyel István, Manyák József, Manyák Károly, Napholcz Pál, P. Olasz Péter, Tankóczi Gyula és Vidor Gyula. Az egyesületi élet kezdetei a 19. századra nyúlnak vissza: pontosan meg nem határozható időpontban alakult meg a Szatmári Társaskör, amely könyvtárral, olvasóteremmel várta tagjait, később a Széchenyi Társulat, amelynek egyes adatok szerint szintén volt könyvtára. Ugyancsak még az első világháború előtt alakult az Iparos Olvasóotthon, könyvtárral és dalárdával. A város legértékesebb könyvtári állományával azonban az 1600-ban alapított Református Kollégiumi Könyvtár és az 1804-ben létesült Római Katolikus Püspöki Könyvtár rendelkezett; mellettük 1857-től a Római Katolikus Tanítóképzőnek, 1924-től a Római Katolikus Leányiskolának volt viszonylag jól felszerelt tanári könyvtára. Mindezeket a második világháborúval járó pusztítások (bombázás, frontátvonulás), majd az iskolák államosítása, illetve a szatmári püspökség hatósági erőszakkal történt felszámolása, javaik elkobzása teljesen szétzilálta. A második világháború idején, illetőleg a befejezését követő években a szatmári kiadói tevékenység szinte jelképesre zsugorodott: 1944–49 között a háború után megmaradt 4 nyomdában mindössze 6 könyv és 11 sajtótermék jelent meg. A könyvek között említhető Révész Géza Új idők, új versek (1946) című kötete, Erdős I. Pál fametszet-albuma (Fény és árnyék. 1946, Benedek Marcell előszavával) és Képek címmel kiadott füzete (1948), egy Jakab Antal szerkesztette Népnaptár (1946) és Sárközi Lajos „Ilyeneké a mennyeknek országa” (1946) című konfirmációi előkészítő kiadványa. Az 1950 utáni időszak még szegényesebb: a városban ekkorra mindössze két nyomda maradt: az Universul és a kolozsvári Nyomdaipari Vállalat szatmári kirendeltsége, ezekből 1950–59 között, tehát tíz év alatt összesen 12 magyar nyelvű kiadvány került ki (ebből 5 színházi műsorfüzet). Sokkal változatosabb képet mutat az 1940-es évek második felének sajtóélete. A háború után néhány hónappal már megjelent az első újság, a Híradó (1944. december – 1945. máj. 8. között), ezt követte, annak folytatásaként a szintén rövid életű Új Élet (1945. május 9-től), majd a Szabad Élet (1945–48), amely végül Dolgozó Nép (1948. november 21-től), majd Szatmári Hírlap címmel (1968. február 18-tól) egészen a diktatúra bukásáig a helyi napisajtó folytonosságának kifejezője. Hetente irodalmi és képzőművészeti oldallal jelentkezett; időszakos melléklete, 1968–84 között Forrás címmel, benne sok irodalmi anyagot is közölve. 1970-ben, az árvíz után, az újság külön röplapot jelentetett meg Az újjáépülő Szatmárudvari címmel. 1945-ben, rövid ideig a deportálásból hazatért Frischmann Henrik szerkesztésében jelent meg a Deportált Híradó c. hetilap; 1945–46-ban Úttörő címmel szakszervezeti lapot szerkesztett Radó László (munkatársai Jelinek Ede, Kővári Tibor és Róna Miklós), s 1946–47-ben Egyenlőség címmel lapot adott ki a Magyar Népi Szövetség is. 1948-ig – a hagyományokat folytatva – több egyházi lap is jelent meg Szatmárnémetiben: a római katolikus Egyházi Tudósító (1946), Erdélyi Szív (1947) és Kongreganista (1946–47), a Református Élet (1948). A Dolgozó Nép, illetve Szabad Élet mellett 1948 után a magyar nyelvű sajtót rövid életű szakmai és alkalmi lapok, röpiratként egy számot megért hivatalos sajtótermékek jelentették: 1956–62 között több szatmári üzem dolgozói számára közös, kétnyelvű lapot adtak ki Üzemi Élet címmel; időnként magyar változata is volt (Röplap címmel) az 1957–83 között alkalmanként megjelentetett Foaia Volantă c., szintén alkalmi helyi lapnak; Közlekedési Híradó címmel alkalmi röplapokat adott ki a helyi közlekedésrendészet; 1968–71 között magyarul is megjelent a Szatmár Megyei Néptanács Hivatalos Közlönye, s 1971-ben Ifjúsági Staféta címmel magyar fordításban is kiadta helyi lapját a KISZ. A városi művelődési házban a megyerendszer kialakítása után élénkült meg az irodalmi élet. Itt is működött (1975-től) Temesvár és Nagyvárad mellett Ady Endre Irodalmi Kör, amelyben fiatalok (Baranyai Attila, Hadházy Zsuzsa, Molnár Pál) alkotásait vitatták meg; irodalmi köre volt a magyar tannyelvű középiskolának is, itt számos írótalálkozót szerveztek, amelyeknek keretében Banner Zoltán, Beke György, Bretter György, Domokos Géza, Kántor Lajos, Kányádi Sándor, Láng Gusztáv, Méhes György, Paizs Tibor, Szilágyi Domokos, Kocsis István találkozott a diáksággal. A magyartanárok pedagógiai köre felolvasó ülésszakot, Mikszáth- (1977) és Móricz-szimpóziumot (1979) szervezett. 1972-ben nagyszabású ünnepség keretében emlékezett a város magyarsága a 150 éve született Petőfi Sándorra, 1980-ban Kaffka Margitra és József Attilára. A jelenkor több neves irodalmi személyisége: Banner Zoltán, Bretter György, Gellért Sándor, Kocsis István, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Panek Zoltán, Páskándi Géza, Szilágyi Domokos indult a szatmári magyar tannyelvű gimnáziumból. Az 1970-es és az 1980-as években Szatmárnémetiben élt (különben Mikolán tanított) Gellért Sándor, akinek költészete szoros kapcsolatban van a folklórhagyományokkal, s akit többször láthattak vendégül író-olvasó találkozókon. A helyi irodalmi életben is szerepelt Gúzs Imre (négy novelláskötet és egy regény szerzője), Irinyi Kiss Ferenc költő, műfordító, * Paizs Tibor költő, műfordító, Soltész József költő, prózaíró, drámaíró, Veress István műfordító, Visky András költő, akiknek jelenléte a város szellemi életét is gazdagította. Ugyanakkor író-olvasó találkozókra került sor a hazalátogató Panek Zoltánnal, Páskándi Gézával, s 1968-tól Bálint Tiborral, Hornyák Józseffel, Mikó Ervinnel, Szilágyi Istvánnal. A második világháborút követően Szatmárnémetiben élt George Georgescu és Vasile Herman, akiknek másfélszáz oldalas román nyelvű Ady-kötete (Scăpărătorul focului címmel) 1948-ban jelent meg Kolozsváron. 1956-tól új színt hozott a város magyar művelődési-művészeti életébe a nagybányai Állami Színház ide költöztetett magyar tagozata, amely 1968-tól Északi Színház, 1993-tól a Szatmári Északi Színház Harag György Társulata néven minőségileg magasabb rangra emelte Szatmárnémeti évszázados múltra visszatekintő magyar színi életét. Stúdiótermében 1987-től Szétosztom minden örömöm címmel a társulat színészei tartottak önálló előadóesteket kedvenc verseikből. Emlékezetes volt közülük Tarnói Emília balladaestje és Papp Éva műsora, aki Mesetár címmel meséket adott elő. Itt mutatták be John Osborne Nézz vissza haraggal című darabját is. 1989 után 1990-től a megváltozott társadalmi viszonyok folytán megélénkült az irodalmi-művelődési élet. Immár a szólásszabadság jegyében születik meg – már 1989 karácsonyán – a Szabad Szatmári Hírlap, majd utódlapja, a Szatmári Friss Újság, amely irodalmi anyagot is közöl (vers, rövid próza), akárcsak a néhány lapszámot megért (szándéka szerint az 1869-ben alapított lapelődjét folytató) Szamos. Mellettük rövid életű kísérletként említhető meg az 1990–91-ben Szatmárnémetiben kiadott Erdélyi Futár (egy Független Magyar Párt nevű alakulat lapja) s az 1994-ben 16 számot megért Szatmári Express (az Informaţia zilei társlapja). Változó időszakonként jelent meg a Gál Elemér főszerkesztősége alatt indult Szamoshát, Hármashatár, amely Erdély, Magyarország és Kárpátalja egymással szomszédos vidékeinek magyar nyelvű művelődéséről, irodalmi eseményeiről kívánt tudósítani. Vele párhuzamosan szintén a határokon átnyúló – elsősorban kereskedelmi és gazdasági – kapcsolatok kialakítására tett kísérletet a Zotmarket is (1991–92). Jelkép értékű kísérlet volt 1990-ben a Szamoshát Barátság címmel kiadott melléklapja, amelyet a szatmári Román–Magyar Egyesület nevében Lapka Tibor szerkesztett, valamint a szintén rövid életű Prietenia–Barátság–Freundschaft (1995–96), az Egyesület néprajzkutató önképzőkörének kiadványa. Ugyancsak 1990-ben indult, de mindössze 6 számot ért meg a Hétfői Sporthíradó, s rövid életűnek bizonyult a Matca címmel 1990-ben indított háromnyelvű ökológiai magazin, valamint a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság 1992-ben indított Műemlékvédő Hírek c. kiadványa is. Számbelileg uralkodó laptípus az 1990-es években Szatmár vidékén is a magyar tannyelvű középiskolák tanulóinak saját szerkesztésű és kiadású (időszakos) diáklapja: az újra Kölcsey Ferenc nevét viselő líceum diákjai Nebuló és Rikkancs (mindkettő 1990), K. F. T.-lap (1991), majd Suli-sajtó, Zaj-Lap (mindkettő 1992), Tintaszósz (1993–97), Güzü, Mozaik címmel (mindkettő 1998); a református kollégium diákjai Ref-Rén, majd Glutty címmel, a Hám János Római Katolikus Líceum diákjai Ösvény (1993) címmel indítottak iskolai lapot. De kísérleteztek iskolán kívüli információs diáklappal is, Baranyai Tibor (Alapozó, 1991–92), a Széchenyi Kör ifjúsági csoportja (Élesztő, 1996) s a Római Katolikus Médiairoda is (Evező, 1998). Időszakos lap a Kisvirág (1992), a római katolikus plébánia, valamint a Szeráf (1993), a Ferences Világi Rend lapja, amelyek mellett saját lap kiadására tett kísérletet a Szent Család Plébánia (Lehetőség, 1995) és a szatmárnémeti görögkatolikus plébánia is (Nikolaosz, 1997). Az 1989-es változás után Szatmár magyar kulturális intézményi élete is lendületet kapott. Kapcsolata azonban Erdély szellemi vérkeringésével esetleges: Szigethy Rudolfnak, az 1990-es évek romániai magyar könyvkiadását felölelni óhajtó bibliográfiája az első nyolc évből mindössze 12 önálló könyv megjelenéséről tud: ezek közül 5 a Szent-Györgyi Albert Társaság, 1–1 a Kölcsey Ferenc Líceum, ill. a Kölcsey Társaság, egy a Keresztény Értelmiségiek Ökumenikus Közössége kiadásában látott napvilágot. Valójában a könyvtermés már ebben az időszakban gazdagabb, s az ezredforduló utáni éveket is számításba véve, elsősorban az EuroPrint kiadó és az Idea Studio százat is meghaladó kiadványával, mellettük az Euro Trend Kft., Spektrum Studio, Solpress, a Polygraph Nyomda magyar vonatkozású kiadói tevékenységével kell számolnunk. A Szatmárnémetiben kibontakozott írók egy része (Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Visky András) Marosvásárhelyre, illetve Kolozsvárra költözött, Máriás József Magyarországra települt át, Soltész József német nyelven folytatta írói-publicisztikai pályáját, nemzedékükből egyedül Gúzs Imre, Sike Lajos és Simonfy József alkot később is helyben. Mellettük post mortem kiadásban megjelentek Gellért Sándor, Jeney György, Scheffler János, Schimpf János és Szabó Ferenc József kötetei. Kiadták Veress István (1907) Fa a pusztában c. visszaemlékezéseit (1997), Sike Lajos több publicisztikai kötetét; az újabb nemzedékből önálló verskötettel jelentkezett Török Kajtár Enikő (Álarcosbál. 2001), Kovács Jácint (Éjtenger. 2002), Müller Dezső (Rimánkodó szívverésben. 2003), s gyűjteményes kötet sorakoztatta fel a fiatal költőket (A tükör előtt. 2002, Bessenyei Gedő István, Délczeg Csongor, Juhász Károly, Kereskényi Hajnal, Kovács Jácint, Kovács Máté, Nagy Géza Szabolcs, Nagy István, Pintye László, Puhó Ferenc, Szilágyi Ottó Loránd, Vadas Andrea, Varga-Pongrác József verseivel), illetve a prózaírókat (Előjáték. 2003, Bessenyei Gedő István, Boros Enikő, Burján Zsolt, Dobos Johanna, Dobos Hajnalka, Muhi Elek, Nagy Ágnes, Réman Anna, Széles Andrea, Tamási Attila írásaival). A szatmári tájegység költőjének tekinthető a Nagykárolyban élő Sróth Ödön is, akinek legutóbbi iker-kötete (Ráhangolódás – Párizsi morzsák) egyéni ötletű nyomdai kivitelezésben kínálja legújabb verseit. Mellette verset-prózát-grafikát kínál Dobos Johanna és Dobos Hajnalka közös kötete (Meglátni és megérezni. 2003). Az utóbbi másfél évtized szatmári szellemi életében ismét megjelent az egyházi irodalom is. Ezt jelezte már 1993-ban a KÉÖKK kiadványa („itt élned, halnod kell”), majd Tempfli Imre Kaplony-monográfiája (1996) s az újra létrehozott szatmári püspökség kiadásában 1996-tól évente megjelenő Római katolikus naptár, amelyben rendszeresen találni irodalmi szemelvényeket, irodalom- és művelődéstörténeti írásokat. Posztumusz kiadásban kerülnek nyilvánosságra a mártír-püspök, Scheffler János munkái és elkészült életrajza is (Bura László: Köztünk élt. Scheffler János, Szatmár vértanú püspöke. 2004). Számottevő a város és a vidék helytörténeti irodalma: a Szent-Györgyi Albert Társaság által indított Otthonunk, Szatmár megye c. sorozatban megjelent Muhi Sándornak Janiczky Pál fotó- és képeslapgyűjteményének felhasználásával összeállított, A régi Szatmárnémeti c. könyve (1995), majd a sorozatban további helytörténeti kötetek sora a megye magyar népi építészetéről (Kónya László, 1995), egészségügyének múltjáról (Csirák Csaba, 1997), zsidó emlékeiről (uő, 2000), színjátszásának történetéről (uő, 2003), a szatmári Székesegyházról (Muhi Csilla, 2000), Nagykároly kultúrtörténetéről (Benedek Zoltán, 2000). Bura László több kötetben, egész sor tanulmányban foglalkozik Szatmár megye múltjával, oktatási intézményeinek történetével (Öt évszázad utcanevei. Csíkszereda, 2007). Ugyanez a sorozat tette hozzáférhetővé az évek folyamán Sipos Ferenc (Mezőteremről jöttem, 1998) és Jeney György (Egy szatmári czívis emlékiratai. 1999) visszaemlékezéseit, valamint Gellért Sándor hátrahagyott esszéinek egyik kötetét (Kóborló hadjáratok. 1999). Szatmárnémeti magyar művelődési életének élénkítéséhez hozzájárulnak az 1992-ben újraalakult EMKE északnyugati régiója (Muzsnay Árpád) által rendszeresített Petőfi-megemlékezések (Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Erdődön és Koltón, minden év szeptemberében), a Páskándi- és Ady-napok, 1994-től a sződemeteri Kölcsey-zarándoklatok, a nagy történelmi évfordulók alkalmából (az Erdődi Zsinat 450 éves évfordulója, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választása, a Szatmári béke, az 1848-as magyar forradalom 150. évfordulója) szervezett megemlékezések. Az ott elhangzott előadásokat Évfordulós tanácskozások cím alatt több kötetben jelentette meg az Egyesület (2004, 2006, 2007, 2008). Az EMKE és a Szent-Györgyi Albert Társaság által közösen szervezett Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyek (1990-től évente), az 1991 óta folyamatos „Ifjú szívekben élek” vetélkedők, az 1995-ben és 1996-ban megrendezett Dsida Jenő költői versenyek, a Lorántffy Zsuzsanna-emlékülés (2000), a Jakabffy Elemér-napok (2001), a Hajnal akar lenni címet viselő népdaléneklési vetélkedők, az egyházi énekkarok 1992 óta ismétlődő fesztiváljai mind ennek a megpezsdülésnek a jelei. A szatmári színház Harag György Társulata és a 2004 óta Ács Alajos nevét viselő Stúdiószínpad az 1989-es változás után is folytatta irodalmi műsorait: 1991-ben Dsida, 1993-ban Szilágyi Domokos, 1996-ban Gellért Sándor, 2000-ben Páskándi Géza művét állította egy-egy rendezvény középpontjába. A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság szatmári fiókszervezete és az EMKE kezdeményezésére helyreállították Kölcsey Ferencnek a Láncos templom előtti szobrát és szobrot állítottak a Hymnus költőjének Sződemeteren; szobrot kapott Dsida Jenő, Szilágyi Domokos, Lükő Béla orvos, Szatmárhegyen Páskándi Géza, Nagykárolyban Petőfi Sándor; emléktábla került Dsida Jenő szatmári, Szilágyi Domokos nagysomkúti szülőházára, Bem József szamoskrassói, Petőfi egykori szatmárnémeti szálláshelyére. Az irodalmi tanácskozások előadásait a rendezvények szervezői több kötetben is kiadták: „Mi nékem az igazság?” Páskándi Géza életművéről (2000); Erdély nagyasszonya, Lorántffy Zsuzsanna (2000); „Rákóczi urunk hadaival itt vagyunk” (szerk. Takács Péter, 2000); Kis nemzetek és nemzetiségek a harmadik évezred Európájában. Jakabffy-napok (2001); Szilágyi Domokos költészete negyedszázad távolából (2001). Újraalakul a Kölcsey Kör, művelődési (és valamelyes mértékben irodalmi vonatkozású) társaságok alakulnak: Szent-Györgyi Albert Társaság, Szent István Kör (történészek), Kelemen Lajos Műemlékvédő Egyesület, majd az EMKE Szatmár megyei tagozata, a Széchenyi Kör Ifjúsági Szárnya (szatmárnémeti csoportja). Évenkénti s immár az egész Kárpát-medencéből részt vevő versenyzők hagyományává vált az 1990-ben kezdeményezett Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny, (1991-től) a Hajnal akar lenni… népdaléneklési verseny, a Kölcsey Kör szervezésében (1991-től) évenként megszervezett Érmindszenti zarándoklat (s az előtte való napon megrendezett) „Ifjú szívekben élek” irodalmi vetélkedő. Ugyancsak a kör kezdeményezésére évenként megrendezik az egyházi énekkarok fesztiválját (1992-től). Szatmárnémetiben, a Kölcsey Líceumban rendezték meg (1992. január 11–12-én) a diákszínjátszók első országos találkozóját. A Kriza János Néprajzi Társaság és a MADISZ szervezésében tartották meg (1993. november 18-án) a betlehemes csoportok első országos találkozóját, ezt követően (a Kölcsey Líceumban) a romániai és külföldi néprajzkutatók tudományos ülésszakát. Szakemberek, egyetemi hallgatók és középiskolások bevonásával tíznapos nyári falukutató tábort létesítettek Szérben. Mogneneins Mogneneins település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 773 fő (2015). Mogneneins Peyzieux-sur-Saône, Saint-Didier-sur-Chalaronne, Saint-Étienne-sur-Chalaronne és Dracé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mátraszőlős Mátraszőlős község Nógrád megyében, a Pásztói járásban. Fekvése Mátraszőlős község a Cserhát délkeleti lábánál fekszik, a Hévíz-patak partján. Tengerszint feletti magassága 200 m. A Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonaltól (melyen Hasznossal közös megállóhelye van és a 21-es főközlekedési úttól kissé nyugatra, a 21 114-es bekötő út mentén található. A 21-es út köti össze Salgótarjánt a M3-sal, s így Budapesttel. Salgótarján kb. 26 km-re, Budapest 90 km-re, Pásztó 5 km-re van a településtől. A községet a Mátrától a Zagyva folyó választja el. Határos Garábbal, Pásztóval, Felsőtolddal, Alsótolddal, Kutasóval és Tarral. Története A mész, s a környező hegyekben fellelhető kagylók, csigaházak és cápafogak azt igazolják, hogy az egész terület sok százezer évvel ezelőtt tengerfenék volt. Számos lelet bizonyítja, hogy kb. 2000 évvel ezelőtt kelták lakták ezt a területet. Az úgynevezett Király-dombon 18 kelta sírt tártak fel a 21-es főút építése során. A község a Kacsics nemzetség ősi birtoka volt, az első említésére IV. Béla király egyik oklevelében kerül sor, mely 1229-ből való Zeuleus formában. 1345-ben az e nemzetségből származó Illés fiai Dénes és Benedek birtoka volt. Később gyakran változtak tulajdonosai, földesurai.1439-ben a Széchényi családé, 1598-ban pedig Rákóczi Zsigmondé a falu és határa. Három említésre méltó műemléke van, a Szent Erzsébet Plébániatemplom, a II. Rákóczi Ferencről elnevezett kápolna és a Nepomuki Szent János szobor. Mátraszőlős 1984 és 1991 között Pásztó része volt. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei A 750 éves római katolikus templom , mely Árpád-házi Szent Erzsébet nevét viseli. Kora gótikus stílusban épült a 14. században , többször bővítették, felújították. A templom egyhajós, fő- és mellékoltára 1669 -ben készült barokk stílusban. Az oltárkép A 17. századból való festmény. A hajó északi falán a 14. századi freskó -töredék található. A keleti oldalon háromszintes nyerskő falazatú torony épült 1864 -ben, az előző évben elbontott kőfal köveiből. A Rákóczi-kápolna , mely nevét a helyiek szerint arról kapta, hogy itt pihent meg II. Rákóczi Ferenc , miközben a szécsényi országgyűlésre igyekezett, ahol vezérlő fejedelemmé választották. Genthon István Nógrád megyei műemlékek c. könyve szerint neve Nepomuki Szent János -kápolna, és az 1762 -es fagykár emlékére épült. A volt Jankovich-kúria . A kastély , mely a 19. század közepén épült, az akkori vármegye egyik legszebb úri lakjai közé tartozott. A kastély később Dr. Rónyai Rezső tulajdonába került, aki üdülőt létesített itt Csillag Panzió néven. Magántulajdonban van, állaga leromlott, felújításra szorul. Az épület 1850 körül épült, földszintes, téglalap alakú, közepén négyoszlopos porticussal. Jellege: késői klasszicista . Magántulajdonban van, funkciója lakás, felújított. A Nepomuki Szent János szobor a 18. században készült rokokó stílusban. 1987 -ben felújították, de nem sikerült visszaadni eredeti formáját. Gazdagon díszített, kőlábazaton álló szobor, anyaga puha mészkő. A szobor vidékies jellegű, rajta festés nyomai. A szobor anyaga: riolittufa, magassága 130 cm. A Függő-kői-barlang , amelyből őslénytani és régészeti leletek kerültek elő. Egyéb A településen két csoportos óvoda működik. A gyerekek iskolabusszal járnak a pásztói Gárdonyi Géza és Dózsa György általános iskolákba. Az egészségügyi ellátást vállalkozó háziorvos teljesíti.[forrás?] A Művelődési Házban nagyterem és klubszoba áll rendelkezésre. A település életét 1991-től önálló önkormányzat irányítja. Közigazgatási területének 60%-a a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzethez tartozik. Jelentős őslénytani leleteket őriznek a múzeumok, amelyeket az itteni mészkőbányában találtak. A Függő-kő a cserháti andezitek leglátványosabb előfordulása. Az Országos Kéktúra útvonalon igen szép túrákat lehet tenni Garábra, a Függő-kőhöz, a Macska-hegyre és a Tepkére. A környező hegyeket, dombokat erdőségek borítják: cser-, tölgy-, bükkfaerdők váltják egymást. Telepített fenyőerdők is bőséggel tarkítják a tájat. Mai napig szívesen keresik fel a vadászok ezeket a területeket. 1992-ben kiépült a vezetékes ivóvízhálózat. 1993-ban korszerűsítésre került a közvilágítás. 2001/2002-ben kiépítésre került a csatornahálózat. Még szintén 2002-ben a vezetékes földgázzal való ellátás is megoldott lett. A közművek megvalósulása után elsődleges feladat az úthálózat kiépítése, felújítása. A település hagyományainak legfőbb ápolója és hordozója a Gyöngyvirág Énekegyüttes, mely jelenleg már aranykoszorús minősítéssel bír. A településen férfi és női labdarúgócsapat is működik, a lányok megyei bajnokságot nyertek. Sáska László „Itt fekszem a Gidabó kisebbik testvérének, a Shisha-pataknak a partján, édes semmittevésben. Rám süt Afrika forró napözöne. Fejem alatt egy kemény bazaltkőpárna. Fölöttem a mérhetetlen kiterjedésű, hamuszürke égbolt, melynek levegőtengerében szakállas saskeselyűk eveznek, minden szárnyrebbenés nélkül. A szakállas saskeselyű ritka óriásmadara Afrikának. Csak némely hegyvidékeken található. A gyönyörű madár bárány nagyságú, csőre alatt 8–10 cm hosszúságú, vastag sörtéjű fekete szakáll csüng alá. A madár melle sárgás- vagy rozsdabarna. Nálunk is élt ennek az óriásmadárnak egyik faja, a Retyezát és Pareng-havasok sziklarengetegében. Az az európai, emez pedig az afrikai szakállas saskeselyű: a Gypaetus ossifragus. Megjelenésük nemesebb, és repülésük egészen más, mint egyéb dögevő rokonaiké. A figyelmes vadász csakhamar meg tudja különböztetni a hatalmas madarat egyéb keselyűféléktől, még akkor is, ha a madár felhőnyi magasságban evez. A szakállas saskeselyűn kívül nincs még egy ilyen jellegzetesen repülő madara a természetnek. Egyéb dögkeselyűk és szárnyas ragadozók kiterjesztett szárnya repülés alatt köralakot mutat. A farkuk is ernyő alakú és rövid. A szakállas keselyű kiterjesztett szárnya olyan, mint az acélból, alumíniumból megépített repülőgépé. Minden görbület nélküli, és ugyanilyen az egyenes, jellegzetesen hosszú farka is. A hosszú szárny s a hosszú farok közé ékelt test sokkal hosszabb, mint más egyéb ragadozó madár teste. Azért, amikor ez a ritka madár az égbolt kárpitján megjelenik, valóban csalódásig híven utánozza a felhők magasságában úszó repülőgép alakját. Két szakállas keselyű úszik a levegőben, pontosan a fejem felett körözve. Méltóságosan és szárnyrebbenés nélkül eveznek a magasságban. Szemlét tartanak a szidamói őserdők, patakok és erdei tisztások felett.” Afrika óriásmadarai, részlet az Életem, Afrika című könyvből Sáska László (Nagyenyed, 1890. szeptember 26. – Arusha, Tanzánia, 1978. november 8. ) orvos, orvosi és természettudományi szakíró. Életpályája Középiskoláit szülővárosában, a Bethlen Kollégiumban végezte, de Tordán érettségizett 1910-ben. Rövid ideig segédjegyző volt Nagyponorban. Orvosi tanulmányait Kolozsváron kezdte, majd Budapesten és Bécsben folytatta. Közben részt vett az I. világháborúban tüzérfőhadnagyként, s többször kitüntették. Egyetemi tanulmányait befejezve Isaszegen lett körorvos. 1933-ban kivándorolt Afrikába. Előbb Szomáliában, majd Etiópiában telepedett le; itt a császári család orvosa volt. Innen 1937-ben a tanzániai Arushába költözött, ahol haláláig élt és gyógyította a bennszülötteket. Az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban 2005-ben szobrot álíítottak emlékére. Munkássága Foglalkozott a trópusi betegségekkel, a rák megelőzésével, de főként a malária gyógyításával. Új növény- és állatfajokat írt le, melyek az ő nevét viselik (pl. Amorphophollus abessinicus Sascai). Az Angol Királyi Rákkutató Intézet levelező tagjává választotta, 1972-ben a Román Orvostudományi Akadémiának is tagja lett. Orvosi és természettudományi közleményei angol, német és magyar szaklapokban jelentek meg. Népszerűsítő írásait az Enyedi Hírlap is közölte a harmincas években. Etnográfiai, antropológiai, botanikai és zoológiai megfigyeléseinek egy részét Életem Afrika című könyvében (Bukarest 1969) közölte, melyet ifj. Xántus János rendezett sajtó alá, fia, Xantus Gábor pedig filmet készített belőle. Orvosi szakmunkáját Maláriától a rákig címmel (Rákoscsaba 1939) Arushában írta. 2003-ban Cséke Zsolt egy öreg terepjárón Nagyenyedtől Tanzániáig utazott, és bejárta Sáska doktor életének legfontosabb állomásait. Riportokat készített a Sáska házaspárt ismerő személyekkel, kiderítette, hogy mi lett a hagyatékuk sorsa, és útja végén felkutatta és rendbe hozta Dr. Sáska László sírját. Erről az utazásról a geográfus végzettségű rendező-operatőr Életem Afrika címmel 17 részes filmsorozatot készített, melyet többször vetítettek az országos televíziók. Ernie Hudson Earnest Lee „Ernie” Hudson (1945. december 17.) amerikai színész. Pályafutása során filmekben és televíziós sorozatokban is szerepelt, ismertebb alakításai közé tartozik Winston Zeddemore a Szellemirtók-filmekben, Albrecht őrmester A holló című 1994-es filmben és Leo Glynn börtönőr a HBO Oz című televíziós sorozatában. Fiatalkora A michigani Benton Harborban született és nevelkedett. Szüleit nem ismerhette, apja még a gyermek születése előtt elhagyta a családot, édesanyja tuberkulózisban halt meg, amikor Hudson három hónapos volt. Hudsont anyai nagyanyja nevelte fel vallásos szellemben, négy nagybátyja pótapaként szolgált a fiú számára. 1964-ben érettségizett a helyi középiskolában. Ezután csatlakozott az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogságához, de asztma miatt hamar távozott a testülettől. Nem sokkal később feleségül vette Jeannie Moore-t, akitől két gyermeke született és a fiatal pár Detroitba költözött. Hudson megpróbált felvételt nyerni a Wayne State University-be, de rossz jegyei miatt visszautasították. Egy év múlva – egy közösségi főiskola segítségével – javított jegyein és másodszorra sikerült felvételt nyernie az intézménybe. A Concept East Theater nevű színház forgatókönyvírója lett, amely abban az időben a legrégebbi afroamerikai színház volt az országban. Hudson emellett megalapította az Actors Ensemble Theater-t, ahol a többi afroamerikai íróval közösen saját munkáikat rendezték meg és vettek részt bennük színészként. Miután 1973-ban elvégezte a Wayne State University-t, ösztöndíjat kapott az elismert Yale School of Drama intézménybe. Az intézmény hallgatójaként számos, kritikailag elismert színházi darabban alakított. Ennek köszönhetően kapta meg első filmes szerepét, a Leadbelly című filmben, mely Huddie William Ledbetter (ismertebb nevén Leadbelly) zenész életét dolgozza fel. Pályafutása Miután több kisebb szerepet elvállalt, Hudson 1984-ben vált ismertté a Szellemirtók című filmmel. Ivan Reitmant, a film rendezőjét az 1983-as Űrvadász forgatását ismerte meg, ezután ajánlotta fel neki a rendező Winston Zeddemore szerepét. A filmmel kapcsolatban vegyes érzelmei vannak: a forgatást élvezetesnek tartotta és a rajongói a mai napig felismerik őt, ugyanakkor kihagyták a moziplakátról, a film előzeteséből és – szerződése megkötése után – a forgatókönyvből is számos jelenetét kivágták a filmből, a megkérdezése nélkül. „Szeretem a karaktert és van néhány remek megszólalása a filmben, de úgy érzem, a fickó csak úgy »lóg a levegőben«. Szeretem a filmet és szeretem a benne szereplő srácokat. Nagyon hálás vagyok Ivannak, amiért megkaptam a szerepet. A rajongóknak is, amiért méltányolják Winston karakterét. De ez mindig is frusztráló volt – ilyen »szeretem/gyűlölöm« dolog, azt hiszem.” – fogalmazta meg Hudson az eset kapcsán. Az 1989-es Szellemirtók 2.-ben Hudson ismét szerepet kapott, azonban az 1986-ban indult Az igazi szellemirtók című animációs sorozatban nem őt kérték fel a szereplő szinkronhangjának, hanem Arsenio Hallt. A Szellemirtók második része után csak három évvel később kapott mozifilmben szerepet; az 1992-es A kéz, amely a bölcsőt ringatja című thrillerben a mentálisan sérült Solomont alakítja. Saját bevallása szerint ez volt eddigi egyik legkedvesebb szerepe, amely abban is sokat segített neki, hogy a Szellemirtók után drámaibb szerepeket is kaphasson, ne csupán vígjátékszereplőként skatulyázzák be. 1994-ben Albrecht őrmester szerepében tűnt fel a forgatás során balesetben elhunyt Brandon Lee oldalán A holló című filmben, mely egyik személyes kedvence. Egy 2012-es interjúban elmondta, hogy Lee tragikus halálát azóta sem volt képes teljesen feldolgozni. „Azt gondolom, Lee rendkívül tehetséges volt... hálás vagyok, hogy végül be tudtuk fejezni a filmet, mert Lee annyira keményen dolgozott rajta” – nyilatkozta Hudson a filmmel kapcsolatban, melyet a főszereplő Lee halála ellenére végül befejeztek és kritikailag elismert kultuszfilmmé vált. Egy másik, általa kedvencnek tartott szerepe a Kongó című 1995-ös filmben volt, amelyben Munro századost alakítja és amely megmutatta számára, hogy főszereplőként is meg tudja állni a helyét. 1997-től a HBO Oz című sorozatában alakított főszerepet; hat évadon keresztül játszotta Glynn börtönigazgatót, a sorozatban egyik fia, Ernie Hudson, Jr. szintén feltűnik, egy elítélt szerepében. A 2000-es évek folyamán olyan sorozatokban kapott kisebb-nagyobb szerepeket, köztük vendégszerepeket, mint a 10-8: Veszélyes Őrjárat, az Everwood, a Csillagkapu, a Született feleségek, a Dr. Csont, a Las Vegas és a Hősök. A 2000-es Beépített szépség című vígjátékban – Sandra Bullockkal, Michael Caine-nel és William Shatnerrel közösen – mellékszerepet alakít, ahogyan a film 2005-ös folytatásában is. A 2010-ben indult Transformers: Prime című animációs sorozatban William Fowler különleges ügynöknek kölcsönzi hangját. A 2016-os Szellemirtók című filmben, mely az eredeti, 1980-as évekbeli filmek feldolgozása, Hudson cameoszerepben látható, ezúttal Bill Jenkinst, a főszereplő Pattie Tolan (Leslie Jones) nagybátyját alakítja. Magánélete 1964-ben, a haditengerészetből történő kilépése után vette feleségül Jeannie Moore-t, házasságuk 1976-ban ért véget. Ezután két fiúgyermekük, Earnest Jr. és Rahaman apjukkal maradt Kaliforniában. „Pont ugyanannyira neveltek ők engem, mint én őket” – nyilatkozta a színész – „Apa nélkül nőttem fel, és nem voltam igazán biztos abban, mi is az az apaszerep. Ők segítettek nekem megtalálni azt.” Második feleségét, Linda Kingsberget 1976-ban ismerte meg. 1985-ben házasodtak össze, két fiuk született, Andrew és Ross. Neunkirchen (Saar) Neunkirchen település Németországban, azon belül Saar-vidék tartományban. Lakosainak száma 46 816 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Zelnik József Zelnik József (Gyula, 1949. július 19. –) magyar etnográfus, író. Életpálya Középiskoláját az esztergomi Temesvári Pelbárt ferences gimnáziumban (ferences rend) végezte. 1973-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. A Népművelési Intézet munkatársaként néprajzi és művészettörténeti tanulmányokat írt és szerkesztett. 1973-ban közreműködésével alakult meg a Fiatal Népművészek Stúdiója. Kezdeményezésükre több helyen (kecskeméti kerámiastúdió, az etyeki szövőház, a velemi faragóház) szintén megalakultak az alkotótáborok. 1986-tól a Közművelődési Információs Vállalat igazgatója. 1988-tól a Magyar Iparművészeti Egyetem egyetemi docense. 1989-től a Magyar Kulturális Szövetség elnöke. 1992-1993 között a Duna Televízió igazgatóságának elnöke volt. Gyurkovics Tiborral 1992-ben kidolgozták a Magyar Művészeti Akadémia tervét. 1996-tól az Országos Rádió- és Tv-testület tagja volt (a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) delegáltjaként), 1998-tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. Kutatási területei Szimbólumkutató íróként kultúr- és létfilozófiai, szemiotikai orientációjú köteteivel, sajátos, eredeti tudományos-gondolkodói-irodalmi műfajt teremtett. Írásai 1992 -től a magyar nyelven egyedülálló ökofilozófiai folyóirat, az Ökotáj főszerkesztője. 1994-től az Új Ember katolikus hetilap szerkesztőbizottsági tagja. UNESCO -szakértőként a Folklorizmus Bulletin című nemzetközi periodikát szerkesztette. Folklór, Társadalom, Művészet című folyóiratnak volt a szerkesztője. 1998-tól a Magyar Kultúra főszerkesztője. Főbb művei 1977 – Régi és új formák, 1981 – Régi famesterségek - Éljenek a fák, 1982 – Tradition and Creativity, 1984 – A videó világa, 1989 – Az ünnep megszállása, 1989 – Humán reform, 1994 – Vissza az ünnephez, 1998 – A magyar kultúra selyemövezetei , 2000 – Zarándoklat a borhoz, 2003 – Testamen. Leonardo evangéliuma , 2003 – A zöld ember , 2006 – Tengerkönyv , A nagy szertartás. A bor csodája a mitikus időktől Dionüszoszon keresztül az eucharisztiáig ; Kairosz, Bp., 2010 A magyar kultúra mindenese. Zelnik József etnográfussal, íróval, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjával beszélget Mezei Károly ; Kairosz, Bp., 2011 ( Magyarnak lenni ) Negyven év után ; MMA, Bp., 2012 Dante fátyla. Pokoljárás Muhi-val, a festőemberrel ; Ökotáj, Bp., 2015 Szakmai sikerek Templomos Lovagrend Nagykeresztjének magyar tulajdonosa. Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Népművészeti, Néprajzi Tagozat A Magyar Művészeti Akadémia alelnöke. Munkásságát a Magyar Televízió és a Duna TV három portréfilmen mutatta be. Díjak, elismerések 2002 Pátria-díj – Duna Televízió , 2007 Becsület-kereszt – Leonardo-könyvéért, Olaszország , 2008 Balassi-díj, 2009 Tokaji Írótábor Díja, 2012 . december 22-én a Magyar Örökség díj 69. ünnepségén elismerték kiemelkedő szakmai munkásságát. 7235 Hitsuzan A 7235 Hitsuzan (ideiglenes jelöléssel 1986 UY) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tsutomu Seki fedezte fel 1986. október 30-án. 1952-es sakkolimpia A 10. sakkolimpia 1952. augusztus 9. és augusztus 31. között Finnországban, Helsinkiben került megrendezésre, a XV. nyári olimpiai játékok követő rendezvényeként. Ezen a sakkolimpián szerepelt először a Szovjetunió válogatottja, és kezdte meg mintegy negyven éven át tartó hegemóniáját, amelyet csupán Magyarország tudott megtörni az 1978-as sakkolimpián. A résztvevők A sakkolimpiák állandónak számító résztvevői közül csak Belgium, Franciaország és Bulgária hiányzott, így a versenyen 25 ország 140 versenyzője – köztük 13 nemzetközi nagymester és 38 nemzetközi mester – vett részt, amely a játékosok számát tekintve rekord volt a sakkolimpiák történetében. Az 1939-es sakkolimpián 27 ország csapata indult el, de akkor még csak 1 tartalék nevezésére volt lehetőség. Ezúttal a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket. Az erőviszonyok alapján öt csapat pályázott eséllyel az olimpiai bajnoki címre: a Szovjetunió mellett Argentína, a címvédő Jugoszlávia, valamint Magyarország és Csehszlovákia. A verseny lefolyása A csapatokat 3 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntőbe, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották. A verseny mind az elődöntőben, mind a döntőben körmérkőzéses formában került megrendezésre. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni. A kilenccsapatos döntő eredménye egyöntetű vélemények szerint nem tükrözte hűen az erőviszonyokat, ezért a FIDE úgy döntött, hogy a jövőben a döntő mezőnyét legalább 12 csapatnak kell alkotnia. A versenyt végül a világbajnok Botvinnik nélkül, de még így is hat nemzetközi nagymesterrel felálló, minden tekintetben kiemelkedő szovjet csapat nyerte az argentin válogatott előtt, és Jugoszlávia csapata szerezte meg a bronzérmet. Magyarország a 6. helyen végzett, játékosaink közül az első táblán egyéni bronzérmet szerzett Szabó László emelkedett ki. Az egyéni legjobb pontszerzők Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A 2. tartalékok között csak két olyan játékos volt, aki legalább a fordulók felének megfelelő, azaz minimum kilenc játszmát játszott. A magyarok közül Szabó László az első táblán bronzérmet szerzett. 2010-es férfi kosárlabda-világbajnokság A 2010-es férfi kosárlabda-világbajnokság a tizenhatodik volt a sportág történetében, Törökországban került megrendezésre 2010. augusztus 28. és szeptember 12. között. A 24 csapat részvételével rendezett torna csoportmérkőzéseit négy különböző városban bonyolították le, míg a helyosztóknak Isztambul adott otthont. A csoportbeosztást 2009. december 15-én sorsolták Isztambulban. A négy hatcsapatos csoportból az első négy jutott a legjobb 16 közé, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. Selejtezők Törökország, mint rendező, valamint az Egyesült Államok, mint olimpiai bajnok automatikus jogosultsággal rendelkezett a részvételhez. A csapatok többsége a kontinentális kvalifikációs tornákon vívta ki indulási lehetőségét. A FIBA továbbá négy szabadkártyás csapattal tette teljessé a 24-es mezőnyt. A részt vevő csapatok: Csoportok sorsolása A sorsolást 2009. december 15-én tartották, mely során kialakult a négy hatcsapatos csoport. Végeredmény Csak az első 8 helyért játszottak helyosztó mérkőzéseket. Big Spring Big Spring város az USA Texas államában. Lakosainak száma 25 233 fő (2000). Népesség A település népességének változása: Fischer család A nagyszalatnyai báró Fischer család egyike a XVII. századig visszavezethető magyar nemesi, majd főnemesi családoknak. Története A család első ismert ősei Boldizsár és György testvérek, akik besztercebányai illetőségűek voltak. Ez a testvérpár 1603. március 7-én Rudolf királytól kapott nemességújító címerlevelet. Később leszármazottaik egy ága Moson vármegyébe telepedett át, ahonnan azonban visszaköltöztek Zólyomba. Fischer Mihály a szepesi kamara igazgatója 1685-ben szerezte meg az egykor Bocskai-féle birtokokat Bacskón, Gálszécsen, Petkócon és más településeken Zemplénben. Szintén ő volt, aki saját maga és családja részére bárói cím adományozásában részesült 1692. december 16-án. A következő évben bacskói birtokaira pallosjogot is kapott. Miután hazáját mindig hűen szolgálta, Caraffa az eperjesi vésztörvényszékbe ülnöknek hívta, de Fischer a felkérést elutasította. Klobusiczky Erzsébettől született József nevű fia, aki a kassai kamara tanácsosa volt, majd a szomolnoki bányászhivatal igazgatója. A család örökös jogon tagja volt a Főrendiháznak is. Címere Nagy Ivánt idézve a nemesi címer a következő: Nemesi czímerök jobbról balra rézsútosan szelt paizs, az alsó vörös udvarban syrén, a fels aranyban nyúl, a paiza fölötti sisak koronáján szintén syrén látható. Ismét Nagy Ivánt idézve a bárói címer leírása: A család bárói czimere kétfelöl két tengeri szörny által körülvett tojásdad paizs, melynek kék mezejében széles hullámzó tengerbea királyi koronán egy két halfarku vizi ember ül, hosszú bajusz és szakállal, jobb kezében kivont kardot, a balban halat tartva. A paizs fölött , bol a két tengeri szörny feje összeér, — királyi korona ragyog. Harald Braun Harald Braun (Berlin, 1901. április 26. – Xanten, 1960. szeptember 24.) német filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer. Életpályája A freiburgi egyetemen filozófiát tanult, majd újságíró lett. 1933-tól a berlini rádió irodalmi osztályát vezette. 1938-tól működött a filmszakmában, előbb mint segédrendező, majd mint forgatókönyvíró. 1942-től rendezett önállóan. 1942–1960 között 23 filmet rendezett. 1945 után színházi intendáns, majd filmproducer volt az NSZK-ban. Az 1952-es és az 1954-es cannes-i filmfesztivál résztvevője volt. 1955-től a berlini Művészeti Akadémia tagja volt. Munkássága Főként Carl Froelich német filmrendező és filmproducer számára dolgozott. Helmut Kautnerrel és Wolfgang Staudte-val önálló produkciós vállalatot létesített. Nevéhez számos közönségsiker fűződött. Legsikeresebb munkája Henrik Ibsen Nóra című (1944) színművének feldolgozása. Szerette az érzelmes lélektani történeteket. Filmjei Forgatókönyvíróként Hazatérés ( Heimat ) (1938) (rendezőasszisztens is) Egy királynő szíve (1940) (rendezőasszisztens is) A végtelen út… (1941) Nóra (1944) (filmrendező is) Álmodozás ( Träumerei ) (1944) (filmrendező is) A néma vendég ( Der stumme Gast ) (1945) (filmrendező is) Tegnap és holnap között ( Zwischen gestern und morgen ) (1947) (filmrendező is) Hulló csillag ( Der fallende Stern ) (1950) (filmrendező is) A világ szíve ( Herz der Welt ) (1952) (filmrendező és filmproducer is) Az utolsó nyár ( Der letzte Sommer ) (1954) (filmrendező és filmproducer is) Uralkodó korona nélkül ( Herrscher ohne Krone ) (1957) (filmrendező és filmproducer is) Az üvegtorony ( Der gläserne Turm ) (1957) (filmrendező is) A nagykövetnő ( Die Botschafterin ) (1960) (filmrendező is) Filmrendezőként Legényvásár ( Hab mich lieb ) (1942) Királyi fenség ( Königliche Hoheit ) (1953) Az utolsó ember ( Der letzte Mann ) (1955) Regine (1956) (filmproducer is) Filmproducerként Ég csillagok nélkül (1955) A búcsú (1960) Rendezőasszisztensként A négy gazella (1938) Mámoros báli éj (1939) 2-heptanon A 2-heptanon színtelen, illékony folyadék, gyümölcsös, banánszerű illattal. Bizonyos ételekben természetes módon található meg (sör, fehér kenyér, vaj, sajtok, csipsz). Az USA-ban az FDA által engedélyezett élelmiszeradalék. Előfordulás A macskák szagló receptoraira mint feromon hat. A patkányok vizeletében mint riasztó feromon van jelen. Cipő- és gumigyári munkások vizeletében találták meg az n-heptánszármazékok egyikeként. A méhek állkapocsmirigyében termelődő feromon, melynek rovarriasztó hatása van. A feltételezések szerint a méhek így akarják távol tartani potenciális ellenségeiket és a rablóméheket. Érdekes módon a 2-heptanon szintje a méhek életkorával nő, és a már gyűjtögetővé vált dolgozókban magasabb. Valószínűleg a méhek így jelölik meg a már meglátogatott és kiürített táplálékhelyeket. Tény, hogy a többiek elkerülik ezeket. DB 240 sorozat A DB 240 egy német Co'Co' tengelyelrendezésű dízelmozdony-sorozat. A MaK, a Krupp és a ABB gyártotta 1989-ben. Összesen három darab készült a sorozatból. Története A német mozdonygyártó ipar a saját költségére legyártott 3 darab prototípus mozdonyt, amelyeket DE 1024 típusjelzéssel láttak el. A hattengelyes, 160 km/h sebességű mozdonyokat egy 2650 kW-os dízelmotor hajtotta, háromfázisú aszinkron vontatómotorokat táplálva. A mozdonyokat a Deutsche Bundesbahn 1990-ben bérbe vette kipróbálás céljára, és Észak-Németországban vetették be őket. Azonban megvételükre nem került sor, mert egyrészt az északnémet fővonalak villamosítás előtt álltak, másrészt a Deutsche Bahn megalakulásával sok DB 232-es fővonali dízelmozdony érkezett az egykori Deutsche Reichsbahn mozdonyállományából. A visszaadás után a HGK (Häfen und Güterverkehr Köln AG) magánvasút megvásárolta a mozdonyokat, átfestette, és DE 11 - DE 13 számokon használatba vette. A 2000-es években a DE 11 és DE 12 vezetőállásai kigyulladtak, ezeket Brühl-Vochem fenntartási telepükön leállították, így ma már csak a DE 13 üzemel a sorozatból. A mozdony koncepciója és formája még a DE 2700 sorozatnál visszaköszönt, melyeket a NSB-nek gyártottak, de az ottani problémák miatt visszaadtak, jelenleg a Nord-Ostsee-Bahn üzemelnek. További gyártása nem várható, mert a Vossloh (a MaK utódja) ma már az Euro4000 mozdonyt építteti és kínálja. Koltókatalin Koltókatalin (Cătălina), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében. Fekvése Koltó mellett fekvő település. Története Koltókatalin (Cătălina) korábban Koltó része volt. 1956-ban vált önálló településsé, 231 lakossal. A 2002-es népszámláláskor 289 lakosából 23 román, 265 magyar volt. Stazione di La Fiora Stazione di La Fiora vasútállomás Olaszországban, Terracina településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Velletri-Terracina-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Terracina Stazione di Frasso Dögei Éva Dögei Éva (1977. január 30. –) magyar szinkronszínésznő. Gyermekkora óta szinkronizál. Szinkronszerepei Hazai filmek és tv-játékok Jóban Rosszban – Sávolt Gabriella [forrás?] Nyócker! (2004) – Isaura (hang) 1982-es Tour de France Az 1982-es Tour de France volt a 69. Tour de France, amit 1982. július 2-a és július 25-e között rendeztek meg. Összesen 22 szakasz volt 3507 km-en keresztül, amit átlagosan 38.059 km/h sebességgel tettek meg a versenyzők. Az előző Tour győztese, Bernard Hinault nyerte meg a prológot hét másodperccel jobb időt tekerve, mint Gerrie Knetemann. Az első szakasznál a belga Ludo Peeters lett az első. A második szakasznál Phil Anderson vette át a vezetést, aki megnyerte a sárga trikót, csak úgy, mint az előző évben. A Tour történelmében akkor volt először a trikó nem-európainál. Az ötödik szakasznál egy csapat időfutam lett beütemezve. Denain-ben az Arcelor cég munkatársai eltorlaszolták az utat, úgyhogy a verseny le kellett fújni és egy extra szakaszt iktattak be (9A). Phil Anderson maradt az első a tizedik szakasz egyéni időfutamáig, onnantól Bernard Hinault vette át a vezetést. Hinault-ot azzal vádolták, hogy ő kerekezett a legunalmasabban, aki erre úgy reagált, hogy Párizsban megnyerte az utolsó szakaszt. Szakasz eredmények A * jelölt szakaszok egyéni időfutamok voltak. A ** jelölt szakaszok csapatidőfutamok voltak. Zelzate Zelzate belga város a Flandria régióban, Kelet-Flandria tartományban. A város lakossága több mint 12 000 fő, a város teljes területe 13,71 km², népsűrűsége 893 fő/km². A város területét a Gent-Terneuzen-csatorna szeli ketté. A város két részét Belgium legnagyobb felvonóhídja, illetve az E34 (Antwerp-Knokke) autópályának a csatorna alatt kiépített alagútja köti össze. A városban és környékén jelentős ipari üzemek találhatók, amelyek elsősorban a genti kikötő közelsége miatt települtek meg itt. A város egyik legnagyobb munkaadója a Sidmar acélművek. A város belterületén már a 19. századtól kezdve működött egy vegyi üzem. Mindkét üzemet rengeteg támadás érte a környezetszennyező tevékenység miatt, és elsősorban a Sidmar művek (az európai és belga törvényhozók nyomására) rengeteget fektetett a károsanyag-kibocsátás csökkentésébe. Ennek eredményeként ma a Sidmar az egyik legbiztonságosabb belga üzem, számos kitüntetést nyert. Látnivalók A város központja, a Szent Lőrinc-templommal, a csatornától keletre található. A nyugati résznek saját plébániatemploma van, amelyet Páduai Szent Antalnak ajánlottak. A városban egyéb nevezetes látnivaló nem található, bár fennmaradt egy-két jellegzetes körzet, mint például a De Katte, ahol Eric Verpaele élt és alkotott. A másik nevezetes környék a „Kis Oroszország” (Klein Rusland) néven ismert rész, amelyet az 1920-as években Huib Hoste építész tervezett. Zelzate városa az alábbi településekkel határos: Assenede Ertvelde (Evergem) Gent Sint-Kruis-Winkel (Gent) Wachtebeke A város lakosságának alakulása Forrás:NIS, 1806 - 1970 között: népszámlálási adatok; 1980-tól = január 1-jei adatok (becslés) Híres zelzateiek Eduard Van De Walle (Eddy Wally, sanzonénekes) Eriek Verpaele (író) Armand "Mance" Seghers (A KSLV Zelzate, majd a K.A.A. Gent labdarúgóklubok kapusa, belga nemzeti válogatott) Rita Gorr (mezzo-szoprán) Nina Van Koeckhoven (úszó) Paula Mabilde (első világháborús ellenálló) Testvérvárosok Zelzate összesen 5 másik településsel áll testvérvárosi kapcsolatban, az első ilyen kapcsolatfelvételre 1955-ben került sor. Svájc , Sierre Hollandia , Delfzijl Olaszország , Cesenatico Franciaország , Aubenas Németország , Schwarzenbek A fogorvos széke A fogorvos széke (One, Two, Buckle My Shoe) Agatha Christie 1940-ben megjelent regénye. Az Amerikai Egyesült Államokban The Patriotic Murders, illetve An Overdose of Death címmel is megjelent. Szereplők Hercule Poirot , a belga detektív Japp főfelügyelő , rendőr Henry Morley, egy fogorvos Georgina Morley, a húga Gladys Nevill, Morley titkárnője Martin Alistair Blunt, egy bankár és politikus Julia Olivera, Blunt elhunyt feleségének unokahúga Jane Olivera, a lánya Howard Raikes, Jane szeretője, egy polititikai aktivista Mr. Barnes, Morley páciense, a Belügyminisztérium volt tagja Mabelle Sainsbury Seale, Morley páciense Frank Carter, Gladys szeretője Reilly, egy másik fogorvos George, Poirot inasa Történet Mr. Morley-t, a fogorvost, holtan találják saját rendelőjében. Pisztolylövés végzett vele, a fegyvert saját kezében fogta.A rendőrség elfogadja az öngyilkosság tényét, azonban a körülmények gyanúsak. Hercule Poirot, belga detektív, aki személyesen ismerte a köztiszteletben álló, kiváló szakembert, gyanút fog és nyomozásba kezd. A jelek arra utalnak, hogy Alistair Blunt, a híres bankmágnás élete veszélyben van, egymást érik a merényletek és az újabb gyilkosságok. Poirot, az emberi lélek kiváló ismerője a regény végére megtalálja az összefüggést a fogorvos, a színésznő és a zsaroló halála, valamint a gazdag és befolyásos Mr. Blunt elleni támadások között. Jelentőség Christie ezen művében a gyilkos újabb típusát, a „kényszerű” gyilkost mutatja be, aki akármit megtesz, és akárhány embert feláldoz, hogy titkai titokban maradjanak. Az írónő ugyanakkor az „Isten előtt mindenki egyenlő” tézist is alátámasztja, a fogorvosi székben való viselkedéssel, hiszen minden ember ugyanúgy retteg, amikor bele kell ülnie a székbe. Feldolgozások Agatha Christie: Poirot: A fogorvos széke (Agatha Christie's Poirot: One, two buckle my shoe, 1992) rendező: Ross Devenish szereplők: David Suchet, Philip Jackson, Joanna Phillips-Lane 2010-es indianapolisi 500 Az Indianapolisi 500 mérföldes versenyt 2010. május 30-án, 94. alkalommal rendezték meg. A versenyt 2007 után ismét a skót Dario Franchitti nyerte, második a brit Dan Wheldon, harmadik az amerikai Marco Andretti lett. Franchitti győzelmével Chip Ganassi lett az első csapattulajdonos aki ugyanabban az évben nyerte meg a NASCAR Daytona 500-as versenyét és az Indianapolis-i 500-at. A verseny végén Mike Conway és Ryan Hunter-Reay szenvedtek súlyos balesetet ami miatt Conway jobb lába eltörött. Rajtlista (W) = Indianapolis 500-at már nyert versenyző (R) = Indianapolis 500 újonc Tony Kanaan-t az utolsó rajthelyre sorolták mert autót cserélt. Nem kvalifikálta magát: Versenyben élen állók ENyolc versenyző állt az élen a versenyen és 13-szor változott az élen álló pilóta személye. Svájc az 1980. évi téli olimpiai játékokon Svájc az egyesült államokbeli Lake Placidben megrendezett 1980. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 9 sportágban 44 sportoló képviselte, akik összesen 5 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Krómsav A krómsav szabad állapotban nem, csak oldatban ismeretes erős sav, képlete H2CrO4. Anhidridje a króm-trioxid, CrO3, erős oxidálószerek. Felhasználhatóak üvegfelületek tisztítására. Akkor keletkezik, ha kromát vagy dikromát sókat kénsavval vagy ritkábban salétromsavval savanyítanak. Vagy ha króm-trioxidot oldanak vízben: CrO3 + H2O ⇌ H2CrO4 Ha a krómsavban további króm-trioxidot oldunk, a még instabilabb dikrómsav keletkezik, ez is erős sav és oxidálószer. [Cr2O7]2− + 2H+ ⇌ H2Cr2O7 ⇌ H2CrO4 + CrO3 2 [HCrO4]− ⇌ [Cr2O7]2− + H2O Nathalie Cardone Nathalie Cardone (Pau, 1967. március 29. –) francia színésznő és énekes. Biográfia A Pyrénées-Atlantiques megyei Pau-ból származik, apja szicíliai, anyja spanyol. Első nyilvános megjelenése a francia képernyőkön 1988-ban volt a Drôle d'endroit pour une rencontre című filmben, Gérard Depardieu és Catherine Deneuve társaságában. Első elismerése a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó César-díjra történt jelölése volt 1989-ben. Sikere egy A kis tolvajban játszott kisebb szerep után indult el. Később kiadott több sikeres hangfelvételt is mint a Populaire, Mon Ange, és – a legnépszerűbb – Hasta Siempre, egy kubai dal, ami az argentin forradalmárt, Ernesto "Che" Guevara-t dicsőíti. Albumok 1999: Nathalie Cardone 2008: Servir le beau Maja nyelvcsalád A maja nyelvcsalád az amerikai indián nyelvek egyik legnagyobb nyelvcsaládja („nyelvtörzse”), amely mintegy 4~5 millió beszélővel rendelkezik Közép-Amerikában, főként Mexikó és Guatemala területén. A különböző ágak genetikus összefüggései még vitatottak, azonban az ágakon belüli nyelvek bizonyítottan rokonok: a maja ág esetében az alapnyelv hangrendszerét is sikerült rekonstruálni. A nyelvcsalád tagjainak közös tőre visszavezethető szavai földművelő, termesztő tevékenységre utalnak, így valószínűsíthető a közös őshaza és ősnyelv megléte. A kutatók szerint az őshaza Guatemala területén helyezkedett el, s a szétválás az i. e. 2. évezred eleje környékére tehető. A maja nyelvek agglutináló nyelvek. Történeti áttekintés A maják máig birtokolt nyelvterületükön mintegy négy és fél ezer éve vannak jelen. Államokat alapítottak, gazdag irodalommal, művészettel, csillagászattal, s az európainál is pontosabb naptárral rendelkeztek. Hieroglifikus írásukból közel 1000 jelet azonosítottak, de közülük teljes bizonyossággal csak a számokat, dátumokat, hónapneveket, irányokat és helyneveket; ennek köszönhetően történelmüket Kr. e. 3113-ig sikerült a tudósoknak visszavezetniük. A számolásban húszas számrendszert használtak. Háncskódexeik többségét a spanyol hódítók elégették, mivel pogány műveknek számítottak; mindössze három maradt fenn belőlük, melyeket Drezdában, Madridban, illetve Párizsban őriznek. A hódítás után keletkezett, már latin betűs művek közül a legjelentősebbek a jukaték nyelven íródott Chilam Balam, valamint a kicse nyelvű Popol Vuh. Diego de Landa püspök saját maja ábécét alkotott 29 eredeti jel felhasználásával, amelynek önkényes módon adott különböző hangértékeket; ez az írásmód azonban nem terjedt el széles körben. Közös jellemzőik, a maja alapnyelv Hangtan A mai maja nyelvek (szűkebb értelemben csak a maja ág) közös őse a feltételezett proto-maja nyelv volt, amelynek hangrendszerét az alábbiak szerint rekonstruálták. Öt magánhangzó-hangszín létezett: /a, e, i, o, u/, közülük mindegyiket ejthették röviden és hosszan is (vagyis valójában 10, fonológiai jelentésmegkülönböztető szereppel bíró magánhangzó volt). A mássalhangzórendszer főleg zöngétlen zár- és zár-rés-hangokban volt gazdag, amelyeknek volt glottalizált párja is: zöngétlen zárhangok: /p, t, k, q/ ; illetve egy zöngés zárhang: /b/ ; glottalizált (ejektív) zárhangok: /b’, t’, k’, q’/ ; zöngétlen zár-rés-hangok (affrikáták): /�, �/ és glottalizált párjaik: /�’, �’/ ; réshangok: /h, x, s, �/ , illetve nazálisok: /m, n, ŋ/ ; folyékony hangok (likvidák): /l, r/ ; félhangzók : /j, w/ . hangszalagzárhang: /�/ A glottalizált mássalhangzókat nagyobb energiával és az őket követő magánhangzó előtt rövid szünettel – úgymond „csattanósan” – kell kiejteni. A hangszalagzárhang a hang pillanatnyi „elakasztásával” jön létre. Nyelvtan Morfológiai típusukat tekintve a magyarhoz hasonlóan ragozó-toldalékoló (agglutináló) nyelvek. Egyik fő közös jellemzőjük, hogy a birtoklást, akárcsak a magyarban, birtokos személyraggal fejezik ki, azzal a különbséggel, hogy a maja nyelvekben a rag elöl áll: pl. a kakcsikel [ru.kjeːx ri a�in], szó szerint: ’övé-ló az ember’ vagyis ’az ember lova’. Az uralkodó szórend a VOS (ige–tárgy–alany) volt, de előfordult a VSO (ige–alany–tárgy) is. Szókincs és őshaza A mai nyelvek közös szókincse mezőgazdasági, azon belül is elsősorban növénytermesztői életmódra utal, ahol a kukorica, a bab, és a tök lehettek a legfontosabb termények. Az őshazát a guatemalai Cuchumatanes-hegységben valószínűsítik a kutatók, innen válhattak el kb. 4000 évvel ezelőtt legkorábban a vasztékok, majd mintegy 3000 éve a jukaték, csol, celtál csoport, s végül nem több mint 800 éve a kicsék. A családfát az alábbi ábra szemlélteti. Besorolásuk A zárójelben a nyelvek spanyol, vagy latin betűs sztenderdizált maja helyesírása szerepel, amennyiben az eltér a magyar átírástól (az aposztróf ejektív mássalhangzót, illetve – magánhangzó után – hangszalagzárhangot jelöl). A holt nyelveket † jelöli. Hangminták Az alábbiakban meghallgatható egy rövid részlet az Újszövetségből négy különböző maja nyelven: Jukaték-maja nyelven Cotzil nyelven Hakalték nyelven Isil nyelven San Lorenzo Maggiore San Lorenzo Maggiore község (comune) Olaszország Campania régiójában, Benevento megyében. Fekvése A megye északi részén fekszik. Határai: Guardia Sanframondi, Paupisi, Ponte, San Lupo és Vitulano. Története A település két korábbi falucska, Limata és San Lorenzo egyesülésével jött létre. 633-ban határában zajlott le a longobárdok és a bizáncial egyik véres csatája. 874-ben a szaracénok fosztották ki. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Castello (a település középkori vára) Santa Maria della Strada-kolostor San Lorenzo-templom SS. Nome di Dio-templom San Dionigi-kápolna Sant’Anastasia-apátság Dolní Olešnice Dolní Olešnice település Csehországban, Trutnovi járásban. Dolní Olešnice Borovnička, Chotěvice, Hostinné, Horní Olešnice és Mostek településekkel határos. Lakosainak száma 366 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bercsényi László Ignác Gróf székesi Bercsényi László Ignác (francia nyelvű formában: Ladislas Ignace de Bercheny, (Eperjes, 1689. augusztus 3. – Luzancy, Franciaország, 1778. január 9.) Bercsényi Miklós és első felesége, homonnai Drugeth Krisztina fia, II. Rákóczi Ferenc testőrségének századosa, majd Franciaország marsallja. Pályafutása Apja Rákóczi közeli harcostársa, hadvezére volt. László már 19 éves korában a fejedelem testőrségének századosa lett. A trencséni csatában különösen kitüntette magát, amikor megmentette a sebesült fejedelem életét. A szabadságharc bukása után Franciaországba emigrált, ahol megőrizhette rangját, sőt 1712-ben Ráttky György huszárezredében alezredes lett. Ezredével végigharcolta a spanyol örökösödési háborút. Sikerei nyomán 1719-ben ezredesi rendfokozatot kapott. Ebben a korban az Európa hadászatban nagy szerepet kapott a magyar huszár típusú könnyűlovasság. Ezt felismerve a francia katonai vezetés Bercsényit bízta meg a fegyvernem franciaországi megszervezésével. 1720-ban XV. Lajos francia király engedélyével Rodostóban magyar emigránsokból megszervezte a nevét viselő önálló francia huszárezredet. A Ráttky-féle ezred megszűnése után az így létrejött Bercsényi-ezred vetette meg az alapját a következő korszak híres francia könnyűlovasságának, így a napóleoninak is. A Bercsényi-huszárok ma is létező ezrede a legrégebben fennálló francia katonai egység (Les hussards de Bercheny; hivatalos nevükön 1er Régiment de Hussards Parachutistes (1er RHP), azaz Első huszár ejtőernyős ezred). 1726 decemberében megkapta a francia állampolgárságot. Huszárai élén részt vett a korabeli Franciaország minden nagy fegyveres konfliktusában; különösen kitüntette magát a lengyel örökösödési háborúban. 1734-ben brigadéros (dandártábornok) lett, majd 1738-ban tábori marsall. 1743-ban a francia huszárok főfelügyelője lett. 1744-ben, Elzász meghódítása után altábornagy. A következő évben Conti herceg visszavonulásának biztosításával tüntette ki magát. A huszárok mellett már a lovasság 32 további svadronya is a parancsnoksága alá tartozott. Katonai tehetségét előmenetele mellett a Szent Lajos-rend adományozásával is elismerte a király, végül pedig, 1758. március 15-én megkapta a Franciaország marsallja címet, a legmagasabb francia katonai rendfokozatot. Személyes barátja lett Stanisław Leszczyńskinek, a trónjától megfosztott és Franciaországban élő lengyel királynak. Az ő birtokán élt annak haláláig, majd a saját kastélyában hunyt el, amit még 1729-ben vásárolt, a földesúri jogokkal együtt. Családja 1726. május 16-án vette feleségül Catherine Wiet-Girard-ot, egy fiatal polgárlányt Haguenauból. 12 gyermekük közül hat érte meg a felnőttkort: László János (1726) Magdolna Katalin (1730-1795) Katalin Franciska (1731-1773) apáca Mária Zsófia (1732) Mária Anna (1733-1796) Zsuzsanna Felicia (1734) László János (1735-1742) Miklós Ferenc (1736-1762); neje: Agnés Victoire de Barthelot de Baye bárónő Erzsébet Felicia (1738) Szaniszló (1739-1740) Katalin Erzsébet (1742-1765) Ferenc Antal (1744-1811); első neje: Anna Louise Adelaide de Pange őrgrófnő; második neje: Prudence Thérése Adélaide de Santo Domingo őrgrófnő Magyarországi utóélete Hazánkban a MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj viseli a nevét. Ljapin A Ljapin (oroszul: Ляпин) folyó Oroszország ázsiai részén, Hanti- és Manysiföldön, az Északi-Szoszva bal oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 151 km, vízgyűjtő területe: 27 300 km², évi közepes vízhozama: 345 m³/sec. A Sarkközeli-Urál keleti lejtőinek kisebb folyói az Ob vízrendszeréhez tartoznak. Közülük legnagyobb a Ljapin, mely a Sarkközeli-Urálban eredő Hulga és Scsekurja folyók találkozásával keletkezik. Hossza csak 151 km, de nagyobbik forráságával, a Hulgával együtt 404 km. A Nyugat-szibériai-alföld nyugati peremén folyik délkeleti irányba. Az Északi-Szoszva legnagyobb vízgyűjtő területű bal oldali mellékfolyója. Vegyesen eső és főként hóolvadékvíz táplálja. Októbertől május második feléig befagy. A torkolattól 149 km-ig hajózható. Legnagyobb, bal oldali mellékfolyója a Kempazs vagy Nagy-Kempazs (289 km). Metetí Metetí város Panamában, Darién tartományban, Pinogana körzetében található. Ez az utolsó nagyobb város Yaviza előtt a Pánamerikai főútvonalon. Lakói többsége Chiriquí tartományból valósi. A településen belül van egy bank ATM-mel, benzinkút, hotel, rendőrőrs és néhány étterem. Marcilly-sur-Tille Marcilly-sur-Tille település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 1663 fő (2015). Marcilly-sur-Tille Crécey-sur-Tille, Gemeaux, Til-Châtel, Chaignay és Is-sur-Tille községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2010-es közgyűlési választások Tolna megyében A 2010-es megyei közgyűlési választásokat október 3-án bonyolították le, az általános önkormányzati választások részeként. Tolna megyében a szavazásra jogosultak fele, több mint nyolcvanezer ember ment el szavazni. A szavazók három lista jelöltjei közül választhattak. A választásokat elsöprő fölénnyel a Fidesz-KDNP nyerte meg – tíz képviselőjük kétharmados többséget jelentett a közgyűlésben. Az MSZP második, a Jobbik harmadik lett. A közgyűlés újraválasztotta hivatalban lévő elnökét, Puskás Imrét, a Fidesz-KDNP listavezetőjét. A választás rendszere A megyei közgyűlési választásokat az országosan megrendezett általános önkormányzati választások részeként tartották meg. A szavazók a településük polgármesterére és a helyi képviselőkre is ekkor adhatták le a szavazataikat. A nyár folyamán jelentősen megváltozott a megyei közgyűlések választási rendszere. Az új törvény (2010. L.) legfontosabb változtatása a képviselők létszámának csökkentése (a korábbi létszám ~35-55%-ára) és az egy választókerületre való áttérés volt (a korábbi kettő helyett). További változtatás volt még az ajánlások számának 0,3%-ról 1%-ra, illetve a bejutási küszöb 4%-ról 5%-ra emelése. A korábbi választási eljárásból érvényben maradt, hogy a közgyűlési választásokon csak a községek, nagyközség és városok polgárai vehettek részt, a megyei jogú városokban élők pedig továbbra sem. A választók listákra szavazhattak, amelyek között a szavazatokat arányosan osztották el, és a képviselőket továbbra is négyéves időszakra választották. Választókerület A választási reform következtében, Tolna megyében a közgyűlés létszáma 15 főre csökkent, a korábbi 41-ről. Az új szabályok szerint a megyei közgyűlések létszáma a megye egészének lakosságszámához igazodott – függetlenül attól, hogy Szekszárd polgárai nem szavazhattak a Tolna megyei önkormányzat összetételéről. Ebben az évben a megyének 240 ezer lakója volt. A közgyűlést a megye 98 községének és tíz városának polgárai választhatták meg. A tíz város közül azonban csak négyben éltek tízezernél többen. A választópolgárok száma 168 ezer volt. A polgárok több mint fele ötezer fősnél nem népesebb településeken élt, míg egyharmaduk tízezer fősnél nagyobb városokban lakott. A legkevesebb választó a megye közepén található Murga községben lakott (74 polgár), a legtöbb pedig Dombóváron élt (16 605 polgár). Jelöltállítás Négy szervezet vett részt a jelöltállítási folyamatban, ketten önálló, ketten pedig közös listát állítottak. A jelötek száma 58 volt. A listák mindegyikét országos pártok állították. Listák A listaállításhoz szükséges ajánlások gyűjtésére két és fél hét állt rendelkezésre – augusztus 16. és szeptember 3. között. Ez alatt az idő alatt önálló lista állításához 1680, közös lista állításához 2000 választópolgár ajánlásának összegyűjtésére volt szükség. Az előző közgyűlés pártjai közül a Fidesz és a KDNP közös listát, az MSZP pedig önálló listát állított. Az MDF nem vett részt a jelölési folyamatban. Először indult a választásokon a Jobbik. (A rendszerváltás óta ez volt az első olyan önkormányzati választás, amelyen egyetlen megyei szervezet sem állított közgyűlési listát Tolna megyében.) A jelöltek száma kiegyenlítetten oszlott el az egyes listák között: az MSZP 17, a Jobbik 18, míg a Fidesz-KDNP 23 jelölttel vágott neki a választásoknak. Jelöltek A Fidesz-KDNP listájának élén a megyei közgyűlés hivatalban lévő elnöke, Puskás Imre, míg az MSZP listájának elején egy korábbi elnök, Frankné Kovács Szilvia szerepelt. (A szavazólapokon a listák első öt helyezettje szerepelt.) A szavazás menete A választásokat 2010. október 3-án, vasárnap bonyolították le. A választópolgárok reggel 6 órától kezdve adhatták le a szavazataikat, egészen a 19 órás urnazárásig. Rendkívüli eseményről nem született tudósítás. Részvétel A 168 ezer szavazásra jogosult polgárból 82 ezer vett részt a választásokon (49%), közülük több mint három és fél ezren érvénytelenül szavaztak (4,4%). A közgyűlésbe jutáshoz szükséges szavazatszám az önálló listáknál 3 929, a közös listák esetében pedig 7 858 volt (az érvényes szavazatok 5, ill. 10%-a). Eredmény A legtöbb szavazatot toronymagasan a Fidesz-KDNP (64%) listája kapta. Második helyen az MSZP (22%) végzett, a Jobbik (14%) harmadik lett. Az új közgyűlés Az új közgyűlés az alakuló ülésén, 2010. október 14-én újraválasztotta a hivatalban lévő elnököt, Puskás Imrét, a FIDESZ-KDNP listavezetőjét (11 igen szavazattal). Főállású alelnökké Kapitány Zsoltot, társadalmi megbízatású alelnökké Pálos Miklóst választották meg - mindketten a FIDESZ-KDNP képviselői (11-11 érvényes szavazattal). A közgyűlésben két képviselőcsoport jött létre: FIDESZ-KDNP (10 tag), MSZP (3 tag). Frakció nélkül, függetlenként végezhette a munkáját a Jobbik két képviselője. Maggie Smith Dame Margaret Natalie "Maggie" Smith (Ilford, Essex, Anglia, 1934. december 28. –) kétszeres Oscar-díjas, négyszeres Emmy-díjas és háromszoros Golden Globe-díjas angol színésznő. Élete Maggie Smith 1934. december 28-án született Angliában Nathaniel Smith és Margaret Little gyermekeként. Tanulmányait az Oxford Playhouse Schoolban végezte. 1952-ben debütált Oxfordban, majd egy londoni revüben dolgozott. Több londoni színházban és a Broadway-n is játszott. 1958 óta szerepel filmekben. Színházi szerepei (Zárójelben a szerző) 1952: Vízkereszt, vagy amit akartok 1952: Akit arcul csaptak ( Andrejev ) 1952: Hamupipőke 1953: Rookery Nook (Ben Travers) 1953: Housemaster (Ian Hay) 1953: Sör és perec ( Maugham ) 1953: The Love of Four Colonels 1954: The Ortolan 1954: Don't Listen Ladies 1954: A revizor 1954: A levél ( Maugham ) 1954: A Man About The House 1954: On the Mile 1954: Oxford Accents 1954: Theatre 1900 1954: Listen to the Wind 1955: The Magistrate (Wing Pinero) 1955: A rágalom iskolája 1956: New Faces of '56 1957: Share My Lettuce 1958: The Stepmother 1959: The Double Dealer ( Congreve ) 1960: What Every Woman Knows (J. M. Barrie) 1960: Az orrszarvú ( Ionesco ) 1960: Strip the Willow 1961: The Rehearsal (George Villiers) 1962: The Private Ear and The Public Eye 1963: Mary, Mary (Jean Kerr) 1963: The Recruiting Officer (George Farquhar) 1964: Othello 1964: The Master Builder ( Ibsen ) 1964: Hay Fever ( Noël Coward ) 1965: Sok hűhó semmiért 1965: Trelawny of the Wells (Wing Pinero) 1966: Júlia kisasszony ( Strindberg ) 1966: Black Comedy (Peter Shaffer) 1966: A Bond Honoured 1969: The Country Wife (William Wycherley) 1970: The Beaux Stratagem (George Farquhar) 1970: Hedda Gabler ( Ibsen ) 1971: Design for Living ( Noël Coward ) 1972: Private Lives (Noël Coward) 1973: Pán Péter (J. M. Barrie) 1974: Snap 1975: Private Lives (Noël Coward) 1976: Így él a világ 1976: Antonius és Kleopátra 1976: Három nővér 1976: A Testőr ( Molnár Ferenc ) 1977: Szentivánéji álom 1977: III. Richárd 1977: Ahogy tetszik 1977: Hay Fever (Noël Coward) 1978: Macbeth 1978: Private Lives (Noël Coward) 1979: Night and Day (Tom Stoppard) 1980: Sok hűhó semmiért 1980: Sirály 1980-81: Virginia 1984: Így él a világ 1985: The Interpreters 1986: The Infernal Machine 1987: Coming Into Land 1987: Lettice and Lovage (Peter Shaffer) 1990: Lettice and Lovage 1993: Bunbury ( Oscar Wilde ) 1994-95: Three Tall Women ( Edward Albee ) 1996: Talking Heads (Alan Bennett) 1997: A Delicate Balance (Alan Bennett) 1999: A kertbérlő (Alan Bennett) 2002: The Breath of Life (David Hare) 2004: Talking Heads (Alan Bennett) 2007: The Lady From Dubuque ( Edward Albee ) Díjak és jelölések 1966 – Golden Globe-jelölés – a legjobb drámai színésznő ( Othello ) 1966 – Oscar-jelölés – a legjobb női epizódszereplő ( Othello ) 1970 – Oscar-díj – a legjobb színésznő (Brodie kisasszony virágzása) 1970 – Golden Globe-jelölés – a legjobb drámai színésznő (Brodie kisasszony virágzása) 1973 – Golden Globe-jelölés – a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (Utazás nagynénémmel) 1973 – Oscar-jelölés – a legjobb színésznő (Utazás nagynénémmel) 1979 – Oscar-díj – a legjobb női epizódszereplő (Kaliforniai lakosztály) 1979 – Golden Globe-díj – a legjobb vígjáték- vagy musicalszínésznő (Kaliforniai lakosztály) 1979 – BAFTA-díj – Legjobb női alakítás jelölés (Kaliforniai lakosztály) 1987 – Golden Globe-díj – a legjobb női epizódszereplő ( Szoba kilátással ) 1987 – Oscar-jelölés – a legjobb női epizódszereplő ( Szoba kilátással ) 2000 – Emmy-jelölés – a legjobb női epizódszereplő TV filmben (Copperfield Dávid) 2000 – BAFTA-díj – Legjobb női mellékszereplő (Tea Mussolinivel) 2002 – Oscar-jelölés – a legjobb női epizódszereplő (Gosford Park) 2002 – Golden Globe-jelölés – a legjobb női epizódszereplő (Gosford Park) 2003 – Emmy-díj – a legjobb színésznő TV-filmben (Túlélők háza) 2004 – Golden Globe-jelölés – a legjobb színésznő tv-filmben (Túlélők háza) 2005 – Európai Filmakadémia – Legjobb női alakítás jelölés (Hölgyek levendulában) 2012 – Golden Globe-jelölés – a legjobb színésznő tv-filmben ( Downton Abbey ) 2013 – Golden Globe-jelölés – a legjobb színésznő (Quartet) 2013 – Golden Globe-díj – a legjobb színésznő tv-filmben ( Downton Abbey ) 2013 – Golden Globe-jelölés – a legjobb színésznő (A kertbérlő) Isikava prefektúra Isikava prefektúra Japánban, a Honsú szigeten, Csúbu régióban fekszik. Fővárosa Kanazava. Városok 10 város található ebben a prefektúrában. Kecskeméti Lipót Kecskeméti Lipót (Kecskemét, 1865. február 27. – Nagyvárad, 1936. június 8.) rendkívül nagy tudású és tevékeny rabbi, zsidó irodalomtörténész, bibliakutató. Élete, munkássága A középkori zsidó költők foglalkoztatták, verseikből lefordított egy kötetre valót (Zsidó költőkből. Budapest, 1887), róluk írt dolgozatával doktorált Budapesten (1888), s ennek egy részlete könyv alakban is megjelent (Pokol a középkori zsidó költészetben. Budapest, 1888). Középkori zsidó költőket fordított magyarra és zsidó vallástörténeti tanulmányokat írt. A nagyváradi hitközség rabbijává választotta (1890); mint főrabbi, kitűnő szónokként vált ismertté, a magyar nyelv művésze volt, beszédeit Ady Endre is meghallgatta, s cikkben emlékezett meg egy bibliai tárgyú előadásáról, melyet a budapesti unitárius templomban tartott (1903). A Szigligeti Társaság tagja volt. Szembeszállott mindennemű vallási elzárkózással, nem fogadta el a cionizmust. A bibliakritika módszerével megírt két – egyenként háromkötetes – irodalomtörténeti műve jelent meg Jeremiás és Ézsaiás próféták könyveiről (Budapest, 1932, Nagyvárad, 1935). A 70. születésnapján elhangzott beszédeket ünnepi kötetbe foglalták (Nagyvárad, 1935). A trianoni békediktátum után 1929 őszén a román hatóságok által bezárt állami fő reáliskolai tanárokból és diákokból létrehozta a zsidó gimnáziumot. Ez öt évig magyar tannyelvvel működött, utána át kellett térniök román tannyelvre és Kecskeméti gyűjtésének köszönhetően az épületet emelettel bővítették. Így újból nyilvánossági jogot kaptak. Az intézet később felvette jótevője nevét: Kecskeméti Lipót Izraelita Líceum. Noha megválasztották pesti főrabbinak, Kecskeméti Lipót Nagyváradon maradt. A Független Újság-ban megjelent nekrológja idézi egy mondatát, amelyet annak a román miniszternek mondott, aki felrótta neki a magyarsággal való szolidaritását: „A magyarság mellett voltam jó sorsában. Most, balsorsában ne tartsak ki oldalán? Én elismerem az új helyzetet, de ha máról holnapra más lennék és megtagadnám a magyar közösséget, Önök vetnének meg engem és vádolnának opportunizmussal!” Kecskeméti rabbi sífelirata a nagyaváradi zsidó temetőben: „Tanultam, írtam, eskettem, temettem, igét hirdettem a zsidóságnak, az igaz embereknek a zsinagógában- nem sokszor, de sokat, koldultam némelyekért, a közösségért- nem sokat, de gyakran… Belefáradtam a szavakba… De az imáim mégis folytatódnak, az örökkévalóságba: Áldd meg drága Isten, áldd meg közösségemet!” Síremlékét Színi Sebő Zoltán szobrász mintázta. Művei Zsidó költőkből (fordítások), Budapest, 1887 Pokol a középkori zsidó költészetben, Budapest, 1888 Halottas szertartások az ősi Izraelben, 1897 Kánaáni bűvész alakok, IMIT Budapest, 1900 A prófétai erkölcsvallásnak legelső községe, 1904 Az Exilium első éveinek hatása Izrael vallására, IMIT, Budapest 1909 Egy zsidó vallás van-e, több-e? Nagyvárad, 1913 Jeremiás proféta és kora (I-III.) Budapest, 1932 Ézsajás (I-III.) Budapest, 1935 Pánkromatikus film A pánkromatikus film a fekete-fehér fényképfilmek olyan típusa, amely a látható fény minden hullámhosszára érzékeny, így a pánkromatikus film a látvány valósághű képét tudja rögzíteni. Majdnem minden modern filmanyag pánkromatikus, de néhány ortokromatikus típus nem minden hullámhosszra érzékeny. A természetes formájú ezüst-halogenid emulziók sokkal érzékenyebbek a kék és az ultraibolya sugárzásra mint a zöld és a vörös hullámhosszra. Hermann W. Vogel német kémikus fedezte fel, hogy miképp lehet az érzékenységet a zöld, és később a narancs tartományban növelni úgy, hogy az érzékenységet növelő festékanyagokat adott az emulzióhoz. Ezt a technológiát azonban csak röviddel halála után, az 1900-as évek elején sikerült annyira továbbfejleszteni, hogy eredményképp a teljesen pánkromatikus film előálljon. A digitális formájú pánkromatikus képeket napjainkban egyes modern műholdak alkalmazzák földfelszíni fényképezés során (mint amilyen a QuickBird és az IKONOS), mivel ezek a képek jelentősen nagyobb felbontást biztosítanak a multispektrális képalkotáshoz képest. Például a QuckBird műhold pánkromatikus képein egy pixelnek 60x60 centiméter felel meg, míg a multispektrális képeken ez az érték 2,4x2,4 méter. Gare de Nortkerque Gare de Nortkerque vasútállomás Franciaországban, Nortkerque településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lille–Fontinettes-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Pont-d'Ardres Gare d’Audruicq Ábrahám János (orvos) Ábrahám János (Budapest, 1903. június 28. – Budapest, 1940. szeptember 20.) orvos, szülész-nőgyógyász. Élete Örmény eredetű családban született, 1927-ben kapott általános orvosi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Később letette a szülész-nőgyógyász szakorvosi vizsgát is. 1927 és 1936 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Szülészeti Klinikán mint egyetemi tanársegéd dolgozott, 1936-tól 1940-ig magánpraxist működtetett Budapesten. Munkásság kiterjedt a szülészeti komplikációk műtéti megoldásaira, valamint a súlyos szívbetegségek és a terhesség összefüggéseinek vizsgálatára. Főbb művei Koponya mellett előesett kar szülészeti jelentősége (Orvosképzés, 1934) Magas, egyenes állás fejtetőtartás mellett (Orvosképzés, 1935) Terhesség és szívbaj (Orvosképzés, 1936) Koszmosz–47 A Koszmosz–47 (oroszul: Космос–47) a szovjet Voszhod (Vosztok 3KV) űrhajó személyzet nélküli tesztrepülése volt. Küldetés A Voszhod-program háromszemélyes, ember nélküli (átlagos súlyú bábukat elhelyezve) űrhajó világűrbeli technikai próbája. Az űrverseny következtében csak egyetlen kísérleti repülést végezhettek. Leszálláskor az űrhajósoknak a kabinban kellett maradniuk (nem tudtak katapultálni, nem állt rendelkezésre szkafander). Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. 1964. október 6-án a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Voszhod (8K71) hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája a közeli kozmikus térségben, 90 perces, 64.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 174 kilométer, az apogeuma 383 kilométer volt. Hasznos tömege 5320 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, szolgálati ideje maximum 12 nap. A visszatérő modul 2900 kilogramm, átmérője 2.3 méter, térfogata 5.2 köbméter (az űrhajósok 1.6 köbméteres területen helyezkedhettek el). A felső részén alakították ki a technológiai egységet, ide helyezték az ejtőernyőket, a ki/bejártai ajtót. Kívülre szerelték a navigációs gázfúvókákat, a fékező rakétákat. 1964. október 7-én 1 napos kísérleti repülést követően, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. David Seaman David Andrew Seaman (Rotherham, 1963. szeptember 19. –) visszavonult angol labdarúgó-kapus. Életpályája 1981-től a Leeds United játékosa volt, de itt egy meccsen sem szerepelt, fejlődése érdekében 1982 augusztusában Eddie Gray menedzser kölcsönadta a negyedosztályú Peterborough Unitednek. David sosem tért vissza a kék-sárgákhoz, mivel 1984-ben leigazolta őt az akkor második ligás Birmingham City. Az első ott töltött évében azonnal feljutott csapatával az első osztályba, de egy szezon után vissza is csúsztak a második vonalba. Seaman ekkor a Queen's Park Rangershez igazolt. Ebben az akkoriban magasan jegyzett klubban könyvelhette el első válogatottbeli meghívását. 1988 novemberében be is mutatkozott Bobby Robson háromoroszlánosai között a Szaúd-Arábia elleni barátságos mérkőzésen. Egy igazolást már elmulasztott 1990-ben George Graham, az Arsenal FC vezetőedzője, de Seamant sikerült megszereznie, aki felváltotta a már 1982 óta a klubnál védő John Lukicot. A debütálása előtt már Peter Shilton után második számú kapusként kint volt az 1990-es vb-n. Az Arsenal drukkerek elvárásai nagyok voltak az 1,3 millió fontos vételár miatt, de Bob Wilson (korábbi Ágyús kapus), személyi trénere nagy lehetőségeket látott benne, és odaadta neki azt a trikót, amelyben az 1970-'71-es duplázás során minden meccsen magán viselt. David ezt egész arsenalos karrierje során viselte. Sikeres időszakot töltött el itt: az első szezonban 38 meccsen mindössze 18 gólt kapott – bajnok is lett az Arsenal! Az 1992-es Eb-re nem vitte ki őt Graham Taylor, helyette Chris Woods és Nigel Martyn ment el a kontinensbajnokságra. 1993-ban Ligakupát és FA-kupát is nyert, egy évvel később pedig a KEK-et is elhódította klubjával. Terry Venables-nél, az új szövetségi kapitánynál biztos pont volt a válogatottban, és 2002-ig az is maradt. 1995-ben Graham-et menesztették, de a KEK-fináléba ismét bejutott a csapat, de ott a hosszabbításban Nayim félpályáról megeresztett lövését Seaman csúnyán elnézte, ez egy gyakran felemlegetett hibája maradt, holott bravúrkapus volt. A döntőt a Zaragoza nyerte. Az 1996-os, hazai rendezésű Eb-n a háromoroszlánosok az elődöntőig meneteltek. Wenger, aki 1996-tól dolgozik a kklubnál, nagyon megbecsülte Seamant. 1998-ban, a duplázásban jelentős szerepet vállalt, ezért a vb-n is biztos helye volt a Glenn Hoddle által dirigált angol gárdában. Egy szezonnal később David rekordot döntött: 38 meccsen mindössze 17(!) gólt kapott a Premier Leagueben. A következő évet viszont szívesen elfelejtené: mire fölépült sérüléséből, kiesett a formából, az Ágyúsok kikaptak az UEFA-kupa fináléjában az isztambuli Galatasaray ellenében, illetve az Eb-n, mely Hollandiában illetve Belgiumban került megrendezésre, az angolok meglepetésre már a csoportkörben kiestek, mivel harmadik helyen végeztek a portugálok és Románia mögött. 2002-ben klubjával ismét duplázott, de a világbajnokság kellemetlen élmény marad számára: Ronaldinho szabadrúgásgóljában igencsak benne volt; kiesett a szigetország csapata. 2003-ban még egy szövetségi, azaz FA-kupát zsebelhetett be, de végül, miután Arséne Wenger megmondta, hogy a következő idénytől csak cserekapusként számít rá, a Manchester City-hez távozott. Az Arsenal történetében ő szerepelt legtöbbet kapusként: 565 mérkőzésen játszott. 2003 nyarán a kapus a Manchester Cityhez távozott, ahol első számú hálóőrnek számított. A következő év januárjában megsérült a válla, lecserélték – ez volt utolsó profi mérkőzése, visszavonult. Utódja a szintén válogatott David James lett. Erősségei: jó reflexek, jól zárta a szöget, nagy tizenegyesölő volt. Gyengéi: két gólt varrnak nagyon a nyakába a kritikusok (Ronaldinho, Nayim), illetve azt a találatot, amikor a San Marino-i csatároknak mindössze 8 másodperc kellett ahhoz, hogy bevegyék kapuját, bár ebben a védő, Stuart Pearce is vétkes volt. Visszavonulása után televíziós pályafutásba kezdett, rövid karakterszerepeket játszott, televíziós vetélkedőkben volt játékvezető (BBC). Sikerei, díjai Tournoi de France győztes: 1997 First Division Championship / FA Premier League bajnok (3): 1991, 1998, 2002 FA Kupa győztes (4): 1993, 1998, 2002, 2003 Liga Kupa győztes: 1993 KEK győztes: 1994 Hacettepe SK A Hacettepespor vagy Hacettepe SK egy török labdarúgócsapat, székhelye Ankarában található. 2008 júliusáig Gençlerbirliği OFTAŞ néven működött. A 2006-07-es szezonban megnyerték a török másodosztályt, így a következő idénytől már a legmagasabb osztályban indulhatnak. Korábbi neve ASASSpor volt, ezen néven 1999-től 2001-ig küzdött a felkerülésért. 2003-ban csődbe ment a klub, emiatt a Gençlerbirliği SK megvásárolta és a nevét megváltoztatta Gençlerbirliği ASASSpor-ra. 2006-ban a két klub megegyezett, hogy az ASASSpor a Gençlerbirliği fiókcsapatává vált. 2008 júliusában változtatták nevüket Hacettepe SK-ra. A feljutást követően gondot jelentett, hogy a két klub egy osztályban akart indulni. A Török Labdarúgó-szövetség úgy oldotta fel ezt az ellentétet, hogy külön elnökség esetén engedélyezte az OFTAŞ indulását. Jelenlegi játékosok 2008. június 4-én: (*) kölcsönben a Gençlerbirliği-től 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság (selejtező – D csoport) A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének D csoportjának mérkőzéseit tartalmazó lapja. A csoportban hat válogatott, Németország, Írország, Lengyelország, Skócia, Grúzia és Gibraltár szerepelt. Tabella Az Európa-bajnokság selejtezőjében ha két vagy több csapat a csoportmérkőzések után azonos pontszámmal állt, akkor a következő pontok alapján állapították meg a sorrendet: több szerzett pont az azonosan álló csapatok között lejátszott mérkőzéseken jobb gólkülönbség az azonosan álló csapatok között lejátszott mérkőzéseken több szerzett gól az azonosan álló csapatok között lejátszott mérkőzéseken több idegenben szerzett gól az azonosan álló csapatok között lejátszott mérkőzéseken jobb gólkülönbség az összes csoportmérkőzésen több szerzett gól az összes csoportmérkőzésen több idegenben szerzett gól az összes csoportmérkőzésen jobb Fair Play pontszám jobb UEFA-együttható Mérkőzések Az időpontok közép-európai idő szerint értendők. Vibrafon A vibrafon (elnevezése a latin vibrare – rezegni szóból) dallamjátszó ütőhangszer. Az 1920-as években találták fel. Először a dzsesszben alkalmazták. Könnyűfém lapjainak elrendezése klaviatúraszerű. Hangterjedelme: f-f3. Különböző keménységű ütőkkel játszanak rajta. A megütött lapok alatt cső alakú, hangolt rezonátorok helyezkednek el. A felső csővégeken lévő elektromos meghajtású forgószelepek váltakozva nyitják és zárják a rezonátorokat, így jön létre a vibrafonra jellemző hangzás. A zenész a szelepek fordulatsebességének változtatásával módosíthatja a vibratót. Egy-egy hang időtartamát hangfogó szerkezettel (pedállal) szabályozzák. Híres vibrafonosok Gary Burton David Friedman Lionel Hampton Milt Jackson , ( Modern Jazz Quartet ) Beamter Jenő Dave Samuels Szaniszló Richárd Tommy Vig Vibrafon a komolyzenében Alban Berg : Lulu, 1937 Darius Milhaud : Koncert vibrafonra és marimbára, 1947 Pierre Boulez : Le marteau sans maître, 1954. Tommy Vig : Concerto klarinétra, vibrafonra és zenekarra, Concerto vibrafonra és zenekarra Neurológia A neurológia egy orvosi szakterület, amely az idegrendszer rendellenességeivel foglalkozik. Pontosabban az összes olyan betegség diagnosztizálásával és gyógyításával, amelyek kapcsolatba hozhatóak a központi- és a perifériás idegrendszerrel. A neurológus egy neurológiára specializált orvos, akinek feladata a neurológiai rendellenességek kivizsgálása, diagnosztizálása és kezelése. A neurológusokat bevonhatják klinikai kutatásokba és –vizsgálatokba, valamint alapkutatásokba és transzlációs kutatásokba. A neurológia sebészi megfelelője az idegsebészet. Munkaterület Nagyszámú neurológiai rendellenességet írtak már le. Ezek érinthetik a központi idegrendszert (agy és gerincoszlop), vagy a perifériás idegrendszert. Kvalifikációk Az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában azok az orvosok lehetnek neurológusok, akik teljesítik a neurológiai posztgraduális képzést az orvosi iskola után. A neurológusok általában legalább 10-13 évet töltenek az egyetemi képzéssel és a klinikai gyakorlattal, mielőtt elkezdik az orvosi praxist. A gyakorlatba beletartozik négy év egyetemi képzés, egy orvosi diploma megszerzése (D.O. vagy M.D.), valamint további négy év tanulás, utána pedig három vagy négy év rezidensi képzés a neurológia területén. A négyéves rezidensi képzés áll egy év általános orvosi képzésből, amelyet három év neurológiai követ. A neurológusok egy része további 1-2 éves ösztöndíjas programban is részt vesz a rezidensképzést követően. A neurológusok foglalkozhatnak például az agysérültekkel, epilepsziásokkal, klinikai neurofiziológiával, alvás- és vaszkuláris orvoslással. Sok neurológus további specializációs képzéseket is elvégez a fentiek után. Németországban egy év pszichiátriai gyakorlat kötelező a neurológiai rezidens képzés elvégzéséhez. Az Egyesült Királyságban és Írországban szintén hasonlóan hosszú képzési rendszer alakult ki. 20-30 évvel ezelőtt a neurológusok egy része még dolgozott pár évet egy pszichiátriai intézményben, hogy megszerezze a pszichológiai orvosi diplomát. Egy kutatási periódus elvégzése lényeges, emellett magasabb tudományos fokozat megszerzése segítheti a karrier előrehaladását. A neurológusok egy része a rehabilitációs orvoslás területére kerül (az USA-ban ezt pszichiátriaként ismerik), hogy ott ideggyógyászati rehabilitációra specializálódjon, amelybe beletartozhatnak agyvérzéses és agysérült betegek is. Testi kivizsgálás A neurológiai vizsgálat során a neurológus áttekinti a páciens kórtörténetét, különös figyelemmel az aktuális állapotra. A páciensen ezután egy neurológiai vizsgálatot végeznek el. A vizsgálat ellenőrzi a mentális állapotot, a kraniális idegek (beleértve a látás) funkcionálását, az erőt, a koordinációt, a reflexeket és az érzékelést. Ezek a tesztek segítenek eldönteni azt, hogy a probléma idegrendszeri eredetű-e és ha igen, akkor mely területre lokalizálható. A pontos lokalizáció kulcsfontosságú, mert a neurológus ez alapján állítja fel a differenciáldiagnózist. További tesztek lehetnek szükségesek a diagnózis megerősítése érdekében, valamint ezek segítségével lehet meghatározni a megfelelő terápiát és kezelést. Klinikai feladatok Általános esetek A neurológus felelős a fent említett kondíciók diagnózisáért és kezeléséért. Amennyiben műtéti beavatkozás szükséges, a neurológus átadja a beteget egy idegsebésznek. Néhány országban a neurológus felelőssége az agyhalál megállapítása, ha a beteg halottnak tűnik. A neurológusok gyakran foglalkoznak örökletes (genetikai) betegségekkel, amikor a legfőbb tünetek neurológiai eredetűek – az esetek nagy részére ez igaz. Gyakran hajtanak végre lumbálpunkciót (gerinccsapolást). Neurológusok egy része gyakran egy alterülettel foglalkozik, mint demencia, mozgásos zavarok, fejfájások, epilepszia, alvászavarok, krónikus fájdalom kezelése, sclerosis multiplex vagy neuromuszkuláris betegségek. Más területekkel való átfedés Országonként eltérés mutatkozik abban, hogy a neurológia milyen más területekkel mutat átfedést. Akut fejtraumával gyakran az idegsebész foglalkozik, ennek következményeit viszont neurológus vagy rehabilitációban specializált orvos is elvégezheti. Az agyvérzéssel tradicionálisan a belgyógyász foglalkozik, de a vaszkuláris neurológia és az intervenciós neurológia megjelenésével igény mutatkozik az agyvérzésre specializálódott orvosokra. Néhány idegrendszeri fertőzéssel az erre specializálódottak foglalkoznak. A legtöbb kevésbé súlyos fejfájásos esetet gyakorlaton lévők diagnosztizálják és kezelik, emellett a derékfájásos esetekkel is ők foglalkoznak, jóllehet utóbbinál elképzelhető konzultáció neurológussal vagy sebésszel. Alvászavarokat kezelhet pulmonológus vagy pszichiáter is. Klinikai neuropszichológusoknak gyakran kikérik a szakvéleményét a differenciáldiagnózis felállítása miatt, rehabilitációs stratégiák tervezéséhez, kognitív erősségek és gyengeségek dokumentációjához és idő elteltével bekövetkező változások mérésére (például abnormális öregedés vagy demencia fejlődésének azonosítására). Kapcsolat a klinikai neurofiziológiával Néhány országban (pl. USA és Németország) a neurológusok specializálódhatnak klinikai neurofiziológiára. E területhez tartozik az EEG, az idegvezetési vizsgálatok, a MEG és a kiváltott potenciálok is. Más országokban ez egy független területet alkot (pl. Egyesült Királyság vagy Svédország). Átfedés a pszichiátriával Jóllehet néhányan a mentális betegségekről úgy gondolkodnak, mint a központi idegrendszerre ható neurológiai rendellenességekről, hagyományosan külön tekintendőek és pszichiáter foglalkozik velük. Az Amerikai Pszichiátriai Újság egyik 2002-es számában a Harvard Orvosi Iskolájának dékánja és neurológus professzora, Joseph B. Martin, úgy nyilatkozott, hogy „a két kategória elválasztása önkényes, gyakran bizonyított tudományos megfigyelések helyett a hit befolyásolja. És a tény, hogy az agy és az elme egy és ugyanaz még erőltetettebbé teszi az elválasztást” (Martin, 2002). A neurológiai betegségeknek gyakran van pszichiátriai megnyilvánulásuk, például agyvérzés utáni depresszió, Parkinson-kór következtében megjelenő depresszió vagy demencia, Alzheimer- vagy Huntington-kórnál megjelenő kedvváltozás, kognitív diszfunkciók megjelenése. Ebből is látható, hogy biológiai szempontból nem minden esetben éles a határ a neurológia és a pszichiátria között. A 20. század nagy részében uralkodó pszichoanalitikus teóriát felváltotta a farmakológiai központúság. A nagy mértékű fejlődés ellenére az agytudomány nem érte el azt a pontot, amikor a tudósok vagy a klinikusok pontosan rá tudnak mutatni patológiai abnormalitásokra, amik megbízható jelei lehetnek a mentális zavaroknak. The Sand Witch Project A The Sand Witch Project a Totál Dráma Akció című kanadai animációs sorozat kilencedik epizódja. Leírás A versenyzők kint állnak a lakókocsik előtt, és hirtelen Chris leesik az egyik stúdió tetejéről, és felnyársalódik egy lámpára. De kiderül, hogy csak filmtrükk volt. A zsebébe rakott egy zacskó művért, és a közepén mágneses lámpát pedig hirtelen lekapta, és aláfeküdt. Ezután Chris elmondja, hogy mi a próba. A horrorpróba első feladata az, hogy csapaton belül mindenki választ egy társat, akit meg kell ijesztenie. Amelyik csapatban a legerősebbek a sikítások, az nyer. Amikor DJ nem tudja megijeszteni Haroldot, akkor a Séf kiugrik az egyik fa mögül, és segít neki, így a Pullerek nyerik a próba első részét. A próba második részében klasszikus horror-jeleneteket kell előadni. Az egyik az, hogy Heathernek és Duncannek meg kell csókolniuk egymást egy kanapén, egy kísértetházban. Owennek és Izzy-nek más feladata lenne, de ők megcsinálják azt, amit Duncannek és Heathernek kellett volna. De közben DJ ijeszti meg őket, megint a Séf segítségével, így a próbát a Pullerek nyerik. Ezután a Pullerek visszamennek a lakókocsikhoz, A Manok pedig elmennek Chrissel az ebédlőbe. Az ebédlőben Chris mesél egy történetet a Manoknak egy biztonsági őrről, aki ott halt meg, és halála előtt sikolyokat hallott. A Manoknak az a feladatuk, hogy egy éjszakát eltöltsenek az ebédlőben, anélkül, hogy kimennének onnan. Lindsay kinevezi magát csapatkapitánynak. Ezután Chris elmegy a Pullerekhez, és azt a feladatot adja nekik, hogy érjék el, hogy a Manok kirohanjanak a sátorból, és akkor viszik a próbát. Miközben a Manok kártyáznak a sátorban, Harold előáll egy olyan ötlettel, amelyet Pityu bácsi Varázs Táborában tanult. Egy zsinóron belógatnak a sátorba egy paplannal letakart focilabdát, ami szellemnek néz ki. A Manok majdnem kirohannak a sátorból, de Lindsay megállítja őket, mert a szellemjelző, amit Christől kaptak, nem mutat semmit. Ezután Duncan ötlete következik. A Pullerek bekenik a sátor falát ketchuppel, ami átfolyik a falon. A Manok megijednek, és azt hiszik, hogy véres a fal. Izzy úgy gondolja, hogy az nem igazi vér, és ezért megnyalatja Owennel a falat. Owen persze rájön, hogy az nem vér. Ezután jön LeShawna ötlete. Duncan lekapcsolja az áramot a sátorban, Harold pedig felmászik a gerendára, amiről lelógatja Heathert, aki beöltözik a halott biztonsági őrnek. A Manok annyira megijednek, hogy elkezdenek rohanni a sátor kijárata felé, de Lindsay megint megállítja őket, mert a szellemmérő nem mutat semmit. DJ a sarokból hozzádob egy követ a szellemmérőhöz, ami ettől a maximumot mutatja. Ekkor Lindsay is sikítani kezd, és mind kirohannak a sátorból, és ezzel a Fókusz Pullerek nyerik a próbát. A kiszavazásnál végül Lindsay és Justin marad, de amikor Chris kimondaná az "ítéletet", DJ odamegy, és kiszavaztatja magát. Mindenkinek elmondja, hogy titkos szövetséget kötött a Séffel. Owen rájön, hogy ő csinálta az összes kaját. Duncan azt javasolja, hogy inkább szavazzák ki a Séfet. De DJ úgy dönt, hogy ő megy el, mert így a mamája büszke lesz rá. Koszmosz–480 Koszmosz–480 (oroszul: Космос 480) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Geodéziai műhold. Küldetés A Szfera program feladata a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal (3-6 ívmásodperc) történő meghatározása. Méréseivel rögzítették a kontinensek egymástól való távolságát, feltárták a geofizikai jellegű fizikai jelenségeket. Jellemzői Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586 (OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO). Megnevezései: COSPAR: 1972-019A; GRAU-kód: 11F621; Kódszáma: 5905. 1972. március 25-én a Pleszeck űrrepülőtérről, az LC–132/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 109,1 perces, 82,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1173 kilométer, az apogeuma 1200 kilométer volt. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését antennák beépítésével segítették. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Jaguar S-Type A Jaguar S-Type egy családi autónál nagyobb kivitelű személyautó, melyet a Jaguar Cars autógyártó gyártott 1999 és 2000 között az angliai Birminghamben. A modellcsalád az 1963-as S-Type újabb változata. A modellcsalád kisebb ráncfelvarráson esett át 2005-ben. A Jaguar S-Type Birmingham Castle Bromwich nevű városrészében készült a Jaguar autógyár üzemében. Tervezője Geoff Lawson 1995-ben tervezte. Az első S-Type modellek (az "X200"-asok 1999–2002) U-alakú középkonzollal kerültek forgalomba, majd a későbbiekben választható érintőképernyős navigációs rendszerrel voltak felszerelve 2003-tól kezdve. A hagyományos ugró jaguárt ábrázoló motorház díszítés választható elem volt, amely baleseteknél letört az EU és az amerikei biztonsági szabályoknak megfelelően. A fotográfia története A fotográfia története a 19. század elejére nyúlik vissza. A társadalom minden szintjén tömeges igény jelentkezett a valóságot legteljesebben megközelítő ábrázolás rögzítésére. Már nem tartották elsőrendűnek a képek mitológiai és vallásos mondanivalóját. Fontosabbnak tűnt az ábrázolás hogyanja. A feltörekvő polgárság reális életszemlélete a valósághű ábrázolást kívánta meg. Ezt az igényt a fény felhasználásával készülő fényképek teljes mértékben kielégítették. Új formát jelentett az újra felfedezett valóság megmutatásában a korábban megszokott képzőművészeti (festmény, szobor) alkotásokhoz képest. Az új forma egyidejűleg új technológiát is életre hívott. A hagyományos festészetet, szobrászkodást felváltotta a viszonylag rövid idő alatt elsajátítható optikai-vegyészeti eljárás, a fényképészet. Az új technológia kétlépcsős volt, képrögzítésből és képelőhívásból állt. A képrögzítés története A fényképezés technikai feltételeit, vagyis a fény optikai és kémiai hatását már korábban ismerték. A fényképezőgép őse, a camera obscura képalkotását már az arabok is feljegyezték i. sz. 900 körül. Használata a 17. század óta széles körben elterjedt a művészek között. Az ezüstsók fényérzékenységét pedig a 18. század elején fedezte fel Johann Heinrich Schulze német vegyész. Mindehhez döntően hozzájárult a valósághű művészetábrázolás fő társadalmi bázisának, a polgárságnak a szemlélete. A 19. század legfőbb irányzata a Biedermeier, a gépek, a technika iránti tisztelet, modernség, illetve az ezek által a valósághű ábrázolásra való törekvés mintegy szükségszerűvé tette a fotográfia feltalálását. Az igény megjelenésével egyidejűleg, egymástól függetlenül több kutató is megoldotta a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének technikai problémáját. Az első fényképezőgépek egyszerű fadobozok voltak, amelyeknek egyetlen üvegdarabból csiszolt lencséi oly kevés fényt eresztettek a fényérzékeny lemezre, hogy a megvilágítási (expozíciós) idő több percig tartott. Emiatt a lefényképezendő személyeket különféle nyak- és testmerevítőkkel látták el, ezek a satuszerű szerkezetek biztosították, hogy a kliens ne mozduljon el a fényképezés ideje alatt. Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát Daguerre pártfogója, Arago, a nagy tekintélyű fizikus és csillagász 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Ugyanez év augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését. Ezt a napot, 1839. augusztus 19-ét, tekinthetjük a fényképészet megszületésének. Hatalmas sikerét jól példázza, hogy alig egy évvel a bemutató után, 1840-ben , már több mint 20 nyelven jelent meg leírás róla, többek között magyarul is. A sors fintora, hogy William Henry Fox Talbot 1839. január 31-én a londoni Royal Societynek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a talbotípia megelőzte a francia bejelentést, azonban olyan szabadalmi megkötések voltak rajta, melyek nem kelhettek versenyre a „világnak ajándékozott”, vagyis közkincs dagerrotípiától. A sors másik fintora, hogy Daguerre a magáról elnevezett dagerrotípiához nem sokat tett hozzá, azt gyakorlatilag Nicéphore Niépce dolgozta ki, azonban Niépce korai halála és a vele kötött szerződésen Daguerre nevét írták az első helyre, az elkészült képrögzítési eljárás is Daguerre nevét kapta. 1840 – William Fox Talbot kifejleszti a pozitív/ negatív eljárást, melyet fotogenetikus rajzoknak, később kalotípiának nevez illetve pert indít Daguerre ellen a fotográfia mint szabadalom tulajdonjogát illetően, 5 évvel korábbi eredményeire hivatkozva, de elveszti. Képrögzítés fejlődése A következő évtizedekben a képrögzítési eljárások fejlődése, a záridő rövidülése, a folyamatosan fejlődő technika vívmányainak felhasználása a fényképezőgépekben, illetve maga a fényképezőgép (a váz) és az objektívek fejlődése gyakran kihatott az uralkodó fényképészeti irányzatokra, stílusokra. A celluloid film 1887-es, majd az első, kifejezetten amatőr- és hobbifotósok számára kifejlesztett gép 1888-as kifejlesztésével és piacra dobásával, illetve az előhívólaborok megnyitásával George Eastman és Henry Strong cége, az Eastman Kodak Company több, mint egy évszázadra bebetonozta magát a vezető fotográfiai cégek közé, mely iparnak a XIX-XX. század fordulóján, illetve a XX. század első évtizedeiben gyakorlatilag egyeduralkodója volt. A Kodak által bevezetett újítások és üzleti modell a fotográfiát a tehetősebbek szórakozásából, illetve „különleges státuszából” köznapivá és szinte bárki számára elérhetővé tette. A Kodak 1930-ban bekerült a Dow Jones Ipari Átlagba, ahonnét csak 2004-ben került ki. Egyúttal az addig roppant változatos képméretek kezdeti sztenderdizálása is a Kodakon keresztül történt; fényképezőgépei és filmjei annyira elterjedtek voltak, hogy más film- és fényképezőgép-gyártók is az ő méreteikre gyártották eszközeik, filmjeik többségét. Ezzel párhuzamban más cégek is próbálkoztak saját sztenderdek felállításával, több-kevesebb sikerrel, mint például a Leica, mely 1925-ben hozta forgalomba a 35 mm-es filmet, ami mind a mai napig az „alapfilm”, azaz a legelterjedtebb filmméret mind fényképezésben, mind filmezésben. Első színes kép Az első színes képet az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben, erről olvashatunk Jean Vivié: A filmtechnika története és fejlődése művében is. A színes képek az 1910-es évekig ritkaságszámba mentek. Ezek többsége eredetileg fekete-fehér kép volt, melyet kézzel színeztek, utólag. Az első színes-filmet már 1907-ben forgalomba hozta a Kodak, mely az autokróm eljárásra épült. A színeket valósághűen visszaadó filmre, a színes fotográfia valódi megszületésére 1935-ig várni kellett, mikor a Kodak bevezette a piacra az előző évben kikísérletezett Kodachrome nevű filmjét. Természetesen nem a Kodak volt az egyetlen gyártó, de Európában kétségkívül igen elterjedt. A fényképészet története bizonyos mértékig összefonódik a Kodak fejlesztéseivel, kísérleteivel. 1876 – Ferdinand Hurter és Vero Charles Driffield elkezdte vizsgálni a fényképek érzékenységi jellemzőit, ebből teljesen új tudományág született, a szenzitometria, amely a fényérzékeny anyagok tulajdonságait kutatja. A kamera fejlődése 1937-ben Dr. Edwin Land több évnyi kutatómunka után megalapította Polaroid Corporation nevű cégét, hogy olyan kamerát fejlesszen ki, amely azonnal, ott helyben elő is hívja a képet. Eztán még tíz évnyi fejlesztő munka következett, mielőtt 1947. február 21-én bemutathatta 18×24 cm-es kameráját és a polaroid eljárást az Optical Society of America-nak. A kereskedelmi forgalomba kerülést követően jelentős sikereket ért el, noha a polaroidfilm 9-10-szer is drágább volt a normál filmnél, és kizárólag a Polaroid által gyártott kamerákba volt jó. Az első Polaroid diapozitív 1957-ben, míg az első színes Polaroid kép csupán 1963-ban készülhetett el. 1959-ben a Nikon Corporation forgalomba hozta a Nikon F nevű kameráját, amivel bevezette az F bajonettet, mint sztenderd kapcsolódási módot a fényképezőgép (a váz) és a különböző optikák között, így egy adott objektívet különböző Nikon gépeken is használni lehetett. Az ötlet olyan sikeresnek bizonyult, hogy rövid idő alatt az összes fényképezőgép- és objektívgyártó vállalat F bajonettel kapcsolta össze gépét és objektívjeit, nem mellesleg megteremtve ezzel a márkák ötvözésének újabb lehetőségét (pl. Leica gépen Nikon objektív, benne Agfacolor film). A Nikon F képkereső megoldása szintén hamar sztenderddé válik. Automata és digitális fényképezőgép Szintén 1959-ben került forgalomba az első teljesen automata fényképezőgép, az Agfa Optima. 1964-ben a Pentax kifejlesztette a TTL (through-the-lens, azaz az optikán keresztül) képkereső-rendszert, amivel a ma megszokott módon a keresőbe nézve közvetlenül az objektív által rajzolt kép vált láthatóvá. A videotelefonok kifejlesztésén fáradozó AT&T Bell Laboratories a kutatások számos „melléktermékének” egyikeként 1973-ban előállította a világ első digitális fényképezőgépét, melyet az általuk kifejlesztett CCD-vel felszerelve a cég egyik partnere, a Fairchild Semiconductor hozott forgalomba még abban az évben. A számítógépek rohamos fejlődésével együtt járt a digitális fényképezőgépek gyors fejlődése is, 1986-ra a Kodak digitális gépe már egy megapixeles képek készítésére is alkalmas volt, azonban ezek akkoriban körülményes előhívása és magas ára miatt egészen az 1990-es évek végéig, 2000-es évek elejéig gyakorlatilag alig voltak piaci forgalomban. Az első fényképezőgép, mely számítógépes fájl formátumban készített képet a Fuji DS-1P volt, 1988-ban, 16 megabájtos memóriakártyával, amit egy külön elem működtetett. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható digitális kamera a Dycam Model 1 (avagy Logitech Fotoman) volt. A CCD képszenzorral ellátott gép digitálisan tárolta a képeket és közvetlenül csatlakoztatható volt egy számítógéphez letöltés céljából. 1991-ben a Kodak piacra dobta a Kodak DCS 100-ast, a világ első digitális tükörreflexes fényképezőgépét, mely már az 1988-ban bevezetett JPEG sztenderdben készítette a felvételeket. A technika rohamos fejlődésével már csak idő kérdése volt, hogy mikor fogják a digitális gépek minőségben és elérhetőségben (árban) beérni a „hagyományos” masinákat. Flash kártya megjelenése 1995-ben a Casio QV-10-es gépe volt először felszerelve LCD kijelzővel, az első CompactFlash kártyát pedig az 1996-ban megjelent Kodak DC-25-ben lehetett használni. Szintén 1995-ben jelent meg a fényképezőgép és a videokamera első kereskedelmi forgalomban is elérhető digitális ötvözete, a rövid videók készítésére is alkalmas Ricoh RDC-1. Ezen gépek akkoriban gyakran horribilis ára (a Kodak DCS 100 például 13 000 dollárba került 1991-ben) azonban elriasztott szinte minden érdeklődőt. A „digitális áttörés” a Nikon D1 1999-es megjelenésével kezdődött, melynek hatezer dollár alatti ára és 2,74 megapixeles felbontása már érdemessé tette megvételre a gazdagabb műkedvelők és profi fényképészek számára. A digitális kamerák „totális áttörése” 2003-ban jött el, mikor a Canon forgalomba hozta a Canon EOS 300D-t , a „digitális lázadót”. Ezer dollár alatti ára és hat megapixel feletti felbontása a számítógépek elterjedésével együtt gyorsan népszerűvé tette a digitális fényképezőgépeket, amik csakhamar kiszorították a „hagyományos” masinákat a piacról, maga után vonva a fotólaborok és előhívó-üzletek gyors ütemű visszaszorulását, felszámolását. A jelen Napjainkban a fényképészet, mint önálló szakma, tulajdonképpen már alig-alig létezik. Ennek oka, a modern digitális rendszerű eszközök (fényképezőgépek, filmfelvevők, fényképezésre alkalmas mobiltelefonok) XX. század végi hihetetlen mértékű és gyorsaságú elterjedése a földtekén. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fényképezés tudománya (beállítás, különleges viszonyok közötti munka stb.) abszolút szükségtelenné vált volna. Mindenesetre csak profi cégek igénylik ilyen szakember munkáját a mostani időkben.[forrás?] A modern média oktatás része lett a fotográfia, mint művészet. Különböző felsőfokú oktatási intézmények, egyesületek, alapítványok meglehetős rendszerességgel hirdetnek fotópályázatokat, amelyek eredményeként meglepően jó munkák is születnek. Rendkívül fontos, hogy az utókor megismerje ezt az önálló művészeti ágat, amely két évszázadon keresztül kenyeret adott sok-sok embernek a fényképészet szakmája által. A megismerés egyik lehetősége múzeumok létesítése, támogatása, gyűjtemények kiegészítése, rögzítés az interneten minél tágabb körben, konferenciák rendezése, mint pl. a Magyar Nemzeti Múzeumban is történt 2011-ben. A feltalálók és eljárások Joseph Nicéphore Nièpce A diadalmaskodó új szemlélet – a megérett technikai lehetőségek birtokában – hívta életre 1839-ben a fényképi rögzítést mint az akkori legalkalmasabb eszközt a valóság képi tükrözésére. Néhány őt megelőző kutató – mint az angol Thomas Wedgwood és a cornwalli Humphry Davy – hiábavaló kísérletezése után a francia Nicéphore Nièpce-nek (1765–1833) sikerült 1826-ban (más források szerint 1827-ben) elsőként a camera obscurában kirajzolódott képet fényérzékeny anyagon, a fény hatására megkeményedő ún. júdeai aszfalton rögzítenie (Kilátás a dolgozószobából). Mivel azonban az ő, s más (Alphonse Louis Poitevin, illetve Joseph Albert bajor udvari fényképész) által is heliográfianak (fénynyomatnak) nevezett eljárása igen durva, rossz felbontóképességével és igen alacsony érzékenységével nem felelhetett meg a közönség elvárásainak, felfedezője még nem léphetett vele a nyilvánosság elé. A Nièpce ablakából az udvarát és a szomszéd házat ábrázoló felvétel, mely a világ első fennmaradt fényképe, feltehetőleg nyolc óra hosszat tartó megvilágítást igényelt. Őt és Daguerre-t közös ismerősük, a párizsi optikus Charles Chevalier mutatta be egymásnak 1826-ban. Louis Daguerre Nièpce kutatásait társaként folytató párizsi díszletfestő, Louis Jacques Mandé Daguerre (1787–1857) próbálkozásait viszont 1837-ben szerencse kísérte: a jódgőzzel kezelt, ezüstözött rézlemezen a keletkező ezüst-jodidból látens kép alakult ki, melyet Daguerre melegített higanygőzök segítségével tett láthatóvá. Az ezüst-jodid és a higany egymásra hatásaként a világos tónusokat, a fényeket adó ezüstamalgám jött létre, az árnyékokat pedig az ezüstalap sötétebb tónusai adták. Eljárásával hihetetlenül finom részleteket mutató, közvetlen pozitív kép alakult ki egyetlen példányban. A megvilágítatlan ezüst-jodidot Daguerre a további kémiai reakció kiküszöbölésére konyhasóval távolította el. (érdekesség: A munka oroszlánrészét Nièpce végezte el, Daguerre csak tökéletesítette az eljárást, de mivel Nièpce 1833-ban meghalt, Daguerre annak fiával új társulási szerződést kötött, melyben az eljárást már magáról nevezte el, és az ötlet tulajdoni hányadát a maga javára írta 60-40 arányban, így a francia kormány által fizetett életjáradék is 6 000-4 000 frankban oszlott meg közöttük.) Más feltalálók Daguerre felfedezésének hírére Európa-szerte többen is jelentkeztek, hogy ők is sikeresen oldották meg a camera obscura képének rögzítését. William Fox Talbot A fotográfia továbbfejlődése, a mai, a sokszorosíthatóságot biztosító negatív-pozitív eljárás megalapozása szempontjából az angol William Fox Talbot 1839. január 31-én a londoni Royal Societynek bemutatott negatív-pozitív eljárása, a talbotípia volt döntő jelentőségű. Ezzel bizonyítottan ő volt az első aki feltalálta a fotográfiát, mint képrögzítési eljárást, de több okból sem lett olyan népszerű és ismert, mint Daguerre és a dagerrotípia: nagyon szigorú felhasználási megkötések (szinte a végletekig leszabályozva) az általa használt anyagok kevésbé fényérzékenyek, így hosszabb exponálást igényeltek a papír tökéletlenségei nagyban rontották a kép minőségét, élvezhetőségét az eljárás kétszer ismétlődött (negatív előhívása, majd abból pozitív kép készítése) a képek idővel fokozatosan elhalványodtak a tömény sóoldatos fixálás nem adott 100%-os biztonságot, de 1840-től Hershel javaslatára a nátrium-tioszulfát a (mai napig is a legjobb megoldás) már tökéletes volt. Két év múlva 1841. január 31-én szintén küldött egy képet a Royal Societynek, melyben az 1840 őszén kidolgozott új eljárását a kalotípiát illetve az ily módon készíthető képek minőségét demonstrálja. A kalotípia fontossága abban állt, hogy drasztikusan lecsökkentette az exponálási időt több óráról 3-10 percre, ragyogó napsütés esetén akár egy percre is. Híg konyhasóval és ezüst-nitráttal átitatva a papírt, fényérzékeny ezüst-kloridot nyert, melyet tömény nátrium-kloriddal vagy kálium-jodiddal rögzített. A kisméretű, halvány képek előidézését, a galluszsavval történő előhívást azonban csak egy évvel később oldotta meg. A világon elsőként eredeti fényképekkel illusztrált köteteket adott ki: A természet irónja (The Pencil of Nature) és Skóciai napfényképek (Sun Pictures of Scotland) címmel. Hyppolite Bayard A francia Hippolyte Bayard (1801–1887) már 1839 márciusában ismertette módszerét: miután az ezüst-nitráttal átitatott papírt fényen megfeketedve jódkáliummal kezelte, a camera obscurában leexponálva kialakult közvetlen pozitív képet kálium-bromiddal rögzítette. Rendkívül rövid idő alatt (1839–1840) fejleszti ki újítását a fotózásban: a direktpozitív eljárást. Bayard a fényképezés nagy vesztese, mert bár harminc nagyméretű képét 1840 júniusában egy jótékonysági vásár keretében ki is állította, egyszerű, szellemes és olcsó eljárása támogató híján nem versenyezhetett a dagerrotípiával. Magát is belekomponálta a képekbe, mint élő bizonyítékot, hogy embereket is le lehet az eljárásával fotózni. (Legismertebb képe az Önarckép vízbefúltan (1840), mely elkeseredésének ironikus kifejezése.) Hasonló volt a sorsa Friedrich Gerber berni egyetemi tanár 1839 februárjában publikált, papírra kidolgozott találmányának, Franz Kobell és Caril August Steinheil müncheni egyetemi tanárok 1839 nyarán a sajtóban még magyarul is ismertetett vegyi eljárásának, valamint a mikroszkópia tudósa, J. B. Reade papírkép-eljárásának. Nem terjedt el John Herschel angol csillagász különleges jelentőségű találmánya sem, bár ő egyheti kísérletezés eredményeként üveglemezre készített máig fennmaradt felvételt. E kiváló tudósok megelégedtek a tudományos probléma megoldásával, s – ellentétben Daguerre-rel és Talbot-val – nem foglalkoztak tovább annak gyakorlati anyagi kiaknázásával. Cafuringa Moacir Fernandes, ismert becenevén Cafuringa (Juiz de Fora, 1948. november 17. – Rio de Janeiro, 1991. július 25.), brazil labdarúgócsatár. Forrás Cikk róla Bajtársak (regény) A Bajtársak Sven Hassel dán származású író regénye. A szerző Sven Hassel (1917–2012) dán származású író, aki a második világháborúban német katonaként harcolt, az észak-afrikai fronton kívül mindenhol, majd négy évet vészelt át orosz hadifogságban. Saját élményeire és valós eseményekre alapozva írta meg 14 háborús regényét, amelyek 50 országban 25 nyelvre lefordítva 53 millió példányban keltek el (2015-ig). Ezek közül a harmadik, a Bajtársak (Comrades of War) 1960-ban készült el. Magyar nyelvre fordította: Nitkovszki Sztaniszlav (1999). Szereplők Az énelbeszélésben Sven ritkán aktív szereplő, a könyörtelen háborún néhány kiemelt (valóságból a történetbe átírt) bajtárs vezet végig. Az óriás termetű, de társai által is elismerten ostoba Pici a balhék nagymestere. Ha véletlenül nyugalom van, ő kész ezt felborítani. Személyes múltjába érzékeny pillanatokban leshetünk. A másik leggyakoribb név a kötetben "a Légiós" (Alfred Kalb), aki a francia idegenlégióban szolgált, ennek bizonyságaként francia szavakkal vagdalódzik, s az iszlám vallásra tért át. Fordítások angol: Comrades of War brazil: Camaradas de Guerra cseh: Drzi ve Smrti finn: Aseveljet francia: Camarades de Front horvát: Ratni drugovi holland: Frontkameraden ír: Stridsfelagar kínai:(Comrades of War) lengyel: Tozysze Broni magyar: Bajtársak norvég: Frontkamerater olasz: Kamaraden orosz: (Comrades of War) portugál: Camaradas de Guerra román: Camarazi de Front spanyol: Camaradas del Frente svéd: Frontkamrater szerb: Ratni Drugovi török: Cephe Arkadaslari Parmoptila A Parmoptila vagy hangyászpintyek a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: vöröshomlokú hangyászpinty (Parmoptila rubrifrons) hangyászpinty (Parmoptila woodhousei) Parmoptila jamesoni vagy Parmoptila rubrifrons jamesoni Vörösorrú pontylazac A vörösorrú pontylazac (Hemigrammus rhodostomus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe, ezen belül a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj. Nagyon hasonlóak hozzá a Hemigrammus bleheri (Géry & Mahnert 1986) és a Petitella georgiae (Géry & Boutiére 1964) fajok, akvarisztikai boltokban vörösorrú pontylazac néven bármelyik előfordulhat. Előfordulása Élőhelye az Amazonas alsó folyásán, Dél-Amerikában található. Megjelenése Mérete legfeljebb 5 centiméter. Karcsú testű hal feje vörös, farokúszója enyhén mintázott, a test ezüstszínű. A farokúszó tövétől egy vékony fekete vonal fut előre a hátúszóig. A hím farok alatti úszóján kis horog található, a nőstény teltebb. Életmódja Mindenevő. Félénk és ijedős természetű rajhal. Szaporodása Nagyon nehéz szaporodásra bírni, ezért nem terjedt el a kereskedelemben. Szabadon ikrázó, ikrái hajlamosak a penészedésre, az ivarérett halak többsége terméketlen. Tartása Kedveli a 26–28 fokos, lágy vizű medencét. Rokon fajok és egyéb pontylazacok mellé mutatós hal. Érzékeny a vízminőségre. Philomentosz Philomentosz (1. század második fele) görög orvos A metodikus iskola kiváló képviselője volt. Munkái elvesztek, de a bizánci kor orvosai, így Oribasziosz, Aetius, Trallészi Alexandrosz és Paulosz Aiginitész munkáiban több töredéke is fennmaradt. A belgyógyászaton kívül szülészettel is foglalkozott, Günaikeia című két kötetes munkája századokon át nagy becsben állt. Homunkulusz-paradoxon A homunkulusz-paradoxon egy filozófiai ellentmondásféleség, amely számos tudomány (a biológia, a pszichológia, a logika, a kognitív tudomány, az filozófiai ismeretelmélet, a számelmélet) területén megjelenik, és minden esetben kísértetiesen azonos érvelésforma vezet hozzá, olyan úgynevezett regressus ad infinitum érvelés, amely a végtelenségig folytatható. Gyakran használják egy elmélet vagy egy elmélet vitatott mondatának ellentmondásosságának megvilágítására; akkor alkalmazható, ha az illető vitatott mondatból következik, hogy egy, az elmélet által vizsgált objektum az elmélet által meghatározott értelemben "tartalmazza önmagát". Ha így fogjuk fel a dolgot, akkor tulajdonképp az is mondható, hogy homunkulusz-paradoxon egyszerűen egy regressus ad infinitum-érvelés. De a „tartalmazás” fogalmának fent említett önkényes kiterjesztése vitatható. A preformizmus-tan A kifejezés biológiai eredetű. Amikor a középkorban a biológusok komolyan kételkedni kezdtek az ősnemzés tanában, vagyis hogy az állatok (legalábbis a legyek, a békák, a patkányok és hasonlók) porból, rothadó húsból és korhadékból, egyszóval szerves és szervetlen hulladékból keletkeznek a Nap fényének hatására, különféle elméletek születtek az új élő szervezetek keletkezésének magyarázatára. Az első komoly elmélet, amely a mikroszkóp és ennek eredményeképp az emberi petesejt és spermium felfedezésének hatására született, a preformizmustan vagy homunkulusz-elmélet (homunkulusz = „kis emberke”) volt. Ezen elmélet szerint a csecsemő már teljesen kifejletten megtalálható a spermiumban, az anyaszervezetben pedig semmi mást nem tesz, mint hogy egy „kicsit” megnő. Minthogy természetesen egy kifejlett csecsemő már kell hogy rendelkezzen spermiumokkal (az elmélet hívei szerint), természetesen a csecsemő spermiumaiban is megtalálhatók a teljesen kifejlett csecsemők, vagyis a csecsemő gyermekei, a csecsemő szüleinek unokái. És így tovább: Minden emberben spermiumok vannak, azokban teljesen kifejlett, csak épp nagyon apró emberkék, a homunkuluszok, melyeknek szintén vannak spermiumaik, amikben szintén benne vannak a homunkuluszok homunkuluszai … és így tovább, a végtelenségig. Mivel akkor még nem fedezték fel az elemi részecskéket, nem gondoltak arra, hogy már az ötödik-hatodik nemzedék is kisebb kell hogy legyen (az arányokat megfelelően kiszámítva), mint egy elektron által elfoglalt térrész, és így az elmélet ellentmond a fizika törvényeinek. A végtelenségig való visszavezetés és a fizikának való ellentmondások feloldása persze ott van, hogy a homunkulusz helyett csak annak tervrajza van az ondósejtben, DNS formájában. Zénón paradoxonai Felvethető, hogy Zénónnak a „Dichotomia” és az „Akhilleusz és a teknős” néven számontartott két paradoxona is ebbe a körbe tartozik, amennyiben a "tartalmazza önmagát" kifejezést szemléletesen egy szakaszra úgy értjük, hogy a szakasz egyik feléből kinagyítható egy ugyanakkora szakasz. De precíz és mai értelemben véve a fogalmakat, ez az értelmezés vitatható. Boethius paradoxona A probléma előkerül a nagy Theodorik gót király udvarában élő magas rangú filozófusnál (később a király kivégeztette), Boethiusnál (480-524) is, mégpedig ama kérdés formájában, hogy a fogalmak valóságosan létező dolgok-e vagy csupán puszta nevek, megállapodások (Porphürosz problémája). Ismeretelmélet Egy hasonló érvelésforma korán megjelent az ismeretelméletben (episztemológia) is. Nevezetesen a filozófusok felvetették azt a kérdést, hogy hogyan lehetséges, hogy érzékeljük a világot. Az igen egyszerű és naiv válasz az, hogy a külvilág tárgyairól egy kép, lenyomat keletkezik valahol az agyban, és ezt érzékeljük. Csakhogy honnan tudjuk, hogy ez a kép keletkezett? Ezt is érzékelnünk kell valahogy, külső vagy „belső” érzékszerveinkkel, különben nem tudnánk róla. Vagyis erről a képről egy másodlagos lenyomat keletkezik az elmében, és így érzékeljük, hogy érzékeltük az eredeti tárgyat. De honnan tudjuk, hogy a lenyomatnak ez a másodlagos lenyomata keletkezett? Hát nyilván ezt is érzékelnünk kell valahogy, egy harmadlagos lenyomatként. és így tovább: mielőtt bármit is érzékelnénk, előbb valami mást kellene hogy érzékeljünk, a végtelenségig. A megismerésfilozófia eme, képelméletnek nevezett tanítását több híres filozófus is támadta, például Kant. Ezt a paradoxont Gottlob Frege egy némileg más tálalásban említi és használja érvelésre Logikai vizsgálódások c. műve első részében (A Gondolat), amikor a „nem minden képzet” tételét bizonyítja. Mesterséges intelligencia Gyakorlatilag nemcsak formálisan, hanem tartalmában is az előbbi problémával kellett szembesülniük a 20. században a mesterséges intelligencia kutatóinak is, amikor modelleket próbáltak felállítani arra nézve, hogy hol található a természetes és mesterséges intelligenciák azon része, amely az irányításukat végzi. Hát nyilván van egy Irányító Egység mindegyikben, amely irányítja őket. Ha a viselkedést meg akarjuk érteni, ennek az irányító egységnek a viselkedését kell hogy megértsük. Nézzünk bele hát ebbe az egységbe: vajon ennek a viselkedését irányítja-e valami? Hát ha szabályozottan működik, akkor így kell lennie. Kell valahol lennie egy Másodlagos vagy Fő Irányító Egységnek, ami az Elsődleges Irányító Egység irányítását végzi. Tehát ha az eredeti intelligens szervezet viselkedését meg akarjuk érteni, akkor mindenekelőtt ebbe a Másodlagos vagy Fő Irányító Egységbe kell bekukkantanunk. Mivel ez is szabályozottan működik, kell valaminek lennie, ami irányítsa, nevezzük Harmadlagos vagy Fő-Fő Irányító Egységnek. És így tovább: ha az intelligens egyed viselkedését meg akarjuk érteni, akkor a Fő-Fő-Fő-…-Fő (végtelen sok „Fő-”) Irányító Egység viselkedését kell még ezelőtt megértenünk. A két fenti probléma természetesen a pszichológia nyelvén is megfogalmazható: hol van az emberi gondolkodás központja? Van-e? Logika A logikában is rengeteg helyen előjön a fenti paradoxontípus. Például ez az egyik oka annak, hogy a köznyelvben nem tudunk értelmes definíciót adni az „Igazság” fogalmára, vagyis arra, hogy egy eldönthető mondat mikor igaz. Ha ugyanis a legkézenfekvőbb módon egy mondat igazságát úgy határozzuk meg, mint a mondat megfelelését a valóságnak, akkor úgy tudjuk ellenőrizni a mondat igazságát, hogy ellenőrizzük, igaz-e, hogy megfelel a valóságnak. Vagyis a mondat igazságának ellenőrzése egy másik mondat igazságának ellenőrzéséhez vezet. Hogyan tudjuk ennek a másodlagos mondatnak az igazságát belátni? Ellenőrizzük, hogy megfelel-e a valóságnak. Vagyis a másodlagos mondat ellenőrzéséhez előbb egy harmadlagos mondat igazságát kell belátnunk. És így tovább. Itt a „tartalmazást” úgy kell érteni, hogy egy eldönthetőségének problémájából következik egy másik eldönthetőségének problémája. De nemcsak a filozófiai, hanem a formális logika sem mentes ettől a problémától: valójában igen nehezen lehet szabatosan meghatározni, mit jelent, hogy egy állításból egy másik következik vagy levezethető valamilyen logikai törvény alapján. Lásd még formális logika, filozófiai logika. Matematika A matematikusok annyira szeretik az ilyesfajta paradoxonokat, hogy képesek nemcsak egész életükben küszködni a paradoxonoknak a matematika hajóját borogató szelével, hanem még néha sikerül a vitorlákat úgy fordítaniuk, hogy a paradoxon fellépte hajtóerő legyen (az indirekt bizonyítások tulajdonképpen mind egy-egy filozófiai jellegű paradoxon matematikai eszközökkel való megoldásai). A homunkulusz-paradoxonok regressus ad infinitum érvelését előszeretettel használják – hogy csak egyetlen példát említsünk – a számelméletben, bizonyos diofantikus egyenletek megoldhatatlanságának belátására (végtelen leszállás). Külön probléma azonban az, hogy a matematikában megengedettek a valamilyen értelemben végtelen objektumok, és általában ezért az is kérdéses, hogy egy homunklulusz-paradoxon egyáltalában paradoxon-e. Informatika A paradoxon az informatikában is megjelenik a Help jellegű fájlok, vagyis a felhasználóknak nyújtott segítség témakörében. Ha egy kezdő felhasználó szeretne segítséget valamilyen szolgáltatásról (például a Wikipédia), el kell olvasnia a szolgáltatáshoz adott segítséget (például Wikipédia:Segítség lap). De ez a segítség ugyanolyan környezetben, ugyanabban a rendszerben létezik, mint maga a rendszer (a Wikipédia:Segítség lap maga is része a Wikipédiának – de ugyanúgy a DOS rendszer szolgáltatásaihoz nyújtott segítség is egy DOS paranccsal hívható). Tehát hogy ezt a segítséget igénybe vegye, igénybe kell vennie egy újabb segítséget, amely leírja, hogyan működik a segítség – egy Segítő Meta-Szolgáltatást. Ám ha ez a Segítő Meta-szolgáltatás (a Wikipédia:Segítség laphoz írt Wikipédia:Segítség:Segítség lap lenne) is része a rendszernek, szükség van egy Segítő Meta-Meta-Szolgáltatásra, és így tovább, a végtelenségig. A rendszerhez nem értő felhasználó soha nem fog tudni mit kezdeni a rendszerrel, ha a rendszer alkotói nem tudnak a rendszeren kívüli segítő szolgáltatást nyújtani. Neuruppin Neuruppin település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 31 901 fő (2014. január 22.). Fekvése Berlintől északnyugatra fekvő település. Története Nevét egy 1238-ból való oklevél már városként említette. A települést tornyos falakkal és árkokkal vették körül és évszázadokon keresztül a ruppini terület központja volt. 1787-ben a város egy nagy tűzvészben súlyosan megsérült, majd copf stílusban, nagyrészt szabályszerű utcasorokkal építették újjá. Neuruppin legszebb műemléke a tóparti sétány kiszélesedésében álló Kolostor-templom (Klosterkirche), amely az 1246-ban alapított Benedek-rendi kolostor maradványa. A város híres szülötteinek egyike Theodor Fontane író, kinek ma is híresek Brandenburg tájairól szóló írásai. Szobrát a város főutcáján állították fel. Nevezetességek A városfal maradványai Kolostortemplom (Klosterkirche) Senyvedők kápolnája ( Siechekapelle) Városháza Schinkel szobra Itt születtek, itt éltek Theodor-Fontane (1819) - író Karl Friedrich Schinkel (Neuruppin, 1781. március 13. – Berlin, 1841. október 9.) - német klasszicista építész és festő. Népesség A település népességének változása: Tislér Jolán Tislér Jolán, horvátul Jolanka Tišler (Tótszerdahely, 1948. május 28. ) magyarországi horvát irodalmár. Verseket, prózákat írt kaj nyelvjárásban. Édesapja a pécsi bányában dolgozott. Családjával együtt 1951. december 6-a éjszakáján Tedére telepítették ki, házukból tsz-raktár lett. Egy táborban vitték őket, ahol egy 160 fős barakkban laktak embertelen körülmények között. 1953-ban szabadultak, de Tótszerdahelyre 1956-ig nem mehettek vissza, ezért addig Balatonmárián éltek. Szakmája tanítónő, horvát nyelvű tankönyveket, feladatlapokat is készít. 1979-től a murakeresztúri általános iskolában tanított, majd 1994-től a tótszerdahelyi általános iskola igazgatónője volt, 2005-ben vonult nyugdíjba. Művei V modrim neba i Budimpešta. (versek, 1988.) V zrcalu rodice. (Zalaegerszeg, 1998.) Magyar nyelven: Tislér Jolán: Szivárványtükörben – A verseket fordította: Lukács István. (Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés Nemzeti és Etnikai Bizottsága, 1998) Allas-Champagne Allas-Champagne település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 285 fő (2015). Allas-Champagne Arthenac, Brie-sous-Archiac, Meux, Moings, Réaux, Saint-Ciers-Champagne és Réaux-sur-Trèfle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Popup Az előugró ablak vagy popup, pop-up (angol: „felugró”, e. kb. ~ popáp) a különböző számítógépes programokban felugró ablakok közös elnevezése. Legismertebb formái a webböngészőkben felugráló ablakok, melyekben rendszerint nem kívánt reklámok vannak. Több program is létezik, amely a popupokat blokkolja, sok böngészőbe ez alapból be van építve. Van pop-under ablak is, ami a böngészőablak alatt nyílik meg, és csak akkor látható, amikor már becsuktuk a böngészőablakot. Ez egy fokkal kevésbé idegesítő. A popupokat általában JavaScripttel hozzák létre. Kb. 14 000 popup közül egyre kattintanak rá az emberek. A popupok helyes alkalmazása esetén viszont könnyen irányíthatók a látogatók. Nem véletlen, hogy szinte az összes online marketinggel foglalkozó szakember honlapján megtalálhatók ezek az eszközök. Ha egy popup rosszul van összeállítva és tulajdonságait sem lehet változtatni, akkor valóban a becsukásra ösztönöz, de létezik olyan popup, ami mérhetően növeli a feliratkozási konverziót. Popup-ok ellen védelmet nyújtó böngészők Gecko-alapú böngészők Internet Explorer (csak Windows XP SP2 mellett) Opera Safari America Online 9.0 Konqueror Mozilla Firefox 2.0 Google Chrome 1953-as finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1953-as finn labdarúgó-bajnokság (Mestaruussarja) a finn labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának huszonharmadik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 10 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a VIFK Vaasa csapata nyerte. Lassanrajzoló műszer A lassanrajzoló műszerek feladata, hogy a mérés alá vont villamos mennyiség (vagy villamos jelre átalakított nem villamos mennyiség) viszonylag lassú időbeli változását megörökítsék. Fajtái Vonalíró műszerek Pontíró műszerek Kijelző műszerek A villamos műszerek közül az elektrosztatikus és vibrációs műszerek kivételével bármely típusú műszerből kialakíthatóak. Lényeg, hogy viszonylag nagy nyomatékkal rendelkezzen, hogy a súrlódást le tudja győzni. Ezt a készülék konstrukciójának kell biztosítania. Közös szerkezeti elemek A mért mennyiséget a műszerek valamilyen lassan továbbított papíron rögzítik. A papír továbbítását végző járószerkezetet szinkron motor hajtja egy lassító áttételen keresztül. Általában a járószerkezet lassítóáttételét a kapcsolódó fogaskerekek cseréjével a célnak megfelelően meg lehet változtatni. Mivel a szinkronmotor a szinkron fordulatszámon forog az áttétel figyelembevételével a lefutott papír hosszából megállapítható a közben eltelt idő. A járószerkezet úgy van kialakítva, hogy egyetlen mozdulattal lehessen a készülékből kiemelni, ugyanígy a papírt is a járószerkezetből. Az új papírt behelyezve önbefűzős szerkezet biztosítja a papír megfelelő továbbítását. Általában a készülékhez mellékelnek egy úgynevezett leolvasó lécet, ami a kijelző műszerrel azonos skálával van ellátva. Ezt a papírra helyezve a rögzített értéket bármikor le lehet olvasni. Mivel a mérőmű, és így a mutató is egy forgástengely körül elfordul, a papír pedig egy sík felületen fut, szükséges a forgó mozgás egyenesbevezetése. Ezt mindkét féle készülék biztosítja. Az egyenesbevezetéshez szükséges alkatrészeket a súrlódás csökkentése érdekében csapágyazással látják el. Mivel a készülékek fontos folyamatokat regisztrálnak a készülékek zárható ajtóval készülnek. Így illetéktelenek nem férhetnek sem a papírhoz, sem a beépített műszerhez. Vonalíró műszerek A vonalíró műszerek, mint a nevéből is kiderül egy folyamatos vonallal regisztrálják a mért érték változását. A műszer mutatója úgy van kiképezve, hogy egyben a toll szerepét is betöltse. A speciális tinta vagy a mutatóra rögzített-, vagy egy központi tartályból jut el az írást végző tollba. A toll folyamatosan érintkezik a papírral. A vonalíró műszerek egyszerre csak egy változó mennyiséget tudnak regisztrálni. A műszer skálája erre van közvetlenül skálázva. Pontíró műszerek A pontíró műszerek abban különböznek a vonalíró műszerektől, hogy itt nincsen toll, hanem a papír felett több (akár többféle színű) színszalag helyezkedik el. Egy speciális mechanika biztosítja, hogy a szalagok közül melyik kerüljön megfelelő pozícióba. Egy mechanikai kényszerkapcsolat biztosítja, hogy a műszer bemenetére jutó jel forrása, és a pozícióban lévő színszalag szinkronban legyen. A bemeneti jelet nemesfém bevonatú kapcsoló kapcsolja át a megfelelő, éppen aktuális állásba. Egy beépített másik mechanika, meghatározott időnként (mivel a mozgatást ez is a szinkron motorról kapja) a mutató feletti karral nekiüti a színszalagon keresztül a mutató erre kiképzett részét a papírhoz. Így a papíron egy pont jelenik meg, az aktuális színszalagnak megfelelő színben. Mivel több színszalag tehető be a műszerbe a mért mennyiség változásának függvényében lehetőség van 1-6 helyről a mintavételezésnek. Ez lehetőséget ad 1-2-3-6 mérési hely egyetlen műszerrel történő megfigyelésének. Értelemszerűen a színszalagok szine igazodik a bemenethez. Így 1 mérőhely esetén elegendő egyféle színű színszalag, addig 6 bemenet esetén hatféle színű színszalag kerül beépítésre. Az így felvitt pontok által képzett görbék akár keresztezhetik egymást a szín alapján azonosíthatóak. A készülék lehetőséget biztosít egymástól merőben eltérő mennyiségek egyetlen készülékkel történő regisztrálására is. Természetesen a leolvasó lécen és a skálán is ezek a mennyiségek vannak feltüntetve. Fister Ferenc Fister Ferenc (Székesfehérvár, 1940. február 23. –) válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása A válogatottban 1965-ben 1 alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1965, 1966 Közép-európai kupa (KK) győztes: 1965 Hegyközi Kisvasút A Hegyközi Kisvasút Északkelet-Magyarországon, Sátoraljaújhely, Füzérkomlós, és Zemplénagárd térségében működő kisvasút volt. 1980 novemberében felszámolták, forgalmát közútra terelték. Történet 1913-ban adták át a Bodrogközi Gazdasági Vasút által épített Cigánd-Királyhelmec közti pályát, melyet hamarosan Sárospatakig hosszabbítottak, majd Sárospatak elágazástól Kenézlőig vitték egy szárnyvonalon. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel elcsatolták Királyhelmecet, a vonal végállomása Zemplénagárd lett. Ugyancsak a békeszerződés hátrányos következményeként nagyon nehéz helyzetbe került a Hegyköz (Sátoraljaújhely térsége). Így aztán itt is tervek születtek a kisvasúti hálózat bővítésére. Legelőször 1924-ben a Sátoraljaújhely-Pálháza közti szakasz épült meg, az év végéig Pálházától Füzérkomlósig nyúlt meg a vonal. A két vonal 1927-ben összeépült, és létrejött Magyarország leghosszabb összefüggő kisvasúti hálózata. Ennek legfontosabb lépéseként 1930-ban felépült a Balsai Tisza-híd, minek következtében Kenézlő és Balsa között is közvetlen vasúti összeköttetés jött létre. Balsán pedig a Nyírvidéki Kisvasút hálózatához kapcsolták a vonalat. 1938-ban Királyhelmec ismét Magyarországhoz került, a pályát visszaépítették. Ezt 1944-ben, a háború végének közeledtével ismét felszámolták. 1944 végén a németek felrobbantották a balsai hidat, a közvetlen vasúti összeköttetés megszűnt. A híd soha nem épült újjá, napjainkban is csak a romjai vannak meg, a kapcsolatot a közelmúltig komppal biztosították. 1949-ben államosították a vonalakat, a félbeszakadt vonalrészeken (Kenézlő és Zemplénagárd) hurokvágánnyal fordították meg a vonatokat. 1964-ben megszűnt a gőzvontatás, helyette Mk48 és Mk45 mozdonyok közlekedtek. A vasút ekkorra már kiemelkedő szerepet töltött be az itt élők életében. Jelentős volt mind a személy-, mind a teherforgalom, és a vasút is számos munkalehetőséget biztosított. A kisvasút végzetét az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció jelentette. 1976. december 31-én megszüntették az Elágazás-Zemplénagárd közti vonalat. 1980. november 29-én a megmaradt vonalhálózatot is felszámolták. Pár nappal később nekiláttak a vágányok felszedésének. A vasút teljes hálózatát felszedték, de a MÁV tulajdonában lévő Hegyközi Kisvasúthoz korábban csatlakozó Pálházi Állami Erdei Vasúton csak üzemszünetet rendeltek el, majd a turizmus szolgálatában 1989-től kezdődően felújították. Érdekesség, hogy 1996-ban ezt az erdei vasutat meghosszabbították Pálháza iparteleptől Pálházáig, méghozzá a Hegyközi Kisvasút töltésén. Ez a szakasz sosem volt az erdei vasút tulajdona, így gyakorlatilag a Hegyközi Kisvasút egy rövid szakasza épült újra. Így jelenleg a kisvasútból a Pálháza-Pálháza ipartelep közti szakasz van használatban, de már csak idegenforgalmi jelleggel, az erdei vasút részeként. Ezen kívül még néhány műtárgy (Bodrog-híd) és nyomvonal-maradványok emlékeztetnek az egykori kisvasútra. Járműállomány 4 db Mk45 mozdony Mk48 mozdonyok C–50 -es mozdonyok Bax személykocsik Jah, Gah, Uba teherkocsik 3db B26-tip mozdony Egyéb 1971 -ben A Hegyközi Vasút címmel (Rendező: Rácz Gábor, Szerkesztő: Rockenbauer Pál ) film készült a kisvasútról, a Magyarország kisvasútjai című dokumentumfilm-sorozat részeként. Csapó Julianna Ispánovics Csapó Julianna (Bezdán, 1966. január 23. –) vajdasági magyartanár, bibliográfus, irodalom- és művelődéstörténész. Élete Az általános iskolát szülőhelyén végezte. A pedagógiai szakközépiskolát a baranyai Pélmonostoron (Beli Manastir) fejezte be. Egyetemi tanulmányok: 1989: magyar nyelv és irodalom szakos tanári és könyvtárosi oklevél (Újvidéki Egyetem, BTK, Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék); 1998: az irodalomtudomány magisztere (Az Igazság c. folyóirat a magyar irodalom és kultúra történetében). Szakmai előmenetel: 1990: kutató, majd tanársegéd-gyakornok, 1998-tól tanársegéd az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén. Kutatási terület: magyar irodalom, bibliográfia, művelődéstörténet. Tagság, tevékenység: Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium. 1991-től Újvidéken él és dolgozik. 2000-ben férjhez megy ifj. Ispánovics József szabadkai születésű, újvidéki fotóművészhez. 2001-ben megszületik Márton fiúk, 2006-ban pedig Zsófia leányuk. 2007-ben Bezdánba költöznek, jelenleg is ott élnek. Művei Könyvei A jugoszláviai magyar irodalom 1988. évi bibliográfiája. Újvidék, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete, Forum Könyvkiadó, 1993. A jugoszláviai magyar irodalom 1989. évi bibliográfiája. Uo.1993 A jugoszláviai magyar irodalom 1990. évi bibliográfiája. Uo.1994 A jugoszláviai magyar irodalom 1991. évi bibliográfiája. Újvidék, Magyar Tanszék, Forum Könyvkiadó, 1995. A jugoszláviai magyar irodalom 1992. évi bibliográfiája. Uo. 1996. A jugoszláviai magyar irodalom 1993. évi bibliográfiája. Uo. 1997. A jugoszláviai magyar irodalom 1994. évi bibliográfiája. Uo. 1998. A jugoszláviai magyar irodalom 1995. évi bibliográfiája. Uo. 1999. A jugoszláviai magyar irodalom 1996–1997. évi bibliográfiája. Uo. 2001. A jugoszláviai magyar irodalom 1998–1999. évi bibliográfiája. Uo. 2005. A jugoszláviai magyar irodalom 2000–2001. évi bibliográfiája. Újvidék, Bölcsészettudományi Kar, 2009. A jugoszláviai magyar irodalom 2002. évi bibliográfiája. Újvidék, Bölcsészettudományi Kar, 2010. A bácskai magyar irodalmi kultúra előtörténete a régió magyar könyvkiadása szempontjából. Újvidék, Bölcsészettudományi Kar, 2011. Egyéb fontosabb publikációk Érintkezés pontok Horváth János “fejlődéstörténetében” és Szekfű Gyula “életrajzában”. = Híd, 1996., 8–9. sz., 649–666. p. A Krúdy-effektus Kodolányi János Boldog Margit című regényében : szövegolvasat. = Híd, 1997., 6. sz., 448–472. p. Sinkó Ervin életművének recepciója 1985-től napjainkig = Tanulmányok–Studije, 1998., 31. füzet, 149–173. p. A mindennapok kultúrája a XX. század eleji Zomborban a hirdetések tükrében. = Bácsország, 2001., I–IV. sz., 65–67. p. Zombori világjárók / Ispánovics Csapó Julianna. = Bácsország, 2002., IV–VI. sz., 104–107. p. „Tíz év bibliográfia : Egy vajdasági szak(irodalmi) bibliográfia tanulságai”. = Könyvtári Figyelő , 2003., 2. sz., 373–381. p. Pataj Sándor Igazsága. Egy zombori folyóirat a 20. század elején. = Magyar Könyvszemle, 2003., 4. sz., 442–458. p. Tolnai és szerb/horvát olvasói. – 83–92. p. A magyar könyv Újvidéken : a kezdetektől 1918-ig. – 5–15. p. Kutatásmódszertan és bibliográfia a korszerű felsőoktatásban . – 227–233. p. Csáth Géza Vajdaságban. Újabb adatok egy személyi bibliográfiához. IN: Csáth-járó át-járó. Csáth Géza, az irodalmi és pszichológiai diskurzusok metszéspontja. Szerk. Csányi Erzsébet, Bölcsészettudományi Kar, Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, Újvidék, 2009., 241–269. p. A dekonstrukció dominanciája? Csillag Károly: Sátán útja, 1898. IN: Világmodellálás. Kód – irodalom – kultúra – régió IV. Szerk. Hózsa Éva, Horváth Futó Hargita, Bölcsészettudományi Kar, Újvidék, 2009. - 72–88. p. Az elvágyódás alakzatai Sinkó Ervin korai verseiben. = Godišnjak Filozofskog fakulteta u Novom Sadu, 2009. XXXIV/I. 231–238. p. Az olvasás ’feltételezett’ kultúrája Bácskában a XIX/XX. század fordulóján. = Hungarológiai Közlemények, 2009., XV., 3. 102–17. p. Kreativitás-fejlesztés a kutatásmódszertan eszközeivel = Development of creativity with the means of the research methodology.IN: Az esélyegyenlőség és felzárkóztatás vetületei az oktatásban II. Szerk. Dr. Bene Annamária, Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Újvidéki Egyetem, Forum Könyvkiadó, Szabadka, Újvidék, 2009. - 159–165. p. Papp György-bibliográfia. = Tanulmányok, 2009. 42. 150–188. p. Kötél/tánc/zene. A sláger és a Sziveri-vers. IN: Mediális átlelkesítés. Zene – beszéd – irodalom. Уред. Dr. Csányi Erzsébet, Bölcsészettudományi Kar, Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, Újvidék, 2010., 101–106. стр. A “női regény” műformái a vajdasági magyar irodalomban. = Hungarológiai Közlemények, 2010., 1. sz., 68–78. p. Periféria és centrum módosulásai Herceg János esszéiben, jegyzeteiben 1945 előtt. IN: Herceg János centenáriuma (1909–2009). Tanulmányok, emlékezések. Szerk. Fekete József. Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2010. 13–22. p. A női alakmás hitelessége Herceg János Anna búcsúja c. regényében. IN: Alteregók. Alakmások – hamismások – heteronimák. Szerk. Csányi Erzsébet. Újvidék, Bölcsészettudományi Kar, Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, 2010. 179–190. p. A magyar-délszláv irodalmi kapcsolatok alakulása Jugoszláviában/Szerbiában a jugoszláviai magyar irodalom bibliográfiájának a kontextusában. = Tanulmányok, 2010. János Herceg's Literary Images. = Acta Universitatis Sapientiae, Philologica vol. 3. no. 1. (2011): 5-17. Section d’Or A Section d’Or (aranymetszés franciául) kubista festőcsoport és mozgalom. Célja a kubizmus elméleti alapjainak megfogalmazása, a kubista ábrázolásmód tisztázása, kiállítások szervezése volt. Történelmi nevezetességű első kiállításukat 1912 őszén rendezték Párizsban, a La Boétie galériában. A csoport magja (Villon, Metzinger, Léger, Picabia, Kupka) ezt megelőzően Jaques Villon Párizs Puteaux negyedében lévő műtermében tartotta vasárnapi összejöveteleit, ezért néha a puteaux-i csoport elnevezéssel is lehet találkozni. Története Az 1912-es év az addig egységesnek tartott kubizmus fejlődésében változást hozott: az analitikus kubizmusból lassan kifejlődött a szintetikus kubizmus. A puteaux-iak elvei eltértek a Bateau-Lavoir-beli festőkétől (Picasso, Braque), ők inkább a mozgás plasztikai visszaadásának problémáival foglalkoztak, így némiképp a futuristák törekvéseihez közeledtek, és mindnyájan Cézanne csodálói voltak. Jaques Villon ekkoriban dolgozta ki elméletét a gúla alakú látóterekről, amit annak idején már Leonardo da Vinci is megfogalmazott. Villon műtermében a csoport tagjai lelkesen vitáztak a síkok, a ritmus és az arány kérdéseiről, és az ő javaslatára nevezték a mozgalmukat Section d’Or-nak. A nevet Luca Pacioli 1509-ben megjelent Az isteni arány című művéből vette át, Leonardo közvetítésével (Leonardo Trattato della Pittura című műve 1910-ben jelent meg francia fordításban). Elhatározták elképzeléseik elméleti jellegű megfogalmazását, így született az első teoretikus jellegű írás a kubizmus új törekvéseiről Albert Gleizes és Jean Metzinger tollából (Du Cubisme), majd megrendezték az első Section d’Or-kiállítást 1912. október 10. és 30. között, a La Boétie galériában. A megnyitó beszédet Guillaume Apollinaire tartotta. A kritika rosszul fogadta a megnyilvánulást, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az avantgárd művészet igen jelentős megmozdulása volt: összefogta azokat a művészeket, akik Cézanne képstruktúráját tartották követendőnek és a „tiszta” geometria jegyében alkottak. A mozgalom egységessége és aktivitása az első világháború kitörését követően lazult, és voltak ugyan későbbi kísérletek feltámasztására, de ez már nem az eredeti elképzelések értelmében történt. A mozgalom tagjai Alexander Archipenko (ukrán) Alexander Calder (amerikai) Robert Delaunay (francia) Marcel Duchamp (francia) Raymond Duchamp-Villon (francia) Henri le Fauconnier (francia) Roger de la Fresnaye (francia) Albert Gleizes (francia) Juan Gris (spanyol) František Kupka (cseh) Fernand Léger (francia) André Lhote (francia) Louis Marcoussis (lengyel) Jean Marchand (francia) Jean Metzinger (francia) Francis Picabia (spanyol) Maurice Princet (francia) Georges Ribemont-Dessaignes (francia) Jeanne Rij-Rousseau (francia) Jacques Villon (francia) Cervelló Cervelló település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 8909 fő (2017). Földrajza Cervelló Torrelles de Llobregat, Vallirana, Subirats, Gelida, Corbera de Llobregat, La Palma de Cervelló és Sant Vicenç dels Horts községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Fossemanant Fossemanant település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 96 fő (2015). Fossemanant Nampty, Neuville-lès-Lœuilly és Prouzel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Methanogenium A Methanogenium a Methanomicrobiaceae családba tartozó Archaea nem. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Immenhausen Immenhausen település Németországban, Hessen tartományban. Lakosainak száma 6815 fő. Népesség A település népességének változása: Szentmargithegy Szentmargithegy (horvátul Kapelščak), falu Horvátországban, Muraköz megyében. Közigazgatásilag Muraszentmárton községhez tartozik. Fekvése Csáktornyától 17 km-re északnyugatra, községközpontjától Muraszentmártontól 3 km-re délre a Muraközi-dombság területén fekszik. Története A falu fatemplomát már 1750-ben említik. A mai templomot 1775-ben már téglából építették. 1910-ben 1177, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920-ig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 2001-ben 173 lakosa volt. Nevezetességei A Szent Margit-kápolna 1775-ben épült a korábbi fatemplom helyén késő barokk stílusban. Bejárata felett kis torony emelkedik, melyet 1779-ben említenek először. Három oltára van, melyeket Szent Margit, Szent Flórián és Szent Miklós tiszteletére szenteltek. Az oltárok a 19. század elején készültek. A kápolna féltett kincse a főoltáron álló fából faragott 54 cm magas kora gótikus Madonna-szobor, melyet talán a muraszentmártoni templomból hoztak ide 1779-ben, amikor ott új oltárt építettek. A kápolna eredeti 18. századi orgonája nem maradt fenn, mivel azt 1962-ben eladták. Vimoutiers Vimoutiers település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 3436 fő (2015). Vimoutiers Lisores, Saint-Germain-de-Montgommery, Camembert, Canapville, Crouttes, Guerquesalles, Pontchardon és Ticheville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Philydor atricapillus A Philydor atricapillus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Maximilian Wied-Neuwied német kutató írta le 1821-ben, az Anabates nembe Anabates atricapillus néven, innen helyezték jelenlegi nemébe. Előfordulása Argentína északi, Brazília déli és Paraguay keleti részén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdőkben van. Megjelenése Testhossza 16-17 centiméter, testtömege 17-27 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik. Június 27. Június 27. az év 178. (szökőévben 179.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 187 nap van hátra. Névnapok: László, Bársonyka, Dalia, Dalton, Deli, Eufémia, Ladiszla, Olga, Sámson, Torda, Tordas, Tordos, Ulászló Események 1192 – Szentté avatják I. László magyar királyt . 1709 – A poltavai ütközetben I. Péter orosz cár megsemmisítő vereséget mér XII. Károly svéd király csapataira. 1787 – Elkészül Edward Gibbon (1737–1794) főként a római birodalom történetével foglalkozó brit történész fő műve: The History of the Decline and Fall of the Roman Empire (A római birodalom hanyatlásának és bukásának története). 1903 – Gróf Khuen-Héderváry Károly alakít kormányt. 1918 – Az U-86 -os német búvárhajó torpedóval elsüllyeszti a Llandovery Castle kanadai kórházhajót, majd fedélzeti fegyvereivel lemészárolja a túlélőket. 1929 – A Bem József tábornok hamvait Törökországból szülővárosába, Tarnówba szállító vonat megáll Budapesten . A főváros lakossága a Magyar Nemzeti Múzeum előtt tiszteleg Bem apó koporsója előtt. 1941 7 óra 10 perckor – a hadiállapot bejelentése előtt közel három órával – a veszprémi 4/II. bombázórepülő-osztály két százada, a 4/3. „Sárga Vihar” és 4/4. „Buzogány” – válaszul az előző napi kassai incidensre – bombatámadást hajt végre szovjet célpontok ellen. Bárdossy László miniszterelnök bejelenti a parlamentben, hogy beállt a hadiállapot Magyarország és a Szovjetunió között. 1969 – Egy New York -i bárban a rendőrök és melegek között kitört verekedést követően több napig zavargás zajlik a városban. Erre az eseményre emlékezve évenként felvonulást tartanak a melegek. 1972 – Nolan Bushnell és Ted Dabney Atari néven bejegyezte videojátékok tervezésére és építésére alapított vállalkozásukat, amelynek Al Alcorn lett az első tervező mérnöke. 1976 – Német és palesztin terroristák eltérítik az Air France 139-es athéni járatát az ugandai Entebbe reptérre. Az egy héttel későbbi mentőakciót mai napig az izraeli fegyveres erők egyik legnagyobb sikereként tartják számon. 1983 – A Magyar Nemzeti Bank forgalomba hozza az 1000 forintos címletű bankjegyet . 1989 – Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszterek Sopronnál átvágják a „Vasfüggöny” drótkerítését. 1989 – Krassó György és 27 társa megalapítják a Magyar Október Pártot Budapesten . 1995 – Az Atlantis űrrepülőgép – többek közt két orosz űrhajóssal a fedélzetén – elindul a Mir űrállomáshoz . Sportesemények Forma-1 1965 – francia nagydíj , Clermont-Ferrand - Győztes: Jim Clark ( Lotus Climax) 1999 – francia nagydíj , Magny-Cours - Győztes: Heinz-Harald Frentzen ( Jordan Mugen Honda ) 2010 – európai nagydíj , Valencia Street Circuit - Győztes: Sebastian Vettel ( Red Bull - Renault ) Születések 1048 (előtt) – I. (Szent) László magyar király († 1095 ) 1462 – XII. Lajos francia király († 1515 ) 1862 – Johann Puch szlovén származású osztrák feltaláló, az autógyártás úttörője († 1914 ) 1869 – Emma Goldman litván születésű, amerikai anarchista, béke aktivista († 1940 ) 1877 – Charles Glover Barkla Nobel-díjas ( 1917 ) angol fizikus († 1944 ) 1880 – Helen Keller amerikai író, aktivista és előadó. Ő volt az első siket és vak diák, aki főiskolai diplomát szerzett († 1968 ) 1924 – Brusznyai Árpád középiskolai tanár, az 1956-os forradalom kivégzett mártírja († 1958 ) 1927 – Csernus Tibor magyar festőművész , grafikus († 2007 ) 1929 – Palotás Péter olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó († 1967 ) 1928 – Kulcsár Kálmán magyar szociológus, jogász, igazságügy-miniszter († 2010 ) 1931 – Martinus Veltman Nobel-díjas holland fizikus 1932 – Anna Moffo olasz–amerikai operanénekesnő, koloratúr szoprán († 2006 ) 1937 – Dávid Kiss Ferenc magyar színművész († 2011 ) 1938 – Hoschke Ágoston magyar vegyészmérnök, sör- és szeszipari mérnök 1941 – Krzysztof Kieślowski lengyel filmrendező, forgatókönyvíró († 1996 ) 1944 – Bólya Péter magyar író († 1993 ) 1947 – Vámos László magyar sebész 1951 – Leonard Fraser elítélt queenslandi sorozatgyilkos († 2007 ) 1952 – Bogusław Linda lengyel színész 1955 – Isabelle Adjani francia filmszínésznő 1957 – Geir Ivarsøy , az Opera Software egyik alapítója († 2006 ) 1959 – Janusz Kamiński Oscar-díjas lengyel operatőr 1966 – Aigars Kalvītis lett politikus, kormányfő 1966 – J. J. Abrams amerikai film - és televíziós producer , forgatókönyvíró , színész , zeneszerző és filmrendező 1968 – Bertalan Ágnes Jászai Mari-díjas magyar színésznő 1975 Tobey Maguire amerikai színész Tölgyesi Krisztián magyar cselgáncsozó 1977 – Raúl spanyol labdarúgó 1979 – Antonio Wannek német színész 1985 – Nico Rosberg német autóversenyző 1985 – Petrik Andrea magyar színésznő 1986 – Przemysław Domański lengyel műkorcsolyázó 1989 – Matthew Lewis angol színész David Suchet David Suchet CBE (Egyesült Királyság, Anglia, London, 1946. május 2. –) angol színész. Legismertebb alakítása Hercule Poirot. John Suchet ismert televíziós hírolvasó testvére. Felesége 1976 óta Sheila Ferris, gyermekeik Robert és Katherine. Suchet-t többek között az ITV által készített Agatha Christie: Poirot (Agatha Christie's Poirot) filmsorozatból ismerhetjük. Suchet volt az első színész, aki Poirot-t filmen az összes történetében megszemélyesítette. Életrajza Londonban született, Jack és Joan Suchet fiaként. Anyja szintén előadóművész, apja pedig nőgyógyász volt. Korán érdeklődést mutatott a színészet iránt. Tizennyolc évesen lett a National Youth Theatre tagja, majd a London Academy of Music and Dramatic Arton tanult. Pályafutását a Watermill Theatreben kezdte, amelyre így emlékezett vissza: „it fulfils my vision of a perfect theatre” („ilyennek képzelek egy tökéletes színházat”). 1973-ban csatlakozott a Royal Shakespeare Company társulatához. 1980-ban jelent meg először a képernyőn az A Tale of Two Cities című filmben. 1985-ben Blott szerepét játszotta a Kertész a vártán (Blott on the Landscape) című sorozatban, ugyanabban az évben megkapta a Royal Television Society díját az A Song for Europe-ért. Ugyanekkor a Sólyom és a nepper című kémfilmben szerepelt Timothy Hutton és Sean Penn mellett. 1987-ben kérték fel először Hercule Poirot megszemélyesítésére, akit 1989-től kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 2013-ig alakított, összesen 70 epizódban. Suchet nagyon akkurátusan készült a szerepre, hogy minél hitelesebb legyen, ez is hozzájárult a sorozat sikeréhez, és ez tette nemzetközileg ismert színésszé. A televíziós Agatha Christie: Poirot-sorozat főszerepéért 1991-ben BAFTA-díjra jelölték. Érdekesség, hogy 1985-ben szerepelt már Poirot-történetben, mikor az akkor készült Tizenhárman vacsorára (vele később Lord Edgware halála) című filmben játszotta Japp főfelügyelőt, Poirot-t pedig Peter Ustinov. Ezt a szerepét amúgy élete legrosszabbjának tartotta, de Ustinov már akkor megjegyezte, hogy jól állna neki Poirot szerepe. 1993-ban kiemelkedő alakítást nyújtott Jack Gold rendező A Lucona-ügy (Der Fall Lucona) című politikai-bűnügyi játékfilmjében, amely Hans Pretterebner osztrák újságíró könyve alapján készült. A történet az 1977-ben nagy botrányt kavart Lucona-bűnügyet dolgozta fel. Suchet a főszereplőt, Rudi Waltzot alakította, akit a valódi bűncselekmény kiagyalójáról, Udo Prokschról mintáztak. Bűntársát Franco Nero, a nyomozó újságírót Jürgen Prochnow alakította. 1994-ben a Variety Club Award a legjobb színész díját adta neki John megformálásáért David Mamet Oleanna című alkotásában a Royal Court Theatre-ben. Suchet hollywoodi produkciókban is megfordult, szerepelt az 1996-os Tűzparancs című akciófilmben Kurt Russell és Halle Berry mellett, ahol egy terroristavezért alakított, majd az 1998-as Tökéletes gyilkosság című krimiben rendőrnyomozót alakított Michael Douglas és Gwyneth Paltrow oldalán, de felbukkant a 2003-as Apósok akcióban című akcióvígjátékban is, szintén Douglas mellett. 2002-ben újra jelölték a Royal Television Society díjára és a BAFTA-ra Augustus Melmotte szerepéért a The Way We Live Nowban (Így élünk most). Még ebben az évben II. Erzsébet brit királynő a Brit Birodalom Érdemrendjével (OBE) tüntette ki. A következő évben az ITV VIII. Henrik c. kétrészes tévéfilmjében Wolsey kardinálist alakította (további szereplők: VIII. Henrik: Ray Winstone, Boleyn Anna: Helena Bonham Carter). Ő volt Aslan hangja a Narnia krónikái brit rádióváltozatában. 2008 elején elterjedt a pletyka, hogy a Találkozás a halállal c. epizód után nem forgat több Poirot-filmet. Suchet cáfolta a híreszteléseket. Ugyanebben az évben Emmy-díjat nyert a Maxwell című filmben nyújtott alakításáért, ahol a botrányos életű néhai Robert Maxwell médiatulajdonost személyesítette meg. A BBC 2008 szeptemberében filmet forgatott a színésszel, melynek keretében a családjának a származását kutatták. A műsor címe: Szerinted honnan jössz? (Who Do You Think You Are?) A műsorból kiderült, hogy a névadó ágon zsidó vallású orosz dédszülei a mai Litvánia területén éltek a 19. század végén. A családnevük eredetileg a héber Shokhet (= mészáros) volt, melyet később dédapja Suchedowitzra, majd nagyapja Suchet-ra változtatott. Filmszerepei 1982: A misszionárius (The Missionary) 1982: A Notre-Dame-i toronyőr (The Hunchback of the Notre Dame) 1983: Esőkabát (Trenchcoat) 1984: Tarzan, a majmok ura (Greystoke: The Legend of Tarzan, Lord of the Apes) 1984: Kettős szerepben (The Little Drummer Girl) 1985: Gulag 1985: Sólyom és a nepper 1985: Vacsora tizenhármasban (Thirteen at Dinner) ( James Japp főfelügyelő szerepében) 1986: Vasmadarak (Iron Eagle) 1987: Az Óriásláb és Hendersonék (Harry and the Hendersons) 1988: Elválasztott világ (A World Apart) 1988: Megölni egy papot (To Kill a Priest) 1989-2014: Agatha Christie: Poirot 1993: A Lucona-ügy (Der Fall Lucona) 1996: Mózes (Moses) 1996: Tűzparancs (Executive Decision) 1996: Halálos utazás (Deadly Voyage) 1997: Salamon, a zsidók királya (Solomon) ( Joáb vezér szerepében) 1998: Tökéletes gyilkosság (A Perfect Murder) 1999: Az űrkommandó (Wing Commander) 2001: Gyilkos ösztön (Murder in Mind) (tévésorozat) 2001-től: Viktória és Albert (Victoria & Albert) (tévéfilm) 2001: Így élünk most (The Way We Live Now) (tévésorozat) 2002: Élőben Bagdadból (Live from Baghdad) (tévéfilm) 2003: Apósok akcióban (The In-Laws) 2003: Tuti terv (Foolproof) 2003: VIII. Henrik (Henry VIII) (tévésorozat) 2007: Árvíz (Flood) 2008: Banki meló (The Bank Job) (tévéfilm) 2009: Diverted (tévéfilm) 2010: A postamester (Going postal) Clamecy (Aisne) Clamecy település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 224 fő (2015). Clamecy Braye, Crouy, Leury, Terny-Sorny és Vuillery községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Johanna Braddy Johanna Elizabeth Braddy (Atlanta, 1987. augusztus 30. –) amerikai színésznő, szinkronszínésznő. Ismertebb szerepei közé tartozik Jordan Reed az ABC Family Greek, a szövetség című televíziós sorozatában vagy Jenny Matrix a Video Game High School websorozatban. Élete és pályafutása Családi háttere és gyermekkora Johanna Elizabeth Braddy 1987. augusztus 30-án, Atlantában született, Jo Beth óvodai zenetanárnő és Steve Braddy gépész első gyermekeként. Egy öccse van, Cole, aki 8 évvel fiatalabb nála. Hároméves korában határozta el, hogy színésznő akar lenni. Négyévesen elkezdett balett, majd később sztepptánc és pointe órákat venni. Nyolcéves korában megkapta első színházi szerepét: az Annie című musicalben Tessie szerepét alakította az atlantai Fox Theatre színpadán a Theatre of the Stars társulattal, amivel még további négy színdarabban játszott. Az Atlanta Workshop Players színtársulatában Braddy amíg tízéves korától az iskola tizenegyedik osztályáig tagja volt az Atlanta Workshop Players színtársulatnak számos alkalommal lépett fel Georgia állam és az Egyesült Államok délkeleti területének iskoláiban. Tízévesen, amikor a társulat egyik nyári színjátszó táborában vett részt felfigyelt rá egy tehetségkutató ügynökség embere, akinek a segítségével megkezdhette színészi pályafutását. Első filmszerepét még általános iskolás korában kapta, amikor a 2004-ben bemutatott Rocksztárok című Disney-filmben szerepet kapott. Amíg Georgiában élt két ügynök, Joy Pervis és Mystie Buice (előbbi a Hot Shot Kids and Teens, míg utóbbi a Houghton Talent ügynökségtől) foglalkozott vele. Ekkoriban elsősorban reklámszerepeket és szinkronmunkákat kapott. Mivel Georgiában akkoriban nem volt filmmeghallgatás, ezért gyakran kellett Észak-Karolinába vagy New Orleansba utaznia egy-egy ilyen alkalom kedvéért. Miután elvégezte a tanulmányait a Peachtree City-i McIntosh Középiskolában, 2005-ben édesanyjával Los Angelesbe költözött egy próbaévre, hogy lássa hogyan boldogul. Ebben az évben kapott szerepet a Nickelodeon Avatar: Az utolsó levegőidomár című animációs sorozatában, valamint az NBC A mélység fantomja című sci-fi televíziós sorozatában. Ezen két szerepe után úgy döntött, hogy Los Angelesben marad, ahol a színészet mellett részmunkaidőben egy pizzázóban kiszolgálóként dolgozott, valamint a Los Angeles Valley College iskolában vett órákat. Hollywoodi karrierje Braddy Hollywoodban először számos kisebb szerephez jutott: így szerepelhetett a CBS Döglött akták vagy a Nickelodeon Drake és Josh című televíziós sorozataiban vagy az ABC Nem ér a nevem című sorozatában, amelyben a Christina Applegate által alakított főszereplő fiatalkori énjét alakítja. Ezek mellett számos szinkronszínészi munkát is elvállalt, hangja többek között hallható az Avatar: Az utolsó levegőidomárban vagy az Oscar-díjra jelölt Vigyázz, kész, szörf!-ben. Az FX Gazdagék című sorozatában kapta az első visszatérő szerepét, amiben Tammy Simmst alakítja hat epizódon keresztül. A 2009-ben megjelent direct-to-video Átok 3. című horrorfilmben Braddy főszerepet kapott, míg a Greek, a szövetségben tizenöt epizódon át alakította Jordan Reedet. A következő évben számos népszerű televíziós sorozatban feltűnt, köztük a Terepenben, a Detroit 1-8-7-ben vagy a CSI: Miami helyszínelőkben, illetve 2011-ben a Barátság extrákkalban vagy a Gyilkos elmékben. A 2011-es The Levenger Tapes horrorfilmben, valamint a 2012-ben indult Video Game High School websorozatban szintén főszerepet játszik. Magánélete Férjével, a szintén színész Josh Blaylockkal 2012 novemberében házasodott össze. Gifui óriás Buddha A Gifu városában található óriás Buddha (japánul: ����, azaz Gifu Daibucu) egyike a Japánban található úgynevezett „három óriás Buddha-szobornak”, a száraz lakkozási technikával készült Buddha-szobrok közül pedig az ország legnagyobbja. A Sóhódzsi templomban található szobrot a 11. főpap, Icsú építtette a sorozatos földrengések és éhínségek elkerülése érdekében. Mivel a templomnak kevés híve volt, ezért Icsú több helyre elutazva gyűjtött adományokat az építkezés költségeinek fedezésére. Ő azonban 1815-ben elhunyt, a szobor pedig csak a kezdéstől számítva 38 év után, 1832 áprilisára készült el a 12. főpapnak, Kósúnak köszönhetően. A 25,15 méter magas teremben található, ülő helyzetben ábrázolt Buddha magassága 13,63 méter. Arca 3,63, füle 2,12, orra 0,36 métert tesz ki, míg szeme 0,66, szája 0,70 méter széles. Belső szerkezete fából készült (központi, 1,8 méter kerületű tartóoszlopa páfrányfenyőből), külseje jó minőségű bambuszból és agyagból lett kialakítva, erre pedig szútrák szövegét írták (például Amitábha szútra, Lótusz szútra, Kannon szútra), és bevonták lakkal és aranyfóliával. Belsejében egy kisebb Bhaisadzsjaguru-szobor található. A helyszín az év minden napján 9-től 17 óráig látogatható, belépődíj ellenében. A legközelebbi vasútállomások: Gifu és Meitecu Gifu. Saint-Ferréol-d’Auroure Saint-Ferréol-d’Auroure település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 2438 fő (2015). Saint-Ferréol-d’Auroure Firminy, Fraisses, Saint-Paul-en-Cornillon, Aurec-sur-Loire, Pont-Salomon, Saint-Didier-en-Velay és Saint-Just-Malmont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Røros község Røros község (norvégul: Røros kommune) Norvégia 431 községének (kommune, helyi önkormányzattal rendelkező közigazgatási egység) egyike. Települései Települések (tettsted) és népességük: Røros ( 3640 ) Szociális csoportmunka A szociális csoportmunka a szociális munka egyik módszere, mely során hasonló érdekű vagy közös problémákkal küzdő egyének kis létszámban rendszeresen összegyűlnek, és a szociális munkás vezetésével olyan tevékenységet folytatnak, mely segíti őket közös céljaik megvalósításában, problémáik megoldásában. A szociális csoportmunka típusai Terápiás csoport : Valamilyen pozitív változás elérése a cél, mely a csoportmunka során az egyének életében, személyiségében bekövetkezik. Terápiás hatástényezők: információ- és tanácsadás, pozitív élmény, elszigeteltség feloldása, szociális tanulás, altruizmus megélése. Jellemzően hasonló problémákkal küzdő egyének kerülnek egy csoportba, a kommunikáció nyílt, spontán és személyes. Nincsenek kijelölt szerepek. Fajtái: oktató csoportok ( pl. szülői szerepre való felkészítés, serdülők felvilágosítása); fejlesztő csoportok (pl.: személyiségfejlesztő csoport); gyógyító csoportok (pl. leszoktató programok, rehabilitációs csoportok, fogyatékosok csoportja); szocializációs csoportok (pl. konfliktuskezelés , társas készségek fejlesztése) Feladatcsoport : Valamilyen közös feladat érdekében működnek együtt a csoporttagok, munkamegosztás jellemző. A kommunikáció a feladat körül zajlik, a szerepek kijelöltek, a tevékenység napirend szerint zajlik. A szociális csoportmunka története A csoportokkal végzett szociális munka a XIX. század végére a jobb életkörülményeket követelő társadalmi mozgalom részeként jelent meg az aktuális szükségletek kielégítésére. Kezdetben a chigagói Hull House-ban és New Yorkban a settlementekben (szegények számára szervezett intézmények, lásd szociális munka története) jöttek létre csoportok az életkörülmények javítására, a lakhatási- és munkakörülmények optimalizálására, a szabadidő hasznos eltöltésére. A XX. század elején kezdtek el működni szociális jellegű gyógyító csoportok szenvedélybetegek és sérültek számára. Az 1940-es 1950-es években az egyén alkalmazkodóképességére és az önismeret fejlesztésére tevődik át a szociális csoportmunka fókusza. Az 1960-as évektől Carl Rogers nevéhez fűződően lendületet vettek az érzékenységfejlesztő csoportok, melyek egészséges emberek számára önismeret kiteljesítését célozták. Csoportmodellek Társadalmi célmodell : A szociális munkás feladata, hogy elősegítse az egyéni fejlődést, tanulást a társadalmi életben létrejövő demokratikus részvétel során. Reciprok modell (interakciós modell/humanisztikus modell): Cél egy támogatórendszer kiépítése a csoporton belül, továbbá közvetítés az egyén és a társadalom között. Gyógyító modell : megelőző és rehabilitációs célja van. A csoportvezető A csoportvezető az a szociális munkás, aki létrehozza és fenntartja a csoportot, segíti a csoport egészét és a tagokat. Bátorítja a résztvevőket hatalmuk gyakorlására, saját és a csoport fejlődéséért tett erőfeszítéseiket támogatja, felelősségvállalásra serkent. Figyel a bomlasztó jelenségekre, megakadályozza azokat. Nagy szerepe van a csoportnormák kialakításában, aktivitásra ösztönöz. Odafigyel mindenkire, elfogadó, figyelmes, reagál. Megszabja a kereteket, modellt nyújt a többiek számára. Bír az irányítás készségével, képes magát vezetőként elfogadtatni. Jó konfliktuskezelő, kompromisszumképes. Nagy tudású, tanító-nevelő funkciót is betölt, információt szerez, összefoglal, szintetizál, képes az elemzésre. A csoportfejlődés szakaszai 1. Ismerkedés: A tagok zárkózottságának oldódása, a csoportvezető ismerteti a célokat, orientálja a csoportot, szerződéskötés a csoport menetéről, szabályairól, céljairól. 2. Hatalom és kontroll: A csoportot jellemző hierarchiáért folyó küzdelem, a kapcsolatok formalizálásának időszaka. A lázadás-autonómia, engedékenység-szabálykövetés, védelem-támogatás kérdéskör körül zajlanak a csoportfolyamatok. A csoportvezető igyekszik a demokratikus viszonyok kialakítására és megtartására. 3. Intimitás: A személyesség időszaka, egymásra hangolódnak a csoporttagok, könnyebben fejezik ki az érzelmeiket, könnyebben valósítanak meg közös célokat, a csoportvezető ezt támogatja. 4. Differenciálódás: A kapcsolatok és a szükségletek reálisabbá válnak, jó a kommunikáció, erős a csoportösszetartás, a kialakult szabályok és normák szerint működnek. A csoportvezető feladata az egyéni autonómia, az önállóság serkentése, ugyanakkor a kapcsolatok támogatása. 5. Lezárás: A tagok különválhatnak, új erőforrásokat kell keresniük. A tagok egy részének igénye a csoport folytatása, mások értékelnek, menekülnek, tagadják a befejezést. A csoportvezető feladata a támogató attitűd. Tucker megye (Nyugat-Virginia) Tucker megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Nyugat-Virginia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Parsons. Lakosainak száma 6968 fő (2013. július 1.). Tucker megye Preston, Grant, Randolph és Barbour megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Egyháztartomány Az egyháztartomány egyházkormányzati egység a katolikus egyházban, mely több, általában szomszédos egyházmegyéből áll. Az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „szomszédos részegyházak területileg körülhatárolt egysége a közös lelkipásztori tevékenység és a püspökök közti kapcsolat elősegítésére”. Az egyháztartomány élén a metropolita áll, akinek saját egyházmegyéje minden esetben érseki (más néven főegyházmegyei) ranggal bír. A metropolitai hivatal minden esetben egy a pápa által kijelölt püspöki (érseki rangú) székhez van kötve, a metropolitát tehát nem választják, vagy külön kinevezik, hanem az adott püspöki székbe történő kinevezéssel automatikusan az egyháztartomány metropolitája is lesz. (Így például az Esztergom-Budapesti egyháztartomány metropolitája a mindenkori esztergom-budapesti érsek.) Fontos azonban, hogy nem minden érseki szék jelent egyben metropolitai széket is. Így például a franciaországi Aixi főegyházmegye élén is érsek áll, az mégsem metropolita, hanem a Marseille-i metropolita-érsek alá tartozik. A tartományhoz tartozó többi egyházmegyét szuffragáneus egyházmegyének nevezzük. A metropolita a szuffragáneus egyházmegyékben bizonyos jogkörökkel bír, azonban ezek igen szűk mozgásteret engedélyeznek neki. Mára lényegében három dologra korlátozódott a joga: Felügyeli a hit és az egyházi fegyelem megtartását, ha pedig visszaélést észlel, értesíti erről a pápát . Elvégzi a kánoni vizitációt, ha a megyéspüspök ezt elmulasztotta, és a Szentszék erre külön engedélyt ad. Meghatározott esetekben kijelöli az egyházmegyei kormányzót. Ezen kívül további kormányzati hatalommal nem bír a szuffragáneus egyházmegyék fölött, azonban a liturgikus szertartásokat az egyháztartomány minden templomában úgy végezheti, mint a püspök a saját egyházmegyéjében. Azokat az egyházmegyéket, melyek nem állnak egyetlen metropolita hatalma alatt sem, hanem közvetlenül a Szentszéknek vannak alárendelve, exempt egyházmegyének nevezzük. Erre példa a Gyulafehérvári főegyházmegye. A metropolita hatalmának jelképe a pallium, melyet a metropolitának kinevezését követő három hónapon belül a pápától személyesen, vagy képviselője útján kell kérnie. Zenei hangszín A zenei hangszín a hangok egy meghatározott osztályának karakterisztikus jellemzője. Egyszerűbben megfogalmazva, a zenei hangszín segítségével tudjuk megkülönböztetni az egyes hangokat (például egy gitár és a zongora hangját) abban az esetben is, ha hangerejük és hangmagasságuk azonos. A zenei hangszínt nehezebb meghatározni, mint a hangmagasságot vagy a hangerőt, mert sokoldalú jelenségről van szó. Egydimenziós skála (mint például a halk/hangos intenzitás vagy magas/mély hangmagasság) nem alkalmazható a hangszín változásainak a leírására, mert nem létezik olyan ellentétpár, ami segítségével felállítható lenne egy ilyen skála. A hangszín multidimenzionális skálázásának alapjait Hermann von Helmholtz fektette le a 19. században. Történet Hermann von Helmholtz fogalmazta meg a hangszín modern tanulmányozásának alapjait a Die Lehre von der Tonempfindungen című munkájában. Ez a munka megannyi fontos koncepciót tartalmaz a hangszín vizsgálatához. Helmholtz a hangot egy amplitúdógörbe által bezárt hullámformaként írta le, melyben a görbének három fázisa van: felfutás, kitartás, lecsengés. (Későbbi kutatások kimutatták, hogy ennek a görbének nagy szerepe van a hangszín észlelésében). Helmholtz megállapította, hogy a hullámforma természete is nagyban befolyásolja a hangszín érzékelését. A további kutatások a számítógép fejlődésével együtt zajlottak le, többek között Jean-Claude Risset, Trevor Wishart, Pierre Schaeffer, Dennis Smalley, John Grey, Steven McAdams, Albert Bregman és John Chowning munkáiban. ASA-definíció Az Amerikai Akusztikai Társaság (Acoustical Society of America – ASA) meghatározása szerint a hangszín „a hangzás érzékelésének egy olyan jellemzője, amely lehetővé teszi a hallgatónak két azonos hangmagasságú és hangerősségű, azonosan megszólaltatott, de különböző hang megítélését” hozzátéve, hogy „a hangszín összetétele elsődlegesen a frekvencia spektrumtól, valamint a hangnyomástól és az időbeli karakterisztikától függ”. Attribútumok McAdams és Bergman szerint a hangszín „egy pszichoakusztikai multidimenzionális szemétkosár minden olyan jelenségre, amit nem tudunk a hangmagassághoz vagy a hangossághoz kötni.” Szigetvári Andrea azt írja, hogy „a jól definiált alapanyaggal, világos szabályokkal rendelkező, hagyományos zeneelmélet felől a hangszín, ez a meghatározhatatlan tulajdonságokkal rendelkező, sokdimenziós folytonosság furcsa, átláthatatlan ködnek tűnhet. A megfelelő tájékozódás feltétele a multidimenziós hangszíntérben az osztályozás, a rendszerezés és a strukturálás.” A hangszín elemzést könnyítendő az elemzők nagy része fő alkotóelemeire bontja a hangszínt. Ezek Robert Erickson szerint (Schouten attribútumaira alapozva): a távolság nem-zajos és a zajos hangok között a spektrális burkológörbe az idő alapú burkológörbe (Felfutás – kitartás – lecsengés) az alapfrekvencia (mikrointonáció) és a spektrális burkológörbe (formáns csúsztatás) változásai a hang megszólaltatásának időintervalluma Erickson ad egy táblázatot is, összehasonlítva a szubjektív élményt a fizikai jelenséggel: Harmonikusok Egy hang vagy hangszín gazdagsága gyakran leírható különböző számú frekvenciák összegeként. A legmélyebb frekvenciát alapfrekvenciának hívjuk, mely a hangmagassággal egyenlő, ez alapján tudjuk a hangokat megnevezni. De egy komplex hang valójában több, egymásra épült frekvenciából áll, ezeket nevezzük felhangoknak. A felhangok lehetnek harmonikusok és inharmonikusok. A harmonikus felhangok az alaphang egész számú többszörösei, az inharmonikus felhangok az alaphang nem egész számú többszörösei. Léteznek szubharmonikusok is, ezek az adott harmonikus inverzei. Bármely hangszer hangszínét a rá jellemző felhangtextúra határozza meg. A jól érzékelhető hangmagasságot adó hangszerek hangszínében a harmonikusok vannak többségben (oboa, klarinét, cseleszta), míg a hangmagasságot nem adó hangszerekében pedig az inharmonikusok (tam-tam, cintányér). Tulajdonképpen bármilyen hang hangszíne jól leírható a felhangjaik összegeként. A hangszín beazonosításának ezért remek eszköze a Fourier-transzformáció illetve az ebből következő spektrális burkológörbe, mely az egyes felhangok időbeli felfutását és lecsengését mutatja meg. Burkológörbék Míg egy hangszín analízisénél remek eszköz a spektrális burkológörbe, addig az észlelés vizsgálatánál ugyanilyen fontos az amplitúdógörbe is; a felfutási idő és ennek karakterisztikája (lineáris vagy exponenciális), a visszaesés a kitartásra, a kitartás és a lecsengés (angolul ADSR - attack-decay-sustain-release) és a tranziensek (majdnem minden szintetizátor rendelkezik ezeknek a paramétereknek az irányítási/modulálási lehetőségével). Ha például elvesszük a hangindítást a zongora hangjából, nehezebb lesz beazonosítani a hangjukat, lévén a kalapács megütésének a hangja, valamint az ebből következő hirtelen felfutó hang szerves része a zongora hangszínének. Osztályozás A hangszínek osztályozásának számos kiváló példája van. Pierre Schaeffer "A zenei objektumok traktátusa" című műve történelmi jelentőségű; először ő próbálta meg a hangszíneket osztályozni, amivel hosszú éveket töltött el, lévén nem álltak rendelkezésére a kutatást vizualizációval segítő hanganalízis-módszerek. Ennek ellenére egy komplex művet hozott létre, melyet azóta sokan követtek és fejlesztettek tovább. Legfontosabb közülük Dennis Smalley spektromorfológia elmélete. Az erről szóló értekezés öt nagy szakaszból áll: spektrum-tipológia, morfológia, mozgás, strukturálható folyamatok, tér. A hangzásdimenziók osztályozását a spektrum-tipológiában és a morfológiában találhatjuk, míg a mozgást és a strukturáló folyamatokat leíró fejezetek a hangzásdimenziók kezelését tárgyalják. Az elmélet meghatározó újítása a tér jellemzőinek vizsgálata. Multidimenziós skálázás A számítógép fejlődése lehetővé tette hatékonyabb eszközök alkalmazását a hangszíndimenziók feltárásában. John M. Grey kutatási eredményei úttörőnek számítottak ezen a területen. "A multidimenzionális skálázás arra szolgál, hogy bizonyos tulajdonságokra vonatkozó hasonlósági vagy különbözőségi adatokból létre lehessen hozni olyan sokdimenziós geometriai reprezentációkat, melyekben az egymáshoz valamilyen szempontból közelebbinek érzékelt vagy gondolt objektumok az ábrázolásban is közel kerülnek egymáshoz, s ezáltal az adott tulajdonságok között észlelt viszonyokat egy megfelelő dimenzió-számú geometriai térben a lehető legpontosabban tükrözik vissza." Vegyük például a harmonikus akusztikus hangszerhangok skálázását. Grey a kísérletéhez számítógéppel szintetizált hangszerhangokat használt. A hangszerek: EH - angol kürt, O1 - oboa, X2 - altszaxofon, S2, S3 - cselló (sul tasto és sul ponticello játékmód), TP - trombita, TM - harsona hangfogóval. Az eredmények a multidimenzionális skálázás segítségével kerültek értékelésre, ez látható az alábbi ábrán. A hangszíntér koordinátáit a következő hangszíndimenziók határozták meg: y tengely: a spektrális energia eloszlása, a magas frekvencia-összetevők számának növekedése a spektrumban x tengely: a magas összetevők szinkronicitása a felfutás fázisában z tengely: alacsony amplitúdójú magas frekvenciák jelenléte a felfutás fázisában. Grey bebizonyította, hogy a percepció alapú megközelítés alapján jól behatárolható következtetéseket lehet levonni, valamint a hangzások rendezhetőek egyes tulajdonságaik mentén. Planty (Aube) Planty település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 239 fő (2015). Planty Marcilly-le-Hayer, Paisy-Cosdon, Palis, Pouy-sur-Vannes, Saint-Benoist-sur-Vanne, Villemaur-sur-Vanne, Vulaines és Bagneaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A Goldberg család epizódjainak listája Ebben a szócikkben található A Goldberg család című amerikai szituációs komédia epizódjainak listája. Évadok Különleges epizód 2016. április 27-én került adásba egy különkiadás, amelyben a sorozat főszereplői mesélnek magukról és arról, miért különleges számukra a nyolcvanas évek. Eközben bepillantást nyerhetünk a kulisszák mögé, és egy bakiparádét is levetítenek. Gráfművelet A gráfműveletek olyan műveletek, melyek gráfokhoz rendelnek gráfokat. Kategorizálhatóak például az operandusok száma szerint. Unáris gráfműveletek Az unáris gráfműveletek, vagyis gráftranszformációk egyoperandusú műveletek. Elemi unáris gráfműveletek Elemi műveletnek tekintjük valamely él vagy csúcs törlését, csúcsok összevonását és szétválasztását. Összetett unáris gráfműveletek Élgráf Duális gráf Komplementer gráf Gráf minora Gráfhatvány : Valamely G=(V,E) gráf k -adik hatványa az a (V,F) gráf, amely tartalmazza élként azokat a csúcspárokat, amelyek távolsága a G gráfban legfeljebb k. Valamely gráf második hatványát nevezik a gráf négyzetének is. Gráf transzponáltja avagy megfordítása Gráfújraírás Mediális gráf Mycielski-konstrukció ; delta-csillag átalakítás (Δ-Y-átalakítás, Δ-Y-transzformáció) Bináris gráfműveletek A bináris (vagy binér) gráfműveletek gráfpárokhoz rendelnek hozzá gráfokat. Legyenek gráfok. gráfok uniója: G1 ∪ G2 = (V1 ∪ V2, E1 ∪ E2) . Ha V 1 és V 2 diszjunktak, diszjunkt unió ról beszélünk, jelölése G1 ⊕ G2 ; a diszjunkt gráfunió kommutatív és asszociatív. gráfok metszete (intersection): G1 ∩ G2 = (V1 ∩ V2, E1 ∩ E2) ; gráfok összekapcsolása (join): az első gráf összes csúcsát a második gráf összes csúcsának összekötésével kapott gráf. Címkézetlen gráfok esetében kommutatív művelet. A gráfszorzások esetében a szorzatgráf csúcshalmaza az operandusok csúcshalmazának Descartes-szorzata: . Az élhalmaz a szorzat típusától függ. A lexikografikus gráfszorzás nem kommutatív és nem asszociatív. A tenzor gráfszorzás kommutatív művelet. soros-párhuzamos gráf képzése Hajós-konstrukció Lucquy Lucquy település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 595 fő (2015). Lucquy Amagne, Auboncourt-Vauzelles, Coucy, Faux és Novy-Chevrières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: São José dos Campos São José dos Campos (IPA: [s�̃w̃ �uˈz� dus ˈk�̃pus]) nagyváros Brazíliában, São Paulo államban. São Paulótól kb. 80 km-re ÉK-re fekszik. São José dos Campos Monteiro Lobato, São Paulo és Jambeiro községekkel határos. Galaxy Zoo A Galaxy Zoo online csillagászati program, melyben a csillagászathoz nem feltétlenül értő emberek eredetileg galaxisokat osztályoztak. A Sloan Digital Sky Survey égboltfelmérés során az észlelt több tízmillió galaxis bizonyos alapvető paramétereinek (elsősorban típusuk, formájuk) meghatározására nem sikerült megfelelő hatékonyságú számítógépes programot írni, viszont a feladatot bárki (laikusok is) egyszerűen, „ránézéssel” meg tudja oldani, ehhez a program honlapján, (regisztráció és egyszerű betanítás után) lévő galaxisok fényképeit kell osztályozni. A program sikerét mutatja, hogy 2010 tavaszára az osztályozott galaxisok száma elérte a 60 milliót, később a program több hasonló, az emberi szem képfeldolgozó képességét és az emberi intelligenciát igénylő csillagászati munkába is belekezdett, többek között extragalaktikus szupernóvák ellenőrzésébe. Vajsav A vajsav vagy butánsav egy szerves vegyület, egy telített monokarbonsav. Színtelen, kellemetlen szagú, maró folyadék. Vízzel korlátlanul elegyedik, de vizes oldatából kisózható. Ez azt jelenti, hogy ha vizes vajsavoldathoz vízben jól oldódó sókat adnak, a vajsav cseppekként kiválik. Van egy szerkezeti izomerje, ez az izovajsav. A sóit és az észtereit butirátoknak (vagy butanoátoknak) nevezik. A természetben megtalálható a vajban és az izzadságban. Kémiai tulajdonságai Meggyújtva kékes színű lánggal elég, negatív standardpotenciálú fémekkel hidrogént fejleszt, bázisokkal sót, alkoholokkal pedig észtert képez (egyensúlyi reakció). Előfordulása a természetben Vajsav baktériumok. Ezzel a névvel számos spóraképző, anaerob baktériumfajt jelölnek (Clostridium butyricum, C. acetobutylicum, C. pasteurianum, C. beijerinckii stb.), amelyek cukorból, gyakran keményítőből is vajsavat, butilalkoholt képeznek, miközben ecetsav, széndioxid és hidrogéngáz keletkezik. A természetben megtalálható. Előfordul például a vajban, az izovajsavval együtt, glicerinnel alkotott észtere alakjában. A vajban körülbelül 3-4%-nyi mennyiségben található. A vaj avasodásakor a kellemetlen szagot a vajsav szabaddá válása okozza. Előfordul az izzadságban és a húsban is. A Ginkgo biloba termése erjedésekor vajsav szabadul fel, ezért közparkokban csak a hím növényeket ültetik. Az úgynevezett vajsavas erjedéskor is vajsav keletkezik. Egyes baktériumok képesek vajsavas erjesztésre, ezek a vajsavbaktériumok, ilyen például a Clostridium butyricum. Ez semleges közegben a cukrokat úgy bontja le, hogy főként vajsav és ecetsav keletkezik. Előállítása Keményítőből, cukrokból, glicerinből állítható elő vajsavas erjesztéssel. Szintetikusan n-butanol vagy butiraldehid oxidációjával nyerhető. Felhasználása A vajsavat vajsavészterek előállítására használják fel. Ezek kellemes illatú vegyületek, emiatt az illatszeripar használja fel őket. A kisebb szénatomszámú vajsavésztereket oldószerként is alkalmazzák. Felhasználják gyógyszerek és kártevőirtó szerek előállítására is. Prométium(III)-oxid A prométium(III)-oxid egy kémiai vegyület, képlete Pm2O3. A prométium legközönségesebb formája. Kristályszerkezete A prométium-oxid három fő kristályosodási formában jelenik meg: *a, b és c a rácsparamétereket jelöli, Z a molekulák száma elemi cellánként, a sűrűség pedig röntgen-sugarakkal lett megmérve. A alacsony hőmérsékletű köbös alak 700-800 °C-ra hevítés után monoklinná alakul. Ez az átalakulás csak a vegyület megolvasztásával fordítható meg. A monoklin kristályok kb. 1740 °C-on alakulnak vissza köbössé. Cori Cori település Olaszországban, Lazio régióban, Latina megyében. Lakosainak száma 10 996 fő (2017. január 1.). Cori Artena, Cisterna di Latina, Lariano, Montelanico, Norma, Rocca Massima és Segni községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Johannes Benkner (városbíró, –1528) Idősebb Johannes Benkner, magyarosan Benkner János (? – Körösbánya, 1528. július 22.) szász kereskedő, Brassó kapitánya majd bírója. Sokrétű tevékenységet folytatott szülővárosának szolgálatában; érdemeiért kétszer emelték nemesi rangra. Származása A korabeli források nem értenek egyet a brassói Benkner család eredetével kapcsolatban. Egyes feljegyzések szerint már 1203-ban is élt egy városalapító Johannes Benkner, azonban ez nyilván egy fiktív genealógia eleme. Egy krónika a 15. században két Johannes Benknert is említ, a számadásokban és egyéb okmányokban azonban nem jelennek meg, így létezésük kétséges. Maguk a városi számadások 1480-ban említenek először egy Christian Benkner városi tanácsost és kereskedőt, és a történészek őt tekintik a dinasztia alapítójának. A következő generációt illetően azonban ismét ellentmondanak egymásnak a források. Erich Jekelius 19. századi kutatásai szerint az 1528-ban elhunyt Johannes Benkner városbíró Christian unokája, míg Gernot Nussbächer monográfiája alapján Christian fia volt. Élete és munkássága Idősebb Johannes Benknert legelőször 1494-ben említik a hivatalos okmányok mint a Corporis Christi-fertály egyik legnagyobb adót fizető – vagyis egyik legtehetősebb – polgárát. Háza a Szentlélek utcában volt, közel a Szentlélek-kapuhoz. Egy 1503-as számadás szerint főként kereskedelemmel foglalkozott; keleti szövetekkel, szőnyegekkel, fegyverekkel kereskedett a havasalföldi és debreceni vásárokon. Egy alkalommal Fogarason börtönbe vetették, de a brassóiaknak sikerült kiszabadítsák. 1504-ben a főtéri, úgynevezett Benkner-ház tulajdonosaként említik. 1505-ben a városi tanács tagja lett, és többször megbízták a Catharinae-fertály adóinak beszedésével. 1510-ben városi kapitány (Stadthann), majd 1511 és 1523 között nyolcszor választották városbírónak (Stadtrichter): 1511–1513 között, 1515-ben, 1517–1518 között, 1521-ben és 1523-ban (egyes források szerint 1525–1526 között is). Városbíróként Benkner sokrétű tevékenységet folytatott szülővárosának szolgálatában; a szász univerzitással, az erdélyi vajdával és a magyar királyi udvarral folytatott tárgyalásai során mindig Brassó érdekeit képviselte, megerősítette a kapcsolatokat Moldvával és Havasalfölddel, újjáépíttette a városházát, ágyúkat vásárolt a város számára, és több céhnek új szabályzatot határozott meg. A városbírói tisztségek ellátása mellett kereskedői tevékenységét is folytatta. Utazásainak köszönhetően szoros kapcsolatot alakított ki Tomori Pál fogarasi várnaggyal és kalocsai érsekkel; őszinte barátságuk hosszú évekig tartott. Tomori Pál 1509 elején egy Abaúj vármegyei Papipuszta melletti nemesi kúriát adományozott Benknernek és leszármazottjainak, és az adományt II. Ulászló magyar király is megerősítette. Ugyanebből az alkalomból II. Ulászló nemesi rangra emelte Johannes Benknert az ő és az apja szolgálataiért és érdemeiért, és címert adományozott neki; ezen kék mezőben arany korona látható, melyből egy lándzsával átszúrt nyakú ezüst szarvas emelkedik ki. 1517 novemberében II. Lajos is nemesi rangra emelte Benknert, ugyancsak érdemeire és szolgálataira hivatkozva, és új címert adományozott neki, mely vörös alapon levélkoronából kiemelkedő griff látható. Az oklevél leírása szerint a korona Benkner hűségét, a griff pedig buzgalmát jelképezi. Ellentétben az 1509-essel, az 1517-es oklevél nemcsak Johannes Benknernek, hanem összes leszármazottjának is nemesi rangot és címert adott. Ebben az időszakban a térségben politikai felfordulás dúlt, és a török támadás is küszöbön állt. Benkner többször is kiküldött kémeket, hogy tájékoztassák a brassói tanácsot a törökök mozgásairól. Ezen eseményekkel kapcsolatban keletkezett Neacșu levele, melyet a román nyelv első írott emlékeként tartanak számon: az 1521 júniusában keletkezett levélben Neacșu Lupu câmpulungi bojár tájékoztatta Johannes Benknert, hogy I. Szulejmán elhagyta Szófiát és felfelé indult a Dunán. A helyzet komolyságának köszönhetően Benkner 1521 júliusában Neagoe Basarab havasalföldi fejedelemhez utazott, hogy megvitassák a szükséges politikai intézkedéseket. Az eredmény kedvező volt a város számára; a törökök megkímélték a Barcaságot, valószínűleg Basarab közbenjárásának köszönhetően. A mohácsi csata után Erdély gyakorlatilag önálló állammá vált. Brassót nem érintette a háború és a város töretlenül fejlődött; megerősítették a védműveket, megjelentek az első emeletes házak, befejezték a városháza újjáépítését, szabályozták a környék folyóit. A Magyar Királyság szétesése után a szászok a Habsburgok mellé álltak. 1528-ban a brassóiak küldöttséget menesztettek Prágába, hogy Ferdinánd király megerősítse a város kiváltságait. A küldöttséget az akkori városbíró, Lukas Hirscher vezette; vele volt Johannes Benkner korábbi városbíró, Nicolaus Pictor jegyző, és Johannes Fuchs, Antonius Aurifaber, Johannes Gold tanácsosok. Küldetésük sikeres volt, de a visszaúton, Körösbánya közelében útonállók támadták meg őket, és Benkner életét vesztette. Családja Legidősebb fia, ifj. Johannes Benkner, szintén Brassó városbírójaként szolgált. Peter Benknert és Michael Benknert 1533-ban illetve 1539-ben említik, mint a főtéri Benkner-ház örököseit. A számadásokban 1533-ban megjelenik Marcus Benkner centumvir, aki kereskedőként testvérével, Peterrel együtt dolgozott; 1535-ben Jacobus, 1537-ben Paul, 1538-ban Michael Benkner. A család egy másik tagja, Paulus Benkner a bécsi egyetemen tanult, majd 1527–1535 között brassói plébános volt. Immár a nap leáldozott Az Immár a nap leáldozott egy lefekvés előtti énekes imádság. Dallama antifóna-dallamokból származó német strófikus ének, amely magyar protestáns és katolikus forrásokban is megjelent. A Szent vagy, Uram! című katolikus énekgyűjteménybe a Cantus Catholici 1651-es kiadásából került. Szövege őskeresztény esti himnusz (Te lucis ante terminum(en)), melynek latin szövegét Sík Sándor fordította magyarra. Kotta és dallam Immár a nap leáldozott, Teremtőnk, kérünk tégedet, légy kegyes, és maradt velünk, őrizzed, óvjad népedet. Jegyzetek Katonáné Szabó Judit: Harmat Artúr Szent Vagy, Uram! népénektár filológiai feldolgozása: Doktori értekezés. Budapest: Liszt Ferenc Zeneművészei Egyetem (2007) 56. o. (Hozzáférés: 2018. feb. 4.) Források HOZSANNA, avagy Imádságos Zsoltároskönyv: SZVU/278: Immár a nap leáldozott (Estéli könyörgés). andre.lapok.hu (Hozzáférés: 2017. feb. 12.) (szöveg) Szent vagy, Uram!. Szerkesztette Harmat Artúr és Sík Sándor . Budapest: Szent István Társulat . 1974. ISBN 963-360-015-4 278. ének Hozsanna! Teljes kottás népénekeskönyv. Bárdos Lajos és Werner Lajos. A liturgikus reform alapján átdolgozott és bővített, 20. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2007. ISBN 978 963 361 889 9 278. ének Éneklő egyház: Római Katolikus Népénektár. 7. kiadás. Budapest: Szent István Társulat. 2005. ISBN 963 361 676 X 355. ének Cantus Catholici: Régi és Uj Deak, és Magyar Ajitatos Egyhazi Enekek es Litaniak. mek.oszk.hu . Lőcse (1651) 162. o. (Hozzáférés: 2018. jan. 6.) Felvételek Himnusz Immár a nap leáldozott. YouTube (2011. ápr. 1.) (Hozzáférés: 2017. feb. 12.) (audió) Immár a nap leáldozott. YouTube (2014. aug. 30.) (Hozzáférés: 2017. feb. 12.) (audió, szöveg) gitárkísérettel A katolikus egyház kompletóriuma: Immár a nap leáldozott. Cantemus Kórus, vezényel Altsach Gergely YouTube (2014. okt. 3.) (Hozzáférés: 2017. feb. 12.) (videó) Nagy Anna (harmonikaművész) Nagy Anna (1957. október 29. –) harmonikaművész. Tanulmányai 1964-től 1972-ig a budapesti Bogdánfy Ödön Általános Iskolába járt, 1972 és 1976 a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola harmonika szakán tanult, 1977 és 1982 között BME Vegyészmérnöki Karának hallgatója volt, 1982-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát. Művészi pályafutása 9 évesen kezdett harmonikán játszani. Tanára elsősorban a klasszikus szerzők harmónika-darabjaival ismertette meg (Bach, Händel, Mozart, Scarlatti, stb.) később a kortárs zenével is egyre inkább foglalkozott. 1980 és 1991 között a Fővárosi Operettszínház, Madách Színház, a budapesti Kamara Színháznál játszott és a Vígszínház tagja volt. 1991-ben Jávori Ferenc meghívására lett a Budapest Klezmer Band tagja. 2001-től a Lauder Javne Zeneiskolában harmonikatanárként is dolgozik, később a zenetagozat igazgatója lett. Fellépett a következő helyeken: Gebau, Róma, Berlin, Hollandia, Párizs, Helsinki, Stockholm, Prága, Bécs, Tel-Aviv, Haifa, Amerika. Szerepelt a Kabaré, a Chicago, a Hegedűs a háztetőn című darabokban. Friedrich Péter Friedrich Péter (Budapest, 1936. június 15. – Budapest, 2013. január 30.) Széchenyi-díjas orvos, biokémikus, neurobiológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az enzimológia, ezen belül az enzimek, illetve fehérjék negyedleges szerkezetének neves kutatója. 1990 és 2007 között az MTA SZBK Enzimológiai Intézet igazgatója. Életpályája 1954-ben érettségizett, majd beiratkozott a Budapesti Orvostudományi Egyetemre (ma: Semmelweis Egyetem), ahol 1960-ban szerzett orvosdiplomát. Ennek megszerzése után a miskolci városi kórház központi gyakornokaként dolgozott. 1962-ben az MTA Biokémiai Intézet munkatársa lett. 1967–1968-ban az Oxfordi Egyetemen tanult EMBO-ösztöndíjjal. Hazatérése után a Biokémiai Intézet (1971-től MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézet Enzimológiai Részleg) tudományos főmunkatársa lett, amelyet az Enzimológiai Intézet 1978-as SZBK-n belüli különválása után is megtartott. Közben 1975–1976-ban UNESCO-konzultáns volt Egyiptomban. 1983-ban tudományos tanácsadói megbízást kapott. 1986-ban az intézet helyettes igazgatójává, 1990-ben igazgatójává, illet neuroenzimológiai csoportjának vezetőjévé nevezték ki. Igazgatói tisztségét 2007-ig töltötte be, ekkor kutatóprofesszori kinevezést kapott. 1985-ben a József Attila Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává avatta. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 1967-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1982-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Biokémiai és Molekuláris Biológiai Bizottságának, valamint a Neurobiológiai Bizottságnak lett tagja. 1993-ban választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává. 1996 és 2002 között a Biológiai Tudományok Osztálya elnöke, ilyen minőségében az MTA elnökségének tagja is volt. 2002 és 2008 között az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetői Tanácsa társelnöke, azóta tagja. Akadémiai tisztségei mellett 1986 és 1990 között a Magyar Biokémiai Egyesület alelnöke volt, majd 1990-ben a társaság elnökévé választották. Munkássága Fő kutatási területe az enzimológia, ezen belül az enzimek, illetve fehérjék negyedleges szerkezete. A negyedleges szerkezetek területén in vivo vizsgálati módszert dolgozott ki a szupramolekuláris enzimszerveződés kutatására, valamint jelentősek eredményei a memória molekuláris alapjainak kérdésében, illetve a jelátvivő kalpain-enzimrendszer kutatásában, utóbbi esetében a szerkezet-funkció összefüggéseit és az in vivo szubsztrátfehérjéinek azonosítását is vizsgálta. Foglalkozik még ezenkívül a sejten belüli szabályozás eszközeivel. Több mint kilencven tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Ebből négy könyv, illetve könyvfejezet. Közleményeit elsősorban angol és magyar nyelven adja közre. Díjai, elismerései Akadémiai Díj (1983) Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1998, OTKA) Széchenyi-díj (1999) Pázmány Péter felsőoktatási díj (2005, Pro Renovanda Cultura Hungariae) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2006) Főbb publikációi Identification of a Cysteinyl Residue Involved in the Activity of Rabbit Muscle Aldolase (1970) Supramolecular Enzyme Organization: Quaternary Structure and Beyond (1984) Protein Kinase C in Larval Brain of Wild-type and Dunce Memory-mutant Drosophila (társszerző, 1989) Signal Convergence on Protein Kinase A as a Molecular Correlate of Learning (társszerző, 1991) Purification and Characterization of a Ca2+-activated Thiol Protease form Drosophila melanogaster (társszerző, 1992) Protein Phosphatase-1-deficient Mutant Drosophila is Affected in Habituation and Associative Learning (társszerző, 1993) A memória molekuláris megközelítése (1994) An Ultrasensitive, Continuous Fluorimetric Assay for Calpain Activity (társszerző, 1995) Prion Proteins as Memory Molecules: an Hypothesis (társszerző, 1998) A tanulás és memória molekuláris biológiája (1999) Fehérjék, enzimek, emlékezet (2000) Calpains in Cellular Signalling (társszerző, 2001) Frequency Decoding of Fast Calcium Oscillations by Calpain (társszerző, 2001) Preformed Structural Elements Feature in Partner Recognition by Intrinsically Unstructured Proteins (társszerző, 2004) Novel Cell-penetrating Calpain Substrate (társszerző, 2008) 4039 Souseki A 4039 Souseki (ideiglenes jelöléssel 1987 SH) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tsutomu Seki fedezte fel 1987. szeptember 17-én. Porcieu-Amblagnieu Porcieu-Amblagnieu település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1759 fő (2015). Porcieu-Amblagnieu Sault-Brénaz, Villebois, Vertrieu, Charette, Montalieu-Vercieu és Parmilieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Geletnek Geletnek (szlovákul: Hliník nad Hronom) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban. Fekvése Garamszentkereszttől 8 km-re délnyugatra, a Garam bal partján fekszik. Története 1075-ben "Gelednuk" néven említik először, a garamszentbenedeki bencés apátság birtokában állt ekkor, és már vámja is volt, részben szintén az apátság birtokában. 1237-ben "Gelednek" alakban említi oklevél. Egykori gótikus temploma a 14. században épült, 1332-ben a pápai tizedjegyzék már említi. Később egy tűzvészben súlyosan megrongálódott, ezért 1408-ban a templomot teljesen újjá kellett építeni. 1388-ban malma és vámja a saskői váruradalomhoz tartozott. 1440-ben Giskra János erődített kastélyt építtetett ide tágas pincékkel és titkos földalatti folyosókkal. A település 1494-ben Hunyadi Mátyástól vásártartási jogot kapott és ezzel fontos keredkedelmi központ lett. 1534-ben a Kálnayaké, majd újra a saskői uradalomé és kihalásukig a Dóczy családé volt. Lakói fuvarozással, mezőgazdasággal, állattartással, sörfőzéssel, molnársággal és malomkőkészítéssel, továbbá csizmadia-, szabó- és kovácsmesterséggel, valamint méhészkedéssel foglalkoztak. A malomkőkészítésnek 600 éves hagyományai vannak, az ország legjobb minőségű malomkövei innen kerültek ki. A falu lakói 1550 körül reformátusok lettek. 1601-ben malommal, kúriával és 64 házzal rendelkezett. 1627-ben a falut megtámadta és elpusztította a török. 1673-ban újraalapították a katolikus plébániát. 1678-ban Thököly hadai a várkastélyt ostrommal bevették és lerombolták, azonban újra felépült. 1720-ban kovács, kőműves, mészáros is élt a faluban, melynek kocsmája és 51 adózó háztartása volt. 1828-ban 89 házában 620 lakos élt, akik mezőgazdasággal, malomkőfaragással foglalkoztak. A malomkő már a község 1637-ből származó címerén is szerepel. Vályi András szerint: "GELETNEK. Hlinik. Elegyes tót falu Bars Vármegyében, földes Ura a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Keresztfalutól egy mértföldnyire. Jó földgyein kivűl vannak erdeje, legelője, réttyei, kaposztás földgyei, kertyei jók, ’s számos marhát nevelhetnek, vagyonnyaiknak eladásokra otthon, is jó módgyok van, kézi munkával a’ Kőbányákban kereshetnek, a’ Bánya Városokban is fuhározással, malma helyben, Kőbányájában nevezetes malom követ készítenek, szőlö hegye ugyan nintsen, mindazáltal, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint: "Geletnek, (Hlinik), tót falu, Bars vmegyében, a Garan bal partján, Selmeczhez 2 mfld: 620 kath. lak. Kath. paroch. templom. Rétje, legelője igen jó; gyümölcse bőven, vizimalma, s egy igen nevezetes kőbányája van, melly a legjobb malomköveket adja egész hazánkban, s azért messze elhordatik. F. u. a kamara." Bars vármegye monográfiája szerint: "Geletnek, a Garamvölgyben fekvő tót kisközség, 911 róm. kath. vallású lakossal. Közjegyzőségi és m. kir. erdőgondnoksági székhely. Géza fejedelem 1075-ben a község felét a szent-benedeki apátságnak adományozza, a mikor az oklevélben Gelednuk néven találjuk említve. 1237-ben IV. Béla a község adójának két harmadát ítéli oda az apátságnak. A tatárjárás után a pápai tizedszedők jegyzékében Gelenek alakban van felemlítve és papja 12 garast fizetett. 1483-ban már Kálnai László barsi főispán a földesura és ő építtette az itteni katholikus templomot is, melyet 1508-ban átalakítottak. Gótikus részletei maig is látszanak. 1494-ben már mint várost találjuk említve és mint mezőváros szerepel még 1637-ben is. Ez időből való pecsétnyomóját a községházán őrzik. A Kálnaiak után a Dóczyak birtokába került, kik itt erős várkastélyt is építtettek, melyet Thököly Imre is vívott és részben le is rombolt. 1663-ban a török pusztította el a községet. Azután a kir. kincstár birtokába került és maig is az a tulajdonosa. A Dóczy-féle várkastélyt később – alakját meghagyva – restaurálták. 1728-ban a község teljesen leégett és templomának is csak a szentélye maradt meg. 1900-ban a község határában négy kiló ezüstpénzt találtak I. Lipót idejéből. A leletet az államkincstár beváltotta. A község határában kitünő trachit- és édesvízi kvarczbányák vannak, melyeknek köveiből híres malomköveket faragnak. A községnek Hlinik volt a tót neve. A mult század elején ide tartozott egy Záhorcsa nevű telep is, melynek 56 lakosa volt. Van postája, távirója és vasúti állomása." A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott. 1930-ban gőzfűrész üzem, 1948-ban gépgyár kezdte meg működését. Földműves szövetkezetét 1956-ban alapították. Népessége 1910-ben 1038-an, túlnyomórészt szlovákok lakták. 2001-ben 2958 lakosából 2843 szlovák volt. 2011-ben 2973 lakosából 2750 szlovák. Nevezetességei Szent Márton tiszteletére szentelt, római katolikus templomát 1408 -ban Kálnai László főispán építtette. 1892 -ben megújították. A Garam partján áll a Dóczy-várkastély 16. századi kéttornyos épülete. Az épület eredetileg 15. századi . Miután a Thököly vezette kuruc ostromot követően tönkrement, 1678 -ban megújították, majd 1889 -ben ide került a kincstári erdészeti igazgatás székhelye. A 20. században átalakították. Szent Vendel szobra 1778 -ban készült barokk stílusban. Szent Flórián szobra 1818 -ban készült klasszicista stílusban. A falu határában fekvő festői hegyszoros egyik sziklájában Szabó József ( 1822 - 1894 ) geológus tiszteletére 1908 -ban emléktáblát helyeztek el. Híres emberek Itt született 1887 . április 28-án Lesenyi Ferenc erdőmérnök, egyetemi tanár. Több műve jelent meg az erdészeti szakoktatás területén. Itt született 1951 . október 12-én Ľudovít Černák Szlovákia egykori gazdasági minisztere. 18. Arany Málna-gála A 18. Arany Málna-gálán (Razzies) – az Oscar-díj-átadó paródiájaként – az amerikai filmipar 1997. évi legrosszabb alkotásait, illetve alkotóit díjazták tizenkét kategóriában. A díjazottak megnevezésére 1998. március 22-én, a 70. Oscar-gála előtti estén került sor a Huntley Hotel „Garden” termében. 1998-ban John Wilson egy újabb kategóriát hozott létre „az emberi élettel és köztulajdonnal szembeni legnagyobb nemtörődömség” elnevezéssel – utalva ezzel az akciófilmek vad, legtöbbször indokolatlan, öncélú, különösebb következmények nélküli rombolásaira. A legtöbb „elismerést” (5 jelölésből 5 díj) Kevin Costner kalandfilmje, A jövő hírnöke kapta. Ugyancsak 5 jelölésből 3 díjjal illették a hongkongi Tsui Hark Nyerő páros című akciófilmjét. A jelölések számával kimagaslott a mezőnyből a Batman és Robin (11 jelölés, 1 díj), a Féktelenül 2. – Teljes gőzzel (8 jelölés, 1 díj), az Anakonda (6 jelölés), a Tűz a mélyben (4 jelölés), valamint Az elveszett világ: Jurassic Park (3 jelölés). Brian Helgeland forgatókönyvíró, aki a díjkiosztó utáni napon, a Szigorúan bizalmas című thriller egyik szerzőjeként Oscar-díjat vehetett át, A jövő hírnöke című film egyik alkotójaként elfogadta a legrosszabb forgatókönyvnek odaítélt Arany Málna díjat. A két trófeát egymás mellett tartja a kandallópárkányon, hogy emlékeztesse őt „Hollywood korlátokat nem ismerő természetére”. Amikor a Warner Bros. egyik irodájában átvette a díjat John Wilsontól, egy rövid, önkritikus, az „elismerés” humorát értékelő válaszbeszédet tartott. A galamb visszatérése Noé bárkájára A galamb visszatérése Noé bárkájára (eredeti címe: The Return of the Dove to the Ark) John Everett Millais brit festő alkotása, amely 1850-ben készült el. A festmény jelenleg az oxfordi Ashmolean Museum gyűjteményében található. A kép témája biblikus, Noé két menyét ábrázolja a galambbal, amely éppen visszatért a bárkára csőrében egy olajfaággal. Millais 1846-ban költözött Oxfordba, ahol felkarolta a neves műkereskedő és képkeretező, James Wyatt. Wyatt helyet biztosított Millais-nek és számos portrét rendelt tőle, amelyek családját ábrázolták. Oxfordban élt a preraffaeliták első jelentős pártfogója, Thomas Combe is, aki Millais barátja volt és számos képet vásárolt tőle és preraffaelita társaitól. Combe hagyatékából került ez a festmény is az Ashmolean Museum gyűjteményébe. 1850-ben festette meg Millais Thomas Combe portréját is. A galamb visszatérése némileg eltér a preraffaeliták kedvelt stílusától, mivel Millais nem fordított figyelmet a háttér kidolgozására. Azonban az alakok lába alatt található szalma élethűen, aprólékos részletességgel van megfestve, csakúgy mint a tollát felborzoló galamb. A képet nagyra tartotta mind John Ruskin, mind Théophile Gautier műkritikus. Ruskin, aki szintén Oxfordban tanult (az Oxfordi Egyetem Christ Church kollégiumában), a londoni Királyi Művészeti Akadémia 1851-es kiállításán látta meg a képet. Ruskin azonnal meg akarta vásárolni a képet, de azt még a kiállítás megnyitása előtt megvette Combe. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a The Return of the Dove to the Ark című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Leintrey Leintrey település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 136 fő (2015). Leintrey Avricourt, Amenoncourt, Autrepierre, Emberménil, Gondrexon, Reillon, Remoncourt, Vého és Xousse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csata a labirintusban A Csata a labirintusban az amerikai író, Rick Riordan a Percy Jackson és az olimposziak című könyvsorozatának negyedik kötete. A könyv 2008. május 6-án jelent meg az USA-ban. Itthon a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2011-ben és 2013-ban jelent meg. Cselekmény Percy egy újabb iskolában próbál szerencsét, de a dolgok (mint mindig) nem a terv szerint haladnak. Megjelenik Percy barátnője, Rachel, majd pedig megtámadja őket két pom-pom lány. A táborban megtalálják a Labirintus bejáratát: egy útvonalat, melyen keresztül megtámadhatják őket. Újabb küldetés indul, Annabeth vezetésével, Grover pedig vészesen közel kerül a céljához, hogy megtalálja Pánt. És mindennek köze van az új vívásoktatójukhoz, Quintushoz. Az iszlám Európában Európában 2010-ben a Pew Forum kutatása szerint 44,138,000 muszlim élt (ebből Európai Unió: 43%), ez Európa lakosságának 6%-a. Ez a szám 58,209,000-re fog nőni 2030-ra, ami 8%-át fogja majd kitenni a lakosságnak. Az ok egyrészt a Nyugat-Európa felé irányuló bevándorlás a muszlim többségű országokból, másrészt pedig a már letelepült muszlim közösségek magasabb termékenységi rátája az elöregedő európaiakéval szemben. Franciaország, Belgium, Ausztria és Svédország lakosságának kb. 10%-a fogja követni az iszlám vallást és az európai muszlimok 53%-a már az Unióban fog élni. Demográfia Az Európai Unió tagjai kékkel vannak jelölve: Nagy Antal (labdarúgó, 1944) Nagy Antal (Budapest, 1944. május 16. –) labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban 1963-ban a Honvéd színeiben lett élvonalbeli labdarúgó. A kispestiekkel kétszer lett második a bajnokságban és egyszer magyar kupagyőztes. 1967-ben elhagyta az országot. 1968–1969-es szezonban a belga Standard Liège csatára lett. A csapat bajnok, ő gólkirály lett 20 góllal. Ezután három idény töltött el a holland Twente csapatánál, majd egyet a francia Olympique Marseille-nél, ahol 3 bajnoki mérkőzésen szerepelt. 1973 és 1977 között még öt különböző csapatban játszott: a spanyol Hercules Alicante, a nyugat-német Wuppertaler SV, a spanyol San Andres Barcelona, a francia SM Caen és a belga Royal FC Antwerp csapatában. A válogatottban 1966 és 1967 között 3 alkalommal szerepelt a válogatottban. 1966-os angliai világbajnokságon a keret tagja volt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 1963-ősz, 1964 Magyar Népköztársasági Kupa győztes: 1964 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) negyeddöntős: 1965–1966 Belga bajnokság bajnok: 1968–1969 gólkirály: 1968–1969 (20 gól) Magliano di Tenna Magliano di Tenna település Olaszországban, Marche régióban, Fermo megyében. Lakosainak száma 1438 fő (2017. január 1.). Magliano di Tenna Fermo, Grottazzolina, Rapagnano és Montegiorgio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Dolyán Dolyán (1899-ig Koncsán-Dolyán szlovákul: Doľany) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Koncsán és Dolyán községek egyesülése. Fekvése Lőcsétől 5 km-re délkeletre fekszik, Roskfalva tartozik hozzá. Nevének eredete Neve a szláv doľane (= völgyben lakók) szóból származik. Története Vályi András szerint "DOLYÁN. Magyar falu Szepes Vármegyében, földes Ura Tőke Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Körtvélyes mellett, ’s ennek filiája, Lötsétöl fél mértföldnyire, határja jó termékenységű, 506ki vévén épűletbéli fáját más minden javai vannak, mellyekhez képest, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Dolyán, Szepes v. tót falu, Lőcséhez keletre 1 órányira: 99 kath, 7 evang. lak. F. u. Teőke nemz. Első birtokosa ezen falunak (1297.) Hemmingusd Kolchova volt." Hradszky József "Vándorlások a Szepességen" c. munkájában az alábbi olvasható: "Görgőről Szepeshely felé menve mintegy fél órányira a baloldalon kissé félre az országúttól észreveszünk két kis helységet: Koncsán és Dolyári-t (előbbi 553, utóbbi 538 m. magasságban). Együtt képeznek egy községet 25 ház és 224 tótnyelvű lakossal, a község határa 652 katasztrális hokP) valamint: "Dolyán 1297-ben alapíttatott". Valószínűleg csépánfalvi Teőke Kristóf (Thoeke Kristóf de Csepánfalva), aki nagy vagyonszerző volt szerezhette meg tízlándzsás nemzetségének a falut még 1523 környékén, amikor birtokosként jegyzik (Hradszky J.). A csépánfalvi Teőkék egészen a 20. század elejéig a község (és más szepesi községek, pl. Körtvélyes) területén voltak birtokosok, amikor is a trianoni döntést követően dr. csépánfalvi Teőke Béla kir. jegyző a megváltozott fennhatóság okán elhagyta ősei földjét és Budapestre költözött. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott. Népessége 1910-ben 115, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 382 lakosából 339 szlovák és 43 cigány volt. 2011-ben 582 lakosából 329 roma és 211 szlovák volt. Dicranales A Dicranales egy lombosmoha rend. Jellemzőjük Ebbe a rendbe nagyon sok változatos megjelenésű faj tartozik. A protonema lehet tartós vagy rövid életű is. A kifejlett növények mérete változatos, néhány milliméteres fajoktól kezdve vannak több tíz centiméteres mohák is ebben a rendben. Egyik fő jellemzőjük a fajoknak, hogy a leveleik általában hosszúkás, keskeny lándzsa alakúak, a szélességüknél ötször hosszabbak. A levélcsúcs gyakran hegyes, ár alakú. A levéllemez sejtek hosszúkás téglalap vagy négyzet alakúak, csak néhány esetben, papillázottak (sejtfal kitüremkedés). A levelek mindig egy erős érrel rendelkeznek. A sporophyta megjelenése viszonylag egységes. A seta felálló. A spóratok félgömb alakú vagy hengeres. A legtöbb faj egy ún. "dicranoides" peristomiummal rendelkezik (spóratok nyílásánál lévő fogacskák):16 darab mélyen szeldelt, lándzsa alakú fogaik vannak. A fogak alján barázdák vannak, a felső oldalukon papillázottak. Elterjedés A rend fajai az egész világon elterjedtek, kozmopoliták. A legtöbb faj talajon él, ún. epigeikus fajok. De sok az ún. epifita, fánlakó, fákon élő faj is a csoportban. Rendszertan, evolúció Sok Dicranales rendbe tartozó moha előkerült különböző korú kőzetekből. Már a Perm korszakból is ismertek Dicranales rendbe tartozó mohafajok, melyek jól felismerhetőek jellegzetes levélér felépítésükről, nagyon hasonlítottak a mai Campylopus fajokra. A felső-Kréta korból is találtak Campylopodium nemzetségbe tartozó fossziliákat és a Harmadidőszak-ban Campylopus és Campylopodiella leletek is előkerültek. Rendszertanilag sok változás történt a Dicranales taxonba tartozó fajok besorolásával, jelenleg 11 család, kb. 1600 fajjal tartozik ehhez a rendhez: Bruchiaceae Bryoxiphiaceae Dicnemonaceae Dicranaceae* Ditrichaceae* Eustichiaceae Phyllodrepaniaceae Pleurophascaceae Rhabdoweisiaceae* Sorapillaceae Viridivelleraceae Magyarországon a csillaggal jelölt családok tagjai fordulnak elő. Dubova Dubova, 1911 és 1918 között Dunatölgyes (románul: Dubova) falu Romániában, a Bánságban, Mehedinți megyében, a Vaskapu-szorosban. Fekvése Orsovától 28 km-re délnyugatra, a Duna Nagy- és a Kis-Kazán-szoros közötti, Dubovai-öböl nevű kiszélesedésénél fekszik. Nevének eredete Neve a délszláv dub 'tölgy' szóból való. Új nevét a megye ötletéből tették hivatalossá, a község tiltakozása ellenére. Történeti névalakjai: Dıbwa (1554), Dubovo (1700 után), Dubova (1829). Története Az Ulmi határrészben a 13. században épült és a 15. században elpusztult templom maradványait tárták fel. Bufánok, azaz Olténiából származó szénégetők alapították. 1774 és 1872 között a Román-bánáti határőrezred orsovai századához, később Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. 1967–1970-ben, a Duna felduzzasztásakor alsó része víz alá került. Népessége 1900 -ban 476 ortodox vallású lakójából 473 volt román anyanyelvű. 2002 -ben 618 lakosából 596 volt román, 11 szerb és 7 magyar nemzetiségű; 602 ortodox és 11 római katolikus vallású. Látnivalók A Nagy-Kazán-szorosban a Duna 150 méter keskenyre szűkül le. Két oldalról 200 métert elérő sziklafalak veszik körül. A szoros karsztvidéke a homoki vipera és a görög teknős élőhelye. A Nagy-Kazán szorosból nyílik a Ponyikova-barlang vízzel félig elárasztott bejárata. A barlang járatai 1666 m hosszúak és másik bejárata a Ponyikova-szurdokvölgy felől nyílik. Egyes részein cseppkövek találhatóak. A barlangban barlangi hiéna állkapcsára bukkantak, jelentős denevérpopuláció él benne. Lejjebb, szintén vizes bejáraton keresztül közelíthető meg a sokkal kisebb Veterani-barlang . Nevét Veterani tábornokról kapta, akinek a parancsára 1692 -ben a császáriak megerősítették és március 16-ától május első napjaiig háromszáz emberrel tartották a török sajkásokkal szemben úgy, hogy a törökök már a barlang fölötti magaslatokat is elfoglalták. 1788 . augusztus 10. és augusztus 30. között Adam Maovec határőrszázados tartóztatta fel benne 450 emberrel és 11 ágyúval a nyolcezres ostromló török sereget. Az 1960-as évek végén víz alá került Plavisevica ( 1911 és 1918 között Naszádos ) falu három vízimalma. 4049 Noragal’ A 4049 Noragal' (ideiglenes jelöléssel 1973 QD2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Smirnova fedezte fel 1973. augusztus 31-én. Neutronbomba A neutronbomba a nukleáris fegyverek egy olyan fajtája, amikor a cél nem a lehető legnagyobb mechanikai pusztítás, hanem a lehető legnagyobb neutronsugárzás. A neutronbomba felépítése elsősorban abban tér el a hagyományos nukleáris fegyverekétől, hogy a keletkező neutronokat nem tartják bent a bomba belsejében, hanem éppen ezt használják fel az ellenséges haderőkkel szemben. Amíg egy atombomba esetén a felszabaduló energia 15%-a szabadul fel neutron- és röntgensugárzás formájában, addig egy neutronbomba esetében ez az érték elérheti az 50%-ot. Ha a fegyverben például kaliforniumot használnak, a kis tömegű hasadóanyag (néhány gramm) miatt a kiszóródás is minimális. Így a robbanás után a helyszín viszonylag gyorsan megközelíthető. A korszerű harckocsikban neutronsugárzás elleni védelem van beépítve. Története A neutronbomba koncepcióját Samuel Cohen dolgozta ki Lawrence Livermore National Laboratóriumban, 1958-ban. A próbarobbantást 1963-ban a nevadai földalatti robbantási telepen történt.. A fegyver fejlesztését Jimmy Carter részben felfüggesztette 1978-ban, majd Ronald Reagan felújította a programot. 1980-ban Franciaország sikeres próbarobbantást hajtott végre a Mururoa korallzátonyon. Tervek a használatára A neutronbomba alapvetően a szovjet haderők esetleges nyugat-európai inváziójának megállítására tervezték. Az lett volna a feladata, hogy úgy állítsa meg az inváziót, hogy közben Nyugat-Európát ne kelljen teljesen lerombolni. Tervezték interkontinentális ballisztikus rakéták elleni használatát is. Dicroglossinae A Dicroglossinae a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe tartozó alcsalád. Az alcsalád korábban a valódi békafélékhez (Ranidae) tartozott. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi nemek tartoznak: Allopaa Ohler and Dubois, 2006 Chrysopaa Ohler and Dubois, 2006 Euphlyctis Fitzinger , 1843 Fejervarya Bolkay, 1915 Hoplobatrachus Peters, 1863 Limnonectes Fitzinger, 1843 Minervarya Dubois, Ohler, and Biju, 2001 Nannophrys Günther, 1869 Nanorana Günther, 1896 Ombrana Dubois, 1992 Quasipaa Dubois, 1992 Sphaerotheca Günther, 1859 ) Zakerana Howlader, 2011 Elterjedése A családba tartozó fajok Afrikában, Ázsiában és Új-Guineában honosak. Jegyzetek Dicroglossidae. AmphibiaWeb: Information on amphibian biology and conservation. [web application]. Berkeley, California: AmphibiaWeb, 2014. (Hozzáférés: 2014. április 5.) Forrás A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System A Dicroglossinae az Amphibiaweb oldalon Amphibian Species of the World 6.0 Hegyőr A hegyőr a hegyközséghez működési területéhez tartozó szőlők őrzését látja el. A működési költségeit a hegyközségi járulékkal fedezik. A hegyőr tevékenységét a hegybíró irányítja, felügyeletét a hegyközségi tanács és az illetékes rendőrkapitányság látja el. 7311 Hildehan A 7311 Hildehan (ideiglenes jelöléssel 1995 TU) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Dennis di Cicco fedezte fel 1995. október 14-én. Karaya-gumi A karaya-gumi (E416) egy élelmiszeripari adalékanyag, melyet az Ázsiában élő a Sterculiaceae családba tartozó növényekből, elsősorban a Sterculia urens-ből állítanak elő. A tragantmézgához nagy mértékben hasonló anyag. Tulajdonságok A karaya-gumi egy íztelen, szagtalan, viszkózus, vízben jól oldódó poliszacharid-keverék. Vízben oldva áttetsző gélt alkot. Felhasználása mivel nagyon jól megtartja a vizet, égési sérülések kezelésére alkalmazható élelmiszerek esetén sűrítőanyagként, stabilizátorként, valamint emulgeálószerként alkalmazzák E416 néven. Számos élelmiszerben megtalálható fogászatban is alkalmazzák Egészségügyi hatások Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva, de igen nagy mennyiségben történő fogyasztás esetén puffadás léphet fel. Last Man Standing (album) A Last Man Standing című album Jerry Lee Lewis stúdióalbuma, amely 2006 szeptemberében jelent meg. Az album az énekes duettjeit tartalmazza, amelyeket a múlt és a jelen legnagyobb zenészeivel közösen készített. Az album címe az 1950-es évekből ered, amikor a Sun Stúdiójában olyan zenei nagyságok rögzítettek lemezt, mint Johnny Cash, Roy Orbison, Charlie Rich, Carl Perkins és Elvis Presley, akik mind meghaltak és "itt hagyták az utolsó embert", Lewist. Az album sikerét követve, a Last Man Standing című DVD is megjelent, amely ugyanazokat a duetteket tartalmazza, mint a CD. Dallista Bónusz dalok Az album számos csak letölthető promocionális dallal és változatban jelent meg, attól függően, hogy melyik cég értékesítette. A kiskereskedelmi hálózatoknál a dalokat azok weboldaláról lehetett letölteni. Before the Night Is Over (Rhapsody) Bright Lights, Big City ( Wal-Mart ) Don't Put No Headstones on My Grave ( iTunes ) I Don't Want to Be Lonely Tonight (URGE) Last Cheaters' Waltz (Target) Mexicali Rose (Country Music Television) Trouble in Mind ( Napster ) Why You Been Gone So Long? (Best Buy) You Belong to Me (Best Buy) A Couple More Years - élő Közreműködők Keith Allison - gitár Eric Clapton - gitár Jimmy Page - gitár Robbie Robertson - gitár Ronnie Wood - gitár Neil Young - gitár Kenneth Lovelace - gitár Willie Nelson - gitár Jimmy Rip - producer, gitár Bobby Cunningham - basszusgitár James Hutchinson - basszusgitár Jim Keltner - dobok James Stroud - ütős hangszerek Ivan Neville - orgona Bill Strom - orgona Mickey Raphael - harmonika David Woodford szaxofon Kiadatlan dalok Lewis több dalt vett fel az albumra, mind ahány végül felkerült a lemezre: Cry ( Johnnie Ray ) Last Night I Heard You Call My Name Miss the Mississippi and You A dal újabb felvétele először Lewis 1995-ös lemezén, a Young Blood című albumon jelent meg. Roll Over Beethoven ( Chuck Berry ) Közreműködik: Ringo Starr , Ivan Neville és Nils Lofgren. You Can't Catch Me (Chuck Berry) Fiume Fiume (olaszból átvett magyar név), (horvátul Rijeka, olaszul: Fiume, németül: Sankt Veit am Flaum (elavult), vagy Fiume, latinul: Vitopolis, Flumen) város Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. A Kvarner-öböl partján fekvő település az ország legfontosabb kikötője és harmadik legnépesebb városa Zágráb és Split után. A terület legelső telepesei a kelták és az illírek voltak. A város a 20. században hat országhoz tartozott: Osztrák–Magyar Monarchia, Fiumei Szabadállam, Olaszország, Harmadik Birodalom, Jugoszlávia, végül Horvátország. 1920 és 1924 között itt működött a Fiumei Szabadállam nevű államalakulat, amelynek a magyar is hivatalos nyelve volt. A város legnagyobb húzóágazata a hajóépítés. Híres gyárak a Viktor Lenac, a Május 3. és a Torpedó. 1915-ben itt készült az Osztrák Magyar Monarchia egyik legnagyobb csatahajója, a Szent István. Ismert továbbá arról is, hogy számos kulturális programot rendeznek itt, például a két legnagyobb a városi karnevál és a Fiumei nyári éjszakák. A magyarok szempontjából azért is fontos ez a város, mert a Monarchia idején ez volt a legnagyobb kikötője Magyarországnak. Továbbá kisebb megszakításokkal 1776–1918 között Szádrévvel és a környező településekkel együtt a Magyar tengermelléket alkotta, amely a Szent Korona tagja így a Magyar Királyság része volt. A város fénykorát a Monarchia idején élte, azt a magyar korszaknak lehet tekinteni. Számos épületet emeltek ekkor illetve az infrastruktúrát is jelentősen fejlesztették. Több nevezetes magyart is magáénak tudhat a város, például itt született Kádár János kommunista politikus és Csíkszentmihályi Mihály Széchenyi-díjas pszichológus. Fekvése A város Horvátország nyugati részén, közvetlenül az Adriai-tenger partján fekszik az Isztriai-félszigettől keletre. Károlyvárostól 130 km-re délnyugatra, a szlovén határtól 25 km-re délre, Pulától 100 km-re északkeletre fekszik. A horvát tengerpart legnagyobb kikötője a Kvarner-öböl északi oldalán, ahol a Recsina a tengerbe torkollik. Az öböl átlagos mélysége 60 méter körül van. Északról a Karszt-hegység védi a hűvösebb áramlatoktól és itt találkoznak az Alpok és a Dinári-hegység kisebb hegyei, amelyek félkörívben veszik körül. Fiume egyik városrésze a Trsat a Tersatto-hegyen épült ki. A Kálvária-hegy mögött található a Kozalai temető, a város köztemetője. Nevének eredete Az olasz Fiume és a horvát Rijeka szó is folyót jelent, ugyanis itt ömlik a tengerbe a város folyóvize, a Recsina, amelyet lakói olaszul Fiumara néven (tulajdonképpen időnként megáradó hegyi patak) is neveztek. Tehát a város horvát neve is – szintén a folyóvízhez kapcsolódva – a Rječina elnevezésből eredeztethető. Története Az ókorban és a középkorban Fiume ókori eredetű város, amelynek egyik ősi magja a Tersatto-hegy körül kialakult kelta település volt. A másik mag a kikötői rész, amely az illír Liburnia államhoz tartozott. A települést i. e. 28-ban foglalták el a rómaiak, akik Tarsatica néven itt létesítettek postaállomást és őrhelyet. Augustus császár idején az őrhely elvesztette stratégiai jelentőségét. 799-ben a bizánci kézen levő települést a frankok dúlták fel. A 7. században érkeztek meg a vidékre a szlávok, akik az egykori Tarsatica romjain új települést építettek. 1230-ban keletkezett az a levél, amelyben egy velencei kereskedő megemlítette a települést. Fiumét mai nevén legelőször 1260-ban, IV. Béla magyar király egyik oklevelében említették. A 13. századtól frank birtok lett, 1336–1365 között a krki herceg birtoka, majd a 15. században III. Frigyes német-római császár vásárolta meg. Fest Aladár szerint Fiume kereskedelmi forgalma a 15. században jelentősebb volt, mint Trieszté. 1366-ban közvetve a Habsburg-házé lett a terület, amikor Duinoi Hugó hűséget fogadott III. Albert és III. Lipót osztrák hercegeknek. Egy 1404-es oklevél szerint a város árumegállító joggal rendelkezett a Kvarner-öbölben áthaladó hajók felett. 1438-ban alapították az első ispotályt (kórházat), két évvel később már drogéria is működött a városban. 1453-ban Frankopán Márton IV. Miklós pápa engedélyével, megalapította a kolostort a Trsaton. Fiume területe 1466-ban uralkodótól függő birodalmi város lett. 1509-ben a velencei háborúkban a várost lerombolták, de 1530-ra újjáépült, külön kormányzata és igazságszolgáltatása is volt. 1530-ban, Šimun Kožičić Benja püspök regnálása alatt adták ki az első nyomtatott könyvet, amely glagolita írásmóddal, horvát nyelven íródott. A következő évben a település megkapta a városi rangot. 1532-ben az uszkok (török elől menekülő délszláv harcosok) parancsnoka, Petar Kružić kapitány felépíttette az első trsati lépcsőt, amely a folyó deltájától a templomig vezetett. 1599-ben szabad királyi várossá nyilvánították. A 17–19. században A török háborúk után indult fejlődésnek a város, és a 17. században Magyarországgal együtt a Habsburg Birodalom része lett. 1638-ban megkezdődött a Szt. Vitus-dóm építése. 1659-ben a város I. Lipót császártól megkapta a címerét. A város első konzulátusát 1690-ben nyitották meg, a Raguzai Köztársaság konzulja ekkor foglalta el helyét. 1719-ben III. Károly király szabad kikötővé nyilvánította, és a kereskedelmi forgalom növelésére Károlyvároson át utat építtetett ide. Közigazgatásilag 1776-ban Horvátországhoz került, majd 1779-ben önálló státusú városként Magyarország része lett. A fő hullámtörő gátat (mólót) Mária Terézia idején építették, és az még a 19. század végén is az ő nevét viselte. 1805-ben Adamich András Lajos felépítette a város első kőszínházát, amely az akkori Európában az egyik legnagyobb volt. 10 évvel később nyílt meg az első általános iskola a városban. 1809 és 1814 között a napóleoni Illír tartományokhoz csatolták, 1822 és 1848 között Magyarország része volt. 1826-ban gróf Laval Nugent megvette a Trsati várat és felújíttatta. A gróf nyitotta meg 1843-ban a Nugent múzeumot a kastélyban. Ez a múzeum Horvátország legrégebbi múzeuma (ma Városi múzeum a neve). 1848-ban Josip Bunjevac Josip Jelačić nevében elfoglalta Fiumét és megtette Fiume megye központjává. 1868-ban cserébe Szerém, Verőce és Pozsega vármegyékért Corpus separatum-ként ismét Magyarországhoz került. 1852-ben Ferenc József meglátogatta a várost, ahol szívélyesen fogadták az uralkodót. A város virágkora Az első gőzhajó 1871-ben hajózott ki a kikötőből, addig csak vitorlások kötöttek ki benne. A kikötő kialakításához tartozott a Fiumara-csatorna megépítése is, de az egész kikötő átfogó rendezését 1873-ban kezdték el, a francia Hilarion Pascal tervei alapján, Hajnal Antal főmérnök irányítása mellett. A tengert egy 100-200 méteres sávon feltöltötték (1894-ig 290 ezer m²-t), egy újabb hullámtörő gáttal, a Fiumara-csatorna torkolatánál kialakították a Baross-kikötőt (máig így nevezik), több új, kisebb mólót építettek, és a vasutat kivezették a tengerpartra. A város virágkorát Magyarország részeként érte el. A kiegyezés utáni kormánypolitika céljává vált Fiume tengeri kikötőjének fejlesztése, az osztrák Trieszttel szemben. Ezt segítette az 1873-ban átadott Budapest–Fiume vasútvonal. Fiume közigazgatási helyzete is különleges volt: míg a várost körülvevő Modrus-Fiume vármegye Horvátország része volt, a város közvetlenül Magyarországhoz tartozott. Baross Gábor közlekedéspolitikusként a vízi közlekedés fejlesztését irányozta elő, aminek része volt a kikötő korszerűsítése is, az építőket Hajnal Antal mérnök vezette. 1872 és 1914 között – két fejlesztési program keretében – mintegy 55 millió aranykoronát költöttek a városra. Az 1880-as évektől a városban több fontos ipari termelőüzem létesült: 1881-től rizshántoló, 1882-től kőolajfinomító működött. Az első működőképes önálló hajtású torpedó, amelyről ismereteink vannak, egy fiumei osztrák–magyar haditengerészeti tiszt, Giovanni Luppis (Luppis János) találmánya, aki Robert Whitehead angol mérnök, fiumei gyárossal fejlesztette ki a ma is használatos torpedó első használható típusait. 1885-ben megnyitották a színházat, a mai Fiumei Nemzeti Színházat. Három évvel később megnyitotta kapuit a Hotel Continental, 1891-ben pedig felépült a vasútállomás épülete. 1905-ben a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. néven üzemet létesített a városban, hadihajók építésére, amely 1918-ig 61 hadihajót gyártott le. Legnevezetesebb üzeme az 1875-ben alapított torpedógyár. A várost magyar kormányzó irányította, magyar hivatalok, képviseletek működtek benne. A 20. században A fiumei sebészeten 1907-ben Antonio Grossich először alkalmazta a jódtinktúrát egy operációnál. 1914-ben itt készült az Osztrák Magyar Monarchia egyik legnagyobb csatahajója, a tragikus sorsú Szent István. A városnak 1910-ben 24 212 olasz, 12 926 horvát, 6493 magyar és 2135 német lakosa volt. 1914 nyarától kezdve, amikor beállt a hadiállapot, Fiuméban, megszűnt a tengeri kereskedelem, és többé nem érkezett áru sem tengeren, sem vasúton. A város elszegényedett. Olaszország 1915-ös árulását követően az olasz nemzetiségű városvezetés és a magyar állam viszonya megromlott. 1918. október 23-án a Susak városrészből a Jellasics-ezred katonái horvát zászlók alatt megszállták Fiumét és feldúlták a város főbb közintézményeit. A magyar katonaság azonban véget vetett a lázadásnak, a felbujtókat internálták. A további zavargások megakadályozására azonban a rendelkezésre álló magyar katonai erők már nem voltak elegendőek, ezért 1918. október 28-án az utolsó magyar fiumei kormányzó, Jekelfalussy Zoltán és a magyar állami rendőrség szervei elhagyták a várost. Fiumét 1918. október 27-én az új délszláv állam kapta meg, majd 1919 szeptemberében olasz szabadcsapatok szállták meg, de még ugyanabban a hónapban az amerikaiak, a franciák és a britek is megérkeztek. Gabriele D’Annunzio író („Il Comandante”) parancsnoksága alatt szeptember 12-én, 2500 fős csapat vonult be a városba, és Carnarói Olasz Kormányzóság (Carnaro a Kvarner-öböl olasz neve) néven kikiáltotta a város függetlenségét, amelynek végső célja az Olaszországgal történő egyesülés volt. D’Annunzio Duce (Vezér) néven a fasisztoid jellegű, de facto városállam vezetője lett. Ekkor jelölték ki a Recsinát mint határfolyót, egyúttal Fiume nagyobb része hivatalosan az Olasz Királyság fennhatósága alá került, a sušaki kikötő pedig a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A város római kormány által hivatalosan kinevezett vezetője Pittaluga tábornok lett, akinek egyik feladata volt D’Annunzio kiűzése a városból, mivel az nem akart önként távozni. A tábornokot D’Annunzio felfegyverzett csapatai fogadták a városon kívül, így célját nem érte el. Az olasz kormány elítélte D’Annunziót és anarchikus, pro-fasiszta rezsimjét, de nem tudta megtörni a hatalmát. Még azon év januárjában Georges Clemenceau francia miniszterelnök kijelentette Ante Trumbić és Nikola Pašić előtt, hogy a londoni konferencián megtárgyalják Fiume ügyét. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság küldöttsége az USA támogatásával elérte, hogy Olaszország lemondjon a területről az év végéig, azonban már november 12-én aláírták a rapallói egyezményt, amely Fiumének „szabad város” státuszt adott. Franciaország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia úgy látták jónak, ha Fiumét semleges övezetté alakítják, és döntés született a Fiumei Szabadállam létrehozásáról is. D’Annunzio nem fogadta el a megállapodást, és hadat üzent Olaszországnak. Az olasz hajók decemberben bombázni kezdték a várost (Véres karácsony), aminek eredményeként D’Annunzio megadta magát. Az olaszok 1921 januárjában bevonultak a városba, és áprilisban választásokat tartottak. Az autonomisták győztek, így megmaradt a független Fiume, elnöke Ricardo Zanella, az Autonóm Párt vezetője lett. 1922-ben a fasiszták kicsalták Zanella kezéből a hatalmat, emiatt a legitim kormánynak a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba kellett menekülnie. A bolsevista Oroszországot a város ismerte el elsőként. A Fiumei Szabad Állam Kommunista Pártja 1921-ben a III. Internacionálén egyike volt a legkisebb tagoknak (Palesztina és Turkesztán mellett). A főtitkár Árpád Simon volt. Az olasz-délszláv diplomáciai konfliktus 1924. január 27-én ért véget a római szerződéssel, amelyben Fiumét kettéosztották. Sušak városrésze a Szerb-Horvát-Szlovén királyság része lett, a többi Olaszországé. Az olasz bevonulás március 16-án történt meg. Fiume gyors fejlődésnek indult, míg Sušak gazdasága hosszan tartóan visszafejlődött. A második világháború idején, az olasz kapituláció után, 1943 és 1945 között Fiume német megszállás alatt volt. A város a világháborúban jelentős károkat szenvedett az amerikai bombatámadásoktól. A bombázók főleg a kikötőt támadták. A Tito-féle kommunista partizánhadsereg egységei 1945. május 3-án vonultak be a városba, amely akkor Jugoszlávia része lett, amit a párizsi békeszerződés is megerősített. A város olasz ajkú lakosságának zöme, kb. 25 ezer fő 1948-ig – önként vagy kényszer hatására – elhagyta Fiumét. Ebben az időszakban (1945–47) kb. 650 olaszt mészároltak le a partizánok. Ezt a tényt 2006 szeptemberében a Società di Studi Fiumani – Roma és a Horvát Intézet közösen tárta a nyilvánosság elé. A háború után a történészek közel 15 ezer fős veszteséget valószínűsítettek a városban, ehhez jött még az a 3000 ember, akik a környéken haltak meg. Fiume lakossága 22%-kal csökkent. 1948-ban Sušak ismét Fiume része lett. A kommunista Jugoszláviában Fiume lett az ország egyik legfontosabb kikötője és gazdasága is elsősorban a hajózásra rendezkedett be: hajógyártó, motorkészítő és kőolaj-finomító cégek alakultak. Ez időszak alatt a város tovább fejlődött, új városrészeket építettek, ahol új iskolákat, közintézményeket hoztak létre. 1970-ben Krk szigetén avatták fel a város repülőterét, három évvel később új egyetemet is alapítottak. A horvát függetlenség kikiáltása után, 1991 decemberében, a Szlovéniából kivont jugoszláv hadsereg megtámadta Fiumét, mivel a kikötőben számos gazdasági egység volt: kőolaj-finomító, kőolaj-raktározó, élelmiszerraktár. 1992-ben hozták létre a Fiumei községet, amely Fiume városából és öt környékbeli faluból áll: Viškovo, Kostrena, Čavle, Jelenje és Klana. A 21. században 2003. június 8-án Fiuméba látogatott II. János Pál pápa. A pünkösdi misén több mint százezer hívő vett részt. Éghajlat Fiume éghajlata nedves szubtrópusi (Köppen klímarendszere szerinti „Cfa klíma”) Az átlaghőmérséklet 13,8 °C, januárban 5,6 °C, míg júliusban 23,3 °C. Évente átlagosan 86 a csapadékos napok száma. Az évi csapadék mennyisége átlagosan 1529 mm. Az Adrián előforduló bóra, ami egy hideg és száraz szél, akár 160 km/h-s sebességgel is lecsaphat a városra. Lakosság Az 1880-as népszámlálás szerint Fiuménak 20 981 lakosa volt. A Borovszky-féle sorozat Fiuméről szóló kötete (Fiume és a magyar-horvát tengerpart) kihangsúlyozza a város nemzetiségi összetételét: „Fiume városának jelenlegi lakossága néprajzi tekintetben unikum az egész országban. Mennél inkább emelkedett és fejlődött a város, annál inkább özönlött ide a nép mindenünnen, de kivált Isztriából, Dalmáciából, Olaszországból és Magyarországból, s a lakosság zöme ma már a bevándorlottak konglomerátuma. Az őslakosság, az ó-város lakói, lassacskán levetik eredeti szokásaikat, elfelejtik saját nyelvöket s helyébe az iskolák az olasz nyelv purifikált járását ültetik. A folytonos érintkezés, gyakran családi kapcsolat a bevándorlottakkal egyre fogyasztja a jellemző szokásokat.” 1910-ben a város 49 726 lakosából 51% volt olasz, 25% horvát, 13% magyar. Vallási megoszlás: 90% római katolikus, 1% görögkatolikus. A 2001-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 144 043 fő volt. Ebből 75 532 nő és 68 511 férfi. A lakosság 76%-a római katolikus, 3,8%-a muzulmán, a többi egyéb, illetve ateista. A 2001-es népszámláláson már csak a város lakossága van feltüntetve. Korábban Fiume és a környező települések népességével együtt szerepelnek az adatok. 2009. október 3-án helyezték el a város mecsetjének alapkövét. Fiume környékén mintegy 10 ezer muzulmán él. A 2011-es népszámlálás szerint 128 735 lakosa volt a városnak, így Zágráb és Split után a harmadik legnépesebb város az országban. Magyarok A városon keresztül bonyolított kereskedelem révén már a középkortól a magyarsággal közvetlen kapcsolatban volt a város. A legjelentősebb magyar jelenlét a város virágkorához (1870-1918) köthető, ezt akár magyar korszaknak is lehet nevezni. A Kormányzói Palota a millennium évére épült fel, Hauszmann Alajos tervei alapján. Fiume kormányzói Fiume város és csatolt részei kormányzói voltak, hatáskörük ugyanakkor kiterjedt a teljes horvát-magyar tengerpart tengerészeti ügyeire is. A kormányzót a mindenkori magyar király nevezte ki. Fiumét és tágabb környezetét, vagyis a magyar tengermelléket Mária Terézia magyar királynő csatolta Magyarországhoz egy rendeletében 1779. április 29-i hatállyal. Fiume első magyar kormányzója, Majláth József attól a naptól töltötte be hivatalát. A magyar országgyűlés 1807-ben emelte törvényerőre ezt. Majláth az új kerületet egyes horvátországi részekkel együtt Szeverin megye név alatt foglalta össze, de mivel ezt mindenki kifogásolta, Mária Terézia 1779. április 23-án kelt diplomájával a várost és kikötőjét mint külön testet (corpus separatum), a magyar szent koronához kapcsolta, most és ezután is jól megkülönböztetvén a hozzá tartozó kerülettől, amely a vinodoli, hreljini és buccarii járásokból állva, Fiuméval egy kormányzóság alatt a Littorale Hungaricum kerületét alkotta. A Magyar Tengermellék a napóleoni háborúk során, a schönbrunni béke értelmében 1809–1814 között francia megszállás alatt állt a franciák által létrehozott bábállam, Illíria fennhatósága alatt. Miután az osztrákok 1814-ben visszafoglalták, egy ideig meghagyták Illíriát tartománynak, majd 1822. július 25-én a teljes korábbi tengermelléket visszacsatolták Magyarországhoz. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverésének következményeként 1849. október 24-én Horvátországot tartományaként kezelték. Az osztrák-magyar kiegyezés egyik hozadéka volt a magyar-horvát kiegyezés (1868), aminek értelmében Fiume város a Magyar Szent Korona Országainak csatolt része lett, míg az egykori tengermellék többi része Horvát-Szlavónország része maradt, de végleges megállapodás csak 1870-re született, így csak ekkor nevezték ki Fiume magyar kormányzóját 1848-at követően. Ebben az időben jelentős számú magyar hivatalnok élt a városban. Kormányzónak magyarokat neveztek ki, a közigazgatási vezetők mellett jelentős számban magyar mérnökök, vasúti tisztviselők, rendőrök, tanárok dolgoztak és éltek itt. Gyermekeik taníttatását magyar nyelvű gimnázium biztosította és több magyar éttermet is megnyitottak ebben az időszakban. A magyar lakosság száma 1910-ben 6500 fő volt. Ez az összlakossághoz képest tizenhárom százalékos részarányt jelentett. Az első világháború után számuk drasztikusan csökkent: 1925-ben már ezeregyszázra. A Monarchia felbomlása után a köztisztviselők visszatértek Magyarországra. Az ügyvédek, orvosok, mérnökök és egyéb foglalkozásúak közül maradtak még és megpróbáltak alkalmazkodni az új helyzethez. A korábban jelentős számú magyarság tovább fogyatkozott és a második világháború után már csak jelképesnek lehet tekinteni a számarányukat, amely az összlakosság egy százalékát teszi ki. Mára már csak az maradt, hogy az itt élő magyarok fenntartják a Baross Magyar Kultúrkört, amely nevét Baross Gáborról kapta, aki minisztersége alatt az itteni vasútfejlesztésben szerzett elévülhetetlen érdemeket. Jellasics tér 1. szám alatt működik a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége, Tengermelléki-fennsíki Megye Egyesülete. Zsidók A 16. században már említést tesznek a városban élő zsidókról. Amikor Fiume 1717-ben szabad kikötővé vált, a város több zsidó vallású embert is magához vonzott. 1776-ban, amikor a Magyar Királyság része lett, további héber letelepedők érkeztek, de a város zsidósága a 19. századig túlnyomó részében szefárd maradt. Ők a közeli dalmát városokból, Splitből valamint Dubrovnikból származtak, és a tradicionális minhag Ispalattót követték. 1848 után magyar, német, morva és olasz nyelvterületekről érkeztek askenázi zsidók, magukkal hozva vallási rítusaikat is. A Chevra kaddisha 1885-ben alakult meg, három temetőt üzemeltettek a városban és modern stílusú zsinagógát építettek 1902-ben. 1900 körül számuk 2000 főre volt tehető, és a hitközség egyedüli módon ortodox maradt Olaszországban az 1930. évi reformokat követően is. Gyermekeik német, magyar és olasz nyelvű világi iskolákba jártak, ami a zsidóság heterogenitásának tudható be. A prédikáció nyelve a német és az olasz volt. 1920-ban 1300 zsidó élt Fiuméban és Abbáziában, háborús veszteségük csak 136 fő volt. A fasiszta Olaszországban 1938-ban faji törvényeket léptettek életbe. Az olasz állampolgárságú zsidókat diszkriminációk sújtották, a nem olasz állampolgárságúakat pedig táborokba zárták. Giovanni Palatucci, a város rendőrségének idegenrendészeti osztályvezetője több zsidónak szerzett „árja levelet”, ami segített nekik a háború túlélésében, és ezekkel az iratokkal Dél-Olaszországban Palatucci püspök unokatestvére tudott oltalmat adni sokuknak. Jugoszlávia német megszállása után 1941 áprilisában a 2. Olasz hadsereg megszállta Dalmáciát és Horvátország egyes részeit. Néhány olasz katonatiszt, akik együttműködtek az akkor is hivatalban lévő Palatuccival, Fiuméba küldött 500 fő körüli zsidó menekültet Horvátország különböző részeiből, azok így elkerülték a deportálást. Olaszország kapitulációját követően Palatucci megsemmisítette azokat az aktákat, amelyek révén a zsidók után lehetett volna nyomozni, ezért 1944 szeptemberében a németek letartóztatták. 1945-ben Dachauban halt meg. 1945-ben, amikor Fiume Jugoszlávia része lett, az olaszul beszélő zsidók elmenekültek a városból, elsősorban a közeli Triesztbe. 1947-ben Fiuméban és környezetében 170 zsidó vallású lakos maradt. A közösség 1969-ben már csak 99 főt számlált. A hitközség 1992-ben 60 család tagjaival gyarapodott, akik Boszniából a háború elől menekültek, napjainkra azonban java részük elköltözött Zágrábba vagy más észak-horvát városba, és 2004-re kevesebb mint 100 fő a lélekszámuk Fiuméban. Politika A város élén a Szociáldemokrata Párt képviselője, Vojko Obersnel áll. A polgármester egyben a városi elöljáróság és a városi tanács első embere is, akinek a tanácsban vétójoga van. Fiuméban két alpolgármester van. A városi tanács Fiume legfőbb hatalmi szerve. Irányítja az önkormányzatokat. 35 tagja van, akik között olasz és szerb nemzetiségű is van. A tanácsnak egy elnöke és két alelnöke van, akik közül az egyik a nemzetiségieket képviseli. A tanács alkotja meg a helyi törvényeket és határozza meg a városi költségvetést. A képviselők megbízatása négy évig tart. Fiume elöljárósága intézi a helyi törvényvégrehajtást, tíz tagja van. A városi bizottság részt vesz a város életében, igazgatja azt, intézi a közlekedési ügyeket, felügyeli a játszótereket és a parkokat, ellenőrzi a szemétgyűjtést. A bizottság 33 főből áll, amely a körzetek számával egyezik meg. Konzulátusok A városban 14 állam konzulátusa működik: A város jelképei Fiume zászlaján kék alapon fekete körvonallal szerepel a címer. Erről a város vezetősége 1998-ban döntött. A történelmi zászló színe a karmazsinvörös–arany–kobalt kék, ami 1848 és 1947 között volt a város zászlaja. A város első címerét 1659. június 6-án adományozta I. Lipót. A címerben kétfejű fekete sas található, amelynek arany csőre és lába, valamint vörös nyelve van. A bal lábával tartja a korsót, amiből víz folyik. A sas fölött korábban a Habsburg-címer volt. A címer alsó részén az INDEFICIENTER (kiszáradhatatlan) szó állt. Manapság már sem a felirat, sem a korona nem szerepel rajta. Fiume városának saját dala is van, amelyet Damir Badurina szerzett. Gazdaság Fiume az ország harmadik legnagyobb városa, fontos ipari, adminisztratív és kulturális központ, egyben Horvátország legnagyobb tengeri kikötője: áruforgalma jelentős, és a tengerrel nem rendelkező környező országok szabadkikötője is. A személyforgalomban a gyors- és expresszhajók központja. Fontos iparváros, ahol hajógyár és olajfinomító működik, valamint innen nem messze (Omišalj) indul az Adria-kőolajvezeték is. A második világháború után az ipar újra fellendülésnek indult a városban. A legfontosabb iparcikkük a papír lett, amelyet a Harter gyár készített, továbbá a textilipar és a vegyipar is nagy fejlődésnek indult. Ezenkívül jelentős volt a hajóépítés. Híres gyárak a Viktor Lenac, a Május 3. és a Torpedó. A Május 3. Hajógyárat 1892-ben alapították, majd 1906-ban újraalapították Danubius név alatt. Ebben a hajógyárban gyártotta a Monarchia az új hajóit. 1945-ben, Titóék megérkezése előtt, a németek felrobbantották az ipari létesítményeket, amelyeket 1948-ra sikerült helyreállítani, és megkezdődhetett a kisebb hajók építése. 1956-ban jött az első megrendelés külföldről, Svájcból, és a következő 25 évben 24 országba exportáltak hajókat. A Viktor Lenac Hajógyár ma az egyik legnagyobb hajóépítő a Földközi-tenger térségében. 1896-ban alapították Lazarus név alatt, a cég kereskedő- és halászhajókat készített. 1948-tól viseli a mai nevét. 1947-ben alapították meg a Jadrolinija társaságot, amely a mai napig szállítja országszerte - főleg nyáron - az utasokat. 2009-ben 56 hajója volt, ebből 5 nagyobb, 37 kisebb komp és 8 katamarán. Az 1950-es évekre Fiume lett Jugoszlávia legnagyobb kikötője. Az 1990-es évekig a városban több magtárt, raktárt építettek különböző árucikkek – foszfát, gabona, konténer, fa stb. – számára. Az 1990-es években, a háború miatt itt nem kötöttek ki hajók, hanem a szomszédos Koper kikötőjét használták. A háború után azonban újra fellendült a kereskedelem. 1997-ben létrehozták a kikötőben a Szabad zónát, amelynek három része van: a kikötő a konténerterminálokkal, a škrljevói raktárkomplexum, a rašai kikötői medence. A Világbank támogatta a várost a kikötő korszerűsítésében. Ennek keretében új utakat építettek, felújították a raktárakat, az épületeket. Fiumében található Horvátország második legnagyobb kereskedelmi központja, a Tower Centar. Látnivalók Korzó és óváros Az óváros, a Korzó – a város központja – déli felén fekszik. A Korzó közepén áll a városi torony az órával, a városiak és a turisták találkozóhelye is, amit a 15. században építettek. A mai óra 1873-ban került a helyére, alatta Fiume ősi címere látható. A torony körül több barokk épület is található. Ezek tőle jobbra vannak, mint a Wohinz-palota (Korzó 8.), amelyet Mihael Wohinz kereskedő emeltetett a 18. század végén. Nem messze van a Vuković-palota (Korzó 2.). A Wassermann-Garbas-palota, impozáns árkádos udvarával a konzervatív negyedben található az Adamić-palotával egyetemben, amelyet Šimun Adamić emeltetett. Az óvárost a Szt. Vitus-dóm uralja. Szent Vitus a város védőszentje, ezért az ő tiszteletére szentelték. A templomot a 12. században építették, nyolcszögletű formában. Átépítését a velencei származású városvezető, Franjo Olivieri rendelte el 1638 és 1659 között, mégis csak 1737-ben fejezték be véglegesen, amikor elkészült a kupola és az oratórium. A templomban a barokk oltár mellett fiumei szobrászok munkái találhatók. Itt tartotta Jókai nevelt lánya az esküvőjét Feszty Árpáddal, 1888-ban. A dóm szerepel a horvát 100 kunás bankjegy hátoldalán. Vitus napja (június 15.) egyben a város napja is. Másik jelentős templom a Magasztos Mária-templom, a korábbi katedrális. Az épület a 15. században épült, utolsó jelentős felújítása 1824-ben volt. Ma a barokk stílusjegyek dominálnak benne. A templom előtt található a harangtorony, amely a talaj süllyedése miatt megrogyott, ezért kapta a ferdetorony nevet. A torony alatt ismert antik mozaikok vannak, amelyek az 5. és a 6. században készültek. A közelben található a régi vagy római kapu. Ez az ókori Tarsatica város egyetlen megmaradt emléke, valószínűleg a barbárok elleni 1. századi római védőfal maradványa. Az óvárosban található történelmi épület még az Ágoston-rendi kolostor, 1315-ben alapították, Hugo Duino kezdte építeni. 1835-ben a városi tanács székhelye lett, előbb barokk, majd klasszicista stílusban építették át. A templom a fiumei előkelők és városi kapitányok temetkezési helye volt. Mellette ma a barokk stílusú Szt. Jeromos-templom látható (1768). Előtte egy oszlopon Szent Vidnek, a város védőszentjének 1508-ban készült szobra áll. Az óváros mellett található a Múzeum téren (Muzejski trg) a kormányzói palota, amely korábban az itt székelő kormányzó rezidenciája volt. Ma Tengerészeti és Történelmi Múzeum, amelyet 1893 és 1895 között építettek Hauszmann Alajos tervei alapján, reneszánsz stílusban. 1918-ban a kormányzó helyett a Horvát Nemzeti Tanács székhelye, majd egy évvel később D'Annunzio főhadiszállása lett. A múzeumban számos, a város történelméhez kapcsolódó tárgy található. A palotától nyugatra van Habsburg József főherceg egykori palotájában a Városi múzeum, keletre az Állami Levéltár, a Villa Giuseppe helyezkedik el (Park Nikole Hosta 2.). Az eredetileg klasszicista villa a báró Androch családé volt, majd Lodovico Adamiché, Giovanni Ciotta polgármesteré és József Károly Lajos főhercegé. Az ő idejében, 1892–95-ben átalakították. A II. világháborúban nagyon megrongálódott, jelentősen átépítették. Giacomo Zammattio számos értékes épületet tervezett ebben az időben Fiuméban: a filodráma épülete (Korzó 28.) 1890-ből, ahol a filharmonikusok tartják előadásaikat. Mellette van a Casa Veneziana (Dolac 7.), a Robert Whitehead-emlékház. A Žabica téren található a Ploech-palota, amelyet 1888-ban emelt az osztrák építész, Annibale Ploech. Ezen a téren van ma az autóbusz-állomás is. Az óvárostól északra fekszik a Pomerio néven ismert utca, amely a Zagrad városrészbe fut. Ebben a városrészben található a Teatro Fenice szecessziós moziépület. 2007-ben emeltek itt egy kereskedelmi központot. A Korzón a 13-as szám alatt található az 1887–89-ben, neoreneszánsz stílusban épült főposta. Ugyancsak a Korzón található a Vranyczany-palota (1848, Antonio Deseppi). Különböző olasz egyesületek működtek benne 1889-ig, amikor a Narodna Čiatonica vásárolta meg székházának, ettől kezdve a város legfőbb horvát központja. Itt működött Frano Supilo, majd 1928-tól ez lett a Fasiszta Párt székháza. A Rádió (Korzó 24.), az egykori városháza épületében van. Az Ágoston-rendiek kolostorának épült, és 1833-ban vette meg a város, majd 1874-ben Filiberto Bazarig tervei szerint átépíttette. A Žrtava fašizma utca 7. sz. alatt található a törvényszék. Itt állt a 14. századi fiumei vár, amelynek épületében a 19. században már törvényszék, kaszárnya és börtön működött. A mai épület 1904–1906 között, Czigler Ferenc tervei alapján épült. A magyar időszakban hivatalos nyelve az olasz (és korlátozottan a horvát) volt ugyan, de a jogászok többsége magyar volt. Érdekesség, hogy 1918 és 1924 között, az önálló Fiume korában továbbra is életben maradtak a magyar törvények. Mivel pedig ezek lehetővé tették a válást, amit az olasz jog 1970. december 1-jéig nem ismert el, több olasz férfi is itt vált el törvényesen úgy, hogy előtte felvette a fiumei állampolgárságot. A leghíresebb eset a politológus/szociológus Wilfredo Paretóé, aki újra is nősült a városban. Brajda Brajda Fiume központjától nyugatra elhelyezkedő városrész, a vasútállomástól északra. A területet a 18. században kezdték el benépesíteni, amikor megépült a cukorgyár. Ma Rikard Benčić-komplexnek hívják a területet. Itt található a Cukorpalota, a cukorgyár központi épülete. Építése 1752-ben fejeződött be, majd 1785–86-ban felújították. A bejáratnál egy kőfej látható. A palotától nyugatra található a régi fiumei Lazaret. Ez az épület karanténkórház volt, ahova a hazaérkező tengerészeket zárták be megfigyelésre. Barokk stílusban épült, ma is kórháznak ad otthont. A Brajdán számos szecessziós épület található még a piac környékén. Ezeket az épületeket trieszti építészek tervezték a 20. század elején: a Szt. Miklós-alapítvány tengerészeti háza (Manzonijeva 2.) 1893-ból, a Miculinić-Richtmann-emlékház (Fiorella la Guardije 14.) 1914-ből. Brajda nyugati részében található a szecessziós stílusú Modiani (J. Katalinića 4.), amelyet 1913-ban építettek Mario Ambrosini tervei alapján. A Sušak és a Trsat Sušak Fiume keleti felén terül el, a régi Sušak a Recsina közelében volt. A területet a 19. század második felében kezdték el benépesíteni. Sušak fölött magasodik a Trsat-hegy. Itt áll a Csodatévő Szűzanya temploma, 1531 óta zarándokhely, a hozzá vezető 538 fokból álló tersattói lépcsősort a zarándokok sokszor térden állva teszik meg. A ferences-templomot a legenda szerint 1291-ben angyalok hozták Názáretből ide, majd továbbvitték az itáliai Loretóba. Vigasztalásul V. Orbán pápa a trsatiaknak ajándékozta a Csodatévő Szűzanya freskót, amelynek a Frangepánok 1367-ben építettek templomot, majd hozzá ferences kolostort. Jelenlegi formáját 1827-ben nyerte el. Trsatot már a rómaiak is lakták, ekkor a hegyet Tarsaticának hívták. A trsati erődöt és a lépcsősort is a Frangepánok építtették a 13. században, itt volt a család temetkezési helye, a legenda szerint az erődben a Bécsújhelyen kivégzett Frangepán Ferenc szelleme kísértett, majd 1826-ban a romos erődöt az ír származású Laval Nugent tábornok vette meg és elegáns kastéllyá alakíttatta át. Kozala Kozala városrész legnagyobb látnivalója a temető, amely az A7-es autópálya mellett fekszik. A temetőbe a város előkelőit temették, később bárkit, aki meg tudta váltani a sírt. A temető ökumenikus, tehát keresztény, zsidó és muzulmán sírok is találhatók benne. Ez a második ilyen köztemető Európában, az elsőt Párizsban létesítették. Újváros A Korzótól délre található az újváros, amelyet még a 19. században neveztek el így. Itt található a barokk stílusú szerb ortodox Szt. Miklós-templom, amelyet 1790-re fejeztek be Henck Ignác tervei alapján. Vasútállomását a Monarchia híres építésze, Pfaff Ferenc tervezte (kétnyelvű emléktábla őrzi a nevét a peronon). A kikötő a 18. században kezdett el kiépülni. A Riván (a.m. tengerpart, olaszul) számos 19. századi épület van, amelyek korábban kereskedelmi üzleteknek adtak helyet. A legnagyobb épület az Adria-palota, amely a Riva 16-os szám alatt található. Giacomo Zammattio építész tervezte 1897-ben, ma a Jadrolinija épülete. Itt szállásolták el a hajózási társaság kapitányait. Az épületnek nagy kupolája és kőlépcsője van, számos 19. századból való átrium és árkád mellett. Itt működött a leghosszabb ideig megjelent fiumei magyar lap, a Magyar Tengerpart szerkesztősége. Az újság munkatársa volt 1904-ben Somlyó Zoltán. Az egykori Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság épülete a mai Riva 1-es házszám alatt volt található. Az épületet neoreneszánsz stílusban építették 1883–85 között, Hubert József tervei alapján. Itt működött a révkapitányság, a révőrkaszárnya, 1895-ig a tengerészeti akadémia és 1918-ig a fiumei olasz patríciuscsaládból származó Garády Viktor író vezette biológiai állomás (és akvárium), amely főként a halászathoz kapcsolódó kutatásokat végzett. Baccich-ház a Riva Boduli 1. szám alatt található Magyarország tiszteletbeli konzuljának irodája, a falán a Baross Kultúr Kör emléktáblája névadójuk emlékére. Az épülettől nem messze található a Vásárcsarnok (Zagrebačka 17.). Három épületből állt, közülük a halpiacot Carlo Pergoli tervei alapján 1904–14-ben építették. HNK Ivana pl. Zajc a Horvát Nemzeti Színház helyi épülete a Monarchia „színházépítő cége”, Fellner és Helmer cége tervei alapján, neoreneszánsz–neobarokk stílusban épült. Nézőtere historikus mennyezeti freskóit részben az akkor még ismeretlen fiatal festő, Gustav Klimt festette. 1885-ben Verdi Aidájával és Ponchielli Giocondájával nyitották meg. Olasz nyelvű színház volt, amelyet a város tartott fenn. 1913-ban Giuseppe Verdiről nevezték el. A Recsina-folyó mellett található a Jellasics-tér (Jelačićev trg). Itt található egykori Vámpalota (Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság és adóhivatal, 1872–86) épülete. Egyéb látnivalók A Szent György-templom, 13. századi eredetű, a 18. században átépítették. Határában a várostól északra állnak Grobnik várának romjai. A várat 1416-tól említik Frangepán Miklós birtokaként. A városháza 16. századi olasz stílusú épület. A városkapu a 18. században épült, I. Lipót és III. Károly mellszobra díszíti. A Városi múzeum a Kormányzói palota parkjában található, 1994-ben alapították. A városban fellelhető történelmi tárgyakat állítják ki: fegyverek, fényképek, műtárgyak. Az Omladinska 14. szám alatt található az egykori Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia (Nautica), amelyet Pecz Samu tervezett, 1902–1903 között építették. Az iskolát magát a 18. század végén alapították, és tengerésztiszteket képzett. Az épületben ma az egyetem filozófiai és pedagógiai kara működik. Az egykori Kivándorló Szálloda a kikötő nyugati végében található. Zielinski Szilárd tervezte 1905-ben, vasbeton szerkezetű, virágmotívumos díszítésű épület. Eredetileg 160 m hosszúnak, kétemeletesnek épült. Egyszerre 800–1600 főt tudott befogadni, annyit, mint egy óceánjáró hajó. Különböző egészségügyi kiszolgáló egységek és ebédlő is tartozott hozzá, villannyal világították és modern szellőztetést szereltek fel. Az 1920-as években vásárokat rendeztek benne, a II. világháborúban egy része elpusztult, azután üzemek működtek benne. Az 1910-es évben 37 555-en vándoroltak ki Fiumén keresztül Amerikába. Kultúra A város kultúrájának fontos elemei a különböző stílusú színházak: nemzeti színház, bábszínház, drámaszínház. A városi bábszínház fő feladata, hogy megismertesse a megye lakosságával és a turistákkal a helyi és a külföldi bábműveket. A Drago Gervais irodalmi-díjat a híres irodalmárról nevezték el. 1961-ben adták ki először, és 1974 óta, minden második évben ítélik oda. Olyan szerzők kaphatják meg, akik sokat tettek a környék irodalmának fejlődéséért. 2007-ben új programot találtak ki a turisták számára: turistabuszt, amely a város kulturális nevezetességeit mutatja be. A buszon több nyelven, horvátul, olaszul, németül, angolul, franciául, oroszul, spanyolul és magyarul tolmácsolják a látnivalókat. Rijeka az 1970-es évek végétől a horvát underground élet központja, több neves punk és new wave zenekar is innen indult a jugoszláv időkben.[forrás?] Fesztiválok A városban számos kulturális programot rendeznek. Ezek közül a két legkiemelkedőbb a városi karnevál és a Fiumei Nyári Éjszakák. A Fiumei Nyári Éjszakák a legfontosabb kulturális program a városban, amelyet júniusban és júliusban rendeznek meg a város különböző helyszínein. A program által szeretnék megismertetni az emberekkel a város építészeti örökségeit, és ezt különböző zenei produkciókkal, színházi darabokkal is próbálják bemutatni. A Fiumei Karnevál egy hagyományos tavaszi karnevál. Ezt korábban a magyar, osztrák, német, orosz nemesek szervezték maguknak a 19. században, ma Európa nagy karneváljai közé sorolják. 2001-ben 72 gyermek és 144 felnőtt csapat vonult fel a 110 ezres közönség előtt. KRAF – Kvarneri amatőr filmszemle. 1969 óta rendezik meg, hazai és külföldi filmek versengenek egymással. Külföldről eddig Közép-Európából, a Balkánról és Amerikából érkeztek filmek, témájuk a szabadság, amit 30 percbe kell sűríteni. A Nyár a várban című zenei–színházi programot Trsat városrészben a Bašćinski glasi Kulturális Egyesület rendezi meg 2006 óta, és horvát cégek a szponzorai. A rendezvénysorozaton 800 előadó lép fel. A Jazz Time-fesztivál nevű program a helyi dzsessz kedvelőket gyűjti egybe. Nagy segítség ez a kedvelőinek, hisz olyan feltörekvő zenészeket ismerhetünk meg, mint például Elvis Stanić. Oktatás A Pehlini Általános Iskolába 504 fő járt a 2008/2009-es tanévben. Az iskola ebben a tanévben indította el az egész napos oktatási programot is, amelynek keretében 18 diák egész nap az iskolában van, délelőtt oktatást, délután foglalkozásokat tartanak. A Pećine Általános Iskola 2005 óta vesz részt az UNICEF „Biztonságos és barátságos környezet az iskolákban” programban. A program célja, hogy megszüntessék a gyermekek közti erőszakot. Ez az iskolának 2006-ban sikerült, ekkor kapta az „Iskola Erőszak Nélkül” címet. Az Első Fiumei Horvát Gimnázium a város első középiskolája, amelyet a jezsuiták alapítottak 1627-ben. 1867-ben magyar agitátorok megszüntették a horvát nyelvű oktatást, ami a diákok ellenérzését váltotta ki. 1881-ben el is költöztették az iskolát. Az oktatás csak a második világháború után folytatódott ebben az intézményben. A Fiumei Olasz Szakközépiskolát 1888-ban alapították, amelynek célja ma is a fiumei olaszok anyanyelvű oktatása. Az Ipari Iskola egy 1923-ban alapított olasz nyelvű iskola volt. Az épület maga 1900-ban épült egy magyar általános iskola részére. A második világháború alatt és után nem működött, csak 1958-ban nyitotta meg újra a kapuit. A Fiumei Egyetemre összesen 18 264 fő járt a 2008/2009-es tanévben, ebből 7199 férfi és 11 065 nő. Több nemzetközi szervezetnek is tagja: EUA – Európai Egyetemek Társasága, CEI – Közép-európai Egyetemek hálózatának Kezdeményezése, Adriai-Jóni-medence Egyetemeinek Hálózata. A Fiumei Egyetem karai: Művészeti Kar Fiumei Teológia Orvostudományi Kar Tengerészeti Kar Műszaki Kar Építészeti Kar Jogi Kar Filozófiai Kar Közgazdaságtudományi Kar Tanárképző Közlekedés Fiume Horvátország legnagyobb és legfontosabb tengeri kikötője, ahova 2007-ben 13 millió tonna szállítmány futott be. A térség autóútjai megfelelőek. 2004-ben fejeződött be az A7-es autópálya építése, amely a szlovén határig tart. 2008-ra elkészült az A6-os autópálya, amely Zágráb és Fiume között fut, és ugyanebben az évben fejezték be várost elkerülő utat. Az A7-es autópályáig Fiume keleti bekötésére 404-es számon új autóút épült 1300 m hosszú alagúttal és kikötői felüljáró-rendszerrel. Fiuménak 1970 óta van repülőtere, Krk szigetén. 2005-ben 130 ezer, 2008-ban már 250 ezer utas fordult meg rajta. Vasút Stratégiai közlekedési csomópont, a vasúti közlekedés centruma. Fiumét vasútvonal köti össze Zágrábbal, Ljubljanával, Trieszttel. 1871–72-ben a tengerpart feltöltésével építették meg az új főpályaudvart. 1874-ben készült el és nyílt meg a Károlyváros–Fiume vasútvonala. A pályaudvar épületét 1891-ben Pfaff Ferenc tervezte, tiszteletére 2001-ben a pályaudvaron emléktáblát helyezett el a Magyar Közlekedési Közművelődésért Közalapítvány. Ide érkezett meg Esti Kornél (a Csók című novellában?). A pályaudvar előtt egy 1914-ben, a Magyar Királyi Állami Vasgyárakban készült mozdonyt helyeztek el. A vasút egyedülálló műszaki megoldása volt az a spirális alagút, amelyen a vonatok elérték a tengerparti állomást. Ez a vasútállomás volt a Déli Vasút végpontja. 1880-ban a MÁV megvásárolta a vonalat, amely 1918-ig a tulajdonában volt. Közösségi közlekedés 1899-től villamos járta a város utcáit egészen 1952-ig. A város közösségi közlekedését ma a KD Autotrolej d.o.o cég autóbuszai biztosítják. A céget 1951-ben alapították, amikor trolibuszokat állítottak üzembe, majd ezeket 1970-ig kivonták a forgalomból, azóta csak autóbuszok szállítják az utasokat. Ez jelentős visszalépés a környezetvédelem szempontjából, bár a buszok márkája Man és Mercedes. A városban 18 autóbuszvonal van. Sport A városban 297 ezer m² területen helyezkednek el sportlétesítmények, ebből 23 ezer m² a fedett objektum. 38 sportegyesület működik. Fiume legismertebb sportegyesülete a HNK Rijeka, amely az első osztályban játszó labdarúgó-egyesület. A csapat többször megnyerte a horvát ill. jugoszláv kupát. A legismertebb vízisportklub a Primorje Úszóegyesület. Az úszókon és szinkronúszókon kívül vízilabdacsapatuk is van. A klub több olyan sportolót is kinevelt, akik Európa- és világbajnokságokon érmet nyertek. Autómotor-sportra is alkalmas a város. Itt épült Horvátország egyik olyan pályája, ahol nemzetközi versenyeket is lehet rendezni. Az első nemzetközi labdarúgó mérkőzést Horvátországban, Fiuméban rendezték meg, 1905-ben. A meccs az Atletico Fiumano és a SS Slavonia között zajlott. A pekingi olimpián a fiumei Sjnežana Pejčić a légpuska 10 méteres versenyszámában bronzérmet nyert. A város szülöttei Bardarini József (1708. október 8.) jezsuita szerzetes Adamich András Lajos ( 1766 . november 29. ) országgyűlési képviselő, író. Vukovics Sebő ( 1811 . július 20. ) Temes vármegye alispánja. 1848 – 1849 -ben a Délvidék kormánybiztosa, igazságügyminiszter, országgyűlési képviselő. Giovanni Luppis (1813. augusztus 27.) az első önálló hajtású torpedó feltalálója. Ivan Zajc ( 1832 ), zeneszerző, karmester. Wartha Vince ( 1844 . július 17. ) kémikus, az MTA tagja. Zambra Alajos ( 1886 . február 7. ) irodalomtörténész, egyetemi tanár. Neményi Pál ( 1895 . június 5. ) fizikus, Bobby Fischer sakkvilágbajnok édesapja. Roberto Oros di Bartini , ( 1897 . május 14. – Moszkva , 1974 . december 6. ) olasz mérnök, repülőgép-tervező. Ödön von Horváth ( 1901 . december 9. ) osztrák drámaíró, elbeszélő. Berzsenyi Ralph ( 1909 . február 26. ) olimpiai ezüstérmes sportlövő. Kutasi György ( 1910 . szeptember 16. ) olimpiai bajnok vízilabdázó. Lénárd Ferenc ( 1911 . október 1. ) pszichológus. Kádár János ( 1912 . május 16. ) kommunista politikus, miniszterelnök, pártfőtitkár. Vásárhelyi Miklós ( 1917 . október 9. ) újságíró. Csíkszentmihályi Mihály , ( 1934 . szeptember 29. ) a flow pszichológiai jelenség elméletének megfogalmazója. Pedagógus, egyetemi tanár, az MTA külső tagja, szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan valamint a kreativitás- és tehetségkutatás. Damir Matovinović , ( 1940 . április 6.) labdarúgó-játékvezető. Mirza Džomba ( 1977 . február 28. ) horvát válogatott kézilabdázó, a MKB Veszprém korábbi játékosa. Snježana Pejčić ( 1982 . július 13.), sportlövő Testvérvárosai Fiume testvérvárosainak listája Nyúl megállóhely Nyúl megállóhely egy Győr-Moson-Sopron megyei vasútállomás, amit a MÁV üzemeltet. Áthaladó vasútvonalak Győr–Veszprém-vasútvonal (11) Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Győrszabadhegy vasútállomás Pannonhalma vasútállomás Kismegyer megállóhely Écs megállóhely Friedrich Wilhelm Seraphin Friedrich Wilhelm Seraphin, Szinnyeinél Seraphin Frigyes Vilmos (Nagyszeben, 1861. május 5. – Brassó, 1909. január 1.) erdélyi szász tanár, író, történész. Élete Édesanyját korán elvesztette; nagybátyja nevelte fel, aki evangélikus lelkész volt Kissinken. Középiskolai tanulmányait 1879-ben fejezte be Nagyszebenben, ezután teológiát, klasszika-filológiát, és filozófiát hallgatott Bernben, Tübingenben, és Berlinben. Közben utazott; nagyrészt gyalogosan járta Svájcot, Olaszországot, Dél-Németországot, a Rajna vidékét, Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot. 1882-ben hazatért és a nagyszebeni elemi iskola tanítója lett. 1884-től a besztercei, majd a brassói evangélikus gimnázium tanára volt. 1887-ben feleségül vette Charlotte Müllert, gyermekeik Herta Charlotte (1889), Wilhelm Georg (1891), Gertrud Paula (1904). 1894-ben apósa támogatásával megvásárolta a szövetkészítők egykori céhházát (a jelenlegi Vár utca 126. szám) és nagymértékben átalakította, könyvtárat és dolgozószobát hozva létre benne. 47 éves korában hunyt el influenzában. Munkássága Seraphin első fontos munkája az 1886-ban kiadott brassói céhokmányok rendszerezett listája. 1895-től a Brassó történelmét feltáró és elemző csoport tagja lett, Friedrich Stenner, Oskar Netoliczka, Franz Herfurth, Julius Groß, Carl Nussbächer mellett. A Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt (Források Brassó városának történetéről) 2. –6. köteteinek egyik fő közreműködője. Számos történelmi tárgyú cikke jelent meg korabeli tudományos folyóiratokban, munkái ma is megbízható forrásnak számítanak. Tudományos munkássága mellett Seraphin szépirodalmat is írt: egy történelmi regényt a szászok 12. századi betelepítéséről (Die Einwanderer), és több verset. Ez utóbbiak közül legismertebb a Sachsenlied (Ich bin ein Sachs, ich sag's mit Stolz), melyet Rudolf Lassel zenésített meg, és a magyarosítás ellen tiltakozó szászok hazafias éneke volt. Tagja volt a brassói városi tanácsnak, az evangélikus presbitériumnak, és a férfikórusnak is. Művei Verzeichnis der Kronstädter Zunfturkunden. Brassó, 1886. Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt (több cikk a III. kötetben). Brassó, 1895. Kronstadt zur Zeit des Honterus. Brassó, 1898. Die Einwanderer . Nagyszeben, 1903. Führer durch die evang. Stadtpfarrkirche A. B. in Kronstadt. Brassó, 1903. Die Bedeutung der Antike für die Gegenwart. Brassó, 1909. Imperator Az Imperator alapvetően olyan személyiség volt a Római Köztársaság idején, aki birtokolta a főhatalmat (latinul imperiumot), azaz a consulok és a proconsulok megnevezése is imperator volt. Tacitus közlése szerint bevett gyakorlat volt, hogy a katonák győztes hadvezérüket szintén imperatornak kiáltották ki, ez azonban nem számított hivatalos aktusnak, és a vezért nem jogosította fel a cím használatára. A köztársaság utolsó éveiben azonban presztízskérdéssé vált az imperatori elnevezés viselése, elsősorban az egymással vetélkedő hadurak bázisának megőrzése szempontjából. A köztársasági időkben az Imperator kitétel mindig a név után helyezkedett el, így például Cicero ciliciai proconsulsága alatt magát Marcus Tullius Cicero Imperatornak titulálhatta. Az első kísérlet a cím jogtalan megszerzésére Caius Julius Caesaré volt, akinek számára fontos volt, hogy a katonai töltetű szó a neve részét képezze. Kr. e. 36-ban, Sextus Pompeius legyőzése után Octavianus a neve részévé, méghozzá elöl álló praenomenné tette az Imperator szót. Mindazonáltal ő is, és közvetlen utódja, Tiberius is megadta más hadvezéreknek, azonban ezután a gyakorlat megszűnt. Tiberius és Claudius nem viselte a címet, azonban Nero uralkodásával kezdődően az Imperator cím – leginkább rövidített formában (Imp.) – a császári titulus kezdő szavaként rögzült, függetlenül az esetleges hadi sikerektől. A Római Birodalom két részre szakadását követően a bizánci uralkodók a címet görög fordításban, mint autokrator használták, de latin szövegekben a bizánci uralkodó címeként változatlanul az Imperator szerepelt. A cím a Német-római Birodalomban élt tovább, a német-római császárok egészen a 19. századig használták az Imperator címet. I. (Nagy) Péter orosz cár 1721-ben vette fel a címet, bevezetve az orosz nyelvbe az addig nem létező kifejezést (император). Ezzel jelezni kívánta Oroszország birodalmi nagyságát, és azt, hogy Moszkva, mint a harmadik Róma a kereszténységben Bizánc teljes jogú utóda. A latin eredetű kifejezés az ország európaiasításának is szimbóluma volt. A császár jelentésű angol emperor, francia empereur, olasz imperatore, spanyol emperador stb. ebből a szóból ered. (19948) 1981 EP40 A (19948) 1981 EP40 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Heubach Heubach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 9744 fő (2015. december 31.). 1. zongoraverseny (Chopin) Frédéric Chopin No. 1. e-moll zongoraversenye az opus 11. számot viseli. Keletkezése-története Chopin zongoraversenyeinek sorrendjét megtévesztő opus számaik miatt az utókor felcserélte. Valójában az f-moll zongoraversenyt 1829-ben, az e-moll zongoraversenyt 1830-ban komponálta. Szerkezete, jellemzői A partitúra szerint a mű szóló zongorára, 2 fuvolára, 2 oboára, 2 klarinétra, 2 basszetkürtre, 4 francia kürtre, 2 trombitára, tenor harsonára, üstdobra és vonósokra íródott. Tételei: Allegro maestoso Romance - Larghetto Rondo - Vivace Chopin számára a zenekar csak másodrendű szerepet játszik, minden gondolatát zongorára fogalmazza. Versenyműveinek tutti szakaszai úgy hatnak, mintha a zongorán fogant gondolatokat a komponista, mintegy kényszerűségből vitte volna át az együttes hangszereire. Az első tételt impozáns tutti vezeti be, amint a zongora belép, szinte nem szorul a zenekar támogatására. A lassú tételt áthatja a zeneszerző magánéletét ez idő tájt felkavaró szerelmi szenvedély, gyengéd, ábrándos muzsika. A záró tétel megőrzött valamit a Mozart zongoraversenyek csillogó társalgási tónusából, de Chopin lengyel népzenei élményei is karakterisztikus színeket kölcsönöznek a tételnek. Ismertség, előadási gyakoriság A mű a legismertebb Chopin művek közé tartozik. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag gyakran hallgatható darab. A második tételt (Romance - Larghetto) utcai muzsikusok előadásában (hegedű. mélyhegedű, gitár) felhasználták a Splash című film zenéjeként, továbbá szerepel a mű a The Truman Show című filmben, valamint Leonyid Zorin Varsói melódia című színdarabjában. (Magyarországon a darab Törőcsik Mari és Sztankay István főszereplésével a Katona József Színházban került előadásra, Budapesten.) Juan Ramón Cabrero Obrer Juanra, teljes nevén Juan Ramón Cabrero Obrer (Estivella, 1980. április 24. –) spanyol labdarúgó, jelenleg a Hércules CF játékosa. Karrierje Karrierje 1999-ben kezdődött, először a Levante UD tartalékcsapatában, majd az első csapatban is játszott, egészen 2006-ig. 2006 nyarán az akkor még másodosztályú CD Numancia játékosa lett. Utolsó Numanciás évében a csapat feljutott az első osztályba. A bennmaradást azonban nem sikerült kiharcolni, így Juanra elszerződött, és a Hércules CF-hez igazolt. Imperial Blaze Az Imperial Blaze Sean Paul jamaicai énekes negyedik stúdióalbuma. Az albumot 2009. augusztus 18-án adták ki. A megjelenést eredetileg ugyan 2007 nyarára tervezték The Next Thing címmel, de később 2008 novemberére halasztották. Az album címének jelentése „királyi tűz”. A címmel kapcsolatban Sean Paul a következőt nyilatkozta: DJ Swerve-vel készített interjújában Sean Paul megerősítette, hogy az albumhoz 60 számot vettek fel, melyből 19 került a végső kiadásba. Az album előrendelése 2009. július 17-én kezdődött meg. Azok, akik előrendelést adtak le, két digitális zeneszám letöltésére kaptak lehetőséget: a „She Wanna Be Down” és a „Get With It Girl” címűt. On the German iTunes Store "Imperial Blaze" was released on August 14, 2009. the United Arab Emirates, #5 in Canada, #4 in Switzerland, #15 in Belgium, #17 in Austria, and #17 in Germany. Az album „So Fine” című száma nagy sikert aratott. Az USA-ban a Billboard TOP 100-ban az 50. helyezést érte el. „Press It Up” című számának videoklipje 2009. szeptember 9-én jelent meg. Ezeken kívül kislemezt készít még a „Hold My Hand” című számából, amelynek videoklipje december 2-án lett kész. Számlista 1. "Intro: Chi Ching Ching" 2. "Lace It" 3. "So Fine" 4. "Now That I've Got Your Love" 5. "Birthday Suit" 6. "Press It Up" 7. "Evening Ride" 8. "Hold My Hand" 9. "She Want Me" 10. "Daddy's Home" 11. "Bruk Out" 12. "Pepperpot" 13. "Wine Baby Wine" 14. "Running Out of Time" 15. "Don't Tease Me" 16. "Lately" 17. "She Wanna Be Down" 18. "Straight From My Heart" 19. "Private Party" 20. "I Know U Like It" Munkás Testedző Egyesület A Munkás Testedző Egyesület (MTE) az első jelentősebb testedző egyesület, amelynek tagjai kizárólag a munkásság köréből kerültek ki. Megalakulása a Fémmunkás Szövetséghez kötődött. Története Az MTE megalakítására létrejött előkészítő bizottság 1906 novemberében ült össze. Tagjai: Bíró Dezső, Grünhut Fülöp, Frisch Árpád, Ripszám Henrik, Stelzer Adolf, Schubert Zsigmond és Zlocsover Rubin. Rendőrségi jelentés szerint az alakulás 1906. december 16-án történt, de az alapszabály-tervezetet a Belügyminisztérium csak 1908 februárjában hagyta jóvá. Az első közgyűlést 1908 májusában rendezték az első tornaórát viszont már 1908. március 18-án megtartották. Az egyesület tagjainak száma az év folyamán megközelítette az ötszáz főt. Az egyesület legsúlyosabb hátránya a megfelelő helyiségek hiánya. A tornaórák a Kazinczy utcai elemi iskola tornatermében zajlottak. Sem a helyiség jellege, sem mérete nem felelt meg a felnőtt tornászoknak Eleinte csak tornával és turisztikával foglalkozott az egyesület. Később hozták létre az atlétikai, a birkózó, a kézilabdázó, síelő és úszó szakosztályokat. Kézilabdával az elsők között foglalkoztak az országban. Az MTE- nek jelentős Bázisa volt a "Gödi Fészek" a Dumaparton, ( Göd - Dunakeszi) homok bányagödörben jellemzően faházas nyaraló táborként működött. A neve a parti fecskék homokfalba vájt fészkei után lett Gödi (fecske-) Fészek. Névében a Göd csak a legközelebbi vasútállomás miatt szerepelt. A Fészek partja a többi strandtól eltérően ingyenes volt. Megfordult itt József Attila és Kassák Lajos is. Későbbi neve Vörös Meteor üdülőtelepe volt (címe: Dunakeszi-külterület, Fészek köz, Fészek Üdülő). Az MTE tevékenységét 1944-ben felfüggesztették, majd a háború után újjáalakult. 1950-ben az MTE és a KAOE egyesítésével hozták létre a Budapesti Vörös Meteor Sport Klubot. Az egyesület versenyzői közül az atléták 25, a birkózók 29, a tornászok 17 magyar bajnoki címet szereztek. Az MTE nevesebb versenyzői Ripszám Henrik maratoni futó, gyalogló olimpikon (1912) Vörös Vince futó (Václav Vohralik néven csehszlovák színekben olimpiai 4., 1500 méteren, 1920-ban) Németh Jenő birkózó Európa-bajnok (1925), olimpikon(1924) Matura Mihály olimpiai hatodik (1924), Eb bronzérmes birkózó Somogyi Rezső birkózó olimpikon (1912) Szalay Imre birkózó olimpikon (1928) Bakos László birkózó olimpikon (1948) Porubszky Ernő súlyemelő olimpikon (1948) Pataki Ferenc olimpiai aranyérmes (1948) Kemény Ferenc tornász olimpikon (1952) Az MTE versenyzőinek nagyobb sikerei Olimpiai játékok aranyérem Pataki Ferenc 1948 torna műszabadgyakorlat bronzérem Pataki Ferenc 1948 torna lóugrás és csapat Világbajnokság aranyérem Várady Andorné 1949 nagypályás kézilabda bronzérem Boda György 1938 nagypályás kézilabda Európa-bajnokság aranyérem Németh Jenő 1925 birkózás, kötöttfogás, pehelysúly bronzérem Matura Mihály 1925, 1926 birkózás, kötöttfogás, könnyűsúly Jegyzetek Hencsei Pál. Az MTK százhúsz éve. Budapest: MTK-Erzsébetváros, 90-95. o. (2008). ISBN 9789630659949 Forrás Földes-KunKutassi a Magyar Testnevelés Története Hencsei Pál. Az MTK százhúsz éve. Budapest: MTK-Erzsébetváros, 26-27. o. (2008). ISBN 9789630659949 1802 Zhang Heng Az 1802 Zhang Heng (ideiglenes jelöléssel 1964 TW1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Bíbor-hegyi Obszervatórium fedezte fel 1964. október 9-én. Gornet-Cricov Gornet-Cricov község és falu Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Coșerele, Dobrota, Priseaca, Țărculești, és Valea Seacă. Fekvése A megye délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Ploieștitől, harminc kilométerre északkeletre, a Cricovului Sărat folyó valamint a Lopata és Saratica patakok mentén. Történelem A 19. század végén a község Prahova megye Cricovul járásához tartozott és Țărculești, Gornet, Coșărele valamint Valea Boului falvakból állt, összesen 1943 lakossal. Ebben az időszakban a községnek egy iskolája, valamint négy temploma volt, egy-egy minden faluban. A két világháború között Iordăcheanu községet megszüntették, a hozzá tartozó falvakat (Iordăcheanu, Plavia és Mocești) ideiglenesen Gornet-Cricov község irányítása alá helyezték, Valea Boului-t pedig Apostolache községhez csatolták. 1936-ban Iordăcheanu községet ismét létrehozták, a községi határokat a korábbiaknak megfelelően visszaállították. 1950-ben közigazgatási átszervezés alapján, a Prahova-i régió Urlați rajonjához került, majd 1952-ben pedig a Ploiești régió Mizil rajonjához csatolták. 1968-ban ismét megyerendszert vezettek be az országban, Gornet-Cricov az újból létrehozott Prahova megye része lett, ekkor került az irányítása alá Dobrota falu is, a megszüntetett Udrești községből. I. Edgár angol király Békés Edgar, óangol alakjában Eadgar, (943 – 975. július 8.), Anglia királya 959 és 975 között. I. Edmund fiatalabb fia volt. A Békés jelzőt használják neve előtt, de a valóságban bátyjánál, Edwynél keményebben vezette az országot. Tőle már életében, 958-ban megszerezte Northumbriát és Merciát. Hivatalosan Edwy halála után, 959-ben lett Anglia királya. Ő nevezte ki Dunstant Canterbury érsekévé, aki később életvitele miatt megtagadta a koronázást. Ez egy diszkrét jelzés a népszerűsített történelemben arra, hogy Edgar szeretője, Wulfthryth, wiltoni apáca 961-ben lánygyermeket szült neki. Dunstan végig a király tanácsnoka volt. Edgar uralkodása az angolszász királyság egyik legbékésebb időszaka volt, s ekkor élte a szász királyság fénykorát. Bár már előtte is több királyt hívnak Anglia megalapítójának, mégis az ő időszaka alatt vált egységes egésszé a terület. Edgar uralkodásának a végére kevés esélye volt már csak annak, hogy az országrészek ismét visszavonuljanak, s külön életet éljenek, mint Edwy uralkodásának a végén. Uralkodását gyakran összekapcsolják a Szerzetesi Reformmozgalommal, amit Dunstan, Aethelwold és Oswald idején érte el csúcspontját. A mozgalom méretéről és fontosságáról az akadémikusok még mindig vitatkoznak. Edgart 973-ban Bath-ben koronázták meg. Ez nem az eddig megszokott beiktatás volt, hanem császári ceremónia, aminek megszervezése rengeteg időbe és diplomáciai megbeszélésbe került. A koronázás menetét Dunstan találta ki, s a mai napig ugyanígy történik a brit uralkodók megkoronázása. A szimbolikus koronázás egy fontos lépés volt. Nem sokkal a koronázás után Chesterben Britannia hat királya és a skót király is tiszteltét tette nála. Kifejezték, hogy szeretnének Edgar hűbéresei lenni. Edgar halálától a normann hódításig nem egyszerű öröklés szerint váltották egymást a királyok. Edgar 975. július 8-án Winchesterben halt meg 31 éves korában, s Glastonburyben temették el. Edgar halála az angolszász Anglia végét is jelenti, mert a 11. században ezen a területen három ország, 2 dán és egy viking volt. Uralkodásáról a Tolnai Világtörténelme című könyv a következőket írja: Gyermekei Edgár először Szent Wulfridától ( 945 k. – 1000 ) egy leányt nemzett: Wiltoni Szent Eadgyth ( 961 – 984 . szeptember 16. ) Első feleségétől, Æthelflædtől (? – 962 ), akivel 961 -ben házasodott össze, egy fiú született: II. Eduárd ( 962 / 963 – 978 . március 18. ) Második felesége, Ælfthryth ( 945 k. – 1002 . novembere ) – akivel 964 / 965 -ben házasodott össze – két gyermeket szült férjének: Eadmund ( 965 – 970 / 972 ) II. Ethelred ( 968 – 1016 . április 23. ) Honduras az olimpiai játékokon Honduras először az 1968-as nyári olimpián szerepelt, a téli játékokon pedig egy alkalommal, 1992-ben voltak jelen az ország sportolói, akik eddig még nem nyertek olimpiai érmet. A Hondurasi Olimpiai Bizottság 1956-ban jött létre, a NOB még ebben az évben felvette tagjai közé, a bizottság elnöke a 2017–2021-es időszakban Salvador Jiménez Cáceres. Töpen Töpen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1049 fő (2014. december 31.). Jean Porter Bennie Jean Porter (Cisco, Texas, 1922. december 8. – Canoga Park, Kalifornia, 2018. január 13.) amerikai színésznő. Filmjei Mozifilmek Song and Dance Man (1936) Tamás urfi kalandjai (The Adventures of Tom Sawyer) (1938) A kis csitri (The Under-Pup) (1939) One Million B.C. (1940) The Hard-Boiled Canary (1941) Kiss the Boys Goodbye (1941) Micsoda férfi (Never Give a Sucker an Even Break) (1941) Henry Aldrich for President (1941) Ördögéknél (Hellzapoppin') (1941) Tavasz a Broadway-n (Babes on Broadway) (1941) Glove Birds (1942, rövidfilm) Heart of the Rio Grande (1942) About Face (1942, rövidfilm) Home in Wyomin' (1942) Fall In (1942) Calaboose (1943) The Youngest Profession (1943) That Nazty Nuisance (1943) Young Ideas (1943) Andy Hardy's Blonde Trouble (1944) Bathing Beauty (1944) San Fernando Valley (1944) Thrill of a Romance (1945) Twice Blessed (1945) Abbott és Costello Hollywoodban (Bud Abbott and Lou Costello in Hollywood) (1945) What Next, Corporal Hargrove? (1945) Easy to Wed (1946) Till the End of Time (1946) Betty Co-Ed (1946) Little Miss Broadway (1947) Sweet Genevieve (1947) That Hagen Girl (1947) Two Blondes and a Redhead (1947) Cry Danger (1951) Kentucky Jubilee (1951) G.I. Jane (1951) The Clown (1953) Racing Blood (1954) Az Isten bal keze (The Left Hand of God) (1955) Tv-sorozatok The Abbott and Costello Show (1953, egy epizódban) The Joe Palooka Story (1954, egy epizódban) Climax! (1955, két epizódban) Dr. Hudson's Secret Journal (1957, egy epizódban) The People's Choice (1957, egy epizódban) The Red Skelton Show (1957–1958, két epizódban) 77 Sunset Strip (1961, egy epizódban) Sea Hunt (1961, egy epizódban) Vukovári csata A vukovári csata (horvátul Bitka za Vukovar, szerbül: Битка за Вуковар) a kelet-horvátországi Vukovár 87 napos ostroma, amelyet a szemben álló felek 1991 augusztusa és novembere közt vívtak meg. A várost a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) és különféle szerb paramilitáris erők ostromolták. A horvátországi háború előtt a barokk város virágzó, sokszínű település volt, melyet zömében horvátok, szerbek, de más népek, köztük magyarok is jelentős számban laktak. 1990-ben a Jugoszlávia felbomlása utáni nacionalista politika, melyet Slobodan Milošević szerb és Franjo Tuđman horvát elnök folytatott, a horvátországi szerbek fegyveres felkeléséhez vezetett, melyet a szerb kormány és paramilitáris csoportok is támogattak. Amikor a horvátországi szerbek megszerezték az irányítást Horvátország szerbek által is lakott részei felett, a JNA beavatkozott a felkelők oldalán. 1991 májusában Szlavónia kelet-horvátországi tartományban konfliktusra került sor. Augusztusban a JNA támadást indított Kelet-Szlavónia horvát uralom alatti részei, köztük Vukovár ellen. Vukovárt a Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) körülbelül 1800 könnyű fegyverzetű katonája és civil önkéntesek védték a JNA 36 000 katonája és a nehézfegyverzetű szerb harcosok ellen. A csata alatt volt olyan nap, amikor 12 000 tüzérségi eszköz, köztük rakéták és repeszgránátok csapódtak be a városban. Ez volt abban az időben Európa legpusztítóbb és leghosszabb csatája, és a második világháború óta Vukovár volt az első nagyobb európai város, amelyet teljesen leromboltak. Amikor a város 1991. november 18-án elesett, a szerb erők több száz katonát és civilt mészároltak le, és legalább 31 000 polgári lakost deportáltak a városból és környékéről. Vukovárt etnikai tisztogatás keretén belül szerbbé tették, és a függetlenségét kikiáltó Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Számos szerb katonai és politikai vezetőt – köztük Miloševićet – később elítélték háborús bűnök miatt, melyeket a csata alatt vagy az után követtek el; többen közülük börtönbe is kerültek. A csata kimerítette a Jugoszláv Néphadsereget, és ez fordulópontot jelentett a horvátországi háborúban. Pár héttel később tűzszünetet jelentettek be. Vukovár ostroma elég időt hagyott Horvátországnak, hogy haderejét felkészítse és megerősítse, így később sikerrel vette fel a harcot a szerbek ellen. Vukovár 1998-ig szerb kézen maradt, majd békés úton visszakerült Horvátországhoz. Azóta újjáépült, de népessége csak a háború előtti felét érte el, és számos épületen még látszik a harcok nyoma. A két fő etnikai közösség között jelenleg is szakadék húzódik, a település nem nyerte vissza korábbi fényét. Háttér Vukovár fontos regionális központ Horvátország keleti határánál, a Duna nyugati partján, Szlavónia keleti részén helyezkedik el. A területen horvátok, szerbek, németek, magyarok, szlovákok, ruszinok és más népek színes egységet alkotva éltek viszonylagos békében a háború kitörése előtt. Vukovár hosszú ideje jólétben élt, ez tükröződött Horvátország talán legszebb barokk épületein is. A második világháború után jelentős demográfiai változások történtek, amikor a németeket kitelepítették, helyükre Jugoszlávia más részeiről érkeztek telepesek. Az utolsó, 1991-es jugoszláv népszavazás adatai szerint Vukovár községben a 84 189 lakosból, 36 910 (43,8%) volt horvát, 31 445 (37,4%) szerb, 6 124 (7,3%) jugoszláv, 1375 (1,6%) magyar és 8 335 (9,9%) egyéb nemzetiségű. Vukovár városában 1990-ben 44 639 fő lakott (21 065 horvát, 14 425 szerb). 1945-ben Jugoszlávia szövetségi szocialista állam lett, hat újonnan kialakított köztársasággal – Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró és Macedónia. A jelenlegi szerb–horvát határt 1945-ben húzták meg, a kormánydöntés a szerb többségű területeket Szerbia Szocialista Köztársasághoz, a horvát többségűeket pedig Horvátország Szocialista Köztársasághoz csatolta. Ez jelentős szerb kisebbséget hagyott a horvát oldalon. A jugoszláv vezető, Josip Broz Tito 1980-as halála után az addig elfojtott nacionalizmus előtörni látszott, az egyes köztársaságok kormányai is erősödni kezdtek a szövetségi kormány gyengülésével párhuzamosan. Szlovéniában és Horvátországban le is zajlott az átállás a többpárti demokráciára, és gazdasági reformokat is bevezettek, de Szerbia autoriter kommunista elnöke, Slobodan Milošević minden reformtörekvést ellenzett, és a kommunista jugoszláv kormány hatalmának növelésére törekedett. 1990-ben Horvátországban és Szerbiában is választáson vetettek véget a kommunista uralomnak, függetlenségpárti nacionalista erők kerültek mindkét köztársaságban hatalomra. Horvátországban a Horvát Demokratikus Szövetség (HDZ) került kormányra, vezetője, Franjo Tuđman lett az elnök. Tuđman programját a horvátországi szerb kisebbség ellenezte, akik felé nyíltan ellenséges volt. A Milošević által is támogatott horvátországi Szerb Demokrata Párt (SDS) a második világháború alatt szerbek százezreit kivégző usztasa mozgalom reinkarnációját látta benne. 1990 közepétől az SDS fegyveres felkelőket támogatott a szerbek lakta horvát területeken. A helyzetet tovább bonyolította, hogy kikiáltották a Krajinai Szerb Autonóm Területet, amely a szerb kormánytól és a paramilitáris szervezetektől is burkolt segítséget kapott. A horvát kormány gyorsan nagy területek felett vesztette el ellenőrzését. 1991 februárjában a krajinai szerbek kinyilatkoztatták függetlenedésüket Horvátországtól, és csatlakozási szándékukat Szerbiához. Horvátország több másik szerb közössége is elszakadást tervezte, létrehozva saját milíciáikat és területi elkülönülésüket. A csata előzményei A szerbek és a horvátok konfliktusa 1991 elején terjedt át Kelet-Szlavóniába. Tavaszig több kelet-szlavóniai településen szerb félkatonai egységek alakultak, amelyeket a szerb belügyminisztériumon keresztül támogatott Slobodan Milošević. A belgrádi háborús propagandával feltüzelték a helyi lakosokat. A súlyosbodó helyzet miatt 1991. április 9-én Dokmanović drámai levelet írt Tuđmannak, amelyben kifejtette, hogy a városban a helyzet kritikus, minden pillanatban kitörhet egy etnikai konfliktus, amely számos áldozattal járna. Április 1-jén a Vukovár környéki falvak és más kelet-szlavóniai városok szerb lakói barikádokat kezdtek emelni a főutcákon. A Vojislav Šešelj vezette Fehér Sasok félkatonai csoport bevonult a Vukovártól északra fekvő, szerb többségű Borovo Selóba. Április közepén Armbrust páncéltörő rakétákat lőttek ki a településen. Az egyik verzió szerint barikádként szolgáló mezőgazdasági gépekre lőttek. Egy másik változat szerint szerbek lakta házakra irányítottak három rakétát. Áldozatok nem voltak, de a támadás fokozta és mélyítette az etnikai feszültségeket. 1991. május 1-jéről 2-ára virradó éjjel két rendőri ellenőrzőpontot állítottak fel Borovo Selo határában. Egyesek szerint tüzet nyitottak kivilágítatlan házakból, amikor levették a szerb lobogókat a bejáratnál. Két rendőr megsérült, de elmenekültek, kettőt viszont elfogtak. Másnap reggel Veselin Šoškočanin, a Szerb Demokrata Párt vezetője tagadta az esetet, de utána elismerte, hogy elfogtak két rendőrt, mert szerb civilekre lőttek. Vinkovcei rendőrök indultak értük, de amint beértek a faluba, tüzet nyitottak rájuk, és többen meghaltak. Eszékről erősítést kértek, majd a megérkezésük után az eszéki rendőrök barikádokat építettek, amíg a vinkovcei rendőrök benyomultak a faluba. Ekkor a JNA 12. proletár gépesített dandár 7 páncélosa a két tábor közé állt. Az incidensben 12 rendőr meghalt, 22 megsérült, néhányuk testét megcsonkították. Három szerb is életét vesztette. A borovói csata a második világháború óta a legnagyobb erőszakos cselekmény volt a horvátországi szerbek és horvátok között. Ez sok horvátot feldühített, ami további erőszakhoz vezetett. Nem sokkal ezután, a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) egységei bevonultak Borovóba. A hadsereg beavatkozását a helyi horvát vezetők üdvözölték, de a horvát belügyminiszter-helyettes, Milan Brezak azzal vádolta őket, hogy megakadályozzák a horvát rendőrség beavatkozását a paramilitárisok ellen. A rivális milíciák között tűzharcok alakultak ki az egész régióban. Vukovárban a horvátok gyakran erőszakba torkollóan zaklatták a szerb lakosokat. A horvát rendőrség erővel foglalta el a helyi rádióadót, az etnikailag kevert stáb szerb tagjait menesztették, helyükre horvátok kerültek. A szerb milíciák szisztematikusan lezárták a szerbek lakta vidéki területek közlekedési útvonalait, napokon belül Vukovár már csak egy horvátok lakta falvakon átvezető, burkolatlan úton lett megközelíthető. Vukovár atmoszférája elmondások szerint „gyilkos” lett. 1991. május 19-én a horvát kormány függetlenségi népszavazást tartott. Vukovárban, csakúgy, mint Horvátország más részein, a keményvonalas szerb nacionalisták bojkottra szólították fel a szerbeket, míg a mérsékeltek a részvételt és a függetlenségre nemmel való voksolást ajánlották. Sok szerb szavazott is, de az ország 94%-os arányban a függetlenség mellett döntött. A népszavazás után Vukovárban és környékén még inkább eluralkodott az erőszak. Sorozatos tűzharcokról és bombatámadásokról érkeztek jelentések. A szórványos tüzérségi támadások júniusban kezdődtek, és nyáron intenzitásuk nőt. Vukovár horvát kézen lévő északi elővárosában, Borovo Naseljében gránáttámadás történt. Szerb paramilitáris harcosok nem szerbek ezreit telepítették ki otthonaikból a községben. A Tomislav Merčep vezette horvát paramilitárisok szerbeket támadtak Vukovárban és környékén, 30 és 86 közötti szerbet gyilkoltak meg vagy tüntettek el, és több ezer ember elmenekült otthonából. A horvát kormány vukovári képviselője a zágrábi hatóságoknak ezt mondta: „a város ismét a terror, a fegyveres viszály és provokatív lövöldözések áldozata potenciálisan kifürkészhetetlen következményekkel. Az eddigi politika a szerb és horvát lakosság között terrorállapotot eredményezett.” Mindkét oldal fegyveresei felégettek és kifosztottak több száz házat és gazdaságot. A konfliktus etnikai jellege elmosódott. Sok, generációk óta Vukovárban élő, starosedioci („régi telepes”) néven ismert szerb ellenállt a Belgrádból és Kninből érkező propagandának, inkább békében élt volna horvát szomszédjaival. Viszont a došljaci néven emlegetett, az 1945 után kitelepített németek helyére Szerbia és Montenegró területéről érkezők fogékonyabbak voltak a nacionalista szólamokra. Paolo Rumiz olasz újságíró szerint „megpróbálták kétetnikumúságukat a hazafias mozgósítás felett tartani, ha ez sikertelen volt, megölték, kifosztották vagy elhajtották őket. A régi telepesek nem hagyták magukat más nemzetiségűek ellen fellázítani.” Amikor a horvátok elmenekültek, lakásukat gyakran szerb szomszédaiknak hagyták megőrzésre, inkább bennük bíztak, mint a horvát rendőrségben. Sabrina P. Ramet amerikai újságíró szerint a kelet-szlavóniai háború „azok harca volt, akik nem akartak integrálódni a multikulturális városok multikulturális életébe.” Belgrád korábbi polgármestere, Bogdan Bogdanović a vukovári eseményeket a városiasodás elleni támadásnak nevezte. Szembenálló erők 1991 júliusának végére a vukovári rögtönzött horvát védelmi erőt már kis híján bekerítették a szomszédos falvak szerb milíciái. Paramilitárisok, JNA-katonák és a Területi Védelem (horvátul Teritorijalna obrana, szerbül: Територијална одбрана vagy TO) szerb sorkatonái voltak jelen a szerbek lakta területeken. A JNA-nak kis létszámú erői állomásoztak a vukovári Sajmište városrész laktanyáiban, horvát erőkkel körülvéve. Habár a két oldalra rendre „horvát”, „szerb” vagy „jugoszláv” jelzőkkel utalnak, több más népcsoport, köztük jelentős számban magyarok is harcoltak mindkét oldalon. A támadó erő első parancsnoka egy macedón volt, a horvát védők nagy hányada is szerb vagy más etnikumú volt. Horvát erők A vukovári horvát védők között 1800 tagot számlált az újonnan megalakult Horvát Nemzeti Gárda, ebből 400 a 3. és az 1. gárdadandár tagja volt. A 3. gárdadandár 4. zászlóalja a kezdetektől a városban állomásozott, míg az 1. gárdadandár részei a Szerémség nyugati részéből vonultak be. A gárdistákon kívül 300 rendőrtiszt és 1100 civil önkéntes védte a várost. Az erők nagy része az elején rögtönzött módon szerveződött, de szeptemberben hivatalosan is létrejött a 124. dandár, vagyis a 204. Vukovári dandár. A kisszámú és gyengén felfegyverzett egység tagjainak családja még a városban volt, ezért az elsődleges céljuk az ő védelmük volt. Önkéntesek Horvátország más részeiről is érkeztek, például a szélsőjobboldali, paramilitáris Horvát Védelmi Erők (HDS) 58 tagja, Dobroslav Paraga extrém nacionalista Horvát Jogok Pártja (HSP) támogatásával. A védők a vukovári társadalom széles rétegeiből tevődtek össze: harmaduk nem horvát, hanem szerb, rutén, magyar vagy más nemzetiségű volt. Nagyjából 100 szerb volt, akikben Zoran Šangut horvát védő elmondása szerint „teljesen megbíztunk. Velünk együtt védték Vukovárt.” A vukovári horvát erők parancsnoka a JNA korábbi tisztje, akkori ZNG-tag Mile Dedaković volt, aki önként érkezett Vukovárba, majd átvette a védelem irányítását. Az ostrom alatt egyszerűen csak Jastrebként, azaz Héjaként emlegették. Akkoriban a horvát honvédelmi miniszter Gojko Šušak azt állította, hogy Vukovárt szerbek is védik, és Dedakovićot hozta fel példának, ez az állítás később független forrásokban is megjelent, de nem volt valóság alapja. A parancsnok, Branko Borković, szintén JNA-tisztből lett önkéntes. A két férfi egységes parancsnoki struktúrát alkotott, a védőket egy dandárba szervezték, integrált védelmi rendszert alakítottak ki. Hat szektorból álló védelmi gyűrű alakult, mindegyiket a 204. dandár egy-egy egysége védte. A csata kezdetén gyengén voltak felszerelve, sokan csak vadászfegyverekkel rendelkeztek. A védők menet közben kaptak tüzérségi és légvédelmi eszközöket, de saját készítésű aknákat és úgynevezett IED (improvised explosive device) eszközöket is készítettek. Pár száz páncéltörő eszközt is kaptak, mint az M79 Osa vagy M80 Zolja páncéltörő gránátokat, de a csata alatt számos esetben kritikus lőszerhiány alakult ki. A JNA laktanyáinak elfoglalása is javította a helyzetet, mivel így megszerezték az ott található hadi felszereléseket is. Becslések szerint a horvát erők összes lőszerkészletének 55–60%-át is felhasználták. Jugoszláv és szerb erők A támadó erők részeként JNA-katonák harcoltak Jugoszlávia minden részéről, de rajtuk kívül a TO tagjai, csetnikek (szerb nacionalista paramilitárisok), helyi szerb milíciák, a Jugoszláv Haditengerészet és a Jugoszláv Légierő egységei is kivették részüket a küzdelemből. A csata csúcspontján 36 000 körüli jugoszláv és szerb katona volt Vukovár közelében. Nehéztüzérséggel, rakétákkal és tankokkal voltak felszerelve, repülők és a Duna vizén hadihajók támogatták őket. A csatát elsődlegesen a jugoszláv szövetségi haderő vívta, így Szerbia kormánya is közvetlenül érintett volt. Ugyanis a szerb titkosrendőrség (SDB) is részt vett a hadműveletekben, néhány tisztje szerb TO egységeknek parancsolt. A szerb belügyminisztérium irányította a paramilitárisok tevékenységét, felfegyverezte és felszerelte őket. Slobodan Miloševićet később közvetlen befolyással vádolták. A később Vukovárban elkövetett háborús bűneiért elítélt Veselin Šljivančanin szerint a tűzparancs „Dedinjéből” jött, ebben a belgrádi villanegyedben élt Milošević. A szlovéniai háború kezdetén a hadsereg még mindig úgy láttatta magát, mint a szövetségi, kommunista Jugoszlávia védelmezője, nem pedig a szerb nacionalizmus eszköze. Vezetője, Veljko Kadijević tábornok egyben Jugoszlávia honvédelmi minisztere és elkötelezett kommunista volt, kezdetben megpróbálta az állam egyben tartását kiharcolni, és semlegességet hirdetett a szerb–horvát konfliktusban. A JNA vezérkara célul tűzte ki Horvátország kettévágását a szerbek lakta belső területek, azaz gyakorlatilag a teljes dalmát partvidék és Kelet-Horvátország mentén. Ez a horvát politikai vezetők kapitulációjához, és Jugoszláviához való visszatéréséhez vezethetett volna. A JNA vezetését nem csak szerbek alkották, mert meg kellett őrizni a „jugoszláv” küllemet. Kadijević félig horvát, félig szerb, a JNA erőinek vezetője a csata első felében macedón, a Vukovárt bombázó légierő feje pedig horvát volt. Szlovénia elvesztése a tíznapos háború után lehetetlenné vált az eredeti cél, azaz Jugoszlávia egységének megőrzése. A hadsereg szerb tagjai közül sokan nem akartak tovább harcolni egy többnemzetiségű Jugoszláviáért. Így egyre inkább szerb jellegű lett, a nemszerbek ha csak tehették elhagyták a hadsereget, vagy megtagadták a további szolgálatot. Néhány JNA-tiszt nyíltan támogatta a horvátországi szerb felkelőket, fegyvereket is juttattak nekik. Habár Kadijević és más JNA-vezetők kezdetben azt vallották, hogy „Jugoszlávia minden nemzetét meg kell védeni”, fel kellett ismerniük, hogy erre nincs esélyük, így beálltak a lázadó szerbek mögé. A jugoszláv és szerb propaganda a horvát szeparatistákat népirtásra készülő usztasáknak állította be, akik illegálisan vettek el területeket Jugoszláviától, és a szerb civileket a második világháború szerbellenes népirtásainak megismétlésével fenyegetik. Kadijević később elismerte, hogy a Vukovár elleni hadműveletekkel a város „felszabadítását” és a horvát hadsereg „gerincének megroppantását” szerették volna elérni. A JNA folyóirata, a Narodna Armija a csata után azt írta, hogy „Vukovár évtizedeken át készült, hogy a német hadsereg levonulását támogassa a Dunán.” Šešelj így fejtette ki: „Mi mind egy sereg leszünk. Ez nagy feladat a szerbeknek. Akik teljesítik, győztesek lesznek. Akik feladják, nem maradhatnak büntetés nélkül. Egy usztasa sem hagyhatja el élve Vukovárat.” A bosnyák és koszovói albán katonák további gondot okoztak, akik nem azonosultak a nagyszerb elképzelésekkel. Szerbiában sem szimpatizált mindenki a háborúval, így a mozgósítás is nehézkes volt. I. szakasz (1991. augusztus–szeptember) A vukovári csatának két szakasza volt, melyek együtt nagyjából kilencven napig tartottak. Az első szakasz 1991 augusztusa és szeptembere között zajlott, mielőtt a várost teljesen körbekerítették, a második október elejétől november közepéig, mikor a várost körülvette és elfoglalta a JNA. Júniustól a szerb erők Vukovárat és a környező falvakat naponta vagy szinte naponta ismétlődő tüzérségi és aknavető tűznek tették ki. Júliusban a JNA és a TO nagy létszámban vonult Kelet-Szlavóniába, három oldalról bekerítve a várost. A komolyabb harcok augusztus végén kezdődtek. 23-án Borovo Nasaljét két jugoszláv G–2 Galeb vette bombázás alá. A horvát erők hordozható légvédelmi rendszer segítségével lőtték le ezeket. Másnap a JNA, a Jugoszláv Légierő és a Jugoszláv Haditengerészet nagyszabású támadást indítottak, harckocsik, tüzérség eszközök és dunai hadihajók is részt vettek benne. A határ két oldaláról vezetett támadás komoly károkat és számos polgári áldozatot követelt. A horvát kormány szeptember 14-én megtámadta a JNA helyőrségeit és fegyverraktárait, ez volt a laktanyák csatája. A vukovári JNA katonai létesítményeket is támadták, de a védők ellenálltak. Bosszúból a szerb palamilitárisok Negoslavci irányából támadtak Vukovártól délnyugatra fekvő területeket, nagyjából 2000 embernek kellett otthonait elhagyni, tömegmészárlásokról és civil áldozatokról is érkeztek hírek. A kerületen kívüli horvát erők az elfoglalt laktanyákból rengeteg hadi felszerelést zsákmányoltak, ezekből Vukovár védőinek is jutott. A JNA válaszul komoly erőkkel nyomult Kelet-Szlavóniába, ahonnan Vinkovcen és Eszéken keresztül akartak Zágrábig vonulni. A hadsereg nem akarta megkerülni Vukovárt, mivel szerették volna az ostromlott laktanyákat megvédeni, és az utánpótlási vonalra leselkedő esetleges veszélyeket is meg kívánták szüntetni. A JNA vezérkara nem Vukovárra összpontosította a hadművelet fő erőkifejtését, de csakúgy, mint a sztálingrádi csata a második világháborúban, ez a kezdetben jelentéktelennek tűnő helyszín később egyre nagyobb politikai jelentőséggel bírt mindkét fél számára. Szeptember 19-én a legalább 100 T–54/55-ös és M–84-es harckocsikkal indult meg egy hadoszlop, melynek részeként páncélozott szállítók és nehéztüzérségi eszközök hagyták el Belgrádot. Horvátországba szeptember 20-án, a szerbiai Sid város közelében vonultak fel. A horvátokat gyorsan visszaszorították Vukovárba. A JNA 1. Gépesített Gárdadandárja hamarosan megérkezett a vukovári laktanyákhoz, felmentve azokat a horvát ostrom alól. Vukovár bekerítéséhez is hozzákezdtek és szeptember 30-ra a város már teljesen körbe volt zárva. Minden kifelé és befelé vezető utat ellenőriztek és lezártak, az egyetlen kivétel egy korábban elaknásított gabonamezőn át vezető mezőgazdasági út volt. A JNA támadások sorát indította, átütő sikerek nélkül. Nyílt terepre tervezett fegyverzete használhatatlan volt Vukovár szűk utcáin. A reguláris tüzérség támogatása is hiányzott, a TO gyengén kiképzett és motivált alakulatai nem voltak képesek megfelelő alternatívát nyújtani. A JNA katonái nem értettek a városi hadviseléshez és parancsnokaik sem tudták kihasználni erőfölényüket és szervezettségüket. A horvát erők a JNA támadásaira a bekötőutak aknázásával, páncéltörő fegyverek és mesterlövészek alkalmazásával és a megerősített pozíciókból való visszacsapásokkal próbáltak válaszolni. A JNA kezdetben páncélos ékek tömegét vetette be, melyek az utcákon egymás mögött tudtak haladni, néhány lövészszázad követte ezeket. Válaszként a horvátok páncéltörőkkel céloztak rájuk gyakran mindössze 20 méter távolságból, kilövendő az elöl és oldalt haladó járműveket, a támadók többi részét így védetlenné téve. Óvakodtak a JNA fegyverzetének teljes megsemmisítésétől, hiszen a zsákmányolt eszközök fontos utánpótlást biztosítottak. A horvátok „aktív védekezési” stratégiát választottak, rajtaütésszerű támadásokat vezettek a szerbek ellen. A (taposó)aknák gátolták a JNA műveleteit. Szokatlan módszereket is bevetettek az ellenség moráljának megbontása érdekében, például időjárás-módosító rakétákat lőttek ki, a parkoló tankok alá aknákat helyeztek, melyek a reggeli indításnál robbantak. A JNA veszteségei igen komolyak voltak. Mindössze egy, „tanktemetőként” emlegetett úton nagyjából 100 páncélozott jármű semmisült meg, ezek közül 15-öt Marko Babić ezredes pusztított el. A sok áldozat a harci morál jelentős csökkenését hozta, ez aztán egyre feljebb gyűrűzött a parancsnoki hierarchiában is. A JNA a város ellen tüzérségi és rakéta-zárótüzet vetett be. A harc végéig több, mint 700 000 gránátot és más rakétát lőttek Vukovárra, akár naponta 12 ezret is. Becslések szerint a városra és környékére több, mint 2 és fél millió, 20 mm-nél nagyobb átmérőjű gránátot lőttek. A bombázás intenzívebb volt a sztálingrádinál is. A Vukovárban maradó több ezer civil pincékben és a hidegháború alatt épült óvóhelyekben húzta meg magát. A JNA gyengeségei és új taktikái Az, hogy a JNA-t nem támogatta jelentős gyalogság, az előző hónapok elképesztően alacsony mozgósítási szintjének volt köszönhető. Számos tartalékos, akik között Jugoszlávia teljes területéről, így Horvátországból is voltak akik megtagadták a behívó parancsot, sok már állományban szolgáló katona pedig dezertált. Szerbia hivatalosan sosem vett részt a háborúban, így általános mozgósításra nem került sor. 150 ezer körüli szerb külföldre menekült a besorozás elöl, mások dezertáltak vagy elrejtőztek. A sorkatonai szolgálatra kötelezetteknek mindössze 13%-a jelentkezett katonának. 40 ezren lázadást rendeztek Szerbia városaiban, a Vreme szerb újság szerint „totális katonai összeomlás” helyzete állt fenn. A csatatéren is elképesztően gyenge volt a harci morál. A JNA parancsnokai több esetben saját katonáikra fogtak fegyvert, hogy így vegyék rá őket az engedelmességre. Mikor egy egység parancsnoka két részre osztotta csapatát aszerint, ki akar harcolni tovább, illetve ki akar inkább hazamenni, egy újonc képtelen volt választani, ezért inkább tarkón lőtte magát. Egy tiszt később elmesélte, alárendeltjei hogyan próbálták megtagadni a parancsokat. „Elhagyták a járműveket, eldobták fegyvereiket, leültek a földre és John Lennon Give Peace a Chance dalát énekelték.” Október végén egy teljes újvidéki lövészzászlóalj elhagyta Borovo Nasaljét, és harc nélkül megfutamodtak. Egy másik tartalékos alegység fegyverét eldobva egy közeli hídon átsétált Szerbiába. Vladimir Živković harckocsizó járművét a frontvonalról a belgrádi parlament elé vezette, majd az épület előtti lépcsőkön leparkolta. A hatóságok letartóztatták és őrültnek nyilvánították. Katonatársai tiltakozásképp fegyverrel elfoglaltak egy rádióállomást, és kijelentették, hogy „nem vagyunk árulók, de agresszorok sem akarunk lenni.” Szeptember végén Života Panić vezérezredes került a Vukovár elleni hadművelet élére. A nagy parancsnoki eréllyel és szaktudással rendelkező Panić új összpontosítási körzeteket határozott meg és szigorúan ellenőriztette a kiadott parancsok végrehajtását azért, hogy a JNA működésében mutatkozó szervezetlenséget megakadályozza. A rendelkezésre álló erőket két részre osztotta: az északi és a déli felelősségi területekre. Az északi vezetését Mladen Bratić vezérőrnagy, a déliét Mile Mrkšić ezredes kapta. Közben szerb paramilitáris csapatok újonnan is érkeztek a harctérre. Jól felszereltek és motiváltak, de gyakran fegyelmezetlenek és brutálisak voltak. Gyengeségeik ellenére zászlóalj erősségű csapatokba szerveződtek és képesek voltak akár a hiányzó tartalékosok helyettesítésére is. Az újvidéki hadtest parancsnokát a csata után levideózták, ahogy a csata után az „Arkan” néven is ismert Željko Ražnatović „tigriseit” méltatja: Panić a motivált paramilitáris gyalogságot a képzett műszaki egységekkel kombinálta, a nehézfegyverek és a lövészek támogatása mellett megtisztították az utakat az aknáktól. A félkatonaiak által szorgalmazott támadás, aztán szeptember 30-án kezdődött meg. Vukovár horvát ellátási útvonalát vágták el, mikor a városba vezető út menti Szlavónmária falut október 1-jén elfoglalták. Nem sokkal ezután a 204. dandár parancsnoka, Mile Dedaković pár fő követőjével kitört a horvát kézen lévő Vinkovci felé. Ezután Vukovár védelmének irányítását helyettese, Branko Borković vette át. Anton Tus tábornok, a kerületen kívüli horvát erők parancsnoka Dedakovićot nevezte ki egy az ostromzár áttörését célul kitűző hadművelet élére. A város védelmét támogató katonai akció október 13-án kezdődött. Nagyjából 800 katona és 10 tank vett részt a támadásban, mely a kora reggeli órákban a tüzérségi előkészítéssel vette kezdetét. A különleges rendőri erők délelőtt érkeztek meg Szlavónmáriába, de még pihenniük kellett. A horvát tankok és gyalogosok a JNA kemény ellenállásába ütköztek, Berzétemonostornál tüzérségi tűz fogadta őket. A JNA 252. Páncélozott dandárja nagy veszteségeket mért a horvát erőkre, 13 óra körül a hadműveletet a HV leállította. A Vöröskereszt humanitárius konvoját átengedtek Vukovárba. II. szakasz (1991. október–november) A csata végső szakasza alatt Vukovár megmaradt lakói, köztük több ezer szerb, pincékbe és egyenként akár 700 főt is befogadó óvóhelyekre menekültek. Válságbizottságot hoztak létre, mely a városi kórház alatti atombunkerben működött. Ez a bizottság átvette a város irányítását, megszervezték az élelem, víz és orvosi ellátmány kiszállítását. Ez biztosította az utcákon rekedt civileknek a minimumot, és azt is, hogy minden óvóhelyen legalább egy-egy orvos és ápoló tartózkodott. A kórháznak sebesültek százait kellett ellátnia, szeptember második felében naponta 16-80 ember érkezett, ezek háromnegyede civil volt. Annak ellenére, hogy az épület Vöröskereszt-védelem alatt állt, a csata alatt több, mint 800 találat érte. Az épület nagy része megrongálódott, a személyzet és a betegek föld alatti folyosókon húzták meg magukat. Az intenzív osztály az épület atombunkerébe költözött. Október 4-én a Jugoszláv Légierő támadta a várost és ennek keretében lerombolta műtőjét. Egy bomba több szintet zuhant, nem robbant fel, hanem egy sebesült lábára esett, anélkül, hogy megsebesítette volna. Az egyik orvos később rákérdezett Szerbiában, miért támadták meg a kórházat, azt a választ kapta: „Mert sebesült horvát katonák voltak ott.” A horvát légierő közben An–2 repülőgépeket vetett be, hogy ejtőernyővel utánpótlást dobjanak le a vukováriaknak. A gépek az ellenségre levetettek rögtönzött bombákat is, melyek üzemanyaghordókból készültek, robbanóanyaggal és fémcsövekkel megtöltve ezeket. A csapatok GPS-sel bemérték a célpontot, majd az első ajtón kilökték a dolgokat. Az egyik gépet 2K12 Kub-bal lőtték le, megölve ezzel a légi egységek parancsnokát, Marko Živkovićot. Az Európai Közösség is megpróbált a bent rekedt 12 ezer civilnek humanitárius segélyt nyújtani, de csak egy konvojuk jutott be. A horvát erők október 12-én felfüggesztették hadi tevékenységüket, hogy a konvoj áthaladhasson, de a JNA a szünetet is kihasználta. Miután a konvoj elindult, a jugoszláv hadsereg két napig feltartotta, ez alatt aknákat fektettek, erősítést szereztek és megerősítették a Vukovárba bevezető utak feletti ellenőrzésüket. A konvoj megérkezte után a kórház orvosi ellátmányt kapott, 114 sérült civilt pedig evakuáltak a városból. Október 16-án a JNA nagy támadást indított Borovo Naselje ellen. Ezzel némi nyereséget értek el, de a horvátok ismét komoly ellenállást tanúsítottak. Október 30-án a JNA teljesen összehangolt támadást indított, paramilitáris erőkkel az élen, akiket gyalogság és műszaki egységek követtek, átnyomulva a horvát védelmen. Az északi és déli szektorra osztott szerb erők bizonyos pontokat egyszerre támadtak meg, visszanyomva a védőket. A JNA új taktikát is bevetett, például közvetlenül a házakra lőttek, majd tankokat vezettek beléjük, könnygázt és füstbombákat is bevetettek, páncéltörő és légvédelmi lövegeket is használtak, miközben házról házra haladtak. Ez a taktika komoly veszteségeket okozott horvát oldalon. November 2-án elérte a stratégiai fontosságú Lužacot, a Borovo Naselje és Vukovár közt fekvő elővárost, elvágva ezzel a városközpontot az északi külvárosokkal összekötő utat. Eközben a ZNG (melyet ekkorra már Horvát Hadseregnek hívtak) megpróbálta visszafoglalni Szlavónmáriát és Cseriget, hogy ismét megnyílhasson az utánpótlási útvonal. Ezt a JNA hozzáférési útvonalainak bombázásával, illetve páncélostámadással kívánták elérni. Ez Mladen Bratić JNA tábornok életébe került, ugyanis november 4-én harckocsiját találat érte, de a JNA gyalogsága és tüzérsége visszaverték a horvátokat, súlyos veszteségeket okozva Vukovár eleste November 2-án a JNA csapatai kétéltű támadást indítottak át a Dunán, északra Lužactól, hogy november 3-án egyesüljenek Arkan paramilitáris „Tigriseivel”. Ez a támadás félbeválasztotta a horvát területet, a városközpont védőit elválasztva a Borovo Naseljei kisebb csoporttól. A déli műveleti csoport ezután szisztematikusan kezdte megtisztítani a városközpontot, újabb és újabb csoportokat vágva le. November 9-én foglalták el a kulcsfontosságú Milova Brdát (Malom-domb) dombtetőt, így ráláthattak a város nagy részére. A támadást nagyrészt paramilitárisok vezették, de a JNA és TO katonái is támogatták, különösen aknamentesítéssel és gyalogsági kísérettel. A Vukovártól közvetlenül nyugatra fekvő Bogdánfalva november 10-én esett el. November 13-án a JNA az utolsó kapcsolatot is elvágta Borovo Naselje és Vukovár között. A Vukováron kívül rekedt erők megpróbáltak visszatérni a városba, de a Berzétemonostorból induló támadás sikertelen volt. Ekkorra a védők kifogytak a lőszerből, kimerültek a folyamatos, eredmény nélküli harcokban. Ekkorra már csak három külön részre oszlottak. A már elkerülhetetlen vereség előtt több száz horvát katona és civil próbált kitörni, erre azért volt lehetőségük, mert a JNA a végső támadásra készülődött. A Borovo Naseljeiek nagy része nem tudott kitörni, így megölték őket. November 18-án Vukovár központjának utolsó védőit is bekerítették. Vukovár polgári lakói közül sokan nyomorúságos körülmények között, az éhenhalás küszöbén éltek. Egy nő mondta az ENSZ-különmegbízott Cyrus Vancenak, hogy az utolsó két hónapot egy óvóhelyen töltötte öt gyermekével, mosakodási lehetőség és illemhely nélkül. Két szelet kenyér és egy darab pástétom volt egy napra élelmük. Vukovár egyik védője így írta le a csata csúcspontjakor tapasztalható körülményeket: A csata végén az óvóhelyeken meghúzódó tömegek sokkot kaptak az állapotokat meglátva. A Horvát Rádió riportere, Siniša Glavašević és egy végig a városban maradó vukovári így jellemezte a képet, ami a túlélőket fogadta: Habár Vukovár központjában véget értek a harcok, a város más részein továbbra is folytak a küzdelmek. Néhány védő november 20-ig ellenállt, mások november 23-án távoztak Borovo Naseljéből. Külföldi újságírók és nemzetközi megfigyelők nem sokkal a védők megadása után beléphettek a városba, rögzítették is, mit láttak. Blaine Harden, a Washington Post újságírója így írt: Chuck Sudetic a The New York Timestól így írt: Laura Silber és a BBC-s Allan Little leírta, hogy „az emberek és állatok tetemei az utcákon hevernek. Az épületek szörnyű csontváza még égett, pár centin múlott, hogy megúsztuk. Vad szerb önkéntesek kóborolnak az utakon, zsebeik tele lopott kincsekkel.” Marc Champion a The Independentben írta le, hogyan ünnepeltek a JNA katonái: Veszteségek Horvát Horvátország jelentős katonai és polgári veszteségeket szenvedett. Az első jelentések 1798 halottról szóltak. Anton Tus horvát tábornok későbbi állítása szerint 1100 horvát katona meghalt, 2600 katonát és civilt pedig eltűntként tartanak számon. Másik 1000 katonát pedig Vinkovce és Eszék megközelítése alatt öltek meg Tus szerint. Megjegyzése szerint a harcok olyan hevesek voltak, hogy a szeptember és november közti kelet-szlavóniai veszteségek a teljes 1991-es horvát háborús veszteségek felét adták. A Horvát Védelmi Minisztérium 2006-os jelentése szerint 879 horvát katona halt meg, további 770 katona sebesült meg Vukovárnál. A Központi Hírszerző Ügynökség a kelet-szlavóniai horvát veszteségeket 4000 és 5000 köré teszi. A 204. Vukovári dandár létszámának 60%-át elvesztette. Horvát tisztviselők 2000 halottról, 800 eltűntről, 3000 fogságba esőről és 42 852 menekültről számoltak be Kelet-Szlavónia kapcsán. Szerb és jugoszláv Habár a JNA veszteségei kétségkívül jelentősek voltak, a pontos számok a hivatalos adatok hiánya miatt nem ismertek. A JNA 1279 elesettet ismert el, melyek közül 177 tiszt volt, de ez az egész horvátországi háborúra vonatkozott. Tus szerint a JNA újvidéki alakulata 1300 katonát vesztett a kelet-szlavóniai hadjárata alatt. Ebből az adatból úgy becsli, hogy 6000 és 8000 közti az elesett katonák és önkéntesek száma, 600 páncélozott járművet és 20 repülőt is vesztettek. A szerb források nem támasztják ezt alá. Andrija Biorčević tábornok, az újvidéki alakulatok korábbi parancsnoka szerint „nem estek el tőlünk 1500-nál többen.” A szerb hadsereggel szoros kapcsolatban álló Miroslav Lazanski újságíró a belgrádi Večernje novosti lapban így írt: „A JNA Területi Védelem, és önkéntes egységei oldalán pontosan 1103-an haltak meg.” 110 páncélozott jármű és két harci repülő elvesztését ismerte be, további egy pedig technikai okok miatt pusztult el. Života Panić tábornok a szerb Vreme hetilapnak adott interjújában 1503, a csatában elesett JNA-tagról beszélt. Milisav Sekulić ezredes 1180 JNA-és TO-katona haláláról tud. Norman Cigar hadtörténész szerint az elesettek valós száma jóval nagyobb lehet, mivel a csata alatt nem mindig jelentették be a veszteségeket. Háborús bűnök Sok Vukovárban elfogott katonát és polgári lakost megöltek. A szerb paramilitárisok az utcát járták, horvátok után kutatva és számos brutális kivégzésre került sor. Újságírók is tanúi voltak egynek Vukovár főutcáján, de civilek utcán heverő holttesteiről is beszámoltak. A BBC televíziós riporterei rögzítették, ahogy szerb paramilitárisok a „Slobodane, Slobodane, šalji nam salate, biće mesa, biće mesa, klaćemo Hrvate!” („Slobodan, Slobodan, küldj nekünk salátát! Lesz hús, lesz hús, levágjuk a horvátokat!”). Egy, a JNA tartalékosai közé beépült újságíró később így írt: A vukovári kórházból nagyjából 400 embert (nem-szerb páciensek, orvosi személyzet, helyi politikusok és mások, akik itt kerestek menedéket) a JNA-hoz vitték. Bár néhányukat elbocsátották, nagyjából 200-at a közeli ovčarai táborba vittek, majd kivégeztek. Az esemény a vukovári mészárlás néven vált ismertté. Nagyjából 50 másik embert soha többé nem láttak. Több ezer személyt a szerbek által ellenőrzött horvát területek vagy Szerbia börtöntáboraiba szállítottak. További tömegmészárlások is történtek, a Vukovártól északra fekvő Dályában, ahol korábban is volt már mészárlás, számos vukovári foglyot kemény kihallgatásnak, veréseknek és kínzásoknak vetettek alá, legalább 35 áldozattal. A JNA kétezer embert börtönzött be egy veleprometi gyárépületbe Vukovárban. 800-at a JNA hadifogolynak minősített. Sokukat brutálisan kihallgatták, többeket a TO vagy paramilitárisok lőttek le, másokat pedig Ovčarába küldtek, ahol a vérengzés áldozatai lettek. A fennmaradó foglyokat pedig a szerbiai Szávaszentdemeterben található JNA-börtöntáborba szállították, ahol érkezéskor meztelenre vetkőztették őket, megverték és kihallgatták őket, heteken át a puszta padlón kellett aludniuk. Legtöbbjüket a Cyrus Vance közvetítésével tető alá hozott ENSZ-egyezmény megkötése után, 1992 januárjában kiengedték. Másokat 1992. közepéig fogságban tartottak. A Vukovárt védő szerbeket árulónak minősítették, különösen kegyetlenül bántalmazták őket. A fogvatartottakat, akiket nem gyanúsítottak a horvát erőkkel való együttműködéssel, Szerbia és Horvátország más részeire telepítették. Vukovár és környéke nem-szerb lakosságát etnikailag megtisztították, legalább 20 ezer lakosnak kellett elhagynia a várost, Kelet-Szlavóniából tízezreket telepítettek ki. 2600-an tűntek el a város eleste után, 550-en máig hiányoznak. Háborús nemi erőszakra is volt példa, ezért három katonát később elítéltek. A szerb erők számos prominens személyt különválasztottak. Köztük volt Vesna Bosanac, a kórház igazgatója, akit Horvátországban hősként ünnepeltek, de a szerb média démonizálta. Őt és férjét a szávaszentdemeteri börtönbe szállították, ahol 66 másik nővel zárták egy szobába hetekre. Férjét többször is megverték. A Nemzetközi Vöröskereszt segítségével a párt fogolycsere után elengedték. Siniša Glavašević horvát rádiós újságírót, akinek adásai ikonikussá váltak Horvátországban, Ovčarába vitték, megverték, majd lelőtték a mészárlás többi áldozatával együtt. Vukovárat módszeresen kifosztották. Egy ott harcoló JNA-katona a Dnevni Telegraf szerb újságnak elmondta, hogy „a csetnikek [paramilitárisok] professzionális zsákmányszerzők, akik tudták, mit keresnek az éppen kifosztott házakban.” A JNA is részt vett ebben: a Szerb Védelmi Minisztérium egyik tisztviselője így beszélt erről: „Mondj nekem akár csak egy tartalékost, különösen ha tiszt, aki több, mint egy hónapot töltött a fronton és nem tért vissza egy jó autóval, ami mindenfélével tele ne lett volna pakolva.” Több, mint 8000 műtárgyat raboltak el, például a városi múzeum, az Eltz-kastély kiállítási tárgyait, amelyet lebombáztak és meg is semmisítettek. 2001 decemberében Szerbia 2000 lopott műtárgyat visszaszolgáltatott. Perek és vádemelések Három JNA-tiszt (Mile Mrkšić, Veselin Šljivančanin és Miroslav Radić) ellen a Hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) emberiség elleni bűntettek és a háború törvényei megszegése miatt vádat emelt, a három férfi 2002-es, 2003-as elfogása vagy átadása után. 2007. szeptember 23-án Mrkšićet a ICTY 20 év börtönbüntetésre ítélte kínzás és gyilkosság, Šljivančanint öt évre kínzás miatt, Radićot felmentették. Šljivančanin büntetését fellebbezés után 17 évre növelték, utána második fellebbezésre tíz évre csökkentették, végül 2011 júliusában szabadult. Slavko Dokmanovićot, Vukovár szerb polgármesterét is letartóztatták, de nem sokkal az ítélet meghozatala előtt, 1998 júniusában öngyilkos lett. Vojislav Šešelj szerb félkatonai vezető ellen is vádat emeltek háborús bűnök, köztük több rendbeli megsemmisítés és a kórházi vérengzés miatt, utóbbiban „Fehér Sasai” állítólag részt vettek. 2016 márciusában minden vád alól felmentették. Horvátország is vádat emelt több szerb ellen háborús bűnök miatt. 2005 decemberében egy szerb bíróság 14 korábbi paramilitárist ítélt el a kórházi mészárlásban való részvételük miatt. Az ICTY Željko „Arkan” Ražnatovićot is beidézte ezért, de még azelőtt meggyilkolták Belgrádban, hogy megjelenhetett volna a bíróság előtt. Slobodan Milošević vádirata a teljes JNA-Szerbia offenzívát tartalmazta, így a kelet-szlavóniai harcok is beletartoztak. Közös bűnszövetkezetben vett részt a nem-szerbek kitelepítésében, számos emberiség elleni bűntettel, a háború törvényeinek és a genfi egyezmények megszegésével vádolták. 2006 márciusában, a per vége előtt hunyt el. Goran Hadžić horvátországi szerb vezető „otthonok, vallási és kulturális intézmények öncélú megsemmisítése”, „katonai szükségszerűség által nem indokolt pusztítás” és Vukovár nem szerb lakosságának deportálása miatt került Hágába. Hét év bujkálás után 2011 júliusában tartóztatták le, tagadta bűnösségét. 2016 júliusában, a per lezárulta előtt hunyt el. Horvát bíróságok emeltek vádat a Jugoszláv Néphadsereg parancsnokai, Veljko Kadijević és Blagoje Adžić ellen, szintén a vukovári háborús bűnökkel kapcsolatban. Adžić 2012 márciusában természetes halállal hunyt el Belgrádban, sosem került sor a perére. Kadijević Oroszországba menekült, 2008-ban megkapta az orosz állampolgárságot is. 2014 novemberében hunyt el Moszkvában. 2011-ben egy szerb bíróság több, mint 40 horvátot ítélt el vukovári háborús bűnök miatt, de egy horvát katona elleni korábbi vádiratot elvetettek, az eljárás alatt tapasztalható szabálytalanságok miatt. 1999-ben Horvátország a Nemzetközi Bíróság (ICJ) előtt perelte be Jugoszláviát, állításuk szerint Vukovárban népirtást követtek el. Szerbia és Montenegró 2006-os szétválása után Szerbiára maradt a per. 2015 februárjában az ICJ kijelentette, nem volt népirtás, habár a JNA és a szerb paramilitárisok sorozatos háborús bűnöket követtek el. Politikai szempontok Propaganda A szerb és horvát média ádáz propagandaharcot vívott a csata eseményeiről és okairól. Mindkét fél ultranacionalista véleményeket hangoztatott, és kritizálta a másikat objektivitás és önkritika hiánya miatt. A horvát média a szerbeket „szerb terroristáknak” és „szerb-kommunista megszálló hadseregnek” mutatta be, melyek célja a független Horvátország ezeréves álmának szétzúzása. A propaganda Vukovár eleste után pörgött fel igazán. A Novi list horvát lap a szerbeket „kannibáloknak” és „brutális szerb extrémistáknak” nevezte, míg a szerb média a szerb nép „felszabadítóinak” és „védőinek” nevezte őket, a horvátokat pedig „usztasa hordáknak”, „feketeingeseknek”, „militánsoknak” és „részeg és kövezett szörnyeknek” festette le. Faji és nemi előítéleteket is elővettek, például hogy a horvát védők „nőnek öltözve hagyták el a várost”, és „fekete embereket” toboroztak. Az áldozati státusz mindkét oldal propagandájának központi célja volt, a csatát az atrocitások alátámasztására használták fel. Az azonosítatlan áldozatok a zágrábi televízióban horvátokként, a belgrádiban pedig szerbekként bukkantak fel. A Republika nevű szerb ellenzéki lap állítása szerint az állami tulajdonú TV Novi Sadnak ki volt adva, hogy riporterei bármilyen holttestet „szerb hullaként” mutassanak be. A csata után a vukovári kórház előtt fekvő holttestek százairól a belgrádi televízió azt állította, szerbek, akiket a horvátok „mészároltak le”. A Human Rights Watch jelentése szerint a kórházban sérüléseikbe belehalók testei voltak, akiket az intenzív szerb bombázás miatt képtelenek voltak eltemetni, így a szabadban kellett hagyni őket. A szerb adók még a város eleste után is gyakran sugároztak képeket „Vukovárban lemészárolt szerbekről”. Ennek az áldozatközpontú propagandának erős motiváló hatása volt. Egy szerb önkéntes elmondása szerint a csata előtt sosem látta a várost, de ide kellett jönnie harcolni, mert „a horvátoknak katakomba-hálózatuk van a város alatt, ahol csak azért kínoznak és ölnek meg gyermekeket, mert szerbek.” A Reuters hibásan jelentette, hogy 41 gyermeket mészároltak le horvát katonák, és hiába vonták vissza ezt egy nappal később, a szerb média arra használta, hogy igazolják a Horvátország elleni katonai akciókat. Sok Vukovárnál harcoló azt hitte, azért folyik a küzdelem, hogy a várost felszabadítsák az idegen megszállás alól. Nemzetközi reakciók A nemzetközi közösség több alkalommal is véget próbált vetni a harcoknak, sikertelenül. A tűzszüneteket mindkét fél megsértette, gyakran órákon belül. Az Európai Közösség néhány tagjának felhívását, mely szerint a Nyugat-európai Uniónak be kellene avatkozni, az Egyesült Királyság megvétózta. E helyett Lord Carrington elnökletével Jugoszlávia-konferenciát rendeztek, a konfliktus rendezése érdekében. Az ENSZ fegyverembargót vezetett be minden jugoszláv tagköztársaság felé (az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 713. számú határozata, 1991. szeptember), de ez hatástalan volt, mivel a JNA nem szorult fegyverimportra. Az európai hatalmak nem ragaszkodtak Jugoszlávia egyben tartásához, 1992. január 15-én elismerték Horvátország és Szlovénia függetlenségét. A nemzetközi megfigyelők a csatát követően sikertelenül próbálkoztak az emberi jogok betartatásával. Az ENSZ képviseletében Vukovárba látogató Marrack Goulding és Cyrus Vance munkáját a JNA szisztematikusan akadályozta. Vance szerette volna látni a kórházat, ahonnan sebesült pácienseket hoztak ki, hogy megöljék őket, de Veselin Šljivančanin polgármester, a vérengzés egyik vezetője elutasította ezen szándékait. A polgármester a Vöröskereszt küldöttjeit is megakadályozta, a televízió kamerái előtt utasította el őket: „Ez az én országom, mi foglaltuk el. Ez Jugoszlávia, itt én parancsolok!” Vukovárban nem volt jelen a nemzetközi média, mivel egyszerre zajlott Dubrovnik ostroma, majd Szarajevó ostroma is, így a csatának csak kis részét közvetítették külföldre. Misha Glenny brit újságíró megjegyzése szerint a JNA, a horvátországi szerb kormány és sok hétköznapi szerb gyakran ellenséges volt a külföldi médiával, míg a horvátok nyitottabbak és barátságosabbak voltak. Horvát reakciók A horvát média bőséges tudósításokat szolgáltatott a csatáról, Siniša Glavašević újságíró közvetítéseit is leadta. Művészeti alkotások is fókuszáltak a „VukoWAR”-ra (a posztereken így szerepelt). A horvát kormány elkezdte letiltani a Glavašević-adásokat, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a vereség elkerülhetetlen a „Vukovárnak nem szabad elesnie”, „Vukovár nem eshet el” szlogenek ellenére. Két jelentős napilap (Večernji list és Novi list) nem adott hírt a város elestéről, november 20-án, két nappal a csata vége után is azt írták, hogy a harc még folyik. A feladás hírét a szerb propaganda is elhallgatta. Azonban sokan nyugati műholdas adásokon keresztül látták a romos várost és azt, ahogy a szerb katonák a lakosságot őrizetbe veszik. Amikor az átadást már nem lehetett tagadni, a két újság a horvát bátorság és ellenállás jelképeként mutatta azt be, a nemzetközi közösséget hibáztatva. A horvát kormányt bírálták a csata megközelítéséért. Túlélők és jobboldali pártok árulással vádolták, azzal, hogy szándékosan feláldozza a várost Horvátország nemzetközi elismeréséért. Az egyetlen magyarázat, amit sokan a város feladására el akartak fogadni, az volt, hogy Vukovár egy összeesküvés részeként esett el. A horvát erők parancsnokai, Mile Dedaković és Branko Borković egyaránt túlélték a csatát, és nyilvánosan szólaltak fel a kormány tevékenysége ellen. Hogy elhallgattassák őket, mindkettejüket letartóztatta a katonai rendőrség , a horvát kormány pedig megpróbálta elnyomni a Slobodni tjednikben megjelent telefonbeszélgetés-leiratot, amiben Dedaković katonai segítségért könyörgött Tuđmannál. A kinyilatkoztatások közfelháborodást okoztak, megerősítették az érzést, hogy a védőket elárulták. Katonai szempontból a vukovári csata végkifejlete nem volt katasztrófa a horvátoknak. A csata megtörte a JNA offenzívájának lendületét, lehetőséget adott a többi horvát erőnek, hogy megszervezze a védelmet, amíg a szerbek nem tudnak beljebb vonulni. A város valószínűleg védhetetlen volt, szerblakta területtel körülvéve, közelebb volt Belgrádhoz, mint Zágrábhoz, és habár a vereség rontotta a morált, stratégiai szempontból a JNA többet vesztett, mint a védők. A csatát követően Vukovár a horvát ellenállás és szenvedés jelképévé vált. A túlélők, veteránok és újságírók számos visszaemlékezést, dalt és tanúvallomást írtak a csatáról és szimbolikájáról, „a jelenség”, „a büszkeség”, „a pokol” és „a horvát lovag” érzések váltakoztak ezekben. A „vukovári elv”, „Vukovár spiritualitása” és „vukovári etika” is megjelent a védők és a városlakók tulajdonságaiként. A horvát háborús veteránoknak járó medálokon Vukovár neve állt. 1994-ben, mikor a horvát dinár helyett a kuna került bevezetésre, a 20 kunás bankjegyre felkerült a lerombolt Eltz-kastély és a Vukovár közelében megtalált, neolitikus vučedoli galamb. A képek azt hangsúlyozzák, hogy a szerb irányítás alatt egész Horvátország vukovári volt. 1993 és 1994 között országos vita volt arról, hogy újraépítsék-e Vukovárat, miután visszaszerzik, többeknek is az volt a véleménye, emlékként meg kell hagyni. A hatalmon lévő HDZ a Vukovárral kapcsolatos népi kultúrát is bevetette, mikor a térség visszaintegrálása folyt. 1997-ben Tuđman elnök Kelet-Szlavóniába látogatott, megtekintette a Sve hrvatske pobjede za Vukovar („Minden horvát győzelem Vukovárért”) zenei kampányt is. A Croatia Records is kiadott egy összeállítást hazafias zenékből. Mikor 1998-ban visszacsatolták Vukovárat, a szabadságért és nemzeti identitásért vívott hosszú harc végét üdvözölhették. Tuđman is ilyen érzelmek alá került vukovári beszédje során: Szerb reakciók Habár a csatát a szerb egység és védelem nevében vívták, a reakciók igen megosztottak voltak. A JNA, az állami irányítású szerb média és az ultranacionalisták a győzelmet diadalként üdvözölték. A JNA diadalívet is emelt Belgrádban, amely alatt a hazatérő katonák átmenetelhettek, és fogadhatták a tisztek gratulációit „a legkeményebb és legkegyetlenebb usztasa erőd bevételéért.” A Politika szerb lap november 20-án „Vukovár végre szabad” főcímmel jelentkezett. 1992 januárjában a Pogledi („Nézőpontok”) folyóiratban jelent meg Milić Stanković ultranacionalista festő cikke, melyben kifejtette, „Európának tudnia kell, hogy Vukovár felszabadult a horvát nácik alól. A közép-európai söpredék segítette őket. A pápai tiara alatt másztak fel, mint a kígyó nyelve, amely kilógott a dagadt Kraut alól, és megterhelte az Európai Közösség végbélnyílását.” Jovan Ilić szerb geográfus víziója szerint a terület szerb kézen marad a jövőben is, a horvát lakosságot Horvátország más részeiről ideköltőző szerbekkel helyettesítik. Szerbia határainak újjárajzolása minden szerbet egy országban egyesítene, ez gyógyítaná a horvátok szerbellenességét is, amit Ilić „néplelki betegségnek” nevezett, „az új határok elsősorban ennek a gyógymódja lenne.” Más szerb nacionalista írók felidézték a történelmi példát, hogy Kelet-Szlavónia évszázadokon át horvát volt, de a horvát többséget hibáztatták a katolizáció, unitáció és horvátosítás, a „népirtó megsemmisítés” miatt. A legtöbb irrendenta propagandaanyag Szerbia közelségére és a nagyszámú szerb lakosra fókuszált. A horvátországi szerb vezetők is pozitívan látták az eredményt. A Krajinai Szerb Köztársaság 1991 és 1995 közötti fennállása során 1991. november 18-át, Vukovár elestének napját a „Felszabadulás Napjaként” ünnepelték. Úgy mutatták be, mint a helyi szerbek sikeres küzdelmét életükért és tulajdonukért Horvátország ellen. Szerbek ezrei szenvedtek horvát szomszédjaik mellett vukovári pincékben és óvóhelyeken, három hónapig borzalmas körülmények között éltek, de „felszabadulásuk” után podrumašiként („emberek a pincéből”) emlegették őket. A szerb civil áldozatokat nem is azonosították, a vukovári szerb emléktemetőben is csak olyan helyi szerbek nyugszanak, akik együttműködtek a JNA-val. Ezzel ellentétben Szerbiában sokan ellenezték a csatát és az egész háborút, ellenálltak az állam arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy bevonja őket a konfliktusba. Mikor a JNA meghirdette a tartalékosok besorozását, a szülők és a rokonok a laktanyák köré álltak, hogy megakadályozzák gyermekeik részvételét a küzdelemben. Az ellenállás egész Szerbián végigsöpört, egyéni akcióktól több száz tartalékos kollektív lázadásáig terjedt. Szerb ellenzéki politikusok is a háború ellen voltak: a Demokrata Párt színeiben politizáló Desimir Tošić szerint Slobodan Milošević „a hatalomhoz ragaszkodás miatt támogatja a konfliktust”, míg a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője, Vuk Drašković arra kérte a JNA-katonákat, hogy „vegyék fel fegyvereiket és fussanak” a frontvonalról. Vukovár eleste után a Borba napilapban ítélte el, miket tettek Jugoszlávia nevében: 1991. december végén, mindössze egy hónappal a győzelmet követően, közvélemény-kutatások azt állapították meg, hogy a lakosság 64%-a szeretné a háború befejezését, és csak 27% van a folytatás mellett. Milošević és más vezető szerbek a folytatás mellett döntöttek, mivel látták, hogy politikailag lehetetlen több sorkatonát toborozni a horvátok ellen. A dezertálások folytatódtak, a jól motivált és egyre jobban felszerelt Horvát Néphadsereget egyre nehezebb volt ellensúlyozni. 1991 végére szerb politikusok és a JNA vezetői már a mellett voltak, hogy a harc folytatásában ellenérdekeltek lennének. Boszniában is konfliktus közeledett, a Horvátországban lekötött erőforrásokat inkább oda szánták. Habár a csatát a nyilvánosság diadalként láthatta, a színfalak mögött mélyen érintette a JNA karakterét és vezetését. A hadsereg vezetői rájöttek, hogy túlbecsülték a városi célpontok elleni képességüket. A közép-horvátországi Gospić a JJA stratégiai célja volt, de már „második Vukovárként” emlegethették. A hadsereg „szerbesítése” felgyorsult, 1991 végére már nagyjából 90% volt a szerbek aránya. Korábbi kommunista, jugoszláv arculata eltűnt, az új tisztek „egymás, az egység, a hadsereg és a haza – Szerbia és Montenegró – szeretetét” tartották fontosnak. A JNA kudarca lehetővé tette a szerb kormánynak, hogy kiterjessze a hadseregre is befolyását, a vezetőségben tisztogatások zajlottak, Milošević-párti nacionalisták kerültek be. A csata után Veljko Kadijević tábornoknak is le kellett szerelnie „egészségügyi okok” miatt, 1992 elején másik 38 tábornokot és egyéb tisztet is visszavonulásra kényszerítettek, többjüket perbe vonták hozzá nem értés és árulás miatt. Sok, a csatában részt vevő JNA-katona fellázadt a látottak, és vezetőik a paramilitárisokkal való kapcsolata miatt. Milorad Vučić tábornok később elmondta, hogy „egyszerűen nem akartak ezek miatt meghalni”. A Vukovárban átéltek traumát és bűntudatot okoztak nekik. Egy JNA-veterán így beszélt az arab Asharq Al-Awsat újságírójának: Egyéb jugoszláv reakciók Alija Izetbegović, Bosznia-Hercegovina elnöke a televízióban utasította a boszniai polgárokat, ne vegyenek részt, mert „ez nem a mi háborúnk.” „Jognak és kötelességnek” nevezte a horvátországi „ördögi cselekedeteknek” való ellenállást, szerinte „csinálják, fogadják el, akik szeretnék. Mi nem akarjuk ezt a háborút.” Mikor a JNA csapatai Višegrad környékén át vonultak a frontra, a helyi boszniai horvátok és muszlimok barikádokat emeltek, géppuskával fogadták a tankokat, mintegy 60-at meg is állítottak, de következő nap szétverték őket. Több, mint 1000 ember kényszerült otthona elhagyására. Ők voltak a délszláv háború első áldozatai Boszniában, mintegy hét hónappal a boszniai háború kezdete előtt. Macedónia parlamentje 1991 januárjában fogadta el a nyilatkozatot a Jugoszláviától való elszakadásról, de csak 1991 szeptemberében, egy népszavazás után lépett életbe. Macedón JNA-tisztek egy csoportja titokban akadályozta meg, hogy Horvátországba küldjenek katonákat, több busznyi katonaszülő Montenegróba utazott megkeresni és hazahozni fiaikat, az utat a kormány állta. A macedónokat azonban továbbra is besorozták a JNA-ba, és kivitték őket a frontra. A JNA parancsnoka a csata első felében egy macedón volt, Aleksandar Spirkovski. Nemzetisége valószínűleg szerepet játszott benne, hogy a szerb Života Panić vette át a helyét. 2005-ben Miroslav Stojanovski, a macedón hadsereg vezérkari tábornoka nemzetközi össztűzbe került, mivel állítások szerint részt vett a csatát követő háborús bűnökben. Megszállás, helyreállítás és újjáépítés Vukovár katasztrofális károkat szenvedett a csata során. Horvát becslések szerint a házak 90%-a lerombolódott vagy megrongálódott, ami nagyjából 15 ezer házat jelentett, a kárt 2,5 milliárd dollárra becsülték. Állapota nem sokat javult a hétéves szerb irányítás alatt. Marcus Tanner, a The Independent újságírója így jellemezte a csata utáni várost: Michael Ignatieff 1992-ben látogatott el Vukovárba: A lakosság 20 ezer körülire nőtt, mivel sok szerb érkezett Horvátország és Bosznia más részeiről, a RSK segítségével. Kezdetben víz és áram nélkül éltek, a sérült épületeket műanyaggal és faanyaggal foltozták. Üvegdarabokat kerestek a romok közt, hogy ablakot készítsenek belőle. A fő bevételi forrás a háborús nyerészkedés és csempészet volt, de Kelet-Szlavónia újjáéledő olajiparában is lehetett munkát találni. A rekonstrukciót nagyban késleltették a gazdasági szankciók és a nemzetközi segítség hiánya. Az erdődi megállapodás 1995-ös aláírása után létrejött az ENSZ Átmeneti Adminisztráció Kelet-Szlavóniában, Baranyában és Nyugat-Szerémségben (UNTAES), elősegítendő a horvát menekültek hazatérését, és felkészítendő a régiót a visszaintegrálásra. 1996 és 1998 közt az ENSZ békefenntartó erői nyújtottak biztonságot. Mindössze 1999-ben kezdődhetett meg a horvátok nagyszámú visszatelepülése, azonban sok háború előtti lakos sosem tért vissza. 2011 márciusára 31 670-re növekedett a lakosságszám, ami még mindig a háború előtti adat fele, ennek 57,46%-a (18 199 fő) horvát, 32,88%-a (10 412 fő) szerb volt. A két nemzetiség elkülönülve él. Külön üzletek, kávézók, éttermek, sportegyesületek, iskolák, szervezetek és rádióállomások alakultak a két közösségnek. Habár a horvát kormány támogatta a Vukovárban és környékén zajló rekonstrukciót, a szerb lakosságú belváros 2003-ig romos maradt. A horvát és a szerb lakosság is úgy gondolta, szándékosan alakult így. A Human Rights Watch adatai szerint 4000 ház épült újjá, de egyet sem szerbek laktak. A munkanélküliség is magas volt a nagy gyárak lerombolása miatt, sok lakos nem tudta eladni házát. 2011-re a legtöbb házat és sok műemléket helyreállítottak. Megemlékezések és emlékhelyek A csata nyomai máig látszanak a városban, sok épületen meghagyták a golyók és repeszek nyomait. A folyó partján álló víztornyot meghagyták megrongálódott állapotban, emlékműként. A városi kórház bemutatja a csata alatti körülményeket az épületben. Ovčaránál a mészárlás helyén tömegsír található, kiállítás is megtekinthető. A helyi idegenvezetők, gyakran a csata túlélői, ezeket és más helyeket is felkeresik az érdeklődőkkel, gyalog és biciklivel egyaránt. Minden novemberben a városvezetés négynapos ünnepségsorozatot tart, melynek legjelentősebb eleme a november 18-i „Emlékmenet”. A horvát lakosok a városi kórháztól 5 kilométert gyalogolnak a hősi temetőhöz. Horvátország minden részéről érkeznek, összesen több tízezren. A szerb lakosok nem vesznek részt a horvát megemlékezésen, november 18-án elutaznak a városból vagy otthon maradnak. 2003-ig november 17-én, azóta november 18-án tartanak megemlékezést a szerb hősi temetőnél. A RSK-korszakban ünnepelt „Felszabadulás Napját” ejtették, de a horvát terminológiától is óvakodnak, egyszerűen „november 18”-ként emlegetik. A szerbek emlékezeti módszerei is kérdéseket vetnek fel. A JNA ellen harcoló szerbek ott vannak eltemetve, ahol egykor horvát házak álltak. A sírokon eredetileg šajkača-szobrok voltak. A Horvátországhoz való visszacsatolás után a sírokat többször megrongálták, ezután a szerb közösség a katonai sapka formájú szobrokat semlegesebb alakzatokra cserélte. A vukovári szerbek kiszorítva érzik magukat a horvát nacionalizmussal kapcsolatos helyekről, mint például a védők emlékművei. Kruno Kardov szociológus egy jelentős emlékművel, a Valkó és a Duna összefolyásánál álló nagy fehér kőkereszttel példálózik. Szerinte a szerbek ritkán látogatnak el ide, ha meg is teszik, stresszesek lesznek tőle. Egy szerb fiú kíváncsi volt, hogy mi van írva az emlékműre, de nem volt bátorsága az elolvasáshoz. Egy nap azonban odafutott hozzá, elolvasta, majd visszafutott „biztonságos” távolságba. Kardov szerint Vukovárat továbbra is „láthatatlan vonal osztja ketté, amelyet csak a két csoport tagjai ismernek.” A csatára Horvátország-szerte megemlékeznek. Majdnem minden városban van Vukovár utca, a Horvát Haditengerészet két újonnan beszerzett Helsinki osztályú rakétás naszádjai közül az egyiket Vukovarnak nevezte el 2009 januárjában. A horvát parlament november 18-át „Vukovár 1991-es szenvedésének emléknapjává” nyilvánította „mindazok emlékére, akik részt vettek a horvát szabadság szimbolikus városának védelmében.” Horvátország nemzeti identitásának szimbólumaként Vukovár zarándokhelyé vált, minden évben rengeteg horvát látogat el ide, átélve a védők sorsát. Páran a fő emlékkereszt előtt imádkoznak szilveszter éjszakáján az év végéért, ezért sok kritikát kapnak a helyi horvátoktól, akiknek nem teszi lehetővé, hogy „egy éjszakára elfeledjék a szenvedést”. Kardov szerint a város „a tiszta, megtestesült horvát identitás” és a „horvát állam alapítási legendája” lett. Ez oda vezetett, hogy ma már inkább képzelt helyként tekintenek rá, mint valódiként. A szociológus összegzése szerint kérdéses, hogy le tudja-e rázni magáról a város ezt az érzést, „és lakóié lehessen.” 2010 novemberében Boris Tadić Vukovárba látogatott, ezzel Szerbia első elnöke lett, aki ezt megtette. Az ovčarai mészárlás színhelyénél „bocsánatát és sajnálatát” fejezte ki. Filmek és könyvek A csata több szerb filmben is szerepelt, mint az 1992-es Dezerter („Dezertőr”), az 1993-as Kaži zašto me ostavi („Miért hagytál el engem?”) és az 1994-es Vukovar, jedna priča („Vukovár: egy történet”) címűekben. A horvát filmeseknek is kedvelt témájuk, az 1994-es Vukovar se vraća kući („Vukovár: az út haza”) és a 2008-as Zapamtite Vukovar („Emlékezz Vukovárra”) is itt játszódik. 2000-ben jelent meg a Harrison's Flowers francia dokumentumfilm, amely szintén Vukovárról szól. A Vukovar – Final Cut című szerb dokumentumfilm elnyerte a Szarajevói Filmfesztivál 2016-os Emberi Jogok Díját. A csata áll Vladimir Arsenijević szerb író 1995-ös U potpalublju („Az alsó szinten”) regényének középpontjában is. Radinovo Brdo Radinovo Brdo falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Zsumberk községhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 47 km-re délnyugatra, községközpontjától Kostanjevactól 6 km-re nyugatra a Zsumberki-hegység déli lejtőin fekszik. Településrészei: Dragišići, Dragišič-Rašće, Latkovići, Ognjanovci, Rađenovići és Tupci. Története 1830-ban 5 házában 67 görögkatolikus lakos élt. 1857-ben 65-en lakták. 1910-ben 129 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. A falunak 2011-ben 9 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel foglalkoznak. A zsumberki Szent Miklós plébániához tartozik. Marco Torrès Marco Torrès (született: Marcos Torrès Candela) (Sidi Bel Abbès, Algéria, 1888. január 22. – Marseille, Bouches-du-Rhône, 1963. január 15.) olimpiai ezüst- és bronzérmes spanyol származású francia tornász. Első olimpiája az 1912. évi nyári olimpiai játékok volt, ahol tornászként versenyzett. Egyéni összetettben a 7. lett. Ez első világháború után az 1920. évi nyári olimpiai játékokon újra indult, mint tornász. Csapat összetettben bronzérmes lett, míg egyéni összetettben az ezüstérmet szerzett. Klubcsapat az Oran volt. Születésekor még spanyol állampolgár volt. Cormoyeux Cormoyeux település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 118 fő (2015). Cormoyeux Fleury-la-Rivière, Hautvillers, Nanteuil-la-Forêt és Romery községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Farkas Jenő (gépészmérnök) Farkas Jenő, angol névváltozatban Eugene Farkas (Káld, 1881. október 26. – Laguna Beach, Kalifornia, 1963. február 24.) magyar származású amerikai gépészmérnök, járműtervező. 1906-tól az Egyesült Államokban élt. A Fordnál Galamb József munkatársa volt. A Vas megyei Káldon született 1881-ben. Apja Farkas Károly. Tízen voltak testvérek, közülük Jenő volt a második legidősebb. Ötéves volt, amikor a család Jánoshalmára költözött. Később onnan Szarvasra költöztek, ahol az apja sikeres kocsikészítő műhelyt működtetett. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. 1904-ben kapott gépészmérnöki diplomát a Királyi József Műegyetemen. Taníttatását anyai nagybátyja segítette. 1906-ban kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol több munkahelyen is dolgozott, köztük a Fordnál. 1913-tól végleg a Ford munkatársa lett, ahol Henry Ford megbízta egy olcsó mezőgazdasági vontató (traktor) kifejlesztésével. Az első világháború idején Farkas Jenő és Galamb József által tervezett traktorokat később Fordson néven forgalmazták és a Ford külön cége, a Ford&Son gyártotta. Az 1920-as évek második felében Galamb mellett részt vett a T-modellt felváltó Ford A-modell kifejlesztésében. Az 1930-as években a Ford V8-as modell fejlesztésén dolgozott. Nádor Imre és Farkas Jenő munkája volt a Ford V8 alváza és futóműve, de egyes elemek tervezésében Galamb József is részt vett. A második világháború alatt speciális eszközök fejlesztésében is részt vett. Így a B–24-es bombázó egyes berendezéseinek tökéletesítésén dolgozott, valamint egy 600 LE-s harckocsimotor tervezése is a nevéhez fűződik. Nyugdíjba vonulása után tanácsadóként tevékenykedett a Fordnál. 1947-es nyugdíjazása után családjával Kaliforniába, Laguna Beachbe költözött, ahol kedvelt időtöltésének, a horgászatnak hódolt. 1963. február 24-én váratlanul hunyt el. Sírja Detroitban, a Forest Lawn temetőben található. Családja Feleségével, Helen Louis Parshallal 1911-ben között házasságot Pontiacban. Négy gyermekük született: Raymond Zoltan (1912), Louis Eugen (1914), Don Earl (1917) és Robert Lawrence (1919). Felesége 1974. november 11-én hunyt el. Nagy Béla (gyorsírástanár) Nagy Béla (Sárospatak, 1857. szeptember 14. – Budapest, 1883. február 21.) gyorsírástanár, joghallgató, lapszerkesztő, postatiszt. Élete Nagy Ferenc könyvkötő és könyvárus és Nagy Erzsébet fia. Középiskolai tanulmányait szülőhelyén, Budán és a pesti református főgimnáziumban végezte. Ekkor postatiszt lett, de egyúttal folytatta egyetemi tanulmányait. 1877-ben bátyjától, Nagy Sándortól átvette a Kezdő Gyorsíró című szaklap szerkesztését és tulajdonjogát; ezt másfél évig szerkesztette. Egyike volt azon egyéneknek, akik az akkor divatos két rendszerből a Gabelsberger-Markovits és Stolze-Fenyvessy gyorsírásból a tanári oklevelet megszerezte. Több a gyorsírásra vonatkozó humorisztikus elbeszélést írt lapjába; a kiválóbbak: A gyorsirás apostola, A gyorsirt napló, Gyors nyelv, Pedig már tudnék gyorsirni, Szerencsétlen gyorsiró. