Cukorgyártás A cukorgyártás fontos hazai technológia. A cukorgyártás lényege egyszerű: a répát fölszeletelik, sejtjeiből a cukrot meleg vízzel kioldják, majd a cukros levet besűrítik és belőle a cukrot kikristályosítják. A folyamatban a víz fontos segédanyag, mert szerepe van az anyagszállításban, a cukor kioldásában és hőmérsékletével energiahordozó és energiaközvetítő is. Részletes műveleti sorrend Kövessük nyomon a cukorgyártás technológiáját a répa mosásától kezdve. A szállítmányok a cukorgyárba kerülve lemérésre kerülnek, mintát is vesznek a répából, hogy a cukortartalmát ellenőrizzék. A cukorrépát ezután prizmába rakva tárolják a cukorgyár udvarán, s csak a gyártás megkezdésekor kerül az anyag-átalakító műveleti pályára a répa. Első művelet a mosás A beérkező répa nagy tömegben, ömlesztve mozog és a mosás már a vagonokból történő kirakásnál megkezdődik, nagynyomású vízsugárral. A vízáramba kerülő répa mellett a föld, kő, fa és egyéb szennyezéseket is föl kell fogni, ezért a mosás művelete, mint a többi művelet is, összetett. A mosóláncon a répa + víz elegyet előbb a gravitációs lejtés, majd nagynyomású kompresszor által mozgatott víz viszi előre. A mosás végén a répától elválasztják az áramló vizet. A répát szállítószalag viszi a szeletelőbe, a szennyvíz pedig tisztításon esik át, majd visszakerül a mosóvíz körforgásába. Második művelet a répa fölszeletelése Maga a szeletelés művelete (nevezik ezt gyalulásnak is) elvben ugyanaz, mintha tököt, uborkát, retket szeletelnénk a háztartásban, itt a cukorgyárban ez a művelet nagy mennyiségre és folytonos üzemre tervezett gépen történik. A hullámos élű szeletelő kések egy henger alján elhelyezkedő tárcsára vannak fölerősítve. A tárcsa nagy sebességgel forog és az aláereszkedő répát fölszeleteli. A hengerben fölülről beadagolt répa a súlyával nyomja a forgó késsorhoz az alul elhelyezkedő répát. A fölszeletelt répa gumihevederes szállítószalagra hull, amely a répaszeleteket a következő műveleti helyre szállítja. Harmadik műveletben a cukor kioldása történik Itt egy második vízkörbe lép be a répa. A mosás külső vízköre után ez a belső cukorgyári vízkör. A második vízkörben először meleg vízben áztatják a répaszeleteket, hogy a cukor a sejtek falán át oldatba menjen (diffúzió). A művelet helye a diffúziós tartály. A műveletből távozó répaszeletet előbb kipréselik, mert a laza szerkezetű anyag még sok cukros oldatot tart magában. A préselt szelet is értékes takarmány, amelyet folyamatosan elszállítanak. A kipréselt répaszelet egy része szárítóba megy, ahol a hosszabb tárolásra kiszárított szeletet készítik belőle. Negyedik művelet a derítés E művelet során a cukros oldatban lévő szennyeződések kicsapatása, derítése (mésztejjel) és megkötése (szén-dioxiddal) történik. Ezeket a műveleteket is nagyméretű tartályokban végzik. A derítés első lépésében mésztejet adagolnak az oldathoz. A Ca(OH)2 reakcióba lép a szennyeződésekkel. Ötödik művelet a szennyeződések kicsapatása Ebben a műveletben szén-dioxidot (CO2) adagolnak az oldathoz. Az oldatba vezetett szén-dioxid a kalcium-hidroxiddal (Ca(OH)2) reakcióba lépett szennyezések kalcium-karbonáttá (CaCO3) csapódnak ki. A keletkezett csapadék azután majd szűréssel leválasztható. A meszet és a szén-dioxidot is mészkő hevítésével (a hagyományos mészégetéssel) állítják elő, külön üzemben, a cukorgyárhoz tartozó mészégetőben. Hatodik művelet a mésziszap kiszűrése E műveletet során a derítésnél keletkezett mésziszapot kiszűrik az oldatból. Ezt a műveletet szűrőprésen végzik. A szennyezők kiszűrésével létrejön a híglének nevezett cukros vizes oldat. Hetedik művelet a vákuumos sűrítés A híglét gőzzel fűtik föl (ezt a cukorgyárhoz kapcsolódó hőerőműből vezetik oda). A forró oldat alacsony nyomású térbe kerülve hatékonyan párologtatja el víztartalma egy részét. A művelet végterméke a sűrűlé. Nyolcadik művelet a sűrű lé befőzése A sűrű lé befőzése hatalmas tartályokban történik. A főzés további vízvesztéssel jár és a művelet végén a cukoroldat telítetté, kristályosításra alkalmassá válik. Kilencedik művelet a kristályosítás és a centrifugálás A sűrű, telített cukros oldatban lévő kristályokat kicentrifugálják. A centrifuga itt lyukacsos felületű forgó acélhenger. A sűrű cukorpép a centrifugába kerülve részben lehűl, a folyadékrész eltávozik a lyukacsos felületen és további besűrítésre kerül. A felületen fönnakadó kristálycukor szemcsék aláhullanak, ahol hatalmas tepsikben fölfogják. A többször végzett besűrítés (háromszor) végén visszamaradó oldat a melasz, amit szintén hasznosítanak édesség-készítményekben (régen), vagy takarmányozásban. Tizedik művelet az alakadás A létrejött aprókristályos anyagot a termékekre jellemző alakra formálják. Régen készült süvegcukor is belőle. Ma leginkább kockacukorrá sajtolják össze, vagy porcukorrá finomítják. A termelés legnagyobb része azonban kristálycukor formájában marad. Tizenegyedik művelet a végtermékek becsomagolása A kristálycukor kilós és ötvenkilós csomagokba kerül. A kockacukor pedig félkilós vagy egykilós dobozokba (mokkacukor). Frank Lapidus Frank Lapidus egy fiktív szereplő a Lost c. televíziós sorozatban. Szerepét Jeff Fahey alakítja. Életrajz A szigetre kerülés előtt Frank Lapidus Bronxból, New Yorkból származik. Ő volt az Oceanic Airlines 815-ös járatának eredeti pilótája, de ismeretlen okok miatt mégsem ő, hanem Seth Norris szállt fel a géppel. A Bahamákon dolgozott, mikor a Szunda-árokban megtalálták a 815-ös álroncsát. Mikor az állítólagos pilóta holttestét mutatták, annak jegygyűrűjének hiányából rájött, hogy az nem a valódi gép. A Kahanán Frank vitába keveredett Naomival, aki ragaszkodott ahhoz, hogy ő menjen elsőként a szigetre. Ezután elbeszélgetett a fedélzeten álldogáló „Kevin Johnsonnal” arról, hogy szerinte a megtalált gép nem igazi, és hogy mekkora dolog lenne, ha találnának túlélőket. Elárulta, hogy azért csatlakozott a legénységhez, mert annak szervezője, Charles Widmore az egyetlen, aki hisz neki. A szigeten Frank egy helikopterrel a szigetre szállította a hajó tudományos csapatát: Charlotte-ot, Milest és Danielt. Az elektronika meghibásodása miatt a gép irányíthatatlanná vált, így a csapatnak ki kellett ugrania. Frank a gépet még sikeresen le tudta tenni, közben viszont megsérült és elvesztette eszméletét. Mikor magához tért, egy tehenet látott a Láng állomásról. Mivel GPS-adója elromlott, jelzőpisztollyal adta tudtára a többieknek, hol van. Miután Jackék megtalálták, és Juliet ellátta, megkérdezte tőle a nevét. Annak elhangzása után Frank rájött, a nő nem ült a gépen, így egy közülük. Sayid elment a Locke fogságába esett Charlotte-ért, de csak azzal a feltételle, hogy a pilóta utána elviszi a hajójukra. Frank ebbe beleegyezett, ezért az iraki elindult Locke táborába. Amíg visszatérését várták, Daniel kísérletezni kezdett; a pilóta elmondása szerint folyton ilyeneket csinál. Desmond összeütközésbe keveredett Frankkel, amikor a Naominál lévő, őt és Pennyt ábrázoló fényképről kérdezte; Lapidus azt állította, erről nem tud semmit. Sayid és Charlotte visszatérése után Frank elszállította Desmondot, Sayidot és Naomi testét a Kahanára, de Daniel megígértette vele, azon az irányon marad, amelyiken ők jöttek. A hajóra való visszatérés közben viharba kerültek, mert követte a fizikus utasítását. Miután leszálltak, megjelent Martin Keamy és Omar, és megkérdezték, kik ezek. Mikor Frank elárulta, hogy a 815-ös túlélői, a zsoldosok ráripakodtak, hogy merte őket idehozni. Ezután Frank „elcserélte” a műholdas telefont Sayid fegyverére. Később bevitte a készüléket a gyengélkedőn tartózkodó Desmondnak, mert Daniel beszélni akart vele. A doktor riasztására megjelentek Keamyék, elvették a telefont, és közölték Frankkel, hogy a kapitány várja. Következő éjszaka Keamy figyelmeztette, hogy ne késsen el, mire a pilóta biztosította, hogy ott lesz. Ezután bement Desmondékhoz, és vitt nekik babot. Utána Frank elszállította a zsoldosokat a szigetre. A Barakkok ostroma és a füst támadása után a zsoldosok visszavonultak a helikopterhez. Frank előttük ment, így tudott szólni az útjába kerülő Sawyernek, Claire-nek, Aaronnak és Milesnak, hogy bújjanak el, mert ha Keamy meglátja őket, végez velük. Rejtekhelyükhöz érve Keamy megállt, és gyanakodva nézett körbe, a pilóta segítségével azonban mégsem fedezte fel őket. Másnap Frank visszaszállította a fegyvereseket a hajóra. Később segített Michaelnek kiszabadulni, és megkérdezte tőle, miért nem mondta, hogy az Oceanic Flight 815 túlélője, hiszen valószínűleg ő az egyetlen, aki hitt volna neki. A férfi válaszára, miszerint Charles Widmore rakatta az álroncsot az óceán mélyére, csak annyit mondott, hogy most már nem ő a fő-összeesküvésgyártó. Michael figyelmeztette, hogy ha visszaviszi Keamyékaet a szigetre, azok mindenkit megölnek. Miután elhagyta a helyiséget, meglátta, amint Omar és Keamy valamit utóbbi karjára erősítettek. Éjszaka a zsoldosok megkezdték a szigetre való visszatérés előkészületeit. Frank szembeszegült Keamyvel, és azt mondta, őt tudósok szállítására bérelték fel. A pilóta némileg biztonságban érezte magát, hiszen ő volt az egyetlen helikoptervezető a hajón. Keamy válaszul elvágta az egyetlen orvos nyakát, és holttestét a vízbe dobta. Ekkor megjelent a kapitány, Keamy fegyverével a kezében, melyet ő adott oda neki megjavítani. Mikor Gault meglátta a zsoldosvezér karján levő eszközt, figyelme