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903. Saint-Fulgent Saint-Fulgent település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 3787 fő (2015). Saint-Fulgent Bazoges-en-Paillers, Beaurepaire, Chavagnes-en-Paillers, Les Herbiers, Mesnard-la-Barotière, Saint-André-Goule-d’Oie és Vendrennes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Felsőcsernáton Koordináták: é. sz. 45,9783°, k. h. 26,0104°45.9783, 26.0104 Felsőcsernáton (románul Cernatu de Sus) Csernáton településrésze Romániában Kovászna megyében. Fekvése Az egyesített Csernáton falu része, a Csernáton-patak felső szakaszán, annak bal partján fekszik. Története Területe ősidők óta lakott. A falu határában a Hegyesnek nevezett hegytetőn sáncokkal erősített vaskori földvár maradványai láthatók. A falutól 8 km-re északra a Szentkert nevű helyen egy Remetének nevezett kaszáló van, ahol egy 13. századi várfallal övezett kápolna állott. A községet 1497-ben Felső-Chernáthon néven említik. 1910-ben 1287 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. Látnivalók A falu erődített református temploma is középkori eredetű, 1836 -ban átépítették, védőfalaiból ma csak alapfalai látszanak. Határában a Nagy- és az Ika-patak összefolyása feletti hegyfokon állnak Ika várának maradványai. Építése a 13. század második felére tehető. A falak által kerített terület hossza 169 méter, míg szélessége a déli oldalon 15 méter, a központi részen 24 méter, az északi végén pedig 15–16 méter. Ma már csak az egyik torony áll, ez eredetileg 20 méter magas volt. Haszmann Pál Múzeum Híres emberek Itt született 1712 -ben Bod Péter református lelkész, az első magyar irodalomtörténész. Itt született 1861 -ben Bodor János református lelkész, elbeszélő, emlékíró. Five Nights at Freddy’s (sorozat) A Five Nights at Freddy’s (magyarul: Öt éjszaka Freddy-éknél) egy indie, 6 részes túlélő-horror játék. ami egy fiktív helyszínen, a Freddy Fazbear Pizzeria-ban játszódik ahol a játékos egy éjjeli biztonsági őrt irányít. A játékosnak reggel 6 óráig kell egy irodában túlélnie, miközben a pizzéria állatrobotjai támadják. A játék lényege hogy öt alap éjszakát kell túlélni. A játéknak komoly háttértörténete van, aminek rengeteg ismeretlen része van és nagyrészt a játék kedvelőinek teóriáiból áll, de vannak a játékon belül igazolt események is, mint pl.: a '87-es harapás, Springtrap vagy a játékos kiléte és hasonlók. A játékok népszerűsége miatt két regény is megjelent, valamint egy rajongói kézikönyv, ezeket részben a játékok készítője írta. A játékok menete A játékokban általában öt alap éjszakát kell túlélni (egy éjszaka általában 8 perc, 36 másodpercig tart valós időben, mobil verzión ezt 4 percre csökkentették), minden egyes éjszaka elteltével a robotok agresszívabbak lesznek. A játékos rendelkezésére állnak a biztonsági kamerák (első három játék és ötödik játék utolsó éjszaka) melyekkel az egész épületet és a robotok hollétét lehet megfigyelni illetve az éjszakák elején kap egy telefonhívást egy ismeretlen személytől, akitől a játékos megtudhat minden fontos információt a robotokkal kapcsolatban (első három játék). A robotok mozgása és támadási módja eltér. Míg egyes robotok egy megszokott útvonalon próbálják megközelíteni a játékost, néhány robot paranormális módon vagy bujkálva is elérhet a játékoshoz. A játékosnak különböző eszközei vannak, amivel megakadályozhatja a támadást (például: zárható ajtók, lámpák, kamerarendszer, sokkolók) ezek jelenléte játékonként eltér. Ha a játékos teljesítette az első 5 éjszakát, akkor lehetőség van további éjszakák lejátszására, és további bónuszok feloldására. A játék közben néha minijátékok is megjelennek, melyek arra szolgálnak hogy háttér információkat szolgáltassanak a történettel kapcsolatban. A Sister Location-ben a többi játéktól eltérően a játékosnak különböző feladatokat kell teljesítenie, hogy a robotok készen álljanak a reggeli előadásaikra, míg a Freddy Fazbear's Pizzeria Simulator-ban a saját éttermünket kell felügyelni éjszaka. Fő játékok hat része Five Nights at Freddy’s (2014) Az első játék 2014. augusztus 8-án jelent meg, ez a játék egy pizzériában (Freddy Fazbear's Pizzéria) játszódik a '90-es években, ahol öt állatrobot ellen kell túlélni (abból az ötödik egy ritka úgynevezett Easter egg. A játékos egy kicsi irodában ül, ahol nézheti a kamerákat, villanyokat kapcsolgatva ellenőrizheti az ajtók melletti területeket és lezárhatja a két vasajtót ha szükség tartja. Azonban a kamerák, lámpák és az ajtók áramot fogyasztanak, amiből korlátolt mennyiség áll a játékos rendelkezésére minden éjszaka, így nem lehet bezárva a két vasajtó egész éjszaka. Ha elfogy az áram, akkor a játékos veszít kivéve, ha elég közel van a reggel 6 órához. Ebben a játékban összesen 7 éjszaka van, öt hivatalos, és két bónusz-éjszaka. Five Nights at Freddy’s 2 (2014) A második játék 2014. november 11-én jelent meg, ez a játék szintén a Freddy Fazbear's Pizzériában játszódik azonban most 1987 novemberében. Ez a pizzéria nagyobb, és sokkal barátságosabb külsejű, mint az első játékban lévő. Itt már összesen 11 robot ellen kell védekezni. A pizzériában itt van az első játék öt robotja, megváltozott külsővel, roncs állapotban, illetve az első játék négy fő karakterjének az áttervezett, "Toy (magyarul: Játék)" verziói. Továbbá két új ellenfél jelenik meg ebben a játékban, egy Marionette-báb , akinek ha nem húzzuk fel a zene dobozát, akkor megtámad minket, és semmilyen módon nem lehet védekezni ellene, és egy lufit tartó gyermek-robot Itt már korlátlan mennyiségű áram látja el az épületet, azonban a vasajtók helyett egy üres robot-medve fejet kell felvennünk védekezésül (a robotok ettől azt hiszik, hogy mi is robotok vagyunk ezért nem támadnak), illetve erre a célra használhatjuk a korlátolt elemlámpánkat, és mindig föl kell tekernünk egy zenedobozt, a Marionette-báb elleni védekezésül. Ebben a játékban összesen 7 éjszaka van, öt hivatalos, és 2 bónusz-éjszaka. Five Nights at Freddy’s 3 (2015) A harmadik játék 2015. március 2-án jelent meg. Az első két játékkal ellentétben egy horror attrakcióban játszódik (Fazbear's Fright, The Horror Attraction) 2017-ben miután bezárt a Freddy Fazbear's Pizzéria a '90-es évek végén. Itt mindössze csak 1 robot ellen (Springtrap) kell védekezni, azonban itt csak úgy védekezhetünk, hogy hangokkal tudjuk egyik szobából a másikba terelni a robotot. Továbbá lehetőség van lezárni öt szellőző járatot, ha a robot bemászik az egyikbe. Ügyelni kell a fantomokra, ezek az első és második játékból vett robot-karakterek ijesztőbb, elszenesedett verziói, ezek nem ölik meg, hanem csak szabotálják a játékost és a rendszereket, amiket ha elrontanak, mindig újra kell indítani, különben nem használhatjuk a kamerarendszert. Ebben a játékban 5 éjszaka van és két bónusz. Five Nights at Freddy’s 4 (2015) A negyedik játék 2015. július 23-án jelent meg. A negyedik játék sokban eltér a többitől, ugyanis itt nincs kamerarendszer, nincs telefonhívás, illetve nem egy pizzériában hanem a '87 harapás áldozatának hálószobájában játszódik 1983-ban. Itt a kamerák helyett egyik ajtótól a másikig, illetve az ágy és a szekrény között rohangálhatunk a szobán belül, illetve a hátunk mögé tudunk nézni az ágyra. Védekezésül van egy kifogyhatatlan elemlámpánk, illetve két ajtó és egy szekrény amiket csak akkor tarthatunk zárva, ha ott vagyunk. Összesen 7 robot van, ebből 6 jelent ránk veszélyt éjszakánként. Ezek a robotok az első illetve a harmadik játék robot-karakterjeinek szörnyszerű verziói (hatalmas hegyes fogak, hegyes karmok, hiányos kosztüm, izzó szemek). Ebben a játékban leginkább a hallásunkra kell hagyatkozni a többi játékkal ellentétben amikor az egyik ajtónál vagyunk és döntenünk kell, hogy megvilágítsuk a folyosót, vagy becsukjuk az ajtót. Továbbá ellenőrizni kell a szekrényt és az ágyat is. Ebben a játékban összesen 8 éjszaka van, 5 alap és 3 bónusz éjszaka. A játéknak van egy DLC-je, a halloweeni kiadás. Néhány karaktert lecseréltek benne. Five Nights at Freddy’s: Sister Location (2016) A sorozat következő, ötödik játékát 2016 májusán jelentette be Scott. A játék egy vadonatúj helyszínen játszódik vadonatúj szereplőkkel. A játékos egy műszerészt irányít, akinek az a feladata, hogy a karbantartsa a Circus Baby's Pizza World robotjait. A játékosnak mindennap más feladatokat kell megoldania, hogy a cég robotjai makulátlan formában legyenek. A játék sok mindenben eltér az eredeti játéktól és kiterjesztett hangszinkront tartalmaz. A játék 2016. október 7-én jelent meg. Freddy Fazbear's Pizzeria Simulator (2017) Ez a játék 2017. december 4-én jelent meg. A többivel ellentétben itt egy pizzéria menedzsereként játszhatunk. Nappal robotokat és dekorációkat vehetünk és tervezhetjük a hely kinézetét, míg éjszaka a leselejtezett és kevés pénzért hozzánk került robotoktól kell megvédenünk magunkat. A játék történetelig utoljára játszódik a sorozatban, és ebben tudhatunk meg a legtöbb részletet a történetről. Spin-off játékok FNaF World A széria többi részével ellentétben, ez nem egy horror játék, hanem egy szerepjáték ahol az előző játékokból ismert szereplőket irányíthatunk. A játék 2016. január 21-én jelent meg. Könyvadaptáció Az első könyvet, a Five Nights at Freddy’s: The Silver Eyes-t a játék készítője Scott Cawthon és Kira-Breed Wresley írta. A könyv 2015. december 17-én jelent meg. A második könyv, a Five Nights at Freddy's: The Twisted Ones, ami 2017, június 27-én jelent meg, szintén Scott Cawthon és Kira-Breed Wresley munkája. A két regényen kivűl 2017-ben megjelent egy "útikalauz", ami a The Freddy Files nevet viseli, ami a karakterek, játékmechanikák és rajongói teóriák leírását tartalmazza. A második ehhez hasonló könyv a szintén 2017-ben megjelent Survival Logbook. Filmadaptáció A filmet Chris Columbus és a videójáték készítője Scott Cawthon rendezi, Columbus ezen felül írója és producere lesz a filmnek. A filmet a Blumhouse Productions mutatja be előreláthatólag 2020-ban. Fogadtatás Az első játék nagy hírnévre tett szert, mivel egyedinek számított akkor a műfajban. Leginkább a játék mesterséges intelligenciáját és a gazdag háttértörténetét emelték ki. A második játék is hasonló értékéléseket kapott. A harmadik játék viszont már vegyes értékeléseket kapott, mivel sokan panaszkodtak hogy a játékból hiányoznak az eredeti elemek és már kevésbé ijesztő. A negyedik játék is vegyes értékeléseket kapott, sokan hiányolták hogy több olyan elem is hiányzik, amelyek az eredeti játékban jelen voltak. Az ötödik, és a legújabb játék viszont pozitív fogadtatást kapott, a kritikusok elsősorban az átalakított játékélményt, és a hangszinkront emelték ki. A játékszéria pár nap leforgása alatt világhírűvé nőtt. A játék homályos történetét még ma is sokan próbálják megfejteni. Sok YouTube sztár használta a játékot a nézettség megnövelésére, valamint sok új csatornának segített meghozni a sikert. Bővebb információk A játékról és a fontos tudnivalókról bővebben itt olvashatsz angolul. Hadik-kormány A Hadik-kormány volt Magyarország történelmének legrövidebb ideig regnáló kormánya. Hadik János ténylegesen mindössze 17 órán át volt hatalmon, 1918. október 30-án délelőtt 10 órától október 31-én hajnali három óráig, mikoris az őszirózsás forradalom hatására lemondani kényszerült. Noha miniszterelnöki esküjét letette, mivel kormányának névsorát csak másnapra kívánta véglegesíteni, az hivatalosan meg sem alakulhatott. Története 1918. október 29-én, a forradalmi mozgalmak előretörésének megakadályozására, az uralkodó és a homo régiusként Budapesten tartózkodó Habsburg József főherceg – az általános várakozással ellentétben – nem Károlyi Mihály grófot, hanem Hadik Jánost nevezte ki miniszterelnökké. Wekerle Sándor 1918. október 30-án délelőtt 10 órakor búcsúzott a miniszterelnökség tisztviselőitől, Hadik János pedig ekkor vette át a miniszterelnökség vezetését. Este 10-ig folytatta kormányalakítási tárgyalásait melynek eredményeképp hét tárcára sikerült minisztert találnia: Rakovszky István a király személye körüli miniszter, Návay Lajos belügyminiszter, Grünn János pénzügyminiszter, Fenyő Miksa kereskedelemügyi miniszter, Nagyatádi Szabó István földművelődésügyi miniszter, Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Kürthy Lajos pedig közélelmezési miniszter lett volna. Az igazságügyi tárcát Bizony Ákosnak ajánlotta fel, aki másnapra ígért választ. A honvédelmi állás betöltését Hadik ugyancsak másnapig függőben tartotta. A nap folyamán azonban Budapesten tüntetés kezdődött, amely felkelésbe csapott át. A felkelők megakadályozták egy menetszázad frontra küldését, kiszabadították a politikai foglyokat, elfoglalták a katonai térparancsnokságot, valamint a fontosabb középületeket és elfogták a katonai parancsnokot. Október 30-ról 31-re virradó éjszaka a felfegyverzett tömegek elfoglalták a főváros stratégiailag fontos pontjait. Az események miatt Hadik János október 31-én hajnali 3 órakor megbízatását visszaadta, kormányának kinevezésére már nem kerülhetett sor, így Hadik közzététel nélkül kinevezett, de már esküt nem tett miniszterelnökként gyakorlatilag egy napig – pontosabban 17 órán át – gyakorolta hivatali jogkörét. Október 31-én győzött az őszirózsás forradalom, Hadik miniszterelnöki megbízatása megszűnt, és József főherceg homo regius – IV. Károly király jóváhagyásával – Károlyit nevezte ki miniszterelnöknek. Károlyi tehát Hadik utódja volt a miniszterelnöki székben, kormányának tagjai viszont a harmadik Wekerle-kormány tagjait követték hivatalaikban – belügyminiszterként csak ekkor került leváltásra maga Wekerle is. Phoebis philea A Phoebis philea a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Phoebis philea egyaránt előfordul Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, valamint a Karib-térség egyes szigetein. Alfajai Phoebis philea philea (Linnaeus, 1763) (az Amerikai Egyesült Államoktól egészen Brazíliáig ) Phoebis philea huebneri Fruhstorfer, 1907 ( Kuba ) Phoebis philea thalestris (Illiger, 1801) ( Hispaniola ) Megjelenése A szárnyfesztávolsága 68-80 milliméteres. Szárnyainak színe felül is és alul is sárga, vörös színű pontokkal, illetve foltokkal. Életmódja Ez a faj a trópusi és szubtrópusi bozótosokat, erdőszéleket, valamint a kerteket és mezőket választja élőhelyül. Az imágó a vörös színű virágok nektárjával táplálkozik. A hernyó tápnövényeit a Cassia nemzetségbeli fajok alkotják. Az USA-hoz tartozó Florida államban 2-3 nemzetség lehet egy évben. Ennél északabbra már csak egyetlen egy. Elterjedésének északibb részein júliustól augusztus végéig repül. Törkölypárlat A törkölypárlat (vagy egyszerűen törköly) olyan égetett szesz, mely a borkészítéskor visszamaradt szőlőtörköly lepárlásával készül, melyből esetenként lőrét is készítenek. Az Európai Unióban nyolc ország rendelkezik eredetvédett törkölypárlatokkal. Az Unión belül a törkölypárlatokat 100%-ban törkölyből kell erjeszteni (legfeljebb a hozzá tartozó borseprővel kiegészítve), tehát más hagyományos párlatokhoz hasonlóan ennek is tilos bármilyen módon (például hozzáadott cukorral) megnövelni a kihozatalát. A legtöbb törkölypárlatot érlelés és színezés nélkül palackozzák. A szőlőtől eltérő gyümölcs törkölyéből főzött párlatot gyümölcstörköly-párlatnak nevezik. A törkölypárlat nem tévesztendő össze az egyéb szőlő alapú párlatokkal. Ilyen a borpárlat, mely bor lepárlásával készül, és a szőlőpárlat (például a szőlőpálinka), melyet szőlőszemekből készült cefréből párolnak le. Ismertebb fajtái magyar törkölypálinka görög cipúró (τσίπουρο, nemzetközi nevén tsipouro ). Tisztán és ánizzsal együtt lepárolva egyaránt készül; utóbbi esetben az ánizsos italok közül inkább a török rakıra hasonlít, mintsem a finomszeszből készült ouzóra . krétai cikudia (τσικουδιά, nemzetközi nevén tsikoudia ) olasz grappa francia marc (vagy eau de vie de marc ) portugál aguardente bagaceira szerb , bosnyák , horvát , montenegrói komovica (комовица) bolgár dzsibrova (джиброва) grúz csacsa (����) (a csacsák egy jelentős része azonban borpárlat ) ciprusi zivania (ζιβανία, τζιβανία, ζιβάνα) spanyol orujo macedón komova rakia (комова ракија) szlovén tropinovec Saint-Félix-de-Lunel Saint-Félix-de-Lunel település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 377 fő (2015). Saint-Félix-de-Lunel Campuac, Espeyrac, Mouret, Pruines, Sénergues és Villecomtal községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sèvres-i békeszerződés A sèvres-i békeszerződést 1920. augusztus 10-én írták alá az Oszmán Birodalom és az első világháborúban győztes antant hatalmak képviselői a franciaországi Sèvres városában. Ez a békeszerződés volt az 1919–1923-as török függetlenségi háború kirobbanásának egyik kiváltó oka. Története Az Oszmán Birodalom az első világháborúban a központi hatalmak szövetségese lett, azonban 1918-ban elvesztette a háborút. A Párizs környéki békeszerződések keretében 1920. augusztus 10-én Mehmed Vahideddin szultán küldöttei és az antanthatalmak aláírták a sèvres-i békeszerződést, amely megfosztotta az Oszmán Birodalmat területeinek körülbelül a 3/4-étől (ez még a magyarokkal kötött békénél is súlyosabb volt). Kelet-Thrákia és Szmirna környéke a szerződés szerint a görögöket illette, Kelet-Anatóliában létrejött volna egy független örmény állam, Szíria és Libanon francia mandátumterület lett, a Boszporusz nemzetközi ellenőrzés alá került, a britek kapták a mandátumjogot Palesztinában, Transzjordániában és Irakban. Moszultól északra a kurdok autonóm területet kaptak, azzal az ígérettel, hogy egy évben belül elszakadhatnak az anyaországtól, Iraktól. Olaszország megkapta Anatólia déli részét. A békediktátumot a szultáni kormánytól függetlenül (még 1920. április 23-án) megalakult török nemzetgyűlés Mustafa Kemal vezetésével elutasította, és Törökország 1920–1923 között háborúval vívta ki annak felülvizsgálatát, amit az 1923. július 24-én kötött béke, a lausanne-i békeszerződés érvényesített. A háború során 1922. november 1-jén eltörölték az Oszmán Birodalom addigi szultánátusi államformáját, és 1923. október 27-én megszületett a Török Köztársaság. Kemal pasa nevéhez fűződik Törökország modernizálása, mely magában foglalja az állam és az egyház szétválasztását, a parlamentarizmus bevezetését, a nők egyenjogúságát, az európai szokások illetve a latin ABC bevezetését. Törley-kastély (Galvács) A Törley-kastély Galvács község határán található, jelenlegi közkeletű neve Törley Tibor magyar pezsgőgyárosra utal. Története A helyi birtokos, gróf Csáky János országbíró 1857-ben eladta birtokait a szendrői illetőségű Glatter Henriknek, aki magát a kastélyt az egykori majorság közepén kezdte építtetni 1865-ben. A kastély az idők folyamán többször is gazdát cserélt. Az 1870-es évek végétől már Haschek Károly bécsi származású mérnök birtokolta a környék földjeivel egyetemben, az 1920-as években pedig már a Kun család volt a tulajdonos. A névadó Törley Tibor 1936-ban vásárolta meg az épületet és a hozzá csatlakozó mintegy 1200 holdas területet. A Törley család maradt a tulajdonos egészen az 1949-es államosításig. A kastély mai formáját az 1910-es felújítása során nyerte el. Az államosítást követően a helyi iskola kapott helyet az épületben, de az 1970-es körzetesítés óta a helyi iskolások másik településre járnak. Ezt követően az épület sokáig üresen és kihasználatlanul állt. 1995-től kezdve az évente megrendezésre kerülő országos íjászversenyeknek ad helyszínt. A kastély a Tokaj Turizmus Zrt. magántulajdonában áll, elhanyagolt állapotban van, felújításra szorul. Jelenleg nem látogatható. Llefià (metróállomás) Llefià egyike a Spanyolországban található barcelonai metró metróállomásainak. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 10-es metróvonal Kapcsolódó állomások Az állomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: La Salut (Gorg) Bon Pastor (Sagrera) Appu és két fia Az Appu és két fia (vagy Appu-meséje) címen ismert dokumentum hettita elbeszélés. Központi motívuma máshonnan is jól ismert alapvető konfliktushelyzet, a gyermektelen házaspár. Másik fontos összetevője a két testvér ellentétének ábrázolása és az istenek beavatkozása az egyik fél érdekében. Az i. e. 17. század körül jegyezték le. A hettita szövegek katalógusa (CTH) a 360-as számon tartalmazza. Huszonöt töredéke ismert, a szöveg elejének nagy része érthetően összeállítható, bár vannak olvashatatlan részek benne. Az 1970-es évekig a történet befejezése ismeretlen volt a nagyközönség számára. Döntő többségük a hattuszaszi Nagytemplom ásatása alkalmával került elő. Elsőként a 360.1A számút 1906-ban, Hugo Winckler ásatásai során találták. Forráskiadásaik a KBo és KUB sorozatokban voltak, a legteljesebb feldolgozás, szövegközlés és fordítás a Studien zu den Bogazkoy-Texten (StBoT) 14. számában található. Tartalma Lulluva (URUlulluwa=i̯a=šš, vagy URUlu-ul-lu-wa-ya-aš (��������) a Zagroszban) országában, annak Szudul (URUšu-du-ul-um-ni-iš) nevű városában élt Appu (map/b-p/bu(-uš) ����). Ez az ország Mezopotámia kapuja a Felső-Tengerre, azaz a Földközi-tengerhez, így a tengeri kereskedelem központja. A vagyon korabeli formái, a szarvasmarha, a juh, ezüst, arany és lapis lazuli gyűlt itt egy helyre. Appu gazdag volt, de gyermektelen, ezért boldogtalanságban élt. A gyermektelenség okát is megadja a mese, hiszen azt mondja, Appu és felesége „ruhában és csizmában alszanak egymás mellett”, ami arra utal, hogy szexuális életük egyáltalán nem volt. Egy reggel Appu felkelt, magához vett egy fehér bárányt, és elment a Napisten templomába, akit egy későbbi részletben Szippar napistenének nevez a szöveg (aki tehát a sumer Utu vagy az akkád Samas). A Napisten letekintett az égből, meghallgatta Apput. Appu elpanaszolta, hogy vannak szarvasmarhái, juhai, drágaságai, de nincsen gyermeke. A Napisten azt tanácsolta neki, hogy menjen haza, igyon és aludjon, alvás után pedig legyen együtt a feleségével. És akkor kap egy isteni fiút. Appu hazatért, a Napisten az égben összetalálkozott a Viharistennel. A Viharisten szintén panaszkodott a Napnak, hogy őt már kevéssé tisztelik az emberek. Dühösen beszélt, és húgához, a ninivei Istárhoz hasonlította magát, aki Ninivében (URUni-nu-u̯a) megbecsült királynő, nem gúnyolják, kenyeret, húst és sört áldoznak neki. A Napisten meghallgatta a Viharistent is, de az átkozódása miatt végül otthagyta. Ekkor a Viharisten látogatta meg Appu feleségét és tízszer hált vele együtt. Az asszony tíz hónap múlva fiút szült, aki a „Rossz” („Gonosz”) nevet kapta (���� átírása bizonytalan: m�UL-lu, mši-lik-lu, mši-UR-lu, mli-lik-lu, mše20-lik-lu, hettita kiejtésben �ullu, Šiliklu, esetleg Idalu). A névben a �� jelcsoport egy ligatúra, amely a sumer IGI és �UL ideogrammák összetétele és együtt jelentik a gonosz szót. Újabb tíz hónap múlva még egy fia született, ezúttal a Napistentől, ennek az „Igaz” nevet adták (����� mNIG2.SI×SÁ-an, mša2-ši/e2-d/te/ti4-an, hettita ejtése Šašiti, esetleg �andanza). A NIG2 (NINDA) jelentése kenyér, a SI pedig szarv, e kettő ligatúrája a jó dolgokra vonatkozó jelző. Az an jel az isteni származásra, isteni tulajdonságra utal. Appu fiai gazdagságban nőttek fel, de „Rossz” saját részt akart a vagyonból, kikérte a részét. Mikor a szülők elmentek (és/vagy meghaltak?), a vagyon felosztásakor az „Igaz” nevű rosszul járt: gyakorlatilag csak egy sovány tehenet kapott az ekéje mellé. A Napisten azonban megnyugtatta a fiút, hogy a tehénnel jobban járt, mint a testvér az ökörrel. Így is lett, a tehén tíz hónap múlva bikaborjút hozott a világra, amelyik felnövekedvén elbírta az ekét. Az első tábla itt véget ér, és a történet innen homályos, többféleképpen értelmezhető. Ahogy a bikaborjú felnőtt és már ekét húzott, „Gonosz” megirigyelte „Igaz” szerencséjét, és részét követelte a bikából is, hiszen az apjuk vagyonából fele-fele illette meg őket. „Igaz” magához vett egy fehér bárányt, és elment a Napistenhez. Elpanaszolta, hogy atyja házában „Gonosz” bátyja az osztozkodásnál egy rossz tehenet adott neki, aki bikaborjút szült, és amikor a bikaborjúból ökör lett, abból is követeli a részét, sőt elhajtotta az ökröt a saját házába. A Napisten ezután elment „Igaz” testvérrel „Gonosz” házába. Megkérték, vagy adja vissza az ökröt, vagy menjen velük Szipparba. Gonosz megvendégelte őket, kenyérrel, hússal és sörrel kínálva őket, de az ökröt nem adta vissza. Szipparban a Napisten bírósága előtt jártak, Ninivében Istárral beszéltek, végül „Gonosz” visszatért Lulluva ország Szudul városába. A Napisten átokkal sújtotta „Gonosz” földjét, ezért Lullu növényei elhervadtak. A Napisten gondoskodik az igazakról, míg a gonosz felfordul, mint egy öreg fa. A Napisten és a tehenek kapcsolata más hettita motívumokkal együtt az Odüsszeiában is megjelenik. A „tékozló fiú” motívuma egészen általánossá vált az európai mesekészletben. Caius Cosconius Caius Cosconius (i. e. 1. század) római grammatikus. Életéről szinte semmit sem tudunk. Cicero barátja volt, ő említi egy, a helyesírásról írott művét. Ránk munkáinak még töredékei sem maradtak. 958 (szám) A 958 (római számmal: CMLVIII) egy természetes szám, félprím, a 2 és a 479 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 958-as a kettes számrendszerben 1110111110, a nyolcas számrendszerben 1676, a tizenhatos számrendszerben 3BE alakban írható fel. A 958 páros szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 21 · 4791 szorzattal, normálalakban a 9,58 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 479 és 958. A 958 négyzete 917 764, köbe 879 217 912, négyzetgyöke 30,95158, köbgyöke 9,85799, reciproka 0,0010438. A 958 egység sugarú kör kerülete 6019,29152 egység, területe 2 883 240,640 területegység; a 958 egység sugarú gömb térfogata 3 682 859 377,7 térfogategység. Caius Iulius Caesar Caius Iulius Caesar (vagy Gaius Julius Caesar [ejtsd júliusz kaiszar, illetve júliusz cézár]; i. e. 100. július 12./13. – i. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus. Fontos szerepet játszott a köztársaság felszámolásában és a császárság intézményének létrehozásában. Elfoglalta Galliát, és elsőként vezetett hadjáratot Britanniába – mindkettőt saját kezdeményezésre. Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is (mindkettő alatt leginkább az értendő, hogy kitűnően tudott bánni az emberekkel). Jelentősége az ókor történetében Nagy Sándoréval vetekedik. Kiépülő egyeduralma a királyságot (egyszemélyi uralmat) átoknak tekintő Rómában hamar komoly ellenérzésekkel találkozott. Polgárháború bontakozott ki ellene, amit megnyert, és az így létrejött birodalom vitathatatlan urává lett. Mélyreható reformokba kezdett. Élethossziglani dictatorrá nyilvánította magát és erőteljesen központosította a köztársaság kései éveiben szétzilálódott közigazgatási rendszert. Mondhatni, mindent sikerült megnyernie, csak polgártársait nem: Róma nem tolerálta őt. Az egyre hangosabb zúgolódást és a diktatúrát látva Marcus Brutus és több szenátor összeesküdött és meggyilkolták Caesart, abban a reményben, hogy sikerül megmenteniük a köztársaságot. A merénylet után azonban polgárháború tört ki Caesar hívei (Octavianus, Marcus Antonius, Lepidus) és a köztársaságiak (Brutus, Cassius, Cicero és még sokan mások) között. Fiatalkora Caesar Róma városában, annak plebeiusok lakta részén (a Suburra) egy insulában (lakóház) született, patricius családban, őseit Iulusig, Aeneas trójai herceg fiáig vezette vissza. Apja Caius Iulius Caesar a praetori tisztségig vitte karrierjét, a Iulia gens tagja. Anyja Aurelia Cotta, az Aurelia gensből. Testvére volt Iulia Caesaris, aki Octavianus nagyanyja. Viszonylagos jómódban éltek, habár családja nem számított gazdagnak a római nemesség többségéhez képest. Apja i. e. 85–84 körül halt meg, amikor Caesar 16 éves volt. Apai nagynénje, akit ugyancsak Iulia Caesaris néven neveztek, Caius Marius felesége volt, a tehetséges hadvezérnek, aki megreformálta a római hadsereget.Ezt követően Marius jóvoltából megkapta első hivatali megbizatását, megválasztották Juppiter papjának (flamen Dialis). Tizenhét évesen szerelemből házasodott, Lucius Cornelius Cinna - Marius legnagyobb támogatója, Sulla ellensége - leányát, Corneliát vette feleségül. Hamarosan megszületett az első – és egyetlen törvényes – gyermeke, Iulia. Marius életének alkonyán, Kr. e. 86-ban a római belpolitika fordulóponthoz érkezett. Ebben az időben a római politikusok két részre szakadtak: néppártra és optimatákra. Az előbbiek vezére Marius, az utóbbiaké Lucius Cornelius Sulla volt. A két csoport közötti sorozatos viták polgárháborúhoz vezettek, majd Sulla magához ragadta a hatalmat, és diktatúrát vezetett be. Caesar családja - apósa, Cinna és nagybátyja, Marius - révén a néppárthoz kötődött. Amikor Sulla megnyerte a polgárháborút, Caesar helyzete tovább romlott: a diktátor i. e. 82-ben elrendelte, hogy váljon el Corneliától. Caesar ezt megtagadta, inkább elhagyta Rómát, önkéntes száműzetésbe vonult. Megfosztották papi méltóságától, elkobozták felesége hozományát és családi öröksége egy részét is elvesztette; törvényen kívülivé vált. Később Sulla befolyásos emberek közbenjárása révén megbocsátott neki és családjával együtt hazatérhetett. Nem maradt azonban sokáig Rómában, hanem beállt a seregbe; Asia és Cilicia tartományban szolgált. Kis-Ázsiai szolgálata során több csatában is részt vett; Kr. e. 80-ban Thermus vezette seregben harcolva kulcsszerepet játszott Milétosz ostrománál; bátorságával sok legionárius életét mentette meg, ezért később kitüntetésként megkapta a corona civicát (tölgykorona), amely az egyik legmagasabb katonai kitüntetés volt, ezzel Sulla törvényei értelmében a szenátus tagjává vált. Kr. e. 78-ban Sulla meghalt, Caesar pedig visszatért Rómába, megkezdte politikai pályafutását. Hamar kitűnt szónoki képességeivel és azzal, hogy kíméletlenül támadta a provinciákban visszaéléseket elkövető helytartókat. Még Cicero is elismerte tehetségét. Caesar retorikai tanulmányok folytatása céljából Kr. e. 75-ben Rodoszra utazott, de útközben kilíkiai kalózok fogságába esett, akik váltságdíj ellenében akarták szabadon engedni. A kalózok 20 talentum aranyat követeltek érte, ő azonban ezen felháborodott, és 50 Talentumban határozta meg saját értékét. (20 talentum egy szenátor, míg 50 talentum egy tekintélyes consul értéke volt). Mikor szabadon bocsátották, Caesar alaposan megfigyelte a kalózok búvóhelyét, majd flottát toborzott, melynek élén lerohanta a kalóztámaszpontot. A foglyokat Asia provincia helytartója börtönbe zárta, de Caesar enyhének találta az ítéletet, ezért Pergamonba, a provincia székhelyére ment, kihozatta a börtönből és keresztre feszíttette őket, ugyanis fogsága idején többször megígérte a kalózoknak, hogy így fog elbánni velük, de azok kinevették, mert azt hitték, hogy viccel. A Suetonius római és Plutarkhosz görög-római életrajzírók által lejegyzett történet rabidőszakáról Szálinger Balázs írt Köztársaság címmel színdarabot , amit 2012-ben a Színházi Dramaturgok Céhe az évad legjobb magyar drámájának választott. Politikai pályafutása Caesart Kr. e. 70-ben megválasztották quaestornak, és ebben a minőségében Hispania Ulterior (a mai Portugália és Dél-Spanyolország részén elterülő) tartomány pénzügyeit és adminisztrációját felügyelte. Hamarosan megvált hivatalától, hogy visszatérhessen Rómába; és bár szeretett feleségének elvesztése nagy fájdalmat okozott számára, egy év múlva viszont házasságot kötött Quintus Pompeius Rufus consul és Cornelia Sulla (Lucius Cornelius Sulla leánya) lányával, Pompeiaval Kr. e. 67-ben. Caesar támogatta az Aulus Gabinius néptribunus által előterjesztett Lex Gabiniát, amely [Pompeiusnak korlátlan hatalmat biztosított a szicíliai kalózok felett, majd később a VI. Mithridatész pontoszi király elleni háborúban. Nyilvánvalóan a Róma nagy hadvezérével fenntartott jó kapcsolat később még Caesar hasznára vált. Pompeius és Crassus viszálykodása nem gátolta előmenetelét: Crassus a következő években folyamatosan segítette Caesart, hogy rendezhesse adósságait. Caesar a Via Appia – ami Rómától Cumaen keresztül az olasz csizma sarkáig húzódott – curatoraként szolgált, ami nagy jelentőséggel bíró beosztás volt. Bár Caesar számára ez nagyon költséges volt, nagy tekintélyt biztosított az ifjú szenátor számára, ami Crassus támogatásával elérhetőnek bizonyult. Ez idő alatt szintén folytatta bírói pályafutását egészen aedilis curulisszé választásáig, Kr. e. 65-ig. Az aedilis curulis feladata templomok, középületek építése és karbantartása, valamint a forgalom és Róma mindennapi életével kapcsolatos dolgok megszervezése volt, de az aedile talán legfontosabb feladata a nyilvános játékok megszervezése és a Circus Maximus igazgatása volt. Ebben az időben Caesar közel állt a szinte teljes anyagi csődhöz, de a nép körében nagy tekintélyre tett szert az általa szervezett látványos játékokkal. Látványosságként apja tiszteletére Caesar 320 pár ezüst gladiátorpáncélt állított ki hatalmas költségek árán. Caesar további tervei között szerepelt szobrot állítani Mariusnak. Ez nagy felháborodást keltett a szenátus körében, de népszerűsége szinte érinthetetlenné tette. Más eszközökkel persze akadályozhatták politikai pályafutását, amikor Caesar az egyiptomi zavargások elfojtásának élére volt jelölve, nem kapott elég támogatást a tisztség betöltésére. Caesar az évet aedileként zárta nagy dicsőségben és teljes anyagi csődben. Adósságai több száz arany talentumra (amely több millió dollárnak felel meg) rúgtak, ami a jövőbeli politikai karrierjét akadályozta. Ennek ellenére aedilisként elért sikerei nagyban hozzájárultak pontifex maximusszá való választásában, Kr. e. 63-ban, az előző pontifex, Quintus Caecilius Metellus Pius halála után. Ez a hivatal a Forumon lévő Domus Publicával járt, ami az összes római vallási ügyért való felelősséget és a Vesta-szüzek őrzését jelentette. Caesar számára ez a pénzügyi adósságaitól való megszabadulást is jelentette, mivel pontifexszé választása egész életre szóló volt. Bár gyakorlatilag ez nem politikai hivatás volt, a főpapi méltóság jelentős előnyt jelentett a szenátussal szemben, és lehetősége nyílt a törvényhozásba való beleszólásra. Caesar pontifexként való debütálását botrányok kísérték. Cornelia halála után Caesar feleségül vette Pompeiát, Sulla unokáját, Kr. e. 67-ben. Pompeia mint a pontifex felesége szintén fontos személyiség volt, és az ő feladatai közé tartozottt a Bona Dea fesztivál megszervezése decemberben. Ezen a szent rituálén kizárólag nők vehettek részt, de ennek ellenére Publius Clodius Pulchernek sikerült belopóznia női álruhában. Ez szentségtörésnek számított, így Pompeiát válás fenyegette. Bár Caesar személyesen azt állította, hogy Pompeia ártatlan volt az ügyben, de Caesar feleségének, mint a Caesar család minden tagjának, minden gyanú felett állónak kellett lennie. A Kr. e. 63-as év nehézségeket hozott nemcsak Caesar, hanem az egész Római Birodalom számára. Caesart városi praetorrá választották, de még mielőtt elfoglalhatta volna hivatalát, kitört a Catilina összeesküvés. Lucius Sergius Catilina, a kétszeres consuljelölt ellen a köztársaság megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvés volt a vád. Catilina bűnössége vitatott. A Kr. e. 63-as választásokon Marcus Tullius Cicero került ki consulként Catilinával szemben. Nem sokkal ezután Crassus névtelen levelet kapott, amelyben bizonyos szenátorokat Róma elhagyására figyelmeztettek az állami vezetők ellen tervezett tömeggyilkosság elkerülése végett. Crassus odaadta a levelet Cicerónak, aki a szenátus elé terjesztette az összeesküvés tervét. Sokan a szenátusban ezt nem hitték el, azt gondolták, Cicero ezzel csak politikai előnyre akar szert tenni. Végül Cicero szónoki képességével meggyőzte a szenátust az igazáról, és felhatalmazást kapott az összeesküvők megbüntetésére. Az első számú célszemély Catilina volt, ezért úgy döntött, elmenekül Rómából. Menekülése előtt még egy cselszövést szervezett Cicero meggyilkolására. A cselszövés nem járt sikerrel, Catilina elmenekült és Etruriában a felkelőkhöz csatlakozott. Catilina 5 társát vizsgálat nélkül halálra ítélték. Száműzetés esetén a bűnözők Catilina etruriai csapataihoz csatlakozhattak volna. A szenátus tanácskozása alatt Caesar a közé a pár ember közé tartozott, akik a halálbüntetés ellen szóltak. Caesart ellenvéleménye miatt azonnal a cselszövésben váló részvétellel vádolták – bár ez nem bizonyított. Cato kitartó ragaszkodásának köszönhetően az öt bűnöst még aznap kivégezték. Ugyanezen a napon került a nyilvánosság elé Caesar ügye Servilia Caepionisszal. Servilia egy levelet küldött Caesarnak, és emiatt Cato is ismét összeesküvéssel vádolta Caesart. Caesar átadta a levelet Catónak, Servilia féltestvérének. Amint Cato elolvasta a levél tartalmát, undorral félredobta azt. Ha Caesar bele is keveredett a Catilina-ügybe, maradandó kárt nem okozott számára. A következő évben Caesar megkezdte városi praetorkénti működését. A főváros helyreállítására szeretett volna egy bizonyos összeget kapni, de az ellenzékkel szemben ez sikertelen próbálkozásnak bizonyult. Ezzel megerősítette pozícióját Pompeius mellett, aki visszatérőben volt a keleti hadjáratokról. Pompeius visszatérése nyugtalanította az ellenzéket, akik féltek a Sulla stílusú Rómába meneteléstől és a diktatúrától. A várost és környékét stabil környezetként akarták feltüntetni, amelynek nincs szüksége Pompeiusra, hogy visszaállítsa a rendet. Ennek ellenére Pompeius szövetségese, Caesilius Metallus Nepos a szenátus elé terjesztette Pompeius azon kérelmét, mely szerint Itáliában szeretne letelepedni. Caesar támogatta Nepost és Pompeiust, de Cato elvetette a javaslatot. Nepos elhagyta Rómát, hogy Pompeiushoz csatlakozzon, és Caesart megfosztották a praerorátustól. De amikor a tömeg támogatása veszéllyel fenyegetett, visszaállították pozícióját. Caesar lecsillapította a tömeget, mielőtt bármilyen erőszakos cselekedetre sor került volna. Praetorsága vége felé Caesar ismét komoly veszélybe került az adósságai miatt. Crassus – megmentve barátját és szövetségesét – a 20 millió denariusos adósságának negyedét törlesztette. Kr. e. 61-ben Caesart Hispania propraetorává, kormányzójává nevezték ki, ahol már előzőleg quaestorként szolgált. Ezzel a potenciálisan jövedelmező kinevezéssel hitelezői csökkentették követeléseiket. Nem élve a lehetőséggel, Caesar hamarabb elhagyta Rómát, mint ahogy azt új kötelezettségei megkövetelték volna. Caesar és kísérete gyorsan vágtatott, 8 nap alatt elérve a Rhône-t, ezzel előre jelezve jövőbeli képességét seregeinek gyors előrehaladására. Az úton kíséretének több tagja megjegyezte a barbár és megítélésük szerint silány vidéki életkörülményeket. Caesar erre ambiciózusan megjegyezte: szívesebben lennék az első ember ezek közt a népek közt, mint második ember Rómában. Kormányzósága alatt Caesar megerősítette a gallokkal való jó viszonyt, ami későbbi terveiben fontos szerepet játszott. Hispániába érkezve Caesar katonai vezetőként jelentős hírnévre tett szert. Kr. e. 61 és 60 között számottevő győzelmet aratott a galíciaiak és a luzitánok felett. Előre haladt az Atlanti-óceán felé, és leigázta az északnyugati törzseket, amelyek ezelőtt még soha nem hajoltak meg Róma előtt. A háborúk alatt jelentős haszonra tett szert, amellyel biztosította adósságainak fedezetét, embereinek jelentős részt biztosított a zsákmányból, és a római kincstárt is gyarapította. Egyik győzelme során emberi imperátorként köszöntötték, amely alapvető szempont volt a római diadalmenetre jogosultságra. De Caesar egy rettenetes dilemmával szembesült. Kr. e. 59-ben consulátusra pályázott, ami Rómában való jelenlétét követelte, ugyanakkor a diadalmenetben való megtiszteltetést is akarta. Az ellenzék ezt felhasználta ellene, a városon kívüli várakozásra kényszerítve, amíg a diadalmenetet jóváhagyják. Ezzel a várakozással elveszíthette volna az esélyt a consulátusra. Kr. e. 60 nyarán ellenfelei nagy meglepetésére Caesar belépett Rómába, hogy a Római Köztársaság legmagasabb politikai beosztásáért küzdjön, lemondva ezzel a diadalmenetről. Az első triumvirátus és a gall háború Politikai céljai eléréséhez Caesarnak szövetségesekre volt szüksége, és ott talált rájuk, ahol ellenségei nem is sejtették volna. Cnaeus Pompeius Magnus a nagy hadvezér sikertelenül harcolt a szenátussal, hogy veteránjai földhöz jussanak. Marcus Licinius Crassus, egykori consul – állítólag Róma leggazdagabb embere – szintén problémákkal küszködött, hogy megnyugvást szerezzen a publicani kliensei számára, akik a római adó begyűjtéséért feleltek. Caesarnak mindenképpen szüksége volt Crassus pénzére és Pompeius befolyására, így hamarosan, Kr. e. 60-ban megalakult nem hivatalosan az első triumvirátus. Hogy megerősítsék a szövetséget, Pompeius feleségül vette Julia Caesarist, Caesar egyetlen lányát. A nagy korkülönbség és neveltetésbeli eltérés ellenére ez a politikai házasság igazi szerelemnek bizonyult. Kr. e. 60-ban (vagy 59-ben) a comitia centuriata Caesart a Római Köztársaság consuljává választotta. Partnere politikai ellenfele Marcus Calpurnius Bibulus az optimata párt tagja és Marcus Porcius Cato. Bibulus consulságának első tetteként visszavonult a politikai életből, hogy az eget fürkéssze. Ez a nyilvánvalóan kegyes döntés Caesar consuli életének megnehezítésére irányult. Római szatíraírók erre az évet Julius és Caesar consulátusának emlegették. A nehéz consuli éveket követően Caesart 5 évre Gallia Transalpina és Illyricum (Dalmácia partvidéke) proconsuli kormányzójává nevezték ki. Előtte azonban "rendet csinált" Rómában. A patríciusból néptribunussá választott Clodius segítségével száműzetésre ítéltette Cicerót. Catonak csupán ciprusi megbízást kellett elfogadnia. Ezt követően Galliába távozott. Caesar, megelégelve a tétlen kormányzóságot elindította a gall háborúkat (Kr. e. 58–49), amelyben meghódította a gallokat, valamint Germania egy részével együtt Rómához csatolta őket. Kr. e. 58-ban Caesar legyőzte a helvetiusok törzsét (a mai Svájc területén), a belga konföderációt és a nerviusok törzsét Kr. e. 57-ben és a venetákat Kr. e. 56-ban. Kr. e. 55. augusztus 22-én megpróbálkozott egy britanniai invázióval, Kr. e. 52-ben legyőzött egy gall csapatot, ami Vercingetorix vezetése alatt állt az alesiai csatában. Caesar a saját élménybeszámolóját a hadjáratról a Commentarii de bello Gallicóban („A gall háború”) írta le. Plutarkhosz szerint az egész hadjárat 800 meghódított várost, 300 leigázott törzset, egymillió rabszolgának eladott embert és hárommillió csatában elesettet eredményezett. A korabeli történészek közismerten eltúlozták az ilyesfajta számokat, de Caesar gall hadjárata mindenképp a legnagyobb volt Nagy Sándor hadjárata óta. A győzelem is sokkal tartósabb volt, mint Nagy Sándoré, a gallok sosem kapták vissza kelta azonosságukat, sosem próbálkoztak egyetlen nemzeti felkeléssel, és hűek maradtak Rómához egészen a Nyugatrómai Birodalom bukásáig, 476-ig. Időközben Rómában Clodius átvette az irányítást Pompeiustól, amit a triumvir azzal próbált meg orvosolni, hogy - Caesarhoz hasonlóan - maga is felbérelt egy néptribunust, Milot. Ám csak azt érte el, hogy Róma utcái Clodius és Milo párthíveinek csataterévé váltak. Mindezek miatt Caesar találkozóra hívta a triumvireket Lucába Kr. e. 56 tavaszán. Ezen Róma mintegy 120 fő tisztviselője és 200 consulja vett részt. A lucai értekezlet úgy döntött, hogy Kr. e. 55-ben Crassus és Pompeius lesznek a consulok, azt követően pedig öt évre megkapják Syria és Hispania helytartói posztját. Caesar galliai helytartóságát pedig további öt évre, Kr. e. 49-ig meghosszabbítják, kikötve, hogy a következő évben, 48-ban pályázhat a consuli hivatalra. Annak ellenére, hogy a szenátus köreiben továbbra is népszerűtlen maradt (azt gyanították, hogy királyi babérokra pályázik), hatalma és sikerei következtében a lucai tanácskozás döntéseit a szenátus elfogadta. Bár az értekezlet formailag megújította a triumvirátust, az mégsem lett hosszú életű. Crassus keleten a pártusokkal vívott harc során Kr. e. 53-ban elesett. Pompeius felesége, Caesar lánya, Julia Kr. e. 54-ben meghalt, maga Pompeius pedig egyre inkább a szenátus oldalára állt. Caesar megpróbálta a családi kapcsolatokat újra építeni. Egyik terve az volt, hogy elveszi Pompeius egyik lányát, illetve felajánlotta egyik unokahúgát feleségül, de Pompeius ezt elutasította. Ehelyett feleségül vette Cornelia Metellát, Metellus Scipio, Caesar egyik legnagyobb ellenségének lányát. Ugyanebben az évben, 52-ben pedig dictator, majd apósával együtt consul lett - a szenátus támogatásával. A polgárháború Caesar azt tervezte, hogy - bár megbizatása 49. március 1-jén járt volna le - 48. január 1-jéig marad Galliában, csapatai élén, majd közvetlenül ez után foglalná el consuli méltóságát. Így hivatali ideje egy napig sem szünetelt volna. E helyett azonban Kr. e. 50-ben a szenátus Pompeius vezetésével visszarendelte Caesart Rómába, hadseregét pedig feloszlatták, mivel a procunsuli megbízatása lejárt. Emellett megtiltotta Caesarnak, hogy egy második consulátusra pályázzon. Caesar úgy gondolta, hogy vádat emelnek ellene és politikailag kirekesztett lesz, amint Rómába érkezik, mivel már nem élvezte consuli immunitását és csapatának támogatását sem. Pompeius árulással és engedetlenséggel vádolta őt. Kr. e. 49. január 10-én Caesar átlépte a Rubico (vagy Rubicon) folyót csupán egyetlen légióval, és ezzel polgárháborút indított el. A történészek véleménye megoszlik arról, mit is mondott pontosan Caesar a Rubico átlépésekor a legelterjedtebb „Alea iacta est”, azaz a „A kocka el van vetve” mondás. Az optimaták, köztük Metellus Scipio és Cato délre menekültek, mivel nem tudták, hogy Caesar csak a 13. légiójával érkezett. Caesar egészen Brundisiumig követte Pompeiust, mivel bízott abban, hogy szövetségüket helyreállíthatja. Pompeius elmenekült előle, de Caesar egy megdöbbentő, 27 napos menetelés után Hispániába érkezett, ahol legyőzte Pompeius hadait. Visszatért Keletre, hogy Pompeiust ellenállásra késztesse Görögországban, ahol Kr. e. 48. július 10-én Dyrrachiumnál éppen csak elkerülte a végzetes vereséget. Végül Pharsalusnál rendkívül rövid ütközetben legyőzte Pompeiust, annak ellenére, hogy Pompeiusnak jelentős számbeli fölénye volt (közel kétszer annyi gyalogsággal és jelentősebb lovassággal rendelkezett, mint Caesar). Pompeius Egyiptomba menekült, ahol XIII. Ptolemaiosz egyik tisztje meggyilkolta. Caesart Rómába visszatérve dictatorrá nevezték ki, majd 11 nap után lemondott, és egy második terminusra consullá választották Vatia Isauricusszal együtt. Követte Pompeiust Egyiptomba, ahol csapatával letáborozott, és beavatkozott a XIII. Ptolemaiosz fáraó és nővére, VII. Kleopátra fáraónő közt dúló polgárháborúba Pompeius meggyilkolása miatt, ahol Kleopátra oldalára állt. Állítólag Caesar elsírta magát Pompeius levágott feje láttán, amelyet Ptolemaiosz kamarása ajándékként adott át neki. Egy konfliktusban Caesar legyőzte Ptolemaiosz csapatait, és Kleopátrát hatalomra segített, akitől Caesar egyetlen fia született, XV. Ptolemaiosz Kaiszar, ismertebb nevén Caesarion. Caesar és Kleopátra sosem házasodott össze. Kr. e. 47 elejét Caesar Egyiptomban töltötte, majd a Közép-Keletre ment, ahol megsemmisítette II. Pharnaces seregeit a zelai csatában. A csata kimenetele olyan gyorsan eldőlt, hogy Caesar a következőképpen emlékezett meg a csatáról: „Jöttem, láttam, győztem.” (Veni, vidi, vici). Onnan Rómába ment, ahol újjászervezte a Római Köztársaság alkotmányát. Dictator, élethossziglani censor és öt évre consul lett. 47 végén még átkelt Afrikába, hogy Pompeius megmaradt támogatóival leszámoljon. Kr. e. 46-ban gyors győzelmet aratott Metellus Scipio és Cato csapata felett Thapsusnál. Azonban Pompeius fiai, Gnaeus Pompeius és Sextus Pompeius, Titus Mabienusszal – Caesar legatus propraetoréja, valamint a gall háború parancsnoka – elmenekültek Hispániába. Caesar üldözőbe vette őket, és Kr. e. 45-ben végső csapást mért a megmaradt ellenzékre. Ez idő alatt Caesart harmadszor és negyedszer is consullá választották Kr. e. 46-ban (Marcus Aemilius Lepidusszal) és Kr. e. 45-ben (társ nélkül). Caesar a polgárháború történetét a Commentarii de bello civili (Feljegyzések a polgárháborúról) című munkában írta meg. A háború után Kr. e. 45-ben Caesar visszatért Itáliába. Visszatérésekor első dolgai közé tartozott, hogy végrendeletét elkészítse, Octavianust téve meg örökösévé. Caesar azt is meghagyta, hogy ha Octavianus még előtte meghalna, úgy Brutus örököl mindent. Ez arra az esetre is vonatkozott, ha Octavianus az öröklés után halna meg, Brutus örökölne mindent Octavianustól. A szenátus már Caesar távollétekor megelőlegezte neki a bizalmat. Mivel Caesar megbocsátott ellenségeinek, ezért nem alakult ki igazi ellenállás. Április 21-én Caeasar győzelmének tiszteletére nagy ünnepséget és játékokat rendeztek. Egyszerre négy diadalmenetet tartott: Gallia és Egyiptom meghódítására, valamint Pharnaces és Juba legyőzésére. A játékokkal egyetemben Caesar abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a diadali öltözéket viselhette, beleértve a bíbor palástot (a római királyokra emlékezve) és a babérkoszorút minden nyilvános eseményen. Caesar kizárólagos használatára hatalmas birtokot adományoztak Róma költségén. Az Imperator titulust élete hátralévő részében viselhette. Elefántcsont képmását minden nyilvános vallási körmeneten hordozták. Quirinus templomában egy másik szobrot emeltek Caesarnak, „A legyőzhetetlen istennek” felirattal. Mivel Quirinus a városalapító és Róma első királyának Romulusnak volt az istenített mása, ez Caesart nemcsak az istenek szintjére emelte, hanem egyenlővé tette őt az ősi királyokkal is. A harmadik szobrot a hét római király és Lucius Iunius Brutus ( aki a királyok kiüzésére szervezett felkelést vezette) mellett állították. Tovább fokozva a botrányt, Caesar saját képmásával pénzt veretett. Ez volt az első eset Róma történetében, hogy élő ember szerepelt pénzérmén. Amikor Kr. e. 45 októberében Caesar visszatért Rómába, feladta a negyedik consuli megbízatását, és Quintus Fabius Maximuse és Gaius Treboniust nevezte ki utódjaként a consuli székbe. Ez nagyban irritálta a szenátust, mivel ezzel teljesen semmibe vette a köztársaság választási rendszerét, és saját szeszélye szerint döntött. Caesar egy ötödik diadalmenetet is tartott a hispániai győzelem dicsőségére. A Libertas templomot szintén az ő tiszteletére építették, valamint a Liberator titulust is megkapta, és élete végéig consullá választották. Róma szintén hajlandónak tűnt eddig példátlan módon Caesart az egyetlen rómaivá nyilvánítani, aki az imperium-ot birtokolja. Így Caesar immunissá válhatott minden nyilvános vád alá helyezéstől, és gyakorlatilag a légiók legfelső parancsnokává vált. További megtiszteltetésként jogot kapott arra, hogy ő nevezze ki a magistratus felét, amely egyébként választással dőlt el. Ő nevezte ki a magistratusokat minden hatáskörbe, amely ezelőtt a szenátus feladata volt. Születésének hónapját, Quintilist átnevezték Juliusra, születésnapját, július 13-át nemzeti ünneppé nyilvánították. Még a közgyűlés egyik csoportját is róla nevezték el. A Flamen maior templomot és papságot a családja tiszteletére alapították. Caesarnak volt egy reformterve: beiktatott egy rendeletet, miszerint 20 és 40 év közötti római polgár nem hagyhatja el Itáliát több mint 3 évre, hacsak nem katonai szolgálatot teljesít. Ez elméletileg megőrizte volna a helyi birtokok működését, az üzleteléseket és megakadályozta volna a külföldi korrupciót. Ha a társadalmi elit egy tagja rangján aluli személyt bántalmazott vagy megölt, akkor az elkövető vagyonát elkobozták. Caesar demonstrálta, hogy az állam érdekeit tartja szem előtt, de meg volt róla győződve, hogy ő az egyetlen ember, aki irányíthatja azt. Az adósságok egy negyedének csökkentése nagy megkönnyebbülést okozott a népnek, és ez nagyban hozzájárult, hogy ezzel még nagyobb népszerűségre tegyen szert. Caesar szigorúan korlátozta az állami támogatású gabona vásárlását, a prostituáltakat és a jómódúaknak megtiltotta az állami támogatású gabona felvásárlását. Tervei voltak a veteránok közti föld elosztására és veterán kolóniák alapítására Itália szerte. A legszélesebb körű reformját akkor hozta, amikor élete végéig Pontifex maximussá választották. Caesar parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, megalapítva a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Julián naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). Ennek eredményeként a Kr. e. 46. év 445 napos volt, hogy a naptárt összhangba hozzák a csillagászati megfigyelésekkel. A szenátus létszámát 900 főre növelte, a római proletariátus létszámát - a korábbi 320 000-ről földosztással, zsoldostoborzással 150 000 főre csökkentette. Továbbá nagy nyilvános munkák vették kezdetüket. Róma nagy kiterjedésű város volt, nem éppen figyelemreméltó téglaépületekkel, ezért a városnak megújításra volt szüksége. Az új márvány Rostra, a piactér, valamint több palota ekkor épült. A nyilvános könyvtár, a nagy tudós Marcus Terentius Varro segítségével szintén építés alatt állt. A szenátus háza, a Curia Hostilia, amelyet nemrégiben újítottak fel háttérbe szorult egy új márvány épület miatt, amit Curia Juliának hívtak. A pomeriumot (a város szent határa) szintén kibővítették, hogy további terjeszkedésnek adjon helyet. Plutarkhosz feljegyezte, Caesar közölte a szenátussal, hogy talán inkább csökkenteni kéne a tiszteletére tett kiadásokat, de aztán visszavonta ezt az álláspontját, hogy ne tűnjön hálátlannak. Megkapta a Pater Patriae (=a nemzet atyja) címet. Dictatorrá nevezték ki harmadik alkalommal, és ezután további 9 évre egyéves terminusokra dictatornak jelölték. Továbbá 3 évre praefectus morumként (erkölcsi elöljáró) cenzori fennhatósággal rendelkezett. Kr. e. 44 kezdetén Caeasar egyre nagyobb dicsőítése elmélyítette a szakadékot közte és az arisztokrácia között. Dictator Perpetuussá nevezték ki, ami egész életre szóló dictatori címet jelentett. Ez a titulus a Caesar arcképét ábrázoló érméken is megjelent, ami őt minden római felett állóvá helyezte. Néhányan „Rex”-nek (király) nevezték őt, de Caesar visszautasította ezt a titulust. Amikor Caesar a Venus templomban találkozott a szenátorok egy delegációjával, megtagadta, hogy érkezésükkor felállással köszöntse őket. Bár ez az esemény elködösül a történet különböző változatai miatt, de az teljesen világos, hogy Caesar mélyen megsértette a szenátust. Később megpróbálta kiengesztelni őket, ami enyhített a helyzeten, de a sérelem miatt az összeesküvés csírái kezdtek kibontakozni. Halálának körülményei és következményei Caesar királlyá válásától való félelem tovább folytatódott, amikor valaki diadémot helyezett el Caesar Rostrán lévő szobrán. A tribunusok - Gaius Epidius Marcellus és Lucius Caesetius Flavius - eltávolították a diadémot. Nem sokkal a diadémmal kapcsolatos eset után ugyanez a két tribunus több polgárt tartóztatott le, miután Caesart „Rex”-nek nevezték, amint Róma utcáin elhaladt. Caesar szigorúan lépett fel a támogatóit érő fenyegetések ellen. Elrendelte, hogy a letartóztatottakat engedjék el, és a két tribunust a szenátus elé állította és megfosztotta őket pozíciójuktól. Az elkövetkező Lupercalia fesztivál Róma népének tesztje volt arra nézve, akarja-e Caesart királyának. Kr. e. 44. február 15-én Caesar felült a Rostrán lévő aranyozott székére bíbor köntösben, vörös cipőben és arany babérkoszorúval a fején, Dictator Perpetuusként. A fesztivál egyik hagyománya volt a szenthatár (pomerium) körüli verseny. A verseny keretén belül Marcus Antonius a Fórumra futott, és a papok a Rostrára emelték. Antonius egy diadémet mutatott fel, és megpróbálta Caesar fejére helyezni, mondván „a nép ajánlja ezt neked általam”. A tömeg örömujjongása azonban elmaradt, ezért Caesar gyorsan elutasította a diadémot. A tömeg beleegyezésként üvöltött, de Antonius ennek ellenére ismét megpróbálta a diadémot Caesar fejére helyezni. Miután a tömeg még ekkor sem hallatta beleegyező rivalgását, Caesar felállt székéből, és azt mondta: „Nem leszek Róma királya. Iuppiter a rómaiak egyetlen királya.” A tömeg egy emberként éljenezte Caesar döntését. Caesar még egy hadjáratot tervezett Daciába és utána Parthiába. A parthiai hadjárat jelentős vagyonnal kecsegtette Rómát, valamint azt az életszínvonalat biztosította volna, amelyet Crassus 9 évvel azelőtt veszített el. Egy régi legenda szerint Parthiát csak király hódíthatja meg, ezért a szenátus felhatalmazta Caesart, hogy koronát viseljen bárhol a birodalom területén. Caesar úgy tervezte, hogy Kr. e. 44 áprilisában indul, ezért az erősödő titkos ellenzéknek gyorsan kellett cselekednie. Az ellenzék, amely többnyire azokból szerveződött akiknek Caesar megbocsátott, tudta, hogy egyetlen esélye Rómát Caesartól megszabadítani, ha nem hagyják őt Parthiába indulni. A római szenátus hagyományosan a Curia Hostiliában gyűlt össze, amely átépítés alatt állt egy tűzvész miatt, amely egy évvel korábban elpusztította. Ezért Caesar a Theatrum Pompeiumba hívta össze a szenátust március idusán (Kr. e. 44. március 15.). Pár nappal előtte egy jós azt mondta Caesarnak, óvakodjon március idusától. Ahogy a szenátus összegyűlt, Caesart megtámadta a szenátorok egy csoportja, akik magukat Liberatoresnek nevezték, tettüket azzal alapozták, hogy zsarnokölésnek nevezték azt, nem gyilkosságnak, és a köztársaság zsarnoktól való megszabadításának. A gyilkosok – akik a gyilkosság után bezárkóztak Iuppiter templomába – között volt Gaius Trebonius, Decimus Junius Brutus, Marcus Iunius Brutus és Caius Cassius Longinus; Caesar annak idején személyesen kegyelmezett meg későbbi gyilkosainak, valamint segítette őket karrierjükben. Brutus távoli rokona volt Caesarnak, aki bizalmas jóbarátjának tekintette, és egyik örökösévé tette őt. Bizonyos feltevések szerint Brutus Caesar törvénytelen fia volt, mivel Caesarnak viszonya volt Brutus anyjával, Servilia Caepionisszal, de Caesar csupán 15 éves volt, amikor Brutus született. Caesar 23 (mások szerint 35) szúrást szenvedett el, és ironikus módon Pompeius szobrának lábánál esett el. Egyes feljegyzések szerint Caesar Pompeiushoz fohászkodott halála előtt. Utolsó szavait különböző módon jegyezték fel: και συ τεκνον; (Kai sü, teknon?) (görög., „Te is fiam?” Suetonius szerint) Tu quoque, Brute, fili mi! (Lat., „Te is fiam, Brutus!” – Suetonius görög feljegyzésének egy modern latin fordítása) Et tu mi fili, Brute? (Lat., „te is fiam, Brutus?” – Shakespeare Julius Caesar művéből) Egyes feltevések szerint nagyon irigy volt Nagy Sándorra, mert azt gondolta, hogy Nagy Sándor sokkal fiatalabb korában nagyobb birodalomra tett szert. Egy elmélet szerint Caesar tudott az ellene szervezett összeesküvésről, és állítólag még a testőrét is elküldte, hogy az összeesküvők megölhessék. Ezt a döntést Caesar epilepsziájának tulajdonítják. Ezen elmélet támogatói azt állítják, hogy Caesar szándékosan ölette meg magát a szenátussal, hogy megmentse magát az egyre gyakrabban jelentkező rohamok miatti megaláztatástól, és biztosítsa hagyatékát. Bár Caesar meggyilkolása kedvező körülményeket teremtett örököse, Octavianus hatalomra emelkedéséhez, nincsenek hiteles bizonyítékok erre a feltevésre. Caesar családja Első felesége Lucius Cornelius Cinna leánya, Cornelia Cinnilla Második felesége Pompeia Sulla Harmadik felesége Calpurnia Pisonis Julia Caesaris Cornelia Cinnillától XV. Ptolemaios Caesar ( Caesarion , görögösen Kaiszarion ) VII. Kleopátrától , aki egyiptomi fáraó lett. Fogadott fia Caius Octavianus (vér szerinti unokaöccse), aki Augustus néven Róma első császára lett. Fiú unokája, Iulia Caesaris és Pompeius fia, pár napos korában meghalt VII. Kleopátra Servilia Caepionis , Brutus anyja Művei A gall háborúról és a polgárháborúról Caesar íróként is jelentős a római történelemben. Reánk maradt két történeti munkája a 7 könyvből álló De bello Gallico (Feljegyzések a gall háborúról, kiadta Kr. e. 51-ben) és a 3 könyves De bello civili (Feljegyzések a polgárháborúról, írta Kr. e. 45/44-ben). Ezekben saját hadi tetteit írja le egyszerű stílusban és tárgyilagos hangnemben. Elektronikus elérésük: Commentarii de bello Gallico Commentarii de bello civili Magyar fordítások: Iulius Caesar feljegyzései , Magyar Helikon, Budapest, 1974. Fordította: Szepessy Tibor, Ürögdi György Caesar C. Julius minden munkái. 1., A' gallus háborúról , Római classicusok magyar fordításokban (3). Magyar Királyi Egyetem, Buda, 1839 Egyéb művei Caesart, mint szónokot kortársai nagyra becsülték, beszédeinek azonban csak töredékei maradtak fenn, ahogy költészeti alkotásai sem. Töredékek ismertek a gall háborúr alatt megírt De analogia című nyelvészeti munkájából. Elveszett a Cicerónak Catót magasztaló iratával szemben írt Duo Anticatonese, melyben az ifjabb Catót nevetségessé igyekezett tenni. Ugyanakkor néhány levele fennmaradt a Cicero-féle levélgyüjteményben. Emlékiratainak folytatása a De bello Gallico libri VIII., a De bello Alexandrino, a De bello Africano, és a De bello Hispaniensi. Az első kettőt általában A. Hirtiusnak, a harmadikat némelyek C. Asinius Polliónak tulajdonítják. A bellum Hispaniense szerzőjéről viszont találgatások sincsenek. Magyar fordítások: Caesar C. Julius minden munkái. 2., A' polgári, alexandriai, africai és hispaniai háborúkról , Római classicusok magyar fordításokban (4). Magyar Királyi Egyetem, Buda, 1840 Caesar utolsó hadjáratai. Ford. Hoffmann Zsuzsanna. Szeged, Szukits Kiadó, 1999. Ludgate Ludgate a City of Londont körülvevő városfal (London Wall) legnyugatibb kapuja volt. Nevének eredete Geoffrey of Monmouth Historia Regum Britanniae című munkájában azt állítja, hogy Ludgate-et Lud brit király építtette I. e. 66-ban. Valószínűbb azonban, hogy az eredeti név a "Flood" vagy "Fleet Gate" lehetett, vagy a "ludgeat" (hátsó kapu) szóból származik. Története London megerősítésekor a rómaiak utat építettek nyugat felé a Temze északi partja mentén. Az út áthaladt a később Lud Gate nevet viselő kapu alatt, mely kevéssel a Fleet folyó átkelőhelye fölött állt. A kapu helyét ma a Ludgate Hill északi oldalán található emléktábla őrzi. Először 1215-ben újították fel, majd 1260-ban III. Henrik angol király parancsára többek között Lud király képével díszítették fel. A szobrok fejét bálványimádás miatt VI. Eduárd uralkodása idején levágták, de a katolikus I. Mária elrendelt visszahelyezésüket. 1378-ban a kapu feletti termekben börtönt alakítottak ki, azon három épület egyike lett, amelyek a Ludgate Börtön számára biztosítottak helyet. A fegyházba főleg a kisebb vétkek elkövetői kerültek, mint például az adósok. 1419-re nyilvánvalóvá vált, hogy Ludgate börtöne túl kényelmes, és ezért a rabok sokkal inkább maradnak itt, mint fizetik ki tartozásaikat. A helyzetet úgy próbálták megoldani, hogy a hírhedt Newgate börtönbe szállították át az elítélteket, de az olyan túlzsúfolt és egészségtelen volt, hogy vissza kellett hozni őket. 1463-ban a Ludgate börtönt kibővítették. A munkálatok Agnes Foster nevéhez fűződnek, aki Sir Stephen Foster, London főpolgármesterének özvegye volt. A legenda szerint Foster maga is a börtönben raboskodott, míg az asszony ki nem szabadította, majd később összeházasodtak. Agnes Foster azt is elrendelte, hogy a raboknak ne kelljen fizetni a szállásért, és friss ivóvízellátásuk legyen. 1586-ban a kapu ismét felújításon esett át, ezúttal I. Erzsébetnek köszönhetően. A keleti oldalára ekkor helyezték el Lud király és fiai szobrát, a nyugati oldalán pedig a királynő szobra kapott helyet. Az alkotások ma a Fleet Streeten található Szent Dunstan-templomot díszítik. Ludgate az 1666-os nagy londoni tűzvész során megsemmisült, ám később helyrehozták, végső lebontására 1760-ban került sor. A börtön azonban tovább működött, 1795-ben szállították el a rabokat, és a 19. században szűnt meg végleg. Karcag vasútállomás Karcag vasútállomás egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútállomás, Karcag településen, melyet a MÁV üzemeltet. Épülete 1880-ban épült romantikus stílusban. 1988-ban és 2017-ben is felújították, utóbbi alkalommal a homlokzati díszeket más hasonló korú épületek és korabeli fényképek alapján állították helyre. Kicserélték a nyílászárókat és modernizálták a belső tereket is. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Karcag–Tiszafüred-vasútvonal Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Karcag-Vásártér megállóhely Püspökladány vasútállomás Kisújszállás vasútállomás Un-Break My Heart: The Remix Collection A Un-Break My Heart: The Remix Collection Toni Braxton amerikai énekesnő nyolcadik albuma és első remixalbuma. 2005-ben jelent meg. Címét Toni legsikeresebb daláról, az Un-Break My Heartról kapta. Tíz remix szerepel rajta, melyeket Hex Hector, David Morales, Frankie Knuckles, Peter Rauhofer, Junior Vasquez és mások készítettek. Számlista Intro – 1:18 Un-Break My Heart (Soul Hex Anthem Vocal) – 5:51 Spanish Guitar (HQ2 Club Mix) – 7:48 You’re Makin’ Me High (David Morales Classic Mix) – 8:17 I Don’t Want To (Frankie Knuckles Franktified Club Mix) – 7:32 Hit the Freeway (HQ2 Club Mix) – 4:25 He Wasn’t Man Enough (Peter Rauhofer NYC Club Mix) – 6:38 He Wasn’t Man Enough (Junior Vasquez Marathon Mix) – 3:45 Maybe (HQ2/Dynamix NYC Club Mix) – 4:20 Un-Break My Heart (Frankie Knuckles Franktidrama Club Mix) – 8:28 Spanish Guitar (Joe Claussell Main Mix) – 6:21 Heidolsheim Heidolsheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 500 fő (2015). Heidolsheim Hessenheim, Mussig, Ohnenheim és Sélestat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Spizaetus A Spizaetus a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 10 faj tartozik: Cassin-vitézsas (Spizaetus africanus) celebeszi vitézsas (Spizaetus lanceolatus) díszes vitézsas (Spizaetus ornatus) fekete vitézsas (Spizaetus tyrannus) főkötős vitézsas (Spizaetus cirrhatus) Fülöp-szigeteki vitézsas (Spizaetus philippensis) gyászos vitézsas (Spizaetus alboniger) hegyi vitézsas (Spizaetus nipalensis) jávai vitézsas (Spizaetus bartelsi) szumátrai vitézsas (Spizaetus nanus) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Nagy Csaba (operatőr) Nagy Csaba (Gyergyóremete, 1944. augusztus 8.) magyar operatőr. Életpályája A Képző és Iparművészeti gimnázium fotó-szakán végzett 1962-ben, majd ugyanebben az évben pályázat útján került a Pannónia Filmstúdióba segédoperatőrnek. Ebben a minőségében Neményi Mária operatőr mellé osztották be, aki később a felesége lett. 1966-tól már önálló operatőrként dolgozott a Gusztáv-sorozatban. Ez az előrelépés munkája elismerését jelentette. Operatőrnek lenni a színvonalra sokat adó Pannónia Filmstúdióban, amely a hetvenes évektől erőteljes fejlődésnek indult, nagy állóképességet és minőségi munkát követelt. Az operatőri karrier az volt, ha az illető maradhatott és igényt tartottak a munkájára. Kezdetben bérmunkákban, s különböző magyar és külföldi sorozatokban dolgozott (Peti, Mézga család, La Fontaine-mesék, Cantinflas-show). Hosszú filmekben operatőr, vagy társoperatőr volt: a korai időszakban a Hugó, a vízilóban, majd a János vitézben, később a Macskafogóban. A műteremrendszer kialakításakor a legsikeresebb II-es műteremben dolgozott, 1994-es nyugdíjazásáig. Filmográfia Doktor Gusztáv (1966) Gusztáv jobban tudja (1966) Öt perc gyilkosság (1966) Ne ingereld az egeret (1967) Nyelvlecke (1967) Tendenciar (1967) A mozi (1968) A Mézga család különös kalandjai (rajzfilmsorozat) (1968-1969) Sós lötty (1969) Szvit (1969) Várakozni jó (1969) Díszlépés (1970) Feleségképzés anno 1904 (1970) Rügyfakadás (1971) Mézga Aladár különös kalandjai (rajzfilmsorozat) (1972) János vitéz (1973) Hé, Te! (1976) Egér a Marson (1976) Vakáción a Mézga család (rajzfilmsorozat) (1978) Habfürdő (egész estés rajzfilm) (1979) közeműködéseként Pumukli kalandjai (1982-1989) Macskafogó (egész estés rajzfilm) (1986) Albert mondja… a természet jobban tudja (1995) (20275) 1998 FR41 A (20275) 1998 FR41 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 20-án. Breuilaufa Breuilaufa település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 137 fő (2015). Breuilaufa Berneuil, Chamboret és Vaulry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Magnetostrikció A magnetostrikció vagy magnetosztrikció, más néven Joule-effektus a ferromágneses anyagok mágneses igénybevétel hatására létrejövő rugalmas alakváltozása. A jelenséget először 1842-ben a James Joule figyelte meg egy nikkel anyagú mintán. A magnetostrikció során létrejövő súrlódási veszteségek következtében hő keletkezik. A jelenséget a magnetostrikciós együtthatóval (L) jellemezzük, ami a hossz relatív változás, miközben a mágnesezés a nulláról a telítésig növekszik. Hidegen hengerelt lemezeknél hőkezelés után B = 1,5 T mágneses indukció mellett a nyúlás relatív értéke hengerelés irányában 10−6, arra merőlegesen pedig 10−5 körüli. Azok az anyagok, melyekben létrejöhet magnetostrikció, tulajdonképpen képesek a mágneses energiát mozgási energiává alakítani, vagy fordítva. Így a jelenség kihasználásával különböző működtetők, beavatkozók és érzékelők készíthetők. Az egyik ilyen gyakorlati alkalmazása az ultrahangkeltés. Általában kötegelt Ni-lemezeket használnak, melyek belsejében lévő tekercsekre váltakozóáramot kapcsolnak. A váltakozó áram frekvenciája a létrehozni kívánt ultrahang frekvenciájától függ. A tekercsek által létrehozott változó mágneses térben a magnetostrikció következtében a lemezek gyors alakváltozása hozza létre az ultrahangot. Ez a jelenség felelős a transzformátorok illetve nagy teljesítményű villamos berendezések közelében hallható búgásért is. Nattenheim Nattenheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Vulgáris latin A vulgáris latin (latinul sermo vulgaris, azaz „köznyelv”) hagyományos értelemben a Római Birodalom lakossága által a birodalom utolsó évszázadaiban használt – és feltehetően egészen a 6. századig viszonylag egységes – latin köznyelv változatainak (dialektusainak és szociolektusainak) összességét jelenti. Mára kissé elavult kifejezés, ugyanis sokáig úgy gondolták, mintha a latin és a vulgáris latin között valamiféle szakadás lenne, vagyis mintha két nyelv élne egymás mellett. Valójában azonban nem erről van szó: a latin nyelv, mint az élő nyelvek általában, szüntelenül változott a nép ajkán, mígnem területileg elkülönült dialektusokra bomlott, amelyekből több százados fejlődés eredményeképpen kialakultak az újlatin nyelvek. A vulgáris latin megjelölést így az összehasonlító nyelvészetben az újlatin nyelvek alapjára való hivatkozásként használják. Történeti áttekintés A latin kezdetben egy igen kis területen beszélt nyelvváltozat volt Itáliában, olyan nagy fontosságú és magasabb kultúrát közvetítő nyelvek mellett, mint például a nem indoeurópai eredetű etruszk, vagy a görög. Máig érthetetlen, hogyan terjedhetett el a későbbiekben oly nagy mértékben, hiszen fordítva is történhetett volna: ha nevezetesen az etruszk válik Itália kultúrnyelvévé, akkor nagy valószínűséggel ma nem is beszélhetnénk újlatin nyelvekről. Amikor az ókori Róma felülkerekedett és meghódította először Itália többi részét, a római katonák által beszélt latin már akkor mutatott különféle szubsztrátum hatásokat (indoeurópai: kelta, oszk-umber, görög; illetve nem indoeurópai: etruszk, rhaetiai stb.). E hatásoknak köszönhető például az észak-itáliai, valamint az összes nyugati nyelvjárásban a szóközi egyszerű zöngétlen zárhangok /p, t, k/ zöngésülése [b, d, g], majd sok nyelvjárásban elgyengülése, illetve eltűnése. Mivel a latin ily módon a valóságban beszélt, élő nyelv volt, amely – mint minden nyelv – folyamatosan fejlődött, nem beszélhetünk úgy egy vulgáris latinról, mint a latintól eltérő nyelvről, hiszen a vulgáris latin volt maga a latin. Ugyanakkor egy fogalom nem utalhat egy dologra és egyidőben annak az ellenkezőjére, következésképpen a vulgáris latin, mint egységes nyelv, soha nem létezett. A folyamat éppen ellenkezőleg zajlott le. Róma terjeszkedése és a Mediterráneum meghódítása után szükségessé vált egy egységes, a közigazgatásban, a provinciák közötti kommunikációban és kultúra közvetítésében nélkülözhetetlen irodalmi nyelv kimunkálása, vagyis egy mesterséges nyelvi állapot létrehozása a nyelv szabályozásával, sztenderdizálásával: ennek eredménye az a klasszikus latin, amelyet ma csak latinként említünk. A beszélt latin persze eközben folyamatosan fejlődött, regionális változatokra bomlott. A Római Birodalom széthullása után és a germán (gót), arab hódítások folytán a közös irodalmi nyelv hatása egyre csökkent, a római provinciák közötti kommunikáció megszakadásával és az analfabetizmus növekedésével pedig az egyes latin nyelvjárások közötti különbségek kiéleződtek. A „barbár népek” (germánok, arabok) hódításaival azonban idővel kialakult egy törekvés az irodalmi latin, mint a művelt nyelv visszaállítására, azonban ezt már a nép nem értette: a hivatalos szövegeket le kellett fordítani az – azelőtt írásban nem létező, csak a mindennapi érintkezésben használt – élő latin nyelvjárásra. Ennek eredményeként születtek meg fokozatosan azok az iratok, amelyeket ma az újlatin nyelvek első emlékeinek nevezünk. Amennyiben viszont ragaszkodunk a hagyományos „vulgáris latin” megnevezéshez, mivel ez – a fentebb leírtak alapján – a mindenkor beszélt latin nyelvváltozatokra utal, valójában ma is „vulgáris latinul” beszélnek az olaszok, a spanyolok, a franciák, stb. A vulgáris latin jellemzői A kései latin mind hangtanában, mind alak- és mondattanában különbözött a klasszikus nyelvhasználattól. A főbb közös jellemzőket az alábbiakban ismertetjük. Hangtan A magánhangzóknál a hangsúly hatására eltűnt a hosszú–rövid fonológiai szembenállás: a mennyiségi (kvantitatív) megkülönböztetést minőségi (kvalitatív) váltotta fel. Az eredeti rövid magánhangzók (melyeket nyíltabban is ejtettek) a hangsúly hatására megnyúltak, és nyíltságuk vált megkülönböztetővé (majd ezek hangsúlyos helyzetben sok helyütt kettőshangzókká alakultak), míg az eredetileg hosszú (és zártabban ejtett) magánhangzók hangsúlytalan helyzetben lerövidültek, hangsúlyos helyzetben pedig zártságuk került előtérbe. A hosszúság ezért elvesztette eredeti fonológiai szerepét, és csupán a hangsúly másodlagos kísérőjelenségévé vált. Az eredeti kettőshangzók (ae, au, oe) is egyszerű magánhangzókká alakultak (lásd az alábbi táblázatot). A köznyelvben már bizonyos szóvégi mássalhangzókat nem ejtettek (-m, -t, és gyakran az -s), amelyeknek olykor megkülönböztető szerepük volt a névszó- és igeragozásban: többek között ezzel magyarázható a névszóragozás erőteljes leegyszerűsödése. Ezen kívül a legjellemzőbb vulgáris latin sajátosság a /k/ és /g/ hangok palatalizációja a /ke, ki/ és /ge, gi/ szótagokban, amelyeket valószínűleg már a klasszikus korban jésítve ejtettek – [kʲe, kʲi] és [gʲe, gʲi] – később már palatális [c]- és [�]-ként valósultak meg (magyar ty és gy), a középkorban pedig a keleti latinságban [�] és [�] (magyar cs és dzs), nyugaton pedig [� > s] és [� > �] (magyar sz és zs) hangokká alakultak. A magánhangzók közötti egyszerű s-t a klasszikus nyelvvel ellentétben [z]-nek, az ss-t [s]-nek ejtették. Szintén közös vulgáris latin sajátosság a -ct-, -pt-, -x- és egyéb „művelt” mássalhangzókapcsolatok leegyszerűsödése, illetve átalakulása: a nyelvjárások többségében a zárhang komponens valamilyen változást szenvedett: az olaszban hasonult a második elemhez, így hosszú mássalhangzók keletkeztek, míg a legnyugatibb nyelvjárásokban palatalizálódott és teljesen új hang keletkezett, vagy eltűnt. A klasszikus korszakban az eredetileg mindig [ti]-nek hangzó ti+magángangzó csoportot a vulgáris latinban félhangzós [�i-]-ként (magyar ci-) ejtették, majd a nyugati nyelvjárásokban, már újlatin fejleményként, réshanggá vált [si-]. A névszóragozás leegyszerűsödése A klasszikus latin névszóragozás redukciója két fő okra vezethető vissza. Az egyik, amint már említettük, a szóvégi mássalhangzók lekopása, amelyek a legtöbbször az esetragokat jelölték, illetve szintén ehhez kapcsolódik a hosszú–rövid magánhangzó szembenállás eltűnése, amely szintén megkülönböztethetett bizonyos eseteket (lásd a táblázatot). Ez a hangtani jellegű változás mindazonáltal még nem indokolja az esetrendszer teljes, már az újlatin nyelvekre jellemző eltűnését, hiszen ugyanúgy érintette az igeragozást is, amely viszont mégsem tűnt el, sőt, még összetettebbé vált a születő újlatin nyelvekben. A másik okot tehát a mondattanban kell keresni. A latin szavakat ugyanis általában elöljárószóval használták a mondatokban, a névszóragozással együttesen (amely eleve bonyolult és sokszor következetlen volt), vagyis az elöljárószó és névszó kapcsolata már önmagában kifejezte a jelentésviszonyokat. Következésképpen a névszóragozás lassan szükségtelenné vált, és bőven beérte a szám és a nyelvtani nem megkülönböztetésével. Az esetrendszer leegyszerűsödése, amint a táblázatból jól látható, az eredeti esetek teljes összekeveredését is eredményezte, s ennek következtében, mivel a szavak legtöbbször nem alanyesetben, hanem tárgyesetben fordultak elő a szövegkörnyezetekben, ez lett a szavak általánosan használt formája, egyben a kialakuló újlatin nyelvek szókincsébe kerülésének alapvető módja, bár természetesen voltak kivételek, főleg a művelt átvételek miatt. A névszoragozás redukciójához tartozik szintén a semlegesnem eltűnése a legtöbb nyelvjárásban, egyedül a román nyelv, valamint maradványait a névmásrendszerben a spanyol nyelv őrizte meg. Az eredeti semlegesnemű alakok olykor a hím-, máskor a nőnembe olvadtak bele, de jellemzően hímneműekké váltak. A többes szám képzési módjai A többes szám képzésében szintén kétfelé oszlott a kései latinság: míg nyugaton a tárgyesetű alakok -s-szel képzett többes száma terjedt el, addig a keleti latinság az alanyesetű o és a tövű többes számot vitte tovább. Bár ez utóbbi tekintetében megoszlanak a nyelvészek nézetei. Egyesek úgy vélik, hogy eredetileg mindehol -s-szel képezték a többes számot a vulgáris latinban változatokban, csak mivel a keleti latinságban eltűnt a szóvégi -s, más megoldást kellett keresni: s ezt váltotta fel az alanyesetű többes szám. Mások szerint maga az -i, -e többes számú képzési mód is az -es-ből származik, azonban ez a feltételezés hangtanilag nehezen igazolható. A mutatónévmások határozott névelő jellegű használata A klasszikus latin nyelvhasználatban nem létezett a határozott névelő. A beszélt változatokban azonban a középkorra, az eredetileg „az” jelentésű ille, illa, illud; illos, illas mutatónévmás mindinkább elvesztette valódi névmásfunkcióját, és határozott névelőként kezték el használni. Későbbi, már újlatin fejlemények nyomán e névmások különböző alakváltozásokat, rövidüléseket szenvedtek, s így alakultak ki az újlatin nyelvek határozott névelői. Az igeragozási rendszer A vulgáris latinban az igeragozási rendszer átalakult ugyan, de nem szenvedett lényeges változásokat a névszóragozáshoz képest. A négy igeragozási csoport (-áre, -ére, ´-ere és -íre) megmaradt, bár később néhány újlatin nyelvben (spanyol, portugál és szárd háromra redukálódott (a második és harmadik igeragozás között eleve csak a hangsúlyban volt különbség). A passzív igeragozás eltűnt, helyét a visszaható névmások, illetve igei körülíró szerkezetek váltották fel (például a latin amatur alaknak a vulgáris latinban est amatu felel meg). Az esse (létige) és az habere („neki van”) igékkel képzett körülíró szerkezetek használata általános volt, később – már újlatin fejleményként – ebből alakultak ki az összetett igeidők (pl. habeo caballu comparatu „vásároltam egy lovat” → az olaszban ho comprato un cavallo, a spanyolban he comprado un caballo, a románban am cumparat un cal, stb.; vagy comparare habeo caballu „vásárolni fogok egy lovat” → az olaszban comprerò un cavallo, a spanyolban compraré un caballo, stb.). Az igei személyragok a vulgáris latinban nem voltak egységesek; képzésükben alapvetően a keleti és a nyugati latinság között voltak különbségek. Az alábbi táblázat a cantare „énekelni” ige vulgáris latin ragozását probálja bemutatni (bizonyos alakok csak feltételezettek). A szórend A klasszikus latinban a szórend teljesen szabad volt, általában a mondat végén álló igével. A névszóragozás ugyanis egyértelműen meghatározta a különböző jelentésviszonyokat. A vulgáris latinban viszont a leegyszerűsödött esetrendszer már nem volt képes ellátni eredeti funkcióját, így szórend kötöttebbé vált: az alany–állítmány–tárgy sorrend volt a jellemző. Példák vulgáris latin nyelvhasználatra Az alábbi tréfás mondat a latin nyelv három különböző korszakának nyelvhasználatát szemlélteti: 1) aranykori (klasszikus), 2) 'köznyelvi '(vulgáris), 3) kései köznyelvi latinsággal, valamint 4) magyar fordításban: A következő szöveg már egy kései, a 844-ből származó földbirtoklási szerződés kivonata Hispania területéről. A szövegből jól kivehetők egyes szavak, amelyek már az óspanyol nyelvállapothoz állnak közelebb: Tiszakécske Tiszakécske egy város Bács-Kiskun megyében, a Tiszakécskei járás székhelye a Tisza partján. Megközelíthetőség Vonattal a MÁV 145-ös számú Szolnok–Kecskemét-vasútvonalán érhető el. A vasútállomás Újbög és Kerekdomb között található. Címere A címer alakja álló pajzs, melyet hullámos ezüst színű pólya oszt két részre. A felső zöld mezőben kétlábon jobb felé ágaskodó villásfarkú arany oroszlán található, amely jobb mancsában vágásra emelt kézfejvédős görbe kardot, bal mancsában lefelé fordított hegyű nyílvesszőt tart. A kék pajzstalpon egymás fölött ellentétes irányban két ezüst hal úszik. (A címerben az oroszlán és a halak a régi kécskei pecsétek motívumai a történelmi örökséget idézik. A hullámos pólya a Tiszát jelképezi.) A Tisza Tiszakécske kiemelkedő turisztikai-, idegenforgalmi vonzástényezője a Tisza. A települést 22,5 km hosszan határolja a folyó. A partot galériaerdők szegélyezik, melyek a Közép-Tiszai Tájvédelmi körzet részei. Számos védett növény- és állatfaj talál itt menedéket magának. Története A régészeti eredmények alapján Tiszakécske területén már közel másfélezer évvel ezelőtt lakott település nyomai találhatók. A település növekedése és faluvá szerveződése az ezt követő időszakban (a 11., 12., 13. század) indul meg. A tatárjárás idején a lakosság számbeli növekedése meggyorsult. A Vatikán irattárában őrzött egyházi tizedjegyzék tesz először említést a faluról Cechke írásmóddal, 1332-ben. A lassú növekedésnek induló falu a török uralom alatt gyakorlatilag elpusztult. A 17. században a Rákóczi szabadságharc leverése után a nagyabonyi közbirtokosság kapta meg a területet. Ők Nógrád és Hont vármegyékből zömmel katolikus vallású családokat telepítettek a faluba. Az új telepesek lakóhelye a régi Kécske nagyobb kiterjedésű elhagyott része lett (Újkécske), ahol a földet „taksások” művelték. A betelepítést követően a régi kécskeiek etnikai, vagyoni, vallási viszonyainak eltérő volta alapján a jövevényektől elkülönültek és elnevezték magukat ókécskeieknek. Valójában ezzel elkezdődött a falu lakosságának lakóhelyi (Ókécske és Újkécske), etnikai (szlovákok és magyarok), gazdasági (taksások és telkes jobbágyok), vallási (református és katolikus) elkülönülése. Így a régi egységes település kettészakadt, amit az 1867-es törvény közigazgatásilag is szentesített. 1887-ben készült el a település határán húzódó vasútvonal. Újkécske fejlődésének kedvezett, hogy a törvényhatósági kövesutak (Szolnok, Kiskunfélegyháza, Nagykőrös) Újkécskén keresztül vezettek. A századfordulótól kezdve töretlenül fejlődött a település a két világháborúig, ahol közel 500-an haltak meg. 1950-ben egyesült a két település Tiszakécske néven. 1956-ban a városközpontban egy magyar vadászrepülő a békésen tüntető tömeg közé lőtt, ami 17 ember életét követelte. 1986-ban a település városi rangot kapott. Ez után egy dinamikus fejlődés vette kezdetét, mely az 1990-es évek elejéig tartott. A dinamikus fejlődésnek köszönhetően a településen az általános iskolák mellett gimnázium és szakiskola is helyet kapott. Tiszakécske napjainkban is fejlődik. Népesség A település népességének változása: A következő táblázatban láthatjuk miként változott a város népességszáma 1960 óta: 2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főként cigány) nemzetiségűnek vallotta magát. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,2%-a magyarnak, 1,1% cigánynak, 0,8% németnek, 0,2% románnak mondta magát (12,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 44,8%, református 10,7%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 17,2% (25,7% nem nyilatkozott). Tisza-parti Termálfürdő A Tiszához közel található a létesítmény, mely 2001-től felújított, kibővített szolgáltatásokkal várja az idelátogató vendégeket. A nátrium-hidrogénkarbonátos hévíz, amely jelentős metakovasavat és fluoridot tartalmaz, 1344 m mélyről 52 fokon feltörő gyógyvíz, számos panasz enyhítésére megfelelő. A gyógyvíz reumatikus, ízületi, mozgásszervi megbetegedésekre, műtétek utáni rehabilitációkra, nőgyógyászati problémák gyógyítására alkalmas.A fürdő télen és nyáron várja a vendégeket. A városhoz tartozó Kerekdombon (a központtól kb. 5 km-re délnyugatra) szintén található termálfürdő. Nevezetességei Tiszakécskei Gyermekvasút Római katolikus templom Református templom Neogótikus stílusú református templom Ókécskei Művelődési ház Számos jellegzetes szecessziós lakóház található itt. Szent István -lovasszobor Országzászló, emlékmű és kopjafa az 1956-os sortűz helyszínén Körforgó Népzene Népzenei hagyományokat őriz a Dűvő Citerazenekar (2015 előtt: Kék Nefelejcs Citerazenekar; anno 1996), a Tubarózsa Citerazenekar (2009) és a Boróka Citerazenekar. A népzene kedvelőinek lehetőségük nyílik a Tisza-Folk Alapítvány által rendezett népzenei táborba jelentkezni, amely 1 héten keresztül tart érdekes programokkal ének, zenetanulással várja a jelentkezőket. A népzene mellett nagyon fontos szerepet játszik a hagyományok őrzésében a "Nagy-Tisza Néptánccsoport" (2009), akik színvonalas táncaikkal öregbítik városunk hírnevét szerte az országban és a környező országokban egyaránt.[forrás?] Híres tiszakécskeiek Gyerekkorában Ókécskén élt Szabolcska Mihály költő. A városban él Böszörményi Gyula író és Buda Ferenc költő. Testvérvárosok Lübbecke , Németország Gyimesfelsőlok , Székelyföld Vaassen, Hollandia [forrás?] Gelucourt Gelucourt település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 224 fő (2015). Gelucourt Assenoncourt, Azoudange, Bourdonnay, Donnelay, Guéblange-lès-Dieuze, Lindre-Basse, Maizières-lès-Vic és Tarquimpol községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Pont-de-Buis Gare de Pont-de-Buis vasútállomás Franciaországban, Pont-de-Buis-lès-Quimerch településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Savenay–Landerneau-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Châteaulin-Embranchement (Gare de Savenay, Savenay–Landerneau-vasútvonal) Gare de Dirinon - Loperhet (Gare de Landerneau, Savenay–Landerneau-vasútvonal) Aprey Aprey település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 192 fő (2015). Aprey Flagey, Perrogney-les-Fontaines, Villiers-lès-Aprey, Auberive és Aujeurres községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Prosenik Gubaševski Prosenik Gubaševski falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Zabokhoz tartozik. Fekvése Zágrábtól 26 km-re északra, községközpontjától 3 km-re északnyugatra horvát Zagorje és a megye déli részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 170, 1910-ben 315 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. 2001-ben 175 lakosa volt. A zöld sugár A zöld sugár Jules Verne kevéssé ismert regénye. A könyvben Belső-Hebridák középső részét járják be hősei, az író rendre be is mutatja a terület történelmét, földrajzát és érdekes látnivalóit. Történet A Zöld sugarat, e ritka természeti jelenséget szeretnék meglátni a regény skót hősei. Pontosabban Helena Campbell jelenti ki őt nevelő testvér nagybátyjainak, Samuel és Sebastian Melvillnek, hogy addig nem megy hozzá az testvérek által kiszemelt férfihoz, a tudós Aristobulus Ursiclos-hoz, amíg nem látta a Zöld sugarat, amelyről épp a Morning Post cikkében olvasott. A Zöld sugár akkor észlelhető, amikor a nap alábukik a tenger vagy óceán mögé, de csak tiszta, pára, felhő mentes időben. A testvérek Campbellel és a házvezetésüket ellátó Partridge házaspárral útra kellnek Gare-Loch melletti kastélyukból kocsival mennek Helensburghba, onnan vonattal Glasgowba, majd a Columbia gőzössel Oban felé hajóztak. A Crinan-csatornán való áthaladáshoz át kellett szállniuk a Columbiáról a kisebb Linnet gőzösre, a csatorna túl végén a Glengarry gőzösre szállva folytathatták útjukat. Az út nem eseménytelen. Amikor épp lenyugodni készült a nap és remény nyílt a Zöld sugár megpillantására, Helena észrevett egy hullámokkal küzdő kis halászhajót, amelyet beszívni készült a corryvrekani örvény. Követelésére sikerrel mentik meg a rossz helyre tévedt csónakot. A mentés miatt először nem láthatták meg a Zöld sugarat. Obanba megérkezve kiderül, hogy a férjnek kiszemelt Aristobulus Ursiclos is a városban tartózkodik. A nagybácsik és Helena is összetalálkozik vele. Ursiclost Verne ellenszenves okos-tojásként alkotta meg, mindent tudományos alapon néz, magyaráz, mindent mindenkinél jobban tud. Természetesen a Zöld sugárban sem a szépséget látja, hanem fizikai jelenséget, ahogy a tengert is „élenynek és könenynek vegyi összeköttetése két és fél százalék konyhasóval“ tartja. Nem csoda, hogy a romantikus Helena egyre inkább kerülni kezdte Ursiclost. A csodás Obanból azonban több sziget és félsziget is takarja a naplemente pontját, ezért a társaság elutazást fontolgat, ám a fogadós maradásra bírja őket, mondván másfél óra kocsiútra van egy megfelelő kilátópont. Helena kedvét a felhős időjárás tovább rontja, napokon át esély sincs a Zöld sugár meglátására. És eljön a tiszta égbolt napja, a társaság kihajtat a szirtfokra, ám az utolsó pillanatban egy arra haldó kis hajó kéményfüstje épp a naplementét megzavarva száll fel. A hajó fedélzetén Aristobulus Ursiclos. A tartós rosszkedvhez további borús napok társulnak. Unalmukat elűzendő croqueteznek, Helena egyik ütésére a golyó szerencsétlen módon túlszalad a kijelölt területen, és tönkretesz egy festőállványt is. A festő Oliver Sinclair, a corryvrekani örvényből kimentett férfi. A következő tiszta égboltos naplementébe egy apró vitorláshajóval Aristobulus Ursiclos siklik be, ezzel a két nagybácsi jóindulatát is elveszíti. A testvérek Helenánál lassabban ébrednek rá, hogy ki is az igazi férj jelölt. Siclair javaslatára elhagyják Obant, Jona szigetére utaznak. Terv szerint Ursiclos nélkül, de nincs hibátlan terv. A szigeten eltöltött közel egy hét után az időjárás a kedvükre valóra fordul, ám az utolsó pillanatban egy lövés füstje miatt mégsem látják meg a Zöld sugarat. Aristobulus Ursiclos madárra vadászott. Másnap Helena javaslatára Staffa szigetére hajóznak át szigorúan Ursiclos nélkül. A lakatlan Staffa Fingal-barlangjáról ismert, az utazók is felkeresik. A jó időre várva lassan telnek a napok, de Helena és Oliver remekül érzi magát egymás társaságában. Egyik nap a lány szokásos hosszú sétájára indul az apró szigeten, amire vihar csap le. Mindannyian aggódnak, Sinclair fejébe veszi, hogy a lány a barlangban ragadt, amit a vihar-dagály eláraszt. Oda rohan és valóban, meghallja a lány segélykiáltásait. A nagybácsik minden észérve ellenére behatolt a barlangba, megtalálja a lányt, akivel egy belső, száraz résbe húzódik vissza. Egész éjszaka küzdenek az életükért, a megérkező apály és a csillapodó vihar egy szerencsés pillanatában sikerül kijutniuk. És másnap naplementekor megláthatták volna a Zöld sugarat, de „a fiatalok tekintete találkozott és mindketten elmerültek egy és ugyanazon szemlélődésbe.“ Szereplők Helena Campbell, aki a Zöld sugarat szeretné meglátni, mielőtt férjhez megy, ezzel okozva a könyv cselekményét, Samuel (Sam) Melvill, Helena nagybátyja, Sib testvére, gazdag skót család sarja, 61 éves, Sébastian (Sib) Melvill, l Helena nagybátyja, Sam testvére, gazdag skót család sarja, 61 éves, Bess Partridge, házvezetőnő, Partridge, a Melvillek szolgálója, Olivier Sinclair, festő, világutazó, Aristobulus Ursiclos, tudós, csodabogár Mikó András Mikó András (Budapest, 1922. június 30. – Budapest, 1998. december 17.) rendező, főiskolai tanár. Életútja Nádasdy Kálmán és Oláh Gusztáv tanítványa volt. 1946-ban került az Operaházhoz, ahol Otto Klemperer asszisztense, majd ügyelő és segédrendező lett. 1949-től rendező, 1963-1987 között pedig az Operaház főrendezője volt. 1950-től a Zeneakadémián színészmesterséget és -rendezést tanított. Rövid ideig (1951-52) az Operettszínházban is rendezett. Háromszor (1966,1968 és 1975) a Burgenlandi Ünnepi Heteken rendezett. A Szegedi Szabadtéri Játékok felújítása óta szinte minden évadban rendezett. Vendégszerepelt Európa számos színpadán. Számos kortárs magyar operát vitt színre: Kádár Kata, Az ajtón kívül, Együtt és egyedül, Vérnász, Hamlet, Bűn és bűnhődés, Mózes. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 152. Díjai Liszt Ferenc-díj (1963) Érdemes művész (1967) Kossuth-díj (1975) Kiváló művész (1987) Szebasztei Szent Péter Szebasztei Szent Péter (Kappadókiai Kaiszareia, 340 körül – Szebaszte, 391. március 26.) szentként tisztelt ókori örmény püspök. Nagy Szent Vazul testvéreként született, és mint az örményországi Szebaszte püspöke működött életében. Halála után szentként kezdték el tisztelni, ünnepét az egyház január 9. napján üli meg. Forrás Szentek élete az év minden napjára , szerk. Schütz Antal , Szent István Társulat, Budapest (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztveː Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7, 35. o. Heustreu Heustreu település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1157 fő (1987. május 25.). Mohaállatok A mohaállatok (Bryozoa) az állatvilág, azon belül az ősszájúak egyik törzse. Régebbi rendszerekben összevonva szerepeltek a csöves tapogatósokkal (Phoronoidea) és a pörgekarúakkal (Brachiopoda) tapogatókoszorúsok törzse (Tentaculata) név alatt. Az újabb kladisztikus, genetikai alapú rendszerek ezt a három osztályt külön törzseknek tekintik. Mintegy 8000 recens faj tartozik ide, de kövületekből ennek sokszorosát ismerjük. Általában tengervízben élnek, csak kb. 50 faj édesvízi — ezen belül Magyarországon tíz fajuk él. Evolúciójuk A mohaállatok az ordovíciumban jelentek meg. Legkorábbi alakjaik még nem ismerhetők fel, mivel előfutáraik nem maguk választották ki házuk anyagát, hanem a környező szervetlen anyagokat építették be — ezért csőszerű tokjaikat nehéz megkülönböztetni a csőférgek házaitól. A kambriumból még csak „gyanús” leletek vannak, de az ordovíciumban már fontos zátonyalkotókká váltak. A devonban szerepük alárendelt volt, a karbon időszakban azonban újra felfutottak, és a permre ismét zátonyképzővé váltak. A perm–triász határon másodszor is megritkultak; szerepük a triászban és jurában alárendelt maradt. A krétában aztán néhány nemük annyira elterjedt, hogy a Membranipora és Lunulites maradványai fontos szint- és fáciesjelzők. A harmadidőszakban gyakoriak maradtak. Élőhelyük Legtöbbjük sósvízi. A hőmérsékletre nem érzékenyek, de hidegebb vizekben nem szaporodnak olyan jól, mint a trópusokon. Ez a mélységi elterjedésüket is befolyásolja: bár 6000 méter mélységben is megélnek, de jellemzően sekélytengeriek, sőt, több földtörténeti korban zátonylakók és zátonyalkotók voltak. 300 méter körül már ritkulnak, 500 méter alatt ritkák. Elsősorban a mésziszapos tengerfeneket kedvelik, így leleteik is általában meszes kőzetekből, mészkőből, mészmárgából kerülnek elő, ritkán slírből. Egyedek és telepeik Többnyire telepesek; egy-egy telepben rengeteg egyed él együtt. Az aktív helyváltoztató mozgásra többnyire képtelenek, szilárdan lenőnek az aljzatra. Egyes primitív alakjaiknak nincs háza; ezek az aljzatba ássák magukat vagy összetapasztott homokból építenek „házat”. A telep egyedeit zooidoknak, illetve polipoknak nevezzük, a vázat zoeciumnak, a teljes telep a zoarium. A néhány milliméteres egyedek telepei jelenleg 30 cm körüli méretre nőhetnek, fosszilis telepből 60 cm-es is ismert. Minden egyednek van tokja, amiben a polip lakik. A polip a tok nyílásán dughatja ki tapogatókoszorúját. Egyes fajoknál a toknak fedője is van. A tok fala két rétegű: a belső egyesíti az ektodermát , a mezodermát és a hozzájuk járuló izomréteget, a külső lehet hártyaszerű és hajlékony, kitinszerű vagy kocsonyás. Egyesekbe mész is rakódhat; az ilyen tok merev és kemény. A polip morfológiailag két részből áll: a test elülső része mozgatható, hátsó fele mindig a házban marad. Az elülső rész a tapogatókoszorú, a hátsó a bélcsatorna, közöttük az izmolt tapogatóhüvely. A tapogatókoszorún van a szájnyílás és a végbélnyílás is, emiatt az emésztőrendszer U alakú. Minden egyed hímnős. Egyes tengeri fajoknál a telepben munkamegosztás alakult ki: egyesek (avicularia egyedek) a védekezésre módosultak, mások a táplálkozásra, megint mások (ovicella egyedek) ivadékgondozásra, migint mások (vibracularia egyedek) a víz áramoltatására. Az aviculariáknak se ivarszerveik nincsenek, se emésztőrendszerük, az egész egyed gyakorlatilag egy csőr és az azt mozgató izmok; fő feladatuk az élősködők megtelepedésének megakadályozása. A munkamegosztás nélküli telepek homomorfak, a munkamegosztásosak polimorfak. Kültakarójuk Egyrétegű hengerhám, a tapogatókon csillós. Ezen át lélegeznek; elkülönült légzőrendszerük nincs. Izomzatuk A izomréteg belül, az ektoderma alatt van. Egyes izmokkal bújnak ki a tokból, illetve húzódnak oda vissza, mások a tapogatókat mozgatják. Táplálkozásuk, anyagcseréjük A szájnyílás a tapogatóhüvely alján foglal helyet, a végbélnyílás pedig a tapogatókoszorún kívül. A szájnyílásnak gyakran fedője is van. A bélcsatornát kötőszöveti szalagok rögzítik a belső réteghez. A bél és a testfal közötti másodlagos testüreg egészen a tapogatók belsejéig hatol. Az ezt kitöltő folyadék látja el a vér feladatát: ebben jutnak az egyes sejtekhez a megemésztett tápanyagok. Kiválasztórendszerük nincs. A sejtekben kiválasztott salakanyagok a külvilágba távoznak, tehát kiválasztásuk diffúz. Idegrendszerük Idegrendszerük központja egyetlen, a bélcsatorna kanyarulatában, a nyelőcső mellett elhelyezkedő idegdúc. Belőle egy, a nyelőcsövet körbefogó ideggyűrű indul a bélhez, a tapogatókhoz és a testfalhoz kapcsolódó idegekkel. Egyedfejlődésük, szaporodásuk Mind hímnősek. A tengeriek fejlődése átalakulásos, az édesvízi fajoké közvetlen. A tengeriek lárvája a trochophora, aminek több fajtája van. Ivartalanul bimbózással szaporodnak. Rendszerezésük Két osztályuknak mintegy 5000 recens faja ismeret. Szájfedősök osztálya (Phylactolaemata) Mind édesvíziek. Mint nevük is mutatja, szájnyílásuk fedővel zárható (nem tévesztendő össze a tokfedővel). Telepük egyedeinek testüregei közlekednek egymással. Tokfalukban nem rakódik le mész. Négy családjuk van. Hazánkban gyakori az ágbogas mohaállat (Fredericella sultana), de él még a kérgező mohaállat (Plumatella repens) és a kocsonyás mohaállat (Lophopus crystallinus) is. Szájfedő nélküliek osztálya (Gymnolaemata) Igen kevés kivétellel tengeriek. Szájfedőjük nincs. Gyakori a munkamegosztás. Tokjuk lehet meszes, testüregeik elkülönültek vagy közlekednek. 6 családjuk van. Nálunk is él a télibimbós mohaállat. A Földközi-tengerben is él a magános, telepet nem alkotó sétáló mohaállat (Monobryozoon ambulans). Fosszilis rendszerük A fosszíliák csak bizonyos szilárd vázelemek alapján különíthetők el, ezért rendszerezésük eltér a recens fajokétól. A szájfedő alakjára utalva általában a Ctenostomata („fésűsszájú mohaállatok”) és Cyclostomata („körszájú mohaállatok”) csoportjait különítik el. Már a devonban megjelentek a Trepostomata („ferdeszájú mohaállatok”) és a Cryptostomata („rejtett szájú mohaállatok”) rendjei is. A ferdeszájúak egyedeinek házai összenőttek, a rejtettszájúak tokjának nyílása pedig egy előkamrába vezet, így igazi szájnyílásuk kívülről nem látható. Bee Gees Best (Polydor) Az Bee Gees Best című lemez a Bee Gees dalainak a Polydor kiadó válogatáslemeze, túlnyomórészt a Bee Gees First és a Horizontal nagylemezről. Az album dalai Massachusetts (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:28 And The Sun Will Shine (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:35 Cucumber Castle (Barry és Robin Gibb) – 2:05 Really and Sincerely (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:30 In My Own Time (Barry és Robin Gibb) – 2:15 Craise Finton Kirk (Barry és Robin Gibb) – 2:20 Horizontal (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:34 Words (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:18 Turn of the Century (Barry és Robin Gibb) – 2:21 I Close My Eyes (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:22 Red Chair Fed Away (Barry és Robin Gibb) – 2:17 With the Sun in My Eyes (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:40 Every Christian Lion Hearted Man… (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:41 World (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:14 Fizikai Szemle A Fizikai Szemle az Eötvös Loránd Fizikai Társulat havonta megjelenő fizikai folyóirata. 1950-ben indult, eleinte változó periodicitással jelent meg, a 10. évfolyam, 1960 óta havonként. Támogatói A szakfolyóirat közreadását támogatja a Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztálya, a Magyar Biofizikai Társaság és az Oktatási Minisztérium. Szerkesztői Korábban hosszabb ideig, egészen haláláig Marx György volt a főszerkesztője. Legutóbbi főszerkesztői Berényi Dénes, Németh Judit, Szatmáry Zoltán. Jogi elődjei A Magyar Tudományos Akadémia által 1882-ben elindított Mathematikai és Természettudományi Értesítő és az 1891-ben Eötvös Loránd által alapított Matematikai és Physikai Lapok (1892–1943). A Fizikai Szemle 1996/12. tematikus száma Fizikus útikönyv, amelyben a szerzők fizikusok emlékeit őrző helyeket mutatnak be (Szombathely, Celldömölk, Hegyhátsál, Kám) Megjelent a Fizikus útikönyv 2000 is a 2000/12. tematikus számként. Porosz ezüstgaras A porosz ezüstgaras (németül: preußische Silbergroschen) egy 12 pfennig értékű porosz váltópénz volt, harminc ért egy porosz tallért. 1821 és 1873 között verték 222‰-es ezüstből, egy érme tömege 2,19 gramm volt. Előlapján a porosz uralkodó arcképe, hátlapján az értékjelzés, a verési évszám és a verdejegy látható. Fél, 1842 után pedig 2½ ezüstgaras értékű pénzeket is vertek. Átváltási arányok 1857 (azaz a bécsi pénzverési egyezmény előtt: 1 porosz ezüstgaras = 12 porosz pfennig 1 porosz tallér = 30 porosz ezüstgaras = 360 porosz pfennig 1 kölni márka (233,856 gramm) színezüst = 14 porosz tallér = 420 porosz ezüstgaras = 5040 porosz pfennig Az 1957 után a bécsi pénzverési egyezmény értelmében bevezetett egyleti tallér tömegében alig tért el a porosz tallértól, így az átváltási arányok az ezüstgaras esetében nem változtak: 1 porosz ezüstgaras = 12 porosz pfennig 1 egyleti tallér = 30 porosz ezüstgaras = 360 porosz pfennig 1 metrikus font (500 gramm) színezüst = 30 egyleti tallér = 900 porosz ezüstgaras = 10 800 porosz pfennig A német egység megvalósulása egységes pénznem bevezetését is maga után vonta: az új német aranymárka-pfennig decimális pénzrendszert 1 egyleti tallér = 3 német aranymárka értékben vezették be 1873-ban, így az átszámítási arányok a következők voltak: 1 egyleti tallér = 3 német aranymárka = 300 német pfennig 1 porosz ezüstgaras = 10 német pfennig 1 porosz pfennig = 5/6 német pfennig A garas a legutóbbi időkig (az euró bevezetéséig) megmaradt a tízpfenniges hétköznapi nevének. Olykor a XVI-XVII. században vert osztrák háromkrajcárosokat is hívták ezüstgarasnak. Forrás Münzen Lexikon Az uralkodónő Az Uralkodónő egy amerikai történelmi fikciós romantikus televíziós sorozat, mely I. Mária skót királynő korai hőstetteivel foglalkozik. A Stephanie SenGupta és Laurie McCarthy által létrehozott és 2013. október 17-én a The CW csatornán bemutatott sorozat 2017. június 16-án, négy szezont követően ért véget. A főbb szerepekben észak-.amerikai, ausztrál és brit színészek szerepeltek. A sorozat áttekintése A történelmi inspirációjú, de számos kitalált eseményt és személyt felvonultató sorozat I. Mária skót királynő korai tetteit veszi sorra. Az első évad 1557-ben indul, mikor Mária a francia udvar lakója, és arra vár, hogy elvegye II. Ferenc francia király, akivel hatéves korában eljegyezték. Máriának meg kell küzdenie a folyamatosan változó politikákkal és hatalmi játékokkal, s ezen felül problémákat jelent Ferenccel való rügyező kapcsolatuk és az, hogy gyengéd érzelmeket mutat feléje Ferenc törvénytelen féltestvére, Bash. Ferenc édesanyja, Medici Katalin titokban megpróbálja megakadályozni a házasságot, mert Nostradamus bizalmas előrejelzése szerint a házasság Ferenc halálát okozza. A sorozat nyomon követi Mária szolgálóinak, Kennának, Aylee-nek, Lolának és Greernek a sorsait, akik saját maguknak keresnek párt a francia udvarban. Eközben Máriának is több szerelmével ismerkedhetünk meg a történet során. A harmadik évadban megjelenik I. Erzsébet angol királynő uralkodása is. Erzsébet királynő, ki féltve őrzi trónját, mindent elkövetne unokatestvére, Mária bukásáért, és mindent megadna titkos szerelméért, aki házas. Ugyancsak a 3-dik évadban el kell búcsúznunk Ferenctől, ki igazából fülbetegségben halt meg, de a film kedvéért, hogy a jóslat beteljesüljön, Máriáért hal meg. A negyedik évad Mária uralkodásáról szól. Sok régi szereplő már nem szerepel benne. Sokakat ugyancsak a film kedvéért vettek ki, mint pl. Mária udvarhölgyeit. A valódi életben pedig kiderül, hogy Mária mind az 5 udvarhölgyével visszatér Skóciába, míg a filmben csak egy kíséri vissza, Greer. Greer, mint a valóságban, úgy a filmben is elkíséri egész életén át. Düren Düren település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 90 244 fő (2015. december 31.). Düren Inden, Niederzier, Langerwehe, Hürtgenwald, Kreuzau, Nörvenich és Merzenich községekkel határos. Ismert szülöttjei Peter Gustav Lejeune Dirichlet (1805–1859) matematikus Rudolf Schoeller (1902–1958) svájci autóversenyző Georg Stollenwerk (1930–2014) labdarúgó, edző Leo Wilden (1936–) labdarúgó Karl-Heinz Schnellinger (1939–) labdarúgó Harald Konopka (1952–) labdarúgó Harald Schumacher (1954–) labdarúgó Sven Schaffrath (1984–) labdarúgó Abdenour Amachaibou (1987–) német-marokkói labdarúgó Deniz Naki (1989–) kurd-német labdarúgó Wilson Kamavuaka (1990–) német-kongói demokratikus köztársasági labdarúgó Népesség A település népességének változása: Kékfarkú A kékfarkú (Tarsiger cyanurus), a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Európa északi részén Észtországban és Finnországban, valamint Ázsiában Bhután, Kína, India, Japán, Kazahsztán, Dél-Korea, Mongólia, Nepál, Pakisztán és Thaiföld területén honos. Magyarországi előfordulását első ízben 2010 októberében sikerült bizonyítani, a Tömördi Madárvártán fogtak be és gyűrűztek egy fiatal példányt (még abban a hónapban észlelték a faj egy példányának előfordulását Salgótarján és Szalonna területén is). Alfajai Tarsiger cyanurus cyanurus Tarsiger cyanurus pacificus Tarsiger cyanurus pallidior Tarsiger rufilatus (Szinonimák Tarsiger cyanurus rufilatus ) Megjelenése Testhossza 14 centiméter. A nemek különböznek. Szaporodása Fészekalja 3-5 tojásból áll. Radiológiai fegyver A radiológiai fegyver olyan eszköz, melynek célja az ellenség sugárzással való támadása, vagy az ellenség életterének, ivóvíz és táplálékforrásainak sugárzással való tönkretétele. A gyakorlatban az úgynevezett piszkos bomba jellegű fegyvereket sorolják e kategóriába. E fegyverek hagyományos (kémiai) robbanóanyagot használnának sugárzó anyag (pl. atomerőművek fűtőanyaga) szétszórására. Az egyes államok és hadseregeik nem rendszeresítenek ilyen fegyvereket, hiszen ennek használata maradandóan lakhatatlanná tenné az érintett területet, és politikailag is elfogadhatatlan volna. Politológusok attól tartanak, hogy e fegyvertípus vonzó lehet terrorista szervezetek számára, melyek ugyan nem képesek nukleáris fegyvert készíteni vagy megszerezni, de egy-egy piszkos bomba bevetésével egész nagyvárosokat tehetnének lakhatatlanná. A piszkos bombákat potenciális pusztító erejük miatt tömegpusztító fegyvernek tekintik. John Adair (szenátor) John Adair (Chester megye, 1757. január 9. – Harrodsburg, 1840. május 19.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kentucky, 1805–1806). Ő volt Kentucky állam nyolcadik kormányzója, az államot mind az Egyesült Államok képviselőházában mind a szenátusban képviselte. Törpe mandula A törpe mandula (Prunus tenella) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó 0.5-1 méter magas cserjefaj. Kelet-Szibériától Nyugat-Ázsián keresztül Alsó-Ausztriáig terjedt el. Dísznövényként máshol is ültetik. Jellemzők Vékony, felálló hosszú hajtásain a lombfakadással egyidőben fejlődnek a virágai. A levelek hosszúkás-lándzsásak, 2.5–6 cm hosszúak, nyélbe keskenyedők. A szirmok hosszúkásak, élénk rózsaszínűek, bimbós állapotban pirosak. Termése ehető, 2 centiméteres egymagvú csontár, amelyet sűrű, molyhos burok fed. Gyökérsarjak útján vegetatívan könnyen szaporodik, ezért helyenként több tíz méter hosszú, kefesűrű állományt is képes létrehozni. Magjainak elfogyasztása mérgezési tüneteket okozhat. Lombfakadás előtt, március-áprilisban virágzik. Élőhely Löszfalak, pusztafüves lejtők, pusztai cserjések, tölgyesek szegélye. A dombvidéki övben, száraz, lombos cserjésekben, szőlőhegyeken, lágyszárúakban gazdag szárazgyepekben él. Kelet-Szibériától Magyarországig elterjedt, Alsó-Ausztriában is előfordul. Marvin Marvin, a „paranoid android”, Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című sci-fi sorozatának robot főszereplője. Neve Douglas Adams szerint „Marvin neve az Andrew Marshallból származik. Ő is egy komikus író, és pont így néz ki.” A Galaxis útikalauz korai változatában a robotot még Marshallnak hívták, majd a rádiójáték készítése során nevezték át Marvinra. Egyrészt azért, hogy ne okozhasson sértődést az író részéről, másrészt hogy ne származzon probléma a kiejtés miatti félreértésekből, ugyanis a Marshall név kiejtése hasonlít a martial (magyarul: hadi, harcias, katonás) szó kiejtésére. Adams azt is elismerte, hogy Marvin a világirodalom depressziós szereplői közé tartozik, mint Milne Micimackójában Füles, vagy mint Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában Jacques. Sőt, időnként maga Adams is. Szerepe Marvin a Szíriusz Kibernetikai Társaság által fejlesztett Valódi Egyedi Személyiséggel ellátott robotok egyik prototípusa. Míg a társaság egyes fejlesztései, például az Arany Szív űrhajó ajtói „vidám és napsütötte természettel van megáldva”, Marvin mindig lehangolt és szomorú személyiséget kapott, aki „bolygónyi méretű agya” ellenére csupán egyszerű feladatokkal van megbízva. Amikor a krikettiek kimentették a Squornshellus Zéta mocsaraiból, agyát rákötötték hadi komputerük intelligenciamagjára. Marvin koordinálta a teljes bolygó harci stratégiáját, közben háromszor megoldotta a világ összes főbb matematikai, fizikai, kémiai, biológiai, szociológiai, filozófiai, etimológiai, meteorológiai és pszichológiai problémáját. Megformálása Marvin testét a televíziós sorozatban David Learner, a film változatban Warwick Davis mozgatta. Hangját az előbbiben Stephen Moore, a filmben Alan Rickman adta. Külseje eltérő a sorozatban, a filmben, illetve a regényborítókon is. Marvin a kultúrában Stephen Moore készített két Marvin-kislemezt két-két számmal, Marvin és Double B-side címmel, de egyik sem került be a UK TOP 40-es listára. A Marvin legjobb brit listás helyezése csak az 52. volt, Marvin a virginmedia.com egy felmérésében minden idők 18. legjobb robotja lett, ahol mögé került Optimus Prime (Transformers) és C-3PO (Csillagok háborúja) is. 1997-ben a brit Radiohead nevű együttes Marvin után adta egyik dalának a Paranoid Android címet. 960-as évek Századok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek – 960-as évek – 970-es évek – 980-as évek – 990-es évek – 1000-es évek – 1010-es évek Évek: 960 961 962 963 964 965 966 967 968 969 Események A Kazár királyságot megtámadja és legyőzi a Kijevi Rusz ( 965 ) Tang Sun Cheung Tang Sun Cheung (Kaulung, 1921. szeptember 29. –) hongkongi nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Hongkongi labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1963-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1964-ben búcsúzott. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra a AFC JB bíróként alkalmazta. Szakmai sikerek 1975-ben a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. Montmeyran Montmeyran település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 2866 fő (2015). Montmeyran La Baume-Cornillane, Beaumont-lès-Valence, Étoile-sur-Rhône, Montéléger, Montoison, Montvendre, Ourches és Upie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Farkas Lujza (színművész) Farkas Lujza (Rimaszombat, 1818. június 21. – Budapest, 1893. október 28.) színésznő, Szathmáry Dániel, később Laczkóczky Ferdinánd férje. Életútja Farkas János és Fodor Klára színészek lánya. Apja korán elhunyt. 1821-ben, háromévesen már kisebb szerepekben feltűnt. Horváth József lett először a gyámja, majd Fejér Károly vidéki igazgató vette gyámság alá. Horváth Alojzia néven lépett színpadra. Játszott Veszprémben, Pesten, Szabadkán és Pozsonyban. 1828-ban fellépettt Pesten a Beleznay-kertben játszott, majd 1833-ban Kilényi Dávid társulatában elsőrendű drámai szende volt. 1834-ben kötött házasságot Szathmáry Dániellel, ezután Szathmáryné néven lépett színpadra. 1842-1844-ben Győrött játszott, 1844. május 17-én Szigeti Józseffel együtt került a Nemzeti Színházhoz. Alakított naivákat, később hősnőket, majd anyákat. 1848 márciusában ő is szavalta a Nemzeti dalt és vitte a nemzeti zászlót Pest utcáin. Forradalmi szerepvállalása miatt bujdosni kényszerült. 1851-ben került Kolozsvárra második férjéhez, Laczkóczy Ferdinándhoz. Ezután vidéken játszott Havi Mihály, Szabó József és Gócs Ede társulatában. 1857-től 1891-es nyugdíjba menetelélig a Nemzeti Színházban játszott. 1891. január 31-én Szigligeti Mama című darabjában lépett fel utoljára. Laborfalvi Róza és Prielle Kornélia feltűnése után ráeszmélt, hogy érdemes az anyaszínésznők szerepkörére váltania. 1890-ben a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagja lett 1500 forint évi tiszteletdíjjal. Komikai tehetségét Szigligeti fedezte fel. Autodidakta művész volt, nem tudott írni sem. Széchenyi István az ő játékát látva elismerte, hogy a magyarban van színjátszó tehetség. 1893-ban hunyt el, Császár Imre mondott felette búcsúbeszédet. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, síremlékét 1895. október 28-án leplezték le, az avató beszédet Festetich Andor gróf mondta. Fontosabb szerepei Adrienne Lecouvreur (Scribe–Legouvé) Griseldis (Halm) Deborah (Mosenthal) Marlborough hercegnő (Scribe: Egy pohár víz) Fadette (Birch-Pfeiffer: Tücsök) Dajka (Shakespeare: Rómeó és Júlia) Pernelle asszony (Molière: Tartuffe) Marcellina (Beaumarchais: Figaró házassága) címszerep (Szigligeti: Mama) Brazovicsné (Jókai: Aranyember) Millerné (Schiller: Ármány és szerelem) Fruzsina (Molière: A fösvény) Működési adatai 1824–1825: Székesfehérvár, Veszprém, Pest, Balatonfüred, Pozsony; 1828: Beleznay-kert; 1830: Kolozsvár?; 1833: Kilényi Dávid; 1833: Buda-Pesti társulat; 1852: Havi Mihály–Szabó József és Kacsvinszky János; 1854: Brassó környéke; 1855–56: Csabay–Laczkóczy–Fejér–Gócs társulat. San Martín de la Virgen de Moncayo San Martín de la Virgen de Moncayo község Spanyolországban, Zaragoza tartományban. San Martín de la Virgen de Moncayo Tarazona és Lituénigo községekkel határos. Lakosainak száma 287 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Leleszi prépostság Lelesz ma a történelmi Zemplén vármegye északi, trianon által Szlovákiához csatolt Bodrogközi területén fekvő ősi település. Nevét már egy 1252-ben kelt oklevél is Leles alakban említette. A községen kívül; egy magas fennsíkon áll a leleszi prépostság régi várszerű kolostorépülete, mely hatalmas tömegével és tornyával már messzíről szembetűnik. Ősi templomának fehér tornya és a mellette álló várkastély (kolostorépület) századok viharainak nyomát őrzi. Története A leleszi prépostság-ot még III. Béla (1172–1196) idejében 1188 táján Boleszló váci püspök alapította: "Lelez birtokot és összes javait a szabad jobbágyaikkal együtt a Szent Kereszt egyházának és abban a premontrei rend címe alatt az Isten fejér öltözékében szolgáló kanonokoknak adományozta". Boleszló a prépostságnak egyúttal hatalmas birtokokat is ajándékozott Zemplén és Szabolcs vármegyékben. Leleszhez tartozott Királyhelmec, Nagykapos, Polyán, Chernő, Kiskapos, Sislóc, Lakart, Trask, Viszoha, Szalóka, Vajdácska, Kanyár, valamint Batt és Agárd egy része is. E birtokokat még Boleszló kapta keresztapai ajándékul II. Béla királytól 1132-ben. Később (1180-ban), váci püspökként, vallási alapítványul rendelte és ezzel megalapította a leleszi konvent századokra terjedő uralmát Zemplén vármegyében. Boleszló alapítványát 1214-ben II. András király is megerősítette, majd 1334-ben Károly Róbert király, 1342-ben és 1364-ben I. Lajos, 1406-ban pedig Zsigmond király és 1486-ban Mátyás király is. A konvent vagyona az idők folyamán egyre nőtt, fölkeltve az irigységet is, amely fondorkodásaival annyira vitte, hogy Imre király Boleszló püspök adományát megsemmisítette, később azonban egy királyi rendeletben ezt is visszavonta. A leleszi apátság a 13. századtól 1567-ig hiteleshely is volt, ahonnan számos fontos oklevelet kelteztek. A tatárjárás nem kímélte meg a leleszi prépostságot sem. 1241-ben a tatárok ezt is feldúlták és kifosztották. A konvent fölött kegyúri jogot adományozott több király is kegyeltjeinek, így első kegyurai Micz (Mics?) bán utódai voltak, a 15. században pedig leleszi birtokosokként említik az Azary, Csontos, a Farkas, Harkányi, Korcsvai, Lesznai, Nagymihályi, Eödönffi, Pelejtei, Ráskai, Szeretvai és Zbugyai családokat is, majd a 16. század második esztendejében a kegyúri jog gyakorlásában találjuk a Pálóczi családot is. A mohácsi vész után a leleszi konvent sokat szenvedett az ellenkirályok viszálykodásaitól is, melynek tagjai János király pártján álltak és így alkalmat adtak a Ferdinánd-pártiaknak arra, hogy Leleszt 1527-ben megrohanják és kifosszák. 1533-ban aztán a kolostort várszerűen megerősítették; erős kőfallal vették körül. Később, 1557-ben, azonban Perényi Gábor mégis 3 évre elfoglalta, ahonnan aztán Telekessy űzte ki. Ebben az időben azonban a leleszi konvent már hanyatlásnak indult, szerzetesei kivándoroltak, vagy elhaltak, és 1567-re már teljesen elárvult a leleszi uradalom, ezért a prémontreiek távozása után a világi egyház kapta meg. Mivel a törökök elleni háborúk alatt a prémontreiek rendházai nagy összegekkel segítették a királyokat, 1697-ben ismét visszahelyezték a prémontrei rendet régi jogaiba és Lelesz birtokába, később pedig 1710-ben egy királyi rendelet a prépostkinevezés jogát is a rend kiváltságaihoz fűzte, így királyi kinevezés helyett maga a konvent választotta ezután a fejét. II. Rákóczi Ferenc pedig a konvent irattárát is Munkács várába vitette, ez időben sok becses okiratot ágyúfojtásra használtak fel; Bercsényi Miklós mentette meg az okiratok nagy részét, ezeket nevezik "Bercsényi-iratok" -nak a káptalan levéltárában. 1787-ben II. József rendelete eltörölte a rendet is, ekkor a leleszi híres levéltárat Budára vitték. Ott volt egészen 1802-ig, amikor a rendet ismét visszaállították és a levéltára is visszakerült Leleszre, majd a 20. század elején a leleszi birtok már a jászói prépostsághoz tartozott. Evan Rachel Wood Evan Rachel Wood (Raleigh, Észak-Karolina, USA, 1987. szeptember 7. –) amerikai színésznő. Élete Evan Rachel Wood 1987. szeptember 7-én született Raleigh városában, Észak-Karolina államban Sara Lynn Moore színésznő, rendező és színi oktató, valamint Ira David Wood III színész, énekes, színházigazgató és darabíró gyermekeként. 1996-ban szülei elváltak. Karrierje 1994-ben kezdődött, amikor az American Gothic című sorozatban szerepelt. 1996-ban, szülei válása után édesanyjával Los Angelesbe költöztek. Itt első szerepe a Profiler című drámában volt, majd állandó szerepet kapott Jessie Sammler karakteréven a Még egyszer és újra című sorozatban 1999-ben. Első mozis szerepe az 1998-as Digging to China című filmben volt, ahol Kevin Bacon-nel valamint Mary Stuart Masterson-nal játszhatott együtt. Következő szerepe az 1998-as Griffin Dunne által rendezett Átkozott boszorkák'-ban volt Sandra Bullock és Nicole Kidman oldalán. 2002-ben a Blair Treu által rendezett Ajkamon lakat című filmben tűnt fel. Még ugyan ebben az évben szerepelt az Andrew Niccol rendezésével készült S1m0ne-ben, amiben Al Pacino is szerepelt. 2003-ban a Nikki Reed és Catherine Hardwicke által 6 nap alatt megírt Tizenhárom című filmben megkapta az egyik főszerepet. Következő szerepe Cate Blanchett és Tommy Lee Jones oldalán a Ron Howard rendezte Az eltűntek című filmben volt. 2005-ben szerepet kapott az Apátlan anyátlanok-ban Kevin Costner és Joan Allen oldalán. Következő filmjét, a Kés, villa, olló-t (2006) Golden Globe-díjra is jelölték. 2007. szeptemberében mutatták be a Kalifornia királya című filmjét. Első animációs filmje a Terra volt 2008-ban. Még ebben az évben szerepelt a Szemvillanás alatt című filmben, ahol Uma Thurman fiatalkori énjét alakította; illetve A pankrátorban is játszott. 2009-es szerepe a Woody Allen által rendezett Whatever Works-ben volt. A Bronte című filmben a címszerep, Anne Bronte, és az egyik szereplő lánya az American Pastoral című filmben. Továbbá szintén 2009 és 2011 között visszatérő szerepet kapott a True Blood - Inni és élni hagyni című sorozatban. 2013-ban a Charlie Countryman című romantikus thrillerben játszotta Gabi szerepét. 2015-ben Marianne hangját adta a Strange Magic-ben. Az HBO 2016-ban indult Westworld című sorozatában főszerepet kapott, Dolores Abernathy-t alakítja. Filmjei Barefoot (2014) A Case of You (2013) The.Necessary.Death.of.Charlie.Countryman (2013) Phantasmagoria: The Visions of Lewis Carroll (2010) American Pastoral (2009) Bronte (2009) Whatever Works (2009) A pankrátor (2008) True Blood - Inni és élni hagyni (2008) Terra (2007) Across The Universe - Csak a szerelem kell (2007) Kalifornia királya (2007) Szemvillanás alatt (2007) In Bloom (2007) Kés, villa, olló (2006) Shark Bait (2006) Apátlan anyátlanok (2005) San Fernando völgye (2005) Az eltűntek (2003) Tizenhárom (2003) S1m0ne (2002) Ajkamon lakat (2001) Angyali érintés (2000) Még egyszer és újra (1999-2002) Átkozott boszorkák (1998) Digging to China (1998) Profiler (1998-1999) American Gothic (1995-1996) Sorozatai Westworld (2016-); Dolores Abernathy 280 (szám) A 280 (kétszáznyolcvan) a 279 és 281 között található természetes szám. A matematikában Harshad-szám Nyolcszögszám . Tizenötszögszám . Mikó Miklós (történetíró) Bodoki Mikó Miklós (Sepsibodok, 1597. március 23. – Sepsibodok, 1668. február 18.) erdélyi magyar történetíró, földbirtokos, hivatalnok. Életútja 1618-tól Kornis Zsigmond udvarában szolgált apródként, majd 1619-ben Bethlen Gábor fejedelem mellett dolgozott titkárként. 1622-ben visszavonult háromszéki birtokára, ahol gazdasága ügyeit intézte. 1641-ben Sepsiszék alkirálybírójává választották, majd az 1649. évi erdélyi országgyűlésen is részt vett mint Sepsiszék követe. Munkássága Erdély 1597 és 1667 közötti történetét, főbb eseményeit megörökítő emlékiratát 1868-ban Orbán Balázs fedezte fel Kézdikőváron. I. Fülöp burgundi herceg I. Fülöp burgundi herceg (1346 augusztusa – 1361. november 21.) volt a Burgundi Hercegség uralkodója 1349 és 1361 között (bár nagykorúságát csak 1360-ban érte el). Burgundi Fülöp és I. Johanna auvergne-i grófnő egyetlen fia és örököse volt. Apja születése évében, nagyapja 1349-ben hunyt el, így 1350-ben örökölte a Burgundi Hercegséget, a Burgundi Palotagrófságot és az Artois-i Grófságot. Anyja révén kapta meg az Auvergne és Boulogne grófja címeket. 1361-ben, 15 éves korában elkapta a pestist és gyermektelenül halt meg. Halála után birtokai visszaszálltak rokonaira. Élete Fülöp 1346. augusztusában született Château de Rouvres kastélyba. Apja Burgundi Fülöp (1323 - 1346) V. Ottó burgundi herceg legidősebb fia volt és a hercegi cím várományosa, de fia születésével majdnem egyidőben elhunyt - egy földműves lova rúgta fejbe. Anyja I. Johanna auvergne-i grófnő, aki emellett Boulogne grófnője is volt. Fülöp 1349-ben örökölte az Artois-i Grófságot és a Burgundi Palotagrófságot nagyanyja, III. Johanna burgundi grófnő révén. 1350-ben, nagyapja halála után, örökölte a Burgundi Hercegséget is. Helyette anyja, mint régens kormányozta a tartományokat, akitől 1360-ban, annak halála után, örökölte az Auvergne-i Grófságot és a Boulogne Grófságokat is. Anyja halála után, 1360. október 20-án nyilvánították nagykorúvá és vált tényleges uralkodója birtokainak. Fülöp feleségének második unokatestvérét, III. Margit flamand grófnőt választották és a házassággal együtt birtokába került volna Flandria, Nevers és Rethel grófságok, az antwerpeni őrgrófság, illetve a Brabanti és a Limburgi Hercegségek. A pápa 1356-ban megadta az engedélyt a házasságra és a szertartást meg is tartották 1357. május 14-én az arrasi Saint-Vaast templomban. 1361-ben azonban Fülöp elkapta a pestist és hamarosan meghalt, mielőtt elhálhatta volna a házasságot feleségével, Margittal. Halálával mind a négy nagyszülőjének kihaltak a közvetlen leszármazottai és mivel nem volt örököse, birtokait felosztották azok között a családok között, akiktől rászálltak. A Burgundi Hercegséget II. János francia király kapta, aki II. Róbert burgundi herceg unokája és Fülöp mostohaapja volt. I. Margit artois-i grófnő, II. Johanna burgundi grófnő unokája kapta Artois-t és a burgundi palotagrófságot VII. Róbert boulogne-i gróf unokája, Boulogne-i János örökölte Auvergne-t és Boulogne. Margit, aki Artois-t és a burgundi palotagrófságot nagyanyja révén örökölte, I. Lajos flamand gróf özvegye és flamand grófné is volt. Fia, II. Lajos flamand gróf volt III. Margit flamand grófnő apja, aki Fülöp özvegye lett. Ez utóbbi Margit 1369-ben feleségül ment II. János legfiatalabb fiához, Fülöphöz, aki apjától 1363-ban megkapta a Burgundi Hercegséget. Lajos flamand gróf halálával a flamand, neversi, retheli grófságok Fülöpre és Margitra szálltak, aki második házassága révén ugyanazon birtokok felett uralkodott, mint első házasságában. A Burgundi Hercegség öröklését II. Károly navarrai király vitatta, aki szintén a Burgundi-ház leszármazottja volt és elsőszülötti jogon járt volna neki a hercegség (II. János közelebbi rokonság jogán vette birtokba). A két király között azonban Burgundi miatt nem kerül sor összetűzésre, jóllehet II. Károly beavatkozott a francia és az angol király között dúló Százéves háborúba. II. János amúgy is jobb helyzetben volt: az elhunyt herceg mostohaapja volt, felesége révén ismerte a hercegséget és a burgundi nemesség nagy része ellenséges volt II. Károllyal szemben, aki az angolokat támogatta a francia királlyal szemben. Saustrup Saustrup település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Saustrup Rügge, Scheggerott és Mohrkirch községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cetek A cetek (Cetacea) az emlősök osztályának egyik rendjét alkotják. A legújabb genetikai alapú rendszertan a ceteket a párosujjú patásokkal együtt a Cetartiodactyla nevű új rendbe sorolja. Ez azonban még nem terjedt el eléggé, ezért a ceteket továbbra is külön rendként tárgyaljuk. A cetek rendjébe tartoznak a bálnák és a delfinek, valamint a kihalt Archaeoceti („őscetek”). Mint minden emlős, a cetek is levegőt lélegeznek be, tüdejük van, meleg vérűek, utódaikat szoptatják. A cetek szárazföldi emlősöktől származnak. Az evolúció során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Alakjuk áramvonalas, a halakéhoz hasonló. Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak át, hátsó végtagjaikat elveszítették. Gyakorlatilag nincs szőrzetük. Az emlősök ügetéséből átörökölt, a gerincet függőlegesen hullámoztató mozgással úsznak, szemben a halak és hüllők oldalirányban hullámzó mozgásával. Ennek megfelelően farkúszóik is vízszintesek. A cetek nagy termetű állatok. Testhosszuk kifejlett korukban fajtól függően 1,2–29,9 m, tömegük 30–173 000 kg. Közülük kerül ki a ma élő legnagyobb állat, a kék bálna. A cetek kicsinyét olykor borjúnak nevezik. Rendszerezés A cetek rendje három alrendre osztható: Archaeoceti – A csoport a fogas- és sziláscetek differenciációjával megszűnt Sziláscetek (Mysticeti) . Nincsenek fogaik. Apró állatokkal táplálkoznak, amelyeket a szájpadlásukról lógó szarulemezek, a szilák segítségével szűrnek ki a vízből. Ebbe az alrendbe tartozik a bálnák egy része. Fogascetek (Odontoceti) . Fogaik vannak, halakkal vagy tintahalakkal táplálkoznak. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Ide tartoznak a csőröscetfélék , a nagy ámbráscet , a törpeámbráscet-félék és a delfinek . A két ma élő alrend fejlődése mintegy 34 millió éve vált külön. Mindkét alrend további családokra oszlik, összesen több mint 80 fajjal – ezek száma nem egyértelmű, mert bizonyos csoportokat egyes szakemberek önálló fajnak tekintenek, míg mások csupán alfajnak. A cetek legkorszerűbb rendszertani osztályozása a következő: Archaeoceti alrend Autoceta csoport: Sziláscetek (Mysticeti) alrendjébe az alábbi családok tartoznak: simabálnafélék (Balaenidae) szürkebálnafélék (Eschrichtiidae) barázdásbálna-félék (Balaenopteridae) törpesimabálna-félék (Neobalaenidae) Fogascetek (Odontoceti) alrendjébe az alábbi családok tartoznak: ámbráscetfélék (Physeteridae) törpe ámbráscetfélék (Kogiidae) törpe ámbráscet (Kogia breviceps) kis ámbráscet (Kogia simus) csőröscetfélék (Ziphidae) delfinfélék (Delphinidae) disznódelfin-félék (Phocoenidae) Folyamidelfinek (Platanistoidea) öregcsaládjába az alábbi családok tartoznak: Platanistidae gangeszi folyamidelfin (Platanista gangetica) indusi folyamidelfin (Platanista minor) Iniidae amazonasi folyamidelfin (Inia geoffrensis) bolíviai folyamidelfin (Inia boliviensis) Lipotidae család kínai folyamidelfin (Lipotes vexillifer) Pontoporiidae család sósvízi folyamidelfin vagy La Plata-i delfin (Pontoporia blainvillei) Squalodontoidea öregcsalád - kihalt Squalodontidae család Anatómia A cetek szervezete a vízi életmód követelményei szerint alakult át. Mellső lábaik uszonyokká alakultak. Hátsó lábaik teljesen elcsökevényesedtek, kívülről nem láthatóak. Farkuk végén a halakéhoz hasonló, de vízszintes állású farokuszony fejlődött ki. A legtöbb cetfajnak hátuszonya is van. Bőrük alatt vastag zsírréteg van, amely részben energiatartalékul, részben hőszigetelésként szolgál. Szívük más emlősökhöz hasonlóan két kamrából és két pitvarból áll. A fejük tetején levő orrnyíláson át lélegeznek. A szilásceteknek két, a fogasceteknek csak egy orrnyílásuk van. Amikor az állat a felszínre emelkedve kifújja a levegőt, a kicsapódó pára jellegzetes alakú felhője láthatóvá válik. Képesek hosszú ideig (az ámbráscet akár 120 percig) levegővétel nélkül a víz alatt maradni. Légzésük nem automatikus, emiatt csak úgy képesek aludni, hogy agyuk egyik féltekéje mindig éber állapotban marad. Életmód A cetek közül egyes fajok mikroszkopikus planktonnal táplálkoznak, mások nagy testű állatokkal táplálkozó ragadozók. Szaporodás A nőstény cetek egyszerre csak egy utódnak adnak életet, és azt hosszú ideig (egyes fajok több mint egy évig) szoptatják. Az anyaállat és utódja között erős érzelmi kapcsolat van. Az ivarérettséget a cetek általában későn, 7–10 éves korukra érik el. A hím nemi szervei a testüregen belül helyezkednek el, ami úszáskor a közegellenállást csökkenti. A legtöbb cetfajnál nem alakulnak ki állandó párok. A nőstények egy párzási időszak alatt gyakran több hímmel is párosodnak. Az újszülött állat farkával előre jön a világra, ez csökkenti a fulladás veszélyét. Az anyaállat szoptatáskor aktívan préseli ki a tejet emlőjéből. Evolúció A cetek valamennyien szárazföldi emlősök leszármazottjai. A DNS-ek összehasonlítása alapján a párosujjú patások közé tartozó vízilófélékkel (Hippopotamidae) állnak a legközelebbi rokonságban. A cetek ősei kb. 50 millió éve tértek át a vízi életmódra. A filogenetikus rendszertan a ceteket nem külön rendnek tartja, hanem a párosujjú patásokkal együtt a Cetartiodactyla nevű új rendbe sorolja. A törzsfa forrása: Kladogram: Dawkins, Richard. A legnagyobb mutatvány: Az evolúció bizonyítékai. Nyitott Könyvműhely K. (2009). ISBN 978-963-9725-81-2 Mai családok: Bernd Würsig (1988). „A sziláscetek viselkedése”. Scientific American (magyar kiadás) (6), 60. o. A cetek és az ember A cetek védelme A legtöbb nagy testű cetfaj a cetvadászat hatására ma veszélyeztetett állatnak számít. A legnagyobb veszélyben azonban élőhelyük változása miatt a folyami delfinek vannak. A delfinek által lakott folyókat legnagyobb mértékben az ember gazdasági tevékenysége, az öntözés és energiatermelés céljait szolgáló duzzasztógátak építése veszélyezteti. Így például a Kínában a Jangce folyón épülő gátak veszélyeztetik a baiji fennmaradását. Az Irrawaddy és a Mekong folyókon épülő gátak a ritka Irrawaddy-delfin kipusztulását okozhatják. Cetvadászat A nagy testű ceteket évszázadokon át vadászták olajukért, húsukért, sziláikért. Az ámbráscetet a beleiben található, illatszerek alapanyagául szolgáló ámbráért is vadászták. A 20. század közepére a vadászat miatt több cetfaj majdnem teljesen kihalt. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) 1986-os moratóriumában határozatlan időre megtiltotta a kereskedelmi célú cetvadászatot. A moratórium ellenére Norvégia, Izland, Feröer és Japán ma is folytatják a vadászatot. Szibéria, Alaszka és Kanada egyes természeti népei ugyancsak vadásznak cetekre. Halászat A delfinek életét a halászat is veszélyezteti, mert az állatok véletlenül a halászok hálóiba kerülve elpusztulhatnak. A Csendes-óceánon folytatott tonhalhalászat évente több ezer delfin életét követeli. Egyes országokban a halászok húsukért szándékosan is ejtenek el delfineket. Katonai kísérletek A haditengerészet által mélységi felderítésre használt eszközök kárt tehetnek a cetek érzékszerveiben, és pusztulásukat is okozhatják. Cetek a kultúrában Pinokkió történetében Pinokkió apját, Dzsepettót egy cet nyeli el, és hosszú ideig él ott. Cetek a Bibliában A Biblia többször is említi a ceteket. Legismertebb Jónás története, akit egy nagy hal nyelt le: Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. (…) És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra. További említések: Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? ( Jób könyve , 7.12.) Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. ( Máté evangéliuma , 12.40.) Cetek az irodalomban Douglas Adams : Galaxis útikalauz stopposoknak című regényében a delfin a "második legértelmesebb faj" a Földön (közvetlenül az egerek mögött és az emberek előtt). Egy ámbráscet is szerepel a regényben. Arthur C. Clarke : A delfinek szigete című ifjúsági regénye ugyancsak a delfinek és az emberek barátságának lehetőségeit járja körül. Herman Melville regénye, a Moby Dick egy bálnavadász és egy fehér ámbráscet harcáról szól. Robert Merle : Állati elmék című regénye a delfinek haditengerészeti alkalmazásának lehetőségére és erkölcstelenségére figyelmeztet. Szilárd Leó : A delfinek hangja Cetek a filmekben Szabadítsátok ki Willyt! Flipper Ajánlott irodalom Patrice van Eersel: Az ötödik álom (1994, 1999) Mark Carwardine: Bálnák és delfinek (1995, 2002) Adrian P. Kezele: A delfin álma (2004) Dawkins, Richard. A legnagyobb mutatvány: Az evolúció bizonyítékai. Nyitott Könyvműhely K. (2009). ISBN 978-963-9725-81-2 Bernd Würsig (1988). „A sziláscetek viselkedése”. Scientific American (magyar kiadás) (6), 60. o. Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Film Le Grand Bleu (1988) – A Nagy Kékség Atlantis (1991) Csák József (cselgáncsozó) Csák József (Budapest, 1966. november 10.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok cselgáncsozó, edző. Sportolói pályafutása 1976-tól az Újpesti Dózsa, illetve az Újpesti TE versenyzője, edzője Czinege József volt. Nevelő edzői Erdődi Miklós, majd Muszil Ferenc, Andrássy László, Horváth István. Súlycsoportja felnőtt versenyzőként a 60 kg volt, majd a súlycsoport-változtatások után 65 kg-ban versenyzett. Cselgáncsban 6 dan fokozattal rendelkezik. 1986-ban húszévesen nyert Európa-bajnokságot. Négyszer vett részt az ötkarikás játékokon: Szöulban (1988), Barcelonában (1992), Atlantában (1996) és Sydneyben (2000). Barcelonából olimpiai ezüsttel, Atlantából 5. hellyel tért vissza. 1995-ben a tokiói világbajnokságon ötödik helyen végezett. 1986-ban Európa-bajnok Belgrádban. Európa-bajnokságon 2 alkalommal a dobogó második fokára állhatott: 1991-ben és 2000-ben. 1989-ben bronzérmes. Díjai, elismerései Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1992) Az év magyar cselgáncsozója (1996, 2000) Sportvezetőként 2003-tól 2005-ig a Magyar Judoszövetség főtitkára volt. 2005-től a magyar női válogatott, majd 2008-tól India szövetségi kapitánya lett. Foulangues Foulangues település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 198 fő (2015). Foulangues Balagny-sur-Thérain, Cires-lès-Mello és Ully-Saint-Georges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az utolsó lázadó Az utolsó lázadó mini-album (EP) az Ossian zenekar 1999-ben megjelent lemeze. Az anyag a szintén 1999-ben megjelent Fémzene album felvezetése volt, és koncertfelvételeket, új dalokat, valamint felújított régi számokat egyaránt tartalmaz. Az új keltezésű dalok közül az EP címadó dala a Fémzene albumon is szerepel, azonban a Halálvadász csak ezen a kiadványon. A három újra rögzített régi dalból az Akció és a Legyen rock korábban csak az Ossian 1986-os demókazettáján volt hallható, az 1988-as első albumról ismert Hé, Te! felújításában pedig néhány ismert hazai rockzenész is szerepel: Kalapács József , Szekeres András, Pavelka Gyula, Sárközi Lajos , Füleki Sándor , Hegyi Kolos). A koncertfelvételeket az 1998 . június 14-én az E-klubban adott Ossian-tribute koncerten rögzítették, és az előző évben kiadott Koncert albumon nem szerepeltek. Dalok Az utolsó lázadó - 3:53 Halálvadász - 4:06 Hé, Te! ('99) - 4:23 Akció ('99) - 2:20 Legyen rock ('99) - 4:22 Legyen miénk az Élet (koncertfelvétel) - 4:31 Bűnös város (koncertfelvétel) - 4:03 A magam útját járom (koncertfelvétel) - 4:00 Mire megvirrad (koncertfelvétel) - 3:35 Rocker vagyok (koncertfelvétel) - 3:38 Zenekar Paksi Endre – ének Rubcsics Richárd – gitár Cserfalvi "Töfi" Zoltán – gitár Jakab Viktor – basszusgitár Hornyák Péter – dobok Közreműködők a Hé, Te! dalban: Kalapács József ( Omen ) - ének Szekeres András ( Junkies ) - ének Pavelka Gyula ( Akela ) - gitár Sárközi Lajos ( Omen ) - gitár Füleki Sándor ( Mood ) - gitár Hegyi Kolos ( Mood ) - gitár Neuvy-le-Barrois Neuvy-le-Barrois település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 148 fő (2015). Neuvy-le-Barrois Apremont-sur-Allier, La Chapelle-Hugon, Grossouvre, Mornay-sur-Allier, Sancoins, Mars-sur-Allier és Saincaize-Meauce községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2811 Střemchoví A 2811 Střemchoví (ideiglenes jelöléssel 1980 JA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1980. május 10-én. Evangélikus Hittudományi Egyetem Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkész- és munkatársképző intézménye, Magyarország egyetlen evangélikus felsőoktatási intézménye. Az Egyetem első jogelődének az 1557-ben alapított soproni latin iskolát tekinti (a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum)-mal együtt). 1892-ben önállóvá vált és Soproni Evangélikus Teológiai Főiskolaként működött, majd a pécsi székhelyű Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem (ma Pécsi Tudományegyetem) evangélikus teológiai karává vált – bár továbbra is Sopronban működött. 1923-tól folytat egyetemi szintű lelkészképzést. 1951 és 1998 között Evangélikus Teológiai Akadémia néven folytatta működését, immáron Budapesten. 1998. január 1-je óta Evangélikus Hittudományi Egyetem az intézmény hivatalos neve. Állami akkreditációjára 1998 decemberében került sor, így államilag finanszírozott, nem állami egyetemnek minősül. Az intézmény részeként könyvtár és kollégium is működik. Feladatai az egyetemi szintű evangélikus lelkészképzés a felsőfokú hittantanár- és hitoktatóképzés az anyanyelvi, idegen nyelvi és szaknyelvi ismeretek bővítése a magyar és az egyetemes kultúra fejlesztése a teológia tudományos művelése a teológiai doktori képzés és habilitáció a teológiai oklevéllel rendelkezők posztgraduális továbbképzése. Képzések teológus-lelkész osztatlan mesterképzés kántor alapszak (BA) katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszak (BA) hittanár-nevelő tanári mesterszak (MA) teológus mesterszak (MA) hittudományi doktori képzés (PhD) pedagógus-továbbképzés Jelenlegi vezetők Dr. Szabó Lajos rektor Dr. Korányi András rektorhelyettes Sági Andrea főtitkár Tanszékek Ószövetségi Teológiai Tanszék Újszövetségi Teológiai Tanszék Egyháztörténeti Tanszék Rendszeres Teológiai Tanszék Gyakorlati Teológiai Tanszék Vallás- és Társadalomtudományi Tanszék Egyházzenei Tanszék Aacheni dóm Az aacheni dóm, egyike a császári katedrálisoknak, Észak-Európa legrégebbi arkkatedrálisa. Időrendi adatok Aachen 800-ban lett Nagy Károly frank király székhelye. Elkezdődött a kápolna építése egy római fürdő helyén. Az Oktogont római településekről (Róma, Ravenna, Trier, Köln) származó oszlopokkal és márványpadlókkal díszítették, kívülről vörösre vakolták. Az építés öt évig tartott. A mű elkészültekor III. Leó pápa felszentelte a kápolnát. 814-ben Károlyt a Pfalz-kápolnában temették el, a pontos helyet már nem lehet azonosítani. I. Ottó német-római császárt 936-ban koronázták meg a kápolnában. 997-től III. Ottó elindította a Pfalz-kápolna falainak kifestését. 1002-ben az Oktogonban temették el. I. Henrik adományozta a szószéket, Barbarossa Frigyes pedig a csillárt. 1187 és 1193 között elkezdték építeni a román stílusú kolostorépületet. 1240–1250 körül az Oktogon oromzatát építették, a nyugati fülke ablakait is elkezdték, és az építmény fehér vakolatot kapott (talán már 1187–1193 táján). 1350 körül a nyugati tornyot kiépítették gótikus formákkal, magas piramissal és szegélytornyocskákkal, és összekapcsolták az Oktogonnal az ereklyék bemutatása miatt. 1355–1414 között megépült a kórus, egyidejűleg a Mátyás-kápolna építésével. Néhány év múlva a kórus pillérének alakjai a kórus csarnokában baumbergi homokkőből épültek. 1367-ben elkészült gótikus stílusban Nagy Lajos adománya, a magyar kápolna. 1429-ben az átrium kettős portálja letört. 1449-ben befejezték az Anna-kápolnát. 1456–1474 között a kétemeletes Károly- és Hubertus-kápolna is elkészült. 1487-ig a Miklós-kápolna építését is befejezték. Terveztek további gótikus kápolnákat is, de ezek nem valósultak meg. A városban 1656-ban tűzvész pusztított, ami hatalmas károkat okozott, a dóm teteje is megsemmisült. Nyolc év múlva elkészült az új tető az Oktogonra és kórusra. 1719 és 1733 között barokkosították a dómot és kifestették a boltíveket. 1748-ban újjáépítették a magyar kápolnát. 1788-ban építették a nyugati homlokzat előtti kapuzatot, ennek során a karoling bronzkapukat lecserélték. Hat év múlva a franciák megszállták a várost, az oszlopokat kiemelték és Párizsba szállították (néhány ma is a Louvre-ban van). Aachent 1814-ben megszerezték a poroszok. 1832-ben újraépítési munkák kezdődtek. 1843-ban megtörtént a részben visszahozott oszlopok ismételt beépítése (28 darab) is, több oszlopot felújítottak. Négy év múlva megalapították a Károly-egyesületet (Karlsverein). 1849–1861 között rendbe hozták a kóruscsarnokot és berendezéseit, a mérműveket helyreállították. 1857 és 1868 között az Anna-kápolnát, a Mátyás-kápolnát és a Károly- és Hubertus-kápolnát is rendbe hozták. 1869–1873 között a barokk díszítéseket és a külső vakolatot eltávolították, és 1871-ig az oromzatot teljesen újjáépítették, csak a kórusnak maradt meg a középkori oromzata. 1879 és 1884 között kiépítették a nyugati tornyot neogótikusan, igazodva a gótikus állapothoz. 1879–1881 között megkezdődött a kupola mozaikdíszítése a belga Béthune tervei alapján, a kivitelezéssel a velencei Antonio Salviatist bízták meg. 1896 és 1902 között a körfolyosókat márvánnyal borították le és mozaikkal díszítették; a terveket a hannoveri Schapers készítette, a kivitelezés a Puhl & Wagner cég munkája. 1913-ban a márványpadló került az Oktogonba és a körfolyosókra. 2006-ban befejeződött a 20 évig tartó külső renoválás. Leírás A belső Oktogont erős pillérek alkotják, ezekre támaszkodik a nyolcszögletű boltív, amely befedi a belső teret. A belső nyolcszög körül fut egy tizenhat oldalú alacsony boltíves körfolyosó, amely felett egy magas galéria található. Ezt ferdén elhelyezkedő boltívek fedik és belülről bronzrácsok zárják le. A galéria íve felett egy nyolcszögű Tambour található ablaknyílásokkal, ezen nyugszik a kupola íve. Az ókori oszlopok, amelyek a galéria nyílásai közti teret díszítik, többnyire Itáliából származnak. Valószínűleg a 8. század végén Nagy Károly hozatta őket ökrös szekereken Rómából, Ravennából, esetleg Kölnből is. Ma már kevés antik oszlop látható, mivel a Rajna-vidék francia megszállása alatt ezeket Párizsba szállították. Néhány oszlop 1815 körül visszakerült Aachenbe, de ezeket csak az 1840-es években építették be ismét. Ezt az Oktogont a 8. század utolsó évtizedében kezdték építeni, bizánci minta alapján. Az építő a frank Odo von Metz volt, de sok római és bizánci kézműves dolgozott az építkezésen. Különösen hatásos az épület harmóniája. A bibliai mértékeken alapul (50, 100 és 12-szer 12=144), de felhasználja a Vitruvius-féle ókori építészeti elméletet is. Az Oktogonban található egy kör alakú csillár, az úgynevezett Barbarossa-csillár, amelyet I. Frigyes német-római császár és felesége, Beatrix adományozott a dómnak. A csillár 48 gyertyáját a nagy egyházi ünnepek alkalmával szokták felgyújtani. A gótikus kórust 1355 és 1414 között építették. A 25 méter hosszú, 13 méter széles és 32 méter magas kórus, a több mint 1000 négyzetméternyi üvegfelülettel valódi üvegház. Az Oktogontól nyugatra található egy harangtorony, amelyet kőhíd köt össze az Oktogonnal, és két kerek lépcsőtorony szegélyezi. Nagy Károly és III. Ottó az aacheni dómban vannak eltemetve. Nagy Károly csontjait egy arany ereklyetartóban őrzik; ez a középkori mestermunka a kórus csarnokában található. 1238 óta Aachen a zarándokok célpontja volt az itt található ereklyék miatt: Krisztus pólyája és ágyékkötője, Szűz Mária ruhája, illetve Keresztelő Szent János lefejezéskor használt kendője. 1349 óta csak hétévenként van búcsújárás. A második világháborúban az aacheni belvárossal a dóm is ki volt téve az angol légierő csapásainak. Súlyosan károsodott a gótikus főhajó, és tönkrementek az üvegablakok is. Mondák Az aacheni dómhoz több monda és legenda kapcsolódik. Az egyik magáról a dóm építéséről szól: eszerint az aacheni polgárok az építés során megszorultak pénz dolgában. Ugyan Nagy Károlynak volt elég pénze, de ő úton volt valahol a birodalomban, és nem lehetett elérni. Ekkor az ördög felajánlotta segítségét azzal a feltétellel, hogy megkapja annak a lelkét, aki elsőnek belép a dómba. Nyilván annak a lelkére spekulált, aki a dómot felszenteli. Amikor a dóm elkészült, és Nagy Károly III. Leó pápával a felszentelési misére készült, senki nem mert belépni. Az ördög becsapására az aacheni városi erdőből idekergettek egy farkast, keresztül a dóm bejáratán. Az ördög mohóságában rávetette magát az állatra és elragadta a lelkét, még mielőtt észrevette volna a csalást. Ezután félelmetes üvöltéssel kirohant a dómból, és közben úgy becsapta a nehéz bronzkapukat, hogy a jobb oldali ajtó fogantyúja a kezében maradt. Később az ördög bosszút akart állni az aacheniakon, és két zsák homokot hozott, hogy majd szétszórja a város fölött. A város előtt megállt pihenni a nagy forróság miatt. Arra jött egy kofa, aki már eladta a zöldségét az aacheni piacon. Az ördög megkérdezte tőle, hogy milyen messze van még a város. A kofa azonban ravasz volt, és rögtön látta, milyen urasággal van dolga. Azt válaszolta, hogy a város még igen-igen messze van, és megmutatta a cipőjét, amely már elég elnyűtt volt, azt állítván, hogy most vette újonnan Aachenben. Akkor az ördög mérgesen felugrott és kiürítette a homokzsákjait. Ezért van Aachen közelében két domb, amelyet „Ravaszdombnak” neveznek. A jelenetet megörökítették egy bronzplasztikán, ami ma a Ravaszdombon látható. Egy másik legenda szerint az ördög csak Heiden közeléig jutott el, és ott rakta le az aacheni dóm elpusztítására szánt sziklákat, amelyeket azóta Ördögszikláknak neveznek. Ma a nyugati kapuzaton található a nőstényfarkas képe, amelyet az aacheniak a mondabeli farkassal azonosítanak, és amelynek lyuk van a mellén – ezen lyukon keresztül költözött be az ördög. Valójában a bronz dombormű valószínűleg római eredetű és a 2. századból származik, és a Romulust és Remust tápláló nőstényfarkast szimbolizálta – Nagy Károly ezzel akarta kifejezésre juttatni az új római birodalomra támasztott igényét. Murakirály Murakirály (horvátul Donji Kraljevec, 1930-ig Murski Kraljevec) falu és község (járás) Horvátországban, Muraköz megyében. Fekvése Csáktornyától 17 km-re keletre, Perlaktól 4 km-re északkeletre fekszik. A község (járás) települései A községhez hat falu tartozik: Alsópusztafa (Donji Pustakovec), Alsópálfa (Palinovec), Harastyán (Donji Hrašćan), Hodosány (Hodošan), Murakirály (Donji Kraljevec) és Tüskeszentgyörgy (Sveti Juraj u Trnju). Története A települést 1478-ban "Kralovecz" néven említik először a Csáktornyához tartozó falvak felsorolásában. A 17. században a Zrínyi család egyik majorja volt a területén. A Zrínyiek 1671-ben veszítették el a birtokot, amikor felségárulás címén Zrínyi Péter birtokait a kincstár elkobozta. 1698-ban említik Mária Magdolna tiszteletére szentelt kápolnáját, mely körül kicsi, de jól elkerített temető található. Ekkor a településen mindössze 11 ház állt. 1715-ben 13 lakosa adózott. Ebben az évben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek.A lakosság száma a 18. században ugrásszerűen megnőtt, 1771-ben már 62 ház állt itt 483 lakossal. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt. Vályi András szerint " Alsó és Felső Kralovecz. Két elegyes falu Szala Várm. földes Ura. G. Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszenek Vraisenetzhez nem 451meszsze, és annak filiáji, határjai közép termékenységűek, réttyei, legelőjök meglehetősek, vagyonnyaik középszerűek." A falu életében hatalmas fejlődést hozott a vasútvonal megépítése, mely nemcsak az országos vasúthálózatba kapcsolta be, de munkát és megélhetést adott sok embernek. Közéjük tartozott a Waldorf-iskolák alapítójának Rudolf Steinernek az édesapja is, aki vasúti tisztviselő volt. Itt született a híres osztrák filozófus, író és tanár 1861-ben. Erre emlékeztet a vasútállomás épületén és Steiner szülőházán elhelyezett emléktábla, mely az autópálya közelsége miatt könnyen megközelíthető turista célpont. A falu önkéntes tűzoltó egylete 1889-ben alakult. Murakirály 1920 előtt Zala vármegye Perlaki járásához tartozott, majd a délszláv állam része lett. 1934-ben nagy tűzvész pusztított a településen, melyben 108 ház égett le. A templom megújítása és a plébánia felépülte után Murakirály önálló plébánia lett. 1941 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd Jugoszlávia, 1991 óta pedig Horvátország része. Ma Murakirály az Alsó-Muraköz egyik ipari központja, ahol több ipari és kereskedelmi vállalat működik. A településnek kulturális egyesülete, labdarúgó és kosárlabda klubja, fúvós zenekara van. Könyvtára és olvasóterme 1957-óta működik. Lakossága 1900-ban 1366 lakosából 1304 horvát, 47 magyar, és 7 fő német nemzetiségű volt. 1910-ben 1672, zömében horvát lakosa volt. 1941-ben 1586 lakosából egy ember kivételével mindenki magyar nemzetiségűnek vallotta magát. 1991-ben 1653 lakosából 1580 volt a horvát nemzetiségű, 12-en jugoszlávnak vallották magukat. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Murakirály faluközösség lakossága 4931 volt, melyből Murakirályon 1694-en, Alsópusztafán 341-an, Alsópálfán 792-en, Harastyánban 508-an, Hodosányban 1311-en, és Tüskeszentgyörgyön 285-en éltek. Murakirály lakosainak 98%-a horvát nemzetiségű. 2001-ben egyetlen lakos vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Nevezetességei Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt plébániatemploma. Rudolf Steiner szülőháza. Híres szülöttei Rudolf Steiner (1861–1925), osztrák filozófus, tanár, író, a Waldorf-iskolarendszer alapítója. Dombi Géza Zsigmond Dombi Géza Zsigmond (1955. április 23. –) festőművész, vizuális nevelőtanár Tanulmányok közoktatási vezető és pedagógus szakvizsga, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest vizuális nevelőtanár, Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar földrajz–rajz szakos főiskolai tanári diploma, Bessenyei György Tanárképző Főiskola, Nyíregyháza Szakértői és szaktanácsadói tapasztalat Szakértő (Országos Szakértői Névjegyzékben) SZ02967 Szaktanácsadó (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet) SZT001399 Képzőművészeti tevékenység, hazai és nemzetközi kiállítások Egyéni hazai kiállítások 1997, Hajdúszoboszló, Gyógyfürdő Galéria 1997, Zsáka, Művelődési Központ 1996, Téglás, Művelődési Központ 1996, Hajdúszovát, Kodály Zoltán Művelődési 1996, Hajdúböszörmény, Sillye Gábor Művelődési Központ 1996, Debrecen, Kölcsey Ferenc Művelődési Központ 1995, Földes, Karácsony Sándor Művelődési Központ 1995, Berettyóújfalu, Nadányi Zoltán Művelődési Központ Csoportos hazai kiállítások 2015, Berettyóújfalu, Nadányi Zoltán Művelődési Központ, Bihar Vármegye képgaléria, A magyar kultúra napja. A biharkeresztesi Nemzetközi Művésztelep anyagából válogatott ünnepi kiállítást megnyitja Barabás Ferenc, Biharkeresztes polgármestere. 2012, Földes, Földesről elszármazott alkotóművészek tárlata, 2011, Debrecen, Tavaszi Tárlat, Kölcsey Központ 2010, Debrecen, „A gyökérzettől a lombkoronáig” c. jubileumi kiállítás 2004, Nyíregyháza, „Itthon a hazában, otthon Európában” címmel 2004, Debrecen, Nyári Tárlat 2001, Debrecen, Mű-Terem Galéria, Teremavató Emlékkiállítás 2000, Budapest, Mezőgazdaság a képzőművészetben 2000, Debrecen, „A debreceni grafika két évszázada” c. kiállítás 2000, Biharkeresztes, I. Nemzetközi Művésztelep 2000, Debrecen, Református Tanítóképző Főiskola, Kölcsey emlékkiállítás 1999, Nyíregyháza, Bessenyei György Tanárképző Főiskola 30. jubileumi kiállítás 1997, Debrecen, Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör 50. jubileumi kiállítása 1996, Hajdúböszörmény, 33. Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep 1996, Szeged, VI. Országos Táblaképfestészeti Biennálé 1996, Debrecen, Tavaszi Tárlat 1995, Berettyóújfalu, Nadányi Zoltán Művelődési Központ 1995, Debrecen, Őszi Tárlat Csoportos külföldi kiállítások 2007, Kolozsvár, „GADE” grafikai kiállítás, Reményik Sándor Galéria 2006, Nagyvárad–Debrecen, Kortársművészeti Szalon, Nagyvárad, Körösvidéki Múzeum 2004, Varsawa (Lengyelország), Magyar Intézet, Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesület, grafikai kiállítás 2003, PrzemyŁs (Lengyelország), „Ezüst négyszög”, Lengyelország, Magyarország, Románia, Ukrajna Regionális Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás 2002, Japán-Kína-Korea-Magyarország, „Négy Nemzet” Nemzetközi Képzőművészeti kiállítás Díjak, kitüntetések, elismerések és jutalmak 2012 Kölcsey Ferenc Díj A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyűlése által adományozott díj „A képzőművészet, a rajz és vizuális kultúra terén több évtizeden át végzett kiemelkedő színvonalú tevékenysége elismeréseként” 2009 A „Minőségi oktatásért, nevelésért” kitüntetés, a Bessenyei György Szakközépiskola és Arany János Kollégiumban folytatott pedagógiai munka elismerése az intézmény igazgatója, Kocsis Ferenc által. 2000 A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat által – köszönete és elismerése jeléül - adományozott jutalom a „Tehetséggondozó munkáért, az 1999/2000-es tanév Országos Tanulmányi és Szakmai versenyeire kiemelkedő eredménnyel felkészített tanítványok sikereiért.” 1999 A Tehetségért Mozgalom Intéző Bizottsága (Budapest) által – köszönete és elismerése jeléül - adományozott jutalom a „Tehetséges középiskolások felsőoktatásban való továbbtanulás előkészítésében kifejtett közreműködésért” 1995 A „Kimagasló pedagógiai munkáért”, Berettyóújfalu Város által adományozott kitüntetés. 1992 A Medgyessy Ferenc Képzőművészeti Kör nyári művésztelepének fődíja 1990 Kiváló „FEB” tanári kitüntetés „A magyar értelmiség egészséges újratermelődéséért folytatott oktatói munkáért.” Művészeti egyesületi tagság Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1955, Budapest) Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete (2002, Debrecen) Vincze Imre (zeneszerző) Vincze Imre (Kocs, 1926. november 26. – Budapest, 1969. május 3.) magyar zeneszerző, Erkel Ferenc-díjas (1952, 1956). Életpályája Édesapja Vincze Imre a helyi Elemi Népiskola rektora volt, édesanyja is a helyi iskolában tanított. Középiskoláit a tatai Piarista Gimnáziumban végezte, majd 1945-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, Budapestre. Itt Szabó Ferenc növendékeként diplomázott 1951-ben. Lediplomázva, volt tanára mellett tanársegéd lett, majd 1968-ig tanárként dolgozott. Súlyos betegségben, 43 évesen hunyt el Budapesten. Pályája során komolyzenével, népdalfeldolgozással, filmzenével foglalkozott és színpadi művet is komponált. Művei Komolyzenei művei I. szimfónia (1951); I. vonósnégyes (1952); II. szimfónia (1953); Hegedű-zongora szonáta (1956); Movimento sinfonico (1957); II. vonósnégyes (1958); Aforismo (1959); Cantanta senza parola (1960); Fantázia és fúga (1960); Concertino (1961); III. vonósnégyes (1961); Divertimento (1962); III. szimfónia (1963); Per fagotto e pianoforte (1964); IV. vonósnégyes (1965). Kiemelkedő két műve a zongorára és zenekarra irott Rapsodia concertana (1966) és az Omar Chajjam szövegére írott Perzsa dalok (1967); Jegyzetlapok (1967); Andante és allegro (1967); Korál és fúga (1968). Filmzenéi Kiskrajcár (1953) Budapesti Tavasz (1955), Egy pikoló világos (1955); Külvárosi legenda (1957); Égi Madár (1957); Vasvirág (1958); Csempészek (1958); Álmatlan évek (1959); Hosszú az út hazáig (1960), Próbaút (1960); Párbeszéd (1963); Karambol (1964); Fügefalevél (1966); Kötelék (1968); Imposztorok (1969). Színpadi műve Devecseri Gábor : Odüsszeusz szerelmei (1961) Díjai Erkel Ferenc-díj ( 1952 és 1956 ) Afternoon Az Afternoon (������; Afutanaan) a Kodansha által kiadott szeinen (fiatal férfiaknak szóló) mangamagazin. Az antológia havonta jelenik meg, és példányonként körülbelül harminc, más-más mangaka rajzolta történetfejezet olvasható benne, mintegy nyolcszáz oldal terjedelemben. A magazin a Kódansa "1day" sorozatának a része, ami tartalmazza még a Morning, Evening és 2008 októberétől a good! Evening antológiákat is. Az Afternoonban jelent meg számos sikeres szeinen manga, a többi között az Aa megami-szama (Oh My Goddess!), a Gensiken (ami különösen az otakuk körében aratott nagy sikert), a Mugen no dzsúnin (Blade of the Immortal), és a Blame! is. Carrie (film, 2013) A Carrie 2013-as amerikai horrorfilm. Ez a harmadik feldolgozása Stephen King azonos című könyvének. A film főbb szerepeiben Chloë Grace Moretz, Julianne Moore, Judy Greer, Portia Doubleday, Alex Russell, Gabriella Wilde és Ansel Elgort látható. A filmet Kimberly Perice rendezte és forgatókönyvét Roberto Aguirre-Sacasa írta. Az amerikai mozikban 2013. október 18-án, a magyar mozikban pedig október 24-én mutatták be. Cselekmény Carrie White, egy csendes, kirekesztett lány, a végzős tanév utolsó három hónapját tölti a chamberlaini Ewen Gimnáziumban. Egy nap, mikor a testnevelés óra után zuhanyzik, Carrie-nek megjön az első menstruációja. Mivel eddig még csak nem is hallott ilyesmiről, azt hiszi elvérzik és bepánikol. A többi lány viszont kineveti és megdobálják egészségügyi betétekkel illetve tamponokkal. Egyikük, Chris Hargensen, aki már régóta megkeseríti Carrie iskolai éveit, telefonjával videóra rögzíti az eseményeket és később feltölti a YouTube-ra. A testneveléstanár, Rita Desjardin, bejön az öltözőbe és megnyugtatja Carrie-t, majd beviszi az igazgatói irodába. Felhívják Carrie bigottan vallásos anyját, Margaretet, aki érte megy az iskolába és hazaviszi. Otthon Margaret bezárja Carrie-t az imádkozócellájába, hogy bűnbocsánatért könyörögjön az Úrtól, mivel úgy véli, a menstruáció bűn, a "Vér átka". Ahogy Carrie a cellában siránkozik anyjának, hogy engedje ki, hirtelen megreped az ajtó. Mindketten elképednek, Carrie pedig rájön: telekinetkus ereje van, azaz mozgatni képes a tárgyakat maga körül, pusztán az akaratával. Másnap Desjardin közli a Carrie megalázásában részt vett lányokkal, hogy büntetésben lesz részük: a hét minden egyes napján bent kell maradniuk az órák után plusz tornaórára. Aki elblicceli, azt felfüggesztik három napra, továbbá visszavonják belépőjüket az érettségi bálba. Chris úgy gondolja, nem tett semmi rosszat és nem érdemli meg a büntetést, így megtagadja a plusz tornán való részvételt, majd felhívja ügyvéd apját, hogy simítsa el az ügyet az igazgatóval, és így elmehessen a bálba. Chris apja beszél az igazgatóval, de nem ér el sikert, ugyanis Desjardin felhívja a figyelmet arra, hogy az esetről készült egy videó, ami súlyos bajba keverheti azt, aki rajta van - beleértve Christ is. Mikor Chris apja el akarja kérni lánya telefonját, hogy bizonyítsa ártatlanságát, Chris kiviharzik az irodából és bosszút esküszik Carrie ellen. Carrie a könyvtárban és az interneten utána néz a telekinézis képességének, és lassanként megtanulja kezelni azt. Sue-nak, az egyik lánynak, aki szintén ott volt a zuhanyzós esetnél, lelkiismeretfurdalása van azért, amit Carrie-vel tettek, így megkéri udvarlóját, Tommy Rosst, hogy inkább vigye el Carrie-t az érettségi bálba helyette. Mikor Tommy felkéri Carrie-t hogy legyen a bálon a párja, a lány eleinte gyanakvó, úgy érzi, ez megint csak egy otromba tréfa, de később mégiscsak elfogadja a meghívást. Elmondja anyjának, de az megtiltja neki, hogy részt vegyen a bálon. Carrie a veszekedés közepette felfedi telekinetikus képességét anyja előtt, aki erre azt hiszi, hogy lánya boszorkány és megszállta egy démon. Sue a bálterem dekorálása közben rosszul lesz és elmegy hányni a vécébe. Chris, udvarlója, Billy és még néhány másik srác lemészárol egy malacot egy farmon, majd összegyűjtik vérét egy fémvödörbe. Ezután betörnek az iskolába és a vödröt egy gerendára helyezik: pont a színpad fölé, ahol majd a bálkirály és bálkirálynő fog állni másnap este. A bál estéjén, Margaret még mindig próbálja lebeszélni lányát a bálon való részvételről, de az telekinetikus erejével elnémítja és bezárja az imacellába. A bálban Carrie-t és Tommy-t megválasztják bálkirálynak és bálkirálynőnek, ugyanis Chris legjobb barátnője, Tina meghamisította a szavazatokat. Sue, miután kap egy sejtelmes SMS-t Christől, elmegy az iskolába megnézni, mi történik a bálon. Desjardin meglátja Sue-t, és erőszakosan kitoloncolja a bálteremből, mivel azt hiszi, a lány ismét bántani akarja Carrie-t. Chris meghúzza a vödörhöz erősített zsinórt, így az lebillen a gerendáról, s vérrel borítja be Carrie-t, majd pedig a nagy vetítőn lejátszódik a zuhanyzóban készült videó is. Ezalatt Chris és Billy kifutnak hátul a bálteremből. Carrie kétségbeesetten el akarja hagyni a termet, ám a fémvödör Chris gondatlansága miatt leesik a gerendáról és Tommy fejére zuhan. A fiúnak betörik a koponyája és azon nyomban szörnyethal. Carrie kikel önmagából, telekinetikus erejét használva bezárja a helység összes ajtaját, tűzet okoz és kitör a pánik. Egy fiút beszorít a tribün lépcsői közé, Nickit és Lizzy-t a földre kényszeríti míg az emberek pánikolva áttaposnak rajtuk, Tina ruháját pedig lángokba borítja - a lány elevenen ég el. Carrie egyedül Desjardinnek kegyelmez: felemeli a táncparkettről, és biztonságos helyre teszi, hogy ne érje semmi baj, mikor a magasfeszültségű vezetékeket a vízzel beborított padlóra dobja... Carrie kilevitál az épületből, épp időben, hogy lássa, ahogy Chris és Billy kocsival elhagyják a helyszínt. Utánuk megy, és megrepeszti alattuk a betonutat, de Billy ügyes manőverezésének köszönhetően sikerül megfordítani az autót és kikerülni az aszfaltdarabokat. Chris észreveszi Carrie-t az út közepén, és hisztérikusan arra utasítja Billy-t, hogy gázolja el a lányt. Billy nem is habozik, padlógázzal hajt Carrie felé. Carrie viszont erejét használva megállítja az autót, majd nekidobja egy benzinkútnak, ami hatalmas robajjal fel is robban: Chris és Billy mindketten bentég az autóban. Hazaérvén, Carrie észreveszi, hogy anyja kiszabadult az imacellából. Felmegy az emeletre megfürödni és lemosni magáról a disznóvért, eközben megbánja tetteit és sírni kezd. Anyjával letérdelnek imádkozni, ám ima közben Margaret vállba döfi Carrie-t egy konyhakéssel. Carrie legurul a lépcsőn, anyja felékerekedve készül még egy utolsó késszúrásra, mikor Carrie telekinetikusan a levegőbe emeli a ház valamennyi éles heggyel rendelkező eszközét, és belerepíti Margaretbe, aki felszegeződik az imacella ajtajára. Carrie végképp elveszti fejét, siránkozva próbálja életben tartani anyját, de hiába. Ekkor kövek kezdenek el esni az égből a házra. Váratlanul megérkezik Sue, és Carrie megkérdezi tőle, hogy miért alázta meg a bálon. Carrie "leolvassa" Sue lelkét, így rájön, hogy a lánynak semmi köze nem volt a bálon történtekhez, tényleg pusztán jót akart, mikor arra kérte Tommy-t hogy vigye el a bálra. Carrie megmondja Sue-nak, hogy terhes és hogy lány lesz a baba, majd óvatosan kirepíti a házból, hogy ne essen baja. A kövektől összeomlik a ház, és rádől Carrie-re és az anyjára. A jelenet egy tárgyalásra vált, ahol Sue számol be a bírónak a bál estéjén történtekről. Ezután kimegy a temetőbe és hagy egy virágot Carrie White sírjánál. A sírkő megreped. Szereplők Chloë Grace Moretz – Carrie White – Csifó Dorina Julianne Moore – Margaret White – Nagy-Kálózy Eszter Judy Greer – Miss Desjardin – Németh Kriszta Gabriella Wilde – Sue Snell – Mezei Kitty Ansel Elgort – Tommy Ross – Czető Roland Portia Doubleday – Chris Hargensen – Bogdányi Titanilla Alex Russell – Billy Nolan – Hamvas Dániel Zoë Belkin – Tina Blake – ? Samantha Weinstein – Heather – ? Karissa Strain – Nicki – ? Katie Strain – Lizzy – ? Jefferson Brown – Mr. Ulmann – Papp Dániel Max Topplin – Jackie Talbot – Előd Botond Barry Shabaka Henley – Morton igazgató úr – Faragó András Kyle Mac – Kenny Garson – ? Demetrius Joyette – George Dawson – Gacsal Ádám Mouna Traoré – Erika Gogan – ? Cynthia Preston – Eleanor Snell – Solecki Janka Hart Bochner – Mr. Hargensen – Haás Vander Péter Tui (Spanyolország) Tui (spanyolul Tuy) egy község Spanyolországban, Pontevedra tartományban. Tui Tomiño, Gondomar, O Porriño, Salceda de Caselas, Salvaterra de Miño és Valença községekkel határos. Lakosainak száma 16 860 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hongkong az olimpiai játékokon Hongkong az 1952-es nyári olimpián szerepelt először, sportolói eddig három érmet nyertek, vitorlázásban, kerékpározásban, illetve asztaliteniszben. A Hongkongi Sportszövetség és Olimpiai Bizottság 1950-ben alakult meg, a NOB 1951-ben vette fel tagjai közé, a bizottság jelenlegi elnöke Timothy Tsun Ting Fok. Torteval-Quesnay Torteval-Quesnay település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 324 fő (2015). Torteval-Quesnay Anctoville, Cahagnolles, Hottot-les-Bagues, Livry, Longraye, Saint-Germain-d’Ectot, Saint-Paul-du-Vernay és Trungy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: John Barrowman John Scot Barrowman (Glasgow, 1967. március 11.) skót származású amerikai énekes, színész, táncos, zenei előadóművész és a média személyiség. Legismertebb szerepe Jack Harkness kapitány a Ki vagy, doki? (Doctor Who) és a Torchwood c. sorozatokban. Korai évei John Scot Barrowman 1967. március 11-én született Glasgowban, Skóciában. 8 éves volt, amikor a családjával elköltözött az amerikai Aurora városába. Joliet West High Schoolban kezdett tanulni. A középiskolai zene- és angoltanárai megváltoztatták az életét. Az angol tanára Johnt egy tehetséggondozó programba tette át. Különféle zenei produkciókban szerepelt (pl.: Hello, Dolly!, Camelot). 1985-ben sikeresen leérettségizett és megkapta az amerikai állampolgárságot is. Érettségi után San Diegóba költözött, és a The United States International Universityre (Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Egyeteme) járt. Majd 6 hónapra visszatért Nagy-Britanniába csereprogram keretén belül. Shakespeare-t ment tanulmányozni 1989-ben. Még ebben az évben a londoni West Enden több színdarabban szerepelt. (pl.: Matador, Anything Goes, Phantom of the Opera, Hair, Miss Saigon, Beauty and the Beast). 1998-ban Oliver Awardra jelölték, mint legjobb musical színészt. Karrierje 1993-tól a televíziózás is felkeltette a figyelmét. Első szereplése egy gyerek műsor volt, a Live & Kicking, ahol állandó műsorvezetőként is szerepelt. Zsűritag volt egy zenei tehetségkutató műsorban. A Heaven and Earth BBC produkciójában is részt vett. 2002-ben az alacsony költségű Shark Attack 3: Megalodon filmben is játszott. A De-Lovely filmben pedig megcsillogtatta a zenei tehetségét is: duettet énekelt Kevin Kleinnal (Night and Day). Legismertebb szerepe azonban Jack Harkness kapitány volt, a Ki vagy, doki? című sci-fiben. Jack, a karaktere egy 51. századi időutazó volt. Visszatérő vendégként szerepelt. Ám olyan sikere lett, hogy egy saját sorozat nőtt ki belőle, a Torchwood. A két sorozat az Egyesült Államokban is nagy sikert aratott. 2009–2011 között vezette a Tonight's the Night című szórakoztató műsort a BBC One csatornán. Vendégszereplőként a Hotel Babylonban, majd 2010-es Született feleségek c. sorozatokban is megjelenik. Jelenleg tárgyalást folytat, hogy a nagy sikerű Glee-ben is szerepeljen. 2012-től a Zöld Íjász című televíziós sorozatban Malcom Merlyn szerepét játssza. Magánélet John a legfiatalabb a testvérei között, egy bátyja és két nővére van. Nyíltan felvállalja homoszexualitását. Partnerét, Scott Gillt 1993-ban ismerte meg, 2006 decembere óta bejegyzett élettársi kapcsolatban élnek. Filmjei Aki legyőzte Al Caponét (1987) Central Park West (1995-1996) Titánok (2000-2001) Gyilkos cápák 3: Őslények tengere (2002) De-Lovely – Ragyogó évek (2004) Hasonulás (2004) Ki vagy, doki? (2005-2010) Producerek (2005) Torchwood (2006-2011) Al Murray tudathasadásos személyiségzavara (2009) Az én kis családom (2009) Született feleségek (2010) A zöld íjász (2012-2017) Vagányok – Öt sikkes sittes (2012) Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajsza (2012) Botrány (2013) Flash – A Villám (2015-2017) Az uralkodónő (2016) A holnap legendái (2016-2017) w. Horváth Tibor w. Horváth Tibor (Körmend, 1990. június 15. –) médiadesigner, médiaművész, performanszművész, zenész. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen médiadesign, MA diplomát szerzett 2015-ben. Mesterei, Szirtes János és Tasnádi József nagy hatással voltak munkáira. 2012: A Szentgotthárdi Templom Galéria és a Szemle egyesület alapító tagja. Számos kiállításon vett részt alkotóként és szervezőként egyaránt. Folyamatos videóművészeti tevékenysége a performansz határterületeit kutatja. 2014: 10 Deka Művészet címmel rövid, performansz alapú videósorozatot hoz létre, melynek szereplője önmaga. Ez a fajta groteszk humorú sorozata folyamatosan bővül. 2015: A TÁJIDEGEN című kisérleti kisjáték film rendezője. 2015: Szirtes Jánossal, mesterével koprodukcióban számos performansz- és videóműben tevékenykedett. Létrehozta a Tájidegen Szentgotthárdi Művészeti Szabadnapok című összművészeti kortárs négynapos happeninget, amelyet minden évben megrendeznek. 2015: A Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium, Mozgókép és Animációkészítő szak oktatója. 2016: A Kompánia színházi társulattal több előadáson dolgozik együtt mint előadó. Válogatás cikkekből http://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/tajidegen2017_visszatekintes Elképesztő módon tiltakozik a szombathelyi művész Szent Márton sólymos képe miatt Mit keres a bugyi a bendzsón? – Kiállítás az Irokéz Galériában Szirtes János és W. Horváth Tibor képzőművészek Pro.143 című performansza nyitotta meg a kiállítást a Modemben június 4-én http://www.origo.hu/utazas/magyarorszag/20161013-riport-a-mariaujfalusi-viztarozo-kozepere-epitett-gemeskutrol.html Kiállítások, események, munkák 2018.03.07. – A fák soha nem híznak el, de mi van a bimbokkal? / egyéni kiállítás / Jurányi ház, Kréta galéria, Budapest 2018.02.22. – Derkovits Gyula művészeti ösztöndíj / kiállítás / Műcsarnok, Budapest 2018.02.13. – Nyílt Tér / csoportos kiállítás / Arkt művészeti ellátó / Eger / kiállító 2018.01.26. - HomeBank színházi előadás / Weöres Sándor színház Szombathely / media designer, visual artist 2017.12.17. - Szent End Go / Hosszútávú kulturális csereprogram Szentendre és Szentgotthárd művészei között. 2017.10.28. 2. Presidance tángála / Szentgotthárd , Színház / koordinátor, designer 2017.10.11. KOMA Kortárs Magyar - Nem várt apoteózis! / Sopron , Design Hét /előadás / 2017.08.28. Mezőszemere , Bukta Imre művésztelep / meghívott művész 2017.08.09. 3. Tájidegen Művészeti Szabadnapok, Szentgotthárd / Főszervező 2017.08.09. Pandák alvó nőt néznek a bambuszerdőben c. kiállítás, Hecker Péter / Lila ház, Szentgotthárd / Tájidegen Művészeti Szabadnapok / szervező 2017.07.30. Salsa Malverde c. kiállítás, Stano Cerny és Daniela Jauregui / pre Tájidegen Művészeti Szabadnapok, Templom Galéria Szentgotthárd / szervező 2017.06.29. Pár-Kapcsolat c. kiállítás Szirtes János és Molnár Ágnes Éva / Szerelmesek fesztiválja, Templom Galéria Szentgotthárd / kurátor 2017.05.06. Arcal a Halnak Romépítés színházi előadás / Artus Stúdió / színész 2017.03.23. Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola kiállításmegnyitó performance /szervező, performer /Képtár, Szombathely 2017.01.22. Trafó NEXT / Tájidegen film bemutató / filmrendező, alkotó 2017.01.18. Barokk / Masszi Ferenc kiállítása, Ljubljana DLULJ gallery (Slo) / performer 2016.12.17. Jöttünk a világra / helyspecifikus akció és kiállítás / Szentgotthárd 2016.09.30. Roncsolások / Baráth Noémi kiállítása, Szombathely weöres sándor színház /performer 2016.09.23. Kontroll / mome media design kiállítása / Műcsarnok / megnyitó performer 2016-09.09. Pálfalusi Atilla és fia Kiállítása, Miskolc / megnyitó performer 2016-09.01. Mezőszemere, Bukta Imre művésztelep / meghívott művész 2016- 08.17. 2. Tájidegen Művészeti szabadnapok / főszervező 2016 Gém / GAME kapocs / Kiállítás megnyitó performance Szirtes Jánossal / MODEM , Debrecen 2016 A tánc fesztiválja / Szirtes János "Bizalom" performance / Hangvilla, Veszprém 2016 7+8 Horváth János és tanítványai kiállítás / szervező / Templom Galéria, Szentgotthárd 2016 Közös preferenciák / kiállító, csoportos kiállítás / Írókéz Galéria 2016 Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola 25. jubileumi kiállítása /szervező, performer /Képtár, Szombathely 2015 Fényrés kiállítás és performance / szervező, előadó 2015 MissionArt 25 éves jubileumi ünnepség / performance Molnár Ágnes Évával és Szirtes Jánossal 2015 Tihany kurzus, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem -(oktató, média designer ) Bencés Apátság látogatóközpont, általános iskola 2015 ATLANTISZ - Apáti Tóth Sándor kiállításának társkurátora, Templom Galéria 2015 TÁJIDEGEN: művészeti szabadnapok (szervező, alkotó) Szentgotthárd 2015 Tájidegen kisérleti kisjáték film / rendező 2015 OFF BIENNÁLÉ : Boomerang ( performance és kiállítás)/ kiállító 2015 Self immolation, Magyarics Tibor (performance) - Lengyel intézet, Latarka Galéria 2014 Angyali Üdvözlet Szabadon (kiállítás, happening) - Templom Galéria, Szentgotthárd 2014 Horváth Gergely: A sajt és a kukacok (megnyitó performer) - Egymű Galéria, Miskolc 2014 UNLOCK (kiállítás, performance, fényfestés) - Templom Galéria, Szentgotthárd 2014 www.llllllllllllllllllllllllllllll.org (online színház, performance) - Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház / 2014 Moholy-Nagy Művészeti Egyetem - Tartalomszolgáltatás (közös kiállítás, performance) - Next Art, Budapest 2013 Mozgókép bolt installáció - Jurányi Ház, Budapest 2013 Tóparti 10 deka performance és táblaavatás - Máriaúfalusi tó 2013 10 deka művészet (performatív videó sorozat) 2012 Fény Derül... (kiállítás) - Templom Galéria, Szentgotthárd 2012 Tibi or not to be! (ego trip installáció) 2011 Hogyan szabaduljunk meg a gonosztól! (kiállítás és happening) – Budapest 2011 Revans (videó installáció) Díjak, elismerések 2018 Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj Gemini–12 A Gemini–12 az amerikai Gemini-program kilencedik emberes küldetése. Az Agena célrakétával történő sikeres összekapcsolódás után Aldrin két űrsétát tett. Személyzet James Lovell (2) parancsnok Edwin Aldrin (1) pilóta Tartalék személyzet Gordon Cooper parancsnok Eugene Cernan pilóta Küldetés paraméterek Tömeg: 3762,1 kg Perigeum: 160,8 km Apogeum: 270,6 km Pályahajlás: 28,87° Periódus: 101,52 perc Séf bácsi Jerome „Séf” McElroy (becenevén Séf bácsi) a South Park című amerikai animációs sorozat egyik visszatérő szereplője, hangját az eredeti változatban Isaac Hayes, míg a szinkronos epizódokban Harsányi Gábor kölcsönözte. Séf – ahogyan azt beceneve is mutatja – a South Park-i általános iskola étkezdéjében dolgozott, mint szakács. A sorozatban a többi felnőttnél bölcsebbnek és megfontoltabbnak ábrázolták, a főszereplő gyerekek (Stan Marsh, Kyle Broflovski, Eric Cartman és Kenny McCormick) leggyakrabban hozzá fordultak segítségért. Séf ilyenkor általában egy sikamlós témájú dal formájában adott (akarata ellenére) kevésbé hasznos tanácsokat. A szereplő alakját Isaac Hayes, illetve egyéb népszerű, 1970-es évekbeli soul-énekesek ihlették. Séf a korai évadok után egyre kisebb szerepet töltött be az egyes epizódokban, míg a tizedik évad első részében a Séf bácsi visszatérben az alkotók véglegesen „megölték” a szereplőt. Erre azért került sor, mert a szcientológiát kigúnyoló Egy házba zárt közösség című epizód után Isaac Hayes – aki ezt a vallást gyakorolta – ellentmondásos körülmények között otthagyta a sorozatot. Megjelenése és élete A sorozat animációs stílusával összhangban Séf alakját is egyszerű geometriai formákból alkották meg és számítógéppel mozgatják, noha a látványvilág megőrizte a South Park kezdeteire emlékeztető, papírból kivágott figurákra jellemző hatását. Séf túlsúlyos skót származású afroamerikai, aki legtöbbször kék nadrágot és piros pólót visel. Szakállas és hagyományos szakácssapkát hord, akkor is, amikor éppen nem dolgozik. Sokáig Séf bácsi volt az egyetlen visszatérő afroamerikai szereplő a sorozatban, mielőtt Token Black és családja a negyedik évadtól hangsúlyosabbá vált. Szerepe szerint Séf feladta zenészi ambícióit, hogy saját éttermet nyisson South Parkban (Cartman mama piszkos múltja). Zenészként azonban számos hírességgel megismerkedett, köztük Elton Johnnal és Meat Loaffal, akiknek segített zenészi karrierjük elindításában (Séf-segély). Séf South Park azon kevés felnőttjei közé tartozott, akik veszélyhelyzetben is higgadtak és józan gondolkodásúak tudnak maradni, szembehelyezkedve a többség álláspontjával. Gyakran segített a főszereplő gyerekeknek a város vagy a világ megmentésében. Gyakran beleegyezett, hogy dal formájában adjon tanácsot a gyerekeknek (vagy valamilyen számukra ismeretlen szexuális kifejezésről világosítsa fel őket), de az eredeti témától függetlenül végül mindig a szexről kezdett el énekelni. Tanácsai általában nem sokat segítettek a főszereplőknek, de a South Park-i felnőttek közül ők mégis benne bíztak meg a legjobban és nagyon nehezen viselték, amikor barátságukat valamilyen külső körülmény fenyegette (A Szivola, Séf bácsi visszatér). Séf az alkalmi szexuális kapcsolatairól is híres volt, melyeket dalaiban is megénekelt. Rövid időre sikerült megállapodnia egy nő mellett, de menyasszonyáról. Veronicáról hamar kiderült, hogy valójában egy démon (A Szivola). A szereplő szülei, Thomas és Nellie McElroy Skóciában, Edinburghben élnek. Jellemző tulajdonságuk, hogy állandóan a Loch Ness-i szörnnyel történő állítólagos találkozásaikról beszélnek (állításuk szerint a lény különféle módszerekkel „hámhúszat”, azaz három dollár húsz centet próbál tőlük kicsalni). Két epizódban töltenek be fontosabb szerepet, A Szivola és Az Univerzum legnagyobb kóklere című részekben. Séf temetésén azonban nem jelennek meg, a Séf bácsi visszatér című rész végén. Zene Amellett, hogy a gyerekeknek dalban adott tanácsokat, Séf a cselekmény szempontjából fontos feladatot betöltő dolgokról is énekelt. Ezeket az eredeti dalokat Parker írta és Hayes adta elő, ugyanazzal az erotikus, R&B stílusra jellemző hangzásvilággal, mely az énekes zenei karrierjét is fémjelezte. Az epizódokban az egyes dalok szerzője Séf volt; a Séf-segély című rész cselekményének központi része, amikor Séf egyik dalát a szerző feltüntetése nélkül használja fel egy lemezkiadó cég. Miután Séf felemeli ez ellen a hangját és emiatt jogi lépéseket tesznek ellene, híres zenész barátai segélykoncertet rendeznek neki, Séf-segély néven. Az epizód egy zenei albumot is megihletett (Chef Aid: The South Park Album), melyen Séf első két évadban elhangzott dalai hallhatók. A sorozat előrehaladtával és Séf alakjának háttérbe szorulásával a szakács spontán éneklései is háttérbe szorultak. Parker és Stone eredetileg úgy tervezte, hogy Séf minden egyes epizódban elénekel egy dalt, de több okból is elvetették az ötletet; egyrészt túl nagy kihívást jelentett számukra az új dalok megírása, másrészt attól is tartottak, hogy a túl sok dal hatására elveszne azok humora és unalmassá válnának (hasonlóan, mint Kenny McCormick folyamatos elhalálozásai). Isaac Hayes távozása 2006. január 4-én Hayes megvédte a sorozat és a készítők ellentmondásos humorát; megjegyezte, hogy nem tetszik neki a szcientológia sorozatbeli ábrázolása, de „megérti, amit Matt és Trey csinál”. 2006. március 13-án – majdnem két hónappal azután, hogy gutaütést kapott – bejelentették, hogy Hayes a South Park vallások felé mutatott hozzáállása miatt kilépett a sorozatból, azt állítva, hogy az átlépte a szatíra és az intolerancia közti határt. A hivatalos sajtóközlemény ellenére sokaknak kétségei maradtak távozásának indítékairól. Parker és Stone szerint Hayes a nagy botrányt kavart, szcientológiai egyházat ostorozó Egy házba zárt közösség című epizód miatt lépett ki, mivel az énekes maga is az egyház tagja volt. Matt Stone úgy kommentálta az eseményeket, hogy szerinte Hayes kettős mércét alkalmazott a saját és a sorozatban megjelenített egyéb vallások között: „Egy szavát sem hallottuk Isaac-nek, míg ki nem parodizáltuk a szcientológiát. A saját vallásával szemben más bánásmódot akart, és számomra ez az, ahol az intolerancia és a vakbuzgóság kezdődik”. A Fox News célzást tett arra, hogy mivel még a gutaütés utóhatásaitól szenvedett, Hayes kórházba került és nem volt olyan helyzetben, hogy észszerű döntést hozhasson a távozásáról. A Fox szerint Hayes szcientológus társainak nyomására távozott a sorozatból, nem önkéntesen; az eredeti sajtóközleményt pedig olyasvalaki tette közzé, akinek erre nem volt felhatalmazása. 2008. augusztus 10-én Hayes újabb gutaütést kapott és Memphis-i otthonában elhunyt. Séf halála Kilenc nappal Hayes távozása után a tizedik évad első epizódja dolgozta fel az elmúlt napok eseményeit; az epizódban Séf bácsi hosszas távollét után visszatér South Park-ba, ám egy gátlástalan klub korábban agymosást hajtott végre rajta és így Séf pedofillá változott. A főszereplő gyerekek megpróbálnak segíteni barátjukon, de a rész végén Séf egy groteszk balesetben életét veszti. Temetésén Kyle Broflovski mond beszédet, aki szerint az eseményekért nem Séfet kell hibáztatni, hanem „azt a rohadt »moleszterálós« klubot, ami megrontotta”, ezzel burkoltan célozva a szcientológiai egyházra. A klub tagjai halála után feltámasztják Séfet és egy Darth Vader öltözékére emlékeztető ruhát adnak rá – „Darth Séf” ezidáig egy epizódban sem szerepelt. Érdekesség, hogy az epizódban a szereplő eredeti hangját a készítők rendhagyó módon korábbi részek hanganyagaiból vágták össze. (20412) 1998 QG73 A (20412) 1998 QG73 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. augusztus 24-én. Segesvári Sándor Segesvári Sándor (1960 –) labdarúgó, csatár. Pályafutása 1977 és 1981 között a Dunaújvárosi Kohász labdarúgója volt. Az élvonalban 1978. március 18-án mutatkozott be a Videoton ellen, ahol 1–1-es döntetlen született. 1981 és 1982 év végéig a Bp. Honvéd csapatában játszott és tagja volt az 1982–83-as bajnoki bronzérmes csapatnak. 1983 tavaszán a Vasas együttesében szerepelt. Utolsó élvonalbeli klubja a SZEOL AK volt az 1983–84-es idényben. Az élvonalban összesen 80 mérkőzésen szerepelt és 17 gólt szerzett. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1982–83 Törpefenyőolaj A törpefenyőolaj (aetheroleum pini pumilionis) a törpefenyő illóolaja. Hatása Enyhíti a légúti fertőzések tüneteit. Reumaellenes, fertőtlenítő. Használata Aromalámpában párologtatva megfázás, légúti megbetegedések esetén hatásos, valamint idegerősítő és nyugtató hatású, oldja a fáradtságot. Illata a hegyvidéki erdei sétákéra emlékeztet. Fürdőolajként használva a nátha, influenza tüneteit enyhíti. Bedörzsöléssel javítja a vérellátást. Lásd még Természetgyógyászat Terápia Forrás Frank Zsófia-Kürti Gábor: Gyógyítás illóolajokkal, Puedlo Kiadó, 2003, ISBN 9789632490076 Galla Ferenc (egyháztörténész) Galla Ferenc (Udvard, 1888. szeptember 23. – Székesfehérvár, 1977. április 19.) magyar római katolikus pap, egyháztörténész, pápai prelátus. Élete A teológia szakát a szaléziánusoknál végezte el, teológiából az olaszországi Torino városában, az egyetemen doktorált. 1912-ben pappá szentelték. Miközben káplán, hitoktató, valamint plébános volt, bölcsészdoktorrá avatták a Budapesti Tudományegyetemen. Róma városában levéltári kutatásokat is végzett. Később a váci teológia tanára volt. A Budapesti Tudományegyetem egyik karának, a hittudományinak nyilvános rendkívüli (1936), később nyilvános rendes (1938 és 1950 között) tanára, utóbb a központi papnevelő tanára (1950 és 1959 között) és rektora (1952 és 1955 között) volt az egyetem középkori és újkori egyháztörténeti tanszékén. Művei Több művet is írt, ezek közül a legfontosabbak: A clunyi reform hatása Magyarországon (Budapest, 1931) A Pázmáneum alapítása és a Szentszék (Budapest, 1935) Harminckilenc kiadatlan Pázmány levél (Vác, 1936) Borromeo Szt. Károly hatása Magyarországon (Budapest, 1937) Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai (Budapest, 1940) San Michele Salentino San Michele Salentino község (comune) Olaszország Puglia régiójában, Brindisi megyében. Fekvése Brindisitől nyugatra, a Salento területén fekszik. Története A települést a 17. század első felében alapította Massarianova néven, Michele Vaaz de Andrara Mola bárója. A feudalizmus felszámolásával a Nápolyi Királyságban, a 19. század elején San Vito dei Normanni része lett, és csak 1928-ban vált önálló településsé. Ekkor vette fel mai nevét is Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Népessége A lakosság számának alakulása: Főbb látnivalói San Michele Arcangelo-templom - a 19. század második felében épült. Csebulai járás A Csebulai járás (oroszul: Чебулинский район) Oroszország egyik járása a Kemerovói területen. Székhelye Verh-Csebula. Népesség 1989-ben 17 723 lakosa volt. 2002-ben 17 971 lakosa volt. 2010-ben 16 348 lakosa volt, melynek 95,7%-a orosz, 1,6%-a német, 0,7%-a tatár, 0,4%-a ukrán, 0,3%-a csuvas, 0,2%-a fehérorosz stb. S-Bahn Oberösterreich Az S-Bahn Oberösterreich egy S-Bahn hálózat Felső-Ausztriábanban, Ausztriában. A hálózaton a forgalom 2016. december 31.-én indult meg, jelenleg öt vonalból áll, melyen 62 állomás és megálló található. A tervek között további két vonal megnyitása is szerepel. Vonalak Az S-Bahn vonalai normál nyomtávolságúak és végig villamosítottak 15 kV 16,7 Hz-cel vagy 750 V egyenárammal. A vonatok ütemesen járnak a jelenleg 172 km-es hálózaton. 2016 december 31-től: További két S-Bahn járat indítását is tervezik a jövőben: S 6: Mühlkreisbahn: Linz Hbf – Rottenegg S 7: Stadt-Regio-Tram Linz : Linz Hbf – Gallneukirchen – Pregarten Fiú 200 méteres pillangóúszás a 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon A 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon az úszás fiú 200 méteres pillangóúszás versenyszámát augusztus 20-án rendezték meg a Singapore Sports Schoolban. Nagy G. Károly Nagy G. Károly, Quabir Argaman (Nagyvárad, 1940. január 15. – 2003. október) erdélyi magyar biológus, entomológus. Életútja Nagyváradon született 1940 január 15-én. Szülővárosának magyar líceumában 1960-ban esti tagozaton érettségizett, majd 1967-ben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem biológiai szakán szerzett diplomát. 1967-1980 között az agigeai tengerbiológiai kutatóállomáson dolgozott. Közben ösztöndíjasként Szegeden végzett Móczár Miklósnál rovartani tanulmányokat, majd 1975-ben Jászvásáron megszerezte a természettudományok doktora címet. Házassága révén 1980-ban Izraelbe költözött, ahol felvette felesége nevét. Azóta az izraeli Mezőgazdasági Minisztériumban dolgozik, szakterülete a mezőgazdasági fajok védelme és a gazdasági kártevők elleni küzdelem. Egyetemi előadó. Yuanei lakhelyén a Magyarajkúak Szövetségének alelnöke. Munkássága Első szakmai írását 1965-ben a Studia Universitatis Babeș-Bolyai biológiai sorozata közölte. Szaktanulmányai románul itt, az Ocrotirea Naturii, Revista Muzeelor, Dobrogea Nouă, németül a drezdai Reichenbachia, valamint francia, olasz, magyar, csehszlovákiai entomológiai (rovartani) szakközlönyökben, tanulmánygyűjteményekben jelentek meg. Népszerűsítő cikkeivel magyarul a nagyváradi Fáklya, valamint az Utunk, Ifjúmunkás hasábjain jelentkezett; a Korunkban A faj fogalmának meghatározatlanságáról című értekezésével szerepelt (1968/12). Kutatási területe a bionövénysor egyensúlya, a tengerbiológia, a vírus és a rák kapcsolata, az alkalmazott rovartan. A szaktudományt 187 új rovarmeghatározásával és öt új rovarcsalád rendszerbe foglalásával gazdagította, számítógépes adatrendszert fejlesztett ki a világ rovarairól. Önálló munkája: A vírus és a rák (1975). Szignója: engéká. Női Ázsia-kupa Az AFC női Ázsia-kupa egy nemzetközi labdarúgótorna, amelynek szervezője az Ázsiai Labdarúgó-szövetség. A női Ázsia-kupát 1975 óta rendezik meg, 2010-től négyévenként kerül rá sor. A legsikeresebb a kínai válogatott, amely eddig nyolcszor nyerte meg a tornát. Összesítés Az alábbi táblázat az 1975 és 2010 között megrendezett női Ázsia-kupák első négy helyezett csapatait tartalmazza. 1|0. ||align=left| Hongkong||0||0||1||2||3 Sauveterre (Gers) Sauveterre település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 251 fő (2015). Sauveterre Cadeillan, Espaon, Gaujac, Lombez, Montamat és Sabaillan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A halászkirály legendája A halászkirály legendája (The Fisher King) egy 1991-ben bemutatott amerikai film. Terry Gilliam rendező klasszikussá vált filmje egy megosztott társadalom éles kritikája. A film címe az Artúr-mondakörnek arra a legendára utal, amelyben az öreg, sebzett király képtelen segíteni hanyatló birodalmán, amit csak egy tiszta szívű ifjú lovag éleszthet újjá. (Ugyanezt a legendát dolgozza fel Richard Wagner: Parsifal című zenedrámája.) Történet Jack Lucas (Jeff Bridges) meggondolatlan kijelentést tesz egy általa vezetett rádióműsorban. Élete emiatt, önhibájából gyökeresen, végleg megváltozik. Egy pillanat alatt a bomlott elméjűek, szegények, koldulók világában találja magát. Saját leépülését alkoholtól mámorosan így fogalmazza meg Nietzschére hivatkozva: „…szerinte kétféle ember létezik a világon. A nagy dolgokra hivatottak, mint Walt Disney vagy Hitler, és aztán jövünk mi, a maradék. Úgy hív minket, hogy az elfuseráltak és tönkretettek. Néha ugratnak minket, néha a nagyság közelébe kerülünk, de sosem érjük el…”. Ilyen állapotban, öngyilkosságra adva a fejét hozza össze a sors Parryvel (Robin Williams), akiről kiderül, hogy elméje megbomlott és teljesen leépült, amikor Jack egyik műsorának „köszönhetően” egy őrült megölte a feleségét. A volt műsorvezető elhatározza, hogy helyrehozza a koldus életét, és így talán az ő élete is visszatérhet a régi kerékvágásba. Díjak és jelölések 1992 – Oscar-díj – legjobb női mellékszereplő (Mercedes Ruehl) 1992 – Golden Globe-díj – a legjobb vígjáték- vagy musical-színész ( Robin Williams ) 1992 – Golden Globe-díj – a legjobb női epizódszereplő (Mercedes Ruehl) 1992 – Oscar-jelölés – a legjobb színész ( Robin Williams ) 1992 – Oscar-jelölés – a legjobb látványtervezés (Mel Bourne, Cindy Carr) 1992 – Oscar-jelölés – a legjobb eredeti forgatókönyv (Richard LaGravenese) 1992 – Oscar-jelölés – a legjobb eredeti filmzene (George Fenton) 1992 – Golden Globe-jelölés – a legjobb vígjáték vagy musical 1992 – Golden Globe-jelölés – a legjobb vígjáték- vagy musical-színész ( Jeff Bridges ) 1992 – Golden Globe-jelölés – a legjobb rendező ( Terry Gilliam ) Oltszem Oltszem (románul Olteni, németül és szászul Altzen) falu Romániában, Erdélyben, Kovászna megyében. Fekvése Sepsiszentgyörgytől 13 km-re északra, az Olt jobb oldali teraszán fekszik. A Baróti-hegység és a Bodoki-hegység közötti völgyben, a DN12-es főút mentén található. Közigazgatásilag Sepsibodok községhez tartozik. Nevének eredete Nevét arról kapta, hogy itt az Olt völgye kezd kinyílni, így ez mintegy tágabb térségre nyíló szeme az Olt völgyének. Története 1332-ben Olotnu-Olthzeme néven említik először. Területe ősidők óta lakott. A Mikó-kastély északi oldalánál a Vármege nevű helyen őskori telep volt, mellette 2. századi római castrumot tártak fel, melynek alapjain középkori erőd épült. A Mikó-kastéllyal szemben az Olt bal partján a Bodoki-hegység egyik hegyhátán találhatók Leánykavár maradványai, amely őskori telepre épített La Tène kori erőd volt és a római uralomig állott. A falutól északra Málnás felé félúton az Olt bal partja fölé kiszögellő hegytetőn jelentős nagyságú ősi vár maradványai láthatók, amelyet Herecz vagy Mikóvárnak neveznek. Valószínűleg a várkastély építésekor bontották le a 19. század elején. A falunak 1910-ben 638 magyar lakosa, 1992-ben 608 lakosa volt, ebből 606 magyar és 2 román. Látnivalók Református temploma az Olt feletti magaslaton áll, középkori eredetű, de a többszöri átalakítások miatt eredeti formáját elvesztette. A régi római katolikus templom nincs meg. A falu északi végében magaslaton látható a gr. Mikó Miklós által 1827 -ben épített várkastély, a Mikó-kastély . Egyéb adatok Oltszemen az oktatás az író és püspök Makkai Sándor nevét viselő elemi iskolában zajlik. 2007-ben huszonnégy sepsiszéki falu közül Oltszem nyerte el a Madárbarát falu címet, melynek jelképe a falu közelében fészkelő, fokozottan védett haris XVI. Lajos francia király Bourbon Lajos Ágost (franciául: Louis-Auguste de France; Versailles, 1754. augusztus 23. – Párizs, 1793. január 21.) a Bourbon-házból származó, Lajos Ferdinánd francia királyi herceg és Wettin Mária Jozefa hercegnő harmadik gyermekeként született francia királyi herceg, 1774-től Franciaország és Navarra királya, valamint Andorra társhercege XVI. Lajos néven. Bár Lajos király eleinte közkedvelt volt, döntésképtelensége és maradisága miatt a francia társadalom egyes rétegei a zsarnokság jelképének tartották. Manapság a történészek becsületes, jó szándékú embernek írják le, aki azonban képtelen volt a monarchia megreformálására, a forradalmárok ezért éppen őt kiáltották ki bűnbaknak. Gyermekkora A későbbi XVI. Lajos Lajos Ágost néven a Versailles-i kastélyban látta meg a napvilágot, születésekor a Berry hercege címet kapta. Lajos Ferdinánd nyolc gyermeke közül a harmadik fiú volt. Édesanyja, Mária Jozefa, III. Ágost szász választófejedelem és lengyel király lánya volt. Lajos erős és egészséges, bár nagyon szégyenlős ifjú volt. Tanulmányait kiváló eredménnyel végezte, tehetsége főként a latin nyelv, a történelem, a földrajz és a csillagászat terén mutatkozott meg, beszélt olaszul és angolul is. Kedvenc időtöltése a barkácsolás volt. 1765. december 20-án édesapja, Lajos Ferdinánd herceg tuberkulózisban elhunyt, ezzel a tizenegy éves Lajos Ágost lett az új trónörökös. Édesanyja, aki sosem heverte ki férje halálát, 1767. március 13-án szintén tuberkulózisban halt meg. Nagyapjának, XV. Lajos francia királynak a halála után, 1774-ben foglalta el a francia trónt XVI. Lajos néven. Uralkodása Pénzügyi nehézségek Amikor nagyapja, XV. Lajos halála után trónra lépett, Franciaország súlyos pénzügyi válságban volt, hatalmas államadóssággal küzdött. Turgot lett a pénzügyi főellenőr, aki liberális reformokkal próbálkozott: elkezdte a belső vámhatárok leépítését, csökkentette a paraszti és növelte a nemesi terheket. Reformjai a nemesi és polgári ellenálláson buktak meg az 1775-ös éhínség idején. A pénzügyeket a továbbiakban Necker, Calonne, majd Brienne irányította. Rendi ellenállásból forradalom Az ország vetélkedve Angliával részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, amely további 1 milliárd livre-vel növelte az államadósságot. A gazdasági és társadalmi válság elindította egy ellenzéki csoportosulás szerveződését, amelynek vezetői Gilbert du Motier de La Fayette márki, Sieyès abbé és Mirabeau gróf voltak. Követelték az általános rendi gyűlés összehívását, az uralkodó végül ezt 1788 augusztusában megtette, a gyűlés 1789. május 5-én megnyílt. A harmadik rend az együttes ülésezést követelte: a nemzet képviselőinek nyilvánították magukat, létrehozták az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, majd a szomszédos Labdaházba vonultak át, ahol esküt tettek, hogy az alkotmány elfogadásáig nem oszlanak fel. A király utasította a rendeket a külön ülésezésre, azonban a polgárok ellenszegültek. A hírek hallatán Párizsban nőtt a feszültség, az uralkodó növelte a város körül állomásozó csapatok létszámát, ami félelmet keltett. Párizsban falragaszokon, Versailles-ban Mirabeau márki követelték a csapatok kivonását. Lajos nem engedett, sőt Neckert is lemondatta. Másnap, július 12-én Párizsban felkelés tört ki. A fegyverkező tömeg július 14-én megostromolta a Bastille-t, Párizsban a régi hatalom összeomlott, La Fayette márkit a nemzetőrség parancsnokává választották. Az események hatására Lajos a következő napon bejelentette a csapatok visszavonását, majd ismét kinevezte Neckert. Július 17-én már Párizsba ment, ahol az új polgármester, Bailly és La Fayette márki fogadták. A tömeg üdvrivalgása közepette rá is feltűzték a kék-piros-fehér forradalmi kokárdát. Korlátozott királyi hatalom A létrejövő új rendszer az alkotmányos monarchia volt, amelyben a király csak a végrehajtó hatalmat tarthatta meg korlátozva, illetve néhány kérdésben maradt vétójoga, általánosságban azonban a parlamenttel együttműködve kellett kormányoznia. Augusztus 4-én a nemzetgyűlésben az egyház, a nemesség és a városok lemondtak előjogaikról, felmerült a közteherviselés bevezetése és a személyi szolgáltatások eltörlése; augusztus 26-án kiadták az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát (Déclaration des droits de l'Homme et du citoyen), amely már a jogegyenlőségről, a tulajdon sérthetetlenségéről, a népszuverenitás primátusáról szólt. Ekkor megszűntek a születési kiváltságok is. A Nemzetgyűlésben a királypártiak felvetették, hogy alakuljon kétkamarás parlament és legyen a királynak vétójoga. Lajos e jogokhoz kötötte az augusztus 4-i határozatok szentesítését. A Nemzetgyűlés végül a kétkamarás rendszert elvetette, de a királyi vétót elfogadta. A király hívei az uralkodónak Versailles elhagyását javasolták, ám Lajos ismét a csapatok Versailles-ba rendelése mellett döntött. Ez újabb félelmet keltett a külvárosok éhező népében. Október 5-én egy zömében külvárosi asszonyokból álló tömeg vonult kenyeret követelve Versailles-ba. Lajos engedett, szentesítette az augusztusi határozatokat. A tömeg azonban nem oszlott fel, és éjjel betört a palotába. A testőrök védekeztek, de nem tudták megállítani a tömeget. A királyné lenge öltözetben, a király a lakosztályába vezető rejtekfolyosón tudott elmenekülni. A király még aznap (október 6.) éjjel, a tomboló tömeg kíséretében kénytelen volt átvonulni a Tuileriák palotájába. A királyi család szökési kísérlete Lajos és a Nemzetgyűlés viszonya nem javult, de az uralkodó az alkotmányos monarchistákkal sem tudott együttműködni. Egyre inkább a külső beavatkozásban bízott. Ennek érdekében titkos diplomáciai lépéseket tett, melyre az a tény bátorította fel, hogy az osztrákok 1790 őszén visszaállították hatalmukat Belgiumban. La Fayette márki népszerűsége csökkent, az ellenzéki sajtó pedig megszellőztette a király külföldi kapcsolatait. Lajos hosszas tépelődés után elhatározta, hogy elhagyja Párizst s a hozzá hű csapatokhoz távozik. A szökésre 1791. június 20-21 éjjelén került sor. A királyi család álruhában és titkon szökött, egy hintóban. A menekülést azonban rosszul szervezték meg, így Varennes-nél – a célul kitűzött királypárti Malmédy erődtől mindössze 50 km-re - elfogták őket. A letartóztatás és a Párizsba való visszahurcolás során Lajos számára megdöbbentő volt az iránta tanúsított gyűlölet. Családja életét és a nagyobb megaláztatások elkerülését csak az elébük küldött nemzetgyűlési tagok jelenlétének köszönhette. Uralkodásának vége A király szökése nehéz helyzetbe hozta az alkotmányos monarchia híveit, de miután Lajos felesküdött az alkotmányra, visszahelyezték méltóságába. Az alkotmány értelmében az alkotmányozó gyűlés feloszlott, és 1791 októberében átadta helyét a Törvényhozó Nemzetgyűlésnek. Átalakultak a politikai erőviszonyok: továbbra is jelentős erőt képviseltek az alkotmányos monarchisták, de velük szemben kialakult a girondiak csoportja. Az országban fokozódott a külföldi beavatkozástól való félelem, amit erősített Lajos sógorának, II. Lipót német-római császárnak és II. Frigyes Vilmos porosz királynak az 1791 szeptemberében kiadott pillnitzi nyilatkozata, amelyben Ausztria és Poroszország nyíltan szembefordult a forradalmi Franciaországgal. Lajos a háború pártján állt, mivel a forradalmi erők vereségétől a királyi hatalom helyreállítását remélte. Girondiakból álló kormányt nevezett ki, s a Törvényhozó Nemzetgyűlés 1792. április 20-án hadat üzent a Habsburg Birodalomnak. Lajos számos javaslatot megvétózott, és szembeszegült a nemzetgyűléssel, mire a párizsi községtanács, a kommün irányítása alatt álló tömeg a girondiak támogatásával 1792. augusztus 10-én megostromolta a Tuileriákat, a királyi palotát. Lajos a Törvényhozó Nemzetgyűlésbe menekült, amely a kommün és a tömeg nyomására megfosztotta hatalmától, és őrizetbe vette. Pere és kivégzése A királyt és családját az augusztusi napokban a Temple börtönébe zárták. Lajos sorsa egyértelműen politikai kérdéssé vált, amely a kormányon lévő gironde és a jakobinusok küzdelmének részét képezte. Mivel a párizsi tömeg a király halálát kívánta, Robespierre és társai is a király halálát követelték, hogy tovább növeljék befolyásukat a girondiak rovására. A gironde kénytelen volt engedni: az újonnan alakuló törvényhozás, a Konvent 387:334 arányban megszavazta kivégzését. Kivégzésére szavazott saját unokafivére, Louis Philippe Joseph d’Orléans herceg is. A király halálos ítéletét 1793. január 21-én Párizsban hajtották végre. Családjának további sorsa Mária Terézia leánya, Mária Antónia királyné még néhány hónapig élt férje halála után a Temple börtönében. Férje kivégzése után néhány héttel kisfiát, Lajos Károly herceget elválasztották tőle, a fiú később meghalt a börtönben. A királynét október 14-én a jakobinusok követelésére bíróság elé állították, s halálra ítélték. Két nappal később a párizsi Place de la Revolutionon (a mai Concorde téren) fejét vették. A király húgát, Erzsébet hercegnőt 1794. május 10-én küldték a guillotine alá. A királyi pár gyermekei közül csak az elsőszülött leányuk, Mária Terézia Sarolta hercegnő maradt életben, őt 1795-ben a bécsi udvar kiváltotta a börtönből. A királyi pár kivégzése után elterjedt, hogy a trónörökös életben maradt, megszöktették börtönéből, és egy másik gyermek holttestét temették el helyette. A forradalom bukása után több igénylő is trónörökösként jelentkezett. Az első, egy német óraműves, Karl Wilhelm Naundorff már Napóleon idején feltűnt, de állítását nem tudta alátámasztani. Four to Doomsday A Four to Doomsday a Doctor Who tévésorozat 116. része, amit 1982. január 18.-a és január 26.-e között adtak négy epizódban. Történet A Tardis a Heathrow-i repülőtér helyett egy hatalmas űrállomáson materializálódik, ahol négy emberi civilizációról (görög, kínai, maja, és ausztrál bennszülött) mintázott androidok és a békákra emlékeztető urbankok élnek Monarch nevű vezetőjükkel. Monarch már többször is járt a Földön, de most azonban véglegesen vissza akarna térni, s az emberiség megsemmisítése után az androidjaival be akarná népesíteni a bolygót. Könyvkiadás A könyvváltozatát 1983. július 21.-n adta ki a Taget könyvkiadó. Írta Terrance Dicks. Nevado Anallajsi A Nevado Anallajsi egy rétegvulkán Bolíviában. Az utolsó kitörés ideje ismeretlen. A vulkán fő összetevői az andezit és a dácit. Forrás Siebert, L. és T. Simkin (2002-). Volcanoes of the World: an Illustrated Catalog of Holocene Volcanoes and their Eruptions. Smithsonian Institution, Global Volcanism Program Digital Information Series, GVP-3. URL: http://www.volcano.si.edu/world/ Agamar Az Agamar egy bolygó a Csillagok háborúja elképzelt univerzumában. Helyzete Külső Peremvidék. Leírás Az Agamar felszínét kopár sziklás földek borítják. Kis részén hegyek és dombok szelik át a tájat. Történelme A klónháború alatt az Agamart elfoglalta a Független Rendszerek Konföderációja és az az irányítása alatt állt. Miután a droid hadsereg vereséget szenvedett az Onderonon, Dooku gróf visszarendelte a hadsereget az Agamarra. Amikor a klónháború véget ért, az egyik droid tábornok megszegte a lekapcsolást, így az Agamaron maradtak még működő droidok. YE 2-ben Rex százados, Kanan, Ezra és Zeb Agamarra jöttek, hogy protonbombát vigyenek a lázadóknak. Rexet, Kanan Jarrust, Ezra Bridgert és Garazeb Orreliót gyorsan elfogta Kalani tábornok és B1 harci droidjai. Kalani arra kényszerítette a lázadókat, hogy részt vegyenek egy harci szimulációban annak érdekében, hogy megszüntessék a klónok háborúit, mint szeparatista győzelmet. A lázadóknak sikerült túlélni a harci droidokat, és Ezrának sikerült meggyőzni Kalanit és Rexet, hogy kössenek békét. A lázadók és a szeparatista droidok együttesen csatlakoztak egy birodalmi támadóerő elől Chopper segítségével. Megjelenése filmekben Az Agamar a Star Wars: Lázadók 3. évad 4. részében Az utolsó csata című részben jelenik meg. A klónok háborúja 5. évad 5. részében Dooku gróf megemlíti, hogy a droid hadsereg vonuljon vissza az Agamarra. Judith Wiesner Judith Pözl (Hallein, 1966. március 2. –) visszavonult osztrák teniszezőnő. Pályafutása során hat egyéni és három páros WTA-tornát nyert. Kihalt faj Kihaltnak nevezzük azokat a élőlényfajokat, illetve alfajokat, amelyeknek sem a természetben, sem fogságban nem maradt már egyetlen egy élő egyede sem, vagyis teljesen kihaltnak tekinthetők. Az ilyen fajokat, alfajokat a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája a Kihalt (Extinct) kategóriába sorolja, rövidítése EX. A Vörös Lista csak azokat a recens fajokat osztályozza, amelyek körülbelül a 16. század után haltak ki, tehát nem tartalmazza a régen kihalt recens fajokat és a fosszilis fajokat. A Vörös Lista a kategóriát a következőképpen határozza meg: Tortúra (teljesítménytúra) A Tortúra egy gyalogos teljesítménytúra a Bükk-vidéken, amelyet évente rendeznek meg a téli napfordulóhoz legközelebb eső szombaton. Kiindulópontja Miskolctapolca, a 65 kilométeres táv célpontja Eger, a 30 kilométeres résztáv célpontja Bánkút, a 12 kilométeres résztáv célpontja pedig Bükkszentkereszt. A túra miskolci egyetemi hagyományokra nyúlik vissza. Fontosabb érintett pontok Bükkszentkereszt Bánkút Tar-kő Spongyabob Kockanadrág (szereplő) Spongyabob Kockanadrág egy kitalált karakter, a SpongyaBob Kockanadrág című rajzfilmsorozat főszereplője. Eredeti hangja Tom Kenny. Magyar hangja az első és a második évadban Minárovits Péter, majd a harmadik évadtól kezdve Baráth István, az énekhangja Seszták Szabolcs. Először a sorozat legelső epizódjában, az Alkalmazott kerestetikben jelent meg. Karaktere Spongyabob egy tengeri szivacs, bár jobban hasonlít egy mosogatószivacshoz. Nagyon kedves, de ugyanannyira naiv is, sok hazugságot elhisz. Ha valamire felkészült, akkor gyakran mondogatja többször egymás után, hogy: Készen állok. Kedvenc szabadidős tevékenységei közé tartozik a buborékfújás, a karatézés, és a medúzavadászat. Spongyabob a sorozat nagy részében ugyanolyan ruhát visel: fehér ing és barna, kocka alakú nadrág, piros nyakkendő, fehér alsógatya, fekete cipő, valamint egy fehér-piros csíkos zokni. A munkahelyén ehhez vesz fel egy sapkát, melyen egy vasmacska van. Vannak helyzetek, amikor másféle ruhában van, pl.: a strandon játszódó részeknél kék rövidnadrágot visel, ugyancsak fekete cipővel. Spongyabob egy kétemeletes ananászházban él háziállatával, Csigusszal. A ház tartalmaz hálószobát, nappalit, mosdót, konyhát és egy hatalmas könyvtárat, benne egy nagy fotellal A könyvtárban van egy kisebb szoba, ahol a ruháit tárolja. Spongyabob egy közeli étteremben, a Rozsdás Rákollóban dolgozik szakácsként és takarítóként, valamint általában ő akadályozza meg az étterembe betörő Planktont. Ő készíti el az étterem specialitását, a herkentyűburgert. A karakter elég munkamániás, imád ott dolgozni, többször is ő volt már a hónap dolgozója. Az étteremben dolgozik még Tintás Tunyacsáp, Spongyabob szomszédja is, akinek nehezére esik elviselni őt. Az étterem főnöke a kapzsi és pénzéhes Rák úr, aki kihasználva Spongyabob munkamániáját kevés fizetést ad neki. A munka mellett Spongyabob eljár Puff asszony motorcsonakvezetői iskolájába, hogy megszerezze a jogosítványt. Ám borzalmas sofőr, több balesetet is okozott már a gyakorlópályán, és Puff asszony is többször megjárta már miatta. Spongyabob legjobb barátja és egyben másodszomszédja Csillag Patrik, aki amellett hogy ostoba, legalább olyan naiv, mint Spongyabob. Barátja még Szandi Csovi, egy Texasból származó mókus, aki levegősisakban él, és akivel gyakran szokott karatézni. Emellett Spongyabob még a barátjának tekinti Tunyacsápot is, bár Tunyacsáp mérhetetlenül utálja Spongyabobot és Patrikot is. Észak-Korea közigazgatása Észak-Korea egy közvetlenül irányított városra, két különleges igazgatású városra, egy különleges közigazgatási régióra (amelyeknek többféle megnevezésük van) és kilenc tartományra van felosztva. Közvetlenül irányított városok Phenjan (P'yŏngyang Chikhalsi; �� ���) Különleges igazgatású városok Raszon különleges igazgatású város Nampho különleges igazgatású város Különleges közigazgatási régiók Sinidzsu Különleges Közigazgatási Régió (Sinŭiju T'ŭkbyŏl Haengjeonggu; ��� �� ���) Tartományok Csagang (Chagang-do; ���) Dél-Hamgjong (Hamgyŏng-namdo; �� ��) Dél-Hvanghe (Hwanghae-namdo; �� ��) Dél-Phjongan (P'yŏngan-namdo; �� ��) Észak-Hamgjong (Hamgyŏng-pukto; �� ��) Észak-Hvanghe (Hwanghae-pukto; �� ��) Észak-Phjongan (P'yŏngan-pukto; �� ��) Kangvon (Kangwŏn-do; ���) Rjanggang (Ryanggang-do; ���) John Boye John Boye (Accra, 1987. április 23.) ghánai válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Kayseri Erciyesspor játékosa. PlayStation 4-játékok listája Ez a szócikk a Blu-ray lemezen, illetve a PlayStation Networkről letölthető PlayStation 4-játékokat sorolja fel. Az exkluzív mező azt jelzi, hogy a PlayStation 4 az egyetlen platform, amelyre a játék megjelent. Ebbe nem számítanak bele a játékok kézi videojáték-konzolos vagy mobiltelefonos változatai, mivel ezek általában teljesen eltérnek a nagygépes verzióktól. A mező konzol értéke annyit jelent, hogy a játék ugyan megjelent játéktermi rendszerekre vagy Microsoft Windows, Unix/Linux vagy OS X operációs rendszeren futó személyi számítógépekre, azonban egyetlen másik videojáték-konzolon sem érhető el annak natív változata. 2018. szeptember 20-ig 181 játék került fel erre a listára (ebből 113 multiplatform, 36 exkluzív és 32 konzol exkluzív). Animánia Az Animánia (eredeti cím: Animaniacs) 1993-tól 1998-ig vetített amerikai televíziós rajzfilmsorozat. A sorozatot Warner Bros. készítette, Tom Ruegger rendezésében és Stephen Spielberg produceri felügyeletével. A műsort az Amerikai Egyesült Államokban először a Fox Kids mutatta be 1993. szeptember 13-án, Magyarországon először az HBO tűzte műsorára 1996. május 8-án. Összesen 99 epizód és egy mozifilm készült belőle, ám csak az első évad részeihez készült magyar szinkron. 2018 januárjában a Hulu bejelentette, hogy a sorozat várhatólag 2020-ra két új évaddal fog visszatérni. A sorozatról A sorozat sokban hasonlít a Bolondos dallamokra: bármi lehetséges benne, sok a kulturális utalás és az üsd-vágd poén, gyakran kiszól a közönségnek és minden résznek saját zenéje van, amire a figurák mozognak. Az epizódok több, kabaréhoz hasonló rövid történetből állnak számos visszatérő figurával. A történet a kaliforniai Burbank városban játszódik. A főszereplő három firka (rajzfilmfigura) akik az őket 30-as években kitaláló Warner stúdióról kapták a nevüket: Yakko, Wakko és Dot. A három fiatal olyan kerge hogy a stúdió nem bírja kordában tartani őket, ezért évekre a víztoronyba zárták őket, de a 90-es években kiszabadultak. Ezt az ál-háttértörténetet (és általában a sorozatot) a Roger nyúl pácban inspirálta. A Warner testvérek bármiből képesek viccet csinálni és nem szeretik a felnőtt autoritást, így számos azt megérdemlő felnőttnek az idegeire mennek. A sorozatnak rengeteg, többször oktató jellegű dala volt, például egy dal mely felsorolja a Föld összes országát vagy az Egyesült Államok összes tagállamát. A sorozat további szereplői közé tartozik Slappy mókus, a kiöregedett zsémbes rajzfilmsztár, aki nagyon szereti a Tom és Jerry-ből illetve Bolondos dallamokból ismert rajzfilmes erőszakot alkalmazni ellenfelein. A sorozat két szereplője, Bunkó és Vész, a világot meghódítani akaró két laboregér olyan népszerűek lettek, hogy 1994-ben saját sorozatot kaptak, mely további 78 epizódot ért meg. Szerepel továbbá három, a gengszterfilmeket kiparodizáló galamb, egy gyerekmentő kutya és egy utcákat járó kutya-macska páros. A sorozat sikerén a DC Comics elkészítette az Animaniacs képregénymagazint, ami 1995 és 2000 között jelent meg. A képregényt később átkeresztelték Animaniacs! featuring Pinky and the Brain címre. Szereplők További szereplők (26 részben): Bakó Márta, Barbinek Péter, Besenczi Árpád, Biró Anikó, Buss Gyula, Csuja Imre, Csuha Lajos, Czigány Judit, Dudás Eszter, Előd Álmos, Galkó Balázs, Gruber Hugó, Halász Aranka, Harkányi Endre, Hankó Attila, Haumann Péter, Izsóf Vilmos, Kassai Ilona, Kenderesi Tibor, Kocsis Judit, Kökényessy Ági, Konrád Antal, Kristóf Tibor, Makay Sándor, Menszátor Magdolna, Némedi Mari, Orosz István, Pataky Imre, Pathó István, Pálfai Péter, Palóczy Frigyes, Papp Ágnes, Pusztaszeri Kornél, Riha Zsófi, Szerednyey Béla, Szersén Gyula, Szűcs Sándor, Szvetlov Balázs, Tóth Judit, Ujlaki Dénes, Uri István, Várday Zoltán, Végh Ferenc, Wolhmuth István Barker-emelő A Barker-emelő az orgonákban alkalmazott pneumatikus szerkezet, amely nagyméretű, sokregiszteres mechanikus traktúrájú orgonáknál megkönnyíti a billentyűk lenyomását. Nevét Charles Spackmann Barker Párizsban működő angol orgonaépítőről kapta, aki 1839-ben szabadalmaztatta az eszközt, de valójában David Hamilton Edinburghi orgonaépítő alkalmazta először 1835-ben. Működése A billentyűzet fölött egy kis szélláda található, ami a sípszélládákhoz hasonlóan az orgonafújtatótól kapja a levegőellátást. E „játszószélláda” fölött egy sor kis fújtatószerű alkatrész, „fúvó” található, minden billentyű számára egy. A billentyűk egy-egy szelepet nyitnak, amitől felfúvódik az adott billentyűhöz tartozó fúvó, amely aztán mozgásba hozza a szokásos mechanikus traktúrát, lett légyen az csúszka-, rugós- vagy kúpládás rendszerű. A billentyű felengedésekor kinyílik egy kifújószelep, ami gyorsan kiüríti a fúvó levegőjét, hogy az azonnal visszaálljon alaphelyzetébe. A Barker-emelő lényege, hogy a billentyűzet nem közvetlenül a sípokat megszólaltató, sokszor nagy méretű, nehézkesen mozgó szelepeket vezérli, hanem csak egyfajta pneumatikus „jelfogót”. Így a zenész kis erőkifejtéssel játszhat nagy orgonákon is; másfelől ez nagyfokú szabadságot ad az orgonaépítőnek abban, hogy a szélmennyiséget, a regiszterek számát, a sípok menzúráját kompromisszum nélkül úgy válassza meg, ahogy azt a művészi szempontok megkívánják. Ágh Norbert Ágh Norbert (Dunaújváros, 1970. február 5. –) sokszoros magyar bajnok, magyar válogatott, többszörös amerikai bajnok úszó, sportmenedzser. A Güttler - Ágh Úszóiskola alapítója és általános vezetője valamint a Magyar Élet és Vízimentő Szakszövetség alelnöke. 2003-2004 között a Magyar Aerobik Szövetség elnöke es Magyar Torna Szövetség alelnöke. 2000-2014 között a Swimming World Magazine európai tudósítója. Hevia José Ángel Hevia Velasco, közismertebb nevén Hevia (Villaviciosa, Spanyolország, 1967. október 11. –) spanyol dudás. Legismertebb dala a Busindre Reel az 1998-ban megjelent Tierra de Nadie című albumról. Élete Hevia 1967-ben született a spanyolországi Asztúriában fekvő Villaviciosában. 7 évesen kezdett el dudán játszani, miután nagyapjával az utcán sétálva találkoztak egy idős dudással. A kisfiúra életre szóló hatást gyakorolt az öreg virtuóz játéka és szoros kapcsolata a hangszerrel. Az első sikerét 1991-ben testvérével közösen aratta egy fiatal előadók számára rendezett népzenei versenyen. A verseny díjaként lehetőséget kapott első albuma megjelentetésére. 1992-ben első díjat nyert az Oviedóban rendezett Remis Ovalle Emlékversenyen. Diszkográfia Nagylemezek Hevia (1991) Tierra de nadie ( Senki földje , 1998) Al otro lado ( A másik oldal , 2000) Tierra de Nadie: Speciális kiadás CD + DVD (2000) Étnico ma non troppo (2003) Tierra de Hevia ( Hevia földje , 2005) Grandes Éxitos: Hevia ( Nagy sikerek: Hevia , 2005) Obsession ( Rögeszme , 2007) Lo mejor de Hevia ( A legjobb Hevia , 2009) Kislemezek El Saltón El Garrotín Busindre Reel El Garrotín (remix) Sobrepena Baños de Budapest Tanzila Taramundi 130 Tirador Lluz de domingu - Obsession 2017-es NFL-szezon A National Football League 2017-es szezonja a 98. szezon volt a professzionális amerikai futball ligában. A szezont a Super Bowl LII zárta, amelyet 2017. február 4-én rendeztek az U.S. Bank Stadiumban. A San Diego Chargers csapata Los Angelesbe költözött és Los Angeles Chargers néven folytatta. A Super Bowlt a Philadelphia Eagles nyerte, története során először. Menetrend Az NFL alapszakasz lebonyolítása 2017-ben: Mindenki kétszer játszott a saját csoportjában lévőkkel, egyszer otthon, egyszer idegenben. (6 mérkőzés) A saját konferenciájában, de más csoportban lévő 4 csapattal játszott minden csapat, kettőt otthon, kettőt idegenben (4 mérkőzés). A csoportok párosítása: A másik konferenciából is egy csoportban lévő 4 csapattal játszottminden csapat (4 mérkőzés). A csoportok párosítása: Minden csapat két meccset játszott a saját konferenciájában lévő csapatokkal az előző évi eredmények alapján. Eszerint a csoportelsők azzal a két csoportelsővel játszottak, amelyekkel amúgy nem játszottak volna (amelyek nem felelnek meg az első két pontnak). A csoportmásodikok, -harmadikok, illetve -negyedikek párosítása is ugyanilyen volt. (2 mérkőzés) Rájátszás A rájátszásba a két konferenciából 6–6 csapat jut be. A rájátszás 2018. január 6-án kezdődött. Fourier-analízis A Fourier-sorok vizsgálata nagyban hozzájárult az analízis fejlődéséhez. W. R. Wade amerikai professzor egy magyar nyelven megjelent nyilatkozatában a következőt mondta a Fourier-analízissel kapcsolatban: „A klasszikus harmonikus analízis, a Fourier-analízis gyökerei mélyre nyúlnak. Mondhatnám, Isten volt az első, aki Fourier-analízist művelt, amikor fülünkbe beépített egy Fourier-analizátort. Ugyanis már a gyermek is képes arra, hogy különbséget tegyen például a hegedű és a harsona hangja között. Annak ellenére, hogy a hangjegyek, amelyekkel a dallamot leírjuk, ugyanazok. Mi akkor a különbség a két hang között? Az, hogy amikor megszólaltatunk egy hangot, az sosem csupán tiszta hang, hanem több felhangból álló együttes. Kissé általánosabban fogalmazva: minden függvényben, ami egy hangzásnak megfelel, sok rejtett információ van, amit észlelni kell, s fülünk észlelni is tudja.” A kezdetek Már a differenciál- és integrálszámítás XVII. századi kialakulásában is döntő szerepet játszottak bizonyos fizikai problémák. A fizika kulcsszerepe az analízis további fejlődésében is megmaradt. A XVIII. században és a XIX. század elején a fizika több olyan problémát is felvetett, amelyek elősegítették új matematikai elméletek megalkotását. A Fourier-sorok elméletének kialakulásában is két fizikai probléma játszott főszerepet: a rezgő húr problémája, és a hővezetés egyenlete. A rezgő húr problémája A 18. században vita folyt az akkori kor három vezető matematikusa d'Alembert, Bernoulli és Euler között egy mechanikai probléma, a két végpontjában rögzített, kifeszített rugalmas húr rezgésének matematikai leírásáról. Meg is született a probléma egy mai szemmel nézve is korrekt megoldása, de ez nem vált széles körben elfogadottá. Tegyük fel, hogy a számegyenes 0 és L pontjai között ki van feszítve egy húr. A kérdés az, hogyan írhatjuk le a rezgésbe hozott húr mozgását. Taylor már 1715-ben felfedezte azt a mozgásegyenletet, amelyet a húrnak ki kell elégítenie. Feltesszük, hogy a húr minden részecskéje csak kicsiny függőleges irányú elmozdulást végez. Newton törvénye szerint egy részecske gyorsulása arányos a rá ható erővel. A részecskére ható erő onnan származik, hogy a húr "ki akar egyenesedni", ezért a görbületével arányos erőt fejt ki a részecskére. A húr görbülete az érintő meredekségének változása, vagyis a húr alakját megadó függvény második deriváltja. A húr mozgását függvény írja le abban az értelemben, hogy a t időpontban a húr alakját az (ahol x eleme a [0,L] intervallumnak) függvény grafikonja adja meg. Ekkor (x,0) pont fölötti részecske gyorsulása , míg a húr görbülete . Így a fenti gondolatmenet szerint ahol ρ≠0 konstans. Mivel a húr végpontjai rögzítve vannak, ezért minden t-re. Feltehetjük, hogy c nem azonosan 0. Így . Rögzítsünk egy olyan t-t,amelyre c(t)≠0. Ekkor a fent leírtak alapján f kielégíti az differenciálegyenletet, minden x∈[0,L]-re, ahol . Ha b=0, akkor f lineáris, tehát a kezdeti feltétel alapján f azonosan 0. Ezt az esetet (ami annak felel meg, hogy a húr nyugalomban van) tehát kizárhatjuk. Ha b>0,b=a2, akkor az egyenletet kielégítő f függvény a következő alakba írható: . Ez a megoldás a kezdeti feltételt csak az esetben elégíti ki, tehát szintén kizárhatjuk. Így szükségképpen b<0,b=-a2. Ekkor az egyenletet kielégítő f függvény a következő alakba írható: Mivel f(0)=0, ezért , tehát f(L)=0 alapján . Azt kaptuk tehát, hogy ha a húr mozgását egy alakú kifejezés írja le, akkor és c(t) kielégíti a differenciálegyenletet. Taylor felvetette,hogy alakú megoldások a megszólaló hang n-edik felhangjának felelnek meg (vagyis n=1 esetén az alaphangnak, n=2 esetén az oktávnak stb.). 1747-ben d'Alembert felfedezte,hogy ha φ egy 2L szerint periodikus függvény, akkor a φ(at+x)-φ(at-x) függvény az x=0 és x=L pontokban nulla, továbbá szintén kielégíti a Taylor által megadott mozgásegyenletet abban az értelemben, hogy a t szerinti második deriváltja egyenlő az x szerinti második derivált konstansszorosával. Ebből d'Alembert arra következtetett, hogy φ(at+x)-φ(at-x) kifejezések írják le a rezgő húr mozgását, ahol φ tetszőleges 2L szerint periodikus függvény. 1753-ban Daniel Bernoulli Taylor gondolatmenetét folytatva, valamint abból a fizikai tényből kiindulva, hogy tetszőleges hang a felhangjaiból tevődik össze, amellett érvelt, hogy a rezgő húr mozgását a alakú kifejezések írják le alkalmas együtthatófüggvényekkel. Ezt az állítást azonban d'Alembert nem fogadta el, mondván, hogy ebből az ő megoldása alapján az következne, hogy minden periodikus függvényt előállíthatnánk trigonometrikus összegként, ami nyilván lehetetlen. A vitába a kor számos matematikusa (így Euler és Lagrange) is bekapcsolódott. A hővezetés egyenlete Nem törődve a kor kételyeivel Joseph Fourier francia matematikus az 1800-as évek elején igen sikeresen alkalmazta a három matematikus által kidolgozott, illetve vitatott módszert a hő terjedésének matematikai leírására. 1822-ben jelent meg Fourier könyve, amelyben a következő kérdést vizsgálta. Adott egy homogén rúd, amely a környezetétől el van szigetelve, tehát a hő csak a rúdban áramlik; a rúd és a környezete között nem. A kérdés az, hogyan írhatjuk le a rúd belsejében zajló hőmérséklet-változást. Egy test által tárolt hőmennyiség a test tömegétől és hőmérsékletétől függ: minél nagyobb a hőmérséklet, annál nagyobb a hőmennyiség. Pontosabban, a hőmennyiség arányos a tömeggel és a hőmérséklettel, vagyis egy m tömegű test hőmennyisége , ahol egy konstans és T a hőmérséklet. Fourier problémájára visszatérve, a rúd homogenitása azt jelenti, hogy a rúd bármely [a,b] szakaszának a tömege , ahol egy konstans. Így az [a,b] szakasz hőmennyisége , ahol . Ha a szakasz mentén a hőmérséklet változik (az x pontban a hőmérséklet T(x)), akkor belátható, hogy az [a,b] szakasz hőmennyisége . Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a rúd hőmérsékletét a függvény írja le abban az értelemben, hogy a t időpontban a rúd x pontjában a hőmérséklet . Ekkor egy t időpontban az [a,b] szakasz hőmennyisége Az [a,b] szakasz hőmennyisége azért változik, mert a szakasz a végpontokban hőt ad le vagy hőt vesz fel. Fourier feltételezte (helyesen), hogy a b pontbeli hőáramlás sebessége arányos a hőmérséklet b pontbeli deriváltjával, tehát itt a hőáramlás sebessége , ahol egy pozitív konstans. Az a végpontban a hőáramlás ellentétes, így itt a sebesség . Végül is azt kaptuk tehát, hogy a H hőmennyiség változásának sebessége , azaz Itt b-a-val leosztva, majd b-vel a-hoz tartva azt kapjuk, hogy . Ez minden a-ra igaz, tehát minden x-re, ahol konstans. Most Fourier-t követve tegyünk egy további egyszerűsítést: tegyük fel, hogy a rúd végpontjaiban a hőmérséklet 0 fok. (Ezt úgy kell elképzelnünk, hogy a rúd végpontjai egy nagy, 0 fokos tartályhoz csatlakoznak, amely a végpontokban fenntartja az állandó 0 fokos hőmérsékletet.) Ha a rúd hossza L, akkor az azt jelenti, hogy minden t-re. Feltehetjük, hogy c nem azonosan nulla, így Ezt az egyenletet a rezgő húr problémájánál látott módszerrel oldhatjuk meg. Rögzítsünk egy olyan t-t, amelyre . Ekkor az előbb kapott egyenlet alapján f kielégíti az differenciálegyenletet minden -re, ahol . Ha , akkor f lineáris, tehát a kezdeti feltételek alapján azonosan 0. Ezt az esetet (ami annak felel meg, hogy a rúd hőmérséklete folyamatosan azonosan 0) kizárhatjuk. Ha és , akkor a differenciálegyenlet megoldása: . Ez a megoldás a kezdeti feltételt csak a esetben elégíti ki, tehát szintén kizárhatjuk. Így szükségképpen és . Ekkor a differenciálegyenlet megoldása a következő: Mivel , ezért , tehát alapján , ahol n egész szám. Azt kaptuk tehát, hogy ha a rúd hőmérsékletét egy alakú kifejezés írja le, Ebből a gondolatmenetből kiindulva Fourier arra következtetett, hogy a rúd hőmérsékletét általános esetben alakú függvények írják le, éppúgy mint a rezgő húr problémájának esetében. Ezért Fourier Bernoulli véleményét osztva azt állította, hogy minden szerint periodikus függvény előállítható alakban. A történelmi kezdetek A trigonometrikus sorokkal kapcsolatos vitában, melyet a matematikatörténet leghíresebb és legnagyobb horderejű polémiájaként tartunk számon sok minden keveredett. Mindenekelőtt tisztázatlan volt a függvény fogalma. Fourier műveiben tetten érhető, hogy milyen hatalmas gondolati nehézséget jelentett a függvénytől mint formulától eljutni a függvényhez mint hozzárendeléshez. Fourier egy helyen ezt írja: „Figyelemre méltó, hogy olyan görbék és felületek ordinátáit is ki tudjuk fejezni konvergens sorok segítségével, amelyek nincsenek folytonos szabálynak alávetve.” Másutt így fogalmaz: „Egy függvény egészen tetszőleges lehet, azaz adott értékek olyan egymásutánja, melyek az x értékeinek felelnek meg és nem feltétlenül vannak alávetve egy közös szabálynak... Az f(x) függvény az ordináta értékeinek egymásutánját jelenti, amely értékek mindegyike tetszőleges... Ezek bármilyen módon követhetik egymást és mindegyik úgy van megadva mintha különálló mennyiségek volnának.” Mégis, egyéb részletekből és a bizonyításokból (amelyek általában nélkülöznek minden precizitást) világosan kiderül, hogy a Fourier által elképzelhető legáltalánosabb függvények nem egy, hanem több képlet által vannak definiálva néhány egymáshoz csatlakozó intervallumon. Tehát csak annyit jelent, hogy az értékek nincsenek alávetve egy közös szabálynak." A másik tisztázatlan fogalom a folytonosság volt. Euler azokat a függvényeket nevezte folytonosnak, amelyek "analitikus képlettel" vannak megadva. Azokat a függvényeket pedig, amelyek grafikonját "szabadon mozgó kézzel" felrajzolhatunk, összefüggőnek nevezte. Végül Cauchy tisztázta a folytonosság (mai értelemben vett) fogalmát. Viszont Cauchy úgy vélte (be is bizonyította, de ma már tudjuk, hogy hibásan), hogy folytonos függvények végtelen összege is szükségképpen folytonos. Ez további komplikációt jelentett, mert többen felfedezték, hogy a trigonometrikus sor összege a ( 0, ) intervallumban a konstans \4 függvény, a ( ) intervallumban pedig a konstans - \4 függvény. Fourier ezen úgy próbált segíteni, hogy azt mondta: ennek a függvénynek a grafikonja k pontokban függőleges szakaszokat tartalmaz, tehát a függvény mégis folytonos. Végül Dirichlet volt az, aki tiszta vizet öntött a pohárba. 1829-ben írt korszakalkotó dolgozatában egyrészt bevezette a függvény (=hozzárendelés) mai fogalmát, és ezt az immár Dirichlet nevét viselő függvénnyel illusztrálta, másrészt precízen bebizonyította a Fourier-sorok első konvergenciatételeit. A Fourier-sorok matematika elmélete valójában tehát Dirichlet-vel kezdődik. Végső soron a halmazelmélet is a Fourier-soroknak köszönheti a létét. Amikor Cantor 1870-ben bebizonyította, hogy minden függvény legfeljebb egyféleképpen állítható elő trigonometrikus sor összegeként, akkor azon kezdett gondolkozni, hogy mi mondható abban az esetben, amikor az előállítás csak a bizonyos pontok kivételével igaz. Ezeknek a kivételes halmazoknak a vizsgálata vezette el Cantort a rendszámok, a megszámlálható halmazok és végül a halmazelmélet felfedezéséhez. Fourier-analízis és Fourier-szintézis további alakulása Egy adott f függvényt bizonyos értelemben jellemzik a Fourier-együtthatói. Ennek alapján lehetőség van arra, hogy az általában bonyolultabb f függvényt (időben változó jelet) egy sok vonatkozásban egyszerűbb számsorozattal adjunk meg. Ezt a műveletet Fourier-analízisnek nevezzük: áttérünk az időtartományból a frekvenciatartományba. A fordított eljárást – amikor az együtthatókból rekonstruáljuk a függvényt – Fourier-szintézisnek nevezzük. Mint az az előző részből is látható, a matematikusok rengeteg átgondolni valót kaptak a Fourier-analízissel, és -szintézissel kapcsolatban. Akadtak évtizedekig nyitott kérdések, elméleti problémák; gyakorlati alkalmazásokban is fontos szerepet játszó módszerek, technikák születtek. Ebben a szakaszban összefoglaljuk a Fourier-analízis elmélete történetének fontosabb alakjait, kérdéseit és válaszait. A Fourier-szintézissel kapcsolatban már a kezdet kezdetén is számos kérdés vetődött fel, s ezek jelentős mértékben megszabták az elméleti kutatások irányát. Ahogy már fent is említettük, Dirichlet 1829-ben bebizonyította, hogy szakaszonként monoton függvények trigonometrikus Fourier-sora előállítja a függvényt. Ezzel igazolást nyert, hogy egy fontos függvényosztály elemei rekonstruálhatók Fourier-együtthatóikból, ha a végtelen sor összegét a szokásos módon (a részletösszegek sorozatának határértékeként) definiáljuk. Ugyanakkor egy másik fontos függvényosztály elemeire, a folytonos függvényekre ez általában már nem mondható el. Du Bois-Reymond 1876-ban olyan folytonos függvényt konstruált, amelynek Fourier-sora egy pontban divergens. Kolmogorov 1926-ban megmutatta, hogy létezik olyan integrálható függvény, amelynek Fourier-sora mindenütt divergens. Folytonos függvényekkel kapcsolatban korábban több olyan konstrukció is született, ahol a Fourier-sor divergenciahalmaza végtelen sok pontból áll, de a halmaz mértéke minden esetben nulla. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva Luzin, az orosz függvénytani iskola megteremtője 1906-ban, doktori disszertációjában megfogalmazta híres sejtését: folytonos függvények esetén a trigonometrikus Fourier-sor legfeljebb egy nullmértékű halmaz pontjait kivéve előállítja a függvényt. Számos matematikus sok gyümölcsöző kutatása után végül 1966-ban Carleson svéd matematikus bebizonyította a Luzin-féle sejtést. A Fourier-szintézissel kapcsolatos nehézségek áthidalására már a század elején több, később alapvetőnek bizonyult eljárást vezettek be, amelyek azóta az analízis egy-egy önálló ágává váltak. Ezek közül a következő három irány kidolgozásában a magyar matematikusoknak döntő szerepük volt. Az első Pécs város világhírű szülöttjének, Fejér Lipótnak a munkásságával indult el, aki bebizonyította, hogy a Fourier-sor részletösszegei helyett azok számtani közepeit véve egy a kifejtett függvényhez konvergáló sorozatot kapunk. Ez számos közelítő eljárás alapjául szolgált, melyek vizsgálata az approximációelmélet, az analízis egy napjainkban is fejlődő ágának témakörébe tartozik. A második Riesz Frigyes működésével, az ennek nyomán kialakuló funkcionálanalízissel kapcsolatos. A harmadik egy Haar Alfréd által bevezetett ortogonális rendszerrel függ össze, amely a napjainkban kiteljesedő és széles körben felhasználásra kerülő wavelet sorfejtéseknek a kiindulópontja. A trigonometrikus Fourier-együtthatók elegáns kiszámítását az a felismerés tette lehetővé, hogy a trigonometrikus rendszer bármely két különböző tagjának szorzatintegrálja nulla. Ha két függvény szorzatának integrálját a két függvény skaláris szorzatának tekintjük, akkor az imént említett tulajdonság azt jelenti, hogy ezek a függvények páronként merőlegesek (ortogonálisak) egymásra, ortogonális rendszert alkotnak. A függvény Fourier-sora pedig felfogható ezen végtelen dimenziós koordináta-rendszerben való felírásának. Ezen szemléletből kiindulva kezdték el vizsgálni a skaláris szorzattal ellátott vektortereket, s ezek fontos osztályát David Hilbert német matematikusról nevezték el. Minden ilyen térben tetszőleges lineárisan független rendszerből kiindulva egységvektorokból álló derékszögű koordináta-rendszert szerkeszthetünk. Kitüntetett szerepet játszanak a teljes rendszerek. Riesz Frigyes és Fischer 1907-ben egymástól függetlenül megmutatták, hogy minden vektor rekonstruálható bármely teljes rendszer szerinti Fourier-sorából, ha a tér normájában vett konvergenciát vesszük alapul. Ezek az eredmények is hozzájárultak a matematika egy új fejezetének, a funkcionálanalízisnek a kialakulásához. Fontos vizsgálatokat folytattak a különböző térstruktúrákkal, bázisokkal kapcsolatban is. Hilbert a trigonometrikus rendszer szerinti Fourier-szintézis problémáival összefüggésben feltette a kérdést, hogy egyáltalán létezik-e olyan teljes ortogonális rendszer, mely szerinti Fourier-sorfejtés minden folytonos függvény esetében konvergens. Haar Alfréd 1910-ben igenlő választ adott erre a kérdésre. Az általa konstruált rendszerről csak jóval később derült ki, hogy milyen kitüntetett szerepe van az ortogonális rendszerek között. A Haar-rendszert véve mintául az 1980-as évektől kezdve többen is konstruáltak a jelfeldolgozásban fontos szerepet játszó ortogonális rendszereket. Ebben a témakörben nélkülözhetetlen ötletek fűződnek Ingrid Daubechies és Gábor Dénes nevéhez is. (20489) 1999 OJ2 A (20489) 1999 OJ2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. július 22-én. Csedreg Csedreg település Romániában, Szatmár megyében. Fekvése Halmitól 5 km-re nyugatra fekvő település. Története Csedreg Árpád-kori település. Nevét 1215-ben említette először oklevél egy idevaló poroszló Cheydreh Iano nevében. 1319-ben Chudrug, 1348-ban Cedrek néven írták. 1271-ben V. István király Fehér Jan kereskedőnek adományozta, mert az sokszor segítette pénzzel és fogságot is szenvedett miatta. Ezt az adományozást IV. László király is megerősítette. 1428-ban Drág vajda fiai: György és Sandrin átiratják IV. László király Csedreg (Heydreh) birtokra vonatkozó oklevelét. A 20. század elején Ugocsa vármegye tiszántúli járásához tartozott. 1910-ben 728 lakosából 719 magyar, 9 német volt. Ebből 75 római katolikus, 562 görögkatolikus, 52 izraelita volt. 2002-ben 1062 lakosából 632 magyar, 419 cigány, 11 román volt. Makainé Császár Margit Makainé Császár Margit (Dabronc, 1931. január 9. – Budapest, 2003. március 21.) meteorológus. Tanulmányok Édesapja asztalosmester volt, aki méhészkedéssel is foglalkozott, és rendszeresen feljegyezte a méhek életét befolyásoló időjárási jelenségeket. Császár Margit a sümegi polgári iskolában már 1944-ben észlelő volt az OMFI csapadékmérő állomásán. Az ELTE meteorológus szakán 1950–54 között szerzett meteorológus diplomát. Munkahelyek A diploma megszerzése után az OMI-ban helyezkedett el, 1955. szeptemberig az Aerológiai Obszervatóriumban rádiószondázott. A következő évet már a ferihegyi repülőtéren töltötte a szinoptikus szolgálatban, 1956 nyarán a siófoki viharjelzésben is dolgozott, még a MAC-telepen. 1956. novembertől 1959. novemberig az OMI Prognózis Osztályán volt szinoptikus. 1959. novembertől az ELTE Meteorológiai Tanszékére került tanársegédi beosztásban. Tudományos pálya Ettől az időtől nyugállományba vonulásáig oktatással foglalkozott, adjunktusi, majd docensi kinevezéssel. Az oktatás mellett rendszeres kutatómunkát is végzett, kutatási területét a földközi-tengeri ciklogenezis, gravitációs-nyírási hullámok, energiaátalakulások a légkörben, a hideglevegő-párna stagnálása a Kárpát-medencében témakörök jelentették. Egyetemi diplomamunkáját is a szinoptikus meteorológia területéről választotta Vertikális áramlási mezők egymásra helyezése címmel (1954). Egyetemi doktori disszertációjának témája, melyet 1963-ban védett meg: Ciklonképződés az Alpok lee-oldalán. Az 1976-ban megvédett kandidátusi értekezését Energiaátalakulás a légkörben címmel állította össze. Oktatómunkája során négy egyetemi jegyzetet és több mint 50 tudományos publikációt jelentetett meg, a tanszéken belül szinoptikus meteorológiai laboratóriumot hozott létre, ahol a hallgatók gyakorolhatták az időjárás-előrejelzés aktuális munkálatait. Az MMT-nek aktív tagja volt, a Társaság választmányában eredményes munkát fejtett ki. A Társaság 1982-ben Steiner Lajos-emlékéremmel tüntette ki, a környezetvédelmi miniszter Pro Meteorologia emlékplakettet adományozott számára (1997). Nyugdíjasként is aktívan részt vett a szakmai közéletben. Családja Férje (1953-tól) Makai László (1929–1991). Gyermekei: László (1955), Tamás (1958), Margit (1967). Jugband A jugband (vagy jug band) hagyományos, illetve saját készítésű hangszerekkel a blueshoz közelálló zenét játszó együttes elnevezése az Amerikai Egyesült Államokban. Időnként – némileg pontatlanul – skiffle band, spasm band, juke (vagy jook) band néven is említik az ilyen együtteseket. Jellegzetességei Elnevezését egy házi készítésű hangszerről, a "jug"ról nyerte, amely üvegből vagy kőből készült köcsög. A játékos a köcsög szájától mintegy egy hüvelykre, ajkainak mozgatásával képezi a hangszer jellegzetes, "rekedtes" hangját. További házi készítésű hangszereket is használnak, így a washtub bass nevű basszust vagy a mángorlódeszka felhasználásával készített washboardot. A zenekar gitárt , kazoot és mandolint is használ. Az együttes zenéje Eredetileg afro-amerikaiak alakítottak ilyen együtteseket, akik vaudeville zenészek illetve medicine show zenészek voltak (ez utóbbi olyan vándorzenészeket jelent, akik gyógyszerek és más vegyitermékek reklámozása érdekében településről településre járva, közterületeken zenéltek). A zene a Memphis blues, a ragtime és az Appalache-vidék népzenéjének elemeit vegyíti. W.C. Handy, akit sokan a blues atyjának tartanak, maga is beszámol arról, hogy zenéjére az utcai zenészek milyen hatást gyakoroltak. Ugyancsak hatással volt a jugband music a rock and roll fejlődésére is. Az eredeti jugband együttesek Az első jugbandek az amerikai Louisville és Birmingham városokból ismertek. Hagyományos jazzt játszottak, a jug felhasználásával. Vaudeville-blues énekes és Jimmie Rodgers egyaránt alkalmaztak ilyen együtteseket lemezfelvételeiken. A Memphis környékéről származó együttesek gyökerei inkább a country blueshoz és az afroamerikai hagyományokhoz nyúlnak vissza. Gus Cannon's Jug Stompers és a Will Shade's Memphis Jug Band számos olyan dalt vett lemezre, amely később a Jug Band Revival idején ismét előkerült: "Stealin'", "Jug Band Music", "Whoa, Mule", "Minglewood Blues", "Walk Right In" és sok egyéb. Innen származott a Jack Kelly and His South Memphis Jug Band, a Jed Davenport's Beale Street Jug Band, és a Noah Lewis's Jug Band is. "Ma" Raineynek is volt jugbandje, Tamoa Reddel készített felvételeket, az utóbbi is később megalakította a Hokum Jug Band-et. Big Bill Broonzy és Memphis Minnie szintén számos jugband felvételt készített, az utóbbi a Memphis Jug Band-del. Az 1930-as évek gazdasági válsága egy időre végzett a jugbandekkel is, bár stílusuk bizonyos elemei (főleg a washborad) tovább éltek. Cannon és Will Shade 1956-ban készíthetett ismét lemezt. A Jug Band Revival 1958-ban a The Orange Blossom Jug Five elkészítette "Skiffle in Stereo" című felvételét. A jugband lassanként ismét népszerűvé vált. John Sebastian, a The Lovin' Spoonful alapítója is az The Instant Action Jug Band-ben kezdett. A későbbiekben számos popegyüttes készített jugband-jellegű felvételeket, így Country Joe and the Fish Mungo Jerry , Creedence Clearwater Revival ("Willie and the Poor Boys") The Lovin' Spoonful ("Jug Band Music") Humorista A humorista (latin eredetű szó) élcelődő, mókázó, tréfálkozó személy, író, előadó; tréfálkozó ember. 1. irodalom : humoros művek, főleg rövid tréfák szerzője. 2. humorérzékkel rendelkező, kedélyes ember. Issou Issou település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 4199 fő (2015). Issou Gargenville, Guitrancourt, Mézières-sur-Seine és Porcheville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Buha Buha románul: Văleni, település Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Lunka (Lunca) mellett fekvő település. Története Buha korábban Lunka (Lunca) része volt. 1956-ban vált külön településsé 62 lakossal. 1966-ban 46, 1977-ben 32, 1996-ban 20, a 2002-es népszámláláskor pedig 12 román lakosa volt. Gilles Villeneuve Joseph Gilles Henri Villeneuve (francia kiejtése: [�il vilnœv] ; Québec, 1950. január 18. – Leuven, 1982. május 8.) vagy egyszerűen csak Gilles Villeneuve kanadai autóversenyző, Formula–1-es pilóta volt. Hat évig versenyzett együléses versenyautóval, hat nagydíjgyőzelme volt, merész és látványos versenyzési stílusával generációjának egyik meghatározó alakja volt. Rajongása a sebesség és a versenyek iránt már fiatal korában megmutatkozott, pályafutását motorosszán versenyzéssel kezdte hazájában, Québecben. Együléses versenyeken a kanadai és amerikai Formula Atlantic sorozatban vett részt először 1976-ban. Egy évvel később felfigyelt rá, majd szerződést kínált számára a Formula–1-es McLaren istálló. Az ő színeikben vehetett részt debütáló futamán, az 1977-es brit nagydíjon Silverstoneban. 1978-ban az olasz Ferrarihoz igazolt és 1982-ben bekövetkezett haláláig a Scuderia versenyzője maradt. Hat futamon intették le elsőként, az 1979-es világbajnokságot a második helyen fejezte be, négy ponttal lemaradva csapattársa, Jody Scheckter mögött. Villeneuve a Zolderben rendezett 1982-es belga nagydíjon vesztette életét május 8-án, mikor az utolsó edzés utolsó perceiben. az egyik kanyar után utolérte Jochen Masst, jobb első kereke ütközött a March hátsó kerekével, a Ferrari körülbelül 220 kilométeres sebességgel a levegőbe ugrott, majd megperdülve orral a földbe csapódott. Villeneuve az ülésével együtt kiszakadt belőle és az út túloldalán lévő védőhálóba vágódott. A kórházba szállítás közben a kanadai versenyző meghalt a mentőben. A baleset előtt két héttel csúnyán összeveszett csapattársával, Didier Pironival, aki a csapatutasítást megszegve előzte meg őt a San Marinó-i futam utolsó körében, megfosztva a győzelemtől. Halála pillanatában Villeneuve az egyik legnépszerűbb tagja volt a mezőnynek a rajongók körében és azóta is ikonikus személyisége a sportágnak. Hazájában, a montréali versenypálya az ő nevét viseli. Fia, Jacques Villeneuve az 1997-es szezon világbajnoka, mind a mai napig a sportág egyetlen kanadai győztese. Magánélete Villeneuve Richelieu-ben született, Montréal külvárosában, a jórészt francia anyanyelvű lakosokból áll Québec tartományban, gyermekkora nagy részét azonban már Berthiervilleben töltötte. 1970-ben vette feleségül Joann Barthent, akitől két gyermeke született, Jacques és Mélanie. Pályafutása korai szakaszában családjával együtt lakókocsival utazott a versenyek helyszínére, és ezt a szokását részben Formula–1-es karrierje alatt is megtartotta. Gyakran állította, hogy 1952-ben született, ennek az volt az oka, hogy már eredetileg is viszonylag későn, 27 évesen jutott csak el a királykategóriába, és sokan túl öregnek tartották ahhoz, hogy a motorsport csúcskategóriájában versenyezzen. Niki Lauda azt mondta róla: "Ő volt a legőrültebb ördög, amit valaha találkoztam a Forma-1-ben ... Érzékeny és szerethető karakter volt, ez tette ilyen egyedi emberi lénnyé ". Öccse, Jacques is sikeres autóversenyző volt, számos kiugró eredménnyel büszkélkedhet a Formula Atlantic, a Can Am és CART sorozatokban. Fia 1995-ben megnyerte a CART bajnokságot és az Indianapolisi 500-as versenyt, 1997-ben pedig a Formula–1 bajnoka lett. A Formula–1 előtt 1967-ben gyorsulási autóversenyeken vett részt, rendszerint egy átalakított Ford Mustanggal. Hamarosan beleunt ebbe a világba és beiratkozott Jim Russell autósiskolájába, ahol hamarosan versenyzési engedélyt szerzett. Ezt követően egy sikeres szezon végén megnyerte a Quebec-i Formula Ford bajnokságot, amiben egy saját építésű, kétéves versenygéppel tízből hét versenyen diadalmaskodott. Ezt követően négy évig a Formula Ford bajnokságaiban indult, továbbra is saját autóval. Mindeközben Villeneuve hómobillal is versenyzett Québecben, ebben a sportágban 1974-ben világbajnok lett. Sikeres futamai után áttért az autóversenyzésre a Formula Atlantic versenysorozatban, ahol 1976-ban és 1977-ben megnyerte a bajnokságot. 1975-ben nagyszerű győzelmet aratott az atlantai Gimli MotoSport Park-ban a szakadó esőben. 1976-ban összeállt Chris Harrisonnal és Ray Wardell versenymérnökkel és uralta a kanadai valamint az amerikai futamokat, mindkét széria bajnoki címét besöpörve. A Canadian Formula Atlantic-ot 1977-ben is megnyerte. Ezekben az években Villeneuve karrierjét nagyban befolyásolta a pénz, illetve annak hiánya. Mivel profi autóversenyzőként egyéb bevételi forrása nem volt, az első néhány évben kiadásait a motorosszán versenyek díjazásából fedezte. Az 1974-es világbajnoki cím ebből a szempontból is jól jött, második Formula Fordos idényében pedig már a motorosszánokat gyártó Skiroule cég is szponzorálta. Később úgy nyilatkozott ezeknek a tapasztalatoknak nagy hasznát vette, mint mondtaː"Minden télen, három vagy négy nagy havazás volt - a jégen sokszor 100 mérföld per órás sebességgel száguldottam. Azok a dolgok, amiket ott tapasztaltam, a sok csúszás, megtanított a kontrollra és a látási viszonyok is szörnyűek voltak! Hacsak nem vezettem akkor szinte semmit sem láttam a hótól. Jó reakciók - ez segít, nehogy bármilyen gondom is legyen az esőben való versenyzéskor." A Formula–1-ben 1977-ben debütált a Formula–1-ben a McLarennel egy verseny erejéig. Niki Lauda elszerződött a Brabhamhez több fizetésért, Enzo Ferrari pedig egy tehetséges versenyzőt keresett helyette, akit Villeneuve személyében talált meg. Az évad utolsó két versenyén már Ferrarival versenyzett. A fiatal kanadai pilóta – aki a kedvező elbírálást remélve letagadott két évet a korából – gyakran ütközött a Ferrarival az edzések és a futamok során is, de Ferrarinak tetszett ez a tüzes hozzáállás. A japán nagydíjon ütközött Ronnie Peterson Tyrrelljével, és a nézők közé repült, akik közül ketten - egy fotós és egy pályabíró - szörnyethaltak. Első győzelmét 1978-ban aratta későbbi csapattársa, Scheckter előtt, 0 °C-os hőmérsékleten. Ekkor hazai közönség előtt nyert, ami később fiának sohasem sikerült. 1979-ben már a mezőny legjobb autójában ült, és a világbajnoki címért folyó harcba is beszállhatott, de a csapat kérésére végül Jody Schecktert segítette, aki világbajnok is lett. Zandvoortban előbb átvette a vezetést, majd egy defekt következtében el is vesztette azt. Őrült tempóval és három keréken a box felé vette az irányt. Látványos produkciója beírta magát az autóversenyzés történelmébe. Stílusa inkább hasonlított egy raliversenyzőéhez. Emlékezetes volt kerékdurrogtató párbaja René Arnouxval az 1979-es Dijonban rendezett francia nagydíj utolsó köreiben. Ez volt a Formula–1 egyik legküzdelmesebb pillanata. Ennek ellenére a hat győzelme bizonyította taktikai ravaszságát és technikai fogékonyságát. Legnagyobb sikerét feltehetően 1981-ben érte el, amikor egy ormótlan turbófeltöltős Ferrarival küzdött a monacói győzelemért. Az autó olyannyira robusztus volt, hogy a kanadai „nagy vörös Cadillacnek” becézte. Ezt követően a spanyol nagydíjon klasszikus defenzív vezetési stílussal maga mögött tartott öt gyorsabb autót, kihasználva taktikai érzékét és kocsijának maximális teljesítményét. 1982-ben Villeneuve volt a világbajnoki cím egyik esélyese. Őt vélték az akkori mezőny egyik legjobb versenyzőjének, valamint a Ferrari – két év középszerű kocsija után – kitűnő karosszériát készített. Azonban a San Marinó-i nagydíjon csapattársa, Didier Pironi figyelmen kívül hagyva a csapat utasítását, megelőzte az utolsó körben Villeneuve-öt, amelyből később éles vita alakult ki kettejük között. Kibékülni már sohasem tudtak. Halála A zolderi edzésen Ferraris csapattársa, Pironi állt az első helyen, ezért Villeneuve megpróbált nála gyorsabb lenni. A célegyenes utáni első kanyarból kijövet a levezető körén lévő Jochen Mass mögött haladt. Mass előbb balra, aztán jobbra húzódva próbálta elengedni Villeneuve-öt, aki már az első kitérő mozdulatra reagált, így nekiment a már jobbra húzódó németnek. Villeneuve Ferrarijának jobb első kereke 225 km/h sebességnél a March bal hátsó kerekéhez ütközött, aminek következtében a Ferrari egy hátraszaltó után orral a földnek csapódott. Az ütközés darabokra törte az autót, szétszakította Villeneuve székét, aki ülésével együtt kiszakadt a Ferrariból. A kanadai pilóta életét nem tudták megmenteni, a kórházban elhunyt. Fiának, Jacques Villeneuvenek sikerült az, ami neki nem, világbajnokságot nyernie, 1997-ben. A kanadai nagydíj jelenlegi színhelye, a Circuit Gilles Villeneuve is az ő nevét viseli. Kapcsolata Ferrarival Villeneuve egyike volt azon kevés embernek, akit fia halála után Enzo Ferrari bizalmába fogadott. A gyáralapító az 1982-es tragikus baleset után az íróasztalán tartotta Gilles bekeretezett fotóját. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Egyszerű többségi szavazás Az egyszerű többségi szavazás (angolul first-past-the-post voting, rövidítései FPTP, 1stP, 1PTP vagy FPP) olyan szavazási rendszer, amelyben a szavazó megjelöli az általa megválasztani kívánt jelöltet, és az a jelölt nyer, aki több szavazatot kap. Egyike a többféle pluralitásos szavazási rendszernek. Az egyéni választókerületekre épülő választási rendszerekben gyakori, de nem az egyedüli szavazási módszer. Elterjedten használják az Egyesült Királyságban, az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, ezeknek sok jelenlegi vagy korábbi gyarmatán vagy protektorátusán, illetve néhány más országban is. Leírása A legmagasabb szavazatszámra épülő, majoritásos, illetve pluralitásos szavazási rendszerek elkülönítése gyakran okoz nehézségeket. Mind a három egyszerű többségi szavazásos módszer, de a végrehajtás módjában vannak apró különbségek. Egyszerű többségi szavazást használnak kétfordulós szavazási rendszerekben és bizonyos továbbgörgő szavazásos (exhaustive ballot) rendszerekben is. Az FPTP rendszert egyéni és nem egyéni választókerületi szavazásokban is lehet használni. Egyéni választókerületben a legnagyobb számú szavazatot kapó jelölt a megválasztott, és ez nem feltétlenül jelenti a szavazatok abszolút többségét (majoritás). Kétfordulós rendszerben az FPTP módszerű első forduló azt dönti el, melyik két jelölt jut a második fordulóba. Egy többmandátumos FPTP szavazásban a kiosztható mandátumokat a szavazatszám alapján az első helyeken végzett jelöltek kapják. Például ha hat elnyerhető hely van, akkor a hat első helyen végzett jelölt kapja őket. A többszavazatos szavazásban, amikor több jelöltre lehet szavazni, szintén FPTP rendszer, amelyben egy szavazó annyi jelöltre szavazhat, ahány betölthető hely van, és a legmagasabb szavazatszámot elérő jelöltek lesznek megválasztva. Amlach Amlach település Ausztriában, Tirolban a Lienzi járásban található. Területe 22,49 km², lakosainak száma 413 fő, népsűrűsége pedig 18 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 689 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Egyszerűsített angol nyelvű Wikipédia Az egyszerűsített angol nyelvű Wikipédia (Simple English Wikipedia) az angoltanulók és ‑tanárok igényei alapján született. Oldalai kevésbé bonyolultak, és a tanórákon olvasási gyakorlatként lehet őket használni, valamint a számítógépes munka során stb. lehet alkalmazni. Cikkeinek lefordított változatát kiindulásként is lehet használni a nem angol nyelvű Wikipédiákhoz. Az egyszerűsített angol nyelvű Wikipédia lényege Az egyszerűsített angol nyelvű Wikipédia az eredeti angol Wikipédiánál kevesebb szót és egyszerűbb nyelvtant használ. Azokat az olvasókat célozza meg, akik a Wikipédia tipikus felhasználóitól többnyire eltérnek, mások az igényeik, például akiknek nem anyanyelve az angol, illetve tanulók, gyerekek, alkalmi fordítók, vagy éppen akik tanulási nehézségekkel küzdenek. Az egyszerűsített angol nyelvű Wikipédia cikkeinek jelentősebb fejlesztése csak akkor kezdődött, amikor már az eredeti angol Wikipédia több mint 150 000 szócikket tartalmazott, és több mint 15 000 szócikk volt már hét másik nyelvű változat mindegyikében is. Az egyszerűsített angol nyelvű cikkekben rendszerint a meglévő szócikkek főbb vonatkozásai szerepelnek leegyszerűsített formában, nem pedig új, önálló cikkek. Az egyszerűsített angol nyelvű cikkek ezáltal egyfajta hatékony bevezetést nyújthatnak a bonyolultabb nyelvezetűekhez: akinek gondot okoz egy fogalom megértése az eredetiben, áttérhet az egyszerű változatra. Az egyszerűsített angol Az egyszerűsített angol (Simple English) az angolhoz hasonlít, de csak könnyű szavak fordulnak benne elő. A cikkeket pusztán az 1000 leggyakoribb és legalapvetőbb angol szó használatával és minél kevesebb bonyolult nyelvtani szerkezettel (tehát például rövidebb mondatokkal) tanácsos megfogalmazni, vagy érdemes valamely elterjedt rendszer bizonyos készségszintjéhez alkalmazkodni. Természetesen az eredeti szövegeket is szívesen látják; ezeket ilyenkor el lehet küldeni ebbe és a fő Wikipédiába egyaránt (ahol már a szokásos angolsággal lehet fogalmazni). A legtöbb szócikk megírásához kb. 2000 angol szót használnak fel a szerkesztők: ez a minimális szókincs, amellyel az angol nyelv teljesértékűen kifejezhető. Ez még mindig egyszerűbb nyelvi szint, mint amit az angolt idegen nyelvként tanuló diákok többsége pár hónapos oktatás után megért. Kezdőlap – Az egyszerűsített angol nyelvű Wikipédia kezdőlapja Simple English Wikipedia – Bővebb leírás a projekt céljairól és az ott használt egyszerűsített angolságról Orus Orus település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 24 fő (2015). Orus Gourbit, Illier-et-Laramade, Suc-et-Sentenac és Vicdessos községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Carrouges Carrouges település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 678 fő (2015). Carrouges Saint-Martin-des-Landes, Lignières-Orgères, Chahains, Joué-du-Bois, Sainte-Marguerite-de-Carrouges, Saint-Martin-l’Aiguillon és Saint-Sauveur-de-Carrouges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Haganj Haganj falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Gradechez tartozik. Fekvése Zágrábtól 48 km-re északkeletre, községközpontjától 8 km-re keletre, a Vrbovecről Kőrösre menő út mentén, a megye északkeleti részén fekszik. Története Népiskoláját 1902-ben építették, 1963-tól a gradeci.alapiskola négyosztálos alsó tagozataként működött. A településnek 1857-ben 384, 1910-ben 598 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásához tartozott. 2001-ben 534 lakosa volt. Nevezetességei Szent Flórián tiszteletére szentelt kápolnája. 2011-es Australian Open – férfi páros Ez a szócikk tartalmazza a 2011-es Australian Open férfi páros mérkőzéseit. Bob és Mike Bryan egymás után harmadszor, összességében ötödik alkalommal nyerték meg a tornát. A döntőben Mahes Bhúpatit és Lijendar Pedzset győzték le 6–3, 6–4-re. Phylloscopus occisinensis A Phylloscopus occisinensis a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába és a Phylloscopus nembe tartozó faj. 10-11 centiméter hosszú. Kína középső és déli részének hegyvidéki száraz bokros területein él, télen délebbre vándorol, Észak-Laoszig és Észak-Vietnámig. Többnyire rovarokkal táplálkozik. Májustól augusztusig költ. Hagen (Holstein) Hagen település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: 1984-es Vuelta ciclista a España Az 1984-es Vuelta ciclista a España volt a 39. spanyol körverseny. 1984. április 17-e és május 9-e között rendezték. A verseny össztávja 3,593 km volt, és 19 szakaszból állt. Végső győztes a francia Éric Caritoux lett. Jugoszláv dinár A jugoszláv dinár (szerbül: Југословенски динар/Jugoslovenski dinar; horvátul: Jugoslavenski dinar; szlovénül: Jugoslovanski dinar; macedónul: Југословенски динар) volt a pénzneme a Jugoszlávia néven ismert különböző államalakulatoknak: a Jugoszláv Királyságnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságnak és végül a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak („kis-Jugoszlávia”). Váltópénze a para volt (1 dinár = 100 para). Az 1965-ben bevezetett dinár ISO 4217-kódja: YUD. Története A jugoszláv dinár legelső bemutatkozásakor a jugoszláv korona helyébe lépett, 1 dinár = 4 korona arányban váltotta az átmeneti pénzt. 1941-ben Jugoszláviát felosztották a tengelyhatalmak, a dinár egyedül Szerbia területén maradt fizetőeszköz. Az ország 1944-es újraalakulásakor ismét a dinár lett a fizetőeszköz, 1 jugoszláv dinár = 20 szerb dinár = 40 horvát kuna arányban került forgalomba és többszöri pénzreform és az elfogadási terület fokozatos csökkenése mellett jugoszláv dinár néven egészen 2003-ig létezett. Összesen öt pénzreformot hajtottak végre, melyeket a következő táblázat foglal össze: A 90-es évek elején a dinár a történelem egyik legsúlyosabb hiperinflációján ment keresztül olykor elérve a napi 100%-os inflációt is. 1994 januárjában kétszer is volt pénzreform, de másodszorra már nem az előző dinár, hanem egy német márka értékében határozták meg az átváltási arányt. Bár az 1994. január 24-én bevezetett új dinár árfolyamát nem sikerült tartósan a német márkához rögzíteni, újabb hiperinflációra már nem került sor a jugoszláv dinár történetében. Mindent egybe vetve 1 új dinár 1·1027 ~ 1.3·1027 1990 előtti dinárt (YUD) ért. 2000-ben az új szót is elhagyták a pénz nevéből, és egy teljesen új bankjegy sorozatot adtak ki. Végül 2003-ban az utolsó Jugoszláviaként ismert állam is megszűnt, vele együtt a jugoszláv dinár is. Jugoszlávia 90-es évek elején megindult felbomlásával az újonnan létrejövő államok fokozatosan hagytak fel a dinár használatával és vezettek be önálló valutákat. Először Szlovénia, majd Horvátország, Macedónia és Bosznia-Hercegovina vezetett be új pénzt. A Horvátország és Bosznia-Hercegovina területén kialakult rövid életű szerb enklávék (Krajnai Szerb Köztársaság, Boszniai Szerb Köztársaság) is adtak ki dinárt, ezeknek a jugoszláv dinárral együtt és a pénzreformoknak megfelelően változott az értéke. Montenegró még jóval a Szerbiával való szövetség felmondása előtt, 1999-ben cserélte le a dinárt a német márkára, ezek november 6-13 között együtt forogtak, 13-tól viszont a márka lett az egyedüli fizetőeszköz. Utolsóként Szerbia hagyott fel a jugoszláv dinár használatával, 2003-tól az addig használt pénzeket változatlan külsővel szerb dinárként hozta forgalomba. A következő táblázat az új valuták forgalomba hozatalát foglalja össze (az átváltási arány az új valuta értékét mutatja az éppen aktuális jugoszláv dinárban): Emmanuel Frimpong Emmanuel Frimpong (Accra, Ghána 1992. január 10.) ghánai labdarúgó, jelenleg a Barnsley FC középpályása. 2 állampolgársága van angol és ghána, de közölte hogy a közeljövőben a Ghánai válogatottatt fogja választani Pályafutása Frimpong Kumasiban született Ghána egyik városában. Később elköltőzött Tottenhambe szüleivel, így 2 állampolgársága van ghána és angol. Már nagyon fiatal korában felfedezte tehetséget a londoni együttes, az Arsenal FC. 14 évesen abba kellett hagynia tanulmányait hogy a focira tudjon összepontosítani így otthagyta a Gladsmore Közösségi Iskolát. Emmanuel Frimpong 9 évesen csatlakozott az észak-londoni Arsenal FC klubhoz. Az ifjúsági akadémián első góljait a Coventry City ellen és Milton Keynes Dons ellen szerezte. 2009. október 5-én mutatkozott be a tartalék csapatban, egy Chelsea elleni rangadón. Frimpong és néhány akadémiai csapattársa ott ült a padon az Arsenal, Sheffield United elleni mérkőzésen. 2009. május 22-én Emmanuel az angol ifjúsági labdarúgó kupa döntőjében negyedórával a lefújás előtt megsérült, a Liverpool csapata ellen, így kényszerültek a fiatal játékost lecserélni. a 2010-11-es szezon összes felkészülési meccsén részt vett Frimpong, és a szurkolók és Arséne Wenger is favorizálta őt. 2010. augusztus 10-én Emmaunel Frimpong keresztszalag szakadást szenvedett a térdében, így kénytelen volt kihagyni bő 9 hónapot. 2011. június 10-én tért vissza a hosszas sérülésből az ifjú középpályás, azt állította hogy tárgyalásokat folytat az angol másodosztálybeli Cardiff Cityvel és a harmadosztálybeli Charlton Athleticel. Persze a tárgyalások csak kölcsönről szóltak ugyanis Frimpong azt állította hogy nem kapja meg a megfelelő lehetőséget. Frimpong játékstílusát Alex Songhoz hasonlítják, már-már Song utódjának is nevezik a ghánait, hisz egy poszton játszanak és teljesen hasonlóak mentálisan is. Szamós hasonló afrikai játékossal hasonlítják még össze többek közt Michael Essienel is. 2011-12-es szezon 2011. július 13-án Frimpong a padról állt be a második félidőt követően, az ázsia Malajzia XI. ellen. 2011. augusztus 13-án debütált először az angol elsőosztályúbajnokságban, a Newcastle United ellen, mikor Tomas Rosicky helyére jött be a második félidő vége fele. Az Arsenal Udinese elleni bajnokok ligája selejtező mérkőzésén újra a cseh Rosicky helyére jöttbe a 73.dik percben. A Liverpool elleni rangadón kezdő volt a keretben, de a 70.dik percben kiállították mikor megszerezte második sárga lapját a mérkőzésen. Barnsley 2014. január 31-én bejelentették, hogy végleg elhagyja az Arsenal-t, a másodosztályú Barnsley kedvéért. A bemutatkozó meccsén 30 perc után kiállították. Válogatott 2007-ben úgy döntött Frimpong hogy csatlakozik az angol U16-os kerethez. 2008 márciusában a Montaigui tornán, a német U16-os válogatott ellen szerezte első nemzetközi gólját, mikor betalált a 71. percben, így Anglia nyert 1-0-ra. Emmanuelt behívtak az angol U19-es válogatottban, a következő meccsre amit a Szlovák válogatott ellen játsszák. De a későbbiekben egy súlyos keresztszalag szakadást szenvedett a fiatal játékos, így hosszú távon nem lehetett rá számítani. 2011. február 11-én azt mondta Frimpong: Augusztusban behívta a Ghánai válogatott az ifjú középpályást egy barátságos mérkőzésre Nigéria ellen, amit Watfordba rendeztek volna meg a Vicarage Roadon, de a mérkőzést elhalasztották ugyanis Angliában rendkívül nagy zavargások keletkeztek. Abban a hónapban még Frimpongt behívta az angol U21-es válogatott. 2011. szeptember 6-án az fiatal ghánai kijelentette hogy a jövőben a ghánai labdarúgó válogatottban szeretné folytatni nemzetközi pályafutását. Még 2009-ben nyilatkozta válogatottjáról Emmanuel Frimpong: Statisztika (2011. szeptember 17.) Díjak, sikerek Arsenal FC : Angol ifjúsági labdarúgó kupa : 2008-09 Angol labdarúgó akadémia bajnokság : 2008-09, 2009-10 Angol U16 : Montaigui torna : 2008 Komor Vilmos Komor Vilmos (Budapest, 1895. május 12. – Budapest, 1971. szeptember 28.) Liszt- és Kossuth-díjas karmester. Élete, munkássága Hegedülni tanult a Nemzeti Zenedében, majd 1920-ban az Operaház zenekarának brácsása lett. 1921-től a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának titkára, karmestere volt, ám 1928-ban eltávolították állásából. Operát először – beugróként, próba nélkül – a bécsi Volksoperben vezényelt, a Lohengrint. A pesti Operából való távozása után a Városi Színház karmestere lett, ahol az operettek mellett saját betanításában operákat állított színpadra, amelyekben gyakran felléptek a kor ünnepelt operaénekesei, például Beniamino Gigli, Giacomo Lauri-Volpi, Fjodor Saljapin, Alpár Gitta, Németh Mária. Érdekesség, hogy egy ilyen, Komor által vezényelt Rigoletto-előadáson bukott meg Budapesten Amelita Galli-Curci. A Városi Színház csődjét követően különböző fővárosi és vidéki színházakban vezényelt operákat, operetteket. Az ő dirigálásával valósult meg Fényes Szabolcs Maya című operettjének ősbemutatója és Ábrahám Pál művének, a Bál a Savoyban hazai bemutatója. Még 1923-ban – főleg operaházi zenészekből – megszervezte a Budapesti Kamarazenekart, amellyel a barokk és klasszikus műveken kívül számos kortárs szerző modern művét is bemutatta. Például ő mutatta be Bartók Béla Falun című művének zenekari változatát. Zenekarával megkezdte a nagy sikert aratott állatkerti szabadtéri hangversenyek és operaelőadások sorozatát. Zenekarával gyakran fellépett a rádióban, és több hanglemezfelvételük is készült. A zsidótörvények szinte lehetetlenné tették fellépéseit, ezért 1939-től az OMIKE Művészakció művészeti vezetőjeként tevékenykedett, és a háború alatt számos kitűnő előadást állított színpadra a Wesselényi utcai Goldmark Teremben. 1945-ben az Operaház karmestere lett, ahol először a háromtagú vezetőség megbízásából lépett fel vendégként, majd az 1946-ban kinevezett Tóth Aladár igazgató szerződéssel alkalmazta az általa becsült és a „tömegek fáradhatatlan zenei nevelőjé”-nek nevezett karmestert. Komor Vilmos egészen a haláláig az operaház karmestere volt, és nevéhez számos kiemelkedő operaelőadás fűződik. Az 1950-es években a Gördülő Opera előadásait vezényelte vidék helyszíneken. Az utókor főleg Erkel-karmesterként emlékszik rá a Hunyadi László és a Bánk bán nagyszerű előadásai nyomán, de emlékezetesek voltak – többek között – Gounod Faustjának, Verdi Aidájának, Álarcosbáljának és Don Carlosának, Wagner Tannhäuserének, Donizetti Lammermoori Luciájának és a Don Pasqualénak az előadásai is. Munkabírására és szellemi frissességére jellemző, hogy Wagner Trisztán és Izoldáját 75 éves korában vezényelte először. Operakarmesterként különösen sikeres volt az NDK operaházaiban (Berlin, Drezda, Lipcse), a lipcsei Gewandhausban egy ideig főigazgató is volt. Operai elfoglaltságán túl – még idősebb korában is – szimfonikus hangversenyeken is vezényelt, főleg 20. századi műveket. Emlékét a Komor Vilmos Baráti Kör őrzi, amely lánya, Komor Ágnes hárfaművész kezdeményezésére jött létre. Komor-plakettet is alapítottak, amit minden évben az Operaház zenekarának egy fiatal zenésze, korrepetitora vagy karmestere kap meg. Elismerései Liszt Ferenc-díj (1952) Érdemes művész (1953) Kossuth-díj (1963) Hangfelvételeiből Komor Vilmos hangfelvételeiből a Hungaroton többet CD-n is kiadott: Faust – Hoffmann meséi – Aida – Felhívás keringőre – Traviata – Carmen részletek. Komor Vilmos, Lehel György , MRT Szimfonikus Zenekara, Állami Operaház Zenekara, Erdélyi Miklós , Németh Gyula, Varga Pál Richard Wagner : A walkür – Az istenek alkonya – Lohengrin – A bolygó hollandi – Tannhäuser részletek. Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, MRT Énekkara, Magyar Állami Operaház Zenekara, Ferencsik János , Hermann Abendroth , Lukács Miklós , Komor Vilmos, Erdélyi Miklós, Svéd Sándor , Szőnyi Olga Gounod : Faust részletek. Fodor János , Komor Vilmos, Koródy András, Mátyás Mária , Pless László , Svéd Sándor, Szecsődy Irén, Udvardy Tibor , Varga Pál, Állami Operaház Ének- és Zenekara Mascagni : Parasztbecsület – Leoncavallo : Bajazzók . Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, Komor Vilmos, különböző előadók, Lukács Miklós, MRT Gyermekkara, Magyar Állami Operaház Énekkara Verdi : Kettősök. Fodor János, Komor Vilmos, Lukács Miklós, Magyar Állami Operaház Zenekara, Pless László, Réti József , Simándy József , Svéd Sándor, Székely Mihály , Tiszay Magda , Varga Pál Melis György. Magyar Állami Operaház Zenekara, Komor Vilmos, Melis György Erkel Ferenc : Bánk bán – Hunyadi László . Különböző előadók, Komor Vilmos A főszerepben: Simándy József. Különböző előadók, Komor Vilmos, Simándy József Fifty Years of Hungaroton – Conductors Stars of the Hungarian Opera Vol. 1–2. Különböző előadók, Komor Vilmos Ágay Karola: Soprano. Ferencsik János, Komor Vilmos, Magyar Állami Operaház Kórusa, Magyar Állami Operaház Zenekara, Barlay Zsuzsanna, Ágay Karola Berettyófarnos Berettyófarnos település Romániában, Bihar megyében. Fekvése Bihar megyében, Nagyváradtól északra, az érmelléki síkságon, a Berettyó bal partján, Berettyócsohaj nyugati szomszédjában fekvő település. Története Berettyófarnos a Nagyvárad-előhegyi prépostság ősi birtoka volt. Nevét az oklevelek már 1332-1336között említették Fornus néven. 1475-ben Farnas, 1692-ben és 1808-ban Farnos alakban írták a nevét. Farnast a pápai tizedjegyzék is említette. Papja 1332-1336 között évenként 8 garas pápai tizedet fizetett. Az 1692. évi bihari összeírásban a régen elnéptelenedett puszták között szerepel. Még az 1715. és az 1720. évi országos összeírásban sem említik. Borovszky Samu a XX. század első éveiben így írt a községről: "Farnos, az érmelléki síkságon, a Berettyó mellett fekvő kisközség, görögkatolikus vallású, oláh lakosokkal. Házainak száma 64, lakosaié 314. Postája Szent-Jobb, távírója Bihar-Diószeg, legközelebbivasúti állomása Nyüved, vagy Bihar." Berettyófarnos a trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Szalárdi járásához tartozott. San Nicola A San Nicola (magyarul Szent Miklós) bazilika Bari és az európai kereszténység egyik legjelentősebb egyházi építménye, jelentős búcsújáró hely, nem csak római katolikusok hanem ortodoxok számára is. Története Amikor 1087-ben itáliai tengerészek Myrából, a törökországi szentély szarkofágjából elrabolták Szent Miklós csontjait és Bariba vitték, a város egyike lett Európa legjelentősebb keresztény központjainak. A katolikus és az ortodox keresztények egyaránt szentként tisztelik Miklós püspököt és az ereklyéket. A bazilika 1087-1197 között épült a normannok uralkodása idején, Szent Miklós ereklyéinek megőrzése céljából. A kriptát II. Orbán pápa szentelte fel 1089-ben, a templom felszentelésére 1197-ben került sor Hildesheimi Konrád, császári vikárius jelentétében. Az első érsek, a közeli bencés kolostor apátja, Illés volt. A 13. században, a 15. században majd a 17. században újították fel. Barokk díszítőelemeit a 20. századi restaurálások során eltávolították. Leírása A bazilika négyszögletű alaprajzú és várhoz hasonló. Homlokzatát két masszív, szintén négyszögletes torony fogja közre. Érdekességei közé tartoznak a 12. századi püspöki trón, valamint az I. Anjou Károly által ajándékozott gyertyatartók. Az óváros északkeleti részén áll, a kikötő közelében. Magyar vonatkozása, hogy itt őriznek egy olyan ereklyetartót, amit még Nagy Lajos király adományozott a templomnak, amikor 1350. május 8-án (miután rövid ostrom után elfoglalta a várost) látogatást tett a templomban, hogy Szent Miklós koporsójánál köszönetet mondjon az Adriai-tengeren való sikeres átkelése miatt. Illés érsek trónja az egyik legjelentősebb román kori faragott emlék. A kripta és a szentély padlóját értékes mozaikok borítják. A kriptában őrzik Szent Miklós ereklyéit. A bazilika a román kori építészet egyik legszebb példája, az úgynevezett apuliai romanika egyik kiemelkedő alkotása, amelyre a klasszikus, Európa északi területein jellemző román kori stíluselemek elegyednek a bizánci és arab behatásokkal. Otranto, Molfetta, Troia és Bitonto katedrálisaival együtt szerepel azon helyszínek között, amelyeket világörökségnek javasolnak. Pergine Valdarno Pergine Valdarno település Olaszországban, Toszkána régióban, Arezzo megyében. Lakosainak száma 3119 fő (2017. január 1.). Pergine Valdarno Bucine, Civitella in Val di Chiana, Laterina, Terranuova Bracciolini és Montevarchi községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokság (keretek) Ez a szócikk tartalmazza az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon részt vevő csapatok által nevezett játékosok listáját. Minden csapatnak húsz játékosból állt. A játékosok életkora az Eb első napjának, azaz 1984. június 12-i állapotnak megfelelőek. A csoport Franciaország Szövetségi kapitány: Michel Hidalgo Dánia Szövetségi kapitány: Sepp Piontek Belgium Szövetségi kapitány: Guy Thys Jugoszlávia Szövetségi kapitány: Todor Veselinović B csoport Spanyolország Szövetségi kapitány: Miguel Muñoz Portugália Szövetségi kapitány: Fernando Cabrita NSZK Szövetségi kapitány: Jupp Derwall Románia Szövetségi kapitány: Mircea Lucescu Apácavirág Az apácavirág (Nonea) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó, kevés fajt számláló nemzetség. Népies elnevezései apácafű, édesvirág, szipóka, piszifüle, gyászoska, gyászolka, gyászoló nyakó. Magyarországon egyetlen faj, a Nonea pulla fordul elő. Mirigyes szőröktől szürkés színű, 20–40 cm magas, kissé terebélyes egyéves vagy évelő növény. Nem védett. Élőhely Löszpuszták, szárazabb legelők viszonylag gyakori növénye. Homoktalajon is megtelepszik. Jellemzők Virágai kicsik, nagyon sötét (már-már feketés) bíbor színűek, erről könnyen felismerhető. Áprilistól júliusig virágzik. (A ritka f. ochroleuca az alapfaj sárgás színű virágú változata) A levelek hosszúkás lándzsásak, szélük és levéllemezük ép, a felsők félig szárölelők, az alsók tőrózsát alkotnak. A száron a levelek elszórtan helyezkednek el. Finom tapintású, selymes, fehér színű szőrök borítják, mint a hengeres szárát is. Termése horgas felületű makkocska. A magokon található kis kampók az állatok bundájába ragadnak, így tud terjedni a növény. A nemzetség további fajai N. lutea (Desv.) DC N. rosea (Bieb.) Link N. vesicaria (L.) Riechenb. Jegyzetek Rácz János: Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezés eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2013, 91. oldal. ISBN 978-963-9902-40-4 Apácavirág. novenyhatarozo.info. (Hozzáférés: 2016. november 3.) Forrás Simon Tibor (szerk.): A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000 Siklósi Szilveszter Siklósi Szilveszter (Budapest, 1944. augusztus 7. –) Balázs Béla-díjas (2002) filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár. A József Attila Tudományegyetem média szakán tanít. A Budapesti Kommunikációs Főiskola óraadó tanára. Életpályája 1950–1958 között járta ki az általános iskolát. 1958-1962 között a Bolyai János Gimnázium diákja volt. 1964-ben a Magyar Televízió asszisztense volt. 1967–1973 között az ELTE BTK filozófia-esztétika szakos hallgatója volt. 1967–1993 között a MAFILM munkatársa volt. 1970-1980 között a MAFILM asszisztense volt. 1975–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt film- és TV-rendező szakon Makk Károly osztályában. 1980–1993 között a MAFILM rendezője volt. 1980–1986 között a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójában volt rendező; aktuális műsorokat, riport- és dokumentumfilmeket készített. 1994 óta a Budapest Film Rt. igazgatója. Filmjei Rendezőként A tanya (1985) Építészet '85 (1985) Széll Sadáék (1986) Mit csinálsz, ha ráérsz? (1986) Tanmesék a szexről (1988) (forgatókönyvíró is) Jesszefa (1989) Innoline (1989) Hollókő (1991-1993) Kincseink (1993) A főváros temetői (1993) Mielőtt tényleg eltűnnek (1993) Káli vigasságok (1993) Bor-gondok (1993) Hortobágy (1994) Az igazi Mao (1994) Vándormozi (1995) Srácok a forradalomban (1995) Láthatatlan kollégium (1995) Zsolnay Vállalkozás (1995) Elhajított emberek (1996) Minden ami zene I.-X. (1997-1998) Kegyeleti ügyek (1998) Szockapreál hétköznapok (1998) Mi lett a Szörénnyel? (1998) A "Rudi" élete (1999) Részvétel a sikerben (1999) ...Megszegem Janikának... (2000) Menedéket adó váram (2001) A láthatatlan ház (2002) André Kertész három élete (2002) Nincs mese, készül a Nincs mese (2003) Bevezető (2003) Ötvenhat mártír (2003) Öt nem könnyű darab (2004) (forgatókönyvíró is) Ritter napja (2004) (forgatókönyvíró is) A homokon nőtt filmműhely (2004) Tanácselnök a forradalomban (2005) Ahogyan Széllék élnek (2005) Délvidéki várak és kastélyok (2006) Szabó Magdáról (2008) Hany Istók legendája (2008) (forgatókönyvíró is) Színészként Vadon (1989) A magzat (1993) Rendezőaszisztensként Idegen arcok (1974) Bástyasétány hetvennégy (1974) 141 perc A befejezetlen mondatból (1975) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Kisuczky Róbert Kisuczky Róbert (Budapest, 1938. február 26. – Budapest, 1965. augusztus 14.) labdarúgó, csatár. Az 1958–59-es idény gólkirálya volt holtversenyben. Pályafutása A Csepel saját nevelésű játékosa volt. 1957-ben mutatkozott be az élvonalban. Az 1958–59-es idényben a bajnokcsapat tagja volt és 15 góllal gólkirály lett holtversenyben. Az 1962–63-as idényben a Honvéd csapatában, az azt követő szezonban a Diósgyőri VTK-ban játszott. Italozó életmódja miatt a tehetséges játékos egyre mélyebbre csúszott és 1965. augusztus 14-én egy kocsmai verekedés során életét vesztette. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1958–59 gólkirály: 1958–59 (15 gól), Monostori Tivadarral és Tichy Lajossal holtversenyben Murciai nyelvjárás A murciai nyelvjárás vagy panocho (dialecto murciano, panocho) a spanyolországi Murcia autonóm közösség – a történelmi Murciai Királyság – területén beszélt spanyol nyelvjárás. Nyelvészetileg átmenetet képez a kasztíliai délspanyol, az aragóniai dialektus, valamint a katalán nyelv között, erős arab és mozarab hatástól érintve. Történetileg önálló újlatin nyelvjárásnak számított, azonban 1305-ben a Murciai Királyság Kasztíliával történő egyesülése után egyre inkább kasztíliai spanyol hatás érte, így a szakemberek ma már a kasztíliai spanyol déli nyelvjárásának tekintik. Hangtanilag leginkább az andalúz nyelvjárással mutat közös vonásokat. A nyelvjárást és használóit szociolingvisztikailag sokáig negatív megítélésben részesítették. Főbb jellemzők A murciai nyelvjárások főbb közös fonetikai–fonológiai sajátosságai az alábbiak: Yeísmo : az ll /�/ és az y /�/ mássalhangzók nem megkülönböztető ejtése. Falusi területeken előfordul – katalán hatásra – a szókezdő l- palatalizált ejtése: lengua → llingua ’nyelv’. A szótagvégi -s hehezetként valósul meg vagy kiesik (mint általában a délspanyol nyelvjárásokban), különösképpen a b, c, d, f, g, p mássalhangzók előtt. A magánhangzók közötti és a szóvégi -d kiesése: vestido → vestío ’öltözet’, cantidad → cantidá ’mennyiség’; magánhangzó és r között kiesik vagy félhangzóvá alakul: padre → pare vagy paere/paire ’apa’. A mássalhangzó előtti l és r felcserélése: soldado → sordao ’katona’, cuerpo → cuelpo ’test’, falda → farda ’szoknya’. A szóközi mássalhangzók laza ejtése. A part mentén előfordul a seseo . Az a, e, o magánhangzók két nyíltsági fokkal jelennek meg a szó(tag)végi -s elvesztése miatt. A szókincs sok arab, katalán és aragóniai elemet tartalmaz. A hegyi doktor A hegyi doktor (eredeti címén: Der Bergdoktor) német–osztrák tévéfilmsorozat. A sorozat az 1990-es évek egyik legnépszerűbb sorozata volt Németországban a főműsoridőben sugárzott filmek között. Sikerét sokak szerint a népszerű televíziós színészek, illetve a romantikus tiroli táj vonzerejének köszönhette. A sorozatot Magyarországon a TV2 és a Duna Televízió is műsorára tűzte már. Előbbin a csatorna indulásának napján is műsorra tűzték, utóbbin 2014-ben is látható volt hétköznap esténként és a hétköznap délelőtti ismétlések alkalmával. Történet A sorozat első négy évadjának főszereplője dr. Thomas Burgner (Gerhart Lippert) és fia, Maxl (Manuel Guggenberger). Burgner doktor a történet elején Münchenben dolgozik mint orvos, de egy nap felkeresi őt a Sonnensteinben (fiktív helyszín) élő apósának, Pankraz Obermeyernek (Walther Reyer) a házvezetőnője, Franzi Pirchner (Enzi Fuchs), hogy tájékoztassa a családot arról, hogy dr. Obermeyer (állatorvos) a halálán van. Burgner doktor a fiával együtt visszatér Sonnensteinbe, ahol Pankraz haraggal fogadja a férfit, akit azzal vádol, hogy miatta halt meg a lánya, és emiatt megtiltja számára, hogy segítsen rajta. Amikor Pankraz állapota rosszabbra fordul, Burgner doktor a tiltás ellenére segít rajta. Ezt követően fiával együtt Sonnensteinben telepedik le, s ő lesz az új „hegyi doktor”. A történet haladtával Thomas a falusiak és Pankraz jóindulatát, sőt barátságát is elnyeri, s mindeközben megismerjük a helybéliek viszonyait, titkait, betegségeit. Eközben dr. Burgner megismerkedik az aneszteziológus dr. Sabine Spretivel (Anita Zagaria), aki később a felesége lesz, és születik egy közös gyermekük is, Julia. A negyedik évad végén a sorozat készítői bevezették a történetbe az új hegyi doktort, Justus Hallsteint (Harald Krassnitzer), aki az önként távozó, a történet szerint lavinaszerencsétlenség áldozatául esett dr. Burgnert váltja. Szereplők Dr. Thomas Burgner (1-5. évad) szerepében Gerhart Lippert, magyar hangja Háda János A sorozat első négy évadában a "hegyi doktor" fiával, Maxllel tér vissza Münchenből Sonnensteinba, ahol végül is letelepednek. Apósa Pankraz Obermeyer kezdetben ellenszenvvel fogadta, mert Burgnert okolta lánya halálos autóbalesetéért és féltette megbecsültségét a helybéliek között. Később azonban kapcsolatuk normalizálódott. Dr. Burgner eközben megismerkedett második feleségével, az altatóorvos Sabina Spretivel, akitől második gyermeke, Júlia is megszületett. Miután a Burgnert alakító színész úgy döntött, hogy más szerepeket is kipróbálna, ezért a sorozat alkotói kiírták karakterét a filmből. Filmbéli feleségével egy lavinaszerencsétlenség áldozata lett. Dr. Justus Hallstein (4-6. évad) szerepében Harald Krassnitzer, magyar hangja Holl Nándor A sorozat negyedik évadának végén csatlakozott, akkor még dr. Burgner helyetteseként, akik ekkor utaztak el a végzetessé vált kirándulásukra. A Burgner házaspár tragédiáját követően elvállalta a sonnensteini orvosi teendők ellátását. Eleinte a helyiek ellenszenvvel fogadják, de később megbékélnek vele. A történetből kiderül, hogy korábban elveszítette kisfiát. Később ápolónőjével, Christllel tölt egy légyottot, aki legjobb barátjának, Paul Reuthernek a barátnője. A sorozat végén Lisával nemcsak hogy egybekelnek, hanem kisfiúk születik, akit Adriannak keresztelnek el, s ezzel egyidőben örökbe fogadják az árvaságra jutott Juliant. Dr. Pankraz Obermayr (1-6. évad) szerepében Walther Reyer, magyar hangja Szersén Gyula A sonnensteini állatorvos, aki Burgner érkezéséig ellátja a háziorvosi teendőket is. A történet elején súlyos beteg, de veje, Thomas megmenti, majd megbékél vele. Makacs, indulatos, de bölcs ember, aki sok esetben képes a helyiekre hatni. Házvezetőnőjével, Franzival már-már élettársként élnek. A Burgner házaspár halála után magához veszi unokáját Maxlt és annak féltestvérét Júliát is. Franzi Pirchner (1-6. évad) szerepében Enzi Fuchs, magyar hangja Pásztor Erzsi Pankraz házvezetőnője és a falu postájának vezetője, később polgármestere. Ő utazott el a sorozat elején Münchenbe, hogy tájékoztassa Thomast az állatorvos állapotáról. Később is Maxl és Julia nagymamájaként viselkedik és segíti Pankrazot a két gyermek nevelésében. A sorozat utolsó részében Pankraz nőül vette. Maximilian "Maxl" Burgner (1-6. évad) szerepében Manuel Guggenberger, magyar hangja: Előd Álmos, később Előd Botond Thomas fia és Julia féltestvére. Apjával együtt érkezik Sonnensteinbe, majd annak halála után nagyapja veszi magához. A későbbi részekben már csak hazalátogatásai alkalmával jelenik meg a sorozatban. Érdekességek Détár Enikő szerepet kapott a Vihar a szívekben (Sturm in Herzen) című részben. A Luist alakító Hermann Giefer feltűnik A hegyi doktor - Újra rendel című sorozatban is, Franz szerepében. A sorozatot 1998-ban zárták le, de az utolsó évad utolsó nyolc részét a Sat. 1 csak 2005-ben mutatta be Németországban Az Alexandra Brauneck grófnőt alakító Michaela May feltűnik A hegyi doktor - Újra rendel című sorozatban is, Monika Buchleitner szerepében. A hegyi doktor - Újra rendel című sorozatban főszereplő Monika Baumgartner 1995-ben egyetlen rész ( Gelegenheit macht Diebe , azaz Alkalom szüli a tolvajt ) erejéig szerepelt ebben a sorozatban is. A Paul Reuthert alakító Siemen Rühaak feltűnik A hegyi doktor - Újra rendel első szezonjának utolsó, nyolcadik részében Carsten Grünert szerepében. Gillyén Sándor Gillyén Sándor (Erdély, 1799. – Pest, 1852. augusztus 18.) a pesti magyar színésztársaság tagja és súgója. Életrajza Erdélyben született, 1817-ben kezdte színészi pályáját. Kisebb epizódszerepek eljátszásával bízták meg, legtöbbször azonban mint súgó működött. A legjobb vándortársulatoknál volt súgó, 1825-ben a pozsonyi országgyűlési előadásokon is részt vett. Kassán, Kolozsvárott, 1835-től 1837-ig pedig a budai Várszínházban lépett fel. Színjátékokban és operákban egyaránt dolgozott súgóként, amivel nagy népszerűségre tett szert. Dicsérte őt Déryné és Egressy Gábor is. 1837-től 1852-ig a Pesti Magyar, majd a Nemzeti Színház tagja volt. 35 évi működés után Pesten hunyt el 1852-ben, 53 éves korában. Munkái Magyar játékszíni Almanak. Kassa, 1829. Budai nemzeti játékszíni Zsebkönyv 1836-ra. Buda, 1836. (Budai nemzeti játékszíni Zsebkönyv 1837-re. Pest.) Pesti nemzeti játékszíni Zsebkönyv 1838-ra. Pest. Pesti nemzeti játékszíni Zsebkönyv 1839-re. Pest. (Nagy Ferencz súgóval együtt.) Pesti nemzeti játékszíni Zsebkönyv 1840-re. Buda. Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1841-re. Pest. (Keresztessy Ambrus súgóval.) Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1842-re. Pest. (Keresztessy Ambrus súgóval.) Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1843-ra. Kecskemét, 1842. (Keresztessy Ambrus súgóval.) Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1844-re. Pest, 1843. Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1845-re. Pest, 1844. (Gönczyvel és Rétyvel.) Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1846-ra. Pest. Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1847-re. Pest. Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1848-ra. Pest. Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1849-re. Pest. Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1850-re. Pest. Magyar nemzeti szinházi Zsebkönyv 1851-re. Pest, 1852. (A 9. és 11–15. sz. is Gönczy Sámuel súgóval együtt adta ki.) Calavera A calavera (vagy calavera de alfeñique/azúcar; spanyol nevének jelentése: (cukor/alfeñique)koponya) egy koponya formájú, sokszor színes mexikói édesség, amelyet különösen halottak napjának ünneplésekor készítenek. Története Az ősi mezoamerikai népek számára a halál csupán az élet egy szakaszának lezárulása, és az élet újabb szintre lépése volt. Gyakori volt, hogy az elhunytak koponyáit megőrizték, és a halálhoz köthető szertartásaikon bemutatták őket. Ilyen alkalmakkor az úgynevezett tzompantli oltárt használták, amelyre oldalt kilyukasztott, majd ezeken keresztül lánccá fűzött koponyák sorait helyezték el. A spanyol gyarmatosítók megérkezése után ezeket a szertartásokat betiltották, mivel ellentétben álltak a katolikus felfogással. Számos esetben az indiánok ellenállása miatt különös megoldások születtek: a régi szokás helyett egy ahhoz hasonló, de már a hódítóknak is megfelelő újat vezettek be. Így alakult át a koponyák bemutatásának ősi szokása is „ártatlan” cukorkoponyák készítésévé. Készítése Eredetileg a koponyákat a Spanyolországból behozott alfeñique technikával készítették: ez egyfajta nádcukorból készülő karamell. Ilyen módszerrel ma leginkább Guanajuato, Morelos és México szövetségi államban készülnek az édességek, utóbbi olyannyira kiemelkedő helyszín, hogy itt évente még alfeñiquefesztivált is rendeznek. Manapság már készülhet csokoládéból, kerülhet bele egyfajta ehető disznóparéj, Pueblában földimogyorót vagy tökmagot is tesznek bele, Oaxacában mézet töltenek a közepébe, México államban pedig van, ahol mandulakrémből állítják elő. Egyszerű calavera készítéséhez elég, ha felforrósított cukrot és egy kevés citromot összekeverünk, majd az így kapott formázható masszát koponyaszerűre alakítjuk. Készíthető hidegen is, akár 40 perc alatt is, ez esetben például 250 grammhoz 1 kanál kukoricaszirup, fél kiskanál vanília, egy tojásfehérje, két csésze porcukor, valamint 5 kanál kukoricakeményítő szükséges, illetve ha színezni akarjuk, akkor élelmiszerszínezékek. A szirup, a vanília és a tojásfehérje keverékét habverővel felverjük, majd ehhez hozzászitáljuk a porcukrot, és kézzel golyót gyúrunk belőle. Ezt egy kukoricakeményítővel megszórt (asztal)lapra terítjük, majd megformázzuk a koponyákat, és három óráig száradni hagyjuk. Az elkészült édesség akár hat hónapig is eltartható. Gilmar Iser Gilmar Miguel Iser (Vera Cruz, 1964. augusztus 28. –) brazil labdarúgóhátvéd, edző. Forrás Gilmar Iser adatlapja a footballzz.co.uk oldalán Farkasmály Farkasmály Gyöngyös városrésze, a város egykori szórakoztató negyede, ahol ma kiépült pincék várják a borkedvelőket. Évente itt rendezik meg az Ivó Napi Pincejárást. Története Farkasmályban a Mátraalján. A farkasmályi pincesor története hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Az első pincéket az 1700-as években francia hadifoglyok vájták ki a Sárhegy andezittufa (láva és hamu) kőzetéből. A pincesor eredetileg zárt pincesor volt, mind a huszonhat pince előtt kisebb-nagyobb présházzal. A pincesor közepén állt a pincecsősz háza, ahonnan vigyázta a pincéket. A pincesor a borkereskedelem egyik fontos központja volt és a mulatozások színhelye. A második világháború idején Gyöngyös lakosságának fő része, 7-8000 ember talált Farkasmályban menedéket a harcok elől. Ennek emlékére emelték a felső hídnál lévő Máriácska szobrot. A világháború után az államosítás sem kedvezett Farkasmály fejlődésének. Csak néhány éve kezdenek újra visszaépülni a présházak és kezd visszatérni az élet e kis völgybe. A Regélő Borház Csárda A Regélő Borház pincéje 1834-ben készült. Az építtető Balla Antal gyöngyösi lakos, aki egyben a város fő adószedője volt. Szigorú foglalkozása dacára mindig barátsággal és jó borokkal várta a pincesorra kilátogatókat. A helybéliek Antusz bácsit farkasmályi remeteként emlegették. A Regélő présházát 1994-ben építették újjá. A borház előtt található platánfákat Balla Antal ültette. Nagy elődünk sérülten megtalált márványtáblája az étterem végén a pince bejáratát díszíti. Borzas turbolya A borzas turbolya (Anthriscus caucalis) az zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó turbolya (Anthriscus) nemzetség Magyarországon is őshonos egynyári faja. Előfordulás Szórványosan fordul elő a Dunántúlon, az Alföldön, valamint a Dunántúli- és az Északi-középhegységben utak mentén, árokpartokon, gyomtársulásokban. Jellemzők A termés serteszőrös, a termés csőre 2 mm hosszú. A levelek végső cimpái tompásak. A virágzat kevés (2-6) sugarú ernyő. Májusban és júniusban virágzik. Forrás szerk.: Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631903494 Victoria megye (Argentína) Victoria egy megye Argentínában, Entre Ríos tartományban. Székhelye Victoria. Települések Önkormányzatok és települések (Municipios) Victoria Vidéki központok ( centros rurales de población) Rincón del Doll Rincón de Nogoyá Antelo Molino Doll Chilcas Distrito Pajonal Hinojal Montoya Forrás www.entreriostotal.com.ar Ageel bin Muhammad al-Badr Ageel bin Muhammad al-Badr Hamidaddin herceg (Arabul: ���� �� ���� ����� ���� �����) másnéven Ageel Al Shami vagy Yusuf Shami a legöregebb fia Muhammad al-Badrnak, a legutolsó Yemeni királynak. 1970-ben született. Biográfia Yemen egy köztársaság lett 1962-ben. Apja 1996-ban halt meg. A Saif al-Islam ("Iszlám Kardja") címet használja. Ageel bin Muhammednek 2 fia van: al-Shami bin Ageel (1993) és Ahmed bin Ageel (2005). Bader Ben Hirsi unokaöccse. Tanigucsi Jukinori Tanigucsi Jukinori (Hirosima, 1968. szeptember 27. ) japán autóversenyző és üzletember. Kezdeti éveit japán bajnokságokban töltötte, ahol egészen jó eredményeket sikerült elérnie. A WTCC-ben 2010-ben mutatkozott be egy Chevrolet Lacettivel. Az esős Japán nagydíj a nagy kavarodásban a 9. helyre hozta be a Chevyt, ezzel megszerezte első pontjait. Elindult Makaóban is, de a legendásan nehéz utcai pályán nem sikerült pontot szereznie. Az 1. futamon a 13. lett, a 2. futamon pedig kiesett. 2011 A 2011-es évben Tanigucsi teljes évet futott a WTCC-ben. Az első hétvégén Brazíliában még egy Chevy Lacettivel ment, de a következő Belga nagydíjon már ő és csapattársa Darryl O'Young is megkapták az új Chevrolet Cruze autókat. Azonban ez sem hozta meg a várt sikereket. A japán pilóta sokáig csak szenvedett az új autóval, és teljesen beleszürkült a középmezőnybe. Ez már csak azért is érdekes, mert a többi Chevy viszont egész évben az élen volt. Tanigucsi, aki egyébként nagy videó játékos, a hazai nagydíján aztán behozta a Chevyt a 7. helyen, így megszerezte ebben az évben az első pontjait, rögtön 6-ot. A következő Kínai futamon aztán rommá törte az autóját, így végül Makaóban nem tudott elindulni. Végül tehát 6 ponttal a bajnokság 20. helyen zárta az idényt. 2012 A 2012-es idényben nem tudott elindulni a WTCC-ben, így visszament Japánba. Ott pedig megnyerte a Japán Endurance Bajnokságot. 2013 A 2013-as szezonban Tanigucsi jelentkezett a WTCC-ben először induló kizárólag ázsiai pilótáknak fenntartott Ázsia Kupába. Ezt a bajnokságot a Japán nagydíjtól vezették be. Hazai versenyén azonban nem tudott nagyot villantani. A Wiechers-Sport színeiben indult egy BMW-vel ezen a hétvégén. Az 1. futamon a 16. lett, a 2. futamon a 17. helyen ért célba. Az Ázsia Kupában ez két második helyet jelentett. Kínában a sanghaji versenypályán már a Campos Racing színeiben indult egy SEAT Leónnal. Összességében gyengén szerepelt hiszen a 21., és a 23. helyet sikerült megszereznie, viszont az Ázsia Kupában még így is nyerni tudott. A szezont akárcsak az előző években idén is Makaóban zárták. A híres utcai pályán nagy, 32 fős mezőny gyűlt össze. Tanigucsi ismét csapatot és márkát váltott. Ezúttal a Nika Racing színeiben indult egy Chevrolet Cruze-zal. Az 1. futamon a 17. helyen ért célba. A 2. futam az év legőrültebb versenyét hozta. Rögtön az első kanyarban a rajt után egy hatalmas tömeg baleset történt. Tanigucsi ebbe nem került bele, így folytatni tudta a versenyt. Egy hosszú piros zászlós szakasz után folytatódhatott a verseny, azonban nem kellett sokat várni egy újabb piros zászlós szakaszra. Ugyanis Eurico De Jesus belerohant Tom Chilton autójába, majd először sárga, majd piros zászló alatt az Ázsia Kupa pilótáinak nagy része még ezekbe a roncsokba is belement. Tanigucsi ugyan sikeresen lelassított, azonban hátulról eltalálta őt Joseph Rosa Merszei, így Tanigucsi számára is véget ért a futam. Azonban még így is megnyerte az Ázsia Kupát, így ő lett ennek a kis bajnokságnak a bajnoka. Az összesítésben a 38. helyen zárt. 2014 A 2014-es idényben Tanigucsi elindult a WTCC Magyar nagydíján egy TC2-es Honda Civickel. Azonban mind a két futamot az utolsó helyen zárta. Sehlde Sehlde település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 918 fő (2016. december 31.). Sehlde Bockenem községgel határos. Népesség A település népességének változása: Lemuralia A Lemuralia vagy Limuria a római vallásban olyan ünnep volt, amelynek a során az ókori rómaiak ördögűzési rítusokat hajtottak végre, hogy kiűzzék a halottak rosszakaratú és félelmetes szellemeit a házaikból. Az undorítónak és rosszindulatónak tartott, nyugvást nem lelő halottakat (latinul larvae vagy lemures) babáldozattal engesztelték ki. A rítus napjaiban a Vesta-szüzek az évszak első búzakalászaiból szent sós süteményt (mola salsa) készítettek. Az ünnep ideje A Julián naptár szerint a Lemuralia három napja május 9., 11 és 13 volt. A mítosz szerint az ünnepet a városalapító Romulus indította el, hogy kibékítse meggyilkolt testvére, Remus szellemét (Ovidius: Fasti, 473ff). Szokások Ovidius leírja, hogy az ünnep során azzal igyekeznek kibékíteni a kísérteteket, avagy elűzni őket, hogy mezítláb járnak és fekete babot dobnak át a válluk felett éjszaka. A háztartás fejének volt az a dolga, hogy éjfélkor felkeljen, mezítláb körbejárja a házat, fekete babot szórjon szét és kilencszer ismételje: „E babszemekkel felmentem magam és az enyéimet.” A ház lakói pedig, rézedényeket ütögetve, ezt ismételgették: „Atyáim és őseim szellemei, távozzatok.” A néphagyományban Már Ovidius megemlíti azt a hagyományt, hogy májusban nem szabad házasodni, mert akkor van a Lemuralia ünnep, ami rossz ómen volna a házasulandókra nézve. Ezt írja: Erről szól a római közmondás is: Mense Maio malae nubent („Rosszul házasodik, aki májusban házasodik”.) A hagyomány, hogy májusban nem szokás házasodni, jóval túlélte a római birodalmat és vallást, erről tanuskodik az az angol közmondás is, amely szerint a májusi házasságok balszerencsések. A katolikus egyházban A pogány római ünnep a kereszténység korai időszakában tovább élt. Az ókereszténység igyekezett a már létező pogány ünnepekhez igazítani a keresztény ünnepeket is, ahelyett, hogy elsorvasztották volna. Így lett 609-ben május 13. a keresztény mártírok ünnepe a római birodalom szintén halottak előtt tisztelgő Lemuralia ünnepéből. A Lemuralia utolsó napján, május 13-án szentelte IV. Bonifác pápa a Szent Szűznek és az összes vértanuknak a római Pantheont. Ez lett a dedicatio Sanctae Mariae ad Martyres ünnep (Mária és a vértanuk ünnepe). Később (a 8. században) áthelyezték november 1-jére, amikor a Lemuralia ünnep már feledésbe merült. III. Gergely pápa (731 – 741) volt, aki a mindenszenteknek szentelt egy kápolnát a Szent Péter bazilikában és november 1-re helyezte napjukat. Halloween Ez utóbbi dátum egybeesett a kelta Samhain ünneppel, amely előbb összeolvadt a keresztény ünneppel, majd ebből fejlődött ki a világi Halloween ünnep is. Ez utóbbi sok tekintetben a korábbi pogány hagyományhoz való visszatérést jelenti. Japán A Lemuráliával nincs kimutathatató kapcsolatban, de hasonló szelleműző szokást őrzött meg a japán Setsubun ünnep. Csáky Rudolf Kőrösszegi és adorjáni gróf Csáky Rudolf (Kassa, 1811. január 5. – Bécs, 1887. március 20.) a főrendiház tagja és Szepes vármegye örökös főispánja. Élete Csáky Manó gróf, valódi belső titkos tanácsos és gróf Szirmay Anna fia volt. Fiatal korában mint főhadnagy szolgált a 10. huszárezredben, mely állásától atyja halála után megvált. Ezután családja körében mint magánzó Kassán és környékén élt és ott a magyar szinészet meghonosítása körül nagy érdemeket szerzett. Az 1848. események eleinte őt is kiragadták visszavonultságából; mint nemzetőri lovastiszt részt vett a kassai ütközetben; később azonban a politikai élettől egészen visszavonult. Munkái Közelebb állói és meghittjei mint a német költészet sikeres művelőjét s mint szenvedélyes mű- és régiséggyűjtőt ismerték. III. Pszammetik III. Pszammetik, görögösen Pszammetikhósz (ógörögül: Ψαμμετιχως, latinul: Psammetic(h)us), uralkodói nevén Anhkaré (? – Kr. e. 525, Szúza) Egyiptom fáraója volt a későkorban, ő volt a XXVI. dinasztia utolsó uralkodója, aki azonban mindössze hat hónapig ült a trónon. Uralmát a perzsák döntötték meg, majd II. Kambüszész perzsa király kivégeztette. Élete Családja II. Jahmesz fáraó és egyik felesége, Tentkheta gyermekeként látta meg a napvilágot. Hérodotosz említést tesz Pszammetik egy feleségéről és megemlíti, hogy volt egy lánya és egy Jahmesz nevű fia. Uralkodása Miután édesapja 44 évig tartó, már igen népszerűtlenné váló uralkodás után meghalt, Pszammetik lett a fáraó, Kr. e. 526-ban. Pszammetiknek már nem maradt ideje az ország zilált belső helyzetén javítani. Pár nappal a fáraó megkoronázása után eső hullt Thébára ami nagyon ritka jelenség volt és az egyiptomiak többségében félelmet keltett, mert rossz előjelnek tartották. A félelmek ezúttal beigazolódtak, mivel Kr. e. 525-ben a Kambúdzsija király vezette perzsák támadást indítottak Egyiptom ellen. A perzsák átkeltek a Sínai-félszigeten, majd megverték az egyiptomi hadsereget Peluszion városánál, mert Pszammetik több (addigi) híve, Halikarnasszoszi Phanész, a görög zsoldosok főparancsnoka nyíltan átpártolt a perzsákhoz, míg az egyiptomi hajóhad vezére, Udzsahorresznet csak egyszerűen nem avatkozott a harcba. Az egyiptomi sereg kemény küzdelem közben, súlyos veszteségek árán vonult vissza Memphiszbe, amelyet a perzsák ostrom alá vettek. A város hosszú ostrom után elesett, a fáraó pedig családjával együtt fogságba esett. Kambüszész elrendelte a város 2000 legbefolyásosabb emberének kivégzését, köztük Pszammetik fiát is kivégezték, a leányát pedig eladták rabszolgának. Kambüszész Küréné és Núbia ellen indult, ekkor azonban halálhírét keltették. A kettős fiaskó hírére Szúzában lázadás tört ki, amibe az ott fogva tartott Pszammetik és Kambüszész öccse, Bardíja is belekeveredett. Kambüszész visszatért, és Udzsahorresznet sírfeliratán olvashatunk „a király tomboló dühéről, amilyen még nem volt.” Kambüszész szinte válogatás nélkül végeztette ki az egyiptomi és perzsa nemesség tagjait. Pszammetiket Hérodotosz szerint egy bika vérének megivására kényszerítették, amely a halálát okozta. Forrás Hérodotosz III. könyvének fordítása (angol nyelven) Calce Calce település Franciaországban, Pyrénées-Orientales megyében. Lakosainak száma 211 fő (2015). Calce Cases-de-Pène, Baixas, Villeneuve-la-Rivière, Pézilla-la-Rivière, Montner és Estagel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sehrou Guirassy Sehrou Guirassy (Arles, 1996. március 12. –) korosztályos francia válogatott labdarúgó, aki a Köln játékosa. Statisztika 2018. április 10-i állapot szerint. Szedlice Szedlice (szlovákul: Sedlice) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában, Eperjestől 21 km-re délnyugatra. 2011-ben 1048 lakosából 1007 szlovák volt. Története A falut a német jog alapján létesítették a 14. század elején. 1330-ban „Selic, Telic, Sedlicz, Zedlicze”, 1386-ban „Sednicha”, 1427-ben „Zedleche” alakban említik. 1330-ban az Aba nemzetség birtoka, 1332-ben Károly Róbert a Drugeth családnak adta, majd 1386-ban Zsigmond király adományából a Somosi család birtoka lett. A falu Szent Mihály temploma már az 1330-as években biztosan állt, hiszen a pápai dézsmajegyzék megemlíti István és János nevű plébánosát. Ez a templom még fából épült, és még a 18. században is állt, amikor egy tűzvészben leégett. Ma az iskola áll a helyén. 1427-ben 66 portája adózott, akkor a rihnói váruradalom része volt. 1600-ban a faluban templom, plébánia, iskola, malom és 30 ház állt, ezzel a közepes nagyságú falvak közé számított. A 18. században a Semsey és Görgey családok, a 19. században a Tahy család és a felső-magyarországi bányatársaság birtoka. 1787-ben 81 házában 617 lakos élt. 1828-ban 101 háza volt 759 lakossal. Lakói asztalosok, molnárok, favágók, fuvarosok, pásztorok, mészégetők és gabonakereskedők voltak. Később mezőgazdasággal, szövéssel, faárukészítéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "SZEDLICZE. Tót falu Sáros Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok; határja hegyes, legelője elég, fája is bőven van." Fényes Elek szerint "Szedlicse, orosz tót falu, Sáros vmegyében, Eperjeshez dél-nyugotra 2 mfd. 271 r. kath., 350 g. kath., 19 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nagy erdő. F. u. többen. Ut. posta Eperjes. " 1910-ben 624, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. A községben fűrésztelep és kőbánya is működött. 2001-ben 1032 lakosából 1023 szlovák volt. Nevezetességei Római katolikus temploma 1858-ban épült. Megaron A megaron (görögül: μέγαρον) a mükénéi palotakomplexumok fő csarnoka. Rendszerint négyszögletű, főhomlokzatán nyitott kapuval. A tetején egy nyílás biztosította a nappali megvilágítást és a szellőzést. Az építészettörténet a megaront tekinti az ókori görög templomok elődjének. Elsősorban szórakoztatási célokra vagy tanácsteremnek használták. Rendszerint színes falai voltak, a fagerendákból készült tetőt oszlopok tartották. A tetőt gyakran kerámialapokkal borították. Az egyik leghíresebb megaron Tirünsz palotájában található. Emmer Kornél Emmer Kornél (Nagyszombat, 1845. május 3. – Mödling, 1910. július 20.) jogi doktor, kúriai bíró. Élete 1867-ben ügyvédi oklevelet nyert és 1871-ben jogi doktor lett. 1865-ben a pesti királyi ítélőtáblánál joggyakornok; 1866-ban Nagyszombatban városi aljegyző, majd jegyző; 1869-ben pesti királyi táblai, majd kúriai fogalmazó, 1872-ben pesti törvényszéki bíró; 1877-ben országgyűlési képviselő, 1882-ben budapesti királyi táblai bíró lett és 1891-től kúriai bíró. Jogi cikkei a Jogtudományi Közlönyben (1874. stb.) jelentek meg. Arcképe kőnyomatban 1877. Bpesten Grund kőny. intézetéből a Vereby Soma Honpolgárok Könyve XII. füzetében. Munkái A polgári peres eljárás reformja. Bpest, 1883. (M. Jogászegyleti Értekezések 14.) Törvényjavaslat a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elvein alapulandó polgári törvénykezési rendtartás tárgyában. U. ott, 1885. A Référé-rendszer s magyar alkalmazása. U. ott, 1887. (M. Jogászegyl. Értek. 35.) Totally Doctor Who A Totally Doctor Who a Ki vagy, doki? tévésorozathoz kapcsolódó, gyermekekhez szóló televíziós háttérműsor. 2006. április 13.-a és 2007. június 29.-e között volt adásban. A műsort, mint a Ki vagy, Doki? gyerekeknek szóló mellékágát, a Sarah Jane kalandjai című sorozat váltotta fel. Mindegyik részben vannak műsorszegmensek, és fellépnek sztárvendégek. Epizódlista A jobbra dőltek azt jelzik hogy nem szerepel sorozat színészeik között, de ők készítették. 1984 Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század Évtizedek: 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek – 2000-es évek – 2010-es évek – 2020-as évek – 2030-as évek Évek: 1979 – 1980 – 1981 – 1982 – 1983 – 1984 – 1985 – 1986 – 1987 – 1988 – 1989 Események Január január 1. Brunei önálló állammá válik. Az AT&T távközlési vállalatbirodalmat a monopolellenes törvény alapján 24 önálló részre darabolják. január 3. – Tunéziában bevezetik a rendkívüli állapotot a kenyér árának emelése miatt kitört zavargások miatt. január 7. Brunei a hatodik tagjává válik a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN). Csao Ce-jang első kínai miniszterelnökként az USA -ba látogat. január 10. – Az Egyesült Államok és a Vatikán felveszik a diplomáciai kapcsolatot. január 17. – Stockholmban megkezdődik az Európai biztonság- és bizalomépítési, valamint leszerelési konferencia (CDE). január 20. – Zavargások Marokkóban az áremelések miatt. január 24. – Piaci forgalomba kerül az első Apple Macintosh számítógép. Előtte két nappal pedig bemutatják - kereskedelmileg először és utoljára - a kultikus Apple „ 1984 ” Macintosh reklámot a Super Bowl reklámblokkjában. Február február 3. – A Challenger amerikai űrrepülőgép 10. missziójára indul, 3 fővel a fedélzetén, melynek keretében… február 7. – Sor kerül az első köldökzsinór nélküli űrsétára (Bruce McCandless II és Robert L. Stewart). február 8. – Megkezdődik a XIV. Téli Olimpia Szarajevóban . február 13. – A pár nappal korábban elhunyt Jurij Vlagyimirovics Andropov helyére Konsztantyin Csernyenkót választják meg az SZKP új főtitkárává. február 18. – Olaszország hivatalos államvallása újra a római katolikus lesz. február 21. – Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár látogatást tesz Prágában , ahol fogadja őt Gustáv Husák köztársasági elnök. február 22. – Irán offenzívát indít Irak ellen. Az USA és Nagy-Britannia hadihajókat vezényel a térségbe. Nemzetközi felháborodást kelt, hogy az irániak fiatalkorúakat is besoroznak. február 26. – Kivonulnak az amerikai haditengerészek Bejrútból ( Libanon ). február 29. – Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök bejelenti a visszavonulását. Március március 5. – Irán vegyi fegyverek alkalmazásával vádolja Irakot . március 6. – A brit szénbányászok 12 hónapos sztrájkjának kezdete. március 22. – Miután a belgrádi parlament elfogadja az IMF feltételeit, lehetővé válik a 20,5 milliárd dolláros jugoszláv adósság átütemezése. március 24. – Rómában 700 ezren tüntetnek a kormány gazdaságpolitikája ellen. március 30. – Meghal Gaëtan Dugas, akit az elsők között diagnosztizáltak AIDS -szel. (Ő volt a „nulladik beteg”.) Április április 3. – Egy héttel Sékou Touré elnök halála után katonai hatalomátvétel Guineában . Az új elnök Lansana Conté lesz. április 12. – Palesztin fegyveresek elrabolnak egy izraeli buszt 300 tússzal. Az izraeli erők megrohamozzák a buszt, 2 emberrabló és 1 túsz veszti életét, további két fegyverest elfognak a hatóságok, akiket később az izraeli titkos rendőrség halálra kínoz. Az ügy nagy botrányt kavar a titkosszolgálatokkal kapcsolatban. április 16. – Másfélmilliós tüntetés São Paulóban a közvetlen elnökválasztásért. április 17. – Londonban a líbiai nagykövetségről rálőnek a Kadhafi -ellenes tüntetés résztvevőire. Nagy-Britannia megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Líbiával. április 19. – Ausztrália beiktatja új himnuszát , valamint a zöld és arany színeket választja a nemzet színeivé. április 28. – Budapesten átadják a Skála Metro áruházat a Marx téren (ma: Nyugati tér ). Május május 8. – A Szovjetunió bejelenti, hogy bojkottálja a Los Angelesben tartandó XXIII. nyári olimpiát . május 10. – A csehszlovák hatóságok ismét letartóztatják Duray Miklóst , majd ezt követően több szlovákiai magyar értelmiségit előzetes letartóztatásba helyeznek. (Bebörtönzése ellen külföldön ismét számos helyen tiltakoznak, de szlovák ellenzéki értelmiségiek is szolidaritást vállalnak vele. Budapesten Duray-bizottság alakul, de a tiltakozó akciók hatástalanok maradnak. Az ítélet nélkül fogva tartott Durayt csak 1985. május 10-én engedik szabadon.) május 11. – Ausztráliában bevezetik az 1 dolláros érmét. május 15. – Veselin Đuranović váltja Mika Špiljakot a jugoszláv államelnöki székben. május 17. – A külföldi bankok 7 éves haladékot adnak Jugoszláviának az 1984-ben esedékes tartozások kifizetésére. május 23. – Richard von Weizsäckert választják az NSZK államfőjének. május 27. – Az első többpárti parlamenti választások Egyiptomban . Június június 5. A szaúdi légierő lelő egy iráni felségjelű Phantom F-4 -es harci repülőt. Indira Gandhi indiai miniszterelnök támadást rendel el az amritszári Aranytemplom (a legszentebb szikh hely) ellen (Kék Csillag hadművelet), mert nem hajlandóak kiadni a szikh ellenállás vezetőjét. Ezért a rendeletéért Gandhi még ebben az évben merénylet áldozata lesz. június 6. – Véget ér az NSZK-ban a 13 hétig tartó nyomdaipari sztrájk. június 7 – 9. – A londoni csúcsértekezleten, a hét legnagyobb fejlett ipari ország állam- és kormányfői nyilatkozatot adnak ki a kelet–nyugati kapcsolatokról és a fegyverkorlátozásról. június 8. – A wisconsini Barneveldt városa csaknem teljesen elpusztul egy tornádóban. június 12. – A Nyugat-európai Unió hét országának külügyminisztere Párizsban elhatározza a WEU újjáélesztését. június 24. – A 11 legeladósodottabb latin-amerikai ország konferenciája Cartagenában , melyen a nyugati országokat a kamatlábak csökkentésére szólítják fel. június 25. – Lord Carrington követi Joseph Luns-ot a NATO főtitkári beosztásban. június 30. – Kanada miniszterelnöke John Napier Turner lesz. Július július 12. – Súlyos jégeső pusztít Münchenben és környékén. július 14. – Az új-zélandi parlamenti választásokat a Munkáspárt nyeri, David Lange lesz a miniszterelnök. július 17. – Roland Fabius ipari miniszter lesz a francia miniszterelnök. A kommunisták kiválása a koalícióból háromévi kormányzás után. július 18. – A kaliforniai San Ysidro városában James Oliver Huberty a társadalomból kiábrándulva délután 4 óra körül belép egy McDonald's gyorsétterembe és tüzet nyit az ott tartózkodókra, 21 halott (köztük Huberty) és 19 sebesült marad a 77 perces ámokfutás után a helyszínen. július 22 – augusztus 5. – A Lutheránus Világszövetség 7. nagygyűlése Budapesten . Ennek során a világszervezet elnökévé választják Káldy Zoltán magyar evangélikus püspököt. július 25. – A Szaljut–7 kozmonautája, Szvetlana Szavitszkaja rövid űrsétájával beírja magát a történelembe, az első nő, aki az űrhajón kívüli világűrbe kijutott. július 28. – Los Angelesben megnyitják a XXIII. nyári olimpiát . Augusztus augusztus 4. – Az afrikai Felső-Volta állam megváltoztatja nevét Burkina Fasóra . augusztus 11. – Ronald Reagan egy mikrofonpróbán bejelenti a Szovjetunió bombázását. augusztus 13. – Megállapodás Marokkó és Líbia uniójáról. augusztus 21. – Félmilliós tüntetés Manilában Ferdinand Marcos elnök ellen. augusztus 22. – Dél-Afrikában először választanak színes bőrű képviselőket. Szeptember szeptember 4. – A kanadai képviselőházi választásokat a Haladó Konzervatív Párt nyeri Brian Mulroney vezetésével. Mulroney 17-én alakít kormányt. szeptember 13. – Izraelben nagykoalíció alakul a Munkapárt és a Likud részvételével. szeptember 16. – A Miami Vice tv-sorozat először kerül adásba az NBC -n. szeptember 22. – Verdunben közös megemlékezésen vesz részt az NSZK kancellárja és a francia államelnök. szeptember 26. – Nagy-Britannia és Kína aláírja azt a szerződést, melynek értelmében Hongkong 1997 -ben újra Kína részévé válik. Október október 2. – Először kerül női képviselő a svájci szövetségi tanácsba. október 12. – Az IRA merényletet kísérel meg a brit kabinet ellen a Brighton Hotel felrobbantásával, de kudarcot vallanak, Margaret Thatcher karcolásokkal ússza meg az esetet. október 15. – El Salvadorban tárgyalások kezdődnek a kormány és az FLMN ellenállási szervezet között. október 19. – Ismeretlenek elrabolják Jerzy Popiełuszko ellenzéki papot Varsóban . (Holttestét november 3-án találják meg, temetése rendszerellenes tüntetéssé válik.) október 19. – Richter Richárd ámokfutása a Csillag börtönben . október 26. – A jugoszláv nemzetgyűlés kéri az 1985–88-ban esedékes hiteltörlesztés átütemezését a Nemzetközi Valutaalaptól . október 26 – 27. – A Nyugat-európai Unió tagországainak külügy- és védelmi miniszterei kiadják a „Római Nyilatkozatot”, amelyben bejelentik a WEU -n belüli együttműködés fokozására vonatkozó döntésüket. október 31. – A legszentebb szikh templom lerombolása miatt érzett dühükben szikh testőrei meggyilkolják Indira Gandhi indiai miniszterelnököt. (Az utána következő zavargásokban több ezer szikh polgár veszti életét.) November november 4. – A nicaraguai választásokat a Sandinista Front nyeri a szavazatok 67%-ával. november 2. Felavatják a Szolnoki Papírgyárat. Szvetlana Allilujeva Petersz, Sztálin leánya, 17 évi nyugati tartózkodás után hazatér a Szovjetunióba . november 5. – Átadják a forgalomnak a kiszélesített Árpád hidat és a metró Élmunkás tér- és Árpád híd közötti szakaszát. november 6. Az amerikai elnökválasztást a Republikánus Párt jelöltje, Ronald Reagan nyeri (49 államban szerez többséget) Walter Mondale ellenében. Az egyidejűleg tartott szenátusi és képviselőházi választásokon a demokraták szerepelnek jobban (mindkét házban demokrata többség). Elkészül a 200 000-ik Ikarus autóbusz. november 19. – A PEMEX olajvállalat finomítója felrobban Mexikóvárosban , az ezt követő tüzekben közel 500-an vesztik életüket. november 19 – 23. – A Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa. november 25. Nagy-Britannia és Írország 36 legismertebb zenésze megalakítja a Band Aid formációt az etiópiai éhezők megsegítésére. Elnökválasztás Uruguayban 11 évi katonai kormányzás után. A Colorado-párti Julio Sanguinetti lesz az államfő. A határviták rendezése Argentína és Chile között. november 27. – Jugoszláviában életbe lép a külföldi befektetésekről szóló törvény, mely kimondja, hogy a külföldi részesedés maximum 49% lehet. november 30. Srí Lankán a Tamil Tigrisek megkezdik a szingaléz lakosság elüldözését az általuk uralt területekről. 250 évvel a halála után William Penn , Pennsylvania állam alapítója az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgára lesz. December december 1. – Az ausztrál parlamenti választásokat a kormányzó Munkáspárt nyeri. december 2. – Éjjel – Bhopáli katasztrófa – a Union Carbide vegyiüzeme felrobban Bhopálban , a felszabaduló több mint 40 tonna metil-izocianát közel 8000 ember halálát és 120 000 ember maradandó károsodását okozza. Beivódott a talajba, az ivóvízbe, a növényekbe, állatokba és mind a mai napig mérgezi a helyieket. december 6. – Oláh István vezérezredest, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökét választja honvédelmi miniszterré a Népköztársaság Elnöki Tanácsa . december 19. – Kína és Nagy-Britannia aláírja a megállapodást Hongkong jövőjéről; az átadást ( 1997 ) követően „két rendszer, egy nemzet”. december 22. – Lemond Dom Mintoff máltai miniszterelnök. Utódja Carmelo Mifsud Bonnici. december 24. – Az indiai választásokat a Kongresszus Párt nyeri, Radzsiv Gandhi lesz a miniszterelnök. Határozatlan dátumú események az év folyamán Etiópiában súlyos éhínség pusztít, melyben mintegy egymillióan vesztik életüket. Az USA nagyvárosaiban gyorsan elterjed egy új kábítószertípus, a crack . Határegyezmény Kenya és Szomália között. Befejeződik az Északi-tengeren a Statfjord-olajmező feltárása. A 271 m magas Statfjord C fúrósziget átadásával Norvégia fontos olajexportáló országgá válik. Marokkó kilép az Afrikai Unióból , mivel a szervezet fölvette a királyság ellenőrzése alatt álló, de függetlenséget követelő Nyugat-Szaharát . Az év témái 1984 a filmművészetben Tengiz Abuladze: Vezeklés Bacsó Péter : Te rongyos élet Fábri Zoltán : Gyertek el a névnapomra Gémes György: Daliás idők Alekszej Jurjevics German : Barátom Ivan Lapsin Jeles András : Angyali üdvözlet Jim Jarmusch : Florida, a Paradicsom Otar Joszaliani: A Hold kegyeltjei Koltay Gábor : István, a király Mihail Koncsalovszkij: Mária szeretői Mészáros Márta : Napló gyermekeimnek Sára Sándor : Pergőtűz Wim Wenders : Páris-Texas Xantus János : Eszkimó asszony fázik James Cameron : A halálosztó (Terminátor) Henri Verneuil: Az arany bűvöletében Ebben az évben készült el a Garfield a természet lágy ölén (Garfield a vadonban) (Garfield in the Rough). 1984 az irodalomban Megjelennek Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak és Viszlát, és kösz a halakat! c. könyvei. Megjelenik William Gibson Neurománc c. regénye Megjelenik José Saramago Ricardo Reis halálának éve c. könyve. Halála után kiadják J. R. R. Tolkien Az elveszett mesék könyve II. kötetét. 1984 címmel írt regényt George Orwell (1948-ban). Kiadják David Gemmell Legenda c. könyvét. Václav Havel megírja Largo desolato című színművét. 1984 a zenében A Szellemirtók c. film betétdala a nyár slágere. Nem hivatalosan feloszlik a Fonográf együttes. Újjáalakul a Deep Purple , megjelenik a Perfect Strangers című lemezük. Megnyeri Eros Ramazzotti a sanremói dalfesztivált a fiatalok versenyében, a Terra promessa című dalával. Albumok Alphaville : Forever Young Bikini : XX. századi híradó Bon Jovi : Bon Jovi Bruce Springsteen : Born in the U.S.A. Bryan Adams : Reckless Cseh Tamás – Bereményi Géza : Jóslat Cyndi Lauper : She’s So Unusual David Bowie : Tonight Deák Bill Gyula : Rossz vér Deep Purple : Perfect Strangers Depeche Mode : Some Great Reward Első Emelet : Első Emelet 1 Eurythmics : 1984 (For the Love of Big Brother) Fonográf : Jelenkor Foreigner: Agent Provocateur Hobo Blues Band : Vadászat Iron Maiden : Powerslave Janet Jackson : Dream Street Judas Priest : Defenders of the Faith Kajagoogoo : Islands Katona Klári – Katona Kári IV Kiss: Animalize Koncz Zsuzsa - Konczert Kool & the Gang : Emergency Laura Branigan : Self Control Limahl : Don't Suppose Locomotiv GT - Ellenfél nélkül Madonna : Like a Virgin Manfred Mann's Earth Band : Budapest Live Metallica : Ride the Lightning Mike Oldfield : Discovery Nena : 99 Luftballons Prince : Purple Rain Queen : The Works Rebbie Jackson : Centipede Red Hot Chili Peppers : The Red Hot Chili Peppers Rockwell: Somebody's Watching Me Roger Waters : The Pros and Cons of Hitch Hiking Run-D.M.C. : Run–D.M.C. Sade : Diamond Life Scorpions: Love at First Sting Solaris: Marsbéli krónikák Stevie Ray Vaughan: Couldn't Stand the Weather Tina Turner : Private Dancer Twisted Sister : Stay Hungry U2 : The Unforgettable Fire Ultravox : Lament V’Moto-Rock : Garázskijárat Van Halen : 1984 Wham! ( George Michael ): Make It Big Zee: Identity 1984 a tudományban január 22. – Bemutatják az Apple Macintosh -ának úgynevezett 1984 reklámját , mellyel megkezdődött a Macintosh számítógép értékesítése, s az egyik legnagyobb hatású kampányfilmnek bizonyult Elkészül a Discovery űrrepülőgép Elindul a GNU projekt, (szabad felhasználású Unix program) 1984 a sportban február 8. – Megkezdődnek a XIV. téli olimpiai játékok Szarajevóban . június 27. – Franciaország legyőzi Spanyolországot 2–0-ra az Európa-bajnokság döntőjében. július 28. – Megkezdődnek a XXIII. nyári olimpiai játékok Los Angelesben . A szocialista országok Románia kivételével távol maradnak az eseménytől. Ez a második alkalom, hogy magyar csapat nem vesz részt olimpián. Niki Lauda megszerzi pályafutása harmadik Forma-1 -es világbajnoki címét a McLaren csapat színeiben, mindössze fél ponttal csapattársa, Alain Prost előtt. A Bp. Honvéd SE nyeri az NB1 -et. Ez a klub 7. bajnoki címe. Születések Január január 11. – Arlene Iradie Semeco Arismendi, venezuelai úszónő január 13. – Pollák Zoltán , magyar labdarúgó január 18. – Haszebe Makoto , japán labdarúgó január 19. – Rebecsák Szilárd, magyar labdarúgó január 21. – Luke Grimes, amerikai színész január 23. – Arjen Robben , holland labdarúgó január 24. – Justin Baldoni, amerikai színész január 26. – Kelly Stables színésznő, A kör című trilógiában Samara Morgan, a kútba dobott halott kislány megformálója január 26. – Luo Xuejuan kínai úszó, a 2004-es nyári olimpia 100 méteres női mellúszás aranyérmese január 28. – Sík Márton, magyar kenus január 29. – Vas János , magyar jégkorongozó január 29. – Nuno Morais, portugál labdarúgó január 30. – Jevon Tarantino, amerikai műugró január 31. – Jeremy Wariner , amerikai atléta Február február 3. – Artyom Szilcsenko , világbajnoki bronzérmes orosz szupertoronyugró február 6. – Jonas Andersson, svéd úszó február 6. – Darren Bent , angol labdarúgó február 12. – Peter Vanderkaay, amerikai úszó február 13. – Hinkelien Schreuder, holland úszónő február 14. – Matt Barr, amerikai színész február 15. – Isaiah Msibi, szváziföldi sprinter február 21. – Andreas Seppi , olasz teniszező február 22. – Dimitrij Szavickij, belorusz tornász február 24. – Grace Daniel, nigériai tollaslabda játékos február 25. – Xing Huina a 2004-es athéni olimpia 10 km-es női maratoni futás bajnoka február 25. – Uroš Vilovski szerb kézilabdázó, az MKB Veszprém KC játékosa február 26. – Emmanuel Adebayor , togói labdarúgó február 28. – Kandech Evelyne , énekesnő Március március 4. Hosnyánszky Norbert olimpiai és világbajnok vízilabdázó Gulyás Péter , magyar kézilabdázó március 8. – Garics György , magyar születésű osztrák labdarúgó március 9. – Rekop György , magyar humorista március 11. – Justin Spring, amerikai tornász március 13. – Noel Fisher, kanadai színész március 18. – Kovács Csaba , magyar jégkorongozó március 20. – Fernando Torres , spanyol labdarúgó március 28. Nyikolaj Szkvorcov, orosz úszó Daumants Dreiškens olimpiai ezüstérmes lett bobos március 29. – Király Viktor , magyar énekes március 31. – Martins Dukurs lett szkeletonos Április április 2. – Barta Nóra , magyar műugró április 3. – Jevon Atkinson, jamaicai úszó április 4. – Arkagyij Vjatcsanin, orosz úszó április 5. – Marshall Allman , amerikai színész (A szökés »« Prison Break című amerikai akciófilm-sorozat LJ Burrows -za) április 8. – Olteán Csongor, magyar gerelyvető április 8. – Eleider Alvarez, kolumbiai ökölvívó április 10. – Billy Kay amerikai színész április 17. – Francis Crippen, amerikai hosszútávúszó († 2010 ) április 20. – Michel Batista, kubai birkózó április 22. – Makszim Devjatovszkij, orosz tornász április 24. – Sam Simpson, ausztrál tornász Május május 4. – Alex Campbell, kanadai színész május 5. – Tom Parsons, angol magasugró május 5. – Mike Brown, kanadai úszó május 11. – Andrés Iniesta a spanyol felnőtt labdarúgó válogatott támadó középpályása május 13. – Kyra Banks, magyar pornószínésznő május 14. – Michael Rensing , német labdarúgó május 23. – Mikko Minkkinen, finn műkorcsolyázó május 25. – Unnur Birna Vilhjálmsdóttir, Miss World 2005 május 31. – Jason Smith ausztrál színész, az Otthonunk »« Home and Away tv-sorozat Robbie Hunter je május 31. – Milorad Čavić, szerb úszó Június június 1. – Taylor Handley, amerikai színész június 1. – Sharntelle McLean, trinidadi úszónő június 2. – Andrei Cross, barbadosi úszó június 6. - ByeAlex , magyar zenész június 9. – Wesley Sneijder , holland labdarúgó június 11. – Vágner Love , brazil labdarúgó június 11. – Gary Hunt , brit műugró, világbajnok szupertoronyugró június 12. – Isaac Botella, spanyol tornász június 16. – Császár Gábor magyar kézilabdázó június 16. – Farkas István magyar labdarúgó június 19. – Benjamin Collier, új-zélandi gyeplabdázó június 20. – Szöllősi Mátyás , magyar költő, szerkesztő június 19. – Benjamin Collier, új-zélandi gyeplabdázó Július július 2. – Johnny Weir, amerikai műkorcsolyázó július 2. – Maarten Martens, belga labdarúgó július 3. – Corey Sevier, kanadai színész július 4. – Andrij Szemenov, ukrán súlylökő július 7. – Alberto Aquilani , olasz labdarúgó július 9. – Olusoji Fasuba, nigériai sprinter július 10. – Mark González , chilei labdarúgó július 12. – Gareth Gates, angol énekes július 16. – Sašo Bertoncelj , szlovén tornász július 18. – Lee Barnard, angol labdarúgó július 18. – Vanessa Garcia Vega, Puerto Ricó-i úszónő július 24. – Nagy Viktor világbajnok magyar válogatott vízilabdázó Augusztus augusztus 1. – Bastian Schweinsteiger , német labdarúgó augusztus 3. – Jon Foster amerikai színész augusztus 3. – Carah Faye Charnow amerikai énekes augusztus 3. – Ryan Lochte , amerikai úszó augusztus 3. – Kyle Schmid kanadai színész augusztus 4. – Szergej Adbena, ukrán úszó augusztus 8. – Michelisz Norbert magyar autóversenyző augusztus 9. – Kim Jihoon, dél-koreai tornász augusztus 9. – Pierre Perrier , francia színész augusztus 10. – Hayden Stoeckel, ausztrál úszó augusztus 11. – Lucas di Grassi brazil autóversenyző augusztus 19. – Alessandro Matri , olasz labdarúgó augusztus 21. – Alizée Jacotey, francia énekes augusztus 24. – Kyle Schmid, amerikai színész augusztus 28. – Ben Gilbank, kanadai színész augusztus 28. – Darian Townsend, dél-afrikai úszó Szeptember szeptember 3. – Garrett Hedlund amerikai színész szeptember 6. – Thomas Dekker holland kerékpáros szeptember 7. – Vera Igorevna Zvonarjova háromszoros Grand Slam győztes orosz teniszezőnő szeptember 8. – Vitalij Petrov orosz autóversenyző szeptember 9. – Andrey Silnov, orosz magasugró szeptember 11. – Chris Colwill, amerikai műugró szeptember 12. – John Hamer, angol műkorcsolyázó szeptember 13. – Pákolicz Dávid , magyar labdarúgó szeptember 14. – Adam Lamberg, amerikai színész szeptember 17. – Kim Daeeun, dél-koreai tornász szeptember 19. – Kevin Zegers, kanadai színész szeptember 20. – Brian Joubert , francia műkorcsolyázó szeptember 21. – Ben Wildman-Tobriner, amerikai úszó szeptember 25. ‑ Teodora Postic, szlovén műkorcsolyázónő szeptember 27. – Avril Lavigne kanadai énekesnő szeptember 27. – Johan Libéreau , francia színész szeptember 29. – Per Mertesacker , német labdarúgó szeptember 29. – Hevesi-Tóth Tamás , magyar labdarúgó szeptember 29. – Fegyverneky Zsófia , magyar kosárlabdázó Október október 3. – Chris Marquette, amerikai színész október 5. – Alekszandr Vorobjev, ukrán tornász október 5. – Terrence Haynes, barbadosi úszó október 7. – Mohai Balázs , fotóriporter október 9. – Daniel Garcia Gonzalez, andorrai judós október 12. – Victoria Poon, kanadai úszónő október 15. – Chris Olivero amerikai színész október 16. – Trevor Blumas, kanadai színész október 21. – Joseph Bolz, német színész október 21. – Anna Bogdanova, orosz atléta október 24. – Ragnheidur Ragnarsdottir, izlandi úszónő október 25. – Katy Perry , amerikai énekesnő október 26. – Sasha Cohen amerikai műjégtáncos október 27. – Kelly Osbourne, angol énekesnő, Ozzy Osbourne lánya November november 4. – Ayila Yussuf nigériai labdarúgó november 8. – Steven Webb, angol színész november 9. – Tiandra Ponteen, saint kitts és nevis-i atléta november 18. – Dominik Meichtry, svájci úszó november 22. – Scarlett Johansson , amerikai színésznő november 23. – Lucas Grabeel, amerikai színész november 30. – Alan Hutton , skót labdarúgó December december 2. – Kiss Ramóna , magyar színésznő december 3. – Kis Attila magyar jégkorongozó december 7. – Robert Kubica lengyel autóversenyző december 7. – Marko Vujin , szerb kézilabda-játékos december 8. – Emma Green , svéd magasugró december 11. – Leighton Baines , angol labdarúgó december 12. – Daniel Agger , dán labdarúgó december 13. – Hanna-Maria Seppälä , finn úszónő december 16. – Puskás Péter , énekes és színész december 19. – Csen Ji-ping, kínai tornász december 21. – Jackson Rathbone , amerikai színész december 22. – Jonas Altberg svéd énekes és DJ december 25. – Yenima Arencibia, kubai atléta december 25. – Kállai Zoltán , magyar tornász december 26. – Alex Schwazer , olimpiai bajnok olasz gyaloglóatléta december 27. – Kusztor Péter, magyar kerékpározó december 27. – Gilles Simon , francia teniszező december 28. – Rosir Calderon, kubai röplabdázó december 29. – Gionata Mingozzi, olasz labdarúgó († 2008 ) december 30. – LeBron James , a Cleveland Cavaliers kosárlabdacsapat ( NBA ) all-star támadója december 31. – Rene Jacob Yougbare, burkina faso-i úszó Valdemanco Valdemanco község Spanyolországban, Madrid tartományban. Valdemanco Bustarviejo, Garganta de los Montes, Lozoyuela-Navas-Sieteiglesias, La Cabrera, Cabanillas de la Sierra és Navalafuente községekkel határos. Lakosainak száma 916 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Foxcatcher Foxcatcher egy 2014-es amerikai életrajzi dráma, melyet Bennett Miller gyártott és rendezett, valamint E. Max Frye és Dan Futterman írt. A főszereplők Steve Carell, Channing Tatum, Mark Ruffalo és Vanessa Redgrave. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban 2015. január 16-án mutatták be, Magyarországon két héttel később, január 29-én az InterCom jóvoltából. A Foxcatcher című film elismerést kapott a kritikusoktól. Dicsérték Tatum, Ruffalo és Carell filmbeli teljesítményét. A Metacritic oldalán a film értékelése 81% a 100-ból, ami 49 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Foxcatcher 88%-os minősítést kapott, 204 értékelés alapján. Szereplők További magyar hangok: Vida Bálint, Vida Sára, Réti Szilvia, Várkonyi András, Gacsal Ádám, Forgács Gábor, Berkes Bence, Czető Roland, Élő Balázs, Ficzere Béla, Gyurin Zsolt, Harcsik Róbert, Hegedüs Miklós, Martin Adél, Jakab Márk, Kiss László Solaize Solaize település Franciaországban, Métropole de Lyon különleges státuszú nagyvárosban (métropole: nagyjából „megyei jogú város”). Lakosainak száma 2941 fő (2015). Solaize Irigny, Vernaison, Feyzin, Saint-Symphorien-d'Ozon és Sérézin-du-Rhône községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Istenszülő bevezetése a templomba fatemplom (Kolozs) A kolozsi Istenszülő bevezetése a templomba fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07573 sorszámon szerepel. Istenszülő bevezetése a templomba fatemplom (Láposdebrek) A láposdebreki Istenszülő bevezetése a templomba fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-B-04567 sorszámon szerepel. 1957-es Tour de France Az 1957-es Tour de France volt a 44. francia körverseny. 1957. június 27-e és július 20-a között rendezték. A verseny előtt kérdésessé vált a televíziós közvetítés a rendezőség és a tévétársaság közötti vita miatt, az utolsó pillanatban született megegyezés. Szélsőséges időjárás jellemezte a versenyt, az első hat szakasz végére a 120 indulóból 83 maradt a nagy hőség miatt, a tizenhatodik, hegyi szakaszt hideg, jégeső és köd tette veszélyesé, Nello Lauredi csuklóját törte, Stanislas Bober vállsárülést szenvedett. Alex Virot francia sportújságíró motorral bukott és sérüléseibe belehalt. Az újjászervezett francia csapat Jacques Anquetil vezetésével nyerte meg a Tour de Francet. Tenisz a 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon A 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon a tenisz versenyeinek Szingapúrban a Kallang Tennis Centre adott otthont augusztus 15. és 21. között. A fiúknál és a lányoknál is egyes és páros tornákat rendeztek. A páros tornákon a mérkőzéseket két nyert szettig játszották, de 1–1-es állást követően rövid döntő szett következett, amelyet az a páros nyert, amelyik előbb ért el 10 pontot. Éremtáblázat (Magyarország eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Periophthalmus walailakae A Periophthalmus walailakae a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A Periophthalmus walailakae előfordulási területe az Indiai-óceán északkeleti részén, valamint a Csendes-óceán nyugati felének a középső részén van. Állományai Thaiföld déli partjain és Szingapúrban találhatók meg. Megjelenése A hím legfeljebb 11,6 centiméter, míg a nőstény 12,7 centiméter hosszú. A hátúszóján 9-10 tüske és 10 sugár, míg a farok alatti úszóján 1 tüske és 8-10 sugár ül. Úgy a felső állcsontban, mint az állkapocscsontban egy-egy fogsor ül. A pofáján és a szemek közti részen nincsenek pikkelyek. A hasúszók teljesen összeforrtak, egy tapadókorongot alkotva. A hátúszói nincsenek összekötve. Az első hátúszó barnásvörös fehér széllel. A második hátúszó közepén egy fekete csík húzódik. A fejét és testét sötétbarna és világossárga pettyek borítják. A farokúszója kerekített, azonban a felső és alsó nyúlványai nem egyformák. Életmódja Trópusi halfaj, amely a brakkvízben él. Az oxigént képes, egyenesen a levegőből kivenni, azzal a feltétellel, ha nedvesek a kopoltyúi és a bőre. A víz alá is lemerülhet. A mangroveerdőket választja élőhelyéül, ahol 100-120 centiméter mély és 9-13 centiméter széles üregeket váj magának. Az éjszaka környékén tevékeny; főleg szürkületkor és kora reggel indul táplálkozni. Navalvillar de Pela Navalvillar de Pela település Spanyolországban, Badajoz tartományban. Navalvillar de Pela Acedera, Madrigalejo, Logrosán, Puebla de Alcocer, Esparragosa de Lares, Orellana de la Sierra és Orellana la Vieja községekkel határos. Lakosainak száma 4553 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Heřmanice (Náchod járás) Heřmanice település Csehországban, Náchodi járásban. Heřmanice Vlčkovice v Podkrkonoší, Dolany, Zaloňov, Stanovice, Kuks, Hořenice és Jaroměř településekkel határos. Lakosainak száma 427 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: III. Sigurd norvég király III. Sigurd Sigurdsson (1155 eleje – 1163. szeptember 29.) norvég király 1162-től haláláig. II. Sigurd törvénytelen fiaként született és féltestvére, II. Haakon halála után tették meg királynak. Nem ismerték el széles körben és 1163-ban Erling Skakke elfogatta és megölette. Nevratice Nevratice település Csehországban, a Jičíni járásban. Nevratice Vrbice, Staré Smrkovice, Chomutice és Vysoké Veselí településekkel határos. Lakosainak száma 161 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Cseh Szabolcs Cseh Szabolcs Imre (románosan Sobi Cseh vagy Szobi Cseh; Csíkszereda, 1942. december 11. – Bukarest, 2014. augusztus 1.) romániai magyar színész, kaszkadőr; az egyik legismertebb romániai kaszkadőr, a román kaszkadőriskola megteremtője. Több mint százötven filmben játszott mint színész vagy kaszkadőr, illetve működött közre szakértőként, ezek közül a legismertebbek a Florin Piersic főszereplésével forgatott betyárfilmek, valamint a Sergiu Nicolaescu rendezésében készült történelmi és akciófilmek. Élete Cseh Szabolcs 1942. december 11-én született Csíkszeredában. Egyetemistaként a Bukaresti Állami Cirkuszban dolgozott mint trapézakrobata. Több évtizeden keresztül a bukaresti Dráma- és Filmakadémián tanított színpadi mozgást. 2008-ban létrehozta a Gladiátor Egyesületet, amelynek fő tevékenysége hátrányos helyzetű – árva, hajléktalan, fogyatékkal élő – gyerekek támogatása. 2014. augusztus 1-jén rákbetegség következtében hunyt el hetvenegy éves korában Bukarestben. KKS Lech Poznań A KKS Lech Poznań egy lengyel labdarúgócsapat, melynek székhelye Poznań. A klubot 1922 márciusában alapították, először 1947-ben szerepelt a lengyel első osztályban. Az első bajnoki címüket 1983-ban szerezték meg, azóta pedig hatszor zártak aranyérmesként (1984-ben, 1990-ben, 1992-ben, 1993-ban, 2010-ben és 2015-ben). Lengyelország ötödik legsikeresebb csapata, hét bajnoki címmel, öt kupa, és négy szuperkupa győzelemmel. A klub színei kék-fehér. A csapat hazai stadionja, a Stadion Miejski, azaz a poznańi városi stadion, amely 45 830 főt képes befogadni. Története 1900-as évek A klubot 1922. március 19-én alapították. Több mint húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az első osztályban szerepelhessenek. A bemutatkozásra végül 1947-ben került sor. Az alapszakaszt három csoportban bonyolították le, és azok győztesei kerültek a bajnoki döntőbe. A Lech Poznań az 1. csoport negyedik helyén zárt. 1949-ben született meg az első igazán nagy siker, hiszen bronzérmesként végeztek, ráadásul a következő évben is meg tudták ezt ismételni. A következő években a középmezőnyt erősítette a csapat, majd 1957-ben kiesett a másodosztályba. Három szezont húztak le itt, mire sikerült a visszajutás a legjobbak közé. 1964-ben azonban újra kiestek, ám ezúttal hosszabb időre. Többször megjárták a harmadosztályt is, az 1972-es feljutásuk előtt. Öt szezon után következett az újabb apró siker, hiszen újra bronzérmesként végeztek, 1978-ban. 1983-ig rendre a középmezőnyt erősítették, ám az 1982/83-as bajnokságban aranyérmes pozícióban tudtak végezni. Ez volt a klub első igazán nagy sikere. A következő idényben ezt meg tudták ismételni, újra bajnokságot nyertek. Az újabb bajnoki cím 1990-ben következett, de az ezt követő három szezonban kétszer is diadalmaskodni tudtak. Újabb sikerek viszont nem következtek, az 1990/00-es szezonban kiestek az első osztályból. 2000-es évek Mindössze két szezont játszottak a második vonalban, és újra sikerült visszatérniük a legmagasabb osztályba. Kimagasló eredményt nem értek el, egészen 2009-ig amikor is bronzérmesként végeztek. A következő szezonban még ezt is túlszárnyalták, és 2010-ben megszerezte a klub, története során a hatodik bajnoki címét. Keret 2015. Június 24. szerint Sikerek Aranyérmes (7x): 1982/83, 1983/84, 1989/90, 1991/92, 1992/93, 2009/10, 2014/15 Bronzérmes (2x): 2012/13, 2013/14 Kupagyőztes (5x): 1981/82, 1983/84, 1987/88, 2003/04, 2008/09 Kupadöntős (3x): 1979/80, 2010/11, 2014/15 Győztes (6x): 1990, 1992, 2004, 2009, 2015, 2016 Döntős (3x): 1983, 1988, 2010 Stadion A Stadion Miejskit az 1960-as években kezdték építeni, hogy az akkori lengyel bajnokságban szereplő Lech Poznań csapatának otthona legyen. Az építkezés 1980-ban ért véget. Lengyelország 2007. áprilisában nyerte el a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság társrendezési jogát. A poznańi stadiont a pályázatban foglaltak szerint kezdték alkalmassá tenni az EB megrendezésére. 2012-re a létesítményt egy 45 830 ezer főt befogadó stadionná alakítják át, a stadionban az Európa-bajnokság három csoportmérkőzését rendezik majd. A stadionban eddig tizenegy válogatott mérkőzést rendeztek. Az első 1986. október 15-én Görögország ellen volt. Az EB-selejtezőn 2-1-re nyertek a lengyelek. Az eddigi utolsó itt rendezendő mérkőzés, 2004. augusztus 18-án volt, amikor a lengyel válogatott a dán nemzeti csapatot fogadta. A mérkőzés 5–1-es dán sikerrel ért véget. A lengyel válogatott mindössze háromszor tudott diadalmaskodni a tizenegy poznańi meccséből, ezenkívül négy döntetlent, és ugyanennyi vereséget számlálhat. Szurkolók Az utóbbi években, a lengyel bajnokságban a Lech Poznań rendelkezik az egyik legmagasabb szurkolói látogatottsággal mérkőzésenként. A 2006/07-es szezonban 228 020 néző tekintette meg összesen a hazai bajnokijukat. Ez átlagban több mint 15 ezer nézőt jelent. A 2007/08-as szezonban tovább növekedett a klub átlagnézőszáma. A tizenöt hazai találkozón 280 100 fő vett részt, ez már 18 ezernél is nagyobb átlagot eredményez. A 2008/09-es évadban visszaesett a nézőszám, de így is 16 667 néző volt a hazai meccseken átlagban. A 2009/10-es szezonban azonban valami megváltozott. Több mint 137 ezerrel esett vissza a csapat, és a stadion látogatottsága. A Lech szurkolói több barátságot kötöttek már az utóbbi évtizedben, illetve évtizedekben. Jóban vannak például a Arka Gdynia, és a KS Cracovia Kraków szurkolóival is. Tenisz az 1904. évi nyári olimpiai játékokon Az 1904. évi nyári olimpiai játékokon a teniszben két számban hirdetek győztest, mindkét számban a hazai játékosok nyertek minden érmet. 35 amerikaival szemben egyetlen német sportoló nevezett a teniszre. Szabadtéri pályán augusztus 29. és szeptember 3. között játszottak a versenyzők. Saverdun Saverdun település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 4734 fő (2015). Saverdun Bonnac, Brie, Canté, Esplas, Mazères, Montaut, Unzent, Le Vernet, Calmont és Cintegabelle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A hobbit: Váratlan utazás A hobbit: Váratlan utazás (angolul: The Hobbit: An Unexpected Journey) egy 2012-es amerikai–új-zélandi fantasy-kalandfilm, amely a J. R. R. Tolkien regényéből készített háromrészes filmadaptáció első részét képezi. A filmet Peter Jackson rendezte, a producerek Carolynne Cunningham, Zane Weiner és Fran Walsh, a forgatókönyvírók Peter Jackson, a film rendezői székéről korábban lemondott Guillermo del Toro, valamint Philippa Boyens és Fran Walsh. A főszereplők Ian McKellen (Gandalf), Martin Freeman (Zsákos Bilbó), Richard Armitage (Tölgypajzsos Thorin), Ken Stott (Balin), Manu Bennett (Azog) és Hugo Weaving (Elrond). Szereplők Mágusok és tündék Ian McKellen , mint Szürke Gandalf Sylvester McCoy , mint Barna Radagast Cate Blanchett , mint Galadriel Hugo Weaving , mint Elrond Christopher Lee , mint Fehér Szarumán Bret McKenzie , mint Lindír Lee Pace , mint Thranduil Hobbitok Martin Freeman , mint a fiatal Zsákos Bilbó Ian Holm , mint az öreg Zsákos Bilbó Elijah Wood , mint Zsákos Frodó Törpök Richard Armitage , mint Tölgypajzsos Thorin Ken Stott , mint Balin Graham McTavish , mint Dwalin Dean O'Gorman , mint Fili Aidan Turner , mint Kili John Callen , mint Óin Peter Hambleton , mint Glóin Mark Hadlow , mint Dori Jed Brophy , mint Nori Adam Brown , mint Ori William Kircher , mint Bifur James Nesbitt , mint Bofur Stephen Hunter , mint Bombur Jeffrey Thomas , mint Thrór Mike Mizrahi , mint Thráin Orkok, koboldok és trollok Manu Bennett , mint Azog, a Pusztító ork Barry Humphries , mint a Nagy Kobold király John Rowls , mint Yazneg Egyéb teremtmények Andy Serkis , mint Gollam Cselekmény Sok évvel a főszereplő Zsákos Bilbó kalandja előtt Smaug, a sárkány elfoglalta Középfölde törpjeinek legnagyobb birodalmát, a Hegymélyi Királynak nevezett Thrór által uralt Erebort, megölte lakóinak egy részét, elrabolta kincseiket és lerombolta az Erebor kapui előtt álló, emberek lakta várost, Suhatagot. Erebor törpjei elmenekültek, és megpróbálták visszavenni a törpök ősi birodalmát, az orkok által megszállt és a fajtájuk leggonoszabbja, a Pusztítónak nevezett Azog által uralt Móriát. Mória keleti kapui előtt, az Azanulbizar völgyében vívott csatában Azog megölte Thrór királyt, és megpróbálta megölni Thrór unokáját, Tölgypajzsos Thorint. Thorin azonban levágta fél kezét, Azog visszavonult Móriába, orkjait pedig visszaverték. Hatvan évvel Erebor feldúlása után Tölgypajzsos Thorin tizenkét társával arra készül, hogy visszafoglalja a Magányos Hegyet. Szürke Gandalf, a mágusok rendjének egyik tagja a törpökkel tart, és megpróbál nekik útitársat találni a jómódú megyei hobbit, Zsákos Bilbó személyében. A törpök elmennek Bilbó fényűző otthonába, a hobbitfalvai Zsáklakba, ahol megpróbálják meggyőzni a hobbitot arról, hogy csatlakozzon hozzájuk, Bilbó azonban, az út veszélyeitől félve visszautasítja ezt. A törpök másnap reggelre elmennek, de otthagyják a szerződést, amivel Bilbót az este hivatásos betörőként szerződtetni akarták. Amikor meglátja a szerződést, Bilbóban feltör a kalandvágy, aláírja a papírt és a törpök után megy, akiket sikeresen utol is ér. Gandalf megpróbálja rávenni Thorint, hogy menjenek el a tündék lakta településbe, Völgyzugolyba. Thorin, aki gyűlöli a tündéket, mert cserbenhagyták az orkok ellen vívott csatában, ezt visszautasítja. Gandalf megharagszik Thorinra és otthagyja a társaságot. Este két törp, Fili és Kili észreveszik, hogy óriási és ostoba teremtmények, trollok elrabolták a társasághoz tartozó pónikat. Bilbó odaoson a trollok tábortüzéhez, hogy kiszabadítsa a pónikat, de a trollok észreveszik. Ekkor megérkeznek a törpök, és csatát vívnak a trollokkal, de azok elfogják a hobbitot, és ezzel kényszerítik a törpöket, hogy tegyék le a fegyvereiket. A trollok fogságba ejtik és sütni kezdik a törpöket, de közben folyamatosan vitatkoznak. Vitájukból Bilbó megtudja, hogy a nap felkeltével a trollok kővé válnak, ezért addig húzza az időt, ameddig felkel a nap, a mágus visszatér, és amikor egy sziklát kettéhasít, a résen átragyogó napfény miatt a három troll kővé válik. Miközben a törpök Eriadorban utaznak, a mágusok rendjének egy másik tagja, Barna Radagast, aki a keleti Bakacsinerdőben lakik, felfedezi, hogy az erdő beteg: a fák és a gombák elkorhadnak, az állatok pedig meghalnak. Radagast visszamegy a házába, Rhosgobelbe, ahol óriáspókok kezdik ostromolni a házat. Radagast mágikus hatalmával elkergeti a pókokat, és nyulak húzta szánján követi a támadókat a Fekete Mágus régi, lakatlannak hitt erődjéig, Dol Guldurig. Radagast bemegy az erődbe, ahol egy szellem megpróbálja megölni. Radagast elkergeti a szellemet, és felvesz egy Morgul-tőrt, majd meglátja a Fekete Mágust, aki denevéreket küld utána. Radagast elmenekül. Radagast megjelenik a trollok barlangja melletti völgyben, beszámol Gandalfnak a Dol Guldurban történtekről, és átadja Gandalfnak a Morgul-tőrt. Mikor Radagast menni készül, vargok támadnak rájuk. Radagast maga után csalja a vargokat, miközben Gandalf, a törpök és Bilbó menekülnek, de a pusztán beérik őket a vad farkasok. A törpök csatára készülnek, de Gandalf talál egy barlangot, egy titkos ösvénnyel, ami Völgyzugolyba vezet, bár ezt előre nem mondja meg a tündegyűlölő Thorinnak. Amikor bemennek az ösvény bejáratán, völgyzugolyi tündék jelennek meg, és ölni kezdik a vargokat, amik elmenekülnek. A törpök az ösvényen haladva eljutnak Völgyzugolyba. Völgyzugolyban a megrögzött tündegyűlölő Thorin és az általa vezetett törpök ellenségesen viselkednek az őket vendégül látó tünde-úrral, Elronddal. A tünde ennek ellenére teljesíti Gandalf kérését, és megnézi a Troll-üregben talált kardokat (mint később kiderül, a nevük Orcrist és Glamdring), valamint Thorin Erebort ábrázoló térképét. A térképen holdbetűket fedez fel, ezzel a szöveggel: „Állj a szürke kőhöz, amikor kopog a rigó, és a lenyugvó nap utolsó sugara Durin Napján a kulcslyukra süt.” Elrond rájön, hogy mi a törpök küldetésének igazi célja, ezért összeül a Fehér Tanács, melynek tagjai: Fehér Szarumán, a mágusok rendjének vezetője; Gandalf; Elrond és Galadriel, Lórien úrnője. Szarumán és Elrond ellenzik a törpök küldetését, de Gandalf elmeséli Radagast kalandját Dol Goldurban, és átadja a tanácsnak a Morgul-tőrt. Azzal érvel, hogy Szmóg hatalmas eszköz lehetne a Dol Goldurban tanyázó Fekete Mágusnak. Szarumán ezzel szemben tagadja a mágus létezését is. A tanácskozást az szakítja félbe, hogy a törpök távoznak Völgyzugolyból. A csapat sziklamászás közben rájön, hogy kőóriások harcába keveredett. A kőóriások sziklákat dobálnak egymáshoz. Egy barlangba jutnak, majd a koboldok föld alatti birodalmába, akik elfogják és lefegyverzik őket. Mielőtt Nagy Kobold király parancsára megölnék Thorint, Gandalf közbeavatkozásával megmenekülnek a kivégzéstől és sokakat lekaszabolnak. Eközben az eltévedt Bilbó szellemi párbajt vív Szméagollal, aki meg akarja őt enni. Bilbó korábban megtalálta Szméagol gyűrűjét, és amikor felveszi, láthatatlanná válik, így el tud menekülni a vérszomjas Szméagol elől és kijut a szabadba, ahol a csapat többi része várja. Az ork felderítők a csapat nyomára bukkannak, és a nyomukba erednek, Azog vezetésével. A csapat a vargok elől fákra mászik, majd tűzlabdákat hajítanak rájuk. Azog Tölgypajzsos Thorinra támad és megsebesíti. A földön fekvő Thorint Bilbó közbeavatkozása menti meg Azog végzetes csapásától. Gandalf eközben pillangók segítségével óriássasok segítségét kéri, akik a hátukra veszik őket, mielőtt leesnének a szakadékba. A sasok hátán nagy távolságot tesznek meg. Tölgypajzsos Thorin elnézést kér Bilbótól, amiért addig nem bízott benne, és azt mondta róla, hogy csak hátráltatja őket. A látóhatár szélén feltűnik Erebor, a Magányos Hegy. Bővített változat A DVD-n és Blu-Rayen megjelent bővített változatba néhány extra jelenet is bekerült. A bevezető képsorokat kibővítették, melyből jobban kiviláglik, miért is haragszik Thranduil a törpökre a tündeékszer a birtoklásáért. Emellett bemutatják Bard ősét, Giriont is, aki sikertelenül próbálta meg levadászni Smaugot. Megtudhatjuk, hogyan ismerte meg Gandalf Bilbót, még gyerekkorában. Gandalf látogatása után Bilbó vásárolni indul, és közben attól tart, hogy mindenhonnan őt figyelik. Kilinek megtetszik egy tündelány Völgyzugolyban, és rákacsint. Emiatt magyarázkodni kényszerül a többieknek, mulatságos módon. A törpök egy vidám dalt énekelnek étkezés közben Völgyzugolyban. Bilbó sétái közben felfedezi a Narsil töredékeit, és megtud egyet s más Isildurról és az Egy Gyűrűről. Bilbó és Elrond beszélgetése: a tündeúr közli vele, hogy szívesen látja őt, bármikor is jön újra. A törpök viselkedése sokakat megbotránkoztat, például amikor egy szökőkútban fürdenek. Gandalf és Elrond beszélgetése, ahol Elrond kétségeit fejezi ki a törpök vállalkozásával kapcsolatban. A Fehér Tanácsban Gandalf aggódva közli, hogy Thorin apját a törpök Hét Gyűrűjének egyikével együtt ejtették fogságba. Saruman szerint azonban ennek nincs jelentősége, hiszen az Egy Gyűrű is elveszett. A koboldok királya kapott egy új dalt és egy hosszabb kivallatási jelenetet. Díjak és jelölések 2013 - BAFTA-díj jelölés - Legjobb vizuális effektusok - (Joe Letteri, Eric Saindon, David Clayton, R. Christopher White) 2013 - BAFTA-díj jelölés - Legjobb hang - (Tony Johnson, Christopher Boyes, Michael Hedges, Michael Semanick, Brent Burge, Chris Ward) 2013 - BAFTA-díj jelölés - Legjobb smink - (Peter Swords King, Richard Taylor, Rick Findlater) 2013 - Oscar-díj jelölés - Legjobb látványtervezés - (Dan Hennah, Ra Vincent, Simon Bright) 2013 - Oscar-díj jelölés - Legjobb smink - (Tami Lane, Rick Findlater, Peter King) 2013 - Oscar-díj jelölés - Legjobb vizuális effektusok - (Joe Letteri, Eric Saindon, David Clayton, R. Christopher White) 9745 Shinkenwada A 9745 Shinkenwada (ideiglenes jelöléssel 1988 VY) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tsotomu Seki fedezte fel 1988. november 2-án. Kufra Kufra (arabul: ������) Líbia délkeleti részén található oáziscsoport. A Líbiai-sivatagban, a Cyrenaica (Kireneika) történelmi régió déli részén (ma Kufra tartományban) található, négy-öt oázisból álló csoport kb. 50 km széles és 20 km hosszú. Lakossága 2012-ben mintegy 40 ezer fő volt. Kufra városa híres a kézi szövésű textíliáiról. Az oázisokban datolyán túl árpát és a juhtartáshoz takarmányt termesztenek. A terület mezőgazdaságát a föld alatti vízkészletekből kiszivattyúzott öntözővízzel próbálják fejleszteni. A közelben vasérc és gyenge minőségű mangánérc lelőhelyeket tártak fel. Kufra a líbiai tengerpartról Csádba, illetve a szudáni Wadi Halfa-ba vezető, szaharai útvonalon közlekedő karavánok fontos állomáshelye. A 19. század végén a szanuszi, egy muzulmán vallási közösség székhelye lett. 2001-es női vízilabda-Európa-bajnokság A 2001-es női vízilabda-Európa-bajnokságot Magyarországon, Budapesten rendezték 2001. június 16. és június 23. között. Vízilabdában ez volt a 9. női Európa-bajnokság. A hazai közönség előtt játszó magyar válogatott nyerte a kontinenstornát. Lebonyolítás A csapatokat 2 darab 4 csapatból álló csoportba sorsolták. A csoporton belül körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportmérkőzések után az 1. helyezettek közvetlenül az elődöntőbe kerültek. A csoportok 4. helyezettjei a 7. helyért játszhattak. A 2. és a 3. helyezettek keresztbejátszással döntötték el az elődöntőbe jutást. A két párosítás vesztese mérkőzhetett az 5. helyért. Az elődöntő győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért játszhattak. Felsőpulyai járás A Felsőpulyai járás (németül Bezirk Oberpullendorf) Ausztriában, Burgenland tartomány középső részen helyezkedik el. Fekvése Északnyugatról a Nagymartoni járás (Burgenland), északkeletről Győr-Moson-Sopron megye (Magyarország), délkeletről Vas megye (Magyarország), délnyugatról a Felsőőri járás (Burgenland), nyugatról a Bécsújhely-vidéke járás (Bezirk Wiener Neustadt-Land, Alsó-Ausztria) határolja. Története A trianoni békeszerződésig Sopron vármegyéhez tartozott, majd Ausztriához került. Népesség A járás a burgenlandi horvátok központja. A járás magyarságának 60%-a Felsőpulyán lakik. Újkér megállóhely Újkér megállóhely egy Győr-Moson-Sopron megyei vasútállomás, Újkér településen, melyet a GYSEV üzemeltet. 1950. előtt Keresztény nevét viselte. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Sopron–Szombathely-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Lövő vasútállomás Tormásliget megállóhely Storcz Botond Storcz Botond Norbert (Budapest, 1975. január 30. –) olimpiai bajnok kajakozó, edző. Sportpályafutása Az Újpesti TE majd a Multi SE színeiben kezdte a kajakozást. Később a KSI versenyzője volt. 1993-ban az ifjúsági világbajnokságon egy arany-, és egy ezüstérmet nyert. Ebben az évben bekerült a válogatott keretbe. 1994-ben az MTK versenyzője lett. 1995-ben bekerült a felnőtt világbajnoki csapatba. A vb-n Antal Zoltánnal K2 500 méteren kiestek a középdöntőben. 1996 júniusában szalmonellafertőzést szenvedett, kórházba került és több kilót fogyott. Felépülése után a hazai pótválogatón nem tudta biztosítani az olimpiai szereplésének lehetőségét. 1997-ben háromszoros Európa-bajnok lett. A világbajnokságon egyesben 500 és 1000 méteren valamint négyes 500 méteren (Vereckei Ákos, Hegedűs Róbert, Kammerer Zoltán) világbajnok volt. Négyes 1000 méteren (Antal, Szabó II. Gábor, Bauer Márton) második lett. Az év végén a legjobb magyar sportolónak választották. 1998-ban a Magyar Kajak-kenu Szövetség elnökségi tagja lett. A világbajnokságon egyes 1000 méteren hetedik, a négyessel 1000 és 500 méteren is (Bártfai Krisztián, Szádovszki Zsolt, Bauer) ezüstérmes lett. Az év során egy fegyelmi ügye miatt féléves felfüggesztett eltiltást kapott. A kajak-kenu elnökségi tagságáról lemondott. A következő évben a vb-n egyes 1000 méteren kilencedik volt. Négyes 1000 méteren (Kammerer, Vereckei, Horváth Gábor) első, 500 méteren párosban (Horváth G.) második, négyesben (Kammerer, Vereckei, Horváth G.) harmadik volt. 2000-ben négyesben 1000 méteren (Kammerer, Vereckei, Horváth G.) ezüstérmes, 500 méteren (Kammerer, Kökény Roland, Ádám Attila) ötödik volt az Európa-bajnokságon. A sydney-i nyári olimpián kettesben 500 méteren (Kammerer), illetve négyesben 1000 méteren (Kammerer, Vereckei, Horváth G.) olimpiai aranyérmet szerzett. 2001 áprilisában a Szegedi Szegedi Vízisport Egyesülethez igazolt. Edzéseit Sári Nándor irányította. Az Európa-bajnoksága csak négyes 1000 méteren tudott kijutni. Az olimpiai bajnok egység az ötödik helyezést tudta megszerezni. A vb-n ezüstérmes lett az 1000 méteres távon a kajak négyessel (Kammerer, Kökény, Horváth G.). A következő évben a szegedi Eb-n 1000 méteren egyesben hetedik, négyesben (Kammerer, Kökény, Horváth G.) második volt. 500 méteren Kammererrel második lett. A világbajnokságon négyes 1000 méteren (Kammerer, Kökény, Horváth) negyedik helyezett volt. Kammererrel párban harmadik volt 500 méteren. 2002 novemberétől Tóth László lett az edzője. 2003-ban Bártfaival evezett egy egységben. A világbajnokságon nem indult. A vb után újra összeült Kammererrel és edzéseit ismét Sári Nándor irányította. 2004-ben négyes 1000 méteren (Kammerer, Vereckei, Horváth G.) aranyérmes, 500 méter kettesben hatodik lett az Eb-n. A 2004-es athéni nyári olimpián megismételte a négyes 1000 méteres győzelmét. Kammererrel kettes 500 méteren ötödik volt. Az olimpia után edzéseit Séra Miklós irányította és a Bp. Honvéd versenyzője lett. 2005-ben az olimpiai bajnok négyes egységgel hatodik lett az Eb-n. A világbajnokságon négyesben 500 méteren (Benkő Zoltán, Kökény, Horváth) és 1000 méteren (Kammerer, Vereckei, Horváth) sem jutott a döntőbe. Ezt követően visszavonult a versenysporttól. 2007-ben levezetésként az Esztergomi Kajak-Kenu SE-hez szerződött. 2008-ban válogatóversenyen is indult. A magyar kajaksport történetének egyik legsikeresebb versenyzője volt. Visszavonulása után A Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát, valamint a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen vezetési-szervezési szakértői képesítést szerzett. A 2006-os önkormányzati választáson független jelöltként bejutott Üröm község önkormányzatának képviselő-testületébe. 2008 decemberében kinevezték Angyal Zoltán utódjaként a magyar kajak-válogatott szövetségi kapitányává. A MOB sportolói bizottságának tagja (2012–) 2013-ban a szövetségi kapitányi poszt megszűnt. Storcz a továbbiakban a felnőtt válogatott vezetőedzőjeként látta el korábbi feladatait. 2016 decemberében bejelentette, hogy szerződése lejárta után nem pályázik az újra létrehozott szövetségi kapitányi tisztségre. Magánélete Nős, három leánygyermek édesapja. Díjai, elismerései Az év magyar kajakozója (1997, 2000) Az év magyar sportolója (1997) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004) Az év magyar sportcsapata választás második helyezett (2004) Az év magyar szövetségi kapitánya választás harmadik helyezett (2009) Az év magyar szövetségi kapitánya választás második helyezett (2010, 2012) Az év magyar szövetségi kapitánya (2011, 2014 ) A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2012) Törvénytisztelő polgár Törvénytisztelő polgár (Law Abiding Citizen) 2009-ben bemutatott amerikai thriller. Rendezte F. Gary Gray, a forgatókönyvet Kurt Wimmer írta. A főszereplők Jamie Foxx és Gerard Butler. A film Philadelphiában játszódik, ahol egy ember több gyilkosságot követ el, míg meg nem találja a céljához vezető utat, a családja gyilkosaihoz. A film Észak-Amerikában 2009. október 16.-án jelent meg. Cselekmény Egy 1999-es philadelphiai betörés során Clarence James Darby, és cinkostársa, Rupert Ames, a férj, Clyde Alexander Shelton (Gerard Butler) szeme láttára ölik meg a feleségét és a lányát. Az ügyész, Nick Rice (Jamie Foxx) képtelen használni a DNS súlyos bizonyítékát, hogy biztosan elítélje mindkét vádlottat. Vonakodik a választástól, hogy engedjen meggyőződéséből, így alkut köt Darbyval, hagyja, hogy bűnösnek vallja magát és kisebb büntetést kap, ha Ames ellen tanúskodik. Amest bűnösnek találják és halálra ítélik. Darby ezt néhány évvel később nyilvánosságra hozza. Az Út (folyóirat, 1915–1944) Az Út Kolozsvárt 1915-ben indított református egyházi folyóirat. Főszerkesztője előbb Ravasz László volt, 1919-ben, az összeomlás, majd főszerkesztőjének Magyarországra távozása miatt megjelenése átmenetileg szünetelt, 1923 tavaszán indította újra Imre Lajos, Makkai Sándor és Tavaszy Sándor. Július és augusztus kivételével havonta jelent meg, impresszuma szerint „a lelkipásztori és nevelői munka” segítésére. Ennek megfelelően a hitbéli tanítást szolgáló cikkek, tanulmányok mellett a lelkészek mindennapi munkájának gyakorlati feladatai terén is segítséget kívánt nyújtani: közösségszervezési és -nevelési, kulturális, sőt gazdasági vonatkozású írásokat is közölt. Különös figyelemmel fordult az ifjúsági és a gyermeknevelés gyakorlati feladatai, a fiatalok vallásoktatásának és lelki-szellemi fejlődésének kérdései felé. Ezt a törekvését jelzik mellékletei is: az 1924-ben indított gyermeklap, Az Én Kicsinyeim és az 1927–30 között megjelentetett Vasárnapi Iskola. Tartalmában is kifejezést nyert az, hogy társlapjaiként tartotta számon a serdültebb ifjúság számára kiadott Ifjú Erdélyt és a református lelkésztovábbképzés magasabb szintű folyóiratait, a Kálvinista Világot és a Kiáltó Szót. A folyóirat népszerű könyvsorozatokat is megjelentetett: 1923–25-ben Tavaszy Sándor szerkesztésében Az Út Könyvtárát, amelyben egyházi tárgykörű kötetek (1925-ben A református presbiter kiskátéja; a több kiadást is megért Maradj velem! c. elmélkedés- és imádságoskönyv) mellett, Roska Márton összeállításában egy Néprajzi feladatok Erdélyben c. kiadvány is megjelent (1923), amelyben felhívták a falura kerülő lelkészek figyelmét a népművészet értékeinek jelentőségére. Ugyancsak az ő gondozásukban látott napvilágot 1924–31 között az Ünnepnapok c. könyvsorozat, benne többek között Bakk József, Baksay Sándor, Derzsi Endre, Gyallay Pap Domokos, Makkai Ernő, Makkai Sándor elbeszéléseivel, Illyés Géza Bethlen Miklós, illetve gróf Mikó Imre portréját megrajzoló, Tavaszy Sándor Kálvin életét végigkísérő nagyobb tanulmányával, Tildy Zoltán Mózes perbe száll az Úrral c. elmélkedésével. A folyóirat önálló kiadásában több könyv is megjelent, így Makkai Sándornak Az élet fejedelme c. elbeszéléskötete (Kolozsvár, 1924) és Az erdélyi református egyházi irodalom 1850-től napjainkig c. áttekintése (Kolozsvár, 1925), Bartók György könyve Immanuel Kantról (Kolozsvár, 1925), Reményik Sándor Egy eszme indul c. verskötete (Kolozsvár, 1925). 1944 júniusában – a szokásos nyári szünet előtt – került ki a nyomdából a folyóirat utolsó száma, szeptemberben a Kolozsvárhoz közeledő front miatt már nem indult újra. Hasábjain a két világháború közötti évtizedek szinte minden számottevő református írója, tollforgatója közölt: a református teológia tudós professzorai (Gönczy Lajos, Imre Lajos, Nagy Géza, Tavaszy Sándor), az egyházi közélet személyiségei (László Dezső, Makkai Sándor, Pilder Mária, Vásárhelyi János), a kortárs és későbbi egyházi író- és tudósnemzedék (Borbáth Dániel, Dávid Gyula, Geréb Pál, Horváth Jenő, Kádár Géza, Kozma Tibor, Maksay Albert, Mózes András, Musnai László, ifj. Nagy Géza, Nagy József, M. Nagy Ottó, K. Tompa Artúr, Tőkés István), a lelkipásztori munka gyakorlati tapasztalatait közvetítő lelkészek (Ady László, Bedő Béla, Kertész Márton, Nagy Lajos, Olajos László, Orth Imre, Pálffy Károly, Sárközy Endre, Sinka József), más protestáns egyházak szerzői (Kiss Béla, Járosi Andor), az erdélyi tudományosság jeles képviselői (Lévai Lajos, Szabó T. Attila). Itt is megjelentek a kelet-ázsiai misszióban dolgozó Babos Sándor írásai, beszámolói mandzsúriai munkájáról, az ottani élet mindennapjairól. Közölt a lap olykor magyarországi szerzőktől is (Mátyás Ernő, Rábold Gusztáv). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2010. (21212) 1994 PG39 A (21212) 1994 PG39 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 10-én. Saint-Germain-des-Bois (Nièvre) Saint-Germain-des-Bois település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 109 fő (2015). Saint-Germain-des-Bois Ouagne, Cuncy-lès-Varzy, Amazy, Beuvron, Talon és Tannay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kilauea A Kīlauea egy 2018-ban is aktív pajzsvulkán a Hawaii-szigeteken, Hawaii szigetén. A sziget déli partján fekszik, a vulkán kora 300.000 és 600.000 év közötti. A tengerszint fölé kb. 100.000 éve emelkedett fel. A Hawaii forrópont második legaktívabb terméke, és a Hawaii–Emperor fenékhegy-lánc jelenlegi kitörési központja, ezért a topográfiai kiemelkedése és aktivitása történelmileg egybeesett a Mauna Loáéval. A Kīlauea 1983 óta szinte folyamatosan működik, és jelentős károkat okoz, többek közt Kalapana városát is elpusztította 1990-ben. 2018. május 3-án több lávanyílás nyílt az alsó-Puna területén, lefelé a csúcsról. Az új vulkanikus epizódot erős, 6,9 magnitúdójú földrengés kísérte, ezért közel 2000 lakost evakuáltak a Leilani Estates és a szomszédos Lanipuna Gardens területéről. 2018. május 9-én a kitörés 27 házat pusztított el a Leilani Estates-ben. 2018. május 17-én reggel 04:17-kor a vulkán robbanásszerűen kitört, és 9200 méter magas hamuoszlop emelkedett a levegőbe. Stazione di Moncalieri Stazione di Moncalieri vasútállomás Olaszországban, Moncalieri településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Genova-vasútvonal Torino-Fossano-Savona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Torino Lingotto (Stazione di Torino Porta Nuova, Torino–Genova-vasútvonal, Torino-Fossano-Savona-vasútvonal) Stazione di Trofarello (Stazione di Genova Brignole, Stazione di Savona, Torino–Genova-vasútvonal, Torino-Fossano-Savona-vasútvonal) María de Huerva María de Huerva település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. María de Huerva Zaragoza, Cadrete, La Muela, Botorrita, Jaulín és Valmadrid községekkel határos. Lakosainak száma 5619 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Pagodakarfiol A pagodakarfiol (Brassica oleracea var. botrytis) vagy romanesco brokkoli a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjébe és a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Sárgászöld színű, karfiolhoz hasonlító zöldség. Eredete Nevének eredete a tizenhatodik századi Olaszországig vezethető vissza. A korabeli írásokban mint broccolo romanesco, azaz római brokkoli szerepel. A maga tornyos formájával a karfiolnál dekoratívabb zöldség és egy szép példája a fraktál jellegnek. Termesztése Áprilistól július elejéig vethető azonban a legjobb május végétől a június végéig vetni és májustól júliusig ültethető. Az ültetési távolság 75 x 50 cm. Júliustól novemberig halványzöld színben szedhető. Fogyasztása Salátaként vagy köretként főzve vagy párolva is fogyasztható. A karfiolnál és a brokkolinál keményebb, ezért nehezebben fő szét. He’s the King A He's the King egy filmbetétdal Bonnie Tyler előadásában, amely később felkerült az All in One Voice című nagylemezére valamint a német toplistára is. A dalról Harold Faltermeyer harmadszor dolgozott Tylerrel a Der König von St. Pauli című krimisorozat főcímdalával kapcsolatosan. Harold előtte az Asterix in Amerika és a Fire, Ice & Dynamite című filmek betétdalainál dolgozott együtt Bonnieval. Előbbi egy rajzfilm, utóbbi egy akciófilm, a Der König von St. Pauli pedig egy német mini krimisorozat, amely egy kisváros night klubjának és az ott trónoló alvilági gengszterek törzshelyét mutatja be. A film egyik epizódjában Bonnie is feltűnik, énekest alakít. A dal beleillik a környezetbe. Lassú és a vége felé igen erőteljes dallamok és ritmusok valamit Tyler karakteres hangja teszi egyedivé a dalt, melyben a rock elemei keverednek a blues és a német zenei világ elemeivel, fő hangszere a tangóharmonika. A produkció Filmcím: Der König von St. Pauli (SAT1) Zene és producer: Harold Faltermeyer Mix: Harold Faltermeyer, Gernot Rotenbach Szervező: Andreas Linse, Gernot Rotenbach, Harold Faltermeyer Író: Eric Brodka Hangmérnök: David A. Cooke Publikálta: BSM Bavaria Sonor / Kilauea Felvétel: Red Deer Studio Berlin Billentyűk: Harold Faltermeyer, Andreas Linse Billentyűk és accordeon: Harold Faltermeyer Gitár: Wesley Plass Vokál: Miriam Stockley, Tessa Niles, Lance Ellington Kiadó: EastWest Records GmbH a Bavaria Sonor és a Red Deer együttműködésével Videó He's The King Video Kén-hidrogén A kén-hidrogén (H2S), hidrogén-szulfid vagy dihidrogén-szulfid, hidrotionsav. Záptojás szagú, színtelen, nagyon mérgező gáz. Keletkezése A természetben némely vulkáni gázban és kénes ásványvizekben fordul elő. A kéntartalmú szénvegyületek (fehérjék) rothadásakor képződik, így tehát pöcegödörben, záptojásban stb. Képződik kis mennyiségben kén és hidrogén közvetlen egyesülése útján, például ha ként hidrogénben hevítünk. A keletkezés pillanatában hidrogén és kén egymással elég könnyen egyesülnek. A hidrogénnél erélyesebb fémek szulfidjait hígított savban oldva, kénhidrogén fejlődik. Előállítása a legutóbb említett módon történik, leggyakrabban vas-szulfidból, melyet alkalmas készülékben hígított kénsavval vagy sósavval öntenek le. A pezsgés közben kifejlődő gázt vízen átvezetjük, hogy a magával ragadt folyadékcseppeket visszatartsuk. Előállítható továbbá antimon-triszulfiddal, melyet tömény sósavval melegítünk. Ez utóbbi előállítási mód azért előnyös, mert a közönséges vas-szulfiddal előállított gáz rendesen hidrogéntartalmú, továbbá esetleg arzén-hidrogént is tartalmaz. Jellemzése Tisztán előállítva színtelen, átlátszó, rendkívül kellemetlen szagú, záptojás-szagú gáz, melyet erősen lehűtve nyomás alatt folyadékká sűrűsödik. A megsűrített kén-hidrogén -62 °C-on forr. Vízben oldható; 1 térfogat 0 °C-on, ha a gáz nyomása 760 mm, 4,686 térfogatot nyel el. Közönséges hőmérsékleten kénhidrogénnel telített víz 2-3 térfogatot tartalmaz feloldva. Vizes oldata, az úgynevezett kénhidrogénvíz fontos analitikai kémlőszer, a fémek sóiban való felismerésére használatos. Valamivel nehezebb a levegőnél; sűrűsége 1,177 (levegő = 1); egy liter (0° és 760 mm. nyomású) K.-gázt 1,5228 g. Tiszta száraz állapotban nem bomlik. Hevítve legnagyobbrészt elemeire széthull. Több fém (ezüst, réz, higany) már közönséges hőmérsékletnél lassan elbontják, rohamosan a hevítéskor. Vizes oldatában a levegő oxigénjétől oxidálódik, ekkor elemi kén válik ki. Lúgok szulfidok képződése közben elnyelik. A nehézfémek sóinak oldatából szulfidokat választ le és többet savanyú oldatban is, másokat csak lúgos folyadékban. Ezen alapul a fémgyökök analitikai osztályozása. Az emberi szervezetre mérgezőleg hat (vérméreg). Fémes tárgyak, különösen ezüst, kénhidrogénes levegőben megfeketednek; úgyszintén sötét színűre válik az ólmos festékkel fehérre festett tárgy kénhidrogénes levegőben. Mivel a kémiai analízisben gyakran használják, fejlesztésére való készülékeket számosan konstruáltak, melyek közül a leghasználtabbak a Kipp, Deville és a Than szerkesztette készülékek. A hidrogén kénnel kevéssé ismert poliszulfidokat képez. A kén-hidrogén mint sav A kén-hidrogén vízben jól oldódik, mert a kén-hidrogén és a víz molekulái hidrogénkötést képezhetnek egymással. A kén-hidrogén a víznek protont is képes átadni, vagyis savként viselkedik. Vizes oldata igen gyengén savas kémhatású, savmaradékionja a hidrogén-szulfidion és a szulfidion. Sói a szulfidok. Hidrogénszulfid A hidrogénszulfid vagy régiesen biszulfid HS− képletű szervetlen anion (az OH− analógiájára gyakran SH− formában is írják). Ez a részecske a hidrogén-szulfid konjugált bázisa, de szulfidionra is képes disszociálni: Vizes oldatban 7-es pH alatt döntő részben hidrogén-szulfid (H2S) formájában van jelen, de 7-es pH fölött a hidrogénszulfid dominál. A szulfidion (S2−) rendkívül erős bázis, ezért csak magas pH-n, erősen lúgos közegben van jelen nagyobb mennyiségben. Számos sója ismert, például a nátrium-hidrogénszulfid és a kálium-hidrogénszulfid. Az ammónium-hidrogénszulfidot, a „bűzbombák” egyik összetevőjét még nem állították elő tiszta szilárd anyagként. Néhány vegyület, melyet a szulfid dianion sójaként írnak le, főként hidrogénszulfidot tartalmaz. A nátrium-szulfid hidratált formájának – Na2S · 9 H2O – szerkezetét helyesebben írja le a NaSH · NaOH · 8 H2O képlet. A hidrogénszulfid vizes oldata a 230 nm körüli ultraibolya fényt elnyeli. Kutatócsoportok terepi spektrométeres mérésekkel határozták meg folyamatosan a biszulfid abszorpcióját (és így koncentrációját) az óceánban és rothadó szennyvízben. A régies biszulfid nevet össze lehet keverni az S2−2 vagy −S–S− képletű diszulfid dianionnal. Koordinációs kémia Az SH− szoft anionos ligandum, mely számos fémionnal képez komplexet. Ilyen komplex például az arany(I)-kloridból levezethető [Au(SH)2]− és a titanocén-dikloridból származó (C5H5)2Ti(SH)2. Györök Tamás Györök Tamás (Mór, 1979. március 18. –) magyar labdarúgó. Pályafutása Györök Tamás 1979-ben született, a Videoton saját nevelésű játékosa. Tizenkilenc évesen, 1996-ban mutatkozott be a magyar élvonalban. Az 1999-2000-es szezon tavaszi felét kölcsönben a Veszprém LC csapatánál töltötte, megfordult a BVSC a REAC és a Balaton FC csapatában, majd visszatért Székesfehérvárra. 2007 januárjában a görög másodosztályú PAE Niki Volou csapatához igazolt. Pályafutása során játszott még a Sopron és az Újpest csapataiban, 91 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára. Visszavonulása után pályaedzőként dolgozott előbb Újpesten, majd Siófokon. Flamand irodalom Flamand irodalomnak tekintjük Flandriának, Belgium északi részének irodalmát. A korai flamand írók a holland irodalom részét is képezik a nemzetiséget szélesebb értelemben véve. Belgium elkülönülése után a flamand irodalom nagy újjáéledése volt tapasztalható, mivel megkülönböztette őket Hollandiától mind nyelvben, mind kultúrában. Lásd még: Belgium irodalma 19. század A belga forradalom azonnali következménye volt a fellépés minden ellen, ami holland, és visszaállítani a francia nyelv mint a szabadság és függetlenség nyelv használatát. Az 1830-as választott ideiglenes kormányzat visszaszorította a holland nyelv mint hivatalos nyelv használatát, ami az időben főleg csak a zsargonban élt. 1830 előtt néhány évig Jan Frans Willems (1793-1846) pártolta a holland nyelv térkövetelését. Megtett minden tőle telhetőt, hogy csillapítsa a Hollandia és Belgium közti súrlódásokat, hogy megelőzze az elhatárolódást. Mint Antwerpen levéltárosa kihasználta lehetőségeit és megírta a flamand levelezés történetét. A forradalom után holland szimpátiája miatt visszavonultan kellett élnie, mégis 1835-ben Gentben telepedett le, és a flamand nyelvvel foglalkozott. Régi flamand klasszikusokat szerkesztett: Reinaert de Vos (1836), Jan van Heelu és Jean le Clerc stb. verses krónikáját. Maga köré gyűjtötte a flamand rajongók egy csoportját: Philip Blommaert (1809-1871), Karel Lodewijk Ledeganck (1805-1847), Frans Rens (1805-1874), Ferdinand Augustijn Snellaert (1809-1872), Prudens van Duyse (1804-1859), és mások munkálkodtak körében. Philipp Blommaert Gentben született 1809. augusztus 27-én. 1834-ben megalapította szülővárosában a Nederduitsche letleroefeningen-t. A kezdeményezést rögtön követték más flamand orgánumok, és irodalmi társaságok a holland flandriai előremozdításában. 1851-ben a flamand propaganda központi szervezete létrehozott egy társaságot, amit a mozgalom atyja után Willemsfonds-nak nevezték. A római katolikus flamandok 1874-ben alapítottak egy ellen-Davidsfindet, az energikus Jean-Baptist David – ról (1801-1866). Ő a Leuveni Katolikus Egyetem professzora, és a holland nyelvű Belgium történelemkönyv (Vanderlandsche historie, Leuven, 1842-1866) szerzője. A propaganda nyomán a francia nyelvvel egyenértékű nyelvként bevezették a holland nyelvet a jogrendszerbe és az adminisztrációba 1873-ban és 1878-ban, és az iskolákba 1883-ban. Végül 1886-ban megalakult Flamand Akadémia, ahol a flamand irodalom szak indult már 1854-ben. 1837-ben a flamand iskola követelései – Hendrik Conscience 1566-os Gyönyörű Év – című munka megjelenésével igazolásra leltek. A flamandok spanyolok elleni heroikus küzdelmének leírása felszította a nemzeti érzéseket. Conscience végül is legnagyobb sikerét azzal aratta, hogy a kortárs flamand életet írta le, de a történelmi románcok és kedvelt flandriatörténete is segített személyi bázist teremteni a professzorok és tudósok által indított mozgalomnak. Az új iskola első kötője Karel Lodewijk Ledeganck volt. A legismertebb tőle, a három testvérváros Bruges, Gent és Antwerpen (Dir drie zustersteden, vaderlandsche triloge, Ghent, 1846) melyben szenvedélyesen protestál a francia gondolatok, viselkedés és nyelv átvétele, a flamand tradíciók elfeledése ellen. A könyv gyorsan helyet kapott a flamand klasszikusok között. Ledeganck, aki magisztrátus volt, lefordította a francia jogot is flamand nyelvre. Jan Theodoor von Rijswijk (1811-1849), 1830-as kampányban volt önkéntes, később Antwerpenben telepedett le, jogászként dolgozott. A flamand mozgalom egyik zászlóvivője lett. Egy sor politikai témájú és szatirikus dalt írt, ami a közönség ízlésének pontosan megfelelt. A romantikus és szentimentális költő köztük Jan van Beers volt. Tipikusan flamand őszinteségében és az élet morális szemléletében. Prudens van Duyse legambiciózusabb munkája az Artavelde eposz (1859) volt, mégis ismertebb gyermekvers gyűjteményéről (1844). Peter Frans Van Kerckhoven (1818-1857), antwerpeni születésű. Novellákat, verseket, drámákat és a flamand újjászületésről (De Vlaemsche Beweging, 1847) szóló munkákat írt. Antwerpen realista regényírót is adott a világnak Jan Lambrecht domien Sleeckx (1818-1901) személyében. Hivatása szerint iskola ellenőr, de fáradhatatlan újságíró és irodalomkritikus is. Egyike volt az első flamand érdekeltségű napilap szerkesztőinek, az 1844-ben alapított Vlaemsch Belgie -nek. Színműveinek hosszú a sora, köztük a Jan Steen (1852) komédia, a Gretry – nemzeti díjat nyert 1861-ben Vissers van Blankenberg (1863) és patrióta drámája, a Zannekin (1865). Regényíró tehetsége szöges ellentétben áll Conscience idealizmusával. Percizitása, szomorkás stílusa és konkrét megfogalmazása mely a pontosan megfigyelt részletek összeadódó hatására alapoz. Különösen hatásos szülővárosa kikötőrészének leírása. Regényei : In't Schipperskweartier (1856), Kunst en Liefde (Művészet és szerelem 1870) és Vesdlizes ins Spanje (1895). Összes művei 17 kötetet adnak ki (1877-1884). Regényírás Jan Renier Snieders (1812-1888) Észak-Brabant témájú regényeket írt. Bátyja, August Snieders (1825-1904) kezdetben történelmi regényeket írt, Conscience stílusában, de későbbi regényei már a kor szatírái. Eredetibb tehetség volt Anton Bergmann (1835-1874), aki Tony álnéven írása, az Ernest Staas, Advocat, 1874-ben irodalmi díjat nyert. Ugyanebben az évben jelentek meg Rosalie Sisters (1834-1875) és Virginie Loveling (1836-1923) novellái. Ezeket az egyszerű, lelket megérintő történeteket 1876-ban egy másodig gyűjtemény követte. Előbbitől 1870-ben adtak ki egy verseskötetet. Virgine Lovelings érzéke a finom részletek megfigyeléséhez gyorsan a flamand regényírók élvonalába emelte. Politikai karcolatai "In one Vlaamsche fewesten 1877" W.G.E. Walter álnéven jelentek meg. Sophie 1885, Ben dure Bed 1892, és Het Land der Verbeelding 1896 későbbi híresebb munkái. Reimond Stijns 1850-1905 és Isidoor Teirlinck 1851-1934 közösen írták népszerű regényüket az Arm Vlaanderen-t 1884, és még néhány további művet. Cyrel Buysse , Birginie Loveling unokaöccse Émile Zola nevelése. Het Recht van den Sterkste (A legerősebb joga 1893) a flandriai katonaélet tükre, Schoppenboer ( Pikk Jumbó 1898) a brutalizálódó paraszti élettel foglalkozik, a Sursum corda (1895) a vallásos, szűklátókörű vidéki életet írja le. Költészet A költészetben Julius de Geyter 1830-1905, a Reinaert verses fordításának 1874 szerkesztője. Ez egy epikus vers V. Károlyról (1888) stb. Társadalmi témájú vers három részben, Drie menschen van in de wieg tot in het graf (Három ember a bölcsőtől a sírig 1861), melyben radikális humanitárius szemléletet javasol, Julius Vuylsteke éneke 1836-1903 tele van liberális és patrióta lelkesedéssel, de későbbi éveit inkább a politikának szentelte. A Gent hallgatói szervezetének vezetője lett a flamand nézetek propagálása nyomán, és a Willemsfonds sikerében sokat köszönhet az ő energikus közreműködésének. Uit het studenten leven -je 1868-ban jelent meg, és verseit 1881-ben gyűjtötték össze. Mme van Ackere (1803-1884) versei , née Maria Doolaeghe, a holland eredetet modellálják. Joanna Courtmans (1811-1890) Née Berxhmans, hírét meséi adják inkább, mint versei. Mindenekelőtt moralista volt. Ötven meséje a gazdaság és a praktikus tehetség ünnepe. További költők még Emmanuel Hiel, komédiák, operalibrettók és több csodás ének szerzője, Guido Gezelle abbé, aki vallásos és patrióta verseket írt nyugat-flandriai dialektusban, Lodewijk de Koninck 1838-1924, aki nagy epikus témához nyúlt a Menschdom Verlost-ban 1872, Johan Michiel Dautzenberg (1808-1869) Heerlenből, a gyönyörű Volksliederen – népdalok- kötetének szerzője. Dautzenberg munkáinak legjobbjait 1869-ben megjelent posztumusz kötet tartalmazza. Ezt veje Frans de Cort 1834-1878 adta ki, aki maga is dalszerző volt, Robert Burns, Jacques Jasmin és német énekeket fordított. A Makamen en Ghazelen (1866) – Rückert "Hariri" variációja, kötetek Jan Ferguut-tól (J.A. van Droogenbroeck 1835-1902) és Gentil Theodoor Antheunis (1840-1907) műve előkészítik az utat szellemes fiatalabb költőgéniuszok óvatos próbálkozásainak. Köztük is a legkiemelkedőbb Charles Polydore de Mont. A brabanti Wambekeben született 1857-ben, és az antwerpeni szépművészeti akadémia professzora lett. . A flamand költészetben meghonosított valamit a korabeli francia írók gondolataiból és metódusaiból. 1898-as Inleiding tot de Poezie-ben. Pol de Mont számos kötetet megért költeményei 1877-től folyamatosan, 1893-ban a Claribella és Iris 1894-ben. Többek között egy kíváncsi Uit de Legende van Jeschoea-ben-Josief, egy zsidó jobbágy evangéliumi történetének változatát. Meg kell említenünk még Gent történetét – Get van de nvroegsten Tijd tot heden 1882-1889 é Frans de Potter (1834-1904) tollából, és művészetkritikákat Max Rooses-től (1839-1914), az antwerpeni Plantin-Moretus Múzeum kurátorától , valamint Julius Sabbe-ot (1846-1910) is. 20. század A 20. században a flamand irodalom továbbfejlődött – a nemzetközi fejlődési irányok éreztetik hatásukat. Cyriel Buysse naturalista volt, Stijn Streuvels és Felix Timmermans pedig neoromantikus. Az I. világháború után Paul van Ostaijen költő lényeges képviselője az expresszionizmusnak. A két világháború között Gerard Walschap, Willem Elsschot és Marnix Gijsen a prominens írószemélyiségek. A II. világháború után az első avantgárd magazin, a Tijd en Mens (Idő és Ember) 1949-től 1955-ig jelenik meg. 1955-ben a Gard Sivik követte (egészen 1964-ig) Hugues C. Pernath-tal és Paul Snoek-kal. A legprominensebb flamand Vijftiger – értsd: ötvenes évek generációjából – Hugo Claus, aki ettől kezdve játszik fontos szerepet a flamand irodalomban. Háború utáni költők még Anton van Wilderode és Christine D'Haen. Néhány író az 1960 után debütáltak között Eddy Van Vliet, Herman de Coninck, Rolan Jooris és Luuk Gruwez. A flamand próza megújulása közvetlenül a II. világháború utánra tehető Hugo Claus és Louis Paul Boon munkáival. Johan Daisen és Hubert Lampo vezette be a mágikus realizmust a flamand irodalomba. Ivo Michiels és Paul De Wispelaere reprezentálja az új novellát. A nyolcvanas években Walter van den Broeck és Monika van Paemel folytatta Louis Paul Boon stílusát. További kortárs szerzők Ward Ruyslinck és Jef Geeraerts, Patrick Conrad, Kristien Hemmerechts, Eric de Kuyper, Stefan Hertmans, Pol Hoste, Paul Claes, Anne Provoost és Jos Vandeloo. Az 1990-es években az X generáció Herman Brusselmansnál és Tom Lanoye-jal debütált a flamand irodalom színpadán. Heinrich Márk Heinrich Márk (Sopron, 1989. július 22. –) magyar labdarúgókapus. Porte de Bagnolet (metróállomás) A Porte de Bagnolet egy metróállomás Franciaországban, Párizsban a párizsi metró 3-as metróvonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a RATP. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 3-as metróvonal Île-de-France tramway Line 3b Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gambetta (Pont de Levallois - Bécon) Gallieni (Gallieni) Sífutás a 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon a sífutás versenyszámait február 13. és 18. között rendezték Øyerben. Részt vevő nemzetek A versenyeken 44 nemzet 90 sportolója vett részt. Éremtáblázat (A táblázatokban az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) A holló (film, 1935) A holló egy 1935-ös horrorfilm, Lugosi Béla és Boris Karloff főszereplésével. Rendezte Lew Landers. Címe Edgar Allan Poe versére utal. Történet A brilliáns sebész, Vollin doktor hosszas könyörgés után elvállalja a felkérést és bravúrosan megmenti egy fiatal tancosnő, Jean életét aki foglalt. Miután apja közbeszól hogy nehogy legyen köztük valami, úgy gondolja ideje használni kínzóeszközökkel kialakított pincéjét... Szereplők Lugosi Béla – Dr Richard Vollin Boris Karloff – Edmond Bateman Irene Ware – Jean Thatcher Samuel S. Hinds – Judge Thatcher Lester Matthews – Dr Jerry Holden Inez Courtney – Mary Burns San Pedro megye (Paraguay) San Pedro egy megye Paraguayban. A fővárosa San Pedro de Ycuamandiyú. Földrajz Az ország középső részén található. Megyeszékhely: San Pedro de Ycuamandiyú Települések 18 szervezeti egységre oszlik: Antequera Capiibary Choré General Elizardo Aquino General Isidoro Resquín Guayaibí Itacurubí del Rosario Lima Nueva Germania San Estanislao San Pablo San Pedro del Ycuamandiyú Santa Rosa del Aguaray Tacuatí Unión Veinticinco de Diciembre Villa del Rosario Yataity del Norte Radostice Radostice település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Radostice Tetčice, Prštice, Omice, Střelice és Ořechov településekkel határos. Lakosainak száma 768 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: KOffice A KOffice egy nyílt forráskódú, szabadon felhasználható irodai programcsomag, amely a KDE környezetre épül. Nagy fokú integráltság és olyan korszerű képességek, mint az OpenDocument, PDF és SVG fájlformátumok támogatása jellemzi. 2012 szeptemberében a projektet lezárták. Történelme A KOffice fejlesztése 1997-ben kezdődött a Kpresenterrel és a Kworddel. Az első hivatalos KOffice programcsomag 2000-ben jelent meg a KDE 2.0 részeként. Az 1.1-es verzió 2001-ben, míg az 1.2-es 2002-ben lett nyilvános. A KOffice jelentős mértékben átalakult az évek során. A KDE4 munkálataival párhuzamosan a KOffice fejlesztőcsapat is fejlesztette a következő verziót, KOffice 2 néven, ami az új KDE4 könyvtárakat használja. Habár a 2.0-s verzió 2009-ben megjelent, csak tesztelők és fejlesztők számára volt ajánlott, ugyanis fontos funkciók és alkalmazások hiányzottak belőle. Folytatásként 2009 novemberében megjelent a 2.1-es verzió. Ezt a verziót sem ajánlották még mindennapi hasztnálatra, helyette az 1.6-os verzió volt a stabil változat. Sem a Kexi, sem a Kivio nem került még bele a programcsomagba, ezért az Ubuntu rendszereken az 1-es verzió volt az alapértelmezett programcsomag. Összetevői A KOffice a következő komponenseket tartalmazza: Please Stay A Please Stay Kylie Minogue ausztrál énekesnő kislemeze hetedik, Light Years című stúdióalbumáról. Szerzői Richard Stannard, Julian Gallagher és John Themis, producerei Richard Stannard és Julian Gallagher. A dalból készült remixek pozitív fogadtatásban részesültek. A dal 2000 telén jelent meg, és az Egyesült Királyságban top 10 sláger volt. A kislemezből 35 000 darabot adtak el. Formátum és számlista Please Stay (4:08) Santa Baby (3:23) Good Life (4:06) Please Stay (4:08) Please Stay (7th District Club Flava Mix) (6:33) Please Stay (Hatiras Dreamy Dub) (7:02) Please Stay (videoklip) Please Stay (4:08) Santa Baby (3:23) Good Life (4:06) Please Stay (videoklip) Please Stay (4:08) Santa Baby (3:23) Please Stay (videoklip) Tannois Tannois település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 392 fő (2015). Tannois Guerpont, Longeville-en-Barrois, Montplonne, Nant-le-Grand és Silmont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lidia Kopania Lidia Kopania (Koluszki, 1978. május 12. –) lengyel a Kind of Blue együttes énekesnője. 2009-ben ő képviselte hazáját az Eurovíziós Dalfesztiválon Moszkvában, Oroszországban. Életpályája Kind of Blue A Kind of Blue együttes jelenlegi tagjai: Lidia Kopania (vokál) és Bernd Klimpel (gitár) (Az együttest 1995-ben alapították Hamburgban). 1996-ban megtartották első koncertjüket 600 ember számára a város közelében. A jubileumi, 100. koncertjük után beléptek a John Lennon Tehetségkutató showba. Pár héttel később kapcsolatba léptek az Eastwest Records-al és elkezdték csinálni első albumukat. A Bitter blue című számmal szerepeltek először tévében, 2000. februárjában. Ősszel kiadták In Sight c. első albumot. Ez időben Katrin Holst kilépett az együttesből, mert családot akart alapítani. 2003-ban Lidia Kopania belépett az együttesbe. A változások után kiadták második albumjukat, a Beating the morning rush. 2005-ben kiadták harmadik albumjukat (Pocałuj mnie). Szóló karrierje 2006-ban megjelent első szólóalbuma, Intuicja címmel, amelyen 16 szám volt (12 - angol, 4 - lengyel). 2008. júniusában kiadták Przed świtem című második albumát. I. Jazdagird szászánida király I. Jazdagird (363 – 421. január 21.) IV. Bahrám fia, a Szászánida Birodalom királya 399-421 között. Sokan I. Constantinushoz hasonlítják. Hasonlóan hozzá szintén erős egyéniség volt, úgy fizikai, mint diplomáciai értelemben. Római ellenlábasához hasonlóan hatalmát ő is opportunista módon használta. I. Constantinushoz hasonlóan ő is vallástürelmet gyakorolt és szabad vallásgyakorlást engedett a kisebb vallások híveinek is. Megszüntette a keresztényüldözést, megbüntetve a nemeseket és főpapokat, akik ezt művelték. Egyes városok, mint Nisibis, teljesen kereszténnyé váltak Marutas püspök hatására. Azonban a már öreg Marutast Susai Abdas követte a püspöki székben, aki konfliktusba keveredett a zoroasztriánusokkal, és felgyújtatta egyik templomukat. Ez lerombolta a keresztények hitelét Jazdagird előtt. Abdas megtiltotta a templom újjáépítését, amivel magára vonta a király haragját, aki veszélyeztetve látta hatalmát. Jazdagird leromboltatta Perzsia összes keresztény templomát, uralkodása utolsó négy évében keresztényüldözést folytatott. Uralkodása viszonylagos békét hozott. Békét kötött a rómaiakkal, sőt a kiskorú II. Theodosius gyámja lett. Nőül vett egy zsidó hercegnőt, Sosandukhtot, akitől két fia született. Magyar Athenas A Magyar Athenas, Bod Péter összeállításában megjelent irodalmi lexikon, amelyben a szerző 528 író életét és munkásságát ismerteti, s feljegyez továbbá 62 névtelenül megjelent munkát is. Teljes címe: Magyar Athenas avagy az Erdélyben és Magyar országban élt tudos embereknek, nevezetesebben a' kik valami, világ eleibe botsátott irások által esméretesekké lettek, 's jo emlékezeteket fen-hagyták historiájok mellyet sok esztendők alatt, nem kevés szorgalmatossággal egybe-szedegetett, és az mostan élöknek, 's jora-valo felserkentésekre közönségessé tett. A Bod-féle első betűrendes számbavétel a kor magyar íróiról és tudósairól a művelődés jelképévé vált görög városról kapta címét azzal a céllal, hogy a magyar szerzők is „tsináljanak egy Athenast s láttassanak meg...” – írja a szerző egyik levelében. A Magyar Athenas nem választja el a szépirodalmat a tudományos irodalomtól, s általában az írásbeliséget teszi a címszavak kritériumává. A művet címlapja szerint 1766-os keltezéssel tervezték kiadni, de a szerző ajánlása szerint valójában csak 1767-ben jelentették meg. Keletkezése és forrásai Bod Péter eredetileg Erdély 16–18. századi íróit akarta gyűjteményében bemutatni Dacia Literata címen; ezt a tervét már 1753. április 12-én Halmágyi Istvánhoz írt levelében említette. Utóbb gyűjtést magyarországi írókkal is kibővítette, így keletkezett a Literata Panno-Dacica című, 282 címszót tartalmazó kézirata, amely a Magyar Athenas alapja. Az anyag összegyűjtésével a bevezető szerint húsz éven át foglalkozott; fő forrásai Bethlen Kata könyvtárának jegyzéke (190 szerző), Czvittinger Dávid Specimen Hungariae literatae című munkája (138 szerző), saját Historia Hungarorum ecclesiastica című egyháztörténete (224 szerző) voltak. Ezen kívül felhasználta saját könyvtárának jegyzékét, különféle történeti forrásokat és egyéb közléseket is. A lexikon anyagának összegyűjtésében Ráday Gedeon is segítette; Ráday maga is hasonló művet szándékozott összeállítani, de Bod tervéről értesülve egész addig összegyűjtött anyagát elküldte neki. Bod Péter emellett árverésekre járt, kéziratos hagyatékokat vizsgált át, sírfeliratokat gyűjtött; számos kortárs szerzővel személyes vagy levelezési kapcsolatban állt. Tartalma A Teleki grófoknak ajánlott lexikon 528 író életét és munkásságát ismerteti, s feljegyez továbbá 62 névtelenül megjelent munkát is. A magyar írók mellett nem hiányoznak az erdélyi szászok (például Hontérus János, Bomel Tamás, Smeitzel Márton, Vágner Bálint) és magyarországi tótok sem, mivel Bod Péter őket is a magyar nemzet részének tekintette. A legtöbb ismertett mű a teológia tárgykörébe tartozik, ezen belül a kiemelt helyet foglalnak el a magyarországi reformációt megalapozó szerzők, különösen a Biblia-fordítók (Abádi Benedek, Dévai Bíró Mátyás, Heltai Gáspár, Méliusz Juhász Péter, Szenczi Molnár Albert). Szép számmal szerepelnek a lexikonban történetírók, írók, költők, de orvosok (Balsaráti Vitus János), földrajztudósok (Tomka Szászky János), csillagászok (Kisztei Péter), állatorvosok (Miskolczi Gáspár, Cseh Márton) is. A művek felsorolása a kéziratokra is kiterjedt. Az egyes cikkek terjedelme nem a fontossággal arányos, hanem a Bod számára rendelkezésre álló adatok mennyisége határozta meg; igen rövidek például Balassi Bálint, Rimay János, Gyöngyösi István, Janus Pannonius, Zrínyi Miklós életrajzai. Értékrendje Így ír művének ajánlásában: „Valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne, nagy vétek”. A Bod Péter által írt jellemzésekből kitűnik, hogy azt tartja elismerésnek méltónak, aki tudósként a közjót szolgálja. A nemesség igazi érdeme a tudomány támogatása. Értékrendjének alapja a tudás és a teljesítmény; sem a nőírókat (Bethlen Kata, Lorántffy Zsuzsanna, Petrőczy Kata Szidónia, Daniel Polixénia), sem a más felekezetűeket nem hagyta ki művéből. Dicséri azokat, akik a tudást keresve alacsony sorból emelkedtek ki szorgalmukkal és kitartásukkal. Noha a szerző hivatása szerint református lelkész, és a református szerzőkről terjedelmesebben és személyesebb hangon ír, túllépett a hitviták korszakán, és elismerően szól például a jezsuita Kazy Ferencről vagy az unitárius Kolozsvári Dimién Pálról. A mű bevezetője Coccejus(wd) és Descartes hatását mutatja: Bod isteni találmánynak tartja az írást, és különös súlyt helyez a tanulásra: „az elme olyan, mint a jól mívelt szántó föld, mellyet mennél inkább mívelnek, annál inkább terem.” A tudományos mű szerzője számára az írás személyiségének kifejezési lehetősége: „valamikor írsz valamit, mindenkor az embereknek a te erköltsödről és elmédről kéz írást adsz.” Stílusa A mű bája Szerb Antal szerint anekdotikus jellegéből adódik. Az egyes írói életrajzokat nem a száraz tudományosság jellemzi, inkább olvasmányos portréknak nevezhetőek, hiszen a lexikon a nagyközönség számára íródott. Ugyan jellemzéseiben sztereotípiákat is használ (visszatérő kifejezések például az „alávaló,” a „hathatós,” a „hatalmasan oltalmazta” vagy a „visszakiáltó lelkiesméret”), de számos friss, közvetlen képet is használ (például Szegedi Kis István „úgy megveretett, hogy az inge is testén vérben keveredék”). Fogadtatása, kiadásai, hatása 1768-ban egy királyi leirat elrendelte a megjelent példányok lefoglalását és a szerző elleni vizsgálat indítását „a katolikus egyházat és ennek következtében az uralkodóházat bántalmazó részek” miatt. A lexikon bővített kiadására egymástól függetlenül Szerencsi Nagy István és Szathmári Pap Mihály is készültek, de egyikük sem valósította meg tervét. Szintén kéziratban maradt Benkő József Bod Péter Athenására való pótlások című munkája. 1817-ben Döbrentei Gábor, 1864-ben Toldy Ferenc egyaránt elismerően szóltak arról a fáradhatatlan szorgalomról, amely szükséges volt a lexikon létrehozásához. A Magyar Athenas mindmáig forrásértékű mű; számos könyvről egyedül innen van adat. 1982-ben válogatás jelent meg Bod Péter műveiből, amely a Magyar Athenas szövegének mintegy felét tartalmazta. 2003-ban a Pytheas Kiadó a teljes lexikont kiadta hasonmás kiadásban. 1882-ben Uj magyar Athenás címen jelent meg az újabbkori magyar protestáns egyházi írók életrajz-gyűjteménye, Sz. Kiss Károly, Kálmán Farkas, Bierbrunner Gusztáv műve. 2008-ban Gréczi Emőke és Kiss Ferenc szerkesztésében jelent meg az Új magyar Athenas: válogatás az Alexandra antikvárium kincseiből című kötet. Férfi kenu egyes 1000 méter a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A 2012. évi nyári olimpiai játékokon a kajak-kenu férfi kenu egyes 1000 méteres versenyszámát augusztus 6. és 8. között rendezték Eton Dorney-ben. A versenyt a német Sebastian Brendel nyerte meg. A Magyarországot képviselő Vajda Attila hatodik lett. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint, zárójelben magyar idő szerint olvashatóak. Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján Előfutamok Az előfutamokból az első öt helyezett, valamint a legjobb időt elérő hatodik helyezett jutott az elődöntőbe. Elődöntők A fumatokból az első négy az A-döntőbe jutott, a többiek a B-döntőbe kerültek. Gyümölcslé A gyümölcslé a friss gyümölcsök adaléktól mentes leve, míg köznapi értelemben a gyümölcstartalmú italok összefoglaló neve. Ezen belül megkülönböztetünk különböző kategóriákat; a gyümölcstartalom százalékában: 100% gyümölcshányadú a must (ennek szűrt vagy derített és csírátlanított változata az ún. „folyékony gyümölcs” ) minimum 25% (alma és körte esetén 45%) a gyümölcsnektár , majd 12% minimum gyümölcshányadig gyümölcsital , az annál kevesebb gyümölcshányad felhasználásával gyártott késztermék pedig az üdítőital , ezen belül „gyümölcsalapú ízesített üdítőital” az, ami minimum 5% gyümölcslevet tartalmaz. Ezenkívül széndioxid-tartalmuk alapján, illetve hogy szűrt vagy rostos, különböztetjük meg a gyümölcsleveket. Gyümölcslevekről általában A gyümölcslevek minél magasabb minőségéhez és élvezeti értékéhez fontos, hogy minél jobban megőrizzék a gyümölcsök ízét, zamatát és vitamintartalmát. Ezek aránya a teljes érettség állapotban feldolgozott terméseknél a legkedvezőbb. A lékészítés főbb műveletei: válogatás, mosás-tisztítás, zúzás-reszelés-aprítás (lágyabb húsú gyümölcsöknél kihagyható), préselés-pihentetés-áttörés, létisztítás (egyes esetekben elhagyható) és tartósítás (nem azonnali fogyasztás esetén). Sok gyümölcslé nem alkalmas közvetlen fogyasztásra, ezek úgynevezett féltermékek, melyek további kezelést igényelnek, mint például hígítás a szörpök esetén. A gyümölcslé egyes esetekben zavarosító anyagaitól megtisztítva, máskor azokkal együttesen kerül eltartásra, majd felhasználásra. A folyékony gyümölcs A folyékony gyümölcs fogyasztásakor eleinte a vitamingazdagságot helyezték előtérbe, később felismerték, hogy csaknem ugyanakkora értéket képviselnek egyéb alkotórészei is. Ezek közül elsősorban a bázisos ásványi anyagok és a közvetlenül megemészthető gyümölcscukrok jöhetnek számításba. Gyümölcscukor-tartalma miatt súlyos betegségek esetén is adható, mert könnyen emészthető, azonnal felszívódik a szervezetbe, és ezáltal erőt ad. Emellett jelentős étvágygerjesztő hatása is van. Gyümölcsnemek szerint más-más alakban és mennyiségben van jelen benne valamilyen szerves sav. Leggyakrabban az alma-, a citrom- és a borkősav fordul elő, nyomokban pedig az oxál-, a hangya-, a benzoe- és a szalicilsav is. Az egyes szerves savaktól származik a folyékony gyümölcsök kellemes íze, üdítő, friss hatása. Nagy cukortartalma miatt az egyik legjobb ital a fejlődő gyermeki szervezetnek, de élvezetes és felüdülést nyújt a felnőttek számára is. "Kiegészítő táplálék"-nak is rendkívül alkalmas. Nagy cukortartalom mellett tápértéke eléri a tejét, közepes mellett a teljes tej tápértékének 2/3-át. Főleg gyermekek és fiatalok étrendjéből nem hiányozhat. Ízletessége és aromája folytán üdítőitalként is élvezhető. Legnagyobb mennyiségben az alma, szőlő, meggy, szamóca, ribiszke, málna, körte, birs és a szeder gyümölcsét használják fel a folyékony gyümölcs előállítására. Készül továbbá kajszibarackból, őszibarackból és csipkebogyóból is. A vadon termő gyümölcsök – a berkenye, som, kökény, sóskaborbolya, galagonya és bodza – levét inkább csak ízesítésre, festésre, keverésre használják. Egyes helyeken a szilva levét, sőt az aszalt szilva levét is feldolgozzák, kedvező, emésztést szabályozó hatása miatt. A lényerés legfontosabb állomásai a már tárgyalt válogatás, mosás, zúzás és sajtolás. A folyékony gyümölcs előállításakor különösen fontos a gondos válogatás, mert a romlásnak indult, rothadó, penészes, erjedésben levő gyümölcs nemcsak a további feldolgozást, hanem az eltarthatóságot is súlyosan veszélyezteti. Kevésbé zúzódott, frissen ütődött gyümölcs, ha még nem indult romlásnak, még feldolgozható. A mosás, zúzás, sajtolás munkálatai minden gyümölcslé készítésénél egyformák. A feldolgozás során nagyon fontos a gyorsaság, hogy a fertőzési lehetőségek kisebbek legyenek. Minden tevékenység azt a célt szolgálja, hogy az előkészítő munkák során kapott gyümölcslevet változatlan állapotban megőrizzük. San Pietro Apostolo San Pietro Apostolo község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Catanzaro megyében. Fekvése A megye északi részén fekszik. Határai: Decollatura, Gimigliano, Miglierina, Serrastretta, Tiriolo, Cicala, Soveria Mannelli és Marcellinara. Története A 16. században alapították, miután Motta Santa Lucia lakosai egy templomot építettek Péter apostol tiszteletére a mai központ területén. Középkori épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Pietro-templom Madonna del Carmelo-templom Vida Máté Vida Máté (Budapest, 1996. március 8. –) válogatott labdarúgó, aki a DAC 1904 középpályása. A magyar U20-as válogatott tagjaként részt vett a 2015-ös U20-as labdarúgó-világbajnokságon. Pályafutása Klubcsapatokban Vasas Vida Máté 2007-ben, mindössze 11 évesen lett a Vasas Kubala Akadémia játékosa, és végigjárta a korosztályos csapatokat a fővárosi csapatnál. 2013-ban kötött profi szerződést a Vasassal, és a következő szezonban bemutatkozott a felnőttek között is. A 2014-15-ös idény végén NB II-es bajnoki címet, és feljutást ünnepelhetett. Egy év múlva alapembere volt a bent maradást kiharcoló Vasasban, az utolsó fordulóban látványos, és fontos gólt szerzett az MTK ellen. Dunaszerdahelyi AC 2018 nyarán, miután a Vasas kiesett a másodosztályba, Vida a szlovákiai DAC 1904 csapatához szerződött. Sikerei, díjai Vasas SC NB II : 2014-15 1985-ös Formula–1 San Marinó-i nagydíj A San Marinó-i nagydíj volt az 1985-ös Formula–1 világbajnokság harmadik futama. Statisztikák Vezető helyen: Ayrton Senna: 56 (1-56) Stefan Johansson: 1 (57) Alain Prost: 3 (58-60) Elio de Angelis 2. győzelme, Ayrton Senna 2. pole-pozíciója, Michele Alboreto 3. leggyorsabb köre. Lotus 74. győzelme. Mauro Baldi utolsó versenye. Békák A békák vagy farkatlan kétéltűek (Anura vagy Salientia) 5000-nél is több faja a kétéltűek osztályának egyik rendszertani rendjét alkotja. Közös jellemzőjük a farok hiánya kifejlett állapotban, a lapított test, a viszonylag gyenge elülső és izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, a dülledt szemek. Mind ragadozók vagy rovarevők. A szó eredete A béka ótörök jövevényszó (például kirgiz baka, oszmántörök baga). Bizonyára hangutánzó eredetű, ahogyan az állat hangját jelölő brekeg, brekeke, vartyog és kuruttyol szavak is. Életmódjuk Zömmel vízközelben élnek, bár akadnak szélsőséges körülményekhez alkalmazkodott (például sivatagi vagy egész életüket vízben töltő) fajok is. Sok békafajnál kiemelt szerep jut a szaporodási időszakban a hangadásnak (brekegés, kuruttyolás és számos másféle hangadás), amelyet felfújható torokzacskók segítségével végeznek el – ez azonban nem minden fajra jellemző. Szaporodásuk A békák a többi kétéltűhöz hasonlóan petékkel szaporodnak. A külső megtermékenyítésű békáknál előforduló álpárzási jelenség az amplexus. Lárváikat ebihalaknak nevezik, ezek változatosan táplálkoznak, általában vízben nevelkednek, kopoltyújuk van és hiányoznak végtagjaik. Fejlődésük során végül tüdejük, hátsó-, majd elülső lábuk nő, végül eltűnik farkuk. Elterjedésük A farkatlan kétéltűek a trópusoktól a szubarktikus éghajlatú vidékekig elterjedtek, de zömük a trópusi esőerdőkben él. Pusztulásuk oka elsősorban élőhelyük szűkülésében keresendő. Rendszerezés A rendhez az alábbi alrendek és családok tartoznak (taxonómiai sorrendben). Archaeobatrachia Alytidae Fitzinger , 1843 farkosbékafélék (Ascaphidae) ( Fejérváry , 1923) – 2 faj ősbékafélék (Leiopelmatidae) (Mivart, 1869) – 4 faj unkafélék (Bombinatoridae) ( Gray , 1825) – 10 faj korongnyelvűbéka-félék (Discoglossidae) (Günther, 1858) – 11 faj) Mesobatrachia csücskösásóbéka-félék (Megophryidae) ( Bonaparte , 1850) – 123 faj ásóbékafélék (Pelobatidae) ( Bonaparte , 1850) – 4 faj lapátlábúbéka-félék (Scaphiopodidae) ( Cope , 1865) egyes rendszerek az ásóbékafélék családjába sorolják – 7 faj iszaptúróbéka-félék (Pelodytidae) ( Bonaparte , 1850) – 3 faj nagyorrúbéka-félék (Rhinophrynidae) (Günther, 1859) – 1 faj pipabékafélék (Pipidae) (Gray, 1825) – 30 faj Neobatrachia Allophrynidae (Goin, Goin & Zug , 1978) – 3 faj Alsodidae Mivart, 1869 – 29 faj Batrachylidae Gallardo, 1965 nyergesbékafélék (Brachycephalidae) (Günther, 1858) – 6 faj Brevicipitidae Bonaparte, 1850 – 34 faj varangyfélék (Bufonidae) ( Gray , 1825) – 463 faj Calyptocephalellidae Reig, 1960 Ceratobatrachidae Boulenger , 1884 Ceratophryidae Tschudi , 1838 Ceuthomantidae Heinicke, Duellman , Trueb, Means, MacCulloch & Hedges, 2009 Conrauidae Dubois, 1992 Craugastoridae Hedges, Duellman & Heinicke, 2008 Cycloramphidae Bonaparte, 1850 Dicroglossidae Anderson, 1871 Eleutherodactylidae Lutz, 1984 kísértetbékafélék (Heleophrynidae) (Noble, 1931) – 6 faj Hemiphractidae Peters, 1862 Hylodidae Günther, 1858 (42 faj) füttyentőbékafélék (Leptodactylidae) (Werner, 1896) – 1132 faj mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) (Lynch, 1969) egyes rendszerek a Myobatrachidae családba sorolják – 50 faj Nasikabatrachidae (Biju & Bossuyt, 2003) – 1 faj Micrixalidae Dubois, Ohler & Biju, 2001 – 26 faj Myobatrachidae (Schlegel, 1850) – 70 faj Ptychadenidae Dubois, 1987 – 55 faj gyomorköltő békafélék (Rheobatrachidae) (Heyer & Liem, 1976) – 2 kihalt faj Seychelle-szigeteki békafélék (Sooglossidae) (Noble, 1931) – 4 faj orrosbékafélék vagy szájköltőbékák (Rhinodermatidae) ( Bonaparte , 1850) – 2 faj levelibéka-félék (Hylidae) (Rafinesque, 1815) – 856 faj Amphignathodontidae ( Boulenger , 1882) egyes rendszerek a levelibéka-félékhez sorolják – 52 faj üvegbékafélék (Centrolenidae) (Taylor, 1951) – 135 faj szűkszájúbékafélék (Microhylidae) (Günther, 1858) – 395 faj lapátorrúbéka-félék (Hemisotidae) ( Cope , 1867) – 9 faj nyílméregbékafélék (Dendrobatidae) ( Cope , 1865) – 251 faj Aromobatidae – egyes rendszerek a nyílméregbéka-félékhez sorolják – 17 faj Arthroleptidae (Mivart, 1869) – 49 faj aranybékafélék (Mantellidae) (Laurenti, 1946) – 156 faj valódi békafélék (Ranidae) (Rafinesque, 1814) – 662 faj Astylosternidae (Noble, 1927) – 29 faj Petropedetidae (Noble, 1931) – 105 faj Pyxicephalidae Bonaparte, 1850 mászóbékafélék (Hyperoliidae) (Laurenti, 1943) – 145 faj evezőbékafélék (Rhacophoridae) (Hoffman, 1932) – 221 faj Ranixalidae Dubois, 1987 – 10 faj Telmatobiidae Wiegmann, 1834 – 61 faj Phrynobatrachidae Günther, 1862 – 87 faj Odontophrynidae Lynch, 1969 – 52 faj Nyctibatrachidae Blommers-Schlösser, 1993 – 29 faj Jelenlegi listánk 4819 fajt tart nyilván, de ez a szám folyamatosan változik. Gyakran két külön csoportként beszélnek a közönséges békákról és a varangyokról, ez azonban alaptalan, pusztán küllem alapján történik, nem rendszertani különállásuk miatt. A varangyok a Neobatrachia egyik családját alkotják, éppen annyira különülnek el a békák között, mint például a levelibékák a mászóbékáktól. General San Martín partido General San Martín egy partido Argentína középpontjától keletre, Buenos Aires tartományban. Székhelye San Martín. Népesség A partido népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Oláh Miklós (esztergomi érsek) Oláh Miklós (latinul Nicolaus Olahus, Nagyszeben, 1493. január 10. – Pozsony, 1568. január 15.) anyai ágról magyar, apai ágról román származású humanista és történész aki a Magyar Királyság területén tevékenykedett, esztergomi érsek, Hont vármegye főispánja, királyi helytartó. Élete és munkássága Oláh Miklós 1493-ban született Oláh István fiaként, aki Hunyadi János leánytestvérének, Hunyadi Máriának volt a fia. Ugyanakkor, apja a havaselvi vajdával állt rokonságban és Szászváros királybírája volt, az erdélyi sóbányák, a sókamara egyik vezető tisztviselője, testvére, Máté szintén szászvárosi királybíró volt, a szebeni polgárcsaládból származó édesanyja Huszár Borbála pedig, a Hunyadiakkal rokon famíliákkal, a Bogáthiakkal és Gerendiekkel volt családi kapcsolatban. Neve, Oláh, etnikai származását jelzi (az oláh szó a vláh szóból származik, ami „románt” jelent). Olahus II. Ulászló udvarában nevelkedett, majd körülbelül 1535-1537 között, Habsburg Mária magántitkára volt, ugyanakkor Németalföld régense is. Nicolaus Olahus politikai pályáját 1542-ben kezdte. Húsz évvel később, 1562-ben, először pécsi, majd esztergomi kanonok később, 1553-tól haláláig, a magyar katolikus egyház legmagasabb méltósága: esztergomi érsek. Mint I. Ferdinánd kedvelt embere, 1543-tól kancellár, 1560-tól Hont vármegye főispánja, 1562-1568 között pedig királyi helytartó volt. Várdai Pál esztergomi érsek munkáját folytatva, a kor kiemelkedő magyar politikusaival együttműködve, nagy szerepet játszott az uralkodói hatalom és a rendek közötti stabil, kölcsönösen előnyös viszonyokat biztosító kormányzati formák megteremtésében, melyek lehetővé tették az oszmán terjeszkedés feltartóztatása érdekében az erőforrások optimális kihasználását. 1559-1562 között kánoni vizitációt rendelt el az egész esztergomi érsekség területén. 1562-ben kiadatta magyarul Canisius Szent Péter kis katekizmusát. Oláh Miklós nevéhez fűződik a nagyszombati Jezsuita Akadémia alapítása (1554), s ennek bibliotékájaként az első egyetemi könyvtár, a mai ELTE Egyetemi Könyvtár elődjének 1561-es alapítása is. Mint humanista és írnok, Olahus a kor számos felvilágosult elméjével levelezett: Rotterdami Erasmus elismerését és szimpátiáját is magának tudhatta. Legismertebb művei, melyeket Németalföldi tartózkodása alatt, humanista szellemben, latin nyelven írt: Hungaria és Athila, utóbbit Zsámboki János (Johannes Sambucus) adta ki először Antonio Bonfini Rerum Hungaricarum decades című nagy történeti munkájának 1568 évi bázeli kiadásába fűzve. Mindkét mű gazdag leírást tartalmaz a magyar történelemről—elsősorban Thuróczy Krónikája alapján --, földrajzról és gazdaságról, főként Erdélyről. Munkáit már a 16. században több nyelvre lefordították, egyes részek bekerültek Maciej Stryjkowski krónikájába is (1582). Művei Catholicae, ac Christianae Religionis praecipua quaedam capita, de Sacramentis, Fide & operibus, de Ecclesia, Iustificatione. [... ] Ex purissimis Sacrae scripturae, traditionum Apostolicarum, Canonum, ac Sanctorum Patrum. Raphael Hoffhalter, Bécs 1560. Hungaria et Athila , első kiadás Zsámboky János (Johannes Sambucus) Antonio Bonfini Rerum Ungaricarum Decades művéhez csatolva, 1568 , Bázel ; modern kiadások: Oláh Miklós, Hungaria - Athila . Egyetemi Nyomda, Budapest 1938; Osiris, Budapest 2000 Genesis filiorum Regis Ferdinandi Ephemerides (1552-1559) Epistolae familiares (1527-1539) Chronicon breve (1564) Emlékezete Az Oláh Miklósra vonatkozó kutatások, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapítása körül fáradozó Kemény József úttörését (1858) követően, hosszú időn keresztül a család, illetve a humanista tudós román vagy magyar voltának bizonygatására szorítkoztak: Nicolae Iorga még mint renegátot emlegette, és csak a két háború között Ştefan Bezdechi és Ioan Lupaş reá vonatkozó tanulmányaiban fogalmazódott meg, hogy személyében a szerzők egy román humanista tudóst látnak. A magyar történetírás viszont elsősorban az esztergomi érseket és a magyarországi első egyetemként számon tartott nagyszombati jezsuita akadémia alapítóját (1554) értékelte. Az erdélyi magyar történetírás ez ideig igen keveset foglalkozott vele. 1968-ban, halálának 400. évfordulója adott alkalmat néhány olyan tanulmány megírására, melyek előbbre vitték a reá vonatkozó kutatások ügyét. Ekkor bukkant rá Jakó Zsigmond az Esterházy családnak a Magyar Országos Levéltárban őrzött levéltárában Oláh Miklós 1548-ban, illetve 1558-ban keltezett két címeres nemeslevelére, melyeknek művészettörténeti elemzését Kovács András végezte el, Tonk Sándor pedig a két oklevél szövege alapján tett kísérletet az Oláh család származásrendjének, genealógiájának tisztázására, kimutatva, hogy a kérdés körüli zűrzavart maga a humanista tudós keltette, amikor családja előkelő voltát bizonyítandó, megszépítette családfáját. Ugyancsak az évforduló kapcsán Jakó Zsigmond a tudós iskolaalapító katolikus főpap munkásságáról közölt korszerű értékelést a Korunk hasábjain. Oláh Miklós Hungariájának magyar vonatkozású nyelvi adatait Fodor István vizsgálta, és eredményeit 1990-ben megjelent tanulmányában tette közzé. Végezetül, 1993-ban születésének ötszázadik évfordulóján a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv- és irodalom tanszéke nemzetközi tudományos konferenciát rendezett tiszteletére, melynek anyagát külön kötetben jelentette meg. 2013-ban előkerült az 1523-as kiadású, rendkívüli értéket képviselő kottás Psalterium Strigoniense, amely egykor Oláh Miklós (1493–1568) esztergomi érsek használatában volt és bécsi kastélya, a Nicoletum kápolnájában őrizte. Velencei nyomdász műhelyében szedték, majd később az érseki udvar liturgikus énekesei közül valaki kézzel kiegészítette benne a dallamok számára üresen hagyott kottasorokat. A török hódítás pusztításait észak felé menekítve élte túl a könyv, így került a müncheni Bayerische Saatsbibliothek könyvtár gyűjteményébe. Magyarul Oláh Miklós levelezése ; sajtó alá rend. Ipolyi Arnold; Akadémia, Bp., 1875 ( Magyar történelmi emlékek 1. oszt. Okmánytárak ) Tündérország 1541-1571. Oláh Miklós írásaiból ; bev. Kardos Tibor; Franklin, Bp., 1941 ( Erdély öröksége ) Hungária ; előszó, jegyz. Szigethy Gábor, ford. Németh Béla; Magvető, Bp., 1985 ( Gondolkodó magyarok ) Hungária / Athila ; ford., jegyz. Németh Béla, Kulcsár Péter; Osiris, Bp., 2000 ( Millenniumi magyar történelem. Források ) Kargo A Kargo török rockegyüttes, az 1990-es évek egyik legmeghatározóbb török rockegyüttese. Története Az együttest az 1990-es években Isztambulban alapította Selim Öztürk és Mehmet Şenol Şişli (basszusgitár). Hamarosan feloszlott az eredeti felállás és az alapító tagok új zenészek után kezdtek kutatni. Ismeretségi körükből került az együttesbe Serkan Çeliköz, aki nem csak szintetizátoron, de gitáron, hegedűn és basszusgitáron is játszik. Burak Karataş lett a Kargo új dobosa. Az együttes egy bárban fedezte fel magának Koray Candemir-t, akinek hangja annyira megtetszett a tagoknak, hogy azonnal felkérték, legyen a Kargo új énekese. 1996-ban már ezzel az új felállással vették fel a második albumukat, Yarına Ne Kaldı (Mi maradt holnapra?) címmel, mely átütő sikert aratott a pop-orientált török zenei piacon. A Kargo lett az első igazán sikeres rockegyüttes Törökországban. Négy további stúdióalbumot követően 2000-ben a Kargo tagjai úgy döntöttek, szüneteltetik az együttes munkáját. Koray Candemir ekkor adta ki szólóalbumát, Sade (Egyszerű) címmel, míg Selim és Serkan más előadókkal dolgoztak együtt. Ekkor döntött úgy Mehmet Şenol Şişli, a legtöbb dal szerzője, hogy nem kíván többé az együttes tagja lenni. A Kargo 2001-ben Best of Kargo címmel válogatás-albumot jelentetett meg, majd a szünetet követően, immár basszusgitáros nélkül, az együttes Ateş ve Su (Tűz és Víz) c. albumával tért vissza 2004-ben. 2005-ben került piacra Yıldızların Altında (A csillagok alatt) című stúdióalbumuk, melyen más előadók feldolgozott dalai mellett régebbi Kargo-dalok remix verziói találhatóak. 2008 decemberében Koray Candemir és Serkan Çeliköz bejelentette, hogy kiválnak az együttesből, Mehmet Şenol Şişli új énekessel indította újra az együttest. Diszkográfia Albumok Sil Baştan (Hagyd magad mögött) (1994) Yarına Ne Kaldı (Mi maradt holnapra) (1996) Sevmek Zor (Szeretni nehéz) (1997) Yalnızlık Mevsimi (A magány évszaka) (1998) Sen Bir Meleksin (Angyal vagy) (2000) Herkesin Geçtiği Yoldan Geçme (Ne járj mások útján) (2000) Best of Kargo (2001) Ateş ve Su (Tűz és Víz) (2004) Yıldızların Altında (A csillagok alatt) (2005) RRDP (2010; ft. Mirkelam) Gelecekle Randevum Var (2013) Değiştir Dünyayı (2016) Kislemezek Efes Dark CD (2000) Herkesin Geçtiği Yoldan Geçme (2000) Kehribar (2012) Mazi Kalbimde Bir Yaradır (2014; ft. Dilek Türkan) Tagok Haluk Babadoğan - vokál (2014–) Selim Öztürk - gitár (1993–) Burak Karataş - dobok (1996–) Mehmet Şenol Şişli - basszusgitár (1993–2001, 2008–2010, 2015–) Korábbi tagok Deniz Aytekin - vokál (1993–1994) Aykan İlkan - dobok (1993–1994) Atilla Yüksel - billentyűsök (1993–1994) Koray Candemir - vokál (1994–2008) Serkan Çeliköz - billentyűsök (1994–2008) Reha Hendem - vokál (2008–2010) Ozan Anlaş - vokál (2011–2014) Jakub Błaszczykowski Jakub Błaszczykowski (Truskolasy, 1985. december 14. –) lengyel válogatott labdarúgó, jelenleg a VfL Wolfsburg játékosa. Sikerei, díjai Wisła Kraków Ekstraklasa : 2004–05 Borussia Dortmund Bundesliga : 2010–11 , 2011–12 DFB-Pokal : 2011–12 Német szuperkupa : 2008 Jeffrey Tate Sir Jeffrey Philip Tate (Salisbury, 1943. április 28. – Bergamo, 2017. június 2.) angol karmester. Élete 1943. április 28-án született Salisbury-ben. Fiatalon költözött Farnham-be családjával, itt járt általános iskolába is. A Cambridge-i Egyetemre állami ösztöndíjasként jutott be, itt színházi előadásokat rendezett. Bár kezdetben az orvoslás érdekelte, karrierjét feladta, hogy zenét tanulhasson a London Opera Centre-ben. Korrepetitor és mentor lett belőle a Covent Garden Királyi Operaháznál, Solti György segítségével. Nemzetközi debütjére a New York-i Metropolitan Operában került sor 1979-ben. 1985-ben az Angol Kamarazenekar első karmesterévé nevezték ki. 1986. szeptember 1-ei hatállyal ő lett a Királyi Operaház vezető karmestere, mely címet Tate viselte először az operaház történetében. 1991 és 1995 között a Rotterdami Filharmonikus Zenekar vezető karmestere volt. 2005-2010-ig zeneigazgató volt a nápolyi San Carlo Színházban. 2007 októberében a Hamburgi Zenekar jelentette be Tate kinevezését, mint vezető karmester, mely címet formálisan 2009-ben fogadta el. 2014-ben jelentette be a zenekar Tate szerződésének 2019-ig történő meghosszabbítását. Vezető vendég karmestere, valamint művészeti tanácsadója lett az Adelaide Symphony Orchestrának a 2016/17-es szezonban, köszönhetően részben 1998-as együttműködésüknek A Nibelung gyűrűje megrendezésében. A magánéletben Tate partnere Klaus Kuhlemann német geomorfológus, akivel 1977-es kölni karmesterkedése során találkozott. Tate két szempontból is kívülállónak tartotta magát: „A meleg világ valamilyen rejtélyes okból kevés dolgot tart többre, mint a testi tökéletességet… rokkantnak lenni egy ilyen világban nehezebb.” A brit zenéért tett tengerentúli szolgálataiért 2017-ben a Brit Birodalom Rendjének lovagjává avatták. Paillencourt Paillencourt település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 993 fő (2015). Paillencourt Wasnes-au-Bac, Thun-l’Évêque, Wavrechain-sous-Faulx, Bantigny, Bouchain, Estrun és Hem-Lenglet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1843 Jarmila Az 1843 Jarmila (ideiglenes jelöléssel 1972 AB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Luboš Kohoutek fedezte fel 1972. január 14-én. Frolovói járás A Frolovói járás (oroszul Фроловский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Volgográdi területen. Székhelye Frolovo. Népesség 1989-ben 15 807 lakosa volt. 2002-ben 16 720 lakosa volt. 2010-ben 14 631 lakosa volt, melyből 13 047 orosz, 145 ukrán, 137 tatár, 128 azeri, 128 örmény, 123 mari, 116 csuvas, 115 cigány, 75 török, 55 német, 51 fehérorosz, 36 moldáv, 29 udmurt, 26 dargin, 26 mordvin, 19 kazah, 18 csecsen, 18 kumik, 14 lezg, 10 avar stb. San Pietro di Caridà San Pietro di Caridà község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye északi részén fekszik. Határai: Acquaro, Dinami, Fabrizia, Galatro, Laureana di Borrello és Serrata. Története A település eredetére vonatkozóan nem léteznek pontos adatok. Évszázadokon át Miletóhoz tartozott. Korabeli épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria Assunta-templom San Pietro Apostolo-templom San Nicola-templom Madonna del Carmine-templom ORP Błyskawica Lengyel hadihajó, Grom-típusú romboló. Elkészültekor, 1937-ben a világ leggyorsabb torpedórombolói közé tartozott. A II. világháború több fontos csatájában is bevetésre került a szövetségesek oldalán. 1947-ben tér vissza Lengyelországba, ekkortól a lengyel flotta zászlóshajójaként és kiképzőhajóként teljesít szolgálatot 1975-ig. 1976-tól múzeumi hajó Gdyniában. Testvérhajója, a Grom 1940 májusában a norvég partoknál német légicsapás következtében süllyedt el. Konstrukció A Błyskawica 114 méteres hosszával, 11 méteres szélességével és 2144 tonna vízkiszorításával a nagyméretű rombolók közé tartozik. Építésekor az akkor legkorszerűbbnek számító technológiával látták el, beleértve a radarját és a védelmi rendszerét is. Parsons gőzturbinákkal szerelték fel, melyekben Admiralicja-típusú, 1222 m² fűtőfelületű, 26,2 at üzemi nyomáson működő vízcsöves kazánok forralták a vizet 331 °C-ra. Az 54000 LE teljesítmény biztosította a hajónak a 39,6 csomó maximális sebességet. A hajtómű ezen felül White Forster gőzkazánokkal egészült ki. A hajó tehát igen korszerű volt sebességét és manőverezési képességét tekintve is. Hátránya a viszonylag gyenge légvédelmi felszereltsége (melyet eredetileg csak két dupla 40 mm-es légvédelmi gépágyú alkotott), valamint relatíve kicsi üzemanyagtartálya volt (3500 tengeri mérföld megtételét tette lehetővé). Előbbin 1941-ben javítottak, amikor a hajót légvédelmi rombolóvá alakították át, s ennek keretében fegyverzete egy részét lecserélték. Tüzérségi felszerelését továbbá BMB-2 és Thornycroft mélyvízi aknavetők, valamint 6 db torpedó képezte. Története A Lengyel Haditengerészet 1934-ben két torpedóromboló építését rendelte meg Angliában: a Błyskawicáét és a Gromét. Azért angol építőkkel szerződött Lengyelország, mert egyrészt a franciák iránt akkoriban csökkent a bizalom, másrészt a lengyel politikai vezetés célja volt szorosabbra fűzni a szálakat Nagy-Britanniával gazdasági és katonai téren. A Błyskawica a Wight szigeten épült meg 1935-1937 között, építése 454 ezer fontba került. Lengyel gyártású alkatrészeket is használva az építéshez, jelentősen csökkentették a költségeket. A hajó keresztanyja az akkori londoni lengyel nagykövet felesége, Cecilia Raczyńska lett. 1939. augusztus 30-án a fenyegető német támadástól tartva a Błyskawica, a Grom és Burza elhagyta Oksywie kikötőjét, és Angliába menekült a Pekin (Peking) fedőnevű hadműveleti terv szerint. Mindhárom hajó ezek után nagy-britanniai támaszpontokról folytatta a németek elleni harcot. A lengyel romboló osztag bázisa Plymouth lett, így 1939 szeptemberében a Błyskawicát is odarendelték. Útban a bázis felé részt vett egy német tengeralattjáró megtámadásában, súlyos kárt téve benne. Októbertől a bázis átkerült Harwichra, ahol a Błyskawicát egy német hidroplán megkísérelte elsüllyeszteni, ám a kapitány (ekkor: Tadeusz Gorazdowski) gyors manőverezésének köszönhetően végül nem sikerült eltalálnia a hajót. Novembertől a feladata elsősorban konvojok kísérete volt Anglia nyugati partjai mentén. 1940 májusában és júniusában részt vett a dunkerque–i hídfő kiürítésében. 1941-ben és 1942-ben elsődleges feladata konvojok kísérete volt az Atlanti-óceánon. A Queen Elizabethet is kísérte, mely ekkoriban a világ legnagyobb utasszállító hajója volt, és a világháború alatt a brit haderő katonák szállítására használta. 1942 őszén a hajót a Földközi-tenger nyugati partjaihoz vezényelték, ahol részt vett az észak-afrikai partraszállásban. 1943-ban a tuniszi partok blokád alá vételében vett részt a szövetségesek hadihajó-kötelékében. 1943 májusában hagyja el Gibraltárt, visszakerült Angliába. 1944 májusában a Furious és a Searcher brit repülőgép-hordozókat kísérte a norvég partok támadásakor, majd kijelölték a La Manche csatorna védelmére. Az év nyarán a franciaországi partraszállást fedezte. Szeptemberben részt vett az Ile d'Ouessant-i csatában, melynek során a szövetségesek felszabadították a francia szigetet a német megszállás alól. Segédkezett továbbá a francia ellenállásban Saint Gilles Sur-Vie és Yeu szigetén. Utolsó jelentős megmozdulása a Deadlight hadműveletben való részvétele volt. A hadművelet során a szövetséges hajók német tengeralattjárókat süllyesztettek el az Atlanti-óceánon, 1945-46 telén. A háború végéig a Błyskawica összesen 2 felszíni és 3 tengeralattjáró hajó elsüllyesztésében vett részt. 1947 júniusában visszatért Lengyelországba. Gdyniában kisebb-nagyobb átalakításokat hajtottak végre rajta, melyeknek célja a hajó stabilitásának javítása, felderítő eszközeinek korszerűsítése, valamint fegyverzetének az angol normákhoz való igazítása volt. 1951-ben ismét átalakították, ezúttal szovjet utasításra. Nemcsak a tüzérségi eszközöket cserélték ki a hajón, hanem a navigációs műszereket is, és a hajó külsején is történtek változások: az új, Cross Bird-típusú radar számára antennát helyeztek el az árbóc csúcsán, továbbá a háromlábú árbócról a platformot leszerelték, és szintén radarantennát szereltek fel rá. 1957-től 1961-ig ismét kivonták a forgalomból, hogy újabb korszerűsítéseket hajtsanak végre rajta, elsősorban az elektronikus berendezésein. Az új radarok mellett ekkor telepítik a hajóra a Square Head felderítőrendszert is. A 60-as évek végéig a lengyel flotta zászlóshajójaként elsősorban diplomáciai utakon vesz részt, illetve kiképzőhajóként teljesít szolgálatot. 1975-ben végleg kivonták a szolgálatból. 1976-tól múzeumi hajó Gdyniában: a Haditengerészeti Múzeumban bárki megtekintheti. 1987-ben a Błyskawica, egyetlen lengyel hajóként, megkapta a Virtuti Militari Arany Keresztjét (ez a legmagasabb katonai kitüntetés Lengyelországban). 2007-ben a The Word Ship Trust nevű nemzetközi társaság az International Maritime Heritage Award kitüntetést adományozta a hajónak. Váczy János Váczy János (Kecskemét, 1859. december 3. – Kecskemét, 1918. augusztus 1.) magyar irodalomtörténész és filológus. 1908-ban választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé. Életútja Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetem magyar-történelem szakán folytatott, középiskolai tanári oklevelet és doktorátust szerzett (1883). Budapesten kezdte pályáját, az Egyetemi Könyvtárban, majd a Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaptárában dolgozott. 1893-tól gimnáziumban tanított. Munkássága Az MTA megbízásából gyűjtötte össze Kazinczy Ferenc leveleit, melyek 1890 és 1911 közt kerültek kiadásra. A terjedelmes, jegyzetekkel, mutatókkal ellátott kötetek évente jelentek meg, a 21. kötet 1911-ben. Később pótkötetekben jelentették meg az újonnan előkerült leveleket. Monográfiát írt Kazinczyról, Berzsenyi Dánielről, Tompa Mihályról. Írt a Beöthy-féle Képes irodalomtörténetbe, az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben c. sorozatba. A korabeli folyóiratokba, lapokba írt tanulmányai, könyvismertetői megszámlálhatatlanok. Közben gimnáziumban tanított és tárgya tankönyvét - Magyar irodalomtörténet - is megírta. A „KazLev” néven emlegetett 21 kötetet sok százan forgatják, sok százan hivatkoznak rá. Írásainak jelentős része - néhány digitalizált levelezés-kötet is - olvasható az interneten. Kötetei (válogatás) Haller János és Hármas históriája (1883); Berzsenyi Dániel életrajza (1885); A magyar irodalom története (1902); Kazinczy Ferenc (1909); A nyelvújítás győzelme (1909); Tompa Mihály életrajza (1913); Kazinczy Ferenc és kora (1915); Tompa Mihály emlékezete (1918). Irodalom (válogatás) Kuncz Aladár : Váczy János: Kazinczy Ferenc. Nyugat , 1909; A. ( Angyal Dávid ?): Váczy János. Századok , 1918; Busa Margit: Váczy János Kazinczy szolgálatában Honismeret 12. évf. 4. sz. 1984. 2017-es szerbiai elnökválasztás 2017. április 2-án Szerbiában elnökválasztást tartottak. Előzmények A választás előtt kérdéses volt, hogy a kormánykoalíció legnagyobb ereje, a Szerb Haladó Párt (SZHP) kit jelöl államfőnek: a népszerű és nagy esélyesnek számító Alekszandar Vucsics kormányfőt vagy a 65 éves, szintén SZHP-s Tomiszlav Nikolics hivatalban lévő államfőt. A kisebbik koalíciós párt, a Szerbiai Szocialista Párt (SZSZP) vezetője, Ivica Dacsics úgy nyilatkozott, hogy ha nem Vucsics lesz az SZHP jelöltje, akkor önállóan állítanak jelöltet. 2017. február 14-én azután Vucsicsot nevezték meg mint az SZHP jelöltjét. Nikolics pár napig még lebegtette újraindulási szándékát, de azután megegyezett Vucsiccsal abban, hogy visszavonul. Az is kérdéses volt, hogy lesznek-e előrehozott parlamenti választások az elnökválasztással egyidőben, de végül Vucsics úgy döntött, hogy nem lesznek. Maja Gojkovics, a szerbiai parlament elnöke 2017. március 2-án írta ki a választást, a hivatalos kampányidőszak így a törvény szerinti lehető legrövidebb lett, amivel a bírálók szerint a kormány az ellenzék közmédiában való megjelenését igyekszik korlátozni. Választási rendszer Pártok részéről a jelölt állításához 10 000 aláírás összegyűjtése szükséges tíz nap alatt. Az első fordulóban az nyer, aki legalább a szavazatok 50%-a plusz 1 szavazatot kap. Ha ilyen nincs, akkor 15 napon belül második fordulót tartanak, ahová a két legjobban szereplő első fordulós jelölt jut tovább. A második fordulóban az a jelölt nyer, aki több szavazatot kap. Az államfői megbízatás 5 évre szól. A választások lebonyolítását a Köztársasági Választási Bizottság (RIK) intézi. A jelöltek kampánycélokra fejenként kb. 29 millió dinárt (kb. 73 millió forint) kapnak az államtól, amit vissza kell fizetniük, ha nem érik el az 1%-ot. A második fordulóba továbbjutó két jelölt további kb. 1,3 millió eurót kap. A 18 évesnél idősebb választópolgárok Szerbiában 8253, Koszovóban 90, külföldön pedig 53 helyen adhatják le a voksaikat. Jelöltek A szavazólapon szereplő sorrendben: Közvélemény-kutatások A várható szavazati arányok és a részvétel százalékban: Politikai következmények Az elnökválasztást Alekszandar Vucsics kormányfő nyerte fölényesen, már az első fordulóban megkapta a szavazatok több mint 50%-át. Bejelentette: az ország tovább akar haladni az európai integráció útján, ugyanakkor fenntartani a jó viszonyt Oroszországgal, és folytatni akarja a megkezdett reformokat is. Szasa Jankovics bejelentette, hogy saját politikai mozgalmat alapít. Meglepetést és az ellenzék soraiban zavart okozott a politikában teljesen új szereplőként és komolyabb háttér nélkül megjelent Preletacsevics „Beli” váratlanul jó eredménye. A választás legnagyobb vesztese Vuk Jeremics lett, akinek gyenge eredménye akár politikai karrierje végét is jelentheti. A vártnál gyengébben szerepelt Vojiszlav Seselj is. A választás után több napos tüntetések kezdődtek a fővárosban, Újvidéken, Nisben és más nagyvárosokban, majd kiterjedtek az ország 23 városára. Az elnökválasztás eredményeivel elégedetlen, főleg fiatalokból, egyetemistákból állót dühös csoportok azt követelték, hogy mondjon le Maja Gojkovics, a parlament SZHP-s elnöke, mert állításuk szerint lebénította a parlament munkáját, távozzon Dragan Bujosevics, a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) közmédia igazgatója valamint a tájékoztató műsorok felelős szerkesztője, mivel szerintük a kormány irányába elfogultan tudósítottak, és váltsák le a RIK és az Elektronikus Műsorsugárzókat Szabályozó Testület (REM) tagságát. Emellett a belgrádi tüntetések szervezői azt is követelték, hogy vizsgálják felül a választói névjegyzéket, hogy ne lehessen vele manipulálni. Megdobálták tojással a parlament és a kormány épületét. Ljubisa Preletacsevics „Beli” elhárította, hogy a „Tiltakozás a diktatúra ellen” nevű demonstráció élére álljon. Érdekességek A választás megrendezése 1,1 milliárd dinárba (2,7 milliárd forint) került. 2017. április 11-én 8 szavazóhelyen, Nagybecskereken , Palánkán , Kraljevóban , Pancsován , Versecen , Verbászon , Topolán és Belgrád Zvezdara városrészében szabálytalanságok miatt meg kellett ismételni a szavazást. A megismételt választás összesen 9850 szavazót érintett. 2017. április 17-én Leszkovácon , Újvidéken és Trsztenikben kellett egy-egy választóhelyen megismételni a voksolást. Együttható Az együttható egy olyan szám, esetenként paraméter, ami szorzótényező egy kifejezésben vagy egy sorban, sorozatban. A természettudományokban koefficiens néven is emlegetik a latin coefficere 'együtt hatni' szóból. Matematika Az együttható egy matematikai objektum szorzótényezője. Ez az objektum rendszerint változó vagy vektor. Az objektumok és együtthatójuk szokás szerint ugyanazt az indexet kapják: ahol az változó együtthatója minden -re. Egyszerű példa: a kifejezésben az együttható 9. Fontos együtthatók a matematikában: Polinom együtthatói, a legmagasabb fokú tag együtthatója a főegyüttható Binomiális együttható Taylor-együtthatók (lásd Taylor-sor ) Fourier-együtthatók (lásd Fourier-sor ) Hatványsor vagy Laurent-sor együtthatói, köztük a reziduum (a mínusz egyedik együttható) Clebsch-Gordan-együttható Fizika A fizikában az együtthatók bizonyos anyagok és testek tulajdonságait leíró mennyiségek. Néhány példa: Hőtágulási együttható Gördülési és csúszási súrlódási együttható Hővezetési együttható Hall-együttható lásd Hall-effektus Nem minden ilyen együtthatót neveznek azonban együtthatónak: Fizikai állandók A hasonlósági törvényeken alapuló arányszámok, mint a Reynolds-szám . Kémia A reakcióegyenletekben a sztöchiometriai arányszámok azt mutatják, hogy a különböző anyagok milyen arányban reagálnak egymással. Példa: két hidrogénmolekula és egy oxigénmolekula két vízmolekulává alakul két mol hidrogén egy mol oxigénnel két mol vízmolekulává alakul. Néha törtszámok szerepelnek; ekkor a részecskés olvasat nem működik. Almalevél törpemoly Az almalevél-törpemoly (Stigmella malella) a valódi lepkék alrendjébe tartozó paránypillefélék (Nepticulidae) családjának egyik, hazánkban közönségesnek számító faja. Elterjedése, élőhelye Egész Európában megtalálható, hazánkban is általánosan elterjedt. Az alma- és körtefákon élő aknázómolyok egyike, de a birsen is gyakran található. A fajt az aknák alapján sokkal könnyebb meghatározni, mint a lepkék szemügyre vételével. Régebben ritka fajnak tartották, de az utóbbi évtizedekben Európa almatermesztő vidékein (így nálunk is) jelentős kártevővé vált. Franciaországban a múlt század '50-es éveiben szaporodott fel, majd visszaszorult. Olaszország egyes részein szintén a század közepétől okoz gondokat az almásokban. Bulgáriában a '70-es évek óta a négy legkárosabb aknázómoly faj közé számítják, és Európa több más országában is ez idő tájt kezdett felszaporodni. Hazánkban a kötött talajú gyümölcsösök kártevője. Megjelenése Az imágó első szárnya barna, ibolyás bevonattal, és rajta széles, fehéres sáv fut keresztül. Szárnyának fesztávolsága 4–5 mm; a szárnyrojt fehéresszürke. Életmódja Egy-egy évben az időjárástól és a tápanyagbőségtől függő számú nemzedéke fejlődik ki – hazánkban 3-4 (ha hideg tavasz és hűvös nyár, akkor csak három, ha meleg a nyár és hosszú az ősz, akkor négy). Báb állapotban, a talaj felső rétegében telel. Az első generáció zömmel áprilisban rajzik, de a rajzás sokáig elhúzódik. A rövid életű imágók nem táplálkoznak. A nőstény egyesével rakja petéit a levelek fonákjára. A kis lárvák kígyó alakú aknát rágnak a levelekbe. Miután kifejlődtek, leereszkednek a talajra, és ott bábozódnak be. Az egyes nemzedékek lepkéinek rajzása összefolyik. Erzurumi csata Az erzurumi csata a kaukázusi front egyik csata-sorozata volt az első világháborúban, az Oszmán Birodalom és az Orosz Birodalom csapatai között. A hadjárat során orosz kézre került Erzurum városa és környéke. Előzmények Az Orosz Birodalom a sarikamisi csata során döntő vereséget mért a török erőkre, mégsem tudta a győzelmet kihasználni, létszámhiány miatt. 1915 augusztusában a Van-tó környéke is elveszett az oroszok számára (1 hónapon belül visszafoglalták) és ez arra ösztönözte az orosz hadvezetést, hogy nagyobb erőket csoportosítsanak a Kaukázusba és egy nagy hadjáratot kezdjenek a törökök ellen. 1915 szeptemberében Miklós nagyherceg érkezett a Kaukázusba, mint az Orosz Birodalom alkirálya. A nagyherceg felhatalmazta Jugyenyics tábornokot egy Oszmán Birodalom elleni, 1916. évi támadás előkészítésére. Jugyenyics tábornok terveiben Erzurum elfoglalását tűzte ki feladatul az orosz haderőnek, mely város az 1914-es török támadás kiindulópontja volt. A Dardanellák ostroma miatt a törökök 8 hadosztályt vontak ki a Kaukázus térségéből, Jugyenyics úgy gondolta, hogy egy gyors offenzívával el tudják foglalni Erzurum városát, mielőtt a török hadosztályok visszaérkeznének. A hadjárat kezdete 1916. január 11-én Jugyenyics tábornok, meglepve a török haderőt, megtámadta az Oszmán Birodalmat. Az oroszok, haderejüket megosztva, az egyik hadtesttel Erzurumtól északra, a másik hadtesttel a várostól délre vonultak előre. Az orosz erők jól felszereltek voltak, rendelkeztek téli ruházattal, szemben a török csapatokkal. 3 napon keresztül az oroszok nem ütköztek ellenállásba, egészen január 14-éig, mikor sor került a koprukoji és a taftai csatára. A koprukoji csata Az egyik előrenyomuló orosz hadtest január 14-én elérte Koprukoj város határát, ahol török csapatok állomásoztak. Az orosz csapatok rögtön megtámadták a város körüli oszmán erődöket, a legtöbb erőd még aznap megadta magát. Az utolsó erődítményt január 15-én foglalták el. A törökök kivonultak a városból, az oroszok pedig rögtön folytatták tovább az előrenyomulásukat Erzurum irányába. A taftai csata A másik orosz hadtest Tafta városához érkezett január 13-án. A török csapatok kivonultak a városból és összegyűjtötték erejüket a város közelében. Az oroszok január 13-án bevonultak Tafta városába. Január 14-én a várost a törökök elkezdték lőni, mire az orosz csapatok kiözönlöttek a városból és a török hadseregnek támadtak, melyet bekerítettek. Az oszmán csapatok megsemmisültek és megverve szétszéledtek. Az oroszok a csata után két órával folytatták útjukat Erzurum városába. A semirumi csata A második orosz hadtest január 17-én érte el Erzurum külvárosát. Erzurum városát Semirum erődje védte, az erődöt mindenképpen el kellett foglalni ahhoz, hogy be lehessen nyomulni a városba. Az oroszok még január 17-én megkezdték az erőd ostromát, melyből január 18-án a török csapatok kitörtek, és az orosz vonalak felé támadást indítottak. Az orosz géppuskatűz azonban megállította a török rohamot. A török kudarc után az oroszok könnyen elfoglalták Semirum erődjét. Erzurum elfoglalása Január 18-án Semirum erődjének elfoglalása után a második orosz hadtest Erzurum város határában állomásozott. Jugyenyics tábornok elhatározta, hogy addig nem támadja meg a várost, amíg az első orosz hadtest nem érkezik meg a városba. Ez Január 19-én megtörtént és az oroszok felkészültek Erzurum ostromára. Karim pasa, a török erők parancsnoka a városban, elhatározta, hogy feladja Erzurumot, nem akarta vállalni a csatát a többszörös túlerőben lévő orosz sereggel. Január 20-án az orosz csapatok fegyverlövés nélkül vonultak be a kiürített Erzurumba. Eredmények A 9 napos hadjárat során az orosz erők 13 000 hadifoglyot ejtettek, 323 löveget zsákmányoltak. Az Oszmán Birodalom elvesztette a legfontosabb keleti erődjét, a harmadik török hadsereg megsemmisült, immár másodszorra (Sarıkamışi csata). Az oroszok mélyen benyomultak Anatóliába. Örményország északi része orosz uralom alá került. Márciusban elfoglalták Musht, Bitlist, és Örményország déli részét is. Áprilisban oroszok vonultak be Trabzon kikötővárosba. A vereség hatására Karim pasát leváltották a hadsereg vezetésének éléről, helyére Vehip pasa került. Az orosz előrenyomulás a hadtörténetben kiemelkedő, abból a szempontból, hogy rövid idő alatt, nagy területen, téli időjárási körülmények között, viszonylag csekély létszámú hadsereggel, döntő fontosságú stratégiai célokat sikerült megvalósítaniuk. The Works A The Works a brit Queen rockegyüttes tizenegyedik stúdióalbuma. 1984. február 27-én jelent meg, a producerei az együttes tagjai és Reinhold Mack voltak. Az együttest kiábrándította az 1982-es Hot Space albumuk sikertelensége, ezért úgy döntöttek, hogy az azon hallható funk és diszkó kísérletezést elhagyva egy kemény, klasszikus rock albumot készítenek. Az album egy részét Los Angelesben, a másikat Münchenben vették fel, mert akkoriban az adóterhek miatt kevesebbet dolgoztak Angliában. A közös munka még a szokásosnál is nehezebben ment, eleve feszültek voltak a teljesítménykényszer miatt, és rengeteget veszekedtek a dalszerzésen, valamint a hangzáson. A dalaik hangszerelése leegyszerűsödött, még slágeresebb lett, és egyre többet támaszkodtak a modern szintetizátorok képességére, első alkalommal pedig külsős zenészt is alkalmaztak, Fred Mandel zongoristát. Ezzel párhuzamosan a dalszövegeik jelentősen komolyra sikeredtek: nem egy dal emberi és társadalmi problémákat boncolgat, mint a hidegháború, az öngyilkosság, vagy a harmadik világbeli éhezés. Négy sikeres kislemez jelent meg róla: az együttes utolsó nemzetközi slágere, a „Radio Ga Ga”, a botrányos videoklipjéről elhíresült „I Want to Break Free”, az „It’s a Hard Life”, és a „Hammer to Fall”. Mindegyik bekerült a Top 20-ba Angliában. A lemezt vegyesen fogadták a kritikusok, de a legtöbben üdvözölték a dalok komoly mondanivalóját, és a visszatérést a klasszikus rockhoz. Ennek ellenére Amerikában nem lett sikeresebb, mint a Hot Space, ezért az 1984-es, és az azt követő koncertturnék során ott már nem léptek fel. Az együttest annyira elkeserítette a kudarc, hogy a feloszlásukat fontolgatták. Háttér Az 1982-es Hot Space albumuk – bár jó kritikák fogadták – kereskedelmileg kudarcnak minősült, Angliában is rosszabbul teljesített, mint az azt megelőző albumaik, Amerikában pedig egyenesen bukásnak számított, csak a 23. helyet érte el az albumlistán. Az együttes rajongóit váratlanul érte az album új stílusa, a funk és diszkó előtérbe kerülése a klasszikus rock helyett, és sokan elfordultak tőlük. Részben a sikertelenség miatt, részben azért, mert már több mint tíz éve folyamatosan együtt voltak, 1983 elején úgy döntöttek, hogy rövid szünetet tartanak a közös munkában. Ez idő alatt mindenki a saját dolgaival foglalkozott, rengeteg szabadidőt kaptak, egyes tagok pedig a szólóterveiken dolgozhattak. Mercury Giorgio Moroder producerrel a Metropolis című német filmklasszikus újrafeldolgozásához készített két betétdalt. May jó ismerőseivel, Eddie Van Halen gitárossal, Phil Chen basszusgitárossal, Fred Mandel billentyűssel és Alan Gratzer dobossal egy blues-rock EP-t adtak ki közösen, ez volt a minimális figyelmet keltő Star Fleet Project. 1982 végére lejártak az együttes lemezszerződései. Megújították a szerződésüket az EMI-vel, de mert nem voltak elégedettek a Hot Space amerikai kiadásának kezelésével, elhagyták az Elektra kiadót (1 millió dollár vigaszdíjat fizettek), és a Capitolhoz szerződtek. Még 1983-ban Mercury több látogatást tett Michael Jacksonnál, és jó barátság alakult ki közöttük. Három közös dalt kezdtek el írni együtt, de a különböző időbeosztásaik miatt ezeket nem tudták befejezni. A „There Must Be More to Lofe Than This” végül Mercury 1985-ös szólóalbumára került, a „State of Shock” pedig a Jackson 5 1984-es visszatérő albumára, a Victory-ra. Utóbbi dalhoz Jackson új duett partnert talált, Mick Jaggert. Felvételek Deacon és Mercury 1983 júliusának közepén találkozott Tony Richardson rendezővel Montrealban, és megegyeztek, hogy az együttes megírja a zenéjét a rendező készülő The Hotel New Hampshire című filmjéhez. Így 1983 augusztusában az együttes és Reinhold Mack producer a Los Angeles-i Record Plant Studiosba vonultak, és a stúdióba vittek egy-egy példányt a film alapjául szolgáló könyvből, abból próbálva ihletet meríteni. Ez volt az első alkalom, hogy egy amerikai stúdióban dolgoztak. Azt remélték, hogy Los Angeles atmoszférája frissítő erővel hat rájuk, amelynek segítségével talán újra visszaszerezhetik az Amerikában addigra jócskán megkopott népszerűségüket. Nyolc hétig dolgoztak ott, és ahogy készült az anyag, egyre úgy tűnt, nem sikerül olyan zenét írniuk, ami szerintük illene a filmhez, ezért komolyan fontolgatták, hogy két külön lemezt csinálnak: egy filmzeneit, és egy hagyományosat. Amikor Richardson meghallgatta az elkészült terveket, bár tetszett neki, mégis inkább úgy döntött, hogy olcsóbb megoldásként klasszikus zenét használ a filmhez. Az eset arra mégis jó volt, hogy az egymástól eltávolodott tagokat újra egy stúdióba hozza össze, ahol eldöntötték, hogy elkezdenek dolgozni egy új albumon. Mercury nem hagyta kárba veszni a „Keep Passing the Open Windows”-t, és félretette az albumhoz. Az együttes tagjai hosszú időre berendezkedtek Los Angeles-ben, házat vettek, ahol könnyebben találkozhattak a szeretteikkel. Ezek után kézenfekvő volt, hogy ugyanott, a Record Plantben vegyék fel a következő albumukat. Mercuryt kivéve a tagok családostul éltek Los Angelesben, így valamelyest visszafogottabb életet éltek, és 1983 szeptemberében a Mercury harminchetedik születésnapját ünneplő parti is szerényebb volt. Mercury aktív éjszakai életet élt Los Angelesben is, gyakran látogatta a melegbárokat, és ez gyakran befolyásolta az üléseket. Nyolc hét után áttelepültek a müncheni Musicland Studiosba. Bár az egymástól távol töltött tizennyolc hónap sokat segített, amikor újra együtt voltak a stúdióban, a feszültség ismét óriásira nőtt. A stúdiómunka azelőtt is mindig rengeteg konfliktussal járt, sokat vitatkoztak a dalok minőségén, a szerzőségen és a zenei megoldásokon, az 1980-as The Game albumtól kezdve azonban még tovább nőtt a feszültség. „A Jazz, a The Game és a The Works felvételei során utáltuk egymást” – mondta May. „Néhány alkalommal elhagytam az együttest – tudod, csak egy napra. Elmegyek, és nem jövök vissza! – kiáltottam. Mindannyian így éreztünk.” Egy alkalommal például, amikor az együttes bement a stúdióba, Deacon basszusgitárján egy cetlit találtak, amelyre ez volt íra: „elmentem Balira”. Taylor így emlékezett vissza későbbː „Azokban a müncheni napokban minden a vodka ködébe veszett... Teljesen összezavarodtak az ember érzései; és próbáltam a stúdión kívüli életemet rendbe tenni." Mack általában jól kezelte a konfliktushelyzeteket, de később viccesen meg is jegyezte: „Volt egy sztriptízbár a stúdió utcájában. John Deaconnal gyakran mentünk oda, ha egy kis békére és csendre vágytunk.” Peter Hince, az együttes roadja szerint a legtöbbször Mercury vette a kezébe a vezetést, rákényszerítve az akaratát a többiekre. A „Radio Ga Ga” és „Machnies” dalokat Taylor szintetizátoros kísérletezése ihlette, és később úgy nyilatkozott, hogy ezek a dalok úgy készültek, hogy pár napra bezárkózott egy szintetizátorral egy szobába. A „Radio Ga Ga” eredetileg „Radio Ca Ca” címen futott, és Taylor eredeti demója nagyon különbözött a végső változattól. Amikor elment síszabadságra, megengedte Mercurynak, hogy a saját belátása szerint fejlessze a dalt. Mivel a „ca ca” kifejezés több nyelven ürüléket jelent, vagy arra asszociál (így magyarul is), attól féltek, hogy a rádióadók esetleg nem fogják játszani emiatt, ezért megváltoztatták a címét. Mercury így nyilatkozott később Taylor alkotói folyamatáról: „minden alkalommal, amikor a Queen kijön egy albummal, felveszünk egy tucatnyi dalt, és azok közül kiválasztjuk a legjobbakat. Ha én írok öt dalt, azok közül mind jobb, mint Roger egy dala. Akkor azt mondjuk, hogy nem kell az az egy dala. Roger megír három vagy négy dalt, és amennyire én meg tudom ítélni, egyik sem elég jó.” Ezek után Mercury biztatta, és segítette Taylort, hogy egy igazán nagy slágert írjon, ez lett a „Radio Ga Ga”. Bár azelőtt sosem alkalmaztak külsős zenészt a felvételeken, ezúttal a Hot Space turné során megismert kanadai Fred Mandel zongorázott a dalok többségében. Deacon a maga szerezte „I Want to Break Free”-be hagyományos gitárszóló helyett szintetizátorszólót akart, ami kisebb nézeteltérést okozott az együttesen belül, érzékenyen érintette Mayt, az együttes gitárosát, ezért Mandel akkor készítette el a szólót, amikor az együttes ebédelt. A lemez utolsó dala, az „Is This the World We Created..?” a legutolsó pillanatban készült el. „Végignéztük az összes számot a lemezen, és úgy gondoltuk, még hiányzik róla egy igazi ballada” – mondta Mercury. „Brian kézbe vett egy akusztikus gitárt, leültem mellé, és együtt összeraktuk.” Azelőtt képtelenségnek tartották, hogy a csapat két bármely tagjai közösen meg tud írni egy dalt, mert a dolog veszekedésbe fulladt volna. Mercury és May viszont két nap alatt megírták a dalt, előrevetítve a későbbi időket, amikor már egyre többet dolgoztak együtt a dalokon. Kompozíció A Hot Space sikertelen diszkó és funk próbálkozási után az együttes ezen az albumon visszatért a klasszikus rock hangzáshoz. Ahogy Tayor mondta: „az »Another One Bites the Dust« vitt rá minket az új irányra, de túl messzire mentünk el. Az együttesen belül most mindenki egyetért ebben [az új irányvonalban].” A hangszerelés általánosságban leegyszerűsödött, csökkent a zongora és a gitár szerepe, előtérbe kerültek a szintetizátorok, amelyekkel egyszerűbb volt komplett hangszereléseket, dobháttereket megalkotni. A zenéjük meglehetősen slágeres lett, jobban, mint azelőtt addig bármelyik albumon (a lemez kilenc dalából hét kislemez A vagy B oldalára került). Az együttes mind a négy tagja önálló dalszerző volt. Rendszerint magukban dolgozták ki az ötleteiket, majd egy bizonyos fázisban többiek elé terjesztették, akik változtatásokat javasoltak. Mivel mindannyiuknak sokat jelentett a szerzőség kérdése, megegyeztek abban, hogy azt jelölik a dal szerzőjének, aki a szövegét írta. A lemez első dala a „Radio Ga Ga”. Alapvetően Taylor szerzeménye, de Mercury is rengeteget hozzátett a végeredményhez, sokat dolgozott rajta, hogy slágeresebb legyen, nagy siker lehessen. Az alapját szintetizátorok adják, ugyanakkor May gitárjátéka is jelen van benne. A szövege a rádió fénykoráról szól; Taylort részben gyermekkori emlékei ihlették, amikor éjszaka titokban a Radio Luxemburgot hallgatta, részben pedig a korabeli videoklipek: ː„Azután írtam a »Radio Ga Ga«-t, hogy egy csomó MTV klipet néztem végig Amerikában, és úgy találtam, hogy sokkal több figyelem irányul egy zenekar vizuális imázsára, mint a zenéjére.” A „You gave them all those old time stars/Through wars of worlds – invaded by mars” sora utalása Orson Welles 1938-as rádiós hoaxára, amikor olyan életszerűen adták elő a H. G. Wells Világok harca című könyvéből készült rádiójátékot, hogy a hallgatók azt hitték, hogy valós híreket kapnak, és pánikba estek. May „Tear It Up”-ja az együttes múltját idéző energikus, gitárközpontú rockdal. Akkoriban, mikor az együttes hangzását annyira meghatározták a szintetizátorok, May örömmel alkotott ilyen dalokat, mint mondtaː „olyan vagyok, mint egy gyerek gitárral, imádom a vastag, zajos hangját.” Az „It’s a Hard Life” erőteljes zongoraballada, a bevezetőjében Ruggero Leoncavallo Bajazzók című operájának Vesti La Giubba áriáját idézik fel. A megírása során Mercury a nyilatkozatai szerint szorosan együtt dolgozott Mayjel, utóbbi elmondása szerint csak abban segített, hogy Mercury minél több ötletet ki tudjon hozni magából. A rockabilly-szerű „Man on the Prowl” ugyancsak Mercury szerzeménye, amelyben Mandel zongorázott (mert Mercury szerint jobb zongorista volt nála), May pedig Fender Telecasteren gitározott. A második oldal a „Machines (or ’Back to Humans’)” című dallal nyit, amelynek mind szövege, mind zenéje középpontjában a gép-ember ellentét áll. May és Taylor közös kompozíciója utóbbi „Radio Ga Ga” című dalából kiindulva vált később külön projektté, és az egyik oldalról Fairlight CMI szintetizátorral alkotott zenével, és Vocoderrel torzított énekkel a robotlét előnyeit írja le, a másik oldalról hagyományos akusztikus hangszerekkel és gitárokkal, hagyományos énekkel ecsetelik az emberek ellenérzését a technika térhódításával szemben. Jellegzetes basszusszólam kíséri Deacon slágeres pop-rock dalát, az „I Want to Break Free”-t. Bár a basszusgitárost a női egyenjogúsági mozgalmak ihlették megírásában, sokan mégis meleghimnusznak értelmezik félre. A sodró lendületű „Keep Passing the Open Windows” a The Hotel New Hampshire filmhez készült eredetileg, a címben szereplő kifejezés, és az optimista üzenet a könyveredetiből származik: hagyd a nyitott ablakokat (ne ugorj ki rajtuk). A kemény, gitárközpontú „Hammer to Fall”-ban May szövegét a gyermekkori hidegháborús emlékei ihlették: „az életről és a halálról szól, és hogy tudatában kell lenni annak, hogy a halál az élet része. Egy szimbólum arra, hogy a Grim Reaper teszi a dolgát. […] az utolsó versszak? Ez nagyon személyes jellegű dolog – a gombafelhő réme abszolút valóságosan része volt a gyermekkoromnak… folyamatosan azt hallottuk, hogy meg fog történni, és el kell rejtőznünk valahol, ha a négyperces figyelmeztetés érkezik.” A lassú, akusztikus „Is This the World We Created..?” May és Mercury közös szerzeménye a harmadik világ problémáiról. A dalban csak ének és akusztikus gitár hallható. Megjelenés 1984. január 23-án az album vezető kislemezeként megjelent a „Radio Ga Ga”. Ez volt az együttes utolsó nagy nemzetközi slágere, 19 országban volt listavezető, Angliában a második, Amerikában a tizenhatodik helyet érte el a slágerlistán. További három dal jelent meg jelent meg róla kislemezen az év folyamán: az „I Want to Break Free”, az „It’s a Hard Life” és a „Hammer to Fall”. Az „I Want to Break Free” filmjében az együttes tagjai egy szappanoperát parodizálva női ruhákba öltöztek, ami nagy felháborodást váltott ki Amerika konzervatív régióiban. A botrányt sokan összefüggésbe hozzák az együttes amerikai népszerűségének elvesztésével. 1984 augusztusától indult meg a lemezt reklámozó koncertturné. A színpad látványát a „Radio Ga Ga” klipjéhez hasonlóan a Metropolis című filmből vett elemekkel díszítették. Okulva a Hot Space bukásából, a koncertekre az együttes keményebb dalaiból készültek, megerősítve, hogy megmaradtak rockzenekarnak. Az ottani népszerűségük lecsökkenése miatt nem koncerteztek Amerikában. 1984 februárjában megjelent maga az album is – Amerikában már a Capitol Records kiadásában. A borítóján az együttest ábrázoló kép volt látható, amelyet még Los Angelesben készített el George Hurrell, a híres hollywoodi fotós. A lemez azonnal nemzetközi siker lett, Európa nagy részén bekerült a legjobb öt közé, Angliában pedig rögtön a második helyen kezdett, majd később hónapokig benne volt a legjobb tízben. Amerikában viszont csalódást okozott az erősnek ígérkező lemez, csak a huszonharmadik helyet érte el a listán. Még abban az évben Amerikában 500 ezer feletti eladással aranylemez, Angliában pedig 300 ezer feletti eladással platinalemez lett. A Nielsen SoundScan felmérései szerint az 1991 és 2006 közötti időszakban Amerikában 100 ezer példányt vásároltak belőle. 1984. május 14-én az együttes lemezei közül elsőként kiadták CD formátumban is. 1991. november 26-án az új amerikai kiadóvállalatuk, a Hollywood Records – az együttes többi stúdióalbuma mellett – újra kiadta a lemezt. Kritikai fogadtatás Az album a megjelenése idején javarészt pozitív kritikákat kapott, a legtöbb kritikus üdvözölte a visszatérést a nyers hard rockhoz, és gyakran megemlítették, hogy a daloknak komoly mondanivalójuk van. A Sounds kritikusa a lehetséges öt csillagról háromra értékelte: „Minden van rajta: társadalmi elmélkedés a »Machines«-ben, Freddie szokott balladája az »Is This the World We Created..?«-ben és még egy jó kis metál is Brian Maytől a »Hammer to Fall«-ban.” A kritikus a végszavában unalmasnak, de unalmasan jónak nevezte a lemezt. A Rolling Stone hasonlóan három csillagra értékelte, és főleg a keményebb dalokat dicsérte: „A The Works a hard rock királyi ünnepsége az unalmas metál utóíz nélkül; ebből kiderül, milyen lehet a 80-as évek Led Zeppelin II-je.” A Record Mirror kritikája rámutatott arra, hogy a kiváló rockdalok mellett vannak gyengébb, a biztonságos középutat választó darabok is: „Az energikus és magabiztos »Tear It Up« a lázas, nyers gitárjátékával legyőzte a kikapcsolódást biztosító, nem sok kihívást nyújtó »Radio Ga Ga«-t. Újabb ékkő került a koronára.” A People Weekly kritikusa jól fogadta a lemezt, ő is a keményebb dalokat dicsérte, és végszavában kijelentette, hogy az album elég jó ahhoz, hogy feledtesse az együttes nem túl sikeres diszkó korszakát. A visszatekintő kritikákban maga az album kevesebb elismerést kap, főleg a sikeres kislemezei miatt szokták emlegetni. Az Entertainment Weekly 1991-es írásában egy kevésbé jelentős Queen-albumnak nevezte, amely csak azért méltó említésre, mert rajta van az extravagáns „I Want to Break Free”. Az Allmusic kritikusa ugyancsak fagyosan írt róla, két és fél csillagra értékelte a lehetséges ötből. A kritikus szerint a dalszerzés terén ugyan fejlődött az együttes, de hangzásában nem éri el az előző albumok szintjét – még a sokat kritizált Hot Space-ét sem. Mindazonáltal az író úgy vélte, hogy egy megfelelő amerikai turnéval az ottani listák élére is felkerülhetett volna. Visszatekintő írásában a Rolling Stone magazin említésre méltatlannak tartotta az albumot, mint az együttes zenéjében éppen beköszöntő nosztalgia és önismétlés első bizonyítékát. Ezzel szemben a brit Classic Rock magazin 2017-ben így jellemezte az albumot, amikor összeállították az 1980-as évek legjobb albumainak listáját (The Real 100 Greatest Albums Of The 80s): „A »The Works« nem csak a legjobb lemezük volt a ’80-as években, hanem előkészítette a terepet a Live Aidhez és egész karrierjük felélesztéséhez is”. Az album a lista 30. helyét foglalta el. Közreműködők Jacky Gunn és Georg Purvis alapján. Helyezések és eladások Kislemezek Lodelinsart Lodelinsart település a belgiumi Hainaut tartományban található Charleroi város része. A települést, amelynek területe 2,96 km² és lakossága kb. 6800 fő, 1977-ben vonták össze a közeli nagyvárossal. Története A város nevében a "sart" a vallón "essart" szóból ered, amely "tisztást", "irtást" jelent. A hagyomány szerint Lodelinsart első lakói összegyűltek, hogy polgármestert válasszanak maguknak ("Maître du bourg" franciául). Mivel az összegyűltek egyik jelölttel sem voltak annyira megelégedve, hogy megválasszák, ezért versenyt szerveztek a jelöltek között. Az indulás körül felfordulásban egy fiatal borjú ("veau" franciául, "via" vallonul) annyira megrémült, hogy futásnak eredve az összes jelöltet lehagyta és elsőként ért célba. Így eshetett meg, hogy Lodelinsart első polgármestere egy borjú volt. A helyi lakosság úgy állt bosszút a rajtuk esett sérelmen, hogy újszülött borjúkat ettek - a borjúfej ("tête de veau") az egyik legismertebb helyi specialitás. A helyieket viszont azóta is "Vias du sart"-nak csúfolják, ami kb. "a tisztás borjúi"ra fordítható. A települést három kerületre osztották fel: "Gros-Fayt", a "Centre" és "Lodelinsart-Ouest". "Fayt" vallonul nyírfát jelent, és egészen a 17. századig a település területét, de elsősorban a Gros-Fayt kerületet, sűrű nyírfaerdő borította. A város a 19. sz. során jelentős fejlődésen ment keresztül és számos üveggyártó üzemet, illetve a tüzelőanyagot biztosító szénégetőt létesítettek a területén. A környéket a gazdasági fejlődést kísérő kulturális fellendülés miatt, kis nagyzolással, "Petit Paris" néven emlegették ekkor. Erre a korszakra emlékeztet a "la Ruche Verrière" (korábban Union Verrière) nevű kávézó és színház, amit az azonos nevű vállalat építtetett 1880-ban. Ma már csak egyetlen üveggyártó működik, a belga Glaverbel tulajdonában, az üzem a Garenne iskola és a Salle du Spîroudôme mögött, a rue du Chênois utcában található. A korszak másik maradványa a mardi-gras ünnepségeket követő szombaton megrendezett bál: a "Les Climbias" (a helyi üveggyárosok testülete) szervezte a "la Ruche Verrière"-ben, délután a gyereket, este 9-től a felnőttek számára, érdekesség, hogy transzvesztita-vetélkedőt is rendeztek ezzel egyidőben. A régen csak helyben ismert bálra ma már messziről érkeznek vendégek és a bál bevételét a "Les Climbias" által kiválasztott alapítványnak utalják át. Napjainkban Lodelinsart lesz az otthona Charleroi legújabb kórházának, amelyet a "Bon-Air" néven ismert területre fognak felépíteni. Északi-tenger Az Északi-tenger egy selftenger az Atlanti-óceán peremén, Európa északnyugati részén. A tenger tölcsérszerűen tágul az Atlanti-óceán északkeleti része irányában. A La Manche csatorna és a Skagerrak tengerszorosai mellett három oldalról szárazföld szegélyezi. A partjaitól számított 150 km-es övezetben mintegy 80 millió ember él. Az Északi-tenger fontos kereskedelmi útvonal is, Közép- és Észak-Európát köti össze a világpiacokkal. A déli része a vele szomszédos a La Manche-sal a világ legforgalmasabb hajózási régiója. A tengerfenék alatt nagy kőolaj- és földgáz-lelőhelyek terülnek el, melyek kitermelését az 1970-es évek óta folytatják. A kereskedelmi halászat következtében a halállomány az utóbbi évtizedekben jelentősen megcsappant. Nyugat- és részben Kelet-Európa szennyvizei közvetlenül – vagy a Balti-tengeren keresztül közvetve – az Északi-tengerbe kerülnek, ami szintén környezeti változásokat idéz elő. Geográfia Fekvés és kiterjedés Az Északi-tenger nagyrészt a kontinentális selfen hullámzik. Északi részének egy keskeny területe Norvégia partjai mentén kivételt képez ez alól. Nyugatról a Brit-szigetek (Nagy-Britannia), keletről és délről pedig a kontinens határolja (Norvégia északkeletről, Dánia keletről, Németország délkeletről, Hollandia délről, Belgium és Franciaország délnyugatról). Délnyugaton a Doveri-szoroson keresztül a La Manche-csatornába megy át, keleten a Skagerrak és a Kattegat szorosokon át lehet eljutni a Balti-tengerre, északon pedig tölcsérszerűen szélesedik a Norvég-tenger irányába. A környező országok partjainak nyilvánvaló határain túl a norvég Lindesnes és a dán Hanstholm városok között húzott képzeletbeli vonallal jelölték ki a határát a Skagerrakkal. Az északi határa ennél kevésbé egyértelműbben van meghatározva, tradicionálisan Skócia északi része és a Shetland-szigetek között, illetve a Shetland-szigetek és a norvégiai Ålesund között meghúzott képzeletbeli vonalakkal jelölik ki a határát. Az 1962-ben kötött oslo-párizsi egyezmény (OSPAR) értelmében nyugaton és keleten valamivel növelték a kiterjedését a nyugati hosszúság 5°-ában és az északi szélesség 62°-ában - a norvégiai Geiranger-fjord magasságában - határozva meg azt. Az észak-déli irányú kiterjedése 1120 km az északi szélesség 50° 56'-től a 62°-áig. A kelet-nyugati irányú legnagyobb szélessége 1001 km a nyugati hosszúság 4° 26'-től a keleti hosszúság 9° 50'-éig. Az Északi-tenger vízfelülete 575.000 négyzetkilométer, átlagos mélysége 94 méter. A két adat együtt 54.000 köbkilométerben (km³) határozza meg vizeinek össztérfogatát. Tagolódása A halászati és időjárási előrejelzések az Északi-tengert a következő részekre bontják: Nyugati rész (északról délre): Viking – a Shetland-szigetektől keletre Forties – Skóciától keletre (a "hosszú negyvenesek" mentén) Dogger – a Dogger-pad feletti rész (többek között) Southern Bight – a tenger délnyugati része Keleti rész (Északról délre): Utsira – a norvég partoktól nyugatra, a hasonló nevű sziget után elnevezve Fischer – nyugatról a Skagerrak, délről a Német-öböl határolja Skagerrak - a Kattegattal együtt köti össze az Északi-tengert a Balti-tengerrel Német öböl – a holland, német és dán partszakasz közti terület Helgolandi-öböl – a Német öböl délkeleti része. A Helgoland valamint a holland, német és dán partszakasz közti rész. Folyói Rövid áttekintés: Rajna - Maas -delta (Hollandia) 2900 m³/s, ebből az IJsselmeeren keresztül 555 m³/s a Rajnából 2300 m³/s a Maasból 357 m³/s Elba ( Alsó-Szászország / Schleswig-Holstein ) 856 m³/s Glomma (Norvégia) 603 m³/s Götaälv (Svédország, Trysilelva Norvégia) Weser (Alsószászország/Bréma) 358 m³/s Drammenselva (Norvégia) 314 m³/s Humber (Anglia) 250 m³/s, közös tölcsértorkolat: Trent 99 m³/s Yorkshire Ouse 44 m³/s Tay (Skócia) 170 m³/s Otra (Norvégia) 150 m³/s Sira (Norvégia) 130 m³/s Schelde (Belgium/Hollandia) 126 m³/s Forth (Skócia) 112 m³/s Numedalslågen (Norvégia) 111 m³/s Tweed (Skócia/Anglia) 85 m³/s Ems (Alsószászország) 80,5 m³/s Temze (Anglia) 76 m³/s Geológia Keletkezés Az Északi-tenger mai medencéje a harmadidőszakban alakult ki. Mai körvonalait csak a korai holocén idején, kb. 8.000 éve nyerte el. A mostani állapota is csak egy állomás a dinamikus átalakulások során. Hosszútávon a vízszint emelkedése figyelhető meg, mely az elmúlt 7500 évben évszázadonként átlagosan 33 centimétert tett ki (a német partoknál megfigyelt dagályok középértéke alapján). A 20. században a vízszint 20-25 centiméterrel emelkedett. A Weichsel-glaciális során, mint a többi jégkorszak idején is rengeteg vízmennyiség fagyott meg, Skandináviát három km vastag jég borította. A jégkorszak csúcsán a vízszint 120 méterrel volt alacsonyabb a mai szintnél, a tengerpart pedig 600 km-rel északabbra volt a mainál és az Északi-tenger medencéjének nagy része száraz terület volt. A jégkorszak végén a tengerszint a mainál már csak 60 méterrel volt alacsonyabban, így a partvonal a Dogger-padtól északra húzódott. Az Északi-tenger medencéjének teljes déli része szárazföldi terület volt, melyet Dogger-föld (Doggerland) névvel illetnek. A Brit-szigetek és az európai kontinens összefüggő szárazföldet alkottak. A következő évezredek során a vízszint - egyre lassuló mértékben - emelkedni kezdett. Kb. 9850-től 7100-ig tartó időszakban az Elba ősi medrének völgye is víz alá került. Valamivel később a La Manche-on is utat tört magának a víz és kialakult a Watt-tenger. Az ezt követő időkben a tenger hol teret nyert, hol visszavonult. Mintegy 5000 éve (Kr. e. 3000 körül) a déli felén a víztükör négy méterrel, az időszámítás kezdetekor pedig két méterrel volt a mai alatt. Rövid ideig tartó emelkedés után 1000 körül ismét visszaesett a keresztény időszámítás kezdetekori szintjére, hogy aztán több lépcsőben lassan tovább emelkedjék. Domborzat Az Északi-tenger egy selftenger, melynek átlagos mélysége 94 méter. A tengerfenék nagyobbrészt a selfen terül el és a mélysége a déli 25-35 méterről a Norvégiától a Shetland-szigetektől északra húzódó kontinentális perem széléig 100-200 méterre növekszik. A tenger teljes déli részén a maximális vízmélység 50 méter. Ez alól egyedül a Norvég-árok képez kivételt, ahol az Északi-tenger a 725 méteres mélységet is eléri. A partvidékektől távolabbi területek közül a Dogger-pad a legsekélyebb része. Az Északi-tenger déli részén számtalan a Dogger-padhoz hasonló felszín alatti homokpad található. Ilyenek például a Klaver-pad, a Fisher-pad, a Jütland-pad és a Noordhinder-pad. Az Északi-tengert geológiailag általánosan négy részre osztják fel: a sekély déli részre, a középső részre, az északi részre valamint a Norvég-árokra. A déli-Északi-tenger a Doveri-szoroson túl a La Manche-ba megy át. A Southern Bight (Déli-öböl) a holland és belga partok előtt, a Német-öböl (Deutsche Bucht) a Helgolandi-öböllel együtt a német partok előtt terül el. A Német-öblöt északról a Dogger-padot borító sekély víz határolja, mely egészen a tenger középső részéig terjed. A Watt-tenger a hollandiai Den Heldertől a déli partok mentén egészen a dániai Esbjergig húzódik. A Dogger-pad legsekélyebb része körülbelül fele akkora, mint Hollandia és mélysége 13-20 méter között van csupán. Híres halászhelynek számít, viharok idején gyakran még a hullámok is megtörnek itt. A Norvég-árok átlagosan 250-300 méter mély, a Skagerrakba vezető részén akár 725 méter mély is lehet és fontos szerepet játszik a Balti-tenger és az Atlanti-óceán közti víz cserélődésében. A Norvég-árok mentén halad a Norvég-áramlat, melynek segítségével az Északi-tenger vízének nagy része az Atlanti-óceánba kerül. A Balti-tengerből származó víz nagy része is így jut északra. Az Északi-tenger középső részén, kb. 200 km-re keletre a skót Dundee várostól található Devil’s Hole-ban (Ördöglyuk) további árkok találhatók. A pár kilométer hosszú árkok mélysége eléri a 230 méteres mélységet is, míg a környék átlagosan 90 méter mély. A Doveri-szoros mélysége 30 méter, nyugati irányba haladva folyamatosan mélyül és a La Manche vége (nyugati bejárata) már 100 méter mély. Hollandia és Nagy-Britannia partjai között az átlagos mélység 20-30 méter között van, ami a fríz partok előtt (a Friese Frontnál) 45 méteresre növekszik. Hidrológia Főbb adatok A tengervíz sótartalma helytől illetve évszaktól függően változik. A folyótorkolatok közelében 15-25 ezrelék, míg a tenger északi részén 32-35 ezrelék mérhető. A hőmérséklet nyáron 25 °C, télen 10 °C, azonban ezt erősen befolyásolja az Atlanti-óceán és a vízmélység, főként a tengeráramlások miatt. Az Északi-tenger mélyebb északi részén, a Shetland-szigetektől délre és keletre a vízhőmérséklet az Atlanti-óceán felől beáramló víz miatt az egész év során csaknem folyton 10 °C felett van, míg a sekély Watt-tenger partjainál a legnagyobb az ingadozás mértéke és itt keményebb teleken jégpáncél is kialakulhat. A víz körforgása Az Északi-tengerbe a sós víz a La Manche-on valamint a skót és angol partok mentén érkezik az Atlanti-óceánból az Északi-tengerbe, míg az édesvizet főként a Balti-tengerbe torkolló folyókból kapja, mely a Skagerrakon keresztül jut el ide. Az Északi-tengerbe torkolló folyók vízgyűjtő területe mintegy 841.500 km² és évente 296–354 km³ édesvizet szállítanak a tengerbe. A Balti-tenger folyóinak vízgyűjtő területe 1.650.000 km², ami épp kétszer akkora, mint az Északi-tenger folyóié és 470 km³ édesvíz kerül belőlük az Északi-tengerbe. A dán és a norvég partok mentén a víz az 50-100 méteres mélységben mozgó Norvég-áramlattal visszakerül az Atlanti-óceánba. A Balti-tengerből származó félsósvíz és a fjordok friss édesvize miatt az áramlat sótartalma viszonylag alacsony. Az Atlanti-óceán beáramló melegebb vizének egy része a Norvég-áramlattal párhuzamosan észak irányba fordul és így egy meleg magot hoz létre a tengerben. Télen az áramlat hőmérséklete 2-5 °C, a sótartalma kevesebb 34,8 ezreléknél. Az Atlanti-óceán vize ezzel szemben 6 °C, sótartalma 35 ezrelék felett van. A tenger vize egy-két év alatt teljesen kicserélődik. A tengeren belül a hőmérséklet, sótartalom, tápanyagtartalom valamint szennyeződés mértéke alapján élesen elkülöníthető határok (frontok) vehetők ki, melyek nyáron erősebben rajzolódnak ki, mint télen. A nagyobb ilyen frontok a "fríz front" (Friese Front), amely az Atlanti-óceánból (északról a brit partok mentén) érkező vizet választja el a La Manche-on át érkezővel valamint a "dán front", mely a part menti vizeket választja el az Északi-tenger középső részétől. A nagy folyók torkolataiból bekerülő víz csak lassan alakul át tengervízzé. A Rajna és az Elba vize például még Dánia észak-nyugati partjainál is könnyen megkülönböztethető a tengervíztől. A folyók anyagbevitelének és az atmoszféra víz körforgására gyakorolt hatásának bonyolult rendszerét csak modern számítási eljárásokkal lehetséges megállapítani. Árapály Az árapály jelenségét az Atlanti-óceán árhullámai váltják ki, mivel az Északi-tenger túl kicsi és túl nyugodt (sekély) ahhoz, hogy jelentős ár keletkezhessen benne. Az ár és apály 12 óra 25 perces ritmusban (ciklusban) váltja egymást. Azaz a két áradás között eltelő idő 24 óra és 50 perc. Az árhullám a Coriolis-erő hatásának megfelelően Skócia és Anglia partjaitól déli irányba és 10-11 órával a Skóciába való érkezése után ér el a Német-öbölbe. Ennek során három amfidrómikus pontot is megkerül. Az egyik ilyen pont a Doveri-szoros előtt van. Ezt a La Manche felől érkező árhullám hozza létre és hatással van az árapályra a Déli-öböl (Southern Bight) De Hoofdennél lévő keskeny szakaszán. Ha hozzászámítjuk ezt a pontot is, akkor Észak-Skóciától Borkum szigetig tizenkét órával tovább tart az árhullámnak az út. A másik két amfidrómikus pont közvetlenül Norvégia déli partjai előtt illetve a Jütland-padon (Jütlandbank) É 55° 25', K 5° 15' koordinátákon találhatók. Ezek egységes mezőt képeznek, melyeket az árapály körbefut. Norvégia déli partjainál az apály és dagály közti szintkülönbség nem éri el a fél métert, de az amfidrómikus ponttól távolodva ez egyre növekszik. A sekély tengerpartokon és tölcsérszerű szűkületekben az árapály-jelenség szintkülönbsége nagyobb. A legnagyobb a The Washnál az angol partokon, ahol a különbség 6,8 métert tesz ki. A La Manche felől érkező dagályhullámok interferenciái következtében a holland partoknál Rotterdam közelében osztott alacsony vízállás van és Den Heldernél periodikusan változóan két-háromszor is tetőzik a dagály. A német partszakaszon a part adottságaitól függően 2-4,5 méter közötti az apály és dagály közötti szintkülönbség. A Jylland félsziget előtt a dagály ereje lecsökken és a Skagerrakban és a Kattegatban teljesen megszűnik a hatása. A sekély vizeknél a dagályt egyéb tényezők is befolyásolhatják, mint a part fekvése és a szél illetve vihar erőssége, melyek áradásokat is okozhatnak. A folyótorkolatok környékén a folyók magas vízállása jelentősen erősítheti az dagály mértékét. Flora és fauna, környezetvédelem Élővilág Az erős árapály-jelenség, az algában és tengeri hínárban gazdag sekély vizek, a változékony domborzat és a nagy tápanyagbőség sokszínű élővilágnak nyújt otthont az Északi-tengerben. Alapvetően elkülönítik a partvidékek élővilágát - azon belül a különböző partokat, mint a meredek tengerpartokat, a sziklás partokat illetve a homokos partokat - a ténylegesen vízi életterektől. Fontos átmeneti területeknek számítanak a sórétek (Salzwiese, salt marsh) és az ártéri területek (watt-vidék), melyeken az életfeltételeket az ár és apály folyamatosan változtatja. Az Északi-tengerben található a világ legnagyobb és legváltozatosabb élővilágú árapálysíksága. A nagy folyók torkolatai, a tölcsértorkolatok is sajátos élettértípussal rendelkeznek, mivel itt az édesvíz a sós tengervízzel keveredik. A vízi élettereken belül megkülönböztetik a nyílt-vízi élettájt (pelagiál) és az üledékben lévő vízi élettájt (bentál). Utóbbit a vízmélység és az üledék fajtája alapján további osztályokra bontják. Így ezek lehetnek sziklásak, kavicsosak, homokosak, illetve lehetnek többé vagy kevésbé iszaposak is, vagy akár teljesen iszapmentesek is. Természetvédelem A folyók vizével érkező anyagok súlyosan károsítják az Északi-tengert, főleg a tengerparti régiókban, amit az emberi hasznosítás von magával. A partvédelem a tenger déli partvonala mentén erősen módosítja a tájat. A turizmus és a szabadidőtöltés szerepe ezen a téren kettős. Egyrészt nagy terhet jelentenek a partvidékre, másrészt ösztönzik a táj érintetlen megtartását. A túlhalászás miatt az 1970-es években főként az északi-tengeri hering állománya csappant meg. A tőkehalállomány egy 1983-as közös EK-szabályozás ellenére is erősen visszaesett az utóbbi években. A környező országok különböző egyezményeket kötöttek az Északi-tenger védelmében. Az 1969-es bonni egyezmény volt az első az Északi-tenger környezetvédelme céljából megkötött nemzetközi egyezmény és kizárólag csak az olajkitermelés lehetséges negatív következményeivel foglalkozott. Az oslói (1972) és párizsi (1974) egyezmények foglalkoztak először nagyobb mértékben a tengerbe kerülő káros anyagokkal. Ezek eredményeként a tengerrel szomszédos országok 1992-ben elfogadták az oslo-párizsi egyezményt. A partok környezetvédelméért az az ország felelős, amely ebből a célból nemzeti szabályozásokat foganatosított. A Rajna és az Elba folyók által az Északi tengerbe szállított, fagyálló, korróziógátló folyadékként használatos benzotriazol potenciálisan veszélyezteti a vízi élővilágot. Partok és szigetek A tenger partja folyamatosan változik az újabb idők egyes természeti behatásai (mint az áradások) valamint az elmúlt 500 év során a tudatos területszerzésre irányuló emberi tevékenység következtében. A tenger északi része: fjordok, sziklaszigetek, sziklás partfalak Az Északi-tengert nyugatról a Brit-szigetek, a legnagyobb szigetcsoportja határolja, annak csak keleti partja határos vele. A legnagyobb szigetek, melyek teljes területe az Északi-tengerben fekszik a Shetland-szigetek és az Orkney-szigetek. A tenger északi partjait a gleccserek alakították különböző jégkorszakok idején. Általuk egy erősen tagolt és töredezett partvidéki táj alakult ki. A fjordokat gleccserek hozták létre. A gleccserek a magas hegységekből eredtek és lecsúszva a talajba mély vájatokat vágtak, melyek a tengerszint emelkedésével vízzel töltődtek fel. Gyakran meredek partvonalak alakultak ki (főleg Norvégiában), melyek az Északi-tenger viszonyaihoz képest nagyon mélyek. A legtöbb fjord Norvégiában található. A fjardok (avagy fjärdék) felépítése a fjordokéhoz hasonló, de többnyire sík területen helyezkednek el szélesebb öblökkel, melyekben sokszor kisebb szigetek is találhatók. Az őket létrehozó gleccserek a talajt nagyobb területen alakíthatták. Fjardok leginkább a skót és észak-angol partvidéken találhatók. A fjardokban található különálló szigeteket illetve a szigeteket a parttal homokturzások vagy homoklerakódásokból képzett félszigetek kötik gyakran össze, melyek megnevezése tomboló. A fjardok déli irányban sziklás partba mennek át, melyek főként a jégkorszaki gleccserek morénáiból alakultak ki. Az Északi-tenger horizontális hullámverései következtében abráziós partok alakulnak ki. Az itt leszakadó anyagok a tenger túloldalán lévő árapálysíkságok üledékének fontos alkotóelemei lesznek. Nagyobb tölcsértorkolatok a hozzájuk tartozó árapálysíkságokkal és mocsaras területekkel megtörik az ilyen abráziós partokat. Anglia keleti részén ilyen a Temze és a Humber folyók torkolata. Norvégia déli részén és Svédország Skagerrakkal határos részén is találhatók sérszigetek. A fjordokhoz és a fjardokhoz hasonlóan a gleccserek itt is nagy területeken alakították a tájat. A főleg Dél-Norvégiában található strandflaték (strandplatték) olyan kőzetlemezek, melyek gyakran több kilométer hosszúságúak, teljesen lecsiszolódtak és ma már sokszor csak pár méterrel vannak a víz szintje alatt. Déli rész: sík part és árapálysíkság (a watt-vidék) Az Északi-tenger déli és Dánia északi részéig terjedő keleti partjának fő vonalai is a jégkorszak idején alakultak ki, de a partok formáját már a tenger és az üledéklerakódás alakította. A teljes partvonal sík, a dagály sokszor nagy területeit önti el és apálykor ismét visszahúzódik róla üledéket hagyva hátra. A kisebb dagálynál (mikrodagály 1,35 méterig terjedő árapálykülönbségnél), mint a holland és a dán partokon túrzások (strandwallok) és dűnék alakulnak ki. A közepes méretű dagálynál (mezodagály 1,35-2,9 méter) homokturzások képezte szigetek jönnek létre (Barriereinseln), a nagyobb dagályok (makrodagály 2,9 méter felett) - mint amilyen például az Elba torkolata – víz alatti homokpadok képződnek. A Nyugati-Fríz-szigetek és a Keleti-Fríz-szigetek a tenger hullámverésének peremén jöttek létre ahol üledék halmozódott fel és melyek vonala mögé a megtörő hullámok további üledékeket raktak le. Az idők során így olyan felszíni homokpadok (Sandplate) jöttek létre, melyeket már csak nagy áradások voltak képesek elönteni. Az első növények megtelepedésével a homokpadok is rögzültek. Bár manapság szilárd szigeteknek számítanak, némelyikük még mindig mozgásban van. A Keleti-Fríz-szigetekhez tartozó Juisten 1650 óta öt különböző templomhelyet azonosítottak, mivel a templomnak is lépést kellett tartania az áthelyeződő szigettel. Juist időnként két szigetre is különvált. A szomszédos Wangerooge sziget az elmúlt háromszáz évben a teljes hosszúságának megfelelő távolságra helyeződött át keleti irányban. A Keleti-Fríz-szigetek nyugati részét a tenger jelenleg elhordja, míg a keleti felén üledéket rak le. A nyugati felét ezért fokozottan védik. A szigetek közötti Watt-áramlat (Balje, Gatt illetve Tief néven is említik) az árapály mozgásából adódik és így megakadályozza a szigetek összenövését. Az Északi-Fríz-szigetek ezzel szemben ősi geestek kemény magjára épülő szigetek, melyeket a vihardagályok részben elhordtak és a mögöttes területektől elválasztottak. Ebből fakadóan magasabbak és szilárd magjuk révén kevésbé érintik őket a változások, mint a délebbre lévő szigeteket. A sziget magján kívül ugyanazok a folyamatok játszódnak le náluk, mint a Nyugati- és Keleti-Fríz-szigetek esetében, különösen Sylt esetében, mely sziget déli része omlással fenyeget, miközben az északi részen fekvő List kikötője elhomokosodik. A halligok (Halligen) egy középkori vihardagály által elmosott mocsárvidék maradványai. A múltban sokat változott az alakjuk. Egykor több mint száz volt belőlük, ma már csak tíz van. A többit vagy elmosta a tengervíz, vagy a szárazfölddel töltésekkel összekötötték őket. Az északabbra található dán árapálysíkság szigetei homokpadokból alakultak ki. A szigetek elhomokosodása még a 20. században is komoly problémát okozott ezért védelmükben kisebb erdőket telepítettek rájuk. A dél-nyugati partok mentén szintén számos kiterjedt tölcsértorkolat található, így a Maasé, a Rajnáé, a Weseré, az Elbáé és az Eideré. Különösen a Southern Bight táját alakította át az emberi terjeszkedés, mivel a hollandok különösen nagy területeket nyertek itt vissza a tengertől. A legnagyobb ilyen jellegű vállalkozás az IJssel-tó gáttal való elkerítése és vizének lecsapolása. A dániai Esbjerg és a hollandiai Den Helder között terül el a Watt-tenger. Ezt a területet az árapály jelensége formálja és jelentősebb területeit nemzeti parkokká nyilvánították. Helgoland szigete kivételt képez, mivel azt nem az árapály hozta létre, hanem a kora triász idejéből való és így jóval idősebb a többi szigetnél. A Watt-tenger körzetében a kontinentális partot kisebb szakaszokat leszámítva – Schobüllnél és Cuxhaven-Duhnennél – gátak védik. Vihardagályok Az Északi-tenger partvidékén a vihardagályok Hollandia, Belgium, Németország és Dánia partjait különösen veszélyeztetik. Ezek viszonylag alacsony területek, a vízszint csekély emelkedése is elég nagy területek elárasztásához vezethet. Ezen felül a nyugati irányból érkező viharok nagyon hevesek, ezért a dél-keleti partok a leginkább veszélyeztetettek. Az észak-nyugati szelek főleg Hollandia és Alsó-Szászország partjait, míg a nyugati és délnyugati szelek Schleswig-Holstein és Dánia partjait érik. A történelem során a vihardagályok kialakították a mai partvonalat, miközben több százezer emberi életet követeltek. A kora újkorig a halálos áldozatok száma több tízezer vagy akár több százezer is lehetett egy-egy vihardagály alkalmával. Ezen adatok pontossága azonban a mai ismeretek alapján nehezen határozható meg. Az első feljegyzett vihardagályt (Julianenflut - Szent Julianna-napi áradás) Hollandiában jegyezték fel 1164. február 17-ében megadva annak idejét. Szent Marcellus ünnepén, 1219. január 16-án volt a következő nagy vihardagály, mely főként a Nyugati- és a Keleti-Fríz-szigeteket sújtotta. Utóbbiak ekkor még a Weserig is elértek. Ezzel kezdődött a Jade-öböl kialakulása. Az 1228-as vihardagály alkalmával a krónikák szerint 100.000 ember veszítette életét. A második Marcellus-napi áradás 1362-ben a Német-öböl déli- és keleti partjait érte, a krónikák ismét 100.000 halottat említenek. Az Északi-Fríz-szigetek elülső partvonalát szinte teljesen lerombolta és nagy szárazföldi területek végleg víz alá kerültek. Ekkor süllyedt el a mondák övezte Rungholt városa is és ekkor jött létre a Strand-sziget. Az Burkhard-napi 1634-es vihardagály többek között eltörölte a Strand-szigetet hátrahagyva a halligokat. Az 1721-es újévi vihardagály választotta le Helgolandról Düne szigetét. A 20. század során a súlyosabb vihardagályok Hollandiát érintették, ahol az 1953. február 1-jei áradás több mint 2.000 áldozatot követelt. A Hamburgot sújtó vihardagály 1962. február 16-17-én 315 ember halálát okozta. Az 1976-os „évszázad áradása” és az 1981-es „Észak-fríz áradás” során mérték a legmagasabb vízállásokat. A hamburgi áradás után a gátakat és a partvédelmet jelentősen megerősítették, ezért ekkor csak anyagi károk keletkeztek. 1990. február 26. és 28. közötti három napban a vihar ötször is vihardagályt gerjesztett. Büsumban 160 km/h-s sebességű szelet mértek, de csak csekély anyagi károk keletkeztek. Az Északi-tenger térségében ritkán, de előfordulnak cunamik. A Storegga-lejtők Norvég-tenger alatti csuszamlásai a Kr. e. 8150 és Kr. e. 6000 között számos cunamit keltettek, melyek hullámainak magassága elérhette a 20 métert is és főként a mai Skóciát és a Feröer-szigeteket sújtotta. Az egyik első feljegyzett földrengés a térségben 1580-ban volt a Doveri-szorosban és 5,6-5,9 erejűre teszik a Richter-skálán. Nagy pusztítást vitt végbe Calais-ban és lehetségesnek tartják, hogy kisebb árhullámot is okozott, de erre még nem találtak bizonyítékot. Az 1755-ös lisszaboni földrengés keltette hullámok Hollandiáig is elértek, de addigra az erejük már alábbhagyott és nem okoztak pusztítást. Az Egyesült Királyságban mért legerősebb, Richter-skála szerinti 6,1-es erősségű dogger-padi földrengés volt 1931-ben. Kisebb cunamit okozott mely a partszakasz egyes területeit elöntötte. Partvédelem A szárazföld és a tenger határán a sekély partok élővilága erősen tengeri jellegű volt. A vidéket számos sziget és hallig borította, melyeket folyók, patakok és mocsarak választottak el egymástól. A területet rendszeresen elöntötte a tenger. A vihardagályok által különösen veszélyeztetett vidékeken az emberek előbb természetes magaslatokra települtek (geest-nyelvekre, dűnékre, vagy partfalakra). Ezek azonban csak a tenger alacsonyabb vízállásakor nyújtottak védelmet. Ezért már az 1-4. század között pár méter magas mesterséges dombokon (warftokon) telepedtek meg. A 7. századtól kezdődően egészen a 20. századig ismét ilyen dombokat emeltek. Az első gátak kisméretű körgátak voltak a különálló gazdaságok körül, melyek a nyári időszakban kitartottak addig, míg a gabonát, főként a zabot és a lóbabot learatták, viszont a téli időszak erős árai elmosták őket. A késő középkor elején az ilyen különálló gátakat a tengerpart mentén összefüggő gátvonallá kezdték alakítani, így a tenger és a szárazföld közötti jellemzően inkább tengeri területeket szárazföldi területté alakították. Bár a 13. században kiépítették már az "arany gyűrűnek" nevezett azonos magasságú gátrendszert Frízföld körül, de a koordináció nagyon gyenge volt és az egyes községek rendelkezésre álló eszközei sem voltak elégségesek. Ráadásul a javítás azok feladata volt, akiket a betörés leginkább veszélyeztette. Csak az állami koordináció és a gazdasági potenciál tudta a földműveseket és kereskedelmi vállalkozásokat a hatékony gátépítés érdekében összefogni, mint például az oldenburgi grófság esetében. Évszázadokon át Hollandia számított példaképnek a gátépítés terén és még ma is a Rijkswaterstaat a legnagyobb hatóság az országban. A hollandoktól nem csak a technikai eredményeket vették át, hanem a hibás elgondolásokat is. A földmunkálatok gépek nélküli elvégzése nagy ráfordítást igényelt, főleg ott ahol a laza talaj miatt szekereket sem alkalmazhattak a szállításhoz, ezért a gátak széleit faszerkezetekkel erősítették meg, hogy nagyobb gátmagasságot érhessenek el. Az így kialakított gátak sérülékenyek voltak a rajtuk átcsapó hullámokkal szemben. Emellett a felhasznált faanyagot tönkretették a nemzetközi kereskedelem révén a trópusi vizekről érkező hajóférgek. A földmunka-gépek megjelenését követően a 19. század végétől egyre nagyobb földtömegeket mozgattak meg és építettek belőlük magasabb és szélesebb gátakat. A különösen laza talajra épített gátakat eresztékfalakkal erősítik meg, mert máskülönben a gátba épített föld megsüllyedt volna. 1593 és 1615 között a gátvonal lerövidítésére megépítették az ellensi gátat (Ellenser Damm), mely az egyik legelső nagyobb intézkedés volt a tenger jelentősebb mértékű visszaszorítására. 1927 és 1932 között készült el a zárógát, mely a Zuiderzee-t az IJsselmeerré változtatta (a Déli-tengert IJssel-tóvá). Az 1953-as nagy hollandiai áradás (a Watersnood) és az 1962-es németországi áradások után a gátakat többször is megmagasították. Azóta a Rajna-Maas-Schelde-deltában valamint a német partszakasz több más folyótorkolatában és öblében megerősítették a partvédelmet. A part természetes élővilágának minél nagyobb mértékű megőrzése érdekében a védműveket igyekeztek úgy kialakítani, hogy a szokásos tengerjárásnak részben vagy egészben utat engedjenek, és csak vihardagálykor zárják be őket. Az Északi-tenger sekély partszakaszain a partvédelem több szinten lett kialakítva. A gát előtti terület már magában valamelyest csökkenti a tenger erejét, amivel a gátra lecsaphatna. Amennyiben a gát közvetlenül a tenger mellett található, akkor különösen meg kell erősíteni. A gátak magassága egyre magasodott, eléri akár a 10 méteres magasságot is, ugyanakkor laposabb profilt kapott, hogy a hullámok erejét jobban gyengítse. A modern gátak akár 100 méter szélesek is lehetnek, melyek mögött szervizút fut és a mögöttes terület ritkán lakott. A régebbi gátakat e mögöttes területeken sok helyen megtartották a védelem kiegészítéseként, de máshol elbontották őket, mivel a mocsaras, polder területeken maga a föld is nagy értéket képvisel. A partvédelmet segítik a dűnék is. Egyes helyeken, különösképpen a holland partszakaszon Hoek van Holland és Den Helder között ezek jelentik az egyetlen védelmet. Másutt, mint például Zeelandban és némelyik észak-fríz szigeten gátakkal erősítik meg őket. Ezeket manapság homoknáddal telepítik be, hogy így akadályozzák meg a víz és szél által okozott eróziót valamint a dűnék vándorlását. Különösen nagy erőfeszítéseket igényel a delta-torkolatok védelme Hollandiában és a homokos part megőrzése Syltnél. Emberi hasznosítás Az Északi-tenger déli partja nagyon sűrűn lakott terület és ennek megfelelően intenzíven hasznosítják. A tengerparttól számított 150 km-es sávban 80 millió ember lakik, Belgium és Hollandia csaknem teljes lakossága, akik szinte mind városokban laknak. Ezekben a körzetekben a népsűrűség 1000 fő/km² felett van. A Hamburg és Brüsszel közötti partvonal a világ egyik legnagyobb nehézipari régiója. Csatornák: A Kieli-csatorna (korábbi Vilmos-császár-csatorna) köti össze az Északi-tengert a Balti-tengerrel. A világ legforgalmasabb mesterséges vízi útja. 2009-es adatok szerint napi 89 hajó halad át rajta, a kisebb járműveket nem számítva. A Rajna–Majna–Duna-csatorna köti össze a Rajna–Maas-deltát a Duna-deltájával a Fekete-tenger partján. A Kaledóniai-csatorna az Északi-tengert az Ír-tengerrel köti össze, ezáltal pedig az Atlanti-óceánnal is. Ma már csak turisztikai célra használják. Az Noordzeekanaal köti össze Amszterdamot az Északi-tengerrel. Politikai státusz Az Északi-tenger feletti uralom a vikingek kora óta meghatározza Északnyugat-Európa hatalmi viszonyait és az első angol-holland háború óta a világpolitikában is nagy jelentőséggel bír, a tenger a második világháború után sem került egyetlen állam jogi fennhatósága alá. A környező országok csak a szűk partmenti sávra tartottak igényt, de az utóbbi évtizedekben ez a hozzáállás megváltozott. Az Északi-tengerrel határos országok igényt tartanak a tizenkét mérföldes sávra a partjaik mentén. Ebben a zónában az adott államok többek között kizárólagos halászati joggal rendelkeznek. Izland az ún. tőkehal-háborúk során elérte, hogy halászati jogait 200 mérföldes zónára terjeszthesse ki, melyhez az EU-államok is csatlakoztak és ezáltal más államokat gyakorlatilag kizártak az északi-tengeri halászatból. Halászati joga itt csak EU-államoknak és Norvégiának van. Más államoknak külön egyezségeket kell kötniük ehhez. Az itteni halászati tevékenység koordinációja az EU közös halászati politikáján valamint az EU és Norvégia közti szerződéseken alapszik. Miután az Északi-tenger alatt ásványkincsekre bukkantak, Norvégia a kontinentális talapzatának kiterjedésére hivatkozva jelentette be területi igényét. Hamarosan a többi ország is követte a példáját. A tengerfenék többnyire az államok között félúton lett felosztva, kivételt képez ez alól a Hollandia, Németország és Dánia közti határ, melynek kijelölését hosszas vita előzte meg és melyről végül a Nemzetközi Bíróság döntött. Németország a földrajzi helyzetéből fakadóan partvonalához képest csak egy kis darabot kapott volna, így viszont valamivel nagyobb gazdasági zónához jutott, az ún. „kacsacsőrhöz” (Entenschnabel). A természet- és tengervédelem tekintetében a MARPOL-egyezmény (Marine Pollution) 25 és 50 mérföldes határvonalai vannak érvényben. Az Oslo-párizsi egyezmények is foglalkoznak a tenger védelmével az Északi-tenger egész területét illetően. A Watt-tengeren az adott nemzetállamok az illetékesek, melyek ezt a problémát eltérően kezelik, ezért a stratégiák egységesítése érdekében egy háromoldalú bizottságot állítottak fel. A hajóforgalom biztonságáról és koordinálásáról 2003 óta az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) gondoskodik. A bizottság az EU-hoz tartozik, melyben Norvégia és Izland (valamint hamarosan Nagy-Britannia) mint közvetlenül érintett országok is helyet kapnak. Az 1978-as Párizsi memorandum értelmében az EU-államok kötelezték magukat arra, hogy az EU kikötőibe befutó hajók 25%-ánál rendszeresen ellenőrzik, hogy betartják-e a nemzetközi biztonsági előírásokat. A Watt-tenger, valamint Nagy-Britannia, Belgium és Franciaország tengerpartja különösen érzékeny tengeri térség minősítést kapott (Particularly Sensitive Sea Area). Az Északi-tengeren a Balti-tengerhez hasonlóan a MARPOL-egyezmények legszigorúbb előírásai vannak érvényben a hajókról történő szennyvíz- és hulladékelhelyezés tekintetében. Nyersanyagok 1958-ban geológusok Slochterennél, a holland Groningen tartomány területén gázmezőre bukkantak. Gyanították, hogy az Északi-tenger alatt további gázmezők rejlenek, de ekkor még a nyílt tenger tulajdonjogai nem voltak letisztázva. 1966-tól kezdődően próbafúrásokba kezdtek és 1969-ben a Phillips olajtársaság a norvég szektorban rábukkant az Ekofisk-gázmezőre, mely akkor a világ húsz legnagyobb gázmezője közé tartozott. Az itt talált olaj alacsony kéntartalma révén kiváló minőségű volt és 1971-től megkezdték a kitermelését. Az Ekofisk-gázmezőről kitermelt nyersanyagokat előbb tartályhajókkal, majd gázvezetékekkel juttatták el az angliai Clevelandbe és 1977-től egy másik vezetéken az alsó-szászországi Emdenbe. Az Északi-tenger olaját csak az olajválság után kezdték az olajtársaságok kitermelni, mivel a megnövekedett olajár már megtérítette az itteni bányászat magas költségeit. A 80-as és 90-es évek során újabb nagy kiterjedésű olajmezőket tártak fel. A kitermelés magas költségeit valamelyest ellensúlyozza a régió politikai stabilitása és a kitermelhető olaj kiváló minősége valamint a nyugat-európai felvevőpiachoz való közelsége. Jelenleg 450 fúrótorony található az Északi-tengeren, ezzel a legjelentősebb tengeri kőolaj-kitermelő régiónak számít a világon. A fúrótornyok többsége a brit szektorban található, melyet a norvég, a holland és a dán követ. A brit és a norvég szektor tartalmazza messze a legtöbb kőolajat. Becslések szerint a norvég szektorban található az Északi-tenger kőolajkészletének 54%-a és a gázkészletének 45%-a. Az Ekofisk-mező mellett jelentős még a Statfjord-mező is, melynek kiaknázásához a Norvég-árkot is át kellett hidalni a kőolajvezetékekkel. Egy norvég törvény értelmében a Statoil állami vállalat a norvég szektorban lévő kőolajlelőhelyek részesedésének 50%-át kapja meg. Az Északi-tenger legnagyobb gázmezője a Troll-gázmező, mely a Norvég-árokban található 345 méteres mélységben, ezért kitermelése nagy ráfordítást igényel. Az itt működő 472 méteres magasságú és 656.000 tonna súlyú fúróplatform a legnagyobbnak számít a világon és a legnagyobb ember által megmozgatott objektum is egyben. A német szektorban csak két platform található, ez a szektor számít a legkevésbé kiaknázottnak. A nagyobbik olajmező a Mittelplate. Az északi-tengeri olajkitermelés 1999-ben volt a legmagasabb szinten, mikor több mint 6 millió barrel (950.000 m³) kőolajat és 280.000.000 m³ földgázt termeltek ki naponta. Az Északi-tenger feltárt nyersanyaglelőhelynek számít, a készleteit már felmérték, ezért nagyobb feltárásokra már nem lehet számítani. A kitermelésben minden nagyobb olajtársaság részt vett, az utóbbi időben azonban a Shell és a BP is beszüntette már a kitermelést. 1999 óta ugyanis a kitermelhető mennyiség évről évre csökken. A Brent olaj volt az egyik első az Északi-tengeren kitermelt kőolajfajta, mely ma irányadó az Európából, Afrikából és a Közel-Keletről származó kőolaj árfolyamának megállapításakor. Az olaj és a gáz mellett a tengerfenékről több millió tonna homokot és kavicsot emelnek ki. Ezeket főleg építkezésekhez, a tengerpartok homokjának pótlására és a part védelmére használják fel. A legnagyobb kitermelők 2003-ban Hollandia (30 millió m³) és Dánia (10 millió m³) voltak. Németország 2005-ben 740.000 m³-t emelt ki. A geológiai kialakulása révén az Északi-tenger alatt terjedelmes bányászható szénrétegek rejlenek. A Brit Geológiai Intézet legújabb jelentése szerint a szénkészletek 3-tól 23 milliárd tonnára tehetők. A Five-Quarter nevű vállalkozás a Deep Gas Winning-eljárás segítségével természetbarát módon tervezi kitermelni az ásványkincset. Ennek során oxigént és forró vízgőzt fecskendeznek keskeny furatokba, melynek eredményeképpen szintetikus gáz, hidrogén és szén-monoxid valamint a víz alatti rétegekben metán és szén-dioxid szabadul fel. Ez a kitermelési mód nem igényel olyan vegyi adalékokat, mint a rétegrepesztésnek nevezett eljárás (fracking) a szárazföldön. Megújuló energiák Az Északi-tenger partjain fekvő országok, főleg Nagy-Britannia és Dánia az 1990-es évek óta a partközeli területein a szélenergiát elektromos áram előállítására használja fel. Az első szélturbinákat az angliai Blythnél 2000-ben és a dániai "Horns Rev" szélparkban 2002-ben helyezték üzembe. 2001 óta léteznek tervek a német gazdasági zónában szélfarmok létrehozására, melyekkel a tengeren a szárazföldieknél jóval erősebb és egyenletesebb szeleket igyekeznek hasznosítani. 2005 decemberéig 10 helyszínen összesen 697 szélturbina telepítését engedélyezték. A szélfarmokkal szemben azonban kételyek is megfogalmazódtak. Egyes vélemények szerint veszélyeztetik a hajóforgalmat és károsítják a tenger élővilágát, főleg az alapzatok elkészítésekor. Emellett az elektromos áram Németország távolabbi részeiben lévő fogyasztókhoz való eljuttatása jelentős energiaveszteséggel járna és ezért a Watt-tengerben lévő vezetékek felújítására lenne szükség, miközben ez terület teljes egészében bioszférarezervátum és a nemzeti park minősítést kapott. A 2013-as adatok szerint a "London Array" a világ legnagyobb tengeri szélfarmja (630 MW-tal) megelőzve a szintén az Anglia délkeleti partjai előtt lévő "Greater Gabbard" szélfarmot (504 MW). A tengerből eredő energia kinyerése még kezdeti stádiumban van. Az Északi-tenger déli részét a szakértők többsége szerint az ár és az apály csekély szintkülönbsége valamint a hullámok és az áramlatok gyengesége nem teszi alkalmassá hullámerőművek és tengeráramlat-erőművek telepítésére. A dán partokon a "Wave Dragon" hullámerőmű kísérleti próbái 2003 és 2005 között lezajlottak. A norvégiai Trondheim közelében létezik egy ozmózis elvén alapuló erőmű. Halászat A tenger déli részén már több mint száz éve halásznak kereskedelmi mértékben. A halászat napjainkban is a déli és a part menti területekre koncentrálódik, ahol főleg fenékhálóval halásznak. A technikai fejlődés révén az 1980-as évekig a halászott mennyiség folyamatosan növekedett, melyek során évi 3 millió tonna halat is kifogtak. Azóta a halászott mennyiség visszaesett, újabban 2,3 millió körüli az évi mennyiség. A partra szállított halmennyiségen kívül a becslések szerint évente kb. 150.000 tonnányi nem értékesíthető illetve 85.000 tonnányi elpusztult vagy sérült gerinctelen állatot is kifognak a vízből, melyeket visszadobnak a vízbe. Bálnavadászat A flamand halászok számára a bálnavadászat a 9-13. század között fontos gazdasági tevékenység volt. A középkorban főként flamand, baszk, norvég bálnavadászokat a 16. században holland, angol, dán és német bálnavadászok váltották fel. Nagy számban vadászták le a delfineket és a bálnákat, melynek során az északi simabálna csaknem teljesen kipusztult a szürke bálna valószínűleg ennek eredményeképpen tűnt el az Atlanti-óceán vizeiről. A bálnavadászat 1902-ben megszűnt. 300 év után tűnt fel ismét egy szürke bálna az Északi-tengeren valószínűleg a jégmentessé vált északnyugati átjárón keresztül érkezve. A 16 méter hosszúra is megnövő állatot a Szajna torkolatában nagy mennyiségben vadászták le. Talán még visszatérhet az egykor itteni szaporodási helyeire és a Watt-tengeren lévő táplálkozási területeire, ahol a tápanyagban gazdag üledéket felkavarva hozzájárulhat az ökoszisztéma javulásához. A kifogott halak mintegy felét hallisztnek és halolajnak dolgozzák fel. A fontos halak közé tartozik a makréla, a tőkehal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a fekete tőkehal, a lepényhal és a nyelvhalfélék. Ezek mellett a garnélát, a homárt és a rövidfarkú rákot is halásszák. Különböző kagylófajtákat - mint a fekete kagyló, a fésűkagyló vagy az osztriga - külön tenyésztik, ezért ezeknél nem lehet hagyományos értelemben vett halászatról beszélni. Egy ilyen sűrűn lakott és magas technikai szinten álló vidéken fennáll a túlhalászás veszélye. Bár 1983 óta az EK/EU által a halászatot kvóták által szabályozza, a tőkehal és a foltos tőkehal állománya még mindig megszenvedi azt. Csak a dán fenékhálós halászat évente 5000 disznódelfinféle pusztulását okozza. Az 1960-as évek óta próbálkoznak a halállományokat megvédelmezni különböző szabályozásokkal, mint a halászati idő megszabása, a halászhajók száma stb. Ezeket a szabályokat azonban nem alkalmazzák rendszeresen, ezért hatásuk alig érzékelhető. Mióta az Egyesült Királyság és Dánia részei az EK-nak, a közös halászati politikával igyekeznek a problémán úrrá lenni. Norvégia különböző egyezményeket kötött e tekintetben az EK-val. az adatok a FAO-tól (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) származnak. Benne foglaltatnak a Skagerrak és a Kattegat vizei is. Kereskedelmi hajózás, kikötők Az Északi-tengerbe tartó folyók vonzáskörzetében mintegy 160 millió ember él kb. 850.000 km² -en. Ezek a folyók vízgyűjtő területe kiterjed Nyugat-Európa nagy részére: Franciaország egynegyedére, Németország háromnegyedére, csaknem Svájc és Nagy-Britannia egészére, a Jütland-félsziget felére, Hollandia és Belgium egészére, Norvégia déli részére valamint Ausztria kisebb vidékeire. Ebben a térségben összpontosul a világ ipari termelésének 15%-a. Európa legnagyobb kikötői az Északi-tenger partján találhatók. A hajóforgalom főleg hat nagy kikötőre koncentrálódik, a kisebb regionális kikötők veszítettek jelentőségükből. A konténerforgalom a négy legnagyobb kikötőben (Rotterdam, Antwerpen, Hamburg és Bréma/Bremerhaven) 1991 és 2000 között kétharmadával nőtt. Messze a legnagyobb és a legjelentősebb kikötő Rotterdam. A helyiek megfogalmazása szerint a kikötő mögött található egész Európa. Konténerhajók heti rendszerességgel érkeznek ide a világ 140 városából. Skandináviát és a balti területeket főként Bremerhavenen és Hamburgon keresztül érik el a szállítmányok. Az Északi-tengeren az 1990-es években a világ hajóforgalmának 27,5%-a haladt át és ez az arány növekvő tendenciát mutatott. Nagy része ennek a tenger déli részén koncentrálódott, ennek is nagyobb része a La Manche és az Elba torkolata közötti részre. A 60-as évek vége óta folyosók rendszerét jelölték ki a hajóforgalom biztonságosabbá és zökkenőmentesebbé tétele érdekében. Mélyvízi utakat is külön kijelölnek és az akadályozó hajóforgalmat is elkülönítik. A legfontosabb mélyvízi hajóútvonalak a Doveri-szorostól a Német-öbölig tartanak. A nagyobb kikötők saját megközelítési útvonalakkal rendelkeznek. Szükség esetén (mikor üledék rakódik le a hajózható utakon) a kotróhajók visszaállítják a kívánt vízmélységet. Az Északi-tenger sűrűn hajózott vizei számos veszélyt rejtenek a hajósok számára. A tavaszi és őszi vihardagályok idején keletkező hullámtarajok és erős hullámverések sok hajótörést okoznak, melyeket a korábbi időkben a parton gyűjtögetők fosztogattak ki rendszeresen. Turizmus Turisztikai szempontból a belga, a holland, a német és a dán tengerpartot hasznosítják a leginkább. Nagy-Britanniában csak néhány turistahely található az Északi-tenger partján, mivel ott inkább a La Manche partja vonzza a turistákat. A vitorlázás és a szörfvitorlázás a rendszeres szelek miatt kedvelt vízisportoknak számítanak. Az Északi-tenger az erős árapály-jelenség és a partközeli számos sekély szakasz miatt jóval nehezebben hajózható a Balti-tengernél vagy a Földközi-tengernél, ezért itt jóval kevesebb a vitorlások száma. A Fríz-szigetek és a halligok árapálysíkságaira kirándulásokat szerveznek, helyenként roncsokhoz való búvár merüléseket is (pl. Scapa Flow). Egyes területek különleges klimatikus viszonyai különösen jó hatással vannak az emberi szervezetre. Már a 19. századi utazók is a gyógyulásukra szánták az itt eltöltött időt. A levegő, a hőmérséklet, a víz, a szél és a napfény serkentik a vérkeringést és a szervezet ellenálló képességét és különösen a bőrre és a légutakra vannak jó hatással. A thalasso-terápia során a klimatikai adottságok mellett a tengervizet, iszapot, sósvizet, algákat és tengeri sót is alkalmazzák gyógyászati céllal. Németországban az 1990-es évekig hajóutakat szerveztek a nyílt tengerre, ahol az utazók a felségvizeken kívül vámmentesen vásárolhattak be. Történelem Elnevezések Klaudiosz Ptolemaiosz 2. évszázadból származó Geographike Hyphegesis című atlasza az Északi-tengert Germanikòs Ōkeanós (Γερμανικὸς Ὠκεανός) névvel illeti. Ez a név Oceanus Germanicus avagy Mare Germanicum fordításban került át a latinba, onnan pedig az angolba (German Sea) és a németbe (Deutsches Meer). Az igazolhatóan a késő középkorban használt nordermeer és nortmer megjelöléseket a 17. századtól kezdődően váltotta fel az Északi-tenger megnevezés (a holland Noordzee után). A holland nyelvben ugyanis az Északi-tenger a Déli-tenger (Zuiderzee) ellentétpárjaként jelölte meg. A hanza kereskedői által használt térképek révén lassanként ez a megnevezés honosodott meg (német Nordsee, angol North Sea, francia Mer du Nord) szerte Európában. Emellett hosszú ideig használatban volt még a Fríz-tenger (Mare Frisicum) és a Nyugati-tenger (Westmeer) megjelölés is. Utóbbi a dán nyelvben (Vesterhav) a Nordsø mellett még mindig használatban van. Skót nyelven használt alakja German Ocean, a skót gael nyelven pedig An Cuan a Tuath. Az Északi-tenger mint útvonal Britanniába A történelmi feljegyzésekben először a rómaiak használják az Északi-tengert rendszeresen utazásaikhoz. Julius Caesar Kr. e. 55-54-ben tört be Britanniába. Kr. e. 12-ben Nero Claudius Drusus egy több mint 1000 hajóból álló flottát építtetett és ezekkel a Rajnáról kihajózott az Északi-tengerre. A rómaiak számbeli, taktikai és technikai fölényével szemben a frízek és a chaucusok nem sokat tehettek. Mikor a rómaiak a Weser és az Ems torkolatához érkeztek az itteni törzsek kénytelenek voltak megadni magukat. Tiberius idején Kr. e. 5-ben a rómaiak egészen az Elbáig hajóztak. Plinius leírása szerint a római kötelékek Helgoland mellett elhaladva Dánia északkeleti partjáig eljutottak. Britannia Aulus Plautius (Kr. u. 43) általi meghódítása után rendszeres hajóforgalom indult meg Gallia és Britannia között. A rómaiak uralma Britanniában 350 évig tartott és a légiók visszavonulásával ért véget 400 körül. Az így létrejövő hatalmi vákuumot a mai Észak-Németország és Dánia területén élő szászok, angolok (anglik) és jütök egy nagy csoportja használta ki. A római uralom végén már zsoldosként alkalmazták itt őket, majd a népvándorlás évszázadai során nagy számban keltek át Britanniába és telepedtek le a mai Anglia déli és keleti felén, melynek során az ott élő keltákat Skócia és Wales területére szorították vissza. A 7. század körül vándoroltak a mai Hollandia területéről a frízek az Északi-Fríz-szigetekhez tartozó Sylt, Amrum és Föhr szigeteire. Egy második, 11. századi bevándorlási hullám során a Jütland-félsziget déli részén az Eider és a Vidå folyók között is megtelepedtek. Az észak-fríz szálláshelyek területe teszi ki ma Nordfriesland járás nagyobb részét Schleswig-Holstein tartományban. A következő nagy északi-tengeri népvándorlási hullám során jórészt a mai Dánia és Norvégia területéről érkeztek normannok a Brit-szigetekre. Lindisfarne kolostorának 793-as kifosztásával kezdődtek a vikingek rabló hadjáratai, akik a következő száz évben kalózkodtak és vezettek rablóhadjáratokat. Megtámadták a tengerpart közeli kolostorokat, tanyákat, városokat és a folyókon felhajózva behatoltak a mélyebb szárazföldi területekre is. Az angolszász krónika szerint 851-től kezdődően a vikingek meg is telepedtek már a szigeteken. A Skandináviából való betelepülés egészen 1050-ig folytatódott. A wessexi Nagy Alfréd volt az első szász király, aki a vikingeknek ellen tudott állni miután saját flottát volt képes felállítani. A területet meg tudta szabadítani a dánoktól és őt tekintik az első angol királynak. Míg a britanniai angolszászokat a tenger teljesen elszigetelte az európai germán törzsektől, addig a skandinávok folyamatos kapcsolatban álltak óhazájukkal. Így a Brit-szigetek nagyobb része és a tenger északi része szilárdan a skandináv királyok uralma alatt állt. Hardiknut volt az utolsó dán-brit király, akinek halála után a belső konfliktusok következtében az északi-tengeri birodalom széthullott. Ezt követően az Északi-tenger veszített jelentőségéből. A Normandiából érkező Hódító Vilmos támadása után a Brit-szigetek figyelme a keresztes hadjáratok révén a többi nyugat-európai országéhoz hasonlóan a Földközi-tenger és a Közel-Kelet felé fordult. Észak-Németország és Skandinávia ezzel szemben a Balti-tenger irányában építette a kapcsolatait a külvilággal, itt élte virágkorát a Hanza-szövetség. Az Északi-tenger egyetlen jelentős kereskedelmi útvonala a Német-öblön át vezetett Flandriából a Hanza-városok kikötőibe. A hanza A Hanza súlypontja a Balti-tenger térségében volt, de jelentős lerakatai voltak a norvégiai Bergenben, Londonban és a flandriai Bruges-ben (Brugge). Brugge felemelkedését az Északi-tenger ezen részén korántsem szokatlan módon egy vihardagály idézte elő, amely 1134-ben mély árkot (a Zwint) vájt az öbölbe és ez lehetővé tette nagyobb kereskedelmi hajók kikötését is. Bruges és London között élénk kereskedelmi kapcsolat jött létre, mely elsősorban az angol gyapoton és a flandriai szöveten alapult. A 13. századtól kezdődően német kereskedők rendszeresen utaztak Bruggébe és Londonba és kereskedelmi útvonalak épültek ki ezekbe a városokba. Brugge volt a nyugati végpontja a kelet-nyugati irányú kereskedelemnek, míg a keleti az orosz területeken lévő Novgorod Peterhof nevű lerakata volt. A hanza hajói rendszeres kapcsolatban álltak Franciaországgal, Itáliával, Spanyolországgal és Hollandiával. A hollandok gazdasági egyenjogúságát már 1441-ben el kellett ismernie a Hanzának, miután Antwerpen révén Brugge egy jelentős riválist kapott. Emellett a hollandok Dániával kötött szövetségük révén az Északi- és Balti-tenger közti szorosokat (Skagerrak és Kattegat) együtt ellenőrizték. A hollandok a dániai grófok harcából győztesen kikerülve a hanza kereskedelmi területein terjeszkedtek és saját balti-tengeri kereskedelmet folytattak. Hollandia fénykora Németalföld a 16. században a világ lejelentősebb kereskedelmi hatalmává nőtte ki magát. Ehhez először az Északi-tenger felett kellett megszerezniük az uralmat. A németalföldi szabadságharc alatt kezdtek hozzá a hollandok nagy volumenű tengeri kereskedelmük kiépítésébe. A Spitzbergák környékén bálnára vadásztak, kereskedtek fűszerekkel Indiában és Indonéziában, gyarmatokat alapítottak Dél-Amerikában, Észak-Amerikában (Nieuw Nederland), Dél-Afrikában és a Karib-szigeteken. A kereskedelem révén a 17. századra hatalmas vagyont halmoztak fel, ez volt Hollandia aranykora ("de gouden eeuw"). Anglia 1651-ben kibocsátott hajózási törvénye sértette a hollandok kereskedelmi érdekeit és a következő évben emiatt kitört az első angol-holland háború. A konfliktust 1654-ben a westminsteri béke zárta le, melyben Hollandia elismerte a törvény hatályosságát. Az angolok 1665-ben ismét hadat üzentek Hollandiának, ezzel megkezdődött a második angol-holland háború. Francia támogatással a hollandok kerekedtek felül. Miután Michiel de Ruyter tengernagy a Temzén tönkreverte az angol flottát a hollandok és az angolok 1667-ben Bredában békét kötöttek. Ennek értelmében az angolok megtarthatták a hollandoktól elfoglalt észak-amerikai területeket (a mai New York City területét), ellenben a hollandok megkapták Suriname-ot. A hajózási törvényt is a hollandok érdekeinek megfelelően módosították. Az 1672-es év a katasztrófa éveként (Rampjaar) ismert Hollandiában: Anglia, majd Franciaország, Münster és Köln is hadat üzent a nekik. A franciák, a kölniek és a münsteriek szárazföldön masíroztak be a köztársaság területére, miközben az angolok partraszállását épp csak meg tudták akadályozni. A hollandok az Északi-tenger déli részét tették meg hátországuknak: Schleswig-Holstein területén még mindig megtalálhatók a betelepülők hagyatékai és a kereskedelmi javai. Magukkal hozták a gátépítés és lecsapolás terén szerzett technikai tudásukat. A hollandok nagy hatással voltak a házépítési és a mezőgazdasági módszerekre és ezáltal Schleswig-Holstein tengerparti területei nagy gazdagságra tettek szert. A partmenti vidékek számos lakója szerződött holland hajókra, akik közül az Észak-Fríz-szigetek bálnavadászai a legismertebbek. Hollandia végül sikeresen védte meg magát a tengeren és Orániai Vilmos angol trónra lépésével a két nagy rivális tengeri hatalom unióra lépett egymással. Uralkodása alatt a gazdasági, katonai és politikai súlypont áttevődött Amszterdamból Londonba. Anglia tengeri hatalma Anglia felemelkedése 1588-ban kezdődött, mikor a spanyol armada inváziós próbálkozása kudarcba fulladt a Francis Drake vezette angol flotta kiváló taktikája és a kedvezőtlen időjárás következtében. Az angol flotta több vesztes háborút vívott a hollandok ellen, de a velük kötött perszonálunió révén a 17. század végére megszerezte a világtengerek feletti uralmat. A brit gyarmatbirodalom kiépítését csak az tette lehetővé, hogy haditengerészetük korlátlan ura volt az Északi-tengernek. Ez ellen sokáig csak Bonaparte Napóleon próbálkozott fellépni, de a Horatio Nelson tengernagy által megnyert trafalgari csata egy évszázadra biztosította a brit tengeri uralmat. A csatát követően bevezették a kontinentális zárlatot, mellyel Nagy-Britanniát a kontinensről érkező importtól próbálták elvágni. Első világháború E konfliktus során az Északi-tenger partján lévő két ország hadiflottája állt szemben egymással: a Német Császári Haditengerészet és a Brit Királyi Haditengerészet. Nagy-Britannia a német partoktól távol, az Északi-tenger északi részén állította fel a blokádot, valamint lezárták a La Manche-ot. Ennek célja Németország elvágása volt a tengerentúlról érkező hadi célokra hasznosítható anyagoktól. Azonban ebbe belevették az élelmiszereket is, ami sértette a nemzetközi megállapodásokat és számos állam tiltakozását vonta magával. Helgoland erős partvédelme révén a németek számára csak a Német-öböl volt biztosítva. A háború első tengeri csatáját 1914. augusztus 28-án vívták Helgoland közelében és a britek győzelmét hozta. A német flotta több angol partok elleni támadása nem hozta meg a várt eredményeket, ellenben 1914. szeptember 22-én az U-9 jelű tengeralattjáró Hoek van Hollandtól 50 km-re északra három brit cirkálót süllyesztett el rövid idő alatt. 1914 novemberében a britek az egész Északi-tengert háborús övezetté nyilvánították és jelentős részét elaknásították. Nagy-Britannia ettől kezdve már a semleges zászló alatt haladó hajókat is előzetes figyelmeztetés nélkül támadhatta. A doggerbanki csatában (1915. január. 24.) a németek egy cirkálót veszítettek. Ekkorra a britek orosz szövetségeseik révén már megszerezték a német rádióforgalom kódkönyveit, ami döntően befolyásolta a tengeri hadszíntér eseményeinek alakulását, mivel minden német támadási szándékról időben tudomást szereztek. Az angol blokádra válaszul a németek az év február 4-én meghirdették a korlátlan tengeralattjáró-háborút, ami azt jelentette, hogy az antant hajói mellett semleges hajókat is megtámadhattak. A nemzetközi nyomás hatására 1916 elején felhagytak ezzel, és korlátozott formában folytatták. Ennek oka az is volt, hogy a haditengerészet új vezetése ismét a nagy felszíni hadihajók révén próbálta a döntést kicsikarni. 1916. május 31-én és június 1-én került sor a skagerraki csatára, az első világháború legnagyobb tengeri csatájára, mely a részt vett hajók számát tekintve (összesen 250 egység) a történelem legnagyobb tengeri összecsapásának számít. A német flotta főerői (Hochseeflotte) a norvég partok közelében próbált rajtaütni az ott járőröző brit cirkálórajokon, de a támadás időpontjáról a britek is értesültek (erejéről valamint helyéről nem) és a német kötelékek megsemmisítésére ők is kiküldték főerőiket (a Grand Fleetet). A tulajdonképpen véletlenül kialakuló csatában (a britek is a norvég partok felé vették az irányt) a németeknek sikerült kitörniük a felállított csapdából, ráadásul nagyobb veszteségeket okoztak a másfélszeres túlerőben lévő briteknek (99 német hajó volt bevetésen 151 brit ellen). A kikötőkbe 11 német és 14 brit hadihajó nem tért vissza, 2551 német és 6094 brit tengerész veszítette életét. Hajótérben a német veszteség 63.300 tonna, a briteké 113.300 tonna volt, a mérvadó nagy hadihajók közül a németek egyet, míg a britek hármat is elveszítettek. A biztató eredmények után a németek több előretörést is megkíséreltek a csata után az angol partok irányába hasonló stratégiai elképzelésekkel, de a britek mindig teljes flottájukat felvonultatva hajóztak ki eléjük. Mindkét flotta kerülte az összecsapást a súlyos veszteségektől tartva és kellő távolságban maradtak egymástól, így harc nem bontakozott ki közöttük. Németország ezután a korlátlan tengeralattjáró-háborúhoz tért vissza, ami az Egyesült Államok hadba lépéséhez vezetett. A háború előrelátható végének közeledtével a német haditengerészet vezetése egy utolsó nagy tengeri csatát akart kierőszakolni, aminek sikeres megvívásától jobb tárgyalási pozíció elérését várták. Az október 28-ra kitűzött vállalkozást azonban megakadályozta a kieli matrózfelkelés, ami a novemberi forradalomhoz vezetett Németországban. A háború után Németország flottájának nagy részét Scapa Flow-ba internálták és a Versailles-i békeszerződés értelmében elkobozták tőle. A hírre a hajók személyzete tiltakozásul elsüllyesztette a hajókat. Második világháború A tengeren a második világháborút is főként tengeralattjárókkal vívták a németek, de már az egész Atlanti-óceánra kiterjedően és még azon is túl. Az Északi-tengert már kevésbé vonta ellenőrzése alá Nagy-Britannia, mint az első világháború során. Főleg az első háborús évek során kisebb egységekkel (tengeralattjárókkal, aknatelepítő illetve aknaszedő hajókkal és gyorsnaszádokkal) folytattak intenzív part menti hadviselést. A tengeralattjáró-háború kezdeti sikerei ellenére nem sikerült megtörni Nagy-Britanniát. A háború második felében megszerzett légi fölényüket az Északi-tengerre is kiterjesztették az angolszász hatalmak. Németország ismételt elvágása a hadiipar számára fontos nyersanyagoktól az egyik fő oka volt a háború elveszítésének. 1939. október 14-én Günther Prien U–47-es tengeralattjárójával behatolt Scapa Flow-ba és elsüllyesztette a Royal Oak csatahajót. A legénység 833 tagja veszett oda. 1940. április 9-én kezdődött Norvégia német megszállása, melyben csaknem a teljes hadiflotta részt vett. Csaknem ugyanekkor indultak el a brit-francia megszálló csapatok is. A németek elérték stratégiai céljaikat: elfoglalták a norvég kikötőket, biztosították a vasércszállítmányok útvonalát és megakadályozták egy második front kialakítását. A német megszállás a háború végéig megmaradt. Norvégia és a Shetland-szigetek között a „Shetland Bus” biztosította az összeköttetést, melyen keresztül menekülők hagyhatták el az országot illetve szállítottak anyagokat Nagy-Britanniába. Eleinte norvég halászhajók jártak az útvonalon, majd később a Királyi Haditengerészet három könnyű hadihajója vette át a feladatukat. A nagy felszíni hajók terén fennálló nagy hátrányuk miatt a németek egyre inkább a kisebb egységeik bevetéseire szorítkoztak, míg a nagy hajóik többnyire a norvég fjordokban állomásoztak tétlenül, de nagy brit hajókötelékeket lekötve a honi vizeken. A háború után a szövetségesek ellenőrzése mellett nagy mennyiségű lőszert és egyéb hadianyagot vetettek a tengerbe. Míg a kémiai anyagokat tartalmazó hadianyagokat főként a Skagerrakban és a Balti-tengeren, addig a Német-öbölben konvencionális lőszereket (gránátokat, aknákat, páncélöklöket, töltényeket) süllyesztettek el. A pontos adatok nem ismeretesek, de több százezer tonnányi hadianyagról van szó. A második világháború után Míg a háború után a szomszédos Balti-tengeren a hidegháborús ellenfelek farkasszemet néztek egymással, addig az Északi-tenger nyugodt területnek számított, lévén a semleges Svédországot leszámítva csak NATO-tagállamok vették körbe. Gazdasági jelentőségre az 1960-as években tett szert az Északi-tenger, mikor megkezdték kitermelni a kőolajat és földgázt a tengerfenékről. A kitermelés során 1988-ban történt a legnagyobb katasztrófa, mikor a „Piper Alpha” fúrótorony elsüllyedt és 167 ember életét vesztette. 2011 augusztusában a német szövetségi kormányzat a bremerhaveni Hajózási Múzeumot a német gazdasági zóna szisztematikus archeológiai vizsgálatával bízta meg, mivel a szélfarmok tervezett építési helyei számos lelőhelyet veszélyeztethetnek. Solenodon marcanoi A Solenodon marcanoi az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a patkányvakondfélék (Solenodontidae) családjába tartozó kihalt faj. Tudnivalók A Solenodon marcanoi egykoron a Hispaniola nevű szigeten fordult elő. Manapság csak csontvázak alapján ismerjük, azonban az ideérkező első európaiak valószínűleg élve is láthatták. Az állat valószínűleg a vadászat miatt, a kutyák áldozataként és/vagy a szigetre behurcolt patkányokkal (Rattus) való versengés következtében pusztulhatott ki; körülbelül az 1500-as években. Ez a patkányvakondfaj kisebb méretű volt, mint a ma még létező két rokona, azaz a haiti patkányvakond (Solenodon paradoxus) és a kubai patkányvakond (Solenodon cubanus). Megjelenésben és életmódban a mai fajokra hasonlíthatott, vagyis a hosszúkás, vékony orrával éjszaka az avarban kereshette táplálékát, a rovarokat és egyéb gerincteleneket. Feltételezhetően a Solenodon marcanoinak is mérgező nyála volt. Stazione di Monteponi Stazione di Monteponi 1974-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Iglesias településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: San Giovanni Suergiu-Iglesias-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Ceramica railway station Cabitza railway station Liebenau (Weser-Nienburgi járás) Liebenau egy község Németországban, a Weser-Nienburgi járásban. Lakosainak száma 3801 fő (2016. december 31.). Csehimindszent Csehimindszent község Vas megyében, a Vasvári járásban. Nagy szülöttje Tiszteletre méltó Mindszenty József (eredeti nevén Pehm József) bíboros, prímás, esztergomi érsek. Fekvése A község Vas megye déli részén, a Kemenesháton, változatos domborzatú tájon fekszik, a folyó vízgyűjtőjén. Igazgatási területe észak-déli irányban hosszan elnyúlik, így azt érinti a 8-as főút is. A falu lakott területe az egykori Katonák útjától délre fekszik a Széplaki-patak völgyében. A középkorban létrejött és egészen a 19. század végéig működő kapcsolatrendszerben a falu a Graz -Körmend - Rábahídvég – Vasvár – Sümeg történelmi országút közelében helyezkedett el. A 8-as számú főút kiépítésével ez a kapcsolat megszűnt és Graz-Körrmend-Vasvár-Székesfehérvár – Budapest irányultság lett belőle. Csehimindszent útmenti település, azaz útifalu. A belterülettől leszakadva, önállóan fejlődött Potypuszta és Potyrózsa major. Mindkét majorban álló épületek műemléki védelem alatt állnak. A két épületegyüttes közül a falu és a 8-as főút között fekvő Potyrózsa major azonban mára elnéptelenedett. A községnek jelenleg 3 zártkertje van, melyből a Nagyhegy, Bükföldi Szőlők továbbra is kertek és gyümölcsösök, míg a Kishegy mára már lakóterületté alakult át. A falu határában lévő kiterjedt erdőségek és dombok kiváló vadászhellyé teszik elsősorban a szarvas tekintetében. Története A legkorábbi korok emléke az emberi jelenlétnek a településen 1877-ből származik, amikor Potypuszta közelében szőlőültetéskor kelta sírt találtak, a leletek a szombathelyi múzeumba kerültek. További régészeti kutatásra csak 1978-ban került sor a római katolikus templom műemléki helyreállítása kapcsán. A község területén egykoron több lakott hely is volt, melyek közül számos már korán elnéptelenedett. Poty neve régi magyar személynévből keletkezett, az Árpád-kori eredetű falu köznemesi birtok volt. Feltehetően már a törökkor előtt elnéptelenedett. Régészeti maradványai a potypusztai víztoronynál kerültek elő. Potypuszta 1272-ben szerepel oklevelekben. Gönyök 1217-ben és 1409-ben említett falu a vasvári káptalané volt, minden bizonnyal már a törökkor előtt elnéptelenedett. Emlékét a határ délnyugati szélén a Felső- és Alsó-Gönyök dűlő helynév őrzi. Mindszent nevét temploma védőszentjéről kapta. 1314-ben szerepel a falu először, ekkor a Vasvári család osztozkodott részein. Az 1314-es oklevél szerint a Mindenszentek templom a Vasvári közös kegyurasága alatt maradt. 1359-ben és 1372-ben is említettek az okiratok plébániát. 1690-ben teljesen romos a templom. Földesurai az Ostffyak voltak, akiknek itteni birtokaira 1436-ban Zsigmond magyar király adott új adománylevelet. A 16. század első felében a Dessewffy, a Polányi és a Török családok rendelkeztek itt birtokrészekkel, 1553-ban a falu házainak nagyobb része üresen áll a pestis miatt. A török időkben 1588-ban Pusztafalunak írták, amely csak 1678-ban települt újra. Plébániáját 1756-ban állították vissza. 1892-ben a településen élő kisnemesi családban született Mindszenty (Phem) József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek. A település 1909-ben közel állt ahhoz, hogy vasúti közlekedéssel is rendelkezzen: erre akarták vezetni az 1909-ben megtervezett Szombathely-Türje-Balatonszentgyörgy-vasutat, mely azonban pénzhiány miatt nem épült meg. A község terjeszkedéséről és növekedéséről a katonia felmérésekek által nyújtott információk adnak segítséget. A legrégebbi településrész a Fő utca Petőfi utcai torkolatától délre elterülő területek. A következő szakaszban északi irányba nyúlt a falu, amelynek következtében egészen a mai temetőig terjeszkedett. A második világháborút követően az Arany János utca beépítése történt meg a kor divatja szerinti típusházas épületekkel. A községben jelenleg körjegyzőség, óvoda, általános iskola, plébánia és zarándokház is működik. 2010-ben kezdődött el 208 millió forintból a szennyvíz-csatorna kiépítése, amelyhez a Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanácstól 176 millió forint támogatást nyert a település. A községi csatorna és helyben épült tisztító átadására 2012. július 30-án került sor. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,5%-a magyarnak, 1,1% németnek, 24,7% cigánynak, 0,3% románnak mondta magát (1,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 89,6%, református 2,5%, felekezet nélküli 3,6% (4,4% nem nyilatkozott). Látnivalók Mindszenty József emlékek A Fő utca 34. számú ház a községben született Mindszenty József szülőháza, ezt egy emléktábla is jelöli. A községben szobrot is emeltek az érsek emlékére. A plébánia épületében szálláshely és zarándokház található a Fő utca 40. alatt. Mindenszentek római katolikus templom A Fő utca és Petőfi utca torkolatában álló templom korai elődjének első írásos említése 1314-ben volt. Egyike a Nyugat-Dunántúlon nyilvántartott 9 Mindenszentek templomának. A templom története a falu történetével összeforrt. A 16. században elpusztult a falu és a templom. 1690-ben teljesen romos. Az 1698-as Kazó féle vizitáció szerint újjáépítették, zsindellyel fedték. Ekkor még nem volt tornya. Az 1758-as Visitatio már említi tornyát. Hajója ekkor cseréppel fedett. A kegyúr, Festetics József jóvoltából sekrestye, oratórium és kórus épült. Az 1978-as falkutatás után helyreállították, romanikus ablakot és déli kaput feltárták. A templom belseje népies barokk, a főoltáron látható képet ifjabb Dorfmeister István festette. Mesterházy kastély, Potypuszta A 18. században a tolnai gróf Festetics család volt itt birtokos, minden bizonnyal ennek valamelyik tagja emeltette Potypusztán azt a barokk stílusú kúriát, amiből kifejlődött a mai kastély. Virág Zsolt Magyar Kastély lexikon, Vas megye kastélyai és kúriái címmel így ír az épületről: "A Festeticsek ezen ága (IV.) Pál és Károly személyében 1766-ban kapott magyar grófi címet, a "tolnai" nemesi előnevet a família 1746-ban kapta az uralkodótól. Festetics (IV.) Pál 1782-es halála után harmadik fiára, Festetics Jánosra szállt a baltavári uradalom részét képező Potypuszta, akitől a birtokot Rudolf nevű fia örökölte, ugyanis 1839-ben ő adta el a baltavári uradalmat a zalabéri Horváth családnak... ... A zalabéri Horváthok a birtokot kölcsönökkel terhelték meg, amelyet nem tudtak visszafizetni... 1870. július 20-án - két részre bontva elárvereztek... ... A birtokot 1871. július 17-én jegyezték Mesterházy nevére. 1876-78-ban Mesterházy (I.) Gyula a kúriát historizáló (eklektikus) stílusú kastéllyá építtette ki, oldalszárnyakkal és külön személyzeti lakásokkal bővíttette. Az addig téglalap alaprajzú rezidencia ekkor nyerte el mai U-alakját..." 1925-ben és 1935-ben is mankóbüki Balogh Aladárnét említették a rezidencia tulajdonosaként. A kastélyt 1929-ben felújították, új fürdőszobát alakítottak ki benne, és egy erkélyt helyeztek el a hátsó homlokzaton. 1945. után nem sokkal államosították. Az államosított kastély tulajdonjogát az állam 1952-ben átadta az Országos Szakszervezetek Üdülési Osztályának, amely ekkor helyreállította és gyermeküdülő céljára átalakította az épületet. Az intézmény 1973-ig önálló SZOT-gyermeküdülőként működött, amelyet ekkor szervezetileg a mikosszéplaki üdülővel vontak össze. A kastély a rendszerváltozást követően magántulajdonba került. A leromlott állagú épület felújítása megindult, az ablakokat kicserélték. Az egykori angol stílusú parkjának nagy részét felosztották, megmaradt a tó és az ősparkból egy kislevelű hársfa. Magtár, Potyrózsamajor A 19. század végén virágzott fel Potyrózsa majorban a gazdasági élet. Ekkor létesült a magtár épülete is. A téglahomlokzatú, oromzatokkal ékesített épület jelenleg elhagyottan áll, küzd a természet elemeivel. Tetőzete több helyütt beszakadt, a növényzet már az épületben is kezd megjelenni. A belül boltíves földszintes helyiségek az egykori igényes tervezés bizonyítéka. A romos épület műemlék. A környezetében egykoron álló cselédházak és állattartó telep vélhetően elenyésznek, helyüket erdőterületek foglalják el. Ems-alagút Az Ems-alagút az alsó-szászországi Leer városka mellett az Ems folyó alatt köti össze a tartomány folyótól nyugatra eső területeit az attól keletre eső vidékekkel. Az alagút 945 méter hosszú, 2 furatból álló létesítmény. Mindkét csőben két sáv található. Az alagút a A31-es autópálya és az E22-es európai út része. Az alagutat az 1980-as években kezdték építeni, hogy az ország perifériáján fekvő Frízföld közlekedési infrastruktúráját javítsák. Az Ems autópályával történő áthidalását már a tervezés kezdeti szakaszában elvetették, mivel a híd akadályozta volna a folyó fentebbi szakaszán fekvő Meyer-hajógyárban épített, nagy magasságú hajók mozgását. Az alagút legmélyebb pontja 18,4 méter mélyen húzódik az átlagos dagályvízszint alatt. Dagály idején az alagút fölött 10 méteres vízoszlop található. Az alagutak belső magassága 5 méter, szélessége 12 méter. Az építkezés 1984-ben kezdődött, a munkálatok 150 millió német márkába kerültek. Az átadásra a kapcsolódó autópálya-szakaszokkal együtt 1989. október 6-án került sor. 2005-ben az alagutat naponta 25 000 gépjármű használta. Heinrich von Zügel Heinrich von Zügel (Murrhardt, 1850. október 22. — München, 1941. január 30.) német festő. A 19-20. század fordulóján ő volt jelentős állatfestők egyike. Élete, munkássága Tanulmányait a stuttgarti művészeti főiskolán végezte, később hosszabb időt töltött Bécsben, majd Münchenben telepedett le, az 1870-es évek elején sokat járt Dachauba, s ott a szabadban festett. Kezdte tanulmányozni az ott élő gazdák háziállatait, az ember és az állatok együtt munkálkodását. Festészete folyamatosan fejlődött, a részletes festés helyett a látvány benyomása lett uralkodó képein. Az 1890-es években az impresszionizmus, majd a szecessziós stílus is megérintette, 1893-ban ő is csatlakozott a müncheni szecessziós művészcsoporthoz, de ő továbbra is festette többnyire a juhokat, a szarvasmarhákat széles tájképi keretben. 1895-ben nevezték ki a müncheni akadémia tanárává, 25 évig tanított, rektori teendők elvégzésére is megválasztották. 1922-ben ment nyugdíjba, de alkotói kedve nem csökkent, 24 változatban megfestette az ökörszántást. Kiváló önarcképet is alkotott idős korában. Első fia, Willy Zügel állatszobrásszá képezte magát. Kikerült néhány jó állatfestő a keze alól, köztük a német Emanuel Hegenbarth, a magyar Zombory Lajos, nála tanult Simay Imre is, Simay nem sokáig, de mégis éppen úgy állatfestőként ismert, mint Zügel. Wörth am Rheinben múzeum őrzi emlékét és képeit, ebbe a helységbe vitte müncheni tanítványait, hogy fessenek a szabadban. Őriznek még képeiből a berlini nemzeti képtárban és szülővárosa múzeumában. Szülővárosában gimnáziumot neveztek el róla. Képeiből Városi művészeti gyűjtemény (Murrhardt) Önarckép (Selbstporträt) Murrhardt-i városkép (Blick auf Murrhardt) Az ökörcsorda (Das Ochsengespann) Nemzeti képtár (Berlin) Erlenhaini juh (Schafe im Erlenhain ) Régi városháza (Wörth am Rhein) Ökörszántás (Ochsen am Pflug) Külföldről támogatott szervezet A külföldről támogatott szervezet fogalmát Magyarországon a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvény vezette be. A fogalom bevezetésének célja a törvény alkotói szerint A magyar jogalkotó a 2017. évi LXXVI. törvény preambulumában határozta meg a törvény és ezen belül az új jogi fogalom megalkotásának jogpolitikai céljait. Ezek szerint: Incisa in Val d’Arno Incisa in Val d’Arno település Olaszországban, Toszkána régióban, Firenze megyében. Incisa in Val d’Arno Figline Valdarno, Reggello, Greve in Chianti és Rignano sull’Arno községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Germain-lès-Senailly Saint-Germain-lès-Senailly település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 116 fő (2015). Saint-Germain-lès-Senailly Quincerot, Crépand, Quincy-le-Vicomte és Senailly községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Symfollies A Symfollies 2000-ben bemutatott, gyermekeknek szóló belga animációs sorozat, melyet Magyarországon a Minimax csatorna vetített. Az egyenként ötperces epizódok ismert klasszikus zeneműveket – például a Für Elise-t és a Traviatát dolgoznak fel. Az 52 részes sorozat 2004-ben fejeződött be. A műsor középpontjában a Hegedű család áll, melynek tagjai – Bass, Celine, Stradi és Viola – maguk is hangszerek. Történetük a Symfollies (az angol symphony és follies „őrültség, bolondság” szavak összevonásából) nevű, hangszerekkel benépesített mesebeli városban játszódik. A sorozatban 3D-s számítógépes (CGI) animációs technológiát alkalmaztak. A magyar és a külföldi bemutató dátuma egyaránt ismeretlen. Bukovac Podvrški Bukovac Podvrški falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Skradhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 40 km-re, községközpontjától 3 km-re északkeletre erdők között fekszik. Története A falunak 1857-ben 28, 1910-ben 17 lakosa volt. A falu a trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben nem volt állandó lakossága. KT Tunstall’s Acoustic Extravaganza A KT Tunstall's Acoustic Extravaganza KT Tunstall skót énekes-dalszerző második albuma. Eredetileg 2006. május 5-én jelent és csak honlapján keresztül volt elérhető. A CD mellett van egy DVD is, ami tartalmazza az album készítéséről szóló részt, bemutatja a dalokat és KT felszerelését, az AKAI E2 headrush loop pedal-t is, ami Wee Bastard néven ismert. A Universe & U akusztikus változata szerepelt a Grace Klinika második szériájának egyik epizódjában, és fönn van a Volume 2 Soundtrack lemezen. A Golden Age című dal egy Beck-feldolgozás a 2002-es Sea Change albumról. Az albumon „Figyelem, szókimondó szövegek” jelzés van az első dalban elhangzó trágár szavak miatt. Dalok CD Ashes – 3:34 Girl and the Ghost – 4:14 One Day – 5:02 Golden Age – 5:00 Boo Hoo – 4:56 Gone to the Dogs – 3:59 Change – 3:44 Miniature Disasters – 4:32 Universe & U – 4:31 Throw Me a Rope – 3:43 DVD Five Go to Skye (Making the Album) - az album készítése Gone to the Dogs Throw Me a Rope The Wee Bastard Pedal Out-takes Munkatársak KT Tunstall – ének, gitár Luke Bullen – dob , ütőhangszerek , cajón Kenny Dickenson – trombita , háttérének, ütőhangszerek , glockenspiel, hammond orgona , melodika Arnulf Lindner – nagybőgő Sam Lewis – gitár Donna Maciocia – háttérének - a Amplifico frontembere Chris Harley – keverő Zidani Most–Zágráb–Sziszek-vasútvonal A Zidani Most–Zágráb–Sziszek-vasútvonal egy 127,5 km hosszúságú nemzetközi vasúti fővonal Zidani Most és Sziszek között. A vasútvonal Szlovéniában 3 kV egyenárammal, Horvátországban 25 kV 50 Hz váltakozó árammal lett villamosítva. Zidani Most és Zágráb között kétvágányú. Nemzetközi kapcsolatot biztosít Ausztria és Szerbia között, a X. számú páneurópai vasúti folyosó része. (26137) 1993 QV1 A (26137) 1993 QV1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. augusztus 16-án. Barna fülesfácán A barna fülesfácán (Crossoptilon mantchuricum) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kína területén honos. Megjelenése A testhossza 100 centiméter, a hím testtömege 1700-2050 gramm, a tojóé 1500-1750 gramm. Szaporodása Fészekalja 5-8 tojásból áll, melyen 26-27 napig kotlik. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 17.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. október 17.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 17.) Gbwf.org Diszfacan.lap - magyar neve Wpadeutschland.de Kotvrdovice Kotvrdovice település Csehországban, a Blanskói járásban. Kotvrdovice Senetářov, Krasová, Jedovnice, Krásensko és Lipovec településekkel határos. Lakosainak száma 901 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2933 Amber A 2933 Amber (ideiglenes jelöléssel 1983 HN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Norman G. Thomas fedezte fel 1983. április 18-án. Dean Barkley Dean Barkley (Annandale, 1950. augusztus 31. – , ) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Minnesota, 2002–2003). Kelet-afrikai Közösség A Kelet-afrikai Közösség (EAC) egy államközi szervezet, amelynek jelenleg öt tagja van Kelet-Afrikából: Burundi, Kenya, Ruanda, Tanzánia és Uganda. A közösség jelenlegi elnöke Jakaya Kikwete, aki a Tanzániai Egyesült Köztársaság elnöke is egyben. A szervezetet 1967-ben alapították, 10 év múlva, 1977-ben összeomlott, de 2000. július 7-én újraalapították. Az intézmény és benne az összes tagállam tagja az Afrikai Gazdasági Közösségnek. A Kelet-afrikai Közösség az előfutára egy Kelet-afrikai Szövetségnek, melynek lényege, hogy az öt tagállam egy új államba tömörül. 2010-ben az EAC azt kezdeményezte, hogy közös legyen a tőke, a munkaerő, a pénznem és a teljes politikai szövetség. 2013-ban az öt ország elnökei aláírtak egy egyezményt, amely szerint 10 éven belül komoly intézkedések lesznek a monetáris unió felé. Története Kenyának, Tanzániának és Ugandának hasonló történelme van. A három ország sokszor működött együtt a 20. századtól kezdődően. Kenya és Uganda közt vámunió jött létre 1917-ben, amelyhez a mai Tanzánia elődje, Tanganyika is csatlakozott 10 évvel később, 1927-ben. E három ország gazdasági együttműködésével jött létre a Kelet-afrikai Bizottság (1948 - 1961), amelyet később átneveztek Kelet-afrikai Egységes Szolgáltatások Szervezetének (1961 - 1967). A három országot összetartó szervezet 1967-ben kapta meg a mai nevét. Burundi és Ruanda 2009. július 6-án lépett be a közösségbe. A Kenyai Kolónia, az Ugandai Protektorátus és a Tanganyika Territórium nevű brit gyarmatok közti együttműködés először - hivatalosan - 1948-ban kezdődött meg a Kelet-afrikai Bizottság létrejöttével. Ez a szervezet biztosította a vámuniót, a közös külső vámot, és a szolgáltatásokat közlekedés és kommunikáció, valamint a kutatás és oktatás terén is. A függetlenség elnyerése után az országok folytatták közös együttműködésüket, azonban a szervezet nevét megváltoztatták. Ezt követően már az egységszervezet neve Kelet-afrikai Egységes Szolgáltatások Szervezet volt. Már akkor is sok megfigyelő gondolta úgy, hogy a három ország politikai szövetsége föderációs államot fog létrehozni. Az új közösség nehézségekbe ütközött, mert a közös tervek akadályokba ütköztek, mert az akkori Kenya gazdasága túlsúlyban volt a másik két országhoz képest. 1967-ben újbóli névváltoztatás történt. Akkor kapta meg a Kelet-afrikai Közösség nevet az intézmény. Ennek a szervnek szintén az volt a célja, mint elődeinek: erősítse a kapcsolatokat a tagországok között, a közös piac és vámtarifa megteremtése. Ennek eredményeképpen mindhárom tagországban kiegyensúlyozott gazdasági növekedés következett be. 1977-ben, tíz év működés után a közösség összeomlott. Az összeomlásnak több oka is volt: Kenya több jogot kért Tanzániánál és Ugandánál a döntéshozó szervek gyűlésében. Ellentétek alakultak ki Idi Amin Dada, ugandai diktátor uralma miatt, aki azt követelte, hogy amíg Tanzánia egy tagállam, ne avatkozzon bele más országok belügyeibe. Harmadik oka pedig az eltérő gazdasági rendszerek: Kenyában kapitalizmus, Tanzániában szocializmus, Ugandában autokrácia volt jelen. Ezzel megszűnt a hatvanéves együttműködés, bár a kenyai kormány néhány tagja pezsgővel ünnepelte az összeomlást. Később, 1993. november 30-án Daniel arap Moi Kenya, Yoweri Museveni Uganda és Ali Hassan Mwinyi Tanzánia elnöke aláírt egy szerződést a kelet-afrikai együttműködésről Arushában. Ennek következtében újra megkezdődött az integráció. A három ország újra kezdett együttműködni politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális téren, valamint a kutatási, technológiai, védelmi és igazságügyi dolgokban. A Kelet-afrikai Közösség hivatalosan 1999. november 30-án jött létre újra, mikor az államfők aláírták az újraalapítási szerződést. Így huszonhárom év után ismét komoly együttműködések kezdődtek meg. A vámunióról szóló megállapodást 2004-ben írták alá, amely 2005. január 1-től lett hivatalos. Földrajz A Kelet-afrikai Közösség területe a tagországok területét összeadva 1 820 664 km². Ez azt jelenti, hogy körülbelül akkora területet foglal magába, amely egy kicsit kisebb Mexikónál és egy picit nagyobb Alaszkánál. Ha egy országnak vesszük, a 17. legnagyobb állam lenne a világon. Bár Uganda, Ruanda és Burundi tengerparttal nem rendelkező ország, területükön sokkal több erdőség található. Vízrajz A Nagy-tavak környékén nagyon sok magashegység található. Ilyen például a Kilimandzsáró (Tanzánia), a Mount Kenya (Kenya), a Stanley-hegy (Uganda/Kongói DK). A Kilimandzsáró Afrika legmagasabb csúcsa is egyben. Itt található még a Turkana-tó (Kenya) is, amely a világ legnagyobb állandó sivatagi állóvize, és a legnagyobb lúgos vizű tó is. Víztérfogat szempontjából a világ negyedik legnagyobb sós vizű tava. A Viktória-tó a második legnagyobb édesvizű tó, amelyen Uganda, Tanzánia és Kenya osztozik. A Tanganyika-tó (Tanzánia/Kongói DK/Burundi/Zambia) a második legmélyebb tó a Földön. Állatvilág A Kelet-afrikai Közösség mind az öt tagállamában megtalálhatók a térség (azaz a szavanna) jelképes állatai: az oroszlán, a leopárd, az elefánt, a bivaly és az orrszarvú. A gnúk migrációját világviszonylatban a hetedik legnagyobb természeti csodaként tartják számon. A tanzániai Serengeti Nemzeti Parkon és a kenyai Masai Mara Rezervátumon szinte folyamatos az állatok vándorlása. Tanzániának van a legszélesebb az állatvilág spektruma: elefántok, oroszlánok, zebrák számos faja megtalálható itt. Azonban vannak csak egy tagállamon belül megtalálható állatok, mint például Uganda esetében a szürkenyakú koronásdaru, amely az ország zászló- és címerállata is egyben. Kenyának van még a címerében állatmotívum, ez az oroszlán. A Nagy-tavak élővilágának sokszínűsége világhírnevet hozott, különösen az emlősök tekintetében. Az emlősökön nagy számban fordulnak itt elő a világon ritka és védett fajok, mint például a flamingók vagy a strucc. Növényvilág Az EAC otthont ad néhány igen ritka növénynek. Az éghajlati különbségek miatt országokon belül is változhat a természetes növénytakaró (ennek következtében természetesen a növényvilág is színesebb). Például Ugandában és Kenyában az északi, Tanzániában a középső területek igen szárazak, a növénytakaró a füves szavanna. Ezzel szemben a többi részen pedig többet esik eső, így ott erdők találhatók. A hegyekben magassággal változik a növénytakaró. A tengerpartokon pedig a mangrove növényeivel találkozhatunk. Politika A Kelet-afrikai Közösség legfőbb gazdasági vezérországai: Uganda, Kenya és Tanzánia. Céljuk az országok közti föderáció létrejötte Kelet-afrikai Föderáció néven. Kenya a többlet tőkéjét külföldre viszi, Uganda munkahelyteremtéssel és felvevőpiacának bővítésével foglalkozik, Tanzánia szeretné megvalósítani a pánafrikanizmust. Sokan a nemzeti elitrétegből még éltek akkor, amikor az EAC elődje létezett. Ez az elitréteg örömmel gondol vissza társaival arra, hogy hogyan oszlott fel az első Kelet-afrikai Közösség. Sokan azt állítják, hogy ez a történelmi ambíció lehetőséget ad arra az államfőknek, hogy a térség magasabb rendű képviselőinek tűnjenek fel. Ráadásul az EAC jövőbeli intézményei új jogköröket biztosítanának az államfők követőinek. Sok a kérdés azzal kapcsolatban, hogy a politikai unió mértéke mennyire legyen komoly. Az elitréteg igen megosztott ebben a kérdésben. Egyesek azzal érvelnek az unió ellen, hogy a fiatalok nem tájékozottak az egyesülés folyamataival kapcsolatosan, míg mások úgy vélekednek az egyesülés mellett, hogy a mai világban elengedhetetlen a kelet-afrikai személyazonosság. A támogatottság a társadalomban az EAC létrejöttével kapcsolatban alacsony, a rossz távközlés (ennek következtében a rossz informáltság) miatt. Az egyesülés menetének felgyorsításáról először 2004-ben voltak tárgyalások, ahol mind a három tagország elnöke konszenzusra jutott. Ezért létrehoztak egy bizottságot, melynek élén Kenya állt, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy felgyorsítsák az integrációs folyamatokat, és hamarabb elérjék a politikai szövetséget, mint ahogy az korábban tervbe volt véve. Azonban aggályok merültek fel a tervvel kapcsolatban: a korábbi egyesülés lehetővé tenné a reakciós (visszahúzó) politika térnyerését. Azaz nem csak hogy a felgyorsított egyesülés folyamata bukna meg, hanem kérdésessé válna az egész EAC. Továbbra is jelentős politikai különbségek vannak a tagországok között. Yoweri Museveni 2011-es választási győzelmével az ötödik elnöki ciklusát kezdte meg, ezzel kétséget ébresztve a többi ország népességében. A domináns pártrendszer, amely Ugandában és Tanzániában van, nem tetszik Kenyának, Tanzániának pedig Kenya etnikai-politikája nem tetszik. Ruandában a politikai vezetés elkötelezett abban, hogy a tuszik maradjanak hatalmon a hutukkal szemben. Burundiban pedig teljesen az ellentéte van jelen, a ruandai helyzetnek; a hutuk nem akarják, hogy a kisebbségben lévő tuszik hatalomra kerüljenek. Afrikában tucatnyi kis közösség működik, ezek közül vannak olyanok, amelyek célja az országok közti kereskedelem erősítése, de vannak olyanok is, amelyek hasonlóan működnek, mint az EAC, politikai uniós céllal. A helyzetet továbbnehezítik a külső tényezők is. Tanzánia 2000-ben kilépett a Kelet- és Dél-afrikai Közös Piac nevű gazdasági szervezetből (amelyben addig mind az öt EAC-tag képviseltette magát), és helyette belépett a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségbe (amelyben addig egyetlen EAC-tagországnak sem volt képviselete). Míg a legtöbb tagország jobban járni gazdaságilag a társulással, nem hivatalos közvélemény-kutatások azt állítják, hogy a tanzániaiak 80%-a rosszabbul járna a változással. A tagországok közül Tanzániának van a legnagyobb területe, és a lakosok félnek, hogyha megtörténik az egyesülés, a föld nem lesz úgy felhasználva, mint most. Tagfelvétel Leginkább Tanzánia támogatja a Kelet-afrikai Közösség bővítését. 2010-ben Tanzánia hivatalosan is felkérte Malawit, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és Zambiát, hogy csatlakozzanak az EAC-hoz. Azonban Zambia és Kongó nem jelzett vissza, Malawi külügyminisztere, Etta Elizabeth Banda, pedig azt mondta, hogy tárgyalás nélkül semmiképpen sem csatlakoznak. Dél-Szudán Kenya és Ruanda elnöke meghívták a dél-szudáni államfőt, Salva Kiir Mayarditot Dárfúrba, hogy aláírják a tagsági kérelmet. 2011. július közepétől Dél-Szudán hivatalosan is tagjelölt ország. Elemzők szerint Dél-Szudán korai erőfeszítései az infrastruktúra integrálására (beleértve a vasúti fejlesztések, és a kőolajvezetékek kiépítése Uganda és Kenya közreműködésével) csökkentheti a Szudántól való függést, és megnövelheti az esélyét annak, hogy Dél-Szudánt felvegyék az EAC-ba. A Reuters úgy véli, hogy rövid távon Dél-Szudánnak van a legnagyobb esélye csatlakozni. 2011. szeptember 17-én egy dél-szudáni kormánypárti parlamenti képviselő azt mondta, hogy a kormány szívesen csatlakozna az EAC-hoz, azonban ha a csatlakozás megtörténne, félő, hogy az ország gazdasága lassítani az EAC növekedési mértékét, és az ország kilógna a tagországok közül. Egy hónappal később az elnök, Salva Kiir, cáfolta ezt az állítást, és bejelentette, hogy Dél-Szudán hivatalosan is megkezdte a lépéseket a csatlakozás útján. 2012 decemberében a kérelmet az EAC elhalasztotta, azonban a Dél-Szudánban élő ugandai boda-boda üzemeltetők ügye miatt keletkezett feszültség késlelteti az így is elhalasztott kérelmet. 2012-ben az EAC elhalasztotta, azonban Tanzánia elfogadta Dél-Szudán keresetét a felvétellel kapcsolatban, így Dél-Szudán is megtalálta a maga gazdasági közösségét térségében. 2013 májusában a Kelet-afrikai Közösség félretett 80 000 dollárt Dél-Szudán csatlakozására, habár a társulás 2016-ig biztosan nem történhet meg. Egy csoport alakult meg az EAC-on belül, amely megvizsgálta Dél-Szudán ajánlatát azzal kapcsolatban, hogy milyen kiváltságokról mond le az önálló állam egy csoporthoz való csatlakozás érdekében. Azonban 2014 áprilisában elnapolást kért az ügyben, feltehetőleg az ott zajló polgárháború miatt. Szudán Szudán is kérte felvételét a Kelet-afrikai Közösségbe, azonban Uganda és Tanzánia határozottan ellenezte a felvetést. Ez a két ország azzal indokolja tiltakozását, hogy Szudán (Dél-Szudán függetlenedése miatt ugyan) nem határos egyetlenegy EAC-taggal sem, diszkriminációt alkalmaznak a fekete-afrikaiakkal szemben, az emberi jogok megsértésében saját rekordját dönti meg, valamint a történelem során közvetett háború volt Szudán és Uganda között (ugyanis Szudán menedéket nyújtott az Ugandából menekülő Joseph Kony vezette Úr Ellenállási Hadserege nevű terrorszervezetnek. A két ország szerint szó sem lehet arról, hogy Szudán csatlakozzon. 2011 decemberében Szudán kérelmét az EAC elutasította. A szudáni kereset elutasítását az öt tagország államfői közleményben foglalták össze Bujumburában, Burundi fővárosában. Omar el-Basír az elutasítás mögött egy összeesküvést sejtett hazája ellen. Ezt követően megvádolták az elnököt az idegenek kirekesztésével. Később az elnök azt mondta, hogy országa szembeszállt a gazdasági szankciókkal, amelyeket Szudánra mértek. Szomália Szomália képviselői 2012 márciusában adták le csatlakozási kérelmüket a Kelet-afrikai Közösség vezetőinek. Az ajánlatot megfontolták az EAC államfői ugyanazon év decemberében. Végül arra az álláspontra jutottak, hogy a Kelet-afrikai Közösség Tanácsa működjön együtt a szomáliai képviselőkkel, hogy alaposabban megvizsgálhassák, hogy Szomália megfelel-e a felvételi kritériumoknak. 2015 februárjában az EAC ismét tanácskozott az ügyben, azonban a döntést ismét elhalasztották azzal az indokkal, hogy a szomáliai kormány nem tette meg a szükséges előkészületeket. Népesség 2014 júliusában, az EAC tagállamok lakosságát összeadva, 153 301 178-an éltek a Kelet-afrikai Közösség területén. Ha egy országnak tekintenénk az EAC-ot, akkor a 10. legnépesebb ország lenne a világon. Legnépesebb városok A Kelet-afrikai Közösség tagországaiban mindössze csak öt olyan város van, amelyeknek a népessége meghaladja az egymillió főt. Mindközül a legnagyobb a tanzániai Dar es-Salaam közel négy és félmillió lakossal. Őt követi Kenya fővárosa Nairobi. Utána következik Uganda központja, Kampala, amely a Viktória-tó környékén található városok közül a legnagyobb (a tó mellett még találhatók nagyobb települések mint Mwanza, Jinja vagy Kisumu). Negyedik helyen áll Ruanda fővárosa, Kigali. Meglepő módon Burundi székhelye, Bujumbura nem az ötödik helyen áll, mert őt megelőzi a kenyai kikötőváros, Mombasa. Az EAC tagállamokat egybevéve a városi lakosság aránya 19,3%, az urbanizáció aránya 4,7%. Nyelvek Az EAC vallási megoszlása Habár az EAC egyik hivatalos nyelve az angol, vidéki területeken a lakosság döntő része a másik hivatalos nyelvet, a szuahélit beszéli. Ez a bantu nyelvcsalád egyik típusa, amely a történelem folyamán keveredett az arabbal. Ennek köszönhetően sok szó származik az arabból; a szavak 15%-nak van valami köze az arab nyelvhez. Kezdetben a szuahéli nyelv írásrendszere arab betűkből állt, de miután az angol gyarmatosítók a 20. században a területre érkeztek, a latin írásrendszer kinyomta az arabot. Két tagállamban hivatalos nyelv a francia: Ruandában és Burundiban. Az angol háromban: Ugandában, Kenyában és Tanzániában. Ezenkívül számtalan olyan törzsi nyelv akad, amit egy adott országon belül egy kis területen van használatban. Például Ugandában 56, Kenyában 42 helyi nyelv létezik. Az említett országokban az oktatás angol nyelven folyik. Vallás Az EAC vallási szempontból viszonylag megosztott képet mutat. A lakosság legnagyobb része keresztény, ezen belül kétharmad - egyharmad arányban oszlanak meg a katolikusok és a protestánsok. Katolikus többség Ruandában, Burundiban és Ugandában van, protestáns többség pedig Kenyában. Ruandában a legnagyobb a keresztények aránya. Ezenkívül sok muzulmán van a Kelet-afrikai Közösségben, legnagyobb részük Tanzániában lakik, ahol többséget alkotnak. Ugandában és Kenyában is élnek mohamedánok, akik mindkét országban körülbelül 10-15%-os kisebbségben vannak. A muzulmánok leginkább a tengerparton laknak. A tanzániai Zanzibár szigetén az ottani lakosság 99%-a muzulmán. Emellett az EAC-ban laknak még ateisták, törzsi vallásúak és olyan animisták, akik Tanzánia elhagyott régióiban laknak leginkább, és az ország 30%-át teszik ki. Közlekedés Az öt tagországból háromban (Uganda, Kenya, Tanzánia) bal oldali közlekedés van érvényben. Ruandában és Burundiban a vezetők jobbra kell hogy tartsanak. Mindegyik tagország igyekszik a lehető leggyorsabban a lehető legtöbb utat építeni. Az országokba (és egyben a kontinensre is) a legtöbb tőkét Kína viszi be. Kínai cégekkel hajtják végre a beruházásokat az országok kormányai: például az újonnan épülő vasútvonalakat és autópályákat. Ruanda és Burundi kivételével mindegyik országon keresztül halad az egyre jobban kiépülő afrikai úthálózatnak valamelyik ága. Tanzániában a Kairó-Gaborone főútvonal halad át. Az út Kenyából érkezik az ország területére, és Zambiánál hagyja el azt. Ez az útvonal az ország észak-déli tengelye, közben áthalad a fővároson is Dodomán is. Uganda esetében a Lagost Mombasával összekötő út halad át az országon. Az út a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről lép be Ugandába és Kenyánál hagyja el az országot. Ez az útvonal az ország kelet-nyugati tengelye, mindeközben érinti Kampalát is. Miután kiért a fővárosból, a Viktória-tó mellett halad. Kenyánál ez a két út keresztezi egymást. Az egyik út észak-déli, a másik kelet-nyugati irányú. Nairobiba, a fővárosba mindkettő bemegy, és a belvárosban találkoznak. Az egyik út az országban ér véget, Mombasánál, a másik halad tovább dél felé. Jelenleg a kenyai Mombasának van a legnagyobb forgalmat bonyolító kikötője. Korábban elkezdődött a lamui kikötő újjáépítése és bővítése, hogy a Mombasába érkező forgalmat és túlterhelést enyhítse. Ez a beruházás 22 milliárd dollárba kerül. Ennek ellenére mégsem Kenyában lesz az EAC legnagyobb kikötőben, hanem Tanzániában, ahol egy Bagamoyo nevű település mellett lesz egész Afrika legnagyobb kikötője, melynek kapacitása 20 millió konténer lesz. Afrika legnagyobb repülőtere szintén a kenyai Nairobiban található. Habár a reptér még építés alatt áll, tervek szerint évi 20 milliós utasforgalmat is lebonyolíthat. Ez a beruházás 55 milliárd kenyai shillingbe kerülhet, amely átszámítva 650 millió dollárnyi összegre rúg. Útlevél A tagországok közül Uganda, Kenya, Ruanda és Tanzánia a regionális gazdasági és politikai integráció keretében közös útlevelet is életbe szeretne léptetni. A Kelet-afrikai útlevél hivatalosan 1999. április 1-től létezik. Az állampolgárok a nairobi, kampalai és dar es-salaami bevándorlási minisztériumban vehetik meg 10 dollárért (vagy az ott hivatalos fizetőeszközzel is ki lehet fizetni) cserébe. Az útlevél elkészítése két három hétig tart, és maga az útlevél hat hónapig érvényes. Ezzel a kelet-afrikai lakosok zökkenőmentesen léphetnek át a határon. Vízum Az Ugandába, Ruandába, Kenyába és Tanzániába utazók igényelhetik a kelet-afrikai közös vízumot mellyel az összes érintett országba beléphetnek. Korábban azt hitték, hogy az egységes Kelet-afrikai Egységes Turista Vízum már 2006 novemberére is készen lehet. A vízum érvényes lett volna az akkori tagokra (Kenya, Tanzánia és Uganda). Ki lehetett volna adni bármely tagállam nagykövetségén. Azonban az érintett hatóságok nem hagyták jóvá az EAC integrációs programját. Emiatt a tagországok utazási irodái megkérték a tagországok állam- és kormányfőit, hogy gyorsítsák fel az egyeztetéseket. Azt követően, hogy az EAC Miniszterek Tanácsa elfogadta ezeket a kéréseket, egy átmeneti megoldás jött létre; ha a turisták egy átlagos vízumot kértek, beutazhattak azzal bármelyik tagországba. Az Egységes Turista Vízum 2014. január 1-től jött létre Ruanda, Kenya és Uganda között, azonban a vízum kibocsátásának időpontját elhalasztották a bürokrácia miatt. Gazdaság Pénzügy Annak ellenére, hogy Dar es-Salaamnak van a legnagyobb népessége a közösségen belül, mégis inkább Nairobi tekinthető a környék üzleti, pénzügyi és közlekedési csomópontnak. Az egész közösség legnagyobb cégei itt székelnek, beleértve a régió legnagyobb légitársaságát, a Kenya Airwayst, a legnagyobb médiavállalatot, a Nation Media Groupot és a legnagyobb pénzügyi intézményt, a Kenya Commercial Bankot. A legnagyobb multinacionális vállalatok afrikai szárnyának központjai is itt találhatók meg: a Toyota, a Coca-Cola vagy a Google legnagyobb leányvállalata is Nairobiban van. Non-profit intézmények is megvetették itt a lábukat. Például az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP) is innen irányítják. Kenya fővárosa ezeken kívül otthont ad az EAC legnagyobb értéktőzsdéjének is. Itt zajlik Afrika negyedik legnagyobb kereskedelmi élete. Az itt található repülőtér az egyik legnagyobb a kontinensen; körülbelül 5 - 6 miilió utas fordul meg évente ezen a repülőtéren. Vámunió A vámunió legfontosabb szempontjai: Közös külső vám külső országból érkező import esetén Vámmentes kereskedelem a tagországok között Közös vámügyi eljárások A tervek szerint különböző mértékű vámot alkalmaznak alapanyagokra (0%), félkész termékekre (10%), késztermékekre (25%). A 25%-os vám mértéke a maximum, azaz azon felüli rátára nem lehet felvinni a vám mértékét. Ezzel jelentősen csökkennek az eddig vámmértékek, ami eddig Kenyában 35%, Tanzániában 40%, Ugandában pedig 15% volt. A technika hozzájárulása is szükséges, hogy összehangolják és modernizálják a vámeljárásokat az EAC kikötőiben. Feltételezések szerint a régión belüli kereskedelem növekedése nem egy generált munka lesz, hanem a régión belüli kereskedelmi eltéréseknek lesznek az eredményei. Ezzel jól járna Kenya, Tanzánia és Burundi, azonban rosszul Uganda és Ruanda járna. A kereskedelmi integráció szempontjából valószínűleg rosszul járna az EAC a tagállamok közti vám eltörlésével, mert gyakorlatilag csak a tagállamok közt bonyolódik le nagyobb kereskedelem, idegen országokból érkező áruk mértéke csekély. Üzleti trendek Az EAC integrációjának előnyeivel kapcsolatban az üzleti vezetők sokkal optimistábbak, mint a közgazdászok. A fontosabb gazdasági szereplők a bővülő regionális piaccal kapcsolatban is bizakodóak. A gazdasági-regionális fejlesztések kialakulóban vannak: A régión belüli munkamegosztásról is döntöttek a vezetők. A feldolgozóipar a tengerpartra költözne át, és onnan szállítanák a kész terméket a hátországokba, azaz Ugandába, Ruandába és Burundiba. A tagországok közötti kereskedelmi és szolgáltatási együttműködések mértéke is megnövekedett. Például Kenya a Kenya Commercial Bank révén pénzügyi szolgáltatásokat nyújt Ugandának, Tanzániának és Szudánnak. Jelei vannak egy olyan üzleti kultúra kialakulásának, ahol a méretgazdaságosság révén a cégek növekvő mérethozadékot termelnek. Pártosfalva Pártosfalva (korábban Prosznyákfa, szlovénül: Prosenjakovci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik. Fekvése Muraszombattól 16 km-re északkeletre a Rátka-patak partján közvetlenül a magyar határ mellett fekszik. Története A település első írásos említése 1448-ban "Proznyofolua" alakban történt. 1455-ben "Proznyakfalua" néven említik. Köznemesek birtoka volt. Prosznyákfalvai és Szentbenedeki Prosznyák-család ősi fészke. Varjú Elemér közlése, hogy a családnak, mely többek között Prosznyákfalván is birtokos volt, 1455-ben elhalt György nevű utóda kezdte használni a Prosznyákfalvi Prosznyák nevet. A család még a 17. század közepén is a vagyonosabb családok közé tartozott, de azután vagyonilag állandóan hanyatlott egészen a 19. század elejéig. Az 1800-as évek elején a falu legjelentősebb birtokosa már a Hertelendy család. A faluban álló kastély építése valószínűleg e családhoz, esetleg a házasság révén velük rokonságba került Keöszeghy Antal főszolgabíró nevéhez kötődik. Keöszeghy az 1830-as-40-es években Prosznyákfán élt. A birtokot később Nádasdy Lipót szerezte meg, majd több tulajdonosváltás után 1900-ban a Matzenau grófi családé lett. Vályi András szerint „ PROSZNÁKFA. Vas Vármegyében, földes Urai Hertelendi, és több Uraságok, lakosai katolikusok leginkább, fekszik Kancsóczhoz nem meszsze, mellynek filiája, határjában ámbár meglehetős javai vannak; de mivel földgye sovány, harmadik osztálybéli.” Fényes Elek szerint „ Prosnyákfa, vindus falu, Vas vmegyében, 179 evang., 74 kath. lak. F. u. többen.” Az 1852-es Schematismus szerint Prosznyákfa magyar település, lakói közül 62 fő katolikus, 144 evangélikus, 18 református. Vas vármegye monográfiája szerint „ Prosznyákfa, 82 házzal és 393 r. kath., ág. ev. és ev. ref. vallású, magyar lakossal. Postája helyben van, távírója Csákány. Lakosai köznemesek. Itt van a körjegyzőség székhelye és egy a 40-es években épűlt kisebb kastély. A XIII. században a Prosznyák-család volt földesura.” 1910-ben 438, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovén kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 187 lakosa volt. Két tannyelvű általános iskolájába ma mintegy száz diák jár. 2007 decemberéig, a schengeni övezethez való csatlakozásig határállomás is működött a helység közelében, ami a magyar oldalon Magyarszombatfával kötötte össze. Nevezetességei Szent József tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája. Evangélikus kápolnája 1927 -ben épült. Nagy park közepén áll a Matzenau család címerével díszített romos kastély. 1840 táján épült, az építtető vélhetőleg a Hertelendy család vagy Keöszeghy Antal főszolgabíró volt. A régi iskola közelében egy 1936-ban épített kút áll. A falu ipari műemléke a Koltay-malom. Híres emberek A faluban született 1893. július 5-én Kühár Flóris bencés szerzetes, vallástörténész, író, főiskolai tanár. 5795 Roshchina Az 5795 Roshchina (ideiglenes jelöléssel 1978 SH1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1978. szeptember 27-én. Bohumil Kafka Bohumil Kafka (Nová Paka, 1878. február 24. - Prága, 1942. november 24.) cseh szobrászművész, tanár. Számos emlékműve valósult meg. Életpályája Szülőhelyén végezte az általános iskolát 1884 és 1892 között. Ezt követően 1892 és 1896 között a kőfaragó szobrászati iskolában tanult Hořicében. 1897-ben Prágában beiratkozott az iparművészeti iskolába, ahol Stanislav Sucharda volt a tanára. Később Josef Václav Myslbeknél tanult. Kafka számos külföldi tanulmányutat tett, majd 1904 és 1908 között Párizsban élt és alkotott. Érdeklődése ekkor Auguste Rodin művészete felé fordult. Kafka közreműködött tanárával, Stanislav Suchardával František Palacký emlékművén. Sucharda halála után, 1916-ban a díszítőszobrászat tanárává nevezték ki az iparművészeti iskolában. 1925-ben az Akademie výtvarných umění professzora lett. Ekkor a zárt, monumentális formálás jellemezte az alkotásait. Kafka alkotása Jan Žižka hatalmas lovasszobra, amely az 1929 és 1932 között épült Žižkov-hegyi nemzeti panteon előtt állítottak fel 1950-ben. A hatalmas talapzatra helyezett bronzszobor 9 méter magas és 5 méter széles. A ló hossza 9, 6 méter. Az 1950. július 4-én felavatott kompozíció össztömege 16,5 m. Az emlékmű - méretei miatt - bekerült a Guiness-féle Rekordok könyvébe. Műveinek jelentős része a zbraslavi múzeumban található. Jelentősebb művei Orfeus , bronz 1922 Polibek , bronz 1919 Karel Havlíček emlékműve, bronz, 1918–1924, Havlíčkův Brod Probuzení , márvány, 1925–26 Josef Mánes emlékműve, bronz, Prága, Jan Žižka emlékműve, Prága, Vítkov Milan Rastislav Štefánik emlékműve, Pozsony Alvajáró ( Somnambula ), bronz (Nemzeti Galéria, Prága) T. G. Masaryk mellszobra, bronz, 1925, (Národní muzeum) JUDr. Karel Kramář mellszobra, bronz, (Národní muzeum) Tunyogmatolcs vasútállomás Tunyogmatolcs vasútállomás egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vasútállomás, Tunyogmatolcs településen, melyet Tunyogmatolcs önkormányzata üzemeltet.. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nyíregyháza–Mátészalka–Zajta-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kocsord alsó vasútállomás Tunyogmatolcs alsó megállóhely Békés megyei 4. sz. országgyűlési egyéni választókerület A Békés megyei 4. sz. országgyűlési egyéni választókerület egyike annak a 106 választókerületnek, amelyre a 2011. évi CCIII. törvény Magyarország területét felosztja, és amelyben a választópolgárok egy-egy országgyűlési képviselőt választhatnak. A választókerület nevének szabványos rövidítése: Békés 04. OEVK. Székhelye: Orosháza Területe A választókerület az alábbi településeket foglalja magába: Almáskamarás Battonya Békéssámson Csanádapáca Dombegyház Dombiratos Gádoros Kardoskút Kaszaper Kevermes Kisdombegyház Kunágota Lőkösháza Magyarbánhegyes Magyardombegyház Medgyesegyháza Medgyesbodzás Mezőhegyes Mezőkovácsháza Nagybánhegyes Nagykamarás Nagyszénás Orosháza Pusztaföldvár Pusztaottlaka Tótkomlós Végegyháza Országgyűlési képviselője A választókerület országgyűlési képviselője Simonka György (Fidesz-KDNP). Demográfiai profilja 2011-es adatok szerint a Békés megyei 4. sz. választókerületben 93 857 ember él; közülük 77 825 felnőtt, 44 861 férfi és 48 996 nő. A lakosok közül 7613 diplomás, 28 424 érettségizett és 72 963 végezte el az általános iskolát. Heinz Flohe Heinz Flohe (Euskirchen, 1948. január 28. – Vettweiß, 2013. június 15.) világbajnok német labdarúgó, középpályás, edző. Pályafutása Klubcsapatban Szülővárosa csapatában a TSV Euskirchenben kezdte a labdarúgást. 1966 és 1979 között az 1. FC Köln labdarúgója volt. 1968-ban és 1977-ben nyugatnémet kupát, 1978-ban bajnokságot és nyugatnémet kupát nyert a csapattal. Az 1979–80-as idényben az 1860 München játékosa volt. 1979. december 1-jén az MSV Duisburg elleni bajnoki mérkőzésen Paul Steiner durva szerelése következtében sípcsont- és szárkapocscsonttörést szenvedett. A súlyos sérülés a pályafutása befejezéshez vezetett. A válogatottban 1970 és 1978 között 39 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és nyolc gólt szerzett. 1970. november 22-én mutatkozott be a válogatottban Görögország ellen Athénban. A 79.percben állt be Günter Netzer helyére. A találkozó 3–1-es nyugatnémet győzelemmel ért véget. Első gólját 1971. június 30-án Koppenhágában Dánia ellen szerezte a 83. percben és csapata ezzel 3–1-re győzött. Tagja volt az 1974-es világbajnok és az 1976-os Európa-bajnoki ezüstérmes csapatnak. Részt vett az 1978-as argentínai világbajnokságon is. Edzőként Először az 1. FC Kölnnél volt segédedző. 1981 és 1991 között szülővárosában anyaegyesülete a TSC Euskirchen vezetőedzője volt és a klub vezetésében is többször szerepet vállalt. foglalkozott tehetségkutatással is. Betegsége és halála Első szívműtétje 1992-ben volt. 2004. január 7-én ismét meg kellett műteni, mert szívritmuszavara miatt új szívbillentyűre volt szüksége. 2010. május 11-én agyvérzés érte. Állapota stabilizálása érdekében mesterséges kómában tartották, ahonnan soha nem ébredt fel, haláláig tartós vegetatív állapotban volt. Először a Kölni Egyetemi Kórházban, majd egy rehabilitációs központban ápolták. 2013. június 15-én elhunyt. Sikerei, díjai Labdarúgó-világbajnokság világbajnok: 1974, NSZK Európa-bajnokság 2.: 1976, Jugoszlávia Nyugatnémet bajnokság (Bundesliga) bajnok: 1977–78 2.: 1972–73 Nyugatnémet kupa (DFB-Pokal) győztes: 1968, 1977, 1978 döntős: 1970, 1971, 1973 Statisztika NSZK 39 mérkőzés, 8 gól 1 B-válogatott mérkőzés 4 U-23-as mérkőzés Nyugatnémet bajnokság (Bundesliga) 1. FC Köln: 329 mérkőzés, 77 gól TSV 1860 München: 14 mérkőzés, 4 gól Nyugatnémet kupa (DFB-Pokal) 63 mérkőzés, 24 gól Bajnokcsapatok Európa-kupája; Kupagyőztesek Európa-kupája és UEFA-kupa 56 mérkőzés, 15 gól Tenzor A tenzor egy matematikai objektum, amely a skalár és vektor fogalom általánosítása. A vektorhoz hasonlóan ábrázolható egy választott koordináta-rendszerben számok mátrixaként, de független a választott vonatkoztatási rendszertől. A tenzorok alkalmazásának különösen nagy jelentősége van a fizikában és a mérnöki tudományokban. Maga a „tenzor” kifejezés is a fizikából jön, először a deformálható testek mechanikájában, az anyagban fellépő feszültségek és nyomások, azaz „tenziók” leírására használták. Bár a tenzorok reprezentálhatók mint többdimenziós tömbök (pl. 3 × 3 × 3-as mátrix) és azok komponensei, a tenzorelmélet lényege, hogy a tenzor mennyiségek bizonyos „abszolút” tulajdonságokkal rendelkeznek (kovariancia és invariancia), különös tekintettel arra, hogy komponenseik hogyan változnak a koordináta transzformációk során. A tenzorok egy igazán absztrakt bevezetése sima sokaságokon a csoportelmélet segítségével történik: a tenzorok olyan mennyiségek, amelyek az önábrázolás direkt szorzatai szerint transzformálódnak (a direkt szorzatban előforduló tényezők száma szerint nevezzük a tenzorokat első-, másod-, harmad- stb. rendűnek). Ezek a direktszorzat-ábrázolások általában nem irreducibilisek, szétesnek több ábrázolásra. Tenzorok a geometriai vektoralgebrában A háromdimenziós euklideszi tér vektorainak algebrájában a tenzor fogalma a következő absztrakció által jön létre. A geometriai vektorszámítás kitüntetett szerepet szán a skalár-skalár, skalár-vektor, vektor-skalár, vektor-vektor függvényeknek, de különösképpen az ezek közötti homogén lineáris leképezéseknek. Ezek abban az értelemben homogén lineárisak, hogy összeg- és aránytartók, azaz ha az f, ilyen típusú leképezés bemenetein az x és y illetve a λx mennyiségek jelennek meg (λ skalár), akkor teljesül. A homogén lineáris skalár-skalár, skalár-vektor és vektor-skalár leképezések bizonyítható módon a következőkkel azonosak: Ennek megfelelően, ha a vektor-vektor típusú homogén lineáris leképezéseket is szorzat formájában szándékozunk felírni, akkor be kell vezetnünk egy ezektől különböző matematikai mennyiséget, a tenzort és egy műveletet a tenzorszorzást: Világos, hogy itt az A tenzor nem definiált, absztrakt objektum (konkrét megvalósítását lásd később), ám működése világos. A háromdimenziós térbeli lineáris kombináció megtartásából következik a szorzás eredménye. Ha b1, b2, b3 a tér három, egymásra páronként merőleges, egységhosszúságú vektora, akkor minden r vektor egyértelműen kifejezhető alakban. Ekkor ugyanis b1, b2, b3 derékszögű koordináta-rendszert alkot, az x, y és z skalárok pedig az r vektor három megfelelő irányú koordinátája. Így Ha tehát bevezetjük az a1=A b1, a2=A b2,a3=A b3 jelölést, akkor az A tenzorral való szorzást kézzelfogható formában jellemzi az (a1, a2, a3) vektorhármas és az x=b1 r, y=b2 r, z=b3 r merőleges (skaláris) vetületekkel felírt egyenlet. Itt maga az leképezés is homogén lineáris, amit az a és b vektorok diadikus szorzatának, vagy diádjának nevezzük és a b-vel vagy a b-vel jelölünk, ami tehát maga is tenzor. Így tehát minden A tenzort elő tudunk állítani diádok lineáris kombinációjaként. A tenzorok elméleti vizsgálata ezután a következő kérdésekre kell, hogy választ adjon: hogyan kell tenzorokkal számolni, azaz milyen kapcsolatban van az A tenzorral az ( a 1 , a 2 , a 3 ) vektorhármas, mely valójában az A tenzor ( b 1 , b 2 , b 3 ) bázisbeli mátrixaként azonosítható, mik a tenzorok, azaz hogyan lehet létrehozni a diádokból a tenzorok terét. Véges dimenziós vektorterek esetén a másodrendű tenzorok azonosak a lineáris leképezésekkel. Ha azonban végtelen dimenziós vektortereket veszünk, vagy továbbvisszük az analógiát tenzorokon ható tenzorokra (harmadrendű tenzorok), akkor a lineáris leképezésektől eltérő lineáris algebrai objektumokat kapunk. Tenzorok a lineáris algebrában Szintén kevésbé általános keretek között tenzoron – másodrendű tenzoron – a véges dimenziós tereken értelmezett bilineáris formákat értjük. Pontosan ez a következőket jelenti. Az azonos T test feletti U és V vektorterek direkt szorzatából T-be képező bilineáris leképezéseket tenzoroknak (másodrendű tenzoroknak) nevezzük. b bilinearitása, azt jelenti, hogy b mindkét változójában lineáris, azaz tetszőleges U-beli, majd V-beli λx + μy lineáris kombinációra. Mátrixreprezentáció Ha U dimenziója m, a V dimenziója n, akkor a tenzorok kézzelfogható formában ábrázolhatók egy U-beli B és egy V-beli C bázis rögzítésével. b-nek a szorzattér részhalmazán felvett értékei egy olyan mátrixot határoznak meg, mely egyértelműen reprezentálja b-t (a lineáris leképezések előírhatósági tétele alapján). A b leképezést meghatározó mátrix tehát egy Tm × n-beli m szer n-es mátrix. Operátor reprezentáció A B és C bázisok mellett és az előbbi koordinátamátrixszal b egyértelműen megfeleltethető annak az A: U V lineáris leképezésnek, melynek ugyanúgy a β mátrix a koordinátamátrixa. A (véges dimenziós terekben ható) tenzorok Bilin(U × V;T) tere tehát azonosítható az U-ból V-be menő lineáris leképezések Lin(U;V) terével: Sőt, a megfeleltetés az előbbi U ill. V-beli B és C bázisok esetén a mátrixokkal is fennáll, a következőképpen: ahol a [.] jelölés a koordinátamátrixokat jelöli (a megfelelő térben a megfelelő bázisra vonatkozóan), a mátrixszorzás, * pedig a transzponálás („sorvektor képzés”). Diadikus szorzat A másodrendű tenzorszorzatot gyakran az U és a V Descartes-szorzatán értelmezett következő bilineáris leképezésével azonosítják: ahol tetszőleges u ∈ U és v ∈ V-re: az u és v elem úgy nevezett (absztrakt) diadikus szorzata. Ekkor a tenzorok nem mások, mint a V* U leképezések lineáris terének azon altere, melyet ezek a leképezések feszítenek ki. Könnyen belátható, hogy véges dimenziós esetben a diadikus szorzatok kifeszítette altér egybeesik a teljes térrel, így minden tenzor diadikus szorzatok lineáris kombinációja. Ebből ered aztán, hogy a fenti tenzorok terét gyakran az U és V tenzori szorzatának is nevezik és U V-vel is jelölik. A diadikus szorzat konkrét bázisban jól kezelhető alakot ölt. Eszerint, ha (bi) és (cj) az U és V terek bázisai, akkor a diadikus szorzat a koordinátareprezentációban: mely tulajdonság a duális tér elemeivel történő szorzás definíciójának következményei. Tenzorok az absztrakt algebrában Végtelen dimenziós vektorterek esetén tenzoron két vektortér úgy nevezett tenzorszorzatát értjük, melynek elemei véges dimenziós esetben (legalább izomorfizmus erejéig) meg kell, hogy feleljenek a másodrendű tenzor előbb definiált fogalmának. Világos, hogy a vektorterek U×V Descartes-szorzatán szokásosan értelmezett pontonkénti összeadás azaz az (u,v)+(x,y) (u+v,x+y) (ill. a λ(u,v) (λu,λv) szorzás) nem felel meg tenzorszorzásnak, minthogy ez maga az U V direkt összeg, mely nem bilineáris. Az U-beli u és V-beli v elemek u v tenzorszorzatán (a tenzoron) olyan (külső) műveletet kell értenünk, mely a diadikus szorzathoz hasonló a véges dimenziós esetben. Ezeknek a követelményeknek megfelelően tenzorszorzatnak egy olyan absztrakt vektortér felel meg, mely kielégíti az alábbi tulajdonságot. Definíció. Ha U és V vektortér, akkor az A vektorteret, az f : U × V A bilineáris leképezéssel együtt az U és V (egy) tenzorszorzatának nevezzük, ha tetszőleges B vektortér és g : U × V B bilineáris leképezés esetén egyetlen olyan h : A B lineáris függvény létezik, melyre Ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a fenti jelöléseket megtartva egyetlen olyan h lineáris leképezés létezik, mellyel a diagram kommutatív. Ez a furcsa absztrakt definíció azt mondja, hogy egyrészt A a legbővebb olyan vektortér (legnagyobb dimenziójú), melybe U × V-t bilineáris módon beleképezhetjük. Tegyük fel ugyanis, hogy B-be is beleképezzük U × V-t. Ekkor h képtere B lesz mely lineáris értelemben nem lehet nagyobb mint h értelmezési tartománya A. Ez a tenzorszorzatnak (A-nak) vektortér-izomorf egyértelműséget biztosít, a tenzorszorzásnak, azaz az f műveletnek nem. Feltettük azonban, azt a lényeges tulajdonságot, hogy h egyértelmű, ami azt jelenti, hogy ha egy alkalmas módon definiált f mellett, például az U és V egy másik bázisa felhasználásával egy újabb alkalmas g: U × V A bilineáris leképezést definiálnánk A-ba akkor ezek egyenlőkké válnának. Ekkor ugyanis mind f = h o g , mind g = k o f teljesülne alkalmas és egyértelmű h-val és k-val, így hok=idA és koh=idA lenne, azaz izomorfizmus lenne A-n, ami az egyértelműség miatt csak a h=idA leképezés lehet. Ez azt jelenti, hogy ha A = B, akkor f = g, azaz a tenzorszorzat ugyanazt a leképezést határozza meg, ha eltérő bázisban adjuk meg. A definíció nyitva hagyja, hogy létezik-e egyáltalán tenzorszorzat. Belátható, hogy az előző szakaszban említett (azaz a értékkészlete által kifeszített altér) leképezés most is megfelel tenzori szorzásnak, mellyel a tenzorszorzatnak nem csak unicitását, de egzisztenciáját is igazolni tudjuk. Tenzorok a kategóriaelméletben Az absztrakt tenzor definíciója jellegzetes példája a kategóriaelméletben alkalmazott egyértelműsítő (ún. univerzális) módszernek. Az U V tenzorszorzaton ebben az elméletben egy adott kategória kitüntetett elemét értik. Legyen VecT a T test feletti vektorterek kategóriája a lineáris leképzéssel mint morfizmussal, C pedig a összes T feletti, kéttagú direkt összeg (U V alakú vektorterek) kategóriája a bilineáris leképezéssel mint morfizmussal. Legyen az F: VecT C funktor az, ami egy V vektortérhez a {0} V direkt összeget rendeli, a h lineáris leképezéshez pedig a 0 v 0 h(v) leképezést. Ekkor a tenzorszorzat nem más mint az (U V F) kategória () legkisebb eleme. Ez kifejtve annyit tesz, hogy az A vektortér az f bilineáris leképezéssel az U és a V tenzorszorzata, ha tetszőleges B vektortér és g bilineáris leképezés esetén egyértelműen létezik az a h:'A B lineáris leképezés, amivel az alábbi diagram kommutatív: Mindezek ugyanazt jelentik, mint az előző definícióban mondottak. Tenzorok a matematikai fizikában A tenzor a vektor általánosítása, akár a matematikában. Másodrendű tenzorok Vegyünk két vektort, aminek komponensei a háromdimenziós térben legyenek ui és vj. Tegyük fel, hogy egy kétindexes mennyiség (amit egy kétdimenziós mátrixszal ábrázolhatunk), tij ugyanúgy transzformálódik (azaz ugyanazokba a képletekbe kell behelyettesíteni ekkor) térbeli forgatások esetén, mint az uivj szorzat. Ekkor a t mennyiséget másodrendű tenzornak nevezzük. Ha a koordináta-rendszer tükrözését is bevonjuk a megengedett transzformációk közé, akár a vektorok esetén, akkor három eset lehetséges: Ha u és v is valódi vektor, akkor t komponensei tükrözésre nem váltanak előjelet, az ilyen t -t valódi tenzornak vagy egyszerűen tenzornak nevezzük. Ha u és v közül az egyik valódi, a másik axiaálvektor, akkor t komponensei tükrözésre előjelet váltanak, őt magát pszeudotenzornak nevezzük. Ha u és v is axiálvektor, akkor t komponensei tükrözésre nem váltanak előjelet, az ilyen t megint valódi tenzor . Az első és harmadik esetet természetesen csak akkor tudjuk megkülönböztetni, ha t-t tényleg két vektor ilyen ún. direkt szorzataként állítottuk elő, valójában tehát csak kétféle tenzor lehetséges transzformációs szempontból. Ezek a példák is nagyon jól mutatják, hogy a tenzorfogalom a fizikában erősen függ a figyelembe vett szimmetriáktól. Például a közönséges impulzus a klasszikus mechanikában vektor (ekkor a forgáscsoport a szimmetriacsoport), míg relativisztikus mechanikában már nem, ugyanis itt a szimmetriacsoport a Lorentz-csoport. Ez vezet olyan, klasszikus mechanikából nézve fura esetekre, hogy a megfigyelt hármas impulzus (így hívják a relativitáselméletben klasszikus impulzust) függ a megfigyelő sebességétől, és a transzformációjában megjelenik a relativisztikus energia is. tij=tji esetén szimmetrikus tenzorról, tij=-tji esetén pedig antiszimmetrikus tenzorról beszélünk. n-edrendű tenzorok Az n-edrendű tenzor a másodrendű tenzor egyszerű általánosítása, 2 helyett n vektorkomponens direkt szorzatának transzformációs tulajdonságaival kell megegyeznie a komponensei viselkedésének. Ez egy ti_1,i_2,...,i_n n-indexes mennyiség. Itt is lehetnek valódi és axiálvektorszerű viselkedésű indexek, ezek kombinációja nagy számú, de fizikai szerepet inkább csak azok játszanak, amelyek viselkedése azonos típusú. Az elnevezésük itt már nem is definiált olyan módon, mint a másodrendű tenzorok esetén, ahol csak kétféle tenzortípus lehetséges tükrözési szempontból. A tenzor definíciójából egyenesen következik, hogy a vektorok elsőrendű tenzorok, a skalárok pedig nulladrendű tenzorok. Példák Nulladrendű tenzorokra ld. a skalároknál . Elsőrendű tenzorokra ld. a vektoroknál . Másodrendű szimmetrikus valódi tenzor például a tehetetlenségi nyomaték . Másodrendű antiszimmetrikus pszeudotenzor például az ilyen alakban is felírható impulzusmomentum . Galápagosi óriásteknős A galápagosi óriásteknős vagy más néven elefántteknős (Geochelone nigra) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és a Szárazföldi teknősfélék (Testudinidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Csak a Galápagos-szigeteken találhatók meg, egyre kisebb számban. Alfajai A Galápagos-szigeteken 10 alfaja él az óriásteknősnek. Régen természetesen sokkal gyakoribbak voltak, a spanyol felfedezői hajdan éppen a teknősökről nevezték el a szigetcsoportot (galápagos spanyolul teknősöket jelent). Akkor még körülbelül 250 ezer páncélos élt a szigeteken, ma már csak 14-15 ezer maradt meg. Főleg a bálnavadászok és kalózok irtották a 18.- és 19. században. Azonban nem csak a vadászat tizedelte, hanem a hajósok által behurcolt jövevények is, köztük elsősorban a vándorpatkányok. Az alábbi felsorolásban a galápagosi óriásteknős alfajai láthatóak. Nevük után az otthonukul szolgáló sziget neve látható. Mivel a Galápagos-szigetek korábban az angol kalózok kedvelt rejtekhelyei voltak, ők angol eredetű neveket adtak a szigeteknek. Ezért több alfaj nevében is az élőhelyükül szolgáló sziget angol neve van megörökítve. Később Ecuador fennhatósága alá kerültek a szigetek és akkor minden sziget spanyol nevet kapott, amely ma is a hivatalos nevük. Az angol nyelvű források azonban olykor ma is a sziget régebbi angol nevére hivatkoznak. Ezért a sziget hivatalos neve mellett zárójelben meg van adva a sziget angol neve is. Geochelone nigra abingdoni – Pinta (Abingdon) – kihalt-Magányos George volt az utolsó feltehetőleg Geochelone nigra becki – Wolf-vulkán, Észak-Isabela (Albemarle) – 2000 egyed Geochelone nigra chathamensis – San Cristobal (Chatham) – 700 egyed Geochelone nigra darwini – San Salvador (James vagy Santiago) – 800 egyed Geochelone nigra ephippium -Pinzon (Duncan) – 300 egyed Geochelone nigra guntheri – Sierra Negra terület Délkelet-Isabela (Albemarle) szigeten – 500 egyed Geochelone nigra hoodensis – Espanola (Hood) – 120 egyed Geochelone nigra microphyes – Darwin-vulkán, Észak-Isabela – 1000 egyed Geochelone nigra nigra – Délnyugat-Isabela (Albemarle) – kihalt Geochelone nigra porteri – Santa Cruz (Indefatigable) – 3000 egyed Geochelone nigra phantastica – Fernandina (Narborough) Island – kihalt Geochelone nigra vandenburghi – Alcedo-vulkán, Isabela középső része – 5000 egyed Geochelone nigra vicina – Cerro Azul, Dél-Isabela – 700 egyed Megjelenése A legnagyobb ma élő szárazföldi teknősfaj, amelyet óriás voltának hangsúlyozásaként elefántteknősnek is hívnak. Testtömege akár 400 kilogramm, testhossza pedig akár 187 cm hosszú is lehet fejétől a farkáig. Súlyos teknőjének alakja mutatja, milyen élőhelyen él. Azon alfajoknak, amelyek dús növényzettel borított területen élnek, a páncélja boltozatos, a lába és nyaka is rövidebb, így nem tudnak olyan magasra nyújtózni. Más területeken élő alfajoknak, ahol gyérebb a növényzet, a páncéljuk nyereg alakú, valamint hosszabb nyakuk és lábuk is segíti őket abban, hogy jobban elérjék a növényeket. A harmadik típusba a kettő ötvözete tartozik. Ez az élőhelyhez köthető morfológiai változatosság nagy hatással volt a szigeteken tartózkodó fiatal Charles Darwinra is. Életmódja A szigetek szélsőséges éghajlati viszonyaihoz nagyszerűen alkalmazkodtak. A hűvösebb órákat az alacsonyabban fekvő, lávafelszínű területeken töltik. Itt azonban gyér a növényzet, ezért a hőmérséklet emelkedésével a magasabban fekvő, buja növényzetű szigetrészekre vándorolnak. Növényevő állat, főként fűvel és levelekkel táplálkozik, olyan felfegyverzett növényeket is „megtámad”, mint a csalánfélék és a manzanillo-fák. Ez utóbbi valósággal égeti az emberi bőrt, de a páncélosoknak nem tud ártani, a termése kedvelt csemegéjük. Az óriásteknősök nem a gyorsaságáról híresek, mindössze 0,25 km/h-val sétálnak. Az óriásteknősök napi vándorlásuk során ugyanazt az ösvényt használják. Állatkerti megfigyelések szerint meghatározott sorrendben mennek alvóhelyükre, amelyen belül minden egyed saját területet foglal el. Körülbelül 16 órás szendergés után indulnak ki a külső kifutójukba, szintén meghatározott, de fordított irányú sorrendben, mint befelé. Vagyis az hagyja ott legutoljára a házat, aki legelőször lépett be. A természetben is megfigyelték, hogy összehangolják a napi vándorlásukat. Az évek során több ezernyi teknősláb által legyalult ösvények valóságos országutakká válnak. Fontos, hogy ezeken járjanak, mert a legrövidebb utat jelzik a ritka vulkanikus tavakhoz, az ösvényekről letérve valószínűleg eltévednének. A sorrend a szociális rendszer és dominancia-viszonyok meglétét is jelzi. Szaporodása A nőstények illatanyagokkal jelzik fogékonyságukat január és augusztus között. Mikor a hímek a levegőt szimatolva erről tudósítást kapnak, felkerekednek megkeresni az illat forrását. A találkozást a hím heves udvarlása követi, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy rámászva mozgásképtelenné teszi, majd párzik vele. A nőstények júniustól decemberig több alkalommal ásnak fészket, amelyekbe egyenként átlagosan 10 tojást raknak. A tojások lerakására az alacsonyabban fekvő napos területek a legmegfelelőbbek, a nőstények rendszerint a megszokott fészkelőhelyükre térnek vissza. A lerakott tojásokat a nőstény gondosan betemeti, majd a nap melegére bízza a költésüket. A hőmérsékletviszonyoktól függően 3-8 hónap alatt kelnek ki a kis teknősök. A gyámoltalan, de korán önállóságra kényszerült fiatalok közül csak nagyon kevesen élik meg az első tíz életévüket. A nagyobbra nőtt teknősöknek azonban már nincs természetes ellensége, így akár 120-200 évig is élhetnek. A legöregebbnek tartott egyed Harriet, egy ausztrál állatkert lakója, aki 1830-ban született, és 2006-ban pusztult el. Természetvédelmi helyzete Bár vannak kihalt alfajai és olyan alfajai is melyek száma nagyon kevés a faj összlétszáma 14-15 ezer egyed között van, ezért a Természetvédelmi Világszövetség a „sebezhető” kategóriába sorolja. Élőhelyén igyekeznek mindent megtenni a faj megmentése érdekében. Mivel a Galapagos-szigetek Ecuador legtöbb bevételt hozó tartománya, és ez kizárólag a turizmusnak köszönhető, igyekeznek a szigetek legfőbb vonzerejét adó teknősöket megóvni. A ritkább alfajokból tojásokat hoznak be a Charles Darwin Kutatóközpontba, ahol kikeltik azokat. A fiatal teknősöket, mihelyst elérik azt a méretet, hogy már nem fenyegetik őket a betelepített disznók, patkányok, kutyák és macskák, visszaengedik természetes környezetükbe. Emellett igyekeznek a szigeteket megtisztítani a fiatal teknősökre veszélyes betelepített állatoktól és a teknősök fő táplálékkonkurenseitől, a szintén betelepített kecskéktől, szamaraktól és szarvasmarháktól. Egyéb Impozáns mérete és ritka volta miatt kedvelt állatkerti állatnak számít. Elsősorban a gyakoribb alfajait tartják. Főleg az amerikai állatkertekben elterjedt faj, néhány gazdagabb magángyűjtőnél is megtalálható az Egyesült Államokban. Magyarországon egyetlen állatkertben sem látható, legközelebb Bécsben és Prágában találkozhatunk vele. 2011-es Tour de Suisse A 2011-es Tour de Suisse a 75. volt 1933 óta. 2011. június 11-én kezdődött az svájci Lugano-ban és június 19-én ért véget Schaffhausen-ban. A verseny része a 2011-es UCI World Tour-nak. 9 szakaszból állt. Az összetett versenyt Levi Leipheimer nyerte meg. Részt vevő csapatok A 18 World Tour csapaton kívül 2 csapat kapott szabadkártyát, így alakult ki a 20 csapatos mezőny. AG2R La Mondiale · Astana · Movistar · Euskaltel–Euskadi · Garmin–Cervelo · Lampre-ISD · Liquigas–Cannondale · Omega Pharma–Lotto · Quick Step · Rabobank · HTC-Highroad · Katyusa · Team Saxo Bank · Sky Procycling · Team Leopard-Trek · Vacansoleil · BMC Racing Team · Team RadioShack Team Type 1-Sanofi Aventis · Team NetApp Szakaszok A 2011-es verseny 9 szakaszból állt. 1985-ös kupagyőztesek Európa-kupája-döntő Az 1985-ös kupagyőztesek Európa-kupája-döntőben, a KEK 25. döntőjében az angol Everton, és az osztrák Rapid Wien mérkőzött Rotterdamban. A mérkőzést az Everton nyerte 3–1-re. Az angol csapat részt vehetett volna az 1985-ös UEFA-szuperkupa döntőjében, azonban az 1985-ös BEK-döntő előtt történt tragédia következményeként az UEFA 5 évre eltiltotta az angol csapatokat az európai kupaszerepléstől, ezért a szuperkupa-döntőt sem rendezték meg. Hidas István Hidas István (eredetileg Háder István; Budapest, 1918. szeptember 29. – Budapest, 2002. január 13.) politikus. Országos szinten 1950–1956 között politizált kommunista államférfiként, 1953-tól egy évig nehézipari, 1954-ben rövid ideig vegyipari és energiaügyi miniszter volt. Élete A hat elemi elvégzése után vasesztergályosnak állt, később közgazdász oklevelet szerzett[forrás?]. 1936-tól részt vett a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalomban, 1939-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, majd 1943-ban az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjába. 1944-ben tagja lett a párt budai bizottságának, és tevékenyen részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-től kábelgyárban, telefongyárban és a Szürke Taxinál dolgozott.[forrás?] 1948-tól a budafoki pártbizottság, 1949-től a MÁVAG, 1950 februárjától a VIII. kerületi pártbizottság titkára volt. 1950 májusában a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) központi vezetőségének (KV), illetve a KV szervezőbizottságának tagjává választották. 1950 júniusától 1952 novemberéig a budapesti pártbizottság titkári tisztét töltötte be. 1951 májusától a politikai bizottság (PB) és a KV titkárságának tagja lett. 1952. november 14-étől 1953. július 2-áig a Minisztertanács elnökhelyettesi feladatait látta el. 1953 júniusában egyike volt a szovjet kormány által Moszkvába meghívott pártküldöttségnek, akik jelenlétében Rákosi Mátyást élesen megkritizálták, s ami miatt a Rákosi-rendszer pár hónap alatt gyakorlatilag összeomlott. 1953–1957-ben országgyűlési képviselő. 1953. július 4-étől nehézipari, 1954. október 9-étől rövid ideig vegyipari és energiaügyi miniszter. 1954. október 30-ától ismét a Minisztertanács elnökhelyettese, 1956. július 30-ától ugyanazon év október 24-éig első elnökhelyettese volt. 1956. október 23-án kizárták a politikai bizottságból, november 16-án a pártból is, de párttagságát később visszaállították. 1957 júniusától egy ideig a Kohó- és Gépipari Minisztérium főosztályvezetőjeként dolgozott. Forrás Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 448. o. ISBN 963-9257-00-1 Frances Conroy Frances Hardman Conroy (Monroe, 1953. november 13. –) Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Egyik legismertebb filmes szerepe Ruth Fisher a Sírhant művek (2001-2005) című televíziós sorozatban. Kiemelkedő alakításáért sok kritikus elismerését elnyerte, valamint egy Golden Globe-, és egy Screen Actors Guild-díjat is begyűjtött. Ismert továbbá a 2011-ben indult Amerikai Horror Story című antológia sorozatból, melynek első évadában Moira O'Hara alakításáért megkapta karriere első Szaturnusz-jelölését, majd egy Emmy-jelölést is kiérdemelt „a legjobb női mellékszereplő minisorozatban” kategóriában. Conroy a sorozat további évadaiban, a Zártosztályban, a Boszorkányokban, a Rémségek cirkuszában, a Roanokeban és a Szektában is feltűnt. A harmadik, Boszorkányok alcímen futó évadban nyújtott teljesítményéért egy újabb Emmy-jelölést kapott „a legjobb női mellékszereplő minisorozatban” kategóriában 2014-ben. 2015-ben a Hulu saját gyártású sorozatában, az Alkalmi-ban kapott szerepet. 2017-ben Nathalie Ravent alakította a Stephen King regénye alapján készült The Mist című sorozatban. Korai élete Conroy a Georgia állambeli Monroe-ban született Ossie Hardman és Vincent Paul Conroy gyermekeként. Édesapja ír származású vállalati vezető volt, édesanyja szintén hasonló területen dolgozott. 1971 és 1972 között a Pennsylvaniában található Dickinson College tanulója volt, ahol az intézmény színházi produkcióiban rendszeresen részt vett. Később New York városába költözött, hogy színészetet tanuljon a Neighborhood Playhouse Schoolban és a Juilliard Schoolban. Karrier Az 1970-es években színházi társulattal járta az országot és lépett fel rendszeresen színházakban. A new yorki Delacorte Theater-ben Desdemónát alakította az Othello című színműben többek közt Richard Dreyfuss és Raul Julia mellett. Egyik legelső filmszerepére 1979-ben került sor Woody Allen Manhattan című romantikus vígjátékában. 1980-ban sikeresen debütált a Broadway-en Edward Albee The Lady From Dubuque című színművében. A 80-as és 90-es években Conroy leginkább színházi karrierjére koncentrált, így számtalan műben szerepelt. Az évek során jelölték Tony-, valamint Drama Desk-díjakra is. Kisebb szerepet kapott az 1984-ben bemutatott Zuhanás a szerelembe című filmben. Ruby Hanson szerepében feltűnt az 1988-as Rocket Gibraltár című drámában. Abban az évben szintén egy kisebb szerepet kapott a Riviéra vadorzói című filmben. 2001–05: Sírhant művek Egyik legismertebb filmes szerepe az HBO saját gyártású drámasorozatához, a Sírhant művekhez (eredeti címe Six Feet Under) kötődik. Conroy 2001 és 2005 között szerepelt a sorozatban, amely során a kritikusok tetszését is kiérdemelte. 2004-ben elnyerte a legjobb drámai színésznőnek járó Golden Globe-ot. Az évek során négy jelölést kapott Emmy-díjra „a legjobb női főszereplő drámasorozatban” kategóriában, de végül egyet sem tudott megnyerni. 2003-ban Screen Actor Guild-díjjal jutalmazták Ruth Fisher alakításáért a sorozatban, amely végül 2005-ben ért véget 63 leadott epizód után. 2007–10 2008-ban egy kisebb vendégszerep erejéig szerepelt az ABC csatorna Született feleségek című sikersorozatában, ahol a gazdag és szeretetéhes nőt, Virginia Hildebrandot alakította. A 2000-es évek közepén számos kisebb vendégszerepet vállalt a televízióban, köztük szerepelt az Így jártam anyátokkal című szitkomban Barney Stinson édesanyjaként. 2010-ben Angie Dinkley-t alakította a Scooby-Doo: Rejtélyek nyomában című animációs műsorban. 2010-ben Madylyn-t, a Robert De Niro által alakított Jack Mabrey feleségét játszotta John Curran filmjében, a Stone-ban. Ugyanabban az évben egy visszatérő szerepben Peggy Haplint alakította az ABC csatorna rövid életű Happy Town című drámasorozatában. 2011–napjainkig: Amerikai Horror Story 2011-ben megkapta az FX csatorna új drámasorozatának, az Amerikai Horror Story: A Gyilkos háznak az egyik főszerepét. Conroy és Alexandra Breckenridge együtt játszotta a Moira O'Hara nevű karaktert. 2011-ben az évad fináléja után a készítők bejelentették, hogy az Amerikai Horror Story egy antológia sorozat, így minden évad egy, az előzőtől független történetet mesél el más és más karakterekkel. Az évadban nyújtott alakításért Conroy megkapta ötödik Emmy-jelölését „a legjobb női mellékszereplő minisorozatban” kategóriában. 2012-ben a Zártosztály alcímen futott második évadban a Halál angyalát játszotta. 2013-ban Blythe Ballard karakterében pár epizód erejéig feltűnt a Luxusdoki című sorozatban. Szintén 2013-ban szerepelt a Ring of Fire című televíziós filmben, melyben Maybelle Cartert alakította. 2013 őszén újra visszatért az Amerikai Horror Story soron következő, Boszorkányok című évadába, ahol a new orleansi boszorkánytanács egyik tagját Myrtle Snow-t alakította. Az évad lefutása után Conroy megkapta hatodik Emmy-jelölését, ezúttal is „a legjobb női mellékszereplő minisorozatban” kategóriában. Gloria Mott karakterében visszatért a negyedik évadba is, amely a Rémségek cirkusza alcímen futott 2014-ben. A sorozat ötödik évadában Conroy nem kapott szerepet, csak 2016-ban a Roanoke című, hatodik évadban tért vissza egy kannibál anyuka szerepében. 2015-ben a Hulu saját gyártású műsorában, az Alkalmi című sorozatban kapott szerepet. 2017 júliusában megerősítették, hogy hatodik alkalommal is visszatér az Amerikai Horror Storyba. A sorozat hetedik, Szekta alcímű évadában két epizódban tűnt fel. Sela (Sziszek) Sela falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sziszekhez tartozik. Fekvése Sziszek városától 6 km-re nyugatra, az Odra-mező délnyugati szélén, a 36-os számú főút és a Zágráb-Sziszek vasútvonal mellett, Greda és Stupno között fekszik. Története A település kedvező földrajzi fekvése és életfeltételei lehetővé tették, hogy területe már nagyon korán benépesüljön. Bár első írásos említése 1334-ben történt, de szinte bizonyos, hogy már a zágrábi káptalan sziszeki uradalmának alapításakor 1215-ben is létezett. Története során kisebb igazgatási központnak számított. Szent Mária Magdolna plébániáját 1702-ben alapították, iskolája pedig már 1771-ben működött. A plébánia alapítása előtt a település a sziszeki Szent Kereszt plébániához tartozott. Ekkor még csak egy fából épített kápolna állt a faluban. 1739 és 1745 között itt volt plébános a neves horvát történész, később zágrábi kanonok Adam Baltazar Krčelić, aki távozásakor emlékirataiban ír a plébánia életéről is. 1765-re felépítették a mai plébániatemplomot, melyhez a római Siscia köveit használták fel. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Szella” néven szerepel. 1857-ben 299, 1910-ben 481 lakosa volt. Önkéntes tűzoltóegyletét 1882-ben alapították. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu labdarúgó klubját az „NK Selát” 1946-ban alapították. 1981-ben megalakult a „HKUD Radost” kulturális és művészeti egyesület. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2002-ben új kápolnát építettek a településen, melyet Jézus szenvedő szíve tiszteletére szenteltek. 2011-ben 963 lakosa volt. A településes pasztorális központ, elemi iskola, anyakönyvi hivatal, posta, óvoda, faluház, valamint több szolgáltató és kereskedelmi egység működik. Nevezetességei Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1759 és 1765 között épült. Elődje egy fakápolna volt. A templom építői itáliai mesterek voltak, akiknek a falu lakói és a káptalan jobbágyai segédkeztek. Érdekesség, hogy az építőanyagot Sziszekről hozták, a római város köveiből. A plébániához Sela, Greda, Jazvenik és Stupno falvak tartoznak. A plébániatemplom orgonáját 1777 -ben építette a cseh mester Joannes Franciscus Jenechek. Az orgona ma is az eredeti állapotában van és egyike a neves mester Észak-Horvátországban épen megmaradt alkotásainak. Emiatt kulturális védettséget élvez. A cseh orgonaépítő iskola barokk hagyományait és jellegzetességeit viseli magán. A plébánia alapításának 300. évfordulójára 2001-ben a Heferer orgonaépítő cég a hangszert teljes egészében restaurálta. Kultúra A templom orgonája a minden évben megrendezésre kerülő „Ars organi sisciae” nemzetközi orgonafesztivál egyik hangszere. A másik két orgona a martinska vesi Szent Márton templom és a sziszeki Szent Kereszt székesegyház orgonája. A falu kulturális és művészeti egyesületét a HKUD Radostot 1951-ben alapították. Az egyesületnek népzenei, színjátszói, sakk, labdarúgó és röplabda szekciói működtek. Eredeti formájában 1962-ig működött. 1981-ben az egyesületet újraalapították a hagyományok ápolására és a mai napig több generáción át mintegy 200 aktív tagja volt. Sport Az NK Hajduk Sela labdarúgócsapata a megyei 3. osztályban szerepel. SB alt 25 Az SB alt 24 egy szerkocsis gőzmozdonysorozat volt a Déli Vasútnál (németül: Südbahngeselschaft, SB), mely egy osztrák-magyar magánvasút-társaság volt. A mozdonyok 1864-ben SB 31 sorozatjelet kaptak. Valójában a négy mozdonyt a Kaiser Franz Joseph-Orientbahn vásárolta a Bécsújhelyi Mozdonygyártól, mely sem nevet, sem számot nem adott nekik. A mozdonyok külsőkeretesek, belső vezérlésűek voltak Hall forgattyúval. A mozdonyszemélyzet időjárás elleni védelmét mindöösze egy egyszerű szélfogó - un.„Brille“ - szolgálta. A mozdonyokat 1903 és 1908 között selejtezték. Labradori réce A labradori réce (Camptorhynchus labradorius) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Camptorhynchus nem egyetlen faja volt, mára már kihalt. Előfordulása A labradori réce már felfedezése idején ritka volt. A Labrador-félszigetről kapta nevét, amely Kanada északkeleti partvidékén található. Azt hitték, ott van a faj költőhelye, pedig onnan sem a fészkét, sem a tojásait nem ismerjük teljes bizonyossággal. Valószínű, hogy igazi szaporodó területe északabbra lehetett, esetleg a Szent Lőrinc-öböl magányos szigetein. Télen ez a récefaj délre vándorolt, egészen Új-Anglia, New Jersey és Long Island vidékéig, ahol a homokos tengerpartokon és a kis öblökben tartózkodott. Kihalása E tengeri récefaj kihalásának oka ismeretlen. A többi vízi szárnyashoz hasonlóan alkalomadtán rá is vadásztak, sőt még eladásra is kínálták New York és Baltimore piacain, noha íze nem volt éppen kellemes. Furcsa felépítésű csőre arra utal, hogy táplálkozási szokásai is különlegesek voltak: valószínűleg apró csigákon élt. Ez is hozzájárulhatott kipusztulásához, hiszen az egy bizonyos táplálékra specializálódott állatfaj mindig érzékenyebb a környezet változásaira. Észak-Amerika keleti részén a fokozódó emberi tevékenység hatására átalakult a tengerparti élőhelyek csigafaunája, ami a faj számára végzetesnek bizonyult. Az utolsó közlés egy hím példányról szól, amelyet 1875 őszén fogtak a Long Islandhez közeli vizeken. Ez a példány ma Washingtonban, az Egyesült Államok Nemzeti Múzeumában található. Állítólag három évvel később, 1878. december 2-án még egy récét lőttek a New York állambeli Elmira mellett. Ezt azonban utólag nem lehet bizonyítani, mert a példány elveszett. Lötzbeuren Lötzbeuren település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Dulovits Jenő Dulovits Jenő (Ipolyság, 1903. június 22. - Budapest, 1972. július 24.) matematikus, fényképész, többek között a Duflex, a világ első tükörreflexes fényképezőgépének feltalálója. A fotótörténet és fotótechnika történet világviszonylatban is egyik kiemelkedő alakja. Nevéhez kötődik számos fotográfiai találmány, többek közt a Duto lágyító előtétlencse és a Duflex. Sajátos fotóstílusa, mely az ellenfény, a lágyítás és a fény-árnyék kiegyenlítésén alapult akkoriban annyira népszerű volt az egész világon, hogy az ő munkássága révén nevezték el magyar stílusnak. Élete Ipolyságon született 1903. június 22-én. A pesti egyetemen matematika-fizika szakos tanári diplomát szerzett, ezután középiskolai matematikatanárként, a második világháború után a Gamma Művekben konstruktőrként dolgozott. Az 1920-as évek közepén kezdett el intenzíven fényképezéssel foglalkozni. Fotóművészként az ellenfényes fényképezés mestere volt, fotóit világszerte jegyezték. Tóth Miklós mérnökkel együtt dolgozta ki a felvétel lágyítására szolgáló, világszerte elterjedt Duto (Dulovits-Tóth) előtétlencsét. 1931 és 1958 között 13 szabadalmat jelentett be, egy részük a fénykép éles rajzát feloldó, lággyá tevő előtétlencsére, míg a többi egy gyakorló fényképész által elképzelt, ideálisan használható fényképezőgépre vonatkozott. 1943-ban szabadalmaztatta a fotótechnika történetében korszakos jelentőségű Duflex-et, a világon az első tükörreflexes, kisfilmes és beugrórekeszes objektívvel működő fényképezőgépet. A sorozatgyártás csak a második világháború után indulhatott meg, de egy év múlva szovjet nyomásra fel is kellett függeszteni. 1943-ban ő volt Szőts István Kádár Kata című filmjének operatőre, s több szakkönyve jelent meg. A Duflex „A Duflex a szinte egyáltalán nem létező magyar fényképezőgép-gyártásból bukkan elő, technikailag maga mögé utasítva a Leicát, a Contaxot, az Exaktát, hogy csak a németeket említsük. A Szovjetunió végleg lemarad, meg hát kitűnően el van a Leica- és Contax-másolatokkal, illetve a háborús jóvátétel Exactákkal, Contaflexekkel. A japánok (Canon, Asahi - Pentax, Miranda, Nikon, Olympus...) még csak álmodoznak, szövögetik világmegváltó terveiket, részben éppen Dulovits tanár úr találmányaira alapozva.” Ennek ellenére hamar leállítják nagy valószínűséggel szovjet nyomásra a sorozatgyártását gazdaságtalanságra hivatkozva. Nem tudni, pontosan hány Duflex készült a Gammában. Az egyik legkeresettebb gyűjtőobjektum. Működőképes és közepes esztétikai állapotú gép nem marad a milliós határ alatt ma az árveréseken. A különös műgonddal összeszerelt prototípust a Gamma Optikai Művek kötelességszerűen átadta a Műszaki Múzeumnak. Az összes többi magyar fényképezőgép társaságában itt volt a 001-es Duflex kiállítva a kilencvenes években, mígnem a múzeumba betörtek, és a teljes magyar kollekciót elrabolták. Kifürkészhetetlen utakon jutott el a lopott proto-Duflex Japánba és került egy dúsgazdag gyűjtő tulajdonába. Felmerült az Országos Műszaki Múzeum részéről a visszavásárlás gondolata is, de még a négymillió forintos ár sem elég kecsegtető az új tulajdonos számára. Írásai 1937-ben jelent meg első könyve, melyet - különböző kiadásokban - még húsz követett 1957-ig. Magyarul: Művészi fényképezés . Stephaneum Nyomda, 1940, II. kiadás 1942. A szerző 200 fényképével Így fényképezek . Műszaki Könyvkiadó, 1957 Idegen nyelven: Lichtkontraste und ihre Überwindung . Wien, Die Galerie, 1937 Meine technik, meine bilder . VEB Wilhelm Knapp Verlag, 1954 Nagy Károly Csillagászati Alapítvány A 2009-ben megalakult alapítvány fő célja Nagy Károly vegyész, matematikus, csillagász és ismeretterjesztő életművének megismerése és megismertetése, a csillagászat és űrkutatási ismeretek átadása, Nagy Károly egykori birtokának és az azon fekvő épületeknek a tudományos és kulturális rehabilitációjának elősegítése. Mindezen célok érdekében az alapítvány együttműködik Bicske város önkormányzatával, a Magyar Csillagászati Egyesülettel, a Nagy Károly Városi Könyvtárral, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal és további szervezetekkel. Az alapítvány Nagy Károly életével, birtokával, műszereivel kapcsolatos kutatásokat végez, továbbá támogatja a csillagászattal, űrkutatással összefüggő kutatást és ismeretterjesztést. Céljai megvalósulásáért továbbá országszerte csillagászati, csillagászattörténeti, űrkutatási előadásokat tart, Bicskén távcsöves bemutatásokat szervez. Szerbia zászlaja Szerbia zászlaja három egyenlő vízszintes sávból áll, amelyek az orosz zászló fordítottjaként rendre piros, kék és fehér színűek. A zászló bal részén látható Szerbia nemzeti címere. Szerbia nemzeti jelképe a forradalmi időkre tekint vissza. Amikor 1804. február 4-én az első szerb felkelés kitört az Oszmán Birodalom uralma ellen, a függetlenedni kívánó szerbek Oroszországba mentek segítségért. A cártól ugyan katonai segítséget nem kaptak, de a küldöttség azt kérte az uralkodótól, hogy harcban engedje meg az orosz zászló használatát, amely a szláv hatalmat jelképezné a csatákban. A történelmi források itt kettéágaznak. Az egyik krónika szerint a szerb követség megkapta az engedélyt a zászló használatára, de elfelejtették elhozni a lobogót, vagy út közben elhagyták azt. Mire hazaértek csak a színekre emlékeztek, de a sorrendet elfelejtették, ezért fordított sorban alkották meg a zászlót. A másik történet szerint a cár nem adta meg az engedélyt, ezért a szerb csapatok az orosz zászlót szándékosan fordítva használták. A nemzeti zászló végül hivatalosan is Szerbia Köztársaság jelképe lett. Később a szerb zászlóra felkerült a szerb címer is. (A Boszniai Szerb Köztársaság zászlaja a címert nem tartalmazza.) Bills Bills (���; Birusu, Beerus, Beeruz, Birus) egy kitalált szereplő a Dragon Ball Super című anime sorozatban illetve az Istenek harca (2013) és az F, mint feltámadás (2015) című Dragon Ball filmben. Ő a Pusztítás Istene a 7. Univerzumban. Kísérője és harcművészeti mestere Whis; ikertestvére pedig Champa, aki a 6. Univerzum Pusztítás Istene. Története A sok isten közül Bills a legfélelmetesebb az Univerzumban. Az Ő feladata az egyensúly fenntartása a világban, hiszen Ő a Pusztítás Istene. Összesen 12 univerzum létezik, Bills a 7.-ben tevékenykedik. Több évtizedes álmából amikor felébred, elpusztít számos bolygót. Ezt azért csinálja, mert a pusztítás szükséges annak érdekében, hogy új bolygók szülessenek. Bills elég szeszélyes, a fontosabb bolygókat is elpusztítja gondolkodás nélkül és amíg ébren van, senki sem tudja, hogy hány bolygó fog megsemmisülni. Egy alkalommal azonban, amikor 39 éves álmából felébredt, látomása támadt egy "Szuper Csillagharcos Istenről". Mestere, Whis sem hallott még erről, ezért nyomozásba kezdenek. Whis szerint néhány csillagharcos túlélte a Vegeta-bolygó megsemmisülését, és a túlélők jelenleg a Földön élnek. Azt is megemlíti, hogy Dermesztőt legyőzte egy szuper csillagharcos, a neve Son Goku. Bills ennek hallatán igyekszik megtalálni Gokut, aki jelenleg Északi-Kaito bolygóján edz. Megérkezést követően összemérték erejüket, ám a harc nem volt hosszú: Bills két ütésből legyőzte az SSJ3-as szintű Gokut. Mivel Goku sem hallott a "Csillagharcos Istenről", ezért Bills nagyúr a Föld felé vette az irányt, hátha Vegita és társai tudnak válaszolni a kérdésére. Ők sem tudtak semmit a Csillagharcos Istenről, ráadásul feldühítették Billst (lefröcskölték vízzel és nem adtak neki pudingot), aki emiatt el akarta pusztítani a Földet. Végül is sikerült lecsillapítani őt, s a kristálygömbök segítségével kiderült, hogy a Csillagharcos Isten nem egy személy, hanem egy legenda: "A Namek-bolygó lakói szerint ha öt tisztaszívű csillagharcos megfogja egymás kezét, és a szívük fényét átjuttatják egyikükbe, akkor megszületik a csillagharcosok istene." Goku és barátai így is tettek, s Bills nagyúr meglepetésére megszületett a Csillagharcos Isten, ami a látomásában is szerepelt. Ismét összemérték erejüket, és habár az átváltozás hatására eddig ő volt a legerősebb ellenfele; Goku ismét alul maradt a küzdelemben. Bills nagyúr ennek ellenére nagyon elégedett volt, s mégse pusztította el a Földet, sőt eltökélte, hogy segíti Gokut a további edzéseiben, valamint az Univerzumok közötti harcművészeti tornára való felkészülésében... Jellemzői Beerus egy vékony, szőrtelen, lila macska, nagy hegyes fülekkel. Leginkább a Cornish Rex és a Szfinx macskafajtához hasonlít. Fekete, kék és arany színű egyiptomi öltözékben jár; a ruháján lévő fehér és narancssárga gyémánt díszítés megegyezik mestere, Whis viseletével. Erős, ugyanakkor mégis lusta és játékos (mint a legtöbb macska). Macska-szerű viselkedése a hosszú ideig tartó alvásokban és a dominancia iránti vágyában is megjelenik. Billsnek mindig rossz kedve van, amikor felébred mély álmából, de az evés megnyugtatja, hiszen egy igazi ínyenc. Bár ő egy félelmetes Isten, különböző arckifejezései és pozitív tulajdonságai miatt mégse sorolható be a rosszindulatú gonosztevőkhöz. Forrófejű és kissé önző; könnyen feldühödik jelentéktelen dolgokon is, mint például azon, hogy megverték bújócskában, vagy nem kapott pudingot. A legjobban azt nem szereti, ha nem kapja meg azt a tiszteletet, amit egy Isten megérdemel. Beerus ugyanakkor meglepően jól nevelt és udvarias, és nagyon barátságos, amikor jó hangulatban van. New York Dolls (album) Az 1973-as New York Dolls a New York Dolls első nagylemeze. Az album protopunk hangzása keveredik a glam rock és a rock and roll sajátosságaival. 2003-ban 213. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján, míg a Personality Crisis a 267. helyet szerezte meg a Minden idők 500 legjobb dala listán. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Teodor Corbea Teodor Corbea (Brassó, 1670 – 1725) román zsoltárfordító, a legrégebbi latin–román szótár szerzője. Élete és munkássága Apja, Ioan Corbea a bolgárszegi Szent Miklós-templom papja volt, aki alapos nevelést biztosított fiainak. Feltételezik, hogy Teodor előbb erdélyi szász vagy magyar iskolába járt, majd Oroszországban folytatta tanulmányait. 1690 körül Havasalföldön Constantin Brâncoveanu szolgálatába állt. A kancellárián, ahol Constantin Cantacuzino keze alatt a külügyi levelezést intézte, jó hasznát vette latin, orosz és magyar tudásának. Később II. Rákóczi Ferenc szolgálatába szegődött, az ő megbízásából járt Moszkvában 1708-ban. A stănileşti-i csata (1711) után a törökök elől I. Péter orosz cár udvarába menekült, ahol tolmácsként és írnokként dolgozott. Első kézirata az Însămnării pentru solia mai marelui mieu frate David ceauşu címet viseli (Feljegyzések Dávid bátyám követsége számára, 1698). 1700 körül Mitrofan bodzafordulói püspök megbízásából Szenczi Molnár Albert szótárának mintájára összeállította az első latin-román szótárt (Dictiones latinae cum valachica interpretatione), melynek kézirata az ELTE Egyetemi Könyvtárának kézirattárában található. Élete vége felé verses zsoltárfordítást készített, amelyben a népi költészet metrikus verselését alkalmazta. Albánia a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Albánia a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 11 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Az én kék egem Az én kék egem (alternatív cím: Kamutanú, eredeti címe: My Blue Heaven) 1990-ben bemutatott vígjáték Steve Martin, Joan Cusack és Rick Moranis főszereplésével. Kapcsolat fedezhető fel e film és a Nagymenők között (mindkét filmet ugyanaz a stúdió adta ki). Mindkét film a valóban élt bűnöző, Henry Hill életén alapult, akit ebben a filmben „Vincent 'Vinnie' Antonelli”-nek neveznek. A Nagymenők története Nicholas Pileggi könyvén, a Wiseguy-on alapul, míg Az én kék egem forgatókönyvét Pileggi felesége, Nora Ephron írta. A forgatás nagyrészt a kaliforniai San Luis Obispo városban és környékén történt, bár a film történetében ez San Diego egyik kitalált kertvárosa. Néhány jelenetet San Diegóban forgattak. Cselekménye Vincent "Vinnie" Antonelli (Steve Martin) valamikori olasz maffiózó hajlandó tanúvallomást tenni, ezért az FBI a feleségével együtt egy kertvárosban lévő házban helyezi el a tanúvédelmi program keretében. Természetesen új személyazonosságot kapnak, és az államtól fizetést. Kapcsolattartójuk az FBI ügynöke, Barney Coopersmith (Rick Moranis). Vinnie és Barney hamarosan hasonló helyzetben találják magukat: mindkettőt elhagyja a felesége, így lassanként barátság alakul ki közöttük. Vinnie egyetlen feladata az lenne a bírósági tárgyalásig hátralévő hetekben, hogy feltűnés nélkül meghúzza magát, ő azonban képtelen erre, és már az első nap „kölcsönvesz” egy autót és néhány palack szeszesitalt, ezért őrizetbe veszik. Coopersmith minden balhéjából kimenti, mivel a vallomása fontosabb, mint az apróbb kihágások, amiket elkövet. A helyi helyettes államügyész, Hannah Stubbs (Joan Cusack) azonban minden ügyét komolyan veszi, és igyekszik a törvény betűjét betartatni. Barney Coopersmith és Hannah Stubbs között vonzalom alakul ki, azonban Vinnie-vel kapcsolatban ellentétes álláspontot képviselnek, ezért hamar ellentét alakul ki köztük. A film készítése Eredetileg Steve Martin Barney Coopersmith szerepét játszotta volna, és Arnold Schwarzenegger játszotta volna Vinnie Antonelli szerepét. Nem sokkal később azonban Schwarzenegger ajánlatot kapott az Ovizsaru címszerepének eljátszására és elhagyta a produkciót. Mivel nem volt más, aki alkalmaz lett volna "Vinnie" szerepére, ezért Steve Martin felajánlotta, hogy ő eljátssza a figurát. A producerek egyetértettek, és felvették Rick Moranist az FBI-ügynök szerepére. Szereposztás Steve Martin - Vincent 'Vinnie' Antonelli Rick Moranis - Barney Coopersmith Joan Cusack - Hannah Stubbs Melanie Mayron - Crystal Bill Irwin - Kirby Carol Kane - Shaldeen William Hickey - Billy Sparrow/Johnny Bird Deborah Rush - Linda Daniel Stern - Will Stubbs , Hannah elvált férje Jesse Bradford - Jamie Corey Carrier - Tommie Seth Jaffe - Umberto Mello Robert Miranda - Lilo Mello Ed Lauter - Underwood Julie Bovasso - Vinnie anyja Colleen Camp - Dr. Margaret Snow Coopersmith , aki elválik férjétől Gordon Currie - Wally Bunting Raymond O'Connor - Dino Troy Evans - Nicky Dick Boccelli - Rocco Ron Karabatsos - Ritchie Tony DiBenedetto - Benny Melissa Hurley - Angela Leslie Cook - Marie Darren Chuckry - Szupermarket menedzser Duke Stroud - Szupermarket alkalmazott Carol Ann Susi - Filomena Frankie Gio - Gaetano Joel Polis - államügyész Larry Block - védőügyvéd Arthur Brauss - bíró Greta Blackburn - légikísérő Eva Charney - légikísérő Ellen Albertini Dow - apáca David Knell - Checker John Harnagel - Motel menedzser LaWanda Page - Hotel szobalány Fogadtatás A film jól teljesített a pénztáraknál 23 millió dolláros bevétellel, de a kritikusok többnyire hidegen fogadták. A New York Times szerint „Igazán vicces ötlet, és csalódást keltő megvalósítás.” A kábeltelevíziók ismétlései az évek során azonban azt mutatják, hogy a filmet kedvelik a nézők. A filmben elhangzó dalok My Blue Heaven Zene: Walter Donaldson - szöveg: George A. Whiting - előadó: Fats Domino Surfin' USA Zene: Chuck Berry és Brian Wilson - előadó: The Beach Boys Stranger in Paradise Zene: Robert Wright és George Forrest - előadó: Tony Bennett I Can't Help Myself (Sugar Pie Honey Bunch) Zene: Brian Holland, Lamont Dozier és Eddy Holland - előadó: Billy Hill (zenekar) The Boy from New York City Zene: John T. Taylor és George Davis - előadó: The Ad Libs New York, New York Zene: Fred Ebb és John Kander Take Me Out to the Ball Game Zene: Albert von Tilzer és Jerry Northworth The Star-Spangled Banner (az Egyesült Államok himnusza) előadó: Egyesült Államok tengerész zenekara SC Bastia A Sporting Club de Bastia (rövidebben SC Bastia vagy csak egyszerűen Bastia) egy francia labdarúgócsapat, amely több alkalommal is a Ligue 1-ben, a francia labdarúgás legmagasabb osztályában szerepelt. Székhelye Bastiában, Korzika szigetén található. Hazai mérkőzéseit a 10 460 férőhelyes Stade Armand Cesariban játssza. A csapat legnagyobb nemzetközi sikerét 1978-ban érte el, amikor bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, de ott kikapott a PSV Eindhoventől. 1981-ben megnyerte a Francia Kupát, máig ez a klub legrangosabb trófeája. A Kékek kétszer lettek bajnokok a másodosztályban és 17 alkalommal a Korzikai bajnokságban. Legnagyobb riválisuk az AC Ajaccio, a két csapat összecsapását korzikai derbinek nevezik. Játékosok Jelenlegi keret 2012. július 19. szerint. Híres játékosok Az alábbi felsorolásban olyan játékosok szerepelnek, akik valamelyik nemzetközi kupában is játszottak a Bastiában, és legalább 80 mérkőzésen pályára léptek a csapatban. Pascal Camadini Pierrick Hiard Frédéric Née Charles Orlanducci Claude Papi Jacques Zimako Antar Yahia Roger Milla Michael Essien Morlaye Soumah Johnny Rep Piotr Świerczewski Greg Vanney Anto Drobnjak Dragan Džajić Alex Song Sikerek Franciaországban Ligue 2 (másodosztály) Championnat National (harmadosztály) Francia Kupa Francia Ligakupa Francia Szuperkupa Korzikai bajnokság Nemzetközi szinten UEFA-kupa Intertotó-kupa Jekatyerina Alekszejevna Furceva Jekatyerina Alekszejevna Furceva (oroszul Екатери́на Алексе́евна Фу́рцева; Visnyij Volocsok, 1910. december 7.; a régi naptár szerint november 24. – Moszkva, 1974. október 24.) szovjet politikus. A Szovjetunió történetében ő volt az egyik legbefolyásosabb nő. 1954-1957 között a moszkvai városi pártbizottság első titkára, 1957-1960 között az SZKP Központi Bizottságának titkára, 1960-1974 között pedig a Szovjetunió kulturális minisztere. 1957 és 1961 között tagja volt az SZKP KB Elnökségének. Élete Furceva munkáscsaládban született 1910. november 24-én (december 7.) az akkor a Tveri kormányzósághoz tartozó Visnyij Volocsok városban. 1924-ben lépett be a Komszomolba, 1930-tól volt az SZKP tagja. 1928-30-ban szövőgyári munkás volt. 1930-33, majd 1935-37 között a Komszomolban töltött be különböző tisztségeket. 1933-35-ben, majd 1937-41 között a moszkvai finomvegyészeti műszaki főiskola hallgatója volt, ahol az intézmény párttitkárává is megválasztották. A második világháború kitörése után 1941 telén részt vett moszkva védelmében. 1942-től 1957-ig Moszkvában töltött be egyre magasabb párttisztségeket. Először a Frunze kerületi pártbizottság titkára, másod-, majd első titkára volt, ezután 1950-től az SZKP Moszkvai Városi Bizottságának másodtitkára, végül 1954-57 között első titkára. Ebben az időben ismerkedett meg Nyikita Szergejevics Hruscsovval. 1952-ben lett az SZKP Központi Bizottságának póttagja. 1956. február 25-én az SZKP XX. Kongresszusa az új KB rendes tagjai közé választotta, a KB két nappal később tartott alakuló ülésén pedig az SZKP KB Elnökségének póttagja és az SZKP KB titkára is lett. Amikor 1957. júniusában az Elnökség többsége puccsszerűen elhatározta Hruscsov leváltását, az akkor még póttag Furceva az első titkárt támogató, Mikojan és Szuszlov által vezetett kisebbséggel tartott (a szintén póttag Brezsnyevhez hasonlóan). Azt követően, hogy a június 29-i központi bizottsági ülésen Hruscsov mégis felülkerekedett ellenfelein, a pozíciók újraosztása során Furceva az Elnökség rendes tagjai közé került. 1960. május 4-én távozott a KB apparátusából, amikor KB-titkári megbízatása helyett kulturális miniszter lett, és ezt a posztot 14 éven át, élete végéig töltötte be. 1961. október 31-én kikerült a KB Elnökségéből. 1950 és 1962 között, majd 1966-tól halálig tagja volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának. Furceva váratlanul hunyt el az 1974. október 24-éről 25-ére virradó éjszaka. Az orvosi jelentés szerint halálát szívelégtelenség okozta, 2001-ben azonban a KGB egykori elnöke, Vlagyimir Krjucskov egy kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott, hogy "minden őt ismerő elvtársa szerint öngyilkosságot követett el a fürdőszobájában". 1974. október 29-én temették el a Novogyevicsi temetőben. Családja Apja Alekszej Gavrilovics Furcev volt, aki 1914-ben elesett a fronton, anyja pedig Matrjona Nyikolajevna (1890-1972). Első férje 1935-től 1944-ig Pjotr Ivanovics Bitkov repülőpilóta volt. Lánya, Szvetlana 1942-ben született. Második házassága 1956-tól Furceva haláláig tartott Nyikolaj Pavlovics Firjubin diplomatával. Emlékezete Emlékét a 2000-es években egyre intenzívebben ápolják Oroszországban. 2004-ben emléktáblát kapott Moszkvában, a Tverszkaja ulica 9. szám alatt, 2006-ban nyitották meg a moszkvai Frunze rakparton a róla elnevezett könyvtárat, és az orosz művészet fejlesztését támogató nemzetközi alapítványt is elneveztek róla. 2000-től kezdve több dokumentum- és játékfilmet is készítettek róla, 2011-ben pedig egy 12 részes tv-sorozatot is. Alakja számos, a Szovjetunió történetével vagy egyes vezetőinek életrajzával foglalkozó filmben feltűnik. Furcevát gyakran hasonlítják Nagy Katalin cárnőhöz, néha III. Katalinként emlegetve. Külsősáripuszta Külsősáripuszta (vagy Sáripuszta) egy törpefalu, lakossága 67 főt számlál. Fejér megyében, Lajoskomárom közelében fekszik, mintegy 5 kilométerre a településtől, amelyhez közigazgatásilag is tartozik. Önálló óvodája, iskolája nincs, viszont a lakóknak elegendő munkalehetőséget és megélhetést biztosít a pusztán működő lógazdaság. Gyönyörű, vadregényes környezet fogadja az idelátogatót, az idegenforgalom a kistelepülés fontos anyagi forrását képezi. Idegenek azonban csak előzetes bejelentés vagy külön engedély révén léphetnek területére. Ez nemcsak a lakók számára megnyugtató, de a közbiztonság színvonalát is emeli. Földrajza Fekvése Lajoskomáromtól 5 kilométerre fekszik déli irányban. Demográfiai adatok 2011-es adatok szerint a lakónépesség 67 fő, a lakások száma pedig 32. Története Az 1900-as évek elején kezdett benépesülni.Az 1930-as évek elején kezdett iparosodni. Az 1950-es években áthelyezték 2 km-rel arrébb. A régi falu romjait lebontották, már csak az egyik ház bejáratát, a karámot és a régi lóverseny pályát lehet látni. Radíkovice Radíkovice település Csehországban, a Hradec Králové-i járásban. Radíkovice Těchlovice, Libčany, Radostov, Hrádek és Dolní Přím településekkel határos. Lakosainak száma 187 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Corvin Áruház A Corvin Áruház az egyik legrégebbi budapesti nagyáruház, központi fekvésének köszönhetően pedig a főváros egyik leglátogatottabb áruháza volt. Az ezredforduló környékén a gombamód szaporodó plázák miatt a forgalma visszaesett. Az áruház a Blaha Lujza tér déli oldalán található, az EMKE szállóval szemben. A Keleti és Nyugati pályaudvarok közelsége miatt az áruház a vidékről érkező vásárlók számára is könnyen megközelíthető, ez is magyarázta a több évtizeden át tartó töretlen sikerét. Története 1915-ben az áruház építése miatt az addig ott üzemelő Apolló Mozi átköltözött az Erzsébet körúti Royal Szállodába. A helyére épült Corvin Áruházat 1926. március 1-jén adták át a vásárlóknak. A Corvin Áruházat a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég alapította, egymillió magyar korona alaptőkével. A részvénytársaság alelnöke Lewin Miksa lett, és ő volt az áruház első igazgatója is. Az épületet Reiss Zoltán tervei alapján építették meg, és klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzatot kapott. A látszólag egyemeletes homlokzat valójában négy emeletet rejtett maga mögött, melynek ablakai teljes négy emelet magasságban összefüggtek, és ezeket alig észrevehető fabetétek választották el. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A belső tereket és felületeket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid szobrászművészek munkái díszítették. A látogatók nemcsak vásárlási célból látogatták az áruházat: volt benne vendéglő, kávéház, menetjegyiroda és gyorsfényképészet is, így a vásárlás egyben szórakozás is volt. Divatbemutatókat és képzőművészeti kiállításokat is rendeztek a palotaszerű épületben. A vásárlókat délutánonként szalonzenével szórakoztatták. Az áruház megjelenésével a Blaha Lujza téri csomópont a főváros egyik legforgalmasabb kereszteződésévé vált, és itt, a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán helyezték üzembe az ország első villanyrendőrét, 1926. december 23-án. A Corvinban nagy sikernek örvendett az 1931-ben felszerelt mozgólépcső, mely az első ilyen szerkezet volt az országban. 1930-ban a Pesti Hírlap Képes Naptára méltatólag írt az áruházról: „Egész kis város ez az egyetlen épület, s ma már Európa legelső divatotthonává fejlesztette igazgatósága. Küszöbét nemcsak a főváros vásárlóközönségének ezrei lépik át, de óriási termeiben randevút ad egymásnak a vidék jó pénzért jót vásárolni szerető népe éppen úgy, mint azok a külföldiek, akik tudják, hogy Budapest divatkereskedelme nem marad ízlés, minőség és lelkiismeret tekintetében sem Párizs, sem London mögött… Mert ahogyan Európa divatját Párizs, a fővárosét a Corvin diktálja és igen szerencsés, mesteri kézzel.” Az áruház a második világháború során kiégett ugyan, de csupán kisebb sérüléseket szenvedett. 1944-ben bezárt. A talpra álló áruházat 1948-ban államosították. Újjáépítése után Budapest Nagyáruház néven működött. Az 1956-os forradalomban az épületet nagyobb károk érték. 1966-ban az Országos Áruházi Vállalat üzemeltetésébe adták, amely 1967-től Centrum Áruházak néven folytatta tevékenységét, az áruház pedig felvette a Centrum Corvin Áruház nevet. A belső felújítás mellett ekkor került a tér felőli homlokzatra az azóta megkopott, egyszerű alumíniumborítás. A rendszerváltást követően a Centrum Áruházakat átszervezték, és 1991-től Centrum Áruházak kft. néven folytatták működésüket, majd később részvénytársasággá alakultak. A Corvin Áruház privatizációja 1992-ben kezdődött meg. A kilencvenes évek közepén elindult „plázabumm”, vagyis a korszerűbb plázák és bevásárlóközpontok építése fokozatosan háttérbe szorította a Corvinhoz hasonló régi nagyáruházak jelentőségét és versenyképességét. 1997-ben a Skála többségi tulajdont szerzett a Centrum Áruházakban, majd a két vállalat 1999-ben fuzionált. Így a Corvin Áruház a Skála áruházainak tagja lett. Ebben az időben szóba került a Corvin felújítása, melynek során eltávolították volna a homlokzatot takaró alumíniumburkolatot is, de a terv végül nem valósult meg. A Skála 2005-re belátta, hogy nem sikerült megvalósítani céljukat a fúzióval és az új üzletpolitikával, és így az ingatlanjaik eladása illetve bérbeadása mellett döntöttek. A felújításra szoruló áruházat a főleg női ruhákat árusító Tranzit Outlet vette bérbe 2005. február 15-től, de nem sokkal később az összes boltjukat, így a Corvinban levőt is bezárták. 2006 decembere óta, a Tranzit kiköltözése valamint 5 hónap zárva tartás után ismét Skála áruházként működik. Időközben újabb tervek is születtek a felújításra és modernizációra, de ezeket a 2008-as gazdasági válság söpörte el. Jelene Az áruház 2006 decemberében megújulva lépett a vásárlóközönség elé: a földszint nagy részén SPAR szupermarket, Libri könyvesbolt, BÁV-ékszerüzlet és -zálogfiók működik, míg az első és második emeleten különböző áruházi osztályokkal találkozhatunk a ruházati termékektől kezdve a műszaki cikkekig. Dacára a kínai érdekeltségű tulajdonosi körnek, a kínálatban nemcsak kínai termékek találhatók, hanem sok a márkás európai és magyar áru is, főleg a női ruházati és a cipőosztályon. Az emeleten a kereskedelmi tevékenység mellett több kisebb szolgáltató cég is működik, mint például harisnyaszem-felszedő, órás, ékszerbolt, fülbelövő, valamint az Avon (kozmetikai cég) termékeit árusító üzlet. A harmadik emeleten 2012 és 2017 szeptembere között a Művelődési Szint (MÜSZI) nevű független, önálló kulturális és közösségi központ működött. Az áruház közkedvelt részévé vált a 2007 májusában a tetőteraszon megnyitott Corvintető, amely 2008-ban negyedik emeleti, zárt termekkel bővült. Korábban a 600 m²-es, többnyire szociális funkciót betöltő szinten az áruház dolgozóinak gyermekei tölthették óvodás éveiket, illetve dohányzóhelyként működtek egyes részei. Napjainkban a VIII. kerület és a Budai-hegyek panorámájában gyönyörködhetünk az ott működő bár, lokál és klub helyiségeiből, valamint koncertek, partik, kiállítások és különböző előadások nyújtanak szórakozást az arra vágyóknak. 2017 novemberében újra híre ment, hogy a józsefvárosi képviselő-testület döntése szerint elbontanák az áruházat takaró alumíniumburkolatot. 2018. május 23-án dr. Sára Botond alpolgármester jelenlétében és közreműködésével elkezdődött az alumíniumburkolat eltávolítása. A művelet május 28-ára fejeződött be. 1856 Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század Évtizedek: 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek Évek: 1851 – 1852 – 1853 – 1854 – 1855 – 1856 – 1857 – 1858 – 1859 – 1860 – 1861 Események Február február 3. Megjelenik az Uylenspiegel nevű belga lap. február 18. A krími háború után ülésező párizsi konferencia kívánságára a török Porta kiadja a Hatt-i humajun című nyilatkozatot, amelyben alattvalóinak vallási különbség nélkül egyenlő jogokat és elbánást biztosít. Március március 30. Megalakul az európai Duna Bizottság . Augusztus augusztus 31. Felszentelik az esztergomi bazilikát . December december 13. A párizsi béke lezárja a krími háborút . Születések február 12. – Eduard von Böhm-Ermolli osztrák katonatiszt, császári és királyi tábornagy, az I. világháborúban († 1941 ) március 16. – Napóleon Lajos francia császári herceg („IV. Napóleon”) († 1879 ) április 3. – Marczali Henrik történetíró, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja († 1940 ) április 24. – Henri Philippe Pétain francia marsall, miniszterelnök , köztársasági elnök († 1951 ) május 6. – Sigmund Freud , neurológus († 1939 ) június 4. – Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg osztrák főherceg, magyar királyi herceg, Teschen hercege, császári és királyi tábornagy , 1914 – 1917 -ig az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka († 1936 ) június 21. – Strobl Alajos , szobrász († 1926 ) július 4. – Téry Ödön , a magyar turistamozgalom egyik alapítója († 1917 ) július 10. – Nikola Tesla , horvát származású elektromérnök, fizikus († 1943 ) július 12. – Habsburg–Lotaringiai Gizella főhercegnő († 1932 ) július 26. – George Bernard Shaw , ír drámaíró († 1950 ) augusztus 10. – Carl Runge német matematikus, fizikus, spektroszkópus († 1927 ) szeptember 1. – Szergej Nyikolajevics Vinogradszkij , orosz származású francia bakteriológus († 1953 ) szeptember 12. – Gracza György , újságíró, író, történetíró († 1908 ) szeptember 23. – Karl Krumbacher német filológus, a korszerű bizantinológia megalapítója, az MTA tagja († 1909) szeptember 23. – Szontagh Erzsébet , a csetneki csipke egyik létrehozója († 1917 ) október 15. – Robert Nivelle francia tábornok, a francia erők főparancsnoka ( 1916 – 17 ) († 1924 ) november 29. – Katona Clementina , magyar író, publicista, zenekritikus († 1932 ) december 8. – Thallóczy Lajos , magyar történész († 1916 ) december 13. – Svetozar Borojević az Osztrák–Magyar Monarchiában († 1920 ) december 18. – Joseph John Thomson , angol Nobel-díjas fizikus, az elektron felfedezője († 1940 ) december 25. – Feszty Árpád , festőművész († 1914 ) Titulcia Titulcia község Spanyolországban, Madrid tartományban. Titulcia Chinchón, Aranjuez és Ciempozuelos községekkel határos. Lakosainak száma 1274 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Komárov (Tábor járás) Komárov település Csehországban, a Tábori járásban. Komárov Vlastiboř, Zálší, Hodětín és Borkovice településekkel határos. Lakosainak száma 120 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 10193 Nishimoto A 10193 Nishimoto (ideiglenes jelöléssel 1996 PR1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az AMOS program keretében fedeztetett fel 1996. augusztus 8-án. Vireaux Vireaux település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 139 fő (2015). Vireaux Tanlay, Lézinnes, Pacy-sur-Armançon, Sambourg és Tonnerre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Death SS A Death SS egy olasz metal együttes. Heavy, doom és indusztriális metalt játszanak. Korábban speed-metalt is játszottak. 1977-ben alakultak meg Pesaro-ban. Karrierjük alatt többször is feloszlottak: először 1977-től 1984-ig működtek, majd 1988-tól 2008-ig, végül 2012-től napjainkig. A nevük az "In Death of Steve Sylvester" rövidítése. A svéd Ghost együttes is a Death SS-t jelölte meg fő zenei hatásaként. A tagok elmondták, hogy a névben az SS-nek semmi köze a történelemhez. Az együttesre leginkább Alice Cooper, King Diamond, illetve a Misfits hatott. Tagok Steve Sylvester - éneklés (1977-1982, 1988-2008, 2012-) Bozo Wolff - dobok (2012-) Glenn Strange - basszusgitár, háttér-éneklés (2005-2008, 2012-) Al de Noble - gitár, háttér-éneklés (2007-2008, 2012-) Freddy Delirio - billentyűk, szintetizátor, háttér-éneklés (1994-1996, 2005-2008, 2012-) Diszkográfia ...in Death of Steve Sylvester (1988) Black Mass (1989) Heavy Demons (1991) Do What Thou Want (1997) Panic (2000) Humanomalies (2002) The Seventh Seal (2006) Resurrection (2013) Szerbiai macedónok A szerbiai macedónok Szerbia egyik hivatalosan is elismert nemzeti kisebbségéhez tatozó személyek. Bevándorlásuk 1945–1992. között a macedónok és a macedón nyelv a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság alkotmányban rögzített részét képezte. Számos macedón költözött át a szövetség más részeire. Számos, Görögországból áthajózott égei macedónt telepítettek le a Vajdaság területén. Ez a bevándorlás leginkább Szerbiát és a Vajdaságot érintette. 2002-ben Szerbia középső területein 14.062, míg a Vajdaság területén 11.785 macedón lakott. 2004-ben Szerbia és Macedónia államközi megállapodást kötött, melynek értelmében megvédi a Szerbiában élő macedónökat és a Macedóniában élő szerbeket. Számos terület van a Vajdaságban, ahol a macedónok jelentős mértékben vannak jelen. Jelentős kisebbséget alkotnak Plandiste, Jabuka, Glogonj, Dužine és Kacarevo területén. Ezeken a területeken arányuk meghaladja a 25%-ot. Macedón szervezetek A belgrádi központú “A Szerb–Macedón Barátság Társasága Šar – planina” és a zrenjanini központú “Szerb–Macedón Barátság Önkormányzati Társasága” a szerbiai nemzetiségi, kulturális és gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozik. 2005-ben a Szerbiában élő macedónok is alapítottak egy Kisebbségi Tanácsot, mely előrelépést jelent abba az irányba, hogy saját érdekeiket meg tudják védeni. A testület élére Jovo Radevszkit választották meg. A Macedónok Demokratikus Pártja a legnagyobb kisebbségi pártjuk. Központja Újvidéken van. Oktatás Jelenleg nincs olyan program, melynek célja a macedón oktatás Azonban kísérletek vannak arra vonatkozólag, hogy ahol jelentős a kisebbség aránya, ott indítsanak macedón nyelvű osztályokat. Macedón média A macedón nyelvű nyomtatott sajtó legjelentősebb terméke a havonta megjelenő politikai “Makedonska videlina”, melyet a “Macedón Információs és Kiadóközpont” terjeszt. A testület székhelye Pancsovában van. Korlátozott mennyiségben macedón nyelven is adnak műsorokat a TV Novi Sad és a helyi TV Pancevo műsoraiban. A Macedóniából elérhető programokon kívül a hivatalos társalgásokban nem használják a nyelvet, de a Macedón Nemzeti Kisebbségi Tanács megpróbálja elérni, hogy Pancsovában és Jabukában ismerjék el hivatalos nyelvnek. Corvisart (metróállomás) A Corvisart egy metróállomás Franciaországban, Párizsban a párizsi metró 6-os metróvonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a RATP. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 6-os metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Glacière (Charles de Gaulle - Étoile) Place d’Italie (Nation) Fat Guy Stuck in Internet A Fat Guy Stuck in Internet (magyarul: Kövér fickó az interneten ragadt) amerikai televíziós sorozat, amelyet John Gemberling és Curtis Gwinn készítettek az Adult Swim számára. A sorozat úgy indult, hogy a főhős az interneten szörföl, amikor egyszer azon kapja magát, hogy a számítógépe szó szerint beszívta a világhálóra. Talált magának két segítőt/barátot is, akikkel együtt legyőzi a gonosz vírust. A műsor egy évadot élt meg tíz epizóddal. Minden epizód 11 perces. Hivatalosan 2008. június 22-től 2008. augusztus 17-ig ment, de a pilótaepizódot korábban mutatták be, 2007-ben. A második epizód „sneak peek”-jére 2008. április 1-jén került sor. Szereplők Gemberling (John Gemberling) A sorozat főhőse, az interneten belül kapott nevén „Kövér fickó az interneten ragadt”. A valós életben képzett, de hanyag programozó, Gemberling valójában megjósolta, hogy megváltója lesz az internetnek, és a feladata az lesz, hogy megvédje a gonosztól a kibervilágot. Chains (Curtis Gwinn) Byte (Liz Cackowski) Bit (Neil Casey) The C.E.O. (John Gemberling) Unity Mitford Unity Valkyrie Mitford (1914. augusztus 8. – 1948. május 28.) arisztokrata származású brit nő volt, aki több éven keresztül Adolf Hitler és az NSDAP belső köreinek volt a tagja, és akit egy időben Hitler leendő feleségének is véltek, mivel sok rendezvényre kísérte el az általa bálványozott vezért, akikbe sokak szerint szerelmes volt. Nővére, Diana az angol milliomos és fasiszta vezető, Oswald Mosley felesége volt, és Unity rajta keresztül került kapcsolatba a fasizmussal. 1934-ben, húszévesen ismerkedett meg Hitlerrel, és az ő kitüntetett figyelmének köszönhetően hamarosan a párt vezetésének sok tagjával is ismertséget kötött. Hitler benne látta az ideális germán nőtípus megtestesülését, és jó összeköttetéseit, illetve kiterjedt rokonságát (amelybe például Winston Churchill is beletartozott) igyekezett kihasználni. Unity az angol–német barátság szószólója és nemzetiszocialista agitátor lett, azonban amikor kitört a második világháború, öngyilkosságot kísérelt meg Münchenben. A golyó nem ölte meg, azonban élete hátralevő részére testileg és mentálisan is jelentősen megkárosította. Hazaszállították, majd 1948. május 28-án halt meg az öngyilkosság szövődményeiben. Élete Gyermekkora 1914. augusztus 8-án született Londonban David Freeman-Mitford, Redesdale lordjának negyedik gyermekeként. Hat testvére volt, akik közül öt lány volt. Az első világháborúnak köszönhetően nem túl népszerű Valkyrie (valkűr) nevet nagyapjának köszönhetően kapta, aki Richard Wagner nagy tisztelője volt. Szülei igen különcök voltak, így a világháború kitörése előtt minden második évben Kanadába utaztak, ahol arany után kutattak, ám egyik ilyen utazásuk alkalmával sem találtak semmit. Az 1913-as utazás során, a Swastika nevű aranyásó-településen fogant meg Unity. Nővéreivel együtt spártai körülmények között nevelték, így például gyerekszobájukat még télen sem fűtötték. Anyjuk nyolcéves korukig maga tanította a gyermekeit, és utána nevelőnőket fogadott melléjük. Iskolába sok ideig csak egyetlen fiútestvére, Thomas járt. Unity a testvéreivel együtt élt az apja tervei szerint épített Swindbrook házban, amelyben minden szükséges rendelkezésükre állt, így itt éltek, tanultak, de szükség esetén a műtéteket is itt végezték el, így területét igen kevésszer hagyták el. Unity Nancy nevű nővére segítségével gyakran terrorizálta többi testvérét, és vad viselkedése miatt sok iskolából eltanácsolták. 1929. január 30-án Unity is koszorúslány volt nővére, Diana esküvőjén, aki Bryan Guinness-hez ment hozzá. Nővére volt az, aki 1932 júliusában bált adott a tiszteletére, és bevezette a londoni társaságba. Unity eddigre már a 180 centiméteres magasságot is meghaladta, és ehhez erős, nehezen irányítható személyiség párosult, ráadásul szerette megbotránkoztatni az embereket. Például levelezőpapírt lopott a Buckingham-palotából, és erre írta ismerőseinek címzett leveleit, táncestekre pedig egy szelídített patkányt vitt magával. Mindezek ellenére sok előkelő család hívta meg, így például részt vett Walter Rothschild báljain és vacsoravendég volt rokonánál, Winston Churchillnél. Megismerkedése a fasizmussal Unity-t 1933 júniusában mutatták be a brit fasiszta vezetőnek, Oswald Mosely-nak, akinek nővére, Diana volt a szeretője. A férfi „Hail the Fascist!” köszönése azonnal felkeltette a lány érdeklődését. Nővérével együtt lépett be a Brit Fasiszta Unióba, az angol fasiszta pártba, amely 1932. október 1-jén alakult meg. Unity rajongott a mozgalomért, annak lapját, a The Blackshirts-t árulta az utcán, és egy barátnőjével közösen hangszalagra vetette fel, miközben a párt jelszavát skandálja. Szívesen viselte a szervezet fekete, női egyenruháját, még otthon és társaságban is azt hordta, és mindig karlendítéssel, illetve fasiszta jelszavakkal köszöntötte ismerőseit. Eközben egyik húga, Jessica ebben az időben fordult a kommunizmus irányába, és Lenin szobrokkal díszítette ki családi otthonukat. A fasizmushoz nem ideológiai alapon vonzódott, hanem a külsőségei miatt, ugyanis magával ragadták az indulók és az egyenruhában parádézó párttagok, ami kiragadta a hétköznapok unalmából. Épp ezért érintette igen kellemetlenül, mikor 1936-ban a brit kormány betiltotta a pártok tagjai számára az egyenruha-viselést. Unity igen hamar rájött, hogy a Brit Fasiszta Unió csupán az NSDAP másolata, így hamar a Harmadik Birodalom irányába fordult, és többször is kijelentette, hogy Münchenbe fog utazni, hogy személyesen megismerhesse Hitlert. Találkozás Hitlerrel Unity még a németországi nemzetiszocialista hatalomátvétel évében, 1933-ban az országba látogatott Diana nővérével, és az NSDAP külügyi főnöke, Ernst Hanfstaengl segítségével kívánt ismeretségbe kerülni Hitlerrel. Ők az ifjabb Otto von Bismarck ajánlólevelével érkeztek a férfihoz Nürnbergbe, azonban csupán Rudolf Heßszel tudtak találkozni. Még ez év szeptemberében a Brit Fasiszta Unió küldöttségének tagjaiként részt vettek a nürnbergi pártnapokon, amelyen fekete egyenruhát viseltek, és William Joyce-szal is készítettek közös fotót. Hazatérése után Hitlerről készült fényképek szétválogatásával múlatta az idejét, miközben lemezjátszóján állandóan a Horst Wessel-Liedet játszotta. Eközben meggyőzte szüleit, hogy előnyös volna számára egy németországi nyelvtanulás, és 1934 tavaszán ismét Münchenbe utazott. Az egyetemre nem tudott beiratkozni, mivel nem volt megfelelő végzettsége hozzá, azonban elit lánynevelő intézetbe került. Megérkezése után rögtön hozzálátott, hogy kapcsolatba lépjen Hitlerrel. Levelére azonban nem kapott választ, és nehezen kiderített otthoni telefonszámán sem tudta elérni. Végül sikerült fodrászától megtudnia Hitler törzshelyét, ahol kíséretével ebédelni szokott. Az étteremben igyekezett úgy leülni, hogy Hitler mindenképp meglássa őt, és közben német nyelvkönyvét olvasta. 1935. február 9-én aztán Hitler érdeklődését felkeltette a nő, akit ő a „megtestesült germán nőideál”-nak nevezett, és asztalához hívatta. Körülbelül fél óráig beszélgettek sokféle témáról, majd Hitler felírta a nő címét, és elhagyta az éttermet. Utóbbi különösen elégedett volt, hiszen az általa igen nagyra becsült brit arisztokrácia egyik képviselője az ő személye miatt jött csupán Németországba. Érdeklődése viszont csak akkor kezdett jelentősen nőni, amikor kiderült, hogy Unity is támogatja az angol–német szövetséget. Így 1935 áprilisában Winifred Wagnerrel közösen hívatta meg magához vacsorára müncheni rezidenciájára. Április 10-én Unity már Hitler kísérője volt Hermann Göring és Emmy Sonnemann esküvőjén, ezzel pedig bekerült az NSDAP legbelsőbb köreibe, hiszen mindenütt szívesen látott vendég vált belőle. Magyar Filmdíj a legjobb tévéfilmnek A Magyar Filmdíj a legjobb tévéfilmnek elismerés a 2014-ben alapított Magyar Filmdíjak egyike, amelyet a Magyar Filmakadémia (MFA) tagjainak szavazata alapján ítélnek oda egy-egy év magyar filmtermése legjobbnak ítélt televíziós játékfilmjének. A díjra történő jelölés nem automatikus; azok a tévéjátékfilmek versenyezhetnek, amelyeket az évente megrendezett Magyar Filmhétre beneveztek. Nevezni az előző év január 1. és december 31. között televíziós sugárzásra került vagy kerülő (forgalmazói szándéknyilatkozattal rendelkező) egész estés filmalkotást lehet. Egy alkotó vagy alkotógárda több alkotással is nevezhet, ebben az esetben mindegyikről külön filmadatlapot kell beküldeni. A nevezés és regisztráció határideje: január 15. A Filmakadémia tagjai január 1-je és 31-e között szekciónként megnézik a benevezett filmeket és titkos szavazással választanak ki öt tévéjátékfilmet, saját szakmájuk jelöltjeként, amelyek felkerülnek a jelöltek listájára. (A nevezett alkotások számának és minőségének függvényében a jelöltek száma lehet kevesebb is.) A jelölt alkotásokat felveszik a filmhét programjába és levetítik nagyközönség illetve a filmes szakma részére. A versenyprogramba került filmek nyilvános bejelentése február 1-jén történik. A díjra érdemesnek tartott alkotást az Akadémia tagjai e szűkített listáról választják ki egy újabb titkos szavazás során. Az ünnepélyes díjátadóra Budapesten, a Magyar Filmhetet lezáró gálán kerül sor minden év március elején. Az 1. Magyar Filmdíj kiosztásakor e kategória hivatalos megnevezése Magyar Filmdíj a legjobb TV-játékfilmnek volt. Díjak és jelölések A nyertesek a táblázat első sorában, félkövérrel vannak jelölve. Gambia a 2011-es úszó-világbajnokságon Gambia a 2011-es úszó-világbajnokságon három úszóval vett részt. Chaltenobatrachus grandisonae A Chaltenobatrachus grandisonae a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a Batrachylidae családba tartozó Chaltenobatrachus nem monotipikus faja. A faj korábban az Atelognathus nembe tartozott. Elterjedése A típuspéldányt Chile Wellington szigetén figyelték meg, 1997-ben Argentínában két további helyen is megtalálták. Megjelenése A Chaltenobatrachus grandisonae a kis- és közepes méretű békák közé tartozik, a kifejlett egyedek mérete eléri a 46 mm-t, alakja és testméretei a békákra jellemző értékűek. Testének hátsó része és végtagjai egyenletes élénkzöldek, vöröses szemölcsökkel. Az ebihalak hossza eléri az 56 mm-t. Természetvédelmi helyzete A fajra nézve jelenleg nincs jelentős fenyegetettség. Chalupka Sámuel (esperes) Chalupka Sámuel (17. század) evangélikus lelkész és az árvai egyházmegye esperese. Élete Chalupka Zsigmond németlipcsei lelkész fia. Bicsén Lányi György vezetése alatt tanult. 1622. május 23-ától Thurzó György segítségével a wittenbergi egyetem hallgatója volt. Hazatérése után 1627. január 7-én pappá szentelték föl, és alsókubini lelkész lett. 1642-ben Tövisfalván (Trnovec), Nyitra vármegyében választották meg papnak és jegyzőnek, 1657-ben pedig Trencsénben lett lelkész. Művei Threnos domus Guzithianae. Togest: Plaé domu Guzycowského. Trencsin, 1651. Communicaveris peccatis alienis. To gest: Kratická sprawa. U. ott, 1651. Idea Zittkio Johannea. To gest: Obraz pametny Jana Zittkia a neb Kazanj pohřebnj. U. ott, 1655. (Gyászbeszéd Zsitka János velicsnai pap és árvamegyei decan fölött a velicsnai templomban.) Slzavé krvjlene wdow o syrotku, to gest: Kazanj pohřebnj; Cynéne nad Slowutene wráctný, a wráctne slowutným panem Giřjkem Melclem mladssjm U. ott, 1658. (Gyászbeszéd 1658. nov. 29. Melczel György trencséni polgár fiacskája fölött.) Kázanj pohrebnj nad přemilym a rosskosným Dtátkem Giřjkem Melclem. U. ott, 1659. (Gyászbeszéd 1659. jan. 12. Melczel György felett.) Wandrowka, aneb Putowanj prežalostné Kozyni Puchalchy, Samuele Kalupky Manzelky, U. ott, 1664. (Nejének tatár fogságba hurcoltatását és Romániából megszabadulását tárgyalja.) Különvélemény (film) A Különvélemény (eredeti cím: Minority Report) 2002-ben bemutatott amerikai sci-fi Steven Spielberg rendezésében, melyet Philip K. Dick azonos című novellája ihletett. A főszerepeket Tom Cruise, Max von Sydow, Samantha Morton és Colin Farrell játsszák. A film elkészítése 102 millió dollárba került, ám világviszonylatban ennek több mint háromszorosát hozta a jegypénztáraknál, s legalább négymillió példányt adtak el a DVD-változatból a megjelenést követő néhány hónapban. Négy Szaturnusz-díjat kapott, köztük a legjobb sci-fi és a legjobb rendezés díját. Továbbá Oscar-díjra jelölték a legjobb hangvágás kategóriában. Cselekmény A Különvélemény Washingtonban játszódik 2054-ben. Három, a gyilkosságokat előre látó prekognak és a képességük köré kiépített technológiának köszönhetően immáron hat éve nem történt emberölés. A prekogokat felhasználó csapat a „Pre-Crime”; a szervezet rendőrei és nyomozói az előre tudást kihasználva még a gyilkosság bekövetkezte előtt letartóztatják a leendő elkövetőt, s tárgyalás nélkül bebörtönözik őket egy olyan terembe, ami még a prekogok tárolóhelyénél is kegyetlenebb. John Andertont, a Pre-Crime alakulatának főnökét Tom Cruise, felettesét, Lamar Burgesst Max von Sydow alakítja. Samantha Morton játssza a legerősebb képességű prekogot, Agathát (aki nevét Agatha Christie után kapta; a másik két prekog, Dashiell és Arthur szintén neves krimiíró után lett elnevezve). Az Egyesült Államok lakossága rövidesen szavazással dönt a Pre-Crime program országos szintre emeléséről, így az Igazságügyi Hivatal ellenőrzést tart. Colin Farrell személyesíti meg Danny Witwert, a kiküldött vizsgálót, akinek a Pre-Crime-mal kapcsolatos aggályait, miszerint az alkotmányban rögzített emberi jogok korlátozásának és a tévedés lehetősége is fennáll, saját karrierépítési ambíciói csak erősítik. A film címe Anderton felfedezésére utal a prekogokkal kapcsolatban: nem mindig értenek egyet a jövőről. Mivel hárman vannak, a „különvélemény” egyikük eltérő vélekedését jelenti, amit a Pre-Crime figyelmen kívül hagy, mert Burgess úgy véli, ez a tény előidézné a program hitelességének megkérdőjelezését. Anderton felfedezése a különvélemények létezéséről egyike a kulcsfontosságú momentumoknak a rejtély megfejtéséhez. Szintén közrejátszik a Pre-Crime főnök kétségbeesésében, mikor egy szempillantás alatt rendőrből elkövetővé válik. Ráébred, hogy meg fog ölni valakit, akit nem is ismer, s végül leleplez egy összeesküvést, amiben szerepelnek a prekogok, egy régi barát és kisfia hat évvel korábbi eltűnése. Johnnak menekülnie kell egykori munkatársai elől, hogy bizonyítsa ártatlanságát, Agatha segítségével. Stílus A film sokkal részletesebben mutatja be a közeli jövő világát, mint az eredeti novella, felvonultatva néhány új technológiát, ami jól illik a film témájához, de Dick művében nem szerepelt. Ugyanakkor a mozi alkotói elhagytak néhány elemet a könyv cselekményből. A látványtervezés szempontjából a Különvélemény sokkal inkább az A. I. – Mesterséges értelemhez hasonlít (Spielberg ezt megelőző munkája), mint a korai E.T., a földönkívülihez. A Különvélemény látványvilágában a kék szín dominál, ami egyfajta sivár hangulatot kölcsönöz. Akárcsak az A.I., a Különvélemény is Spielberg komorabb filmjei közé tartozik. A Különvélemény az a fajta science fiction film, ami keveri a műfajokat, konkrétan a film noirt, a krimit, a thrillert és az akció-kalandot, hasonlóan a Szárnyas fejvadászhoz és a Dark Cityhez. Motívumok Végzet-választás ellentéte Az elsődleges és legegyértelműbb témája a filmnek, hogy az egyéneknek meghatározott sorsuk van-e, vagy szabad akarattal rendelkeznek. A film nyitójelenetében az Anderton vezetése alatt álló Pre-Crime egy olyan prevíziót kap, melyben egy férfi meggyilkolja feleségét és annak szeretőjét, mikor rajtakapja őket. Mikor a bűnelkövetést megszakítják, a férfi állítja, nem ölte volna meg őket, ennek ellenére letartóztatják és bebörtönözik. Sosem tudjuk meg, valóban elkövette volna-e a gyilkosságokat. Később John Anderton egy olyan prevíziót lát, ami szerint ő fog megölni egy Leo Crow nevű férfit, akit sose látott azelőtt, s mindezt abszurdnak véli. Mégis, ahogy a film halad előre, döntései, hogy megszökik az igazságszolgáltatás elől, hogy ártatlannak gondolja magát, s kutatása a különvélemény után, mind közelebb viszik az incidens bekövetkeztéhez. Ám Agatha, a prekog egy ponton azt mondja Andertonnak, hogy mivel ő előre ismeri jövőjét, képes a választásra, s megváltoztathatja. Ez be is bizonyosodik, mikor Anderton úgy dönt, nem lövi le Crow-t. A film bizonytalanul hagyja a nézőt e kérdéskör tekintetében, de egy szabad akaratú döntéssel végződik. A változtatásokat a sorsát illetően akkor képes véghezvinni az ember, ha tisztában van a jövő lehetőségeivel, melyeket a prekogok ismernek. Csak akkor áll rendelkezésre a jövő megváltoztatásának szabadsága, ha meg van rá a hatalom, hogy előre lássuk azt, ami még nem történt meg. Az utópisztikus kormány fenyegetése Egy másik elem a totalitárius társadalom derengő képe. Noha a Pre-Crime rendkívül sikeres, hat évre gyilkosságmentessé tette Washingtont, a film során szembesülünk azzal, hogy a város lakóinak visszaszorult a megfigyelés nélküli magánélete. Üzletek, tömegközlekedési eszközök, kormányzati épületek vannak felszerelve íriszszkennerrel, amik azonnal azonosítani tudnak minden személyt (ez a jelenség hasonlósággal bír George Orwell 1984 című művével). A film egyik leglátványosabb jelenetében mesterséges robotpókokat (’spyders’) láthatunk, amint egy lakóházat ellenőriznek, behatolnak szobákba a lakók engedélye nélkül. Ez felveti a kérdést, hogy az emberek inkább élnének biztonságban vagy szabadságban? Az egyéni szabadság elvesztése tovább bontakozik, mikor a néző előtt világossá válik, hogy a Pre-Crime által letartóztatott emberek gyakorlatilag ártatlanok. Semmit nem követtek el letartóztatásukkor, mégis, tárgyalás és meghallgatás nélkül börtönbe kerülnek. A Pre-Crime sötétebb aspektusa jelenik meg a tárolóban, ahol a rabokat nyomasztó, függő konténerekbe teszik a klasszikus cellák helyett. Az epilógusban kiderül, hogy a Pre-Crime bezárásakor az összes fogolyt szabadon engedték. Szintén kiderül, hogy a kormány és felsőbb hatalmi szervek manipulálják a lakosságot, vagy elhallgatják előlük az igazságot. Mielőtt Anderton másodjára jut be a Pre-Crime épületébe, hallhatjuk, amint egy idegenvezető azt bizonygatja a látogatóknak, hogy a prekogok kiváló elbánásban részesülnek a Pre-Crime részéről, és „Prekognak lenni jó dolog.” Valójában a három prekog egy steril tartályban fekszik állandóan, s feltehetőleg alapvető jogaiktól megfosztották őket, mindazonáltal láthatóan beletörődnek mindebbe. Mindenki, köztük Anderton is, egy „kicsit több, mint hasznos eszköznek” tekinti őket („Jobb, ha nem emberekként gondolsz rájuk.”) Andertont jobban érdekli Agatha különvéleménye, mint a lány állapota. Motívumok A "szem" és a "látás" visszatérő motívum. Erre példák: John drogot vesz egy vak árustól, aki baljóslatúan állítja: “A vakok földjén az egyszemű ember a király.” Agatha többször is így kiált fel: "Nézz és láss", “Képes vagy látni?” John ellátogat egy sebészhez, aki kicseréli a szemét. A pókos jelenet, aminek végén egy pók ellenőrzi Anderton szemét. A nyitójelenet, amiben Howard Marks fia egy ollóval kivágja egy Abraham Lincoln -kép szemeit, hogy álarcot készítsen. Howard Marks visszafordul a házába, miután munkába indult, mert otthon felejtette a szemüvegét. Mikor rajtakapja a feleségét egy másik férfival, magyarázza, hogy visszajött, mert “Szemüveg nélkül vak vagyok.” Érdekességek 1999 -ben Spielberg meghívott a Global Business Network által összeválogatott tizenöt szakértőt egy Santa monicai hotelbe, Kaliforniába , köztük a GBN elnökét, Peter Schwartzot is, illetve egy társadalomtudóst és újságírót, Joel Garreau-t, azzal a céllal, hogy a 2054-es jövő lehetséges, reális, részletes képéről beszéljenek. A szakértők között volt Stewart Brand, Peter Calthorpe, Douglas Coupland, Neil Gershenfeld, Shaun Jones biomedikai kutató, Jaron Lanier és William J. Mitchell dékán, a MIT korábbi építésze/írója. Noha a találkozón nem merültek fel a film akciójeleneteihez szükséges kulcselemek, nagy befolyással bírt a produkció utópisztikus aspektusára. [pontosabban?] John Underkoffler, a film tudományos és technológiai tanácsadója még ezek után is úgy írta le a filmet, hogy "sokkal szürkébb és bizonytalanabb", mint 1999-ben elképzeltük. A megfestett jövőkép tartalmazott néhány olyan technológiai elemet, ami felkeltette a számítástechnikai világ figyelmét. Ilyen például, amikor Cruise karaktere egy futurisztikus grafikus felhasználói interfészt használ, mely több falméretű képet jelenít meg a levegőben Cruise-zal szemben. Cruise kesztyűben, kézmozdulatokkal irányítja a zoomolást, fel-le mozgatja és manipulálja a kivetített képeket. A Hawthorne Plaza, egy bevásárlóközpont a kaliforniai Hawthorne-ban, ahol több jelenetet is rögzítettek, ma már irodáknak ad helyet. Két, nem halálos futurisztikus fegyver szerepel a filmben. Az egyik koncentrált hanghullámokat használ a célba vett ellökésére; a másik, amit "hánytatónak" neveznek a filmben, hányásra bírja, aki ellen használják. Az 1955-ös House of Bamboo című film látható kivetítve abban a jelenetben, ahol először találkozunk dr. Solomonnal. Abban a jelenetben, mikor John Anderton új szemeket kap, Miss Greta Van Eyck (Caroline Lagerfelt) egy hagyományos svéd dalocskát énekel, aminek a címe "små grodorna" (a kis békák). Az eredeti szövege így hangzik: "ej öron, ej öron, ej svansar hava de" (nincs fül, nincs fül, nincs nekik farkincájuk), de a filmben az "öron" (fül) szó helyett "ögon"-t (szem) hallunk, szójátékként. Tom Cruise alig pár napja fejezte be a Vanília égbolt munkálatait, mikor megkezdődött a film forgatása. Matt Damon és Yorick van Wageningen holland színész is esélyes volt John Anderton szerepére. Mindhárom prekog ismert krimiíró után kapta nevét: Agatha Christie, Arthur Conan Doyle és Dashiell Hammett . A film elején a Howard Marks nevű karakter ollóval végezne feleségével és annak szeretőjével. Ugyanez a gyilkos eszköz a Meghalsz újra című filmben; mindkét mozi forgatókönyvét Scott Frank írta. A nyitójelenet tisztelgés Alfred Hitchcock előtt. Olló: Gyilkosság telefonhívásra , szemüveg: Idegenek a vonaton és egy hosszú felvétel a szemről: Psycho . Az autógyárban játszódó jelenet Alfred Hitchcock egy soha le nem forgatott ötletén alapszik, mely az Észak-Északnyugat című filmnél merült fel. Az autógyárból kigördülő autó, ami Anderton kocsija lesz egy Lexus 2054 EV, melyet a filmhez készítettek, erre utal a típusszáma is, ami azonos az évvel, amiben a történet játszódik. John Anderton pisztolya egy Beretta 9000-es. Dr. Iris Hineman szerepére eredetileg Meryl Streep volt kijelölve, de le kellett mondania a szereplést. Steven Spielberg azért választotta az Imaginary Forces céget a prevíziós jelenetek megalkotására, mert nagyon tetszett neki a Hetedik főcímén végzett munkájuk. Ez az első film, amit Spielberg a 20th Century Foxnak készített. A cég az amerikai forgalmazást vállalta, a világ többi része a koprodukciós partnerhez, a DreamWorkshöz került. A DVD és VHS forgalmazási jogokat pedig ennek ellentéteként osztották fel: a DreamWorksé Észak-Amerika, a Foxé pedig a nemzetközi piac. Filmzene A film zenéjét John Williams komponálta és vezényelte, a hangszerelés John Neufeld munkája. Az ének Deborah Dietrich nevéhez fűződik. A zenei anyag nagyrészt (de nem teljesen) atematikus – vagyis nincs jellegzetes, felismerhető főtéma –, szokatlanul nagy mennyiségű atmoszferikus vagy magas, fülsértő zenével operál, viszont bizonyos központi darabok, mint az akciódús jelenethez készült "Anderton's Great Escape" már sokkalta ismerősebb eszközökkel szólal meg. Rokon alkotások A filmben jó pár science fiction-elem elevenedik meg, amelyekkel az alábbi filmekben/regényekben is találkozhatunk: Kormányzat és személyes szabadság (összeesküvés-thriller): 1984 , A közellenség , Összeesküvés-elmélet , A mandzsúriai jelölt , Mechanikus narancs Szabad akarat: Mátrix , Aeon Flux Végzet-választás ellentéte: Terminátor – A halálosztó , Terminátor 2: Az ítélet napja , Terminátor 3: A gépek lázadása , Pillangó-hatás Bél nemzetség A Bél (Bel, Ugh, Ug) nemzetség ősi birtokai Eger városától északra, a Mátra és a Bükk-vidék hegyei közt fekvő egykori Bél völgyében, Apátfalva körül feküdtek, a felette levő hegyet ma is Bél-kőnek nevezik. Története A Bél völgyét választotta ki magának, vagy ezt kapta lakóhelyéül a nemzetség őse és e területet népesítette be. Hogy mi volt az ős neve biztosan nem tudható. Egy alkalommal a nemzetséget Ug nemzetség-nek is mondták, s feltételezhetjük, hogy ez volt a nemzetség ősének neve, és Bélnek csak azért nevezték utódját, mert a Bél völgyében lakott. Első adatunk a 12. századból maradt fenn, mikor a nemzetség egyik ősének följegyzése az apátfalvi monostort a kunok monostorának nevezte (Abbatia B. Mariae Triumfontium Cumaronum), kún származású volt, s leszármazottai 1282-re már 12 ágazatot alkottak. E nemzetségből származtak a Monos-Béli, Szentmárton Béli, Bekölczey, Mikófalvi és Sajó-Németi Bekény, Sajó-Németi, Bellyen, Sajó-Németi Ugfi és más borsod megyei családok is. A gyorsan megsokasodott nemzetség hamar kinőtte a Bél völgyet, s a Bükk hegység másik oldalán is szereztek maguknak birtokokat. Ezek közül különösen nevezetes volt Sajónémeti, amelyhez akkor még Czenterfalva is tartozott. Az övék volt Visnyó és a ma már ismeretlen Vilyó is. A Rimaszombattól délkeletre eső Bellyént azonban már csak Bekény ága szerzeményének tekinthetjük. A Bél nemzetség 13. századi ténykedéséről kevés adat maradt fenn: II. Miklós 1288-ban Rátót Dezső fölhatalmazottja volt Igriczi megvételénél. IV. Laczk (László) pedig Drugeth Fülöp jászai várnagya volt, és 1324-ben az Erne unokák birtokaiból őt is megajándékozta a király a mára már ismeretlen Iztreng és a Miskolctól délre eső Aranyos nevű falvakkal. Rátót fia, III. László 1332-1333-ban Csetneki László tisztje volt. III. (Ördög) Mihály és VIII. János 1342-ben a Debreczeni család tanúi közt szerepelt. A nemzetség ősi birtokait korán, már a 13. század elkezdték szétosztogatni: - Rátót és II. Mikó részüket 1282-ben kapták meg; és a határjárási oklevél adatai szerint e rész Mikófalva területe volt, és később e helység az utóbb említett Mikóról nyerte nevét. Rátót is helységet alapított a neki jutó földön, mely egy 1413-ban kelt oklevél szerint ekkor még fennállt Mikófalva és Bél között. 1293-ban I. Mikó II. Mikót és Bak II. Andrást tette meg örökösévé, mivel utódai nem születtek. 1295-ben egy oklevél szerint Gergely fiainak Bócs és Szarvaskő között, Mónosbélen volt birtoka, melynek egy részét később ugyancsak II. Mikó szerezte meg, mivel I. Pál nem tudta kifizetni anyja hitbérét és nővére leánynegyedét, így azt birtokban adták ki. 1350 előtt Csanád fiainak birtokrészei Rátót fia Jánosra és Bökény (Bekény?) fiaira szálltak. 1381-ben pedig egyszerre 14 Bél nemzetségbeli nemes - többek közt egy Bekölczey, egy Rátót és egy Csonka vezetéknevű is - lépett fel Borsod megye közgyűlésén azzal az állítással, hogy az apátfalvai monostor kegyuri joga őket illeti, mely nagyban valószínűsíti, hogy a birtoklási jog ekkorra már valószínűleg kicsúszott a Bél nemzetség tagjainak kezei közül, ebből következtehető az is, hogy a béli monostor alapítója Kilit egri püspök is a Bél nemzetségből származott. A Bél nemzetség ágai A Bél nemzetség-nek 16 ága ismert, melyek a következők: I. Ipót II. Károly III. Zerje (Zerjes) IV. I. Tamás V. I. Gergely VI. I. András VII. Csanád VIII. Lampert IX. Szilveszter X. I. Ivánka XI. Bers comes XII. II. János XIII. Ugra XIV. III. János XV. I. István XVI. Bökény Zilog Z16C01 A Zilog Z16C01 egy számítógépes perifériákban való felhasználást célzó speciális 16 bites CPU típus, amelyet a Zilog az 1980-as évek elején jelentetett meg, a Zilog Z8000 csipkészlet részeként. Ez a processzor, párjával, a Zilog Z16C02-vel együtt a soros kommunikációs vezérlőcsip feladatát látja el. A soros kommunikációs vezérlők (serial communication controller, SCC) az UART feladatait látják el egy számítógépes rendszerben, például kezelik az RS-232 szabványú soros kommunikációs protokollt. A Z16C01-alapú vezérlők nemcsak a szabványos UART feladatokat végzik, hanem ezen felül a HDLC/SDLC protokoll szerinti kommunikációt is kezelik (HDLC: High-Level Data Link Control, SDLC: Synchronous Data Link Control – kommunikációs protokollok). Ez a csiptípus a korábbi Zilog SIO (serial I/O, soros ki- és bevitel) típusú csipeket váltotta fel; egy komplett CISC-típusú mikroprocesszort tartalmaz. Regisztertára bővíthető, saját utasításkészlete, adattípusai, címzési módjai vannak, megszakításokat és csapdákat kezel. Kiegészítő egységei pl. a beépített baud-ráta generátor és a Z-busz interfész. Ezáltal a Z16C01-es egy önálló mikrovezérlő, a kommunikációs feladatok ellátásának szerepkörében. A Zilog Z16C01 egy változata a Zilog Z16C02 jelzésű csip, ezek a belső és külső memória méretében különböznek: Ezek a csipek egy 16 bites mikrovezérlő-család tagjai. A beléjük épített CPU felépítése RISC-hez hasonló betöltő/tároló architektúrát alkalmaz, amely 414 utasításával azonban végső soron CISC típusú. Utasításvérehajtásának két privilegizációs szintje van (rendszer mód és normál mód), ami lehetővé teszi a privilegizált utasítások használatát és az operációs rendszerek fejlettebb kialakítását. A processzor regiszterei egy regisztertárba szerveződnek, amelyet a processzor különféleképpen csoportosíthat és átlapoltan is képes elérni azokat. Megszakítási rendszere három fajta megszakítást kezel: nem maszkolható, maszkolható és vektoros megszakításokat, ezek mellett négy esemény csapdázható. A processzor hét adattípust kezel; az adattípusok a bitektől a 32 bites szavakig terjednek, használhatók bájtos és szavas stringek. Hordozható alkalmazásleírás A hordozható alkalmazásleírás (angolul: Portable Application Description, rövidítve: PAD) az Association of Shareware Professionals által tervezett, géppel olvasható dokumentumformátum. Szoftverfejlesztők számára teszi lehetővé, hogy XML nyelvű, szabványosított adatformátumban adják meg a szoftverlelőhelyek számára a termékismertetőket és a jellemzőket, mellyel a webmesterek és a szoftverkönyvtárak szerkesztői számára automatizálható a programok közzététele. Mivel a legtöbb globális szoftverkönyvtár támogatja a PAD-fájl használatát, ezért fontos szerepet játszik a szoftvermarketingben. A szerzők és a webmesterek egyaránt időt takaríthatnak meg. Rövid története Az első PAD-specifikáció 2000. októberében jelent meg, azzal a szándékkal, hogy helyettesítse a file_id.diz és más szöveges programleírásokat. Azóta több módosításra került sor. A specifikáció 3.01-es verzióját 2006. novemberben adták ki. A PAD-fájlban tartalmazott adatok A szoftverkiadó adatai Elérhetőségek Terméktámogatási információk A szoftver adatai A program neve, verziószáma A kiadás dátuma A licenc típusa A szoftver ára A kiadás állapota A program által támogatott operációs rendszerek A program kezelőfelületének nyelve Kategória Fájlméret A program 45, 80, 250, 450 és 2000 karakter hosszú leírása Webes adatok A program weblapja A program képernyőképe A program ikonja Letöltési URL -címek Engedélyek Terjesztési szerződés Végfelhasználói licencszerződés ( EULA ) Bohák György Bohák György (Budapest, 1948. augusztus 29. –) magyar rendező, egyetemi tanár. Életpályája 1967-1971 között az ELTE-n tanult. 1968-1971 között a Madách Színház segédrendezőjeként dolgozott. 1971-1976 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1974-1978 között a Veszprémi Petőfi Színházban rendezett. 1977 óta a Magyar Televízióban is rendez. 1979-1980 között a Budapesti Gyermekszínház rendezője volt. 1981-től öt évig a debreceni Csokonai Színház rendezője volt. 1990-ben megalapította az Ismeretterjesztő Filmtársaságot. 2005 óta a Károli Gáspár Református Egyetem óraadó kommunikációtanára. Színházi rendezései A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 27. Gáspár Zsuzsa: 'Egy egész világ ellen' (1968) García Lorca: A csodálatos Vargáné (1975) Móricz Zsigmond : Úri muri (1975) Molière : Tartuffe (1975) Tamási Áron : Vitéz lélek (1976) Csehov: Ványa bácsi (1977) William Shakespeare : Tévedések vígjátéka (1977) Tamási Áron : Hullámzó vőlegény (1977) Williams: Huszonhét fuvar gyapot (1978) Frisch: Ha egyszer Hotz úr dühbe gurul (1978) Mark Twain : Tom Sawyer kalandjai (1978) Gábor Andor : Piroska és a farkas (1979) Tamási Áron : Énekes madár (1979) Horgas Béla : Ciki, te boszorkány (1979) Csukás István : Pintyőke cirkusz, világszám (1979) Plautus: A hetvenkedő katona (1979) Dickens: Karácsonyi ének (1980) Novák János : Lumpáciusz Vagabundusz vagy a három jómadár (1981) Arisztophanész: Lüszisztraté (1981) Shaffer: Black comedy (Játék a sötétben) (1983) Ruzante: A csapodár madárka (1983) Miller: Az ügynök halála (1984) Pancsev: A medveölő (1988) Határ Győző : Jézus Krisztus születése (1989) Gyárfás Endre : Márkus mester visszatér (1990) Scharfl: Madonna und Mike (1990) Filmjei A negyedik menet (1979) A dicsekvő varga (1979) Bors néni (1981) Mese az ágrólszakadt igricről (1981) A hallgatás ára (1982) Közös kutya (1983) Reumavalcer (1983) Primadonna (1985) Farkascsapda (1986) Kérők (1986) Fenn az ernyő, nincsen kas (1987) Gyökér és vadvirág (1987) Lumpáciusz Vagabundusz (1988) Ötvenezer éves kortársaink I.-IV. (1989) Az én nevem Jimmy (1989) Csendes éj (1991) Találkozás Magyarországon (1992-1993) A tudomány kalandjai (2002-2004) Az elrejtett kincs (2005-2006) Szakmatükrök (2007-2008) Tanulni sohasem késő… (2008) Bohém A bohém eredetileg francia kifejezés, jelentése a 15. századtól: „cigány”. Valószínűleg a Nyugat-Európában vándorló életformát folytató roma (cigány) népcsoportokra utalt, amelyekről helytelenül azt hitték, hogy Csehországból (latinul: Bohemia) származnak. A bohém kifejezés aztán Henri Murger 1845-ben megjelent Scènes de la vie de bohème (magyarul Komor Gyula fordításában Bohémvilág címmel jelent meg 1913-ban az Athenaeum kiadásában) című műve alapján vált népszerűvé, amelyet Puccini Bohémélet című operájában is felhasznált. Nárcisz (keresztnév) A Nárcisz eredetileg a Narcisszusz férfinév női párja. A nárcisz virágnév szintén a férfinévből származik. Rokon nevek Narcissza : a Nárcisz latinos alakváltozata. Gyakorisága Az 1990-es években a Nárcisz igen ritka, a Narcissza szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Nárcisz, Narcissza március 18. október 29. Híres Nárciszok, Nárcisszák Kerényi Nárcisz meteorológus Narcissa Malfoy , egy kitalált szereplő a Harry Potter című regényben, Draco Malfoy édesanyja Romwalter Károly Romwalter Károly (Kőszeg, 1825. május 26. – Sopron, 1902. március 26.) soproni nyomdász. Élete A szakmát Bécsben, Pozsonyban és Sopronban tanulta ki, majd 1850-ben megvette Sopronban az 1734-ben alapított, Lenck Sámuel-féle nyomdát. Az üzemet 1895 körül kőnyomó intézettel bővítette. Elsősorban igényes technikákkal nyomott tudományos könyveivel vált ismertté. Lokálpatriotizmusa Lelkes tagja volt az 1869-ben alapított Soproni Városszépítő Egyesületnek, és annak választmányába is beválasztották. Elkötelezett híve volt az akkoriban egyre népszerűbb turistáskodásnak, aminek fejlesztése érdekében 1876-ban fiával közösen, saját pénzükön kilátót ácsoltattak a város határának egyik, 398 m-re emelkedő dombján. A dombot később róla nevezték el Károly-magaslatnak és a kilátót Károly-kilátónak. A faépítmény a 20. század elejére balesetveszélyessé vált, ezért egy 23 m magas kőépülettel váltották fel, de a neve továbbra is Romwalter Károly emlékét őrzi. Ő adta ki azt a Sopron-útikalauzt, aminek térképmellékletein először tüntették fel azokat a turistautakat, amiket Muck Endre épített ki a hegységben. Istán Istán település Spanyolországban, Málaga tartományban. Istán Marbella, Benahavís, Parauta, Tolox, Monda és Ojén községekkel határos. Lakosainak száma 1432 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola Az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyik gyakorlóiskolája Budapest XIV. kerületében. Az iskolában jelenleg 12, 8 és 6 osztályos képzés folyik. A HVG országos középiskolai tanulmányi rangsorában évek óta az első 3-4 gimnázium között található. Története Épület Az épületet Lajta Béla tervezte art déco stílusban, különlegessége, hogy Lajta épületei közül mára már nagyon kevés áll, de mint zsidó építészeti emlék is kiemelt a jelentősége. A tervek Lajta munkái, ám végleges arculatát Hegedűs Ármin készítette el. Az épület a háborúban megrongálódott, 1945-ben rendbe hozták. Izraelita iskolaként Az iskola megépítésére 1887-ben hoztak létre alapítványt, a tanítás a jelenlegi épületében a Pesti Izraelita Hitközség fiú- és leánygimnáziuma néven 1923. október 12. óta folyik. Hozzá csatlakozik egy zsinagóga, amely véglegesen 1927-re készült el, míg az épület végső átadása 1931. október 14-én történt meg. 1942-ig működött itt a gimnázium, majd munkaszolgálatos tábort, illetve gettót telepítettek ide. "Ruhavarró munkaszolgálat" címen Ocskay László 2500 zsidó munkaszolgálatost és családjukat mentette meg a háborúban. Ekkor ide helyeztek egy nemzetiségi tanítónőképzőt és egy általános iskolát, és visszaköltözött az erősen lecsökkent tanári és tanulói körrel rendelkező izraelita iskola is. A Cházár András utcai oldalon 1952 és 1957 között itt működött az I. István Gimnázium is, illetve az angolkisasszonyok tanítóképzőjének és gyakorlóiskolájának utódja is. 1955-ben a tanítónőképző megszűnt, helyette az az Abonyi utcai szárnyon általános leánygimnázium létesült. 1957-ben a Szent István gimnázium visszaköltözhetett az Ajtósi Dürer sori épületébe, míg helyét a két tannyelvű Gorkij-általános és középiskola foglalta el. Radnótiként Az iskola Simon József igazgatósága alatt, 1959-ben vette föl Radnóti Miklós költő nevét, 1961. július 1-jétől pedig gyakorlóiskola lett. Azóta fogadja az ELTE Bölcsészettudományi Karának és Természettudományi Karának tanár szakos hallgatóit. A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, Lukács Sándor és Lami Rudolf igazgatósága alatt alakult ki az iskola ma jellemző képe és hangulata. Már ekkoriban is szabad szellemű, nyitott intézményként tartották számon, a lazuló szocializmus időszaka alatt pedig már politikai viták is zajlottak a falai között. Mindemellett azonban az utolsók között szüntette meg a szombati tanítást. A rendszerváltás idején dr. Réz Gáborné igazgatása alatt jött létre mai tanterve és programja a nyolc- és hatosztályos gimnáziumi képzésekre. Igazgatója – 2003-tól – Tomcsányi Péter, majd 2013. január 1-től Dr. Molnár Katalin. Az iskola 2009-ben ünnepelte a Radnóti név felvételének 50. évfordulóját. Az iskola 50 éves történetét Jubileumi Emlékkönyvben dolgozta fel. Oktatás Tagozatok alsó tagozat (1-4. osztály) 8 osztályos gimnázium 5-6. osztály: alapozás, előkészítés (pl. átfogó tárgyakkal (természetismeret: fizika, földrajz és biológia, társadalomismeret)) 7-10. osztály: a kötelező alaptantervek anyagai, 11-12. osztály: fakultáció (a választott tárgyak emelt óraszámban) 6+1 osztályos gimnázium 0. osztály (7.ny): nyelvi előkészítő 7-10. osztály: a kötelező tantervek anyagai 11-12. osztály: fakultáció Az iskola vizsgarendszere 6. osztály év vége: természetismeret: földrajz, biológia és kémia, magyar: nyelv- és irodalom, (szelektív vizsgák) 8. osztály félév: matematika vizsga-írásbeli 8. osztály év vége: magyar nyelv- és irodalom, történelem 9. osztály év vége: földrajz (záróvizsga) 10. osztály félév: kémia (záróvizsga) 10. osztály év vége: fizika (záróvizsga) 11. osztály félév: biológia (záróvizsga) Események Tudományos Diáknapok : A diákok egy adott témához (például a reneszánsz , Radnóti Miklós , Magyarok az Unióban, környezetvédelem , A víz stb.) kapcsolódó előadásokat hallgathatnak meg elismert tudósok, szakemberek előadásában. Először 1987 -ben rendezték meg Kiss Zsuzsanna kémiatanár kezdeményezésére, azóta minden tavasszal megtartja az iskola. Osztályszínpadok Fesztiválja /vetélkedője: A kisgimnazisták (5–8. osztály) számára fontos esemény, ahol a tanulók osztályonként fellépnek egy-egy színdarabbal. Egy szakavatott zsűri dönti el a helyezéseket (minden évben változó, hogy kik ezek, de többnyire tanárok és volt diákok). A rendezvény szervezésében és lebonyolításában fontos szerepet kapnak az ifik (önkéntes nagygimnazisták), akik az év során számos egyéb (évente változó jellegű) rendezvényt is tartanak a kisgimnazisták számára. Nomád Tábor : Az ifik által szervezett tábor kisgimnazisták számára minden nyáron. Anyanyelvi tábor : Többek között Kárpátaljáról és Csángóföldről érkező vendéggyerekekkel közös tábor minden nyáron. Természetkutató Tábor (Termkut): Hat napos nyári tábor kisgimnazisták számára (5–8. évfolyam), amelyet Balázs Katalin táborvezető szervez 1997-től minden évben 2-3 további tanár valamint a Termkut ifik (volt táborozók, az iskola 9–12. osztályos diákjai, valamint öregdiákok) segítségével. A táborban a gyerekek a délelőttök során különböző természettudományokhoz kapcsolódó szakmai programokon (pl. szappanfőzés, vízvizsgálat, növényhatározás) vesznek részt tanári vezetéssel, délután pedig az ifik szerveznek számukra játékokat, vetélkedőket. [forrás?] Showhajtás : A nagygimnazisták számára rendezett vetélkedő, amelyben különböző kreatív és vicces feladatokat kell teljesíteni. Az osztályok, mint csapatok indulnak, a győztes jutalma egy szabadnap, amit kirándulással kell eltöltenie. (ez már pár év óta nem kerül megrendezésre) Filmfesztivál : A nagygimnazistáknak szervezett verseny, amely a Diákszínpadok vetélkedőjéhez hasonló lebonyolítású. A diákok saját készítésű filmekkel nevezhetnek. Radnóti vízitúra: Minden évben nyáron több különböző kenus vízitúrát rendeznek. Díjak Az iskola tanárainak kitüntetése a Kármán Mór-emlékgyűrű, diákjai a következő díjakat kaphatják: Radnóti Emlékplakett a közösségi munkáért Radnóti Emlékplakett a tanulmányi munkáért Az Év Diákja A Diákönkormányzat Kitüntető Díja Az iskola híres diákjai Írók Békés Pál , József Attila-díjas magyar író, drámaíró, műfordító, egyetemi tanár. Gács Anna , irodalomkritikus, szerkesztő, fordító. Kántor Péter , József Attila-díjas magyar költő, műfordító. Kemény Lili, költő, slammer. [forrás?] Kemény Zsófi, költő, slammer. [forrás?] Komlós János , újságíró, kabaréigazgató, humorista, konferanszié, író, kritikus, műfordító, dramaturg. Kovács-Cohner Róbert , költő, drámaíró, műfordító, dramaturg, publicista. Szepes Erika , irodalomtörténész, klasszika-filológus, vallástörténész, kritikus, egyetemi tanár, szerkesztő. Vihar Judit , egyetemi tanár, irodalomtörténész, műfordító. Márton László, író, műfordító. [forrás?] Politikusok Havas Szófia , magyar politikus, orvos. Merker Dávid , magyar politikus, önkormányzati képviselő. Szabó Rebeka , magyar biológus, ökológus és politikus. Sportolók Gulácsi Péter, 2-szeres magyar válogatott labdarúgó. [forrás?] Halász Tamás , magyar sakkozó, edző, sportvezető, nemzetközi mester , matematikatanár. Bátorfi Csilla, asztaliteniszező, többszörös magyar és Európa-bajnok, olimpikon. [forrás?] Színház- és filmművészeti szakemberek Béres Dániel , magyar filmrendező. Groó Diana , magyar filmrendező, forgatókönyvíró. Színművészek Bogdán Gergő , magyar szinkronszínész. Huszárik Kata , magyar színésznő. Lengyel Tamás , magyar színész. Puskás Tamás , magyar színész, rendező, 1982-ben a Budapesti Katona József Színház alapító tagja. 2003-tól a Centrál Színház igazgatója. Spilák Klára, színésznő, szinkronszínésznő, műsorvezető és sajtóreferens. [forrás?] Tudósok Bauer Tamás , közgazdász, egyetemi tanár, politikus. Felcsuti Péter , magyar közgazdász, bankár, a Raiffeisen Bank (korábban Unicbank) vezérigazgatója, 2008. április 25-étől a Magyar Bankszövetség elnöke. Ferenczy Mária , sinológus , művelődéstörténész, 1988 és 2003 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményigazgatója. Kálmán László , nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, az ELTE BTK Elméleti nyelvészet szakcsoportjának docense. Köves Slomó , ortodox rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) egyik alapítója, vezetője, az óbudai zsinagóga rabbija. Lempert László , magyar-amerikai matematikus. Nemes-Nagy József , regionalista, társadalomföldrajzos, tanszékvezető egyetemi tanár ( ELTE ), a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Patkós András , magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A részecskefizika, statisztikus fizika és a kozmológia neves kutatója. Takács Miklós , régész. Winkler István , magyar pszichológus. Újságírók, rádiós, televíziós személyiségek Hadas Krisztina , újságíró, szerkesztő, riporter, tanár. Komlósi Gábor , újságíró, szerkesztő, televíziós riporter, médiaiskola-igazgató, sportvezető, minisztériumi sajtófőnök, MÚOSZ-elnök. Pokrivtsák Mónika , televíziós műsorvezető. Tölgyes Péter , sportújságíró. Puzsér Róbert, magyar-történelem szakos tanár, műsorvezető, szerkesztő, kritikus. Zeneművészek Lang Györgyi , magyar énekesnő, műsorvezető, színésznő a Pa-Dö-Dő együttes tagja. Rónai Dávid, gitáros, a Fatal Error együttes tagja. [forrás?] Képzőművészek El Kazovszkij , orosz származású magyar Kossuth-díjas képzőművész. Zoboki Gábor , magyar építész, a Művészetek Palotája tervezője. Felsővidra Felsővidra (románul Avram Iancu, 1924-ig Vidra de Sus) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése A Bihar-hegységben, a Kis-Aranyos mentén, Topánfalvától 20 km-re nyugatra, Alsóvidrától délnyugatra fekvő település. Története A településen feltárt régészeti leletek között ókori aranymosó eszközök találhatók. Nevét 1839-ben említette először oklevél Felső-Vidra, Vidra-gyin-szusz alakban. 1861-ben Felső-Vidra, 1888-ban Felső-Vidra, 1913-ban Felsővidra néven írták. 1910-ben 3612 lakosából 3553 fő román, 42 cigány, 13 pedig magyar volt. A népességből 3593 fő görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Topánfalvai járásához tartozott. 2002-ben a hozzá tartozó falvakkal együtt 1865 lakosából 1772 román, 90 cigány, 2 német és 1 magyar volt. Látnivalók Itt született 1824-ben Avram Iancu, az 1848-as magyarellenes román nemzeti felkelés vezetője. Szülőháza ma emlékmúzeum, illetve néprajzi múzeum. Jalubí Jalubí település Csehországban, a Uherské Hradiště-i járásban. Jalubí Modrá, Zlechov, Velehrad, Staré Město, Huštěnovice és Traplice településekkel határos. Lakosainak száma 1816 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Zilog ZGATE A Zilog ZGATE egy erőteljes hálózati képességekkel ellátott mikrovezérlő-család, célzott felhasználási területe a beágyazott hálózati és kommunikációs alkalmazások. A termékcsoport kb. 2012 közepén jelent meg. A ZGATE eszközök Zilog eZ80F91 (eZ80 Acclaim!) 8 bites mikrovezérlőt, beépített TCP/IP stacket, tűzfalat és komplett beágyazott internetes szoftvergarnitúrát (ZTP internet software suite) tartalmaznak. Ez a termék a Zilog marketing-meghatározása szerint „beágyazott biztonsági tűzfal” (ZGATE™ Embedded Security Firewall). A tűzfal nagymértékben konfigurálható, célja a ZTP hálózati rétegek csomagszintű védelme a támadásoktól; tartalmaz többek között statikus csomagszűrő eszközt is, amely megengedi a felhasználó által definiált szabályok alkalmazását, állapotgépes csomagfigyelési mechanizmust a csomagszűréshez, és csomag-elárasztás (packet flood) elleni védelme is van. Jellemzők Az eszközben egy 8 bites, utasításfutószalagos eZ80F91 mikrovezérlő (MCU) működik, órajele 50 MHz, amely mellé chipre integrált flash és SRAM memóriák, Ethernet MAC, 10/100 BaseT Ethernet Media Access Controller (EMAC) vezérlők és sok egyéb periféria járul. A firewall az igények szerint 3 csomagban áll rendelkezésre, amelyek a portok, protokollok és MAC címek számában különböznek. Az eszközökhöz fejlesztőkészletet is biztosít a cég. Az EZ80F91GA főbb jellemzői: Könnyű és biztonságos Ethernet funkcionalitás Hálózati stackek könnyű kialakítását biztosítja Zilog TCP/IP szoftverkészlet Beágyazott tűzfal könnyen konfigurálható szűrési szabályokkal 50 MHz-es nagyteljesítményű eZ80 CPU Ethernet Media Access Control (EMAC) vezérlővel 256 KiB flash programmemória, 16 KiB nagysebességű SRAM (ebből 8 KiB az EMAC számára) 32 GPIO port Külső memória-interfész Több hálózati protokollt támogat Kész kiszolgáló és kliens szoftverek Az eszközhöz rendelkezésre áll RTOS ( RZK valós idejű operációs rendszer) Eseménynaplózó ( event logging ) API 2002-es cannes-i fesztivál Az 55. Cannes-i Fesztivál 2002. május 15. és 26. között került megrendezésre. Cannes kettős évfordulót ünnepelt: a fesztivál 55. születésnapját és azt, hogy 25 éve adták oda először az Arany Kamerát a legjobb elsőfilmes rendezőnek. A fesztivál vezetőségének döntése értelmében a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál neve hivatalosan Cannes-i Fesztiválra változott. A filmes seregszemle elnöki tisztére David Lynch amerikai filmrendezőt kérték fel. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 22, a Cinéfondation keretében 16, míg versenyen kívül 17 új és 28 filmtörténeti alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet, valamint a különleges vetítések keretében további öt alkotást mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 23 nagyjátékfilm, egy középhosszú és 22 kisfilm, továbbá az éjféli vetítéseken két válogatás vetítésére került sor. A 2002-es fesztivál A fesztivál nyitófilmje Woody Allen versenyen kívül bemutatott Holly Woody történet című vígjátéka volt, zárófilmje pedig Claude Lelouch And Now... Ladies And Gentlemen... című romantikus filmdrámája. A megnyitó ünnepségen – életműve elismeréseként – Woody Allen megkapta a fesztivál legmagasabb elismerését, az eredetileg csak egyszeri alkalomra, Ingmar Bergman kitüntetésére alapított Tiszteletbeli Arany Pálmát. A jubileumi rendezvény hivatalos válogatásába sikerült olyan filmeket meghívni, melyek többsége mind a filmes szakma, mind pedig a közönség elismerésével találkozott. A legkeresettebb és legnézettebb alkotások A fiú, A zongorista, a Visszafordíthatatlan és a Kóla, puska, sültkrumpli voltak. Az Arany Pálmát Roman Polański vehette át (A zongorista), a nagydíjat a sikert önmagának megköszönő Aki Kaurismäki (A múltnélküli ember), a zsűri díját pedig Elia Suleiman (Deus ex machina). 55. évfordulós díjat vehetett át Michael Moore (Kóla, puska, sültkrumpli), míg a legjobb rendező (megosztva) Im Kwon-taek (Chihwaseon) és Paul Thomas Anderson (Kótyagos szerelem) lett. Színészi alakítása elismeréséért vehetett át díjat Kati Outinen (A múltnélküli ember) és Olivier Gourmet (A fiú). Az Arany Kamerát, melyet odaítélő zsűri tagjai vagy már nyertek ilyen díjat, vagy korábban e zsűri elnökei voltak, a Rendezők Kéthete szekcióban bemutatkozó francia Julie Lopes-Curval kapta Tengerpart című filmjéért. A magyar filmművészetet Mészáros Péter Eső után című, színes rövid játékfilmje képviselte a hivatalos válogatásban, nagy sikerrel: arany pálmás lett. A párhuzamos rendezvények közül a Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be Forgács Péter Bibó Breviárium című dokumentumfilmjét, melyet a francia sajtó – magasan szárnyaló plasztikus dokumentarista alkotásnak nevezve – kedvezően fogadott. Magyar vonatkozásként megemlíthető még, hogy versenyen kívül levetítették Korda Zoltán A négy toll című 1939-ben forgatott filmjét, továbbá, hogy a Rendezők Kéthete szekció egyik filmjének – férjével együtt – társszerzője Chris Hegedus, harmadik generációs amerikai-magyar rendezőnő. Figyelemre méltó ünnepi eseménye volt e fesztiválnak, hogy a második világháború kitörése miatt 1939 szeptemberében berekesztett és „elnapolt” 1. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyfilmjeinek és azok alkotógárdáinak egyfajta utólagos kárpótlást nyújtottak: közülük levetítettek hetet és egy külön erre az alkalomra összeállított zsűri odaítélte a fesztivál nagydíját. A 63 évet késett elismerésben Cecil B. DeMille Acélkaraván című alkotása részesült. Bővebben: „Kései kárpótlás” A versenyen kívül vetített filmek között bemutatták a fesztivál elnökének, Gilles Jacobnak a rendezvény történetét feldolgozó dokumentumtrilógiának első részét. Ez évtől újabb ötlettel bővítették a bemutatóhelyek sorát: nyitottak egy „fövenytermet”, hogy ott, sötétedés után, „strandmozi” elnevezéssel, szabadtéri vetítések keretében különleges, vagy kulturális örökséget képviselő, restaurált filmeket mutassanak be. A rendezvénysorozat alkalmat adott arra, hogy levetítsenek több felújított kópiát, például William Wyler Életünk legszebb évei című filmjét, Stanley Donen és Gene Kelly Ének az esőben című zenés vígjátékát, vagy Jean-Pierre Melville utolsó alkotását, A vörös kört. E rendezvény keretében megemlékeztek Jacques Tatiról, Yves Robertról, valamint a Van, aki forrón szereti című sikerfilmjével a pár héttel korábban elhunyt Billy Wilderről. Életműve elismeréseként Alain Resnais átvehette a Cannes-i fesztivál Trófeáját. A Rendezők Kéthete rendezvényen bemutatkozott alkotók közül hat volt elsőfilmes; a filmek közül 23 számított világpremiernek. Ez évben rendeztek első alkalommal éjféli előadást, melynek keretében egy 20. század elején ismeretlen alkotók által készített, pikáns, szabados témájú, néma kisfilmeket vetítettek Polissons et Galipettes összefoglaló címmel. Harmadik alkalommal készítettek egy hat filmből álló összeállítást En avant ! címmel, melynek a különlegességét az erősen kísérletező és a képzőművészetek területéről érkezett rendezők alkotásai adták. A szekció filmjei közül kiemelkedett Cristian Mungiu Nyugat, Chris Hegedus és Don Alan Pennebaker Only the Strong Survive, valamint Catherine Breillat A szex komédia című alkotása. Otello című filmjének posztumusz bemutatásával a Rendezők Kéthete emléket állított az év elején elhunyt Carmelo Bene rendezőnek, aki a korábbi fesztiválok rendszeres vendége volt. A francia Filmrendezők Szövetsége (SRF) e szekció megnyitóünnepségén adta át első alkalommal az általa alapított Arany Hintó díjat Jacques Rozier francia filmrendezőnek. Zsűri Versenyprogram David Lynch , filmrendező – Amerikai Egyesült Államok – a zsűri elnöke Bille August , filmrendező – Dánia Christine Hakim, színésznő – Indonézia Claude Miller, filmrendező – Franciaország Michelle Yeoh , színésznő – Kína , Hongkong Raoul Ruiz, filmrendező – Chile Régis Wargnier, filmrendező – Franciaország Sharon Stone , színésznő – Amerikai Egyesült Államok Walter Salles, filmrendező – Brazília Cinéfondation és rövidfilmek Martin Scorsese , filmrendező – Amerikai Egyesült Államok – a zsűri elnöke Judith Godrèche, színésznő – Franciaország Abbas Kiarostami, filmrendező – Irán Jan Schütte, filmrendező – Németország Tilda Swinton , színésznő – Egyesült Királyság Un Certain Regard Anne Fontaine, filmrendező – Franciaország – a zsűri elnöke Fabienne Bradfer filmkritikus – Belgium Jean-Sébastien Chauvin filmkritikus – Franciaország Louis Guichard filmkritikus – Franciaország Fabrice Pliskin filmkritikus – Franciaország David Tran filmkritikus – Franciaország Pierre Vavasseur filmkritikus – Franciaország Arany Kamera Geraldine Chaplin , színésznő – Amerikai Egyesült Államok – a zsűri társelnöke Marthe Keller , színésznő – Svájc – a zsűri társelnöke Bahman Ghobadi, színész, rendező – Irán Romain Goupil, filmrendező – Franciaország Murali Nair, filmrendező – India Hivatalos válogatás Nagyjátékfilmek versenye 24 Hour Party People (Non-stop party arcok) – rendező: Michael Winterbottom About Schmidt (Schmidt története) – rendező: Alexander Payne All Or Nothing (Minden vagy semmi) – rendező: Mike Leigh Bowling For Columbine ( Kóla, puska, sültkrumpli ) – rendező: Michael Moore Chihwaseon – rendező: Im Kwon-taek Demonlover – rendező: Olivier Assayas Irréversible ( Visszafordíthatatlan ) – rendező: Gaspar Noé Kedma – rendező: Amos Gitai L'adversaire – rendező: Nicole Garcia Le fils (A Fiú) – rendező: Jean-Pierre és Luc Dardenne L'ora di religione (Il sorriso di mia madre) (Anyám mosolya) – rendező: Marco Bellocchio Marie-Jo et ses 2 amours – rendező: Robert Guédiguian Mies vailla menneisyyttä (A múltnélküli ember) – rendező: Aki Kaurismäki O Princípio da Incerteza – rendező: Manoel de Oliveira Punch-Drunk Love (Kótyagos szerelem) – rendező: Paul Thomas Anderson Zsen hsziao jao (Ren xiao yao) (Ismeretlen örömök) – rendező: Csia Csang Ko (Jia Zhang Ke) Russian Ark (Az orosz bárka) – rendező: Alekszandr Szokurov Spider (Pók) – rendező: David Cronenberg Sweet Sixteen (Édes kamaszkor) – rendező: Ken Loach Ten – rendező: Abbas Kiarostami The Pianist ( A zongorista ) – rendező: Roman Polański Yadon Ilaheyya (Deus ex machina) – rendező: Elia Suleiman Nagyjátékfilmek versenyen kívül And Now... Ladies And Gentlemen... – rendező: Claude Lelouch Ararat (Ararát) – rendező: Atom Egoyan Carlo Giuliani, ragazzo – rendező: Francesca Comencini Cidade ee Deus (Isten városa) – rendező: Fernando Meirelles De l'autre côté – rendező: Chantal Akerman Devdas (Devdas) – rendező: Sanjay Leela Bhansali Être et avoir (Én, te, ő) – rendező: Nicolas Philibert Femme fatale (Femme fatale) – rendező: Brian De Palma Histoire de festival – rendező: Gilles Jacob Hollywood Ending (Holly Woody történet) – rendező: Woody Allen Kagami no onnatachi (Nők tükörben) – rendező: Josida Josisige La dernière lettre – rendező: Frederick Wiseman Murder By Numbers (Kísérleti gyilkosság) – rendező: Barbet Schroeder Searching For Debra Winger – rendező: Rosanna Arquette Spirit: Stallion Of The Cimarron (Szilaj – A vad völgy paripája) – rendező: Kelly Asbury, Lorna Cook Star Wars: Episode II - Attack of the Clones ( Csillagok háborúja II: A klónok támadása ) – rendező: George Lucas The Kid Stays In The Picture (A kölyök képben marad) – rendező: Brett Morgen, Nanette Burstein Különleges előadások Days of Wine and Roses (Míg tart a bor és friss a rózsa) – rendező: Blake Edwards Ta cuj hszia (Da zui xia) (Shaolinok szövetsége) – rendező: King Hu Fail-Safe (Bombabiztos) – rendező: Sidney Lumet Il posto (Az állás) – rendező: Ermanno Olmi Je t'aime, je t'aime (Szeretlek, szeretlek) – rendező: Alain Resnais Jour de fête (Kisvárosi ünnep) – rendező: Jacques Tati Kagemusha (Az árnyéklovas) – rendező: Kuroszava Akira La signora senza camelie (Hölgy kaméliák nélkül) Michelangelo Antonioni L'auberge rouge (Vörös kocsma) – rendező: Claude Autant-Lara Le cercle rouge (A vörös kör) – rendező: Jean-Pierre Melville Les vacances de Mr. Hulot (Hulot úr nyaral) – rendező: Jacques Tati Max et les ferrailleurs (Sátáni ötlet) – rendező: Claude Sautet Mon Oncle (Nagybácsim) – rendező: Jacques Tati Pépé le Moko (Az alvilág királya) – rendező: Julien Duvivier Playtime (Playtime) – rendező: Jacques Tati Singin' in the Rain ( Ének az esőben ) – rendező: Stanley Donen és Gene Kelly Some Like It Hot ( Van, aki forrón szereti ) – rendező: Billy Wilder The Best Years of Our Lives ( Életünk legszebb évei ) – rendező: William Wyler The Magic Box (Varázsdoboz) – rendező: John Boulting The Night of the Hunter (A vadász éjszakája) – rendező: Charles Laughton Un éléphant, ça trompe énormément (Sokat akar a szarka...) – rendező: Yves Robert 1939-es filmek Boefje – rendező: Detlef Sierck Goodbye Mr Chips (Isten vele, tanár úr!) – rendező: Sam Wood La loi du nord – rendező: Jacques Feyder Lenin v 1918 godu – rendező: Mihail Iljics Romm The Four Feathers (A négy toll) – rendező: Korda Zoltán The Wizard of Oz (Óz, a csodák csodája) – rendező: Victor Fleming , Richard Thorpe, King Vidor Union Pacific (Acélkaraván) – rendező: Cecil B. DeMille Un Certain Regard 17 fois Cécile Cassard (Cécile Cassard tizenhétszer) – rendező: Christophe Honoré Bemani – rendező: Dariush Mehrjui Carnages (Véresen komolytalan) – rendező: Delphine Gleize El bonaerense – rendező: Pablo Trapero Fararishtay kifti rost (Angyal jobb vállon) – rendező: Jamshed Usmonov Gomgashtei dar Aragh – rendező: Bahman Ghobadi Heremakono (Boldogságra várva) – rendező: Abderrahmane Sissako Itiraf (Vallomás) – rendező: Zeki Demirkubuz Ku qi de nü ren – rendező: Liu Pingcsien (Liu Bingjian) La chatte à deux têtes – rendező: Jacques Nolot Long Way Home – rendező: Peter Sollett Madame Sata (Madame Sata) – rendező: Karim Ainouz Rachida (Rachida) – rendező: Yamina Bachir-Chouikh Suang tung (Shuang tong) (Kettős látás) – rendező: Csen Kuo-fu (Chen Kuo-fu) Sud sanaeha – rendező: Apichatpong Weerasethakul Sunduq al-dunyâ – rendező: Usama Muhammad Ten Minutes Older: The Trumpet (Tíz perc: trombita) – rendező: Chén Kǎigē (Csen Kaj-ko) , Victor Erice, Jim Jarmusch , Aki Kaurismäki , Spike Lee és Wim Wenders Terra incognita – rendező: Ghassan Salhab Tomorrow La Scala! – rendező: Francesca Joseph Une part du ciel (Az égbolt egy darabja) – rendező: Bénédicte Liénard Hsziao caj feng (Xiao cai feng) – rendező: Taj Szecsie (Dai Sijie) Yazgi (Sors) – rendező: Zeki Demirkubuz Rövidfilmek versenye A Very Very Silent Film – rendező: Manish Jha Daughter – rendező: Eduardo Rodríguez Eső után – rendező: Mészáros Péter Flying – rendező: Bruce Terris Holding Your Breath – rendező: Anthony Lucas Mavroscoufitsa – rendező: Yannis Yapanis Speel met me – rendező: Esther Rost Taj Taj (Tai Tai) – rendező: Csin Nicholas (Chin Nicholas) Tango de olvido – rendező: Alexis Mital Toledo The Stone of Folly – rendező: Jesse Rosensweet Yoake: A Chewing Gum Story – rendező: Roland Zumbühl Cinéfondation 17 minute întârziere – rendező: Catalin Mitulescu (Universitatea de Artă Teatrală şi Cinematografică, Románia ) Chogyeoul jumshim – rendező: Kang Byung-hwa (Korea National University of Arts, Dél-Korea ) De laatste dag van Alfred Maassen – rendező: David Lammers (Nederlandse Film en Televisie Academie, Hollandia ) Honey Moon – rendező: Park Sung-jin (Dankook University, Dept. of Film and Theater, Dél-Korea ) K-G i nöd och lust – rendező: Jens Jonsson (Dramatiska institutet, Svédország ) Khoj – rendező: Tridib Kumar Poddar (Satyajit Ray Film and Television Institute, India ) La mort en exil – rendező: Ayten Mutlu Saray (École supérieure des beaux-arts de Genève, Svájc ) P.S. – rendező: Árni Ásgeirsson (Państwowa Wyższa Szkoła Filmowa, Telewizyjna i Teatralna im. Leona Schillera w Łodzi, Lengyelország ) Request – rendező: Jinoh Park (Tisch School of the Arts at New York University, Amerikai Egyesült Államok ) Seule maman a les yeux bleus – rendező: Eric Forestier (LA FEMIS, Franciaország ) Shearing – rendező: Eicke Bettinga (National Film and Television School, Egyesült Királyság ) She'elot Shel Po'el Met – rendező: Aya Somech (Tel Aviv University, Izrael ) Szosú no neko – rendező: Ucsida Maszáki (Film School of Tokyo, Japán ) The Look of Happiness – rendező: Marianela Maldonado (National Film and Television School, Egyesült Királyság ) Um Sol Alaranjado – rendező: Eduardo Valente (Universidade Federal Fluminense, Brazília ) Valsz – rendező: Edgar Bartenev (Viszsie kurszi Szcenarisztov i Rezsisszerov, Oroszország ) Párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete Nagyjátékfilmek Al qods fee yom akhar – rendező: Hany Abu-Assad Chicken Heart – rendező: Simidzu Hirosi Filles perdues, cheveux gras – rendező: Claude Duty Jukeodo joha – rendező: Park Jin-pyo Kabala – rendező: Assane Kouyaté Les fils de Marie – rendező: Carole Laure Respiro (Grazia szigete) – rendező: Emanuele Crialese Rövidfilmek 2 Minutter – rendező: Jacob Tschernia De Mesmer, con amor o Té para dos – rendező: Salvador Aguirre és Alejandro Lubezki Le jour où je suis né – rendező: Manda Kunitosi Le vigile – rendező: Frédéric Pelle Lettre au fils – rendező: Philippe Welsh Malcom – rendező: Abu-Baker Karim Möte med ondskan – rendező: Reza Parsa Különleges vetítések Bella ciao – rendező: Roberto Torelli és Marco Giusti Da zero a dieci (Nullától tízig) – rendező: Luciano Ligabue Hundstage (Kánikula) – rendező: Ulrich Seidl Intacto (Intacto) – rendező: Juan Carlos Fresnadillo More – rendező: Barbet Schroeder Rendezők Kéthete Nagyjátékfilmek Abouna – rendező: Mahamat-Saleh Haroun Angela – rendező: Roberta Torre Apartment #5C – rendező: Raphaël Nadjari Bibó Breviárium – rendező: Forgács Péter Bord de mer (Tengerpart) – rendező: Julie Lopes-Curval Deux – rendező: Werner Schroeter Japón (Japán) – rendező: Carlos Reygadas L'imbalsamatore – rendező: Matteo Garrone Lanszö ta men (Lan se da men) – rendező: Ji Cse-jan (Yee Chin-yen) Laurel Canyon (Laurel Canyon) – rendező: Lisa Cholodenko Le pays du chien qui chante – rendező: Yann Dedet Matir Moina (Az agyag madár) – rendező: Tareque Masud Monrak Transistor – rendező: Pen-Ek Ratanaruang Morvern Callar (Morvern Callar) – rendező: Lynne Ramsay Nada + (Semmi több) – rendező: Juan Carlos Cremata Malberti Occident (Nyugat) – rendező: Cristian Mungiu Once upon a Time in the Midlands (Volt egyszer egy Közép-Anglia) – rendező: Shane Meadows Only the Strong Survive – rendező: Chris Hegedus és Don Alan Pennebaker Otello o La deficienza della donna di William Shakespeare secondo Carmelo Bene – rendező: Carmelo Bene Sex is Comedy (A szex komédia) – rendező: Catherine Breillat Un oso rojo – rendező: Israel Adrián Caetano Une pure coïncidence – rendező: Romain Goupil Welcome to Collinwood (Széftörők) – rendező: Anthony Russo és Joseph Russo Középhosszú film Ingmar Bergman: Intermezzo – rendező: Gunnar Bergdahl Rövidfilmek A-20 – rendező: Brad Warren és Geoff Hughes Après l’enfance – rendező: Thomas Lilti Bang Nhau égaux – rendező: Stefan Nelet Bob the slob – rendező: Nate Theis Csö sze si sze si (Che Si Shi Si) – rendező: Eng Dajjan (Eng Dayyan) CinemaScope Trilogy – rendező: Peter Tscherkassky Comme ça j’entends la mer – rendező: Hélène Milano Comme un seul homme – rendező: Jean-Louis Gonnet Deux cents dirhams – rendező: Laila Marrakchi Entering indifference – rendező: Vincent Dieutre Fish in the Sea is not Thirsty – rendező: Soopum Sohn Insomniac – rendező: Vanja Vascarac és Matt Woo Life on a String – rendező: Steven Lippman Mémoires incertaines – rendező: Michale Boganim Mexicano – rendező: Toby MacDonald Muno – rendező: Bouli Lanners Next Door – rendező: Jeff Rich Onvoltooid tegenwoordig – rendező: Johan van der Keuken Phantom – rendező: Matthias Müller Portraits filmés 2002 – rendező: Valérie Mréjen Samson – rendező: Graham DuBose The Girl in the Red Dress – rendező: Aletta Collins Különleges vetítések En avant ! Polissons et galipettes Díjak Nagyjátékfilmek Arany Pálma : The Pianist ( A zongorista ) – rendező: Roman Polański Nagydíj : Mies vailla menneisyyttä (A múltnélküli ember) – rendező: Aki Kaurismäki Legjobb rendezés díja : Chihwaseon – rendező: Im Kwon-taek Punch-Drunk Love (Kótyagos szerelem) – rendező: Paul Thomas Anderson Legjobb forgatókönyv díja : Sweet Sixteen (Édes kamaszkor) – forgatókönyvíró : Paul Laverty Legjobb női alakítás díja : Kati Outinen – Mies Vailla Menneisyyttä (A múltnélküli ember) Legjobb férfi alakítás díja : Olivier Gourmet – Le Fils (A fiú) A zsűri díja : Yadon Ilaheyya (Deus ex machina) – rendező: Elia Suleiman A Nemzetközi Filmfesztivál 55. évfordulós díja : Bowling For Columbine ( Kóla, puska, sültkrumpli ) – rendező: Michael Moore Un Certain Regard Un Certain Regard díj : Sud sanaeha – rendező: Apichatpong Weerasethakul Rövidfilmek Arany Pálma (rövidfilm) : Eső után – rendező: Mészáros Péter A zsűri díja (rövidfilm): A Very Very Silent Film – rendező: Manish Jha The Stone of Folly – rendező: Jesse Rosensweet Cinéfondation A Cinéfondation első díja : Um Sol Alaranjado – rendező: Eduardo Valente A Cinéfondation második díja : K-G i nöd och lust – rendező: Jens Jonsson Seule maman a les yeux bleus – rendező: Eric Forestier A Cinéfondation harmadik díja : She'elot Shel Po'el Met – rendező: Aya Somech Arany Kamera Arany Kamera : Bord de mer (Tengerpart) – rendező: Julie Lopes-Curval Külön dicséret: Japón (Japán) – rendező: Carlos Reygadas Egyéb díjak Tiszteletbeli Pálma : Woody Allen FIPRESCI-díj : Respiro (Grazia szigete) – rendező: Emanuele Crialese Technikai nagydíj : – Ökumenikus zsűri díja : Mies vailla menneisyyttä (A múltnélküli ember) – rendező: Aki Kaurismäki Ökumenikus zsűri külön dicsérete : Le fils (A Fiú) – rendező: Jean-Pierre és Luc Dardenne L'ora di religione (Il sorriso di mia madre) (Anyám mosolya) – rendező: Marco Bellocchio Ifjúság díja külföldi filmnek : Morvern Callar (Morvern Callar) – rendező: Lynne Ramsay Ifjúság díja francia filmnek : Carnages (Véresen komolytalan) – rendező: Delphine Gleize François Chalais-díj : Gomgashtei dar Aragh – rendező: Bahman Ghobadi Hírességek Woody Allen, Rosanna Arquette, Yvan Attal, Guy Bedos, Monica Bellucci, Juliette Binoche, Claude Brasseur, Adrien Brody, Pierce Brosnan, Sandra Bullock, Claudia Cardinale, Vincent Cassel, David Cronenberg, Cameron Diaz, Leonardo DiCaprio, Albert Dupontel, Jeremy Irons, Elton John, Milla Jovovich, Patricia Kaas, Victor Lanoux, Thierry Lhermitte, Téa Leoni, Andie MacDowell, Alessandra Martines, Jack Nicholson, Kati Outinen, Anne Parillaud, Sean Penn, Roman Polański, Jean Reno, Jean Rochefort, Emmanuelle Seigner, Martin Scorsese, Kristin Scott Thomas, Timothy Spall, Sting, Sharon Stone, Elizabeth Taylor, Tiffani Thiessen, Treat Williams Lásd még 2002 a filmművészetben Források és jegyzetek Le Festival en date. Article. Site officiel du Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2011. december 16.) (angolul), (franciául) Azoury, Philippe. „Vue d'une figure libre hongroise”, Culture, Libération, 2002. május 23.. ISSN 0335-1793 (Hozzáférés ideje: 2011. december 17.) (francia nyelvű) A zsűrizésre felkért személyek úgy döntöttek, hogy soraikból ez évben nem egy, hanem két, korábban e tisztséget már betöltő elnököt választanak. Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu), Interaktív filmkatalógus) és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel. Josida Kidzsu néven. Eredeti nevén: Hans Detlef Sierck (1896-1987); később Douglas Sirk néven vált neves hollywoodi (Universal Pictures) alkotóvá. A fesztiválon Avazhayé sarzaminé madariyam perzsa címmel szerepelt. A kínai-francia koprodukciós film a fesztiválon Balzac et la petite tailleuse chinoise francia címmel szerepelt. A fesztiválon Rana’s Wedding nemzetközi angol címmel szerepelt. A rendezvényen Blue Gate Crossing nemzetközi angol címmel szerepelt. 20. század eleji ismeretlen alkotók által készített, pikáns, szabados témájú, néma kisfilm-összeállítás. A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be. A Kritikusok Hete szekcióban mutatták be. Ez évben a díjat nem ítélték oda. Az Un certain regard szekcióban mutatták be. Székelyudvarhely Székelyudvarhely (románul Odorheiu Secuiesc, latinul Areopolis, németül Oderhellen, szászul Odderhällen) megyei jogú város Romániában Hargita megyében. Az Udvarhelyi-medence gazdasági és művelődési központja. A megye második legnépesebb városa. Székelyföld történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti központja, s évszázados hagyományokra visszatekintő székhelye. Fontos közúti csomópont, vasúti végállomás. Az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése. Székelyföld és a székely székek központja évszázadokon keresztül. Fekvése Csíkszeredától 52, Marosvásárhelytől 100, Kolozsvártól 200, Brassótól 100 km-re fekszik. A város határvonalának hossza 40 km, bel- és külterülete 4779,21 ha, amelyből a belterület épületekkel fedett része 389,30 ha, míg az utak és terek összesen 144,85 hektárt tesznek ki. Nevének eredete Először az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi Uduorhel néven, de a helység már korábban is létezett. Neve arra utal, hogy e helyen tartotta udvarát a székelyek ispánja. Székelyföld hagyományos központja, a székely székek bíróságai előtt hozott ítéletek ellen ide fellebbezhettek. Története 1301-ben Uduord néven említik. A településnek az Árpád-korban valószínűleg Telegd volt a neve. 1357-ben Nagy Lajos király vezetésével itt ülésezett az első Székely Nemzetgyűlés, amely egyrészt a székelyek, másrészt Erdély több várának jogi vonatkozásait tisztázta. Székelyudvarhelyt valószínűleg Zsigmond király emelte városi rangra, aki ugyancsak járt a településen, amikor István erdélyi vajdával gyűlt meg a baja, de az erdélyi fejedelmek is megadtak minden kiváltságot a városnak. A helység első vára egy korábbi kolostor köré 1492-ben épült fel. A városhoz közel van Budvára, amiről azt tartja a legenda, hogy régi székely vár. A város 1558-ban Izabella királynétól adómentességet nyert. A Székelytámadt várat János Zsigmond építtette a legyőzött székelyek megalázására 1562 és 1565 között. Ezt a Mihály vajda oldalára állt székelyek 1599-ben lerombolták, 1616-ban pedig Ali pasa égette föl. 1621 után Bethlen Gábor az erődítmény újraépítését rendelte el. 1704-ben a várat Tiege generális hada fosztotta ki. Az erődítményt visszafoglaló Pekry Lőrinc a székelyekkel leromboltatta a várat, amelyet ettől kezdődően Csonkavárnak neveznek a helyiek. Az egykori erődítmény jelentős maradványai napjainkban is láthatóak. Itt született 1553-ban Székely Mózes, Erdély egyetlen székely fejedelme, aki gyermekkorát Székelyudvarhelyen töltötte, de gyakran megfordult Sófalván és a Sóvidéken, ugyanis az édesapja Literáti Székely János (vagy másképpen János deák) 1568-tól a székelyek sóbányájának kamarása lett. János deák korábban Udvarhely jegyzője is volt, aki magyar nyelven állította ki a tímárok céhének alapító okiratát. (És a bírónak és a tanácsnak jó egészséget kívánunk. Kelt Udvarhely mezővárosban az előírt időben s az elől megírt 1556-ik évben János deák Udvarhelyszék jegyzője.) Székely Mózes Báthory István fejedelem oldalán harcolva az erdélyi fejedelmi testőrség parancsnoka lett, majd lengyel királyként vitézségéért „szentelt lovaggá” ütötte és a sófalvi sóbánya kamaraispáni tisztségét tölthette be 1583-tól. Székely Mózes később az erdélyi hadsereg főparancsnoka lett és az erdélyi rendek 1603. április 15-én megválasztották fejedelemnek. Az 1876-os megyerendezés során Udvarhelyszék területének kisebb kiigazításával Székelyudvarhely székhellyel alakult meg Udvarhely vármegye. Lakossága Székelyudvarhelynek 1910-ben 10 244 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásának székhelye volt. 1992-ben 39 959 lakosából 38 926 magyar (97,41%) anyanyelvű. 1996-ban 39 484 lakosa volt. 2002-ben 36 926 lakosából 35 315 magyar (95,62%) és 1087 román (2,91%) anyanyelvű volt. A lakosság felekezeti összetétele 50% római katolikus, 45% protestáns. 2011-ben 34 257 lakosból 32 198 magyar (94%), 832 román (2,43%), 19 cigány, 7 ukrán, 8 német és 3 más anyanyelvű volt, 1184-en nem vallották be anyanyelvüket. Nemzetiség alapján 31 665-en magyarnak (92,43%) illetve 861-en románnak (2,5%) vallották magukat, 1194-en nem nyilatkoztak nemzetiségükről. Turisztikai látnivalók A városközpont Székelyudvarhely nem tervszerűen épített, fejlesztett város, hanem a Nagy-Küküllő mindkét partján elterülő négy kisebb telep és három falu fokozatos egybeolvadásából nőtt várossá. Az idők folyamán téglalap alakúvá formálódott Főtér és közvetlen környéke alkotja a Belvárost, három főút és néhány utca összefutó öblében. Műemlékei, műemlék jellegű épületei és épülettömbjei itt összpontosulnak: az Ó-város lényege sűrűsödik ott. A kereskedelmi gócpontot alkotó, s patinás műemlék épületekből fölépülő Kossuth Lajos utca, a romantikus és festőien emelkedő, macskakövekkel kirakott Szentimre utca, a virágpiacnak helyet adó Patkóban elhelyezett Vasszékely, a Főgimnáziumhoz fölvezető, s a város panorámájára rálátó, hangulatos lépcsősor, a közelmúltban restaurált Ó-vár nyugat-európai hangulatot árasztó, pazar szórakozóhelyei, a városnak a Küküllő mellett található, andalgásra csábító Sétatere, a Tomcsa Sándor Színház impozáns épülete, a nemzet nagyjait megörökítő Szoborpark, a szombatfalvi negyed csinos villái, avagy a Malom utcai negyed modern és ízléses épületei nem egy európai nagyváros urbanisztikai összképébe is beleillenének. Ez a sokszínű, sűrített városkép ragadja meg a látogatót. A székely Anya-szék legfontosabb urbanisztikai településének megigéző varázsát és lenyűgözően ellenállhatatlan vonzását nem utolsósorban az az első világégést megelőző, történelmi hangulat biztosítja, amely a meglehetősen nagy kiterjedésű központot óhatatlanul uralja. Egyfajta, rendkívülien ritka módon kialakult tér-idő-kapszulaként működve, Székelyudvarhely városközpontja azt a hajdani, s egykor fölöttébb valós világot idézi meg és villantja ma is folyamatosan föl, ami egykor az Osztrák–Magyar Monarchia volt, s amivé válhatott volna egy, a jelennel párhuzamos, esetleges világban a k. u. k.-kultúra. Ebből a tényből kifolyólag a városközpont méltán szolgálhatna különböző városi játékok megrendezésének avagy történelmi filmek forgatásának a színhelyéül is. A belváros többnyire tömör, sűrű beépítésű, magjához lazább, újabb és korszerűbb városnegyedek társulnak az 1960-as évek tömeges lakásépítkezéseinek a következtében. Székelyudvarhelyen az idők folyamán viszonylag fejlett intézményhálózat alakult ki. Iskolavárosként emlegetik, hiszen minden negyedik lakója diák. 15 óvodája, 7 elemi, 10 középfokú és 4 szakiskolája, 3 felsőfokú- és 4 távoktatási tagozata van. Az iskolahálózat napjainkban is egyre bővül. Székelyudvarhely első gimnáziumát 1593-ban, Református Kollégiumát pedig 1670-ben alapították. A Művelődési Ház, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Népszínház, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár és a Tudományos Könyvtár, a Múzeum és a Képtár, valamint a zenei rendezvények közművelődési eredményei országosan és nemzetközileg is elismertek. A városközpontban látható a 2004-ben felavatott Emlékezés Parkja, tizenhárom mondahős, történelmi személy és kiemelkedő erdélyi művész mellszobrával. A Vármegyeháza (a mai Városháza) A Városháza 1896-ban épült megyeházának, a Millennium emlékére. A hajdani Alsó-Piactér legimpozánsabb épülete. 1895–96-ban épült eklektikus stílusban, Stehló Ottó építész tervei szerint. Építőmestere Ferenczi Endre főmérnök volt. Az épület egészében különböző építészeti stílusok ötvöződnek. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. A Millenniumi Székely-Emlékmű Az emlékoszlopot 1897. július 26-án avatták fel, az akkori új Megyeházzal egy napon, a Millennium alkalmából. A 8,4 méter magas oszlop megalkotója Hargita Nándor, aki ekkor a Kő- és Agyagipari Szakiskola köztiszteletnek örvendő igazgatója volt. A kor stílusában és a kiemelkedő művészi színvonalon készült emlékműhöz három lépcsőn lehetett feljutni. A négyszögletű alap oldalain a vármegye, a város címerei és két fekvő oroszlán helyezkedtek el. Fölötte obeliszkszerű oszlop. 1919-ben a román hatóságok lebontották. A székelyudvarhelyi városi hatóságok 2008-ban fölújították az emlékművet. Visszaállítására több kísérlet is volt. A kilenc méter magas alkotás jelenleg az eredeti helyén található, a város Főterének a központjában. A kompozíció egy oszlopból, két oroszlánból, valamint a szintén kőből faragott címerből áll, akárcsak az eredeti, vagyis az első világháborút követő hatalomváltáskor eltávolított emlékmű. Az egyenként több mint három tonna súlyú oroszlánokat a Kézdiszentléleken bányászott kvarcit tömbökből faragták. Az oszlop alapanyaga márványszerű mészkő. A műemlék képzőművésze, Zavaczki Walter, több köztéri szobrot készített eleddig: az ő munkája a szentléleki árvízemlékmű, a Székelykeresztúron álló József Attila-szobor, illetve a székelyudvarhelyi Tompa László- és Móra Ferenc-szobor. A Tompa László Emlékház A Vár tőszomszédságában (Tompa László utca 10. szám) a Tompa László (1883–1964) költő életét és munkásságát bemutató emlékkiállítást tekinthetjük meg. E díszes homlokzatú, földszintes házban lakott 1920-tól haláláig (1964) a székelység e nagy költője, műfordítója és lapszerkesztője. Várak Székelytámadt vár (lásd a szócikket) Székelyudvarhely 1696-ban készült térképén. A Csicser-tető csúcsán állott egykor Budvár elővára, Csicservár. Falai már nem, csupán sáncai láthatók. A Budvár A várostól alig negyedóra járásra a Küküllő jobb partján a Budhegy tetején állnak Budvár romjai. A legenda szerint Buda vezér építtette, és itt volt a hunoktól elszakadt székelyek vezérének a székhelye, akik itt kötöttek szövetséget Árpáddal, aki törvényt adott nekik. Valójában a 11–12. században épülhetett egy korábbi római erődítmény maradványainak a felhasználásával. 1241-ben a tatárok rombolták le. A Budváron (635 méter magasságú, konglomerát sziklaoromzat) a csiszoltkő-korszak (neolitikum) embere már megtelepedett. A korai és a késő Vaskor embere is itt lakott. Az Árpád-korból földkunyhók és egy erődítmény falmaradványai kerültek elő. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) a Budvár romjait műemléképületként tartják számon. Szálláshelyek A városon átmenő jelentős forgalom ellenére közepes szinten van a turizmus, jövedelemtermelő képessége nem számottevő. Székelyudvarhely környéke azonban nagyon jó turisztikai vonzerővel rendelkezik, mint pl. a Szejkefürdő, Hargita (hegység), és a Zeteváraljai víztározó által biztosított horgászati és az erdők vadászati lehetőségei. Székelyudvarhely környéke számára kedvező turisztikai ágazat lehet az ökoturizmus, az aktív és bakancsos túrázás, biciklizés, sziklamászás, lovaglás, gombász- és fotóturizmus, illetve a kulturális turizmus. A környéken kikapcsolódást kereső turisták számára kiváló lehetőségeket nyújtanak a városban található magas színvonalú panziók és szállodák. Székelyudvarhelyen három szálloda található, a Küküllő Szálloda, Gondűző Szálloda és a Septimia Szálloda. A többi szálláslehetőség majdnem mind a panziók által biztosított. A Bosnyák Panzió, Margareta panzió, Korona Panzió, Maestro Panzió, Hintó Panzió és más panziók nyújtanak színvonalas ellátást az utazok számára. Kultúra és oktatás. A Küküllő-parti Athén Iskolák Az Állami Főreáliskola 1891-ben épült fel a Csonkavár romjai között. Ebben az épületben jelenleg az Eötvös József nevét viselő Mezőgazdasági Szakközépiskola működik. A Tamási Áron Gimnázium (az egykori Római Katolikus Főgimnázium) A Római Katolikus Gimnáziumot 1593-ban Vásárhelyi Gergely jezsuita szerzetes alapította a reformáció ellensúlyozására. Mai épülete 1910-ben épült, eklektikus-szecessziós stílusban. A romániai magyar közművelődés egyik legjelentősebb nevelési-oktatási intézménye. A mai Tamási Áron Gimnázium internátusa neo-klasszikus stílusban épült 1890 és 1892 között, a Felső-Piactér délkeleti sarkán. A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium A nagyenyedi és kolozsvári Református Kollégium mellett Erdély legnagyobb hírnevű protestáns oktatóközpontja. 1670-ben gróf Bethlen János alapította. Ma is álló régi épülete a korábbi faépület helyén 1772-ben épült. 1886-ban egy, második emeletet húztak föl rá. 1913-ban az iskola új épületet kapott. A Református Kollégium első emelete 1771–72-ben épült. (Barokk jegyeit a későbbi átépítések során elvesztette. A második emelet 1885–86-ban klasszicista stílusban épült. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. 1771. április 26-án ledöntik a Kollégium régi faépületét, majd május 2-án nekifognak az iskola új alapjának ásásához. Május 6-án már huszonegy személy rakja a kőalapot. Mivel az építkezésre szánt pénz fogytán volt, Kis Gergely professzor pénzgyűjtő körútra indult Udvarhelyszékben, Erdővidéken és Háromszéken. Az év végére az épület tető alá került. 1885–86-ban még egy emeletet húztak föl a régi épületre. Ekkor tűntek el az egykori barokk-stíluselemek. A régi kollégiumokra jellemző hangulatot az árkádos, belső, négyszögletű udvar őrzi, középen Backamadarasi Kis Gergely rektor-professzor emlékoszlopával. Könyvtára magas szintű kutatómunkát tesz lehetővé. A Benedek Elek Tanítóképző Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. 1910 és 1912 között épült, a régi Kollégiumtól délre. Építésze Magyar Vilmos volt. 1913. szeptember 10-én avatták föl. A Benedek Elek Tanítóképző épületében a Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára működik. Kulturális programok, rendezvények Székelyudvarhely környékén Szejke-nap (június utolsó vasárnapja) Míves Emberek Sokadalma (Székelytámadt Vár, július harmadik hétvégéje) Árcsói fazekasvásár (augusztus első szombatja) Csíksomlyói búcsú ( Pünkösdkor ) Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivál ( http://szekelygyumolcs.ro/ ) Székelyudvarhelyi hírességek Siménfalvi Székely Mózes erdélyi fejedelem , született 1553 körül, meghalt 1603 . július 17-én, a Brassó melletti csatában. Lakatos István történetíró, pap (született 1620 körül) Udvarhelyi Tölcséres Mihály egyházi író ( 1737 körül) Mály Gerő színész, született 1884 . augusztus 1-jén Dr. primor szombatfalvi Gálffy Ferenc (1892–1945) 1928-tól Szentgotthárd , majd 1931-től 1945-ig Szeged kir. közjegyzője Tomcsa Sándor , költő ( 1897 ) Mátéffy Béla (1901–2002) matematika-fizika tanár, csillagász, kémikus Szemlér Ferenc költő , műfordító ( 1906 ) Méhes György (Nagy Elek) , ( 1916 – 2007 ), író , újságíró , színműíró Csanády György , a Székely himnusz szerzője ( 1895 ) Rajk László , politikus , ( 1909 . március 8. ), az MKP főtitkár-helyettese, belügyminiszter. Koncepciós per áldozata lett, 1949 -ben. H. Balázs Éva , történész ( 1915 – 2006 ), a kora újkor nemzetközi hírű kutatója Péter Attila ( 1922 –2016) matematikai-fizika szakos tanár Gyárfás L. Miklós (sz. 1939 –) karikaturista, humorista író Csiky András színész ( 1930 ) Lakatos Mihály, író , költő , műfordító , főtanácsos az Oktatási és Kulturális Minisztériumban Budapesten Vofkori László (1944–2008), tanár, földrajzi szakíró, szociogeográfus, tankönyvfordító László-Bakk Anikó (1944) zenei szakíró, zene- és táncpedagógus, rendezvényszervező Eötvös Péter (1944) zeneszerző és karmester, a kortárs zene világszerte elismert egyik legnagyobb alakja Tibád Levente (1936) magyar nyelvész, helynév- és helytörténet-kutató Kovács Lajos (1951) a Tamási Áron gimnázium diákja, majd matematika tanára Vass László Levente (1955–1979) költő Miriszlai Miklós ( 1957 . május 2. ) költő, grafikus Szabó Árpád Töhötöm (1975) magyar néprajzkutató Ilyés Ferenc (1981), kézilabdázó Gál István 1901–1959 Győr város főmérnöke Gál János (csíki Gál János) festő, szobrász. 1894–1976 (Budapest) Orbán Margit 1923–2010 Tamási Áron gimnázium magyar tanár Dr. Vánky Kálmán (1930. június 15.) mikológus, orvos Dr. Antal Sándor ( Kőrispatak , 1957. május 16. – Székelyudvarhely, 2015. június 8-án) előbb a magyar nyelv és irodalom tanára, majd a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium igazgatója volt, doktorált is. Bencze Attila író, költő, szerkesztő (1981. november 17.) - 2010-ben Orbán Viktor és Mádl Ferenc oklevéllel ismerte el munkásságát. Templomok, kápolnák Az unitárius templom A város unitárius temploma 1906 és 1908 között épült. A templombejárat fölirata : Egy az Isten. A görögkeleti (ortodox) templomok A város nagy méretű görögkeleti ortodox temploma 1938-ban épült. A ma is látható kis ortodox templom 1920-ban épült neobizánci stílusban. A görögkatolikus templom Az egykori Botos, a mai Kossuth utcában emelkedett a görögkatolikus templom (Biserica "Schimbare la faţă") a 17. század végén. Székelyudvarhelyen egy Görög András nevű görögkatolikus vallású ember telepedett le s meggazdagodván, templomot építtetett. Végrendeletében az udvarhelyi román görögkatolikusoknak hagyta az épületet (Keresztúri K., 1939, 114). A Jézus szíve kápolna A Jézus szíve kápolna a 16. században épült, négyzet alakú, kazettás mennyezete 1677-ben készült. Védőfala valószínűleg 1771-ben épült. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel. Székelyudvarhely déli bejáratánál, a Szálvátor-hegy (Köszörűkő) végződésében, a Nagy-patak völgye alsó szakaszán, az egykori Gyárosfalva területén, a gyógyító források közelében egy kis imaház, védőfallal körülvett templomocska húzódik meg. Ez a Jézus-kápolna vagy más néven Jézus szíve kápolna, Szentszív-kápolna. Lakatos István 1702-ben „Jézus házának nevezett Jézus neve kápolnaként” említi. Építési idejéről az oklevelek hallgatnak. A művészettörténeti kutatások többsége a kápolna építését a 13. századra helyezik, s így a Jézus-kápolna Székelyudvarhely legrégebbi építészeti műemléke. Hasonló típusú kápolnák (rotundák) épültek Gyergyószentmiklóson (Szent Anna-kápolna), Kézdiszentléleken Perkő nevű magaslaton fekvő Szent István-kápolna, Székelyszáldoboson a kápolnarom. A téglapadlós belső teret négy méter magasságban elhelyezett festett kazettás mennyezet fedi, amely az 1677-es évszámú eredeti mennyezet e századi, kevésbé sikerült másolata. Az eredeti kazettás mennyezetet 1903-ban távolították el. A kazetták mintakincse nagyon hasonlít az 1670-ből való felsőboldogfalvi templom mennyezetéhez, amely Szombatfalvi Asztalos András és János munkája. A Jézus-kápolnát szép vonalú zsindelytető fedi, amelyen a magasított toronysisak is jól érvényesül. A kápolnát kőkerítés övezi, amelynek déli oldalán levő díszesebb és nagyobb bejárata feletti háromszögű oromzatát három egyenes záródású vakfülke díszíti, az oromzat búbját pedig homokkő-bubából (konkrécióból) kialakított kereszt koronázza. A körfal mai bejárata fölött az 1771-es évszám látható. A Szejkefürdő felé vezető út mellett balra áll az egykori székely főnemesek, az Ugron család Kápolnája, amely 1890-ben temetkezési kápolnának épült. Székelyudvarhelyen megjelenő lapok és folyóiratok Udvarhelyi Híradó Polgári Élet Székelyhon Dolgaink Régió UH Udvarhely Székelyudvarhelyi rádióadók és tévécsatornák Sztár Rádió Prima Rádió Digital 3 Televízió A Duna Televízió székelyudvarhelyi stúdiója Mária Rádió székelyudvarhelyi stúdiója Testvérvárosai Barcs , Magyarország Békéscsaba , Magyarország Budapest I. kerülete (Budavára), Magyarország (Budapest)- Soroksár (XXIII. ker.), Magyarország Cegléd , Magyarország Dunaszerdahely , Szlovákia Hajdúdorog , Magyarország Keszthely , Magyarország Szabadka , Szerbia Tatabánya , Magyarország Tihany , Magyarország Törökbálint , Magyarország Vác , Magyarország Budapest , Magyarország 2016 Perognathus A Perognathus az emlősök (Mammalia) osztályának, a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a tasakosegér-félék (Heteromyidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 9 élő faj és 1 kihalt faj tartozik: Perognathus alticolus Rhoads, 1894 Perognathus amplus Osgood, 1900 Perognathus fasciatus Wied-Neuwied, 1839 - típusfaj Perognathus flavescens Merriam, 1889 Perognathus flavus Baird, 1855 zsebegér (Perognathus inornatus) Merriam, 1889 Perognathus longimembris Coues, 1875 Perognathus merriami J. A. Allen, 1892 sivatagi tasakosegér (Perognathus parvus) Peale, 1848 † Perognathus minutus Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Rushville (Indiana) Rushville város az USA Indiana államában. Lakosainak száma 6341 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Albánok Az albánok (albánul shqiptarë) a Balkán-félsziget délnyugati részén élő, az indoeurópai albán nyelvet beszélő nép. Összefüggő népterületük Albániára, Koszovóra, Montenegró déli, Macedónia és Görögország északnyugati részére terjed ki. Emellett nagyobb csoportjaik élnek Dél-Olaszországban, Törökországban, Egyiptomban, valamint Romániában is él mintegy tízezer romániai albán, de további albán diaszpórák találhatóak Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában. Számuk mértékadó becslések szerint világszerte megközelítheti a 8 milliót (maguk az albánok 13-15 milliót emlegetnek). Mára elavult, régi magyar elnevezéseik: orbonászok, arnauták, arnótok, szkipetárok. A történeti Magyarország területén élt albán zárvány korabeli elnevezése: kelemencek. Eredetük Az albánok eredetének kérdései mindmáig vita tárgyát képezik a nyelvészek és a történettudósok körében. Egyes feltételezések szerint bölcsőjük nem a mai Albániában keresendő, hanem a Balkán belső, hegyvidéki területein, ahol a románok őseivel szoros közelségben alakult ki az albán etnikum. Más iskolák állítják, hogy az albánság évezredek óta őshonos a Balkán délnyugati peremén, de abban megoszlanak a vélemények, hogy őseiket a dákokban és a trákokban, illetve az illírekben kell-e keresni. Ez utóbbi, az illír–albán kontinuitáselmélet a legismertebb és a legtöbbek által elfogadott, de tudományosan ez sem igazolható maradéktalanul. Az illírek után nem maradt fenn az összehasonlításhoz kellő számú nyelvemlék, a régészeti eredmények sem bizonyítják a két nép tárgyi kultúrájának rokonságát, és egyéb nyelvészeti meggondolások is cáfolni látszanak az illír–albán kontinuitás elméletét (a Jireček-vonal igazolja, hogy az illír görög, míg az albán alapvetően latin hatású kultúra; az illír helynevek többszörös átvétellel kerültek az albánba; stb.). Történelem A Balkán-félsziget nyugati területein Kr. e. 1000 körül tűntek fel, majd terjedtek el a sokszor egymással is háborúskodó illír törzsek. A későbbi évszázadokban alapvetően kereskedelmi tevékenységet folytattak, nemritkán kalózkodtak, majd a Kr. e. 4. századtól kialakult Illír Királyság(wd) keretein belül éltek. Történetük e szakaszában gyakran viseltek háborút szomszédaikkal, a tengerparton megtelepedő görög kolóniákkal és a makedónokkal, majd a terjeszkedő rómaiakkal. A Római Birodalom az első római–illír háború megnyerésével (i. e. 229–228) elhódította az első illír területeket, Kr. e. 168-ban pedig végérvényesen is bekebelezte országukat, amely Illyricum néven a birodalom egyik tartománya lett. A rómaiak latinizálták a vidék lakóit, katonai táborokat, kolóniákat alakítottak ki Illyricumban, s fejlesztették a tartomány úthálózatát is. Az illírek lakta területeken korán megjelent a kereszténység, s a Római Birodalom kettészakadásával bizánci érdekterület lett, amelyen osztrogót, bolgár és szláv barbár törzsek vonultak keresztül. Az illírekre vonatkozó említések a krónikákban egyre ritkultak, s a 7. századra el is tűntek a barbár törzsek tengerében. A modern albánokra vonatkozó első említést a 11. századból, Komnénosz Anna feljegyzéseiből ismerjük, aki még Arbanitai néven említi őket. Mint a hegyekbe húzódva, elszigetelten élő, saját társadalmi normáik szerint nemzetségekbe szerveződő népet említik őket. A középkor korai szakaszában Bizánc, Bulgária, a Szerb Fejedelemség, Szicília normann királyai, a Velencei Köztársaság, az Epiruszi Despotátus, a nápolyi Anjouk felváltva hódították meg az albánok lakta területeket, s maguk az albán nemzetségek is gyakran háborúztak egymással. Az Oszmán Birodalom 1385-ben hódította meg részlegesen a területet, majd az Albánia függetlenségét huszonöt éven át (1443–1468) védő Kasztrióta György halála után, 1479-ben végleg és teljes egészében a birodalom része lett. Sok albán ekkor hagyta el hazáját, és menekült Itáliába, Görögországba, Egyiptomba. A török adminisztráció Dél-Albániában képes volt érvényesíteni az akaratát, de a hegyek oltalmába húzódó északi albánok életére nem sok befolyása volt. Emellett az egyre gyengülő birodalomban a helyi pasák mind több hatalmat ragadtak magukhoz, s a 18–19. századra gyakorlatilag Észak-Albániát a Bushati család kormányozta, míg délen Ali Tepeleni pasa volt élet és halál ura. Az 1870-es évekre, a Porta központi hatalmának gyengülésével párhuzamosan felerősödött az albán függetlenségi mozgalom. A Balkán több nemzete (Görögország, Szerbia, Montenegró) elnyerte már ekkorra önállóságát, s 1878-ban az albánok is megalakították a Prizreni Ligát, de a független Albániát csak 1912-ben kiáltották ki. A függetlenség kivívását segítette a magyar Nopcsa Ferenc báró, akinek királlyá választása is felmerült. Az I. világháború során a Monarchia és Olaszország csapatai szállták meg az országot, s csak 1920-ban állhatott fel újra a nemzeti kormány. 1928-ban Amet Zogu I. Zogu néven az Albán Királyság uralkodója lett, akit a II. világháború előestéjén a megszálló olasz csapatok űztek el a trónjáról 1939-ben. 1944-ben az Enver Hoxha vezette kommunista partizánok felszabadították az országot, és kezdetét vette az albánok történelmének egyik legsötétebb, a diktátor 1985-ös haláláig tartó korszaka. Az országnak a sztálinizmushoz mindvégig hű, izolacionista politikája Albániát elszigetelte, és életszínvonalában Európa sereghajtójává züllesztette. Az 1991-ben bekövetkezett demokratikus fordulat után számos politikai reformot vezettek be az országban, a gazdaságot liberalizálták, de a felsővezetésben tapasztalható korrupció, a gazdasági összefonódások több ízben anarchiához vezettek (például piramisjáték-válság). Kultúra Nyelv Az indoeurópai nyelvcsaládon belül külön ágat alkotó, nyelvrokonok nélküli albán nyelv (shqip vagy gjuha shqipe) anyanyelvi beszélőinek száma világszerte 6-7 millió között mozog. Az Albán Köztársaság hivatalos nyelve. Az illír nyelvből való levezetése – az albán etnikumra vonatkozó illír–albán kontinuitáselmélethez hasonlóan – nem bizonyított. Sok nyelvtani jelensége a balkáni nyelvekéhez hasonló (mediális igelakok nagy száma, a főneveknek neme, száma és esetei vannak stb.). Szókészletére erős hatást gyakoroltak a szomszédos nyelvek, a korai latin, a délszláv, majd a török és a görög. A nyelvjárások száma rendkívül magas, betudhatóan annak, hogy az albán nemzetségek egymástól évszázadokon keresztül elszigetelten éltek. Körülhatárolható azonban két fő dialektus: a Shkumbin folyótól északra élő gegek, illetve az attól délre élő toszkok nyelvjárása. Geg nyelvemlékek már a 16. századtól rendelkezésünkre állnak, de az irodalmi nyelv és a helyesírás 1945 óta a toszk dialektuson alapul (köszönhetően a toszk kommunista diktátornak, Enver Hoxhának). A toszkot szokás további nagyobb területi variánsokra felosztani: Labëriában a labëriait, az albán lakta görög területeken a çamot és az arvanitikát beszélik. A toszk külön nyelvfejlődési utat bejáró változata a 15. században az oszmán hódítás elől Dél-Itáliába menekült albánok, az arberes nyelve, amely olyannyira eltér az albántól, hogy nincs is kölcsönös érthetőség vele. Történelmi soron a toszkok görög, a gegek pedig latin betűs ábécét használtak, feltételezhetően a 15. század óta, majd az oszmán hódoltsággal mindkettőnek kialakult arab-török írásos változata is. Az 1909-ben egységesített albán ábécé latin betűs írásmódon alapul. Néprajz Az albánok alapvetően két, nyelvében és kultúrájában is elkülönülő csoportra oszthatók: a közép-albániai Shkumbin folyótól északra, Gegëriában a gegek, délre, Toskëriában pedig a toszkok élnek. A két népterület között széles átmeneti zóna húzódik a Durrës–Tirana–Szkopje sávban. Az albánok hagyományosan törzsekre, ezek pedig vérségi nemzetségekbe oszlanak, illetve oszlottak. Társadalmuk a legutóbbi időig erősen patriarchális jellegű, férfiközpontú volt, és elevenen éltek olyan ősi jogszokások, mint a vérbosszú, a vendégbarátság stb. A hegyvidékek népei hagyományosan transzhumáló állattartással (juh, kecske), esetleg erdőgazdálkodással foglalkoztak, az alföldi népesség városokba tömörülve folytatott földműves- vagy kereskedelmi tevékenységet, emellett messze földön híresek voltak az albán takácsok, fafaragók, ötvösök, fegyverművesek munkái. Népviseletükre jellemző a férfiak házi szövésű, fekete zsinórozású fehér gyapjúnadrágja (tirq), fehér nemezkalapja és gazdagon díszített mellénye, a nők visszafogott színezésű, gazdagon zsinórozott gyapjúszoknyája és –köpenye. Délen a férfiak öltözetéhez tartozik a fehér vászoncsíkokból összevarrt szoknya (fustanellë). Az albán népköltészet leghangsúlyosabb eleme a népi epika, a mondák, legendák, mesék, epikus énekek, valamint az epikolirikus népballada. Az albán népzene rendkívüli formai és műfaji gazdagságáról ismert, az egyszólamúságtól a polifónián át a pentatóniáig. Sajátos az albán nép hagyományos hangszerkultúrája is. Művészet A középkorban és az újkorban jelentősnek mondható albán képzőművészet, zene vagy szépirodalom nem alakult ki, jobbára az ortodox egyházhoz kötődő ikon- és falfestészet, szakrális irodalom keretein belül maradt. A 19–20. század fordulóján kibontakozó nemzeti mozgalom hozta magával a magasművészetek albániai térnyerését is. Az albán szobrászat a 19. század végén született meg és az 1920-as évektől, az első köztéri szobrok megjelenésével bontakozott ki (O. Paskali). Az állampárti szocialista realizmus időszakában százával születtek monumentális szobrok (J. Paço, Sh. Hadëri, M. Dhrami), de a sematizmustól elszakadó művek is (H. Beqiraj, Dh. Gogollari). Napjaink népszerű albán szobrászai P. Vukaj, G. Mulliqi, H. és I. Xhixha. Az albán festészet korai évszázadainak legjelentősebb irányzata a bizánci fal- és ikonfestészet volt (Onufri). A 19. század utolsó negyedében megszülető modern albán festészet első korszakában realisztikus történelmi tablók, portrék és zsánerképek (K. Idromeno, N. Martini, S. Rrota), illetve tájképek készültek (S. Xega, V. Mio), majd az 1930-as évektől megjelent az impresszionizmus (A. Buza, S. Kaceli). Az 1944–1991 közötti kommunista korszakot a párt előírta szocialista realizmus egyeduralma jellemezte, amelyből csak keveseknek sikerült rövid időre kitörni (S. Kamberi). A rendszerváltást, a művészeti szabadság elnyerését követően az albán festészet ismét igazodik a modernista világáramlatokhoz (I. Kodra, A. Grezda). Az albán zene komolyzenei ága az 1920-as években alakult ki (M. Gjoka), de az első monumentális zenei művek csak a második világháború után jelentek meg (Ç. Zadeja, P. Jakova, T. Harapi). A rendszerváltás után a korábbi évtizedek nyugati áramlatai is elérték Albánia zenei világát (A. Peçi, V. Tole). A populáris könnyűzenét a második világháború előtt a népzenei alapú városi műdalok képviselték. A kommunista korszakban a nyugati típusú könnyűzene nem terjedhetett el, s csak a rendszerváltás óta követi az albán könnyűzene a nemzetközi trendeket (A. Gjebrea, Giovanni & Sebastian). Az albán irodalom korai, 15–19. századi szakaszát először a katekizmusfordítások és vallásos költemények jellemezték (P. Budi, P. Bogdani), majd a 18. századtól a muzulmán hagyományú bejtedzsi költészet (N. Frakulla). A 19. század második felében, az albán nemzeti tudat ébredésével, a Rilindja mozgalom kibontakozásával jelent meg a romantikus költészet mellett a kiforrott próza (N. Frashëri, N. Mjeda, Asdreni, P. Vasa, A. Z. Çajupi). A nemzeti függetlenség elnyerése (1912) után megjelentek a történelmi, társadalmi és filozófiai témák (Gj. Fishta, Migjeni, F. Postoli). Az 1944 utáni korszak szocialista-realista irodalmának legfőbb feladata a kommunizmus és a párt dicsőítése volt (D. Agolli, F. Arapi, M. Camaj, F. Gjata. E korszak üdítő kivételei voltak I. Kadare történelmi regényei és Q. Buxheli társadalomszatírái. A kortárs albán irodalom kiemelkedő alakjai Kadare mellett F. Kongoli, T. Keko. A 19. század végén kibontakozó albán színházművészet a kezdetekben amatőr színjátszó körök keretei között folyt, és csak 1944 után nyíltak meg az első kőszínházak. A kommunista érában eleinte a szocialista realista, sematikus darabok színpadra állítása volt jellemző, majd az 1960-as évektől megjelentek a klasszikus színpadi hagyományok is az albán színházakban. Az 1990-es évektől megjelentek a modern kortársi irányzatok, az abszurd dráma és az alternatív előadó-művészet. Az 1905-ben megindult albán filmművészet évtizedekig dokumentum-rövidfilmek és filmhíradók készítésére szorítkozott. 1952-ben indult meg a sematikus, szocialista realista játékfilmek gyártása, s csak az 1970-es évektől jelentek meg az értékes művészfilmek több műfajban is. Az 1980-as évektől a társadalom- és jellemábrázolás is megjelenhetett a játékfilmekben, s fellendült a dokumentumfilm-gyártás. Az 1991-es rendszerváltás utáni filmek az átmenet, vagy a megelőző kommunista korszak társadalmi problémáit elemzik. Jeles albán rendezőegyéniségek Dh. Anagnosti, K. Dhamo és K. Çashku, színészek K. Roshi és S. Pitarka. Vallás A kereszténység korai megjelenésével, majd a bizánci uralommal a középkorra az albán népesség felekezetileg is megoszlott: jellemzően a gegek a római katolikus, míg a toszkok az ortodox felekezethez tartoztak. Az oszmán hódoltsággal a toszkok nagy része szunnita muzulmán lett. A gegek egyes csoportjai csak a 17–18. században tértek muzulmán hitre, de a katolikus zárványok Shkodra környékén, Mirditában továbbra is megmaradtak. A muzulmánok mintegy ötöde az albániai alapítású bektási dervisrendhez tartozik. Az albán társadalom vallási tagoltságának dacára a történelem során ritkán fordultak elő felekezeti villongások, a fanatizmus távol áll tőlük, és minden korban köttettek vegyes házasságok. Albán sajátosság, hogy vannak olyan családok, amelynek tagjai „kettős felekezetűek”: kifelé muzulmánnak mutatják magukat, és csak családi körben, titkon vállalják kereszténységüket. A kommunista államateizmust megelőző utolsó, 1939. évi cenzus szerint a lakosság 70%-a muzulmán volt, 20%-uk az albán ortodox, 10%-uk pedig a római katolikus egyházhoz tartozott. Napjainkra, nem hivatalos becslések szerint, a lakosság jelentős része valóban ateista lett. A II. világháborúig jelentékeny számú izraelita élt az országban, s az albánok a világháború során mindent meg is tettek megmentésükért: a Jad Vasem adatbázisa szerint a holokausztban összesen 67 albániai zsidó halt meg. A több mint egy évig az országban állomásozó német hatóságok a körülmetéltség tényével kívánták beazonosítani a zsidókat, ám ez a módszer egy muzulmán országban nem vezetett sehova, lévén náluk is hagyomány a körülmetélés. Az albániai zsidók jelentős része Izraelben telepedett le. Híres albánok Az albánok csekély száma és elszigeteltségben íródott történelme dacára sok albán személyiség írta be nevét az emberiség történelmébe és kultúrájába: Európa török elleni védelmezője, Kasztrióta György, a Nobel-díjas biokémikus-farmakológus Ferid Murad, a festő Ibrahim Kodra, a zeneszerző Simon Gjoni, az író Ismail Kadare, egyházi személyiségek, mint XI. Kelemen pápa vagy Teréz anya. Az Oszmán Birodalom több híressége albán származású volt, így Ferhat pasa vagy Mehemet Ali, Egyiptom alkirálya. A magyarországi török háborúkban hírhedtté vált, a Habsburgok oldalán harcoló hadvezér, Giorgio Basta is albán eredetű volt. Albán származású, illetve albán gyökerekkel rendelkezik a neves színész testvérpár John Belushi és James Belushi, valamint Robert De Niro. Apai részről albán származású Anna Oxa, Olaszországban ismert énekesnő. Irodalom Temesy Győző : Sasok országában. Budapest: Magyar Földrajzi Társaság. 1939. Illés Béla : Szkipetárok. Budapest: K. n. 1946. Gáborján Alice : Albánia. Budapest: Néprajzi Múzeum. 1956. Anton Logoreci : The Albanians. Europe’s forgotten survivors. Boulder: Westview. 1977. Edwin E. Jacques : The Albanians. An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 1995. Az egyes fejezetek fő szócikkeinél bővebb irodalom található. Jegyzetek Albani National Institute of Statistics (angol nyelven), 2010. szeptember 9. [2011. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 9.) LD. CIA World Factbook - Koszovó. Az ENSZ becslése alapján Koszovó népessége 1,9 - 2,4 millió fő lehet. A két utolsó népszámlálást 1981-ben és 1991-ben végetzték a szerb hatóságok: 1981-ben Koszovó lakossága 1,6 millió, 1991-ben 1,9 millió fő volt. Az OSCE 2004-es becslése alapján Koszovó lakossága 2,4 millió fő, akiknek 88%-a albán. Türkiye'deki Kürtlerin sayısı! (török nyelven), 2008. június 6. (Hozzáférés: 2010. augusztus 17.) Az albánokat Törökországban nem ismerik el hivatalos kisebbségnek. Kb. 500 000 fő tartozhat ebbe a csoportba, azonban nagy részük nem beszéli az albán nyelvet és közülük sokan nem is rendelkeznek albán ősökkel. 2002-es népszámlálás adatai Macedóniában Migration and Migration Policy in Greece. A bevándorlási folyamatok áttekintése és ajánlások. Szerző: Anna Triandafyllidou (Hellenic Foundation for European and Foreign Policy, ELIAMEP). A tanulmányban közölt adatok a görög belügyminisztériumból származnak. Official Results of Serbian Census 2003–Population, pp. 12-13 CIA Monenegro Date demografice (román nyelven). [2010. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 18.) Population by ethnic affiliation in Slovenia Az Európában és a világban élő albán bevándorlók számát azért nehéz megbecsülni, mert nagy részük illegalitásban él, másrészt, amennyiben Koszovóból, Szerbiából vagy más balkáni országból érkeztek, akkor származásukat annak megfelelően rögzítik az hivatalos statisztikák. Ethnologue Die Albaner in der Schweiz: Geschichtliches – Albaner in der Schweiz seit 1431. [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 22.) Im Namen aller Albaner eine Moschee? http://www.cbs.nl/nl-NL/menu/themas/bevolking/publicaties/artikelen/archief/2008/2008-2411-wm.htm Total Population of Albanians in the United Kingdom National statistics of Denmark Official Belgian Population Statistics. [2011. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 3.) US Census Bureau Canadian Census of 2006 Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Albanians című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Oaxaca de Juárez Oaxaca de Juárez a mexikói Oaxaca szövetségi állam fővárosa. Lakosainak száma 2010-ben 255 029 fő volt. Földrajz Fekvése A Déli-Sierra Madre hegység Oaxaca-völgyében, a régészeti szempontból jelentős Monte Albán közelében fekszik. Éghajlat A város éghajlata forró és tavasz végétől ősz elejéig csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 34 °C-os hőséget, a rekord elérte a 43 °C-ot is. Az átlagos hőmérsékletek a decemberi és januári 18,3 és a májusi 24,2 fok között váltakoznak, fagy nem fordul elő. Az évi átlagosan 751 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a májustól szeptemberig tartó 5 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség közel 85%-a. Népesség A település népessége a közelmúltban majdnem mindig folyamatosan növekedett: Nevének eredete A de Juárez tagot a közelében született 19. századi nemzeti hős, Benito Juárez elnök tiszteletére kapta. Története 1529-ben érkeztek ide az első spanyol telepesek. 1529. július 13-án Juan Peláez de Berrio kiépítette a települést. Ezt legalizálta V. Károly spanyol király egy dekrétumban. 1750-ben indult meg a postai szolgálat. Közlekedés Oaxaca-Xoxocotlan repülőtér (IATA kódja: OAX) a város központjától 8 km-re délre található. A légijáratok főleg Mexikóvárosba tartanak. A városban 2 buszpályaudvar található. A városban több utazást szerveznek a régi maja városokba. Oaxaca de Juárez mellett egy autópálya is elhalad. Oktatás Oaxaca de Juárezben székel a Universidad Autónoma Benito Juárez de Oaxaca, amely a város egyetlen egyeteme. Turizmus, látnivalók Templomok Dóm, amelyet 1535-ben építettek Guzmán Szent Domonkos-templom Szent Ágoston-templom és kolostor San Juan de Díos-templom Néri Szent Fülöp-templom, a város egyik legjelentősebb barokk temploma Parkok Zócalo (főtér) Alameda de Léon tér Botanikus kert Parque Benito Juárez Cerro de Fortín Parque Comunal de San Felipe Rendezvények A város egyik leghíresebb rendezvénye a minden évben, december 23-án megrendezett retkek éjszakája, ahol retkekből, virágokból és kukoricacsuhéból készült műalkotásokat mutatnak be. Sport A város legjelentősebb labdarúgócsapata, az Alebrijes de Oaxaca a másodosztályú bajnokságban szerepel. Lúg A lúgok az oldatok kémiájában szereplő pH-értékskálán a nagy pH-értékű oldatok. A lúgos vízben a fölszabaduló hidroxidionok hatására a vizes oldat kémhatása nő. A lúgok pH-értéke 7–14 érték közötti. A hétköznapi életben leginkább nátriumtartalmú vegyületekkel hozunk létre enyhén lúgos oldatokat, például mosáskor. A legismertebb lúgok a nátrium-karbonát (hétköznapi nevén mosószóda) és a szalmiák néven ismert ammónia. Lúg és sav egymásra hatása A lúgok és savak összekeverése során sók keletkeznek. Ez az egyik legegyszerűbb kémiai reakció. A legismertebb példa erre a sósav és a nátrium-hidroxid reakciója, melynek eredményeként víz és konyhasó keletkezik. Ipari fölhasználása Legismertebb ipari fölhasználása a timföldgyártás során van a lúgos oldószernek. Ott NaOH lúggal oldják ki az alumínium tartalmú komponenst a bauxitból. A lúgos tartalmú maradék zagy, a vörösiszap gondatlan tárolása okozta az egyik legnagyobb ipari katasztrófát Magyarországon 2010-ben. Tivai Nagy Imre Tivai Nagy Imre (Csíksomlyó, 1849. május 16. – Csíkszereda, 1931. június 27.) gazdasági szakember, közíró, szerkesztő. Tivai Nagy Imre a 19. század utolsó harmadától az első világháborúig Csíkszereda egyik meghatározó személyisége volt. Csík gazdasági, társadalmi és közművelődési életének kiváló ismerője, a közösség életében jelenlevő, a közösségi gondokat vállaló tevékeny ember volt. Életműve sajátosan kötődik a város és a vidék történetéhez. Tevékenysége sokfelé ágazik, volt tanár, gazdálkodó, felső-népiskolai igazgató, gazdasági szakíró, lapalapító és szerkesztő, számos lap munkatársa, a gazdag hagyományokra visszatekintő erdélyi emlékirat-irodalom késői képviselője. Életpályája Tivai Nagy Imre (T. Nagy Imre) 1849-ben született Csíksomlyón, a szabadságharc végnapjaiban. Apja, Nagy Dénes hadnagyi rangban küzdött Gál Sándor csapatában, anyja Molnár Karolina, a Csíksomlyón székelő határőrezred egyik tisztjének lánya volt. Elemi iskoláit Csíkszentkirályon végezte, a középiskolát a csíksomlyói és a székelyudvarhelyi főgimnáziumokban. A családi örökségben fennmaradt kéziratok tanúsága szerint már gimnazistaként szerette a színházat, gyűjtötte a helyi népszokásokat, a tájnyelv sajátos szókincsét. E témakörökben a korszak számos lapjában közölte írásait. 1868-tól a kolozsvári Jogakadémián tanult, ebben az időszakban is tevékenyen részt vett a művelődési életben, gyűjtései mellett elbeszéléseket, humoros karcolatokat közölt, gyakran álnéven, a Magyar Néplap, a Hazánk s a Külföld, a Pesti Hírlap, a Magyar Polgár, a Hon, az Erdély, a Pesti Napló és más korabeli kiadványok hasábjain. Az 1870-es években már csíkszeredai polgárként, az akkori helyi közélet és közművelődés egyik jelentős alakítója volt, az akkor polgárosodó kisvárosban sok területen tevékeny szerepet vállalt. Jellemzően nyáron Csíkszentkirályon gazdálkodott, rossz időben írt, télen pedig városi házában lakott. Tivai Nagy Imrének az újságírás és lapszerkesztés nyújtott lehetőséget a korabeli közvélemény alakítására. Az 1881 karácsonyán megjelent Székelyföld című lap csíkszeredai szerkesztője volt. A lapnak társszerkesztősége volt Kézdivásárhelyen és Székelyudvarhelyen is, három székelyföldi megye érdekeit igyekezett szolgálni az eleinte hetente négyszer, később kétszer megjelent lap. 1884-től Tivai Nagy Imre a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet című hetilap társszerkesztője és a csíki részek állandó tudósítója is volt. Később állandó munkatársa volt az 1888 decemberében indított Csíki Lapoknak is, negyed századon át közölte a lap hasábjain Csík vármegye gazdasági, társadalmi, közművelődési életét ismertető, illetve formáló írásait, ugyanakkor továbbra is megjelentek cikkei az erdélyi és magyarországi sajtóban. 1887-től huszonkilenc évig szerkesztette a Csíkmegyei Gazdasági Egyesület közlönyét, a Csíki Gazda című mezőgazdasági értesítőt. Szerkesztői munkája mellett jelentős szerepet vállalt a közéletben, 1873-1904 között a Csíki Magánjavak anyagi eszközeivel létrehozott csíkszeredai Mezőgazdasági Felső Népiskola igazgatója és tanára volt. A Csíkmegyei Gazdasági Egyesület titkára volt. Az 1875-ben megalakult Csíkszeredai Műkedvelő Társulat titkára, később elnöke volt, a társulatnak fontos szerepe volt a helyi műkedvelő színjátszás fejlődésében. 1889-től, három évtizedig a vármegye közgazdasági előadója volt. A Mezőgazdasági Felső Népiskola igazgatójaként és saját csíkszentkirályi birtokán egyaránt kísérletező mintagazda, vérbeli mezőgazdász volt. Számos gazdasági újítás, kezdeményezés elindítója, támogatója volt. A Csíkszeredai Kaszinó és a Csíki Múzeum Egylet alapítója és elnöke volt, a Csíki Magánjavak Igazgatótanácsának elnöke, az Alcsík ármentesítését célzó Oltvölgyi Víztársulat létrehozója, a Csíki Takarékpénztár alapítója, rendőrkapitány (1889-ben csak öt hónapig, majd önként lemondott). Az 1902-ben szervezett tusnádfürdői Székely Kongresszus előadójaként a Székelyföld mezőgazdaságának szövetkezeti alapon történő megszervezését és a táj iparosítását sürgette, ellenezve a leszegényedett tömegek át- vagy kitelepítését. Négy évtizedes fáradhatatlan munkásságáért 1913-ban Budapesten kapta meg a királyi tanácsosi címet. Tivai Nagy Imre alkotó ember volt, aki késő öregségéig megőrizte szellemi frissességét, érdeklődését minden új iránt, 1931-ben halt meg, gyors lefolyású betegségben. Csíkszentkirályon, a családi sírboltban nyugszik. Tivai Nagy Imre nevében a „Tivai” nevet megkülönböztetésül vette fel, illetve egyik fiatalkori hírlapírói álnevéből maradt fenn. A név Csíkszentkirály egyik tízesének neve, amelyben családi háza állott. Sokirányú érdeklődését tükrözik cikkei, tanulmányai, kötetei. Gazdaságtörténeti tanulmányok és monográfiák, történeti tárgyú írások, nyelvjárási tanulmányok, humoros történetek, életképek, emlékiratok szerzője. Nyomtatásban is megjelent közgazdasági tárgyú munkái értékesek gazdaságtörténeti szempontból: Csíkvármegye közgazdasági állapotai és a székely kivándorlás. (Sepsiszentgyörgy, 1891), Csíkmegye közgazdasági leírása (Budapest, 1902); A gazdasági alsóbb fokú közoktatás. (különlenyomat a Csíki Gazda 1902. évi decemberi füzeteiből. Csíkszereda); Csíkvármegye közgazdasági állapotairól. II. kötet. (Csíkszereda, 1911). A Szarvas Gábor által szerkesztett Magyar Nyelvőr című folyóirat évfolyamaiban nyelvjárástani, nyelvészeti közleményei is megjelentek, amelyekben a csíki nyelvjárás szókincsével foglalkozott. 1884-ben Budapesten jelent meg az Irálytan alapvonalai címmel kétkötetes tankönyve. A Cirkálások. Szeredai emlékeimből (Csíkszereda, 1925) és Csíki Pantheon (Csíkszereda, 1943) címet viselő emlékiratai időskori szemlélődéseiből születtek, ezek az írások a korabeli Csíkszereda hangulatát tükrözik, ugyanakkor a helytörténet, és a művelődéstörténet számára is hasznos adatokat tartalmaznak. Utolsó szavai a családi hagyomány szerint ezek voltak: Emlékezete Csíkban A csíkszentmártoni mezőgazdasági szakközépiskola 2002-től viseli a Tivai Nagy Imre Szakközépiskola nevet, Nagy Ödön szobrász alkotása, a neves gazdasági szakembert ábrázoló dombormű díszíti az iskola főbejáratát. 1996 -ban a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó újra közzétette Tivai Nagy Imre emlékiratait egy kötetben, Emlékezés régi csíkiakról címmel, amely azóta már újabb kiadásokat ért meg, 2009 -ben a Csíkszereda Kiadóhivatal jelentette meg bővített kiadását, Nagy Benedek bevezető tanulmányával. Munkáinak kiadásai Közgazdasági tárgyú munkái Csíkvármegye közgazdasági állapotai és a székely kivándorlás. Sepsiszentgyörgy, Jókai nyomda 1891. Népszerű gazdasági előadások. Ismeretek az állattenyésztés, takarmánytermelés, trágyakezelés, tejgazdaság, sertéshizlalás, méhészet és gyümölcsészet köréből . Csíkszereda: Csíki Gazdasági Egyesület, 1898. Csíkmegye közgazdasági leírása . Budapest: Pesti Könyvnyomda Rt., 1902. A gazdasági alsóbb fokú közoktatás . Különlenyomat a Csíki Gazda 1902. évi decemberi füzeteiből. Csíkszereda: Szvoboda testvérek nyomdája, 1902. Csíkvármegye közgazdasági állapotairól . II. kötet. 1911. *Az irálytan alapvonalai. Budapest, 1884. Közgazdasági írások . Csíkszereda: Hargita Kiadóhivatal, 2007. Nyelvészeti munkája Az irálytan alapvonalai . Budapest, 1884. Emlékiratai Cirkálások. Szeredai emlékeimből . Csíkszereda: Szvoboda Miklós, 1925. Csíki Pantheon. Emlékezés régi csíkiakról . Csíkszereda: Vákár Lajos könyvnyomdája , 1943. Emlékezés régi csíkiakról . 2. kiadás. Csíkszereda: Pallas-Akadémia, 1996. Emlékezés régi csíkiakról . 3. kiadás. Kolozsvár, Stúdium Könyvkiadó, 2000. Emlékezés régi csíkiakról . 4. bővített kiadás. Csíkszereda: Csíkszereda Kiadóhivatal, 2009. Bulat Salvovics Okudzsava Bulat Okudzsava (Булат Шалвович Окуджава) (Moszkva, 1924. május 9. – Clamart, 1997. június 12.) orosz költő, író, dalénekes (bárd) A szovjet városi kultúrában minden valószínűség szerint a francia sanzon (chanson) hatására született, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált a szerzői dal műfaja. Ennek egyik első, és legjelentősebb művelője volt Okudzsava. A többieknél (például Viszockij) idősebb dalnok munkássága erkölcsi, politikai és szakmai értelemben egyaránt mércévé vált és maradt a fiatalabbak számára. A brezsnyevi szovjet hivatal legföljebb tűrte, de nemigen támogatta ezt a műfajt és a képviselőit. A dalok többnyire alkalmi koncerteken tűntek fel, és amatőr magnetofon-felvételeken terjedtek. Okudzsava első nagylemezét egy kis lemezkiadó bocsátotta ki Párizsban (Le Chant du Mond; 1968). Okudzsava mintegy kétszáz dalt írt saját verseire. Élete Bulat Okudzsava egy pártiskolára és pártmunkára Tbilisziből Moszkvába költözött kommunista családban született. Apja grúz, anyja örmény volt. A szülei letartóztatása után (apját hamis vádak alapján főbelőtték 1937-ben, anyját 18 évre a gulagra küldték) 1940-ben Tbiliszibe költözött. 1942-ben önkéntesként a frontra ment. A háború után felvették a Tbiliszi Állami Egyetemre. 1950-ben diplomázott, és ezután tanárként kezdett dolgozni, először egy falusi iskolában, később Kalugában. 1956-ban visszatért Moszkvába. A Molodaja Gvargyija (Ifjú Gárda) kiadónál szerkesztőként kezdett dolgozni, később a Lityeraturnaja Gazeta vers-szerkesztőségének vezetője lett. Ugyanakkor – az 1950-es évek közepén – kezdett dalokat írni, és saját gitárkíséretével előadni. Hamarosan koncerteken lépett fel. Dacára annak, hogy hivatalos kiadás dalaiból nem készült, gyorsan népszerűvé vált, és felvételei terjedni kezdtek. Népszerűsége – először az értelmiség körében – nőttön nőtt, és hamarosan külföldön is ismertté vált. Ő teremtette meg a szovjet bárdok mozgalmát. Ezek a költők, énekesek diákotthonokban, munkásszálláson, nyári táborokban önmagukat gitárral kísérve énekelték verseiket. Okudzsava követői közül olyan híres szovjet költők (bárdok) is kikerültek és tettek szert népszerűségre, mint: Galics vagy Viszockij. 1997-ben halt meg a Párizshoz közeli Clamart-ban, de Oroszországban temették el. Egykori lakása, az Arbat 47. sz. ház előtt emlékművet emeltek a tiszteletére. 1991-ben szovjet Állami díjat kapott. Kötetei Versek Март великодушный (1967) Арбат, мой Арбат (1976) Стихотворения (1984) Избранное (1989) Посвящается вам (1988) Милости судьбы (1993) Зал ожидания (Нижний Новгород, 1996) Чаепитие на Арбате (1996) Булат Окуджава. 20 dal. Польское муз. изд-во, 1970, 64 с. Булат Окуджава. 65 dal. Ann Arbor, Michigan: Ардис, т. 1 – 1980, т. 2 – 1986. Песни Булата Окуджавы; szövegek és dallamok, Музыка, 1989. Elbeszélés Будь здоров, школяр! (1961) Regények Sok szerencsét, pajtás! ; ford. Rab Zsuzsa, utószó Radványi Ervin; Európa, Bp., 1968 ( Modern könyvtár ) Szegény Avroszimov. Történelmi regény (Бедный Авросимов); ford. Makai Imre; Európa, Bp., 1972 Merszi, avagy Sipov kalandjai. Igaz történet. Régi vaudeville (Мерси или похождения Шипова); ford., bev. Osztovits Ágnes; Magvető, Bp., 1975 (Világkönyvtár) Dilettánsok utazása. Amiran Amilahvari nyugalmazott főhadnagy visszaemlékezéseiből (Путешествие дилетантов); ford. Bojtár Anna, Fejér Irén; Európa, Bp., 1982 Találkozás Bonapartéval (Свидание с Бонапартом); ford. Osztovits Ágnes; Magvető, Bp., 1985 ( Világkönyvtár ) ISBN 963-14-0503-6 A boldog írnok gyermekei (Упразднённый театр); ford. M. Nagy Miklós; Magvető, Bp., 1996 Horgas Judit Horgas Judit (Budapest, 1974. –) író, szerkesztő. Élete Művészcsaládba született. Szülei, Horgas Béla és Levendel Júlia írók, testvérei: Péter díszlettervező, Eszter fuvolaművész, Ádám pedig rendező-koreográfus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol szakán diplomázott és ugyanitt, 2006-ban doktorált. Dolgozott fordítóként, szótárszerkesztőként is. Szervezett előadás- és vitasorozatot. Megbízott előadóként tanított az ELTE BTK-n, illetve 20 éves korától 7 évig középiskolában óraadó tanárként angolt, alternatív módszertannal. A Liget irodalmi és ökológiai folyóiratban folyamatosan jelennek meg esszéi, kisprózái, novellái, fordításai és interjúi, aminek 1998-tól olvasószerkesztője, majd szerkesztője. 2008-tól a Szitakötő irodalmi és ökológiai gyerekfolyóirat szerkesztője és oktatási programjának vezetője. Három gyermek édesanyja. Könyvei Vízöntő (mesék a vízről, Liget, 2007) Faltól falig (Liget, 2006) Hálóval a szelet (Liget, 2005) Fák közt, padon (Liget, 2005) Ligetszépe, Liget (2004) Megjegyzések Horgas Judit Anna az Irodalomtudományok tudományágban Természet és környezet a reneszánsz angol irodalomban - ökológiai megközelítésből címmel írta doktori értekezését Kállay Géza irodalomtörténész témavezetésével. Reinhard Lauck Reinhard Lauck (Sielow, 1946. szeptember 16. – Berlin, 1997. október 22.) olimpiai bajnok német labdarúgó. Az NDK válogatott tagjaként részt vett az 1974-es világbajnokságon és az 1976. évi nyári olimpiai játékokon. Sikerei, díjai Keletnémet bajnok (3): 1978-79, 1979-80, 1980-81 Olimpiai bajnok (1): 1976 Stratovarius A Stratovarius egy finn, power metalt játszó zenekar. Maga a "Stratovarius" szó nem jelent semmit, ez valójában egy szóösszetétel: a híres Stratocaster elektromos gitár és a Stradivarius hangszerek nevei vannak összeillesztve. Zenéjükben nagy szerepet kapnak a különböző, szimfonikus hangszerek is – mint például az Anthem of the World c. számban a Destiny albumról. Történet A Stratovarius története 2003-ig Az együttest 1984-ben, Helsinkiben alakította 3 fiatal zenész: a dobos és énekes Tuomo Lassila, a basszusgitáros John Vihervä, és a gitáros Staffan Stråhlman. A Stratovarius "elődjének" a korábban szintén ebben a felállásban játszó, 1982-ben alapított Black Water zenekar tekinthető. A korai Stratovarius zeneileg nem igazán hasonló a maihoz. Az akkori számokat leginkább a Black Sabbath és Ozzy Osbourne műveihez lehet hasonlítani. 1984 végén a basszusgitáros, John Vihervä kilépett a zenekarból, helyére Jyrki Lentonen került, aki korábban a Road Block nevű zenekarban együtt zenélt Timo Tolkkival (a Strato későbbi gitárosával). 1985-ben közvetlenül egy dániai fellépés előtt (Aalborgban) a gitáros, Staffan Stråhlman is kilépett a zenekarból. Az alapító tagok közül utolsóként megmaradt Toumo Lassila kétségbeesetten hívta fel Lentonen ismerősét, Timo Tolkkit, hogy segítsen. Tolkki elfogadta a felkérést, és a kapott kazetták alapján gyorsan megtanulta az összes számot. A dániai fellépést így végül megtartották. Az átformálódott Stratovarius zenéje ekkor már egyre inkább kezdett hasonlítani a maihoz. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Toumo énekrepertoárja nem elegendő a zenekar számára, ráadásul igen megterhelő volt neki dobolni és énekelni is egyszerre. A zenekar új énekest kezdett keresni, ám nem találtak megfelelő embert. Ekkor kényszerből Tolkki állt a mikrofonhoz, és ez végül jó megoldásnak bizonyult. 1987 végére befejezték az első demó lemezük felvételét, amely mindössze három számot tartalmazott (Future Shock, Fright Night, Night Screamer). A lemezt több zenei cégnek is elküldték. 1988-ban az együtteshez csatlakozott a billentyűs Antti Ikonen. Ugyanebben az évben elkészítették első kislemezüket Future Shock címmel, amelyet 1989-ben a második, a Black Night követett. Hosszas munka után ezen év májusában megszületett a zenekar első nagylemeze Fright Night címmel. A zenekarra ezt követően hosszas koncertsorozat várt '89 nyarán és őszén. Olyan zenekarokkal szerepelhettek együtt, mint például az Anthrax. A koncertezés lezárultával azonban a basszusgitáros, Jyrki Lentonen kilépett a Stratovariusból. A helyzet még tovább romlott, amikor a kiadó (CBS Finland) bejelentette, hogy nem jelentet meg több Strato lemezt. A tagok nem adták fel, több új számot is írtak, és úgy tervezték, hogy új lemezeiket saját pénzből fogják finanszírozni. Az énekes és gitáros Tolkki kénytelen volt a basszust is saját maga kezelni a felvételeken. A helyzet némileg javult az új basszusgitáros, Jari Behm csatlakozásával, aki azonban hamar rájött, hogy a Strato zenei világa nem felel meg az ő stílusának, így gyorsan ki is lépett a zenekarból. A második nagylemez eleinte a Stratovarius II nevet viselte, és 1992 elején jelent meg. A lemez második száma, a Hands of Time volt az, amely meghozta a Stratovarius számára a várva-várt áttörést. A Shark Records a zenét hallgatva azonnal szerződést kötött a zenekarral, így a pénzügyi gondok megszűnni látszottak. Az új albumot végül 1992 októberében átnevezték Twilight Time-ra. Ekkor kezdett a zenekar Finnországon kívül is népszerűvé válni, főleg Japánban tettek szert óriási hírnévre: a Twilight Time 5 hónapig a TOP 10-ben volt megtalálható, valamint egy új szerződés értelmében a JVC Victor Entertainment is terjesztette a lemezt a szigetországban. 1993-ban elkezdték az új nagylemez dalainak felvételét, majd még ugyanebben az évben csatlakozott az új basszusgitáros, Jari Kainulainen. Ám Tuomo Lassila váratlanul 8 hetes pihenőre kényszerült a mindkét kezében fellépő izomfájdalmak miatt. Így végül 5 szám felvételében a Kingston Wall dobosa, Sami Kuoppamäki segédkezett. Az új album 1994 februárjában jelent meg, és a Dreamspace címet kapta. A Stratovarius népszerűségének növekedésében ez a lemez jelentette a második lépcsőfokot. Júniusban a zenekar először lépett fel Japánban, ahol óriási sikerük volt, majd szerepeltek a legendás Shadow Club színpadán, Helsinkiben. 1994 tavaszán újra a stúdióba vonult a zenekar, és elkezdték negyedik nagylemezük felvételét. A rendkívül sikeres japán turné nagy önbizalmat adott a tagoknak, olyannyira, hogy Tolkki egy saját szólóalbumot is készített Classical Variations and Themes címmel, ami 1994 októberében jelent meg. Az album azért is különleges, mert olyan dalokat tartalmaz, mint például a Fire Dance Suite, ami eredetileg egy Stratovarius szám lett volna 1986-ban. Emellett olyan híres számok találhatóak még meg rajta, mint a Greensleeves vagy a Lord Of The Rings. Az év vége felé Tolkki egyre inkább érezte, hogy az ő énektudása nem elegendő a készülő számokhoz, és úgy döntött, ezután csak a gitárt fogja kezelni. A zenekar tehát új énekes után nézett. Szerencsére valaki emlékezett rá, hogy körülbelül másfél évvel korábban egy fiatal srác, Timo Kotipelto, Lappajärviból megkereste a zenekart, hogy szeretne ott énekelni, ám akkor nemleges választ kapott. Most viszont a zenekar hívta fel őt, és felkérték egy közös próbára. Mikor Kotipelto a mikrofon elé állt, mindenki tudta, megvan az új énekes. Tolkki innentől kezdve háttérénekesként (néhány számban) és természetesen gitárosként szerepel a zenekarban. Az új album 1995 márciusában jött ki, és a Fourth Dimension nevet kapta. Hatalmas sikere lett, amit az is mutat, hogy közel dupla annyi kelt el belőle világszerte, mint a Dreamspace-ből. A zenekar egy hosszas turnéra indult, amely során felléptek Finnországban, Németországban, Görögországban, Svájcban, Hollandiában, és Japánban. Mindenhol óriási sikert arattak. A zenekar láthatóan a világhírnév felé haladt, ám ekkor egy váratlan dolog történt. Az utolsó alapító tag, Tuomo Lassila, és a szintén régóta az együttesben játszó Antti Ikonen kilépett a Stratovariusból. A szakításnak több oka is volt, ám leginkább a személyes ellentétek és a zenei elképzelések különbözősége tették lehetetlenné a közös munkát. Lassila és Ikonen egyszerűen nem értettek egyet azzal az irányzattal, amerre a zeneszerző Tolkki vitte a Stratovariust, és inkább békében elbúcsúztak egymástól. A három megmaradt tag (Timo Tolkki, Timo Kotipelto és Jari Kainulainen) azonban nem adta fel, és új dobos illetve billentyűs után nézett. Ekkor vált a Stratovarius "nemzetközi" zenekarrá, ugyanis a szintetizátor mögött a svéd Jens Johansson, míg a dobok mögött a német Jörg Michael kapott helyet. A megújult zenekar immáron a Finnvox Studiosba vonult, hogy felvegye új albumát. A lemez 1996-ban jött ki, és az Episode címet kapta. Mint kiderült, Johansson és Michael remek választás volt, a Strato hangzásvilága szinte minden rajongó szerint pozitív irányba változott. Továbbá ennél a lemeznél alkalmaztak először egy 40 fős kórust. A lemezen olyan klasszikus számok találhatóak meg, mint a Father Time, az Eternity és a Will the Sun Rise?. A következő nagylemez a Visions volt, amit 1997 áprilisában adtak ki. Az album egyből az ötödik helyen kezdett a finn toplistákon, majd 24 hétig benne is maradt a TOP 40-ben. A zenekar elindította a "Visions Tour" nevű turnéját is, amely során bejárták Európa, Dél-Amerika és Japán több pontját is. Időközben a Visions aranylemez lett Finnországban, és mintegy 20000 példánya kelt el. A zenekar ezt egy kisebb rendhagyó koncerttel ünnepelte meg a Tavastia Clubban, Helsinkiben, 1998. június 10-én. A turnéról készült felvételeket pedig egy duplalemezes koncertalbumon adták ki 1998-ban, amely a Visions of Europe címet kapta. 1998 áprilisában a zenekar elkezdte az új album dalainak megírását. A stúdiómunkálatok egész tavasszal és nyáron tartottak a Finnvox Studiosban. Végül október 5-én megjelent a hetedik nagylemez, a Destiny. A korábban, augusztus 17-én megjelent SOS című kislemez már hetek óta a finn toplisták 3. helyén volt megtalálható. A siker mértékét remekül szemlélteti, hogy a Destiny úgy nyitott a finn toplisták első helyén, hogy az album hivatalosan még meg sem jelent. Ezek után már nem is meglepő, hogy egy éven belül aranylemez lett Finnországban. Bár 1999-ben csak egy válogatás albumot adott ki a zenekar Chosen Ones címmel, mégis soha nem látott sikerek jöttek. Az SFP nevű magazin olvasói a legjobb finn metalzenekarnak a Stratovariust választották meg. Ugyanezen a szavazáson lett az SOS című videoklip 1998 legjobbja. A Soundi Magazine olvasói Timo Tolkkinak ítélték a legjobb zenész díját, Timo Kotipelto harmadik lett a legjobb énekes kategóriában, míg maga a Stratovarius a legjobb metalzenekarok versenyében a második helyet szerezte meg. A Destiny album a második legjobb albumnak lett megválasztva, míg az SOS a második legjobb számnak. Továbbá Tolkki és Kotipelto is jelölést kapott a "csodálatos személyiség" kategóriájában, míg Johansson a "külföldi zenészek" kategóriában. Az év végén a zenekar ismét a stúdióba vonult, hogy elkezdjék az új album felvételét. A lemezt a Nuclear Blast Records adta ki 2000. február 28-án. Az eredeti cím Infinity lett volna, ám a kiadás előtt ezt Infinite-re változtatták. A siker most sem maradt el: a Visions és a Destiny után az Infinite lett zsinórban a harmadik aranylemeze a Stratovariusnak. A megjelenést követően elindult a zenekar addigi legnagyobb turnéja, amely során összesen mintegy 300000 ember volt ott a koncerteken, és olyan zenekarokkal játszottak együtt, mint a Rhapsody és az akkor még kevésbé ismert Sonata Arctica. Az állomások között ott volt a Petőfi Csarnok is Budapesten. Még ebben az évben adta ki a zenekar az első és azóta is az egyetlen koncert VHS és DVD kiadványukat Infinite Visions címmel. Az év végén Finnországba hazatérve a tagok úgy döntöttek, hogy határozatlan időre pihenni mennek. A "szünet" ellenére 2001-ben kiadták az Intermission című albumot. A lemez 15 számot tartalmazott, és gyakorlatilag a korábbi albumokon szereplő bónusz dalok gyűjteménye volt. Mindösszesen csak 5 új számmal találkozhatunk rajta. A "pihenő" továbbá lehetőséget adott Timo Tolkki és Timo Kotipelto számára egy-egy szólóalbum elkészítésére. Előbbi Hymn to Life címmel jelentette meg saját lemezét 2002-ben, utóbbi pedig megalapította szólózenekarát Kotipelto néven, amellyel első albumát Waiting For The Dawn címmel szintén 2002-ben adta ki. Az év második felében aztán ismét összeállt a zenekar, és elhatározták, hogy a következő évre egy minden eddiginél hosszabb albumot fognak készíteni. A terv kezdetben az volt, hogy egy dupla lemezes anyagot fognak piacra dobni, ám a kiadó pénzügyi okokra hivatkozva arra kérte az együttest, hogy keressenek más megoldást. Végül úgy döntöttek hogy az egy nagy egészet képező albumot két kisebbre osztják fel, melyeket két külön időpontban adnak majd ki. Így lett tehát az eredetileg Elements néven megjelenő lemezből Elements Part I és Elements Part II. Az "első rész" 2003. január 27-én jelent meg, és olyan – azóta slágerekké vált – számokat tartalmazott, mint az Eagleheart, és a Stratofortress. Az album tempója és hangzásvilága tekintetében leginkább az Infinite-hez hasonlítható, sok rajongó szerint egyes számoknak pontos "megfelelőik" vannak a korábbi albumon. Ezek után óriási fordulatot figyelhetünk meg az Elements Part II lemezen, amely ugyanezen év október 27-én jelent meg. Itt a számok legnagyobb része lassú, monoton, és még a korábbiakhoz képest is óriási szerepet kap a kórus. Továbbá elmondható mindkét albumról, hogy Kotipelto hangja is soha nem hallott magasságokban "szárnyal" – olyannyira, hogy saját elmondása szerint az néha már kellemetlen is volt a számára. Az ebben az évben zajló koncertezés is óriási sikeret hozott. Ezúttal az amerikai Symphony X-el indult közös turnéra a Stratovarius, előzenekarként pedig a finn Thunderstone szerepelt. A 2000-es óriási sikert hozó fellépés után ismét ellátogatott Magyarországra a zenekar: 2003. április 25-én újra láthatták őket a rajongók a Petőfi Csarnokban, Budapesten. Az év vége felé az együttes egy új szerződést írt alá a Sanctuary kiadóval, ami biztosítani látszott a Stratovarius jövőjét, valamint Kotipelto is elkezdte második szólóalbumának munkálatait. Bár Tolkki titokban tartotta még a zenekar tagjai előtt is, hogy milyen irányvonalat képzel el a továbbiakban, mégis úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van… A Stratovarius 1. válsága (2003-2004) 2003 végén egyes hírek szerint váratlanul válságba került a Stratovarius, és Tolkki több tag kírúgását tervezi a zenekarból. Bár ez sokáig csak pletykának számított, végül 2003 novemberében 24-én Tolkki egy nyilatkozatában a következőképpen fogalmazott: „Minden egyes bandataggal tárgyalok a Stratovarius jövőjéről. Sok pletyka kering mindenfelé és szeretném tisztázni, hogy miről van szó. A csapat jelenleg súlyos válságon megy keresztül. Visszatekintve, már világos számomra hogyan jutottunk idáig. A magam módján irányítom a Stratovariust, és mivel ’84 óta a bandában vagyok, mindig is egyértelmű elképzelésem volt a Strato zenei irányvonaláról. Hogy röviden összefoglaljam, ez az én bandám. Én döntöm el, milyen lesz a Stratovarius zenéje […]. Mielőtt kikiáltanátok diktátornak, elmondom azt is, hogy minden bevételt egyenlő arányban osztottunk el mindig is. Sok bandát tudnék mutatni ahol ez fel sem merül. Egészen múlt hétig azt gondoltam, minden rendben van, voltak persze viták, de semmi komoly. Mostanra viszont úgy érzem, veszélybe kerültek a Stratovarius jövőjét illető elképzeléseim […]. Legyen elég ennyi: amikor a viták olyan mértékig elfajulnak, hogy néhány bandatag ököllel támad egymásnak, ott már valami nem stimmel, jól látom? Most az énekes Timóval és a basszer Jarival beszélgetek itt Finnországban, jövő héten pedig New York-ba repülök, hogy Jens-szel is beszélhessek. Aztán pedig Németországba megyek Jörghöz. Azután gondolkodom. Szóval egy kis időbe fog telni, amíg döntés születik. Eddig 95% eséllyel úgy áll a dolog, hogy három csapattagnak mennie kell. Nagyon remélem, hogy sikerül velük közös nevezőre jutnom, de ha nem, akkor menniük kell […].” A billentyűs, Jens Johansson a következőképp kommentálta a dolgot: „A banda belső rendszabálya úgy szól, hogy Timo Tolkki döntheti el, ki játszhat a Stratovariusban. Ez igazából az én ötletem volt, és azt a célt szolgálja, hogy ne lehessen ’eltéríteni’ a bandát többségi szavazatokkal vagy ilyesmivel. Ezt még akkor is helyénvalónak látom, ha emiatt esetleg kirúgnak a csapatból, ha hiszitek, ha nem! Ez elvi kérdés. Természetesen saját akaratából bárki kiléphet. Ez egy zenekar, nem koncentrációs tábor, ahogy Yngwie mondta egykor. Biztosítalak titeket, hogy senki nem akar önként távozni […].” 2003. december 9-én kiderült, hogy nem 3, hanem csak 2 tag távozik az együttesből: az énekes, Timo Kotipelto és a dobos, Jörg Michael. A hír óriási felháborodást váltott ki a rajongók között. Sokak Tolkki mániákus depressziójával magyarázták az eseményeket. Később, Tolkki elmondta, hogy nagyon örül a történteknek, és véleménye szerint ezzel egy új korszak fog beköszönteni a zenekar életében. December 12-én pedig részletezte a verekedést is: elmondása szerint Kotipelto és Michael verekedett össze, és ő azért lépett közbe, hogy szétválassza őket, ám ekkor már mindannyian elveszítették a fejüket, és egymásnak estek. Az egész állítólag azért kezdődött, mert Kotipelto több szerepet akart a dalszerzésben és az üzleti ügyekben is magának. A tagok közben megállapodtak, hogy a már bejelentett koncerteket az eredeti felállásban játsszák végig, mert pénzügyileg megterhelő lenne lemondani az összeset, bár Tolkki eléggé hajlott az utóbbi alternatíva felé. Az ezt követő pár hónap rendkívül esemény dús volt a zenekar történetében. Felröppentek a hírek, hogy az új énekes valószínűleg a korábban a Helloweenben énekelő Michael Kiske lesz, akinek az énekhangja elég hasonló Kotipeltoéhoz (és aki egyébként Tolkki jóbarátja). A pletykát Tolkki rövid időn belül cáfolta. 2004 januárjában aztán váratlanul bejelentette, hogy az új énekes egy Miss K. nevű nő (teljes nevén Katriina Wiiala), az új dobos pedig a szintis Jens Johansson testvére, a HammerFallban doboló Anders Johansson lesz. Anders azonban 1 hét múlva (január 23.) kilépett a zenekarból, azzal az indokkal, hogy ő nem szeretne állandó tag lenni, és inkább a HammerFallra akar koncentrálni. Tolkki tudomásul vette a dobos döntését, és megjegyezte, hogy valószínűleg az ő "kétes hírneve" áll Johansson kilépése mögött, valamint hogy ő sem játszana magával egy zenekarban. Időközben, január 29-én megjelent Timo Kotipelto második szólóalbuma Coldness címmel. Talán a történtek miatt is jóval több példányt sikerült eladni, mint az első lemezből. Sok rajongó azzal a gondolattal vette meg az albumot, hogy már csak itt hallhatja énekelni kedvencét. Ezalatt egyes pletykák szerint női dobosa lett a Stratovariusnak, mások szerint pedig még azt sem lehetett tudni, hogy egyáltalán lesz-e Stratovarius. 2004. Február 21-én a zenekar hivatalos honlapjának webmastere egy közleményt tett fel az oldalra, amelyben kijelenti, hogy többé nem kezeli a weboldalt. Tolkki ugyanis felhívta őt, és úgy beszélt, mint egy őrült. Többek között olyanokat mondott, hogy "a Kabbalával megtalálta élete célját", hogy "a Madonna életrajz olvasása közben forró hullámok öntötték el", és "Jézus szelleme beléköltözött", és így tovább… Tolkki ezután egy elmondása szerint Jézus Krisztus utasítására magáról készített véres fotóval egybekötve kiadott egy nyilatkozatot, amely lényegében a webmaster által felvázolt eseményeket tartalmazta. 2004. március elején aztán úgy tűnt, végleg megszűnik a Stratovarius. Egy spanyolországi fellépés alatt ugyanis a billentyűs Jens Johansson nemtetszésének hangot adva lepisilte, majd a koncertet követően egy feldühödött rajongó késsel megtámadta Tolkkit, kétszer megszúrta a karján, majd pofon vágta és elfutott. Timo Tolkki az esetet követően áprilisban teljesen összeomlott, és kórházba vonult, ahol megkezdték a gyógykezelését. Mint később kiderült, a gitáros mániákus depressziója volt az egyik fő oka annak, hogy idáig fajult a helyzet. Több hónapos kezelés következett, amelyről alig hallhattak valamit a rajongók. Június közepén aztán Timo Kotipelto egyik nyilatkozatában elmondta, hogy újra beszélő viszonyban van Tolkkival, ám még nem tudja, hogy visszatér-e a Stratovariusba. Ezt követően hónapokig alig lehetett hallani valamit a Strato háza tájáról. Végül 2004. december végén találkoztak egymással az együttes tagjai, majd 2005. január 14-én a következőképp nyilatkoztak: „Az áprilisi idegösszeomlása óta vártuk, hogy Timo Tolkki végre felépüljön. Körülbelül hat hete már elég erős volt, hogy újra dolgozhassunk. Az elmúlt hónapokban sokat beszélgettünk, és a bandán belüli sebeink nagy részét sikerült begyógyítanunk. Most már látjuk, milyen állapotban volt Timo és lassanként sikerült elfogadnunk, ami történt. Megbocsátottunk egymásnak és újra egyetértés van köztünk”. A Stratovarius tehát ismét összeállt a "régi felállásban", és neki is láttak az új nagylemezük elkészítésének. Az újraegyesült Stratovarius Az újraegyesülést követően a Stratovarius című album munkálatai alatt, 2005. júniusában Jari Kainulainen basszusgitáros kilépett a zenekarból. A szakítás leginkább Jari magánéletével magyarázható, ugyanis időközben megházasodott, és szeretett volna több időt tölteni családjával, ám Tolkki szerint a zenekaron belül érezhető feszültségek is közrejátszottak a döntésben. Bizonyítja ezt az is, hogy a basszusgitáros 2007-ben csatlakozott a svéd Evergreyhez. Mivel az új nagylemezt szeptember 5-én tervezték kiadni, így bőven maradt idő egy új basszusgitáros keresésére. Végül alig egy hónap elteltével, július elején megtalálták Jari utódját Lauri Porra személyében. A választás nem volt nehéz, hiszen már Kotipelto szólóalbumain is Lauri játszotta a basszust, valamint a Sinergy, a Tunnelvision, és a Warmen nevű zenekarokban is őt hallhatta a közönség. Az új album 2005. szeptember 5-én jött ki. A korábbiakhoz képest egy rendkívül depressziós és lassú albumról van szó, alig hallhatunk rajta 1-2 gyorsabb számot. 2005. december 1-jén ismét ellátogatott Budapestre az együttes a HammerFall, és a fiatal Shakra nevű zenekar kíséretében. 2006. augusztus elején Kotipelto bejelentette, hogy elkezdte 3. szólóalbumának munkálatait, amely Európában 2007. április 20-án jelent meg Serenity címmel. Továbbá Timo Tolkki is belekezdett egy saját rockopera készítésébe Saana – Warrior of Light címen. Az első rész, a Saana - Warrior of Light Part 1: Journey to Crystal Island 2008. március 10-én jelent meg az olasz Frontiers kiadónál. Idő közben pedig, még 2007. február végén a Stratovarius ismét stúdióba vonult, hogy felvegyék pályafutásuk 13. nagylemezét. Tolkki csupán a lemez kezdőbetűit árulta el: ez lett volna a rajongók által R… R… néven emlegetett album. Még egy szám is nyilvánosságra került a 2007-es Wacken Open Air fesztiválon, Last Night on Earth (Utolsó Éj a Földön) címmel. Senki sem gondolta, hogy valóban ez volt a Strato "utolsó éjszakája". A Stratovarius 2. válsága (2008) 2008. április 5-én Tolkki egy hosszabb nyilatkozatot tett közzé, amiben bejelentette, hogy hosszas beszélgetések után a zenekar tagjaival úgy döntöttek, hogy feloszlatják a Stratovariust. A végső döntés egyébként a Saana: Warrior of Light munkálatai alatt született meg, amikor Tolkki rájött, hogy másokkal mennyivel jobban élvezi a zenélést, és mennyire jobb a hangulat, mint egy Stratovarius próbán. "Itt az ideje megtörni a csendet, és bejelenteni azt, amit sokan már sejtettetek: a Stratovarius nincs többé. […] Amióta Timo Kotipelto és Jörg visszatértek a bandába, feszültség van köztünk, negativitás vesz körül minket. Leginkább engem, Timo Kotipeltót és Jörgöt. Az ok, amiért Jari Kainulainent évekkel ezelőtt kirúgták, olyan abszurd volt, hogy meg sem kísérlem itt megmagyarázni. […] Rengeteg összetűzés következett, Jörg panaszkodott nekem Timo Kotipeltóról és Timo Kotipelto is Jörgről. […] Nem akarom itt kritizálni Timo Kotipeltót és Jörgöt. Alapvetően mindketten jó fiúk. Azonban az élet néha úgy hozza, hogy megromlanak az emberi kapcsolatok, és olyan irányba mennek, ami nem tetszik nekünk. Olyan ez mint a válás, senki nem akarja igazán, de mégis néha ez a legjobb megoldás, hogy az emberek folytatni tudják az életüket. […] Rosszul éreztem magam a Stratovariusban. Valami rettenetesen elromlott ott, és senki nem törődött ezzel. A visszaszámlálás az utolsó Stratovarius koronggal kezdődött 2005-ben. […] Elkészítettük a Stratovarius című lemezt, amely szerintem egyenesen szörnyű lett, és turnéra indultunk. Ekkor már biztos voltam benne, hogy nagy baj van. Mintha senkit nem érdekelt volna semmi. […] A próbákon rettenetes volt a hangulat. Lauri Porra, aki frissen csatlakozott, nem értette, mi van ezzel a bandával. Jörg Michael a Saxontól érkezett a turnéra, és szinte minden bulin Saxon pólóban lépett fel. […] Azt hiszem, Timo Kotipelto mindig is csalódott volt amiatt, hogy nem használtuk az ő szövegeit és dalait a Strato lemezeken. Én ezt azért nem értem, mert van neki saját szólóbandája, ahol azt csinálhat, amit akar. […] Évekig tartott, mire meg tudtam neki mondani, hogy egész egyszerűen nekem nem tetszenek a dalai és a szövegei, és köztünk az a különbség, hogy én Strato nótákat írok, míg ő csak próbál Strato nótákat írni, melyekből aztán Kotipelto nóták lesznek, amiből egyenesen következik, hogy egy Kotipelto albumon a helyük. […] Jörg megmondta, hogy szerinte a bandának vége. Három alkalommal próbáltunk felvenni dvd-hez való anyagot, de nem tudtuk használni a felvételeket, mert annyira rosszul játszottunk. Egyenesen szörnyű volt. Lehet, hogy a 120 állomásos turnén több helyen is igencsak megmozgattuk a közönséget, mégis, a hangulat olyan volt, mintha munkába mentünk volna. […] Ez volt a legkülönösebb turné, amit valaha láttam. Nagyon sikeres, de erőltetett. Nem volt szórakozás. Szomorú volt. Ezután akartam írni egy friss, régimódi power metal albumot, mint amilyen a Visions volt. […] Ez volt a hírhedt "RR" album. A dalok nagyon jól szóltak, minden olyan volt, mint a régi Strato. De én tartottam tőle, hogy a stúdiózás kemény dió lesz. […] Senki nem próbálta igazából a dalokat és minden rettenetesen szólt. Egy hét múlva még a dobrészeknél tartottunk. Aztán feladtam. Ekkor kezdem el gondolkozni azon, hogy miért próbálok én élesztgetni valamit, ami már teljesen halott. […] Mindennek ellenére köszönök mindent, Jörg, Timo Kotipelto, Jens, Jari, Lauri, Tuomo, Antti és Jyrki, ezért a 22 évért. Nagy buli volt. A többieknek a legjobbakat kívánom, akármihez is kezdjenek ez után. És végül, bár ez a legfontosabb, köszönöm a Stratovarius rajongóinak a szeretetet és a támogatást. Találkozunk még, így vagy úgy." A jelen Stratovariusa 2008. május 5-én aztán váratlanul a billentyűs Jens Johannson által birtokolt Stratovarius domain lépett életbe, mint hivatalos Stratovarius oldal. Rögtön egy nyilatkozat is felkerült, amelyet a maradék négy tag írt alá. Ebből kiderül, hogy gyakorlatilag Tolkki egyedül tette tönkre a Stratovariust azért, hogy a teljesen saját szerzésű rockoperája nagyobb sikert arasson, mint amilyet megérdemelne. A maradék négy tag megerősítette, hogy a Stratovarius tovább él, és hogy továbbra is együtt akarnak zenélni. Tolkki helyére 2008. augusztus 22-én csatlakozott az új gitáros, Matias Kupiainen. Ezzel egyértelművé vált, hogy a Stratovarius a korábbi híresztelések ellenére nem bomlott fel, és hogy a megmaradt tagok Tolkki nélkül képzelik el az együttes jövőjét. Timo Tolkki időközben megalapította új zenekarát, melynek neve a végül meg nem jelent 13. Stratovarius album címe lett: "R… R…", azaz Revolution Renaissance. Az együttes bemutatkozó lemeze nagy sikert hozott Tolkki számára. Az albumon több híresség is énekel, akik mind jóbarátai Timonak: Tobias Sammet (Edguy), Michael Kiske (ex-Helloween), illetve Pasi Rantanen (Thunderstone). 2008. szeptemberében a Stratovarius tagjai egy hónapra egy erdei fakunyhóba vonultak, hogy elkezdjék az új album dalainak megírását, illetve az első számok felvételeit. A stúdiómunkálatok ezután egész ősszel egy hästholmeni, illetve egy helsinkii stúdióban folytak, míg végül 2009. május 15-én megjelent az új album, Polaris címmel. A Strato zenei világában jól hallhatóan óriási változás következett be, ami nem meglepő, tekintve, hogy korábban minden dalt Tolkki írt. Az új lemezen négy tag, Kotipelto, Kupiainen, Johansson és Porra felváltva írták a számokat, ezért egy igen változatos, a korábbiakhoz képest sokkal progresszívebb, neo-klasszikus szólókkal tarkított album született. 2009. májusában a zenekar elindította a Polaris lemezbemutató turnéját, amelynek keretén belül az együttes több, mint 4 év után ismét ellátogat Magyarországra: 2010. január 26-án lépnek fel a Petőfi Csarnokban, Budapesten. Tagok A Stratovarius jelenlegi tagjai Timo Kotipelto (ének) Jens Johansson (billentyűsök) Lauri Porra (basszusgitár) Rolf Pilve (dobok) Matias Kupiainen (gitár) A Stratovarius korábbi tagjai Timo Tolkki (gitár, ének, háttérének) [fő dalszerző] Tuomo Lassila (dobok, ének) [alapító tag] John Vihervä (basszusgitár) [alapító tag] Staffan Stråhlman (gitár) [alapító tag] Jyrki Lentonen (basszusgitár) Jari Behm (basszusgitár) Sami Kuoppamäki (dobok) [vendégzenész – Kingston Wall] Antti Ikonen (billentyűsök) Anders Johansson (dobok) [vendégzenész – HammerFall ] Katriina Wiiala (ének) Jari Kainulainen (basszusgitár) Diszkográfia Albumok Fright Night [1989] Twilight Time [1992] korábbi cím: Stratovarius II [1992] Dreamspace [1994] Fourth Dimension [1995] Episode [1996] Visions [1997] Destiny [1998] Infinite [2000] Intermission [2001] Elements Part 1 [2003] Elements Part 2 [2003] Stratovarius [2005] Polaris [2009] Elysium [2011] Nemesis [2013] Eternal [2015] Kislemezek Future Shock [1988] Black Night [1989] Break the Ice [1992] Will the Sun Rise? [1996] Father Time [1996] Black Diamond [1997] Kiss of Judas [1997] SOS [1998] Hunting High and Low [2000] It's A Mystery [2000] A Million Light Years Away [2000] Eagleheart [2002] I Walk To My Own Song [2003] Maniac Dance [2005] Deep Unknown [2009] Darkest Hours [2010] Unbreakable [2013] Koncertalbumok és válogatások Past and Now [1997] (válogatás) Visions of Europe [1998] (koncertalbum) Chosen Ones [1999] (válogatás) 14 Diamonds [2000] (válogatás – csak Japánban ) Infinite Visions [2000] (koncert VHS / DVD ] Black Diamond: The Anthology [2006] (válogatás) Polaris Live (Special Edition) [2010] (koncertalbum) Under Flaming Winter Skies - Live in Tampere [2012] (cd/dvd) Silvère Ganvoula M’boussy Silvère Ganvoula M'boussy (Brazzaville, 1996. június 22. –) kongói válogatott labdarúgó, az Anderlecht játékosa. A kongói válogatott tagjaként részt vesz a 2015-ös afrikai nemzetek kupáján. Universidade Estadual de Feira de Santana Feira de Santana állami egyetem (Universidade Estadual de Feira de Santana, UEFS) Bahiában (Brazília) található egyetem. 1990-ig a város egyetlen egyeteme volt. Napjainkban 27 posztgraduális képzés folyik. Török család (szendrői) A szendrői nemes és gróf Török család egy ismeretlen eredetű magyar nemesi, majd főnemesi család. Története A családi legenda szerint a mohácsi vész után régi birtokaikról elűzték őket, és minden okmányuk elveszett. Ezen a mondán kívül semmi kézzel fogható bizonyíték nem áll rendelkezésre a család régebbi származását illetően. Egy másik feltételezés szerint rokonok az enyingi Török családdal. Annyi biztos, hogy első igazolható ősük a 16. században élt Bálint, aki az al-dunai Szendrő várában vajda volt, később pedig török fogságban halt meg. Bálint unokája, Bálint, szendrői kapitány és Torna vármegye alispánja volt, 1631-ben áttért a katolikus hitre. 1647-ben Nógrád és Heves vármegyék táblabírói tisztét is viselte. Fia, Ferenc, szintén alispán volt, fiaival a család két ágazatra szakadt. Ferenc unokája, József, borsodi alispán, helytartósági tanácsos, majd a szepesi kamara elnöke, 1774-ben gyermekeivel együtt grófi címet kapott. Megemlítendő még Bálint, aki 1806-ban előbb helytanácsos, majd a hétszemélyes tábla ülnöke, végül helyettes országbíró is volt, valamint testvére, Napóleon, aki Ung vármegye főispáni tisztét látta el a 19. század első felében. Nevezetes családtagok Török József (1714–1776) borsodi alispán, helytartósági tanácsos, szepesi kamarai elnök Török Karolina, avagy Prinzessin Karoline von Nidda (1786–1862) Menden bárőnője, Nidda hercegnője, György hessen-darmstadti herceg (1780–1856) neje Török Lajos (1748–1810) szabadkőműves főmester, kassai tanulmányi kerületi igazgató, pedagógiai szakíró, országgyűlési követ, Kazinczy Ferenc apósa Török Marianna , avagy Zübeyde Cavidan Hanım (1877–1968) egyiptomi királyné, II. Abbász egyiptomi alkirály felesége Török Zsófia (1780–1842) Kazinczy Ferenc neje Címere Borovszky rövid leírása a család címeréről: Czímer: kékben, jobb előlábával görbe kardot, baljával levágott török főt tartó arany-oroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kékarany. Nossoncourt Nossoncourt település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 110 fő (2015). Nossoncourt Anglemont, Bazien, Doncières, Ménarmont, Ménil-sur-Belvitte és Sainte-Barbe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A jagárok repülése A jagárok repülése (Flight of the Jaquins) az Elena, Avalor hercegnője című animációs sorozat első évadának tizenharmadik epizódja. Jegyzetek Flight of the Jaquins (angol nyelven). IMDb Forrás A jagárok repülése az Internet Movie Database -ben A jagárok repülése a Wikia-ben Solti Gizella Solti Gizella (Budapest, 1931. november 19. – Budapest, 2015. március 18.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar iparművész, gobelintervező, érdemes és kiváló művész. Életútja Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Főiskolán folytatott, ahol Ferenczy Noémi volt a mestere. Mestere szövőszékének örököse, minden a gobelin alkotásra predesztinálta, e művészetnek szentelte életét. Pályája kezdetén figurális, később nonfiguratív gobelinek kerültek ki keze alól. A megpróbáltatásokat, az örömöt, a bánatot, mind beleszőtte gobelinjeibe, alkotásai egyben az „örök nő” alkotásai, aki a melegséget, a szeretet, s a boldogságot sugározza. Grafikával is foglalkozott, „írógépgrafikákat”, frottázsokat készített, melyek mintegy további előgyakorlatok voltak a lét titkait feltárni igyekvő gobelinjei számára. A szövés egy nagyon kötött műfaj, nagy fegyelmet igényel, az előre eltervezett alkotást kell megszőni, közben már nem lehet változtatni, de mind Ferenczy Noémi, mind tanítványa, Solti Gizella, folyamatosan dolgoztak ki olyan technikákat, amelyek lehetővé tették újabb (az alkotás közben keletkező) érzések, gondolatok beszövését is, mintegy a festők és a grafikusok alkotásbeli szabadsága felé közelítették a szövés művészetét. Munkásságát római ösztöndíj is segítette, majd 1993 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja, akadémiai székfoglaló kiállítása 1994-ben volt a Budapest Galériában. Közgyűjtemények őrzik alkotásait, köztük a budapesti Iparművészeti Múzeum, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, a Szombathelyi Képtár. Köztéri alkotásai középületeink enteriőrjét díszítik. Kiállításai (válogatás) Egyéni 1962 • Fényes Adolf Terem, Budapest 1971 • Műcsarnok, Győr 1976 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1979 • Helikon Galéria, Budapest 1980 • Magyar Intézet, Szófia 1981 • Művelődési Ház, Vác (katalógussal) 1982 • Zwinger, Kőszeg (katalógussal) 1984 • Fészek Galéria, Budapest 1985 • Színház Galéria, Budapest • Székesfehérvár 1988 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest (katalógussal) 1994 • Budapest Galéria Lajos u., Budapest (Akadémiai székfoglaló kiállítás) 1995 • Nádasdy-vár, Sárvár 1997 • Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest • Art-X Galéria, Budapest 2000 • Gödöllői Új Művészet Alapítvány Alkotóház, Gödöllő • Kortárs Művészeti Galéria, Győr • Budavári kárpitműhely, Budapest 2006 • Kiállítás Karátson Gáborral . Magyar Képzőművészek és Iparművészek kiállítóhelye - Andrássy úti Galéria, Budapest 2009 • Solti Gizella textilművész kiállítása, Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza Csoportos 1972 • Mai Magyar Iparművészet, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1975 • Jubileumi Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest • Magyar Miniatűrtextilek, Savaria Múzeum, Szombathely 1976 • Magyar Miniatűrtextilek, MDM G., Varsó • Textilgrafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Magyar Textilművészet, Vigo-Sternberg Gallery, London 1978 • III. Nemzetközi Miniatűrtextil, London • Magyar miniatűrtextilek, Varsó • Textilgrafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1979 • Magyar Iparművészek, Cortland Egyetem, New York 1980-1984 • 6-8. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1984 • Az új textil, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1985 • Magyar-olasz Miniatűrtextilek, Róma • Velence • 5. Textiltriennálé, Centralne M. Włokiennictwa, Łódż (PL) • Magyar Gobelin, Műcsarnok, Budapest 1986 • 9. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1988 • Velem + Brüsszel, Budapest Galéria Lajos u., Budapest • Eleven textil, Műcsarnok, Budapest 1989 • Szabad terület (a Magyar Műhely kiállítása), Szombathelyi Képtár, Szombathely • Fibre et fil+Velem G., Mediatine, Brüsszel 1991 • A kis csomag, Iparművészeti Múzeum, Budapest 1992 • II. Mintatriennálé, Ernst Múzeum, Budapest, Dialogues in Paper, Fészek Galéria, Budapest • Hungary Festival in Japan '92, Tokió • 12. Magyar Textilbiennálé (Fal- és Tértextil Biennálé), Szombathelyi Képtár, Szombathely 1993 • II. Int. Triennale in Tournai ( Belgium ) 1994 • II. Nemzetközi Művészkönyv kiállítás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1988 • Nemzetközi művészkönyv alkotótábor kiállítás, Szabadművelődés Háza, Székesfehérvár 1996 • Szövött Himnuszok, Sándor Palota 2000 • Úti kárpitok, Iparművészeti Múzeum, Budapest 2001 • Úti kárpitok, Collegium Hungaricum, Bécs • Kárpit, Szépművészeti Múzeum, Budapest • Kárpitok az ezredfordulón, Rippl-Rónai József Múzeum, Kaposvár • Ferenczy Noémi és követői, MűvészetMalom, Szentendre • Ipar-Művészet. Millenniumi iparművészeti kiállítás, Műcsarnok , Budapest. Köztéri művei Gobelin (1964, Szeged, Csongrád megyei Tanács) Majális (gobelin, 1968, Zalaegerszeg, Diákotthon) Gobelin (Tarján Hédi társszerzővel; Házasságkötő terem, Debrecen, 1970 körül) Dombos táj (gobelin, 1974, Budapest, Fővárosi Tanács) Madarak (gobelin, 1976, Veszprém, MSZMP Veszprém megyei Bizottsága) Textil falikép (1979, Győr, Magyar Vagon és Gépgyár vendégháza) Gobelin (1987, Baja, Városi Tanács) Gobelin (1987, Kaposvár, Somogy megyei Tanács) Gobelin (1992, Balatonfüred, Hotel Marina) Kazinczy Ferenc (gobelin, 1992, Győr, Kazinczy F. Gimnázium). Társasági tagság Magyar Kárpitművészek Egyesülete tagja Díjak, elismerések (válogatás) Munkácsy Mihály-díj (1974) Érdemes művész (1981) Kiváló művész (1988) Kossuth-díj (2006) A Nemzet Művésze (2014) Vegyes csapatverseny a 2015-ös úszó-világbajnokságon A 2015-ös úszó-világbajnokságon a műugrás vegyes csapatversenyének döntőjét július 29-én rendezték meg a Kazan Arenában. A műugrók csapatversenyét a Thomas Daley, Rebecca Gallantree összeállítású brit együttes nyerte, míg a második helyen az ukránok, a harmadikon pedig a kínaiak végeztek. Eredmény A viadal helyi idő szerint 19:30-kor kezdődött. Saint-Yvi Saint-Yvi település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 3057 fő (2015). Saint-Yvi Concarneau, Elliant, Ergué-Gabéric, La Forêt-Fouesnant, Melgven, Rosporden és Saint-Évarzec községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tepuka Tepuka Óceánia legnagyobb korallzátonya. Fongafaletól 18 km-re nyugatra, Funafuti északnyugati részén. A terület Tuvaluhoz tartozik. A sziget két kis sziget Tepuka Vili Vili és Te Afualiku között fekszik. Északról a Te Namo lagúna határolja. Román filozófia A román filozófia a román kultúra része, melynek voltak előzményei a 16. századdal kezdődően, de csak a 19. század vége felé kezdett kibontakozni nyugat-európai hatás alatt, és a legtermékenyebb időszaka a két világháború között volt. Egyik jellegzetessége az, hogy leginkább írók foglalkoztak vele. Összekapcsolták a filozófiát az ország történelmi, politikai és ideológiai kérdéseivel, és fontos témájuk volt a román identitás. Ezzel kapcsolatban jelentős helyet foglalt el a filozófiai elmélkedésben a nyugatiasodás kontra autochtonizmus körüli vita. Ugyanakkor szegényes az etika területén. A 19. század közepéig A román kultúrában filozófiai elemek későn, a középkor vége felé jelentek meg, és nem románul, hanem óegyházi szláv nyelven, görögül és latinul. Ebben az időszakban és még sokáig nem eredeti filozófiai eszmékről van szó, hanem idegen filozófiák ismertetéséről és megismeréséről. 1530-ban jelent meg szláv nyelven Neagoe Basarab tanításai fia, Teodosie számára, mely az isteni törvény által rendelt abszolút monarchia eszméjére épült vallási és politikai nevelő kézikönyv. A filozófia tanítása, latin nyelven, a humanista Johannes Sommerrel kezdődött a II. János moldvai fejedelem (1561–1563) által alapított cotnari-i iskolában. 1664-ben jelent meg az első filozófiai mű Nicolae Milescu román fordításában, majd 1698-ban az első román nyelvű filozófiai mű román szerzőtől, Dimitrie Cantemir moldvai fejedelem Divanul sau gâlceava înțeleptului cu lumea sau giudețul sufletului cu trupul (A diván, avagy a bölcs vitája a világgal vagy a lélek tanácskozása a testtel) című könyv első két része. Ezekben a szerző párbeszéd alakjában, ontológiai, gnoszeológiai és etikai kérdéseket tárgyalt a Biblia és a filozófiai sztoicizmus hatása alatt. A 18. században már megvoltak a filozófia tanítására alkalmas intézmények, a bukaresti és jászvásári fejedelmi akadémiák, valamint a balázsfalvi görögkatolikus gimnázium. Ezekben görög és német szerzőkből tanították a filozófiát. Az erdélyi iskola a racionalizmus és a felvilágosodás eszméit terjesztette. Samuel Micu Klein logikai, metafizikai, etikai és politikai filozófiai szövegeket fordított, adaptált és magyarázott, főleg a wolffiánus Friedrich Christian Baumeistertől. A 19. század első felében Erdély után a román fejedelemségekben is mérvadók lettek a Nyugaton képzett filozófiatanárok, és behatoltak ide Kant eszméi Wilhelm Traugott Krugból készült fordítások útján. Ion Heliade Rădulescu 1848-as forradalmár próbált meg elsőként filozófiai rendszert felvázolni Equilibru între antithesi sau Spiritul și Materia (Az ellentétek egyensúlya vagy a Szellem és az Anyag), amely tulajdonképpen Pierre-Joseph Proudhon és Charles-Henri Lecouturier Hegeltől átvett, az ellentétek egyensúlyára vonatkozó gondolataira alapszik. A század második felében Arthur Schopenhauer és Auguste Comte eszméi is megjelentek. A 19. század közepe után A 19. században beindult nyugatias modernizáció a filozófia terén is jelen volt. Titu Maiorescu (1840–1917) német, francia és angol filozófiát oktatott, és nagyra tartotta a pozitivizmust. Ellentmondásos kultúrfilozófiai nézetei voltak. Egyrészt csodálta a nyugati kultúrát, másrészt bírálta a nyugati intézmények behozatalát, melyeket szerinte nem indokolt az ország valósága, „tartalom nélküli formák”-ként ítélve meg őket. Ugyanakkor a gyakorlatban a hazai „tartalom” fejlesztéséért és a nyugatias „formák” az előbbivel való összehangolásáért tett. Ezzel elvetette a Nyugat-pártiak és az autochtonisták közötti máig tartó vita magjait. Az ő által fémjelzett Junimea köréből vált ki mindkét irányzat. Az elsőt többek között Eugen Lovinescu képviselte, az utóbbit például Constantin Rădulescu-Motru. Vasile Conta (1845–1882) volt az első, aki koherens filozófiai rendszert alkotott meg, a Teoria fatalismului (A fatalizmus elmélete) című munkájával. Comte, Spencer, Darwin, Haeckel, Tylor és Mill eszméitől ihletve materialista, determinista és evolucionista módon azt vallotta, hogy a világegyetem alapja az anyag, amely fatális módon alakul át állandó folyamatban. Ugyanakkor igazolta a metafizikát mint a tudományos ismereteket egyesítő, érvényességüket felülvizsgáló funkciójú területet. Rădulescu-Motru indította el 1897-ben az első román filozófiai folyóiratot, Studii filosofice (Filozófiai tanulmányok). Romániában a filozófiai elmélkedés legtermékenyebb időszaka a két világháború között volt. Mircea Florian (1888–1960) Nicolai Hartmann kritikai ontológiájához hasonló filozófiát fejlesztett ki, és a metafizika 20. századi válságát történetének a rendszerezéséből kiindulva elemezte. Lucian Blaga (1895–1961) egyik megteremtője volt a Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem filozófiai iskolájának. Három trilógiájában, Trilogia cunoașterii (Az ismeret trilógiája), Trilogia culturii (A kultúra trilógiája) és Trilogia valorilor (Az értékek trilógiája) az egyetemes filozófia, a kor tudománya és a román folklór alapján vallás nélküli, nem keresztény, nonmisztikus és újromantikus rendszert alkotott. Kollégája, Dumitru Roșca, az Existența tragică. Încercare de sinteză filosofică (Tragikus lét. Filozófiai szintéziskísérlet) című munkájával, amelyben a tragikumot hegeli modorban fogta fel mint az ember szembehelyezkedését a világgal, mérsékelt egzisztencialistaként jelent meg. Nae Ionescu nem volt tulajdonképpen filozófus, de filozófiatanári karizmájával nagy hatása volt a tanítványaira. Az átélésre alapozott irracionalizmust ajánlotta a rendszeres filozófia helyett, és szélsőjobboldali nézeteivel (egyrészt ortodoxizmus, nacionalizmus, másrészt demokrácia-, liberalizmus-, modernitás- és Nyugat-ellenesség) a Vasgárda ideológusa lett. Befolyásolt olyan személyiségeket, mint Mircea Eliade és Emil Cioran, akik első írásaikban közel kerültek a szélsőjobboldalhoz. Az első vasgárdista lett, és később Nyugaton jól ismert vallástörténész, az utóbbi pedig francia filozófusként lett híres. A kommunista rendszer első korszakában (1948–1964) minden más filozófiát az ún. „dialektikus és történelmi materializmus” váltotta fel, a háború előtti filozófusok zöme vagy börtönben sínylődött, vagy kényszerlakhelyen élt, vagy kivándorolt. Az ezen időszak utáni viszonylagos enyhülés következményeként az egyetemes filozófiából is megjelentek fordítások, bizonyos korlátozásokkal azt is lehetett oktatni, és a filozófiát művelők a logika, a tudományfilozófia és az esztétika felé fordultak. Például Anton Dumitriu logikatörténetet írt (Istoria logicii). Constantin Noica, aki a háború előtt szintén Nae Ionescu tanítványa volt, de nem lett vasgárdista, néhány évvel börtönből való kiszabadulása után újra megjelentethetett írásokat, és informális filozófiai csoport alakult ki körülötte, az ún. „szebenjuharosi iskola”. 1989 után kiadták az azelőtt betiltott filozófusok munkáit, és addig tiltott kutatási irányok jelentek meg: politikai és erkölcsfilozófia, vallásfilozófia, irracionalista filozófiák. Jegyzetek Petreu 2010, 7. o. Petreu 2010, 8. o. Petreu 2010, 8–9. o. Petreu 2010, 9. o. Petreu 2010, 9–10. o. Petreu 2010, 10–12. o. Petreu 2010, 12–13. o. Petreu 2010, 13–14. o. Petreu 2010, 16. o. Forrás Petreu, Marta. A román filozófia . Korunk. 21. évf. 2010. 8. sz. 7–17. o. (Hozzáférés: 2018. április 20) Sračinec Sračinec falu és község Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Svibovec Podravski tartozik hozzá. Fekvése Varasd központjától 6 km-re északnyugatra, a Ptuj felé menő 2-es számú főút fekszik. Története A települést 1552-ben említik először, amikor a vinicai mezőn október 3-ánés 4-én vívott csata után Zrínyi Miklós és Székely Lukács jelentette, hogy a török az egész környéket kirabolta és felégette. Ambroz Gregorijanec horvát bánhelyettes jelentése az elpusztított falvak között megemlíti Sračinec falut is. A szörnyű pusztítást az írás szerint Ulema bég hadai követték el. 1553-ban az írják, hogy Sračinecen csak egy jobbágycsalád él. Az 1566-os adóösszeírásban a falut "Zrachynecz" alakban említik. 1567. december 31-én kelt oklevelében I. Miksa "Zrachynecz" falut Varasd városának adta. 1587-ben a falu a városnak és a varasdi Szent Miklós plébániának is adózik. Az adó mértéke 3 szekér fa, két kappan és hat kenyér. Az 1638-as egyházi vizitációban azt írják, hogy Sračinecen áll a Szent Mihály-kápolna, mely téglából épült, tornya van melyben egy harang található. A kápolnának sem sekrestyéje, sem előtere, sem burkolt padlózata nincs. Körülötte fekszik az elkerített temető. 1920-ig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 1961-től Sračinec önálló plébánia lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2001-ben a községnek 4714, a falunak 3725 lakosa volt, akiknek 98%-a horvát volt. Nevezetességei Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1925 -ben épült a régi kápolna helyén. Sport A település labdarúgó klubját az NK Sračinecet 1949-ben alapították. Asztalitenisz klub Kosárlabda klub Tenisz klub Kick boksz klub Vegyes páros tenisz a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a tenisz versenyszámait Lignano Sabbiadoróban rendezték. A vegyes páros tenisz versenyeket július 4. és július 8.-a között rendezték. Mérkőzések R = feladta w/o = az ellenfél visszalépett Alsó ág * Martina Agarici sérülése miatt San Marino visszalépett Turanj (Sveti Filip i Jakov) Turanj falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sveti Filip i Jakovhoz tartozik. Fekvése Zárától 24 km-re délkeletre, Biogradtól légvonalban 5 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, a Pašman-csatorna partján, mintegy 4 km hosszan elnyúlva fekszik. Egy kis félsziget és 16 szigetecske övezi. Rajta halad át a Jadranska magistrala, az Adria-parti főút, ezért autóval is könnyen megközelíthető. Története Turanj környékének első régészeti leletei a kőkorszakból származnak és területe lakott volt a bronzkorban is. A környező dombokon és a Ričul-szigeten (Zeleni školj) több erődített település is állt. Akkor még a kis sziget is összeköttetésben volt a szárazfölddel és külön kikötővel rendelkezett. Később a tengerszint emelkedésével töltést építettek, hogy a szigetre vezető út továbbra is járható legyen. Ez a farönkökből és kőből épített töltés a víz alatt két méterrel még ma is látható. A kikötőnek használt öbölben római malomkövet találtak. Az egykori malmot a Pašman-csatornára jellemző, rendkívül erős tengeráramlat hajtotta. A mai Turanj helyén az első, a betelepülő horvátok által Tukljačnak nevezett település még a római korban létesült és abban az időben három kis kikötővel rendelkezett. A római korból sírok és kőtöredékek maradtak fenn. Fennmaradt az egykori Biba - Jader vízvezeték. A helyi temetőben található 845-ben épített kis templom római "villa rustica" (villagazdaság) alapjaira épült. A betelepült horvátok által épített templom a Szeplőtelen fogantatás, Szűz Mária (néhány régi forrásban "Stellamaris") titulusát viselte. Ebből a korból maradt fenn három, glagolita írással írt misekönyv és két, történelmi jelentőségű, kőbe vésett glagolita felirat. A mai települést a 13. században említik először és 1444-ben építtette fel a Meštrović család azt a várat, amiről a nevét kapta. A név eredeti alakja „Toretta” (a latin turris – torony főnévből) volt, amely az idők folyamán nyerte el mai alakját. Ennek a várnak a maradványa az egyik torony ma a "Kaštel" nevet viseli, emellett a kaputorony és a falak egy része is látható még belőle. A part mentén húzódó falakat egykor három torony erősítette. Turanjt a kandiai háború során 1645-ben rombolta le a török, a lakosság a közeli Pašman-szigetre és Babacra menekült. Később a várat maguk a velenceiek gyújtották fel, hogy török kézre ne kerüljön. A 15. században a vár falain belül egy Kisboldogasszony tiszteletére szentelt templom épült, melyet szintén a kandiai háború során romboltak le. 1675-ben ennek a helyére építették a mai Kármelhegyi boldogasszony plébániatemplomot. A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 324, 1910-ben 518 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz, amely Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 1207 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és turizmussal foglalkoztak. Nevezetességei A település központjában található a Kármelhegyi boldogasszony plébániatemplom. Elődjét 1430 -ban említik először „Santa Maria delle Torette” néven, de korábban a Kisboldogasszony tiszteletére szentelték. A középkori templomot 1645-ben lerombolta a török és a helyén 1675-ben építették fel a mai templomot, mely többszöri átépítés után 1739-ben nyerte el mai formáját. A templom egyhajós épület sekrestyével és három oltárral. A főoltáron a Kármelhegyi boldogasszony képe látható két fából faragott szoborral, melyek Szűz Máriát és Jézus szívét ábrázolják. Harangtornyában három harang található. Védőszentjének ünnepe a turistaszezonba, július 16-ra esik amikor az ünnepi szentmise után körmenetben viszik körül a település utcáin a Szűzanya szobrát. Ezt követik a turanji fesztivál eseményei. A plébániához még két település Sveti Petar na Moru és Sikovo tartozik. A „Kaštel” a település középkori várának maradványa. Ma az egyik torony, emellett a kaputorony és a falak egy része is látható még belőle. A part mentén húzódó falakat egykor három torony erősítette. A településen kívül, de annak közvetlen közelében a part mellett a Tukljač nevű helyen a fenyőfákkal övezett temetőben található a Szűz Mária templom. A templomot Miroslav Mogorović hajóskapitány építtette egy római villagazdaság romjain a kapuzat feletti felirat szerint 845-ben. Később megújították. A templomban a település egykori bírójának 15. századi sírköve látható glagolita felirattal. Egyhajós épület apszissal és a homlokzat feletti harangépítménnyel, benne egy haranggal. Közelében ókori villa romjai és Tukljač-fokról a Ričul-szigetre vezető ókori töltés víz alatti maradványai láthatók. A kis Babac-szigeten található a Szent András templom, melyet a török elől ide menekült turanjiak építettek. Eredetileg a Kisboldogasszony tiszteletére volt szentelve, később a Nagyboldogasszony, majd Szent András apostol tiszteletére szentelték fel. A szigeten található a Pašman-csatorna legrégibb világítótornya, amely 1876-ban épült. A település feletti Crni krug nevű magaslaton vaskori erődített település maradványai találhatók. A dombra gyalogösvény és kerékpárút vezet fel. Egyesületek A település kulturális és művészeti egyesülete a KUD „Maslina”; „Karmel” női kórus; „Croatia” labdarúgóklub; „Croatia” vízilabdaklub; A „Kaštel” a település lokálpatrióta egyesülete. Logray Logray a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik evok szereplője. Leírása Logray az evokok fajába tartozó férfi, aki a Galaktikus polgárháború idején és az Új Köztársaság első éveiben a Világos fa falu (Bright Tree Village) településfa sámánja volt. Magassága 1 méter. Szőrzete barna, krémszínű hosszanti csíkokkal. Szemszíne fekete. Fején és vállain az evokokra jellemző csuklyát visel. Sámánként a fején egy churi madár koponyáját hordja. Kezében bot van, amely legyőzött ellenségei gerincével van feldíszítve. Élete Akár a többi fajtársa, az Endor nevű bolygó erdőholdján született és élt. Fiatalkorában elrabolta őt Morag, a tulgah boszorkány, de rabsága közben megtanulta a boszorkánytól az Erőt használni. Logray Chirpa törzsfőnökkel vezette együtt a Világos fa falut, egészen az endori csata utánig, amikor is Chirpa gyávasággal és önkényuralom vádjával vádolta meg Lograyt, és Paploot nevezte ki új sámánnak. Ennek következtében Logray átkot szórt a falura. Az új sámán, Paploo pedig „az aranyosat”, azaz C-3PO-t kérte meg az átok felbontására. Lograyt kizárták a faluból és remeteként élt tovább. Ahogy egyre idősödött, minél jobban és jobban vonzotta az Erő sötét oldala. Tanítványai közé tartozik: Zarrak, Wicket és Teebo. Megjelenése a filmekben, rajzfilmekben, könyvekben, videojátékokban Erről a sámán evokról „A jedi visszatér” című regényben olvashatunk először; az az azonos című filmben is szerepet kapott. A „A bátrak karavánja” (The Ewok Adventure) című tévéfilmben láthatjuk, amint varázstárgyakat ad, valamint megáldja a Cindel Towani lányt és a Warrick család férfijait. A „Star Wars: Ewoks” rajzfilm sorozat számos részében is jelen van. Képregényekben és videojátékokban is találkozhatunk Logray-jel. Lograyt a mozifilmben Mike Edmonds, a tévéfilmben Bobby Bell alakítja. A rajzfilm sorozatban Doug Chamberlain kölcsönzi a hangját e sámánnak. Harmadik típusú emberrablások A Harmadik típusú emberrablások (eredeti cím: Taken) 2002-es amerikai televíziós sorozat. A műsor alkotója Leslie Bohem volt, ő írta az összes rész forgatókönyvét is. A sorozat műfaja sci-fi, egy évad készült belőle, amely 10 részből áll. A műsor őszidőtartama 877 perc. A főszerepben Dakota Fanning látható. A sorozat produceri munkálataiban Steven Spielberg is részt vett. A DreamWorks Television gyártotta, az Egyesült Államokban a Sci Fi Channel hozta forgalomba, Magyarországon pedig a TV2. Szereplők Dakota Fanning - Allie Keys Anton Yelchin - Jacob Clarke (Gyerek) Matt Frewer - Dr. Chet Wakeman Emily Bergl - Lisa Clarke (Felnőtt) Heather Donahue - Mary Crawford (Felnőtt) Joel Gretsch - Owen Crawford Adam Kaufman - Charlie Keys (Felnőtt) John Hawkes - Marty Erickson Ryan Hurst - Tom Clarke (Felnőtt) Camille Sullivan - Nina Toth (Felnőtt) Andy Powers - Eric Crawford (Felnőtt) Chad Morgan - Becky Clarke (Felnőtt) Steve Burton - Russell Keys Catherine Dent - Sally Clarke Julie Ann Emery - Amelia Keys Jason Gray-Stanford - Howard Bowen Desmond Harrington - Jesse Keys (Felnőtt) Emily Holmes - Julie Crawford Epizódlista 1. Rész: Túl az égen (Beyond the Sky) 2. Rész: Jacob és Jesse (Jacob and Jesse) 3. Rész: Nagy remények (High Hopes) 4. Rész: Nehéz döntések (Acid Tests) 5. Rész: Örökség (Maintenance) 6. Rész: Charlie és Lisa (Charlie and Lisa) 7. Rész: Isteni egyenlet (God's Equation) 8. Rész: Zuhanó tányér (Dropping the Dishes) 9. Rész: John (John) 10. Rész: Úton (Taken) Tapasz (hinduizmus) A tapasz, néha tapah (szanszkrit: ���) többjelentésű szó, itt önfegyelmezést, aszkézist, önmegtagadást jelent. A hinduizmusban és a jógában (nijama) az etikai előírások egyike. Kiemelt szerepe van Patandzsali Júga-szútráiban és a Rigvéda szövegében. Ez a gyakorlat segít a spirituális képességek (sziddhik) megszerzésében és a megszabadulás (móksa) elérésében. A Védákban a tapasznak emberi és kozmikus aspektusa egyaránt van. Kozmikus erőként a tapasz a megnyilvánulások alapjául szolgáló hatalom. Emberi szinten a tapasz létrehozható volt tűzáldozat révén (anihótra) és az áldozatot bemutató papban (hótri), aki az izzadság formájában jelenítette meg. Az upanisadok korában és a jóga kialakulásának időszakában a tapasz már nem az áldozatot készítette elő, hanem az önvaló (átman) megvalósításának és a megszabadulás (móksa) elérésének az eszköze. A tapasz szoros kapcsolatban állt a védák kultuszával (jadzsna - "áldozat, felajánlás"). A régi áldozati kultusz természetéből következik, hogy a jóga lényegi kapcsolatban állt a szakrális rítusokkal. A tapasz nemcsak hozzátartozott a szakrális aktushoz, de egyenesen fontos szerephez jutott abban, hogy a szertartás minden részletében a lehető legpontosabban bonyolódjék le. A tapasz aszketikus gyakorlatában olyan feladatok is szerepeltek, amelyek pl. megkívánták a jelölttől, hogy órákig álljon a tűző napon, vagy pl. teljes szótlansággal viselje el a legnagyobb hideget is: "A lemondás (tjága) és alázatosság a tapasz legmagasabb formája; aki rendelkezik ezen erényekkel, az folyamatosan böjtöl és erkölcsileg tiszta". Nem állítható egyértelműen, hogy a tapasz az önsanyargatással azonos, s ne lenne köze a pozitív létélményhez, hiszen az emberi lét eredetéhez (szamádhi) eljutni csak a testi tökéletesség (egészség) megőrzésével lehet. A test-lélek kölcsönhatást szem előtt tartva választották meg a guruk tanítványaikat; a feltétel első pontja a testi tökéletesség volt. A tapasz célja a testi aszkézis speciális technikáival betölteni a jama-nijama szabályait, vagyis a tapasz hozzátartozik a szorosan vett önmegvalósítási rendszer előkészítő angáihoz. Tüskéken ülni, csupasz földön aludni, a test melegét biztosító ruházatról lemondani - a tapasz egyes változatai, amelyek a testi aszkézis kiművelését segítik. A tapasz módszerei közt megtalálhatók olyan jógatechnikák, mint a tisztító gyakorlatok (sat-karman), a lélegzési gyakorlatok (pránájáma), valamint a testi tartások (ászanák) egyes elemei. A tapasz módszere a testi-tudati harmóniára való törekvést összekapcsolja a mágikus megkülönböztetés (viveka) erejével: (Bhagavad-Gíta alapján) "A jóga nem annak való, aki falánk, vagy aki túlzottan önmegtartóztató, aki túl sokat alszik, vagy túl sokat virraszt. A jóga minden szenvedését elmulasztja annak, aki étkezésében, szórakozásában, tevékenységében, alvásban és ébrenlétben egyaránt mértékletes". Ágazatai A tapasz, mint önfegyelem, önkontroll három ágra tagolódik: Sáririka-tapasz (a test leküzdése) E törekvés eredményeképp a tapasz dharma-útját járó egyén fölébe kerekedik testi gyengeségeinek, amelyek szellemi tisztulását, benső egyensúlyát akadályozzák.A hindu felfogás a test gyengeségei alatt elsősorban az úgynevezett ellentétpárokat érti: hideg és meleg, öröm és szomorúság stb. Akit a hideg és meleg érzése befolyásol, fázik vagy túlzottan melege van, az nem őrizheti meg elméje, szelleme egyensúlyát. Ez minden más, az egyensúlyunkat megzavaró testi érzésre vonatkozik. Azzal tehát, hogy önfegyelmezéssel, aszkétikus edzéssel megszabadulunk ezektől a zavaró érzésektől, értelmünk és szellemünk sok gátló hatás alól szabadul és tisztábban, világosabban fordulhat a magasabb rendű célok felé. Testi önfegyelmezés a böjt és az aszkézisnek sok más formája. Vácsinika-tapasz (a szó, a beszéd leküzdése) Az önfegyelmezés egyik módja, amikor az egyén megtanul hallgatni (mauna). Gandhi, a spirituális vezető rendszeresen tartott csöndes napokat – a szokásos böjti napjain kívül – amikor egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. Mánaszika-tapasz (a gondolatok, az elme leküzdése) Itt az egyén gondolatait fegyelmezi. Az önfegyelmezés aszkézisének igen magas módja ez. Sima-hágó Sima-hágó (szlovákul: Hladké sedlo, lengyelül: Gładka Przełęcz) 1994 m-es tengerszint feletti magasságban lévő nyereg a Magas-Tátra főgerincén, Szlovákia és Lengyelország határán. A Lengyel-Öt-tó völgye és a Csendes-völgy közötti igen könnyű átjáró. Első ismert turistaátkelés a hágón: Sydow A. egy vezetővel, 1827-ben. A Lengyel-öt-tó völgyéből (K-ről) Készített ösvényen. Az Elülső-tó mellett álló menedékháztól eleinte követjük a Nagy-tó északnyugati partján a Zawratra vezető kék jelzésű ösvényt. Az ösvény, átkelve a Puszta-völgyecskéből lejövő patakocskán, kettéágazik (45 p). Tovább a balra elágazó ösvényen, amely nyugati irányban a Sima-hágóhoz felhúzódó lejtő aljába visz (20 p), majd a füves lejtőn szerpentinekben felvezet a hágóra (20 p). A Retesz-hágóból (Závory-hágóból) (Ny-ról) Készített ösvényen. Az ösvény egészen rövid ideig a Sima-hegyhez emelkedő széles gerinchátat (ennek délnyugati gerincén) követi, azután erről balra lekanyarodva, a Sima-hegy nyugati oldalában gyenge emelkedéssel átvág a hágóhoz (20 p). A Csendes-völgyből (nyugatról) Készített ösvényen. Az úton a piros jelzésről az út végén nem térünk le, hanem egyenesen felmegyünk rajta a hágóra. Dahlenheim Dahlenheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 763 fő (2015). Dahlenheim Ergersheim, Furdenheim, Kirchheim, Marlenheim, Odratzheim, Osthoffen, Scharrachbergheim-Irmstett, Soultz-les-Bains és Wolxheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Balassa Ádám Báró gyarmati Balassa Ádám, gróf Balassa Bálint mostohaöccse, császári és királyi kamarás, ezredes és Kékkő főkapitánya, 1686-1701 között Korpona várának kapitánya. Balassa András és budatíni Szúnyogh Ilona fia. Első felesége Szelényi Judit, annak halála után Bory Judit volt. Házasságai gyermektelenek maradtak. 1685-ben Érsekújvár visszafoglalásánál tüntette ki magát. Thököly Imre oldalán is állt. A korponai helyőrség vezetését két éven át Farkas Ádám viselte, ezután helyére 1686 elején őt nevezték ki, ami ellen a korponaiak a haditanácshoz fordultak. Ennek ellenére tisztében maradt továbbra is és a várossal való kapcsolata egyre csak romlott. Még ugyanazon évben erőszakkal elvette a város kapukulcsait. Kapitánysága alatt a városiakkal szembeni hatalmaskodások elszaporodtak. Buda visszavétele után a vár stratégiai szerepe megszűnt, ám helyőrsége még néhány évig megmaradt. Az 1699-es karlócai béke után 1701-ben királyi parancsra a vár katonai kiváltságai megszűntek. Forrás Matunák Mihály 1901: Korpona várkapitányai. Ipolyság, 68-72. Newton (Iowa) Newton város az USA Iowa államában. Lakosainak száma 15 254 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Szoltánije megye Szoltánije megye (perzsául: ������� �������) Irán Zandzsán tartománynak egyik keleti megyéje az ország északi részén. Északon és északkeleten Tárom megye, keleten Kazvin tartomány, délen Horramdarre megye, délnyugatról Hodábande megye, nyugatról az Idzsrud megye, északnyugatról Zandzsán megye határolják. Székhelye az 5600 fős Szoltánije városa. A megye lakossága 28 266 fő, területe 1358,8 km². A megye két további kerületre oszlik: Központi kerület és (��� ��� ���). A Katale Khor-barlang a megyeszékhely mellett elhelyezkedő turisztikai látványosság. Duna Autó Zrt. A Duna Autó Zrt. gépjárművek értékesítésével és szervizelésével, haszongépjármű- és flottaértékesítéssel, márkafüggetlen vizsgáztatással és bérautó szolgáltatásokkal foglalkozó vállalat. Története A Duna Autó Zrt. legfontosabb elődje, a Duna Interservice Kft. 1989-ben alakult meg a Duna Volán Vállalat Tehergépjármű-javító részlegének óbudai telephelyén. A cég kezdetben keleti márkákat: Kamaz és LIAZ tehergépjárműveket forgalmazott, amiket idővel a Mitsubishi és Volvo tehergépjárművek váltottak fel. Később a súly a személygépjárművek felé tolódott el. Először Mitsubishi személygépjárműveket kezdett forgalmazni a cég, később 13 másik márka is csatlakozott. Jelenleg 14 márka és 18 márkaszerviz működik a Budapest Zay utca 24. szám alatt. A Duna Autó Zrt. céges ügyfeleket is kiszolgál. Szolgáltatások gépjárművek értékesítése és szervizelése haszongépjármű- és flottaértékesítés márkafüggetlen vizsgáztatás bérautó szolgáltatások Forgalmazott márkák Alfa Romeo Fiat , Fiat haszongépjármű Honda Hyundai KIA Mitsubishi Nissan Peugeot Renault SEAT Škoda Subaru Suzuki Volvo A Duna Autó Zrt. társadalmi felelősségvállalása Amellett, hogy a vállalkozás profitot termel, jelentős a társadalmi szerepvállalása. Többek között támogatott tömegmegmozdulásokat, mint például az Óbudai Egészségolimpiát. A Duna Autó Zrt. évek óta támogatja a hortobágyi Madárkórházat is. Adományaival a megszűnéstől mentette meg az alapítványt. A vállalat társadalmi felelősségvállalásának szerves része a San Marco Szabadegyetem évek óta való támogatása. A Szabadegyetem helyi ismeretterjesztő akadémiaként működik. A hulladékot szelektíven gyűjtik a cég telephelyén. Srboljub Krivokuća Srboljub Krivokuća (szerb cirill betűkkel Србољуб Кривокућа; Ivanjica, 1928. március 14. – Belgrád, 2002. december 22.) szerb labdarúgókapus. A jugoszláv válogatott tagjaként részt vett az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Jugoszláv bajnok (3): 1952–53, 1955–56, 1956–57 Jugoszláv kupa (1): 1961–62 Tapestry Az 1971-es Tapestry Carole King nagylemeze. 15 hétig vezette az amerikai listákat, ami szóló női előadó esetében egyedi. A Billboard 200 listán 306 hétig szerepelt, legutoljára 2011. május 14-én került fel rá, így a listán legtovább szereplő album női szóló előadótól. Több Grammy-díjat szerzett 1972-ben. Három kislemez került fel a Billboard Hot 100 élére: I Feel the Earth Move, It's Too Late és You've Got a Friend. 2003-ban 36. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Világszerte több mint 25 millió példányban kelt el, 1995. július 17-én gyémántlemez lett Amerikában (10 millió eladott példány). Margarita Melikovna Gaszparjan Margarita Melikovna Gaszparjan (oroszul: Маргари́та Ме́ликовна Гаспаря́н, a nemzetközi szakirodalomban Margarita Gasparyan) (Moszkva, 1994. szeptember 1. –) orosz hivatásos teniszezőnő. 2010-ben kezdte profi pályafutását. Egyéniben két WTA- és kilenc ITF-torna győztese, párosban három WTA és nyolc ITF-tornán végzett az első helyen. Legjobb egyéni világranglista-helyezése a 41. hely, amelyre 2016. február 15-én került, párosban a 25. helyezés 2016. június 6-án. A legjobb egyéni Grand Slam-eredménye a 2016-os Australian Openen elért 4. kör, ahol Serena Williamstől szenvedett vereséget. Párosban a 2016-os Roland Garroson Szvetlana Kuznyecova párjaként az elődöntőbe jutott, ahol a későbbi győztes francia Caroline Garcia−Kristina Mladenovic párostól szenvedtek vereséget. 2013-ban szerepelt először Oroszország Fed-kupa-válogatottjában, amikor tagja volt a világcsoport döntős csapatnak. 2016-ban Wimbledonban sérülést szenvedett, ezért ki kellett hagynia az olimpiát, ahová párosban Szvetlana Kuznyecova partnereként nevezték. 2017 év végén tért vissza a teniszhez, először csak alacsonyabb szintű ITF-tornákon., majd 2018. júliustól vesz részt ismét WTA-tornákon. Visszatérése után 2018 szeptember végén megnyerte a Tashkent Opent. WTA döntői Egyéni * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Páros * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Noszolyi sajt A noszolyi sajt (románul Brânza Năsal) a Kolozs megyei Noszoly (rom. Năsal) és a környékbeli községek egyedi mikroklímájában érlelt sajt. Eredetileg juhtejből, napjainkban tehéntejből készülő, sózott, rúzsflórával érő, lágy, zsíros sajt. A noszolyi sajt híres jellegzetesen erős, pikáns, enyhén ammóniás bukéjáról, ami minden rúzsflórával érő sajt jellegzetessége. Ez a tulajdonsága a pálpusztai sajtra emlékeztet, azonban annál jóval nagyobb méretben készül. A sajttészta lágy, legfeljebb kevés apró erjedési vagy röglyuk található benne. Kis méret és tömeg, rövid érési idő jellemzi, kívülről befelé érik. Íze az érés folyamán alakul ki. A falu környékén több természetes üreg található, ahol állítólag sajtokat érleltek. Története Schilling János építészmérnök az 1800-as évek közepén birtokot vásárolt Noszolyon. Ma már nem tudni, hogy ő vagy fia kezdte el a sajtkészítést, de az bizonyos, hogy fia, Schilling Ottó idejében, már a 19. század folyamán készült sajt a birtokon található pincékben. A sajt Erdély-szerte hírnevet szerzett magának, a párizsi világkiállításon aranyérmet kapott. Észak-Erdély visszacsatolása után rövid ideig Budapesten, Gundelnél is kapható volt. 1948-ban államosították a birtokot, 1954-ben pedig egy kisebb sajtüzem létesült a faluban, ahova áthelyezték a termelést. A gyár 2013. június 1-ig a kolozsvári Napolact noszolyi alegységeként működött; ekkor a kedvezőtlen piaci helyzetre hivatkozva bezárták. Jellemzői Szárazanyag-tartalma legalább 48% (m/m), zsírtartalom a szárazanyagban pedig legalább 45% (m/m) kell, hogy legyen. Sótartalma 2-3%. Dahme/Mark Dahme/Mark település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 5113 fő (2014. december 31.). Fekvése Cottbustól északnyugatra fekvő település. Története Dahme nevét először 1186-ban említették először egy várkastély központjaként, melyet ebben az időben Magdeburg érseke szerzett meg, aki így terjesztette ki Jüterbog uralmát. Kb. 1150 és 1300 között a flemingusok Berlinből délre költöztek, ahol falvakat és városokat alapítottak. Dahme-ban máig maradtak fenn a régi flamand szokásokból. 1265 Dahme-t ismét megemlítették egy dokumentumban. A prágai béke miatt 1635-ben Dahme Kursachsenhez és 1815-ben a bécsi Prussia kongresszusának köszönhetően Brandenburg tartományba és a Jüterbog-Luckenwalde körzetbe került. Így a "Mark" hozzáadásával kellett megkülönböztetni, mivel már létezett Dahme Holstein-ban, Poroszországban. 1952 és 1990 között Dahme az NDK Cottbus Luckau körzetéhez tartozott. Nevezetességek Városháza (Rathaus) Vogelthurm Itt születtek, itt éltek Georg Buchholzer (1503-1566 körül), evangélikus teológus és reformátor Abraham Buchholzer (1529-1584), történész Johann Gottfried Leschnert (1681-1747), pedagógus és történész Otto Unverdorben (1806-1873), kereskedő és gyógyszerész, az anilin felfedezője Christian Gottlieb Teichelmann (1807-1888), misszionárius és nyelvész Friedrich Wilhelm Kullrich (1821-1887), éremgyűjtő. A Dahmeri museum az ő medálainak gyűjteményét tartalmazza. Max Jacob (1849-1921), építész Wilhelm Schulze-Rose (1872-1950), festő Népesség A település népességének változása: Wilczek Frigyes Gróf Wilczek Frigyes (Erdőkürt, 1874. november 26. - Kápolnásnyék, 1941. július 22.) országgyűlési képviselő, Nyitra, majd Hont vármegye főispánja, földbirtokos. Élete Szülei Wilczek Eduárd Frigyes és Prónay Anna voltak. A kalocsai Stephanaeumban, majd a Ferenc József nevelőintézetben végezte a középiskoláit. 1897-ben avatták az államtudományok doktorává a Pázmány Péter Egyetemen. Ezután Hont vármegye szolgálatába lépett mint aljegyző. 1901-ben az alsólendvai kerületben nép-párti programmal országgyűlési képviselővé választották, 1908-ban pedig gróf Andrássy Gyula belügyminisztersége alatt Nyitra vármegye főispánja lett. 1910-ben Hont vármegye, valamint Selmec- és Bélabánya városok főispánjává nevezték ki. 1913-ban, amikor gróf Tisza Istvánt nevezték ki miniszterelnökké, lemondott és nyugdíjba vonult. A világháború kitörésekor, Tisza a hadsegélyző bizottságnak gróf Apponyi Albert elnöksége alatt álló népjóléti albizottsága vezetőségével bízta meg, s e minőségben működött Tisza 1917-es lemondásáig. 1922-ben megalapította a Magyar Légiforgalmi Társaságot és annak 1928-ig igazgatósági elnöke volt. 1941. július 26-án Felsőszemeréden helyezték örök nyugalomra. Felesége Latinovits Márta (1884-1925), gyermekei Marianne Leontine (1905), Erzsébet Paula (1906-1909), Henrik Vilmos (1912-1937). Koncz Zsuzsa (előadóművész) Koncz Zsuzsa (Pély, 1946. március 7. –) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, énekesnő. A magyar beat-, pop- és rockzene egyik meghatározó egyénisége. Elsősorban verslemezei és politikai tartalmú (s a rendszerváltás előtt esetenként betiltott) dalai tették ismertté, valamint a választékos és tisztán érthető előadásmódja. Koncz Zsuzsának 98 magyarországi és 24 külföldi önálló lemeze jelent meg, ebből 40 – olykor többször, több változatban is kiadott – album. Az Erkel színházi és Budapest Sportcsarnokbeli koncertjeiről (és videóiból) féltucat DVD készült. Diszkográfiája szerint több mint négyszázötven hazai és külföldi hanghordozó őrzi dalait. Művészi pályája Koncz Zsuzsa pályafutása a Magyar Televízió által meghirdetett első Ki mit tud? című vetélkedőn indult, ahol gimnáziumi osztálytársnőjével, Gergely Ágival közösen lépett fel, s második helyezést értek el. A televíziós szereplést követően – ami számára kétségkívül nagy nyilvánosságot adott – sorra kereste fel az 1960-as évek három korszakalkotó, de még amatőrként játszó zenekara, az Omega az Illés és a Metro együttes. Kezdeti pályafutásának meghatározó pillanata az 1967-ben készült Ezek a fiatalok című film egyik főszerepe. Ez az első olyan hazai filmalkotás, ami célul tűzte ki egy korszak fiatal generációjának, életérzésének és vágyainak kifejezésre juttatását. A filmben felcsendülő – és a Bródy János által írt – „Szőke Anni balladája”, a „Mr. Alkohol” és az „Ez az a ház” című dalok már körvonalazzák azt a művészeti és szakmai irányt, amely jellemzi Koncz Zsuzsa munkásságát mind a mai napig (lásd az Ezek a fiatalok c. albumot). Az 1970-es évekre már mint elismert előadóművésznek, egymás után jelentek meg albumai. Ezekben az években az Illés zenekarral közösen megjelent öt album közül 1973-ban készült a Jelbeszéd című lemez. Az album az akkori közhiedelem ellenére megjelent, és ki is került az üzletekbe. A lemezből már ötvenezer példány adtak el, amikor politikai indokok hatására a további eladását felfüggesztették és a raktáron lévő példányokat beolvasztották. Ez nem volt meglepő, mivel már korábban is élesen cenzúrázták dalait, például a Magyar Rádió a számainak nagyjából csak a felét adta le. A folyamatos cenzúra szerzőtársát és őt magát is gondolkodásra késztette, vajon lehet-e és hogy kell egy olyan korban dalt írni és azt előadni, ha az a nyilvánvaló politikai kényszer hatására nem juthat el a nyilvánossághoz? A feltett kérdésre 1974-ben született meg a megoldás: a „Gyerekjátékok” című lemezén („Egész más ez a játék…”) először egyértelműen utalnak a politikai környezet elhidegülésére, majd a „Kertész leszek” című albumán már csak kizárólag megzenésített verseket énekelt. Ezeket a verseket viszont úgy hangszerelték és adták elő, hogy azokból a rendszer visszázságaira érzékeny fiatalok tisztán kivehették a művészek üzeneteit. Ez méltó válasz volt a „cenzúra mesterei” számára, mivel el kellett fogadniuk, hogy ezeket a közismert verseket – amelyeket nem Bródy János írt – nehéz lenne elzárni a közönségtől. Az 1970-es évek közepére már sorra kapta a külföldi felkéréseket. Koncertezett a „kettévágott” Németország mindkét részében, Franciaországban, továbbá a Szovjetunióban, Lengyelországban, Romániában és az Amerikai Egyesült Államokban. Fesztiválokon énekelt Brazíliában, Japánban, Kubában és Finnországban. Arany Hermelin-díjat nyert Rennes-ben. Közben itthon is fellépett, rendszeresen készített felvételeket a '70-es évek második felének egyik meghatározó együttesével, a Fonográffal. A lassacskán enyhülő politikai szigor 1977-ben már nem állt útjába az addigi munkásságát elismerő Liszt Ferenc-díj odaítélése során. Az 1979-ben a Fonográffal közösen megjelenő „Valahol” című lemezt a sajtó az évtized lemezének választotta. A megszűnő Fonográf együttessel végleg lezárult művészi életének egy szakasza. A pályafutásukat külön folytató Bródy János és Tolcsvay László bár továbbra is írt és hangszerelt dalokat a számára, Bornai Tibor pedig segített a műhelymunkák elvégzésében, de innentől a lemezei már kizárólag „Koncz Zsuzsául” szólnak. A rendszerváltás évére elkészült Verslemez III. című albuma újabb sikert és elismerést hozott számára, ugyanis munkásságát még ebben évben érdemes művész kitüntetéssel díjazták. Az 1990-es években megjelenő albumai tovább növelik azt a szeretetet és tiszteletet, ami már eddig is körülvette őt és munkásságát. Ebben a régi ,,társak" mellett sokat segített Bódi László és Závodi Gábor. Az elmúlt években Németországban is jelentek meg ,,válogatás" albumai. Legutolsó magyarországi stúdióalbuma Koncz Zsuzsa 37 - csakúgy mint a többi - aranylemez lett. 2012-ben első alkalommal lépett fel a Sziget Fesztiválon, a Magyar Dal Napja alkalmából rendezett nagyszabású koncerten. 2013-ban Valahol egy lány címmel jelent meg válogatásalbuma, az Arénában elhangzott koncertfelvételekkel. Augusztusban ismét fellépett a Szigeten, Cipő emlékére rendezett koncerten. 2013 októberében került a lemezboltokba Tündérország című stúdióalbuma, mely alig két hónap alatt platinalemez lett. 2014. március 14-én az Arénában, majd Berlinben, Rostockban, Magdeburgban, Kassán és Pozsonyban koncertezett. Az év végén látott napvilágot Aréna 10 címmel hatodik DVD-je, dupla CD-vel együtt. A dalaiban megjelenő hite, életfelfogása, a világról alkotott képe, a számokból sugárzó szenvedély és erő generációkat köt le és vonz magával, hiszen 1992 és 2014 között évről évre telt házas koncerteket adott le a Budapest Sportcsarnokban, majd pedig az Arénában. Ezeket hat DVD is őrzi. Pályafutásának talán egyik legmeghatározóbb kitüntetését, a Francia Becsületrendet 2001-ben vette át. Pár év elteltével, 2008-ban pedig átvehette hazája által a kultúra és a művészet területén nyújtott munkásságért adható legmagasabb rangú elismerést, a Kossuth-díjat. Még ebben az évben a Magyarországon adható legmagasabb pénzjutalommal és hatalmas szakmai elismeréssel járó Prima Primissima díjat is neki ítélték. Módos Gábor hosszú időn keresztül szinte kizárólagos fotósa volt, de Novák Mária egri fotóművésszel is dolgozott. Magánélete 1946. március 7-én Pélyen született, majd a szüleivel 1949-ben elköltözött Füzesabonyba. Édesanyja ápolónő, édesapja tanár és kántor volt. (Érdekesség, hogy Pélyen született Törőcsik Mari is, akinek az édesapja pedig a helyi iskola igazgatója, tehát Koncz Zsuzsa édesapjának a felettese volt.) Diáklányként élte meg szülei válását. 1960-ban testvéreivel és édesanyjával Budapestre költözött. Az egyik fivére, Koncz András, festőművész lett, a másik fényképész. Szülei ragaszkodtak hozzá, hogy a zene mellett „rendes” szakmája is legyen, így – erős igazságérzete miatt is – választotta a jogi egyetemet. Első férje Boldizsár Miklós dramaturg volt, akivel 1970. április 3-án kötött házasságot, az esküvőn Illés Lajos volt Koncz Zsuzsa tanúja. Koncz Zsuzsa mindig elzárkózott attól, hogy az interjúkban magánéletéről kérdezzék, így erről nem sokat lehet tudni. A Népszabadság írójának kérdésére a következőt nyilatkozta: „Nekem a magánélet a visszavonulás, a nyugalom, a feltöltődés területe, amelyből erőt, energiát nyerek a továbbiakhoz. Ezt szeretném megőrizni a magam számára. Úgy gondolom, ez nem tartozik a nagy nyilvánosságra. Az én közszereplésem a dalokkal kezdődik és azokkal véget is ér.” Annyit mégis megjegyzett, hogy legkedveltebb kikapcsolódása a síelés, de szeret utazni, koncertre járni, és rengeteget olvas. Szabadidejében megpróbálja behozni a koncertek közben felhalmozódott lemaradásokat, például a családjával, a szeretteivel és a barátaival kapcsolatos mulasztásokat. Gyermeke nincs. Az ATV-ben Rónai Egon műsorvezetőnek 2011 decemberében adott interjúban arra a kérdésre, hogy a családi életét szándékosan takargatja-e az emberek előtt, Koncz Zsuzsa elmondta, hogy ő alapvetően ilyen jellem. Állítása szerint még a barátaival is csak a legnagyobb lelki válságai idején beszélt a magánéletéről. Emellett volt egy szomorú tapasztalata a bulvársajtóval: látta, hogyan tálalták a tragikus sorsú díva, Dalida öngyilkossági kísérleteit, majd a halálát. Elmondta még, hogy nem ért egyet azokkal a fiatal tehetségekkel, akik kiadják a médiának a legintimebb titkaikat is. Ő erre nem lenne képes, nemcsak a természete miatt, hanem azért sem, mert a hírnévnek vagy a sikeres előadói létnek ez a része őt sem érdekelte soha. Az nem zavarja, hogy ennek ellenére mégis tudnak róla dolgokat a rajongói, például azt, hogy nincs gyermeke. Ez szerinte hozzátartozik ahhoz, hogy nagy nyilvánosság előtt dolgozik, és így a közönségét egy kicsit ez is érdekli. De arról, hogy mit mond el, és mit nem, arról ő dönt… „ - Egyébként szerintem az én szerződésem a közönségemmel nem erről szól, hanem a dalaimról és arról, amit a színpadon látnak tőlem” - mondta. „Csak nekik tudok igazán kinyílni, ott a színpadon, a közönségemnek - éneklés közben. Ez nagyon őszinte, és nagyon jólesik, hogy a közönségem ezt értékeli” - árulta el az interjú vége felé az énekesnő.” Díjak, kitüntetések Állami kitüntetések Liszt Ferenc-díj (1977) Érdemes művész (1989) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje /polgári tagozat/ (1995) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje /polgári tagozat/ (2006) Kossuth-díj (2008) Magyarországon Táncdalfesztivál - KISZ KB Különdíj (1966) Táncdalfesztivál - Előadói-díj (1968) Táncdalfesztivál - II. díj (1968) Táncdalfesztivál - Előadói-díj (1969) Tessék választani! – I. díj (1973) Popmeccs - Az év énekesnője (1977, 1981, 1984, 1985) Kazinczy-díj (1992) Huszka Jenő-díj (1998) Emerton-díj (1999) Hungaroton-életműdíj (2000) Arany Zsiráf-életműdíj (2000) Maecenas-díj (2001) Pro Urbe Budapest díj (2008) Prima Primissima díj (2008) Radnóti Miklós antirasszista díj (2015) Gundel művészeti díj (2015) Budapest XIII. kerület díszpolgára (2016) Külföldön Berlini Nemzetközi Dalfesztivál - Csapat kategóriában ( Kovács Katival és Zalatnay Saroltával ) - Sajtódíj (1973) A Francia Becsületrend lovagja (2001) Diszkográfia Magyar és külföldi albumok Volt egyszer egy lány (Qualiton stúdióalbum, 1969) Jana Koncz Das Goldene Schlagergirl... United Artists / Liberty német nyelvű stúdióalbum, 1970) Szerelem (Qualiton stúdióalbum, 1970) Kis virág (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1971, újra kiadva: 1982) Zsuzsa Koncz (Amiga német nyelvű stúdióalbum, 1972, újra kiadva: 1974) Élünk és meghalunk (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1972) Jelbeszéd (album) (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1973, újra kiadva: 1983) Gyerekjátékok (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1974) Kertész leszek (Hungaroton-Pepita verslemez, 1975) Ne vágj ki minden fát! (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1975) …Elmondom hát mindenkinek (Hungaroton-Pepita verslemez, 1976) Koncz Zsuzsa X. (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1977) Aranyalbum (Hungaroton-Pepita válogatásalbum, 1978) Valahol (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1979) Ich komm und geh mit meinen Liedern (Amiga német nyelvű stúdióalbum, 1980) Menetrend (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1981) Die lauten Jahre sind vorbei (Amiga német nyelvű stúdióalbum, 1982) Konczert (Hungaroton-Pepita koncertalbum, 1984) Morgenlicht (Shusha Koncz néven, Bellaphon német nyelvű stúdióalbum, 1984) Újhold (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1985) Fordul a világ (Hungaroton-Pepita stúdióalbum, 1988) Koncz Zsuzsa archív (Hungaroton CD-válogatás, 1988) Verslemez III. (Hungaroton verslemez, 1989) Illúzió nélkül (EMI-Quint stúdióalbum, 1991) Jubileumi koncert (EMI-Quint koncertalbum, 1992, újra kiadva: 2007) Ne veszítsd el a fejed (EMI-Quint stúdióalbum, 1993) Unplugged I–II. (EMI-Quint dupla koncertalbum, 1995) Válogatott kislemezek (Hungaroton válogatásalbum, 1996) Miénk itt a tér (EMI-Quint stúdióalbum, 1996) A magyar beat aranykora - Koncz Zsuzsa (Reader's Digest válogatásalbum, 1997) Ég és föld között (Hungaroton-Gong stúdióalbum, 1997) Csodálatos világ (duettek, Hungaroton stúdióalbum, 1998) Miért hagytuk, hogy így legyen? (Hungaroton stúdióalbum, 1999) Ki nevet a végén (Hungaroton stúdióalbum, 2002) Wie sag ich`s Dir (Unionton német nyelvű válogatásalbum, 2003) Koncz Zsuzsa (Reader's Digest válogatásalbum, 4 CD, 2005) József Attila verseit énekli Koncz Zsuzsa (Hungaroton válogatás-verslemez, 2005) Egyszerű ez (Hungaroton verslemez, 2006) Zsuzsa Koncz / Die grossen Erfolge (BMG-Sony válogatásalbum, 2007) Ha én zászló volnék (Hungaroton koncert-válogatásalbum CD + DVD, 2009) Koncz Zsuzsa 37 (Hungaroton stúdióalbum, 2010) Valahol egy lány / Koncz Zsuzsa tíz legszebb dala (Hungaroton válogatás + koncertalbum, 2013) Tündérország (Hungaroton stúdióalbum, 2013) Aréna 10 Dupla CD + DVD (dupla koncertalbum, DVD-vel - Fidelio Média 2014) Vadvilág (Hungaroton stúdióalbum, 2016) Koncz Zsuzsa első tíz nagylemeze technikailag korszerűsítve (díszdobozban, Varjas Endre Koncz Zsuzsa-könyvével 1992-ben, majd "Koncz Zsuzsa összes lemeze" 15 CD-n 1994-1995-ben, azok remaster-változatai pedig (ugyancsak 15 CD-n) 2003-2004-ben jelentek meg a Hungarotonnál. Kislemezek Koncz Zsuzsának több mint nyolcvan kislemeze (és maxi-CD-je) jelent meg Magyarországon, valamint külföldön, Ausztriában, Franciaországban, Jugoszláviában, Nyugat-és Kelet-Németországban, továbbá a Szovjetunióban. Magyar kislemezek Gézengúz (Gergely Ágival) - Qualiton EP 7205 (1962) Long Tall Sally / Chapel of Love - Qualiton EP 7297 (1964) Long Live Love / Go to See My Babe / I’ve Fallen in Love with a Snowman / All Over the Word - Qualiton EP 7346 (1966) Túl az első nagy szerelmen - Qualiton EP 7348 (1966) Gyilkossággal vádollak / Ébredj fel / Rosszul szerettél / Beléptél az életembe - Qualiton EP 7361 (1966) Rohan az idő / I Who Have Nothing - Qualiton SP 277 (1966) Szerelem nélkül - Qualiton SP 298 (1966) Oh No, He Don’t / I Don’t Need That Kind of Lovin’ - Qualiton SP 301 (1966) Négy év után - Qualiton SP 316 (1966) Nincsen olyan ember - Qualiton SP 322 (1966) Most az egyszer - Qualiton SP 323 (1966) Itt élsz valahol - Qualiton SP 332 (1966) Ami volt az volt - Qualiton SP 340 (1966) Keresem a szót - Qualiton SP 350 (1967) Gyerekdolog / De akkor már hol leszek én - Qualiton SP 376 (1967) Puppet on a string / This is my song - Qualiton SP 386 (1967) Paprikajancsi / Lehet jó, lehet rossz - Qualiton SP 387 (1967) Kopogj az ajtón / Ünneprontó vagyok - Qualiton SP 399 (1967) Nyíló vérpiros rózsa / Kerülő utakon - Qualiton SP 426 (1967) Jaj, mi lesz velem ezután - Qualiton SP 427 (1967) Miszter Alkohol / Szőke Anni balladája - Qualiton SP 439 (1967) Zúgjatok, harangok / Nincs sok panasz rád - Qualiton SP 454 (1967) Sajnálom szegényt - Qualiton SP 463 (1967) Csak egyetlen napra / Hajnali lány - Qualiton SP 468 (1968) Eretnek vágy / Ugye lehet? - Qualiton SP 487 (1968) Színes ceruzák / Beszélj, mi van veled - Qualiton SP 525 (1968) Hát akkor legyen ami lesz - Qualiton SP 557 (1969) Jaj, Józsikám / És most itt vagy velem - Qualiton SP 566 (1969) Szégyen, gyalázat / Amit szíved kíván - Qualiton SP 586 (1969) Négy szürke fal - Qualiton SP 603 (1969) Ma végre jó a kedvem / Azt hitted kis bolond - Qualiton SP 654 (1969) Pepita SP 654 (1969) Hol vannak a régi csókok - Qualiton SP 673 (1970) Tilinkó / Oly kevés - Qualiton SP 717 (1970) Végre, végre / Zöldszemű srác - Qualiton SP 722 (1970) Volt egyszer egy lány / VIII. Henrik felesége voltam - Qualiton SP 737 (1970) Árván - Pepita SP 758 (1970) Én nem tudtam azt kérem / Korai még - Pepita SP 765 (1970) Barbara / André (je t’aime) - Pepita SP 799 (1971) Ne sírj kedvesem / Akire nézek - Pepita SP 819 (1971) Várj míg sötét lesz - Pepita SP 853 (1971) Rég volt, szép volt - Pepita SP 854 (1971) Mondd el ha kell / Elment a hajó - Pepita SP 70006 (1972) Karolj át / Rakd fel a szemüveget - Pepita SP 70041 (1973) He mama / Der kleine Prinz - Pepita 70078 (1973) Félig érett búza (A Fekete-tó legendájából) - Pepita SP 70082 (1973) Gyerekjátékok / Talán egy szép napon - Pepita SPS 70152 (1974) Micimackó / A kis herceg - Pepita SP 70232 (1976) Miszter Alkohol / Szőke Anni balladája - Pepita SPS 70244 (1977) Mama, kérlek / Minden előttem áll - Pepita SPS 70362 (1978) Ich gehe dem Wind entgegen / Er hatte Ihr niemals geschrieben - Pepita SP 70368 (1979) Susanne / L'oiseau bleu - MIDEM - Pepita SP70369 (1979) When I Dream / Jimmy O'Ryan - MIDEM Pepita SP demo (1979) A szerelem hív / Légy óvatos - Pepita SPS 70387 (1979) Ne add fel / Hogy mondjam el - Pepita SPS 70441 (1980) A Kárpáthyék lánya / Ahogy lesz, úgy lesz - Pepita SPS 70604 (1983) Eljön majd a nap / Előrejelzés - Pepita Bravo SPS 70697 (1985) Ne veszítsd el a fejed / Százéves pályaudvar / A tükörkép / Az első villamos / Nekünk nem kell már / Hej, tulipán - EMI-Quint promo maxi EP (1993) Valaki mondja meg - maxi CD EMI Quint Qui 606082 (1996) Ég és föld között – maxi CD Hungaroton HCD37888 (1997) Szóljon a dal - maxi CD Hungaroton HCDS 37991 (1999) …lesznek még szép napjaink… - maxi CD Hungaroton HCDS 71015 (2000) József Attila verseit énekli Koncz Zsuzsa - maxi CD Hungaroton HCDS 71163 (2005) Külföldi kislemezek Kopogj az ajtón - Festival Zabavnih Melodija - PGP RTB Beograd EP-54430 (1967) La ville amere / Mon ciel ma terre - DISC AZ - SG 27 (1968) Paprikajancsi / The Puppet On A String / Keresem a szót / Beléptél az életembe / Gyilkossággal vádollak - PGP RTB Beograd EP 59429 (1968) Irgendwann, irgendwo / Endlich endlich - Amiga 450 770 (1970) Jeder Taler hat immer zwei Seiten / Sand in den Augen - United Artists 35 014 (1970) Immer die Anderen / Unser Roman - United Artists 35 108 (1970) Blumen / Dankeschön - United Artists 35 148 (1970) Du gefällst mir / Wenn die Sonne untergeht - United Artists 35 256 (1970) Farbstifte / Blumen blühen - Amiga 4 55 847 (1972) He, Mama / Wer sagt - Amiga 4 56 061 (1974) Kinderspiele / Hast du schon mal einen Wolf gesehen - Amiga 4 56 087 (1975) Du bist noch nicht mein Mann / He, fang mich ein - Amiga 4 56 204 (1976) Ja ljublju tebjá/I love you - Melodija Goszt 5289-73 (1978) Mama, bitte, sag mir / Steh auf - Amiga 456 422 (1980) Mädchen, irgendwo / Hier ist meine Hand - Amiga 456 504 (1982) Tote Helden helfen nicht / Einsamkeit - Bellaphon 100-05-058 (1984) Filmszerepek Ezek a fiatalok ( 1967 ) – Kolozs Zsuzsa szerepében (fekete-fehér, 92 perc, rendezte: Banovich Tamás ) Szevasz, Vera! ( 1967 ) – Gabi (rendezte: Herskó János ) Bűbájosok ( 1970 ) – Éva (rendezte: Rózsa János ) Ismertebb dalai Gézengúz (1962) Nagymami (1962) Te szeress legalább (1965) Rohan az idő (1966) Nincsen olyan ember (1966) Szerelem nélkül (1966) Ami volt, az volt (1966) De akkor már hol leszek én (1967) Kopogj az ajtón (1967) Miszter alkohol (1967) Ezek a fiatalok (1967) Fáradt vagyok (1967) Szőke Anni balladája (1967) Paprikajancsi (1967) Nyíló vérpiros rózsa (1977) Keresem a szót (1967) Színes ceruzák (1968) Eretnek vágy (1968) Sajnálom szegényt (1968) Utcák (1969) VIII. Henrik felesége voltam (1969) Volt egyszer egy lány (1969) Végre, végre (1969) Ma végre jó a kedvem (1969) Én nem tudtam azt kérem (1970) Valaki kell, hogy szeressen (1970) Miért hagytuk, hogy így legyen (1970) Amikor (1970) Valahol egy lány (1971) Kis herceg (1971) Rég volt, szép volt (1971) Várj, míg sötét lesz (1971) Ne sírj kedvesem (1971) Mondd el, ha látod őt (1971) Micimackó (1971) A napfény (1971) Szinga-linga (1971) Kis virág (1971) Mondd el, ha kell (1972) Egy év elmúlt (1972) Kelepce (1972) Itt a két kezem (1972) Egy lány sétál a domboldalon (1972) Kertész leszek (1973) Jelbeszéd (1973) Ha én rózsa volnék (1973) Hé, mama (1973) Gyerekjátékok (1974) Rég elmúltam 60 éves (1974) Állatkerti útmutató (1975) Adjon az Isten (1975) Bethlehemi királyok (1975) Vörös rébék (1975) Hej, tedd rá (1975) Ne vágj ki minden fát! (1975) Éjszaka (1975) Zöld szemem kék (1975) Mire felnő a gyerek (1975) Kornél és Elvira (1975) I love you (1976) 1964 (1977) Nem kérek áldást (1977) Csók nélkül képtelenség (1977) A széllel szemben (1977) Minden előttem áll (1978) Mama, kérlek (1978) A város fölött (1979) Veszteségek (1979) Mindenki egyetért (1979) Légy óvatos (1979) Őszinte bóhoc (1979) Szerelem hív (1979) Hogy mondjam el neked (1980) Ne add fel (1980) Szólj, kedvesem (1981) Amerika (1981) Különvonatok (1981) Az első 80 év (1981) Ajánlás (1981) A Kárpáthyék lánya (1983) Ahogy lesz, úgy lesz (1983) Ne hagyj engem (1985) Köszönöm (1985) Unom a sok mesét (1988) Szabadság, szerelem (1988) Hová tűntek... (1988) Te is tudod (1989) Dúdoló (1989) Vigyázz magadra (1991) Ne veszítsd el a fejed (1993) Hej, tulipán (1993) Ég és föld között (1997) Ha így is szeretnél (1997) Vigyázz rám (1997) Békét és reménységet (1997) Istenhozzád (1997) Csodálatos világ (1998) Hajszálak (1998) Kegyetelen játék (1998) Bolyongok (1999) Becsület, rend (2002) Ki nevet a végén (2002) Ki minek gondol... (Rongyszőnyeg) (2006) Üzenet az égből (2010) Volt egy jó napom (2010) Dum-Duli-Dú (2010) Ahogy állnak a csillagok (2010) Tündérország (2013) Nyáréjszakán a 67-es úton (2013) A sárkányok földjén (2013) A szeretet és a dal (2016) Ingoványos vad világ (2016) Könyvek róla Varjas Endre: Koncz Zsuzsa (1992) Zöldi Gergely : Koncz Zsuzsa (2018) Hidrogén-klorid A hidrogén-klorid színtelen, szúrós szagú, levegőnél nagyobb sűrűségű, mérgező gáz, képlete HCl. Vízben jól oldódik, vizes oldata a sósav, melyet először Basilius Valentinus állított elő a 15. században, egészen tiszta állapotban pedig Glauber. Előfordul a természetben némely vulkáni gázban és Dél-Amerika néhány folyójában, amelyek vulkáni vidéken folynak keresztül; a gyomornedvben is megtalálható, minthogy az emésztésnek igen fontos tényezője. Előállítása és felhasználása A hidrogén-klorid hidrogénből és klórból képződik magas hőmérsékleten (250 °C felett) vagy fény hatására. Az egyesülés durranás kíséretében történik, ha az említett két gáznak egyenlő térfogatait elegyítettük egymással. A hidrogén- és a klórgáz 1:1 térfogatarányú elegyét klórdurranógáznak nevezzük, mely még az oxigén-hidrogén durranógáznál is robbanékonyabb. A hidrogén-klorid előállítható a kloridokból, ha azokat koncentrált kénsavval melegítjük; e célra azonban iparilag konyhasót (NaCl) használnak, amelyet kénsavval kezelnek. A reakció mellékterméke a glaubersó, melyet a gyógyászatban hashajtásra használnak. Szerves vegyületek klórozásánál melléktermékül igen nagy mennyiségben keletkezik. Cseppfolyós állapotban közvetlenül felhasználható telítetlen szénhidrogének hidrohalogénezésére (pl. vinil-klorid vagy etil-klorid előállítására). Felhasználják továbbá vízmentes ammónium-klorid és fém-kloridok előállítására, valamint sósavtermelésre is. Jellemzői A hidrogén-klorid-gáz igen alacsony hőmérsékletre lehűtve, nagyobb nyomáson színtelen folyadékká sűríthető. A hidrogén-klorid-gáz levegőre vonatkoztatott relatív sűrűsége: ρrel = 1,278 (levegő = 1) és vízben rendkívül jól oldódik; 1 térfogat víz 0 °C-on 505 térfogat (0,825 g), 20 °C-on 440 térfogat (0,721 g) hidrogén-klorid-gázt abszorbeál; ezért hidrogén-klorid-gázzal telt palack víz alatt kinyitva egy pillanat alatt megtelik vízzel. Az oxidáló hatású anyagok (például nátrium-hipoklorit azaz hypo, kálium-permanganát, kálium-klorát stb.) a hidrogén-kloridot elbontják és ekkor klórgáz fejlődik belőle. Szerkezete és tulajdonságai A szilárd HCl 98,4 K-en fázisátmeneten megy keresztül. Az anyag porröntgendiffrakciós vizsgálata alapján a szerkezet az átmenet során rombosból köbös rendszerűvé változik. A klóratomok mindkét szerkezetben lapközéppontos rácsot alkotnak, ám a hidrogének helyzetét nem lehet meghatározni. A spektroszkópiai és dielektromos jellemzők vizsgálata, valamint a DCl (deutérium-klorid) megállapított szerkezete alapján a HCl szilárd fázisban zegzugos láncokat alkot, ugyanúgy, mint a HF (lásd a jobb oldali ábrát). A gázállapotú hidrogén-klorid – oldalt bemutatott – infravörös spektruma számos éles abszorpciós vonalat tartalmaz, melyek 2886 cm−1 (~3,47 µm-es hullámhossz) körül csoportosulnak. Szobahőmérsékleten csaknem minden molekula a v = 0 rezgési alapállapotban van. Ahhoz, hogy egy HCl molekula a v = 1 állapotba gerjesztődjön, körülbelül 2880 cm−1-es infravörös gerjesztés szükséges. Ezt a Q-ágba tartozó abszorpciót szimmetria tiltott volta miatt nem figyelhetjük meg. Ehelyett két jelcsoport (P- és R-ágak) észlelhető, melyeket a molekula forgása okoz. A kvantummechanikai kiválasztási szabályok miatt csak bizonyos forgási módusok megengedettek. Ezt a J forgási kvantumszám jellemzi, J = 0, 1, 2, 3, ... . A kiválasztási szabályok szerint ΔJ értéke csak ± 1 lehet. B értéke sokkal kisebb, mint ν·e, ezért a molekula megforgatásához sokkal kisebb energia szükséges, az átlagos molekulák esetén ez az energia a mikrohullámú tartományba esik. A HCl molekula rezgési energiája azonban már az infravörös tartományba esik, így a molekula forgási-rezgési módusait mutató spektrum kényelmesen felvehető egy hagyományos gázcella és infravörös spektrofotométer segítségével. A természetben előforduló klór két izotópból áll, ezek a 35Cl és 37Cl, arányuk közelítőleg 3:1. Bár a kétféle izotópot tartalmazó molekulák rugóállandói nagyon hasonlóak, a redukált tömeg különbsége miatt a forgási energiák eléggé eltérnek ahhoz, hogy az abszorpciós vonalak alaposabb tanulmányozásával ezek a dublettek megfigyelhetők lehessenek. A dublett vonalainak intenzitásaránya ugyanúgy 3:1. Callosciurus A Callosciurus az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 15 faj tartozik: Callosciurus adamsi Kloss, 1921 Callosciurus albescens Bonhote, 1901 Callosciurus baluensis Bonhote, 1901 Callosciurus caniceps Gray, 1842 csinos tarkamókus (Callosciurus erythraeus) Pallas, 1779 Burmai tarkamókus (Callosciurus finlaysonii) Horsfield, 1823 Callosciurus inornatus Gray, 1867 Mentawai-szigeteki tarkamókus (Callosciurus melanogaster) Thomas, 1895 pásztás tarkamókus (Callosciurus nigrovittatus) Horsfield, 1823 platánmókus (Callosciurus notatus) Boddaert, 1785 borneói fekete csíkú mókus (Callosciurus orestes) Thomas, 1895 Callosciurus phayrei Blyth, 1856 Prevost-mókus (Callosciurus prevostii) Desmarest, 1822 - típusfaj Callosciurus pygerythrus I. Geoffroy Saint Hilaire, 1833 Callosciurus quinquestriatus Anderson, 1871 Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Vegyes váltó biatlon a 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon az biatlon vegyes váltó versenyszámát február 21-én rendezték a Birkebeineren Biatlon Stadionban. Keleti ezer buddha-barlangok A Keleti ezer buddha-barlangok (kínai: ����, pinjin: Tung Csi-an-fo Tung) sziklába vájt buddhista barlangsor Kuacsou megyében, Kanszu tartományban, Kína északnyugati részén. A kavicskő sziklába vájt huszonhárom barlangból nyolcban találtak Nyugati Hszia- és Jüan-dinasztia korabeli falfestményeket és szobrokat – a szobrokat a Csing-dinasztia idején újraformázták. A barlangok a ma már kiszáradt folyó partoldalának sziklái mentén két sort formáznak – a nyugati oldalon tizennégy (ebből öt díszített), a keletin kilenc (három díszített). Tunhuang közelében a Keleti ezer buddha-barlangok mellett további négy barlangos helyszín található: Mokao-barlangok, Nyugati ezer buddha-barlangok, Jülin-barlangok és Öt barlangtemplom. A Keleti ezer buddha-barlangokban található festmények és szobrok témája a tantrikus buddhizmus, amely a tibeti buddhista vallás és művészet erős hatását mutatja a térségben. Egyes barlangokban elhunyt szerzetesek maradványaira és egyéb tárgyakra is bukkantak. Barlangok Nyolc barlangot díszítenek falfestmények és szobrok: Thenea A Thenea a szaruszivacsok (Demospongiae) osztályának a Tetractinellida rendjébe, ezen belül a Theneidae családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 38 faj tartozik: Thenea abyssorum Koltun, 1964 Thenea andamanensis Dendy & Burton, 1926 Thenea bojeadori Lendenfeld, 1907 Thenea calyx Thiele, 1898 Thenea centrotyla Lendenfeld, 1907 Thenea compacta Thiele, 1898 Thenea compressa Thiele, 1898 Thenea corallophila Dendy & Burton, 1926 Thenea delicata Sollas, 1886 Thenea echinata (Verrill, 1874) Thenea echinata Wilson, 1904 Thenea fenestrata (Schmidt, 1880) Thenea grayi Sollas, 1886 Thenea hemisphaerica Thiele, 1898 Thenea irregularis Thiele, 1898 Thenea lamelliformis Wilson, 1904 Thenea levis Lendenfeld, 1907 Thenea malindiae Lendenfeld, 1907 Thenea megaspina Lendenfeld, 1907 Thenea megastrella Lendenfeld, 1907 Thenea mesotriaena Lendenfeld, 1907 Thenea microclada Lendenfeld, 1907 Thenea microspina Lendenfeld, 1907 Thenea microspirastra Lévi & Lévi, 1983 Thenea multiformis Lendenfeld, 1907 Thenea muricata (Bowerbank, 1858) - típusfaj Thenea nicobarensis Lendenfeld, 1907 Thenea novaezealandiae Bergquist, 1961 Thenea nucula Thiele, 1898 Thenea pendula Lendenfeld, 1907 Thenea pyriformis Wilson, 1904 Thenea rotunda Lendenfeld, 1907 Thenea schmidti Sollas, 1886 Thenea shimodensis Hoshino, 1982 Thenea tyla Lendenfeld, 1907 Thenea valdiviae Lendenfeld, 1907 Thenea wrighti Sollas, 1886 Thenea wyvillei Sollas, 1886 14612 Irtish A 14612 Irtish (ideiglenes jelöléssel 1998 SG164) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. szeptember 18-án. Lüdersdorf Lüdersdorf település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: abc-sejtés Az abc-sejtés két matematikai állítás összefoglaló neve, melyet David Masser (1985) és Joseph Oesterlé (1988) fogalmazott meg. Az egyik sejtés szerint az abc-számhármasok „minőségének” van egy maximális értéke. A másik sejtés pedig ezen minőségértékek számosságára tesz még szigorúbb kijelentést. Az abc-sejtések kiemelt fontosságúak, mert egy sor másik matematikai sejtést lehet segítségükkel bizonyítani, vagy a már meglévő bizonyítások válhatnának egyszerűbbekké. 2012 szeptemberében Mocsizuki Sinicsi, a Kiotói Egyetem matematikusa azt nyilatkozta, hogy 500 oldalas tanulmányában sikerült bizonyítania a sejtés gyengébb állítását. A sejtés pontos megértéséhez először meg kell ismerkedni az abc-számhármasok fogalmával és ezek néhány tulajdonságával. abc-számhármasok Az abc-számhármas három olyan különböző pozitív egész szám, melyre igaz a következő három állítás mindegyike: 1. . 2. Az a és b számok relatív prímek, azaz nincs 1-nél nagyobb közös osztójuk. (Az első két feltétel következménye, hogy mind a három szám relatív prím.) 3. A c szám nagyobb, mint a három szám prímosztóinak szorzata (tehát abc radikálja, jele rad(abc)). Végtelen sok ilyen abc-számhármas van. A bizonyításhoz tekintsük az a = 1, b = 9n-1, c = 9n számhármasokat, ahol n nullánál nagyobb egész. Ha minden n értékre abc-számhármast kapunk, igazoltuk, hogy végtelen sok ilyen számhármas létezik. Mielőtt a bizonyítást elkezdenénk, lássunk be egy segédtételt: b = 9n-1 mindig osztható 8-cal. Ehhez egy bizonyítási út az indukciós bizonyítás. n = 1 esetén b=8, ami osztható nyolccal, az állítás igaz. Tegyük fel, hogy n=k-ra az állítás igaz, vagyis 9k-1 osztható 8-cal. Vizsgáljuk az n=k+1 esetet: b = 9k+1-1 = 9*9k -1 = 9*9k-1-9+9 hiszen ha ugyan azt a számot elvesszük és hozzáadjuk, az egyenlőség nem változik. Ezek után megváltoztatom az összeg tagjainak sorrendjét, amit szabadon megtehetek az összeadás kommutatív tulajdonsága miatt: b = 9*9k -9 -1+9 Az összeadás első két tagjából kiemelek 9-et, második két tagjánál pedig elvégzem az összeadást: b = 9*(9k -1)+8. Az összeg első tagja osztható 8-cal az indukciós feltétel miatt, a második tagnál nyilvánvaló. Így b is osztható 8-cal, mivel az összeg minden tagja osztható vele. Ennyi előkészítés után visszatérhetünk tételünk bizonyításához: Az nyilvánvaló, hogy az a és b legnagyobb közös osztója 1 és az a+b=c feltétel teljesül. Mivel b osztható 8-cal, így b = 23 * m. A radikálnak a definícióból közvetlen következő tulajdonsága szerint rad(m)<=m. (Az egyenlőség négyzetmentes számok esetében áll fenn.) Ezért rad(b) <= 2*m. rad(a)=1 és rad(c)=3. Mivel a,b,c páronként relatív prímek, rad(abc) = rad(a)*rad(b)*rad(c). Ezért rad(abc) <= 2*3*m. Viszont c = 8*m+1, így igazolt, hogy c > rad(abc) így beláttuk, hogy minden n értékre a,b,c egy abc-számhármas. Az abc-számhármasok minősége Az abc-számhármasokhoz hozzárendelhetünk egy mutatószámot (jele "q"). Ennek kiszámítása a harmadik feltételben is szereplő radikál segítségével történik, jele rad(abc). A minőség az a szám, ahányadik hatványra emelve a radikált, megkapjuk "c"-t. Képlettel leírva: . Amiből következik, hogy a minőség számítása: . Mivel az abc-számhármasok esetén a c szám mindig nagyobb, mint a radikál, a minőség mindig nagyobb, mint 1. Az abc-sejtés állításai A matematikusok azt vették észre, hogy az abc-számhármasok minőségértéke minden esetben elég alacsony szám. 1,63-ot elérő számhármast még senki sem talált. A gyengébbik sejtés pontosan ezt fogalmazza meg: az abc-számhármasok minősége egy konkrét számértéket sosem halad meg. (Hogy mi ez a számérték, az már másodlagos kérdés, általában 2-nél kisebb számra gondolnak.) A második, erősebb állítás pedig így hangzik: Bármilyen minőség-értéket választunk is ki, csak véges sok annál nagyobb minőségű számhármas létezik. Fogalmazzuk meg az állítást formálisan is: Minden ε > 0 számhoz létezik egy K > 0 konstans, hogy minden abc-számhármashoz (ahol a,b,c pozitív egész számok, a és b relatív prímek és a+b=c) teljesül: c < K * rad(abc)1+ε. (q > 1+ε jelöli azt a minőség értéket, ami szerint a tétel állítása szerint csak véges sok magasabb minőségű a,b,c számhármas van. Definíció szerint q=log(c)/log(rad(abc)) ezért log(c)>(1+ε)*log(rad(abc)); a logaritmus tulajdonságait figyelembe véve így log(c)>log(rad(abc)1+ε). Mivel a logaritmus függvény szigorúan monoton, így c > rad(abc)1+ε.); Viszont mivel a tétel állítása szerint az egyenlőtlenség jobb oldalának van maximuma, így található olyan K ('elegendően kicsi') konstans, hogy a tétel szerinti egyenlőtlenség teljesüljön. Ez egy szép példa arra, amikor a matematikában különben elkerülhetetlen formalizálás nehezebben érthetővé teszi a mögötte lévő gondolati lényeget.) Még egy megjegyzés a formalizáláshoz: Egyes szakirodalmakban az egyenlőtlenség felírása meg van fűszerezve abszolút érték jelekkel, illetve előfordul a MAX(a,b,c) kitétel is. Ezekre az a+b+c=0 formalizmus esetén van szükség, amit az első (Masser és Oesterlé) abc-sejtésről szóló publikációk alkalmaztak. Ez logikailag teljesen egyenértékű az itt használt a+b=c formalizmussal. Ha az erősebb állítás igaz, igaz a gyengébb is. Ha a gyengébb nem igaz, nem igaz az erősebb sem. Végül lehetséges, hogy csak a gyengébb igaz, az erősebb nem. Ezek után felírhatjuk, hogy pontosan minek az igazolását jelentette be Mocsizuki Sinicsi: Max(a,b,c)<= K * rad(abc)L alkalmas K, L konstansokra - ami a sejtés gyengébb formájának az egyik változata. Számítási példák Keressünk abc-számhármast! Vegyünk két különböző pozitív egész számot (a-t és b-t), adjuk őket össze és megkapjuk c-t! Legyen a = 16, b = 17, vagyis c = 33. Az első feltétel tehát ezzel adott. A második feltétel ellenőrzéséhez fel kell bontani a három számot prímtényezőire: a = 2 · 2 · 2 · 2 b = 17 (önmagában prím, nem bontható tovább) c = 3 · 11 Látható tehát, hogy közös prímtényező semelyik két számban nem fordul elő. A 16-osban csak 2-es prímtényező van, a 17-esben csak a 17-es, a 33-asban pedig a 3-as és 11-es, nincs köztük átfedés sehol. Végül nézzük a harmadik feltételt! Ehhez ki kell számítani abc radikálját. Vesszük az összes előforduló prímosztót, a 2-t, 17-et, 3-at és 11-et, és összeszorozzuk őket. A radikál tehát: 2 · 17 · 3 · 11 = 1122. Mivel ez nagyobb, mint a c szám, a harmadik feltétel nem teljesült, ez nem egy abc-számhármas. Próbálgatásokkal is rájöhetünk, hogy a legtöbb számhármas nem abc-számhármas. Vegyünk azért egy pozitív példát is: a = 5, b = 27, vagyis c = 32. Prímtényezők: a = 5 (önmagában prím, nem bontható tovább) b = 3 · 3 · 3 c = 2 · 2 · 2 · 2 · 2 Látjuk, hogy közös prímosztójuk nincs, a második feltétel teljesül. A radikál értéke 5 · 3 · 2 = 30. Ez tehát kisebb, mint a c szám, tehát találtunk egy abc-számhármast. Nézzük meg, mekkora ennek a számhármasnak a minősége (8 tizedesjegyre kerekítve): q = log (32) / log (30) = 1,50514997 / 1,47712125 = 1,01897523, tehát 1-nél alig nagyobb érték. A legnagyobb minőségű abc-számhármast Eric Reyssat találta 2004-ben. Itt a = 2, b = 6436341, c = 6436343. Prímtényezőjük: a = 2 b = 3 · 3 · 3 · 3 · 3 · 3 · 3 · 3 · 3 · 3 · 109 c = 23 · 23 · 23 · 23 · 23 A radikál tehát 2 · 3 · 109 · 23 = 15042, ami pedig jóval kisebb a c számnál. Számoljuk ki a minőséget: q = log(6436343) / log(15042) = 6,80863918 / 4,17730558 = 1,62991168. Ennél nagyobb minőséget eddig még nem találtak. Kis radikálú példák Az ε > 0 kikötésre szükség van, mivel végtelen sok a, b, c hármas van, amire rad(abc) < c. Egyszerű példa a következő: ahol a és c egy kettes szorzó erejéig járul hozzá a radikálhoz, és mivel b osztható 9-cel, azért rad(abc) < 2c/3. A 6n kitevőt módosítva b-nek nagyobb négyzetosztói lesznek. Például, ha 6n helyett p(p-1)n-et írunk, ahol p prímszám, akkor b osztható lesz p2-tel, mivel 2p(p-1) ≡ 1 (mod p2) és 2p(p-1) - 1 tényezője lesz b-nek. A legnagyobb minőségű hármasok alább láthatók; a legnagyobb minőséget Eric Reyssat találta (Lando & Zvonkin 2004, p. 137): aminek minősége 1,6299. Számítógépes módszerek 2006-ban a hollandiai Leiden University és a Kennislink tudományos intézet elindította az ABC@Home projektet, amely nyilvános számítógépes hálózat segítségével keresi az abc-számhármasokat. Az alábbi listát állították össze 2011-ben, és a munka jelenleg is folyik. 2012 szeptemberéig 23,1 millió abc-számhármast találtak, és bejelentették, hogy 1020 alatti "c"-re megtalálták az összeset. Elméleti eredmények Az abc-sejtés feltételeiből következik, hogy c korlátozható az abc radikáljával, ami egy nemlineáris függvény. Emellett ismertek a következő exponenciális korlátok: ahol K 1 egy alkalmasan megválasztott konstans, ami nem függ a -tól, b -től vagy c -től K 2 és K 3 csak ε-tól függ Ezek a korlátok érvényesek minden hármasra, ahol c > 2. Következményei Az abc-sejtés számos következménye között találhatók már ismert eredmények, és találhatók más sejtések is, amelyek az abc-sejtés bizonyítása esetén szintén bizonyítottá válnak. A nagy Fermat-tétel a legismertebb példa. Az abc-sejtés felhasználásával elemi módszerekkel is beláthatóvá válna n>5 esetére. Az n= 3,4,5 esetekre viszont régről ismertek elemi bizonyítások. ( Granville 2002 ) A nagy Fermat-tétel általánosítása, a Fermat–Catalan-sejtés . ( Pomerance 2008 ) A Thue–Siegel–Roth-tétel az algebrai számok diofantoszi approximációjáról. A Mordell-sejtés, ma a Faltings-tétel speciális esete. ( Elkies 1991 ) Az Erdős–Woods -sejtés néhány ellenpéldát kivéve. ( Langevin 1993 ) Végtelen sok nem-Wieferich-prím létezése. ( Silverman 1988 ) A Marshall Hall-sejtés gyengítése négyzet- és köbszámok szétválasztására. ( Nitaj 1996 ) A Legendre-szimbólum felhasználásával alkotott L(s,(−d/.)) Dirichlet-féle L függvénynek nincs Siegel-zérója. Ehhez azonban az abc-sejtés általánosabb formáját kellene belátni számtestekre. ( Granville 2000 ) Ha P(x) polinomfüggvény, és x egész, akkor P(x)-nek csak véges sok teljes hatványa van legalább három egyszerű nullával. A Tijdeman-tétel általánosítása megoldásszámára, sőt, a Pillai-sejtés megoldásszámára Ekvivalens a Granville–Langevin-sejtéssel Ekvivalens a módosított Szpiro-sejtéssel . ( Oesterlé 1988 ) . Minden egész A -ra véges sok megoldása van az n ! + A = k 2 egyenletnek. Dąbrowski (1996) Általánosításai (Baker 1998) egy erősebb egyenlőtlenséget javasolt, ahol rad(abc)-t ε−ωrad(abc) helyettesíti, ahol ω a, b és c különböző prímosztóinak összesített száma.(Bombieri & Gubler 2006, p. 404). Andrew Granville sejtése szerint a bal oldalra írhatnánk azt is, hogy O(rad(abc) Θ(rad(abc))), ahol Θ(n) azoknak az n-nél nem nagyobb egészeknek a száma, amelyeknek nincs más prímtényezői, mint n-nek. (Browkin & Brzeziński 1994) megalkotta az n-sejtést, egészekre. Reinosa Reinosa település Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Reinosa Campoo de Enmedio községgel határos. Lakosainak száma 9331 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Prádena del Rincón Prádena del Rincón település Spanyolországban, Madrid tartományban. Prádena del Rincón Madarcos, Horcajuelo de la Sierra, Montejo de la Sierra, La Hiruela, Puebla de la Sierra és Puentes Viejas községekkel határos. Lakosainak száma 132 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Abd-al Aziz marokkói szultán Abd-al Aziz (Marrákes, 1878. február 23. – Tanger, 1943. június 9.) marokkói szultán 1894-től 1908-ig. Édesapja, I. Hasszán halála után kiáltották ki Marokkó szultánjának. 1900-ig, Ba Ahmed nagyvezér irányította az országot, csak az ő halála után került Marokkó Abd-al Aziz kezébe. Az ifjú szultán európai tanácsadók segítségével kísérletet tett az ország modernizálásra, azonban törekvései – különösen az adórendszert illetők – kudarcot vallottak. Ennek hátterében a modern közigazgatásban jártas hivatalnokok hiánya, illetve a konzervatív befolyásos, előkelő rétegek ellenséges magatartása állt. Abd-al Aziz másik problémája ugyanakkor pont a Marokkó fölött vetélkedő európai hatalmak voltak. Az 1906 januárjától áprilisig tartó algecirasi konferencián aláírta az európai befolyást szentesítő, Spanyol- és Franciaországnak különös jogokat biztosító szerződést. Ennek következménye volt, hogy 1907-ben fivére, Abdal-Hafid lázadást szított Marrákesben, csapatai pedig 1908. augusztus 19-én legyőzték Abd-al Aziz erőit. Két nappal később a szultán lemondott, majd a fivérétől kapott kegydíjon élt Tangerben évtizedeken át. Csak 1943-ban hunyt el. Laurențiu Brănescu Laurențiu Brănescu (Râmnicu Vâlcea, 1994. március 30. –) román labdarúgó. Sikerei, díjai Juventus FC: Olasz labdarúgó-bajnokság : 2012–13 Olasz szuperkupa : 2012–2013 Alcañices Alcañices település Spanyolországban, Zamora tartományban. Alcañices Rábano de Aliste, San Vitero, Rabanales, Fonfría, Zamora, Miranda do Douro és Vimioso községekkel határos. Lakosainak száma 1076 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Milotice Milotice település Csehországban, Hodoníni járásban. Milotice Svatobořice-Mistřín, Skoronice, Ratíškovice, Vacenovice és Dubňany településekkel határos. Lakosainak száma 1890 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Román művészet (romániai) A román művészet mint a román kultúra része két főkatégoriára osztható, a népi kultúrához (a folklórhoz) tartozó népművészetre és a nem népi kultúrához kötődő művészetre. A történelmi körülmények úgy hozták, hogy sokáig a románoknak csak fejlett népművészetük volt. Ez a 18. század felé, tehát az újkorban fejlődésnek indult nem népi művészet gyökereit képezte, mely jelentős nyugat-európai hatás alatt bontakozott ki. Például az irodalommal kapcsolatban megállapítható, hogy esetében a folklór ugyanúgy szolgált alapul, mint más irodalmak esetében az újkorig létező művelt irodalom, ezért a román irodalmat mélyen áthatja a népi alkotás szelleme. Népművészet A népművészet legjelentősebb része a falusi folklór keretében nyilvánul meg, de megvan a városi folklórban is, melyet meglehetősen erős szálak fűznek a falusihoz. A román népművészet leginkább a használati tárgyak (viselet, kerámia, növényi anyagokból font tárgyak, szőttesek) alakjában és díszítéseiben, valamint a falusi hagyományos építészetben, a népzenében, a néptáncban, a népköltészetben és a népi prózában nyilvánul meg. A zenét, a táncot és költészetet népszokások keretében vagy azokon kívül gyakorolják. A 19. század második felében beinduló modernizáció folyamatosan, és a 21. századra gyökeresen megváltoztatta a román társadalmat, aminek következménye többek között a népművészet sorvadásnak indulása is volt, azaz csaknem teljesen elveszítette eredeti funkcióit, és megváltozott. Az, ami megmaradt belőle vagy az, amivé vált, inkább a nem népi művészethez hasonlít abban az értelemben, hogy az emberek többsége nem gyakorolja, hanem nézőként vagy/és hallgatóként talál benne esztétikai élvezetet vagy szórakozást. Szakemberek megállapítják, hogy a népművészet szórakoztató, a divatnak alárendelt „fogyasztási cikk” lett. Nem népi művészet Irodalom Kezdetében a román írásbeliség nyelve nem a román volt, hanem az óegyházi szláv, mivel a románságban a ortodox kereszténység honosodott meg. Ez a Bizánci Birodalomból származott ugyan, de bolgár közvetítéssel került a románsághoz. A középkorban ez volt vallásos írások nyelve, majd a 16. században a havasalföldi és a moldvai közigazgatás is használta. Ez volt krónikák nyelve is. Románul viszonylag későn kezdtek írni, mégpedig az óegyházi szláv nyelv cirill ábécéjének a románhoz való alkalmazott változatával. Az első fennmaradt román nyelvű szöveget 1521-ben írták (Neacșu levele). Ebből a századból származik román nyelven néhány vallásos jellegű mű kézirata is, valamint az első ilyen nyelvű, ugyancsak vallásos nyomtatványok, melyeket egy havasalföldi nyomdász Erdélyben készített, az ottani protestantizmus hatására, miközben hazájában tilos volt vallásos jellegű könyveket románul nyomtatni. Az első teljes szövegű román nyelvű Biblia csak 1688-ban jelent meg Bukarestben. Ezek a művek mind fordítások voltak. A 17. században jelent meg az első román nyelvű krónika, Moldváé, Grigore Ureche tollából. Az utána következő moldvai krónikásnak, Miron Costinnak már nyugati műveltsége is volt, vele a humanizmus is befolyásolta a román kultúrát, lengyel közvetítéssel. A legjelentősebb humanista Dimitrie Cantemir moldvai fejedelem volt, akit nyugati kultúrkörökben is ismertek, a Berlini Akadémia tagja volt. A 18. század elején megírta latinul Descriptio Moldaviae (Moldva leírása) című enciklopédikus jellegű művét, melyet azután lefordítottak németre, oroszra, görögre és románra. Havasalföldről Constantin Brâncoveanut (1654–1714) ismerték mint humanista műveltségű fejedelmet, aki nevét építészeti stílus viseli. A 18. században Erdélyben megtört az ortodox egyház vallási monopóliuma a románság körében azzal, hogy megalakult a román görögkatolikus egyház, a Nyugat felé való orientálódás újabb lépéseként. Ezt követően kialakult az Erdélyi iskola néven ismert kulturális mozgalom. Az új egyház Rómával fenntartott kapcsolatai nyomán ez a mozgalom a felvilágosodás hatása alá került, mely később elérte Moldvát és Havasalföldöt is. Történelmi és nyelvészeti munkáikkal, melyekben megnyilvánultak a felvilágosodás eszméi, és egész tevékenységükkel az Erdélyi iskola képviselői hozzájárultak a román nemzeti öntudat kialakulásához a románok római eredetének kihangsúlyozása révén. Velük kezdődött egyfajta nyelvújítás is azzal, hogy latin és újlatin szavak, valamint a latin ábécé használatát szorgalmazták. Ebben a században kezdődött el tulajdonképpen a modern román kultúra fejlődése erős nyugat-európai hatásnak köszönhetően, és főleg francia és német befolyás alatt. Az 1859-ben megtörtént Moldva és Havasalföld egyesülése nagy lendületet adott a román társadalomnak és kultúrának. A már meglévő magasszintű iskolák alapján egyetemeket létesítettek Jászvásáron és Bukarestben. Az egyéb kulturális és tudományos intézmények száma is jelentősen megnőtt, melyek között a Román Akadémia volt a legfontosabb. Kialakult a román nyelv sztenderd változata, és áttértek a latin ábécé használatára. A 19. század elejéig a szellemi tevékenységek írásos rögzítésében együtt jelentek meg szépirodalmi, vallásos, történelmi és filozófiai jellegű elemek. Szépirodalom Az első román nyelvű szépirodalmi alkotások verses részletekként jelentek meg például Miron Costin krónikájában, majd Dosoftei moldvai metropolita költemény alakú zsoltárfordításaiban. Az első jelentős román szépirodalmi művet, a Țiganiada (Cigányiász) című vígeposzt Ioan Budai-Deleanu írta a 19. század elején. E század első felében több nyugati műveltségű és klasszicista ihletettségű költő jelent meg, akik közül a legtehetségesebb Iancu Văcărescu volt. A romantika is hatott a kor költészetére. Ennek kiemelkedő példája Ion Heliade Rădulescu Zburătorul című költeménye. Címét egy, a népi mitológiából vett fantasztikus lény neve (szó szerint „Repülő”) adja, aki álmukban a fiatal lányokat kínozza. 1844-ben megjelent az első román irodalmi folyóirat, a Dacia literară, amelyet Mihail Kogălniceanu hozott létre. Érdeme régebbi fontos művek kiadása, és irodalmi kritikusként folytatott tevékenysége, mellyel a jó minőségű eredeti művek alkotására buzdított. Ebben az időszakban kezdtek színdarabokat is írni és előadni. Elsőként emelkedett ki C. Faca, a Comodia vremii (Korszakunk komédiája) című darabjával. Bár a francia Molière eszközeivel élt, a nyugatiasodással együtt az ez ellen megjelent irányzat képviselője volt. Ugyancsak a 19. század első felében jelent meg a román széppróza is, Constantin Negruzzi műveivel, melyek közül az Alexandru Lăpușneanu történelmi novellája emelkedik ki pozitív romantikájával. A hátborzongató és egzotikus romantikának is van képviselője Dimitrie Bolintineanu személyében, az ő Mihnea și baba (Mihnea és az öregasszony) költeményével. Az első nagy költőnek tekintett személyiség Vasile Alecsandri volt. Ő már a 19. század csaknem végéig írta nagy számú műveit. Népköltészeti alkotásokat gyűjtött és adott ki, felhívta a figyelmet értékükre, és ihletett merített belőlük saját versei számára. Három vígjátékát, melyek fő személye Chirița, egy franciamániás bojárné, ma is játsszák. A 19. század második felének prózáját Alexandru Odobescu képviseli jól történelmi novelláival, és Nicolae Filimon, az első román regény, Ciocoii vechi și noi (Régi és új urak) írója. A műnek a népies regényre jellemző moralizáló jellege van, és ugyanakkor a társadalmi felkapaszkodás témájával Stendhal Vörös és feketéjére emlékeztet. A modern román irodalom kifejlődésében nagy szerepe volt a Titu Maiorescu irodalmi kritikus által Jászvásáron, 1863-ban megalapított Junimea (Ifjúság) irodalmi körnek. Ez kiadta a Convorbiri literare (Irodalmi beszélgetések) folyóiratot. Ha addig inkább bojárok közül kerültek ki az írók, a Junimeaból nőttek ki a kor legnagyobb íróinak tekintettek, akik alsóbb társadalmi rétegekből származtak. Egyikük Mihai Eminescu, a legismertebb román költő, akit a kései romantika világviszonylatban is nagy képviselőjének tekintenek, szerelmi lírája és filozófiai témájú költeményei révén. Egy másik a parasztcsaládból származó Ion Creangă, akit Amintiri din copilărie (Gyermekkorom emlékei), népmesék átírásai és elbeszélések tettek híressé prózába bújtatott dramaturgiai tehetsége, humora és színes nyelvezete révén. Ion Luca Caragiale a harmadik, a román irodalomtörténet által nagy klasszikusnak nevezett író, aki szintén a Convorbiri literareban közölte első művét. Karcolataiban és vígjátékaiban, melyek közül a legismertebb az O scrisoare pierdută (Az elveszett levél), különböző társadalmi rétegek szélsőséges típusait tette nevetségessé becstelenségüket, képmutatásukat, demagógiájukat vagy éppen kaotikus beszédüket figurázva ki. Azonban drámaszerkesztésének értéke egy drámában is, a Năpasta (Megtorlás) címűben is megnyilvánult. Ioan Slavici, Arad megyéből származó író, a román próza megújítójának számít az irodalomtörténetben a Moara cu noroc (A jószerencse malma) novellájával és a Mara (Anyja lánya) regényével, melyekben realista módon írt szülőföldje környezetébe helyezett falusi konfliktusokról. Olyan alkotókkal, mint Eminescu és Caragiale, a román irodalom felzárkózott a világirodalomhoz. A 20. század első felében a román irodalmi élet is tükrözte Európa mindegyik ideológiai és művészeti irányzatát. Voltak baloldali, jobboldali és szélsőjobboldali irodalmi folyóiratok és írók, nacionalista és internacionalista szelleműek, tradicionalisták és modernisták. A prózában kiemelkedett Mihail Sadoveanu falusi és kisvárosi környezetben történő novelláinak és regényeinek [pl. Baltagul (A balta)], valamint történelmi regényeinek [pl. Frații Jderi (A Nyestfiak)] elbeszélő erejével. Liviu Rebreanu Ion című regényében egyénen keresztül paraszti réteget és nemzedéket személyesített meg, a Răscoala (A lázadás) címűben eposz erejével elevenítette meg a tömeg dühének felgyülemlését és kirobbanását, Pădurea spânzuraților (Akasztottak erdeje) című regénye pedig pszichológiai mélységgel írja le egyén lelki válságát erején felüli drámai helyzettel való küzdelmében. Camil Petrescu egészen más, modern regénytípust vezetett be a román irodalomba Marcel Proust hatása alatt, Ultima noapte de dragoste, întâia noapte de război (A szerelem utolsó, a háború első éjszakája) és Patul lui Procust (Prokrusztész-ágy) című regényeivel. A kor legjelentősebb költői George Bacovia, Tudor Arghezi, Ion Barbu és Lucian Blaga voltak. Avantgárd költészet is megjelent akkoriban. Egyik képviselője, Tristan Tzara, a dadaizmus megalapítója, egyben az első közismert Romániából származó író is, aki kivándorolt, és lemondott a román nyelven való írásról. A második világháború után a kommunista rendszer körülményei között komolyan sérült az irodalom szabadsága, melyet az ún. szocialista realizmus dominált az 1950-es években és az 1960-as évek első felében, majd rövid szabadabb légkörű időszak után Nicolae Ceaușescu személyi kultuszának légköre fosztotta meg a szabad megnyilvánulástól. Ennek ellenére tehetséges alkotóknak sikerült értékes műveket napvilágra hozniuk. Regényírók között ilyenek voltak Marin Preda, Nicolae Breban vagy Augustin Buzura, költők között pedig Nichita Stănescu vagy Marin Sorescu. Színjátszás Román nyelven először 1816-ban játszottak színdarabot Jászvásáron. Műkedvelő nemesek adták elő egy nemesi házban rögtönzött teremben, Gheorghe Asachi szervezésében, Salomon Gessner svájci és Jean-Pierre Claris de Florian francia 18. századi írók egyfelvonásos pásztorjátékát Mirtil și Hloe (Mirtill és Kloé) címmel. Bukarestben 1819-ben játszottak először románul, Euripidész Hekabéját. 1832-ben Jászvásáron letelepedett francia színtársulat építtetett át egy házat színházzá egy bécsi építésszel. Ez volt az első állandó színház, Varieté Színház névvel, amelyben majd románul is játszottak, de főleg francia és német társulatok, valamint egy olasz is. Ezek közül egyesek le is telepedtek Jászvásáron. Az első eredeti román darabot, Dragoș, întâiul domn al Moldovei (Dragos, az első moldvai fejedelem), 1834-ben játszották el Mihail Sturza fejedelem megkoronázása alkalmából. 1836-ban Asachi és Vasile Alecsandri megalakították a jászvásári Konzervatóriumot, ahol színészeket is kiképeztek, akik állandó színtársulatot hoztak létre, és románul játszottak. Alecsandri első darabját is a Varieté Színházban adták elő, 1840-ben. Rendezője Costache Caragiale volt, aki híres színész is lett, Ion Luca Caragiale nagybátyja. A színházi élet nem volt azonban teljesen szabad. Alecsandri forradalmi eszmékkel tért haza Franciaországból, és a színházat is fel akarta használni ezek terjesztésére. Ezért 1844-ben csak a cenzúra kivágásaival játszhatták Iorgu de la Sadagura (Sadagurai Iorgu) című darabját. 1845-ben a Varieté Színház a „Nemzeti Színház” nevet vette fel, de a következő évben ezzel a névvel társulata elhagyta az épületet és egy újba költözött, melyet a fejedelem adott át neki használatra. Itt mutatták be Alecsandri három Chirițáját Matei Millo színésszel a főszerepben, aki nagyon híres lett. Ő volt az első román operett szövegének a szerzője is. Bukarestben, bár ott is volt színtársulat, állandó színházat csak 1852-ben kapott egy bécsi építész tervezte palotában, melynek Nagy Színház lett a neve. Ezt 1864-ben átvette az állam, majd 1876-ban hivatalosan Nemzeti Színház lett. 1880 után I.L. Caragiale darabjai lettek a legjelentősebbek a román színjátszásban. Az író egy évig a Nemzeti Színház igazgatója is volt. Jászvásáron az 1890-es években lebontották a városházát, hogy helyére építtessenek bécsi építészekkel új palotát az ottani Nemzeti Színháznak, melyet 1896-ban nyitottak meg. A két világháború között Camil Petrescu és Mihail Sebastian voltak a legismertebb drámaírók. Az 1950-es években a színházi élet vonalas voltára szovjet tanácsadók ügyeltek. A kommunista párt szemében szovjet darabok voltak az első helyen, a románok csak a másodikon. Nagyon sok háború előtti darab le volt tiltva, és azok helyett is, amelyek nem voltak letiltva, újkeletű, ún. szocialista realista darabokat preferáltak. Akkor alapítottak még kicsi ipari városokban is számos állami színházat, melyekből ma is sok megmaradt. 1965 és 1971 között engedett valamennyire a rendszer nyomása, egyes idegen nyugati darabokat, köztük Eugène Ionescoéit is be lehetett mutatni, de azután a kommunista nacionalizmus lett urrá a kultúrán. Az öncenzúra mellett kemény hivatalos cenzúra működött, a lejátszandó darabot be kellett adni ellenőrzésre a kommunista párt helyi bizottságának, és ha az jóváhagyta, premier előtt egy zsűri megtekintette, majd jóváhagyta vagy nem a rendezést. Ilyen körülmények között tehetséges rendezők, mint Vlad Mugur, Liviu Ciulei, Lucian Pintilie és Andrei Șerban elhagyták az országot. Filmművészet Romániában az első filmvetítés 1896-ban zajlott le Bukarestben. A következő évben egy francia fényképész készítette el az első filmhíradókat. Az első játékfilmet Grigore Brezeanu rendezte Dragoste fatală (Fatális szerelem) címmel, melyet 1911-ben mutattak be, majd ugyanaz a rendező megalkotta a következő évben az első történelmi filmet, a függetlenségi háborúról szóló Independența României (Románia függetlensége) címűt. 1921 Păcală pe lună (Păcală a holdon), az első román animációs film bemutatásának az éve. Ezt Aurel Petrescu készítette, akinek a többi filmje majdnem teljesen megsemmisült, de fennmaradt darabokon látni lehet, hogy az utolsók hangosak voltak. 1930-ban mutatták be az első hangosfilmet, Liviu Rebreanu Ciuleandra című regénye nyomán, de művészileg ez kudarc volt. Az 1950-es években a filmművészet anyagi háttere jól kifejlődött a Buftea helységben megépített világszínvonalú stúdiókkal és kiterjedt országos filmszínházhálózattal. Ugyanakkor megalapították az egyetemi szintű képzést a különféle filmes szakmák részére, azonban az akkori román filmek kevés művészi értéket mutattak, mivel inkább a kommunista propaganda eszközei voltak. Mégis, a kevés nem ilyen jellegű film közül az egyik nemzetközi elismerést is elért. 1957-ben a Scurtă istorie (Rövid történelem), Ion Popescu-Gopo rendező animációs filmje magkapta a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma díjat. A viszonylagos liberalizáció éveiben még néhány filmnek volt nemzetközi sikere: 1965 – Pădurea spânzurațior ( Akasztottak erdeje ) (Liviu Rebreanu regényének megfilmesítése) – Liviu Ciulei rendező – a legjobb rendezés díja a cannes-i fesztiválon; 1966 – Răscoala (A felkelés) – (Liviu Rebreanu regénye nyomán) – Mircea Mureșan rendező – a legjobb első alkotás díja a cannes-i fesztiválon; 1969 – Cântecele Renașterii (A reneszánsz énekei) – Mirel Ilieșiu rendező – rövidfilmek nagydíja a cannes-i fesztiválon. Még az 1980-as években is volt két nemzetközi siker: 1983 – Bătrânețe (Öregség) – Cornel Diaconu rendező – a Bilbaoi Dokumentum- és Rövidfilmek Nemzetközi Fesztiváljának nagydíja; 1986 – Pas în doi ( Pasodoble ) – Dan Pița rendező – a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál elismerése. 1990 után az idősebb rendezők közül nemzetközi elismerést nyertek: 1992 – Hotel de lux (Luxusszálloda) – Dan Pița – Ezüst Oroszlán díj a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon ; 1998 – Terminal paradis (Mennyország végállomás) – Lucian Pintilie rendező – a zsűri különdíja a velencei fesztiválon. A 2000-es években új tehetséges rendezőnemzedék nőtt fel, mely filmjeinek értékét számos fesztiváldíjjal ismerték el. Néhány példa csak a legkiemelkedőbb egész estét betöltő filmek közül: 2005 – Moartea domnului Lăzărescu (Lăzărescu úr halála) – Cristi Puiu – Un certain regard díj a cannes-i fesztiválon; 2006 – A fost sau n-a fost? (Az volt-e vagy sem?) – Corneliu Porumboiu – Arany Kamera díj a cannes-i fesztiválon; 2007 – 4 luni, 3 săptămâni, 2 zile ( 4 hónap, 3 hét, 2 nap ) – Cristian Mungiu – Arany Pálma díj a cannes-i fesztiválon; 2007 – Nesfârșit (Végtelen) – Cristian Nemescu – Un certain regard díj; 2010 – Eu când vreau să fluier, fluier (Én, ha fütyülni akarok, fütyülök) – Florin Șerban – a zsűri nagydíja a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon ; 2015 – Aferim! – Radu Jude – Ezüst Medve díj a legjobb rendezőnek a berlini fesztiválon; 2018 – Nu mă atinge-mă – Adina Pintilie – Arany Medve a berlini fesztiválon. 2002 óta Kolozsvár is nemzetközi filmfesztiválok helye lett. Itt zajlik le évente a Transilvania International Film Festival (Transzilvánia Nemzetközi Filmfesztivál), a Comedy Cluj nemzetközi filmvígjáték fesztivál, és a Serile filmului gay (A Meleg film estéi) nemzetközi filmfesztivál. Jelenleg a bufteai filmstúdió komplexum Castel Film Studios néven sok külföldi film forgatására nyújt anyagi hátteret és műszaki személyzetet. Zene Komolyzene A románok lakta térségben a nem folklórhoz tartozó zene az ortodox templomokban jelent meg ének alakjában a 10. században. Ez a szertartásokhoz tartozott, bizánci eredete volt, és eleinte görögül, majd az óegyházi szláv nyelven művelték. Az utóbbi a 14. században lett hivatalos az egyházban. Ennek az éneknek megvoltak a bizánci zene vonásai, és valamennyire hatott rá a román zenei folklór is. A kolostorok voltak azok a művelődési központok, ahol tanították, és a jelentősebbek saját énekstílust dolgoztak ki. A legrégebbről fennmaradt bizánci énekes dokumentum a 10–12. századból, jászvásári központból származik. Az első ismert szerző a putnai kolostorban a 15. században élt Ioasaf, a Megcsalattatott Ádám énekével. Ebben a kolostorban tevékenykedett ennek központi figurája, Eustație is, az első jelentős román zeneszerző, akitől a 16. század elején alkotott Énekes-könyv származik. A 15-től a 17. századig folyamatosan áttértek a templomi énekben a román nyelvre. Dimitrie Cantemir többek között zenével is foglalkozott. Könyveket írt a török zenéről, eredeti hangjegyzési rendszert dolgozott ki a lejegyzésére, és maga is szerzett és előadott török stílusú zenét. Moldva leírása című művében arról is ír, hogy az udvari lakomákon moldáv és görög énekesek adtak elő templomi énekeket mindegyik a maga nyelvén, azután pedig keresztény és török zene hangzott. A világi műzene nyugatról került nemcsak Erdélybe, hanem a Kárpátokon túlra is, főleg a fejedelmek udvari mulatságaiba. A 18. században és a 19. elején, amikor konstantinápolyi görögök voltak a fejedelmek, ezek kíséretükkel együtt keleti világi zenét honosítottak meg udvarukon és a bojárok szalonjaiban. A 19. század közepe felé a keleti zenével egyrészt a nyugati hatás, másrészt a falusi zenei folklórból való merítés versengett. Mindhárom stílus keveréke jól nyilvánul meg Anton Pann énekes-könyveiben. Ebből is lett városi zenei folklór. A 19. században a nemzeti öntudat ébredésével egybekötve nyilvánult meg a városi progresszív körök érdeklődése a parasztzene, de a városi folklór iránt is. Ekkor vette kezdetét a népdalfeldolgozás, szalonokban játszott kis zongoraművekben, és füzetekben lekottázva. Idegen eredetű zenészek figyeltek fel a román falusi és városi folklór jellegzetességeire, valamennyire feldolgozva és kiadva ilyen zenét. Egyikük a német származású Johann Andreas Wachmann volt. Bukarestben telepedett le, ahol ő is kezdeményezte a Zenei Konzervatórium megalapítását (1851), és ennek igazgatója is lett, majd 1852 és 1858 között a bukaresti Nemzeti Színházé. Ő komponálta az első román operát Vitéz Mihály a călugăreni csata előtt címmel, melyet 1848-ban mutattak be, és népdalok gyűjteményét adta ki négy füzetben. Nyugati művészek is turnéztak a román fejedelemségekben, köztük Liszt Ferenc, aki Jászvásáron zenei dialógusba bocsátkozott Barbu Lăutaruval, a kor leghíresebb muzsikusával. Alexandru Flechtenmacher, egy erdélyi szász eredetű, Jászvásáron letelepedett zenész komponálta az első román operettet Matei Millo színész szövegére, Vasile Alecsandri vígjátékainak zenei darabjait, valamint hazafias énekeket, mint például az Egység hórája (1856) címűt, Alecsandri versére, amely a fejedelemségek egyesülésének a pártján állók himnusza lett, és máig is népszerű. Ezek a zenék mind népzenei ihletésűek. Elsőként komponált szimfonikus zenét George Stephănescu, nyugaton is zenei tanulmányokat végzett zeneszerző: az A-dúr szimfóniát és a Nemzeti nyitányt. Fontos oldala a román zenei spektrumnak a szintén népdalon alapuló kóruszene, mely kezdeményezője Gavriil Musicescu (1847–1903) volt. Egy másik kezdeményező Iacob Mureșianu volt, aki elsőként komponált román oratóriumot. A 19. század második felében nagyon népszerű volt, és máig a nagyközönség által a legismertebbek között van Ciprian Porumbescu, aki sokat merített a zenei folklórból. Leghíresebb műve a Ballada hegedűre és zongorára. A máig egyetlen nemzetközi szinten is elismert román zeneszerző George Enescu (1881–1955) volt, virtuóz hegedűs és zongoraművész, valamint karmester és zenepedagógus, többek között Yehudi Menuhin egyik tanára. A legnépszerűbb alkotásai a fiatalkorában komponált két Román rapszódia. Románia és Franciaország között osztotta meg életét, de az Amerikai Egyesült Államokban is dirigált. 1936-ban mutatták be sikerrel Párizsban Oidipusz című operáját, amely azután feledésbe merült. Romániában csak 1958-ban mutatták be, ahol sikeres maradt a rendszeresen megrendezett „George Enescu” Nemzetközi Zenei Fesztiválok révén. Az 1990-es években kezdték bemutatni több nyugat-európai országban és az Egyesült Államokban. A „George Enescu” fesztiválon kívül Kolozsváron is tartanak évente nemzetközi klasszikus zenei fesztivált, a Kolozsvári Zenei Őszt. Nagyobb nemzetközi elismerést nyert több román előadóművész, mint zeneszerző. Ilyenek Dinu Lipatti (1917–1950) és Radu Lupu (sz. 1945) zongoraművészek, Sergiu Celibidache (1912–1996) és Ionel Perlea (1900–1970) karmesterek, Ileana Cotrubaș (sz. 1939) és Angela Gheorghiu (sz. 1965) operaénekesek. Könnyű zenei műfajok A román könnyűzene története a 19. század közepéig megy vissza, amikor nyugati románcok, keringők és egyéb táncok hatoltak be a városi folklórba, majd román zeneszerzők is komponálni kezdtek ilyeneket. A két világháború között a tangó jött divatba, majd a dzsessz hatása mutatkozott a foxtrottban. A második világháború után a bossa novából és a rumbából merítettek a zeneszerzők. Az 1960-as években Romániában is megjelent a rock, de ezt már nem nevezték a román muzică ușoară (könnyűzene) terminussal, mivel ennek ellentéteként jelentkezett. Híres volt, és nem merült feledésbe az akkoriban Temesváron megalakult Phoenix együttes. Jelenleg a Transsylvania Phoenix néven működik. A rock-kal együtt jelent meg Romániában, ugyancsak mint az ún. könnyűzene ellentéteként, a folkzene, melyet egyébként a Phoenix is művelt, és máig népszerű. Jelenleg minden nyugaton is jelenlévő könnyű zenei műfaj jelen van Romániában. Nagy visszhangja van az Eurovíziós Dalfesztiválnak, amely előtt minden évben megrendezik a Nemzeti Válogatót. Képzőművészet Festészet Az első románok által készített képzőművészeti alkotások a bizánci művészet szabályai szerint templomok belső falaira festett freskók voltak. A legrégebbről fennmaradtak (14. század) az egy ideig Havasalföld fejedelmi székhelyéül szolgáló Curtea de Argeș város fejedelmi templomában találhatók, de a legérdekesebbek a bukovinai Voroneț, Moldovița és Sucevița kolostorok templomainak a festett külső falai a 16. századból. Mindezek festői ismeretlenek. Az első ismert román festő a 15. században élt Gavril Uric, akinek egy, a négy evangéliumot tartalmazó könyv illusztrációi maradtak fenn. A világi tárgyú festészet a 18. század második felében jelent meg nyugati hatásra. Templomi festők ilyen képeket is elkezdtek festeni vászonra, főleg arcképeket. Az első ilyen román festő a moldvai Scarlat Sturdza volt, aki egy görög szerzetes képét festette meg. Csoportképeket is, valamint világi könyvek illusztrációit is alkották ilyen festők. Egyikük, Eustatie Altini (1772?–1815) volt az első, aki tanulmányokat végzett Nyugaton, a Bécsi Akadémián, bevezette a neoklasszikus stílust a moldvai, majd a havasalföldi vallásos festészetbe is, és festészetet tanított a bukaresti Fejedelmi Akadémián. Külföldi festők is eljöttek a román fejedelemségekbe, ahol egyesek le is telepedtek, és román tematikájú műveket alkottak, eleinte főleg portrékat és családi képeket bojárok megrendelésére. 1835-ben Gheorghe Asachi festészeti osztályt létesített a jászvásári Fejedelmi Akadémián, ahová több külföldi festőt hívott tanítani. Egyikük, Ludovic Stawski, túllépett a portréfestészeten, és megfestette 1842-ben Jászvásár panorámáját, mindenféle társadalmi réteghez és foglalkozáshoz tartozó alakokkal. Barabás Miklós (1810–1898) magyar festő két évet élt Bukarestben. Carol Wahlstein a bojárok még keleti öltözetében festette meg önarcképét, de ő volt az első történelmi témájú festmények megalkotója is, három Vitéz Mihállyal kapcsolatos alkotással. Az 1848-as forradalmi mozgalmak nyomán megújult a román festészet. Három festő, köztük a Pesten született Constantin Daniel Rosenthal, részt is vett a havasalföldi mozgalomban, és alkotásaik tematikája történelmi és forradalmi, mely a nemzeti öntudat ébresztésére volt hivatott. Ekkor már a nyugati stílus uralta a festészetet, viszont a román festészetben a romantika nem követte a neoklasszicizmust ennek ellentéteként, hanem a kettő együtt nyilvánult meg, olykor egyazon festőnél. A '48-as festők és az utánuk következők már mind Nyugaton végeztek tanulmányokat. Gheorghe Tattarescu templomi festőként kezdte, de azután Romában tanult, és az akadémizmus követője lett neoklasszicista alkotásaival. Egyike volt az 1864-ben Bukarestben alapított Szépművészeti Iskolának is. A Kolozsváron született és Bukarestben letelepedett Szathmáry Pap Károly ellentéte volt Tattarescunak romantikus akvarelljeivel, melyeken hűen festett le tájakat, falusi jeleneteket és parasztok portréit. Európai szintre Theodor Aman emelte a román festészetet, aki a Szépművészeti Iskola másik alapítója volt. Bár művészetét az akadémizmus uralta, szintézisét sikerült elérnie az addigi Romániában létező irányzatoknak. Nicolae Grigorescu az, aki forradalmasította a román festészetet. Párizsban tanult, ahol szakított az akadémizmussal, és a barbizoni iskolát követte. Falusi életképeket, tájképeket, parasztlányok és a függetlenségi háborúban (1877–1878) harcoló katonák portréit festette, de csatajelenetet is a háborúból. Őt követték Ion Andreescu és Ștefan Luchian a 19. század végén és a 20. elején. Ez utóbbi megismerte Párizsban az impresszionizmust, de nem követte, amint az újabb irányzatokat sem, hanem saját stílust dolgozott ki. Egyéb a kor szellemében alkotó, de eredeti festők voltak a 20. század első felében Gheorghe Petrașcu, Theodor Pallady és Nicolae Tonitza. A kubizmusnak, az absztrakt festészetnek is voltak képviselői a román festészetben, de kevésbé ismertek az előzőeknél. Jelentősebb egészen modern festő volt Ion Țuculescu (1910–1962), aki főfoglalkozását tekintve mikrobiológus és orvos volt, nem folytatott festészeti tanulmányokat, és halála utánig kívül esett az elfogadott művészek köréből, de azután nagyon eredeti expresszionistaként tartották számon. Szobrászat A 19. század közepéig a románoknak nem volt tulajdonképpeni szobrászatuk. Román tematikával is foglalkozó első szobrász az 1849-ben Bukarestben letelepedő német Karl Storck volt, aki neoklasszicista stílusban alkotott. A Szépművészeti Iskolában ő tanította a szobrászatot az első román szobrászoknak. Két jelentős szobrász a 20. század első felében tűnt fel. Mindkettő távol állt az akadémizmustól, de egymástól is. Az első Dimitrie Paciurea volt, aki mitikus khimairáival tűnt ki, de ő nem vonult be az összeurópai művészet körforgásába, ellentétben Constantin Brâncuși-al (1876–1957). Ez utóbbi eredeti, egyszerű, lényegre törő stílusával nemzetközi szintű horderővel újította meg a szobrászatot. Alkotásai, közöttük a Csodamadár, Alvó múzsa és Pogány kisasszony sorozatai már az első világháború előtt nagyon népszerűek lettek, és azok is maradtak mindmáig. A Zsilvásárhelyen alkotott szoboregyüttese is, a Csend asztalával, a Csók kapujával és a Végtelen oszloppal világhírű lett. Építészet Sajátos román stílust a 15. századtól kezdve épült templomok építészetében lehet tapasztalni Moldvában és Havasalföldön. Ez tulajdonképpen a helyi falusi faépületek stílusának a bizánci és a gótikus stílussal való ötvözetét képezi, és éppen ebben áll az eredetisége. Tovább használva ennek a stílusnak az elemeit, a 16. században épült észak-moldvai kolostorok templomai hozzáadtak olykor reneszánsz elemeket is, de legjelentősebb újdonságuk a gazdagon festett külső falak voltak. E templomok szépségét és eredetiségét ismerte el az UNESCO, amikor nyolcukat felvette a Világörökségi Helyek Listájára. Más stílust alkalmaztak Havasalföldön ugyanabban a században. Ennek legjelentősebb példája a Curtea de Argeșben épült püspöki templom. Alapstílusa a bizánci, gazdag kőfaragások díszítik, és találhatók benne a kaukázusi és az arab építészet elemei is, melyeket előbb a török építészet foglalt magába, és Havasalföldre a templom építésében részt vevő isztambuli mesterek hoztak magukkal. A 17. században már nem festették a templomok külső falait, de néhány temploméit csipkére emlékeztető kőfaragások díszítik. Ilyen Jászvásáron a Trei Ierarhi-templom. Ezen találhatók az iszlám művészetből, az örmény és grúz művészetből származó elemek, melyek harmonikusan illeszkednek egymásba, de felismerhető benne barokkos díszítő emfázis is. A 17. század végén újabb román eklektikus stílus jelent meg, a Constantin Brâncoveanu-féle. Ebben a bizánci mellett a kései reneszánsz és a barokk stílus elemei is felfedezhetők. Hűen képviseli ezt a horezui kolostor, mely szintén szerepel az UNESCO Világörökségi Helyek Listáján. Ezt a stílust alkalmazták még a 18. században is. A 19. században már főleg külföldi építészek tervezték a fontos épületeket, ottani stílusokat honosítva meg a román fejedelemségekben. Románok is elkezdtek építészetet tanulni külföldön, majd a fejedelemségekben is indult építészképzés. Főleg a század vége felé készült el Bukarestben több országos fontosságú intézmény épülete neoklasszicista stílusban, majd a francia iskola eklektikus stílusában, mint például a Nemzeti Bank épülete. Ezek és egyéb nyugati stílusok mellett egy ún. neoromán stílus is élt, melyet Ion Mincu kezdeményezett. Építészeti iskolája újra alkalmazta főleg a Brâncovenescu-stílus elemeit, például Bukarest városházának épületében. A 20. században is voltak megnyilvánulásai jellegzetesen román stílusú építészetnek. Példa erre a temesvári román ortodox székesegyház(wd), mely az észak-moldvai templomok elemeit használta fel. A kommunista rendszer éveiben jellegtelen panelházakból álló városnegyedek szaporodtak el. Csak 1989 után fejezték be az azelőtt Casa Poporului/Republicii (A Nép/Köztársaság Háza) néven épülő, ma Palatul Parlamentului (A Parlament Palotája) néven ismert épületet, amely Ceaușescu megalomániáját tükrözi. Építészeti szempontból a neoklasszicizmus és a szocialista realizmus keveréke. Azon kívül hogy a román parlament két házának ad otthont, turisztikai érdekesség is lett mint a világ második legnagyobb középülete, a világ legdrágább középülete és a világ legsúlyosabb épülete. Aradi Tibor Aradi Tibor (1971. január 31. –) magyar humorista, újságíró. Élete Szakmáját tekintve felszolgáló. Felszolgálóként többek között a Margitszigeti Thermal Szállóban és a Ramada Caravelle Hotel Frankfurtban dolgozott. 1992-ben Orbán Sándor humorista indította útjára. 1994-től a Szeszélyes Évszakok - Maksa híradóban szerepelt. 1995-1996 között a Juventus Rádió reggeli műsorában volt. Közben 1995-ben a Humorista Kerestetik verseny második díját nyerte holtversenyben. 1996-1998 között a Szív Tv-nél volt önálló műsora "A Zene essen beléd" címmel. 1998-2000 között a My Cream popparódia zenekar tagja, ahol 2 lemeze jelent meg, melyből az egyik aranylemez. 2002 óta a Mikroszkóp Színpad tagja. 1994-ben második helyezést ért el a Magyar Televízió Humorista kerestetik tehetségkutató műsorában. Ebben az időszakban – a magyar kereskedelmi rádiók történetében először – elindítják Orbán Sándorral az első olyan reggeli műsort a Juventus Rádióban, amely a humorra épít. Állandó szereplője lett a Szeszélyes Évszakok című tévéműsornak, majd egy kereskedelmi tévén már saját produkcióval jelentkezett csapatával A zene essen beléd címmel. 2002-ben szerződött a Mikroszkóp Színpadra, aminek megszűnéséig tagja is maradt. Ez alatt több televíziós kabaré műsorban kapott nagyobb szerepeket, mint pl. a Tiszta Kabaré, Maksavízió, Gálvölgyi Show és a Van képünk hozzá. 2008 óta a Rádiókabaré összes műsorában szerepelt. 2010-ben a Magyar Rádió a nagy hagyománynak örvendő Bonbon-díjjal tüntette ki a Rádiókabaréban nyújtott munkássága elismeréseként. 2009-ben szerepelt a Mikroszkóp Színpad „Szójjá be!” című első stand up comedy estjében. 2010 óta a Stand Up Brigád humortársulat tagja. Stand up komikusként látható a Comedy Central csatornán és a Showder Klub műsorában Varga Ferenc Józseffel az oldalán. 2013-ban először láthatta őt a közönség drámai szerepben, amikor az Aradi Kamaraszínház felkérte, hogy játssza el Jevgenyij Griskovec: Vodkapolka, avagy hogyan ettem kutyát című monodrámáját. 2014-től a Veres 1 Színház társulatának tagja. 2015-ben a Rádiókabaréban nyújtott munkássága elismeréseként elnyerte a Karinthy-gyűrűt. Kabaréi Ádám és Éva Akarsz róla beszélni? Csak semmi duma! Dumakorzó Az élet lapos oldala Hat celeb keres egy szorzót Hogy volt? Közkívánatomra Le vagytok szavazva! Leggyengébb láncszemek Magasztár? Maksaméta és Defekt effektek Mikor lesz elegünk? A Mikroszkóp fantomja Mondjuk a magunkét Röhej az egész Szakíts, ha bírsz! Széllel szembe... Szójjá be! A tenor háza Ügynökök kíméljenek! Valakit visz a vicc Makói szobrok listája Ez a szócikk a Makón található szobrokat sorolja fel. Bartók Béla-szobor Dobsa Lajos-szobor Erdei Ferenc-szobor (Erdei Ferenc tér) Erdei Ferenc-szobor (Posta utca) Erzsébet királyné-szobor Fekvő nő Galamb József-szobor (Széchenyi tér) Galamb József-szobor (szakképző iskola) Hagymaszobor Hollósy Kornélia-szobor Hősi emlékmű Immaculata-szobor József Attila-szobor Juhász Gyula-szobor Kavicson ülő lány Kossuth Lajos-szobor Megfáradt ember-szobor Megriadt nő Mementó-szobor Návay Lajos-szobor Návay Tamás-szobor Öcsi szobor Páger Antal-szobor Petőfi Sándor-szobor Pulitzer József-szobor Szabó György-szobor Ságvári Endre-szobor Szentháromság-szobor Szent Anna-szobor Szent István-szobor Támaszkodó női akt Tóth Aladár-szobor Turbotrain A Turbotrain egy nagysebességű francia gázturbinás motorvonat sorozat volt. Története A sorozat Franciaországban született meg 1967-ben az SNCF távolsági személyszállítás igényére. A sorozatnak 4 tagja volt, melyek fejlődése végül is a TGV kifejlesztését segítette elő. A kísérleti Turbotrain TGS: A tesztek 1967 . április 25-én kezdődtek. A TGS 252 km/h sebességet ért el 1971 . október 15-én . Első Turbotrain sorozat: az ETG (Elément à Turbine à Gaz), négyrészes változat 188 ülőhelye, egy dízelmotorja és egy gázturbina-motorja volt. Az ETG 1971 -ben állt szolgálatba a Párizs - Caen - Cherbourg útvonalon. Második Turbotrain sorozat : az RTG (Rame à Turbine à Gaz) hidraulikus hajtással. A vonatnak az öt kocsiban 280 ülése volt. 1972 és 1976 között mutatták be. Összesen 40 szerelvény készült. A vonat kettő 820 kW gázturbinával rendelkezett, legnagyobb sebessége 160 kilométer/h. Az RTG 1973 -ban lépett szolgálatba a Strasbourg - Lyon és Lyon - Nantes vonalon. Később, 1975 -ben a Párizs - Caen - Cherbourg és Párizs - Deauville - Dives - Cabourg vonalon közlekedett. Kísérleti Turbotrain TGV 001 : A vonat a 318 km/h sebességével 1972 . december 8-án sebességi világrekordot állított fel, mint a világ leggyorsabb gázturbinás vonata. Az 1996-os Párizs - Caen - Cherbourg vonal villamosítása miatt a sorozat átkerült a Lyon-Bordeaux vonalra 2005-ig. Wilde Flowers A The Wilde Flowers egy népszerű együttes volt, amely Canterbury, Anglia környékén működött 1964 végétől 1967 júniusáig. Fennállása alatt egyetlen lemezt sem jelentetett meg, de komoly hatással volt két másik, jól ismert és befolyásos együttesre, a Soft Machine-re és a Caravanra. A tagok között feltűnt - különböző időkben - Hugh Hopper (basszus), Robert Wyatt (dobok, ének), Kevin Ayers (ének), Graham Flight (ének), Richard Sinclair (ritmusgitár, ének), Pye Hastings (gitár, ének), Dave Sinclair (billentyűsök) és Richard Coughlan (dobok), valamint Brian Hopper (gitár, altszaxofon, ének). Felvételek 1994-ben jelent meg egy CD a Wilde Flowers korábban ki nem adott felvételeivel, a Voiceprint Records kiadásában. Impotence Those Words They Say Memories Don't Try to Change Me Parchman Farm Almost Grown She's Gone Slow Walkin' Talk He's Bad for You It's What I Feel Memories (Instrumental) Never Leave Me Time After Time Just Where I Want No Game When You Lose Impotence Why Do You Care (With Zobe) The Pieman Cometh (With Zobe) Summer Spirit (With Zobe) She Loves to Hurt The Big Show Memories Guardamiglio Guardamiglio település Olaszországban, Lombardia régióban, Lodi megyében. Lakosainak száma 2681 fő (2017. január 1.). Guardamiglio Fombio, Somaglia, Calendasco és San Rocco al Porto községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Alcest Az Alcest egy francia együttes. 2000-ben alakultak meg Bagnois-sur-Ceze-ben. Zeneileg post-metalt, shoegazing zenét, alternatív metalt és post-black metalt játszanak. Pályafutásuk elején még „sima” black metalt is játszottak. Zenéjükre a szomorú hangulat jellemző. Témák: tél, sötétség, nosztalgia, halál, szépség, spiritualitás. Tagok Neige – ének , gitárok , billentyűk , dobok , basszusgitár Winterhalter – dobok, ütőhangszerek Aegnor – gitár (2000–2001) Argoth – basszusgitár (2000–2001) Diszkográfia Souvenirs d'un autre monde (2007) Écailles de Lune (2010) Les Voyages de l'Ame (2012) Shelter (2014) Kodama (2016) IS-LM modell Az IS-LM modell (teljes modell, keynesi modell) a makroökonómia első modelljei közé tartozik. John Hicks és Alvin Hansen keynesiánus közgazdászok alkották meg 1937-ben. Legfontosabb elemei John Maynard Keynesnek főművében, az 1936-ban írott A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elméletében tett megállapításain alapulnak, bár sok szempontból eltér a keynesi elméletektől, illetve azok általánosításának tekinthető. A modell elnevezése az IS- és LM-görbék nevéből származik; ez a két görbe egy olyan derékszögű koordináta-rendszer első síknegyedében ábrázolható, amelynek vízszintes tengelye a reálkibocsátást (jele Y), a függőleges pedig a kamatlábat (r) reprezentálja. A modell legfontosabb feltevése, hogy a javak piacán az egyensúly kialakulása (pontosabban az árak igazodása) csak lassan, „hosszú távon” megy végbe (ez a ragadós árak hipotézise); a rövid távú elemzés során feltételezzük, hogy a javak kínálata a keresletükhöz igazodik. Az IS-LM modellt lehet dinamizálni is, ezt az alábbi két differenciál-egyenlet írja le, a kamatláb mozgása: a reálkibocsátásé pedig: Feltéve, hogy az változók kifejezhetők a másik függvényében az síkgörbéből. Az IS-görbe Az IS-görbe azokat a reálkibocsátás-kamatláb kombinációkat tartalmazza, amelyekre teljesül a beruházások (I) és a megtakarítások (S) egyenlősége – vagy egy ezzel ekvivalens állítás, a jövedelemazonosság. Az IS-görbe egyenlete tehát maga a jövedelemazonosság: A kormányzati vásárlások (G) kivételével a jobb oldal összes tagja függ a kamatlábtól, a fogyasztás pedig függ a fogyasztók adózás utáni reáljövedelmétől, tehát a görbe egyenletét így is felírhatnánk: Minél nagyobb adózás utáni jövedelem marad a fogyasztónál, annál többet fog belőle költeni (gondoljunk a Solow-modellből ismert fogyasztási határhajlandóságra). Ezért a fogyasztás az reálkibocsátás növekvő függvénye. Nem szabad elfelejteni, hogy egy egységnyi jövedelemnövekedés kevesebb, mint egy egységgel növeli a fogyasztást, mivel a jövedelem egy részét a fogyasztók megtakarítják. Ha a kamatláb nő, a jövőbeli fogyasztás jelenértéke csökken, ezért vonzóbbá válik a mostani fogyasztással szemben. Így , ami a jelen időszak fogyasztását jelöli, csökkenő függvénye. Ha kamatláb növekedésével a pénzügyi beruházások (pl. bankba tenni a pénzt) is vonzobbá válnak a reálberuházásokkal (I) szemben, ezért is csökkenő függvénye a kamatlábnak. Belátható, hogy a nettó export (NX) is a kamatláb csökkenő függvénye. Ha egy pár mellett teljesül a jövedelemazonosság, akkor reálkibocsátás mellett csak akkor teljesülhet ismét, ha . Vagyis az IS-görbe negatív meredekségű. Ennek oka, hogy a reálkibocsátás növekedése a jövedelemazonosság egyenletének bal oldalát nagyobb mértékben növeli, mint a jobb oldalát (a már említett megtakarítási határhajlandóság miatt). Hogy az egyenlőség ismét teljesüljön, a jobb oldalnak még nőnie kell, és mivel az egyenlet jobb oldala csökkenő függvénye, ez a kamatláb csökkenésével lehetséges. Az LM-görbe Az LM-görbén azok a reálkibocsátás-kamatláb kombinációk helyezkednek el, amelyekre a pénz kereslete (L) egyenlő a pénz kínálatával (M). A pénzkínálat (pénzmennyiség) a központi bank által meghatározott érték, a pénzkereslet viszont az árszínvonalnak, a reálkibocsátásnak és a kamatlábnak is függvénye. Így az LM-görbe egyenlete: Mivel a pénzkereslet a reálkibocsátásnak növekvő, a kamatlábnak viszont csökkenő függvénye, az LM-görbe pozitív meredekségű. Az egyensúly Rövid távon akkor alakul ki egyensúly az IS-LM modellben, ha a gazdaság a két görbe metszéspontjában van. Ekkor mind a pénz, mind pedig más javak piacán a kereslet egyenlő a kínálattal. Állami beavatkozás az IS-LM modellben A keynesi elmélet talán legfontosabb megállapítása, hogy a beruházások nagyon változékonyak, így azok gyors csökkenése – az aggregált kereslet csökkenése révén – válságokat idézhet elő. Az állam azonban megteheti, hogy a kormányzati vásárlások növelése, a fogyasztás ösztönzése (például az adók csökkentésével) stb. révén fenntartsa az aggregált kereslet magas szintjét, így csillapítva a válság mélységét. Ez a gazdaságpolitika Keynes szerint csupán egyetlen hátránnyal jár: az államháztartási hiány megnő; ez azonban a fellendülés idején adóemelés, kiadáscsökkentés stb. segítségével megszüntethető. Az állam az IS-LM modellben kétféleképpen is beavatkozhat az aggregált kereslet növelése érdekében: az előbb már említett módszerekkel (kiadásnövelés, adócsökkentés stb.) jobbra tolhatja az IS-görbét (ezt költségvetési expanziónak nevezzük), vagy a központi bank segítségével növelheti a pénzkínálatot, jobbra tolva ezzel az LM-görbét (monetáris expanzió). A kétféle beavatkozás teljesen más eredményekkel jár. Az ábrán az első esetet szemléltettük. Ekkor a kormányzati expanzió (első nyíl) nem egy az egyhez arányban növeli meg a reálkibocsátást, mert az LM-görbéhez való igazodás (második nyíl), ami a gyakorlatban a kamatlábak növekedését jelenti, elveszi, „kiszorítja” a fogyasztás, a (magán)beruházások és az export egy részét (illetve növeli az importot). A második esetben, ha az állam a pénzkínálatot növeli, a kamatláb csökken, így nő a fogyasztás, a beruházás és a nettó export. Bár az expanzió itt sem egy az egy arányban növeli a reálkibocsátást, a magánberuházások mégsem csökkennek, hanem növekednek. Úgy is mondhatjuk, hogy a költségvetési expanzió inkább az állam, illetve az állami szervek, a monetáris pedig a magánvállalatok érdekeit szolgálja. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindkét ilyen típusú beavatkozás az infláció növekedésével jár hosszú távon. A keynesiánus közgazdászok a költségvetési expanziót részesítették, illetve részesítik előnyben, de más indoklással: szerintük az LM-görbe meredeksége nagyon kicsi, olyannyira, hogy a görbe szinte vízszintes; az IS-görbe viszont meredek, majdnem függőleges. Ekkor viszont egy monetáris expanzió az LM-görbe eltolásával alig volna hatással a reálkibocsátásra. Velük szemben a monetarizmus hívei fordítva képzelik el a helyzetet: az ő véleményük szerint az LM-görbe meredek és az IS-görbe lapos, így a költségvetési expanziónak volna nagyon kicsi a hatékonysága. Nem véletlen, hogy a monetaristák a pénzkínálat – lehetőleg egyenletes – növelését ajánlják a gazdasági válságok kiküszöbölésére. Férfi műkorcsolya különleges figurák az 1908. évi nyári olimpiai játékokon Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon a műkorcsolya férfi különleges figurák versenyszámát október 29-én rendezték Knightsbridge-ben. A versenyen hárman vettek részt. Az aranyérmet az orosz Nyikolaj Panyin-Kolomenkin nyerte meg. Végeredmény Öt bíró pontozta a versenyzőket. A pontok alapján a bírók mindegyikénél külön-külön kialakult egy sorrend, ez egy helyezési pontszámot is jelentett. A végeredmény a következő kritériumok alapján alakult ki: „Többségi helyezések száma”. Az a versenyző végzett előrébb, akit a bírók többsége előrébb rangsorolt. A bírók többsége azt jelentette, hogy a legjobb 2 helyezést adó bíró helyezési pontszámait vették figyelembe, de ha a 2. bíró helyezésével még volt azonos helyezés, akkor az(oka)t is figyelembe vették. Ezt az adatot tartalmazza az oszlop. (Pl. a „5×2+” azt jelenti, hogy a versenyző 5 bírónál az első 2 hely valamelyikén végzett.) „Többségi helyezések összege” (a figyelembe vett bírók helyezési pontszámainak összege) „Helyezések összege” (az összes bíró helyezési pontszámainak összege) Plezioszauruszok A plezioszauruszok (Plesiosauria) (ógörög plesziosz, „közeli”, és szaurosz, „gyík”) a hüllők osztályának egy kihalt rendje. A mezozoikum idején élt tengeri hüllők voltak. E ragadozók a középső triász korban jelentek meg, a jura időszak idején elterjedtté váltak és a kréta végén, a dinoszauruszok kihalásaként is ismert kréta–tercier kihalási esemény bekövetkeztéig élték virágkorukat. A plezioszaurusz elnevezést – nem teljesen következetesen – használják a Plesiosauria rend egészére, illetve szűkebben csak a hosszú nyakú formákra is (Plesiosauroidea alrend). A köztudatban inkább az utóbbiak ragadtak meg, ilyennek képzelik el leggyakrabban például Nessie-t, a Loch Ness-i szörnyet is. Leírásuk A plezioszauruszok tipikusan széles testűek és rövid farkúak voltak. Megőrizték két pár végtagjukat, amelyek nagy, evezőlapátszerű uszonyokká fejlődtek. A krokodilhoz jobban hasonlító nothoszauruszok rendjéből fejlődtek ki. A plezioszauruszok különböző fajtái elsősorban a fejük és a nyakuk méretei alapján szokták megkülönböztetni. A Plesiosauroidea alrend tagjai – mint a Cryptoclididae, az Elasmosauridae és a Plesiosauridae családok – hosszú nyakúak voltak és valószínűleg a sekély vízi tengerfenéken táplálkoztak. A Pliosauridae és a Rhomaleosauridae családok egyedeinek ezzel szemben rövidebb volt a nyaka, nagy, hosszúkás a feje, és a mélyebb vizekben élhettek. A plezioszauruszok végtagokból kifejlődött nagy uszonyainak elrendezése egyedülálló a tengeri élőlények közt. Valószínűleg az uszonyok vízszintes, evezőszerű és fel- le mozgatásának kombinációival haladtak előre és manővereztek. Farokúszó híján az irányváltoztatáshoz valószínűleg farkuk segítségét vették igénybe. A későbbi Mosasauridae család tagjai és korábbi ichthyoszauruszok uszonyainak elrendeződése ezzel szemben jobban hasonlított a halakéhoz. A plezioszauruszok minden idők egyik legnagyobb tengeri ragadozó csoportját képezték. Legkisebb kifejlett egyedeik két méter körüli testhosszúak lehettek. A késő triász ichthyoszauruszai 23 méteres testhosszt is elértek, a késő kréta moszaszauruszai pedig 17 méteresre is megnőttek. A mai nagy tengeri állatok, mint a 18 méteres cetcápa, a 20 méteres nagy ámbráscet és különösen a 30 méteres kék bálna mind nagyobbak, mint az ismert plezioszauruszok. Életmódjuk Sok plezioszaurusz-lelettel együtt belemniteszek és ammoniteszek fosszíliáit is megtalálták, olyan pozíciókban, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy ezeket az állatokat fogyasztották. Erős állkapcsukkal valószínűleg képesek voltak rá, hogy szétroppantsák zsákmányuk páncélját. Prédáik közé tartozhattak a csontos halak (Osteichthyes) is, amelyek a jura időszakban kezdtek elterjedni. Egyes plezioszauruszok a tengerfenéken táplálkozhattak. Jellegzetes négyuszonyú alakjukhoz hasonló ma nincs az élővilágban, mozgásukról ezért sok találgatás született. A rövid nyakú plioszauruszok, mint a liopleurodon gyors úszók lehettek, a hosszú nyakú változatok testfelépítése viszont inkább a jó manőverezésre, mint a nagy sebességre lehetett alkalmas. Felfedeztek olyan plezioszaurusz-csontvázakat is, amelyeknek gasztrolitok voltak a gyomrában, amelyekről nem tudni, az emésztést, vagy a függőleges mozgásokat segítették. Felfedezésük Az első plezioszaurusz-leletet, egy Plesiosaurus dolichodeirust, amely a plezioszauruszok típusfosszíliája lett, Mary Anning (1799 – 1847) találta a dorseti Lyme Regisben. Anning később is számos plezioszaurusz-lelettel gazdagította a tudományt és ezzel hírnévre tett szert. A Lyme Regis régió ma a Világörökség része, amelyet Jurapart néven emlegetnek. Taxonómiájuk A plezioszauruszok besorolása sokat változott az idők folyamán. A következő változat főképp O'Keefe 2001-es kategorizálását követi: Öregrend SAUROPTERYGIA Rend PLESIOSAURIA Alrend Pliosauroidea Thalassiodracon Attenborosaurus Eurycleidus Család Rhomaleosauridae Család Pliosauridae Alrend Plesiosauroidea Család Plesiosauridae (besorolatlan) Euplesiosauria Család Elasmosauridae Nagycsalád Cryptoclidoidea Család Cryptoclididae (besorolatlan) Tricleidia Tricleidus Család Cimoliasauridae Család Polycotylidae (= "Dolichorhynchopidae") Milovice (Břeclav járás) Milovice település Csehországban, Břeclavi járásban. Milovice Klentnice, Bulhary, Přítluky, Mikulov és Pavlov településekkel határos. Lakosainak száma 447 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Veit Stoss Veit Stoss (Nürnberg, kb. 1438 – Nürnberg, 1533) német szobrász, festészettel és rézmetszéssel is foglalkozott. 1477-ben Krakkóba ment és egész 1496-ig ott tartózkodott. Itt készített számos munkája közül legkitűnőbb a krakkói Boldogasszony templomának gazdagon faragott főoltára. Az oltár középső része Mária halálát és megkoronázását ábrázolja: a térden állva haldokló Máriát az apostolok veszik körül, mindegyik önálló egyéniség. Az oltár szárnyain Mária és Krisztus életéből vett jelentek láthatók, benne a korabeli városi és falusi élet jellegzetes figuráival. Szintén Veit Stosstól származik IV. Kázmér lengyel király vörös márványból készült síremléke is a krakkói székesegyházban, valamint Olesnicki érsek márvány síremléke a gnieznói székesegyházban. 1496-ban hazatért Nürnbergbe és az oltároknak, egyes alakoknak és csoportoknak nagy számát faragta ki fából, a neki tulajdonított művek nagy részének hitelessége azonban még most sincs megállapítva. Művei Rózsakereszt-tábla (nürnbergi germán múzeum) Krisztus kínszenvedéséből vett jeleneteket ábrázoló három kő dombormű a nürnbergi Sebaldus-templomban Az angyali üdvözlet (nürnbergi Lőrinc-templom) Fából faragott nagy feszület (Szent Kereszt-kórház) Román zeneszerzők listája Az alábbi lista román zeneszerzők, valamint komponálással is foglalkozó zenészek névsorát tartalmazza. A Ion Aldea Teodorovici Alfred Alessandrescu Mihail Andricu Irinel Anghel Ana-Maria Avram B Ludovic Bács Ionel Băjescu-Oardă Mansi Barberis Carmen Petra Basacopol Pascal Bentoiu Mihail Berezovschi Wilhelm Georg Berger Dan Bittman Bogdan Burlăcianu Bogdan Bradu Constantin Brăiloiu Mihai Brediceanu Tiberiu Brediceanu Nicolae Bretan Nicolae Brânzeu C Dumitru Capoianu Alfonso Castaldi Eduard Caudella Bogdan Căuş Costin Cazaban Laurenţiu Cazan Sergiu Celibidache Corneliu Cezar Sergiu Cioiu Eugen Coca Nicolae Coman Liviu Comes Florin Comişel Paul Constantinescu Vladimir Cosma Dimitrie Cuclin Gheorghe Cucu Carmen Maria Cârneci D Nelu Danielescu Dan Dediu Florentin Delmar Gherase Dendrino Gheorghe Dima Constantin Dimitrescu Florica Dimitriu Violeta Dinescu Grigoraş Dinicu George Draga Constantin Drăghici Sabin Drăgoi Gheorghe Dumitrescu Iancu Dumitrescu Ion Dumitrescu Tudor Dumitrescu E Emanuel Elenescu Adrian Enescu George Enescu F Octav Firulescu Alexandru Flechtenmacher Florica Racovitză-Flondor Theodor Fuchs G Georgeta Voinovan Tudor Gheorghe Valentin Gheorghiu Dan Mihai Goia Radu Goldiş H Ion Hartulary-Darclée Mircea Hoinic Marius Hristescu Francisc Hubic I Călin Ioachimescu Adrian Iorgulescu J Mihail Jora K Nicolae Kirculescu Dumitru Georgescu-Kiriac Leon Klepper Walter Michael Klepper L Filip Lazăr Dinu Lipatti M Sergiu Malagamba Eusebie Mandicevschi Gheorghe Mandicevschi Myriam Marbé Petru Mărgineanu Nicolae Moldoveanu Emil Monţia Gavriil Musicescu N Nancy Brandes Marţian Negrea Octavian Nemescu Ion Nonna Otescu Constantin C. Nottara O Tiberiu Olah Paraschiv Oprea P Anton Pann Alexandru Paşcanu Ionel Perlea Valentin Petculescu Norbert Petri Virgil Popescu Doru Popovici Ciprian Porumbescu R Theodor Rogalski Elly Roman Doina Rotaru Horaţiu Rădulescu S Ion Scărlătescu Radu Şerban Constantin Silvestri Gheorghe Sîrghie Gheorghe Skeletti Matei Socor Stelică Muscalu George Stephănescu Achim Stoia Dimitrie Suceveanu Horia Surianu Anton Şuteu Rodica Suţu T, Ț Theodor Cosma Valentin Timaru Sigismund Toduţă Cornel Țăranu V Zeno Octavian Vancea Ovidiu Varga Grigore Ventura Vasile Veselovski Ion Vidu Anatol Vieru Roman Vlad Isidor Vorobchievici W Ioan Andrei Wachmann Eduard Wachmann Z Gheorghe Zamfir Alexandru Zirra Kabát A kabát egy általában csípőn alul érő, esetleg derékban szabott, hátul hasított vagy toldott, szögletes szárnyú, gyakran kétsorgombos ruhadarab (ujjas). Nők és férfiak egyaránt használják. Általában sötét színű szövetből (szürke, barna, fekete) készülnek, ritkábban bársonyból, vagy báránybőrből. Kihajtható gallérja gyakran prémes. Története A kabát perzsa eredetű szó, valószínűleg cseh vagy szlovák közvetítéssel került be a magyar nyelvbe. Első előfordulása 1751-ből való. A divatban a 19. század végére váltak a férfiak téli és ünnepi öltözködésének egyik fontos elemévé. Erdély kivételével a női ujjas néhány testhezálló változatát is kabát névvel jelölték. Ezek gyakran plüssből vagy bársonyból készültek és a jómódot jelölték. Kabátféle felsőruha vászonból is készült (vászonkabát). Egyéb elnevezései spencer (Heves és Baranya megyékben) jankli (Sopron és Heves megyékben) dokány ( Csallóközben ) sacco-kabát ( Sárközben ) mexikaner (Vas megyében) bujka ( Kalotaszegen ) buda - zsinórozott vőlegénykabát Abdalóc Abdalóc (németül: Edlitz im Burgenland, horvátul Hobdelci) Németlövő-Csejke településrésze, egykor önálló község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Felsőőri járásban. Fekvése Felsőőrtől 34 km-re délkeletre a magyar határ mellett fekszik. Története Abdalóc első írásos említése 1221-ből származik abban az oklevélben, melyben a Ják nembeli István bán a pornói cisztercita apátságnak adományozza "Monyorokerek", "Hettfehelly", "Perwolff" és "Kölked" falvakat. Közülük Hetvehely a mai Abdalócnak felel meg. A középkorban a Németújvári grófok birtoka volt. 1391-ben a Sárói család németújvári uradalmának része lett, majd a 15. században a sváb száramzású Ellerbachoké, akik a monyorókeréki uradalmukhoz csatolták. Erdődy Bakócz Tamás érsek és kancellár 1499-ben, Ellerbach János halála után lett a falu birtokosa. 1517-ben unokaöccse Erdődy Péter lett a birtokos és a család a birtokot egészen a 20. századig megtartotta. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török. Ezt követően az Erdődyek délről menekült horvátokkal telepítették be, akik még a 19. század közepén is többségben voltak a településen, de Vas vármegyének a század végén írt monográfiája már német ajkúnak mondja. Vályi András szerint " ABDALÓTZ Edlitz elegyes horvát falú Vas Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Monyorókerektöl nem meszsze; határbéli földgye az említett helységéhez hasonlító második Osztálybéli. " Fényes Elek szerint " Abdalocz, (Edicz), horvát falu, Vas vgyében, Monyorókerék mellett, 181 kath. lak. Szőlőhegy, erdő. G. Erdődy birtoka. " Vas vármegye monográfiája szerint " Abdalócz. Összesen 30 házból álló község; lélekszáma 185, a kik túlnyomó számban r. kath. vallásuak, németajkuak. A községnek az Erdődy grófok voltak a földesurai. Postája Pornó, távírója Szombathely." 1920 előtt Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. 1910-ben 167 lakosa volt, közülük 142 német. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1971-óta Csejke, Németlövő, Pokolfalu és Pósaszentkatalin falvakkal együtt Németlövő-Csejke (Deutsch Schützen-Eisenberg) községet alkotja. Iszlám Állam Az Iszlám Állam (arabul: ������ ��������� ad-Dawlah al-ʾIslāmiyyah), más néven Iraki és Levantei Iszlám Állam vagy Iraki és Szíriai Iszlám Állam (angol rövidítéssel ISIL vagy ISIS) egy szunnita dzsihádista szervezet, mely a világ egyik legismertebb terrorszervezete. A szervezet önmagát kalifátusnak kikiáltva a világ minden muszlimja fölött vallási fennhatóságot követelt, és a világ muszlimok által lakott régióinak jelentős részét közvetlen politikai fennhatósága alatt kívánta egyesíteni a Levante térségből kiindulva (ez magában foglalja Jordániát, Izraelt, Palesztinát, Libanont, Ciprust és Törökország déli részét, beleértve Hatay tartományt). A csoportot hivatalosan terroristaszervezetnek minősítette az ENSZ Biztonsági Tanácsa, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Ausztrália, Kanada, Indonézia és Szaúd-Arábia, emellett a nyugati és más médiumokban is széles körben terrorista szervezetként említik. Az ISIL az iszlám vallásnak azaz az iszlám erkölcsi és vallási vezérelveinek radikális, szélsőséges értelmezéséről, és a saría törvényeinek radikális és önkényes alkalmazásáról ismert, ezekre hivatkozva brutális erőszakot alkalmaz, különösen az iszlám vallás síita irányzatának és a keresztény hit követői ellen. Irakban legalább 4000 harcost tudhat soraiban, akik kormányzati és katonai célpontok támadása mellett civilek ezreinek életét oltották ki. 2014-ig közeli szálak fűzték az iszlamista Al-Káidához, de februárban az Al-Káida egy nyolc hónapos hatalmi harc után minden kapcsolatot megszakított a csoporttal, jelentések szerint annak brutalitása és „notórius engedetlensége” miatt. Az Iszlám Állam ellen indított nemzetközi összefogással megvalósult háború 2017. december hetedikén Szíriában, két nappal később pedig Irakban véget ért. A szakértők azonban a hadműveletek végét követően arra számítanak, hogy maga a terrorszervezet titokban tovább működik majd, amelynek tagjai, követői további terrorcselekmények elkövetését hajthatják végre a világ több pontján. Elnevezései Az idők során a szervezetnek számos neve volt: A terrorcsoportot Abu Musab al-Zarqawi alapította, Jamāʻat al-Taw�īd wa-al-Jihād , "Monoteista és dzsihádista szervezet" néven. 2004 októberében, Zarqawi hűséget fogadott az Oszáma bin Ládennek , és Tan�īm Qāʻidat al-Jihād fī Bilād al-Rāfidayn -ra változtatta a szervezet nevét. Habár a hivatalos név ez volt, a szervezet mégis Iraki Al-Káida néven vált ismerté. 2006 januárjában, számos iraki felkelőcsoporttal egyesültek, létrehozva ezzel az MSC nevű ernyőszervezetet. 2006. október 12-én, az MSC további szervezettel egyesült, október 13-án megalakították a ad-Dawlah al-ʻIraq al-Islāmiyah -ot, ismertebb nevén az Iraki Iszlám Államot. 2013 . április 8-án, Szíria felé terjeszkedve felvették az ad-Dawlah al-Islāmīyah fīl-ʻIrāq wash-Shām , azaz az Iraki és Levantei Iszlám állam nevet. 2014 májusában, az Egyesült Államok az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL Islamic State of Iraq and the Levant ) név használata mellett döntött. Azonban 2014 végére már inkább a DAESH (Islamic State of Iraq and ash-Sham) név használata felé hajlott, ugyanis az arab partnerországok előszeretettel használják ezt a megnevezést, maga az Iszlám Állam pedig gyűlöli. 2014. június 29-én, a kalifátus kikiáltásával, az Iszlám Állam név mellett döntöttek, mivel egy világszintű kalifátus létrehozása a céljuk, így nevükből eltüntették Irakot és Levantét. Történet Alapítás (1999–2006) 2003-ban az Egyesült Államok vezetésével a nemzetközi erők lerohanták Irakot, ezután az iraki felkelés idején vált hírhedté a jordániai Abu Musab al-Zarqawi, és terrorszervezete (Jama'at al-Tawhid wal-Jihad) főképpen öngyilkos merényletekkel, síita mecsetek, civilek és iraki kormányzati intézmények ellen. A szervezet hivatalosan is szövetségre lépett az Al-Káidával, 2004 októberében. Nevét Tanzim Qaidat al-Jihad fi Bilad al-Rafidayn-ra (ismertebb nevén: Iraki Al-Káidára [AQI]) változtatta. Továbbra is folytatódtak a merényletek, civilek, külföldi diplomaták és katonák ellen. Az Al-Káida helyettes vezetője, Ayman al-Zawahiri, 2005 júliusában, egy al-Zarqawinak címzett levélben, egy 4 lépcsős tervet vázolt fel arra, hogyan kellene kiterjeszteni az iraki háborút. A terv szerint először ki kell űzni az amerikai katonákat az országból, ki kell kiáltani a kalifátust, a felkelést ki kell terjeszteni a szomszédos világi országokra, majd meg kell küzdeni Izraellel. 2006-ban az Iraki Al-Káida csatlakozott több más iraki felkelő csoporthoz is, létrehozva ezzel az MSC nevű ernyőszervezetet. 2006. június 7-én egy amerikai légicsapás során al-Zarqawit megölték. 2006. október 12-én a szervezet több szunnita szervezettel is egyesült, megalapítva ezzel a Mutayibeen Koalíciót. Másnap kikiáltották az Iraki Iszlám Államot (Islamic State of Iraq [ISI]), emírjüknek Abu Omar al-Baghdadit választották. A szervezetnek szoros ideológiai párhuzama van az Oroszországban 2005-ben létrejött ún. Kaukázusi Emírséggel, amely a Kaukázus északi felé elterülő orosz tagköztársaságokban (Csecsenföld, Dagesztán, Cserkeszföld, Ingusföld) tevékenykedett és iszlám fundamentalista alapon törekedett egyfajta föderációra az itteni muszlim vallású népekkel, így próbálván elszakadni Oroszországtól. A csecsen háborúkban már az 1990-es évektől közreműködtek arabok és a csecsen szeparatisták hagyományosan jó kapcsolatokat ápoltak Al-Kaidával és más terrorista szervezetekkel. Ennek a szervezetnek a harcosai később részt is vettek a szíriai és iraki polgárháborúban. Iraki Iszlám Állam (2006–2013) A csoport, beleértve elődszervezeteit – az Iraki Al-Káidát (2003–2006), a Mudzsáhid Súra Tanácsot (2006) és az Iraki Iszlám Államot (2006–2013), más felkelő szervezeteket és több szunnita iraki törzset – eredeti formájában különböző szunnita felkelő csoportokból állt, illetve azok támogatását élvezte. Az ISIL, mint szervezet erős vezetőjének, Abu Bakr al-Bagdadinak köszönhetően a szíriai polgárháborúban erősödött meg. Támogatottságát növelte az iraki szunniták gazdasági és társadalmi diszkriminálása Szaddám Huszein bukása után. A 2003–2011 közötti iraki háborúban elődszervezetei jelentős mértékben jelen voltak számos iraki tartományban, és fővárosuknak nyilvánították Baakúbát. A szíriai polgárháborúban az ISIL Szíria kormányzóságai közül Rakkában, Idlibben és Aleppóban erős. Iraki és Levantei Iszlám Állam (2014–2015) Az ISIL eredeti célja egy kalifátus létrehozása volt Irak szunnita többségű területein. Miután belépett a szíriai polgárháborúba, igényét kiterjesztette Szíria szunnita többségű területeire is. 2014. június 29-én kikiáltották a kalifátust, Abu Bakr al-Bagdadi lett a kalifa, a csoport pedig felvette az Iszlám Állam nevet. Az Iszlám Állam kapcsolatrendszere a világban egyre szerteágazóbb és egyre szorosabb. A nigériai Boko Haram is hűséget esküdött a terroristáknak, akiknek már évek óta rég dédelgetett céljuk a tisztán muzulmán Nigéria megteremtése. A Boko Haram oldalán is már a kezdetektől fogva arab önkéntesek harcolnak, sőt a Boko Haram emberei közül is nem egy harcol Irakban és Szíriában, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. 2014-ben Moszul város elestekor, az Iszlám Állam nevű terrorszervezet kezébe került az a 77 db T-72-es harckocsi jelentős része, amit még 2004-ben Gyurcsány Ferenc miniszterelnök adományozott Iraknak. Ezek után civilek lemászárolására használták őket. A terrorista önkéntesek összetétele Az Iszlám Állam fegyveresei nagyobb részt helyi arabokat tömörítenek, de igen sok külföldi önkéntesük van, így bizonyítottan számos nyugat-európai és amerikai muzulmán csatlakozott hozzájuk, ahogy a környező közel-keleti és távolabbi muszlim országokból is csatlakoztak hozzájuk, ezenkívül afgánok, bosnyákok, csecsenek, albánok, pakisztániak is harcolnak a soraikban. Sokuk fiatal, akik otthon nem voltak képesek beilleszkedni, személyes problémáik vannak, ezért könnyen fanatizálódhatnak. Egyes tagokat, mint a bosnyákokat annak idején súlyos lelki trauma is ért, mert saját szemükkel látták szeretteik halálát, avagy szenvedését a boszniai háború idején, a muzulmánok ellen elkövetett atrocitások révén. Ebben a konfliktusban is részt vettek iszlamista arab önkéntesek. 2015 januárjának közepén, egy jemeni hivatalnok állította, hogy az ISIL-nek egy tucat tagja van Jemenben, valamint arról is tájékoztatott, hogy toborzási verseny alakult ki az Al-Káida és az ISIL toborzói között. Terroristák az Európai Unióban 2015 január végén bejelentésre került, hogy az ISIL tagjai beszivárogtak az Európai Unióba úgy, hogy olyan civil menekültnek álcázták magukat, akik a háború elől emigrálnak az iraki zónából. Egy ISIL-képviselő személy azt állította hogy az ISIL sikeresen csempészett négyezer terrorista aktivistát Európába, és hogy támadást tervez Európában az ISIL ellen folytatott légicsapások megtorlásaként. Bár a szakértők úgy gondolják, hogy ez az állítás eltúlzott volt, melynek a szervezettől való félelem növelése volt a célja, de elismerik, hogy a nyugati országok tisztában vannak azzal, hogy terroristákat csempésznek Európába. Az ISIL terjeszkedése 2015 február elején ISIL militánsoknak Líbiában sikerült elfoglalniuk a líbiai Sabha nyugati részét, és később, egy területet mely magában foglalja Sirte, Nofolia, városait, valamint mindkét város déli katonai bázisait. 2015 februárjában beszámoltak arról, hogy számos Anszár as-Saría-tag szakított az Al-Kaidával majd tett hűségesküt az ISIL-nek. Az ISIL visszaszorítása 2015. február 16-án Egyiptom légicsapásokat mért Líbiára, a 21 egyiptomi keresztény meggyilkolása és lefejezése miatti megtorlásként. A nap végére összesen 64 ISIL-katona halt meg a légicsapások következtében Líbiában. 2017 áprilisa és novembere között elvesztették Moszult, Rakkát és Dajr ez-Zaurt, és sivatagos részre szorultak vissza. Az ISIL-hez csatlakozók növekvő létszáma 2015. március 7-én Boko Haram formálisan hűséget esküdött az ISIL-nek, ez által engedélyt adott az ISIL-szervezetnek a Nigériában hivatalos jelenlétre. 2015. március 13-án az Üzbegisztán iszlám mozgalma nevű csoport aktivistái felesküdtek az ISIL-nek; a csoport kiadott egy videót 2015 július 31-én melyben a "lelki vezetőik" is felajánlották hűségüket az ISIL-nek. 2015. március 30-án a Saría magas rangú tisztségviselői, az Anszár as-Saría tisztségviselői valamint Abdullah Al-Libi is átállt az ISIL-hez. Légicsapások és terrorcselekmények 2015 júniusában, az amerikai külügyminiszter helyettes bejelentette, hogy az ISIL több mint tízezer tagot veszített, légicsapások következtében, e bejelentést megelőző kilenc hónapban. Ebben a hónapban, egyszerre három támadás történt: két szállodát támadtak meg Tunéziában, egy embert lefejeztek Franciaországban, és egy bomba felrobbant a Shia mecsetben, Kuvaitban. Az ISIS nyilatkozatban vállalta fel a felelősséget a kuvaiti és a tunéziai támadásokért. Bár Franciaországban ISIL-zászlók voltak jelen a bűncselekmény helyszínén, az ISIL nem vállalt felelősséget a franciaországi támadásért. 2015. november 13-án Franciaországban, Párizsban több helyszínen is terrortámadások történtek. A halottak száma meghaladta a 130-at. Az ISIL magára vállalta a történteket, több terrorista életét vesztette. Hadserege és erőforrásai Hadsereg A hadsereg nagyságának felső határát 200 000 főre teszik. 2015 elején, Mary Anne Weaver újságíró becslései szerint a hadsereg fele külföldiekből áll. Egy 2014. évi novemberi ENSZ jelentés szerint 15 000 külföldi sorakozik az Iszlám Állam seregében, 80 különféle országból. Az amerikai hírszerzés 2015 februárjában már 20 000-re becsülte ezt a számot. Fegyverek Főképpen zsákmányolással jutnak fegyverhez. A legtöbb fegyver még az iraki háború idejéről maradt fenn és a 2011. március 15. óta tartó szíriai polgárháborúba szállított fegyverek közül kerül ki. Ideológiája és vallási nézetei Az ISIL-tagok az iszlám vallás szélsőséges értelmezésére épülő tanításokat követnek, mely támogatja a vallási erőszakot, és támogatja annak a nézetnek az érvényre juttatását, mely szerint hitetleneknek vagy hitehagyottaknak kell tekinteni azokat, akik nem értenek egyet ezekkel a nézetekkel. Az iszlám állam ideológiai alapja a szalafita mozgalom és a szalafita dzsihádizmus, mely Cole Bunzel szerint „a szunnita iszlám egy külön ideológiai mozgalma”. A The Guardian a szervezet ideológiáját úgy definiálta, mint „egy általános nézet, mely az Al-Káida szerinti, illetve a szaúdi verziója a szalafita mozgalomnak mely az iszlám alap tanaihoz kapcsolódik”. Az olyan szalafita dzsihadisták, mint az ISIL, abban hisznek, hogy csak egy törvényes hatóság tudja felvállalni a dzsihád vezetését, valamint, az iszlám társadalom „megtisztítása”, fontossági sorrendben elsőbbséget élvez más feladatoknál, mint például a nem muszlim országokkal kapcsolatos kérdéseknél – többek közt az ISIL úgy tekint a palesztinai szunnita csoportra, mint hitehagyottak olyan csoportjára, mely nem minősül (vallási értelemben) jogszerű hatalomnak a dzsihád vezetésére és az ellenük való küzdelem az első lépés az Izrael elleni küzdelemben. Támogatóik Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015-ös jelentése alapján körülbelül száz országból körülbelül huszonkétezer ember jött Szíriába és Irakba, többségük azért, hogy csatlakozhasson az Iszlám Államhoz. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy Irak és Szíria a szélsőségesek paradicsoma lett. A májusi jelentés már huszonötezer emberről ír. A szervezetet mintegy 60 másik terrorcsoport támogatja, a legfőbbek közölük: Bangsamoro Iszlám Szabadságharcosok Jemaah Islamiyah Anszár as-Saría (Tunézia) Abu Szajjáf (Fülöp-szigetek) MSC Jamaah Ansharut Tauhid Székásbesenyő Székásbesenyő (románul: Secășel) település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Balázsfalvától délnyugatra, a Székás-patak mellett, Székás, Tűr, Székásszabadja és Székástóhát közt fekvő település. Története Székásbesenyő és környéke már ősidők óta lakott helynek számított, amelyet a területén feltárt régészeti leletek is bizonyítanak az itt feltárt kora bronzkori, a Coțofeni kultúra idejéből származó (fazekasság, kerámia) leletek, valamint az itt talált honfoglalás kori cserépüst is. A település nevét 1509-ben említette először oklevél Besenew néven. 1620-ban Oláhbesenyő, 1808-ban Besenyő, Funtzendorf, 1861, 1881-ben Besenyő, 1913-ban Székásbesenyő néven említették. 1910-ben 725 lakosából 6 magyar, 719 román volt. Ebből 191 görögkatolikus, 529 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásához tartozott. Eien no 0 Az Eien no 0 (magyar címe nincs, az ���0 alakban írt japán cím jelentése: örök vagy mindörökké Zero, ahol a Zero egy japán második világháborús vadászrepülőgép-típus neve) egy 2013-ban bemutatott japán filmdráma Jamazaki Takasi rendezésében. A film a japán vadászpilóták életét és halálát, többek között a kamikazék közé került emberek önfeláldozását bemutatva olyan komoly erkölcsi kérdéseket állít a középpontba, mint például hogy gyávaság-e a háborúban a mindenáron túlélni akarás, vagy hogy mit ér az önfeláldozás vagy a saját társak életének feláldozása. A mű többet is elnyert a Japán Filmakadémia díjai közül, győzött például a legjobb film kategóriában is. Cselekmény A film két idősíkban játszódik. 2004-ben két testvér, Kentaró és Keiko nagyanyjuk temetésén megtudja, hogy valódi nagyapjuk nem az, akit eddig hittek, hanem egy Mijabe Kjúzó nevű vadászpilóta, aki 1945-ben kamikazeként halt meg. Elkezdenek nyomozni, hogy minél többet kiderítsenek róla, ezért felkeresik több, még élő egykori pilótatársát, akik mesélni kezdenek Mijabéről. A film nagy részét ezeknek a meséknek a bemutatása teszi ki. Az első néhány öreg pilóta, akihez ellátogatnak, mind ugyanazt mondja: szerintük Mijabe rendkívül gyáva volt, mert annak ellenére, hogy ő volt az egyik legügyesebb pilóta, mégis minden harcban olyan magasra emelkedett, ahol nem fenyegette veszély, nem vett részt a küzdelmekben, és így mindig sérülés nélkül úszta meg a legvéresebb csatákat is, amikor társai hősiesen feláldozták magukat. Volt olyan öreg, aki egyenesen a császári haditengerészet szégyenének nevezte Mijabét. Unokái elszomorodnak, amikor ezeket hallják, ám a következő néhány idős harcostárs, akiket megtalálnak, már egész máshogy írja le nekik Mijabe személyiségét. Azt ők is elismerik, hogy menekült a csatákból, de kiemelik, hogy miért: mert az életet tartotta a legfontosabbnak, vissza akart térni családjához (feleségéhez és kislányához, akit még csak fényképen látott, mert azután született, hogy ő bevonult harcolni), és ezzel az élni akarással többeknek nagy lelkierőt adott. Olyan körülmények között tette mindezt, amikor elképzelhetetlen volt, hogy valaki egy háborúban olyan kijelentéseket tegyen, hogy félti az életét, ezért több társával is összetűzésekbe keveredett, voltak olyanok, akik meg is verték. Egyikük, Kageura annyira gyűlölte, hogy amikor egy csatában meglátta, hogy Mijabe ismét felemelkedik, hogy kihúzza magát a harcból, utánaeredt, és „virtuális harcot” vívott vele: ebben a „játékban” az győz, aki olyan helyzetbe tud kerülni, hogy a másiknak a repülője a saját célkeresztjébe kerül. Amikor Kageurának sikerült a célkeresztjébe hozni Mijabe gépét, elragadták az indulatok, és valóban rálőtt társára. Mijabének sikerült kitérnie, és egy hirtelen, ügyes mozdulattal Kageura gépe mögé került, és ha akarta volna, visszalőhetett volna, de nem tette. Amikor a két 21. századi testvér már ilyen sokat megtudott nagyapjukról, még a világszemléletük is megváltozott. Kentaró még a barátaival is összeveszett, mivel egyikük egyenlőségjelet tett a kamikazék és az öngyilkos terroristák között, holott Kentaró rávilágított, hogy míg a terroristák ártatlanokat robbantanak fel, addig a kamikazék ellenséges anyahajókat, vagyis tömegpusztító fegyvereket támadtak. Egy fontos kérdésre azonban nem tudtak rájönni a fiatalok: ha Mijabe ennyire élni akart, akkor végül miért jelentkezett önként a háború vége felé a különleges osztagba, azaz a kamikazék közé. Bár az okát még nem találták, de azt sikerült kideríteniük, hogy utolsó, öngyilkos bevetése előtt elcserélte saját repülőjét egyik társának régi, A6M Zero típusú gépével, többen azt gondolták, azért, mert ez a típus már annyira a szívéhez nőtt a Pearl Harbor-i csata óta. A társ gépe azonban útközben elromlott, ezért kényszerleszállást hajtott végre, aminek köszönhetően túlélte az egész háborút, így valószínű, hogy ha nem cserélnek, akkor Mijabe élte volna túl. Kentaró megdöbben, amikor megtudja, ki volt ez a társ, akivel nagyapja repülőt cserélt: Óisi Kenicsiró, vagyis az a személy, akit egész eddig nagyapjának hitt. Amikor a nyomozás eljut eddig a pontig, megszólal maga Óisi is, és őszintén elmondja, hogy ő ezeket mindvégig tudta, csak eddig soha nem említette a fiataloknak. De most elmesél mindent, és kiderül, hogy nem azért cserélte el a repülőt vele, mert jobban szerette azt a típust, hanem mert azt akarta, hogy Óisi, akin látta, hogy jó ember, és a háború után is „hasznos” munkát tud végezni, túlélje a háborút. A gépben otthagyta ugyanis feleségének és lányának fényképét egy üzenettel, amelyben az állt, hogy megkérte Óisit, gondoskodjon majd a családról. A háború után két évvel Óisi meg is találta az asszonyt és a gyereket egy oszakai nyomornegyedben, és amennyire erejéből telt, segítette is őket. Az idő múlásával egyre közelebb került a nőhöz, végül összeházasodtak, és együtt nevelték fel Kimikót, a két főszereplő testvér anyját. A film végén gyors egymásutánban újra lejátszódik sok fontos jelenet, megismétlődnek a legfontosabb gondolatok, majd Mijabét láthatjuk, amint gépével egy amerikai anyahajó irányába repül, mosollyal az arcán, de az végül nem derül ki, hogy sikerült-e a hajóba csapódnia. Szereplők Okada Dzsunicsi ... Mijabe Kjúzó Miura Haruma ... Szaeki Kentaró Fukiisi Kazue ... Szaeki Keiko Inoue Mao ... Macuno, a testvérek nagyanyja Fubuki Dzsun ... Szaeki Kijoko, a testvérek anyja Nacujagi Iszao ... Óisi Kenicsiró Hasizume Iszao ... Izaki, az egyik idős harcostárs Tanaka Min ... Kageura (idős korában) 4311 Zguridi A 4311 Zguridi (ideiglenes jelöléssel 1978 SY6) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmilla Vasziljevna Zsuravljova fedezte fel 1978. szeptember 26-án. Francia Polinézia Francia Polinézia Franciaország tengerentúli területe, amely a Csendes-óceánban található öt földrajzi szigetcsoportot foglal magában. Legismertebb szigete Tahiti, ahol a terület fővárosa, Papeete is található. Története A Francia Polinéziát alkotó szigetcsoportok hivatalosan csak a francia protektorátus megalapítása után egyesültek 1889-ben. A szigetek közül a polinézek a Marquises-szigeteket hódították meg először i.sz. 300 körül, majd később, 800 körül a Társaság-szigeteket is. A polinézek laza törzsi szerveződésben éltek. Az európaiakkal való kommunikáció 1521-ben kezdődött, amikor Ferdinand Magellan, a portugál hajós felfedező először pillantotta meg a mostani Tuamotu-Gambier-szigetekhez tartozó Pukapuka szigetet. 1722-ben a holland Jakob Roggeveen jutott el először Bora Bora szigetére Európából, 1767-ben pedig a brit Samuel Wallis Tahitire jutott el. Egy évvel később Louis Antoine de Bougainville francia felfedező, majd még egy évvel később a híres James Cook kapitány is kikötött Tahitinél. A keresztény hittérítés spanyol papokkal kezdődött, akik 1774-től jelentek meg Tahitin. A protestánsok jelenléte 1797-től folyamatos a térségben. II. Pomare, Tahiti királya 1803-ban menekülésre kényszerült Moorea szigetre. Családjával együtt 1812-ben erőszakosan átkeresztelték protestáns vallásra. 1834-ben francia hittérítők érkeztek a szigetekre. Mivel a helyiek nem nézték jó szemmel a misszionáriusokat 1836-ban Franciaország hadihajót küldött a régióba. 1842-ben Tahiti és Tahuata francia protektorátus alá került, hogy a katolikus hittérítők zavartalanul dolgozhassanak. A fővárost, Papeetét 1843-ban alapították. 1880-ban Franciaország magához csatolta Tahitit, így a protektorátusi cím helyett a Francia gyarmati birodalom részévé vált. Az 1880-as években Franciaország igényt tartott a Tuamotu-szigetekre, amely korábban a Pomare-dinasztiához tartozott, bár formálisan nem csatolta magához. Továbbá a franciák Tahuata szigetet 1842-ben protektorátusba vették és az egész Marquises-szigetekre úgy tekintettek, hogy az Franciaország része. 1885-ben Franciaország kinevezett egy kormányzót és létrehozott egy általános tanácsot, amellyel létrejött egy igazi gyarmati kormányzás. 1888-ban Rimatara és Rurutu szigeteket a briteknek nem sikerült lobbizás révén protektorátus alá vonni, így egy évvel később a Franciák ezeket is magukhoz csatolták. 1892-ben adták ki az első helyi bélyegeket a tartományban. A tartomány első hivatalos elnevezése az Établissements de l'Océanie (Óceaniai Telepek) volt. 1903-ban az általános tanácsot tanácsadó testületre változtatták és a gyarmat nevét megváltoztatták Établissements Français de l'Océanie (Óceaniai Francia Telepek) kifejezésre. 1940-ben Francia Polinézia kormányzata elismerte a Szabad Francia Erők katonai szervezetét és sok polinéziai szolgált a II. világháborúban. Nem tudtak arról sem a franciák, sem a polinézek, hogy a japán Konoe kabinet 1940. szeptember 16-án úgy döntött, hogy több terület mellett Francia Polinéziára is igényt tart. A háború során aztán a japánok képtelenek voltak megszállni a francia szigeteket. 1946-ban a polinézek francia állampolgárságot kaptak és a szigetek hivatalos elnevezése megváltozott tengeren túli területre. 1957-től használatos a Francia Polinézia (Polynésie Française) elnevezés. 1962-ben, a korábban Algériában végzett nukleáris kísérletek helyszínét áttették a Tuamotu-szigetekhez tartozó Mururoa közelébe. A teszteléseket 1974 után már föld alatt végezték. 1977-ben Francia Polinézia részleges belső autonómiát kapott, amelyet 1984-ben kibővítettek. Francia Polinézia 2003-ban vált teljes egészében Franciaország tengerentúli részévé. 1995. szeptemberben hatalmas tüntetések voltak, hogy Franciaország ismét nukleáris kísérleteket kívánt folytatni a Fangataufa atoll közelében egy hároméves moratóriumot követően. A legutolsó tesztet 1996. január 29-én hajtották végre a térségben. Ekkor jelentette be Franciaország, hogy csatlakozik a nukleáris teszteket tiltó nemzetközi egyezményhez, az Átfogó Atomcsend Szerződés Szervezetéhez (Comprehensive Test Ban Treaty) és nem tesztel többé atomfegyvereket. Földrajz Szárazföldjeinek területe 4167 km2, amelyek egy 2 500 000 km2-es óceáni területen vannak elszórva. Mintegy 130 sziget található Francia Polinéziában. Legmagasabb pontja: Mont Orohena, 2241 méter. A Csendes-óceán délkeleti részén található szigetvilág öt jól elkülöníthető szigetcsoportból áll. A legnagyobb és legnépesebb sziget ezek közül a Társaság-szigetekhez tartozó Tahiti. Tahiti közelében van néhány egyéb fontos sziget, atoll és szigetcsoport is: Ahe, Bora Bora, Hiva Oa, Huahine, Maiao, Maupiti, Mehetia, Moorea, Nuku Hiva, Raiatea, Tahaa, Tetiaroa, Tubuai és Tupai. A térségben előfordulhatnak viharos ciklonok, főleg január hónapban. A szigetek között vegyesen van lapos, amelynek zátonyos a partja, illetve van amelyik felszíne egyenetlen, magas hegyekkel tarkított. A Tuamotu-szigetek az egyetlen, amelynek mindegyik szigete lapos. Az Ausztrál-szigetekhez tartozó Gambier-szigetek a legritkábban lakott rész. Itt a szigetek többsége lakatlan. Francia Polinézia teljes lakosságának 61%-a él Tahiti szigeten, Papeete városban vagy környékén. Közigazgatás A szigetcsoport közigazgatásilag 5 részre van osztva: Marquises-szigetek - ( franciául : (les) (Îles) Marquises, vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Marquises ) Szélcsendes-szigetek - ( franciául : (les) Îles Sous-le-Vent vagy hivatalosan la subdivision administrative des Îles Sous-le-Vent ) (a Társaság-szigetek része) Szél felőli szigetek - ( franciául : (les) Îles du Vent vagy hivatalosan la subdivision administrative des Îles du Vent ) (a Társaság-szigetek része) Tuamotu-Gambier-szigetek - ( franciául : (les) (Îles) Tuamotu-Gambier vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Tuamotu-Gambier ) (A Tuamotu-szigetek és a Gambier-szigetek ) Ausztrál-szigetek - ( franciául : (les) (Îles) Australes vagy hivatalosan la subdivision administrative des (Îles) Australes ) (ide tartoznak a Bass-szigetek) Népesség, Nyelv, Vallás Népesség A lakosság 78%-a polinéz. A polinézek különböző törzsekből állnak. Ők az eredeti őslakosság leszármazottai. A többiek mindannyian bevándorlók. Az ázsiaiak aránya 12%, főleg kínai. Az európaiak mind francia származású fehérek. A franciák aránya 10%. A franciákon belül az úgynevezett helyi franciák 6, míg a városi (később bevándorolt) franciák 4%-ot tesznek ki. 2010. január elsején az össznépesség 267000 fő volt, amely a 2007-es népszámláláshoz képest (259596) növekedésnek számít. A 2007-es népszámláláskor a lakosság 68,6%-a Tahiti szigetén élt. A főváros, Papeetē város lakossága 131695 fő volt. A lakosság 87,3%-a született Francia Polinéziában, 9,3% Franciaországban, 1,4% Franciaország egyéb tengerentúli területein és 2,0% külföldi országokban. Az 1988-as népszámláláskor feltett etnikai hovatartozást kérdező kérdésre a lakosság 66,5%-a vallotta magát színtiszta polinézek, 7,1% keveredett polinéznek, 11,9% európainak (főleg franciának), 9,3% francia és polinéz keveréknek (ún. "demis"-nek (szó szerint "fél") és 4,7% kelet-ázsiainak (főleg kínainak). Az európaiak, a demik és a kínaiak főként Tahiti szigetére koncentrálódtak, azon belül is főleg Papeete városba, így itt sokkal magasabb az arányuk, mint Francia Polinézia egyéb területein. Annak ellenére, hogy a különböző kisebbségek keveredésének már hosszú történelme van, az elmúlt években megnőttek az etnikai feszültségek azáltal, hogy a politikusok idegenellenes beszédeket tartanak és nacionalista zászlókat lebegtetnek. Nyelv Polinézia hivatalos nyelve a francia. Egy 1996. április 12-ei organikus törvény értelmében "a hivatalos nyelv a francia, a tahiti és más polinéz nyelvet is lehet használni". A 2007-es népszámlálás szerint a 15 évesnél idősebb lakosság 68,5% leginkább a franciát használja otthon, és ez a szám az egyéb polinéz nyelvek esetében csak 29,9% (ennek 80%-a tahiti). 1,0% jelezte otthon használatos nyelvnek a kínait és 0,6% volt az egyéb nyelv. Ugyanekkor a 15 évesnél idősebb lakosság 94,7%-a vallotta, hogy tud franciául beszélni, írni és olvasni, és csupán 2,0% nem érti a franciát. Ugyanezen emberek 74,6%-a vallotta, hogy valamilyen polinéz nyelven ért, és 13,6%-uk nem tud semmilyen polinéz nyelven sem. Vallás A kereszténység a szigeteken élő emberek fő vallása: a többség (54%) különböző protestáns templomhoz tartozik és egy jelentős kisebbség (30%) római katolikus. Francia Polinézia lakosságának több mint a fele a Maohi protestáns egyházhoz tartozik. A Jehova tanúi 2656 hívőt számlált Tahiti szigetén 2011-ben. Politika Francia Polinéziában a politika Franciaország tengerentúli területeihez tartozó parlamentáris képviseleti demokrácia, amelyben Francia Polinézia elnöke a kormányfő, és egyben egy többpártrendszer vezetője is. A végrehajtó szerv a kormány. A törvényhozó szerv a kormány és a Francia Polinéziai Gyűlés (a területi gyűlés). Francia Polinézia politikai élet a 2000-es évek közepétől bizonytalanság jellemzi. 2007. szeptember 14-én harmadszor is megválasztották elnöknek Oscar Temaru-t, aki a függetlenedés támogatója. Gaston Tong Sang-ot váltotta fel az elnöki tisztségből, aki a függetlenedés ellen volt. Oscar Temaru nem tudott megbízható kormányzati többséget kialakítani a gyűlésen belül, ezért új területi választásokat tartottak 2008 februárjában. Gaston Tong Sang pártja nyerte meg a választásokat, azonban ez mégsem oldotta meg a válságot: Oscar Temaru és Gaston Flosse két kisebbségben lévő pártja összefogott, hogy megakadályozza Gaston Tong Sang-ot, hogy Francia Polinézia elnöke lehessen. Ezután Gaston Flosse-t választották államfőnek 2008. február 23-án, a függetlenedés párti Oscar Temaru pártjának segítségével, miközben Oscar Temaru-t szónoknak választották a körzeti gyűlésbe, Gaston Flosse függetlenedés ellenes pártjának támogatásával. A kettő koalíciót alakított, azonban sokak szerint ez a szövetség sem volt elég ahhoz, hogy megakadályozzák Gaston Tong Sang elnöki megválasztását. Gaston Tong Sang kevés többséggel ugyan, de végül megválasztották elnöknek. A kabinetébe pozíciót ajánlott Flosse és Temaru pártjai számára, amelyet mindketten visszautasítottak. Gaston Tong Sang minden pártot felkért, hogy segítsenek csökkenteni a politikai bizonytalanságot, elsősorban azért, hogy a külföldi befektetéseket elősegítsék, valamint azért, hogy a helyi gazdaságot fejlesszék. Annak ellenére, hogy Francia Polinézia saját gyűléssel és kormányzattal bír, nem Franciaország társult állama, mint az Amerikai Egyesült Államokhoz tartozó Északi-Mariana-szigetek, vagy az Új-Zélandhoz tartozó Cook-szigetek. Franciaország tengerentúli területeként a helyi kormánynak nincs beleszólása a törvényhozásba, oktatásba, honvédelembe, amelyet közvetlenül a francia állam, a rendőrség és a katonaság irányít. A terület legmagasabb rangú képviselője a Francia Polinézia főbiztosa (fr: Haut commissaire de la République). Francia Polinézia két képviselőt küld a francia nemzetgyűlésbe. Egyikőjük területéhez tartozik: Szélcsendes-szigetek közigazgatási területe, az Ausztrál-szigetek közigazgatási területe, Mo'orea-Mai'ao települések, és Tahiti legnyugatibb területe (a fővárost, Papeetét is beleértve). A másikuk képviseleti területei: Tahiti középső és keleti része, a Tuamotu-Gambier-szigetek közigazgatási területe és a Marquise-szigetek közigazgatási területe. Francia Polinézia egy szenátort is küld a Francia szenátusba. A francia polinéziai emberek a francia elnökválasztáskor is szavaznak. 2007-ben a függetlenedés pártiak a szocialista jelöltre, Ségolène Royalra, míg a függetlenedést ellenzők a jobbközép értékeket képviselő Nicolas Sarkozy-re adták le voksukat. A francia polinéziai emberek Nicolas Sarkozy-nek szavaztak nagyobb bizalmat. Gazdaság A szigetvilág Óceánia ötödik legnagyobb gazdasága. A mezőgazdaság főként a helyi igényeket elégíti ki, kivitelre koprát és vaníliát termelnek. A francia nukleáris kísérleti telep bezárásáig jelentős támogatást kapott a francia kormánytól, ezek beszüntetése óta a legfőbb bevételi forrás a turizmus, amely a bevételek mintegy egynegyedét teszi ki. Jelentős a halászat, a könnyűipar a mezőgazdaság terményeit dolgozza fel. Közlekedés Francia Polinéziában 53 repülőtér található, ebből 46 van aszfaltozva. Az egyetlen nemzetközi repülőtér a szigeteken a Faaa Nemzetközi Repülőtér. Minden egyes szigetnek van saját repülőtere, amelyről el lehet jutni a többi szigetre. Az Air Tahiti a fő légitársaság, amely a szigetek között közlekedik. Akár havi bérlet is vásárolható a társaságnál. Tahiti és Moorea szigetek között naponta három komp indul. Az utóbbi években ugyan lecsökkent, a luxushajózás továbbra is jelentős a térségben. Közutak hossza: 792 km Repülőterek száma: 37 Kikötők száma: 4 Média A szigeteken 3 televízióadó van: RFO Tempo Polynésie, RFO Télé Polynésie des Senders Réseau France outre-mer és TNTV (Tahiti Nui TV). Turizmus Javasolt oltások Francia Polinéziára utazóknak: Hastífusz Hepatitis A Hepatitis B Sport Huahine szigetről indul minden év októberében a Hawaiki Nui Va’a kenuverseny, amely a Dél-Csendes-óceán legnagyobb ilyen jellegű versenye. Az 1992 óta megrendezésre kerülő, több mint 100 kenu csapatot felvonultató verseny összeköti Huahine, Raiatea, Tahaa és Bora Bora szigeteket. A három etapos verseny során a versenyzők összesen 130km-t kenuznak a Társaság-szigetek Szél felőli szigetcsoport szigetei között. A csónak kivetővel ellátott kenu, amelynek a tahiti elnevezése. Új-Zélandon a Waka Ama, Hawaii szigetén a Wa'a elnevezést kapta a kenu. A dél-csendes-óceáni területek egészén a helyi emberek mindenhol kifejlesztették ezt az alapvető közlekedési eszközt fatörzsek kivájásával. Polinéziában a kenukészítést mesteri szintre fejlesztették, ezért vonzza ide a versenyzőket ma már a világ minden tájáról. Lásd: Tahiti labdarúgó-válogatott Kapcsolódó szócikkek Clipperton-sziget Maupiti IV. Pōmare ʻAimata tahiti királynő Jegyzetek INSEE, 2017. december 27., Recensement de la population 2017 de Polynésie française History of Polynesia, before 1797 - Alexander Ganse [url=http://www.historyofnations.net/oceania/frenchpolynesia.html Francia Polinézia története] {History of French Polynesia, 1889 to 1918 -Alexander Ganse History of Polynesia, 1939 to 1977 - Alexander Ganse CIA World Factbook link - French Polynesia New York Times - France Ending Nuclear Tests That Caused Broad Protests - Craig R Whitney - 1996.01.30. Kingfisher Geography Encyclopedia. ISBN 1-85613-582-9. Page 546 www.worldatlas.com - French Polynesia - olvasva: 2013.02.21. Forrás: A Világ országai (Nyír-Karta Bt., 2008) title=Bilan, principaux indicateurs et estimations de population (Ensemble Polynésie) - Institut Statistique de Polynésie Française (ISPF). [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.) Population légale au 20 août 2007 - Institut Statistique de Polynésie Française (ISPF). [2012. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.) Recensement 2007 – Migrations : Chiffres clés - Institut Statistique de Polynésie Française (ISPF). [2008. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 15.) Logiques " autonomiste " et " indépendantiste " en Polynésie française Conflits.org Temaru-Flosse: le rebond du nationalisme tahitien Rue89.com 2002 census - Legifrance.gouv.fr 1971, 1977, 1983, 1988, és 1996 népszámlálás Népszámlálás 1907-1962, 1972, #4–5, pp. 705–706, Kiadó: INED Le tahitien reste interdit à l'assemblée de Polynésie Archiválva 2010. október 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, RFO, 6 October 2010 title=Recensement 2007 – Langues : Chiffres clés - Institut Statistique de Polynésie Française (ISPF). [2008. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 15.) www.webcitation.org - 2010. július 26. 2011 Report of Jehovah's Witnesses Worldwide. [2012. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.) BBC NEWS, French Polynesia gets new leader - 14 September 2007 Archivált másolat. [2008. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 23.) [url=http://www.interieur.gouv.fr/sections/a_votre_service/resultats-elections/PR2007/000/987/987.html POLYNESIE FRANCAISE (987) (résultats officiels)] www.airtahiti.pf Air Tahiti Airpasses, olvasva: 2013.02.24. Hawaiki Nui Va’a kenuverseny hivatalos oldala, olvasva: 2013.02.23. (franciául). [2018. április 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.) The Hawaiki Nui Va’a Canoe Race, olvasva: 2013.02.23. (franciául). [2013. március 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.) Hawaiki Nui Va'a, olvasva: 2013.02.23. (franciául). [2010. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 24.) Forrás Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5 Kizilszkojei járás A Kizilszkojei járás (oroszul Кизильский район) Oroszország egyik járása a Cseljabinszki területen. Székhelye Kizilszkoje. Népesség 1989-ben 30 220 lakosa volt. 2002-ben 27 679 lakosa volt, melyből 17 823 orosz, 4662 kazah, 3356 baskír, 713 tatár, 332 ukrán, 258 fehérorosz stb. 2010-ben 25 876 lakosa volt, melyből 17 124 orosz, 4373 kazah, 2895 baskír, 558 tatár, 192 ukrán, 145 fehérorosz stb. Bulgária az 1998. évi téli olimpiai játékokon Bulgária a japán Naganóban megrendezett 1998. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 19 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Bélkalocsa Bélkalocsa (Călacea), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Tenkétől délre, Alsóbarakony és Ökrös közt fekvő település. Története Bélkalocsa, Kalocsa Árpád-kori település. Nevét már 1214-ben v. Colosa néven említette oklevél. 1314-ben Kalacha, 1515-ben Kalocha, 1552-ben Kalochya, 1587-ben Kaloczia, 1808-ban Kalácsa, 1913-ban Bélkalocsa néven írták. A település nevét már 1344-ben Kalocsa néven, már mint a váradi püspök birtokát említették. János váradi püspök egyik 1386-ban kelt levelét is innen keltezte. Elejétől fogva a püspöki uradalomhoz tartozott. Az 1300-as évek elején már a Váraskeszi Lépesek birtokaként említették. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Bihar vármegyében, dombos helyen, 718 óhitü lakossal, s anyatemplommal. Határa 3183 hold, ... Birja a váradi deák püspök s a béli uradalomhoz tartozik.” 1910-ben 911 lakosából 866 román, 39 magyar volt. Ebből 781 görögkeleti ortodox, 15 református, 14 római katolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Béli járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma 1800 körül épült. Saint-Étienne-de-l’Olm Saint-Étienne-de-l’Olm település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 362 fő (2015). Saint-Étienne-de-l’Olm Deaux, Martignargues, Monteils, Saint-Césaire-de-Gauzignan, Saint-Hippolyte-de-Caton és Saint-Jean-de-Ceyrargues községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: John Logie Baird John Logie Baird (Helensburgh, Dumbartonshire, 1888. augusztus 13. – Bexhill-on-Sea, Sussex, 1946. június 14.) skót villamosmérnök, a televíziós műsorszórás egyik úttörője. Készülékével ő volt a világon az első, aki az 1920-as évek közepén képes volt mozgóképet nagy távolságra is közvetíteni. Élete A glasgow-i Royal Technical College elvégzése után a város egyetemén folytatott villamosmérnöki tanulmányait félbeszakította az első világháború. A háborút követően tartósan nem talált munkát, így a karibi szigetvilágba utazott, ahol több szappan- és lekvárüzemet is megnyitott. Üzleti vállalkozásai nem hoztak sikert, így végül 1922-ben megroppant egészségi állapotban és reményvesztetten hazatért Angliába. Egyetemi tanulmányait nem folytatta, hanem kamaszkora kedvteléséhez visszatérve műkedvelőként kísérletezgetett az elektromossággal és az optikával. Autodidaktaként sajátította el a későbbi találmányához vezető tudást: megismerkedett a fotocellák fényelektromossági alapjaival, az elektroncsővel, a mechanikus képmegjelenítő Nipkow-tárcsával. 1924-ben megalkotta első, harmincsoros, elektromechanikus letapogatású, azaz a képet eltérő intenzitású fénypontokká alakító tárcsás kamerából és neoncsővel megvilágított televíziós készülékből álló rendszerét. Eleinte csupán kisebb távolságokból (pár méterről, a szomszéd irodából) volt képes mozgóképet megjeleníteni, amely azonban egyfelől kisméretű volt, másfelől egy vörös háttérben mozgó, többnyire fekete sziluettet közvetített. 1925. március 25-én a londoni Selfridges áruház közönségének tartott vetítésen mutatta be mozgó sziluetteket (ujj-játékokat) élőben közvetítő készülékét. Ugyanazon év októberében készüléke már képes volt féltónusú képek, azaz felismerhető emberi arcok közvetítésére is, de ez a minőség még mindig nem tette találmányát piacképessé. Hogy anyagilag biztosítsa a további fejlesztéseket, 1926. január 26-án bemutatót tartott a londoni Royal Institutionben, majd a Marconi Companyhez fordult támogatásért. Sikertelenül, noha készüléke ekkor a korábbi öt helyett már másodpercenként tizenkét kép közvetítésére volt alkalmas, amely a mozgáskövetés minőségét javította. Végül 1927. április 27-én megalapította saját társaságát, a Baird Television Development Companyt, piacra dobta a harmincsoros Baird márkanevű televíziót (Baird Televisor), és találmányával a BBC-hez fordult. A Baird-féle televízió által közvetített gyenge minőségű kép miatt a BBC eleinte nem érdeklődött komolyan ajánlata iránt. Végül azonban a folyamatos tökéletesítések, majd Baird 1927-es London–Glasgow, és 1928-as transzatlanti, London–New York közötti sikeres képátviteli kísérlete meggyőzőek voltak, s a BBC 1929. szeptember 30-án Baird televíziós műsorszóró készülékével megkezdte a kísérleti adások sugárzását. 1930-ban a rendszer már a kép és a hang együttes átvitelére is képes volt, s július 14-én leadták az első rövid játékfilmet, Luigi Pirandello A férfi, aki virágot hord a szájában (The Man with the Flower in his Mouth) című egyfelvonásosának adaptációját. 1931-ben már közvetítették az egyik legjelentősebb angliai társadalmi eseményt, az epsomi derbi finisét is. Erre az időszakra a korábbi tárcsás kamerát már felváltotta a tükördobos felvevő, 1936-tól pedig a harmincsoros kép helyett is 240 soros rendszer üzemelt, ezzel a Baird-féle televíziós képek minősége számottevően javult. 1939-ben kikísérletezett egy színszűrő tárcsával és katódsugárcsővel üzemeltetett színes televíziós készüléket is. Ez azonban már nem segített a Baird-féle készüléken, végül nem az elektromechanikus technológia jelentette a továbblépést a televíziózás történetében: 1936-ban a BBC átvette az EMI Group és a Marconi Company által kifejlesztett elektronikus képátviteli rendszert és az Emitron kamerát, amelyek az 1940-es évekre teljesen kiszorították Bairdet a televíziózásból. A Baird Televisor egyik működő példánya megtekinthető a Londoni Tudományos Múzeumban (London Science Museum). További kísérleteivel, találmányaival és kezdetleges készülékeivel többek között hozzájárult a radar (1926) és a videofelvevő (1928) feltalálásához is. Theodor Horschelt Theodor Horschelt (München, 1829. március 16. – München, 1871. április 3.) német festő. Élete Albrecht Adam és Franz Adam tanítványa volt, de legtöbbet a természet önálló megfigyelése által tanult. Annyira érdeklődött a kaukázusi orosz háború iránt, hogy egészen a csataképfestésre adta magát, lótanulmányokat tett a stuttgarti istállókban, elment Párizsba, Spanyolországba, Algériába, többnyire lovon. 1854-ben hazatért Münchenbe. Tanulmányainak eredménye: Arabok pihenője a pusztában, Mór tábor Algerban című képei. 1858-ban végre elmehetett a Kaukázusba, több évet töltött ott, részt vett a lesghiek és Samil elleni, a csecsinai vállalatokban, sokat utazott Albrecht porosz herceg társaságában és 1863-ban tért vissza Münchenbe. Kitűnő Az elfogott Samilt Barjatinszkij fővezér elé vezetik és A Gunil hegyi Sáncok bevétele című két olajfestménye, nemkülönben számos akvarellképe és krétarajza. Erinnerungsblätter aus dem Kaukasus címen rendkívül sikerült, szellemes tollrajzokat adott ki. Forrás V. ö. Holland, Theodor H. (München, 1871) Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Reiszig Ede Ifj. Reiszig Ede (Szombathely, 1873. március 25. – 1946) magyar történész. Élete R. Ede főispán és báró Szegedy-Ensch Irma fia. Középiskolai tanulmányait a nagykanizsai kegyesrendi gimnáziumban végezte, ezután a budapesti egyetemen a jogi szakon kívül a bölcseleti karon főként történelmi előadásokat hallgatott. 1894-ben hosszabb ideig tartózkodott Németországban, ahol a nyilvános könyvtárakat tanulmányozta. 1895-ben bölcselet-doktorrá avatták és ugyanezen év júliusában Vas vármegye tiszteletbeli aljegyzőjévé nevezték ki, majd augusztusban szolgabíróvá választották. 1897-ben belügyminisztériumi segédfogalmazó lett. 1899-ben a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, 1904-ben pedig a Magyar Történelmi Társulat választmányi tagjává választotta. 1901-ben hosszabb tanulmányutat tett külföldön (München, Stuttgart, Strasburg, Párizs), 1902-ben pedig Drezda, Prága és Berlin nyilvános könyvtárait tanulmányozta, főleg a családtörténeti irodalom szempontjából. 1903-ban a Földközi-tengeren tett nagyobb utazást. 1905-ben a vallás- és közoktatási miniszter a műemlékek országos bizottságánál levelező tagnak nevezte ki. Művei 1893 A rezneki család. Történelmi Tár. 1894 A béri Balogh család. Történelmi Tár. 1895 Egy gyilkossági per a XVI. században. Történelmi Tár. 1896 Hasságyi Farkas Márton czímerlevele. Turul . 1899 Nyitravármegye nemes családai. In: Borovszky, S. (szerk.): Nyitra vármegye. 1899 A Csabi nemzetség. Turul. 1899 A Thuróczy család. Nagy Iván (folyóirat). 1900 A Geregye nemzetség. Turul. 1901 A Pethendi Budai család czímerlevele. Turul. 1902 A János lovagok Budafelhévizen. Katholikus Szemle . 1903 A János lovagok a tatárjárás alatt. Katholikus Szemle. 1903 A János lovagrend és Róbert Károly király. Századok. 1904 Pozsonyvármegye nemes családai. In: Borovszky, S. (szerk.): Pozsony vármegye. 1905 Keszői Jakab czímerlevele. Turul. 1905 Magyar nemzetiségi Zsebkönyv. II. rész. Nemes családok I. kötet. Budapest. (tsz. Pettkó Béla ) 1906 A János lovagok Csurgón. Katholikus Szemle. 1907 Az 1906 évi számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. Századok 41/4, 376-378. (tsz. Ballagi Géza ) 1909 Bács-Bodrog vármegye nemes családai. In: Bács-Bodrog vármegye. 1911 Nógrád vármegye nemes családai. In: Borovszky, S. (szerk.): Nógrád vármegye. Moosburgi Bertold Moosburgi Bertold (latinul: Bertoldus de Morsburch), (? – 1361 után) középkori német filozófus és teológus. Domonkos-rendi szerzetes volt, és egy nagy terjedelmű Expositio in Elementationem Theologicam Procli című, Proklosz filozófiáját átvevő írás maradt fenn utána. A mű többek közt Freibergi Dietrich és Strassburgi Ulrik tanításait is átveszi, magát a művet pedig Nicolaus Cusanus méltatta elismerően De docta ignorantiájában. Forrás Étienne Gilson: A középkori filozófia története. Budapest: Kairosz Kiadó. 2015. ISBN 9789636627850 , 557. o. Ringsberg Ringsberg település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Ringsberg Husby községgel határos. Népesség A település népességének változása: Harmonikus közép Véges sok pozitív szám harmonikus közepe a számok reciprokaiból számított számtani közép reciproka. A harmonikus közepet általában H betűvel jelöljük. Az elnevezés onnan adódik, hogy a harmonikus sorban: a másodiktól kezdve minden tag a két szomszédjának harmonikus közepe. Kapcsolata más közepekkel A harmonikus közép, miként a számtani és a mértani közép, a hatványközepek egy speciális példája. Nevezetesen, a harmonikus közép a (-1)-hez tartozó hatványközép. Több szám harmonikus közepe inkább a kisebb számok felé húz; ezzel a nagy számok hatása csökken, a kis számoké megnő. Sokszor tévesen a számtani közepet használják olyan esetekben, amik harmonikus közepet kívánnak, de az nem ad pontos eredményt, az túl nagy lesz, és csak felső becslésnek jó. A lenti sebességpéldában a számtani közép 50-et ad, holott a pontos érték 48. Két szám harmonikus közepe Két szám harmonikus közepét ez utóbbi alakban szoktuk felírni. Ha az a és b pozitív számok számtani közepét , mértani közepét jelöli, akkor felírhatók az alábbi összefüggések: és továbbá Ez az utóbbi egyenlőtlenség több pozitív szám közepeire is érvényes. Ha az adott pozitív számok halmaza nem üres, és minden eleme egyenlő, akkor ez az egyenlőtlenség egyenlőséggel teljesül. Három szám harmonikus közepe Három pozitív szám, H, G, és A akkor és csak akkor harmonikus, mértani és számtani közepei három számnak, ha:Sablon:Rp Akárhány szám harmonikus közepe Az pozitív valós számok harmonikus közepe: A harmadik képlet a harmonikus közepet úgy fejezi ki, hogy a reciprokok számtani közepének reciproka. A következő képlet jobban megmutatja a harmonikus közép kapcsolatát a számtani és a mértani középpel: azaz a harmonikus közép pozitív valós számokra a számtani reciprokos duálisa: A harmonikus közép Schur-konkáv, és a minimum dominálja. Ez azt jelenti, hogy ha adva vannak az argumentumok, akkor: Tehát ahhoz, hogy a harmonikus közép nem válik akármilyen naggyá, ha legalább az egyik argumentum a régi értékén marad. Emiatt csökkenti a nagy kilógó adatok hatását, és megnöveli a kis kilógókét. Ha nem egyenlő adatok közül úgy változtatunk néhányat, hogy számtani közepük megmaradjon, akkor harmonikus közepük csökken. A harmonikus közép a hatványközepek közül a mínusz egyedik: Néha a számtani közepet tévesen használják harmonikus közép helyett. Ez csak felső becslésnek jó. Több szám esetén is teljesül ez az összefüggés: Itt a nevezőben a szorzatokban az egyik tényező mindig kimarad. A számlálóban a mértani közép az n-edik hatványon van. Súlyozott harmonikus közép Legyenek , ..., a megadott számok, és adva legyenek rendre a , ..., súlyok. Ekkor az , ..., számok harmonikus közepe a , ..., súlyok szerint: A közönséges harmonikus közép akkor adódik, ha minden súly 1. Fizikai alkalmazásai Ellenállások Két párhuzamosan kapcsolt ellenállás eredője a két ellenállás harmonikus közepének a fele. Például egy 40Ω-os és egy 60Ω-os ellenállás helyettesíthető két 48Ω-os ellenállással, amik együtt egy 24Ω-os ellenállásnak felelnek meg. A sorba kapcsolt ellenállások ellenben a számtani közepüknek megfelelő ellenállással helyettesíthetők, és az eredő ellenállás az ellenállások összege lesz. Átlagsebesség A harmonikus közepet a fizikában többek között átlagsebesség kiszámítására használhatjuk, ha az adott sebességekkel ugyanannyi utakat tettünk meg. Ha egy jármű két pont közötti utat n-szer rendre sebességekkel tette meg, akkor az átlagsebesség ezen sebességek harmonikus közepe: Bizonyítás Legyen a két pont távolsága , és az út megtételéhez szükséges idők rendre . Ekkor az átlagsebesség definíciója szerint: Minden -re ( ) , ezért -sel való egyszerűsítés után kapjuk, hogy Pénzügyi alkalmazásai A harmonikus közepet arányok átlagolásához használják. A számtani közép a két adatsor közül nagyobb súlyt juttatna a kisebbnek; a harmonikus közép viszont minden adatot ugyanolyan súllyal tekint, akármelyik adatsorból való is légyen. Alkalmazások más területeken A hidrológiában a különböző áteresztőképességű rétegekre merőleges áteresztőképesség az áteresztőképességek harmonikus közepe. A rétegekkel párhuzamos áteresztőképesség azonban a számtani középpel számítható. Az üzemanyag-felhasználást rendszerint két mértékegységben mérik: a mérföld per gallonban (mpg), és a liter per 100 kilométerben. Az egyik mértékegységben kifejezett átlagos üzemanyag-felhasználások kifejezhetők a megfelelő szorzóval és az üzemanyag-felhasználások harmonikus közepével. A harmonikus közép az együttes munkavégzés idejének kiszámításához is felhasználható. Példa: Egy medencét két csap külön-külön négy, illetve hat óra alatt tölt fel. Mennyi idő alatt tölti fel a két csap együtt? A válasz: (6 · 4)/(6 + 4) óra, azaz 2,4 óra alatt töltik fel együtt. A statisztikai kétmintás t-próbában, amikor is azt kell eldönteni két adatsorról, hogy ugyanaz-e a várható érték, akkor a t statisztika képletében szerepel egy szorzó, ahol m és n a két minta elemszáma. Bélletes kapu A bélletes kapu a román kori templomépítészet egyik jellemző építészeti és épületszobrászati alkotása. Főbb jellemzői A bélletes kapuban fokozatosan szűkülő kapuzatok sorakoznak, melyek díszítése egységes: oszloplábazatokból, oszlopokból, oszlopfőkből, majd a timpanont keretező ívelt hengeres tagból állnak. Az oszlopokat néha faragással díszítik (Pl. Gyulafehérvári érseki székesegyház). Az oszlopok helyén gyakran áll oszlop szerepű szobor (pl. Pusztaszeren). A timpanon díszítése faragott kő (Pl. Gyulafehérváron), vagy festmény (az egykori esztergomi székesegyház díszkapuján). Magyarországi előfordulásai Gazdag változatosságban maradt fenn ez az építészeti részlet számos román kori templomunkon. Legismertebb talán a jáki templom nyugati kapuja és a sopronhorpácsi díszkapu. Ugyancsak szép, mert színes oszlopok sorakoznak benne, a pannonhalmi apátságban a templomból a kerengőbe vivő déli díszkapu is. Jamaicai aratinga A jamaicai aratinga (Aratinga nana) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A jamaicai aratinga Közép-Amerika következő országában honos : Belize, Costa Rica, Dominikai Köztársaság, Guatemala, Honduras, Jamaica, Mexikó, Nicaragua, Panama) és a Kajmán-szigetek. Alfajai Aratinga nana nana Aratinga nana astec Megjelenése A jamaicai aratinga nagyon színes madár. Tollruhája zöld. Testhossza 23-30.50 cm. Szárnyfesztávolsága 60 cm. Testtömege 80-87 g. Életmódja Gyümölcsöket, magvakat, leveleket és diót fogyaszt. A jamaicai aratinga élettartama ismeretlen, a papagájok hosszú életű madarak. Szaporodása A jamaicai aratinga monogám. A költési időszak áprilistól májusig tart. 3-4 tojást rak. 26-27 nap alatt kikelnek a fiókák. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. január 20.) Animal Diversity Web Nátrium-szelenid A nátrium-szelenid nátriumból és szelénből álló ionvegyület, képlete Na2Se. Színtelen, szilárd anyag, melyet szelén és ammóniában oldott nátrium reakciójával állítanak elő. Más alkálifém-kalkogenidekhez hasonlóan a nátrium-szelenid is könnyen reagál a vízzel, hidrolízise során nátrium-hidrogénszelenid (NaSeH) és hidroxidion keletkezik. A hidrolízis oka az, hogy a Se2- rendkívül erős bázis. A nátrium-szelenid könnyen oxidálódik, ennek során poliszelenidek képződnek, amit az anyag elszíneződése jelez. Savakkal reagálva mérgező hidrogén-szelenid gáz keletkezik belőle. Alkil-halogenidekkel reagálva a megfelelő szelénorganikus vegyület keletkezik belőle. Szilíciumorganikus halogenidekkel a következő módon reagál: Veszélyei A nátrium-szelenid tárolásánál vigyázni kell hogy ne érintkezzen vízzel és levegővel. Endor Az Endor a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik holdja. Az ezüstös színű Endor gázóriás bolygó a körülötte keringő 9 hold közül a másodikról nevezetes, melyet az Endor erdőholdja (gyakran: Endor) néven emlegetnek, amit a bennszülöttek Tana néven ismernek. (Azok a jelentések, amik az Endor gázóriásnak egy hatalmas kataklizmában való eltűnéséről szólnak, nem igazak, és „az endori hoax” néven ismeretesek). Maga a gázóriás bolygó nem játszik szerepet a történésekben, a filmekben sem jelenik meg, lakhatatlan, ezért sokan (kissé félreérthető módon) Endor név alatt az Endor bolygó második holdját értik. A hold szerepet kap a következő filmekben (A Jedi visszatéren kívül): Caravan of Courage: An Ewok Adventure, Ewoks: The Battle for Endor, és az animációs Marvel Comics Star Wars: Ewoks sorozatban. Leírása Az erdőholdnak a standardnál valamivel kisebb gravitációja van. Vegetációja főleg erdőből áll, ami szinte az egész holdat beborítja. Felszínén három értelmes bennszülött faj él. Az erdőholdon kisebb számban menekültek is élnek, ugyanis a világűr helyi anomáliája miatt a közeli hiperűrben a Szannyasza és Zorbia rendszerből (és távolibb csillagrendszerekből) származó csillaghajók szerencsétlenül jártak, és a túlélők a holdon telepedtek le. Bennszülött fajok Az evokok a hold legismertebb lakói, körülbelül 1 méter magas medveszerű lények, egész testüket sűrű szőrtakaró fedi. Mindenevők. A magas fákon kialakított házaikban élnek. Technológiájuk kezdetleges, de mérnökeik ügyesek, harcosaik pedig elszántak és ravaszak. Ezt az ellenük küldött birodalmi rohamosztagosok is tanúsíthatják. A holdon ugyanis a Galaktikus Birodalom egy energiaellátó állomást létesített, ami a hold közelében épülő második Halálcsillag védelméhez szolgáltatta folyamatosan az energiát. A Lázadók ezt az állomást támadták meg és robbantották fel A Jedi visszatér című filmben. Az ewokok közül néhányan a Lázadók győzelme után, az Új Köztársaság idején a galaxis távoli helyein csillaghajókon tüzérként szolgáltak és alapszinten a galaktikus nyelvet is megtanulták. A békés yuzzumok a hold szavannáin és az erdők talaján élnek. Lábuk hosszú, hangjuk messzire hangzik, fülük éles. Sok ismert énekesük van, akik közül néhányan karriert csináltak - mint például a Max Rebo együttesben éneklő Joh Yowza. A goraxokat sokan legendának tartják, pedig tényleg léteznek. Ezek a hatalmas, rosszindulatú, félig-értelmes lények szerencsére elég ritkák. Történelme Az endori csata előtt a holdat csak menekültek és zarándokok keresték fel. A császár halála után a Lázadók egyik ideig állomást tartottak fenn itt. A nagai támadók elüldözték a Lázadókat a holdról. Ezek után kereskedők, kémek, bányászok, szuvenírvadászok, még turistacsoportok is érkeztek a holdra. Az Endor azonban olyan távoli rendszer, hogy ez az érdeklődés hamar megszűnt, a Szövetség győzelme után 15 évvel is csak egy kis kereskedelmi állomás köti össze az erdőholdat a galaxis többi részével. A hold és az ewokok fordulópontot jelentenek a Galaktikus Polgárháborúban A Jedi visszatér című filmben. A Lázadók Szövetsége ekkor tudja elpusztítani a második Halálcsillagot, amit a Birodalom az Endor hold közelében épít. A második Halálcsillag védelmi pajzsának generátora a holdon található, a pajzs körbeveszi és gyakorlatilag támadhatatlanná teszi a Halálcsillagot. A felkelők egy kis csoportja Han Solo vezetésével egy lopott birodalmi hajóval és kóddal leszállási engedélyt kap a hold felszínére. Az engedély megadásához nagyban hozzájárul, hogy Darth Vader megérzi fia, Luke Skywalker jelenlétét a felkelők hajóján, ezért tudatosan engedélyezi a leszállást. A csoport feladata a generátor elpusztítása a holdon. A csoportot azonban nem csak a birodalmi rohamosztagosok támadják, hanem a kőkorszaki haditechnikával rendelkező bennszülött ewokok is, akik foglyul ejtik a kis csapatot. Szerencsére azonban az ewokok hitvilágában szerepet kap egy C-3PO-hoz hasonló lény, akit istenként tisztelnek, ezért C-3PO Luke jedi-tudásával és demonstrációjával eléri, hogy a csapatot ne süssék meg elevenen a tiszteletére, hanem engedjék szabadon. Ezek után a ewokok szövetségesként harcolnak a birodalmiak ellen. Miután a holdon lévő generátort felrobbantották, nyitva áll az út a Halálcsillag felrobbantása előtt, ehhez a Lázadók Lando Calrissian vezetésével (aki a Hans Solótól kölcsönbe kapott Ezeréves Sólyom fedélzetén parancsnokol) totális támadást indítanak, és a központi generátor kilövésével megsemmisítik azt. Kritikai elemzés Az alábbi elemzés a Star Wars: Technical Commentaries számításai és megfontolásai alapján készült, a filmben ezen lehetséges következmények ábrázolása nem jelenik meg. Egy alacsony pályán keringő hatalmas mesterséges égitest felrobbanása mindenképpen óriási hatást gyakorol a közelében lévő holdra és annak lakóira. Mivel a Halálcsillag a filmben látható módon alacsony, de ugyanakkor szinkronpályán kering, ez azt jelenti, hogy az energiapajzs tartja ezen a pályán. A Halálcsillag egyébként állandó mozgásban lenne a hold egén, néhány perc alatt eltűnne a horizont alatt és legfeljebb néhány óra alatt megkerülné azt, majd néhány keringés után a légkör fékező hatásának következményeként becsapódna a felszínbe. A fenntartás mechanizmusa a Halálcsillagon kell legyen, mivel a holdi generátor felrobbanása után is még a helyén marad és nem kezd el zuhanni a hold felszíne felé. A kilövés darabokra szakítja, aminek egy része a holdra a robbanás után perceken, vagy legfeljebb órákon belül meteoreső formájában hullana le, ami kiterjedt erdőtüzeket okozna. A tüzek a tűzoltás hiányában (ilyesmivel az ewokok nem rendelkeznek) a hold teljes felszínére kiterjednének. A Halálcsillag nem semmisül meg teljesen, ezért kisebb-nagyobb darabjai a holdra kell hogy hulljanak. Ha ezek a darabok elegendően kicsik (porszem nagyságúak), a hold légkörében maradva hosszú ideig tartó nukleáris telet és globális lehűlést hoznának létre. A nagyobb becsapódó darabok - amik több kilométeresek is lehetnek - gyorsabb katasztrófát okoznak, földrengések és pokoli erdőtüzek következményeként az élővilág nagy része kihalna. Elképzelhető lenne, hogy a Halálcsillag a benne lévő, antianyagot felhasználó generátor miatt totálisan megsemmisül vagyis szétsugárzódik. Ebben az esetben azonban a sugárzás röntgensugárzás és nagy energiájú részecskék formájában pusztítaná el az élőlényeket (a holdon tartózkodók egy részét, de a Lázadók flottájának pilótáit mindenképpen). A Halálcsillag generátorának működése nem teljesen tisztázott, de az világos, hogy a nukleáris energiáknál sokkal nagyobb energiák állnak rendelkezésre (ami akár egy egész bolygó elpusztítására elegendő, lásd: Alderaan). Ennek megfelelően a közvetlen sugárzó hatás után a holdra lezuhanó részei is valószínűleg sugárzás formájában pusztítanák az ott található élővilágot. A Halálcsillag robbanásának pillanatában látható egyenlítői gyűrű mibenléte nem tisztázott, valószínűleg itt is valamilyen sugárzásról lehet szó. A hold túlsó oldala látszólag védett a közvetlen hatásokkal szemben, azonban nem ez a helyzet, mert bár a Halálcsillag szétrobbanó darabjainak nagy része a világűr felé tartó pályán mozog, azonban ezek a darabok is az égi mechanika törvényeinek engedelmeskedve visszahullanának a hold felszínére, a távolabbi, nem látható területekre is. A további történetek nem tárgyalják a fenti, reális kataklizmák következményeit és ezek felszámolását, ezért további spekulációk lehetségesek: „A Halálcsillag robbanása utáni percekben a Lázadók Szövetsége el tudta vontatni a Halálcsillag szétrobbanó darabjait a hold közeléből és a világűr irányába továbbította azokat.” A hajókon rendelkezésre álló védőpajzsok és vonósugarak azonban nem ekkora test mozgatására lettek tervezve. A Halálcsillag tömege olyan óriási a Lázadók hajóihoz képest, hogy a rá való erőkifejtés hatása minimális. Ha ez nagyobb lett volna, a Lázadóknak nem kellett volna a hold közelében elpusztítaniuk a Halálcsillagot, hanem előbb biztonságos távolságba tudták volna vontatni. Erre nyilván nem volt lehetőség. „A Lázadók a robbanás után a nagyobb darabok után vadászva röpködnek a hold légkörében és kilövéssel megsemmisítik azokat.” Ezek azonban csak a nagyobb darabok, és a Halálcsillag óriási tömegét tekintve csak kisebb hányadot képviselnek, a nagyobb mennyiség elég a légkörben és por formájában hosszú ideig a levegőben marad és globális lehűlést okoz. A Halálcsillag felrobbanásának következménye az Endor élővilágának teljes kipusztulása. Filmes helyszín A Jedi visszatér c. filmben lévő Endor hold erdei felvételeit a Jedediah Smith Redwoods nemzeti parkban vették fel Crescent City közelében (Kalifornia, USA). Forrás Star Wars - The Essential Atlas, Del Rey kiadó (2009) Bosznia-Hercegovina vasúti közlekedése Bosznia-Hercegovina vasútja 1992-ben vált ki a Jugoszláv Államvasutakból. A vasúthálózat hossza 1031 km, ebből 590 km villamosított. A dupla vágányú szakaszok hossza 68 km. 2007-ben kb 400 ezer utast és hét millió tonna árut szállított. Ahogy az ország maga, a vasúti közlekedés is két részre van osztva: a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén a Željeznice Federacije Bosne i Hercegovine, míg a Boszniai Szerb Köztársaság területén a Željeznice Republike Srpske felelős a gépállományért és az infrastruktúráért. Vasúti kapcsolata más országokkal Montenegró - nincs Horvátország - van, azonos nyomtáv Szerbia - van, azonos nyomtáv Járművek Ez a táblázat az országban közlekedő vasúti járműveket tartalmazza: Arész Arész (Άρης), (római Mars) a görög és római mitológiában a háború istene, Zeusz és Héra gyermeke. Pallasz Athénével ellentétben nem bölcsen vezetett és ezért nem a győzedelmes és igazságos háború, küzdelem istene volt, hanem az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés megtestesítője. Története Arész nem tartozott a jóságos istenek közé, hiszen vérengző és féktelen volt. Amint meghallotta, hogy a földön két sereg ront egymásnak, feltette harci sisakját és felpattant harci szekerére, amelyet két tüzet okádó fekete ló húzott. Kardjának félelmetes suhintása kiszámíthatatlan volt. Előre nem lehetett tudni, hogy melyik sereget ritkítja, hiszen ha Arész belerohant a csata sűrűjébe, akkor nem érdekelte semmi, amíg vér folyt. A harcosok vesztét éppúgy élvezte, mint bátorságukat. Ugyanakkor gyűlölte a rendet és békét, hiszen ezek akadályozták a háború kitörését, ezért támogatott mindenkit, aki meg akarta törni a rendet. A harcokban kiszámíthatatlan volt, hol az egyik felet támogatta, hol a másikat. A harcokba elkísérték fiai: Deimosz, a rettenet és Phobosz az iszonyat megtestesítői. Harci kocsija előtt Erisz, a viszály és Enüó, a harctéri öldöklés istennői futnak. Mivel vak dühvel csapott bele minden harcba, gyakran alulmaradt főleg Athénéval szemben. Az a szégyen is megesett vele, hogy halandóval szemben maradt alul: a trójai síkon az argosziak vezére, Diomédész megsebesítette a hadak istenét, igaz, Athéné segített neki. Arész fájdalmában akkorát üvöltött, mintha tízezren ordítottak volna egyszerre, és dicstelenül, jajveszékelve iszkolt el a helyszínről. Egyszer Héraklész is legyőzte. Talán legnagyobb szégyene az volt, mikor a két gigász ifjú, Ótosz és Ephilatész bezárta Arészt egy rézhordóba és 13 hónapig maradt ott, mikor Hermész szabadította meg börtönéből. Míg leláncolva raboskodott a hordóban a földön béke és rend honolt. Magas és helyes férfiú volt, bár - katona módjára - kissé faragatlan. A szépség istennője, Aphrodité sem tudott neki ellenállni és 4 (vagy 5) gyermeket szült neki: Deimosz Phobosz Anterósz Harmónia Erósz – a mitológia Erósz származását tekintve bizonytalan. További gyermekei: dölyfösségéről ismert Küknosz , akit Héraklész ölt meg egy párbaj során Aszkalaphosz , orkhomenoszi király, aki Trója alatt halt meg Oinomaosz, Harpiné nimfától született fia, Pisza királya Pentheszileia , Ortréra nimfától született leánya, az amazónok királynője A római mondavilágban Mars gyermekeinek tulajdonítják Romulust és Remust. Rómában ezzel ellentétben a legnagyobb istenek közé sorolták, közvetlen Jupiter (Zeusz) után állt. Tisztelete Valószínűleg thrák eredetű isten, aki a mükénei korban került be a görög istenek sorába. Görögországban inkább Athénét tisztelték, még a militarizmusáról híres Spártában is legfeljebb kutyakölyköket áldoztak neki. Összesen egy-két temploma volt egész Hellász területén; Athénban volt temploma az agórán, az argoliszi és a halikarnasszoszi templomok említhetők még meg. Neki szentelték az Areioszpagosz dombot, ahol a legfelső bíróság székelt. Ábrázolásai Szobrászat Attribútuma a kard és a pajzs volt a görögöknél. A rómaiaknál előszeretettel ábrázolták szent állataival, a farkassal és a harkállyal. Borghese Arész – Kr. e. 421-410 közötti évekből származó és Alkamenésznek tulajdonított görög eredeti római másolat (Louvre, Párizs) Ludovisi Arész – szintén római másolat Kr. e. 4. század második feléből (Róma, Museo Nazionale) Todibeli Mars – Kr. e. 4. századból származó etruszk bronzszobor, amely valószínűleg nem a hadistent ábrázolja, csak a hagyomány miatt nevezik így, ma a Vatikáni Múzeumban vázaképeken főleg az Aphroditéval folytatott kalandjait ábrázolják, Pompejben épp azt, ahogy Hephaisztosz rajtakapja őket. Bertel Thorvaldsen: Mars és Ámor, 1809-10 Antonio Canova : Mars és Vénusz, 1816 Adriaen de Vries: Mars és Vénusz, 1600-as évekből, jelenleg a prágai vár képtárában található egy keresztény templomban is található egy Marsot ábrázoló szobor, a prágai Szent Vitus székesegyházban, Slik gróf síremlékén (készítője: Matthias Bernhard Braun ) Festészet Botticelli : Venus és Mars című képe, mely 1486-ban készült (London, National Gallery) Tintoretto : Minerva és Mars, 1578 (Velence, Doge-palota) Veronese : Venus és Mars, 1560-1570 (New York, Metropolitan Museum of Art) Rubens : A győzelem istennője megkoronázza Marsot, 1612 körül (Drezda, Gemaldegaerie) Rubens: Mars diadala, ma a Vatikáni Múzeumban Rembrandt : Mars, 1655 (Glasgow, Art Gallery) 1477 Bonsdorffia Az 1477 Bonsdorffia (ideiglenes jelöléssel 1938 CC) egy kisbolygó a Naprendszerben. Yrjö Väisälä fedezte fel 1938. február 6-án, Turkuban. Valentyin Boriszovics Bubukin Valentyin Boriszovics Bubukin (oroszul: Валентин Борисович Бубукин; Moszkva, 1933. április 23. – 2008. október 30.) szovjet válogatott orosz labdarúgó-középpályás, edző. A szovjet válogatott tagjaként részt vett az 1958-as labdarúgó-világbajnokságon és az 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokságon, utóbbin aranyérmet nyertek. Forrás Valentyin Boriszovics Bubukin adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Vekerdi Béla Vekerdi Béla (Hódmezővásárhely, 1882. február 9. – Debrecen, 1970. március 4.) matematika-fizika szakos tanár, iskolaigazgató. Élete Apja Vekerdi (Nagy) József az Önsegélyező Takarékegylet igazgatója volt, édesanyja Adler Jozefa. Alap- és középfokú iskoláit szülőhelyén végezte. 1899-ben érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen és a Műegyetemen folytatta felsőfokú tanulmányait. 1906-ban kapta meg matematika–fizika szakos középiskolai tanári oklevelét. Tanári pályafutását egykori iskolájában, a hódmezővásárhelyi református gimnáziumban kezdte el. Szaktárgyain kívül a latin nyelvet is tanította. Első cikkében éppen ezért foglalkozott a latin nyelv tanításának a problémáival; utána fordult a logika és a filozófia kérdései felé. 1917-ben filozófiából doktorált Budapesten. Disszertációjában az induktív kutatási módszerek fejlődésének történetével foglalkozott. 1922-ben vette feleségül a székely származású Király Ilonát (1892–1977), a Dóczi Polgári Leányiskolájának igazgatónőjét. Fiaik: Vekerdi László, tudománytörténész és Vekerdi József, irodalomtörténész. Unokaöccse Vekerdy Tamás pszichológus. 1922–36 között a debreceni Református Gimnázium tanára volt. 1925-ben egyetemi magántanári képesítést szerzett a Debreceni Tudományegyetemen filozófiából. Egyetemi magántanárként a természettudományos kutatások logikai módszereiről, az akaratszabadság problémájáról adott elő. 1927-ben a Matematikai földrajz elemei címmel tankönyvet írt. 1934-től a Debreceni Tudományegyetem tanárképző intézetében a középiskolai matematika didaktikáját adta elő. 1936-tól a Debreceni Református Dóczi Tanítónőképző Intézet igazgatója. 1934/35-ben és 1935/36-ban pedagógiát tanított a debreceni egyetem Tanárképző Intézetében. 1944-től nyugdíjas, de még a II. világháború után is szükség van a munkájára, másfél évtizedig tanított óraadóként a Református Gimnáziumban. Publikációi Hogyan tanítsuk a latin nyelvet? Hódmezővásárhely, 1914 Tanítsuk-e a latin nyelvet? Hódmezővásárhely, 1914 Az induktív kutatási módszer fejlődésének a története, Hódmezővásárhely, 1917 Az indukció lényege és logikai alapjai, Hódmezővásárhely, 1923 Határproblémák a fizika és a filozófia köréből, Debrecen, 1924 Határproblémák a fizika és a filozófia köréből (1. A magánvaló kérdése; 2. Tér és idő, és a relativitáselmélet filozófiai vonatkozásai), Debrecen, 1927 A matematikai földrajz elemei, Debrecen, 1927 (tankönyv) A filozófia a középiskolában, Protestáns Tanügyi Szemle, 1931, 412–416. Megjegyzések a középiskolai mennyiségtan tanítás didaktikájához és methodikájához Protestáns Tanügyi Szemle, 1936, 241–251. Románia az 1952. évi téli olimpiai játékokon Románia a norvégiai Oslóban megrendezett 1952. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 16 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sífutás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Eileithüia Eileithüia Zeusz és Héra leánya, vagy magának Hérának az egyik mellékneve. Ő az, aki a gyermekeket óvta a görög mitológiában. A szülési fájdalom istennője volt. Egyes források szerint a hüperboreaszok földjéről származik, aki Déloszra jött, hogy segítsen Létónak világra hozni Apollónt és Artemiszt. Más mítoszok arról szólnak, hogy Eileithüia Krétán született egy barlangban. Két kezében fáklyát tartva ábrázolták, hiszen ő vezette a fényre a sötétbe tévedt gyermekeket. Nemcsak oltalmazta a gyermekeket, hanem a születés és szülés a eseményeinek is védnöke volt. Hésziodosz szerint a könnyű és szerencsés szülés istennője. Amikor Alkméné szülését Héra akaratából meg kellett nyújtani, Eileithüia a palota küszöbére vagy a házioltár mellé ült keresztbe tett lábbal – amivel a széttárt lábú szülési pozíció ellenkezőjét jelképezte – és Alkméné csak három napos vajúdással hozhatta világra gyermekét, Héraklészt. Dakar-rali A Dakar-rali (A Dakar, Párizs–Dakar) egy évente megrendezett, sivatagi tereprali verseny. 1979-ben rendezték meg először, Párizs és Dakar között. A viadal alapítója a francia, Thierry Sabine, aki haláláig főszervezőként is tevékenykedett. A Dakar-ralin négy kategóriában versenyeznek a résztvevők. Autók és motorok kategóriában már az első versenyen is el lehetett indulni. A második ralin felvették a kamionok kategóriát is a versenybe. 2009-ben bővült újra a rajtlista új gépekkel. Ekkor csatlakozott a quadok kategória. A Dakar-rali tradicionálisan Párizs és Dakar között zajlik, de a verseny története folyamán többször is adódott olyan alkalom, hogy nem Dakar, hanem másik város volt a célállomás. 2008. január 4-én jelentették be, hogy a tervek szerint január 5-én induló 2008-as rali biztonsági okok miatt elmarad. 2009-től a verseny átkerült Dél-Amerikába, de a Dakar-rali nevet a hagyományok miatt megtartották. A Dakar-rali legsikeresebb versenyzője a francia Stéphane Peterhansel, aki hatszor motorral és hétszer autóval nyert. Története A történet egy milliárdos fiatallal, Thierry Sabine-nel kezdődött, mikor egy autóversenyen eltévedt a sivatagban. A kaland majdnem az életébe került, de végül is haza tudott térni Franciaországba, és elhatározta, hogy másokkal is megosztja az élményt. Az először 1978-ban elindított túra útvonala eredetileg a franciaországi Párizs és a szenegáli Dakar között vezetett, azóta politikai és más tényezők miatt ez többször is változott. A versenyzők kezdetben csak saját szórakoztatásukra indultak, de néhány év alatt megjelentek a rangos gyári csapatok is (Porsche, DAF, japán márkák). Megszületése óta először töröltek Dakar-ralit, miután 2007. december végén terroristák megöltek négy francia turistát és három katonát Mauritániában. A szervezők a francia kormány kérésére lefújták a 2008-as versenyt. Útvonalai 1979–1980: Párizs – Dakar 1981–1988: Párizs– Algír –Dakar 1989: Párizs– Tunisz –Dakar 1990–1991: Párizs– Tripoli –Dakar 1992: Párizs– Fokváros 1993: Párizs–Dakar 1994: Párizs–Dakar–Párizs 1995–1996: Granada –Dakar 1997: Dakar– Agadez –Dakar 1998: Párizs–Granada–Dakar 1999: Granada–Dakar 2000: Párizs–Dakar– Kairó 2001: Párizs–Dakar 2002: Arras – Madrid –Dakar 2003: Marseille – Sarm es-Sejk 2004: Clermont-Ferrand –Dakar 2005: Barcelona –Dakar 2006–2007: Lisszabon –Dakar 2009: Buenos Aires – Valparaíso –Buenos Aires 2010: Buenos Aires– Antofagasta –Buenos Aires 2011: Buenos Aires– Arica –Buenos Aires 2012: Mar del Plata –Copiapo– Lima 2013: Lima – San Miguel de Tucumán – Santiago de Chile Eddigi győztesek Az alábbi táblázatban olvashatók a Dakar-rali győzteseinek listája, kategóriánként. Győzelmek versenyzők szerint Az alábbi táblázatban azok a versenyzők szerepelnek, akik legalább kétszer nyerték meg a Dakar-ralit. Győzelmek országok szerint Az alábbi táblázatban azok az országok szerepelnek, melyek versenyzői megnyerték a ralit. Margittai Gábor Dr. Margittai Gábor (Budapest, 1973. augusztus 7. –) magyar író, kritikus, esszéista, újságíró, irodalomtörténész, szerkesztő. Élete 1991–1996 között a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–filozófia–XX. századi magyar irodalom szakos hallgatója. 1994 óta publikál. 1996–1999 között a Magyar Napló könyvrovatának szerkesztője. 2000-ben doktorál, a disszertáció témája: két világháború közötti magyar esszéirodalom, válságkultúra, sajtótörténet és Babits Mihály publicisztikája. 2001–2015 között óta a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának társszerkesztője. 2015 óta a Magyar Idők hétvégi mellékletének, a Lugasnak a társszerkesztője. Esszéket, kisprózákat és irodalomtörténeti tanulmányokat publikál. Történeti oknyomozó riportjai elsősorban a határon túli magyar szórványvilág életét vizsgálják. Az első világháború hadifoglyainak sorsát kutatja, különös tekintettel a szardíniai Asinara (Szamár-sziget) fogolytáborainak történetére. Hasonló témájú dokumentumfilmek társalkotója. Művei Agyagcsónak. Esszék (Széphalom Könyvműhely, 1999) Külső magyarok - Utazás a végeken (Nemzet Kiadó, 2005) Nyugtalan klasszikusok – Ars poeticák és arcpoétikák. Hagyománytudat Babits Mihály esszéművészetében (Attraktor Kiadó, 2005) Mi a madzsar? - Magyar tudatú néptöredékek Ázsiában, Afrikában, Európában (Scolar Kiadó, 2009, 2010) Trianoni menyecske - Szórványlétünk a Kárpát-medencében (Scolar Kiadó, 2010) Utazás a végeken (Scolar Kiadó, 2011) Szamár-sziget szellemkatonái. A nagy háború eltitkolt halálmarsa ; Külső Magyarok, Csabdi, 2014 Tiltott kastély. Erdélyi történelmi családok a jóvátétel útvesztőjében ; Külső Magyarok, Csabdi, 2017 Díjai A Magyar Napló esszépályázatának első díja (1996) Magyar Nemzet Aranytoll (2006) II. osztályú Magyar Hadisírgondozásért (2011) Tamási Áron-díj (2014) Ismeretterjesztő természetfilm kategória ( Rostás Pál feltámadása ) és Egyéb kategória ( Szamár-sziget szellemkatonái könyvelőzetes) 2. helyezett, I. Hét Domb Filmfesztivál (2017) Tjampatszak tartomány Tjampatszak (nemzetközi alakban Champasak) Laosz délkeleti részén található a kambodzsai és thai határ mellett. Tjampatszak tartomány volt az egyik a három királyság közül, mely a Lan Szang királyság szétszakadása után létrejött. Ennek történelmi fővárosáról, Tjampatszakról kapta nevét a tartomány, de annak fővárosa ma már Paksze, ahol az ország harmadik hídja ível át a Mekongon. Közigazgatása Tjampatszak tartomány a következő körzetekre oszlik: Bachiangchaleunsook (16-03) Khong (16-10) Moonlapamok (16-09) Paksze (16-01) Pakszong (16-04) Pathoomphone (16-05) Phonthong (16-06) Szanaszomboon (16-02) Szukhuma (16-08 Tjampatszak (16-07) http://lao.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/PHC-ENG-FNAL-WEB_0.pdf, 103 Lengyelország az 1964. évi téli olimpiai játékokon Lengyelország az ausztriai Innsbruckban megrendezett 1964. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 51 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Szánkó * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Dijankovec Dijankovec falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Kőröshöz tartozik. Fekvése Köröstől 6 km-re északnyugatra Erdovec és Šalamunovec között fekszik. Története Dijankovec első írásos említése még "Dionissi" alakban 1339-ben történt. "Gyianfeulde" néven történő említése 1355-ben egy adásvételi szerződésben található. 1394-ben birtokosai Erzsébet, Katalin és Belke Dénes fia Tamásnak és Mátyás fiainak Fülöpnek, Györgynek és Tamásnak adták el. 1409-ben Pál fia Mátyás ("nobilis castri de Dyankouch") Bálint körösi bíró jelenlétében egy birtokát Pál fia Ferenc helyi nemesnek adja el. Ebből az okmányból kitűnik, hogy ekkor itt vár, vagy kastély is állt. Ennek tényét későbbi okiratok is megerősítik. 1456-ban Mátyás lánya Anna ("nobilis de Dyankouch") 10 forintot hagyott a petroveci Szűz Mária kolostornak. A falu nemesi község, melynek a 15. századból több birtokosáról is tudunk, ilyenek a Jánosics (1469), és a Folkus (1484) családok, majd a 16. századból a Harcsa (1505), Keleminovics, Vrcsak, Malkocs és Zakmárdi családok. 1517-ben és 1520-ban a település 50 dénártól szerepel az adóösszeírásokban. 1568-ban lett itt birtokos a Zakmárdi család, mely ezután a település legjelentősebb birtokosa lett. 1600-ban a falu már 75 dénártól adózik. 1665-ben utóda nem lévén Zakmárdi János birtokait a pálosoknak adományozta, akik a 18. század végéig a rend feloszlatásáig megtartották azt. Egy időben pálos rendház is működött a faluban, majd Körösre költözött. A falunak 1857-ben 340, 1910-ben 372 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 204 lakosa volt. Híres emberek Diankováczi Zakmárdi János (Ivan Zakmardi Dijankovečki) 1600 körül született Körösön. Ősei Szatmár vármegyéből települtek át Horvátországba még 1568-ban. Családja, amely a diankováci uradalom birtokosa volt, innen vette előnevét. A zágrábi jezsuitáknál tanult, majd Olmützben tanult filozófiát. Mint ismert jogász és humanista magas pozíciókba emelkedett. Királyi ítélőmester és pozsonyi országgyűlési követ volt. Jelentős szerepet játszott Horvátország kulturális és társadalmi életében. Latin költeményeket, jogi és történelmi műveket is írt. Úlice Úlice település Csehországban, a Észak-plzeňi járásban. Úlice Kbelany, Nýřany, Líšťany, Újezd nade Mží, Pňovany és Plešnice településekkel határos. Lakosainak száma 501 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szerencs–Nyíregyháza-vasútvonal A Nyíregyháza-Szerencs vasútvonal a MÁV 100c számú vasútvonala a 2013/14-es menetrendváltástól 80-as számot viselte, a 2017/18-as menetrendváltástól kezdve újra 100c számmal találhatjuk meg a menetrendben, hossza 50 km. A menetrendváltásig a 80-as vonal részeként hivatkoztak rá a menetrendekben. Egyvágányú, villamosított vasútvonal. A megengedett legnagyobb sebesség a vonal teljes hosszán 120 km/h. Bár többször tervezték már a pályán a sebesség 140 km/h-ra emelését és új második vágány építését, a magas beruházási költségek (a kis sugarú ívek átépítése) miatt eddig ezt elvetették. A második vágány kiépítése túl drágának bizonyult, elsősorban azért, mert Tokaj és Rakamaz között egy második vasúti Tisza-híd és új ártéri hidak lettek volna szükségesek. A kétvágányúsítás kiváltására építették ki a vonalon a KÖFI (Központi Forgalomirányító) berendezést 1972-ben. Ezzel a vonal egy időben a MÁV legnagyobb áteresztőképességű egyvágányú vonala volt. Története A vonalat három évnyi építés után, 1859 májusában adták át a Debrecen - Nyíregyháza - Tokaj - Szerencs - Miskolc Tiszavidéki Vasút Szolnok–Debrecen–Miskolc vonalának részeként. Átadása után a vidék társadalmi-gazdasági viszonyai megváltoztak: a korábbi vármegyeszékhely, Nagykálló háttérbe szorult Nyíregyháza ellenében, mert a vasútvonal elkerülte. Az eleinte magánvasútként működő társaság államosításáról 1880-ban írták alá a szerződést. Az Első világháborút a vonal – a Galícia és Oroszország felé lebonyolított jelentős katonai szállítások ellenére – használható állapotban vészelte át, ám a román csapatok 1919. június 3-án felrobbantották a tokaji Tisza-hidat, így a közlekedés egészen 1921-ig, a híd újjáépítéséig szünetelt. 1944. szeptember 6-án a Nyíregyházát ért bombatámadás során az állomásépület és az állomási vágányhálózat megsemmisült, így a vonalon napokra megszűnt a közlekedés. A német csapatok 1944 novemberében felrobbantották a tokaji Tisza-hidat, amelyet csak 1949-re sikerült újjáépíteni. A vonal villamosítása 1967-ben fejeződött be. A gőzvontatás egészen az 1980-as évek elejéig alkalomszerűen előfordult a vonalon. 1970-re Mezőzombor és Nyíregyháza-Északi kitérő között önműködő térközbiztosító berendezés működött, 1972-ben pedig kiépítették a KÖFI berendezést. Pálya A pályát utoljára 1979 és 1982 között építették át 54 kg/fm-es sínekkel és alkalmassá tették a 120 km/h-s pályasebességre, ehhez kapcsolódóan a nyomvonalat is korrigálták több helyen. A pálya végig egyvágányú, de a Tarcal–Tokaj valamint a Rakamaz–Nyírtelek szakaszokon az alépítmény kialakítása - töltések, átereszek, hidak, stb. - biztosítja a helyet egy második vágánynak is. Forgalom A vonal Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal és a Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza–Záhony-vasútvonal között teremt összeköttetést, Szerencs után a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonalban folytatódik. A vonalon 2006-ban vezették be az ütemes menetrendet, melyben óránként közlekedik rajta személyvonat, kétóránként kör-IC vonat. Mivel a vonalon kedvezményes árú InterCity-pótjeggyel lehet közlekedni, ezért jelentős a diák- és hivatásforgalom. A teherforgalom a tarcali kőbánya működési idejéhez képest visszaesett, de még mindig jelentős. Járművek A helyi személyvonatokat MÁV V43-as mozdonyok húzzák, a kör-IC-szerelvények előtt egyre gyakrabban látható a MÁV 480 sorozat, valamint nagyon ritkán a MÁV 1047 sorozat is. A tehervonatok esetében is a MÁV V43 a legszélesebb körben használt mozdonytípus, habár főképp Tarcal és Szerencs között feltűnnek egyes magánvasutak és a Rail Cargo Hungaria mozdonyai is. A vonalon közlekedő személyvonatok kivétel nélkül 2. osztályú kocsikból állnak. Általában három kocsival szoktak közlekedni, ezek között vegyesen fordulnak elő Bhv és Bo osztályú személykocsik. Korábban Bp kocsik is közlekedtek, de most már csak a kör-IC szerelvényben tűnnek fel. Fejlesztések Tervek Pályaépítés A meglévő vonal felújítása, a tengelyterhelés 225 kN ra emelése. Tervezési sebesség: 160 km/h. A Mezőzombor–Nyíregyháza szakaszokon a kialakítandó menetrendtől függően egy vagy több kétvágányú pályaszakasz építése, az alépítmény megerősítés és felépítménycsere. A biztosítóberendezés felújítása A kölcsönös átjárhatóság érdekében a Miskolc-Tiszai pályaudvar–Nyíregyháza szakaszon az ETCS vonatbefolyásoló rendszer telepítése. Az állomások, utasforgalmi terek átépítése Az utasforgalmi terek és peronok alkalmasak lesznek az esélyegyenlőségi törvényben foglaltak kielégítésére (pl. rámpa, és/vagy lift beépítése), P+R és B+R parkolók építése. Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova (cirill betűkkel: Валентина Владимировна Терешкова; Bolsoje Maszlennyikovo, 1937. március 6. –) szovjet űrhajós, az első nő a világűrben. 1963. június 16-án a Vosztok–6 fedélzetén szállt fel, 48-szor megkerülte bolygónkat, és három nap után sikeresen visszatért. Élete Édesapja traktoros, édesanyja textilgyári munkás volt. Nappali iskoláit hamar abbahagyta, hogy a textilgyárban dolgozhasson, majd tanulmányait levelező formában folytatta. Szabadidejében ejtőernyőzött. 1959. május 21-én végrehajtotta első ejtőernyős ugrását. Összes ugrásainak száma: 125. Amikor 1962-ben kiválasztották az űrprogramban való részvételre, ő volt az első, akit tesztrepülési tapasztalatok nélkül választottak ki űrrepülésre, azonban jelentős érv volt ejtőernyős tapasztalata. A repülés során hívójele Sirály (Csajka) volt. Ő volt az első szovjet űrhajós, aki manuálisan vezethette a járművét (a szovjet űrprogramban elsődleges az automata/távirányított vezérlés volt). Tyereskova a súlytalanságot fizikailag és pszichikailag nehezen viselte, ebből a szovjet szakemberek arra következtettek, hogy a női szervezet kevésbé alkalmas az űrrepülésre. 1963-ban Tyereskova – Hruscsov, a párt első titkára jelenlétében[forrás?] – házasságot kötött a Vosztok–3 pilótájával, Andrijan Nyikolajevvel. Egy gyermekük született, Jelena. A szülők 1982-ben elváltak. Ő az egyetlen vezérőrnagyi rangban lévő nő az Orosz Fegyveres Erőknél. 1968-tól a Szovjet Nőbizottság elnöke volt. Hobbiként egy ázsiai galambfajta, a bucharai dobos galambok nemzetközi hírű tenyésztője. A Holdon egy krátert neveztek el róla. 2014. február 7-én, a szocsi téli olimpiai játékok megnyitó ünnepségén az olimpiai lobogót Oroszország nyolc köztiszteletben álló személyisége hozta be, egyikük Tyereskova volt. Kultúra Lovagrendje Emlékparkja Az Aranyos Közösségi és Alkotóház kertjében avatták fel 2006-ban a Kultúra Lovagrendje Emlékparkját, amelyben emlékoszlopok őrzik a közösségük kulturális felemelkedéséért önzetlenül nagy áldozatot hozó, Kultúra Lovagja címmel elismert személyiségek emlékét. Évente az Európai Kultúra Napján találkoznak itt a lovagrend tagjai, hogy emlékezzenek a lovagtársakra. Az év során elhunytak hozzátartozói szülőföldről hozott földet szórnak az „Emlékezet harangja” alá. 2008-ig 8 ország 61 személyiségének emlékére állítottak itt emlékoszlopot. Jelenleg 2013-ban 105 elhunyt lovag emlékét őrzi az emlékpark Faverges-de-la-Tour Faverges-de-la-Tour település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1330 fő (2015). Faverges-de-la-Tour La Bâtie-Montgascon, La Chapelle-de-la-Tour, Corbelin és Dolomieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kacsamesék: Az elveszett lámpa kincse A Kacsamesék: Az elveszett lámpa kincse (eredeti cím: DuckTales the Movie: Treasure of the Lost Lamp) 1990-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely az azonos című 1987-től 1990-ig vetített amerikai televíziós rajzfilmsorozat alapján készült. A rendezője és a producere Bob Hathcock, a forgatókönyvírója Alan Burnett, a zeneszerzője David Newman. A mozifilm a Walt Disney Pictures és a Disney MovieToons gyártásában készült, a Buena Vista Pictures forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve kalandfilm, filmvígjáték és fantasyfilm. Amerikában 1990. augusztus 3-án, Magyarországon 1991. május 24-én mutatták be a mozikban. Cselekmény Dagobert bácsi hosszú keresés és kutatás után Csali baba, a híres rabló ruhás ládáját találja meg. Az egyik kabát zsebében egy titokzatos térképet találnak, aminek alapján kincsvadászatra indul a csapat. De nem csak a kacsák keresik a varázslatos kincset, de a kis csapatnak ügyes vetélytársa is akad. A közkedvelt sorozat izgalmas, önálló mozi változata. Televíziós megjelenések M2, M1, Disney Channel, Mozi+, Kiwi TV Abdoulaye Doucouré Abdoulaye Doucouré (Meulan, 1993. január 1. –) francia labdarúgó, aki jelenleg a Watford csapatában játszik középpályásként. Statisztikák 2017. október 7.-én frissítve. Csellisták listája A csellista vagy gordonkás az az ember, aki csellón játszik. Külföldi csellisták Diran Alexanian Franz Bartolomey Felix Battanchon Charles Baudiot Paul Bazelaire Hugo Becker Luigi Boccherini Matthew Brubeck Anner Bylsma Pablo Casals Gaspar Cassado Han-Na Chang Natalie Clein Robert Cohen Tom Cora Bernhard Cossmann Melora Creager a Rasputina-ból Charles Curtis Valter Despalj Roel Dieltens Johann Justus Friedrich Dotzauer Jean-Louis Duport Jean-Pierre Duport Emanuel Feuermann Rocco Filippini Pierre Fournier Auguste Franchomme Maurice Gendron David Geringas Georg Goltermann Leonid Gorokhov Friedrich Grützmacher Natalia Gutman Lynn Harrell Ulrich Heinen Frans Helmerson Guillaume Hesse Adam Hurst Steven Isserlis Antonio Janigro Joan Jeanrenaud Carolyn Kelly Ralph Kirshbaum Perttu Kivilaakso Julius Klengel Maria Kliegel Jeffrey Krieger Joel Krosnick Friedrich August Kummer Sebastian Lee Julian Lloyd Webber Paavo Lötjönen Yo-Yo Ma Mischa Maisky Gerhard Mantel Maurice Maréchal Dmitri Markevitch Angelica May Charlotte Moorman Aaron Minsky Miloš Mlejnik Truls Mørk Daniel Müller-Schott Fanny Nemeth-Weiss Siegfried Palm Vito Paternoster Boris Pergamenschikow Gregor Piatigorsky Alfredo Piatti William Pleeth David Popper Jacqueline du Pré Andrei Pricope Jean-Guihen Queyras Gustav Rivinius Ernst Reijseger Hank Roberts Hannah Roberts Bernhard Romberg Leonard Rose Mstislav Rostropovich Martin Rummel Arthur Russell Daniil Shafran Heinrich Schiff Carl Schröder Giovanni Sollima Ciril Škerjanec Werner Thomas-Mifune Fiona Thompson Auguste Tolbecque Eicca Toppinen – a cselló-rock „feltalálója” Paul Tortelier Frances-Marie Uitti Eduardo Vasallo Raphael Wallfisch Pieter Wispelwey Magyar csellóművészek Banda Ede Bánzi Richárd Bényi Tibor Czakó Éva Csáka Emese Dénes Vera Devich Gergely Faludi Judit Fenyő László Földesy Arnold Friss Antal Gárdián Gábor Janzsó Ildikó Jávorkai Ádám Kerpely Jenő Kertész Ottó Machula Tibor Melles Béla Ifj. Mező László Id. Mező László Oláh Ernő Onczay Csaba Perényi Miklós Rohmann Ditta Rózsa Richárd (1974-) Schiffer Adolf Somodari Péter Starker János Szabó Ildikó Váray Péter Várdai István Varga István Varga László Varga Tamás Virizlay Mihály Záborszky Kálmán Zétényi Tamás (1985-) Zsámboki Miklós Anne Baxter Anne Baxter (Michigan City, Indiana, 1923. május 7. – Guilford, New York, 1985. december 12.) Oscar-díjas amerikai színésznő. Életpályája A színiiskolát New Yorkban végezte el. 1935-ben gyermekként lépett a színpadra. 1940-től szerepelt filmekben. Emlékezetes szerepe Lewis Milestone Észak csillaga (1943) című szovjetbarát filmjének fiatal hősnője. 1946-ban készült A borotva éle című film, amellyel elnyerte a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. 1950-ben őt választottál a Mindent Éváról című filmre, mert hasonlított Claudette Colbert-re, aki eredetileg a film főszereplője lett volna, így Bette Davis partnere volt. 1953-ban a Warner Bros.-hoz szerződött két film erejéig. 1957 után elősorban a tv sztárja volt. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Az 1970-es években visszatért a Broadway-ra. Játszott a Columbo egyik, 1972-es epizódjában. Magánélete 1946-1953 között John Hodiak (1914-1955) amerikai színész volt a férje. Egy gyermekük született: Katrina (1951). 1960-1968 között Randolph Galt volt a párja. Két gyermekük született: Melissa (1962) és Maginel (1963). 1977-ben David Kleevel élt együtt. Filmjei Az Ambersonok tündöklése (1942) Észak csillaga (The North Star) (1943) Öt lépés Kairó felé (1943) Öten voltak (1944) Menekülés a pokolból (1946) A borotva éle (1946) Hazatérés (1948) Mindent Éváról (1950) Meggyónom (1953) Bedevilled (1955) Tízparancsolat (1956) Vadnyugati becsület (1956) General Electric Theater (1957-1960) Családi ékszerek (1965) Batman (1966-1967) Ironside (1968-1969) The Name of the Game (1968-1970) Marcus Welby, M.D. (1969-1973) Columbo (bem. 1973. jan.) Édentől keletre (1981) Szerelemhajó (1981-1985) Hotel (1983-1986) Díjai Oscar-díj a legjobb női mellékszereplőnek (1947) A borotva éle Golden Globe-díj a legjobb női mellékszereplőnek (1947) A borotva éle Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 92. old. (29619) 1998 SO134 A (29619) 1998 SO134 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. szeptember 26-án. Ligamentum thyrohyoideus medialis A ligamentum thyrohyoideus medialis egy apró szalag, mely szemből nézve háromszög alakúnak tűnik. A pajzsporc (cartilago thyroidea) és a nyelvcsont (os hyoideum) között található. A ligamentum thyrohyoideus lateralis a párja. Bélárkos Bélárkos (románul: Archiș) falu Romániában, Arad megyében, Archiș központja. Fekvése A béli hegyek alatt, a Galaló és Hosszúmál közötti völgyben, Bélhagymás, Bél, Tönköd és Nermegy közt fekvő település. A DJ 793A és DJ 793B utakon közelíthető meg. Története A Bélárkos és Borossebes között húzódó védelmi sáncot a román kutatók a 9–10. századra keltezik, egyesek a románoknak, mások a bolgároknak tulajdonítják. Bélárkos nevét 1552-ben említette először oklevél Arkos néven. 1808-ban Árkus, 1913-ban Bélárkos néven írták. A település már a 13. században püspöki birtok volt és még a 20. század elején is az 1. számú püspökség volt birtokosa. Az 1800-as évek elején három nagyobb vízimalma, szűrkallója és olajütője volt, és lakosai ekkor faeszközök készítésével foglalkoztak. A 20. század elején Bihar vármegye Béli járásához tartozott. Az 1910-ben végzett népszámláláskor 555 lakosa volt, melyből 7 magyar, 542 román volt. Ebből 548 görögkatolikus ortodox volt. Leírása A település lakói mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak. A termőterület gyenge adottságú, a hektáronkénti átlagos hozamok: kukorica: 3408 kg búza: 2100 kg rozs: 1800 kg zab: 1600 kg. A felvevőpiacok hiánya miatt zöldségféléket és gyümölcsöket csak saját használatra termelnek. A lakosság elöregedett, a fiatalok a városokba költöztek. A faluban háziorvosi rendelő működik, amely ellátja a község többi falvát is. A legközelebbi fogorvosi rendelő és gyógyszertár 6 kilométerre, Bélen, a legközelebbi kórház 25 kilométerre, Borosjenőn található. Bélárkos négyosztályos általános iskolával rendelkezik, a legközelebbi líceum (középiskola) Bélen található. A művelődést a községi könyvtár és a 200 férőhelyes művelődési otthon szolgálja. A falu négy temploma (ortodox, baptista, pünkösdista, hetednapi adventista) a rendszerváltás után épült. Lauter-Bernsbach Lauter-Bernsbach település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 8846 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Saint-Hilaire (Puy-de-Dôme) Saint-Hilaire település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 165 fő (2015). Saint-Hilaire Saint-Fargeol, Saint-Marcel-en-Marcillat, Bussières, Château-sur-Cher, Pionsat, Saint-Maigner és Saint-Maurice-près-Pionsat községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: MusiQ A MusiQ az Orange Range nevű japán együttes 2. albuma, ami egyben a legsikeresebb albumuk. 2004. december 1-jén jelent meg és több hétig a toplista első helyén maradt, valamint több mint 2 600 000 eladott példánnyal ez lett Japánban a 2005-ös év #1 albuma. Az album dalai 01. Ka.Ri.Su.Ma 02. Chest (����) 03. Locolotion (�������) 04. Ishin Denshin (����) 05. Zung Zung Funky Music 06. Padi Bon Mahe (��� �� ��) 07. City Boy (������) 08. Xie Xie (��) 09. Danshi-ing Session (��ing session) 10. Beat Ball 11. Michishirube ~a road home~ (�����) 12. Hana (�) 13. Full throttle 14. Matsuri Danshaku (���) 15. Papa 16. Hub Star 17. Oh! Yeah 18. SP Thanx 19. Jipang 2 Jipang (����2����) Forrás Az album a Jpop Stop! weboldalon Julianus Pomerius Julianus Pomerius, más írásmóddal Iulianus Pomerius (450 körül – 500 körül) késő ókori latin író. Aszketikus témakörű művei nagyrészt elvesztek, egy írása maradt csak fenn napjainkra. Élete Életének alakulását Massiliai Gennadius rövid tudósításából, Ennodius, és Limoges-i Ruricius leveleiből, Arles-i Szent Caesarius, illetve Sevillai Szent Izidor műveiből lehet kikövetkeztetni. A források alapján feltételezhető, hogy észak-afrikából származott, és a vandál invázió elől menekült el, majd a dél-galliai Arelátban (mai Arles) telepedett le. Kezdetben valószínűleg grammatikát és retorikát tanított, azonban jártas volt a dialektika művészetében is. Itt szentelték pappá, és Limoges-i Ruricius hozzá írt két levele alapján (apátnak szólítja) feltételezhető, hogy kolostorba lépett, majd idővel annak a vezetőjévé választották. Ennodius tudós emberként emlékezik meg róla, aki ismeri mind az ókori görög, mind a latin irodalmat. Arles-i Szent Caesarius 498-ban nála tanult retorikát. Ez az egyetlen biztos időpont az életében. Művei A lélek természetéről és milyenségéről – Gennadius és Izidor említi, mára elveszett; A világ és a múlandó dolgok megvetéséről – Gennadius említi, mára elveszett; A szűzek neveléséről – Izidor említi, mára elveszett; A szemlélődő életről – egyetlen fennmaradt műve 3 könyvben. A mű részből állː a) előszó és 25 fejezet a Istennek tetsző szemlélődő életről szembeállítva a főpapok tevékeny életével; b) új előszó és 24 fejezet azokról a veszélyekről, amelyek az egyháziakat, papokat, püspököket, szerzeteseket fenyegetik a földi életben; c) harmadik előszó és 34 fejezet a gőgösség, élvezethajhászás, irigység, hiúság bűneiről, illetve a velük szembeállított négy erényről: a mértékletességről, a bölcsességről, az igazságosságról és az erősségről, és az ezek alapján kifejtett keresztény erkölcstanról, társadalmi szabályokról. Magyar nyelvű fordítás Pomerius egyetlen fennmaradt műve, A szemlélődő életről nem rendelkezik teljes magyar fordítással. Kisebb részleteket fordított le belőle Adamik Tamás, a lentebb forrásként használt Latin irodalom a kora középkorban című művében. Julie Garwood Julie Garwood (USA, Missouri, Kansas City, 1944. –) amerikai romantikus regényíró. Élete Írországból származó nagycsaládban nőtt fel, ő volt a hatodik testvér hét gyermek közül. Testvérei: Sharon, Mary Kathleen, Marilyn, Mary, Mary Colette "Cookie", Joanne és Monica, és fiútestvére: Tom. Származása sokban befolyásolta munkásságát, egyszer így nyilatkozott: "Az írek nagy mesemondók, akik élvezik megszervezni a történetek összes részletét és minden szituáció árnyalatait." Julie írói karrierje akkor indult, amikor három gyermeke közül a legfiatalabb megkezdte az iskolát. Miután publikálták két fiataloknak szóló regényét érdeklődése a történelmi romantika irányába fordult. Első regényét a Gentle warriort a Pocket Books hozta forgalomban 1985-ben. Azóta több mint 20 regényt írt. Neve rendszeresen megjelenik az amerikai újságok bestseller listáján. Könyveinek népszerűsége egyre jobban kiterjed minden újonnan megjelent regényével. Könyveit számos nyelvre lefordították és több országban forgalomba hozták. Bibliográfia Emily Chase néven Girls of Canby Hall sorozat 14. What's a Girl to Do? (1985) Julie Garwood néven Egyéni könyvek A gyengéd lovag /Gentle Warrior/ (1985) A Girl Named Summer (1986) Lázadó vágy /Rebellious Desire/ (1986) A becsület diadala /Honor's Splendour/ (1987) A jutalom /The Prize/ (1991) Mentő körülmény (1993); Mentőangyal (2011) /Saving Grace/ Álmaim hercege /Prince Charming/ (1994) Crown's Spies - A Korona kémei sorozat Az oroszlán asszonya /The Lion's Lady/ (1988) Az őrangyal /Guardian Angel/ (1990) Az ajándék (1991) ; Királyi adomány (2010) /The Gift/ A kastély (1993); Kastélyok (2010) /Castles/ Lairds' Fiancees - Skót urak menyasszonyai sorozat A menyasszony /The Bride/ (1989) Az esküvő /The Wedding/ (1996) Highlands' Lairds - Felföldi urak sorozat A titok /The Secret/ (1992) Váltságdíj /Ransom/ (1999) Árnyékzene /Shadow Music/ (2007) Claybornes' Brides - A Clayborne-fivérek Két rózsa /For the Roses/ (1995) Halvány rózsa /One Pink Rose/ (1997) Fehér rózsa /One White Rose/ (1997) Vörös rózsa /One Red Rose/ (1997) A GABO Könyvkiadó megjelentette a három kisregényt új fordításban és egy kötetben Három rózsa címmel. Ha eljő a tavasz /Come the Spring/ (1997) A Buchanan / FBI sorozat Szívtipró /Heartbreaker/ (2000) Kegyes halál /Mercy/ (2001) Ünneprontó /Killjoy/ (2002) Halállista /Murder List/ (2004) Lassú izzás /Slow Burn/ (2005) Árnyéktánc /Shadow Dance/ (2006) Tűz és jég /Fire and Ice/ (2008) Hosszú búcsú /Sizzle/ (2009) Az ideális férfi /The Ideal Man/ (2012) Szép szavak /Sweet Talk/ (2013) A Nagymenő /Hotshot/ (2014) Teljes gázzal /Fast Track/ (2015) A tökéletes jelölt /Wired/ (2017) Lăzești Lăzești falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Aranyosvágás községhez tartozik. Története Lăzeşti korábban Lezest része volt, 1956 körül vált külön 71 lakossal. 1966-ban 73, 1977-ben 97 román lakosa volt. 1992-ben 56 lakosából 55 román, 1 magyar, 2002-ben pedig 45 román lakosa volt. Látnivalók 18. századi ortodox fatemplom Simo Ruokonen Simo Ruokonen (1948. augusztus 8. –) finn nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Finn labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1986-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A finn nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 11. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1994-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Német Szövetségi Köztársaságba a VIII., az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságra és Svédországba a IX., az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Helgoland Koordináták: é. sz. 54° 10′ 48″, k. h. 7° 53′ 20″54.18, 7.8890277777778 Helgoland (fríz nyelven Deät Lun, a.m. „Föld”, angolul régebben Heligoland) sziget az Északi-tengeren, Németország egyetlen igazi nyílt tengeri szigete. Két részből áll, a nagyobbik főszigetből, és a kisebbik, úgynevezett Dünéből. Rendszeres hajójáratok közlekednek Cuxhaven, Bremerhaven és Böse felé. Vámszabad területnek minősül, így nyaranta sok turista keresi fel. Földrajza A szigetek a Pinnenbergi kerülethez tartoznak, ami Schleswig-Holstein tartomány nyugati részén található. Fekvését tekintve 70 km-re délnyugatra terül el a német-dán határon fekvő Sylt szigetétől és 43 km-re nyugatra az Eiderstedt-félszigettől. Az Elba torkolatától 62 km, a Cuxhavennél lévő partok pedig csak 42 km messzeségben találhatóak. A fősziget A fősziget tulajdonképpen két részre osztható, a keleti egynegyed rész lapályos terület sűrű beépítettséggel, ahol a strand és a kikötő is elhelyezkedik. A nyugati, nagyobbik terület az Oberland, magyarul kb. Felvidéket jelent. Az alacsonyabb részt Unterlandnak, vagyis Alvidéknek hívják. A felvidéki részt éles határvonal választja el az alsótól, hirtelen szökken a magasba és délnyugaton éri el a csúcsot kb. 56 méterrel a tenger szintje felett. A felvidék meredek sziklafallal esik a tengerbe, ezért a nyugati részt sokkal többet támadják a hullámok, már csak az uralkodó nyugatias irányú szelek miatt. Az abszolút magasságrekordot azonban a szigettől különálló sziklaszirt, a Lange Anna (Hosszú Anna) tartja, amely 61,3 méter magas. A Düne A kisebbik sziget, a Düne (jelentése ugyanaz, mint magyarul: dűne) egy 1 km-re fekvő kicsiny strand- vagy homoksziget, amelyet egészen 1721-ig természetes földnyelv kapcsolt a főszigethez. Akkor ez viharban megsemmisült, azóta nem lehet száraz lábbal átkelni a két sziget között. A Dünén található a sziget repülőtere, kempingezőhely, valamint egy faházas falu is. Éghajlata Tipikusan óceáni éghajlat jellemzi, annak minden sajátosságával együtt. Sok eső, nem túl magas évi hőingás a két legfőbb ismérv, de van ezen kívül egy nagyon jó tulajdonsága az itteni levegőnek: mentes a pollentől, így kiváló üdülőhely az allergiásoknak. A tél az egyik legenyhébb Németországban +2 °C-kal, ritka a –5 °C alatti hőmérséklet. Az Észak-Atlanti áramlás melegítő hatásának következtében a tenger 5 °C-os átlaghőmérsékletű még télen is, ami melegebb a hasonló szélességi körök átlagánál, soha nem fagy be. Kelet-északkeleti irányból betörhetnek az orosz sztyeppék felől hideg, illetve nyáron meleg szelek, ezáltal akár 10 °C-kal melegebb is előfordulhat, mint a tőle délkeletre fekvő, szárazföldi Hamburgban. A köd gyakori vendég errefelé, főleg télen, és a tavasz is csak későn kezdődik, érzékelhetően csak májustól emelkedik a hőmérséklet. Nyáron a levegőé 20 °C fok fölé, a tengervízé a legmelegebb időszakban (augusztus) 16-17 °C-ig. Az ősz a legnedvesebb időszak, ezekben a hónapokban 15-20 napon át esik az eső. Az átlagos évi középhőmérséklet 9 °C körüli (ez az észak-magyarországi síksági területek átlaga), míg a csapadék 700mm körüli. Hó ritkán fordul elő. Történelem A szigetet a kora középkortól a frízek lakják. 1402 és 1714 között a schleswigi területekkel együtt Dánia fennhatósága alá került. 1814-ben a britek szerezték meg. Napóleon kontinentális zárlata idején Nagy-Britannia számára létfontosságú volt a jelentős csempészetet lebonyolító sziget. Helgolandot Németország a kelet-afrikai Zanzibár szigetéért kapta meg cserébe. Az átadást megpecsételő kézfogásra 1890. augusztus 10-én került sor Sir Barkley angol kormányzó és a csónakból partra szálló II. Vilmos császár között. Az Elba torkolatában, stratégiai helyen fekvő szigetet az első és a második világháború idején valóságos erőddé építették ki. A hadiflotta bázisául szolgáló szigeten a sziklába hét emelet mélyen alakítottak ki bunkerrendszert. 1945. április 18-án közel ezer angol repülőgép emiatt bombázta le a szigetet. A háborút követően, a megszálló britek a lakosságot kitelepítették, majd két évvel a bombázás után 1947. április 18-án a sziklaüregeket berobbantották. Eredetileg az egész szigetet el akarták tüntetni a föld színéről, ezt azonban nem sikerült megvalósítani. Ezután 1952-ig a Brit Királyi Légierő gyakorlótérnek használta a szigetet, a lakosság csak ekkor térhetett vissza. Közlekedés A szigeteket légi, illetve vízi úton lehet megközelíteni. A sziget nem része a Schengeni övezetnek. Közúti közlekedés A német közlekedési szabályok alapján tilos a gépjármű és a kerékpáros közlekedés. Víziközlekedés A turistaszezonban naponta több hajójárat, fürdőhajó és gyorsjáratú katamaránok is járnak a német északi-tengeri kikötőkből Helgolandra. Főleg Cuxhavenből, Wilhelmshavenből és Bösum szigete a fő kiindulópontok. A téli időszakban, főleg októbertől márciusig drasztikusan csökken a hajóforgalom, a fürdőhajók egyáltalán nem, a katamaránok nagy része nem jár. A mellékidőszakokban a hajókon nagyrészt csak a sziget lakói, illetve azok rokonai, ismerősei utaznak, ami télen egyébként is veszélyesebb. Normál hajóval Cuxhavenből az út 130 perc, gyorsabb járatú katamaránokkal vagy szárnyashajóval 70 perc. Madárvilág Tavasszal a sziget nyugati részén függőlegesen magasba emelkedő, vörös és fehér rétegekből álló homokkő falon sok ezer pár tengeri madár fészkel. A szorosan egymás mellett sorjázó fészkek többségét a sirályfélék közé tartozó csüllők és az alkafélék közé tartozó fekete-fehér tollazatú lummák lakják. Kisebb számban alka és északi sirályhojsza is költ a sziklaperemeken. Az utóbbi évtizedekben visszatelepedett a korábban kipusztult szula is. A sziklákon fészkelő madárfajok állományai a következőképpen alakultak az elmúlt években: Az atlanti partvidék mentén zajló madárvonulásban a sziget jelentős forgalmat bonyolít le. Emiatt 1909-ben Helgolandon Hugo Weigold madárvártát alapított. A Felföld gyér bozótosaiban sok ezer énekesmadár keres menedéket, pihenőhelyet, ezt kihasználva tudják befogni és meggyűrűzni őket. A nagy tömegben vonuló gyakori fajok mellett kelet-ázsiai, szibériai ritkaságok is előfordulnak, ami azzal magyarázható, hogy egyes példányok rossz irányba indulnak el a telelőhelyükre vezető úton. A madárfogáshoz egy nagyméretű, tölcsérszerűen keskenyedő eszközt fejlesztettek ki, amelyet máshol is többnyire szigeteken alkalmaznak és közkeletű neve "Helgoland-csapda". A kedvesség világnapja A kedvesség világnapja megünnepelését a japán Apró Kedvesség Mozgalom kezdeményezte 1997-ben, majd a mozgalom világméretűvé nőtte ki magát World Kindness Movement néven. A kedvesség világnapját 1998 óta világszerte ünneplik. A november 13-án ünnepelt világnap célja, hogy előhívják az emberekből a kedves viselkedést, amelytől mindenkinek élvezhetőbb lesz az élete. Gangelt Gangelt település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 12 015 fő (2015. december 31.). Népesség A település népességének változása: Frédéric Page Frédéric Laurent Page (Menziken, 1978. december 28. –) svájci labdarúgóhátvéd. Forrás Frédéric Page adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) John Melcher John Melcher (Sioux City, 1924. szeptember 6. – Missoula, 2018. április 12.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Montana, 1977–1989). Waldemar Verner Waldemar Verner (Chemnitz, 1914. augusztus 27. – Berlin, 1982. február 15.) német politikus, Paul Verner testvére, az NDK haditengerészetének vezetője 1957 és 1959 között. 1930-ban lett a KPD kommunista párt tagja, a náci hatalomátvétel után a Szovjetunióba menekült. 1945 végén tért vissza az NDK-ba, ahol később a SED tagja lett. SK Kladno A Sportovní klub Kladno, általánosan SK Kladno vagy egyszerűen csak Kladno, cseh labdarúgócsapat Kladno városából. 1903. február 15.-én alapították. A csapat a Stadion Františka Kloze-ban játszik, tisztelegve a klublegenda František Kloz emléke előtt. A klub története nagy részét az élvonalban törtötte, de napjainkban az amatőr cseh negyedosztály tagja. Története 1903. február 15.-én fiatalemberek egy csoportja az azóta megszűnt kladnói "U Českého dvora" Hotel-ben ülve úgy határoztak, hogy megalapítják saját sportklubjukat, ahol a kor új játékát, a labdarúgást játszhatják. Ezen a napon a gazdag kladnói futballtörténelem első fejezete íródni kezdett. Az első csapat Sportovní klub Kladno névre hallgatott 1905-ben. Hamarosan elértek egy erős pozíciót a vidéki cseh klubok közt, és szintén jó eredményeket értek el a legmagasabban jegyzett prágai csapatok ellen is. Már 1908 elején lejátszották az első bajnoki meccsüket Kladnóban, amikor is az AFK Kolín 5–1-re győzte le őket. A kladnói csapat továbbra is a legmagasabb osztályban játszott 1925 és 1947 közt, amikor az eredmények manipulálásáért kizárták őket a ligából az 1946–47-es szezonban. A klub később még számos idényt teljesített a legjobbak közt, hosszabb periódusokban főleg 1948-49, 1952–58 és 1960-65 közt. A klub utolsó élvonalbeli szezonja négy évtizedig az 1969-70-es volt. Az élvonalba jutásra egészen 2006-ig kellett várni. A legmagasabb osztályú csehszlovák liga statisztikáiban (1925–1993) az SK Kladno a 8. helyet foglalta el a cseh klubok közül. A klub összesen 618 meccset játszott, 558 pontot szerzett, és 1189–1398-as gólkülönbséggel zárta ezt a közel 60 éves korszakot. Amióta a Slovan Wien 1–8-as vereséggel "küldte haza" a kladnóiakat, a klub megtartotta nemzetközi sportkapcsolatait. Legelőször 1908-ban az ismert angol klub, a Crystal Palace FC játszott Kladnóban, ezután az évek során találkoztak csapatokkal 34 országból, 4 kontinensről (Európa, Ázsia, Afrika és Amerika). Leggyakrabban európai csapatokkal találkoztak, különösen norvég, francia, német és osztrák klubokkal. Az SK Kladno fennállása egész időtartalma alatt részt vett jelentős labdarúgótornákon. Ilyen volt a Mitropa Kupa (1934, 1938, 1961), és az 1964-es Rappan-kupa, továbbá városi versenyek Belgiumban (Brüsszel, 1931 és Liege 1932, 1938). 1934-ben a Kladno vállalta leghosszabb nemzetközi utazását az USA-ba. Ez a kirándulás nem csak Csehszlovákiáról alakított ki pozitív képet, hanem az európai labdarúgásról is. Sok fontos labdarúgó a Kladno kék-fehér szerelésében kezdte karrierjét, vagy viselte azt pályafutása során. Ilyen volt Otakar Škvain-Mazal (1894–1941), az SK Kladno ifistája, és három gól szerzője az antwerpeni olimpián 1920-ban, amikor is a csehszlovák csapat a döntőig menetelt. František Kloz (1905–1945), a Kladno legnépszerűbb játékosa, és a legtöbb gól szerzője (592 gól kladnói színekben), és csehszlovák válogatott is volt, aki csakúgy, mint csapattársa, Josef Kusala, pisztollyal kezében vesztette életét hazája felszabadítása alatt 1945-ben. Karel Kolský (1914–1984), a csehszlovák válogatottban játszott, majd később a kispadról is irányított. Jan Fábera (1928–1984), szintén volt SK Kladno-játékosként irányította sikeresen a szudáni labdarúgó-válogatottat, és edzősködött Algériában, továbbá Izlandon is. Az 1971-72-es szezontól, ő és Jozef Vengloš edzette a csehszlovák U23-as válogatottat, amelyik megnyerte az 1972-es U23-as labdarúgó-Európa-bajnokságot. Josef Kadraba (1933-) a Kladno csatára volt, később játszott és edzősködött is a Slovan Wien csapatában, de legfőkébb a cseh válogatott tagja volt, amelyik meglepetésre ezüstérmet nyert az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon Chilében. Jan Suchopárek (1969-), kladnói növendék, később 61-szer lépett pályára a nemzeti csapatban. 1996-ban visszahozta az ezüstöt a második helyért az EB-n. Azt is meg kell jegyezni, hogy a legendás cseh csatár, a sokáig a Slavia Prahában játszó Josef Bican (1913–2001) is edzette a kladnói első csapatot, méghozzá az 1962-63-as szezonban. Korábbi nevek 1903 — SK Kladno (teljes név: Sportovní kroužek Kladno) 1904 — SK Kladno (teljes név: Sportovní klub Kladno) 1948 — ZSJ SONP Kladno (teljes név: Základní sportovní jednota Spojené ocelárny národní podnik Kladno) - merged with STAK Letná 1949 — TJ Sokol SONP Kladno (teljes név: Tělovýchovná jednota Sokol Spojené ocelárny národní podnik Kladno) 1953 — DSO Baník Kladno (teljes név: Dobrovolná sportovní organizace Baník Kladno) 1958 — TJ SONP Kladno (teljes név: Tělovýchovná jednota Spojené ocelárny národní podnik Kladno) 1960 — TJ Baník Kladno (teljes név: Tělovýchovná jednota Baník Kladno) 1961 — TJ SONP Kladno (teljes név: Tělovýchovná jednota Spojené ocelárny národní podnik Kladno) 1977 — TJ Poldi SONP Kladno (teljes név: Tělovýchovná jednota Poldi Spojené ocelárny národní podnik Kladno) 1989 — TJ Poldi Kladno (teljes név: Tělovýchovná jednota Poldi Kladno) 1993 — FC Terrex Kladno (teljes név: Football Club Terrex Kladno, a.s.) 1994 — FC Agrox Kladno (teljes név: Football Club Agrox Kladno, a.s.) 1995 — SK Kladno (teljes név: Sportovní klub Kladno, a.s.) - 2003-ban egyesült az SK Spolana Neratovice-vel Játékosok Jelenlegi keret (2014. június 14. szerint) Korábbi edzők Jiří Kuchler (1961-1963) Miroslav Koubek Jaroslav Šilhavý Martin Hřídel Stanislav Procházka Stanislav Hejkal Miroslav Beránek Jaroslav Peřina Eduard Novák (2011. július-2011. október) Zbyněk Busta (2011. október-2011. november) Martin Čurda (2011. november-2012. április) Daniel Drahokoupil (2012. április-2013. május) Szereplése hazai bajnokságokban 39 szezon az első osztály ban 29 szezon a másodosztály ban 15 sezezon a harmadosztály ban 4 szezon a negyedosztály ban Sikerek Első osztály 3. hely: 1933-34, 1946-47 4. hely: 1927, 1937-38, 1952 5. hely 1927-28, 1928-29, 1930–31, 1932–33, 1934–35, 1936–37, 1953 Másodosztály bajnokcsapat: 1925, 1947–48, 1951, 1959–60, 2005-06 ezüstérmes (feljutás): 1968-69 Kupa ezüstérmes: 1975-76 2018-as labdarúgó-világbajnokság-selejtező (UEFA – pótselejtezők) A 2018-as labdarúgó-világbajnokság-selejtező, európai pótselejtezőjébe az első forduló nyolc legjobb csoportmásodikja került. A kilencedik csapat kiesett. Csoportmásodikok sorrendjének meghatározása A csoportokban a hatodik helyezett csapat elleni eredményeket nem kellett figyelembe venni a rangsorolásnál. A csoportmásodikok sorrendjét a következők szerint kellett meghatározni: több szerzett pont jobb gólkülönbség több szerzett gól több idegenben szerzett gól jobb UEFA-együttható jobb Fair Play pontszám sorsolás Kiemelés és sorsolás A pótselejtezők párosítását 2017. október 17-én, 14 órakor (UTC+2) sorsolták a FIFA székházában, Zürichben. A kiemeléshez a 2017 októberi FIFA-világranglistát vették alapul. A rangsorban az első négy csapat volt a kiemelt (1. kalap), a másik négy a nem kiemelt (2. kalap). A sorsolás során a kiemelt csapatokat egy nem kiemelttel párosították. A sorsolás sorrendje döntött a pályaválasztói jogról, azaz amelyiket előbb sorsolták, az a csapat játszott először hazai pályán. Párosítások Négy párosítást sorsoltak, a csapatok oda-visszavágós rendszerben mérkőztek meg. A párosítások győztesei kijutottak a 2018-as labdarúgó-világbajnokságra. A mérkőzéseket 2017. november 9–11., valamint november 12–14. között játszották le. Az időpontok közép-európai idő szerint értendők. Baross tér A Baross tér Budapest egyik központi tere, egyúttal a város jelentős közlekedési csomópontja. Itt találkozik az M2-es és az M4-es metróvonal, a felszínen pedig a Rottenbiller utca, a Thököly út, a Kerepesi út, a Festetics György utca, a Fiumei út és a Rákóczi út. A tér legnagyobb része a VIII. kerülethez tartozik, de a felüljáró utáni oldal a VII. kerület területén fekszik. A teret számos busz- és trolibuszjárat érinti, ezek többnyire Zugló és a Belváros irányába közlekednek. Jelentős forgalmat bonyolít le még a Keleti pályaudvar is, ahonnan számos nemzetközi vonat közlekedik, legfőképpen Ausztria/Németország és Románia felé. Története Metróépítés és aluljárórendszer A Baross tér határában található a Keleti pályaudvar főbejárata. A tér jelentős területe alatt aluljárórendszer helyezkedik el, amit az M2-es metróvonal építése során alakítottak ki 1968 és 1970 között. Ugyanekkor az aluljáró felett villamoshurkot létesítettek, amit a Festetics utcából érkező villamosok (23, 24, 36) és a Rákóczi út felől a 19-es villamos használt a kezdetekben. A hurok a nyitott „mélyteraszt” megkerülve épült ki. Az M2-es metró 1972-es meghosszabbításakor a Thököly úti (44, 67, 68) és a Festetics utcai viszonylatok végpontja ide került át. 1997-ben a 67-es villamos megszűnésével a Baross téri villamoshurok funkcióját vesztette, elbontására az M4-es metróvonal kivitelezéséhez kapcsolódóan 2004 és 2010 között került sor. A metróépítés kapcsán teljesen átépült az aluljáró és a mélyterasz is, átadására 2014. március 28-án került sor. Jamato-. A jamato-e (���; Hepburn: yamato-e) a ’japán stílusú festészet’, szemben az elsőül elterjedt kínaival (kara-e), a Heian-korban (794–1185) és később. Kedvenc témái az évszakok múlása, az udvarbeli és fővárosi nép élete. Jamato-enek számítanak a korabeli narratív emakimonók (például a Gendzsi szerelmeié), valamint a paraván- és falfestészet remekei, amelyek gyakran japán stílusú verseket (vaka) inspiráltak (s kalligráfiával mindjárt fel is vitték rájuk), illetve a versekhez született paraván- és tolófal-illusztrációk. Az irányzat egészen a 20. századig hatott. Forrás Gy. Horváth László : Japán kulturális lexikon , Corvina, 1999, ISBN 9631347567 I. Pinedzsem I. Pinedzsem ókori egyiptomi főpap, Ámon thébai főpapja i. e. 1070 és 1032 közt; i. e. 1054-től az ország déli részének de facto uralkodója a XXI. dinasztiával egyidőben. Származása, útja a hatalomig Pianh főpap fia volt. Anyja neve egy töredékes feliraton szerepel, melyen nehéz eldönteni, hogy H vagy Nedzs a név első része (a két hieroglifa hasonlít), így vagy Nedzsmet az, akinek fennmaradt egy ábrázolása, amin Pianh és fiai hosszú életet kívánnak neki, vagy anyja, Hrere. Nedzsmet később Herihór főpap felesége lett. Pinedzsem valószínűleg nem közvetlenül követte apját a főpapi székben, hanem kettejük közt Herihór uralkodott főpapként, mivel Pinedzsem túl fiatal volt apja halálakor. Ezt bizonyítja, hogy a karnaki Honszu-templom fali reliefjein Pinedzsem ábrázolása közvetlenül Herihórét követi, Pianhié nem szerepel köztük, valamint hogy Pinedzsem valószínűleg fiatalon lett főpap, mivel sokáig volt hatalmon. Uralkodása Thébában politikailag és vallásilag is erős hatalmat örökölt. Megerősítette hatalmát az ország déli és középső része fölött is, és királysága gyakorlatilag függetlenné vált a taniszi székhelyű XXI. dinasztiától, politikailag azonban valószínűleg sosem távolodtak el teljesen egymástól, mivel tiszteletben tartották egymás autonómiáját. Pinedzsem feleségül vette a XX. dinasztia utolsó uralkodójának, XI. Ramszesznek a lányát, Duathathor-Henuttauit, és fiuk, I. Paszebahaenniut a XXI. dinasztia egyik fáraója lett. I. Neszubanebdzsed 15. vagy 16. uralkodási évében Pinedzsem kikiálttatta magát Felső-Egyiptom fáraójának, főpapként pedig fiai, Maszaharta, majd Dzsedhonszuefanh és Menheperré lépett a helyébe. Duathathor-Henuttauitól született egyik lánya, Maatkaré is fontos szerepet töltött be a kultuszban, Ámon isteni felesége lett. Pinedzsem múmiáját Dejr el-Bahariban találták meg, a DB320 rejtekhelyen. Családja Apjának, Pianhnak több gyermeke is volt rajta kívül; Pinedzsemnek három öccse (Hekanefer, Hekamaat és Anhefenmut) és egy lánytestvére (Faienmut) ismert. Három feleségéről és számos gyermekéről tudunk. Duathathor-Henuttaui, a taniszi királyi család tagja több gyermeket is szült neki, köztük I. Paszebahaenniut fáraót, aki egyesítette a királyi és a főpapi családot, Maatkaré főpapnőt, Henuttaui hercegnőt és valószínűleg Mutnedzsmetet is, aki Paszebahaenniut felesége lett. Másik felesége Iszetemheb, Ámon énekesnője volt. Őt férje mellett említik téglákon, melyeket el-Hibában találtak. Valószínűleg egy harmadik felesége Tentnabehenu, akinek egy lánya is ismert, Nauni. Tentnabehenut lánya temetkezési kellékei közt említik egy papiruszon; Naunit Thébában temették el és király lányának nevezik, innen valószínű, hogy Pinedzsem volt az apja. Négy fia, akiknek anyja nem ismert (de valamelyiknek vagy akár többnek is Duathathor-Henuttaui az): Maszaharta, Dzsedhonszuefanh és Menheperré főpapok; és Neszipanoferhór, aki viselte az Ámon isteni atyja címet és nevét Herihór egyik fiának helyébe írták a karnaki Honszu-templom egyik ábrázolásán. Források és jegyzetek Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.208 Dodson & Hilton, op.cit., p.197 John H. Taylor, "Nodjmet, Payankh and Herihor: The Early Twenty-First Dynasty Reconsidered," in Proceeding of the Seventh International Congress of Egyptologists, 3-9 September 1995, ed. C.J. Eyre, Leuven 1998. pp.1143-1155 Arno Egberts, "Hard Times: The Chronology of 'The Report of Wenamun' Revised", Zeitschrift fur Ägyptischen Sprache 125 (1998), pp.93-108 Taylor, op. cit., p.1148 Dodson & Hilton, op.cit., pp.200-201 Dodson & Hilton, op.cit., p.200 Dodson & Hilton, op.cit., p.206 Dodson & Hilton, op.cit., p.209 Dodson & Hilton, op.cit., p.202 Dodson & Hilton, op.cit., pp.200-201, 205, 206 Nos ancêtres de l'Antiquité , 1991, Christian Settipani, p.173 Osor Osor (olaszul: Ossero) falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Mali Lošinjhoz tartozik. Fekvése Cres szigetének déli részén azon a helyen fekszik, melyet csak egy keskeny csatorna választ el a szomszédos Lošinj szigettől. Az ókorban Cres és Lošinj szigete még egy szigetet képezett, melyet Apszürtosz görög mondai hősről Apszirtidesznek neveztek. A szigetet azonban még az ókorban kereskedelmi okok miatt egy csatornával kettévágták. Ezen a csatornán ma egy mozgatható híd ível át. Története Osor az őskorban A régészeti leletek tanúsága szerint Osor környéke már az őskorban lakott volt. A Cres és Lošinj szigetén levő barlangokban a középső kőkorszakból (mezolitikum) származó számos maradvány, az emberi élet minden kétséget kizáró bizonyítékai kerültek elő. A lošinji Vela spilja (Nagy barlang) rejtette az egész Kvarner térségének legősibb leletét, mely a középső paleolitikumból az i. e. 10000 körüli időből származik. A Cres szigetének déli részén levő Jamina Sredi barlangból a középső neolítikumból származó számos lelet került elő. A Cres és Lošinj sziget többi településétől eltérően Osor egy olyan földszorosra települt, mely egykor 900 méterrel szélesebb volt mint ma. Osor első ismert lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak, akiknek erődített településük állt itt. A későbbi városfalak alapjait még az ő általuk épített falak képezték. Életükről a temetőikből előkerült maradványok alapján alkothatunk képet. Osor az ókorban Osort i. e. 167-ben foglalták el a rómaiak, akik megerősítették falait. A római korban Apsorus nevet viselő municipium volt. Az azonban a régészeket is meglepte, hogy a római városnak nem volt monumentális bejárati kapuja, legjelentősebb helye pedig a kikötő volt. Valószínűtlennek tűnt, hogy az a város, melynek ma nincsen kikötője egykor fontos tengerészeti kereskedelmi csomópont volt. A Dalmácia és Itália közötti hajóforgalom is Apsoruson keresztül haladt. Még ebben az időben megtörtént a földszoros átvágása és ezután a hajóknak fizetniük kellett az átkelésért. Az Osori-öböl egyúttal kiváló védelmet is nyújtott a kedvezőtlen szélviszonyok között közlekedő vitorlások számára, abban az időben ugyanis még nem ismerték a szél elleni hajózás technikáját. Osor fontosságát növelte, hogy erre vezetett az ókori Borotyánkő út, mely a Baltikumot kötötte össze az Adria partjával. Erről tanúskodik az az itt talált mintegy kétszáz borostyánkő golyócska, melyet valószínűleg a csatornán való áthaladásért fizettek. Osor ennek megfelelően már nagyon korán megjelent az írott történeti forrásokban. Néhány szerző szerint a régi Osor kikötője a keleti oldalon volt, azon a részen amely ma a szárazföldhöz tartozik. Ennek a helynek a feltöltött területét ma Jazitnak nevezik. A régészek feltárták a régi főutca melletti épületeket, csatornákat és vízvezetékeket, melyek a környező településeket is ellátták. Az ókori temető a nyugati csatornán túl volt a lošinji oldalon. Itt számos arany és ezüsttárgy, olajmécses, fém és kerámia tárgyak, hamvakat tartó üvegedények kerültek elő. A kereskedelem fontosságáról a számos megtalált pénzérme tanúskodik. Apsorus több nemzetiségű város volt, mert az itt maradt illíreken kívül betepepült rómaiak és görögök is lakták. Ez volt a település virágkora, ahol a 18. századi szerző Alberto Fortis velencei író szerint mely közel 20 ezer lakos élt. Ezt a számot többen irreálisnak tartják. Andrij Mihanović „Ibidem” című munkájában néhány ezer lakosról ír. Osor a kora középkorban A város fejlődését a Nyugatrómai Birodalom bukása (475) körüli események sem zavarták meg. A keleti gótok átmeneti uralma után Osor a 6. század első felében Dalmácia részeként a Bizánci Birodalom uralma alá került. Ekkor nagy változás kezdődött a város szerkezetében. A bizánci hatalom szabad befolyást biztosított az egyháznak a közélet és a közigazgatás terén. Emiatt az egyház szerepe lényegesen megnőtt. Az osori püspökséget a 6. század első felében említik először. Az egyházi épületek a bazilika, a keresztelőkápolna és a püspöki palota a város szélén helyezkedtek el. A székesegyházat hatalmas oszlopok és mozaikpadló díszítette, belső tere öt, vagy hét hajóra volt osztva. Mára ebből csak egy temetőkápolna maradt, ahol a feltárás során a növényi ornamentikával díszített mozaikpadló nyomait tárták fel. Megtalálták továbbá az egykori keresztelőkápolna és a püspöki palota maradványait is. Osort a 9. században szaracénok támadták meg megrongálva a székesegyházat, de a károkat valószínűleg helyrehozták. (Sokkal nagyobb kárt okozott a genovaiak 14. századi támadása, mely után az épület romokban maradt és új székesegyházat kellett építeni a város központjában.) A bizánci időkben a város erődítéseit a bizánci építészeti stílusban építették át. Ebben az időszakban fejlődött az aranyműves mesterség is. A 7. században meginduló horvát bevándorlás lassan megváltoztatta a város ókori hagyományait. A helyben maradó latin nyelvű lakosság elszegényedve megőrizte a közlatin nyelvet és keresztény hitét. Bíborbanszületett Konstantin császár a birodalom kormányzásáról ("De administrando imperio") szóló művében azt írja, hogy a városi lakosság a tengerből élt. A 812-es aacheni békében Dalmácia rövid frank uralom után újra bizánci kézre került. A 9. század második felében a fiatal horvát állam erősen támogatta az ószláv nyelvű misézést és a glagolita írásbeliséget. Osor és a dalmát városok adót fizettek Bizáncnak. Végül 1018-ban IV. Krešimir horvát királynak sikerült legyűrnie a bizánci uralmat és egyesítenie Dalmáciát a Horvát Királysággal. Nevéhez fűződik a nagy egyházszakadás (1054) után a horvátoknak a római katolikus egyházhoz valő csatlakozása és az osori Szent Péter kolostor alapítása. Ez az időszak Osor történetének újra virágzó időszaka volt. A település három egyforma jelentőségű központra tagolódott, a püspöki, az apátsági (Szent Péter kolostor) és a közösségi irányításra. Az osori püspök egyben horvát főúr is volt. Osor a 11. századtól a 15. századig A bencések szerepe az elterjedt ószláv írásbeliség miatt jelentős. A Szent Péter kolostornak alárendelt Szent Miklós kolostor rendelkezett az egyik legrégibb kódexmásoló műhellyel az országban. Innen származik a vatikáni levéltárban található az első kézzel írt horvát kódex az 1080 és 1082 között keletkezett Osori evangeliarium, melyben a vecsernye imáiban a bizánci császár neve mellett „rex noster” néven Zvonimir horvát király is szerepel. A Magyar és a Horvát Királyság egyesítésével a 12. század elején Osor is a magyar királyok uralma alá került. 