alábbhagyott, ezt kihasználva a zsoldos lelőtte. Frank enyhén sokkos állapotban visszavitte a fegyvereseket. A túlélők parti tábora fölött elhaladva kidobta az egyik műholdas telefont, így azok tudták, hol tartózkodnak a hajósok. Frank öt kilométerre szállt le az Orchidea állomástól. Keamy odabilincselte a helikopterhez. Valamivel később Jack és Sawyer rátaláltak és kiszabadították. Kate-tel, Hurleyvel, Jackkel, Sawyerrel és Sayiddal a fedélzetén Frank felszállt a géppel. Csakhogy a zsoldosok és a Többiek közti összecsapásban a tank megsérült, és hogy eljussanak a hajóig, Sawyer kiugrott. A Kahanán újratankolt, felvette Sunt, Desmondot és Aaront, és még a hajó felrobbanása előtt elhagyta azt. Mivel Ben és Locke elmozgatták a szigetet, Frank nem tudott hova leszállni az üzemanyag elfogyta után, így az óceánba csapódtak. A mentőcsónakban hánykolódtak, amíg Penny hajója, a Searcher fel nem vette őket. A szigetről való kijutás után Egy héttel ezek után Jackék beszálltak a mentőcsónakba, és elhajóztak Sumba szigetére. Búcsúzásukkor az orvos viccesen azt mondta, reméli, sohase látja többé a pilótát. Frank a hajón maradt Pennyvel és Desmonddal. Nierstein Nierstein település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Eddy Putter Eddy Putter (Akersloot, 1982. január 7. –) holland labdarúgó, a holland FC Lienden játékosa. Glenne Headly Glenne Headly (New London, Connecticut, 1955. március 13. – Santa Monica, Kalifornia, 2017. június 8.) amerikai színésznő. Filmjei Mozifilmek Bowery Dawn (1972, rövidfilm) Georgia barátai (Four Friends) (1981) Dr. Detroit (1983) Fandango (1985) Kairó bíbor rózsája (The Purple Rose of Cairo) (1985) Eleni (1985) Ragadd meg a napot (Seize the Day) (1986) Keressük az igazit (Making Mr. Right) (1987) Bízzál bennem (Nadine) (1987) Santabear's High Flying Adventure (1987, rövidfilm, hang) Csillagos lobogó (Stars and Bars) (1988) Rémálmok háza (Paperhouse) (1988) A Riviéra vadorzói (Dirty Rotten Scoundrels) (1988) Dick Tracy (1990) Öldöklő vágyak (Mortal Thoughts) (1991) Grand Isle (1991) Ganésa (1993) Palira vettem a papát! (Getting Even with Dad) (1994) Csendszimfónia (Mr. Holland's Opus) (1995) Bilko főtörzs (Sgt. Bilko) (1996) Bastard Out of Carolina (1996) Két nap a völgyben (2 Days in the Valley) (1996) X-akták – Szállj harcba a jövő ellen (The X Files) (1998) Babe 2. – Kismalac a nagyvárosban (Babe: Pig in the City) (1998, hang) Bajnokok reggelije (Breakfast of Champions) (1999) Timecode (2000) Bartleby (2001) Négybalkéz (What's the Worst That Could Happen?) (2001) Egy hisztérika feljegyzései (Confessions of a Teenage Drama Queen) (2004) Lökött gyásznép (Lökött gyásznép) (2004) A kanyaron túl (Around the Bend) (2004) The Moguls (2005) Visszatérések kora (Comeback Season) (2006) Idegen név (The Namesake) (2006) Raising Flagg (2006) Kit Kittredge (2008) Eladó a családom (The Joneses) (2009) Don Jon (2013) Kinek a pap… (Dial a Prayer) (2015) Merry Xmas (2015, rövidfilm) Strange Weather (2016) A kör (The Circle) (2017) Villa Capri (2017) Tv-filmek Say Goodnight, Gracie (1983) Texasi krónikák: Lonesome Dove (Lonesome Dove) (1989) Hotel Room (1993) És a zenekar játszik tovább… (And the Band Played On) (1993) Pronto (1997) Az én országom (My Own Country) (1998) Winchell (1998) The Darkest Day (1999) Kisvárosi zenekar (The Sandy Bottom Orchestra) (2000) Női titkok (A Girl Thing) (2001) Arany-tó (On Golden Pond) (2001) Nemek csatája (Women vs. Men) (2002) The Burbs (2002) Aznap éjjel (The Night Of) (2016) Tv-sorozatok A dumagép (Frasier) (1995, egy epizódban, hang) Vészhelyzet (ER) (1996–1997, kilenc epizódban) Szünet (Recess) (1998, egy epizódban, hang) Encore! Encore! (1998–1999, 12 epizódban) A szökevény (The Fugitive) (2001, egy epizódban) Fecsegő tipegők (Rugrats) (2002, egy epizódban, hang) Őrangyal (The Guardian) (2004, egy epizódban) Különleges ügyosztály (Law & Order: Special Victims Unit) (2005, egy epizódban) Monk – A flúgos nyomozó (Monk) (2003–2006, négy epizódban) A Grace klinika (Grey's Anatomy) (2008, egy epizódban) CSI: A helyszínelők (CSI: Crime Scene Investigation) (2008, egy epizódban) Psych – Dilis detektívek (Psych) (2012, egy epizódban) Pound Puppies: Kutyakölyköt minden kiskölyöknek! (Pound Puppies) (2012, egy epizódban, hang) Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation) (2012, egy epizódban) A liga (The League) (2013, egy epizódban) Future Man (2017, egy epizódban) Frank Lillie Pollack Frank Lillie Pollack (1876. február 4. – 1957) amerikai sci-fi-szerző. Munkássága Legismertebb műve a Finis (Vége) novella, amely magyarul is napvilágot látott. Ez 1906-ban jelent meg először a The Argosy magazinban. Korát megelőző témaválasztása miatt nagyon sok antológiában megjelent. Művei The Treasure Trail (1906) The Frozen Fortune (1910) Northern Diamonds (1917, The Youth's Companion magazin) Wilderness Honey (1917) The Woods-Rider (1922) The Timber Treasure (1923) The Glacier Gate (1926) Honey of Danger (1927) Mirador Treasure (1927) Bitter Honey (1935) Jupiter Eight (1936) Yuliana Peniche Yuliana Peniche (Mexikóváros, Mexikó, 1982. augusztus 29. –) mexikói színésznő. Élete Yuliana Peniche 1982. augusztus 29-én született Mexikóvárosban. Karrierjét 1991-ben kezdte a Madres egoístas című telenovellában. 1995-ben a María című sorozatban Alicia szerepét játszotta. 2007-ben megkapta Margarita szerepét a Szerelempárlatban. Cox (Franciaország) Cox település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 342 fő (2015). Cox Lagraulet-Saint-Nicolas, Brignemont, Laréole és Puysségur községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ivády Sándor Ivády Sándor (Budapest, 1903. május 1. – Bécs, 1998. december 22.) olimpiai bajnok vízilabdázó, Ivády Béla politikus, miniszter fia. Élete 1921-től 1934-ig a Magyar AC vízilabdázója volt. 1924-től pályafutása végéig hatvanhétszer szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az 1928. évi nyári olimpiai játékokon ezüstérmet, majd az 1932. évi nyári olimpiai játékokon aranyérmet szerzett magyar csapatnak. Játékospályafutását vállsérülése törte ketté. Közben a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett és a Magyar Általános Hitelbank, a Postatakarékpénztár és az Országos Munkáspénztár tisztviselője, majd 1933-tól 1945-ig a Földművelésügyi Minisztérium alkalmazottja volt. 1937-től 1939-ig szövetségi kapitányként irányította a magyar vízilabda-válogatottat. Vezetése alatt a magyar csapat kétszer nyert Európa-kupát. A második világháború után Kistarcsára, majd Recskre internálták. 1956-ban külföldre távozott, Bécsben élt és nyugalomba vonulásáig edzőként tevékenykedett. Ivádon, a család sírhelyében helyezték örök nyugalomra. Sporteredményei olimpiai bajnok (1932) olimpiai 2. helyezett (1928) kétszeres Európa-bajnok (1931, 1934) Európa-kupa-győztes (1929, 1930) magyar bajnok (1929) Díjai, elismerései A MAC örökös bajnoka (1935) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1998) Emlékezete Ivády Sándor tér Ivádon (2003) Georges Guynemer Georges Marie Ludovic Jules Guynemer (Párizs, 1894. december 24. – Poelkapelle, 1917. szeptember 11.) világhírű francia pilóta, ász. Az első világháborúban 54 légi győzelmével a tizenegyedik legeredményesebb harci pilóta, a franciák között ezzel a teljesítményével második. Élete és pályája 1894. december 24-én született Párizsban. Eredetileg nem akart, de végül szerelőként belépett a hadseregbe. 1915 közepén csatlakozott a Francia Légierő kötelékéhez. Első igazolt légi győzelmét 1915. július 19-én érte el egy Aviatik C típusú repülőgép ellen Septmonts közelében. 1916. februárjában lelövi ötödik gépét és előléptetik hadnaggyá. Guynemer gyorsan a nép egyik kedvencévé vált, gyorsan emelkedett a legjobb ászok közé, és élete végére 54 légi győzelmével a második helyen állt a legjobb francia pilóták közül, őt csak René Paul Fonck előzte meg 75 légi győzelemmel. Több német ászpilótával is küzdelmet vívott, egyik leghíresebb ilyen harc 1917-ben a legendás német ásszal, Ernst Udettel vívta, mikor a két gép mintegy 20 percig küzdött egymással, Udetnek viszont meghibásodott a fegyvere és így tehetetlen volt a támadásokkal szemben. Guynemer viszont nem lőtte le, mellé szállt és integetett neki, majd tovább állt. Ez az eset bizonyítja a francia pilóta élete végéig megmaradó lovagiasságát. Halála és emlékezete 1917. szeptember 11. bevetésre készült és felszállt gépével. Azóta senki sem látta. Nem tudni pontosan mi lett vele. Valószínűleg aznap egy légi csatában Poelkapelle felett lelőtték és a földbe csapódott. Holttestét sem találták meg soha. Bár eredményeit tekintve nem ő volt a legjobb francia pilóta, a franciák nagy része őt tartja a legjobbnak és ma is nemzeti hősként tisztelik. Kitüntetései Francia Köztársaság Becsületrendje Francia Katonai Érdemérem (Médaille Militaire) Croix de Guerre Belga Lipót-rend Dzsalál ad-Daula Dzsalál ad-Daula (tudományos átiratban Ǧalāl ad-Dawla, arab betűkkel ���� ������), eredeti nevén Abu Táhir (tudományos átiratban Abū �āhir, arab betűkkel ��� ����; Bagdad?, 994 k. – Bagdad?, 1044 márciusa) a dajlami származású Buvajhidák dinasztiájának tagja, főemír és Mezopotámia fejedelme volt. Bahá ad-Daula 1012-es halálakor örököse, a Fárszban székelő Szultán ad-Daula nem sokkal fiatalabb öccsét, Abu Táhirt Irak kormányzójává nevezte ki Dzsalál ad-Daula („a dinasztia dicsősége”) tiszteleti névvel. Amikor Szultán ad-Daula 1021-ben kénytelen volt lemondani a mezopotámiai hatalomról öccsük, Musarrif ad-Daula javára, Dzsalál ad-Daula Baszra helytartója lett, amely hivatalát fivérei háborúja közepette is megtarthatta. Szultán ad-Daula 1024 decemberében és Musarrif ad-Daula 1025 májusában bekövetkezett halála után trónigénnyel jelentkezett, de Bagdadban a török hadsereg vette át a hatalmat, és csak 1027-ben jutottak egyezségre. Az 1027 októberében Bagdadba érkező Dzsalál ad-Daula megkapta a főemíri címet. A Buvajhidák között meglehetősen hosszúnak számító uralkodása alatt alig volt hatalma: a török sereg nyíltan kimutatta fölényét felette, Bagdadban a szervezett bűnözés és a vallási villongások tönkretették a közbiztonságot, és a nomádoktól gyötört vidékről alig érkezett jövedelem. A feljegyzések szerint az emír 1031-ben kénytelen volt elbocsátani a szolgáit és szabadon engedni a lovait, mert nem volt pénze a kifizetésükre és ellátásukra. Mindeközben Szultán ad-Daula fárszi örököse, a közben Kermánt is megszerző Abu Kálídzsár Marzbán 1028 végétől kezdve évtizedes háborúskodást kezdett nagybátyja ellen, melynek során elfoglalta Baszrát. Ezzel Dzsalál ad-Daula emírsége Bagdad és Vászit városára szűkült. A küzdelem nem volt állandó jellegű: amikor 1033-ban a gaznavida csapatok megszállták Kermánt, Abu Kálídzsár mezopotámiai segélycsapatokkal tudta kiverni őket onnan. 