1105-ben Kálmán királytól városi kiváltságokat kapott. A magyarok és a velenceiek közötti háborúban többször is gazdát cserélt. Erődítésein a velencei hatás látszik leginkább. Várkastélya a város nyugati részén épült a városkaputól északnyugatra. Nagy tornya, mely egykor a város szabadságának jelképe volt a tér fölé magasodik. A 14. századi pusztulásáig főúri székhely. A 12. század második felében a velenceiek oligarchikus társadalmi rendet alakítottak ki a szigeten, ezzel megszüntették a város maradék jogait is. A Velencei Köztársaság és Genova közötti háború idején a 14. század harmadik negyedében a genovaiak elfoglalták és teljesen lerombolták Osort. A velenceiek újjáépítették a falakat és a nyugati városkapu elé a nyugati csatornán át hidat építettek. Ezen a helyen ma is áll a híd. A keleti városkapuról csak a békét jelképező nyitott könyvet tartó szárnyas oroszlán maradt meg. A városfalakat a későbbiekben a 15. a 16. és a17. században is javították. A genovai pusztítás után épült fel a nyugati kapunál a Szent Gaudentius templom. Szent Gaudentius osori püspök volt, aki legendája szerint elűzte a kígyókat a szigetről. Halála után testét hajón Itáliába vitték és Osor védőszentje lett. Osor a 16. századtól napjainkig Amerika felfedezése után az új kereskedelmi utak kialakulásával az addig forgalmas Osor is hanyatlásnak indult. A 15. század közepén különösen a grófság megszűnése után megkezdődött a város hanyatlása, állandósult a lakosság számának csökkenése. A század utolsó évtizedeiben az Osortól északra fekvő öbölben mégis felépült a ferences harmadrend kolostora. A török elől ide menekült rend helyreállította a Romeis család által adományozott ingatlanokat is. A kolostor 1841-ig működött. A 16. században Osornak már csak mintegy ötszáz lakosa volt és a 18. századra ez a szám is megfeleződött. Az egyetlen bevételt a csatornán átkelő hajók által fizetett díj jelentette, de az átkelések ritkulása miatt ez is jelentősen visszaesett. A többi csatornát a fenntarthatatlanság miatt betemették. A város helyzete a rövid francia megszállás (1797-1813) idején sem javult. Az osztrák uralom idején a városképet a romos városfalak és kapuk jellemezték. 1857-ben 253, 1910-ben 352 lakosa volt. A település 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt, majd olasz uralom alá került. Ebben az időszakban kezdődtek meg az ásatások és a régészeti emlékek konzerválása. 1943-ban átmenetileg horvát és jugoszláv egységek szabadították fel. A német megszállás 1943-tól 1945-ig tartott. 1945 és 1990 között Jugoszlávia része volt, majd az önálló horvát állam megalakulása után Horvátország része lett. 2011-ben 63 lakosa volt. Ma Osor lakói főként a turizmusból élnek. Nyáron sok a látogató, pezseg az élet, de télen általában kihalt a település. Nevezetességei A város magja a régi vásártér körül alakult ki, ahol a régi városházán kívül a püspöki palota és a székesegyház is található. A tér legfőbb dísze a Mária Mennybevétele székesegyház. Antun Palčić és Marko Nigris püspökök idején 1463 és 1497 között építették. Homlokzatán az építés befejezésének dátuma 1497 olvasható, ugyanebben az évben szentelték fel. A templom észak-déli tájolású, de városrendezési szempontból érdekes megoldással helyezték el a téren az akkor megszokott nyugat-keleti tájolás helyett. Háromhajós épület jellegzetes háromkaréjos homlokzattal, kora reneszánt portállal, mely felett a Szűzanya szobra láthaó. Külsején a kor neves építőmesterének Juraj Dalmatinacnak a hatása érződik. Belseje Andrea Piperari püspök idejében 1517 és 1527 között került kialakításra. Egyszerű kivetelezésű, a mellékhajókat reneszánsz oszlopsorok válatsztják el a főhajótól. Szentélyét a 18. században meghosszabbították és sokszög záródásúra építették át. A szentélyben álla főoltár Mária mennyebevételének 17. századi ábrázolásával és Szent Gaudentius ereklyéjével. Az oldalfalakon Szent Péter, Szent Pál, Szent Miklós és Szent Benedek képei láthatók. A keresztút 1989-ben készült. A templom keleti oldalán álló harangtornyot Jakopo Gallo krki mester építette 1675 -ben. A 18. században átépítették, majd 1901-ben magasították. Ez ma a sziget legnagyobb harangtornya. A székesegyház kincstárában néhány értékes kép, liturgikus tárgyak és miseruhák láthatók. A templom kitűnő akusztikája miatt a nyári hónapokban hangversenyek színhelye. A városháza négyszög alaprajzú épülete 1410 és 1450 között épült földszintjén nagy félköríves nyitott loggiával, emeletén a tanácsteremmel és tornyán az órával. A 19. század vége óta a régészeti múzeum (lapidárium) és a városi levéltár is benne kapott helyet. Földszintjén a lapidárium, emeletén a régészeti múzeum található őskori, ókori és középkori gyűjteménnyel, valamint a történelmi Osor városának makettjével. A püspöki palotát Marco Nigris püspök 1481 és 1484 között építtette. U alakú épület. Építője Giovanni da Bergamo velencei építőmester volt. A főtérre néző homlokzatát gótikus ablakok díszítik, melyekből azonban csak az ablakkeret maradt meg, gótikus háromkaréjos díszeik hiányoznak. A Szent Gaudentius templomtól magas fal választja el, mely két udvart zár közre. A püspökök itt gyűjtöttét össze a régi korokból származi kőtöredékeket, melyeket az 1997-ben a földszinten kialakított lapidáriumban mutatnak be. A palotában egyházi gyűjtemény is látható. Jelentős műemléke a 11. századból származó növényi motívumokkal és ornamentikával díszített kút. A palotában fennmaradt a püspökök 1570-ben épített kápolnája Zucat Armini a Boldogasszonyt és a szenteket ábrázoló szárnyasoltárával. A Szent Gaudentius templom a 14. század második felében épült, gótikus stílusú egyhajós épület dongaboltozatos szentéllyel. Benne freskómaradványok és Szent Gaudentius 15. századi fából faragott szobra látható. Oltára késő barokk, 19. századi márvány szentségtartóval, feletti ugyancsak 19. századi oltárképpel. Az északi városfalak alatt a Bijar (Vier) -öbölben áll az 1414 -ben gótikus stílusban épített, majd a későbbiekben barokká átépített Szűz Mária tiszteletére szentelt ferences harmadrendii templom, mellette pedig az egykori kolostor romjai. A hagyomány szerint az itteni első templom építése még 1005-ben Szent Gaudentius püspök rendeletére épült. A ma is álló templom egyhajós épület csúcsíves gótikus boltozattal. A kolostor miután a ferences atyák elhagyták 1841-ben pusztult el. Kultúra A településen 1976-óta minden nyáron megrendezik az Osori zenés estéket, melyek színhelyét a székesegyház és a környező utcák képezik. A zenés bemutatókhoz szoborkiállítás is kapcsolódik, ahol neves horvát szobrászművészek alkotásai láthatók. Boris Papandopulo Osori requiem címmel írt zeneművet. Lava A Lava bizonytalan eredetű név, talán skandináv eredetű: ez esetben az Olaf női párjának, az Olavának rövidült változata. Jelentése ős leszármazottja. Gyakorisága Magyarországon Az 1990-es években szórványos név volt, a 2000-es években nem szerepelt a 100 leggyakoribb női név között. Névnap július 29. Francia labdarúgó-válogatott A francia labdarúgó-válogatott Franciaország nemzeti csapata, amelyet a francia labdarúgó-szövetség (Franciául: Fédération Française de Football) irányít. Természetesen a Tricolore (Franciaország zászlaja) után a nemzeti válogatott tradicionális színei: a kék, a fehér és a vörös. Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. A franciáknak ez hazai közönség előtt 1998-ban és 2018-ban Oroszországban sikerült. Az Európa-bajnokságon két alkalommal: 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. Miután 2001-ben a Konföderációs-kupát is sikerült elhódítaniuk, Argentínával egyetemben ők lettek az egyetlen nemzet, melynek sikerült megnyernie a FIFA által szervezett két legrangosabb sorozatot, a világbajnokságot, a konföderációs kupát illetve az olimpiát. A 2006-os világbajnokság döntőjében Olaszország ellen, tizenegyespárbajban veszítettek 5–3 arányban. A válogatott története A kezdetek Bár a labdarúgást, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Franciaország volt a fő mozgatórúgója a FIFA, az UEFA, a világbajnokság, az Európa-bajnokság és az európai klubcsapatok kupaversenyei létrehozásának. A megalakult szövetség rendet teremtett a kaotikus hazai klubéletben, melynek irányításáért egy időben nem kevesebb mint öt testület versengett. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3–3-as döntetlennel zárult. A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél. A franciák Gaston Cyprès góljával 1–0-ra győztek. 1930. júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4–1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A későbbiekben Argentína és Chile ellen is 1–0-s vereséget szenvedtek és a csoportkör után kiestek. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát. Az eredmények csak klub szinten jelentkeztek. Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3–2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont. Itt a negyeddöntőben, a későbbi világbajnok Olaszország ellen elszenvedett vereség (1–3) jelentette a végállomást. 1950-es évek Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7–3), Jugoszlávia (2–3) és Skócia (2–1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4–0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5–2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6–3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból. Összesen 13 góllal nyerte el a gólkirályi címet, ami azóta is világbajnoki rekord. 1960–1990 A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4–2-re vezettek végül 5–4-re elveszítették a párharcot. a harmadik helyért Csehszlovákiától is kikaptak, így a negyedik helyen zártak. Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1–1), Uruguay (1–2), Anglia (0–2). Az 1960-as és az 1970-es években a legtöbb rangos nemzetközi tornára nem jutottak ki, emiatt nem értek el jelentősebb eredményeket. A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott. A válogatott a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata lett. Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak. Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3–3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5–4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3–2-re. Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1–0-ra, Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3–2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2–0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték. 1985-ben a konföderációs kupa elődjének számító Artemio Franchi Trófeát –melyen az Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzött meg egymással– begyűjtve három nagynevű serleg birtokosai voltak. Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4–2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték. A sikerek ellenére az 1988-as Eb-ről és az 1990-es vb-ről lemaradtak a kékek. 1990-es évek Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1–1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0–0-s döntetlent. A dánoktól 2–1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton. Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3–2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2–1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül. Több játékost soha többé nem hívtak be a válogatottba, Houlliért pedig felállították posztjáról és a helyére a segédezője Aimé Jacquet lépett. Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1–0-s legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3–1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul. Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3–0), Szaúd-Arábiát (4–0) és Dániát (2–1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban. Jacquet világbajnoki címhez vezette a nemzeti csapatot, miután Brazília 3–0-s legyőzésével feltették a koronát a teljesítményükre. 2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2–1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket. Franciaország lett tehát a világ és Európa-bajnoki cím védője, ezt korábban egyedül az NSZK-nak sikerült elérnie 1974-ben. 2000-es évek A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1–0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára. A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1–0-s vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0–0-s döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2–0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után. A kiesés után Roger Lemerrenek távoznia kellett, akit Jacques Santini váltott. Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2–1), Horvátország (2–2), Svájc (3–1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1–0-ra győzték le. A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0–0-s döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1–1), Togo-t pedig 2–0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3–1-re, Brazíliát és Portugáliát 1–0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5–3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt. Zidane dühében mellbe fejelte az olasz, miután ő provokálta és a kiállítás sorsára jutott. A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1–0-s vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás. Az Eb-n a Románia elleni 0–0, a Hollandia elleni 1–4 és Olaszország elleni 0–2 után már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek. 2010-es évek A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét. Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést. A csalódást keltő világbajnokság után a francia labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról, Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában. Az eltiltás miatt ő rájuk nem számíthatott Blanc, a Norvégia elleni barátságos találkozón. 2012-es Európa-bajnokság A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit egy Fehéroroszország elleni 1–0-s hazai vereséggel kezdték. Ez volt az egyetlen vereségük és a selejtezők végén az első helyen végeztek a csoportjukban. A lejátszott 10 mérkőzésből hatot megnyertek, míg a maradék három találkozón döntetlent értek el. A tornán a D csoportba kaptak besorolást Anglia, Svédország és Ukrajna társaságában. Első mérkőzésükön 1–1-s döntetlent játszottak Anglia ellen. Ezt követte Ukrajna 2–0-s legyőzése. Az utolsó csoportmérkőzésükön ugyan Svédországtól 2–0-s vereséget szenvedtek, de ennek ellenére továbbjutottak. A negyeddöntőben a címvédő és későbbi győztes Spanyolország ellen kaptak ki 2–0-ra. Az Európa-bajnokság után Laurent Blanc-ot Didier Deschamps váltotta a kispadon. 2014-es világbajnokság A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel Spanyolország mögött a második helyen végeztek. A pótselejtezőben Ukrajnát kapták ellenfélnek. Az első találkozóra Kijevben került sor és az ukránok 2–0 győztek. A visszavágót a franciák 3–0-ra megnyerték és így összesítésben kijutottak a világbajnokságra. A világbajnokságon Ecuador, Honduras és Svájc mellett a G csoportba kerültek a sorsolás után. A franciák egyik legjobb játékosa Franck Ribéry sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a tornát. Honduras 3–0-s legyőzésével nyitottak, amit a Svájc elleni 5–2-s siker követett. Ecuador ellen egy 0–0-s döntetlennel zárták a csoportmérkőzéseket. A nyolcaddöntőben Nigériát győzték le 2–0-ra. A negyeddöntőben a későbbi világbajnok Németországtól kaptak ki 1–0-ra és kiestek. Paul Pogbát a torna legjobb fiatal játékosának választották. 2016-os Európa-bajnokság Franciaország volt a házigazdája a 2016-os Európa-bajnokságnak, így nem kellett selejtezőket játszaniuk. A franciák a végső győzelemre is esélyesek voltak, annak függvényében, hogy a legutolsó két rangos tornát –melyet ők rendeztek– megnyerték. Sorsoláskor automatikusan az A csoportba kerültek Svájc, Románia és Albánia társaságában. A torna nyitómérkőzésén Romániát verték 2–1-re. A sikeres rajtot követően Albániával találkoztak. A párharc egészen a 90. percig 0–0-ra állt, de ekkor Antoine Griezmann révén a franciák megszerezték a vezetést. A végig masszívan védekező albánok megtörtek és a 95. percben Dimitri Payet is betalált, kialakítva a 2–0-s végeredményt. Utolsó csoportmérkőzésükön Svájc ellen 0–0-s döntetlent játszottak. Csoportgyőztesként jutottak be a legjobb 16 közé, ahol Írországot kapták ellenfélnek. Mindössze két perc elteltével az írek büntetőt kaptak, amit Robbie Brady értékesített. Antoine Griezmann két góljával azonban megfordította a mérkőzés állását, továbbjuttatva ezzel csapatát a negyeddöntőbe. A legjobb 8 között a torna meglepetéscsapatával Izlanddal találkoztak és 5–2 arányban sima győzelmet arattak. Az elődöntőben a világbajnoki címvédő Németország volt az ellenfél. A franciák 2–0-s győzelemmel jutottak be a torna döntőjébe. Ez volt az első alkalom az 1958-as vb óta, hogy a franciák egy nemzetközi tornán letudták győzni a németeket. A fináléban Portugáliával találkoztak és 1–0-s vereséget szenvedtek. A győztes gól a hosszabbításban esett Éder révén. Franciaország így végül ezüstérmes helyen zárt. Korábban Portugáliával fordult elő 2004-ben, hogy rendezőként elveszítette a döntőt. A franciák számára némi vigaszt jelentett, hogy a torna gólkirálya Antoine Griezmann lett 6 góllal. Stadion A korai években rendezett, hazai mérkőzéseik helyszínét általában két párizsi stadion közül választották ki. Ez a két helyszín: a Parc des Princes és az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadion volt. Eleinte tehát a fővárosban játszották a mérkőzéseket, de ahogy az idő telt egyre több mérkőzést rendeztek szerte az országban. Marseilleben, a Stade Vélodrome, Lyonban a Stade de Gerland, Strasbourgban a Stade de la Meinau voltak az új helyszínek, ahol a nemzeti csapat pályára lépett. A Parc des Princes 1972-es felújítása után a legnagyobb befogadóképességű létesítmény lett, ennek értelmében ez idő tájt más stadionokban voltak az összecsapások. 1998-ban nyitotta meg kapuit a franciák új nemzeti arénája a Stade de France, amit az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra építettek. A Saint-Denisben található stadion 81338 néző számára biztosít férőhelyet. Az első mérkőzést 1998. január 29-én rendezték itt, amikor Franciaország-Spanyolországgal játszott barátságos válogatott mérkőzést. A találkozót a franciák nyerték 1–0-ra Zidane góljával. Azóta a legtöbb válogatott mérkőzésnek a Stade France adott otthont és a válogatott első számú otthona lett. Nemzetközi eredmények Győztes : 2 alkalommal ( 1998 , 2018 ) Ezüstérmes: 1 alkalommal ( 2006 ) Bronzérmes: 2 alkalommal ( 1958 , 1986 ) 4. helyezett: 1 alkalommal ( 1982 ) Győztes : 2 alkalommal ( 1984 , 2000 ) Ezüstèrmes : 1 alkalommal ( 2016 ) Elődöntős: 2 alkalommal ( 1960 , 1996 ) Aranyérmes : 1 alkalommal ( 1984 ) Ezüstérmes: 1 alkalommal ( 1900 ) Győztes : 2 alkalommal ( 2001 , 2003 ) Mezek a válogatott története során A francia válogatott tradicionális szerelése a kék mez, fehér nadrág és vörös sportszár. Ez a színösszetétel természetesen Franciaország nemzeti zászlaját szimbolizálja. Az 1904-es Belgium elleni mérkőzés óta, a legtöbb alkalommal mindig ebben az összetételben futnak ki a játékosok a gyepre. A váltómez általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze. 1909–1914 közötti időszakban fehér mez volt a hivatalos, kék csíkozással. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Magyarország ellen játszottak Mar del Platában. A mérkőzésre mindkét válogatott fehér szereléssel készült, ezért a franciák egy helyi csapattól a Club Atlético Kimberley-től kaptak kölcsön zöld-fehér csíkos dresszeket. 1972-ben az Adidas lett a francia válogatott hivatalos mezszponzora. A sportszergyártó cég 38 éven keresztül támogatta a kékeket felszereléssel és olyan nagy sikerekhez járult hozzá, mint az 1984-es Eb, 1998-as vb, 2000-es Eb, 2001-es és 2003-as konföderációs kupa győzelmek. A francia labdarúgó-válogatott által éveken át viselt Adidas mezek szinte összenőttek a csapattal. 2008. február 22-én a francia labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket az Adidassal és 2011. január 1-től a Nike fogja öltöztetni a nemzeti csapatot. A szerződés értelmében 7 éven keresztül (2011–2018) látják el a franciákat sportszerekkel. Higany(II)-jodid A higany(II)-jodid (INN: mercuric iodide) a higany jóddal alkotott vegyülete. Képlete HgI2 Vörös színű, íztelen por. Erős méreg, erős baktericid hatása van. Vízben rosszul oldódik. Alkoholos oldata barna, benzolos oldata vörös színű. Jól oldódik higany(II)-nitrát oldatban. 126 °C-on sárga módosulattá alakul. A sárga módosulat rombos szerkezetű kristályokat alkot. Alacsonyabb hőmérsékleten visszaalakul a vörös színű módosulattá, amely négyzetes kristályszerkezetű. Kémiai tulajdonságai Fény hatására bomlik. Ha kálium-jodid oldatban oldódik, komplex sóvá, kálium-tetrajodo-merkuráttá alakul. A kálium-tetrajodo-merkurát vízben jól oldódik, ezért a higany(II)-jodid így oldatba vihető. A kálium-tetrajodo-merkurát lúgos kémhatású oldata a Nessler-reagans, amit az analitikában ammónia és ammónium-ionok kimutatására használnak, ugyanis ezekkel sárgásbarna színű csapadékot ad. Előállítása A higany(II)-jodidot kálium-jodid oldatból higany(II)-klorid oldat hozzáöntésével állítják elő. Elemeiből, higanyból és jódból is képződhet alkohol jelenlétében. Keller Lívia Keller Lívia (Diósgyőr-Vasgyár, 1918. február 1. – Miskolc, 2005. január 6.) festőművész, pedagógus. Miskolcon alkotott. Élete, munkássága Keller Lívia 1918-ban Diósgyőr-Vasgyárban, a két nagyüzem közötti kolónián született. Édesanyja tanítónő volt a vasgyári általános iskolában, édesapja a Mávagban (később DIGÉP) dolgozott technikusként. Egy húga volt, ő később általános iskolai tanár lett. Népiskolai és polgári iskolai tanulmányai befejezése után a miskolci Tanítóképzőben tanult, ahol 1937 júniusában képesítőzött. Közben a nyári vakációban bejárt a Miskolci művésztelepre, ahol Benkhard Ágost korrigált. Miután 1937-ben felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, Benkhardt osztályába kérte magát, ám az osztályt később Boldizsár István festőművész vette át. Igen kedvelte az alakrajzot és a festést, a mozgástanulmányt, a szobrászatot és a vízfestést. A főiskolán 1943-ban végzett rajztanári diplomával. E képesítésével Miskolcon dolgozott előbb általános iskolákban, majd középiskolákban, 1970-től az 1975-ös nyugdíjazásáig a Kilián Gimnáziumban (ma Diósgyőri Gimnázium) tanított. Oktatói munkája mellett rendszeresen alkotott, és mint a megyei képzőművész csoport és a Képzőművészeti Alap tagja, rendszeresen részt vett helyi, megyei és olykor országos kiállításokon. Lengyel tengerész férje révén jutott el Krakkóba, ahol a Képzőművészeti Akadémián folytatott rövid ideig tanulmányokat. Rengeteget utazott, Lengyelországon kívül bejárta Európát. Ezek az utazások – azon felül, hogy témát is nyújtottak számára – hatalmas tanulmányutaknak is beillettek, a nagy múzeumok és képtárak megtekintése révén. Külföldi utazásain kívül sorra látogatta a hazai művésztelepeket is, különösen a mártélyi művésztelepen érezte jól magát. Festői stílusát a nagybányai hagyományok határozták meg, tájképek, csendéletek, enteriőrök kerültek ki keze alól. Maga így fogalmazta meg művészi hitvallását: „Szerintem a lényeg a konstrukció, a kép belső felépítése. A fény az, ami kiemeli, plasztikussá teszi a mondanivalót. Kialakult életfelfogásom optimista, ennek megfelelően szeretem a derűs, sőt vidám színeket. A színekkel az ember a megadott látvány örömét kell, hogy kifejezze. Azért festek, mert úgy, ahogy én látom, senki sem látja a világot. Azt festem, aminek a látása bennem ünnepi érzést, örömet ébreszt és azt szeretném, ha munkáimmal ezt az érzést másoknak is odaajándékozhatnám.” Születése 100. évfordulója alkalmából jubileumi kiállítást rendeztek műveiből a Feledy-házban. Válogatott egyéni kiállításai 1978 – Bielsko-Biała , Lengyelország 1980 – Görögkeleti templom, Tokaj 1980 – Herman Ottó Gimnázium, Miskolc 1982 – Szerencs 1986 – Mini Galéria, Miskolc 1990 – Kilián György Gimnázium, Miskolc 1991 – Mini Galéria, Miskolc 1996 – Mini Galéria, Miskolc 1999 – Földes Ferenc Gimnázium , Miskolc 1999 – Ady Endre Művelődési Ház, Miskolc 2000 – Közösségi Ház, Mezőcsát 2003 – Miskolci Galéria 2018 – Miskolci Galéria, Feledy-ház Válogatott csoportos kiállításai 1942 – A visszatért területek ( Felvidék , Erdély , Délvidék ) képzőművészeti főiskolai ifjúsága kiállítása. Gömbös Gyula Diákotthon, Budapest 1950 – Miskolci képzőművészek kiállítása, Borsod-Miskolci Múzeum, Miskolc 1955 – Borsodi képzőművészek V. megyei kiállítása, Herman Ottó Múzeum , Miskolc 1957 – Miskolci Országos Grafikai Kiállítás, Déryné Kamaraszínház, Miskolc 1960 – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Pedagógus Képzőművészek Kiállítása, Nevelők Háza, Miskolc Művei közgyűjteményekben Herman Ottó Múzeum, Miskolc Miskolci Galéria, Miskolc Don Jon Don Jon egy 2013-as amerikai romantikus-dráma, melyet Joseph Gordon-Levitt írt és rendezett. A film főszereplői Joseph Gordon-Levitt, Scarlett Johansson, Julianne Moore, Rob Brown, Glenne Headly, Brie Larson és Tony Danza. A film premier a Sundance Filmfesztiválon, 2013. január 18-án volt, majd szélesebb körben az Amerikai Egyesült Államokban, szeptember 27-én, Magyarországon pedig október 3-án szinkronnal. A Metacritic oldalán a film értékelése 66% a 100-ból, ami 41 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Don Jon 81%-os minősítést kapott, 179 értékelés alapján. Történet Jon Martello-nak néhány dolog nagyon fontos az életében, amit teljes rendszerességgel szemmel tart: a csajokat, az autóját, a családját és a lakását. A kitűnő képessége miatt a barátai csak úgy becézik őt, hogy; Don Jon, mert ha ő hétvégén elmegy bulizni, mindig jut neki egy 10-es skálát verő nő. De a kedvenc hihetetlen boldogsága az, hogy a gépe előtt ülhet és nézheti a pornót. Szereplők További magyar hangok: Egri Márta, Törtei Tünde, Csuha Lajos, Welker Gábor, Solecki Janka, Sipos Eszter Anna Riocabado Riocabado település Spanyolországban, Ávila tartományban. Lakosainak száma 151 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: John Monckton John Monckton (Armidale, Új-Dél-Wales, 1938. október 28. – 2017. június 29.) olimpiai ezüstérmes ausztrál úszó. Pályafutása Az 1956-os melbourne-i olimpián 100 m hátúszásban ezüstérmet szerzett. Sikerei, díjai Olimpiai játékok – 100 m hátúszás ezüstérmes: 1956, Melbourne Theodóra bizánci császárné Nem összetévesztendő a következővel: Theodóra bizánci császárnő (984–1056). Theodóra bizánci császárné (görögül: Θεοδώρα), (500 körül – 548. június 28.) I. Iusztinianosz bizánci császár felesége. Ő volt a Bizánci Birodalom történetének legbefolyásosabb császárnéja. Életének korai szakasza Theodóra születésének helyéről nincsenek feljegyzések, korai életéről pedig csak Caesariai Prokopiosz ír részletesen. Prokopiosz szerint Theodóra 497 és 500 között, Cipruson született, de már nagyon kicsi korától Bizáncban élt. Apja, Akakiosz, a medvék őre volt a hippodromban, anyjáról viszont semmi bizonyos nem maradt fenn. Prokopiosz szerint Theodórának egy húga és egy nővére (Komitó) volt. Prokopiosz leírja továbbá, hogy Theodóra apja korán meghalt, és nővére, Komitó színésznőként maga mellett tartotta húgát. Nagy valószínűséggel nem igaz az a széles körben elterjedt történet, hogy Theodóra egy színházban, egy libával előadta volna a Léda és a hattyú történetét (bár Prokopiosz azt írja, hogy élőképekben szerepelt, de elbeszéléseit nem lehet teljesen bizonyosnak tekinteni). Házassága Iusztinianosz, a jövendőbeli császár már harmincadik événél járhatott, amikor megismerte Theodórát: nagyon megszerette és elhalmozta ajándékokkal (Prokopiosz szerint Theodóra rendkívül kapzsi volt). Iusztiniansz rávette nagybátyját, a császárt, hogy nevezze ki Theodórát patríciusnőnek, és megkérte, engedélyezze, hogy házasságot köthessenek. Iusztinosz császár hajlott volna az utóbbi kérés teljesítésére, mert ő is nagyon kedvelte Theodórát, de felesége, Euphemia Lupicina (aki egyébként barbár rabszolgalányként született) mereven ellenezte a házasságot, arra a törvényre hivatkozva, hogy szenátorok és magas rangú emberek nem vehettek feleségül színésznőket, kurtizánokat és hetérákat. Megoldásképpen ezt a törvényt később Iusztinosz és Iusztinianosz eltörölték. 523-ban meghalt Euphemia császárné, így a házasságot (amit valószínűleg már 514-ben megkötöttek) Iusztinianosz és Theodóra között a pátriárka hivatalosan is elismerte. Prokopiosz szerint Iusztinianosznak és Theodórának egy fia és egy lánya született. A fiút Ióannésznek hívták, a lányuk az édesanyja nevét, a Theodórát kapta. Császárnéként 527-ben meghalt Iusztinosz császár és utódja Iusztinianosz lett. Ezzel együtt Theodóra a bizánci birodalom császárnéjává emelkedett. Theodórának nagyon erős befolyása volt a férjére, ezt mutatja például, hogy Justinianus uralkodása alatt sok olyan törvényt hoztak, ami kedvezett a nőknek. Justinianus később társcsászárnővé emelte Theodórát. Több forrás is alátámasztja, hogy Theodóra fényes udvart tartott, és szeretett házasságokat szervezni. Prokopiosz azt írja, hogy volt egy udvarhölgye, bizonyos Antonina, aki Theodóra legbizalmasabb és legközelibb barátnője lett, és Theodóra közbenjárására a hadvezér Belizárhoz ment feleségül. Prokopiosz szerint Theodóra mindenben támogatta Antoninát, olyannyira, hogy amikor 542-ben Antonina férje, Belizár és néhány másik hadvezér belekeveredtek egy Justinianus elleni összeesküvésbe, Theodóra (akinek férje ekkor súlyos beteg volt) minden gyanúba kevert hadvezért kivégeztetett, kivéve Belizárt. Halála Theodóra 548-ban halt meg hosszú betegeskedés után, rákban. Iusztinianosz, aki élete végéig imádta, nagyon mélyen meggyászolta. Iusztinianosz Theodóra tiszteletére városokat, tartományokat és épületeket nevezett el. Caesariai Prokopiosz Prokopiosz két híres műve, az Épületekről és a Titkos történet, részletesen írja le ugyan Theodóra életét, azonban mégsem szabad minden állítását tényként kezelni. Prokopiosz, bár az Épületekrőlben Iusztinianoszt és Theodórát jóságos és kegyes uralkodóknak írja le, a Titkos történetben azt állítja, hogy Iusztinianosz egy démon, Theodóra pedig boszorkány volt. Prokopiosz írnok volt Iusztinianosz udvarában, titokban viszont a császár ellenségeivel értett egyet. Gyűlölte a császárt és Theodórát, mivel ők egy centralizált monarchiát akartak felépíteni. Olyanokat is írt műveiben, hogy amikor Iusztinianosz a trónusán ült, egyszerre csak eltűnt a feje, majd újra megjelent, vagy hogy Theodórának egy titkos laboratóriuma volt a föld alatt, ahol szerelemi bájitalokat és mérgeket kevert. Dalek Attack A Dalek Attack egy számítógépes játék a Doctor Who című sci-fi sorozat alapján. A játékban lehet irányítani a Doktor több regenerációját (változatoktól függően), valamint második játékosként Ace-t, vagy a UNIT katonáját. A pályák London, Párizs, New York és Tokió városain, vagy a Skaro bolygón játszódnak. Ez volt az utolsó (sikeres) játék a Spectrum nevű számítógépen. Ebben a változatban a Doktor túszokat ment meg, és veszélyes gömböket kerülget. Ebből a változatból kimaradtak a Roboman-ek, az Ogron, és a szabványos Dalek-ek. Az utolsó szinten szereplő ellenségek szintén mások A játék 2015. január 5. óta elérhető az interneten. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Dalek Attack című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Chondrostoma phoxinus A Chondrostoma phoxinus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Chondrostoma phoxinus erős sodrású patakok és folyók lakója. Megtalálható a dalmáciai Sinjnél és a bosznia-hercegovinai Livnónál. Megjelenése A hal testhossza 10-12 centiméter, legfeljebb 15,5 centiméter. 78-106 kicsi pikkelye van az oldalvonala mentén. Életmódja Apró termetű rajhal, amely a kavicsos mederfenék közelében tartózkodik. Tápláléka tegzes-, álkérész- és szúnyoglárvák, vízibogarak, apró puhatestűek és lágy növényi részek. Mehdi an-Nafti Mehdi an-Nafti (arabul: ���� �����) (Toulouse, Franciaország, 1978. november 28. –) francia születésű tunéziai labdarúgó, jelenleg az angol Birmingham City középpályása. Nafti 2005 januárjában, az átigazolási időszakban került a Birmingham City-hez kölcsönben a Racing de Santandertől. Gubasóczy János Gubasóczy János (Nagyszombat, ? – Bécs, 1686. április 10.) magyar főpap. Élete 1642-től a Pázmáneumban, majd 1644. december 1-től, miután a négy kisebb rendet fölvette, a Collegium Germanicum Hungaricumban tanult. 1648. szeptember 5-én szentelték fel pappá. 1650-től Vágsellyén plébános, 1655. január 22-étől az esztergomi főkáptalan őrkanonokja, 1662. március 9-étől honti főesperes, majd szentgyörgymezei préppost (1663), szekszárdi apát (1664), nagyszombati plébános (1665. szeptember 8.). 1667. május 1-jétől éneklőkanonok, szkópiai címzetes püspök, esztergomi általános helynök, 1668. július 17-étől pedig pécsi címzetes püspök. 1670-ben Rothal János királyi biztossal Lőcsén a Felvidék békéjének helyreállításán munkálkodott. Javasolta új békéltető biztos kiküldetését, amely az elkobzott birtokok visszaadásával, a lázongóknak adott kegyelemmel, a vármegyék meghallgatásával és kívánságaik teljesítésével teremtsen nyugalmat. 1671-től tagja volt a Zrínyi-Nádasdy-Frangepán fölött ítélkező bizottságnak. 1676. március 29-étől váci püspök. Az éneklőkanonokságról április 22-én mondott le, s cserébe megkapta a szenttamási prépostságot. 1679. augusztus 29-étől nyitrai püspök, közben 1680‑1686 között kancellár. Helyreállíttatta a püspöki‑várat. A nagyszombati szemináriumban 12 nyitrai kispapnak biztosított alapítványi helyet. 1685-től a nyitrai püspökség megtartása mellett kalocsai érsek és pilisi apát. 437-es busz A 436-os jelzésű autóbusz a budapesti Stadion autóbusz-pályaudvar és Bér, italbolt között közlekedő helyközi járat. Dill (Gemeinde) Dill település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Dill Dillendorf, Sohrschied, Laufersweiler, Niederweiler, Sohren és Niedersohren községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 598 (szám) Az 598 (római számmal: DXCVIII) egy természetes szám, szfenikus szám, a 2, a 13 és a 23 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 598-as a kettes számrendszerben 1001010110, a nyolcas számrendszerben 1126, a tizenhatos számrendszerben 256 alakban írható fel. Az 598 páros szám, összetett szám, azon belül szfenikus szám, kanonikus alakban a 21 · 131 · 231 szorzattal, normálalakban az 5,98 · 102 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 13, 23, 26, 46, 299 és 598. Az 598 négyzete 357 604, köbe 213 847 192, négyzetgyöke 24,45404, köbgyöke 8,42494, reciproka 0,0016722. Az 598 egység sugarú kör kerülete 3757,34481 egység, területe 1 123 446,099 területegység; az 598 egység sugarú gömb térfogata 895 761 023,2 térfogategység. Bringing Back the Balls to Stockholm A Bringing Back the Balls to Stockholm a Lordi finn együttes második DVD-lemeze. A koncert a Bringing Back the Balls to Europe turné nyitókoncertje volt. A fellépésre 2006. szeptember 16-án került sor. Tartalma Bringing Back the Balls to Rock Get Heavy Who's Your Daddy? Not the Nicest Guy Pet the Destroyer Rock to Hell Outta You Blood Red Sandman The Kids Who Wanna Play with the Dead It Snows in Hell Dynamite Tonite Devil Is a Loser They Only Come Out at Night Would You Love a Monsterman? Hard Rock Hallelujah Kumin Ferenc Kumin Ferenc (Budapest, 1975. június 19. –) magyar politológus, marketingszakember, publicista. 2006 és 2010 között a Köztársasági Elnöki Hivatal Stratégiai és Kommunikációs Főosztályának vezetője, 2012 és 2014 között a második Orbán-kormány nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkára. 2014-től a New York-i főkonzul. Életpályája Budapesti általános iskolai és középiskolai (Petőfi Sándor Gimnázium, matematika–fizika szak) tanulmányok után 1993-ban felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karára, de egy évvel később átment a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola kereskedelem és marketing szakára. Itt 1998-ban főiskolai diplomát szerzett. 1998 és 2000 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem politológus–közgazdász szakán tett posztgraduális képzést. 2001 és 2004 között a Közép-európai Egyetem, 2002 és 2006 között a Budapesti Corvinus Egyetem politikatudományi PhD-programjában vett részt. Iskolái mellett több televíziós, illetve rádiós műsor mellett dolgozott (Kossuth Rádió, Mindentudás Egyeteme, ATV (televízióadó)). 2002 és 2009 között a Századvég Politikai Iskola oktatója volt. Itt kampánystratégiai, illetve elemző kurzusokat tartott. Publicisztikai tevékenységet fejtett ki a Metro újságnál (2004–2006), a Magyar Hírlapnál (2003–2006) és a Korridor.hu portálon. 2003 és 2006 között a ATV (televízióadó) egyik műsorvezetőjeként dolgozott, emellett a Magyar Televízió, a HírTV, a TV2 és az InfoRádió állandó vendége volt mint belpolitikai elemző. Rövid ideig a BKÁE oktatója. Sólyom László köztársasági elnök tanácsadója volt, majd 2006-ban kinevezték a Köztársasági Elnöki Hivatal Stratégiai és Kommunikációs Főosztályának vezetőjévé. Tisztségét Schmitt Pál hivatalba lépéséig viselte. Ezt követően a Századvég Alapítvány vezető elemzője lett. Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet által szervezett Elektronikus Kormányzat Kutatócsoport tagja volt, emellett a magyarországi geocaching mozgalom résztvevője, a Magyar Geocaching Egyesület elnöke volt 2004 és 2009 között, majd elnökségi tag lett. 2003-ban a Magyar Politikatudományi Társaság elnökségi tagjává választották. A 2003-as budapesti World Science Forum egyik szervezője volt. 2012 júniusától átvette Kovács Zoltán korábbi feladatkörét és a második Orbán-kormány nemzetközi kommunikációjáért felelős helyettes államtitkára lett a Miniszterelnökségen. Pozícióját 2014 júliusáig töltötte be. 2014 őszétől New York-i főkonzul. Számos tudományos publikáció szerzője és konferencia előadója. Angolul, németül és olaszul beszél. Főbb munkái Az 1994-es magyarországi parlamenti választások kampánya, különös tekintettel a Fidesz kampányára (1997) Belpolitikai események hatása a tőkepiacokra (OTDK orsz. 3. hely, 1999) A magyar rendszerváltás gazdaságpolitikai összefüggései (1999) Félúton, választási esélyek két évvel a választások előtt és után (2000) Az 1998-as országgyűlési képviselőválasztások kampánya különös tekintettel a Horn–Orbán vitára (2000) Az online Baja, első lépések az e-demokrácia és az e-kormányzat felé Magyarországon (2001) Részvételi televíziózás (2004) 1961-es bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő Az 1960–1961-es bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) döntőjét 1961. május 31-én rendezték a berni Wankdorf Stadionban. A döntőben a portugál Benfica és a spanyol Barcelona találkozott. A döntőt a Benfica nyerte 3–2-re. Ez volt az első BEK-döntő, ahová a Real Madrid nem jutott be. Annette Hanshaw Catherine Annette Hanshaw (Manhattan, 1901. október 18. – New York, 1985. március 13.) amerikai énekesnő, a zajos 1920-as évek (Roaring Twenties) egyik dzsesszénekes sztárja. A közönséggel sokáig elhitette, hogy 1910-ben született, vagyis tizenhat évesen készítette első lemezét. A lemez 1926-ban készült, majd 1934-ig folyamatosan jelentek meg felvételek az angyali hanggal. A legtöbb lemeze ugyan a saját nevén jelent meg, de egyeseknél álneveket használt, Gay Ellis néven adták ki érzelmesebb dalait, és a Dot Dare és Patsy Young neveket is használta. A legtöbb felvétel végén gyerekhangon hozzátette: „That’s all” (ez minden). Egy filmben szerepelt: Henry Kapitány Rádió show-ja (Paramount; 1933). Az 1930-as évek végén visszavonult, és férjének, Herman Rose lemezproducernek szentelte életét. Később foglalkozott egy visszatérő album felvételeivel, de ezek nem jelentek meg. 1954-ben férje elhunyt. Az énekesnő később újra férjhez ment. 84 éves korában halt meg. Lemezek Sweetheart of the Twenties (Sounds of Yesteryear, 1926) The Girl Next Door 1927-1932 (Take Two, Kompilation) Annette Hanshaw, Volume 5: 1928-1929 (Sensation) Annette Hanshaw, Volume 6: 1929 (Sensation) The Personality Giwl 1932-1934 (Sunbeam, Kompilation) Lovable and Sweet - 25 Vintage Hits (ASV, Kompilation) Red Nichols, Miff Mole, Jimmy Lytell, Tommy Dorsey (tp), Benny Goodman (cl), Jimmy Dorsey (cl, as), Will Osborne, Victor Young és Frank Fereras Hawaiian Trio közreműködésével. Sounds of Yesteryear, Kompilation) Érdekesség Egyes hangfelvételeit Nina Paley(wd) felhasználta a Sita Sings the Blues c. 2008-as animációs filmjében. Dillon (Dél-Karolina) Dillon város az USA Dél-Karolina államában. Lakosainak száma 6316 fő (2000). Népesség A település népességének változása: Omsica Omsica falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Gračachoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 62, közúton 77 km-re, községközpontjától 14 km-re északkeletre, Lika déli részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 447, 1910-ben 455 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben a falunak már csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 12 lakosa volt. Nevezetességei Gubčevo polje ókori régészeti lelőhely Több településrészén a népi építészet jellegzetes példái láthatók. Cascading Style Sheets A CSS ( Cascading Style Sheets, magyarul: egymásba ágyazott stíluslapok) a számítástechnikában egy stílusleíró nyelv, mely a HTML vagy XHTML típusú strukturált dokumentumok megjelenését írja le. Ezen kívül használható bármilyen XML alapú dokumentum stílusának leírására is, mint például az SVG, XUL stb. A CSS specifikációját a World Wide Web Consortium felügyeli. Áttekintés A CSS-t a weblapok szerkesztői és olvasói egyaránt használhatják, hogy átállítsák vele a lapok színét, betűtípusait, elrendezését, és más megjelenéshez kapcsolódó elemeit. A tervezése során a legfontosabb szempont az volt, hogy elkülönítsék a dokumentumok struktúráját (melyet HTML vagy egy hasonló leíró nyelvben lehet megadni) a dokumentum megjelenésétől (melyet CSS-sel lehet megadni). Az ilyen elkülönítésnek több haszna is van, egyrészt növeli a weblapok használhatóságát, rugalmasságát és a megjelenés kezelhetőségét, másrészt csökkenti a dokumentum tartalmi struktúrájának komplexitását. A CSS ugyancsak alkalmas arra, hogy a dokumentum stílusát a megjelenítési módszer függvényében adja meg, így elkülöníthető a dokumentum formája a képernyőn, nyomtatási lapon, hangos böngészőben (mely beszédszintetizátor segítségével olvassa fel a weblapok szövegét), vagy Braille készüléken megjelenítve. A CSS használható XML fájlok megjelenítésére is, így a strukturált dokumentumokhoz teljes körű stílust lehet megadni, befolyásolva az elrendezését, színét, betűtípusait az erre alkalmas kliensekben vagy webböngészőkben. Az elemek stílusát különböző CSS szelektorokkal lehet kiválasztani: Minden elemre – a * szelektor használatával Az elem neve alapján – például minden ' p ' vagy ' h2 ' HTML-elemhez Leszármazottak alapján – például az olyan ' a ' elemekre, melyek egy ' li ' elem részei, a szelektor "li a" class vagy id attribútumok alapján – például . class és/vagy # id a class="osztály" vagy id="azonosító" elemekhez Ezeken kívül rendelkezésre áll több pszeudo-osztály, melyekkel további műveletekhez lehet stílust rendelni. Talán a legismertebb ezek közül a mindenek :hover, melynek stílusa akkor lép érvénybe, mikor a hozzá tartozó elem aktiválódik, például fölévisszük az egeret. Hozzá lehet fűzni a szelektorokhoz is, például a:hover vagy #elementid:hover. További ismertebb pszeudoosztályok a :first-line, a :visited vagy a :before. A szelektorok kombinálhatók a széles körű alkalmazáshoz. A CSS információkat a lapokhoz több módon lehet megadni: Szerzői stílus külső CSS fájl a dokumentumból hivatkozva beágyazva a dokumentumba azonnali, felülírva az általános stílust egy konkrét esetre Felhasználói stílus egy helyi CSS fájl az összes dokumentumra, melyet a felhasználó a böngésző beállításaiban adhat meg; a felhasználó megadhatja, hogy a szerző és a saját stílusai közül melyik legyen fontosabb Kliens stílus egy alapértelmezett stílus, melyet a kliens vagy a böngésző használ az elemekhez A CSS a szabályokat a kapcsolódások alapján súlyozza, így mikor egyszerre több szabály is érvényes lehet egy elemre, akkor a legfontosabb szabályt alkalmazza. A CSS használatának legfontosabb előnyei: Több lap vagy akár egy teljes webhely stílusait egy helyen lehet tárolni, így gyorsan és könnyen frissíthető Különböző felhasználókhoz különböző stílusokat lehet rendelni: például könnyen olvasható, nyomtatható stílusok A dokumentum mérete és komplexitása csökken, mivel nem tartalmaz információkat a megjelenítéshez A CSS egyszerű szintaxissal rendelkezik, csak néhány angol nyelvű kulcsszót használ a stílusok tulajdonságaihoz. A stíluslap maga a stílust leíró szabályok sora. Minden szabályhoz tartozik egy szelektor és egy deklarációs szakasz. Ez utóbbi kapcsos zárójelek között pontosvesszővel elválasztott deklarációkat tartalmaz. A deklarációk formája a következő: a tulajdonság neve, egy kettőspont, majd az adott tulajdonság értéke. Például: Ez összesen öt szabály, a p, h2, .megjegyzes, p#bevezetes és a:hover szelektorokra. A deklarációra egy példa a color: red, ahol a color (szín) tulajdonság értéke red (vörös). Az első két szabályban a p (bekezdés) és h2 (második szintű címsor) HTML elemekhez rendeltünk stilisztikai tulajdonságokat. A bekezdések Garamond betűtípussal lesznek megjelenítve, vagy ha nincs ilyen, akkor valamilyen más talpas (serif) betűtípussal. A második szintű címsorok vörös színnel és fehér háttérrel jelennek meg. A harmadik szabály egy CSS osztályt definiál, melyet bármilyen elemhez hozzá lehet rendelni a dokumentumban a class attribútummal, például: A negyedik szabály egy olyan p elemre vonatkozik, melynek id attribútuma bevezetes: ez az elem egy 3 pixel széles fekete szaggatott keretet fog kapni. Az utolsó szabály a hover állapothoz tartozó megjelenést szabályozza az a elemhez (többek között a hiperlinkek is ilyen elemek). A szabály meghatározza, hogyan nézzen ki az elem, amikor az egérmutató fölötte áll. A példában az elem háttérszíne ilyenkor sötétkék, a szövege színe sárga lesz. A CSS stíluslapok megjegyzéseket is tartalmazhatnak, a következő formában: /* megjegyzés:Ez nekem segített! */ A CSS története A stíluslapok már a HTML kezdete, 1990 óta jelen vannak valamilyen formában. A böngészők a stílus módosítására létrehozták saját leíró nyelvüket, melyet a webes dokumentumok megjelenésének módosítására lehetett használni. Eredetileg a stíluslapokat a felhasználók használták, mivel a HTML korai verziói még csak kevés prezentációs attribútumot tartalmaztak, így gyakran bízták a felhasználóra, hogy a webes dokumentumok hogyan jelenjenek meg. A webfejlesztők igényei folyamatosan növekedtek a stilisztikai lehetőségek irányába, így a HTML nyelvbe egyre több ilyen elem került. Ilyen lehetőségek mellett a stíluslapok kevésbé voltak fontosak, és egyetlen külső stílusleíró nyelv sem lett széleskörűen elfogadva a CSS megjelenése előtt. A CSS eredetileg Håkon Wium Lie ötlete volt 1994-ben. Bert Bos időközben egy Argo nevű böngészőn dolgozott, mely saját stíluslapokat használt; végül ők ketten döntöttek a CSS kifejlesztése mellett. Ekkor már több stílusleíró nyelv is létezett, de a CSS volt az első, ami a kapcsolás ötletét használta fel, vagyis a dokumentum stílusa több különböző stíluslapból tevődhetett össze. Ezáltal lehetőség nyílt arra, hogy a felhasználó által megadott stílus bizonyos esetekben felülírja a szerző stílusát, míg a többi esetben örökli azt. A stíluslapok ilyen kapcsolása mind a szerző, mind a felhasználó számára rugalmas vezérlést biztosított, mivel megengedte a vegyes stilisztikai beállításokat. Håkon ajánlata a "Mosaic és a Web" konferencián került bemutatásra Chicagóban, először 1994-ben, majd később 1995-ben. Ebben az időben alakult meg a Word Wide Web Consortium is, mely később fellépett a CSS érdekében, és megalapított egy bizottságot a részletes kidolgozására. Håkon és Bert volt az elsődleges technikai vezetője a projektnek, melyhez további tagok csatlakoztak, többek között Thomas Reardon a Microsoft-tól. 1996 decemberében a CSS level 1 ajánlata hivatalosan is megjelent. 1997 elején a CSS egy Chris Lilley vezette csoporthoz került a W3C-nél. A csoport azokkal a problémákkal foglalkozott, melyeket a CSS Level 1 kihagyott. A CSS Level 2, mint hivatalos ajánlat, 1998 májusában jelent meg. A CSS Level 3 még jelenleg, 2014-ben is fejlesztés alatt áll, bár bizonyos funkcióit már használják a legújabb böngészők. Problémák a megvalósításban Bár a CSS1 specifikációja már 1996-ban elkészült, több mint három évbe telt, mire egy böngészőben megjelent a teljes megvalósítása. Az Internet Explorer 5.0 Macintosh 2000 márciusában megjelent változata volt az első olyan böngésző, mely több, mint 99%-ban támogatta a CSS1 szabványt, megelőzve ezzel az Operát is, mely már 15 hónappal azelőtt bevezette a CSS1 támogatását. A többi böngésző hamarosan követte az Internet Explorert, sőt többen már a CSS2 bizonyos elemeit is támogatták. Ennek ellenére 2004-ben még egyetlen böngésző sem támogatta teljes mértékben a CSS2-t. A legrosszabb támogatással például az aural és pages tulajdonságok rendelkeznek. Még azok a böngészők is, melyek teljes megvalósítással rendelkeztek, tele voltak következetlenségekkel, hibákkal és trükkökkel. A fejlesztők sokszor körülírásokat és megkerülő módszereket kellett használjanak, hogy az eredmény minden böngészőben és platformon hasonló legyen. A legismertebb ilyen CSS hiba az Internet Explorer doboz modellje: a dobozok szélességét a program 5.x, illetve ennél alacsonyabb verziószámú változatai hibásan kezelik, ezért a más böngészőkben helyesen megjelenő elemek szélessége az Internet Explorer ezen verzióiban túl keskeny lesz. A hibát el lehet kerülni, de csak a funkcionalitás rovására. Ez csak egy a CSS több száz hibája közül az Internet Explorer, Netscape, Mozilla és Opera megvalósításaiban, melyek csökkentik a dokumentumok olvashatóságát. A CSS hibák burjánzása megnehezítette a webfejlesztők dolgát, hogy hasonló megjelenést érjenek el minden platformon. Jelenleg erős verseny folyik a Mozilla Gecko, az Opera Presto, és a Safari, valamint a Konqueror KHTML motorja között – mindhárom vezető pozíciót szerzett a CSS különböző területein. Az Internet Explorer 2005-ben még a legrosszabb CSS megvalósítással rendelkezett, a W3C ajánlásait figyelembe véve. 2006-ban az Internet Explorer 6 még mindig csak kb. 70%-os CSS2 támogatottsággal fut. Ezek a problémák arra késztették a W3C szakembereit, hogy felülbírálják a CSS2 szabványt. Így megalkották a CSS2.1 változatát, mely nagyjából a CSS2 jelenleg már működő részeit tartalmazza. A CSS2-nek azokat a részeit, melyeket egyetlen böngésző sem valósított meg sikeresen, kitörölték, vagy a jelenlegi megvalósításoknak megfelelően átírták. A CSS2.1 még nem végleges javaslat. A CSS használata A CSS elsődleges célja, hogy szétválassza a dokumentumok megjelenését a tartalomtól. A CSS előtt a HTML dokumentumok csaknem minden megjelenéshez kapcsolódó része a HTML kódon belül volt; a betűtípusok, színek, háttér stílusok, elrendezések, dobozok, keretek és méretek külön meg voltak adva, gyakran ismétlődően, a HTML kód közepén. A CSS használatával a webfejlesztők ezeket az információkat áthelyezhetik a stíluslapra, mely így egy sokkal egyszerűbb, kevésbé redundáns HTML kódot eredményez. A HTML dokumentumok kisebbek lesznek, és mivel a webböngészők gyakran tárolják a CSS stíluslapokat a gyorsítótárban, ezért a hálózati forgalom is jelentősen csökkenhet. Például a h2 HTML elem megadja, hogy a benne foglalt szöveg második szintű címsor. Ez kisebb jelentőségű, mint a h1 címsor, viszont nagyobb, mint a h3 címsor. A h2 ezen tulajdonsága strukturális. Szokás szerint a címsorok csökkenő méretben vannak megjelenítve, így a h1 a legnagyobb, mivel ez jelzi, hogy fontosabb a többi címsornál. A címsorok ezen kívül a nagyobb nyomaték kedvéért többnyire félkövér betűtípussal rendelkeznek. Így a h2 elem általában félkövér betűtípussal, a h3-nál nagyobb, de a h1-nél kisebb betűmérettel jelenik meg. A h2 elem ezen tulajdonsága prezentációs. A CSS előtt a webfejlesztők, ha módosítani akarták a h2 elemek színét, betűtípusát, méretét, vagy más jellemzőit, akkor a HTML font elemét kellett használniuk a címsor minden egyes használatakor. Egy középre igazított, dőltbetűs, vörös, Times New Roman típusú címsorhoz a következőt kellett használni: A kiegészítő prezentációs jelölések miatt a HTML dokumentum sokkal bonyolultabb lesz, és nehezebb karbantartani is. Ha azt szeretnénk, hogy minden ilyen címsor így ugyanígy jelenjen meg, akkor mindegyikre külön használni kell ezt a kiegészítést. Továbbá a dokumentumot olvasó felhasználónak nincs lehetősége módosítani a megjelenésen, ha ő például kék színű címsorokat szeretne, mivel az oldal szerzője egyértelműen megadta a címsorok színét. A CSS használatával a h2 elem csak strukturális információt hordozhat, míg a stíluslap megadja a prezentációs tulajdonságokat. A fenti kód itt így nézne ki: Az alábbi stílus pedig definiálja az összes h2 címsor megjelenését a teljes dokumentumban, vagy webhelyen: A megjelenés így elvált a tartalomtól. A CSS ilyen típusú előnyei miatt a W3C a HTML prezentációs elemeit és attribútumait már elavultként jelölte be. Így a HTML csak a strukturális, míg a CSS a prezentációs információkat írja le. A CSS stílusinformációkat beépíthetjük a HTML dokumentumba, vagy csatolhatjuk külső hivatkozásként. Egyszerre több stíluslapot is importálhatunk, valamint alternatív stíluslapokat megadhatunk, így a felhasználó választhat közülük. A megjelenítés helyétől függően különböző stílusokat alkalmazhatunk, például a nyomtatási stílus teljesen különbözhet a képernyőn megjelenő változattól. Az a tendencia, hogy a címsorok helyett inkább osztállyal azonosított paragrafusokat használunk, lehetőleg kerülendő. Egyes felolvasók és szöveges böngészők nem használják az osztályokat, így nem képesek követni a weblapok struktúráját. A címsorok használatával a lap strukturális megjelenése a régebbi böngészőkön és akár kikapcsolt stílusok mellett is megmarad. Példa a felhasználói stílusra A cimsorkiemeles.css fájl tartalma: Egy ilyen fájl helyileg tárolódik, és a böngésző beállításaiban lehet aktiválni. Az "!important" azt jelenti, hogy a stílus a szerző specifikációja fölött is érvényesül. Pål Refsdal Pål Refsdal (Kongsvinger, 1963. szeptember 9. –) német származású norvég fotóművész és újságíró. Norvég édesapja és német édesanya gyermekeként született. Haditudósítóként több háború sújtotta helyszínen is járt már. 2009-ben Afganisztánban túszul ejtették, szabadulása után tért át az iszlám vallásra. Balatonszéplak alsó megállóhely Balatonszéplak alsó megállóhely egy Somogy megyei vasútállomás, Zamárdi településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Székesfehérvár–Gyékényes-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Balatonszéplak felső megállóhely Zamárdi felső vasútállomás Peru címere Peru címere amely egy három részre osztott pajzs. Az első része kék színű, egy vikunya képével, a második harmad fehér, egy kínafával míg az alsó rész vörös, egy sárga bőségszaruval. A címer körül zöld koszorút ábrázoltak amelyet alul vörös szalaggal kötöttek Össze. A pajzs felett babérkoszorú van. A pajzs két oldalán két nemzeti zászló lóg alá. Tarantella A tarantella kifejezés Dél-Olaszország jellegzetes táncait, illetve a hozzájuk kapcsolódó zenei stílust jelöli. Tempójuk gyors, ritmusuk jellemzően 6/8, 8/8 vagy 4/4. A tarantellát a források először a 17. század elején említik. A 19. században a Szicíliai Királyság szimbólumává vált, és a tarantella név ekkor olvasztotta magába Dél-Olaszország számos táncát. A 18-20. század között sok zeneszerzőt megihletettek a déli dallamok, ennek következtében kialakult egy ún. művészi tarantella. Legismertebb példája Gioacchino Rossini zongorakíséretes éneke a Soirées Musicales című sorozatból a La danza. Etimológia Egyes kutatások szerint a tarantella neve a 'taranta' szóból származik, amely a déli dialektusokban a tarantulapókot (lycosa tarentula) jelöli. Fajtái Tarantella Sorrentina: 18. századi eredetű Tarantella montemaranese: Montemarano községből származik, jellegzetesen farsang idején táncolják Tarantella calabrese: Calabriából ered Tarantella salentina (Pizzica): otthona a Salentói-félsziget Tarantella del Gargano: Foggia környékéről Tarantella abruzzese (Saltarello vagy Ballarella): hazája Abruzzo Tarantella campana (Tammurriata vagy Ballu 'ncopp): hazája Campania Tarantella siciliana (Ballettu): Szicília tarantellája Tarantella molisana (Ballarella): Molise tarantellája Tarantella lucana: Basilicata tarantellája Tarantella cilentana: a Cilentói-félsziget tarantellája Eisbär farkasfalka Az Eisbär farkasfalka a Kriegsmarine tengeralattjárókból álló második világháborús támadóegysége volt, amely összehangoltan tevékenykedett 1942. augusztus 25. és 1942. szeptember 1. között az Atlanti-óceán északi részén, a Portugáliától a mai Nyugat-Szaharáig húzódó sávban. Az Eisbär (Jegesmedve) farkasfalka öt búvárhajóból állt. A falka egy hajót süllyesztett el, amelynek vízkiszorítása 5941 brt volt. A tengeralattjárók nem szenvedtek veszteséget. A Lego Nexo Knights Webizódok epizódjainak listája Ez az oldal a Lego Nexo Knights című 3D-s számítógépes animációs sorozat epizódjait sorolja fel. Itancourt Itancourt település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 1037 fő (2015). Itancourt Berthenicourt, Mézières-sur-Oise, Neuville-Saint-Amand, Sissy és Urvillers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A kicsi világ kísérlet Stanley Milgram „A kicsi világ kísérletével” arra a kérdésre kívánt választ kapni, hogy két véletlenszerűen kiválasztott ember vajon ismeri-e egymást. A vizsgálat elején véletlenszerűen választottak ki egyéneket az Amerikai Egyesült Államok középső és nyugati részéről. Kiindulópontként a Nebraska állambeli Omahát és a Kansas állambeli Wichitát választották. Végpontul a Massachusetts állambeli Bostont jelölték ki. E két területre azért esett a választás, mert mind földrajzilag, mind pedig társadalmilag nagy távolságot mutatnak az USA-n belül. Omaha-i vagy wichita-i egyéneknek véletlenszerűen küldtek úgynevezett információs csomagokat, mely tartalmazott tanulmányokkal kapcsolatos leveleket, alapvető információkat a célszemélyről, aki Bostonban élt, továbbá egy névsort, amelyre ráírhatták saját nevüket, valamint válaszborítékokat, a Harvardnak előre megcímezve. Miután az egyének visszajelezték a kísérletben való részvételi szándékukat, megkérdezték őket, hogy személyesen ismerik-e a személyt, akiről a levél szól. Ha igen, a személyt megkérték, hogy továbbítsa a levelet az adott személynek. A tanulmány feltételezte, hogy a személyes ismeretség az, mikor az egyént keresztnév alapján képes beazonosítani. A legtöbb esetben, mikor az egyén nem ismerte személyesen a célszemélyt, az embereket arra kérték, hogy gondoljanak rokonokra, barátokra, akiket személyesen ismernek, és akik nagy valószínűséggel ismerik a célszemélyt. Ezt követően azt az utasítást kapták, hogy írják fel a nevüket a listára, majd küldjék tovább annak a személynek, akit ismernek. Ezalatt egy levelet továbbítottak a Harvard kutatóihoz is, hogy tudják követni a folyamat előrehaladását. Mikor a csomag végül elérte a célszemélyt Bostonban, a kutatók a lista alapján meg tudták számolni, hogy hányszor vándorolt a küldemény emberről emberre. Abban az esetben, mikor a csomag nem érte el a célállomást, a közben beérkező levelek informálták a kutatókat a töréspontról, ahol megakadt a folyamat. A kísérlet során előfordult, hogy a csomag egy vagy két emberen keresztül jutott célba, viszont előfordult olyan eset is, hogy kilenc-tíz állomáson keresztül érkezett meg. Jelentős probléma volt, hogy az emberek gyakran nem küldték tovább a levelet. 296 levélből 232 soha nem ért célba. A küldeményt továbbító láncban átlagban 5-7 személy elegendő volt ahhoz, hogy a csomagok Bostonba érjenek. Milgram megjegyezte, hogy otthonában, Sharon-ban 160 levelet kézbesítettek ki, melyből 24 ért célba. Ebből 16-ot ugyanaz a “Mr. Jacob” ruhakereskedő küldött tovább. A kutatók azért alkalmazták a válaszborítékos megoldást, hogy kvalitatívan tudják ellenőrizni a kialakított mesterséges lánc működési módját. Természetesen a földrajzilag közel elhelyezkedő területek között a csomag hamar célba ért. Megfigyelték, hogy az emberek nagyobb arányban a lakóhelyükhöz közel eső egyénnek küldték tovább a levelet. Milgram kísérletét számos kritika érte, és a mai napig vita tárgyát képezi. Raglan Fekvése A város a Waikato régiójának Waikato megyéjében, a Tasman-tenger partján a Raglan-öböl déli részén fekszik. Története Raglant 1854-ben alapították még Whāingaroa néven. 1858-ban az angol parancsnok, Lord Raglan után keresztelték át a falut Raglanra. A város mezőgazdasági fejlődése az 1800-as évek végén indult el, majd az 1930-as években a dombos környezethez alkalmazkodva a lakosok áttértek a juhtenyésztésre. Mivel a város a tenger mellett fekszik, működik halfeldolgozó üzem is. Turizmus Raglan hullámai már az 1960-as évektől kezdve vonzzák a turistákat és a szörfösöket. Unyi járás Az Unyi járás (oroszul Унинский район) Oroszország egyik járása a Kirovi területen. Székhelye Unyi. Népesség 1989-ben 12 955 lakosa volt. 2002-ben 11 179 lakosa volt. 2010-ben 9 178 lakosa volt, melyből 8 271 orosz, 758 udmurt. Lengyel–lovagrendi háború (1431–32) Az 1431-32-es lengyel-lovagrendi háború a Német Lovagrendnek a litvánokkal szövetségben indított hadjárata Lengyelország ellen. A német lovagok 1410-es megsemmisítő vereségük után két alkalommal próbáltak visszavágni. 1414-ben, majd 1422-ben két hadjáratot indítottak Lengyelország-Litvánia ellen, de mind a kétszer vereséget szenvedtek II. (Jagelló) Ulászlótól és Witold litván uralkodótól. 1430-ban meghalt Witold, s a trónt Švitrigaila vette át, aki Ulászló és Witold korábbi közös ellensége, s a Német Lovagrend támogatottja volt. A lovagrend és Švitrigaila szövetkezett Ulászló ellen, s együtt támadták meg 1431-ben. A teuton lovagok Krajna, Nieszawa, Kujávia és a még 1411-ben elvesztett Dobrzyń területén folytatták a hadműveleteket. A német lovagok elleni harcokban a lengyel sereg oldalán a moldvai vajda I. Sándor katonái is részt vettek. Sándor már a grünewaldi csatában is harcolt a németek ellen. Ulászló 1432-ben a táboritáktól kapott segítséget, akikkel visszaszorította a lovagokat és benyomultak Poroszország, illetve Pomeránia területére. A háború utólagos, külön epizódja, amikor a husziták Ondrej Prokoppal az élen Németország érintésével, a lengyelekkel közösen betörnek Kelet-Pomerániába és feldúlják egészen Konitzig (ma Chojnice, Lengyelország). Utóbbi helységnél a német lovagok vereséget is szenvednek tőlük. Ugyanebben az évben a lengyel-moldvai-táborita sereg Litvániába vezetett hadjáratot. A lovagok 1435-ben intéznek egy újabb sikertelen támadást. Forrás Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó 2004 . Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. A Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. 1911-ben alakult a Ganz Villamossági Rt és a Danubius Hajó és Gépgyár Rt. egyesüléséből. Előzmények Az 1845-ös évben Ganz Ábrahám által alapított céget eredetileg Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. néven jegyezték be. Mechwart András 1878-ban megalapította a Ganz-gyár Elektronikai Osztályát. Ekkor került a gyárhoz Zipernowsky Károly, aki átvette az elektromos részleg vezetését, és megkezdte váltakozó áramú kísérleteit. Déri Miksa 1882-ben, Bláthy Ottó Titusz 1883-ban állt a gyár szolgálatába, és lett Zipernowsky munkatársa. 1885-ben megszületett Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz világszabadalma, amely megoldotta a transzformátoron alapuló villamosenergia-elosztásnak és energiaátvitelnek kérdését, és lehetővé tette a fogyasztóhelyek függetlenítését egymástól. A nagy hármas által feltalált energiaelosztási és átviteli rendszer rövid idő alatt meghódította a világot. 1906-ban megalakult a Ganz Villamossági Rt, később 1911-ben a Danubius Hajó és Gépgyár Rt.-vel egyesülve vette fel roppant hosszú végső nevét. A gyár fejlődése 1878-tól a gyár elektrotechnikai részlege (II. kerület Kacsa utca 18) aktívan foglalkozott az erősáramú gépek előállításával és üzemeltetésével kapcsolatos villamos műszergyártással. A villamosenergia mérését 1889-től Bláthy világhírű találmánya a villamos fogyasztásmérő (árammérő) tette lehetővé. A Ganz gyártotta a központi áramfejlesztő telepek kapcsolóberendezéseit, kapcsolóasztalokat, távkapcsoló berendezéseket, szigetelésvizsgálókat, mérőtranszformátorokat stb. Az első világháború alatt szállítottak repülőgép-villamossági berendezéseket az 1916-ban megalakult Ganz-Fiat Repülőgépmotor gyárnak. Gyártottak elektromos mérőműszereket a Ganz-féle hadihajókhoz és tengeralattjárókhoz. A Ganz műszergyártása 1881-re kinőtte a Kórház utcai törzsgyár kereteit, és a vállalat megvásárolta és átalakította az I. kerület Fő utca 71. szám alatti leégett Királymalom épületét. Így a termelőterülete 3689 m²-rel bővült. Az asztalosműhely területe a Ganz utca 24-ben 231 m²-t tett ki. A munkáslétszám az 1881 évi 40 főről 1890-re 340 főre emelkedett. A megnövekedett termelés azonban egyre több helyet igényelt. A gyár 1897-ben felépítette a Rókus utcai (Lövőház utca) telepét 23 194 m² gyártóterülettel. A számlálógyártás helyzete csak a Lövőház utcai gyár megépítésével lett kedvezőbb. A Ganz gyár irányítását a Hitelbank vette át. 1901-ben a munkások 10%-át elbocsátották. A Tanácsköztársaság után az infláció, majd a pénzszűke a Ganznál is válságos helyzetet eredményezett. Az 1920-as évek második felében felvetődött a külföldi tőke bevonásának gondolata, de féltve a Ganz számlálógyártásban elfoglalt vezető szerepét, azt elvetették. Bár a villamossági gyár jól prosperált, a Hajó- és Waggongyár veszteségesen üzemelt. 1929. szeptember 26-án a Hitelbank a két különálló vállalatot újra egyesítette Ganz és Társa Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt néven. 1930 tavaszán felemelték az alaptőkét, a középszerűvé süllyedt Ganz bevonta a külföldi tőkét. Az árammérő (villamos fogyasztásmérő) gyártás helyzete Az első világháborút követő villamossági programok kedvező lehetőséget kínáltak az árammérőgyártás kiterjesztésére. A rendezetlen gyártási viszonyok, a régi típúsú árammérő már nem tette versenyképessé a gyártást. A hitelbanki vezetés elhatározta az árammérőgyártás fejlesztését. Az alaptőke megemelését (és ezzel további 40 000 m² termelőterület létrehozását) azonban meghiúsította az infláció. Az 1924-re tervezett gyárbeindítás helyett az Ericsson cégtől béreltek 6000 m² területet a Fehérvári u. 102 szám alatti telepén. A bérleti szerződést 12 évre 1923. augusztus 1-jétől kötötték meg. A gépparkot a legmodernebb gépekre cserélték. A világgazdasági válság hatására, és a két gyár közötti feszültségek miatt a gyárvezetés felbontotta a bérleti szerződést. 1934. augusztusában átköltöztette az árammérőgyárat a VIII. kerület Kőbányai út 31. szám alatti vagongyári épületbe. Szervezetileg az elektromos gyárhoz tartozott, annak önálló ágazataként. Külön gyári jellege 1934-ben szűnt meg, amikor a Fehérvári út teljes gépparkja átkerült a VIII. kerület Villám utca 38. szám alatti gyárépületbe. A háború alatt és után A világháború súlyos károkat okozott a felszerelt árammérő állományban. Az energiát sok helyütt mérés nélkül szolgáltatták. Másfelől az újjáépítés hatalmas mérőszükséglet igényt támasztott. A Ganz a világháború alatt a gyártás egy részét a Fény utcai részlegbe telepítette át. Itt gyártották az Up típusjelű villamos fogyasztásmérőket. A gyártelep azonban hadszíntérré változott. A gyár 1944. december 28-29-én leégett, és 80%-ban elpusztult. Az Up mérők dokumentációja teljes mértékben megsemmisült. A Villám utcai gyár az 1943. januári légitámadásban szintén súlyosan megsérült, de kisebb mértékben, mint a budai gyár. A Magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzéke szerint a gyár 24 000 darab háromfázisú és 6000 darab egyfázisú számlálót szállított a Szovjetuniónak jóvátételként. A termelés kibontakozását erősen hátráltatta a nyersanyagok és az energiaszolgáltatás hiánya. Az elavult, illetve tönkrement géppark szintén gondot jelentett. Csak a nélkülözhetetlen svájci gépeket sikerült beszerezni. A jóvátételi szállítások kapcsán hamarosan állami kezelésbe vették a Ganzot. 1946. december 1-jétől ugyan formálisan nem, de gyakorlatilag államosították a gyárat. Ezt a Minisztertanács 1946. november 22-i határozata rendelte el. A jóvátételi szállítások kielégítésébe bekapcsolódott a Hajós és Szántó cég, mely a szállításoknak kb. harmadát gyártotta. A Hajós és Szántó céget az 1948. március 25-i rendelet után államosították. A gyár vegyes profilját a különböző vállalatok között osztották szét. Az árammérőgyártás az Agrolux közvetítésével a Ganz Árammérőgyárba olvadt be kb. 40 fővel. Az Agroluxot szintén államosították. Az államosítás utáni profiltisztítások során adta le a fogyasztásmérők gyártását. A Népgazdasági Tanács 1950. március 2-i 10/1950 számú határozata olvasztotta be a Ganz Árammérőgyárba. Forrás csak 1950-től VIII. kerület, előtte Kőbánya Koroknai Ákos: A Ganz Műszer Művek története (GMM 1975) St. Johnstone FC A St. Johnstone FC (teljes nevén: St. Johnstone Football Club) egy labdarúgóklub Skóciában. Miután megnyerték a Scottish First Division 2008–2009-es kiírását (a klub történetében hatodik alkalommal), feljutottak a Scottish Premier League-be. A csapat legnagyobb sikere a már említett hat másodosztályú bajnoki cím mellett egyébként a Scottish Challenge Cup 2008-as megnyerése. Kétszer jutottak be a Skót labdarúgó-ligakupa döntőjébe, de mindkétszer vereséget szenvedtek (egyszer a Celtic, egyszer a Rangers ellen). Skót Kupa-döntőt még nem játszhattak, noha az elődöntőben már többször is ott voltak. Bár a klubot hivatalosan 1884-ben alapították, első mérkőzését csak 1885-ben játszotta. A csapat stadionja 1989 óta a McDiarmid Park, ami 10 673 ember befogadására képes, és Perthben, Skóciában található. A csapat jelenlegi menedzsere a skót Derek McInnes, aki 2007 óta van hivatalban; ő a klub 22. menedzsere. Helyi riválisok A St. Jonhstone két helyi riválisa a hozzá hasonlóan szintén első osztályú Dundee United és a másodosztályú Dundee FC. Közülük utóbbi a nagyobb rivális - ezért is volt olyan nagy dolog őket 7:1-re legyőzni 1997-ben. Voltak persze játékosok, akik valamelyik rivális csapattól átigazoltak a St. Johnstone-hoz; a legutóbbi ilyen eset Danny Grainger nevéhez fűződik, aki 2009. július tizenhatodikán a Dundee United-től érkezett. Sikerek First Division: 1923–1924, 1959–1960, 1962–1963, 1982–1983, 1989–1990, 1996–1997, 2008–2009 Scottish Challenge Cup: 2007–2008 Champala A Champala egy bolygó a Csillagok háborúja univerzumában. A Champala a chagriai fajnak ad otthont, ahonnan Mas Amedda származik. Elhelyezkedése A Champala a Belső Peremvidéken helyezkedik el a Chagri rendszerben. Leírás A Champala nagy részét óceánok borítják, kisebb részét szigetek, szárazföldek találhatók. De dzsungelek és fennsíkok is találhatók. A légköre ember által lélegezhető, az éghajlata mérsékelt. Történelme A champalai civilizáció ezen hosszú tengerparti csíkokból származott, ahol a tenger szintje vadul ingadozott az árapályokkal. Az ősi városokban épített épületek teljes mértékben víz alá süllyedtek, és sok chagriaiak úszott közöttük. Néhány többemeletes épületben nincsenek lépcsőházak vagy liftek; a lakók csak a magas dagályig vártak, majd a magasabb emeletekre úsztak. Miután, hogy a chagriaks kapcsolatba lépett más fajokkal, csillagfutókat és kereskedelmi városkákat építettek fel a magaslatokon, amelyeket a légi járművekkel lehet elérni. YE 529-ben rászoruló chagriai lakos fordult a Hobby Bartyn által küldött munkaerő-felvevőhöz . Bartyn azt akarta, hogy kétéltű halászatot rendezni egy új városban Lamareddben és próbára ezeket szegénység sújtotta egyének ígéreteit érintetlen tengerek új határokat. Amikor megérkeztek, azonban rabszolga munkásokká váltak. A Champala képviseltette magát a Galaktikus Szenátusban; végül Mas Amedda választották szenátorra a Köztársaság utolsó éveiben. A Champala a Galaktikus Birodalom uralkodása alatt nagy bányászati balesetek után szennyezett lett. Később a Champala az Új Köztársaság tagja lett. Megjelenése Csillagok háborúja művekben Filmekben Egyik filmben sem jelenik meg. Könyvekben A James Luceno: Star Wars: Katalizátor című regényben csak megemlítik. E pluribus unum Az E pluribus unum (magyarul: sokból egy) egyike az Amerikai Egyesült Államok kormánya által elsőként elfogadott mottóknak. Az Annuit Coeptis és a Novus Ordo Seclorum kifejezésekkel együtt az Egyesült Államok nagypecsétjén jelenik meg 1782-es elfogadása óta. A kifejezés szerepel a legtöbb amerikai pénzen, olykor szokatlan tördeléssel, mint például a tízcentes érme esetében. A latin kifejezés jelentése magyarul sokból egy, angolra „Out of many, (is) One” vagy „From many, (comes) One” alakban fordítható. Hibásan egy a sokból formában is szokták fordítani, azonban az unum szó pozíciója az először említett jelentésre utal, vagyis a különálló államok egységét hangsúlyozza. Berlini dóm A berlini dóm (teljes nevén németül Oberpfarr- und Domkirche zu Berlin, a köznyelvben Berliner Dom) egy evangélikus katedrális a Spree folyó szigetének északi részén, az úgynevezett Múzeum-szigeten, Berlin-Mitte nevű közigazgatási területén. Az 1894 és 1905 között Julius Raschdorff tervei alapján olasz reneszánsz illetve barokk jegyekben épült templom az egyik legjelentősebb protestáns egyházi építmény Németország területén. A műemlékvédelem alatt álló templom részét képezi a központi, kupola alatti ún. (Predigtkirche) és a keresztelőtemplom (Tauf- und Traukirche). A főbejárat a park felől nyílik (Lustgarten). A templom alagsorában számtalan Hohenzollern-házi uralkodó nyugszik. A berlini dómban a helyi lakosságnak szóló istentiszteleteken kívül rendszeresen kerül sor a Német Szövetségi Köztársaság fontos nemzeti és politikai megemlékezéseinek szóló tiszteletadásnak. Forrás Dieter Brozat: Der Berliner Dom und die Hohenzollerngruft (Haude und Spener, Berlin, 1985) ISBN 3-7759-0271-6. Biogén elem Biogén elemeknek nevezik azokat a kémiai elemeket, amelyek atomjai részt vesznek az élő szervezetek felépítésében. A Földet felépítő természetes kémiai elemek száma száz körül van, közülük mintegy nyolcvan kimutatható az élő szervezetekből. Biogén elemeknek azonban csak azok tekinthetők, amelyek esszenciálisak, azaz más elemekkel nem helyettesíthető módon vesznek részt a sejtek felépítésében, illetve a sejtek működését megvalósító vegyületek anyagai. Ezen elemek száma körülbelül harmincra tehető. Elsődleges biogén elemek (organogén elemek) Ha egy szervezetben megvizsgáljuk a biogén elemek mennyiségi megoszlását, akkor azt tapasztaljuk, hogy a sejtek anyagainak mintegy 99%-át mindössze négy elem építi fel, amelyek a szerves alapvegyületek építőelemei. Ezek a kiemelkedő fontosságú, elsődleges biogén elemek, más néven organogén elemek. Szén (C) – A szerves vegyületek legfőbb alkotója. Egyszerre 4 kovalens kötést képes kialakítani vegyület formájában, (pl. CH 4 ) ennek köszönhetően tetraéderes térbeli szerkezetet vesz fel. Az elemek közül az egyedüli amelynek atomjai képesek korlátlan számban összekapcsolódni egymással, láncot vagy gyűrűt alkotva ezáltal. A növények CO 2 vagy HCO−3 (hidrogénkarbonát-ion) formájában veszik fel. Az állatok növények (és/vagy növényevő állatok) révén jutnak hozzá. Hidrogén (H) – Valamennyi élőlény számára nélkülözhetetlen, atomszám-arányát tekintve a legnagyobb mennyiségben előforduló elsődleges biogén elem. A víz alkotójaként jelen van a sejtek alapállományában, valamennyi alapvető szerves molekula építőelemeként a strukturális anyagokban és a legkülönbözőbb működéseket végző és irányító molekulákban egyaránt. Ionként (H + ) a sejteken belül és a sejteken kívüli terekben egyaránt jelen van. Fontos szerepet tölt be a transzport- és energiaforgalom folyamataiban (a szervezetben található másodlagos biogén elemeket hidrát-burokba fogva szállítja testnedvek formájában) és a megfelelő belső környezet biztosításában. A hidrogéntartalmú szerves vegyületek elégetésekor a hidrogénatomok oxidációja szolgáltatja a sejtek számára a legtöbb energiát. Oxigén (O) – A víz alkotó eleme, H 2 szervezeten belüli oxidálása által, az energia termelésben játszik szerepet. A lebontó folyamatok legfontosabb elektronfölvevője (oxidációs folyamat). Ezért a legtöbb élőlény elemi állapotban is hasznosítja. Az oxigénmolekulát kis méreténél fogva a sejtek környezetükből közvetlenül, szabad diffúzióval veszik fel (pl. növények az éjszakai regenerálódása-nappal a CO 2 hasznosítja fotoszintézis által, éjjel viszont a megtermelt O 2 egy részét hasznosítja önfenntartás céljából-). Nitrogén (N) – A biológiailag jelentős makromolekulák közül építőelemként nitrogénatomot tartalmaznak a fehérjék és a nukleinsavak , a lipidek közül a foszfatidok, valamint nitrogéntartalmú szénhidrátszármazékokat is ismerünk, ilyen például a kitin . A nitrogénmolekula kis mérete miatt szabad diffúzióval bejuthat a sejtekbe, de az elemi nitrogént csak egyes nitrogénkötő baktériumok tudják felhasználni. Másodlagos biogén elemek Mintegy 0,005-1%-os mennyiségben képezik az élő szervezetek anyagait a másodlagos biogén elemek atomjai, melyek például az idegrendszer működésében vesznek részt. Ezek a nátrium (Na), a kálium (K), a kalcium (Ca), a magnézium (Mg) és a vas (Fe). Ezek ionos állapotukban található meg. Az elsődleges és a másodlagos biogén elemeket együtt az élő anyag makroelemeinek is szokták nevezni. Nátrium (Na), Kálium (K) – testnedvekben találhatóak szabad kationként . Növényekben főleg a kálium-, állatokban a nátriumvegyületek felelősek a sejtek és szervezetek ozmotikus egyensúlyának fenntartásáért. Ezen kívül részt vesznek bioelektromos jelenségekben. Kalcium (Ca) – A csontok növekedéséhez, erősödéséhez, az izmok ingerlékenységéhez (hiányában izomgörcsök lépnek fel), a véralvadáshoz, valamint a sejtek egymáshoz tapadásához nélkülözhetetlen, részt vesz a bioelektromos jelenségekben is. Magnézium (Mg) – A klorofillok fő alkotója, valamint fontos szerepe van az enzimek működésében. Kén (S) – Aminosavak egyik alkotó eleme. Foszfor (P) – Csontok, membránok, nukleinsavak és az ATP ( adenozin-trifoszfát ) egyik alkotó eleme. Vas (Fe) – A hemoglobin legfontosabb alkotórésze, az oxigénmolekulák laza kötéséhez elengedhetetlen. Klór (Cl) Gyomorsav alkotója, Kálium (K) Állati sejtekben ingerületi folyamatok Harmadlagos biogén elemek (mikroelemek) Mindössze néhány ezrelékben (mikrogrammnyi mennyiségben) fordulnak elő az élő szervezetekben a mikroelemek (harmadlagos biogén elemek). Ennek ellenére nélkülözhetetlenek, hiszen legtöbbjük az életfolyamatokhoz szükséges makromolekulák egy-egy alkotója. Hiányuk esetén a sejtek képtelenek felépíteni egy sor fontos vegyületet. Mangán (Mn) – Anyagcsere-folyamatokban vesz részt. Szelén (Se) – Májműködésben fontos. Kobalt (Co) – Vitaminok (B 12 ) alkotója. Réz (Cu) – Enzimaktivátor Cink (Zn) – Enzimaktivátor, Hormonokban található. Molibdén (Mo) – A purinanyagcserében vesz részt, egyes aldehideket és szulfátokat oxidáló enzimekben található meg. Jód (I) – Az alacsonyabb rendű növények közül a barnamoszatok légzését fokozza, a magasabb rendű növények számára növekedést stimuláló hatású. Az ember és más gerincesek pajzsmirigye által termelt hormonok egyik csoportja (tiroxin, trijód-tironin) is tartalmaz jódot, ezért nélkülözhetetlen. Említésre méltó, hogy egyes vörös- és kovamoszatok (diatómák), főképpen azonban a barnamoszatok nagy mennyiségben vonnak ki jódot a tengervízből. Általában hipojódsav (HIO) formájában veszik fel, és jodidok, valamint jodoaminosavak (mono-, di-, és trijodo-tirozin), továbbá különböző jodoproteidek formájában épül be a szervezetükbe. A sejtekben ilyen formában lévő jód előbb-utóbb a jodidoxidáz nevű enzim hatására elemi jóddá oxidálódik, és a sejtek felületén, a sejtfalon rakódik le. Negyedleges biogén elemek (nyomelemek) A nyomelemek (negyedleges biogén elemek) csoportjába tartoznak azok az elemek, amelyek nem minden élőlénynek számítanak létszükségletnek, csak bizonyos fajok számára. Bór (B) – Növények egyes életfolyamataiban van nagy szerepe. Fluor (F) – Csak az emlősök fogazatának felépítésében vesz részt. Szilícium (Si) - Kovamoszatok sejtfala nagy mennyiségben tartalmazza. Titán (Ti) Vanádium (V) Króm (Cr) – Aktívan részt vesz a szénhidrát-anyagcserében, de pontos funkciója nem ismert. Nikkel (Ni) Bróm (Br) Ón (Sn) Úszás Az úszás a folyadékban történő mozgás összefoglaló neve. Tárgyak és állatok mozgását is szokták így nevezni, ám ez a szócikk kifejezetten az emberek vízben önerőből haladó mozgásával foglalkozik. Az úszás sporttevékenység, amit versenyszerűen is lehet űzni, de szabadidős tevékenységként, valamint egészségmegőrzési -fenntartási célból is sokan kedvelnek. Az egyik leghatékonyabb mozgásforma, hiszen a legtöbb izomcsoportot egyszerre mozgatja meg. Kicsi a sérülés és a túlterhelés veszélye. Gerinc- és mozgásszervi bántalmakban szenvedőknek, baleseti ill. keringési rehabilitációban részesülő pácienseknek szokták egészségügyi célból javasolni. Fizikai és biológiai alapjai Egy test akkor lebeg a folyadékban, ha tömege és a kiszorított víz tömege megegyezik. Mivel az emberi test nem egyforma sűrűségű mindenütt, ezért bizonyos részei a víz felett, más részek a víz alatt vannak. Mivel az ember mellkasa levegővel van tele, lebegéskor ez a testrész inkább a víz felszínén, a végtagok pedig a víz alatt vannak. Erősebb csontozatú, illetve idősebb személyeknek általában rosszabb a vízfekvésük. A nők és a gyermekek testsűrűsége általában kisebb, mint a férfiaké. Az úszás célja, hogy a vízben az emberre ható különféle hatásokat (súrlódási-, örvény-, közeg- és frontális ellenállás) kiegyenlítse, és a vízben történő előre haladást a legkisebb erőfeszítéssel segítse. Vízben sokaknak gondot okoz, hogy nem érzik a lábuk alatt a talajt, emiatt begörcsölnek vagy pánikba esnek. Az ebből adódó koordinálatlan kapálózás miatt elsüllyedhetnek, és vízbe fulladhatnak. Ezért nagyon fontos, még gyerekkorban megtanítani mindenkit legalább alap szinten úszni. Egészségügyi vonatkozásai Az úszás az egyik leghatékonyabb mozgásforma. A szervezet oxigénfelvétele és felhasználása egyensúlyban van. Ezáltal javul a tüdő-szív-keringési szervrendszerek teljesítőképessége. Vízben könnyebb a hőleadás és kevesebb az izzadás. A víz ellenállása miatt intenzívebb munka végezhető, mint a szárazföldön. A felhajtóerő csökkenti viszont a testre nehezedő súlyt, így kíméli az ízületeket. Túlsúlyos illetve mozgássérült személyeknek is javasolt, mert a gerincoszlopra és a csontozatra kisebb terhet ró. Fejleszti a kondicionális- és koordinációs képességeket. A legtöbb izomcsoportot egyszerre és alaposan megmozgatja, erőt, állóképességet és rugalmasságot egyaránt biztosít. Fontos szerepe van a testtartás javításában, ezért nemcsak a rekreáció, hanem a rehabilitáció területén is hasznos a vízben való mozgás. Így a csont-, ízületi bántalmak, szív- és érrendszeri betegségek, gerincdeformitások és balesetek, műtétek utáni terápiára is alkalmas. Sokan idegnyugtatás céljából úsznak. A lelki nyugalom különösen csendes, természetes álló- illetve folyóvízekben érhető el. Veszélyek Alkoholos befolyásoltságú, szívbeteg, legyengült szervezetű, vagy felhevült testű személynek nem ajánlott vízbe menni. Ők könnyen görcsöt kaphatnak, és vízbe fulladhatnak. Külön edzés nélkül veszélyes a 15 °C-osnál hidegebb vízben hosszabb időt eltölteni, mert a szervezet gyors kihűlésével járhat. Ismerünk azonban északi népeket, akik a jeges vízben is kellemesen „lubickolnak”, de a legtöbb embernek ez nem ajánlott. Az úszás története Az úszás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Több ókori lelet is jelzi, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt. Közéleti tevékenységet az nem vállalhatott, aki nem tudott úszni. Annak ellenére, hogy az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, az ógörög olimpiákon nem volt ilyen versenyszám. A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdőszenvedélyüknek. Úszással kapcsolatos utalásokat a Bibliában is találhatunk. A középkorban Európában a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. Csak a 17. századtól vált ismét elfogadottá. Napóleon császár seregében a kiképzés részévé vált. A katonáknak ruhában, fegyveresen kellett csendben úszniuk. Az úszás technikáját először egy Nicolaus Winmann nevű nyelvész foglalta könyvbe, 1538-ban (Der Schwimmer oder ein Zwiegespräch über die Schwimmkunst). A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. 1837-ben alapították az első német úszóklubot. Az első újkori olimpiától kezdve vannak úszószámok. 1908-ban alapították meg az úszók nemzetközi szervezetét a FINA-t (Fédération Internationale de Natation). Magyarországon a török hódoltság idején vált újra népszerűvé. A török időkben nálunk felfedezett termálvizek híresek voltak, számtalan utazó leírása népszerűsítette a magyar termálfürdőket. (Egy régi mondás szerint, az alföldi ember, ha bárhol is kicsit mélyebben szúrja le botját, termálvizet talál). 1880-ra tehető a sportúszás kezdete, ekkor rendezték az első versenyt Siófok és Balatonfüred között. Az első úszóklub 1893-ban, a Magyar Úszó Szövetség pedig 1907-ben alakult meg. A stílusok alakulása A korai időkben főképpen a mellúszás volt az elterjedt. Azonban a sportversenyek miatt a technikák folyamatosan fejlődtek. Kialakult például az oldalúszás, melynek során az ember a jobb és bal oldalán váltakozva feküdt a vízen, és húzott egyet-egyet a kezével, lábával pedig oldalirányú ollózást végzett. 1868-ban a Kutya-sziget bennszülötteitől eltanult úszásmódot hozta Európába John Trudgen. Sajátos úszásával Trudgen bajnokságokat is nyert. 1875-ben Matthew Webb 21 óra 45 perc alatt átúszta a Doveri-szorost (La Manche-csatorna), vagyis a Dover és Calais közötti távot, amely 20,6 angol mérföld (33,1 km). 1898-ban a Polinéz-szigetvilág törzseinek úszásmódját kiismerve az ausztrál Alex Wickham a mai gyorsúszáshoz hasonlító stílust dolgozott ki (váltott karmunka, hullámzó mozgású test). Az ausztrál Arthur Cavill fejlesztette ki a hátúszást, ám az ő változatában a két kar egyszerre, lába pedig békatempóval mozgott. A hátúszást 1912-ben az amerikai Harry Hebner fejlesztette tovább a ma ismert változatra (váltott kar- és ollózó lábmunka), és nyert technikájával olimpiát 100 m-en. A legfiatalabb úszásnem a pillangóúszás, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra. Sokáig mellúszó lábmunkával pillangóztak, csak 1936-ban jelent meg Higgins páros lábú, ún. delfin lábmunkája. A FINA 1952-ben ismerte el negyedik hivatalos úszásnemként a pillangót. A négy úszásnem tehát a következő: gyors pillangó mell hát Az úszás oktatásának menete I. Vízhez szoktatás Célja az alapvető vízbiztonság elnyerése, a félelemérzés leküzdése. Menete: ismerkedés a vízben levés érzésével, lebegés, az arc fokozatos elmerítése (először áll, majd orr, szem, végül már homlokrész is), buborékfújás az orron és szájon keresztül (ha gyermekről van szó, fontos, hogy rájöjjön, a vizet nem szívni, hanem fújni kell), első mozgások- láblógatás és a gyors lábtempó (ollózó mozdulat) gyakorlása a medence partjáról, végigkapaszkodás a medence szélén, majd a medence oldalába való kapaszkodással a törzs és a lábak hátranyújtása, az arc belemerítése és a levegő kifújása a vízben. II. Úszástechnika oktatása A legalapvetőbb mozgás a vízben a hason siklás, amit előkészíteni az úszólap (deszka) segítségével lehet. A deszkát először a tetején kell fogni, a lábak kinyújtva végzik az ollózó mozgást, később a végét fogva az arc is belemerülhet a vízbe, ekkor történik a levegővétel-levegőkifújás és a lábtempó összehangolása. Ezzel párhuzamosan gyakorolható a hason siklás, legegyszerűbb, ha a kezek a comb mellett vannak, az elején a fej fenntartása okozhat nehézséget, aminek következtében merül el a has és a láb. Ezek után következhet a deszkával történő kivárásos kéztempó, majd a levegő oldalról történő vételének berögzítése, illetve a hátúszás a fej fölé emelt kezekkel, végül lassú kartempóval. A deszka elhagyásával a karokkal történő egyensúlyozás megtanulása fontos lépés, a kartempó és a lábak megállás nélküli összehangolása a szabályos - 3 kéztempó után történő - levegővétellel hosszú munka eredménye. A mellúszás lábtempójának gyakorlása is az úszólap segítségével történik, szabályos kartempójának elsajátítása az úszásnemek között technikailag a legnehezebb. A pillangó alapmozdulatai a legkevesebb technikai tudást igénylik, fizikailag viszont annál megterhelőbbek, csak gyakorlottabb úszóknak ajánlatos elsajátítani ezt az úszásnemet, gerincproblémákkal küszködőknek pedig nem ajánlott. III. Mélyvízhez szoktatás Az úszástechnika oktatásával párhuzamosan történik, a vízbiztonság elnyerésével és legalább az úszólap biztos használatával a mélyebb víz nem okozhat problémát. Ugrálással fokozható a mélyvíz iránti kedv. IV. Úszásnemek szabályos elsajátítása Hátúszás Lábtempónál a lábak zárt helyzetben legyenek, a térd maradjon a víz vonala alatt, és - hogy a lábunk ne merüljön mélyre - inkább bokával „rúgjunk ki” a víz felszínére. Ha már az úszólappal biztonságosan boldogulunk, kipróbálhatjuk kizárólag lábtempóval. Kezünk ilyenkor legyen a törzs mellett. A kartempót fokozatosan gyakoroljuk be. Először az egyik kézzel végezzük a comb mellől indítva, szorosan a fül mellett vizet fogva, a víz alatt hajlított karral húzva, egészen a combig. Utána ismételjük meg ezt a másik kézzel is. Ezután megpróbálkozhatunk mindkét karral egyszerre tempózva, csak ellenkező ütemben. Akinek ez fárasztó, kipróbálhatja a páros karú hátúszást is. Nyújtott karral lendítsünk a fej fölé, és a fejhez közel fogjunk vizet. Szórakoztató és egészségügyi úszás Helyszínek nyílt víz (például tenger, tó, folyó) fedetlen mesterséges medence a szabadban (például strand) uszoda házi fedett vagy fedetlen medence Magyarország ismertebb uszodái Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda , Budapest Császár-Komjádi Béla Sportuszoda , Budapest Árpád uszoda , Hajdúszoboszló Csitáry Uszoda, Székesfehérvár Balaton Uszoda, Balatonfűzfő Fabó Éva Sportuszoda, Dunaújváros BVSC Sportuszoda, Budapest GYÁÉV Uszoda, Győr Kecskeméti Sportuszoda Soproni Sportuszoda Debreceni Sportuszoda Budapest Honvéd Sportuszoda Bitskey Aladár Uszoda, Eger Csík Ferenc Sportuszoda, Kaposvár Városi Sportuszoda, Szeged Kemény Dénes Városi Sportuszoda, Miskolc Aqua Sportközpont, Győr Babaúszás Az utóbbi évtizedekben nyert teret Magyarországon a babaúszás. A legtöbb nagyvárosban – ahol van alkalmas uszoda – megoldották, hogy legyen olyan időszak, amikor a piciket vízbe lehet ereszteni. A gyermek izmainak és csontozatának fejlődésére nagyon kedvező ez a fajta mozgás. Az újszülöttek, ha az arcukat víz éri, nagyjából 6-7 hónapos korukig ösztönösen zárják el orrnyílásaikat és szájukat, így nem nyelnek vizet és nem fulladnak meg. A babák ezen tulajdonságát hívja a szaknyelv búvárreflexnek. Mivel az anyaméhben is „vízben” voltak, ezért a merülés számukra ismerős élményt jelent, így általában nem zavarja őket a medencevíz. Néhány szakember szerint először kádban érdemes vízhez szoktatni a gyermeket, és csak ha ez tetszik neki, akkor vinni az uszodába. A babaúszás indításához az uszodának szigorú egészségügyi szabályokat kell teljesítenie, amit a helyi ÁNTSZ rendszeresen ellenőriz. Ennél a fajta úszásnál, speciálisan képzett oktatók szükségesek. Komoly szerepük van a szülőknek is, tulajdonképpen ők vigyáznak a csecsemőre, és az oktató instrukciói alapján segítik a gyermek mozgását a vízben. A legtöbb gyermek a vízben felszabadul, de akadnak olyanok is, akiket nem lehet a vízhez szoktatni. Esetükben nem szabad erőltetni az úszást. Tévhit azonban, hogy aki gyermekkorban babaúszásban vesz részt, az később kitűnő versenyúszó lesz, hisz az sok más összetevőtől is függ. Az viszont igazolt, hogy az ilyen gyermek néhány éves korában gyorsabban tud megtanulni úszni. Néhány szabály, amit be kell tartani: Csak képzett oktató felügyeletével szabad gyermekünket uszodába vinni. Feltétlenül szükséges speciális „nadrágot” venni, ami a „kisebb baleseteket” felfogja, így a medence nem szennyeződik be. Ha a gyermek nagyon tiltakozik, nem szabad erőltetni ezt a fajta mozgást. Babaúszás közben a gyermekeken, oktatókon és a szülőkön kívül más nem lehet a medencében, tilos közben másoknak például ott ugrálni, labdázni! Ha a picit a medencéből kivesszük, egyből be kell takarni, és azonnal megszárítani, mert sokkal könnyebben megfázhatnak, mint idősebb társaik. Búvárúszás A manapság használatos légzőkészülékek megjelenésének és elterjedésének köszönhetően merész búvárok kitalálták a búvárúszást. A sportág hazánkban az 1960-as években terjedt el. Több válfaja is létezik, nálunk a következőkben rendeznek versenyeket: uszonyos úszás búvárúszás tájékozódási búvárúszás Az uszonyos úszás medencében zajlik, az úszó uszonyt visel a lábán és légzőcső segítségével vesz levegőt. A hivatalos versenytávok a felnőtteknél: 50, 100, 200, 400, 800 és 1500 méter. A búvárúszás szintén medencei, azonban a búvár búvárpalackkal úszik, nem jöhet fel a felszínre. A tájékozódási búvárúszás tavakban, tengerben űzhető, a búvárnak a búvárpalackra szerelt tájoló, métermérő és mélységmérő segítségével kell megtalálnia a víz alatt a pályát alkotó bójákat. Egyéb hobbiszerű úszás Átlátszatlan vizű strandokon, tavakban szokták általában négyen-hatan a (vízi) fogózást játszani. A játék lényege, hogy van egy fogó, aki főként víz alatt úszva igyekszik megfogni, a főként víz alatt úszva menekülő többi játékosok valamelyikét. A játékban speciális úszásmódok és elrugaszkodás fajták alakultak ki. Évente megrendezett úszó tömegsportrendezvények: Balaton átúszás ( Révfülöp és Balatonboglár között) Öböl átúszás ( Balatonfüred és Tihany között) Bajai lasszó ( Baja ) Daróczi virtus-úszás ( Paks – Kalocsa ) Fertő tó átúszás Rába-úszás Velencei-tó átúszás ( Gárdony és Velence között) Sportúszás Úszóversenyeket jellemzően 50 méteres, 8 pályás, rövid pályás bajnokságot 25 méteres medencékben rendeznek. Összesen 17 egyéni- és 3 csapatszámban rendeznek 50 méteres versenyeket. Vannak hosszútávúszó versenyek is, azokat általában nyílt vízen rendezik meg. Egyéni számok: gyorsúszás: 50, 100, 200, 400, 800, 1500 m hátúszás: 50, 100 és 200 m mellúszás: 50, 100 és 200 m pillangóúszás: 50, 100 és 200 m vegyesúszás: 200 és 400 m 25 méter hosszú medencében a 100 méteres vegyesúszás versenyt is meg szokták rendezni. Csapatszámok: gyorsúszó váltó: 4 × 100 és 4 × 200 m vegyesúszó váltó: 4 × 100 m Hosszútávúszó számok: 5 km gyorsúszás 10 km gyorsúszás 25 km gyorsúszás medencés maratoni úszás: 3 és 5 km gyorsúszás A versenykiírásból derül ki, hogy fenti számok közül melyiket rendezik meg. Nem hivatalos, helyi vagy utánpótlás versenyek ettől eltérő távokon, illetve medencékben is előfordulnak. Egyéni vegyesúszásnál az úszásnemek váltása a következő: pillangó – hát – mell – gyors, vegyesváltónál pedig: hát – mell – pillangó – gyors a sorrend. Úszósport az olimpiákon Az újkori olimpiai játékok alapsportága az úszás. Az első három olimpián nyílt vízben, az első londoni olimpia óta pedig medencében rendezik a versenyeket. Kezdetben csak gyorsúszásban osztottak ki érmeket, majd 1900-tól került a mellúszás is a programba. 1904-től hát-, illetve 4×100 méteres gyorsváltó versenyeket is rendeznek. A pillangóúszás 1956-tól, a vegyesúszás pedig 1964-től olimpiai szám. A magyar csapat legendásan jól szerepel az olimpiai úszóversenyeken. Szinte nincs is olyan olimpia, amelyiken ne szereztek volna versenyúszóink érmeket. Ez különösen komoly teljesítmény, hisz Magyarország nem rendelkezik sok szabad zárt versenymedencével, és nyílt vízi versenyzésre alkalmas helyszín is kevés található az országban. A csapat az 1950-es években illetve az 1990-es évek elején volt a legeredményesebb. Kiemelkedik az úszók közül az öt olimpiai aranyéremmel büszkélkedő Egerszegi Krisztina, és a négy olimpiai bajnoki címet elérő Darnyi Tamás. Világklasszis versenyzőink még Wladár Sándor, Wladár Zoltán és Hosszú Katinka. Nemzetközi viszonylatban Michael Phelps pályafutása kiemelkedő, aki 14 olimpiai bajnoki címet szerzett eddig, hiszen még jelenleg is aktív sportolóról van szó. Őt követi Mark Spitz, aki összesen 9 olimpiai bajnoki címet szerzett. Matt Biondi és Jenny Thompson 8-8, Kristin Otto 6, Amy Van Dyken, Tom Jager, Don Schollander, Johnny Weissmuller pedig 5-5 olimpiai aranyérmet gyűjtött. Európa-bajnokság Az Európai Úszószövetség évente 25, kétévente pedig 50 méteres medencében Európa-bajnokságot rendez. Utóbbival egy időben zajlik a szinkronúszó- és a műugró-Eb is. A legelső Eb-t Budapesten rendezték. Csendes-óceáni Játékok A Csendes-óceáni úszóbajnokságot 1985 óta rendezik meg, 50 m-es medencében. A versenyeket két évente, 2002 óta négy évente augusztusban rendezik meg. A bajnokságokon kezdetben csak négy ország versenyzői vettek részt: Kanada, Egyesült Államok, Ausztrália és Japán. Később további Európán kívüli országok versenyzőit is meghívták, mint például Kína, Új-Zéland és Brazília. További úszással kapcsolatos sportok Búvárúszás Műúszás (szinkronúszás, vízi balett) Műugrás és toronyugrás Öttusa Triatlon Vízihoki Vízilabda (vízipóló) 3-as busz (Sopron) A soproni 3-as jelzésű autóbusz Lackner Kristóf utca, autóbusz-állomás és Brennbergbánya, templom végállomások között közlekedik. Sopronbánfalva és Brennbergbánya autóbusz-közlekedése Korábban Sopronbánfalvára már az 1970-es években is két irányból érkeztek az autóbuszok: A Kossuth Lajos utca-Bánfalvi út, illetve a Várkerület-Vasútállomás-Ady Endre út útvonalakon. A 3-as busz eleinte csak a jelenlegi Kertváros, könyvtár elnevezésű megállóhelyig közlekedett, valamint a 10-es busz is csak a Hajnal térig. Ekkor még az 5-ös busz is a 3-as vonalán közlekedett, de csak a Fésűsfonalgyárig (ma: Bánfalvi út, Besenyő utca). Majd később, az 1990-es évektől jár a 3-as busz Brennbergbányáig, és ekkor jöttek létre a 3A, 3M, 10A, 10B, 10C, 10IB, 10M, 10MB és 10Y jelzésű buszok is. A 3A jelzésű busz az Autóbusz-állomástól Brennbergbányáig közlekedett, az Ágfalvi úti lakótelep érintésével. A 3M jelzésű busz az Autóbusz-állomás és Brennbergi út, ifjúsági tábor között közlekedett, úgynevezett iskolabuszként. A 10A jelzésű busz a korábbi 10-es járatot szolgálta (azaz a Hajnal térig járt), azzal a különbséggel, hogy az összes 10-es busz akkor már a Jereván lakótelepről indult. A 10B jelzésű busz a Jereván lakótelep és az Ibolya út megállóhelyek között a 10-es vonalán járt, majd innentől a Bánfalvi úton (a 3-as vonalán) közlekedett Kertváros felsőig. A 10C jelzésű busz a vasútállomás és a Hajnal tér között közlekedett az esti órákban. A 10IB jelzésű busz tulajdonképpen a 3M busz ellenkező irányú járata volt, azzal a különbséggel, hogy a Bánfalvi út, Besenyő utca megállóhely után a 10B vonalán, a Jereván lakótelepig közlekedett. A 10M jelzésű busz Brennbergbányáról indult, és a Jereván lakótelepig közlekedett a 10-es vonalán, míg a 10MB jelzésű busz a 10B vonalán érte el az Autóbusz-állomást. Majd 2012. május 1-jétől leegyszerűsítették a Kertváros közlekedését, miszerint Sopronbánfalva utasait csak a 3-as, a 3Y, a 10-es és a 10Y jelzésű buszok szállítják. Ezzel tehát megszűntek a 3A, 3M, 10A, 10B, 10C, 10IB, 10M, és 10MB járatok. 2015. december 12-ig a 3Y jelzésű autóbusz a jelenlegi Ógabona tér helyett, mindkét irányban a Várkerületen át közlekedett, és az ottani megállóhelyeken állt meg. Az útvonal módosítására az új várkerületi összehangolt menetrend kialakítása miatt volt szükség, amelybe ez a járat nem illeszthető be. Jelenleg Brennbergbányát a 3 és 3Y jelzésű buszok szolgálják ki. A 3-as busz a belvárost elkerülve, a Kossuth Lajos utcán és a Bánfalvi úton át éri el a kertvárost, míg betétjárata, a 3Y jelzésű busz a Jereván lakótelepről indulva, az Ógabona téren át, a vasútállomás érintésével, majd utána az Ady Endre úton közlekedik, és a Brennbergi út 20. elnevezésű megállóhelynél találkozik a 3-assal. Akik a belvárosból utaznak a Sopronbánfalvára, azok a 10-es és a 10Y jelzésű buszokat tudják igénybe venni. Ezek a járatok a Jereván lakótelepről indulnak, és a Várkerületen át, a vasútállomás érintésével, majd a 10-es busz az Ady Endre úton közlekedik Kertváros felsőig, a 10Y busz pedig az Ibolya út után a Bánfalvi úton közlekedik, de ez csak a Hajnal térig. Ellenkező irányban pedig ellentétesen közlekednek, azaz a 10-es busz közlekedik a Bánfalvi úton, míg a 10Y busz az Ady Endre úton. A 3-as és 3Y buszok útvonala nem változik, mindkét irányban azonos útvonalon közlekednek! Közlekedés A vonalon Ikarus 260, Ikarus 280, Ikarus 415, Credo BC 11, Credo BN 12, Credo BN 18 és Rába Premier 091 típusú járművek közlekednek. Az autóbusz munkanapokon és hétvégén is 60 percenként közlekedik. Külső hivatkozások A járat menetrendje Brennbergbánya, templom felé A járat menetrendje Lackner Kristóf utca, autóbusz-állomás felé Sopron helyi tömegközlekedési vonalhálózata Interaktív térkép Soproni online utastájékoztató rendszer és dinamikus járműkövetés A soproni autóbuszjáratok letölthető menetrendje Sopron hivatalos honlapja Forrás Az ÉNYKK Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ honlapja Waldweiler Waldweiler település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: 2018. márciusi hóvihar Magyarországon A 2018. márciusi hóvihar során egy dél felől érkező mediterrán ciklon nedves légtömege és az északkelet felől, a Kelet-európai-síkvidék térségéből beáramló hideg levegő találkozott Közép-Európa felett. A hidegbetörés hatására 2018. március 17-én, szombaton az Észak-Magyarország területén fekvő településeken a hőmérséklet már nem emelkedett +7 °C fölé, sőt Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már délelőtt sem érte el a +5 °C-ot a hőmérséklet nappali csúcsértéke. A déltől fokozatosan süllyedő hőmérséklet miatt a csapadék halmazállapota az ország északi megyéiben szilárd halmazállapotban hullott le, amely a megerősödött északi, északkeleti szél hatására hótorlaszok kialakulásához, hófúváshoz vezetett. A hóvihar következtében több út járhatatlanná vált az ország északkeleti megyéiben. Időjárási háttér Magyarországon a téli időszakban dél felől érkező mediterrán ciklonok rendszerint jelentős csapadékképződéssel járnak. A téli félév során gyakoriak a Szibéria felől, vagy a kelet-európai térség nyitott, hegységektől mentes mivolta miatt, az Északi-sark térsége felől érkező erőteljes lehűléssel járó hidegbetörések. Komolyabb problémát szokott okozni az az időjárási helyzet, amikor déli irányból nagy nedvességtartalmú légtömegek érkeznek a Földközi-tenger térségében kialakult mediterrán ciklonok által, amely, ha térségünk felett találkozik az észak-északkelet felől betörő hideg légáramlatokkal, akkor kiadós hóesést okoz. Ez történt 2013-ban is, amikor az ország jelentős részén kiadós havazás és az erős szél miatt hófúvás okozott komoly gondokat. Az időjárási esemény lefolyása Szombat reggel még csak a Dunántúl déli részét érintette az esőzés, amely dél felől érte el a hajnali órákra hazánk területét. Szombat délelőtt a csapadékzóna továbbhaladt észak felé és a Dél-Alföldet, a Dél-Dunántúlt, majd a Balaton térségét is elérte. Szombat délre már esőzés vette kezdetét a Dunántúl teljes területén és a Duna-Tisza közén, valamint Pest megye jelentős részén és a Dél-Alföldi régió teljes területén. A Hajdúság területén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, valamint Heves megye keleti részén szombat délben a hőmérsékleti értékek 0 és + 4 °C közt alakultak. Délután a csapadékzóna már az ország egész területén éreztette hatását. Északkeleten több helyen havazás kezdődött változó intenzitással. Délután 4 órára a hőmérséklet a keleti országrészben túlnyomórészt 3 fok alá süllyedt. A csapadék halmazállapota a keleti megyékben kora estétől szilárd halmazállapotúra váltott. Az erős széllökések többfelé emeltek hótorlaszokat. Hidrológiai áttekintés Az Országos Meteorológiai Szolgálat beszámolója szerint a 2017/2018-as tél jóval enyhébb és egyúttal jóval csapadékosabb volt a megszokottnál. Két téli hónap során az átlagos havi csapadékmennyiségnél több hullott le, amelynek következtében Magyarországon a talajok vízzel való telítettsége jelentős volt már február végére, március elejére. A télen várható átlagos csapadékmennyiségnél 22 százalékkal több, összesen átlag 135 mm hullott le a 2017/2018-as tél során. A december 1901 óta a 21. legcsapadékosabb december volt, 40 százalékkal több havi csapadékkal, mint a szokásos mennyiség, míg a januári átlag 24,1 mm volt, ami kevesebb, mint a januári átlagos csapadékmennyiség. Februárban átlag 45 mm hullott le, ami 37 százalékkal több a szokásos csapadékmennyiségnél. A február végi erős lehűlést követő jelentős felmelegedés következtében a korábban felhalmozódott hóréteg az ország területén hirtelen olvadásnak indult, amely miatt egyes folyókon (például a Zagyván és a Tarna-patakon) árvízvédelmi készültséget kellett elrendelni. A Borsod megyében található folyók a hidegbetörés előtt még alul maradtak az első fokú árvízvédelmi készültség bevezetését megkövetelő vízszinteknek. Példának okáért 2018. március 17-én reggel 7:00-kor a Gibártnál levő vízmércén a Hernádon 196 cm-t mértek, a Bodrogon Sárospataknál 459 cm-t mértek, a Sajón Sajószentpéternél 201 cm-t mértek. Első fokú árvízvédelmi készültség 2018. március 17-én 10:00-kor egyedül a Sió simontornyai szakaszán volt elrendelve, ahol a vízmérce 541 cm-t mutatott. Figyelmeztetések A Magyar Közút figyelmeztetést adott ki március 16-án a várható időjárás miatti hófúvások, a havazás miatt jelentősen leromló útviszonyok miatt. Az Országos Meteorológiai Szolgálat első, illetve másod- és harmadfokú figyelmeztetést adott ki a várható időjárási események miatt. Hófúvás, havazás, viharos szél, eső és ónos eső miatt is riasztást rendeltek el az ország különböző megyéire. A legsúlyosabb helyzet az előrejelzések alapján Északkelet-Magyarországon várható. Közlekedés A havazás több helyen jelentős mértékben lelassította a közúti forgalmat, helyenként torlódások alakultak ki. A csúszós útviszonyok miatt az ország több pontján közlekedési balesetek történtek, főleg az úttest elhagyása, azaz a kicsúszás, kisodródás vált gyakorivá, valamint a járművek elakadása a hóban. Járhatatlanná vált az Újharangod és Gesztely, a Gesztely és Tiszalúc, a Gelej és Mezőnagymihály, az Újharangod és Taktaharkány, valamint a Köröm és Tiszalúc közötti alsóbbrendű út. A vasúti közlekedésben is fennakadásokat okozott a havazás és az erős, olykor viharos erejű szél. A keleti országrészben több helyen felsővezeték-szakadás, illetve egyéb meghibásodások miatt számos vonalon alakult ki késés. Elektromos hálózat Hajdú-Bihar megyében 19 000, Jász-Nagykun-Szolnok megyében 15 000 háztartásban, illetve Békés megyében több településen okozott áramszünetet a hóvihar. Az ónos eső, a vezetékekre rakódott hó, a kidőlt fák és az erős szél miatt több helyen leszakadtak a légvezetékek, illetve oszlopok törtek ketté. Kőlózna Kőlózna település Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Zsibótól északkeletre, a Szamos melletti úttól délre fekvő település. Története Kőlózna nevét 1554-ben említette először oklevél Loznakew néven. A település ekkor Kecskeméti Patócsi Boldizsárné Somi Anna birtokrésze volt, aki birtoka negyedrészét férjének kötötte le. 1625-ben Loznakeo, 1733-ban Preluts, 1750-ben Prelucs, 1760-1762-ben Kő-Lozna 1808-ban Lozna (Kő), Losdorf, Prélucz, 1861-ben Kőlozna néven írták. A 20. század elején Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. 1910-ben 1090 lakosából 5 magyar, 17 német, 1068 román volt. Ebből 1068 görögkatolikus, 22 izraelita volt. 2003-as női vízilabda-Európa-bajnokság A 2003-as női vízilabda-Európa-bajnokságot Szlovéniában, Ljubljanában rendezték 2003. június 6. és június 14. között. Vízilabdában ez volt a 10. női Európa-bajnokság. A címvédő magyar válogatott ezúttal ezüstérmes lett, az olasz csapat nyerte a kontinenstornát. Lebonyolítás A csapatokat 2 darab 4 csapatból álló csoportba sorsolták. A csoporton belül körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportmérkőzések után az 1. helyezettek közvetlenül az elődöntőbe kerültek. A csoportok 4. helyezettjei a 7. helyért játszhattak. A 2. és a 3. helyezettek keresztbejátszással döntötték el az elődöntőbe jutást. A két párosítás vesztese mérkőzhetett az 5. helyért. Az elődöntő győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért játszhattak. Simon Gebauer Simon Gebauer (Brassó, 1757. szeptember 1. – Feketehalom, 1828. november 9.) evangélikus lelkész. A gimnáziumot szülővárosában végezte, utána 1778. március 19-én Pozsonyba, onnan szeptember 1-jén Tübingenbe, 1781 augusztusában Karlsruheba, azután 1782 májusában a svájci Aarauba ment. 1783. október 23-án tért vissza Brassóba, ahol november 1-jétől segédtanár a VII. osztályban, 1785. április 1-jétől tanár, 1786 májusában lektor, 1790 februárjában lelkészsegéd, 1791-ben blumenaui, 1792-ben mártonhegyi lelkész és 1793-ban városi lelkész lett. 1806. november 9-én Feketehalomra hívták meg lelkésznek. Munkái Predigt über den ächten Bürgersinn, bei bedrängten Umständen des Vaterlandes, insonderheit an dem von Sr. Majestät dem Kaiser, unserm allergnädigsten Landesfürsten und Herrn, in Siebenbürgen verordneten Bettage, gehalten in der evang. Pfarrkirche zu Kronstadt am 26. Oktober 1796. Hermannstadt. Lobrede auf die weiland hochwohlg. Frau Martha verw. v. Schobeln geb. v. Closius, gehalten bei dem feierlichen Leichenbegängnisse derselben in der ev. Pfarrkirche in Kronstadt im J. 1801. am 25. Nov. Kronstadt. (Michael Schwarz egyházi beszédével együtt). Stromatoveris A Stromatoveris psygmoglena egy fosszilis szervezet a Chengjiang-lerakódásból, Jünnanból. Eredetileg egy Charniának vélték (szigorúan véve Charniomorpha) az Ediakara-faunából. Ugyanakkor most úgy gondolják, hogy szesszilis bazális bordásmedúza vagy egy szesszilis, a bordásmedúzákkal szoros kapcsolatban álló szervezet. Vályi Lajos Vályi Lajos (Hodos, Pozsony vármegye, 1825. február 12. – Perbete, 1896. május 17.) református esperes-lelkész és kerületi főjegyző. Élete Vályi János rektor és Vass Katalin fia. Tanulmányait atyja vezetése alatt kezdte meg és folytatta a III. latin osztályig; 1837-ben Pápára ment a további osztályokra; a gimnáziumi VI. osztályt bevégezvén, a VII. és VIII. osztályokat a német nyelv elsajátítása végett Pozsonyban hallgatta. Két év múlva ismét visszament Pápára teológusnak; a teológiát elvégezvén, 1846-ban megbízták a II. gimnaziális osztály vezetésével; majd egy év múlva 1847-ben Aranyosra (Komárom megye) ment ki akadémiai rektornak. Három és fél évig tartó tanítóskodás után a révkomáromi gimnáziumba hívták meg tanárnak és egyszersmind segédlelkészi teendőket is végezve, itt töltött másfél évet. Egy évig 1853-ban még Nagy Mihály püspök mellett káplánkodva, Perbetére (Komárom megye) hívták meg rendes lelkésznek. 1857-ben al-, 1860-ban főjegyzővé, majd 1866-ban esperessé választották a komáromi egyházmegyébe; egyházkerülete is elhívta 1875-ben al-, 1877-ben főjegyzőnek. Egyházkerülete a debreceni zsinatra is felküldte (1881 október-november), ahol mint szónok figyelmet keltett. Költeménye Kinizsi c. van a Tavasz (Pápa, 1845) c. zsebkönyvben; polémikus cikkei a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1884-85., 1889); gyászbeszéde Haray Ernő felett (Kalászok az életnek kenyerében II. évf. Bpest, 1894). Munkái Jubileumi Emlékkönyv... Beőthy Zsigmond a dunántúli ev. ref. egyházkerület világi főjegyzője félszázados hivataloskodása alkalmából Fehérvárott 1890. aug. 17. ünnepély részleteiből. Pápa, 1890. Emlékkönyv. Azon örömünnepély alkalmából, melyet a dunántúli ev. ref. egyházkerület rendezett... Tisza Kálmán... negyedszázados főgondnoki áldásos működésének évfordulóján. Szerk. U. ott, 1893. Mint togátus deák az akkori iskolai életben élénk részt vett, Petőfinek, Jókainak iskolatársa volt és két évig szerkesztette a Házaló c. iskolai lapot Pápán. Kiadta a dunántúli helvét hitvallású egyházkerület (1880-1885.) jegyzőkönyveit. Pápa, 1880-85. Stromboli Stromboli (szicíliai nyelven: Stròmbuli) a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra elhelyezkedő vulkáni eredetű Lipari-szigetek (Lipari, Vulcano, Salina, Panarea, Filicudi és Alicudi) legészakibb tagja. A tipikus rétegvulkán a Föld egyik legaktívabb, csaknem folyamatosan működő tűzhányója. Neve a görög Στρογγυλή (Strongyle) szóból ered, ami szabályos kúp alakjára utal. A sziget közigazgatásilag a 40 kilométerre délnyugatra fekvő Liparihoz tartozik, így azzal együtt az olaszországi Szicília régió Messina megyéjének része. Két apró településének – Stromboli és Ginostra – összlakossága 400 fő körül van. Földrajza A Tirrén-tengerből meredek oldalaival kiemelkedő, a szabályos kúphoz közelítő alakú sziget legmagasabb csúcsa 926 méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. Mivel a vulkán talapzata mintegy 2000 m mélyen található, mérete összevethető a 120 kilométerre fekvő, 3340 m magas Etnáéval. Stromboli területe mindössze 12,6 km², a csúcs magasságához képest igen kicsi. Geomorfológiája A vulkán tetőrégiója jóval bonyolultabb felépítésű, mint amit a távolról is látható, jellegzetes körvonalak sugallnak. A Stromboli kettős csúcsa valójában két koncentrikusan elhelyezkedő, sarló alakú kiemelkedés, amelyek közül az i Vancori nevű külső tetőpont a magasabb. A jelenleg is aktív kráterek felett a Pizzo sopra la Fossa (egyes térképeken Pizzo o sopra la Fossa) nevű, szomszédjánál 8 méterrel alacsonyabb csúcs őrködik. Mindkét gerinc egy-egy korábbi aktív időszak után beomlott kaldera peremének darabja. A kalderákat mára az újabb kitörések anyaga feltöltötte, külső lejtőjükön pedig mély barázdákat alakított ki az erózió. A Pizzo sopra la Fossa és a Vancori között húzódó, ívelt mélyedés nyugati szakaszának neve Fossetta. Az árok másik, északkeleti fele a Piano delle Croci (croce = kereszt) elnevezést kapta, mivel itt gyakran találnak jellegzetes, kereszt alakú piroxén ikerkristályokat. Éppen e sajátos, kettős kalderaroncs az oka annak, hogy az aktív kráterek nem a vulkán csúcsán találhatók – ahogy ezt a Strombolit a tenger felől szemlélve gondolnánk – hanem 100–150 méterrel lejjebb, a Pizzo alatti, északnyugat felé nyitott, patkó alakú mélyedésben. Ez a depresszió mintegy 5000 évvel ezelőtt jöhetett létre az akkori hamukúp beomlásával. A vulkán ezt a beszakadást is elkezdte feltölteni, hasonlóan ahhoz, ahogy a Vezúv Cono nevű központi kúpja fejlődik a Somma kalderában – a Stromboliban azonban itt nem alakult ki újabb centrális hamukúp, mivel a vulkáni kürtő nem teljesen függőleges, hanem északkelet felé torzult. Emiatt a kidobott törmelék a vulkán északkeleti oldalán, a csúcstól egészen a tengerig húzódó Sciara del Fuoco nevű, hatalmas törmeléklejtőre hullik, ahonnan sokszor egészen a vízfelszínig pattognak le az akár méteres átmérőjű tömbök. A Sciara del Fuoco kifejezés jelentése „tűzcsúszda”. A Sciarát két gerinc fogja közre: északról a Filo del Fuoco, délről a Filo di Baraona. Ezek természetes akadályként védik meg a lávafolyásoktól és a törmeléklavináktól a sziget északkeleti oldalának többi részét. Mivel a Sciara del Fuoco lassan bár, de feltöltődik, számíthatunk arra, hogy anyaga előbb-utóbb átbukik a sziklatarajokon. A 918 méteres Pizzo alatti teraszszerű mélyedést napjainkban három kráter uralja. Ez a térség állandóan változik, nő. A nagyjából északkelet-délnyugat felé nyúló térszín két végét a 20. század közepéig a Sciara del Fuocóhoz hasonlóan sziklaképződmények zárták le. A Filo dello Zolfót (északkeleten) és a Torrionét (délnyugaton) azonban „beérte” a kráterek felső pereme, így már csak néhol bukkannak ki a friss törmelék és hamu közül. A három fő tetőkráter mellett számos kisebb, időszakosan aktív kitörési centrum található a szigeten. Legjelentősebb közülük Ginostra falu közelében a 147 m magasan nyíló Timpone del Fuoco. A sziget biogeográfiája Stromboli szigetén a tengerszint feletti magasság szerint három jellegzetes növényzeti övet különíthetünk el: A tengerszinttől mintegy 100 méteres magasságig tart a lejtő talpzónája. Itt találhatók az északkeleti és délnyugati partszakaszon a falvak ( San Vincenzo , illetve Ginostra ), és napjainkban már csak erre a sávra korlátozódik a növénytermesztés (olajfa ültetvények és szőlők). Régebben – ahol a domborzat lehetővé tette – 600 méterig is felkúszott a vulkán oldalán a művelt zóna. Néhol még ma is felismerhetők a teraszok nyomai, bár az antropogén formákat a legtöbb helyen benőtte a macchia . Az alsó lejtőzóna felett következik tehát a korábban művelt területet beborító, 600 méterig felkapaszkodó macchia övezete. Ebben a sávban alacsony növésű fásszárúak, tövises cserjék és rekettyebokrok között olasznád (Arundo donax) nő. 600 méter felett kezdődik a gyakorlatilag élettelen, vulkáni hamuval borított csúcsrégió a kráterekkel. A folyamatosan lerakódó hamu és salak a lágyszárú növények megtelepedését sem teszi lehetővé. A vegetáció kifejlődésnek ártanak a vulkáni gázok is. Geológiája A Stromboli máig tartó aktivitása körülbelül 50-60 ezer évvel ezelőtt kezdődött a pleisztocén végén (Paleo- vagy Ős-Stromboli). A szigettől 1,5 kilométerre északkeletre látható egy 49 m magas sziklaszirt – a Strombolicchio – egy korábbi, 360 ezer éve keletkezett vulkán kipreparálódott kürtőkitöltése. Az Ős-Stromboli működése egy hatalmas, 1,8–3 km átmérőjű, a tenger felé nyitott kaldera létrejöttével végződött. Ezt a képződményt részben ma is láthatjuk, maradványa az i Vancori. 10 ezer éve kezdett fejlődni a korábbi kalderába excentrikusan ágyazódó Neo-Stromboli, és idővel feltöltötte a Paleo-Stromboli kalderáját. A rétegsor tanúsága alapján eleinte mainál sokkal gyakoribbak lehettek a lávaömlések. A Neo-Stromboli működésének első szakasza 5-6 ezer éve fejeződött be egy újabb, a korábbinál kisebb kalderabeomlással. Lényegében ekkor alakult ki a Sciara del Fuoco, aminek „függő kalderáját” folyamatosan tölti fel a kürtőből kirepülő és a lejtőn görgő-csúszó törmelék. A Lipari-szigetek közül Stromboli szigetén legváltozatosabb a kőzetek összetétele. A magmás kőzetek kémiai összetételének változása is itt volt a leggyorsabb az elmúlt 60 ezer évben. A kezdeti mészalkáli jelleg (főleg bazaltos andezitek) fokozatosan az alkálimagmás kőzetek felé tolódott el. Ma káliumban gazdag, ún. „mediterrán” alkálilávát termel a vulkán. Az utóbbi 5-6 ezer év során magas káliumtartalmú bazaltos-andezites illetve shoshonitos kőzetekből alakult ki a Pizzo Sopra la Fossa kúpja. Napjainkban porfíros szövetű, 45-60 százaléknyi nagyméretű fenokristályt tartalmazó kőzetanyag jellemzi a Strombolit. A fenokristályok átlagos összetétele a következő: 35% plagioklász, 15% piroxén, 5% olivin. Az akár 2 cm átmérőjű fenokristályokat a lávákban mikrokristályos szövet köti össze, míg a kidobott vulkáni törmelék mátrixa üveges a gyors lehűlés miatt. A Stromboli működése A Stromboli történetének egyre pontosabb ismerete alapján feltételezik, hogy a vulkán a Sciara del Fuoco kialakulása óta, de legalább 2500 esztendeje folyamatosan aktív. Jelenleg (2007 szeptemberében) három kürtőből dob ki szabálytalan időközönként több-kevesebb törmeléket. A kitörések közötti szünet néhány perc és egy-két óra között változik. A vulkáni anyag egy része visszahullik a kráterbe, a többi a Sciara lejtőjén legördülve a tengerig is eljuthat. A gyakori hamu-, salak- és lávafoszlányszórás oly jellemző e vulkánra, hogy a hasonló jellegű aktivitást mutató tűzhányók (Mount Erebus, Parícutin) kitöréseit Stromboli típusú működésnek nevezzük. A legfeljebb néhány órás szünetekkel elválasztott, ciklikusnak is tekinthető kitörések magyarázata, hogy a kürtőben izzó magmából felszabaduló gáz időről időre felszakítja a lávaburkot. A felszínt elérő gázbuborékok szétpattannak, a lávató felszínéről felragadott burkuk szerterepülő anyagának egy része földet érve, más része még a levegőben szilárdul meg. A felszínre jutó gáz megemeli az olvadék szintjét, majd a magmatömeg visszahúzódik, és a folyamat kezdődhet elölről. A Stromboli típusú kitöréseket általában a kisebb, komoly pusztítást csak ritkán okozó vulkáni tevékenységek között tartják számon. A levegőbe dobott, vörösen izzó salak, a lapillik és a kisebb bombák általában nem jutnak néhány száz méternél messzebb, tehát a kürtő közvetlen közelében rakódnak le. A hosszas működés szabályos, meredek oldalú salakkúpot alakít ki – így jött létre a Stromboli jellegzetes kúpja is. Bár a Stromboli aktivitása a legtöbb esetben megfelel a róla elnevezett működési típusnak, időnként felélénkül; a nagyobb kitörések a sziget lakosságát is elűzhetik vagy elpusztíthatják. Ilyen, heves kitörést figyeltek meg például 1930-ban, de a tűzhányó 2002 decemberében is rendkívül aktív volt. Máskor a kitörések ereje alábbhagy, gyakoriságuk ritkul – erre legutóbb 2007 áprilisa és júliusa között láthattunk példát. Ebben az időszakban sem lávát, sem bombákat nem bocsátott ki; a kráterekből csupán gőz és fehéres füst szállt fel. Emiatt a turistákat sem engedték fel a csúcsra, mert a nyugalmi időszak bizonytalanná tette a várható, esetleg komolyabb kitörés előrejelzését. 2007. július 24-e óta a vulkán működése visszatért a „régi kerékvágásba”, ezért augusztustól a kráterek környéke újra megközelíthető. A Stromboli működéséről fennmaradt első feljegyzéseket Kr. e. 300 körül írták. Azóta egyre több történetíró tudósított a kitörésekről, de tudományos igényű beszámolók csak a 19. század második felétől állnak rendelkezésünkre. A „normál” aktivitástól eltérő periódusokat (például nagyobb lávafolyások, heves robbanásokkal járó kitörések vagy hosszabb csendes időszakok) az alábbi táblázat mutatja be a 18. század végétől egészen napjainkig. A 20. század legnagyobb erupciójával és a legutóbbi öt esztendő eseményeivel külön fejezet foglalkozik. Az 1930-as kitörés Az 1930. szeptember 11-i erupció a Stromboli legpusztítóbb kitöréseként vonult be a vulkán történetébe. Következményeit fokozta, hogy semmilyen előjele nem mutatkozott a paroxizmus kezdete előtt alig két órával megnövekedett hamuszóráson kívül. A kitörés egy napig sem tartott, de az egész szigeten komoly károkat okozott, és hat ember életét követelte. A szokatlan erős tevékenység reggel 8 óra 10 perckor a fokozott hamukibocsátással kezdődött, ekkor még csak Stromboli délnyugati részén esett egy kevés hamu. A jelenség mindössze 10 percig tartott, majd a tűzhányó átmenetileg megnyugodott. 9 óra 52 perckor két rendkívül erős robbanás nagyobb idősebb kőzetblokkokat szakított le a kürtő falából. A krátereket körülvevő salakkúpok gyakorlatilag megsemmisültek, a kirepülő, 10 m³-nél is nagyobb tömbök Ginostra házai közül 14-et megrongáltak, de nem kímélték a sziget északi végpontján álló Semaforo Labronzo épületét sem. A robbanások után a Stromboli sok izzó lapillit lövellt ki, és ez a törmelék vastagon beborította a kráterek közvetlen környékét. A gyorsan felhalmozódott, forró vulkáni anyag hamarosan mozgásba lendült a vulkán meredek északkeleti lejtőjén. Ez a hegyoldal a Sciara del Fuocón kívül esik, és San Bartolo községrész közelében, egy Vallonazzo nevű, szurdokszerű völgyben végződik. Az izzó áradatok egyike ebben a szűk völgyben 70 km/órás sebességre gyorsult fel, ahogy lezúdult a tenger felé. A vizet elérve halálra forrázta egy éppen ott tartózkodó halászcsónak négy fős legénységét. A szakadék mentén 100 méteres sávban kigyulladt a szőlő, egy ott dolgozó ember elszenesedett holttestére az ültetvény maradványai közt találtak rá. A kitörést szökőár is kísérte, amelynek 2,2 méteres hullámai egy idős férfit öltek meg. 10 óra 40 perckor a kitörés jelentősen alábbhagyott, jellege effuzívvá vált. Két nagyobb és számos kisebb lávafolyás indult meg a Sciara lejtőjén – a nagyobbak a tengert is elérték. A heves kitörés 15 óra elteltével fejeződött be, ahogy elapadt a láva. Az északkeleti parton lévő falvakat ekkor már 10-12 centiméteres hamu- és lapilliréteg borította. Hasonló erejű erupciónak egyedül az 1919-est nevezhetjük, de bármikor számíthatunk az 1930-ast közelítően pusztító kitörésre. Sajnos, a Stromboli látogatottsága alapján joggal tételezhetjük fel, hogy ha egy derűs szeptemberi éjszakán következne be hasonló esemény, az bizonyára több tucat halálos áldozatot követelne, ugyanis kora őszi éjjeleken a turisták gyakran mennek fel a kráterekhez. A közelmúlt nagyobb kitörései 2002. január 23-án a sziget valamennyi pontjáról hallani lehetett egy nagyobb robbanást a csúcs környékéről. A helyiek percekig tartó gyenge hamuesőről számoltak be, majd a vulkán lecsillapodott. Ennek az évnek a nyarán ismét fokozódott a Stromboli aktivitása, amit július 24-én szigetszerte hallható dörej és mintegy 500 méter magas, barna gombafelhő is jelzett. December 30-án újabb, a megszokottól eltérő esemény zajlott le: a szokatlanul erős lávaömlés következtében beomlott a központi salakkúp tenger felőli oldala, és 5 millió m³-re becsült anyag zúdult a vízbe. A kialakult szökőár több méter magas hullámai megrongáltak néhány tengerparti épületet. Szerencsére ebben az időszakban csak kevés turista volt a szigeten, de néhányan így is megsérültek. A cunami hatását még a 60 km-re fekvő szicíliai Milazzóban is érezték. Stromboli lakosságának nagy részét evakuálni kellett Lipari szigetére – csak két hónap múlva térhettek haza. 2002. december végétől állandósultak a lávafolyások és sziklaomlások a Sciara del Fuoco lejtőjén, majd 2003. április 5-én a reggeli órákban egy újabb erős, San Vincenzóban is hallható kitörés kezdődött. A Fossa csúcs felett hatalmas, gomba alakú kitörési felhő alakult ki, a helyiek a becsapódó nagyobb kőzetblokkok zaját is hallották. Ginostra település házai közül kettőt el is talált egy-egy méteres átmérőjű bomba, de emberéletben nem esett kár. Április 8-án a cataniai vulkanológusok repülőgépükről négy aktív, lávát kibocsátó krátert figyeltek meg. A paroxizmus vastag piroklasztit-réteget terített szét a csúcs környékén. A Sciarán a hónapok óta tartó lávaömlés 2003. július 22-én szűnt meg, de az északkeleti tetőkráter ezután is a szokásosnál aktívabban szórta a lávafoszlányokat. 2007. február 27-ével ismét aktívabb időszak kezdődött a Stromboli életében. A Sciara del Fuocón végigfolyó láva ezúttal is elérte a tengert, majd a parton látványos lávadelta alakult ki. Mivel a helyzet hasonlított a 2002. decemberihez, a hatóságok figyelmeztették Stromboli és a közeli szigetek lakosságát egy újabb csuszamlás és szökőár lehetőségére, és javasolták, hogy senki se tartózkodjon a 10 méteres tengerszint feletti magasság alatt. Az erupció március 15-én este érte el csúcspontját; a lávaömlés még április 2-ig tartott. Lakossága Mivel a sziget nagy része meredek vulkáni lejtő, települések csupán a két, viszonylag lankásabb tengerparti részen alakulhattak ki. A nagyobbik falu az északkeleti parton van, és a közigazgatásban Stromboli néven, Lipari város részeként szerepel. Valójában ez két kisebb falu – San Vincenzo és San Bartolo – összenövése, további településrészekkel (Scari, Ficogrande, Piscità), együttesen mintegy 350 lakossal. A sziget délnyugati szegletében épült Ginostrának mindössze harminc állandó lakója van. Sokáig Ginostra büszkélkedhetett a világ legkisebb kikötője címmel: mólója csak halászcsónakokat fogadhatott, a kompok és szárnyashajók a parttól 200-300 méterre álltak meg, és az utasokat csónakok szállították oda-vissza. A 2000-es évek elején megépült kikötő ezen az állapoton változtatott, azóta az igazán nagy komphajók is kiköthetnek itt. Ginostra egyébként a szárazföldön járművel nem közelíthető meg. Autók eleve nincsenek a szigeten: a lakosság robogókkal, elektromos furgonokkal és triciklikkel közlekedik. A mai népesség csupán töredéke a száz évvel ezelőttinek: az 1890-es években 2700-nál is többen éltek Strombolin. Az 1919-es és 1930-as kitörések azonban annyira komoly károkat okoztak, hogy a lakosok fele 1931-re elhagyta a szigetet. Többségük Szicíliába menekült, de sokan közülük tovább vándoroltak Ausztráliába, Kanadába vagy az Egyesült Államokba. A második világháború után 660-an, 1971-re mindössze 380-an maradtak a szigeten. A kivándorlás legfőbb oka – a többi dél-olaszországi szigethez hasonlóan – a szegénység volt. Az ötvenes évek óta egyre több turista keresi fel a szigetet. Első hullámuk Roberto Rossellini: Stromboli című, 1949-ben készült filmje után érkezett – a filmnek tábla állít emléket. Az 1960-70-es évek fordulóján a hippik körében is népszerű volt Stromboli, de a legtöbben mindmáig a vulkánra kíváncsiak. Az elhagyott, félig romos házak egy részét külföldiek – főleg németek – vásárolták meg. Turizmus a Strombolin A sziget menetrend szerinti hajókkal közelíthető meg Nápolyból, illetve a szicíliai Milazzo és Messina kikötőiből. Nyáron a calabriai partról, Tropea felől is indulnak járatok. A helyi túraszervezők néha elfelejtik közölni hogy a kitöréseket hajóról is lehet figyelni és nem kell megmászni ehhez a csúcsot, bár kétségtelen, hogy odafentről sokkal látványosabbak. A kráter környéke a vulkán aktivitásának függvényében leginkább San Vincenzo felől közelíthető meg – de ez csak a leginkább bejárt útvonal; indulhatunk Ginostrából is. A Stromboli csúcsát jelzett, de ennek ellenére igen fárasztó és nem teljesen veszélytelen ösvényen mintegy három óra alatt érhetjük el. 2004 óta a kirándulók csak vezetővel mehetnek fel a Fossára. A túrán a túrabakancs mellett újabban a védősisak is kötelező, valamint éjszaka a fejlámpa. A túrák általában a késő délutáni órákban indulnak. Az elsőként induló csoportok a csúcsról tekinthetik meg a naplementét. Az ereszkedés éjjeli sötétségben történik. A lefele vezető út háromnegyede vulkáni porban vezet, az utolsó szakasz pedig tufakőzeten. A porban való közlekedés - főként a lefelé vezető úton - hasonlít a mély hóban való sétához, porzik, fullasztó, rontja a fejlámpa hatásfokát és megtölti a cipőnket - a kölcsönzött bakancsot is. A csúcsról visszafelé érkező 10-15 fős csoportok éjjel különleges mozgó fénysorokként látszanak a partról. A túra nem igényel hegymászó készséget, csak jó állóképességet (3 óra fel, 2 óra le). A turisták biztonsága érdekében a korábbi, a Sciara del Fuocót északkeletről szegélyező Filo del Fuocón vezető turistautat lezárták, és helyette jóval biztonságosabb ösvényt építettek ki a kráterekkel átellenes, Rina Grandénak nevezett, délkeleti hegyoldalon. A Pizzo Sopra la Fossa 918 méteres csúcsáról kiválóan megfigyelhetőek a 100–150 méterrel lejjebb nyíló kráterek kitörései. Az erupciók éjjel, sötétben a leglátványosabbak, de a 400 méteres magasság felett éjfél után már tilos tartózkodni, és a tilalom megszegői komoly pénzbüntetésre számíthatnak. Jegyzetek Praktikus viselet a kamásli, amely megakadályozza, hogy a por a bakancsunkba kerüljön. A túrabakancs kötelező felszerelés, mivel az apró szemcséjű, süppedős vulkáni hamu alacsony szárú cipőben állításuk szerint nem járható. Azonban a bakancs a térdig érő hamuban nem jobb egy sportcipőnél viszont több hamu fér bele és melegebb. A felszerelést induláskor a vezetők ellenőrzik. 1987-es Le Mans-i 24 órás verseny Az 55. Le Mans-i 24 órás versenyt 1987. június 13. és június 14. között rendezték meg. Megjegyzések Pole pozíció - #18 Rothmans Porsche AG - 3:21.090 Leggyorsabb kör - #62 Kouros Racing - 3:25.400 Táv - 4791.777 km Átlagsebesség - 199.661 km/h Férfi sportpuska fekvő a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a sportlövészet férfi sportpuska fekvő versenyszámának selejtezőjét és döntőjét augusztus 15-én rendezték a Pekingi Lövészpályán. A puskások a selejtezők során egy 10 koncentrikus körből álló lőtáblára lőttek. Ha a lövedék nyomán keletkezett lyuk széle érintette a vonalat, a magasabb értékű kör számított. Sportpuskások (22 kaliberű peremgyújtású puska) fekvő testhelyzetből 50 m-es távról 60 lövést adtak le a selejtezőben, és a selejtező első 8 helyezettje magával vitte a selejtezőben elért összpontszámát a döntőbe. A döntőben versenyzők a bíró kommandírozására tüzeltek – ekkor a 10-est tovább osztották tizedesvonalakkal, így a klasszikus telitalálat már nem 10-et, hanem 10,9-et ért. A döntőben a versenyzők még 10 lövést adtak le, ehhez adódott a selejtezőből hozott összpontszám, és ebből alakult ki a végeredmény. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Selejtező Döntő A versenyen új rekord nem született. Eredmények Q : továbbjutás helyezés alapján Selejtező A selejtező első nyolc helyezettje jutott a döntőbe. Dimension Hatröss A Dimension Hatröss a kanadai Voivod együttes 1988-ban megjelent negyedik nagylemeze. Ugyanúgy a Musiclab stúdióban és szintén Harris Johns hangmérnökkel dolgoztak, mint az előző albumon. A Dimension Hatröss-t a klasszikus felállás legjobb lemezeként tartják számon. A szövegek, a zene és az énektémák is izgalmasabbak, összetettebbek, mint bármikor korábban, és első ízben alkotnak összefüggő sztorit a dalok. A nyolc tételben elmesélt történet szerint Voivod egy proton- és egy vele ellenirányban haladó antiprotonsugár ütköztetésével létrehoz egy mikrogalaxist, majd belép az általa teremtett új Gyűlölet Dimenzióba (Dimension Hatröss), ahol különböző civilizációkkal és szellemi létformákkal találkozik. A nagylemez CD-változatára bónuszként anno 1988-ban a Batman tv-sorozat filmzenéjét dolgozta fel a Voivod. 2017. április 28-án a Noise Records újra megjelentette az albumot egy remaszterelt és kibővített kiadásban, 2CD+DVD formátumban. Ezzel egyidőben az eredeti album remaszterelt változata vinyl LP-n is újra megjelent. A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin a Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 78. helyre rangsorolta. Az album dalai Experiment – 6:10 Tribal Convictions – 4:52 Chaosmöngers – 4:39 Technocratic Manipulators – 4:35 Macrosolutions to Megaproblems – 5:33 Brain Scan – 5:08 Psychic Vacuum – 3:49 Cosmic Drama – 4:54 Batman – 1:45 (bónusz dal a CD-kiadáson) 2017-es bővített kiadás Dimension Hatröss (remastered) Experiment Tribal Convictions Chaosmongers Technocratic Manipulators Macrosolutions To Megaproblems Brain Scan Psychic Vacuum Cosmic Drama Batman Spectrum '88 – 'A Flawless Structure?'; Live in Montreal, December 21st 1988 Overreaction Experiment Tribal Convictions Chaosmongers Ravenous Medicine Korgüll the Exterminator Technocratic Manipulators Macrosolutions to Megaproblems War and Pain (Medley) Brain Scan Psychic Vacuum Order to the Black Guards Holiday in Cambodia ( Dead Kennedys -feldolgozás) Batman Audio "Dimension Hatröss" Demo 1987 Videos Live at Blondies, Detroit, MI, USA: 18.11.88 Live at The Axiom, Houston, Texas, USA: 10.12.88 Live at Anthrax, Norwalk, CT, USA: 09.11.88 Live at Fenders Ballroom, Long Beach, California, USA: 03.12.88 Slideshows - Artwork + Live And Studio Photos (1988) Feng-huang A feng-huang (fenghuang) vagy kínai főnix csodálatos madár a kínai mitológiában, a tollas lények ura. Nyugaton általában főnixként értelmezik, és így is fordítják. Már a Sang (Shang)-kori jóslócsontokon is említik. Az ókortól kezdve népszerű a kínai művészetben. A középkorban, a sárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított, de még gyakrabban a császárnét, a köznép körében pedig a menyasszonyt jelképezte. Eredete A feng � írásjegy piktografikus változata már a kínai írás első emlékein, a Sang (Shang)-korból származó úgy nevezett jóslócsontokon is megtalálható. A kutatók szerint a feng a szél istenét jelenthette, aki a legfőbb isten Sang-ti (Shangdi) küldötte lehetett. Továbbá azt sem lehet kizárni, hogy a feng kapcsolatba hozható azzal, hogy a jin (yin) törzsek egy részének a madár volt a totemőse. A kínai főnixet később kéttagú szóösszetétel formájában nevezték meg. Azonban a feng-huang (fenghuang) (��) kifejezésben szereplő huang � szó etimológiája nem teljesen egyértelmű. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy a huang eredetileg egy különleges fésű volt, amelyet a feng viselt a fején. Ez a fésű, vagy fésűszerű tárgy a felkelő napot mintázhatta, melynek sugarai a fésű három ága volt. A feng szoláris kapcsolatára utalhat az is, hogy a hagyományos öt őselemről vallott elképzelés szerint a feng-huang (fenghuang) a tűz elemhez kapcsolódik. A középkori kínai szöveget nevének etimológiáját úgy magyarázzák, hogy a feng a hím, a huang pedig a nőstény főnix. Megjelenése Az i. sz. 100-ban összeállított kínai etimológiai szótár, a Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) szerzője, Hszü Sen (Xu Shen) szerint a feng egy isten9 madár, amelynek kakascsőre van, begye a fecskéé, nyaka a kígyóé, a testé a sárkányéhoz hasonló minták láthatók, farka halé, hátulról az egyszarvúhoz hasonlít, a háte pedig olyan, mint a teknősé. Ötszínű (ti. tarka) a tollazata, és a Tökéletes emberek keleti országában (Tung-fang csün-ce cse kuo (Dongfang junzi zhi guo) ������) lakik. Amikor kirepül onnan, akkor a négy tenger (sze haj (si hai) ��) határain kívül röpköd. átrepül a Kunlun-hegyen, a sebes ár övezte Csecsu (Zhizhu)-hegynél (��) iszik, a Zsosuj (Ruoshui)-folyóban (��) nedvesíti meg tollait. Megjelenése az égalatti tartsó békéjét és nyugalmát jelenti. A Kuo Pu (Guo Pu) által az Er ja (Er ya)hoz írt kommentárban az olvasható, hogy a feng-huang (fenghuang) olyan ismertetőjegyekkel rendelkezik, mint a kakasfej, a fecskeáll, a kígyónyak, a teknőshát, és a halfarok. Ötszínű, vagyis tarka és hat láb (cse (chi) �), vagyis kb. 180 cm. Fajtái Caj Heng (Cai Heng) (��) a következő csoportosítását ismerteti a kínai főnixszerű madaraknak: feng-huang (fenghuang) (��) – vörös színű luan-niao (luanniao) (��) – zöldeskék vagy azúr színű jüan-csu (yuanchu) (��) – sárga színű hung-hu (honghu) (��) – fehér színű jüe-cso (yuezhuo) (��) – bíbor, lila színű A Mérlegelések című műhöz írott kommentár (Lu heng hsziao si (Lun heng xiao shi) ������) a négy égtájnak valamint a középnek, mind megvan a maga óriás madara (ta-niao (daniao) ��), amelyek, ha kirepülnek, a többi madár csoportba verődve követi őket. A Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) az öt égtájhoz kapcsolódó „isteni madarakról” (sen-niao (shenniao) ��) tesz említést: kelet – fa-ming (faming) (��) dél – csiao-ming (jiaoming) (��) nyugat – szu-suang (sushuang) (��) észak – ju-csang (youchang) (��) közép feng-huang (fenghuang) (��) A Madarak kánonja (Csin csing (Qin jing) ����) a színek szerint a következő fajtáit ismeri és különbözteti meg a főnixnek: a zöldeskék vagy azúr színű a ho (he) (�) a vörös színű a csun (chun) (�) a sárga színű a jen (yan) (�) a fehér színű a szu (su) (�) a bíbor vagy a lila színű a cso (zhuo) (�) Szerepe jelentősége A feng-huang (fenghuang) felbukkanását a kínai mitológiában leginkább a béke és a felvirágzás előjelének tartották. Szerepel a Sárga Császárról és a Sun (Shun)ról szóló legendákban is. Fu-hszi (Fuxi) amikor megjelent a feng-huang (fenghuang) elragadtatásában és tisztelete jeléül külön zenedarabot is szerzett. A források elemzésével kimutatható hogy a feng-huang (fenghuang) érkezése eredetileg kapcsolódott az eső eleredéséhez. Úgy tartották továbbá, hogy a feng-huang (fenghuang) az évszakok ismerője ezért például Sao-hao (Shaohao) a naptárért felelős hivatalnokait Feng-niao-si (Fengniaoshi)nek (���), vagyis a „Főnix nemzetségből való”-nak nevezte el. A középkori mitológiában az altruizmus, az emberszeretet (zsen (ren) �) megtestesülésének tartották és a sárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított. Ennél is elterjedtebb volt, hogy a mindenkori császárnét jelképezte, a köznép körében pedig a menyasszonyt. A feng-huang (fenghuang) alakja gyakorta összeolvadt a déli égtájat jelképező vörös madár (csu-niao (zhuniao) vagy csu-csiao (zhujiao)) alakjával is. A taoista legendák szerint a halhatatlan szentek olykor a feng-huang (fenghuang) hátán utazták be az eget. Több elbeszélés is fennmaradt azzal kapcsolatban, hogy asszonyok megjelent a feng-huang (fenghuang) álmukban akik azután kiváló érdemű fiakat szültek. A feng-huang (fenghuang) alakja már a legősibb időktől kezdve népszerű a kínai képző- és díszítőművészetben. Már a Sang (Shang)-kori szertartási bronzedényeken megjelenő hosszú farkú, tarajos madár is a feng-huang (fenghuang) lehetett. A szakértők szerint nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a feng-huang (fenghuang) megjelenítésére erősen hatott a páva alakja. Kincs, ami nincs A Kincs, ami nincs (eredeti cím olaszul: Chi trova un amico, trova un tesoro, am. „Aki barátot talál, kincset talál” / angolul: Who Finds a Friend, Finds a Treasure) 1981-ben bemutatott amerikai–olasz vígjáték, amelynek főszereplői Bud Spencer és Terence Hill. A rendezője Sergio Corbucci, a producere Josi W. Konski, a forgatókönyvírói Mario Amendola és Sergio Corbucci, a zeneszerzői Camelo és Michelangelo La Bionda. A mozifilm az Elpico Cinematografica és a Take 1 Productions gyártásában készült, Olaszországban a CEIAD és amerikában a Columbia Pictures forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve akciófilm, filmvígjáték és kalandfilm. Olaszországban 1981 decemberében, Amerikában 1981. december 16-án, Magyarországon 1984. március 22-én, felújított változattal 2017. január 5-én mutatták be a mozikban. Cselekmény Alan Lloyd (Terence Hill) mindig is a pénzszerzés könnyebb módját választotta, így nem meglepő, hogy gyakran megfordul a lóversenypályán. Egy balszerencsés fogadás után hatalmas adósság szakad a nyakába, ezért menekülnie kell, de előtte még beszerez bácsikájától egy térképet, mely állítólag hatalmas kincshez vezetheti tulajdonosát. Alan titokban Charlie O'Brien (Bud Spencer), a magányos tengerész és az ehetetlen Puffin lekvár reklámarcának hajóján rejtőzik el. Miután lelepleződik, Alan titokban a térképen megjelölt kincses sziget felé kormányozza a hajót, de a turpisság kiderül és civakodás közben mindketten vízbe esnek, a hajó pedig elsodródik. A parton Alan mindent bevall a kincsről a dühöngő Charlie-nak, hamarosan pedig találkoznak a sziget együgyű, de jólelkű lakóival: többek közt a teljesen lökött Anuluval (Sal Borgese) és Mamával (Louise Bennett), a sziget királynőjével. Egy második világháborús japán veterán, Kamasuka (John Fujioka) azt hiszi, még mindig tart a háború, ezért megpróbál Alanbe és Charlieba golyót repíteni, megérkezésük "örömére". Amikor Charlie-ék megtudják, hogy a bennszülötteket kalózok terrorizálják, úgy döntenek, megvédik barátaikat. Miután őket legyőzik, még meg kell verekedniük Friscóval (Salvatore Basile), és bandájával, aki miatt Alan adósságba keveredett. Aztán egy téves jelentés miatt azt hiszik, hogy a 300 millió dollár, azaz a kincs hamis, ám arra, hogy tévedtek, csak akkor döbbennek rá, amikor a haditengerészet elszállítja a pénzt... Forgatási helyszínek A Pongo Pongo szigeten játszódó felvételek a Miamihoz közeli Key Biscayne-en készültek. Kiadások, kópiák A filmnek forgalomba került egy „kontinentális” és egy „angolszász” kópiája, utóbbi rövidebb, nem tartalmazza azt a jelenetet, amikor Alan és Charlie a pálmafák mellett kutat a kincs után, de csak két korábbi kincsvadász sírját találják meg (a kalózok első megverése és a páncélautós jelenet között). Magyarországon forgalomba került változatok: Mokép -féle kópia: teljes hosszában tartalmazza a filmet, viszont az elején felcserélték a főcímzenét Alan és Brady beszélgetésével (az eredeti változatban előbb van a beszélgetés, utána a főcím), a stáblista pedig magyarul van kiírva. A végén a szöveget, amelyben a film készítői köszönetet mondanak a szigetlakóknak, narrátor olvassa fel, miközben a kép elsötétül (az eredetiben kimerevített kép előtt van kiírva a szöveg). Képarány 4:3 (teljes). Így mutatták be 1984 -ben a mozikban és ezt adta 1990. március 17-én a Magyar Televízió , valamint 1997. augusztus 6-án a TV3 is. VHS -kiadás (Intercom): az első jelenet és a főcím eredeti sorrendben, idegen nyelvű stáblista (a szinkron azonban eredeti, így elmarad a Magyarországon szokásos stáblista-olvasás), teljes hossz, a végén a felolvasott szöveg alatt az eredeti kiírás is látszik, 4:3 képarány. vágott kópia: az első jelenet és a főcím eredeti sorrendben, angol nyelvű stáblista, vágott verzió („sírásós” jelenet nélkül), a végén a felolvasott szöveg alatt az eredeti kiírás is látszik, 16:9 képarány (alul-felül levágva). Az RTL Klub sugározta korábban és így jelent meg DVD -n. A későbbiekben is ezt sugározták, de lényegesen jobb képminőséggel (élesebb kép), a stáblista nyelve hol olasz, hol angol volt (utóbbiban később magyarul is kiírták a címet az eredeti alá). Blu-ray kiadás: 102 perces változat. Képarány 16:9. A film tartalmazza azt a jelenetet, amikor Alan és Charlie a pálmafák mellett kutat a kincs után, de csak két korábbi kincsvadász sírját találják meg (a kalózok első megverése és a páncélautós jelenet között). A film elején és végén a stáblista olasz nyelvű, a film végén a készítők köszönetet mondanak a szigetlakóknak. A blu-ray kiadáson a magyar 2.0-s, az angol 2.0-s sztereo szinkronhangú, az olasz 5.1-es térhatású szinkron. Az olasz hang a blu-ray kiadáson egy utószinkronos változat, nem a színészek eredeti hangja hallható. Ezért Bud Spencer saját hangjával készült egy riport, amely felkerült erre a kiadásra. A blu-ray-t 2012. november 27-én adták ki a Wiamfilm Kft gondozásában. Érdekesség A szinkron készítésénél Székhelyi József improvizálta Anulu szövegeit. Vieure Vieure település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 273 fő (2015). Vieure Buxières-les-Mines, Cosne-d’Allier, Louroux-Bourbonnais, Tortezais és Ygrande községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezmény A bakteriológiai (biológiai) és toxinfegyverek kifejlesztésének, előállításának és tárolásának megtiltásáról és e fegyverek megsemmisítéséről szóló (gyakori rövidített elnevezéssel a biológiai- és toxinfegyver-tilalmi) egyezmény volt az első többoldalú leszerelési egyezmény, amely egy adott fegyverkategória teljes betiltására irányult. Az egyezmény alapját a vegyi fegyverek betiltásáról szóló, 1925-ben Genfben elfogadott jegyzőkönyv jelenti, a biológiai fegyverek betiltásával a nemzetközi közösség ezt a jegyzőkönyvet kívánta kiegészíteni. Az egyezmény kidolgozása és elfogadása Az egyezményt az Egyesült Nemzetek Szervezete XXVI. ülésszakán 1971. december 10-én fogadták el és 1972. április 10-én nyitották meg az aláírók felé. 1975. március 26-án lépett életbe, amikor a szükséges 22 ország letétbe helyezte a ratifikálás dokumentumait. Az egyezményhez napjainkban 163 ország csatlakozott (további 13 aláírta, de még nem ratifikálta), Magyarország 1972. április 10-én írta alá az egyezményt, a ratifikációs okmányokat 1973. február 15-én helyezték letétbe és az 1975. évi 11. törvényerejű rendelettel hirdették ki. Az egyezmény hatókörét az I. cikk határozza meg, vagyis kiterjed minden mikrobiológiai és bakteriológiai hatóanyagra, biológiai ágensre, illetve élő szervezetek által termelt méregre (toxinra), valamint célba juttatásuk eszközeire, amelyeknek nincsen típusában és mennyiségében megfelelő polgári felhasználási területe (vagyis kivételt tesz a kis mennyiségű, orvosi és védelmi célokat szolgáló anyagok tekintetében). Az egyezmény felülvizsgálására összehívott konferenciák rendszeresen megállapították, hogy a hatókör meghatározása magában foglal minden lehetséges jövőbeni tudományos és technikai fejlesztést. Az egyezmény nem magukat a biológiai hatóanyagokat vagy toxinokat tiltotta be, hanem felhasználásukat bizonyos - támadó - műveletekben. Gyógyászati vagy védelmi célú használatuk továbbra is engedélyezett. Az egyezmény legnagyobb problémája, hogy semmilyen hivatalos, egyértelmű és jól működő ellenőrző mechanizmust nem léptetett életbe az egyezmény betartásának felülvizsgálatára. A szerződésben vállaltak megszegése esetén az ENSZ Biztonsági Tanácsának kell dönteni a szankciókról. Az ötévente rendezett felülvizsgálati konferenciákon minden alkalommal megvizsgálják a szerződés megerősítésének és egy ellenőrzési rendszer létrehozásának kérdését, egy ún. verifikációs jegyzőkönyv keretében. Egy 1995-ben létrehozott kutatócsoport össze is állított egy tervezetet, de végül néhány ország ellenállása miatt ennek megvalósítására nem került sor. Az egyezmény részeinek bemutatása Az egyezmény 8 cikket tartalmaz I-X között számozva. Az egyes cikkek legfontosabb előírásai: I. cikk : A biológiai fegyverek beszerzésének, előállításának és tárolásának tilalma. II. cikk : A biológiai fegyverek megsemmisítéséről vagy békés célú felhasználásáról az egyezmény aláírása után. III. cikk : A biológiai fegyverek átadásának, vagy bármilyen segítségnyújtásnak tilalma. IV. cikk : Minden lehetséges lépést meg kell tenni az egyezmény gyakorlati megvalósítása során V. cikk : Az egyezmény végrehajtása során fellépő nehézségek esetén bilaterális és multilaterális konzultáció végrehajtása. VI. cikk : Az ENSZ BT-t fel lehet kérni, hogy kivizsgálja az egyezmény megsértését és utána szankciókat állapítson meg. VII. cikk : Előírások a biológiai fegyverekkel megtámadott országok megsegítésére. X. cikk : A biológia és a biotechnológia békés célú felhasználásának elősegítése. Aláírók Az egyezmény napjainkig 162 nemzetközileg elismert ország írta alá és ratifikálta. A 163-ik aláíró Tajvan. További 13 ország aláírta, de még nem ratifikálta az egyezményt. Számos ország fenntartásait fogalmazta meg az egyezménnyel kapcsolatban, mivel véleményük szerint az egyezmény hibásan engedélyezi egyes biológiai hatóanyagok és mérgek előállítását és tárolását gyógyászati célokra. Felülvizsgálati konferenciák A szerződés felülvizsgálatára minden évben konferenciát rendeznek, jelenleg a 7. felülvizsgálati konferencián van a sor, amelyet 2011. december 5-22. között Genfben fognak megrendezni (az előkészítő bizottság április 13-15 között ülésezik ugyanott). Az 1990-es években javasolták először az egyezmény verifikációs rendszerének kidolgozását. korábban, az 1986-os konferencián a tagállamok csak abban egyeztek meg, hogy minden évben ún. Bizalomerősítő Intézkedéseket (Confidence Building Measures) hoznak és jelentenek be az ENSZ felé. 1991-ben alapították meg azt a szakértői csoportot, amelynek javaslatot kellett tennie a verifikációs rendszerre vonatkozóan (VEREX). További tárgyalásokat folytattak 1995 és 2001 között a nemzetközileg érvényes verifikációs protokoll elfogadása érdekében. Azonban az 5. felülvizsgálati konferencia során, elsősorban az amerikai Bush-kormányzat ellenállása miatt, végül a javasolt verifikációs protokollt nem sikerült elfogadni. Az Egyesült Államok álláspontja szerint a javaslat nem szolgálta nemzetbiztonsági érdekeiket, mivel esetleg akadályozná legitim, kereskedelmi vagy védelmi tevékenységeiket (mivel az egyezmény, egyedülálló módon, nemcsak államokra és állami vállalatokra, hanem magáncégekre is vonatkozik). Az 5. konferenciát egyébként 2001. november-decemberben rendezték meg, nem sokkal a szeptember 11-i támadások és a lépfene-vírus tartalmazó levéltámadások után. 2001 óta a részes államok szakértői évente találkoznak, hogy egyes fenyegetésekre közösen keressenek új megoldási terveket, de az ellenőrzési rendszer kérdése azóta sincs napirenden. Négyek bandája A négyek bandája (kínaiul: szezsen pang (���, Sìrén bāng)) négyfős kínai politikai csoportnak adott név, amely a kulturális forradalom (1966–1976) alatt jutott mind nagyobb politikai hatalomhoz. Tagjai voltak Csiang Csing (Jiang Qing), Mao Ce-tung (Mao Zedong) negyedik felesége, egyben a csoport vezetője; valamint Vang Hung-ven (Wang Hongwen), Jao Ven-jüan (Yao Wenyuan) és Csang Csun-csiao (Zhang Chunqiao). Az elnevezés állítólag Mao Ce-tung (Mao Zedong)tól származik, aki 1974-ben figyelmeztette feleségét, hogy „nehogy a négyek kis frakciójává váljanak”. Története A csoport a kulturális forradalom radikális híve volt, legnagyobb befolyásra 1969-től tettek szert. A hetvenes években a négyek bandájának működése lett a kulturális forradalom mögötti legerősebb hajtóerő. Politikai hatalmuk 1976 elején tetőzött, amikor Csou En-laj (Zhou Enlai) januári halála után elérték, hogy legnagyobb ellenségüket, Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping)et – akinek politikáját kapitalista restaurációként támadták – eltávolították minden tisztségéből. Azonban ekkor sem rendelkeztek teljhatalommal: Csou (Zhou) utódja nem a „banda” egyik tagja, hanem a korábban kevéssé ismert Hua Kuo-feng (Hua Guofeng) lett a miniszterelnöki poszton ügyvezetőként, aki a kulturális forradalom haszonélvezője volt. A négyek szövetségkötés helyett támadást indítottak Hua és a halott Csou (Zhou) ellen, maguk ellen hangolva a tömegeket, ami a gyászolók és a rendőrség közötti összecsapásokban tetőzött. A csoport legnagyobb ereje a Maóra gyakorolt befolyásuk volt, de ez az erős kapcsolat lett későbbi bukásuk oka is. A párt többi tagja ugyanis féltékenyen figyelte működésüket, valamint megfelelő tömegbázisuk sem volt, hiszen mind Tenget, mind Huát támadták. Mao 1976. szeptember 9-én bekövetkezett halála után kísérletet tettek a vezető pozíciók megszerzésére, ám a bázisuknak számító Sanghaj (Shanghai) helyett Pekingben maradtak, ami súlyos hibának bizonyult. Kísérletük nem egészen egy hónap múlva teljesen összeomlott, mikor október 6-án éjszaka a négyeket Hua parancsára letartóztatták. Az ügyükben 1980 novemberében indult eljárás, amely 1981 januárjában ért véget, és rajtuk kívül a már halott Lin Piaót (Lin Biaót) is jelképesen megvádolták. A négyeket 730 ezer ember üldözésével és 35 ezer ember halálba kergetésével vádolták meg. Csiang (Jiang) azzal védekezett, hogy csak Mao utasításait hajtotta végre. Utóbbi megítélése végül úgy alakult, hogy a tévedésekkel teli késői korszakától megkülönböztették korábbi tevékenységét. Január 25-én hirdettek ítéletet, amiben Csiang (Jiang)ot és Csang (Zhang)ot halálra, Vang (Wang)ot életfogytiglanra, Jaót (Yaót) húsz év; támogatóikat: Csen Po-tá (Chen Bodá)t 18 év, a többi vádlottat 16–18 év börtönre ítélték. A periratokat máig sem hozták nyilvánosságra. A halálos ítéleteket később életfogytiglanra változtatták, majd idővel mindannyiukat szabadon engedték: Jao Ven-jüan (Yao Wenyuan)t büntetésének letöltése után, a többieket pedig egészségügyi állapotukra való tekintettel. Csiang Csing (Jiang Qing) 1991-ben öngyilkosságot követett el, Vang (Wang) 1992-ben, Csang (Zhang) pedig 2005-ben halt meg kórházban. Jao Ven-jüan (Yao Wenyuan) szabadulása után szülővárosába vonult vissza, és a négyek bandája utolsó tagjaként 2005 decemberében halt meg. Molnár-nádiposzáta A molnár-nádiposzáta (Acrocephalus familiaris) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába és az Acrocephalus nembe tartozó faj. 13 centiméter hosszú. A Hawaii-szigetekhez tartozó Nihoa-szigeten él, a Laysan-szigeti alfaj az 1920-as években kihalt. Rovarokkal táplálkozik. Januártól szeptemberig költ. Súlyosan veszélyeztetett, mivel kis, két négyzetkilométeres terülten él 250-1000 egyed. Gouville Gouville település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 512 fő (2015). Gouville Le Roncenay-Authenay, Condé-sur-Iton, Les Essarts és Roman községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szabadság-szobor (Párizs) A párizsi Szabadság-szobor egy 11,5 méter magas szobor a Szajna egyik szigetén, nem messze az Eiffel-toronytól. Úgy lett felállítva, hogy az arca a New-York-i nagyobb "testvér" felé tekintsen. Megközelítése A szobor közelében halad el a párizsi RER C vonala, a Gare de Javel megálló van hozzá a legközelebb. Ugyanitt szállhatunk le a párizsi metró 14-es vonaláról is. Szeldzsuk uralkodók listája A Szeldzsuk-dinasztia tagjai a Szeldzsuk Birodalom és utódállamai élén. A szeldzsuk uralkodók listái Kermán szeldzsuk uralkodói: 1041–1187 Kermán Perzsia déli részén alapított szeldzsuk szultanátus volt. Valószínűleg 1187-ben III. Togrul hódította meg. Kavurd 1041 – 1073 Kermán Sáh 1073 – 1074 Szultán Sáh 1074 – 1075 Huszajn Omár 1075 – 1084 I. Turán Sáh 1084 – 1096 Irán Sáh 1096 – 1101 I. Arszlán Sáh 1101 – 1142 I. Muhammad 1142 – 1156 Togrul Sáh 1156 – 1169 Bahrám Sáh 1169 – 1174 II. Arszlán Sáh 1174 – 1176 II. Turán Sáh 1176 – 1183 II. Muhammad 1183 – 1187 Szíria szeldzsuk uralkodói: 1076–1117 Abu Szaíd Tadzs ad-Doula 1085 – 1086 Dzsalál ad-Doula Malík Sáh 1086 – 1087 Kászim ad-Doula Abu Szaíd Ak Szunkur al-Hadzsib 1087 – 1094 Abu Szaíd Tadzs ad-Doula (másodszor) 1094 – 1095 Fakr al-Mulk Radván 1095 – 1113 Tadzs ad-Daoula Alp Arszlán al-Akrasz 1113 – 1114 Szultán Sáh 1114 – 1123 Damaszkusz szultánjai/emírjei: Aziz ibn Abaák al-Hvarazmi 1076 – 1079 Abu Szaíd Tadzs ad-Doula 1079 – 1095 Abu Naszr Samsz al-Mulk Dukák 1095 – 1104 Tutusz 1104 Muhi ad-Dín Baktasz 1104 Aleppó atabégjei: Badr ad-Dín Lulu 1114 – 1117 Samsz al-Havasz Jariktasz 1117 I. Imád ad-Dín Zangí (Zenggi) 1128 – 1146 Núr ad-Dín Mahmúd 1146 – 1174 Antiokhiai Emirátus Jagi Sziján 1098 -ig Samsz ad-Doula Homszi Emirátus Janah ad-Doula Moin ad-Dín Unár Imád ad-Dín Zangí Saizari Emirátus Szultán ibn Munkidz Mehmed ibn Szultán Uszáma Artukidák (vagy Ortukidák) Ilgházi 1118 – 1121 Balak 1121 – 1124 Timurtás 1124 – 1125 al-Burszuki 1125 – 1126 – egyesülés a Moszuli Emirátussal asz-Szálih 1174 – 1181 – 1183-tól Szaláh ad-Dín Moszuli Emirátus Karbuka (Kerboga, Kitboga) 1104 -ig Jekermisz 1104 – 1107 Javali 1107 – 1110 Mavdud 1110 – 1113 al-Burszuki (Borsoki) 1124 – 1126 – Moszul és Aleppó egyesülése 1174-ig Izz ad-Dín 1174 -től Moszul-Aleppói Emirátus 1125–1128, szultanátus 1128–1174 (1146-tól névleges egység) – Zangidák Abú Szaíd I. Imád ad-Dín Zangí ak Szonkor 1125 – 1146 – Núr ad-Dín Mahmúd (csak Aleppóban) 1146–1174 – Szaíf ad-Dín (csak Moszulban) 1146–1174 Tripoliszi Emirátus (Banú Ammar) Dzsalál el-Mulk 1099 -ig Fakr el-Mulk ibn Ammar 1099 – 1108 Damaszkuszi Emirátus 1095–1154, 1193–1196 Dukák 1095 – 1104 – Burida-dinasztia Tugtidzsin 1104 – 1128 Buri 1128 – 1132 Izmael 1132 – 1135 – Imád ad-Dín Zenggi Mahmúd 1135 – 1139 Mehmed 1139 - 1140 – Moin ad-Dín Unár 1139–1149 Abak 1140 – 1154 Núr ad-Dín Mahmúd 1154 – 1174 – Szaláh ad-Dín al-Afdal 1193 – 1196 Día ad-Dín ibn al-Athír 1193 – 1196 Rüm Szultanátusának uralkodói (Anatólia): 1077–1307 Családfájukat lásd: I. Sancho baszk herceg I. Sancho Lopez vagy Lupus Sancho (avagy Lupo; baszkul: Antso Otsoa, franciául: Sanche Loup, gaszkonul: Sans Lop, spanyolul: Sancho Lobo vagy Lope) volt az akvitán–baszk perszonálunió után újra önállósult Baszk Hercegség második hercege (dux vasconum). Származása, trónra lépése Származása ismeretlen, de több körülmény is arra enged következtetni, hogy II. Lupus fia lehetett. Trónra lépésének dátuma rendkívül bizonytalan. A krónikák II. Lupus utolsó tevékenységeként arról számolnak be, hogy ő vezette a baszk csapatokat az első roncesvallesi csatában, Sancho első tetteiről 801-ből számolnak be. Valamikor e két időpont között Lupus meghalt, és Sancho ült a hercegi trónra. Az adathiányból ítélve ez a századforduló rendkívül békés időszak volt a Baszk Hercegség életében. Ermoldus Niger egy költeményben dicséri őt, amiből arra következtetnek, hogy Sancho 801 elején felutazhatott Nagy Károly frank császár udvarába. Ebből olyan feltételezések is születtek, hogy maga Nagy Károly küldte őt a baszkok kibékítése érdekében, hogy legyen hercegük, mint a frankok képviselője — eszerint az álláspont szerint Sancho nem II. Lupus fia volt. Uralkodása 801-ben egy baszk kontingenst vezetett, amikor Jámbor Lajos és Vilmos toulouse-i gróf megostromolta (és bevette) Barcelonát. Utódlása Ő lehetett Lupus Centule, I. Séguin és I. García (Garsand) bátyja, I. Aznar és II. Sancho apja. Ebben az esetben az ő lánya vagy inább unokája volt Sancha, Emenon gróf felesége is. Halálának pontos időpontja ismeretlen, de legkésőbb 812-ben volt. Valószínűleg öccse, I. Séguin követte a trónon. Dhuoda apjaként vált ismertté. Horní Lomany Horní Lomany (korábban Horní Lom, németül Oberlohma) Františkovy Lázně településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. A városközponttól 1 km-re északnyugatra, 460 m tengerszint feletti magasságban fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 213 lakóháza és 827 lakosa van. Története Írott források elsőként 1181-ben említik. 1921 és 1950 között önálló község volt. Nevezetességek Szent Jakab tiszteletére szentelt templomát 1740-ben építették. Az első világháború helybéli hősi halottainak emlékműve Moravetz Testvérek Moravetz Testvérek könyv-, zenemű- és papírkereskedés Temesváron, amely jelentős zenemű-, könyv- és lapkiadói tevékenységet is folytatott a 20. század első felében. Saját nyomdát üzemeltetett. Fiókvállalatai, kirendeltségei és bizományosai voltak Budapesten, Lipcsében, Pozsonyban és Csernyivciben. A komoly kereskedelmi és kulturális funkciót betöltő ismert és virágzó céget Moravetz Gyula/Iuliu (1872-1951) és Moravetz Mor/Mauriciu (1870-1957) alapították 1895-ben. Szerény zsidó családból származtak, apjuk szabó volt Keszthelyen. A Borgida testvéreknek, Sándor/Alexandru (1895, Szatmár, Magyarország - 1965 Timisoara, Románia) és Ödön/Edmund (1897, Szatmár, Magyarország - 1985, Montreal, Kanada), sikerült, szerény pozícióból indulva, 1923-ban betársulni a céghez, mely megtartotta az alapítók nevét. Az eredeti józsefvárosi üzlethelyiséget is megtartva korszerű és tekintélyes boltközpontot létesítettek Temesvár belvárosában. Fő profilja a zeneműkiadás, ezért Moravetz Testvérek Zeneműkiadónak is nevezik. A kiadó, a nyomda és a könyvkereskedelem együtt volt a kor szokásainak megfelelően, ezért Moravetz Testvérek Nyomda vagy Moravetz Testvérek Könyvkereskedés néven is emlegetik. A nyomda és a könyvkereskedés mellett még egy nagy papírkereskedés, könyvkötészet, kölcsönkönyvtár és egy művészeti osztály is működött, ahol kiállították és eladták a helybeli és a Nagybányai festő iskola végzetteinek festményeit. Utóbbit Borgida Pál, A Borgida fivérek öccse vezette. 1940 után Mentor Részvénytársaság néven működött tovább; 1950-ben államosították. Kiadványaiból Kiadásában jelent meg az új literatúra, az Ady fiatal bánsági híveit tömörítő Dél-csoport havi folyóirata, a Magyar Dél (1909-10), az 1920-as évek elejének Bukarest után Temesváron megjelent rangos román nyelvű zenei folyóirata, a Musica. Magyarul 1923-tól Muzsika címmel jelentetett meg reklámfüzeteket, publikálta több bánsági szerző – Berkeszi István, Bodor Antal, Berkovics Simon, Sabin V. Drăgoi, Lovich Ilona, Szimonisz Henrik szépirodalmi, helytörténeti s néprajzi műveit. Félévszázadot meghaladó fennállása alatt közel másfél száz könyvet (ebből 1919-1940 között magyarul 137 művet) adott ki. Tevékenysége homlokterében a klasszikus és kortárs zeneművek forgalmazása és kiadása állt. Kortárs román zeneszerzők műveit jelentette meg Noua Şcoală Românească címmel kiadott sorozatában, az egyetemes zeneirodalom népszerű zongoraművei – Bach, Bartók, Beethoven, Chopin, Delibes, Liszt, Mendelssohn-Bartholdy, Schubert, Schumann, Weber szerzeményei – a Collection Moravetz c. gyűjteményében láttak napvilágot, az igényesebb hangszeres és zenekari darabok, a klasszikus és a 20. századi zeneszerzők művei az Edition Moravetz sorozatban. Cimbalom-szalon c. kottafüzet sorozata a Schubert, Haydn, Schumann, Meyerbeer, Franz von Suppé, ill. Balázs Árpád, Dankó Pista, Erdélyi Dezső, Katona József, Késmárky Árpád, Bihari János, Szerdahelyi József, Lavotta János kompozícióinak átiratait tartalmazta. Megjelentette a népszerű operettek és operák eredeti kottáit és zongorakivonatait is. Moravetz közismert kiadványai népzenekarra címmel kiadta Győri Emil Barcelona c. füzetét (1926). Egy esztendő legsikeresebb kottáit összegyűjtve jelentette meg a Moravetz-Album hét kötetét, amelyek a "legdivatosabb táncok, népszerű dalok, a legszebb magyar nóták, kedvelt operák, kiválogatott két- és négykezes zongoradarabok" gyűjteményei. Mária országa c. három füzetben hozta ki Hoós János temesvári zeneszerző egyházzenei alkotásait. Magyar és román nyelven képeskönyveket adott ki a gyermekek számára. A magyar nyelvű sorozat verseit Benedek Elek, Draskóczy Ilona, Kóró Pál, Móra Ferenc, Sas Jolán és Szabolcska Mihály írta. A kottalapok, -füzetek és albumok színes, ízléses és mutatós címlapjait általában Kóra-Korber Nándor, Miskovits István, Sinkovich Dezső, Litteczkyné Krausz Ilonka, Németi Edit, Fenyő Sándor rajzolta. A Moravetz Testvérek cégjelzésével jelent meg Eisikovits Miksa dalainak füzete (1946). Chotilsko Chotilsko település Csehországban, a Příbrami járásban. Chotilsko Křečovice, Borotice, Nalžovice, Radíč, Korkyně, Nový Knín, Čím és Neveklov településekkel határos. Lakosainak száma 489 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kőnig–Rados-tétel A Kőnig–Rados-tétel egy Kőnig Gyuláról és Rados Gusztávról elnevezett matematikai tétel. Legyen p prím és olyan egész együtthatós polinom, amelyre . Ekkor az kongruencia megoldásszáma p –- r(A) –- 1, ahol r(A) az alábbi (p –- 1) × (p –- 1)-es ciklikus mátrixának modulo p vett rangját jelöli: Megjegyzés: A tételből következik, a kongruencia akkor és csak akkor oldható meg, ha a rang p –- 1-nél kisebb, azaz a determináns 0. (r(A) = p –- 1 esetén a megoldásszám p –- 1 –- (p –- 1) = 0). Sainte-Anne-Saint-Priest Sainte-Anne-Saint-Priest település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 157 fő (2015). Sainte-Anne-Saint-Priest Châteauneuf-la-Forêt, Domps, Eymoutiers, Neuvic-Entier és Sussac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Arakanga Az arakanga magyarul vörös ara vagy sárgaszárnyú ara (Ara macao) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába és az Ara nembe tartozó faj. Honduras nemzeti madara. Előfordulása Élőhelye Mexikótól Közép-Amerikán át Kolumbiáig, valamint Perun át Bolíviáig terjed. Megjelenése Hossza 80-90 centiméter. Alapszíne skarlátvörös, hátának alsó része és farcsíkja világoskék. Csupasz pofafoltja krémfehér, rajta egészen kicsiny, szőrszerű, vörös színű dísztollacskák ülnek. Vállán sárga örv húzódik. Szárnya 40 centiméter hosszú, középső és nagy szárnyfedői aranysárgák, zöld csúcsi résszel, az evezők külső zászlói kékek, alsó felületük, és az alsó szárnyfedők vörösek. A farkfedők halványkékek, farka 51 centiméter hosszú, felső felülete skarlátvörös, keskeny, kék csúccsal, alsó felülete vörös. Jellegzetességei a szárny, a farcsík és a faroktő ultramarinkék tollai. Életmódja, élőhelye Jobbára síkvidéki esőerdők és szavannák lakója. Nagy csapatokban él. Különböző magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Szaporodása Tavasszal költi ki 2-3 tojásból álló fészekalját, amin 28 napig kotlik. Nagy bokorpálma A nagy bokorpálma (Licuala grandis) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a pálmavirágúak (Arecales) rendjébe, ezen belül a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A nagy bokorpálma kertekben és parkokban minden nedves trópusi területen megtalálható. Eredetileg a Pápua Új-Guineától délkeletre fekvő Vanuatu szigetről származik. Megjelenése A pálma felálló törzsű, 2-3 méter magas. A törzs nagyon vékony, legalább felül idős levélnyelek maradványai borítják. Levele legyezőszerű, valamivel több mint fél- vagy jó háromnegyed kör alakú, körülbelül 1 méter átmérőjű, túlnyomórészt laposan szétterülő, a legyezősugarak csak az utolsó centimétereken különülnek el egymástól, és a csúcsukon kéthasábúak. A levélnyél legfeljebb 1 méter hosszú. Sárga, körülbelül 1 centiméteres virágai többszörösen elágazó virágzatokban fejlődnek, amelyek a levelek között erednek, és többnyire csak kissé emelkednek föléjük. Termése világító világospiros, körülbelül 1 centiméter átmérőjű. A terméságazatok csüngők. Mustafa El Haddaoui Mustafa El Haddaoui, vagy Mustapha El-Hadaoui (arabul: ����� �������; Casablanca, 1961. július 28. –) marokkói labdarúgó-középpályás. A marokkói válogatott tagjaként részt vett az 1984. évi nyári olimpiai játékokon, az 1986-os és az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon. Forrás Mustafa El Haddaoui adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Lukačevec Lukačevec falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Gornja Rijekához tartozik. Fekvése Kőröstől 12 km-re északnyugatra, községközpontjától 5 km-re délkeletre fekszik. Története A falunak 1857-ben 43, 1910-ben 51 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 25 lakosa volt. Románoravica Románoravica, 1911 és 1918 között Oravicafalu (románul: Oraviţa Română) egykori falu Romániában, Krassó-Szörény megyében. 1926 óta Oravicabánya része. Fekvése Oravicabánya keleti, síksági részén fekszik. Északi részén a szocializmus alatt építették föl a Pályaudvari-negyedet. Története Ortodox egyházközsége 1743-ban jött létre, temploma 1755 körül épült. 1785-ben néhány évtizedre egyesítették Németoravicával. 1847-ben területén építették föl Oravica vasútállomását, amely a legrégebbi vasútállomás a mai Romániában. 1854-ben a StEG birtokába került. A vállalat érczúzóművet, kőolaj-finomítót, cementgyárat és gőzfűrészt alapított itt. Mezővárosi rangja volt. 1864-ben alakult görögkatolikus egyháza. A 19. század utolsó negyedében itt működött a Bánság legnagyobb román könyvkereskedése, I. E. Ţăranué. A Katonai határőrvidékhez, 1872–1881-ben Krassó, 1881–1926-ban Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. Népessége 1842 -ben 1685 ortodox és 314 római katolikus vallású lakosa volt. 1900 -ban 2542 lakosából 1658 volt román, 513 német, 266 magyar és 65 szerb anyanyelvű; 1243 ortodox, 676 római katolikus, 491 görögkatolikus, 83 zsidó, 25 evangélikus és 21 református vallású. Gouy-Servins Gouy-Servins település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 344 fő (2015). Gouy-Servins Bouvigny-Boyeffles, Servins, Villers-au-Bois, Ablain-Saint-Nazaire és Carency községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csíkosbegyű tüskecsőr A csíkosbegyű tüskecsőr (Acanthiza lineata) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, az ausztrálposzáta-félék (Acanthizidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt John Gould írta le 1838-ban. Alfajai Acanthiza lineata alberti Mathews, 1920 Acanthiza lineata clelandi Mathews, 1912 Acanthiza lineata lineata Gould, 1838 Acanthiza lineata whitei Mathews, 1912 Előfordulása Ausztrália keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, mérsékelt övi erdők, mangroveerdők, szavannák és cserjések, valamint szántók és városi régiók. Megjelenése Testhossza 9–11 centiméter, testtömege 7 gramm. Életmódja Pókokkal, rovarlárvákkal, bogarakkal és legyekkel táplálkozik. Ladislav Krejčí Ladislav Krejčí (Prága, 1992. július 5. –) cseh válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Bologna FC játékosa. Sikerei, díjai Sparta Praha Cseh bajnok : 2009–10 , 2013–14 Cseh kupagyőztes : 2013–14 Brissac Brissac település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 620 fő (2015). Brissac Agonès, Causse-de-la-Selle, Cazilhac, Ferrières-les-Verreries, Gorniès, Notre-Dame-de-Londres, Saint-André-de-Buèges, Saint-Bauzille-de-Putois és Saint-Martin-de-Londres községekkel határos. Népesség A település népességének változása: IV. István Uroš szerb cár IV. István Uroš vagy István Dusán, István Szilni („a hatalmas”) (szerbül: Стефан Урош IV Душан Силни), (1308 – 1355. december 20.) szerb király 1331-től, cár 1346-tól. Fellázadt édesapja, III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat. Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi: Bizánc ellen 13 háborút viselt; 1334-ben elfoglalta Makedónia nagy részét. Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe, de István közeledésének hírére visszavonultak. 1340-ben a görög császárt legyőzte és Szalonikiben ostrom alá fogta, a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került, aki felvette az «albánok királya» címet. Omre bég 1342-ben elfoglalta Makedóniát és 1344-ben Szofániánál megverte a szerb sereget. A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István 1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat és 1346-ban egész Makedóniát. A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és a Balkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és a Szkopjéban tartott országgyűlésen „szerb és bizánci császárnak, cárnak” kiáltatta ki magát. 1349. május 21-én Szkopjéban országgyűlést hirdetett, amelyen kihirdette híres törvénykönyvét (Zakonik). A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett és 1355. december 20-án meghalt. Hamvai Prizren közelében, a Szent Mihály-templomban voltak 1927-ig, jelenleg pedig a belgrádi Szent Márk templomban vannak. Családja Első neje Ivanisa despota leánya, második Helena, Kantakusenos Iván leánya volt. Négyszarvú lapholyva A négyszarvú lapholyva (Siagonium quadricorne) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a holyvafélék (Staphylinidae) családjához tartozó faj. Elterjedése A négyszarvú lapholyva egész Európában megtalálható faj. Magyarországon domb- és hegyvidékeken széles körben elterjedt, de nem gyakori. Megjelenése Test megnyúlt, lapos, hossza 4–5 mm. Színezete túlnyomórészt fekete, de a szárnyfedők válla, a potrohcsúcs, csáp és a lábak rozsdabarnák. A homlokán (főleg a hímeknél) kétoldalt egy-egy előreálló szarv található. Csápja hosszú, vékony. Előtora szív alakú, hátrafelé szűkül. Pajzsocskája nagy, jól látható. Szárnyfedői hossza kisebb, mint az előtor hosszának fele; rajtuk 4 szabálytalan pontsor van. A homlokán mindkét ivar feltűnő szarvakat visel. Életmódja Erdős területeken, lombos fák nedves kérge alatt fordul elő, általában többedmagával. Gyűjtési adatai márciustól szeptemberig vannak. Forrás A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. október 4.) A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten Ádám László , Hegyessy Gábor: Adatok a Zempléni-hegység, a Hernád-völgy, a Bodrogköz, a Rétköz és a Taktaköz holyvafaunájához (Coleoptera) in A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum Füzetei V. Kazinczy Ferenc Múzeum. Sátoraljaújhely. 2001. Freude, Harde, Lohse: Die Käfer Mitteleuropas. Band 4 - Staphylinidae I. Goecke & Evers Verlag, Krefeld. 1964. Staphylinidae in SYNOPSIS OF THE DESCRIBED COLEOPTERA OF THE WORLD Tóth László : Holyvák II. — Staphylinidae II. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1982. Férfi szuperóriás-műlesiklás a 2006. évi téli olimpiai játékokon A 2006. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí férfi szuperóriás-műlesiklás versenyszámát február 18-án rendezték Sestriere-ben. Az aranyérmet a norvég Kjetil André Aamodt nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Vieux-Pont-en-Auge Vieux-Pont-en-Auge település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 297 fő (2015). Vieux-Pont-en-Auge Les Authieux-Papion, Boissey, Bretteville-sur-Dives, Castillon-en-Auge, Coupesarte, Le Mesnil-Mauger és Saint-Julien-le-Faucon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Somewhere Over The Rainbow (Marusha-dal) A Somewhere Over The Rainbow című dal a német techno előadó Marusha 3. kimásolt kislemeze a Raveland című albumról, mely 1994 januárjában jelent meg a Low Spirit kiadónál. Ez eddigi legnagyobb slágere, mely több országban felkerült a slágerlistákra. Többek között hazájában, Németországban, ahol 3. míg Svájcban a 2. helyen végzett. Németországban Platina státuszt kapott. Előzmények A dalt 1939-ben Judy Garland énekelte el az Óz, a csodák csodája című amerikai musicalben, mely számos feldolgozást megért az évek során. Megjelenések CD Maxi-Single Low Spirit Recordings – 859 887-2 1 Somewhere Over The Rainbow 5:29 Music By – Harold Arlen, Words By – E.Y. Harburg 2 The Land We Are Talking About 5:25 3 Stars 5:49 12" remixes Low Spirit Recordings – 855 479-1 A Over The Rainbow (RMB Remix) 6:33 Remix – RMB B1 Over The Rainbow (Hooligan Remix) 5:24 Remix – DJ Hooligan B2 Over The Rainbow (Genlog Remix) 4:43 Remix – Genlog Felhasznált zenei alapok Judy Garland -Somewhere Over The Rainbow ( 1939 ) Bass-D & King Matthew vs Re-Style-Land Of Hardcore ( 2002 ) Zlinszky Aladár Zlinszky Aladár (Cegléd, 1864. június 5. – Veszprém, 1941. december 2.) irodalomtörténész, esztéta, az MTA tagja. Zlinszky Imre fia. Életpályája 1888-ban szerzett tanári és bölcsészdoktori diplomát a budapesti egyetemen. Gimnáziumi tanár volt 1887-től Baján, Pancsován, Zomboron, majd 1896 és 1921 között Budapesten. 1922-ben a budapesti egyetemen volt magántanár, majd 1933-tól c. ny. rk. tanár. 1921 és 1934 között a budapesti tanárképző intézet tanáraként dolgozott. Főleg stilisztikai és stílustörténeti tanulmányokat publikált. Nyelvészeti dolgozatai a Magyar Nyelvőrben jelentek meg. Középiskolai tankönyveit széles körben használták. Akadémiai tagsága az MTA levelező tagja (1922) az MTA rendes tagja (1939) Főbb művei Heliodoros a magyar irodalomban (Bp., 1897); Szemelvények a magyar nemzeti lyra köréből (Jeles írók tára, 1893); 2. kiadás: 1904 Szondy két apródja az iskolában (1889); A tanárképzés reformja (Pozsony, 1895). Rhetorika (Bp., 1900); Stilisztika és verstan (Bp., 1914); Klasszicizmus és romanticizmus (Bp., 1924); Az eufémizmus (Bp., 1931); Bánóczi József emlékezete (Bp., 1931); Petőfi és a zseni-elmélet (Bp., 1941); A magyar stilisztika útja (stilisztikai tanulmányok, Bp., 1961). Upsetters 14 Dub Blackboard Jungle Az Upsetters 14 Dub Blackboard Jungle, vagy másik nevén Blackboard Jungle Dub, egy album a The Upsetters együttestől. Eredetileg 1973-ban jelent meg Jamaicán. Ez volt ez egyik legelső dub album. Számok A oldal Black Panta V/S Panta Rock Khasha Macka Elephant Rock African Skank Dreamland Skank Jungle Jim B oldal Drum Rock Dub Organizer – Dillinger Lovers Skank Mooving Skank Apeman Skank Jungle Fever Kaya Skank 2004-es kiadás Original Jungle Dub Rubba Dub Cloak & Dagger Dub From Yard Mother Land Dub Pop Goes The Dub Fever Grass Dub Sensemilla Dub Moving Forward Blackboard Dub Kasha Macka Dub Iration Dub Ron-Robert Zieler Ron-Robert Zieler (1989. február 12., Köln, Nyugat-Németország) világbajnok német labdarúgó, aki jelenleg a VfB Stuttgart csapatában játszik. 2008-ban a német válogatottal megnyerte az U19-es Eb-t. Pályafutása Klubcsapatokban Manchester United Zieler a Viktoria Köln és az 1. FC Köln ifiakadémiáján is megfordult, mielőtt 2005-ben a Manchester Unitedhez került volna. Első ottani szezonjában 22 mérkőzésen kapott lehetőséget. 11 alkalommal a tartalékcsapatba is bekerült, de mindannyiszor csak a cserepadig jutott. A következő évadban Ben Amosszal váltogatták egymást az ificsapat kapujában, és 2007. március 15-én végre a tartalékok között is bemutatkozhatott. Nem sikerült túl jól a debütálása, csapata ugyanis 3-0-ra kikapott a Sheffield Unitedtől. Ennek ellenére négy nappal később, az Oldham Athletic ellen ismét lehetőséget kapott, amikor a United 2-0-ra győzött. A 2007/08-as szezonra Zieler teljes jogú tagja lett a tartalékcsapatnak, ahol 11-szer léphetett pályára. A Manchester Senior Cup és a Lancashire Senior Cup döntőjében is ő védett, és mindkettőt megnyerték a „Vörös Ördögök”. A következő idényre megkapta a 38-as mezszámot a nagycsapatnál. 2008. szeptember 23-án a kispadra is leülhetett a felnőttek között, egy Middlesbrough elleni Ligakupa-meccsen. 2008. november 26-án kölcsönvette a Northampton Town, Chris Dunn mellé második számú kapusnak. 2009. február 21-én debütált a Walsall ellen, majd három nappal később, a Brighton & Hove Albion ellen is pályára lépett. Február 26-án visszatért a Manchester Unitedhez, ahol egy Newcastle United elleni tartalék bajnokin egy ütközés során eltörte a karját. Northampton Town (kölcsönben) 2008. november 26-án kölcsönbe került a Northampton Town csapatába december 31-ig, Riválisa Chris Dunn és Frank Fielding, aki a Blackburn Rovers FC-től került kölcsönben a Northamptonhoz. A kölcsönt később meghosszabbították 2009. január 31-ig, majd február 2-án ismét meghosszabbították február 25-ig. 2009 februárjában debütált a Walsall FC elleni hazai mérkőzésen amit 2-0-ra elvesztettek. Három nappal később, a Brighton & Hove Albion ellen pályára lépett, a mérkőzés 1-1-es döntetlennel végződött. 2009. február 26-án visszatért Manchester Unitedba. Visszatérés a Manchester Unitedbe Miután visszatért a Manchester Unitedba, újra a tartalék csapat kapusa, négy mérkőzésen védett folyamatosan visszatérte után. 2009. március 30-án a Newcastle United FC tartalék csapata ellen eltört a karja, amikor is a newcastlei csatár eltalálta a levegőben. A 2009-10-es szezon előtt felépült, de vissza nem tudta szerezni a helyét a tartalék csapatban. Hannover 96 2010. április 22-én próbajáték vett rész a német Bundesligában szereplő Hannover 96 csapatánál, majd kétéves szerződést írt alá. 2010. július 1-jén lépett érvénybe a szerződés, ami magában foglalja annak lehetőségét, hogy egy évvel meghosszabbítható a szerződése. A 20-as mezszámot kapta meg. A második csapatban szerepelt addig amíg nem debütált a felnőttek közt. 2011. január 16-án be is mutatkozott a Bundesligában a Eintracht Frankfurt ellen, a mérkőzést 3-0-ra megnyerték. A szezon további mérkőzésein első számú kapussá lépett előre, kispadra szorítva az addigi első számú kapust, Florian Fromlowitz-t. 2011. június 24-én meghosszabbították szerződését 2015-ig. A korábbi első számú kapus 1-es mezszámát is megkapta, miután Fromlowitz a MSV Duisburgba igazolt. Válogatott 2008-ban a német U19-es csapattal megnyerték a 2008-as U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságot és szerepelt a U-20-as válogatottal a 2009-es U20-as labdarúgó-világbajnokságon. A német válogatottban 2011. november 11-én debütált Ukrajna ellen a 3-3-as végeredményt hozó mérkőzésen, amelyen a második félidőben többször is bravúrral óvta meg hálóját és hozzájárult ahhoz, hogy együttese kétgólos hátrányt ledolgozva döntetlenre hozza az összecsapást. A Nationalelfben legutóbbi 1954-ben fordult elő, hogy újonc hálóőr három gólt kapjon, akkor Heinrich Kwiatkowski a világbajnokságon Magyarország ellen kapott nyolc találatot. Sikerei, díjai Válogatott U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság győztes (1): 2008 Németország felnőtt válogatott Eb -bronzérem ( 2012 vb -aranyérmes ( 2014 ) Dallos-Nyers Boglárka Dallos-Nyers Boglárka vagy művésznevén, röviden Dallos Bogi, korábban – A Dal 2015-ig – időnként „We All-os Bogi”-ként különböztette meg magát (Győr, 1997. április 2. –) A Dal 2014 döntőse, Fonogram díjas magyar énekesnő. Pályafutása Mesehős című dala 2012-ben debütált VIVA TV-n. 2013. január 10-én az Magyar Televízió beválasztotta Tükörkép című számát A Dal című eurovíziós nemzeti döntőbe. A Dal 2014-be egy modern popszámmal készült, Tóth G. Zoltán We All című szerzeményével, mely bejutott előbb a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál magyar nemzeti válogató legjobb harminc dala közé, majd a show-műsor döntőjébe, ahol a második helyen végzett. De a dal megszerezte a MAHASZ lista első helyét is. Több DJ készített remixet, a Compact Disco alapítójának, Lotfi Begi verziójához koncertvideó is készült. A Viva Chart listáján is megszerezte az első helyet, és megkapta az Arany Triangulum díjat. A VIVA Comet 2014 díjátadóján a New Level Empire, live act formációval lépett színpadra és neve a jelöltek között is szerepelt. Sőt, a Women’s EHF FINAL4, az első női kézilabda Bajnokok Ligája négyes döntőjének hivatalos dala lett a We all, amit az esemény megnyitóján több ezer embernek énekelt el a Papp László Budapest Sportarénában. Szintén ezzel a dallal, a nemzetközi Bravo Otto 2014-es díjára két kategóriában is jelölték, ahol a díjátadón megkapta a WestEnd City Center különdíját. A We all egy különleges kísérettel, a Bolyki Gospel kórussal hangozott el. 2014. október 27-én pedig James Blunt saját kívánságára Bogi vezette föl előénekesként Európa-turnéjának magyarországi koncertjét az Arénában. Még szintén abban az évben Dobrády Ákos – aki szintén győri – felkérte, hogy közösen énekeljék el a Szerelemre hangolva című dalt. Az az-évi Fonogram-díjátadón megnyerte Az év felfedezettje díját. 2014 júniusában készült el videoklipje Feels So Right című új dalához. Azóta dolgozik első nagylemezén, amely várhatólag 2015 tavaszán debütál. 2014. december 8-án jelent meg a World of Violence című kislemeze, mellyel – immáron harmadszorra – bejutott a A Dal 2015-ös mezőnyébe, ahol a középdöntőig jutott. 2016 novemberében jelent meg Már nem zavar című dala, amelyben zeneszerző is, szövegét Byealex jegyzi. Az M5 csatornán követhető Mesterember című műsora után 2017-ben elindítja Youtube csatornáján a 7kornálam című videósorozatát, melyben ismert személyekkel beszélget. Első vendégei között olyan emberek szerepelnek, mint Istenes Bence, ByeAlex, vagy Lábas Viki a Margaret Island énekese. Díjak és Jelölések Europop fesztivál – 2. helyezett (2011) Fonogram díj – Az év felfedezettje ( 2014 ) Bravo Otto: WestEnd Különdíj (2014) VIVA Comet Award: Legjobb Új Előadó (2014) - Jelölés Bravo Otto: Az Év Dala / We All (2014) - Jelölés Bravo Otto: Legjobb Női Előadó (2014) - Jelölés Glamour Women of The Year: Az Év Énekesnője (2016) - Jelölés Megjegyzések Bár sajt bevallásuk szerint is más műfajban énekelnek, mégis összetévesztették Boggieval (Csemer Boglárka). Dimitar Charlatki Dimitar Charlatki (1940. –) bolgár nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Bolgár labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1986-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A bolgár nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 13. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1988-ban búcsúzott. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Német Szövetségi Köztársaságba a VIII., az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Bajnokcsapatok Európa-kupája Az 1987–1988-as bajnokcsapatok Európa-kupája első fordulójában az UEFA JB megbízta a mérkőzés vezetésével. Négyszöggráf A matematika, azon belül a gráfelmélet területén egy négyszöggráf (squaregraph) egy irányítatlan gráf, ami síkba rajzolható oly módon, hogy a lerajzolás minden belső tartománya négyszög, és minden három vagy kevesebb szomszéddal rendelkező csúcs rajta van egy nem korlátos tartományon. Kapcsolódó gráfcsaládok A négyszöggráfok közé tartoznak a fák, a rácsgráfok, a fogaskerékgráfok és a poliominók gráfjai. A négyszöggráfok amellett, hogy síkgráfok, mediángráfok is, tehát bármely három u, v és w csúcsra igaz, hogy létezik olyan egyedi medián tulajdonságú m(u,v,w) csúcs, ami a három csúcs között páronként legrövidebb utakon fekszik. Ahogy az összes medián gráfok is, a négyszöggráfok is mind hiperkockák részgráfjai (partial cube): csúcsaik címkézhetők bitfüzérekkel oly módon, hogy két füzér Hamming-távolsága megegyezzen a csúcsok közötti legrövidebb út hosszával. Ha egy négyszöggráfból képezünk egy gráfot oly módon, hogy az új gráf minden csúcsa a négyszöggráf egy zónájának feleljen meg (a négyszögek párhuzamos éleinek ekvivalenciaosztálya) és a közös négyszögben találkozó zónák közé pedig élt húzunk, akkor húrmetszetgráfot kapunk. Karakterizáció A négyszöggráfok a síkba ágyazásukon kívül másképpen is karakterizálhatók: Azok a mediángráfok , melyek nem tartalmazzák feszített részgráfként a tiltott gráfok végtelen osztályának egyik tagját sem. Ebben az esetben a tiltott gráfok közé tartoznak: a K 3 szimplexgráfja), a K 1,3 karomgráf és egy él Descartes-szorzata (a karom szimplexgráfja) és a fogaskerékgráfokból a kerékagyhoz egy csúcs csatlakoztatásával kapott gráfok (egy körgráf és egy izolált csúcs diszjunkt uniójából álló gráf szimplexgráfjai). Azok az összefüggő és páros gráfok, melyekre igaz, hogy (bármely r csúcsot választva a gráf gyökerének) minden csúcsnak legfeljebb két, r -hez nála közelebbi csúcsa van és bármely v csúcsára, a v csúcs linkje (az a gráf, melyben egy csúcs szerepel minden v -ből kiinduló élhez, él pedig a v -t tartalmazó 4-körökhöz tartozik) pedig vagy háromnál hosszabb kör, vagy utak diszjunkt uniója. A hiperbolikus sík azon egyeneselrendezéseinek duális gráfjai , melyek nem tartalmaznak három, egymást kölcsönösen metsző egyenest. Algoritmusok A négyszöggráfoknak a gyökércsúcstól való távolságon és a csúcsok linkjein alapuló karakterizálása egy szélességi kereséssel együtt egy a négyszöggráfokat tesztelő lineáris idejű algoritmus alapját képezi, és így nincs szükség az általános gráfok síkgráf voltának tesztelésére használt bonyolultabb, lineáris idejű algoritmusokra. Számos algoritmikus probléma egyszerűbben kiszámítható a négyszöggráfokon, mint az általánosabb síkgráfokon vagy mediángráfokon; például (Chepoi, Dragan & Vaxès 2002) és (Chepoi, Fanciullini & Vaxès 2004) lineáris idejű algoritmusokat mutat a négyszöggráfok átmérőjének meghatározására, továbbá a csúcsoktól való maximális távolság tekintetében minimális csúcs megkeresésére. Kincstartó A kincstartó a középkori Magyarország legfőbb pénzügyi tisztviselője a 14. századtól. Károly Róbert idején bukkant fel először mint az akkor még a pénzügyekért felelős tárnokmester alárendeltje, majd 1377-től önálló tisztségviselő. Mivel a királyi kamara Hunyadi Mátyás 1467-es adó és pénzügyi reformjaiig nem volt egységes szervezet, ezért sok esetben csak elvileg volt a legfőbb pénzügyi vezető, az egyes kamarák csak lazán függtek tőle. A pénzverés, a nemesércbányászat, a vámok, a sóügyek, az adó kivetése, az uralkodók hitelügyletei az ő hatáskörébe tartoztak. 1377 után ugyan bárónak címezték, de nem számított az ország "igazi bárói" közé. Forrás [/01900/01948/html/index823.html Magyar Elektronikus Könyvtár Lovagkirályok : Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301-1437)]. Budapest: Enciklopédia Humana Egyesület (1997). ISBN 963-85552-3-8 Ruvo del Monte Ruvo del Monte község (comune) Olaszország Basilicata régiójában, Potenza megyében. Fekvése A megye északnyugati határán fekszik. Szomszédos települések: Atella, Calitri, Rapone, Rionero in Vulture és San Fele. Története A település már az ókorban létezett. Vergilius Aineászában Rufras néven szerepel, korabeli latin neve Rubrum és Rufrum volt. Első írásos említése 1045-ből származik. A 17. században vette fel a del Monte jelzőt megkülönböztetésként a pugliai Ruvótól. A 19. század elején, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust, önálló község lett. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Rocco-templom Santissima Annunziata-templom San Giuseppe-templom San Tommaso del Piano di Ruvo-kolostor Sant’Antonio-templom Sant’Anna-templom Santa Maria Assunta-templom Mindanaói halción A mindanaói halción (Actenoides hombroni) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1850-ben. Előfordulása Délkelet-Ázsiában, a Fülöp-szigetekhez tartozó Mindanao szigetén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők. Állandó nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 27 centiméter, testtömege 106-147 gramm. Életmódja Rovarokkal, a csigákkal és békákkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. június 9.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. június 9.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. június 9.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. június 9.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. június 9.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 9.) (angolul) Visegrádi Együttműködés A Visegrádi Együttműködés (vagyis visegrádi országok, visegrádi négyek vagy V4-ek) Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia regionális szervezete. Az együttműködés célja ezen közép-európai országok gazdasági, diplomáciai és politikai érdekeinek közös képviselete, esetleges lépéseinek összehangolása. Története A visegrádi királytalálkozó A visegrádi egyezmény létrejöttének apropóját egy középkori megállapodás adta. A visegrádi királyi palotában 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király részvételével. A három ország találkozójának célja az volt, hogy elsimítsák ellentéteiket és gazdasági-politikai együttműködésben állapodjanak meg Bécs árumegállító joga ellenében. Új kereskedelmi utakat jelöltek ki, hogy kikerüljék a bécsi vámot. A Buda–Brünn útvonal főbb állomásai Esztergom, Nagyszombat és Holics voltak. Buda és Brünn teljes árumegállító jogot kaptak. A lengyel-orosz kereskedelem magyarországi központja Kassa lett. Ez az együttműködés olyan sikeres volt, hogy a három királyság gazdasága ebben a korban virágkorát élte. Az együttműködés modern kori felújítása Ennek az együttműködésnek a felújítására került sor 1991. február 15-én. Ekkor írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot Václav Havel, a Csehszlovák Köztársaság köztársasági elnöke, Lech Wałęsa, a Lengyel Köztársaság elnöke és Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. 1993-ban Csehszlovákia kettészakadásával vált négytagúvá a Visegrádi Együttműködés. Eredetileg Románia is szerepet vállalt volna az együttműködésben, azonban a marosvásárhelyi fekete március és a bányászjárások után Ion Iliescu közölte, hogy országa nem vesz részt a V4-ek munkájában. Céljai Az 1991-es deklaráció céljai között szerepelt a totalitárius rendszer maradványainak felszámolása, a demokrácia védelme és a három ország összefogása a gazdasági előrehaladásban és az euroatlanti csatlakozás előremozdításában. Ezeket a célokat a '90-es évek során még sok gazdasági és politikai megbeszélés és egyeztetés követte. Ezalatt az évtized alatt a V4 valóban erős és hiteles védjeggyé és együttműködéssé vált. A V4-ek céljai immár a NATO-n és az Európai Unión belül megváltoztak. Az új célokat Kroměříž-ben tartott találkozójuk során fektette le 2004-ben a négy ország vezetője. A felek hangsúlyozták, hogy hosszú távú együttműködésre volna szükség a közös agrárpolitikában, a strukturális és kohéziós alapok ügyében, a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos kérdésekben, illetve a schengeni rendszer működtetésében. Különösen fontos a NATO által is képviselt alapelvek érvényesítése, a transz-atlanti kapcsolatok erősítése. A V4 naplója Az 1990-es évek során sok nagy jelentőségű dolgot sikerült elérnie a négy országnak, és ezt a 2000-es években is folytatták. CEFTA 1992-ben a visegrádi országok létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást, azaz a CEFTA-t. Ez a szervezet a Nyugat-európai minta alapján megkönnyítette a nemzetközi kereskedelmet a négy ország között. A CEFTA sikeres működését gazdasági fejlődés kísérte a tagállamokban. Nemzetközi Visegrádi Alap 2000. június 9-én hozta létre a négy tagország pozsonyi székhellyel. Az IVF (International Visegrád Fund) sokak szerint a V4-ek legsikeresebb vállalkozása volt. Az Alap az egyezmény alapján, erősíti a tagországok együttműködését a kultúra, a tudomány és kutatás, az oktatás, illetve az ifjúsági cserekapcsolatok területén. A 2003-tól már évi 2.400.000 euróra emelt költségvetésének köszönhetően a négy tagországból minden esztendőben hat alkalommal lehet pályázatokat benyújtani a pozsonyi titkárságra. Az Alap által kínált lehetőségek egyre bővülnek: a kulturális támogatás egyéb formái mellett kiterjednek a visegrádi tagországok közötti humanitárius segélyezésre is. 2003-tól indult be a visegrádi ösztöndíjas program. Ez a program lehetővé teszi, hogy a visegrádi diákok ösztöndíjjal tanulhassanak a tagországok határain belül bármely egyetemen vagy főiskolán. Másrészt az ösztöndíj harmadik országokba is megpályázható a kiemelkedő tanulók számára. Egyéb találkozók Az 1994-es prágai csúcs azért is vált nevezetessé, mert a négy tagország miniszterelnökein és elnökein kívül a találkozón részt vett Bill Clinton amerikai elnök is. A látogatáson a NATO-ról volt szó, valamint a V4-eknek nyújtott amerikai támogatásról. Augusztusban České Budějovice városában találkoztak a négyek, és lefektették a közös agrárkereskedelmet és a mezőgazdasági politikájukat. Ezen a találkozón részt vettek Ausztria és Szlovénia megfigyelői is. 1998-ban Budapest adott otthont a lengyel–cseh–magyar megbeszéléseknek. A találkozó célja az volt, hogy megerősítsék a visegrádi együttműködés létjogosultságát az euroatlanti integráció révbe érésének éveiben is. Működése A Visegrádi Együttműködésnek nincs konkrét székvárosa vagy székháza. A pozsonyi IVF titkárság az egyetlen kézzelfogható létezése a V4-eknek. Azonban az együttműködés ügyeinek intézését és összehangolását minden évben egy ország vállalja magára. Az elnökség feladatait előre meghatározzák, év végén pedig kiértékelik. Forrás Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 3. Magyar Filmdíj-gála A 3. Magyar Filmdíj átadó ünnepségre, amelyen a 2017-ben forgalomba helyezett, s a Magyar Filmakadémia tagjai által legjobbnak ítélt magyar alkotásokat részesítették elismerésben, a 4. Magyar Filmhét után egy hónappal, 2018. március 11-én került sor Budapesten, a Vígszínházban. A gálaműsor rendezője Seres Tamás forgatókönyvíró, televíziós rendező, házigazdái pedig a Bagi Iván-Nacsa Olivér páros. Az 5 műfaji kategória mellett (nagyjátékfilm, tévéfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm és animációs film) 16 szakmai kategóriában (rendező, női és férfi főszereplő, forgatókönyv (játékfilmek és tévéfilmek esetében egyaránt), női és férfi mellékszereplő, operatőr, vágó, zeneszerző, díszlet/látvány/jelmeztervező, smink-, fodrász-, maszkmester, valamint hangmester – adtak ki díjakat. A Filmhétre benevezett alkotások közül a jelölt filmek, illetve alkotók listáját a Filmakadémia tagjai titkos szavazással választották meg, az eredményt 2018. február 11-én, a filmhét záróeseményeként hozták nyilvánosságra. Az egyes kategóriák nyerteseiről az akadémiai tagok újabb titkos szavazással döntöttek. A nagyközönség ez évben is kiválaszthatta kedvencét a filmhéten bemutatott alkotások közül. A közönségdíjért folytatott internetes szavazás 2018. február 19. és március 8. között zajlott le. Az előzetes várakozásoknak megfelelően Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, Arany Medve díjas, Oscar-díjra jelölt filmdrámája kapta a legtöbb jelölést (14), csupán zenéje és jelmeze maradt ki a javasoltak közül, viszont két mellékszereplő színésznőjét is díjra jelölték. Ugyancsak nagyszámú, 13 jelölést tudhat magáénak Török Ferenc második világháború után játszódó drámája, az 1945; amit a Jupiter holdja és a Kincsem követ 9-9, valamint a A Viszkis 8 jelöléssel. Az előzetes várakozásoknak megfelelően az Testről és lélekről lett a legsikeresebb, öt díjat sepert be: az alkotás lett a legjobb játékfilm, Enyedi Ildikó a legjobb rendező és forgatókönyvíró, Borbély Alexandra a legjobb színésznő, Tenki Réka a legjobb női mellékszereplő. Az amerikai útja miatt távol lévő rendezőnő helyett a stáb tagjai vették át a díjakat. A többi kiemelten sok jelölést kapott alkotás két-két díjat vihetett haza; a közönségdíjat a Kincsem nyerte el. A televíziós alkotások közül Fazakas Péter filmje, az Árulók lett a legsikeresebb. Az Illés Béláról és az általa kitalált 1849-es hős, Guszev kapitány legendájának megszületéséről készült alkotás a lehetséges öt díj mindegyikét megkapta. A rendezvény lehetőséget adott arra, hogy megemlékezzenek a magyar filmművészet 2017-ben elhunyt személyiségeiről. Díjazottak és jelöltek Filmek A nyertesek a táblázat első sorában, félkövérrel vannak jelölve. Tévéfilmek A nyertesek a táblázat első sorában, félkövérrel vannak jelölve. Prímszámláló függvény A matematika, azon belül az analitikus számelmélet területén a prímszámláló függvény (prime-counting function) az a számelméleti függvény, ami az x valós számnál nem nagyobb prímszámok számát adja meg. Jelölése π(x) (nincs közvetlen köze a pí számhoz). Története A számelmélet kutatóinak érdeklődésére régóta számot tart a prímszámláló függvény növekedési rátája. A 18. század végén Gauss és Legendre megsejtette, hogy értéke kb. abban az értelemben, hogy Ezt az állítást ma prímszámtételként ismerjük. Ezzel ekvivalens állítás, hogy ahol li a logaritmikus integrál függvény. A prímszámtételt 1896-ban egymástól függetlenül Jacques Hadamard és Charles de la Vallée Poussin is bebizonyította, a Riemann által 1859-ben bevezetett Riemann-féle zéta-függvény tulajdonságainak felhasználásával. Azokban a nagyságrendekben, amelyekben a számelmélet általában vizsgálódik (tehát amikor nem kezelhetetlenül nagy), nagyobb, mint , de végtelen sokszor igaz ennek az ellenkezője is. Ennek tárgyalását lásd a Skewes-féle szám szócikkben. A prímszámtétel olyan bizonyítását, ami nem használta sem a zéta-függvényt, sem a komplex analízis eszköztárát 1948-ban adta Atle Selberg és Erdős Pál (nagyrészt egymástól függetlenül). Táblázat π(x), x / ln x és li(x) értékeivel A táblázat a három függvény, π(x), x / ln x és li(x) értékeit mutatja meg 10 különböző hatványainál. Lásd még és Az On-Line Encyclopedia of Integer Sequences között a π(x) oszlop megtalálható A006880, a π(x) − x / ln x oszlop a A057835 és a li(x) − π(x) oszlop pedig a A057752 sorozatnál. A π(1024)-nél szereplő értéket először J. Buethe, J. Franke, A. Jost és T. Kleinjung számolta ki a Riemann-sejtés igazát feltételezve. Ezt a számítást később a feltétel nélkül is elvégezte D. J. Platt. A π(1025) értéket J. Buethe, J. Franke, A. Jost és T. Kleinjung, a π(1026) értéket pedig D. B. Staple számolta ki. A táblázat többi értékét a fenti munka során ellenőrizték. Algoritmusok a π(x) értékének meghatározására Triviális módja meghatározásának, ha nem túl nagy, hogy meghatározzuk az -nél nem nagyobb prímeket (akár Eratoszthenész szitájával), majd megszámoljuk őket. Legendre kifinomultabb módszert talált kiszámolására: adott -re, ha különböző prímszámok, akkor az olyan egészek száma, melyek nem nagyobbak -nél és nem oszthatók egyetlen -vel sem, éppen (ahol az alsó egészrész függvényt jelöli). A szám tehát egyenlő a következővel: ahol a számok az négyzetgyökénél nem nagyobb prímszámok. 1870 és 1885 között megjelent cikksorozatában Ernst Meissel bemutatott egy praktikus kombinatorikai módszert kiszámolására. Legyen , az első prímszám, jelölje az -nél nem nagyobb természetes számokat, melyek nem oszthatók egyik -vel sem. Ekkor Adott természetes számra, ha és , akkor Ezt a megközelítést használva Meissel kiszámította -et az egyenlő 5·105, 106, 107 és 108 értékekre. 1959-ben Derrick Henry Lehmer kiterjesztette és egyszerűsítette Meissel módszerét. Az valós számra és az és természetes számokra definiáljuk -et úgy, hogy az m-nél nem nagyobb, de pontosan k darab, -nél nagyobb prímtényezővel rendelkező számok számát adja. Továbbá, legyen . Ekkor ahol valójában csak véges számú nem nulla tagot összegzünk. Jelöljön olyan egész számot, amire igaz, hogy , és -et állítsuk értékre. Ekkor és , ha ≥ 3. Emiatt A értéke így számítható: Másrészről, a kiszámítása elvégezhető a következő szabályok alapján: Ezzel a módszerrel és egy IBM 701 elektroncsöves számítógéppel Lehmer képes volt kiszámítani értékét. A módszert a későbbiekben Lagarias, Miller, Odlyzko, Deléglise és Rivat tökéletesítették. Más prímszámláló függvények Definiáltak más prímszámláló függvényeket is, melyekkel bizonyos feladatok kényelmesebben elvégezhetők. Az egyik ilyen a Riemann-féle prímszámláló függvény, aminek jelölése vagy . Ez a függvény a pn prímhatványoknál 1/n ugrásokat végez, a nem prímhatvány helyeken pedig a két szélső prímhatvány átlagát veszi fel. Ennek az az értelme, hogy a függvény értéke meghatározható egy inverz Mellin-transzformációval. Szabatosan a így definiálható: ahol p prímszám. Így is felírható: ahol Λ(n) a von Mangoldt-függvény és A Möbius-féle megfordítási formula ekkor kiadja, hogy: A Riemann-féle zéta-függvény logaritmusának és a von Mangoldt-függvény ismeretében, a Perron-képlet felhasználásával: A Csebisev-függvények a prímeket vagy pn prímhatványokat ln(p)-vel súlyozva összegeznek: Prímszámláló függvények képletei A prímszámláló függvényképletek kétfajták lehetnek: számelméleti és analitikus formulák. Az analitikus prímszámlálási képleteket először a prímszámtétel bizonyítására használták. Riemann és von Mangoldt munkásságából erednek, és általában explicit formuláknak nevezik őket. Van tehát a következő képletünk ψ-re: ahol Itt ρ a Riemann-féle zéta-függvény zérushelyei a kritikus sávban, ahol a ρ valós része 0 és 1 közé esik. A képlet érvényes az x>1 értékekre, ami az érdekes terület. A gyökök összege feltételesen konvergens, és a képzetes rész növekvő abszolút értékének sorrendjében kell elvégezni az összegzést. Vegyük észre, hogy ugyanez az összeg a triviális gyökökön elvégezve a képlet utolsó kivonandóját adja. A -re bonyolultabb képletünk van: Itt is az látható, hogy a képlet érvényes x > 1-re, ahol ρ a zéta-függvény nem triviális zérushelyei abszolút értékeik szerint rendezve, a második integrál, negatív előjellel, pedig ugyanaz az összeg, csak a triviális zérushelyeken. Az első tag li(x)-e a szokásos logaritmikus integrálfüggvény; a második tag li(xρ) kifejezését úgy kell érteni, mint Ei(ρ ln x), ahol Ei a pozitív valós számokon értelmezett exponenciális integrál függvény analitikus folytatása a komplex síkra, a negatív valós számok tengelyén. Így a Möbius-féle megfordítási formula kiadja, hogy ami x > 1-re van értelmezve, és ahol az úgynevezett Riemann-féle R-függvény. Ez utóbbi sort Gram-sornak nevezik és minden pozitív x-re konvergens. A képletében a nem triviális zérushelyek összege fluktuációit írja le, a maradék tagok pedig a prímszámláló függvény „sima” részét alkotják, így használható a képlet a legjobb becsléseként az x > 1 értékekre. A „zajos” rész amplitúdója heurisztikusan körül van, így a prímszámok eloszlásának fluktuációi megjeleníthetők a Δ-függvény segítségével: A Δ(x) különböző helyeken vett értéket tartalmazó táblázat elérhető. Egyenlőtlenségek Néhány hasznos egyenlőtlenség π(x)-szel kapcsolatban. A bal oldali egyenlőtlenség minden x ≥ 17-re, a jobb oldali egyenlőtlenség minden x > 1-re teljesül. Az 1,25506 konstans magyarázata itt olvasható: (A209883 sorozat az OEIS-ben). Pierre Dusart igazolta 2010-ben, hogy: Néhány az n-edik prímszámra, pn-re vonatkozó egyenlőtlenség. A bal oldali egyenlőtlenség minden n ≥ 1-re, a jobb oldali minden n ≥ 6-ra teljesül. Az n-edik prímszám közelítő értéke: Jól ismert jegyzetfüzetében Rámánudzsan bizonyítja, hogy a egyenlőtlenség teljesül elegendően nagy értékeire. A Riemann-sejtés A Riemann-sejtés megfelel a -re való becslés sokkal szigorúbb hibakorlátjának, és így a prímszámok szabályosabb eloszlásának: Specifikusan, ViewSonic A ViewSonic Corporation egy amerikai számítástechnikai cég, amelyet 1987-ben alapítottak. Székhelye a kaliforniai Walnutban van. A cég Keypoint Technology Corporationként kezdte működését, majd 1990-ben a ViewSonic nevet vette fel. Története A cég kezdetben, 1987-ben, Keypoint Technology Corporation néven működött. 1990-ben indította el a ViewSonic termékvonalat, amelybe színes számítógépmonitorok tartoznak, és röviddel ezután a cég átnevezte magát ViewSonic-ra. A ViewSonic logón szereplő Gould-amandina Ausztráliában őshonos. Az 1990-es évek közepén a ViewSonic a CRT számítógépmonitorok gyártói között a legjobbak közé emelkedett, olyan cégek mellett, mint a Sony, NEC, MAG Innovision, és Panasonic. A ViewSonic hamarosan lekörözte ezeket, és a legnagyobb gyártóvá vált Amerikában és Japánban a millennium fordulóján. 2000-ben felvásárolta a Nokia Display Products márka üzletrészét. 2005-ben a ViewSonic és Tatung megnyert egy brit szabadalmi pert, melyet az LG Philips nyújtott be ellenük egy vitába, amely arról szólt, hogy melyik cég készítette el a technológiát az LCD-k hátsó rögzítéséhez mobil PC-khez. (GB2346464B számú angol szabadalom, “hordozható számítógép." címmel). Termékei A cég CRT-monitorokat, folyadékkristályos kijelzőket, projektorokat, plazma képernyőket, HDTV technológiával készült televíziókat, táblagépeket, személyi számítógépeket és mobiltelefonokat gyárt és forgalmaz. Éves forgalma mintegy egymilliárd dollár. Ismertebb gyártmánya: Airpanel V150, Főbb konkurensei Asus Acer AOC NEC Display Solutions Samsung Electronics LG Electronics BenQ Érdekesség A ViewSonic logón szereplő Gould-amandina egy Ausztráliában őshonos madár. Malaucourt-sur-Seille Malaucourt-sur-Seille település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 129 fő (2015). Malaucourt-sur-Seille Arraye-et-Han, Aulnois-sur-Seille, Fossieux, Jallaucourt, Lemoncourt és Manhoué községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mariachi-trilógia A Mariachi-trilógia egy filmsorozat, ami három részből áll: El Mariachi – A zenész, Desperado, Volt egyszer egy Mexikó. Az összes rész producere, írója és rendezője Robert Rodriguez. Mindhárom rész egy-egy különálló történetet mesél el, melyek középpontjában a pisztolyforgató gitáros, El Mariachi áll. A trilógia elkészítésében részt vett Quentin Tarantino is, aki Rodriguez barátja. Tarantino találta ki, hogy A Mariachi-trilógia legyen Rodriguez Dollár-trilógiája, mivel a filmek hasonlóak a Sergio Leone által rendezett spagettiwestern filmekre: Egy maréknyi dollárért, Pár dollárral többért, A Jó, a Rossz és a Csúf. Mindazonáltal mindhárom filmnek egyedi stílusa van, hozzásegítették Rodriguezt a nemzetközi hírnévhez, annak ellenére, hogy az első részt Rodriguez nem szerette volna bemutatni Amerikában, és az egész film költségvetése csupán 7000 dollár volt. A filmek El Mariachi – A zenész (1992) A Mariachi (zenész) a texasi határ melletti kisvárosba érkezik - azt reméli, itt megtalálja szerencséjét. Egyetlen célja van: zenélni szeretne, hogy folytassa apja, nagyapja és dédapja mesterségét. A városban azonban összetévesztik valakivel, s hirtelen minden megváltozik. Vele egy időben egy gyilkos is a városkába érkezett - mindkét férfi feketében van, s mindketten ugyanolyan gitártokot visznek kezükben; ám a Mariachi szeretett gitárját tartja benne, a gyilkosé viszont fegyverekkel van tele. A szerencsétlen egybeesés folytán az ártatlant gyilkosnak hiszik, és a helybéliek hajtóvadászatot indítanak utána - egyedül egy szép bártulajdonosnő szegődik társául. A Mariachi kénytelen gitárját fegyverre cserélni s leszállni a helyi alvilág poklába, melynek minden sarkában ott bujkál a GONOSZ. Szinte hihetetlen, de ez a film összesen 7000 dollárba került! Ez is bizonyítja, hogy a hollywoodi filmek sikere utolérhető milliós kiadások nélkül is. Az akkor elsőfilmes rendező nevét a film bemutatója után egy lapon kezdték említeni Quentin Tarantinóéval, ami nem véletlen: az El Mariachi a Cannes-i fesztiválon hasonló sikert aratott, mint a Ponyvaregény. Desperado (1995) Visszatér a fekete ruhás férfi, akinek senki nem ismeri a nevét, nem látta az arcát, akinek mindig gitártok van a kezében, pedig már régen nem zenél. Bosszúért jött. Egykori szerelme haláláért halállal akar fizetni, és bármerre jár, nem fukarkodik. Vérbe és lángba borul körülötte a mexikói kisváros, ahol évekkel ezelőtt kis híján legyőzte őt régi ellensége, a környék őrült ura, Bucho. Az El Mariach - A zenész című filmből megismert hősök újra akcióba lépnek. A zenészt csak legjobb barátja és egy szép könyvesbolt-tulajdonos segíti terve végrehajtásában. A terv pedig egyszerű: ölni kell. Ám eljön a nap, amikor a Zenész végre szembekerül azzal, akit üldözött, de valamiért mégis képtelen elsütni fegyverét… Volt egyszer egy Mexikó (2003) A magányos hős, a fegyverek virtuóza, akinek gitártokja halálos titkokat rejtett, eltűnt. Már csak a legendája jár szájról szájra a forró mexikói éjszakákon. De amikor egy kábítószer kartell gátlástalan feje, Barillo az állam elnökét is meg akarja ölni, egy korrupt, csupán személyes bosszújának élő CIA-ügynök felkutatja a hallgatag, titokzatos férfit, az El Mariachit. És újra megszólal az ismerős dallam. A napégette elhagyott utcákon, felugatnak a fegyverek, golyózápor és tűzeső söpri tisztára a városokat. A Mariachi útját vér szegélyezi, a halál lovagol a nyomában. A legenda él. Nincs kegyelem, amíg a gitár el nem hallgat… Aldeonte Aldeonte település Spanyolországban, Segovia tartományban. Lakosainak száma 58 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Julius Egyptus Julius Egyptus (Julianus Aegyptus) (1. század?)[forrás?] görög költő. Elgörögösödött római család sarja lehetett.[forrás?] Nevéből ítélve talán Egyiptomban élt. Epigrammaköltő volt[forrás?], ránk mindössze két műve maradt[forrás?], amelyek az Anthologia Graeca részeként maradtak fenn.[forrás?] Egy érdekesség, hogy Csokonai anakreoni dalai közül az egyetlen olyan, ami valóban Anakreonból való fordítás, a félrevezető „Görögből Julius Aegyptus után” alcímet viseli: Julius Egyptusnak a Görög antológiában található ál-sírverse angol fordításban: Turnovszky Frigyes Turnovszky Frigyes (Pest, 1818. május 17. – Budapest, 1877. december 23.) magyar orvosdoktor, fogorvos. Élete Fogorvoscsaládban született, édesapja Turnovsky Bernát, aki Pest első fogorvosainak egyik volt. Bécsben végezte orvosi tanulmányait, 1841-ben doktorrá avatták. Pesten letelepedett, majd 1841. október 29-én elnyerte fogászmesteri oklevelét a pesti egyetemen. Ugyanebben az évben beadványt juttatott el az orvosi karhoz, amelyben kérvényezte a fogászat professzorának történő kinevezését. Ezt a kérését elutasították, mert felkészültségét nem látták bizonyítottnak. Rövid párizsi tanulmányút után Turnovszky 1842-ben folyamodott, hogy rendkívüli tanári címet megszerezhesse, ám ezt a kérését is elutasították. Továbbra is szeretett volna egyetemi oktató lenni, ezirányú törekvéseit nem adta fel. 1848-ban engedélyt kapott az egyetemi orvos-sebész tanári kartól, gyakorlati előadásokat tarthasson a saját lakásában. Miután a szabadságharc megbukott, Turnovszky is elveszítette eme kiváltságát. A Birly-féle ház második emeletén kapott helyet pesti praxisa. Úgy hirdette magát, mint orvosdoktor és gyakorlati fogorvos. Fontosnak tartotta leszögezni, hogy „a kénégeny gőz helyett a fájdalmatlan fog-műtéteknél… [a] chloroformot használja.” Bécsi disszertációja, a Die Anatomie u. Physiologie der Zähne egy 38 oldalas értékezés, témája a fogak használata, a beszéd, az arckifejezés, a rágás, a nyálképződés és a fogak ereje. 1856-ban Pesten jelent meg Handbuch der Zahnheilkunde und zahnoperationslehre ... Mit einem Anhange über praktische Anwendung der Schwefeläther-Narkose, sowie der besten und neuesten Instrumente, nebst deren Abbildung in natürlicher Grösse auf 7 Tafeln című munkája, ezen mű az első magyar szerző által írt önálló, tudományos igényű fogászati tárgyú munka, lényegében gyakorlati tapasztalatait foglalja benne össze. Taglalja benne többek közt a fogak fejlődését, a tejfogakat és a fogváltást foglalkozik. Számos fejezetet szentelt a fogápolásnak, ír a fogkőről illetve annak eltávolításáról. Rendszeres vízöblítést, fogkefét, fogport illetve pasztát ajánlott a tisztításhoz. Értekezik a fogszuvasodásról, ezt megelőzendő fogtorlódás esetén profilaktikus széjjelreszelést tanácsol. Karókkal és reszelőkkel tágította a fogszuvasodás során keletkezett üregeket, ezeknek elzárására pedig három módszert ajánl: a dugaszolást, tömést és furnírozást. Legrészletesebben a töméssel foglalkozik, feltehetőleg saját praxisában is csak ezt végezte. A tömőanyagok sorában megemlíti az ólmot, cint, az ezüst-, arany-, platinafóliát és az ezüstamalgámot. A sebészeti részeknél a daganatos és gyulladásos megbetegedésekről értekezik. Munkájának foghúzással foglalkozó része is jelentős. Az akkoriban újonnan megjelent fogászati fogókkal szívesen dolgozott, ezeket az eszközöket részletesen leírja, valamint képeket is közöl róluk. Megemlíti a foghúzással kapcsolatosan az éternarkózist, a pesti fogorvosok közül ő volt az első, aki ezt az új eljárást használta. Meghalt 1877. december 23-án Budapesten 59. évében. Munkái Die Anatomie und Physiologie der Zähne. Inaugural Dissertation. Wien, 1841. (Latin címmel is). Handbuch der Zahnheilkunde und zahnoperationslehre ... Mit einem Anhange über praktische Anwendung der Schwefeläther-Narkose, sowie der besten und neuesten Instrumente, nebst deren Abbildung in natürlicher Grösse auf 7 Tafeln. Pest, 1856. Cambounès Cambounès település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 334 fő (2015). Cambounès Le Bez, Boissezon, Lasfaillades, Le Rialet és Saint-Salvy-de-la-Balme községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bokermannohyla astartea A Bokermannohyla astartea a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazília endemikus faja. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők. Harry Harrison Harry Harrison (Stamford, Connecticut, 1925. március 12. – 2012. augusztus 15.) amerikai sci-fi-szerző. Élete A világ számos részén élt már, többek közt Mexikóban, Angliában, Dániában és Olaszországban. Halálát hivatalos weboldalán jelentették be. Munkássága Pályáját képregényrajzolóként és íróként kezdte, az 1940-es évek végén. A leghíresebb sorozat, amin ilyen minőségben dolgozott, a Flash Gordon volt. Először illusztrátorként jelentkezett az SF-magazinokban, majd 1951-ben eladta első elbeszélését is, a „Rock Diver” címűt. Hat évvel később alkotta meg egy novellában James Bolivar diGriz figuráját, aki Rozsdamentes Acélpatkány néven leghíresebb regénysorozatának főhősévé vált. A jelenleg tízkötetes széria alapozta meg Harrison hírnevét, bár első, 1960-as könyve egy másik sorozatot indított útjára, a Halálvilágot. Az évtizedből fontos regénye még a Bill, a Galaktika hőse, amely szintén több folytatást ért meg. Ez kezdetben Robert A. Heinlein Csillagközi inváziójának paródiájaként indult, később azonban már Isaac Asimov műveit is kifigurázta a sorozatban, sőt saját korábbi írásait is. Noha Harrisont elsődlegesen humoros szerzőként tartják számon, sokszor ütött meg könyveiben komolyabb hangot, nem riadva meg a kemény társadalomkritikától sem. Az 1969-es Captive Universe például egy generációs csillaghajó utasairól szól, az 1976-os Skyfall nagyívű katasztrófaregény, a ’90-es években megjelent The Hammer and the Cross-trilógia egy alternatív történelmet idéz meg, viking hódítókkal a középpontban, az 1984 és 1988 között keletkezett Éden-trilógia pedig hasonlóképpen, a miénktől eltérő Földet képzel el, amelyben a dinoszauruszok nem haltak ki, hanem az emberiség versenytársaivá váltak az evolúcióban. Humoros regényei közül jelentősebbek még A technicolor időgép (1967), ebben egy filmes forgatócsoport utazik vissza a vikingek korába, illetve a Star Smashers of the Galaxy Rangers (1973), amely E. E. „Doc” Smith korai űroperáit parodizálja. Szerkesztőként több antológia és antológia-sorozat került ki a keze alól, és magazinok kiadását is irányította. Életművéért az Amerikai SF- és Fantasy-Szerzők Szövetsége Nagymesterré választotta. Harry Harrison többször járt Magyarországon, felesége Szeged mellől származott. Megfordult a 2006-os Átjáró fesztiválon is, magyar olvasói ekkor találkozhattak vele. 2012. augusztus 15-én halt meg 87 éves korában. Nem ismert, szenvedett-e valamilyen betegségben. Halálát valószínűleg végelgyengülés okozta. Művei Magyarul megjelent regényei A technicolor® időgép ; ford. Molnár István; Móra, Bp., 1989 ( Galaktika fantasztikus könyvek ) Rozsdamentes acélpatkány ; ford. Molnár István; Móra, Bp., 1989 ( Galaktika fantasztikus könyvek ) A Rozsdamentes Acélpatkány visszavág (Szukits Könyvkiadó, 2004) Bill, a galaktika hőse. Regény ; ford. Nemes István; Phoenix, Debrecen, 1992 ( Science fiction & fantasy ) Halálvilág. Regény, 1-3. ; ford. Nemes István, Szegi György; Phoenix Könyvek, Debrecen, 1992-1993 Harry Harrison–Leon Stoverː Stonehenge ; ford. Sipka János; Excalibur, Szeged, 1998 Rozsdamentes acélpatkány ; ford. Kiss Tamás; Szukits, Szeged, 2004 A rozsdamentes acélpatkány visszavág ; ford. Füssi-Nagy Géza; Szukits, Szeged, 2004 Helyet! Helyet! ; ford. Kamper Gergely; Metropolis Media, Bp., 2008 ( Galaktika fantasztikus könyvek ) Édentől nyugatra ; ford. Joó Attila; Metropolis Media, Bp., 2009 ( Galaktika fantasztikus könyvek ) Fagyos Éden ; ford. Joó Attila; Metropolis Media, Bp., 2010 ( Galaktika fantasztikus könyvek ) Vissza az Édenbe ; ford. Joó Attila; Metropolis Media, Bp., 2013 ( Galaktika fantasztikus könyvek ) Filmadaptáció A Helyet! Helyet! (1966) vezérmotívumának felhasználásával, Charlton Heston főszereplésével forgatták a Zöld szója című tudományos-fantasztikus filmet (1973), amelyben a túlnépesedés okozta élelmezési válságot mesterséges ételekkel oldják meg New Yorkban. Díjai 2004 -ben Ink Pot-díj (Comic-Con International) 2006 -ban Kijevben az Európai SF Társaság az SF Nagymesterévé választotta. 2009 -ben Damon Knight Memorial Grand Master Award Clussais-la-Pommeraie Clussais-la-Pommeraie település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 591 fő (2015). Clussais-la-Pommeraie Les Alleuds, Caunay, La Chapelle-Pouilloux, Mairé-Levescault, Melleran, Pers, Saint-Coutant, Sainte-Soline és Saint-Vincent-la-Châtre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Yamaha FJR1300 Története Az FJR1300-at 2001-ben a Yamaha kezdte el gyártani először csak az európai piacra. 2002-ben kezdték el árusítani Észak-Amerikában is. 2003-ban megjelent az ABS fékrendszerrel szerelt változat is az FJR1300A, és kisebb módosításokat végeztek a motoron: módosítottak az első szélvédőn, módosítottak a visszapillantó tükrök felfogatásán, a karosszériára integrálták az első indexlámpákat, ezzel javítva a légellenállást, egy egy literes tároló rekeszt hoztak létre és megnövelték az első féktárcsák átmérőjét 298mm-ről 320mm-re. 2006-ban nagyobb modellfrissítést hajtottak végre, megjelent az FJR1300AS, az automata kuplungos modell. A motoron változtattak a karosszérián, hatékonyabb hőelvezetést alakítottak ki, az ABS verzión bevezették a kombinált fékrendszert, ami az alapmodell része lett, illetve az oldalsó dobozok is az alapmodell részei lettek. Módosították az első szélvédőt, nagyobb tartományban lett mozgatható, és a károsanyag-kibocsátás az EU3-as szabványnak is megfelelő lett. Hosszabb végátételt kapott, így utazó sebességnél alacsonyabb fordulatszámon forog a motor. Hosszabb hátsó lengőkart kapott, ezzel javítva a nagy sebességű egyenesfutást, a műszerfalon most már látható az aktuális sebességfokozat is, állítható magasságú lett a hátsóülés, hajlított vízhűtőt kapott a jobb hűtés érdekében, könnyebb lett a fényszórómagasság állítása, és a tükrök parkoláshoz behajthatóak lettek. 2009-ben az FJR1300A alapverzió könnyebben használható kuplungot kapott, és az FJR1300AS új vezérlő programot kapott, ami javította a városban való elindulást/megállást. 2013-ban újabb nagyobb modell frissítést végeztek a modellen, sok elektronikus segédeszközt vezettek be, úgymint az YCC-T ami az elektronikus gázmarkolatot jelenti, a Yamaha D-Mode funkciónál egy kapcsoló segítségével megváltoztatható a motor karakterisztikája, kapott sebességtartó automatikát, menetstabilizáló elektronikát és új digitális műszerfalat. Felépítése Motor Az FJR1300 egy 1298 cc-is soros, 4 hengeres, DOHC vezérlésű, négyütemű, vízhűtéses motort használ keresztbe építve. Erőátvitel A tervezők elképzelését szem előtt tartva 2001 óta 5 sebességes váltót használ a motor, mivel kellően nyomatékos a blokk, ezért nem tartották szükségesnek több sebességes, nehezebb és zajosabb váltott beépíteni. Az FJR1300-hoz a 2006-os modellfrissítéstől kezdve rendelhető egy 5 sebességes automata kuplungos váltó, amit Yamaha YCC-S-nek neveznek, (Yamaha Chip Controlled-Shift). Ezt a rendszert egy számítógép vezérli, ezért a motorosnak nincs szüksége kézzel való kuplungolásra és a váltást is végezheti vagy hagyományosan lábbal, vagy a kormányról kapcsolók segítségével. Alváz Az FJR1300 vázát alumíniumötvözetből gyártják. Elektromos rendszer Szabványos, 12 voltos elektromos rendszer. Lőrinczy Éva Lőrinczy Éva (Békéscsaba, 1933. február 9. – Kecskemét, 2002. szeptember 26.) magyar színésznő. Életpálya Leginkább a vidéki szinésznők életét élte, Kecskemétre, Debrecenbe többször visszatért, mindössze öt évadot játszott Budapesten. Kecskeméten lépett először színpadra. 1954-ben Az Állami Déryné Színház tájelőadásain a Ludas Matyiban egy lány szerepét alakította. 1959-ben végezte el a Színházművészeti Akadémiát. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte. 1958-ban a Tisztességtudó utcalány című darab címszereplőjeként Latinovits Zoltán volt a partnere. 1960-tól Békéscsabán játszott. 1963-ban az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, de játszott a miskolci Nemzeti Színházban is. 1969-72-ben és később 1976-81 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1973-76-ban ismét a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 1977-78-ban a Békés Megyei Jókai Színházban játszott. 1980-85 között a Budapesti Gyermek Színház tagja volt. 1986-tól 2002-ig ismét a kecskeméti Katona József Színház tagja (pályáját is ott kezdte). Pályája során előfordult, hogy többször találkozott egy darabbal, például Örkény István Macskajáték c. drámájában előbb Ilust, majd később a főszereplő Gizát is megformálhatta, de Tennessee Williams: A vágy villamosában eljátszhatta Stellát illetve Blanche-ot is. Számtalan karakterszerepet és sok-sok zenés darab és prózai mű hősnőjét alakította. Fontosabb szerepei: Zilia (Heltai J.: A néma levente); Giza (Örkény I.: Macskajáték); Erzsébet (Schiller: Stuart Mária); Olympia (Molnár Ferenc: Olympia); Dr. Mathilde von Zahnd (Dürrenmatt: A fizikusok); Claire Zachanassian (Dürrenmatt: A milliomosnő látogatása) stb. Színházi szerepei Békecsaba, Békés Megyei Jókai Színház: William Shakespeare : Szentivánéji álom – Hermia Benjamin Jonson : Volpone – Colomba Árgyilus királyfi - Tündér Ilona Eduardo De Filippo : Vannak még kísértetek – Armida, szomorú lélek Szűcs György: Elveszem a feleségem – Kelemen Judit Leo Fall: Pompadur – Madelaine Jókai Mór : A kőszívű ember fiai – Lánghy Aranka Kállai István : Kötéltánc - Éva Kertész Imre : Bekopog a szerelem – Irén Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem – Lida Matysova Leo Lenz: Az alkalmi férj – Helga Holm Jiří Brdečka: Limonádé Joe – Winnie, vadnyugati szőke szépség Mikszáth Kálmán : Noszty fiú este a Tót Marival – Noszty Vilma Molière : A képzelt beteg – Toinette, szobalány Lev Nyikolajevics Tolsztoj : Anna Karenina – Dolly, Oblonszkij felesége Ray Lawler : A tizenhetedik baba nyara – Pearl, pincérnő Debrecen, Debreceni Csokonai Színház Illés Endre : Hazugok – Hanna, Takács professzor felesége A farkas kincse – Mária, a császár lánya Alekszej Arbuzov: Az Arbat meséi – Viktória Gian Paolo Callegari: Megperzselt lányok - Mimma Georges Feydeau : Bolha a fülbe – Lucienne Homenides de Histangna Heltai Jenő : A néma levente – Zília Nâzım Hikmet : Legenda a szerelemről - Szervináz Móricz Zsigmond : Légy jó mindhalálig - Bella kisasszony Németh László : Csapda – Natalja, Puskin felesége Örkény István : Macskajáték – Ilus J. B. Priestly: Veszélyes forduló – Freda Jean-Paul Sartre : Tisztességtudó utcalány - Lizzie Trisztán és Izolda – Volura, Izolda anyja Williams : Orpheusz alászáll – Carol Állami Déryné Színház: Fazekas Mihály - Móricz Zsigmond : Ludas Matyi – egy lány Eger, Gárdonyi Géza Színház Vratislav Blažek: Karácsonyi vőlegény – Wagnerova Bertolt Brecht : Koldusopera - Lucy Dunai Ferenc: A nadrág - Berta Leo Fall: Sztambul rózsája - Desirée, Kondzsa Gül társalkodónője Fényes Szabolcs : Maya – Madelaine Gárdonyi Géza : Egri csillagok'1 – özv. Mihókné William Somerset Maugham - Nádas Gábor - Szenes Iván : Imádok férjhez menni – Viktória Jókai Mór : A kőszívű ember fiai – Alphonsine Kállai István : Férjek a küszöbön – Zsuzsi Király Dezső: Az igazi – Cica Gyárfás Miklós : Kisasszonyok a magasban – Piroska, a szemtelen kisasszony Molnár Ferenc : Olympia - Olympia Friedrich Schiller : Don Carlos – Fountes grófnő Armand Salacrou: A Föld gömbölyű – Az utcalány Tennessee Williams : A vágy villamosa – Stella Budapesti Gyermek Színház Valentyin Petrovics Katajev : Távolban egy fehér vitorla – Utcai énekesnő Kosztolányi Dezső : Édes Anna – Tatárné Képes Géza : Mese a halászlányról – Tündér Polgár András : Családi fénykép – Eszter William Shakespeare : Két veronai nemes – Lucetta, Júlia komornája Kecskemét, Katona József Színház Agatha Christie : A vád tanúja~~ – Christine Alekszandr Nyikolajevics Afinogenov: Kisunokám – Leloa Barabás Tibor - Gádor Béla : Állami Áruház – Soványné Bertolt Brecht : Koldusopera – Kocsma Jenny Friedrich Dürrenmatt : A fizikusok – Matilde doktornő Friedrich Dürrenmatt : A milliomos nő látogatása – Claire Zachanassian Guy Foissy: Krik ( Az öböl) – a nő Harold Pinter : Születésnap - Meg Jókai Mór : A kőszívű ember fiai – Antoinette Kálmán Imre : Csárdáskirálynő – Orfeumlány Alekszandr Jevdokimovics Kornyejcsuk: Ukrajna mezőin – Kilina Jacques Offenbach : Orpheusz – Postás angyal Örkény István : Macskajáték – Giza Friedrich Schiller : Stuart Mária – Erzsébet királynő William Shakespeare : Othello – Emília, Jágó neje Vaszilij Vasziljevics Skvarkin: Idegen gyermek – Zina Tennessee Williams : A vágy villamosa - Blanche Zágon István- Nóti Károly - Eisemann Mihály : XIV. René – I. Irina, Illyria királyasszonya Miskolc, Nemzeti Színház Federico García Lorca : Bernarda Alba háza – Amelia Ralph Benatzky: Az esernyős király - Brigitte Darvas József : A térképen nem található – Fiatalasszony Karinthy Ferenc : Dunakanyar – Kávéfőző nő Frank Wedekind : Lulu – Ella Arthur Miller : Az ügynök halála – A nő Móricz Zsigmond : Nem élhetek muzsikaszó nélkül – Veronika, víg özvegy Sławomir Mrożek : Négyes – Sándor Iván : Tiszaeszlár – Huri Antalné Szeged, Nemzeti Színház Abay Pál: Ne szóljatok bele! – Ilcsi Zelk Zoltán : Az ezernevű lány – Kopárszív Georges Feydeau : Zsákbamacska – Amendine Hervé : Nebáncsvirág John Kander-Fred Ebb: Kabaré – Kost kisasszony Madách Imre : Az ember tragédiája – Kéjhölgy Arthur Miller : Salemi boszorkányok – Mrs. Ann Putnam Molnár Ferenc : Doktor úr – Sárkányné Gerhart Hauptmann : Naplemente előtt - Paula- Clodilda Clausen Németh László : Az írás ördöge – Semmelweisné Carlo Collodi : Pinoccio – Tündér Eugène Scribe : Sakk-matt – Anna, angol királyné Szigligeti Ede : Liliomfi – Camilla Bokermannohyla carvalhoi A Bokermannohyla carvalhoi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazília endemikus faja. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők és folyók. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Chougny Chougny település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 77 fő (2015). Chougny Dun-sur-Grandry, Tamnay-en-Bazois, Aunay-en-Bazois, Blismes, Maux, Ougny és Saint-Péreuse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Belga Légierő A Belga Légierő vagy a Belga Légi Hadtest (hollandul: Luchtcomponent, franciául: Composante air) Belgium haderejének egyik haderőneme. Története A Belga Légierőt 1909-ben alapították a belga hadsereg részeként. Az első világháború kezdetén a légierő négy századból állt, melyeket Farman repülőgépekkel szereltek fel. 1915 márciusában már hat század állt szolgálatban. A háború alatt a légierő Nieuport 10, Nieuport 11, Nieuport 17, Hanriot HD.1, SPAD S.VII, SPAD S.XIII-al és Sopwith Camellel típusú repülőgéppel voltak felszerelve. A második világháború kezdetén a belga légierő három aktív ezreddel rendelkezett. Az állományt Renard R-31 és R-32, a Fiat CR.42 Falco, voltak a Hawker Hurricane, a Gloster Gladiator, a Fairey Fox, és a Fairey Battle repülőgépek tették ki. 1940. májusában a támadó német Luftwaffe megsemmisítette a belga légierő nagy részét. 1940. május 28-án, Belgium kapitulációja után egy kisebb belga repülőcsoportot hoztak létre az Egyesült Királyságban. 1946. október 15-én a Belga Légierő egy különálló erő lett a belga hadseregen belül. A hidegháború vége után, az 1990-es években a kormány jelentősen átszervezte és lecsökkentette a légierő állományát. Felépítése A belga légierő jelenlegi parancsnoka Claude Van de Voorde tábornok, aki 2009. július 23.-án vette át a parancsnoki tisztet, elődje, Gerard van Caelenberghe tábornok 2005 óta volt a légierő parancsnoka. Légibázisok Beauvechain Légibázis , Beauvechain Chièvres Légibázis , Chièvres (USA légierő) Koksijde Légibázis , Koksijde Kleine Brogel Légibázis , Peer Melsbroek Légibázis , Melsbroek Onchan Koordináták: é. sz. 54,1710°, ny. h. 4,4534°54.171, -4.4534 Onchan falu és egyházkerület (parrish) a Man-szigeten. Habár közigazgatásilag falu, Douglas után ez a sziget második legnépesebb települése. Ma már a főváros egyik peremkerületeként is felfogható. Lakossága a 2001-es népszámlálás adatai alapján 8803 fő. Ebben a választókerületben a Huszonnégyekbe (Yn Kiare as Feed: A Négy és Húsz; angol nevén House of Keys) három képviselőt választanak. A manx nyelvben a falunak és az egyházkerületnek más neve van. Az előbbié Kione Droghad (a Híd Vége), az utóbbinak Connaghyn, (St. Conchan) a neve. Az egyházkerület Conchan Douglastól északra, egy földnyelven fekszik, ahonnét jó kilátás nyílik a Douglasi-öbölre. Az egyházkerület Caim Gerjoiltól és Port Groudletól Douglasig, a Glasstól és a Keleti Baldwin völgytől az Ír-tengerig nyúlik. Határai magába foglalják a Douglas-öböl északi részét és a Banks' Howe földnyelvét (ami 120 méter magas). A terület legmagasabb pontja a 316 méter magas Slieau Ree. Az egyházkerület mezőgazdasági vidék, egyetlen nagyobb lakott települése Onchen. Az északnyugati hegyes területektől eltekintve a földművelés számára ól hasznosítható terület. Souglas közelében sok vidéki villa szegélyezi az utakat. Onchan több nagyobb forrás központja, ami biztosítja a főváros és a környező falvak vízkeresletének kielégítését. Három nagyobb hegyszoros van a területen. Ezek a Molly Quirk's-szoros, a Groudle-szoros és a Bibalo Walk, ami a Groudle Beachig tart. A Groudle Glen Railway a tengerparton fut végig a Headlandig, majd onnét a Fóka-kőnél lévő végállomásig. Itt az utasok leszállhatnak, és megnézhetik a Viktória-korabeli állatkert maradványait, ahol a második világháború előtt főkét és jegesmedvét is tartottak. A többi körzethez hasonlóan Onchan is több kisebb, természetes elválasztóvonalakkal határolt (hegyek, folyók) részre osztható, ezek a Treenek. Az 1511-től érvényes felosztás alapján Onchan a következő Treeneket tartalmazza: Slekby Alia-Begod Begod (now Bygoad) Byballo (now Bibaloe) Hawstrake (now Howstrake) Horaldre Tremsare Tremott Douglas A templom Az egyházközség jelenlegi templomát 1833-ban építették John Samuel Skillicon tervei alapján. Abban az időben Szent Péternek ajánlották fel, őt választották a terület védőszentjévé. Ez a templom a régi romos és veszélyes, 1711-ben lerombolt elődje helyén áll. Hosszú ideig semmi sem történt annak érdekében, hogy új imaház épüljön ezen a területe, mígnem Ward püspök John Welchtől terveket rendelt. 1830-ban letették az új épület alapkövét, de a hívők nyomására átvitték a mostani helyére. A templom volt a szigeten az első épület, ahova bevezették az elektromos áramot. Viktória királynő trónra lépésének 60. évfordulója alkalmából tartott ünnepségek adtak alkalmat a Man Tramwaynek és a Power Companynak, hogy így támogassák a fejlődést. A falu Onchan most elsősorban egy kis falu, ahova az emberek leginkább aludni járnak. Lakosai Douglasban dolgoznak. Két általános iskolája van, a falu diákjai középiskolai tanulmányaikat a közeli városban végzik. A faluban van sok bolt, ami közül kiemelkedik az Onchan Village Walk, egy kisebb bevásárlóközpont, ahol több különálló bolt is helyet kap. A kikapcsolódásról a park gondoskodik, ahol csónakázótó, mini golfpálya, focipálya és teniszpálya várja az érdeklődőket. Néhány forrás állítása szerint a Port Jack környéke volt a szigeten az első hely, ahol elektromos utcai világítás működött – köszönhetően a Manx Electric Railwaynek, melynek itt volt a közelben a generátorai. Curragh Kiondroghad: Az onchani láp A Curragh Kiondroghad egy egy acre területű természetvédelmi terület, melynek változatos élővilága van. A területet 1998 óta a Manx Wildlife Trust tartja karban. Kindsbach Kindsbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Cottun Cottun település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 209 fő (2015). Cottun Barbeville, Campigny, Crouay, Cussy, Ranchy és Tour-en-Bessin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa – az RKP egy határozata értelmében 1968. november 15-én alakult testület, amely a kinyilatkoztatott szándék szerint "széles képviseleti jellegű szervezet" lett volna, azzal a céllal, hogy "támogassák a párt-, az állami és társadalmi szerveket az illető lakosság sajátos kérdéseinek megvizsgálásában, s így megtalálják a legjobb megoldásokat..." Valójában az Országos Tanács és a Megyei Tanácsok semmiféle tényleges hatáskörrel nem rendelkeztek. A Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa megszervezését a pártvezetés Takács Lajosra bízta, aki mellett az első időben az országos tanács tagja volt többek között Balogh Edgár, Bodor Pál, Bányai László, Demeter János, Domokos Géza, Kovács Zoltán, Maros Tibor, Szemlér Ferenc is. Ennek ülésein több ízben vetődtek fel a romániai magyarság nemzetiségi gondjai, az alkotmányban biztosítani ígért jogok semmibevételének tényei az oktatás, a közművelődés, az anyanyelvhasználat terén. Az 1971. március 12-i ülésen, majd később az 1974. április 4-in többen (Balogh Edgár, Fazekas János, Király Károly, Méliusz József, Takács Lajos) szólaltak fel, szóvá téve többek közt azt a helységnévhasználat kérdésében hozott rendeletet, amelynek értelmében bármilyen nyomtatott szövegben kizárólag a román helységnevet szabad használni. Az ilyen "revendikatív" felszólalásokat a pártszervek eleinte részletmegoldásokkal, apró engedményekkel, a problémák elkenésével próbálták leszerelni, miközben rendre eltávolították a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsaból azokat, akik e bírálatoknak hangot adtak. A Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa Országos Tanácsának plenáris ülései az 1977. április 4-i üléstől fogva váltak a rendszer nyílt propagandaeszközeivé, a magyar- és németellenes hangulatkeltést támogató szervekké. Ezen az ülésen szólalt fel Hajdu Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, elítélve "a hidegháború híveit", a "Nyugaton élő magyar emigráció egyes köreit", amelyeknek élén "a szocializmus elől Erdélyből elmenekült grófok, bárók és horthysta katonatisztek állnak, Európa térképének módosításával próbálkoznak". Ezt követően szorították ki a Tanácsból azokat, akik elhatárolták magukat ettől az irányvonaltól, elsősorban Király Károlyt, aki 1977 júniusában határozott hangvételű memorandumban tette szóvá többek közt a nemzetiségi káderkiválasztásban is alkalmazott kontraszelekciós módszereket, továbbá Balogh Edgárt, aki 1977-ben Kolozsvárt nyílt gyűlésen követelte a magyar nyelvű ipari oktatást. Kiszorították a közéleti ténykedésből Takács Lajost is, aki 1978 márciusának elején intézett számonkérő memorandumot az államfőhöz, menesztették Sütő Andrást, aki egy memorandumban a nemzetiségi iskolaügy sérelmeit foglalta össze... Ezek, valamint Fazekas János ugyancsak 1978. március eleji levele a pártfőtitkár-államfőhöz, befolyásolták az 1978. március 13-14-i plenáris ülés hangulatát, amely után a nemzetiségi gondokat feltáró hozzászólók ellen megindult az eltávolítási-elhallgattatási manőver. A Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa ettől kezdve kizárólag a rendszer mind nyíltabb nemzetiségelnyomó manővereinek takargatására s magyarellenes kirohanások melletti lecsatlakozásra szolgált. Így az 1987. február 26-27-i plenárison az Erdély története ürügyén, később a kolozsvári magyar főkonzulátus bezáratása kapcsán 1988 októberében. Az 1988. június 27-i Országos Tanácsülést már új néven, Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa néven tartották. A Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa egyes tisztségviselői több kiadványt gondoztak vagy jelentettek meg, amelyek célja a "nemzetiségi egyenjogúság és legszélesebb körű demokratizmus" demonstrálása. Ilyen a Romániai magyar nemzetiség (szerkesztette Koppándi Sándor, 1981) és a Nemzetiségi oktatás a szocialista Romániában (munkatársai között szerepel Eduard Eisenburger és Demeter János, 1982). Az előbbi két nyelven, az utóbbi német, francia és angol nyelven is megjelent. Sörényes tahr A sörényes tahr vagy himalájai tahr (Hemitragus jemlahicus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. Az ománi arab tahrt (Arabitragus jayakari) és az indiai nilgiri tahrt (Nilgiritragus hylocrius) korábban a sörényes tahrral együtt a Hemitragus emlősnembe sorolták. Manapság viszont a Hemitragus emlősnemben csak a sörényes tahr maradt meg, monotipikus nemet alkotva. A másik két faj is egyedül van a saját nemeiben. Előfordulása Eredeti elterjedési területe a Himalája térsége, annak déli oldala Észak-Indiától Bhutánig, északon Tibetig terjed. Általában a 3500–4500 méter közötti magasságokban, hegyi réteken, köves lejtőkön, ritkábban erdőterületeken él. A téli, magas hótakaróval járó időszakokban alacsonyabb magasságokba húzódhat. Eredeti elterjedési területén a veszélyeztetett fajok között szerepel, állományai csökkennek. 1904-ben betelepítették Új-Zéland Déli-szigetére, ahol a Déli-Alpok térségében széles körben elterjedt, és vadászható mennyiségben fordul elő, sőt ökológiai jellegű károkozása miatt egyenesen szükség van az állomány szabályozására. Új-Zélandon 750–2250 méter közötti tengerszint feletti magasságokban, a napos északi, alacsonyabb hótakaróval bíró köves oldalakon, hegyi réteken él. Ugyancsak sikeresen telepítették meg Dél-Afrikában, illetve az Amerikai Egyesült Államokban Új-Mexikó, Ontario és Kalifornia területére. Megjelenése A hím fej-törzs-hossza 140 centiméter, míg a nőstény 90 centiméter hosszú. A bak 90 kilogrammos, a nőstény 36 kilogrammos. A bak bundája hosszú, színe a feketétől a vörösesbarnáig terjed, az öregebb bakok halványabbak, bolyhos sörénye a nyaktól és a válltól kezdve a mellső láb felső részéig húzódik. A nőstény körülbelül negyedével kisebb, mint a bak, testfelépítése kevésbé robusztus, bundája rövidebb és gyakran kevésbé élénk színű. A pata különösen kemény szaruréteg, amely biztos járást tesz lehetővé. Szarva oldalról lapított és hátrafelé hajlik, a nőstényé valamivel rövidebb. Hallása és látása kiváló. Életmódja Kis csordákban él és nappal aktív. Tápláléka fűből, bokrokból és levelekből áll. Legfeljebb 15 évet élhet. Szaporodása Az ivarérettséget 2–3 évesen érik el, a bakok azonban ritkán szaporodnak 4. életévük előtt. A párzási időszak a Himaláján október- január között, a déli féltekén május-július között zajlik le. A vemhesség 6 hónapig tart. A nőstény egy gidát hoz a világra. Autoresponder Az autoresponder egy automata üzenet vagy hírlevél küldő rendszer. Leginkább az e-mail marketing területén használják, hírlevél küldő szoftverek segítségével alkalmazhatók. Lényege, hogy előre beidőzített időpontban, vagy valamilyen eseményhez kapcsolódóan is lehet vele hírleveleket, e-maileket küldeni. Kisebb e-mail címlisták esetében még könnyen lehet hírleveleket küldeni, hírlevél sorozatokat készíteni; egy tömeges hírlevél lista esetén azonban ez már nem olyan egyszerű, főleg sorozatos, több részből álló e-mail marketing kampányok küldése során. Az autoresponderek hatékonysága abban rejlik, hogy úgy működik, mint egy robotpilóta. Előre beállított időközönként lehet vele válasz üzeneteket, hírlevél sorozatokat küldeni. Az e-mail marketing során leggyakrabban azért használják, mert azonnali válaszüzeneteket lehet vele küldeni a leendő ügyfeleknek, a weboldalon keresztül érkező feliratkozóknak, valamint sorozatos e-mail kampányokat lehet vele küldeni a feliratkozónak. Nem csak egyszeri alkalommal lehet automata válaszüzenetet küldeni az autoresponderek segítségével, hanem akár napokra, hetekre, hónapokra, vagy akár évekre előre is be lehet időzíteni, hogy az adott hírlevél sorozat egyes részeit mikor küldje ki az hírlevél küldő szoftver. Szélszeg Szélszeg (Sălsig), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében. Fekvése Szilágycsehtől északkeletre, a Szamos jobb partja mellett fekvő település. Története Szélszeg a szájhagyományok szerint egykor a Szamoson túl, az Arini ~ Áriny (égerfás) nevű helyen feküdt, ahonnan a gyakori vízáradások miatt költözött mai helyére, ahol akkor sűrű erdőség volt és a Szamos a mostani út helyén folyt. Nevét 1387-ben említette először oklevél Zelzegh néven, mint az aranyos várhoz tartozó oláh falut, majd 1451-ben ugyancsak Zelzegh néven említették és ekkor Báthori Szaniszló fiának, Istvánnak ítélték Kusalyi Jakcsi László fiai: András és László ellenében, de a beiktatást Jakcsi emberei ezt megakadályozták. 1472-ben Bélteki Drágfi Miklóst és fiait: Bertalant, Ferenczet, Györgyöt és Pétert iktatták be Szélszeg birtokába, 1555-ben Zelzegh a Kusalyi Jakcs család birtoka volt. 1569-ben (Zelzegh) Szélszegh birtokba a Gyulafiakat iktatták be. Gyulafi Sámuel 1637 márciusában Cseh várában kelt végrendeletével többek között Szélszeget egész határával, tizedével és kilencedével édesanyjának, Széchi Katának hagyta azzal a kikötéssel, hogy halála után Sámuel fiára, ha fia nem lesz, leányára, Máriára szálljon. 1671-ben a szélszegi határon Barcsai Zsigmondné Gyulafi Borbála gyermekei: Kapi György, Balassa Imréné, Barcsai Judit és Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála osztoztak meg. 1682 előtt a németek fölégették. 1733-ban Náprádon tartott tanúvallatás szerint a szélszegi birtok a Bethlen családnak jutott, a Bethlen-, Gyulai-, Mikes-, Macskási- és Toroczkai-családok osztozkodásakor. 1910-ben 1416 lakosából 106 magyar, 1307 román volt. Ebből 23 római katolikus, 1308 görögkatolikus, Nevezetességek Görögkatolikusoknak 1886 -ig fatemplomuk volt, ekkor építettek kőtemplomot. Anyakönyvüket 1824 -től vezetik. Somlai Edina Somlai Edina (Budapest, 1973. június 7. –) magyar szinkronszínésznő. 1999-ben költözött az Amerikai Egyesült Államokba; jelenleg Malibúban él. Fuchs Bonifác Ferenc Fuchs Bonifác Ferenc, Fuchsz (Kőszeg, 1839. november 17. – Budapest, 1887. január 24.) teológiai doktor, benedek rendi főapáti titkár. Élete 1855. szeptember 8-án lépett a rendbe, 1861. augusztus 8-án tett fogadalmat. A pesti egyetemen végzett teológiai tanulmányai után 1863. január 11-én misés pappá szentelték fel, azután Pannonhalmán az egyházi jog és egyháztörténelem tanára, 1877-ben székesegyházi lelkész és főapáti titkár volt 1879-ig; ez évtől fogva a soproni rendház főnöke és ünnepnapi egyházi szónok. Utolsó éveiben Bakonybélben lakott. Budapesten hunyt el, ahová gyógykezelés céljából utazott. Művei Predigt beim feierlichen Erstlingsopfer des Leopold Fr. Bierbrauer Benidictiner... Gehalten in Güns, 26. Dec. 1864. Güns. 1865. Egyházi beszéd, melyet nt. Bertalanffy Theodor Szombathelyen 1865. okt. 1. tartott újmiséje alkalmával mondott. Szombathely, 1865. Egyházi beszéd, melyet ft. Szkalka Kandid aranymiséje alkalmával mondott 1873. szept. 28. Győr, 1873. Kézirati munkái: De declaratione Cleri Gallicani de 19. Mart. 1682. Dissertatio pro obtinendis gradibus theologicis a. 1865. Nestorianusok. Nizam 1873. Álneve és monogramja: Faludi, F. B. Cikkei jelentek meg a Tanodai Lapokban (I. 1858. A classica literatura s keresztyén érdekeink), a Kath. Néplapban (1866. Kruesz Krizostom életrajza) a Fehér Ipoly, Győrmegye egyetemes leirásában (1874. A pannonhalmi főapátság és főmonostor, A pannonhalmi főapátság elkülönített egyházterülete). A Szent-István társulat által kiadott Egyetemes magyar encyclopaediában 81 cikket irt az angol és francia nemes családokról, pápákról, vallásreformátorokról, az egyházi és világi történet valamint a földrajz köréből. Ripping Corpse A Ripping Corpse egy 1987-től 1995-ig működött amerikai death/thrash metal zenekar volt. Az együttes tagjai Shaune Kelley, Brandon Thomas, Scott Hornick, Scott Ruth, Erik Rutan és Dave Bizzigotti voltak. 1987-ben alakultak meg a new jersey-i Red Bank-ben. Nevüket a népszerű német thrash metal zenekar, a Kreator egyik daláról kapták. Megalakulásuk konkrét története ismeretlen. Pályafutásuk kezdetén még csak demólemezeket jelentettek meg, 1991-ben dobták piacra első és egyetlen stúdióalbumukat. Dalaik fő témái a horror témájú események voltak, de H.P. Lovecraft műveiből is ihletet merítettek a szövegeik megírásakor. Erik Rutan 1993-ban elhagyta a Ripping Corpse-ot, hogy belépjen a népszerű Morbid Angel death metal zenekarba. Ugyanebben az évben Scott Hornick is kilépett a zenekarból. A megmaradt tagok később új zenekarokat alapítottak, "Dim Mak" és "Alas" néven. A Ripping Corpse számaira jellemző volt a gyorsaság. Zenei hatásukként a népszerű Slayer és Death együtteseket jelölték meg. A Ripping Corpse 1995-ben feloszlott. Diszkográfia Stúdióalbumok Dreaming with the Dead (1991) Ezeken kívül még négy demót is megjelentetett az együttes. Clypeasteroida A Clypeasteroida rend a Gnathostomata öregrendbe tartozik. A homokos tengerpartokon élnek a homokba befúródva. Rendszerezés Clypeasterina Arachnoididae Clypeasteridae Laganina Fibulariidae Laganidae Rotulina Rotulidae Scutellina Astriclypeidae Dendrasteridae Echinarachniidae Mellitidae Lolita divat A lolita (���� - roríta) egy Japánból eredő öltözködési irányzat és szubkultúra, ami az 1970-es és 80-as évek alatt alakult ki Tokió Haradzsuku negyedében, majd a következő évtizedekben világszerte ismertté és elterjedtté vált, főként az animék és mangák (japán animációs film és képregény) népszerűségének köszönhetően. A divat alapjait a 19. századi Európa (azon belül is elsősorban Nagy-Britannia) viktoriánus öltözetei inspirálták, ami más japán utcadivatokkal keveredve egyedi irányzatokat hozott létre a stíluson belül. A név eredete A divat követőinek általános megegyezése alapján az irányzat neve nem köthető Vladimir Nabokov Lolita című könyvéhez, tartalmilag pedig kifejezetten ellentétes jelentést képviselnek. A divatra sokkal inkább jellemző a név (a spanyol eredetű Dolores rövidítése) eredeti jelentése, azaz "bájos, elbűvölő kislány". Az irányzat követőinek szándéka sokkal inkább az elegancia és az aranyos megjelenés elérése, mintsem a szexuális kisugárzás közvetítése. A stílusra gyakran utalnak még "goth loli" (����- gosu rori) vagy "EGA"/"EGL" ("Elegant Gothic Aristocrat"/"Elegant Gothic Lolita") kifejezéssel Japánon kívül. Szigorúan véve azonban a goth loli csak egy irányzat a szubkultúrán belül, az EGA/EGL pedig a japán divattervező és zenész, Mana által kitalált fogalom, amellyel saját márkáját (Moi-même-Moitié) jellemzi. Az igényes, az öltözködési és viselkedési alapelvekre odafigyelő loliták (a divat követőinek megnevezése, röviden loli) gyakran megvetik azokat, akik nem tartják magukat szigorúan a stílus íratlan szabályaihoz, így azt rossz fényben tüntetve fel. A közösségen belül sok utálat érheti az igénytelennek bélyegzett lányokat, illetve gyakran sznobizmussal vádolják az irányzat követőit, sokan pedig emiatt kerülik az online közösségeket vagy találkozókat. Az igénytelennek vélt lolikat a közösség tagjai "Ita-csannak" nevezik, ezzel utalva a fájdalomra, ami azzal jár, ha valaki rájuk néz. Általános jellemzők A lolita öltözködés alapja a viktoriánus kor női és gyermekdivatja. Az irányzat képviselőinek célja az ártatlan, elegáns, esetenként aranyos kinézet elérése, amivel leginkább egy porcelánbabára emlékeztetnek. Jellemző a stílusra a térdig érő, harang alakú szoknya, ruha (One Piece, röviden OP) vagy JSK (Jumping Skirt, ujjatlan ruha, ami alá mindig szokás blúzt viselni), aminek formáját alsószoknyákkal emelik ki. Ehhez általában buggyos ujjú, fodros blúzokat, térdig érő zoknikat és pántos (Mary Jane) szandálokat hordanak. A szandál alternatívájaként elterjedt még a punk divatból is ismert Rockinghorse Shoe (hintaló cipő), egy vastag fatalpú cipő, amit hagyományosan szalagokkal rögzítenek a bokához; a különlegessége, hogy a saroknál lévő darab hiányzik a talpból. A ruhák színe és mintázata irányzatonként változó a stíluson belül, viszont a fodrok, a csipke és a masnik mindegyik esetben jellemző motívumok. A kiegészítők, ékszerek is általában az irányzatra utalnak, de általánosak a hajba tűzhető masnik, főkötők, apró kalapok és különböző tárgy (szív, sütemény) vagy állat formájú táskák. A közösségben az idők során kialakultak íratlan szabályok a megjelenést illetően. A stílus alapelvévé vált az ártatlan kinézetre való törekvés és a minőségre való odafigyelés. A szabályok elsősorban a kultikus márkák fennmaradását, és a stílus jó hírnevét hivatottak szolgálni, mivel a nyugati társadalomban gyakran elmosódik a határ a lolita divat és az anime kultúra között. Egyre több olyan anime- és japán kultúra-rajongó érdeklődik a divat iránt, aki csak bizonyos rendezvényekre (convention) hordja annak elemeit. Mivel a nevesebb márkák ruhái nem számítanak olcsónak, ezért sokszor az alkalmi loliták (cosplayer loliták) rossz minőségű, a stílust nem megfelelően bemutató összeállításokat viselnek, amivel rontják annak megítélését és jelmezszerűvé teszik. Az elitizmusa miatt sokak számára ellenszenves lehet a közösség, és sokan az önkifejezés korlátozásának élik meg a szigorú szabályokat. Meghatározott a szoknyák elfogadható hossza, illetve hogy a cipőket nem szokás mezítláb hordani, a vállakat pedig csak kánikulában illik szabadon hagyni. A stílus követői között elterjedt azoknak a listája, amik hibának számítanak az öltözködésben, és nem képviselik megfelelően a stílust. Ilyenek például a jelmezszerű ruhadarabok és kiegészítők (macskafülek, szárnyak, fekete-fehér, cselédruhára emlékeztető darabok), a stílushoz nem illő anyagok (törtbársony, szatén, farmer, műszálas anyagok) és ruhadarabok (nejlonharisnya, tűsarkú, nyitott orrú cipő). Sok esetben a megjelenés más elemei (smink, hajszín, tetoválás vagy más testmódosítás) is nemtetszést válthatnak ki azokból a lolikból, akik a konzervatívabb irányt képviselik, és ragaszkodnak a porcelánbabaszerű megjelenéshez. Életstílus A lolita divat, bár elsősorban és sok követőjének szemében csak az öltözködésre és a megjelenésre korlátozódik (vagy annak is csak bizonyos elemeire), az évek során kialakult a közösség tudatában a stílushoz passzoló életstílus fogalma is. Az életstílus elsősorban olyan elméleti ideákat követ, mint az ártatlanság, elegancia, gótikus romantika vagy épp az aranyos megjelenés átültetése a személyiségbe is. Így az ideális lolita vonásai (irányzattól függően) a kedvesség, illedelmesség, műveltség, művészetek tisztelete és az esztétikai érzék. Ez a hétköznapokban olyan egyszerű formákban is megjelenhet, mint a trágár beszéd vagy a dohányzás elvetése, vagy éppen kiterjedhet az élet minden területére, nem csak az adott ember viselkedésére. Így az ideális lolita olyan hobbiknak hódolhat, mint a teázás, plüss állatok gyűjtése, varrás, krokettezés vagy más viktoriánus korra jellemző foglalatosság. A viktoriánus tematika gyakran más területeken is megjelenhet, például a lakberendezésben, zenében (Vakesima Kanon), könyvekben (Alice Csodaországban) vagy filmekben (Kamikaze Girls). Külföldi megjelenés A lolita stílus Japánon kívüli elterjedését az anime kultúra népszerűsége segítette elő, az olyan karakterek ismertté válásával, mint Amane Misza (Death Note), Szakurada Mivakó (Paradise Kiss) vagy a Rozen Maidenből ismert babák. A divat külföldi követői így sok esetben maguk is érdeklődnek az animék vagy a japán kultúra más elemei iránt. Gyakori, hogy a külföldi loliták (sok esetben a ruhákhoz való korlátolt hozzáférés, és azok ára miatt) csak bizonyos alkalmakra, találkozókra öltöznek a stílust képviselő ruhákba. Ezzel együtt azonban több országban, főleg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában találhatók a mindennapokban is a divatot követő loliták. Mivel Japánon kívül a divat csak szűk körökben ismert, ezért megrökönyödést válthat ki a szemlélőkből; gyakran megvetés tárgyává válhat a "gyerekruhába" öltözött lolita. Mivel leginkább csak a magánéletben nyílik lehetőségük lolita ruhába öltözni, és kevesen képviselik egy adott országban vagy területen a stílust, ezért a Japánon kívüli loliták gyakran közösségekbe, baráti körökbe tömörülnek, és önállóan szerveznek találkozókat, teadélutánokat. A külföldi loliták helyzetét könnyíti az internetes közösségek elterjedése, a legnépszerűbb ezek közül az egl livejournal community. A folyamatos információáramlást elősegítik a loliták személyes blogjai, illetve az interneten vagy kiszállítással is elérhető lolita témájú magazinok, mint a Gothic & Lolita Bible. Több nevesebb márka nyitott már külföldön boltot (az Angelic Pretty Párizsban és San Franciscóban, a Baby the Stars Shine Bright pedig a másik két város mellett New Yorkban is), és a legtöbb márka világszerte szállít ruhákat. Megjelentek külföldi független márkák is, amelyek korlátozott számban gyártanak egyedi ruhadarabokat és kiegészítőket. A külföldi loliták között közkedvelt a vitatott hírű Bodyline és a nevesebb márkák ruháinak és mintáinak utánzatait gyártó replika kereskedők is, alacsony áraiknak és nyugat-barát szolgáltatásaiknak köszönhetően. Hogy népszerűségüket megőrizzék, a nagy márkák is szerveznek teadélutánokat boltjaikban vagy "pop-up" boltokat nyitnak rendezvényeken. Irányzatok A japán utcadivatok, így a lolita sokszínűsége is a különböző más divatokkal és irányzatokkal való keveredéséből fakad. A szubkultúra kialakulás óta számos új irányzat született, különböző színvilággal és tematikával. A híresebb márkák is ezeket az irányzatokat követik vagy épp formázzák. A gothic lolita, röviden goth-loli (���� gosu rori) egy ismertebb irányzata a lolitának, ami annak a goth szubkultúrával való keveredése hozott létre, az 1990-es évek végén. Sok esetben azonosítják az egész stílussal, aminek valójában csak egy kisebb részét képviseli. Az irányzat fontos elemei a sötétebb színvilág (fekete, királykék, vörös, lila), az öltözködésben és a sminkben egyaránt (pl. sötétebb rúzsok vagy szemhéjtus formájában, bár mivel továbbra is lolita irányzatról van szó, ezért így is a természetesebb irányt követi). Gyakoriak a gótikus motívumok (gótikus épületek, keresztek, rózsák, pókháló minta, denevérek) a ruhák mintázatában és a kiegészítőkön. Márkák, amik a stílust képviselik: Moi-même-Moitié, Atelier Pierrot, Alice and the Pirates A sweet lolita, más néven ama-loli (���- ama rori), az egyik legismertebb irányzat, olyannyira, hogy sokszor az egész szubkultúrát ezzel azonosítják. Eredete a más utcadivatokban (pl. fairy kei) is megtalálható aranyosság motívum találkozása a lolita stílussal, ami Japánban önmagában is nagy népszerűségnek örvend. Az irányzat célja, hogy viselőjének gyermeki külsőt kölcsönözzön. A legfontosabb jellemzői a világos színek (pasztell rózsaszín, kék, sárga) és gyermeki motívumok a díszítésben (édességek, állatok, virágok, gyümölcsök, mesefigurák). Az OTT (over the top, vagyis túlzó) irányzat követői a sweet loli elemeket halmozzák. A kiegészítők az irányzatot tükrözve gyakran állat, szív vagy édesség alakúak (akár tortaszelet alakú fejdíszek formájában is). A hajviseletben gyakoriak a világos vagy pasztell színű parókák, túlméretezett masnik, copfok és frufru. A smink általában természetes, világos, fiatalos megjelenést eredményez. Márkák, amik a stílust képviselik: Angelic Pretty, Baby the Stars Shine Bright, Metamorphose temps de fille. A classic lolita egy érettebb megjelenést kölcsönző irányzat, amely leginkább a stílus viktoriánus gyökereihez próbál visszanyúlni. A színek általában semlegesek, közepesen sötétek, gyakoriak a klasszikus, szolid földszínek (barna, zöldek, krémszín). Az irányzatra jellemzőek a kidolgozottabb, finomabb minták (főként virágminták), és egyszerűbb, visszafogottabb díszek (kisebb masnik, csipke díszítés) és kiegészítők (kalapok, virágdíszek). Az érettebb megjelenést erősítve, itt már megjelennek A-vonalú, illetve empire-fazonú ruhák is, nem csak a klasszikus, puffos harangszoknyák; a térdig érő zoknikat is sokszor felváltják a teljes lábat fedő harisnyák. A copfok helyett ennél az irányzatnál gyakoribb a kiengedett vagy fonott haj, frufruval, és a sweet lolinál is természetesebbnek ható smink. Márkák, amik a stílust képviselik: Mary Magdalene, Juliette et Justine, Innocent World, Victorian Maiden. Az old-school lolita egy bármelyik irányzatra kiterjeszthető stílus a lolitán belül, ami az adott irányzat eredeti formájához próbál visszanyúlni. A ruhák anyagán megjelenő minták csak a 2000-es évek második felében kezdtek elterjedni, így az ezt az irányzatot kevető lolik a minták helyett a csipke és fodordíszítéseket részesítik előnyben, illetve a választott irányzaton belül klasszikusnak számító színeket. A kiegészítők is letisztultabbak, egyszerű masnik, fodros térdzoknik és vaskosabb cipők jellemzik. A kuro és siro lolita irányzattól függetlenül az előbbi esetén a teljesen feketébe, míg az utóbbi esetén a teljesen fehérbe öltözött lolitát jelöli. Gyakran mutatkoznak párban. A hime lolita (� - hercegnő) a hime gyaru trend és a lolita keveredéséből keletkezett, a 2000-es évek végén. Az európai rokokó és a klasszikus "hercegnő öltözet" elemeit (rózsák, masnik, gyöngyök) vegyíti a stílusba. Ez leginkább a rózsaszín-arany színvilágban, feltűnő ékszerek és tiarák, illetve fűzős felsőrészek és rizsporos parókára emlékeztető hajviseletek formájában jelenik meg. A country lolita a sweet és classic irányzatok keveredése, és egyfajta vidéki életre emlékeztető stílust képvisel. Gyakoriak a gyümölcs és virág motívumok, pepita minta és a sárga szín. A kiegészítők közül a szalmakalapok és kosárkák jellemzőek leginkább. A punk lolita az 1970-es évek közepén kialakult punk divat keveredése a lolitával. Gyakoriak a szakadt anyagok, bőr vagy műbőr, skót-kocka minta különböző élénk vagy sötét színekben (sötétkék, sötétzöld, bordó, vörös, fekete), díszítésként pedig szegecsek, láncok és biztosítótűk szolgálnak. A guro lolita (gruesome vagy grotesque - hátborzongató, groteszk) egy általában teljesen fehér ruhába öltözött lolitát jelöl. A hangsúly a kiegészítőként használt művéren, kötéseken és sebtapaszokon van. Gyakori motívum a bekötözött vagy szétszaggatott plüss medve is, ami a ruha mintáján vagy a kiegészítőkön jelenik meg. Az ero lolita a viktoriánus ruhák erotikusabb változatait bemutató irányzat. Általában vörös-fekete színvilág jellemzi; a szoknyák pedig kevéssel rövidebbek a klasszikus fazonnál, sokszor a vállak se fedettek. Gyakran a szoknyát elhagyva, csak alsószoknyát és valamilyen fűzőszerű felsőtészt visel az irányzat képviselője. A díszítésben és kiegészítőkben jellemző a sok fodor és csipke, a neccharisnya, tollak, gyöngysorok és kámeák; illetve kicsit erősebb smink jellemzi. a ruhák sokban emlékeztetnek a 19. századi kánkán táncosnők viseletére. A wa és qi lolita a hagyományos japán és kínai viselet (kimonó, jukata és quipao) és a harang alakú lolita szoknyák találkozásából született. A sziluetten kívül mindenben a hagyományos anyagokat, színeket és mintákat követi. A wa lolita esetében a ruhák ujja általában hosszú, szélesedő, és több rétegnyi anyagból áll össze, amit obi öv tart a mellrész alatt. Gyakran hordanak hozzá hagyományos fapapucsot (geta) és hajdíszeket, amit kontyokba tűznek. A qi lolita szoknyája általában oldalt fel van sliccelve, a magas nyakrész pedig a váll mentén hurkokkal van összeerősítve. Az aristocrat vagy madame a lolita stílus érettebb változata, ami a gyermekruhák helyett a viktoriánus kor kifinomultabb női ruháit igyekszik imitálni. A harang formát felváltják a hosszú szoknyák vagy akár nadrágok, a fodros, csipkés blúz fölött pedig sokszor fűzőt viselnek. A színek a sminkben és öltözködésben is sötétebbek, főként a barna dominál. A hajviseletben gyakoriak a kontyok, feltűzött frizurák. Kiegészítőként megjelennek a cilinderek, gyöngy ékszerek, kámeák és magassarkú cipők és csizmák. Az ouji, kodona, dandy vagy boystyle a lolita divat férfi változata, bár általában ezt is nők viselik. Legtöbbször egyszerű, visszafogott színek jellemzik (fekete, barna, zöld, fehér), az öltözet pedig szűk, térdig érő nadrágból, térdzokniból, fodros ingből és mellényből áll. A kiegészítők közt szerepelnek a cilinderek, csokornyakkendők, zakók és vaskosabb, elegáns férfias fazonú cipők. A nők általában rövidebb, férfiasabb hajviseletet választanak, vagy hosszú hajukat kontyba fogva a kalapjuk alá rejtik. Znamenák István Znamenák István (Budapest, 1966. január 8. –) Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, díszlettervező. Életpálya 1966-ban született Budapesten. 1984-ben érettségizett a Ráday Pál Gimnáziumban. 1991-ben szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Marton László osztályában. 1991-2010 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, a 2007-2008-as évadban a színház igazgató-főrendezője. 2010-2013 a Nemzeti Színház, 2013-tól az Örkény Színház tagja. 1993-ban, Kaposváron rendezőként is bemutatkozhatott, ahol tizenhét előadás előadás színlapján találkozhatunk nevével. Társulati tagként kapott feladatot a Nemzeti Színházban; vendégként foglalkoztatta -többek között- a Szegedi Nemzeti Színház, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, a Kőszegi Várszínház, az Átrium Film-Színház és az Orlai Produkciós Iroda is. Színház munkáiból A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színész -103, rendező -42, díszlettervező -41, szerző -2, jelmeztervező -1.' Színész Shakespeare : A vihar (Arató) Harmadik Richárd (Sir James Tyrrall) Titus Andronicus (Címszerep) Minden jó, ha vége jó (Parolles) Vízkereszt, vagy amit akartok (Malvolio) Julius Caesar (Marcus Brutus) Lear király (Kent) Hamlet (Sírásó 2, Claudius) Molière Mizantróp (Philinte, Márki) Tartuffe (Orgon) Képzelt beteg (Béralde)( Csehov Ványa bácsi (Szerebrjakov, Vojnyickij) Három nővér (Prozorov) Meggyeskert (Szimeonov) Ibsen A nép ellensége (Nansen) Peer Gynt (Címszerep) Miller : Istenítélet Pillantás a hídról (Alfieri) Szomory Dezső : Hermelin (Róna-Ilos) Tersánszky Józsi Jenő : Kakukk Marci (K.M.) Brecht : Kaukázusi krétakör (Több szerep) Horváth Péter : Csao Bambino (Te) Babarczy László - Kosztolányi Dezső : Néró, a véres kezű költő (Címszerep) Bulgakov :Iván a rettentő (Jakin) Molnár Ferenc : Egy, kettő, három (Dr. Pinszky) Liliom (Kapitány) Ödön von Horváth : Kasimir és Karoline (Schürzinger) Mesél a bécsi erdő (Varázskirály) Hit, szeretet, remény Eörsi István : Halálom reggelén (Heingich von Kleist) Kihalgatás (Sajtos József) Caragiale : Karnebál (Iancu Pampon) Szophoklész : Oidipusz király (Kreón) Závada Pál : Magyar ünnep (Flórián Imre) Esterházy Péter : Én vagyok a Te Bródy Sándor : A tanítónő (Szolgabíró, Káplán) John Osborne : Hazafit nekünk! (Von Möhl) Bakonyi Károly - Szirmai Albert : Mágnás Miska (Mixi) Schiller : (Aubespine) Bagossy László - Ari-Nagy Barbara:Emlékezés a régi szép időkre (Eörsi István) Anyám tyúkja (1-2) Thomas Mann - Gáspár Ildikó : József és testvérei (Dudu, kincstárnok) Rendező Büchner : Woyzeck (D ) Shakespeare: A makrancos hölgy (D) Vízkereszt, vagy bánom is én (D) Örkény István : Tóték (D) Pinter : A gondnok (D) Osztrovszkij : Vihar Tasnádi István : Kokainfutár Világjobbítók Paravarieté (D) Miller: Az ügynök halála Goldoni : A Chioggiai csetepaté (D) A kávéház (D) Alex Koenigsmark: Agyő, kedvesem! Feydeau: Zsákbamacska Bulgakov : Kutyaszív (D) Ábrahám Pál : 3:1 a szerelem javára Zerkovitz Béla : Csókos asszony (D) Mac Dermot - Rado - Ragni: Hair Brecht: Koldusopera (D) Eisemann Mihály : Fekete Péter (D) Victor Hugo : A királyasszony lovagja (D) Bobrick - Stein: Csókol anyád! Lehár Ferenc : Víg özvegy (D) Móricz Zsigmond : Nem élhetek muzsika szó nélkül Hrabal : Sörgyári capricio (D) Sütő András : Egy lócsiszár virágvasárnapja (D) Takáts Márton: Főzelék feltétlenül Jay - Lynn: Igenis, miniszterelnök úr! Horváth György Tibor: Ostrom Opera - Kőszeg 1532 (D) DiPietro: A folyón túl Itália (D) Tóth Ede : A falu rossza (D) Ken Kesey : Száll a kakukk fészkére (D) Glattauer: Párterápia (D) Paso: Hazudj inkább, kedvesem! Molnár Ferenc : Egy, kettő, három (D) Parti Nagy Lajos : Az étkezés ártalmasságairól (D) Filmjei 1945 , színész (magyar filmdráma, 2017) Ischler, színész (magyar kisjátékf., 2014) Hőskeresők, (TV film) színész (magyar tévéf., 2013) Világjobbító,k (TV film) színész (magyar tévéf., 2011) Matula kalandpark, (TV film) színész (magyar ifjúsági f., 2011) A legkisebb boszorkány, (TV film) rendező (magyar mesef., 2011) Pál Adrienn, színész (magyar-holland-osztrák-francia filmdráma, 2010) Hangyatérkép, (TV film) színész (magyar filmetűd, 2010) A fehér nyíl, (TV film) színész (magyar tévéf., 2010) Papírrepülők, színész (magyar játékf., 2009) Apaföld, színész (magyar játékf., 2009) Papsajt, színész (magyar játékf., 2001) A cenzor, (TV film) színész (magyar kisjátékf., 1999) A kávéház, (TV film) színész (magyar színházi közv., 1995) Pá, drágám, (TV film) színész (magyar tévéf., 1994) Édes Anna, (TV film) színész (magyar filmdráma, 1990) Megáll az idő, színész (magyar filmdráma, 1981) '56 szilánkjai Kaposváron, (TV film) rendező (magyar dokumentumf.) Díjak, kitüntetések Komor István Emlékgyűrű - 1994 Jászai Mari-díj - 1999 A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje - 2008 (2016-ban visszaadta) Hivatkozások Szerkesztő: Már eleget kussoltunk. Örkény Színház. (Hozzáférés: 2017. január 26.) Judit, Veszprémi: Znamenák István. Örkény Színház. (Hozzáférés: 2017. január 26.) A Színházi adattárban rögzített első bemutatója: Kaposvár, 1986. február 7. Átdolgozók: Mohácsi János és Mohácsi István Eredeti címe: Salemi boszorkányok Az előadás díszlettervezője is. A Színházi adattárban regisztrált első rendezése. Kaposvár, 1993. február 2. Lőkös Ildikó és Znamenák István átdolgozása Znamenák István (hu nyelven). port.hu. (Hozzáférés: 2017. január 27.) Megjegyzések 2017. augusztus 3-i lekérdezés. 30-as busz (Pécs) A pécsi 30-as jelzésű autóbusz Pécs Belvárosában közlekedik. A vasútállomástól indul, majd érinti a vásárcsarnokot, a távolsági-autóbusz-állomást, illetve a Pécsi Tudományegyetem több karát is. Igen közkedvelt járat főleg az egyetemisták körében, hiszen ezzel a járattal jutnak el az egyetemre, illetve az egyetemről Belvárosba. Nem ritka a 8 perces követés mellett is a tömött járat. A 30-as busz fél óra alatt fordul meg a 7,8 km-es távon. 2009. július 7-éig a járat a város főtérét keresztülszelve közlekedett. 2010 júniusáig a járatok 30T jelzéssel terelőúton közlekedtek többféle útvonalon (leggyakrabban Főpályaudvar – Vásárcsarnok – Zsolnay-szobor – Kórház tér – Petőfi utca – Kürt utca vonalon). 2010 júniusától a Kürt utca irányába, 2010. szeptember 1-jétől a Főpályaudvar felé is a jelenlegi útvonalán közlekedik, újra 30-as jelzéssel. Története 1945-től, az első autóbuszjáratok elindulásakor a Széchenyi téren volt minden járat végállomása, innen indultak járatok a város minden pontjára. Majd az 1960-as évektől kezdve a tér szerepe csökkent a tömegközlekedésben, csak a mecseki és a temetői járatok indultak innen, a többi járat már csak áthaladt a téren. 1964-ben megszűnt a végállomás. A 30-as járat 1960. szeptember 1-jén indult először a Főpályaudvar és a Kürt utca között. Útvonala többször változott az évek során, járt a Janus Pannonius utcán, az Esze Tamás utcán és az Alkotmány utca keleti szakaszán is. A 90-es években Széchenyi tér - Aradi vértanúk útja útvonalon közlekedett. 2009. július 7-étől az autóbuszok már nem a Széchenyi tér érintésével közlekedtek, 30T jelzéssel a Kórház tér felé kerültek. Július 20-ától iskolakezdésig azonban a Kórház teret kikerülve, a József Attila utca – Petőfi utca útvonalon közlekedett. 2010. júniusától a Kürt utca irányába, 2010. szeptember 1-jétől mindkét irányba a Barbakán felé közlekedik, és ismét 30-as jelzéssel közlekedik. Paterno Calabro Paterno Calabro község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Cosenza megyében. Fekvése A megye déli részén fekszik. Határai: Belsito, Cosenza, Dipignano, Domanico, Figline Vegliaturo, Malito, Mangone, Marzi, Piane Crati és Santo Stefano di Rogliano. Története A települést Pregliano és San File falvak lakói alapították, mivel lakhelyük nehezen volt megközelíthető. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Spada Santa Maria di Pugliano-templom Santi Pietro e Paolo-templom Lavignac Lavignac település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 148 fő (2015). Lavignac Saint-Martin-le-Vieux, Burgnac, Flavignac és Meilhac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. Tahmászp perzsa sah I. Tahmászp (Sáhábád, 1514. február 22. – Gazvin, 1576. május 25.) Perzsia sahja (uralkodott 1524. május 23-ától haláláig), a Szafavida-dinasztia második uralkodó tagja, a birodalom- és dinasztiaalapító I. Iszmáíl fia, egyben Irán valaha is élt leghosszabb ideig regnáló sahja volt. Öt évtizedes uralma alatt a szomszédos szunnita hatalmakkal, az Üzbég Kánsággal, majd az Oszmán Birodalommal harcolt, élete végén pedig belharcok robbantak ki birodalmában. Polgárháború és üzbég harcok Tahmászp apjának elsőszülött fia volt annak második feleségétől, az Ak Kojunluból származó Sáh Bégítől. Gyermekként, 1515–1521 között horászáni kormányzói címet viselt. Iszmáíl halálakor kicsivel több, mint tízéves volt, ami az udvarban hatalmi harcokhoz vezetett. A kizilbas török törzsek külső betörésekkel súlyosbított vetélkedésének a nagykorúvá váló Tahmászp vetett véget 1533-ban, aki az elkövetkező negyven évben nem is engedte ki kezéből az irányítást. A zűrzavart kihasználva az Üzbég Kánság hadai már 1525-ben lerohanták Horászánt, ahonnan csak nagy nehézségek árán lehetett őket kiverni 1526-ban. Az első összecsapást még négy követte: az üzbégek 1528-ban ideiglenesen elfoglalták Mashadot, 1532-ben ismét perzsa területeket dúltak, majd nagy uralkodójuk, a sajbánida Ubajdalláh kán vezetése alatt 1533-ban és 1535-ben úgyszintén. Ezek a hadjáratok nem jártak tartós hódítással, és céljuk alapvetően a rablás volt, amivel az észak- és kelet-iráni vidékek addig virágzó városainak hanyatlását idézték elő. Oszmán háborúk A belső széthúzást és az üzbégek hadműveleteit kihasználva I. Szulejmán, az Oszmán Birodalom szultánja is támadásra szánta el magát. A második oszmán-perzsa háború 1533-ban tört ki, és szép sikereket hozott az oszmánoknak: Azerbajdzsán és Grúzia mellett a fővárost, Tebrizt is elfoglalták, 1534-ben pedig Bagdad és egész Irak nagy része Szulejmán kezére került az ottani síita kegyhelyekkel (Nedzsef, Kerbela stb.) és a Perzsa-öböl baszrai kikötőjével együtt. A háború 1535-ben fejeződött be, Szulejmán hódításai közül azonban csak a mezopotámiai bizonyult tartósnak, Tebrizből és a Kaukázusból a szafavida kizilbas haderő ellenállása miatt ki kellett vonulnia. Tahmászp 1537-ben a nyugati kudarcokat némileg kompenzálva keleten kárpótolta magát: 1537-ben elfoglalta a meggyengült Mogul Birodalomtól Kandahárt, ezzel tartósan megvetette a lábát Afganisztán területén is. Tahmászp a negyvenes években három hadjáratot vezetett Grúzia területei ellen is, ami jelentős számú kaukázusi megjelenését eredményezte Iránban és a hadseregben. Tahmászp a síita hitre áttérített Humájun mogul uralkodónak is segített 1545-ben visszaszerezni trónját. A nyugati határon Tahmászp hosszú uralkodása alatt még kétszer lángolt fel a háború. Az elsőre az szolgáltatta az ürügyet, hogy Tahmászp öccse, a Servánt kormányzó Alkász Mirza 1547-ben fellázadt, és fivérével, az Ardabilt igazgató Szám Mirzával együtt átállt az oszmánokhoz. Még a trónörököst, a későbbi II. Iszmáílt is bevonták az összeesküvésbe. A lázadó szafavidák és az oszmán hadsereg ismét bevette Tebrizt 1548-ban, ezért Tahmászp úgy ítélte meg, hogy távolabbra kell költöznie az ütközőzónából. Így lett Perzsia fővárosa ötven évre Gazvin a Kaszpi-tenger partvidékén. A lázadókat 1549-ben sikerült elfogni és Gahgahá hegyi börtönerődjébe zárni. I. Szulejmán és I. Tahmászp utolsó háborúja 1554-ben tört ki. Az oszmán hadsereg ismét fölényben volt, a Kaukázusban sikerült bevennie Karabahot. A két fél végül 1555. május 29-én megkötötte az amasziai békét. Ez nem egészen harminc évre békét biztosított a két birodalom között, miközben Mezopotámiát oszmán, Azerbajdzsánt és Tebrizt perzsa kézen hagyta. Grúzia területén a két nagyhatalom osztozott meg. Béke és válság Tahmászp birodalmára ezután körülbelül húsz év béke köszöntött, amely a sah 1574-es megbetegedésekor borult fel. Ismét kiújult a törzsi rivalizálás, melynek keretében a hatvanhárom éves uralkodót meggyilkolták. Ardabilban temették el. Fia, az évtizedek óta börtönben tartott II. Iszmáíl követte a trónon, őt azonban szunnita preferenciái miatt egy éven belül megölték, és Tahmászp egy másik fia, a vak Szultán Muhammad Hudábanda foglalta el a trónt. A negyedszázadon át tomboló belső válságon azonban csak Tahmászp unokája, I. (Nagy) Abbász tudott úrrá lenni. Utódai Tahmászp hosszú uralkodása során tízszer nősült, feleségei – részint perzsa, részint grúz előkelőségek rokonai, illetve a hívai Szufján kán egyik lánya – tizenhárom fiúnak és kilenc lánynak adtak életet. Négy fia még Tahmászp életében meghalt, és az életben maradók közül ketten, a másodszülött Muhammad Hudábanda és a harmadik, Iszmáíl jutott később trónra. Iszmáíl rövid uralkodása alatt összes többi fivérét meggyilkoltatta, leszámítva a fiatal Alí Mirzát, akit 1613-ban unokaöccse, I. Abbász vakíttatott meg, de 1642-ig élt. Iszmáíl haragjának egy húga is áldozatául esett, a többiek azonban zömmel előkelő, többnyire kormányzói családokba házasodtak be. Abházia zászlaja Abházia zászlaja Abházia egyik nemzeti jelképe. Kialakítása Észak-Kaukázus zászlaján alapul, amelyet 1918–1919-ben használtak. A tenyér az abház államiság jelképe volt a 8. és a 10. század között, a csillagok és a sávok pedig Abházia hét történelmi területi egységére utalnak. A hét szent szám; gyakran előfordul az abház mitológiában, hitvilágban és népművészetben. A zöld és fehér sávok a kaukázusi nép toleranciáját, az iszlám (zöld) és a kereszténység (fehér) békés egymás mellett élését szimbolizálják. A korábbi abház zászló Korábban, a szovjet uralom idején, a Grúz SZSZK 1951-től használt zászlajának egy minimálisan módosított verziója volt hivatalos, amin cirill betűkkel szerepelt az Abház ASZSZK felirat. Raidió Teilifís Éireann A Raidió Teilifís Éireann (röviden: RTÉ, magyarul: Írország Rádiója és Televíziója) az Ír Köztársaság közszolgálati rádió- és televíziótársasága. Rádióműsorokat 1926 óta sugároz rendszeresen, és így a világ egyik legrégebbi – ha nem a legrégebbi –, megszakítás nélkül működő szolgáltatója. Az EBU-UER („Eurovízió”) alapító tagja. Az RTÉ vezetését az ír kormány nevezi ki, a vezérigazgatóját pedig a kormány választja. Jelenleg 11 rádióállomást és három televíziócsatornát működtet. Rádió Írországban 1925. november 14-én végezték el az első kísérleti rádióadást, amikor Seamus Clandillon, az adó igazgatója először mondta az éterbe, hogy „Seo Raidió 2RN, Baile Átha Cliath ag tástáil” (Ez a 2RN Rádió kísérleti adása Dublinból). 1926. január 1-jén indult el a rendszeres rádióadás egy másfél kilowattos adóval. 1927-ben Corkban létesítettek egy második adót, ám ezt többnyire csak a dublini adás átjátszására használták. 1932-ben telepítettek egy harmadik, eredetileg 60 kW-os adót Athlone-ba, az Eucharisztikus világkongresszus megrendezésével egyidőben. Ennek az adását már egész Írországban lehetett fogni, így kezdetben Radio Athlone néven, majd 1938-tól Radio Éireann néven lett ismert. A Radio Éireann egyetlen adóval próbálta meg az összes igényt kielégíteni, és ez azt eredményezte, hogy nagyon szűk volt mindenre a műsoridő, illetve nagyon konzervatív volt a műsorrend. Ez azzal járt, hogy az Írország keleti partjainál, illetve az Észak-Írország közelében lakók inkább a BBC adását, később pedig a Radió Luxemburg adását hallgatták. Ez egészen az 1960-as évekig maradt így, amikor a kormány részleges autonómiát adott a rádiónak. 1979. május 31-éig a Radio Éireann egyetlen adóval rendelkezett, de ekkor elindult az RTÉ Radio 2. Ezek után indult el a Radio na Gaeltachta (röviden: RnaG, magyarul: „Rádió ír nyelven”), melyen kizárólag ír nyelven készültek a műsorok. A 20. század végén, a 21. század elején megkezdődött a digitális műsorszórás is, és így a hagyományos négy rádióállomás mellé hét másik, digitális adó társult be. Televízió Írország a rádiózás figyelemre méltóan korai megkezdéséhez képest nagyon későn, 1961-ben kezdte el az önálló televíziózást. Ez nem jelentette azt, hogy az Ír Köztársaság televízió nélkül maradt; az ulsteri adásokat egészen délen is lehetett fogni. A kormányzati költségvetésből csak nagyon kevés pénz jutott televíziózásra. Ezért amikor az 1950-es évek végén létrehoztak egy bizottságot az írországi televíziózás megkezdésére, úgy tervezték, hogy a brit ITV mintájára, a kormányzattól a lehető legnagyobb függetlenségben valósítsák meg. Ám 1960-ban a Radio Éireannt leválasztották a Postaügyi Minisztériumról, és abból félig állami szervezet lett, melyet ezt követően megbíztak a televízió bevezetésével. A rendszeres műsorszórás 1961. december 31-én 19.00 órakor kezdődött, Éamon de Valera köztársasági elnök köszöntőjével. Az eredeti tervek szerint a műsorszórás már karácsonykor megkezdődött volna, ám Eamonn Andrews, a Telefís Éireann (Ír Televízió) elnöke szabadságra engedte a munkatársakat, így a műsorkezdet egy hetet csúszott. A televíziózás gyökeresen megváltoztatta Írország életét. A televízióban olyan témákról is szó eshetett, melyek a mélyen katolikus országban egyébként tabunak számítottak, így az abortuszról, a családtervezésről, de akár az északír helyzetről is. Stazione di Pietrabissara Stazione di Pietrabissara vasútállomás Olaszországban, Isola del Cantone településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Genova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Rigoroso Stazione di Isola del Cantone SM U–21 (Osztrák–Magyar Monarchia) Az SM U-21 a Császári és Királyi Haditengerészet Havmanden-osztályú tengeralattjárója volt, építését Linzben a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (UBAG) telephelyein végezték, majd Fiumében fejezték be. 1917. augusztus 15-én állították szolgálatba, de a hajó már kezdeti útjain is számos technikai hiányosságról tanúskodott, ami miatt a háború során nem tudott tényleges harci eredményt elérni. Tervezése és építése Az U-21 a Dán Királyi Haditengerészet ún. Havmanden-osztályú tengeralattjáróin alapultak. Ezeket a hajókat, elsőként a Havmanden-t a fiumei Whitehead céggel kötött szerződés alapján kezdték el építeni 1911-ben. 1915-ben lovag Thierry Ferenc fregattkapitány, a tengeralattjáró erők parancsnokának szorgalmazására a Császári és Királyi Haditengerészet parancsnoksága úgy határozott, hogy a Whitehead Művek által lefoglalt Havmanden-típusú tengeralattjáró-tervek alapján, hazai gyárakban új tengeralattjárókat építtet a flotta számára. Az új hajók megépítésére a Whitehead Művek tulajdonosa, Robert Whitehead 1915. február 28-án megalapította a Magyar Tengeralattjáró-építő Részvénytársaságot. Whitehead munkásainak és gyártelepének egy részét a részvénytársaság rendelkezésére bocsátotta. Így jött létre a Magyar Tengeralattjáró-építő Rt. (Ungarische Unterseebootsbau AG, hivatalos rövidítése: UBAG). A trieszti Stabilimento Tecnico és a polai Arzenál, valamint a Danubius hajógyárakkal lefolytatott konkurenciaharcok után az a kompromisszum született, hogy a négy tengeralattjáró fődarabjait a Stabilimento Tecnico és a polai Arzenál szállítja, az összeállítást pedig a Whitehead leányvállalata az UBAG és a polai Arzenál hajtja végre. Az SM U-21 volt az új hajóosztály második darabja, gerincét 1915 nyarán fektették le, 1917. augusztus 15-én bocsátották vízre. Az elkészült új tengeralattjáró a már megépült-és épülő testvérhajóival (U-20, U-21, U-23) együtt későbbi próbaútjaikon nyilvánvalóvá vált, hogy a Hamvaden-típusú tengeralattjárók 1917-re nagyrészt elavulttá váltak, emellett szolgálatuk során számos technikai hibára derült fény, mely akadályozta a hajók eredményes tevékenységét. Szolgálata A tengeralattjáró vízre bocsátását követően 1917. november 7-én Fiuméból Polába hajózott át. Itt további átalakításon volt kénytelen átesni, mivel a hajó próbaútjain a merülési próbák során a tengeralattjárónak túl sok időbe került a tengerszint alá való merülés. Augusztus 15-én állították hivatalosan is szolgálatba, parancsnoka Freiherr Hugo von Seyffertitz sorhajóhadnagy lett, aki a monarchia legjobb tengeralattjáró-tisztjei közé tartozott. 1917. szeptemberében egy próbamerülés során a hajó orra behorpadt, de hamarosan a kárt kijavították. A hónap végén a hajót Cattaróba vezényelték, és a tengeralattjáró 1917. szeptember 29-én futott ki Brioniból, majd október 1-én érkezett meg a Bocchéba. Az U-21 a megérkezését követő hónapokban az Otrantói-szorosban és Durazzo előtt hajtott végre őrjáratokat, de mindezek eredménytelenül zárultak. Október 15-én kifutott a Cattarói-öbölből őrjáratra indult a Jón-tengerre, azonban másnap a hajótorony nyílászáróinak tömítése ereszteni kezdett, így a hajó képtelen volt lemerülni és visszafordult. A hajó október 18-án futott be Cattaróba, majd von Seyffertitz jelentést küldött a hajó műszaki állapotáról a császári és királyi flottaparancsnokságnak. A sorhajóhadnagy többek közt leírta, hogy a hajó motorját láthatóan túlméretezték, működése megbízhatatlan és a karbantartása rendkívül sok időt igényel. A tengeralattjárón a motor mellett több üzemzavar is bekövetkezett, továbbá a szigetelések-és a tömítések is több helyen elszakadtak vagy tönkrementek. 1917. október 21-én a hajót visszarendelték Polába, ahol a Tengerészeti Arzenálban rövid idő alatt egy nagyobb gépjavítást hajtottak végre rajta. 1918. március 24-én az U-21 parancsnokságát Robert Dürrial sorhajóhadnagy vette át. 1918. június 1-én a tengeralattjáró kifutott Polából és június 6-áig a haditengerészet újonnan felállított Tengeralattjáró-elhárító Flottillájával gyakorlatozott. Június 7-én befutott Cattaróba, majd Antivari, Medua és Puntra Maesta környékén járőrözött. Június 16-án eltörött az egyik dugattyúja és visszatért Cattaróba. Innen június 25-én Polába vontatták gépjavításra. 1918. augusztus 28-án a hajó parancsnokságát csicseri Csicsery László sorhajóhadnagy vette át, aki a háború végéig betöltötte ezt a tisztséget. A háború befejezését követően az olaszok a búvárnaszádot 1919. március 23-án átvitték Velencébe. A békeszerződések megkötését követően a hajót jóvátételként Olaszországnak ítélték, és 1920-ban szétbontották. Csengő-forrás A Csengő-forrás a Kelet-Mecsekben található forrás. A Völgységi-patak feltételezett forrása. A hosszúhetényi Hármashegytől északra található, a Csengő-hegy lábánál, a Takanyó-völgy fölött, Csokonai Sándor háza, a „Csengő-lak” közelében. A forrást 1997-ben a Völgység Turista Egyesület foglalta. Tábláján a következő felirat olvasható: "Völgység-patak Csengő-forrása Solymár Imre 1947 – 1997 Völgység kutató emlékére 1997." Hello, Dolly! A Hello, Dolly egy amerikai romantikus filmkomédia, musicalfilm. Oscar-díjjal jutalmazták 1970-ben a látványtervet, és a filmzenét. Szórakoztató története mellett a film maradandó értéke a főszereplők (Barbra Streisand, Walter Matthau) nagyszerű alakítása, és az epizodistaként megjelenő és a címadó világslágert előadó Louis Armstrong. A film az egyik utolsó hagyományos, nagy költségvetésű, látványos musical. Magyarországi mozikban feliratos változatban vetítették. Cselekmény New York, 1890. Mrs. Dolly Levi egy csinos, fiatalon megözvegyült asszony. Férjével ideális szerelemben éltek, halála óta magányos. Házasságközvetítésből és afféle „mindenben tudok segíteni” szolgáltatásból él. Egyik ügyfele egy nehéz természetű, zsémbes yonkers-i terménykereskedő, Horace Vandergelder, akinek már kinézte a párját egy női kalapüzlet tulajdonosnője, Irene Molloy személyében. Horace a nősüléssel azonban inkább kiszolgálót, mintsem szerelmet keres. Dolly elhatározza, ideje véget vetni a magánynak, Horace némi megnevelés után ideális férj lesz számára. Szövevényes tervet dolgoz ki, melynek során mindenki megtalálja párját. A délutáni nagy parádé alkalmára Horace Dollyval elutazik a közeli New Yorkba, részt venni a felvonuláson és a kalapüzletben találkozni leendő arájával. Dolly rábeszéli Horace két elnyomott és kihasznált alkalmazottját, Corneliust és Barnabyt, hogy titokban ők is menjenek a városba, egy kalapüzletes hölgy és segítője pont ilyen fiúkra vágynak, menjenek oda, persze véletlenül ugyanakkor, mint ő és Horace. Mindezek tetejébe Ermengarde, Horace vasszigorral fogott unokahúga és Ambrose, tőle tiltott festőművész szerelme is a városba utazik. A fiúk kalapvétel ürügyén be is mennek a kalapboltba, de nem éppen véletlenül éppen akkor ér oda Horace és Dolly. Elbújnak Horace elől, de egy tüsszentés miatt lebuknak. Horace mikor megtudja, hogy egy férfi van a szekrényben, egy másik meg az asztal alatt, sértődötten elvonul. Dolly terve ezzel már félig sikerült, de még a porig alázás hátra van. A két fiú meghívja egy esti vendéglőzésre a két lányt, akik félretéve a társadalmi elvárásokat, elfogadják azt. Dolly a felvonuláson összeakad egy színésznő barátnőjével, aki pár dollárért elvállalja, hogy ő legyen Dolly új jelöltje Horace számára, de közben a lehető legmélyebben alázza meg. Horace mikor megtudja, hogy a hölgy roppant gazdag, belemegy az esti találkozóba. Közeleg az este, a két fiú gazdagnak mondja magát, de csak pár fillérjük van. Az elegáns Harmonia Garden vendéglőbe is gyalog viszik a lányokat, mert úgymond a konflis és a lóvasút „nem elegáns”, az új divat szerint a gazdagok gyalog járnak. A két lány összenéz, de nem szólnak semmit. A vendéglőben összefutnak a szálak. Az új jelöltnő nyafka, lekezelő, mindennel elégedetlen, végül vacsora közepén gúnyos szavak kíséretében fakénél hagyja Horacet, majd odamegy Dollyhoz: a tied drágám. Dolly ül a helyére, de nem bánik ő sem kesztyűs kézzel vele. Cornelius és a másik három egy szeparéban vacsoráznak és pezsgőznek. A fiúknak fogalmuk sincs, miből fizetik az esti számlát, de egy szép estéért vállalják akár a börtönt is. Végül elismerik, hogy valójában senkik és egy fillérjük sincs. A válasz: az első pillanatban tudtuk. Irene már eleve így készült, de kiderül, a pénz véletlenül otthon maradt. Az est fénypontja a táncverseny, Dolly nem egészen véletlen rábeszélése miatt Ermentgarde és Ambrose is indulnak. Cornelius ugyan nem akar, de legalább annyival is később derül ki, hogy nem tudnak fizetni. A verseny szintén nem egészen véletlenül pont Dollyék asztala előtt zajlik. Természetesen mindnyájan lebuknak Horace előtt, kitör a botrány és a tömegverekedés. Cornelius és Barnaby egyidejűleg ki vannak rúgva és felmondanak. Horace úgy érzi, mindenki elárulta és hátba döfte, de Dolly még utoljára porba alázza, maradjon csak egyedül, nem érdemel mást, majd faképnél hagyja. Egyetlen nap alatt se unokahúg, se jövendőbeli, se alkalmazott. Horace magányossá tétele és megpuhítása befejeződött. Horace reggel ér haza, bemegy a boltba. Hívná a segédeit, de eszébe jut, azok már nincsenek ott. Pillanatok múlva viszont Dolly vezetésével mindenki megérkezik. No nem bocsánatért, hanem a járandóságért. Ermengarde és Ambrose összeházasodnak, ha kapnak rá engedélyt örülnek, ha nem, akkor is. Irene eladná a kalapboltot, Corneliusékkal négyen terményboltot nyitnának az utca túlfelén, ami Horace számára komoly konkurencia lenne. Horace végül belátja, éveken keresztül lelketlen és szőrösszívű volt, ha nem változik meg, öregségére magára marad. Dolly terve sikerül, Horace megkéri a kezét, beveszi társnak a boltba Corneliust, Barnaby segéd lesz, mindenki mindenkivel kibékül és boldog. Zeneszámok 1. Call On Dolly 2. Just Leave Everything To Me 3. Main Titles (Overture) 4. It Takes a Woman 5. It Takes a Woman (Reprise) 6. Put on Your Sunday Clothes 7. Ribbons Down My Back 8. Dancing 9. Before the Parade Passes By 10. Intermission 11. Elegance 12. Love is Only Love 13. Hello, Dolly! 14. It Only Takes a Moment 15. So Long, Dearie 16. Finale 17. End Credits kkStB 34 sorozatú szerkocsi A kkStB 34 szerkocsi sorozat egy szerkocsisorozat volt az osztrák cs. kir. Államvasutak-nál (kkStB), amely szerkocsik eredetileg a Vorarlbergbahn-tól (VB) és a Galizischen Carl Ludwig-Bahn-tól (CLB) származtak. A CLB 1861-től rendelte ezeket a szerkocsikat mozdonyaihoz. A szerkocsikat a Ringhoffer Prága-Smichov és a Bécsújhelyi Mozdonygyár gyártotta. A CLB-nél a B szerkocsisorozatba voltak sorolva. A VB ezeket a szerkocsijait 1872-től vásárolta a Krauss-től München-ből és a Lokomotivfabrik der StEG-től. Az államosítás után mindkét magánvasút szerkocsijai a kkStB-hez kerültek ahol a 34 szerkocsi sorozat' jelet kapták. A szerkocsikat igen széleskörűen használták. A CLB eredetű szerkocsik az alábbi kkStB sorozatú mozdonyokkal kapcsoltan használták:: 34.21 : 2 , 4 , 7 , 21 , 122 , 47 , 48 , 50 , 52 , 54 , 56 , 59 , 70 , 73 , 76 34.22–25 : 22 34.26–39 : 107 , 17 Tursiops A Tursiops az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe, ezen belül a fogascetek (Odontoceti) alrendjébe és a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 élő faj és 1 fosszilis faj tartozik: indiai-óceáni palackorrú delfin (Tursiops aduncus) Ehrenberg, 1833 Tursiops australis Charlton-Robb et al., 2011 - 2011-ig a palackorrú delfin alfajának vélték palackorrú delfin (Tursiops truncatus) Montagu, 1821 † Tursiops osennae Jegyzetek „Researcher discovers new dolphin species in Victoria”, Monash University, 2011. szeptember 15. (Hozzáférés ideje: 2011. szeptember 16.) Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Simon Zoltán (régész) Simon Zoltán (Budapest, 1958.) régész, történész, több magyarországi vár és egyéb helyszín régészeti feltárásának vezetője. Tanulmányai Érettségi bizonyítványt 1977-ben szerzett a budapesti Könyves Kálmán Gimnáziumban. 1981-től az ELTE magyar-történelem szak levelező tagozatos hallgatója volt, ahol 1985-ben diplomát szerzett. Tanulmányait később az ELTE régészet szakának nappali tagozatos hallgatójaként 1993-ban folytatta, majd 1998-ban régészi másoddiplomát szerzett. Szakmai tevékenysége Történészi diplomájának megszerzése után 1978-ban a budapesti Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségnél helyezkedett el műszaki rajzolóként. 1985-től topográfiai kutatóként folytatta a tevékenységét. 1993-ban az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, majd a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa lett. 1990 óta tagja a Castrum Bene Egyesületnek. A 2006-os alapítású Magyar Régész Szövetség, alapító tagja. Régészeti munkája során az alábbi feltárások közreműködője volt: Alsópetény , római katolikus templom, 1988–1990. Mátraszőlős , vár (1989) Tállya , Rákóczi-ház (1992–) Laskod , református templom (1993) Ragály református templom (1994–1995) Regéc , vár (1994, 1999, 2004, 2013-2014): állagvédelmi-helyreállítási munkák régészeti előkészítése Abaújvár , református templom (1998) Nyírbátor , szülőotthon (1999–) Füzér , vár (1992–): a kutatómunka mind az alsó- mind a felsővárra kiterjedt, célja a felújításhoz és az elpusztult részek rekonstrukciójához készülő engedélyezési tervek régészeti megalapozása Szerir A szerir (berber: serir, kb. alacsonyan fekvő) a sivatagok egyik típusa. Magyarul kavicssivatagnak nevezzük, de a magyar földrajzi nyelv átvette a berber megnevezést. A szerirek jellemzője a kopár felszínt borító kavicsok sokasága. A kavicssivatagokat a Kelet-Szaharában szerirnek, míg Nyugat-Szaharában regnek nevezik. Kialakulása A szerirek egykor folyóvíz járta területeken jönnek létre. Az egykori folyók medrének kavicsai közül a sivatagi szél elszállította a homokot és az törmelékszemcséket. A mederben csupán a nagyobb méretű kavicsok maradtak hátra, amelyeket a légmozgás nem volt képes elmozgatni. A terület az anyagvesztés miatt pusztuló, a szerir tehát deflációs forma. A szerirek jellemzői az ún. sarkos kavicsok, amelyeket a szél által szállított törmelék alakít ki. A sivatag felszínén fekvő kavicsokat a széllel mozgó törmelékszemcsék koptatják. Ám míg a koptatás a kavics földfelszín felett lévő részét pusztítja, addig a földdel érintkező oldala sértetlen marad. A szél koptató munkája így furcsa, félbevágottnak tűnő kavicsokat alakít ki. A szerireket durva (6-60 milliméter közötti kavicsok), illetve finom (2-6 milliméteres kavicsok) kategóriába sorolják. A Szahara területének mintegy 10%-át borítják kavicssivatagok. Előfordulása A szerirek a Szaharában a sivatag szívében fekvő fennsíkok hordalékkúpjai körül alakulnak ki. A trópusi vidékeken túl kavicssivatagokat láthatunk az Atacama-sivatagban és Irán délkeleti vidékén is. A Germán-Lengyel síkságon a kainozoikumi eljegesedés üledékeiben találhatunk kavicssivatagok nyomaira. Harry Potter és a Főnix Rendje A Harry Potter és a Főnix Rendje (eredeti, angol címén Harry Potter and the Order of the Phoenix) Joanne K. Rowling ifjúsági regénye, Harry Potter-sorozat ötödik kötete. A könyv az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában 2003. június 21-én, Magyarországon pedig december 5-én jelent meg (ISBN 963-9307-88-2). Már megjelenésének napján az USA-ban és Nagy-Britanniában hétmillió példányt adtak el belőle. Harmincnyolc fejezetből áll, nagyjából 255 000 szót tartalmaz, az angol nyelvű verzióban 870, a magyar fordításban 751 oldalas. A Warner Bros 2006. április 5-én bejelentette, hogy azonos néven elkészíti a könyv filmváltozatát, melyet Magyarországon 2007. július 12-én mutattak be a mozikban. Keletkezése és kiadása A BBC Newsnak adott interjúban Rowling célzott arra, hogy egy főszereplő meg fog halni a könyvben, és emiatt maga is szomorú volt. Noha férje azt javasolta, hogy írja át a történetet és hagyja életben a szereplőt, az írónő szükségesnek tartotta, hogy „könyörtelen gyilkos” legyen. Utóbb Rowling elárulta, hogy ebben a könyvben eredetileg Arthur Weasleyt szánta halálra, de végül nem volt képes ezt megtenni. Más alkalommal, amikor arról kérdezték az írónőt, hogy ha lehetséges volna, mit változtatna a hét könyvben, Rowling azt választotta, hogy még dolgozott volna a Főnix Rendjén, mert túl hosszúnak érzi. A Potter-rajongóknak három évig kellett várniuk a negyedik és az ötödik kötet megjelenése között. Az ötödik kötet kiadása előtt, az első négy könyvből már 200 millió példányt adtak el és 55 nyelvre fordították le. Mivel a sorozat már világszerte ismert volt, rekordmennyiségű előrendelést vettek fel és a kiadás éjjelén több ezer olvasó várakozott a könyvesboltok előtt. A biztonsági intézkedések ellenére, 2003. június 15-én több ezer példányt elloptak egy earlestowni raktárból. Főszereplők Harry Potter – varázslótanonc, Ron és Hermione legjobb barátja Ron Weasley – varázslótanonc, Harry és Hermione legjobb barátja Hermione Granger – boszorkánytanonc, Harry és Ron legjobb barátja Draco Malfoy – varázslótanonc, Harry, Ron és Hermione ellenfele az iskolában Albus Dumbledore – a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója Minerva McGalagony – átváltoztatástan-tanár, a Griffendél-ház vezetője, a Roxfort igazgatóhelyettese Rubeus Hagrid – a Roxfort kulcs- és háztájőrzője, a „legendás lények gondozása” tantárgyat tanítja, Harry, Ron és Hermione barátja Sirius Black – Harry keresztapja Voldemort - nagy hatalmú sötét varázsló, Harry legfőbb ellensége Perselus Piton - bájitaltan-tanár, a Mardekár-ház feje Dolores Umbridge - a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola főinspektora Ginny Weasley - varázslótanonc, Dumbledore Seregének tagja Cselekménye Harry Potter 15 éves lett, és a nyarat - szokás szerint - a Privet Drive 4. szám alatt kell töltenie. Azonban a Magnolia közben a fiút és unokatestvérét, Dudleyt megtámadja két dementor. Harry patrónust idéz meg, mellyel elüldözi a dementorokat: tehát varázslatot használ, ami a kiskorú mágusoknak tilos. További problémák elkerülése végett egy mentőcsapat elhozza Harryt a Privet Drive-ról. A nyár végét barátaival, Ronnal és Hermionéval tölti egy sötét, elvarázsolt házban, a londoni Grimmauld téren lévő Black-házban, amit Sirius felajánlott Dumbledore-nak, mint a Főnix Rendje főhadiszállását. Harry megismeri a rend tagjait és a Black-család "nemes és nagy múltját". A fegyelmi tárgyalásra a Mágiaügyi Minisztériumban kerül sor, ahol a teljes Wizengamot tárgyalja Harry ügyét. Arthur Weasley - aki a Mugli Tárgyakkal Való Visszaélési Ügyosztály vezetője - kíséri el Harry-t a minisztériumba. A kihallgatók Cornelius Caramel, Amelina Bones és Dolores Umbridge. Jegyzőkönyvvezetőként jelen van Percy Weasley, a védelem tanújaként pedig megjelenik Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore is. Dumbledore-ral tart tanúként Mrs. Figg is, aki látta a dementorokat, de tanúvallomását nem veszik komolyan. Dumbledore azonban olyan érvekkel áll ki Harry mellett, hogy Caramel végül kénytelen felmenteni Harryt. A tárgyalás alatt többen elcsodálkoznak Harry varázstudásán: már harmadéves tanulóként meg tudott idézni egy inkarnálódott patrónust. Harry nem érti, hogy Dumbledore miért nem szól hozzá és miért nem néz a szemébe. A tárgyalás után Lucius Malfoy is megjelenik, aki gyanút kelt Harryben és Mr. Weasley-ben. A nyár azonban véget ér, kezdődik az iskola. Az iskolába új sötét varázslatok kivédése tanár (Dolores Jane Umbridge) érkezik, akit egy emberként utál az egész iskola, kivéve a Mardekárosokat. Karácsony előtt még megalapítják a DS-t (Dumbledore Serege, eredetileg Defenzív Szakkör). Hermionén kívül mindenki ekkor döbben rá, hogy most lesznek az RBF- (Rendes Bűbájos Fokozat-) vizsgák. Új játékosokat választanak a kviddicscsapatokba. Az iskolában egymás után jelennek meg az újabb és újabb oktatási rendeletek, melyek felbolygatják az egész iskola életét. Harryvel különös dolgok történnek, melyeket senki sem vesz elég komolyan addig, amíg baj nem történik. Ezek után azonban Harry nem veszi komolyan a bajok megelőzését. Az iskolában pedig folytatódnak az egyre érdekesebb események. Az ötödikeseknek pályaválasztási tanácsadáson kell részt venniük. Miközben Harryék már azt sem tudják, hogy mit és mennyit tanuljanak, Hagrid is megbízza őket egy feladattal, amire túl gyorsan mondanak igent. Elkezdődnek az RBF-vizsgák. Ezután felgyorsulnak az események. Elmennek Londonba, hogy megszerezzék a jóslatot Harryről, illetve Voldemortról, így Harry folytán bajba kerülnek a barátai és több más ember. Miután sikerült ebből a csapdából kiszabadulniuk, rögtön beleesnek egy sokkal nagyobba, ahol már az életük a tét. A Főnix Rendjének tagjainak segítségével sikerül kiszabadulniuk, azonban ez már sajnos Sirius életébe kerül, amit Harry nem tud megbocsátani magának. Harry megtudja, hogy miért akarta megölni őt kiskorában Voldemort, és miért kell visszamennie a Privet Drive 4. szám alá. Fudzsi A Fudzsi (japánul: ��, nyugaton: Fuji), vagy Japánban sokkal általánosabban használt nevén Fudzsiszan (japánul: ���) Japán legmagasabb hegye, az ország egyik jelképe, ezért gyakran előfordul a művészetben. Külföldön hibás olvasat miatt a Fudzsijama névalak is elterjedt a Fudzsiszan helyett, Japánban azonban ez egyáltalán nem használatos, legfeljebb régi irodalmi szövegekben fordul elő, de akkor is Fudzsi no jama formában. 2013-ban az UNESCO a kulturális világörökség részévé nyilvánította. Fekvése A Honsú sziget csendes-óceáni partján fekszik, Tokiótól 100 km-re délnyugatra. A Fudzsi hegy körül öt tó helyezkedik el: Kavagucsi-tó, Jamanaka-tó, Szai-tó, Motoszu-tó és Sodzsi-tó. A hegy a Fudzsi–Hakone–Izu Nemzeti Park része. Geológia A Fudzsi-hegy kialakulásában a vulkáni tevékenység négy különálló szakaszát azonosították. Az első szakasz, Szen-komitake, egy andezit-magból áll, amelyet nemrég tártak fel a hegy mélyében. Utána következett a Komitake Fudzsi, egy bazalt-réteg, amelyről feltételezik a tudósok, hogy több százezer évvel ezelőtt jött létre. Körülbelül 100 000 évvel ezelőtt alakult ki a "Régi Fudzsi", a Komitake Fudzsi tetején. Az "Új Fudzsi" kora kb. 10 000 évre tehető. Utolsó kitörésére 1707-ben, az Edo-korszakban került sor. A név eredete A Fudzsi név eredete tisztázatlan. Az egyik magyarázat szerint a Fudzsi az �� összetételből ered(nem + kettő), ami páratlant jelent. A másik magyarázat szerint az eredete �� (nem + vég), vagyis végnélküli. A legnépszerűbb népi etimológia szerint a hegy neve harcosokban bővelkedőt jelent, amelyet a �� (bőséges vagy gazdag + harcos) kínai írásjelek jelölnek. Mások ezt mondják: A nevét a tűzistennőről kapta, s a japánok számára évezredek óta a tökéletes szépséget testesíti meg. Története Úgy gondolják, hogy először egy névtelen szerzetes mászta meg 663-ban. Mivel ősidők óta szent hegynek számít, a Fudzsi-hegy környéke tiltott terület volt a nők számára egészen a Meidzsi-korig. A Fudzsi-hegy gyakori téma a japán művészetben. A leghíresebb Hokuszai mesterműve, a Fudzsi-hegy 36 képe. A japán irodalomban is korszaktól függetlenül gyakran említik, sok versnek is ez a témája. A Fudzsi-hegynek harci hagyományai is vannak: a régi szamurájok a hegy lábánál szoktak volt edzeni, közel a jelenlegi Gotemba városhoz. A Fudzsi megmászása A hegyet szinte állandóan felhők borítják, de a hegyről tiszta időben akár 150 km-re is el lehet látni. A hegyre felfelé is, lefelé is négy különböző útvonal alakult ki. Az egyes utak tíz állomásra oszlanak, melyek között a távolság nem egyenlő. Az első ötig kövezett út vezet; az út nehezebb része az ötödik állomás után következik, de legtöbben csak itt kapcsolódnak be a mászásba. Ez a tengerszint felett 2400 méter körül van (maga a hegy 3776 méter magas). Tokióból indulva a legnépszerűbb és legkevésbé meredek a Kavagucsiko-Josidagucsi útvonal. A hegymászás legkedveltebb időszaka július 1. és augusztus 31. között van. A szezonon kívül nem ajánlatos megkezdeni a hegymászást, több okból: alacsony hőmérséklet, rendkívül erős szél, mentési szolgálat hiánya. A tömeg elkerülése érdekében a mászásra ajánlott időszak július első két hetének munkanapjai (július 20-a előtt, mivel ekkor kezdődik a japán iskolai szünet). A mászás nem igényel sem hegymászó felszerelést, sem előzetes tapasztalatot. Nagymamától az unokáig sokan megteszik ezt a - japánok számára - szent zarándoklatot a Fudzsi csúcsáig, azonban a csúcs eléréséhez jó állóképesség és lábbeli szükséges. Könnyű esőkabátra nagy valószínűséggel szükség lesz a gyakran szitáló eső miatt, továbbá ivóvízre és kalapra. Éjszakai mászáskor fel kell készülni rá, hogy a hőmérséklet még augusztusban is 6 °C-ra süllyedhet. a reggeli busszal való indulás a hegyig a mászás megkezdése kora délután, az út felfelé 3-7 órát tart az éjszaka eltöltése a csúcs közelében korai felkelés és a csúcs elérése, napfelkelte a csúcson (04:30 körül) a csúcs, illetve a kráter körül van egy kb. 1 órás körséta az ereszkedés megkezdése lefelé, az út lefelé 2-5 órát tart az ötödik állomás elérése dél körül Mintegy 16 menedékház található a Kavagucsiko útvonalon ebben a magasságban (illetve fölötte), amik csak a wc lehetőséget biztosítják, az alváshoz lapos matracot adnak. Némely menedékházban akár 500-an is elférnek egyszerre, ennek ellenére előzetes helyfoglalás szükséges, ha itt akarjuk tölteni az éjszakát. Az ár csak a szállást tartalmazza, de külön díjazásért egyszerű étkezést is kaphatunk. Az utóbbi néhány évtizedben (az 1980-as évek óta) kialakult egy rövidített zarándoklat is. Ennek során az ötödik állomáshoz este érkeznek, majd az éjszaka folyamán másszák meg a hegyet (ehhez saját lámpa is szükséges). A napfelkelte megtekintése után a mászók megkezdik a leereszkedést. Ilyen módon nem kell az éjszakát egy kalyibában tölteni egy csomó idegennel. A Fudzsi megmászása egyedülálló élmény. Egy japán mondás szerint: Mindenkinek meg kell másznia a Fudzsit egyszer életében, de csak a bolond mássza meg kétszer. Évente kb. 600 000 ember mássza meg a Fudzsi-hegyet, ennek 30%-a külföldi. A hegymászók növekedő száma a szemét mennyiségének növekedésével járt, de ez nem csökkentette a hegy népszerűségét. Aokigahara Aokigahara a hegy lábánál fekvő erdő, amelyhez sok legenda kapcsolódik. Az egyik szerint a hegy sziklái nagy mennyiségű vasat tartalmaznak, ezért az iránytűk itt nem működnek. Ez a legenda teljesen hamis. A japán önvédelmi erők és az amerikai hadsereg rendszeresen tartanak katonai gyakorlatokat az erdőben, és közben ellenőrizték, hogy az iránytűk rendesen működnek. A vasérc által gerjesztett mágneses mező túl gyenge, semhogy zavarná az iránytű vagy az elektronikus berendezések működését. Az erdőben talált barlangok sziklából és jégből vannak, még akkor is, ha a felszínen nyár van. A legenda szerint az erdőt szörnyek, szellemek és manók lakják. Az Aokigahara Dzsukai (a fák tengere), az öngyilkosságok zónája. Az 1950-es évek óta több mint 500 holttestet találtak itt, annak ellenére, hogy a hatóságok az öngyilkosságot tiltó táblákat helyeztek ki. Érdekességek Az Atari és Infiniti logója a Fudzsi-hegy stilizált képe. Az Új-Zélandon fekvő Mount Egmont bizonyos szögből nézve annyira hasonlít a Fudzsihoz, hogy egyes filmekben is ezt használják, például Az utolsó szamuráj ban. Szablik István Szablik István (Szeged, 1746. május 8. – Kalocsa, 1816. május 12.) bölcseleti doktor, kegyes tanítórendi áldozópap és tanár. Élete 1762. október 3-án lépett a rendbe Privigyén, ahonnan a noviciátus elvégzése után Nyitrára került, hogy bölcseletet tanuljon. 1765-ben Szegedre, 1768-ban Vácra helyezték, tanárnak. 1771-72-ben Nyitrán, 1774-75-ben Veszprémben időzött, majd Nagykanizsán az oknyomozó történelmet és természettant tanította. Innen Tatára, majd Pestre küldték elöljárói, amikor különösen a fizikában széleskörű, alapos ismereteivel feltűnt. 1783-ban mindjárt a Montgolfier testvérek kísérletei után léggömböt készített és 1784. augusztus 15-én egész Buda és Pest nagy csodálatára, a maga költségén készült első magyar léghajót fölbocsátotta a piarista ház udvaráról, megszemlélésére még a városi tanács is kivonult. (1785-ben Szegeden is megismételte ezt.) Az első magyar iskolai földgömböt is ő készítette 1784-ben. 1781-84-ig terjedő pesti tanárkodása után Szegeden mint igazgató működött 1790-ig. E hivatalában sok kellemetlenség érte, s a helytartótanács elmozdíttatását kérte. Ennek oka főként az volt, hogy II. József tanügyi rendeleteit és iskolai rendszerét nem volt hajlandó bevezetni. A Makón rokonainál tartózkodó tanárt a vármegye rendjei visszahelyezték állásába, elöljárói viszont felsőbb utasításra Kisszebenbe küldték. Nemsokára Nagykárolyba került, ahol a bölcseleti tanfolyamon az oknyomozó történelmet és a természettant tanította. 1796-től 1800-ig Vácott ugyanazon tárgyakat tanította a rend növendékeinek. Azután megfordult Tatán mint vicerektor, majd Máramarosszigeten. Egy ideig Veszprémben és Nagykanizsán házfőnök volt; míg végül elöljárói Kalocsára küldték. A fizika körébe vágó fontos kéziratai valahol lappanganak; fizikai szemléltetőeszközeit és találmányait Vácon őrzik. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. IV. László magyar király IV. László - ragadványnevén Kun László - (1262. augusztus 5. – 1290. július 10.) Árpád-házi magyar király 1272 és 1290 között. Apja V. István király, anyja Erzsébet kun hercegnő volt. Kun László okleveleiben magát III. Lászlónak nevezte, mivel Imre király fiát, az 5 évesen megkoronázott III. Lászlót ekkor nem ismerték el törvényes uralkodónak. A Kun nevet azonban nem anyja származása miatt kapta, hanem életében ragasztották rá. A hatalomra törő főurak Joachim bán vezetésével gyerekkorában elrabolták, hogy ezzel tarthassák sakkban apját. A trónra lépő László továbbra is ki volt szolgáltatva az urak kényének-kedvének, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy felserdülve szívesebben legyen „szeretett kunjaival”, mint a magyarok között. Szinte teljesen azonosult velük, életmódjukat, szokásaikat is átvette. Gyermekkora László – apja és nagyapja küzdelme kapcsán – számos erőszakos cselekedetnek tanúja, sőt szenvedő részese volt, és ez bizonyosan kihatott későbbi egyéniségére. Bár IV. Béla és V. István ifjabb király éppen László születése évében kötött békét Pozsonyban, a két párt ellentéte 1264-ben újra fegyveres konfliktusba ment át. Az alig kétéves Lászlót és édesanyját saját nagyapja fogatta el Sárospatakon, és záratta Turóc várába. 1265 márciusában az isaszegi csatában végül V. István döntő győzelmet aratott IV. Béla serege felett. A belháború végére 1266. március 23-án a Nyulak szigetén – a mai Margit-szigeten – megkötött béke tette a pecsétet, ennek eredményeképpen László is kiszabadult. A Nyulak szigeti béke megkötésével azonban az ország megosztottsága nem szűnt meg, és ez felgyorsított egy már előzőleg is meglévő folyamatot, a nagybirtokok további gyarapodását és a királyi tekintély drámai csökkenését. A hűség megoszlott, cserélgethető volt, és birtokadományokkal meg kellett vásárolni. Voltak azért kivételek. V. István pártjának vezetői a Csák nemzetség trencséni ágához tartozó Péter és Máté nem szerepelnek V. Istvánnak azon az 1264-es számadásán, amelyik a megvesztegetendő és megjutalmazandó urakat sorolja fel az ajándékokkal együtt, amelyet azért kaptak, hogy megmaradjanak vagy áttérjenek V. István hűségére. A trencséni Csákok szilárdan kitartottak V. István mellett, hasonlóképpen a Kőszegi család – élén Kőszegi Nagy Henrikkel – IV. Béla mellett. Természetesen a Csákok gondolhatták, hogy V. István hatalomra jutásakor a legmagasabb tisztségekre és az ezzel járó adományokra számíthatnak. Az igazi problémák, IV. Béla és V. István halála után jelentkeztek. László apja 1265 után önálló külpolitikát folytatott. Lászlóval 1269-ben eljegyezték I. Károly szicíliai király (IX. Lajos francia király öccse) leányát, Izabellát (Magyarországon Erzsébetnek nevezték), és 1270-ben Magyarországra hozták, de a hivatalos házasságot csak pár évvel később tartották meg, mikor a felek elérték az egyházi törvények szerinti házasságkötési kort: Erzsébet esetében a 12. életévet, László esetében pedig a 14. évét, így ez legkorábban csak 1276-ban történhetett meg. A gyermekek ilyetén, politikai érdekből kötött házassága jellemző volt a középkorra. Amíg V. István volt a király, kemény kézzel irányította az országot, de a beindult folyamatokat nem tudta megállítani. Rövid uralmának egy példátlan botrány vetett véget, amely egyben egy új politikai korszak nyitányának is tekinthető. A király és udvara 1272 nyarán Dalmáciába készült, egy I. Károllyal előkészített találkozóra, de június 24-én Bihácson a szlavón bán, Gutkeled nembeli Joachim elrabolta és Kapronca várába vitte Lászlót. A megrendült és a botrányba belerokkant István hadat küldött Kapronca vára ellen, visszatért Magyarországra, és 1272. augusztus 6-án meghalt. Halálát a kortársak is korszakosnak tekintették, annak az időpontnak – egy 1285-ben kelt oklevél szerint – ami után „robbantak ki országunkban a zavarok”. IV. László uralkodása Koronázás Erzsébet királyné V. István halála után elébe sietett a Lászlót Szlavóniából Székesfehérvárra hozó Joachimnak, és együtt készítették elő a koronázási ceremóniát augusztusra. IV. Béla volt pártja, amelyet V. István háttérbe szorított elsősorban Aba nembeli Finta és rokonai Monoszló nembeli Egyed és Gergely megpróbálták megakadályozni a koronázást, valószínűleg a huszonéves Béla macsói herceget szerették volna inkább a trónon látni és nem a tízéves Lászlót. Előbb elfogták Lászlót, majd a királyné szállására támadtak. A királyné hívei azonban Pok nembeli Miklós vezetésével elhárították a támadást. A lázadók közül Egyed és Gergely II. Ottokár cseh király udvarába menekült – átjátszva Pozsony várát a cseh király kezére – ahol már tartózkodtak még V. István elől elmenekült IV. Béla-párti magyar bárók, köztük a legnagyobb, Kőszegi Nagy Henrik. Egyedet Ottokár szívélyesen fogadta, s számos birtokkal megajándékozta. Ezen Nagy Henrik úgy megsértődött, hogy otthagyta Ottokárt és a magyar udvarba jött felajánlani szolgálatait, ahol szívélyesen fogadták. Közben megtörtént László koronázása az 1272. szeptember 3. előtti napokban, amit Türje nembeli Fülöp esztergomi érsek végzett el. A kortársak III. Lászlónak nevezték, mert a gyermekkorban elhunyt III. Lászlót nem szerepeltették a királynévsorban. A koronázás után az udvar Budára vonult, ahol az ősszel gyakran mulatott a Nyulak szigetén. Egy ilyen alkalommal Kőszegi Nagy Henrik árulással vádolta meg Béla herceget, s a kialakuló szóváltás közben kardot rántott, és úgy összekaszabolta a herceget, hogy utána darabjait testvére, Margit – aki a Nyulak szigeti apácakolostorban élt – és a többi apáca szedték össze. Bélát a kolostorban temették el. Feudális anarchia A főúri csoportok között nagy versengés támadt az országos, udvari és helyi méltóságok betöltéséért. Mutatja a kor átmeneti jellegét, hogy bár a főurak célja a királyi hatalomtól való függetlenedés volt, a harc mégis a központi hatalom tisztségeiért folyt. Ekkor még nem volt közömbös, hogy melyik főúri kör járhatott el bármiféle ügyben királyi felhatalmazást élvezve. Végül két, országos politikában is jelentős szerepet játszó csoport alakult ki, egyik élén Kőszegi Nagy Henrik és Gutkeled nembeli Joachim, a másik élén Csák nembeli Máté – a Károly Róbert uralkodása alatti tartományúr, Csák Máté nagybátyja – és testvére Csák nembeli Péter – Csák Máté apja. Mindkét párt Nyugat-Magyarországon rendelkezett birtokokkal, és mindkét párt ott akarta kiépíteni saját területi hatalmát. A következő években e két párt sűrűn váltogatta egymást a kormányzatban, az éppen fennálló erőviszonyoknak megfelelően. A 10 éves Lászlónak nem volt ráhatása az események menetére. Kőszegi–Gutkeled-hatalom (1272 ősze – 1273 tavasza) 1272 őszén Kőszegi Nagy Henrik kibékült Gutkeled nembeli Joachimmal és Béla herceg halála után felosztották a macsói bánságot. Henrik sói bán és ozorai bán lett 1273 márciusáig. Csák nembeli Péter, V. István legnagyobb híve kiszorult a hatalomból, bizonyos birtokait is elvesztette. Testvére, Máté szlavón bán lehetett 1273. márciusig. Csák-hatalom (1273 tavasza – 1273 decembere) Pétert a Nyitra megyei Szenic vámjövedelemmel is járó birtokával kárpótolták, testvére Máté országbíró volt augusztustól decemberig. Máté helyett Nagy Henrik lett a szlavón bán még márciusban, amely tisztséget 1274 szeptemberig megtartotta. Kőszegi–Gutkeled-hatalom (1273 decembere – 1274 ősze) Máté helyett Gutkeled nembeli Miklós az országbíró. Kőszegi Nagy Henrik is horvát-szlavón bán szeptemberig. 1274-ben Kőszegi Nagy Henrik csoportja foglyul ejtette az ifjú királyt, majd miután a Csákok kiszabadították, András herceg (László öccse) személyében ellenkirályt állítottak. Az 1274. szeptember 26. és 29. között a Fejér megyei Polgárdi mellett vívott csatában Csák nembeli Péter legyőzte Henrik és Joachim seregét, Kőszegi Nagy Henrik életét vesztette, de fiai folytatták politikáját. Csák-hatalom (1274 ősze – 1276 nyara) Péter soproni és somogyi ispán 1275 nyaráig, majd fél évig nem visel tisztséget, decembertől viszont nádor 1276 nyaráig. Máté 1274 szeptembertől 1275 őszéig erdélyi vajda és szolnoki ispán, utána pedig 1276 nyaráig tárnokmester és bányai ispán. Bátyjuk, István 1275-ben trencséni és barsi ispán, decembertől 1276 közepéig asztalnokmester, s közben hol barsi, hol bányai, hol szolgagyőri ispán. Közben Gutkeled nembeli Miklós 1275 júniustól októberig szlavón bán. 1276 márciusában Csák Péter nádor feldúlta Veszprémet, ahol a püspöki székben Kőszegi Péter ült. A pusztításnak áldozatul esett a veszprémi káptalani iskola is, amely a korabeli Magyarország egyik legrangosabb tanintézete volt. Kőszegi–Gutkeled-hatalom (1276 nyara – 1277 nyara) Kőszegi Miklós nádor, Kőszegi Iván tárnokmester. Csák-hatalom (1277 nyara – 1279) 1277 májusában a rákosi országgyűlés a 15 éves IV. Lászlót nagykorúsította. Péter 1277 augusztusától nádor az év végéig, ekkortól István fél évig asztalnokmester és pozsonyi ispán, majd Péter 1278 tavasztól újra nádor az év végéig, amikor a tisztséget Máténak adta át. Péter ekkor asztalnokmester, pozsonyi és mosoni ispán lett 1279-ig, amikortól politikai tisztséget többé már nem viselt. Gutkeled nembeli Miklós 1278-tól 1279-ig szlavón bán. Az 1273. évi magyar–cseh háború A magyar belpolitikai viszonyok szükségképpen következményekkel jártak a külpolitikában is. A cseh Přemysl dinasztia történetének legnagyobb uralkodója, II. Ottokár elérkezettnek látta az időt, hogy hatalmát Magyarország irányába is kiterjessze: 1273 áprilisában egy kisebb sereggel elfoglalta Győr várát. A külső veszély egy rövid időre rákényszerítette az urakat a közös fellépésre, a magyar sereg június közepén véres küzdelem árán visszavívta Győrt, július végén Ottokár azonban már teljes haderejét mozgósította. A mintegy kétszeres túlerőben lévő cseh és osztrák csapatok ellen a magyar sereget Kőszegi Henrik vezette. Csatára nem került sor, a magyar csapatok átmeneti sikert értek el morva területen, majd visszavonultak. Ottokár érdemleges ellenállás nélkül foglalhatta el a kulcsfontosságú határszéli várakat és megyéket, Óvárt, Mosont, Győrt és Sopront. A konfliktus érdemleges magyar ellentámadás és békekötés nélkül fejeződött be. A Kőszegi-érdekcsoport a vezetése alatt álló fegyveres erőt arra használta fel, hogy ismét kezébe vegye az országtanácsot. Külpolitikai fordulat: IV. László és Habsburg Rudolf szövetsége Németország fejedelmei 1273. október 1-jén Frankfurtban a cseh Ottokár ellenében az addig kevéssé ismert Habsburg Rudolfot választották német királlyá. Mivel a cseh király nem fogadta el a választást, az 1274. november 19-én tartott nürnbergi birodalmi gyűlés felhatalmazta Rudolfot, hogy Ottokárt megfossza tartományaitól. Egyik fél számára sem volt közömbös, hogy Magyarország melyik fél oldalára áll, mert az ország katonai ereje a belső problémák ellenére is jelentős volt. Lehetőség nyílott tehát az 1273. évi háborúban elvesztett területek visszaszerzésére. A hatalomban egymást váltogató két párt azonban külpolitikai irányultság szempontjából sem volt egységes. A Csákok el akarták fogadni Ottokár 1275. október 6-án tett békeajánlatát, a Kőszegiek és Gutkeled Joachim a Habsburg szövetségben látta az érdekeinek megfelelő politikát. Azt, hogy a magyarok végül a németek oldalára álltak a konfliktusban, az döntötte el, hogy Rudolf 1276 őszén bekövetkezett támadásakor éppen a Kőszegi-párt volt hatalmon. A magyar sereg Gutkeled Joachim és az akkor tizennégy éves magyar király vezetésével Bécs felé vonult, hogy Rudolf hadaival egyesüljön, de csak Sopronig jutott, mikor Ottokár meghátrált és hűséget esküdött Rudolfnak. A november 21-én létrejött békében Ottokár kötelezte magát az elfoglalt magyar területek visszaadására is, de a soproni részeken kívül ez nem valósult meg. A hadjárat belpolitikai jelentősége az lett, hogy egyrészt László Sopron felszabadítójának szerepében tűnhetett fel, másrészt szükségessé vált László nagykorúsítása, mert Rudolffal csak így lehetett megfelelő szinten szövetségi szerződést kötni. Az 1277-es rákosi országgyűlés 1277-ben László még csak tizenöt éves volt, pedig az Árpád-ház hagyományai szerint az uralomra képesség feltétele a tizenhatodik, de inkább a tizennyolcadik életév betöltése. A feudális állam működési zavara azonban mozgásba hozta azokat az erőket, amelyeknek érdekében állt a királyi hatalom újbóli megerősödése. Ilyen erőnek számított a politikai életből szinte teljesen kiszorított egyházi vezetés és a politikai életben eddig részt nem vett nemesség. A püspöki kar egy részének – elsősorban Báncsa István kalocsai érsek, Fülöp váci püspök, Ladomér váradi püspök és Timót zágrábi püspök – kezdeményezésére 1277. május végére országos gyűlést hívtak össze a Rákos melletti mezőre, melynek célja az oklevelek szerint a „közjó” helyreállítása és „az országot és az egyházakat ért károk és pusztítások” ügyének megtárgyalása volt. A országgyűlés törvényes korúnak nyilvánította a királyt, és kezébe adta az ország kormányzását, egyben jóváhagyta a Habsburg Rudolffal kötendő szövetségi szerződést. A király esküvel kötelezte magát, hogy az ország „meggyalázói” ellen fegyveres hadfelkelést hirdet. A magyar történelemben addig még nem volt példa arra, hogy a király, a főpapok, a bárók, a nemességet minden megyéből képviselő küldöttek, valamint a kunok vezetői olyan gyűlésre jöjjenek össze, amely értékelte az ország állapotát, jóváhagyást gyakorolt külpolitikai kérdésekben vagy kötelezte a királyt bizonyos tennivalók elvégzésére. Ez az országgyűlés, amely a későbbi rendi országgyűlések előzményének tekinthető, végül nem tudott döntő hatást gyakorolni az eseményekre. IV. László stabilizációs kísérlete László 1277 közepén gyorsan és eltökélten látott hozzá a rákosi határozatok végrehajtásához, és jelentős eredményeket ért el. A királyi hadak Aba Finta és Baksa György vezetésével verték le a szepességi lázadókat, Kán Miklós vezetésével pedig a Geregye testvérek Biharban formálódó tartományúri hatalmát törték meg. László az év őszén, hadában jelentős létszámú kunnal nyugatra vonult. Hainburgban 1277. november 11-én személyesen megerősítette a Rudolffal kötött szövetségi szerződést, majd Kőszeg vára ellen fordult, de az ostrom megfelelő eszközök hiányában sikertelen volt. 1278. május körül Váradon a hét tiszántúli vármegye részére tartott országgyűlésen László ítélkezett a Geregye-fivérek felett, és kinyilvánította, hogy az országrész állapotának rendezésében támaszkodni kíván a megyei nemességre. Bár a siker nem is volt teljes, 1278 nyarára László a rákosi országgyűlés határozatait jelentős részben végrehajtotta. A király további lépéseiben is ügyes politikusnak bizonyult. Gutkeled Joachim még 1277 áprilisában meghalt a délvidéki Babonicsok ellen vívott ütközetben, és a Kőszegiek 1278. április 20-án a dubicai szerződésben szövetséget kötöttek Babonics Istvánnal, amelyben felosztották egymás között a Száva menti területeket. A Kőszegiek, Endre herceg (a későbbi III. Endre király) személyében ellenkirályt szándékoztak állítani, a dubicai szerződést is „Endre herceg akarata és beleegyezése” jegyében kötötték. A szerződés sértette Gutkeled Joachim testvéreinek érdekeit, és ezt kívánta kihasználni László a Gutkeled testvérek országos tisztségbe emelésével. A Kőszegiekkel szemben a másik politikai eszközt a Rudolf és Ottokár között újra kiéleződő ellentét adta László kezébe. 1278. augusztus 26-án a dürnkruti csatában Rudolf és László hadai megsemmisítő vereséget mértek Ottokárra, a csatában a cseh király is elesett. A győzelemben döntő szerep jutott a magyar haderőnek, azon belül is a kunoknak. A Kőszegiek kénytelenek voltak hazaküldeni Endre herceget Velencébe, és 1279 elején kinyilvánították hűségüket a királynak. A király megnövekedett presztízsét a konszolidáció teljessé tételére kívánta felhasználni, a királyi biztosok a megyegyűléseken hatékony szigorral léptek fel, megkezdődött a szétzilált királyi birtokok állapotának rendezése, és napirendre került a király kiskorúsága alatti birtokadományok felülvizsgálata. Tekintélye növekedésének egyértelmű jele, hogy 1279-ben IV. László az egész országra érvényesen hadbírsági illetéket vetett ki mindenkire, akik az országos had gyülekezésekor nem jelennek meg. A pápai legátus és a kun törvények 1279. szeptember 22-én III. Miklós pápa teljhatalommal kinevezte magyarországi legátusává Fülöp fermói püspököt. A kinevezés indoka az volt, hogy ebben az időben Rómába sok panasz érkezett a polgárháborús állapotok miatt. A legátus hivatkozott célja a „király státusának megerősítése” volt, valójában a felhatalmazás szerint Fülöp jogosult volt az egyházi ügyeken túlmenően világi ügyekben is intézkedni, vagyis a Szentszék elérkezettnek látta az időt arra, hogy beavatkozzon Magyarország belügyeibe. A polgárháborús állapotokon a királyi hatalom már saját erejéből úrrá lett, éppen megkezdődtek a konszolidáció munkálatai, ezért a király aggódott a legátus jövetelén, és igyekezett azt megakadályozni. A magyar krónika azt közli, hogy a pápai követ 1279 elején azért jött Magyarországra, mert László „kun módra, s nem katolikus szokás szerint élt”, azonban a legátus kinevezésével kapcsolatban számos pápai irat maradt fenn, és ezek közül egyben sincs utalás arra nézve, hogy a király viselkedése vagy szokásai visszatetszést keltettek volna. IV. László későbbiekben tanúsított királyhoz méltatlan életvitele tehát nem oka, hanem következménye lehetett az eseményeknek. A legátus 1279 elején érkezett az országba és figyelmét hamarosan teljes egészében a „kun probléma” rendezésére fordította, annak ellenére, hogy az elmúlt idők zűrzavarában nem a kunok játszották a központi szerepet. Fülöp 1279. június 23-án részletes javaslatot tárt a királyi tanács elé (tévesen ezt nevezik első kun törvénynek), amely elöljáróban tartalmazta a pápai főhatalom elvi elismerését, majd a kunokra és a királyra vonatkozó rendeleteket. A kun törvényt némi enyhítéssel végül az 1279. július 12. és 25. között tartott tétényi országgyűlés fogadta el. A kikényszerített törvények voltaképpen nem tartalmaztak semmilyen képtelenséget. A kun szállásterületek valóban idegen testként helyezkedtek el a keresztény, feudális Magyarország közepén. A kunok feudalizálásának folyamata ekkorra valójában már el is indult, mert előkelőik egy része már földbirtokos volt. A szabad nomád kunokat természetesen rá kellett szorítani a letelepedésre, de az országnak az 1270-es évek végén nem ez volt a legfőbb problémája. A kérdés végül a konszolidáció bukását okozta, mert a kunoknak az 1277-ben vázolt kormányzati mechanizmusban fontos szerep jutott. Ők jelentették azt a haderőt – a király katonai „kísérete”, a kun nyőgér –, amelyet a királyi hatalom szükség esetén a hatalmaskodó főurakkal szemben fel tudott vonultatni, ezért nem alaptalan a gyanú, hogy a kun kérdés felszítása valamelyik főúri érdekcsoport sugalmazására történt. A kun törvények kiadásával László olyan konfliktushelyzetbe került, amelyben nem volt jó választási lehetősége, és feltehetően ez váltotta ki méltatlan viselkedését. A konszolidáció kudarca, László halála A legátus már szeptemberben megintette a királyt, hogy késlekedik a kun törvények végrehajtásával. Az agresszív türelmetlenség kiváltotta a király agresszivitását is, mire Fülöp legátus 1279. október elején kimondta a király személyére és országára az egyházi interdiktumot. A pápa felszólította és felhatalmazta az országot, hogy keljen fel a király ellen. László erre válaszul év végén elfogatta a legátust, és a kunok kezére adta. Erre válaszul Aba Finta magát a királyt ejtette fogságba. Végül a legátus és a király is kiszabadult a fogságból, és László hozzákezdett a kun törvények végrehajtásához, mire a kunok keltek fel ellene és pusztítani kezdtek a Tisza–Körös–Maros vidékén. IV. László a mai Hódmezővásárhely mellett, Hód tavánál 1282 nyarán győzte le haderőiket. Fülöp még a Hód-tavi csata előtt, 1281 végén távozott az országból. A „király státusának megerősítése” céljából érkezett legátus elérte, hogy a király támaszai valóban országos veszedelemmé váltak, és a király kénytelen volt ellenük hadjáratot indítani. A talaját vesztett, többszörösen megalázott királyt a legátus távozásával csak a bosszú érdekelte. Elrablói és megalázói ellen szövetkezett leghatalmasabb ellenségeivel, a Kőszegiekkel, és 1281 nyarán megtette nádorrá Kőszegi Ivánt. A magyarországi belviszonyok ezzel visszaestek az 1277-es rákosi országgyűlés előtti szintre. Rövid, viharos életének utolsó éveiben kun szeretői, Édua, Köpcsecs és Mandula nyújtottak neki vigasztalást, ekkor már alapvető uralkodói feladatait is egyre kevésbé látta el; csak vonulgatott megmaradt kunjaival, egyre nagyobb terhet jelentve az országnak. Az országban kettős hatalom kezdett kialakulni. A pápában többször felmerült a Magyarországra indítandó keresztes hadjárat gondolata is. A belpolitikai helyzetet súlyosbította, hogy 1285 elején ismét tatár hadak támadtak az országra. A Talabuga és Nögej kán vezette tatár hadak Pestig hatoltak, és az ország keleti részében végeztek nagy pusztítást. Felmerült – és még ma is van olyan nézet –, hogy a tatárokat László hívta volna be. Erre nincsen semmilyen bizonyíték, arra azonban van, hogy 1287 végén a királyhoz hű Baksa György a lengyel–magyar határvidéken újabb tatár beütést hiúsított meg. IV. László egyéni tragédiájának betetőzése, hogy végül a kunok kezétől veszett el. 1290. július 10-én Körösszeg váránál kun előkelők – Árbóc, Törtel és Kemence – embereikkel rárontottak a sátrában alvó Lászlóra, és megölték. A gyilkosság közelebbi oka ismeretlen, és nem alaptalan a gyanú, hogy a közeli várúr, Borsa Kopasz részes volt a gyilkosságban. A király testét a csanádi székesegyház fogadta be. Különösebb részvét nem kísérhette az utolsó, bizonyosan Árpád-házinak tekintett, tragikus sorsú uralkodó halálát. Emlékezete Színház Szörényi Levente – Bródy János : A kiátkozott c. rockoperája IV. László életét dolgozza fel. Dunkleosteus terrelli A Dunkleosteus terrelli a Placodermi osztályának az Arthrodira rendjébe, ezen belül a Dunkleosteidae családjába tartozó faj. A Dunkleosteus halnem típusfaja. Jellemzői A Dunkleosteus terrelli 380–360 millió évvel élt ezelőtt, a késő devon időszakban. Hossza 6 méter és tömege 1 tonna lehetett. A kifejlett Dunkleosteus terrellinek nem nagyon akadt ellensége a nagy mérete miatt. Erőteljes felépítésű testén jól páncélozott fej ült. Teste áramvonalas és cápaszerű volt. A Dunkleosteus terrellinak nem voltak fogai, ehelyett két hosszú, tőrszerű képződmény ült az állkapocs elülső peremén. Az állkapocs kialakulásának egyik fontos fázisa figyelhető meg e nemnél. A fej külső páncélzatának néhány eleme mozgathatóvá lett a belülről hozzá tapadó izmok által és ízületek alakultak ki a csatlakozási pontoknál. A Dunkleosteus terrelli állkapcsa különleges módon működött, a hátsó ízesülés előre tolása nyitotta ki a szájat. Modern számítógépes elemzések szerint 1/50 másodperc alatt tátotta ki a száját, vagyis sok mai lesből vadászó, a szájnyitáskor létrejövő szívóerőt kihasználó halhoz hasonlít. Az állkapocs mozgathatóságának, izmoltságának kialakulása talán erre vezethető vissza. Mindent megevett, ami elébe került. Tápláléka között szerepeltek a halak, cápák, sőt a kisebb fajtársai is. De a tápláléka nem mindig maradt meg benne, mert a kövületek mellett sokszor visszaöklendezett, félig megemésztett halak találhatóak. A pigmentsejtek az mutatják, hogy a háta sötét volt, míg hasi része ezüstös. Főbb lelőhelyei E halfaj maradványait az Amerikai Egyesült Államokban (Ohio, Pennsylvania, Tennessee, Kalifornia és Texas államok) és Európában fedezték fel. Mindegyik kövület a Frasni és a Famenni korszakokból származik. Jegyzetek Anderson, P.S.L.; Westneat, M. (2007). „Feeding mechanics and bite force modelling of the skull of Dunkleosteus terrelli, an ancient apex predator”. Biology Letters 3 (1), 76–79. o. DOI:10.1098/rsbl.2006.0569. Anderson, P.S.L.; Westneat, M. (2009). „A biomechanical model of feeding kinematics for Dunkleosteus terrelli (Arthrodira, Placodermi)”. Paleobiology 35 (2), 251–269. o. DOI:10.1666/08011.1. Carr, Robert K. (2010). „Paleoecology of Dunkleosteus terrelli (Placodermi: Arthrodira).”. Kirtlandia 57. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Dunkleosteus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás BBC-Science&Nature-Sea monsters facts IV. Mar Dinkha IV. Mar Dinkha Khanania, neoarámi: ��� ���� ������ arab: ��� ���� ������ (Darbandokeh, 1935, szeptember 15. – Rochester, Minnesota, Egyesült Államok, 2015. március 26.) az Asszír keleti egyház pátriárkája volt 1976-tól 2015-ig. Született 1935. szeptember 15-én, Darbandokeh faluban (ma: Irak). 1949. szeptember 12-től diakónus, 1957. augusztus 15-én szentelték pappá. 1968. október 17-én szentelték püspökké a teheráni Mar Gewargisz templomban. Mar Simun Esai pátriárka halála után, 1976-ban választották meg az Asszír keleti egyház pátriárkájává. 2015. március 26-án a minnesotai Rochesterben elhunyt. 6. Nemzetközi Fizikai Diákolimpia A 6. Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát (1972) Romániában, Bukarestben rendezték 1972. július 10-11-én. Kilenc ország (újoncok: Franciaország, Kuba) negyvenöt versenyzője vett részt. A magyar csapat egy I. díjat (aranyérmet) és három III. díjat (bronzérmet) szerzett, ezzel 2. lett az országok közötti pontversenyben. (Az elérhető maximális pontszám: 5×60=300 pont volt) A magyar csapat A magyar csapat tagjai voltak: Forrás „A VI. Nemzetközi Fizikai Diákolimpia”. Középiskolai Matematikai Lapok 1972 (6), 33. o. (Hozzáférés ideje: 2011. december 2.) Aldrovanda Az aldrovanda (Aldrovanda vesiculosa) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a harmatfűfélék (Droseraceae) családjába tartozik. Nemzetségének egyetlen leírt, recens faja. Előfordulása Az aldrovandának Közép-Európában csak kevés termőhelye ismert. Magyarországon a Somogy megyei Baláta-tóban él. Igen ritka. Védett növény. Megjelenése Az aldrovanda gyökértelen, a vízben szabadon lebegő, rovarfogó, évelő növény. Igen törékeny szára 10-25 centiméter hosszú, számos, 6-10 levelű, sűrűn álló levélörvvel. A levelek mintegy egy centiméteresek, nyelük ék alakúan kiszélesedett, és a végén 4-6 merev sertében folytatódik. A serték között a levéllemez kanál alakú, középvonala mentén összehajló, felső oldalán finom szőrök találhatók. A levéllemezek összecsapódásra képes csapdává alakultak át. A virágok 5 tagúak, zöldesfehérek, levélhónaljiak, gyakran ki sem nyílnak. Életmódja Az aldrovanda élőhelye a sekély, erősen felemelkedő állóvizek, amelyek mészmentesek és tápanyagban is meglehetősen szegények, például vizesárkok, kisebb tavak, illetve nagyobb tavak parti részei. „Vadászatkor” összecsapódó leveleivel apró víziállatokat zsákmányol, melyek a szőröket megérintik. Bokor Margit Bokor Margit (eredeti nevén Wahl Margit) (Losonc, 1905. június 1. — New York, 1949. november 9.) operaénekesnő (szoprán). Világszerte keresett koloratúr szubrett volt. Richard Strauss Arabellájának ősbemutatóján, valamint brit és osztrák premierjén ő énekelte Zdenka szerepét. Élete Zsidó családban született. A budapesti Zeneakadémián és Bécsben tanult. 1928-ban, egy nem kimondottan hangfajának megfelelő szerepben, Fidelioként (Beethoven) debütált a lipcsei operában. Két évad után, 1930 őszétől a drezdai Semperoperhez szerződött. Itt énekelte 1933. július 1-jén Zdenkát Richard Strauss Arabellájának ősbemutatóján (1934-ben ugyanezt a szerepet formálta meg a mű Covent Garden-beli premierjén). A náci hatalomátvétel után el kellett hagynia Németországot. 1933 őszén már Bécsben szerepelt, szerződtette a Staatsoper. 1934. január 20-án egy újabb ősbemutató részese volt: Lehár Ferenc Giuditta c. operettjében Anitát játszotta. Ez év nyarán szerepelt a Salzburgi Ünnepi Játékokon. A bécsi évek alatt egész Európát bejárta vendégfellépései során. Az Anschluss után, 1938 márciusában elbocsájtotta a Staatsoper, arra hivatkozva, hogy katolikus vallású ugyan, de zsidó származású. Nyártól négy hónapon át kapott nyugdíjat. Az év végén a nácizmustól még érintetlen Párizsba költözött. Innen szervezte az Amerikába utazását. Egy Rio de Janeiro-i fellépéssorozat után érkezett 1939-ben az USA-ba. Itt minden jelentős operatársulattal (pl. Chicago, San Francisco, Metropolitan) fellépett. 1947-ben az akkor induló New York City Operához szerződött. Súlyos betegsége miatt itt csak rövid időt tölthetett. Emlékére barátai rákkutatási alapítványt hoztak létre a Columbia Egyetemen (Margit Bokor Memorial Fund for Cancer Research). Szerepei Beethoven: Fidelio — Leonora Bizet: Carmen — Micaela; Frasquita; Mercedes d'Albert: Hegyek alján — Antonia Gluck: Orfeusz és Eurüdiké — Ámor Halévy: A zsidónő — Eudoxia hercegnő Humperdinck: Jancsi és Juliska — Jancsi Korngold: A holt város — Juliette Lehár Ferenc: Giuditta — Anita Leoncavallo: Bajazzók — Nedda/Colombina Mascagni: Parasztbecsület — Lola Millöcker: A koldusdiák — Laura Mozart: Bastien és Bastienne — Bastien; Bastienne Mozart: Szöktetés a szerájból — Blondchen Mozart: Don Juan — Zerlina Mozart: Figaro házassága — Susanna; Cherubino Mozart: Così fan tutte — Dorabella Nicolai: A windsori víg nők — Fluthné Offenbach: Hoffmann meséi — Giulietta Pfitzner: Palestrina — Silla Puccini: Bohémélet — Musette Ravel: Pásztoróra — Concepcion Respighi: A láng — Monica Johann Strauss d. S.: A denevér — Rosalinda; Ida Johann Strauss d. S.: A cigánybáró — Szaffi Richard Strauss: Elektra — Szolgáló Richard Strauss: A rózsalovag — Sophie; Octavian Richard Strauss: Ariadné Naxos szigetén — A komponista; Najád Richard Strauss: Arabella — Zdenka Richard Strauss: Az egyiptomi Heléna — Aithra Suppé: Boccaccio — Beatrice Thomas: Mignon — címszerep Verdi: A trubadúr — Leonora Verdi: La Traviata — Violetta Valery Verdi: A végzet hatalma — Doña Leonora di Vargas Verdi: Álarcosbál — Oscar Verdi: Don Carlos — Valois Erzsébet; Mennyei hang Wagner: Cola Rienzi, az utolsó tribunus — Irene Wagner: Tannhäuser... — Vénusz Wagner: A walkür — Ortlinde Wagner: Siegfried — Az erdei madár hangja Wagner: Parsifal — Második viráglány (I. csoport) Weber: A bűvös vadász — Koszorúslány Weber: Oberon, a tündérek királya — Oberon Wolf-Ferrari: A Madonna ékszerei — Maliella Wolf-Ferrari: A négy házsártos — Felice Ligur nyelv A ligur nyelv (saját elnevezése lìguru vagy lengua/léngoa ligure; nem tévesztendő össze az ókori itáliai liguri nyelvvel) nyelvjárások formájában élő újlatin nyelvváltozat, amelyet az olaszországi Liguriában, Franciaországban, Monacóban, valamint Szardínia délnyugati csücskében mintegy 1,9 millióan beszélnek, kétnyelvűségben a sztenderd olasszal, illetve a franciával. Legközelebbi rokonságban a többi galloitáliai dialektussal áll, főként az emilián–romanyol nyelvvel és a lombard nyelvjárásokkal. Hangtanilag a rétoromán dialektusokkal, az okcitánnal és a franciával, nyelvtanilag és szókincs tekintetében az olasszal mutat egyezéseket. Legjelentősebb nyelvjárása a genovai, melynek szabályozására 1970 óta működik az Académia Ligùstica do Brénno. Legtávolabbi dialektusa közé tartozik a monacói nyelv (Munegascu), amelyről megoszlanak a vélemények valóban lehet-e nyelvnek tekinteni a ligur mellett. Főbb jellemzői Magánhangzórendszere hangsúlyos szótagban 9 hangszínt tartalmazhat, melyek hosszúsága jelentésmegkülönböztető szerepű, vagyis összesen 18 fonémát jelent: /a, e, �, i, o, �, ø, u, y/, illetve /aː, eː, �ː, iː, oː, �ː, øː, uː, yː/. Sajátosságai közé tartozik, hogy a latin hosszú Ū ü-vé alakult (mint a franciában). További jellegzetessége, hogy a hangsúlyos és a hangsúlytalan magánhangzó egyaránt lehet rövid és hosszú is; ugyanakkor a rövid magánhangzót csak hangsúlyos helyzetben jelölik – zárt (´) vagy nyílt (`) – ékezettel. A magánhangzók átírása a következő (genovai): a, à = rövid á â = hosszú magyar á è = rövid nyílt e æ = hosszú nyílt e e, é = rövid zárt e ê = hosszú magyar é i, ì = rövid i î = hosszú magyar í ò = rövid nyílt o ö = hosszú nyílt o o, ó = rövid u ô = hosszú magyar ú u, ù = rövid magyar ü û = hosszú magyar ű A mássalhangzók közül a latin BL-, PL-; FL-; CL-, GL- csoportok palatalizálódtak: BL/GL > [�] : BLASPHEMA > giástemma (vö. spanyol lástima ), GLAREA > giæra CL/PL > [�] : CLAMARE > ciamâ (vö. spanyol llamar és portugál chamar) FL > [�] : FLORE > sciu Számos egyszerű latin mássalhangzó eltűnt magánhangzók közötti helyzetben, amely szintén a galloromán nyelvekre jellemző. A mássalhangzók átírása hasonló az olaszéhoz, a következő eltérésekkel: ç = sz hangot jelöl e és i előtt s = ejtése mindig sz, kivétel zöngés mássalhangzó előtt, ahol z z = ejtése z x = ejtése zs A határozott névelő egyes számban hímnemben o, nőnemben a, magánhangzós szókezdet előtt mindkettő l’; többes számban i és e. A határozatlan névelő alakjai: hímnemben un/unn, nőnemben una. A többes szám képzése az olaszéhoz hasonlóan történik. Tőszámnevek 1-től 10-ig: un, duî, tréi, cuattrù, çinque, séi, sette, oetto, neuve, dexe. Nyelvi példák Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 1. cikkelye: Részlet egy költeményből Genovai nyelvjárásban Kőszeghy Attila Kőszeghy Attila (Zalaegerszeg, 1946 – ) építész. Élete 1946-ban született Zalaegerszegen. 1964-1969 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán, 1980-0982 között a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar, városépítés-városgazdálkodási szakmérnöki szakán szerzett diplomát. 1994-ben Év lakóháza I. díjat, 1995-ben Év lakóháza fődíjat, 1999-ben Debrecen város Pro Urbe díját kapta. Számos családi ház mellett középületeket tervez, tömb-rehabilitációs és városrendezési terveket készít. Munkái az organikus építészeti kezdeményezésekhez kapcsolódnak. Intenzíven foglalkoztatja a szűkebb környezet, a falusi, tájegységi, városi hagyományok felhasználása az modern építészetben. Kiállításai 1990 - Tölgyfa Galéria, Budapest 1996 - Organikus Magyar Építészet 1999 - Kós Károly Egyesülés jubileumi kiállítás Publikációi A hagyományőrzés dilemmái I. Tiszántúli Építészeti Konferencia előadásai (Nyíregyháza, 1976) A palóc házépítő hagyomány, Palócföld 1980/5. Kapuk, ablakok, ornamensek Debrecen belvárosában [Sasváry Andreával, Vadász Györggyel], (Debrecen, 1985) Kupolák és tornyok, Országépítő, 1990/1. Magyar Építőművészet, 1987/1.; 1990/3-4. Új Magyar Építőművészet, 1999/5. Főbb művei 1981 - Ravatalozó, Tuzsér 1994-95 - Iskola és étterem [Kőszeghy Évával], Tuzsér 1996-97 - Apolló mozi rekonstrukció, Debrecen 1998 - Szent Család római katolikus templom, Debrecen , Tócóskert , Ravatalozó, Záhony 1999 - Észak-magyarországi Hírközlési Felügyelet székháza, Debrecen, Tuzsér Rendezési Terve Hild József által tervezett épületek listája Hild József a magyar klasszicista építészet egyik meghatározó alakja. Számos ismert és kevésbé ismert épület építése fűződik a nevéhez. A lista ezen épületek nevét, címét és az építés évét tartalmazza. Saját művei Baja Kálváriakápolna , 1836 Bajna Sándor–Metternich-kastély Budapest II. kerület Csendilla Hild-villa V. kerület Deák téri evangélikus templom főhomlokzata Derra-ház , Október 6. utca Gross-ház , József nádor tér 1. Hét választófejdelem-ház , Váci utca 9., 1840 Kálvin téri református templom részei, 1838 után, ill. 1854-55 Lakóház, Váci utca 4., 1840 Lakóház, Váci utca 50., 1837 Lakóház, Zrínyi utca 4., 1834 Lakóház, Zrínyi utca 9., 1837 Lakóház, Mérleg utca 9., 1839 Lakóház, Mérleg utca 11., 1837 Károlyi-Trattner-ház , Petőfi Sándor utca 3. Marczibányi-ház , Október 6. utca Tigris-szálló , volt Wagner-ház, Nádor utca 5., 1839-1840 Ullmann-ház , Nádor utca 18., 1853 Átjáróház, átépítés, Október 6. u. 3., 1840 és 1844 Átjáróház, átépítés, Október 6. u. 5., 1845 Tänzer-ház , Akadémia utca 3., 1836 Reáltanoda Eötvös József Gimnázium , Reáltanoda utca, 1053 VII. kerület Erzsébet Kórház, Rózsák tere 2., 1856 Lakóház, Wesselényi utca 15., 1860 Lakóház, ma piacépület, Rottenbiller utca 56-60., 1844 Plamberger-ház , Dohány utca 10., 1844 X. kerület Lakóház, Óhegy utca 50., 1865 XII. kerület Fácán fogadó, 1856 Libasinszky-villa , Mátyás király út 14/c., 1846 Cegléd Református templom, 1834 után Dénesfa Cziráky-kastély átépítése, 1825-1830 Eger Székesegyház , 1831-1837 Esztergom Bazilika , 1838-1846 Bibliotheka , 1853 Reálgimnázium (ma a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltárának épülete), Deák Ferenc utca 2., 1853 Papnevelő Intézet , 1861-1865 Takarékpénztár épülete , 1860-1862 Kistapolcsány 15. századi várkastély átépítése, 1830 Kunhegyes Református templom ("Alföld katedrálisa"), 1839 Szatmárnémeti Római katolikus székesegyház , 1830–1837 Szilvásvárad Református templom, 1836 Átépített művei Budapest Szent István-bazilika Lakóház, V. kerület, Zrínyi utca 18., 1851 Lakóház, V. kerület, Nádor utca 12., 1844 Lakóház, V. kerület, Nádor utca 30., 1845 Marczibányi-palota , V. kerület, Október 6. u. 7/a., 1830-33 Lakóház, IX. kerület, Ráday utca 11-13., 1847 Lebontott művei Budapest Angol Királynő Szálló átépítése, V. kerület, 1850-1851 Lloyd-palota , V. kerület Nákó-palota, V. kerület Művei táblázatos formában Legfőbb forrás: Budapest Városvédő Egyesület. A helyrajzi számok a jelenlegi állapotot tükrözik. Hild művészetének tekintetében Déry Attila művei irányadóak. Megjegyzések Lyka Anasztáz görög, vagy aromán származású kereskedő volt A pesti Lloyd nyomda a Dorottya utca 16. alatt volt „Hogy ez az épület valójában mégis a zsidó Wodianer tulajdona volt, azt Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten (1989) című könyvéből, illetve A zsidó Budapest (1955) című kötetből tudhatjuk.” Irodalomtörténeti Közlemények 120. évf. 6. sz. (2016.), Devescovi Balázs: Eötvös József első lipótvárosi lakhelye: a Wodianer-ház PDF Nagyjából ezen a helyen épültek fel a Klotild paloták, Kígyó utca 2. Prümzurlay Prümzurlay település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Rising Star Award A Rising Star Award (teljes nevén Orange Rising Star Award) a Brit Film- és Televíziós Akadémia közönségdíja, melyet 2006 óta osztanak ki. A díj Az Rising Star Award-ban azok a fiatal filmes tehetségek részesülhetnek, akik filmben vagy televízióban nyújtott alakításukkal vívták ki a Brit Filmakadémia elismerését. A díjat Mary Selway 2004-ben bekövetkezett halála után alapították. Ez a Filmakadémia egyetlen díja, melynek esetében a BAFTA zsűrije csak a jelöltek személyéről dönt, akik közül a díjazott a brit közönség szavazata alapján kerül kiválasztásra. A közönség írásban, telefonon vagy interneten adhatja le szavazatát. A Rising Star Award-t egy időben adják át a filmes díjakkal. A díjat az Orange UK brit mobilszolgáltató támogatja, a díj a támogató nevét viseli: Orange Rising Star Award. Az elismerésben első alkalommal James McAvoy skót színész részesült. Díjazottak és jelöltek (A díjazottak félkövérrel vannak jelölve) 2000-es évek 2006 James McAvoy Chiwetel Ejiofor Gael García Bernal Rachel McAdams Michelle Williams 2007 Eva Green Emily Blunt Naomie Harris Cillian Murphy Ben Whishaw 2008 Shia LaBeouf Sienna Miller Ellen Page Sam Riley Tang Wei 2009 Noel Clarke Toby Kebbell Rebecca Hall Michael Fassbender Michael Cera 2010-es évek 2010 Kristen Stewart Jesse Eisenberg Nicholas Hoult Carey Mulligan Tahar Rahim 2011 Tom Hardy Gemma Arterton Andrew Garfield Aaron Johnson Emma Stone 2012 Adam Deacon Chris Hemsworth Tom Hiddleston Chris O'Dowd Eddie Redmayne 2013 Juno Temple Elizabeth Olsen Andrea Riseborough Suraj Sharma Alicia Vikander Természetkalauz A Természetkalauz című könyvsorozatot Magyar Könyvklub adta ki kemény borítós, színes illusztrációkkal díszített kötetekben. A sorozat ISSN 1219-3178 számmal van jelölve. A sorozat kötetei első kiadásuk szerint időrendben Bruno P. Kremer: Fák 1995 Fordította: Dani Tivadar Renate Grünert – Helmut Grünert: Gombák 1995 , 2000 , 2006 Fordította: Forró László Frieder Sauer: Szárazföldi madarak 1995 , 2000 , 2003 , 2005 Fordította: Schmidt Egon Olaf Medenbach – Cornelia Sussieck-Fornefeld: Ásványok 1995 Fordította: Weiszburg Tamás Helgard Reichholf – Riehm: Lepkék 1996 , 2000 , 2005 Fordította: Bálint Zsolt Josef Reichholf : Emlősök 1996 , 2006 Fordította: Schmidt András Frieder Sauer: Vízimadarak 1996 Fordította: Schmidt Egon Fritz Terofal: Tengeri halak 1996 Fordította: Forró László Jürke Grau: Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények 1996 , 2000 Fordította: Jeney Margit Helgard Reichholf-Riehm: Rovarok és pókszabásúak 1996 , 1997 Fordította: Forró László Günter Diesener – Josef Reichholf: Kétéltűek és hüllők 1997 Fordította: Schmidt András Fritz Terofal: Édesvízi halak 1997 , 2000 , 2006 Fordította: Schmidt Egon Joachim Herrmann: Csillagok 1997 , 2000 Fordította: Ill Márton Gerhard Lichter – Karl Beurlen: Kövületek 1997 Fordította: Francz Magdolna Bruno P. Kremer – Hermann Muhle: Zuzmók, mohák és harasztok 1998 , 2000 Fordította: Simon Tibor Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai 1998 , 2005 Fordította: Lászay György Grau – Kremer – Möseler – Rambold – Triebel: Füvek 1998 Fordította: Dr. Horánszky András Bolliger – Erben – Grau – Heubl: Cserjék 1998 , 2005 Fordította: B. Thúry Zsuzsanna Josef Reichholf: A vizek világa 1998 Fordította: Bakonyi Gábor Josef Reichholf: Az erdő 1999 Fordította: Bécsy László Josef Reichholf: A települések ökológiája 1999 Fordította: Schmidt Egon Josef Reichholf: Szántók és mezők világa 1999 Fordította: Schmidt Egon Josef Reichholf: Élet és túlélés a természetben 1999 Fordította: Bécsy László Janke – Kremer – Reichholf: Tengerek és tengerpartok 1999 Fordította: Bécsy László Karl Peter Buttler: Orchideák 2000 Fordította: Miklódy Dóra Jens G. Rohwer: A trópusok növényei 2002 Fordította: Lászay György Nowak Bernd: A trópusok gyümölcsei 2002 Fordította: Lászay György Horst Altmann: Mérgező növények és állatok 2004 Fordította: Horánszky András Hans E. Laux: Ehető vagy mérgező : a gombák szakszerű gyűjtése 2008 Fordította: Török Tamás Férfi váltósúlyú cselgáncs a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a cselgáncs férfi váltósúlyú versenyszámát augusztus 12-én rendezték. Mérkőzések Felső ág Selejtező Alsó ág Selejtező Sötéttorkú rigó A sötéttorkú rigó (Turdus ruficollis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Nyugat-Európában, a Közel-Keleten, Oroszországban és Dél-Ázsiában él. Alfajai Turdus ruficollis atrogularis Turdus ruficollis ruficollis Turdus ruficollis vogulorum Megjelenése Testhossza 23-26 centiméter. Háta sötétebb barna, arca és melle vörösesbarna, feje és hasa világos, foltokkal díszített. Jens Stoltenberg Jens Stoltenberg ( hallgat) (Oslo, 1959. március 16.) norvég közgazdász, politikus, a NATO főtitkára. Korábban a norvég Munkáspárt (Ap) elnöke, valamint 2000 és 2001, illetve 2005 és 2013 között Norvégia miniszterelnöke volt. Pályafutása Közgazdasági végzettséget szerzett az Oslói Egyetemen. 1979 és 1981 között az Arbeiderbladet nevű lapnál dolgozott részmunkaidős újságíróként. 1985 és 1989 között az Arbeidernes Ungdomsfylking (AUF), a Norvég Munkáspárt ifjúsági szervezete elnöke volt. 1989-től 1990-ig a norvég statisztikai hivatalnál dolgozott és az Oslói Egyetemen közgazdaságtant oktatott. Ezután 1992-ig a munkáspárt oslói szervezetének elnöke volt, majd a párt alelnöke lett. 1990-1991 között a környezetvédelmi tárca államtitkára volt. 1993-ban választották először a Storting tagjává. 1993-1996 között kereskedelmi és energiaügyi miniszter volt Gro Harlem Brundtland kormányában. Ezután 1996 és 1997 között pénzügyminiszter volt Thorbjørn Jagland miniszterelnöksége alatt. Első miniszterelnöki időszaka 2000-ben kormányt alakított, de reformjai (a jóléti állam modernizálása, beleértve több állami vállalat privatizációját) saját pártján belül is viszályt szültek. A 2001-es választásokon a párt minden idők legrosszabb eredményét érte el (24%). Ez éles rivalizáláshoz vezetett Stoltenberg és Thorbjørn Jagland között, melyből előbbi került ki győztesen. Második miniszterelnöki időszaka A 2005-ös választáson lényegesen jobb eredményt ért el a Munkáspárt, így Stoltenberg 2005. október 17-én koalíciós kormányt alakíthatott. A 2009-es parlamenti választás csekély többséggel, de megerősítette pozíciójában a vörös-zöld koalíció élén álló Stoltenberget, akit több vezető skandináv lap is a választás nagy győztesének nevezett, mivel pártja támogatottságát 35%-ra növelte. Fő céljának a munkanélküliek és kisebbségiek társadalomba való beemelését nevezte. A kampányban relatíve új közösségi oldalakat (Facebook, Twitter) és tudatos retorikát is felhasznált. A győzelemhez hozzájárult a 2005 óta hivatalban levő kormány hatékony válságkezelése, Stoltenberg népszerűsége és a jobboldal töredezettsége is. A 2011-es norvégiai terrortámadások után Stoltenberg azt mondta, hogy az erőszakra adott válasz „több demokrácia, több nyitottság”. 2011. december 14-én a 100. évforduló alkalmából ő és kísérete a Déli-sarkon emlékezett meg az első sikeres expedícióról. A 2013. szeptember 9-én tartott parlamenti választásokon pártja kapta a legtöbb szavazatot, ám koalíciós partnereivel sem szerzett elég mandátumot a kormányalakításhoz. Ezért Stoltenberg a költségvetés benyújtása után 2013. október 16-i hatállyal lemondott hivataláról. Utóda Erna Solberg a konzervatív Höyre párt vezetője lett. NATO főtitkár 2014. márciusban a NATO Észak-atlanti Tanácsa a szervezet főtitkárává nevezte ki Anders Fogh Rasmussent követően. Stoltenberg 2014. október 1-jén lépett hivatalba. Családja Édesapja Thorvald Stoltenberg politikus, Norvégia volt külügy- és honvédelmi minisztere. Édesanyja Karin Stoltenberg szintén politikus, több kormányban államtitkár. Felesége Ingrid Schulerud diplomata; két gyermekük van. Prćenova Prćenova (szerbül: Прћенова), település Szerbiában, a Raškai körzet Novi Pazar-i községében. Népesség 1948-ban 232 lakosa volt. 1953-ban 245 lakosa volt. 1961-ben 255 lakosa volt. 1971-ben 184 lakosa volt. 1981-ben 145 lakosa volt. 1991-ben 145 lakosa volt. 2002-ben 159 lakosa volt, akik közül 107 szerb (67,29%), 27 muzulmán (16,98%), 25 bosnyák (15,72%) Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 10457 Suminov A 10457 Suminov (ideiglenes jelöléssel 1978 QE2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1978. augusztus 31-én. 2021-es atlétikai világbajnokság A 2021-es atlétikai világbajnokság rendezéséi jogát 2015 áprilisában a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) pekingi ülésén kapta meg az amerikai Eugene. Oberwolfach Oberwolfach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 2571 fő (2015. december 31.). Csepel-Kertváros Csepel-Kertváros Budapest egyik városrésze a XXI. kerületben, a Csepel-szigeten. Fekvése Határai a Vágóhíd utca a Táncsics Mihály utcától, Kassai utca, Katona József utca, Szatmári utca, Makád utca, Kikötő utca, Széchenyi utca és meghosszabbított vonala a Dunáig, Ráckevei-Duna-ág, Határ utca, Kolozsvári utca, Szebeni út, Szent István út és végül a Táncsics Mihály utca a Vágóhíd utcáig. Története A volt uradalmi földeket 1923-ban felparcellázták, majd a Falusi Kislakást Építők Szövetkezete útján eladták, elsősorban a szegényebb rétegeknek. A vevők jelentős része a Weiss Manfréd gyárban dolgozott. A parcellázás nyomait mutatja, hogy az utcák derékszögben metszik egymást, köztük egy-egy teret (Áruház tér, Rákóczi tér) alakítottak ki. A Határ utca a nevét onnan kapta, hogy itt húzódott Csepel déli határa. Arany(III)-klorid Az arany(III)-klorid az arany klórral alkotott vegyülete, kloridja. Vörösesbarna színű, kristályos vegyület. Erősen higroszkópos. Oldható vízben, alkoholban és éterben. Dimer Au2Cl6 molekulákból épül fel. A bőrt irritálja, égető érzést okoz. Bíborvörös foltot okoz a bőrön, ez kolloid arany kiválásával magyarázható. Kémiai tulajdonságai A vizes oldata hidrolizál. Ha a hidrolízis során vizet vesz fel, egy halogenokomplex vegyületté alakul. Ha sósavat adnak hozzá, sárga színű hidrogén-tetrakloro-aurát(III) képződik belőle. Ez a vegyület gyenge egybázisú savként viselkedik. A legfontosabb sója a kálium-tetrakloro-aurát(III) (K[AuCl4]). Előállítása Aranyfüst és klór reakciójával állítják elő 200 °C-on. Ennél magasabb hőmérsékleten nem állítható elő, mert a vegyület elbomlik. Felhasználása Pigmentként alkalmazzák a kerámia-és porcelángyártásban. Felhasználják még rubinüveg készítésére, illetve az árnyalatok kidomborítására a fényképészetben. Sövényszulák A sövényszulák (Calystegia sepium) a szulákfélék családjába tartozó, lágy szárú növény. Megjelenése, felépítése Liántermészetű kúszónövény, ami 2-4, néha 5 méter magasan kúszik fel más növényekre, az óramutató járásával ellentétesen csavarodva. Gyöktörzse gyöngyfüzér alakú. Tojásdad leveleinek válla mélyen szíves és szögletes, nyílhegyhez hasonló. A szulákfélékre jellemzően forrt szirmú, fehér virágainak átmérője a vízellátástól függően 4–8 cm. Csészéjét két előlevél takarja el. Termése tok. Életmódja, termőhelye Évelő. Folyóparti erdőkben, nádasokban, ártéri réteken gyakori. Ahol tömegesen nő a galériaerdőkben, azokat szinte járhatatlanná teszi. Virágai folyamatosan nőnek, illetve nyílnak. Felhasználása Elhúzódó virágzása miatt kertekbe is ültethető; a nedves talajú kertekben olykor magától is megtelepszik. Hasonló növények A Calystegia pubescens virága teltebb, rózsás árnyalatú. Nedves helyeken jól felfuttatható dísznövény. Roncegno Terme Roncegno Terme település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 2885 fő (2017. január 1.). Roncegno Terme Borgo Valsugana, Fierozzo, Frassilongo, Novaledo, Ronchi Valsugana és Torcegno községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nicklas Højlund Nicklas Højlund (Koppenhága, 1990. március 6. –) dán labdarúgó, jelenleg a dán Lyngby BK kapusa. Pályafutása 2009. június 14-én debütált a dán másodosztályban a FC Roskilde ellen 3-2-re elvesztett hazai mérkőzésen. Viss Viss község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Sárospataki járásban. Fekvése A Bodrogközben, Olaszliszka, Kenézlő és Zalkod közt fekvő település. Története A település a honfoglalás korában jött létre, a honfoglalás kori leletek ma Nyíregyházán tekinthetőek meg a Jósa András Múzeumban. A falut elsőként 1239-ben említik. 1410-ben a település vámhely, vízi és szárazföldi vámja is van. A 15. század közepéig több birtokosa is volt a településnek: Upor, Ujfalusy, és az Óbégányi családoknak volt itt birtoka. A település ekkor Zemplén vármegyéhez tartozott. A 15. század végén még a Buttkay, Márky, Ráskay családot is birtokosai között találjuk. A 16. század elején nevét már Viss-nek írták, ekkor a Farkas család volt a falu birtokosa. 1885-ben a faluban nagy tűzvész pusztított, melyben Viss majdnem teljesen leégett. Viss-nek az 1910-es népszámláláskor 1051 lakosa volt, ebből 1048 magyar, melyből 514 római katolikus, 229 görögkatolikus, 270 református volt. Az 1950-es megyerendezésig Szabolcs vármegye Dadai felső járásához tartozott. Népcsoportok A település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát. Népesség A település népességének változása: Nevezetességei Római katolikus temploma 1827 -ben épült. Poteidaia ostroma Poteidaia, Athén adófizetésre kötelezett szövetségese volt a Palléné-félszigeten. Ugyanakkor kapcsolatokat ápolt az alapító anyavárossal Korinthosszal is. Kr. e. 432-ben a Déloszi Szövetség egy másik tagja, a Khalkidiké-félszigeten fekvő Olünthosz város a szövetség ellen fordult, és a khalkidikéiekkel együtt Athén-ellenes államszövetséget alapított. Athén attól tartott, hogy a példa ragadós lesz, s az athéniek emiatt is kötelezték a poteidaiaiakat, hogy rombolják le a Palléné felé néző városfalakat, adjanak túszokat és ne fogadják a korinthoszi főtisztviselőket. Az athéniek félelmeit erősítette, hogy Perdikkasz, Alexandrosz fia, makedóniai király, korábbi szövetségesük is ellenük fordult, mivel Athén szövetséget kötött a király ellen lázadó Philipposszal, valamint Derdasszal. Kr. e. 431-ben Athén 30 hajóval és ezer fegyveressel indult Perdikkasz területe ellen Lükomédész fia, Arkhesztratosz és további tíz vezér vezetésével. A sereg egyúttal Poteidaia elleni akciókra is parancsot kapott. A poteidaiak erre Spártához és Perdikkaszhoz fordultak segítségért. Spárta megígérte, hogy betör Attikába, ha Athén megtámadja Poteidaiat. A Khalkidiké és Bottiaia lakosai pedig városaikat lerombolva Olünthoszba és Mügdoniába, a Bolbé-tó mellé költöztek. Az athéniek serege és a lázadó makedónok két oldalról támadtak Perdikkaszra. Időközben Korinthoszból 1600 nehézfegyverzetű és 400 könnyűfegyverzetű önkéntes és felfogadott zsoldos indult Adeimantosz fia, Ariszteusz vezetésével Podeidaia segítségére. Ennek hírére Athén is erősítésként küldött 40 hajóval 2000 nehézfegyverzetű katonát Kallusz vezetésével. Az athéniek Ariszteusztól tartva fegyverszünetet kötöttek Perdikkasszal, s Therma elfoglalása után Püdnét ostromolták. Beroia és Sztrepsza sikertelen ostroma után a szárazföldön a 3000 nehézfegyverzetű katonából álló sereg, megerősítve Philipposz és Pauszaniasz 600 makedón lovasával vonult Podeidaia felé, miközben a part mentén a 70 hajóból álló flotta követte őket. Az első összecsapásra Poteidaia mellett került sor, melynek eredményeként az athéniek ellenségei a városba menekültek. Az athéni seregből százötvenen, míg a podeidaiakból és korinthosziakból háromszázan estek el. A város teljes körülzárására Aszópiosz fia, Phormión vezetésével újabb 1600 nehézfegyverzetű csapat érkezett Athénból és végigpusztította a város környékét. Ezek után a korinthosziak Spárta segítségét kérték. Hosszas tanácskozás után Spárta a háború elkerülésének feltételéül szabta, hogy Athén adja vissza Aigina függetlenségét és vonja vissza csapatait Podeidaia alól. Továbbá engedélyezze újra a megaraiak megjelenését kikötőiben és piacain. Athén és Spárta között a tárgyalások eredménytelenül végződtek, s ezért a Peloponnészoszi Szövetség Korinthosz javaslatára megindította a háborút. A Poteidait ostromló athéni csapatokat azonban a peloponnészosziak Attikába való betörései sem tudták távozásra bírni. Így Kr. e. 429-ben az éhínség – egyesek még saját bajtársaikat is felfalták – a város védőit megadásra kényszerítették. Az athéni vezérek, Xenophón, Euripidész fia, Hesztiodórosz, Arisztokleidész fia és Phanomakhosz, Kallimakhosz fia szabad elvonulást engedélyezett a városban lévőknek, ami miatt Athénban később hibáztatták őket. Később athéni telepesek költöztek az elfoglalt városba, ami Athén gyarmata lett. Kovács Katalin (kajakozó) Kovács Katalin (Budapest, 1976. február 29. –) háromszoros olimpiai bajnok magyar kajakozónő. 31 világbajnoki címével minden idők legeredményesebb női kajakozója a világon. Európa-bajnokságokon 29 elsősége van. Gyakran csak „Kajakkirálynő”-ként emlegetik. Sportpályafutása 1987-ben kezdődött pályafutása a Bp. Spartacus egyesületben, nevelőedzői Bódi Csilla és Schmidtné Pavlovics Angyal voltak, később a BSE-ben versenyzett. 1993-ban az ifjúsági Eb-n szerzett érmeket. 1995-ben a BKV Előréhez igazolt, és bekerült a válogatott keretébe. Az 1995-ös duisburgi vb-n és az 1996. évi nyári olimpiai játékokon tartalékként volt a magyar csapat tagja. 1997-től az UTE színeiben versenyzett. Az Európa-bajnokságon négy számban indult, és két-két ezüstérmet illetve negyedik helyezést ért el. A világbajnokságon egy ezüstje mellé ugyancsak két negyedik helyezést szerzett. A szezon végén a hazai női kajakos ranglistán második helyezett lett. 1998-ban szerezte első világbajnoki címét (K4 200 m). Az országos bajnokságon négy első helyezést ért el. 1999-ben az Európa-bajnokságon 1 arany mellett öt számban második lett. A világbajnokságon két-két arannyal és ezüsttel lett gazdagabb. Az előolimpián háromszor ért elsőként a célba. Az évet a hazai női ranglista első helyén zárta. 2000-ben, Sydneyben komoly esélyekkel állt rajthoz, és előbb a kajak négyessel, majd Szabó Szilviával párosban nyert ezüstérmet. 2001 tavaszán az MTK-ba igazolt. Az Európa-bajnokságon két aranyérmet és egy ezüstöt szerzett. A világbajnokságon újabb két elsőséget és egy bronzérmet ért el, ezenkívül K1 1000 méteren volt 4. helyezett. 2002-ben a szegedi Eb-n három számban volt aranyérmes. A világbajnokságon három számban aranyérmes, K2 200 méteren Paksy Tímeával negyedik volt. Az év végén újra magyar ranglista-első volt. A 2003-as világbajnokságon négy számban indult, és mindet megnyerte. Az év végén a legjobb magyar kajakozónőnek és a legjobb magyar sportolónőnek választották. A 2004-es Eb-n 1000 méteren megvédte elsőségét. Négyesben a két rövidebb távon lett ezüstérmes. A válogatón, az egyes 500 méteren elbukta az ötkarikás jogát Janiccsal szemben. Az athéni olimpián Janics Natasával a K-2-ben győzött. A négyessel ezüstérmes volt. 2004 októberében bejelentette, hogy annak ellenére, hogy több válogatott kajakozó távozott edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjából, ő továbbra is vele folytatja tovább az edzéseket. A 2005-ös Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is Janiccsal minden távon megnyerte a páros versenyt. 2006-ban tarolt. Mind a világbajnokságon, mind az Európa-bajnokságon kettesben és négyesben minden távon első lett. A következő évben egyesben szerzett két aranyérmet a vb-n. Az Eb-n négy ezüstöt nyert. Janics 2007-ben távozott Fábiánné csapatából, így ebben az évben nagy versenyen nem szerepelt a Janics–Kovács páros. A 2008-as Európa-bajnokságon K-1 500 m-en lett első. Néhány nappal a kontinensbajnokság után bejelentette, hogy a továbbiakban az ő felkészülését sem Fábiánné irányítja. Ezt követően a férfi szakág vezetője, Sári Nándor trenírozta. A pekingi ötkarikás játékok előtt az MTK fegyelmi eljárást indított ellene, mivel a kajak négyes válogatóin nem a klub érdekeinek megfelelő négyes egységben versenyzett. Az olimpián egyesben 4., négyesben 2., párosban aranyérmes volt. Októberben a fegyelmi ügyben hozott döntés szerint az MTK prémium megvonásban részesítette, és nem hosszabbította meg az év végén lejáró szerződését. 2009-től a Bp. Honvéd versenyzője lett. Edzéseinek irányítását Csipes Ferenc vette át. Az Európa-bajnokságon négy számban indult, és három arany- illetve egy ezüstérmet szerzett. A vb-n öt indulásból szerzett négy aranyat. A 2010-es Eb-n egyes 500-on negyedik, két páros számban pedig első volt. A világbajnokságon három versenyszámban indult, és két arannyal térhetett haza. A négyesben szerzett aranyérme a 28. világbajnoki címét jelentette, mellyel a világ legeredményesebb női kajakosa lett. 2011-ben az Eb-n három számban indult, és mindben első helyen végzett. A 2011-es szegedi vb-n négyes 500-on és kettes 200-on volt első. 2011 októberében egy kerékpáros edzés során elesett. A balesetben a könyökénél letört egy csontdarab. Januárban ismét a sérült részre esett, így már nem volt elkerülhető a műtét. A hazai olimpiai selejtezőn párosban és négyesben vívta ki a csapatba kerülést. Az Eb-n Janiccsal párban első lett, a négyesben bronzérmes volt. A londoni olimpiáról éppúgy egy arany- és egy ezüstéremmel tért haza, mint Pekingből, csak a versenyszámok cserélődtek fel: ez alkalommal négyesben lett első és párosban második. A 2013-as Európa-bajnokságon K4-ben (Kárász, Kozák, Janics) és K2 200 méteren (Janics) arany-, K2 500 méteren (Janics) bronzérmes lett. A 2013-as gyorsasági kajak-kenu világbajnokságon Janiccsal kettes 200 méteren negyedik, 500 méteren második volt. 2013 decemberében bejelentette, hogy gyermeket vár. 2014. június 6-án jött a világra kislánya, Schmidt Luca Anna. Ezt követően a válogatókon már nem tudta kivívni a vb vagy Eb indulás lehetőségét. 2016. július 29-én bejelentette visszavonulását. Díjai, elismerései Az év magyar sportolónője – harmadik helyezett (1999) Az év magyar kajakozónője (1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2000) Az év magyar sportolónője (2002, 2003) (a sportújságírók szavazata alapján) Az év magyar sportolója (a Nemzeti Sportszövetség díja) (2003, 2009) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2004) Az év magyar sportcsapata választás harmadik helyezett (kajak kettes) (2004, 2008) Budapestért díj (2004) A Magyar Kajak-kenu Szövetség örökös bajnoka (2005) Az év magyar sportcsapatának a tagja (kajak kettes) (2005, 2006, 2010) Prima díj (2006) Az év magyar sportolónője – második helyezett (2007, 2008, 2009) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2008) A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2012) Papp László Budapest Sportdíj (2012) Az év magyar csapata – második helyezett (kajak négyes) (2012) A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja (2017) Harry Rigby Harry Alexander Rigby (1896. november 2. – 1972. november 4.) ausztrál ászpilóta. Élete Ifjúkora Rigby 1896-ban született Melbourne-ben, Victori államban. Katonai szolgálata Rigby 1916-ban került a Királyi Repülő Hadtesthez (Royal Flying Corps), korábbi katonai előmenetele ismeretlen. 1916. április 1-jén szerezte meg a Repülési Társaság 2651-es számú pilótaigazolványát. Ezt követően a 40. brit repülőszázad (40th Squadron) kötelékében a nyugati fronton, Franciaországban szolgált. Betegségre hivatkozva azonban 1916 augusztusában felmentették katonai szolgálata alól. 1918. februárjában tért vissza a légierő kötelékébe, ám ekkor már az 1. brit repülőszázadhoz. 1918. március 13-án szerezte meg első légi győzelmét egy Pfalz D.III-as repülőgép lelövésével. Alig két hétre rá, március 26-án Bapaume közelében egy Albatros D.V-ös gépet kényszerített a földre. Még márciusban (29-én) megszerezte harmadik légi győzelmét is. 1918. május 2-án és 3-án S.E.5a típusú repülőgépével további két német gépet kényszerített földre, megszerezve ezzel ötödik légi győzelmét és az ászpilóta minősítést. Utolsó győzelmét 1918. május 11-én aratta egy Albatros D.V-ös vadászgéppel szemben. Rigby volt az 1. brit repülőszázad egyetlen ausztrál ászpilótája, 6 igazolt légi győzelemmel. Később megkapta a brit Katonai Kereszt kitüntetést. További életéről nem szól a forrás, halálnak dátuma ismeretlen. Szersén Gyula Szersén Gyula (Budapest, 1940. november 22. –) Jászai Mari-díjas magyar színész. Életpályája Szülei: Szersén Gyula és Szeszák Margit voltak. 1965-ben kapott oklevelet a Színiakadémián, bár 1958-tól már szerepelt az Állami Déryné Színház és a Vígszínház színpadán. A Nemzeti Színház tagja 1965-től, majd 10 évig szerepelt a Gyula Várszínházban. Jelenleg a tagja Pikolo Színház társulatának, valamint a Budaörsi Játékszínben vendégszerepel. Jellegzetes hangja miatt évtizedek óta szinkronizál is, nagyon gyakran például William Shatner magyar hangja volt, a Star Trek mozifilmekben és a T. J. Hooker krimisorozatban is, de 23 filmben ő szinkronizálta Charles Bronsont is. Magánélete 1964-ben házasságot kötött Vas Máriával. Egy lányuk született; Andrea (1967). Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 114. Goethe: Faust (I. rész)....Lynceus; Bálint Büchner: Danton halála....Hermann Sullivan: Házasságszédelgő....Esküdt Büchner: Leonce és Léna....Valerio Füst Milán : Negyedik Henrik király.... Bertolt Brecht : Kivétel és szabály....Kuli Radnóti Miklós : Emlékezés Radnóti Miklósra .... Makszim Gorkij : A nap fiai....Roman Priestley: A Conway család....Gerald Thornton Hubay Miklós : Szüless újra, kedves....A rendőrtiszt Tennessee Williams : Az ifjúság édes madara....Stuff Sárközi György : Dózsa....Tamás William Shakespeare : Coriolanus....Calvus Weiss: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják de Sade úr betanításában....Ötödik ápolt Drzic: Dundo Maroje....Máró Déry Tibor : Bécs, 1934....Brennberg Vörösmarty Mihály : Czillei és a Hunyadiak....Hunyadi László Weiss: A vizsgálat....Tizenkettedik vádlott Nagy László : Nagy László-est.... Katona József : Bánk bán ....Egy zászlósúr; Solom mester; Simon bán Calderón de la Barca: Huncut kísértet....Don Luis Boldizsár Iván : Túlélők....Holland tiszt Illyés Gyula : Fáklyaláng....Andorás Molière : Tartuffe....Damis; Rendőrhadnagy Madách-Keresztury: Csák végnapjai....Dávid Carlo Goldoni : A fogadósné....Fabrizio Shakespeare: Tévedések vígjátéka....Ephesusi Antipholus Balassi Bálint : Szép magyar komédia....Credulus Dosztojevszkij: A félkegyelmű....Rogozsin Jékely Zoltán : Fejedelmi vendég....Főétekfogó Lope de Vega : A furfangos menyasszony....Lucindo Shakespeare: Athéni Timon....Lucius szolgája Luke: VII. Hadrián....George Arthur Rose Gyurkó László : Fejezetek Leninről.... Szigligeti Ede : A trónkereső....Borics Örkény István : Sötét galamb....Tar Dezső Csehov: Ivanov....Lvov Jevgenyij Konsztantyinovics Shakespeare: Rómeó és Júlia ...Páris; Montague Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott....Horatio Kós Károly : István király (Az országépítő)....Vazul Brecht: A szecsuáni jólélek....Isten; Második Isten Móra-Kárpáthy: Aranykoporsó....Constantinus Molière: Kényeskedők....La Grange Molière: Amphithryon....Jupiter Áprily Lajos : A bíboros....Jákó pásztor Tábori György : Pinkville....3. őrmester Rojas: Celestina....Calixto Darvas József : Hunyadi....Balázs pap Devecseri Gábor : Odüsszeusz szerelmei....Télemakhosz Móricz Zsigmond : Rokonok....Dr. Kopjáss István Weiss: Hölderin....Marx Shakespeare: Lear király....Edgar Gorkij: Jegor Bulicsov és a többiek....Zvoncov; Mokej Baskin Gladkov: Elérkezett az idő....Bagyin Keresztury Dezső : Nehéz méltóság....Gr. Bethlen Miklós Gelman: Egy ülés jegyzőkönyve....Komkov Illyés Gyula: Különc....Podmaniczky Frigyes Wesker: A konyha....Gaston Németh László : Husz János....Stokes Griffith: Komédiások....George McBrain Kornis Mihály : Halleluja....Tarkainges Jókai Mór : Thália szekerén....Kulacsfi Illyés Gyula: Tiszták....Vidal Moldova György : Titkos záradék....Dobronay Egon Páskándi Géza : A szélmalom lakói....Pali bácsi Victor Hugo : A királyasszony lovagja (Ruy Blas)....Don Antonio Ubilla; Don Salluste de Bazan Nagy Ignác : Tisztújítás....Tornyay szolgabíró Szörényi Levente : István, a király....Bese Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója....Tamás bátya Shakespeare: II. Richárd....Bagot Shakespeare: IV. Henrik....Poins Madách Imre : Mózes....Dátán Szophoklész : Tragédia magyar nyelven Szophoklész Antigoné-jából....Hírnök Brecht: A kaukázusi krétakör.... Shakespeare: A vihar....Adrian Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde ....Fejedelem Henrik Ibsen : Peer Gynt.... Gyurkovics Tibor : Halálsakk....Báró Szalbek Mikszáth Kálmán : A Noszty fiú esete Tóth Marival....Lovag Stromm Adalbert ezredes Sütő András : Az ugató madár....Szentgyörgyi Ábel Czakó Gábor : Fehér ló avagy Duna-party kocsmológia....Nicoletti Madách Imre : Az ember tragédiája ....Harmadik udvaronc; Második gyáros Wyspianski: Menyegző....Költő Sardou-Moreau: Szókimondó asszonyság....Jasmin Mikszáth Kálmán : Szent Péter esernyője....Mravucsán Nestroy-Heltai: Lumpáciusz Vagabundusz vagy a három jómadár....Finom úr Jókai Mór : A kőszívű ember fiai....Ridegváry Bence Lavery: Az Úr katonái....Robert Stuart Synge: A nyugati világ bajnoka....Philly O'Cullen Molière : A nők iskolája....Oronte Balázs Béla : A kékszakállú herceg vára....Prológus Márai Sándor : Kassai polgárok....Gergely páter Karinthy Ferenc : Leánykereskedő....Mr. Chasar Díjai és kitüntetései Jászai Mari-díj (1986) Cd-k és hangoskönyvek Wass Albert: Elvész a nyom Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes különleges esetei 1-2 Megjegyzések 2011. november 22-i lekérdezés Strážovice Strážovice település Csehországban, Hodoníni járásban. Strážovice Svatobořice-Mistřín, Sobůlky, Stavěšice, Šardice, Věteřov és Dražůvky településekkel határos. Lakosainak száma 583 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Donja Bačuga Donja Bačuga falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 18, közúton 29 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 10, közúton 15 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gorától északra, Grabovac Banski és Gornja Bačuga között fekszik. Története Bačuga falu már a középkorban is létezett. 1382-ben már említik egyházát „ecclesia Beate Virginis nomine Bachuh” alakban. 1410-ben "Bachyn praedium", illetve "Bahin praedium is alia partis montis Zrin" alakban szerepel. 1461-ben "Bachyn oppidium", 1500-ban "Bahyn", 1567-ben "Wakhyn", 1723-ban, 1774-ben és 1806-ban "Bachin" néven tűnik fel a korabeli forrásokban. A mai név csak 1774-ben "Bachuga" alakban tűnik fel először. 1683 és 1699 között a felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. 1697 körül a török uralom alatt maradt Boszniából és a Banovina más részeiről előbb horvát katolikus, majd a 18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. Pravoszláv temploma 1846-ban épült, iskoláját 1850-ben alapították. A környező települések tanulói is ide jártak. A katonai határőrvidék megszűnése után Zágráb vármegye Glinai járásának része volt. 1857-ben 545, 1910-ben 1374 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1905-ben megépült a Sziszek – Károlyváros vasútvonal, mely a település határán is áthalad. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. 1948-ban Donja és Gornja Bačugát véglegesen szétválasztották. 1949-ben Dolčani települést is Donja Bačugához csatolták. A délszláv háború előestéjén lakosságának 85%-a szerb, 10%-a horvát nemzetiségű volt. 1991-ig postája, faluháza, sportklubja, kulturális és művészeti egyesülete működött. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 142 lakosa volt. Népesség (1857 és 1880 között, valamint 1910-ben és 1931-ben Gornja Bačuga lakosságával együtt.) Nevezetességei Szent István vértanú tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1846 -ban épült barokk-klasszicista stílusban. 1941 -ben a partizánok felgyújtották. Papját Gliša Živkovićot 1941. júliusában a Sziszek melletti Brezovica erdőben az usztasák meggyilkolták. 1977-ben falait újjáépítették, de a súlyosan sérült harangtornyot elbontották. Az épület azonban már nem került tető alá, így ma is romos állapotban áll a falu szélén. Érdekessége, hogy oldalfalait kívülről árkádsor tagolja. Szent Péter apostol tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája. A hrastovicai plébánia filiája. Kemosabe Records A Kemosabe Records amerikai lemezkiadó, mely a Sony Music Entertainment része. Központja Los Angelesben, Kaliforniában van. Története 2011 novemberében a Sony Music Entertainment Dr Luke Gottwald zeneszerzővel közösen hozta létre a Kemosabe Records kiadót. A cég közösen ad ki felvételeket a Sony Music Entertainmenttel, de 2016-ig csak a Sony Music kiadóval szerződést kötött előadóknak készített felvételeket. 2017-ben Kesha énekesnő nemi erőszak vádjával vádolta a producert, és a Sony ezáltal elhatárolódott tőle. 2017 április 26 óta a Kemosabe Records honlapját már nem lehet elérni. Az RCA és Sony Music weboldalán a Kemosabe eltávolításra került a labelek listájából, bár még mindig a Sony tulajdonában van. 2017 áprilisában bejelentették, hogy már nem Gottwald a Kemosabe aktív vezérigazgatója. A benyújtott bírósági iratok szerint a Kemosabe teljes egészében a Sony Music Entertainment tulajdonában áll, és Gottwaldnak nincs hatásköre. Előadók Becky G (közös amerikai megállapodás az RCA Records-szal) Juicy J (közös amerikai megállapodás az Epic Records & Columbia Records-szal) Kesha (közös amerikai megállapodás az RCA Records-szal) LunchMoney Lewis (közös amerikai megállapodás a Columbia Records-szal) Lil Bibby (közös amerikai megállapodás az RCA Records-szal) Elliphant (közös amerikai megállapodás a TEN Music Group-pal) Rock City (közös amerikai megállapodás az RCA Records-szal) Paper Route Diszkográfia Scrat – 2002 (2012 július 27) Kesha – Warrior (2012 decenber 4) Kesha – Deconstructed (2013 február 5) Plush – The Origin of Love (2013 május 21) Becky G – Play It Again (2013 július 16) Various Artists – Music from and Inspired by The Smurfs 2 (2013 július 23) Juicy J – Stay Trippy (2013 augusztus 27) Elliphant – Look Like You Love It (2014 április 1) Plush – The Remixes (2014 április 1) G.R.L. – G.R.L. (2014 július 29) Christian Burghardt – Safe Place to Land (2014 szeptember 9) Scrat – Scrat (2014 szeptember 11) Yelle – Complètement fou (2014 szeptember 29) Elliphant – One More (October 13, 2014) LunchMoney Lewis – Bills (2015 április 21) Yelle – Complètement fou (Remix) (2015 július 24) Scrat – Under My Skin (2015 augusztus 2) Sophia Black – Sophia Black (2015 augusztus 21) The Saint Johns – Open Water (2015 augusztus 24) Rock City – What Dreams Are Made Of (2015 október 9) The Saint Johns – Dead of Night (2016 máricus 4) Elliphant – Living Life Golden (2016 március 25) Scrat – Achahol (2016 május 20) Paper Route – Real Emotion (2016 szeptember 23) Scratte – Machines (2016 október 11) Kaelyn West – You Need To Go (2016 november 25) Peaches - Enemiez (2017 január 14) Lil Bibby – FC3: The Epilogue (2017 március 8) Scrat – Larger Than Life (2017 április 7) Scratte – El Dorado (2017 május 26) Plush - The Clock is Tickin' (2017 június 6) Kesha – Rainbow (2017 augusztus 11) Scrat – Fettish (2017 október 6) Starfire – Dangerous Woman (2017 december 20) KkStB 64 sorozat A kkStB 64 egy szertartályos gőzmozdony volt a cs. kir. Államvasutaknál (k.k. Staatsbahnen, kkStB), amely mozdony eredetileg a Bukovinai HÉV-től (Bukowinaer Lokalbahnen) származott. Története A háromcsatlós, belsőkeretes, külsővezérlésű, kompaund szerkocsis mozdonyt a Krauss gyártotta Linzben 1897-ben. A kkStB a 64.01 pályaszámot adta neki. 1912-ben eladták. A második világháború alatt a Német Birodalmi Vasút (DRB) állományába került, majd a háborút követően a Csehszlovák Államvasutakhoz (ČSD), ahol 313.701 pályaszámot kapott. 1951-ben eladták a Škoda Műveknek. 8. század Az 8. század az időszámításunk szerinti 701–800 -ig tartó éveket foglalja magába. Események Európa, Mediterráneum 711 A Jeres de la Frontera melletti ütközetben a Tárik (wd) vezette arabok legyőzik a nyugati gótokat 711 - 715 Az arabok Tárik vezetésével meghódítják az Ibériai-félsziget nagy részét (→ Al-Andalusz ) 711 - 755 Hispania a damaszkuszi kalifátus fennhatósága alá tartozik 718 III. Leó(n) bizánci császár megsemmisítő vereséget mér a Konstantinápolyt ostromló arabokra. Kis-Ázsia bizánci kézen marad. 722 Asztúria királyságának megalapítása 732 Poitiersnél Martell Károly legyőzi az arabokat és kiszorítja őket Dél-Franciaországból. A nyugati arab terjeszkedés elakad. 751 Kis Pippint , a frank király majordomusát a birodalmi gyűlés Soissons -ban királlyá választja 751 Aistulf longobárd király elfoglalja Ravennát , a bizánci uralom itáliai központját, és Róma megszerzésére törekszik. II. István pápa Pippin frank királytól kér segítséget 754 - 756 Pippin hadjárata a longobárdok ellen. Aistulf longobárd király elismeri a frank fennhatóságot. A pápai állam kezdete 756 : Az Ibériai-félszigeten létrejön a Damaszkuszi Kalifátustól független Córdobai Kalifátus 768 -tól Nagy Károly a frankok királya 772 Nagy Károly a pogány szászok elleni háborúinak kezdete 773 - 774 A longobárd államot beolvasztja a birodalmába 778 Sikertelen hadjárata a cordobai kalifátus ellen 789 Hadjárata a brandenburgi és pomerániai szláv törzsek ellen 791 - 796 Frank hadjárat az avarok ellen. Az avar birodalom összeomlása. 800 Nagy Károly császárrá koronázása 787 Első ízben jelennek meg normann portyázók Nyugat-Európában. Ázsia, Afrika 705 - 715 Az arabok elfoglalják Közép-Ázsiát Az omajjádok alatt eléri legnagyobb kiterjedését az arab világbirodalom 749 – 750 : Létrejön a közel-keleti és észak-afrikai területeket uraló Abbászida Kalifátus (fennáll: 1258-ig) 751 A kínaiak a Pamír elfoglalása után a Talasz folyó mellett vereséget szenvednek az araboktól. Az iszlám befolyás biztosítva lesz Belső-Ázsiában. 786 -tól Hárún ar-Rasíd bagdadi kalifa uralkodása 794 -től A Heian-kor Japánban . Ebben az évben épül Heian városa Indiában a rádzsput államok keletkezése (Gudzsarát, Mevár, Ádzsmír) Közép-Amerika A klasszikus maja civilizáció sorvadásának kezdete Találmányok, felfedezések Mély szántás bevezetése a Rajna völgyében. Kb. 770 : vas ló patkó elterjedése Vallás Kereszténység Bizánci képrombolások 730 III. (Isauriai) Leó császár betiltja a képtiszteletet – szakítás a római egyházzal 754 Bizáncban hitelvi döntést hoznak, amely szerint Krisztus , az apostolok és a szentek emberi formában történő ábrázolása bálványimádás → átmeneti egyházszakadás 787 A II. nikaiai zsinat helyreállítja a képtiszteletet . 794 A frankfurti zsinat (wd) elveti a nikaiai zsinat határozatát a képtiszteletről . Nagy Károly a döntőbíró a zsinaton Bonifác (Bonifatius) angol szerzetes dél-németországi térítő missziója során elterjeszti a kereszténységet Bajorországban, Türingiában, Hessenben, és kialakítja az ottani egyházi szervezetet Beda Venerabilis († 735) angolszász szerzetes munkássága az ír-angol kolostori kultúra csúcspontja Híresebb személyek Uralkodó, hadvezér Hárún ar-Rasíd , bagdadi kalifa Martell Károly , frank uralkodó Kis Pippin , frank uralkodó Nagy Károly , frank uralkodó Irodalom Li Po kínai költő Du Fu kínai költő Alcuin , angolszász író Egyéb Beda Venerabilis (kb. 672–735) angolszász szerzetes, a kora középkor egyik legjelentősebb tudósa Anianei Szt Benedek (kb. 750–821) Évtizedek és évek Megjegyzés: A nyolcadik század előtti és utáni évek dőlt betűvel írva. Risto Pietiläinen Risto Pietiläinen (1963. július 25. –) finn rali-navigátor. Pályafutása A világbajnokság száznégy futamán navigált pályafutása alatt. Legtöbbször Harri Rovanperä navigátoraként szerepelt, de dolgozott Kristian Sohlbergel, valamint Janne Tuohinóval is. Rovanperä-val együtt több gyári csapatban is versenyeztek. 1998-tól 2000-ig a SEAT, 2001-től 2004-ig a Peugeot, 2005-ben a Mitsubishi, 2006-ban pedig a Skoda alakulatával vettek részt a világbajnokság futamain. Ez időszak alatt egy győzelmet szereztek; 2001-ben a svéd ralin lettek elsők. Pluwig Pluwig település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Sainte-Eulalie-d’Eymet Sainte-Eulalie-d’Eymet település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 84 fő (2015). Sainte-Eulalie-d’Eymet Thénac, Loubès-Bernac és Soumensac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Camerano Camerano település Olaszországban, Marche régióban, Ancona megyében. Camerano Ancona, Castelfidardo, Osimo és Sirolo községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alphonse Aréola Alphonse Aréola (Párizs, 1993. február 27. –) világbajnok francia labdarúgó, posztját tekintve kapus. Jelenleg a Paris Saint-Germain játékosa. Pályafutása Aréola fiatal korában a Petits Anges és a INF Clairefontaine csapataiban ismerkedett a labdarúgás alapjaival, majd 2009-ben írta alá első profi szerződését a Paris Saint-Germainhez. 2013. május 18-án mutatkozott be a Paris Saint-Germain csapatában, Salvatore Sirigut váltotta a 63. percben a Stade Brest elleni bajnokin. Ebben a szezonban még egy bajnokin kapott lehetősséget, a következő fordulóban a Lorient elleni mérkőzésen, azonban ezúttal őt kellett sérülés miatt lecserélni, Ronan Le Crom állt be a helyére a 61. percben. 2013. július 23-án a párizsiak kölcsönadták a másodosztályú RC Lens csapatának. A következő szezonban ismét kölcsönben játszott, ezúttal a SC Bastia csapatában töltötte a szezont. Április 11-én nevelőklubja ellen játszott a ligakupa döntőjében, de azt 4-0-ra elbukták. 2015. június 15-én csatlakozott a spanyol Villarreal együtteséhez, ismét kölcsönbe. A válogatottban Annak ellenére, hogy felmenői jogán akár a Fülöp-szigeteki válogatottban is játszhatna, utánpótlás korától kezdve minden korosztályban Franciaországot képviselte. Tagja volt a 2013-as U20-as vb-győztes francia válogatottnak. A felnőtt válogatottban ezidáig nem lépett pályára. Statisztika (2018. szeptember 2-ig) Sikerei, díjai Klub Francia bajnok : 2012-13, 2017–18 Francia labdarúgókupa győztes: 2016-17, 2017–18 Francia labdarúgó-ligakupa győztes: 2016-17, 2017–18 Francia labdarúgó-szuperkupa győztes: 2016, 2017 Válogatott Világbajnok : 2013 Világbajnokság győztes: 2018 Kovács Klaudia (labdarúgó) Kovács Klaudia (Kiskunfélegyháza, 1990. november 17. –) válogatott labdarúgó, kapus. Jelenleg az Astra Hungary FC labdarúgója. Pályafutása Klubcsapatban 2005-ben a Kiskunfélegyházi Honvéd csapatában kezdte a labdarúgást. Két idény után, 2007-ben a Kecskeméti NLSE együtteséhez igazolt. 2009-ben mutatkozott be az élvonalban, mikor az újonc Taksony SE labdarúgója lett. A 2010–11-es idényben tagja volt a bronzérmes csapatnak. 2011 nyarától az újonnan alakult Astra Hungary FC csapatának a játékosa. A válogatottban 2009 óta hat alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 2012–13 3.: 2010–11 , 2011–12 Magyar kupa győztes: 2012 döntős: 2013 Statisztika Mérkőzései a válogatottban Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek. Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h.u. – hosszabbítás után. Garay Alajos Garay Alajos (Szekszárd, 1818. december 24. – Dunaszekcső, 1886. január 18.) katolikus plébános, Garay János költő testvéröccse. Élete Szekszárdon született, itt végezte elemi iskoláit. 1828-ban Pécsre került, ahol a gimnáziumot, kivéve a II. osztályt, melybe Kecskeméten a kegyesrendiekhez járt, végezte; valamint a bölcseletet is Pécsett hallgatta. A VII. osztályból a pécsi növendék papok közé vétetett föl. A hittani folyam után, a felszentelési kor hiányában, nevelő lett a Mihalovics családnál Fericsancén (Verőce vármegye), ahol két évet töltött. 1842-ben Nádasdra rendeltetett segédlelkésznek, hol három és fél évig működött, azután Mágocsra ment szintén segédnek. 1846-ban Mocsoládon lett plébános és 1850-től Lovászhetényben lelkészkedett; 1855-ben Kisszékelybe tétetett át plébánosnak. 1860-ban Pestre költözött, hol kizárólag az irodalommal foglalkozott s a Szent István Társulatnál, valamint a Szent László Társulatnál titkár és könyvtárnok volt. Tevékeny részt vett a Szent István Társulat által kiadott Szentek élete szerkesztésében. 1864-ben szalatnaki plébános lett, honnét 1867-ben a pécsi püspöki tanító-képzőhöz helyettes hitoktató- s tanárnak, 1870-ben Majsra adminisztratornak, onnan pedig Dunaszekcsőre plébánosnak neveztetett ki. Költeményeket irt a Regélőbe (1835), az Anastasiába (1838), a Rajzolatokba (1839. Első Ulászló balladája s beszély), a Honművészbe (1839), a Pesti Divatlapba (1844. Badacsonyi álnévvel is), az Életképekbe (1845), az Őrangyalba (1845) a Családi Lapokba (1853-57), a Kath. Néplapba (beszélyek, regék), a Szépirodalmi Figyelőbe (1861); egyházi beszédeket irt a Pázmány Füzetekbe (1859), tört. beszélyeket a Tanférfiak Évkönyvébe (1860), Idők Tanújába (1860. I. sz., Elágazott életutak cz. regénye a 181. és köv. sz.); Az árva fiú c. tíz arannyal jutalmazott népies beszélye a Szegedi Híradóban (1859.) jelent meg; a Pécsi Figyelőnek és a Mohács és Vidékének pedig rendes munkatársa volt. Munkái Május 4-dike, 1848. Pécs. (8rét egy levél, költemény.) Dalhangok a kath. egyház őstörténete s szokásaiból, Szegszárd, 1852. Örömhang Girk György pécsi püspök székfoglalására jún. 1. 1853. Falusi élet. Népies elbeszélések. Képek a közéletből. Pest, 1856. Két kötet. Betulia hölgye. Hősköltemény 6 énekben. Kiadta Sujánszky. Pest, 1860. Temetési gyászénekek, s szokásos egyházi imák és szent szertartásokkal. Pest, 1860. (Solya Antal és Engeszer Mátyással együtt.) Szent László magyar király tisztelete. Pest, 1863. Berta királyné. Tört. regény a XI. századból. Bolanden Konrád után németből ford. Pest, 1863. Összes szépirodalmi művei tiz kötetben. I. kötet. Pécs. 1867. (Több nem jelent meg). Életrajzok. 1. füz. Lonkay és Lőrinczy, vagy Posznyánszki és Laurencsics. 2. füz. Mátyás deák és Hobortfi Adalbert. Pécs, 1874-75. 3. füzet. Mohács, 1883. Hazafias egyházi szónoklatok. A mohácsi vész emlékünnepén és a szigetvári vértanúk előestéjének évfordulóján. 1878. Mohács, 1879. (A befolyt összeg a mohácsi vérmezőn elesett őseink emlékszobrának felállítására fordíttatik.) A pécsi székesegyház érdekében. Szekszárd, 1882. Zsidó bevándorlás. 12 röpirat. Szekszárd, 1885. Szerkesztette a Magyar Egyházi Szónok c. havi folyóiratot 1861-től 1883-ig, melyben vasárnapi ünnepi, böjti, alkalmi, oltári beszédek és homiliák jelentek meg összesen három évfolyamban, és a Szent-István társulat Naptárát 1862-1864-ig Pesten. Kiadta Szemennyei Mihály, Szenvedéshelyek c. böjti elmélkedéseit (Pécs, 1861). Kuliffay Ede Szentelt Koszorú c. költeményfüzérét (Pest, 1863.) és Hirscher Elmélkedéseit, Lukácsek János fordításában. (Pest 1863. Két kötet.) Álneve Badacsonyi. Horsfield-rézkakukk A Horsfield-rézkakukk (Chrysococcyx basalis) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália területén honos. Megtalálható számos fás élőhelyen, például erdőben. De lehet találkozni vele gyümölcsösökben, szölőültetvényeken, városi parkok és kertekben. Megjelenése Testhossza 17–18 centiméter, testsúlya 26 gramm. Életmódja Leginkább rovarokkal és azok lárváival táplálkozik. Néha növényeket is eszik. Szaporodása Fészekparazita, mint sok más kakukkfaj. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 26.) BirdFinder.com Cassandra-levél A Cassandra-levél Kossuth Lajosnak Deák Ferenchez írott nyílt levele, amellyel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése óta emigrációban élő Kossuth az 1867-ben megszületett kiegyezésről mond (elutasító) véleményt. A Párizsból küldött nyílt levél Cassandra görög mitológiai királylányra utal, kinek jóslatait figyelmen kívül hagyták. A levél, bár nagy hatást gyakorolt a korabeli közvéleményre, nem tudta megakadályozni az Osztrák–Magyar Monarchia létrejöttét. Előzményei és megjelenése Kossuth figyelemmel követte a készülő kiegyezésről folyó országgyűlési vitákat. Már 1866 novemberében elindította a Negyvenkilencz című politikai lapot, amellyel a korabeli magyar ellenzéket kívánta támogatni. Itt megjelent értekezéseiben elsősorban gazdasági (a Habsburg Birodalom súlyos nehézségekkel küzdő pénzügyi rendszerét vette célba) és külpolitikai szemszögből (szerinte a dinasztikus alapú Habsburg-államalakulat a nemzetállamok Európájában halálra van ítélve, elkerülhetetlen felbomlásakor Magyarországnak sem kegyelmeznek) bírálta a kiegyezést. Ezeknek a sajtócikkeknek kevés politikai hatása volt. 1867. május 22-én írta meg Kossuth a korábbi, részletesebb cikkek szónokias, drámai hangú összefoglalóját, a Cassandra-levelet, amelyet május 26-án közölt először a Magyar Újság, majd május 28-i számában a Magyarország című kormánypárti lap. A levél hatása, következménye Kossuth nyílt levele kellemetlenül érintette a magyar kiegyezéspárti politikusokat, mert a kiegyezés március 30-án megszavazott tervezetével már a főrendiházhoz készültek, s megkezdődtek a koronázás előkészületei is. A kiegyezéspárti újságok éles hangú válaszaikban a koronázási ünnepség megzavarását emlegették. A Cassandra-levél nyomán széles körű sajtóvita bontakozott ki, melynek során kirajzolódott a kiegyezést helyeslők és ellenzők sajtóbeli tábora. Mindezek azonban nem változtattak a kiegyezés politikai menetén, a kiegyezés hívei az országgyűlésben egyértelműen többségbe kerültek. Augusztusban, miután Kossuth újabb nyílt leveleket küldött a váci és jászladányi választóknak, közbelépett a hatalom: az uralkodóházzal fennálló birodalmi kapcsolat elleni izgatás vádjával elkobozták a Magyar Újság augusztus 28-i számait, s mivel a cikkszerző, Kossuth külföldön tartózkodott, a lap szerkesztőjét, Böszörményi Lászlót fogták perbe és ítélték börtönbüntetésre „személyes izgatás és tettleges sértés” címén. A súlyos beteg Böszörményi, miután nem volt hajlandó kegyelmet kérni, a börtönben halt meg. Szeptember 14-én pedig Kossuthot belügyminiszteri rendelet marasztalta el hűtlenségben, a kiegyezés jogi alapjául szolgáló Pragmatica Sanctióra hivatkozva. Deák ellenérvei Az 1848 című lap május 28-án közölte Pulszky Ferenc cikkét, amelyben a kiegyezéspárti oldal képviseletében elsőként foglalkozott Kossuth levelével. Az újságcikket Pulszky Deák Ferenc útmutatásai alapján szerkesztette meg, a Kossuth-féle Dunai Konföderáció terve és a kiegyezés szembeállításával. Maga Deák a Pesti Napló május 30-i számában kijelentette, hogy nem válaszol Kossuth levelére, nem kíván a kiegyezés ügyében sajtóvitába bonyolódni. Valamivel korábban azonban, a kiegyezésről szóló általános képviselőházi vitában közvetve érintette Kossuth vádjait. Sankt Lambrecht Sankt Lambrecht osztrák mezőváros Stájerország Muraui járásában. 2017 januárjában 1891 lakosa volt. Bencés apátsága az ország legjelentősebb kolostorai közé tartozik. Elhelyezkedése Sankt Lambrecht Felső-Stájerországban fekszik a felső Mura-völgy jobb oldali mellékvölgyében, a Thajagrabenben. 1028 méteres fekvésével a tartomány legmagasabban lévő mezővárosa. Az önkormányzat két települést egyesít: Sankt Blasen (541 lakos) és Sankt Lambrecht (1373 lakos). A környező önkormányzatok: nyugatra Murau, északra Teufenbach-Katsch, keletre Neumarkt in der Steiermark, délre Friesach (Karintia). Története Sankt Lambrecht helyén az ókorban a noricumi királyság keltái éltek, majd időszámításunk kezdetén, miután a Római Birodalomhoz került, pihenőállomás, esetleg kisebb katonai tábor létesült. A 6. század végén szláv karantánok települtek meg a térségbe, miután a romanizált lakosság többsége Itáliába menekült. A helynevek egy része ma is szláv eredetű. Miután az avarok támadásai miatt a 8. században a szlávok a Bajor Hercegséghez fordultak, államukat a németek bekebelezték, a mai Ausztriába pedig bajorok kezdtek betelepülni és a helybelieket keresztény hitre térítették. 1066 körül említik először az "erdei Szt. Lambert-templomot", amelynek helyén a földbirtok tulajdonosa, Markward von Eppenstein gróf 1076-ban kolostort alapított. Az építkezést Markward fia, IV. Henrik karintiai herceg fejezte be és 1096-ban császári jóváhagyást kapott magánalapítványa számára. 1103-ban falvakat és földbirtokokat (Aflenz, Piber, St. Lambrecht) adományozott az apátságnak, hogy azok jövedelmeiből eltarthassa magát. A st. lambrechti kolostor a mariazelli apátság 1157-es alapításáig Ausztria legnagyobb Szűz Máriának szentelt kolostorának számított. 1262-ben a templom, 1287-ben pedig a kolostorépület vált tűzvész áldozatává. 1327-ben a román stílusú templom összedőlt, helyén az olasz Domenico Sciassia vezetésével épült új bazilika. Az épületet a 17. században barokk stílusban modernizálták. Az Eppensteinek a várat is építettek a településen, amely szintén a kolostor tulajdonába került és a 15. században átépítették. Miután az apátságot II. József 1786-ban bezáratta, a várat (akkor már inkább vadászkastélyt) lebontották. A kolostor melletti települést III. Frigyes császár 1458-ban mezővárosi rangra emelte. Lakosai mezőgazdaságból és kézművességből éltek, majd a 16. századtól jelentős iparosodás kezdődött, a patakok menték vashámorok létesültek és szenet is bányásztak. Ezek a kis műhelyek a 19. században már nem bírták a versenyt az acélüzemekkel és sorra bezártak. Helyettük 1871-ben dinamitgyár épült a városban. 1472-ben, 1535-ben és 1715-ben pestisjárvány dúlt a mezővárosban; utóbbi alkalommal 313-an haltak meg. Miután 1938-ban Ausztria csatlakozott a Német Birodalomhoz, a nemzetiszocialista hatóságok elkobozták a kolostor épületeit és a második világháború alatt a dachaui és ravensbrücki koncentrációs táborokból helyeztek el itt foglyokat. A háború végére a mauthauseni tábor irányítása alá került. Angol hadifoglyokat is őriztek itt. Sankt Lambrechtbe a britek vonultak be 1945. május 9-én; a térséget az utolsók között szállták meg a szövetségesek. A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során az addig önálló Sankt Blazen községet St. Lambrechthez csatolták. Lakosság A Sakt Lambrecht-i önkormányzat területén 2017 januárjában 1891 fő élt. A lakosságszám 1961-ben érte el csúcspontját (2921 fővel), azóta csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 93,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,9% a régi (2004 előtti), 3% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 93,8%-a római katolikusnak, 1,3% evangélikusnak, 3% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók a Sankt Lambrecht-i apátság a Szt. Lambertnek szentelt apátsági templom a Szt. Lőrinc-templom és temető a Bencések tankertje Maria Schönanger a Grebenzen síközpont St. Blasen Szt. Márton-temploma Zirbitzkogel-Grebenzen natúrpark a Sankt Lambrecht-i szurdok 80 Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század Évtizedek: 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek – 60-as évek – 70-es évek – 80-as évek – 90-es évek – 100-as évek – 110-es évek – 120-as évek – 130-as évek Évek: 75 – 76 – 77 – 78 – 79 – 80 – 81 – 82 – 83 – 84 – 85 Obița Obița románul: Obița, falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Fekvése Somosréve (Cornereva) mellett fekvő település. Története Obiţa korábban Somosréve (Cornereva) része volt. 1956 körül vált külön településsé 90 lakossal. 1966-ban 80, 1977-ben 77, az 1992-es népszámláláskor 62 román lakosa volt. Karlinger Tihamér Karlinger Tihamér, Karlinger Gy. Tihamér (Banovce, Trencsén vármegye, 1909. július 5. – Pécs, 2000. május 19.) orvos, sebész. Családja Felesége 1940-től Görömbey Margit, aki orvosnak készült, de nem fejezte be tanulmányait. Gyermekei Karlinger György (1941–) orvos, Karlinger Kinga (1944–) orvos, patológus, kandidátus és Karlinger Csilla (1946–) tanár. Életútja A Jászberényi Állami Főgimnáziumban tett érettségi vizsgát 1926-ban, majd 1933-ban diplomázott a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen, ahol általános orvosi oklevelet kapott. 1939-ben tette le a sebész szakorvosi vizsgát, majd 1959-ben az orvostudományok kandidátusa lett. 1933 és 1937 között a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Anatómiai Intézetében Tóth Zsigmond mellett volt gyakornok, ezután 1937-39-ben a Sebészeti Klinikán Neuber Ernő egyetemi tanársegédeként dolgozott. 1939 és 1941 között a budapesti Szent Rókus Kórházban működött, ahol az I. sz. Sebészeti Osztályon volt segédorvos, majd a pécsi Honvédkórház Sebészeti Osztályára került osztályvezető orvosnak, 1942 és 1945 között pedig hivatásos honvédorvos és egészségügyi oszlopparancsnok volt. Szovjet hadifogságba került. Visszatérése után a Pécsi Tudományegyetemen és a POTE Sebészeti Klinikáján volt osztályvezető egyetemi tanársegéde. 1945 és 1950 között a traumatológiai-ortopédiai szakrendelést vezetett, 1950-52-ben egyetemi adjunktus volt. 1953-tól 1961-ig tanszékvezető egyetemi docens a Tájanatómiai és Sebészeti Műtéttani Intézetben, 1961 és 1969 egyetemi tanár, 1956-tól 1961-ig II. sz. Sebészeti Klinika klinikaigazgató egyetemi docense. 1961. augusztus 12-től 1969 ugyanitt egyetemi tanár, 1969-től 1979-ig pedig az I. sz. Sebészeti Klinika igazgatója volt. Kutatási területe kiterjedt a sebészeti és kísérletes anatómiára, pankreászsebészetre, foglalkozott az akut pankreatitiszek műtéti megoldásaival, a végbéltumorok komplex operatív és sugárkezelésével. A kalluszképződések kutatásáben elért eredményei is jelentősnek számítanak. Díjak, elismerések Balassa János-emlékérem (1974). Főbb művei Extrasphintericus végbélsipolyok műtéte. (Magyar Sebészet, 1952) Felnőttkori bélinvaginatiók. (Katonaorvosi Szemle, 1955) Klinikai és pathológiai adatok az epehólyag laphámrákhoz. Horváth Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1956. 16.) Gyomor endoskópos vizsgálata gastrostomia tubulovalvularis alkalmazásával. Török Bélával. (Kísérletes Orvostudomány, 1957) Néhány adat a callusképződésre ható mechanikai tényezők szerepéről kutyákon végzett Lane-lemezes osteosynthesisek alapján. Bartos Gáborral. (Kísérletes Orvostudomány, 1957) Mechanikai tényezők szerepe a callus-képződésben. Kand. értek. (Pécs, 1959) Hepatogastrostomia a klinikai gyakorlatban. Szőllőssy Lászlóval és Török Bélával. (Orvosi Hetilap, 1959. 48.) A portalis hypertensio sebészi problémái. – Operált glomus carotikum tumor – chemodectomia – esete. Rajkovits Károllyal. (Magyar Sebészet, 1962) Huth Tivadar. (Orvosi Hetilap, 1962. 32.) Az acut pancreatitisek kezelésének újabb irányelvei. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1966. 5.) A kóros kövérség kezelése jejuno-ilealis bypass-műtéttel. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1979. 51.) Pancreato-duodenectomia ritka, késői szövődménye. (Orvosi Hetilap, 1980. 13.) Korai nyelőcsőrák. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1980. 26.). Forrás Névpont Február 24. Február 24. az év 55. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből 310 nap van még hátra. Szökőévben 311. Szökőévekben ez a nap szökőnap. Ilyenkor a névnapok 25-re kerülnek át. Szökőévekben ezen a napon senki nem ünnepli a névnapját. Névnapok: Mátyás + Dára, Darina, Darinka, Edömér, Etel, Eunika, Euniké, Hedda, Hédi, Hedvig, Janek, János, Jávorka, Jázmin Események Politikai események 1525 – A páviai csata ("a lovagkor utolsó csatája") során a francia csapatok súlyos vereséget szenvednek a császári hadaktól. 1538 – I. Ferdinánd a Nyugati Magyar Királyság és I. János a Keleti Magyar Királyság uralkodója a váradi béke néven ismertté vált megállapodást kötik meg. 1848 – I. Lajos Fülöp francia király lemond a trónról. 1891 – Kiadják Brazília második, a köztársaság első alkotmányát. 1920 – Németországban megalakul a Nemzeti Szocialista Párt az 1921-től Adolf Hitler által vezetett Nemzetiszocialista Német Munkáspárt jogelődje. 1937 – A csertetői csendőrsortűz 1939 – Magyarország csatlakozik az antikomintern paktumhoz . 1939 – Letartóztatják és internálják a Keresztes-Fischer Ferenc m.kir. belügyminiszter által február 21-i rendeletileg feloszlatott hungarista Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetőit. 1945 – Az amerikai hadsereg felszabadítja a Fülöp-szigetek fővárosát, Manilát a japán megszállás alól. 1991 – Az Amerikai Egyesült Államok hadereje összehangolt légi, szárazföldi és tengeri támadást indított Irak ellen az első Iraki-háborúban . 2007 – A virginiai kongresszus mindkét háza bocsánatot kért azért a szerepért, amit a szövetségi állam játszott a feketék rabszolgasorban tartásában az USA -ban. 2008 A kubai nemzetgyűlés elnöke bejelenti, hogy öt évre Raúl Castro Ruzt választották meg az államtanács elnökévé. A hamburgi tartományi parlamenti választáson a kereszténydemokraták győznek, azonban 43%-os eredményük nem elegendő az abszolút többséghez. Tudományos és gazdasági események 1582 – XIII. Gergely pápa bevezeti a róla elnevezett Gergely-naptárat , amely október 4-én átlép 10 napot, vagyis október 15-e követi. 1938 – Elkészítik az első műszálas sörtéjű fogkefét . 2015 - Ezen a napon írták alá Budapesten a szerződést Magyarország csatlakozásáról az Európai Űrügynökséghez . Kulturális események 1868 – Az első Mardi Gras karnevál New Orleansban . Irodalmi, színházi és filmes események 2008 Nyolcvanadik éve adják át Oscar-díj -akat. Születések 1463 – Giovanni Pico della Mirandola olasz reneszánsz humanista gondolkodó, filozófus († 1494 ) 1500 – V. Károly német-római császár , I. Károly néven spanyol király († 1558 ) 1519 – François de Guise francia katolikus főnemes, politikus és hadvezér († 1563 ) 1557 – II. Mátyás magyar király († 1619 ) 1645 I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem († 1676 ) Johann Ambrosius Bach német zenész, Johann Sebastian Bach apja. († 1695 ) 1664 – Thomas Newcomen angol kovács, valamint baptista laikus prédikátor († 1729 ) 1750 – Révai Miklós magyar nyelvész († 1807 ) 1786 – Wilhelm Grimm német író , nyelvész , népmesegyűjtő ( Grimm fivérek ) († 1859 ) 1792 – Ferenczy István szobrászművész , az MTA tagja († 1856 ) 1833 – Eduard Taaffe osztrák politikus, miniszterelnök († 1895 ) 1842 – Arrigo Boito olasz librettista, zeneszerző, író és költő († 1918 ) 1850 – Jászai Mari magyar színésznő († 1926 ) 1878 – Pilisi Lajos színész, haditudósító († 1918 ) 1881 – Gönczy Lajos olimpiai bronzérmes atléta, magasugró († 1914 ) 1885 – Stanisław Ignacy Witkiewicz lengyel festő, író, filozóus, fényképész († 1939 ) 1885 – Chester Nimitz amerikai admirális († 1966 ) 1903 – Franz Burda német kiadó († 1986 ) 1906 – Kenneth Bear brit autóversenyző († 1949 ) 1915 – Fischer Sándor nyelvész, műfordító, pedagógus, dramaturg, karnagy, egyetemi tanár († 1995 ) 1923 – Tánczos Tibor Jászai Mari-díjas magyar színész († 1979 ) 1927 – Id. Szlávics László magyar ötvös , szobrászművész († 1991 ) 1928 – Al Lettieri amerikai színész († 1975 ) 1931 – Dominic Chianese olasz származású amerikai színész, énekes, zenész 1934 – Bettino Craxi olasz miniszterelnök († 2000 ) 1934 – Renata Scotto olasz opera-énekesnő , szoprán 1934 – Frank Braña , spanyol színész († 2012 ) 1936 – Lance Reventlow amerikai autóversenyző († 1972 ) 1938 – James Farentino amerikai filmszínész († 2012 ) 1939 – Marisa Mell osztrák színésznő († 1992 ) 1940 − Cs. Németh Lajos magyar színész 1942 – Dobos Ildikó Jászai Mari- és Aase-díjas magyar színésznő 1943 – Bihari Mihály magyar jogász , politológus , az Alkotmánybíróság elnöke 1943 – François Mazet francia autóversenyző 1944 – Ivica Račan horvát kormányfő († 2007 ) 1955 – Steve Jobs amerikai informatikus , az Apple cég alapítója († 2011 ) 1955 – Alain Prost francia autóversenyző, a Forma-1 négyszeres világbajnoka ( 1985 , 1986 , 1989 , 1993 ) 1966 – Ben Miller angol színész 1968 – Emanuele Naspetti olasz autóversenyző 1969 – Bártfai Barnabás szakkönyvíró 1969 – Holecz Károly magyarországi szlovén író, újságíró 1971 – Pedro de la Rosa spanyol autóversenyző 1973 – Jordan Jovcsev bolgár tornász 1977 – Lükő Zsolt fedélzeti technikus, posztumusz hadnagy († 2008 ) 1981 – Lleyton Hewitt ausztrál teniszező 1984 – Grace Daniel nigériai tollaslabda játékos 1988 Sofron István magyar jégkorongozó Alexander Koch amerikai színész 1990 – Randy Krummenacher svájci motorversenyző 1992 – Eric Arturo Medina panamai úszó Plymouth megye (Iowa) Plymouth megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Iowa államban található. Lakosainak száma 24 957 fő (2013. július 1.). Plymouth megye Union megye községgel határos.. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Le Mars. Népesség A megye népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Harshad-szám Harshad-szám vagy más néven Niven-szám minden szám, amely az adott számrendszerben osztható saját számjegyei összegével. A Harshad-számokat D. R. Kaprekar definiálta. A „harshad” szó a szanszkrit har�a szóból származik, és „nagy vidámság”, „nagy öröm” a jelentése. A Niven-szám elnevezés Ivan Morton Niven nevéből ered, aki 1997-ben egy számelméleti konferencián felolvasta az e témában írt értekezését. Tízes számrendszerben 1-től 10-ig minden szám Harshad-szám, a 10 fölöttiek közül az első néhány: 12, 18, 20, 21, 24, 27, 30, 36, 40, 42 stb. Cameron megye (Pennsylvania) Cameron megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Pennsylvania államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Emporium. Lakosainak száma 4886 fő (2013. július 1.). Cameron megye McKean, Potter, Clinton, Clearfield és Elk megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Laferté-sur-Amance Laferté-sur-Amance település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 108 fő (2015). Laferté-sur-Amance Anrosey, Guyonvelle, Pierremont-sur-Amance, Velles és Ouge községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 4451 Grieve A 4451 Grieve (ideiglenes jelöléssel 1988 JJ) egy marsközeli kisbolygó. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1988. május 9-én. Horst Heldt Horst Heldt (Königswinter, 1969. december 9. –) német válogatott labdarúgó. Jelenleg a Schalke 04 igazgatóságának a tagja. A német válogatott tagjaként részt vett az 1999-es konföderációs kupán. Sikerei, díjai VfB Stuttgart Német bajnok : 2006-07 Coulommiers Coulommiers (ejtsd: kulommijé), község Franciaországban Seine-et-Marne megyében, Île-de-France tartományban. Földrajzi fekvése Párizstól 60 km-re keletre helyezkedik el a Grand Morin folyó partján, a sajtgyártásáról híres Brie-vidéken, a Párizsi Medencében. A Grand Morin völgyének legfontosabb városa. A környező településekkel (Mouroux, Boissy-le-Châtel, Saint-Augustin, Chauffry, Maisoncelles-en-Brie, Aulnoy, Giremoutiers) a Templomosok Brie-vidékének Településtársulását (Communauté de communes de la Brie des Templiers) alkotja. Coulommiers vonzáskörébe tartozó községek : Chailly-en-Brie, Faremoutiers, Pommeuse, Saint-Germain-sous-Doue. Története A helység föltehetőleg római eredetű (Castrum Columbarium, Colombarius). A középkori Collomiers névváltozatból alakult ki a mai Coulommiers elnevezés. Várfalait I. Klodvig frank király építtette. I. Theobald 1080-ban zárdát építtetetett a mai központ Moncel-nek nevezett részében. II. Theobald 1172-ben csatornát (Le brasset des Tanneurs) építtetett a helységnek : hét évszázadon keresztül a Le brasset des Tanneurs mentén létrehozott cserzővarga-műhelyek képezték a város fő iparágát. 1173-ban épült meg a Templomos Lovagrend Parancsnoksága. A százéves háború alatt a város az angolok birtokába került. 1595-ben De Longueville hercegnő Doullens pikárdiai településen elesett férjének az emlékére kastélyt építtett Coulommiers-ben. A francia forradalom alatt a város irattára megsemmisült. 1851-ben börtön épült a helységben. Népesség 1793-ban 3 600, 1896-ban 6 323, 1954-ben 8 561, 2007-ben 13 649 lakosa volt. Turisztikai látnivalók A Templomos Lovagrend Parancsnoksága (Commanderie des Templiers). Épült a XII. században. 1966 -ban nemzeti aláírásgyűjtési kampány mentette meg a lebontástól. A példás alapossággal fölújított és gondozott épület-csoport, valamint a hozzá tartozó közepkori kert (Jardin Médiéval) a helyi Iparitanuló-képző Központ ( CFA, Centre de Formation Apprenti ) közvetlen szomszédságában található. Église des Capucins , Kapucinus-templom. 1625 -ben szentelték föl. Catherine de Gonzague, Longueville hercegnője (duchesse de Longueville) építtette. 33 méter hosszú, 16 méter magas. Jelenleg a Városi Múzeum székhelye. Városi Liget. Itt találhatóak a Catherine de Gonzague hercegnő által épített várkastély és felvonóhíd XVII. századi maradványai. Maison de Valentin de Boulogne (1591–1634), XVII. századi festő szülőháza A korábbi börtön épülete. Épült 1851 -ben a Brasset des Religieuses csatorna és a Grand Morin folyó határolta szigeten. Napjainkban itt található a Városi Könyvtár. Sajtcsarnok (Halle aux fromages). Itt árulták a vidék híres, mindmáig gyártott sajtjait (Brie, Coulommiers). Épült 1887 -ben. Városi Színház, XIX. század Église Saint-Denis-Sainte-Foy -templom. Épült 1911 -ben. A várost jelenleg is számos, festői szépségű csatorna (brasset) szeli át és öleli körbe. Események, rendezvények Nemzetközi Sajt- és Borvásár (Foire Internationale aux Fromages et aux Vins). Minden év Virágvasárnapjának a hétvégén kerül megrendezésre átlagosan 65 ezer résztvevővel. A helységben született személyiségek Noël Picard alkimista , mágus . Kortársai Dubois-nak nevezték. XIII. Lajos király és az udvar jelenlétében többször is csinált aranyat. Richelieu bíboros 1637 -ben ítéltette el, mint varázslót. Marc Rucart (1893–1964) ügyvéd, politikus, szenátor. Philippe Bouvard humorista (* 1929). Andre The Giant catch-bajnok, színész (* 1946). Yvette Troispoux (1914–2007), fényképész A helységhez kötődő személyiségek I. Herbert, Vermandois grófja 922 -ben. II. Henrik, Champagne grófja. Meghalt 1197 -ben a Szentföldön . Jacques d’Armagnac, Nemours hercege. 1477 -ben lefejezték. Jean de La Fontaine fabulaköltő a Château de Montauglaust kastélyban töltötte nyári vakációit a nagyanyjánál. Mme de La Fayette írónő La princesse de Clèves című regényének cselekménye Coulommiers-ben játszódik. Pierre Nicolas Leroy de Montflaubert (1742–1794), kisnemes, forradalmár, Coulommiers polgármestere a francia forradalom idejében. Kortársai Dix Août-nak („augusztus 10-ének”) nevezték. Thermidor után guillotine alá küldték. Louis de Funès színész a helységben végezte tanulmányainak egy részét. Philippe Pichon író, XX. század Pierre Mortier író, Coulommiers polgármestere (1924–1941), képviselő (1932–1936), ellenálló, a Château de Montanglaust kastély tulajdonosa André Dhôtel író, a Jules Ferry líceumban tanított Luc Besson filmrendező Bertrand Flornoy (1910–1980), Coulommiers polgármestere, etnológus, régész. Az Amazonas vidékén vezetett számos fölfedező expedíciót. A Francia Fölfedezők Társaságának ( Société des explorateurs français ) az elnöke volt. Guy Drut , Coulommiers polgármestere (1992–2008), arany- és ezüstérmes olimpiai bajnok (110 méteres gátfutás), sportügyi miniszter Bréda Ferenc , esszéíró, irodalomtörténész Testvérvárosai Titisee-Neustadt , Németország Leighton Buzzard, Anglia, Egyesült Királyság Csódi-hegyi-barlang A Csódi-hegyi-barlang egy Visegrádi-hegységben található barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Dunabogdány területén van. Környezete Dunabogdánytól másfél kilométerre délre van a Csódi-hegy. Itt működik a Dunakanyar legnagyobb kőbányája. A régebben művelt bányaudvarok a hegy déli oldalán vannak, jelenleg a hegy északi oldalán, újabb udvarokban fejtik a követ. A felhagyott bányarész délnyugati udvarában, melyben kis, fürdőzésre, horgászásra alkalmas tó is van, található a barlang fent a bányafal félmagasságában, 20–25 méter magasan. A délre néző falban alulról szabad mászással is megközelíthető a barlang. Leírása A barlang bejárata nagyjából dél felé néz, 3,7 méter széles és átlagosan egy méter magas. A bejáratot enyhén emelkedő aljú fülke követi, ami a bejárattal szemközt közel 4 méter hosszú. A szélessége megközelíti a 8 métert, az átlagos magassága másfél méter. A fülke főtéje mentén mély (80 centiméter) és keskeny, vízszinteshez közeli beöblösödések vannak. A mennyezetet és a hátsó falat, valamint a lépcsőzetes aljzatot sárgásfehér, képlékeny ásványbevonat kérgezi. Valószínűleg a járható alsó részeken is megvolt ez, de a taposástól lepusztult. A mennyezet letörési pereméről és a bal oldali résekből intenzív csepegés, illetve vízszivárgás tapasztalható, bár ez az ásványképződéssel nem függ össze. A barlangot minden valószínűséggel a bánya tárta fel, hisz a barlangon belül az ásványbevonattal nem borított kőzetfelület amorf és morzsalékos, míg kívül a nap verte falban kemény felszínű, sokszor még üde színű is. A barlang mennyezete gömbhéjas szerkezetet mutat, bár ennek leszakadt darabjai ott vannak az aljzaton (alighanem a robbantások miatt). A barlang déli kitettsége, viszonylag nagy nyílású bejárata azt eredményezi, hogy sok fény jut az üregbe, még a legtávolabbi zugokban is legalább félhomály van. Emiatt, meg a nedvesség következtében gazdag flóra alakult ki a barlangban. A bejárati nyílásban fekete bodza és vadrózsa bokrok élnek, belsejében fodorka, zuzmók, zöldalgák alkotnak telepeket. A barlang formajegyeit figyelembe véve, úgy látszik, hogy szingenetikus keletkezésű barlangról van szó. De pontos geneziséről csak hipotézisek vannak. Előfordul az irodalmában Csódi-hegyi-üreg néven is. Kutatástörténete A barlangról először Ézsiás György számolt be, aki megemlíti, hogy ő Budai Kornél társaságában 1991-ben akadt az üregre, aztán leírta a helyét, a becsült méreteit és a kialakulásával kapcsolatos problémáit. 1996-ban Eszterhás István írta le részletesen és térképezte fel az üreget. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. Állatok Az állatok (Animalia) az eukarióta élőlények egy rendszertani országát alkotják. Az állatok törzsfejlődési szempontból monofiletikus csoportot képeznek, azaz egyetlen közös őstől származtathatók. Az állatokkal a zoológia tudománya foglalkozik. Az állatok közös tulajdonságai Heterotrófok , egészen pontosan kemoheterotrófok, azaz az életműködésükhöz szükséges energiát és a testük felépítéséhez szükséges szenet és nitrogént is csak szerves anyagokból képesek kinyerni. Eredendően többsejtűek , de léteznek olyan állatok, melyek életük során elvesztik valódi többsejtű jellegüket. Ilyenek a nyálkaspórások , amiknek egy bizonyos életszakaszukban sejtjei egy sokmagvú szincitiummá olvadnak össze. Életük nagy részében diploidok, csak az ivarsejtjeik haploidok, azaz a növényeknél ismert haploid-diploid nemzedékváltakozás nincs. Nem képesek a lizin bioszintézisére. Kizárólag az állatok képesek a kollagén szintézisére . A HOX gének expresszálódnak bennük. Evolúció Az állatok kialakulása A tudomány mai állása szerinti legelfogadottabb hipotézis szerint az első állatok pelágikus, azaz vízben szabadon úszó életmódot folytató galléros-ostoros egysejtűek (valószínűleg a galléros-ostorosokhoz (Choanoflagellata) hasonló élőlények) kolóniáiból alakultak ki. A galléros-ostoros sejtkolóniából jött létre az úgynevezett planuloid alak, amely megfeleltethető a legősibb állatcsoportok, így például a szivacsok, a csalánozók, és laposférgek lárvaalakjával. A planuloid alak szesszilizációjából (helytülő életmódúvá válásából) a szivacsok, gasztrulációjából (a bélcsíra kialakulásából) pedig a valódi szövetes állatok eredeztethetők. Egyik csoportba sem tartoznak a korongállatkák, amiknél a szivacsokkal ellentétben megjelent a két csíralemez, de még nem alakult ki bélcsíra. Az állatok törzsfejlődése Az állatvilág törzsfejlődéséről akkortól lehet beszélni, amikor mindazok a közös bélyegek kialakultak, amelyek alapján az állatokat elkülönítjük az összes többi élőlénytől. Az állat- és növényvilág megkülönböztetése igen régi keletű, ezt a két kategóriát azonban a biológia fejlődésével több más elem egészítette ki. Ma már sok közös jellemző alapján lehet csak különbséget tenni az állatok és az élővilág többi tagja között. Ezek közül legfontosabb a heterotrófia, miszerint minden állat kizárólag szerves anyagok hasznosítására képes. Rendszerezés Az állatok helye az élővilágban Az állatokat Carl von Linné rendszertana óta máig önálló országként kezelik. Az állatokat a modern rendszertanok az eukarióták (Eukaryota) doménjének részeként tartják számon. Az alábbi táblázat az eukarióták felosztásának változásait, és ezzel együtt az állatok besorolásának viszonylagos változatlanságát mutatja be az idők folyamán: Az állatok rendszertani felosztása Az állatok legelfogadottabb meghatározása szerint a szivacsok (Porifera) és a korongállatkák (Placozoa) is ide tartoznak (Animalia sensu lato – „állatok tágabb értelemben”), egyes elgondolások csak a valódi szövetes állatokat (Eumetazoa) értelmezik állatokként (Animalia sensu stricto – „állatok szűkebb értelemben”). Korábban a szivacsokat és a korongállatkákat együttesen az álszövetes állatok (Parazoa) alországába sorolták, újabb kutatások szerint azonban a csoport parafiletikus, ezért nem lehet taxon. Szivacsok (Porifera) Korongállatkák (Placozoa) Valódi szövetes állatok (Eumetazoa) Sugaras szimmetriájú állatok (Radiata) Csalánozók (Cnidaria) Bordásmedúzák (Ctenophora) Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) Nyílférgek (Chaetognatha) Orthonectida Rhombozoa Ősszájúak (Protostomia) Spirális barázdálódású állatok (Spiralia) Platyzoa Buzogányfejű férgek (Acanthocephala) Cycliophora Csillóshasúak (Gastrotricha) Gnathostomulida Micrognathozoa Laposférgek (Platyhelminthes) Kerekesférgek (Rotifera) Tapogatós–csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa) Gyűrűsférgek (Annelida) Pörgekarúak (Brachiopoda) Mohaállatok (Bryozoa) Ormányosférgek (Echiurida) Nyelesférgek (Entoprocta) Puhatestűek (Mollusca) Zsinórférgek (Nemertea) Csöves tapogatósok (Phoronida) Fecskendőférgek (Sipuncula) Vedlő állatok (Ecdysozoa) Ízeltlábúak (Arthropoda) Övesférgek (Kinorhyncha) Lobopodia Loricifera Fonálférgek (Nematoda) Húrférgek (Nematomorpha) Karmos féreglábúak (Onychophora) Farkosférgek (Priapulida) Medveállatkák (Tardigrata) Újszájúak (Deuterostomia) Gerinchúrosok (Chordata) Tüskésbőrűek (Echinodermata) Félgerinchúrosok (Hemichordata) Xenacoelomorpha Jegyzetek Nichols, S. – Wörheide, G. (2005). Sponges: New Views of Old Animalsm Integrative and Comparative Biology 45 (2): 333–334. old. 760 millió éves állatfosszíliákat találtak http://forum.allatvilag.net/index.php?/topic/110-az-allatok-torzsfejlodese/ E. Haeckel. Generelle Morphologie der Organismen. Reimer, Berlin (1866) E. Chatton. Titres et travaux scientifiques. Sette, Sottano, Italy (1937) H. F. Copeland. The Classification of Lower Organisms. Palo Alto: Pacific Books (1956) R. H. Whittaker (1969). „New concepts of kingdoms of organisms”. Science 163, 150–160. o. C. R. Woese, W. E. Balch, L. J. Magrum, G. E. Fox and R. S. Wolfe (1977). „An ancient divergence among the bacteria”. Journal of Molecular Evolution 9, 305–311. o. Woese C, Kandler O, Wheelis M (1990). „Towards a natural system of organisms: proposal for the domains Archaea, Bacteria, and Eucarya.”. Proc Natl Acad Sci U S A 87 (12), 4576–9. o. DOI:10.1073/pnas.87.12.4576. PMID 2112744. Adl et al. (2005). „The New Higher Level Classification of Eukaryots with Emphasis on the Taxonomy of Protists”. Journal of eukaryotic microbiology 52 (5), 399–451. o. INTRODUCTION TO THE PARAZOA 2011-ben javasolt új törzs 2 faj számára. (Xenoturbella bocki – Xenoturbella westbladi) https://species.wikimedia.org/wiki/Xenoturbella Ajánlott irodalom Antal Sándor: Földtan IV. Dawkins, R. A hódító gén ( 1989 , ISBN 963-282-235-8) Dawkins, R. A vak órásmester, Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994 , ISBN 963-05-6706-7 Dawkins, R. A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása, Műszaki Könyvkiadó, 2001 , ISBN 963-16-2726-8 Dawkins, R. Az önző gén ( 1976 , magyar kiadás: 1986 , ISBN 963-281-645-5; második bővített magyar kiadás: 2005 , ISBN 963-09-4610-6) Dawkins, R. Az ős meséje - Zarándoklat az élet hajnalához , Partvonal Könyvkiadó, 2006 , ISBN 978-963-9644-08-3 Dawkins, R. Folyam az Édenkertből ( 1995 , ISBN 963-7826-65-3, ISBN 963-7826-89-0) Dawkins, R. Szivárványbontás, Budapest : Vince Kiadó, 2001 , ISBN 963-9323-31-4 Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest Faludy Béla : Származástan Géczy, B. (1989): Őslénytan – Tankönyvkiadó, Budapest Gould Stephen J. : Az élet történetéről Hunyadi László : Földtan III. Pálfy József : Kihaltak és túlélők (Tudomány-Egyetem) Papp, L. (1997): Zootaxonómia (egységes jegyzet). MTM – Dabas-Jegyzet pp. 382 R. Paturi, Felix : A Föld Krónikája Sagan, Carl : Elfeledett ősök árnyai Tasnádi Kubacska András : Az élővilág fejlődéstörténete Whitfield Philip : Evolúció Kapcsolódó anyagok http://www.arkive.org/ http://www.bbc.co.uk/nature/animals/ http://www.amnh.org/ BiologyBrowser CABI Cambridge Scientific Abstracts BIOSIS Applied Ecology and Environmental Research 801 (szám) A 801 (római számmal: DCCCI) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 801-es a kettes számrendszerben 1100100001, a nyolcas számrendszerben 1441, a tizenhatos számrendszerben 321 alakban írható fel. A 801 páratlan szám, összetett szám, kanonikus alakban a 32 · 891 szorzattal, normálalakban a 8,01 · 102 szorzattal írható fel. Hat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 9, 89, 267 és 801. Huszonnégyszögszám. A 801 négyzete 641 601, köbe 513 922 401, négyzetgyöke 28,30194, köbgyöke 9,28704, reciproka 0,0012484. A 801 egység sugarú kör kerülete 5032,83143 egység, területe 2 015 648,988 területegység; a 801 egység sugarú gömb térfogata 2 152 713 119,3 térfogategység. Bézenet Bézenet település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 1000 fő (2015). Bézenet Doyet, Louroux-de-Beaune, Montvicq, Saint-Bonnet-de-Four, Saint-Priest-en-Murat és Villefranche-d’Allier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bartakovics Béla Kisapponyi Bartakovics Béla (Felsőelefánt, 1792. április 10. – Eger, 1873. május 30.) rozsnyói püspök, majd egri érsek. A Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese, belső titkos tanácsos, Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánja. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Pályafutása Bartakovics Ferenc 1805–1807-es országgyűlési követ fia. Gimnáziumi tanulmányai végeztével, 1806–1807 között mint növendékpap tanult a pozsonyi Emericanumban. 1808–1809-ben filozófiát hallgatott Nagyszombatban, 1810–től 1813-ig pedig teológus a bécsi Pázmáneumban. Az 1815. húsvéti ünnepek alatt pappá szentelték, ezt követően Sellyén és Muzslán káplánkodott. 1816 novemberében a nagyszombati érseki helynökséghez iktatóvá nevezték ki. 1820. május 16-ától Rudnay hercegprímás udvari káplánja, szentszéki jegyző, titoknok és oldalkanonok, egészen a prímás haláláig. 1836. augusztus 27-én szentelték esztergomi kanonokká, 1841. szeptember 13-án pedig nagyszombati érseki főhelyettessé nevezték ki, mely minőségben 1844. szeptember 22-éig működött. Püspöki pályafutása 1844. augusztus 22-én rozsnyói megyés püspökké nevezték ki. 1845. június 4-én foglalta el hivatalát. 1845-ben kijavíttatta a püspöki hivatal tűz által szerzett sérüléseit. Jelen volt az 1847–1848. évi országgyűlésen. 1848. szeptember 7-én leégett a szeminárium, hamarosan megújította. Támogatta a putnoki iskolát, anyagilag támogatta a tehetséges diákokat, árváknak iskolákat alapított és támogatta a rozsnyói szegényház létrejöttét. 1850. április 2-ától egri érsek, ugyanazon év november 27-étől belső titkos tanácsos. Kinevezése után is támogatta a rozsnyói Szent Vince nővérek kolostorát. A Magyar Tudományos Akadémia 1853. március 13-án választotta meg igazgató tagjának. Halálakor Tárkányi Béla tartott fölötte emlékbeszédet a Szent István Társulat 1874. március 19-ei XXII. nagygyűlésén (Megjelent a Budapesti Közlöny 1874. 72–75. számában). Alsóelefánton temették el, ahol külön kriptát építettek neki. A kriptát 2001-ben az esztergom-budapesti és egri főegyházmegyék támogatásával felújították. Művei Dictio qua vener. clero vicarialis districtus Tirnaviensis die 27. martii 1845. Tirnaviae supremum sibi valedicenti respondit. Tirnaviae, (1845.) Egyházi beszéd, melyet püspöki székbe igtatása ünnepélyén a rozsnyói székesegyházban tartott. (Rozsnyó). 1845. Főpásztori levelek és szent beszédek. Eger, 1865. Brevis notitia historica archi-episcopatus Agriensis… (Egészen új átdolgozása a Brevis. notitia historica-nak, melyet Cselkó Károly apátfalvi plébános írt, s mely 1832-től az egri egyházmegyei névkönyvekben időnként kinyomatott.) Nagy összegekkel segítette a Magyar Tudományos Akadémiát, a Szent István Társulatot, az Erdélyi Múzeumot. Több irodalmi művet adott ki saját költségén; így a többi közt Szabó István Homérosz-fordítását és Heves- és Külső-Szolnok vármegyéknek leírását 1868-ban; ebben Marastoni által kőre rajzolt arcképe is megjelent. A Szentírás Káldi György-féle magyar fordításának új átdolgozásával Tárkányi Bélát, az MTA levelező tagját bízta meg, és a munka az ő költségén jelent meg 1865-ben. Mikes Kelemen Törökországi leveleinek kéziratát 1867-ben ő vásárolta meg Toldy Ferenctől az egri érseki líceum könyvtára számára. Az egri jogakadémiát megnyitó beszéde megjelent a Pesti Naplóban (1862. 178. sz.); az orvosok és természetvizsgálók Egerben tartott XIII. gyűlését megnyitó beszéde pedig a Munkálatok XIII. (1869) kötetében. Az egri főmegyei papság B. aranymiséjének ünnepére Emlékkönyvet adott ki Egerben 1865. Coulonces (Calvados) Coulonces település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 751 fő (2015). Coulonces Campagnolles, Étouvy, La Graverie, Mesnil-Clinchamps, Le Mesnil-Robert, Saint-Manvieu-Bocage, Vire és Vire-Normandie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Urbán Gábor (zeneszerző) Urbán Gábor (Csanádapáca, 1901. július 12. – Budapest, 1984. december 14.) magyar zenetanár, zeneszerző. Életpályája Szülei: Urbán Sándor és Kovács Terézia voltak. 1919-ben Kolozsváron végzett, ahol megszerezte a tanítói oklevelet; 1923-ban polgári iskolai énektanári, 1948-ban pedig földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát kapott. 1926–1948 között a makói polgári leányiskolában oktatott. A Makói Dalárdában és a Makói Petőfi Dalkörben tevékenykedett. Zeneszerzőként főleg szimfóniákat és a színpadi műveket alkotott. Zóra és Erzsébet királyné címmel operákat is írt. Zenetudományi munkát is készített, ami a Hangzatok világa címet viselte. A tanítással 1956-ban, Kenderesen hagyott fel végleg. Budapesten hunyt el, sírja a makói római katolikus temetőben található. I. e. 106 Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek Évek: i. e. 111 – i. e. 110 – i. e. 109 – i. e. 108 – i. e. 107 – i. e. 106 – i. e. 105 – i. e. 104 – i. e. 103 – i. e. 102 – i. e. 101 Események Római consulok : C. Atilius Serranus és Q. Servilius Caepio Caepio beveszi Tolosát (ma: Toulouse ) Születések szeptember 29. – Cnaeus Pompeius Magnus , római hadvezér és politikus Marcus Tullius Cicero , író, filozófus, politikus 1988-as magyar asztalitenisz-bajnokság Az 1988-as magyar asztalitenisz-bajnokság a hetvenegyedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot február 27. és 28. között rendezték meg Budapesten, a BSE városmajori sportcsarnokában. Tücsök kalandok New Yorkban A Tücsök kalandok New Yorkban (eredeti címek: Mr. Bug Goes to Town, Hoppity Goes to Town és Bugville) 1941-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amelynek rendezője Dave Fleischer. A producere Max Fleischer, a forgatókönyvírói Dave Fleischer, Dan Gordon, Tedd Pierce és Isadore Sparber, a zeneszerzője Leigh Harline. A mozifilm a Fleischer Studios gyártásában készült, a Paramount Pictures forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve fantasyfilm, filmvígjáték és musicalfilm. Amerikában 1941. december 5-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 1994-ben adták ki VHS-en. Szereplők További magyar hangok: Bartucz Attila, Garai Róbert, Imre István, Némedi Mari, Szoó György, Wohlmuth István Televíziós megjelenések HBO James Hilton James Hilton (Leigh, Lancashire, Anglia, 1900. szeptember 9. – Long Beach, Kalifornia, 1954. december 20.) Oscar-díjas angol sci-fi-szerző. Élete Cambridge-ben végezte iskoláit, korán írni kezdett, első regénye húszéves korában jelent meg. Évekig újságoknál dolgozott Írországban és Angliában, 1935-ben Amerikába költözött. Munkássága Világhírű, magyarul is megjelent regényét, az Isten vele, tanár úr! címűt állítólag négy nap alatt írta. A Kék Hold völgye című művét - eredeti címe: Lost Horizon - legjobb munkájának tartják, a Hawthornden-díjat is megkapta érte. 1937-ben vitték filmre (A Kék Hold völgye), Frank Capra rendezésében. Magyarul ez a regény Déry Tibor fordításában jelent meg, először 1936-ban, majd 1957-ben. 1954-ben bekövetkezett haláláig számos bestsellert írt, többségükben realizmusra törekvő szentimentális regényeket. Magyarul A Kék Hold völgye ; ford. Déry Tibor; Athenaeum, Bp., 1936 Gyilkosság az iskolában ; ford. Bartos Zoltán; Tolnai, Bp., 1937 ( Világkönyvtár ) Szeret! Szeret! Regény ; ford. Cavallier Józsefné; Palladis, Bp., 1938 ( 1 pengős regények ) Isten vele tanár úr! ; ford. Berend Miklósné; Renaissance, Bp., 1940 Messze Oroszországban. Regény ; ford. Tábori Kornél; Nova, Bp., 1942 Emlékezés hajnala. Regény ; ford. Tábori Kornél; Nova, Bp., 1942 Megtalált évek ; ford. Máthé Elek; Dante, Bp., 1942 Más is szenved. Regény ; ford. Szinnai Tivadar; Dante, Bp., 1944 Dr. Wassell története ; ford. Bokor Malvin; Új Idők, Bp., 1947 ( A világirodalom dekameronja ) Szeptember elseje ; ford. Biró Sándor; Dante, Bp., 1947 A Kék Hold völgye. Regény ; ford. Déry Tibor, jegyz. Tiszay Andor; Terv Ny., Bp., 1957 ( Neptun könyvek ) Goodbye, Mr. Chips! ; ford. Köteles Gyöngyi; Kozmosz Könyvek, Bp., 1989 Sommerhausen Sommerhausen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1403 fő (1987. május 25.). 2029 Binomi A 2029 Binomi (ideiglenes jelöléssel 1969 RB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Paul Wild fedezte fel 1969. szeptember 11-én. Toga (Spanyolország) Toga egy község Spanyolországban, Castellón tartományban. Toga Argelita, Espadilla, Ludiente, Torrechiva és Vallat községekkel határos. Lakosainak száma 89 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: L’Estréchure L’Estréchure település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 163 fő (2015). L’Estréchure Notre-Dame-de-la-Rouvière, Peyrolles, Les Plantiers, Saumane, Soudorgues és Moissac-Vallée-Française községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kinizsi Pál (regény) A Kinizsi Pál Tatay Sándor 1955-ben írt ifjúsági regénye. Az író a legjobb alkotásának tartotta a művet. Az első kiadásnál Csohány Kálmán volt az illusztrátor, 2010-ben Rigler György készítette a fedél illusztrációját. A regényt több idegen nyelvre is lefordították. Történet 1. fejezet: Jónás, a nagy medve Kinizsi Pál az apja vízimalmában dolgozott, kevés szabadidejében a közelben lévő erdőben, egy óriási tölgyfa ágai között szeretett pihenni. Itt arról ábrándozott, hogy Mátyás király katonájaként a törökök ellen harcol, megbosszulva édesanyja halálát és húga elrablását. Egyik nap is a tölgy ágai között gondolkodott, amikor őzsírásra riadt fel. Csapdába lépett a kis jószág, és egy medve fente rá a fogát. Kinizsi megbirkózott a fenevaddal, s legyőzte a vérszomjas állatot. Kiszabadította az őzikét, és a vállára vetette a kimúlt kétmázsás mackót. Orsik néne a malomban az álomszuszék Bujkót költögette, amikor Pál beállított a vadállattal. Az otthoniak nem győztek csodálkozni a hatalmas szörnyön, a Felvidékről származó fiú felismerte a medvében Jónást, a pásztorok rémét, s derékaljnak elkérte kisgazdájától a medve bőrét. Megindult a malomban a munka, a szegények gabonáját őrölték éppen, amikor befutott Titusz vitéz a közeli várból a földesúr szekereivel. A piperkőc katona sértegette az öreg molnárt és a parasztembereket, s türelmetlen dühében korbáccsal ráütött az egyik szegény férfi hátára. Kinizsit nem lehetett visszatartani, így a vár katonáját keményen móresre tanította. Titusz elmenekült, de futtában még megfenyegette őket, hogy úgy járnak, mint nemrég az erdélyi lázadók, karóba húzzák őket az ellenállásért. 2. fejezet: Király és molnárlegény Lovascsapat érkezett a malomhoz, maga Mátyás király és kísérete vadászott itt a közelben. Az öreg Kinizsi talányos köszöntését Jolánka, Magyar Balázs lánya fejtette meg. A kisasszony megszomjazott, egy serlegben vízzel kínálták meg, amit Pál adott át neki egy hatalmas malomkövön. Elámultak ezen a vendégek, Jolánka és Pali nem vették le egymásról a tekintetüket. Holubán, a király egyik zsoldosvezére irigykedve figyelte a jelenetet, ezért egy aranyat dobott Kinizsi elé. Sértésre sértés volt a válasz, de a király közbelépett, hogy ne legyen ebből az összetűzésből komolyabb baj. Megköszönte a vendéglátást, majd közölte Kinizsi Pállal, hogy szívesen látja az udvarában Budán. Az urak a kíséretükkel ellovagoltak, Kinizsi máris indulni akart fel Budára, hogy Mátyás katonája lehessen. Az otthoniak hiába marasztalták, Pál hajthatatlan maradt, így útravalót készítettek a fiú számára. Bujkó is a gazdájával akart tartani, de a fiú megkérte a hűséges legény, hogy maradjon apja mellett, hiszen a malomban sok a munka, ne maradjon a molnár segítség nélkül. Mielőtt Pál útra kelt volna, Titusz érkezett a várból egy csapat gyalogos katonával. Felelősségre vonta a legényt. korábbi viselkedéséért, de Kinizsi könnyedén elbánt a nagy hangú fickóval: a hombárba dobta. 3. fejezet: Pásztortűz Sok mindent hallott Kinizsi az Erdély belsejéből Buda felé tartó úton, török dúlásról, urak kegyetlenkedéséről, árvízről, ragályról, de a fekete sereg sikereiről is. Már félúton járt, amikor az egyik este egy erdő szélénél pásztortüzet látott maga előtt. megpihenni indult oda, de mielőtt odaért, egy történetbe hallgatott bele, mely Mátyás királyról meg a kolozsvári bíróról szólt. A történet végét Pál sem bírta ki hangos nevetés nélkül. A pásztorok fütyköst ragadva rohantak oda az idegenhez, de Kinizsi jó szándéka az arcán látszott, barátságos mosolyát látva a pásztorok feléje nyújtott kézzel fogadták, s hamarosan a tűz mellett együtt sütötte velük a fiú a szalonnáját, és hallgatta a következő mondát a Gömörben történtekről. 4. fejezet: Két fenevad Másnap reggel Pál egy gyönyörű szép várkastély alá érkezett. Miközben megmentette egy sebesült rigó életét, egyre mélyebbre jutott a sűrű erdőbe. Itt jajveszékelésére lett figyelmes, odafutott és látta, hogy két hatalmas véreb támadt egy öregasszonyra. Pál mást nem tehetett, megölte a vadászkutyákat, hiszen a néni és a saját életét védte. Kinizsi megtudta, hogy Magyar Balázs várát látta az imént, s az erdőből kivezető utat is megmutatta neki a hálás anyó. Azt jósolta a fiúnak, hogy az ország legszebb lánya lesz majd a felesége. A néni elsietett a sűrűbe, Pál tovább indult, s hamarosan csengő leányhangokra lett figyelmes. A két kutyát - Nérót és Pilátust - kereste Jolánka, aki egy fehér ló hátán tűnt elő a fák közül. Pál elmesélte, hogy mi történt, a megmentett 101 éves öregasszonyt a lány is ismerte, megbocsátott a molnárlegénynek. Holubán tizenöt szolgájával vágtatott a vár felől, ő durván kérdőre vonta Kinizsit. Pál egy kicsavart sudár fával védekezett, a szolgák szanaszét futottak. Holubán ekkor nyílvesszővel akart végezni a vakmerővel, de Mátyás király lecsapta az íjat, mielőtt a zsoldosvezér használhatta volna. Ezután az uralkodó seregébe fogadta Kinizsi Pált, s Magyar Balázs keze alá adta. Jolánka bekötözte Pál sérüléseit, s elárulta neki, hogy az anyóka korábban neki is jósolt: azt, hogy az országban a legerősebb legényé lesz. 5. fejezet: A király lustája Bujkó Pál gazdája után indult, egy adószedő kocsi hátuljára kapaszkodott fel, úgy vitette magát. Elfáradt, leugrott a szekér csomagtartójáról, majd lefeküdt pihenni egy keveset. Az eset közelében vadászat folyt, egy tizenkettes agancsú szarvast pont az út mellett ejtett el Mátyás király. Magyar Balázs éppen megdicsérte a királyt a pompás lövésért, amikor mindketten meglátták a földön heverő fickót. Ébresztgették, de a legény csak horkolt, meg sem mozdult, A főúr dühbe gurult ekkora arcátlanság láttán, de a király jót nevetett, s tréfára fogta a dolgot. Bujkó az uralkodó szolgálatába szegődött, ő lett a király lustája. 6. fejezet: Villám Kinizsi egy öreg vitéz segédletével a katonaélettel ismerkedett a várban. Pál új ruhát és egy jókora, rozsdás kardot is kapott. Lószerszámot is választattak vele, amin elcsodálkozott, hogy miért nem a lovat hamarabb. Egy külön polcon lévő vadonatújnak látszó nyerget, fényes zablát, ezüst kengyelt emelt le a polcról. Mindenki mosolygott a fiún, mert egy eddig fékezhetetlen lóval találja így magát szembe. Ezt az állatot évekkel ezelőtt - tizenegy társával együtt - csikó korában küldte ajándékba Ferrante, nápolyi király a mi Mátyásunknak. Azóta a kiscsikó hatalmas táltos paripává vált, és nem tűrt meg senkit a hátán, még a közelébe is csak kevesen merészkedtek. Pál nem ijedt meg a barátságtalan állattól, keményen betörte, és a várba visszalovagló király és kísérete nem győzött csodálkozni a tajtékzó, fáradt, de meghunyászkodott állaton. Mátyás Kinizsinek ajándékozta a lovat, Villámot, ha már egyszer a ló az emberére talált. Két hír miatt szakadt félbe a vadászat: az ismét garázdálkodó felvidéki urak és a cseh király elleni hadjárat elkerülhetetlensége miatt. 7. fejezet: A zsák és a foltja Holubán feleségül kérte Magyar Balázstól Jolánkát, a főúr a lányára bízta a döntést. A kérő hoppon maradt, rövid búcsú után kíséret nélkül elvágtatott gyors lábú, drága paripáján a várból. Délig dühödten lovagolt, majd lassított, mert meglátott egy másik lovast maga előtt. A kopott ruhájú vitéz elmélyülten tyúkot kopasztott. Titusz volt az, akivel összeismerkedett Holubán, s mivel megtudta tőle, hogy utálja Kinizsit, felfogadta a földönfutót szolgái közé. 8. fejezet: Bujkó és Mujkó A király lustája életét Mujkó, Mátyás udvari bolondja keserítette. Egyszer még Bujkó ötletét is a sajátjaként csillogtatta. A magyar és a cseh király egy napon találkozott, mindketten vadásztak a kíséretükkel, köszöntötték egymást, és csendes beszélgetésre került a sor. Tárgyalóasztal mellett folytatták a társalgást, hátha el lehetett volna kerülni a háborút. Itt szólt bele a tanácskozásba az udvari bolond, s az urak maguk is elgondolkoztak az ötleten. Végül arra jutottak, hogy ne a két király, hanem a két udvari tréfamester harcoljon meg egymással, s döntsék el ők, melyik ország lesz a győztes. Mujkó ennek már nem örült annyira, de kiállt a markos cseh fickó ellen. Már-már ő lett volna a győztes, amikor az egyik cseh főúr segített Podjebrád bolondjának. Zdenkó, Mátyás alvezére megragadta a cseh vezér dolmányát, erre akkora ribillió tört ki, hogy a békés eszmecsere majdnem vérfürdővé vált. Szerencsére Magyar Balázs, aki késve érkezett a lakomára, meghallotta a fegyvercsörtetést, szól a kíséretében lévő Kinizsi Pálnak, hogy segítsen rendet csinálni. A Herkules kinézetű hatalmas magyar megjelenésére visszahőköltek a küzdő felek. A cseh király bosszúsan távozott a kíséretével, és a háború most már fellángolt teljes hévvel. Egymást követték a csaták - amiben Kinizsi kitüntette magát -, s a magyar sereg Brünn vára alá ért. 9. fejezet: Az őrszem A magyar tábor szélén éjszaka őrségváltás zajlott, Kinizsi az új őrszem. Pál a gondolataiba mélyedt, Jolánkára gondolt, aki elkísérte apját a hadjáratba, a közelben volt a szállása, Spielberg erődjében. Egy köpenyes alak érkezett, a szerelme szökött ki hozzá. Jolánka egy kövekkel kirakott ezüstpatkót adott át a férfinak. Orsik néne küldte, hogy szerencsét hozzon Kinizsinek a csatákban. Bujkón keresztül jutott el a lányhoz, aki kedves szavak kíséretében nyújtotta át Pálnak. A fiatalok tervezgetni kezdték a jövőt, amit közösen képzeltek el. Az őrszemet egy kürtszó figyelmeztette, hogy egy magaslati helyre kell mennie, és lángjeleket kell majd továbbítania. Jolánka is a férfival tartott, a másnapi csatáról is beszélgettek. 10. fejezet: Jolánka elalszik Kinizsi őrhelyét két sötét alak figyelte. Az egyik egy kalapnyi fekete port szórt a tűzbe, majd sietve távozott. A török méreg nem halált okoz, csak elkábítja azt, aki beszívja fehéres, könnyű füstjét. Holubán és Titusz kísérelte meg a merényletet Kinizsi ellen. Jolánka és Pál visszatértek, a lány fázott, ezért megfújta a pislákoló tüzet. Azonnal elálmosodott, s a férfi karjába dőlt. Kinizsi is érezte, hogy valami nincs rendben a tűzzel, egy hatalmas követ hajított rá, hogy eloltsa. Ezután az tettette, mintha ő is aludna, s bevárta a cselszövőket. Holubán és Titusz két oldalról közelítette meg a látszatra alvó őrszemet, aki hirtelen megelevenedett, és a megvívott a két támadóval. Titusszal gyorsan végzett, kettétörte a kardját, Holubán sem bírta sokáig, a fegyverét hátrahagyva menekült el a helyszínről. Jolánka ébredezni kezdett, s visszaindult a szálláshelyére, mert már közeledett a hajnal. 11. fejezet: Ellenség vagy jó barát? Ez az éjszaka még tartott meglepetéseket Pál számára. Egy bugyros-batyus ember tűnt elő a cserjék mögül. A szakállas alak Tódornak nevezte magát, és mindenféle csábító portékákat ajánlott a katonának, sőt Velencébe hívta a férfit, hogy ott jobban megfizetik és megbecsülik a jó kardforgatót, mint Magyarországon. A kalmár még Mátyás király ócsárlásába is belefogott, de Pál ezt már nem tűrte, és kardlappal elpáholta az olaszt. A kereskedő ledobta ócska köpenyét, letépte álszakállát, Hunyadi Mátyás állt az őrszem előtt. Az ellenséget kémlelte ki, s visszafelé tartva - gondolta - próbára teszi Kinizsi hűségét. Ezután az ellenség kedvezőbb hadállásáról beszélgettek, Pál egy ágyútelepre hívta fel a király figyelmét, amely sok bosszúságot okozott a magyaroknak. Az uralkodó megbízta Kinizsit, hogy tíz rác lovassal, hajnalban közelebbről is kémlelje ki az ellenség ágyúállását. A király távozása után sűrű eső kerekedett, Pál észrevétlenül közelebb kúszott a dombhoz, itt arra lett figyelmes, hogy Podjebrád katonái az ágyúk elvontatását tervezik. Az ellenség tűzmesterét és egy ágyút magával vitt, zűrzavart okozva a csehek között. Holubán megbízta Tituszt, hogy tíz emberrel támadja meg Kinizsit abban a sátorban, ahová az őrszemek ilyenkor a vihar elől behúzódnak. Tíz dárda szúrta át a ponyvát, de a fegyverek csak a levegőt érték. Titusz magával vitte Holubán ott felejtett kardját, s jelentette a gazdájának, hogyan jártak a sátornál. A zsoldosvezér ennek is örült, mert így feljelentheti a posztját elhagyó őrszemet a királynál a haditanácsban. 12. fejezet: A haditanács Titusz meg akarta előzni Holubánt Kinizsi leleplezésében, ezért megjelent a király szállásán. A sátorban azonban Bujkó szunyókált. Az alvóban az árulkodó Mátyást sejtette, úgyhogy neki mondta el azt, hogy Kinizsi őrszemként elhagyta az őrhelyét. A király lustája megtréfálta a jutalomban reménykedő aljas fickót. A sátorban hamarosan megjelentek az uralkodó vezérei, s a királlyal együtt a hadi helyzetet vitatták. Magyar Balázs késve érkezett, mert Holubán "jelentése" alapján Kinizsit kereste. A király elkomorodott a mulasztás miatt, s ítélkezésre szólította fel a jelenlévőket. Bujkó Kinizsi nevét hallva elhagyta a sátrat, s egy ajtónálló segítségével értesítette a kedvesét ért vádakról Jolánkát. A nagyurak közben a csehek elleni támadás vagy a kivárás kérdéséről vitatkoztak. Mátyás hagyta a vitát folyni, csak akkor szólt közbe haragosan, amikor a kémekről esett szó, akik még nem szerezték meg az ellenség kitűnő ágyúinak tervrajzait. Ekkor egy hatalmas alak lépett be a sátorba, vállán kövér ágyúcsövet, hóna alatt lőporos hordót cipelve. Az ágyúcsőhöz egy cifra ruhás emberke volt kötözve, az ellenség német tűzmestere. Nagy volt az öröm a vezérek között, Kinizsi elmesélte, hogy miért hagyta el az őrhelyét, hogyan szerezte meg az ellenség féltve őrzött titkait. Az ágyút kipróbálták, Pál dicséretet kapott a hőstettéért. Jolánka, nem tudván, hogy közben mi történt, Kinizsi életéért könyörgött. A király mosolygott az eseten, s a kisasszonyhoz illő, méltó férjet ajánlott Magyar Balázs figyelmébe. Ranggal és vagyonnal is megjutalmazta Kinizsi Pált, s ráadásul a déli végvidék vezérének nevezte ki, ahol harcba kell szállnia az egyre gyakrabban betörő törökök ellen. 13. fejezet: Hahó! barát! Kinizsi a nagyvázsonyi várban várta a király üzenetét. A jutalmul kapott birtokra hiába hívta édesapját és Orsik nénét. A két öreg azt üzente, hogy ők már nem élhetnek a malmuk zúgása nélkül. Egy szép őszi délutánon futár érkezett az uralkodó nagypecsétes levelével. Mátyás küldte az üzenetet, de már nem Csehországból, most a vén német császárral gyűlt meg a baja. Kinizsi a vár tornyából nagyot kiáltott, hívta a kolostorból az olvasni kiválóan tudó Dávid barátot. A szerzetes felolvasta urának a király parancsát, ami a várurat arra szólította fel, hogy toborozzon hadat, és gyorsan menjen Temes várába Báthori István erdélyi vajdához, mert a török nagy sereggel - 12 basával - betört Erdélybe. Kinizsi már másnap útnak indult a katonáival, a sereg az út során egyre csak gyarapodott. A Dunán már szép számú csapattal kelt át, a Tiszán meg valóságos kis hadsereggel. 14. fejezet: Kinizsi! Kinizsi! Mire Kinizsi Pál Temesvárra ért, a török már mélyen bent járt Erdélyországban. Báthori István egyelőre kivárt, kicsiny seregével nem tudott szembeszállni a hatvanezer főből álló ellenséges csapatokkal. A rablók pusztították és fosztogatták a falvakat, városokat, rabláncra fűzött foglyok ezreivel akarták elhagyni a magyar területeket. A visszavonulást már nem nézhette tétlenül a vajda, kicsiny seregével Kenyérmezőn, a Maros mentén állta útját a törököknek. A csata során az ősz magyar vezér jobbra a székelyeket, balra a szászokat és a románokat állított, középütt maga helyezkedett el páncélos, lovas dandárjával. Az ütközet során a törökök, bár hatalmas veszteségeket szenvedtek el, de győzelemre álltak, amikor Kinizsi Pál is megjelent a seregével. Amikor oldalba kapta a győzelemittas törököket, akkor a szpáhik rémülten a janicsárokra tiportak. Kinizsi utcákat vágott az ellenségben két kardjával, így érkezett el Báthori Istvánhoz. A csata sorsa megfordult, a magyarok és szövetségeseik fényes győzelmet arattak. A foglyokat kiszabadították, a sebesülteket összegyűjtötték és ellátták, majd este megünnepelték a diadalt. A táncban is első volt Kinizsi, három jajgató törökkel járta a csűrdöngölőt. 15. fejezet: A császár foglyai Ausztriában Keremes várát hét nap és hét éjszaka ostromolták Mátyás csapatai. Miután elfoglalták a magyarok, a király itt rendezte be az udvartartását. Jolánka is itt volt a várkastélyban, sokat sétált az ódon falak között. Esténként Bujkóval beszélgettek, a lusta sokat mesélt Kinizsi legénykoráról. Egy estefelé kisebb lovascsapat közeledett a várhoz. Holubán érkezett a király jelszavával, de a fekete sereg ruhájába bújtatott bérencek amint beértek a várba, azonnal kardot rántottak, s levágták a kapuőröket. A közeli erdőből császári katonák rontottak elő, s a vár a németeké lett. Titusz foglyul ejtette Bujkót, Holubán egy szépen berendezett lakosztályba vezette Jolánkát. Feleségül akarta venni a lányt, de most sem járt sikerrel. A király lustája becsapta a pénzéhes Tituszt, míg a bérenc tévúton járt, addig Bujkó ügyesen megszökött. Elkötött egy szürke német lovat, s vágtában indult hazafelé. Néhány előkelő fogoly - közben - azt vallotta, hogy egyedül Bujkó tudja, hova rejtette el a király a kincsesládáját. 16. fejezet: Ki népei vagytok? Bujkó a Dráva felé igyekezett, onnan meg tovább a Szávához akart eljutni, mert azt gondolta, ott valahol hírt kaphat Kinizsi Pálról. A németek égre-földre keresték, mert megtudták még azt is, hogy a kincsesláda kulcsát a király lustája őrizte. A menekülő legény többször megállt pihenni, mert nem lovagláshoz volt szokva, egyszer elővett egy aranykulcsot, jól megnézte, aztán a tarisznyának is beillő zsebébe csúsztatta. Ment faluról falura, de nem hallott magyar szót. Harmadnap estefelé egy takaros faluba ért, itt sem magyarul válaszoltak a köszöntésére, de a szlovákhoz hasonló nyelven, amit megértett a fiú. A vendek szívesen fogadták az idegent, magukat Mátyás király legkedvesebb népének tartották. Erre a szegényes öltözetű Bujkó Hunyadi Mátyás követének adta ki magát, amit a falubeliek (vonakodva) elhittek, hiszen a király is gyakran járt akkoriban álruhában. A falu egyik főembere, egy csizmadia meghívta és megvendégelte a Kinizsit kereső fiatalembert. A vacsora vége felé a mesterember három csalafinta találós kérdést tett fel Bujkónak, hogy megbizonyosodjon arról valóban Mátyás emberével hozta-e össze a sors. 17. fejezet: Az aranykulcs Bujkó éjszaka nyugodtan aludt, a házigazdája azonban nyugtalanul forgolódott az ágyában. A csizmadia arra jutott a spekulálásban, hogy a furcsa vendége nem lehet más, mint maga Mátyás király. Utánanézett a feleségével a dolognak, s átkutatták a "kövér huszár" ruháját. Amikor megtalálták az aranykulcsot, s azon a király címerét, már nem kételkedtek a vendégük valódi kilétében. Mire Bujkó felébredt, azt tapasztalta, hogy a szobában lévő asztal rogyásig tele volt pakolva jobbnál jobb ételekkel. Az egész falut bejárta a hír az uralkodó álruhás megjelenéséről, kitettek magukért a vendek. Bujkó alaposan megreggelizett, de várt még rá egy meglepetés. A községben még más nagy esemény is történt, a római pápa követe járt erre a kíséretével. Ők is megtudták, hogy itt tartózkodik a magyarok királya, tiszteletüket szeretnék tenni nála. Bujkó kénytelen volt faképnél hagyni a falubelieket és a követet is, gyalogosan vándorolt tovább a Száva felé. 18. fejezet: "Jó Magyarországnak cudar állapotja" Kinizsi - gyorsan mozgó kicsiny seregével - a Szávától délre táborozott, aznap egy török feletti kis győzelem örömére vigadtak, mulattak. Kedves alvezérei, tisztjei, a csatározásokban kitűnt katonák mesélték el a hőstetteiket. Később egy lantos jött elő, s elénekelte "Jó Magyarországnak cudar állapotja" című nótát. Miután a vitézek nagyot ittak a vezér egészségére, egy messziről érkezett földművelő kért bebocsátást Kinizsi elé. Pál ráismert a bajuszos, szakállas ősz parasztra, ő látta el egykoron ostorral a hencegő Titusz baját. Az öreg elmondta, hogy a tette után egy ideig bujdosnia kellett, de most az egész vidék üzenetét hozta, a megszabadult nép köszönetét. Kinizsi kérdéseire a vendég részletesen válaszolt, majd a vezér megvendégelte és befogadt a seregébe a hírhozót. Később újabb vendégek érkeztek, a pápai követ és a kísérete, akik őszentsége áldását hozták pecsétes levélben. A magyar hadvezér inkább valami tényleges segítségnek örült volna: katonáknak, hajóhadnak vagy a török elleni háborúhoz pénznek. Ezt követően Mátyás király egészségére koccintottak a magyarok és a vatikániak, de Kinizsi ekkor egy kétakós hordót emelt magasra, s abból ivott jókorát. 19. fejezet: "Fut a szultán vad hada" A mulatság közben egy vágtató vitéz érkezett, aki jelentette a magyarok vezérének, hogy a törökök támadásra indultak ellenük. Kinizsit nem lepte meg a hír, a mulatság csak álcaként szolgált, titokban már régóta készült a döntő összecsapásra. Az ágyúit is úgy helyeztette el, hogy azok lövedékei majd az ellenség főseregét seperjék, a lovasok meg egy magaslaton várták a parancsot a beavatkozásra. A fővezér maga is lóra pattant, és a csata helyszínére lovagolt, kezében két kardot forgatott. A pápai követ egy távolabbi magaslatra vitette magát, hogy végignézze a küzdelmet, és krónikát írjon róla. Amikor a törökök a völgybe értek, ágyútűz zúdult rájuk, majd a lovasok rohama bomlasztotta őket. Az elkeseredett harcban sokan meghaltak mind a két oldalon, Kinizsi hű lova is élettelenül feküdt a földön. Egy janicsár a magyar vezért vette célba a puskájával, de a lövészt egy botütés a döntő pillanatban ártalmatlanná tette. Bujkó időben érkezett, hogy megmentse kisgazdája életét, de nem jó híreket hozott: Jolánka a német császár katonáinak fogságába került. A győztes csata után Kinizsi eltemettette a halottakat, szekerekre rakatta a török fegyvereket, kincseket, s seregével útnak indult Keremes vára felé, hogy kiszabadítsa a szerelmét. 20. fejezet: Holubán "bölcs" terve Jolánka gyöngyfűzéssel vagy lantpengetéssel töltötte az idejét, szinte ki sem mozdult a lakosztályából. Holubán többször is megjelent nála, hogy rávegye, legyen a felesége, de a lány sem az ígéretekre nem hajlott, sem a fenyegetőzéstől nem ijedt meg. A zsoldos végül is irtózatos dühbe gurult, elhatározta, hogy kegytelen bosszút áll a lányon. A hiábavaló kísérletek után Magyar Balázs lányát az áruló börtönbe záratta, Tituszt bízta meg a kiasszony őrzésével. Egy pár nap múlva Fridérik császár a családjával és az egész udvartartásával Keremesbe érkezett. Holubán ekkor közölte Jolánkával, hogy milyen nagy megtiszteltetés vár rá: a német-római császár unokájának lesz a felesége. Ezzel a cselszövő nem csak a kikosarazásért állhat bosszút, hanem merész politikai manőverbe is vágott: Mátyás király legjobb hadvezérét - ha a lakodalom hírére átpártol - megnyerheti a németek számára. 21. fejezet: Aki másnak vermet ás ... Másnap megérkezett Keremes várába a császár a feleségével és a legkedvesebb unokájával, a 15 éves, kissé bugyuta Hyppolit herceggel. Holubán tisztelgett előttük, és jutalmul a császári házat erősítő - bizonyára sikerrel járó - cselfogásokért cserébe Kinizsi birtokait kérte. A lakodalomra nagy bőséggel készültek, a finom étkek és italok a környékbeli parasztoktól kerültek az ünnepi asztalokra. Jolánka menyasszonyi ruháját tíz Bécsből hozatott szabó készítette. A lány lantját pengetve, türelmesen várt, ki sem mozdult s szobájából, de az étekhordók leírása alapján sejtette, hogy milyen vőlegény vár rá. Holubán az esküvő közeledtével magához hívatta Jolánkát. Gúnyosan közölte vele, hogy a császár unokája, Hyppolit lesz a férje, úgy becsülje meg magát. A lány tiltakozott, de a gazember megfenyegette, hogy a teremben található ajtócskát kinyitva egy feneketlen verembe dobatja. Titusz peckesen fel alá sétált a félelmetes lyuk mellett, amikor egy tetőtől talpig lisztes molnárlegény lépett be a terembe, a vállán egy hatalmas zsákkal. A liszteszsák egyszer csak megbillent, és Titusz fejéhez csapódott, "mindketten" a nyitott vasajtón keresztül a mélységbe zuhantak. Jolánkát Bujkó mosolygós ábrázata és szavai nyugtatták meg: közel a segítség, csak egy kis idő kellené még, hogy Kinizsi csapatai ideérhessenek. 22. fejezet: Kinizsi levele Két udvarhölgy és egy hopmester elhozta Jolánkának a csodaszép menyasszonyi ruhát. A lány ebben jelent meg a császári család és az összegyülekezett udvar előtt. A császár atyai áldását adta a párra, s máris indultak volna az esküvőre, ha Jolánka - időhúzási szándékból - próbalehetőséget nem kér a felséges úrtól. A kirendelt pap még gyakoroltatta a fiatalokkal a szertartást, amikor egy katona jelent meg a teremben. Egy éktelen nagy buzogányt cipelt, amire egy levél volt rákötve. A pergamenre írtakat a pap olvasta fel: Kinizsi nevének hallatára rémület lett úrrá a császáron és udvartartásán, mindenki azonnal menekülni akart. Utoljára csak Jolánka maradt a teremben és Holubán. A németek kiszolgálója magával akarta vinni a lányt, de Kinizsi dörgő hangja megfutamította a zsoldos katonáit. A kardot rántott Holubánt maga Kinizsi intézte el, egy vasajtón keresztül (amerre Titusz is "távozott") mélységbe vetette az áruló vezért. A két szerelmes egymás karjaiban lelt vigaszt az elmúlt zivataros időkre. Magyar Balázs is megérkezett a csapataival, sőt trombitaszó jelezte, hogy Mátyás király is ideért kíséretével a vár alá. Az uralkodó Kinizsit dicsérte, a török elleni győzelmeiért temesi főkapitánnyá nevezte ki. Pál megköszönte az új tisztséget, és a két férfi testvérként ölelte meg egymást. A király szeme ezután elkóválygott lustáján akadt meg. Büntetést is tartogatott a számára: egy szigorú ember kezére adja, Bujkónak a temesi kapitányt kell ezután szolgálnia. Szereplők Kinizsi Pál Öreg Kinizsi Mátyás király Jolánka Magyar Balázs Báthori István , erdélyi vajda Holubán Titusz Bujkó Mujkó Orsik néne Podjebrád György, cseh király Dávid barát Zdenkó, Mátyás alvezére Frigyes, német császár Hyppolit, Frigyes unokája pápai követ Donja Velika (Preseka) Donja Velika falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Presekához tartozik. Fekvése Zágrábtól 40 km-re, közúton 50 km-re északkeletre, községközpontjától 5 km-re délkeletre a megye északkeleti részén fekszik. Története A falunak 1857-ben 353, 1910-ben 227 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Kőrösi járásához tartozott. 2001-ben 68 lakosa volt. Deepolis A Deepolis egy 3D-s online multiplayer játék, amit a Bigpointgames bocsátott ki 2008. december 17-én. A játék egy képzelt „vízi világot” mutat be, ahol a játékosok három megbízó közül választhatnak, harcolhatnak, nyersanyaggal kereskedhetnek. A játék 2009-ben elnyerte a „Red dot design award” díjat a „Digital Games” kategóriában. A Deepolis egy online játék, melyen különböző nemzetiségű emberek játszanak. Első lépésként, a három szolgáltató közül kell választani. Minden új felhasználó, az alap hajót kapja (seal) és a hozzá tartozó alap pajzsot, fegyvert. A cél az, hogy minél több npc-t és ellenséges játékost ölj meg, hogy minél több próbát teljesíts, és minél több tapasztalat pontot szerezz, hogy fejlődj. A játékosok klánokat alapíthatnak, hogy közös erővel harcoljanak az ellenségek ellen, illetve más klánok ellen. Alapvetően a szintednek megfelelő felszerelést tudod megvásárolni. Minél magasabb szintet ér el valaki, annál nagyobb, jobb, erősebb felszerelést vásárolhat magának. Navigálás Az egér gombbal irányítható a hajó, a bal egér gomb lenyomásával. Ha odébb kattintasz, arra a pontra megy a hajó, ahova nyomtál. ha folyamatosan lenyomva tartjuk a bal egérgombot, akkor a hajó folyamatosan halad a kívánt irányba. Ha a mini térképen egy adott pontra nyomunk, a hajó oda fog menni magától, ez célszerű hosszabb távok megtételére, ám arra is van lehetőség, ha megnyomjuk a „legközelebbi bázisra” feliratot, hogy automatikusan odamegy a hajó. Megállni a „space”gombbal lehet. Mível ez egy 3dimenziós játék, így különböző mélységek vannak. A fel le nyilak segítségével lehet süllyedni vagy emelkedni, vagy az egér görgője segítségével. Bázisok A térképre kattintva különböző bázisokat láthatunk. Minden bázis a játékosok számára egy védelmi terület, ahol nem lehet harcolni. Minél messzebb barangolunk el, annál nagyobb terület válik ismertté számunkra (melyet a térkép jelez) és annál több bázist találunk. A bázisok különbözőek, nem mindegyiknél lehet ércet eladni, és van olyan is, ahol semmilyet nem lehet. Utunk során megtapasztaljuk melyik bázison mit érdemes venni vagy eladni, lehet kereskedni is az állomások között. Azt se feledjük, hogy minél messzebb visz utunk a játékban, nem csak bázisokat találhatunk, hanem újabbnál újabb lényeket is, melyek egyre erősebbek. A Scionok színűek nem mehetnek a Jafhnar bázisra és fordítva! A Nautok mindenhova mehetnek. Harc A játék lényege a harc az idegenekkel (NPC) és az ellenséges játékosokkal, továbbá tapasztalatpontok szerzése, nyersanyagok gyűjtése és eladása, amiért Cel-t kapnak. A támadásokhoz hangfegyverre és torpedóra van szükség. Egérrel ki kell jelölni az ellenfelet, majd dupla kattintással megtámadhatjuk azt. Minden hajónak van pajzsa és életereje. Amint az életerő eléri a nullát, a hajó megsemmisül. Ha a hajót egy ellenséges lény süllyeszti el akkor csak a rakományod veszik oda és csökken a tapasztalatod! Ha egy NPC süllyeszti el a hajódat akkor a pénzednek kb.: az egyharmada az ellenséges NPC-é lesz. A pajzsok az ellenség által okozott kárt mérséklik. A pajzs és az életerő magától regenerálódik, amennyiben már nem támadják a hajót (nanogenekkel ez gyorsítható). A kezdő játékos az 5-ös szintig minden más játékos támadásától védve van. 2. Költségek A játék alapvetően ingyenes, Cel-lel lehet különféle felszerelést, hajókat vásárolni, ezt npc-k lelövésével, próbákkal lehet megszerezni. Vannak úgynevezett elit felszerelések is, melyek Helix-be kerülnek, ezekhez szintén úgy lehet hozzájutni, hogy npc-ket lövünk, illetve küldetéseket csinálunk, de módunkban áll feltölteni egyenlegünket is. Az elit felszereléseket meg lehet szerezni az árveréseken is Cel-ért. Csóka (madár) A csóka (Corvus monedula) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. Nevezik kéményseprő madárnak is. Az előfordulási területe Európa egész területe, Ázsia nyugati fele, valamint Észak-Afrika nyugati csücske. Állományai nem költöző madarak, de az északi területeken élők télen mégis délebbre húzódnak. Manapság négy alfaja ismert, ezeket a fejükön és a tarkójukon levő eltérő árnyalatú tollazatról lehet megkülönböztetni. Legelőször Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le, illetve nevezte meg ezt a madárfajt. Linné a Corvus monedula tudományos nevet adta a madárnak. Az újabb DNS-vizsgálatok bebizonyították, hogy a csókának a legközelebbi rokona a kelet-ázsiai örvös csóka (Corvus dauuricus); e két madár pedig a Corvus madárnem egyik korai elágazását képviseli. Egyesek szerint e két csóka annyira különbözik a többi Corvus-fajtól, hogy nekik egy külön nemet, a Coloeust kéne megalkotni – ez a taxon eddig csak alnemként létezik. Angol nyelvterületeken ezt a madarat jackdaw-nak nevezik; a jack = „kicsi”, míg a daw = „csóka” az óangol nyelvben. A szárny fesztávolsága 34-39 centiméter. A tollazata majdnem teljesen fekete, kivéve a tarkóját, mely szürke színű. A szivárványhártyája jellegzetes világos szürke. A csóka társas és zajos madár. Kis csapatain belül jól meghatározott és komplex ranglétra van. Természetes élőhelye a ritkás erdők és a tengerparti sziklák, azonban igen jól alkalmazkodott a farmokhoz és a városi élethez is. Opportunista mindenevő, mely minden alkalmat kihasznál táplálékának megszerzéséhez. Étlapját főleg növényi eredetű táplálék, valamint rovarok és egyéb gerinctelenek alkotják, azonban ha alkalma adódik, akkor a döghúst és az ember által hagyott hulladékot sem veti meg. Monogám párkapcsolatban él, azaz a párt alkotó madarak hűek maradnak egymáshoz, egészen egyikük pusztulásáig. A fészek egyszerű, csak néhány ágacskából áll; a fészket faodúba, sziklamélyedésbe vagy épületre rakja. A fészekaljban általában öt darab, barnán pettyezett, világoskék vagy kékeszöld színű tojás van. A tojásokat a tojó költi ki. A kis csókák körülbelül 4-5 hetesen válnak röpképessé. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján nem fenyegetett állatfajként szerepel, de élettere szűkül, hiszen Tunéziából és Máltáról is kipusztult. Nevének eredete A csóka egyik olyan madár, ami azon élőlények közé tartozik, melyeket Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus a „Systema Naturae” című művében írt le még a 18. században. Mivel az a hiedelem járta, hogy a csóka szívesen felszedegeti a fényes pénzérméket, Linné a madár fajnevét e tárgyakról adta, azaz Corvus monedula. A mǒnēdŭla szó a latin moneta szóból származik, melynek magyar jelentése: „pénz” vagy „érme”. A nemének neve, a Corvus a varjakhoz és hollókhoz való rokonságára utal. 1766-ban Peter Simon Pallas német zoológus és botanikus megalkotta a Coloeus taxont, melyet nemi szintnek szánt; ez a szó az ógörög nyelvben: koloios = csóka. Azonban eddig ez a taxon csak alnemi szinten lett elfogadva; ide pedig csak az eurázsiai csóka és az örvös csóka sorolható. Rendszertani besorolás Egy 2000-es tanulmány szerint a szóban forgó madár és a többi Corvus-faj között nagyobb a genetikai különbség, mint a nem más tagjai között. Ennek a tanulmánynak a hatására 2005-ben Pamela Cecile Rasmussen, amerikai ornitológus a „Birds of South Asia: The Ripley Guide” című művében Pallast követve visszaállította a Coloeus taxont nemi szintre. Rasmussen újrarendszerezését 1982-ben megelőzte egy másik ornitológus, a német Hans Edmund Wolters. A 2007-ben végzett DNS-vizsgálat, melynek keretében néhány Corvus-faj mitokondriumának egy bizonyos részét kutatták egy pontosabb családfa megalkotásának érdekében; arra az eredményre jutott, hogy a csóka és a kelet-ázsiai örvös csóka nagyon közeli rokonai egymásnak és ketten a Corvus nemen belül egy külön bazális, azaz alapi kládot alkotnak. Ennek következtében az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusa (International Ornithological Congress) hivatalosan felvette a listájára a Coloeus monedula és Coloeus dauuricus taxonokat. Az Altaj-hegységből, Szibéria déli részéről és Mongóliából csóka hibridekről szóló beszámolók érkeztek; tehát a két Coloeus sikeresen kereszteződik egymással. Habár a hibridizációra képesek, a mitokondriális DNS-vizsgálatok - melyhez a mintát mindkét madárnak a fő előfordulási területéről vettek - azt mutatják, hogy két különböző fajról van szó. Előfordulása A csóka előfordulási területe Afrika északnyugati részei, egész Európa – kivéve e kontinens legészakibb részeit –, valamint Közép-Ázsia, egészen a Himalája keleti feléig és a Bajkál-tóig. Az ázsiai állományok fő elterjedési területei Törökország, a Kaukázus régió, Irak, Irán, Afganisztán, Pakisztán és Északnyugat-India. Máltáról és Tunéziából kihalt. Az elterjedési területe hatalmas, körülbelül 1-10 millió négyzetkilométer közöttire becsülik. A globális állománya is nagy, csak az európai állományt 15,6-45 millió példányra teszik. A Brit-szigeteken végzett több éves madárszámlálások azt mutatják, hogy az 1970-es évek és 2010 között a csókák egyedszáma nagyon megnőtt; bár ez azt is jelentheti, hogy a csókák állománya csak éppen visszaállt a természetes méretére, hiszen korábban kártevőnek tekintve, ipari mértékben pusztították a fajt. 1998-ban az Egyesült Királyságban becslések szerint 2,5 millió csóka létezett, míg 1970-ben csak 780 ezer példány élt. A legtöbb csóka nem költöző madár, azaz nem vándorol el télen sem, viszont az északi és keleti állományoknál megfigyelhetőek időszakos vonulások. E peremvidéki csókák a megszokott területekről elköltöznek szeptember és november között, és majd visszatérnek februárban és kora májusban. A keleti madár elterjedése nyáron az oroszországi Szibériába is belenyúlik, míg télen kivonul onnan. A Feröer-szigeteken igen ritka, főleg télen és tavasszal, azonban néha Izlandra is eljut. Téli gyülekezőhelyeik vannak Kazahsztán északnyugati részén, az úgynevezett Urál völgyében, a Kaszpi-tenger északi partjain, valamint Nyugat-Kínában a Tien-sanban. Szintén télen megtalálhatók a nyugat-pakisztáni Kvetta völgyben. Libanonban ritkán látják télen, az elsőt 1962-ben jegyezték fel. Szíriában ritka vendég, viszont néhány költőpár ott is van. A legkeletibb alfaj, a C. m. soemmerringii Dél-Szibéria középső részén és Északnyugat-Kínában is előfordul. Néha a Japánhoz tartozó Hokkaidó szigetre is elrepül. Néhány csóka Észak-Amerika északkeleti partjára is eljutott, úgyhogy az 1980-években Kanada atlanti partjától egészen az Amerikai Egyesült Államokbeli Pennsylvaniáig megtalálhatók voltak. Ritka kóborló még a Gibraltáron, Mauritániában és a Saint-Pierre és Miquelon nevű szigetcsoporton. Egyiptomban eddig csak egyszer figyelték meg. Alfajai A csókának négy elismert alfaja van. Az összes európai alfaj, kereszteződések és az átmeneti állományok miatt elveszti genetikai különbségét a határterületeken. Például a C. m. monedula beleolvad a C. m. soemmerringii alfajba, Finnországtól kezdve, dél felé haladva a Baltikumon át, keleten Lengyelország keresztül, egészen Romániáig és Horvátországig. Corvus monedula cirtensis (Rothschild és Hartert, 1912) - Afrika északi és nyugati területein élt, illetve még él; mivel manapság már csak Marokkóban és Algériában található meg, Tunéziából kihalt. Az alfaj a nevét, a cirtensis -t az ókori numidiai Cirta városról kapta. A tollazata a többi alfajtól eltérően egyszínűbb, sötét szürke; a világosabb tarkója kevésbé feltűnő. Corvus monedula monedula (Linnaeus, 1758) - ez a törzsalfaj. Az elterjedési területe Európa keleti felén van, vagyis Skandináviában Finnország déli részétől a dániai Esbjergig és Haderslevig, továbbá Németország keleti fele és az egész Lengyelország, délfelé pedig Közép-Európán keresztül, délen Szlovéniáig , Szerbia északi részéig, azaz a Vajdaság Autonóm Tartományig , keletre a Romániában is megtalálható Kárpátokig tart. Norvégia délkeleti részein, Svédország déli felén, valamint Dánia északi és keleti részein is költ, azonban télen ezek a példányok néha Angliába és Franciaországba vonulnak. Spanyolországban ritka vendégnek számít. A tarkója és nyakának oldalai világosak. Sötét torkát kisebb-nagyobb mértékben világosabb szürke sáv veszi körül. Corvus monedula soemmerringii ( Fischer , 1811) - az előfordulási területe Európa északkeleti része, valamint Észak - és Közép-Ázsia , Oroszországtól egészen a Bajkál-tóig és Mongólia északnyugati részéig. Az elterjedésének déli határát keletről nyugatra haladva: a Himalája keleti fele, Izrael , Törökország , Dél-Románia és Szerbia alkotják. A telet Iránban és az indiai Kasmír régióban tölti. 1811-ben Johann Fischer von Waldheim, Corvus soemmerringii név alatt, önálló fajként írta le a madarat; ő e madár és az európai csóka közötti különbségekre hivatkozott. A soemmerringii akkor fajnevet, manapság alfajnevet Samuel Thomas von Sömmerring, német tudósról, anatómusról adta. A nagyjából ázsiai madárnak a tarkója és nyakának oldalai világosabbak; emiatt szembetűnő különbség keletkezik e világos testrészek és a többi fekete tollazat között. Corvus monedula spermologus ( Vieillot , 1817) - a csókának ez a nyugat - és közép-európai alfaja. A legfőbb előfordulási területei a Brit-szigetek , Hollandia , a Rajna-vidék, Nyugat- Svájc , Olaszország és az Ibériai-félsziget . A C. m. cirtensis mellett Marokkóban is megtalálható. További állományai a Kanári-szigeteken és Korzikán találhatók. Az alfajnév, a spermologus a görög nyelvből származik, jelentése: „a magokat szedegető”. Az alfajok közül ez a legsötétebb; míg a többieknek a szürke tarkóját - egészben vagy részben - fehéres csík veszi körül, a C. m. spermologus -nál ez teljesen hiányzik. Megjelenése A 34-39 centiméteres hosszával az eurázsiai csóka a második legkisebb madár a Corvus nemben, a legkisebb a közeli rokona, az örvös csóka 32 centiméteres testhosszúsággal. Tollazatának legnagyobb része fényesen fekete, lilás (a monedula és a spermologus alfajok esetében), illetve kékes árnyalatú (a cirtensis és a soemmerringii alfajok esetében) fejtetővel, azaz koronával, homlokkal és másodlagos tollakkal. A torok, az elsődleges tollak, valamint a farktollak zöldeskéken fényezettek. A pofájának oldala, a tarkója és a nyakának oldala, alfajtól függően a világos szürkétől az ezüstös szürkéig változik; a begyi és hasi részek palaszürkék. Lába és rövid, tömzsi csőre fekete színű. A csőr akkora, mint - csőr nélkül - a fejhossz 75%-a. A felső csőrkávának a 40%-át, míg az alsó csőrkávának a 25%-át keményebb, szőrzetszerű tollsörték borítják. A felnőtt madár szivárványhártyája (iris) szürkés vagy ezüstös fehér, míg a fiatalé világos kék színű. Egyévesen kezd ezüstössé válni, de azelőtt előbb barnásra vált. A két nem között nincsen nemi kétalakúság, azaz a két különböző nemű példány ugyanúgy néz ki. A kivételt a hímeknél a fejtetőn és a tarkón levő tollak képezik, melyek az idő haladtával, főleg a vedlés közeledtekor kopottá válnak. Előfordulási területének nyugati felén teljes vedlésen megy keresztül, június és szeptember között, míg ez a vedlés keleten egy hónappal később történik meg. Mindjárt vedlés után a fejtető lilás árnyalata élénkebbnek hat. A fiatal példány tollszínei kevésbé olyan élénkek, mint a felnőtt esetében; a világos és sötét testrészek között elmosódott a határ. A feje nem teljesen fekete, hanem csak barnás-feketés, halvány zöldes árnyalattal. E tollak töve barna színű. A tarkója és nyakának oldalai sötétszürkék, a begyi és hasi tájéka szürkés-feketés. A farktollai vékonyabbak és zöldes árnyalatúak. Csak igen kismértékű a testméret különbség a különböző előfordulási területeken levő madarak között. Az alfajokat főleg a szürke tarkójuk tövét szegélyező fehér csíkról vagy annak hiányáról lehet megkülönböztetni. További megkülönböztető jelek a tarkó színe és a begynek az árnyalata. A közép-ázsiai állománynak hosszabb szárnyai, míg a nyugati állományoknak vaskosabb csőrük van. A testtoll árnyalata sötétebb az északi területeken, a hegységekben és a nedves vidékeken, míg egyéb helyeken világosabb. A különböző korú példányok között - főleg vedlés előtt -, nagyobb mértékű lehet a különbség, mint az ugyanolyan korú, de más élőhelyeken levő madarak között. Ügyesen repül, olykor röptében szorosan manőverezik, bukfencezik vagy éppen siklik. Jellegzetes verdeső-sikló repülése van, bár ez a vándorlások idején kevésbé vehető észre. A szélcsatornában végzett kísérletek azt mutatták, hogy másodpercenként 6-11 métert tud siklani és a sebességnövekedésével a szárnyfesztávolság csökken, azaz a csóka összébb húzza szárnyait. A talajon felmagasodó testtartása van. Rövid lábai miatt kénytelen gyorsabban járni. Táplálkozás közben fejét lefelé vagy vízszintesen tartja. Az előfordulási területén aligha lehet valamivel összetéveszteni a csókát. A rövid csőre és a szürke tarkója jól megkülönbözteti a többi varjúfélétől. Távolról talán a vetési varjúval (Corvus frugilegus), míg röptében a galambbal (Columba livia) vagy a havasi csókával (Pyrrhocorax graculus) lehet összetéveszteni. A repülő csóka egyik fő megkülönböztető jele a többi varjúfélével szemben, a kis mérete; továbbá a gyorsabb és mélyebb szárnyverései és a kevésbé „ujjazott” - sok varjúfélénél az evezőtollak repülés közben ujjszerűen szétválnak - szárnyvégei. Más varjaktól eltérően a csókának rövidebb és testéhez képest vaskosabb nyaka van; csőre is rövidebb és amikor csapatban repül, a különböző példányok szorosabban állnak egymáshoz, mint más rokonfajok esetében. A hozzá hasonló havasi csókától és havasi varjútól (Pyrrhocorax pyrrhocorax) az egyformán szürke szárny alsó/belső fele, valamint a fekete csőre és lábai különböztetik meg, hiszen a két havasi faj csőre és lábai sárgák és vörösek. Az eurázsiai csóka méretben, testalkatban, viselkedésben és a hangkiadások szempontjából igen hasonlít az örvös csókára; egyébként kettejük egyes előfordulási területe fedi egymást. Ezeknek ellenére a két madarat nemigen lehet összetéveszteni, hiszen az örvös csóka tarka: a torkától a begyéig, valamint a vállai és a tarkója alatt krémfehér, széles sávozás látható; a feje, torka, szárnyai és farktollai fényesen feketék, míg a fültájéka világosabb szürke. Mindkét fajnak a fiatalja sötét tollazatú és szemszínű, tehát nagyjából csak ekkor téveszthetők össze. Fiatal korukban az örvös csóka az eurázsiai csókánál is sötétebb, valamint a tarkója nem válik ki annyira tollazatának többi részétől. Hangja A csóka igen zajos madárfaj. A legjellemzőbb hangja, melyet inkább röptében hallat, a fémes és csattogó, egyfajta döcögő „csje” hang, míg máskor keményebb „csjakl”, elnyújtott „kjaar” és valamivel durvább „csreh” hangot is hallat. Ezek a találkozások vagy üdvözlések hangja. A fiatalokat táplálkozáshoz hívogató, vagy amikor egy hím nászajándékot ad a párjának, a kiadott hang, körülbelül így szólhat: „kiáá” vagy „kióó”. Amikor visszafelel vagy táplálékért könyörög a hímnek, akkor a hangjai hosszabbak, nyújtottabbak: „kiééj”, „tcsééjk” vagy „giééé”. Amikor este nyugovóra térnek, a csapat madarai előbb hangos csattogó „beszélgetést” folytatnak. Veszély esetén a csóka hangja mély, hosszadalmas vészkiáltás, mely körülbelül így szól: „érrr” vagy „kááárrr”. Ezt a varjakra jellemző „kááárrr” hangot főleg akkor hallatják, amikor ragadozó madarat látnak vagy azt piszkálják, míg az el nem távozik. Az egyhetes fiókák puha csipogást hallatnak. De amint nőni kezdenek a csipogásaik egyre erősebbé válnak, ami 18 naposan erős csikorgásba torkollik. A röpképes fiatal hangja ennél mélyebb és puhábbra vált. Körülbelül már 25 naposan ha veszélyt, vagy új, ismeretlen zajt észlel, akkor elnémul. A csóka azon kevés madarak egyike, melyet emberi hangok utánzására lehet megtanítani, illetve ezt saját magától is megteszi. A szótára azonban csak néhány szóra vagy mondatra korlátozódik. Életmódja Élőhelye Ez a madárfaj egyaránt kedveli a fákkal rendelkező sztyeppéket, legelőket, kultúrtájakat, tengerparti sziklákat és a városokat. A számuk akkor nő a legjobban, mikor az ember egy helyről kivágja a fák többségét, nyíltteret teremtve helyébe. Ha olyan emberközeli helyet talál, ahol nem zavarják, akkor fészket rakhat kéményre vagy szellőzőjáratokba is. A kéményeken előszeretettel párban üldögél, ezért nevezik kéményseprőmadárnak is. A legfőbb előfordulási helyei a vegyes fás, épületes és nyílt térségekkel rendelkező területek. A túlságosan nyitott élőhelyeket a vetési varjúnak, míg az erdősebb részeket a szajkónak (Garrulus glandarius) engedi át. Más varjúfélékhez hasonlóan, mint például a vetési varjú, a holló (Corvus corax) és a dolmányos varjú (Corvus cornix), egyes csóka is a városi parkokban tölti a telet. Varsó három parkjában, október és december között a csókák száma rohamosan meg szokott emelkedni; feltehetően azért, mert az észak-európai példányok közül sokan itt telelnek. Szintén Varsóban az 1977-től egészen 2003-ig gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a csókaállomány megnégyszereződött. Ennek a létszám-növekedésnek az oka még nem ismert pontosan, azonban közrejátszhat az is, hogy a helységben a vetési varjak száma megcsappant. Továbbá az is lehet, hogy két madárfaj egyszerűen helyet cserélt, hiszen egyre több vetési varjú tölti a telet Fehéroroszországban; talán elkergetve onnan a csókákat. Viselkedése A csókák az erdőkben és a vidéki területeken óvatosak az emberrel szemben, a városokban ha nem zavarják őket, akkor szelídek lesznek. A szarkákhoz (Pica pica) hasonlóan a csókák is érdeklődnek a fényes tárgyak iránt. John Gay a Koldusopera című művében: „egy kapzsi ember, mint egy csóka, ellopja, amit ő soha nem élvezhetett, csakis azért, hogy elrejthesse”. Tobias Smollett „Humphry Clinker kalandozásai” (The Expedition of Humphry Clinker) című regényében a gyilkos karaktert így jellemzi: „Ő hálátlan, mint egy disznó, kapzsi, mint egy keselyű, és lopós, mint egy csóka.” Csapatokba verődő madárfaj, bár a csapatok mérete változó. A hím és tojó életre szóló párkapcsolatban él, ezt a csapatokon belül is betartják és mindig egymáshoz közel repülnek, vagy egymás mellett pihennek. A csapatok egyedszáma ősszel megnő, mivel esténként egyes alvó helyekre akár több, különböző csapat is összegyűlhet. Ezek a csapatok több ezer példányt is számlálhatnak. A svédországi Uppsala nevű városban egy ilyen áttelelő-pihenő helyen akár 40 000 csókát is megszámoltak; eme óriás csapaton belül is a párokat alkotó madarak egymás mellett ültek. A csóka gyakran társul a dolmányos varjúval és a vetési varjúval; az utóbbival főleg a vándorlások és az esti pihenések idején. Anglia északnyugati részen megfigyelték, amint a seregélyekkel (Sturnus vulgaris), bíbicekkel (Vanellus vanellus) és viharsirályokkal (Larus canus) együtt keresi meg a táplálékát. A csóka csapataira főleg a Feldegg-sólyom (Falco biarmicus) vadászik; ez a ragadozó madár párban támad a csókákra. Annak ellenére, hogy a ragadozó párnak jól egyeztetett stratégiái vannak, ha eléggé nagy a csókacsapat, a sólymok vadászata gyakran sikertelen. A csókacsapatok olykor náluk nagyobb madarakat, mint például szarkákat, hollókat vagy akár dögkeselyűket (Neophron percnopterus) is piszkálhatnak, illetve elkergethetnek területükről. Az ellenségek elriasztásához az egyik csóka vészjelzést ad fajtársainak, amelyek erre összegyűlnek és elkergetik a betolakodót. Csapatokban élnek és megfigyelték, hogy, ha közülük az egyik megsebesül vagy megbetegszik, akkor fajtársai halálra csípik. Konrad Lorenz, osztrák zoológus, ornitológus, az úgynevezett klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, illetve a modern etológia egyik megalapítója a „Salamon király gyűrűje” (King Solomon's Ring) című könyvében az ausztriai altenbergi háza környékén elemezte a csókák közötti komplex szociális kapcsolatokat. Ennek érdekében a madarakat meggyűrűzte és bezárta őket egy ketrecbe, hogy megakadályozza az éves vándorlásukat. Úgy találta, hogy a csókák egy lineáris hierarchikus társadalmi rendszer szerint élnek, a magasabb rangú madarak uralkodnak az alacsonyabb rangú madarakon, az egy párt alkotó madarak azonos társadalmi ranglétrán állnak. A fiatal hímek létrehoznak egy személyes státuszt, mielőtt párt keresnének. A párosodáskor a tojó feltételezi, hogy azonos társadalmi ranglétrán áll a hímmel. A pár nélküli tojó a társadalmi ranglétra legalján áll, és legkésőbb jut hozzá az élelemhez és a menedékhez. Lorenz feljegyzett egy esetet, amikor egy hím távol maradt a dominancia harcoktól és a párkereséstől, amikor visszatért a csapathoz, domináns hím lett, és kiválasztotta a két pár nélküli tojó közül az egyiket, akivel párosodott. Ez a tojó azonnal domináns nősténnyé vált, és ezt mások számára is egyértelművé tette. Lorenz szerint a társas viselkedés legjelentősebb tényezője az egyes csókaállományokban, hogy azonnal és intuitív módon alkalmazzák az új hierarchiai rendszert. Társasági élet A csókaállomány szociális felépítését a kiszorítás, a megfélemlítés és a harc határozza meg – ahogy azt már többen megírták. Csőrét feltartja, majd a csóka a csőrét és a fejét megbillenti úgy, hogy közben a tollazatát lesimítja. Ez jelentheti mind a megbékélést és az öntudatosságot, ezt a testtartást a madár akkor használja, ha belép a már éppen táplálkozó társai közé. A csőr lefelé tartása egy másik gyakran használt túlzó viselkedés. Ilyenkor a csőrét leeresztve, felállítja a fej- és a tarkótollait, továbbá felemeli kissé a szárnyait. A csókák gyakran felveszik ezt a testtartást addig, amíg az egyik vissza nem lép, vagy ha nem, akkor harc következik. A fenyegető testtartás során a madár vízszintesen tartja a testét és a fejét előre szegezi. Ezt fokozni tudja a tolla felborzolásával, farka és szárnya felemelésével. Ez az viselkedés fészkek vagy tojók közelében figyelhető meg. Védekező testtartás során a madár leszegi a fejét és a csőrét, szétterjeszti a farkát és felborzolja a tollait. Kiszorítás az, amikor egy madár átveszi a helyét, és kiszorítja a másik madarat a kakasülőről. A másik madár általában visszavonul, mielőtt harcra kerülne sor. A csóka a harc kezdetén előretolja a lábait, majd az ellenféllel közösen lábaikkal kezdenek el birkózni, miközben megcsipkedik egymást. Eközben a többiek hangosan kiáltoznak. A csókák a fejtollaik felborzolásával és tarkójuk felfedésével kérik a társukat, hogy segítsen a tollászkodásban. A madarak általában egymás fejét és nyakát tisztogatják. Ezt a viselkedést társtollászkodásnak nevezik és szinte mindig költőpárok között fordul elő. Táplálkozása A csóka főleg a nyílt terepeken, ritkábban a fákon keresi táplálékát. A szemétdombokat, szemeteskukákat, utakat és kerteket szintén felkeresi e célból; ezeket főleg reggel, amikor kevesebb ember háborgatja. A különféle táplálékok megszerzéséhez különböző módszerei vannak, mint például: csipegetés, kőforgatás, szétrugdosás, a talaj csőrrel való átvizsgálása, és néha mélyedések kiásása. A szarvasmarha ürülék körül repdeső legyeket főleg az üldöző módszerrel kapja el, e mellett néhány méteres magasságból való zuhanórepülés is sikerrel járhat. A földigiliszta-féléket nem ő maga vájja ki a talajból, hanem a szántó traktorokat és ekéket követve felszedegeti a kifordított állatokat. A csóka gyakran birkák és más növényevő emlősök hátán „lovagol”, megtisztítva eme állatokat a kullancsoktól (Ixodidae), azonban az állatokról gyapjút és másféle szőrszálakat is begyűjt, fészkének kibéleléséhez. Amikor a hangyák királyai és királynői repülnek, a csóka röptükben elkapja őket. Egyéb varjúféléktől eltérően, a csóka több időd tölt kövek és egyéb tárgyak csőrével való felforgatásával. Ezt a táplálékszerzési módszert az egyenesebb és lefelé görbülő csőrvége, valamint a jobb binokuláris látása segíti elő. Táplálékának többsége nem nagyobb 18 milliméternél, melyet főleg gerinctelen és a talaj felszínén található élőlények alkotnak. Étlapján számos bogár (Coleoptera), mint például a Melolontha nembéli cserebogarak és az ormányosbogár-félék (Curculionidae) lárvái és bábjai szerepelnek. Ezek mellett kétszárnyúakat (Diptera), lepkéket (Lepidoptera), csigákat (Gastropoda) és pókokat (Araneae) is fogyaszt. A gerinctelenekből álló étrendjét kiegészíti kisebb rágcsálókkal (Rodentia), denevérekkel (Chiroptera), madártojásokkal és fiókákkal, valamint dögökkel, főleg az utakon elütött állatok tetemeivel. A növényi eredetű tápláléka gabonákból (árpa (Hordeum vulgare), közönséges búza (Triticum aestivum) és abrakzab (Avena sativa)), gyomnövények magvaiból, a bodzák (Sambucus) és tölgyek (Quercus) terméseiből, valamint termesztett gyümölcsökből tevődik össze. Cipruson, tavasszal és nyáron lelőtt csókák zúzatartalma gabonákból, főleg búzából és ízeltlábúakból, azaz kabócákból (Cicadidae) és bogarakból állt. Táplálékának a 84%-a általában növényi eredetű, kivéve a költési időszakban, amikor is főleg rovarokkal táplálkozik. Egy Spanyolország déli részén végzett kutatásban, melyben a csókák ürülékét vizsgálták meg, jelentős mennyiségű szilícium-dioxidot és kalcium-karbonátot találtak. A csóka ezeket az anyagokat valószínűleg az emésztés megkönnyítésére és elősegítésére, valamint a kalcium pótlására nyelte le. Mivel nagyon jól alkalmazkodik és opportunista, a csóka mindig a legjobbat veszi ki a környezetéből; mindig az adott élőhelyének a legbővebb táplálékkínálatából táplálkozik. Például, amikor a területén más madarak költenek: mezei pacsirták (Alauda arvensis), atlanti vészmadarak (Puffinus puffinus), alkák (Alca torda), lummák (Uria aalge), szürke gémek (Ardea cinerea), szirti galambok (Columba livia) és balkáni gerlék (Streptopelia decaocto), akkor a csóka eme madarak tojásait és fiókáit lopkodja el. Spanyolország északnyugati részén levő León nevű település peremvidékén található szemétdombon a kutatók megfigyelték, amint a csókák kora reggel és napnyugtakor jöttek ide táplálkozni, és ekkor különböző szintű kleptoparazitizmust mutattak. Olyan beszámoló is érkezett, mely szerint a Vajdaságban a kerecsensólyom (Falco cherrug), a villanydrótokon táplálkozó csókáktól lopott. A csapaton belül a csókák megosztják egymás között a táplálékot; sőt a megfigyelések szerint a táplálék nélküli csóka nem is muszáj kérjen az „adományozótól”, hanem az utóbbi, megelőzve a kérést, felajánlja az „adományt”. Ezek az „adományozások” nemtől és rokonságtól függetlenek, azaz ismeretlen madarak is megosztják táplálékukat egymással. Továbbá nagyobb mértékben osztják meg azt a táplálékot, amelyet kedvelnek, mint azt, amelyik kevésbé tetszik nekik. A legtöbb madárfajnál ez a táplálékmegosztás főleg a párkeresésben és a fiókák felnevelésében játszik szerepet. A megfigyelések szerint az eurázsiai csókánál a táplálékmegosztás nagyobb mértékű, mint más táplálékmegosztó állatoknál, beleértve a csimpánzokat (Pan) is. Ennek a „jó szándéknak” az értelme még nem ismert pontosan; bár feltételezések szerint nem kapcsolódik a táplálkozáshoz, hanem a mutualizmus, azaz egyedek közötti kölcsönösen előnyös kapcsolat létrehozásában játszik szerepet. Ez a csapaton belüli kölcsönös civakodás elkerülésében is fontos lehet. Vagy talán presztízsből osztozkodnak; azaz egyes csókák megmutatják a csapaton belül, hogy mennyire ügyesek a táplálékszerzésben - ez később a párkeresésben is jól jöhet. Paraziták és betegségek A csókák megtanulták, hogy a tejesember által a küszöbön hagyott műanyag tejes doboz fedelét csipegetéssel ki tudják nyitni, így a Campylobacter jejuni nevű baktérium, mely a madár ürülékében található, megfertőzheti a tejet. Így gyomor-bélhurutos (gasztroenteritisz) megbetegedések alakultak ki az északkelet-angliai Gatesheadben. A brit Egészségügyi Minisztérium azt tanácsolta, hogy semmisítsék meg ezeket a tejpalackokat, és olyanokat gyártsanak a jövőben, amiket a madarak nem tudnak felnyitni. A spanyolországi gasztrointesztinális járvány idején a halottakat összefüggésbe hozták a csókával. A boncolások során a poliómavírus nyomaira bukkantak egy érintett madár lépjében. Úgy tűnt, hogy a betegség a szalmonella egy társbetegsége, ezért ideiglenesen varjú poliómavírusnak (CPyV) nevezték el. Egyes csókákban már kimutattak szegmentált fonalas baktériumot, azonban a kórokozó szerepe ismeretlen. A csóka leggyakoribb parazitái a rágótetvek, mint a Corvonirmus varius varius és a Menacanthus monedulae, az atkák (Montesauria cylindrica) és az ixodes hexagonus kullancsfaj. Továbbá a többi madárhoz hasonlóan a valódi mételyek, a galandférgek és a fonálférgek is megfertőzhetik a madarat. Szaporodása Második évében éri el az ivarérettséget. A párokon és fiókáikon végzett genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a csókáknál nincsen „házasságtörés”, azaz a csókapárt alkotó madarak nem párosodnak fajuk más példányaival, még akkor sem, ha egymás után többször is sikertelen volt a fészekalj. A kapcsolat első hónapjaiban megtörténhet az elválás, viszont ha hat hónapnál tovább tart az egyezés, akkor a „házasság” életre szóló; legalábbis amíg az egyik madár elpusztul. Az özvegyen maradt csóka nem tudja egyedül felnevelni a fiókáit, és gyakran más csókák elkergetik a fészkétől és területéről. A csóka kolóniákban költ. A fészek helyét a pár együtt választja ki, és aztán a fészket együtt építik. Mindketten, majdnem az egész év során, védelmezik más csókákkal és ragadozókkal szemben. A természetben faodvakban és sziklaoldalakra fészkel, azonban az ember mellett romházakba vagy házak kéményeibe is lerakja fészkét. Akárhol is legyen a fészek, a fő tényező az, hogy ne verje az eső és ne fújja a szél. Egy adott helyen a költő állománysűrűséget a megfelelő fészkelőhelyek száma határozza meg. A 18. században élt angol költő, William Cowper egyik versében megemlítette, hogy templomtornyokban is fészkel. A fészeképítés első lépése az, hogy a csókapár egy természetes vagy mesterséges mélyedésbe ágacskákat dobál be, aztán erre az alapra épül a fészek. A kéményben ez nem jön jól, mivel eldugaszolja azt, továbbá a fészek a madarakkal együtt beeshet a tűzhelybe. A fészkek alapjai időnként jó nagyra nőhetnek. John Mason Neale egyszer ezt jegyezte fel: „A sekrestyés megengedte a lelkipásztornak, hogy minden az övé lehet, amit a csókák behordtak a toronyba. És ő egy alkalommal két kézi targoncányi jó tűzifát, valamint egy nagy adag eldobni való szemetet hozott el.”. Gilbert White, angol lelkész és természettudós a „The Natural History and Antiquities of Selborne” című könyvében azt írja, hogy egyszer a Stonehenge egyik vízszintes kőtömbje alatt is fészkelt csóka, míg máskor a fészkét egy üregi nyúl (Oryctolagus cuniculus) elhagyott járatába rakta le. Hollandiában többször is megfigyelték, amint a csókák sikeresen elvették a fészkelő helyet a macskabaglyoktól (Strix aluco). A csóka sikeresen magáévá teszi a fekete harkály (Dryocopus martius) és a kék galamb (Columba oenas) régi fészkeit. A szóban forgó varjúféle kolóniái sikeresen elveszik a havasi varjaktól a fészkelőhelyeket, míg tőlük a nagyobb testű rokonok, a vetési varjak, a dolmányos varjak és a szarkák orozzák el a fészkeket. A fészket szőrrel, gyapjúval, száraz fűvel és sok egyéb anyaggal béleli ki. Más varjúféléktől eltérően a csóka tojása világosabb; továbbá a felülete sima, fényesen világos kék vagy kékeszöld, több sötét kis foltozással; a foltozások sötétbarnák, olajzöldek vagy szürkés-viola színűek. A tojás mérete és tömege, bár nagyon kis mértékben, de alfajtól függően változó, például a C. m. monedula alfajé 35x24,7 milliméter és 11,1 gramm, a C. m. soemmerringii-é 34,8x25 milliméter és 11,3 gramm, míg a C. m.. spermologus nevű alfajé 35x25,2 milliméter és 11,5 gramm. A fészekalj általában 4-5 darab tojásból áll, de egy szlovákiai kutatás ennek ellentmond és e szerint 2 és 9 tojásból is állhat. A kotlást a tojó végzi és körülbelül 17-18 napig tart. A frissen kikelt fiókák teljesen csupaszok és szülőikre vannak utalva. Mindkét szülő táplálja őket. A fészekhagyás, azaz a kirepülés 28-35 nap után következik be, de körülbelül még négy, vagy annál is több hétig a szülők még etetik fiókáikat. A kotlás mindjárt az első tojás lerakása után elkezdődik, emiatt a fiókák sorjában és nem egyszerre kelnek ki. E rendszer miatt a legutolsóként kikelt fióka gyakran elpusztul. Ez főleg akkor történik meg, amikor az adott területen a táplálékkínálat alacsony, és a szülők nem tudják megfelelően táplálni az utolsó fiókát. Ha az első fészekalj sikertelennek bizonyul, akkor csak ritkán próbálkoznak egy másodikkal. Spanyolországban és Izraelben a pettyes kakukk (Clamator glandarius) a csóka fészekparazitája. A legfőbb fészekrablók: Spanyolországban a holló, Angliában a macskabagoly és a menyét (Mustela nivalis) és Finnországban a vándorpatkány (Rattus norvegicus). A nyuszt (Martes martes) Svédországban a magányos fészkeket rabolja ki, azonban kevesebb sikerrel jár, ha a fészek egy csókakolónia része. A csóka és az ember Kártevőirtás A csókát egykoron vadászták, mert kártevőnek tekintették, de nem ritkították meg úgy az állományukat, mint más varjúféléknek. Az 1500-as évek elején a gyenge termés miatt VIII. Henrik angol király 1532-ben bevezette a kártevő-törvényt ("ordeyned to dystroye Choughes, Crowes and Rokes"), hogy megvédje a gabonatermést. A csóka ismert volt, mint cseresznyekedvelő madár. Ezt a törvényt többször foltozgatták, I. Erzsébet angol királynő Act for the Preservation of Grayne-törvénye 1566-ban fokozott szigorral lépett fel ez ellen. A fajt azért vadászták a huszadik század közepéig, mert veszélyt jelentett a gabonatermésre és hajlamos volt haranglábakban fészkelni. Norfolk megyében irtották a leginkább. A csókákat irtották, mert más madarak fészkeit fosztogatták. Egy 2003-as disszertációban Antonia Hereth bemutatta, hogy Alfred Brehm német természettudós nem talált olyan bizonyítékot, amely szerint a csóka kártékony lenne a mezőgazdaságra nézve. A csóka azon kevés madár egyike, melyet az Egyesült Királyságban ketrecbe zárva csaliként használnak. Más kártevő fajok, mint a szajkók, varjak, szarkák is csapdába tehetők. A meghatalmazott személyeknek meg kell felelniük A vadvilágról és vidékről szóló 1981. évi törvénynek, és nem kell bizonyítani, hogy mielőtt a csapdába tették, kártékonyak voltak. 2003-ban a csóka a célzott vadászat lehetséges fajainak listájára került az Európai Unió madárvédelmi irányelve szerint, és a Német Vadásztársaság támogatta a vadászatát. Cipruson engedélyezett a vadászata tavasszal és nyáron, mert úgy gondolják (helytelenül), hogy veszélyt jelent a gabonatermésre. Kulturális hatása A csóka a katonai szlengben férfi „ember”-t jelent, jó csóka: jóravaló, rendes, kedvelt, rokonszenves személy; öreg csóka: öregkatona. Magyarországon a kötelező sorkatonai szolgálat idején ismert mondás volt: "Öreg csóka nem rakéta, ballag mint a teknősbéka." Népszerű gyermekmondóka a "Csip-csip csóka…", azonban a folytatásban szereplő "vakvarjúcska" nem a csóka, hanem a bakcsó népi elnevezése. Az ókori görög kultúrában a csókát gyakran ábrázolták olajtartó edénnyel. A nárcisztikus lény elesik, miközben saját tükörképét nézi. Egy görög és római mondás szerint a „A hattyúk énekelni fognak, amikor a csókák hallgatnak”, vagyis a képzett és bölcs emberek emberek beszélnek, aztán a bolondok csendessé válnak. A mitikus Arne Sithonis hercegnő megvesztegette a krétai Minósz királyt. Az istenek megbüntették a kapzsisága miatt, és ezért pénzsóvár csókává változtatták, aki mindig keresi a fényes dolgokat. Bizonyos kultúrákban egy tetőn álló csóka megjósolja az új érkezőt, továbbá ha leül a tetőn vagy rászáll egy kéményre, az a halál előjele. Ha a csóka rászáll a katedrális szélkakasára, az esőt jelent. A 12. században élt Malmesburyi Vilmos krónikás egy történetet jegyzett le, amelyben miután egy nő hallotta a csóka hangját, amely hangosabb volt, mint általában, félelmében elsápadt, és eközben egy hírnöktől megtudta, hogy szörnyű csapás érte. Egy régi cseh babona szerint, ha a csóka meglátott egy veszekedést, azt háború fogja követni, és nem épít fészket Sázavai Szent Prokop elűzése után. A walesi kultúrában a csókát szentnek tekintik, mivel a templom lépcsőire fészkelt, amit így elkerül az ördög. Az észak-walesi Conwy városfalain belül született emberek beceneve a Csóka, mivel a madarak a városfalakon élnek. A Csóka Társaság 2011-ig létezett. A 19. században az angliai fensi mocsaras térségben úgy hitték, hogy ha a menyasszony egy csókát látott az úton, az jó előjel volt a házasságot illetően. A csóka szerepel az ukrán Halics nevű város ősi címerében, mivel állítólag a madár nevéből származik a város neve. Irodalom Ovidius Amores c. munkájában a csókákról úgy írt, mint az eső hírnökei. Caius Plinius Secundus római író megjegyezte, hogy a thesszáliaiak, az illírek és a lemnosziak dédelgetik a csókát, mivel pusztítják a sáskák tojásait. A venétek legendáiban a csókákat megvesztegették, hogy megkíméljék a terményeiket. Milan Kundera Kniha smíchu a zapomnění című 1979-ben kiadott művében megjegyzi, hogy Franz Kafka édesapjának, Hermann-nak a boltja előtt egy csóka volt festve, utalva a cseh kavka szóra, ami csehül csókát jelent. A The Ingoldsby Legends című 1837-es gyűjteményben megjelent Richard Harris Barham The Jackdaw of Rheims verse. Egy fogadáson, amíg a bíboros mossa a kezét a szertartáson, ellopják a türkiz gyűrűjét. Ő ezért átkot bocsát a tolvajra. Mindenki meglepődésére senkin nem fog az átok, amíg meg nem jelenik egy lesoványodott, kopasz és béna csóka. Ekkor megnézik a haranglábat, ahol fészkelt a madár, és megtalálják a gyűrűt. A bíboros örül a meglett gyűrűnek és feloldja az átkot. Amikor a csóka elpusztul, szentté avatják és a „Jim Crow” nevet adják neki. Móra Ferenc A csókai csóka című versében a címszereplő csóka fehérré szeretne változni, mert megunta a fekete tollakat. Videojátékok Az Assassin’s Creed IV: Fekete Zászló egy 2013-as történelmi akció-kaland videojáték. A játék egy új sajátsága a Jackdaw („Csóka”) nevű hajó, melynek a játékos a kapitánya. A Jackdaw bővíthető a játék folyamán, és könnyen hozzáférhető, ha a játékosnak szüksége van rá. Az Eve Online egy űrben játszódó videojáték, amelyben Jackdaw, azaz „csóka” osztályú taktikai rombolók is szerepet kapnak. Bolberitz Pál Bolberitz Pál (Budapest, 1941. szeptember 15.) Széchenyi-díjas római katolikus pap, filozófus, egyetemi tanár, a Szent István Akadémia elnöke, a Magyar Kolping Szövetség országos prézese, a Nemzetközi Cusanus Társaság tagja, a Szuverén Máltai lovagrend magisztrális káplánja. Bolberitz Károly fia. Életrajza 1959-ben érettségizett a budai Toldy Ferenc Gimnáziumban. A továbbtanulástól Benke Valéria tiltotta el, ezért előbb antikvárius, majd autóvillamossági műszerész szakmát szerzett. 1961 szeptemberétől lett az esztergomi katolikus papi szeminárium növendéke. 1966-ban szentelték Esztergomban pappá. 1968-ban Szentendrén, majd a budapesti Szentimrevárosban volt káplán. Rendkívüli nagy látogatottságú (több száz) bibliaórákat tartott a középiskolai és egyetemista ifjúságnak, ami lelkipásztori pályája legfontosabb szakasza volt. 1969-ben teológiai doktorátust szerzett, s 1973 szeptemberétől az esztergomi szeminárium prefektusa és teológiai tanára lett. Így feljebbvalói és a diktatúra eltávolíthatták a fővárosból, de az esztergomi Szegényházi templomban folytatta az ifjúsággal való kiemelkedő jelentőségű foglalkozásait. Erre tovább "buktatták fel": 1974-től a római Gregoriana Pápai Egyetem filozófus-, s a „Rota Romana” egyházjog-hallgatója volt. 1976-tól ismét Esztergomban tanított, majd 1978-tól a budapesti Hittudományi Akadémia filozófia professzora. 1982-től egyetemi tanár, akit többször dékánná választottak. Antall József miniszterelnöknek mint egykori tanárának ő adta fel a betegek kenetét és temette el egyházilag.. Kitüntetései, címei az esztergomi érseki főszentszék kötelékvédője (1974) főszentszéki bíró (1976) a főegyházmegyei papi továbbképző moderátora (1978) címzetes (nyitra)ludányi apát (1988) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994) Fraknói Vilmos-díj (2001) Apostoli protonotárius (2001) Széchenyi-díj (2002) „Parma Fidei – a Hit Pajzsa-díj ” kitüntetés (2002) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2011) Savoyai Olasz Királyi Ház Szent Móric és Lázár Rend tisztikeresztje Budapest díszpolgára (2012) Stephanus-díj (2014) Művei Cikkei, tanulmányai az „Új Ember”-ben, a „Vigiliá”-ban, a „Teológiá”-ban és a „Jel”-ben jelennek meg. A jövő teol. szemlélete. (Dissz.) Budapest, 1969. Reménység és jövő. Budapest, 1972. Bölcselettörténet. Főisk. jegyz. Esztergom, 1978., Nyíregyháza. 1984. Általános metafizika. Akad. jegyz. Budapest, 1980. Bevezetés a logikába. Akad. jegyz. Budapest, 1981. A filozófia. (Társszerző) Budapest, 1981. Ismeretelmélet. Akad. jegyz. Budapest, 1981. Filozófiai istentan. Akad. jegyz. Budapest, 1981. Moody: Élet a halál után. (Értelmező tanulmány). Budapest, 1983. Kozmológia. Akad. jegyz. Budapest, 1984. Isten, ember, vallás. Budapest, 1984. Letöltés Lét és kozmosz. Budapest, 1985. Aquinói Szt Tamás filozófiája és teológiája. Gál Ferenccel. Budapest, 1987. Boff, L.: Miatyánk. Ford. Uo., 1988. Minek gyónjak? Budapest, 1989. Philosophischer Gottesbegriff bei Nicolaus Cusanus. Leipzig, 1989. Isten a filozófiában. Akad. jegyz. Budapest, 1990. A megismerés filozófiája. Akad. jegyz. Budapest, 1990. Coreth-Neidl-Pfligersdorfer: Christliche Philosophie. 3. köt. (Ákos Pauler, Béla von Brandenstein, Valéria Dienes) Graz, 1990. Minek gyónjak? Budapest, 1990. Letöltés Filozófiai kozmológia. Akad. jegyz. Budapest, 1991. Sorsközösség Krisztussal. Budapest, 1992. Letöltés Bevezetés a filozófiai hermeneutikába. Budapest, 1993. Elkötelezetten. Márton Áron Kiadó, 1996. Letöltés Alkotó hit. Magyar Kolping Mozgalomért Alapítvány, 1996. Letöltés Szabadság és erkölcs. Magyar Kolping Szövetség, 1998. Letöltés Érték és Etika. Magyar Kolping Szövetség, 1999. Letöltés Kultúra és kereszténység A vallás és erkölcs viszonya Krisztus követségében járunk. Magyar Kolping Szövetség, 2003. Letöltés Thália és teológia. Bolberitz Pál és Eperjes Károly történelemről, emberségről és hitről ; szerk., szöveggond. Balázs István; Válasz, Bp., 2003 Letöltés Európa és a kereszténység. Szent István Társulat, 2004. Letöltés Bölcselettörténet. (Hosszú Ferenccel közösen) Szent István Társulat, 2004. Tanúim lesztek - Vasár- és ünnepnapi szentbeszédek a "B" liturgikus év szerint. Szent István Társulat, 2008. Igazság vagy szeretet? - Vasár- és ünnepnapi szentbeszédek a "C" liturgikus év szerint. Szent István Társulat, 2010. A hit kalandja - Bolberitz Pállal beszélget Kozma László. Kairosz, 2010. Bevezetés a logikába. Szent István Társulat, 2010. A keresztény bölcselet alapjai. Szent István Társulat, 2011. Virrasszatok - Vasár- és ünnepnapi szentbeszédek az "A" liturgikus év szerint. Szent István Társulat, 2013. Kézvezető. Szent István Társulat, 2015 Balás Béla–Bolberitz Pál: Regnum Marianum ; Éghajlat, Bp., 2016 ( Manréza-füzetek ) Szobrászi művek KkStB Cv sorozat A kkStB Cv egy keskenynyomközű szertartályosgőzmozdony-sorozat volt az osztrák cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k.k. Staatsbahnen Österreichs, kkStB). A kkStB vásárolt két négycsatlós mozdonyt a Bukowinaer Lokalbahnen (1908) és a Neue Bukowinaer Lokalbahn (1912) számára. A mozdonyok a Cv sorozatot képezték. Az első két mozdonynak neve is volt: Janosz és Grigorcea. A sorozat neve (Cv) az első honállomás (Czudin) nevének kezdőbetűje és a v utalás a kompaund gépezetre (németül: Verbundlokomotive). Az első világháború után a Bukowinaer Lokalbahnen két mozdonya (Cv1, Cv2) a KV műhelyébe Stryjbe került, míg a másik kettő a PKP-hoz került a D8 sorozatába D8-811-812 pályaszámok alá. A két PKP gépet 1939-ben a Német Birodalmi Vasút (Deutsche Reichsbahn, DRB) a 99,2561-2562 pályaszámúakra számozta át. British Sea Power A British Sea Power egy jelenleg hat taggal rendelkező angol együttes Brightonból. 2000-ben alakultak meg. Indie rockot, alternatív rockot, filmzenét, post-rockot játszanak, de jelen vannak a post-punk revival műfajban is. A kritikusok több zenekarhoz is hasonlítják őket, például The Cure, Joy Division, Pixies, Arcade Fire. Pályafutásuk alatt hét nagylemezt, ötvennyolc válogatáslemezt, három soundtrack albumot és hat EP-t dobtak piacra. Eamon Hamilton billentyűs 2006-ban kilépett a zenekarból, és új együttest alapított, Brakes néven. Tagok Jelenlegi tagok Jan Scott Wilson - ének, gitár (2000-) Neil Hamilton Wilkinson - basszusgitár, éneklés, gitár (2000-) Martin Noble - gitár (2000-) Matthew Wood - dobok (2000-) Phil Sumner - billentyűsök (2006-) Abi Fry - viola (2008) Korábbi tagok Eamon Hamilton - billentyűsök, éneklés, ütős hangszerek, gitár (2000-2006) Diszkográfia Stúdióalbumok The Decline of British Sea Power (2003) Open Season (2005) Do You Like Rock Music? (2008) Valhalla Dancehall (2011) Machineries of Joy (2013) Sea of Brass (2015) Let the Dancers Inherit the Party (2017) A293-as autópálya (Németország) Az A293-as autópálya (németül: Bundesautobahn 293) egy autópálya Németországban. Hossza 9 km. 4469 Utting A 4469 Utting (ideiglenes jelöléssel 1978 PS4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Perthi Obszervatórium fedezte fel 1978. augusztus 1-én. Jungfrau A Jungfrau az azonos nevű masszívum legmagasabb csúcsa a Berni-Alpokban, Wengen fölött. A másik két csúcs az Eiger (3970 m) híres északi falával, valamint a Mönch (4099 m). A csúcsot az aaraui Meyer fivérek hódították meg először, 1811-ben. Az egykor nehezen megközelíthető hegy közelébe ma a Jungfraubahn fogaskerekű vasút visz fel: a hegy belsejében futó pálya végállomása a Jungfraujoch vasútállomás, amely 3454 méteres magasságával a legmagasabban fekvő vasútállomás Európában. A vasút Kleine Scheideggből indul, amely szintén vasúton érhető el Grindelwaldból és Lauterbrunnenből. Hort Hort község Heves megye Hatvani járásában. Fekvése Az Alföld északi részén találjuk Hortot, amely Heves megye egyik legnagyobb községe. A terület átmenet a síkság és a dombvidék között. Megközelítése Hatvantól keletre 8 km-re, a 3-as főúton. Vonattal a Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonalon; a Hort-Csány vasútállomás kb. 3 km-es távolságban van. (A vasútállomás 2016/2017-es menetrendi időszaktól kezdődően a személyforgalom elől lezárva.) Története Hort eredetileg besenyő telep volt, Béla király névtelen jegyzője szerint a besenyők földjéről jött Tonuz Aba törzse népesített be. A települést az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben Hwrth alakban írva említették, plébániája a patai esperesi kerületbe tartozott. 1433-ban az egri káptalan a Pálóci családot iktatta be Hort birtokába. A Pálóciak utolsó sarja, Pálóci Antal zempléni főispán volt, aki 1526-ban a Mohácsi csatában lelte halálát, ezzel a vármegyében fekvő birtokai uratlanná váltak. Pálóci halálának hírére a Ráskayak és a Dobó testvérek tartottak igényt Hortra, melyet Ráskay Zsigmond, Adáccsal, Szűcsivel és Ecséddel együtt elfoglalt. 1539 körül Werbőczy István tette rá a kezét a helységre, ami ellen a Dobó testvérek, Ferencz, Domokos és István tiltakoztak. 1552-ben Bebek Ferenc és György birtokában volt, Bebek azonban hűtlenségbe esett, mivel az 1556. évi országgyűlésen nem jelent meg, ezért Ferdinánd király megfosztotta őt javaitól, Hortot Alaghy Györgynek és Themes Ferencnek adományozta. Az 1549-1552 évi adóösszeírás szerint 10, 1564-ben 18 portája volt. 1589-1590-ben Hort az egri vár fenntartására szolgáltatta be a főpapi tizedet. A falu a 16. század végén elpusztult, néptelenné vált. 1614-ben is mint puszta szerepelt, de 1621-ben már ismét népes volt: 10 gazda lakott itt ekkor. 1653-ban a törökök túlkapásai annyira elszaporodtak, hogy Hort lakói elhagyták a falut, s a dézsmaszedők elnéptelenedett házakat találtak csupán. A török uralom végén Koháry István volt a földesúr, 38 jobbágytelekkel. 1719-1720-ban Nógrád vármegyéből magyar és szlovák ajkú lakosokat telepítettek be. A későbbiekben a gróf Batthyány, a Hendelényi, a Wintenberg, valamint a Horti családok birtokolták. A Nagyalföld északi szélén fekvő Hort a 20. század első felében már mint nagyközség szerepelt a hatvani járásban. A községi pecsét címeralakja 1739-ből: ekevas, mellette három csillag, kőirata: Hoort falu pecséte, 1739. A 20. század elején Heves vármegye Hatvani járásához tartozott. 1910-ben 4104 lakosából 4090 magyar volt. Ebből 4002 római katolikus, 80 izraelita volt. 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Római katolikus templomát a régi templom helyére az 1950-es években építették (Bajcsy-Zsilinszky út). 1696-ban már állhatott kőtemplom itt, 1742-ben új templomot építettek a régi kicsinysége miatt. A templomnak több ereklyéje is van. Az egyik az a miseruha, amely aranyszállal díszített borvörös brokátból készült, és 1686-ban került az Esterházyak birtokába; később ők adományozták a templomnak. A fából készült feszület a régi templomból való. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 100. évfordulóján Petőfi Sándor-mellszobrot helyeztek el a községben. A templom előtt áll Nepomuki Szent János szobra, mely védettség alatt álló műemlék. Alpinn (Csillagok háborúja-bolygó) Az Alpinn egy bolygó a Csillagok háborúja univerzumában. Leírása Az Alpinn a Külső Peremen helyezkedik el. Egy nap körül kering. A felületét ásványi anyagok és fehér kristályok borítják, amik igen népszerűek a régészeknek. Az Alpinnt egy Régészeti Társaság foglalta el, hogy kiber kristályok után kutassanak. Egy volt a sok bolygó közül, amin rengeteg kiber kristály volt. YE 21-ben a klón háború alatt Lyra Erso az Alpinnra jött, hogy kristályok után járjon, ami sikerült is nekik. Az évek során rengeteg régész jött, hogy a sok kristályokat megnézzék. Megjelenése James Luceno: Star Wars: Katalizátor - Egy Zsivány Egyes regény Valle Castellana Valle Castellana község (comune) Olaszország Abruzzo régiójában, Teramo megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik. Határai: Accumoli, Acquasanta Terme, Amatrice, Arquata del Tronto, Ascoli Piceno, Campli, Civitella del Tronto, Rocca Santa Maria és Torricella Sicura. Története A település eredetére vonatkozóan nincsenek pontos adatok. Valószínűleg a 10-11. században alakult ki miután szerzetesek telepedtek meg területén, viszont a régészeti kutatások kimutatták, hogy már a római korban lakott vidék volt. A következő századokban nemesi birtok volt. Önálló községgé a 19. század elején vált, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Rufina-templom San Vito-templom San Giovanni Battista-templom Castello Bonifacci Vallenquinában Horta de Sant Joan Horta de Sant Joan település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Horta de Sant Joan Caseres, Bot, Tarragona, Prat de Comte, Paüls, Alfara de Carles, Arnes, Terra Alta, Lledó és Arens de Lledó községekkel határos. Lakosainak száma 1171 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tüdős János (pedagógus) Tüdős János (Debrecen, 1824. június 13. – Debrecen, 1897. június 1.) református főgimnáziumi igazgató, Tüdős János kántortanító fia. Élete Debrecenben végezte a felső iskolai filozófiai, jogi és teológiai tanfolyamot 1839-től 1845-ig. A következő két tanévben ugyanott esküdt felügyelő egy évig pedig a gimnázium IV. osztályának köztanítója volt. 1848 márciusától 1851 márciusáig a kisujszállási VI. osztályú gymnáziumban rektor és a felsőbb osztályok tanítója volt. Az 1851-től 1853-ig két tanévben a debreceni főiskolában akkor teljesen még nem rendezett gimnázium VI. osztályának ideiglenes oktatója, 1853-tól a teljesen berendezett és nyilvánossági jogot nyert VIII osztályú gimnáziumban rendes tanár volt, 1884-től igazgató három évi időközre a tanári kar által háromszor megválasztva. Mint tanár a latin, görög, magyar, német nyelv tanításával s mellékesen a történelem és földrajz előadásával is foglalkozott; 43 évi szolgálat után nyugalomba vonult. Elhunyt 1897. június 1-jén, életének 73., gyászos özvegységének 2. évében, örök nyugalomra helyeztetett 1897. június 3-án a ref. egyház szertartásai szerint a debreceni Kossuth-utcai temetőben. Munkái Latin mondattan. Gymnasiumi használatra. Pest, 1865. (2. kiadás. Debreczen, 1875. 3. k. U. ott, 1887.). Phaedri Augusti liberti fabularum Aesopiarum libri quinque. Cum triplici appendice fabularum novarum. Függelék példák a szokottabb latin versnemekre... Magyarázó jegyzetekkel ellátta. Debreczen, 1872. (2. szótárral bővített kiadás. U. ott, 1892., 3. k. 1899. U. ott). Magyar fordítási feladatok a latin nyelv gyakorlati tanítására. Gymnasium III-VI. osztálya számára. U. ott, 1885. Anatole France Anatole France, eredeti nevén Jacques Anatole François Thibault (Párizs, 1844. április 16. – Saint-Cyr-sur-Loire, 1924. október 12.) francia író, költő, kritikus, akadémikus. Franciaországban úgy tekintenek rá, mint a „harmadik köztársaság” egyik nagy irodalmi kritikusára, kora élő lelkiismeretére, aki a 20. század elején mélyen elkötelezte magát szociális és politikai ügyek mellett. 1921-ben munkásságát irodalmi Nobel-díjjal ismerték el. Életrajza Apja könyvkereskedő volt a párizsi egyetemek közelében, vevői köre főként egyetemistákból és professzorokból tevődött ki. Anatole kisgyerek korától olthatatlan vágyat érzett az olvasás iránt, az iskola mellett ideje nagy részében a könyvesboltban inaskodott. A Collège-Stanislas-ban elvégzett középiskolai tanulmányait követően a könyvtárosi szakot vette fel az egyetemen, és később sokáig könyvtárosként is dolgozott a francia Szenátusban. Az egyetemen a romantikával szembeforduló, és a klasszicizmushoz visszatérő költők vezéralakja, Leconte de Lisle volt a görögprofesszora, akinek nézetei nagy hatással voltak az ifjú Thibault-ra. A fiatal költők Lisle vezetésével megalapították a Parnasse Contemporain című folyóiratot, melynek közben az Anatole France írói álnevet felvett ifjú is szerkesztője és publicistája lett. Kezdetben a gyorsan híressé lett irodalmi lap munkatársait nevezték „parnasszisták”-nak, mely jelzővel később a személyes hangot kerülő, tárgyilagosságra törekvő, politikát elutasító lírikusokat illették. France saját verseit maga sem tartotta jelentősnek, politikaellenes, mindenben kételkedő nézeteit inkább műkritikákban és publicisztikában kamatoztatta. Első jelentős irodalmi sikerét csak 1881-ben, 37 éves korában érte el a Bonnard Szilveszter vétke című regényével, mellyel megalapozta sikerét, és ettől kezdve elismert író lett. 1877 áprilisában nőül vette Valérie Guérin de Sauville-t, aki még abban az évben életet adott Suzanne lányuknak. Nem túl boldog házasságának 1893-ban válással véget vetett. Ekkor kezdődött viszonya az 1887-ben megismert Léontine Lippmann-nal (Madame Arman de Caillavet), egy neves irodalmi szalon tulajdonosával, akivel kapcsolata a nő 1910-ben bekövetkezett haláláig tartott. Ő ihlette a Thais (1890) és A vörös liliom (1894) című regényeket. 1892-ben jelent meg a Lúdláb királynő című regénye, melynek főhőse, a 18. században élt Jérôme Coignard szabadgondolkodó apát figurája olyan népszerű lett, hogy alakját az író más regényeiben is megformázta. France-ot egyre inkább a saját kora problémái kezdték izgatni. 1896 és 1901 között jelentette meg a Kortárs történetek ciklust. 1896. január 23-án a Francia Akadémia rendes, állandó tagjává választották, Ferdinand de Lesseps helyére. A Dreyfus-ügyben az addig apolitikus, mélyen humanista Anatole France-ban felébredt a jelen iránti felelősségtudat és Émile Zola oldalára állt; annak Vádolom című publikációjának másnapján, aláírta a per felülvizsgálatát követelő petíciót. Mikor Zolát börtönbe zárták, a sajtóban és a népgyűléseken állt ki Dreyfus és Zola mellett. Miután Zola-tól visszavonták Becsületrendbeli tagságát, France is visszaadta saját tiszti fokozatát. Ez idő tájt került kapcsolatba a szocialistákkal, alapító tagja lett az Emberi Jogok Ligájának. A Dreyfus-per parafrázisának írta A pingvinek szigete című regényét, amelyben rengeteg közvetlen utalással és maró gúnnyal állította pellengérre a francia államgépezet (kiváltképpen a hadsereg és a igazságszolgáltatás) működését. Elkötelezett harcosa volt az állam és az egyház szétválasztásának, küzdött a szakszervezeti jogokért és a katonai büntetőintézetek ellen. Jeanne d'Arc élete című regényét a római katolikus egyház indexre tette, később – mivel kitűnő korrajz és a megírását alapos kutatás előzte meg – alapműként használta. Az első világháború kitörése után, a pacifista „kisebbséghez” csatlakozva France szakított a szocialista párttal, elutasítva az „Union Sacrée”-t, a „szent” nemzeti egység politikáját. Elhagyta párizsi villáját és a Saint-Cyr-sur-Loire La Béchellerie negyedébe költözött. 1914. szeptember 22-én publikálta A szociális háború című cikkét, melyben tiltakozott a reims-i katedrális német bombázása ellen, és megjövendölte az időt, amikor „a francia nép barátságába fogadja a legyőzött ellenséget”. Cikkéből országos botrány kerekedett, France több halálos fenyegetést kapott. Látszólag „beállva a sorba” még publikált néhány hazafias cikket, majd hallgatásba burkolódzott. A háború után ismét írni kezdett, rendszeresen publikált a l’Humanité című lapban. 1919-ben szembe helyezkedett a versailles-i békeszerződéssel, a l’Humanité 1919. július 22-i számában tiltakozott az I. világháborút lezáró „igazságtalan béke ellen”. Indult az 1919. évi nemzetgyűlési választásokon. Gondolkodásban a Munkás Internacionálé francia szekciójához állt közel, erős kritikával illette a Francia Kommunista Pártot. 1920-ban kötött másodszor házasságot: feleségül vette élettársát, Emma Laprévotte-t. Ugyanabban az évben az éppen megalakult Francia PEN Club elnökének választották. „Briliáns írói pályafutásáért, letisztultan fennkölt stílusáért, lenyűgözően franciás szellemiségéért és mélységes humanizmusáért” 1921. december 10-én irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Noha üdvözölte Szovjet-Oroszországot, 1922-ben felszólalt az első szovjetunióbeli koncepciós perek ellen. 80. születésnapja alkalmából, a francia Baloldali Kartell győzelmének másnapján, 1924. május 24-én részt vett a tiszteletére rendezett tömeggyűlésen a párizsi Trocaderón. Októberben bekövetkezett halála után a fiatal szürrealista író, Louis Aragon, a „Pofoztatok már meg egy hullát?” című nekrológpamfletben fejezi ki örömét Anatole France halála felett: „Aki most megdöglött… váljon hát füstté ő is! Az emberből alig marad valami, de vele kapcsolatosan még elképzelni is felháborító, hogy akárhogy is, de volt” – írta. Anatole France életének magyar vonatkozása is volt: az I. világháború előtt titkárnője Bölöni György felesége, a maga is művészi író és festőművész Márkus Ottilia volt, aki később több visszaemlékezést tett közzé a nagy íróról. Utóélete Az idősebb franciák nosztalgiával emlékeznek a fenti szövegre, érzik a tinta illatát és hallják a toll sercegését… Valaha ugyanis az elemi iskolában Anatole France: Barátom könyve című műve volt a diktálások és szövegelemzések nagy kincsesbányája, míg át nem adta helyét Marcel Pagnol Gyermekkori emlékei-nek. Ma már nem áll az oktatás homlokterében, és csak kevesen érdeklődnek a Nobel-díjas író művei iránt; idézetei viszont reneszánszaikat élik. Fontosabb művei Alfred de Vigny ( 1869 ) Le Parnasse contemporain ( 1871 ) Poèmes dorés ( 1873 ) Les Noces corinthiennes ( 1876 ), antik dráma versben Jocaste ( 1879 ), novella Le Chat maigre ( 1879 ), novella Le Crime de Sylvestre Bonnard ( 1881 ), elnyerte vele a Francia Akadémia díját Les Désirs de Jean Servien ( 1882 ) Le Livre de mon ami ( 1885 ) Nos enfants ( 1887 ) Les Fous dans la littérature (1887) La Pureté de M. Zola ( 1888 ) Balthazar ( 1889 ) Thaïs ( 1890 ) L’Étui de nacre ( 1892 ) La Rôtisserie de la reine Pédauque ( 1892 ) Les Opinions de Jérôme Coignard ( 1893 ) Le Lys rouge ( 1894 ), regény Le Jardin d'Épicure ( 1895 ) Le Puits de Sainte Claire (1895) Idylles et légendes ( 1896 ) Histoire contemporaine ciklus: I. A szilfasoron (L’Orme du mail) ( 1897 ) II. A próbabábu (Le Mannequin d'osier) (1897) III. Az ametisztgyűrű (L’Anneau d'améthyste) ( 1899 ) IV. Bergeret úr Párizsban (Monsieur Bergeret à Paris) ( 1901 ) Pierre Nozière ( 1899 ) L’Affaire Crainquebille (1901) Opinions sociales ( 1902 ) Histoire comique ( 1903 ) Sur la pierre blanche ( 1905 ) Vers les temps meilleurs ( 1906 ) L’Île des Pingouins ( 1908 ) Vie de Jeanne d'Arc (1908) Les Contes de Jacques Tournebroche (1908) Les Sept Femmes de Barbe bleue ( 1909 ) Les Dieux ont soif ( 1912 ) Le Génie latin ( 1913 ) La Révolte des anges ( 1914 ) Sur la voie glorieuse ( 1915 ) Filles et garçons (1915) Le Petit Pierre ( 1918 ) La Vie en fleur ( 1922 ) Albert Glatigny ( 1924 ) Magyarul A vörös liliom ; ford. Salgó Ernő; Dick, Bp., 1917 Boldizsár / Pigeonneau úr ; ford. Turnowsky Sándor; Tevan, Békéscsaba, 1918 Crainquebille, Putois, Riquet és egyéb hasznos történetek ; ford. Aranyossy Pál; Tevan, Békéscsaba, 192? (Anatole France munkái) Thais ; ford. Sz. F.; Franklin, Bp., 1893 (Olcsó könyvtár) A rózsafa bútor. Beszély ; ford. Harasztiné Récsi Jolán; Franklin, Bp., 1896 (Olcsó könyvtár) Régi dolgok. Elbeszélések ; ford. Ambrus Zoltán; Lampel, Bp., 1900 (Magyar könyvtár) A vörös liliom. Regény. 1-2 köt. ; ford. Molnár Márton; Singer-Wolfner, Bp., 1901 (Egyetemes regénytár XVII.) A kyméi énekes és egyéb elbeszélések ; ford. Nyitrai József; Lampel, Bp., 1903 (Magyar könyvtár) Crainquebille / Putois ; ford. Gábor Andor; Lampel, Bp., 1904 Gallio. Elbeszélés ; ford. Gábor Andor; Lampel, Bp., 1905 (Magyar könyvtár) Lúdláb királyné ; ford. Lándor Tivadar; Révai, Bp., 1906 (Klasszikus regénytár) A szilfák alatt ; Phőnix, Bp., 1907 (Az Otthon könyvtára) Elbeszélések ; ford. Molnár Ferenc; Lampel, Bp., 1908 (Magyar könyvtár) Epikuros kertje ; ford. Helvéth Géza; Athenaeum, Bp., 1911 (Modern könyvtár) Crainquebille. Színmű ; ford. Franyó Zoltán, Révész Andor; Athenaeum, Bp., 1912 (Modern könyvtár) A fehér kövön ; ford. Czóbel Ernő; Révai, Bp., 1912 (Világkönyvtár) Történet egy szerencsés emberről, aki néma asszonyt vett feleségül / Egyéb novellák ; ford. Adorján Andor; Athenaeum, Bp., 1912 (Modern könyvtár) A pinguinek szigete ; ford. Bölöni György; Athenaeum, Bp., 1912 Az istenek szomjaznak. Regény ; ford. Bölöni György; Athenaeum, Bp., 1913 (Athenaeum könyvtár) Az ing. Mese ; ford. Benedek Marcell; Lampel, Bp., 1913 (Magyar könyvtár) Egy színésznő története. Regény ; ford. Aranyossy Pál; Tevan, Békéscsaba, 1919 (Tevan könyvtár) A sovány kandúr. Regény ; ford. Pongrácz Árpád; Tevan, Békéscsaba, 1914 (Tevan könyvtár) Pártütő angyalok. Regény ; ford. Kunfi Zsigmond; Anonymus, Bp., 1916 (Francia írók remekei) Szent Szatír / Lucifer ; ford. Pongrácz Árpád; Jókai-Löbl Ny., Bp., 1916 (Galantai könyvtár) Coignard abbé véleményei / Epikur kertje ; ford. Salgó Ernő; Révai, Bp., 1916 (Világkönyvtár) Kékszakáll hét felesége ; ford. Csetényi Erzsi; Athenaeum, Bp., 1917 (Modern könyvtár) Szent Klára kútja ; ford. Aranyossy Pál; Tevan, Békéscsaba, 1917 Szent Miklós püspök csodája / Messer Guido Cavalcandi / A márványnő / Henri de Regnier ; ford. Pongrácz Árpád; Galantai, Bp., 1917 (Galantai könyvtár) Jocaste. Regény ; ford. Kelemen Viktor; Tevan, Békéscsaba, 1917 (Tevan könyvtár) Vérző vágyak. Regény ; ford. Orbók Attila; Kultúra, Bp., 1918 (A Kultúra regénytára) Pontius Pilatus / Laeta Acilia. Két elbeszélés ; ford. Kunfi Zsigmond; Népszava, Bp., 1918 (Világosság-könyvtár) Thais. Regény ; ford. Aranyossy Pál; Athenaeum, Bp., 1918 (Olcsó regény) Nyársforgató Jakab meséi ; ford. Keleti Arthur ; Tevan, Békéscsaba, 1918 Servien csodavárásai. Regény ; ford. Fehér Sándor; Tevan, Békéscsaba, 1918 Abeille ; ford. Pongrácz Árpád; Schäser Ny., Gyulafehérvár, 1918 A szilfasoron ; ford. Révész Pál; Dick, Bp., 1918 Boldizsár. Novellák ; ford. Turnowsky Sándor; Tevan, Békéscsaba, 1918 (Tevan könyvtár) Thais. Regény ; ford. Vándor Iván; Herczka, Bp., 1918 Az árnyak miséje / La messe des ombres / Scolastica ; ford. Lehel István; Uránia, Bp., 1919 (Kétnyelvű klassikus könyvtár) A kis Noziére. Regény ; ford. Szini Gyula; Kultúra, Bp., 1920 (A Kultúra regénytára) Péterke. Regény ; ford. Szini Gyula; Kultúra, Bp., 1920 (A Kultúra regénytára) Komédia. Regény ; ford. Salgó Ernő; Kultúra, Bp., 1920 (A Kultúra regénytára) A próbabábu ; ford. Révész Pál; Dick, Bp., 1920 A hajnal. Novellák ; ford. Hajós Kornél; Népszava, Bp., 1920 Crainquebille, Putois, Riquet és egyéb hasznos történetek ; ford. Gyöngyösi János; Tevan, Békéscsaba, 1920 Az ametisztgyűrű ; ford. Révész Pál; Dick, Bp., 1920 Komédiás-történet ; ford. Hevesi Sándor; Révai, Bp., 1920 (Klasszikus regénytár) Miasszonyunk bohóca. Az eredeti szöveg és hű magyar fordítása ; ford. Fóthy János; Lantos, Bp., 1920 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár) A kis ólomkatona. Az eredeti teljes szöveg és hű fordítása ; ford. Békés István; Lantos, Bp., 1920 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár) Marbod pokoljárása. Az eredeti teljes szöveg és hű fordítása ; ford., bev. Király György; Lantos, Bp., 1921 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár) Az irodalmi élet. A "La vie littéraire"-ből ; ford. Benedek Marcell; Révai, Bp., 1920 (Világkönyvtár) Clio ; ford. Laczkó Géza; Kultúra, Bp., 1921 (A Kultúra regénytára) Balthazár ; ford. Laczkó Géza; Kultúra, Bp., 1921 (A Kultúra regénytára) Gyöngyház szelence ; ford. Laczkó Géza; Kultúra, Bp., 1921 (A Kultúra regénytára) Jocaste ; ford. Dénes Zsófia; Bécsi Magyar Kiadó, Wien, 1921 (Regényfüzér) Virágfakadás ; ford. Szini Gyula; Kultúra Ny., Bp., 1921 A Szajna partján. A "La vie littéraire"-ből ; ford. Lehel István; Révai, Bp., 1922 (Világkönyvtár) Gyöngyike. Mese ; ford. Pongrácz Árpád; 2. átdolg. kiad.; Athenaeum, Bp., 1922 Virágzó élet ; ford. Kuncz Aladár; Genius, Bp., 1923 (A regényírás művészei) Cserna Andor: France-breviárium. Anatole France élete, művei, gondolatai ; Világirodalom, Bp., 1923 Benedek Marcell : France breviárium. Anatole France élete, művei, vélekedései ; Dante, Bp., 1923 (Anatole France, az ember – a bölcs – a művész) Arcképek. Tanulmányok ; ford. Bíró Sándor; Dante, Bp., 1924 (Anatole France, az ember – a bölcs – a művész) Barátom könyve ; ford. Gyöngyösi János; Tevan, Békéscsaba, 192? (A modern regény klasszikusai) A holnap. Tanulmányok ; ford. Sztrokay Kálmán; Dante, Bp., 1924 (Anatole France, az ember – a bölcs – a művész) Írókról ; ford. Bársony Dezső; Dante, Bp., 1925 (Anatole France, az ember – a bölcs – a művész) Anatole France Hátrahagyott írásai ; sajtó alá rend. Michel Corday, ford. Benedek Marcell; Athenaeum, Bp., 1926 A sovány kandúr / Jocaste ; ford. Pongrácz Árpád, Kelemen Viktor; Tevan, Békéscsaba, 1926 Bergeret úr Párisban ; ford. Révész Pál; Dick Manó, Bp., 1926 Bonnard Sylvester vétke ; ford. Salgó Ernő; Révai, Bp., 1930 (Révai külföldi mesterművei) Fehér kövön / Szociális kérdések ; ford. Czóbel Ernő, bev. Ambrus Zoltán; Révai, Bp., 1930 (Világkönyvtár) A vörös liliom. Regény ; ford. Lányi Viktor; Az Est–Pesti Napló, Bp., 1935 (Filléres klasszikus regények) Egy kisfiú naplója ; Csongor, Bp., 1943 Crainquebille és más történetek ; ford. Kürti Pál; Officina, Bp., 1947 (Officina könyvtár) Történet egy szerencsés emberről, aki néma asszonyt vett feleségül ; átdolg., ford. Kalotai Gábor; Athenaeum, Bp., 1947 Jacques Tournebroche vagyis Nyársforgató Jakab meséi ; ford. Keleti Arthur ; Tevan, Békéscsaba, 1948 A Lúdláb királynő / Nyársforgató Jakab meséi ; ford., bev. Vas István, jegyz. Lontay László; Szépirodalmi, Bp., 1953 Jelenkori történet. Regény ; ford. Kolozsvári Grandpierre Emil, Benedek Marcell, bev. Valentyina Dinnyik; Szépirodalmi, Bp., 1953 A zöldségárus ; ford., bev. Aranyossi Pál; Népszava, Bp., 1954 (Színjátszók könyvtára) Crainquebille és más elbeszélések ; ford. Vas István, Kürti Pál, bev. Bajomi Lázár Endre; Szépirodalmi, Bp., 1954 A király iszik és más elbeszélések ; ford. Gyergyai Albert et al., vál., jegyz., utószó Szávai Nándor; Szépirodalmi, Bp., 1956 (Olcsó könyvtár) Elmélkedések / Beszélgetések ; összeáll., bev. Kolozsvári Grandpierre Emil; Művelt Nép, Bp., 1956 Bonnard Szilveszter vétke. Regény ; ford. Rónay György, jegyz. Lontay László; Európa, Bp., 1957 Tafi mennybemenetele. Elbeszélés A vidám Buffalmacco c. ciklusból ; ford. Kund Albert; Kárpátontúli területi kiadó, Uzshorod, 1958 A fehér kövön ; ford., előszó, jegyz. Lakits Pál; Európa, Bp., 1958 Angyalok lázadása. Regény ; ford. Kunfi Zsigmond, bev. Bajomi Lázár Endre, jegyz. Lontay László; Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó, Bratislava, 1958 (A világirodalom klasszikusai) Le miracle de la pie / A szarka csodája ; ford. Vas István; Terra, Bp., 1958 (Kétnyelvű kis könyvtár) Barátom könyve ; ford., jegyz. Szijgyártó László; Móra, Bp., 1959 (A világirodalom gyöngyszemei) Kékszakáll hét felesége és más elbeszélések ; vál., szerk., bev. jegyz. Murányi-Kovács Endre, ford. Aranyossi Pál et al.; Európa, Bp., 1959 Színésztörténet ; ford. Hevesi Sándor, utószó Lakits Pál, jegyz. Lontay László; Európa, Bp., 1960 Virágzó élet ; ford. Ignácz Rózsa, utószó Lakits Pál, jegyz. Lontay László, Európa, Bp., 1960 A Lúdláb királyné. Regény ; ford., utószó Vas István; Szépirodalmi, Bp., 1960 (Olcsó könyvtár) Szerencsés ember ; színpadra írta Kalotai Gábor, in: Klasszikus egyfelvonásosok; átdolg. Illyés Gyula, rendezői utószó Molnár G. Péter, díszlettervek Bojár Iván; Gondolat, Bp., 1960 (Játékszín) Az istenek szomjaznak ; ford., utószó Bajomi Lázár Endre, jegyz. Lontay László; Európa, Bp., 1961 Thaisz ; ford. Szerb Antal; Európa, Bp., 1962 Iokászté / Pierre Noziére / A sovány kandúr ; ford. Ignácz Rózsa, Szini Gyula, utószó Lakits Pál, jegyz. Lontay László; Európa, Bp., 1962 Thaisz és más elbeszélések ; ford. Laczkó Géza, Lakits Pál, Szerb Antal, utószó Lakits Pál, jegyz. Lontay László; Európa, Bp., 1962 Anatole France válogatott regényei ; ford. Hevesi Sándor et al., jegyz. Lontay László; Európa, Bp., 1969 Jeanne d'Arc élete ; ford. Görög Lívia, utószó Makkai László; Gondolat, Bp., 1972 Thaisz ; ford. Lányi Viktor, Szerb Antal, utószó Gyergyai Albert; Európa, Bp., 1978 (A világirodalom remekei) Gondolatok ; ford. Lóránt Zsuzsa; Glória, Bp., 1999 A vörös liliom ; ford. Bárdos Miklós; Kossuth–Népszabadság, Bp., 2006 (A világirodalom klasszikusai) Bernardswiller Bernardswiller település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1460 fő (2015). Bernardswiller Obernai, Ottrott és Saint-Nabor községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dinkelscherben Dinkelscherben település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 6154 fő (1987. május 25.). Malheur megye Malheur megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Oregon államban található. Megyeszékhelye Vale, legnagyobb városa Ontario. Lakosainak száma 30 479 fő (2013. július 1.). Malheur megye Baker, Washington, Payette, Canyon, Owyhee, Humboldt és Harney megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: William B. McKinley William B. McKinley (Petersburg, 1856. szeptember 5. – Martinsville, 1926. december 7.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Illinois, 1921–1926). Burey Burey település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 388 fő (2015). Burey Conches-en-Ouche, Faverolles-la-Campagne, Louversey és Portes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Brittney Reese Brittney Reese (1986. szeptember 9. –) olimpiai és világbajnok amerikai atlétanő, távolugró. Hét méter tíz centiméteres ugrásával aranyérmes lett a 2009-es berlini világbajnokságon. A döntőben tizenhárom centiméterrel utasította maga mögé a korábbi olimpiai és világbajnok orosz Tatyjana Lebegyevát. Egyéni legjobbjai Szabadtér 100 méter - 11,66 Távolugrás - 7,25 Fedett 60 méter - 7,29 Magasugrás - 1,88 Távolugrás - 7,23 Garciotum Garciotum település Spanyolországban, Toledo tartományban. Garciotum El Real de San Vicente, Pelahustán, Nuño Gómez, Nombela, Cardiel de los Montes és Castillo de Bayuela községekkel határos. Lakosainak száma 190 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Csókás József Csókás József (Kecskemét, 1824. február 3. – Cegléd, 1905, november 30.) - kecskeméti parasztgazda, a homoki szőlő- és gyümölcstelepítés egyik magyar úttörője. Életrajza Kecskeméten született 1824. február 3-án. Kitűnő gyakorlati gazda volt, aki önműveléssel vált kiváló szakemberré. Eredményeit, módszereit rendszeresen publikálta. Közleményei, tanácsai a korabeli szaklapokban láttak napvilágot. A téves, maradi nézettel szemben bátran hirdette az alföldi, a homoki borok egyenrangúságát a hegyvidékiekket – megfelelő, helyes kezelés esetén. Kiváló gyümölcsfajtákat ültetett és óriási munkát fejtett ki a Chasselas csemegeszőlő meghonosítása érdekében Kecskemét határában. Jelentős alkotása volt az Alföldön első ízben épített téglapince Ballószögön; a nagyrészt saját égetésű téglából épített pincében bizonyította be, hogy lehet jó bort szűrni a homoki szőlőből is. Mintegy 20 szakcikket írt. Cegléden hunyt el, 81 évesen, 1905. november 30-án. Kovács Nemere Kovács Nemere (Kolozsvár, 1942. április 28. – Kolozsvár, 2003. május 7.) magyar újságíró, közíró, ifjúsági író. Kovácsné József Magda férje. Életútja Középiskolai tanulmányait szülővárosában, a Brassai Sámuel Líceumban végezte (1959), filozófia-történelem-pedagógia szakos tanári oklevelet a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett (1964). A Pionír marosvásárhelyi szerkesztője (1964-67), a Jóbarát székelyföldi tudósítója (1967-68), majd 1969-től az Ifjúmunkás munkatársa. 1990-91-ben a bukaresti Cimbora kolozsvári szerkesztője, az 1990 májusában újraalakult Romániai Magyar Cserkész Szövetség (RMCSSZ) alelnöke. A kolozsvári Brassai és Apáczai Csere János Líceumok tanára. Írói munkássága Első írását a Korunk közölte (1963). Cikkei, riportjai, tanulmányai itt s A Hét, Igazság, Hargita, Előre, Brassói Lapok, Dolgozó Nő, Igaz Szó, Tanügyi Újság, Napsugár hasábjain jelentek meg. Szerkesztett két gyermekszíndarab-kötetet a marosvásárhelyi Népi Alkotások Háza kiadásában (Én, te ő... mi, ti, ők..., 1967; A csodaláda, 1968), valamint két detektívtörténet-válogatást a Kriterionnál (Áldozati báránycomb, 1977; Éjszakai ügyelet, 1980). Sajtó alá rendezte és bevezetővel látta el Markovits Rodion Szibériai garnizon c. művét a Tanulók Könyvtára sorozatban (1981). Az 1987-ben megjelent Ember és föld, Tenni és teremteni és Jelenünk jegyében c. cikkgyűjteményekben riportokkal szerepelt. Két bábjátékát (Dolgozz, macska, 1971; A csodafazék, 1986) a kolozsvári Állami Bábszínház magyar tagozata mutatta be Almási István zenéjével. Egy jugoszláviai antológiában (Buli. Mindenkinek jut szerep. Újvidék, 1987) A kőleves c. gyermekszíndarabbal szerepelt. Kötetei (válogatás) A nagyotmondó fiú (mesejátékok, Mv. 1971); Táborozók könyve (kézikönyv, 1974); Játék, szakkör, pódium (módszertani kézikönyv, Kriterion Kiskalauz , 1985); Riportúton az Olt mentén ( Mirk Lászlóval közösen, 1987); Milyen nemzeti kisebbségek élnek Romániában? (RMDSZ-füzetek 5. Sepsiszentgyörgy 1990). Túrázók könyve ; Stúdium, Kolozsvár, 1996 Források és jegyzetek Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Jó munkát! Szabadság, (2003. máj. 9.) Húszéves az Apáczai Cserkészcsapat. Szabadság, (2010. feb. 11.) 6083 Janeirabloom A 6083 Janeirabloom (ideiglenes jelöléssel 1984 SQ2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Brian Skiff fedezte fel 1984. szeptember 25-én. Ülepítés Az ülepítés vagy dekantálás keverékek szétválasztására szolgáló folyamat. Ezt egy oldat egy edényből való óvatos kiöntése által valósíthatjuk meg, így az üledék az eredeti edény alján marad. Általában egy kevés oldatnak kell maradnia az edényben, és óvatosnak kell lenni, hogy ne áramoljon ki egy kis üledék az oldattal együtt. Az ülepítést sokszor használják arra, hogy egy folyadékot egy nem oldható szilárd anyaggal szétválasszanak (pl. a vörösbor esetében, ahol a bort a monokálium-tartarát-kristályoktól dekantálják) Például, hogy tiszta vizet kapjunk sáros vízből, hagyjuk a sáros vizet az edényben, amíg a sár leülepszik, és utána egy másik edénybe öntsük a tiszta vizet. Két elegyíthetetlen folyadékot is lehet dekantálással szétválasztani. Például, az olívákból kivont olajat és vizet le lehet dekantálni, hogy olívaolajat kapjunk. Kerozin és víz keverékét is lehet dekantálni. Egy centrifuga segíthet egy oldat dekantálásában. A centrifuga az üledéket az edény aljára kényszeríti; ha elég nagy az erő, az üledék egy tömör szilárd anyagot alkothat, így a folyadékot könnyebben le lehet önteni, mivel az üledék valószínűleg tömörített formájában marad. 609 Évszázadok: 6. század – 7. század – 8. század Évtizedek: 550-es évek – 560-as évek – 570-es évek – 580-as évek – 590-es évek – 600-as évek – 610-es évek – 620-as évek – 630-as évek – 640-es évek – 650-es évek Évek: 604 – 605 – 606 – 607 – 608 – 609 – 610 – 611 – 612 – 613 – 614 A Maldív-szigetek madárfajainak listája A világon élő mintegy 10 000 madárfaj közül a Maldív-szigeteken jelenleg 119 fajt tartanak nyilván. Rend: viharmadár-alakúak (Procellariiformes) – 5 faj Család: viharmadárfélék (Procellariidae) szalagos szerecsenhojsza (Bulweria bulwerii) Calonectris leucomelas Puffinus pacificus Puffinus carneipes Audubon-vészmadár (Puffinus lherminieri) Rend: gödényalakúak (Pelecaniformes) – 5 faj Család: trópusimadár-félék (Phaethontidae) fehérfarkú trópusimadár (Phaethon lepturus) Család: szulafélék (Sulidae) álarcos szula (Sula dactylatra) barna szula (Sula leucogaster) Család: fregattmadárfélék (Fregatidae) szalagos fregattmadár (Fregata minor) Család: gödényfélék (Pelecanidae) rózsás gödény (Pelecanus onocrotalus) Rend: gólyaalakúak (Ciconiiformes) – 13 faj Család: gémfélék (Ardeidae) kis kócsag (Egretta garzetta) szürke gém (Ardea cinerea) vörös gém (Ardea purpurea) nagy kócsag (Egretta alba) vagy (Ardea alba) pásztorgém (Bubulcus ibis) indiai üstökösgém (Ardeola grayii) mangróvegém (Butorides striatus) vagy (Butorides striata) bakcsó (Nycticorax nycticorax) Ixobrychus sinensis Ixobrychus cinnamomeus Ixobrychus flavicollis vagy Dupetor flavicollis bölömbika (Botaurus stellaris) Család: gólyafélék (Ciconiidae) batla (Plegadis falcinellus) Rend: lúdalakúak (Anseriformes) – 6 faj Család: récefélék (Anatidae) kanalas réce (Anas clypeata) nyílfarkú réce (Anas acuta) böjti réce (Anas querquedula) csörgő réce (Anas crecca) cigányréce (Aythya nyroca) kontyos réce (Aythya fuligula) Rend: sólyomalakúak (Falconiformes) – 10 faj Család: halászsasfélék (Pandionidae) halászsas (Pandion haliaetus) Család: vágómadárfélék (Accipitridae) darázsölyv (Pernis apivorus) barna rétihéja (Circus aeruginosus) fakó rétihéja (Circus macrourus) hamvas rétihéja (Circus pygargus) egerészölyv (Buteo buteo) Család: sólyomfélék (Falconidae) fehérkarmú vércse (Falco naumanni) vörös vércse (Falco tinnunculus) amuri vércse (Falco amurensis) kabasólyom (Falco subbuteo) Rend: darualakúak (Gruiformes) – 4 faj Család: guvatfélék (Rallidae) fehérmellű lápityúk (Amaurornis phoenicurus) vízikakas (Gallicrex cinerea) vízityúk (Gallinula chloropus) szárcsa (Fulica atra) Rend: lilealakúak (Charadriiformes) – 52 faj Család: szalonkafélék (Scolopacidae) hegyesfarkú sárszalonka (Gallinago stenura) Swinhoe-sárszalonka (Gallinago megala) sárszalonka (Gallinago gallinago) nagy goda (Limosa limosa) kis goda (Limosa lapponica) kis póling (Numenius phaeopus) nagy póling (Numenius arquata) piroslábú cankó (Tringa totanus) Tavi cankó (Tringa stagnatilis) szürke cankó (Tringa nebularia) Réti cankó (Tringa glareola) terekcankó (Xenus cinereus) billegetőcankó (Actitis hypoleucos) kőforgató (Arenaria interpres) fenyérfutó (Calidris alba) apró partfutó (Calidris minuta) Temminck-partfutó (Calidris temminckii) hosszúujjú partfutó (Calidris subminuta) havasi partfutó (Calidris alpina) sarlós partfutó (Calidris ferruginea) Pajzsos cankó (Philomachus pugnax) Család: gulipánfélék (Recurvirostridae) gólyatöcs (Himantopus himantopus) Család: lilefélék (Charadriidae) ázsiai pettyeslile (Pluvialis fulva) ezüstlile (Pluvialis squatarola) parti lile (Charadrius hiaticula) kis lile (Charadrius dubius) széki lile (Charadrius alexandrinus) tibeti lile (Charadrius mongolus) sivatagi lile (Charadrius leschenaultii) sztyeppi lile (Charadrius asiaticus) lilebíbic (Vanellus gregarius) Család: gémlilefélék (Dromadidae) gémlile (Dromas ardeola) Család: székicsérfélék (Glareolidae) keleti székicsér (Glareola maldivarum) Család: sirályfélék (Laridae) pápaszemes sirály (Larus leucophthalmus) sárgalábú sirály (Larus cachinnans) szibériai sirály (Larus heuglini) halászsirály (Larus ichthyaetus) dankasirály (Larus ridibundus) Család: csérfélék (Sternidae) kacagócsér (Gelochelidon nilotica) vagy (Sterna nilotica) lócsér (Hydroprogne caspia) vagy (Sterna caspia) bengáliai csér (Sterna bengalensis) üstökös csér (Sterna bergii) rózsás csér (Sterna dougallii) feketefejű csér (Sterna sumatrana) küszvágó csér (Sterna hirundo) kis csér (Sterna albifrons) ádeni törpecsér (Sternula saundersii) vagy (Sterna saundersi) álarcos csér (Onychoprion anaethetus) vagy (Sterna anaethetus) füstös csér (Onychoprion fuscata) vagy (Sterna fuscata) fehérszárnyú szerkő (Chlidonias leucopterus) barna noddi (Anous stolidus) tündércsér (Gygis alba) Rend: galambalakúak (Columbiformes) – 3 faj galambfélék (Columbidae) szirti galamb (Columba livia) vadgerle (Streptopelia turtur) keleti gerle (Streptopelia orientalis) Rend: kakukkalakúak (Cuculiformes) – 2 faj Család: kakukkfélék (Cuculidae) kakukk (Cuculus canorus) ázsiai koel (Eudynamys scolopacea) Rend: bagolyalakúak (Strigiformes) – 1 faj Család: bagolyfélék (Strigidae) réti fülesbagoly (Asio flammeus) Rend: sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) – 4 faj Család: sarlósfecskefélék (Apodidae) sertefarkú sarlósfecske (Hirundapus caudacutus) sarlósfecske (Apus apus) Apus pallidus kis sarlósfecske (Apus affinis) Rend: szalakótaalakúak (Coraciiformes) – 3 faj Család: gyurgyalagfélék (Meropidae) gyurgyalag (Merops apiaster) Család: szalakótafélék (Coraciidae) bengál szalakóta (Coracias benghalensis) Család: bankafélék (Upupidae) búbos banka (Upupa epops) Rend: verébalakúak (Passeriformes) – 11 faj Család: gébicsfélék (Laniidae) pusztai gébics (Lanius isabellinus) barna gébics (Lanius cristatus) Család: varjúfélék (Corvidae) indiai varjú (Corvus splendens) Család: fecskefélék (Hirundinidae) partifecske (Riparia riparia) füsti fecske (Hirundo rustica) molnárfecske (Delichon urbica) Család: verébfélék (Passeridae) házi veréb (Passer domesticus) Család: billegetőfélék (Motacillidae) sárga billegető (Motacilla flava) hegyi billegető (Motacilla cinerea) erdei pityer (Anthus trivialis) rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) Forrás Splitting headaches? Recent taxonomic changes affecting the British and Western Palaearctic lists - Martin Collinson, British Birds vol 99 (June 2006), 306-323 Esquennoy Esquennoy település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 729 fő (2015). Esquennoy Bonneuil-les-Eaux, Breteuil, Fléchy, Hardivillers, Paillart és Villers-Vicomte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lazar Markovics Zamenhof Lazar Markovics Zamenhof (cirill betűs eredeti: Лазаръ Маркович Заменгофъ, születési neve: Eliezer Levi Samenhof, legelterjedtebb eszperantó neve: Lazaro Ludoviko Zamenhof; Białystok, 1859. december 15. – Varsó, 1917. április 14.) zsidó származású lengyel szemészorvos, filológus, az eszperantó nyelv tervezetének megalkotója. Családi háttér A Zamenhof (Samenhof) család zsidó származású volt, ezen belül is a litván zsidókhoz (litvákok) tartoztak. 1857-ben egy közeli kisvárosból, Tykocinból Fabian Zamenhof Białystokba költözött, amely ekkor virágzó ipari központ volt. Ott ismerte meg, majd vette feleségül Fabian Zamenhof idősebb fia, Mark Zamenhof Liba Rachel Sofert (másképp „Rozalin Sofer”), egy sikeres zsidó kereskedő lányát. Rozalin Sofer és Mark Zamenhof fiaként született Lazar Markovics Zamenhof. Mind édesapja, mind apai nagyapja nyelvész és nyelvtanár volt. Kétnyelvű volt, apja oroszul, anyja jiddis nyelven beszélt hozzá. Mivel Białystokban több nemzetiség is élt, Zamenhof korán elsajátította, és folyékonyan beszélte a lengyel és a német nyelvet is. Tanulmányai során magas szinten megtanult héberül, ógörögül, latinul és angolul, valamint egy kicsit franciául. Alacsonyabb szinten ismerte még az olasz, spanyol és a litván nyelveket is. 1878 után viszonylag pontos ismereteket szerzett a Johann Martin Schleyer által kiadott volapükről. Białystok kisvárosában Zamenhof korán észrevette, hogy a különböző embercsoportok nem mindig férnek meg jól egymással, és úgy látta, hogy ezek a viszályok és a félreértések a közös nyelv hiányából fakadnak. Ezen tapasztalatok erősen hatottak rá, így már gyerekként is nagy álma volt egy különböző népeket összekötő, közös nyelv. Élete, munkássága Gyermekkora Zamenhof az akkor az Orosz Birodalomhoz tartozó, soknemzetiségű Białystokban az ulica Zielona (ma Zamenhof) 6-os szám alatt született. Gyermekkora óta a többnyelvűségben nőtt fel, hiszen oroszul, lengyelül, németül és jiddis nyelven tökéletesen meg tudott tanulni és ezen kívül még több más nyelven is valamilyen fokon beszélt. Szülővárosában a nemzetiségek állandó békétlenség és viszálykodás között éltek. Felmerült hát benne a gondolat, hogy talán egy közös nyelv megoldaná a különböző etnikumok közötti békétlenséget, viszálykodást. Kísérletek egy nemzetközi nyelvre Zamenhof 1869-ben szülővárosában járt reálgimnáziumba, amit két hónap múlva, súlyos betegség miatt ott kellett hagynia, de 1870-től újra folytathatta. 1873-ban szülei Varsóba költöztek, ahol apja a reálgimnáziumban kapott német nyelvtanári állást. A fiatal Zamenhof öt hónapig otthon maradt, hogy a latin és a ógörög nyelvet tanulja, és ez után került a varsói 2. sz. nyelvi gimnáziumba. Ekkor héber, latin és ógörög tanulmányai során felmerült benne, hogy egy klasszikus nyelvet lehetne használni nemzetközi nyelvként. Ezt a gondolatot azonban hamar elvetette, mert túl bonyolultnak és nehezen tanulhatónak találta a nyelvtanúkat. Zamenhof már gimnáziumi tanulmányai során felvetette egy esetleges mesterséges nyelv lehetőségét, mert arról meg volt győződve, hogy egy élő, nemzeti nyelv használata irigységet váltana ki azokból a népekből, akiknek nem ez az anyanyelvük. Foglalkozott a gondolattal, hogy matematikai alapon, vagy holt nyelvből alkot nyelvet (itt főleg a hébert fontolgatta), de ezeket az ötleteket sorra elvetette. Egyik ötlete szerint rövid betűkombinációkat (pl.: aa, ab, ac, cab, cac, cad) használt volna szavakként, de ezek jelentésére képtelenségnek tűnt emlékezni, így ezt a tervet is hamar elvetette. Három éven keresztül dolgozott egy jiddis alapú nyelven, de ennek az összeállított nyelvtana bonyolultsága miatt végül publikálatlan maradt. Gimnáziumi tanulmányai végén találkozott az angollal, aminek a nyelvtanát az ógöröghöz és a többi általa ismert holt nyelvhez képest rendkívül könnyűnek találta. Visszatért egy korábbi tervezetéhez, és ennek nyelvtanát tovább egyszerűsítette. Gondos munka után viszonylag elégedett volt az eredménnyel, de a szótárt túl nagynak találta. Egy levelében azt írta, hogy két orosz nyelvű tábla vezette rá a megoldásra: a Швейцарская (svejcarszkaja, kapusfülke) és a Кондитерская (kongyityerszkaja, magyarul „cukrászda”). Megfigyelte, hogy mindkét szóban a -ская (-szkaja) képző változtatja az eredeti jelentést a hely megjelölésére. Ezután kezdte el alaposabban vizsgálni a szavakat, és kapcsolatokat keresett köztük, hogy eldöntse, milyen képzők lennének a megfelelőek nyelvében. Ez a munka nagyon hasznosnak bizonyult, mert így a nyelv megtanulandó szógyökeinek száma kb. az egyharmadára csökkent. A nyelv szógyökeiért főleg latin és a germán nyelvekhez nyúlt vissza, mivel ezek a nyelvek szinte minden ma élő nyelvre gyakoroltak valamilyen hatást. Így a nyelv szavai ismerősek, könnyen tanulhatóak lettek. Zamenhof ezt a nyelvi tervezetét először a barátainak mutatta be, 1878-ban, 19. születésnapján, gimnáziumi évei végén. A nyelvet lingwe uniwersalának nevezte el. Barátai közül egy páran megtanulták a nyelvet, így ők találkoztak az év decemberében. az ünnepség alkalmával még a nyelv himnuszát is elénekelték. Zamenhof 1879-től a Moszkvai Cári Egyetem orvosi karára járt. Itt, mivel látta, hogy egyetemista társai sok nemzetiséget képviselnek, tovább erősödött benne a törekvés az „emberi család egyesítésére”. Az egyre növekvő zsidóellenesség és apja anyagi gondjai miatt 1881-ben abba kelkett hagynia moszkvai tanulmányait, és vissza kellett mennie Varsóba. Itt diplomázott, 1885-ben. Zamenhof eddig nem akarta szélesebb körben bemutatni a nyelvet, mert túl fiatalnak gondolta magát ehhez, és még további változtatásokat akart eszközölni rajta. Gimnazista barátai közül, akik beszéltek a lingwe uniwersaláról felnőtteknek, általában csak gúnyolódást kaptak válaszul. Zamenhof, hogy lássa nyelve hiányosságait, nagy műveket fordított le, hogy az elkövetkező évek során tovább csiszolgathassa a nyelvet. Az eszperantó Zamenhof diplomája megszerzése után Veisiejai faluba költözött, hogy orvosi praxisát megkezdje. Hamar rájött, hogy igen érzékenyen érintik a betegek és haldoklók szenvedései, ezért visszautazott Varsóba, és ott elvégezte a szemészeti képzést. Fél évig az ottani kórház szemészeti osztályán dolgozott, majd rövid időre az egyik bécsi klinikára ment tanulni. 1886-ban újra visszautazott Varsóba, és ott megkezdte szemészeti praxisát. Ebben az évben ismerte meg leendő feleségét, Klara Silberniket Kovnóból, akit 1887. augusztus 9-én el is vett. A lányt az esküvő előtt tájékoztatta a nemzetközi nyelvével való terveiről, aki nemcsak beleegyezett Zamenhof terveibe, de felajánlotta anyagi támogatását is. Varsói orvosi gyakorlata közben Zamenhof hosszasan keresett nyomdát az első tankönyv kiadásához. A nyelvnek a Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv), a tankönyvnek pedig az Unua Libro (Első könyv) nevet adta. Az első könyv oroszul jelent meg, utána pedig eszperantó, lengyel, német és francia nyelveken. Ezek tartalmaztak egy előszót, néhány verset eszperantóul, egy nyelvtani leírást és egy kis szószedetet. Mivel praktizáló orvosként nem volt pénze az első ezer kötet kiadására, és nyelvészekhez, írókhoz, politikusokhoz, tudósokhoz való szétküldésére, felesége hozományát áldozta rá. Zamenhof egy, a könyvhöz írt levélben azt kérte a címzettektől, hogy írják alá a mellékelt ígérvényt: ha egymillió másik ember is aláírja, megtanulják a nyelvet. A volapük sikertelenségét látva Zamenhof nem merte saját nevén publikálni az írást, így a dr. Esperanto (dr. Reménykedő) álnevet használta. Ez a név végül ráragadt a nyelvre, ezért hívjuk ma is eszperantónak. A levelek szétküldése után az ígérvények visszaküldése helyett az emberek sorozatosan küldték Zamenhoféknak a gratuláló leveleket, és fellelkesülve kezdték el használni az eszperantót. A siker azonnali és elsöprő volt, de csak külföldön, mivel az oroszországi gyanakvó cári kormányzat a nyelvet és követőit gyakorlatilag száműzetésbe kényszerítette. Ezek után a Zamenhof házaspár kiadta az Aldono, a Nega Blovaro, a Gefratoj, Mary Princino és a Dua Libro könyveket, egy német-eszperantó középszótárt, egy teljes orosz- és angol szótárt és egy svéd tankönyvet. Továbbá némi összeget utaltak Albert Einstein és H. Philips műveinek kiadására is. Sok újsághirdetést adtak fel, és nagy számban küldtek szét további tankönyveket. Ekkortájt született meg első két gyermekük, Adam Zamenhof 1888-ban, Zofia Zamenhof pedig 1889-ben. Az eszperantó nyelvtanok megjelenése után Zamenhof élénk levelezésbe kezdett, így sok új embert nyert meg a nyelvnek és a mozgalomnak. 1889 októberében megjelent az első eszperantó címjegyzék mintegy ezer különböző országbeli névvel. Ugyanezen évben, Nürnbergben megalakult az első eszperantista baráti társaság. Szintén ebben az évben már megjelent az első eszperantó nyelvű újság, a La Esperantisto (Az Eszperantista) című havi folyóirat, szintén Nürnbergben. Szűkös évek Zamenhof a La Esperantisto című lap szerkesztését az első megjelenés után egy évvel átvette. A folyóirat kiadására meglehetősen sok pénze ment el, mert egyelőre nagyon kevés előfizetője volt. Amikor már úgy tűnt, hogy megszűnik a lap, W. H. Trompeter földmérő három évig névtelenül támogatta annak kiadását. Az eszperantó-tervezet felemésztette feleségének szinte teljes hozományát. A maradék pénz is hamar elfogyott, mivel Zamenhof orvosi munkájával túl keveset keresett. 1889-re szinte teljesen pénz nélkül maradtak. Második gyermekével terhes felesége hat hónapos fiukkal együtt elutazott édesapjához, ő pedig elment Varsóból jövedelmezőbb munkahelyet keresni. 1889 novemberében Dél-Oroszországba, Herszon városába utazott, mivel ott még nem volt szemészeti praxis. Csalódnia kellett, mert bármennyire takarékos életvitelt folytatott is, nem tudott elég pénzt összegyűjteni családja ellátására. Erről felesége nem tudott, mert Zamenhof leveleivel nem szerette volna elszomorítani, csak biztatta, és vigasztalta. Végül akkor vallotta be a teljes igazságot, amikor már nem tudott tovább kitartani. Apósa pénzbeli segítségét csak felesége hosszas unszolása után fogadta el. 1890-ben visszatért Varsóba, de itt is ki kellett ábrándulnia, így 1893 októberében családjával Hrodna városba költözött. Bár keresete nem fedezte teljesen kiadásait, és el kellett fogadnia apósa támogatását, négy évig kitartottak, ezután viszont kénytelenek voltak ismét Varsóba költözni. A Zamenhof család helyzete itt kezdett kedvezőbbre fordulni. Orvosi praxisa egyre növekedett, 1901-ben pedig már akkora volt, hogy bevételei teljesen fedezni tudták a kiadásokat, bár így is nagyon takarékos életmódot kellett folytatniuk. Varsó zsidó negyedében, az egyik legszegényebb utcában − a Dzika (ma Ludwika Zamenhofa) utca 9-es szám alatt − éltek, így a fogadott betegek is nagyon szegények voltak. Zamenhofnak naponta akár harminc-negyven pácienst is el kellett látnia, hogy elegendő jövedelemhez juthasson. Ez idő alatt az eszperantó egyre nagyobb mértékben terjedt, 1902 és 1905 között már tizenkét országban adtak ki eszperantó nyelvű újságokat, és alakultak baráti társaságok. Eszperantó Világkongresszus Az első Eszperantó Világkongresszust (Universala Kongresót) 1905-ben, a franciaországi Boulogne-sur-Mer kisvárosban rendezték. A Zamenhof család vonattal, harmadosztályú kocsival ment a rendezvényre. A kongresszus előtt Párizsban az oktatási miniszter átnyújtotta Zamenhofnak a francia becsületrendet. A rendezvényen 668 személy vett részt. Zamenhof − megértve a nyelv társadalmi jellegét − nem dolgozta ki aprólékos részletességgel a nyelvtant. Szerzői jogairól lemondott, de hogy a nyelv fejlődése közben megőrizhesse egységét, 1905-ben az első Eszperantó Világkongresszussal elfogadtatta a Fundamentót, az eszperantó megváltoztathatatlan alapját, amely 16 egyszerű szabályból áll. Ezekhez minden újító törekvés mellett is igyekeznek ragaszkodni. Zamenhof nyitóbeszédében érzelmesen beszélt munkájáról és az emberiség egyesülésébe vetett hitéről. Zamenhof beszéde az első, bologne-sur-meri UK-n? * A kongresszuson a La Revuo folyóirat folyamatos együttműködéséért némi pénzadományt adott Zamenhofnak, így részt tudott venni a következő világkongresszusokon is. 1912-ben a krakkói kongresszuson lemondott minden mozgalmi tisztségéről és visszavonult a nyilvánosság elől, hangoztatva, hogy ő nem a nyelv alkotója, csak elindítója. Többször megbetegedett, és csak írói munkájának élt. Halála Zamenhof az első világháború kitörésében pacifista eszméi halálát látta, a háború jelentősen visszavetette az eszperantó-mozgalmat is. Az 1914-es párizsi világkongresszus elmaradt, 1915 és 1920 között pedig egyáltalán nem tartottak világkongresszust. Zamenhof ezekben az években is aktív maradt, körlevelet küldött szét, hogy gyűlésre hívjon eszperantista és nem eszperantista tudósokat a békéről tanácskozni. Fáradozása eredménytelen maradt, a háború folyatódott. 1917. április 14-én halt meg otthonában. A varsói zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra, április 16-án. Mivel Varsó ekkor német megszállás alatt volt, mindössze talán 150 személy tudott részt venni a szertartáson (családtagok, közeli ismerősök, varsói eszperantisták). Művei Zamenhof művei három csoportra oszthatók témájuk szerint: A nyelvi témájú könyveinél arra törekedett, hogy a nyelv később is szabadon fejlődhessen, így kezdetben csak 917 szógyököt tartalmazó szótárakat adott ki. Eredeti eszperantó nyelvű művek Zamenhof nemcsak nyelve elindítója, hanem első írója, költője, fordítója is volt. Bár volt költői tehetsége, csak nyolc eszperantó nyelvű verset alkotott. Gyerekkorában nagy orosz költő illetve író szeretett volna lenni. Mia penso ( 1887 előtt) Ho, mia kor' ( 1887 ) La Espero (ez később az eszperantó mozgalom nemhivatalos himnusza lett, Félicien Menu de Ménil zenéjével) La vojo ( 1896 ) Preĝo sub la verda standardo ( 1905 ) Al la fratoj ( 1889 ) Pluvo ( 1909 ) La Vagabondo (valószínűleg 1910 ) Zamenhof egyéb eszperantó nyelvű műveinek többnyire nyelvészeti, oktatási, vagy ideológiai jellege van. Több szótárt (pl.: eszperantó-orosz, német-orosz szótárt), egy eszperantó közmondásgyűjteményt (Proverbaro Esperanta) és több kongresszusi beszédet alkotott. Zamenhof leghíresebb eredeti eszperantó műve az Unua Libro (Első Könyv), amelyben először publikálta nyelvtervezetét. Fordítások Zamenhof eszperantó irodalmi munkássága főleg fordítói volt. Elsők közt a Miatyánk szövegét, a Biblia Ószövetségének egyes részleteit és Heinrich Heine német költő verseit adaptálta. Első fontosabb ilyen típusú műve Charles Dickens Az élet csatája című művének fordítása volt, ezt 1891-ben adták ki. 1894-ben jelent meg William Shakespeare Hamletjének, 1907-ben Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című művének eszperantó változata. Emlékezete és elismerések Lazar Zamenhofot 1910-ben Nobel-békedíjra jelölte a brit Parlament négy tagja (köztük James O'Grady és Philip Snowden) és Stanley Lane Poole professzor az eszperantó nyelv megalkotásáért. A díjat végül a Nemzetközi Békeiroda nyerte el. Zamenhof 1905-ben megkapta a francia becsületrendet. A világban Zamenhof születése évfordulóját, december 15-ét az eszperantisták minden évben megünneplik. 2009. december 15-én a Google kereső kezdőlapján található logó a világon mindenhol egy zöld eszperantó zászlóval egészült ki, az eszperantó atyjának százötvenedik születésnapja alkalmából. Az 1462-es (ideiglenes jelöléssel 1938 CA), Yrjö Väisälä által 1938. február 6-án, Turkuban felfedezett kisbolygót Zamenhof tiszteletére róla nevezték el. Az 1421 Esperantót szintén Yrjö Väisälä fedezte fel. Ez a mesterséges nyelvről kapta a nevét. Väisälä finn csillagász egyébként buzgó támogatója volt az eszperantó terjesztésének, ő elnökölt Internacia Scienca Asocio Esperantistában ("Az Eszperantista Tudósok Nemzetközi Szervezeté"-ben). Ma világszerte ezernél több település és utca viseli Zamenhof nevét. Több ízben adtak ki postabélyegeket Zamenhof arcképével, 2007-ig összesen 16 alkalommal. A legtöbb ilyen bélyeget Bulgáriában nyomták (1957, 1959, 1962, 1987). Magyarországon Magyarországon összesen 91 olyan közterület és emlékmű van, amit Zamenhofról, vagy az eszperantóról neveztek el. 1966. július 25-én és 2010. május 24-én a pécsi Eszperantó Parkban emléktáblát állítottak, Makón pedig a Petőfi parkban 1987-ben elültették az Eszperantó fát Zamenhof tiszteletére. 1957-ben a Magyar Légiposta kiadott egy postabélyeget Zamenhof arcképével (Légrády Sándor alkotása). Karikatúrák Zamenhof karakterét minden eszperantista ismeri, így megjelent róla néhány paródia és karikatúra. A legjelentősebbek: Ian (JANO) Carter: SuperZam "La aventuroj de SuperZam" ( SuperZam kalandjai ) Először részenként jelent meg a Kial ne? című brit eszperantó-lapban. Másodjára a Rat-Man című képregény eszperantó változatában szerepelt, ez Daniele Binaghi és Andrea Rossetto alkotása volt. Zorhof képregényhős Serge Sire alkotása, sokszor szerepelt a La KancerKliniko című humoros-szatirikus eszperantó magazinban, ahol Zamenhof Zorro maszkos jótevő karakterét vette fel. A Zorhof szó a Zor ro és a Zamen hof szavak összevágásával keletkezett. A Zorhof par-donas című epizód Karolo Píĉ La Litomiŝla Tombejo című regényében jelent meg. Zamenhoro szintén képregényhős, Zamenhof és Zorro karakterének keverésével jött létre, HÔDÔS fantáziájában született meg. A Vola Püg című eszperantó nyelvű képregény-viccmagazinban jelent meg. Ferber Ferenc Ferber Ferenc (1794 – 1873) katolikus pap. Élete Misés pappá 1819-ben szenteltetett föl; azután 12 évig káplán, 1831-től gyömrői, 1848-tól fogva pedig monostorapátii plébános volt. 1860-ban tapolcai kerületi esperes lett. Munkái Gazdasági cikkei a Magyar Gazdában (1843. A kerék- vagyis tarlórépa tavaszszal vetve igen silány termése esetében hiányzó olcsó tápszereket kipótolni, 1846. A belga lentermesztés). Online póker Az online póker a póker interneten játszott formája, szemben az élő helyszínen történő pókerjátékkal. Részben az online pókernek köszönhetően ugrásszerűen megnőtt a pókerjátékosok száma világszerte. Az online pókerből származó jövedelmek 2005-ös becslések szerint elérték a havi 200 millió amerikai dollárt. Bevezetés Az olyan hagyományos lehetőségek a póker partikra, mint a kaszinók és pókerszobák gyakran elriasztják a kezdő játékosokat. Ezenfelül a földrajzi távolság is gondot okozhat. Ráadásul a hagyományos kaszinók nem szívesen reklámozzák a pókert, mivel nincs rajta akkora nyereségük. A "rake" (lásd alább) vagy az óradíj, igen magas a hagyományos kaszinókban a pókerszobák drága fenntartási költsége miatt. A kaszinók ezért gyakran inkább átalakítják a pókertermeket, és játékgépeket tesznek a helyükre. Törvényesség Magyarországon az online póker törvényessége szürke terület. Mivel Magyarországon a szerencsejáték monopólium, ezért az illetékes szervek álláspontja szerint senki más nem jogosult szerencsejáték szolgáltatást nyújtani Magyarországon. Az online pókertermek arra hivatkoznak, hogy ők nem Magyarországon nyújtják szolgáltatásukat, függetlenül attól, hogy a játékosok Magyarországról is érkeznek. A szolgáltatást ugyanis a cég bejegyzett székhelyén nyújtja. Az Európai Unió többször felszólította már Magyarországot a szerencsejáték-monopólium eltörlésére. Miből profitálnak az online pókertermek Ellentétben az online kaszinókkal az online pókerben a játékosok nem a ház ellen, hanem egymás ellen játszanak. Általában az online pókertermek négyféle módon jutnak bevételükhöz. Az első az úgynevezett "rake". A "rake"-et a kasszából (a játék végén az asztalra bedobott tétek összegéből) szedik. A "rake" a kassza egy bizonyos százaléka, melyet csúszó skála módszerrel állapítanak meg, és maximálják egy adott díjban. Minden egyes pókerteremnek megvan a saját maga által kialakított "rake" szerkezete. Sokszor ebből a rake-ből, jutalékból a játékosok visszaigényelhetnek bizonyos százalékot, ezt hívják rakeback-nek. Fair játék Időről időre felbukkannak olyan hírek, amelyek internetes csalókat lepleznek le. A legismertebb eset 2007 októberében került nyilvánosságra, amikor az Absolute Poker egyik alkalmazottjáról kiderült, hogy mindenkinek a rejtett lapjait ismerve komoly pénzösszegeket nyert. Mások azzal vádolják a termeket, hogy véletlenszám-generátoruk beállításainak segítségével manipulálják a partikat, vagyis kedveznek a gyengébb játékosoknak. Egyetlen ilyen vád sem nyert még bizonyítást. Az ellenérvek szerint a termek partinkénti jutaléka maximálva van, ezért hiába nagyobb a kassza a nagy lapütközések miatt, a bevétel nem nő ennek arányában, tehát a teremnek nem áll érdekében a kassza növelése. Sok pókerterem felügyelő szerve a Kahnawake Gaming Commission és más nagy könyvvizsgáló cégek, mint például a PricewaterhouseCoopers. Ezek a szervezetek vizsgálják a véletlenszám-generátorok hitelességét is. Különbségek a hagyományos pókerhez képest Komoly különbségek vannak a hagyományos, élő póker és az online póker között. A legfontosabb az árulkodó jelek hiánya. Sokan állítják, hogy a gondolkodásra felhasznált idő árulkodhat a játékos kezének erősségéről, ez azonban gyakran félrevezető jel, hiszen sokan nem csak egy játékra figyelnek egyidőben, és a késlekedés oka lehet a partitól teljesen független esemény is. A lejátszott partik számában is hatalmas különbség van. Míg élőben 20-25 partit osztanak le egy óra alatt, addig online 60-100 parti is lemegy óránként, nem is beszélve arról, hogy a játékosok nagyon gyakran több asztalon, akár 12-16 asztalon is játszanak egyszerre, így sok tucatszor több partit látnak óránként, mint élőben. A tétek nagysága is jelentősen eltér. Online nem ritka, hogy 1/2 centes téteken játszhatunk, míg élőben a legkisebb tét általában 1/2 dollár. Emellett az online termek ajánlanak ingyenes, játékpénzes játékot, sőt, olyan versenyeket is, amelyekre a nevezés ingyenes, de valódi pénzt nyerhetünk. Ezeket nevezik freerolloknak, és minden online póker oldalon naponta többször találkozhatunk ilyen versenyekkel. Bónuszok Szinte minden online pókerterem kínál különböző bónuszokat a kezdő vagy már tapasztalt játékosok átcsábításának érdekében. A legismertebb és legnépszerűbb bónuszok a következők: - Befizetés nélküli bónusznak, vagyis "no deposit"-nak hívják azokat a bónuszokat, amelyeket az online pókertermek úgy adnak, hogy csak regisztrálni kell a terembe, tehát ezekből a pénzekből saját pénzünk kockáztatása nélkül játszhatunk. Vannak póker oldalak, amelyek részletes és mindig aktuális listát közölnek a no deposit bónuszokról. - Első befizetésre járó bónuszok, vagyis "first deposit" bónuszok. Ezeket a termek akkor adják, amikor a játékos első alkalommal utal pénzt a terembe. Az összeg 10 és 10 000 dollár között van általában, és a befizetés mértékétől is függ. Ennek a kategóriának tulajdonképpen al-kategóriája az azonnali bónusz, amely rögtön befizetés után elérhető a játékos számára, a havi bónusz, amely minden hónapban újra és újra igénybevehető, illetve az újratöltési, avagy reload bónusz, amely az első befizetés utáni további befizetésekre jár. - A bónuszok egy különleges fajtája a rakeback bónusz, amelyek a tapasztalt, sokat játszó pókeresek számára nyújtanak állandó juttatást a pókerteremtől. Ezek esetében a játékos által fizetett jutalék egy részét adják vissza a hűséges játékosok számára. Kompatibilitás Az online pókertermek általában külön szoftveren futnak, amelyet le kell tölteni. Vannak csak Windows operációs rendszerben, csak Linuxon és csak Macintoshon futó póker programok. Egyre gyakoribb, hogy a termek azonnal játszható, Flash verziókat is kínálnak, amelyek bármilyen platformon futtathatók. Források és jegyzetek Newsweek Ezüst-kolloid Az ezüst-kolloidot vízben feloldott (kolloid állapotú) ezüstrészecskék alkotják. Mikrobaölő szer, amit a múltban sebek, égések kezelésére használtak a fertőzés megelőzésére. Az ezoterikus gyógyászat egyes képviselői szerint jótékony hatású táplálékkiegészítő. Mások azt állítják, hogy igen erős antibiotikum, aminek veszélytelen a fogyasztása, bár ez vita tárgyát képezi az argiria veszélye miatt, ami a bőr permanens kékes vagy szürkés elszíneződése. Egyes ezüstöt tartalmazó termékek sokáig, nagy mennyiségben való bevitele valóban argiriát okozott egyesekben, ám a normálisnak tekintett szintű ezüstbevitel esetén az argiria veszélye alacsony[forrás?]. Fogyasztás előtt érdemes tudni: Az ezüstoldat - in vitro - kémcsőben baktériumölő, de ez még nem jelenti azt, hogy - in vivo - az élőszervezetben is hasonló hatást fejt ki. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy egy nemesfém, mely toxikus hatással van a patogénekre, miért ne jelentene kockázatot az élőszervezetekben megtalálható nélkülözhetetlen baktériumokra nézve. Feltételezés, hogy a kórokozó baktériumok érzékenyebbek az ezüstre, ez tudományosan nem alátámasztott. Az ezüstoldat csodaszerként való feltüntetése helytelen, vírusölő hatása nincs bizonyítva. Sem ezüst, sem arany kolloid oldattal még nem kezeltek sikerrel HIV-es, AIDS-es, szifiliszes betegeket.[forrás?] Alkalmazásai Az ezüst-kolloid az ivóvizet hosszú időn keresztül iható állapotban tartja. Az ezüstöt már 100 évvel ezelőtt is használták helyi fertőtlenítőszerként kisebb égési sebek kezelésére. Igazolták, hogy a kolloid ezüst 5 ppm (milliomodrész) fölötti koncentrációban több fertőző baktériumot képes elpusztítani. Az ezüst-kolloid az ezüst magas hővezetése miatt hűtőpasztának kiváló. Vitatott hatása Argiria Hosszú távon egyes ezüsttartalmú termékek nagy dózisban való bevitele argiriát okozhat, ami a bőr kékes vagy szürkés elszíneződése. Bár általában maradandó állapotnak tartják, egyes személyek azt állítják, hogy sikerült visszafordítaniuk azt. Az argiria nem halálos, és más egészségre káros hatása nem ismeretes. Csaknem valamennyi ismert argiria-esetben az ezüst vegyület alkotóelemeként szerepelt: ezüst-oxid, ezüst-nitrát vagy ezüst-klorid.[forrás?] Még Stan Jones, Montana állambeli libertariánus amerikai szenátusi jelölt jól ismert esetében is (saját készítésű ezüst-kolloidot fogyasztott attól való félelmében, hogy az Y2K-probléma miatt nem lesznek hozzáférhetők a modern gyógyszerek) valószínűsíthetően ezüst-klorid és/vagy más ezüstvegyületek okozták az elszíneződést: (1) ásványi anyagokban gazdag kútvizet használt, (2) só hozzáadásával gyorsította a folyamatot (3) szokatlanul hosszú előállítási idővel dolgozott és (4) nem szűrte le a végterméket. Az ezüst-kolloid használatát támogatók szerint a megfelelő módon előállított kolloid használatával az argiria kifejlődése gyakorlatilag elképzelhetetlen, bár ezek mögött az állítások mögött nem áll tudományos vizsgálat. Táplálékkiegészítő Az ezüst-kolloid a használatát támogatók állítása szerint táplálékkiegészítőként javítja egészségi állapotukat, közérzetüket és (többek között) megvédi őket a megfázástól és az influenzától. Ezeket az állításokat nem támasztja alá tudományos vizsgálat, a modern orvostudományt követő orvosok többsége sem fogadja el. Népszerűsége Bár valaha a gyógyszergyárak különböző ezüst-kolloid-termékeket állítottak elő (pl. Protargol), a szulfonamid-alapú gyógyszerek 1930-as évekbeli kifejlesztésével, illetve a penicillin 1940-es évekbeli felfedezésével veszített népszerűségéből. Az 1970-es évek közepére minden nagyobb amerikai gyógyszergyártó cég felhagyott az ezüst-kolloid gyártásával. Terminológia Magát az „ezüst-kolloid” kifejezést sok forgalmazó pontatlanul tünteti fel termékein, amik valójában ezüstvegyületeket, vagy fehérje-ezüst vegyületeket tartalmaznak. A valódi ezüst-kolloidban az ezüst feloldott, apró, fémes részecskékből áll. Elkészítése Az ezüst-kolloid termék körüli bizonytalanságot növeli az a tény, hogy több gyártási módszer létezik, amik jelentősen különböző végtermékekhez vezetnek, amiket mégis mind „ezüst-kolloidnak” neveznek. Ezek közé a módszerek közé tartozik többek között: az ezüst elektrolizálása (a manapság leggyakrabban használt módszer) termésezüst használata (így használták az ezüst-kolloidot a második világháború előtt) az ezüst elektrolízise sójából (a végtermék sárga színű) Pélion (Dasszarétia) Pélion vagy Pellion (ógörög Πήλιον, Πέλλιον, latin Pelium) az ókori Illíria és Epirusz peremvidékén, Dasszarétiában elhelyezkedő erődített település volt a mai Délkelet-Albánia területén. A legelfogadottabb feltételezés szerint azonos a ma királysírjairól nevezetes Selca e Poshtme melletti magaslat ókori erődítésével. A Makedónia és az Illír Királyság(wd) között i. e. 335 végén megvívott pélioni csata helyszíne, i. e. 199 után római fennhatóság alatt állt. Lehetséges helyszínei Az ókori történeti munkák egybehangzóan a dasszaréták által a vaskorban benépesített Dasszarétia vidékének keleti-délkeleti peremterületét jelölik meg Pélion helyéül. Dasszarétia a mai Ohridi- és Preszpa-tavaktól nyugatra, a Eordaikosz(wd) és Genuszosz folyóvölgyek felső szakaszánál, a mai Korçai-medence tágabb térségében terült el. Ebből kiindulva az 1980-as évek óta az albán régészettudomány a Selca e Poshtme melletti magaslat erődített ókori települését azonosítja Pélionként, de ezt a hipotézist a helyszínen folyó ásatások esetleges epigráfiai leletei még nem igazolták vissza. Emellett felmerült a szintén délkelet-albániai, de a Poloska mellett fekvő Gorica, illetve Zvezda Pélionként való azonosítása is. Története Mindezek fényében, amíg az egykori város helyszínét nem igazolják vissza a régészeti kutatások, Pélion történetéről csupán a korabeli forrásokból alkothatunk képet. A Dasszarétia egyik jelentős településeként számon tartott Pélion i. e. 335-ben fontos szerepet játszott a makedónok és az illírek közötti több évszázados háborúskodásban. A makedón fennhatóság ellen fellázadt Kleitosz dasszaréta király ebben az évben vonta fennhatósága alá az Eordaikosz völgyét és Pélion erődített települését. A makedón sereg élén III. Alexandrosz sietett a város felmentésére, de miután a nyugati partvidék taulant illírjeinek uralkodója, Glaukiasz nagyobb sereg élén Kleitosz támogatására érkezett, a makedónok visszavonultak saját területükre. Három nappal később azonban visszatértek Pélion alá, és a mit sem sejtő, önfeledten a győzelmüket ünneplő illír csapatokat megsemmisítették (pélioni csata). Kleitosz elmenekülése előtt még felgyújtatta a várost, amely végül makedón kézre került. A második római–makedón háború (i. e. 200–197) során, i. e. 199-ben a római sereg élén álló Sulpicius Galba consul elfoglalta Péliont. Titus Livius történeti művéből ismert, hogy nagy hadizsákmányra és sok rabszolgára tett szert, de a város polgárainak szabadságát nem korlátozta, noha helyőrséget telepített a városba. Pélion, vagy római nevén Pelium ezt követő történelmét nem őrizték meg a krónikák. Gradiste (Kumanovo) Gradiste (macedónul: Градиште) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kumanovo községben. Népesség 2002-ben 192 lakosa volt, akik közül 189 macedón és 3 szerb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Somogy megye történelme Somogy vármegye Magyarország Dél-dunántúli térségének közepén helyezkedik el. Ez a Drávától a Balatonig, illetve a Kanizsai berkektől a Tolnai-dombságig terjedő terület, melyet még a honfoglalás utáni első századokban is hatalmas bükk- és tölgy erdőségek borítottak, természetes határai következtében mindenkor zárt vidék volt. Földrajza Az Észak felé a Balaton, Délen a Dráva folyó által határolt változatos tájnak az alapját a 200–300 méter mélységig leülepedett és kiszáradt tengerfenék teremtette meg. Somogyot és a környező vármegyéket valamikor, mint a Kárpát-medence jelentős részét, a pontuszi, vagy pannón tenger borította. Majd körülbelül ötmillió évvel ezelőtt a tenger kiszáradt és vulkanikus kitörések és földmozgások változtatták meg a vidék arculatát. Somogy vármegye területére két ilyen kitörés jutott, a boglári és fonyódi. A Boglár és Fonyód környéki dombokat, hegyeket ezeknek köszönhetjük. A kitörések idejében nagy szárazság volt az egész vidéken. Biztos adataink vannak arra nézve, hogy ez az úgynevezett levantei kor éghajlata sivatagszerű lehetett és a szárazságot kísérő nagy szelek, szélviharok következtében az észak-déli irányú törésvonalak mentén létrejöttek a somogyi és zalai, völgyek, amiket tehát nem folyók, hanem a szél alakított ki. A sivatagkorszak után jött a pleisztocén, vagy diluviális félsivatag időszaka, megbővült a csapadék és a jégkorszak végével, amikor a folyók is megindultak a somogyi táj mai alakot öltött. A "mesterek", mint a víz és a szél, a pannon tengerfenékből és a jégkorszaki löszből kiformálták a változatos hajlású somogyi dombvidéket. A vizek három fő irányban folytak le, Északon a Balatonba szivárogtak a hosszú észak-déli irányú árkok vizei, Délen a Dráva gyüjtötte őket össze, Keleten pedig a Sió-Sárvíz folyása vette fel a Koppány és a Kapos vizét. A Balaton, mint a térség jelentős földrajzi képződménye kb. 15 000 évvel ezelőtt keletkezett, majd kb. 10 000 éve, a feltételezett „özönvizet" okozó olvadás időszakában újabb tavak keletkeztek a már meglévő tó körül, ezek fokozatosan összekapcsolódtak egymással és mintegy 5000 évvel ezelőttre a tó „Somogyország”, ahogy később nevezték az itt lakók, nagy részét kitöltötte. A Balaton-tó neve, amelyet a római írók Peiso, Pelso, később a germán források Pelissa néven említenek, a szláv blato- (mocsár, posvány) szóból származik és még az avar uralom idejéből, a tó körül lakó szlávoktól ered, akiktől a magyarok is átvették. A Balaton még a 19. században is egészen Somogyvárig vizes, mocsaras lápvidéket alkotott és még a kaposfüredi uradalomhoz is tartoztak olyan berki rétek, ahol a valamikori lápvilágban honos csigákat találtak. A tó mai vízgyűjtő területe 5180 km², fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik. Elvezető vízfolyása is van, a Sió csatorna, amely délkeleti irányban haladva a Kapossal és Sárvízzel egyesülten ömlik Szekszárd táján a Dunába és vezeti el a tó vizét. Története Az őskortól a római korig Az őstörténeti korban ezen a tájon, a füves pusztákon a mamut dús legelőkre, a rinocérosz pedig sűrű mocsarakra találhatott. Aztán megjelent a neolit-kor ősembere, aki a Duna mentén haladt nyugatnak, de kisebb csoportokba oszolva, letért az erdővel borított magaslatokra, olyan kőzetek után kutatva, amelyek tűzön szilánkolhatók voltak, vagy finom szemcsés keménységük következtében élésre csiszolható kőeszközöket adtak. A már ismert és feltárt kőkori telepek nyomán megállapítható, hogy a Baranya megyei Mecsek hegy elágazásain, majd Tolna megyén áthatolva, a Kapos és Koppány vagy Füzér folyók völgyein jutottak a somogyi térségbe. A Kapos vízmedre körül a népesség gyors növekedése terjeszkedésre kényszerítették Somogy őslakóit. Így jutottak el a Dráva mellék kevésbé ingoványos területeire és a Rinya- és a Dombó-csatorna medrén felfelé terjeszkedve pedig Somogynak Zalával határos részeibe. A felszínre került őskori leletekből megállapítható, hogy kivéve a nagy kiterjedésű ingoványos területeket, Somogy megye területe minden irányban őstelepektől behálózott térség volt. A telepeknek a középpontja a Szalacskai magaslat volt. Az ősember legszívesebben a természet alkotta sziklabarlangokban vert tanyát, de mivel ilyeneket Somogy megye területén nem talált, a magaslatokon barlangszerűen bevájt üregekben tanyázott és azok nyílását állatbőrrel fedte el. Ilyen barlanglakások nyomaira bukkantak a Szalacskai hegyoldalban. A sík területeken pedig méhkas alakú vermet vájtak és annak kéményszerű nyílásán át, növényrostból font hágcsó segítségével közlekedtek. A Kr. e. 2000 évet megelőzőleg új népáradat hozta az emberiség bölcsőjéből a bronzkori műveltséget. Az új vándortörzsek szellemi fölényükkel uraivá lettek Somogy kőkori telepeinek. Állatbőrök helyett szőrmeruhát viseltek, barlang- és veremlakások helyett cölöpviskókat emeltek a víz borította területeken. Edényeiket finom, iszapolt agyagból készítették és gyakran berakott mészdíszítéssel látták el. Míg a neolit őslakosok földbe temetkeztek, a bronzkori új népesség meghonosította a halottak máglyán való elhamvasztását, majd urnába gyűjtve, bronzékszerekkel és fegyverekkel együtt, a magaslatok oldalaiba temették el maradványaikat. A Kapos völgyben, Szarvasd határában, 1891-ben több, majdnem kőkeménységű cölöpre akadtak, zöldpatinás bronzüsttel és jellegzetes edénytöredékekkel együtt. Ugyancsak cölöpépítmények nyomaira akadtak a Kapos völgy északabb partján levő Hangyálosi-dűlőben. A magaslatokat, hegyoldalakat földvárakkal megerősíthették. Ma már csak nagyon gyakorlott szem ismeri fel az őskori földvárakat és a többszörös lépcsőszerű körgyűrűket. E földvárak nemcsak a bronzkorban voltak használatban, de megnagyobbodva, megerősítve a vaskorban is. Ilyen földvárak egész sorozatával találkozhatunk a Kapos víz mentén elterülő magaslatokon, a Kata hegyen és a Zselici hegyek nyúlványain. Találhatunk őskori földvárakat a Balaton somogyi partján, a fonyódi magaslatokon kívül is, így Somogyváron és környékén, nemkülönben Somogy Dráva menti részein. Somogy megyében a régészek számos bronz lelőhelyet tártak fel. Ilyen a simonfai, orczi és törökkoppányi, de a legnagyobb és leggazdagabb a kéri, amelyik urnába rejtve, 1883-ban, szántás alkalmával került felszínre. Ezenkívül számos bronz ékszer, dísz, közöttük két pompás, hengeres szalagtekercs és korongos fejű bronztű került elő a föld mélyéből. A leletben még egy teljesen ép bronztőr is előfordult. A bronzkincseket valószínűleg a vaskor első népáradatainak inváziója elől rejthették el. Somogy vármegye vaskori műveltségének kezdete az i. e. 1. évezred közepe tájára tehető, amikor megkezdődött a kelták költözködése Galliából. A kelták többsége Itália felé húzódott, de egy másik csoport a Rajna mentén, a Duna melléki tartományok felé vette útját és leigázva az őslakókat, urává lett a későbbi Pannóniának. Az egyik népesebb törzse, a Duna mentén lefelé haladva a Kapos víz mentén jutott Somogyba és megszállta a Szalacska menti őstelepeket. A régészeti leletek alapján megállapíthatjuk, hogy Szalacskán székelt az egyik népesebb kelta törzs fejedelme. Innen terjeszkedtek, kisebb csoportokra oszolva, Somogyon át, a szomszédos vármegyékbe is. A szalacskai keltaság félezer éves uralma annyi emléket hagyott reánk Somogyban, a mennyit hazánkban egyetlen más őskori terület sem hagyott. Szalacska műkincseinek érdekességét és gazdagságát csak fokozza az, hogy amikor a rómaiak meghódították a kelta telepeket, cserekereskedést folytattak a római birodalom távoli területeivel, így Etruriával is. A közlekedési főút az őskorban a mainál sokkal nagyobb vízhozamú Kapos folyó volt. Kézművesség A bronzkori öntőminták Somogy megyében arról is tanúskodnak, hogy nemcsak használták, de készítették is az eszközöket, fegyvereket, díszítő tárgyakat az itt letelepedett kelták. És arról is tanúskodnak a leletek, hogy különösen értettek a vas kovácsolásához és edzéséhez. Nagy tökélyre vitték a fémöntést is. A kelta ékszerek öntőmintái bronzból készültek. Fejlett agyagipart is űztek. Az edények készítésénél kisebb súlyt fektettek a díszítésre, mint az agyag finomítására iszapolással. A kelták edényeiket már nem szabad kézzel, tapasztással, hanem korongon készítették. Legjellegzetesebb díszítés az edény alsó domborulatán elhelyezett dinnyeszerű gerezdezés. Színük sárgásbarna- vagy grafitmázú volt. Ismert kelta régészeti lelőhelyek Mocsolád, Bogát-puszta, Babod puszta, Szólád, Hedrehely, Berzence, a kaposvári csererdő és az iszáki magaslat. De Somogy vármegye legnagyobb őskori nevezetességének a szalacskai kelta pénzverő- és öntőműhelyt tekinthetjük. Az öntőműhely, amint azt feltárt berendezése is mutatja, a dunántúli kelták legvirágzóbb ipartelepe volt a Krisztus születését megelőző utolsó századokban. A szalacskai ötvösművesség kiterjedt iparága lehetett az itteni keltáknak és feltehető, hogy erre épülve alakult ki ebben a régióban a római fém és ötvösművesség. A magas művészi színvonalán álló római leletek is nagy számúak a térségben és külön említést érdemel, hogy az itt készült és talált kék edzésű kardok, lándzsák, tőrök, kések szívósságukkal és ellenálló képességükkel közel állnak a napjainkban-forgalomban levő acél eszközökhöz. A római hódítás A rómaiak már Octavianus alatt, Kr. e. 34-ben megjelentek a Dráva és Száva közén, majd a Kr. u. 8. évben foglalták el a térséget. Valószínűleg Domitianus uralkodása alatt (85–92) nyomultak be a római légiók a mai Somogy vármegye területére. Pannonia teljes és végleges meghódítását Marcus Aurelius római császárnak tulajdonítják. Traianus császár uralkodása alatt, a 105–107. években, a tartományt kétfelé osztották. A mai Somogy vármegye területe Felső-Pannónia (Pannonia Superior) területéhez tartozott. A rómaiak főfészke, a kelták példáját követve szintén a mai Nagyberki határában emelkedő Szalacska hegy volt. Ezen kívül jelentékenyebb római táborhely vagy helység a mai Somogy vármegye területén nem létezett. A rómaiak kiterjedt útépítései ellenére is csak egy utat építettek Somogy vármegyében, amely Marsától (Eszék) kiindulva, Sopianaen (Pécs) át, Somogy megyén keresztül vezetett Mogentianaeba (Keszthely) és onnan tovább Scrabantia (Sopron) felé. A Kr. u. 4. században, a germán népvándorlás idején, jazigok és vandálok telepedtek le a térségben. Balaton-kultusz is a rómaiak koráig terjed vissza. Vannak feljegyzések és nyomok, hogy a rómaiaknak Pannoniában tartózkodó vezérei és római patríciusok is szívesen tartózkodtak a Balaton mellett, sőt hogy állítólag Augusztus császár is, egész udvarával, nyári üdülésre a Balaton vidékére költözött. A hunok időszaka Az 5. század elején azután a hun törzsek szállták meg Pannóniát és ezzel együtt Somogy vármegye területét, Attila vezetésével, több lépcsőben. Attila halála után 452-ben a hatalmas hun birodalom összeomlott és a Balaton és Dráva közötti térségben egymást váltották a Nyugat felé nyomuló germán törzsek, míg végül a longobárdok kivonulásával az avarok szállták meg Pannóniát, azaz a Dunántúlt, akik akkor már egész Magyarországot birtokolták. Avarok Az avar birodalom a 8. és 9. század fordulójáig állt fenn és ezen időben a Balaton és Dráva közötti területet mindinkább elözönlötte a szlávság. A beköltözködő szlávok békés földművesekként váltak az avarok alattvalóivá. Az avarok birodalmában a 8. századra eluralkodtak a belső viszályok, ellenségeskedések, hatalmi harcok, ehhez társult a lakosság erkölcsi romlása. Az erejét vesztett birodalom bukásához, közvetlenül, a német-római császárság terjeszkedési szándéka vezetett, amikor katonai vereséget mértek az avar seregekre 786-ban. A végső tőrdöfés akkor érte az avarokat, amikor a kereszténység kényszerű felvétele ellen 799-ben fellázadtak és újból vereséget szenvedtek. Ebben az utóbbi, négy évig tartó irtóháborúban a Balatontól délre eső területen az avarok csaknem teljesen kipusztultak. A frankok az avarok felett aratott győzelmük ellenére ekkor még nem szállták meg az elhódított területet. Nagy Károlyt lekötötték a szászokkal, nyugati és déli szomszédaival folytatott küzdelmek. A bajorok betelepedése a lakatlan, néptelen Duna és Dráva által határolt térségbe már a 9. század elejétől megindult, de otthonteremtésre, települések kialakítására, sőt mezőgazdasági hasznosításra csak a megye déli és nyugati sávja volt alkalmas. A Balatontól Délre az egész parti sáv, a Zala folyó torkolatának vidéke, víztől elárasztott, mocsaras vidék volt. A térség többi részét, domb vonulatait pedig nagyrészt sűrű erdők borították. 817-ben Lajos, Nagy Károly fia és utóda a Keleti Frank Birodalom határát kiterjesztette és megszállta ezt a lakatlan földet, ami még ekkor sem volt alkalmas tartós megtelepedésre. A lakatlan keleti Pannon terület első telepesei szlávok lettek. Amikor 833-ban a Morva birodalmat megalapító Mojmír elűzte Pribina nyitrai fejedelmet és hatalma alá vonta az egész Dunától Északra elterülő térséget, Pribina behódolt a keleti frank királyság akkori uralkodójának, Német Lajosnak, aki a menekülő szláv törzseknek ezt a vidéket jelölte ki lakhelyül. Miután Pribina felvette a kereszténységet 847-ben birtokosa is lett az addig csak haszonélvezőként uralt régiónak. A Zala-folyó partján Mosaburg (későbbi Zalavár) néven várat és abban templomot építtetett, melyet Liupramm salzburgi érsek, 850-ben szentelt fel. Ettől kezdődően Pribina hercegségébe újabb és újabb szláv jövevények érkeztek, most már a Balaton és a Dráva folyó közötti területre is, de mivel a földrajzi adottságok változatlanok voltak, számuk még továbbra is igen korlátozott lehetett. Pribinát, aki a frankok hűbéreseként harcba szállt a frank királyság oldalán a Morva fejedelemség ellen, 861-ben megölték. Fia Kocilj még örökölte halála után a hercegi címet és a későbbi Zala, Somogy és Baranya feletti uralmat, de Kocilj halálával a friauli herceg fennhatósága alá került a régió. Magyar uralom kezdetei A fuldai évkönyvek adatai szerint a magyarok először 894-ben kerültek kapcsolatba Pannóniával, amikor még a bajorok szövetségeseként védték a morva fejedelemség betörése ellen a Duna jobb parti területet. Ekkor azonban a törzsszövetség szálláshelyei még Etelközben voltak. 898-ban Árpád a törzsszövetség akkori vezetője, függetlenítette magát Arnulf keleti frank királytól és a birtokba vételt megcélozva rohamozta a bajor fennhatóságú területet. Komoly ellenállásba nem ütközhetett, ugyanis ilyenről a krónikák vagy egyéb írásos szövegek nem emlékeznek meg. A térség változatlanul gyéren lakott, földművelésre alkalmatlan volt, ámde a gazdag legelők jó hátteret kínáltak a nomád nép méneseinek, gulyáinak. Ezért feltételezhető, hogy már a honfoglalás első szakaszában telepedtek le a Dél-Dunántúlon magyar csoportok. Egyes nyelvészek szerint a Dél-Dunántúl mai „őző” tájszólása ezeknek a magyarul beszélő honfoglalóknak nyelvi sajátossága volt. A Dunántúl legnagyobb részében a magyar ajkúak másik csoportja az őslakos szlovének leszármazottja, akik a honfoglalást követően magyarosodtak el. 899-ben már a magyar törzsszövetség uralta Pannóniát. Az Árpád nemzetség itteni letelepedésére utalnak a Fajsz és Juta helynevek. Jutas (Jutócs, Jutocsa) valószínűleg Árpád egyik fia és Fajsz édesapja volt, aki 944 körül, a magyarok fővajdája (vezére) volt. Kettőjükről Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár is megemlékezik. Anonymus krónikája szerint Árpád másik fia, Zoltán besenyő felesége révén besenyő nemzetségeket is telepített le Alsó Pannóniában. A besenyők somogyi telepeiről a székesfehérvári János-lovagok részére III. Béla királytól 1193-ban kiállított megerősítő levél emlékezik meg, de emléküket a helynevek is őrzik a megye területén. Így Rinyabessenyő, amelyről 1437-ből van okleveles adat, továbbá a Lengyeltótihoz tartozó Feketebézseny- és Fehérbézseny-puszták. A krónikák szerint a Balaton déli partja mentén volt a szálláshelye egy másik honfoglaló törzsnek, a Lád vagy Vérbulcsú törzsnek. Ennek volt a vezére az a Bulcsú, aki 955-ben egy külföldi rablóhadjárat alatt a németek kezébe került és Léllel együtt felakasztották. Bogát emlékét szintén egy hasonnevű falu őrizte meg a vármegyében, melyről 1229-ből van adatunk (a mai Alsó- és Felsőbogát-puszták). Bogát, akit Bulcsú apjaként említenek a krónikák, történetileg igazolt személy, mert 921-ben vezetett egy hadjáratot olasz földre és ott Veronát ostromolta. Egyes történészek szerint ebből a törzsből származott Koppány is, aki Szent István ellen az első nagy pogány lázadást megszervezte és vezette. A kutatók többsége Koppányt Zoltán unokájának, Árpád ükunokájának, Tar Zerind fiának tartja. Koppányt a krónikák somogyi hercegség vezérként említik és az ő székhelye volt Somogyvár. István, miután legyőzte Koppányt, aki a harcban életét vesztette, a Szent Márton tiszteletére épült pannonhalmi monostornak ajánlotta fel Somogy megyét. Koppány legyőzetése után nemcsak az egyház, hanem a lázadók elleni harcban segédkező jövevény lovagok is nagy adományokban részesültek Somogyban. Ekkor kapott a Dráva mentén nagy birtokot Theobald gróf, akitől a vármegye történetében utóbb nagy szerepet játszó Tibold nemzetség ered. Főlakóhelyük az 1232. évi oklevél tanúsága szerint a Dráva parti Babócsa volt. A Koppány legyőzése után alapított királyi birtoknak, várispánságnak, majd vármegyének Somogyvár lett és maradt hosszú évszázadokon keresztül a központja. Szent László király nevéhez fűződik a Somogyvári apátság alapítása. Egyes kutatók szerint az 1055-ben I. Endre által alapított Tihanyi apátság alapítólevele, a legrégebbi fennmaradt magyar nyelvű írásos emlékünket a Somogyvári apátságban készítették. Itt volt Szent László eredeti sírhelye is, ahol 100 évig feküdt, csak szentté avatása után helyezték örök nyugalomra Váradon. I. László király abban az évben alapította a monostort, amelyben Horvátország egy részét elfoglalta és a kunokat legyőzte. A franciaországi Saint Gilles-ből beköltözködő szerzetesekkel együtt, egy franciák által lakott település is kialakult a vár és kolostor körül. A Somogyvári monostor alapításával az ország szívében olyan „francia gyarmat” keletkezett, amelynek tagjai közé még másfél század múlva sem vettek fel mást, mint franciát. Szent László ekkor alapította a zágrábi püspökséget is és a somogyi térséget ennek egyházi fennhatósága alá helyezte. Feltehető, hogy ekkoriban lett a Dráván túli terület igazgatása a somogyi ispán feladata és ekkor csatolta László király a Dráva és Zsdala között elterülő szigetet is Somogyhoz. Még egy érdekesség a 11. századból. A mai Siófok, Fok néven ekkor még Somogy vármegyéhez tartozott és az okiratok szerint a Tihanyi apátság birtoka volt. A magyar történelemben Somogy megye 1199 közepén szerepelt újból, amikor Imre király, III. Béla rövid életű idősebb fia, a trónkövetelő öccsével, Endrével, Balatonlelle és Balatonszemes között, a mai Rád-pusztánál, megütközött. Imre heves küzdelem után legyőzte öccsét, de 5 évre rá rövid betegség után váratlanul meghalt. Utóda fia, III. László néhány hónap múlva szintén elhunyt és így lett III. Béla fiatalabb fia a király. II. András a szentföldi hadjárata alatt a szentföldi János-lovagoknak adta a Csurgó melletti földet, le egészen a Dráváig. A tatárjárás után A tatárjárás után a királyi vármegyeszervezet felbomlott, de IV. Béla újra szervezte az ország közigazgatását és a királyi vármegyék hálózatának és neveinek megtartásával kialakította a nemesi vármegye rendszert, ahol a vármegye felső vezetése, a király által kinevezett főispán kezében maradt, ami a központi hatalom ellenőrzési és felügyeleti jogát biztosította, de a vármegye belső irányítását a vármegyei nemesek által választott alispán látta el. IV. Bélát tekinthetjük második honalapítónknak is, mivel a mongolok elvonulása után a romokba döntött, elnéptelenített országot megóvta a teljes megsemmisüléstől. A tatárjárás után újraszervezett Somogy megye keleti határán Szigetvár várát és városát olykor Baranya vármegyéhez, máskor Somogyhoz sorolták. A Kapos folyótól Északra a Törökkoppányig terjedő hosszas kúp alakú területet néha Tolna vármegyéhez számították. Viszont délnyugaton, a Dráván túli Légrád helység Somogy vármegyéhez tartozott. A 13. és 14. században Somogy vármegyének a Zala vármegyével és a Dráva-folyóval határos délnyugati, nagyjából háromszög alakú csücske külön státusszal bíró kerület volt. Ez volt a Segösdi vagy Segesdi kerület, független volt a somogyi várispánságtól és a mindenkori királyné koronauradalmának számított, mely a királyné udvartartási költségeinek fedezésére szolgált. Ez a kerület magában foglalta a mai csurgói járást és a mai nagyatádi járás egy részét. A Segesdi kerület élén külön ispán állott, akit a királyné rendelt ki. A Segesdi kerületben lakó népek különféle szolgálmányokra voltak kötelezve. E kötelezettségekkel szemben azonban a lakosok több kiváltságot is élveztek. Segesd nem egy ízben menedékül is szolgált a királyi család tagjainak. Már IV. Béla, 1242-ben a Dalmáciából hazatérőben megszállt Segesden és a Muhi csatában sebet kapott nagybátyja, Kálmán herceg is itt pihent meg egy ideig. 1289-ben pedig, IV. László király neje, Anjou Izabella, vagy ahogy Magyarországon nevezték Erzsébet, a Nyúl szigeti kolostor rabságából szabadulva költözött Segesdre. A török idők után a Segesdi kerület a Belső-Somogy tájegység nevet kapta. A tájegység központja Csurgó lett, ahol az első somogyi gimnáziumban Csokonai is tanított. Északkeleti részén a Kapos völgyétől a Balatonig terül el a megye dombjainak, de somogyiasan hegyvidékének az a tája, melyet Külső-Somogynak kereszteltek. Legmagasabb pontjai 312–315 méter magasak. Területének művelődési és igazgatási központja Somogyvár volt, amely nemzetségfői, később ispánsági székhely volt. A Jaba, a Kis- és Nagykoppány hosszú és igen széles bozótos, tőzeges völgyeiben valamikor malmok sora őrölte a búzát, vagy fűrészelte az épületfát, Külső- és Belső-Somogyot ék alakban a Nagyberek végtelen nádvilága választotta szét. Ha előző két tájunkon az ijesztő erdők, itt a teljesen úttalan, csak zsombékozással és bödönhajóval járható berek rettentette az erre a tájra merészkedőket. Ettől Délre terült el a Zselic erdősége, ahol gyönyörű, úgy mondják, őshonos piros törzsű zselici fenyvesek tarkították a tájat. A Kapos folyó Kiskorpádtól Kaposváron át húzódó széles völgyét a somogyi nép Vízmentének mondta, ez választotta el Külső-Somogyot Zselictól. Somogy megye külön tájegysége a Dráva menti síkság, a kanyargós, gyors folyású Dráva folyót Észak felől övező széles völgy. Visszakanyarodva a történelmi események sorára IV. Béla uralkodásának a tatárjárás utáni periódusában sokat hadakozott fiával, a trón utóddal Istvánnal. Eközben sokat támaszkodott kisebbik fiára, Bélára, akinek 1263-ban a szlavóniai hercegségéhez Baranya, Somogy, Zala és Vas vármegyéket is hozzácsatolta. IV. Béla ország építő munkájának ára is volt, mégpedig az, hogy a kifosztott, elnéptelenített ország újjáépítéséhez be kellett vonnia a hatalomba az ország főurait, nagy birtokosait, ezek pedig kihasználva a vissza nem térő lehetőséget, kiskirálykodtak, hatalmaskodtak az országrésznyi birtokaikon. Elkövetkezett Somogyban is az az idő, midőn sem törvény, sem oklevél nem biztosította a birtokot, csupán a vár és a fegyver. IV. Béla unokája IV. László uralkodása alatt már teljes volt az anarchia az egész országban. Somogy megye is a belső harcok visszatérő színhelye maradt. Főként a Csákok és a Héder nemzetségbeli "Henrik fiak" között dúlt a harc a hatalomért. III. Andrásnak többször is fegyveres harcot kellett folytatnia Somogyban az ország egyik leghatalmasabb oligarchája Németújvári Héder Iván és társai ellen, akit 1301-ben bekövetkezett haláláig sem tudott legyőzni. III. András király halála után két hatalmas párt harcolt egymással, az egyik, élén Németújvári Ivánnal, a szabad-királyválasztás jelszavával csoportosította zászlaja alá mindazokat, akik az utolsó évtizedek alatt féktelenségükkel, zsarnokoskodásukkal szereztek maguknak hírnevet, a másik volt a nápolyi Anjouk pártja, mely már egy évtized óta küzdött, hogy V. István unokája, II. Martell Károly fia, I. Károly Róbert jusson az Árpádok örökébe. Ezek a harcok országos pártküzdelmek formájában zajlottak, de Somogyban a fegyveres összecsapások is rendszeresek voltak. A szabad királyválasztás hívei Venczel cseh királynak ajánlották fel a koronát, aki maga helyett hasonnevű fiát ajánlotta. A cseh királyfit még 1301 augusztusában megkoronázták. Az új király hálája nem is maradt el. Héder Iván 1301 október 20-án már Venczel tárnokmestere, Szlavónia bánja, Somogy-, Tolna-, Baranya- és Bodrog vármegyék főispánja volt. Iván így a Dél-Dunántúl korlátlan ura lett. Azonban ez a féktelen természetű ember, évtizedek óta az egész Dunántúl rettegett réme, mindenkit elriasztott maga mellől és így végül az Anjou párt diadalmaskodott és évekig tartó huzavona után 1307-ben Anjou Károly Róbertet a rákosi országgyűlésen királlyá választották. Lassan, lépésről lépésre Károly Róbertnek sikerült úrrá lenni az oligarchákon, 1320-ban már legyőzte az Amádékat, Németújváriakat és Csák Máté is meghódolt és a király uralta Somogy megyét. A 20-as évek végére országosan megszilárdította az utolsó Árpádok alatt megrendült királyi hatalmat. Bár a király, a földek harmadával a kezén, továbbra is az ország legnagyobb földbirtokosa volt, hatalma elsősorban nem birtokai méretén nyugodott, hanem a várak túlnyomó többségének birtoklásán. Az Anjou-korban a király mintegy 160-at birtokolt az ország 300 váraiból, míg például a Lackfiak, a legtöbb várral bíró főúri család, mindössze hetet. Nagy földadományok helyett a király a szolgálatokat úgynevezett honorok adományozásával jutalmazta. A honor megmaradt királyi tulajdon, a birtokosa a királyi tulajdon kezelője, haszonélvezője lett, de a honor nem volt átörökíthető, a király azt bármikor visszavehette. Károly Róbert uralkodása alatt kerültek az élvonalba a Szécsényiek és szereztek birtokokat Somogy vármegye területén. Az Anjou korban emelkedtek fel még a Losonciak, a Bátoriak, a Széchiek és a Laczkiak. A megyegyűlések ekkoriban még Somogyváron voltak, de I. Nagy Lajos uralkodása alatt, a főispán elnöklésével tartott vármegyei közgyűlés jelentőségét mindjobban háttérbe szorította a nádor elnökletével tartott, rendszerint több megyére kiterjedő közgyűlés. Lajos király Mária leánya férjét, Luxemburgi Zsigmondot jelölte ki utódjául, de halála után a főurak egy csoportja a nápolyi Durazzói vagy Kis Károlyt hívta meg a magyar trónra, akit meg is koronáztak, de néhány hónap múlva merénylet áldozata lett és Zsigmond elfoglalhatta a magyar trónt. Ez idő alatt, a trónért folytatott viszálykodásban Erzsébet, Nagy Lajos özvegye és leánya, Mária többször megfordult a segesdi birtokukon és fegyveres összetűzésekre is sor került Kis Károly és a királynők hívei között. Zsigmond uralkodása idején sokat változtak a birtokviszonyok Somogy vármegye területén. A Kanizsaiak, a Marczaliak szereztek jelentékeny birtokokat a vármegyében és külön kiemelendő a Rozgonyi család, amelyik a 15. században a vármegye nagybirtokosai közé sorakozott és e század közepétől vezetője lett a somogyi közéletnek. Meggazdagodásuk története Galambóc váránál vette kezdetét. Zsigmond 1428 tavaszán, mint már előtte is több ízben, megkísérelte visszahódítani a törököktől a stratégiai fontosságú Galambóc várát. A vár ostroma során és később a magyar sereg visszavonulásánál is kitüntette magát hősies magatartásával Rozgonyi Istvánné, született Szentgyörgyi Cecília, aki hajójáról, mozsarakból és vetőgépekkel, lőtte és irtotta a törököt. A család ennek a hős asszonynak köszönheti felemelkedését, gazdagságát és hírnevét. Az ország életében ezután is meghatározó szerepet játszottak Somogy vármegye nagybirtokos családjai. Kaposujvár ura, a Héder-nembeli Tamási Vajdafi Henrik, Albert magyar király uralkodása alatt országbíró volt. A somogyi főispán, Újlaki Miklós pedig, az ország egyik leghatalmasabb és leggazdagabb főura volt a 15. században. Hunyadi Mátyás uralkodásának első két évtizedében, a vármegye területén nevezetesebb esemény nem történt. Mátyás király uralkodásának végszakában telepedtek le a Báthoryak a vármegyében. Marczali László 1488-ban bekövetkezett halála után roppant kiterjedésű birtokai, a melyek Babócsa, Fejérkő, Gerecz, Zákány várak, Somogyvár, Marcali és Segesd városok körül csoportosultak, a Báthoryak kezébe mentek át, ezzel a vármegye legnagyobb birtokosaivá lettek a Báthoryak és egészen a török hódoltságig vezérszerepet vittek a vármegye közéletében. Ebben az időszakban, 1498-ban, kapott címert Somogy vármegye II. Ulászlótól, aki az adománylevelében kifejtette, hogy ez adománnyal a vármegyét a Miksa hadainak 1490. évi betörése alkalmával tanúsított hűségéért és áldozatkészségéért óhajtja kitüntetni. A török hódítás II. Ulászló és fia, II. Lajos magyar király uralkodása megint belpolitikai harcok jegyében telt. A legégetőbb probléma a főnemesek és a köznemesség között kialakult feszültség volt. A török fenyegetettség állandóan növekedett, de a belső ellentétek és a lakosság többségének elégedetlensége az összefogás és közös felkészülés ellen dolgozott és előre vetítette az árnyékát a katasztrófának, ami Mohácsnál be is következett. Ezt nagyon jól példázza, hogy a mohácsi csatavesztés okainak elemzésekor egyértelműen megállapítható, hogy ebben komoly szerepe volt a két legnagyobb védelmi erővel rendelkező főúr, Báthori István nádor és Szapolyai János erdélyi vajda közötti együttműködés hiányának. Mindkettőjük számára fontosabb volt saját presztízsük megőrzése, mint a haza sorsa. Biztos közrejátszott a csatavesztésben, hogy Szapolyai János seregével nem csatlakozott a Mohácsnál gyülekező magyar sereghez és megfosztotta azt egy komoly fegyveres erőtől. Az is tény, hogy a Báthoriak sem remekeltek a mindent eldöntő csatában, mintha tartogatták volna az erejüket egy majdani elképzelt Szapolyai elleni harchoz. Mohács lett a sírja sok-sok ezer magyar katonának, köznemesnek és főnemesnek egyaránt, ott pusztult maga a király is, de az ország legfontosabb vezetői, Szapolyai János, Báthory György nem vett részt a csatában, sőt nagyon valószínű, hogy Báthory András is távol maradt. A mohácsi csata után a törökök csak egy töredékét szállták meg az országnak, de a király nélkül maradt nemzet még a meg nem szállt országrészben sem tudott úrrá lenni a helyzeten. Amikor kiderült, hogy II. Lajos meghalt, először Szapolyai János erdélyi vajdát választották meg királynak, akinek az egyik fő támogatója, Szigetvár ura Török Bálint volt. 1527-ben meghalt János király legerősebb támogatója Frangepán Kristóf horvát bán és halálával egész Somogy vármegye Ferdinándnak esküdött hűséget. A Ferdinánd-párt feje Báthory István volt, aki a Somogyban nem volt ugyan birtokos, csak testvérei, Báthori András és György, de nagy volt a köréhez tartozó főurak tábora, többek között Szalaházy Tamás veszprémi püspök, aki a katolikus egyházban volt vezető pozícióban. Bár a köznemesség János király híve volt, a Ferdinánd-párti hatalmas főurakkal szemben nem tudta a küzdelmet sikerrel felvenni. Ugyanez év novemberében Székesfehérvárott királlyá koronázták Ferdinándot és így két királya lett Magyarországnak, Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd. Ferdinánd királlyá választása után Báthori István Ferdinánd oldalára állította testvéreit, Báthori Andrást és Báthori Györgyöt is, az utóbbit Ferdinánd király meghagyta Somogy vármegye főispáni méltóságában. 1533 elején pedig, az akkoriban nagy kiterjedésű somogyi birtokokkal rendelkező Nádasdy Tamás is Ferdinánd mellé állt. És végül Ferdinándhoz pártolt rövid időre Török Bálint is, de ő 1536-ban már újra János király oldalán állt és röviddel rá elfoglalta a Ferdinánd-párti Zrínyiektől, török segítséggel Csurgót. 1537-ben Ferdinánd király hadat indított a török ellen a Dráván túlra, de hadjárata elakadt és 1538. febr. 24-én békét kötött a törökökkel, amelyet „Nagyváradi béke” néven ismer a történelem. A békekötés értelmében Somogy vármegye János király uralma alá került, de a tulajdonképpeni ura Török Bálint lett. 1540 nyarán meghalt I. János király és a halálát követő zavaros időben a török szultán elfoglalta Budát és Magyarország királyává választotta Szapolyai János csecsemő fiát, János Zsigmondot. A török látva Török Bálint vitézségét, hadvezéri képességeit és elkötelezettségét a magyar ügy mellett, csapdába csalta, elfogta, majd haláláig Konstantinápolyi börtönben tartotta. Bukása mélyreható változást okozott a vármegyében. Roppant vagyona néhány év alatt szétfoszlott. Hívei Ferdinánd hűségére tértek, 1542. évi besztercebányai országgyűlés határozata értelmében, az utolsó Török birtokot, Somogy várat is elvetették az özvegy Török Bálintnétól. Ekkor vett búcsút Szigetvártól Tinódi Sebestyén is, az utolsó nemzeti vándorlantos, aki 1534–35 óta tartózkodott Szigetváron, ahol Török Bálint gyermekeit tanította. Okiratok szerint az 1540-es években, Báthori András lett a vármegye legnagyobb birtokosa. Szigetvár, mely azelőtt ismeretlen erősség volt, csakhamar országos jelentőségre emelkedett, Szigetvár a 15. század ötödik évtizedében már az egész vidék legjelentékenyebb véghelye lett. Ekkor Somogy vármegye területén, Szigetváron kívül a következő erődítmények voltak a király birtokában, Kaposvár, Koroknya, Szenyér, Segesd, Babócsa, Berzence, Bélavár, Vízvár és Csurgó. De Székesfehérvár eleste után, 1543-tól, a török hódoltság már félkörben körülvette a vármegyét és a gyakori török betörések következtében a megye lakossága állandó rettegésben élt, a határszéli területei teljesen elnéptelenedtek. A török megszállók 1552 nyarán tovább nyomultak előre és elfoglalták Görösgált. Szigetvár bevételét is megkísérelték 1554-ben, de ekkor még eredménytelenül. Egyelőre nem nyomultak tovább, de a török megszállókat kísérő pestis rettenetes csapást hozott a lakosságra. Az újabb török támadás Somogyban 1555-ben indult Tujgon budai basa vezetésével és már csak Szigetvár maradt a császáriak kezén. 1556 nyarán Szigetvár ostromát is megkísérelték, de nagy veszteségeket szenvedtek és újból visszavonulásra kényszerítették őket a szigetvári védők. Ali felszedte táborát és Pécsre vonult vissza. 1556 nyarán Ferdinánd nagy sereget gyűjtött össze és offenzívát indított a Dunántúl visszafoglalására, melynek élére másodszülött fiát, Ferdinánd főherceget állította. A hadjárathoz fűzött remények nem teljesedtek. Az 1556. évi hadjárat egyedüli eredménye az volt, hogy Szigetvár környéke megtisztult a törököktől. A törökök azonban nem adták fel tervüket, hogy a kulcsfontosságú Szigetvárt elfoglalják. Tervük azonban Horváth Márk éberségén újra hajótörést szenvedett. Még mielőtt a törökök felkészültek volna, Horváth a védőkkel kitört a várból és a török hadat szétverte. Ali ezek után megszégyenülten hazatért Konstantinápolyba. Az 1558. év folyamán szakadatlan harcok színhelye volt a vármegye területe. Horváth Márk, aki az elmúlt évtizedben eredményesen és hősiesen védte Szigetvárt, 1561. évi aug. 20-ika táján elhalálozott és Ferdinánd Zrínyi Miklóst nevezte ki szigetvári kapitánynak. 1565-ben a török portán a háborús párt kerekedett felül. Szulejmán 1566. évi ápr. 25-én indult el Konstantinápolyból Bécs meghódítására, de mikor arról értesült, hogy Zrínyi Miklós a tirhalai szandzsákbéget Siklósnál seregestől tönkreverte, seregével új irányt vett Szigetvár megvívására. Szigetvár ekkor három részből állott. Az Újvárosból, az Óvárosból és a tulajdonképpeni várból. A török támadása elsősorban a leggyöngébb pont: az Újváros ellen irányult. Aug. 7-én a török had elfoglalta az Újvárost és 20-a körül az Óvárost is, ekkor a védők kénytelen voltak a várba visszahúzódni. Hatalmas tüzérségi előkészítés és a bástyák felrobbantása után rohamozták a törökök ismételten a belső várba szorult védőket, akik többször is visszaverték a rohamot, hatalmas veszteségeket okozva a támadóknak. De a védők száma is állandóan fogyott és aug. 29-én Szulejmán szultán is lóra ült és maga vezette rohamra az ostromlókat. A várbeliek ezúttal is hősiesen megállották a helyüket, a támadást elkeseredett küzdelem után visszaverték, mely alkalommal több ezer török esett el, úgy hogy a várárkok egészen megteltek török holttestekkel. Öldöklő harc kezdődött. A vég szeptember 8-án következett be. Amikor Zrínyi már látta, hogy minden hiábavaló, a felmentő seregre hiába várnak és erejük végére értek, utolsó néhány száz harcosával díszbe öltözve kirohanást vezetett az ostromlók ellen, ahol mind egy szálig hősi halált haltak, Zrínyi Miklóssal együtt. Szulejmán sem örülhetett a nagy veszteségek által kivívott győzelemnek, mert, ahogy utólag kiderült, ő is életét vesztette az ostrom utolsó napjai alatt, állítólag gutaütés érte. Megjegyezni kívánjuk, hogy Miksa király győri, Károly főherceg muraközi tábora tétlenül nézte a Somogy megyei várak elestét és Szigetvár élet-halál küzdelmét. A török nagyvezér Szigetvár bevétele után gyorsan újra építette a várat és a harctéren sem maradt tétlen. Az egész vármegyében szanaszét portyázó hadai elfoglalták Csákányt és Csurgót, majd Babócsát kezdték vívni, amelynek őrsége egy rohamot vissza is vert, de miután segítséget sehonnan sem várhatott, felgyújtotta a várat és titkos kijáratokon elmenekült. Babócsa eleste után a beglerbég Bélavárnál, Vízvár közelében, ütött tábort. Berzence, Vizvár, Zákány, Segesd, Marcali és Marót őrsége, be sem várva a török had közeledtét, kiszökött s az erődítményeket üresen hagyta. Szept. 29-én az egész vármegye területén már csak Kéthely és Komár volt a magyarok birtokában. A török nagyvezér ezzel befejezettnek tekintette a hadjáratot és október 21-én megkezdődött a kivonulás. A török had Belgrádon keresztül visszatért Bizáncba. Bár hosszas tárgyalások után, 1568-ban Drinápolyban nyolc évre megkötötték a békét, amelyet azután évről évre meghosszabbítottak és ezzel megszűnt a hivatalos háború, de a két uralkodó alattvalói között szakadatlanul folyt a harc, az öldöklés az egész Dél-Dunántúlon. A szigeti, koppányi és mohácsi bégek Kanizsán túl, a Mura vidékét is dúlták, számos községet felperzseltek és ezernyi sokaságot, tömérdek marhát hajtottak el. E rettenetes állapotokat legsúlyosabban a földhözragadt jobbágyság sínylette meg. A Rinya folyótól nyugatra eső falvak, melyeket az előző évtizedek harcai megkíméltek, most sorra elpusztultak. 1595-ben a magyaroknak sikerült Babócsát átmenetileg visszahódítani, de már 1600 nyarán Babócsa újból áldozatul esett a törökök újabb offenzívájának. Az 1552-től 1601-ig szakadatlanul folyó háború a vármegye régi lakosságát valósággal kiirtotta, Somogy vármegye ekkor már csak névleg létezett. A lakatlan, elpusztult vidékekre rácok költöztek, akik már ekkor sok gondot okoztak a megmaradt helyi lakosságnak. Az 1577–1582. évi Dél-Dunántúli harcokban különösen kitűntek vitézségükkel, a szigetvári hős fia, Zrinyi György, és Nádasdy Tamás fia, a nagyműveltségű Ferenc, vagy mint kortársai nevezték, a fekete bég. Az ő nevük, hőstettiek ezekben a vészt hozó évtizedekben a magyarok vitézségének bizonyítékai. A Bocskai felkelést követő Zsitvatoroki békével, amelyet a magyar király kötött a török szultánnal, Somogy vármegye területe, Kanizsát is beszámítva a török hódoltság része maradt. Az 50-es évektől Somogy megye közigazgatása is szünetelt, a tisztviselők biztosabb helyre, leginkább Zala vármegyébe menekültek. Báthori András 1566-ban, Kanizsánál történt halála után, a főispáni állás is betöltetlen maradt. A török közigazgatás alá került Somogy kezdetben a Mohácsi szandzsákhoz tartozott, de Kanizsa elfoglalása után a közigazgatási beosztás lényegesen megváltozott. Miután az egész vármegye immár a török hódoltsági területhez tartozott, beillesztették a török közigazgatási szervezetbe. Somogy területe 4 szandzsák között oszlott meg. Két szandzsákot, a Kanizsait és a Szigetvárit a Kanizsai vilajethez csatolták, a vármegye északkeleti sarka a Simontornyai szandzsákhoz tartozott, a negyedik, a Koppányi (a mai Törökkoppány körzete) a Budai vilajet része lett. A törökök tartós megszállásra rendezkedtek be. Babócsán műszaki csapatokat és fegyverkészítő-műhelyt tartottak fenn, Szigetváron pedig felsőbb tanintézetük működött. És valóban, ezzel közel másfél századon át tartó török uralom vette kezdetét a vármegye területén. Ezt leszámítva 1601-től 1664-ig, azaz egy emberöltőn át, Somogy megye lakossága a háborús történésektől megkímélve békében élt. de a békés évek 1664-től megszűntek. 1663 nyarán Köprülü nagyvezír visszautasította a békeszerződés meghosszabbítását a Habsburgokkal és nagy sereggel Nyugat-Magyarország és Bécs ellen offenzívát indított. Válaszul Zrínyi Miklós horvát bán támadást indított a Dél-dunántúli török őrségek ellen. Először elfoglalta a Somogy megyei Berzencét, majd következett Babócsa, amit szintén sikerült felszabadítania. Majd Pécs felé vonult. A külvárosokat bevette és tovább tört Eszék felé, ahol felégette a Duna hidat, majd visszafordult és elfoglalta az egyik nagy török erősséget, Nagykanizsát. A török nagyvezér erre új sereget indított a Dunántúlra, visszafoglalta Kanizsát, majd Zrínyi-Újvárt vette ostrom alá, melyet kardcsapás nélkül elfoglalt, amit a közelben táborozó császári hadak parancsnoka, Montecuccoli beavatkozás nélkül végig asszisztált. A török haderő eközben végig tarolta Somogy megyét és bevette, majd felrobbantották Somogy vármegye utolsó várát, amely még a koronaterülethez tartozott, Kis Komáromot. Az 1664. évi hadjárat pusztításait a vármegye egy évtized alatt sem tudta kiheverni, a Szigetvár–Kanizsa és a Szigetvár–Pécs közötti útvonalba eső helységek teljesen elpusztultak. A török haderő aztán visszafordult Északnak, de Szentgotthárd mellett az osztrák és magyar szövetséges haderőtől 1664 augusztus 1-jén súlyos vereséget szenvedett és kénytelenek volt lemondani a Bécs ellen indított offenzíva folytatásáról. 1664 augusztusában Reninger császári követ Vasváron Magyarországra nézve nagyon hátrányos békét kötött a szultánnal. Somogy egész területe továbbra is török uralom alatt maradt, sőt a Zrínyi Miklós téli hadjárata alatt meghódított várakat is visszakapták a törökök. Ugyanebben az évben gróf Zrínyi Miklós, aki a szerencsétlenül végződött 1663-1664-es háborúban nemcsak a török szultán hadserege ellen, de a kudarcot, kudarcra halmozó császári hadsereg parancsnokok ellen is kénytelen volt állandó harcot folytatni, baleset(!?!) áldozata lett. A 60-as és 70-es évek a vasvári béke és az állandósuló protestáns üldözések miatti Lipót ellenes felkelések, lázadások jegyében teltek és ezek a harcok Somogy megyét nem érintették. Lipót 1883-ban általános offenzívát indított a törökök ellen, ami véget vetett a hosszan tartó török uralomnak Somogy megyében. A császári haderő 1686-ban foglalta el Lajos badeni őrgróf vezérlete alatt Kaposvárt, Szigetvárt 89-ben a törökök feladták és 1890-ben utolsóként Kanizsa is megadta magát. Milyen volt Somogy vármegye Magyarország 150 éves török megszállás után, hallgassuk meg Bél Mátyás korabeli író, lelkész, történész szavait. A Habsburg uralom A harcok befejeztével a bécsi intéző körök az elfoglalt területet katonai uralom alá helyezték és 3 tartományra osztották. A vármegye közepén volt a kaposvári tartomány, a megye délkeleti része a pécsi tartományhoz tartozott, amely a mai Somogy megyéből a Barcsig és Kadarkútig terjedő területet foglalta magában és ebből a területből alakították ki Szigetvár meghódolása után a szigetvári tartományt. De a fekete leves még hátra volt. A felszabadításból új megszállás lett. Csak a megszálló neve változott. A török szultán helyébe az osztrák császár lépett. Magyarország alkotmányos jogait annak ellenére sem kapta vissza, hogy Bécs belátva, hogy a helyi közigazgatás változtatásra szorul, helyreállította a régi vármegyei struktúrát. Az első főispán 1695-ben gróf Eszterházy Gábor lett, aki egyúttal Zala és Fejér megyét is kormányozta. Mivel a vármegye határok és birtokviszonyok a másfélszázados hódoltság alatt elmosódtak, ezek rendezése lett az első feladat. A legproblémásabb a Baranya megye felőli, keleti határ megállapítása volt. Ehhez először tisztázni kellett Szigetvár hovatartozását. A nádor csak ötévi huzavona után, 1699-ben, a pécsi püspökség alapítólevelére támaszkodva, csatolta Szigetvárt véglegesen Somogy vármegyéhez. A közigazgatási rendezés szükséges volt, de Bécs a rendezés címén mindent elkövetett, hogy a saját érdekeit érvényesítse. Fő törekvése volt, hogy megváltoztassa a magyar elem túlsúlyát a birtok tulajdonokban, ezt egyfelől német telepítésekkel akarta elérni, másfelől mindent megtett azért, hogy a meghódított területen minél több idegen szerezzen birtokot. A birtokjogok megállapításánál, hosszú időn át nem lévén anyakönyv és megyei hatóság, a bécsi kormányhatóságokon múlt, megítélik-e a régi, feltételezhető tulajdonosoknak a somogyi birtokukat, vagy sem. Ha volt rá mód, a kormány elvette a magyarok birtokait és a régi birtokosok, a kiket még a török is megtűrt, most földönfutókká lettek, vagy pedig a jobbágyságba olvadtak. Mindennapos volt, hogy nem fogadták el a bizonyításhoz benyújtott igazolásokat és árverésre bocsátották a birtokot, ami azt jelentette, hogyha az igazi tulajdonos nem rendelkezett elegendő pénzösszeggel, a kamara a legtöbbet ígérőnek adta el a birtokot. Tömérdek birtok került idegen kézre. Az óriási adóteher és a katonaság zsarolásai következtében az adózó nép helyzete is még kedvezőtlenebbé vált, mint a török hódoltság alatt volt. A visszahódított földön a jobbágyság még azokból a falvakból is megszökött, a melyek a felszabadító háború idejében nem pusztultak el. A bécsi abszolutizmus, önkényuralmi politika másik oldalán tovább folytatódott az egyeduralomra törő katolikus egyház protestánsok elleni hadjárata Magyarországon. Az új hit a 16. és 17. században Somogy megyében is mély gyökeret vert. A hagyomány Dunántúl legnagyobb reformátorának Dévai Biró Mátyást tartja, de az új hit megértése és elfogadása somogyi földön Szegedi Kiss István érdeme. Szegedi Kiss István 1554-től kezdve Laskón lelkészkedett, ahonnan 1558-ban Kálmáncsehibe ment lelkésznek. Ettől kezdve Kálmáncsehi lett Szegedi Kiss István reformátori működésének, majd halála után a somogyi református egyháznak a központja. Amint a török megszállás Somogyban véget ért, a katolikus szerzetesrendek visszatelepülése is beindult. 1687-ben, a Ferenc rendűek voltak az elsők, akik visszatértek ősi Segesdi kolostorukba, amely teljesen romban hevert. Kétszer is újra kellett építeniük, mert 1703-ban a kurucok ismét lerombolták. A jezsuiták 1700 táján telepedtek le Szigetváron. A szatmári békekötés után már teljes erővel indult be a katolikus egyház újjászervezése. A régi plébániákat visszaállították és megkezdődött az erőszakos visszatérítés is. Ennek irányítója, szervezője Kolonics kancellár volt, aki már 1701-ben oly utasítást küldött a vármegyéhez, hogy Somogyból a protestánsokat ki kell üldözni. Az egyház, a kormányhatóságoktól támogatva, több templomot erőszakkal foglalt vissza. A protestáns ellenes akcióknak köszönhetően a 18. század végén a katolikusok megint túlsúlyban voltak Somogy vármegyében. De a század végéig még sok minden történt Somogy vármegyében. Bécs önkényuralmi politikája és a vallásüldözések miatt újra fellángoltak a lázadások, az elárvult kurucok seregbe szerveződve felkelést robbantottak ki. Esze Tamás kuruc vezér és Bercsényi Miklós felkérésére Thököly Imre mostoha fia, aki már többször szenvedő alanya volt Lipót császár és Kolonics püspök magyarellenes, protestáns ellenes tevékenységének, és akinek ereiben anyja révén a hős Zrínyiek vére csörgedezett, II. Rákóczi Ferenc, élére állt a lázadásnak. A protestáns nemesség, közvetlenül a Kolonics leirat után, kitörő lelkesedéssel fogadta a kuruc hadakat, akik Rákóczi Ferenc zászlója alatt megjelentek a Dunántúlon. 1703-1704 fordulóján Zala és Somogy vármegye nagy részét el is foglalták. Ez a foglalás nagyon rövid életűnek bizonyult, mert 1704 márciusában Heister Ausztriából, gróf Pálffy János, az újonnan kinevezett horvát bán, pedig a Dráva felől, kiszorították a kurucokat a Dunántúlról. A kurucok Bottyán János vezetésével 1705-ben ismét megvetették a lábukat Somogyban, Bottyán átkelve a Dunán egész Szigetvárig nyomult előre. De Szigetvárt nem tudta elfoglalni, mint egy évvel ezelőtt Károlyi Sándor sem. 1707-ben a kuruc had helyzete Erdélyben válságosra fordult, de a Dunántúlra visszavezényelt Bottyán János egymás után aratta győzelmeit. Rákóczi Ferenc 1707 végén felmentette Bottyánt a dunántúli országrész vezénylete alól és helyébe gróf Esterházy Antalt, az idő közben egyesített Zala-Somogy vármegye főispánját nevezte ki a dunántúli harcok parancsnokává. 1708. aug. 3-án Rákóczi hadai Trencsénnél súlyos vereséget szenvedtek, de Somogy megyei uralmukat fenn tudták tartani egészen 1709 decemberéig. A kurucvilág utolsó éveiben, Somogyban pillantotta meg a napvilágot Rákóczi Ferenc híres udvari zenészének, Czinkának az unokája: Czinka Panna. Somogyból indult tehát útjára az a fényes zenei tehetség, aki a nemzeti zene hangjai mellett, feledtette az elmúlt daliás szép időket és öntött kitartást a csüggedőkbe. Rákóczi függetlenségért folytatott háborúja ugyan sikertelen maradt, de elbukott a Lipót császár és Kolonics által képviselt politikai kezdeményezés is, Magyarország teljes beolvasztására az osztrák császárságba. Lipót és Kolonics tervének bukása talán leginkább arra vezethető vissza, hogy rövid 6 év alatt, 1705 és 1711 között, az osztrák császárság élén hármas személycsere történt, ami megváltoztatta Bécs politikai stratégiáját. Meghalt I. Lipót, meghalt I. József és 1711-ben már testvére, III. Károly volt a császár. Bár ő is tántoríthatatlan híve volt az abszolutista, egységes birodalomnak, de felvilágosultabb volt elődeinél és a fokozatos, békés politikai megoldás felé orientálódott. Somogy vármegye külön szerencséjére a megye főispánja ekkor gróf Nádasdy Tamás volt, aki egyike volt azon kevés főúrnak, akik a királyhűséget össze tudták egyeztetni a hazafiassággal. Már a bemutatkozása kedvező volt, ugyanis az újonnan alakult szerzeményi bizottság (neoacquisitica commissio) tagjaként megakadályozta, hogy a somogyi ősi birtokokra az államapparátus vagy a rác határőrök rátegyék a kezüket. A szatmári békekötés után a megye újjászervezésének első éveiben előtérbe került a vármegyei székhely kérdése. Somogy vármegyei tisztikar már nem érezte magát jól Szigetváron, a császári had főfészkében és a megyegyűléseket először Csökölyön, aztán Igalban és az 1713–1715. években pedig Nagybajomban tartották. 1715. évi országgyűlésen elrendelték Somogy és Zala vármegyék szétválasztását és ezt követően, 1716-tól 1724-ig a vármegyei közgyűlések színhelye újból állandóan változott. Végül 24-ben a Nádasdy birtok központja, Tapsony, lett a megyeszékhely. 1730-ban Tapsonyban nagy tűzvész pusztított, amelynek a vármegyeháza is áldozatul esett, újra állandóan változtatták a közgyűlések helyét, de új megyeszékhely kijelölésére csak Nádasdy halála után került sor. Az új főispán báró Sigray József Marcalit választotta megyeszékhelyül. Somogy vármegye végleges székhelye 1749-ben lett Kaposvár, ahol az új székház is megépült. 1753-ban szervezték meg a vármegye negyedik járását és ettől kezdve 1800-ig a vármegye a Kaposvári, a Szigetvári, a Kanizsai és az igali járásokra oszlott. A 18. században Somogy vármegye békés fejlődését és gyarapodását csak az gátolta, fékezte, hogy az osztrák császárság abszolutista belpolitikája miatt ki volt téve az aránytalanul magas adóterheknek és a birodalom egészét sújtó magas hadi kiadásoknak. Somogy vármegye számára a gazdasági hátteret ebben az évszázadban leginkább a szőlő és bortermelésnek köszönhette, de a búzatermesztés, a malomipar és állattenyésztés újra indítása is sokat segített, a gazdasági diszkrimináció miatt azonban a haszonnak csak töredéke maradt a vármegyénél. Ennek következtében Somogyban is, ugyanúgy, mint a magyar királyság más helyein, állandó volt a pénzhiány. De Somogy megye, akármilyen pénzhiánnyal küszködött, sosem fukarkodott, ha nemzeti ügyet kellett támogatni, ha adakozni kellett a köznek. Hozzájárult a budai vár felépítéséhez, az aacheni Nagy Lajos kápolna alapításához és a magyar testőrség felállításának költségeihez is. Sajnos a nemzeti érdekekért folytatott harcokat már ebben a korban is komolyan akadályozta a magyar társadalom elmaradottsága, megosztottsága. A vármegye a bécsi adminisztrációval saját területe megőrzésének védelmében is hosszas, sajnos eredménytelen, küzdelemre kényszerült, a Dráva menti Répás kerület hovatartozása ügyében. Ezt a területet, a török hódoltság utáni időben, a horvát határőrök foglalták el és a Bécsi katonai igazgatás alatt álló varasdi határőrkerülethez csatolták. Ebben az időszakban a harc akörül folyt, hogy a Répás kerület Somogy vármegyéhez vagy Varasdi határőr kerülethez tartozik-e. Sajnos a század közepére ez a vita odáig fajult, hogy már az lett a kérdés, egyáltalán Magyarország része a vitatott Dráván inneni terület vagy Szlavónia illetve Horvátország fennhatósága alá kerül. Végül csak 200 év múlva született meg a döntés, amennyiben Bécs, még a Mária Terézia kori okiratok alapján, jogosnak ítélte meg Somogy megye követelését és a Répás kerület visszakerült Somogy vármegyéhez és Magyarországhoz. Sajnos csak néhány évtizedig lett a Répás kerületi Magyarország része, Trianon után, most már véglegesen Horvátországhoz csatolták. A 17. század végére Somogy országban olyan nagy volt a népesség hiány, a hiány munkáskezekben, hogy az egész 18. század alatt folyamatosan kellett új lakosságot, rácokat, németeket telepíteni a megyébe. Még 1720-ban is a lakosság szám mindössze 25 és 30 ezer között lehetett. A 30-as években újra megtorpant a megye lélekszámának növekedése. A Dél felől behurcolt pestis járvány három ízben söpört végig a megyén, szenvedést és halált hagyva maga után. Somogy megyének még egy nagy gondja volt a szatmári békekötés után, amelyik egészen a 19. század második feléig beárnyékolta a megye lakosságának mindennapjait, nem kevésbé a Somogyról kialakult köztudatot. Ez Somogy megye közbiztonsága volt. Rablóbandák, törvényen kívüliek paradicsoma volt a terület hatalmas összefüggő lakatlan erdőségeivel, megközelíthetetlen járhatatlan ártereivel, mocsaraival. Igazából a rablások, fosztogatások már a 18. század első éveiben megkezdődtek, még a szabadságharc alatt. Ekkor a területet elözönlő rácok voltak a főbűnösök. A szatmári békekötés után az „állástalan”, sokszor éhező hajdúk, volt kuruc csapatok is felcsaptak rablónak. Megfékezésük, annak ellenére, hogy a megye többször is megkísérelt rendet teremteni, kivitelezhetetlen volt, nem volt elég fegyveres és nem volt megfelelő infrastruktúra a végrehajtáshoz. A 19. században már tulajdonképpen adottak voltak a körülmények a helyzet normalizálódásához, de ekkorra olyan erős, szervezett bandákba tömörültek a bűnözők, mint például a közismert Sobri Jóska, utóbb Séta Pista, hogy tovább késett a felszámolásuk és igazából csak az 1880-as évekre vált Somogy vármegye közbiztonsága rendezetté. 20345 Davidvito A 20345 Davidvito (ideiglenes jelöléssel 1998 HH114) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 23-án. Hilál ibn Muhasszin asz-Szábi Abu l-Huszajn Hilál ibn Muhasszin asz-Szábi (arab betűkkel ��� ������ ���� �� ���� ������ – Abū l-�usayn Hilāl ibn Mu�assin a�-�ābiʾ; Bagdad, 969 – 1056) szír származású középkori arab hivatalnok és történetíró volt. Élete A harráni pogány (szábeus) származású híres történetíró, Szábit ibn Szinán nővérének dédunokája volt. Nagyapja, Abu Iszhák Ibráhím magas rangú hivatalnok volt Bagdadban, a buvajhida főemírek kancelláriáján. Itt lépett állami szolgálatba Hilál is Szamszám ad-Daula fejedelemsége idején (983–987). Előmenetelének részletei nem ismertek, de Bahá ad-Daula uralkodásának (989–1012) végén, Fahr al-Mulk vezírsége alatt már ő vezette a kancelláriát. 1012-ben vette fel, családjában elsőként, az iszlámot. Miután Fahr al-Mulk 1016-ban kegyvesztetté vált, a híradások szerint 30 000 aranydénárt adott Hilálnak, amit azután is megtarthatott, hogy az Szultán ad-Daula kivégeztette patrónusát. Hosszú életének hátralévő negyven évében a híradások szerint már nem viselt hivatalt, hanem ebből a vagyonból élt. Munkássága Hilál asz-Szábi számos történeti jellegű munkát hagyott az utókorra, azonban ezek mára nagyrészt elvesztek. Rokona, Szábit ibn Szinán 974-ig írt krónikáját tovább folytatta 1055-ig. Az állami dokumentumokhoz hozzáférő szerző rendkívül értékes és terjedelmes munkájának csak egy töredéke maradt fenn, amely a 999–1003 közti évek eseményeit dokumentálja. A művet Hilál halálát követően a fia, Garsz an-Nima folytatta tovább, és későbbi történetírók is felhasználták (így Ibn al-Aszír és Szibt Ibn al-Dzsauzi a 13. században, hogy csak a nagy szintézisszerzőket említsük.) Szintén töredékben maradt fenn „A vezírek könyve” (Kitáb al-vuzará), amit Bahrám ibn Máfinna fárszi vezírsége idején, azaz az 1020-as és az 1040-es évek között írt. A kalifátus kormányzatát vezető vezírek életrajzainak gyűjteményéből csak az első rész maradt fenn, ami al-Muktadir (908–933) főminisztereinek pályafutását dolgozza fel. Részben átfedésben lehetett ezzel anekdotagyűjteménye, „A példák és előkelők könyve” (Kitáb al-amászíl va l-aaján). „Bagdad története” (Ahbár Bagdád) című könyvét csak címéről ismerjük. Bár nem kifejezetten történelmi mű, nagy forrásértékkel bír a teljes egészében ránk maradt „A kalifa udvarának ceremóniái” (Ruszúm dár al-hiláfa) című munkája, amely az udvarban dívó protokollt és a hivatalos levelezést mutatja be; szintén fennmaradt egy gyűjteménye, „Az ékesszólás mintapéldányai” (Gurar al-balága), amelyben magán- és hivatalos jellegű levelek sablonjait, illetve kinevezési okmányokat közöl. 2012-es MotoGP holland nagydíj A holland nagydíj volt a 2012-es MotoGP-világbajnokság hetedik futama. A versenyt Assenben rendezték június 30-án. A királykategória versenyét Casey Stoner nyerte, a Moto2-ben Marc Márquez végzett az élen, míg a Moto3-ban Maverick Viñales diadalmaskodott. Mateusz Morawiecki Mateusz Morawiecki (Wrocław, 1968. június 20. –) lengyel politikus, közgazdász; 2017 decembere óta Lengyelország miniszterelnöke. Élete és pályafutása 2015 novemberében Beata Szydło újonnan megalakuló kormányában miniszterelnök-helyettes és fejlesztési miniszter lett. 2016 szeptemberében az ország pénzügyminiszterévé nevezték ki. 2017. december 7-én, Beata Szydło lemondását követően pártja Morawieckit jelölte a miniszterelnöki posztra. Hivatalába december 11-én iktatták be. 2018. január 3-án, első hivatalos külföldi útján Budapestre látogatott. Ronsdorf Ronsdorf önálló német város volt. 1929-től Wuppertal része. Fekvése A K4 és L417 utak keresztezésénél fekszik. Története A város első írásos emléke 1494-ből való. 1745-ben kapta meg a városi címet. A városba nemsokára textilipar és vasgyártás települt, és gyorsan növekedni kezdett. 1816-ban Poroszország része lett, a Lennepi járás egyik településeként. 1929-ben néhány kisváros (Barmen, Elberfeld, Vohwinkel, Ronsdorf, Cronenberg, Langerfeld és Beyenburg) egyesülésével létrejött Wuppertal (melyet 1929-1930-ig ideiglenesen Barmen-Elberfeldnek neveztek), ma e város egyik kerülete. Lakosság 1871 : 8 672 1880 : 10 100 1900 : 13 297 1910 : 15 365 1925 : 15 174 2004 : 22 261 A város szülöttei Elias Eller (1690–1750) városalapító Adolf von Brüning (1837–1884) kémikus és iparos Paul Wegmann (1889-1945) politikus Rudolf Carnap (1891–1970) filozófus Jörg Knör (* 1959) komikus és parodista Pierrepont (Calvados) Pierrepont település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 93 fő (2015). Pierrepont Le Détroit, Les Loges-Saulces, Martigny-sur-l’Ante, Saint-Germain-Langot és Tréprel községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ronshausen Ronshausen település Németországban, Hessen tartományban. Ronshausen Bebra községgel határos. Népesség A település népességének változása: Valle de la Serena Valle de la Serena község Spanyolországban, Badajoz tartományban. Valle de la Serena Don Benito, La Haba, Quintana de la Serena, Zalamea de la Serena, Higuera de la Serena, Oliva de Mérida, Retamal de Llerena és Campillo de Llerena községekkel határos. Lakosainak száma 1251 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Hakkó-rjú A hakkó-rjú dzsúdzsucu, lágy japán harcművészet, mely a dzsúzsicu stílusok közé tartozik és nagyon hasonlít az aikidó és az aikidzsucu stílusokhoz. Történet Az aikidzsucuból kialakított hagyományos japán rendszer, 1938-ban alapította egy kis tókiói dodzsóban Okuyama Yoshiji Ryűho, aki a daitó rjú mester, Takeda Sokakunak volt a tanítványa. A hakkó-rjú ezért az aikidóval rokon rendszer (Ueshiba ugyanabban az iskolában tanulta a daitu rjút Okuyamával). Európában a rendszer négy változata is ismert, de kevesen gyakorolják ezeket. Az ázsiai országokban viszont ma széles körben elterjedt. A hakkó rjú örököse az alapító fia (nidai imei – a nagy második generáció), aki 1949-ben kezdte meg edzéseit és vele párhuzamosan a kohó siacut is tanulmányozta. A stílus A hakkó juku honbu (központi dodzsó) Saitama tartományban található. A stílus főágában a 4. dan feletti összes fokozatot csak a fődodzsóban lehet megszerezni, ahol a haladó képzés négy szintje folyik: Sihan (mesterképzés), Rensi sihan (szenior mesterképzés), Kaiden sihan (a legrejtettebb titkok mesterképzése) és Sandai sicsi (a három nagy alappillér). A ténylegesen haladó képzés elnevezése soden káj (hagyományozó szertartások), amelyen szokás szerint a 4. dantól kezdve ötnél több tanuló egyszerre nem vesz részt, akik mindegyike Ucsi desi azaz bentlakó tanítvány. A képzés zárásaként ünnepi szerartást rendeznek, amelybe sintó elemeket is rendszeresen bevesznek. Japán számos pontjáról érkeznek haladó mesterek, hogy megtekintsék a hakkó-rjú tanulóit edzés közben. A rendszer So Doshin vezetése alatt meghatározó módon befolyásolta a Shorinji Kempo fejlődését. A mester hosszú ideig Okuyama tanítványa volt, és később megalapította a kínai orvosláson alapuló saját rendszerét, amelynek technikáiban az ellentétes energiapontok ingerlése központi helyet foglal el. A stílus hazánkban Magyarországon Végh János mester és Nagy Sándor – Svédországban élő – nagymester által honosodott meg a 80-as évek közepén.. A hakkó-rjú jelenlegi magyar vezető mestere Török János Sándor (2. dan). A magyar klubokban főként bó (182 cm-es bot), kajken (kés), rövid bot (egyszerre kettőt használnak) és japán kard oktatás folyik a nagyon komoly pusztakezes képzés mellett. Kisebb mértékben más eszközöket is használnak. Forrás A kobudo.hu szerkesztőitől, engedéllyel. Junior Delgado Junior Delgado (Oscar Hibbert, Jamaica, Kingston, 1958. augusztus 25. – London, 2005. április 11.) jamaicai reggae énekes. Felesége, Janet és hét gyermekük született. Lemezei 1978 Dance A Dub 1979 Effort [aka Sisters And Brothers] Love Tickles Like Magic Taste Of The Young Heart 1981 More She Love It 1982 Bush Master Revolution 1985 Sisters and Brothers Hot Stuff / It Takes Two To Tango 1986 Raggamuffin Year Rockers Non Stop 1988 One Step More 1989 Dub School/We A Blood 1990 Run Run 1991 The 20 Classic Hits of Junior Delgado 1998 Fearless 1999 Reasons Turn Him Over Prophecy 4 Reasons 2003Tichion Caution Original Guerilla Music 2005 Sons of Slaves Invisible Music 2005 Heltai Árpád Heltai Árpád (?, ? – Cleveland, 1915) magyar színész, rendező, díszlettervező, az első amerikai magyar színházigazgató. Élete Az amerikai magyar hivatásos színjátszás megteremtője volt. 1905-ben Rédey István társulatában lépett fel, egy év múlva már saját társulata volt, amelyet hivatásos színészekből hozott alakított meg. Ő lett az igazgatója az első Állandó Magyar Színháznak, 1913-ban Magyarországról hívta meg Kassay Rózsit, Heltay Miklóst, Pataky Bélát és Mártonfalvy Györgyöt, akikkel elsősorban népszínműveket mutattak be. Rendezőként foglalkoztatta Erdélyi Emilt, Juhász Pált és Karacs Imrét. Telt házasok voltak az előadásaik, amelyeket a Manhattan Lyceum, Progress Hall, Yorkville Casino és Webster Hall bérelt termeiben vittek színre. Heltai állandó magyar kőszínházat szándékozott alapítani, azonban még fiatalon, baleset következtében elhunyt, így ezt a tervét már nem tudta megvalósítani. Főbb szerepei Herczeg Ferenc : Ocskay brigadéros Fontosabb rendezései Gerő Károly : Az uzsai gyöngy Molnár Ferenc : Az ördög Kacsóh Pongrác : János vitéz Csiky Gergely : A nagymama Huszka Jenő : Gül Baba Huszka Jenő: Bob herceg Szigligeti Ede : A cigány Lehár Ferenc : A víg özvegy Lengyel Menyhért : Tájfun Géczy István : Amit az erdő mesél Junior Malanda Bernard Malanda-Adje (Brüsszel, 1994. augusztus 28. – Porta Westfalica, 2015. január 10.) belga korosztályos válogatott labdarúgó, aki autóbalesetben vesztette életét. Karrierje alatt játszott a Zulte Waregem és a VfL Wolfsburg csapatában a 2015-ben bekövetkezett haláláig. Pályafutása Ifjúsági szinten a VK Berchem-Sainte-Agathe, a Ganshoren és a Dieleghem Jette csapatainál szerepelt, mielőtt 2004-ben az RWDM Brussels csapatához került. Itt egy szezont töltött el és tovább állt az RSC Anderlecht akadémiájához. Innen 2007 nyarán távozott és Franciaország felé vette az irányt. A Lille akadémiájára igazolt és az U19-es csapat mellett a tartalékok között is szerepelt. 2011. október 9-én debütált a második csapatban a Drancy ellen. 2012. május 20-án megszerezte az első gólját a Poissy együttese elleni mérkőzésen. A szezont 17 bajnoki mérkőzésen szerzett egy góllal fejezte be. Július 7-én mindössze 17 évesen visszatért Belgiumba és a Zulte Waregem csapatának lett a játékosa, 3 + 2 éves szerződést aláírva. Augusztus 5-én debütált az első osztályban a Gent elleni mérkőzésen, amikor is az 57. percben csereként váltotta Hernán Hinostrozát. Fiatal kora ellenére hamar beverekedte magát a kezdőcsapatba. December 16-án a Genk ellen megszerezte az első belga élvonalbeli gólját. Április 21-én ismét gólt szerzet, az RSC Anderlecht elleni rájátszás mérkőzésen. Május 11-én a KSC Lokeren elleni 3-2-re megnyert idegenbeli mérkőzésen a szezonbeli harmadik gólját is megszerezte. 35 bajnoki mérkőzésen 3 gólt jegyzet, míg 4 kupa mérkőzésen gólképtelen maradt. A szezont csapatával az Anderlecht mögött a második helyen fejezték be. 2013. augusztus 1-jén leszerződtette a német Wolfsburg csapata 5 évre őt, de egy szezonra kölcsönbe adta volt klubjának. Hat nappal később a Zulte Waregem színeiben debütált a bajnokok ligájában a PSV Eindhoven elleni visszavágó mérkőzésen, amit 3-0-ra elveszettetek. Összesített eredményben 5-0-val ejtette ki őket a holland klub, de az Európa-liga csoportkörébe bejutottak. Augusztus 22-én az Európa-ligában is debütált, mégpedig a ciprusi APOEL Nicosia ellen. A 21. percben Thorgan Hazard passzából megszerezte a vezetést csapatának, majd a 88. percben Nektarios Alexandrou beállította az 1-1-es végeredményt. A bajnokságban szeptember 28-án a KSC Lokeren ellen volt eredményes, majd két sárga lapot szerezve kiállította a bíró. November 2-án a KV Mechelen ellen megszerezte profi pályafutása első dupláját. November 28-án az Európa-ligában az angol Wigan Athletic elleni második csoport mérkőzésen a 88. percben győztes gólt szerzett. December 26-án az Anderlecht elleni mérkőzés 66. percében öngólt szerzet, amivel csapata kikapott. A szezont nem fejezhette be a Waregem csapatánál, mert Dieter Hecking 2014 január elején visszarendelte Németországba. A Hannover 96 és a Schalke 04 elleni bajnokin még csak a kispadon kapott lehetőséget, majd február 8-án az 1. FSV Mainz 05 ellen Christian Träsch cseréjeként 8 perc játéklehetőséget kapott. Ezen a mérkőzésen debütált a Bundesligában. Március 25-én az SV Werder Bremen ellen megszerezte első gólját a Wolfsburg együttesében, a 2. percben volt eredményes. A mérkőzést idegenben 3-1-re nyerték meg. Április 12-én az 1. FC Nürnberg ellen a szezonbeli második gólját is megszerezte, majd lesérült a szezon további mérkőzéseire. Válogatott 2009-ben debütált a belga U15-ös labdarúgó-válogatottban és az belga U16-osban. 2010. augusztus 24-én az osztrák U17-es labdarúgó-válogatott ellen debütált belga U17-es válogatottként. Az U18-as válogatottban két alkalommal szerepelt, majd 17 évesen bemutatkozott az U19-esek között, mint csapatkapitány. 2013. február 5-én debütált a belga U21-es labdarúgó-válogatottban a spanyol U21-es labdarúgó-válogatott ellen 1-1-re végződő felkészülési mérkőzésen. Hét hónappal később az olasz U21-es labdarúgó-válogatott elleni 2015-ös U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtező mérkőzésén megszerezte első gólját a korosztályos válogatottakban. Az 52. percben lőtt góljával szerzett vezetést, majd a 92. percben Ferreira Carrasco állította be a 3-1-es végeredményt. 2014. november 17-én utolsó válogatott mérkőzésén ismét eredményes volt, mégpedig a norvég U21-es labdarúgó-válogatott elleni 4-0-ra megnyert felkészülési találkozón. Halála 2015. január 10-én Dél-Afrikába akart repülni, hogy részt vegyen a Wolfsburg edzőtáborában. Egy barátja vitte a repülőtérre, mégpedig Anthony D‘Alberto az RSC Anderlecht labdarúgója volt. Bielefeld közelében a nedves A2-es sztrádán csúszós úton 80 km/h lett volna a megengedett sebesség, a kocsi azonban 120-szal száguldott. Malanda a mobiltelefonjával képeket készített és küldözgetett, az autó megcsúszott, átrepült a szalagkorláton, egy fának csapódott, ő pedig kirepült az első szélvédőn az ütközés pillanatában, és azonnal meghalt. Az autó másik két utasa súlyosan megsérült és kórházba került, a sofőrnek pedig nem volt jogosítványa. Csapat- és honfitársa, Kevin De Bruyne azonnal kifejezte részvétét a családja iránt, és hasonlóan tett a Chelsea kapusa, Thibaut Courtois is. Január 20-án végső nyugalomra helyezték a brüsszeli Szent Szív Nemzeti Bazilikában több mint ezren vettek végső búcsút a fiatal játékostól. A gyászszertartáson ott voltak a wolfsburgi labdarúgók, Dieter Hecking vezetőedző, Klaus Allofs klubmenedzser és Marc Wilmots, a belga válogatott szövetségi kapitánya is. Válogatottbeli csapattársai, köztük az Everton játékosa, Romelu Lukaku vagy Kevin De Bruyne is tiszteletét tette. Sikerei, díjai VfL Wolfsburg Német kupa : 2014–15 Giuseppe Fiorelli Giuseppe Fiorelli (Nápoly, 1823. június 8. – Nápoly, 1896. január 28.) olasz régiségtudós. Élete A pompeii ásatásokat 1845–49-ben ő vezette. 1860–64-ben a nápolyi egyetemen a régiségtan tanára volt, 1862-ben a nápolyi Museo nazionale igazgatója, 1865-ben szenátor, 1875-ben az olasz múzeumok és római ásatások főigazgatója, 1881-ben a régi műemlékek és a szépművészetek főigazgatója lett. Régészeti lapokat is szerkesztett, és kiadta a nápolyi múzeum katalógusát. Művei Notizia dei vasi pinti, rinvenuti a Cuma (Nápoly, 1853) Pompejanarum antiquitatum historia (uo. 1853, 2 kötet) Relazione delle scoperte archeologiche fatte in Italia dal 1846-66 (uo. 1866) Gli scavi di Pompei (uo. 1873) Descrizione di Pompei (uo. 1875) Guida di Pompei (Róma, 1877) Instituzioni di antichita romane ad uso (uo. 1880) Documenti inediti alla storia dei musei d'Italia (4 kötet) 10648 Plancius A 10648 Plancius (ideiglenes jelöléssel 4089 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Pseudosermyle A Pseudosermyle a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjébe, ezen belül a Diapheromeridae családjába és a Diapheromerinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Pseudosermyle chorreadero Pseudosermyle claviger Pseudosermyle inconguens Pseudosermyle phalangiphora - szinonimák: Ocnophila crudis , Dyme depressa Pseudosermyle procera Pseudosermyle tolteca Vihára A vihára (�����, vihāra) buddhista kolostor szanszkrit és páli nyelven. Eredeti jelentése "visszavonulási hely sétához". A vihárák a vándorszerzetesek (bhikkhu) menedékeként szolgáltak az esős évszakban. Az indiai Bihár állam neve a "vihára" szóból ered, utalva ezzel arra, hogy ezen a területen sok buddhista kolostor működött. A "vihára" szót átvette a maláj nyelv is, ahol úgy betűzik, hogy "biara", melynek jelentése kolostor vagy egyéb nem-muszlim vallási hely. Thaiföldön és Kínában (pinjin: jingshe; kínai: ��) a "vihárát" szűkebben értelmezik: kis szenthely vagy elvonulási házikó. Thai elnevezése "vihan" (thai: �����), khmer nyelven "vihear" , burmaiul, vihara (�����, w�h��a̰). Eredete A buddhizmus korai évtizedeiben a szangha (buddhista közösség) vándorszerzeteseinek nem volt állandó lakhelye. Az esős évszak alatt (lásd: vassza) ideiglenesen menedékbe vonultak. Ezek egyszerű fa építmények voltak vagy bambusznádfedeles kunyhók. Mivel az élelmezésen túl, a szerzeteseknek való fedélnyújtás erényes cselekedetnek számított, a gazdag világi hívők pazar kolostorokat építtettek (Mitra 1971) a települések közelébe, annak érdekében, hogy a szerzetesek, távol a tömeg zajától, zavartalanul meditálhassanak, viszont könnyen eljuthassanak napi alamizsna sétájuk során az emberekhez. Emiatt ideális helyszínnek bizonyultak a kereskedelmi útvonalak a vihárák számára, amelyek gazdaságilag megerősödhettek a gazdag kereskedők adományaiból. Az 1. századtól kezdve, ahogy megnövekedett a kereslet a mahájána buddhizmus felé, a vihárák átalakultak oktatási intézményekké is. (Chakrabarti 1995) Az i.e. 2. századra kialakult a vihárák általános építésiterve. Vagy szerkezetként építették őket, főleg Dél-India területein volt jellemző, vagy sziklába vésték, mint például a Dekkán-fennsík szentélyegyüttesei (csaitja-grihái). Ezek egy négyszögletű udvarból álltak, amelyeket apró cellákkal vettek körbe. A homlokzatot egy ajtóval törték át, az oldalához pedig gyakran építettek Buddha-szobrot (buddharúpa) tartalmazó szentélyeket. A cellákba sziklából szabták be az ágyat és a párnákat (Mitra 1971). Ez az alapelrendezés így is nagyon hasonlított a korai buddhizmus ásramjainak közösségi tereihez, amelyeket gyűrűként vettek körbe az apró kunyhók (Tadgell 1990). Az állandó kolostorok kialakulásával szilárdult meg a "vihára" név is. Közülük néhány rendkívüli jelentőségre tett szert, amelyekből buddhista egyetemek alakultak ki, több ezer diákkal, mint például a Nálanda Egyetem. A "vihárák" lakóira a páli kánonban található szerzetesi szabályzat, a Vinaja-pitaka vonatkozott. Courant Matematikatudományi Intézet A Courant Matematikatudományi Intézet (Courant Institute of Mathematical Sciences vagy Courant Intézet) a New York Egyetem (NYU) független intézete, amely a matematika- és számítástechnika-kutatás, illetve ezek oktatásának központja az egyetemen. A Courant Intézet nemzetközileg elismert, vezető matematikatudományi kutatóintézet. Az intézet Richard Courant, az egyik alapító nevét viseli, aki 1936-tól 1972-ig volt a New York Egyetem matematikaprofesszora. Szintén a Courant Intézetben kutatott és tanított Lax Péter magyar származású matematikus. Az intézet négy professzora, Lax Péter, S. R. Srinivasa Varadhan, Mikhail Gromov és Louis Nirenberg is elnyerték az Abel-díjat, amely az egyik legrangosabb elismerés a matematikatudományok területén. Lax és Nirenberg a parciális differenciálegyenletek, Varadhan a valószínűségszámítás, illetve Gromov a geometria területén elért kiemelkedő teljesítményért érdemelte ki a díjat. Kutatás A Courant Intézet alkalmazott matematika, matematikai analízis és számítástudomány területekre specializálódik. Hangsúlyos kutatási ág a parciális differenciálegyenletek és alkalmazásaik. Az intézet rendszerint a rangsorok első helyén végez alkalmazott matematika területen az Egyesült Államokban. További kiemelkedő kutatási ágak az analízis, valószínűségszámítás és geometria. A számítástudomány területén a Courant Intézet kutatása a gépi tanulásra, programozási nyelvekre, számítógépes grafikára, valamint párhuzamos számításra összpontosul. Az intézet számítástechnika szakja 28. lett az USA-ban a számítástechnika szakok között. 2017-ben az Academic Ranking of World Universities a Courant Intézet képzését a 2. helyre sorolta a világ legjobb matematika szakjai között. Története Richard Courant 1934-ben a Göttingeni Egyetemet otthagyva lett professzor a New York Egyetemen, ahol azt a feladatot kapta, hogy alakítson egy matematika tanszéket. Később ehhez a tanszékhez csatlakozott Kurt O. Friedrichs és James J. Stoker. Az intézet neve 1946-ban Matematika és Mechanika Intézetre (Institute for Mathematics and Mechanics) módosult. Ugyancsak 1946-ban az egyetem professzora, Morris Kline az elektromágneses hullámok terjedésének matematikai kihívásaival foglalkozott, amely kutatásból kifolyólag megalakult a hullámterjedési és alkalmazott matematika részleg. Az Amerikai Atomenergia Bizottság 1952-ben a New York Egyetemen létesítette a világ egyik első (elektronikus) számítógépét, ami a Courant Matematika-Számítástechnika Labor megalakulásához vezetett. A magnetofluid-dinamika részleg Harold Grad plazmafúziós kutatásából kifolyólag alakult meg 1954-ben. A folyadékdinamika részleg 1978-ban jött létre Paul R. Garabedian projektjéből. Enni, inni van csak kedved Az Enni, inni van csak kedved kezdetű szlovák népdalt Bartók Béla gyűjtötte Zólyom vármegyében. A dal hangneme líd (fá-ra végződik), ami magyar népdalban sohasem fordul elő, szlovákban viszont meglehetősen gyakori. Feldolgozás: Jegyzetek [www.mozaweb.com/Lecke-ENK-Enek_Zene_8-Negy_szlovak_nepdal-99463 Ének-Zene 8.] Mozaik education (Hozzáférés: 2016. jún. 11.) Bartók Béla: Négy szlovák népdal - vegyeskarra, zongorakísérettel Sz. 70 BB 78 (1917): Enni, inni van csak kedved. ELTE Bartók Béla vegyeskara Baross Gábor vezényletével YouTube (1981. máj. 30.) (Hozzáférés: 2016. jún. 11.) (audió) Források Bartók Béla zeneművei (időrendben): Négy tót népdal vegyeskarra zongorakísérettel (1916). MTA Zenetudományi Intézet (Hozzáférés: 2016. jún. 11.) BB 77 (olim BB 78) (Sz 70 / W 47) azonosítóval. Lampert Vera: Népzene Bartók műveiben: A feldolgozott dallamok forrásjegyzéke. Magyar, szlovák, román, rutén, szerb és arab népdalok és táncok. Második, javított és bővített kiadás. Budapest: Hagyományok Háza, Helikon Kiadó, Néprajzi múzeum és Zenetudományi Intézet közös kiadása. 2005. 116. o. ISBN 963 7363 09 2 Pécsi Géza – Uzsayné Pécsi Rita: Énektár: A Kulcs a muzsikához c. tankönyv melléklete. Pécs: Kulcs a muzsikához Alapítvány. 1999. 122. o. A mi dalaink. Összeállította: Ugrin Gábor . Budapest: Tankönyvkiadó. 185. o. Felvételek Négy szlovák népdal. Gál Zsófia YouTube (2010. máj. 11.) (Hozzáférés: 2016. jún. 10.) (videó) 1:53–2:26. Anatomia Musical de los Bee Gees Az Anatomía Musical de los Bee Gees című lemez a Bee Gees Mexikóban megjelent 30 számot tartalmazó tripla válogatáslemeze. Az album dalai Yo comencé la broma – (I Started a Joke) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:02 Corre hacia mí – (Run To Me) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:05 La razón de mi locura – (Method To My Madness) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:10 Días solitarios – (Lonely days) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:46 Repentinamente (Suddenly) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:29 Palabras – (Words) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:06 Un hombre para siempre – 2:57 Primero de mayo – (First of May) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:47 El mensaje (I've Gotta Get A Message To You ) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:51 Papel maché (Paper Mache, Cabbages & Kings ) (Barry és Robin és Maurice Gibb) – 4:55 Melody fair (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:19 Massachusetts (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:18 El desastre minero de Nueva York de 1941 – No olvides recordar (Don't Forget to Remember) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:21 Estoy vivo (Alive) (Barry és Maurice Gibb) – 4:00 Como ayudas a un corazón roto? (How Can You Mend A Broken Heart) (Barry és Robin Gibb) – 3:05 Vi una nueva mañana (Saw a New Morning) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 4:13 No quiero vivir encerrado en mí mismo (Don't Wanna Live Inside Myself) (Barry Gibb) – 5:22 Cuando era niño (I Was A Child) (Barry és Maurice Gibb)- 3:10 No me importa mucho (It Doesn't Matter Much To Me) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:50 Mi mundo (My World) (Barry és Robin Gibb) – 4:20 I.O.I.O (Barry és Maurice Gibb) – 2:40 Luz de lámpara (Lamplight) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 4:47 Día de fiesta (Holiday) (Barry és Robin Gibb)- 2:52 El cantante cantó su canción (The Singer Sang His Song) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:04 Amar a alguien (To Love Somebody) (Barry és Robin Gibb)- 2:52 Da lo mejor de ti (Give Your Best) – 3:17 Salvado por la campana (Saved By The Bell) (Robin Gibb) – 2:55 Podría ser alguien (Wouldn't I Be Someone) (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:58 Mañana mañana (Tomorrow Tomorrow) (Barry és Maurice Gibb)- 3:50 Aleksandar Vučić Aleksandar Vučić (szerb cirill írással Александар Вучић, magyar átírással Alekszandar Vucsity, Belgrád, 1970. március 5. –) szerb jobboldali politikus. 2014-től 2017-ig Szerbia miniszterelnöke, 2017-től köztársasági elnöke. Pályafutása 1993-ban lett tagja a Szerb Radikális Pártnak és még abban az évben képviselőnek választották a szerb parlamentbe. 1995-től, 24 évesen a Szerb Radikális Párt (SRS) főtitkára lett. 1998–2000 között a Mirko Marjanovics vezette kormány hírközlési minisztere volt. A 2004-es szerbiai helyhatósági választásokon indult Belgrád főpolgármesteri tisztségéért, de nem sikerült megszereznie a posztot. Az SRS 2008-ban is őt jelölte, de ismét veszített a demokrata párti ellenjelölttel szemben. 2008-ban a Szerb Nemzetgyűlés (parlament) elnökhelyettese, valamint az SRS parlamenti frakciójának helyettes vezetője lett Tomiszlav Nikolics mögött. Az SRS 2008-as szétszakadása után kilépett a Radikális Pártból, és a Nikolics vezette Szerb Haladó Párthoz (SNS) csatlakozott. 2008-tól az SNS alelnöke, a 2012-es államfőválasztás után pedig elnöke. 2012–2014 között miniszterelnök-helyettes, 2012–2013 között védelmi miniszter a Dacic-kormányban. A kormány legbefolyásosabb tagjaként fontos kérdésekben sokszor ő döntött a miniszterelnök helyett. Pártja a 2014-es választások során abszolút többséget szerzett a törvényhozásban, így Vučić április 27-én kormányt alakíthatott a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és más kisebb pártok részvételével. Az addigi miniszterelnök, a szocialista Ivica Dačić a kormányfő helyettese és külügyminiszter lett. A választásokon 6 képviselői helyet szerzett Vajdasági Magyar Szövetség államtitkári szinten vesz részt a kabinet munkájában. Jelentős szerepet vállalt a magyar-szerb megbékélés érdekében. 2014. október 2-án Szabadkán, a Zentai úti temetőben részt vett az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. Ez volt az első alkalom, amikor a szerbiai vezetés a szabadkai emlékműnél lerótta kegyeletét. A megemlékezésen Vučić bejelentette, hogy a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt hatályon kívül helyezték. 2017. április 2-án Saša Jankovićot legyőzve megnyerte az elnökválasztást, ezért május 30-án lemondott miniszterelnöki tisztségéről. Angolul, franciául és oroszul is jól beszél. Horusitzky Zoltán Dr. Horusitzky Zoltán István (Pápa, 1903. július 18. – Budapest, 1985. április 25.) magyar zeneszerző, zongoraművész, zongoratanár, költő, Erkel Ferenc-díjas (1954). Életpályája 1918-ban kezdte zenei tanulmányait Laub István zongoraosztályában. 1920-tól az akadémiai zongora tanfolyam diákja volt. 1927-ben Hegyi Emmánuel növendékeként zongorázni, Kodály Zoltán tanítványaként pedig zeneszerzést tanult. Ezzel párhuzamosan a Pázmány Péter Tudományegyetemen államtudományi doktorátust is szerzett. 1927–1945 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola oktatója, majd 1945–1949 között igazgatója volt. 1937–1944 között a Zene című folyóirat szerkesztője volt, melyben több szakcikke megjelent. 1946–1968 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított zongorát. 1957-ben Kielben, majd 1960. június 11-én a Magyar Állami Operaházban mutatták be Báthory Zsigmond című operáját. 1975–1978 között Erdélyi-Rauhala Lenke meghívására Tampere-ben mesterkurzust tartott. A Mikszáth Kálmán-regény nyomán írott Fekete város című operáját a Magyar Rádió adta elő. Sírja a Fiumei úti temetőben található (34-7-6). Családja Szülei: Horusitzky Henrik (1870–1944) geológus és Burghardt Valéria voltak. Testvére Horusitzky Ferenc Nándor (1901–1971) geológus volt. Művei Zongorára Exercices poétiques Hét vonósnégyes (1932-1980) Két zongoraverseny (1938; 1959) Péveries ďun promeneur solitaire (1940 körül) A hegy (szonáta, 1970) Szonáta brácsára és zongorára (1971) Szonáta gordonkára és zongorára (1981) Szonáta nagybőgőre és zongorára, 4 kézre (1981) Vokális művek Felkelt a nap (1937; átdolgozva: 1954, bemutató: 1980) Te Deum (1938) Missa Pannonica (1942) Csipkerózsika (daljáték, 1971) Egyéb művei Világszemlélet és művészet ( Budapest , 1937) A Palestrina-stílus ( Budapest , 1942) Báthory Zsigmond (operaszövegkönyv, Budapest , 1962) Dalokat írt Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Charles Cross, Verlaine, William Shakespeare szövegére. Kamaraművek, hangszeres átiratok Jean-Philippe Rameau színpadi műveiből. Díjai Erkel Ferenc-díj (1954) Donje Zdjelice Donje Zdjelice falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Virjéhez tartozik. Fekvése Kaproncától 17 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re délnyugatra a Bilogora-hegység völgyében a Zdelja-patak partján fekszik. Története A 12. században a templomosoknak és a johannitáknak volt itt birtoka. Első írásos említése 1201-ben még "Zdelia" alakban történt. 1270-ben "Zdela", 1412-ben "Zdelya" néven említik. Nevét arról a patakról kapta amely mellett fekszik. A mai névalak csak a 18. század végén bukkan fel 1781-ben "Szdelicza" formában. A falunak 1857-ben 136, 1910-ben 229 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásához tartozott. Önkéntes tűzoltóegyletét 1990-ben alapították. 2001-ben 97 lakosa volt. 1964-es magyar úszóbajnokság 1964-es magyar úszóbajnokságot az olimpiai felkészüléshez igazítva júniusban rendezték meg. 308 Évszázadok: 3. század – 4. század – 5. század Évtizedek: 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek – 340-es évek – 350-es évek Évek: 303 – 304 – 305 – 306 – 307 – 308 – 309 – 310 – 311 – 312 – 313 Események november 11. – A Carnuntumban tartott konferencián Liciniust és Galeriust ismerik el a Római Birodalom augustusaiként , I. Constantinust és Maximinus Daiat pedig filii Augustorum címet kapnak. Reményi József (író) Reményi József (Pozsony, 1891. december 1. – Cleveland, USA, 1956. szeptember 25.), Joseph Reményi, amerikai magyar író, irodalomtörténész. Élete Pozsonyban tanult, majd jogot hallgatott. Első írásai A Hétben jelentek meg. Az első világháború előtt és alatt az Amerikai Egyesült Államokban konzulátusi tisztviselő volt osztrák-magyar szolgálatban, ott is telepedett le. Később újságírással foglalkozott, ottani magyar és angol nyelvű lapok munkatársa volt. 1926-tól egyetemi tanszéket kapott, a clevelandi egyetemen az egyetemes irodalomtörténet tanáraként működött. Később a Cleveland Institute of Music és a Cleveland lnstitute of Art-on adott elő. A párizsi Nemzetközi Tudományos és Irodalmi Akadémia tagja. Munkássága Jelentős szerepe volt a magyar irodalom amerikai megismertetésében. Számos angol nyelvű ismertetést, tanulmányt közölt a magyar irodalom nagy alakjairól, többek között Kazinczy Ferenc, Katona József, Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Ady Endre, Babits Mihály és mások munkásságáról. Megírta angolul a magyar irodalom történetét. Amerikai írókat magyarul bemutató portréi a Nyugatban jelentek meg (pl. Eugene O’Neill, Sinclair Lewis). Magyar nyelvű elbeszéléseinek egy része az előadott történeten kívül érdekes riport is Amerika életéről, sok önelemzéssel, szemlélődéssel. Főművében, önéletrajzi ihletésű nagyszabású regénytrilógiájában egy amerikai magyar, Barth János élettörténetét meséli el. Az első részben (Jó hinni; 1922) a regény magyar hőse útnak indul Amerikába. A második részben (Emberek, ne sírjatok; 1926) a Felvidékről jött, mélyen érző ember, már mint John Barth belekerül az Újvilág forgatagába, ahol csak a pénz, az üzletkötés számít. A világháború után átutazik Európába, Budapesten is megfordul, de itt is lesújtottan tapasztalja, milyen távoli álom a magasabbrendű élet, mégsem veszíti el a reményt. A harmadik rész (Élni kell; 1931) szerelmi kalandjáról és házasságáról szól, a sokat szenvedett hős révbe ér. Reményi József könyve én-regény: ebből ered líraisága, mégis megvan a kortörténeti és lélektani hitelessége. Tipikus amerikaiak és különféle sorsú amerikás magyarok jelennek meg a történet során, nagyvárosokban élő gyökértelen emberek bukkannak fel és tűnnek el a szürkeségben. Nemes lángolások nélkül folyik az amerikai élet, romantika nélkül bontakozik ki a regénytrilógia meséje. Munkáiból Akik árnyékban élnek (novellák, Pozsony, 1912) Éjféli emberek (Pozsony, 1913) Amerika (novellák, New York, 1915) Messzeségek. Kis regény ; Tevan, Békéscsaba, 1916 ( Tevan-könyvtár ) A sárga szekfű (novellák, 1916) Jó hinni (regény, Budapest, 1922). (A regénytrilógia első része.) Emberek, ne sírjatok (regény, Berlin, 1926). (A regénytrilógia második része.) Amerikai írók (tanulmányok, Budapest, 1927) Lesz-e reggel (regény, Kassa, 1928) Élni kell! (regény, Kassa, 1931). (A regénytrilógia harmadik része.) Idegenben (verses életregény, Budapest, 1934) Szerelmesek voltak (regény, Budapest, 1936) Amerikai írók (tanulmányok, Budapest, 1937) Hungarian Literature ; American Hungarian Federation, Washington, 1947 ( American Hungarian Library ) Sándor Petőfi Hungarian poet. 1823-1849 ; Hungarian Reformed Federation of America, Washington, 1953 ( Hungarica Americana ) Three Hungarian poets. Bálint Balassa, Miklós Zrinyi, Mihály Csokonai Vitéz; The Hungarian Reformed Federation of America, Washington, 1955 ( Hungarica Americana ) Hungarian writers and literature. Modern novelists, critics, and poets ; Rutgers University Press, New Brunswick, 1964 Terreiro da Luta Terreiro da Luta Madeira szigetén, Funchal járásban a II. világháború előtt a sziget fővárosából Montén át a hegyre fölkapaszkodó fogaskerekű vasút fölső végállomása volt Monte és Poiso között nagyjából félúton. A vasút sínjeit a világháború alatt szedték fel a szigetet megszálló angolok, hogy hadiipari célokra beolvasszák őket. A Béke Szüze Az egykori vasútállomástól nem messze áll a „Béke Szüzének” szobra, egy első világháborús fogadalmi emlékmű. A világháború kitörése után a hagyományosan angolbarát Portugália Nagy-Britannia ösztönzésére lefoglalta az összes, az országban fellelhető német javakat, aminek hatására Németország hadat üzent Portugáliának. A Madeira-szigeteken a világháború mindössze két hadi eseménye német tengeralattjárók egy-egy támadása volt. Az első alkalommal, 1916. december 3-án egy tengeralattjáró Funchal kikötőjében torpedóval elsüllyesztett három, ott horgonyzó francia hajót. A szigetlakókat ez a támadás annyira megrémítette, hogy nagy, könyörgő körmenetben zarándokoltak a Montei Szűzhöz. A miséző plébános a közösség nevében megfogadta, hogy a háború után szobrot állítanak a Madonnának Terreiro da Lutában. Az adományokból épült szobrot 1927-ben állították fel. A Szűzanya fehér márványból kifaragott szobra sötét bazaltkockákból emelt talapzaton trónol. A talapzatot rozsdás lánc öleli át – ez az elsüllyedt Surprise ágyúnaszád horgonylánca volt. A talapzatba épített dombormű Francisco Franco munkája, és eredetileg Funchalban, az egykori Cemitério das Angústias temető bejáratánál állt. Ribeira das Cales A vasútállomás fölötti pataknál álló erdészháztól juthatunk el: a Pico Alto kilátócsúcshoz (1129 m); a Cho da Lagoa fennsíkra; a funchali ökoparkba (Parque Ecólogico do Funchal) . Ez utóbbi egy kis, a sziget növényzetét bemutató kert az erdészház mellett. Brnaze Brnaze falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Sinjhez tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 25, közúton 32 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re délre, a dalmát Zagora területén, a Sinji mező nyugati részén, a Visoka-hegy keleti lábánál, az 1-es számú főútvonal mentén fekszik. Története A falu területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt igazolja az a kőszekerce, melyet Petar Delija földjén találtak. Kerültek elő illír és római leletek az ókorból is, melyek között főként ékszerek és kőtöredékek találhatók. A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg ezen a területen, majd a 9. századra áttértek a kereszténységre. Ezt bizonyítja Mijoljača nevű településrészén a 9. században felépített Szent Mihály templom, mely az itteni középkori település temploma volt. A falut és templomát valószínűleg a török pusztította el és ezt követően, mivel több mint százötven évig puszta volt, feledésbe merült. A Bunarska glavicánál levő forrást és környékét azonban a nép mindig is csodatevő helyként tartotta számon, ahova hitük szerint járványok idején napfelkelte előtt, vagy napnyugta után körmenetben vonultak és gyógyulást nyertek. Itt csak egy remete élt aki Szent Mihály szobrát a 9 kilométerre fekvő Triljre menekítette. Azóta ünnepli meg Trilj népe Szent Mihály napját, amikor vásárt is rendeznek ott. Bunarska glavicán a helyiek a századok során kőtöredékeket, pénzeket, sírok maradványait találták, melyek mind arra utaltak, hogy itt egykor épületek álltak. Először Lujo Marun atya tervezett itt ásatásokat, de ezekre végül csak a II. világháború után 1947-ben kerülhetett sor, amikor az ószláv templom és a tőle délnyugatra fekvő nagy kiterjedésű késő középkori temető feltárásra került. A térségben a török uralom, 1686-ig Sinj felszabadításáig tartott. A török felett 1715-ben Sinjnél aratott nagy győzelem, majd az 1718-as pozsareváci béke véget vetett az állandó török veszélynek. A kipusztult lakosság pótlására a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság érkezett. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be a településre. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A Habsburg uralom 1918-ig tartott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia részévé vált. 1857-ben 718, 1910-ben 1199 lakosa volt. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 3184 lakosa volt, akik főként mezőgazdaságból és állattenyésztésből éltek és a közeli városokban dolgoztak. Nevezetességei Mijoljača nevű településrészén, a Bunarska glavica nevű helyen 1947 és 1948 között végzett régészeti feltárások során egy hatkaréjos alaprajzú 9. századi, Szent Mihály arkangyalnak szentelt templom alapfalait ásták ki. Az ásatásokat Stjepan Gunjača vezette, aki az eredményeket 1955-ben publikálta. A templom alapfalai egy futballpálya építése miatt mára teljesen eltűntek. A templom a hatkaréjos dalmát templomok közé tartozott, amilyeneket többek között Skrabinjban, Trogirban, Splitben, Zárában, vagy a boszniai Rogačićán is találhatunk. Az itteni templom a kora román, középkori dalmáciai építészet kiemelkedő alkotása volt. Szent Nikola Tavelić (Tavelics Szent Miklós) tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1971 és 1973 között épült Ante Barač tervei szerint. Egyhajós betonépület apszissal , kis sekrestyével, fedett bejárata felett harangtoronnyal. A Sinji Boldogasszony plébánia filiája. A temetőkápolna 1940-ben épült. Horvát Demokratikus Közösség A Horvát Demokratikus Közösség (horvátul Hrvatska demokratska zajednica, HDZ) a legnagyobb konzervatív-keresztényszociális néppárt Horvátországban. A párt 1990 és 1999 között, valamint 2003 és 2010 között volt kormányon. A HDZ az Európai Néppárttal működik együtt. Elnökök Franjo Tuđman ( 1989 . június 17. – 1999 . december 10. ) Vladimir Šeks ( 2000 . január 5. – 2000. április 29.) Ivo Sanader ( 2000 . április 29. – 2009. július 4.) Jadranka Kosor ( 2009 . július 4. – 2012. május 21.) Tomislav Karamarko ( 2012 . május 21. –) Křimov Křimov település Csehországban, Chomutovi járásban. Křimov Chomutov, Blatno, Málkov, Hora Svatého Šebestiána, Černovice és Výsluní településekkel határos. Lakosainak száma 418 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: (5241) 1990 YL Az (5241) 1990 YL a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda és Kaneda fedezte fel 1990. december 23-án. Aichach Aichach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 22 033 fő (2015. december 31.). Testvérváros Gödöllő (2006) Uriménil Uriménil település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 1356 fő (2015). Uriménil Dounoux, Épinal, Hadol, Renauvoid és Uzemain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2004 a tudományban Ez a szócikk a 2004-ben történt tudományos, vagy azzal kapcsolatos eseményeket mutatja be. 2004 a tudományban és a technikában. Antropológia október 27. – Eddig nem ismert emberelőd maradványokat találtak Indonéziában . Homo floresiensis -nek nevezték el. Ez a törpszerű hominid 18 000 éve élt Flores szigetén. Az eredményeket a Nature-ben publikálták. Biológia július 30. – Tengerbiológusok a Monterey Bay Aquarium Research Institute-tól a Science -ben közlik felfedezésüket egy új családról, amit Osedax nak neveztek el. Ezek a mélytengeri férgek a bálnák tetemeiből származó zsírokkal táplálkoznak. Csillagászat január 19. – A Hubble űrtávcső programjának befejezését jelentik be. március 15. – A csillagászok bejelentik a 90377 Sedna , egy Plútóhoz hasonló planetoid felfedezését, mely a Naptól legtávolabb keringő ismert objektum. május 18. – A Chandra űrtávcső segítségével tudósok bejelentik, hogy az univerzum tágulása gyorsuló fázisban van. június 8. – A Vénusz elhalad a Nap előtt. október 28. – Teljes holdfogyatkozás , amely Magyarországon is látható. november 15. – A SMART–1 , az első európai holdszonda megérkezik a Holdhoz . november 20. – Felbocsátják a Swift űrszondát, melynek feladata, hogy gamma- és röntgensugárzást vizsgáljon. december 27. – A Magnetar (SGR 1806-20) nevű neutroncsillag robbanásának sugárzása elérte a Földet. Ezt tartják a valaha megfigyelt legnagyobb erejű robbanásnak galaxisunkban. Geológia szeptember 28. – Földrengés Parkfieldben, Kaliforniában. Mivel ez a világ egyik földrengés központja, számtalan műszerrel figyelik folyamatosan a földmozgásokat. Ez a rengés volt a legjobban megfigyelt eset a geológia történetében. Fizika január 14. – A Pennsylvania State University fizikusai Bose–Einstein-kondenzátumot hoznak létre. február 3. – Orosz és amerikai fizikusok eredményeik alapján megjósolják a 113 és 115 rendszámú elemek létét. március 22. – Egy ausztrál, görög és orosz kutatókból álló csoport bejelenti a valaha készített legkisebb sűrűségű, nanohabos felépítésű szénből álló anyag kifejlesztését. április 20. – A NASA elindítja a Gravity Probe B -t Albert Einstein általános relativitáselméletének bizonyítása érdekében. Technológia március 27. – A NASA sikeresen teszteli X-43A nevű repülőjét a Hyper-X projekt keretein belül, mely meghaladta a Mach 7-et ezzel a leggyorsabb hiperszonikus szabadrepülésű gépezetté válva. április 30. – A University of California kutatói bejelentik az első nagy sebességű tranzisztor kifejlesztését, mely szén nanocsövekből készült, és mikrohullámú frekvenciákon működik. Számítástechnika február 3. – A KDE 3.2 és a KDevelop 3. kiadása. június 17. – Megjelenik az első bluetooth -on keresztül terjedő mobiltelefonra írt vírus. augusztus 6. - A Windows XP Szervizcsomag 2. kiadása Űrkutatás január 3. – A NASA MER-A (Spirit) űrszondája, mely része a Mars Exploration Rover programnak, sikeresen landolt a Marson . január 24. – A NASA MER-B (Opportunity) űrszondája, mely része a Mars Exploration Rover programnak, sikeresen landolt a Marson . március 2. – A NASA bejelenti, hogy az Opportunity szonda a leszállási helyének közelében víz geológiai jegyeit fedezte fel. március 2. – Az ESA Rosetta küldetése beindul, célja, leszállni a 67P/Csurjumov–Geraszimenko üstökösre 2014 -ben. március 4. – A NASA MER-A Spirit űrszondája víz és vulkanikus kőzet múltbeli kölcsönhatását mutatta ki. április 1. – A Genesis űrszonda elindul vissza a Föld felé. június 21. – A SpaceShipOne -t, az első civil űrrepülőt elindítják Kaliforniában, elérte a 100 km-es magasságot megközelítve ezzel az világűr határát. július 1. – A Cassini–Huygens űrszonda sikeresen pályára áll a Szaturnusz körül, majd megkezdi a gyűrűs bolygó és 31 ismert holdja négy évig tartó tanulmányozását. augusztus 2. – A NASA sikeresen elindítja a MESSENGER szondát, mely 5 év alatt éri el a Merkúrt . szeptember 8. – A Genesis űrszonda napszélből vett részecskemintákkal visszatér a Földre, de a földbe csapódik, mivel nem nyílik ki a fékezőernyője. október 4. – A SpaceShipOne nyeri el az Ansari X Díjat miután 5 napon belül második alkalommal éri el a 100 km-es magasságot. november 15. – A SMART–1 űrszonda megkezdi Hold körüli keringését. Ez az első ilyen jellegű európai küldetés. december 25. – A Cassini sikeresen elengedi Huygens szondáját, mely megkezdi útját a Szaturnusz Titán holdjához. Díjak Nobel-díj Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj : Linda Buck és Richard Axel megosztva „a szaglósejtek és a szaglórendszer működésének leírásáért”. Fizikai Nobel-díj : David Jonathan Gross ( USA ), Hugh David Politzer ( USA ), Frank Wilczek ( USA ) „az erős kölcsönhatás elméletében jelenlévő aszimptotikus szabadság felfedezéséért”. Kémiai Nobel-díj : Aaron Ciechanover, Avram Hersko és Irwin Rose az „ubikvitin-közvetítette fehérje bontás felfedezéséért”. Abel-díj a matematikában : Michael F. Atiyah and Isadore M. Singer Millennium Technology Prize: World Wide Web elindítója Tim Berners-Lee . Descartes-díj átütő tudományos sikerekért: Mitokondriális biogenezis, betegség projekt (koordinátor Howard Trevor Jacobs). Hosszú távú fotonikus kvantum kommunikációs projekt (koordinátor Anders Karlsson) . Kinevezések február 12. – Arden Bement, vezetővé az USA National Science Foundation -nél. augusztus 26. – Susan Hockfield neurobiológus lett a MIT vezetője. november 19. – Piermaria Oddone részecskefizikus lett a Fermilab vezetője Michael Witherellt követve a poszton. (2005. július 1-jétől). Halaf al-Ahmar Halaf al-Ahmar (arab betűkkel ��� ������ – �alaf al-A�mar, „a vörös Halaf”), teljes nevén Abu Muhzin Halaf ibn Hiján (arabul ��� ���� ��� �� ���� – Abū Mu�zin �alaf ibn �iyān; ? – Kúfa, 796/800 körül) török származású arab filológus, költő. Fergánai török hadifogoly leszármazottja volt. Kúfában, Irakban élt, az úgynevezett kúfai filológus iskola egyik legnevesebb képviselője volt. Tanítványai közé tartozott a kiváló költő, Abu Nuvász is. Élete folyamán sok olyan, az iszlám előtti időszakból származó verset gyűjtött össze, amelyeket ezt megelőzően csak a szájhagyomány őrzött, és maga is tehetséges költőnek bizonyult. Ezt bevallottan arra használta fel, hogy régi, beduin stílusú költeményeit, amelyek valóban megkülönböztethetetlenek voltak az eredeti művektől, régi költők nevében adja közre. Különösen a Sanfarának tulajdonított Lámijját al-arabról (Az arabok L-re rímelő ódája) és Taabbata Sarran legszebb verseiről tartják azt, hogy igazából az ő munkái. Amennyiben ez igaz, a legnagyobb arab költők közt van a helye. Mingoval Mingoval település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 229 fő (2015). Mingoval Caucourt, Aubigny-en-Artois, Béthonsart, Savy-Berlette és Villers-Châtel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aleksander Słuczanowski Aleksander Słuczanowski (Sztavropol, 1900. szeptember 13. – ?) orosz születésű lengyel jégkorongozó, olimpikon. Az 1928. évi téli olimpiai játékokon játszott először a jégkorongtornán a lengyel csapatban. A B csoportba kerültek, ahol rajtuk kívül csak kettő csapat volt. Első mérkőzésükön 2–2-es döntetlent játszottak a svédekkel, majd egy szoros mérkőzésen 3–2-re kikaptak a csehszlovák csapattól. A csoportban az utolsó helyen végeztek 1 ponttal. Összesítésben a 9. lettek. Słuczanowski csak a csehszlovákok elleni vesztes mérkőzésen játszott és gólt nem ütött. Klubcsapata a AZS Varsó volt. 1927-ben, 1928-ban és 1929-ben lengyel bajnok lett. Coca-Cola Park A Coca-Cola Park (korábbi nevén: Ellis Park Stadion) egy rögbi és labdarúgóstadion Johannesburgban, a Dél-afrikai Köztársaságban. Sportesemények Számos sportesemény helyszínéül szolgált e stadion. 1999-ben Nelson Mandela tiszteletére, elnöki mandátumának lejártakor, ebben a stadionban rendeztek egy búcsúmérkőzést. A Nelson Mandela African XI (Nelson Mandela Afrikai XI) játszott a World All Stars XI (Világ Legjobbjai XI) ellen. A World All Stars XI csapatában többek között pályára lépett Lucas Radebe, Rigobert Song és Dunga. 1995-ös rögbi-világkupa A világkupán ebben a stadionban összesen x mérkőzést rendeztek. Három csoportmérkőzés, egy negyeddöntő, valamint a döntő helyszíne is ez a létesítmény volt. 2009-es konföderációs kupa Az elő-világbajnokságon ebben a stadionban összesen öt mérkőzést rendeztek. Három csoportmérkőzés, az egyik elődöntő, valamint a döntő helyszíne is ez a létesítmény volt. 2010-es labdarúgó-világbajnokság A világbajnokságon ebben a stadionban összesen hét mérkőzést rendeztek. Öt csoportmérkőzés, valamint egy-egy nyolcad- és negyeddöntő helyszíne volt ez a létesítmény. Forrás Ellis Park – FIFA.com (angol, francia, német, spanyol és arab nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 22.) Coca-Cola Park – hivatalos honlap. (Hozzáférés: 2009. június 22.) A Manchester City FC menedzserei Ezen az oldalon a Manchester City FC menedzserei találhatóak kronológiai sorrendben, feltüntetve a statisztikájukat, valamint elért sikereiket. A leghosszabb ideig Les McDowall irányította a csapatot, a 13 év alatt egy FA-kupát nyert. A legsikeresebb menedzser Joe Mercer volt, aki 1965 és 1971 között irányította a világoskékeket, ez idő alatt bajnokságot, FA-kupát, ligakupát és KEK-et is nyert. Jelentős menedzser volt még az olasz Roberto Mancini is, aki 3 és fél év alatt FA-kupát, bajnokságot és szuperkupát nyert. A Manchester City új koncepciójának eredményeképpen Manuel Pellegrinit inkább edzőnek lehet nevezni, mintsem menedzsernek, ugyanis a játékosigazolások kérdésében szorosan együttműködik a klub szakmai igazgatójával (Director of Football, vagy DoF), Txiki Begiristainnal. Menedzserek Utoljára frissítve 2018. május 13-án. A statisztika csak a tétmérkőzéseket tartalmazza, a The Football League előtti időszakot, a világháború alatti versenyeket nem tartalmazza. A becenevek eredeti nyelven, angolul olvashatóak. Az ideiglenes menedzserek dőlt betűvel szerepelnek. Források, fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a List of Manchester City F.C. managers című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. „Pearce sacked as Man City manager”, BBC News, 2007. július 6. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 18.) „Eriksson named as Man City boss”, BBC News, 2007. július 6. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 18.) „Sven-Goran Eriksson leaves Manchester City”, Manchester City FC, 2008. június 2. (Hozzáférés ideje: 2008. június 2.) „Manchester City appoint Mark Hughes”, Manchester City FC, 2008. június 4. (Hozzáférés ideje: 2008. június 4.) „Mark Hughes sacked as Man City appoint Mancini manager”, BBC Sport, 2009. december 19. (Hozzáférés ideje: 2009. december 19.) Pougues-les-Eaux Pougues-les-Eaux település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 2422 fő (2015). Pougues-les-Eaux Chaulgnes, Garchizy, Germigny-sur-Loire, Parigny-les-Vaux és Varennes-Vauzelles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1989-es Formula–1 belga nagydíj A belga nagydíj volt az 1989-es Formula–1 világbajnokság tizenegyedik futama. Statisztikák Vezető helyen: Ayrton Senna: 44 (1-44) Ayrton Senna 19. győzelme, 37. (R) pole-pozíciója, Alain Prost 30. (R) leggyorsabb köre. McLaren 78. győzelme. Thierry Boutsen 100. versenye. Molnár Tamás (vízilabdázó) Molnár Tamás, dr. (Szeged, 1975. augusztus 2. –) háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, jogász. Sportpályafutása Orvosi tanácsra kezdett úszni, azonban pár hónappal később már a vízilabda edzéseket látogatta. Tehetsége korán megmutatkozott, csupán 16 éves volt, amikor Kemény Ferenc utánpótlás-válogatottjának tagja lett. Utánpótlás játékosként junior Európa- és világbajnok volt. A felnőtt válogatottban 1995-ben mutatkozott be. Ugyanebben az évben ezüstérmes volt az Universiade-n. Az 1995–1996-os szezonban a LEN-kupa döntőjébe jutott a Szegeddel. 1997-ben, a sevillai Európa-bajnokságon szerepelt a felnőtt csapat tagjaként, először nagyobb tornán, ahonnan aranyéremmel tért haza a csapat. 1998 januárjában ezüstérmes volt a világbajnokságon. A szezon után az UTE-hoz igazolt. Az év végén a legjobb magyar vízilabdázónak választották. 1999-ben az Újpesttel LEN-kupát, a válogatottal Európa-bajnokságot és Világkupát nyert. A következő szezont a Jug Dubrovniknál töltötte el, ahol horvát bajnok lett. 2000-ben tagja volt az olimpiai bajnok magyar válogatottnak. A következő évadban a jugoszláv Becsej színeiben szerepelt és bajnok lett. A BL-ben az elődöntőig jutott. 2001-ben a Domino-BHSE-hez igazolt. A budapesti Eb-n bronzérmes, a fukuokai vb-n ötödik volt. 2002 és 2006 között ötször nyert bajnokságot a Honvéddal. 2002 májusában a BL-döntőjéig jutott. A válogatottal a világkupában második, a világligában harmadik volt. 2003-ban ismét második lett a BL-ben. A barcelonai vb-n és a Világligában aranyérmes volt. 2004-ben Euroliga-győztes lett. Nemzeti színekben megvédte olimpiai bajnoki címét és Világliga-győztes volt. 2005-ben az Euroliga döntőjéig jutott. A válogatottal vb második lett. 2006-ban az Európa-bajnokságon, 2007-ben a világbajnokságon lett ezüstérmes. 2008-ban harmadszor is megnyerte az olimpiát. Ezt követően lemondta a válogatottságot, pályafutását klubszinten folytatta tovább. 2009-ben Szegedre szerződött. 2014-ben befejezte játékos pályafutását és a Szeged ügyvezetője és szakmai igazgatója lett. 2009-től a Magyar Vízilabda Szövetség drogellenes bizottságának elnöke lett. Ugyanezt a funkciót töltötte be az Olimpikonok a Drog Ellen mozgalomban is. 2012-ben négy évre az Magyar Vízilabda Szövetség elnökségi tagja lett. 2013-ban sikertelenül jelölték a FINA vízilabda bizottságába. 2009-től vízilabda-játékvezető. 2015-ben a Magyar Vízilabda-szövetség játékvezetői testületének elnökének választották. 2016 januárjában beválasztották a FINA a sportolói bizottságába. 2016 májusától tagja lett a LEN vízilabda bizottságának. 2017 júliusától a FINA vízilabda bizottságának tagja lett. Díjai, elismerései Kiváló Ifjúsági Sportoló (1995) Magyar Köztársaság jó tanulója - jó sportolója (1997) Az év magyar vízilabdázója (1998) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2000) Az év magyar sportcsapatának tagja (2000, 2003, 2004, 2008) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2008) Budapest díszpolgára (2008) Az úszósportok Hírességek csarnoka tagja (2015) Családja Nős, felesége, Noémi jogász. Két ikerfiuk van: Lóránt Hugó és Benedek Manó. Neil Mochan Neil Mochan (Labert, 1927. április 6. – 1994. augusztus 28.) skót labdarúgócsatár. A skót válogatott tagjaként részt vett az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Forrás Neil Mochan adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon 1903-as magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1903-as magyar labdarúgó-bajnokság a harmadik hivatalos bajnokság volt. A liga létszámát nyolc csapatra emelték. A Ferencváros lett az első. A feljutók között volt a labdarúgó-szakosztályát mindössze két évvel korábban megalakító MTK, rögtön a 3. helyet érve el, úgy, hogy a bajnok BTC-t kétszer is legyőzte. Sok óvás, vita, botrányok, sőt pályákon belül vagy kívül verekedő játékosok tették izgalmassá ezt az évet. Talán a két legfontosabb óvást a két élcsapat nyújtotta be. A BTC szerínt az FTC a 33 FC elleni mérkőzésén védő kapus (Fritz Alajos) nem volt még akkor leigazolt játékos. Erre az FTC megóvta a BTC-nek szintén a 33 FC elleni találkozóját, mert a pályára lépő BTC játékosok között ott volt Fey, aki már nem volt a BTC játékosa, sőt a Műegyetem színeiben már játszott is. A döntések értelmében mind a két mérkőzést a 33 FC javára írták. Az MTK az eddigi bajnokságok történetének legnagyobb különbségével 14:0-ra verte a Törekvés csapatát. Ugyanazt az eredményt megismételte az FTC is, ráadásul ugyancsak a Törekvés ellen. Eddig több gól bajnoki találkozón még nem esett. Osztályozó mérkőzés: Bp. Törekvés SE - Fővárosi TC 0:3. A Törekvés kiesett, feljutott MAFC és a Fővárosi TC. A bajnokcsapat az ígéret ellenére sem kapott aranyérmet. Vigaszdíjul egy hentes szurkolótól kaptak egy láda kolbászt. A végeredmény Forrás: Mező Ferenc: Futball adattár ISBN 963 7543 58 9 A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények Forrás: Mező Ferenc: Futball-adattár ISBN 963 7543 58 9 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem.Az amatőr időszakban (1901–1926) a csapatok a rövidített nevüket használták.2nem játszották le, mivel a Törekvés visszalépett. A mérkőzésért járó 2 pontot 0–0-s gólkülönbséggel az ellenfelek kapták.4A MÚE–FTC-mérkőzést nem játszották le, mivel a MÚE csak a szabályokban meghatározottnál kevesebb játékossal tudott volna kiállni. A mérkőzésért járó 2 pontot 0–0-s gólkülönbséggel az FTC kapta.4A BTC–33 FC-mérkőzés eredményét törölték, a mérkőzésért járó két pontot 0–0-s gólkülönbséggel a 33 FC-nek ítélték. Aleksandrs Isakovs Aleksandrs Isakovs (Daugavpils, 1973. szeptember 16. –) lett válogatott labdarúgó. A lett válogatott tagjaként részt vett a 2004-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Lett bajnok (3): 2002, 2003, 2004 Lett kupagyőztes (1): 2001–02 Ivan Dolac Ivan Dolac falu Horvátországban, Hvar szigetén. Közigazgatásilag Jelsához tartozik. Fekvése Splittől 45 km-re délkeletre, Jelsától légvonalban 5, közúton 9 km-re délnyugatra, a Hvar sziget déli részén fekszik. A sziget északi részéről az 1400 méter hosszú Pitve-Zavala alagúton át érhető el. Zavalától 3 km-re nyugatra fekszik, ezután nyugat felé aszfaltozott út köti össze az 5 km-re fekvő szomszédos Sveta Nedjeljával. Története A lapidáriumában található római sírkőlapok igazolják, hogy itt már az ókorban éltek emberek. A települést a 15. században említik először. Akkoriban a közeli Svirče lakóinak szőlőskertjei feküdtek a területén, akik kis kőházaikat építették fel itt, hogy ne kelljen az egész napi fárasztó munka után mindennap hazamenniük. A keleti részén fekvő tengerparton feküdt a 15. században Zaca település, melyet ma Zavalának neveznek, határának egy másik részén pedig Taja, ahol már a 15. század előtt kolostor állt. E két területet 1606-ban szerezte meg Tadija Kačić gróf és tengermelléki birtokaihoz csatolta. Itteni házának maradványai a település bejáratánál találhatók. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. 1857-ben 24, 1910-ben 27 lakosa volt. A település 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a szocialista Jugoszláviához került. Lakosságának száma a minimálisra esett vissza. 1991-től a független Horvátország része. Lakosságának száma a legutóbbi években a turizmusnak köszönhetően folyamatosan növekszik. 2011-ben 39 lakosa volt. Népesség (1869-ben, 1921-ben, 1931-ben, 1961-ben és 1971-ben lakosságát Svirčéhez számították.) Nevezetességei Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma kora gótikus stílusban épült a 15. században, 1535 -ben bővítették és a növekvő török veszély hatására erődítették. A Gyógyító boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1535-ben épült fogadalomból, hogy a Szűzanya védje meg a települést a járványoktól. Búcsúünnepe november 21-én van, amikor a hívek istentiszteletre gyűlnek itt össze. 1901-ben a templomban feliratot helyeztek el azzal a kéréssel, hogy az 1852-től az emberek megélhetését biztosító szőlőt pusztító filoxéra és peronoszpóra járványoktól a Szűzanya védje meg a települést. A lapidáriumban mintegy húsz ókori és középkori kőfaragvány található, köztük több római sírkőlap, egy velencei szárnyas oroszlán és mások. A település parkja az egyik legnagyobb és legszebb díszkert Dalmáciában, melyet két jeles személyiség, Niki Duboković kapitány és Antun Dobronić zeneszerző emlékére létesítettek. Gazdagon tagolt tengerpartján, a hozzá tartozó szigeteken, öblökben és hegyfokokon minden ide látogató felfedezhet egy helyet, ahol távol a tömegek zajától élvezheti a táj szépségeit. Gazdaság A település gazdasága a turizmuson alapul, a turisták többsége Kelet-Európából érkezik. Gyönyörű fekvésű strandjainak köszönhetően Ivan Dolac mára jelentős turisztikai célponttá fejlődött. A napsütéses órák nagy számának és a meredek lejtésű szőlőhegyek déli fekvésének köszönhetően a sziget legjobb minőségű borai teremnek itt. 309 Évszázadok: 3. század – 4. század – 5. század Évtizedek: 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek – 340-es évek – 350-es évek Évek: 304 – 305 – 306 – 307 – 308 – 309 – 310 – 311 – 312 – 313 – 314 Brnobići (Kaštelir-Labinci) Brnobići (olaszul: Bernobi) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kaštelir-Labinci községhez tartozik. Fekvése Az Isztria középnyugati részén, Porečtől 10 km-re északkeletre, községközpontjától 1 km-re nyugatra fekszik. Története 1880-ban 14, 1910-ben 131 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. Az 1943-as olasz kapituláció után szabadult meg az olasz uralomtól. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 153 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoznak. Szetey Gábor Szetey Gábor (1968. január 6.) magyar üzletember, politikus, 2006 és 2008 között a Második Gyurcsány-kormány személyügyi államtitkára. Ő volt az első nyíltan meleg magyar kormánytag. Jelenleg külföldön él. Életrajz Érettségi után a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzet 1992-ben. Tanácsadó cégeknél dolgozott kezdetben tanácsadóként, majd vezető partnerként. 2000 és 2001 folyamán New York-i Time Manager International USA Inc., 2001 és 2004 között a Kraft Foods Magyarország, majd a Philip Morris Magyarország cégek személyügyi igazgatója. 2005-ben a Massalin Particulares (Philip Morris Argentína) cégnél folytatta pályafutását, 2006-ban azonban visszatért Magyarországra, miután államtitkári felkérést kapott a Második Gyurcsány-kormányban. A személyügyi államtitkári pozíciót 2008. január 31-ig töltötte be. Felmondása után Spanyolországba, majd az Egyesült Királyságba költözött, ahol egy nemzetközi nagyvállalat európai hr-ese. Magánélete Szetey melegségét a 2007-es, XII. Budapesti LMBT Fesztivál megnyitóján vállalta fel, 2007. július 5-én. Ő volt az első nyíltan meleg kormánytag Magyarországon. Szetey megnyitóbeszédében az egyenlőség és az elfogadás fontosságát hangsúlyozta: A közönség soraiban több vezető politikus, köztük Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felesége is helyet foglalt. A miniszterelnök blogjában támogatásáról biztosította Szeteyt, és társadalmi vitát kezdeményezett az azonos nemű párkapcsolatok hazai elismeréséről. Az Országgyűlés fél éven belül elfogadta a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt, amelynek társadalmi-politikai vitájában Szetey is komoly szerepet vállalt. Stazione di Quarto Stazione di Quarto vasútállomás Olaszországban, Quarto településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Circumflegrea-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Quarto Officina Stazione di Quarto Centro Meldola Meldola település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Forlì-Cesena megyében. Lakosainak száma 9961 fő (2017. január 1.). Meldola Bertinoro, Civitella di Romagna, Predappio, Forlimpopoli, Cesena és Forli községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Cochem Cochem település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 5259 fő (2014. december 31.). Fekvése Triertől északkeletre, a B49-es út mellett, a Mosel-völgyében fekvő település. Története A Mósel völgyének egyik legszebb pontja. a települést a folyó jobb partján fekvő Cond helységgel híd köti össze. A város felett pedig ott magasodik az 1072-ben emelt Cochem-vár. A várat a franciák 1689-ben lerombolták, de 1869-1877 között helyreállították. Nevezetességek Cochem-vár (Reischsburg Cochem) Szent Márton templom - 1736-ban újították fel Városháza - 1739-ben épült Kapucinus kolostortemplom - 1802-ben épült Enderttor - a régi városi erődítményből maradt fenn Népesség A település népességének változása: Bartolomeo Cristofori Bartolomeo Cristofori (teljes nevén Bartolomeo Cristofori di Francesco) (Padova, 1655. május 4. – Firenze, 1731. január 27.) a modern zongora atyja, a Mediciek udvari hangszerkészítője. Élete Olasz csembalókészítő volt; neki tulajdonítják a zongora feltalálását, melyet az ő idejében gravicembalo col piano e forténak, azaz „halkan és hangosan szóló csembalónak” neveztek. Ez a név a zongorának arra a – csembalótól különböző – jellemzőjére utal, hogy a hangerő a billentyűkre gyakorolt nyomással arányosan változik. Cristofori úgy érte el ezt a hatást, hogy a csembalóban lévő pengető szerkezetet olyan kalapácsmechanikával cserélte fel, mely a húrokat nagyobb vagy kisebb erővel is képes megütni. Cristofori életéről keveset tudunk; találmánya sem vált ismertté életében. 1690 körül Padovából Firenzébe ment Ferdinando de'Medici herceg hívására, aki maga is kiváló csembalista volt. Ez arra mutat, hogy Cristofori ekkor már gyakorlott hangszerkészítő hírében állt. (A Michigani Egyetemen lévő Stearns Gyűjteményben található egy 1702-ből származó, Ferdinando címerét viselő, általában Cristoforinak tulajdonított hárommanuálos csembaló.) 1698-tól állt a Mediciek szolgálatában. Cristofori valószínűleg 1703 körül találta fel a zongorát, amelyből korabeli források szerint 1711-ben már négy használatban volt. Ferdinando 1713-ban hunyt el, de Cristofori a nagyherceg, III. Cosimo szolgálatában maradt, később pedig (1716) Ferdinando hangszergyűjteményének gondozója lett. Ebben a 84 darabból álló hagyatékban 7 Cristofori készítette csembaló, illetve spinét is volt. Cristofori 1726-ra a modern zongoramechanika valamennyi lényeges eleméig eljutott. Ez a csembalóéhoz hasonlóan fából készült, azonban nem bírta el a húrok nagyobb feszítettségét, melyre a későbbi zongorák erőteljesebb hangzásához szükség volt. Mindenesetre a (például Lipcsében és New Yorkban) fennmaradt darabokból ítélve zongorái érzékenyek voltak, széles, dinamikus hangtartománnyal. Cristofori konstrukciójáról nem vettek tudomást Itáliában, Németországban viszont, különféle zenei szakmunkák és egyéb írásos említések hatására, hamar megismerték és alkalmazták. Jelentősége A spinét- és csembalóépítő Bartolomeo Cristofori készítette 1709-ben az első olyan csembalót, amely dinamikus játékmódra is képes. Ez az új szerkezet (gravicembalo con piano e forte = halk és hangos hangú csembaló) a húrokat nem pengetéssel, hanem kalapácsok alulról felfelé való megütésével szólaltatja meg. Ezt a hangszert továbbra is csembalónak hívták; a pianoforte elnevezés, amelyet jóval később piano-ra rövidítettek, csak 1732-ben jelent meg. Moringuidae A Moringuidae a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, azon belül az angolnaalakúak (Anguilliformes) rendjébe tartozó család. 