1036/1037 folyamán egy török tiszt lázadását kihasználva Abu Kálídzsár ismét támadásba lendült, és bár nem tudta elfoglalni Bagdadot, Dzsalál ad-Daula kénytelen volt elismerni a főségét. Ez a főemír 1044 márciusában bekövetkezett haláláig névleges maradt. Dzsalál ad-Daula elhunytát követően Abu Kálídzsár örökölte meg az iraki fejedelemséget is. Futuremark Futuremark egy Finnországból származó szoftverfejlesztő vállalat. Főként számítógépek tesztelésére tervez programokat, amit otthoni vagy vállalati felhasználásra szán. A vállalatot 2014 októberében az UL (Underwriters Laboratories) néven ismert cég felvásárolta. Legjobb eredményt elért hardverek Frissítve: 2014. 11. 11. Termékek PC tesztelő programok 3DMark PCMark PowerMark Okostelefon vagy tablet tesztelő programok 3DMark PCMark for Android Mobiltelefon tesztelő program 3DMarkMobile VGMark SimulationMark SPMark Videójátékok Shattered Horizon (PC) Hungribles ( iOS ) Unstoppable Gorg (PC, Mac, iPad) Other products Peacekeeper, webböngésző tesztelő program XL-R8R, (3DMark2000-alapú) Video2000, videóteljesítmény tesztelő program Puerto Rico kormányzóinak listája Ez a lista az Amerikai Egyesült Államok Puerto Rico nevű társult államának kormányzóit sorolja föl. A sziget gyarmatosítása Juan Ponce de León partra szállásával kezdődött meg, aki 1508 és 1519 között a sziget első kormányzója volt, s 1508-ban megalapította Caparra városát, mely később a sziget fővárosa lett San Juan néven. A tainók pár évtized alatt annyira megtizedelődtek, hogy néger rabszolgákat hoztak helyettük. A 17. század végén és a 18. század elején a gyarmatosítás súlypontja áttevődött a valamivel prosperálóbb szárazföldi területekre, az elszegényedett telepesek elhagyták a szigetet. A napóleoni háborúk idején a sziget átmenetileg megkapta a spanyol tengerentúli tartomány rangját és képviselőt küldhetett a Cortesbe. 1898-ban Spanyolország a spanyol–amerikai háború veszteseként kénytelen volt megválni a szigettől. Azóta az Amerikai Egyesült Államok birtoka. A szigetlakók 1917-ben, az első világháború közepén kapták meg az amerikai állampolgárságot. Azóta is részt vesznek az amerikaiak minden katonai akciójában. 1952-ben helyi alkotmányt kapott a sziget. Az alkotmány szerint Puerto Rico önálló állam, amely önként társult az Amerikai Egyesült Államokhoz. A sziget politikai életében jelentős súllyal vannak jelen azok az erők, akik az Államok közönséges tagállamává szeretnék alakítani a szigetet. A függetlenség pártiak viszont a szavazatok 3-5%-át kapják meg rendszeresen. A politikai státusról tartott ismétlődő népszavazások eredményei azt jelentették, hogy lakói nem akarnak változtatást. A kormányzói széket négy évre lehet elnyerni. Jelenleg hivatalban a 11. kormányzó a Demokrata Párthoz tartozó Alejandro García Padilla tölti be a kormányzói tisztséget 2015. december 29-től. A pártmegoszlás az alábbi volt: Demokrata : 8 Popular Democratic Party támogatásával: 6 New Progressive Party támogatásával: 2 Republikánus : 2 Független (Popular Democratic Party támogatásával): 1 Szörényi Levente Szörényi Levente (teljes nevén: Szörényi Levente Bálint, Gmunden, Ausztria, 1945. április 26. –) Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitáros, énekes, szövegíró, Szörényi Szabolcs testvéröccse. A Mediterrán, a Balassa, az Illés, a KITT-egylet és a Fonográf zenekarok egykori tagja. 1962-ben a Kőszegi Imre-Bajtala János-Szörényiék felállású zenekarral megnyerte az iskolai Ki mit tud?-ot, ehhez a formációhoz később Ráduly Mihály szaxofonos is csatlakozott. Több tucat sikeralbum és színpadi darab szerzője, előadója. Jelentős részt vállalt a magyar beatzene megteremtésében. Illés Lajossal és a Tolcsvay fivérek zenekarával együtt, nevéhez fűződik a Kárpát-medence népzenéjének és a modern beat-/rockzenének a házasítása. Ezáltal sokat köszönhet a munkásságának a népzene népszerűsítésének ügye. Felesége volt Kovács Zsuzsa Jászai Mari-díjas színésznő, közös gyermekük Szörényi Örs zenész. Élete Gyermekkora Szörényi Gyula festőművész, grafikus, főiskolai tanár és Paul Veronika gyermekeként született az ausztriai Gmundenben az Adolf-Hitler-Platz 8. szám alatt, mivel családja a második világháború forgataga elől külföldre menekülni kényszerült. Élete első fél évét töltötte szülőhelyén, 1945 őszén tértek haza, de kis-svábhegyi lakásukba nem mehettek vissza. Az 1950-es években Franciaországban élő nagymamája küldözgetett csomagokat a család számára, hogy boldogulásukat elősegítse. 1960 táján az egyik csomagban egy bunda érkezett, amely dollárokat rejtett magában - ebből a pénzből kapta meg Levente az első gitárját. Zenei pályafutása Családjának több tagja is foglalkozott a zenével. Anyai nagyanyja, Csuka Etelka (1895–1992) zongoraművész és a Zeneakadémia zongoratanára volt. Keresztanyja felvinci Takács Alice hegedűművésznő, akitől 1954-től kezdve 2 évig hegedülni tanult Szabolcs testvérével, valamint zongorázott is. Bágyoni Gézánál 4 évig tanult éneket. Később a szobi mandolin zenekar tagja lett, ezt követően a Kígyósi-féle Lenin úti munkaközösségben gitáriskolát végzett és 1963-ban már jó hírű, ismert gitárosnak számított. Később ugyanitt egy évig gitározni is tanított, amit végül az Illés együttes miatt hagyott abba. 4 évig énekelni is tanult Bányoni Gézánál. A váci Sztáron Sándor Gimnáziumba járt, ahol testvérével, Szabolccsal már gyakran léptek fel együtt mint gitárduó, az „őrült Szörényiek"-ként emlegették őket. Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban folytatta tanulmányait, osztálytársa volt Bajtala János, a Bajtala Trió tagja és Kőszegi Imre dzsesszdobos. A Szörényi testvérek velük nyerték meg az iskolai Ki Mit Tud?-ot 1962-ben, később Ráduly Mihály is belépett az együttesbe. Mediterrán néven indultak az 1962-es országos Ki Mit Tud?-on, de csak az elődöntőig jutottak. A zenekarra felfigyeltek, így hamarosan Koncz Zsuzsát és Gergely Ágit is kísérték, és önálló számokat is játszhattak. 1962-ben a Mediterrán, 1963–64-ben a Balassa-, 1965-től 1973-ig az Illés-együttes tagja volt. Már a Balassa-együttessel is igen nagy népszerűségre tettek szert, hiszen egy szovjet és egy lengyel turnén is felléptek és az egyik szovjet állomáson egy 20 000 fős stadiont is megtöltöttek. Miután a '60-as évek elején már ismert gitárosnak számított, több zenekar is hívta felvételekre, a Deák együttes, a Stúdió 11 és a Bergendy-együttes is. Utóbbi kettő állandó tagnak is szerződtetni akarta, de Levi nem vállalta, arra hivatkozva, hogy ez nem az ő műfaja. 1964-ben ismerkedett meg Illés Lajossal, aki később többször is hívta vendégszerepelni a bercsényis Illés bulikra. A bulik sikere nyomán aztán Illés Lajos is felkérte, hogy csatlakozzon a frissen átalakult zenekarához. Levente aztán végül azzal a feltétellel, hogy bátyját, Szabolcsot is hozhatja, elvállalta a felkérést. Szerepelt Révész György 1967-es Egy szerelem három éjszakája című zenés filmjében. Az Illés-együttes tagjaként 1965 óta az Illés-együttes tagja és ekkortól dolgozik együtt Bródy Jánossal. 1965-ben a Magyar Rádió amatőr vetélkedőjén első díjat nyertek. Az 1966-os Táncdalfesztiválon is szerepeltek a Még fáj minden csók című dalukkal, amellyel második díjat nyertek. Az 1968-as Táncdalfesztiválon az Amikor én még kissrác voltam című dalukkal első helyen végeztek, a fődíjon kívül még 5 díjat kaptak. A második díjat szintén egy Szörényi-Bródy szerzemény, a Színes ceruzák nyerte meg, Koncz Zsuzsa előadásában. Az 1971-es Táncdalfesztiválon is indultak, és második helyezett lettek, az Elvonult a vihar című dalukkal, amelyből a szilveszteri adásban önparódia is készült. 1973-ban a miskolci első magyar popfesztiválon is felléptek. 