2 nem és 15 faj tartozik a családhoz. Rendszerezés A családba az alábbi nem és fajok tartoznak. Moringua (Gray, 1831) – 12 faj Moringua abbreviata Moringua arundinacea Moringua bicolor Moringua edwardsi Moringua ferruginea Moringua hawaiiensis Moringua javanica Moringua macrocephalus Moringua macrochir Moringua microchir Moringua penni Moringua raitaborua Neoconger (Girard, 1858) – 3 faj Neoconger mucronatus Neoconger tuberculatus Neoconger vermiformis Forrás ITIS rendszerbesorolása Psycho-Pass A Psycho-Pass (�����; Szaiko Paszu; Hepburn: Saiko Pasu; stilizálva: PSYCHO-PASS) japán animesorozat, melyet Siotani Naojosi és Motohiro Kacujuki rendezett valamint Urobucsi Gen írt a Production I.G produkciós iroda gondozásában. Az animét a Fuji TV-n sugározták 2012 októbere és 2013 márciusa között. A történet egy autoritárius disztópiában játszódik, egy olyan országban, ahol a mindenütt jelenlévő köztéri szenzorok folyamatosan felmérik minden polgár mentális állapotát. Az összegyűjtött adat és a polgár általános személyisége alapján azt mérik, mennyi a valószínűsége, hogy az a személy bűntényt kövessen el. Ez a besorolás az adott személy Psycho-Pass értéke. A hatóságok minden alkalommal riasztást kapnak, ha a szenzorok veszélyes Psycho-Passt érzékelnek, és a Közbiztonsági Hivatal ügynökeit dominátorokkal-energia fegyverek, melyek saját erejüket modulálják a célpont Psycho-Pass szintje alapján-felszerelkezve küldik a helyszínre. A történet Cunemori Akane és Kógami Sinja valamint társaik kalandjait követi, akik a Közbiztonsági Hivatal Bűnözés Ellenes Osztályának 1-es egységét alkotják. Az anime a Production I.G azon szándékának eredménye, hogy méltó örököse legyen Mamoru Osi eredményeinek. Az animét számos élőszereplős film inspirálta, főleg Ridley Scott 1982-es klasszikusa, a Szárnyas fejvadász. A vezető rendező Motohiro Katsujuki célja az volt, hogy a társadalom fiatal tagjait a felvetett pszichológiai, etikai témák átgondolására ösztönözze, ezért alkalmazta a ma népszerű és a társadalmi visszásságok bemutatására tökéletesen alkalmas disztópikus környezetet. Amerikában a Funimation adta ki a művet, és 2014 októberében a második évadot is sugározni kezdték. 2015-ben filmet is készítettek belőle. A manga a Jump Square magazinban jelent meg, de készült számos visual novel, és egy videojáték is napvilágot látott. Cselekmény A világ Az anime helyszíne egy futurisztikus Japán, ahol a Sibylla System – egy pszichometrikus szkennerekből álló hálózat – méri a polgárok mentális állapotát egy agyszkenner segítségével. Az ez alapján felállított értékelés az egyén Psycho-Pass szintje. Mikor egy adott személy Bűnelkövetési Indexe megemelkedik, a rendőrök letartóztathatják és javító intézetbe zárhatják, vagy meg is ölhetik, ha az indexe átlépi azt a küszöböt, mely után már nem rehabilitálható. Az úgynevezett Kényszerítők, vagyis az elit rendőrök dominátorokkal vannak felszerelve, melyek csak akkor aktiválódnak, ha a célpont Bűnelkövetési Indexe magas. A Kényszerítők maguk is lehetséges bűnelkövetők, azonban ők a feletteseik ellenőrzése alatt állnak, akik bármikor likvidálhatják őket, ha veszélyt jelentenek a társadalomra. A Sibylla System mibenlétét teljes homály fedi, a polgárok nem tudják, milyen hatalom irányítása alatt élnek, mégis teljes az engedelmesség. Ez a világ sokban hasonlít a George Orwell 1984 című könyvében leírtakhoz. Történet A történet középpontjában Cunemori Akane felügyelő áll, aki a Közbiztonsági Hivatal Bűnmegelőzési osztályának új nyomozójaként kezd dolgozni. Akane már első küldetése alatt rálő az alá beosztott Kényszerítőre, Kógami Sinjára, mikor az meg akar ölni egy lehetséges bűnelkövetőt. Kógami megköszöni, hogy megakadályozta a gyilkolásban, ezért Akane a csapatnál marad, melynek tagja még egy nyomozó, Ginoza Nobucsika, aki lenézi a Kényszerítőket.Az ő felügyeletük alatt dolgozik négy Kényszerítő: a főhős, Kógami Sinja, Masaoka Tomomi, egy középkorú férfi, aki valaha nyomozó volt, Kagari Suszei, egy gondtalan fiatal férfi, akit már gyermekkorában a lehetséges bűnelkövetők közé soroltak és Kunizuka Jajoi, egy volt zenész, aki egy terroristával való kapcsolata miatt lett lehetséges bűnelkövető. Akane korai nyomozásai során a csapat felfedezi Makisima Sogo, egy bűnöző lángelme munkáit, akit véd, hogy folyamatosan alacsony bűnelkövetési indexel rendelkezik, bármit is tervez vagy cselekszik. Így a Sibylla System nem tudja bemérni, és a dominátorok sem lépnek működésbe ellene. A nyomozók és a Kényszerítők elkezdik üldözni Makisimát, akinek az a célja, hogy elpusztítsa a Sibylla System által létrehozott társadalmat. Ennek érdekében lázadásokat szít a városban, hogy elcsalja a rendőrséget az Egészségügyi és Jóléti Minisztérium székhelyétől, a Nona toronytól, ahol a Sibylla System is található. Akane és Kógami megállítják Makisima felkelőit, míg Kagari követi Makisima egyik szövetségesét a toronyba, ahol a minisztérium igazgatója Kasei Josu asszony megöli mind a bűnözőt, mind pedig saját emberét, Kagarit, mert ő látta a Sibylla valódi formáját, ami nem tudódhat ki. Kasei elmondja az elfogott Makisimának, hogy Sibyll egy kaptárelme (kollektív tudat), mely hozzá hasonló, pszichikailag tünetmentes egyénekből áll és hogy az a kívánsága, hogy Makisima is csatlakozzon a rendszerhez, de Makisima megszökik. Kógami, ahogy rájön az igazságra Makisima szökése mögött, elhagyja a csapatát, hogy megölje a bűnözőt. A Sibyll System később közvetlenül kapcsolatba lép Akanéval, s azt parancsolja neki, hogy Makisimát élve fogja el. Akane csak azzal a feltétellel egyezik bele, ha visszavonják a kivégzési parancsot Kógami ellen (amit akkor kapott, mikor elhagyta a csapatot). Miután megtudták, hogy Makisima célja bioterrorizmus elkövetésével gyengíteni Japán gazdaságát és megtörni a rendszert, a Bűnmegelőzési Osztály keresni kezdi Makisimát és Kógamit. Később Makisima megpróbálja megölni Ginozát, de Masaoka saját élete árán megmenti. Akane törekvései ellenére Kógami megöli Makisimát, majd elszökik és korábbi parancsnokai sosem látják viszont. A második évadban, Akane felügyelő, az újra felállított első egység vezetője és társai, a kezdő felügyelő, Simocuki Mika, Ginoza, aki immár Kényszerítőként támogatja az egységet, Jajoi és két új Kényszerítő, Togane Szakuja és Hinakava Só új fenyegetéssel állnak szemben. Kamui Kirito, egy újabb bűnöző lángelme, Sogohoz hasonlóan a Sibylla System gyenge pontjainak kihasználásával, nem pedig lerombolásával akarja elpusztítani a rendszert. Mivel lehetetlen bemérni és képes segíteni a követőinek abban, hogy a bűnelkövetési indexüket alacsonyan tartsák, csak nagyon kevesen hiszik el, hogy egyáltalán létezik, beleértve Akanét. Gyártási folyamat A sorozatot Siotani Naojosi rendezte, Urobucsi Gen írta, a karakter designt pedig Amano Akira mangaka alkotta meg. A főbb szereplők szinkronszínészei: Hanazava Kana, mint Cunemori Akane, Szeki Tomokazu, mint Kogami Sinja és Sakurai Takahiro, mint Makisima Sogo. A Production I.G terve az volt, hogy Osii Mamoru műveinek (Ghost in the Shell, Patlabor) méltó utódot készítsenek, ezért alkalmazták Motohiro Katszujukit, aki a sorozat vezető rendezője lett és a veterán I.G. animátort, Siotani Naojosit, aki felügyelte a rendezést. Motohiro egy hosszú szünet után vissza akart térni az animekészítéshez, de ehhez karizmatikus szövegíróra volt szüksége. Motohironak tetszett egy sorozat, melyen Urobucsi Gen dolgozott (Puella Magi Madoka Magica), és egyéb munkáit is olvasta, ami arra késztette, hogy beszéljen Urobucsival. 2011 elején Motohiro felajánlotta, hogy dolgozzanak együtt. A Psycho-Pass gyártási folyamatának kezdetén Motohiro azt mondta Siotaninak, ne alkosson semmi olyat, ami nem adaptálható egy élőszereplős filmre. Mielőtt a Psycho-Pass munkálatai megkezdődtek volna, Siotani a Blood-C: The Last Dark című filmen dolgozott. Ahogy azonban ott véget ért a munkája, rögtön a sorozatra fordította figyelmét. A 16. rész után, amely a legtöbb kihívást tartogatta és a legnépszerűbb volt a sorozatban, a csapat elvesztette az ihletet. A következő két epizódot ezért egy kívülálló csapat készítette, ami az animáció számos hibáján meglátszott. Erre reagálva az epizódok producere elmondta, hogy bár számított problémákra, próbálta a legjobbat kihozni belőle. Siotani is bocsánatot kért a részek minőségéért és az eredeti csapat újra munkába állt, hogy elkészítsék a sorozat hátralevő részeit. Eldöntötték, hogy a kereskedelmi forgalomba kerülő anyaghoz újra legyártják a 17-es és 18-as epizódot. A sorozatot először 2012 márciusában mutatták be a Fuji TV Noitamina nevű sajtókonferenciáján. Egy évvel később Siotani kijelentette, hogy készülhet második évad, de csak akkor, ha a sorozat elég támogatást kap. A második évad munkálatai alatt Siotani azt mondta, az új epizódokat bonyolultabb létrehozni, mint az első évad részeit. Állítása szerint ezért a “sorozat rugalmatlansága” a felelős, hiszen az alkotóknak fenn kellett tartani a folytonosságot, az összefüggéseket. Ebben az évadban Ubukata Tov helyettesítette Urobucsit, mint vezető író. Ubukata megjegyezte, azt az ötletet kapta, hogy tágítsa ki a teret egy folytatás formályában.Annak eredményeképp, hogy megkapta a sorozat és a film lehetőségét, Ubukatának árnyalnia kellett a szereplők személyiségét. Bár a gyártási folyamat rövid ideig tartott, volt ideje rá, hogy megbeszélést tartson az első évadot készítő csapattal. Siotani segített a csapatnak az utolsó epizód munkálatai során, amivel Ubukata nagyon elégedett volt. Karakter design Bár számos anime úgy készül, hogy először a karaktereket dolgozzák ki és hozzájuk igazítják a világot, Siotani rájött, hogy ez ennél a sorozatnál pont fordítva kell, hogy legyen. Először meg kellett tervezni a világot, s csak utána alkották meg az ahhoz illő karaktereket. Ebből kifolyólag a szereplőket Amano Akira mangaka rajzolta, aki egyensúlyba hozta őket a sötét atmoszférával. A csapat kerülte a világos, feltűnő színeket. Cunemori Akanét tervezték a legátélhetőbb karakternek, aki a körülötte lévő világot a közönség szempontjából kérdőjelezi meg, és mint a főhősnő, aki nem fél Kogami és Makisima közé állni. Akane fejlődésének kifejezése- egy ártatlan újoncból érett és az események által kísértett nővé vált -az alkotók egyik legfőbb célja volt. Motohiro engedte a csapatának, hogy nagyon erőszakos elemeket alkalmazzanak, bár tudta, hogy ezzel csökkenthetik a női nézők számát. Elismerte, hogy a sorozat túl erőszakos a fiatal gyerekek számára és hogy ő maga sem akarná, hogy a fia nézze az animét annak a pszichére erősen ható brutalitása miatt. Hozzátette, hogy a csapat nem kifejezetten egy brutális sorozatot akart csinálni, hanem egy “ művészi sorozatot, ami úgy alakult, hogy sok erőszakot tartalmaz”. Az agresszió mennyiségét illetően Shiotani annyit mondott Urobucsinak: “Hagyd, hogy megbirkózzunk vele”. Számos erőszakos jelenet kamerán kívül történik, de ha a főhőst is érinti, a jelenetet emlékezetessé tették. A stábnak kétszer is újra kellett alkotni a jeleneteket, mert a tévécsatorna szerint “túl messzire mentek”. Motohiro azt szerette volna, hogy a sorozat szembe menjen az aktuális anime trendekkel. Mivel a stáb inkább az olyan drámákat értékelte, melyek a férfi karakterek közti konfliktusra fókuszáltak, ők is így tettek. Ezen elképzelés miatt úgy döntöttek, a főhősnő, Akane ne vegye le a ruháit, helyette tegye ezt Kógami. A show a szerelmi szál hiányában is vonzotta a női közönséget, mert a két férfi főhős közti konfliktus érdekelte a sónen ai műfaj rajongóit. Bár Siotani a két férfi közti romantikus kapcsolatot el akarta kerülni, úgy gondolja, a szereplők közti harcjelenetek akaratlanul is vonzzák a női nézőket. A stáb úgy döntött, hogy a barátságokra fókuszál romantikus kapcsolatok helyett. Inspirációk Számos nyugati film inspirálta a sorozatot. Ezek közül említést érdemel például az L.A. Confidental, de Siotani számos egyéb forrásáról is beszélt, köztük Minority Report, Gattaca, Brazil és a Szárnyas fejvadász, melyhez később sokban hasonlította a Psycho-Passt. Urobucsi már a sorozat gyártása előtt eldöntötte, hogy Philip K. Dick inspirálta disztópikus narratívát fog használni. A pszichológiai témák Siotani gyermekkorán alapulnak, mikor a Lupin III-mat nézte. Ezért gondolt arra, hogy hozzáadja a “ma fiataljainak traumáját” a sorozathoz. A két férfi főhős közti rivalizálás olyan drámákon alapult, melyeket a stáb kedvelt. A szinkronszínészek az alapján kerültek be a produkcióba, ahogy jellemet adtak a karakternek. Zene A stábnak sok problémát okozott a főcímdal megkomponálása, míg valaki felvetette Ling Tosite Sigure nevét, akit végül megbíztak, hogy készítse el a főcímzenét. Egoist, aki a végefőcímet komponálta, a Noitaminan debütált a Guilty Crown zenéjével. Siotani arra kérte Egoistot, hogy három verziót vegyen fel a dalból, így azt majd hozzá tudják igazítani az adott epizód befejezésének hangulatához. A sorozat folyamán az időkorlát miatt az endinget vagy elhagyták, vagy instrumentális verzióval helyettesítették, hogy ne az epizódból kelljen kivágni jeleneteket. A sorozat második és ötödik DVD kiadása két cédét tartalmazott az anime dalaival. Az eredeti soundtracket a Sony Music Entertainment adta ki 2013. május 29-én. Ez a kiadás 55 dalt tartalmazott, melyeket Kanno Yugo komponált. A második eredeti soundtracket 2015. március 18-án adták ki. A Namae no nai kaibucu (Szörny név nélkül) című két fejezetes dráma cédé, ami egy előzmény történeten alapult, 2013. szeptember 25-e és november 27-e között került kiadásra. Felvetett témák Ahogy a kritikák megjegyezték, a Psycho-Pass társadalmi és pszichológiai témákat dolgoz fel, úgymint a stresszmentes élet, vagy a bűnözéstől való félelemmentesség ára. Valóban a Sibylla System olyan egyéneket keres, akik a lehetséges cselekedeteikkel másoknak stresszt okozhatnak. De ez felveti a kérdést, vajon morálisan és társadalmilag elfogadható-e az, ha az egyéneket olyan tettekért büntetjük meg, melyet még el sem követtek. Például rögtön az első epizódban egy nőt megerőszakolnak, s az ebből következő trauma miatt a mentális képe elfelhősödik, megnő a bűnelkövetési indexe. Mivel ezt a Sibylla System érzékeli, a dominátorok működésbe lépnek és a rendőrség kész megölni a lányt. De Akane közbelép, megtagadja a rendszer utasítását és újra normális értékre csökkenti a nő mentális képét. Ez világosan mutatja, hogy különbség van a potenciálisan elkövetett bűntény és valódi bűntény között. Az Anime News Network szerint: “Mind képesek vagyunk rossz dolgokat tenni néha. Meg kéne, hogy büntessenek, mert gondoltunk arra, hogy ártunk másoknak, mielőtt megtettük volna? Vagy mert áldozatok vagyunk? Valójában mindennek alapja az az első epizód. Az, ahogy Akane reagált egy áldozatra, akit a rendszer erőszakos bűnelkövetőnek bélyegzett.” A Psycho-Pass később bemutatja, hogy a stresszmentes élet magában hordja az egyéni szükségleteken való átlépést az általános, társadalmi rend kedvéért. Morálisan és társadalmilag elfogadott megölni egy személyt, aki talán bűntényeket követ el, mindaddig, míg elfogadjuk, hogy az a kár, ami a társadalmat fenyegeti nagyobb, mint amit mi okozunk egy tévesen elítélt személy elítélésével. Más szavakkal a Sibylla System az elfogadható kockázat és a lehetőség elvének árával operál. De a Sibylla System ítélőképességétől függve olyan társadalom keletkezik, amelyik nem féli a bűn fogalmát, de az egyének félnek a rendszer ítéletének következményeitől. Maga Urobucsi is megjegyezte, hogy a sorozat központi eleme a félelem, ami Makisima Sogot is vezérli, aki úgy érzi, nem része a társadalomnak, hiszen a Sibylla System nem tudja azonosítani. Úgy érzi, deviáns és nincs helye egy ilyen struktúrájú társadalomban. Az érzelmi elnyomás témáját is körbejárja a sorozat. A látens bűnözők beazonosítása a társadalom által negatívnak bélyegzett érzelmek - bánat, harag - elkerülésén alapszik. Tehát ha az ember el akarja kerülni, hogy látens bűnelkövetőnek bélyegezzék, a fenti érzelmeket nem érezheti a szabadban, az utcákon, ahol a szkennerek be tudják mérni. Kotaku megjegyezte: "a szkennerek miatt a Psycho-Pass egy nagyon érdekes jövőt mutat, ahol a ‘belső szépség’ épp olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a testi szépség, és egy olyan jövőt, ahol a rendőrség munkája az, hogy figyeljék a lehetséges bűnözőket. Hiszen ha bármilyen igazi detektív munkát végeznének, akkor maguk is úgy kezdenének gondolkodni, mint az, akit üldöznek, így ők is látens bűnözőkké válnának”. Számos fő karakter nosztalgiát érez a sorozat folyamán és a megannyi utalás a régi irodalomra, filozófiára, zenére és színházra olyan nosztalgikus világot teremt, ami emlékeztet minket a mentál-szkennerek előtti időkre. A sorozat másik fontos eleme ember és gép kapcsolata. Ebben a világban az ember szinte szimbiózisban él a gépekkel, s a Sibylla Systembe fektetett bizalom eredményezi a sorozat egyik legmegrázóbb jelenetét. Az utcán egy bűnöző halálra veri áldozatát, mindezt kíváncsi és tétlen járókelőkkel körülvéve. Hogy történhet ez? Az elkövetőn olyan sisak van, ami miatt a rendszer nem képes bemérni a mentális képét. Nincsenek szirénák, nincs figyelmeztetés, hogy az emberek hagyják el a helyszínt. Így hát nem is teszik, végignézik az eseményt és mivel a vakon követett Sibylla nem jelzett, az emberek nem tudják, hogy amit láttak, az rossz. Ez a jelenet mutatja talán a legszemléletesebben, mi történik, ha az emberektől elvesszük az ítélőképességüket. Makisima Sógó szájából hangzik el többször: az ember tetteinek csak akkor van értéke, ha saját akaratából cselekszik. Kiadás A Production I.G gondozásában készült animét Japánban a Fuji TV Noitamina blokkjában vetítették 2012. október 12. és 2013. március 22. között. A Toho 2012 decemberében kezdte kiadni a művet Blu-rayen és DVD-n és a nyolcadik, egyben utolsó darab 2013 márciusában került a boltokba. Észak Amerikában a Funimation vette meg a vetítési jogokat, aki egyszerre vetítette a Tv-ben és a honlapján először japán nyelven, majd később angolul. A Psycho-Pass volt az egyik legelső műsor, melyet a Funimation szinkronizálva sugárzott. Az Egyesült Királyságban 2014 márciusára tervezték a bemutatót, ott a jogokat a Manga Entertainment vette meg, Ausztráliában pedig a Madman Entertainment. 2013. július 6-án az Anime Expon Isikava Micuhisza, a Production I.G igazgatója elmondta, hogy a második évad munkálatai már elkezdődtek. Ezt az évadot, melynek címe egyszerűen Psycho-Pass 2, 2014 októberében kezdték sugározni, a filmet pedig 2015 januárjában adták ki. Mielőtt a második évadot vetíteni kezdték volna, újra műsorra tűzték az elsőt, ezúttal 11 egyórás epizódként. A negyedik epizódot nem vetítették, mert hasonlóságokat mutatott egy, a valóságban megtörtént gyilkossággal. Ezért a rendező, Naojosi Siotani a Twitteren kért bocsánatot. Amerikában a Funimation lejátszotta a kérdéses részt. Bejelentették, hogy 2014. október 15-én a piacra kerül egy Blu-ray box, mely az eredeti és az egy órás részekkel operáló sorozatot is tartalmazza. A második évadot szintén a Fuji Tv Noitamina programblokkjában sugározták 2014. október 9 és december 18 között. Az animációs film érkezését 2013-ban jelentették be és 2015. január 15-én már mozikba is került Japánban. Urobuchi és Fukami Makoto dolgoztak együtt, mint a film írói. Kapcsolódó médiumok Manga A Cunemori Akane felügyelő (Kansikan Cunemori Akane) című mangasorozat, melyet Mijosi Hikaru illusztrált, 2012. november másodikán jelent meg először a Shueisha kiadó Jump Squere című magazinjában (ahol az eredeti manga is futott). Az első tankóbon fejezetet Shueisha adta ki 2013. február 4-én. 2013 novemberében bejelentették, hogy a manga három fejezetéből Japánszerte 380000 példányt szállítottak ki a boltokba. Egy másik mangasorozat, melynek címe Psycho-Pass: Kógami Sinja felügyelő (Kansikan Kógami Sinja) a Mag Garden kiadó Monthly Comic Blade című magazinjában jelent meg először 2014. június 30-án. A sorozatot Szai Nacuo illusztrálta, a történetért pedig Midori Gotó és a Production I.G volt a felelős. Regény Az eredeti sorozatot Makoto Fukami öntötte regény formába. A regényváltozatot a Mag Garden adta ki két fejezetben 2013. február 4-én és április 4-én. Siotani elmondása szerint a regény sokkal erőszakosabb, mint a televíziós sorozat volt. Egy előzménytörténet is napvilágot látott Namae no Nai Kaibutsu (Szörny név nélkül) címen, melyet Takaba Aja írt, aki az anime változaton is dolgozott. Mielőtt a regényt kiadták, először a Noitamina hivatalos honlapján publikálták a ‘Noitamina Novel’ szegmensben. A papír alapú könyv kiadására 2013. február 4-én került sor. 2014. június 25-én a Hayakawa Publishing kiadó S-F magazinjában kezdődött el egy új regénysorozat kiadása, melynek írója Josigami Rjó. Miután ezen kiadás véget ért, a Hayakawa Publishing átdolgozta a regényeket és újra kiadta őket 2014 októberében. Vannak egyéb történetek is, melyek Choe Gu-sungra, Kagari Suszeire, Kunizuka Jajoira vagy épp Karanomori Sionra fókuszálnak. A Hayakawa Publishing szintén publikált egy Psycho-Pass Genesis című történetet 2014 decemberében, mely végre felfedi a Sybülla eredetét és Masaoka Tomomi belegabalyodását a rendszerbe. Videojáték Az animesorozat Blu-ray kiadása tartalmaz egy interaktív visual novelt, melynek címe Csimi Csara Psycho-Pass. Ez a CD az eredeti történet részleteit, de a szereplők cshibi verzióját tartalmazza és bármilyen Blu-rayt lejátszó eszközön megnyitható. Május 14-én az Anime News Network bejelentette, hogy Xbox One-ra kiadnak egy, az eredeti történeten alapuló játékot, melynek címe Psycho-Pass: Mandatory Happiness. 2015-ben fejlesztették a játékot és PlayStation Vita illetve PlayStation 4 készülékre is elérhetővé tették. A játék egy Urobucsi által írt eredeti történetet tartalmaz, mely az anime sorozat első hat részével megegyező időintervallumban játszódik. Azonban más, olyan hősökre fókuszál, akik egy távoli szigeten veszik fel a harcot egy új ellenséggel. A NIS Amerika az amerikai forgalmazásban Playstation 4 illetve Vita készülékre adta ki, illetve egy exkluzív PC verzió is napvilágot látott a Steam jóvoltából 2016 őszén. Amerikában az Xbox One-al kompatibilis verziót nem adták ki. Fogadtatás A Fuji TV producerének, Mori Akitosinak ez volt az első munkája a csatornánál. A sorozat első vetítései a Noitamina Shop & Café-ban kevés nézőt vonzottak és ez saját elmondása szerint nagyon zavarta Morit. Ahogy a sorozat folytatódott, a nézőszám is jelentősen megnövekedett. Az utolsó epizód vetítésére már több mint ezer ember állt sorba, attól függetlenül, hogy a helyiség mindössze 70 fő befogadására képes. Ez nagyon boldoggá tette Morit, hisz látta, mennyi rajongó követte és támogatta a sorozatot. Azonban a későbbi vetítéseken ennél is nagyobb közönséget szeretett volna látni. A DVD és Blu-ray kiadások nagy példányszámban keltek el. 2014 áprilisában a sorozatot jelölték a Seiun Awardon, a 2013-as Newtype anime díjátadón az év 4. legjobb animesorozatának választották. A 11. epizód nyerte a legjobb epizódnak járó díjat a Noitamina tizedik közönségszavazásán, ezen kívül Kógami Sinja, Cunemori Akane és Makisima Sogo is nyertesként kerültek ki a saját kategóriájukban. Az Anime News Network a sorozatot az 5. legelérhetőbb animeként listázta olyan személyek számára, akik addig nem néztek japán anime sorozatokat. Az anime jó értékeléseket kapott a mangával, animével foglalkozó médiumok körében. Rebecca Silverman, az Anime News Network munkatársa dicsérte a sorozatot, amiért nagy gondot fordított arra, hogy saját disztópikus világát lefesse. Bár azt is hozzátette, hogy az erőszakos jelenetek olyan hátborzongatóak, hogy megijeszthetik a nézőket. A Kotaku video játékokkal foglalkozó honlap és blog szerkesztője, Richard Eisenbeis “lenyűgöző cyberpunk misztérium”-ként írta le a sorozatot, dicsérve a társadalom leírását és a Makisima Sogo által “hangszerelt” gyilkosságok sorozatát. Azonban kritizálta a fejlett technológia használatát és elmondta, hogy összevetve egyéb tudományos fantasztikus művekkel, bár a témákat jól kezelte a sorozat, Makisima immunitását a rendszerrel szemben megmagyarázatlanul hagyta. A DVD Talk Makisimáról nyilatkozott dicsérően, annak személyisége és a történetben elért eredményei miatt. Bizonyos epizódokat azonban töltelék részeknek minősített, mondván, hogy azok csak a tetőponthoz vezető lépcsőfokok. Bamboo Dog az Anime News Networktől is dicsérte az animét. Kijelentette, hogy a sorozat a 12. résztől kezdve volt igazán kirobbanó és hogy örült a főhős, Cunemori Akane jellemfejlődésének. Azonban szigorúan kritizálta az animében lévő fő csavart a Sybilla System eredeti kilétére vonatkozóan, mondván, hogy “ez az egyik legbutább reveláció az anime történetében”. Thomas Zoth a Fandom Post-tól a főhősök közti kapcsolatrendszert és annak fejlődését dicsérte. Akane jellemfejlődése a sorozat során számos kritikus elismerését elnyerte. Zoth élvezte a Kógami és Makisima közti akciójeleneteket és azokat, melyek bemutatták a köztük lévő status quo-t. Elmondása szerint a 16. epizód Urobucsi mesterműve. Silverman megjegyezte, hogy Akane és Kógami párhuzamos fejlődése homályos befejezést eredményezett, melyben a nézőnek kell döntenie. A mellékszereplőkről is elismerően nyilatkozott a DVD Talk, de a kritikus azt mondta, hogy néhányan nem túl hatásosak és hogy Sion az a karakter, akinek személyiségét a legkevésbé tudtuk felfedezni. A sorozat vetítése során Silverman kritizálta az animációt, mert úgy érezte a kevés világítás esetleg nehezen érthetővé teszi a jeleneteket. A Japanator munkatársa Jamamura Hiroko viszont dicsérte az animációs stílust és a technológián lévő fókuszt. Őt az első részek vonzották a sorozathoz és azt hitte, az animáció minősége ugyanolyan marad egészen az utolsó epizódig. Hozzá hasonlóan, Jacob Hope Chapman, az ANN munkatársa is az animáció magas minőségéért dicsérte a művet. A 18, epizódot, mely az animáció rossz minőségéről volt ismert, kijavították a sorozat otthoni lejátszásra szánt verziójának kiadásához. A Psycho-Pass második évadának kritikái a vegyestől a negatívig terjedtek. Dan Rhodes, a UK Anime Network munkatársa megjegyezte, hogy a második évad híján van a csavaroknak és bár így is szórakoztató, de látszik rajta Urobucsi Gen munkájának hiánya. Richard Eisenbeis kritikájában dicséri, hogy végre megismerjük a Sybylla System eredetét, melyet az első évadból nem tudtunk meg. Ezen kívül, bár dicséri a különbségeket Akane és az új nyomozó, Simocuki Mika között, Eisenbies kritizálta az új antagonistát és hogy a sorozat sokkal brutálisabb, mint az 1. évad. Nick Creamer az Anime News Network-től sokkal kritikusabb volt az animével szemben. Úgy érezte, az új író, Ubukata Tov nem tette vonzóvá az animét, annak ellenére, hogy a múltban voltak élvezetes munkái. Elmondta, hogy: “Mindent összevetve, a Psycho-Pass 2 az egyik legkiábrándítóbb mű, melyet valaha végignéztem”. Mind folytatásként, mind önálló sorozatként egy bukásnak ítélte a művet. Johnny Schuth Johnny Schuth (Saint-Omer, 1941. december 7. –) francia válogatott labdarúgókapus. Pályafutása A válogatottban A francia válogatottban egyetlen alkalommal sem szerepelt. Részt vett az 1966-os világbajnokságon. Sikerei, díjai Francia kupa (1): 1965–66 1070 Évszázadok: 10. század – 11. század – 12. század Évtizedek: 1020-as évek – 1030-as évek – 1040-es évek – 1050-es évek – 1060-as évek – 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek Évek: 1065 – 1066 – 1067 – 1068 – 1069 – 1070 – 1071 – 1072 – 1073 – 1074 – 1075 Események A szászok felkelnek Kelet-Angliában I. Vilmos angol király ellen, aki a félelmetes hírű normann Lanfarnc Le Bec-et teszi meg Canterbury érsekévé. Bergen városának alapítása Norvégiában . Domenico Selvo velencei dózse megválasztása ( 1084 -ig uralkodik). Cserhalmi csata : az Ozul v. Oslu vezetése alatt betörő kunokkal – Pauler szerint besenyőkkel – Salamon király Kerlés mellett, Szolnok-Doboka vármegyében ütközött meg. Azzone Azzone település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 400 fő (2017. január 1.). Azzone Vilminore di Scalve, Schilpario, Colere, Angolo Terme és Borno községekkel határos. Népesség A település népességének változása: London-City repülőtér A London City repülőtér (IATA: LCY, ICAO: EGLC) London hat nemzetközi repülőterének egyike; egy-kifutópályás ún. STOL légikikötő, amelyet kifejezetten a pénzügyi negyed kiszolgálására használnak. (STOL: Short take-off and Landing, vagyis rövid gurulótávolságú le- és felszállásokra tervezett.) A korábbi Docklands területén fekszik 11 km-re keletre a City of Londontól, Newham kerületben, pontosan a London Regatta Centre-rel (evezős sportágak központja) szemben. 1986 és 1987 között a Mowlem építőipari vállalat korszerűsítette. 2008-ban ez a repülőtér volt az ötödik legforgalmasabb légikikötő – utasszám és gépmozgás alapján – a London légterét kiszolgáló repülőterek közül, lemaradva sorrendben a Heathrow, Gatwick, Stansted és Luton repülőterek mögött. A London City repülőtér rendelkezik a Brit Polgári Légiközlekedési Hatóság P728-sorszámú engedélyével, melynek révén légi tömegközlekedést és repülőpilóta-oktatásokat szervezhet. Csak a többhajtóműves, merev szárnyú speciális gépek szállhatnak le és fel a kifutópályáján, különlegesen képzett személyzettel, akik rendelkeznek az 5,5 fokos süllyedő-megközelítési manőverekhez szükséges képesítéssel. A repülőtér kidolgozott egy tervet, amely a növekedési elképzeléseiket önti formába 2030-ig. A terv szerint a cél az évi 8 millió utas kiszolgálása anélkül, hogy egy második kifutópályát építenének, vagy jelentős mértékben kiterjesztenék a repülőtér fizikai határait. London City repülőteret az AIG Financial Products Corp és Global Infrastructure Partners (GIP) vállalatokból alakult konzorcium vásárolta meg 2006-ban Dermot Desmond ír milliárdostól, egy nyilvánosságra nem hozott összegért. 2008 utolsó negyedévére a GIP a repülőtér egyedüli tulajdonosává vált, és év végére 3,2 millió utas fordult meg a légikikötőben, ami pontosan 12%-os növekedést jelent az előző évi adatokhoz képest. A repülőtér története Terv és építkezés A repülőtér építésére vonatkozó tervet először 1981-ben készített Reg Ward, az újonnan megalakult London Docklands Development Corporation (London Docklands Fejlesztési Társaság) ügyvezetője. Cége a terület megújításáért volt felelős. A tervet megbeszélte Sir Philip Beck, a John Mowlem & Co társaság vezetőjével, és a Docklands repterének ötlete ezzel megszületett. Ugyanezen év novemberére a Mowlem és Brymon Airways vállalatok beadták a pályázatukat a LDDC társasághoz egy STOL típusú repülőtér megépítésére vonatkozóan a városközpont határán. 1982.06.27-én Harry Gee, a Brymon légitársaság pilótája leszáll a de Haviland Canada Dash 7-es típusú gépével Heron Quay területén, a West India dokk közelében, hogy demonstrálja a STOL projekt megvalósíthatóságát. Később az év során az LDDC készített egy tanulmányt a kivitelezhetőségről, amely tartalmazott egy – a helyi lakosokkal készített – közvélemény-kutatást is, ez pedig széles körű támogatást tükrözött, ennek alapján a Mowlem vállalat beadhatta az építési engedély iránti kérelmet. 1983.06.06-án egy 63 napos véleményfelmérés indult (az ilyen felmérés során a lakosok írásban tiltakozhatnak a tervezett beruházás ellen). A következő év közepére Nicholas Ridley közlekedési miniszter jelezte hajlandóságát az építési engedély aláírására, azonban további adatokra volt szüksége. 1985-ben, miután Nagy-London Tanácsa elvesztette a bírósági pert a terv ellen, az engedélyezési biztosítékot megadták, majd 1986 elején pedig az építési engedély is megszületett. 1986.05.29-én Károly walesi herceg elhelyezte a terminál alapkövét, és ezt követően a munkálatok elkezdődtek. 1987.05.31-én az első repülőgép landolt a reptéren, majd október 26-ától beindult a kereskedelmi járatok forgalma. 1987 novemberében a királynő hivatalosan megnyitotta a London City repülőteret. Egy repülőtér beiktatása a nagy forgalmú légtérbe nehéz feladatnak bizonyult a Nemzeti Légiforgalmi Szolgálat számára (NATS). Ezzel együtt egy új légtér-felügyeleti állomást (Thames Radar) alakítottak ki, amely radar alapú irányítást biztosít és biztonságosan elkülöníti a le- és felszálló gépeket a repülőtéren. Üzemeltetés és bővítés 1988-ban, az első teljes üzemév végére a repülőtér 133 000 utast szolgált ki. A kezdeti menetrend szerinti járatok Plymouth, Párizs, Amszterdam és Rotterdam reptereire szállították innen az utasokat. A mindössze egyetlen 1080 m hosszú kifutóját, és 7,5 fokos siklópályáját (a zaj mérséklése miatt) figyelembe véve a repülőteret csak nagyon korlátozott számú, illetve típusú repülőgép tudja használni, elsősorban a Dash 7-es és a kisebb Dornier Do 228-as. 1989-ben a repülőtér benyújtotta a kifutópálya meghosszabbítására vonatkozó tervezetét, amivel az volt a cél, hogy több fajta repülő használhassa azt. 1990-ben a repülőteret 230 000 utas használta, azonban az adatok drasztikusan csökkentek az öbölháború után és nem is javultak egészen 1993-ig, amikor 245 000 utas fordult meg a terminálban. Ekkorra a kibővített kifutópálya elkészült (1992.03.05) és a siklópálya lejtőszögét 5,5 fokra csökkentették, ami kissé meredek egy európai repülőtérhez képest, de elégséges ahhoz, hogy nagyobb hatótávolságú repülőgépek is használhassák, például a Bae 146 típusú regionális gépek. 1995-re az utasszám elérte az évi fél milliót és a Mowlem vállalat eladta a repülőteret Dermot Desmond ír milliárdos üzletembernek. Öt évvel később az utasszám elérte az 1 580 000-et és az indított járatok száma pedig a 30 000-et egy év alatt. 2002-ben megnyílt a „jet” központ, ami az exkluzív üzleti utasforgalmat hivatott kiszolgálni, vagyis azokat, akik magánrepülővel érkeznek és távoznak. Ezen kívül további repülő-állásokat alakítottak ki a forgalmi előtér nyugati végénél. 2003-ban egy új váró-állást létesítettek a kifutópálya keleti végén, így a felszálló repülőgépek itt vesztegelhettek addig, amíg az érkező landol. 2006-ra több mint 2,3 millió utas fordult meg a repülőtéren. 2005.12.05-én megnyílt a London City Airport DLR állomás az DLR új vonalán, ezzel első alkalommal kapott a reptér vasúti összeköttetést, illetve gyors vasúti kapcsolatot Canary Wharf üzleti negyeddel és a City of Londonnal. 2006.11.30-án a tulajdoni jogokat megvásárolta az AIG biztosító és a Global Infrastructure Partners cégekből álló konzorcium. A repülőtér építési engedélyt kapott 2001-ben a forgalmi előtér kibővítésére, melyen négy új repülő-állást alakítottak ki négy új beszállókapuval. 2008.05.30-án nyílt meg a kibővített rész, amely cölöpökre épült a King George V. Dock vizén. Nathaniel Lichfield and Partners vállalkozás volt a reptér tanácsadó partnere mind a tervezési, mind pedig a gazdasági döntéseknél egészen az 1986-os eredeti építés óta. A tanácsadócég javaslatára bővítették a repülőteret sugárhajtású gépek fogadásához 1991-ben, valamint ugyancsak a javaslat hatására sikerült megduplázni a gépmozgási számukat 1996-ban és 2001-ben. Minden egyes fejlesztésre sikeresen megkapták az építési engedélyt. Ez a közreműködés kiterjedt a gazdasági hatástanulmány készítésére, továbbá közvetlen és közvetett munkahely-teremtésre vonatkozó kimutatások kidolgozására a repülőtér növekedése során, munkaerőpiaci hatások elemzésére, ezen kívül pedig további olyan tanulmányok készítésére, mint a befektető-vonzó hatások, a repülőtér szerepe London üzleti negyedének a kiszolgálásában, a turizmusban való közreműködés, valamint a Kelet-London és a Temze „bejárati” övezetének széles körű regenerációja. A tanácsadó vállalkozás tervezési és gazdasági haszonra vonatkozó bizonyítékokat mutatott fel a közvélemény-kutatások során, ami életbevágó fontosságú volt az építési engedély megítélésekor. A repülőtér napjainkban Üzemeltetés A repülőtérre szigorú szabályok vonatkoznak a repülőgép forgalom okozta zajhatások kapcsán. Ez, valamint a fizikai adatai – vagyis a mindössze 1508 m hosszúságú kifutópálya és a meredek siklópálya – nagyban korlátozzák a le- és felszállásra alkalmas géptípusok számát. Közepes hatótávolságú gépek közlekednek ide, például ATR 42 (300-as és 500-as típus), ATR72, Airbus A318, DHC Dash 8, Bae 146, Dornier 328, Embraer ERJ 135, Embraer 170, és Fokker 50. 2006-ban sikeres kompatibilitás-tesztet végeztek az A318-cal. 2009.01.30-án befejeződtek a próbarepülések az ATR72-500 típussal, így az megkapta az engedélyt a repülőtér használatára. 2009.03.28-án az Embraer 190SR típus esetén is sikeresen véget ért a próbarepülések sora, így az is engedélyt kapott. 2009.09.29-én a British Airways új transzatlanti járatot vezetett be LCA és a New York-i JFK között egy pár A318-cas géppel. A gépeket átalakították, így mindössze 32 üzleti utast szállít a Club World szolgáltatás által nyújtott, ággyá alakítható ülésekkel. Ezzel a lépéssel a BA újra életre keltette a nagy presztízsű BA001, BA002, BA003 és BA004 járatszámokat, melyeket korábban a Concorde-ok használtak. Az A318-as a legkisebb repülőgép típus, amelyet BA transzatlanti járatként üzemeltet azóta, hogy jogelődje, a BOAC bevezette az első sugárhajtású repülőjáratát „át a tavon” 1958.10.04-én a De Havilland Comet 4 típussal. Az A318-as gépek a London City repülőtéren annyi üzemanyagot tankolnak, ami elégséges az írországi Shannon repteréig, hiszen egy teljesen feltöltött üzemanyag-tankkal túl hosszú lenne a gurulási távolság amíg a gép levegőbe emelkedhet, ehhez pedig a kifutópálya rövidsége miatt itt nem adottak a körülmények. Shannonban aztán teljesen feltöltik üzemanyaggal és folytathatja az útját JFK-ig. Emiatt a közbenső leszállás miatt az A318-as utazósebessége valamivel kevesebb, mint a többi transzatlanti gépé. Az utazás időtartama 90 perccel több, mint egy hasonló repülőé a Heathrow reptérről. Céges üzleti gépek, mint például a Beechcraft Super King Air, Cessna CitationJet, Hawker 400, Hawker 800, Piaggio Avanti és a Dassault Falcon több variánsa egyre gyakoribb a London City repülőtéren. Helikopterek leszállása tiltott, környezeti okok miatt. A repülőtér alaprajza, és a kialakításának bonyolultsága – a kevés gurulóút – miatt csúcsforgalomban rendszerint nagyon zsúfolt. A forgalmi-irányítók kénytelenek megküzdeni óránként több mint 38 géppel egy olyan kifutópályán, melyen minden egyes landoló gépnek hosszirányban vissza kell gurulnia, hogy elhagyhassa azt. A felszálló gépek a 27-es számmal, míg a landoló gépek a 09-es számmal azonosítják a kifutópályát. Az üzemidő szigorított határidők között van: Hétfő-Péntek: 06:30 – 22:00 Szombat: 06:30 – 12:30 Vasárnap: 12:30 – 22:00 A szombat dél és vasárnap dél közötti zárvatartás némi nyugalmat biztosít hétvégente a helyi lakosoknak. A repülőtér méretét meghatározza a Royal Albert (északról) és a King George V. (délről) dokkok vize (a Temze mesterségesen kialakított holtágai), ebből következően nincs zárt szerelőcsarnok a reptéren a gépek karbantartására. Terminál A London City repülőteret nem igazán lehet összehasonlítani a másik négy nagy londoni repülőtérrel. A Docklands területéhez, valamint a pénzügyi negyedhez való közelsége miatt elsősorban az üzleti utazók használják, azonban a szabadidős utazók száma is növekszik. A terminál épületében 22 check-in pult található, valamint önkiszolgáló pavilon néhány légitársaság üzemeltetésében, például Air France, British Airways, Lufthansa, KLM, Luxair, Swiss International Air Lines és SAS. Tizennégy beszállókapu található még itt, illetve négy másik a termináltól nyugatra, amit reptéri busszal lehet megközelíteni. A repülőtérre vezető légifolyosó nagymértékben korlátozza a szomszédos Canary Wharf felhőkarcolóinak magasságát és a reptéri vezetés árgus szemekkel figyeli az építkezési terveket, amelyeket új felhőkarcoló építésének engedélyezése miatt nyújtanak be. London City repülőtér rendelkezik a belvároshoz legközelebbi magán-gép terminállal. 2005-ben Európa legjobb üzleti-utas kiszolgáló középületévé választotta az European Business Air News. Nemrégiben a repülőtéren elérhetővé vált a Wi-fi hálózat az utasok számára mind a terminál épületben, mind pedig a Business Centre-ben (Aviation House). Úgy gondolják, hogy ez az első repülőtér az Egyesült Királyságban, amely ingyenes internet hozzáférést biztosít az utasainak. A többi kis repülőtérrel ellentétben a London City reptér a leginkább a téli hónapokban a legforgalmasabb, amikor több légitársaság – legismertebb közülük a Swiss International és a CityJet – járatokat üzemeltet különböző síparadicsomok felé. A célállomások közé tartozik például Zürich, Genf, Strasbourg és Milánó. Légitársaságok és úticélok kizárólag business (üzleti) jegyek értékesítése átalakított, 32 üléses A318 -típusú gépre. Földi közlekedés A London City repülőtér közvetlen összeköttetésben van London történelmi (City of London) és új üzleti negyedeivel a DLR révén, ezen kívül átszállási lehetőség van a Londoni metróra. A DLR megállója közvetlenül a terminál épülete mellett található, direkt átjárással az emelt szintű peronokhoz. A repülőteret a 473 és 474-es számú autóbusszal lehet megközelíteni, amelyek a helyi környék tömegközlekedését látják el. Ugyanakkor az expressz transzfer-buszokat - amik korábban a város különböző pontjaiba szállították az utasokat - a DLR-vonal megnyitásakor kivonták a forgalomból. A repülőtér rendelkezik rövid- és hosszútávú parkolókkal gyalogsétányi távolságra, valamint taxi-állomással közvetlenül a terminál bejárata előtt. Molnár Tibor (újságíró, 1911) Molnár Tibor (álneve: Szebeni Zsigmond. Nagyszeben, 1911. december 14. –) erdélyi magyar újságíró, szerkesztő, műfordító. Életútja Elvégezte az aradi Római Katolikus Gimnázium I-IV. osztályát, s a Felső Kereskedelmi Iskolát (1929). Újságírói pályáját az Aradi Közlöny belső munkatársaként 1930-ban kezdte, 1935-től egyben a Brassói Lapok és a Népújság aradi tudósítója. Cikkeit közölte a Független Újság is. Az aradi Patriotul, ill. Flacăra Roşie főszerkesztője (1944-49), majd a bukaresti Veac Nou és Új Század folyóiratok főszerkesztő helyettese (1950-53), az Orosz Könyv kiadóvállalat nemzetiségi szerkesztőségének vezetője (1954-58), végül a Kiadói Központ Könyvterjesztő Igazgatóságának tisztviselője nyugalomba vonulásáig (1964). Nyugdíjas időszakában az Előre, Új Élet, A Hét munkatársaként irodalmi, színházi és filmtárgyú írásaival jelentkezett. Irodalmi munkássága Első írását az Aradi Közlöny közölte (1930). Irodalomtörténeti jelentőségű a Brassói Lapok 1936. július 5-i számában közölt beszélgetése József Attilával, "a magyar Panait Istratival". A Brassói Lapokban beszélgetést közölt Ignotus Pállal (1936. július 3.) és Szabó Zoltánnal (1936. július 9.) is. Hozzászólt a Szentimrei Jenő kezdte Helikon-vitához Ki a szalonból nemcsak az ugarföldekre, hanem a perifériákra is c. alatt (1936. augusztus 9.). Az elsők között méltatta Horváth Imre költői jelentkezését (1937. január 23.), s a Független Újságban írt József Attila verskötetéről (1937/20). A költő tragédiájáról a Brassói Lapokban tudósít (Hogyan élt és hogyan halt meg Ady Endre óta a legnagyobb magyar költő: József Attila. 1937. december 12.). Önéletrajz-szerű visszaemlékezést közöl Salamon Ernőről a Halálűző c. antológiában (1968); feldolgozza Csiky Gergely 1886-ban bemutatott Spartacus c. tragédiájának az aradi múzeumban őrzött három ismeretlen változatát (Irodalomtörténeti Közlemények, Budapest, 1982/2). Műfordítói és szerkesztői tevékenysége Petre Bellu A védelemé a szó c. regényét 1936-ban fordította; az 1950-es évektől kezdve a kortárs román színpadi irodalmat (Lovinescu, Everac, Baranga, Mazilu, Demetrius, Solomon, Dorian, Tărchilă) tolmácsolja. Válogatásában és részben fordításában jelent meg a Kriterion Könyvkiadó Kortárs román drámák (1983) és Kortárs román vígjátékok (1984) c. kötete. Németből Paul Schuster regényét (Amikor nincs sugara a napnak. 1964), az 1950-es, 1960-as években oroszból kortárs regényeket fordított magyar nyelvre. Románra fordította Molnár Ferenc Olympia (Sidonia Drăguşanuval, 1967), Kocsis István Megszámláltatott fák (1970), Mesterházi Lajos Tetemrehívás (1974), Fehér Klára Mi, szemüvegesek (1974) c. színdarabjait és Radó Sándor Dóra jelenti... c. dokumentumregényét. 1982-1986 között Örkény István, Galgóczi Erzsébet és Karinthy Ferenc elbeszéléseiből egy-egy kötetre valót válogatott ki romániai magyar kiadásra, a Horizont sorozat számára. Somogyi Károly (kanonok) Somogyi Károly (Tiszaföldvár, 1811. április 1. – Esztergom, 1888. március 20.) esztergomi kanonok, könyvtáralapító, az MTA tagja. Életpályája Édesanyja Kelemen Borbála (?-1839), Kelemen László unokahúga. Édesapja Somogyi Csizmazia Sándor, hites táblai ügyvéd volt. A szülők irodalmi munkásságából kiemelendő az 1807-ben Kelemen Borbála fordításában megjelent Karoline Pichler-mű, a Hasonlatosságok, valamint Somogyi Csizmazia Sándor Dentu mogerek vagy a' Magyaroknak ős-elei című műve. A család számára természetes életteret jelentettek a könyvek. Somogyi Károly már gyermekként a papi hivatást választotta. 1834-ben szentelték fel. 1840-től munkatársa, majd szerkesztője lett a Religio és Nevelés című egyházi folyóiratnak. 1841-ben az esztergomi presbitérium tanárává és tanulmányi felügyelőjének nevezték ki. 1847-ben hittudományi doktorrá avatták a pesti egyetemen A törvények iránti engedelmességről különös tekintettel korunkra (1841) című értekezése alapján. Alapító tagja volt A jó és olcsó könyvkiadó társulat-nak, a későbbi Szent István Társulatnak. 1858-ban levelező tagjává fogadta a Magyar Tudományos Akadémia. Székfoglaló előadását A bölcsészet lényege- és feladatáról címmel tartotta 1859-ben. Előbb pozsonyi (1861), majd 1865-ben esztergomi kanonokká nevezték ki. Esztergomi kanonokként tette országos elismerést kiváltó, nemes felajánlását: 1881-ben Szegednek ajándékozta 43701 kötetes, felbecsülhetetlen értékű könyvtárát (Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár) . Ezután egyre nagyobb visszavonultságban élt. Szellemi aktivitását nem adta fel, tanulmányait, verseit jegyzetekkel ellátva kiadásra készítette elő. Művei A törvények iránti engedelmességről, különös tekintettel korunkra, Buda, 1841; A bölcsészet lényege- és feladatáról, Pest, 1853. Pouilly-sur-Meuse Pouilly-sur-Meuse település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 183 fő (2015). Pouilly-sur-Meuse Létanne, Mouzon, Autréville-Saint-Lambert, Inor, Laneuville-sur-Meuse és Luzy-Saint-Martin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Barr Gare de Barr vasútállomás Franciaországban, Barr településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Sélestat–Saverne-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d'Eichhoffen Gare de Gertwiller Psywar A Psywar a norvég black metal együttes Mayhem kislemeze, az ötödik nagylemezről, az Esoteric Warfare-ről. 2014. április 25-én jelent meg a Season of Mist kiadó által. A kislemez két dalt tartalmaz: a címadó "Psywar"-t, ami az Esoteric Warfare lemezen is megjelent, és a 2012-ben felvett, kiadatlan "From Beyond the Event Horizon"-t. Számlista Az összes szám szerzője Mayhem. Szemerekő Szemerekő ,Смереково(Szmerekova) település Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagybereznai járásban. Fekvése Nagybereznától délkeletre, Ungbükkös és Sóhát közt fekvő település. Nevének eredete Szmerekova neve szláv eredetű, a lucfenyő szláv megfelelője a szláv -ova képzővel, mely magyarul lucfenyves hely-et jelent. Mai, magyarosított Szemerekő nevét 1904-ben kapta, szláv nevéjhez való hangzásbeli hasonlósága után. Története Szemerekő (Szmerekova) nevét 1582-ben említette először oklevél Szmrekova néven. 1773-ban Szmerekova, Smerkó, 1913-ban Szemerekő néven írták. 1910-ben 496 lakosából 6 magyar, 12 német, 478 ruszin volt. Ebből 483 görögkatolikus, 13 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Nagybereznai járásához tartozott. Palcsó Sándor Palcsó Sándor (Pécs, 1929. november 8. –) kétszeres Liszt Ferenc-díjas (1962, 1971) operaénekes (tenor), színész. Életpályája Szülei: Palcsó László (1889–1951) és Kovács Margit voltak. 1940–1948 között a gyönki Református Gimnázium diákja volt. 1948–1949 között a Pécsi Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1949-ben származása miatt eltávolították az egyetemről. 1949–1952 között segédmunkás, mezőgazdasági munkás, tisztviselő, gépkocsivezető és katona (1951-1952) volt. 1952–1957 között a Honvéd Művészegyüttes Zeneiskolájában tanult Kis István és Érsek Mária osztályában, és ennek a férfikarnak a szólistája is volt ugyanebben az időben. 1957–1979 között az Operaház magánénekese volt. 1979 óta nyugdíjas. 1980-1986 között szerződéses operaénekes volt. 1991 óta Érden él. Életpályája alatt sok új magyar opera ősbemutatóján szerepelt. Sokoldalú énekes, kiváló színészi adottságokkal. Több európai országban volt vendégszereplő. Rádió- és tévéfelvételeket is készített. Magánélete 1983-ban házasságot kötött Komár Ildikóval. Két gyermeke van; Sándor (1952–2017) és Ildikó (1985). Színházi szereplései A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 82. Filmjei Tévéfilmek A palacsintás király (1973) Gianni Schicchi (1975) Hunyadi László (1977) Barrabás (1977) Pomádé király új ruhája (1979) A montmartre-i ibolya (1988) Esküdtszéki tárgyalás (1991) A csengő Műve "Én a pásztorok királya... Palcsó Sándor emlékei" (2011) Díjai, kitüntetései Liszt Ferenc-díj (1962, 1971) Érdemes művész (1974) Kiváló művész (1980) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010) Érd Város Életműdíja (2011) A Magyar Állami Operaház örökös tagja (2014) Szemeretelep Szemeretelep Budapest XVIII. kerületének egyik városrésze. Fekvése Határai: A MÁV cegléd-szolnoki vonala a Május 1. tértől - Nagybánya utca - Üllői út - iparvágány a MÁV cegléd-szolnoki vonaláig. Története Pestszentlőrincen Szemere Miklós birtokán alakult ki az 1910-es években ez a városrész, ezért az ő családnevét viseli. (Szemere Miklósra utal még a szomszédos Miklóstelep neve is.) Hitélet 1938-ban alakult meg a Budapest-Pestszentlőrinc-Szemeretelep (Szent István király) Római Katolikus Plébánia . Forrás a KSH 2001-es népszámlálási adatai Budapest teljes utcanévlexikona 30A busz (Debrecen) A debreceni 30A jelzésű autóbusz a Jégcsarnok és a Diószegi út között közlekedik. Útvonala során érinti a Jégcsarnokot, Tócóskertet, Nagyállomást és a zsibogót. A 30A jelzésű buszon felül közlekednek 30-as és 30I jelzéssel is járatok, hasonló útvonalon. Jelenlegi menetrendje 2011. július 1-jétől érvényes. Járművek A viszonylaton Volvo B9LA-Alfa Cívis 18 csuklós buszok közlekednek. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között az azonos útvonalon közlekedő 30-as busz nincsen feltüntetve. Járatsűrűség A járatok 4.05 és 23.05 között indulnak. Tanítási időszakban 6 és 7 órakor 5 járat indul, 5,13,14,15,16 órakor 4 járat, 4,8,12,17 órakor 3 járat, a többi órában 2 járat, kivéve 22 órakor csak 1 járat indul. A tanszünetes menetrend megegyezik a tanítási időszakkal, csak annyiban tér el, hogy 6 és 7 órakor 4 járat indul. Hétvégén 7,8,9,10,11,12 órakor 4 járat indul, 4 órakor 3 járat, a többi órában 2 járat indul. Ünnepnapkor minden órában 2 járat indul, kivéve 4 órakor 3 járat indul. Pontos indulási idők itt. Forrás A DKV Zrt. Hivatalos oldala Sainte-Mesme Sainte-Mesme település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 920 fő (2015). Sainte-Mesme Ponthévrard, Saint-Arnoult-en-Yvelines, Saint-Martin-de-Bréthencourt, Corbreuse és Dourdan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pocahontas 2. – Vár egy új világ A Pocahontas 2. – Vár egy új világ (eredeti cím: Pocahontas II: Journey to a New World) 1998-ban megjelent amerikai rajzfilm, amely az 1995-ben bemutatott Pocahontas című rajzfilm folytatása. A rendezői Tom Ellery és Bradley Raymond, a producerei Leslie Hough és Jeannine Roussel, a forgatókönyvírói Allen Estrin, Cindy Marcus és Flip Kobler, a zeneszerzője Lennie Niehaus. A videofilm a Walt Disney Pictures és a DisneyToon Studios gyártásában készült, a Walt Disney Home Video forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmdráma, kalandfilm, musicalfilm és romantikus film. Amerikában 1998. augusztus 4-én, Magyarországon 2000. április 6-án adták ki VHS-en. Cselekmény A film egy flashbackkel (visszapillantás) kezdődik Londonba, John Smith-el aki megpróbál menekülni az angol őrök elől akiknek le kell tartoztatniuk és lefejezniük azzal a váddal, hogy John Smith elárulta I. James királyt a Virginiában való küldetésben (igazából Ratcliffe a hibás). De amikor majdnem leesik egy palotáról, megjelenik a kegyetlen és áruló kormányzó, Ratcliffe aki lelöki John Smith-et a folyóba és büszkén kacag. Vége a flashbacknek, most láthatjuk Ratcliffet sírni I James király és Anna királynő előtt, el akarván hitetni, hogy megpróbálta menteni John Smith életét. A király nagyon mérges, mert élve akarta Smithet. A királynő azt tanácsolja, hogy várjanak John Rolfe tengerész visszatérésére, aki elutazott Amerikába azért, hogy meggyőzze a Powhatan főnökét, hogy jöjjön vele Angliába. Időközben a király megengedi Ratcliffe-nek, hogy készítse elő a sereget, hogy menjenek aranyat gyűjteni Virginiába (Amerika), de először várnia kell Rolfe és az indián törzsfőnök visszatérésére. Időközben Virginiában szétterjedt az angol gyarmatokig az a hír, hogy meghalt John Smith és kitudódott halálának a helyszíne. Az indián Pocahontas még mindig szomorú John Smith-ért (soha nem válik meg a Smithtől kapott iránytűtől) és félre van vonulva, Meeko mosómedve, Flit Kolibrì és Perlin kutya társaságába (az első filmben Ratcliffe volt a gazdája). Amikor John Rolfe Amerikába érkezik, úgy ismeri meg az indián hercegnőt, hogy ez utóbbi megállítja a népét aki a gyarmatok ellen akart harcolni, és hallván két nőt beszélni Pocahontas-ról, azt hívén, hogy ez utóbbi az indiánok törzsfőnöke, így elmegy megkeresni őt. Az indiánok ünnepet rendeznek, ahol Nakoma és Pocahontas táncolnak, miközben Meeko (a mosómedve) ellopja az ételt egy kövér indiántól. Amikor megérkezik John Rolfe, felajánlja a lovát béke adományul Pocahontas-nak, akkor is ha felfedezte, hogy nem ő a törzsfőnök. Mindenesetre meghívja Powhatant (az igazi törzsfőnök aki egybe Pocahontas apja), hogy jöjjön vele együtt Angliába, de a törzsfőnök visszautasítja azzal az okkal, hogy nem akarja elvenni I James királyságát. Pocahontas bátran felajánlja magát apja helyett. Powhatan és Rolfe vonakodva fogadják el. Az ünnepség után, Pocahontas, új lova nyeregébe elmegy meglátogatni Salice nagymamáját, hogy kérjen tőle segítséget. Ez útobbi egyetlen tanácsa: «Hallgasd meg a benned lévő lelket». Másnap Pocahontas elindul Angliába, és Utamatumaki elkíséri (a törzs legerősebb harcosa) az elhalálozott Kocoum helyett, azért, hogy megvédje Pocahontast Powhatan parancsából. Az utazás során, Pocahontas felfedezi, hogy Meeko (a mosómedve), Flit (A kolibri) és Percy (a kutya) elrejtőztek a hajóba, hogy kövessék őt az utazásba, és kezd érzelmeket táplálni John Rolfe iránt. Londonba érkezve, Pocahontas ide oda szaladgál a városban ámulattal teli szívvel mindenért amit lát. Amikor megérkezik Ratcliffe, az indián hercegnő felfedezi, hogy a kormányzó vissza akar térni Amerikába, hogy aranyat gyűjtsön (akkor is ha az első filmben azt mondták, hogy az indiánoknak nincs aranyuk) John Rolfe elhagyja a vendégeit Jenkins asszonynál, a házvezetőnőjénél, és elmegy James királyhoz. Ratcliffe azt tanácsolja a királynak, hogy hívják meg Pocahontast a Nagy Bálra, hogy jobban beilleszkedjen. Valójában a kormányzónak egy nagyon gonosz terve van, és John Rolfe megértette, de ennek ellenére Pocahontas elfogadja a meghívást a Nagy Bálra. Jenkins asszony kisminkeli és felöltözteti Pocahontast, az európai etikettnek és az elvárásoknak megfelelően. Rolfe egy arany gyöngysort ajándékoz el a hercegnőnek, aki kénytelen levenni az anyjától kapott nyakláncot Flit legnagyobb sajnálatára. Rolfe és a hercegnő, elkísérve Utam által, elmennek a Nagy Bálra és együtt táncolnak, de pont akkor amikor megcsókolnák egymást, Ratcliffe meghívja Pocahontast táncolni és kezd beszélni John Smithről. Vacsora közben Ratcliffe és egy bohóc csapat énekelnek Pocahontasnak egy éneket, majd megjelenítenek egy megláncolt medvét, és megszúrják az utóbbit kerti villákkal. Pocahontas, aki nagy barátja az állatoknak megállítja őket és "barbárok"-nak nevezi James királyt és a népét. A király letartóztatja Pocahontást, Utammal együtt. John Rolfe kiszabadítja őket a fogságból John Smith segítségével aki igazából túlélte a folyóba beesést. Ratcliffe elhitette a királlyal, hogy Smith egy áruló és a volt kapitány kénytelen volt elrejtőzni. Pocahontas boldog, hogy újra megtalálta, de egyben össze is van zavarodva, mert Rolfe-hoz vonzódik. Végre miután "meghallgatta a belső hangot" Pocahontas eldönti, hogy visszatér a palotához és szembeáll a királlyal. Miután meglátta John Smith-et és meghallgatta a tények verzióját, a király eldönti, hogy az indián hercegnő oldalára áll és, hogy megengedi neki, hogy állítsa le a borzasztó Ratcliffe-t aki indulásban van Virginiába. A hajón Pocahontas és a két John szembeszállnak a kormányzóval és sikerül letartóztatniuk, és halálra ítélik. A király ad John Smith-nek egy hajót, ez utóbbi meg meghívja Pocahontast, hogy jöjjön vele, de ő visszautasítja két ok miatt: vissza akar térni a népéhez és bele szeretett John Rolfe-ba. John Smith annak ellenére, hogy még szerelmes Pocahontasba meg tudja érteni, és eldönti, hogy elengedi. Amikor Pocahontas a hajóra száll találkozik John Rolfe-al aki eldönti, hogy elutazik vele mint tengerész-gyarmat, miközben Utam Jenkins asszonnyal és az ünnep medvéjével marad együtt. A film azzal végződik, hogy John Rolfe és Pocahontas megcsókolják egymást mialatt a hajó eltávozik naplementekor. Szereplők További magyar hangok : Garai Róbert, Kardos Gábor, Némedi Mari , Rácz Kati, Rékai Nándor, Stukovszky Tamás, Szalay Csongor , Tardy Balázs , Uri István , Varga Tamás , Végh Ferenc, Vizy György További énekhangok : Arany Tamás, Bereczki Zoltán , Igó Éva , Kálid Artúr , Kovács Edina, Náray Erika , Oroszlán Szonja , Szabó P. Szilveszter , Vincze Gábor Péter , Zareczky Miklós Televíziós megjelenések Disney Channel Horvát labdarúgó-szuperkupa A horvát labdarúgó-szuperkupa (horvátul:Hrvatski nogometni superkup) egy 1992-ben alapított, a Horvát labdarúgó-szövetség által kiírt kupa. Tradicionálisan az új idény első meccsét jelenti, ahol az előző év horvát bajnoka játszik az előző év horvát kupagyőztesével. A legsikeresebb csapat a Dinamo Zagreb és a Hajduk Split gárdája, öt-öt győzelemmel. Története A szuperkupát 1992-ben alapították. Egy mérkőzést rendeznek és amennyiben döntetlen eredmény születik büntetőkkel dől el a kupa sorsa. Abban az esetben, ha ugyanaz a csapat nyerte a bajnokságot és a kupát is, akkor a szuperkupadöntőt nem rendezik meg. Mérkőzések Az alábbi táblázatban szerepelnek a horvát labdarúgó-szuperkupa összes hagyományos lebonyolítású döntői, 1992-től. 20482 Dustinshea A 20482 Dustinshea (ideiglenes jelöléssel 1999 NH40) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. július 14-én. Rivehaute Rivehaute település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 258 fő (2015). Rivehaute Araujuzon, Charre, Gestas, Montfort és Nabas községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: STS–100 Az STS–100 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 104., a Endeavour űrrepülőgép 16. repülése. Küldetés A 11 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Első nap 2001. április 19-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91,59 perces, 51,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 331 kilométer, az apogeuma 375 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 103 506 kilogramm, leszálló tömeg 99 742 kilogramm. Szállított hasznos teher 4899 kilogramm Hasznos teher A Kanadai Űrügynökség elkészíttette a modernebb, nagyobb teherbírású Canadarm2 (SSRMS) manipulátort, ami a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) folyó szerelési/karbantartási munkákhoz volt szükséges. Nem egy fix pontra telepített, szükség szerint áthelyezhető (később vezetősínt kapott). Az űrrepülőgép rakteréből Jeffrey Ashby a Canadarm manipulátor kar segítségével emelte ki, majd a szerelés alatt tartotta. A Canadarm2 robotkar nagymértékben elősegítette az űrállomás építését. Háromszor annyi tömeget képes mozgatni, mint az űrrepülőgép Canadarm manipulátora. 57,7 méter távolságba képes kinyúlni. Karbantartás, javítás esetén szétszerelhető. Biztosították a MPLM teherkonténer csatlakozását, így a szállított logisztikai anyagokat (víz, élelmiszer, ruházat, kutatási- szerelési anyagok, tartalék alkatrészek) egyszerűbben lehet kipakolni. Visszafelé elhelyezték a kutatási anyagokat, szemetet, majd a modult beemelték az űrrepülőgép rakterébe. A küldetés vége előtt ellenőrizték az állomás műszaki állapotát. Űrséták Hadfield az első kanadai űrhajós aki űrsétát végezhetett. Az első űrséta (kutatás, szerelés) alatt felszerelték az Ultra-High Frequency (UHF) kommunikációs antennát, tartalék alkatrészeket rögzítettek az ISS külső felületére. Megkezdték kicsomagolni a Canadarm2-t. A második űrsétán a Canadarm2-t felszerelték az ISS külső felületére, rögzítették a vezérlő automatikát. Eltávolították az előző 100 kilogrammos kommunikáció antennát. Dokkoló kialakításával biztosították az olasz Raffaello logisztikai modul érkezésének helyét. (zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Hadfield és Parazynski ( 2001 . április 22. , 7 óra 10 perc) EVA 2: Hadfield és Parazynski (2001. április 24. , 7 óra 40 perc) Tizenegyedik nap 2001. május 1-jén Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 11 napot, 21 órát, 31 percet és 14 másodpercet töltött a világűrben. 7 900 000 kilométert (4 300 000 mérföldet) repült, 186 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–100 küldetéssel együtt) Kent Vernon Rominger (5), parancsnok Jeffrey Shears Ashby (3), pilóta Chris Austin Hadfield (2), küldetésfelelős – Kanadai Űrügynökség (CSA) John Lynch Phillips (1), küldetésfelelős Scott Edward Parazynski (4), küldetésfelelős Umberto Guidoni (2), küldetésfelelős – Olasz Űrügynökség (ESA) Jurij Valentyinovics Loncsakov (1), küldetésfelelős – Orosz Szövetségi Űrügynökség (RKA) Visszatérő személyzet Kent Vernon Rominger (5), parancsnok Jeffrey Shears Ashby (3), pilóta Chris Austin Hadfield (2), küldetésfelelős ohn Lynch Phillips (1), küldetésfelelős Scott Edward Parazynski (4), küldetésfelelős Umberto Guidoni (2), küldetésfelelős Jurij Valentyinovics Loncsakov (1), küldetésfelelős Horvát női kézilabda-válogatott A horvát női kézilabda-válogatott Horvátország nemzeti csapata, amelyet a Horvát Kézilabda-szövetség irányít. A legjobb helyezésük világbajnokságon egy hatodik helyezés, Európa-bajnokságon pedig egy ötödik helyezés. Nyári olimpián még nem vettek részt. Részvételei Nyári olimpiai játékok Még nem jutott ki a nyári olimpiai játékokra. Világbajnokság 1957–1990 : Jugoszlávia része volt. 1993 : nem jutott ki 1995 : 10. hely 1997 : 6. hely 2001 : nem jutott ki 2003 : nem jutott ki 2005 : 14. hely 2007 : 11. hely 2009 : 9. hely 2011 : 7. hely 2013 : nem jutott ki 2015 : nem jutott ki 2017 : nem jutott ki Európa-bajnokság 1994 : 5. hely 1996 : 6. hely 1998 : nem jutott ki 2000 : nem jutott ki 2002 : nem jutott ki 2004 : 13. hely 2006 : 7. hely 2008 : 6. hely 2010 : 9. hely 2012 : 13. hely 2014 : 13. hely 2016 : 16. hely 2018 : kijutott Marigny-Chemereau Marigny-Chemereau település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 599 fő (2015). Marigny-Chemereau Celle-Lévescault, Marçay és Vivonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: STS–108 Az STS–108 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 107., a Endeavour űrrepülőgép 17. repülése. A 12. közvetlen járat a ISS-re. Küldetés A 11 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Jellemzői A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Space Shuttle küldetés a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Elsődleges cél volt, hogy logisztikai ellátmányt szállítson és elvégezze az előírt programot, valamint a szükséges javításokat, karbantartásokat. Az ISS űrállomás orosz gyártmányú Pirsz moduljához dokkolt. Szállította a 4. Személyzetét és a program végén a Földre hozta a 3. Személyzetet. A személyre szabott ülések cseréje lehetővé tette a leváltott űrhajósok visszaszállítását. Az Endeavour űrállomás leválása után jelzés érkezett, hogy veszélyes űrszemét van a közelben (40 mérföld), egy az 1970-es években indított orosz rakéta maradványa. A sodródást követően a főmotorokat csak a pontos behatárolás után indították. Első nap Eredetileg 2001. november 29-én indult volna, de a mostoha időjárás és az űrállomás dokkoló egységének technikai hibája miatt csak december 5-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 92 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 353 kilométer, az apogeuma 377 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 121 847 kilogramm, leszálló tömeg 114 692 kilogramm. Szállított hasznos teher 4280 kilogramm. Hasznos teher MPLM (Raffaello) teherűrhajót az űrállomás manipulátor karja Linda Godwin irányításával kiemelte a űrrepülőgép rakteréből, majd csatlakoztatta az ISS Unity kikötőmoduljához . 3000 kilogramm logisztikai árút (víz, élelmiszer, ruházat, személyes tárgyak, orvosi- eszközök, berendezések, kutatási- anyagok és eszközök) szállítottak. Visszafelé bepakolták a kutatási, gyártási és a csomagoló anyagokat, a szemetet. A legénység segítette a belső karbantartás végzését (kompresszor, légkondicionáló), valamint beszerelni az új futópadot. Cellular Biotechnology Operations Support System (CBOSS) – biotechnológiai kísérletsorozat. Az űrállomáson maradt laboratóriumban új kutatási sejtek került. Multiple Application Customized Hitchhiker–1 (MACH–1) – széles kísérletsorozat a Prototype Synchrotron Radiation Detector segítségével. Space Experiment Module (SEM) – argentin , portugál , marokkói , ausztrál és amerikai iskolások közös kísérleti programja. 2001. szeptember 11-ei terrortámadások emlékére 6000 amerikai zászlót vittek magukkal, amit visszatérés után az áldozatok családtagjai között szétosztottak. Űrséták Az űrséta (kutatás, szerelés) alatt külső szemlét tartottak az űrállomásnál, majd elvégezték a szükséges javításokat (szigetelés, feleslegessé vált antenna eltávolítás, az STS–110 fogadásnak előkészítése), akkumulátorok cseréjét. (zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Godwin és Tani ( 2001 . december 10. , 4 óra 12 perc) Műhold Leszállás időszakában a tehertérben rögzített iskolai műholdat egy rúgós szerkezet az űrrepülőgép rakteréből kipattintotta a világűrbe. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. Starshine–2 Építette a Naval Research Laboratory (NRL) (Washington), együttműködve középiskolás diákokkal a világ minden tájáról. A programban együttműködött a US Space Command (Peterson) és a német Space Operations Center (GSoC) (Oberpfaffenhofen). Megnevezései: Starshine (Student-Tracked Atmospheric Research Satellite for Heuristic International Networking Equipment); Starshine (2001-054B). Kódszáma: SSC 26996. A NASA és az iskolákat tömörítő szervezet első műholdja a Starshine–1 (1999-030B), a második az Athena hordozórakétával 2001. szeptember 29-én induló Starshine–3 (2001-043A), a harmadik a december 16-án a Starshine–2 (2001-054B). 26 ország, 660 iskolájából, több mint 30 000 diák vett részt a nyolc hónapig keringő műhold, 845 finom csiszolású, homorú tükrei a Földről megvilágított lézerfényt (31 tükör) passzívan visszaverte. Fedélzetén nem voltak mérőeszközök, műszerek, pályairányba (magasságában) helyezve passzív műhold. Anyaga alumínium, formája gömb, átmérője 48,3 centiméter, súlya 39,3 kilogramm, felületét 845 kör alakú, polírozott, negatív (homorú) tükör és lézer tükör félgömbök borították, a tükrök átmérője 25 milliméter. A visszatükröződés számításából kapott adatok segítséget nyújtottak a Föld felső légréteg sűrűségének meghatározásához, a műhold pályaadatainak összeállításához. A forgó műholdról – hajnalban és naplementénél – visszaverődő fényeket távcsövek segítségével vizuálisan megfigyelték. Napközben lézerfény megvilágítás mellett végeztek megfigyeléseket. A műhold nagyon stabil, közepes Föld körüli pályán (MEO) keringett. Az orbitális egység induló pályája 91,94 perces, 51,64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 358 kilométer, az apogeuma 382 kilométer volt. Megfigyelő helyek voltak: Utah/Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Argentína, Ausztrália, Belgium, Kína, Dánia, Finnország, Japán, Dél-afrikai Köztársaság, Kanada, Mexikó, Új-Zéland, Pakisztán, Ausztria, Spanyolország, Törökország és Zimbabwe. 2002. április 26-án, 141,53 nap (0,39 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült. Tizenegyedik nap 2001. december 17-én a Kennedy Űrközpont]on (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 111 napot, 19 órát, 36 percet és 45 másodpercet töltött a világűrben. 7 700 000 kilométert (4 800 000 mérföldet) repült, 185 alkalommal kerülte meg a Földet. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–108 küldetéssel együtt) Dominic Lee Pudwill Gorie (3), parancsnok Mark Edward Kelly (1), pilóta Linda Maxine Godwin (4), küldetés specialista Daniel Michio Tani (1), küldetés specialista Jurij Ivanovics Onufrijenko (2), küldetésfelelős/ISS parancsnok – Orosz Szövetségi Űrügynökség (RKA) Carl Erwin Walz (4), küldetésfelelős/ISS fedélzeti mérnök Daniel Wheeler Bursch (4), küldetésfelelős/ISS fedélzeti mérnök Tartalék személyzet Gennagyij Ivanovics Padalka küldetésfelelős/ISS parancsnok Stephen Kern Robinson küldetésfelelős/fedélzeti mérnök Edward Michael Fincke küldetésfelelős/fedélzeti mérnök Visszatérő személyzet Dominic Lee Pudwill Gorie (3), parancsnok Mark Edward Kelly (1), pilóta Linda Maxine Godwin (4), küldetés specialista Daniel Michio Tani (1), küldetés specialista Frank Lee Culbertson (3), ISS parancsnok/küldetésfelelős Mihail Vlagyiszlavovics Tyurin (1), fedélzeti mérnök/küldetésfelelős (RKA) Vlagyimir Nyikolajevics Gyezsurov (2), fedélzeti mérnök/küldetésfelelős (RKA) Courcemont Courcemont település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 687 fő (2015). Courcemont Saint-Aignan, Beaufay, Briosne-lès-Sables, Mézières-sur-Ponthouin és Saint-Mars-sous-Ballon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pszichiátria: A Halálipar Múzeum A Pszichiátria: A Halálipar Múzeum egy hollywoodi múzeum, de létezik a kiállítása anyagának utazó és arra alkalmas helyen felállítható változata is. A tulajdonosa és kezelője az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért (CCHR), egy a Nemzetközi Szcientológia Egyház és Szász Tamás István által alapított antipszichiátriai szervezet. A múzeum a 6616 Sunset Boulevard c. alatt helyezkedik Los Angelesben. A kiállításra ingyenes a belépés. A megnyitója 2005. december 17-én volt, számos jól ismert szcientológus volt jelen rajta, beleértve Priscilla Presley és lánya, Lisa Marie Presley, Jenna Elfman, Danny Masterson, Giovanni Ribisi, Leah Remini, Catherine Bell, és Anne Archer. A múzeumot arra szánták, hogy a pszichiátriát, mint "teljes mértékben profitvezérelt iparágat" írja le. Különböző kijelzőkön mutatják be a fizikai psziciátriai kezeléseket, mint például korlátozást, pszichoaktív drogokat, elektrosokkot és pszichosebészetet (beleértve a lobotómiát, egy az 1960-as években elhagyott eljárást). Film 2006-ban elkészült a Pszichiátria: A halálipar c. film DVD-n az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért által. A film magyar változatának a narrátora Bicskey Lukács. Guinee A vuduban Guinee egy szellemvilág. Ezen a helyen élnek a holtak lelkei. Ioa Baron Samedi irányítja, akiről úgy vélik, hogy az élet és halál szimbóluma. Hét kapun keresztül lehet bejutni Guineebe. Ezek a következők: Baron La Croix Guédé Nibo Guédé Plumaj Baron Cimitiére Guédé Babaco Baron Kriminel Baron Samedi A holtak szellemeinek át kell menniük ezen a hét kapun, hogy újra egyesüljenek a már halott emberekkel. E vallás számos gyakorlója szerint ez a hét kapu fizikailag is megtalálható New Orleans különböző részein. Aigisz Az aigisz (ógörögül: αιγίς, latinul: aegis, elterjedt magyaros formában égisz) a homéroszi mondakörben Zeusz pajzsa. Gyakran adta játékszerül kedvenc gyermekének, Athénének. Az aigisz az őt viselő istenség hatalmának külső jele. A monda szerint, ha Zeusz megrázza pajzsát, rettegés fogja el a halandókat, felhők ereszkednek le, villámlik és dörög az ég. Athéné aigiszét Héphaisztosz készítette Zeusz megbízásából, amelyre elhelyezte Gorgó kígyóhajú fejét, amit Perszeusz ajándékozott neki. Ma a magyar nyelvben átvitt értelemben valakinek az égisze alatt lenni azt jelenti, hogy védelme, pártfogása alatt lenni. Etimológia és párhuzamok A szó az ógörög nyelv αἴξ (aix = kecske) szavából vezethető le. Eredetileg arra utal, hogy az aigiszt kecskebőrrel vonták be. Lehetséges még az αïσσω (aisszó) töve, az αïγ (aig-, vihar, felhőszakadás) és kapcsolatban állhat a καταιγίς (kataigisz, forgószél) szóval is. A rokonság nem csak etimológiai, hiszen Zeusz égisze alatt általában vihar, villámlás védte a védencet. Az eredeti jelentése talán az volt, hogy „az Égbolt, aki megvéd a vihartól”. A pajzs esetleg későbbi, népetimologikus képzettársítás is lehet. Ez arra utal, hogy nem feltétlenül a pajzs, inkább a kecskebőr a fontos motívum a létrejöttében. Ehhez fontos momentum, hogy amikor Homérosz az Iliaszban Athéné aigiszéról ír, „nem-öregvő, szépen font, százrojtú, bojtos” aigiszról beszél. Ez a leírás sokkal inkább a vállra terített bőrmellényre illik. Athéné ábrázolásain sokszor nincs pajzs, de van egy mellényszerű vállkendő, amelyen a Gorgófő is lóg, amit az aigiszre erősítettnek mondanak. Az aigisz védelmező funkciójában és a kecskebőrben hasonló az aranygyapjúhoz is, de valószínűleg nem azonosak, csak a kecskebőr varázsereje köti össze őket. A felakasztott kecskebőr védelmező erejének elképzelése viszont elvezet a hettita kurša felé mutató elképzelésekhez, amit Kolkhiszhoz hasonlóan néha városokban is felállítottak. Egy a kádesi csatát ábrázoló egyiptomi festményen Kádes falai felett is látható. Az aigisz párhuzamai Egyiptomba is elvezetnek, ahol a hagyományos mellkendő elülső részén gyakran ábrázoltak védelmező amuletteket vagy mágikus feliratokat, istenneveket. Az aigisz a skandináv mitológiába is eljutott, ahol ægishjálmr, azaz ægis-sisak a neve és Fafnir őrizte. Renato Olmi Renato Olmi (Trezzo sull’Adda, 1914. július 12. – Crema, 1985. május 15.) világbajnok olasz labdarúgó, fedezet. Pályafutása Klubcsapatban 1932–33-ban a Crema első csapatában mutatkozott be. 1933 és 1936 között a Cremonese, az 1936–37-es szezonban a Brescia labdarúgója volt. 1937 és 1941 között az Ambrosiana csapatában szerepelt, ahol két bajnoki címet (1937–38, 1939–40) és egy olasz kupa győzelmet (1939) ért el az együttessel. Az 1941–42-es idényben a Juventus játékosa volt és tagja volt az olasz kupa győztes (1942) csapatnak. A következő idényben visszatért az Ambrosiana együtteséhez, majd az azt követő szezonban ismét a Cremonese játékosa volt. A második világháború után, 1945 és 1947 között legelső klubja a Crema labdarúgója volt. 1947-ben fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban 1940-ben három alkalommal szerepelt az olasz válogatottban. Tagja volt az 1938-as világbajnok csapatnak, de mérkőzésen nem szerepelt. Sikerei, díjai Világbajnokság aranyérmes: 1938, Franciaország Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1937–38 , 1939–40 Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1939 Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1942 Pszichoanalitikus gazdaságpszichológia A pszichoanalitikus gazdaság pszichológia vagy más néven analitikus gazdaságpszichológia a gazdaságpszichológia azon változata, amely gazdasági jelenségeket a pszichoanalízis alapján vizsgál. A pszichoanalitikus gazdaságpszichológia helyét a gazdaságpszichológiák sorában az alábbi fejtegetések mutatják be. A gazdaságpszichológia fogalmának rugalmassága Magyari Beck István a gazdaságpszichológiát egy tudományterületnek nevezi, amely „a közgazdaságtan és a pszichológia házasságából született”. Hangsúlyozza, hogy a definíció pontatlan, és hogy ennek hátrányai, de előnyei is vannak. A hátrány, hogy nem határolja be kielégítően a gazdaságpszichológia területét, „szembetűnően rugalmas”. Ez a felsőoktatásban azt jelentheti, hogy minden tanár azt taníthatja, amiről azt gondolja, hogy az a gazdaságpszichológia, amit ő tanít, de azt is, hogy azért tanítja azt, amit tanít, mert a gazdaságpszichológia komplexitásából adódó követelmények esetleg túl magasnak tűnnek. Hasonló a helyzet a szociológiában és a gazdaságszociológiában otthonos tudományos inflációhoz, amelyet Szretykó György kritikának szánva úgy fejezett ki, hogy „a szociológiának annyi ágazatát különböztetjük meg, amennyi emberi tevékenységet fel tudunk sorolni.” A rugalmasság előnye - írja Magyari Beck - hogy „a gazdaságpszichológia jelenlegi gyűjtő, felhalmozó korszakában itt mindenkinek lehet helye, aki érvényes ismerettel érkezik. Az ismeretek megszűrésének s rendszerezésének a periódusa nyilván a gazdaságpszichológiában sem fog elmaradni.” Az idézet rámutat a gazdaságpszichológia kiforratlanságára és arra a lehetőségre, hogy a felhalmozás közben olyan munkák is születhetnek, amelyek az ismeretek megszűrése és rendezése közben nyilván ki fognak hullani, vagy kiderül róluk, hogy bármennyire értékes információkat tartalmaznak, a gazdaságpszichológiához nem sok közük van, mert nem a gazdaság és a pszichológia közötti összefüggésekkel foglalkoznak. De az is lehetséges, hogy olyan gazdaságpszichológiai munkák, amelyek idő- és tartalomkitöltés céljából nem kalandoznak el, a témánál maradnak, esetleg színvonaluk is magas, és éppen ezért úgymond „nehéz fajsúlyú” gondolatmenetük miatt a könyvtárak polcain fognak megsárgulni. A négy fő pszichológiai irányzat rivalizálása Magyari Beck állítása, hogy a gazdaságpszichológia szembetűnően rugalmas, nem kis mértékben arra is visszavezethető, hogy a pszichológia maga sem egységes. A pszichológiának négy fő irányzata bontakozott ki, amelyek egymással rivalizálnak. Ezek a behaviourista pszichológia, a kognitivista pszichológia, a szociálpszichológia és a pszichoanalízis. Garai László (pszichológus) a pszichológiai iskolák rivalizálásáról ezt írja: „A tudományok történetében nem egyedülálló, hogy ugyanaz a tudomány egyidejűleg különböző, egymás érvényét logikailag kölcsönösen rontó elméleteket fejlesszen ki, amelyekről egy ideig nem dönthető el, melyikük az egészet átfogó érvényes elmélet, de az sem bizonyosodik be, hogy egymás érvényét kölcsönösen korlátoznák.” A behaviourista pszichológia A behaviourista pszichológia lényegét Hebb Donald ekképpen fogalmazta meg: „A pszichikumot közvetve kell tanulmányoznunk, abból kiindulva, hogy milyen felépítésű az ember, mit mond, mit tesz. Az emberben egy bonyolult gépezet működik, amelyet akkor ismerünk meg legjobban, ha megfigyeljük a különböző ingerekre (input) érkező reakciókat (output). Ezek mögött (mármint a bonyolult gépezet, az input és output mögött) bonyolult mechanizmusok állnak, amelyek megismerése még hosszú időre komoly feladatot fog jelenteni a pszichológia számára.” Ez nyilván azt is jelenti, hogy a behaviourista filozófiai felfogás is a vizsgálandó objektum - az ember - komplexitására való tekintettel feltételezésekre van utalva, ha valami lényegeset akar mondani, másként száraz tények közlésén nem képes túllépni, vagy meg kell elégednie azzal, hogy mondanivalója formális és kevésbé jelentős. A gazdaságpszichológia értéke viszont akkor mutatkozik meg igazán, ha tanulságos, nagyvonalú összefüggések megelevenítésére képes. A behaviourista pszichológia főleg állatokon végzett fiziológiai kísérletek eredményein nyugszik, amelyeket a behaviouristák az emberi viselkedésre is érvényesnek tartanak. Ennek a pszichológiai látásmódnak az alapja az inger és a reakció közötti képzettársítások - asszociációk, kötődések - a nemtudatos szintjén. Tipikus példák erre Pavlov kutyákon végzett vizsgálatai, amelyek a klasszikus kondicionálás - a feltételes reflexek alapján történő tanúlás -mechanizmusainak felfedezéséhez vezettek, amit megérdemelten Nobeldíjjal honoráltak. Pszichológiai folyamatok ingerekre és reakciókra való beszűkítése a redukcionalizmus köréhez tartozik. A behaviourista pszichológia kritikája nem jelentheti, hogy a kondicionálás az ember számára nem jelentős, csupán azt jelenti, hogy realitásidegen az emberi pszichét kizárólag az inger-reakció függvényében vizsgálni. Ez a megállapítás semmi esetre sem csökkenti a kondicionálás jelentőségét az ember számára: „Kézenfekvő, hogy a feltételes reflex az ember számára is óriási jelentőségű. Különösen a korai gyermekkorban a tanulás teljes mértékben a feltételes reflexen keresztül történik - a szavak megértését és a beszédet is beleértve.” Arról nem is szólva, hogy a kultúra alapját képező viselkedési minták is kondicionálás eredményei. Az elmondottak alapján kétségtelen, hogy a behaviourista pszichológiának van létjogosultsága, és hasznos lehet, ha hasznosíthatóságának határait fel tudjuk mérni, ha figyelembe vesszük, hogy „ami egy patkányban végbemegy, az egy emberben is végbemehet, és esetenként végbe is megy, jóllehet a tétel fordítottja nem érvényes: az emberek ugyan szokásokat kondicionálnak, mint a patkányok, de a patkányok nem képesek megtanulni olvasni.” nem minden igaz, ami látszik. A behaviourista pszichológia azt a benyomást kelti, mintha a külső, látható viselkedés lenne az, amiből az ember az igazság keresése közben kiindulhat . Ezt a tévhitet Erich Fromm néhány mondatban megcáfolta. „Ha jóságosnak tetszem, jóságom csupán álarc, amely mögé kizsákmányoló szándékomat rejtem; ha bátornak tűnök, s a valóságban azonban csupán öntelt vagy talán egyszerűen életunt vagyok; ha úgy tetszik, hogy szeretem a hazámat, miközben de facto saját önző érdekeimet segítem elő akkor a külső látszat, azaz a külső viselkedésem az engem motiváló valós erőkkel élesen ellentmondásban áll. A viselkedésem nincs összhangban a karakteremmel. A karakterstruktúrám, a viselkedésem valóságos motivációja nincs összhangban a karakteremmel. A karakterstruktúrám, a viselkedésem valós motivációja valóságos létemet jeleníti meg. Viselkedésem részben valóban létem reflexiója, rendszerint azonban olyan álarc, amelyet célom elérése érdekében viselek. A behaviourista viselkedéstudomány úgy foglalkozik ezzel a maszkkal, mintha az megbízható, tudományos tény lenne; a valós megismerés ezzel szemben a belső realitásra összpontosít, amely általában nem tudatosan, sem közvetlenül nem figyelhető meg. A létezésnek ez az »álarctalanítása«, »az álarctól való megfosztása« (Demaskierung), amint Eckhart nevezi, központi szerepet játszik Spinoza és Marx gondolkodásában és Freud egyik alapvető felfedezése.” Kognitivista pszichológia Kognitív tudatosat, tudatot érintőt, megismerésre vonatkozó tényezőt jelent. A kognitivista pszichológia középpontjában a mezőelmélet (topologikus, topikus pszichológia) áll. A mezőelmélet a berlini iskola képviselői által - Köhler, Kofka és Weitheimer – megfogalmazott Gestaltpsychologie továbbfejlesztése. Berlini munkássága alatt Kurt Lewin is ehhez az iskolához tartozott. Később, az Amerikai Egyesült Államokban tanítványaival (Festinger, Cartwright, Escalona, Lippitt és White) együtt fejlesztette ki az úgynevezett mezőelméletet, amely a szociális dimenziónak egy különleges értelmezést ad. Kurt Lewin belülről mozgató feszültség helyett - az inger és a reakció folyamán kondicionált feltételes reflexek és viselkedési minták helyett - azt a környezeti hatást, a szociális dimenziót helyezi előnybe, amely a személyt körülveszi. Első benyomásra nehéz eldönteni, hogy mire vonatkozik a kognitív elnevezés lényege. A behaviourizmus lényegére vonatkozik, arra, hogy csak az számít tudománynak, amit a tapasztalat – az empíria – igazolni képes, vagy a tudatosságra, vagy mindkettőre. Ugyanis amit a pszichoanalitikus pszichológiában énen értünk – a cselekvő szubjektumot –, azt a szociálpszichológiában kognitív tartalmaknak nevezzük. Kognitív tartalmakon tudatos tartalmakat, a megismerés, a tapasztalat során nyert ismereteket értünk. Valószínű, hogy a kognitív elnevezés mindkét értelmezése érvényes: a kognitív pszichológia csak azt ismeri el tudománynak, ami empirikusan bizonyítható és tudatos, azaz a tudás része, ami az emlékezetből lehívható. Tarthatatlan lenne az a benyomás - ami ugyancsak az elnevezésből adódhat -, hogy csak a tudatosra vonatkoztatható tényezők képeznék a pszichológia tartalmát, és a környezeti hatások utóélményei alapján kondicionált nemtudatosaknak semmi közük a pszichológiához, mert hiszen a kognitív pszichológia mezőelméletében szimbolikusan a mező minden fűszála és virága kölcsönösen befolyásolják egymást, és a befolyásolás eredményeként a pozitív és negatív utóélmények kondicionálják a viselkedésüket. És ez – a kondicionált viselkedés – mind képzése, mind realizálása során a nemtudatos szinthez kötött. Ezen túlmenően olyan esetekben, amikor látszólag kizárólag a tudatos döntés határozza meg a viselkedést, a háttérben érzelmek és kevésbé vagy egyáltalán nemtudatos/tudatosodó irracionális motivációk is szerepet játszhatnak/játszanak. A környezethatás érzékeltetésének előtérbe helyezése céljából nevezték ezt a teóriát a németben Feld-teóriának, a magyarra pedig mezőelméletként fordították le. Kétségtelen, hogy a szó szerinti fordítás mezőelmélet vagy jobbik esetben terepelmélet. Értelemszerűen azonban nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy az ember nem légüres térben él és tevékenykedik, hanem a környezetbe beágyazva, amely viselkedésére az öröklött tulajdonságok tiszteletben tartása mellett hat, de az ember, az egyed is hat a környezetére. A környezethatás a viselkedést lényegesen befolyásolja, és a viselkedés visszahat a környezetre. A környezethatáshoz természetesen hozzátartozik a természet adta minden jelenség, de középpontjában az emberek és emberi kapcsolatok állnak. A környezet objektumai közötti - köztük az emberek közötti – kölcsönhatások lényegesen formálják az ember karakterét, viselkedési mintáit, konszenzuson és kondicionáláson - képzettársítási ajánlatokon - keresztül. Így nyeri el a mezőnek vagy terepnek elképzelt környezet azt az értelmezést, miszerint minden mindennel összefügg, és amelynek középpontjában a szociális dimenzió képezi azt a mezőt, teret, az emberközi kapcsolatok hálózatát, az emberi kapcsolatokon keresztül egymást kölcsönösen befolyásoló erőviszonyokat, amely alól egy társadalomban élő ember nem vonhatja ki magát. A szociális dimenzió - az emberközi kapcsolatok hálózata - nem egy fizikai értelemben vett tér. Ez a nem geometriai jelleg a mezőelméletben úgy jelenik meg, hogy a mezőben, a terepen, a szociális dimenzióban vonzó és taszító erőkkel rendelkező pontok érintik egymást, a topológia, a matematika folytonosságának megfelelő hasonlósággal. Ebből származik a topologikus pszichológia elnevezés. Ebben a topologikus dimenzióban az ember az emberközi kapcsolatok diktálta taszító- és vonzóerőkkel szemben tehetetlen: a taszító- és vonzóerők - a mindenkori szituációk - határozzák meg az ember magatartását. Ezzel a kognitivista pszichológia kizárja az ember szabad akaratából történő döntés lehetőségét és tendenciáiban enyhíti a bűnözők erkölcsi felelősségét, ami a neoliberális társadalmi és gazdasági rendben a bűnözés kb. hat évenkénti megduplázásának egyik lényeges oka lehet. Szociálpszichológia A pszichológiai iskolák versengésével foglalkozó eddigi megállapítások alapján világossá válhatott, hogy a pszichológia a szociológiától csak önkényesen választható el, mert a határok a két tudományág között cseppfolyósak, amennyiben szociológián nem adathalmazokat és száraz empíriát értünk, hanem az emberi kapcsolatok és társadalmi folyamatok vizsgálatára fektetünk súlyt. Csak idő kérdése volt, hogy a pszichológusok rádöbbenjenek: a pszichológia tárgya a személy, és a személy szociális dimenzióban él és cselekszik, ezért a pszichológiának a szociális dimenzió figyelembevételének irányába kell elmozdulnia. A szociális dimenzió jelentőségének felismerése a mezőelméletre emlékeztet – a szociális dimenzió jelentőségére – anélkül, hogy ebből az ember determináltsága levezethető lenne, mint ahogy ez a mezőelmélet lényegéből adódik. A determináltság helyett a szociális dimenzió mint a személyiséget befolyásoló tényező szerepel. Arról folyik még ma is a vita, hogy ez a befolyásolás döntő a személyiség kialakulása során, vagy inkább az öröklött tulajdonságok azok. A szociológusok is rádöbbentek, hogy minden szociális dimenziónak, minden társadalmi szerveződésnek a tagjai emberek, egyedek. Ebből adódik, hogy a szociológia tárgya nemcsak kollektívákból (formális és informális organizációkból, társadalmi formációkból: társadalmi kategóriákból és társadalmi aggregátumokból) álló szisztéma, hanem személyekből álló is. A személyek ugyan egy hosszan tartó eredményes (ha eredményes) szocializáció után viselkedésükben a kulturális értékeiket hordozzák, de ezen túlmenően egyedi dimenziót és szisztémát is képeznek, amelynek sajátságos egyedi ismertetőjegyei vannak, amit a szociológiában a szocializáció fogalmának kiegészítéseként individualizációnak neveznek. Az individualizáció azt jelenti, hogy a szocializáció során internalizált – bensőségessé vált – társadalmi értékeket az egyedek individuálisan élik meg. Az eredmény a szociálpszichológia. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ember szükségleteinek kielégítése során gazdálkodik, és a gazdaság nemcsak gazdasági szerveződésekből, hanem emberek tevékenységéből tevődik össze, akkor az előzőekből nehézség nélkül adódik a gazdaságpszichológia és a gazdaságszociológia lényege és létjogosultsága. A szociálpszichológiában nemcsak a szociológia és általában a pszichológia fonódik össze, hanem konkréten a behaviourista, a kognitív, és az analitikus pszichológia is. A behaviourista pszichológiában a szociális dimenziót és ennek jelentőségét a személyiségképzéssel és viselkedéssel kapcsolatban különösen a viselkedési minták kondicionálása - az ingerek és a reakciók eredményélményén keresztül viselkedési mintákká való felerősítése - jelzi; a kognitív pszichológiában a mezőelméletben körvonalazott szociális dimenzió taszító és vonzó erőviszonyai, az analitikus pszichológiában - a pszichoanalízisben, a mélylélektanban - a lelki élet szisztémájában szerepet játszó szociális dimenzió személyiséget formáló szerepe utal a szociológia illetékességére is. Pszichoanalízis A pszichoanalízist mélylélektan mellett szubjektív, befelé tekintő (= introspekción alapuló) pszichológiának is szokták nevezni. Ennek ellentéte az úgynevezett empirikus, objektívnak tartott behaviourista szemlélet. A Freud által alapított pszichoanalízis nagymértékben feltételezéseken alapuló tudomány – ad hoc teóriára - metapszichológiára - támaszkodik, mert a vizsgált terület empirikusan hozzáférhetetlen, viszont a pszichoterápiában alkalmazott elmélet eredményessége mutatja, hogy a Freud által felvázolt lelki élet struktúrája és szisztémája helyes. Ebből kiindulva érdemes a pszichoanalízist gazdasági vonatkozású jelenségek vizsgálatára alkalmazni. Pszichoanalitikus gazdaságpszichológia A pszichoanalitikus gazdaságpszichológia megalapozása Menyhay Imre Homo oeconomikus és a befejezetlen teremtés – Az analitikus gazdaságpszichológia alapvetése és alkalmazása című, az Akadémiai Kiadónál 2004-ben megjelent könyvéhez fűződik. A könyv címében szereplő analitikus gazdaságpszichológia a pszichoanalízisen alapuló gazdaságpszichológiára vonatkozik, ezért érdemes a könyv címétől eltérően pszichoanalitikus gazdaságpszichológiáról beszélni. Tokiói per A tokiói per 1946. május 5-től 1948. április 6-ig Tokióban folytatott peres eljárás, melynek tárgya a második világháború távol-keleti hadszínterein elkövetett háborús bűnök felelőseinek elítélése volt. A 28 vádlottas perben 25 vádlott felett mondott ítéletet a Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék (The International Military Tribunal for the Far East, IMTFE) 1948. november 12-én. Előzmények Japán már az 1930-as évek elejétől katonai erővel folyamatosan terjeszkedett Kínában, 1937-ben pedig nagy méretű háború kezdődött a két ország között. Az 1936-os „A Nemzeti Politika Alapelvei” c. irat az expanzió célját a kelet-ázsiai szárazföld és a déli tengerek megszerzésében jelölte meg. A japán csapatok elfoglalták Pekinget, Sanghajt, és a Csang Kaj-sek által vezetett Kína akkori fővárosát, Nankingot. Az 1937. december 14-én kezdődő hathetes időszakot nankingi mészárlás vagy „Nanking megerőszakolása” néven tartják számon: egy amerikai pap által megörökített film szerint megcsonkított tetemek hevertek az utcán, csecsemőket szúrtak szuronyhegyre. Az „Amerika először” nevű izolacionista szervezet pl. erre, a sokkoló hatása miatt csak szűk körben bemutatott felvételre hivatkozva is kampányolt azért, hogy az Amerikai Egyesült Államok ne lépjen háborúba. Japán aláírta a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló 1929-es Genfi Egyezményt, de nem ratifikálta azt. 1941 decemberének második felében az Egyesült Államok a tokiói svájci misszión keresztül reményét fejezte ki, hogy Japán ennek ellenére alkalmazni fogja az Egyezményt, és 1942 februárjában Tógó Sigenori külügyminiszter erre ígéretet tett - Ennek ellenére a kb. 95 ezer európai, amerikai, ausztráliai hadifogolyból 27 ezer (28,6%) elpusztult, míg pl. a német hadifogolytáborokban csak 4%-os (23 ezer brit és amerikai fogoly) volt a veszteség. A Fülöp-szigeteken található Luzon szigetén a Bataan-félsziget amerikai és filippínó védői 1942. május elején - több hónapi kitartás után - megadásra kényszerültek. 76 ezer katonát indítottak útra a japánok 120 kilométeres gyalogmenetben a hadifogolytáborba, kb. 10 ezer fogoly az úton, 16 ezer röviddel a megérkezés után pusztult el az éhség, betegség és szándékos gyilkosságok folytán. L�ng Sơnban (Vietnám) 450 francia és vietnámi fogolynak előbb a lábát lőtték meg géppuskatűzzel, majd az így lebénított foglyokon szuronyroham-gyakorlatot végeztek. Egy esetleges India elleni támadást akadályozott a Burma és Sziám (ma: Thaiföld) közti részen a vasút hiánya, ezért 1942-től kb. 60 ezer hadifogoly és 270 ezer színes bőrű kényszermunkás elkezdte az építést a járhatatlan dzsungelen keresztül. 1943-ban készült el a 400 kilométeres szakasz, addigra 12 ezer hadifogoly és 70-90 ezer kényszermunkás (vagyis 4 méterenként egy ember) vesztette életét. (A Híd a Kwai folyón c. film a valóságosnál jóval kedvezőbb körülményeket mutat be.) A busidó – a szamuráj etika – szerint a megadás szégyenletes dolog, ez is magyarázta a foglyokkal való kegyetlen bánásmódot, és az is, hogy a foglyok őrzésére is azokat rendelték, akiket nem tartottak a tényleges katonai szolgálatra alkalmasnak, és ezért ezek az emberek is frusztráltak lehettek. A bíróság felállítása Míg a Nankingban történtekről már korábban is tudott a világ, a hadifogolytáborban elkövetett cselekményekről csak a háború után. Az ENSZ Háborús Bűnök Bizottsága (UNWCC) 1945. elején nyilatkozatban megállapította Tokió és a helyi tábornokok felelősségét. 1945. július 26-án az Egyesült Államok, Kína és Nagy-Britannia kapitulációra hívta fel Japánt, majd az UNWCC Fehér Könyvet adott ki, melyben nemzetközi katonai bíróság alakítására hívott fel a japán háborús bűnösök felelősségre vonására. A törvényszéket Douglas MacArthur amerikai hadseregtábornoknak, a távol-keleti szövetséges főparancsnoknak kellett létrehoznia. 1946. január 19-én jelentette be Mac Arthur a Törvényszék megalakulását. Ennek jogköre a béke elleni bűncselekményekre, a háború bevett szabályainak megsértésére és a civil lakosság ellen elkövetett embertelen cselekményekre terjedt ki. Egy-egy bírót jelölt a japán fegyverszüneti szerződést aláíró 9 állam (Ausztrália, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Kanada, Kína, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és Új-Zéland), valamint később a Fülöp-szigetek és India. MacArthur Sir William Webb ausztrál bírót nevezte ki a törvényszék elnökévé. Az ügyészek Főügyész (USA): Joseph Keenan; Ausztrália: Justice Alan Mansfield; Kanada: Brigadier Henry Nolan; Kínai Köztársaság: Xiang Zhejun (Hsiang Che-chun); A Francia Köztársaság Átmeneti Kormánya: Robert L. Oneto; India („Brit India”): P. Govinda Menon; Hollandia: W.G. Frederick Borgerhoff-Mulder; Új-Zéland: Ronald Quilliam; Fülöp-Szigetek: Pedro Lopez; Egyesült Királyság: Arthur Comyns-Carr; Szovjetunió: Sz.A. Golunszkij A bírók Ausztrália: Sir William Webb ; Kanada: Edward Stuart McDougall ; Kínai Köztársaság: Mei Ju-ao; A Francia Köztársaság Átmeneti Kormánya: Henri Bernard ; India: Radhabinod Pal ; Hollandia: Prof. Bert Röling ; Új-Zéland: Harvey Northcroft; Fülöp-szigetek: Delfin Jaranilla ezredes; Egyesült Királyság: Hon Lord Patrick; USA: John P. Higgins , majd: Cramer Felváltotta Higginst 1946. júliusában; Szovjetunió: I.M. Zarajanov. A vádlottak Polgári személyek: Hiranuma Kiicsiró báró, miniszterelnök Hirota Kóki báró, külügyminiszter Hosino Naoki, kabinetfőtitkár Kaja Okinori, pénzügyminiszter, ópiumkereskedő Kido Kóicsi márki, lord-pecsétőr, a császár legbizalmasabb tanácsadója Macuoka Jószuke diplomata, külügyminiszter (természetes halált halt a per folyamán) Szumei Okava ideológus (a bíróság beszámíthatatlannak nyilvánította) Sigemicu Mamoru diplomata, külügyminiszter Siratori Tosio diplomata Tógó Sigenori diplomata, külügyminiszter A szárazföldi hadsereg vezetői közül: Araki Szadao tábornok, hadügyminiszter Doihara Kendzsi, a Legfelsőbb Haditanács tagja, Szingapúr parancsnoka, kém Hasimoto Kingoró ezredes, a 30-as években fiatal tisztek szellemi vezére Hata Sunroku tábornagy, főparancsnok Kínában , hadügyminiszter Itagaki Szeisiró tábornok, a hadifogolytáborok felügyelője Kimura Heitaró tábornok, Burmában főparancsnok Koiszo Kuniaki tábornok, Korea főkormányzója, miniszterelnök Macui Ivane tábornok, főparancsnok Kínában Mihami Dzsiró tábornok, Korea főkormányzója Mutó Akira tábornok, főparancsnok Szumátra szigetén Ósima Hirosi tábornok, nagykövet Berlinben Szató Kenrjó tábornok, a katonai iroda főnöke, Szuzuki Teiicsi tábornok, tárca nélküli miniszter, a kabinet tanácsadója Tódzsó Hideki tábornok, a Kvantung-hadsereg parancsnoka, hadügyminiszter, miniszterelnök, Umezu Josidzsiró tábornok, a Kvantung-hadsereg parancsnoka Tengernagyok: Nagano Oszami, a flotta vezérkari főnöke (természetes halált halt a per folyamán) Oka Takaszumi, a haditengerészeti miniszter Simada Sigetaró, haditengerészeti miniszter A császárról Hirohito császár nem ült a vádlottak padján a Kínai Köztársaság és Ausztrália nyomása ellenére sem. MacArthur - aki Japán korlátlan urának volt tekinthető - az amerikai kormánnyal együtt ezt azzal indokolta, hogy ez olyan felzúdulást keltene a japán társadalomban, amely folytán akár egymillió fővel is növelni kellene a megszálló csapatok létszámát. A japánok ugyanis istenként tisztelték császárukat, és el sem tudták képzelni, hogy perbe fogható volna. Az ítélet A törvényszék egyetlen felmentő ítéletet sem hozott. Két vádlott (Macuoka Jószuke és Nagano Oszami) természetes halált halt a per során. Hét személyt (Doihara Kendzsi, Hirota Kóki, Itagaki Szeisiró, Kimura Heitaró, Macui Ivane, Mutó Akira és Tódzsó Hideki) akasztás általi halálra ítéltek. Az ítéletet 1948. december 23-án hajtották végre a Szugamói börtönben. A többi vádlott legalább 7 évi börtönbüntetést kapott, többen életfogytiglanit, de 1954-1955-ben mindenki szabadult. Sigemicu Mamoru 1950-ben amnesztiával szabadult. Megjegyzendő, hogy az indiai bíró, Radhabinod Pal minden vádlott minden vád alóli felmentésére voksolt (és a bíróságból egyedül neki volt nemzetközi jogi végzettsége), a szovjet bíró pedig az eljárás két hivatalos nyelve, az angol és a japán közül egyiken sem értett. Robert A. Taft szenátor 1946-ban így vélekedett: „A győztesek ítélkezése a legyőzöttek felett sohasem lehet pártatlan, bármennyire körülbástyázzák is igazságszolgáltatási formulákkal.” Joseph B. Keenan fővádló viszont 1949-ben azt nyilatkozta: „Bízvást kijelenthetjük, hogy a Tódzsó-per az angolszász jogszolgáltatás mintapéldája volt.” Hylocereus stenopterus A Hylocereus stenopterus egy epifita kaktusz, a Hylocereus nemzetség egyetlen nem fehér virágú faja. Elterjedése és élőhelye Típus: Costa Rica, Vallée de Tuis területe. Közép-Amerikában több helyen Costa Ricán kívül, atlantikus erdőkben, alacsony tszf. magasságban. Jellemzői Kapaszkodó növény, számos léggyökeret fejleszt, hajtásai három bordásak, 40 mm átmérőjűek, a bordák élein és az areoláknál barna parásodással. Areolái 30–35 mm távolságban állnak, 2-3 tövist hordoznak, melyek 1–3 mm hosszúak, sárgák. Virágai 90–100 mm hosszúak, kívülről 5–20 mm hosszú pikkelyek fedik, melyek 10 mm szélsek, zöldek vagy sárgászöldek, a tövükben krémszínű szőrökkel, melyek 0,5 mm-nél rövidebbek. A tölcsér 45–55 mm hosszú, 10–20 mm átmérőjű, a külső szirmok egyenesek, barnák vagy barnásvörösek, a belső szirmok lándzsa alakúak, ciklámenlilák, fehér futtatással, 40–80 mm hosszúak. A porzók világossárgák, a bibe krémszínű. Termése gömbölyded, 70 mm átmérőjű, sárgászöld, majd megpirosodó bogyó, magjai 2,5×1,5×0,75 mm nagyságúak, vagy kicsivel nagyobbak. Rokonsági viszonyai A Hylocereus subgenus tagja. Paleohispániai nyelvek A paleohispániai, paleohispán vagy prehispán nyelvek (a görög παλαιός [palaiósz], ’régi’, és a latin Hispania, római tartomány nevének összetételéből; spanyolul lenguas paleohispánicas) azok az ókori – kevésbé vagy egyáltalán nem ismert – nyelvek, amelyeket a Pireneusi-félsziget területén a rómaiak hódítása előtti időkben beszéltek. Egyezményes elnevezés, amely őshonos nyelveket feltételez, bár megjegyzendő, hogy közülük az indoeurópainak bizonyult nyelvek a szó szoros értelmében nyilvánvalóan nem lehettek őshonosak e területen. Természetesen nem számítjuk ide a jól ismert föníciai és görög nyelveket sem, amelyeket szintén használtak elszórtan a déli területeken, de eredetük köztudottan a félszigeten kívüli. Történeti áttekintés A prehispán nyelvekről nem sok információ maradt fent. Létezésük ténye viszonylag kevés számú feliratból és helységnévből ismert, a többségük római források közvetítésével maradt ránk, akik Kr. e. 218. augusztusban érkeztek először a félszigetre. A már említett föníciain és görögön kívül összesen négy nyelvet dokumentáltak, bár ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden kétséget kizáróan csak ezt a négy nyelvet beszélték a római kor előtti Hispániában. További problémát okoz, hogy még a dokumentált nyelvekről sem áll rendelkezésre elegendő adat annak pontos megállapítására, hogy e nyelveket valójában mekkora területen beszélték és milyen rokonsági viszonyban álltak egymással, illetve más nyelvekkel. A ma is élő baszk nyelv például kétségtelenül paleohispán eredetű, de mivel írásbeliséggel csak a középkor óta rendelkezik – hiszen az első, egy-két kifejezésből álló írásos szórványemléke is csak a 10. századi Glosas Emilianensesből való (ugyanabból a kódexből, amely egyúttal a kialakuló spanyol nyelvjárások első írott emlékeit is tartalmazta) –, mindmáig nem tudjuk, hogy egykor mekkora lehetett a nyelvterületének maximális kiterjedése, így feltételezések széles skálája – az egészen abszurd elméletektől („egész Európa nyelve volt”) az elfogadottabbakig – létezik. Egy dolog azonban vitathatatlan: a félsziget nyelvészeti szempontból indoeurópai, valamint nem indoeurópai részre osztható; az előbbi nyelveket főként a nyugati, északnyugati és középső, az utóbbiakat a keleti és déli részeken (a Földközi-tenger partvidékén, beleértve a Baleár-szigeteket), illetve északon a Pireneusok és az Ebro völgye környékén beszélhették. Feltételezhető továbbá, hogy az indoeurópai népek (kelták) érkezése előtt az egész félszigeten – a baszkhoz hasonló, talán vele rokon – nem indoeurópai nyelveket beszéltek. A dokumentált nyelvek A feliratok alapján eddig négy paleohispán nyelvet azonosítottak, ezek – a baszkot nem számítva – a következők: ibér , keltibér , luzitán , valamint tartesszoszi (turdetán). Az egyes nyelvek részletes ismertetése a külön szócikkeikben található; az alábbiakban rövid összefoglalás olvasható a velük kapcsolatos jelenlegi ismereteinkről. Ibér A paleohispán nyelvek között a legjobban dokumentált ibér ismeretlen eredetű agglutináló nyelv – vagy nyelv(járás)csoport – volt, amely számos hasonló vonást mutatott a baszkkal; e két nyelv egymáshoz való viszonya azonban máig nyitott kérdés. A feliratokból ismert ibér szavak jelentése megfejtetlen. A nyelvterület azonban nem csak az Ibériai-félszigetet foglalta magába, hanem valószínűleg Franciaország déli részén, valamint a mediterrán szigeteken is beszélték. Keltibér és luzitán A keltibér és a luzitán indoeurópai nyelvek voltak. Az előbbi egyértelműen archaikus ókelta nyelv, az utóbbi besorolása viszont a nyelvcsaládon belül bizonytalan, bár voltak, akik szintén ősi kelta vagy ahhoz közel álló nyelvnek tartották (alapvetően az különbözteti meg a kelta nyelvektől, hogy megőrizte az alapnyelvi p- hangot). Tartesszoszi (turdetán) A tartesszoszi konvencionális elnevezés, Hérodotoszra vezethető vissza, aki erős és gazdag „Tartesszosz királyság”-ról számol be a Kr. e. 6. századi Guadalquivir torkolatában, azonban e nyelvemlékeknek a valódi királysággal való összefüggése nem bizonyított. Sztrabón, a görög földrajztudós szerint a „turdetánok” (a rómaiak a területet Turdetániának nevezték, bár valószínű, hogy mindkét név ugyanabból a szóból származik) nyelve a félsziget összes többi népének nyelvétől különbözött, és „ők voltak a legműveltebb ibérek”. A feliratokat máig nem sikerült megfejteni, így valójában e nyelvről (vagy nyelvekről) semmi biztosat nem tudni; talán az ibérrel állhatott rokonságban. Egyéb nyelvek Mint az előzőekből kiderül, lehetetlen teljesen pontosan és minden kétséget kizáróan feltérképezni az Ibériai-félsziget római kor előtti nyelvi helyzetét, ebből következően természetesen nem zárható ki, hogy a viszonylag jól dokumentáltakon túl egyéb nyelvek, nyelvjárások is léteztek – sőt, egészen biztos, hogy így volt, hiszen ebbe a körbe tartozik a már többször említett baszk is. Valószínűsíthető, hogy a keltibér nyelvű feliratok területein kívül más kelta dialektusokat is használtak, ez főként az északnyugati területekre nézve vehető teljesen biztosra. Ugyanakkor nehéz behatárolni, hogy ezek mennyire voltak elkülönült dialektusok, mivel a feliratokban éppúgy találhatóak archaikus nyelvi vonások, mint újítások, egyértelmű eloszlás nélkül. Összefoglalóan e nyelvváltozatokat hispániai keltának vagy hispano-keltának nevezik, és az is elképzelhető, hogy maga a keltibér nyelv is csak egy nyelvjárása volt egy, a félsziget jóval nagyobb területén beszélt hispániai kelta nyelvnek. Kantábria területéről például egyértelműen azonosítható kelta jellegű újító vonás a magánhangzók közötti zöngétlen zárhangok zöngésülésének tendenciája (vö. a kasztíliai spanyol hangtani sajátosságaival, amely Kantábria környékén keletkezett). Különösképpen komplexnek bizonyul az északi területek, főként az Ebro folyó feletti részek nyelvi helyzete, ahol egyaránt találtak ibér, keltibér és baszk–aquitaniai jellegű – latinizált – feliratokat. Jóllehet, a kelta és indoeurópai feliratokat nem nehéz megkülönböztetni a baszk–aquitaniai jellegűektől (a történelmi tények és helynevek alapján elfogadott feltételezés, hogy az ókori Aquitániában beszélt nyelv baszk nyelvjárás lehetett, esetleg azonos az óbaszkkal), azonban nincs így az ibér jellegűekkel: találtak ugyanis néhányat (pl. OSCA < bolśkan, a mai Huesca), amely az eddigi kutatások eredményei szerint egyik dokumentált nyelv rendszerébe sem illeszkednek. Be kell érni tehát azzal, hogy az Ebrótól északra az ibér és a keltibér mellett párhuzamosan több, „baszk-szerű” nyelvet beszéltek, amelyek kizárólagos használatúak voltak a legészakibb területeken, beleértve az Aran-völgyet is. A baszk nyelv A több dialektusra oszló baszk a paleohispániai nyelvek egyetlen túlélője. Bár története és eredete éppúgy homályos, mint a kihalt nyelveké (mivel írásbeliséggel nem rendelkezett), fennmaradása arról tanúskodik, hogy az Ibériai-félsziget romanizációja soha nem volt teljes. A nyelvet a jelenleginél feltehetően jóval nagyobb területen beszélték (az is lehetséges, hogy a Pireneusok térsége csupán az utolsó menedékhelye volt e népnek), ugyanakkor nem tisztázott, hogy milyen kapcsolatban állt a többi nem indoeurópai prehispán nyelvvel. Elfogadott feltételezés viszont, hogy az ókori Aquitania nyelve a baszkkal alkothatott nyelvi egységet, de nem tudni, hogy esetlegesen annak régebbi formája (óbaszk), vagy csak rokon nyelv(járás) volt-e. Mivel a kasztíliai spanyol dialektus is baszk területek szomszédságában – valószínűleg tartós kétnyelvűség fennállásával – keletkezett, számos kutató hozza összefüggésbe baszk adsztrátumhatással a spanyol nyelv bizonyos hangtani sajátosságait. A paleohispániai szubsztrátum Szubsztrátumnak, azaz alsó nyelvi rétegnek nevezzük azokat a hatásokat, amelyeket az őslakosság eredeti nyelvei gyakorolnak az azokat kiszorító hódítók nyelvére az átvétele közben. Az Ibériai-félsziget területén ma beszélt újlatin nyelvek bizonyos sajátosságai kétségtelenül összefüggésbe hozhatóak a paleohispán szubsztrátumokkal – hiszen a rómaiak a félszigetre érkezésüktől kezdve folyamatosan kapcsolatban álltak az őslakossággal, akik a latint fokozatosan, valószínűleg több évszázados kétnyelvűségen át tanulták meg tőlük –, azonban e hatásokat nem könnyű igazolni, mivel csekély ismeretanyag áll rendelkezésre e nyelvekről és tényleges elterjedési területükről. Az eddigi elméletek és feltételezések az alábbiakban foglalhatóak össze. Bizonyíthatóan a kelta nyelvek hatásának tulajdonítható a magánhangzók közötti zöngétlen zárhangok /p, t, k/ zöngésülése és gyengülése ( leníció ), illetve a zöngések elvesztése bizonyos esetekben (pl. AQUA > spanyol agua , CREDERE > creer stb.); ezt erősíti az a tény is, hogy e hangváltozások a félszigeten kívül is végbementek szinte minden olyan újlatin nyelvterületen, ahol eredetileg kelta nyelvet beszéltek. Szintén e hatásnak tulajdonítják a latin - X -, - CT - és egyéb mássalhangzócsoportok palatalizációját (pl. LAXARE > katalán és portugál deixar – magyar ’s’-sel ejtve –; DIRECTO > portugál direito , spanyol derecho ; MULTO > portugál muito , spanyol mucho ; stb.). Szintén igazolható paleohispán szubsztrátum a latin F - hang h -vá alakulása a spanyolban. Földrajzi alapon e változást a baszk vagy valamelyik hasonló nyelv hatásának vélik, ugyanis csak a kasztíliai spanyolban – a környező újlatin nyelvekben (katalán, galíciai –portugál) nem – és még jellemzőbben a Pireneusok francia oldalán beszélt gascogne-i okcitán dialektusban ment végbe, ahol egyértelműen a baszk–aquitaniai nyelveket beszélték. Ugyanakkor vannak nyelvészek, akik ezt vitatják, azzal érvelve, hogy az /f/ > /h/ hangváltozás teljesen általános más nyelvekben is az akusztikai hasonlóság miatt, illetve egyesek feltételezik, hogy ennek oka a latinban keresendő, mivel az F -et nem labiodentálisan, hanem bilabiálisan ejtették, s ennek gyengüléséből keletkezett a /h/ (amely később eltűnt, mint minden újlatin nyelvben); ez utóbbi elméletet kevesen fogadják el. Tényként kezelendő viszont, hogy a jelenlegi ismereteink és a feliratok tanúsága szerint az /f/ hang előfordulása meglehetősen ritka volt a paleohispániai nyelvekben, a nem indoeurópai nyelvekben nem is létezett. Hasonló a helyzet bizonyos iberoromán nyelvek (beleértve az okcitánt is) egyik jellegzetességéről, az ún. betacizmusról (a latin eredetű B és V /w/ összeolvadásáról); ugyanis, míg a legtöbb újlatin nyelvben a latin /w/ hang /v/-ként, addig az iberoromán nyelvekben – a sztenderd portugál kivételével, amely megtartotta a megkülönböztetést – a /b/ és a /w/ hang egyaránt /b/-ként folytatódott, magánhangzók között gyenge ejtéssel. Ez utóbbi a latin belső tendenciájával hozható összefüggésbe, ugyanis minden újlatin nyelvben megtörtént a szóközi /b/ réshanggá válása, viszont ennek ellenkezője, amely a félsziget újlatin nyelveit – és a szárdot – jellemzi, csak igen elszórtan és jelentéktelen mértékben fordul elő más újlatin nyelvekben. A jelenséget sok nyelvész szintén a baszk–ibér szubsztrátum hatásával magyarázza, mivel e nyelvekben nem létezett a /v/, és valószínűleg a /w/ hang sem, bár különös módon, az ibér nyelv a latin szavakban lévő /w/ hangot /b/-vel, míg ugyanezt a hangot keltibér eredetű szavakban /u/-val vette át. Szintén vannak, akik azt állítják, hogy a /v/ hang még létezett minden középkori iberoromán nyelvben, s csak később tűnt el a spanyolban, a katalánban és a galíciaiban talán éppen a spanyol hatására (amelyben viszont baszk szubsztrátum eredménye lehet). Mindez persze szintén nem bizonyítható. Még érdekesebb ugyanez a jelenség a szárd nyelvben, amelynek tekintetében megoszlanak a vélemények: egyesek a spanyol uralommal, így a spanyol nyelv befolyásával magyarázzák, míg mások szerint elképzelhető, hogy Szardínia szigetén is az ibérhez vagy a baszkhoz hasonló nyelvet beszéltek. A nem indoeurópai paleohispán szubsztrátummal lehet összefüggésben a magánhangzók közötti likvidák – l, n – elvesztése a galíciai–portugál nyelvekben (amely szintén végbement a baszkban (!) ), valamint a latin -ll- és -nn- palatalizációja a kasztíliaiban és a katalánban. A spanyol nyelv egyszerű, minden helyzetben tisztán ejtett öt magánhangzóból /a, e, i, o, u/ álló hangkészletét egyes nyelvészek szintén baszk–ibér hatásnak vélik, mivel mindkét prehispán nyelvben csak ez az öt magánhangzó létezett a hosszúságuk megkülönböztetése nélkül (nem így volt a vulgáris latinban , ahol a klasszikus latin rövid Ĕ és Ŏ nyílt /�/ és /�/ -ként folytatódott, amelyek megkülönböztető értékűek voltak a zárt /e/ és /o/ hangokkal szemben). E szubsztrátumelmélettel szemben azonban több ellenérv is létezik: egyrészt, az ötmagánhangzós rendszer a leggyakoribb a világ nyelvei között, másrészt pedig ismert tény, hogy az említett két magánhangzó a spanyolban kettőshangzóként – ie és ue – folytatódott, s így a különbség ebben a formában maradt meg. Ezen kívül az ilyen hangváltozás szintén nem korlátozódik csak a félszigetre: ugyanígy megtalálható az olaszban , a románban , a rétoromán nyelvváltozatokban, stb. Az iberoromán nyelvek jellegzetes szó eleji pergetett r -jét próbálták már az ibér nyelvvel összefüggésbe hozni, amelyben az /r/ hang nem állhatott szókezdő helyzetben (vagyis elképzelhető, hogy az ibérek kissé „erőlködtek” az r-rel kezdődő latin szavak kiejtésekor). Hasonlóképpen a baszk nyelvben sem kezdődhet szó r-rel, ők viszont ezt egy magánhangzó elétoldásával oldják meg: például latin REGE > baszk errege – spanyol rey – ’király’ (és szintén ez történik a szárdban is (!): REGE > urrei) . Különös azonban, hogy a baszkban az így átvett latin szavak szókezdő r-je megkettőződik, ugyanez viszont nem tudható az ibérről. Mindezt figyelembe véve, valamint azt, hogy mindkét jelenség előfordul a Pireneusi-félszigeten kívül is, elképzelhető, hogy e sajátosság már a rómaiak által a félszigetre vitt latinban is meglehetett – talán egy előbbi, mediterrán szubsztrátum következményeként –, bár ez is vitatott. Az előzőekben említett hangtani jellegű hatásokon kívül a paleohispániai nyelvekből származik az iberoromán nyelvekben néhány tucat ismeretlen vagy bizonytalan eredetű szó, például a spanyol gusano ’hernyó’, perro ’kutya’, vagy a félszigeten beszélt valamennyi nyelvben közös ’bal’ jelentésű szó – spanyol izquierda , portugál esquerda , katalán esquerra –, amely bizonyítottan az azonos jelentésű baszk ezkerra folytatása. Mianmar a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Mianmar a görögországi Athénban megrendezett 2004. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Íjászat Női Súlyemelés Női Szpitamenész Szpitamenész (Kr. e. 370 – Kr. e. 328) perzsa arisztokrata, a Kr. e. 329-ben kitört szogd lázadás vezetője. Ő volt az, aki elárulta és III. Alexandrosznak (Nagy Sándornak) átadta Bésszoszt. A szogdok, akik III. Alexandroszt örömmel üdvözölték, most úgy látták, hogy az egyik idegen elnyomást a másik váltotta fel, s lemészárolták a város védelmére hátrahagyott makedón katonákat. Alexandrosz összevonta csapatait és az egyik lázadó várostól a másikig vonult, hetet közülük megostromolt és megölte a városban lakó összes férfit, amivel elrettentő példát statuált. Közben Szpitamenész visszafoglalta Marakandát, ám Alexandrosz újra elfoglalta. Szpitamenész elmenekült. Mivel a serege legyengült és erősen megfogyatkozott, Alexandrosznak abba kellett hagyni az üldözést. Bosszúból felperzselte azoknak a parasztoknak falvait és szántóföldjét, akik a szogd felkelésben részt vettek. Kr. e. 329/328 telén a déli méd területekre vonult vissza és várta új seregét, amely nyugatról sikeresen meg is érkezett. A szogd felkelők elleni harc egy évig tartott. Az első hónapban bebizonyosodott, hogy Szpitamenész hívei nem adják fel egykönnyen a harcot. Szpitamenészt, lázadás vezetőjét végül nem a makedónok, hanem egy sivatagi törzs tagjai, a masszagéták fogták el, és a fejét elküldték Alexandrosznak. Forrás https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Alexandrosz_maked%C3%B3n_kir%C3%A1ly Burgundi Blanka francia királyné Burgundi Blanka (1296 k. – Maubuisson-apátság, 1326 áprilisa) Franciaország királynéja, IV. (Szép) Károly első felesége, IV. Ottó burgundi gróf és Mahaut artois-i grófnő leánya volt. Nővére, Johanna V. (Hosszú) Fülöp felesége lett. 1308-ban, egy évvel azután, hogy nővére Fülöp herceg felesége lett, Blanka IV. (Szép) Fülöp legkisebb fiához, Károlyhoz ment feleségül Corbeil városában. 1314 elején börtönbe vetették, mivel a Nesle-torony botránya során kiderült, hogy három éve viszonyt folytatott egy normandiai lovaggal, Gauthier d’Aunay-val, míg sógornője, a későbbi X. (Civakodó) Lajos felesége, Burgundi Margit annak fivérével, Philippe-pel csalta meg férjét. A harmadik királyi meny, Johanna mindehhez asszisztált. Margitot és Blankát bűnükért a normandiai Château-Gaillard-ba záratták. 1322-ben lett Franciaország királynéja, azonban Károly nem volt hajlandó neki megbocsátani, és május 19-én így XXII. János pápa felbontotta a házasságukat, a vérrokonságra hivatkozva. Blanka apáca lett a Pontoise melletti Maubuisson-apátságban, ahol rövidesen meghalt. Saint-Julien (Jura) Saint-Julien település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 440 fő (2015). Saint-Julien Louvenne, Andelot-Morval, Lains, Montagna-le-Templier, Montrevel és Villechantria községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ivan Lendl Ivan Lendl (Ostrava, Csehszlovákia, 1960. március 7. –) az 1980-as évek legkiemelkedőbb profi teniszezője, korábbi világelső. A Tennis Magazine az 1966 utáni korszak 10 legjobb teniszezője közé számította. Karrierje során nyolc Grand Slam-címet nyert (Australian Open: 1989, 1990; Roland Garros: 1984, 1986, 1987; US Open: 1985, 1986, 1987), csak Wimbledonban nem sikerült egyszer sem győznie. Összesen 19 Grand Slam-döntőbe jutott be. Először 1983 februárjában lett világelső, és az elkövetkező 8 év jó részében uralta a mezőnyt, összesen 270 hétig volt a ranglista élén, és négyszer zárta az évet világelsőként (1985, 1986, 1987 és 1989). Lendl játéka az állóképességre és az alapvonalról ütött erős ütésekre épült, játéka nagy szerepet játszott az ún. erőtenisz népszerűvé válásában. 2001-ben az International Tennis Hall of Fame (Teniszhírességek Csarnoka) tagjai közé választották. Anyanyelve, a cseh mellett angolul, németül, lengyelül és oroszul beszél. Morkůvky Morkůvky település Csehországban, Břeclavi járásban. Morkůvky Kobylí, Klobouky u Brna, Brumovice, Boleradice és Němčičky településekkel határos. Lakosainak száma 483 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Abrázió Az abrázió a kőzetek mechanikai lepusztulása folyóvíz, hullámverés, szél vagy jég hatására. Szűkebb értelemben csak a hullámverés által okozott lepusztulást nevezzük abráziónak. A kőzetrétegek pusztulása a kőzettörmelékek dörzsölődése, egymáshoz csapódása miatt következik be. Mivel az egyes kőzetfajták eltérő mértékben állnak ellen a szél, a víz és jég pusztító hatásának, így különböző sziklaívek, tornyok, barlangok jönnek létre (ezeket abráziós formáknak nevezzük). A felaprózódott kőzetanyagot a szél, víz, jég nyugodtabb szakaszokon lerakja, például turzások formájában. A gleccserek miközben kiszélesítik a kőzetek elhordásával a szűk hegyi szurdokvölgyeket, a jég által szállított, görgetett kőzeteket a gleccser szélén, morénahalomként tolják maguk előtt. Lilli, a kis boszorkány – A sárkány és a mágikus könyv A Lilli, a kis boszorkány – A sárkány és a mágikus könyv (eredeti cím: Hexe Lilli – Der Drache und das magische Buch) 2009-ben bemutatott egész estés német–olasz–osztrák film, amely Knister azonos című könyve alapján készült. A forgatókönyvet Stefan Ruzowitzky, Ralph Martin, A. Toerkell és Knister írta, a filmet Stefan Ruzowitzky rendezte, a zenéjét Ian Honeyman szerezte, a producerei Michael Coldewey, Martin Husmann és Corinna Mehner voltak, a főszerepet Alina Freund játszotta. A The Walt Disney Studios forgalmazta. Műfaját tekintve filmvígjáték és fantasyfilm. Németországban 2009. február 19-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 2017. május 20-án az M2-n vetítették le a televízióban. Guissona Guissona település Spanyolországban, Lleida tartományban. Guissona Torrefeta i Florejacs, Massoteres, Sant Guim de la Plana és Els Plans de Sió községekkel határos. Lakosainak száma 7014 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Eßweiler Eßweiler település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: My Demons A My Demons az első kislemez a Starset Transmissions stúdióalbumáról. 2013-ban jelent meg, de 2014-ben érte el az ötödik helyezést a Billboard Mainstream Rock Számok slágerlistán. Kompozíció és a téma A számot éles, hard rock dalként jellemzik, gitárral, basszussal, és fülbemászó refrénnel. AllMusic: drámai stílusú, vannak benne elektronikus elemek, kemény alt-rock és titokzatosabb, mint az X-akták egy teljes évada. Többrétegű, bonyolult stúdió összetételű. Az együttes néha élőben a szám akusztikus verzióját is játssza. Az együttes frontembere, Dustin Bates jellemzése a dal szövegéről: "Az elnyomott főszereplő, szuperhős energiát nyer a szerelemből", hasonló a 2008-as, Vasember filmben Tony Stark és Pepper Potts kapcsolatához. Ezzel szemben, a dal videoklipjét egy beszámoló ihlette, amit Dustin Bates olvasott Tesláról, amiben Nikola Tesla azt állította, hogy fogott egy földönkívüli jelet 1901-ben. A klipet Denver Cavins rendezte. Fogadtatás A szám ötödik helyig kúszott fel a Billboard US Mainstream Rock Songs slágerlistáján 2014-ben. A dal 41 hétig szerepelt a listán, hosszabban, mint bármelyik szám abban az évben. A dal 73,000 letöltésnél tartott 2014 szeptemberében. A hagyományos slágerlistákon kívül, a Billboard magazin is külön kiemelte, az erős teljesítményt streaming honlapokon. A szám nagyon sikeres volt Youtube-on, 2014 szeptembere és 2016 november között 285.4 millió megtekintést ért el. Összehasonlításként, a legnézettebb videók két másik népszerű modern rock együttestől, az Uprisingnak a Musetól és a The Pretendernek a Foo Fighterstől, csak 81 és 143 millió megtekintője volt. A dal teljesítménye a Spotifyon is figyelemre méltó, 2017 áprilisáig több, mint 30 milliószor streamelték. 615 Évszázadok: 6. század – 7. század – 8. század Évtizedek: 560-as évek – 570-es évek – 580-as évek – 590-es évek – 600-as évek – 610-es évek – 620-as évek – 630-as évek – 640-es évek – 650-es évek – 660-as évek Évek: 610 – 611 – 612 – 613 – 614 – 615 – 616 – 617 – 618 – 619 – 620 Események Adeodát választják meg IV. Bonifác pápa utódjául. Muszlim betelepülés Abesszíniába . Gáti István (operaénekes) Gáti István (Budapest, 1948. november 29. –) Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (bariton). Legemlékezetesebb alakításait Mozart-operáiban nyújtotta. Színpadi visszavonulása óta szak- és műfordítással foglalkozik. Felesége Takács Mária szopránénekesnő. Élete Különösebb előképzettség nélkül lett 1967-ben a Zeneakadémián Révhegyi Ferencné tanítványa. Még főiskolásként, 1971-ben debütált a budapesti Operaházban Zuniga (Bizet: Carmen) szerepében. Az 1972–1973-as évadban a társulat ösztöndíjasa, 1973-tól 1996-ig rendes tagja. Több ősbemutatónak is részese volt itt: 1973-ban Szokolay Sándor Sámsonjának, 1978-ban Balassa Sándor Az ajtón kívül c. operájának, 1985-ben Bozay Attila Csongor és Tündéjének, 1987-ben ismét Szokolay műnek, az Ecce Homonak. Első éveiben sikerrel szerepelt nemzetközi énekversenyeken, melyek közül legjelentősebb az 1974-es salzburgi Mozart-verseny volt, s ez elindította európai karrierjét. 1986-tól szerepelt rendszeresen a bécsi Staatsoperben, ami 1991-ben tagjául szerződtette. A színpadi szerepléstől 2002-ben vonult vissza. Azóta szak- és műfordításokat készít. Hangjának leginkább a Mozart- és bel canto-szerepek feleltek meg, de szerepei szinte a teljes baritonrepertoárra kiterjedtek. Gyakran szerepelt oratóriumszólistaként is. Szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 49. Díjai a müncheni énekverseny különdíja (1971) a trevisói Toti dal Monte-énekverseny első díja (1973) a salzburgi Mozart-énekverseny első díja (1974) Liszt Ferenc-díj (1981) Érdemes művész (1989) Diszkográfia (Csak a CD-n [is] megjelent felvételek) Teljes operafelvételek Halévy: A zsidó nő - Ruggiero (Neil Shicoff, Regina Schörg, Soile Isokoski stb.; Bécsi Filharmonikus Zenekar, vez. Simone Young) (a Bécsi Áll. Opera 1998. okt. 23-ai előadásának felvétele) RCA [Sony] 74321 79596 2 Liszt: Don Sanche - Alidor (Gérard Garino, Hamari Júlia stb.; Magyar Áll. Hangversenyzenekar, vez. Pál Tamás) Hungaroton HCD 12744-45 Richard Strauss: Guntram - Robert (Reiner Goldberg, Tokody Ilona, Gregor József stb.; Magyar Állami Hangversenyzenekar, vez. Eve Queler) (1984) Sony 88697448162 Egyéb művek Händel: Brockes-passió HWV - Jézus (Martin Klietmann, Drew Minter, Zádori Mária stb.; Capella Savaria, vez. Nicholas McGegan) (1985) Hungaroton HCD 12734-36 és ugyanez Brilliant Classics 92003 Absalom Absalom (12. század) spliti érsek. Élete Absalomot még elődje Gaudius életében választották spliti érsekké 1159-ben. Mindössze két évig tartó hivataláról kevés forrás maradt fenn, legismertebb hozzá köthető esemény a Splittől néhány kilométerre fekvő Szent Kozma és Damján templom felszentelése. Ez az egyház a mai Kaštel Gomilicában 1975 és 1977 között feltárt templommal azonosítható, és többek között arról nevezetes, hogy már a 12. században ide került Szent István magyar király egy ereklyéje. A templomot Absalom elődje, Gaudius kezdte el építtetni, ám a felszentelése már Absalomra hárult. Lilli Hornig Lilli Hornig, születési nevén Lilli Schwenk (Ústí nad Labem, Csehszlovákia, 1921. március 22. – Providence, Rhode Island, 2017. november 17.) cseh-amerikai tudós, aki többek között a Manhattan terven dolgozott, s ezen kívül feminista aktivista volt. Életpályája 1929-től Berlinben élt, majd 1933-ban a nácik elől menekülő édesapját követve édesanyjával Amerikába költözött. 1942-ben a Bryn Mawr College-on alapdiplomát, 1950-ben a Harvardon doktori fokozatot szerzett. 1943-ban hozzáment Donald Hornighoz, akivel hamarosan Los Alamosba költözött, ahol a férje munkát kapott. Lillinek először egy gépírói vizsgát kellett letennie, majd miután kiderültek természettudományi ismeretei, a plutónium kémiai tulajdonságaival foglalkozó csoportban kapott állást a Manhattan terv keretein belül. Később úgy döntöttek, hogy ez az osztály nők részére túl veszélyes, így könnyen gyulladó lencsékkel kezdett el foglalkozni. Eközben támogatott egy olyan petíciót, mely azt kérte, az első atombombát egy lakatlan sziget felett robbantsák fel. Hornig később a Brown University kémiaprofesszora és a washingtoni Trinity College kémia tanszék vezetője lett. Johnson elnök egy alakulat tagjaként Dél-Koreába küldte, ahol a elkezdték megalapítani a koreai Tudományos és Műszaki Intézetet. Feministaként ő volt a Sheila Tobias szervezte és a New England-I Főiskolás és Egyetemista Nők Félelmeivel foglalkozó bizottság felügyelete alatt létrejött HERS (Higher Education Resource Services) alapító vezetője. Hornig ezen kívül a National Science Foundation, a National Cancer Institute, és az American Association for the Advancement of Science esélyegyenlőségi bizottságaiban is dolgozott. Kutatóként a Harvardon működő, a nők esélyegyenlőségével foglalkozó bizottság elnöki pozícióját töltötte be, s ezalatt a nők természettudományos oktatásban és az ezen a pályán elérhető karrierlehetőségeiről publikált tanulmányokat. Három könyvet írt, melyek a: Climbing the Academic Ladder: Doctoral Women Scientists in Academe, az Equal Rites, Unequal Outcomes: Women in American Research Universities, és a Women Scientists in Industry and Government: How Much Progress in the 1970's. címeken jelentek meg. Richard Willstätter memoárját ő fordította le németről angolra. Stuvenborn Stuvenborn település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Gare de Bellegarde Gare de Bellegarde vasútállomás Franciaországban, Bellegarde-sur-Valserine településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lyon–Genf-vasútvonal Bourg-en-Bresse-Bellegarde-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Valleiry Gare de Seyssel - Corbonod Gare de Pougny - Chancy Vitka megállóhely Vitka megállóhely egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vasútállomás, Vásárosnamény településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mátészalka–Záhony-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Nagydobos vasútállomás Vásárosnamény vasútállomás Codenames A Codenames (magyarul Fedőnevek név alatt jelent meg), ideális esetben 4 fő által játszandó asszociatív társasjáték, melyet csapatokban kell játszani. A játék 2015-ben jelent meg, tervezője Vlaada Chvátil cseh játéktervező, kiadója a Czech Games Edition. A Codenames 2016-ban elnyerte a Spiel des Jahres (Az év játéka) díjat. A játék A Codenames alapötlete szerint a játékosok kémek, akik két csapatra oszlanak. Egy-egy csapatot 2-2 fő képez, de a játék 3-3 vagy több fős csapatokban is játszható. Mindegyik csapat egy kémfőnökből és kém(ek)ből áll. Az azonos csapat tagjai egymással szemben ülnek úgy, hogy mindkét csapat kémfőnöke az asztal azonos oldalán ül, a kémek velük szemben. A játék során a csapatok versengenek egymással, feladatuk, hogy a saját színükben (piros ill. kék), minél több ügynököt leplezzenek le. A játék során 5x5-ös rácsban 25 lapot raknak le, melynek mindegyike egy-egy szót tartalmaz. A szavaknak - elvben - nincs kapcsolatuk egymással (pl. hó, virág, Atlasz, Jupiter, kincs, ház, híres, nagy, vendégség, bár, éjszaka, bohóc stb.). A kémfőnökök egy megfejtőrácsot kapnak, amelyet csak ők látnak, és amelyen a rács pozícióinak megfelelően vannak egyes szavak kékkel, mások pirossal megjelölve, akad néhány sárga mező (azok a szavak az ártatlan járókelőket jelképezik) és egy fekete mező, ami egy bérgyilkost takar. A csapatok feladata, hogy a kémfőnök irányításával, aki a megfejtőrács alapján tudja, hogy melyik ügynök (vagyis szó), tartozik az ő csapatához, "felfedjék az ügynököket", de úgy, hogy közben se a járókelőknek ne essen bajuk, és a bérgyilkos se gyilkoljon meg senkit. A játék menete A most következő leírás a játékszabály rövid összefoglalása, a részletek kifejtése nélkül. A Codenames időre zajlik, amit lehet homokórával, vagy külön a játékhoz készült okostelefon-applikációval mérni. A játék elején a kémfőnökök 3 percet kapnak, hogy a megfejtőrács alapján beazonosítsák, hogy az asztalon fekvő szavakból melyek tartoznak az ő csapatukhoz, melyek a járókelők és melyik a bérgyilkos. Majd a saját szavaik között megpróbálnak összefüggéseket keresni, és ezeket az összefüggéseket a velük szemben ülő játékostársuk tudomására hozni. Amikor úgy dönt, hogy talált összefüggést, (vagy amikor lejárt a gondolkodási ideje), akkor azt 1 szó és 1 szám formájában elmondja a játékostársának, akinek 2 perce van, hogy a szó és a szám alapján kitalálja, mely asztalon fekvő szavakról lehet szó. A kémfőnök által mondott szó nem lehet olyan, mely az asztalon látszik, de olyannak kell lennie, ami összefüggésbe hozható velük, mégpedig annyi szóval, amilyen számot mondott. A fenti példákból kiindulva, az "ókor 2" kombináció utalhat az Atlasz és Jupiter szavakra, mivel mindkettő az ókori hiedelemvilágból ered. Ha a kém kitalálta (vagy kitalálni vélte) a két megfelelő szót, akkor rájuk mutat, és a kémfőnök - külön kommentár nélkül - letakarja őket a megfelelő színű kártyával, pirossal vagy kékkel (ha eltalálták a szót), vagy az ellenfél színével, ha véletlenül az ellenfél csapat ügynökét leplezték le, vagy sárga színűvel, ha egy ártatlan járókelő eset áldozatul, ill. a fekete színűvel, ha a bérgyilkost jelölték meg. Ez utóbbi esetben a játék azonnal véget ér, és mindkét csapat veszít. Ha a megjelölni kívánt szavak közül az első az ellenfélhez tartozik, akkor az adott csapat már nem találgathat többet, rögtön a másik csapat jön. A csapatok felváltva követik egymást, minden játékos (kém és kémfőnök egyaránt) 2 perc gondolkodási időt kap, hogy megfelelő összefüggést találjon a még megmaradt szavak között, ill. hogy ezek alapján kitalálja, mely szavakról lehet szó. A játék akkor ér véget, ha az egyik csapat az összes ügynökét leleplezte (vagyis kitalálta az összes szót, ami az ő csapatához tartozik), vagy ha valaki a bérgyilkosra tippelt. Codenames-variációk Codenames: Pictures, a játék sikere miatt 2016-ban megjelent változat, melynek szabályai - igen kicsi változtatással - ugyanazok, mint a Codenames-éi, de a kitalálandó kártyákon nem szavak, hanem képek találhatóak. A két csomag kártya (szavas és képes) kombinálható is egymással. Codenames: Deep Undercover, 2016-ban megjelent változat, mely felnőtteknek szól, tekintve, hogy sok kártyán szexuális jellegű szavak találhatóak. Szintén kombinálható az eredeti szavas ill. a képes kártyákkal. Codenames: Duet, 2017-ben megjelent változat. Az eredeti játékot sok kritika érte, hogy 2 fővel nem játszható. Ezt a hiányosságot küszöböli ki ez a verzió, melyben a két játékos kooperatív játékmódban játszik, természetesen ennek a kívánalomnak megfelelően átalakított játékszabállyal. Szintén kombinálható a szavas és képes kártyákkal. Codenames: Marvel, 2017-ben megjelent verzió. A kártyák egyik oldalán szavak, a másik oldalán képek találhatóak, melyek mindegyike kapcsolatban van a Marvel képregények világával. Codenames: Disney, 2017-ben megjelent verzió. A kártyák egyik oldalán szavak, a másik oldalán képek találhatóak, melyek mindegyike kapcsolatban van Disney történekkel. A játék sikere A Codenames jelenleg (2017. október) 36. helyen áll a BoardGameGeek társasjáték-adatbázis "legjobb játék" örökranglistáján, melyen jelenleg több mint 84 000 játék adata található meg. A ranglistán belüli "partijáték-ranglistát" pedig vezeti. 2016-ban elnyerte a Spiel des Jahres (Az év játéka) díjat. 25 nyelven adták ki (bolgár, katalán, cseh, dán, holland, angol, filippínó, finn, francia, német, görög, izlandi, olasz, japán, koreai, lett, norvég, lengyel, portugál, román, orsoz, szlovák, spanyol, svéd). Magyarul is megjelent 2016-ban Fedőnevek néven. 1989-es női labdarúgó-válogatottak európai tornája Az 1989-es női labdarúgó-válogatottak európai tornája volt a mai női labdarúgó-Európa-bajnokság harmadik tornája. A négyes döntőt az NSZK-ban rendezték június 28-a és július 2-a között. A házigazda nyugatnémet csapat nyerte meg a tornát. Eredmények A selejtezőből négy csapat jutott ki a tornára. Az elődöntő győztesei játszották a döntőt, a vesztesek a bronzéremért mérkőzhettek. Asszertivitás Az asszertivitás, vagy asszertív kommunikáció egy olyan tanulható készség, vagy viselkedés, amikor valaki magabiztosan tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is, anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne. Az asszertívan viselkedő ember kommunikációjának célja a konfliktus megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be (passzív), és nem próbálja dominálni a másik felet (agresszív). Tréning Joseph Wolpe 1958-ban írt könyve az asszertivitást a szorongás kettős gátlásának módszereként írja le, és azóta is kedvelt kognitív viselkedésterápiák során. Wolpe elképzelése az volt, hogy egy ember nem szoronghat és lehet asszertív egyszerre, vagyis ha valaki asszertív, akkor az gátolja a szorongást. Az asszertivitás tréningek (AT) 1961-ben kezdték pályafutásukat Andrew Salter jóvoltából. Egy asszertivitás tréning magában foglalhatja az alábbiakat: személyes jogok iránti nagyobb tudatosság különbségtétel az asszertív és nem asszertív viselkedésformák között különbségtétel a passzív és agresszív viselkedésmódok között verbális és nonverbális asszertív készségek elsajátítása Az asszertivitás mint kommunikációs stratégia különbözik az agressziótól és a passzivitástól. E három stílus között a különbség legjobban a személyes határokkal való bánásmód kapcsán fogható meg. A passzív módon viselkedők nem védik meg személyes határaikat és hagyják egy agresszív másik félnek dominálni az interakciót, szituációt. A passzív stílusú emberek megpróbálnak nem befolyásolni másokat, igyekeznek kerülni a konfliktust és benne maradni a kapcsolatban. Az agresszív emberek nem tisztelik mások határait és képesek kárt okozni, miközben a szituáció dominálására törekszenek. Egy asszertív személy képes legyőzni félelmét saját maga, álláspontja, érzelmei megjelenítését illetően, és mindezt olyan módon teszi, hogy mások személyes határait ezzel nem sérti. Aki asszertívan viselkedik, az képes megvédeni magát agresszív kommunikációs stílusú emberekkel szemben is. Kommunikáció Az asszertív kommunikáció tehát minden, a szituációban érintett fél határaira tekintettel van, miközben együttműködés révén minden fél szükségleteinek és igényeinek kielégítésére törekszik. A Kognitív viselkedésterápia tankönyve (2008) szerint „az asszertív kommunikáció a személyes vélemény, szükséglet, határok kommunikálásának arany középútja, szemben a kevésbé hatékony agresszív és passzív módszerekkel”. Ez a kommunikációs stílus „az érzelmek őszinte és egyenes kifejezését hangsúlyozza, úgy, hogy az nem torkollik agressziós spirálba”. Amikor valakinek a viselkedése megsérti a határokat, a további eszkaláció megelőzése érdekében ezt a tényt az asszertíven viselkedő egyén kommunikálja. Ezzel ellentétben, egy agresszív kommunikáció megítél, megfenyeget, valótlanságot állít, ígéreteket szeg meg, tagad és megsérti mások határait. A passzívan viselkedő egyén tétlenül hagyja, hogy mások megsértsék a határait. Ez a passzív viselkedés idővel visszaüt, és a személy a jogos felháborodásában agresszívan kezd viselkedni. Az asszertív kommunikáció úgy vet véget ennek, hogy figyelembe veszi minden érdekelt fél igényét és szükségletét, miközben a szituációra és nem az egyes személyekre összpontosít. Az agresszív vagy passzív viselkedésmód egy kapcsolat végét jelezheti, valamint csökkenti az önértékelést. Asszertív emberek Az asszertív emberek gyakran rendelkeznek az alábbi jellemzőkkel:[forrás?] Szabadon kifejezik érzelmeiket, gondolataikat, vágyaikat. Képesek „kielégítő emberi kapcsolatok kezdeményezésére és fenntartására” Ismerik a jogaikat. Képesek kontrollálni dühüket. Ez nem azt jelenti, hogy elnyomják azt, hanem hogy képesek róla tárgyilagosan beszélni. „Az asszertív emberek ... képesek kompromisszumot kötni ahelyett, hogy mindig saját fejük után mennének ... és jellemzően jó az önértékelésük.” Az asszertív emberek úgy lépnek barátságba valakivel, hogy elvük: „Igényeim számítanak. A Te igényeidre is számítok.” Technikák Az asszertív technikák közül számosat tartalmaz Manuel Smith 1975-ös könyve, a When I Say No, I Feel Guilty. Én-közlés Az asszertivitás egyik legfontosabb technikája az Én-közlés. Én-közlés alkalmával tudatjuk partnerünkkel érzéseinket, vágyainkat, kérésünket saját álláspontunkból, anélkül, hogy megítélnénk, vagy hibáztatnánk őt érzéseink miatt. Az én közléseket három, négy vagy több lépésben is tudathatjuk. Néhány jellemző technika: érzés, történés, kérés empátia, érzés, probléma, vágy viselkedés, érzés, hatás probléma, érzés, kérés megfigyelés, gondolat, érzés, igény szituáció, érzés, következmény, változás megfigyelés, érzés, szükséglet, kérés érzés, viselkedés, következmény, felajánlás Törött lemez A „törött lemez" technika egyszerűen azt jelenti, hogy amikor ellenállással találkozunk, megismételjük kéréseinket. A kifejezés a bakelitlemezek korából származik, amikor a sérült felületű lemezen futó tű újra-és-újra ugyanazt a részt játssza le a felvételből. A probléma az ezzel a technikával, hogy amikor az ellenállás marad vagy fokozódik, kéréseink minden ismétlés alkalmával veszítenek erejükből. Ha túl sokat vagy túl gyakran ismételjük a kérést, az autoritás erodálódik, így célszerű valamilyen szankciót beépíteni. Ködösítés A ködösítés azt jelenti, hogy a velünk szemben álló fél igazából egy nem túl lényeges részt elismerünk. Negatív érdeklődés A negatív érdeklődés kifejezést arra értjük, amikor kritika esetén további, jóval alaposabban kifejtett részletek iránt érdeklődünk. Negatív megerősítés Negatív megerősítésről akkor beszélünk, amikor egyetértünk a kritikával anélkül, hogy feladnánk kérésünket. Alkalmazás Számos kutatás talált összefüggést az asszertivitás tréning és az alkoholfüggőség megelőzése között. Olyan általános pszichológiai készségek, mint az asszertivitás vagy szociális kompetencia tanítása számos rendellenesség kezelésében van alátámasztva empirikus bizonyítékokkal. A gender elméletekkel összefüggésben Deborah Tannen kiemelte, hogy a férfiaknak és nőknek hasznos lenne megtanulni egymás kommunikációs stílusát. A nők ugyanúgy élveznék az asszertivitás előnyeit, mint a férfiak a szenzitivitás tréningjéét. Kritika Az asszertivitást lehet kiegyensúlyozatlan módon használni, főleg akkor, ha valaki új ezen a területen: "Az a probléma az asszertivitás koncepciójával, hogy egyszerre bonyolult és szituációfüggő. Egy viselkedés, ami asszertív egy helyzetben, nem biztos, hogy az lesz egy másikban." „Még érdekesebb, hogy bár a nem-asszertív viselkedés problémákat okoz, a túlzott asszertivitás is lehet bajok forrása." Az asszertivitásról szóló szakirodalom elismeri, hogy amikor első alkalommal próbál valaki asszertív lenni, gyakran átesik a ló túloldalára és agresszívvá válik." A 70-es, 80-as években az asszertív tréningek túlburjánoztak és „visszataszító dolgokat is eladtak az asszertív kommunikáció nevében, mint például hogy vakon ismételjük a kérésünket addig míg nem teljesül.” Ha nem a mögöttes filozófiával, mások határainak respektálásával alkalmazzuk a technikákat, az hamar pszichológiai túlkapásokhoz vezethet. Nehéz például élesen meghúzni a határt a törött lemez technika, és az idegekre menő akadékoskodás, érzelmi zsarolás, erőszakoskodás között. Añover de Tormes Añover de Tormes település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 94 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lilly (Eure) Lilly település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 82 fő (2015). Lilly Beauficel-en-Lyons, Bosquentin, Fleury-la-Forêt és Morgny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Duvani járás A Duvani járás (oroszul Дуванский район, baskír nyelven Дыуан районы) Oroszország egyik járása a Baskír Köztársaságban, székhelye Meszjagutovo falu. Nevét eredeti székhelyéről, Duvan faluról kapta, de a duvan név egyúttal a baskírok egyik ősi törzsének neve is. Népesség 1970-ben 34 169 lakosa volt, melyből 4 843 baskír (14,2%), 4 387 tatár (12,8%). 1989-ben 29 897 lakosa volt, melyből 5 447 baskír (18,2%), 4 240 tatár (14,2%). 2002-ben 32 016 lakosa volt, melyből 20 293 orosz (63,38%), 6 457 baskír (20,17%), 4 249 tatár (13,27%), 526 mordvin. 2010-ben 31 068 lakosa volt, melyből 19 673 orosz (63,9%), 6 288 baskír (20,4%), 3 946 tatár (12,6%), 478 mordvin, 74 ukrán, 55 mari, 44 csuvas, 13 udmurt, 11 fehérorosz. Chappon Lajos Louis Chappon (Louis Chapon) (1802. január 29. – Kolozsvár, 1878. január 25.) francia származású vívómester. Élete 1822-ben Pesten magánjellegű vívótermet nyitott. 1825-től 1848-ig id. Friedrich Ferenc segédmestere volt a Nemzeti Vívó Intézetben, ugyanakkor a saját vívóiskoláját is fenntartotta. Az oktatás magyar, német és francia nyelven történt. 1848-ban a Hadi Főtanoda egyik vívómestere. Gaetano Biasini is hozzá küldi fiát tanulni. Valószínűleg részt vett a szabadságharcban is. A szabadságharc idején nemzetőr főhadnagy volt, később, az abszolutizmus éveiben Pesten kocsmát, majd kávémérést nyitott. 1873-ban Kolozsvárra költözött, ahol haláláig az ottani vívóintézetet vezette. Több művet írt a vívásról: Theoretisch-praktische Anleitung zur Fecht-Kunst . Pest, 1839. A párbaj szabályai, mellyeket gyakorlatból meritve összeszedett Chappon . Buda, 1848. (Hozzá csatolva a német szöveg is.) Petőfi Sándor, Jókai Mór és József nádor is tanítványa volt. 1842-ben a 40. születésnapja alkalmából 172 tanítványa és barátai körében látványos bemutatóval köszöntötték. Fia Chappon Samu folytatta a családi hagyományt. Arcképe Strixner Ágost rajza után kőnyomatban Engel és Mandellónál jelent meg Pesten 1854-ben. Ensdorf (Bajorország) Ensdorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1934 fő (1987. május 25.). Pocé-les-Bois Pocé-les-Bois település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 1273 fő (2015). Pocé-les-Bois Champeaux, Étrelles, Montreuil-sous-Pérouse, Saint-Aubin-des-Landes, Saint-Jean-sur-Vilaine és Vitré községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nagybiccse Nagybiccse (szlovákul Bytča) város Szlovákiában, a Zsolnai kerület Nagybiccsei járásának székhelye. Kisbiccse, Legelővölgy, Rabó, Vágagyagos tartozik hozzá, Vágmélyesd időközben önállósult. Fekvése Zsolnától 16 km-re nyugatra, a Vág jobb partján fekszik. Nevének eredete Neve a szláv Bitek személynévből ered, ebből lett a Bitča, amely Bitekfalvát jelent. Története A mai Nagybiccse területe a kora Árpád korban a nyitrai püspökség birtoka volt. Birtokként 1234-ben említik először terra Bycha alakban. A települést először 1250-ben IV. Béla adománylevelében említik "Byucha" néven. 1271-ben és 1318-ban a nyitrai püspökség birtokaként említi oklevél. Az 1332 és 1337 között keletkezett pápai tizedjegyzék megemlíti, hogy István nevű papja 12 garassal adózott. 1378-ban Domonkos nyitrai püspök oklevele említi először városként. 1392-ben említik először a Mindenszenteknek szentelt templomát. 1409-ben említik először Jakab nevű bíráját. Egykori vízivárát 1454 előtt Szentmiklósi Pongrác épittette, majd 1571-ben Thurzó Ferenc nyitrai püspök négy saroktornyos reneszánsz várkastéllyá épittette át. A 17. század elején utódai tovább építették és szépítették, palotája mellé Thurzó György egy külön nászpalotát is építtettett, ahol a lakodalmakat ülték. 1611-ben itt ítélte várfogságra Thurzó György a szadista őrültnek nyilvánított Báthori Erzsébetet. Később az Esterházyaké lett, akik elhanyagolták, de ebben az állapotában is figyelemre méltó. Vályi András szerint "BICSA. Mező Város Trentsén Vármegyében, földes Ura Herczeg Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, Bitsa Várának szomszédságában fekvő, ’s annál régibb Város. Fényében mind addig mig a’ Thurzó nemzetség ki nem halt, épen megtartatott; mostanában pedig alább szállott. Két templomja ékesíti e’ Várost; egyiket az az a’ nagyobbat 1630., másikát vagy a’ kissebbet 1632 esztendőben építette Gróf Eszterházy Miklós, midőn tudniillik Thurzo Imre Özvegyét Nyári Kristinát eljegyezvén Bicsa Uradalmának birtokával meg ajándékoztatott II. FERDINÁND Magyar Országi Király által, fekszik Zolnától két, Trentséntöl pedig öt mértföldnyire. Határbéli földgye jó, és elég termékeny, fája, legelője elég, piatza középszerű, kézi munkával is könnyen pénzt kereshetnek, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Bicse, (Bittsa), tót mezőváros, Trencsén vgyében, a Vágh vize jobb partján: 2618 kath., 3 evang., 325 zsidó lak., 2 kath. templommal, és egy synagógával, sóházzal. Határja termékeny; legelője jó; erdeje, s több vizimalmai vannak. Lakosai többnyire mesteremberek, fazekasok, és fakereskedők. Hegyen épült vára régenten hiresebb volt. Itt volt hajdan fogságban Telekesi Mihály 1600 eszt, kinek sok latorságai, s felség-bántás vétsége miatt 1605-ben a pozsonyi piaczon feje vétetett. A várat hajdan Thurzók birták, de gr. Eszterházy Miklós, Thurzó Imre özvegyét Nyáry Krisztinát elvevén: ez a hozzá tartozó uradalommal együtt, melly Bicse városából és 21 faluból áll, a h. Eszterházy familiára szállott. Régi időben virágzott itt egy luth. gymnasium. Ut. p. Zsolna." A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Nagybiccsei járásának székhelye volt. Népessége A településnek 1910-ben 3122 lakosából 2298 szlovák, 438 magyar és 347 német volt. 2002-ben 11 550 lakosa volt. 2011-ben 11 318 lakosából 10 820 szlovák volt. Nevezetességei A Thurzók hatalmas négy saroktornyos várkastélya 1571-ben épült. A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. század második felében épült. 1590 -ben Thurzó György reneszánsz stílusban építtette át. Főoltára a 17. század végén készült. 1904 -ben tűzvész pusztította, de helyreállították. Szent Borbála tiszteletére szentelt római katolikus temploma a temetőben található. A 16 . és 17. század fordulóján épült eredetileg torony nélkül. Déli hajójában található falfestményén látható dátum alapján 1629 -ben festették ki. Zsinagógája 1801 -ben épült neoromán stílusban. Mihály -napi vásár. Neves személyek Itt született 1626 -ban Csepellényi György pálos szerzetes, vértanú. Itt született 1887 -ben Jozef Tiso fasiszta politikus, az 1938–1945 közötti első Szlovák Köztársaság elnöke Itt született 1897-ben Štefan Tiso fasiszta politikus. Az 1938–1945 közötti első Szlovák Köztársaság harmadik miniszterelnöke. Vágagyagoson született 1744-ben Mallyó József jászó-premontrei kanonok. Vágagyagoson hunyt el 1840-ben Csemiczky János András aljegyző, költő. James Russo James Russo (New York, 1953. április 23 –) amerikai színész. Élete James Vincent Russo 1953 április 23-án született New Yorkban. A New York-i egyetemen tanult, és még tanulmányai idején írta - és szerepelt is benne a "The Candy Store" című díjnyertes rövidfilmet. A karakteres színész házastársa Bettina Russo. Két gyermeke van. 2004-ben a San Diego Filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplő díját nyerte el. Főbb szerepei Chicago története (1981) A kalapácsos Visszatér ˙(1982) - Ronald Thompson Gengszterek klubja (1984) - Vince Hood Beverly Hills-i zsaru (1984) - Mikey Tandino A kék leguán (1988) - Reno Otthonom, Idaho (1991) - Richard Waters tiltott viselkedés (1992) - Bill Tanner Da Vinci háborúja (1993) - Mintz Rosszlányok (1994) - Kid Jarrett Kockázatos Játék (1993) - Francis Burns Fedőneve: Donnie Brasco (1997) - Paulie A jövő hírnöke (1997) - Idaho A bosszú mocsara (1998) Raboljuk el Sinatrát! (2003) - Frank Sinatra Helyszínelők (tv-sorozat, 2004) - Sinclair Las Vegas (tv-sorozat, 2006) - Warren Pemberton Sötét világ (2008) - Charlie Miami helyszínelők (tv-sorozat, 2006-2008) Álmok és Árnyak (2009) - John Brunette Sötét zsaruk (tv-sorozat, 2009) Csodagyerek (2010) - Larry Childs A Bronx Bull (2014) - Rocky Graziano Le Bleymard (kanton) Le Bleymard kanton (franciául Canton du Bleymard) Lozère megye Mende-i kerületének egyik kantonja, központja Le Bleymard. Területe 301,90 km², 1999-ben 1787 lakosa volt, népsűrűsége 5,9 fő/km². 12 község tartozik hozzá, melyek (Saint-Julien-du-Tournel kivételével) a Goulet-Mont-Lozère Településtársulást alkotják. A kanton területének 36%-át (108,60 km²) borítja erdő. Terzo di Aquileia Terzo di Aquileia település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Udine megyében. Lakosainak száma 2826 fő (2017. január 1.). Terzo di Aquileia Aquileia, Cervignano del Friuli, Grado, Torviscosa és Villa Vicentina községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marija Nyikolajevna Romanova orosz nagyhercegnő (1899–1918) Marija Nyikolajevna nagyhercegnő (oroszul: Великая Княжна Мария Николаевна Романова, Peterhof, 1899. június 26. – Jekatyerinburg, 1918. július 16./17.) orosz nagyhercegnő, II. Miklós orosz cár és Alekszandra Fjodorovna cárné harmadik lánya. 1918. július 16-ról 17-re virradóra a bolsevikok agyonlőtték őt és családját Jekatyerinburgban. Az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta őket. Család Marija apja, II. Miklós (oroszul Nyikolaj) alapjában véve rendes, becsületes ember volt – azonban ez nem elég egy reformokra szoruló birodalom irányítására. A cár – annak ellenére, hogy kedves, közvetlen ember volt – nem örvendett nagy népszerűségnek, elsősorban azért, mert mindenképpen meg akarta őrizni egyeduralmát, és nem akart alkotmányos monarchiát Oroszországban. Másrészt a cár német nőt vett el, ami nem tetszett a köztudottan németellenes oroszoknak. Harmadszor Miklós utálta az udvari etikettet (akárcsak a felesége), és szinte menekült Szentpétervárról, ami ugyancsak ellenszenvet váltott ki az ország nemességéből. Marija, Tatyjana nővéréhez hasonlóan, nem állt közel a cárhoz – igaz a cárnéhoz se. Ő az a fajta gyerek volt, aki mindkét szülőjét egyformán szerette. Alekszandra cárné Alix hessen-darmstadti hercegnőként látta meg a napvilágot. Édesanyja Viktória brit királynő lánya volt, maga Alix pedig a királynő kedvenc unokája. Alix Oroszországban az Alekszandra Fjodorovna nevet kapta, valószínűleg azért, mert ez hasonlított leginkább az „Alix”-ra. A cárina nagyon félénk, visszahúzódó asszony volt, akinek a család volt az első. Marija nemigen kapott nagy figyelmet az édesanyjától, akit lefoglalt a trónörökös betegsége. Marija Fjodorovna özvegy cárné Marija apai nagyanyja volt. Dagmar dán hercegnőként született, de az ortodox keresztségben a Marija Fjodorovna nevet kapta. Mimi vagy Minni (ahogy a család nevezte) zsarnok anya volt, aki meg akarta tartani befolyását Miklós cár felett. Emiatt aztán nagy csatákat vívott Alekszandra Fjodorovnával, és ha lehetett, kerülte a cári családdal való együttlétet. Marija valószínűleg utána kapta a nevét, és ha a nagymama meglátogatta őket, nagyon elkényeztette Marija, csakúgy, mint a többi unokáját. Olga Marija idősebb nővére volt. A két lány nem állt közel egymáshoz – a négy év korkülönbség náluk már soknak számított. Olgya sokat olvasott, Tatyjanával beszélgetett, és a nyári nyaralások alkalmával apjával úszott, teniszezett. Ezzel szemben Marija inkább a család állataival foglalkozott és Anasztaszijával meg Alekszejjel játszott. Tatyjana Marija fiatalabb nővére volt. Tatyjana és Marija – bár kétségtelenül nagyon szerették egymást – nem sok közös dologban vettek részt. Kevés időt töltöttek együtt, leginkább azért, mert alig hasonlítottak egymásra. Anasztaszija Marija húga volt. A két lány rengeteget játszott együtt, és nagyon közel álltak egymáshoz. Mindketten szerettek rajzolni, játszani, és az állatokkal foglalkozni. Marija és Anasztaszija (hasonlóan a nővéreikhez) gyakran „összeöltöztek”, és ők is sok hivatalos fényképen szerepelnek együtt. Alekszej Marija öccse volt. A két testvér nagyon szerették egymást, és sok idő töltöttek együtt. Marija nagyon aggódott a cárevics betegsége miatt, de ezt nem mutatta. Marija személyisége Marija kedves, csinos lány volt, aki nagyon szerette a gyerekeket és az állatokat. A családban gyakran szólították „Angyalnak”, mert jó szíve volt, és mindenkin segíteni akart. Szüleit és testvéreit nagyon szerette, mégis édesapja és a húga állt hozzá a legközelebb. „Mária gyönyörű, korához képest magas lány volt, aki majd kicsattant az egészségtől. Hatalmas szürke szemei voltak. Ízlése egyszerű volt, meleg szívével pedig ő maga volt a megtestesült kedvesség…” A cári család számára nagyon fontos volt egy fiúgyermek, mivel ő örökölhette a trónt. Amikor a nagyhercegnő megszületett 1899-ben, a család ugyanúgy örült neki, mint a nővéreinek. Dajkája ezt írta a kisbabáról: „Gyakran gondolok arra, hogy jó született, az eredendő bűn legkisebb nyoma nélkül.” A nép körében azonban az ünneplés már korántsem volt annyira lelkes és őszinte, mivel egy cárevicsre vártak. Marja kivételével az összes cári gyereknek volt valamilyen saját állata. A nagyhercegnő azonban nem kért egy külön kisállatot – jobb szerette inkább az összeset gondozni, szeretgetni. Családjával leginkább a Sándor-palotában élt, elvonulva a nyilvánosságtól. Nyaranta főleg livádiai palotájukban tartózkodtak, vagy a cári jachttal, a Standarttal szelték a vizeket. Ezenkívül sokat utaztak: főleg Finnországba, de gyakran megfordultak Moszkvában, Szentpétervárott, Lengyelországban, és természetesen gyakran meglátogatták Alekszandra Fjodorovna rokonait Darmstadtban, vagy Mária Fjodorovna szüleit Dániában. NAOTMAA Mariján kívül még három leánygyermeke volt a cári családnak: az 1895-ben született Olga, az 1897-ben világra jött Tatyjana, és az 1901-ben érkező Anasztaszija. A négy lány nevének kezdőbetűjéből az „OTMA” jött ki, és a nagyhercegnők ezentúl gyakran csak így írták alá a nevüket. Olgya és Tatyjana alkotta a „Nagy Párt”, Marija és Anasztaszija pedig a „Kis Párt”. A lányok – annak ellenére, hogy nagyon különbözőek voltak – szinte mindig egymás társaságát élvezték. A családhoz közel állók egyike írta erről: „Keresve sem lehetne négy jobban különböző nővért találni, és mégis annyira tökéletesen összefogja őket a szeretet, ami nem zárja ki a személyi függetlenséget, hogy még a jelentősen eltérő temperamentumuk ellenére is a legegységesebb családot alkotják…” Az OTMA szóhoz jött még a szülők és Alekszej cárevics nevének kezdőbetűi, és így a család egyszerűen csak „NAOTMAA” volt. Marija hivatalos címe oroszul „Velikaja Knyazsnya” (Великая Княжна), ami magyarul a „nagyhercegnőnek” felel meg. Így Mariját hivatalosan Ő Cári Fenségnek kellett szólítani, és rangban (elvileg) fölötte állt a „Királyi Fenségeknek”. Azonban a családja és a barátai „Marija Nyikolájevnának” hívták, vagy a becenevén szólították (Máska). Marija (csakúgy, mint a nővérei) kapott „ajándékba” egy ezredet, mégpedig az 5. Kazanszkij Dragonyos regimentet. Ez remek lehetőségeket adott arra, hogy a nagyhercegnő kiegészítse a saját és az ezrede ruhatárát, valamint hogy egyenruhában jelenjen meg a felvonulások alakmával. Grigorij Raszputyin Az angol királyi családban gyakran megjelent a hemofília (vérzékenység). Az orosz uralkodócsalád már Alekszandra Fjodorovna cárné előtt is szoros rokoni kapcsolatban állt az angol királyi családdal, de Alix-szal meg pláne. Alekszej nagyhercegen a vérzékenység nem sokkal a születése után megmutatkozott, így a trónutódlás veszélybe került. A cári család megpróbálta titokban tartani a trónörökös betegségét, de – bár nem tudták, hogy milyen betegségről van szó – mindenki sejtette, hogy valami nincs rendben a cáreviccsel. Grigorij Raszputyin ügyes szélhámos volt, aki egyházi személynek, vándorló szerzetesnek adta ki magát. Azt állította magáról, hogy segíteni tud a cárevics betegségén. A cári család – elsősorban a kétségbeesett cárina – hitt neki, és a bizalmába fogadta. Családtagjaihoz hasonlóan Mária is meg volt győződve arról, hogy Raszputyin igaz barátjuk, aki képes megmenteni Alekszejt. Raszputyin gyakran szólította Mariját az „ő Gyöngyének”, és gyakran magasztalta Marija „egyszerű lelkét”. A nép viszont gyűlölte Raszputyint, közönséges szemfényvesztőnek tartották. (Bár gyakran valóban tudta enyhíteni a cárevics fájdalmait.) Az oroszok hite egy idő után megrendült a „cár atyuskában” és a „cárné anyácskában”. Raszputyint 1916-ban Péterváron orosz arisztokraták meggyilkolták – egyesek szerint azért, mert azt várták, ettől úgy megrendül a cári család, hogy a cár lemond; mások szerint azért, mert az angolok veszélyt láttak Raszputyinban, aki arra akarta rávenni a cárt, hogy kössön békét Németországgal. Raszputyin meggyilkolása viszont – bár kétségtelenül megrendítette a családot – nem bírta lemondásra a cárt. Az első világháború Oroszország belépett a világháborúba. A súlyos veszteségek, a szenvedés és nélkülözések nyomán az emberek tiltakoztak a háború ellen, ellenszenvük a német származású cárné ellen egyre fokozódott. Maga Alekszandra cárné a két nagyobb leányával beállt kórházi ápolónőnek, nap mint nap sebesült katonákat ápolt. Marija és Anasztaszija még túl fiatal volt ahhoz, hogy beálljanak ápolónőnek, így ők csak meglátogatták néha a sebesült katonákat, és úgy tartották őket számon, mint „a kórházak patrónáit”. Az ő támogatásukkal hoztak létre egy kórházat Carszkoje Szelo mellett, ahol a két fiatalabb nagyhercegnő rendszeresen meglátogatta a sebesülteket, felolvastak nekik, beszélgettek velük. Noha Marija egy ezred tulajdonosa volt, ő maga nem vonult küzdeni a frontra. Egy idő után azonban az emberek annyira ellenségesek lettek a nagyhercegnőkkel és a cárnéval szemben, hogy kiléptek az ápolónői szolgálatból. Ezután Marija a nővéreivel a szegényebb vidékeket járta, hogy az árva gyerekeken segíthessen ruhákkal. Fogság és halál A február 23-i polgári forradalom után a cári család házi őrizetbe került Carszkoje Szelóban. Később a nép ellenségeskedése miatt továbbszálították őket Tobolszkba, majd innét a fehér (royalista) csapatok közeledése miatt az Urál-hegységben lévő Jekatyerinburgba. Itt egy mérnök birtokán, az Ipatyev-házban szállásolták el őket. Sok olyan legenda keringett, miszerint Mariját szoros kapcsolat fűzte az egyik őrhöz, és így a lányok el tudtasz szökni délre. Július 16-án éjjel Jakov Jurovszkij, a foglyokat őrzö osztag parancsnoka leparancsolta a családot a pincébe azzal az ürüggyel, hogy fényképet akarnak készíteni róluk. Itt felolvasták nekik a halálos ítéletüket, majd fénykép helyett sortüzet lőttek a családra, orvosukra és arra a néhány cselédre, akik hűségesen velük maradtak a fogságban is. A lövések után a puskapor füstje miatt kinyitották az ablakokat, de a négy lány közül három sikoltozva felült: a fűzőjükbe varrt családi ékszerekről visszapattantak a golyók. Mivel az ablakok nyitva voltak, a katonák nem mertek rájuk lőni, nehogy felverjék a várost, ezért őket puskatussal verték agyon. A családot ezután becsomagolták a saját ágyneműjükbe, kocsira tették és kivitték őket a város melletti erdőbe. A holttesteket savval leöntötték, majd elásták, illetve elégették. Július 17-ére virradóra a cári család maradványai már a föld mélyén pihentek, jó mélyre elásva. Legenda és szentté avatás A szovjet diktatúra által elnyomott oroszok hinni kezdtek abban, hogy a Romanovok nem is haltak meg azon az éjszakán, hanem külföldön élnek valahol álnév alatt. Számos olyan ember bukkant fel, akik azt állították magukról, hogy a cári család tagjai. Jekatyerinburgban a '90-es években öt csontvázat találtak, amikről feltételezték, hogy a cári család tagjaié. Viszont két test (pont Marijáé és Alekszejé) hiányzott, és ez számos találgatásnak adott okot. 2007 augusztusának közepén viszont megtalálták a maradék két test maradványait, így bizonyítva látszik, hogy azon az éjszakán mindenki meghalt. Az ortodox egyház és számos tudós, valamint az oroszok egy része azonban nem hiszik, hogy a meglelt csontok az utolsó cár családjáé. 1981-ben a külföldi orosz ortodox egyházak szent mártírokká nyilvánították II. Miklóst és Alekszandrát, gyermekeikkel együtt. 1998. július 17-én, nyolcvan évvel a cári család lemészárlása után a nekik tulajdonított csontokat újratemették a szentpétervári Szent Péter és Pál Székesegyházban. 2000-ben pedig az orosz ortodox egyház szentté avatta az utolsó cári családot. 2005-ben a Romanov család nevében a Spanyolországban élő Marija Vlagyimirovna nagyhercegnő kérvényt nyújtott be, hogy rehabilitálják a cárt és családját, a kérvényt azonban 2007-ben elutasították. 2008-ban az ügy új fordulatot vett; az orosz legfelsőbb bíróság II. Miklóst és családját jogtiprás áldozatának ismerte el és rehabilitálta. Viktor Vitalijovics Cihankov Viktor Vitalijovics Cihankov (ukránul: Віктор Віталійович Циганков (Viktor Vitaliyovych Tsyhankov); Naharija, 1997. november 15. –) izraeli születésű ukrán válogatott labdarúgó, jelenleg a Dinamo Kijiv játékosa. Pályafutása Klubcsapatban 2016. augusztus 14-én debütált a Dinamo Kijiv első csapatában a bajnokságban a Sztal Kamjanszke együttese ellen. 2017. július 29-én a Kijiv történelmének legfiatalabb mesterhármat szerző játékosa lett a FK Karpati Lviv ellen. A válogatottban Tagja volt az U17-es válogatottnak amely részt vett a 2013-as U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságon, a csoportkör minden mérkőzésen pályára lépett és a horvátok ellen gólt is szerzett. A Görögországban megrendezett 2015-ös U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon is részt vett. 2016. november 12-én 18 évesen debütált a felnőtt válogatottban a finnek ellen. Konyha (helyiség) A konyha a lakóépületek ételkészítésre használt, arra alkalmassá tett helyisége. Története Eredetileg az ételkészítés a szabadban zajlott le. A magyar népi háztípusban is sokáig fedetlen pitvar töltötte be ezt a funkciót. A későbbiekben a konyha zárt helyiséggé vált, ahonnan a füstöt kéményen keresztül vezették el. A 20. században általánossá vált az elszívó és más szellőztető berendezések alkalmazása. A házgyári lakásokban esetenként természetes megvilágítás nélküli konyhákat is létesítettek. Az utóbbi évtizedekben terjed a lakótérrel egybenyíló amerikai konyha. Átvitt értelemben Átvitt értelemben egyes népek, nemzetek konyhaművészetét is konyhának nevezzük. (Például Magyar konyha , Német konyha ). Számos nyelvben a helyiség és a konyhaművészet megnevezésére külön szavakat használnak, így angolul a helyiség kitchen , míg a gasztronómiai értelemben cuisine – a francia nyelv megfelelő szavából. Rend és Káosz A Rend és Káosz az amőbajáték egy változata 6×6-os játéktáblán. Stephen Sniderman találta ki és mutatta be 1981-ben a Games folyóiratban. A Rend játékosának a célja, hogy 5 jelet tegyen egy sorba, oszlopba vagy átlóba, legyen az akár X, akár O. Az ellenfél Káosznak pedig a célja, hogy ezt megakadályozza. Játékszabályok A klasszikus társasjátékkal szemben mind a két játékos használhatja mindkét jelet (az X-et és a O-t is). A játék üres táblával kezdődik. A Rend kezd, majd felváltva jönnek. Minden körben a játékos döntésétől függően egy X-et vagy egy O-t tesz tetszőleges, szabad négyzetre. Miután a jelet letették, már nem mozdítható, így a Rend és Káosz játszható toll és papír segítségével. A Rend célja, hogy 5 jelet tegyen egymás mellé vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan, a Káosz célja pedig, hogy úgy töltsék ki a táblát, hogy ez ne történjen meg. További szabályok A Games folyóiratban megjelent eredeti szabályok szerint 6 azonos, egyvonalú jel is nyer. A játéknak erről a változatáról belátták, hogy a Rendnek kedvez. A kitaláló ezután felvetett egy új szabályt, hogy a játék kiegyensúlyozottabb legyen mindkét résztvevő számára: 6 azonos jel nem számít nyertes alakzatnak, pontosan 5 jel szükséges. Az új szabály a Káosz részére új védelmi taktikát kínál a Rend eddigi „kivédhetetlen”, két oldalról nyitott 4 jel egy vonalban alakzatával szemben, hiszen rákényszerítheti, hogy 5 helyett 6 jel legyen egy vonalban, és ekkor nem nyer a Rend. Ugyanakkor a fenti felvetés továbbra is igaz, ez a verzió is a Rend játékosának kedvez. Burics András Burics András (Kisvárda, 1991. január 15. –) magyar labdarúgó, jelenleg kölcsönben az NB II-es Ceglédi VSE középpályása. Pályafutása Burics a Debreceni VSC utánpótláscsapataiban és a Debreceni Labdarúgó Akadémián játszott, majd felnőttkarrierjét a harmadosztályú Létavértes SE csapatánál kezdte, ahol két évet játszott, fél évig a szintén NB III-as Hajdúszoboszlói SE-nél kölcsönben. A harmadosztályban stabil csapattag volt, le is csapott rá nevelőklubja, ahonnan egyből a klub NB II-es DEAC csapatához került kölcsönbe. Főleg csak kispadozott, 11 meccsen játszott, gólt nem lőtt. A 2011–12-es szezonban már valamivel több lehetőséget kapott (21 meccs), de gólt továbbra sem szerzett. A következő szezonban az első profi klubjához került vissza kölcsönbe, és a Létavértessel meglepetésre egészen a kupa negyeddöntőjéig meneteltek, ahol pont a Debrecent kapták. Nem volt akadálya annak, hogy Burics pályára lépjen, az első meccsen ő vezette ki kapitányként pályára a csapatát, de a szezonban többször is viselhette a karszalagot. A debreceniek (a kupa végső győztesei) 10–0-s összesítéssel léptek tovább. A 2013–14-es szezont Burics még a Létavértesnél kezdte, majd télen nagy lehetőséget kapott, és kölcsönbe az NB I-es Kecskeméti TE csapatához került. Jól indult a kölcsönjáték, hiszen Burics a Ligakupa nyolcaddöntőjében kezdőként kapott szerepet, igaz, a Lombard Pápa 9–1-es összesítéssel lépett át a lila-fehéreken. A szezon hátralevő részében egy NB I-es meccsen a kispadon ült (pont a Lombard ellen), majd az utolsó fordulóban, május 31-én, végig pályán lehetett a Puskás Akadémia ellen. I Love Gjoni Az I Love Gjoni (a logóban: I ♥ Gjoni) egy társkereső műsor, amelyben Delhusa Gjon énekes keres párt magának. A televíziós sorozatot 2010-ben forgatták le, és eredetileg ugyanezen év őszétől került volna az RTL Klub adásába, azonban bejelentették, hogy a bemutatást elhalasztják 2011 őszére. Ennek ellenére az utóbbi ígéret is elmaradt, így csak 2012-ben kezdték leadni az RTL II csatornán. Ezt megelőzően 2012. szeptember 30-án volt egy előpremier az RTL Klub-on este 7-kor, majd 2014. január 12.-én este 23:10-kor a Prizma TV sugározza. A valóságshow, amelyet a Benkő feleséget keres című műsor mintájára készítettek, egy villában játszódott. A feleségkeresésben Gjoninak két segítőtársa is van: Keleti Andrea és Fekete Pákó. Ivan Tennant-emlékdíj Az Ivan Tennant-emlékdíj egy díj, melyet az Ontario Hockey League-ben osztanak ki annak a fiatal jégkorongozónak, aki a legjobb középiskolás. A díjat Ivan Tennantról nevezték el, aki sokat tett a jégkorongért. Először 2005-ben adták át a díjat. Enskede-Årsta-Vantör Enskede-Årsta-Vantör, Stockholm egyik déli kerülete, a 2007. január 1-jén bevezetett közigazgatási reform során jött létre, Enskede-Årsta és Vantör összevonása révén. Az alábbi városrészekből áll: Enskede (Enskede Gård, Enskedefältet és Gamla Enskede), Årsta Johanneshov, Stureby, Östberga, Bandhagen, Högdalen, Örby, Rågsved és Hagsätra. 20582 Reichenbach A 20582 Reichenbach (ideiglenes jelöléssel 1999 RP154) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 9-én. Stájerházak A Stájerházak néven ismert épületegyüttes Kőszegtől mintegy tíz kilométerre, a Kőszegi-hegységben áll. Története Az első két épületet Kőszeg városa a XVIII. század végén lakóháznak építette Stájerországból 1770-ben, Mária Terézia Erdőrendtartásának (erdőtörvényének) kiadása után, a szakszerű erdőgazdálkodás megkezdésére behívott erdészek számára. Az erdőőrök 1780 tájától egészen 1954-ig laktak itt, és 1920 után panziót is berendeztek, ahol olcsón árusították teheneik friss tejét, az abból érlelt sajtot, valamint kenyeret, szalámit és bort. A vadászlakot 1830-ban Chernel György építette. A ma is itt álló haranglábat az 1902-ben elhunyt Kayszrál Károly erdész hagyományából állították, de a harangja ma Szombathelyen, a Falumúzeumban található. A haranggal nemcsak az erdőmunkások munkaidejének elejét és végét jelezték, de olykor az eltévedt turisták érdekében is megkondították. 1932-ben dr. Stur Lajos anyagi támogatásával építették fel a dr. Thirring Gusztávról elnevezett turistaszállót, aminek csak az alapjai maradtak meg. Látnivalók Az egyik volt erdészházban a Szombathelyi Erdészeti Rt. erdészeti múzeum ot hozott létre. A kiállítás a Kőszegi-hegység növény- és állatvilágát, a táj történetét mutatja be. Nyitva: Május 1-jétől szeptember 30-ig: Cs, Szo, V: 10–16 óra Október 1-jétől október 23-ig: Szo, V: 10–16 óra A házak mellett fakadó forrás vize kis arborétumot öntöz. Ennek érdekessége a díszes levelű szúrósfenyő és a sárga virágú havasszépe , aminek kivadult példányai már a környező erdőszéleken is megtelepedtek. Megközelítése Gépkocsival Kőszegen vagy Velemen keresztül közforgalmi úton a Hörmann-forrás melletti parkolóig juthatunk el; a házakhoz onnan erdészeti út vagy kék turistajelzés vezet. Egyéb érdekességek 1947. február 19-én itt mérték a hótakaró vastagságának magyarországi rekordját: 151 cm-t. I. e. 234 Évszázadok: i. e. 4. század – i. e. 3. század – i. e. 2. század Évtizedek: i. e. 280-as évek – i. e. 270-es évek – i. e. 260-as évek – i. e. 250-es évek – i. e. 240-es évek – i. e. 230-as évek – i. e. 220-as évek – i. e. 210-es évek – i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek Évek: i. e. 239 – i. e. 238 – i. e. 237 – i. e. 236 – i. e. 235 – i. e. 234 – i. e. 233 – i. e. 232 – i. e. 231 – i. e. 230 – i. e. 229 Események Római consulok : L. Postumius Albinus és Sp. Carvilius Maximus (Ruga) Születések Marcus Porcius Cato Maior (Idősebb Cato), római politikus, író. 2005-ös Giro d’Italia A 2005-ös Giro d'Italia volt a 88. olasz kerékpáros körverseny. Május 7-én kezdődött és Május 29-én ért véget. Végső győztes az olasz Paolo Savoldelli lett. Stâlnișoara Stâlnișoara falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Bucsum-Muntár közelében fekvő település. Története Stâlnişoara korábban Bucsum-Muntár része volt, 1956 körül vált külön 59 lakossal. 1966-ban 53, 1977-ben 52, 1992-ben 28, 2002-ben pedig 23 román lakosa volt. Pterioida A Pterioida a kagylók osztályába tartozó egyik rend. Rendszerezés A rendbe az alábbi családok tartoznak: Isognomonidae Malleidae Pinnidae Pteriidae Pulvinitidae Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Palesztina világörökségi helyszínei Palesztina területéről eddig három helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint tizennégy további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló nemzetközi szerződést 2016 decemberéig 193 ország képviselői írták alá, köztük Palesztina küldöttei 2011-ben. Az UNESCO egy úgynevezett Veszélyeztetett világörökségi helyszínek listáján tarja nyilván azokat a helyeket, amelyeket megsemmisülés vagy rombolás veszélye fenyeget. Az országban uralkodó zavaros politikai helyzet miatt Palesztina mindhárom helyszíne felkerült erre a listára. Alekszandr Mihajlovics Ljapunov Alekszandr Mihajlovics Ljapunov (Jaroszlavl, 1857. június 6. – Odessza, 1918. november 3.) orosz matematikus, fizikus. Életpálya Apja Mihail Vasziljevics Ljapunov csillagász volt. Magántanulóként kezdte elsajátítani a tantárgyakat, majd Nyizsnyij Novgorodban járt gimnáziumban. A szentpétervári egyetemen fizikát és matematikát tanult, 1880-ban szerzett diplomát. Szentpétervári, az odesszai, később a harkovi egyetemen tanított. Doktori diplomáját 1884-ben szerezte, a következő évben megvédte. 1892. október 12-én moszkvai egyetemen professzori vizsgát tett. 1891-től 1898-ig a Harkovi Matematikai Társaság elnöke volt. Kutatási területei Kutatásainak középpontjában hidrosztatikai problémák vizsgálata állt. Jelentős eredményeket ért el a valószínűségszámításban is. Az ún. Ljapunov-kitevők a káosz-elméletben játszanak fontos szerepet. Írásai kutatásai eredményeiről több tudományos dokumentumot készített. 1902 -ig szerkesztette a Harkovi Matematikai Társaság Közleményei kiadványt. munkásságának eredményeit két kötetbe foglalták össze, Szakmai sikerek 1900 -ban megválasztották a szentpétervári Orosz Tudományos Akadémia levelező tagjának, a következő évben az alkalmazott matematika tanszék rendes akadémikusa lett. 1909 -ben az Accademia dei Lincei fogadta soraiba, 1916 -ban a Francia Tudományos Akadémia tagja lett, több tudományos kitüntetés tulajdonosa, Ballisztikus pálya A ballisztikus pálya (hajítási pálya) az a pálya, amelyet az elhajított (fegyverből kilőtt) tárgy ír le (elhajított kő, kézigránát, gravitációs bomba, lövedék, ballisztikus rakéta), amikor csak a gravitáció és a levegő súrlódása hat rá. A szó eredete a görög βάλλειν ('ba'llein'), "hajítás" szóra vezethető vissza. Kisebb fegyverek (puska, tábori ágyú) esetén a ballisztikus pálya nagyjából parabola. Nagy hatótávolságú fegyverek estén, amikor a Föld görbületi sugarát is figyelembe kell venni (hajóágyú, ballisztikus rakéta), a pálya ellipszis. A ballisztikus pálya speciális esete a Föld körüli pálya. A használt jelölések A cikkben szereplő képletekben a következő jelöléseket használjuk: g : Gravitációs gyorsulás, a földfelszín közelében értéke jó közelítésessel: 9,81 m/s 2 θ : Az elhajított (kilőtt) tárgy hajítási irányának vízszintessel bezárt szöge v : A hajított (kilőtt) tárgy kezdősebessége y0 : pálya kezdőpontjának magassága a földfelszínhez képest d : A hajított (kilőtt) tárgy által vízszintesen megtett út t : A repülési idő A ballisztikus pályával kapcsolatos számítások A megtett távolság A megtett távolság (d). Amennyiben a hajítás vízszintes felületen a felszínről (0 magasság) történik a megtett távolság: A maximális távolság akkor érhető el, ha a hajítási szög (θ) 45°. Ez a távolság: A repülési idő A repülési idő (t) az az idő, amely a tárgy elhajítása, és a becsapódása között telik el. A feni egyenlet leegyszerűsíthető, ha θ 45° és y0 0.: Hajítási szög A "hajítási szög" az a szög (θ), amellyel a tárgyat el kell hajítani adott d távolság eléréséhez, adott v indítási sebességnél. A közegellenállás hatása Amennyiben a hajítás nem vákuumban történik, az elhajított tárgyra a gravitáción kívül a közegellenállás (földfelszíni vagy légi indítás esetén: légellenállás) is hat, ami a tárgy pályáját torzítja a fentebb kiszámítotthoz képest. Csúrog Csúrog (korábban Csurog, szerbül Чуруг / Čurug) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Zsablya községben. Fekvése Zsablyától 10 km-re északra, Bácsföldvártól 8 km-re délre, a Tisza jobb partja mellett, a Sajkásvidék északi részén fekszik. Története Csúrog Árpád-kori település. Nevét már 1238-ban Churlach (Csurlak) néven említette egy oklevél, IV. Béla ekkor adományozta a fehérvári kereszteseknek a szaracénok által lakott falut vásárjövedelmeivel és Becsének tiszai révével együtt. 1254-ben Csurug néven volt említve és ekkor Henrik comesé lett, aki aztán 1289-ben András zathai várnagynak adta cserébe, ennek valkómegyei, Szilmező nevű birtokáért. 1325-ben Gerechi Gotthard özvegye a bácsi káptalan előtt Chorug, Bekuskereki és Dal nevű birtokait örökre átengedte vejének, Torhusi Miklósnak. 1332-1337. között neve szerepelt a pápai tizedjegyzékben is Churuk, majd 1338-1342. között Charug néven. 1363-ban Gerechi Gotthard Margit és Klára nevű leányai osztoztak meg Csurog, Bekuskereki és Dal nevű birtokaikon. A karlócai béke után a település a határőrvidék része kisebb módosulásokkal 1873-ig. 1910-ben 10 196 lakosából 6685 szerb, 2490 magyar és 228 német volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásához tartozott. Az 1942-es „hideg napoknak” kb. 800 szerb áldozata volt. 1944. végén, a délvidéki vérengzések során a szerbek megtorlása több mint 3000 magyar és német áldozatot követelt. Az életben hagyottakat (nők, gyerekek, öregek) a járeki táborba terelték, ahol tovább folytatódott a népirtás. Házaikba 1945 után boszniai kolonistákat (telepeseket) telepítettek. Ebben az évben a római katolikus templomot is lerombolták. A túlélő hozzátartozók minden évben összegyűlnek a helyi egykori sintértelepnél ahova elföldelték a 3000 szerencsétlen ártatlant, hogy elhelyezzék a megemlékezés virágait, amit aztán másnapra szétdobálnak, széttaposnak, jelezve, hogy a magyaroknak még sírjukban sincs nyugtuk. 2014-ben született meg az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a Csúrog, Zsablya és Mozsor települések magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt. A rendeletre mintegy hetven évet kellett várnia a helyieknek. A magyar kormány üdvözölte a döntést, amelyet a szerb-magyar megbékélés fontos állomásának nevezett. Dionüsziosz (mitográfus) Dionüsziosz (Kr. e. 2. század) görög mitográfus Szamosz vagy Rodosz szigetéről származott. Írt egy hét fejezetből álló művet, amely mítoszokat tartalmazott, erről a „Küklographosz” melléknevet kapta. A késő alexandriai korszakban élt, a Szuda-lexikon neki tulajdonít még egy helyi mondákra vonatkozó munkát is, illetve egy rövidebb könyvet, amelyben gyermekeknek szóló történeteket, mítoszokat írt le. Ókori források egy álmoskönyvet is neki tulajdonítanak, erről azonban semmi közelebbit nem tudunk, mitográfiai munkáiból is csupán töredékek maradtak fenn. Transzláció A transzláció a fehérjeszintézisnek (a génexpresszió egyik részfolyamatának) a második szakasza. Lényege, hogy a hírvivő RNS-t (messenger RNS – mRNS) a genetikai kód alapján lefordítva keletkezik egy polipeptid. A transzlációt szükségszerűen a transzkripció, vagyis átírás előzi meg. Hozzá hasonlóan a transzláció is négyfázisú: ezek az aktiváció, iniciáció, elongáció és termináció (ezek írják le, hogyan növekszik az aminosavlánc, avagy polipeptid, a transzláció terméke). Aktiváció – Ennek során a megfelelő aminosav a megfelelő tRNS-hez kapcsolódik. Az aminosav a karboxil-csoportjánál fogva kapcsolódik a tRNS 3' OH-csoportjához egy észterkötéssel. Iniciáció – A riboszóma kisebbik alegysége iniciációs faktorok (IF) segítségével hozzákötődik az mRNS 5' végéhez. Elongáció – A sorban következő aminosav komplexet alkot az elongációs faktorral és a GTP-vel. Termináció – Amikor az A helyre értelmetlen kodon (UAA, UAG, UGA) kerül, ezt egy tRNS sem ismeri fel, a releasing faktor azonban felismeri, és hatására a polipeptidlánc kiszabadul a riboszómából. A fehérjeszintézis leállításán vagy gátlásán alapul több antibiotikum működése, például anizomicin, cikloheximid, klóramfenikol és tetraciklin. A működésének alapjai Az mRNS a ribonukleotid-sorrendjében kódolt genetikai információt szállítja a kromoszómáktól a riboszómákhoz. A ribonukleotidok sorrendjét a transzlációs gépezet hármasával "olvassa le", ezek a nukleotidhármasok a kodonok. Minden ilyen hármas egy bizonyos aminosavnak felel meg. A riboszóma és a tRNS molekulák ezt a kódot lefordítva gyártják a fehérjéket. A riboszóma egy több alegységből álló szerkezet, amely riboszomális RNS-t (rRNS-t) és fehérjéket tartalmaz. Ez az a "gyár", ahol az aminosavak fehérjékké kapcsolódnak össze. A tRNS-ek kisebb, nem kódoló RNS-láncok (74-93 nukleotid hosszúak), amelyek a riboszómához szállítják az aminosavakat. Van egy részük, ahová az aminosav képes kötődni, és egy másik részük, az ún. antikodon. Utóbbi egy ribonukleotid-hármas, amely pontosan összeillik az mRNS-nek az általuk szállított aminosavat kódoló hármasával. A specifikus tRNS-ek és az antikodonjaik által felismert aminosavak közötti kötés az aminoacil-tRNS szintetáz enzim segítségével jön létre. A reakció eredménye egy aminoacil-tRNS molekula, amely bejut a riboszómába, ott pedig az antikodonja az egymást kiegészítő bázispárok segítségével hozzákapcsolódik a megfelelő mRNS kodonhoz. A tRNS-ek által szállított aminosavakból ezután összekapcsolódik a fehérje. Prokarióta transzláció A prokariótáknak nincs sejtmagja, ezért az mRNS lefordítása már az átírás (transzkripció) közben elkezdődhet. A transzláció gyakran poliriboszomális, azaz egynél több aktív riboszóma működik közre benne. Ebben az esetben az egyszerre működő riboszómákat együtt 'políszómának' nevezzük. Iniciáció A transzláció iniciációja során a riboszóma kisebbik alegysége rákapcsolódik az mRNS 'start' kodonjára, amely azt jelzi, hol kezdődik az mRNS-en a fehérje kódja. Ez a kodon legtöbbször egy AUG, de a prokariótáknál ismerünk más start kodonokat is. A baktériumokban például a fehérje egy módosított aminosavval, az N-formilmetioninnal (f-Met) kezdődik. Az f-Met-ban az amino-csoportból egy formil-csoport kapcsolódásával amid keletkezett, így ez az amino-csoport nem tud peptidkötést kialakítani. Ez azonban nem probléma, mert az f-Met a fehérje amino-végén helyezkedik el. A prokariótákban a kisebbik alegység megfelelő helyre való kötődését az mRNS ún. Shine–Dalgarno-szekvenciája könnyíti meg, amely a starthely előtt kb. hét nukleotiddal található speciális bázissorozat. Miután kötődött az mRNS a metionil- tRNS is elfoglalja a helyét amely iniciátor szerepet tölt be. Elongáció A nagyobb 50S alegység komplexet hoz létre a kisebb 30S alegységgel, és következik az elongáció. Először a Met-tRNS belép a riboszóma P helyére, és bázisai párokat alkotnak az AUG kodonnal. Ezután egy újabb aminoacilált tRNS lép be a riboszóma A helyére, és ez is kapcsolódik bázisaival az mRNS-hez. Az mRNS kodonjának és a tRNS antikodonjának a helyes párosítása esetén a tRNS ott marad az A helyen. A riboszóma által katalizált peptidil transzfer egy új peptidkötés kialakításával összekapcsolja a két szomszédos aminosavat; a P helyen levő aminosav leszakad a tRNS-éről és csak az A helyen levőhöz kapcsolódik. Végül megtörténik a transzlokáció; a peptidil tRNS áttolódik a P helyre, hogy felszabadítsa az A helyet az újonnan jövő tRNS számára. Termináció Ez a folyamat ismétlődik, amíg a riboszóma nem találkozik a három lehetséges stop kodon valamelyikével, akkor pedig a transzláció befejeződik. A fehérje növekedése leáll, és release faktorok, azaz a tRNS-t utánzó fehérjék lépnek be az A helyre, a fehérje pedig kikerül a citoplazmába. Eukarióta transzláció Eukariótákban a transzkripció a sejtmagban folyik, ahonnan az mRNS kijut a citoplazmába, és ott történik a transzláció. Az mRNS érése során (ez az ún. processzing) kap egy 5' "sapkát" és egy 3' poli-A "farkat", ezután szállítódik. Alább az iniciációt írjuk le részletesen, mivel az elongáció és a termináció a prokariótákhoz hasonlóan zajlik. Iniciáció A sapkától függő iniciáció A transzláció iniciációjához szükséges, hogy bizonyos fehérjék kölcsönhatásba lépjenek az mRNS molekulák 5' végén található különleges toldalékkal. A fehérje faktorok megkötik a riboszóma kisebb alegységét. Az alegység néhány ilyen fehérje faktor kíséretében elindul az mRNS-lánc mentén a 3' vég felé, és megkeresi a 'start' kodont (legtöbbször AUG), amely jelzi, hogy hol kezdi az mRNS kódolni a fehérjét. A 'start' és a 'stop' kodon közti bázissorrendet fordítja le a riboszóma aminosavsorrendre – így szintetizálódik a fehérje. Az eukarióták és archaebaktériumok esetében a start kodon által kódolt aminosav a metionin. A Met-t szállító kezdő tRNS beépül a riboszomális komplexbe, így minden fehérje ezzel az aminosavval kezdődik (hacsak le nem vágja róla egy proteáz enzim valamelyik későbbi lépésben). A sapkától független iniciáció Az eukarióta transzláció sapkától független iniciációjának legtöbbet tanulmányozott példája a "belső riboszóma-belépési hely" (Internal Ribosome Entry Site – IRES) elmélete. A sapkától független transzláció abban különbözik a sapkától függőtől, hogy az előbbihez nem kell a riboszómának az 5' végtől elkezdenie a start kodon keresését. Ehelyett a riboszómát speciális faktorok (IRES trans-acting factor – ITAF) irányítják a starthelyre, így elkerülhető, hogy az mRNS nem lefordítódó 5' végét végig kelljen nézni. A transzlációnak ezt a mechanizmusát csak nemrég fedezték fel, és főként akkor van jelentősége, ha speciális mRNS-ek transzlációjára van szükség, mert a sejt valamilyen stresszhatásnak (például apoptózis) van kitéve, vagy valamilyen okból nem lehetséges a több mRNS transzlációja. Transzláció saját kezűleg Természetesen lehetséges akár kézzel (rövidebb szekvenciák esetén), akár számítógéppel (megfelelő programozás után) elvégezni a transzlációt, így a biológusok és vegyészek papíron meg tudják rajzolni a kódolt fehérje kémiai szerkezetét. Először is váltsuk át a DNS minden bázisát az őt kiegészítő RNS-bázisra (ne feledjük, hogy a T-k helyett itt U-k vannak): Ezután tagoljuk az RNS bázishármasokra (tripletekre). Ne feledjük, hogy 3 transzlációs "ablak" lehetséges attól függően, hogy hányadik bázistól kezdjük el olvasni a kódot. Végül az aminosav szócikknél szereplő táblázat segítségével fordítsuk le a fenti kódot az aminosavak sorrendjére. Ezzel megkaptuk a fehérje elsődleges szerkezetét. A fehérjék azonban általában feltekerednek, ami többek között a láncon belüli hidrofil és hidrofób részek elhelyezkedésétől függ. Erre a másodlagos szerkezetre még éppen lehetnek tippjeink, a pontos harmadlagos szerkezetet azonban gyakran nagyon nehéz meghatározni, jelenleg a kémiai szimulációk az esetek kb. 70%-ában találják el a helyes szerkezetet. Transzláció utáni módosítás A poszttranszlációs módosítás vagy transzláció utáni módosítás (PTM) a fehérjeszintézis egy lépése. A fehérjék keletkezése során riboszómák az mRNS transzlációjával polipeptidláncokat állítanak elő. Ezek a polipeptidláncok poszttranszlációs módosításokon (pl. felgombolyodás – folding –, darabolás) mennek keresztül, megváltoztatva működésüket, lokalizációjukat vagy más molekulákkal kialakított kapcsolatukat, így alakul ki a végső fehérjetermék. A transzláció utáni módosítások közé tartozik a palmitoiláció, preniláció, foszforiláció, defoszforiláció, proteolízis, ADP-riboziláció, karboxilálás, ubikvitinálás, acetiláció, metiláció, hidroxiláció stb. A fehérje (más néven polipeptid) egy aminosavakból álló lánc. A fehérjeszintézis során 20 különböző aminosav kerülhet bele a fehérjébe. A transzláció után az aminosavak poszttranszlációs módosítása kiterjeszti a fehérje funkcionalitását az által, hogy egyéb funkciós csoportokhoz (pl. acetát, foszfát, különböző lipidek és szénhidrátok) köti őket, megváltoztatja ezzel az aminosav kémiai természetét (pl. citrullináció) vagy strukturális változtatásokat eszközöl (pl. diszulfidhidakat képez). Egyes enzimek továbbá eltávolíthatnak aminosavakat a fehérje N-terminális végéről, vagy középen elvághatják a peptidláncot. Például az inzulin hormont a diszulfidkötések kialakítása után kétszer elvágják, majd egy propeptidet eltávolítanak a lánc közepéről; az eredményül kapott fehérje két, diszulfidkötésekkel összekötött polipeptidláncból áll. A legtöbb, kialakulóban lévő polipeptid a metionin aminosavval kezdődik, mivel az mRNS start kodonja ezt az aminosavat kódolja. A metionin általában eltávolításra kerül a transzláció utáni módosítások során. Más módosítások, mint a foszforiláció a fehérje viselkedését kontrolláló általános mechanizmusok közé tartoznak, például egy enzim aktiválását vagy inaktiválását okozhatják. A fehérjék transzláció utáni módosítását különböző technikákkal lehet detektálni. Ezek közé tartozik a tömegspektrometria, majd Eastern blot/Western blot, a prekurzorion-keresés, a kétdimenziós géleken alkalmazott különböző fluoreszcens festési technikák – pl. a ProQ Diamond a foszfoproteineket, a ProQ Emerald pedig a glikoproteineket festi meg. Fullerton (Kalifornia) Fullerton város az USA Kalifornia államában. Lakosainak száma 135 161 fő (2010). Fullerton Anaheim községgel határos. Népesség A település népességének változása: Stéphane Grichting Stéphane Grichting (Sierre, 1979. március 30. –) svájci labdarúgó, aki jelenleg a svájci Grasshopper egyesületében játszik. Pályafutása 1993 és 2002 között nevelőegyesülete, az FC Sion játékosa volt. 2002-ben csapatot váltott, és a francia élvonalban szereplő AJ Auxerrehez igazolt, ahol 10 évet játszott. Válogatott 2004-ben lépett először pályára a svájci válogatottban. A 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra kijutó keretbe is bekerült, viszont sérülés miatt nem tudott a tornán részt venni. Tagja volt a 2006-os labdarúgó-világbajnokságon induló valamint a 2010-es labdarúgó-világbajnokságra kijutó svájci válogatottnak is. Donyecki Népköztársaság A Donyecki Népköztársaság (orosz nyelven Донецкая народная республика) orosz nemzetiségű kelet-ukrajnai lakosok és oroszszimpatizánsok által önálló államnak kikiáltott szerveződés az Ukrajnában fekvő Donecki területen, amely semmilyen elismertséggel nem bír. A székhelyének számító Doneck (oroszosan Donyeck) városában a fontos pontokat a helyi szakadárok ellenőrzik, és a terület számos pontját uralmuk alatt tartják, illetőleg jelenleg is szervezkednek, készülnek az ukrán központi kormány lehetséges ellentámadására. 2014. április 7-én a régió vezetőinek részvétele nélkül, önhatalmú tüntető csoportok és már korábban is működő szervezetek, kifejezve óhajukat az ukrán államtól való elszakadásra és az Oroszországgal való egyesülésre, kikiáltották a népköztársaság függetlenségét, és bejelentették az Ukrajnából való kiválását, melyhez inspirációt adott a februári ukrajnai erőszakos kormányváltás, a Krím-félsziget annektálása, illetve a Krími Köztársaság megalakulása. A köztársaság vezetője Pavel Jurjevics Gubarev politikai aktivista. Története Előtörténet Az új államot meghirdető erők zászló gyanánt átvették az 1918-ban, Doneck és Krivij Rih területén fennállt, ún. Donyeck-Krivoj Rog Tanácsköztársaság trikolórját, benne saját címerrel. A donyecki tanácsköztársaság egyúttal a Szovjet-Oroszország szövetségese is volt. A zászlót nemsokkal azelőtt már kifüggesztették a donecki megyei tanács erkélyére, hogy a népköztársaságot kihirdették volna. 1938-ban megszervezték az önálló közigazgatási régiót, a Donecki területet, amely 1991-től a független ukrán állam része. A terület hasonlóan más keleti régiókhoz orosz többségű, illetve az itt élő ukránok is döntően Moszkvával szimpatizálnak. A narancsos forradalmat követően 2005-ben már létrejött egy szeparatista, oroszbarát szervezet a területen, a Donyecki Köztársaság, mely sürgetni kezdte az elszakadást Ukrajnától. Tevékenységük nyolc évvel később erősödött fel. Előzmények 2013 végén Ukrajna nyugati részén és a fővárosban Viktor Janukovics egyre erősödő ellenzéke hatalmas megmozdulásokat robbantott ki és számos halálos áldozatot követelő összecsapás után meghátrálásra kényszerítette az elnököt és a kormány több tagját, akik Oroszországba menekültek. A felkeléshez hasonlatos eseményeket az ukrán gazdaság évek óta tartó lassú hanyatlása, a korrupció és az állami vezetők becstelensége idézte elő, végül a szunnyadó tüzet az lobbantotta lángra, amikor Janukovics elutasította az Európai Unióval való társulást. De sem Oroszország, sem pedig az ukrajnai orosz kisebbség nem tekintette törvényesnek a kormányváltást és utóbbiak rögvest Janukovics hatalmának megdöntése után elszakadással fenyegetőztek. Moszkva pedig az orosz kisebbség védelmének címén csapatokat sorakoztatott fel és néhány héten belül viharos gyorsasággal megszállták a stratégiai fontosságú Krím-félszigetet. Az autonóm köztársaság orosz vezetői orosz fegyverek védelmében kikiáltották függetlenségüket, majd miután ezt egy népszavazással megerősítették, bejelentették az egyesülést Oroszországgal is. A keleti régiókban a zavargások folytatódtak és Donyeckban is nem egy esetben foglaltak el közigazgatási intézményeket helyi oroszok, illetve oroszbarát tüntetők. A Krím és Ukrajna kapcsán súlyos és fenyegető helyzet alakult ki Oroszország, a NATO, az Egyesült Államok és az EU között. Bár Oroszország kijelentette, hogy nem akar további ukrán területeket elcsatolni, Moszkva szavahihetőségét a nyugati államok kétségbe vonják. A kelet-ukrajnai orosz kisebbség és Kijev között a feszült viszony továbbra is fennmaradt. A helyi oroszok, illetve az orosz-párti ukránok itt is követelik, hogy a Krímhez hasonlóan őket is csatolják Oroszországhoz. A köztársaság megalakulása Április 6-án újabb tüntetés keretében sor került a donecki megyei tanács épületének elfoglalására és a tüntetők vezetői önhatalmúlag megfosztották a megyei tanács képviselőit mandátumuktól, mert kérésükre nem voltak hajlandóak a tanácsot összehívni. Április 7-én, a reggeli órákban, alig néhány héttel a Krím teljes elvesztése után az indulatok ismét lángra kaptak Doneckben és környékén. A tüntetők megtámadták az ukrán biztonsági szolgálat helyi épületét, ezzel egy időben Luhanszkban lőfegyverekhez is jutottak egyes híradások szerint a tüntetők, bizonyos csoportjaik már meg is szervezték magukat, miközben szeparatista rigmusokat skandáltak. Harkovban a rendfenntartók nem ellenálltak a tüntetőknek, hanem egyezséget kötve velük kivonultak a megyei adminisztráció épületéből. A Donecki terület újdonsült tanácsa ülést tartott Doneckben és a tanács épülete előtt is oroszbarát nagygyűlésre került sor. A vezetők a rendkívüli ülésen létrehozták az ún. "népi tanácsot," mely határozott a függetlenség deklarációjáról és egy a krímihez hasonló népszavazás kiírásáráról. A cél az Oroszországgal való egyesülés. A köztársaság kihirdetését hatalmas ovációval fogadta a hivatali épület előtt összesereglett tömeg. Az új állam vezetői között egyformán helyet foglalnak azok, akik kiállnak Ukrajna föderalizálása, illetve a keleti régió Oroszországhoz történő csatolása mellett. A deklaráció napján megtartotta az állam vezetése első ülését, ahol kérelmet fogalmaztak meg Vlagyimir Putyin felé: kijelentették, hogy akár harcolni is készek Ukrajna ellen a maguk védelmében, de a saját erejük ehhez kevés. Ezért Oroszországtól békefenntartó kontingens bevezénylését kérik a Donyecki Népköztársaság területére. Julija Timosenko nemrég szabadon bocsátott néhai ukrán kormányfő rendkívül veszélyesnek tartja a helyzetet Ukrajnára nézve, s a krími események megismétlődésétől tart. Arszenyij Jacenyuk miniszterelnök szerint a tüntetők és a donecki vezetők így próbálják kiprovokálni az orosz csapatok bevonulását Kelet-Ukrajnába. Április 8-án már előzetes szavazás kezdődött Doneckban, de ez egyelőre az előző nap tett függetlenségi nyilatkozatot akarja megerősíteni. A referendumra, az Oroszországgal történő egyesülést illetően május 11-én kerül sor. Kijevben eközben már az orosz beavatkozás veszélyétől tartanak, az akció mögött pedig az orosz titkosszolgálatot sejtik. A donyecki köztársaság vezetői ugyanakkor felszólították Kijevet, hogy a májusi népszavazás ne akadályozzák, ellenkező esetben orosz segítséget kérnek. Luhanszkban eközben az ukrán speciális erőknek sikerült lefegyverezni az ottani milíciát, akit azzal vádolnak, hogy április 10-re felkelést készítettek elő. Ennek ellenére a feszültség nem csökken és a csoportok tovább szervezkednek, sőt már kimondták a harkivi és luhanszki népköztársaság-ok függetlenségét, de egyikük sem olyan szervezet, mint a donyecki. A kijevi kormány egyelőre tárgyal mind a három városban a szakadárokkal, mindamellett április 9-én Arszen Avakov ukrán belügyminiszter bejelentette, hogy terroristaellenes műveletek keretében 48 órán belül helyreállítják a rendet Doneck, Harkiv és Luhanszk területén. Erőszakos cselekmények Doneck területén Jacenyuk tárgyalási készségének adva jelét az elszakadni akaró területeknek nagyobb önrendelkezési jogot ígért, ha a szakadárok leteszik a fegyvert. Eddig azonban semmilyen megállapodás nem született a szemben álló felek között. Április 12-én este a Doneck melletti Kramatorszkban egy tüntetés során lövöldözés tört ki. Az ukrán belügyminisztérium szerint az ottani közigazgatás épületét fegyveresek próbálták megszállni, ők voltak a tűzharc kezdeményezői is. Egy másik lövöldözésre Szlavjanszk városában került sor, ahol már többen meghaltak, illetve megsebesültek. A harcok közben tovább terjednek más településekre is, ahol többek között rendőrőrsöket támadnak meg, így próbálván fegyverekhez jutni. A rendfenntartó erők egyes részei a helyi híradások szerint a felkelők oldalára állt. Kramatorszk városában április 13-án felhúzták a donyecki népköztársaság zászlaját és Krasznij Limanban is elfoglalták a rendőrség épületét. Többen arról beszélnek, hogy a fegyveres egy része nem helybeli, hanem oroszországi kötődésű. Az ukrán hadsereg vezetése is közzétett egy nyilatkozatot, amely szerint orosz invázió kezdődött Kelet-Ukrajnában. Április 15-én az ukrán biztonsági erők és a hadsereg megkezdte a hadműveleteket a rend helyreállítására Kelet-Ukrajnában. A szakadárok által megszállva tartott nagyobb települések közelében csapatszállító járműveket vezényeltek. Kramatorszk és Szlovjanszk között fekvő repteret is ukrán katonák közelítették meg, először tárgyalni próbáltak a szeparatistákkal, azt követően tűzharc robbant ki. Mivel a kijevi kormány a donyecki szeparatistákat terroristának tekinti, ezért a hadműveletet terrorellenes akciónak nevezi, amelynek feladata Ukrajnát megvédeni a destabilizációtól és az anarchiától. Turcsinov kijelentette, hogy nem akar polgárháborút, ennek ellenére az ukrán közvélemény is egyre elégedetlenebb, mert sokak szerint az ideiglenes kormány nem tett eleget a szeparatizmus elterjedése ellen. Igen borúsnak látják a helyzetet a külföldi elemzők is: a polgárháborúba átcsapó ukrán válság súlyos következményekkel járhat akár Európára nézve is. A Kelet-Ukrajnába vezényelt ukrán erők közül néhol egész csapatok, harckocsikkal együtt álltak át a szakadárokhoz. A híradások szerint már nem is közönséges zavargásról, hanem fegyveres felkelésről van szó. Egyes katonai egységeket fegyvertelen civilek győztek meg az átpártolásról, máshol a szakadárok erőszakkal akarták a katonákat erre bírni, ott fegyveres összecsapás alakult ki. Az ukrán belügyminisztérium az átpártolások és a fraternizációk miatt számos katonai egységet inkább visszarendelt. Mialatt az összetűzések zajlanak Donyeckben és más területeken, Oroszországban Putyin elnök megtartotta Egyenes Vonal c. rendes évi műsorát, ahol a betelefonálók kérdezhették az elnököt. A legfőbb téma a Krím és Ukrajna volt. Putyin ebben a műsorban elismerte, hogy a Krím megszállását valóban az orosz hadsereg végezte. Erre szükség volt, mert a kijevi hatalomfosztás nem volt legitim, a kelet-ukrajnai felkelés leverésére indított akció pedig bűncselekmény. Elmondta továbbá, amennyiben a szükség úgy hozná, katonaságot vezényeltet Donyeckba is. Nemzetközi reakciók Az orosz külügyminisztérium április 7-én kiadott közleményében az ukrán kormányt teszi felelőssé a kialakult helyzetért, mivel szerinte az megállás nélkül vádaskodik, kizárólag Moszkvát tekinti a kialakult krízis okozójának. Ugyanakkor hangsúlyozta, melyet már korábban is elmondott, hogy alkotmányos reformok keretében több önállóságot kellene adni a területeknek Ukrajnában. Kijelentette továbbá, hogy Oroszország figyelemmel kíséri az eseményeket Doneckban. John Kerry amerikai külügyminiszter úgy értékelte a köztársaság kikiáltását, hogy nem egy spontán akcióról van szó és követeli, hogy Oroszország nyíltan határolódjon el minden szeparatista, szabotőr és provokatív akciótól, ami Kelet-Ukrajnában történik. A véres összetűzések mellett Genfben április 17-én megállapodást kötött az Egyesült Államok, Ukrajna, Oroszország és az Európai Unió a válság rendezésére, igaz mindez még nem garancia a megoldásra. A megállapodás szerint a fegyvereket el kell venni a szeparatistáktól, rá kell bírni őket a megszállt épületek kiürítésére, a köztörvényes bűncselekménnyel nem gyanúsítható demonstrálók amnesztiát kell, hogy kapjanak, ugyanakkor minden illegálisan létrejött, vagy szélsőséges katonai, félkatonai csoportosulást fel kell oszlatni Ukrajnában, ami a biztonságot fenyegeti. A térségbe nemzetközi megfigyelőket küldenének, amennyiben sor kerül a fegyverletételre, bár Szergej Lavrov hozzátette, hogy az ukránoknak maguknak kell megoldaniuk a kirobbant válságot és hosszabb távra szóló alkotmányos reformra van szükség. A genfi tárgyalással majdnem egy időben egy negyedik, magát köztársaságnak, államnak definiáló formáció jött létre ezúttal Dél-Ukrajnában, az Odesszai Népköztársaság, amely már szintén védelemre szervezkedik, hogy meggátolják a szélsőséges Jobb szektor támadását. 109 Évszázadok: 1. század – 2. század – 3. század Évtizedek: 50-es évek – 60-as évek – 70-es évek – 80-as évek – 90-es évek – 100-as évek – 110-es évek – 120-as évek – 130-as évek – 140-es évek – 150-es évek Évek: 104 – 105 – 106 – 107 – 108 – 109 – 110 – 111 – 112 – 113 – 114 Fulnek Fulnek (németül Fulneck) kisváros Csehországban. Fekvése Morvaországban található, Opavától kb. 25 km-re délre, a 47-es út mentén, az 57-es út kereszteződésében. Története Fulnek alapításának pontos dátuma nem ismert, 1293-ban már mint város volt említve. Egykor a híres borostyán út városa volt. 1618 és 1622 között a városban tanított a magyar felmenő őssel is rendelkező Jan Amos Komenský, azaz Comenius is. A fulneki kolostor 1389-ben épült. Egykori gótikus stílusú várát a 17. század végén barokk stílusú kastéllyá alakították át. Híres a reneszánsz tornyú városháza is, mely a második világháború alatt megrongálódott, de 1945 után felújították. Nevezetességei Szentháromság-templom Híres emberek Hopp Ferenc optikus, utazó, műgyűjtő Franz Konwitschny zenész Testvérvárosok Châtel sur Moselle, Franciaország Łaziska Górne, Lengyelország Ljutomér, Szlovénia Ruttka , Szlovákia Szucsány , Szlovákia Téglás , Magyarország Környező látnivalók Kunvald Nový Jičín Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jolán A Jolán női név Dugonics Andrásnak a Jólánka, Etelkának leánya című regényében szerepel először, 1803-ban. Forrása a középkori magyar Jóleán (jó leány), vagy a görög Jolantha (a viola virága) név. Változatai: Jolánta, régiesen Violánta is. Gyakorisága Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok június 15. november 18. november 20. Híres Jolánok Courtenay Jolán magyar királyné , II. András magyar király második felesége Árpád-házi Jolán aragóniai királyné , II. András magyar király és Courtenay Jolán magyar királyné lánya Jolán magyar királyi hercegnő, IV. Béla leánya Babus Jolán tanár, néprajzkutató Balázs Jolán magasugró Borbély Jolán etnográfus, pedagógus Földes Jolán magyar írónő Jászai Jolán , Joli néni színésznő József Jolán ( 1899 - 1950 ): József Attila költő nővére Kontsek Jolán olimpiai bronzérmes atléta, diszkoszvető, súlylökő, gerelyhajító, edző Sánta Jolán operaénekes Simon Jolán színésznő Bar Jolán aragóniai királyné Aragóniai Jolán nieblai grófné Aragóniai Jolán címzetes nápolyi királyné Aragóniai Jolán nápolyi trónörökösné Aragóniai Jolán lunai grófné Aragóniai Jolán kasztíliai királyné Abt Antal Abt Antal (Rézbánya, 1828. november 4. – Kolozsvár, 1902. április 2.) fizikus, egyetemi tanár, a földmágnesesség kutatója. Életrajz Középiskolai tanulmányait Nagyváradon kezdte a premontreieknél, majd Szegeden fejezte be a piaristáknál. 1850 és 1856 között mérnöki tanulmányokat folytatott, majd fizikát tanult a bécsi egyetemen, majd 1860-ig Ungváron tanított. 1860-tól Budán, az egyetem főgimnáziumában tanított. 1870-ben Budapesten doktorált fizikából Jedlik Ányos irányításával. 1871–1872-ben a pesti tudományegyetem kísérleti fizika tanszékén magántanár. 1872-től az újonnan alapított kolozsvári egyetemen a kísérleti fizika első nyilvános, rendes tanára. A szakmai munka mellett háromszor lett a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja, sőt, az 1883/84 tanévben ő volt az egyetem rektora. Sírja a Fiumei úti sírkertben található. Munkássága Kutatási területe a földmágnességgel, termoelektromossággal és szikrakisülésekkel kapcsolatos. Legnagyobb érdeme a kolozsvári kísérleti fizikai iskola megteremtése volt. Jól felszerelt laboratóriumot rendezett be, hasznos segédkönyveket fordított le, illetve dolgozott át az egyetemi hallgatók számára. Cikkei az Annalen der Physikben jelentek meg. Cikkei A pesti egyetem ásványtárában levő földpátok jegeczsorozatai és az idevonatkozó két jegeczrendszer (Pest, 1873) Könyvei Kísérleti természettan (Kunzek nyomán, Pest, 1863) A föld delejességének meghatározása (Budapest, 1878). Kirgizisztán a 2016. évi nyári olimpiai játékokon Kirgizisztán a Brazília Rio de Janeiróban megrendezett 2016. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 19 sportoló képviselte. A férfi súlyemelés 69 kg-os súlycsoportban a bronzérmes kirgiz Izzat Artykov még az olimpián doppinggal megbukott. Érmétől megfosztották. Szíria Szíria (arabul ����� – Sūriyā vagy ����� – Sūriya, ejtsd Szúrija, régebben használatos elnevezése ����� – aš-Šām – as-Sám) egy Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű ország Délnyugat-Ázsiában, a Közel-Keleten. Muszlim arab állam jelentős keresztény vallási és kurd, örmény, illetve asszír nemzeti kisebbségekkel. A tágabban értelmezett, döntően mindig is sémi lakosságú szíriai térség – melybe Fönícia és Palesztina területe is beletartozik – hosszú története során szemtanúja volt az ember letelepülésének, majd pozíciója révén fontos kereskedelmi utak kereszteződése, illetve kultúrák és birodalmak ütközőpontja volt az egész ókorban és a középkorban is. Történelmének viszonylag nyugalmas időszakát az Oszmán Birodalomban eltöltött mintegy 400 év jelentette 1517-től 1918-ig, de a 20. században, a Közel-Kelet folytonos válságában ismét meghatározó jelentőségű színtérré, az 1946-ban függetlenedő szíriai arab állam pedig főszereplővé vált. Az országban az arab tavasz nyomán 2011 óta polgárháború dúl. Földrajz Fekvése, határai Szíria a keleti félgömb 35° és 43° hosszúsági fokai, illetve az északi félgömb 32° és 38° szélességi körei között fekszik a Közel-Keleten. Területe 185 180 négyzetkilométer, amivel az országok méret szerinti rangsorában a középmezőnyben található. Az államhatár hossza mintegy 2253 kilométer, ebből 193 kilométer tengerpart. Az állam legnagyobb szélessége nyugat-keleti irányban kb. 830 kilométer, észak-déli irányban pedig kb. 740 kilométer. Nyugaton Libanonnal és a Földközi-tengerrel, északon Törökországgal (egy rövid északkeleti szakaszon a Tigris a határ a két állam között), keleten Irakkal, délen pedig Irak mellett Jordániával és délnyugaton a Szíria által hivatalosan el nem ismert, a szíriai Golán-fennsíkot 1967 óta megszállás alatt tartó Izraellel határos. Korábban Törökországgal szemben is határvita állt fenn az Antakya központú Hatay tartomány kapcsán, de ez mára elült – igaz, hivatalos szír térképeken a hajdani és a jelenlegi határt egyaránt jelölik. Domborzat A termékeny, homokdűnés, csak kevés tengerparti szirt által megszakított parti síkságot az észak-déli irányban húzódó, főleg mészkőből és dolomitból felépülő Alavita-hegység (arabul Nuszajrijja- vagy Anszárijja-hegység) és folytatása, a libanoni és izraeli határon húzódó Antilibanon választja el az ország belső részeitől. A Nuszajrijja- és a Závija-hegység között húzódik a Szír–jordán-árok szíriai szakasza, amely az Eurázsiai- és az Arab-tábla határvonala. Benne kanyarog az Orontész, melynek völgye szintén termékeny, hasonlóan a tenger felől érkező, nedves légáramlatok hatásának kitett nyugati lejtőkhöz az Alavita-hegységben, melynek legmagasabb csúcsa, a Dzsabal Nabi Júnisz 1575 méteres. Az Antilibanon és a Alavita-hegység vonulatai között Homsz városánál egy szoros található, mely évezredek óta kedvelt kereskedelmi útvonal – jelenleg is itt fut a libanoni Tripoliba menő autópálya és vasútvonal. Az Antilibanonban emelkednek Szíria legnagyobb csúcsai, köztük az ország legmagasabb pontja, a 2814 méteres Dzsabal as-Sajh (Sejk-hegy, izraeli megszállás alatt, ivrit neve Har Hermon). Az ország délnyugati csücskében terül el a vulkanikus eredetű Haurán magasföld, amely a Földközi-tenger felől érkező csapadéknak köszönhetően az ország legtermékenyebb övezetei közé tartozik. A Hauránnal kezdődik a Harrát as-Sám elnevezésű, Jordánia és Szaúd-Arábia területére is átnyúló vulkanikus mező; ennek része a legmagasabb pontján 1803 méteres Drúz-hegység (Dzsabal ad-Durúz), a szíriai drúz szekta lakhelye. Az ország keleti felét egy kiterjedt fennsík uralja, amit hegyláncok szelnek ketté: a Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisrí-hegység északkeleti-keleti irányban húzódnak egészen az Eufráteszig. A hegylánctól délre fekvő hatalmas, száraz, terméktelen területek a Szír-sivataghoz tartoznak. A Törökország felől délkeleti irányban Irakba tartó Eufrátesz és a török határon magasodó hegyek közti sík terület, a Dzsazíra jelentős része a mezopotámiai folyam mellékfolyóinak köszönhetően termékeny és jól művelhető. Vízrajz Az ország területének meglehetősen csekély százalékát, alig 1130 km²-t tesz ki a vízfelület. Messze a legjelentősebb vízfolyás az Eufrátesz, amely a szíriai víztartalék mintegy 80%-át teszi ki. Az Eufrátesz és a Dzsazírát átszelő egyik nagy mellékfolyója, a Rakka városánál belecsatlakozó Balíh egyaránt Törökországban ered; a másik fontos mellékfolyó, a Circesium ókori romjainál Eufráteszbe futó Hábúr pedig a határ szír oldalán fekvő Rasz al-Ajnnál bukkan felszínre, de ezt is számos török eredetű vízfolyás táplálja (a legfontosabb a Dzsagdzsag, amely Haszaka városánál fut bele). Az Eufráteszt a jobb part felől ezzel szemben csak csekély vízhozamú, ideiglenes vízfolyások táplálják. 1968–1973 között épült meg szovjet segítséggel Rakka felett a Tabaka-gát, amely a tervekkel ellentétben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket sem energiatermelés, sem az öntözhető terület növekedése tekintetében. A gát révén jött létre a 80 kilométer hosszú Aszad-tó, Szíria legnagyobb édesvíz-felülete. Az ország déli, sivatagos vidékein csak kevés vízfolyás akad, közülük sok csak időszaki, de ezek elengedhetetlenül fontosak az oázisok fenntartásához. A legfontosabb ezek közül az Antilibanonban eredő, majd a Szír-sivatagban elenyésző Barada, mely több ágra szakadva évezredek óta táplálja azt az oázist, melynek területén Damaszkusz jött létre. A nyugati országrészben jelentős szerepet tölt be a Bibliából is ismert Orontész (arab nevén al-Ászi), mely Libanonban ered és Törökországba tart, és vizét szintén előszeretettel használják öntözésre. Éghajlat Szíriában alapvetően a szubtrópusi klíma az uralkodó, mely azonban az ország egyes tájain eltérő módon jelentkezik. A tengerparti rész alapvetően mediterrán, így meglehetősen nagy mennyiségű esőben részesül, de az Alavita-hegység és az Antilibanon láncai nagyrészt megakadályozzák, hogy kelet felé is jusson a csapadékból. Az Alavita-hegység, a török határ hegyvidékei, illetve a sivatag peremén húzódó hegyek által határolt terület félszáraz, sztyeppi jellegű: itt átlagosan évi 750-1000 milliméter csapadék hullik, zömmel a november és május közti időszakban. Az átlagos középhőmérséklet 7,2 °C januárban és 26,6 °C augusztusban. A fagy ebben a régióban ismeretlen, hó legfeljebb az Alavita-hegység csúcsain jelenik meg. Hasonló viszonyok jellemzik az Antilibanontól keletre eső területeket, így Damaszkusz vidékét is. Szíria legkeletebbi része, az Eufrátesz vidéke szintén sztyeppjellegű terület, hozzávetőleg 250 milliméternyi csapadékkal évente – itt a víz elsősorban a folyókból származik. A nyár forró, de november és március között komoly fagyok is előfordulnak. A Ruvák-, az Abu Rudzsmajn-, a Rasíd- és a Bisri-hegységtől délre és az Antilibanontól keletebbre eső vidék kopár és száraz, forró sivatag. Nyaranta gyakran emelkedik 43,3 °C fölé a hőmérséklet. Évente kevesebb mint 100 milliméternyi csapadék éri a területet. Februárban és májusban gyakoriak a homokviharok. Élővilág, természetvédelem Az emberi tevékenység nagyrészt a mediterrán parti sávban összpontosul, így a természetes élővilág itt szorult vissza a leginkább. Főleg a magasabb régiókban maradt meg a bozótos jellegű növényzet (például tamariszkuszfélék), az Alavita-hegységben pedig fenyvesmaradványok, a szárazabb központi részeken pedig tölgyesek vannak. Az ország több mint felét kitevő sztyeppi övezetben a dombosabb vidékeken a terpentin-pisztácia (Pistacia terebinthus), a síkságon pedig a fehér üröm (Artemisia absinthium) a jellemző, a Drúz-hegységben pedig több helyen sűrű, száraz, tüskés macchia az uralkodó növényzet. Az állatvilág részben mediterrán, részben sivatagi jellegű, és a legzavartalanabb a sivatag és a sztyepp embertől elkerült vidékein. Ezeken a területeken számos hüllő- és ízeltlábúfaj osztozik. Az emlősöket elsősorban a rágcsálófajok (leghíresebbjük a házikedvencként szerte a világon elterjedt, de a vadonban fokozottan veszélyeztetett szíriai aranyhörcsög), illetve az ezekre és a madarakra vadászó kisragadozók (számos macskaféle, vörös róka, aranysakál, csíkos hiéna) képviselik. Az emberi tevékenység miatt a nagy termetű, legelő állatokkal együtt a nagyragadozók száma is megcsappant, elsősorban a 20. században. Az előbbi csoportot ma már jóformán csak a golyvás gazella (Gazella subgutturosa) és a mezopotámiai dámvad (Dama dama mesopotamica) képviseli, míg az utóbbiakra elsősorban a farkas helyi alfaja (Canis lupus arabs), illetve a hegyekben élő, nagyon ritka szíriai barnamedve (Ursus arctos syriacus) a példa. Tervezik az arab bejza (Oryx leucoryx) visszatelepítését. Szíria fontos madártelelőhely, számos ritka faj (például a lilebíbic) telel itt. A helyi madárvilág ritkaságai közé tartozik a kerecsensólyom (Falco cherrug), a dögkeselyű (Neophron percnopterus), a kékcsőrű réce (Oxyura leucocephala), vagy a tarvarjú (Geronticus eremita). A szíriai környezetvédelem legsúlyosabb gondját a gyors ütemű népességnövekedés jelenti, amely fokozott szennyezéssel jár együtt. A termékeny területeken összpontosuló népesség ellátása a mezőgazdasági tevékenység kiterjesztését igényli, ami rombolja a természetes élőhelyeket. A túllegeltetés és túlhalászás is komoly károkat okoz. A szír kormány 1991-ben a FAO támogatásával hozta létre első természetvédelmi területét, a fallal körülvett Talíla rezervátumot Palmüra romvárosa közelében, ahol számos sivatagi faj sikeresen szaporodik. Az ország 1998-ban csatlakozott a ramsari egyezményhez az Aleppó közelében fekvő Szabhat al-Dzsabbul időszakos tó védetté nyilvánításával. Történelem Néhány ezer évvel ezelőtt a mai Szíria nyugati felét erdők borították. A mediterrán partok közelében még sűrű erdőrengeteg a szárazabb, belső területeken lazább ligetekre, facsoportokra bomlott, és a mai ország keleti felében füves pusztáknak adta át a helyét. A mai tágabban értelmezett szír térségben mutathatók ki az emberi megtelepedés első jelei. A szír térség őskora Körülbelül Kr. e. 18 000-11 000 között létezett Palesztina területén a paleolitikus Kebara-kultúra, ami az állandó települések megjelenése miatt fontos. Magán a szír államterületen csak az ezt felváltó, mintegy Kr. e. 11 000-9300 között létezett mezolitikus Natúf-kultúra leletei kerültek elő, elsősorban az Eufrátesz völgyéből. Ezt követően mintegy kétezer évig az ún. Kerámia Előtti Neolitikus Kultúra "A" változata (PPNA) dominált a térségben, melynek egyik legfontosabb lelőhelye a szíriai Dzserf al-Ahmar. A PPNB és PPNC szintén a régióban fejlődött ki, hasonlóan az immár kerámiájáról is ismert, szintén neolitikus Halaf-kultúrához (Kr. e. 6. évezred), amely a szíriai Tell Halafról kapta a nevét. Ezt követően a fejlődésben keletebbre tolódott a hangsúly. A Haszúna-kultúra a mai Irakban, Moszul környékén, Észak-Mezopotámiában alakult ki, az ezt felváltó Ubaid-kultúra (Kr. e. 5. évezred) viszont már Urban és környékén, a Perzsa-öbölhöz közel jelent meg. Az Ubaid-kultúrát felváltó ún. Uruk-kultúra (Kr. e. 4. évezred) erősen éreztette hatását Szíriában is. Bronz- és vaskor Az ókorban Szíria fontos kereskedelmi csomóponttá vált, a térség tengerpartjának, Föníciának városai pedig a leggazdagabbak közé tartoztak. Nem véletlen, hogy a Kr. e. 2. és 1. évezredben a sok kisebb-nagyobb állam feletti befolyásért a nagyhatalmak – Hatti, Egyiptom, Asszíria – harcoltak. A bronzkor legfontosabb lelőhelyei Szíriából a Kr. e. 18. század elején Hammurapi babiloni király által lerombolt Mári, a hettita I.Murszilisznek Kr. e. 1600 táján áldozatul esett Ebla, illetve Ugarit tengerparti kereskedővárosa, amit a tengeri népek dúltak fel röviddel Kr. e. 1200 után. A kis helyi városállamok, így Hamath, Damaszkusz és Qatna Kr. e. 8. század második felében végleg asszír fennhatóság alá kerültek, majd rövid egyiptomi terjeszkedést követően az Újbabiloni, végül az Óperzsa Birodalom részei lettek. A szír térséget Kr. e. 332-ben foglalta el a makedón Nagy Sándor, az ő halála után hosszas harcokat követően a Szeleukidák dinasztiája szerezte meg a területet – igaz, birtoklásáért több háborút is vívtak az egyiptomi Ptolemaidákkal. Az általuk alapított Antiokheiából uralkodó Szeleukidák – egyéb alapításaik közül kiemelkedik Apamea, Laodikeia (Latakia) és Dura-Európosz – hatalmának hanyatlásával a szír vidék maradt meg utolsó területüknek, itt Pompeius számolta fel véglegesen a királyságot, Syria néven provinciává szervezve a területet Kr. e. 64-ben. Syria provincia a pártus és újperzsa háborúk egyik fő színtere volt a későbbiekben. A 2. század elején meghódított Arabia Petraea provincia székhelye, Bostra, illetve a Szír-sivatagban virágzó, majd Rómával való szembekerülése után 3. században elpusztított Palmüra kereskedővárosa egyaránt a mai Szíria területén fekszik. Középkor Szíria területe 395-től a Keletrómai (Bizánci) Birodalom része, és hamarosan a monofizitizmus fellegvára lett, ami konfliktusokhoz vezetett a központi hatalommal, de ettől függetlenül virágzott a helyi gazdaság (ld. holt városok). Bizánc hosszú háborúkat vívott Szíriában az Újperzsa Birodalommal, ezt Justinianus nagy erődítési munkái is jelzik (Kaszr Ibn Vardán, Szergiopolisz/Ruszáfa, Halabijja, Palmüra). A kimerült birodalomtól a 630-as években muszlim arabok hódították meg. Az Omajjád kalifák Damaszkuszban rendezték be központjukat, ám 750-es megbuktatásukkor a hatalmi központ Mezopotámia területére tevődött át, a bizánciak anatóliai területei ellen induló támadások kiindulópontjául szolgáló Szíria pedig hamarosan ismét ellenséges hatalmak befolyása alá került. A 9. században az egyiptomi Túlúnidák, majd a 10. században az Ihsídidák és a Fátimidák törekedtek az ellenőrzésére, északi területein pedig Aleppó központtal a Hamdánidák rendezkedtek be. Bizánc 10. századi ideiglenes erőre kapása során a régió északi részét és egyes tengerparti vidékeit a fennhatósága alá vonta, és a kései Hamdánidákat, majd az őket Aleppó élén váltó Mirdászidákat hűbéressé tette. A 11. század közepén az egész térség a szeldzsukok uralma alá került, akik néhány tengerparti erődítménybe szorították vissza a Fátimidákat, de rövid úton ismét több fejedelemség jött létre a térségben (pl. a Búridák damaszkuszi vagy a Munkidzidák sajzari emírsége). A század végén kirobbanó keresztes háborúk során Szíria ás Palesztina vált a legfőbb hadszíntérré, igaz, csak egy viszonylag szűk, tengerparti sávon. A kor jelentős erődítményei közé tartozik a Krak des Chevaliers, a margati vár, illetve a Szaladin-vár, valamint az aszaszinok Alavita-hegységben található, számos kisebb erőssége. A Fátimidákat Egyiptom élén felváltó, eredetileg Szíriát is kezükben tartó Ajjúbidákat a 13. században a mamlúkok követték a térségben, akik végleg felszámolták a keresztes államokat, és a keletről érkezett mongol hódítókat megállítva birodalmukba olvasztották a térséget. 1516-ig uralkodtak a vidék felett, amikor is az Anatóliában és Balkánon terjeszkedő Oszmán Birodalom legyőzte, a következő évben pedig elpusztította birodalmukat. A 20. század Szíria hivatalosan egészen 1920-ig Isztambul irányítása alatt állt. Az első világháború alatt az angolok és a franciák a titkos Sykes–Picot-egyezmény alapján tervezték el a terület felosztását. 1916 júniusában kitört az angolok által fellázított arabok oszmánellenes felkelése (lásd még Arábiai Lawrence szócikkében). 1920-ban Szíriában egy rövid életű arab királyság alakult. Még ugyanebben az évben a Népszövetség mandátumterületként francia igazgatás alá helyezte az országot. A véresen levert lázadásokban jelentkező helyi ellenállás ellenére a franciák két évtizeden át saját gyarmatukként kezelték az országot, önhatalmúlag hasítva ki belőle Libanont, illetve adva át Alexandretta (Iskenderun) környékét Törökországnak. Szíria Charles de Gaulle kivonulási ígéretére 1944-ben kikiáltotta a függetlenségét, de csak az utolsó francia katona távozása után, 1946-ban nyerte el teljes önállóságát. A nemzetközi támaszt kereső köztársaság 1958-ban unióra lépett Egyiptommal, létrehozva az Egyesült Arab Köztársaság nevű államszövetséget, de a nyomasztó egyiptomi fölény miatt 1961-ben kilépett. 1964-ben az arab szocialista Baasz Párt került hatalomra, amely 1966-ban puccsszerűen kizárta a többi pártot a kormányzatból. A baaszistákat azonban – főleg az 1967-es hatnapos háborúban Izraeltől elszenvedett vereséget és a Golán-fennsík izraeli megszállását követően – szintén belső ellentétek osztották meg, és 1970-ben a korábbi védelmi miniszter, az alavita Háfez el-Aszad vezetésével párton belüli hatalomátvétel történt (hivatalos megnevezése al-haraka at-taszhíhijja, azaz javító mozgalom). Szíria, Egyiptom és Líbia egy újabb kísérletet tett az arab szövetség megvalósítására: 1972-ben alapították meg az Arab Köztársaságok Szövetségét, mely 1977-ben esett szét Líbia kiválásával. Eközben Aszad részt vett az 1973-as „felszabadító” jom kippuri háborúban Egyiptom oldalán, 1976-tól kezdve pedig csapatokat állomásoztatott a polgárháborúba süllyedt Libanon területén, amelyeket csak 2005-ben vontak ki az országból. A hidegháborúban Szíria a Szovjetunió támogatását élvezte, de annak felbomlása után röviddel, már 1991-ben részt vett az Egyesült Államok által Irak ellen indított öbölháborúban. 21. század Háfez al-Aszad 2000-ben bekövetkezett haláláig irányította az országot, amikor kisebbik fia, Bassár el-Aszad vette át a hatalmat, amit azóta is gyakorol. Az ifjabb Aszad jelentősen enyhített apja kemény berendezkedésén, sőt az ország nemzetközi helyzetében is komoly változásokat ért el. Noha Rafík Haríri libanoni elnök 2005-ös meggyilkolása miatt, amit feltételezések szerint a szír titkosszolgálat szervezett meg, illetve iráni kapcsolatai, továbbá a Hezbollah és a Hamász támogatása miatt évekig megbélyegzett helyzetben volt, 2008-ban katari közvetítéssel ismét felvette a diplomáciai kapcsolatot Libanonnal, Törökország által pedig tárgyalásokba kezdett Izraellel, kilátásba helyezve, hogy az 1948 óta tartó hadiállapotot a Golán-fennsík visszaszolgáltatása esetén hajlandó békével lezárni. Ugyanebben az évben megkönnyítette a külföldi befektetések országba áramlását, és csökkentette az üzemanyag állami dotációját, ami a gazdaság kapitalizálódása felé tett lépésként értelmezhető. Az egyiptomi események hatására a szíriai ellenzék 2011. február 4-re hirdette meg a „harag napját”, de a tervezett kormányellenes tüntetésen nem jelent meg senki. A március közepén végül kisebb tüntetések kezdődtek Damaszkuszban, amiket a karhatalom gyorsan feloszlatott. Vidéken, mindenekelőtt Daraában, Szanamajnban és Latakiában ekkor több áldozatot követelő összecsapások alakultak ki a biztonsági erők és az 1963 óta érvényben lévő szükségállapot visszavonását, valamint a szabadságjogok biztosítását követelő tüntetők között. A véres ellencsapásokkal párhuzamosan a kormányzat reformokat és a szükségállapot megszüntetését helyezte kilátásba. Március 29-én a kormány bejelentette lemondását, ügyvezetővé az addigi miniszterelnököt, Nádzsi el-Otarit nevezték ki. A felkelés során al-Aszad hadserege sorozatos kegyetlenkedéseket, mészárlásokat, tömeggyilkosságokat követett el az ellenük harcoló, dezertőrökből álló Szabad Szíriai Hadsereg katonái, és polgári lakosok, nők, gyerekek ellen. A kegyetlenkedések mértékét a helyszínen jelen lévő egyes nyugati újságírók a délszláv háborúhoz mérhetőnek nevezték. Oroszország és Kína ellenállása miatt az ENSZ Biztonsági tanácsa nem lépett fel a diktatúra ellen, de a tömeggyilkosságok az Aszad rezsim fokozatos elszigetelődéséhez vezettek: a világ számos állama és szervezete, így az Arab Liga, az Európai Unió, Törökország és az Egyesült Államok is szembefordult a rezsimmel. Az ENSZ és az Arab Liga szíriai különmegbízottjának, Kofi Annan korábbi ENSZ főtitkárnak a közvetítésével megszületett tűzszünet 2012 áprilisi életbe lépése előtt a diktatúra hadserege fokozta a civilek elleni terrort, még egy Törökország területén lévő menekülttábort is megtámadtak. 2013. augusztus 31-én Barack Obama bejelentette, hogy a kongresszus felhatalmazását fogja kérni Szíria megtámadására. Barack Obama rámutatott, hogy meggyőződése szerint jogában állna támadást indítania, de az ügy fontossága miatt a törvényhozás vitáját és felhatalmazását kéri. Oroszország hadserege 2015-ben beavatkozott a szíriai polgárháborúba Bassár el-Aszad elnök oldalán, és azóta is légi támogatást nyújt a szír kormányerőknek. Putyin kizárta, hogy szárazföldi erőkkel részt vegyenek a háborúban, azonban több forrás arról számolt be, hogy orosz katonai tanácsadók irányítják a kormányerők hadműveleteit. Az orosz légierő belépése óta hatalmasat fordult a polgárháború menete, az eddig győzelemre állt lázadók és iszlamisták jelentősen visszaszorultak az orosz légierő szőnyegbombázásai miatt. Az oroszok rengeteg új fegyvert kipróbáltak élesben Szíriában, ami meglepte a nyugati világot. Sokan vádolták az oroszokat, hogy az Iszlám Állam és más terrorszervezetek helyett a mérsékelt ellenzéki erőket, köztük a Szabad Szíriai Hadsereg nevű koalíciót bombázza, azonban ezt az oroszok tagadják. Átlagban 10-ből 2-3 bombázás ment a nemzetközileg is terroristának minősített csoportoknak. Putyin elnök 2016 márciusában bejelentette,hogy a Szíriában állomásozó haderőnek egy részét kivonja, elmondása szerint elérték a céljukat a fegyveres erők. Később az oroszok bejelentették, hogy a szíriai hadműveleteknek nincs vége, továbbra is támogatni fogják Aszad elnököt, és azt is elmondták ha kell, bármikor vissza tudják küldeni a kivont erőket. 2016. február 27-én életbe lépett egy tűzszünet, amit Oroszország és az Egyesült Államok kezdeményezésére kötöttek. A fegyvernyugvás nem vonatkozik az ENSZ által terrorszervezetnek minősített csoportokra, köztük az Iszlám Államra, és az Al-Nusra Frontra. A fegyvernyugvás betartását az Egyesült Államok és Oroszország ellenőrzi washingtoni, moszkvai, ammáni, latakiai központokból, valamint az ENSZ genfi székhelyéről. Ha újraindulnak a fegyveres harcok, Washington és Moszkva értesíti a békefolyamatot támogató többi országot. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Szíria prezidenciális köztársaság, amelyet a CIA értékelése szerint egy autoritárius katonai rezsim irányít. Az ország jelenleg érvényes alkotmánya 1973. március 13-án lépett érvénybe. Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás A törvényhozó testület a 250 képviselőből álló, egykamarás Madzslisz as-Saab (nagyjából Nemzetgyűlésnek fordítható), melynek tagjait négyévente választják. A törvényesen működő pártok – legnagyobbjuk a köztársasági elnök vezetése alatt álló Baasz Párt – a Nemzeti Progresszív Frontba tömörülve vesznek részt a nemzetgyűlési munkában. A végrehajtó hatalom feje a köztársasági elnök: ő nevezi ki az elnökhelyetteseket, illetve a miniszterelnököt és annak helyetteseit. Védelmi rendszer A szír hadsereg négy fegyvernemből áll, a szárazföldi erőkből, a légvédelemből, a légierőből és a flottából. Sorozásos haderő, a szolgálati idő 30 hónap. A haderőben aktív szolgálatot teljesítő katonák összlétszáma 319 000, a tartalékosoké pedig 354 000 fő. A hadfelszerelés nagyrészt szovjet eredetű, a hidegháború idejéből származik. Népesség Általános adatok 2007-es adatok alapján: Városi lakosság aránya: 52%. Születéskor várható élettartam: férfiaknál 68 év, nőknél 71 év. Népességnövekedés: 2,45%. Írástudatlanság: 23,1%. Szíria lakosainak közel fele 15 évesnél fiatalabb. Nyelvi megoszlás Az országban a hivatalos nyelv az arab, de a lakosság egy része a kurdot, az örményt vagy az újarámi nyelveket (például az asszírt) beszéli. Idegen nyelvként az angol és a francia elterjedt. Etnikai megoszlás A lakosság 90%-a arab, 6%-a kurd, 2%-a örmény, 2%-a asszír és egyéb nemzetiségű. Vallási megoszlás A lakosság 89%-a muszlim – ebből 79% szunnita, a maradék: 7%-ban alavita, 2%-ban drúz, 1%-ban pedig síita. A lakosság mintegy 10%-át kitevő keresztény vallásúak kb. 55-60%-a ortodox hitű és az antiochiai ortodox egyház tagja, kb. 15-20% pedig katolikus, szinte kizárólag keleti katolikus. A többi keresztény miafizita (szír ortodox egyház és örmény apostoli ortodox egyház), ill. nesztoriánus, s más kevésbé jelentős keresztény felekezetek tagja. Háfez el-Aszad (Bassár el-Aszad apja) hatalomra kerülése óta a zárt, titokzatos, meglehetősen ismeretlen közösséget alkotó alaviták irányították az országot, és az egyéb muszlim felekezetek csak azóta ismerik el muszlimnak az egyébként iszlámhoz képest meglehetősen szélsőséges nézeteket valló alavitákat. Az elsöprő többségben Drúz-hegységben élő drúzok szektája az iszmáilita síitából nőtte ki magát, iszlámhoz sorolása azonban nem egyértelműen elfogadott. Szociális rendszer 2010-ben az egészségügy kiadásai a GDP 3,4%-át tették ki. 2008-ban 14,9 orvos, és 18,5 ápoló jutott 10 000 lakosra átlagban. 2010-ben a várható átlagos élettartam 75,7 év (férfiaknál 74,2, nőknél 77,3 év). Gazdaság A polgárháború kitörése óta hatalmas gazdasági szankciók sújtják a szír gazdaságot. A kereskedelem korlátozva van az Arab Liga, Ausztrália, Kanada, az Európai Unió, valamint európai országok (Albánia, Izland, Liechtenstein, Macedónia, Moldova, Montenegró, Norvégia, Svájc) Grúzia, Japán, Törökország, és az Amerikai Egyesült Államok-ban. A polgárháború kezdete óta becslések szerint Szíria gazdasága 45 százalékot zsugorodott. A munkanélküliség ötszörösére emelkedett, a szír valuta értéke egyhatodára esett a háború előtti értékének. A háború kitörése óta a keletkezett kár elérheti a 237 milliárd amerikai dollárt az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint (2015). Hozzávetőlegesen a szír GDP 2007-ben 40 milliárd dollár körül mozgott. A folyamatos háború miatt a szír gazdaság eleve megbízhatatlan bevételi forrásokra támaszkodik, mint például az apadó vám és nyereségadó és nagyban függ az iráni hitelektől. Mezőgazdaság Az ország területének mintegy 32%-a, azaz körülbelül 5,94 millió hektár alkalmas földművelésre, amelynek mintegy 83%-át (4,94 millió hektárt) művelnek is. A művelhető földterület mintegy 62%-a (3,7 millió hektár) az északi határnál fekvő Aleppó és Haszaka, illetve az Eufrátesz menti Rakka tartományokban helyezkedik el. A termőterület mintegy hatodán – zömmel szintén az északi tartományokban – öntözéses művelés folyik, amelyben nagy szerepe van az ország 225 gátjának, és külön minisztérium felügyeli. A három tartományban termelik meg az ország gabonájának és gyapotjának zömét – Haszaka tartományból származik mindkét termény 50%-a. A tengerparti tartományokban a téli, a déli és középső térségben a nyári gyümölcsök és zöldségek termelése a jellemző. A mediterrán éghajlatú parti síkságon narancs- és citromültetvényeket, szőlőt és olajfaligeteket művelnek, a terméketlen vidékeken pedig tevét, juhot és kecskét tartanak. A népesség 48%-a vidéken él, és 1993-ban a teljes munkaerő mintegy 22,5%-a dolgozott a mezőgazdaságban. Ugyanekkor a GDP 28%-át a mezőgazdasági termelés adta, és a terményexport az ország kivitelének mintegy 60%-át tette ki az olajat és származékait leszámítva. Bányászat, ipar Szíria területe ásványkincsekben (kőolaj, foszfát, mangán- és vasérc, kősó) gazdag. Iparára a petrolkémiai ipar, a műtrágyagyártás, a textil- és az élelmiszeripar a jellemző. A kézműiparnak (bőr) még mindig nagy a jelentősége. Kereskedelem Exportcikkek: nyersolaj, olajtermékek, textil, élelmiszerek. Importcikkek: gépek és járművek, élelmiszerek, élőállat, fémek és fémtermékek, vegyszerek. Főbb kereskedelmi partnerek: Németország, Olaszország, Törökország, Franciaország, Kína, Libanon, Dél-Korea. Közlekedés Vasúthálózat hossza: 2743 km. Közúthálózat hossza: 43 381 km (melyből autópálya 717 km). Kultúra A szíriai egy hagyományos társadalom, hosszú művelődéstörténettel. Fontosságot tulajdonítanak a családra, a vallásra, a tanulásra, az önfegyelemre és a tiszteletre. Oktatási rendszer Az oktatás Szíriában térítésmentes és kötelező 6-tól 12 éves korig. Az iskolába járás 6 év általános iskolai évből áll, amelyet 3 év előkészítő vagy szakmai gyakorlat időszaka, valamint a 3 éves gimnáziumi vagy szakmai program. A második 3 éves blokk a felsőoktatásba bekerülés alapjait fekteti le a diákok részére. A teljes beiratkozások száma az utó gimnáziumi képzést adó iskolákba körülbelül 150 000. Az írástudatlanság aránya a szíriai nők körében a 15 és idősebbek figyelembe vétele esetén 9,3%, míg ez az arány a férfiaknál 7,8%. Svéd jelentések szerint a szíriai kormány dolgozik azon, hogy felemeljék a kötelező iskolázottságot egészen 16 éves korig. A tankönyveket az Oktatási Minisztérium fizeti minden diák számára az alapozó általános iskoláktól kezdve egészen az egyetemig, ösztönözve a diákokat a tanulásra. Nem szíriai lakosok is részt vehetnek az oktatásban az országban, de ez esetben az Oktatási Minisztérium engedélyét kell kérni előzetesen.[forrás?] Kulturális intézmények Kulturális világörökség Az UNESCO által elismerten a világ kulturális örökségéhez tartozik Szíriában: Damaszkusz ősi városa; Boszra ősi városa; Palmüra romjai; Aleppó ősi városa; A Krak des Chevaliers és a Szaladin-citadella . Művészetek Avraam Rousso énekes Turizmus A nem arab látogatók száma 2002-ben elérte az 1,1 milliót, amely tartalmazza az összes látogató számát, nem csak a turistákét. Az összes arab látogató 2002-ben összesen 3,2 millió, a legtöbb Libanonból, Jordániából, Szaúd-Arábiából és Irakból. 2000-ben a turizmus a 6%-át adta a szír GDP-nek. 2011 óta a turisták száma folyamatosan esik.[forrás?] Sport A legnépszerűbb sport az országban a labdarúgás, a kosárlabda, az úszás és a tenisz. Sok népszerű labdarúgó csapat székhelye Damaszkusz, Aleppo, Homsz, Latakia stb. Saint-Lattier Saint-Lattier település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1280 fő (2015). Saint-Lattier La Baume-d’Hostun, Châtillon-Saint-Jean, Eymeux, Parnans, Saint-Paul-lès-Romans, Montagne, Saint-Bonnet-de-Chavagne és Saint-Hilaire-du-Rosier községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ballée Ballée település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 675 fő (2015). Ballée Chémeré-le-Roi, Beaumont-Pied-de-Bœuf, Épineux-le-Seguin, Préaux, Saulges és Auvers-le-Hamon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hendecourt-lès-Cagnicourt Hendecourt-lès-Cagnicourt település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 316 fő (2015). Hendecourt-lès-Cagnicourt Vis-en-Artois, Riencourt-lès-Cagnicourt, Bullecourt, Cagnicourt, Chérisy, Fontaine-lès-Croisilles és Haucourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Transzpozíció (kriptográfia) A transzpozíció a klasszikus kriptográfiában felcseréli az eredeti szöveg karaktereit (a dekripciónál az ellenkezőjét kell tenni). Azaz csupán a karakterek sorrendje cserélődik fel. Matematikailag a karakterek pozícióit egymásnak egyértelműen meg kell feleltetni a rejtjelezéshez, a megfejtéshez pedig ennek az ellenkezőjét. Móricz Lili Móricz Lili (Budapest, 1915. április 27. – Budapest, 1999. augusztus 29.) színésznő, író. Móricz Zsigmond legfiatalabb lánya, Both Béla, majd György László színészek felesége. Élete A színiakadémián két és fél évet végzett. Évfolyamtársai voltak: Gobbi Hilda, Básti Lajos, Gellért Endre, Fónay Márta, Király Kató, Perczel Zita. Pályája kezdetén naiva szerepeket kapott, majd prózai művek jellemszerepeit alakíthatta. Édesapja legnagyobb örömére eljátszhatta a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül" című darab női főszerepét is. A színpadtól – kényszerűen – visszavonulva Móricz Zsigmond hagyatékát gondozta. Megörökítette a leányfalui életet, kötetbe rendezte Móricz Zsigmond és Simonyi Mária levelezését. Írt drámát és dramatizált is, többek között édesapja Rab oroszlánját és Csibe-novelláit. A Miskolci Állami Nemzeti Színház 1952. április 13-án mutatta be Manuk, a vadász című, örmény népmeséből átdolgozott gyermekdarabját, amelyet férje, György László rendezett. A Négy apának egy leánya című Móra Ferenc-adaptációjának rendezője – Szegeden – Komor István volt. Több évtizedig élt második férjével (első férje Both Béla volt), György Lászlóval a Németvölgyi út kezdő szakaszán, Szabó Lőrinc egykori lakóháza mellett. 1987-ben megalapította a Móricz-díjat, amellyel kiemelkedő irodalomtörténeti teljesítményeket ismernek el minden évben. 2007-ben Kolos Virág (Móricz Virág leánya), Móricz Lili és György László levelezését, illetve egyéb dokumentumait felajánlotta az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek. A színház és irodalomtörténeti jelentőségű hagyaték 2008-ban került az intézmény birtokába. Munkássága Színházak Miskolc ( 1935 – 1938 ) Vígszínház ( 1938 ) Városi Színház - Budapest - ( 1939 – 1940 ) Bánky Róbert társulata (1940- 1941 ) Szabad Színház. ( 1945 ), a társulat tagja voltak: Horváth Tivadar , Kállai Ferenc , Soós Lajos, Kiss Ilona , Komlós Juci , Sallai Kornélia , Gellért Lajos . Magyar Színház ( 1945 – 1947 ) Pécsi Nemzeti Színház (1947- 1949 ) Debreceni Csokonai Színház(1949- 1951 ) Miskolci Nemzeti Színház (1951- 1952 ) Kecskeméti Katona József Színház ( 1953 – 1955 ) Szolnoki Szigligeti Színház (1955- 1956 ) Győri Kisfaludy Színház ( 1957 – 1958 ) Szeretett volna férjéhez hasonlóan budapesti társulathoz szerződni, próbálkozása azonban sikertelen maradt. Alkalmanként fellépett az Irodalmi Színpadon, a Bartók Gyermekszínházban. A források szerint ez utóbbiban lépett fel utoljára. 1965. február 3-án volt a Három szegény szabólegény bemutatója. Ebben Posztónét játszotta. Fontosabb szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma (1949–): 38. Pólika (Nem élhetek muzsikaszó nélkül) Anna (Móricz Zsigmond: Boszorkány) Gertrudis (Katona József: Bánk bán) Elmira (Molière: Tartuffe) Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem) Cecília (Kálmán Imre: A csárdáskirálynő) Művei Fecskék a verandán. Levelek Leányfaluból. ( 1961 ) Kedves Mária! Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriának. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973 ; Magvető Könyvkiadó, 1979 Pasziánsz. Magvető Kiadó, Rakéta Regénytár, 1982 Megjegyzések 2010. szeptember 26-i lekérdezés Cserkészkerületek A cserkészkerületek a Magyar Cserkészszövetség középszintű szervezeti egységei. Ezek eredetileg az 1938-as tankerületek alapján jöttek létre[forrás?] (mely utóbbiak pedig az egykori vármegye-határokat követik). Ezt a kerületi beosztást a 2013. január 12-én életbe lépett Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) megváltoztatta. A Magyar Cserkészszövetség hatályos alapszabálya kimondja, hogy "A kerület területe egy vagy több, egymással határos megyéből áll. Egy megye egyetlen kerülethez tartozik. [Ezt] Pest megyére és Budapestre [...] nem kell alkalmazni." Mivel korábban az (akkor) Országos Intéző Bizottság (jelenleg Országos Tanács) 2009. november 28-i döntése nyomán a XI. Cserkészkerület 2010. január 1-jétől visszaolvadt a IX-be, jelenleg kilenc cserkészkerület van, melyek a fentebb idézett szabályzatok szerint kiigazított határokkal rendelkeznek (a hagyományos számozás szerint azért van X. kerület is, mert a VII. számú, mely eredetileg a győri kerület volt, beolvadt a III. számú, szombathelyi cserkészkerületbe - a hagyományos kerületi számokat azonban nem változtatták meg). A Magyar Cserkészszövetség kerületei 2013. január 12. óta: I. számú, Budai cserkészkerület : Pest megyének és Budapestnek a Duna jobb partján fekvő része (központja Buda) II. számú, Észak-magyarországi cserkészkerület : Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye (központja Miskolc) III. számú, Nyugat-magyarországi cserkészkerület : Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye (központja Szombathely) IV. számú, Közép-dunántúli cserkészkerület : Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megye (központja Székesfehérvár) V. számú, Dél-alföldi cserkészkerület : Békés és Csongrád megye (központja Szeged) VI. számú, Dél-dunántúli cserkészkerület : Baranya, Somogy és Tolna megye (központja Pécs) VIII. számú, Nyugat-alföldi cserkészkerület : Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok megye (központja Kecskemét) IX. számú, Észak-alföldi cserkészkerület : Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (központja Debrecen) X. számú, Pesti cserkészkerület : Pest megyének és Budapestnek a Duna bal partján fekvő része és Nógrád megye (központja Pest) Saint-Laurent-Bretagne Saint-Laurent-Bretagne település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 436 fő (2015). Saint-Laurent-Bretagne Abère, Gabaston, Higuères-Souye, Lespourcy, Monassut-Audiracq, Riupeyrous és Sedzère községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hiperkinézis A hiperkinézis fogalma: túlmozgékonyság, képességzavarral kombinálva. Finom motorikus és szenzoros mozgási nehézséggel, hiánnyal jár. A betegség az ember születésétől jelen van, mivel genetikusan örökölhető, vagy születéskor agyi oxigénhiányból szerezhető. Az agyban bizonyos kémiai vegyületek, illetve anyagok megsemmisülnek, illetve kevesebb termelődik. A lányoknál kisebb mértékben fordul elő, mint a fiúknál. Férfi ágon öröklődik. Jellemzői nehézkes és lassú beszéd lassú és csúnya írás (mivel diszlexiával jár) berögzött tudás és szokás koncentrálás egy adott dologra a tévé, a könyv, a számítógép megszünteti számára a külvilágot, elmerül egy képzeletbeli világban. Előnye ragaszkodós, szerető képes hűséges állatszerető és védő természetkedvelő alkalmazkodó erős a fantáziája Hátránya robbanékony érzékeny sértődős esetleg agresszívan reagál a nehézségekre vagy kirekesztésre néha még a felnőtt korban is gyerekesen viselkedik; élete végéig irányításra szorul. A gyerek a társadalomba nem tud beilleszkedni, mert nem talál elfogadásra. Gyógyíthatatlan betegség, illetve állapot, viszont kezelhető és javítható. A vele járó problémákat kiküszöbölhetjük gyógyszeresen és orvosi, szülői, pedagógiai, társadalmi segítséggel. Limbourg fivérek A németalföldi születésű Limbourg testvérek, Herman, Paul (Pol), és Johan (Jan) voltak a gótika korának leghíresebb miniatúrafestői. Életük Nagyapjuk, Johannes de Lymborgh valószínűleg Limbourgból érkezett Nijmegen városába, ahol faszobrászként dolgozó fia, Arnold 1385 táján feleségül vette a neves festőcsaládból származó Mechteld Maelwaelt. A három fivér pontos születési ideje ismeretlen. A legidősebb, Herman 1385 körül, Paul 1386-ban vagy 1387-ben, Johan valószínűleg 1388-ban jött a világra. Rajtuk kívül a családban még két fiú és egy lány született. A fiúk apjuk halála után korán, 1398-ban Párizsba mentek ötvösinasnak. A városhoz rokoni szálak fűzték őket, hiszen anyai nagybátyjuk, Johan Maelwael (francia változatban Jean Malouel) a burgundi herceg, Merész Fülöp udvari festője volt. 1399-ben viszont egy járvány miatt vissza kellett térniük a szülői házba. 1402 februárjában Paul és Johan négy évre szerződtek a burgundi herceg udvarába, s egy biblia díszítése volt a feladatuk. Lehetséges, hogy ez a könyv azonos a francia nemzeti könyvtárban található Bible Moralisée című művel, amely kétségtelenül a Limbourg fivérek legkorábbi ismert alkotása. A herceg 1404-ben meghalt, mielőtt a festők elkészülhettek volna munkájukkal. Herman, Paul, és Johan már 1404-ben Jánosnak, Berry hercegének, Fülöp testvérének szolgálatába álltak. A művelt, művészetpártoló főúr tulajdonában volt a kor egyik legnagyobb műgyűjteménye. A művészek első jelentős megbízatása egy hóráskönyv díszítése volt. Ezt a könyvet ma Belles Heures du Duc de Berry címen ismerik és a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban látható. A könyv 1409-re készült el, és a hercegnek annyira tetszett, hogy szinte azonnal megbízta őket egy újabb jelentős munkával. Ekkor született a gótika korának legszebb és legjelentősebb hóráskönyve, a Très Riches Heures du Duc de Berry, amely Franciaországban, Chantillyban a Musée Condéban található. A testvérek közül Paul nagyon jó viszonyban volt a herceggel, aki kinevezte kamarássá, és ékszerek mellett megajándékozta egy bourges-i házzal is. Paul megismerkedett Gillette la Mercière-rel, és 1411-ben feleségül vette a mindössze 12 éves lányt. A házasság gyermektelen maradt. 1416 első felében meghalt Berry hercege, majd a három Limbourg testvér is, mindnyájan mindössze harmincadik évük körül jártak. A gyorsan egymás után következő halálesetek oka ismeretlen, lehetséges, hogy a korban oly gyakori járványok egyike, valószínűleg pestis végzett velük. A Très Riches Heures munkálatai félbeszakadtak, az 1440-es években folytatta egy művész, valószínűleg Barthélemy van Eyck, majd 1485-ben Jean Colombe fejezte be I. Károly savoyai herceg részére. Művészetük A 14. században Párizs volt a francia könyvfestészet központja, s a Limbourg testvérek művészete ott alakult ki. Megismerkedtek az internacionális gótika stílusával, s átvették egyes jellegzetességeit, mint az S alakban meghajló női alakokat, a gazdag ruharedőzést, a miniatúrák keretein a dús növényi díszítést. De hatott rájuk a flamand festészeti hagyomány is, amely a természet megfigyelésén és minél hűbb visszaadásán alapul. Amikor Berry hercegének udvarába kerültek, festészetükre az itáliai művészet is hatással volt. Lehetséges, hogy a herceg műgyűjteményében tanulmányozták az itáliai művészek munkáit, de egyes kutatók szerint Paul eljutott Észak-Itáliába és Toszkánába. Mindenesetre a gótikában szokatlan, újszerű természetábrázolás, egyszerűsített formák és a tér mélységének érzékeltetése jellemzik miniatúráikat. Berry hercege, mint megbízó határozta meg a megfestendő témát is. A Belles Heures a következő kódexnek szinte előképe. A kalendáriumi részben az állatövi jegy mellett a hónap egy jellemző tevékenysége látható. Tartalmazza Szent Katalin legendáját nagy méretű képekkel illusztrálva, és Mária életének jeleneteit, valamint Krisztus szenvedésének epizódjait is. Néhány kép kompozíciója szinte teljesen azonos a Très Riches Heures-ban található azonos témájú festményekével. A Szent Miklós megsegíti a hajósokat című miniatúra az első az európai festészetben, amely a természeti erők elszabadulását ábrázolja. A Très Riches Heures du Duc de Berry a késő középkori miniatúrafestészet legismertebb képviselője, a testvérek művészetének kiteljesedése. A kalendáriumban itt is a hónapra jellemző tevékenységek ábrázolása található, de a képek realizmusa meglepő. A testvérek munkái közük ezek a miniatúrák a legismertebbek, szinte egy-egy kis festmény mindegyik. Szakítottak azzal a gótikus hagyománnyal, hogy a háttér általában arany vagy dús aranyozású zöld vagy kék, általuk visszanyerte természetes színeit. A kép alsó sávjában játszódó fő jelenet mögött a táj egy részletét ábrázolták, és a képek terét egy-egy vár tömege zárja le. A miniatúrák sokat elárulnak a kor udvari és paraszti életéből, aprólékos ábrázolásukkal a kutatóknak az ismeretek bő tárházát jelentik. Felfedezhető Berry hercegének portréja éppúgy, mint az azóta elpusztult, gótikus Louvre, a mai palota elődje. A kalendáriumi rész végén az Asztrológiai ember ábrázolása a megbízó érdeklődéséről árulkodik. A hóráskönyv terjedelmesebb, de kevésbé ismert része evangéliumi jeleneteket, a Passió epizódjait tartalmazza mély vallásossággal, drámai átéléssel festett miniatúrákon. Finom lélekábrázolással emelik ki Jézus magatartásának hősiességét. Különleges helyet foglal el a képek sorában a Róma látképét bemutató festmény, amelyen egyértelműen felismerhetőek a város jelentősebb épületei. Érdekességét az adja, hogy a testvérek közül senki nem járt ott, csak elbeszélés alapján ismerték. A Limbourg testvérek miniatúrái nem csak művészi szempontból jelentősek, művelődéstörténeti jelentőségük is elvitathatatlan. Nem csak koruk emberének szokásait, öltözködését, mindennapi tevékenységét, tárgyait ismerjük meg általuk, hanem gondolkodásmódját is; a középkor társadalmának megváltoztathatatlan, "Istentől rendelt" hierarchiáját is kiválóan érzékeltetik. Sine Mora A Sine Mora (����; latin: Késedelem nélkül) egy dieselpunk stílusú horizontális shoot 'em up videojáték, mely a magyar Digital Reality és a japán Grasshopper Manufacture közreműködésének eredményeként fog megjelenni 2012-ben Xbox 360 játékkonzolokra az Xbox Live Arcade szolgáltatásokon keresztül. A játék rendezője és tervezője a korábban a Mithis Entertainmentnél is dolgozó Theodore Reiker, tervezője Szuda Góicsi, pályatervezője a Nagy-Szakáll Ferenc, míg zeneszerzője a többek között a Silent Hill videojátékok zenéjét jegyző Jamaoka Akira lesz. Játékmenet A Sine Mora hagyományos horizontális shoot 'em up játékelemeket fog felvonultatni, viszont a zsáner legtöbb tagjával ellentétben a játékosnak nem az életért kell aggódnia – hiszen az soha nem fogy el – hanem a hátralévő idő miatt. Az idő az ellenfelek elpusztításával vagy a különböző power-upok felvételével lehet gyarapítani, ha a játékos repülőgépét eltalálják az pedig az ellenkező hatást, az idő csökkenését váltja ki. Az idő különböző eszközökkel manipulálható is; ez központi elemet játszik a játékban. Fejlesztés A Digital Reality és a Grasshopper Manufacture együttműködését, a játékkal együtt 2010. augusztus 18-án jelentette be Szuda Góicsi a Kölnben megrendezett Gamescom rendezvényen. Szuda elmondása szerint a játékot elsősorban az európai és az amerikai piacokra szánják. A játékot az Another World című videojáték inspirálta. A játék támogatni fogja sztereoszkopikus 3 dimenziós megjelenítést. A játék egyik érdekessége, hogy összes verziójában, tehát mind az európai, mind az amerikai és mind a japán piacokon kizárólag magyar nyelvű szinkronnal lesz elérhető, amit természetesen különböző nyelveken elérhető felirat kísérhet. A játékot eredetileg PlayStation 3-ra, Xbox 360-ra fejlesztették, de terveztek PC (Steam) és PlayStation Vita változatokat is, azonban 2011 decemberében bejelentették, hogy csak a Microsoft konzoljára fog megjelenni. A korábbiakkal szemben a 2012-es E3 előtt bejelentették, hogy a játék PlayStation Vita kézi konzolra is megjelenik, nem sokkal később pedig a PlayStation 3 változat készítését is megerősítették. Ezen változatok megjelenési ideje egyelőre ismeretlen. 2012. november 9-én a játék Microsoft Windows platformra is megjelenik, steamworks támogatással. Frangepán Katalin (1625–1673) Frangepán Anna Katalin (Bosiljevo, 1625 – Graz, 1673. november 16.) Frangepán Ferenc Kristóf nővére, Zrínyi Péter felesége. Zrínyi Ilona anyja. II. Rákóczi Ferenc nagyanyja. Élete Előkelő horvát családból származott. Apja gróf Frangepán Farkas, anyja Ignozer Orsolya. 1641-ben lett Zrínyi Péter felesége. Nem beszélt magyarul, de gondja volt arra, hogy gyermekeinek a magyart is megtaníttassa. Gyűlölte a Habsburgokat, és legidősebb leánya, Ilona számára is ebben a szellemben választott férjet I. Rákóczi Ferenc személyében. 1664-ben sógora, Zrínyi Miklós megbízásából Velencében tárgyalt, 1665-től pedig férje oldalán részt vett a Wesselényi-féle mozgalom szervezésében. Zrínyi Miklós halála után férjével és a báni udvartartással együtt Csáktornyára költözött, ahol együtt kellett laknia sógornőjével, Löbl Mária Zsófiával. A kényszerű együttlakás és a vagyon körüli egyezkedés állandó vitákat eredményezett. A helyzetet csak fokozták a két asszony közötti személyes ellentétek is. Végtére is Zrínyi Péter, akinek az összeesküvés szervezéséhez egyre több pénzre volt szüksége, honvédelmi okokra hivatkozva teljesen magának követelte Csáktornyát, és 1670 márciusában a várból való távozásra szólította fel sógornőjét. Zsófia ekkor gyermekeivel Varasdra költözött át. Az összeesküvést az udvar még ebben a hónapban leleplezte, és március 30-án Paris Spankau vezetésével katonaságot küldött Zrínyi elfogatására. Katalin eredménytelenül igyekezett rábírni férjét, hogy Csáktornyán maradjon. Zrínyi és Katalin öccse, Frangepán Ferenc április 13-án Bécsbe indultak, hogy önként megadják magukat, annak reményében, hogy kegyelmet kapnak. Katalin a báni udvarban maradt, és ellenállás nélkül átadta a várat az április 14-én érkező császári csapatoknak. Elszakították gyermekeitől, és a grazi domonkos kolostorba zárták, ahol férje kivégzésének hírére megőrült. A kolostorban halt meg 1673-ban. Családja Zrínyi Péterrel kötött házasságából négy gyermeke született: Ilona (1643–1703) I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, majd Thököly Imre fejedelem felesége János Antal (1650–1704) a Zrínyi család utolsó egyenes ági férfi tagja Judit Petronella (1652–1699) apáca Auróra Veronika (1658–1735) apáca Emlékezete Kortársai szerint nála erényesebb és kitűnőbb asszony nem volt. Egy leírás alapján Katalin "... gyenge, kicsiny, arca szép, nagy hatással volt férjére. Nagyratörő, bátor a nőiesség rovására férfias bátorság lakozott benne". Sokat tett anyanyelvének műveléséért. Támogatta a jezsuita Baltazár Milovac imakönyvének (Kettős lelki kincs) 1661-es bécsi kiadását, horvát nyelvű imakönyve a vallásos költészet, 1985-ben előkerült verses naplója a horvát világi költészet fontos alkotása. Személyazonosság-lopás A személyazonosság-lopás (angolul identity theft) olyan, gyakori kiberbűncselekmény, amely ugyan létezett az Internet megjelenését megelőzően is, de tömegesen az Internet megjelenését követően terjedt el. Leginkább az adathalászathoz, illetve a Ismeretségi hálózatokhoz kapcsolódik. Lényege, hogy valamilyen eszközzel megszerzik a célszemély személyes adatait, bármely meghatározott - azonosított vagy azonosítható - természetes személlyel kapcsolatba hozható adatokat, mint például a személyi azonosítókat (személyi szám, tajszám stb.) banki információk (számlaszám, belépési kód, jelszavak stb.) és azokat csalárd módon felhasználják. Fajtái Büntetőjogi személyazonosság-lopás Más személyazonossági adatait használva követ el valaki valamilyen bűncselekményt. Pénzügyi személyazonosság-lopás Csalárdul megszerzett személyi adatokkal követ el a bűnelkövető pénzügyi csalást. Személyazonosság másolás Más személy nevében vagy más személy helyett lép fel valaki, használva annak személyiségi adatait és egyéb személyiségére vonatkozó információit. Egészségügyi személyazonosság-lopás Más személyi adatait használva vesz igénybe egészségügyi szolgáltatást. Védekezés a személyiséglopás ellen Az Európai Unión belül a személyes adatok védelméről egy 1995-ben elfogadott irányelv rendelkezik. Ez képezi az alapját Magyarországon is a személyes adatok jogi védelméről szóló, helytelen köznyelvi nevén adatvédelmi törvénynek nevezett 1992. évi LXIII. törvénynek "a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról". Ez nem általában adatok védelméről, hanem a személyiségi adatokhoz fűződő jogok védelméről rendelkezik. Morpho A Morpho a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjába és a Morphinae alcsaládjába tartozó névadó lepkeneme, melybe körülbelül 29 fajt és 150 alfajt sorolnak be. Tudnivalók Ezek legtöbbjét az Amazonas-medence trópusi esőerdőiben találhatjuk, de néhányuk az Andok magashegységeiben honos, mások a hegylánc alacsonyabb, nyugati nyúlványain, illetve Mexikó száraz területein élnek. Az idetartozó lepkék óriás méretűek, átlagos szárnyfesztávolságuk 7,5-10 centiméter, azonban a Morpho hecuba elérheti a 20 centiméteres szárnyfesztávolságot is. Rendszerezés A nembe az alábbi alnemek, fajcsoportok és fajok tartoznak (meglehet, hogy a lista idővel változni fog): Iphimedeia - alnem hercules - fajcsoport Morpho amphitryon Staudinger, 1887 Morpho hercules (Dalman, 1823) Morpho richardus Fruhstorfer, 1898 hecuba - fajcsoport Morpho cisseis (C. & R. Felder, 1860) Morpho hecuba (Linnaeus, 1771) telemachus - fajcsoport Morpho telemachus (Linnaeus, 1758) Morpho theseus Deyrolle, 1860 Iphixibia - alnem Morpho anaxibia (Esper, 1801) Cytheritis - alnem sulkowskyi - fajcsoport Morpho sulkowskyi (Kollar, 1850) lympharis - fajcsoport Morpho lympharis Butler, 1873 rhodopteron - fajcsoport Morpho rhodopteron Godman & Salvin, 1880 portis - fajcsoport Morpho portis (Hübner, 1821) zephyritis - fajcsoport Morpho zephyritis Butler, 1873 aega - fajcsoport Morpho aega (Hübner, 1822) adonis - fajcsoport Morpho eugenia Deyrolle, 1860 Morpho marcus (Cramer, 1775) Morpho uraneis Bates, 1865 Balachowskyna - alnem Morpho aurora (Westwood, 1851) Cypritis - alnem cypris - fajcsoport Morpho cypris Westwood, 1851 rhetenor - fajcsoport Morpho rhetenor (Cramer, 1775) Morpho helena Staudinger, 1890 Bessonia - alnem polyphemus - fajcsoport Morpho polyphemus Westwood, 1850 catenaria - fajcsoport Morpho epistrophus (Fabricius, 1796) Crasseia - alnem menelaus - fajcsoport Morpho menelaus (Linnaeus, 1758) Morpho - alnem deidamia - fajcsoport Morpho deidamia (Hübner, 1819) helenor - fajcsoport Morpho helenor (Cramer, 1776) azúrlepke (Morpho peleides) Kollar, 1850 achilles - fajcsoport Morpho achilles (Linnaeus, 1758) - típusfaj A fentiekbe nincsenek besorolva: Morpho absoloni May, 1924 Morpho amathonte (Deyrolle, 1860) - egyesek a M. menelaus alfajának tekintik Morpho athena Otero, 1966 Morpho catenarius Perry, 1811 - egyesek a M. epistrophus alfajának tekintik Morpho didius Hopffer, 1874 Morpho godarti (Guérin-Méneville, 1844) Morpho laertes (Drury, 1782) - nagy valószínűséggel azonos a M. epistrophus szal Morpho niepelti Röber, 1927 Christian Poulsen (labdarúgó) Christian Bjørnshøj Poulsen (Asnæs, 1980. február 28.) visszavonult dán válogatott labdarúgó. Melles Károly Melles Károly, Carl Melles (Budapest, 1926. július 15. – Bécs, 2004. április 25.) magyar származású osztrák karmester. Élete 1937-ben a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának koncertmestere. 1946 és 1949 közt a Zeneakadémián tanult, Ferencsik Jánosnál és magánórákat vett Otto Klemperernél. 1952-től 1957-ig az Állami Hangversenyzenekar és a Miskolci Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. 1954-től a Zeneakadémián tanított. 1957-ben emigrált Bécsbe, majd Luxemburgba, ahol az ottani szimfonikus zenekar karmestere lett. Ezt követően bejárta Európát. A tengerentúlon is rendszeresen fellépett (USA, Japán, Dél-Afrika). Hangfelvételeinek száma meghaladja a kétszázat. A Salzburgi Ünnepi Játékok Nyári Akadémiáin rendszeresen tartott mesterkurzusokat. Egészségi okokból 1996-ban visszavonult. Bécsben élt haláláig, a Hietzing-i temetőben helyezték végső nyugalomra. Fellépései Melles Európa szinte minden jelentős zenekarával fellépett, többek közt a Berlini Filharmonikusokat, Bécsi Filharmonikusokat, a Londoni Új Philharmonia Zenekart és a Milanói Scala zenekarát vezényelte, koncerteken partnerei többek közt Arthur Rubinstein, Fischer Annie, Wilhelm Kempff, Szvjatoszlav Richter, Maurizio Pollini, Nathan Milstein, David Ojsztrah, Ichák Perlman, Enrico Mainardi, Msztyiszlav Rosztropovics és Jean Pierre Rampal volt. Hangfelvételei Teljes élő felvétel Beethoven kilenc szimfóniájából a Braunschweig-i zenekarral, amelynek tiszteletbeli karmestere lett 1995-től. Diszkográfiája több, mint 200 címet tartalmaz. Kitüntetései Liszt Ferenc-díj (1953) Beethoven érem Große Silberne Ehrenzeichen der Republik Österreich (Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemrendje) (1995) Campo de San Pedro Campo de San Pedro település Spanyolországban, Segovia tartományban. Lakosainak száma 265 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Walter Moers Walter Moers (* Mönchengladbach, 1957. május 24.) német karikaturista, képregényrajzoló és író. Élete és munkássága Walter Moers a gimnáziumot követően alkalmi munkákból élt, majd kereskedőnek tanult. A rajzolást autodidakta módon sajátította el. Híres írótársához, Patrick Süskindhez hasonlóan kerüli a nyilvánosságot, alig ad interjúkat és csupán kevés fénykép kering róla. Később ez pozitívumot jelentett számára, hiszen miután képregényeiben kifigurázta Adolf Hitlert, számos fenyegető levelet kapott neonáciktól. Moers művei 1984 óta jelennek meg. Eleinte elsősorban képregényeivel vált ismertté, amelyekből kitűnik iróniája és a politikailag korrekt vélekedések, felfogások tudatos megsértése. Számos műve a Kowalski és a Titanic című szatirikus lapokban jelent meg először. Utóbbi máig állandó munkatársként szerepelteti az írót. 1987-ben jelent meg első gyermekkönyve Die Schimauski-Methode címmel, majd 1999-ben első, inkább felnőtteknek szóló műve, a Die 13½ Leben des Käpt’n Blaubär. Ezzel a regénnyel és az ezt követőkkel elsősorban nyelvi leleményességénk és humorának köszönhetően széles körben is ismertté vált. Fontosabb képregények Kleines Arschloch , 1990 Das kleine Arschloch kehrt zurück , 1991 Schöner leben mit dem kleinen Arschloch Es ist ein Arschloch, Maria! , 1992 Der alte Sack, ein kleines Arschloch und andere Höhepunkte des Kapitalismus , 1993 Adolf , 1998 Feuchte Träume , 1999 Adolf, Teil 2 , 1999 Schwulxx-Comix , (Ralf Königgel), 2000 Fontosabb regényei Die Schimauski-Methode , 1987 Die 13½ Leben des Käpt’n Blaubär , 1999 Ensel und Krete , 2000 Rumo & Die Wunder im Dunkeln , 2003 Die Stadt der Träumenden Bücher , 2004 Der Schrecksenmeister , 2007 Das Labyrinth der Träumenden Bücher , 2011 Művei magyarul Az álmodó könyvek városa ( Die Stadt der träumenden Bücher , Szó Kiadó 2005, fordította Tandori Dezső ) Kisköcsög ( Kleines Arschloch , in Kretén humormagazin, 2006 óta, fordította Puller István) Adolf: újra itt vagyok ( Adolf , Szó Kiadó 2007, fordította Tandori Dezső ) Vitos György Vitos György (Szeged, 1957. január 20. –) író, újságíró, sporttörténész, elsősorban a vidéki labdarúgóklubok történetével foglalkozik. Élete Szülei: dr. Vitos György főorvos, Dobsa Erzsébet tanárnő. Tanulmányait 1963 és 71 között a Ságvári Endre Általános Iskolában kezdte, majd 1971–75 között a Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban, 1975–78 között a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán (ma Szegedi Tudományegyetem) tanult. 1978–79-ben MÚOSZ Újságíró Stúdiót végzett. A Pick Szalámigyárban gyakornok, üzemvezető. 1978-tól író, újságíró, kiadványszerkesztő, sporttörténész is, a Csongrád Megyei Hírlap, a Délmagyarország, a Délvilág, a Reggeli Délvilág, a Szegedma, a Foci 7, a Képes Sport, a Labdarúgás, a Gól, a Népsport, ill. a Nemzeti Sport, a Focivilág, a Hajdú-Bihari Napló, a FourFourTwo Magazin, a torontói Sportnews külső munkatársa. 1994-től a Debreceni Futballhíradó főszerkesztője. Labdarúgó szakíró, elsősorban a vidéki labdarúgóklubok történetével foglalkozik. Szeged versenysportjának teljes történeti, és a helyi labdajátékok fejlődéstörténetének gyűjteményével is rendelkezik. Kutatási területe a hazai és nemzetközi sporttörténet, főként a magyar és a külföldi labdarúgás históriája. Jelentősebb cikksorozatai: Csongrád Megyei Hírlap (1979: Fejezetek a szegedi futball történetéből, 1982: A labdarúgó vb-k története, 1986: A szentesi vízipóló históriája, „Hajrá SZEOL AK”, SZEOL-Délép, „Hajrá Szeged SC” és Szegedi Futballhíradó! (1981-től szerkeszti), Népsport, Nemzeti Sport (1986/91: Klubok, számok, jubileumok), Foci 7 (1988/89: NB I-es fociarchívum, 1989/90: Eurofoci), Délmagyarország (1989: Fejezetek a 90 éves szegedi labdarúgás történetéből), Labdarúgás (1990/92: Európai adatbank), Nemzeti Sport (1993/95: Futballhistória.). 1994 óta a Sport Plusz kelet-magyarországi tudósítója. A Szeged 2011 és jogelődeinek, a DVSC és a Siófok futballcsapatainak, a Pick Szeged kézilabdacsapatának állandó sportkrónikása, 2011-től a futballcsapat rajongói oldalának főszerkesztője. Gyermekei: Éva, Kata, Gergő és György. Művei 85 éves a SZEOL AK, Szeged, 1984; Fejezetek a szegedi vízilabda történetéből, uo., 1986; Fejezetek a 75 éves Csongrád m. Labdarúgó Szövetség történetéből. 1912–87., uo., 1987; Szegedi Futballkrónika 1899–1987., uo., 1987; 70 éves a Siófok. 1921–1991., Siófok, 1991; Siófoki Futballhíradó, Siófok, 1991; Debreceni Futballhíradó, Debrecen, 1994; A Pick Szeged kézilabdacsapatának bajnoki története, Szeged, 1996; 100 éves a szegedi futball! A SZAK-tól a SZEAC-ig, Szeged, 1999; 100 éves a DVSC, Kelet-Magyarország fociékszere, Debrecen, 2002; A Pick Szeged európai kupatörténete, Szeged, 2004; A Tisza Volán és a Pick Szeged európai kupatörténete, Szeged, 2005; Európában a LOKI, Debrecen, 2006; Tisza Volán és Pick Szeged európai kupa-trilógia, Szeged, 2006; Újra Európában a DVSC-TEVA, Debrecen, 2007; BL-varázs Szegeden, Szeged, 2007; DVSC-TEVA: Amatőr bajnoki címektől a mesterhármasig!, Debrecen, 2008; Pick kézilabda: Ötödször is BL Szegeden, Szeged, 2008; Pick kézilabda: A BL bűvöletében I. rész, Szeged, 2009; 110 éves Szegedi Futballhistória (1899-2009), Szeged, 2009; DVSC-TEVA: Aranyévtized (1999-2009), Debrecen, 2009; Pick kézilabda: A BL bűvöletében II. rész, Szeged, 2010; DVSC-TEVA: EUROLOKI, Debrecen, 2010; A szegedi futball 52. élvonalbeli szereplése előtt…, Szeged, 2011; DVSC-TEVA: EURÓPA-LIGA!, Debrecen 2011; Kézilabda: 50 éves a Pick Szeged!, Szeged, 2011; 110 éves a DVSC-TEVA!, Debrecen, 2012; Labdarúgó-szövetségek Délen, Szeged, 2012; DVSC-TEVA: BL-história!, Debrecen, 2013; A Momentary Lapse of Reason Az A Momentary Lapse of Reason a Pink Floyd első olyan albuma, amit Roger Waters nélkül vettek fel, a korábbi frontember 1985-ös távozása után a David Gilmour vezette években. Az album az Amerikai Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban is harmadik helyezést ért el az eladási listákon. Európában az EMI, a világ többi részén a Columbia Records adta ki. Előzmények Amikor Roger Waters 1985-ben kijelentette, hogy a Pink Floydnak vége, David Gilmour és Nick Mason úgy határoztak, hogy együtt folytatják az együttest. Waters a bírósághoz fordult, mert úgy vélte, hogy Gilmourék nem adhatnak ki semmit Pink Floyd néven. Végül peren kívül megállapodtak, Gilmour és Mason vihette tovább a Pink Floyd nevet, míg Waters feloszlatta a megállapodásukat Steve O' Rourke-kal, az együttes menedzserével, exkluzív jogokat kapott néhány tradicionális Pink Floyd ábrázolásra, ideértve az eredeti repülő disznót, megkapta a The Wall koncepciót (a Gilmour által írt három dal, a Young Lust, a Run Like Hell és a Comfortably Numb kivételével, valamint a The Final Cut jogait. Richard Wright újra csatlakozott az együtteshez, de nem teljes jogú tagként, hanem mint meghívott előadó. Miközben dúltak a viták Waters és Gilmour között, már nagyban készült az új album. A felvételek 1986 októberében kezdődtek. Gilmour első terve az volt, hogy elkészíti a harmadik szólóalbumát, végül azonban a Pink Floyd anyagnak vágtak neki – talán Waters heves ellenállása motiválta Gilmourt, hogy ne szólóalbumot készítsen. A felvételek kezdeti szakasza Gilmour Astoria nevű lakóhajó-stúdióján volt, amely a Temzén horgonyzott. Gilmour stúdiót építtetett az átalakított nappaliba, ahol elegendő hely volt a felszereléseknek, valamint a vezérlőteremnek. Az albumot végül egy Los Angeles-i stúdióban fejezték be. A kritikusok szerint – bár Pink Floyd néven jelent meg – a Lapse inkább Gilmour szólóalbuma. Az albumon ugyanis mind Wright, mind Mason közreműködése minimális. Mason mindössze három dalban dobol, ezek a Learning to Fly, az On the Turning Away és a Yet Another Movie. Mason az együttes történetéről szóló könyvében (Pink Floyd Inside Out - Kifordítva) azt írja, hogy "a Roger utáni idők kezdetén Daviddel úgy éreztük, hogy muszáj jót alkotnunk, különben fejünket veszik. Ennek következtében az album túl óvatos lett, csak nagyon kevés kockázatot vállaltunk." Felvétel Az albumot nagyrészt David Gilmour és néhány fizetett zenész vette fel. A leghíresebb ezek közül Tony Levin basszusgitáros volt, aki a legtöbb számban játszik. Mivel Mason úgy érezte, hogy nincsen formában – az elmúlt években keveset gyakorolt – ezért a dobtémák egy részénél dobgépet használtak, míg másik részüket Jim Kelter és Carmine Appice játszotta fel. A Sorrow alatti dobképet Gilmour programozta be. Az albumon Richard Wright közreműködése is minimális. A billentyűs részek kidolgozásában nagy segítsége volt Gilmournak Jon Carin, akivel Gilmour a Live Aid koncerten találkozott és játszott együtt Bryan Ferry zenekarában. Carin nem csak a Pink Floyd zenéjében segített, játszott Roger Waters albumain is, valamint mindkét zenekart elkísérte a turnéikra is. A Pink Floyd eredeti billentyűse Wright, a felvételek közepén érkezett vissza az együttesbe, de nem csatlakozhatott teljes jogú tagként Gilmourékhoz, mert annak idején az elbocsátási szerződésébe Waters kikötötte, hogy Wright soha nem csatlakozhat újra a Floydhoz. Az album borítójára kisebb betűvel írták a nevét, de az újrakevert és kiadott változatban már újra a "rendes" méretben látható. Wright háttérénekesként is közreműködött az albumon, de a billentyűs témák nagy részét Carin, Gilmour és Ezrin írta. Ez volt az első olyan Pink Floyd album, amit teljesen digitális technikával vettek fel, bár néhány akusztikus dobot és basszusgitár szólamot analóg módon rögzítettek. Borító Az album borítóját Storm Thorgerson készítette. A borítóhoz 700 kórházi ágyat vittek ki a devoni Saunton Sandsbe, a tengerpartra, oda, ahol a The Wall filmváltozatához vették fel a háborús jelenetek nagy részét. Az Animals óta ez volt az első olyan album (nem számítva az 1981-ben megjelent válogatásalbumot, az A Collection of Great Dance Songsot), amelyen újra együtt dolgoztak Thorgersonnal. A koncepció egy hömpölygő ágyfolyam volt. Később az album turnéját repülő ágyakkal reklámozták – lemásolva a korábbi repülő disznót. Az album dalai Az összes dalban David Gilmour énekel, kivéve, ahol ezt feltüntettük. Signs of Life (David Gilmour, Bob Ezrin) – 4:24 instrumentális Learning to Fly (Gilmour, Anthony Moore, Ezrin, Jon Carin) – 4:53 The Dogs of War (Gilmour, Moore) – 6:05 One Slip (Gilmour, Phil Manzanera) – 5:10 On the Turning Away (Gilmour, Moore) – 5:42 Yet Another Movie (Gilmour, Patrick Leonard) – 7:28 6a. Round and Around (Gilmour) instrumentális A New Machine (Gilmour) – 1:46 Terminal Frost (Gilmour) – 6:17 instrumentális A New Machine (Gilmour) – 0:38 Sorrow (Gilmour) – 8:46 Zenészek Pink Floyd David Gilmour – ének, gitár, billentyűsök, szintetizátor Nick Mason – ütőhangszerek, dob-gép, effektek Közreműködők Richard Wright – billentyűsök, háttérének Tony Levin – basszusgitár Bob Ezrin – ütőhangszerek Carmine Appice – dob Jim Keltner – dob Jon Carin – billentyűsök Tom Scott – szaxofon Scott Page – tenorszaxofon Patrick Leonard – szintetizátor Bill Payne – Hammond-orgona Michael Landau – háttér gitár John Helliwell – szaxofon Darlene Koldenhaven, Carmen Twillie, Phyllis St. James, Donnie Gerrard – háttérének Hangzás: Ken Caillat, Tom Jones, Sarah Nean Bruce Felvétel: Guy Charbonneau, Le Mobile, Los Angeles Kiegészítő hangzás (effektek): Andrew Jackson Keverés: Mastering Lab & Precision Lacquer Pink Floyd menedzsment: Steve O'Rourke, EMKA Productions, London Eladások A R.I.A.A. minősítései az albumról az Egyesült Államokban: Arany és Platina (1987. november) Dupla Platina (1988. január) Háromszoros Platina (1992. február) Négyszeres Platina (2001. augusztus) Az album világszerte 9 500 000 példányban kelt el. Kislemezek Learning to Fly (edit) / Terminal Frost – Columbia 38-07363; megjelent 1987 . szeptember 15-én . On the Turning Away / Run Like Hell (Live) – Columbia 38-07660; megjelent 1987 . november 24-én . The Dogs of War ; 1988. április (csak az USA rádió műsoraiban) One Slip / Terminal Frost ; megjelent 1988 . júniusában . Gällivare község Gällivare község (svédül: Gällivare kommun) Svédország 290 községének egyike. Területét tekintve az ország harmadik legnagyobb községe. Lakóinak jelentős része finn és számi anyanyelvű. Települései A községben 6 település (tätort) található. A települések és népességük: Walter Raleigh Sir Walter Raleigh (vagy Walter Ralegh) (ejtsd: voltör reléj) 1552 táján – 1618. október 29.) angol író, költő, udvaronc és felfedező volt. Az angliai Devonban protestáns családban született, ám nagyon kevés dolgot tudhatunk biztosan életének korai szakaszáról. Valószínűsíthető, hogy valamennyi időt Írországban töltött, a Clonmellon megyében lévő Killuagh kastélyban, hogy részt vegyen egy lázadás leverésében, és földbirtokos váljon belőle. Az Amerikát célzó korai gyarmatosításban is aktív szerepet szánt neki a királynő. 1579-ben felfedezőúton járt Észak-Amerika partjainál. 1583-ban részt vett féltestvére, Sir Humphrey Gilbert gyarmatalapító útján, és miután a visszaúton bátyja hajóstól eltűnt, ő vette át az Új-Fundlandon alapított gyarmat vezetését. 1584-ben megalapította Észak-Amerika partjain Virginia gyarmatot. Gyorsan elnyerte I. Erzsébet csodálatát, aki 1585-ben lovaggá ütötte. 1588-tól több expedíciót vezetett az amerikai spanyol gyarmatok ellen. Raleigh 1591-ben titokban feleségül vette a királynő egyik társalkodónőjét, amiért később mindketten a Londoni Tower börtönébe kerültek. Miután szabadon engedték, tudomására jutott, hogy létezik valahol Dél-Amerikában egy bizonyos „Arany város”. Nyomban útnak indult, hogy megkeresse. Túlkapásoktól sem mentes élményekről számol be később egy könyvben, ami hozzájárult Eldorádó legendájához. 1603-ban, I. Erzsébet királynő halála után I. Jakab újra a Tower börtönébe záratta árulás vádjával (felesége hat éven át önként megosztotta vele a fogságot). 1616-ban azonban újra kiengedték. Szabadulása után I. Jakabot rávette, hogy indíttasson egy második expedíciót Eldorádó felkutatására. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy 1617-ben a mai Guyana területére vezetett expedíciót és Keynissel együtt Guyana partjainál és az Orinoco torkolatvidékénél járt. Sikertelen küldetését egy spanyol előörs kirabolásával próbálta enyhíteni San Thomé környékén, amiért angliai hazatérése után letartóztatták és egy koncepciós pert követően lenyakazták a Westminster téren (főleg azért, hogy a spanyolokat lenyugtassák). Irodalmi munkássága Írt egy Világtörténet-et, számos utazási könyvet, ő adta ki Edmund Spenser Tündérkirálynő-jét. Halála után verseket találtak börtönbeli bibliájában. Magyarul Shakespeare ; ford. Czeke Marianne, átnézte Reichard Piroska, függelék Bayer József; Akadémia, Bp., 1909 Peter Connelly Peter Conelly (Anglia, 1972. szeptember 8.) hangtervező és videojáték-zeneszerző. Főképp a Core Designnal dolgozott, például a Tomb Raider-sorozaton, de dolgozott az Eutechnyx-szel és a Ubisoft Reflectionszel is. Universal Sound Design néven saját tulajdonú stúdiója van, ahol zeneszerzéssel, hangmérnöki munkával és hangtervezéssel is foglalkozik. Tanult csellón gitáron és zongorán játszani, zenetechnológia szakirányon végzett a Newcastle College-ban. John williamst és Danny Elfmannt tartja zeneszerzői példaképeinek. A Tomb Raider: The Angel of Darkness esetében írt először nagyzenekarra, Lara bemutatására olyan hangszereket választott, mint az oboa, az angolkürt, a hárfa és a fuvola. Válogatott szerzeményei Driver: San Francisco (2011) Tomb Raider: The Angel of Darkness (és Martin Iveson) (2003) Herdy Gerdy (2002) (és Martin Iveson) Tomb Raider: Chronicles (2000) Tomb Raider: The Last Revelation (1999) Barzanò Barzanò település Olaszországban, Lombardia régióban, Lecco megyében. Lakosainak száma 5122 fő (2017. január 1.). Barzanò Barzago, Cremella, Sirtori, Viganò, Cassago Brianza és Monticello Brianza községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thol-lès-Millières Thol-lès-Millières település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 36 fő (2015). Thol-lès-Millières Audeloncourt, Clefmont, Huilliécourt, Longchamp, Millières, Ozières és Vroncourt-la-Côte községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fehér Gábor (író) Fehér Gábor (Hajdúszoboszló, 1893. április 27. – Nyíregyháza, 1941. december 1.) író, költő, kritikus, tanár. Életpálya Régi hajdú családból származott. Apja városi tisztviselő volt, maga is irodalomkedvelő, írogató ember, aki hosszú időn át lapszerkesztőként is tevékenykedett városában (Szoboszló és Vidéke, stb.). Elemi iskolai tanulmányait Hajdúszoboszlón, gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Kollégium Gimnáziumában végezte. Bentlakó növendéke volt a nagy múltú református kollégiumnak, és az ott töltött évek életre szóló élményekkel gazdagították. Később íróként is diákkori emlékeihez nyúlt vissza legszívesebben. Egyetemi tanulmányokat is Debrecenben folytatott, ahol magyar-német szakos tanári oklevelet szerzett. Közben – mint német szakos hallgató – egy évet Halléban, az ottani egyetemen töltött. A háború kitörése után, a hadbavonult tanárok helyettesítésére, egy évig Szatmárnémetiben, majd rövidebb ideig Debrecenben és Miskolcon tanított. 1917 tavaszán azonban őt is bevonultatták, s a háború végéig Kőrösmezőn katonáskodott zászlósi rangban. A háború után, 1919-ben került Nyíregyházára, a két évvel korábban alapított evangélikus Geduly Henrik Leánygimnáziumba, ahol már az első évben önképzőkört szervezett. A tanári munka mellett hamarosan bekapcsolódott a város kulturális életébe, többször szerepelt előadásokkal, sőt énekszámokkal is a Bessenyei Kör rendezvényein. A húszas években egy ideig az irodalmi szakosztály titkára is volt. Közéleti szereplésével párhuzamosan bontakozott ki publikációs tevékenysége is. A húszas években elég rendszeresen jelentek meg írásai a helyi lapokban, elsősorban a Nyírvidékben. Ezek többsége novella (A pénzhalász, A fecskék, Történetek a szoboszlói strandról, Iránytű nélkül), de egy hosszabb szabadversét (Capri), egy útirajzát (Firenzei levél) és néhány pedagógiai tanulmányát (A gyermeklélek és az alsó fokú nevelés stb.) is őrzik a lap hasábjai. Országosan 1928‐ban figyeltek fel rá, amikor A Jenei csodálatos históriája című elbeszélésével sikerrel szerepelt a Napkelet című folyóirat novellapályázatán. A régi szoboszlói életből táplálkozó, népies hangvételű paraszttörténetnek a következő években még számos folytatása keletkezett (Jeneiné Konyárra készül, Túl Napnyugat – innen Kelet, Kakucsit végképp leberheli a sors a placcrul stb). A Nyírvidék közölte először folytatásokban, 1929-es évfolyamának október 20 és december 20 közötti számaiban Semmibe ívelő hidak című regényét is, amelyet Jóba Elek könyvnyomdája még ugyanabban az évben kötetben is kiadott. Az 1928-ban megjelent Az 50 éves Nyírvidék albuma és az 1930-as Bessenyei Almanach még közölte egy-egy novelláját, de sem az 1932-es kiadású Szabolcsi Antológiában, sem az ugyancsak 1932-ben napvilágot látott Írások című kiadványban nem szerepelt, és az 1934-ben indult Szabolcsi Szemlében is – egész fennállása alatt – mindössze egyetlen novellája jelent meg. Ugyanakkor a helyi irodalmi és közélettel az 1920-as évek végétől sem tartott közelebbi kapcsolatot. Inkább az iskolában, ahol tanított, érezte jól magát. Popovits Margit magyar-német szakos tanárnő személyében feleséget is ott talált magának, akivel haláláig harmonikus házasságban éltek. A harmincas években írói figyelme a régi diákélet ábrázolása felé fordult, s alighanem ezekben a debreceni és pataki kollégiumi históriákban találta meg leginkább írói hangját, saját világát. Diáktörténeteiből három kötet látott napvilágot (Der harmincjährige Krieg, 1929; Az utolsó nagybotos, 1940; Obsidio Patakiana, 1940). Folytatásuk ezeknek a műveknek már nem lett. Magyarország hadba lépése után őt is azonnal mozgósították, s a fronton szerzett tífuszos fertőzés következtében, 48 éves korában meghalt. Sírja a nyíregyházi Északi temetőben található. Halála után hűséges barátja, Kiss Lajos múzeumigazgató és néprajztudós búcsúztatta, és Karácsony Sándor írt róla terjedelmes tanulmányt. Weöres Sándor pedig, aki nagy tisztelője volt, versben idézte fel alakját (Fehér Gábor emlékezete), és a Három veréb hat szemmel című antológia jegyzeteiben is emlegette, „öreg‐vidám cimboráját, a nyíregyházi regényíró tanárt”. Emlékezete 1976-ban az egykori evangélikus leánygimnázium jogutódjában, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium előcsarnokában emléktáblát avattak tiszteletére. Születésének centenáriumán tudományos emlékülés keretében méltatták pedagógusi és írói tevékenységét, és Válogatott elbeszélései címen kötetet jelentettek meg írásaiból. 1996-ban Nyíregyházán utcát neveztek el róla. Ptolemaiosz Apión Ptolemaiosz Apión (görögül Πτολεμαίος Απίων, ? – Kr. e. 96), az ókori Küréné királya az egyiptomi Ptolemaidák közül (uralkodott Kr. e. 116-tól haláláig), VIII. Ptolemaiosz Phüszkón törvénytelen fia, IX. Ptolemaiosz Lathürosz és X. Ptolemaiosz Alexandrosz féltestvére volt. Melléknevének jelentése: „Karcsú”. Amikor édesapja meghalt, Kr. e. 116-ban Eiréné nevű szeretőjétől származó fiára, Ptolemaiosz Apiónra hagyta a korábban általa függetlenül is uralt Kürénét. Uralkodásáról gyakorlatilag semmit sem tudunk, féltestvérei viszálykodásába nem avatkozott bele. Tartományát végrendeletében a Római Köztársaságra hagyta, amely azonban csak hosszas várakozás után, Kr. e. 75-ben szervezte provinciává Kürénét, addig „szabadnak” nyilvánította. Ingvar Wixell Karl Gustaf Ingvar Wixell (Luleå, 1931. május 7. – Malmö, 2011. október 8.) svéd operaénekes (bariton). 1955-ben lépett először színpadra Papagenoként Mozart Varázsfuvolájában a stockholmi királyi operaházban, ahol 1967-ig működött. Szerepelt Londonban, San Franciscóban és New Yorkban is. 1965-ben Svédországot képviselte az Annorstädes vals című dallal, amellyel 10. helyezést ért el. Kengurufélék A kengurufélék (Macropodidae), vagy régies nevén ugróerszényes-félék, az erszényesek (Marsupialia) közé tartozó Diprotodontia rend egy családja. Általánosan jellemző rájuk a rövid mellső és a meghosszabbodott hátsó végtag, valamint a fejlett, előre nyíló erszény. Etimológia A magyar kenguru szó az északkelet-ausztráliai guugu-yimithirr nyelv szókészletéből ered. A szót James Cook 1770. július 14-i hajónapló-bejegyzése örökítette meg, és az útról szóló könyv kiadása nyomán vált világszerte ismert vándorszóvá. Magyar nyelvű szövegben először Földi János használta 1801-ben, kenguru alakban, de a szó csak a 19. század végére vált egyeduralkodóvá a nyelvújítás korában született riválisaival (például ugrány, górugrány) szemben. Fel-felbukkanó tévhit, hogy a szó eredeti jelentése: „nem értem a nyelvét” – amit állítólag az ausztrál őslakosok válaszoltak, miután az európaiak megkérdezték az állat nevét tőlük. Ezt a tévhitet John B. Haviland nyelvész cáfolta az 1970-es években. A Haviland által vizsgált szókészletben szerepelnek a gangurru és ngurrumugu egy kengurufaj megnevezéseként. Rendszerezés A kengurufélék családjának alcsaládjai és nemei: † Dorcopsoides † Kurrabi † Watutia Rövidarcú kenguruformák (Sthenurinae) alcsaládja † Archaeosimos † Eosthenurus † Hadronomas Keresztsávos nyúlkenguru † Metasthenurus † Simosthenurus † Sthenurus † Procoptodon Valódi kenguruformák (Macropodinae) alcsaládja † Baringa † Bohra † Congruus Dorcopsis Erdei kenguruk ( Dorcopsulus ) Dendrolagus † Fissuridon Lagorchestes Macropus Onychogalea Szirtikenguruk † Prionotemnus † Protemnodon Kurtafarkú kenguru † Synaptodon Thylogale Mocsári kenguru Felhasználása A kenguru húsa zsírszegény. A kengurukolbász (helyi neve kanga bangas) Ausztráliában hozzáférhető.[forrás?] Nem csalás, nem ámítás A Nem csalás, nem ámítás Agatha Christie egyik regénye, melyet 1952-ben a William Collins Sons and Company Ltd. adott ki Nagy-Britanniában. Eredeti címe They Do it with Mirrors. Az Amerikai Egyesült Államokban Murder with Mirrors (Gyilkosság tükrökkel) címmel jelent meg. Magyar fordításai: Először 1990 -ben jelent meg Szemfényvesztés címmel a Sorger Kolon Kiadó gondozásában, melyet Kőrös László fordított, majd 1997 -ben a Hungalibri adta ki Tükrökkel csinálják címmel Csiszár Lajos fordításában, ezt pedig Tábori Zoltán 2006 -os fordítása követte az Európa Kiadónál, Nem csalás, nem ámítás címmel. Szereplők Miss Jane Marple Juliet Bellever, Carrie-Louise Serrocold ápolónője. Curry felügyelő Ernie Gregg, Gina Hudd színházi segítője. Christian Gulbrandsen, a Gulbrandsen Intézet egyik fővédnöke, Eric Gulbrandsen legidősebb gyermeke, Carrie-Louise Serrocold mostohafia, Mildred Strete mostohabátyja. Eric Gulbrandsen, Carrie-Louise Serrocold első férje. Gina Hudd, Walter Hudd felesége és Carrie-Louise Serrocold mostohaunokája. Walter Hudd, Gina Hudd férje. Edgar Lawson, hol Winston Churchill fiának, hol Lewis Serrocold titkárának adja ki magát. Dr. Maverick, A Gulbrandsen Intézet orvosa. Alexis Restarick, Stephen Restarick testvére, Carrie-Louise Serrocold előző házasságából született idősebbik fia. Stephen Restarick, Alexis Restarick testvére, a Gulbrandsen Intézet drámaosztályának és házi színházának vezetője. Carrie-Louise Serrocold, Miss Marple hajdani iskolatársnője, Eric Gulbrandsen özvegye, Lewis Serrocold felesége, Ruth Van Rydock húga. Lewis Serrocold, Carrie-Louise Serrocold férje. Mildred Strete, Carrie-Louise Serrocold édeslánya. Ruth Van Rydock, Carrie-Louise Serrocold nővére, Miss Marple egykori iskolatársnője. Történet Miss Marple Stonygatesbe készülődik a Serrocold család fényűző otthonába, a fiatal bűnözők javítóintézeteként is működő viktoriánus épületbe, ahol néhány hónapot szeretne eltölteni. A rég nem látott iskolatársnő, Carrie-Louise Serrocold örömmel fogadja az ágrólszakadt ismerős szerepét játszó Miss Marple-t, akit a látszat ellenére nem a régi barátság hozott a családhoz. Miss Marple-t Carrie-Louise Serrocold nővére, Ruth Van Rydock kérte meg arra, hogy derítse ki, vajon minden rendben van-e a Serrocold család körül, mivel egy ideje nem tud szabadulni húgával kapcsolatos balsejtelmeitől. Röviddel Miss Marple érkezése után olyan esemény történik, amely azt bizonyítja, hogy Ruth megérzése helytálló volt. Egy célt tévesztett pisztolygolyó, és a lelőtt titokzatos látogató esete arra ösztönzi Miss Marple-t, hogy keresse meg az összefüggéseket, és leplezze le a gyilkost. Feldolgozások Tükrökkel csinálják 1985-ös amerikai tévéfilm. Rendezte: Dick Lowry. Tükrökkel csinálják 1992-es angol tévéfilm. Rendezte: Norman Stone . Szemfényvesztők 2009-es angol tévéfilm. Rendezte: Andy Wilson. Gare de Boisleux Gare de Boisleux vasútállomás Franciaországban, Boisleux-au-Mont településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Lille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Courcelles-le-Comte Castellabate Castellabate község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A település a Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park területén fekszik, a megye nyugati részén, a Tirrén-tenger partján. Határai: Agropoli, Laureana Cilento, Montecorice és Perdifumo. Története Nevét az 1123-ban felépült Castello dell’Angello vagy Castrum Abbatis után kapta (jelentése: az apát vára). A következő századokban aCilento egyik legjelentősebb bárósága volt. A községhez tartozó Licosa nevét a legendák szerint az Odüsszeusz utazásaiból ismert három szirén egyikéről, Leukósziáról kapta. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Punta Licosa - tengerparti üdülőhely Sőrés Imre Sőrés Imre (Rákoscsaba, 1907. január 3. – Budapest, 1986. április 8.) magyar filmdíszlettervező. Életpályája Apja asztalosmester volt, anyja napszámos család leánya. A hétgyermekes család az apa korai halála után szerényen élt, a legnagyobb fiú a tanulás mellett hamar dolgozni kezdett az asztalosműhelyben. 1925-ben érettségizett a kőbányai Szent László Gimnáziumban. Ezután az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Főiskolába járt, ahol bútortervezés szakon 1929-ben szerzett diplomát. Még főiskolásként, 1926-ban a Gödöllői járási kiállításon bemutatott magyar lakásterveit aranyéremmel tüntették ki. 1928-ban segéddíszlettervezőként került a filmgyártáshoz. Néhány évig különféle munkákat végzett, építőmester mellett rajzoló, majd díszletmunkás és segédépítész volt. Kisebb pályázatokon fából faragott dísztárgyakkal aratott sikert. 1935-ben lépett be a Hunnia Filmgyárba díszlettervezőként. 1938-tól tervezett és kivitelezett saját díszleteket. A filmgyárban 1957-ig dolgozott. Ezután a Reklámdekor Szövetkezetnél dolgozott nyugdíjazásáig, 1967-ig. Számos budapesti üzlet belső berendezését tervezte, valamint kiállítási standokat, mint például az 1960. évi BNV egyik ajándék pavilonját és a Metrimpex standját az 1962-es kubai kiállításon. Filmjei Megvédtem egy asszonyt ( Ráthonyi Ákos , 1938 ) A piros bugyelláris (Pásztor Béla, 1938 ) Tiszavirág ( Bolváry Géza , 1939 ) Gyimesi vadvirág ( Ráthonyi Ákos , 1939 ) A miniszter barátja ( Bánky Viktor , 1939 ) Hazajáró lélek ( Zilahy Lajos , 1940 ) Hazafelé ( Cserépy Arzén , 1940 ) Elnémult harangok ( Kalmár László , 1940 ) Ne kérdezd, ki voltam ( Balogh Béla , 1941 ) Egy tál lencse ( Farkas Zoltán , 1941 ) Haláltánc ( Kalmár László , 1941 ) Régi keringő ( Bánky Viktor , 1941 ) A szűz és a gödölye ( Zilahy Lajos , 1941 ) Bob herceg ( Kalmár László , 1941 ) Emberek a havason ( Szőts István , 1942 ) Külvárosi őrszoba ( Hamza D. Ákos , 1942 ) Családunk szégyene ( Martonffy Emil , 1942 ) Szép csillag (Jelinek Imre, 1942 ) Egy bolond százat csinál ( Martonffy Emil , 1942 ) Heten, mint a gonoszok ( Rodriguez Endre , 1943 ) Makrancos hölgy ( Martonffy Emil , 1943 ) A Benedek ház ( Bánky Viktor , 1943 ) Megálmodtalak ( Vaszary János , 1943 ) Sári bíró (Hegedűs Tibor, 1943 ) Kerek Ferkó ( Martonffy Emil , 1943 ) Ördöglovas ( Hamza D. Ákos , 1943 ) Egy fiúnak a fele ( Hamza D. Ákos , 1943 ) Ez történt Budapesten ( Hamza D. Ákos , 1944 ) A két Bajthay (Patkós György, 1944 ) Boldoggá teszlek ( Bánky Viktor , 1944 ) A három galamb ( Bán Frigyes , 1944 ) Tűz ( Apáthi Imre , 1948 ) Tűzkeresztség ( Bán Frigyes , 1951 ) Gyarmat a Föld alatt ( Makk Károly , 1951 ) Teljes gőzzel ( Máriássy Félix , 1951 ) A képzett beteg ( Makk Károly , 1952 ) Első fecskék ( Bán Frigyes , 1952 ) Rákóczi hadnagya ( Bán Frigyes , 1953 ) 2x2 néha 5 ( Révész György , 1954 ) Simon Menyhért születése ( Várkonyi Zoltán , Makk Károly , 1954 ) Egy pikoló világos ( Máriássy Félix , 1955 ) A császár parancsára ( Bán Frigyes , 1956 ) Csigalépcső ( Bán Frigyes , 1957 ) M4 gépkarabély Az M4 gépkarabély az M16-oson alapuló (ami pedig a Eugene Stoner által tervezett, és az ArmaLite által gyártott AR—15-ön alapul) fegyvercsalád. Az M4-es az M16A2 gépkarabély könnyebb, rövidebb változata. 370 mm-es csöve a közelharc vívását segíti. Az M16-os fegyvercsalád tagjaként az 5,56×45 mm NATO vagy a .223 kaliberű lőszert tüzeli. Sorozatlövés üzemmódban a fegyver 3 lövést ad le egymás után, hogy a lövészt ismét célzásra, ezáltal pontosabb lövésekre kényszerítse. Ez a megoldás nem minden esetben bizonyult praktikusnak, ezért az M4A1 verzióban az automata üzemmód ismét korlátlan lövést jelent. A karabélyra az M203- illetve az M320-as gránátvetőt rá lehet szerelni. Legnagyobb számban az Egyesült Államok hadereje alkalmazza. Előbb vagy utóbb leváltja az M16-osokat a legtöbb egységnél. Az Individual Carbine pályázaton a nyertes gépkarabély az M4-est váltotta volna le. A pályázatot törölték, és úgy döntöttek, az M4-es továbbfejlesztett változatát rendszeresítik, az M4A1-est. Története Az M16-os elfogadását követően több gépkarabély variánst is elfogadtak közelharci hadműveletekre. A CAR—15-ös fegyvercsalád szolgált a vietnámi háború alatt. A tervezésükkel azonban gondok voltak. Rövid távra tervezték, mint a géppisztolyokat, és az XM177 "Kommandó" szériák nem a legjobbak voltak nagy távolságra. 1988-ban a Colt elkezdett egy új gépkarabélyon dolgozni, amit XM4-nek neveztek, alapkövét az M16A2 gépkarabély alkotta. Hogy megoldják a lőtávolság problémáját, a Colt 370 mm-es csövet tervezett a fegyverhez, segítségével nagyobb távra lehetett vele lőni, de még mindig kisebb volt az M16-osnál. A nagyobb cső miatt az XM4-esre az M203-as gránátvetőt lehetett szerelni. 1994-ben az amerikai hadsereg hivatalosan elfogadta és rendszeresítette az XM4-est M4-es gépkarabély néven, hogy felváltsa az M9-es pisztolyt, azM3-as géppisztolyt, és vele együtt az M16A2-t is. Az amerikai tengerészgyalogság elrendelte, hogy minden tiszt (alezredesi rangig ) és a törzsekben szolgáló tiszthelyettesek az M4-es gépkarabélyt viseljék az M9-es pisztoly helyett. Bár a tengerészgyalogság alapvető gyalogsági fegyverként a teljes méretű M16A4-es gépkarabélyt választotta az M4-esel szemben. 2013-ra a tengerészgyalogság 80,000 M4-es gépkarabéllyal rendelkezett. AZ M4-es felváltotta a legtöbb géppisztolyt, mivel a kevlárok elterjedtek, és a géppisztolyok nem bizonyultak megfelelőnek a modern kevlárok átütésében. Variánsok M4A1 AR-15 M4 SOPMOD 1 MK18 Mod 0 és Mod 1 M4 SOPMOD Block II és Block II FSP Kiegészítők Több változtatás is történt rajta, például öt darab szereléksínt helyeztek el a fegyveren. Négy darab van az előagyon, melyekre előagymarkolat, lézer irányzék, taktikai lámpa, kétlábú állvány, kézvédő RIS panelek, vagy akár gránátvető is szerelhető. Továbbá van még egy darab szereléksín a gyári irányzék alatt, amelyre felszerelhető ACOG távcső, Red dot irányzék, és egy olyan nagyítású távcső, ami a mesterlövész funkciót töltötte be. Alkalmazók Afganisztán Afgán kommandósok használják. Ausztrália Különleges erők használják. Banglades Bangladesi ejtőernyősök és kommandósok, SWAT csapatok használják. Bahrein 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Belize 2006-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4 és M4A1 gépkarabélyokat alkalmaznak Brazília A brazil haditengerészet és rendőri alakulat alkalmazzák. Kanada C8-as karabély. Horvátország 2003 óta alkalmazzák, néhány száz darabot a horvát különleges erők. Csehország A Bushmaster M4A3 B.M.A.S. gépkarabélyt alkalmazza a cseh hadsereg . Kolumbia 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Ecuador 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4 -est alkalmaznak. Salvador 2007-ben a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4 -est alkalmaznak. Grúzia Bushmaster AR-15 és M4 gépkarabélyokat alkalmaz a rendőrség és a hadsereg. Görögország Görög terrorelhárító alakulatok, a haditengerészet, és a légierő is alkalmazza. Hongkong KAC SR-16 -ost alkalmaznak a rendőrség különleges erői. Magyarország M4A1 SOPMOD áll az MH 2. Különleges Rendeltetésű Ezred szolgálatában. India 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Indonézia Különleges erők és terrorelhárító alakulatok alkalmazzák. Irak A hadsereg és a terrorelhárító alakulatok fegyvere. Izrael 2001-ben a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Olaszország Különleges erők alkalmazzák. Jamaica 2007-ben a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4 -est alkalmaznak. Japán 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Japán különleges erők M4A1 SOPMOD -ot használnak. Jordánia 2007-ben a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4 -est alkalmaznak. Kenya Kenyai különleges erők alkalmazzák. Koszovó M4-es Colt gépkarabélyt alkalmaznak. Kuvait Libanon M4-es alkotóelemek kerültek eladásra a különleges erőknek. 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Macedónia 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4 -est alkalmaznak. Malajzia A maláj hadsereg rendszeresített fegyvere, különleges erők alkalmazzák. Marokkó 2012 óta a Királyi Hadsereg alkalmazza. Nepál 2005-ben a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4 -est alkalmaznak. Új-Zéland Rendőri különleges alakulatok alkalmazzák. Pakisztán Az M4A1 -es variánsát alkalmazza a Pakisztáni Hadsereg. Panama 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Fülöp-szigetek 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Lengyelország A Wojska Specjaine katonai egység alkalmazza. Portugália Haditengerészeti különleges erők alkalmazzák. Szerbia Különböző rendőri alakulatok alkalmazzák. Suriname A Suriname-i Fegyveres Erők alkalmazzák. Kínai Köztársaság A Kínai Népköztársaság hadserege alkalmazza. Thaiföld 2006-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est alkalmaznak. Tonga 2008-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4A1 -est és M4 -est alkalmaznak. Tunézia Tunézia különleges erők használják az M4 -est. Törökország A török fegyveres erők alkalmazzák. Egyesült Arab Emírségek 1993-ban 2,500 M4 -est vásároltak. Egyesült Királyság A Bermuda Ezred alkalmazza. Amerikai Egyesült Államok Jemen 2006-ban a Külföldi Katonai Értékesítési csomag által M4 -est alkalmaznak. Don’t Go A Don’t Go a Yes Magnification című albumának harmadik száma, melyet Jon Anderson, Chris Squire, Alan White, Steve Howe és a lemezen szereplő szimfonikus zenekar karmestere, Larry Groupé írt. A dal fókuszpontjainak egyike a vokálok harmóniája, aminek eredményeképpen olyan zenét kapunk, melyet az együttes akár a hetvenes években is felvehetett volna. A szám közepén Anderson egy rövid ideig hangosbemondóba énekel, így ez a rész a Trevor Horn-érába repíti vissza a hallgatót. A Don't Go szerepel a Symphonic Live című DVD-n. A szám alatt a szimfonikus zenekar egyik része érdekes koreográfiát mutat be. Közreműködő zenészek Jon Anderson – ének Chris Squire – basszusgitár Steve Howe – gitár Alan White – dob egy szimfonikus zenekarral együtt. Longevelle-sur-Doubs Longevelle-sur-Doubs település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 697 fő (2015). Longevelle-sur-Doubs Beutal, La Prétière és Saint-Maurice-Colombier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kowloon City (kerület) Kowloon City (kínaiul: ����, jűtphing (jyutping): gau2 lung4 sing4 keoi1, magyaros: Kaulung Színg khöü) Hongkong egyik kerülete, mely Kaulung (Kowloon) városrészhez tartozik. Itt volt megtalálható a hírhedt Kowloon Walled City, melyet lebontottak, helyén ma park áll. Ugyancsak itt található a Khajtak (Kai Tak) repülőtér, Hongkong korábbi nemzetközi repülőtere, mely arról volt híres, hogy nagyon nehéz volt itt leszállni a pilótáknak. Ingázás Az ingázás kifejezés olyan utazást jelent, amely a lakóhely és a munkahely között rendszeres időközönként zajlik. A 19. századig a népesség túlnyomó többsége kevesebb, mint egy órányi gyalógútra lakott munkahelyétől. Az ingázó életforma az iparosodással egy időben jelent meg, amelynek keretében a dolgozók naponta elhagyják a települést, ahol laknak és egy másikba utaznak dolgozni. A jelenség kialakulását az autók, motorkerékpárok, valamint a tömegközlekedés eszközeinek elterjedése segítette elő. A folyamat eredményeképpen a nagyobb városok körül megjelentek azok a vonzáskörzetek, amelyeknek lakosai már célzottan a vonzó településbe járnak be dolgozni. Mivel az ingázók közel azonos időpontokban járnak be dolgozni illetve haza, ezért az ingázó életforma szükségszerűen magával hozta a csúcsforgalmakat és a közlekedési dugókat. Az ingázó kifejezés eredetileg azokat fedte, akik csökkentett árú vonatjegyet vásárolhattak, amelyekkel előre meghatározott napon közlekedhettek munkahelyük és otthonuk között. Az Amerikai Egyesült Államok népszámlálási hivatala megalkotta a "szélsőséges ingázás" fogalmát, amely alatt naponta kétszer (oda és vissza) legalább 90 perces utazást kell érteni. Az amerikai állampolgárok 3%-a tartozik ebbe a kategóriába. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Commuting című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Bolivar megye Bolivar megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Mississippi államban található. Megyeszékhelye Rosedale és Cleveland, legnagyobb városa Cleveland. Lakosainak száma 34 049 fő (2013. július 1.). Bolivar megye Desha, Washington, Coahoma és Sunflower megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Niedernwöhren Niedernwöhren település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 2045 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: STS–63 Az STS–63 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 67., a Discovery űrrepülőgép 20. repülése. A Shuttle–Mir program keretében a második küldetés, de az első dokkolási gyakorlat a Mir űrállomással. Küldetés A nyolcnapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Bernard Anthony Harris volt az első afroamerikai aki űrsétát hajtott végre, és a második, aki több Space Shuttle küldetést teljesített. Eileen Collins az első női, aki a Space Shuttle pilótája lehetett. Jellemzői Alapvető cél volt, ellenőrizni repülési technikát, a kommunikációt és navigációs berendezés alkalmazhatóságát. 10 méteres megközelítés után a mikró fúvókákat használták a találkozási művelethez. A dokkolási művelet tesztelése előkészítette az STS–71 tényleges dokkoló küldetését. A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Első nap 1995. február 3-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 92,3 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 275 kilométer, az apogeuma 342 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 112 253 kilogramm, leszálló tömeg 95 832 kilogramm. Szállított hasznos teher 8641 kilogramm Hasznos teher A SpaceHab mikrogravitációs laboratóriumban elvégezték a meghatározott programokat ( biológiai , fiziológiai , gyógyszer alap anyag előállítási, növényi kultúrák kísérlete). 20 kísérlet : 11 biotechnológiai, 3 korszerű anyagok fejlesztése, 4 technológiai bemutató és 2 darab támogató hardver, gyorsulások mérése automatikusan történ, űrhajós felügyelete mellett. Shuttle Glow Experiment (GLO–2) – fényjelenségek fényképezése, a fényforrások felderítése. Cryo System Experiment (CSE) - a NASA és a Hughes Aircraft Corporation hőkibocsátás elnyelésének kísérlete. Kriogén hűtési rendszer alkalmazásával elnyeletik a kiáramló hőt, ezáltal is segítve az álcázás lehetőségét. Solid Surface Combustion Experiment (SSCE) – égési kísérletek egy zárt tartályban (50% oxigént és 50% nitrogént 1 atmoszféra nyomáson). Air Force Maui Optical Site (AMOS) – radar- és optikai megfigyelések elősegítése, a földi egységek kalibrálásának biztosítása IMAX Cargo Bay Camera (ICBC) - 65 mm-es színes film kamera rendszer. A fűtőtestek, a termikus takaró hőmozgásait, valamint az űrrepülőgépen történő eseményeket filmezte. Űrséta A módosított szkafander (a világűrben tapasztalt hideg elleni belső fűtés biztosítása, termikus fehérnemű alkalmazása) tesztje. Szerelési, mozgási gyakorlatokat hajtottak végre Vlagyimir Tyitov által kezelte robotkar segítségével. Majd a Spartan 204 visszanyerése után rögzítették a tehertérben. (zárójelben a dátum és az időtartam) EVA 1: Foale és Harris ( 1995 . február 9. , 4 óra 38 perc) Műhold A tehertérben rögzített tudományos műholdat a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. Spartan 204 A tudományos műholdat gyártotta a NASA–GSFC. Üzemeltette az Légierő (USAF). A NASA Spartan programjának célja, hogy egy egyszerű, olcsó, az űrrepülőgép Canadarm (RMS) manipulátor karjával pályairányba állítható/visszanyerhető, többször felhasználható kísérleti űreszközt (független űrlaboratóriumot) alkalmazzanak. Visszanyerés után vizsgálati (kiértékelés) céllal a Földre szállítsanak. A Spartan–1 szondát az STS–51–G űrrepülőgéppel szállították. Megnevezései: Spartan 204 (Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy); Spartan 204 (1995-004B). Kódszáma: SSC 23470. Foale és Harris a második napon a robotkar segítségével a raktérből kiemelve pályairányba állította a szondát. Az orbitális egység pályája 92,32 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 388 kilométer, az apogeuma 389 kilométer volt. Hasznos tömege 1167 kilogramm. Tudományos csillagászati műhold, önálló tájolásának segítségével 40 órán keresztül megfigyelte a világűrt (a galaktikus központokat a régióban, a világűrben előforduló gáz és galaktikus porfelhő jelenségét). Műszerei közé tartozott a Far Ultraviolet Imaging Spectrograph. Február 7-én a robotkar segítségével visszanyerték. A raktérbe rögzítve vizsgálati céllal visszahozták a Földre. ODERACS–2A Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC). Megnevezése: ODERACS–2A (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2A (1995-004C). Kódjele: SSC 23471. Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 314 kilométer, az apogeuma 336 kilométer volt. Hasznos tömege 5 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre. Szolgálati idejét befejezve 400 nap után (1,09 év) 1996. szeptember 3-án belépett a légkörbe és megsemmisült. ODERACS–2B Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC). Megnevezése: ODERACS–2B (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2B (1995-004D). Kódjele: SSC 23472. Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,25 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 323 kilométer, az apogeuma 349 kilométer volt. Hasznos tömege 4,2 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre. Szolgálati idejét befejezve 206 nap után (0,56 év) 1995. augusztus 28-án belépett a légkörbe és megsemmisült. ODERACS–2C Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC). Megnevezése: ODERACS–2C (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2C (1995-004E). Kódjele: SSC 23473. Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,2 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 320 kilométer, az apogeuma 341 kilométer volt. Hasznos tömege 0,53 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre. Szolgálati idejét befejezve 369 nap után (1,01 év) 1996. február 7-én belépett a légkörbe és megsemmisült. ODERACS–2D Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC). Megnevezése: ODERACS–2D (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2D (1995-004F). Kódjele: SSC 23474. Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91 perces, 51,64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 314 kilométer, az apogeuma 333 kilométer volt. Hasznos tömege 0,0015 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre. Szolgálati idejét befejezve 27 nap után (0,07 év) 1995. március 2-án belépett a légkörbe és megsemmisült. ODERACS–2E Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC). Megnevezése: ODERACS–2E (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2E (1995-004G). Kódjele: SSC 23475. Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,07 perces, 51,64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 320 kilométer, az apogeuma 334 kilométer volt. Hasznos tömege 0,0015 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre. Szolgálati idejét befejezve 24 nap után (0,07 év) 1995. február 27-én belépett a légkörbe és megsemmisült. Nyolcadik nap 1995. február 11-én a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 8 napot, 6 órát és 28 percet töltött a világűrben. 4 816 454 kilométert (2 992 806 mérföldet) repült, 129 alkalommal kerülte meg a Földet. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–63 küldetéssel együtt) James Donald Wetherbee (3), parancsnok Eileen Collins (1), pilóta Bernard Anthony Harris , Jr. (2), küldetésspecialista Michael Colin Foale (3), küldetésspecialista Janice Elaine Voss (2), küldetésspecialista Vlagyimir Georgijevics Tyitov , (3) kutatásfelelős – Oroszország , RKA Tartalék személyzet Szergej Konsztantyinovics Krikaljov kutatásfelelős – Oroszország , RKA Visszatérő személyzet James Donald Wetherbee (3), parancsnok Eileen Collins (1), pilóta Bernard Anthony Harris, Jr. (2), küldetésspecialista Michael Colin Foale (3), küldetésspecialista Janice Elaine Voss (2), küldetésspecialista Vlagyimir Georgijevics Tyitov, (3) kutatásfelelős Poviglio Poviglio település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Reggio Emilia megyében. Lakosainak száma 7330 fő (2017. január 1.). Poviglio Boretto, Brescello, Castelnovo di Sotto és Gattatico községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Minószi vallás A minószi vallás a Földközi-tenger térsége ókori vallásainak egyik csoportját jelentette, amely a politeizmus egyik fajtáját képviselte. Az egykori vallás értelmezése többnyire a régészeti feltárásokon alapul. Történet Krétán az újkőkori kultúra akkor ért véget, amikora Kr. e. 3. évezred közepén a szigetet a délről és keletről jött bevándorlók gyarmatosították. Arthur Evans, a régészet egy kiemelkedő alakja a kultúrájukat a mondabeli Minósz királyról minószi civilizációnak nevezte el és három korszakra osztotta: kora minószi ( Kr. e. 3. évezred végéig ) közép-minószi ( Kr. e. 2000-1580 ) késő-minószi ( Kr. e. 1580-1150 ) A közép-minószi korban a krétaiak hiroglif írást (képírást) használtak, amelyet Kr. e. 1700 körül egy lineáris írás (a lineáris A) követett. Máig egyiket sem fejtették meg. Ez alatt az idő alatt (Kr. e. 2000-1900) hatoltak be a szigetre az első görögök, a minüaiak Görögország szárazföldi részére. A minószi kultúra csúcspontja a késő minószi kor első szakasza (Kr. e. 1500 körül) volt. Az indoeurópai hódítók ekkor építették meg a Peloponnészoszon Mükénét, és kerültek kapcsolatba Krétával. Nem sokkal később (Kr. e. 1450-1400) a mükénéiek (vagy akhájok) megteleptek Knósszoszban és bevezették az ún. lineáris B írást. A késő-minószi kor utolsó, mükénéi kornak nevezett szakasza (Kr. e. 1400-1150) a dórok inváziójával (Kr. e. 1150 körül) és a krétai kultúra végleges elpusztításával zárult. A vallás Mielőtt meg nem fejtették a lineáris B írást, a minószi kultúráról és vallásról egyedül a régészeti ásatások szolgáltak adatokkal. Ma is ezek a legfontosabbak. A vallási indíttatású cselekvések első bizonyítékait a barlangokban fedezték fel. Krétán, mint a Földközi-tenger mellékén mindenütt, a barlangok sokáig hajlékul szolgáltak, és később (az újkőkortól kezdve) temetőként is. Ezen kívül számos barlangot különféle őshonos istenségeknek tiszteltek. Egyes rítusok, mítoszok és legendák, amelyek e köztiszteletnek örvendő üregekhez fűződtek, később a görögök hagyományaiba is beilleszkedtek. Így az egyik leghíresebbet, a Knósszosz melletti amniszoszi barlangot Eileithüiának a szülés pre-hellén istennőjének szentelték. Egy másik, a Dikté-hegyi barlang arról volt híres, hogy a gyermek Zeuszt védelmezte: itt jött világra az Olümposz jövendő Ura. A barlangoknak az őskortól kezdve volt vallási szerepük. A labirintus átvette és elmélyítette ezt a szerepet: barlangba vagy labirintusba lépni egyet jelentett a pokoljárással, másként szólva az avatási típusú rituális halállal. A női alakok ábrázolása az újkőkortól kezdve gyakoribb: jellegzetességük a harang alakú szoknya, amely szabadon hagyja a mellet, a karok pedig az imádás mozdulatával emelkednek a magasba. Akár áldozati tárgyak, akár idolok voltak, a nő vallási fontosságát jelzik, főként pedig az Istennő elsőségét. A szertartásokat a hegycsúcsokon éppúgy bemutathatták, mint a paloták termeiben vagy a magánházak belsejében. Az istennők pedig a vallási tevékenység központjában álltak. A közép-minószi kor elejéről (Kr. e. 2100-1900) van először bizonyítékunk a magaslatokon lévő szentélyekre, ezek eleinte szerény szárnyékok, később kis épületek. Férfi nemű istenség létezésére egyelőre semmilyen bizonyítékuk sincsen. A növényzet néhány istene azonban bizonnyal ismert volt, hiszen a görög mítoszok utalnak olyan hierogámiákra, amelyek Krétán történtek, és amelyek az agrárvallásokra jellemzőek. Biztosnak látszik, hogy az ábrázolások többségének volt vallási jelentése, és hogy a kultusz az élet, a halál és az újjászületés misztériumai köré összpontosult; következésképp avatási rítusokat, halottsiratásokat, orgiasztikus és extatikus szertartásokat foglalt magába. A vallás a fejedelmi hajlékokban is fontos helyet foglalt el. A palota a maga egészében szent volt, mert az óvó istennőnek és annak a pap-királynak az otthona volt, aki közbenjárt az istennő és az emberek között. A lépcsőzetes szintekkel körülvett tánchelyek, a belső udvarok, ahol az oltárok álltak, és maguk a raktárak is vallási építmények voltak. A gyilkolás nélkül végződő szent bikaviadalokat a palota lépcsőzetes szintjein, az ún. "színpadi" tereken mutatták be. A knósszoszi palota festményei mindkét nembeli akrobatákat mutatnak, amint a bika hátán ugrálnak. Az akrobatika vallási jelentése kétségbevonhatatlan tény: a vágtató bikát átugrani kifejezett avatási próbatételt jelentett. Több kultikus tárgy vallási jelentését és szimbolizmusát mindmáig vitatják. A kettős bárdot vagy kétélű bárdot az áldozatok során biztosan használták. Krétán is kívül elég nagy területen találkozunk vele. Jelentős szerepe volt a halottak kultuszának. A testet felülről bocsátották alá a csontkamrák mély termeibe. Mint Kis-Ázsiában és a Földközi-tenger vidékén máshol is, a holtaknak föld alatti italáldozat járt. Az élők lemehettek bizonyos kamrákba, amelyekben a kultusz céljára padok álltak. A lineáris B írás megfejtése bebizonyította, hogy Kr. e. 1400 körül Knósszoszban görögül beszéltek és írtak. Ebből következik, hogy a mükénéi hódítók nemcsak a minószi civilizáció lerombolásában játszottak meghatározó szerepet, hanem már az utolsó korszakában is; más oldalról nézve, a krétai civilizáció utolsó szakaszában a szárazföldre is kiterjedt. Csakúgy, mint az árják előtti Indiában, főként az Istennők kultusza, valamint a termékenységgel, a halállal és a lélek továbbélésével kapcsolatos rítusok és hiedelmek maradtak fenn. Bizonyos esetekben az őstörténettől napjainkig tartó folyamatosság is igazolható. Bourdon (Somme) Bourdon település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 403 fő (2015). Bourdon Yzeux, Belloy-sur-Somme, Crouy-Saint-Pierre, Flixecourt és Hangest-sur-Somme községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 62. Oscar-gála Kategóriák és jelöltek Legjobb film Miss Daisy sofőrje (Richard D. Zanuck, Lili Fini Zanuck) Született július 4-én (A. Kitman Ho, Oliver Stone ) Holt költők társasága (Steven Haft, Paul Junger Witt , Tony Thomas) Baseball álmok (Lawrence Gordon, Charles Gordon) A bal lábam (Noel Pearson) Legjobb színész Daniel Day-Lewis (A bal lábam) Tom Cruise (Született július 4-én) Robin Williams (Holt költők társasága) Morgan Freeman (Miss Daisy sofőrje) Kenneth Branagh (V. Henrik) Legjobb színésznő Jessica Tandy (Miss Daisy sofőrje) Isabelle Adjani (Camille Claudel) Michelle Pfeiffer (Azok a csodálatos Baker fiúk) Jessica Lange (Music Box) Pauline Collins (Shirley Valentine) Legjobb mellékszereplő színész Denzel Washington (Az 54. hadtest) Martin Landau (Bűnök és vétkek) Danny Aiello (Szemet szemért) Dan Aykroyd (Miss Daisy sofőrje) Marlon Brando (Száraz fehér évszak (Forrongó évszak)) Legjobb mellékszereplő színésznő Brenda Fricker (A bal lábam) Anjelica Huston (Ellenségek - Szerelmi történet) Lena Olin (Ellenségek - Szerelmi történet) Dianne Wiest (Vásott szülők) Julia Roberts (Acélmagnóliák) Legjobb rendező Oliver Stone (Született július 4-én) Woody Allen (Bűnök és vétkek) Peter Weir (Holt költők társasága) Kenneth Branagh (V. Henrik) Jim Sheridan (A bal lábam) Legjobb eredeti forgatókönyv Holt költők társasága (Tom Schulman) Bűnök és vétkek ( Woody Allen ) Szemet szemért ( Spike Lee ) Szex, hazugság, video ( Steven Soderbergh ) Harry és Sally (Nora Ephron) Legjobb adaptált forgatókönyv Miss Daisy sofőrje (Alfred Uhry) Született július 4-én ( Oliver Stone , Ron Kovic) Ellenségek - Szerelmi történet (Roger L. Simon, Paul Mazursky) Baseball álmok (Phil Alden Robinson) A bal lábam (Jim Sheridan, Shane Connaughton) Legjobb fényképezés Az 54. hadtest (Freddie Francis) A mélység titka (Mikael Salomon) Blamázs (Haskell Wexler) Született július 4-én (Robert Richardson) Azok a csodálatos Baker fiúk ( Michael Ballhaus ) Legjobb vágás Született július 4-én (David Brenner, Joe Hutshing) Miss Daisy sofőrje (Mark Warner) Azok a csodálatos Baker fiúk (William Steinkamp) Az 54. hadtest (Steven Rosenblum) L'Ours (Noëlle Boisson) Legjobb látványtervezés Batman (Anton Furst, Peter Young) A mélység titka (Leslie Dilley, Anne Kuljian) Münchhausen báró kalandjai (Dante Ferretti, Francesca Lo Schiavo) Miss Daisy sofőrje (Bruno Rubeo, Crispian Sallis) Az 54. hadtest (Norman Garwood, Garrett Lewis) Legjobb kosztümtervező V. Henrik (Phyllis Dalton) Münchhausen báró kalandjai (Gabriella Pescucci) Miss Daisy sofőrje (Elizabeth McBride) Harlemi éjszakák (Joe I. Tompkins) Valmont (Theodor Pistek) Legjobb smink/maszk Miss Daisy sofőrje (Manlio Rocchetti, Lynn Barber, Kevin Haney) Münchhausen báró kalandjai (Maggie Weston, Fabrizio Sforza) Drága papa (Dick Smith, Ken Diaz, Greg Nelson) Legjobb eredeti filmzene A kis hableány (Alan Menken) Született július 4-én ( John Williams ) Azok a csodálatos Baker fiúk (Dave Grusin) Baseball álmok ( James Horner ) Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag ( John Williams ) Legjobb eredeti betétdal A kis hableány – Alan Menken, Howard Ashman: „Under the Sea” Az ég is tévedhet – Tom Snow, Dean Pitchford: „After All” A kis hableány – Alan Menken , Howard Ashman: „Kiss the Girl” Vásott szülők – Randy Newman: „I Love to See You Smile” Shirley Valentine – Marvin Hamlisch, Alan Bergman, Marilyn Bergman: „The Girl Who Used to Be Me” Legjobb hang Az 54. hadtest (Donald O. Mitchell, Gregg Rudloff, Elliot Tyson, Russell Williams II) A mélység titka (Don J. Bassman, Kevin F. Cleary, Richard Overton, Lee Orloff) Fekete eső (Donald O. Mitchell, Kevin O'Connell, Greg P. Russell, Keith A. Wester) Született július 4-én (Michael Minkler, Gregory H. Watkins, Wylie Stateman, Tod A. Maitland) Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (Ben Burtt, Gary Summers, Shawn Murphy, Tony Dawe) Legjobb hangvágás Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (Ben Burtt, Richard Hymns) Fekete eső (Milton C. Burrow, William L. Manger) Halálos fegyver 2 (Robert G. Henderson, Alan Robert Murray) Legjobb képi effektusok A mélység titka (Hoyt Yeatman, Dennis Muren, John Bruno, Dennis Skotak) Münchhausen báró kalandjai (Richard Conway, Kent Houston) Vissza a jövőbe II (Ken Ralston, Michael Lantieri, John Bell, Steve Gawley) Legjobb idegen nyelvű film Cinema Paradiso (Olaszország) Camille Claudel ( Franciaország ) Tanzen mit Regitze ( Dánia ) Jesus von Montreal ( Kanada ) Don Santiagos späte Liebe ( Puerto Rico ) Legjobb dokumentumfilm Common Threads: Stories from the Quilt (Rob Epstein, Bill Couturié) Adam Clayton Powell (Richard Kilberg, Yvonne Smith) Crack USA: County Under Siege (Vince DiPersio, Bill Guttentag) For All Mankind (Al Reinert, Betsy Broyles Breier) Super Chief: The Life and Legacy of Earl Warren (Judith Leonard, Bill Jersey) Legjobb rövid dokumentumfilm The Johnstown Flood (Charles Guggenheim) Fine Food, Fine Pastries, Open 6 to 9 (David Petersen) Yad Vashem: Preserving the Past to Ensure the Future (Ray Errol Fox) Legjobb animációs rövidfilm Balance (Christoph Lauenstein, Wolfgang Lauenstein) The Hill Farm (Mark Baker) Korova (Alexandr Petrov) Legjobb rövidfilm Work Experience (James Hendrie) Amazon Diary (Robert Nixon) The Child Eater (Jonathan Tammuz) Végső eredmény (Győzelem/jelölés) Inhumans Az Inhumans vagy Marvel's Inhumans (magyar fordításban: Embertelenek) 2017-ben indult amerikai televíziós sci-fi-akciófilmsorozat. A sorozat a Marvel-moziuniverzum része, eredetileg a harmadik fázisba szánták filmként, majd a folyamatos későbbre halasztás után inkább a sorozatos formátum mellett döntöttek. A sorozat a Marvel Television és az IMAX együttműködésével készült, az első két részt teljes egészében IMAX-kamerákkal vették fel. Utóbbi két részt mozikban mutatták be, Amerikában 2017. szeptember 1-jén, Magyarországon 2017. augusztus 31-én. A mozis vetítések után a televízióban kezdték folytatni a sorozatot, Amerikában 2017. szeptember 29-én az ABC, Magyarországon 2017. november 28-án a Viasat 3 mutatta be. Cselekmény A történet szereplői a már A S.H.I.E.L.D. ügynökeiben is bemutatott embertelen (inhuman) faj tagjai, pontosabban azon rétege, akik a Holdon élnek az emberek világától elrejtőzve. A főszerepben a faj vezetője, Fekete Villám és a királyi család áll, akik a Földre menekültek miután a király öccse, Maximus katonai puccsot hajtott végre. A számukra idegen világba jutott családnak össze kell fognia, hogy népüket és az embereket is megmentsék. Octopoteuthis deletron Az Octopoteuthis deletron a fejlábúak (Cephalopoda) osztályának a kalmárok (Teuthida) rendjébe, ezen belül az Octopoteuthidae családjába tartozó faj. Előfordulása Az Octopoteuthis deletron előfordulási területe a Csendes-óceánban van. A nyílt vizek lakója, mely 400-800 méteres mélységek között él. Megjelenése Ez a mélytengeri kalmár nagyjából 24 centiméteresre nő meg. Amikor rátámadnak a kampós karjaiból az egyiket feláldozza, és tintafelhőt kibocsátva elmenekül. A kalmárokon belül eme faj hímjének az ivarszerve igen különleges; olyan módon, hogy a mély tenger sötétjében sohasem tudja milyen nemű fajtársra bukkan, így az ondócsomagját akármilyen nemű példányra rátudja ragasztani. Persze a kapcsolat, csak sikeres ha egy nőstény kapja meg a csomagot. Életmódja Viselkedéséről szinte semmit sem tudunk, mivel legtöbbször a tenger mélyén tartózkodik. Valószínűleg kisebb halakkal és rákokkal táplálkozik. Azonban az Octopoteuthis deletront Kaliforniában megtalálták felboncolt északi elefántfókák (Mirounga angustirostris) gyomrában. Az Albatrossia pectoralis nevű hosszúfarkú halnak (Macrouridae) az egyik fő zsákmánya. A Perrin-csőröscet (Mesoplodon perrini) tápláléka is lehet. Henger Éva Henger Éva (Győr, 1972. november 2.) televíziós műsorvezető, pornószínésznő. Életútja Győrben született. 1990-ben, tizenhét éves korában Miss Tini Hungarynek választották. 1995-ben Olaszországba ment, ahol Riccardo Schicchi pornóproducer barátnője lett, majd összeházasodtak, és két gyermekük született. Főként sztriptíztáncosként dolgozott, emellett szerepelt néhány felnőttfilmben. Olaszországban nagy népszerűségnek örvend, több tv- és reality showban is szerepelt. Filmjei Bastardi (2008) Saturday Night Live from Milano (2006) Tutti all'attacco (2005) Scacco alla regina (2001) A Song for Eurotrash (1998) Peccati di gola (1997) Sztatülliosz Phlakkosz Sztatülliosz Phlakkosz (latin nevén: Statilius Flaccus) (i. e. 1. század?) görög-római epigrammaköltő. Epikureista gondolkodó, költő volt. Egyes ókori források szerint Philippinél esett el. Egy jég alá került fiúról szóló verse a leghíresebb költeménye, de az alvó Erószról szóló epigrammatikus hagyományba is bekapcsolódott. Epigrammáinak zömét az Anthologia Graeca őrzi. Egy költeménye: Estadio Nacional de Chile Az Estadio Nacional Julio Martínez Prádanos Chile nemzeti stadionja, amely Santiago de Chilében, a fővárosban helyezkedik el. Chilében ez a legnagyobb stadion, nézőterének befogadóképessége körülbelül 49 000 fő. Sokoldalúságára jellemző, hogy a létesítményben uszoda, egy modern tornaterem és teniszpályák vannak kialakítva. A létesítményt 1937. februárjában kezdték építeni és 1938. december 3-án avatták fel. Az építészek a berlini Olimpiai Stadion mintájára alakították ki. A stadion alaptevékenysége a labdarúgó mérkőzések kiszolgálása. Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság meghatározó arénája, helyet adott a nyitómérkőzésnek, a 2. csoport (Chile, Svájc, Olaszország, NSZK) selejtezőinek, az egyik negyeddöntőnek, az egyik elődöntőnek, a bronzmérkőzésnek és itt rendezték a döntőt, a Brazília-Csehszlovákia találkozót is. Stębark Stębark (németül Tannenberg, azaz „Fenyves hegy”) falu Észak-Lengyelországban, a Varmia-mazúriai vajdaságban, Ostróda járásban, Grunwald községben. 530 lakosa van. Történelem 1410. július 15-én a falutól nem messze zajlott a grünwaldi csata vagy más néven első tannenbergi csata, amelynek során Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelmet a Német Lovagrend hadai fölött. A győzelem következtében a németek ereje megtört, és ez véget vetett terjeszkedésüknek. 1914-ben, az első világháború alatt szintén a falu mellett vívták a második tannenbergi csatát, amelynek során Paul von Hindenburg vezetésével Németország fontos győzelmet aratott az Orosz Birodalom felett. Sona nyelv A sona nyelv a bantu nyelvek egyike, Zimbabwe hivatalos nyelve. Ezen kívül elsősorban még Mozambikban, Zambiában és Botswanában használatos természetes nyelv. Összesen kb. 10 millióan beszélik. Hangrendszerére jellemző a zv és sv betűkapcsolatokkal írt zöngés és zöngétlen fütyülésszerű fonéma. A nyelv latin írásrendszert használ. Cserna Károly Cserna Károly (Kunszentmiklós, 1867. október 3. – Budapest, 1944. január 14.): festő és illusztrátor. Pályája Tanulmányait a Mintarajziskolában Greguss János, Székely Bertalan és Lotz Károly növendékeként végezte. 1889-től a Vasárnapi Újság illusztrátora volt. 1893-ban feleségül vette Puskás Tivadar özvegyét, Török Máriát. 1903-tól Münchenben tanult, hazatérése után főleg arcképeket és csendéleteket festett. Feleségével, és annak rokonaival 1905-ben közel kétéves látogatást tett Egyiptomban a kairói alkirályhoz feleségül ment gróf Török Mariannánál. Az itt készült sok az egzotikus keletet bemutató festménye, mellyel nagy sikert aratott. Mindezért Cserna Károly Egyiptom akkor uralkodójától, a török szultántól megkapta a Medjidie-rendet. 1913-ban felesége elhunyt. 1916-ban újra Münchenben járt, innen hazatérve rajzoló-haditudósítóként működött. Bécsben ismerkedett meg második feleségével, akitől két lánya született. Második felesége rövidesen betegségben elhunyt. Ezután végleg Budapesten telepedett le. Művei találhatók az Magyar Nemzeti Galériában. A Farkasréti temetőben hantolták el, de azóta sírját felszámolták. Melléknap A melléknap (parhelia) vagy naphalo (napkutya néven is említik, de ez nem a tudományos elnevezése a jelenségnek) egy a halojelenségek körébe tartozó légköri fénytünemény, amely a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük. Kialakulásuk és jellemzőik A melléknapokat a levegőben levő jégkristályokon megtörő fény hozza létre. A melléknapok kialakulásához lapos hatszögletű jégkristályok jelenléte szükséges. Általában magasan lévő fátyolfelhőkön alakul ki, de nagyon hideg idő esetén létrejöhet alacsonyan elhelyezkedő, gyémántpornak nevezett jégkristályokon is. Ezek a kristályok prizmaként viselkedve a Nap fényét 22 fokkal eltérítik, így a melléknapok általában a napkorongtól 22 fokos távolságra helyezkednek el. Ha a kristályok elhelyezkedése teljesen véletlenszerű, akkor egy halojelenségnek nevezett fénygyűrű látszik a Nap körül. Gyakran azonban a levegőben süllyedő kristályok függőleges elhelyezkedésűek lesznek, ekkor a napfényt vízszintesen törik meg és melléknap jön létre. A melléknapok mindig a napkoronggal azonos magasságban figyelhetők meg. Éjszaka hasonló módon alakulhat ki a mellékhold jelensége, azonban az jóval halványabb, így észrevétele is nehezebb, főleg telihold idején figyelhető meg halvány, fehéres fényfoltokként. Bourg-Archambault Bourg-Archambault település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 191 fő (2015). Bourg-Archambault Brigueil-le-Chantre, Lathus-Saint-Rémy, Montmorillon, Saint-Léomer és Azat-le-Ris községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Horváth Ignác (tanár) Horváth Ignác (Pest, 1843. július 25. – Budapest, 1881. április 18.) gépészmérnök, egyetemi tanár; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1874). Pályája Apját korán elvesztette, anyja és mint gyámja, Szabóky Adolf tanár nevelte. A pesti főreáliskola elvégzése után, 1861-ben beiratkozott a József-műegyetemre, hajlama a gépészmérnöki szakra vonzotta. Az 1864–1865-ös tanév második felében még mint egyetemi hallgató az erőműgéptani- és gépszerkezettani tanszék tanársegédjévé nevezték ki, 1866-ban pedig a Helytartótanács két évre szóló utazási segélyt engedélyezett neki, hogy külföldön az erőmű- és gépészettanban továbbképezhesse magát. Az 1866–1867-es tanévet a zürichi egyetemen töltötte. A budapesti műegyetemen az erőműgéptan új tanszékére hirdetett sikeres pályázatával 1867-ben segédtanári kinevezést nyert, de engedélyt kapott külföldi tanulmányainak befejezésére. Az 1868–1869-es éveket Franciaországban, főleg Párizsban töltötte az erőmű- és géptan tanulmányozásával, többnyire Henri Tresca és Phillips tanárok vezetése alatt. Hazatérése után az 1869–1870-es tanévben mint segédtanár kezdte előadásait, 1869. december 29-én rendes tanárrá nevezték ki. A gyenge szervezetű fiatal tanár egészsége azonban megrendült. Az 1870–1871-es tanév II. félévétől betegsége miatt nem tartott előadásokat, ideje nagy részét Nizzában és Menton-ban kellett töltenie. Tanári működését az 1872–1873. tanévtől kisebb szünetekkel folytatta. 1874. május 28-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagnak választotta. Az 1880–1881-es tanévben betegségével küzdve még megtartotta a műszaki mechanikai és alkalmazott hidraulikai előadásait, de 1881 tavaszán önmaga vetett véget életének. Cikkei jelentek meg a Magyar Tudományos Akadémia Értesítőjében (1867. Poncelet tételének egyszerű levezetése s általánosítása; 1878. Az 1876. vizáradás alkalmából Budapesten tett vizmérésekről. székfoglaló; 1880. A viz sebességének változásáról); a párizsi L'Institut c. folyóiratban (1868. Sur les valeurs aproximatives et rationelles des radicaux); a Reformban (1871. 64. sz. De Gerando-Teleki család); a berlini Allg. deutsche polytechn. Zeitungban (1874. Der neu verbesserte Dynamometer des Professors Dr. Hartig.). Munkái A budapesti m. k. műegyetem erőműszaki munkatermének műszerei és készülékei. Pest, 1873. (Különnyomat a M. Mérnök- és Építész Egylet közlönyéből, kilenc ábrával.) Az iparos oktatás Bajorhonban, tekintettel honi viszonyainkra. Budapest, 1873. (Németül: Nürnberg, 1875.) Dynamometer für Arbeitsmaschinen. Budapest, 1873. Mechanika. I. rész. Kinematika. 1. kötet. A pont kinematikája. A szöveg közé nyomott 102 fametszetű ábrával. Budapest, 1874. Közlemények a magyar kir. József-műegyetem műszaki mechanikai laboratoriuma részéről. 1. füzet. Budapest, 1878. A belföldi bányákban termelt burkolatkövek kőzettani s erőműtani vizsgálata. Budapest, 1878. (Szabó Józseffel együtt.) Kőnyomatban előadásai után: A hydraulika fogalma 1880.; Statika; Műszaki mechanica 1881. Kézirati munkái: Technische Mechanik. I. Theil. Notirt nach den Vorträgen Prof. Dr. Zeuners. Zürich, 1867. (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában, 8r. 578 lap). Legjelentékenyebb munkáját, a Duna folyam vízsebességének méréseiről, több évi fáradhatatlan munkássága eredményét, szintén kéziratban hagyta hátra. Hengersor A hengersor adott termék hengerlésére telepített – egy vagy több hengerállványból álló – gépcsoport. A hengersor magába foglalja a hengerállványt (hengerekkel, csapágyakkal, állító berendezésekkel stb.), valamint a hajtási lánc elemeit. Ebbe tartozik a sorvonó motor, a lendítőkerék, a tengelykapcsoló(k), a pörgőfogaskerekek és a kapcsolóorsók. A hengersor részei Hengerállvány A hengerállvány a hengersor alapegysége. Az ebben elhelyezkedő, és a voltaképpeni képlékeny alakítási (hengerlési) műveletet elvégző hengerek hajtását (forgatását) végző elemek képezik a hengersor további részeit. Sorvonó motor Hengersorok hajtására villamos motorokat használnak, mégpedig egyenáramú és váltóáramú aszinkron motorokat. Egyenáramú motorokat használnak azokon a hengersorokon, ahol a hengerlés irányát, azaz a hengerek forgásirányát változtatni kell (reverzálás), vagy ahol a fordulatszámot tág határok között kell szabályozni. A váltakozó áramú aszinkron motorok az egy irányban forgó, állandó fordulatszámú hengersorokon használatosak, de az egy irányban forgó, de változtatandó fordulatszámú sorokon egyenáramú motorokat kell alkalmazni. A korszerű – elsősorban nagy teljesítményű – hengersorokon gyakran alkalmazzák az ikermotoros hajtást. Ennek az a lényege, hogy mindkét hengert külön motorral hajtják meg. Ezzel a megoldással az egy motorra jutó teljesítmény kisebb lesz, emiatt a forgórész átmérője, és így a motor lendítőnyomatéka is kisebb lesz. Ennek következtében a reverzálást rövidebb idő alatt lehet végrehajtani. Lendítőkerék A lendítőkerék feladata a munka kiegyenlítés. Használata csak egy irányban forgó hengersorokon jöhet szóba (a lendkerék irányváltása rendkívül hosszú időbe és fölösleges teljesítménybefektetésbe kerülne). A lendítőkerék – méretétől is függően – készülhet öntöttvasból, acélöntvényből, hengerelt durvalemezből stb., kivitelét tekintve pedig lehet küllős vagy anélküli. A lendkerekeken általában kívánatos a határozott méretű koszorú alkalmazása, mert a kerék lendítőnyomatékát főleg ez biztosítja. Ha fogaskerék-hajtómű is van a hajtásláncban, akkor a lendítőkereket mindig a nagy fordulatszámú tengelyre kell építeni. Fogaskerék-hajtómű A fogaskerék-hajtómű feladata a sorvonómotor fordulatszámának lecsökkentése a hengerlési fordulatszámra. A hajtómű lehet egy- vagy többfokozatú. A fogaskerekek ferde- vagy nyílfogazással készülnek. A hajtómű általában öntöttvasból készült zárt házban van elhelyezve, az olajkenést zárt kenőrendszer végzi. Tengelykapcsoló A tengelykapcsolók feladata álló helyzetben vagy forgás közben bontható kapcsolat megteremtése a nyomatékátvitel elemei között. Tengelykapcsolót két helyre építhetnek be a hengersorba: motor-tengelykapcsoló: a sorvonó motor és a hajtómű közé, főtengely-kapcsoló: a hajtómű és a pörgő közé. A motor-tengelykapcsolóval szemben az a követelmény, hogy az esetleges lökésszerű terheléseket csökkentse és biztonsági elemként működjön túlterhelés esetén. A követelményeknek rugalmas tengelykapcsolók felelnek meg (pl. AEG-kapcsoló, Bibby-kapcsoló). A főtengely-kapcsolók általában körmös kivitelben készülnek (Ortmann-, Pool-, Schloemann-kapcsolók). Többnyire csak álló helyzetben kapcsolhatók, néha mozgás közben is bonthatók. Speciális típus az elektromágneses kapcsoló, ami tetszés szerinti kapcsolást tesz lehetővé. Lendítőkerekes sornál biztonsági tengelykapcsolót kell alkalmazni, ami túlterhelés esetén lehetővé teszi a lendkerék lekapcsolását. Ez például nyírócsapos megoldással valósítható meg. Pörgőfogaskerekek A pörgőfogaskerekek feladata a motor vagy a hajtómű felől érkező forgatónyomatékot két részre bontani és a két henger éllentétes forgásirányát megvalósítani. A pörgő ezt egy 1:1 áttételű fogaskerék-áttétellel valósítja meg. A pörgő fogaskerekei általában 120°-os nyílfogazásúak, amelyek zárt öntöttvas házban forognak. A kenés zárt olajkenéssel történik. Kapcsolóorsók A kapcsolóorsók a pörgőfogaskerekek és a hengerek között helyezkednek el, feladatuk a forgatónyomaték átvitele a hengerek felé. Nyitott telepítésű hengersorok esetén is kapcsolóorsókat használnak az egymás mellett elhelyezett állványok hajtására. A kapcsolóorsóknak számos változatát fejlesztették ki, de ezek mind a következő három alaptípusra épülnek: kapcsolórózsa, csuklós kapcsolóorsó, kardáncsuklós kapcsolóorsó. A kapcsolórózsa a legrégebbi típus: lóhere alakúra kimunkált kapcsolócsap a hengercsap végén, amire hasonlóan kiképezett ellendarabot, kapcsolóhüvelyt húznak. Ez a kapcsolóhüvely biztosítja a nyomatékátvitelt. A kapcsolóhüvely anyaga öntöttvas. Előnye az egyszerűsége, hátránya, hogy minimális magasságirányú hengerállítást tesz lehetővé. Csuklós kapcsolóorsót akkor alkalmaznak, ha a felső hengert jelentős mértékben kell állítani. Egyik oldalán – a hengercsap végén – lapos, villa alakú részt képeznek ki, ez csatlakozik az orsón lévő henger alakú nyílásba. A villa és a henger alakú rész között bronz vagy műanyag persely helyezkedik el. Az ilyen típusú kapcsolóorsók gyakran igen hosszúak (ilyenkor középen külön alátámasztásra van szükség), amit a legfeljebb 8°-os hajlásszög és a henger megkívánt állíthatósága ad ki. Kardáncsuklós kapcsolóorsót nagy fordulatszámú hengersorokon és/vagy nagymértékű hengerállítási igény esetén építenek be. A hengersorok telepítése Egy termékcsoport hengerlésére alkalmas hengersor sajátosságait a rajta hengerelt kiinduló és készméretű darabok jellegzetességei határozzák meg (alak, méret, anyagminőség stb.). Ezek a jellegzetességek határozzák meg, hogy milyen hengerszámú hengerállványokat alkalmaznak, de azt is, hogy ezeket a hengerállványokat milyen módon telepítik, egyet vagy többet, ha többet, akkor ezek hogyan helyezkednek el. Ezek közül az elrendezési lehetősége közül mutat be néhányat az ábra. Az egyállványos hengersor a legegyszerűbb elrendezésű sor, a hengerállványból és a meghajtó rendszerből áll. Ezekben a hengersorokban általában több szúrással hengerelnek, ami duó hengerállvány esetén feltételezi a forgásirány megváltoztathatóságát (reverzáló hengerállvány). Az egyállványos sorok sajátos típusa a szalaghengerlésre alkalmas, csévéről csévére hengerlő, egy irányban forgó vagy irányváltó (reverzáló) hengersor. Az egytengelyes hengersorok több, egymás mellé telepített állványból állnak. Egy állványban egy vagy több szúrást végeznek. Az egytengelyű hengersorokat gyakran kiegészíti egy reverzáló előnyújtó állvány, de a finomszelvények hengerlésekor akár több egytengelyű sort is telepíthetnek egymás mögé. Az egytengelyes hengersorokban mindig trió hengerállványokat alkalmaznak, de mivel egy állványban többnyire csak vagy a felső vagy az alsó hengerpár között hengerelnek, a használaton kívüli henger helyére csak egy kapcsolóorsót építenek be. Az ilyen a hengerállványokat „vaktrió” állványoknak nevezik. A folytatólagos hengersorokat a nagy termelőképesség követelménye keltette életre. Az első ilyen sorozatoktól eltekintve a darab egyszerre több hengerállványban is fut. Ezért az egymás utáni hengerállványok hengereinek a fordulatszámát pontosan kell beállítani, illetve a rendszert fordulatszám-szabályozó berendezéssel kell kiegészíteni. Az egymás után, egy vonalban elhelyezett hengerállványok meglehetősen hosszú üzemcsarnokot kívánnak, ezért gyakran „félfolytatólagos” hengersorokat telepítenek. Ezeknél a valódi folytatólagos szakaszt reverzáló előnyújtó egység előzi meg. A cross-country és a cikcakk elrendezésű hengersorok is a teljesen folytatólagos sorok helyigényét csökkentik. Ezeken a sorokon az állványok vonalát elcsúsztatják egymáshoz képest, és ezeken a szakaszokon a darab ellentétes irányban fut. A svéd-típusú hengersor a folytatólagos hengerlés speciális lehetőségét teremti meg dróthengerlés esetén. A darabot az egymás mögött általában párosával elhelyezett hengerállványok között, különböző méretű ívek alakjában vezetik. A darab vezetését trombita alakú csődarabok segítségével oldják meg. A drótsorok hengerlési végsebessége meghaladhatja a 100 m/s-ot is. Cohors A cohors Caius Marius hadseregreformja után kialakuló köztársaságkori római hadszervezeti egység. A legio felosztásának első egysége, egy legióban tíz cohorsot alakítottak ki. A cohorsban hat, egyenként 80 fős centuria volt, így a teljesen feltöltött legio Mariustól kezdve 4800 főből állt. A cohors a manipulust váltotta fel, ettől kezdve néha a két centuriából álló, tehát egyharmad cohorsnyi egységet nevezték manipulusnak. A cohors vezetőjéről egyetlen forrás sem emlékszik meg, ezért valószínűsítik, hogy a hat centurio egyike lehetett az egységparancsnok. A tíz cohorsnyi legio három vonalban állt fel, négy-három-három felosztásban. A cohorsok maguk négysoros vonalat alkottak, amelyben a hat centuria egymás mellett állt fel. Így a vonal hossza 120 ember. A cohors azért lehetett manipulatívabb, mint a manipulus, mert minden cohors teljesen azonos felépítésű volt, így bármikor egymás mellé állhattak a hadrendben, vagy akár mélyebben is tagolódhattak és ez nem járt a hadrend felbomlásával. Rácz Vilmos Rácz Vilmos (Kula (Bács-Bodrog megye), 1848. április 4. – Zombor, 1887. augusztus 30.) levéltárnok, közgazdasági előadó. Élete Sok évig volt bács-bodrog megyei gazdasági egyesület titkára, a megye közgazdasági előadója és bizottsági tagja; később városi levéltárnok lett Szabadkán, a Ferenc József-rend lovagja. A mezőgazdaság és ipar érdekében fejtett ki hasznos tevékenységet. Cikkei a Gazdasági Lapokban (1872. Svájczi levelek, 1873. A borjuk értékesítéséről, A téli takarmányozás kiszámítása, A nemzet gazdasági érdeme, 1874. A belgiumi sertéstenyészts); a Borászeti Füzetekben (1872. A szőlősárgaság); a Természetben (1872. Vad marha, Bos urus, Bos bizon, 1873. A föld összes termelése, 1875. Adatok Svájczról); a Gyakorlati Mezőgazdában (1873. A szőlő apró ellenségei); a Nemzetgazdasági Szemlében (IX. A kender nemzetgazdaságunkban); ezen kívül sok cikket írt a vármegyei lapokba. Munkái Cultur és munka. Pest, 1873. (Nyomatott Zürichben.) Hazánk művelődési érdekeihez. Vonalok. Bpest, 1875. Bács-Bodrogmegye mezőgazdasági viszonyainak felvétele. A gazdasági egyesület programja. Szakosztályok szervezése. Közlemények a megyei gazdasági egyesület nyári közgyűlése alkalmára. U. ott, 1879. Közgazdasági viszonyok a Bácskában. Szabadka, 1884. A kender nemzetgazdaságunkban. Bpest, 1884. (Ism. Nemzetgazdasági Szemle 1885.) A búza a nemzetközi piaczon. A búza termelése és forgalma, különös tekintettel a magyar búzára. U. ott, 1885. Növénytermelési viszonyaink a Bácskában. Zombor, 1887. (Különnyomat). Szerkesztette a Szabadkai Közlönyt másfél évig a kiadó neve alatt. Vilamaniscle Vilamaniscle település Spanyolországban, Girona tartományban. Vilamaniscle Rabós, Llançà és Garriguella községekkel határos. Lakosainak száma 199 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare de Boulogne-Ville Gare de Boulogne-Ville vasútállomás Franciaországban, Boulogne-sur-Mer településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Longueau–Boulogne-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Boulogne-Tintelleries Gare de Pont-de-Briques Charles A. Towne Charles A. Towne (Pontiac, 1858. november 21. – Tucson, 1928. október 22.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Minnesota, 1900–1901). 6208 Wakata A 6208 Wakata (ideiglenes jelöléssel 1988 XT) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Endate, K. és Kazuo Watanabe fedezte fel 1988. december 3-án. Stazione di Russi Stazione di Russi vasútállomás Olaszországban, Russi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Castelbolognese–Ravenna-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Godo Stazione di Granarolo Faentino Stazione di Bagnacavallo Septsarges Septsarges település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 48 fő (2015). Septsarges Brieulles-sur-Meuse, Cuisy, Dannevoux, Gercourt-et-Drillancourt, Montfaucon-d’Argonne és Nantillois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1967-es Formula–1 francia nagydíj Az 1967-es Formula–1 világbajnokság ötödik futama a francia nagydíj volt. Futam A francia nagydíjat az előző évekkel ellentétben Le Mans-ban tartották. Graham Hillé lett az első rajtkocka, Brabham és Gurney előtt. A rajt után Hill megtartotta első helyét, de a második körben Brabham, majd Clark is megelőzte. A két Lotus ekkor Brabhamet követte, de az 5. körben Clark állt az élre, majd Hill is megelőzte az ausztrált. A két Lotus az élen a 11. körben helyet cserélt, de Hill váltóhiba miatt kiesett, majd 9 kör múlva ugyanígy járt csapattársa is. Hulme Amon megelőzése, majd a 40. körben Gurney üzemanyagcsövének problémája után a 2. helyre jött fel, így a két Brabham-Repco végzett a verseny élén. Stewart 3., Jo Siffert 4. lett. Statisztikák Vezető helyen: Graham Hill: 4 (1 / 11-13) Jack Brabham: 60 (2-4 / 24-80) Jim Clark: 16 (5-10 / 14-23) Jack Brabham 12. győzelme, Graham Hill 10. pole-pozíciója, 9. leggyorsabb köre. Brabham 8. győzelme. Rakovičko Selište Rakovičko Selište falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Rakovicához tartozik. Fekvése Károlyvárostól 54 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északkeletre, a Kordun területén fekszik. Története 1890-ben 268, 1910-ben 222 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. A horvát közigazgatási reform előtt Szluin község része volt. 2011-ben a falunak 103 lakosa volt. Trasmoz Trasmoz község Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Trasmoz Lituénigo, Grisel, Vera de Moncayo, Litago, Añón de Moncayo és Tarazona községekkel határos. Lakosainak száma 86 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Le Chambon-Feugerolles Le Chambon-Feugerolles település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 12 656 fő (2015). Le Chambon-Feugerolles Saint-Just-Malmont, Firminy, La Ricamarie, Roche-la-Molière és Saint-Romain-les-Atheux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Estadio Universitario BUAP Az Estadio Universitario BUAP egy labdarúgó-stadion a mexikói Puebla városában, a Lobos de la BUAP csapat otthona. Története A stadion építése az 1990-es évek elején kezdődött, de elakadt, és csak 2011-ben indult újra. Ekkortól kezdve Puebla állam támogatásával négy hónap alatt befejeződtek a munkálatok, 2012. január 13-án pedig fel is avatták. Az ünnepségen, ahol részt vett a mexikói labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, José Manuel de la Torre és a Mexikói labdarúgó-szövetség főtitkára, Decio de María is, koncertet adott Yuri és a La Original Banda Limón is. Az épület A komplexum teljes területe 75 047 m², ebből 23 300 tartozik az épülethez, amely körül egy 2021 férőhelyes, 24 378 m²-es parkoló is kiépült. A füves borítású pálya 7720 m² területű, az atlétikai pálya 4423 m²-es, és teljes mértékben megfelel a Nemzetközi Atlétikai Szövetség előírásainak, így akár olimpiai versenyek megrendezésére is alkalmas. A lelátókat eredetileg 15 000 fő befogadóképességűre tervezték, de később, például hogy később akár első osztályú csapatnak is otthont adhasson a stadion, a terveket módosították, így végül több mint 20 000 férőhelyes lett. Világítását négy, 30 magas oszlop biztosítja, amelyeken egyenként 26 világítótestet helyeztek el. I. e. 298 Évszázadok: i. e. 4. század – i. e. 3. század – i. e. 2. század Évtizedek: i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek – i. e. 310-es évek – i. e. 300-as évek – i. e. 290-es évek – i. e. 280-as évek – i. e. 270-es évek – i. e. 260-as évek – i. e. 250-es évek – i. e. 240-es évek Évek: i. e. 303 – i. e. 302 – i. e. 301 – i. e. 300 – i. e. 299 – i. e. 298 – i. e. 297 – i. e. 296 – i. e. 295 – i. e. 294 – i. e. 293 Események Római consulok : L. Cornelius Scipio Barbatus és Cn. Fulvius Maximus Centumalus Cn. Fulvius Bovianumnál győzelmet arat a szamniszok felett Camerinumi csata – A harmadik szamnisz háború (i. e. 298. – i. e. 290 ) első csatájában a szamniszok győzelmet aratnak a római Lucius Cornelius Scipio ellen a harmadik szamnisz háború kezdete ( i. e. 290 -ig) Carsioli latin colonia megalapítása az aequusok földjén Valu lui Traian Valu lui Traian község Constanța megyében, Dobrudzsában, Romániában. Nevének jelentése: Traian völgye. Fekvése A település az ország délkeleti részén található, Konstancától nyolc kilométerre nyugatra, Murfatlar és a megyeszékhely között félúton. Története A mai község egyetlen településből áll, amely az 1967-ben kiadott közigazgatási törvény alapján jött létre két teljesen egybenőtt falu, Valea Seacă és Valu lui Traian egyesítéséből. Valu lui Traian-t 1897-ben alapították, törökül Hasança néven (románul: Hasancea). Jelenlegi nevét 1925-ben kapta, a közelben húzódó római kori védvonalra utalva. A védvonal három, egymással viszonylag párhuzamosan futó falrendszerből állt, melyek közül egy kisebb földsánc a településtől délre haladt, egy kőfal valamint egy nagyobb, földből épített védmű a községtől északra volt található. Valea Seacă régi török neve Omurça (románul: Omurcea). Lakossága A nemzetiségi megoszlás a következő: Rob Zombie-diszkográfia Rob Zombie (eredeti nevén Robert Bartleh Cummings) 1965. január 12-én született New Yorkban. Fiatalként kedvencei voltak a Black Sabbath, a The Ramones, a KISS és Alice Cooper. 1985-ben hozta létre a White Zombie-t, amely híressé tette. A White Zombie feloszlása után szólókarrierbe kezdett. Első szólólemeze a Hellbilly Deluxe 1998-ban jelent meg. Albumait leginkább a Groove metal, és Industrial metal stílusokba sorolják. A 2006-os Educated Horses című lemeze nagy meglepetésnek számított, mivel addigi munkáitól szokatlanul, a '70-es évek glam vonalán halad. Stúdióalbumok Hellbilly Deluxe - 1998 . augusztus 25. The Sinister Urge - 2001 . november 13. Educated Horses - 2006 . március 28. Hellbilly Deluxe 2 - 2009 . november 10. Koncertalbumok Zombie Live - 2007 . október 23. Remixalbumok American Made Music To Strip By - 1999 . október 26. Válogatásalbumok Past, Present & Future - 2003 . szeptember 23. The Best of Rob Zombie - 2006 . október 10. Kislemezek Dragula - 1998 Living Dead Girl - 1998 Superbeast - 1999 Demon Speeding - 2001 Feel So Numb - 2001 Never Gonna Stop - 2001 Two-Lane Blacktop - 2003 Foxy Foxy - 2006 American Witch - 2006 Let It All Bleed Out - 2006 War Zone - 2008 Lunzenau Lunzenau település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Fekvése Penigtől északkeletre, a Mulde folyó mellett fekvő település. Története Nevét az oklevelek 1333-ban említették először, mint vásári települést. A település jelentős műemléke az 1787-1789 között épült Szent Jakab templom. A várostól délre, a folyó kanyarjában a Mulde völgyének talán legszebb vára áll, a Rochsburg. Rochsburg vára A vár nevét először egy 1190-ből való oklevél említi. Ebből az időből azonban csak az öregtorony és a hozzá tartozó tömlőc egyi 3,5 méter vastag fala maradt fenn. A várat többször is tűz pusztította. Az 1582. évi utolsó nagy tűzvész után az erődítményt helyreállították és jelentősen ki is bővítették, munkálatait 1596-ban fejezték be. Ez a vár maradt fenn máig csaknem teljes egészében. Öregtornyát, amelynek csak a csonkja maradt meg ugyancsak helyreállították, régi 32 méter magasságáig, s palatetőtkapott. A vár kapujához egy lépcsőkkel ellátott rondellán és az egykori felvonóhídon át juthatunk el. A hatalmas vasveretűkapun keresztül a Nordzwingerbe jutunk, oldalán favázas tetőzettel ellátott lőrésekkel ellátott várfolyósó húzódik végig, ahonnan kapufolyosó vezet a háromszögletű gazdasági udvarba, amelynek sarkán álló Pulverturm biztosította délnyugat felől az erődítmény védelmét. Az erődítmény szép részlete az úgynevezett Slosskapelle, amelynek ablakaiból szép kilátás nyílik a mélyben kanyargó folyóra, a meredek erdős hegyoldalra és Rochsburg falu házaira. Nevezetességek Szt. Jakab templom Rochsburg vára Népesség A település népességének változása: Vilanija Vilanija (olaszul: Villania) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik. Fekvése Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 5 km-re keletre a Petrovija–Plovanija út mellett fekszik. Története Területén már az ókorban éltek emberek, melyről több itt talált lelet, sírkőlapok, pénzek, üveg- és cserépmaradványok tanúskodnak. A falutól északra fekvő Klija nevű településrészen villagazdaság épületegyütteséből fennmaradt egy egyszerű, négyszög alaprajzú kápolna, melyet Szent Miklós tiszteletére szenteltek. Ennek a történelem előtti időktől a középkorig lakott területnek a régészeti kutatása még nem történt meg. A 10. században ez a vidék adományozás révén az aquileiai pátriárka birtoka lett. 1269-ben Umaggal együtt a Velencei Köztársaság foglalta el és egészen 1797-ig meg is tartotta. A 16. és 17. században a Balkánról, főként Dalmáciából érkezett földműves családokkal népesítették be. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1880-ban 127, 1910-ben 178 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 266 lakosa volt. Lakói a termékeny talajnak és a kedvező klímának köszönhetően főként mezőgazdasággal foglalkoznak. Nevezetességei Szent Miklós tiszteletére szentelt kápolnája egyszerű, négyszög alaprajzú épület. Berendezésének legértékesebb darabjai az oltár 17. századi fából faragott színes retablója, Szent Miklós, Szent Pelegrin és Szent Márk szobrai. A helyi hagyomány szerint a kápolna építése a velencei uralom kezdetével (1269) van kapcsolatban és a titulusa eredetileg Szent Márk volt. A faluban a 19. századi népi építészet több szép példája maradt fenn. Vilanija és Vardica között az Antenal d. d. Vilanija kőbányája működik. I. e. 3. évezred Események Mári városának alapítása ( Szíria ) ( i. e. 29. század ) Elámi királyság létrehozása ( Irak ) Az Indus -völgyi civilizáció egyesülése (i. e. 2600) Egyiptomi óbirodalom, a piramisok kora (i. e. 2650–2150) A Gízai nagy piramis befejezése Egyiptomban ( i. e. 26. század ) A sumer Lagas -dinasztia (kb. i. e. 2500–2300) A mezopotámiai Ur városának első virágkora. (i. e. 2474–2398) Az első sumer zikkurat felépítése Akkád Birodalom Mezopotámiában (i. e. 2370–2230) Ur város második virágzása, Sumer Birodalom (i. e. 2110–2000), a sumer birodalom fénykora Babilon leigázza Sumert és Elámot , Babilon első dinasztiája (i. e. 2000) Nagyobb kivándorlás Közép- Szaharából Nyugat-Afrikába Az angliai Stonehenge első fázisának befejezése Híres személyek Ur-nina, Lagas királya ( i. e. 29. század ) Dzsószer fáraó, piramisépítő (uralkodása kb. i. e. 2668–2649) Kheopsz (Khufu) fáraó, a gizai nagy piramis építtetője ( i. e. 26. század ) Urukagina , Lagas királya, nagy reformátor, az első ismert törvénykönyv megalkotója. ( i. e. 24. század ) Lugalsaggizi, Uruk és Umma királya, Lagas elfoglalója. (i. e. 2371–2347) Szargon , az Akkád Birodalom alapítója. (i. e. 2371–2316) Ur-Nammu , Ur 3. dinasztiájának alapítója (i. e. 2112–2095) Ménész fáraó i. e. 3000 körül, az egységes Egyiptom megteremtője Találmányok, felfedezések A bronz előállítása, a közel-keleti civilizációk belépnek a bronzkorba k.b. i. e. 3000 Cserépedény kifejlesztése Amerikában ( i. e. 30. század ) Egyéb A bristlecone-i fenyőfa-matuzsálem kicsírázása kb. i. e. 2700, a ma élő legrégebbi fa Jonas Hofmann Jonas Hofmann (Heidelberg, 1992. július 14. –) német labdarúgó, aki a Borussia Mönchengladbach játékosa. Hofmann a Bundesligában először 2013. április 6-án kezdett. A Dortmund az Augsburgot 4–2-re verte, a szélső gólpasszt adott. Klubcsapatban A kezdetek Hofmann 1998-ban kezdte pályafutását a St. Leon-Rot településbeli FC Rotban a 2003–2004-es szezonig, a 2004–2005-ös szezon előtt az 1899 Hoffenheimhez szerződött. Hofmann új klubja második csapatában 2011. áprilisában debütált, 1–0-ra győztek a 2010–2011-es szezonban rendezett találkozón. A 2010–2011-es szezonban 5 meccsen lépett pályára a második csapat színeiben, két gólt szerzett. Borussia Dortmund A 2011–2012-es szezonban 2014. június 30-ig szóló szerződést írt alá a Borussia Dortmunddal, a 2011–12-es szezonban a Borussia Dortmund II-ben szerepelt. A második csapatban és a BVB fekete-sárga mezében 2011. augusztus 6-án debütált, 2–0-ra verték idegenben az 1. FC Kaiserslautern II-t, haramrosan megszerezte első gólját is a 2011–2012-es szezonban. Ez 2011. szeptember 11-én következett be, két gólt lőtt idegenben a Schalke 04 második csapata ellen, 4–0-ra nyertek. A 2012–2013-as Bundesliga-szezonban Hofmann felkerült az első csapatba. Hofmann a 2012–2013-as Bundesliga-szezonban debütálhatott bajnokin az első csapatban, 2012. december 16-án idegenben győzték le 3–1-re a Honnfenheimet, a 89. percben állt be. 2013. április 16-án először léphetett pályára kezdőként a Bundesligában, ahol 2–2-nél gólpasszt adott Julian Schiebernek, végül 4–2-re nyertek otthon az FC Augsburg ellen. 2013. július 27-én megnyerték a 2013-as DFL-Supercupot, 4–2-re nyertek a rivális Bayern München ellen. Első gólját 2013. augusztus 18-án lőtte, ő lőtte az Eintracht Braunschweig elleni első gólt a Signal Iduna Parkban, a 2013–2014-es Bundesliga második fordulójában rendezett találkozón a második félidőben állt be. 2014. április 12-én ő lőtte a harmadik gólt a Bayern München elleni 3–0-s Allianz Arenabeli győzeleme alkalmával. 2014. augusztus 13-án játszott a Szuperkupa-meccsen. 1. FSV Mainz 05 A 2014-es nyári átigazolási időszak alatt a Borussia Dortmund megegyezett az 1. FSV Mainz 05-tel, hogy Jonas Hofmann 2015. július 30-ig kölcsönben ott szerepel. Válogatottság Hofmann 2009 és 2010 közt szerepelt a német U18-as labdarúgó-válogatott, utolsó válogatott meccsét 2010. március 25-én játszotta a francia U18-as válogatott elleni győztes találkozón, ezután már csak a német U21-es labdarúgó-válogatottban szerepelt. Statisztikák Klubcsapatokban 2014. november 23. szerint Sikerei, díjai Klubcsapatokban Német bajnok : 2010-11 , 2011-12 Német kupa : 2011-12 DFL-Supercup : 2013 , 2014 Staphylothermus A Staphylothermus egy Archaea nem a Desulfurococcaceae családban. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Rendszertan A Desulfurococcaceae anaerob, ként lélegző, extrém termofilek. Két faját azonosították a Staphylothermusnak: S. marinus és S. hellenicus. Mindkettő heterotróf és anaerob. Sejt szerkezete A Staphylothermus marinusnak egyedülálló morfológiája van. Amikor a tápanyag szint alacsony szőlőszerű klasztereket képez. Az S-réteg egy glikoproteinből készül. Ami stabil magas hőmérsékletnél és ellenáll a vegyszereknek amelyek tipikusan denaturálják a fehérjéket. És 92,000 kDa polipeptidekből épül, nyúlványokat képez készítve egy rács szerkezetet ami lefedi a sejtet. Továbbá ellenáll a hő és kémiai denaturációnak. A Staphylothermus hellenicusnak nincs a sejtfalában. Az S. marinusnak van egy kör alakú kromoszómája 1,610 fehérje kódoló génnel és 49 RNS génnel. A Staphylothermus hellenicus obligát anaerob, heterotróf, 0.8–1.3 μm átmérőjűre nő. Nagy aggregátumokat képez akár 50 sejtből, és egy kör alakú kromoszómája van ami tartalmaz 158,0347 nukleotidot, 1,599 fehérje kódoló gént, és 50 RNS gént. Anyagcsere Fajai rendelkeznek egy speciális enzimmel ami ismert hogy jól működik extrém forró vagy hideg környezetben ahol a legtöbb enzimatikus reakció nem fordul elő. Aminek a használatával a Staphylothermus marinus a ként hidrogén-szulfiddá alakítja át. Termofilek, van egy hőstabil enzimjük ami különösen magas hőmérsékleten működik. Kén függők, extrém tengeri termofilek. Ként igényelnek a növekedéshez, de képesek hidrogént előállítani ha a kén korlátozottá válik. A hidrogén-szulfid azután salakanyagként szabadul fel. A Staphylothermus marinus nagy fehérje komplexeket tartalmaz amelyek részt vesznek a kén redukcióban. Mindkét faja ként használ végső elektron akceptorként, de lehet hogy különböző membrán komplexeket használnak a kén redukcióban. Ökológia A fajai hipertermofilként vannak besorolva, és a 65 és 85 °C közti hőmérsékletet részesítik előnyben. Termofilek melegvízi környezetben élnek. A Staphylothermus marinust megtalálták fekete föstölgő forró geotermális üledékében az óceán fenekén. Az optimális növekedési hőmérséklet 85–92 °C. Maximális növekedési hőmérséklet 98 °C. Előnyben részesíti a 6,5 pH-t, képes nőni 4.5-8.5 pH között, és előnyben részesíti az 1–3,5% NaCl koncentrációt. A Staphylothermus hellenicust zátonyból izolálták Görögország partjainál 1996-ban. Optimálisan nő 85 °C-nál, 6 pH-nál és 3–4% NaCl koncentrációnál. Jelentősége Fajai nagyon szoros kapcsolatban vannak egymással és mindkettőt használni lehet a biotechnológiában mint hő stabil enzim forrásokat. Az enzimjeik a legstabilabb ismert enzimek és ellenállóak a legtöbb denaturáló szerre. A termofil enzimeket használják a biotechnológiában fontos procedurák végrehajtásában például a DNS-polimeráz láncreakciókban. Ezeket a hő stabil enzimeket használják ipari termékekben és folyamatokban például bioüzemanyagok és biológiai lebomlás. Biofinomítók kimondottan használnak termofileket és enzimjeiket hogy átalakítsák a biomasszát hasznos termékekké. Termofilek mint Staphylothermus marinus és Staphylothermus hellenicus enzimeket adnak amik működtethetők magas hőmérsékletnél jobb keveréket adva, kevesebb szennyeződést, és jobb oldhatóságot. Számos tudós hiszi hogy a termofilek a legősibb szervezetek a földön és lehet hogy adnak a tudósoknak választ az élet eredetére vagy arra hogy vajon van élet más univerzumokban. Rádai Sándor Rádai Sándor (Budapest, 1932. május 30. – Budapest, 2011. május 9.) gépészmérnök, rehabilitációs szakember, fogyatékosügyi aktivista. Élete, munkássága A járványos gyermekbénulás következtében maga is súlyos mozgáskorlátozottként élt. 1951-ben érettségizett a Kölcsey Gimnáziumban, majd 1956-ban szerzett diplomát a BME Gépészmérnöki Karán, vegyipari gépész szakon. 1992-ig különböző állami vállalatok főmunkatársa, főmérnök, főosztályvezető. 1992-től egyéni vállalkozó volt. 1977-től a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének vezetőségi tagja, részt vett a Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) létrehozásában, majd az elnökség tagja lett, ahol az akadálymentes környezet speciális kialakításának, jogalkotásának szakértője, közreműködője volt. Haláláig aktívan dolgozott. Munkásságának köszönhető a hazai akadálymentes építkezés, épületátalakítások jogszabályi kötelezettsége, de nevéhez kötődik az akadálymentes tömegközlekedés igényének elfogadtatása is az illetékesekkel. Ő dolgozta ki az építési szabványokra vonatkozó első ajánlásokat, a mozgássérültek számára rendszeresített parkolóigazolvány, és a benzinjegy rendszerét. A Korszerű Technikával a Mozgáskorlátozott Emberekért Alapítvány kuratóriumi elnöke, vezetője volt. Díjak, kitüntetések Kiváló Dolgozó Pro Caritate (többször) Magyar Köztársasági Érdemjegy Arany Érdemérem Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozat Rehabilitációért és Fogyatékosokért Életműdíj Emlékezete 2013. október 24-én emlétáblát avattak tiszteletére a MEOSZ székházában. Stříbřec Stříbřec település Csehországban, a Jindřichův Hradec-i járásban. Stříbřec Chlum u Třeboně, Příbraz, Pístina, Třeboň és Novosedly nad Nežárkou településekkel határos. Lakosainak száma 450 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dworzec Wileński (metróállomás) A Dworzec Wileński (magyarul: Vilniusi vasútállomás) egy metróállomás Varsóban a varsói M2-es metró vonalán. Szomszédos állomás A metróállomáshoz az alábbi állomás van a legközelebb: Stadion Narodowy (Rondo Daszyńskiego, M2-es metróvonal) Academicus Az Academicus nemzetközi tudományos folyóirat. Leírás A folyóiratot Arta Musaraj alapította és vezeti 2008 óta. Nemzetközi szerkesztőbizottsággal rendelkezik, akik főként az akadémiai szféra elitjéhez tartoznak. Évente kétszer kerül kiadásra angol nyelven, rendelkezik hagyományos (ISSN 2079-3715) és elektronikus nemzetközi azonosító számmal (eISSN 2309-1088). Főként tudományos tanulmányok eredményeit tartalmazza közgazdaságtani, politikai, társadalomtudományos és jogi témában. A cikkek ingyenesen elérhetőek és letölthetőek PDF formátumban a folyóirat honlapján, mindazonáltal megtalálhatóak az alábbi online adatbázisokban is: EBSCO ProQuest Directory of Open Access Journals (DOAJ) Central and Eastern Europe Online Library (CEEOL) RePEc (Research Papers in Economics) Harvard Dataverse | Academicus Dataverse. dataverse.harvard.edu. [2016. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 9.) Városföld vasútállomás Városföld vasútállomás egy Bács-Kiskun megyei vasútállomás, Városföld településen, melyet a MÁV üzemeltet. 2005-ig Városföld vasútállomás forgalmi szempontból szegedi vasútvonal legproblémásabb pontja volt. Ennek oka, hogy az állomás az egyvágányú szegedi vonal két leghosszabb állomásköze (Kecskemét–Városföld: 11,7km; Városföld–Kiskunfélegyháza 13,7km) között található. Városföldön 2005-öt megelőzően rendszeresek voltak a forgalmi zavarok, torlódások, félreállított vonatok. A helyzetet a vasútvonal 2000-es évek közepén lezajlott átépítése oldotta meg, amikor Kecskemét és Kiskunfélegyháza között is 100-ról 120 km/h-ra emelték a pályasebességet, a Városföld-Kiskunfélegyháza szakaszt pedig kétvágányúra bővítették. Ekkor épült az állomás két magasperonja is. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cegléd–Szeged-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kecskemét vasútállomás Kunszállás megállóhely Németi (település) Fekvése: Szalántával párhuzamosan egy alacsony völgybe épült meg egy Szalántára néző domboldalra. Két utcája van közte a németi park, benne pad, röplabdaháló és rengeteg idős fa. A templomi úton át lehet menni Szalántára.Földesút vezet Pogány-ba, Szőkéd-be de még Eszterágpusztára is. A völgyében ered egy kis patak, ami belefolyik a Szalánta és Németi közt folyó Németi-patakba. Ez igazából a pogányi-reptérnél ered és Kistótfaluig egy másik patakba. Története:Ugyanolyan mint a bosnyák falvaké (mert Németi is az): törökök előtt magyarok majd szerbek, utánuk pedig (1780-182, kevés magyar ig)a bosnyákok telepedtek le , elszórtan magyarok i s jöttek ide. Mai napig ez a két etnikum van jelen a településen. Története 1976. december 31-ig önálló település volt; azóta Szalánta része. Első írásos emléke 1240-ből való, a települést Nemti néven említi. Reneszánsz Kőtár A Reneszán Kőtár a Zsolnay Múzeum kertjében található, eredeti faragott köveken és rekonstrukciókon mutatja be Pécs és környékének reneszánsz kori építészetét. A reneszánsz kor művészete megkésve ért erre a területre a 16. században, s a fontosabb emlékek Szatmári György püspök nevéhez kapcsolhatók. A kiállításon bemutatott kőfaragványok a tettyei nyári palotájának egykori szépségéről tanúskodnak (lásd: Tettyei romok). A Máré vári ásatásokon, a vár feltárása alkalmával egy reneszánsz kori palota ablakkeretei, ajtója s egyéb díszes kőkeretek kerültek elő. Ezek alapján elkészíthető volt a palota rajzos rekonstrukciója, amelyet a kiállítás is bemutat. Ezek között található egy nevezetes kandalló rekonstrukciója is. A 15. század végén, a 16. század első felében a város és környéke a magyarországi reneszánsz építészetnek egyik központja volt. Ezek az épületek többnyire elpusztultak, így azoknak csak töredékesen megmaradt díszítő részeit, ablak- és ajtónyílásait, címereit mutathatjuk be a kőtárban. Földmérési alaptérkép A földmérési alaptérkép a Föld fizikai felszínén található, az ingatlan-nyilvántartáshoz, ingatlan-adózáshoz kapcsolódó természetes és mesterséges tereptárgyakat, valamint országok, települések, földrészletek határvonalait 1:500-1:4000 méretarányban tartalmazó térkép. Magassági adatokat általában alig tartalmaz. Szinonimája: kataszteri térkép. A földmérési alaptérkép egy kiemelt példánya szolgál a változásvezetésre, ez az ingatlan-nyilvántartási térkép. Az 1990-es évek második felétől az ingatlan-nyilvántartási térkép egyre inkább digitális adatbázissá vált, a 2000-es években minden alaptérképet digitális formátumba alakítottak. Első lépésben a külterületek (KÜVET), majd a zártkertek (ZÁVET) és a belterületek (BEVET) készültek el. A vektortérképi jellegű (ITR, Micro-Station, AutoCad) térképeket mára adatbáziskezelők váltották fel (DATWiew, DAT-R). Jestřebí (Náchod járás) Jestřebí település Csehországban, Náchodi járásban. Jestřebí Sendraž, Libchyně, Náchod, Česká Čermná, Nový Hrádek, Přibyslav, Mezilesí és Nové Město nad Metují településekkel határos. Lakosainak száma 165 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kínai–hsziungnu háborúk A kínai–hsziungnu (xiongnu) háború azon csaták összességének elnevezése, melyek a kínai Han-dinasztia és a hsziungnu (xiongnu) törzsek között zajlottak le i. e. 133 és i. sz. 89 között. A csaták természete, eredménye változó volt, a kínai hódítás és a közép-ázsiai városállamok felügyelete között. A háború az északi-hsziungnuk (xiongnuk) Dzsungáriába űzésével végződött. Történelmi háttere Kao-cu (Gaozu) császár a Baideng hegységnél elszenvedett megalázó vereség és visszavonulást követően Liu Csing (Liu Jing) tábornokot és tanácsadóját bízta meg a békeszerződés kidolgozására, amely közel 60 évig állt fent, többszöri meghosszabbítás és módosítást követően egyfajta „hűbéri rendszert” alakított ki a hsziungnu (xiongnu) törzsszövetség és a Han-birodalom között. A szerződés Hocsin (Hoqin) néven ismeretes és i. e. 135-ig volt érvényben, a Han–hsziungnu (xiongnu) háborúk kirobbanásáig. A szerződés a birodalmak egyenlőségéről rendelkezett, egy Han hercegné kiházasításával, valamint értékes ajándékokat és pénzbeli hozzájárulást ígért a hsziungnu (xiongnu) vezetőknek, továbbá a nagy falat jelölte ki természetes határnak a birodalmak között. Később határ menti kereskedelem létesítésével a hsziungnu (xiongnu) törzsek népeit is bevonta a kínai áruk forgalmába, ezzel is a határ menti lakosok elkínaiasodását kívánta elérni a császári tanács. Kao-cu (Gaozu) halálát követő néhány éves huzavona után, i. e. 180-ban Ven (Wen) császár kerül a trónra. Uralkodása alatt ismét stabilizálódott a Han birodalom helyzete. Annak ellenére, hogy Ven (Wen) császár továbbra is érvényben tartotta a hocsin (hoqin) szerződést a hsziungnu (xiongnu) törzsekkel (továbbiakban ázsiai hunok), az északi nomád törzsek gyakran betörtek az ordoszi tartományba (Sárga-folyó északi kanyarulata), és egyre követelőzőbbé váltak a Han császári birodalom irányába. Csao-kuo (Chao Cuo) az első olyan ismert miniszter, aki Ven (Wen) császár azt javasolta, hogy a hadsereget lovas hadseregnek kéne felszerelni az északi nomád ázsiai hunok ellen, mivel a Han katonaság javarészt még lovasokkal kiegészített gyalogságból állt, amit harci szekerekkel támogattak meg. Azt a nézetet vallotta, hogy "barbárok kellenek a barbárok legyőzéséhez" és éppen ezért olvasztottak be a hsziungnuk (xiongnuk) környezetében élő más nomád törzseket is a Han hadseregbe. I. e. 169-ben készített írásos feljegyzésében (Fegyverezd fel a határvédőket és védd meg a határokat), amit az uralkodónak készített, összehasonlította az ázsiai hunok és Han birodalom egymáshoz viszonyított taktikai erősségeit és megállapította, hogy az ázsiai hunok íjas lovas serege sokkal jobban használja ki a földrajzi terepek viszonyait. Rámutatott arra is, hogy az ázsiai Hun sereg különösen gyenge és könnyen szétoszlatható, ha közelharcra kerülnének a Han birodalom lovasaival és harci szekereivel, amennyiben a császári seregek képesek fegyelmezett kötelékben támadni és fejlettebb fegyverzeteiket bevetni. Többek között leírja, hogy az ázsiai hunok kifigyelik, ha a határ mentén kis létszámú Han sereg tartózkodik, és mivel könnyen mozognak, lévén hogy helyhez kötött településeik nincsenek, így azonnal terjeszkedni kezdenek a kisebb ellenállás felé. Csao-kuo (Chao Cuo) javaslatát végül i. e. 154-ben bekövetkezett halálát követően Vu császár (Wu császár) uralkodása alatt fogadják meg, mikor az északi határok mentén un. hadi-mezőgazdasági helyőrségeket, településeket hoznak létre. A telepek lényege, hogy békeidőben a termőtalajban gazdag földeken dolgoznak a háztartások férfi tagja, azonban háborús fenyegetettség esetén azonnal bevonulnak és harcra edzett katonaként védik az északi barbár törzsek ellen a környező településeket. Másik javaslat szerint, az ilyen hadi-mezőgazdasági települések mellett a környező, de hasonlóan nomád v. fél-nomád életmódot folytató törzseket is szövetségesként felfogadva (pl.: jüecsik (yuezhi)) be kell vonni az északi határok védelmébe, azokat gazdag adományokkal ellátva a kínai kultúra irányába kell terelni. Háború kibontakozása Vu császár (Wu császár) uralkodása alatt a Han birodalom gazdaságilag fellendült és a nemzeti kincstárban hatalmas többlet kezdett felhalmozódni. Annak ellenére hogy az ázsiai hunok rendszeresen felégették és kifosztották a birodalom északi határait lovas portyázásaik során, az uralkodó császár első éveiben követte elődeinek politikáját és igyekezett békét tartani az északi nomád törzsekkel. Miután a hsziungnuk (xiongnuk) betörései folytatódtak a birodalom területére, i. e. 136-ban Vu császár (Wu császár) tanácskozó gyűlést tartott minisztereivel. A tanács többségében támogatta azt a véleményt, hogy a császárt meg lehet győzni egy hadjárat indításáról az ázsiai hunok ellen, bár ez hosszú távon a pénzügyi források apadását fogja okozni a kincstárnak. A tervek szerint a törzsszövetség vezetőjét oly módon kívánták csapdába csalni, hogy Maji egyik uralkodó fejedelme által felajánlották, hogy a hsziungnuk (xiongnuk) kezére adják a várost, ami gazdag kincsekkel kecsegtette a kapzsi ázsiai hun vezetőket. Vu császár (Wu császár) i. e. 133-ban végül elindította seregeit az északi határok felé, hogy a csapdába csalt ázsiai hunokat leigázza. Maji csata I. e. 133-ban Vang Csi-ni (Nie Wengyi), Maji város földesura a Hanokkal szövetkezve álnokul felajánlotta a Jüncsen sanjü (Gunchen Chanyu) részére, hogy feladja a várost és annak kincseit. A hsziungnu (xiongnu) törzsszövetség fejedelme bízott Vang Csi-ni (Nie Wengyi) szavaiban és 100.000 fős lovas sereggel átkelt a Han birodalom északi határánál. Vu császár (Wu császár) négy hadvezére Han An-kuo (Han Anguo) császári főtitkár parancsnoksága alatt elrejtőzött a közeli hegyekben és készenlétben várták az ázsiai hun sereget, hogy megérkezésükkor azonnal támadjanak. A városhoz közeledve Jüncsen sanjü (Gunchen Chanyu) gyanút fogott, mert a földeken nem látott csak állatokat, de embereket sehol, majd egy hirtelen támadással egy han tisztet elfogatott, aki kivégzése előtt elárulta, hogy a császár seregei lesben állnak és csapdát állítottak a Khán részére. Ekkor a törzsszövetség vezetője visszavonulásra adott parancsot és seregével visszamenekült északra. Mindezek fényében a hsziungnuk (xiongnuk) tudomására jutott, hogy a Han kormányzó tanács felbontotta az évtizedek óta tartó békeszerződést és engedélyt adott az ázsiai hunok elleni totális hadjárat megindítására. A Han birodalom ekkor már jó ideje megszilárdult, gazdaságilag, katonailag és politikailag is kiegyensúlyozott volt, ami elősegítette a császári tanács részére, hogy meghozza a döntését az északi nomád törzsek elleni háború megindítására. Csang Csien (Zhang Qian) expedíciója a Nyugati régióba I. e. 138-ban Vu császár (Wu császár) megbízta Csang Csien (Zhang Qian) diplomatát, hogy kutassa fel a korábban jüecsi (yuezhi) néven (később kusánok) ismert törzset és bírja rá a fejedelmüket, hogy katonai szövetséget kössenek a császári birodalommal, hogy közös erővel legyőzhessék a hsziungnu (xiongnu) (ázsia hun) seregeket. Kalandos utja során többször is a hsziungnuk (xiongnuk) fogságba esett, majd megszökve tovább utazott és a császári birodalomtól nyugatra távol eső területekre jutott el, mint pl. a Ferganai-medence (Ta Jüan (Dayuan)), Kangkü (az ászik országa a Tien-san és a Szir-darja között) vagy Baktria (Ta Hszia (Daxia)). Végül megtalálta a jüecsi (yuezhi) népet az Amu-darja folyásától északra, ahová a korábbi hsziungnu (xiongnu) támadások elől menekültek, de emlékezvén az ázsiai hunok támadásaira, a jüecsi (yuezhi) törzsek nem kívántak újra háborúba sodródni velük szemben. I. e. 126-ban Csang Csien (Zhang Qian) visszafordult küldetéséről és a Hehszi (Hexi) folyosó felé tartva elindult a Han birodalom irányába. Újabb egyéves fogságot követően végül i. e. 125-ben ért haza és fejezte be több évtizeden át tartó utazását. Jelentései fontos információkat tartalmaztak az udvar – és az utókor – számára a nyugati területek népeiről, a hsziungnukról (xiongnukról), vuszunokról (wusunokról), jüecsikről (yuezhikről) és másokról. Az északi határért vívott csaták (i. e. 129 – 119) A Maji-i hadjáratot követő 5.évben, i. e. 129-ben a császári kormányzó tanács négy hadvezért bízott meg azzal, hogy tíz-tízezer lovas élén rajtaütéses csapást hajtson végre az északi határok mentén kialakult szabadkereskedelmi piacokra, az ott állomásozó ázsia hun seregekre. A négy hadvezér közül Wej Csing (Wie Qing), Kongsun He (Gongsun He) sikerrel járt és foglyul ejtett 700 (hsziungnut, xiongnut), azonban Kong Ao (Gong Ao) és Li Kuang (Li Guang) vereséget szenvedett, amiért a han hivatal bebörtönözte őket. A börtönből pénzért válthatták meg szabadságukat, de rangjuktól megfosztották őket. Az ázsiai hun csapatok 20.000 fős sereggel számos rabló hadjáratot folytattak az északi határon, ahonnan egészen Yuyang-ig hatoltak (mai modern Peking környéke) és bekerítették Han An-kuo (Han Anguo) főhadvezér seregét. A felmentő sereg az utolsó pillanatban érkezett meg. Az ordoszi tartomány I. e. 127-ben Vu császár (Wu császár) Vej Csing (Wei Qing) tábornokot bizta meg azzal, hogy szállja meg és szerezze vissza a teljes irányítást a Sárga-folyó északi kanyarulatában (Ordosz tartomány). Wuyuan és Shuofang parancsnokságok a Csin (Qin) dinasztia által épített fallal voltak védve, amit a Han birodalom meg akart erősíteni és meghosszabbítani a nyugati tartományok felé. Közben i. e. 126-ban Jüncsen sanjü (Gunchen Chanyu) meghal és fivére Icsise sanjü (Yizhixie Chanyu) (Bal oldali Luli fejedelem) veszi át a törzsszövetség irányítását, elüldözve Jüncsen sanjü (Gunchen Chanyu) fiát. Az ázsiai Hun törzsszövetség és a Han birodalom 30-30 ezer fős serege Dai tartományban csapott össze több alkalommal is, amely ütközetekben a hsziungnu (xiongnu) törzs Jobb oldali Bölcs fejedelmének haderejét megsemmisítették, 15.000 embert elfogtak, köztük 10 törzsi vezetőt is. Egy évre rá a Jobb oldali Bölcs fejedelem haragjában ismét betört a határokon belülre és több lakost és hivatalnokot megölt vagy elhurcolt. I. e. 123-ban Vej Csing (Wei Qing) tábornok és további hat hadvezére 100.000 fős sereggel északra nyomult, hogy legyőzze a hsziungnu (xiongnu) törzsszövetséget. Több mint 19.000 ázsiai hun lovast sikerült megölni, de közben harmincezer katonát veszítettek, valamint Szu Hszien (Su Jian) tábornokot elfogták, illetve Csao Hszin (Zhao Xin) (korábban a Hanokhoz átállt hsziungnu (xiongnu) fejedelem) csapatát teljesen megsemmisítették. Csao Hszin (Zhao Xin) behódolt a sanjü részére, aki elfogadván a tettet saját húgát adta hozzá feleségül. A Hehszi (Hexi) folyosó Vu császár (Wu császár) azt szerette volna elérni, hogy a Hehszi (Hexi) folyosó teljes mértékben a császári birodalom irányítása alá kerüljön, ezért i. e. 121-ben fegyveres hadjáratot indított a térségbe. Huo Csi-ping (Huo Qubing) tábornokot nevezte ki a 100.000 fős hadsereg élére, aminek célja az ázsiai hunok kíűzése volt a Hehszi (Hexi) tartományból. Huo Csi-ping (Huo Qubing) tábornok tavasszal indította meg a hadjáratot és mélyen benyomult a Jencsi hegyek (Yanzhi shan) közé, ahol legyőzte a Hsziutu (Xiutu) törzsek vezetőjét, fogságba ejtett és legyilkolt 18.000 ázsia hun lovast. A források megemlítik, hogy a tábornok egy aranyembert is elrabolt a törzsfőtől, aki a szobrocskát akkor használta, "amikor az eget imádta". A han tábornok tovább nyomult az Anshan siavatag felé, hogy elfoglalja a Csilian hegység (Qilian)hez közeli térséget. A csatában Hunje (Hunye) törzs vezetőjének 30.000 harcosát megölték, miközben a han sereg 2.800 emberét elrabolták a hsziungnuk (xiongnuk). A hsziungnu (xiongnu) törzsek vezetője a khán, Icsise (Yizhixie) sanjü nagyon haragudott a két törzs fejedelmeire, ezért ősszel magához rendelte őket, azzal a szándékkal, hogy kivégezteti őket. A hirtelen kialakult zavaros helyzetben a két törzsfő tárgyalásokat kezdeményezett Huo Csi-ping (Huo Qubing) tábornokkal, hogy seregeikkel együtt megadják magukat, de Hunje (Hunye) törzsfő meggondolta magát és legyilkolta Hsziutu (Xiutu) fejedelmet, egyesítette a két maradék sereget és menekülni kezdett. Huo Csi-ping (Huo Qubing) tábornok üldözőbe vette, majd végül Hunje (Hunye) törzsfő behódolni kényszerült és átállt a Han birodalom oldalára. A hadjárat végül a Han birodalom győzelmével végződött, aminek folytán az ázsia hun seregekről sikeresen levágták a Csiang (Qiang) törzsek szövetséges seregét, és ezzel egyidőben elfoglalták a kínai selyemút főbb útvonalait a nyugati tartományok felé. A Han birodalom telepesekkel látta el a tartományt, akik békeidőben földműveléssel foglalkoztak, veszély esetén pedig a határok védelmét látták el a kínai nagy fal meghosszabbított szakaszán, egészen a Jáde-kapu (Yumen Guan) és Napos vagy Déli-kapu (Yang Guan) átjárókig. A háborúk végkimenetele I. e. 119-ben a Han birodalom tanácsa gyűlést tartott, melyben felmerült, hogy Csao Hszin (Zhao Xin), aki korábban behódolt az hsziungnu (xiongnu) khánnak, azt javasolta a Icsise (Yizhixie) sanjü részére, hogy seregével húzódjon fel a sivatagon túl északra, ahová a császári hadseregek nem képesek felvonulni. 100.000 főnyi sereget toboroztak, további 40.000 önkéntes katonával, jól felhízlalt lovakkal és utánpótlással, hogy át tudjanak kellni a sivatagon. A sereg két oszlopban vonult, élükön Wej Csing (Wei Qing) fővezér és Huo Csi-ping (Huo Qubing) tábornok. Az ázsiai hunok látván a han sereg erőfölényét, a sivatag északi peremén összpontosítva a lovas sereget megtámadták Wej Csing (Wei Qing) fővezér hadseregét. Egy álló napon keresztül folyt a harc, amikor a feltámadt szélben a két han hadosztály körülvette az ázsiai hun sereget. Icsise (Yizhixie) sanjü a legjobb lovasaival áttört a gyűrűn és északkelet felé menekültek. A khán serege összekeveredve a han sereggel lassan a fejedelem után menekültek. Ekkor Huo Csi-ping (Huo Qubing) tábornok a gyors lovas seregével tovább nyomult északi irányba és megütközött a hsziungnu (xiongnu) Jobb oldali Bölcs fejedelmével, miközben a Jobb oldali Luli fejedelem sanjünek nevezte ki magát. A csatában több, mint 70.000 ázsiai hun lovas vesztette életét és több nemes is fogságba került. A hsziungnuk (xiongnuk) ezt követően visszavonultak a Han birodalom északi határai mögé, majd miután a Icsise (Yizhixie) sanjü előkerült, a Jobb oldali Luli fejedelem visszaadta a hatalmat a részére. A hanok két vezére 20.000-30.000 harcost vesztett az ütközetekben, de nem tudtak tovább vonulni északra, mert az ázsiai hunok leölt marhái járványt okoztak a sereg lovas ménesei között, majd 100.000 ló pusztulását okozva. A birodalmi tanács további csatákat sürgetett, de Huo Csi-ping (Huo Qubing) tábornok hirtelen halála közbeszólt a terveknek. Végül az udvar elfogadta a hsziungnu (xiongnu) khán békeajánlatát. A Han birodalom hadi-mezőgazdasági településeket hozott létre a területen, akiket az önellátó gazdálkodás mellett a határok védelmével is megbíztak. Csang Csien (Zhang Qian) második útja a Nyugati régióba I. e. 114-ben Icsise (Yizhixie) sanjü meghal és a hsziungnu (xiongnu) törzsszövetség élén fia Huvéj sanjü (Wuwei_chanyu) került hatalomra. Vu császár (Wu császár) ekkoriban tartományi körúton vett részt hatalmas seregszemléket tartva, illetve a déli és keleti tartományokban zajló lázadásokkal volt elfoglalva, így sem a Han birodalom, sem az ázsia hunok nem intéztek támadást a másik fél ellen. Három évvel később a Han kormányzó tanács Kunszun He (Gunsun He) harckocsi-mestert és Csao Ponu (Zhao Ponu) hadvezért küldte északra 15.000 és 10.000 harcos élén, de egyetlen hsziungnu (xiongnu) törzset sem találtak, így csata nélkül tértek vissza. Mindeközben Csang Csien (Zhang Qian) követ másodszor is megbízatást kapott a császártól, hogy utazzon a Nyugati régióba, egyrészről hogy felmérje a jelenlegi helyzetet és a hsziungnu (xiongnu) nyomára bukkanjon, másrészről ismét szövetségeseket keressen az ellenük történő hadjáratokra. i. e. 115-ben útra is kelt a Tunhuang (Dunhuang) védő falaitól nyugatra, majd a Tarim-medence északi útvonalán haladva, majd átkelve a Tien-san (Tian Shan) hegységen végül az jüecsik (yuezhi)hez és a hsziungnukhoz (xiongnukhoz) hasonló nomád népet talált meg szövetségesnek a vuszun (wusun)okat. A követség egyebek közt 300 főből állt, közel 600 lóval érkezett, melyek értékes árúkkal, csillogó nemesfémekkel, aranyozott, finom selyem kelmékkel voltak megpakolva. A vuszun (wusun)ok fejedelme Lié Csaomi (Lie Jaiomi) ekkor már idős uralkodóként (Kunmo) viszonzásul 1.000 darab kiváló lovat küldött válaszképpen, és egyben felajánlotta a szövetségét a Han birodalom részére. Az idős fejedelmet egyébként még maga Jüncsen khán (Laoshang chanyu) elődje nevelte fel kisgyermekként örökbe fogadva, miután leigázta az akkori vuszun (wusun)okat. A hsziungnu (xiongnu) sanjü még feleséget is küldött a részére, aki a Bal oldali úrnője volt az idős fejedelemnek. Lié Csaomi (Lie Jaiomi) ismerve a folyamatos ázsia hun fenyegetettséget, maga is függetlenedés útját kereste, mivel uralkodása alatt a vuszun (wusun) törzsek megerősödtek, így kérte a Han császárt, hogy egy Han hercegnét házasítson ki a testvéri szövetség bizonyítékaként. Vu császár (Wu császár)nak nagyon tetszett a "mennyei horda" érkezése, miután Csang Csien (Zhang Qian) követsége megérkezett a palotába és egy volt lázadó fejedelem, Csú (Chu) hercegének Liu Vu (Liu Wu) unokáját Liu Hszijun (Liu Xijun) hercegnét választotta ki hitvesnek. A császár minisztere jóváhagyta a szövetség létrejöttét. Az ázsiai hun törzsszövetség khánja nem nézte jó szemmel a Han birodalom és a vuszun (wusun) törzsek közeledését, így figyelmét és haderejét nyugati irányba összpontosította. Csaták a Nyugati régióban (i. e. 108 – 67) Az i. e. 121-ik évi han inváziót követően, az ún. Nyugati régió (Tarim-medence) városállamai folyamatosan a császári birodalom befolyása alá kerültek. A régióban dúló háborúk egyre inkább arra késztették a városállamok kormányzóit, hogy felajánlják szövetségüket a Han Birodalom részére. A császári birodalom seregeinek expedíciói nagyobb befolyást szereztek a régióban, ezzel biztosítva a városállamok kormányzói feletti felügyeletet és védelmezve őket a külső nomád támadásokkal szemben. A hsziungnu törzsek arra kényszerültek, hogy a számukra stratégiailag is fontos bevételi forrásaikat megvédjék a han befolyással szemben. A következő évek csatái miatt az ázsiai hunok még több fegyvert és élelmiszer ellátást követeltek a Tarim-medence városközpontjaitól. A Han Vu császár Jiuquan és Wuwei tartományban parancsnokságot állítatott fel, és megparancsolta, hogy a Csin dinasztia által elkezdett védelmi rendszert, azaz a Nagy Falat Lingju-tól egészen Tunhuang-ig hosszabbítsák meg, ami ez által már egészen benyúlt a nyugati területekig. A Han Birodalom és a Hsziungnu Törzsszövetség között megindult a versengés a Nyugati régió befolyása fölött, ami a városállamok szövetségének megnyerésével, vagy esetleg leigázásával is végződött. A Nagy Fal meghosszabbítása egészen Tunhuang városáig védelmet biztosított a lakosok részére, és ez a városfallal is védett település egyben az utolsó védőbástyája is volt a nyugatra irányuló selyemúti karavánok részére. A város falait elhagyva a Jáde-kapún és a Déli (vagy Napos) kapún át vezetett az út a Taklamakán sivatagon át a távoli nyugati birodalmak felé, egészen a Római Birodalom keleti határaihoz. Loulan-i csata Csao Ponu (Zhao Ponu) tábornokot küldték expedícióra i. e. 108-ban, hogy foglalja el a Jushi-t, ami a hsziungnu törzsek stratégiailag fontos katonai erődje és gazdasági támaszpontja volt a Nyugati régióban. Jushi és Loulan városállamok szövetséges kapcsolatot tartottak fenn az ázsiai nomád törzsekkel, ami miatt a Han Birodalom támadást indított a városok és vezetőik ellen. A támadást követően a han sereg visszaszorította a hsziungnu lovasokat és átvették az ellenőrzést Jushi tartománya fölött. Ezzel a Tarim-medence legkeletibb tartománya a hanok ellenőrzése alá került. Tien Shan-i csata Miután mind a han, mind a hsziungnu (ázsia hunok) serege jelentős veszetségeket szenvedtek a korábbi összecsapásokban, a Mopeji- és a Loulan-i csatát követően ideiglenes fegyverszünet következett. Miután a hsziungnu törzsek ismét erőre kaptak, i. e. 99-ben megújult erővel indultak meghódítani a Han Dinasztia határvidékeit. Li Guangli (Li Guangli) tábornok 30.000 lovas seregével megindult a Tien Shan hegység felé, ahol az ázsiai hunok jelentősebb serege állomásozott. A rajtaütéses támadás első körben sikeresnek bizonyult és több mint 10.000 nomád íjász lovast sikerült megsemmisíteni. Ezt követően a han sereg visszavonulót fújt, azonban a maradék ázsiai lovas csapatok bekerítették a katonákat és mészárlásba kezdtek. Li Guangli ugyan el tudott menekülni a csatából Zhao Chong segítségével, de seregének majd 60%-át elveszítette a csatamezőn. A csatához csatlakozott Li Ling tábornok serege is, akinek az utánpótlás biztosítása lett volna a feladata, de számára az nem volt kielégítő. Végül a császár engedélyével és 5.000 fős sereggel harcba szállt, azonban a hsziungnuk visszaverték a támadást és bekerítéssel fenyegettek. Li Ling szégyenében nem tért vissza a császárhoz. Megjegyzések kínaiul: �� - Sajnü, khán, kagán, fejedelem. Szó szerinti jelentése: az ég fia. Hasonlóan a kínai császárhoz (son of heaven) a fejedelem volt a közvetítő az égiek és földiek között. Dayuan kínaiul: �� - jelentése: a nagy yüan. Daxia kínaiul: �� - jelentése: a nagy nyár. Dayuezhi kínaiul: ��� - jelentése: a nagy hold népe. Az eredeti források a jüecsi (yuezhi) népet is nagy jelzővel illette. Az ázsiai hun törzsszövetség fejedelmét (khán) a rangsorban általában a Bal oldali Bölcs fejedelem, majd a Bal oldali Luli fejedelem követi a sorban. Egyes nézetek szerint a Luli szó egyfajta megjelenése a magyar Gyula névnek, mint a honfoglaló magyar törzsek egyik irányító fejedelmének megnevezésével hozható párhuzamba. A Bal oldali fejedelemségek feleltek a birodalom keleti kormányzásáért. A Jobb oldali fejedelemségek feleltek a Hsziungnu (Xiongnu) birodalom nyugati felének kormányzásáért és hadjárataiért. Hexi kínaiul: �� - jelentése: a folyótól nyugatra. Ez esetben a folyó a Sárga-folyó. A tudósokat is foglalkoztatja a kínai forrásban szereplő aranyember. Amennyiben a forrásnak hinni lehet és az aranyember alatt egy buddhista szobrot értünk, akkor a legkorábban feljegyzett buddhista feljegyzésnek kell tekinteni a kínai leírást. SHI JI – 110. kötet, A hunok legkorábbi története (fordította: Du Yaxiong és Horváth Izabella) A vuszun (wusun) uralkodó megnevezése Kunmo, megfelel a hsziungnu (xiongnu) sanjü rangnak, azaz fejedelem, több fordításban királynak is mondják. �� - Turfan, (Turpan). A Bogda-san déli oldalán elterülő terület, melyet a birodalomban Közeli Jushi földeknek neveztek. �� - Loulan. Mai értelemben egy tartomány, amely később a Shanshan tartományként szerepel a forrásokban. Kína–1 Kína–1 (kínaiul: �� �) kínai első kísérleti technikai műholdja. A Kína lett az ötödik ország (Szovjetunió, Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Japán), aki saját hordozórakétával űreszközt állított pályára. Küldetés Feladata a mikrogravitáció körülményei között tanulmányozni az űreszköz működését, fenntartani a földi ellenőrző- és követő rendszerekkel a kapcsolatot. A programban 1980-ig háromfajta űrszonda és két hordozórakéta típus szerepelt. Jellemzői Gyártotta és üzemeltette a Kínai Tudományos Akadémia Speciális Technológia (kínaiul: �� �� �� ���) (CAST) csoportja. Megnevezései: Kína–1; DFH–1; DFH Mao 1; Dong Fang Hong (DFH–1); PRC–1 (People's Republic of China); COSPAR: 1970-034A; Kódszáma:4382. 1970. április 24-én Közép-Kínából, a Csiucsüan Űrközpontról, a LA–2A jelű indítóállványról egy kétfokozatú könnyű CZ–1 hordozórakétával indították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 111,54 perces, 68,43 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 441 kilométer, az apogeuma 2396 kilométer volt. Alakja gömb, átmérője 1 méter, tömege 173 kilogramm volt. Felülete tükröző lapocskákkal volt fedve, hogy a földi ellenőrző objektumok optikai és radar méréseket végezhessenek. Forgás-stabilizált űreszköz. A technikai eszközök (technikai adatok mérése, telemetriai lejátszás a földi vevőállomásra) mellett rádióadóval rendelkezett, ami Mao elnök tiszteletére a Dong Fang Hong („A Kelet vörös”) dalt sugározta. Energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. Aktív szolgálati idejét 15 napra tervezték. Pályaadatainak köszönhetően mintegy hat hónapig keringett. 1970. júniusában földi parancsra belépett a légkörbe és megsemmisült. Magyar kézilabdakupa A magyar kézilabdakupát 1951-től rendezik meg, 1989-ig Magyar Népköztársaság-kupa néven. Az ötvenes években néhány alkalommal még nagypályára írták ki a sorozatot, egyébként mindig kispályára. Kezdetben még főként a szabadban játszották a mérkőzéseket megfelelő sportcsarnokok hiányában, de amint kiépült a megfelelő infrastruktúra, a csapatok már kizárólag teremben vívják mérkőzéseiket. A kupa megszervezését és lebonyolítását a Magyar Kézilabda Szövetség intézi. A kupát kieséses rendszerben rendezik (a hetvenes, nyolcvanas években néhányszor körmérkőzéses döntők voltak), évente változtatva egy vagy két mérkőzés dönti el a továbbjutást, többnyire az alacsonyabb osztályú csapat pályaválasztásával. A döntetlen az idegenbeli csapatnak kedvez. A négyes döntőt licitálással kiválasztott helyen rendezik meg. Az eddigi döntők Férfiak 1954-ben, 1955-ben és 1957-ben nagypályán rendezték a kupát. 1983-ban két sorozatot játszottak. 1967-ben és 1968-ban a döntőt csak a következő évben játszották le. Nők 1954-ben és 1955-ben nagypályán rendezték a kupát. 1983-ban két sorozatot játszottak. 1967-ben, 1968-ban, 1985-ben és 1986-ban a döntőt csak a következő évben játszották le. * körm: körmérkőzés; b: büntetőkkel; hu: hosszabbítás után; hueg: hosszabbítás után első gólig Megjegyzés: Körmérkőzés esetén a csapatok neve után fel van tüntetve, hogy hány pontot értek el. Általában kétfordulós volt a körmérkőzés, de egyfordulós is volt. A dátum ilyenkor az utolsó meccs dátumát jelzi akkor is, ha az nem az első kettő meccse volt (vagy akár egyik sem játszott aznap). Helyszín: A Sportcsarnoki pálya a Nemzeti Sportcsarnok melletti szabadtéri pálya volt. A Baross utca a Vörös Meteor, a Tüzér utca a Honvéd, az Üllői út a Ferencváros, a Tímár utca a Goldberger, a Fáy utca a Vasas, a Népfürdő utca az Elektromos, a Kőér utca a Spartacus, a Népliget az Építők és a Ferencváros (két külön csarnok), a Hauszmann utca a BHG, a Kőbányai út a Ferencváros pályája. Győztesek Nők Forrás: Mortara (település) Mortara település Olaszországban, Lombardia régióban, Pavia megyében. Lakosainak száma 15 355 fő (2017. január 1.). Mortara Castello d’Agogna, Ceretto Lomellina, Cergnago, Nicorvo, Olevano di Lomellina, Tromello, Vigevano, Albonese, Gambolò és Parona községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Valverde de Júcar Valverde de Júcar község Spanyolországban, Cuenca tartományban. Lakosainak száma 1111 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Testkép-integrációs zavar A testkép-integrációs zavar (angolul body integrity identity disorder, BIID) egy pszichológiai rendellenesség, ami a test módosítására irányul. Az alanyok úgy érzik, hogy boldogabb lenne az életük valamely testrészük vagy érzékük nélkül. Kapcsolódik a xenoméliához, ami azt jelenti, hogy az érintett végtag nem tartozik a testhez. A zavar angol nevét Michael First javasolta abból a megfontolásból, hogy nemcsak az amputáció, hanem más fogyatékosság iránti vágyról is szó lehet. A testkép-integrációs zavart tipikusan egy vagy több végtag amputálásának vágya is kíséri. Kapcsolódhat az apotemnofíliához, ami a nemi vágy erősödését kapcsolja az önmagáról mint amputáltról alkotott ideálhoz. A zavart a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders nem tárgyalja. A DSM Task Force javasolja, hogy vegyék be a ritka, alig ismert betegségek közé, azonban a Betegségek és Más Egészségügyi Problémák Nemzetközi Statisztikai Osztályozásának következő kiadásába nem fog bekerülni. Ennek több oka is van: kevesen vannak az érintettek, a DSM-be sem kerül be betegségként, valamint a probléma betegség vagy zavar volta is vitatott. Okai A testkép-integrációs zavar okai ismeretlenek. Az egyik elmélet szerint az agy jobb fali lebenyében a testről alkotott térképének sérülése áll a háttérben. Eszerint az adott végtag valamiért lemarad erről a térképről. Más elméletek fejlődési zavarként kezelik, azzal a megfontolással, hogy a testséma a gyermekkorban sérült. Mindkettő mellett szóló érv, hogy a zavar többnyire fiatalkorig vezethető vissza. Leírása A zavarban szenvedő nem érzi tökéletesnek magát ép emberként, de meg van arról győződve, hogy az amputáció, a siketség, a vakság, a bénítás vagy más meghatározott módszer segítene megoldani ezt a problémát. Tudja, hogy melyik végtagjának melyik részét kellene eltávolítani, és irigykedik az amputáltakra. Egyesek a hátukra szíjazzák a karjukat, hogy ne zavarja őket. Gyakran amputáltként viselkednek, vagy annak adják ki magukat. Mindezeket a jelenségeket saját maguk is furcsának és természetellenesnek tartják, egyedül érzik magukat ezekkel a gondolatokkal, és úgy érzik, ezt senki sem fogja megérteni. Szégyellik is magukat ezek miatt, és igyekeznek elrejteni ezeket a gondolatokat a nyilvánosság elől, még az egészségügyi személyzet elől is. Az amputáció érdekében sérüléseket okozhatnak maguknak. Többségük középkorú europid férfi, habár ez a többség nem annyira kifejezett, mint ahogy látszik. A leggyakoribb kérés a bal láb térd fölötti amputációja. Az apotemnofília annak a vágynak a szexuális hajtóereje, hogy úgy nézzenek ki, mint egy amputált. Ez nem tévesztendő össze az akrotomofíliával, ami az amputáltakhoz való szexuális vonzódást jelenti. Mindazonáltal sokan azok közül, akik megtapasztalják az egyiket, a másikat is megtapasztalják. Kezelése A zavar betegség voltáról megoszlanak a vélemények. Jelenleg nem tudnak oki kezelést nyújtani. Az állapotot pszicho- és viselkedésterápiával próbálják stabilizálni. A pszichoterapeuták praxisából azonban nem ismert ezek hatásossága. Kiegészítő depresszió elleni terápiaként szelektív szerotonin-visszaszívást gátló szereket adnak. Jelenleg azonban feltételezik, hogy a szenvedések csak a kívánt testmódosítás elvégzésével szűnnének meg. Az angol Robert Smith 2000-ben két lábamputációt tervezett be, amit a BBC nyilvánosságra is hozott. Az angol orvosi kamara a műsor után a skót nemzeti parlament felszólítására betiltotta az efféle amputációkat. Ezt azzal indokolták, hogy a nyilvánosság hatására megindulna az amputációturizmus, és a külföldiek túlterhelnék az ellátórendszert. Etikai megfontolások A zavarban szenvedők amputáció iránti vágyának kielégítése vitatott és nehéz probléma. Egyesek támogatják az amputációt, ha a pszichoterápia vagy a gyógyszer nem használ. Mások az amputáció visszafordíthatatlanságát hangsúlyozzák, és a fantomfájdalmat hozzák fel elrettentésként a pszichológiai kezelés támogatására. Egyesek különböző eszközöket, művégtagokat, kerekes széket, fehér botot használnak, hogy megkönnyítsék az alkalmazkodást. Vannak köztük, akik nyilvánosan beszámolnak arról, hogy tervezik, hogy megkísérlik önmaguk amputálását, például vonat alá fekszenek, túlhűtik, lőfegyverrel vagy más módszerekkel károsítják a végtagot, hogy amputálni kelljen. Ezzel szemben az orvosi szakirodalom kevés önamputációs esetet ismer. Habár az amputációra vonatkozó kívánságok a legismertebbek, egyes érintettek arra vágynak, hogy lebénuljanak, siketek vagy vakok legyenek, esetleg ortopédiai segédeszközöket kezdenek el hordani. A zavar közösségképző erő; ebben a közösségben aki például amputáltnak adja ki magát, azt angolul pretendernek hívják. Aki csak a vágyat érzi, azt angolul wannabe-nek nevezik. A zavart pszichiátriai rendellenességként kezelik. Nagydobrony Nagydobrony (ukránul Велика Добронь [Velika Dobrony / Velyka Dobron'], oroszul Великая Добронь [Velikaja Dobrony / Velikaja Dobron']) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban. Fekvése Nagydobrony Ungvártól 42 km-re délkeletre, Munkácstól 23 km-re nyugatra, a Szernye-patak és a Latorca között fekszik. A településen két fontos út is áthalad: egyrészt a Csap–Munkács országút, másrészt a Csap–Beregszász közút. Ezek a falu központjában találkoznak. Szomszédos települések: a falutól 1 km-re nyugatra Kisdobrony, 6 km-re keletre Csongor, 10 km-re délre Bátyú. Bátyúban található a településhez legközelebb eső vasútállomás. Nevének eredete Nevének két fajta eredete ismeretes: Mivel sokáig a Dobók birtoka volt, ezért sokan innen eredeztetik a nevét. Nagydobronyt tölgyerdők veszik körbe, aminek orosz (szláv) neve dub, ezért mások ebből eredeztetik a nevét. Története Nagydobrony környéke valószínűleg már a bronz- és vaskorban is lakott volt. A területen számos ősi leletre bukkantak, a legrégebbiek háromezer évesek lehetnek. Bronzkarikák, gombok, kopjavégek, üveggyöngyök, valamint egy lándzsa-csúcs és egy vastőr került elő a föld alól. A szájhagyomány nem őrzött meg a falu keletkezésére utaló mondát. A helyiek annyit hallottak őseiktől, hogy az első lakók a Kucsárka nevű részen telepedtek le, melyet a Hatrác-patak félkörívben védett a támadóktól. Hogy ez mikor történt, és kik voltak az első telepesek, nem lehet tudni. Egyes történészek úgy gondolják, hogy a település bolgár-besenyő eredetű lehet a honfoglalás előtti, vagy közvetlenül a honfoglalás utáni időkből. A falu nevének szlávos hangzásából következtetnek erre, valamint abból, hogy 1081 és 1095 között bolgárok özönlötték el a Tisza–Ung–Latorca vidékét. A tatárjárás idején valószínűleg elpusztult a falu, bár erről nincsenek pontos adatok. Lehoczky Tivadar munkái szerint a tatárok a későbbi Bereg vármegye területét teljesen elpusztították. A történész ezt írja az akkor még Csépánfölde, Csépántelek néven ismert Kisdobronyról: „...Csépán nevű egykori helység feküdt tehát Dobrony és Ignécz között s a tatárok 1241-ben elpusztították.” Valószínű, hogy Nagydobrony sorsa is hasonló volt a környező falvakéhoz. Annyi bizonyosan elmondható Lehoczky Tivadar leírása alapján, hogy Nagydobronynak már léteznie kellett a tatárdúlás idején. Első korabeli írásos említése 1248-ból való, a leleszi konvent levéltárában található egyik okiratban szerepel Dobron néven, azonban Györffy György megkérdőjelezi ennek eredetét. Majd egy 1270-ben kelt határleírásban található utalás a falura: „Chepanteluk... inter Dobron... et Ogteluk” (vagyis Kisdobrony már akkor is Nagydobrony és Tiszaágtelek között feküdt), ezt az iratot jelenleg a Magyar Országos Levéltár őrzi. A település még számos későbbi leírásban felbukkan Dobrun (1270), Dubron (1299), Dubrum (1321) alakban. A 13. században már egyházas hely, Kárpátalja legnagyobb magyarlakta települése. Jellegzetes helyi népszokásokkal, népviselettel, népköltészettel. Gyűjtött itt Bartók és Kodály, 1901-ben itt nyaralt Ady Endre, aki költeményében is megörökítette. 1910-ben 3033 lakosából 3027 magyar volt, ma 5600 lakosának 90%-a magyar. A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott. Az első bécsi döntés alapján 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz került, ekkor azonban Ung vármegyébe osztották be. A második világháború során 152 nagydobronyi férfi esett el. 1944 novemberében a sztálinisták közel 300 férfit hurcoltak el, közülük 93-an odahaltak. 1953-ban nyílt meg magyar nyelvű középiskolája, de az általános iskolában is magyar nyelvű az oktatás. 2018. július 15-én hajnalban felgyújtották a Nagydobronyi Református Déli Cigánygyülekezet imaházát és óvodáját. Legendája Nagydobronyhoz az egyik legérdekesebb 20. századi legenda fűződik. Az eredeti verzió szerint a községet jóval a II. világháború befejezése után, békeidőben, a szovjet csapatok lebombázták, a földdel tették egyenlővé. Ma sem található a térképeken. A nyugati sajtópropaganda által felkapott hír évtizedekig fel-felbukkant különböző forrásokban, utalásokban. A legenda megnyugtató lezárására csak 1990 után kerülhetett sor. Látnivalók Református temploma a korábbi fatemplom helyén 1776 és 1805 között épült fel. Ez később szűknek bizonyult, ezért 1912 -ben új templomot építettek, melyet 1987 -ben újítottak fel. A Nagydobronyi Református Líceum 1995-ben jött létre, melyben több mint 100, Kárpátalja különböző településeiről való, diák tanul. Az Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon 1995. óta otthon immár több mint 70 árva, félárva és/vagy rokkant gyermeknek. Híres emberek Nagydobronyban született: 1897 . február 18 -án Vörös Géza festő; 1944 . március 7 -én Hidi Endre keramikus. Népművészet, népszokások A Kárpátalja legnagyobb magyarlakta községe, mely őrzi népszokásaiban, népviseletében gazdag hagyományait. Bár népviseletét már nem a napi viseletben őrzi, de ma is varrnak, hímeznek a nagydobronyi asszonyok. A településen gyűjtött népdalt egykor Bartók Béla ésKodály Zoltán is. Ismertek itt máig a nagydobronyi népballadák, és híresek a lakodalmi szokások. A lakodalmi kendőkön, szőtteseken pedig máig megtalálhatók a dobronyi rózsák. A dobronyi fazekasság is híres volt, melynek hagyományait Hidi Endre keramikus, iparművész vitte tovább a településen. Bourg-l’Évêque Bourg-l’Évêque település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 252 fő (2015). Bourg-l’Évêque Grugé-l’Hôpital, Bouillé-Ménard és Combrée községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1967-es izlandi labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Úrvalsdeild 1967-es szezonja volt a bajnokság ötvenhatodik szezonja. A bajnokságban 6 csapat vett részt, a győztes a Valur lett. Ez volt a klub tizennegyedik bajnoki címe. Kakukkmák A kakukkmák (Eschscholzia) a Boglárkavirágúak (Ranunculales) | familia = Mákfélék (Papaveraceae) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó nemzetség. Legismertebb faja a kaliforniai kakukkmák (Eschscholzia californica), ami hivatalosan Kalifornia állami virága. A nemzetség tudományos nevét Johann Friedrich von Eschscholtz német botanikusról kapta. (Fontos megegyezni, hogy amíg a botanikus neve 'tz'-vel írandó, addig a növénynemzetségé szimpla 'z'-vel.) Fajok Eschscholzia caespitosa kaliforniai kakukkmák (Eschscholzia californica) Eschscholzia elegans Eschscholzia glyptosperma Eschscholzia hypecoides Eschscholzia lemmonii Eschscholzia lobbii Eschscholzia minutiflora Eschscholzia palmeri Eschscholzia parishii Eschscholzia ramosa Eschscholzia rhombipetala Osztrák festők listája Erika Abels d'Albert ( 1896 – 1975 ) Jakob Alt ( 1789 – 1872 ) akvarellista Rudolf von Alt ( 1812 – 1905 ) Christian Ludwig Attersee Karl Bednarik ( 1915 – 2001 ) Hubert Berchtold ( 1922 – 1983 ) Karl von Blaas ( 1815 – 1894 ) Arik Brauer Günter Brus ( 1938 –) Hans Canon ( 1829 – 1885 ) Moritz Michael Daffinger ( 1790 – 1849 ) Franz Defregger ( 1835 – 1921 ) Albin Egger-Lienz Thomas Ender ( 1793 – 1875 ) Franz Eybl ( 1806 – 1880 ) Anton Faistauer Ernst Fuchs Josef von Führich Hanns Gasser ( 1817 – 1868 ) Richard Gerstl Bruno Gironcoli Daniel Gran Rudolf Hausner Gottfried Helnwein Adolf Hitler ( 1889 – 1945 ) Alfred Hrdlicka Wolf Huber ( 1495 – 1553 ) Friedensreich Hundertwasser ( 1928 – 2000 ) Franz Jaschke ( 1775 – 1842 ) Angelika Kauffmann ( 1741 – 1807 ) Josef Klieber ( 1773 – 1850 ) Gustav Klimt ( 1862 – 1918 ) Oskar Kokoschka ( 1886 – 1980 ) Johann Lucas Kracker ( 1719 – 1779 ) Josef Kriehuber ( 1800 – 1876 ) Alfred Kubin Leopold Kupelwieser Maria Lassnig ( 1919 – 2014 ) Anna Mahler ( 1904 – 1988 ) Hans Makart ( 1840 – 1884 ) Franz Anton Maulbertsch ( 1724 – 1796 ) Gabriel von Max ( 1840 – 1915 ) Martin van Meytens ( 1695 – 1770 ) Koloman Moser Hermann Nitsch ( 1938 –) Max Oppenheimer Michael Pacher (~ 1430 – 1498 ) Julius von Payer ( 1841 – 1915 ) August von Pettenkofen ( 1822 – 1889 ) Anton Romako Johann Michael Rottmayr Egon Schiele ( 1890 – 1918 ) Erich Sokol Adalbert Stifter ( 1805 – 1868 ) Hugo Ströhl ( 1851 – 1919 ) Paul Troger ( 1698 – 1762 ) Ferdinand Georg Waldmüller ( 1793 – 1865 ) Max Weiler George Moorhouse George Moorhouse (Liverpool, 1901. május 4. – Long Beach, 1982. június 13.) angol születésű, egykori amerikai válogatott labdarúgó. Az amerikai válogatott tagjaként részt vett az 1930-as és az 1934-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Világbajnoki bronzérmes (1): 1930 Robbie Williams-diszkográfia Robbie Williams brit énekes-dalszerző diszkográfiája 8 stúdióalbumot, 1 koncertalbumot, 2 válogatásalbumot, 35 kislemezt, 35 videoklipet, 8 video albumot és az énekes közreműködéseit tartalmazza egyéb albumokon. 1995-ben, miután otthagyta a Take That együttest, Robbie Williams George Michael Freedom című dalának feldolgozásával indította el szólókarrierjét, a kislemez a második helyen végzett a brit kislemez listán. Ezután, 1997 áprilisában megjelent az Old Before I Die című single, amely debütáló albumának (Life thru a Lens) első kislemeze lett és szintén a brit kislemez lista 2. helyére került, bár a nemzetközi slágerlisták túlzottan nem vettek róla tudomást. A második kislemez, a Lazy Days 1997 júliusában jelent meg, a 8. helyre került a brit kislemez listán és nehezen jutott be az európai Top 40 listára. Debütáló albuma, a Life thru a Lens, 1997 szeptemberében jelent meg, a 11. helyre került a brit album listán. A lemez harmadik kislemeze, a South of the Border a 14. lett a listán. Az Angels című kislemezt adták ki negyedikként az albumról, ez a kislemez bestseller lett az Egyesült Királyságban, a BPI kétszeres platinalemezzé nyilvánította.(hivatkozás) A kislemez, azon kívül, hogy Európa-szerte hatalmas sikere lett, az album eladási statisztikáját is nagyban növelte. A Life Thru a Lens 40 hétig maradt a brit top 10-ben és csak Európában több, mint 3 millió darabot adtak el belőle. Az album ötödik és egyben utolsó kislemeze a Let Me Entertain You, amely az énekes legtöbb koncertjének nyitó dala, a brit kislemez lista 3. helyén végzett. A második nagylemezről, az I've Been Expecting You-ról a Millennium jelent meg kislemezként elsőnek, amelynek zenei alapját John Barry zeneszerző James Bond Csak kétszer élsz című filmhez készült főcímzenéje adta. A Millennium lett Williams első szóló number 1 kislemeze az Egyesült Királyságban 1998 szeptemberében, a BPI aranylemezzé nyilvánította. Európa több országában és Ausztráliában bekerült a legjobb 20 kislemez közé. Az I've Been Expecting You 1998. október végén jelent meg és az Egyesült Királyságban a lista élén debütált. Az album második kislemezét, a No Regrets-t az énekes a Pet Shop Boys énekesével, Neil Tennanttal és a The Divine Comedy-ből, Neil Hannonnal együtt készítette. Ez a kislemez a 4. helyre került az Egyesült Királyság kislemez listáján és ezüstlemez lett. A harmadik kislemez, a Strong szintén a brit lista 4. helyén végzett. A lemez 5. kislemeze, a She’s the One a második lett az Egyesült Királyság kislemez listáján és a BPI aranylemezzé nyilvánította 2000 elején. Az I've Been Expecting You óriási siker lett, a BPI-től 10-szeres platinalemez minősítést kapott. A következő nagylemez első kislemeze a Rock DJ azonnali sikerlemez lett, 1. helyre került a brit listán, ezzel Williams harmadik number one kislemeze lett. Első helyezett lett Új-Zélandon és több országban bekerült a legjobb 10 dal közé. A Rock DJ platinalemez lett. Amikor a Sing When You're Winning 2000 augusztusában megjelent, az egész világon a slágerlisták élére ugrott: Németországban, Új-Zélandon, és Hollandiában, bekerült a legjobb 10 album közé Olaszországban, Ausztriában, Ausztráliában, és Svédországban, többek közt. Az Egyesült Királyságban a slágerlista élén végzett, a BPI 8-szoros platinalemez minősítést adott neki. Az album második kislemeze, a Kids az ausztrál pop-ikonnal, Kylie Minogue-val közösen készült. A Kids is azonnali sikert hozott, az Egyesült Királyságban a 2. lett, és az egész világon a legjobb 20 dal között volt a listákon. A két következő kislemez, a Supreme és a Better Man szintén sikeres lett, számos országban a legjobb 10 dal közé került be. Az Eternity című dal végül nem került fel a nagylemezre, a Eternity/The Road To Mandalay című kislemezen jelent meg 2001 júliusában és a 4. number one kislemeze lett az énekesnek az Egyesült Királyságban és számos országban (Németországban, Svájcban, Ausztriában és Olaszországban) bekerült a top 10-be. Robbie Williams világszerte több, mint 55 millió lemezt adott el. Csak Ausztráliában, több, mint 2,5 millió lemezt adott el. Albumok Robbie Williams összes megjelent albuma és helyezései az alábbi országokban: Egyesült Királyság (UK), Németország (GER), Hollandia(NLD)Svájc (SWI), Ausztria (AUT), Svédország (SVE) Franciaország (FRA), Olaszország (ITA), Ausztrália (AUS), Új-Zéland (NZ), Mexikó (MEX), Argentína (ARG), Amerikai Egyesült Államok (USA). Kanada (CAN), Album eladások és eredmények Robbie Williams több albumot adott el az Egyesült Királyságban, mint bármelyik másik brit szólóénekes. Világszerte 53 millió nagylemezt és 15 millió kislemezt adott el. Egyesült Államok Robbie csak három nagylemezt jelentetett meg itt, a The Ego Has Landed et (1999), a Sing When You're Winning et (2000) és az Escapology -t (2002) Egyesült Királyság Robbie Williams több albumot adott el az Egyesült Királyságban, mint bármely más szólóénekes a zenetörténelem során Hivatalos album eladás: 16,2 millió (54x-es platina) 8 első helyezett album: Life thru a Lens , I've Been Expecting You , Sing When You're Winning , Swing When You're Winning , Escapology , Greatest Hits, Intensive Care és a Rudebox. 6 első helyezett kislemez: Millennium , She’s the One , Rock DJ, Eternity, Somethin' Stupid és a Radio. Egy dupla platina minősítésű kislemez: ( Angels ), egy platina kislemez ( Rock DJ ), két arany kislemez ( She’s the One és a Millennium ) és négy ezüst kislemez ( Freedom , Kids , Somethin' Stupid és No Regrets ). Németország: Hivatalos album-eladás: 7.7 millió 7 első helyezett album: Sing When You're Winning , Swing When You're Winning , Escapology , Live at Knebworth , Greatest Hits , Intensive Care és Rudebox Michael Jackson -t leszámítva senki más nem adott el annyi albumot, mint Williams Latin-Amerika: Jelenleg a legkelendőbb nem-latin előadó Dél-Amerikában . Minden albuma bekerült a itt a Top 10-be, valamint a mexikói és a brazíliai Top 40-be Több, mint 3 milliót adott el Dél-Amerikában 2005-tel bezárólag a mexikói eladások meghaladták az 1 milliót (nem számolva az Intensive Care -t és a Rudebox ot) Ausztrália és Új-Zéland: A XIX. század legkelendőbb külföldi művésze Ausztráliában Több, mint 2 millió albumot adott el Ausztráliában és további fél milliót Új-Zélandon 3 első helyezett albuma volt az országban Közreműködések más albumokon Mike Bassett: England Manager (filmzene) – Summertime (a dal egy újabb változata később felkerült a Rudeboxra ) (2001) Hennef (Sieg) Hennef település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Népesség A település népességének változása: Bror Mellberg Bror Lars Astley Mellberg (Ambjörby, 1923. november 9. – 2004. szeptember 8.) svéd válogatott labdarúgó. Olof Mellberg nagybátyja. A svéd válogatott tagjaként részt vett az 1950-es és az 1958-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Klub AIK Fotboll Svéd kupa : 1949, 1950 Genoa CFC Seria B : 1952-53 Toulouse FC Francia másodosztály : 1952-53 Egyéni Francia másodosztály gólkirálya: 1952-53 Tarzan Boy - The World of Baltimora A The World of Baltimora az olasz italo-disco csapat Baltimora 2010. november 26.-án megjelent válogatásalbuma, melyen a korábban megjelent kislemezeken megjelent dalokon kívül az első stúdióalbumról is kerültek fel dalok a válogatás lemezre, melyek újra masterelt változatban hallhatóak. Megjelenések CD Európa EMI – 5099994849325 Tarzan Boy (Single Version) 3:50 Woody Boogie 5:52 Juke Box Boy (Maxi) 5:52 Key Key Karimba 6:01 Living in the Background 6:04 Global Love 4:41 Featuring – Linda Wesley Running For Your Love 5:51 Call Me in the Heart of the Night 4:55 Chinese Restaurant 5:11 Set Me Free 4:48 Pull The Wires 4:42 Come On Strike 4:49 Jimmy's Guitar 3:57 Survivor In Love 5:04 Tarzan Boy (Summer Version) 6:47 Anthony Fokker Anton Herman Gerard Fokker (Blitar, Indonézia, 1890. április 6. – New York, USA, 1939. december 23.) holland repülőgéptervező, a repülés és a repülőgépgyártás egyik úttörője. Élete, munkássága Anthony Fokker Blitar városában született Jáva szigetén 1890. április 6-án, ami akkor Hollandiához tartozott, ma pedig Indonézia része. Apja Herman Fokker holland kávéültetvény-tulajdonos volt. Négy éves korában a család visszaköltözött Hollandiába, és Haarlemben telepedett le, hogy Fokkernek és nővérének holland neveltetést tudjanak biztosítani. A fiú nem volt szorgalmas tanuló és nem is fejezte be felsőbb iskolai tanulmányait. Fokker érdeklődését a repülés iránt Wilbur Wright Franciaországban tartott bemutatója keltette fel először 1908 őszén. Németországi évek 1910-ben, 20 éves korában Anthonyt az apja Németországba küldte, hogy gépészetet tanuljon. Azonban a repülés iránti érdeklődése következtében iskolát váltott. Még ebben az évben megépítette első repülőgépét, a "Fokker Spin" nevű gépet, azaz a "pókot", ami egy balesetben megsemmisült, amikor Fokker üzlettársa egy fának nekirepült vele. Repülési engedélyét a második "Spin" géppel szerezte meg. Hazájában hírességgé vált, amikor körülrepülte a Szent Bávó templom tornyát Haarlemben 1911. augusztus 31-én a "Spin" harmadik verziójával. Tovább növelte hírnevét Vilma királynő születésnapjára tartott bemutatójával. 1912-ben Fokker a Berlin közelében lévő Johannisthalba költözött, ahol megalapította első saját vállalatát Fokker Aeroplanbau néven. Az elkövetkező években több különböző repülőgépet is készített. A repülőgépgyárát később áthelyezte Schwerinbe, és Fokker Flugzeugwerke GmbH néven működtette tovább, amit később Fokker Werke GmbH névre rövidített. Első világháború Az első világháború kitörésekor a német kormányzat átvette az irányítást a gyárban, azonban Fokker maradt az igazgatója a gyárnak és számos repülőgépet tervezett a Luftstreitkräfte számára, beleértve a Fokker Eindecker és a Fokker Dr.I típusokat. Az utóbbi típust Manfred von Richthofen, a vörös báró tette halhatatlanná. Összességében mintegy 700 katonai repülőgépet szállított a Fokker gyár a német légierő számára az első világháború alatt. Fokker saját maga is kiváló pilóta volt, és repülőgépeit számos alkalommal repülte bemutatókon. 1915. június 13-án Fokker bemutatta az új Fokker Eindecker gépet Stenay mellett az 5. német hadsereg szektorában Vilmos német koronaherceg és más neves személyiségek előtt. Fokker szorosan együttműködött Otto Parschauval, mint katonai szakértővel, hogy az Eindeckert alkalmasabbá tegye a speciális harctéri feladatokra és ezen így ezen a bemutatón Otto Parschau is repült a géppel. Max Immelmann, aki később az Eindeckerrel az első világháború legjelentősebb sikereit érte el, úgy kommentálta ezt a bemutatót egy levelében, hogy a Fokker lenyűgözte a képességeivel. Szinkronizált gépfegyver Gyakran hivatkoznak Fokkerre úgy mint a szinkronizált gépfegyver kifejlesztőjére, ami lehetővé tette, hogy a repülőgépek a forgó légcsavaron keresztül tüzeljenek. Jóllehet Fokker szerepe jelentős volt ennek a megoldásnak a kidolgozásában, ez a találmány számos korábbi fejlesztésen alapult. 1915. április 18-án Roland Garros francia pilóta gépét lelőtték, és német fogságba esett. Repülőgépe olyan deflektorral volt felszerelve, amely a légcsavarhoz volt rögzítve. Garros ugyan fel tudta gyújtani a gépet, mielőtt fogságba esett volna, azonban a gépfegyver és a légcsavar sértetlen maradt és a németek kezére került. Ennek hatására a Luftstreitkräfte egy szinkronizált gépfegyver kidolgozását kezdeményezte, amibe Fokkert is bevonták. Azonban a történetnek az a része, hogy a tervezés, fejlesztés és összeszerelés mindössze 48 órát vett igénybe nem a tényeken alapul. Bizonyítékok vannak arra, hogy a Fokker vállalat már Garros gépének elfogása előtt hat hónappal elkezdett dolgozni ezen a koncepción. A fejlesztés végeredménye Fokker Gestangesteuerung nevű vezérlő mechanizmusa volt, ami lehetővé tette, hogy a Fokker gépek gépfegyverei úgy lőjenek előre a légcsavar körén keresztül, hogy csak akkor tüzeljenek, amikor a légcsavar a tűzvonalon kívül van. Ennek a mechanizmusnak az alkalmazása a Fokker Eindecker gépeken vezetett a német légifölény megszerzéséhez a háború kezdeti szakaszában, amit a brit sajtó Fokker Scourge néven emlegetett. Visszatérés Hollandiába A háború végén a versailles-i béke értelmében, Németországnak megtiltották, hogy repülőgépeket és repülőgépmotorokat gyártson. 1919-ben Fokker visszatért Hollandiába, és egy új vállalkozásba kezdett Nederlandse Vliegtuigenfabriek (Holland Repülőgépgyár) néven, ami a későbbi Fokker Aircraft Company elődje lett. A békeszerződésben foglalt szigorú lefegyverzési feltételek ellenére Fokker nem tért haza üres kézzel: sikerült átcsempésznie a német-holland határon egy teljes vonatszerelvény D.VII és C.I harci gépet és a hozzájuk tartozó alkatrészeket. Ez képezte a kezdeti raktárkészletét az új gyárnak, ami lehetővé tette számára, hogy viszonylag gyorsan beindítsa az üzletet. A katonai célú fejlesztés helyett azonban a polgári repülésre koncentrált, és a Fokker F.VII hárommotoros gépével ezen a téren igen jelentős sikereket ért el. 1919. március 25-én Fokker feleségül vette Sophie Marie Elisabeth von Morgent Haarlemben. Ez a házassága négy évig tartott. Egyesült Államok 1922-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött és amerikai állampolgárságot kapott. Megalapította vállalata amerikai leányvállalatát Atlantic Aircraft Corporation néven. 1927-ben Fokker feleségül vette Violet Austmant New Yorkban. Halála 1939-ben halt meg New Yorkban agyhártyagyulladás következtében három hét betegség után, 49 éves korában. AEGON International Az AEGON International minden év júniusában megrendezett tenisztorna Eastbourne-ben, Nagy-Britanniában. 2014-ig férfiak és nők számára rendezték, 2015-2016-ban a férfitornát Nottinghamben tartották, majd 2017-ben visszatértek Eastbourne-be. A férfiak versenye az ATP 250 Series része, összdíjazása 693 910 $. A női verseny Premier kategóriájú, összdíjazása 819 000 amerikai dollár, a főtáblán harminckét játékos szerepelhet. Az első tornát 1974-ben rendezték meg, és 2009-ig csak a WTA-versenyeknek adott otthont a helyszín. 2009–2014 között rendeztek itt ATP-tornát a férfiak számára, majd 2017-től ismét. A mérkőzéseket szabadtéri füves pályákon játsszák. A jelenlegi címvédő a dán Caroline Wozniacki. A nők között Martina Navratilova a csúcstartó, tizenegyszer nyerte a meg a tornát. Robecco Pavese Robecco Pavese település Olaszországban, Lombardia régióban, Pavia megyében. Lakosainak száma 558 fő (2017. január 1.). Robecco Pavese Bressana Bottarone, Casatisma, Casteggio, Corvino San Quirico, Pinarolo Po, Santa Giuletta és Torricella Verzate községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare de Brest Gare de Brest vasútállomás Franciaországban, Brest településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Brest-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Kerhuon (Paris Gare Montparnasse, Párizs–Brest-vasútvonal) Üzenet a mobilon Az Üzenet a mobilon (eredeti cím: Message in a Cell Phone) 2000-ben bemutatott egész estés amerikai film, amelyet Eric Hendershot írt és rendezett. A zenéjét Ramón Balcázar szerezte, a producere Steele Hendershot és Karri O'Reilly volt, a Pure Entertainment készítette. Amerikában 2000-ben mutatták be a mozikban, Magyarországon pedig 2001-ben adták ki VHS-en. Hallstatt Hallstatt egy felső-ausztriai barokk kisváros az Alpokban, a Hallstatti-tó partján. Neve a kelta hagyományok szerint „a só helye” kifejezésből származik. Különleges ékszere a festői természeti környezetén kívül az a kis gótikus templom, melynek három különösen szép szárnyasoltára van. A helyszűkével küzdő kisváros különös és egyben bizarr nevezetessége a templom kertjében található teraszos temető, melyben a halottak maradványait 10 évente kiássák, majd koponyájukat kifehérítik. A koponyákat festett virág- és babérkoszorúkkal ékesítik, majd a fehér „homlokra” gót betűkkel vésik fel az elhunyt nevét. A templom melletti sziklafalba vájt Csontház így őrzi több mint 1200 egykori lakó maradványait. A városka a szikla lábához, egymásra épült házak csodálatos sorából áll, a városlakók a már említett helyszűke miatt, a ház falához gyümölcsfákat ültettek és felfuttatták azokat a falon. Hallstatt további nevezetessége a világ legrégebbi ismert sóbányája, melyet 2002-ben múzeummá alakítottak át. 1664-ben ebben a bányában történt a világon regisztrált első sújtólégrobbanás. A 7000 éve működő sóbánya Kaiserberg nevű része 2002-ben nyílt meg múzeumként. A múzeum-bánya különböző szintjeit facsúszdák kötik össze. A római eredetű városban ókortörténeti múzeum is látható. Hallstattról nevezték el a kelta népek hagyatéka alapján behatárolható régészeti kultúrát (lásd: hallstatti kultúra). 2011 áprilisában egy kínai fémkereskedő cég, a China Minmetals ingatlanos leányvállalata, a Minmetals Land Ltd. elkezdte a település pontos mását felépíteni Hongkongtól nem messze északra. A helyi lakosok csak június elején hallottak először az építkezésről, emiatt nagy felháborodást keltett, s nemcsak a másolás ténye rázta meg a helyieket, hanem az is, hogy a kínai cég emberei már jó ideje végzik a munkájukat. 2013. júniusában a folyamatos esőzés hatására a Hallstatti-tó vízszintje jelentősen megemelkedett és az árvíz elöntötte a települést. Közlekedés A városka közlekedését a tóparti szűk földrajzi elhelyezkedése határozta meg évszázadokig. A település sokáig csak öszvérrel és víziúton volt elérhető. Az első útkapcsolat csak 1875-ben épült ki, miután a korábban az út kiépítési próbálkozásokat népszavazáson elutasították. Ma is hajójáratok közlekednek a tó partján, érintve Hallstatt több pontját is. 1966-ban megnyílt a település melletti, azt tehermentesítő alagút, melynek galériáiban parkolókat is kialakítottak. A galériát gyalogúttal kapcsolták a faluhoz. A vasútállomását 1877. október 23-án adták át a településsel szemközt a Salzkammergut vasútvonal mentén. A vasútállomás és Hallstatt között hajójárat közlekedik, amely egyben az 1990-es évekig az egyetlen hajón üzemelő postajárat volt Ausztriában. Ma már autóval történik a postai szolgáltatás. Vasútvonala egyvágányú, villamosított. Parkolásra a településen 4 fizető parkoló van kijelölve (2017-ben 3,5 euró/óra). A férőhelyek kihasználtságát a digitális kijelzőkkel ellátott táblák mutatják. A város területét sorompóval védik, ahová csak időszakosan az ott lakók és árufeltöltés céljára lehet behajtani. A távolabbi parkolóból kisbusz szállítja be az autósokat a településre. Az autóbuszok számára a településközpont déli végén buszparkolót alakítottak (2017-ben 30 euró/nap, de a városban éjszakázók számára ingyenes). Fizető parkoló van kialakítva a már említett alagút galériáiban is. A Salzbergwerk és a P2 jelű parkoló között kábelvasút közlekedik. Malpartida de Plasencia Malpartida de Plasencia település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Lakosainak száma 4609 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kozma Orsolya Kozma Orsolya (Budapest, 1976. október 2. –) magyar énekesnő. Pályafutása Kislányként a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt, majd a budapesti Szent László Gimnázium elvégzése után színészpályára készült. Toldy Mária stúdiójába került, ahol két évig tanult. Az Operettszínház Valahol Európában Évájaként debütált, majd Székesfehérváron a Dzsungel könyvében. Egerben együtt játszott Molnár Piroskával, Bodrogi Gyulával és Hegedűs D. Gézával Brecht Koldusoperájában, de részt vett a TÁP Színház Űrzrínyiász című előadásában is. Filmes munkák: Kalózok zenés magyar film, Tűzvonalban című magyar sorozat. Első zenekara a Szűzriadó volt, majd a Kimnowak együttes tagja lett. A nagy áttörést és országos ismertséget a Jazz+Az hozta meg számára, majd 2000-től a Cotton Club Singers tagja lett. 2005-ben találkozott Szakos Krisztián dalszerzővel és elkészítették Orsi első szólóalbumát , az Egy szó-t. 2007-ben Orsi megvált a vokálcsapattól, hogy szólókarrierjére koncentráljon. 2007 májusában jelent meg 2. pop lemeze Az igazi szerep címmel. Vendégként többek között olyan előadókkal és zenekarokkal dolgozott, mint Presser Gábor, Tolcsvay László, Dés László, Novák Péter, Keresztes Ildikó, Tony Lakatos, Vince Mai, Rob van de Wouw, Krysztov Scieranski, a 9:30 Collective/eNerd vagy az eat me! 2008-ban megalakult a Kozma Orsi Quartet, színesítve az énekesnő palettáját, és decemberben jelentették meg első stúdióalbumukat, a Hide and seek-et, amely azonnal Fonogram-díj jelölt lett, 2010. október 6-án megjelent Japánban. 2009-ben a Jazzy dalverseny különdíját, 2010-ben a Pécs Fringe Fesztivál szakmai díját nyerte el. Mindamellett hogy Orsi jelenleg Quartetjével járja az országot és koncertezik külföldön legújabb dzsesszlemezével, az Embrace-szel, amelyen Tony Lakatos szaxofonművész közreműködik, újra stúdióban dolgozik Szakos Krisztiánnal harmadik közös nagylemezükön. 2011 decemberétől minden hétfő este a Lounge rádión saját élő, kulturális-beszélgetős műsort vezet, Spontán címmel. Díjak Jazz+Az: Kalózok 1998. Aranylemez 1999. Platinalemez Jazz+Az: Egynek jó 1999. Aranylemez 2000. Platinalemez 1999. Arany zsiráf díj- Legjobb zenekar 2004. Cotton Club Singers: Sinatra Aranylemez 2009. Jazzy dalverseny -különdíj 2010. Fringe-szakmai díj - Kozma Orsi Quartet Jelölések 2007. Legjobb énekesnő kategória- Viva Comet 2007. Legjobb zenés videoklip-Az igazi szerep-Aranyszem fesztivál 2008. Legjobb magyar jazz album Fonogram- Kozma Orsi Quartet: Hide and seek 2011. Legjobb énekesnő -Glamour Women of the Year 2012. Legjobb énekesnő -Glamour Women of the Year Családi háttere Nagyapja Kozma Pál szőlőnemesítő, kertészmérnök, ampelológus, a mezőgazdasági tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Édesapja ifj. Dr. Kozma Pál Fleischmann díjas szőlőnemesítő, a pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet főmunkatársa. 2010 augusztusában férjhez ment Benedek Tamáshoz, a Neo együttes dobosához. A Kozma Orsi Pop Up Band tagjai Kozma Orsi – ének Szakos Krisztián – gitárok Benedek Tamás- dobok A Kozma Orsi Quartet tagjai Kozma Orsi – ének Cseke Gábor – zongora, billentyűs hangszerek Hárs Viktor – bőgő, basszusgitár, baritongitár, vokál Pusztai Csaba – dobok, ütőshangszerek A Kozma Orsi Duo tagjai Kozma Orsi – ének Cseke Gábor – zongora Diszkográfia Szólólemezek: Kozma Orsi: Egy szó – 2005 . Kozma Orsi: Az igazi szerep – 2007 Kozma Orsi Quartet: Hide and Seek - 2008 Kozma Orsi Quartet: Embrace- 2010. Kozma Orsi: Vulkán - 2013 Közreműködőként, vendégként elkészített lemezek: Jazz+az: Kalózok filmzene – 1998 . Jazz+az: Egynek jó – 1999 . Jazz+az: Koncert + Story DVD – 2003 . Cotton Club Singers: 2×2 remix album – 2001 . Cotton Club Singers: 2×2 Cotton Club Singers: Sinatra Live 1-2. – 2002 . Cotton Club Singers: Spirit of Sinatra dvd – 2003 . Cotton Club Singers: Best of CCS. – 2003 . Cotton Club Singers: Luxury – 2004 . Cotton Club Singers: Abba Jazz – 2006 . A miniszter félrelép-Filmzene 1997 . Kis Vuk-Filmzene 2007 . Keresztes Ildikó : Nem tudod elvenni a kedvem... - 1999 9:30: Momentary fame – 2005 Presser Gábor : T12enkettő – 2006 Kowalsky meg a Vega : Forradalom Rt. – 2006 Kimnowak : Gyémánt – 2007 eat me!: Weep 2009 Tereskova : Best of Színházi szerepek Fame (Serena) – Thália, Piccolo Színház Valahol Európában (Éva) – Fővárosi Operett Színház; Székesfehérvár A dzsungel könyve (Tuna) – Székesfehérvár Égésföld – Veszprém Űrzrínyiász – Trafó Koldusopera – Eger Filmszerepek Kalózok Tűzvonalban Közreműködések Kozma Orsi a 90-es években közreműködött az Ufo és a 4F Club dalaiban, de nem csak mint vokál énekes, hanem mint szóló énekes is. Dangé-Saint-Romain Dangé-Saint-Romain település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 3030 fő (2015). Dangé-Saint-Romain Antogny-le-Tillac, Ingrandes, Leugny, Les Ormes, Saint-Rémy-sur-Creuse, Vaux-sur-Vienne és Vellèches községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szigeti Attila Szigeti Attila (Marosvásárhely, 1973. június 23.) erdélyi magyar filozófus, filozófiai szakíró, egyetemi oktató. Életútja A középiskolát szülővárosában, a Bolyai Farkas Líceumban végezte (1991), majd a BBTE-n szerzett filozófia szakos tanári diplomát (1996). Tanulmányait ugyanitt a francia filozófia mesterképzőn (1996–97), majd az Université Paris I. Panthéon-Sorbonne-on (1998–99) folytatta, a filozófia doktora címet az Université Paris XII. Val de Marne-on és a BBTE-n szerezte (2004). 1999-től a BBTE Filozófiatörténeti és Logikai Tanszékén előbb gyakornok, 2001-től tanársegéd, 2004-től adjunktus. Munkássága Első szaktanulmánya 1994-ben jelent meg a Kellékben, amelynek alapítói közé tartozik; 2004-től szerkesztője a Studia Phaenomenologica c. folyóiratnak és a StUBB Philosophia sorozatának. Tanulmányai jelentek meg továbbá az Erdélyi Múzeumi Füzetekben (2004), a Partiumi Szemlében (2004), a Metamorfozele unei idei: Internaţionalitatea de la Plotin la Levinas (Bukarest, 2005), a Recherches phénoménologiques actuelles en Roumanie et en France (Hildesheim – Zürich – New York, 2006), Az interkulturalitás filozófiai problémái (Kolozsvár, 2007) és a Transzcendencia és megértés. 100 éve született Emmanuel Lévinas (Budapest, 2008) c. kötetekben. Társszerkesztője volt A filozófia alkalmazása – alkalmazott filozófia (Veress Károllyal, Kolozsvár, 2002), a Logika (Gál Lászlóval, Kolozsvár, 2002) és Az interkulturalitás filozófiai problémái (Veress Károllyal, Kolozsvár, 2007) c. köteteknek. Önálló kötetei Langage et temps dans la phénoménologie de Lévinas ( Bukarest , 2009). A testet öltött másik. Kortárs fenomenológiai tanulmányok ; Pro Philosophia, Kolozsvár, 2011 ( Műhely ) 4623 Obraztsova A 4623 Obraztsova (ideiglenes jelöléssel 1981 UT15) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1981. október 24-én. Hassendorf Hassendorf település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1147 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: 2005 a légi közlekedésben Ez a lista a 2005-ös év légi közlekedéssel kapcsolatos eseményeit tartalmazza: Események január január 25. , Podgorica . Éjjel 11 óra körül leszállás közben megcsúszott és orrára bukott a Montenegro Airlines Fokker 100 (YU-AOM) utasszállító repülőgépe és 700 métert csúszott az orrán. Az eset következtében 4 fő szenvedett kisebb sérüléseket. március 2005. március 31., Rovie település közelében. A Drizez-hegységnek csapódott a Brit Királyi Légierő 352. Különleges Rendeltetésű Csoport C-130-as típusú szállítógépe. A gépen tartózkodó 9 fő amerikai állampolgárságú katona életét vesztette. június június – Befejeződött a V–22 Osprey berepülési programja. augusztus augusztus 14. – A ciprusi Helios Airways légitársaság 522-es járata, a Larnakából Athénba tartó Boeing 737 -300-as 5B-DBY lajstromjelű gép Grammatiko falu közelében lezuhan 121 fővel a fedélzetén. Az eseményt senki sem éli túl. szeptember szeptember 28. – A Pentagon jóváhagyta a V–22 Osprey sorozatgyártását. december 2005. december 23., Bakutól 20 mérföldnyire, a Kaszpi-tengeren. Az Azerbaijan Airlines 217-es számú járata, egy Antonov An-140-es típusú repülőgép a Kaszpi-tengerbe csapódott. A fedélzeten utazó 18 utas és 5 fős személyzet minden tagja életét vesztette. Jonathan Eibeschütz Jonathan Eibeschütz (héberül: ������ �������), (Krakkó, 1694 – Altona, 1764. szeptember 18.) lengyelországi zsidó hittudós, teológiai író. Élete és művei Krakkóban született, és ritka okossága kitűnő memóriájával kiemelkedő helyet biztosított neki a korabeli talmudtudósok között. Eibeschütz többre becsülte a Talmud elméleti részét a gyakorlati tanításainál. Átok alá helyezte a sabbatiánus mozgalmat, holott titokban maga is egyetértett Sabbatáj Cévi egyes gondolataival. Prágai rabbisága alatt, 1728 és 1739 között kiadta a Talmudot. Később Metzbe került, majd 1750-ben Hamburg–Altona–Wandsbeck rabbijává választották meg. Emellett vitát folytatott Jacob Emdennel éppen a sabbatianizmus vádja miatt. Eibeschütz saját védelmére iratainak gyűjteményét Luchót ha-édút ('A bizonyság táblái') címmel hagyta hátra. Más művei is fennmaradtak, így az Urim vetummima, és a Keréthi u-Peléti, amelyek a rituális kódexek kommentárjai; illetve a Jáárot-debása ('Mézsejtek') című – élces, ötletes, vers- és aggada-magyarázatokkal teljes – homiliagyűjtemény. Leopárd-áltrifla A leopárd-áltrifla (Scleroderma areolatum) az áltriflafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, mérgező gombafaj. Megjelenése A leopárd-áltrifla termőteste 2–5 cm átmérőjű, gumó alakú. Alja rövid, 2–3 cm-es, tönkszerűen összehúzott, micéliumkötegben folytatódik. Színe sárgásbarna, okker vagy vörösbarna; felülete kis, sötét pikkelykékkel borított, némileg a leopárd mintázatához hasonlóan. A spórák érésekor a termőtest szabálytalanul felreped. Burka vékony (kb. 1 mm), húsa kezdetben fehér, de hamar lilásfeketévé válik és sokáig kemény marad. Szaga, íze nem jellegzetes. Spórája gömb alakú, izoláltan tüskés, nem hálózatos felületű, mérete 9-14 mikrométer. Spórapora sötét lilásbarna. Hasonló fajok A szintén mérgező többi áltriflával lehet összetéveszteni. A rőt áltrifla burka vastagabb, a nyeles áltrifla alja tönkszerű. Biztonságosan csak mikroszkóppal, spórái alapján lehet elkülöníteni a többi fajtól. Elterjedése és termőhelye Európában és Észak-Amerikában honos. Magyarországon nem gyakori. Lomb- és vegyes erdőkben, inkább humuszban gazdag talajon található. Júniustól októberig terem. Mérgező. Nagyobb mennyiség fogyasztása után 1/2-3 órával rosszullét, hányás, ájulás lép fel. Michael Jackson ONE A Michael Jackson ONE a Cirque du Soleil kanadai székhelyű cirkusztársulat kortárs cirkusz műfajú előadása, melyet 2013. május 23-án mutattak be. A Michael Jackson: The Immortal World Tour után a második olyan előadás, amely Michael Jackson amerikai énekes munkásságát dolgozza fel. Ez idáig rekord számít, ugyanis korábban még nem fordult, hogy egynél több Cirque du Soleil-show fusson egy időben, amely egyazon világsztár előtt tisztelegne. A műsor elődjével szemben nem utazik, a nevadai Las Vegasban található Mandalay Bay Resort and Casino színháztermében tartja előadásait. A produkciót a The Immortal World Tour-hoz hasonlóan Jamie King írta és rendezte. A Michael Jackson ONE a nyolcadik Cirque du Soleil-show Las Vegasban: a Mystère (1993), az O (1998), a Zumanity (2003), a Kà (2005), a The Beatles LOVE (2006), a Criss Angel Believe (2008) és a Zarkana (2012) után. Dallista Az előadás során az alábbi dalok csendülnek fel. Privacy (előadás előtti zene) The Vortex (videó: Ghosts / Somebody’s Watching Me / In the Closet / Why You Wanna Trip on Me) Beat It Leave Me Alone / Tabloid Junkie / 2 Bad Stranger in Moscow / Will You Be There Bad Smooth Criminal I’ll Be There Human Nature / Never Can Say Goodbye 2000 Watts / Jam They Don’t Care About Us Planet Earth / Earth Song Smile Wanna Be Startin’ Somethin’ The Way You Make Me Feel / You Rock My World Dangerous / Dirty Diana / In the Closet This Place Hotel / Workin’ Day and Night Billie Jean Scream Thriller Speechless I Just Can’t Stop Loving You Man in the Mirror Can You Feel It Black or White Don’t Stop ‘til You Get Enough Remember the Time / Love Never Felt So Good (előadás utáni zene) A Michael Jackson: The Immortal World Tour-ral ellentétben, a műsort nem élő zenekar kíséri, a dalok playback szólalnak meg. Műsorszámok Az előadásban 63 előadó lép fel 17 országból, köztük az Egyesült Államokból, Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Brazíliából, Chiléből, Kanadából, Franciaországból, Izraelből, Kenyából, Oroszországból és Dél-Koreából. A műsorban szerepelnek kötéltáncosok, gumiasztal akrobaták, légtornászok, rúdtáncosok, zsonglőrök kalapokkal, lasszóval és diabolóval, Cyr kerekes artista, orosz hinta akrobaták, árnyékszínházi előadók és természetesen táncosok is. Az előadásokat kezdetben csütörtök, péntek kivételével 19:00 és 22:00 órakkor tartották, majd 2013. szeptember 3-tól a második előadást 21:30 órai kezdettel mutatják be. Helyszín A Mandalay Bay Kaszínó színháztermét teljesen átalakították, hogy megfeleljen a Cirque du Soleil igényeinek és elvárásainak. A terem számokban: 1804 férőhely 5412 hangszóró az ülésekben (3 ülésenként) 234 mozgó fény 28 villanófény 587 világítótest 295 egyedi készítésű LED izzó 26 panelből álló videós kivetítő 2200 swarovski kristály díszíti az előadók kosztümét Hang és Kép A Michael Jackson ONE című műsor hivatalos sajtóbemutató videója Acanthostega Az Acanthostega kihalt négylábú nemzetség, egyike az első gerinceseknek, amelyeknek felismerhető végtagjai voltak. A késő devon famenni korszakában jelent meg, mintegy 365 millió évvel ezelőtt. Anatómiailag átmenetet képezett a bojtosúszójú halak és az első szárazföldi életmódra képes négylábúak között. Leírása Hossza mintegy 60 centiméter lehetett. Fosszíliái folyóüledékekből kerültek elő. Mindkét első végtagján nyolc, a hátsókon legalább nyolc ujja volt, amelyeket hártya kötött össze. Nem volt csuklója és általában kevéssé alkalmazkodott a szárazföldre való kijáráshoz. Válla, első végtagja erősen halszerű volt. Hosszú, uszonnyal ellátott farka volt. Első végtagjai nem hajlottak könyökben, ezért nem tudta súlyt cipelő pozícióba állítani őket, sokkal alkalmasabbak voltak az evezésre vagy a vízinövények megragadására. Tüdeje volt, a bordái azonban túl rövidek voltak ahhoz, hogy a vízen kívül megtartsák a mellüreget. Ugyanakkor volt kopoltyújuk is, amelyek a halakéhoz hasonlóan fedettek voltak, nem úgy, mint a szinte teljesen vízi életmódhoz szokott mai kétéltűek némelyikének külső kopoltyúja. Mindezek miatt, a paleontológusok úgy vélik, sekély, vízinövények beszőtte mocsarakban élhetett és a lábai más okból fejlődtek ki, nem azért, hogy a szárazföldön járjon velük. Jennifer A. Clack interpretációja szerint az Acanthostega elsődlegesen vízi élőlény volt, halaktól származott, amelyek soha nem hagyták el a vizet, és a négylábúak a vízben fejlesztettek ki olyan tulajdonságokat, amelyek később a szárazföldi életben hasznosnak bizonyultak, nem pedig úgy, hogy kikúsztak a partra és így fejlődtek ki a lábaik, ahogyan azt korábban gondolták. Ez volt az az időszak, amikor nagy tömegben megjelentek a lombhullató növények és a sekély, oxigénszegény vizekbe hulló lomb olyan élőhelyeket hozott létre, amelyben a nagyobb halak már nem boldogultak. Felfedezése Fosszíliái jól megőrződtek. A fosszíliát, amelynek alapján felismerték a nem jelentőségét, Jennifer A. Clack találta Grönland keleti részében 1987-ben. (A koponya egyes darabjait már 1933-ban megtalálta Gunnar Säve-Söderbergh és Erik Jarvik.) Nemes András Nemes András (?, 1760 körül – Kecskemét, 1844. március 13.) ügyvéd, úttörő színész, drámaíró. Pályája Kecskeméti származású; Debrecenben végezte a jogot. 1790-ben csatlakozott Kelemen László színész-társulatához. Botsárd szolgát alakította az első hivatásos magyar nyelvű előadáson Simai Kristóf Igazházi c. magyarított darabjában, 1790. október 25-én és 27-én. Nem szerződött a társasághoz, de 1794–95-ben is vállalt alkalmi fellépéseket. Négy epizódszerepe ismert. Később mint ügyvéd dolgozott Kecskeméten. Az 1810-es évek közepén vizsgálatot rendeltek el ellene, mivel összeesküvést gyanítottak az asztaltársasága mögött, ám a vádat ejtették „komolytalan” előéletére, színészmúltjára hivatkozva. Munkája: Az igaz magyar nemes. Néző játék 3 felv. Pest. 1829. (Hornyik neki tulajdonítja ezen névtelenül megjelent színművet). 6244 Okamoto A 6244 Okamoto (ideiglenes jelöléssel 1990 QF) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tsutomu Seki fedezte fel 1990. augusztus 20-án. Palluaud Palluaud település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 234 fő (2015). Palluaud Montignac-le-Coq, Saint-Séverin, Salles-Lavalette, Bouteilles-Saint-Sébastien és Nanteuil-Auriac-de-Bourzac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Luquet Luquet település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 406 fő (2015). Luquet Gardères, Pontacq, Espoey, Ger, Livron és Lourenties községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zrínyifalva Zrínyifalva (1896-ig Kursanecz, horvátul Kuršanec, vendül Küršanci) falu Horvátországban Muraköz megyében. Közigazgatásilag Csáktornyához tartozik. Fekvése Csáktornyától 10 km-re délre a Dráva bal partján fekszik. Története A települést 1478-ban "Kursouecz" néven említik először. A csáktornyai uradalomhoz tartozott. 1664-ben az itteni erdőben érte halálos baleset Zrínyi Miklóst gyanús körülmények között vadkanvadászat közben (más források szerint a meggyilkolására felbérelt Póka István vadász orozva lőtte agyon). A falu magyar nevét 1896-ban ez alapján kapta. A tragédia helyén 1724-ben Pignatelli Belliguardo Anna grófné, Csáktornya urának Althan grófnak a felesége Zrínyi emlékére obeliszket emeltetett, melyet később az elhagyatott helyről a mai Felsőzrínyifalva központjába hoztak. 1910-ben 347, túlnyomórészt horvát lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott, majd a délszláv állam része lett. 1941 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. A környék első iskoláját 1884-ben nyitották meg Drávaújfaluban, ahova az itteni gyerekek is jártak. A faluban csak 1947-ben létesült az első iskola. 1974-ben a gyerekek alacsony száma miatt az iskolát Drávanagyfaluhoz csatolták, helyben csak az alsó tagozat maradt. Később a gyerekek száma ismét emelkedett, így 1999-ben az új iskolaépületben újra megnyílt az önálló alapiskola, melynek ma már több mint 400 tanulója van. 2001-ben Zrínyifalvának 1314 lakosa volt. Nevezetességei A Zrínyi-emlékoszlop, mely eredetileg Zrínyi halálának helyén állt, ma azonban a Felsőzrínyifalva (Gornji Kuršanec) központjában levő parkban található. Osztrák értékű forint Az osztrák értékű forint vagy ausztriai értékű forint (rövidítve o. é. forint, illetve a. é. forint; németül Gulden österreichischer Währung, rövidítve Gulden ö. W.) egy történelmi ezüstalapú pénzegység, mely az 1857-ben kötött bécsi pénzverési egyezményben foglalt osztrák érték szerint, 1858. november 1-jétől volt az Osztrák Császárság (később Ausztria-Magyarország) kizárólagos törvényes fizetőeszköze (felváltva a konvenciós forintot) 1892-ig, az aranyalapú korona bevezetéséig. Egy osztrák értékű forint 100 krajcárral volt egyenértékű. Története Egyleti pénzrendszer Az 1857. január 24-én a Liechtensteinnel és a Német Vámunió államaival kötött bécsi pénzverési egyezmény egységes pénzlábat hozott létre, melynek alaptömege a vámfont (500 gramm) lett. Az egyezmény értelmében egy font színezüstből 30 egyleti tallért vagy 45 osztrák értékű forintot kellett verni, így ez utóbbi színezüsttartalma 11,111 gramm lett. Mivel az addig használt konvenciós forint 11,693 gramm ezüstöt tartalmazott, ez 5,28%-os csökkenést jelentett. A pénzszerződés értelmében vert új, osztrák értékű érmék paramétereit az 1857. szeptember 19-én kelt császári pátens hirdette ki. Az egyleti pénzek forgalmát elrendelő, 1858. április 27-én kelt császári pátens 100 konvenciós forint átváltását 105 osztrák értékű forintban határozta meg. A közös valuta A kiegyezés utáni osztrák-magyar valuta alapját szintén az egyleti pénzláb szerint vert osztrák értékű forint képezte, de az érmék immár külön osztrák és magyar kiadásban is készültek. A bárki által ezüstpénzre váltható bankjegyeket a közös központi bank, az Osztrák-Magyar Bank bocsátotta ki. Rakétamozgást Tanulmányozó Csoport A Rakétamozgást Tanulmányozó Csoport, rövidítve GIRD (oroszul: ГИРД – Группа изучения реактивного движения, magyar átírásban: Gruppa izucsenyija reaktyivnovo dvizsenyija) a Szovjetunióban 1931-ben a rakéták és rakétahajtóművek kifejlesztésére és tanulmányozására létrehozott, több csoportból álló tudományos és kísérleti szervezet. Tevékenységében a moszkvai csoport játszott főszerepet, de ilyen csoportok Leningrádban és a Szovjetunió más nagyobb városaiban is működtek. 1933-ban összeolvadt a Gázdinamikai Laboratóriummal (GDL) és a két szervezetből létrehozták a Rakétakutató Intézetet (RNII). A GIRD-nek a GDL-el együtt fontos szerepe volt a szovjet rakétatechnikai alapjainak megteremtésében. Története 1931 őszén a Szovjetunió két nagyvárosában, Moszkvában és Leningrádban alakultak meg elsőként az Oszoaviahim keretei között a rakétahajtással foglalkozó csoportok, amelyek társadalmi szerveződésként összefogták a rakétatechnika iránt érdeklődő személyeket. A moszkvai csoport (MoszGIRD) 1931. szeptember 15-én jött létre. Campylobacter jejuni A Campylobacter jejuni a proteobaktériumok egyik faja. Tudnivalók A Campylobacter jejuni általában az állatok, főleg a madarak (Aves) ürülékében található meg. Testfelépítése csavarvonalas. Nem termel spórákat és oxigénre van szüksége a megélhetéshez; továbbá Gram-negatív baktérium. A kórokozó baktériumok egyike. Világszerte a gyomor-bélhurutos (gasztroenteritisz) megbetegedések egyik fő okozója. Az általa okozott ételmérgezés nagyon kimerítő lehet, viszont csak ritkán halálos. A Guillain–Barré-szindróma (GBS) kiváltásának 30%-ért ez a baktérium felelős; a szindróma 2-3 héttel a megbetegedés után lép fel. Az ember főleg baromfiudvaron keresztül léphet kapcsolatba vele. Ez a baktériumfaj, főleg a madarak emésztőrendszerében él. Kutatások szerint, az Egyesült Királyságban levő Oxfordshire-ben a seregély (Sturnus vulgaris) 30%-a Campylobacter jejunival fertőzött. Az északkelet-angliai Gatesheadben, a csókák (Corvus monedula) megtanulták, hogy a tejesember által a küszöbön hagyott műanyag tejes doboz fedelét csipegetéssel ki tudják nyitni, így a Campylobacter jejuni nevű baktérium, mely a madár ürülékében található, megfertőzte a tejet. A brit Egészségügyi Minisztérium azt tanácsolta, hogy semmisítsék meg ezeket a tejpalackokat, és olyanokat gyártsanak a jövőben, amiket a madarak nem tudnak felnyitni. A vad- és háziszárnyasok mellett, ez a baktérium a szarvasmarhában is fellelhető, viszont ezekben az állatokban nem okoz kárt. A szóban forgó baktériumot felfedezték a vombatfélék (Vombatidae) és a kengurufélék (Macropodidae) ürülékében is; ez pedig korábban az úgynevezett felfedezők hasmenését okozhatta. Cserny József (formatervező) Cserny József (Diósgyőr, 1939. augusztus 4. – 2009. július 10.) Kossuth-díjas magyar ipari formatervező. Élete 1957 és 1962 között tanult a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ipari formatervező szakon. Mesterei: Kaesz Gyula, Borsos Miklós, Dózsa Farkas András. 1978-ban Lelkes Péterrel megalapította a Zsennyei Műhelyt, ennek 1978-tól 1982-ig szervező titkára volt. 1986 és 1990 között elnöke volt a Szimpozionok és Alkotótelepek Tanácsának, 1989-től pedig minden évben regionális szimpozion-találkozókat szervez. 1990-től Péter Ágnessel közösen a Symposion c. folyóirat szerkesztője, 1994-től a Magyar Szimpozionok és Alkotótelepek Társaságának is az elnöke volt. 1994-től a Soproni Egyetemen oktatott. Több jelentős nemzetközi design-szimpóziumokon vett részt: Internationale WMW-Pleinair, Lychen (1978, 1980), Interdesign 79 Vienna (1979), Interdesign Baku (1983). A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Számtalan díjat kapott különböző konstrukciókért, formatervekért. Jelentős volt elméleti munkássága is. 1967-től a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatási tevékenységében is részt vett, majd 1994-től a Soproni Egyetem munkájában is. A hazai szimpózium-mozgalom egyik vezéralakja volt. A Farkasréti temetőben nyugszik (25/II-1-18). Írásai Az ipari formatervezés művészete, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, Budapest, 1962 Nemzetközi Szimpozionok Magyarországon, Budapest, 1987. Díjak 1981: Formatervezési Nívódíj 1985: Munkácsy Mihály-díj 1989: Érdemes művész , Dózsa-Farkas András-díj 1993: Kossuth-díj 1997: a Soproni Egyetem tiszteletbeli doktora Poza de la Vega Poza de la Vega település Spanyolországban, Palencia tartományban. Poza de la Vega Saldaña, Villaluenga de la Vega, Santervás de la Vega, Villota del Páramo és Pino del Río községekkel határos. Lakosainak száma 197 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Thomas Dale Akers Thomas Dale Akers (Missouri, 1951. május 20. –) az amerikai légierő pilótája, űrhajós. Életpálya Kalandos életpályája volt – parkőr, tanár, a légierő pilótája, majd berepülő pilóta. A Missouri-Rollai Egyetemen 1973-ban végzett. 25 különböző repülőgépen repült. 1987. június 5-től részesült űrhajóskiképzésben. A négy űrrepülés során összesen 33 napot, 22 órát és 44 percet töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 1997. augusztus 1-jén fejezte be. Űrrepülések STS–41 – küldetés felelős, egy szondát indítottak a térbe, STS–49 – küldetés felelős, az amerikai űrrepülőgép-program 47., az Endeavour űrrepülőgép első repülése. Műholdszerelés, négy űrséta, a világ első hármas űrsétájának hosszú távú végrehajtása. STS–61 – küldetés felelős, megjavították a Hubble–űrteleszkóp hibás optikáját. Négy űrhajós összesen öt űrsétát végzett. STS–79 , az Atlantis űrrepülőgép 17. repülésének küldetésfelelőse. Hatodik repülés a Mir űrállomásra . Magával vitte az új dokkoló rendszert, illetve a hosszútávra berendezkedő legénységet. Negyedik űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 3 órát és 19 percet (243 óra) töltött a világűrben. 6 300 000 kilométert ( 3 900 000 mérföldet) repült, 160 kerülte meg a Földet. Burnet R. Maybank Burnet R. Maybank (Charleston, 1899. március 7. – Flat Rock, 1954. szeptember 1.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Dél-Karolina, 1941–1954). Tolosa (Spanyolország) Tolosa, Spain község Spanyolországban, Gipuzkoa tartományban. Tolosa Alkiza, Albiztur, Alegia, Ikaztegieta, Legorreta, Hernialde, Anoeta, Irura, Villabona, Ibarra (Gipuzkoa), Leaburu, Altzo, Berastegi, Lizartza, Gaztelu, Araitz és Amezketa községekkel határos. Lakosainak száma 19 386 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Melody Maker A Melody Maker angliai folyóirat, a világ leghosszabb múltra visszatekintő zenei újságja. 1926-ban alapították, kifejezetten a zenész, zenekedvelő olvasókra számára – akkoriban főleg a dzsesszre fókuszálva. Az 1950-es években a kiadvány lassan reagált az újonnan kialakuló rock and roll divatra, és a második helyre szorult a New Musical Express mögött. Az 1960-as évekre úgy tűnt, hogy visszanyeri a régi tekintélyét, mivel kifinomultabb, sokrétűbb volt a főleg a fiatalokra koncentráló NME–nél, a divatosabb témák mellett figyelmet fordítottak a nem fősodorbeli stílusok (dzsessz, folk) és a hangszerek ismertetésére is. Híresek voltak az újság hirdetései, amelyeken keresztül több később híressé vált együttes tagjai találtak egymásra (például Steve Hackett és Peter Gabriel (Genesis), Vince Clarke és Andy Bell (Erasure), Bill Bruford és a Yes, stb.). Az 1970-es években hetente 250 ezer példány került az újságárusokhoz. Az újság az 1990-es évekre újra veszített a népszerűségéből, 2000-ben pedig bejelentették, hogy egybeolvad a rivális New Musical Expressel (amelyet ugyanaz az anyacég, az IPC Media birtokolt). Paul Czinner Paul Czinner (Czinner Pál) (Budapest, 1890. május 30. – London, 1972. június 22.) magyar származású német filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró. Életpályája Az egyetemen filozófiát hallgatott. Művészi pályájának első állomása Bécsben Max Reinhardt színháza volt. Itt színész és rendezőgyakornok volt. Az osztrák fővárosban került kapcsolatba a filmmel, és 1924-ben Berlinben már előkelő nevet vívott ki magának. A hitlerizmus elől Angliába emigrált. 1940-ben az USA-ban telepedett le. 1949-ben Ausztráliában turnézott feleségével. Munkássága Az ún. német kamarajáték hagyományait folytatta. Érdeklődése általában a házasság, a férfi és a nő viszonya, a családi élet problémái felé fordult. Erőssége a gondos lélektani elemzés, a nagy igényű művészi kidolgozás volt. Filmjeinek hősnője többnyire saját felesége, Elisabeth Bergner (1897–1986) osztrák-német színésznő volt. Különösen a néma korszakban alkotott figyelemreméltó műveket (pl. a Nju (1924) klasszikus szerelmi háromszöge Elisabeth Bergnerrel, Emil Jannings-szal és Conrad Veidt-tel). Londonban régebbi sikereinek angol verzióit forgatta. Itt készítette el William Shakespeare Ahogy tetszik című műve (1936) filmváltozatát, amelyet 1966-ban a magyar tv is bemutatott. Színházi producer- és rendezőként dolgozott New Yorkban, Chicagóban. Angliába visszatérve főként opera- és balettfilmeket készített. Magánélete 1933-1972 között Elisabeth Bergner (1897-1986) osztrák-német színésznő volt a felesége. Filmjei Filmrendezőként A gonosz ember ( Homo immanis ) (1919) (forgatókönyvíró is) Inferno (1919) (forgatókönyvíró és filmproducer is) Nju (1924) (forgatókönyvíró és filmproducer is) A firenzei hegedűs ( Der Geiger von Florenz ) (1926) (forgatókönyvíró is) Szerelem ( Liebe ) (1927) (forgatókönyvíró is) Doña Juana (1928) (forgatókönyvíró és filmproducer is) Else kisasszony (1929) (forgatókönyvíró is) Az elveszett lelkek útja ( The Way of Lost Souls ) (1929) (filmproducer is) Ariane (1931) Álmodó száj ( Der träumende Mund ) (1932) (forgatókönyvíró is) Nagy Katalin, a cárnő (1934) Ne hagyj el soha ( Escape Me Never ) (1935) Ahogy tetszik (1936) (filmproducer is) A szerelem tolvaja (1939) (filmproducer is) A Bolsoj Balett ( The Bolshoi Ballet ) (1957) (forgatókönyvíró és filmproducer is) A Royal Balett ( The Royal Ballet ) (1960) A rózsalovag ( Der Rosenkavalier ) (1962) (filmproducer is) Rómeó és Júlia ( Romeo and Juliet ) (1966) (filmproducer is) Forgatókönyvíróként Féltékenység ( Eifersucht ) (1925) Jegyzetek Tirso de Molina nyomán Balázs Bélával író Angol verziója 1937-ben készült el Dreaming Lips címmel Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 225. old. Tolsa vasútállomás Tolsa vasútállomás vasútállomás Finnországban, Kirkkonummi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Helsinki–Turku-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Jorvas vasútállomás Kirkkonummi vasútállomás Sajópüspöki Sajópüspöki község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoki járásban. Fekvése Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részén, a Sajó jobb partján, a 25-ös főút mentén, a Miskolc–Bánréve–Ózd-vasútvonal közelében (Bánréve és Sajónémeti vasútállomásoktól egyaránt kb. 3–3 km-re) található, Ózdtól 12, Putnoktól 10 km távolságra. A község szlovák határ menti oldalát dombok övezik, másik oldalán folyik a Sajó. A Sajó-völgy települése, felszínét nagy részben folyóvízi homok, kavics, teraszkavics, kisebb részben lösz és glaciális vályog fedi. Éghajlata a mérsékelten nedves típushoz közelít, ezért a megművelhető területeken a szántóföldi és a kevésbé meleg igényes kertészeti növények termesztését részesítik előnyben. Elsősorban a fejeskáposzta, a vöröshagyma és zöldségnövények szerepelnek a termesztett növények között. Árvizek főleg kora tavasszal és nyár elején fordulnak elő. Tetemes az árterület, amelyet leginkább rétnek és legelőnek, valamint szántóföldnek használnak. Növényzete a pannóniai flóra tartomány Északi-középhegység flóravidékének Tornense flórajárásába tartozik, gazdag a falu határának növény- és állatvilága. Az eredeti növénytakarót nagyrészt mezőgazdasági területek váltották fel, de a megmaradt erdőkben szép gyertyános- és cseres-tölgyesek, kisebb részben fenyvesek találhatóak. Több védett madárfajnak is fészkelőhelye a határ, például az egerészölyvé. Sajópüspökitől északnyugatra, a szlovák határ túloldalán található a Rima torkolata. Élővilága A faluban van gólyafészek. Története Első okleveles említése 1263-ból való, amikorra királyi tizedszedők előtt megjelent a Sajópüspöki Mátyás magister, ez egyszersmind azt is jelzi, hogy ekkor már plébánia volt a községben. 1294-ben, amikor III. András király az esztergomi érseknek adományozta, Pispuki írásmóddal fordult elő a neve, a pápai tizedjegyzékekben 1332-37-ben pedig Pyspuk néven szerepel ugyanez a település. A 14. században a Putnokyak a földesurai, 1411-ben azonban már a rozsnyói püspökség birtokai között találjuk. Temploma régóta volt, de 1753-ban olyan rossz állapotba került, hogy az összeomlás veszélye fenyegette. A jelenlegi késő barokk stílusú templom alapjait 1792-ben rakták le, és 1794-ben szentelték fel, Kisboldogasszony tiszteletére. A tornyot a királyi kamara építtette hozzá 1799-ben. Mivel a község csaknem folyamatosan az egyház tulajdonában volt, lakói mindvégig katolikusok maradtak. A község 1969-ben elveszítette önállóságát és Bánrévéhez csatolták, majd 1991-ben a rendszerváltozás után, újra saját önkormányzattal bíró község lett. Jelenleg lakossága főként növénytermesztéssel foglalkozik, a térség városait látja el kertészeti termékekkel. Az ózdi kohászat leépítése az itteni lakosságot is érzékenyen érintette és munkanélküliséget idézett elő. A társas vállalkozásokat a mezőgazdaságban egy kft. és egy szövetkezet, a kereskedelemben egy Gm, a szolgáltatásban három nonprofit szervezet képviseli. Egyéni vállalkozóként mindössze két kisiparos tevékenykedik Sajópüspökiben. Népcsoportok A 2001-es népszámláláskor a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: Környező települések Sajónémeti és Bánréve 3 km-re, Serényfalva és Hét (település) 6 km-re. A legközelebbi városok: Ózd 10 km-re, Putnok 6 km-re. Nevezetességei Római katolikus templom Ralbitz-Rosenthal Ralbitz-Rosenthal település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 1675 fő (2016. december 31.). Ralbitz-Rosenthal Oßling, Wittichenau, Königswartha, Neschwitz, Crostwitz, Räckelwitz és Nebelschütz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Viletinec Viletinec falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Lepoglavához tartozik. Fekvése Varasdtól 27 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re északnyugatra fekszik. Története A falunak 1890-ben 129, 1910-ben 258 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Ivaneci járáshoz tartozott. A falu 1999-ig Bednja községhez tartozott. 2001-ben 54 háztartása és 188 lakosa volt. Tolvay Imre Tolvay Imre (Holics, 1694. október 8. – Kékkő, 1775. július 11.) bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár. Élete 1709. november 13-án a Jézus-társaságba lépvén, gimnáziumi tanár, 1724-ben teológiai hallgató volt a Nagyszombati Egyetemen. 1722-ben Bécsben szentelték pappá. 1728-ban letette a szokásos fogadalmakat; azután 1729-től tanított Nagyszombatban és Kolozsvárt, ahol hitvitatkozást tartott és rektor is volt. 1731-ben Egerben mint iskolaigazgató és templomgondnok működött. 1732-ben Rómába küldetvén, ott Szent Péter templomában kilenc évig a magyarok gyóntatója volt. 1740. december 23-án felmentették hivatalából és a német asszisztencia ügyeinek vezetésével bízták meg. Visszatérvén hazájába, rendtársait igazgatta; 1741. szeptember 11-től 1745. március 14-ig a budai kollégium rektora és a Nagyboldogasszony-templom plébánosa volt. 1746-ban a bécsi Pazmaneum rektora, azután 1756-tól kolozsvári házfőnök és 1759-től a győri kollégium igazgatója. 1766-től a rend eltöröltetéséig (1773) a nagyszombati könyvnyomtató-intézetet vezette. Meghalt 1775. július 11-én mint az esztergomi főmegye papja Kékkőn a Balassa gróf kastélyában. Művei Laureatum in heroibus Hungariae saeculum, post Christum natum decimum septimum... Tyrnaviae, 1718. Ortus et progressus Almae Archi-episcopalis S. J. Uninersitatis Tyrnaviensis, a primis illius initiis ad annum usque 1660. U. ott. 1725. Progressus almae archiepiscopalis societatis Jesu Universitatis Tyrnaviensis ab anno 1661. usque 1700. U. ott, 1728. Imago Heroum, qui de cognatis Excell. ac Illustr. Prosapiis Principis Pálffi ab Edőd et Erdődi de Monyorókerék sago et toga inclyti ad aetatem hanc in Reipublicae emolumenta longe maxime floruere. U. ott, 1729. Itineranium exete exstaticum quo mundi opificium, id est: Coelestis expansi, siderumque tam errantium, quam fixorum natura, vires, proprietates singularumque compositio et structura, ab infimo terrarum globo usque ad ultima mundi confinia, perficti raptus integumentum explorata, nova hypothesi exponitur, ad veritatem interlocutoribus Cosmiele et Theodidacto. U. ott, 1729. Athanasij Kircheri ... iter exstaticum II. in mundum subterraneum. Dialogus III. promotore... 1739. U. ott. Epistola de morte Valentini Kéri Collegii Academici et Universitatis Tyrnaviensis Rectoris ddo Tyrnaviae 24. Julii 1764. Orationes duae panegyricae D. Ladislao dictae Vienna. Április 30. Április 30. az év 120. (szökőévben 121.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 245 nap van hátra. Névnapok: Katalin, Kata, Ajtony, Buzád, Buzát, Hilda, Hildelita, Holda, Hulda, Ildikó, Karina, Katarina, Katerina, Kitti, Mariann, Marianna, Mína, Piusz, Rozamunda, Rozmarin, Szaffi, Szofi, Szófia, Tercia, Tertullia, Tivadar, Véda, Vendi, Zsófi, Zsófia Események 0 313 – Licinius római császár döntő győzelmet arat Maximinus Daia csapatai felett Heraclea Pontica mellett, Daia elmenekül a csatatérről. 1711 – A szatmári békeszerződés értelmében – melynek végleges szövegét április 29-én fogadták el a Károlyi Sándor kuruc főparancsnok és Pálffy János császári tábornagy által vezetett hosszas tárgyalások után – a kuruc hadsereg a nagymajtényi síkon leteszi zászlóit a császári hadsereg előtt, és fegyvereit megtartva hazaoszlik. Károlyi Sándor , a kuruc hadsereg főparancsnoka, és Pálffy János császári tábornagy, főparancsnok Szatmár városában megkötik a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződést . 1789 – George Washington lesz az Amerikai Egyesült Államok első elnöke . 1859 – A Dél-kínai tengeri csata kezdete. 1863 – A Cameron-i csata ( Camarón de Tejeda ), a Francia Idegenlégió vesztes csatája Benito Juárez mexikói csapatai ellen. A Francia Idegenlégió legfontosabb ünnepe. 1876 – A budapesti Margit híd felavatása. 1945 – Adolf Hitler öngyilkos lesz földalatti bunkerében . 1969 – Alexander Dubček helyett Gustáv Husák lesz a Csehszlovák Kommunista Párt első titkára. 1977 – Az Olasz Kommunista Párt és a Kereszténydemokrata Párt vezetőinek első hivatalos megbeszélései. 1980 – Beatrix holland királynő ( hollandul: Koningin Beatrix der Nederlanden ) trónra lépése. 1991 – Befejeződik a Trabant autók gyártása Zwickauban , az immár egyesült Németországban. 1993 – A CERN bejelenti, hogy a Világháló mindenki számára szabad és ingyenes. 1993 – Szeles Mónikát késsel sebesíti meg egy Steffi Graf szurkoló 2008 – Szergej Lavrov orosz külügyminiszter bejelenti, hogy Oroszország nem szándékozik háborúzni, de ha Grúzia erőszakos forgatókönyvet akar megvalósítani, Moszkva kénytelen lesz állampolgárai védelme érdekében válaszlépéseket tenni. Sportesemények Forma-1 1995 – San Marinói Nagydíj , Imola - Győztes: Damon Hill ( Williams Renault ) 2017 – orosz nagydíj , Szocsi - Győztes: Valtteri Bottas ( Mercedes ) Születések 1664 – II. (Stuart) Mária Anglia, Írország és Skócia királynője († 1694 ) 1777 – Carl Friedrich Gauss német matematikus , fizikus , csillagász († 1855 ) 1812 – Kaspar Hauser ( Bonaparte Napóleon állítólagos unokája) († 1833 ) 1835 – Franz Defregger osztrák festőművész († 1921 ) 1848 – Nádaskay Béla állatorvos és orvosdoktor, a leíró- és tájbonctan tanára, 1878 -ban az első magyar állatorvosi folyóirat, a Veterinarius alapítója († 1933 ). 1860 – Gyürky Gyula magyar bányamérnök, bányaigazgató († 1949 ) 1861 – Marian Zdziechowski lengyel filozófus, nyelvész és művészettörténész († 1938 ) 1870 – Lehár Ferenc magyar zeneszerző , katona karmester, operettszerző († 1948 ) 1883 – Jaroslav Hašek cseh szatirikus író , a „Švejk” szerzője († 1923 ) 1890 – Lakatos Géza honvéd vezérezredes, magyar miniszterelnök († 1967 ) 1902 – Theodore Schultz Közgazdasági Nobel-emlékdíjas amerikai közgazdász († 1998 ) 1910 – Kurt Kuhnke német autóversenyző († 1969 ) 1912 – Fényes Szabolcs magyar zeneszerző , színigazgató († 1986 ) 1916 – Claude Shannon amerikai matematikus , az információelmélet megalapítója († 2001 ) 1920 – Duncan Hamilton (James Duncan Hamilton) brit autóversenyző († 1994 ) 1920 – Szakáts Miklós magyar színész († 1984 ) 1929 – Klausjürgen Wussow német színész († 2007 ) 1931 – Andorka Rudolf szociológus († 1997 ) 1939 – Cseri Kálmán református lelkipásztor ( † 2017 ) 1946 – XVI. Károly Gusztáv svéd király 1950 – Valló Péter Kossuth-díjas magyar színész , rendező 1951 – Hegyi Gyula filmkritikus, politikus 1951 – Jacek Rostowski lengyel politikus, pénzügyminiszter 1953 – Klampár Tibor magyar asztaliteniszező 1954 – Bánfalvy Ágnes magyar színésznő 1956 – Lars von Trier dán filmrendező 1956 – Dobozi Eszter magyar költő, tanár 1962 – Nádas György Karinthy-gyűrűs magyar humorista 1965 – Adrian Pasdar amerikai színész 1965 – Dimanopulu Afrodité magyar színésznő 1973 – Akon szenegáli származású amerikai hiphop és Rhythm and blues énekes, dalszerző, lemezproducer 1982 – Kirsten Dunst amerikai színésznő, énekesnő 1982 – Sam Heughan angol színész 1988 – Ana de Armas , kubai színésznő 1988 – O Hjeri , dél-koreai taekwondózó Földvár (építmény) A földvár az őskortól használt erődítménytípus, eredete a Kr.e. 6. évezred közepének Közép-Európájára mutat, amikor még egyszerű árkot, a mögé hányt sáncot és a tetejére épült palánkot jelentett. A földvár a fa-kazetta erősítésű földsáncokkal védett helyek (általában település, tirkábban önálló védművek) összefoglaló megnevezése. Sokszor azonban eredetileg fából, vagy fából és földből készült egyéb szerkezetű erődítményeket is illetnek ezzel az elnevezéssel. A földvárak olyan korokban épültek, amelyekről kevés írott forrással rendelkezünk, ezért igen nagy a régészeti jelentőségük. A földvár elnevezés félrevezető, hiszen a földvárak szerkezetét valójában fából készült ácsolt kazettaszerkezet alkotta, épp ezért a földvárak állékonyságát a faszerkezet minősége határozta meg. A kész, általában 3-4 m magas fa falazat belsejét a faszerkezet előtt ásott árok földanyagával és kövekkel töltötték fel. Sokszor az egyéb fa-föld erődelemeket, mint a palánk, rótt palán és a sáncműveket is a földvárak közé sorolják, mivel széles átmenet található a típusok között, ráadásul a földvárak erősítésére előszeretettel használtak palánkot és sáncműveket is. Elterjedésének fő oka, hogy a világ jelentős területein (Közép-Európa, Sztyeppeöv) a fa lényegesebben könnyebben hozzáférhető nyersanyag volt mint a kő. Emellett a földvár építése olcsóbb és gyorsabb is, azonban ki kell emelni, hogy folyamatos gondozást igényel, ezért fenntartása drágább, mint a kő- és téglafalazaté. Már a kelta földváraknál felfigyeltek arra, hogy a földvárak falazata ellenállóbb a kőhajtó gépek ellen, mint a tégla falak. A faszerkezetek miatt a földvárak érzékenyek voltak (hasonlóan a téglaépítésű várakhoz) a tűzre, amelynek ékes példája a Mongol ostrom-módszer sikere. Tévhit azonban, hogy a tatárjárás után felhagytak volna a földvár építéssel, a későbbiekben agyaggal tapasztott vesszőfonattal burkolták a földvárakat, javítva a tűzállóságot. Földváron (pogányvár) több különböző vártípust értünk: Formáját tekintve az egyszerű kör, háromszög vagy négyszög alaprajzú várak (mint a Szabolcsi földvár ) működési logikája megegyezett a belsőtornyos kővárakkal . Britanniában és a Sztyeppeövben kettős, sőt akár négyszeres koncentrikus védelmi vonalakat is kialakítottak (hillfort), amelynek védelmi terve analóg a koncentrikus lovagvárakéval. A földvárak kisebb formái a Északnyugat-Európában általános, korai Motte-baley erődök, gyűrűművek, a Germán Burgwallok (Burgh), és a Szláv Gord ok. Jellemzőjük a kicsi, néhány-tízméteres átmérőjű kerek, viszonylag magas, de vékony falazat. A középkor végétől modern, külső-tornyos, rondellás és bástyás erődök ( Szigetvár , Tokaj , Szolnok ) is készültek földvár technológiával, sőt az első füles-bástyák Itáliában is földvár- és sánctechnikával készültek, amelyet a korban hazai tipikussága miatt magyar módszernek is neveztek Európában. E módszertan némileg eltért a hagyományos földváraktól, hisz a külső falat függőlegesen álló cölöpök alkották, melyek tűzvédelmét tapasztással fokoztak. A stratégiailag kevésbé városok jelentős része pedig palánkból készült falazatot kapott. E módszertan a 16. század derekáig megfelelő volt, hisz a korabeli lövegek találata csak egy gerendát tört el, ezért a falazat tartóssága megfelelt az akkor tipikus néhány napos-hetes ostromok során. A földből készült erődtechnika ezután sem tűnt el, Németalföldön a kőhiány miatt a korszerű erődvárak bástyarendszere sánc-módszerrel épültek, valamint a 19. század korszerű erődjeinek tetősáncai és várlejtői is földművek voltak, mivel a kőfallal ellentétben a tömör ágyúgolyók a földművekben aligha okozhattak kárt. A tömeg-hadseregék korában pedig a tábori erődítések révén a Napóleoni háborúktól ( győri sáncrendszer ) egészen a világháborús védelmi vonalakig fejlődve folyamatosan evolválódott e módszertan és több ország hidegháborús védelmi utasításának számos eleme (géppuskafészkek, harckocsiakadályok) földvár-technológiához hasonlóan kővel, vagy földel feltöltött fakazettákra alapult. Földvárak Magyarországon Magyarországon a legtöbb klasszikus kazettás földvár a magyarok előtt itt élő népektől származik. Egy 2003-ban lezárult felmérés szerint a mai Magyarország területén 373 őskori földvár lelhető fel. Hazánkban az Árpád-korig használták ezt az erődítési módszert hagyományos formájában. A 10–12. században még rekeszes faszerkezettel erősítették a földvárakat. A tatárjárás tette világossá, hogy a kor színvonalán ezek nem nyújtanak megfelelő védelmet. A módosított hazai módszer a Modus Hungaricus,melyben a kettős fa ácsolatú falazatot kívülről cölöpökkel és agyag-tapasztásos fonattal burkolták, javítva a hajítógépekkel (majd ágyúkkal) szembeni védelmet és a tűzállóságot. Emellett gyors építhetősége miatt az alkalmi építmények is e módszerrel készültek, mint például az esztergomi Sípoló-hegy erődje. Állandó váraink közül fa-föld szerkezetű volt a tokaji, a szolnoki, a szigetvári erőd bástya és rondella-rendszere. Jellemzően a régi, elavultabb erődöket kiegészítő művek számos várnál e módszerrel készültek, mivel a kora középkori, magas és vékony kőfalaknál sokkal jobban bírták az ágyútüzet a fa-föld kötőgátak. Példaként kiemeltető Kisvárda teljes külső olaszbástya-rendje, az egri vár északkeleti bástyája (1560-1590), a félkész kanizsai vár három bástyája és Ecsed várának szarvműve. Természetesen idővel ezek egy részét tovább fejlesztették és kővel kifalazták őket. A 16. század legvégétől már jellemzően csak a várak árokrendszereit kiegészítő elemek, mint az ollóművek, lunetták és pajzsgátak készültek e módszerrel; kiemelhető e téren Győr és Arad átalakítása. A 16. századi olasz építészek is foglalkoztak a fa-föld erődök kérdésével, köztük Vincenzo Scamozzi és Giacomo Lanteri. A földvár a korban egyáltalán nem volt ritka, sőt, hazánkon kívül a flamandoknál, Olaszország és Ausztria egyes részein megszokottak voltak. Mindkét mester egyetértett abban, hogy a rótt palánk nem kezdetleges módszer, hanem olcsó alternatívája a tégla váraknak a kőhiányos területeken, ráadásul azt is állítják, hogy ellenállóbb is volt (rugalmasságuk miatt) a korabeli tüzérségi rombolással szemben. A földvárak kutatása a 17–18. században, a katonai térképek készítésével összefüggésben kezdődött, és a 19. század vége óta végeznek ásatásokat. Magyarországon a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 23. paragrafusa alapján valamennyi földvár ex lege (azaz a törvény erejénél fogva, külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül is) védett természeti érték. A törvény szerint „a földvár olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel.” A földsáncok gyakran erdős, hegyes területeken, nehezen felismerhető helyeken vannak, de nem ritkák az alföldeken sem. Igen szép és látványos példája ennek a vártípusnak a ma Edelényhez tartozó borsodi földvár, Borsod vármegye hajdani székhelye, valamint a honfoglalás korából származó szabolcsi vár. Michael Kamen Michael Arnold Kamen (1948. április 15. – 2003. november 18.) amerikai zeneszerző, hangszerelő, karmester, dalszerző és zenész volt. Filmzeneszerzőként és neves rockegyüttesekkel való együttműködéseivel vált ismertté. Pályafutása Zenei tanulmányait szülővárosában, New York City-ben kezdte, a The High School of Music & Art középiskolában. Itt ismerkedett meg Martin Fultermannal (később Mark Snow néven vált az X-akták filmsorozat zeneszerzőjévé), akivel oboa szakra jártak együtt. Klasszikus zenei tanulmányaik mellett megalapították a New York Rock & Roll Ensemble nevű rockzenekart, amelyben a klasszikus és a rockzene stílusjegyeit vegyítették. A zenei középiskola befejezését követően Kamen a neves Juilliard konzervatórium hallgatója lett. Kezdetben balettekhez írt zenét. Első filmzenéjét Az arab összeesküvés című 1976-os hollywoodi mozifilmhez szerezte. A következő majd' három évtizedben számos nagysikerű filmhez írt zenét, többek között a Halálos fegyver négy részéhez, illetve az 1989-es A magányos ügynök című James Bond-filmhez. Az 1991-es Robin Hood, a tolvajok fejedelme című film Bryan Adamsszel közösen írt főcímdaláért Grammy-díjat kapott és Oscar-díjra jelölték. Második Oscar-jelölését az 1995-ös Don Juan DeMarco című film főcímzenéjéért kapta, szintén Bryan Adamsszel együtt. Első rockzenei közreműködése a Pink Floyd 1979-es The Wall című albumának hangszerelési munkáiban való részvétele volt, ahol Bob Ezrin producerrel közösen dolgoztak az album komolyzenei részein. Kamen később is szerepelt Pink Floyd, illetve Roger Waters és David Gilmour szólólemezeken. Az 1980-as években további brit előadókkaé dolgozott együtt. 1983-ban a Eurythmics Here Comes the Rain Again című slágerének hangszerelésében vett részt. 1985-ben Eric Claptonnal közösen írták az A sötétség pereme című angol filmdráma zenéjét (Edge of Darkness), amiért Ivor Novello-díjat kaptak. 1986-ban a Hegylakó című filmhez a Queennel dolgozott a Who Wants to Live Forever dal nagyzenekari részein. 1993-ban Kate Bush Moments of Pleasure című dalában működött közre, amely a brit slágerlistára is felkerült. Kamen később sikeresek előadók korábbi dalainak újrahangszerelésével is foglalkozott. Közülük a Metallicával egy teljes albumot rögzített S&M címmel 1999-ben, amelyről a The Call of Ktulu dalért később, 2001-ben Grammy-díjat nyertek a "Legjobb Instrumentális Rock Előadás" kategóriában. 1997-ben a sclerosis multiplex nevű autoimmun betegséget diagnosztizálták nála. Kamen 2003 novemberében hunyt el szívroham következtében, Londonban. 55 éves volt. Longvillers Longvillers település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 363 fő (2015). Longvillers Aunay-sur-Odon, Épinay-sur-Odon, Maisoncelles-Pelvey, Le Mesnil-au-Grain, Saint-Georges-d’Aunay és Seulline községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Loup-du-Dorat Saint-Loup-du-Dorat település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 372 fő (2015). Saint-Loup-du-Dorat Beaumont-Pied-de-Bœuf, Bouessay, Saint-Brice és Auvers-le-Hamon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mörtel Renáta Mörtel Renáta (1983. október 12. –) kézilabdajátékos, a Siófok KC balátlövője. A 2008-as bajnokság megkezdése előtt röviddel igazolt Szlovéniába, a Dunaferr NK pénzügyi gondjai miatt. 2009-től visszaköltözött Magyarországra, a debreceni csapatot erősítette. 2011-től másfél szezont a Siófok KC csapatában játszott. Szerződése felbontása után felhagyott a kézilabdával, férjhez ment és két gyermeket szült. Kalamúni offenzíva (2015. május–június) A 2015. május–júniusi kalamúni offenzíva a szíriai polgárháború egyik offenzívája volt, melyet az iráni támogatású Hezbollah indított, és a Szír Hadsereg támogatott. az al-Nuszra Front és a szír ellenzék egyéb más részei ellen, akik jelen voltak a Kalamún régióban.. Előzmények 2013. november közepén a szír hadsereg a Hezbollah támogatásával támadást indított a felkelők kezén lévő Kalamún-hegység ellen. Így akarta elvágni a felkelők Libanonból Damaszkuszba vezető utánpótlási útvonalát. A felkelők a stratégiai fontosságú területet a főváros, Damaszkusz körüli hadműveletei utánpótlási útvonalához használta. A csatát a felkelők oldaláról nagyrészt az al-Nuszra Front vezette. 2014. április végén a felkelők utolsó környékbeli erődítménye is a Szír hadsereg kezére jutott, így biztosítani tudták a környék összes városát. 3000 gerillaharcos azonban a hegységben maradt, ahonnét időnként rajtaütésszerű támadásokat indítottak. 2014. június-augusztus között a szír kormány egy újabb támadást indított a felkelők ellen, mikoris sikeresen bekerítették őket. A következő hónapokban az al-Nuszra Front, valamint az ISIL megvetette a lábát a göröngyös területen. A Szabad Szíriai hadsereg több mint 20 részlegének összevonásával megalakult a Nyugat-kalamúni Gyülekezet, évvégén pedig hat kelet-kalamőbi csoport összevonásával létrejött a Mudzsahedin Sura Tanács. Ezzel egyidőben az ISIL újabb csapatai érkeztek meg a térségbe, így létszámuk több száz fővel meghaladta az ott állomásozó FSA-egységek méretét. Tovább erősödött a helyi ISIL, létszámuk már az 1000 főt is elérte. Az al-Nusra 600 milicistát állomásoztatott a régióban, így szövetségre kellett lépniük az Iszlám Állammal. Az offenzíva Kezdetek 2015. március 25-28. között a Szír Hadsereg és a Hezbollah Flitah közelében két, Zabadáni környékén pedig számos hegyet elfoglalt. A harcokban 30 felkelő esett el. A libanoni hadsereg Arszál külterületein több posztot is elfoglalt a dzsihadistáktól. Április 3-ig a Szír hadsereg három irányból vette körbe Zabadánit, biztosította a városba keletről és nyugatról beérkező útvonalakat, és viszonylag szétbomlasztotta az ellenálló felkelőket. 50, a felkelők megsegítésére ékező al-nuszra frontos harcost akkor öltek meg, mikor megpróbáltak a kordonon átjutni. Április közepén a felkelők elfoglalták az egyik, addig a Hezbollah kezén lévő, Flitara rálátást biztosító stratégiai hegyet. Ekkor a Hezbollah már régóta egy Kalamún ellen indítandó döntő fontosságú háború indítását tervezte. Eközben a felkelők azon voltak, hogy egyesítsék a különböző felkelői csoportokat, hogy így nagyobb eséllyel foglalják vissza Kalamún régióját. az ISIL és az al-Nuszra Front azonban még mindig azon versengett, hogy minél több települést nyerjen meg a maga számára Arszál környékén. A Zabadániban, annak környékén, valamint a Libanon.ellenes hegyekben lévő felkelők pedig egyre inkább átálltak védekezőből támadó felfogásra. Árkokat, barlangokat, alagutakat ástak, bunkereket és barikádokat építettek, ezzel készülve egy tavaszra várt támadásra. A hadművelet kezdete Május 4-én korán az al-Nuszra font és a vele szövetséges iszlamista egységek megelőző csapást mértek a Szír Arab hadsereg és a Hezbollah ellen, akiknek másnapra több állását is elfoglalták. A támadás fő célja az Assal al-Ward közelében lévő ellenőrző pont elfoglalása volt. Ugyanakkor a Hezbollah rátámadt Tfil közelében az al-Nuszra front egyik konvojára, ahol 15 ember meghalt, 30 pedig megsebesült. Május 6-án reggel Assal al-Ward közelében a libanoni határ mellett heves tűzharc tört ki. Másnap a Hezbollah több kisebb támadást indított a határ libanoni oldaláról, miközben a Szír Hadsereg a határ szír feléről indított hadműveleteket. Két nappal azután, hogy a harcok kiújultak Assad al-Wardnál, a szír hadsereg több olyan hegytetőt is elfoglalt, ahonnét kilátás nyílt Assal al-Wardra. Eközben egy tucatnyi felkelővel végeztek, és így tudták garantálni a város védelmét. A Hezbollah Assal al-Wardból tovább haladó csoportjai csatlakoztak a libanoni Brital falu körüli területről induló felkelőkhöz. Ráadásul a Zabadánibnban lécvő felkelőket a kormány seregei elszeparálták a hegységben rejtőzőktől, így elvágták a logisztikai vonalaikat, és mindkét csapatot külön-külön leblokkolták. Május 9-én az egyik katonai forrás azt állította, a hadsereg Jour Al-‘Anib környékén három falut elfoglalt. A Hezbollah előretörése miatt a felkelők siettükben hagyták el a táboraikat, és fűszerekkel, gyógyszerekkel volt tele a régi szálláshelyük utánuk. A hírek szerint több ezer menekült indult meg a libanoni Arszál irányába, azelőtt pedig Ras al-Maara külvárosába húzódtak vissza. A visszavonuló militánsok a jelentések szerint 150 nehéztüzérségi (12,7-23 mm kaliberű) fegyvert és 3,5-5 kilométeres hatótávolságú tankelhárító rakétákat hagytak hátra. Egy, az al-Nusztrával és az ISIL-lel is kapcsolatokat fenntartó szalafista sejk szerint a gyors összeomlás és a 2000 harcos meghátrálásának hátterében „a közvetlen harcokban szerzett hatékony tapasztalatok hiánya” húzódott meg. Május 11-én a hadsereg és a Hezbollah elfoglalta a Juba melletti Al-Barouh hegyet, így a falu teljes környezetét ők uralták már.Ezután tűz alá vették Ma’br Al-Kharbah határátkelőjét. Mindezen felül kormányzati hírek szerint a hadsereg öt kisebb falut is elfoglalt a régióban. A Hezbollah előretörését az ellenzékibarát Szír Emberi Jogi Megfigyelő Csoport, az SOHR is megerősítette. Az elmúlt hetek harcai ellenére a mindent eldöntő csata a jelentések szerint még váratott magára, többek szerint erre a hónap második felében kerülhet sor. Az ISIL hat kilométerre megközelítette Arszált, de még nem csatlakozott a harcokhoz. A jelentések szerint azonban az iraki parancsnokok már a helyszínre érkeztek, hogy felkészülhessenek a Hezbollahhal vívandó ütközetre. Május 12-én az al-Nuszra Font és szövetségesei megfogadták, hogy megsemmisítik a Kalamún-hegységben lévő ISIL-erőket, miután állítólag az ISIL több szövetségesét is elárulta, és megtámadta őket a határsávban. Ezen felül a felkelők útvonalait is megbénította. Mario Abou Zeid, a bejrúti Carnegie Közel-kelti Központ munkatársa szerint a szír hírszerzés beépült a kalamúni ISIL-erőkbe, hogy rajtuk keresztül keltsen viszályt köztük és az FSA között. Így akarták őket a fő csatától távol tartani. Eközben a Hezbollah több területet is megszerzett Ras al-Maara és a libanoni Nahleh között. Eközben meg nem nevezett drónokat is bevetettek. Az SOHR szerint május 11-12-én a Kalamún-hegységben nyolc Hezbollah-harcost öltek meg. A visszavonuló felkelők magasabb hegycsúcsok környékén, Tallat Mussa körül összpontosultak. A napközbeni köd és zápor miatt a harcok intenzitása aznap alacsonyabb volt. Tallat Mussa elfoglalása Május 13-án a Szír Hadsereg és a Hezbollah megszerezte Tallat Mussa teljes ellenőrzését. Ezelőtt az Al-Juba, Ras al-Maara és Assal al-Ward közötti átjárót foglalták el, hol heves tüzérségi és fegyveres harcok folytak, melyekben a felkelők kilenc állását szerezték meg. Korábban a hadsereg a Hezbollah támogatásával a Ras al-Maara körüli területek felét megszerezte, és tovább vonult a Tallat Mussaval összeköttetésben lévő Jabal al-Barouh felé. A megmaradt felkelőket Arszál felé nyomták vissza. Tallat Mussa megtámadásának éjszakáján a hőmérséklet nulla fokig is lement, és esett, havazott. Mielőtt a Szír Hadsereg elérte volna a hegy tetejét, heves rakétatámadással és orvlövészek célzásaival kellett megküzdeniük. Az SOHR szerint a harcokban 36 felkelőt, a Hezbollah 18 tagját aés a Nemzeti Védelmi erők 13 harcosát ölték meg. A libanoni biztonsági források beszámolói szerint a felkelők oldaláról 53, a Hezbollah csapataiból 4 ember halt meg. A hegycsúcs elfoglalása Elijah J. Magnier szerint egy hosszú fegyveres csata kezdetét jelentette.A Szír Hadsereg a jelentések szerint ezen felül elfoglalta al-Jerafah, Sin al-Sakhrey, al-Reya, Ouqbet al-Faseh hegyeit és Ras al-Maara összs pusztáját. Harc a Jubbah-magaslatokért és Tal Thaljahért Másnap reggel a Hezbollah átfésülte Tallat Mussa környékét, hogy maradt-e valahol még felkelő. Ezzel elérkezett az offenzíva utolsó szakasza. A Hezbollah Jabal al-Barouhnál milicistákkal csapott össze, miközben elfoglalta az al-Marra-Arsal határátkelőt, az utolsó útvonalat, melyen keresztül Kalamún és Libanon között lehetett közlekedni. Ezen kívül megszerezte az Arszálra és Youninra kilátást biztosító Dahr al-Hawa hegyet. Az SAA és az NDF megtámadta a Junbbah-fennsík felől érkező utánpótlását az al-Nuszrának. Az al-Nuszra Front és az ISIL tűzpárbajba keveredtek a határ libanoni oldalán, mikor az ISIL megpróbálta megszerezni az Aal-Nuszra állásait al-Zamaraniban és Wadi Ajramban. Az első támadást még sikeresen visszaverték, de este az iszlamisták újabb támadásba kezdtek. Ezt is visszaverték. Ezután az ISIL észak felé visszavonult. Május 15-én a Hezbollah elfoglalta Jabal al-Barouht. Miután a Hezbollah az SAA és az NDF támogatásával elfoglalta Ras Al-Marra pusztáit, az al-Nuszra Front itteni frontvonalai összeomlottak. Ezen felül még Jabal Al-‘Arteezt is elfoglalták. Másnapra meghirdették Hassan Nasrallah, a Hezbollah vezetője másnap győzelmi beszédet tart, ahol bejelenti az offenzíva végét. Május 16-án Nasrallah azt mondta, a Hezbollah ki tudta űzni a felkelőket Kalamúnból, de a harcok tovább folynak, mivel az ellenzéki csapatok néhány helyen még vissza tudtak szivárogni. Aznap, miután elérték a mélypontot, az al-Nuszra megtámadta és bevette Ras al-Marra határátkelőjét. Innét tovább haladtak, és tűz alá vették Tallat Mussat. Ezt a támadást viszont visszaverték. Másnap a Szír hadsereg és a Hezbollah seregei Arszál keleti oldalán elérték al-Fakhte térségét, miközben a felkelők a jubbah-fennsíkon megszerzett posztjaik megerősítésével voltak elfoglalva. A következő napokban megtörténő támadásra készültek. Arszál környékén a libanoni hadsereg is tűz alá vett felkelői állásokat, hogy így akadályozzon meg leendő támadásokat. Ekkoriban egyre nőttek azon aggodalmak, melyek szerint a Fitaból és Ras al-maaraból kivonult seregek Arszálnál gyűlnének össze. Május 19-én az SAA és a Hezbollah elfoglalta a Fita és Arszál közötti, egy hete az al-Nuszra által megszállt határátkelőt. A sikert követően a kormány seregei nekiálltak a magas szinten védett Jubbah-felföldet érintő támadás előkészítésének. A Hezbollah által üzemeltetett Al-Manar TV szerint az offenzívában Flita környékén 40 felkelői bázist és négy irányító központot megsemmisített. Május 20-n a Szír Hadsereg és a Hezbollah több hegycsúcsot is elfoglalt Flita déli külső kerületeiben.A felkelők közül egyesek Arszál, mások Jarajeer felé menekült. Május 21-én a hadsereg és a Hezbollah tovább haladt, egyre több csúcsot foglaltak el, majd az al-Nuszra Frontot egyre kisebb hegyvidéki területre kényszerítették. Kalamún régiójában a határátkelők ekkor már ismét a hadsereg kezén voltak. A felkelők által megszerzett területek 40%-át is visszaszerezték. Az Al-Manar két nappal később már arról számolt be, hogy a Sadr al-Bustan hegycsúcs is a hadsereg valamint a Hezbollah ellenőrzése alá került. Május 25-én, miután az al-Nuszra sikertelen ellentámadást indított az előretörő szír seregekkel szemben, a Hezbollah és az 1. Fegyveres Osztag 20. és 128. dandárjai elfoglalták a nyugati Tal Thaljah hegyeket. Ez volt a libanoni szervezet legvéresebb csatája, mivel a rossz időjárási viszonyok miatt légi fedezet nélkül kellett a hegynek felfelé haladva harcolniuk, és eközben hat emberüket elvesztették. Ezzel a sikerrel a kormány már majdnem teljes egészében ellenőrzése alatt tudhatta a Kalamún-hegység szír-libanoni határ szír oldalára eső területeit. Így offenzívájukat befejezettnek tekintették. Eztán a Szír Hadsereg és a Hezbollah átcsoportosította a csapataikat délnyugatra, Zábdáni környékére. Május 29-én a kormánypárti Al-Masdar News arról számolt be, hogy a Szír Hadsereg és a Hezbollah visszafoglalta a Kalamún-hegység 90%-át, a fennmaradó 10% pedig libanoni területekhez tartozik, és az ISIL ellenőrzése alatt áll. A Hezbollah előretört Arszál, Flita és Jarajeer környékén Május 30-án felélénkültek az összecsapások a Szír Hadsereg és a Nemzetvédelmi Erők által támogatott Hezbollah és a hegységben megbúvó felkelők között. Június 3-án a hírek szerint a Hezbollah három, Arszáltól keletre fekvő hegycsúcsot elfoglalt, és tovább haladtak egy stratégiai hegycsúcs felé. Négy nappal később a Szír Hadsereg és a Hezbollah Flita környékén és Kalaún nyugati határában szerzett meg területeket, és több stratégiai fontosságú helyet is elfoglalt, a felkelőket pedig kiűzték Flita környékéről. Kormányerők elfoglalták a Flitat Arszállal összekötő Al-Hamra-Qusair kereszteződést. A visszavonuló felkelőket az ISIL által ellenőrzött területekre irányították. Ezalatt a jelentések szerint a Hezbollah több hegycsúcsot is elfoglalt Arszál külvárosaiban, az al-Nuszra Front pedig egy szíriai menekülttáborba illeve Wadi al-Hosnban egy kalandparkba vonult vissza. A Szír Hadsereg és a Hezbollah előretörése a sziklás területen másnap is folytatódott. Ekkor foglalták el a Qurnah Shab’ahban Jarajeerre néző stratégiai hegycsúcsot. Ekkor létszámban már felülmúlták a Wadi Al-Khashiyahba visszavonuló felkelőket, így ki tudták őket szorítani a Jaroud Jarajeer völgyéből. Június 9-én a harcok megkezdése óta első alkalommal a Hezbollah összeütközésbe került az ISIL harcosaival. A harcok korán reggel kezdődtek, mikor az ISIL meglepetésszerű támadást hajtott végre a Hezbollah posztjai ellen Ras Baalbek külvárosaiban. 48 militánst és a Hezollah nyolc tagját megölték. Másnap a Nasrallah azt jelentette, hogy az al-Nuszra Front legyőzése és az ISIL-lel történt összecsapások megkezdése óta a hegység túlnyomó többsége felett a Szír Hadsereg és a Hezbolah uralja az irányítást. Aznap a Hezbollah további, többségében műveletlen területeket szerzett meg az al-Nuszra fronttól a Kalamún-hegységben, specifically towards the outskirts of Jarajeer, miközben kilenc milicistát megöltek. Június 13-ra az al-Nuszra Front seregeit Arszál külvárosainál körbe kerítették. A harcok Jarajeer közelében folytatódtak, ahol a Hezbollah elfoglalta a Shmeis al-Hsan magaslatokat. Június 16-ra a libanoni párt biztosította Tallet Ras Al-Kosh és Qornat Ras Al-Shabah területét Jarajeer külvárosaiban. Ezek voltak a felkelők kezén lévő utolsó hegyek a környéken. Június 21-re véget ért a Kalamúni-hegységben vívott háború, már csak kis rész maradt a felkelők ellenőrzése alatt. Jaroud Qarah környéke a szír oldalon és Arszál pusztája a libanoni részen még mindig az ISIL és az al-Nuszra Front kezén maradt. A harcok végeztével a Szír Hadsereg és a Hezbollah seregeit átcsoportosították a Zabadáni környéki területekre. Következmények Június 23-án a Szír Hadsereg 3. Fegyveres Osztagának 20. és 120. Dandárja a Hezbollahhal és az NDF-fel összehangoltan behatolt Jaroud Qarah körzetébe, és támadást mert az ISIL védelmi rendszere ellen. Ez volt a Kalamún-hegység szír részén az utolsó ISIL-álláspont. Július 4-én a Szír Hadsereg és a Hezbollah megtámadta Zabadánit, július 15-re pedig már a város központjáig hatoltak, amikorra lényegében körbekerítették az ott maradt felkelői seregeket. Szeptember 24-én a harcoló felek tűzszünetet kötöttek, melynek értelmében a felkelőknek hat hónap alatt ki kell vonulniuk Zabadániból, és minden nehéztüzérségi fegyverzetet le kell adniuk.A megállapodás betartását az ENSZ damaszkuszi kirendeltsége ellenőrzi. A tűzszünet után az SAA és a Hezbollah a Kalamún-hegység más, mg mindig a felkelők kezén lévő területek felé vették azirányt, nevezetesen Kalamún déli részén egy kis földszelet felé Jaroud Rankousban és Kalamún északi részén Jaroud Qarah környékén egy nagyobb kiterjedésű régió felé. A Hezbollah a libanoni határon fekvő Arszál visszafoglalásában vette ki a részét. Az al-Nuszra Front és az ISIL innét jelentős mennyiségű utánpótlást kapott a harcok alatt. Stratégiai elemzés Sami Nader, a libanoni Szent József egyetem politológia professzora ezt mondta a harcokba történő iráni és libanoni beavatkozásról: "hatalmas szükségük van egy sikere, hogy azzal ellensúlyozzák ki a veszteségeiket. E kell adniuk a sikerességeiket, hogy ezekkel igazolják a folyamatos harcokat és a szíriai jelenlétüket.” Hozzátette, hogy „a kalaúni offenzíva sokkal inkább egy a médiának szóló hadművelet, semmint egy a harcmezőkön megvívott valódi csata." A Hezbollah médiakapcsolatokért felelős vezetője. Mohammed Afif a kalamúni harcról ezt mondta: "első ránézésre ez egy médiacsata volt.” Ez volt az első alaklom, hogy a nyugati média olyan képviselői is beszámoltak a Hezbollah offenzívájáról, mint a CNN, a BBC News, a The New York Times vagy például a The Wall Street Journal. Nick Blanford szerző, a Hezbollah elemzője azt mondta, a Hezbollahnak meg kellett mutatnia, hogy "ez nem a mi Vietnamunk. Ezt a háborút megnyerjük. Libanon határait megvédjük." Végül arra a megállapításra jutott, hogy a Hezbollah már nem elegendő háttértámogatás a kormány számára. A Közel-Keleti Politika Washingtoni Intézete is egyetértett a jelentéssel, mikor azt mondták. "még [Aszád] fejlett síita támogatói sem lesznek elegek ahhoz, hogy a háború által felszínre hozott demográfiai hátrányok ellenére is meg tudják őrizni hatalmát. In the opinion of Jeffrey White from WINEP, the Syrian Arab Army played a strictly supportive role in the fighting. Reakciók Külföldi reakciók Irán – Ali Hámenej ajatollah legfelsőbb vezető külpolitikai tanácsadója, Ali Akbar Velayati azt mondta: "Büszkeség és megelégedettség tölt el bennünket ezekben a napokban, mikor látjuk, hogy a bátor libanoni ellenállás (a Hezbollah) nagy sikereket és kiváló győzelmeket ért el a bátor szír hadsereg oldalán. " "Reményeink szerint ez majd erősítő az ellenállás szövetségét, és nemcsak Szíriában és Iránban, hanem a teljes régióban." 1968-as közlekedéspolitikai koncepció A közlekedési koncepció létrejöttét az 1963-as szállítási válság tette sürgőssé. A lényege az volt, hogy egy új, a közlekedést modernizáló beruházási politikát kell követni és nem elegendő az ötvenes évek gyakorlatát másolni. A magyar közlekedéspolitikában meggyökerezett az az újszerűnek ható gondolkodás, amely azt állította: pusztán kapacitásnövelő beruházásokkal nem lehet tartós sikert elérni, a szállítás ráfordításait is csökkenteni kell. A közút-vasút közötti munkamegosztás elvein és módozatain a Vasúti Tudományos Kutatóintézet az 1950-es évek elejétől dolgozott. A forgalomsűrűségi vizsgálatok kimutatták, hogy a hálózat felén bonyolódik le a forgalom 10%-a. Ekkor nyolcvan olyan kisforgalmú vasútvonal működött az országban, amelynek napi áruforgalma nem haladta meg a 400 tonnát. A közlekedéspolitikai koncepcióval az MSZMP Politikai Bizottsága 1965-ben foglalkozik először, 1968-ban másodszor. A magyar kormány 1968. szeptember 5-én tárgyalta meg a közlekedéspolitikai koncepciót. Októberben a országgyűlés is megvitatta és elfogadta. Előzmények A magyar vasút működésének modernizációjához a végső lökést az 1963-as szállítási válság adta. A MÁV működési zavarai 1962 őszétől sűrűsödtek. 1963 májusára a MÁV 2,8 millió tonnával több árut szállított, mint az előző év májusáig, és már nem volt képes tovább fokozni teljesítményét. A vállalatok és minisztériumok között éles harc kezdődött a szabad vasúti kapacitásért. Vállalati vezetők, párttitkárok stb. sorozatban telefonáltak, táviratoztak az érintett vasút-igazgatóságokra, a MÁV Vezérigazgatóságra, minisztériumokba és a pártközpontba. A termelők gyakran már akkor kezdték sürgetni a vasúti kocsik kiállítását, amikor a szállítani kívánt áru még el sem készült. Ez a helyzet megpecsételte Kossa István közlekedési és postaügyi miniszter sorsát. A közlekedéspolitikai koncepció célja és eszközei A koncepció távlati célja az "arányos, nagy hatékonyságú, komplex és korszerű közlekedési rendszer" kialakítása. A főbb célkitűzések: a személy- és áruszállítás kielégítése, a gazdaságosság növelése, a minőség emelése stb. A célok elérése érdekében a koncepció a kisforgalmú vasútvonalak bezárását és az áruszállítás körzetesítését javasolta. A következő bekezdésben az országgyűlés által elfogadott program hivatalos, nyilvánosságra hozott szövegéből a kisforgalmú vasútvonalak bezárására vonatkozó III. fejezet olvasható. A program következményei 1968-1982 között összesen 634 km normál és 360 km keskenynyomtávolságú, valamint 672 km gazdasági vasútvonalat számoltak fel Magyarországon. A gazdasági számítások során igyekeztek előre a vasút gazdaságtalanságát bebizonyítani a közúttal szemben, akár valótlan költségek felszámításával is. Több bezárt vonal megszűnése előtt kapott jelentős felújítást, így kifejezetten jó műszaki állapotban volt, korszerű eszközparkkal (például: Alföldi Kisvasút, Szegedi Kisvasút). A vasútmegszüntetések továbbgyűrűző hatásait (telekárak, munkaerőmozgás stb.) nem vették figyelembe. Előfordult, hogy helyi vezetők ideiglenesen vagy véglegesen el tudták halasztani egy-egy vonal bezárását, de ezt jóval inkább politikai érdekek döntötték el, mint gazdaságiak. TxK A TxK tube shooter, melyet a Llamasoft fejlesztett és Jeff Minter tervezett. A játék 2014. február 11-én jelent meg Észak-Amerikában, míg Európában 2014. február 12-én, kizárólag PlayStation Vita kézikonzolra. A játék a tervek szerint később Microsoft Windows, PlayStation 4 és Android platformokra is megjelent volna, azonban a TxK és a Tempest 2000 közötti hasonlóságok miatt az Atari jogi fenyegetéseket tett a Llamasoft ellen, ezzel megakadályozva a további átiratok megjelenését. A TxK „tube shooter”, mely a klasszikus Tempest című játéktermi játékon alapul. A TxK különböző felszedhető erőnövelőkkel bővíti ki az eredeti játékmenetét, azonban lehetőség van erőnövelők nélküli játékra is. Fogadtatás A játék megjelenésekor pozitív kritikai fogadtatásban részesült, a Metacritic gyűjtőoldalon 84/100-as átlagpontszámon áll. Az IGN cikkírója „időnként nyomasztónak” találta a játék frissített művészi stílusát, azonban méltányolta „a megnyerő zenei anyagot és az engedékeny mentési rendszert”. Összegzésül megjegyezte, hogy „egyszerűen nem tudom letenni [a játékot]”. A játékról a brit Edge szaklap is elismerően vélekedett, ahol kiemelték a „csodálatosan kristálytiszta” képi világát. Összegzésül megjegyezték, hogy „Dinamikus, izgalmas és teljesen felélénkítő, a TxK nem csak az egyik legjobb játék a Vitán, de az is meglehet, hogy az egyik legjobb amit Minter valaha készített.” Jogi problémák 2015. március 18-án Minter közzétette, hogy az Atari név és márka tulajdonosai jogi fenyegetéseket tettek és jogsértés abbahagyására irányuló meghagyást indítottak a játék ellen a Tempest 2000 közötti hasonlóságok miatt, ezzel megakadályozva a játék megjelenését Microsoft Windows, PlayStation 4 és Android platformokra. Acatlán (Hidalgo) Acatlán egy település Mexikó Hidalgo államának délkeleti részén. Lakossága 2010-ben 405 fő volt. Földrajz A falu Hidalgo állam délkeleti részén, a Vulkáni-kereszthegység egy medencéjében terül el Tulancingo város közelében. Vidéke nem teljesen sík, de nagy szintkülönbségek nincsenek. Délről északi irányban átfolyik rajta a Grande nevű patak. Az éves átlaghőmérséklet 12–18 °C, a csapadékmennyiség 600 mm körüli. Népesség A település népessége az országos folyamatokkal ellentétben folyamatosan csökkent: Története Acatlán neve a navatl nyelvű, nád jelentésű acatl és a mellett, közelében jelentésű lan szavak összetételéből származik. A spanyol hódítók megérkezése előtt a település lakói a Mexikói-völgy lakóinak adóztak. Első spanyol birtokosa Pedro de Paz volt, a 211 házat számláló, indiánok által lakott falu ekkor Atotonilco fennhatósága alá tartozott. Később Francisca Ferrer tulajdonába került. 1564 körül az akkor San Miguel de Acatlánnak nevezett település Domingo de Alvarado kormányzása alatt élt. A század végétől a környéken haciendák kezdtek létesülni. A 18. század közepén Acatlán lakói vitába keveredtek Herrera őrgrófnéjával, Dolores Romero de Terrerosszal, akit azzal vádoltak, hogy megfosztja őket földjeiktől, hogy saját haciendájának, a San Juan Hueyapan haciendának birtokait növelje. A közeljövő hasonló ügyei is hozzájárultak ahhoz, hogy a helyiek csatlakoztak a 18. század elején felerősödő függetlenségi mozgalmakhoz. Amikor 1821-ben Nicolás Bravo csapatai elfoglalták a közeli Tulancingót, Rafael Fernández pap ösztönző szónoklatának hatására az acatlániak is nagy számban csatlakoztak hozzá. 1853 májusának jelentős eseménye volt, hogy Michoacán kormányzója, Melchor Ocampo egy ideig Acatlánban tartózkodott, ezalatt pedig szabadelvű eszméket terjesztett a lakosság köreiben. 1869-ben alakult meg az önálló Acatlán község, melynek a falu azóta is központja. Az 1910-ben kitört forradalom eseményei nagyrészt elkerülték a települést, bár a carranzista csapatok egyszer bevonultak Acatlánba is, és az egykori kolostorban laktanyát rendeztek be. Turizmus, látnivalók, kultúra A falu legjelentősebb műemléke a 16. században épült kolostor. A Szent Mihály tiszteletére létesült, és 1745. április 11-ig az Ágonston-rendhez tartozó zárda építése 1544-ben kezdődött, de építőinek kilétéről máig nem ismertek dokumentumok. A kolostor első fennmaradt írásos emléke egy 1569-ből származó házassági anyakönyv. A településen található még egy történelmi emlékmű is: Miguel Hidalgo függetlenségi hős mellszobra a főtéren áll. Különleges, bár nem turisztikai célú építmények az Acatlántól északra található, kúp alakú gabonasilók. Minden év szeptemberében megrendezik a több napos Expo-Acatlán nevű kiállítást, ahol a sport- és kulturális események mellett kiemelkedik a tejtermékek és kézműves termékek vására. Ugyanekkor tartják a falu védőszentjének, Szent Mihálynak a napját is, ezt az ünnepséget a vallási rendezvények mellett tűzijáték és táncos progarmok is tarkítják. A helyi kézművesek főként fazekassággal foglalkoznak. Star Wars: Birodalom Birodalom (Empire): A Star Wars univerzumban játszódó, tizenkilenc történetből álló képregénysorozat 2002. szeptember és 2006. március között képregényfüzetekben, 2003. augusztus és 2007. március között gyűjteményes képregényekben (TPB), majd 2010. március és 2012. április között Omnibus képregényekben jelent meg a Dark Horse Comics kiadásában. Magyarországon a Semic Interprint kiadásában jelent meg az első történet: Cselszövés 2003 júniusa és augusztusa között, majd a tizenhatodik és a tizennyolcadik történet: Apáik árnyékában, A mintatiszt 2005 decembere és 2006 áprilisa között képregényfüzetekben. A Birodalom történetei 1 évvel az Új remény eseménye előtt és alatt játszódnak. Christoph Budde Christoph Budde (Erkelenz, 1963. február 11. – Mönchengladbach, 2009. december 1.) német labdarúgócsatár. Ár (szerszám) Az ár a felhasználandó anyag minőségének függvényében lehet: gömbölyű, négyszögletes vagy háromszög-keresztmetszetű, egyenes vagy hajlított acélszerszám, amelyet bőr, műbőr, műanyagok, fa átlyukasztására használnak. Leginkább vargák, nyergesek, bőrművesek, cipészek és könyvkötők használják. Ár alatt apró tárgyak tűhegyre szedésére való vasat is értenek. Ilyen az aranyozó ár, amelyet az aranyozó iparban az aranylevélkék és egyéb részecskék felszedésére használnak. William Shakespeare-szobor (Central Park) A William Shakespeare-szobor John Quincy Adams Ward által alkotott köztéri szobor New York városában, Manhattanben, a Central Parkban, amely William Shakespeare (1564–1616) angol drámaírót ábrázolja. A bronzból készült egész alakos alkotást 1870-ben készítették, felavatására 1872-ben került sor a Central Parkban. Venlo vasútállomás Venlo vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Venlo városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Venlo–Eindhoven-vasútvonal Maastricht–Venlo-vasútvonal Nijmegen–Venlo-vasútvonal Viersen–Venlo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Blerick vasútállomás (Venlo–Eindhoven-vasútvonal, Nijmegen–Venlo-vasútvonal, északnyugat) Tegelen vasútállomás (Maastricht–Venlo-vasútvonal, délnyugat) Kaldenkirchen station (Viersen–Venlo-vasútvonal, délkelet) Ivry-en-Montagne Ivry-en-Montagne település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 156 fő (2015). Ivry-en-Montagne Cussy-la-Colonne, Baubigny, Santosse, Saint-Romain, Val-Mont és Molinot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Horváth Mariann (vívó) Horváth Mariann, Kőrösi Mariann vagy Kőrösi-Horváth Mariann (Budapest, 1968. szeptember 23. –) hatszoros világbajnok és kétszeres Európa-bajnok magyar párbajtőrvívó, sportkommentátor. Sportolói pályafutása Ötször volt Universiade-bajnok (kétszer egyéniben és háromszor csapatban). Az 1989-es denveri vívó-világbajnokságon csapatban aranyérmes, egyéniben hetedik helyezett lett. Az 1990-es lyoni vb-n csapatban ezüstérmet szerzett, míg egyéniben harmincnegyedik helyen végzett. Az 1991-es bécsi Európa-bajnokságon, az 1991-es budapesti világbajnokságon és az 1992-es havannai világbajnokságon csapatban és egyéniben egyaránt aranyérmes lett. Az 1993-as esseni világbajnokságon csapatban ismét aranyérmet szerzett, míg egyéniben hetedik volt. Az 1994-es athéni világbajnokságon csapatban ezüstérmes lett, egyéniben a harmincnegyedik helyen végzett. Az 1995-ös hágai világbajnokságon csak egyéniben indult, s a harminchatodik lett. Kommentátori pályafutása 1996-ban, sportolói pályájának befejezése után lett az Eurosport kommentátora, főleg tenisz-, téli sport- (pl. alpesi sí, műkorcsolya) és vívóversenykeről közvetít. Kommentátori tevékenységét a Magyar Olimpiai Bizottság Média-díjjal, az Eurosport szerkesztősége Sipos János-díjjal jutalmazta. 2012-ben Gundel művészeti díjban részesült. Díjai, elismerései Az év magyar vívója (1991, 1992) Gundel művészeti díj (2012) Jussy (Yonne) Jussy település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 404 fő (2015). Jussy Auxerre, Coulanges-la-Vineuse, Escolives-Sainte-Camille, Gy-l’Évêque, Migé és Vallan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mirambel Mirambel település Spanyolországban, Teruel tartományban. Lakosainak száma 119 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Pucshon állomás Pucshon (Bucheon) állomás a szöuli metró 1-es vonalának állomása Kjonggi (Gyeonggi) tartomány Pucshon (Bucheon) városában. Vasútállomásként 1899-ben, metróállomásként 1974-ben adták át. Korábban az 1951-ben megnyitott, majd 1980-ban bezárt Kimpho (Gimpo)-vonalat is kiszolgálta. Rádzsasztán Rádzsasztán (��������) a legnagyobb területű indiai állam. Újraalakulása 1949. március 30-án történt, amikor a korábbi rádzsput hercegi államok (ismeretes még Rājputāna, csakúgy mint Rājwār néven) beolvadtak az indiai államba. Története Rádzsasztán kezdetben egymással rivalizáló harcos rádzsput klánokból állt, akik a Naptól, a Holdtól és a tűztől származtatták magukat. A későbbi Indiának ezt a részét több mint 1000 éven át uralták. Bár kényszerházasságokkal és átmeneti szövetségekkel többé-kevésbé békében éltek, a büszkeség és függetlenség mindig elsődleges szempontjuk volt; idejük és energiájuk nagy részét egymás közötti civódással töltötték. Ez ahhoz vezetett, hogy nem tudtak összefogni a Mogul Birodalommal szemben, amely leigázta őket. Ugyanakkor a rádzsputok érzéke a büszkeségre páratlan volt. A rádzsput harcosok akkor is bátran harcoltak, ha nem volt esélyük a győzelemre, és amikor meg kellett volna adniuk magukat, lovagias öngyilkosságot követtek el (dzsauhar). A harcosok felvették sáfrányszínű övüket, és rárontottak az ellenségre (akkor is, ha az a biztos halált jelentette), miközben az asszonyok és gyerekek halotti máglyán égtek el. A moguloknak természetesen nehézségeik voltak egy ilyen gondolkodású nép kormányzásával. Amikor a Mogul Birodalom lehanyatlott, a rádzsputok lassan kezdték visszakapni függetlenségüket, egészen a britek megérkezéséig. A legtöbb rádzsput állam szövetségre lépett a britekkel, ami lehetővé tette, hogy viszonylag önállóak maradhassanak, de ez politikai és gazdasági megszorításokkal járt. A szövetség a britekkel végül a rádzsputok uralmának végéhez vezetett a 20. század elejére. Büszkeség és önfeláldozás helyett a maharadzsák anyagi javaikat arra fordították, hogy utazgattak a világban, és egész emeleteket béreltek ki luxushotelekben (maguk és személyzetük számára). Ez a pazarlás megfelelt a briteknek, de a társadalomra rendkívül hátrányos volt. Amikor India elnyerte függetlenségét (1947. augusztus 15.), a kontinensen Rádzsasztánban volt a legrövidebb a várható életkor, a legnagyobb az írástudatlanok aránya. India függetlenedése után a Kongresszus Pártnak meg kellett egyeznie ezekkel a névleg önálló rádzsput államokkal, hogy az új India létrejöhessen. Az uralkodók megtarthatták címeiket, ingatlanjaikat és helyzetükkel arányos éves illetményt kaptak az 1970-es évek elejéig, amikor is Indira Gandhi megszüntette a címeket és az ellátmányokat (ingatlanaikat is erősen korlátozta). Rádzsasztán ezután gazdasági fejlődésnek indult, de maga az állam még igen szegény volt. Népesség Rádzsasztán vallási megoszlása (2011) Az írástudás szintje a hagyományok miatt nagyon eltér a férfiak és a nők esetén (különösen vidéken). A férfiak esetén az írástudás 76%-os, míg a nők esetén 44%-os (2008). Ez jelentős emelkedés az 1961-es 18%-ról, és az 1991-es 39%-ról, de a 60%-os átlag elmarad az országos 65%-tól. A nemek közötti különbség országosan itt a legnagyobb. Nyelvi megoszlás A lakosság zöme hindi nyelven beszél (91%), a maradék bhili (5%), pandzsábi (2%), és urdu (1%) nyelveket használja. Vallási megoszlás A lakosság zöme hindu (88%), jelentős még a muszlimok száma (9%), a többi vallás követője elenyésző. lásd még a vallás Indiában Főbb városok A legnagyobb városok a 2011-es népszámlálás alapján: Közigazgatás Az állam 33 kerületre és 7 körzetre van felosztva. Turizmus Fő látnivalók: Dzsaipur Udaipur Dzsaiszalmer Abu-hegy dzsaina templomai Rádzsasztáni hegyi erődök Dzsódhpur (Jodhpur) Ádzsmír (Ajmer) és Puskár (Puskhar) Ranakpur dzsaina temploma Bikaner Búndí Inoue Taki Inoue "Taki" Takacsiho (japánul: �� ���; Kóbe, 1963. szeptember 5. –) japán autóversenyző. Pályafutása 1988-ban a brit Formula–Ford, majd 1989-től 1993-ig a japán Formula–3-as bajnokságban versenyzett. 1994-ben a nemzetközi Formula–3000-es sorozatban szerepelt. Míg csapattársa, Vincenzo Sospiri rendre az élmezőnyben ért célba, addig Taki pont nélkül zárt a táblázaton. Formula–1 Jó ismeretség fűzte Nick Wirth-hez. A brit Wirth 1994-ben megalapította saját Formula–1-es csapatát, a Simteket. Amikor a kiscsapat megszorult anyagilag, lehetőség nyílt Inoie előtt, hogy fizetős versenyzőként részt vegyen az alakulat autójában a japán nagydíjon. Hiába volt számára ismert a hazai pálya, az időmérő edzésen így is több mint három másodperccel lassabb volt csapattársánál, David Brabhamnél. A futamon aztán kicsúszott, és nem ért célba. A következő évben a szezon összes versenyén részt vett az Arrows pilótájaként. Az év folyamán leginkább az autóversenyzésben ritkán tapasztalt eseményekkel hívta fel magára a figyelmet. A monacói nagydíj edzésén elfékezte magát, és kifutott a pályáról. Megkérte a biztonságiakat, hogy az edzés végeztével autóját vontassák be a depóba. Vontatás közben azonban nem csatolta be a biztonsági övet, és amikor a biztonsági autó utolérte, nekiment az Arrows farának. Inoue nem sérült meg komolyabban. Érdekesség, hogy a biztonsági autót a többszörös rali-világbajnoki futamgyőztes Jean Ragnotti vezette. A magyar futamon újra egy kirívó esettel került a figyelem központjába. A 14. körben motorhiba miatt félreállt. Kiszállt a versenyautóból, majd miután látta, hogy a motortérből füst ömlik odaszaladt egy pályabíróhoz poroltóért. Futás közben nem vette észre az autóval érkező segítőket, és a biztonsági személyzet autója kis sebességgel elütötte. A 96-os szezonra is megpróbált csapatot találni magának. Megpróbálkozott a Tyrrell alakulatánál, de ott végül honfitársa, Katajama Ukjó kapott lehetőséget. A Minardi csapatához is bekerülhetett volna, azonban egy jelentős szponzora kilépett mögüle, így az olasz csapat inkább a fiatal Giancarlo Fisichellát szerződtette helyette. Az autosport.com 2013 februárjában megszavazta a legutóbbi 20 év legrosszabb pilótájának. Mikor meglátta a szavazást, magára voksolt és így reagált: „Nem kérdés, ki volt minden idők legrosszabb Formula–1-es, versenyzője!! Egyértelműen én, Inoue Taki”. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Szóhasadás A szóhasadás (más néven párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás) a paronímia (hasonlóalakúság) egyik fajtája, amikor egyazon szó akár alap-, akár toldalékos formájában két vagy több alakváltozatra bomlik, és az egyes alakváltozatok között részleges vagy teljes jelentésmegoszlás vagy jelentéselkülönülés áll be (a stílusbeli és a használatbeli különbséget is ideértve). A szóhasadás a szóalkotási módok közé tartozik. Létrejötte Szóhasadás során két redundáns alak létezik egymás mellett, s ezek egymástól eltérő, önálló új jelentést kapnak. Szóhasadásról szemantikailag a hasonló alakú szavak esetén beszélünk, amikor egyes alakváltozatok megszilárdulnak. A szóhasadást inkább történelmi folyamatnak tekintjük, mert a példák többsége régen, különféle hangváltozások (nyíltabbá válás, palatalizáció és depalatalizáció stb.) következményeként alakult ki. Az újabb keletű példák elsősorban tőváltakozáson alapulnak. Típusai A szóalakok alaktani szempontból lehetnek tőváltozatok (ha egyazon tőből erednek), különbözhetnek hangrendben, ajakkerekítésben, egy magánhangzó meglétében vagy hiányában, egy mássalhangzó zöngésségében stb. A szóalakok jelentés szempontjából lehetnek egyjelentésűek (alakváltozat, például fel ~ föl, csoda ~ csuda), hasonló jelentésűek (jelentésmegoszlás, például csekély ~ sekély), vagy különböző jelentésűek (jelentéselkülönülés, például időtlen ~ idétlen). Alakváltozatok esetén a két szó jelentése megegyezik; jelentésmegoszlás esetén különbözik, de rokon egymással; jelentéselkülönülés esetén különbözik, és egymással nem áll (közvetlenül belátható) jelentéstani kapcsolatban. (Ezek áttekintését l. az Alak-jelentés viszony oldalon.) A szóalakhasadás a szóhasadás altípusa; ez a legújabb időkben is gyakori. A jelentésmegoszlás ilyenkor egyazon szó ragozott alakjánál figyelhető meg. Ezek között megkülönböztethetünk tőváltozatokon alapulókat (a hagyományosan megszilárdult tőalak és a szabályosan képzett alak is megjelenik más-más jelentésben), valamint a toldalékok hasadásán alapulókat (például kétféle többesszám-jel fordul elő). A szóalakhasadás példáit lásd lent. Megkülönböztetése a homonímiától A szóhasadás megkülönböztetendő a homonímiától, ugyanis olykor a homonim alakok is eltérő módon ragozódnak, például kara ~ karja. Az ilyen esetek azért nem tartoznak a szóhasadás körébe, mert nem egy alak hasadt ketté, hanem két, különböző eredetű alak esett egybe (a kar mint testrész ótörök eredetű, a kar mint kórus vagy testület pedig latin). Példák Szóhasadás Alakváltozat csoda ~ csuda fel ~ föl kever ~ kavar setét ~ sötét szí ~ szív veres ~ vörös Jelentésmegoszlás bozót ~ bozont csekély ~ sekély fő ~ fej keserű ~ keserves lobog ~ lebeg magános ~ magányos (palatalizáció útján) makog ~ mekeg mell ~ mál nő ~ nej ó ~ agg ~ avas ördög ~ ördöng(ös) merít ~ márt nevel ~ növel paskol ~ pacskol szaru ~ szarv talán ~ talány (palatalizáció útján) Jelentéselkülönülés dobban ~ döbben család ~ cseléd forgatag ~ fergeteg/förgeteg helység (település) ~ helyiség (szoba) időtlen ~ idétlen kamra ~ kamara só ~ sav teke ~ tőke toboz ~ doboz vacok ~ vacak Szóalakhasadás daruk (gépek) ~ darvak (madarak) fia (gyermeke) ~ fiúja (kedvese); (bárány) gyapja ~ (kereskedő) gyapjúja; (egy ember) anyja ~ (csavar) anyája vonalazó (aki vonalaz) ~ vonalzó (szerkesztéshez használatos eszköz) szőlője ~ szőleje, mezeje ~ (mágneses/elektromos) mezője gyorsak ~ gyorsok, objektívek ~ objektívok, vörösek ~ vörösök, kalaposak ~ kalaposok (az előbbi melléknév, az utóbbi főnév többes száma; az eredeti melléknévi alakok nyíltabb hangzós többesszám-jelet kapnak, a főnevesült alakok pedig zártabbat) üdítők ~ üdítőek (az első főnevesült, a második az eredeti melléknévi alak) tárgytalan ~ tárgyatlan , gondtalan ~ gondatlan , lélektelen ~ lelketlen Iaszosz Iaszosz (görög nyelven: Ἰασός vagy Ἰασσός, latinos formában Iasus) ókori görög város a mai Törökország területén, Káriában, a Iaszoszi-öbölben (jelenleg Güllüki-öböl), a modern Güllük várossal szemben. Az ókori város még szigetre épült, amely mára a szárazföld része. A Törökországi Muğla tartomány Milas kerületében található, Kıyıkışlacık Alevi falujában, mintegy 31 km-re Milas központjától. Története Iaszoszt a korai bronzkor óta folyamatosan lakták. A korai időkben a Küklád-szigetek kultúrája hatott rá. A várost argoszi telepesek alapították és a milétosziak bővítették ki. Iaszosz, amely úgy tűnik, elfoglalta a kis sziget egészét, a halászatból és halak kereskedelméből nagy haszonra tett szert. A város a Déloszi Szövetség tagja volt, és részt vett a peloponnészoszi háborúban (ie 431-404). Az athéniak szicíliai expedíciója után Iaszoszt megtámadták a spártaiak és szövetségeseik; abban az időben itt Amorgész, egy perzsa főnök uralkodott, aki II. Dareiosz ellen fordult. A spártaiak elfogták Amorgészt, és átadták Tisszaphernésznek, és a várost is lerombolták. Az i. e. 4. században Hekatomnosz satrapa uralma alá került. A Iaszosz szomszédságában lévő hegyek vérvörös és élénk fehér színű márványt adtak, amelyet a régiek díszítő célokra használtak. A város közelében állt Hesztia szentélye. A városfalak egy része még mindig látható, falazása szabályos, masszív és szép struktúrájú. A szikla oldalán nagy területű színház romjai találhatók, és több feliratot és érmét is találtak ott. Régészet A területen az előzetes kutatást 1835-ben Charles Texier francia régész végezte el. Számos ősi görög feliratot találtak a helyszínen, amelyet később St Albans herceg a British Múzeumba vitt. Azóta Iaszoszon és a nekropolisz területén az Athéni Olasz Régészeti Iskola megbízásából Doro Levi (1960-1972), Clelia Laviosa (1972-1984) és Fede Berti (1984-2011) folytattak tudományos feltárást. 2011-től 2013-ig az ásatások vezetője Marcello Spanu volt. SZK Lokomotivi Tbiliszi A Lokomotivi Tbiliszi (grúz betűkkel ���������� ����� ���������� �������, magyar átírásban Szapehburto Klubi Lokomotivi Tbiliszi) grúz labdarúgócsapat, melynek székhelye a fővárosban, Tbilisziben található. A klub a Szovjetunió idején a Lokomotyiv Sportszövetséghez tartozott, jelenleg a Grúz Állami Vasutakkal ápol szoros kapcsolatot. Névváltozások 1936 – 1990 : Lokomotyiv Tbiliszi 1990 – 1993 : Lokomotivi Tbiliszi (egyesült a Merani Tbiliszi csapatával) 1993 – 1996 : Merani-Bacso Tbiliszi 1996 óta jelenlegi nevén szerepel. Sikerei Grúz labdarúgó-bajnokság ( Umagleszi Liga ) Grúz kupa ( Szakartvelosz taszi ) Grúz szuperkupa ( Szakartvelosz szupertaszi ) A Grúz SZSZK területi labdarúgó-bajnoksága Eredményei Bajnoki múlt A Lokomotivi Tbiliszi helyezései az grúz labdarúgó-bajnokság élvonalában. Európaikupa-szereplés Szezonális bontásban Megjegyzés: Az eredmények minden esetben a Lokomotivi Tbiliszi szempontjából értendők, a dőlten írt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Wankel-motor A Wankel-motor a belső égésű motorok egyik fajtája, amelyben a dugattyú a hagyományos belső égésű motoroktól eltérően nem alternáló mozgást végez, hanem vízszintes tengely körül forog egy speciális alakú hengerben. Története A forgótárcsás motorok története korántsem olyan fiatal, mint azt gondolhatnánk. A meghajtás elvét Felix Wankel német mérnök dolgozta ki a 20. század első negyedében. A tömítés és a megbízhatóság problémáit ugyan sikerült megoldania, de a mai napig nem használják széles körben. Bár nem az egyetlen forgódugattyús motortípus, de a Wankel-motort sorozatban gyártották autókhoz, és így vált a legismertebbé. Az új technika hosszas fejlesztés és hányattatás után az 1950-es években, az NSU-nál vették elő ismét. Elsőként az NSU ro80-asban került a piacra (995köbcentis, 113lóerős), átütő sikere nem volt, de később az NSU prinz sport alapjaira épített NSU spiderbe került bele, ahol ki tudták használni a motor kis méretét és súlyát, el tudták érni a 498 köbcentis (50 lóerős) motorral a 700 kg-os súlyt. Macuda Cunedzsi, a Mazda akkori vezetője 1959-ben hallott először egy furcsa, új meghajtásról, mely azonnal felkeltette az érdeklődését, és megpróbált licencjogot szerezni a Wankel-motorra az NSU-tól. Az NSU elsőre bizalmatlanul tekintett a japánokra, de Macudát teljesen rabul ejtette az új technológia. Végül 1961-ben sikerül hozzájutnia egy licenchez, amely lehetővé teszi a Mazda számára, hogy Wankel-motorral szerelt gépkocsikat áruljon Japánban. Mások is érdeklődtek a licenc iránt, de nem személyautóba a DKW kerékpárt gyártott wankel erőforrással (DKW hercules 2000w) a francia cég a Citroen RE-2-es helikopter hajtására szánták a wankel motort, ahogy a Staverton és a MidWest is légiközlekedésre szánta a licencvásárlást, ők motoros sárkányrepülőgépek hajtására tervezték, és nagy számban repültek wankel motorral egyéb kis repülőgépek is! A technológia korántsem tökéletes: keverékolajozás, füstölés, gyakori szerviz, a Mazda mégis bízott a sikerben. Külön kutatóközpont épült a forgótárcsás motor fejlesztésére, aminek vezetését Jamamoto Kenicsire bízzák. Mindezt akkor, amikor minden más gyár, aki licencet vásárolt az NSU-tól, feladta a motorral kapcsolatos terveit. A magyarázat egyszerű: a japán kormány akkoriban össze akarta vonni az autógyártásban érdekelt vállalatokat. A Mazda (illetve akkori nevén Toyo Kogyo) arra a következtetésre jutott, hogy ha sikerül valami különlegeset felmutatniuk, talán elkerülhetik a más cégekkel történő egybeolvasztást. 1963-ban be is mutatták az első saját wankel motorjukat, mégpedig a Mazda cosmó egyik korai prototípusában, amit végleges formában 1965-től sorozatban gyártottak 982köbcentis 110 lóerős L10A motorral. 1968-ban a Nünburgringen a sport verziója is bemutatkozott a cosmónak, ezért folytatódott a Mazda wankel gyártása 1968-tól már két modellt gyártottak, a Mazda r100-as kupét, és a Mazda familia rotary-t ami tulajdonképp az előző 4 ajtós változata volt. Nagy sikereket nem értek el, de ez volt az alapja későbbi nagy sikerű sorozatnak, 1970-ben megjelent az RX-2, az RX-3, 1972-től az RX-4 és a széria sikerein más típusokban is ki lett próbálva, amerikaiasabb formavilágú Mazda rotary pickup, Mazda roadpacer, Mazda luce. Nagy sikert ezek nem értek el, viszont az RX-5 váratlan sikert hozott a Mazdának, sokan ezt az RX-5 öt ismerik Mazda cosmónak. Ebben talált igazi helyre a wankel motor kis súlya, köbcentijéhez képest nagy teljesítménye, és eddigre a korai problémák egy részét is át tudták hidalni! 1985-ig gyártották az RX-5-öt, több motorgenerációval, de az 1984-től gyártott RX7 váratlan sikereket hozott, főleg az 1985-től belekerült 13B-DEI motorral 1308 köbcenti 185 lóerő Az RX7 2002-ig volt gyártásban, és szériában a szintén 1308 köbcentis turbós 13BREW 280 lóerős wankel motorral szerelve volt az egyik legerősebb darab, de ma már alig látni széria darabot, a fentmaradt RX-7-ek 99%-a tuning mégpedig általában komoly tuning szettekkel, nem ritkán látni a 20B és 26B motorok használatát, és az 1000LE feletti teljesítményt! Szériában a Mazda 2003-tól kezdte el gyártani az RX-8-at, amibe a 13Brenesis került ami jobb környezetvédelmi paramétereket tudott hozni, így nem erősödött tovább, 1308 köbcentis turbó nélküli motorból 192, és 242 lóerő került a motorháztető alá, de az RX7-el ellentétben nem versenyautó, hanem egy négyszemélyes négyajtós élményautó lett, ebben a kategóriában szokatlanul jó úttartással és stabilitással 2012-ig volt gyártásban. Voltak kísérletek-tanulmányok a további zöldítésre (hidrogén hajtás), és a versenysportban is egy kedvelt típus volt de a CO kibocsájtás fontosabb lett a gyáraknak mint az élmény, ezért a Mazda más irányba ment a sport modelljeivel is. Amikor a Mazda utód nélkül leállt a gyártásával, kijelentve azt hogy a wankelt nem veti el, környezetvédelmi paraméterei és a fogyasztásának a csökkentésén tovább dolgozik és reméli hamarosan elő tud állni egy megújult wankel motoros autóval. Több Mazda RX-vision tanulmányautó meg lett szellőztetve, de nyilvánosan nem ismert még hogy, lesz-e szériagyártás belőle. A reményt növeli, hogy Mazdának az RX-8 óta nincs sport autója (a 3-as és a 6-osból kialakított sportosabb modellek nem kifejezetten sport modellek úttartásban, súlyeloszlásban). Működése A motor előnyei a dugattyús motorokhoz képest: Fajlagos teljesítménye akár háromszor akkora, mint egy dugattyús belső égésű motoré. A vibráció lényegesen kisebb. Szélesebb üzemi fordulatszám-tartomány. A dugattyús motoroknál lényegesen kevesebb alkatrész. Egyszerűbb és olcsóbb tömeggyártás a kevesebb alkatrész miatt. A benzin oktánszáma szélesebb tartományban változtatható. A technológia hátrányai: motorolajjal kell kenni az égéstér bizonyos részeit is, ami tervezett motorolaj fogyasztást eredményez, ezért nagyon kényes a motorolaj minőségére, a főtengely siklócsapágyaknál a motorolaj kopást eredményezhet (sajnos a jó kenés és a korommentes égés kompromisszumot igényel), apexi élek kopása. Lakatos Klára Lakatos Klára, névvariáns R. Lakatos Klára (Csenger, 1968–) roma származású magyar grafikus, festő és illusztrátor. Életútja, munkássága Gyermekéveit Tyukodon töltötte, az általános iskola elvégzése után Budapestre ment tanulni kereskedelmi szakközépiskolába, ennek elvégzése után érettségi vizsgát tett a Szabó Ervin Gimnáziumban, majd Pécsi Tudományegyetemen művelődéstörténet szakos diplomát szerzett. Egyetemista korában kezdett rajzolni, nagy hatással voltak rá Bari Károly, Szécsi Magda és David Beery képei. Grafikusi-festői korszakának korai szakaszában fekete tollrajzokat készített, amelyek fákat ábrázoltak Szolnoki Csanya Zsolt költő versei nyomán. 2001 óta kiállító művész és illusztrációs tevékenysége is jelentős, Szolnoki Csanya Zsolt verses kötetén kívül saját mesekönyvét is illusztrálta, s számos folyóiratot is, köztük Élet és Irodalom, Amaro Drom, Kethano Drom, Lungo Drom, 2009 óta az Igaz Szóban is jelentek meg illusztrációi. A művésznő alkotásaiban, főleg olajfestményeiben jelentős a roma népművészeti motívumok alkalmazása, mely a dekorativitás mellett a hagyományőrzést szolgálja. Tanítással keresi kenyerét, s gyermekeknek tart művészeti foglalkozásokat. A 2009-es Cigány Festészet című reprezentatív albumban megjelentették szakmai életrajzát és öt olajfestményét. A kötet bemutatója 2010. szeptember 14-én volt az Írók Boltjában, az Andrássy úton, ezen ünnepi alkalomra Lakatos Klára is a meghívott művészek közt szerepelt. A Cigány festészet című albumba beválogatott képei Csendélet-sorozat Virágcsendélet I. (olaj, farost, 29x39 cm, 2009) Virágcsendélet II. (olaj, farost, 29x39 cm, 2009) Virágcsendélet III. (olaj, farost, 39x29 cm, 2009) Szimbolikus alkotások Szabadság (olaj, farost, 29x39 cm, 2009) A baba látomása (olaj, farost, 39x29 cm, 2009) Kiállításai (válogatás) Egyéni 2001 • Balázs János Galéria, Budapest Csoportos 2007 • Vizuális lények című kiállítás, Roma összművészeti fesztivál Kötete Tegyél a tűzre nagyapám! : Mesék magyarul és cigányul / R. Lakatos Klára. Budapest : Roma Kulturális Klubegyesület, 2002. 83 p. ill. helytelen ISBN kód : 963 009 395 5 A Night at the Opera (Blind Guardian-album) Az A Night at the Opera a Blind Guardian német power metal együttes hetedik albuma. A 2002. március 4-én megjelent album producere Charlie Bauerfeind volt, a lemezt különböző hamburgi stúdiókban vették fel, az album javarészt áttekintésekből áll, különösen magazinokból és rajongói oldalakról, amelyeket a műfajnak szenteltek. Számok listája Precious Jerusalem – 6:21 Battlefield – 5:37 Under the Ice – 5:44 Sadly Sings Destiny – 6:04 The Maiden and the Minstrel Knight – 5:30 Wait for an Answer – 6:30 The Soulforged – 5:18 Age of False Innocence – 6:05 Punishment Divine – 5:45 And Then There Was Silence – 14:05 Bónusz dalok Harvest of Sorrow (akusztikus verzió) – 3:39 (japán bónusz) Mies del Dolor – 3:39 (spanyol/észak amerikai bónusz) La Cosecha del Dolor – 3:39 (argentin bónusz) Frutto del Buio – 3:39 (olasz bónusz) Moisson de peine – 3:39 (francia bónusz) A Harvest of Sorrow című dalnak két élő verzión felül van hét különböző verziója: kettő angolul, kettő spanyolul (Mies Del Dolor , La Cosecha Del Dolor) , egy olaszul (Frutto Del Buio) , egy franciául (Moisson de Peine) , és egy ami az összes verziónak a keverése. Felállás Hansi Kürsch - ének André Olbrich - szóló, ritmus és akusztikus gitárok Marcus Siepen - ritmusgitár Thomas "Thomen" Stauch - dobok és ütős hangszerek Vendég zenészek Oliver Holzwarth - basszusgitár Matthias Wiesner - billentyűs hangszerek és zenekari vezetés Michael Schüren - zongora az Age of False Innocence című dalban. Pad Bender, Boris Schmidt, Sascha Pierro - billentyűs hangszerek és effektek Rolf Köhler, Thomas Hackmann, Olaf Senkbeil, Billy King - kórus Produkció Charlie Bauerfeind - producer, keverés, felvétel Nordin Hammadi Amrani - hangmérnök asszisztens Clemens von Witte - felvétel Detlef - felvétel Paul Raymond Gregory - album borító André Olbrich - első borító koncepciója Dennis "Sir" Kostroman - kísérő füzet Axel Jusseit - fényképek Helyezés Album - Billboard (Észak Amerika) A dalokról A Precious Jerusalem témája Jézus Krisztus utolsó jeruzsálemi napjai. A Battlefield alapja egy régi német mese, amelyik egy idős apáról és fiáról szól, akik együtt mennek a halálba. Az Under The Ice kapcsolatban van az Iliásszal, de a középpontban Kasszandra áll, valamint hogy mi történt a trójai háború után. A Sadly Sings Destiny Poncius Pilátus szemszögéből utal Jézus Krisztusra A The Maiden and the Minstrel Knight Trisztán és Izolda történetéről szól. A Wait for an Answer című dalt a németországi náci rezsimről ihlette. A The Soulforged alapja a Dragonlance fantasy regény hőse, Raistlin Majere története. Az Age of False Innocence Galileo Galileiről szól. A Punishment Divine alapja Friedrich Nietzsche kései őrülete. Az And Then There Was Silence című dalt az Iliasz , az Odüsszeusz , és az Aeneis inspirálta. A Harvest of Sorrow alapja J. R. R. Tolkien hőse Túrin Turambar tragikus sztorija A szilmarilok című könyvből. A magam útját járom A magam útját járom (eredeti cím: Going My Way) egy 1944-es amerikai zenés vígjáték Leo McCarey rendezésében. A történet egy fiatal katolikus papról szól, aki átveszi egy plébánia irányítását öreg kollégájától. A főszerepben Bing Crosby látható, aki öt dalt énekel a filmben. A produkció a legnagyobb kasszasiker volt 1944-ben, továbbá tíz Oscar-díjra jelölték, melyből hetet meg is nyert. Barry Fitzgeraldot két kategóriában, legjobb férfi főszereplő és mellékszereplőben is jelölték, végül az utóbbit nyerte meg. Ez a dupla jelölés egyedülálló az Akadémia történetében, később meg is változtatták a szabályt, hogy egy színész csak egy kategóriában jelölhető. A film folytatása az egy évvel később megjelenő Szent Mary harangjai. 2004-ben az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Filmmegőrzési Bizottsága beválasztotta a filmet a Nemzeti Filmarchívumba. Történet A fiatal Chuck O'Malley atya (Bing Crosby) megérkezik a New York-i Szent Dominik plébániába. Fesztelen, közvetlen modora nem kelt túl jó benyomást az idősebb Fitzgibbon atyában (Barry Fitzgerald). Az erősen tradicionista pap nem nézi jó szemmel fiatalabb kollégája szokásait, különösen hogy golfozik is, és barátságát a még rendszertelenebb pappal, Timothy O'Dowd atyával (Frank McHugh). Egy beszélgetés során O'Malley és O'Dowd között kiderül, hogy a püspökség O'Malleyt küldte hogy vegye át a plébánia irányítását, amellett hogy Fitzgibbon is megmarad ott papnak. Megkímélve Fitzgibbon érzéseit, abban a hitben hagyják az öreg papot, hogy O'Malley csak a segédje. A film első felében sokszor kibukik O'Malley és Fitzgibbon stílusa közötti éles különbség. A legnagyobb ellentét a két pap között, ahogy a fiatalokkal bánnak, akik közül a legtöbb bajt Tony Scaponi (Stanley Clements) okozza. Fitzgibbon a fiúkat gyakoribb templombajárásra ösztönzi. O'Malley ehelyett megpróbál jobban belefolyni életükbe, Scaponival is barátkozik, és meggyőzi őket, hogy csatlakozzanak a templomi kórushoz. Az új templomi kórus énekgyakorlatai különösen zavarják Fitzgibbont, aki úgy dönt, hogy a püspökséghez megy áthelyeztetni O'Malleyt. A püspökkel való megbeszélése során arra következtet, hogy a püspök O'Malleyre szeretné bízni a plébánia irányítását. Beletörődik a döntésbe, és felmentését kéri. Visszatérve informála O'Malleyt a püspök döntéséről. A letört Fitzgibbon feldúltan távozik, majd késő éjjel tér vissza a plébániára. O'Malley ágyba segíti az öreg papot, aki arról mesél, hogy már régóta szeretné meglátogatni az Írországban élő édesanyját, akit már 45 éve nem látott és 90 év fölött jár. Végül O'Malley ír altatódalára alszik el. Megjelenik Jenny Linden (Rise Stevens), O'Malley egykori barátnője, akivel még az egyházi kötelékbe lépés előtt szakított. Jenny ígéretes színész és énekes pályafutás előtt áll, elbeszélgetnek a múltról, és a fiatal pap meg is nézi a lány egyik opera fellépését is. Ezután O'Malley meglátogat egy fiatal lányt, aki elszökött otthonról, hogy együtt éljen - sokak szerint bűnben - a templom jelzálogtulajdonosának fiával. O'Malley elmagyarázza a fiatal párnak az életfilozófiáját, amit ő úgy hív "járd az útját", ami a vallásos élet vidám oldalát jelenti. Majd előadja nekik "A magam útját járom" című dalt, amit saját maga írt a témában. A film részletei végül kezdenek összeállni. Jenny meglátogatja a templomi fiúkórust, és elolvassa A magam útját járom kottáját. Ő, O'Malley és O'Dowd azt találják ki, hogy béreljék ki a városi operaházat, ahol a kórussal és a zenekarral előadnák a számot, és később a dalt eladva, a jogdíjakból megmenthetnék a csőd közelében álló plébániát. A tervük nem sikerül, mert a produkciót meghallgatva a zenei producer nem hiszi, hogy jól eladható lenne a dal. Ahogy a producer elhagyná az előadást, a kórus az utolsó lehetőségét megragadva elénekli a "Swinging on a Star" című dalt, mely már elnyeri a tetszését, és annyi pénzt fizet a jogdíjakért, melyből ki tudják fizetni a templom tartozását. Ahogy a plébánia helyzete rendeződik, úgy javul meg at O'Malley és Fitzgibbon között lévő viszony is, még golfleckéket is együtt vesznek. Mikor minden rendeződni látszik, a templom hirtelen leég. O'Malley is elhagyni készül a plébániát, hogy elfoglalja a püspökség által kijelölt új helyét. O'Dowd atyát hagyja meg Fitzgibbon segédjeként, Scalponit pedig kinevezi a kórus új vezetőjének. Szenteste az emberek összegyűlnek egy átmeneti templomban a misére és egyben O'Malley atya elbúcsúztatására. Ajándékként O'Malley elhozatta Írországból Fitzgibbon idős édesanyját, ahogy az anya és fia összeölelkezik mialatt a kórus egy ír altatódalt énekel, O'Malley vidáman elsétál. Érdekességek A film bemutatójára Bing Crosby 41. születésnapján került sor. A második világháború után Crosby A magam útját járomból előadott egy színházi darabot a Vatikánban XII. Piusz pápának. Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj (1945) díj: legjobb film – Paramount Productions díj: legjobb rendező - Leo McCarey díj: legjobb férfi főszereplő - Bing Crosby díj: legjobb férfi mellékszereplő - Barry Fitzgerald díj: legjobb forgatókönyvíró - Frank Buter, Frank Cavett díj: legjobb eredeti történet - Leo McCarey díj: legjobb zene - Johnny Burke, Jimmy Van Heusen jelölés: legjobb vágó - LeRoy Stone jelölés: legjobb férfi főszereplő - Barry Fitzgerald jelölés: legjobb operatőr - Lionel Lindon Golden Globe (1945) díj: legjobb film – Paramount Productions díj: legjobb rendező - Leo McCarey díj: legjobb férfi mellékszereplő - Barry Fitzgerald Kurucz András Kurucz András (1924-1976. július) szőlőnemesítő Életpályája Ászáron töltötte gyermekkorát, háromgyermekes család tagjaként. Református lelkész apja nyomán Pápán, a Református Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait Budapesten, a Magyar Agrártudományi Egyetem Kertészeti és Szőlőgazdaságtudományi Karán folytatta, tanulmányait azonban a háború megszakította. Két évet Németországban hadifogságban töltött falujának többi fiataljával együtt. Főiskolai tanulmányait 1946-tól folytatta, és 1948 őszén fejezte be. A háborús évekre jellemző szegénység miatt az egyetemi évek alatt a budai hegyekben kertészeti munkákat vállalt, nyáron gazdaságokban gyakornokként dolgozott, hogy keresetéből fedezze tanulmányi költségeit. 1949. július 1-jén került Kecskemét Miklóstelepre a Homoki Szőlőnemesítő Kísérleti Telepre, a mai Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet elődjébe, ahol néhány éves megszakítással haláláig, 1976-ig nemesítőként és kutatásvezetőként dolgozott. Ez a telep akkor a Mezőgazdasági Tudományos Központ, majd egy év múlva az Ampelológiai Intézet irányítása alá került. Később a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Lakiteleki Állomásának vezetőjeként 1958 és 1966 között felépíttette a telepet. Összesen 121 hektár szőlőültetvényt telepített a legkorszerűbb csemege- és borszőlőfajtákból, amivel sikerült lerakni a nagyüzemi szőlőtermesztés alapjait. Munkássága Kwaysser Istvánnal közösen nemesített négy szőlőfajtája: Ezerfürtű (1973), Jubileum 75 (1974), Karmin (1977) és Kurucvér mellett nevéhez fűződik a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet lakiteleki állomásának fölépítése is. Matthias Sammer Matthias Sammer (Drezda, 1967. szeptember 5. –) német labdarúgó, edző. Pályafutása alatt középpályásként játszott, a karriere vége felé a söprögető poszton szerepelt. 1996-ban Aranylabdát kapott, amiért az Európa-bajnokságot nyert német válogatottnak a vezéregyénisége volt. Sammer 74 válogatottsággal vonult vissza, melyek közül 23 alkalommal az NDK-ban játszott, a többi 51 alkalommal az újraegyesített Németország színeiben lépett pályára. Az NDK legutolsó gólja is Sammer nevéhez fűződik. Pályafutása Sammer 1987 és 1990 között szülővárosának klubjában, a Dynamo Dresdenben játszott, ahol az édesapja, Klaus is játékos és edző volt. Egyike azoknak a legismertebb keletnémet játékosoknak, akik Németország újraegyesítése után egy nyugati klubhoz igazoltak, amikor 1990-ben a VfB Stuttgarthoz szerződött (a legelső Andreas Thom volt, aki a BFC Dynamoból a Bayer Leverkusenbe igazolt). Ezt követően az Internazionalebe (1992–1993), majd a Borussia Dortmundba (1993–1998) igazolt át. A Dynamo Dresdennel két keletnémet bajnoki címet nyert (1989, 1990), emellett háromszoros német bajnok lett (1992-ben a VfB Stuttgarttal, 1995-ben és 1996 a Borussia Dortmunddal). A Dortmundban töltött időszaka alatt 1997-ben megnyerte az UEFA-bajnokok ligáját. Egy súlyos térdsérülést követően 1998-ban visszavonult, és 2000-ben a Borussia Dortmund vezetőedzője lett, melyet 2002-ben a német bajnoki címig vezetett. Csapatával ugyanebben az évben bejutott az UEFA-kupa döntőjébe is, ám ott a Feyenoord ellen 3–2-es vereséget szenvedtek. Sammer a 2004–2005-ös szezonban a VfB Stuttgart edzője volt, de mindössze egy idényt követően távozott a klubtól. 2006. április 1-jén kinevezték a Német labdarúgó-szövetség (DFB) technikai vezetőjévé egy ötéves szerződés keretein belül. Sikerei, díjai Klubcsapattal Dynamo Dresden : Keletnémet bajnok : 1989, 1990 Keletnémet kupagyőztes : 1990 VfB Stuttgart : Német bajnok : 1992 Német szuperkupa -győztes: 1992 Borussia Dortmund : Német bajnok : 1995, 1996 Német szuperkupa -győztes: 1995, 1996 UEFA-bajnokok ligája -győztes: 1997 Világkupa -győztes: 1997 UEFA-szuperkupa -döntős: 1997 Válogatottal Európa-bajnok : 1996 Európa-bajnoki ezüstérmes : 1992 Egyéni Az Év Német Labdarúgója : 1995, 1996 Aranylabdás : 1996 Vezetőedzőként Borussia Dortmund : Német bajnok : 2002 UEFA-kupa -döntős: 2002 Német ligakupa -döntős: 2003 Fogadalmi kápolna (Esztergom) Koordináták: é. sz. 47° 47′ 08″, k. h. 18° 44′ 36″47.785555555556, 18.743194444444 Az esztergomi Fogadalmi Szűz Mária bemutatása vagy köznapi nevén szegényházi kápolna egy a Terézia utcában álló műemlék. Jelenleg a Boldog Ceferino Roma Misszió - Kvázi Plébánia (személyi plébánia) használja romapasztoráció céljára, csütörtök délután 5 órakor mutatnak be misét a templom épületében. Leírása A kápolna a szegényház épületének középtengelyében álló egyhajós műemlék. Egyenes szentélyzáródású, a szentély felett kontyolt nyeregtetős. Az utcai homlokzata timpanonnal lezárt, mögötte egy huszártorny áll. Belső terei csehsüveg boltozatúak. Története A jelenlegi kápolna története szorosan összefügg az egykor a Kossuth Lajos utcán álló Ispita kápolnával. Az 1737-ben dühöngő pestis Szűz Mária bemutatása ünnepén, november 21-én múlt el Esztergomban. A Királyi város hívei ezért hálából kápolna építésére tettnek fogadalmat, ami 1742-ben a Buda utcában (ma Kossuth Lajos u.) készült el az aggok házával egyetemben. A szűknek bizonyuló és az 1838-as jeges árvíz által megrongált otthon és kápolna helyett nagyobb építését határozta el a városi tanács 1838-ban a mai kápolna helyén. Packh János, a bazilika építésze tervei alapján alakították át a mostani, eredetileg 1784 és 1792 között épült kápolnát, és az új kór- és szegényházat. A kápolna lábazatán egy árvíztábla mutatja a dunai ár magasságát 1838 március 13-án. A templom nyugati sarkán egy 1896-ból származó kőkereszt áll, rajta egy öntöttvas korpusszal. A kápolna belső terein több évig tartó nagyszabású munkákat fejeztek be 2017-ben, mintegy 30 millió forintból. Szenegál az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Szenegál a mexikói Mexikóvárosban megrendezett 1968. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 21 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. MET-csoport A svájci központú MET-csoport európai integrált energiavállalat, tevékenysége kiterjed a földgáz-, az áram- és a kőolajpiacra is. A vállalatcsoportot összefogó, 2012-ben létrehozott MET Holding AG elnök-vezérigazgatója Lakatos Benjamin. A cégcsoport elődjét a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt. alapította 2007-ben. Leányvállalatai révén 15 országban van jelen, összesen 23 nemzetközi kereskedelmi csomóponton és 28 ország gázpiacán aktív. Tulajdonosok A MET-csoport 2018 májusa óta 20%-ban a MET menedzsereinek tulajdonában lévő MET ManCo, 80%-ban pedig a Svájcban bejegyzett MET Capital Partners AG befektetési platform tulajdonában van. Ez utóbbi a cégalapító-vezérigazgató Lakatos Benjamin tulajdona. Tevékenység A MET-csoport európai integrált energiavállalat, központja a svájci Zugban van. A cégcsoport a földgáz-, az áram- és a kőolajpiacon is aktív. Tizenöt országban van leányvállalata, és összesen 28 ország földgázpiacán kereskedik. A MET által 2017-ben forgalmazott földgázmennyiség 35 milliárd köbméter, amely körülbelül négyszerese a magyar fogyasztásnak. A MET-csoport 30 országban bonyolít tranzakciókat (LNG-t is beleértve), több mint 100 ezer tranzakcióról beszélhetünk a 2017-es évet nézve. A MET-csoport nettó árbevételének (7,6 milliárd euró 2017-ben) 8 százalékát adja a MET Magyarország (644 millió euró, beleértve a csoporton belüli ügyleteket). A kontinentális Európa gázfogyasztásának körülbelül 8 százalékát forgalmazza a MET (a 2017-es európai fogyasztás 465 milliárd köbméter, a MET Csoport által kereskedett mennyiség körülbelül 35 milliárd köbméter), ez hozzávetőleg négyszerese az éves magyarországi gázfogyasztásnak (9 milliárd köbméter). A MET kontinentális Európa összes jelentős kereskedési pontján jelen van. A MET International LNG-deszkje aktív szereplő lett a globális LNG-kereskedelemben (LNG-iparban), és 2017-ben több mint 10 tranzakciót bonyolított le. Olaszországban a MET az 5. legnagyobb importőr, míg a MET Energía Espańa 2017 első negyedévi tevékenysége alapján Spanyolország meghatározó földgázkereskedő cégei közé került - derül ki a CNMC spanyol állami ügynökség időszaki földgázpiaci jelentéséből. A MET a Tigáz Zrt. jegyzett tőkéjének 98,99 százalékáról írt alá részvény-adásvételi megállapodás t az olasz ENI-vel 2017 decemberében, a tranzakció 2018. június 21-én zárult. A Tigáz-DSO évente több mint 2 milliárd köbméter földgáz elosztásával 1094 településen körülbelül 1,2 millió fogyasztót lát el. A MET-csoport 2018 januárjában jóváhagyta a 17,6 megawatt beépített kapacitású Dunai Solar Park napelempark beruházási döntését, ezáltal a cégcsoport eszközportfoliója a megújuló enerigatermeléssel bővült tovább. A napelempark – az üzembehelyezés után – a MAVIR által irányított villamosenergia-átviteli hálózatba táplálja majd be a megtermelt villamosenergiát. Társadalmi felelősségvállalás A MET 2011 óta támogatja a magyarországi Ferences Rend ösztöndíjprogramját, amelynek célja a bármely tanulmányi területen kiemelkedő tanulók motiválása, valamint a tehetséges tanulók bevonása a hátrányokkal küzdő tanulótársaik felzárkóztatásába. A program megvalósítása során a tehetséggondozó tanárokat is támogatják. A MET a Ferences Jótékonysági Est kiemelt támogatója: a ferencesek minden évben karácsonyi jótékonysági koncertet szerveznek az általuk működtetett gyöngyösi Autista Segítő Központ javára. Hasonló céllal támogatja 2010 óta a MET a Messzehangzó Tehetségek Alapítványt, amely 12–18 éves, hátrányos helyzetű gyermekeket részesít – teljesen ingyenesen – iskolán kívüli tehetséggondozó programokban. A tehetséggondozó program három területre helyezi a hangsúlyt: a művészetekre, a természettudományokra és az informatikára. A BOM a Magyar Sportért Alapítvány ösztöndíjprogramja – amelyet a MET 2015 óta támogat – a sportolói karrier mellett felsőfokú tanulmányokat folytató olimpiai kerettagokat segíti. A kezdeményezés így egyszerre helyezi középpontba az oktatást és a sportot. Az Alzheimer-kór kutatását szolgálja a MET adománya a Magyar Neurológiáért Alapítványnál. A 2015-ben beszerzett korszerű, nagy értékű műszer segít az Alzheimer-betegek epilepsziás rohamainak felismerésében és mérésében, az eredmények kiértékelése révén pedig a megelőzésben, a betegség kezelésének kutatásában is. Kritikák A vállalatcsoport akkor került a hazai gazdasági sajtó figyelmének középpontjába, amikor a 2012-es gazdasági év után 55 milliárd forintos nyereséget tudott kimutatni. Kritikusok szerint ezt annak eredményeképpen érték el, hogy a részben a magyar állam tulajdonában álló osztrák–magyar gázvezetéken keresztül a közvetlenül Oroszországból érkezőnél jóval olcsóbban importáltak gázt Magyarországra, amit aztán piaci áron értékesítettek. A MET-csoport a sajtóban megjelent vádakat már 2014 elején határozottan visszautasította: 2014 novemberében a társaság svájci központja ugyancsak határozottan cáfolta a Tages-Anzeiger hírportálon megjelent hasonló vádakat. A MET-csoport tagjai a nemzeti vagyonról szóló törvény alapján 2013 óta átlátható szervezetnek minősülnek. Ace Ventura: Állati nyomozoo junior Az Ace Ventura: Állati nyomozoo junior (eredeti cím: Ace Ventura Jr.: Pet Detective) 2009-ben bemutatott egész estés amerikai televíziós film, amely az 1994-ben bemutatott Ace Ventura: Állati nyomozó című film második folytatása. A forgatókönyvet Jeffery Sank, Jason Heimberg, Justin Heimberg és David Mickey Evans írta, a filmet David Mickey Evans rendezte, a zenéjét Laura Karpman szerezte, a producerei James G. Robinson és David Robinson voltak, a főszerepben Josh Flitter látható. A Morgan Creek Productions készítette, a Warner Home Video forgalmazta. Amerikában 2009. március 1-én mutatta be az amerikai Cartoon Network. Magyarországon az RTL Klub vetítette le. Szereplők További magyar hangok : ? Stazione di San Giuseppe Stazione di San Giuseppe vasútállomás Olaszországban, San Giuseppe Vesuviano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nápoly–Ottaviano–Sarno-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Casilli Stazione di San Leonardo A Notre-Dame-i toronyőr (film, 1939) A Notre-Dame-i toronyőr (The Hunchback of Notre Dame) 1939-ben bemutatott fekete–fehér amerikai filmdráma William Dieterle rendezésében. Készült Victor Hugo A párizsi Notre-Dame (angolul: The Hunchback of Notre Dame) című regénye alapján. Magyarországon 1940. október 18-án mutatták be. Cselekménye A középkori Párizs népünnepén Quasimodót, a Notre-Dame-székesegyház csúf, púpos harangozóját a bolondok királyává választják. Ugyanakkor adják elő Gringoire költő misztériumát is a piactéren, de az előadást megzavarja táncával Esmeralda, a szép cigányleány. Esmeralda belopózott a cigányok számára tilos városba és üldözői elől a koldusok között talál menedéket. Gringoire, a költő nyomon követi, így ő is eljut a koldusok udvarába, ahol elkapják és fel akarják akasztani. Csak úgy menekül meg, hogy Esmeralda irgalomból feleségül megy hozzá. A szép cigánylány azonban titokban Phoebust, a testőrkapitányt szereti, akit vetélytársa, Frollo megölet. A gyilkossággal a cigányleányt gyanúsítják: boszorkánynak nyilvánítják és máglyára ítélik, de a kivégzés előtt Quasimodo elrabolja és bemenekül vele a templomba, ahol nem érvényes a világi törvény: ott az isteni kegyelem őrködik. Amikor Esmeralda a templomban imádkozik, a király észreveszi és meghatódik; visszaadja Esmeralda szabadságát és feloldja a tilalmat, amely a cigányokat kirekesztette Párizsból. Sok viszontagság, a székesegyház ostroma és a kíméletlen inkvizítor halála után Esmeralda és Gringoire egymásra találnak. Az esküvő, mely a koldusok udvarában csak komédiának látszott, valósággá válik. Érdekességek Victor Hugo világhírű romantikus regénye alapján (vagy csak ürügyén) több film készült korábban, már a némafilm korszakban is, bár nem mindig azonos címmel. Az első kettő (1905, 1911) Franciaországban, majd kettő (1917, 1923) az Egyesült Államokban és közben egy (1922) Angliában. A filmhang megjelenésével az adaptációk sora folytatódott. William Dieterle-nek ez a filmje természetesen sok helyen eltér a regényben leírt alaptörténettől. Az egyik legnyilvánvalóbb változtatás, hogy a regényben Esmeraldát felakasztják, Quasimodo pedig eltűnik, majd két évvel később a lány sírjánál egy púpos emberi csontvázat találnak; a film ezzel szemben happy enddel zárul. A Notre-Dame-i toronyőr az 1939-es cannes-i filmfesztivál nyitófilmje volt. Több filmet azonban nem is vetítettek, mert akkor érkezett a hír, hogy Németország megtámadta Lengyelországot. Szereplők Maureen O'Hara – Esmeralda Charles Laughton – Quasimodo Cedric Hardwicke – Claude Frollo Thomas Mitchell – Clopin, kolduskirály Edmond O'Brien – Gringoire Alan Marshal – Phoebus kapitány Walter Hampden – Párizs érseke Harry Davenport – XI. Lajos Helene Whitney – Fleur de Lys Katharine Alexander – Madame de Lys George Zucco – ügyész Fritz Leiber, Sr. – idős úr Etienne Girardot – orvos Mina Gombell – a koldusok királynője Arthur Hohl – Olivier Rod La Rocque – Phillippe AGP Az AGP az angol Accelerated Graphics Port rövidítéséből származik, ami magyarul gyorsított grafikus portot jelent. A segítségével lehetőség nyílik arra, hogy a nagy képek megjelenítéséhez kártya processzora a rendszermemóriát is használhassa. Története Az AGP-t az Intel fejlesztette ki. Processzoroldali támogatását először 1997-ben az i440LX chipkészlettel valósították meg a Pentium II processzorokban. 1998-tól világszerte elterjedt a kereskedelmi forgalomba hozott PC-ken, s ekkor már más gyártók chipkészletei is támogatták.Az AGP a PCI Express buszrendszer elterjedésével háttérbe szorult, az újabb alaplapokon már nincs AGP csatolófelület. Az AGP busz megjelenése a 3. generációs szuperskalárokhoz köthető. A fixpontos és lebegőpontos SIMD támogatás nagyon megterhelte a rendszerarchitektúrát így jobban kellett támogatni az operatív tárat és a megjelenítést. A 180 nanométeres csíkszélesség és az AGP busz megjelenése oldotta fel ezt a szűk keresztmetszetet. Verziók Az Intel 1997-ben adatta ki az AGP 1.0-s specifikációt. Ez tartalmazta mind az 1×, mind a 2× sebességet is. A 2.0 specifikáció dokumentálta AGP 4×-t és 3.0 dokumentálta 8×-t. Az elérhető verziók a következők: Az AGP 3.5-ös verzióját nyilvánosan csak a Microsoft említi mint Universal Accelerated Graphics Port (UAGP) , kötelező támogatásokat specifikál az extra regisztereknek habár AGP 3.0 alatti néven említi. A frissített regiszterek a következők: PCISTS, CAPPTR, NCAPID, AGPSTAT, AGPCMD, NISTAT, NICMD. Az új regiszterek pedig a következők: APBASELO, APBASEHI, AGPCTRL, APSIZE, NEPG, GARTLO, GARTHI. Számos fizikai interfésze létezik. Horváth Róbert (vallásfilozófus) Horváth Róbert (1971. március 9. –) magyar vallásfilozófus, szakíró, szerkesztő és fordító, a hazai tradicionális iskola egyik legismertebb szerzője, gondolkozója. Élete, szakmai tevékenysége Fő kutatási területe a keleti metafizika, különös tekintettel az advaita védántára, a hindu tantrizmusra és a saivizmusra. Mindemellett a hazai tradicionális iskola legtermékenyebb szerzője. Csupán 1993 és 2008 között több mint százhúsz önálló tanulmánya, elő- és utószava, bevezetése, recenziója jelent meg elsősorban a világvallások kérdéseit érintő orgánumokban (Tradíció évkönyv, Axis Polaris, Keletkutatás, Ars Naturae stb.), illetve más, főleg jobboldali-konzervatív szellemiségű folyóiratokban (Hunnia, Pannon Front, Magyar Szemle, Havi Magyar Fórum, Északi Korona, Sacrum Imperium), amelyek közül néhány a tradicionális iskola kiadványa. Független fórumokban (Artifex, Új Forrás stb.) is publikált. Néhány tanulmányát angol, olasz és lengyel nyelvre fordították. Írásaiban metafizika mellett a spiritualitás, a filozófia, a művészet, a politika valamint az ökológia alap- és részletkérdéseivel foglalkozik. Szakírói munkásságán túl fordítói tevékenysége is megemlítendő. Javarészt hinduizmushoz kapcsolódó szerzőktől (pl. Ádi Sankarácsárja, Abhinavagupta, Srí Ramana Maharsi, Csandrasékharéndra Szaraszvati, Niszargadatta Mahárádzs, Srí Muruganár, Lakshman Joo Raina) fordított mindezidáig magyar nyelvre. 1996 és 2001 között a Pannon Front folyóirat rovatvezetője volt. 1996 és 2003 között szerkesztő a Camelot Kiadónál. A '90-es évek végén közreműködött Hamvas Béla írásai olasz nyelvű kiadásának kezdeteinél. 1998 és 2000 körül a Stella Maris Kiadó munkatársa, 1998 és 2005 között a Tradíció évkönyv társszerkesztője. 2000-2001 körül az Arcticus Kiadó lektora, a Havi Magyar Fórum munkatársa, 2001 és 2007 között pedig a Nemzetek Európája Kiadó munkatársa volt. 2003 és 2009 között az Északi Korona folyóirat főszerkesztője, valamint szintén főszerkesztője a 2013-ban útjára indított Magyar Hüperión folyóiratnak. Számos további könyv, fordítás és írás kiadását kezdeményezte, gyakran közreműködőként. 2001 és 2012 között az Országos Széchényi Könyvtár munkatársaként dolgozott. Nyolc éven át vezette a LibInfo (a Magyar Könyvtárak Internetes Tájékoztató Szolgáltatása) moderátori csoportját. A debreceni Kvintesszencia Kiadónál 1998-tól belső munkatársként tevékenykedett. Egyik vezető előadója a budapesti Last Exit szellemi műhelynek, továbbá előadóként működött (2012-2015) az Atilla Király Akadémián. 2010 óta környezetfilozófiai kérdésekkel is foglalkozik. A tudatökológia megalapítója. Művei Önálló művek A politika funkciója Julius Evola életművében. Camelot, 1998. (ISBN 9638568216) Indiai feljegyzések. Kvintesszencia, 2007. (ISBN 9789638742209) Többszerzős művek (Válogatás) Kard, kereszt, korona. Tradicionális tanulmányok a magyarságról. Lux Mundi, 2000. ( ISBN 9630039079) - Baranyi Tibor Imre és László András társszerzőkkel Szerkesztett művek (Válogatás) A tollas gárda. A nacionalizmus szellemi változatai az 1930-as évek Romániájában. Nemzetek Európája, 2001. (ISBN 9789638619815) Hamvas Béla itáliai fogadtatása . In Tradíció évkönyv, 2004. László András: Tradíció és metafizika. Kvintesszencia, 2007. (ISBN 9789638742216) Kovács József László: A céltáblákat szőlő díszítse! Szőlő- és lövészünnepek Magyarországon a 16–19. században. / Trauben sollen Scheiben zieren! Traubenfeste und Freyschiessen vom 16. bis 19. Jahrhundert in Ungarn. OSZK, 2009. (ISBN 9789632005645) Láthatatlan rezgéseim tánca minden. A hetvenéves László András köszöntése. Aktémosyné, 2012. (ISBN 9789630842730) - Murányi Tiborral közösen Julius Evola: Jobboldali fiatalok kézikönyve. Kvintesszencia, 2012. (ISBN 9789638742292) - Baranyi Tibor Imrével közösen Sztrichnin A sztrichnin alkaloidok csoportjába tartozó vegyület, igen erős méreg. Neve a farkasmaszlag nevű növény tudományos nemzetségnevéből (Strychnos) származik. Hatása A sztrichnin erős fiziológiai hatású, rendkívül mérgező alkaloid, a legerősebb mérgek egyike, ezért öngyilkosságra, gyilkosságra, valamint Angliában a sör keserű ízének fokozására is használták. A méreg bevétele után 30–60 perc múlva húzó érzés jelenik meg a végtagokban, a nyakszirt megmerevedik, a tudat tiszta, az arcon halálfélelem látszik. A kezdeti kisebb, körülírt görcs után az egész testre kiterjedő, heves görcsroham következik be, amely alatt az izmok, főképp a bordaközi izmok összehúzódnak, a légzés megszűnik, az arc elkékül. A hosszan tartó roham fulladást okozhat. A rohamok általában nem tartanak tovább 3–4 percnél. Mérgezéskor legfontosabb a csend és a nyugalom biztosítása. A rohamok, melyek rángógörcsökkel végződnek, 15–20 percenként ismétlődhetnek, de a 3–4. roham után bekövetkezik a halál és csak igen ritkán visel el az ember 8–10 rohamot. Ha a beteg a rohamon túl van, a gyógyulás néhány nap múlva bekövetkezik. A sztrichnin ellenszerei közül legmegbízhatóbb a klorálhidrát és a paraldehid. Kémiai leírása Képlete C21H22N2O2. Tisztán színtelen, négyoldalú kis oszlopokból áll. Olvadáspontja 284 °C. Vízben oldódik, oldata még erősen hígítva is rendkívül keserű. Oldódik kloroformban vagy 90%-os forró borszeszben. Nem oldható abszolút alkoholban vagy éterben. Az egészen tiszta sztrichnin salétromsavban színtelenül oldódik, míg a brucintartalom ilyenkor vörös színű oldatot ad. Koncentrált kénsavval készült színtelen oldata kálium-dikromáttól ibolyaszínű lesz, amiről a sztrichnin könnyen felismerhető. Kálium-hidroxiddal összeolvasztva kinolin és indol képződik belőle. A sztrichnin egysavú bázis és savakkal többnyire jól kristályosodó és vízben könnyen oldódó sókat ad. Ezen sók közül az orvosi gyakorlatban rendszerint a salétromsavas sztrichnint, C21H22N2O2.HNO3, használják. Előállítása A vegyület főleg a farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica) és az ignácbab (Strychnos ignatii) magjában található meg, mindkettőben brucin jelenléte mellett. Felhasználása A sztrichnin a 16. században került be Németországba rágcsálók elleni védekezésként. Kis adagban használják a látás, a hallás és a szaglás javításához, ellenszere az altatószerek és a kuráre által okozott mérgezéseknek. BHÉV 5 sorozat A BHÉV 5 sorozat egy Bn2tr tengelyelrendezésű gőzmozdonysorozat, amelyet 1888 és 1894 között gyártott a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak a Budapesti Helyiérdekű Vasút (BHÉV) részére. Összesen 19 darab épült a sorozatból. Történet A zárt, dobozos felépítményű gőztramway mozdonyok hazai gyártásának megkezdése egybeesett a Budapesti Helyi Érdekű Vasutak Rt. (röviden BHÉV) vonalainak létesítésével. A Budapest környéki, sűrűn lakott települések képezték a gyorsan iparosodó főváros munkaerőforrását, ezért a budapesti gyárakban dolgozó városkörnyéki lakosok számára gyors tömegközlekedési lehetőséget kellett biztosítani. A BHÉV részvénytársaság megközelítőleg 100 km hosszúságú hálózatot épített ki. A hálózat három vonalcsoportja a Budapesttől délre Erzsébetfalván, Soroksáron át és Dunaharasztiig vezetett, amely a mai ráckevei HÉV vonala, Budapesttől keletre Sashalmot, Mátyásföldet, Cinkotát, Csömört, Kerepest és Gödöllőt kapcsolta a fővároshoz a mai gödöllői HÉV vonalán, végül a Duna jobb partján, észak felé Békásmegyer, Pomáz és Szentendre irányába épült ki a szentendrei HÉV. A soroksári vonalra a mozdonyok közül egyet a MÁV Gépgyár, hármat a bécs-simmeringi ÁVT Gépgyár szállított. A gödöllői és szentendrei vonalakra a BHÉV további 13 mozdony szerzett be az osztrák Államvasút-társaság gépgyárától. A helyiérdekű vasúttársaság további személykocsikat is vásárolt, így számuk 32-re növekedett, ezeket néhány kivételtől eltekintve a budapesti Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. vasúti kocsigyára szállította. Szerkezet Az Államvasúti Gépgyár 26. szerkezete két kapcsolt kerékpárú, zárt, dobozformájú felépítménnyel és a gépezetet burkoló szoknyával készített, mindkét irányban vezethető, telítettgőzű ikergépezetű közúti vasúti mozdony volt. A mozdony fekvő elrendezésű kazánjában a rostélyfelület 0,46 m², a teljes elgőzölögtető felület 21,3 m² volt. A tüzelés a tűzszekrény oldalán elhelyezett tüzelőnyíláson át történt. A hengerkazánba beépített 74 darab 2000 mm csőfalak közötti hosszúságú tűzcső 15 bar nyomású telített gőzt termel. Ezzel a mozdony 52 kW (70 lóerő) teljesítményt szolgáltatott és 14,1 kN gépezeti vonóerő kifejtésére volt képes. A 200 mm átmérőjű dugattyúk 320 mm lökethosszal hajtották a tűzszekrény alatti kerékpár forgattyúját, amelyet csatlórúd kapcsolt össze a füstszekrény alatti első kerékpárral. A vezérmű Stephenson nyitott rendszerű volt. A 15,3 t kiszerelt tömegű mozdony készlete 2,2 m³ tápvíz és 0,6 m³ szén volt, ezzel 35 t össztömegű vonatot tudott továbbítani 30 km/h legnagyobb sebességgel. A BHÉV-nél A BHÉV által 1888-ban forgalomba helyezett 13 mozdony két típust képviselt. Az 5-8 pályaszámú mozdonyokat a gyár mint Ek21 típust, később mint a 26. számú szerkezetet gyártotta. Ez a típus vált az MÁV Gépgyár legelterjedtebb tramway mozdonyává, amelyből 11 megrendelést teljesítve hat megrendelő vasút részére összesen 19 darabot készítettek. A BHÉV 207-210 gyári számú mozdonyai voltak a típus első darabjai. A BHÉV azonban rövidesen átállt a villamos vontatásra, a mozdonyok feleslegessé válva értékesítette őket. Az ex-BHÉV 5-öst sikerült megőrizni, és a ma Museumstramway Mariazell birtokában van. Üzemeltetők Az Államvasút-társaság Gépgyára 26. szerkezetszámú mozdonyainak további megrendelői voltak: Keszthely–Balatonszentgyörgyi HÉV A Keszthely–Balatonszentgyörgyi HÉV három darabot szerzett be az 1888. szeptember 27-én megnyitott vonalára. A mozdonyokat a Festetich-család tagjairól nevezte el, azoknak a Tassilo, György és Marie neveket adva. A vasutat 1903-ban államosították, a MÁV 1904-ben a mozdonyokat saját pályaszámrendszerébe beosztva, a BHHÉV kiválásával az időközben megüresedett 5091-5093 pályaszámokat ismét kiadva VII osztály 5091II-5093II pályaszámúak lettek. 1911-ben a három mozdonyt a 284,001-003 pályaszámokra tervezték átszámozni, de az átszámozás a mozdonyok időközben történt eladása miatt már nem történt meg. Az 5091 (284,001)-est a Dynamit Nobel Pozsonyban, az 5092 (284,002)-est a DNHÉV (Debrecen–Nyírbátori HÉV) az 5093 (284,003)-at pedig a BHHÉV (Brassó–Háromszéki HÉV) vásárolt meg. Budapesti Városi Vasút A Budapesti Városi Vasút (BVV) öt darabot szerzett be 1891-1893 között a kezelésében lévő, 1891. október 31-én megnyitott Köztemetői Gőzmozdonyú Vasút rákoskeresztúri köztemetőhöz vezető mintegy 10 km hosszú vonalára. Brassó–Háromszéki HÉV A Brassó–Háromszéki HÉV (BHHÉV) három darabot szerzett be az 1892. március 7-én megnyitott vonalán a városi és helyiérdekű forgalom lebonyolítására. Elnevezésük Brassó, Hosszúfalu és Bertalan volt. A BHHÉV megnyitásától 1897. március 10-éig a MÁV kezelésében volt, mozdonyait ezért nevük megtartása mellett a MÁV először 898–900 pályaszámokkal, majd 1892-ben, mint VII osztályt, az 5091–5093 pályaszámokkal látta el. Trianon után a vasút a román állam tulajdonába került CFPBS néven (Căi Ferate Particulare Brașov–Satulung). Kőbányai Gőzmozdonyú Vontató Iparvasút Tóth László három darabot vett a sorozatból a kőbányai ipartelepek vasúti teherforgalmát kiszolgáló Kőbányai Gőzmozdonyú Vontató Iparvasútja számára. Mandel és Quittner A Mandel és Quittner cég egy darabot vett – Újpest néven – az 1896. június 27-én megnyitott Budapest–Újpest–Rákospalotai Vasút építése, majd annak teherforgalma számára. Megőrzött példányok Az egyetlen magyar gyártmányú közúti vasúti tramway mozdony, amely napjainkban is létezik, a MÁV Gépgyár 328 gyári számú és a Köztemetői Gőzmozdonyú Vasút 4 pályaszámú mozdonya, amelyet 1898-ban eladtak Ausztriába, a ziedlitzi Fischer cégnek. A mozdonyt a két háború között valamikor átalakították belső égésű motoros mozdonnyá és így élte túl a második világháborút is. A mozdony maradványait az 1980-as években megszerezte egy lelkes vasútbarát, aki az eredeti gépgyári rajzok alapján azt a Román Állami Erdei Vasutak reghini (szászrégeni) műhelyében eredeti formájában, gőztramway mozdonnyá alakíttatja vissza. Palmiro Togliatti Palmiro Michele Nicola Togliatti (Genova, 1893. március 26. – Jalta, 1964. augusztus 21.) olasz antifasiszta politikus, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. 1930-tól szovjet állampolgár lett. Élete Az Olasz Kommunista Párt alapítói közé tartott és 1927-től haláláig a párt főtitkára, a Komintern tagja volt. 1944 és 1945 között miniszterelnök-helyettes 1945 és 1946 között igazságügyi minisztere a fasizmus bukása utáni első kormányokban. Tagja volt az olasz Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek. 1948 után az ellenzék legfőbb vezetője, miután innentől a kereszténydemokraták maradtak hosszabb ideig hatalmon. A "szocializmus olasz változatát" hirdette, hitt abban, hogy a szocializmus a demokratikus értékekkel együtt valósíthatók meg Olaszországban. 1948-ban túlélt egy ellene elkövetett merényletet, 1964-ben hunyt el nyaralása közben, amikor beutazta az egész Krím-félszigetet. Viszonya az 1956-os magyar forradalommal Togilatti, ekkoriban is a keményvonalas sztálinista szellemiséget követte, annak ellenére, hogy a párton belül a többség, elfordult ettől az irányzattól. Hivatalosan kérte az SZKP vezetőségét, hogy verjék le a forradalmat, amely szerinte "táptalaja a fasizmusnak". Meg volt róla győződve, hogy Budapesten a forradalom alatt valójában "fasiszta-egyházi reagálás" történik. Nagy Imrét pedig nem tartotta elvtársnak. Rágóizom A rágóizom (latinul musculus masseter) egy izom az ember állkapcsánál. Eredés, tapadás, elhelyezkedés Két része van: felületes és mély A felületes rész a nagyobb. Egy vastag ínszerű bőnyéről ered a járomív elülső és középső részéről, vagyis a processus zygomaticus maxillae-ról és a processus zygomaticus alsó felszínének elülső részének 2/3-áról. Lefelé és hátra felé fut majd végül az állkapocs kampónyúlványa (tuberositas masseterica) nevű részének az alsó felének a külső részén tapad. Mély rész kisebb. A processus zygomaticus alsó részének hátsó harmadának a részéről és az egész középső részéről ered. Lefelé és előre felé fut és végül az kampónyúlványon tapad. A fültőmirigy (glandula parotis) eltakarja. A két rész rostjai keresztezik egymást. Funkció Emeli az állkapcsot vagyis zárja a szájat. Beidegzés A n. Mandibularis (V/3) ága a n. massetericus idegzi be és a arteria masseterica látja el vérrel. Henri Dirickx Henri Dirickx (Duffel, 1927. július 7. – 2018. július 4.) válogatott belga labdarúgó, hátvéd. 1951 és 1969 között az Union Saint-Gilloise labdarúgója volt. A belga válogatott tagjaként részt vett az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Szabó Sámuel (unitárius lelkész) Abrudbányai Szabó Sámuel (Abrudbánya, 1756. – Gagy, 1856. szeptember 22.) unitárius lelkész. Élete Szülőhelyén tanult a szintaxisig, onnét torockói iskolába ment és azt végezve 1771-ben Kolozsvárt folytatta; és 1778-ban az ottani ekklézsia segédkántorának választották. 1781-ben a zsinati főtanács Torockóra rendelte tanítónak. További kiművelésére. 1790-ben Bécsbe ment, egy évig ott léte után Prágát, Drezdát meglátogatva, gyalog Lipcsébe, Göttingenbe ment, 1792-ben Jenába és Regensburgba; a nyár végén hazajött. 1793-ban a homoródalmási, 1795-ben a bölöni zsinat «Censurae praesese» volt; e zsinaton választották meg Székelykeresztúrra igazgatónak és 1896. november 7-én iktatták be hivatalában. A felsőbb osztályban csaknem minden tárgyat ő tanított. 1813. július 4-én lemondott hivataláról és 1815-ig Pókakeresztúron lakott; majd a tordai unitárius gimnázium igazgatója lett és az volt 1832-ig; ekkor a kolozsvári kollégiumban a hittan tanítását bízták reá; két év múlva nyugalomba vonult 100 ezüst forint nyugdíjjal. Százéves korában 1855-ben a kolozsvári zsinaton prédikálni akart, meg is írta beszédét, de gyengesége meggátolta elmondásában. Munkája Igaz theologus, vagy is egy olyan beszélgetés, mellyben mutogattatik, hogy az igaz theologus a legjobb és a legböltsebb ember e világon, mellyet készített és el is mondott Bölönben az unitáriusok zsinati közönséges gyűlésében 1795. eszt. Kolozsvár. Több alkalmi beszéde kinyomatott, írja életrajzirója. Kéziratban maradt fordításait említi Kazinczy. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909. Your Time is Gonna Come A Led Zeppelin Your Time is Gonna Come című dala az együttes első, 1969-es albumán jelent meg. A dalban Jimmy Page egy elhangolódott, 10 húros Fender steel gitárt használt. John Paul Jones orgonán játszott, a basszusgitár szólamát az orgona basszuspedáljaival játszotta. A dal egy hűtlen lányról szól, aki egyszer megfizet álnokságáért. A „One of these days and it won't be long / You'll look for me and I'll be gone” sorok Ray Charles I Believe to My Soul című dalából származnak, ami Robert Plant R&B iránti vonzalmáról tanúskodik. Az album megjelenése után a Rolling Stone magazin elmarasztalta az együttest, mondván, hogy a Your Time is Gonna Come túlságosan hasonlít a Traffic Dear Mr. Fantasy című dalára. Az együttes kapcsolata a lappal és más kritikusokkal mindig is feszült maradt. A dal egyetlen ismert koncertfelvétele 1971. szeptember 24-éről, egy tokiói fellépésről származik, amikor a Whole Lotta Love egyvelegében egy kis részletét játszották el. A koncert anyaga a Light and Shade című kalózfelvételen jelent meg. A dal első feldolgozása Sandie Shaw 1969-es Reviewing the Situation című albumán jelent meg. Az albumon Shaw olyan együttesek dalait énekelte el, akik szerinte a leginkább meghatározták az 1960-as évek zenéjét. Egyébként ez volt az első Led Zeppelin-feldolgozás. Jimmy Page 1999-es turnéján a The Black Crowesszal játszotta a dalt. Egy koncertfelvétel az együttes Live at the Greek című albumára is felkerült. A Dread Zeppelin feldolgozása 1990-es Un-Led-Ed című albumukon jelent meg. Forrás Jimmy Page. Steven Rosen interjúja.. 1977. május 25. (Átirat). (Hozzáférés ideje: 2010. június 23.) (angol nyelven) Bibliográfia Chris Welch: Led Zeppelin: Dazed and Confused: The Stories Behind Every Song , ISBN 1-56025-818-7 Dave Lewis: The Complete Guide to the Music of Led Zeppelin , ISBN 0-7119-3528-9 Pócs Tamás (zenész) Pócs Tamás Tompox (Budapest, 1957. május 31.) EMeRTon-díjas magyar basszusgitáros, zeneszerző, szövegíró, zenei rendező. Édesapja Prof. Pócs Tamás akadémikus. Édesanyja Dr. Pócs Tamásné mikrobiológus†. A progresszív rockzenét játszó Tompox zenekar alapítója és vezetője. Életpályája Zenei pályafutását a Kőrösi Csoma Sándor gimnázium klubjában a Sör együttesben kezdte 1973-ban. E zenekar tagja volt többek közt Tony Lakatos, Dévényi Ádám és Ablonczy Tibor is. Később 1980-ig a Szintézis trió tagja Ablonczy Tibor és Geróts Zoltán társaságában. 1979-ben lépett be a Pókderby zenekarba, itt együtt zenélt Gömöry Zsolttal (Edda), Borhi Miklóssal (Madarak) és Horváth Charlie öccsével, Csabával. Eközben rövid ideig a CsigaBigában is játszott Waszlavik Gazember Lászlóval és koncertezett a Vágtázó Halottkémek tagjaként is. 1982 őszén lépett be a Solaris zenekarba, mellyel több alkalommal koncertezett az USA-ban, Mexikóban és Braziliában. 2011-ig volt a zenekar basszusgitárosa. 1985-ben alapító tagja, és 2010-től vezetője a Napoleon Boulevard zenekarnak. Itt tagságát nem szüntette meg, de 2016 augusztusában személyes okokból határozatlan időre felfüggesztette azt. 2005-ben és jelenleg ismét a Progress basszusgitárosa is. 2008-ban alapította a Tompox zenekart, melynek 2018-ban jelenik meg a harmadik albuma, de koncertjeiken már a negyedik lemezükről is játszanak számokat. Két leánya van. Pócs Andrea és Pócs Anett Laura. Unokája Tasi Damien Kende. Jelenlegi hangszerei Blasius Kata 6 húros basszusgitár (Delano hangszedők, Zolkow elektronika) MusicMan Stingray 5 húros basszusgitár Taurus 350 Wattos basszusgitár kombó Kókusz (Keeling)-szigetek Az Ausztráliához tartozó Kókusz (Keeling)-szigetek két atollt és 27 korall-szigetet foglalnak magukba. A szigetek az Indiai-óceánban, Ausztrália és Srí Lanka között félúton találhatóak, Jakartától 1000 km-re fekszenek. Kókuszdió a legnagyobb kivitel, és jelentős az idegenforgalom is. Az atoll földrajzi középpontja: d. sz. 12° 08′ 41″, k. h. 96° 52′ 10″-12.144722222222, 96.869444444444 Történelem 1609-ben William Keeling kapitány volt az első európai, aki látta a szigeteket. A szigetek lakatlanok maradtak a 19. századig, amikor a Clunies-Ross család birtoka lett. A kókuszpálma-ültetvények művelésére rabszolgákat hoztak Indonéziából, Fokföldről és Kelet-Ázsiából. 1836. április 1-jén érkezett a HMS Beagle nevű brit hadihajó Robert FitzRoy kapitány parancsnoksága alatt, amely felmérte az atoll mélységét. Charles Darwin, aki a hajón tartózkodott, ennek eredményeként elméletet dolgozott ki az atollok keletkezéséről. A szigeteket 1857-ben csatolták a Brit Birodalomhoz. 1867-ben közigazgatási szempontból Straits Settlements gyarmathoz csatolták. Viktória királynő 1886-ban a Clunies-Ross család örök birtokába adta a szigeteket. 1914. november 9-én itt zajlott le az első világháború első tengeri csatája. A Direction Island távíró állomást, ami fontos láncszeme volt az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland közötti kapcsolatnak, megtámadta a német SMS Emden könnyűcirkáló, amit azután a HMAS Sydney ausztrál cirkáló süllyesztett el. A II. világháborúban a távíró állomás ismét fontossá vált. Szingapúr eleste után a szigeteket közigazgatásilag Ceylonhoz csatolták. A szigetek helyőrsége eredetileg a brit szárazföldi hadsereg afrikai lövészeinek egy szakasza volt Horsburgh Islandon, két darab 152 mm-es ágyúval fedezte a hidroplánok horgonyzó helyét. A helybeliek valamennyien Home Islandon éltek. A szigetek fontos hírközlési központja ellenére a japánok nem tettek kísérletet megtámadására vagy megszállására, beérték azzal, hogy havonta egy felderítő repülőgépet küldtek ide. 1942. május 8-ról 9-re virradó éjszaka a helyőrség ötven tagja, akik a Ceyloni Védelmi Erőkhöz tartoztak, fellázadt Gratien Fernando vezetésével. A lázadás kiváltó oka a brit tisztek sértő magatartása és a lázadók antiimperialista érzelme volt. Ellenőrzésük alá vonták a szigeteken telepített üteget. A lázadást elnyomták, közben meghalt egy kormányhű katona és egy tiszt megsebesült. Hét lázadót halálra ítélt a haditörvényszék, amelyről később megállapították, hogy nem szabályszerűen állították fel. Négy halálos ítéletet megváltoztattak, de hármat végrehajtottak, köztük Fernando halálos ítéletét. Rajtuk kívül nem volt a II. világháborúban olyan brit nemzetközösségi katona, akit lázadásért végeztek ki. 1942. december 25-én a japán I-166 tengeralattjáró lőtte a szigeteket, de nem okozott károkat. A háború későbbi szakaszában két felszállópálya épült, ahol három század bombázót helyeztek el. Ezek részt vettek japán célpontok elleni támadásokban Délkelet-Ázsiában és támogatták a Malájföld és Szingapúr visszafoglalására indult csapatokat. Köztük volt a brit királyi légierő 321. (holland) százada. Ennek legénysége menekült holland katonákból állt. 1946-ban a szigetek közigazgatásilag visszakerültek Szingapúrhoz, majd 1955. november 23-án ausztrál ellenőrzés alá kerültek. Az 1970-es években az ausztrál kormányzat elégedetlenné vált a Clunies-Ross család feudális stílusú uralmával, a szigetek fejletlenségével. 1978-ban kisajátították a szigeteket. 1983-ban az ausztrál kormány a korábbi „uralkodót”, John Clunies-Rosst a szigetek elhagyására kötelezte. A következő években pereskedett egymással a család és az ausztrál állam. John Clunies-Ross az ausztráliai Perthben lakik, de örököse a Kókusz-szigeteken él. Közlekedés Közutak hossza: 15 km Repülőterek száma: 1 Kikötők száma: csak egy horgonyzóhely a lagúnában Vasút: nincs SZTE Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék A tanszék Magyarország legelső néprajzi tanszéke, 1929-től működik. A tanszék mindenkori feladata a tudományos kutatás és az oktatás révén kulturális örökségünk, a magyar népi kultúra és általában a kultúra, kulturális folyamatok európai összefüggéseiben való kutatása, elemzése és kiadványokban, konferenciákon, kiállításokon való közzététele, ezáltal megőrzése. Története A néprajz első egyetemi tanszékét 1929-ben szervezte meg a magyar oktatási kormányzat a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen (ma Szegedi Tudományegyetem). Tudománytörténeti előzmények A tanszékalapítást megelőző néhány évtized, a 19-20. század fordulója a néprajztudomány intézményesülése, elméleti és módszertani fejlődése szempontjából meghatározó volt. A millennium időszakában a figyelem a népi (=paraszti) műveltség felé fordult, s benne egyrészt a magyarság lelkiségének sajátos megnyilvánulásait, másrészt a mögöttünk hagyott évszázadok kulturális emlékeinek lenyomatát vélték megtalálni. Ebből a folyamatból nem maradtak ki a magyarországi egyetemek sem. Az új tudományszak első kinevezett oktatója a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen Herrmann Antal volt egyetemi magántanárként, aki a budai tanítóképző tanáraként ott is tartott néprajzi, folklorisztikai órákat. 1924-ben Herrmann Antal címzetes nyilvános rendes egyetemi tanári kinevezést kapott, de tanszéket nem szerveztek neki. Az 1920-1930-as években azonban az egyetem más karain, s több tanszékén is voltak néprajzi jellegű, tartalmú és szemléletű előadások. Ezek az egyetemi évkönyvekben és anyakönyvekben rögzített kurzusok jelzik, hogy abban az időben a mindennapok kultúrája iránti történeti érdeklődés erős volt, s áthatott több tudományágat is. Ezek bizonyára közrejátszottak a néprajz önálló tudományszakként való elismerésében, s előkészítették, megalapozták az önálló tanszék létesítését. Herrmann Antal mellett 1922-től kifejezetten néprajzi tematikájú előadásokat tartott még Szegeden Banner János, a régészet tanára is. (Herrmann Antal halála után, 1926-29 között az ő előadásai képviselték a tudományszakot a szegedi Bölcsészeti, Nyelv- és Történettudományi Karon.) Az önálló néprajzi tanszék megalapítására Klebelsberg Kunó mint vallás- és közoktatásügyi miniszter 1928. évi 51.587/1928.IV. számú átiratában tett javaslatot a pénzügyminiszternek. A tanszék felállítására, a professzorátus betöltésére a Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kara 1929. március 14-én tartott ülésén bizottságot küldött ki. Előadójává Kogutowicz Károly egyetemi tanárt, a földrajz professzorát kérte föl. A kari tanács 1929. április 25-i ülésén némi vita és egy különvélemény rögzítése után elfogadta a bizottság jelentését, és Solymossy Sándor pályázat kiírása nélküli meghívása mellett döntött. A tanszék története Solymossy nyugalomba vonulása után a szakot Szegeden Sík Sándor adminisztratív vezetésével Cs. Sebestyén Károly és Bálint Sándor egyetemi magántanárok vitték tovább. 1940-ben a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött a felszabadult Kolozsvárra, Szegeden pedig megalakult a Horthy Miklós Tudományegyetem. 1944-ben Bálint Sándor és Ortutay Gyula egyetemi rendkívüli tanári címet kaptak, 1947-ben pedig kinevezték Bálint Sándort a néprajzi tanszék vezetésére. 1951-ben azonban Bálint Sándor tanítási jogát 6 évre megvonta az oktatási kormányzat. 1957-től taníthatott újra, ám 1965. júliusában koncepciós bírósági pert indítottak ellene, melynek eredményeként 1966. január 31-én felmentették állásából. Bálint Sándort követően átmenetileg Nyíri Antal, majd 1971-től egészen 1989-ig Ferenczi Imre lett a tanszék vezetője. Ferenczi Imre halála után az egyetem Bellon Tibort bízta meg a néprajzi tanszék vezetésével, majd 1991-től 1998-ig Juhász Antal volt a tanszékvezető. 1992-ben megindult a néprajz speciális képzése, és elkezdődött a vallási néprajzi konferencia-sorozat. 1994-ben indult útjára a Devotio Hungarorum vallási néprajzi forráskiadvány-sorozat, Barna Gábor szerkesztésében. 1995-től kezdik megrendezni a néprajzi nyári egyetemet, a Seminarium Ethnologicum Szegediense-t (SemEthnoSz), melynek elindítója szintén Barna Gábor volt. Ugyanebben az évben az országban elsőként ideiglenesen akkreditálták a néprajzi tanszéket (véglegesen 2001-ben). Az első szegedi néprajzi diplomákat 1996-ban bocsátották ki, ugyanebben az évben indult el a tanszék honlapja is. 1997-ben Barna Gábor elindította a Socrates/Erasmus nemzetközi cserekapcsolatot, 1998-ban pedig elindult a Central European Exchange Programme for University Studies (CEEPUS) Szegedről koordinált hálózata. 1998 és 2002 között a tanszék vezetője Bellon Tibor, akinek hirtelen bekövetkező halálát követően Barna Gábor lett a megbízott tanszékvezető, majd 2003-tól hivatalosan is Barna Gábor lett a tanszék vezetője. A tanszéket 2003. július 1-jével Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékké nevezték át. Jeles oktatók és arculatok Bálint Sándor - legkiemelkedőbb kutatási területe a Szeged és környékének néprajza, valamint a népi vallásosság. Ez határozta meg a tanszék arculatát a későbbiekben. Barna Gábor - a Bálint Sándor-i hagyományt folytatva a vallási néprajz a legkiemelkedőbb kutatási területe. Ennek keretében a tanszéken lehetőség nyílt vallási néprajzi specializáció elvégzésére. Képzés A 2003-as névváltozás kifejezte az oktatás kereteinek, tematikájának és szemléletének bővülését. Az oktatás lényegében három szakaszra bontva folyik, a bolognai rendszer keretében. Ez a képzési keret a hallgatóknak nagyobb önállóságot biztosít, ám nagyobb egyéni felelősséget is kíván. A BA (Bachelor of Arts) 3 évéből az elsőben (a bölcsész általánosan művelő kurzusok mellett) bevezető kurzusok során ismerkedhetnek meg a hallgatók a folklorisztikával, antropológiával és néprajzzal, valamint a tudománytörténettel, európai etnológiával, néprajzi csoportokkal. A második évtől kezdve kötelező óraként szerepel a 3 törzskurzus: a magyar és összehasonlító folklorisztika, a magyar és összehasonlító néprajz, valamint a kulturális antropológia. Emellett a második és harmadik évben ismerkednek meg a hallgatók a kutatásmódszertannal, társadalomnéprajzzal és a muzeológiával. Másodévtől lehetőség van szakosodásra. Szegeden kiemelkedő a táncantropológia/táncfolklorisztika képzés, melynek folytatására az MA (Master of Arts) keretében is van lehetőség. A 3 év BA és két év MA elvégzése után lehetőség nyílik a PhD 3 évének elvégzésére a Történettudományi Doktori Iskola keretében. Az oktatásba hazai vendégtanárok mellett rendszeresen bekapcsolódnak jeles külföldi vendégoktatók is. A világnyelvek illetve a szomszédos országok nyelveinek ismerete nagy előnyt jelent. Elvárás, hogy a hallgatók szakdolgozatukat önálló, terepmunkán alapuló kutatás alapján írják meg. A képzés során kötelező terepgyakorlaton és múzeumi/archívumi gyakorlaton részt venni. Szervezetek, egyesületek GFHF-Bálint Sándor Valláskutató Intézet Solymossy Sándor Egyesület Szegedi Néprajzhallgatók Köre (SzNéK) Kiadványok (válogatás) Devotio Hungarorum sorozat Acta Ethnographica Hungarica (szerkesztőség) Szegedi vallási néprajzi könyvtár sorozat Turizmus, fesztiválok - Bajai halászléfőzés Társadalom, kultúra, természet - Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére "Szent ez a föld..." Néprajzi írások az Alföldről Politics and Folk Religion Köztéri szakrális kisépítmények Olvasó - Tanulmányok a 60 éves Barna Gábor tiszteletére Dance structures Megalkotott hagyományok, falusi turizmus Árkipuszta Árkipuszta egy település Fejér megyében, a Móri járásban. Közigazgatásilag Mórhoz tartozik. Földrajza Fekvése Árkipuszta Mórtól 3,7 kilométerre északra fekszik. Demográfiai adatok 2011-es adatok szerint a lakónépesség 121 fő, a lakások száma pedig 37. Gazdaság Árkipusztán a Pfiffer Bútor vállalat telephelye található. Vallás Nepomuki Szent János kápolna A Nepomuki Szent János kápolna 1740-ben épült fel. A kápolnánál egy szobor áll Nepomuki Szent Jánosról. Közlekedés 2009-ben Árkipusztán buszmegálló épült. A buszmegálló megépítését Takács Lajos határozta el. Amikor elkészült a buszmegálló akkor kiderült, hogy a buszmegállót jelző tábla kihelyezésére nincs engedély, s a buszmegálló avatásán pedig az derült ki, hogy a megállóra is engedély. A buszmegálló mellett levő felirat nagy népszerűségnek örvendett. Gérard Leman Gérard Mathieu Joseph Georges Leman (Liège, 1851. január 8. – Liège, 1920. október 17.) altábornagy, belga katona, első világháborús parancsnok. Hazájában háborús hősként tisztelik, annak ellenére, hogy csak a háború első hónapjában vett részt harccselekményekben. Pályafutása Leman a belga király, I. Albert katonai tanácsadója volt a háború előtt. A háború kitörése előtt Albert a liège-i erődítményrendszer védelmével bízta meg Lemant. Az 1880-as években épült, némileg elavult erődítményrendszerben 12 megerősített támaszpont épült Liège köré. Lemannak összesen 70 000 fő állt a rendelkezésére, a reguláris csapatokat és a népfelkelőket is beleszámítva, amely nem volt elegendő a város és az erődítmények megfelelő védelméhez. Liège azonban stratégiai fontosságú volt a németeknek a Schlieffen-terv végrehajtásához: a város elfoglalása volt a kulcs az Ardennek megkerüléséhez és Belgium, valamint Franciaország északi részének elfoglalásához. Mivel Leman tudta, hogy a Schlieffen-terv sikeréhez a város elfoglalása kulcsfontosságú volt, 18 000 főt állított munkába, hogy a város környéki erődítményeket helyreállítsák és megerősítsék. A városba látogató egyik belga miniszter megjegyezte, hogy a nagyszabású munkálatok veszélyezteti Belgium semlegességét és okot adhatnak Németországnak a háború kirobbantására. Lemant nem hatotta meg ezt és azt válaszolta: Belgium térden állva fogja megköszönni neki erőfeszítéseit, ha kitör a háború. Ha nem, akkor pedig nyugodtan lefokozhatják. A város ostroma 1914. augusztus 5-én kezdődött és Leman vezetésével a belga csapatok súlyos veszteségeket okoztak az előrenyomuló 2. német hadseregnek. A német parancsnok, Ludendorff kénytelen volt elrendelni a zeppelinek és a nehéztüzérség bevetését. Liege ellen használták a Krupp művek által gyártott, 420 mm űrmérető „Kövér Berta” mozsarat is. Bár a város augusztus 7-én elesett, az erődök védői továbbra is kitartottak. Augusztus 5 és 16 között azonban a súlyos tüzérségi támadások okozta károk miatt egymás után estek el az erődítmények, magát Lemant augusztus 16-án eszméletlenül mentették ki harcálláspontjáról, a Loncin-erődből . Leman maga így számolt be naplójában a német támadásról Az erődök elfoglalása ellenére a német támadás megakadt, ami jelentős fegyvertény volt a belga hadsereg részéről és lehetőséget adott a brit és francia csapatok mozgósítására és az erősítések beérkezésére. Leman maga német hadifogságban töltötte a háborút és csak 1918-ban tért vissza Belgiumba, ahol hősnek kijáró fogadtatásban részesült. Útban a német hadifogolytáborba, Leman levelet írt I. Albertnek, amelyben beszámolt az erődítmények elfoglalásáról. Sorait ezzel zárt: „Akár életemet is adtam volna, hogyha ezzel jobban tudom Belgium szolgálni, de a halált megtagadták tőlem.” Halála után a belga kormány október 21-ét nemzeti gyásznapnak nyilvánította és munkaszüneti napot rendelt el a közszolgálati intézményekben. Leman tábornokot az ixelles-i temetőben helyezték végső nyugalomra. Bousselange Bousselange település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 58 fő (2015). Bousselange Saint-Loup, Tichey, Grosbois-lès-Tichey, Lanthes, Montagny-lès-Seurre, Annoire és Pourlans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Halmágyi Sándor (színművész) Halmágyi Sándor (Gyula, 1947. augusztus 18. – ) színművész. Élete A Fáy András Gimnázium és Szakközépiskolában tanult 1961 és 1964 között. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1975-ben végzett, Horvai István osztályában. 1972-től a szolnoki Szigligeti és miskolci Nemzeti, 1975-től a veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1976–1979 között a Szigligeti Színházhoz, majd a Mafilm társulatához szerződött. 1986-ban visszatért Szolnokra, 1988-ban pedig a győri Kisfaludy Színház tagja. 1995-től a kecskeméti Katona József Színházban játszott, 1996-tól az egri Gárdonyi Géza színház tagja. 2002-ben a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött. 2007 és 2008-ban a Kassai Thália Színháznál dolgozott. Az Aquincumi Múzeum által szervezett "római ünnepeken" (Floralia, Saturnalia) rendszeresen fellép az általa szervezett alkalmi társulatokkal. Színházi és filmszerepei mellett szinkronizált is. Főbb szerepei Színház William Shakespeare : Macbeth (Macbeth) William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (Bolond) Wiliam Shakespeare : Lear király (Bolond) Örkény István: Vérrokonok (Péter) Goldoni: Karneválvégi éjszaka (Cosmo) Gorkij: A nap fiai (Doktor) John Steinbeck : Egerek és emberek (Slim) Csokonai Vitéz Mihály : Özvegy Karnyóné (Lázár) Ken Kesey : Kakukkfészek (Dale Harding) Madách Imre : Mózes (Káleb) Görgey Gábor : Komámasszony, hol a stukker? (A méltóságos) Egressy Zoltán : Portugál (Pap) Müller Péter: A vihar kapujában (Favágó) Film Néhány első szerelem története (1974) Bástyasétány '74 (1974) Ha megjön József (1976) Ékezet (1977) Magyar Rapszódia (1978) Allegro Barbaro: Magyar rapszódia 2. (1978) A Mi Ügyünk, avagy az utolsó hazai maffia hiteles története (1980) A mérkőzés (1981) Tegnapelőtt (1982) Mennyei seregek (1983) Hosszú vágta (1983) István, a király (1984) A fekete kolostor (1986) A komáromi fiú (1987) Randevú Budapesten (1987) A nap lovagjai (1989) Kisváros (1997) Az öt zsaru (1998) A botcsinálta doktor (1998) Családi album (2002) Argo (2003) Sorstalanság (2005) A Hortobágy legendája (2008) Hacktion: Újratöltve (2013) Berthenay Berthenay település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 724 fő (2015). Berthenay Cinq-Mars-la-Pile, Luynes, Saint-Étienne-de-Chigny, Saint-Genouph, Savonnières és Villandry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Odontophorus speciosus Az Odontophorus speciosus a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fogasfürjfélék (Odontophoridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Johann Jakob von Tschudi svájci ornitológus írta le 1843-ban. Alfajai Odontophorus speciosus loricatus Todd, 1932 Odontophorus speciosus soderstromii Lonnberg & Rendahl, 1922 Odontophorus speciosus speciosus Tschudi, 1843 Előfordulása Bolívia, Ecuador és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Megjelenése Testhossza 24–28 centiméter, a hím testtömege 332 gramm, a tojó 302 gramm. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. március 22.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. március 22.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. március 22.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. március 22.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. március 22.) Ferihegyi repülőtérre vezető út A Ferihegyi repülőtérre vezető út egy gyorsforgalmi út Budapesten, ami a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérhez biztosít gyors kijutást az Üllői útról. Az Üllői útból indul és abban is végződik. Leírása 1940-1943 között épült meg az első szakasza. A gyorsforgalmi út a X. kerületben kezdődik, az Üllői út közepén, a Száva utca vonalában. A szalagkorláttal elválasztott út egyből elemelkedik az Üllői út síkjától és a Határ úti forgalmas csomópontot már felüljárón íveli át, egyúttal elkanyarodva az Üllői út nyomvonalától is. Ez után áthalad Kőbánya-Kispesten, ahol lehajtani róla mindkét irányból, rá felhajtani viszont csak „kifelé”, a reptér felé lehet. Innét tovább vezet a Gyömrői úthoz, ahol már minden irányból lehetséges a fel- és lehajtás a találkozásunknál. Az út ezután szalagkorláttal elválasztva a Gyömrői út közepén fut, ahol egy szintbeli kereszteződést (Felsőcsatári út) a földbe süllyesztett nyomvonallal kerül ki. A földfelszínre visszaérve a dupla szalagkorláttal elválasztott gyorsforgalmi út továbbra is a Gyömrői út közepén halad. A következő, Csévéző utcai kereszteződést már felüljárón kerüli el, ami után továbbra is a Gyömrői közepén halad, azzal egy szintben, szalagkorláttal elválasztva, mígnem a repülőtér szélének elérésekor egyesül azzal. A repülőtér mentén már mindenféle elválasztás nélküli főútként működik, a végénél már szinte „autópálya-szerű” formában. A reptér mentén találkozik az újra az Üllői úttal, ami Budapest és Vecsés határa is egyben, valamint a 4-es főút „gyakorlati kezdete” is. Henri Françillon Henri Françillon (Port-au-Prince, 1946. május 26. –) haiti válogatott labdarúgó. Pozsony vármegye Pozsony vármegye (szlovákul: Prešporská župa) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északi részében. Területének egy nagyon minimális része Magyarországhoz, legnagyobb része Szlovákia területéhez tartozik. Földrajz A vármegye területének nagy része síkság volt. Csak északnyugaton vonult végig a Kárpátok egyik csoportja, mely ketté osztotta a vármegye síkságát. A déli síkság a Kisalföld, míg az északi a Bécsi-medence területéhez tartozik. Fontos folyóvize a Duna, amely Pozsonynál a Kis-Duna és az Öreg Duna nevezetű ágakra oszlott szét, illetve a Morva és a Vág is említésre méltó. Északról és keletről Nyitra vármegye, délről Moson, Győr és Komárom vármegyék, nyugatról pedig Alsó-Ausztria határolta. Történelem A vármegye 1000 körül, vagy annál korábban alakulhatott meg, tehát az egyik legöregebb vármegyék közé tartozott. Területe jelenleg a szlovákiai Pozsonyi kerület illetve Nagyszombati kerület között van felosztva. Történelme során Pozsony igen fontos része volt a Magyar Királyságnak, a török hódoltságtól 1848-ig főváros, koronázási székhely is volt. 1920-ban a vármegye legnagyobb részét Csehszlovákia területéhez csatolták, csak néhány külterületi rész maradt Magyarország területén a Szigetközben. 1923-ban Magyarországon maradt területeit a szintén csonka Győr és Moson vármegyékkel összevonták, létrehozva Győr, Moson és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Az első bécsi döntés 1938-ban Magyarországnak ítélte a megye területének egy jelentős részét. E terület nagyobb, Szigetközbe eső darabját Komárom vármegyéhez csatolták. A Kis-Dunától északra fekvő részt azonban Nyitra vármegye szintén Magyarországhoz került darabjával összevonva megalakították Nyitra és Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyét. Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye területe és neve nem változott. Ugyanebben az évben Dévény és Pozsonyligetfalu Németország (ezen belül Reichsgau Niederdonau) része lett. A második világháború után érvénytelenné váltak a bécsi döntések, az 1938-as határok visszaálltak. Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegye 1945-ben végleg egyesült, neve Győr-Moson lett. Az 1950-es megyerendezéskor Győr-Moson megye egyesült Sopron megyével, így jött létre Győr-Sopron megye, melynek neve 1990 óta Győr-Moson-Sopron megye. Az északi, szlovákiai rész 1996 óta a Pozsonyi, a Nagyszombati és a Nyitrai kerületek része. Lakosság 1910-ben a vármegye összlakossága 389.700 személy volt, ebből: 166 017 szlovák (42,60%) 163 367 magyar (41,92%) 53 822 német (13,81%) 1934 horvát (0,49%) Közigazgatás A 20. század elején a vármegye hét járásra volt felosztva: Dunaszerdahelyi járás , korábban Alsó-Csallóközi járás, székhelye Dunaszerdahely Galántai járás , korábban Külső járás, székhelye Galánta Malackai járás , korábban Hegyentúli járás, székhelye Malacka Nagyszombati járás , székhelye Nagyszombat (rendezett tanácsú város) Pozsonyi járás , korábban Központi járás, székhelye Pozsony (törvényhatósági jogú város) Somorjai járás , korábban Felső-Csallóközi járás, székhelye Somorja Szenci járás , korábban Kis járás, székhelye Szenc A vármegyében volt három rendezett tanácsú város is (Modor, Szentgyörgy, Bazin). A PC Guruhoz mellékelt teljes játékok listája Az itt található lista a PC Guru című játékmagazinhoz mellékelt, teljes játékok felsorolását tartalmazza.Az 1999/5-ös PC Guruhoz adtak először teljes játékot. Furth an der Triesting Furth an der Triesting település Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban, a Badeni járásban. Tengerszint feletti magassága 422 méter, területe 64,2 km². Lakosainak száma 849 fő (2016. január 1.). Furth an der Triesting Altenmarkt an der Triesting, Weissenbach an der Triesting és Pottenstein településekkel határos. Cuirieux Cuirieux település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 159 fő (2015). Cuirieux Autremencourt, Goudelancourt-lès-Pierrepont, Mâchecourt, La Neuville-Bosmont és Vesles-et-Caumont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Moncheux Moncheux település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 147 fő (2015). Moncheux Foville, Juville, Luppy, Sailly-Achâtel, Tragny és Vulmont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 21407 Jessicabaker A 21407 Jessicabaker (ideiglenes jelöléssel 1998 FL64) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. március 20-án. Yozgat (tartomány) Yozgat tartomány Törökország központi részén, Közép-Anatóliában helyezkedik el. Szomszédos tartományok: északnyugatról Çorum, nyugatról Kırıkkale, délnyugatról Kırşehir, délről Nevşehir, délkeletről Kayseri, keletről Sivas, északkeletről Tokat és északról Amasya. Közigazgatás 14 körzetre (ilcse) oszlik: Akdağmadeni, Aydıncık, Boğazlıyan, Çandır, Çayıralan, Çekerek, Kadışehri, Saraykent, Sarıkaya, Şefaatli, Sorgun, Yenifakılı, Yerköy, Yozgat. Történelem Már a hettiták idején is átvonulási terület volt, s a Hettita Birodalom fővárosa, Hattuszasz 30 km-re fekszik a mostani tartományi székhelytől, Yozgattól, itt találták a Yozgat-táblát a „Napisten eltűnése” című mítosztöredékkel. A XVII. század a türkménekhez hasonló çapanoğlu nomád törzs telepedett le. 1737-ben már kasaba (mezőváros), 1762-ben pedig már a szandzsák központja lett. 1923 óta önálló tartomány. Látnivalók óratorony (Yozgat): a város közepén elhelyezkedő négyszögletű, hétszintes tornyot 1897-ben építették. 3242 Bahcsiszaraj A 3242 Bahcsiszaraj (ideiglenes jelöléssel 1979 SG9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1979. szeptember 22-én. 1991-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokság Az 1991-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot június 14. és június 30. között rendezték Portugáliában. A tornát a portugál csapat nyerte. Először fordult elő, hogy a házigazda nyerte az ifjúsági világbajnokságot. Résztvevők A rendező – és címvédő – Portugáliával együtt a következő 16 válogatott jutott ki a világbajnokságra: Csoportkör A csoportok első két helyezettje jutott a negyeddöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve: több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve) jobb gólkülönbség több szerzett gól A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. 3248 Farinella A 3248 Farinella (ideiglenes jelöléssel 1982 FK) egy kisbolygó a Naprendszerben. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1982. március 21-én. Starfish Prime A Starfish Prime az Egyesül Államok egyik magaslégköri nukleáris tesztje volt, amelyben egy W49 termonukleáris robbanófejet és egy Mk. 4 visszatérő szerkezetet szállító Thor rakétát lőttek fel 1962. július kilencedikén. A robbanás 400 kilométer magasan történt a csendes-óceáni Johnston-szigettől 31 kilométerre délkeleti irányban fekvő pont fölött. A robbanás hatóereje 1,4 megatonna volt. Ez a teszt egyike volt azon öt kísérleti nukleáris robbantásnak, melyeket az Egyesült Államok a világűrben vagy annak peremén hajtott végre. A Fishbowl hadművelet A Starfish Prime teszt egyike volt azon öt magaslégköri nukleáris teszteknek, amelyeket a Fishbowl hadművelet foglalt magába. Ez a tesztsorozat része volt a nagyobb, Dominic hadműveletnek (1962), amely válasz volt a szovjetek 1961 augusztusában tett bejelentésére, miszerint véget vetnek a nukleáris tesztek hároméves moratóriumának. 1958-ban az Egyesült Államok hat magaslégköri nukleáris tesztet hajtott végre, azonban ezek számos váratlan eredményt produkáltak és új kérdéseket vetettek fel. A Starfish Prime időrendben eredetileg a második teszt lett volna a Fishbowl sorozatban, azonban az elsőnek fellőtt rakétát (Bluegill) a radar követő rendszere elvesztette, ezért repülés közben megsemmisítették. Az eredeti Starfish Prime fellövési kísérlet június 20-án meghiúsult a Thor rakéta hibája miatt. A kilövés után 59 másodpercig a rakéta jól működött, ezután leállt a motorja és elkezdett darabjaira hullani. Ekkor elrendelték a rakéta és a robbanófej megsemmisítését. Körülbelül 10 kilométer magasan lehetett, amikor ezt véghezvitték. A szerkezet néhány darabja radioaktív hulladék kíséretében a Johnston-szigetre és a környező óceánba hullott. A robbantás Július 9-én a robbanófejet sikeresen feljuttatták 400 kilométer magasságba, ahol felrobbantották. A robbanás tényleges hatóereje gyakorlatilag megfelelt a tervezettnek (1,4 és 1,45 megatonna között). A Thor rakéta 1100 kilométeres maximális magasságot ért el, a robbanófejet a lefelé ívelő pályán hozták működésbe, amikor az a tervezett 400 kilométeres magasságig süllyedt. A robbanás a Johnston-szigetről történő kilövést követően 13 perc és 41 másodperc múlva következett be. A robbanás olyan mértékű elektromágneses impulzust generált, ami jóval meghaladta a várt értékeket, de még a mérőműszerek mérési tartományait is. Ez az erős elektromágneses hatás a robbanás helyszínétől 1445 kilométerre fekvő Hawaii szigeteken mintegy 300 utcai lámpát tett tönkre, riasztóberendezéseket kapcsolt be és telefontársaságok mikrohullámú hálózatait károsította. A Johnston-szigetről összesen 27 kisebb rakétát lőttek fel, hogy ezekkel a robbanásról kísérleti adatokat gyűjtsenek. Ezen kívül számos, rakéták által szállított mérőműszert juttattak a magasba a Hawaii szigetekről is. Nagyszámú amerikai hadihajó és repülőgép is részt vett a tesztben a Johnston-sziget környékén és a környező észak-csendes-óceáni térségben. A Déli-Csendes-óceán régiójában, a Szamoa-szigetekhez közel is elhelyeztek néhány hajót és repülőgépet. Ez utóbbi helyszín a Föld mágneses mezejének déli erővonalai közelében található. A robbanást követően fények voltak láthatók az égen úgy a robbanás helyén, akárcsak az Egyenlítőtől délre a déli mágneses csomópont közelében is. Utóhatások Míg egyes nagy energiájú béta-részecskék a Föld mágneses mezejét követve megvilágították az eget, mások csapdába estek és sugárzási övezeteket alakítottak ki a Föld körül. Ezek a mesterséges sugárzási övek az alacsony pályákon keringő műholdak egyharmadának meghibásodását idézték elő, elsősorban a napelemeik és elektronikájuk károsítása által. A robbanást követő néhány hónapon belül 7 műhold romlott el, köztük az első kereskedelmi kommunikációs műhold, a Telstar. A robbantás által keltett sugárzás eloszlását a Telstar, TRAAC, Injun és Ariel 1 műholdak detektorai segítségével határozták meg. Egy 1963-as tanulmány szerint a Starfish Prime teszt MeV energiájú elektronokból álló sugárzási övet hozott létre. ČSD T 478.4 sorozat A ČSD T 478.4 sorozat, jelenlegi nevén ČD 754 sorozat és ŽSSK 754 sorozat eredetileg egy Bo’Bo’ tengelyelrendezésű csehszlovák dízelmozdonysorozat volt. A prototípust 1975-ben gyártotta a ČKD, a sorozatgyártás 1978 és 1980 között volt. Összesen 86 db készült. Csehszlovákia felbomlása után a mozdonyok egy része Szlovákiába, egy része pedig Csehországba került. Beceneve: Búvár. Rambo II A Rambo: Első vér II 1985. május 22-én jelent meg a mozikban. Ez volt a Rambo-sorozat második része. John Rambo szerepét ezúttal is Sylvester Stallone játszotta. A filmnek 44 millió dolláros költségvetése volt, és a bemutató után hatalmas siker lett. Csak Amerikában 150 milliós bevételt produkált, a Vissza a jövőbe után az 1985-ös év második legsikeresebb filmje lett. Ronald Reagan amerikai elnök figyelmét is felkeltette, aki megdicsérte Stallonét, hogy Rambót az amerikai hadsereg szimbólumaként mutatta be. A film kritikailag már nem volt ilyen sikeres. A kritikusok esztelen akciófilmnek nevezték, és „sikeres” lett az 1985-ös Arany Málna díjátadón. A filmet George P. Cosmatos rendezte, aki később a Kobra című Stallone-filmet készítette. Beharangozó reklámszövegek: Semmilyen ember, semmilyen törvény, semmilyen háború nem tudja megállítani. Amit más ember pokolnak nevez, az neki otthon. Hogy túlélje a háborút, neki is azzá kell válnia. Elküldték őt egy titkos küldetésre és otthagyták a pokolban. De egyet elfelejtettek. Nem tudták, hogy kivel van dolguk. Cselekmény A filmsorozat második része 1985-ben veszi fel a fonalat. Samuel Trautman ezredes felkeresi a még börtönben lévő Rambót és felajánlja neki, hogy kihozza, de cserébe el kell végeznie egy szigorúan titkos akciót. Vissza kell térnie a vietnámi dzsungelbe és felkutatni a még ott lévő amerikai hadifoglyokat. A cél az a börtöntábor, ahonnan Rambo 1972-ben megszökött. A vietnámi veterán végül elvállalja az akciót. Pár héttel később Thaiföldre szállítják, az amerikai támaszpontra, ahol elmondják az akció részleteit: Rambónak nem a foglyokat kell kihoznia, csak le kell őket fényképeznie. Rambónak nem tetszik az ötlet, de nem ellenkezik. Másnap reggel ledobják Vietnámban, ám az ugrás során gondok merültek fel, így nem tudják tartani a kapcsolatot és nem tudják, hogy a férfi él-e még egyáltalán. Rambo felveszi az ottani ügynökkel a kapcsolatot, aki egy nő, Co Bao. Ketten elindulnak egy hajóval, majd rátalálnak a táborra. Ott őröket látnak meg, majd behatolnak. A táborban vannak a hadifoglyok. Rambo nem követi a parancsot és az egyik foglyot kiviszi. Ám az őrök észreveszik és üldözni kezdik őket. Rambóék a hegy felé indulnak, ahová a mentőhelikoptert küldik. Az amerikai bázison Trautman csapatot szervez Rambo kimentésére. Rambóék elérnek a hegyhez, Co elbújik, Rambo és a fogoly pedig elkezd mászni. Az őket üldöző katonák bombákat dobálnak rájuk, de végül sikerül felérniük a hegyre. Megérkezik a helikopter, ám Murdock azt utasítja, forduljanak vissza és hagyják ott Rambót. Trautman teljesen felháborodik, de nincs más választása, mivel fegyvert fognak rá. A helikopter visszatér a bázisra, Rambót és a foglyot pedig a táborba viszik. Trautman vitába keveredik Murdockkal. Murdock megfenyegeti az ezredest, majd Trautman rádöbben az igazságra: az egész csak arra szolgált, hogy megnyugtassák az amerikai népet az eltűnt foglyok hollétéről, és mind a foglyok, mind Rambo feláldozható tényező. A táborban Rambót kínzásoknak vetik alá, mivel nem hajlandó beszélni. Hamarosan megérkeznek a szovjetek és parancsnokuk, a kegyetlen Podovski alezredes. Rambót végül sikerül rábírni, hogy rádiókapcsolatot létesítsen a bázissal. Közben Co Bao prostituáltnak álcázva behatol, hogy kimentse Rambót. Rambo megígéri Murdocknak, hogy ezért még megkapja a magáét és abban a pillanatban sikeres szökési hadműveletet hajt végre. Másnap reggel Rambo úgy dönt, megpróbál visszatérni Amerikába, Co pedig vele tart. Ám nem sokkal később Co-t megölik, így Rambo fegyvert fog és a foglyokért indul. Megöli az őt üldöző oroszok egy részét, ellop egy helikoptert, letarolja a tábort, majd felszedi a foglyokat. Ám a visszaút felé megjelenik ugyancsak helikopterrel Podovski. Rambo kicselezi és egy rakétavetővel felrobbantja. Visszatér az amerikai bázisra. Ott egy M60E3-as gépfegyverrel szétlövi a számítógépeket, majd elmondja Murdocknak, hogy találja meg a többi foglyot is, különben Rambo találja meg őt. Ezután Rambo találkozik Trautmannel. Az ezredes felajánlja a második Érdemrendet, amit még senki sem kapott meg, de Rambo visszautasítja. Elmondja, ő ugyanazt akarja, mint a foglyok: Azt akarom, amit ők akarnak és amit mindenki, aki átjött ide és kiadta a belét! Feláldozta mindenét, amije volt! Azt akarom, hogy a hazánk ugyanúgy szeressen minket, ahogy mi szeretjük őt! Ezután Trautman megkérdi Rambótól, hogy fog ezután élni. Ő csak ennyit felel: Napról napra. Ezután elsétál. Érdekességek A filmben Rambo 57 embert öl meg. Podovsky alezredes az egyetlen olyan gonosz a filmben, aki angolul szólal meg. Dolph Lundgren jelentkezett egy szerepre és meg is kapta, de Stallone rájött, hogy Lundgren ugyanaz az ember, akit szerződtetett a Rocky IV -re, így mégsem játszott a Rambo II-ben. A Podovskyt játszó Steven Berkoff nem először alakított negatív szerepben orosz tisztet: az 1983 -as James Bond -filmben, a Polipkában is egy összeesküvő orosz tisztet, Orlov tábornokot alakította. A film producerei fontolgatták, hogy Rambónak adnak egy társat a filmben, aki segített volna a fogolyszabadítási akcióban. Ezt a szerepet John Travolta kapta volna, de Stallonénak nem tetszett az ötlet. Stallone és a Murdockot játszó Charles Napier már szerepeltek együtt a Kojak egyik epizódjában, ahol Stallone kezdő színészként egy fiatal rendőrt, Napier pedig betörőt játszott, de közös jelenetük akkor nem volt. A társíró, James Cameron azt állítja, hogy ő csak a forgatókönyv első vázlatát írta, melyet Sylvester Stallone átírt. Amikor a film megjelent, politikai tartalmát ellentmondásosnak tekintették. Sokan érezték, hogy a vietnámi konfliktust megváltoztatták, hogy hősiesen hangozzon. Cameron megjegyezte, hogy ő csak az akciót írta, Stallone írta a politikai részét. Azt a hatalmas Buddha-szobrot, amit az egyik jelenetben használtak, emlékül a mexikói katonai parancsnoknak adták. A katonai bázis, amit a forgatáson használtak, valójában a mexikói légierő felszállópályája volt. ALCO Century 420 Az ALCO Century 420 egy 4 tengelyes dízel-elektromos 2000 lóerős (1,5 MW) tolatómozdony. Összesen 131 db-ot gyártott belőle az ALCO 1963 júniusa és 1968 augusztusa között. Az ALCO a C420 mozdonyt a korábbi ALCO RS-32 modell kiváltására gyártotta. Odó nyugati frank király Odó vagy Eudes (852 – La Fère, 898. január 3.) Párizs grófja, nyugati frank uralkodó 888-tól haláláig. Erős Róbertnek, Anjou és Blois grófjának volt a fia Tours-i Adelaide-tól. Életpályája Odó Erős Róbert frank herceg, neustriai őrgróf legidősebb fia. Apja halála után, 866-ban II. Károly nyugati frank király Hugó apátnak adta az őrgrófi címet, Odo pedig 882 és 883 között Párizs grófja lett. A tours-i Szent Márton apátság laikus apátja is volt. 886. május 12-én Hugó apát meghalt, és Odo lett a neusztriai őrgróf. A Párizs viking ostromakor tanúsított bátorságáért a nyugati frankok királyukká választották, miután a korábbi uralkodót, II. (Kövér) Károlyt elmozdították pozíciójából. Compiègne-ben koronázta meg 888 februárjában Walter, Sens érseke. Koronázása után tovább harcolt a normannok ellen, akiket Montfauconnál le is győzött, de nemsokára belharcba keveredett a nemesekkel, akik Együgyű Károly trónigényét támogatták. 889-ben és 890-ben Odó privilégiumokat biztosított Manresa grófságnak: mivel a mórok által támadott határvidéken volt, jogot kapott arra, hogy védelmi célú tornyokat, manresanákat építhessen. Odó a keleti frank Karintiai Arnulf támogatását kereste, ő azonban 894-ben Együgyű Károly mellett állt ki. Három évnyi küzdelem után Odónak egyezségre kellett jutnia riválisával, és egy, a Szajnától északra eső területet át kellett adnia neki. Odo La Fère-ben halt meg 898 elején. Felesége Troyes-i Théodrate volt, aki 868-ban született. Két fia ismert, Arnulf 885 körül, Guy 888 körül született, egyikük sem élt tizenöt évnél tovább. Troyes-i Théodrate 903-ban hunyt el, 35 évesen, öt évvel férje után. Fusine Fusine település Olaszországban, Sondrio megyében. Lakosainak száma 572 fő (2017. január 1.). Fusine Cedrasco, Foppolo, Postalesio, Berbenno di Valtellina, Colorina, Forcola és Tartano községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Čachotín Čachotín település Csehországban, a Havlíčkův Brod-i járásban. Čachotín Rozsochatec, Jilem, Chotěboř és Horní Krupá településekkel határos. Lakosainak száma 186 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Třebešov Třebešov település Csehországban, Rychnov nad Kněžnou-i járásban. Třebešov Hřibiny-Ledská, Libel, Rychnov nad Kněžnou, Černíkovice és Lično településekkel határos. Lakosainak száma 278 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: FC Petržalka 1898 Az FC Petržalka 1898 (alapításkori magyar nevén: Pozsonyi Torna Egyesület) szlovák labdarúgócsapat, székhelye Pozsonyban található. Eddig két alkalommal nyerte meg a szlovák labdarúgó-bajnokságot, két alkalommal hódította el a szlovák kupát, illetve egy alkalommal diadalmaskodott a szlovák szuperkupa döntőjében. A klubot 1898-ban alapították, kezdetben játszott a regionális magyar bajnokságban. Létrehozása óta a szlovák bajnokság élvonalában szerepel. 1993 óta állandó tagja. A klub legnagyobb sikereit a 2000-es évek közepén érte el, Vladimír Weiss edzősége alatt. A klub megnyerte a Corgon Liga címet 2005-ben és később kvalifikálta magát a Bajnokok Ligája csoportkörben, ahol elérte a legnagyobb sikerét a szlovák klub. 2008-ban a klub a bajnokságot és a kupát is megnyerte, de a következő szezonban a legtöbb játékos, mint Saláta Kornél, Ľuboš Kamenár, Aleš Urbánek, Tomáš Oravec, Patrik Mráz elhagyta a klubot. Névváltozások 1898 – Alapítás Pozsonyi Torna Egyesület 1919 – Pozsonyi Torna Egyesület 1953 – Kovosmalt Bratislava 1956 – Spartak Kovosmalt Bratislava 1963 – TJ Považské Strojárne Bratislava 1965 – Spartak Sklárske stroje Bratislava 1974 – TJ SKS Bratislava 1976 – TJ ZTS Petržalka 1986 – Egyesült a TJ Internacionál Slovnaft Bratislava és lett az új neve TJ Internacionál Slovnaft ZŤS Bratislava , de szétváltak 1990-ben. 1990 – TJ ZŤS Petržalka 1990 – (Később) 1. FC Hydronika Petržalka 1991 – 1. FC Petržalka 1993 – FK Artmedia Petržalka 2005 – FC Artmedia Bratislava 2007 – FC Artmedia Petržalka 2009 – MFK Petržalka 2010 – FC Petržalka 1898 2005–06 Európai kampány Az UEFA Bajnokok Ligája ban 2005–06 indult a csapat itt a Kairat Almaty, Celtic és Partizan Belgráddal nézett szembe a szlovák bajnokcsapat. Megverték az első körbe a kazah FC Kairat Almatyt 4-3-as összesítéssel. Azonban 2005. július 27-én először történetében legyőzte a 2003 UEFA-kupa döntős 1967 Európa Kupa-győztes Celticet. 5-0 vereséget mért a skótokra a Bajnokok Ligája 2. selejtezőkörének első mérkőzésén. A megdöbbent kelta csapat ezt a hátrányt nem tudta ledolgozni, a visszavágón 4-0 lett az eredmény. 2005. augusztus 23-án a Bajnokok Ligája 3. selejtezőkörébe legyőzte a Szerb Partizan Belgrádot 4-3-ra tizenegyesekkel miután az első és a második mérkőzés is 0-0-ra végződött, így lett a második szlovák klub az 1. FC Košice után aki a hőn áhított Bajnokok Ligájában szerepel. A siker még inkább figyelemre méltó mivel az Artmedia Bratislava teljes éves költségvetése alig több mint 1 millió £. Az Artmedia a Bajnokok Ligája mérkőzéseit, a Tehelné pole-ba játszotta, mert a saját stadionjuk, ami Petržalkán található, nem felelt meg az UEFA előírásainak. 2005. szeptember 28-án az Artmedia történelmet írt azzal, hogy első szlovák csapat volt, amely pontot szerzett a Bajnokok Ligája csoportkörében. A másik híres momentum, mikor 2-0-ról fordítottak a 2004-es Bajnokok Ligája-győztes Porto ellen Balázs Borbély, Peter Petráš és Jan Kozák góljaival, 3-2 arányban legyőzve ezzel a Portot hazai pályán. A csoportjukban a harmadik helyen végeztek, a harmadik hely elegendő volt az UEFA-kupa induláshoz. A német Markus Merk játékvezető a Porto ellen kétszer is adhatott volna büntetőt, de nem akarta észrevenni a hibákat amiket az Artmedia játékosai ellen elkövettek a büntető területen belül. 2005 decemberében a kapus Juraj Čobej egy bonyolult műtéten esett át, megpróbáltak eltávolítani az agyából egy rosszindulatú daganatot. Szerencsére ő teljesen felépült, és már a 2006/07-es szezonban szilárd talajon állt a kapuba az első fordulóban. Artmedia elvesztette a hazai mérkőzését az UEFA-kupába a bolgár Levszki Szófia ellen 1-0 és 2-0 arányba. Miután a sikeres szezont zárt a csapat az edző Vladimír Weiss távozott a klubtól az orosz FC Saturn Ramenskoehoz. Ezzel véget ért a Weiss Artmedia kaland. Több játékos elhagyta a klubot, többek között Ján Ďurica az FC Saturn Ramenskoe, Balázs Borbélyaz 1. FC Kaiserslautern, Blažej Vaščák Treviso FBChez igazolt. Sikerek Szlovák bajnokság Győztes (2): 2005 , 2008 Szlovák kupa Győztes (2): 2004 , 2008 Szlovák szuperkupa Győztes (1): 2005 Játékoskeret * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Átigazolások Érkezett Távozott Stadion A Petrzalka az MFK Petržalka hazai stadionja, mely Pozsony kerületében található Petržalkán. A létesítmény 9 445 fő befogadásra alkalmas. Ismertebb játékosok UEFA-bajnokok ligája p 11-es párbajba jutott tovább a Artmedia. Q – Kvalifikálva a 2005–2006-os UEFA-bajnokok ligája csoportkörébe Kórodi András Kórodi András (Budapest, 1922. május 24. – Treviso, 1986. szeptember 17.) Kossuth-díjas magyar karmester, főiskolai tanár. Élete A budapesti Zeneművészeti Főiskolán végzett zongorán 1935-ben Varró Margitnál és Máthé Miklósnénál, majd a Nemzeti Zenedében folytatta tanulmányait zeneszerzés és karmesterképző szakon Lajtha Lászlónál és Ferencsik Jánosnál 1941 és 1944 között. 1945-ben itt és a Munkás Karnagyképzőben a vezénylés tanára volt. 1946-ban mint korrepetitor kezdte meg működését a Magyar Állami Operaházban. 1946-ban karmester lett, majd 1963-ban elsőkarmester. 1957-től 1982-ig a budapesti Zeneművészeti Főiskola karmesterképzőjén tanított, egyben tanszékvezetői feladatokat is ellátta. 1967-től haláláig a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának karnagyaként működött, 1976-tól annak elnök-karnagya volt. Elismerései Liszt Ferenc-díj , II. fokozat ( 1952 ) Szocialista kultúráért ( 1953 ) Szocialista munkáért érdemérem ( 1954 ) Liszt Ferenc-díj, I. fokozat ( 1958 ) Érdemes művész ( 1960 ) Kossuth-díj ( 1970 ) Kiváló művész ( 1983 ) Forrás Magyar életrajzi lexikon Gura Văii (Bákó megye) Gura Văii település és községközpont Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Fekvése Ónfalvától kissé északkeletre, Ónfalva, Slobozia, Temelia és Zsevrén (Viișoara) között fekvő település. Bertrand Kaï Bertrand Kaï (1983. június 6. –) új-kaledóniai válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Hienghène Sport csapatában játszik. Klubkarrier 2015-ben csapata, a Hienghène Sport második helyen végzett az új-kaledóniai labdarúgó-bajnokságban, így jogot szerzett arra, hogy indulhasson az óceániai BL 2017-es szezonjában. Az új-kaledóniai együttes a B-csoportba került, mérkőzéseit pedig saját stadionjában játszhatta le. 2017. február 26-án, a csoportkör első meccsén Kaï büntetőből gólt szerzett a fidzsi-szigeteki Ba csapata ellen, a végeredmény 1-1 lett. Három nappal később Kaï gyönyörű ollózós gólt lőtt, de csapata kikapott 3-1-re az új-zélandi Team Wellington együttesétől. A csoportkör utolsó, harmadik meccsén a Hienghène Sport tét nélküli 3-1-es győzelmet aratott a cook-szigeteki Puaikura csapata ellen. Kaï a mérkőzésen duplázni tudott. A csoportkört együttese legjobbjaként 4 góllal zárta. A Hienghène Sport a második helyen végzett a csoportban, így nem jutott tovább a rájátszásba. Nemzetközi karrier Kaï 2008. június 14-én debütált az új-kaledóniai labdarúgó-válogatottban egy Vanuatu elleni 1-1-es végeredménnyel végződő meccsen. 2011-ben behívták a Dél-csendes-óceáni játékokra készülő keretbe. A labdarúgótornát Új-Kaledónián rendezték. A csoportkör második mérkőzésén Guam ellen 5 gólt lőtt. Később az Amerikai Szamoa elleni meccsen ismét ő lett a meccs legeredményesebbje 4 találattal. Csapata hazai pályán megnyerte a tornát, a döntőben 2-0-ra legyőzve a salamon-szigeteki labdarúgó-válogatottat. Kaï a torna gólkirálya lett 10 találattal. 2012-ben bekerült az OFC-nemzetek kupájára utazó válogatott keretbe. Június 1-jén mesterhármast lőtt Vanuatu ellen csapata első mérkőzésén. A csoportban a második helyen végeztek Tahiti mögött. Az elődöntőben nagy meglepetésre Új-Kaledónia megverte 2-0-ra Új-Zéland válogatottját, az első gólt Kaï szerezte. A döntőben végül 1-0-ra kikaptak Tahiti labdarúgó válogatottjától, már másodszor a tornán. Kaï összesen 4 gólt szerzett 5 meccs alatt és így ő lett a torna bronzcipőse holtversenyben a salamon-szigeteki Benjamin Totorival és a tahiti Jonathan és Alvin Tehauval. Sikerei, díjai Hienghène Sport Új-kaledóniai labdarúgó-bajnokság második (2013, 2015) AS Magenta Új-kaledóniai labdarúgó-bajnokság (2014) Válogatott Dél-csendes-óceáni játékok (2011) OFC-nemzetek kupája második ( 2012) Egyéni elismerések Dél-csendes-óceáni játékok gólkirálya: 10 gól (2011) Az év óceániai játékosa (2011) A Pindúr pandúrok (televíziós sorozat, 2016) epizódjainak listája Ez a lap a Pindúr pandúrok című televíziós sorozat epizódjainak listáját tartalmazza. La Baleine La Baleine település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 92 fő (2015). La Baleine Hambye, Gavray, Saint-Denis-le-Gast és Sourdeval-les-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Oedipodinae Az Oedipodinae az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjében a sáskafélék (Acrididea) családjának egyik alcsaládja, amit 14 nemzetségre és mintegy 50, nemzetségbe nem sorolt nemre tagolnak. Nemzetségbe nem sorolt nemek Angaracrisoides Asphingoderus Atympanum Aulocaroides Aurilobulus Austroicetes Brancsikellus Chloebora Chondronotulus Chortoicetes Crinita Cyanicaudata Diraneura Dittopternis Elmisia Eokingdonella Eremoscopus Eurysternacris Fitzgeraldia Flatovertex Homoeopternis Humbe Jacobsiella Jinabia Kinshaties Leptopternis Longipternis Mecistopteryx Melaniacris Mioedipoda Morphacris Nepalacris † Nymphacrida † Oedemastopoda Oreacris Promesosternus Pseudaiolopus Pycnocrania Pycnodella Pycnodictya Pycnostictus Qualetta Rashidia Tibetacris Tmetonota Wernerella Yiacris Zimbabwea 1991 a sportban 1991 legfontosabb sporteseményei a következők voltak: Események január 3 – 13. úszó-, mű- és toronyugró-, műúszó-, vízilabda-világbajnokság , Perth január 18 – 20. Gyorskorcsolya-Európa-bajnokság, Szarajevó január 21. – február 2. Alpesisí-világbajnokság, Saalbach-Hinterglemm január 22 – 26. Műkorcsolya-Európa-bajnokság, Szófia február 2 – 3. Női gyorskorcsolya-világbajnokság, Hamar február 7 – 17. Északisí-világbajnokság, Val di Fiemme február 9 – 10. Férfi gyorskorcsolya-világbajnokság, Heerenveen február 18 – 24. Sílövő-világbajnokság, Lahti február 23 – 25. Gyorskorcsolya sprintvilágbajnokság, Inzell február 28. – március 2. Légfegyveres-Európa-bajnokság, Manchester március 8 – 10. Fedett pályás atlétikai világbajnokság, Sevilla március 12 – 16. Műkorcsolya-világbajnokság, München március 24. Mezeifutó-világbajnokság, Antwerpen március 23. – április 2. Jégkorong-világbajnokság C csoport, Koppenhága március 28. – április 7. Jégkorong-világbajnokság B csoport, Jesenice április 15 – 20. Férfi öttusa-Európa-bajnokság, Róma április 15 – 21. Légfegyveres-világbajnokság, Stavanger április 19. – május 14. Jégkorong-világbajnokság A csoport, Helsinki , Turku április 26 – 28. Kötöttfogású birkózó-Európa-bajnokság, Aschaffenburg április 29. – május 19. Vuelta május 3 – 5. Szabadfogású birkózó-Európa-bajnokság, Stuttgart május 6 – 24. Asztalitenisz-világbajnokság, Csiba május 7 – 12. – Göteborgban rendezték meg a 29. amatőr ökölvívó-Európa-bajnokságot , ahol Kovács István aranyérmet nyert. május 7 – 12. Női öttusa-Európa-bajnokság, Szófia május 16 – 19. Cselgáncs-Európa-bajnokság, Prága május 24 – 30. Férfi súlyemelő-Európa-bajnokság, Władysławowo május 26. – június 16. Giro d’Italia május 30. – június 9. Vitorlázó soling Európa-bajnokság, De la Baule június 9 – 18. Vitorlázó finn dingi Európa-bajnokság, Anzio június 12 – 17. Női kosárlabda-Európa-bajnokság, Tel-Aviv június 13 – 32. Vívó-világbajnokság, Budapest június 24 – 30. Férfi kosárlabda-Európa-bajnokság, Róma június 29. – 9. Vitorlázó repülő hollandi Európa-bajnokság, Abersoch július 5 – 13. Vitorlázó 470-es Európa-bajnokság, Bergen július 6 – 28. Tour de France július 17 – 28. Sportlövő-Európa-bajnokság, Bologna július 24 – 30. Női súlyemelő-Európa-bajnokság, Várna július 25 – 28. Cselgáncs-világbajnokság, Barcelona július 25 – 28. Lovastorna-Európa-bajnokság, Bern augusztus 6 – 12. Uszonyos- és búvárúszó-Európa-bajnokság, Göteborg augusztus 11. Díjugrató-Európa-bajnokság, La Baule augusztus 13 – 24. Kerékpáros-világbajnokság, Stuttgart augusztus 17 – 25. Úszó-, mű- és toronyugró-, vízilabda-Európa-bajnokság, Athén augusztus 18 – 25. Evezős-világbajnokság, Bécs augusztus 19 – 26. Íjász-világbajnokság, Krakkó augusztus 20 – 25. Tájfutó-világbajnokság, Stare Spalvy augusztus 21 – 25. Kajak-kenu-világbajnokság, Párizs augusztus 21 – 25. Férfi öttusa-világbajnokság, San Antonio augusztus 24 – 30. Vitorlázó csillaghajó Európa-bajnokság, Balatonfüred augusztus 24 – 30. Vitorlázó kalóz Európa-bajnokság, Attersee augusztus 24. – szeptember 1. Atlétikai világbajnokság , Tokió szeptember 7 – 15. Tornász-világbajnokság, Indianapolis szeptember 7 – 15. Férfi röplabda-Európa-bajnokság, Hamburg , Berlin szeptember 8. Rövid távú triatlon-Európa-bajnokság, Genf szeptember 14 – 15. Hosszútávúszó-Európa-bajnokság, Terrancina szeptember 27. – október 6. Súlyemelő-világbajnokság, Donaueschingen szeptember 28. – október 6. Női röplabda-Európa-bajnokság, Ravenna , Róma szeptember 27. – október 6. Birkózó-világbajnokság, Várna október 9 – 13. Sporgimnasztika-világbajnokság, Athén október 10 – 12. Kick box semi contact világbajnokság, London október 13. Rövid távú triatlon-világbajnokság, Gold Coast október 19. Triatlon Ironman, Hawaii október 20 – 24. Női öttusa-világbajnokság, Sydney október 26 – 28. Vívó-Európa-bajnokság, Bécs november 1 – 4. Sportakrobatika-Európa-bajnokság, Lisszabon november 7 – 16. Koronglövő-világbajnokság, Perth november 15 – 23. amatőr ökölvívó-világbajnokság , Sydney november 16 – 30. női labdarúgó-világbajnokság , Kína december 8 – 10. Kick box full contact világbajnokság, Párizs december 13. – Megalakul a Magyar Aerobik Szövetség (MAESZ). Egerszegi Krisztina úszó kétszeres világbajnok (100 és 200 m hát), (háromszoros Európa-bajnok (100 és 200 m hát, 400 m vegyes), kétszeres világcsúcstartó és kétszeres Európa-csúcstartó Ayrton Senna nyeri a Formula–1 -es világbajnokságot a McLaren – Honda csapattal. (1988 és 1990 után ez a brazil versenyző harmadik világbajnoki címe.) A Bp. Honvéd SE nyeri az NB1 -et. Ez a klub 12. bajnoki címe. Születések január 1. – Michelangelo Albertazzi , olasz labdarúgó január 3. – Joseph Kayes , új-zélandi származású ausztrál válogatott vízilabdázó január 11. – Andrea Bertolacci , olasz válogatott labdarúgó január 12. Marko Bijač , világbajnok, világbajnoki ezüst- és bronzérmes, olimpiai ezüstérmes horvát válogatott vízilabdázó Drónavalli Hárika , indiai női sakkozó, nemzetközi nagymester január 20. – Jolyon Palmer , angol autóversenyző január 25. Ahmed Hegázi , egyiptomi válogatott labdarúgó Szergej Vasziljevics Karjakin , orosz quadversenyző január 27. Hetényi Péter, magyar jégkorongozó Conrad Balatoni , angol labdarúgó február 2. – Kiko Femenía , spanyol labdarúgó február 6. – Vlacsil Attila, magyar tornász február 8. – Roberto Soriano , olasz válogatott labdarúgó február 9. Rilwan Olanrewaju Hassan , nigériai labdarúgó Almuth Schult , olimpiai és Európa-bajnok német női válogatott labdarúgó február 18. – Henry Surtees , angol autóversenyző († 2009 ) február 20. – Branko Mihajlović , szerb labdarúgó február 21. – Petar Slišković , horvát labdarúgó március 6. – Rodrigo Moreno Machado , spanyol válogatott labdarúgó március 7. – Jekatyerina Fjodorovna Iljina , olimpiai bajnok orosz kézilabdázó március 8. – Michael Simões Domingues , portugál labdarúgó március 9. – Matthew Briggs, angol labdarúgó március 10. – Kisteleki Hanna , Európa-bajnok magyar vízilabdázó március 13. – Laura Teani , olasz válogatott vízilabdázónő március 23. – Deák István , szerb-magyar kettős állampolgárságú labdarúgó március 25. – Scott Malone , angol labdarúgó március 22. – Vecsernyés Dávid, magyar tornász március 29. – Marten de Roon , holland labdarúgó március 31. – Renato Kelić , horvát labdarúgó április 2. – Tang Tö-sang , világbajnok kínai súlyemelő április 3. – Ricardo Reyes , mexikói válogatott labdarúgó április 5. Nora Mørk , olimpiai bronzérmes, világ- és Európa-bajnok norvég válogatott kézilabdázó Thea Mørk , norvég válogatott kézilabdázó Bolonyai Flóra , világ- és Európa-bajnoki bronzérmes magyar válogatott vízilabdázónő, kapus április 6. Svenja Huth , olimpiai és Európa-bajnok német női válogatott labdarúgó Alexandra Popp , olimpiai és Európa-bajnok német női válogatott labdarúgó április 12. – Oliver Norwood , angol születésű északír válogatott labdarúgó április 14. – Dudás Miklós , magyar kajakozó április 16. – Katie Meili , olimpiai és világbajnok amerikai úszónő április 17. Csong Bogjong , olimpiai ezüstérmes dél-koreai cselgáncsozó Mark Birighitti , ausztrál válogatott labdarúgó április 20. – Pap Gyula , sakkozó, nemzetközi nagymester április 25. – Leonardo Valencia , chilei válogatott labdarúgó május 4. – Nicolas Hasler , liechtensteini válogatott labdarúgó május 6. – Radványi Péter, magyar jégkorongozó május 8. – Anamaria Tămârjan , olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok román szertornász, edző május 11. Alex Tchuimeni-Nimely , libériai-angol labdarúgó Adriá de Mesa , spanyol labdarúgó május 17. Konta Johanna , magyar-ausztrál-brit hivatásos teniszezőnő Iñigo Martínez , spanyol válogatott labdarúgó május 22. – Kentin Mahé , világbajnok francia válogatott kézilabdázó május 23. – Marko Šćepović , szerb válogatott labdarúgó május 27. Róbert Pillár , szlovák labdarúgó Mário Rui , portugál labdarúgó május 29. – Tan Csung-ji , kínai női sakkozó, női nagymester (WGM) június 2. – Fodor Tamás , sakkozó, nemzetközi nagymester, magyar bajnok június 4. – Daniel Jérent , olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia párbajtőrvívó június 5. Bobby Brown , amerikai síakrobata Kent Robin Tønnesen , világbajnoki ezüstérmes norvég válogatott kézilabdázó június 7. – Tálas Bence, magyar tornász június 13. – Ryan Mason , angol labdarúgó június 20. – Kalidou Koulibaly , szenegáli válogatott labdarúgó június 21. Mihály Dávid, osztrák-magyar labdarúgó Szabó László , világ- és Európa-bajnoki bronzérmes magyar birkózó június 22. Rajna Miklós , magyar válogatott jégkorongozó Joseph O’Regan , brit válogatott vízilabdázó, olimpikon június 26. Christoph Beranek, osztrák labdarúgó Andre Gray , angol labdarúgó június 29. – Szuk Hjundzsun , dél-koreai válogatott labdarúgó július 3. – Anasztaszija Szergejevna Pavljucsenkova , orosz hivatásos teniszezőnő július 8. – Virgil van Dijk , holland válogatott labdarúgó július 9. – José Manuel Urcera , argentin autóversenyző július 11. – Zsiga Ervin , magyar-román labdarúgó június 12. – Dmitrij Dmitrijevics Poloz , orosz válogatott labdarúgó július 14. Rossella Fiamingo , kétszeres világbajnok olasz párbajtőrvívó Makszim Szergejevics Kanunnyikov , orosz válogatott labdarúgó július 16. – Fanol Perdedaj , jugoszláv születésű koszovói-német származású labdarúgó július 18. – Mireya González , spanyol válogatott kézilabdázó július 20. – Jonathan Ngwem , afrikai nemzetek kupája győztes kameruni válogatott labdarúgó július 22. – Matej Gaber , szlovén kézilabdázó július 23. – Matt Carasiti , amerikai profi baseball-dobójátékos augusztus 6. – Dylan McGowan , ausztrál válogatott labdarúgó augusztus 7. – Luis Salom , spanyol motorversenyző († 2016 ) augusztus 12. – Mads Mensah Larsen , olimpiai bajnok dán válogatott kézilabdázó augusztus 15. – Patryk Wolański , lengyel labdarúgó augusztus 18. – Ricard Alarcón , spanyol válogatott vízilabdázó augusztus 19. – Ivor Horvat , horvát labdarúgó augusztus 22. – Antal Botond , magyar labdarúgó augusztus 24. – Mirabelle Thovex , olimpikon francia hódeszkás augusztus 29. Néstor Araujo , olimpiai bajnok mexikói válogatott labdarúgó Asma Elghaoui , tunéziai kézilabdázó augusztus 30. – Lovrencsics Balázs , labdarúgó augusztus 31. – Cédric Soares , Európa-bajnok német születésű portugál válogatott labdarúgó szeptember 2. – Davy Pröpper , holland válogatott labdarúgó szeptember 6. – Jacques Zoua , afrikai nemzetek kupája győztes kameruni válogatott labdarúgó szeptember 9. – Danilo Luís Hélio Pereira , bissau-guineai születésű portugál válogatott labdarúgó szeptember 19. – Waris Majeed , ghánai válogatott labdarúgó szeptember 20. – Csillag Tünde, magyar tornász szeptember 25. Alessandro Crescenzi , olasz labdarúgó Stine Bredal Oftedal , világ- és Európa-bajnok norvég kézilabdázó szeptember 26. – Raksányi Krisztina , magyar válogatott kosárlabdázó szeptember 27. – Simona Halep , román hivatásos teniszezőnő szeptember 29. – Enzo Lefort , világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes francia tőrvívó október 1. – Gus Kenworthy , amerikai síakrobata október 3. – Varsányi Nóra , magyar kézilabdázó október 4. – Vadászfi Ákos, magyar tornász október 7. – Stefan Marinovic , új-zélandi válogatott labdarúgó október 8. Adam Forshaw , angol labdarúgó Fernando Gaibor , ecuadori válogatott labdarúgó október 16. – Giulia Emmolo , olasz válogatott vízilabdázónő október 17. – Manu Trigueros , spanyol labdarúgó október 21. – Alekszandr Olegovics Burmisztrov, világbajnok orosz jégkorongozó október 23. – Ivan Slišković , horvát válogatott kézilabdázó október 28. – Balog Imre , sakkozó, nemzetközi nagymester november 1. – Csiang Jü-jüan, kínai tornász november 3. – Iliász Nikolász , világbajnoki ezüst- és bronzérmes, Európa-bajnoki ezüstérmes magyar kardvívó november 5. – Marco Rojas , új-zélandi válogatott labdarúgó november 8. – Jamie Lewis , walesi dartsjátékos november 14. – Taylor Hall, világbajnok kanadai jégkorongozó november 17. Gale Agbossoumonde, amerikai labdarúgó Sara Doorsoun , német válogatott női labdarúgó november 21. – Ladányi Tibor , labdarúgó november 26. – Cucugó Jositomo , japán baseballozó december 5. Nicolas Constantin-Bicari , kanadai válogatott vízilabdázó Cam Fowler, kanadai jégkorongozó december 10. Keszthelyi Rita , Európa-bajnok magyar vízilabdázó Vang Meng, kínai műkorcsolyázó december 13. Vlagyimir Andrejevics Taraszenko, világbajnoki ezüstérmes orosz jégkorongzoó Tendayi Darikwa , angol labdarúgó december 20. Joss Christensen , olimpiai bajnok amerikai síakrobata Jorginho , brazil születésű olasz válogatott labdarúgó december 21. – Sors Tamás , paralimpiai bajnok úszó december 29. – Steven Caulker , angol válogatott labdarúgó Noyelles-sur-Mer Noyelles-sur-Mer település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 725 fő (2015). Noyelles-sur-Mer Boismont, Nouvion, Ponthoile, Port-le-Grand, Saigneville, Sailly-Flibeaucourt és Saint-Valery-sur-Somme községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szenszei A szenszei (��, nyugaton sensei, magyarul lehet szenszej is) japán szó, az általánosan elfogadott és használt jelentése mester. Legelterjedtebben a harcművészetek és küzdősportok kapcsán találkozhatunk velük, de a japán hétköznapokban sokkal általánosabb, például a tanárokat is szenszeinek szólítják, és akár még a náluk idősebbeket is. A valódi jelentése és használata ennél sokkal összetettebb. Inkább úgy fordítható hogy "aki korábban született", de itt nem születési dátumot kell érteni, hanem azt, hogy az adott stílusban hamarabb született, hamarabb kezdett tanulni valaki. De ez még ekkor is egy tiszteletbeli megszólítás, nem kötelező érvényű, bár ma már ez a mélyebb jelentés háttérbe szorult, és mindenki szenszei, aki fekete öves (egyes stílusokban ez egy adott mesterfokozathoz is kötve van, például karatéban 3. danhoz), függetlenül attól hogy tanít-e vagy sem. René Vigliani René Vigliani (Arles, 1929. július 24. –) francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1959-ben tette le, 1963-ban lett hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1978-ban vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1967-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A francia nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 26. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1978-ban búcsúzott. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Belgiumba a IV., az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Európa-kupa Az UEFA JB 1974-ben megbízta a Ferencváros – Liverpool kupatalálkozó egyik mérkőzésének koordinálásával. Magyar vonatkozás Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra utazó csapat Angliában felkészülési mérkőzést játszott. Ez a találkozó az 528. nemzetközi mérkőzés volt. Demeter Sámuel Demeter Sámuel református pap. Zágoni református pap volt, a 19. század végén halt meg. Szász Károllyal együtt szerkesztették az Erdélyi Protestáns Egyházi Tárat 1858-ban, és ebben ismertette a Rikán belüli communitást. Fontos szerepet játszott a zágoni református iskola és magtár létrehozásában, közreműködött a sepsiszentgyörgyi református kollégium alapításában. Čavoglave Čavoglave falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ružićhoz tartozik. Fekvése Knintől légvonalban 30, közúton 36 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re délkeletre Dalmácia középső részén, a Svilaje és Moseć-hegységek között, a Čikola forrásától délre fekszik. A településtől délnyugatra halad át az 56-os számú főút. Története Területe már a római korban is lakott volt. Tőle északra, a mai Umljanović határában található Balina glavicán állt a Magnum nevű római város, melynek territóriumához a mai Čavoglave területe is hozzá tartozott. Itt haladt át az Aquileiát Dyrrachiummal összekötő fontos ókori kereskedelmi út. A horvátok a 7. században települtek le ezen a vidéken. Területét környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. A török uralom idején területe a Klisszai szandzsák része volt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 468, 1910-ben 507 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején lakossága hősies kitartásának köszönhetően mindvégig horvát kézen maradt. A falu szülötte Marko Perković Thompson a háború idején írta "Bojna Čavoglave" című hazafias dalát, mely a települést országszerte híressé tette. A harcok 1995. augusztus 5-én értek véget, amikor a horvát hadsereg a Vihar hadművelet keretében a környező településeket is felszabadította. Ennek emlékére minden év augusztus 5-én nagy népünnepélyt tartanak itt a győzelem és a haza hálájának tiszteletére. 2011-ben 168 lakosa volt, akik mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Nevezetességei 2014. szeptember 20-án Ante Ivas šibeniki püspök szentelte fel a Horvát mártírok tiszteletére szentelt új római katolikus templomát. Lequio Tanaro Lequio Tanaro település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 771 fő (2017. január 1.). Lequio Tanaro Bene Vagienna, Dogliani, Farigliano, Monchiero, Narzole, Novello és Piozzo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Pónikkohó Pónikkohó (1886-ig Pojnik-Huta, szlovákul: Ponická Huta) Pónik településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. Fekvése Besztercebányától 15 km-re délkeletre fekszik. Története A település a Pónik határában létesített vasolvasztó mellett keletkezett a 18. században. 1732-ben a besztercebányai S. Keller nagyolvasztót építtetett ide, mely 1870-ig működött. A 19. század elején 17 ház állt a településen. 1885-ben fűrésztelep létesült. 1943-ban csatolták Pónikhoz. 1910-ben 286, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott. Nevezetességei Kápolnája 1945 -ben épült a Fatimai Szűzanya tiszteletére. Lermoos Lermoos település Ausztria tartományának, Tirolnak a Reutte járásában található. Területe 56,4 km², lakosainak száma 1 079 fő, népsűrűsége pedig 19 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 1004 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település részei: Gries, Obergarten és Untergarten. Loranzè Loranzè (piemontiul Loransé) egy község Piemontban, Torino megyében. Történet A 14. században a jelenlegi Loranzé, az akkori Laurenciacum vagy Lorenzato a San Martino grófok családjának birtoka volt. Látványosságok Vörös vár (Castel Rosso) San Lorenzo martire parókiatemplom San Rocco kápolna Thomas Reiter Thomas Arthur Reiter (1958. május 23., Frankfurt am Main, Németország –) német űrhajós, pilóta, a Német Légierő dandártábornoka. Házas, két fiúgyermek apja. 1982-ben végzett a neubibergi Katonai Egyetemen. Az Egyesült Államokban Texasban katonai pilóta képzést kapott, ezután pedig a németországi Oldenburgban teljesített szolgálatot egy vadász-bombázó Alpha Jet pilótájaként. Az angliai Birodalmi Berepülőpilóta Iskolában kapott kiképzést. 1990-ig berepülő pilóta. Közvetlen közreműködésével fejlesztették tovább több repülőgép tulajdonságait. Pilótaként több mint 2000 órát töltött a levegőben, 15 fajta harci repülőgépen repült. 1992-ben csatlakozott az Európai Űrügynökség (ESA) űrhajózási tervező csoportjához. 1992-ben válogatták be az ESA űrhajós csapatába. 1992. május 15-től részesült űrhajóskiképzésben. Két hosszú távú űrszolgálata alatt összesen 250 napot, 5 órát és 35 percet töltött a világűrben. Jelenleg ő a legtöbb időt az űrben töltött nem amerikai vagy orosz űrhajós. Űrhajós pályafutását 2007. szeptember 30-án fejezte be. 2007-ben tagja lett a Német Űrhajózási Központ Igazgatóságának. Űrrepülések Szojuz TM–22 fedélzeti mérnök, kutató űrhajós. Euromir 95 program keretében ( 1995 . szeptember 3-tól – 1996 . február 29-ig ) szolgált a világűrben. A Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban (TsPK) négyhetes kiképzésével, vizsgáival jogosultságot szerzett a Szojuz-űrhajó alkalmazására (felszállás/visszatérés). A fedélzeti mérnök feladatokon kívüli gyakorolta az űrsétát (kutatás, szerelés), valamint Szojuz űrhajó rendszerét. Összesen 179 napot, 1 órát és 41 percet töltött a világűrben. Az ESA által összeállított mintegy 40 kísérletet, kutatási programot hajtott végre. Aktívan részt vett a Mir űrállomás karbantartó munkájában. Az első nem amerikai/orosz űrhajós, aki űrsétát, kettő űrsétát (kutatás, szerelés) végzett. Első alkalommal október 20-án 5 óra 16 perc időtartamban, majd február 8-án 3 óra 5 perc időtartamban. Az első olyan hosszú távú űrszolgálat, amit nem orosz űrhajós végzett. 1996 . február 9-én Kazahsztánban , a kijelölt körzetben ért Földet. STS–121 a Discovery űrrepülőgép küldetése a Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS), fedélzeti mérnök. Összesen 171 napot, 3 órát és 54 percet töltött a világűrben. Az Expedíció 13 tagjaként részt vett a Nemzetközi Űrállomás építésében. Az űrállomáson töltött öt hónap alatt az ESA Astrolab nevű programjának keretében végzett biológiai , fiziológiai , fizikai és más kísérleteket. STS–116 a Discovery űrrepülőgép fedélzetén tért vissza a Földre . Palpatine Sheev Palpatine egy kitalált szereplő George Lucas Csillagok háborúja univerzumában, a Galaktikus Birodalom császára. Az eredeti trilógiában először A Birodalom visszavág című epizódban szerepelt, majd A jedi visszatérben már lényegesen több szerepet kapott. Itt mint idős, ráncos és sápadt bőrű császárként láthatjuk, aki csak bot segítségével tud járni. Palpatine az előzmény trilógia során is feltűnik, mint középkorú politikus a Galaktikus Köztársaságban. Palpatine a legfőbb gonosz a történetben. A Naboo bolygón született, 82 évvel az Egy új remény című epizód cselekménye előtt. Padmé Amidala uralkodása idején ő töltötte be a bolygó szenátori tisztségét. A Köztársaság egyik kulcspolitikusa volt, aki a békét és a demokráciát képviselte. Palpatine valójában a gonosz Darth Sidious, egy Sith Nagyúr, aki az Erő sötét oldalát uralja. A mestere Darth Plagueis volt. A tanítványai Darth Maul, Dooku gróf (Darth Tyranus), és Darth Vader voltak. Darth Sidious hozta létre tanítványán, Dooku grófon keresztül a szeparatista fenyegetést és a klónháború kirobbanását, Főkancellárként pedig - látszólag a szeparatista fenyegetés kényszere alatt - a Köztársaságot militarizálta rendkívüli törvényekkel és a klónhadsereg felállításával. A klónháború idején mindenkit manipulálni próbált, hogy félreállítsa a Jediket, és létrehozhassa a totalitárius Galaktikus Birodalmat. George Lucas az eredeti forgatókönyvben egy dörzsölt, ugyanakkor gyenge politikusként határozza meg Palpatine-t, akit valójában Tarkin kormányzó irányít. Ehhez képest az Egy új remény és az előzmény trilógia során maga az ördög megtestesülése, és nemcsak a filmekben, hanem számos kultúrában, különösen az Amerikai Egyesült Államokban. Neve Palpatine eredeti nevét először a Disney bővített univerzumában, James Luceno 2014-ben megjelent "Tarkin" című könyvében olvashattuk. A Sheev, mint keresztnév, itt bukkant fel először. Feltűnései Palpatine az egyik legfontosabb szereplője a Csillagok háborúja filmeknek. Az Egy új remény című epizód kivételével valamennyi részben feltűnik. A mozifilmek cselekménye után játszódó történetekben is fontos szerepet játszik. Baljós árnyak Az előzmény-trilógia legelső részében Palpatine egy középkorú politikus, a Naboo bolygó szenátora. A Naboo bolygó és a Kereskedelmi Szövetség közti vita a kereskedelmi utak megadóztatásáról a bolygó blokádjához vezet. Valorum, a Főkancellár két jedi lovagot (Qui-Gon Jinn és Obi-Wan Kenobi) küld, hogy megoldják a konfliktust. A Kereskedelmi Szövetség titkos szövetségben áll Darth Sidious Sith Nagyúrral (hogy ki ő valójában, csak a harmadik részben derül ki). Sidious elrendeli a Szövetségnek, hogy foglalják el a Naboo bolygót, öljék meg a jedi lovagokat, és találják meg Amidala királynőt. A Szövetség megszállja a bolygót és foglyul ejti a vezetőit, de a királynőt a két Jedi kiszabadítja. Amidala a Köztársaság főbolygójára, a Coruscantra utazva Palpatine szenátor befolyása alá kerül, aki mentorának mutatkozva ráveszi, hogy nyújtson be bizalmatlansági indítványt a - Palpatine szavaival - "erőtlen és korrupt" Valorum ellen. A Galaktikus Szenátus helyt ad Amidala kérésének, Valorumot leváltják, és Palpatine lesz az új kancellár, így a nabooi konfliktus kitervelésével és ennek kirobbantása árán sikerült megszereznie a legfontosabb hatalmi posztot a Galaxisban. A klónok támadása A második részben Palpatine már közel 10 éve főkancellár és most a Köztársaság kettészakadását akarja "megakadályozni". A Köztársaságot elhagyó több száz csillagrendszert egyesítő Független Rendszerek Konföderációjának vezére Dooku gróf, aki egykor Qui-Gon Jinn mestere volt, majd tanítványa halála után hagyta el a Jedi Rendet és fordult a Sötét Oldal felé. Most ő a Sith Nagyúr, Darth Sidious legújabb tanítványa, Darth Tyranus. Miután egy fejvadász nyomában járva Obi-Wan Kenobi a Geonosison kikémleli, hogy Független Rendszerek Konföderációja áll a Padmé Amidala szenátor elleni merénylet mögött, és a szervezet titkos droidhadsereget épít (a Jedit az ellenség elfogja, de üzenete megérkezik a kormányzathoz), Palpatine elrendeli a Köztársaság hadseregének azonnali felállítását. Valójában az ultramodern, klónkatonákból és nagy harcértékű járművekből álló hadsereg furcsa módon már készen is áll a Kamino bolygón, ahol a gyártás folyik (Palpatine-nak csak a törvényi alap megteremtése hiányzott). A hadsereget azonnal be is vetik a Geonosison, mivel a bolygó kormányzója ki akar végeztetni két Jedit és egy köztársasági szenátort, kémkedés miatt. A film végén Palpatine kétszer is feltűnik, először Sidious-ként, aki a Geonosisról a Coruscantra menekült Dooku-tól átveszi a Halálcsillag terveit, majd végül Palpatine-ként, amint szenátoraival a Köztársaság Klónhadseregének felszálló légióit nézi. Kitört a háború. A Sith-ek bosszúja Palpatine az összes film közül talán itt kapja a legnagyobb szerepet. A film első része az ő megmentését mutatja be Dooku gróf karmaiból, akit a tábornok a Láthatatlan Kéz nevű hajójának legfelsőbb tornyában tart fogva. A harc közben Obi-Wan eszméletét veszti, így Anakinnak egyedül kell megküzdenie Dooku gróffal. A székhez kötött, látszólag tehetetlen Palpatine részben ekkor fedi fel valódi arcát: erőszakra buzdítja az ifjú Jedit, akinek sikerül is levágnia a gróf mindkét kezét. A gróf ekkor döbben rá, hogy mindvégig csak a helyet foglalta Sidious oldalán a Kiválasztottnak, Anakinnak, hiszen a fiú féktelen dühe és ereje a legtökéletesebb Sith-té teszi őt, ezért Anakin Sidious kiválasztottja. Palpatine biztatására Anakin hidegvérrel lefejezi a fegyvertelen Dookut. A főkancellár Coruscantra való sikeres visszatérése után elrendeli Grievous tábornok megölését: ha ő elpusztul, a háborúnak is vége és a főkancellár visszaadja a Szenátusnak a ráruházott rendkívüli hatalmat. Palpatine gyakran magához hívatja Anakint és beszélgetéseik folyamán egyre jobban megrendíti a fiú bizalmát a Jedikben: a Tanács tagjává választja Anakint, akinek a Jedik nem adják meg a mester címet, mi több, ezt a köztük és Palpatine közötti szoros, ugyanakkor bizalmatlan és feszélyezett kapcsolatot úgy használják ki, hogy inkognitóban arra utasítják Anakint, jelentse nekik a főkancellár minden lépését. Így egy olyan ember után kell "kémkednie", aki gyerekkorától fogva kedvelte őt, foglalkozott vele és mindig bölcs, segítőkész tanácsokkal látta el. Anakinnak hamarosan választania kell a Jedikhez és Palpatine-hoz húzó hűsége között. Az operában tett látogatásakor a páholyban Palpatine ismét finom utalásokat tesz Anakinnak a Jedi Rend árulásáról és a beléjük vetett bizalom kétségéről, valamint elmeséli a fiúnak a bölcs Darth Plagueis tragédiáját (aki valójában egykor a mestere volt, amíg ő meg nem ölte). Plagueis az Erő Sötét Oldalának erejével életet tudott teremteni és meg is tudott védeni embereket a haláltól. Palpatine a történettel telibe talál: épp ez az erő kell Anakinnak, hogy megmentse Padmé életét. Ezt a képességet a Jediktől viszont sosem tanulhatja meg. Kettejük harmadik, egyben legfontosabb találkozásakor Palpatine felfedi valódi arcát: valójában ő Darth Sidious, a Sith Sötét Nagyura, aki immár nyíltan buzdítja Anakint a Jedi Rend elárulására és a Sötét Oldal hatalmának elsajátítására. A feldúlt fiú ezután rögtön Mace Windu mesterhez rohan és közli vele a szörnyű tényt. A higgadt Windu a Tanácsterembe küldi Anakint, míg ő három mester kíséretében elindul leszámolni a Sith Nagyúrral. Sidious azonban Sith-té válása óta erre a pillanatra várt, így könnyűszerrel végez a három mesterrel, Winduval szemben azonban alulmarad (talán szándékosan, talán nem). Anakin a Jedi mester kegyelemdöfése előtt ér oda: döntött, a Sith-eket választja, megszerzi a Sötét Oldal hatalmát, hogy megmentse szerelmét. Levágja Windu karját, aki akkorra már a Sidious kezéből kicsapó villámokat visszaverve helyrehozhatatlan károkat okozott a Nagyúr arcán. Windu a Jedik jövőjét szimbolizálva zuhan a mélybe, Sidious pedig Sith-té avatja Anakint, akinek nevet is ad: Darth Vader. Sidious utasítására Vader végez a Templomban tartózkodó valamennyi ifjú Jedi-vel és a mustafari bázison lévő szakadár vezetőkkel, amíg mestere, kiadva a 66-os számú, Jedi-megsemmisítő parancsot, a klónokkal galaxisszerte megöleti a többi Jedit. Ezután Sidious (akit a nép továbbra is a közkedvelt Palpatine-ként ismer) a Szenátus előtt a Jedik lelepleződését és árulását hangoztatva a Köztársaságot Birodalommá, magát pedig életfogytig uralkodó császárrá kiáltja ki. A 66-os parancsnak a filmekből egyedüli ismert túlélői Obi-Wan és Yoda. Míg Obi-Wan Anakinnal a Mustafaron, addig Yoda Sidiousszal a Coruscanton csap össze. Az Uralkodó és Yoda mester hatalmas összecsapása eldöntetlen marad. A Mustafaron viszont Obi-Wan diadalmaskodik: Obi-Wan a küzdelem során levágja Vader mindkét lábát és bal kezét. Vader immár csak egyetlen végtaggal (az is gép), elevenen égve kapaszkodik egy lávafolyam partján. Ekkor már teljesen a Sötét Oldal rabja, Obi-Want tiszta szívből gyűlöli, aki emlékezteti Vadert, hogy ő volt a kiválasztott és testvéreként szerette. Ezután a Sith Nagyúr a Coruscantra visszatérve rendbe hozza tanítványát. Vader testének így már szinte 3/4 része mechanikus alkatrészekből áll, és ekkor kerül rá az a páncél is, amelyben élete végéig élnie kell. Mikor magához tér és megtudja, hogy amitől rettegett, beteljesült, ráadásul Padmét a saját "keze" által, ő maga ölte meg, kitör belőle féktelen dühe, Sidious legnagyobb megelégedésére. Végül egy csillagromboló fedélzetén, a parancsnoki hídon, Tarkin kormányzó társaságában látjuk utoljára a két Sith-et, amint a lassan, de biztosan épülő Halálcsillagot nézik. Csillagok háborúja - Egy új remény Palpatine egyedül ebben a részben nem szerepel, itt csupán utalásokból, illetve Wilhuff Tarkin kormányzó tájékoztatásából értesülhetünk róla, hogy feloszlatta a Szenátust. Ezzel a Régi Köztársaság utolsó maradványa is eltűnt. A Birodalom visszavág Darth Vader a Millennium Falcon keresése közben csillagrombolója fedélzetén kap hívást Sidioustól. A császár megosztja tanítványával aggodalmát a fiatal lázadóval, Luke Skywalkerrel kapcsolatban. Palpatine tart tőle, hogy az ifjú Skywalker legyőzheti őt és elpusztíthatja a Sith-ek hatalmát, Vader azonban inkább átállítaná fiát a Sötét Oldalra, mintsem megölje őt, s ebbe a hatalmas nyereség reményében az Uralkodó is beleegyezik. Vader a Bespin bolygóra csalja Luke-ot és megküzd vele, ennek során felfedi, hogy ő az apja, és ajánlatot tesz, hogy öljék meg az Uralkodót és uralkodjanak együtt a Galaxisban. A Jedi visszatér A történet utolsó részében Palpatine császár személyesen érkezik az új Halálcsillagra, hogy felügyelje a munkálatokat, és ha eljön az ideje, megsemmisítő csapást mérjen vele a Lázadókra. Emellett Vader segítségével itt akarja áttéríteni Luke-ot az Erő Sötét Oldalára. A császár hamis információkat elhintve elhiteti a Lázadókkal, hogy a még épülőfélben lévő Halálcsillag fegyverzete működésképtelen, alkalmat adva ezzel a támadásra. A Lázadók tudomására juttatja azt is, hogy a Halálcsillag védelmi rendszerét a szomszédos Endor bolygóról táplálják; ha az ottani létesítményt kiiktatják, a Halálcsillag védtelen. Vader, mesterével ellentétben, tudja, hogy Luke maga fog eljönni hozzá, mert hisz benne, hogy még visszatéríthető a Jó oldalra. Az Uralkodó meg van győződve róla, hogy az ifjú Jedit apja iránt érzett szánakozása és a Jó Oldalba vetett hitének megrendülése fogja elindítani a Sötét Oldalon, hogy Sith-té váljon (és átvehesse Vader helyét Sidious oldalán), vagy épp a vesztébe sodorni, ha ellenáll: elküldi hát tanítványát az Endorra, hogy ott várja meg Luke-ot, majd hozza a színe elé. Luke valóban megpróbál apja lelkére beszélni, megtalálni Vader mögött Anakint, aki egykor volt, de hiába, ő már az Uralkodó bábja, engedelmeskednie kell mesterének. Luke-kal együtt visszatér a Halálcsillagra. Eközben a Lázadók elkeseredett támadást indítanak a Birodalmi Flotta ellen; amíg Han Solo és a többiek meg nem semmisítik a Halálcsillag védelmét szolgáló bázist az Endoron. Palpatine fogadja Vadert és Luke-ot, gyűlöletet próbál szítani a fiú szívében azzal, hogy szembesíti őt tévedésével: a Halálcsillag fegyverzete tökéletesen működőképes. Ezt bizonyítva a szuperlézert kilőve hatalmas pusztítást végez a támadó Lázadók flottájában. Luke kezdetben próbál ellenállni, kordában tartani dühét, ám végül mégis kardot ránt és harcba száll Vaderrel. A Sith Nagyúr ismét ugyanúgy nézi az epikus csatát, ahogy annak idején Anakinét és Dookuét, csak ezúttal Luke a kiszemelt célpont, most őt buzdítja apja ellen. A párbaj végén dühe teljében lévő Luke legyőzi és harcképtelenné teszi Vadert, Palpatine pedig biztatja a kegyelemdöfésre, ám az ifjú Jedi lovag elutasítja a Sötét Oldalt és elhajítja fénykardját. Luke nem hajlandó végezni lefegyverzett apjával, és ha ez az ő halálával is jár, felvállalja. A csalódott Sidious féktelen haragjában az Erő Sötét villámaival kis híján megöli a fiatal Skywalkert, amikor Vader (látva fia kínzását és hogy mit tett érte) visszatér a Jó Oldalra és mestere ellen szegül. Bedobja Palpatine-t egy aknába, aki lezuhan, és meghal. Luke a hangár felé menekül apjával, Vader (aki immár ismét Anakin Skywalker) azonban belehal sebesüléseibe, mielőtt elhagyhatnák a pusztuló űrbázist: utolsó kívánságára Luke leveszi sisakját, hogy szabadon nézhessen a fiára, mielőtt meghal. Luke-nak sikerül elhagynia a Halálcsillagot, mielőtt az felrobban. Így ért véget a Birodalom, és Palpatine uralma. A film felújított változatának záró jeleneteinek egyike azt mutatja, amint Palpatine monumentális szobra a Coruscanton lévő Uralkodói Palota előtt, ledől. Magyar hangja Filmek Előzmény trilógia Az Előzmény trilógia mind a három részében (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sith-ek bosszúja) Gruber Hugó adta hangját a karakternek. Eredeti trilógia Az eredeti trilógiának három szinkronja készült. A trilógia elsőrészében, az Új reményben, csupán említést tesznek róla, nem szerepel. A következő rész, A Birodalom visszavág elsőben változatában (1981) Versényi László, a másodikban (1995) Antal László és a harmadikban (1997) Reviczky Gábor szólaltatta meg. A trilógia befejező részében, A Jedi visszatérben először (1992-3) Gruber Hugó, a másodikban (1995) és a harmadikban (1997), Reviczky Gábor kölcsönözte a hangját. Animációs filmek, sorozatok A klónok háborúja (2003-2005) A II. és a III. között játszódó 3 évados rajfilm-sorozatban - melyet 2003 és 2005 közt vetítettek - Gruber Hugó szólaltatta meg a karaktert. A klónok háborúja (2008) A 2008-ban bemutatott animációs filmben, szintén Gruber Hugó szinkronizálta. A klónok háborúja (2008-2014, 2019) Az első évadban Gruber Hugó, majd a második évadtól már Szélyes Imre volt egészen az utolsó, hatodik évadig. Lázadók (2014-2018) A III. rész és a IV. rész közt játszódó sorozatban, a második évadban Forgács Gábor, míg a negyedikben Szélyes Imre szinkronizálja a karaktert. Chrysobrycon A Chrysobrycon a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Chrysobrycon hesperus Chrysobrycon myersi Chrysochroa A Chrysochroa a rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a díszbogárfélék (Buprestidae) családjába tartozó nem. Elterjedés Kína, Franciaország, India, Indonézia, Laosz, Fülöp-szigetek, Japán, Malajzia, Dél-Korea, Srí Lanka, Taiwan, Tanzánia, Thaiföld, Vietnám. Magyarországon egyetlen faja sem található meg. Fajok Chrysochroa agusanensis Kurosawa, 1979 Chrysochroa akiyamai Lander, 1989 Chrysochroa alternans Watterhouse, 1988 Chrysochroa andamanensis Saunders, 1867 Chrysochroa andrewesi Chrysochroa annamensis Bourgoin, 1924 Chrysochroa assamensis Guérin-méneville, 1847 Chrysochroa aurea Degeer, 1778 Chrysochroa aurotibialis Deyrolle, 1864 Chrysochroa baudoni Descarpentries, 1963 Chrysochroa beaumonti Chrysochroa bicolor Kurosawa, 1991 - 2 alfaj Chrysochroa bimanensis Lansberge, 1879 - 1 alfaj Chrysochroa blairi Lander, 1989 Chrysochroa bloetei Théry, 1935 Chrysochroa bouqueti Chrysochroa brevicollis Chrysochroa browni Saunders, 1872 Chrysochroa buqueti Gory, 1833 - 2 alfaj Chrysochroa caroli Perroud, 1853 Chrysochroa castelnaudi Deyrolle, 1864 - 2 alfaj Chrysochroa castelnaudii Deyrolle, 1862 Chrysochroa castelnaui Deyrolle, 1862 Chrysochroa celebensis Obenberger, 1932 Chrysochroa celebigena Obenberger, 1935 Chrysochroa chongi Endo, 1992 Chrysochroa chrysura Chrysochroa coelicolor Obenberger, 1942 Chrysochroa coeruleocephala Motschulsky, 1862 Chrysochroa corbetti Kerremans, 1893 Chrysochroa coreana Chrysochroa corporaali Chrysochroa crassicollis Chrysochroa cuprascens Waterhouse, 1881 Chrysochroa deyrollii Saunders, 1866 Chrysochroa diana Chrysochroa didyma Gory, 1840 Chrysochroa eburnea Janson, 1874 Chrysochroa edwardsi Hope, 1843 Chrysochroa edwardsii Hope, 1842 Chrysochroa edwardsii Hope, 1842 (Metallic Wood-boring Beetle) Chrysochroa elegans Thunberg, 1784 Chrysochroa ephippigera White, 1843 Chrysochroa falaizeae Chrysochroa fallaciosa Théry, 1923 Chrysochroa fasciata Gory, 1840 Chrysochroa fruhstorferi C. O. Waterhouse, 1904 Chrysochroa fulgens Degeer, 1778 2 alfaj Chrysochroa fulgida A. G. Olivier, 1790 Chrysochroa fulgidissima Schönherr, 1817 (Tamamushi) - 3 alfaj Chrysochroa fulminans (Fabricius, 1787) - 19 alfaj; típusfaj Chrysochroa fulvipes Chrysochroa gestroi Kurosawa, 1978 Chrysochroa gratiosa Ciski, 1900 Chrysochroa holsti Waterhouse, 1890 Chrysochroa holstii Waterhouse in Waterhouse & Gahan, 1890 Chrysochroa igai Chrysochroa ignita Linnaeus, 1758 Chrysochroa intermedia Lander, 1992 Chrysochroa ixora Gory, 1840 Chrysochroa japonensis Voet, 1806 Chrysochroa jasienskii Hołyński, 2009 Chrysochroa kaupii Deyrolle, 1864 Chrysochroa kerremansi Théry, 1897 Chrysochroa klapaleki Obenberger, 1924 Chrysochroa kurosawai Toyama & Kobayashi, 2001 Chrysochroa landeri Hołyński, 2009 Chrysochroa lepida Gory, 1832 Chrysochroa levior Kerremans, 1893 Chrysochroa limbata Nonfried, 1891 Chrysochroa ludekingi Snellen von Vollenhoeven, 1864 Chrysochroa ludekingii Snellen von Vollenhoeven, 1864 Chrysochroa marginata Gory, 1840 Chrysochroa maruyamai Akiyama, 1989 Chrysochroa megardi Lander, 1992 Chrysochroa mikado Obenberger, 1919 Chrysochroa mirabilis Thomson, 1878 Chrysochroa miribella Obenberger, 1939 Chrysochroa mniszechi Deyrolle, 1861 Chrysochroa mniszechii Deyrolle, 1861 Chrysochroa mutabilis A. G. Olivier, 1790 Chrysochroa nigrovittata Chrysochroa obliqua Kerremans, 1908 Chrysochroa occellata Fabricius, 1775 Chrysochroa ocellata (Fabricius, 1775) - 2 alfaj Chrysochroa opulenta Deyrolle, 1861 - 2 alfaj Chrysochroa parryi Saunders, 1867 Chrysochroa perroteti Guérin-Méneville, 1840 Chrysochroa perrotetii Guérin-Méneville, 1840 Chrysochroa praelonga White, 1843 1 alfaj Chrysochroa pseudofulgidissima Han & Al., 2012 Chrysochroa pseudoludekingii Lander, 1992 Chrysochroa punctata Piton, 1940 Chrysochroa punctatissima Chrysochroa purpurascens Ritsema, 1879 - 1 alfaj Chrysochroa purpurea White, 1843 Chrysochroa purpureiventris Deyrolle, 1864 – 3 alfaj Chrysochroa rajah Gory, 1840 – 5 alfaj Chrysochroa rogeri Dupont, 1832 Chrysochroa rondoni Descarpentries, 1964 Chrysochroa rugicollis Saunders, 1866 – 2 alfaj Chrysochroa sakaii Ohmomo, 1999 Chrysochroa sakali Ohmomo, 1999 Chrysochroa sarasinorum Flach, 1887 Chrysochroa saundersii Saunders, 1866 Chrysochroa semperi Saunders, 1874 Chrysochroa similis Saunders, 1867 Chrysochroa sublineata White, 1843 Chrysochroa suturalis Kerremans, 1893 Chrysochroa tonkinensis Descarpentries, 1948 Chrysochroa toshioi Ohmomo, 1999 Chrysochroa toulgoeti Descarpentries, 1982 Chrysochroa unidentata Fabricius, 1775 Chrysochroa vethi Ritsema, 1882 Chrysochroa viridisplendens Théry, 1898 Chrysochroa vittata (Fabricius, 1775) Chrysochroa wallacei Deyrolle, 1864 Chrysochroa waterstradti Théry, 1923 Chrysochroa weyersi Deyrolle, 1864 Chrysochroa weyersii Deyrolle, 1864 Jegyzetek Taxon profile. biolib.cz. (Hozzáférés: 2017. május 7.) Taxonomy for Chrysochroa. insectoid.info. (Hozzáférés: 2017. május 9.) Genus CHRYSOCHROA Dejean 1833. coleopsoc.org. (Hozzáférés: 2017. május 10.) Chrysochroa Dejean, 1833. biolib.cz. (Hozzáférés: 2017. május 10.) Források Descarpentries (A.), 1982 - Une nouvelle espèce de Chysochroa, Nouvelle Revue d'Entomologie, 12, 3. Kerremans (C.), 1908-1909 - Monographie des Buprestides. Vol 3. Chrysochroini-Chalcophorites (pars). Lander (T.), 1989 - A propos du genre Chysochroa Solier, Bulletin de la Société Sciences Nat, 64, p. 1. Lander (T.), 1992 - The Beetles of the World, volume 16. Chrysochroini 1. (Buprestidae), Sciences Nat, Venette. GULLAN, P.J.; CRANSTON, P.S.. The Insects: An Outline of Entomology. 3a ed.. Blackwell Publishing Ltd, 2005. ISBN 1-4051-1113-5. Praca zbiorowa: Beetles of Thailand. Wyd. 2. Siam Insect-Zoo & Museum, 2008. További információk http://utenti.romascuola.net/bups/drmlands/indomal.htm További képek https://www.shutterstock.com/search/chrysochroa http://utenti.romascuola.net/bups/drmlands/chrysoc.htm http://eol.org/pages/3221329/media http://www.alaintruong.com/archives/2015/10/13/32772028.html https://www.flickr.com/photos/tags/chrysochroa/page1 Arbus (Pyrénées-Atlantiques) Arbus település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 1169 fő (2015). Arbus Artiguelouve, Abos, Aubertin, Denguin, Monein, Parbayse, Siros és Tarsacq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La Bionda (album) A La Bionda a La Bionda nevű olasz diszkóegyüttes harmadik nagylemeze. Az együttes ezzel az albummal vált igazán népszerűvé egész Európában. A felvételeket az NSZK-ban készítették. A lemez 1978-ban jelent meg. Producerek: Carmelo és Michelangelo La Bionda. Kiadó: az Ariola lemezcég. A dalok A oldal One For You, One For Me (A. & C. La Bionda – R. W. Palmer James) 6.56 Hey Woman (A. & C. La Bionda – R. W. Palmer James) 5.02 There for Me (A. & C. La Bionda – Ch. Ricanek – R. W. Palmer James) 3.22 B oldal Sandstorm (A. & C. La Bionda – Ch. Ricanek – R. W. Palmer James) 10.06 Song for Smokey and the Bandit (A. & C. La Bionda – R. W. Palmer James) 3.55 Közreműködők Karmester: Fritz Sonnleitner Dob és ütős hangszerek: Martin Harrison Basszusgitár: Gary Unwin, Gary Todd Akusztikus és elektromos gitár: Freddy Protz, Richard W. Palmer James Zongora: Geoff Stradling Cimbalom : Giulia Horvath (B/1) Trombita: Ettienne Kut, Walther Raab, George Rotzer Szaxofon: Benny Gebauer, Giuseppe Solera Fúvósok: Robert Meisner, George Delagay Vokál: Jerry Rix, Peter Bishop, Renate Maurer, Maria Neuhaus, Claudia Schwarz Keverés: Harry Thumann Legnépszerűbb slágerek One For You, One For Me Svájc: 1978. június 24-étől 13 hétig. Legmagasabb pozíció: 3. hely Ausztria: 1978. július 15-étől 20 hétig. Legmagasabb pozíció: 5. hely Svédország: 1978. július 28-ától 4 hétig. Legmagasabb pozíció: 11. hely Dél-Afrika: 1978. november 10-étől 13 hétig. Legmagasabb pozíció: 2. hely Hollandia: 1978. 9 hétig. Legmagasabb pozíció: 6. hely Olaszország: 1978. Legmagasabb pozíció: 9. hely Hey Woman There for Me Sandstorm Az album slágerlistás helyezései Ausztria: 1978. szeptember 15-étől 19 hétig. Legmagasabb pozíció: 8. hely A magyar labdarúgó-válogatott 2010. október 12-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtező mérkőzése Finnország ellen, 2010. október 12-én. A végeredmény 2–1 lett a magyar csapat javára. Előzmények A magyar labdarúgó-válogatott a Finnország elleni mérkőzésig három találkozót játszott a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjében. Az első meccsen Svédországban szenvedett vereséget, de négy nappal később Moldovát legyőzte. Októberben a finnek elleni lesz a második selejtezője a válogatottnak, hiszen október 8-án San Marino válogatottját ütötték ki 8–0-ra. Három forduló után az E csoport harmadik helyén állt Magyarország. A finn válogatott az október 12-i magyarok elleni mérkőzésig két Eb-selejtezőn volt túl. Kezdésként, meglepetésre kikaptak Moldovában 2–0-ra. A következő mérkőzésüket a hollandok ellen játszották és újból vereséggel tértek haza, 2–1-re kaptak ki. Finnország a csoport ötödik helyén állt a magyarok elleni mérkőzés előtt. Keretek Egervári Sándor a magyar válogatott szövetségi kapitánya szeptember 27-én jelölte ki huszonegy fős játékoskeretét a két októberi selejtezőre, illetve megnevezte a biztonsági tartalékokat is. A tartalékok: Komlósi Ádám, Varga József. A finn válogatott szövetségi kapitánya, Stuart Baxter október 1-jén jelölte ki, a huszonhárom főből álló keretét. Később huszonnegyedik játékosként, egy sérülés miatt, Jussi Jääskeläinen is csatlakozott a csapathoz. megjegyzés: Az adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek! A mérkőzés A találkozót Helsinkiben rendezték, magyar idő szerint 17:30-kor. Az első félidőben mindkét csapattól óvatos játékot láthatott, a helyszínre kilátogató, mintegy 15 ezer néző. A félidőben csak a magyar csapat cserélt. Koman Vladimir érkezett a pályára. Öt perccel becserélése után máris gólpasszt adott Szalai Ádámnak, így megszerezte a vezetést a vendég csapat. A gól megtörte a finneket, de lassan visszarázódtak a meccsbe, és helyzeteket is kidolgoztak. A 86. percben érkezett az egyenlítés is. Mikael Forssell talált be Király kapujába. A meccs végén mégis a magyarok örülhettek, hiszen Dzsudzsák Balázs a hosszabbítás 4. percében gólt szerzett, így Magyarország elvitte a három pontot Finnországból. Janaillat Janaillat település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 337 fő (2015). Janaillat Augères, Azat-Châtenet, Sardent, Saint-Dizier-Leyrenne, Saint-Éloi és Thauron községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arc-et-Senans királyi sólepárlója Az Arc-et-Senans-i királyi sólepárló 1775–1779 között épült manufaktúra Franciaországban. Az építményegyüttest 1982-ben az UNESCO felvette a Világörökség listájára. Fekvése Arc-et-Senans Franche-Comté régióban található, a régiószékhely Besançontól 30 kilométerre délnyugatra. A dombos táj délkeletre a Jura-hegységhez kapcsolódik. Északnyugatra a Doubs folyó völgye húzódik, amely a Rajna–Rhône–Grabens árok része. A régió lakosai főleg háziiparral, bor-, gyümölcs- és sajttermeléssel és turisztikai szolgáltatásokkal foglalkoznak. A régióban számos gyógyfürdő található, amelyek a sótartalmú gyógyforrásokra épültek és amelyek helyén a régebbi időkben sóbányák voltak. A sólepárló Története Franche-Comtéban már a római korban bányásztak sót, például Lons-le-Saunier és Salins-les-Bains környékén. Később is számos sóbánya épült, amelyeket fallal vettek körül, hogy a sólopást megakadályozzák. A zsúfoltság miatt a sóbányákban a higiéniai és szellőzési körülmények már nem voltak megfelelőek, nagy volt a tűzveszély és a munkafolyamatok lelassultak. Claude-Nicolas Ledoux 1771-ben kapta meg a kinevezést Franche-Comté és Lotaringia sóbányáinak felügyeletére. A királyi udvarban már előzőleg is ismert volt, többek között Madame du Barry építésze volt, de épített utakat, hidakat és falusi templomokat is. Kinevezése után szemlekörútra indult és felfigyelt a sóbányák problémáira, többek között arra, hogy a gyárakat nyomorúságos anyagú össze nem illő építőelemekből összevissza építették. Az alacsony termelékenységet nem kis részben a faellátás bonyodalmaira vezette vissza. A Salins környéki erdőket teljesen eltüzelték és a tüzelőanyagot több kilométer távolságról kellett szállítani. Ledoux ezért azt javasolta, hogy egy új lepárlót építsenek a sóforrástól 17 kilométerre, a chaux-i erdő mellett. A sós vizet vezetékeken javasolta odaszállítani, mivel „egyszerűbb a vizet utazásra küldeni, mint az erdőt darabonként a környéken átszállítani”. XV. Lajos 1773 áprilisában rendelte el a terv végrehajtását, egy évvel később Ledoux bemutatta első javaslatát. Első terv Az első terv egyszerű alapmintát követett: tágas, négyzetes udvar, amelyet zárt épületkomplexum vett körül. Az egyszintes szárnyak sarkain és az oldalak közepén különböző rendeltetésű kétszintes építmények kaptak helyet: a bejárati oldal közepén volt a kapuzat és az irodák. A bal és jobb oldali sarkon azonos módon helyezkedett el a kápolna és a pékség – ezt később kritikával illették. Az oldalszárnyak a műhelyeknek és a kovácsoknak adtak helyet, a bejárattal szemben pedig a gyár és a sóülepítők helye volt. A szárnyak közepét átlósan nyitott galériák kötötték össze, hogy az időjárástól függetlenül rövid átjáró utakat biztosítsanak. A köztes épületekben munkáslakásokat helyeztek el, oly módon, hogy az egyes szobák a központi közös helyiséghez csatlakoztak, ahol a tűzhely volt. Az udvaron kívül a munkások számára haszonkerteket iktattak be, hogy a csekély jövedelmüket kompenzálják. A tervezet újszerű volt abból a szempontból, hogy a gyárépületet építészetileg felértékelte, amelyet ezidáig egyszerű eszközökkel, olcsó építészeti megoldásokkal alakítottak ki. Ledoux ezzel szemben a szakrális és kastélyépítészet számára fenntartott oszlopokat használt, igaz, hogy csak a legrusztikusabb dór stílusban. Az elgondolás azonban még ebben a formában is sértette a luxusra és mértéktartásra vonatkozó szabályokat, így a király nem fogadta el a tervet. Második terv 1774-ben Ledoux elkészítette második tervét, figyelembe véve a sólepárló munkafolyamatait. Úgy tűnik, hogy nagy hatással voltak rá az 1772-ben leégett párizsi kórház, a Hôtel-Dieu újjáépítéséről folytatott viták. Olyan építészeti megoldásra volt szükség, amely csökkenti a tűzveszélyt, és javítja a szellőzést. Antoine Petit orvos 1774-ben nyilvánosságra hozott egy alapvető sémát a kórházépítésre: köralakot javasolt, olyan építményekkel, amelyek kerékküllőként csatlakoznak egy központi pavilonhoz, ahol a kápolna és a konyha kapott helyet. Petit ellenezte a négyzetes alaprajzot, mert azt nehezebb szellőztetni és ezen kívül az ellátást is nehezítette volna. A létesítmény leírása A chaux-i új sólepárló, amely végül is 1775 és 1779 között Arc és Senans falvak között épült fel, félkör alakban helyezkedett el, melynek sugara 225 méter volt. Az udvart tíz különálló, egymással össze nem függő pavilon vette körbe, ehhez jöttek még az istállók és a kertek. Az egész létesítményt fal vette körül. A félkört délről az egyetlen bejárat és négy ehhez hasonló épület szegélyezte, északon az udvart a gyárépület és irodák határolták. Az egész létesítmény központjában az igazgató háza állt. Tulajdonképpen Ledoux egy gyárvárost tervezett, tiszta mértani alapokon. Bejárat: A déli kapu a létesítmény egyedüli bejárata. Ide egyenesen torkollik egy keskeny út a közeli Loue folyó irányából. Mivel a teljes forgalom itt zajlott, könnyű volt az ellenőrzés; a lopások számát azáltal is minimálisra lehetett csökkenteni, hogy a munkások nem hagyhatták el a sólepárlót. Az őrállások mellett az épületben egy tárgyalóterem és egy fogda is helyet kapott, illetve itt volt a frissvíz-tartály is. A külső portikuszt hat dór stílusú oszlop alkotja, amelyek egy súlyos architrávot tartottak. Arányaiban az athéni Propülaia korabeli ábrázolásaira emlékeztet, amelyeket Ledoux nyilván ismert. A porticus mögött található sziklabarlangot utánzó átjáró. Az igazgató háza: A Loue-től jövő út a bejáraton át észak felé egyenesen az igazgatói házhoz vezet. Ez a létesítmény mértani középpontja, amelyet a gyárépületek szegélyeznek. A kocka alakú főépület bejárata rusztikus oszlopokkal van díszítve, amelyeket szögletes vágások tagolnak, különleges fény- és árnyékhatást érve el. A timpanonon elhelyezett kör alakú ablak az igazgató szemét jelképezi, aki a király képviseletében felügyel mindent, ami az udvaron történik. A panoptikon vagyis felvigyázótorony ötlete régóta ismert motívum, amelyet néhány évvel később Jeremy Bentham is felhasznált egy börtön tervezésénél. A bejáraton belül egy lépcső visz a kápolna legmagasabb pontján elhelyezett oltárhoz. Az istentiszteletre érkezők a lépcsőn álltak és felfelé kellett nézniük; az igazgató a mögöttük levő galériáról figyelhetett. Ettől a területtől oldalra helyezkedett el a lakótér, illetve az irodák. A sóvámhivatal épületei az igazgató házától jobbra és balra álltak, a félkör átmérője mentén. Ide helyezték el az irodákat, az előmunkások és építőmesterek lakásait. A bejárati homlokzat a létesítmény központjára néz; az épületek az összes többihez hasonlóan rusztikus stílusúak. A bejárati díszítés az igazgatói lakhoz hasonlít: két oszlopon egy félkörív nyugszik. Sófeldolgozó műhelyek: A két sófeldolgozó műhely az igazgatói laktól balra és jobbra egyszerű, téglalap alakú épületek, amelyek óriási alapterületűek (81 x 28 méter). A tűzhelyek, sóülepítők, raktárak és szárítóhelyiségek felett magas kontyos tető húzódik. Itt nincsenek oszlopok, az átjárást három boltíves nyílás és két embermagas ajtó biztosítja. Lakások és műhelyek: A köríven álló négy épület közül kettőt műhelyeknek tartottak fenn, két másikban pedig 12-12 négyszemélyes lakás állt. Az egyszobás lakások egy központi folyosóhoz kapcsolódtak. A munkások tényleges életteréül Ledoux egy kétszintes, galériával ellátott közösségi konyhát tervezett, amely az egész házat fűtötte volna. Ebben valósította meg a természeti törvényeken alapuló közösségi életre vonatkozó eszményképét. A ház főbejárata a magasabb középső traktusban található, szemben az igazgatói lakkal. Értékelés Ledoux nem csupán egy puszta gyárat emelt Chauxban, ennél magasabbra tört. Az egyes funkciók racionális elrendezése egy szigorú geometriába, a korábban alacsonyabbrendűnek tekintett építési feladat felértékelése és a rusztikus motívumokkal díszített újszerű építészeti stílus, illetve az egyszerű testekkel hangsúlyozott óriási formák a sólepárlót a társadalmi és politikai elképzelések alapjává teszik. A létesítményben az abszolút monarchia tükröződik; az igazgatói lak a korlátlan hatalmat ábrázolja. Innen teljes mértékben lehet koordinálni és ellenőrizni az összes folyamatot; a munkások mint alattvalók nem csak fizikailag vannak alávetve az igazgató-uralkodónak (nem hagyhatják el a telepet), hanem szellemi síkon is: az istentisztelet, az ünnep és elmélkedés órája, szintén az igazgató házában és felügyelete alatt zajlik, térben lealacsonyító körülmények között. Nem "a föld sója" felismerés áll a középpontban, hanem a só szolgája. A bejáratok méretének növekedése a sólepárló hierarchiájának felel meg: igazgató – őrség – irodák – termelés – munkások. Másrészt viszont Ledoux arra törekszik, hogy a társadalom minden szintjét megfelelő módon megtisztelje. A munkás életét a közösség élményén keresztül értékeli fel; az igényes építészeti keret, a munkáslakások és a munkahelyek mind a természeti törvényeket követő életet teszik lehetővé. Az eszményi elképzelés és az embertelen valóság mindenesetre egymáshoz tapad: a négyszemélyes szobákat művészi megfontolásból apró urna alakú ablakok világítják és szellőztetik, ugyanebből a meggondolásból Ledoux nem tett kéményeket a sóülepítőkbe, ahol a munkások napi tizenkét órát tartózkodtak, ez pedig légúti megbetegedésekhez és korai halálhoz vezetett. A sólepárló jelene A sólepárló egészen 1895-ig üzemelt. A sómonopóliun és a sóadó eltörlésével azonban a lepárló nem tudta soha elérni a neki szánt jelentőséget. Ezenkívül az alapanyag sótartalma is túl alacsony volt, semhogy a termelés gazdaságos lett volna. Az épületkomplexumot a 20. században műemlékvédelem alá helyezték, volt raktár, kaszárnya és a második világháború alatt internálótábor. Végül szanálták és a részben tönkrement részeket újjáépítették, így ma az Arc-et-Senans-i királyi sólepárló mint világörökségi helyszín egy Ledoux-kutatóközpontot, egy sómúzeumot, egy Ledoux művének és eszméinek szentelt múzeumot, valamint vendégszobákat foglal magába. A két hajdani sólepárlóműhely ma kiállítások és rendezvények helyszíne. Az eszményi város A francia forradalom egy csapásra véget vetett Claude-Nicolas Ledoux építészi karrierjének, hiszen ő az ancien régime-t képviselte. 1793-ban egy évre börtönbe zárták, ezt követően támogatásokból élt és elméleti munkásságának szentelte élete végét. „L'Architecture…“ 1806-ban bekövetkezett halála előtt csak az első kötet jelent meg a „L'Architecture considerée sous le rapport de l'art, des moeurs et de la législation“ című, négykötetes művéből. Ez a Chaux-nak nevezett eszményi város leírását tartalmazza útleírás formájában, tele célzásokkal és klasszikus idézetekkel. Amint az a címből is kiderül, nem csak a város architektúrájának a leírása, hanem az ott lakó társadalomé is, szokásaival és erkölcsi elképzeléseivel együtt. Ledoux így ír az építészről: „Minden az ő hatáskörébe tartozik - politika, erkölcs, törvényhozás, kultúra és kormányzás“, mivel ő a „Teremtő riválisa“. A várost, amelynek a középpontjában a ténylegesen megépült lepárló áll, úgy írja le, mint ami részben létezik, részben még építés alatt áll. Valójában a gyár tartalmaz bizonyos urbanisztikai lehetőséget a továbbfejlesztésre, a többi pedig a tétlenségre ítélt építész utópiája, aki megpróbálta megvédeni saját magát és művét az új államhatalommal szemben. Jóllehet Ledoux nem ezt írja, a bemutatott tervek az 1774-es lepárlóterv és a 19. század közötti hosszú időszakból származnak. Az ellentmondások nehezen hihetővé teszik a leírt koncepciót, mivel a tervek között vannak megvalósítottak, átdolgozottak és tisztán irodalmi jellegűek is. A forradalom előtt elképzelhetőnek tűnt egy új város építése az erdő közepén. Savoya, Franciaország és az autonóm Franche-Comté részesülni szerettek volna Genf gazdasági sikeréből és ellenvárosokat terveztek a környéken. Ezekből az elképzelésekből azonban csak a savoyai Carouge terve valósult meg. Első változat Ledoux feltehetően legrégebbi Chaux-ábrázolása egy alaprajz, amely anélkül hogy különösképpen belemenne a részletekbe, a chaux-i erdő tényleges hátterén készült. A város kör alakban fekszik a megvalósult sólepárló körül. A sólepárló teljes körré bővült. Az öt új szimmetrikusan elhelyezett épület tanácsháza és kaszárnya célját szolgálja. Ezt a körletet is fal veszi körül, így a város magja megközelíthetetlen. A falak egyikét körülvevő sugárút mögött gyűrű alakban különböző szélességben folytatódik a lakásépítés: délen zárt beépített udvarok helyezkednek el haszonkertekkel, északon palotaforma alaprajzok díszkertekkel. Keleten és nyugaton két nyilvános tér helyezkedik el, amelyeknek hosszában a templom és a bíróság áll. A teljes várost gyűrű alakú fal veszi körül, amely aláhúzza a határváros jelleget. Az egész terv inkább formális, semmint funkcionális megközelítésben készült. Második változat A város következő alaprajza első ránézésre nagyon hasonlít az alaprajzhoz,. A sólepárló és a kaszárnyák állnak a fallal körülvett központban. A szigorú körgyűrűs elképzelés követése helyett azonban a város ezúttal beolvad a tájba, egyre inkább erdei várossá válik. A fizikai környezet szempontjából eszményi társadalommá válik. A nyilvános épületek központi helyet foglalnak el, a templom most nyugaton fekszik, keleten pedig egy piac található. Új elemek a tőzsde, a fürdő és további templom formájú épületek, így a valódi lakóépületek száma csökken. Az egyes épületek Ledoux számos nyilvános épületnek az egyedi nézetét is bemutatja. Egyesek városi környezetben állnak, mások teljesen belesimulnak az erdős és sziklás tájba, amely Árkádiára emlékeztet. Mindegyikben közös a Zentralbau-motívum, mint Ledoux közösségi eszményeinek a leképezése, ami újra meg újra jelentkezik a szövegeiben. Feltűnő, hogy a társadalom és a hasznosság irodalmi szempontja sokkal fontosabb, mint az építészeti vagy urbanisztikai összhang. A Loue-hidak ábrázolásai egyúttal a város legújabb ábrázolásai is. A város aszimmetrikusan és szabálytalanul nyúlik be a tájba, ez ismét tiszta fantáziakép, és nincs köze Arc-et-Senans környékéhez. A Franciaország keleti részének ellátására tervezett ágyúgyár környezete is egy a természetben fekvő várost mutat, Chaux lehetséges ipari fejődését ábrázolva. Érdekes ebben az összefüggésben, hogy Ledoux ipari alapokra helyezi a várost, vagyis eltávolodik az olyan hagyományos városalapítási szempontoktól, mint a kereskedelem vagy a katonai megfontolások, és a 19. század végének megfelelő gazdasági szempontokat vetíti előre. Híresek Ledoux azon tervei, amelyek az egyes szakmáknak megfelelő építményeket ábrázolják, de soha nem városi lakásformákat. Az „architecture parlante“ értelmében az épület rendeltetése és lakói a külsőről leolvashatóak: a szenes háza mintha brikettekből állna, a favágóé rönkutánzatokból áll, végül pedig a folyamőr háza fizikailag is a folyó köré épül. Ledoux eltávolodott a szokásos építészeti értelemben vett várostól és egy ideális társadalom ideális építészetét írta le. Ebben az értelemben kell tekinteni az általa feltalált új épülettípusokat is. Az olyan neologizmusok, mint a pacifère (békéltető bíróság) vagy panaréthéon (a tökéletes erény háza) az antik épületekre emlékeztetnek; szerepük pedig az erény, közösség, testvériség közvetítése. Ledoux szeme előtt a szabadkőművesség eszméi lebegtek és úgy hitte, hogy az egyén az építészet által befolyásolható. A tudás átadása szintén fontos alapeleme társadalmának, így számos épülete különböző témákat ábrázoló képeket és feliratokat hordoz. Cenobies Ledoux eltávolodását a városi életformától és közeledését a vidék felé a legjobban a cenobies tervei mutatják – ezek kolostorszerű építmények erdei közösségek számára. Ebben a városban fellelhető a visszatérés az őstársadalomhoz: „… ahol bölcs emberek a természet törvényeinek megfelelően élnek együtt és próbálják valóra váltani az aranykor mesés idejének kívánatos szerencséjét“ A temető A kör a legeszményibb forma a Zentralbau számára. A természet idealizálásában a kör szintén nagy szerepet játszik: „A természetben minden kör alakú. A vízbehulló kő köralakokat rajzol, a körmozgás legyőzi a nehézkedési erőt; a levegő és a tenger állandó köröket írnak le, a mágnesnek ott vannak a kör alakú mezői, a Földnek a pólusai (…); a Szaturnusz és a Jupiter holdjai körülöttük forognak; végül maguk a bolygók is köröznek hatalmas pályájukon. “ Ledoux legradikálisabb terve, a temető közepén egy gömb áll, félig a talajba süllyesztve és koncentrikus katakombákkal körbevéve. A "halottak városának" középpontja megközelíthetetlen, a halottak közösségének a középpontja a gömb, amely Ledoux számára a természetet, az Univerzumot jelképezi. Összefoglalás Chaux, az ideális város terve egyetlen ember, Claude-Nicolas Ledoux agyában fogant meg. A tervezet alapjául szolgáló társadalomkép azonban nem egységes és ellentmondások szövik át. Ledoux nem republikánus, hanem a monarchia és a felvilágosodás híve volt. Az emberek egyenlősége helyett a társadalmi létra minden fokának meg kívánta adni az őt megillető tiszteletet. Emellett óriási különbség van a naivan elgondolt építészeti jótétemény és a valós használat között. Későbbi írásaiban egy megreformált társadalom bukkan fel, amely az erény, a bölcsesség, a józanság és a belátás alapjaira épül. Pohl (Nassau) Pohl település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Pohl Zoltán Pohl Zoltán (Budapest, 1995. március 27. –) világliga ezüstérmes magyar válogatott vízilabdázó, a Ferencvárosi TC játékosa bekk poszton. Eredményei Klubcsapattal Magyar bajnokság : Aranyérmes: 2017-2018 LEN-Európa-kupa : Aranyérmes: 2017, 2018 LEN-szuperkupa : Ezüstérmes: 2017 Válogatottal Világliga : Ezüstérmes ( Budapest , 2018) Ibériai rézsikló Az ibériai rézsikló (Coronella girondica) Délnyugat-Európában és Észak-Afrikában honos kígyófaj. Megjelenése Az ibériai rézsikló viszonylag kis méretű, karcsú kígyó, hossza általában 50 és 80 cm között van. Feje lapos, háromszög alakú; orra hegyes. Feje hátsó részén jellegzetes, világos alapon sötét V-alakú rajzolatot visel (hasonlóan közeli rokonához, a Magyarországon is előforduló rézsiklóhoz). A fej elején és két oldalán keskeny sötét sáv figyelhető meg, amely áthalad az orr felső részén és a szemeken is. Teste kissé fémes árnyalatú szürke, barnásszürke vagy sárgásszürke színű, amit kisebb-nagyobb, szabálytalan sötétebb foltok vagy keresztsávok tarkítanak. Hasa világosabb; ezen is vannak kisebb foltok. Pikkelyei simák. Elterjedése Európában és Észak-Afrikában honos. Európában az Ibériai-félszigeten, Dél-Franciaországban és Északnyugat-, valamint Közép-Olaszországban lehet vele találkozni. Északkelet-Olaszországból kipusztult, Szicílián és Dél-Olaszországban (egy elszigetelt apuliai populáció kivételével) nem fordul elő. Afrikában a marokkói Rif-hegységtől Algérián keresztül Tunézia északnyugati csücskéig terjed élettere. Az alacsony fekvésű síkságoktól egészen 2900 méteres magasságig megél, de a magasabb hegységekből (Pireneusok, Alpok) hiányzik. Életmódja A száraz, napos, ritkás vegetációjú, nyílt területeket kedveli: sziklás domboldalakat, elhagyott kőbányákat, erdők vagy bozótosok szélét. Elsősorban gyíkokkal táplálkozik, bár néha elkap egy-egy egeret, pockot vagy kisebb kígyót is. A fiatal példányok rovarokat esznek. Éjjel vagy szürkületkor vadászik; nappal többnyire rejtőzik. Nem különösebben fürge, lassú mozgású kígyó. Nem agresszív, de ha megfogják, megmarhatja háborgatóját vagy ráfecskendezi anális mirigyeinek bűzös tartalmát. A hideget nem kedveli, Franciaországban már szeptembertől behúzódik telelőhelyére, ami egy trágya- vagy komposzthalom, esetleg korhadó fatörzs lehet. Májusban párzanak; ezután a nőstény júliusban 1-16 (átlagosan 4,8) tojást rak. A kikelő rézsiklók kb. 10 cm-esek és nappal aktívak. Természetvédelmi helyzete A faj nagy elterjedési területe és népes populációi miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Marokkóban a kipusztulás szélén áll. Spanyolországban és Franciaországban a mezőgazdaság intenzifikációja és az autóforgalom miatt visszaszorulóban van. Olaszországi populációi stabilak. A magyar labdarúgó-válogatott 2018. szeptember 11-i mérkőzése A magyar labdarúgó-válogatott második Nemzetek Ligája mérkőzése a 2018–2019-es UEFA Nemzetek Ligája kiírásban 2018. szeptember 11-én, Budapesten, a Groupama Arénában, az ellenfél Görögország válogatottja volt. Ez volt a magyar labdarúgó-válogatott 929. hivatalos mérkőzése és a két válogatott egymás elleni 20. összecsapása. Előzmények A magyar férfi A-válogatott Görögország ellen játssza második Nemzetek Ligája mérkőzését a C liga 2. csoportjában, az első összecsapást három nappal korábban, Finnország ellen vívták meg Tamperében, mely 1–0-s finn sikerrel zárult. A két ország nemzeti tizenegye legutóbb 2015. október 11-én találkozott egymással, Pireuszban, a Karaiszkákisz stadionban, a 2016-os Európa-bajnokság selejtezőjében. Azt a találkozót a görögök nyerték 4–3-ra, a magyar gólokból kettő találatot Németh Krisztián illetve egyet Lovrencsics Gergő jegyzett. Az eddigi összesen 19 találkozón 4 magyar és 9 görög győzelem született, a 6 döntetlen mellett. A gólkülönbség 33–30 a magyarok javára. Legnagyobb magyar győzelem A legnagyobb különbségű magyar győzelem még az 1930-as években történt, egészen pontosan 1938. március 25-én, amely egyébként a két válogatott első hivatalos összecsapása volt egymás ellen. A hazai pályán megvívott világbajnoki selejtező végeredménye 11–1 lett a magyarok javára, a gólokból öttel is kivette részét a korszak nagy gólvágója, Zsengellér Gyula, hármat vágott be az ellenfélnek Nemes József, valamint kettőt Titkos Pál és egyet Vincze Jenő. Legtöbb magyar gólt szerző játékosok A görögök elleni összes mérkőzést figyelembe véve, a legtöbb magyar gólt szerző játékosok a következők: Zsengellér Gyula 5 (és ezt mindet egyetlen mérkőzésen szerezte), Nemes József (szintén egyetlen találkozón), valamint Németh Krisztián, Nyilasi Tibor és Titkos Pál 2–2 találattal. Játékvezető Az UEFA hivatalos oldala szerint a mérkőzést vezető Alekszej Kulbakov munkáját ugyancsak fehérorosz stáb segíti: Dmitrij Zsuk, Oleg Maszljanko (asszisztensek), Denisz Serbakov, Dzmitrij Dzmitrjieu (alapvonali bírók) és Jurij Komcsenko (negyedik játékvezető). Kulbakov rutinos bírónak mondhatja magát, több mint 12 éve közreműködik már a nemzetközi porondon. „Magyaros” múltja is van a játékvezetőnek: a 2006-os U17-es Eb-n a magyarok 4–0-ra verték a házigazda Luxemburgot a dirigálása mellett, 2013-ban, vb-selejtezőn 5–1-re szintén a magyarok győztek az észtek ellen a Puskás-stadionban, míg legutóbb 2014-ben, a Feröer-szigeteki, 1–0-ra, szintén magyarok által megnyert Eb-selejtezőn fújt a belorusz bíró. A DVSC egyik nemzetközi meccsén is ott volt, 2010-ben ő vezette a Loki észtországi, Levadia elleni BL-selejtezőjét (1–1). Legutóbbi 5 mérkőzés A magyar válogatott öt legutóbbi mérkőzéséből négy barátságos volt, az utolsó pedig Nemzetek Ligája összecsapás. Négy vereség és mindössze egyetlen döntetlen a mérlegük. A vereségekből egyetlen született idegenben (0–1 Finnország ellen), a többi hazai pályán (1–2 Ausztrália ellen, 0–1 Skócia ellen és 2–3 Kazahsztán ellen). A döntetlen idegenben született barátságos mérkőzés keretein belül (1–1 Fehéroroszország ellen). A görögök az 5 legutóbbi hivatalos mérkőzésükön – melyből három barátságos volt, egy Eb-selejtező és egy Nemzetek Ligája összecsapás – 2 győzelmet (1–0 Egyiptom és szintén 1–0 Észtország ellen, mindkettő idegenben), 1 döntetlent (0–0 Horvátország ellen hazai pályán), és 2 vereséget szenvedett (0–2 Szaúd-Arábia és 0–1 Svájc ellen hazai pályán). Győzelem Döntetlen Vereség Érdekességek A két válogatott első mérkőzésén született 11–1-es eredmény mind a két ország nemzeti együttesének csúcs: a magyarok azóta sem tudtak egyetlen válogatottat sem 10 vagy annál több góllal legyőzni, a görögök pedig azóta sem kaptak ki tíz vagy annál több góllal. A két együttes első és második összecsapása között pontosan 300 hivatalos mérkőzést játszottak a magyarok úgy, hogy a görögökkel nem találkoztak. Mindösszesen 2 világbajnoki- és 4 Európa-bajnoki-selejtezőn sorsolták már össze ezt a két válogatottat, illetve most a 2018–2019-es UEFA Nemzetek Ligája selejtezőjében is. A magyar válogatott korábban a románok ellen játszottak zárt kapus találkozót, 2013. március 22-én , mely egy 2014-es labdarúgó-világbajnokság-selejtező mérkőzés volt és 2–2-es végeredményt hozott. Hét különböző ország klubcsapataiban játszanak a magyar válogatott játékosai, a kezdőcsapatból Fiola Attila , Kovács István (mindketten MOL Vidi FC ) és Varga Roland ( Ferencváros ) szerepel a hazai bajnokságban . A magyar csapatban egyedül Kádár Tamás ballábas, mindenki más jobblábas. A magyar szövetségi kapitánynak, Marco Rossinak ez volt a második mérkőzése a hazai válogatott élén (az elsőn kikapott csapata Finnország ellen ), míg az ellenfél kapitánya, Michael Skibbe ezelőtt a mérkőzés előtt 25-ször szerepelt a görögök élén, a mérlege 10 győzelem, 10 vereség és 5 döntetlen. A magyarok a két válogatott eddigi 20 összecsapásából mindössze négyszer tudtak győzni, s ezek mind hazai pályán születtek. A görög válogatott, az előző tétmérkőzés-sorozatban, mely a 2018-as labdarúgó-világbajnokság selejtezője volt , a H csoportban, az öt idegenbeli mérkőzéséből egyet sem veszített el, 3 győzelem és 2 döntetlen volt a mérlegük, még a későbbi bronzérmes belga labdarúgó-válogatott sem tudta őket legyőzni Belgiumban . Tétmérkőzésen 31 éve, 1987. október 14-e óta nem tudtak győzni a magyarok a görög ellen. Helyszín A találkozót a Groupama Arénában, zárt kapuk mögött rendezik. Az UEFA a 2015-ben lejátszott Magyarország–Románia 2016-os Eb-selejtező mérkőzésen tapasztaltak miatt szabta ki a büntetést a magyar szövetségre. Örökmérleg a mérkőzés előtt A táblázatban a győzelemért 2 pontot számoltunk el. Keretek 2018. szeptember 3-án Marco Rossi a finnek és a görögök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzések előtt megtartotta első sajtótájékoztatóját a magyar válogatott szövetségi kapitányaként, mely alkalomból kihirdette 23 fős keretét is. Az eredetileg még a kezdőcsapatba jelölt Botka Endre sérülés miatt az utolsó pillanatban került ki a Ferencvárosból a MOL Vidi FC elleni rangadó előtt, és a szövetségi kapitány a szóba jöhető játékosok állapotát kiértékelve úgy döntött, hogy Litauszki Róbertet, az Újpest FC védőjét hívja meg a Telkiben készülő keretbe. Az olasz mester csapata többnyire megegyezik Bernd Storck és Georges Leekens válogatottjával, ő maga is elmondta, hogy ilyen rövid idő alatt nem lehet radikális változtatásokat eszközölni, és hát nem olyan gazdag a magyar futball, hogy jelentősen cserélgetni lehessen. Gera Zoltán visszavonult, Juhász Roland nem akart visszatérni a magyar válogatotthoz, Dzsudzsák Balázsnak nincs csapata, így a 2016-os Európa-bajnokságon részt vevő csapat három legjobb játékosa nélkül készül a magyar válogatott a Nemzetek Ligája-mérkőzésekre. Négy újonc kapott meghívót: Tamás Krisztián, Nagy Gergő, Sallói Dániel és Litauszki Róbert. Kovács István 2014. november 18-a után most először kapott meghívót. A 23 fős keretből 11-en 26 évesek vagy fiatalabbak, 29 évesnél idősebb játékosból pedig mindössze kettő van: Pátkai Máté és Szalai Ádám is 30 évesek. A csapat átlagéletkora kereken 26,1 év, ami a másfél hónapja véget ért világbajnokságon a negyedik legfiatalabb lett volna. : megjegyzés: A táblázatokban szereplő adatok a mérkőzés előtti állapotnak megfelelőek. A mérkőzés A mérkőzés egyperces gyászszünettel kezdődött, az ötszörös magyar bajnok, 23-szoros magyar válogatott kapus, Géczi Istvánra emlékezve, aki szeptember 10-én hunyt el. A mérkőzés majdnem üres lelátók előtt kezdődött meg, az UEFA még az előző Eb-selejtező sorozatban rótt zárt kapus büntetést a magyar válogatottra, ezt most töltötték le. Az UEFA szabályai szerint ilyen esetben a vendégcsapat szurkolói kapnak egy kisebb jegykontingenst, így fordulhatott elő, hogy 62 görög drukker a helyszínen láthatta a találkozót. A görögök kezdték valamivel aktívabban a mérkőzést, az első nagy helyzetüket 10 perc játék után alakították ki: Fortunisz lőtt néhány csel után a bal sarok mellé. A 15. percben viszont nagyszerű góllal szerzett vezetést a magyar válogatott, Kovács István ívelt a görög tizenhatoson belülre, előbb Varga Roland, majd Szalai Ádám, végül Bese Barnabás fejelte tovább a labdát, ami Sallai Roland elé került, a Freiburg légiósa pedig 13 méterről a léc alá bombázott; (1–0). A görögök mezőnyfölényt harcoltak ki a folytatásban, és csakhamar kiegyenlítettek: a 18. percben Fortunisz ívelt szabadrúgásból a kapunk elé, Konsztantinosz Manolasz ugrott fel Lang Ádám mellett, és a bal felső sarokba fejelte a labdát; (1–1). Az egyenlítés után kellett némi idő, mire a mieink mezőnyben magukra találtak, addig a görögöknek voltak kisebb lehetőségeik. A félidő hajrájához közeledve kiegyenlítődött mezőnyben a játék, sőt, a magyarok a 43. percben a kapujuk elé szögezték a görögöket, több lövésüket is blokkolták a vendégek, de nem tudták felszabadítani a kapujukat, végül Kleinheisler László elé került a labda, ő pedig 22 méterről a bal felső sarokba bombázott, beállítva a félidei eredményt; (2–1). A szünetben a görögök kettőt cseréltek, Marco Rossi nem változtatott a magyar csapat összetételén. A vendégek kezdték jobban a második játékrészt, ellenfelük nehezen tudta kihozni a saját térfeléről a labdát, az 53. percben Toroszidisz egy szabadrúgás utáni fejese kevéssel tévesztett célt. Az első negyedóra után kiegyenlített lett a mérkőzés, több hazai ellentámadás is kecsegtetően indult, de nem tudták ismét bevenni a görög kaput. A görögöknek volt sürgősebb, többet birtokolták a labdát, a 72. percben Pelkasz lövését ütötte szögletre Gulácsi, nem sokkal később Mitroglu próbálkozásánál hárított a magyar kapus. Az utolsó negyedóra elején Kleinheisler szabadrúgása okozott nehézséget Barkasz kapusnak, a hajrá viszont a görögöké volt, ám a magyar válogatott elszántan védekezett, és tartotta a 2–1-es eredményt. A háromperces hosszabbítás végéig a görögök nem tudták gólra váltani egyik lehetőségüket sem, így a magyar válogatott megnyerte első hazai Nemzetek Ligája-mérkőzését. Összeállítások Magyarország: Gulácsi — Bese, Lang, Kádár, Fiola — Nagy Á. — Varga R., Kleinheisler, Kovács I., Sallai R. — Szalai Görögország: Barkasz — Toroszidisz, Manolasz, Papasztathopulosz, Cavellasz — Kurbelisz, Buhalakisz — Hrisztodulopulosz, Fortunisz, Pelkasz — Donisz Tabella Feljut a 2020–2021-es B ligába Lehetséges kieső a 2020–2021-es D ligába Kiesik a 2020–2021-es D ligába Örökmérleg a mérkőzés után A táblázatban a győzelemért 2 pontot számoltunk el. Összes mérkőzés Az alábbi táblázatban a magyar labdarúgó-válogatott a görög labdarúgó-válogatott elleni összes hivatalos mérkőzését tüntettük fel, időrendi sorrendben. Egy-egy összecsapást az eredmény oszlopban az adott mérkőzésre kattintva részletesebben is megnézhet. Győzelem Döntetlen Vereség Arcey (Doubs) Arcey település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 1434 fő (2015). Arcey Villers-sur-Saulnot, Montenois, Onans, Saint-Julien-lès-Montbéliard, Sainte-Marie és Saulnot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései (1950–1969) 1950–1959 Statisztika Alább megtalálható az 1950. április 30. és 1959. november 29. között lejátszott 93 mérkőzés statisztikája a megszokott felbontásban, miszerint az összes lejátszott meccs számát sorrendben az alábbi mutatók követik: győzelmek száma, döntetlenek száma, vereségek száma, rúgott gólok száma, kapott gólok száma, gólkülönbség, valamint a teljesítmény százalékos aránya hárompontos rendszer alapján számolva (győzelem 3 pont, döntetlen 1 pont, vereség 0 pont). Helyszín szerint Ebben a rangsorolásban az adott mérkőzés helyszíne adja az alapot. 'Semleges' helyszínnek minősülnek az olimpiai mérkőzések, valamint a világbajnoki illetve Európa-bajnoki mérkőzések, de csak azok, melyeket a rendező város illetve ország területén játszottak, valamint az olyan barátságos mérkőzések, melyeket nem a küzdő felek államainak területén rendeztek. 1960–1969 Statisztika Alább megtalálható az 1960. május 22. és 1969. december 3. között lejátszott 80 mérkőzés statisztikája a megszokott felbontásban, miszerint az összes lejátszott meccs számát sorrendben az alábbi mutatók követik: győzelmek száma, döntetlenek száma, vereségek száma, rúgott gólok száma, kapott gólok száma, gólkülönbség, valamint a teljesítmény százalékos aránya hárompontos rendszer alapján számolva (győzelem 3 pont, döntetlen 1 pont, vereség 0 pont). Helyszín szerint Ebben a rangsorolásban az adott mérkőzés helyszíne adja az alapot. 'Semleges' helyszínnek minősülnek az olimpiai mérkőzések, valamint a világbajnoki illetve Európa-bajnoki mérkőzések, de csak azok, melyeket a rendező város illetve ország területén játszottak, valamint az olyan barátságos mérkőzések, melyeket nem a küzdő felek államainak területén rendeztek. A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései 1918-ban A magyar labdarúgó-válogatottnak 1918-ban négy mérkőzése volt és mindet megnyerte: hármat Ausztria ellen, ebből kettőt Bécsben, illetve egyet Svájc ellen Budapesten. . Szövetségi kapitány: Fehéry Ákos Church Street-i robbantás A Church Street-i robbantást az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) fegyveres szárnya, az Umkhonto we Sizwe követte el 1983. május 20-án a Dél-afrikai Köztársaság fővárosában, Pretoriában. Az akcióban 19 ember meghalt, 217 megsebesült. Ez volt az ANC legnagyobb ilyen jellegű akciója az apartheid elleni harcban. A robbanóanyagot egy parkoló Alfa Romeo gépkocsiban rejtették el, a célpont a dél-afrikai légierő központja volt. A pokolgépet úgy időzítették, hogy sokan legyenek az utcákon, de tíz perccel korábban robbant a tervezettnél, így az ANC két tagját – Freddie Shangwét és Ezekial Masekót – is megölte. Az Umkhonto we Sizwe parancsnoka Aboobaker Ismail volt, az akciót Oliver Tambo, az ANC elnöke hagyta jóvá. A robbantás célja egy lesothói rajtaütés megtorlása volt. A határon átcsapó dél-afrikai katonák az ANC 42 támogatóját ölték meg 1982 decemberében. Szintén bosszút akartak állni Joe Slovo ANC-aktivista és feleségének mozambiki meggyilkolásáért. Az Igazság és Megbékélés Bizottsága 1997-1998-ban tárgyalta az ügyet. Az ANC képviselője azt állította, hogy legitim katonai célpontot támadták, és a halottak közül 11 a légierő tagja volt. A rendőrségi vizsgálat csak hetet sorolt közéjük. Az áldozatok képviselői vitatták, hogy legitim katonai célpont elleni támadás lett volna a robbantás, ugyanis az áldozatok többsége az adminisztratív stábhoz tartozott. Aboobaker Ismail amnesztiát kért. A bizottság nem tudta tisztázni, hogy az áldozatok közül hányan tartoztak a légierőhöz, illetve hányan voltak civilek. A testület úgy találta, hogy a sebesültek közül legalább 84-en tartoztak a légierőhöz, emiatt megadta az amnesztiát. Loreto megye (Argentína) Loreto egy megye Argentína északi részén, Santiago del Estero tartományban. Székhelye Loreto. Népesség A megye népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Archeomágneses keltezés Az archeomágneses keltezés a régészetben használatos fizikai kormeghatározási módszer, ami az utolsó égetés után helyben maradt, égetett agyagtárgyak korának becslésére alkalmas. Általában ilyenek a kemencék, tűzhelyek és égett sírok maradványai. A keltezés azon alapul, hogy az agyagban lévő ferromágneses részecskék, pl. magnetit a Curie-pont alá hűlve megőrzik a földi mágneses mező terének kiégetéskori irányát – deklinációját (D°) és inklinációját (I°) – és intenzitását. A keltezés alkalmazásához szükség van a mért tulajdonság időfüggésének ismeretére az alkalmazás helyén, vagyis a földi mágneses tér időbeli változásaira és földfelszíni eloszlására vonatkozó adatsorokra. A leletek keltezéséhez (a dendrokronológiához hasonlóan) kiterjedt terepi munkára, laboratórumi vizsgálatokat igénylő, elhúzódó folyamatra van szükség a regionális érvényességű adatsorok felállításához. Az archeomágneses keltezés széles körű alkalmazására csak az utóbbi időben nyílt lehetőség, ahogy megnőtt az elmúlt 5-7 ezer évre vonatkozó közvetett mágneses mérési eredmények száma. A jelenleg (2009) összegyűjtött legteljesebb adatokat felhasználó, az európai archeomágneses adatokhoz jól illeszkedő egyik globális földmágnesességi modell térbeli felbontása néhány ezer kilométer, időben pedig az elmúlt 3000 évet alapul véve folytonosnak tekinthető. Az elérhető pontosság függ az évszázados változás aktuális sebességétől is: a gyors változások időszakában jó, lassú változások vagy stagnálás idején gyenge eredmény várható. A keltezés pontosságát javítaná, ha a deklináció és inklináció mellett a mágneses tér erősségét (mértékegység: nT, nanotesla) is figyelembe vennék, hiszen így a mért adatot kettő helyett három kalibrációs görbéhez lehetne illeszteni. A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései 1942-ben A magyar labdarúgó-válogatottnak 1942-ben három találkozója volt, a mérleg egy-egy győzelem döntetlen és vereség. Szövetségi kapitányok: Fábián József 237–238. Vághy Kálmán 239. Forrás Dénes Tamás-Rochy Zoltán. A 700. után. Rochy és Társa [1996]. ISBN 963-04-7169-8 Rejtő László - Lukács László - Szepesi György : Felejthetetlen 90 percek (Budapest, 1977), ISBN 963-253-529-4