1973-ban tagja volt a Bródy János által létrehozott KITT-egyletnek, amely az Illés zenekarból, Koncz Zsuzsából és a Tolcsvayék és a Trióból állt. A Fonográffal 1974–1984 között a Fonográf együttes alapító tagja, zeneszerzője és énekese volt. 1978-tól új időszak indult, mert az Omega együttes szövegírójával, Adamis Annával készített egy albumot Kovács Katinak. A lemez igen kalandos úton készült, hiszen Szörényi Levente addig szinte kizárólag Bródy Jánossal dolgozott együtt és egyetlen énekesnőnek, Koncz Zsuzsának írt dalokat. Az albumot a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat politikai és üzleti okok miatt levette a polcokról. (Szörényi Levente többször nyilatkozta, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem Koncz Zsuzsa, hanem Kovács Kati volt mindig az, akivel szívesen dolgozott volna). 1980–ban jelent meg a „Szörényi–Bródy Az első 15 év” című 360 oldalas könyv a Zeneműkiadó gondozásában (ISBN 963-330-411-3), Koltay Gábor műve, amely a zenekar történetét foglalja össze. Az Illés együttes újraéledésére 1981-ben került sor, amikor hét szűk esztendő után a miskolci sportcsarnokban az első beatkoncert (botrányba fulladt) jubileumára megrendezett koncertre újra összeállt a KITT-egylet egy koncert erejéig. Az érdeklődés hatalmas volt. Az eseményről Koltay Gábor készített filmet és könyvet, zenei anyagát lemezen is kiadták (az első kiadású lemez borítóján Bródy János neve szerepelt Petőfi Sándor helyett a „Nemzeti dal” alkotójaként). 1983-ban a kiemelkedő zeneszerzői és művészi tevékenységéért Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki, Szörényi Levente volt a második a könnyűzenében, aki ezt a díjat megkapta. (Elsőként Presser Gábor, 1977-ben.) 1984-ben a Fonográf együttes három telt házas Budapest Sportcsarnokbeli koncertjén visszavonult a színpadtól. A Fonográf után Számtalan sikeres rockopera és színpadi mű szerzője, közülük is a legsikeresebb, az István, a király, amit 1983-ban mutattak be a városligeti Királydombon, majd ezt követően a Szegedi Szabadtéri Játékoktól kezdve, a Népstadionon át, a Nemzeti Színháztól, a Budapest Sportarénáig még nagyon sok helyen tartottak bemutatókat. Több külföldi előadás is volt, nagy sikerrel. Még az István, a király előtt, 1982-ben nagy sikerrel bemutatták a Kőműves Kelemen című rockballadát, amelyet több évig játszottak. A Fonográf Gmk. egyik alapítója. 1987-ben a Maradj köztünk segélykoncert himnuszának szerzője volt. 1988-ban részt vett Szegeden A felkelő nap háza című nemzetközi népzenei fesztivál létrehozásában. Még ebben az évben megjelent a következő rockballada, a Fehér Anna. Mindezek mellett több tucat élvonalbeli előadó és zenekar lemezein működött közre zenei rendezőként, hangmérnökként, illetve hangszeres előadóként is (pl.: Bojtorján, Kormorán, Muzsikás együttes, Hacki Tamás, stb) Több nagy magyar költő verséhez szerzett zenét. Néhány szerző: Petőfi Sándor, József Attila, Arany János, Weöres Sándor, Wass Albert. Olyan Kossuth-díjas, első-vonalbeli szólistákkal készített felvételeket: mint Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Halász Judit, Sebestyén Márta, Rost Andrea. Számos film zeneszerzője. Színpadi műveit élvonalbeli művészek adják elő. Sokak számára a Szörényi-művekben való szerep adta a kiugrási lehetőséget, az országos ismertséget, a későbbi karrier lehetőségét. Néhány szereplő a Szörényi-művek előadói közül, a teljesség igénye nélkül: Vikidál Gyula, Varga Miklós, Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Sebestyén Márta, Balázs Péter, Victor Máté, Balázsovits Lajos, Hegedűs D. Géza, Sörös Sándor, Gáspár Sándor, Rudolf Péter, Kaszás Attila, Páger Antal, Szakácsi Sándor, Rátóti Zoltán, Götz Anna, Bubik István, Rubold Ödön, Kalapács József, Rudán Joe, Kovács Kati, Kováts Kriszta, Jegercsik Csaba, Makrai Pál, Pápai Erika, Tóth Sándor, Csomor Csilla, Ráczkevei Anna, Agárdy Gábor, Dörner György, Huszár László, Homonyik Sándor, Mihályi Győző, Auksz Éva, Izsóf Vilmos, Császár Angela, Botár Endre, Gazdag Tibor, Németh Attila, Gurbán János, Csengeri Attila, Feke Pál, Gerdesits Ferenc, Földes Tamás, Ivanics Attila, Kovács Ágnes Anna, Novák Péter, Hirtling István, Sasvári Sándor, Mészáros Árpád Zsolt, Homonnay Zsolt, Szerényi László, Janza Kata stb. Dalait olyan élvonalbeli szövegírók munkája teszi teljessé, mint S. Nagy István, Bródy János, Adamis Anna vagy Lezsák Sándor. Maga is kiváló szövegíró. Például: Végtelen úton (1986) 1990 márciusában az Illés együttes 25. születésnapjára az Erkel Színházban zenészbarátok megemlékezést tartottak, elénekelve sok régi dallamot. Itt elhangzott Szörényi Levente Fénylő ölednek édes örömében... című oratóriuma is, amelyet előző évben a Margit-szigeten is bemutattak. A születésnapi műsor konferálója Ekecs Géza, népszerűbb nevén Cseke László, a Szabad Európa Rádió „Teenager–party”–jának egykori vezetője volt. Az együttes a nézőtéren az első sorban foglalt helyet, de a közönség a színpadra követelte őket, így a zenészbarátokkal közösen énekelték el a „Miért hagytuk, hogy így legyen” című dalt. Ekkor merült fel először egy búcsúkoncert lehetősége is. (Szörényi Levente: „Ha minden körülmény úgy alakul, lehet, hogy ismét csinálunk egy koncertet.”) 1990. szeptember 15-én a Népstadionba invitálták a rajongókat egy Illés-búcsúkoncertre. A 14-ei főpróbán (melyet a nagy érdeklődés miatt egy héttel korábban nyilvánossá tettek) 40 ezer, a végleges előadáson 80 ezren (azaz telt ház!) hallgatták meg az együttes legsikeresebb dalait, a koncert valóságos népünnepéllyé vált. Erre a koncertre két vadonatúj Illés számot is írtak Szörényiék, „Új világ”, és „Kenyér és vér” címmel. A koncertről CD került kiadásra, melynek érdekessége, hogy a kiadója eredetileg a Som Lajos és Zalatnay Sarolta kiadója lett volna, a Strigon, de csak egy lemez jelent meg, a másodikat már nem jelentették meg. Két évvel később az együttes igényes kiadásban adta ki a koncert anyagát (Tympanon, 1992). Karácsonykor jelent meg a dupla album, minden példány számozva, LP–n, CD–n és kazettán is. Érdekessége ezeknek a kiadásoknak, hogy a három hanghordózó műsora és műsorideje is különbözik egymástól. A koncert után a rajongók azt hitték, hogy az álom zeneszerző-páros újra egymásra talál, de csalódniuk kellett: a politika megint beleszólt az emberi kapcsolatokba, Bródy az SZDSZ, Levente pedig az MDF rendezvényein kampányolt. A koncertet élő egyenes adásban közvetítette a Magyar Televízió. 1992. december 24–én az együttes a Magyar Televízió nyilvánossága előtt lépett fel újra, a Fővárosi Művelődési Házban, ahol a zsúfolásig megtelt helységben a rajongókkal találkoztak, beszélgettek a „hősi múltról”. 1993-ban nagy sikerrel bemutatták az Atilla – Isten kardja című új rockoperát a Margit-szigeten. Az eredetileg 4 előadásra hirdetett produkció a közönség óriási érdeklődése nyomán végül 16 előadásra emelkedett és ez az előadásszám rekordot hozott a Margit-szigeti Szabadtéri Színpad akkor 57 éves múltjában. Ezt követőleg 1994 karácsonyán a Erkel Színház mutatta be a darabot 4 előadásban. 1999-ben az István, a királlyal együtt felújításra került. A végleges búcsút – mint később látható nem volt végleges – 1996 májusában tervezték, a Budapest Sportcsarnokban. Eredetileg egy előadáson szerettek volna elbúcsúzni közönségüktől, de a hatalmas érdeklődés miatt végül is három telt házas előadást tartottak május 10–én, 11–én és 17–én. Ezen a koncerten a vezető slágereik mellett a ritkábban előadott számokat is eljátszották. A koncerten előadott számok megjelentek CD-n és kazettán is (Illés '96), valamint a Magyar Televízió is filmet készített róla és levetítette. Szebeni András Illés jelentés '96 címmel egy könyvet is szerkesztett az eseményről. 1997-ben Szegeden bemutatták az új rockballadát, a Kiátkozott címmel, amelyet később a Nemzeti Színházban is előadtak. 1998-ban duettlemeze jelenik meg Rost Andrea opera-énekesnővel. Szent István megkoronázásának ezredik évfordulójára az uralkodó utolsó éveiről, az utódlását előkészíteni igyekvő öreg király drámájáról Szörényi Levente és Bródy János új történelmi operát írtak, Veled, Uram! címmel, melynek ősbemutatójára 2000. augusztus 19-20-án, Esztergomban, a Bazilika előtti Szent István téren került sor a Magyar Millennium országos ünnepségsorozatának kiemelt eseményeként. 2001-ben az Illés együttessel újra felléptek a telt házas Népstadionban, a Metro és az Omegával rendezett közös koncerten. 2003-ban Csíksomlyón közel félmillió ember előtt bemutatták az István, a királyt. Ugyanebben az évben elkészült az Ének a csodaszarvasról című animációs film, amelynek zenéjét szintén Levente írta. Ebben az évben írta az Elég volt! című kóruskantátáját is, Wass Albert szövegrészleteire. 2004-ben a Fonográf együttessel nagy sikerrel felléptek a telt házas Kisstadionban. 2005-ben a legendás Illés 40 éves jubileumára két előadást terveztek, augusztus 5-én Csíkszeredában (korábban sosem játszhattak Erdélyben) és a Sziget Fesztivál nulladik napján. Nem sokkal a bejelentés után Pásztory Zoltán váratlanul elhunyt, a koncerteket nem mondták le, de immár valóban végleges búcsúkoncertté nyilvánították. Az Illés-együttesben ekkor Szörényi Örs (Levente fia) foglalta el Pásztory helyét. Ebben az évben Amikor én még kissrác voltam – Tisztelgés az Illés zenekar előtt címmel egy feldolgozás lemez jelent meg, amelyen 13 mai előadó dolgozta fel az Illés együttes dalait. 2006-ban bemutatták a következő rockoperát, a Budapest Sportarénában, Árpád Népe címmel. 2007-ben Szörényi Levente az FG-4 nevű Illés-Fonográf emlékzenekarral kiegészülve búcsúztatta a bontásra váró legendás körtermet az FMH-ban, ahol előadott néhány dalt. Szintén ebben az évben, az Illés-együttes alapító tagja, Illés Lajos hosszan tartó súlyos betegségben elhunyt. 2008-ban az István, a király 25 éves jubileuma kapcsán a művet felújították és egy TV-s műsor keretein belül kiválogatott szereplőkkel be is mutatták két telt házas előadáson, a Budapest Sportarénában. Még ebben az évben fellépett A magyar dal napja című rendezvény keretein belül a Szigeten, A Társulat és Bródy János társaságában. 2010 végén Szörényi Levente „Hattyúdal” című koncertjével búcsúzott el végleg közönségétől, többek között Illés-dalokat is eljátszva. Eredetileg az együttes még élő tagjai, valamint „különleges képi és hangtechnikával” Illés Lajos és Pásztory Zoltán is részt vett volna a koncerten, tehát ezt tekinthettük volna az Illés utolsó fellépésének, de ezt Illés Lajos házastársa személyiségi jogokra hivatkozva nem engedte, így Szörényi az óbudai Danubia zenekar kíséretével énekelte el a dalokat. 2012. március 24-én 4 szám erejéig újra összeállt a Fonográf együttes a budapesti Illés klubban. 2011 és 2012 márciusa között felújításra került a 2000-ben bemutatott Veled, Uram! című rockopera, amelyben új betéteket és prózai jeleneteket is írt a szerzőpáros. A felújított változat premierje 2012. március 30-án volt a Thália Színházban. 2012-ben a Sziget Fesztivál huszadik jubileumi alkalmával rendezett mínusz második napon, a Magyar Dal Napján 80 előadó között Levente is fellépett. 3 szám erejéig állt a színpadra Charlie-val és zenekarában. A Ne gondold, az Utcán és a Little Richard című dalokat játszották el, utóbbiban Bródy János is közreműködött. A Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján a Csík zenekar és a magyar rockzene legendás képviselői: Szörényi Leventén kívül Kovács Kati, Presser Gábor, Bródy János, és Földes László (Hobo), valamint még Lovasi András, Kiss Tibor, Ferenczi György adtak egy három órás nagykoncertet. A különleges alkalomra készítettek egy feldolgozást Daloskönyv címmel, melyben olyan dalokat dolgoztak fel, amelyek a magyar könnyűzene szempontjából is unikális. A feldolgozásban hidat teremtenek a magyar népzene és könnyűzene között, mert az eredeti előadók dalaikat népzenei kíséretben adják elő. 2012-ben több előadó koncertjén is fellépett vendégként, játszott például Demjén Ferenccel, vagy a Miskolci Illés Emlékzenekarral is. 2012 végén is fellépett Demjén Ferenc vendégeként a Budapest Sportarénában, ahol három dalt adott elő önállóan, illetve további kettőt Rózsival duettben. 2013 elején fellépett a Vujicsics együttes vendégeként is. Számtalan előadónak írt dalokat, pályafutása elején leginkább az Illés számára, majd természetesen „saját” együttesének, a Fonográfnak. Nem hagyható ki művei közül több népszerű színházi mű, filmzene, rockopera sem. A Szörényi Levente szerzeményeinek időrendi listája oldalon Szörényi Levente (elsősorban zeneszerzői) művei időrendben, automatikus sorszámozással ellátva szerepelnek. Borászként 1994 óta foglalkozik szőlőtermeléssel, ebben az évben vásárolt meg egy elvadult ős szőlőst és egy romos présházat a Balaton-felvidéken. Az elhanyagolt birtokot lekaszálta, szőlőt telepített rá, mely pár éven belül termésnek indult. Boraival több ezüst- és aranyérmet is nyert. Régészeti kutatásai 2000 óta egy szentendrei bejegyzésű régészeti alapítványa is van, Holdvilág-árok Alapítvány néven, amellyel a Pomáz fölötti Holdvilág-árokban végeznek kutatásokat. Ennek története úgy kezdődött, hogy édesapja az 1950-es években a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjánál dolgozott és fiaival gyakran járt ki nézelődni a pilisi Holdvilág-árokba. A gyermekekre akkoriban nagy hatással volt az élmény, Levente első alkalommal 1991-ben kutatott ott. Ez az alapítvány létrehozott egy Árpád Pajzs nevű díjat, amelyet minden évben hét ember kap meg. Ezt a kitüntetést olyan embereknek adományozzák, akik munkásságukkal, életvitelükkel, nemzetükhöz való ragaszkodásukkal arra érdemessé váltak. Minden díjátadón gálaműsort rendeznek, az elsőn, 2007-ben Szörényi Levente is fellépett és előadta az arra az alkalomra írott A sziklák meghasadnak című művét. A kutatás állásáról Pilis Titkai címmel előadása is van, melyet az ország sok részén bemutatott. Íróként Leventének három könyve jelent meg, az első 1996-ban, a Betemetett Magyar Múlt című általa alapított könyvsorozatban. Az első címe Az eltűnt Ősbuda nyomában. 1998-ban szerkesztett egy könyvet Sashegyi Sándor emlékére, amely ugyanebben a sorozatban jelent meg Holdvilágárok-Holtvilágárok címmel. Ezt követte 2005-ben a De ki adja vissza a hitünket?!, amely válogatott interjúkat tartalmaz, majd 2008-ban a Színház és történelem, amelyben az színpadi műveinek történelmi hátterére világít rá. Utóbbihoz egy vetített képes előadás is tartozik, amit az ország minden részén bemutatott és bemutat napjainkban is. A nemrégiben megjelent Legendák és valóság a Pilisben című vaskos könyv társszerkesztője is volt, amely elsősorban Sashegyi Sándor 1945-ben megkezdett pilisi kutatásainak eredményét tartalmazza, és amelyhez szintén tartozik egy könyvbemutató előadás is. Művei Zeneművei Human Rights (beatoratórium, 1971) Kőműves Kelemen (rockballada) (1982) István, a király (rockopera, 1983) Fehér Anna (rockballada, 1988) Fénylő ölednek édes örömében… (Innin és Dumuzi-oratórium, 1989) Atilla – Isten kardja (rockopera, 1993) A kiátkozott (zenés történelmi játék, 1997) Atilla – Isten kardja (trilógia változat, 1999) Veled, Uram! (történelmi opera, 2000) István, a király (felújított változat, 2000) Atilla – Isten kardja (felújított változat, 2000) Ének a csodaszarvasról (zenekari szvit, 2003) Elég volt! (kóruskantáta, 2003) Árpád népe (misztikus opera, 2006) A sziklák meghasadnak (himnusz, 2007) István, a király (felújított, 30 éves jubileumi előadás, 2008) Veled, Uram! (felújított változat, 2012) Kislemezei Németh Lehel - Mediterrán : Kíséret – Számun - Minden Ország – Apache - EP7257 (1963) Szörényi Levente : Dal az ártatlanságról (Szörényi L.–Bródy J.) – Bánatvirág (Szörényi L.–Bródy J.) - SP 70058 (1973) Végső visszatérés (Szörényi Levente) - Miért hagytuk, hogy így legyen (Illés L.-Bródy J.) - HCD 37784 (94/M-157) (1994) Nagylemezei Utazás (szóló, 1973) Hazatérés (szóló, 1980) Végtelen úton (szóló, 1986) Levi’s Best–50 (válogatás, 1995) Duett albumok Kovács Kati/Szörényi Levente/Adamis Anna: Életem lemeze , 1978 Sebestyén Mártával : Jeles napok , 1984 Sebestyén Mártával : Szerelmeslemez , 1985 Koncz Zsuzsával : Balladák , 1988 Rost Andreával : Mindig veled 1998 Filmzenéi Szevasz, Vera! (1967) Ezek a fiatalok (1967) Bűbájosok (1969) Eltávozott nap (1968) Holdudvar (1968) Az oroszlán ugrani készül (1969) Szép leányok, ne sírjatok (1970) Petőfi '73 (1972) Szabad lélegzet (1973) Álljon meg a menet (1973) Für die liebe noch zu mager? (1973) Tigrisugrás (1974) Hajdúk (1974) A kenguru (1975) Két pont közt a legrövidebb görbe (1975) Ékezet (1977) Egyszeregy (1978) A Trombitás(1978) Vasárnapi szülők (1979) A Kedves szomszéd(1979) Kabala (1981) Akli Miklós (1986) Ismeretlen ismerős (1988) Egészséges erotika (1988) Könyvei Szörényi Levente–Bródy János: István, a király. Rockopera Boldizsár Miklós Ezredforduló c. drámájának felhasználásával ; Szörényi Szabolcs, Bp., 1983 Az eltűnt Ősbuda nyomában ; Design & Quality, Bp., 1996 ( Betemetett magyar múlt ) Holdvilágárok – Holtvilágárok. Sashegyi Sándor 1955. év végén készített tanulmányának szerkesztett változata ; szerk. Csathó Pál, Szörényi Levente; Design & Quality, Bp., 1998 ( Betemetett magyar múlt ) De ki adja vissza a hitünket?! Szörényi Levente magyarságról, emberségről, Istenről és persze zenéről is ; szerk. Kocsis L. Mihály; Magyar Egyetemi, Bp., 2005 Makovecz Imre– Melocco Miklós –Szörényi Levente: Magyar lélek, magyar forma ; Éghajlat, Bp., 2007 ( Manréza-füzetek ) Színház és történelem ; Zikkurat Színpadi Ügynökség, Bp., 2008 + DVD Róla írták Újévi táncalbum 1968 (1967) Várhelyi Antal: Az Illés, Metro, Omega, Atlasz, Pannonia együttesek műsorából (1968) Az Illés együttes legsikeresebb dalai (1971) Miklós Tibor - Takács Ágnes: Keresem a szót, keresem a hangot (1977) Koltay Gábor: Szörényi-Bródy (1980) Koltay Gábor: A koncert - dosszié (1981) Koltay Gábor: István, a király (1984) Enyedi Zoltán - Fáth Péter - Kende Tamás - Kresz Albert: István, a király - Illés - Népstadion, 1990. szeptember 15. (1990) Szebeni András: Illés jelentés '96 (1996) Muszty Bea - Dobay András: Illés daloskönyv (1996) Kocsis L. Mihály: Illés - Énekelt történelem (1999) Koltay Gábor: István, a király emlékkönyv 1983–2008 (2008) Stumpf András: Szörényi – Rohan az idő (2015) Filmek Ezek a fiatalok Extázis 7-től 10-ig Add a kezed (Illés Show) A koncert '81 A búcsú '84 Illés - Népstadion '90 Illés - Karácsony '92 FMH Illés koncert '96 Szuperkoncert - Népstadion 2001 Fonográf - Kisstadion 2004 Illés - Csíkszereda 2005 Hattyúdal 2011 Díjak, kitüntetések SZOT-díj - állami kitüntetés (1981) Pop-Meccs : Az év zeneszerzője (1983) Erkel Ferenc-díj - állami kitüntetés (1983) EMeRTon-díj megosztva az Illés-együttes tagjaival (1990) Magyar Művészetért Alapítvány különdíj (1990) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje - állami kitüntetés (1994) Huszka Jenő Életműdíj (1995) Magyar Örökség díj (1995) Kossuth-díj megosztva az Illés-együttes tagjaival (2000) Prima díj (2003) Hungaroton Életműdíj (2005) Budapest díszpolgára (2010) Fonogram Életmű-díj (2011) Artisjus-díj (2011) Jubileumi Prima Primissima díj (2012) Gundel Életműdíj (2013) Szeged Aranyérme (2013) Kölcsey-emlékplakett (2018) A XIII. kerület díszpolgára (2018) Henrietta nassau–weilburgi hercegnő Henrietta (Kirchheimbolanden, 1780. április 22. – Kirchheim unter Teck, 1857. január 2.) nassau–weilburgi hercegnő. Károly Keresztély nassau–weilburgi herceg és Oránia–nassaui Karolina Vilma hercegnő 15 gyermeke közül tizenegyedikként született, Kirchheimbolandenben. Öt bátyja (György, Vilmos, Frigyes, Károly Lajos és Károly Vilmos), öt nővére (Auguszta, Vilhelmina, egy ismeretlen nevű, halva született leány, Karolina és Amélia) egy öccse (Károly), és három ismeretlen nemű, fiatalabb testvére született (halva). 1797. január 28-án, Bayreuth közelében a 16 éves hercegnő nőül ment a nála 23 évvel idősebb Lajos, württembergi herceghez, akinek öt gyermeket szült házasságuk 22 éve alatt: Mária Dorottya hercegnő, aki 1819-ben József nádor harmadik felesége lett. Amélia Teréza Paulina hercegnő, 1820-tól I. Vilmos württembergi király harmadik felesége. Erzsébet Alexandrina Sándor herceg, aki 1835-ben Rhédey Klaudia magyar grófnőt vette feleségül. 1819-ben Henrietta megözvegyült, s többé nem ment férjhez. 1857. január 2-án, 76 évesen érte őt utol a halál Kirchheim unter Teckben. Paul László Paul László, angolosabban Paul Laszlo (Debrecen, 1900. február 6. – 1993. március) magyar-amerikai építész, belsőépítész és designer. Fiatalkora Debrecenben született, két fiútestvére és három lánytestvére volt. Később a család Szombathelyre költözött. Tanulmányait Bécsben, majd Stuttgartban végezte, itt kezdett el dolgozni is. Hamar sikeres tervezővé vált, de a nácik hatalomra jutása után zsidó származása miatt élete egyre nehezebbé vált. 1936-ban az Egyesült Államokba menekült. A sors iróniája, hogy Adolf Hitler Berchtesgadenhoz közeli, Sasfészek nevű alpesi nyaralója az általa tervezett bútorokkal volt berendezve. Paul megpályázott és meg is nyert egy argentin tanári posztot, de minden valószínűség szerint nem állt szándékában Dél-Amerikába menni, mivel barátainál bujkált addig, míg sikerült egy New Yorkba menő tengerjáróra jegyet szereznie. Amerikai karrierje New Yorkba érkezése után azonnal egy autót vásárol, Dél-Kaliforniába utazik és irodát nyit Beverly Hillsben, a 362 North Rodeo Drive-on. Hírneve megelőzte őt, így rengeteg ismert megrendelője volt, politikusok, színészek, úgymint Ronald Reagan, Gary Cooper, Cary Grant, Barry Goldwater, Fritz Lang, Barbara Hutton, a Vanderbilt család, Debbie Reynolds, Sonja Henie, John D. Hertz, Robert Taylor, Billy Wilder, Ray Milland. Nagyra értékelte Los Angelest, de munkája nemzetközi maradt. Kiváló ízlésű alkotásai drágák és fényűzőek voltak, de sohasem túlzottan. A belső térnek minden elemét megtervezte: a bútorokon kívül függönyöket, szőnyeget, lámpákat. 1948-ban George Nelson-nal, Charles Eames-szel és Isamu Noguchi-val együtt csatlakozik Herman Miller cégéhez, hogy irodabútorokat tervezzenek. A sikerek ellenére Laszlo nem volt elégedett szerződésével és a csapattal, így 1952-ben kilépett a csoportból. Ezután bútorokat tervezett különféle boltok számára, úgy mint a Bullock's Wilshire, a Goldwaters, a Robinson, a Saks Fifth Avenue, a les Halls, a Hudson's Bay vagy a Ohrbach's. Az amerikai milliárdos, Howard Hughes több Las Vegas-i szállodájának kaszinóját és kiállítótermeit is ő tervezte. Az "Atomville" nevű, földalatti, futurista városterven is dolgozott. Mindkét világháborúban részt vett: az elsőben a magyar tüzérségben az olasz fronton harcolt, a másodikban pedig az Egyesült Államok hadseregében, mint önkéntes. Magánélete Szülei és két lánytestvére a holokauszt áldozatai lettek. Kétszer házasodott, második feleségétől, az amerikai Maxine Fife színésznőtől egy fia, Peter Paul született. Nagybátyja Iván Erdősnek, a világbajnok bridge játékosnak. Munkássága A Time magazin 1952. augusztus 18.-ai cikke a "milliárdosok építészének" nevezi. Tehetsége volt az első látásra egymáshoz nem illő színek keveréséhez, kombinálásához. Laszlo több eredeti művét a Santa Barbara-i School of Architecture at the University of California-nak ajándékozta. Életrajzára vonatkozó információk a "Designing with Spirit" című publikációban olvashatók, melyet a Los Angeles-i University of California írt. TER Bourgogne A TER Bourgogne egy regionális vasúthálózat Franciaországban, a Burgundia régióban. Az összesen 18 vonalat alkotó hálózat 126 állomást szolgál ki, hossza 1139 km. Hálózat Busz 13 Autun - Avallon 16 Autun - Chagny 17 Châtillon-sur-Seine - Montbard 18 Clamecy - Avallon - Montbard Járművek SNCF Z 5600 sorozat SNCF Z 5300 sorozat Archimedes-szám Az Archimedes-számot, Ar (nem összetévesztendő az Archimedesi konstansnak is nevezett π-vel) Arkhimédészről, az ókori görög tudósról nevezték el, és a sűrűségkülönbség hatására létrejövő folyadékmozgások jellemzésére használják. Dimenziómentes szám, melyet a nehézségi erő és a belső súrlódási erő arányaként definiálnak a következőképp: ahol: g: a gravitációs gyorsulás, ρ l : a folyadék sűrűsége, ρ: a szilárd test sűrűsége, μ: a dinamikai viszkozitás, L: a szilárd test karakterisztikus hossza, Folyadékok (esetleg kevert) konvekciójának vizsgálata során az Archimedes-szám a szabad- és kényszerkonvekció relatív erősségét jellemzi. Ha Ar >> 1, akkor a természetes konvekció hatása az uralkodó, vagyis a kisebb sűrűségű testek felemelkednek, a nagyobb sűrűségű testek lesüllyednek, ha viszont Ar <<1, akkor a kényszerkonvekció dominál. Ha a sűrűségkülönbséget hőátadás okozza (például melegítjük a folyadékot, ami hőmérséklet-különbséget idéz elő a folyadék különböző pontjai között), akkor a következőt írhatjuk: ahol: : a köbös hőtágulási tényező, T: a hőmérséklet, K a 0 index egy, a folyadékban lévő vonatkoztatási pontra utal Ily módon a Grashof-számot kapjuk. Az Archimedes- és a Grashof-szám egyenértékű, de míg az előbbi az anyagi minőség, az utóbbi a hőátadás okozta sűrűségkülönbség leírására alkalmasabb. Az Archimedes-szám kapcsolatban áll a Richardson-számmal és a Reynolds-számmal: Góliát (regény) A Góliát Scott Westerfeld Leviatán-trilógiájának 3. könyve, amely 2011-ben jelent meg az Egyesült Államokban, és 2014-ben hazánkban. A könyv közvetlenül követi az előzményeket, a Behemótot és a Leviatánt. Elődeihez hasonlóan egy alternatív történelembe kalauzolja az olvasót, amelyben a világ irányította gépekkel és genetikailag módosított állatokkal van teli, és ahol az I. világháború egészen másképp alakult. A könyvet hazánkban a trilógia előző részeivel ellentétben az Ad Astra kiadó helyett a Ciceró Könyvstúdió jelentette meg, a fordítást és a borítót viszont ugyanazok a személyek jegyzik, így a könyv illik az előző kettőhöz. Cselekmény Főhőseink, Deryn és Sándor a Leviatánon haladnak kelet felé, amikor a hajó utasítást kap, hogy vegye Szibéria felé az irányt, ahonnan a feltaláló Nikola Teslával a fedélzeten haladjanak tovább. Út közben, az orosz cár parancsára a hajó rakománnyal is bővül, egy mechanikus szerkezet elemeivel, amikről Sándor kideríti, hogy egy fémdetektor részei. A Leviatán Szibériában egy léghajó roncsainak közelében talál Teslára és az embereire, és a feltaláló követeli, hogy teljes felszerelését magával vihesse a Leviatánra. Hamar kiderül, hogy a gép neve Góliát, és Tesla állítása szerint, bárhol a világon pusztítást okozhat vele. Később Deryn és Sándor bekapcsolja a fémdetektort, ami Tesla szobájában is jelez. Deryn egy furcsa követ talál a feltalálónál, amit Dr. Barlow elküldet kivizsgálásra. Eközben Sándor rájön, hogy Deryn valójában egy lány, és úgy érzi elárulták, hiszen ő minden titkát megosztotta Derynnel. Amikor számon kéri Derynt az is kiderül, hogy a lány szerelmes belé, Sándor viszont nem tud mit kezdeni a kialakult helyzettel, ezért kerülni kezdi őt, ám mire a léghajó Tsingtao-ba ér a két barát kibékül, és együtt fedezik fel a várost. A Leviatán ezután New York felé veszi az irányt, az úton azonban viharba keveredik, Deryn és Sándor a hajótesten ragadnak, Sándor pedig beveri a fejét. Derynt az adrenalin felbátorítja, és megcsókolja a fiút, aki azonban később nem emlékszik erre, a lány pedig úgy dönt, nem mondja el neki, mi is történt. Kaliforniában a hajót Mr. Hearts, a helyi filmipar egyik vezető személyisége fogadja, aki mindenképp szeretné felvenni a Leviatán New Yorkba érkezését. Deryn kapja a feladatot, hogy körbevezesse a stábot a hajón, és kiderül, hogy Eddie Malone, egy riporter, akivel Deryn és Sándor már korábban is találkozott, elvegyült a stáb között. Később Dr. Barlow elmondja Derynnek és Sándornak, hogy Hearts német bevándorló és a filmje valószínűleg darwinisták elleni propagandaként fog szolgálni. Mr. Hearts a Leviatánon tartott vacsorára több emberét is meghívja és Derynék rájönnek, hogy egyikük filmtekercseket és cukrot rejtett el a fedélzeten. A Leviatánt másnap mexikói hajók veszik körül, és a hajtómű is meghibásodik – mint kiderül, a cukor arra kellett, hogy az üzemanyag állagát átalakítsa és problémákat okozzon a hajtóműben. A mexikóiak túlságosan is segítőkésznek mutatkoznak, ezért Deryn megpróbálja felderíteni a szállásukat, ahol fegyvernek tűnő tárgyakat lát, ám amikor közelebb merészkedik, kiderül, hogy csak sétáló gépekre szerelt kamerákról van szó. Landoláskor Deryn megsérül, és De Villa tábornok, a mexikóiak vezetője felajánlja neki és a Leviatánnak segítségét. De Villa orvosai ellátják Derynt, de rájönnek, hogy lány, és kiderül, hogy a beszélgetést Eddie Malone is hallotta. Deryn mélyen elkeseredik, és elmondja az igazat Dr. Barlow-nak, aki felveti, hogy Deryn dolgozhatna a személyi titkáraként. A Leviatán New Yorkba érkezik, ahol újra Sándor életére törnek, ám a fiú nem csak, hogy túléli a merényletet, de Eddie Malone életét is megmenti. Egyességet ajánl az újságírónak: elárulja neki, hogy a Pápa levelének köszönhetően ő az osztrák trón örököse, cserébe Malone titokban tartja Deryn nemét. Deryn rendkívül hálás, de ugyanakkor szomorú is, hiszen így továbbra is a Leviatán legénységéhez tartozik és elválnak útjaik Sándorral. Búcsú közben találkoznak Lilittel és Kizlar agával, török barátaikkal, akik nagykövetként vannak az Egyesült Államokban, és Lilit elmondja nekik, hogy a merénylet valójában Tesla ellen szól, mert a németek rettegnek a Góliáttól, és beszámol nekik egy tervről, amelyben a németek egy kétéltű gépezettel megpróbálják majd használat előtt elpusztítani a Góliátot. Aznap este a Leviatán legénysége valóban mozgást érzékel, és kiderül, hogy a német szerkezet megérkezett, a léghajó azonban nem támad: Dr. Barlow elárulja Derynnek, hogy a parancs szerint meg kell várni, hogy amerikai felségterületre érkezzen; a lány hamar rájön, az a cél, hogy az USA a darwinisták oldalán lépjen a háborúba, és üzenetet küld Sándornak, hogy figyelmeztesse. A Long Island-en vacsorázó Sándor megkapja az üzenetet, de Tesla magabiztosan állítja, hogy a Góliát megfékezi a német támadókat, ez azonban azt jelentené, hogy a Góliát működésbe lép és megsemmisíti a célpontként kijelölt Berlint – arról nem beszélve, hogy a közelben állomásozó Leviatán is komoly veszélybe kerülne. Sándor emiatt megtámadja Teslát, hogy megállítsa, és leüti az elektromos sétapálcájával. A Góliát azonban már beindult, és hatására a német gépek és a Leviatán hajtóműve is leáll, ám az utolsó pillanatban egy német kétéltű gép rátámad a Góliátra, ami így teljes tűzerejét a gépre összpontosítja, és mindkét szerkezet elpusztul a robbanásban. Néhány nappal később Sándort a barkácsok hősként ünneplik, amiért megállította Teslát, és a háború új fordulatot vett, hiszen mindenki úgy gondolja Tesla gépe működött volna. Deryn viszont elmondja Sándornak, hogy megérkeztek a furcsa kő vizsgálatának eredményei és kiderült, hogy egy meteorit darab – Tesla csupán magáénak tulajdonította egy meteorit pusztítását, a Góliát működésképtelen volt. Sándor úgy dönt, hogy lemond az örökségéről, a tengerbe hajítja a pápa levelét, és amikor megemlíti, hogy állásra lesz szüksége, Deryn biztosra veszi, hogy a fiúnak is lesz helye Dr. Barlow mellett. A két fiatal közösen néz a jövő elébe, és a történet a Sándor által idézett, híres mottóval zárul: „Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria.” Bónusz fejezet A Góliát megjelenése után nem sokkal az író közzétett honlapján egy extra fejezetet, illetve egy hozzá kapcsolódó illusztrációt, amelyek egy pillanatképet mutatnak Deryn és Sándor kalandjaiból Dr Barlow szolgálatában. Bruce Willis-filmográfia Bruce Willis amerikai színész, filmproducer és énekes. Filmes pályafutása az 1980-as években kezdődött televíziós szerepekkel, legemlékezetesebb alakítását A simlis és a szende című sorozatban nyújtotta, 1985 és 1989 között. Napjainkig több mint hatvan filmben szerepelt, műfajukat tekintve akciófilmekben, filmdrámákban és vígjátékokban egyaránt látható volt. Egyik legismertebb filmes alakítása a New York-i rendőrnyomozó, John McClane szerepe a Die Hard-sorozatban, melynek ezidáig öt része készült el. Willis emellett olyan, bevételi szempontból sikeres filmekben is szerepelt, mint a Ponyvaregény (1994), a 12 majom, Az ötödik elem (1997), az Armageddon (1998), a Hatodik érzék (1999), A sebezhetetlen (2000), a Sin City – A bűn városa (2005) vagy a The Expendables – A feláldozhatók (2010), illetve annak 2012-es folytatása. Leggyakoribb filmes magyar hangja Dörner György. Willis pályafutása során eddig két Emmy-díjat, egy Golden Globe-díjat és négy Szaturnusz-díj jelölést kapott. A Box Office Mojo elnevezésű, a filmek jegyeladási statisztikáival foglalkozó weboldal szerint Willis filmes szerepléseivel eddig összesen több mint 3 milliárd dolláros bevételt termelt az Amerikai Egyesült Államokban, ez filmenként átlagosan 50-55 millió dollárt jelent. Willis a Box Office Mojo rangsora alapján a hetedik legjobban kereső színésznek számít. Utah kormányzóinak listája Ez a lista az Amerikai Egyesült Államok Utah államának kormányzóit sorolja föl. A mai Utah területét évezredekkel az első európai felfedezők érkezése előtt ősi pueblo és fremont törzsek lakták, akik helyhez kötött életet éltek. Ezek a 15. században eltűntek e vidékről. Egy másik törzs a navahó volt, ami a 18. század környékén jelent meg ezen a területen. A 18. század közepén öt másik törzs is megjelent, köztük a sosonok és az ute indiánok. 1846-ban a Mexikói-amerikai háború során az Egyesült Államok megszerezte Új-Mexikó és Kalifornia területeit. Az első telepesek érkezése idején, 1847-ben Utah mexikói terület volt. 1848-ban az egész délnyugat az Egyesült Államok része lett. Utah telepesei egy ambiciózus terv részeként állami státuszért folyamodtak, melynek célja Deseret Állam megalapítása volt. Az 1850-ben létrejött új terület, amely a Utah Terület (Utah Territory) nevet kapta, jóval kisebb méretű lett, mint a javasolt Deseret Állam, azonban még így is nagyobb, mint Utah állam mai területe, és magában foglalta a mai Nevada egészét, valamint Wyoming és Colorado egyes részeit. 1856-ban Salt Lake City lett a főváros az addigi Fillmore helyett. Az 1870-es és 1880-as években a poligámiát büntető törvényeket fogadtak el. A Mormon Egyház 1890-es kiáltványában végül betiltotta a poligámiát. Ez lehetővé tette, hogy Utah állammá váljon, ugyanis az állammá válás egyik feltétele, hogy a poligámia tilalma az állam alkotmányában szerepeljen. 1896 január 4-én hivatalosan megalakult Utah állam. A kormányzót négy évre választják. Jelenleg hivatalban a 17. kormányzó a Republikánus Párthoz tartozó Gary Herbert tölti be a kormányzói tisztséget 2009. augusztus 11-től. A kormányzóhelyettes a szintén republikánus Spencer Cox, aki ezt a tisztséget 2013. október 16-tól tölti be. A pártmegoszlás az alábbi volt: Demokrata : 6 Republikánus : 11 1573 Väisälä Az 1573 Vaisala (ideiglenes jelöléssel 1949 UA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sylvain Arend fedezte fel 1949. október 27-én. Hármasmalom Hármasmalom (szlovénül: Trimlini) falu Szlovéniában a Muravidéken. Közigazgatásilag Lendva községhez tartozik. Fekvése Lendvától 3 km-re délkeletre a Lendva és Mura között fekszik. Története Határában neolit telep maradványaira bukkantak, tehát itt már az őskorban is laktak emberek. A település az ókorban és a középkorban is, egészen a 12. századig lakott volt. Az ókorból római kori halomsírok maradtak ránk. Területét 1379-ben az alsólendvai Bánffy család kapta I. Lajos magyar királytól adományként. 1644-ig a család kihalásáig volt a Bánffyak birtoka. Ezután a Nádasdy család birtoka lett. 1690- ben Eszterházy nádor több más valaha Bánffy-birtokkal együtt megvásárolta. Ezután végig a család birtoka maradt. Kétszáz évvel ezelőtt még Külső-Lendvaként szerepelt az okmányokban, ahol több vízimalom volt a Lendva vízén, és csak a 18. század derekától önálló település. Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben 330 lakosa volt. Hármasmalom település polgárai 2004. novemberében Lendva Község Tanácsánál kezdeményezték Hármasmalom település kiválását a lendvai közösségből, és új helyi közösség alapítását. Nevezetességei Haranglába a 20. század első felében épült. Szent Anna-szobor. Neolit telep maradványai. Római kori halomsírok. Williams College A Williams College egy magán felsőoktatási intézmény az Amerikai Egyesült Államok Massachusetts államában. 1793-ban alapították azon a birtokon, amit Ephraim Williams adományozott erre a célra. Eredetileg csak férfiak tanulhattak itt, 1970 óta koedukált intézmény. A többi hasonló amerikai egyetemhez képest kisebb hallgatói lészámmal rendelkező Williams-ot választotta a Forbes magazin 2010 és 2011 legjobb amerikai felsőoktatási intézményévé, megelőzve többek között a Princetoni Egyetemet és a Harvardot is. Alapítványának értéke 2012-ben 1,8 milliárd dollár volt. A Williams College 2014-ben már tizenegyedik alkalommal volt első heleyzett a U.S News & World Report rangsorában az összes amerikai "liberal arts college" közt.[forrás?] Instagram Az Instagram egy közösségi hálózat, amely fényképek és rövid videók okostelefonon történő megosztásán alapul. A felhasználók fényképeket és videókat tölthetnek fel, amelyeket különböző művészi hatású effektekkel/szűrőkkel láthatnak el, feliratozhatják, beállíthatják a készítés helyét, majd ezt követően megoszthatják másokkal. A megosztás mehet az Instagramon belül és azon kívül több különböző közösségi hálózatban (Facebook, Twitter, Flickr, Tumblr, Posterous, Foursquare) és e-mailben is. A felhasználók az Instagramon belül tudják követni egymást, kinyilváníthatják tetszésüket, illetve kommentálhatják a feltöltött képeket vagy videókat. Az alkalmazást Kevin Systrom és Mike Krieger készítette 2010 októberében. A szolgáltatás nagyon hamar rendkívül népszerű lett, 2013 januárjában már több, mint 100 millió felhasználóval rendelkezett. A szolgáltatás az App Store-on és a Google Play-en, valamint a Windows Phone okostelefonokon is letölthető. Eredetileg csak iPhone, iPad és iPod Touch készülékeken lehetett használni, de 2012 áprilisától az Android készülékekre, 2013 novemberében pedig Windows Phone-ra is elérhetővé vált. Arról, hogy a jövőben elérhető lesz-e BlackBerry-n is az alkalmazás, egyelőre nincs semmilyen jövőbeni terv. Csak mobiltelefonról lehet képeket feltölteni, azonban 2012 novemberétől rendelkezésre áll minden Instagram felhasználónak a webes profilja, az összes képével együtt; ahol a feltöltésen kívül lényegében minden műveletet végrehajthatunk: be- és kikövethetünk embereket, lájkolhatunk és kommentelhetünk is. 2013. június 20-i Instagram frissítés után minden felhasználó elkészítheti a maximum 1 perces videóit. Ezt a képekhez hasonlóan filterekkel láthatja el, valamint feliratot, helyszín megjelölést és megosztási oldalakat adhat hozzá. Történet Az Instagram 2010 októberében kezdte meg működését az Apple Inc. készülékein. Rohamos növekedés volt jellemző rá. Nagyon sokan megkedvelték az alkalmazást az egyszerűsége és a kreált fotók egyedisége miatt. 2010 decemberében már 1 millió felhasználó használta világszerte az alkalmazást, amely 2011 júniusára 5 millió felhasználóra bővült. Ekkor már közel 100 millió fotó volt elérhető benne. 2012 januárjában már 15 millió felhasználó használta az alkalmazást és ekkor már közel 400 millió fotót osztottak meg Instagramon. 2013-ban már 100 millió felhasználót tudhat magának az alkalmazás. 2012. április 12-én a Facebook megvásárolta az alkalmazást 1 milliárd dollárért, melyet készpénzben és részvényekben fizetett ki. Az eseményt Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója egy Facebook bejegyzésben jelentette be. Használat Első lépésben egy rövid regisztrációval kell kezdenünk az Instagram használatát. Ezt készülékünkről a Sign up gombra kattintva tehetjük meg. Itt csak pár alap információt kell megadunk, mint az e-mail cím (Email), felhasználónév (Username), jelszó (Password), telefonszám (Phone) (opcionális), profilkép (Picture) (opcionális). Profil A regisztrációt követően lépjünk be az alkalmazásba és a Profil-nál több lehetőség közül is választhatunk. A Find Friends segítségével kereshetünk a Kontaktok között (From my contact list), a Facebook barátok (Facebook friends) között, Twitter barátok (Twitter friends) és közvetlenül Instagram nevek és felhasználó nevek (Search names and usernames) között is. További lehetőségünk, hogy az Instagram ajánl (Suggested users) felhasználókat követésre. Bármely lehetőséget választjuk, a követés gombot kiválasztva tudjuk követni az adott felhasználót. Ha publikus a profilja, akkor azonnal követővé válunk, ha nem, tehát privát felhasználó, akkor az ő visszaigazolása után követhetjük. Ugyanitt a profil fül alatt találjuk a Barátok meghívása (Invite friends) lehetőséget, amellyel barátokat, ismerősöket hívhatunk meg az Instagram használatára. Kereshetünk nevekre és felhasználónevekre (Names and usernames) és címkékre (Tags). A címkéket saját ötleteink szerint is beírhatjuk. A profil fülön megtaláljuk az összes képet, amit korábban publikáltunk (Your photos) és azokat a képeket összegyűjtve amelyeket korábban like-oltunk (Photos you’re liked). Ugyanitt módosíthatjuk profilunkat (Edit profile), módosíthatjuk a megosztási beállításokat (Edit sharing settings) továbbá megváltoztathatjuk a profilképünket (Change profile picture) és kiléphetünk az alkalmazásból (Log out). Az utolsó pontban átkapcsolhatunk privát módra (Photos are private). A publikus profilunkban (Public Profile) állíthatjuk be, hogy mely információkat osztjuk meg magunkról a többi felhasználónak. Itt a saját nevünk mellett a felhasználónevünket, honlapunkat állíthatjuk be. A privát profil (Private Profile) beállításainál adhatjuk meg e-mail címünket, a nemünket (gender), telefonszámunkat (phone) és születési dátumunkat (birthday). Hírek Itt a különböző aktivitásokat tudjuk nyomon követni, mint például a kapott like-okat, követőket, hozzászólásokat, továbbá a Following (követettek) aktivitásait, likeokat, és követéseket. Megosztás Ez az Instagram legfontosabb része, ezen keresztül tudjuk megosztani képeinket és itt van lehetőség különböző effektusok használatára. Itt hozzáadhatunk korábban készített képet, vagy közvetlenül a programból fotózhatunk. Ezt követően lehetőség van effektusok használatára. Továbbá lehetőségünk van tilt-shift effektus beállítására is, keretek használatára és vaku ki-be kapcsolására, azoknál a készülékeknél, ahol ez elérhető. Az elkészített fotó után alkalmazhatjuk valamely effektust, továbbá a képhez szöveget is csatolhatunk. Az úgynevezett tagek használatára is itt van szükség, amellyel felcímkézhetjük a képünket. Így a világon bárkihez eljut képünk, nem csak azokra korlátozódik akik követnek minket. Ha bárki rákeres az adott címkére, látni fogja azokat a fotókat amelyeket ezzel felcímkéztek, így akár több tízezer kép között böngészhetünk egy címke (tag) alatt. Egy képhez legfeljebb 30 címkét szúrhatunk, ennél többet nem enged az Instagram. Legnépszerűbb fotó Itt találjuk a naponta legnépszerűbb fotókat (Popular) világszerte. Ide olyan fotók kerülnek, amelyek legalább több száz, vagy több ezer like-ot kaptak. Adatfolyam Itt van az Instagram adatfolyama, itt láthatók azok a fotók, amelyeket mi magunk töltünk fel és mások, azok, akiket mi követünk. Ez egy elég gyorsan változó felület, attól függően, hogy hány embert követünk, minél több ember, annál több képet láthatunk folyamatosan. Itt like-olhatjuk a képeket, hozzászólhatunk. Szűrők Amaro Mayfair Rise Valencia Hudson X-Pro II Sierra Willow Lo-fi Earlybird Sutro Toaster Brannan Inkwell Walden Hefe Nashville 1977 Kelvin Magyarországi használati szokások 2016-ban jelent meg második alkalommal a Magyar Instragram Körkép, mely a magyarországi instázók szokásait mutatja be. Minden 2. válaszadó hetente oszt meg tartalmat, leggyakrabban a 25-34 éves nők és a 35-44 éves férfiak. A megkérdezettek többsége barátokat és külföldi hírességeket követ és minden 2. nő, illetve minden 3. férfi készít rendszeresen magáról fotót, azaz szelfit. Városi hálózat A nagyvárosi hálózat (MAN, Metropolitan Area Network) a számítógép-hálózatok egyik fajtája. Nagyobb távolságra lévő gépek, helyi hálózatok (LAN-ok) összeköttetéséből alakult ki. Felépítése a LAN-okhoz hasonlít. Összeköt egymáshoz közel fekvő vállalati irodákat vagy akár egy egész várost. Egyik tipikus alkalmazása a világhálózat kiinduló pontjaihoz való belépésének biztosítása. Hatótávolsága 1 és 50 km között van. Vizafogó A Vizafogó Budapest városrésze a XIII. kerületben. A Duna és a Váci út közötti területen fekszik, délen a Dráva utcáig, északon a Meder utcáig terjed. Története A Dráva utca, Cserhalom utca és a Váci út által határolt terület. Az Árpád hídtól északra elterülő részét régen Lepsinek nevezték, Mátyás király idejében itt volt az Agaras-tó, mely a Domonkos-rendi apácák tulajdona volt. Itt, a Váci út mentén futott a töltés, amelytől a Duna felé zsombékos terület volt, ahová a Fekete-tenger felől a vizák feljöttek az ívási időszakban. A 19. század végén jelentős ipari környék volt számos gyárral, gőzmalommal és egyéb üzemmel. A mai Árpád hídi felüljáró területén működött a Zarzetzky gyufagyár, ettől északra Láng László által alapított gyárak, melyeket később összevontak Láng Gépgyár néven. Az itt található Turbina utca eredeti neve Láng László utca volt, és a sarkon állott (az 1960-as évekig) a Hazám mozi. A 20. század elejére a zsombékos dunaparti terület feltöltődött. A Rákos-patak környékén a mai Szennyvíztisztító területén volt a Vuk és fiai Fűrészüzem. Az 1930-as években a Dagály utcában kialakították a rendőrházakat. Az Árpád hídra vezető út északi oldalán 1961-1966 között további összkomfortos szövetkezeti házakat építettek. A Dagály strand kialakítása az 1960-as években történt, eredetileg Szabadság strand néven. Vele szemben 1961-től az Erdért illetve a Csőszerelő SC pályája volt. 2006-ban az Erdért pálya nyugati részén lakótömböt építettek, csökkentve e terület zöld jellegét. A keleti oldalon 1977 körül a kézilabda pálya helyén teniszcsarnokot alakítottak ki. A pályáktól a Váci út felé a Láng Gépgyár hátsó telepei, illetve az MHSZ telepe található. Az Árpád hídtól délre a Dráva utcáig az egykori itteni iparokat kiszolgáló Vizafogó teherpályaudvar felé vezető iparvágány mentén szegénynegyed, a Váci út mellett a Hétház és a Tizenhárom ház munkáscsaládoknak nyújtott otthont. A vasúti pálya nyugati oldalán 1940-től cigánytelep alakult ki a Népfürdő utcáig. A terület rendezésére még 1938-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa dolgozta ki az első javaslatot, amely számolt az itt lévő pályaudvar megszüntetésével is. 1970-1976 között a Párkány utca mentén fekvő telepet szanálták, majd Bene László és Szentmártoni Ferenc tervei alapján 1982-1984 között felépült az Elektromos pálya keleti oldalán a Vizafogó lakótelep első üteme. A házgyári technológiával készült tízemeletes épületekben 2684 lakást alakítottak ki. Emellett a telepen kereskedelmi egységek és gyógyszertár mellett felépült egy 16 tantermes iskola, egy 200 férőhelyes óvoda, egy 100 férőhelyes bölcsőde és a Berzsenyi Dániel Gimnázium mai épülete. 1987-ben a teherpályaudvar felszámolásával annak helyén felépült a második ütem, ami 1989-re készült el. Az állomásépület még ma is áll. Venturi Grand Prix A Venturi Formula E team egy monacói Formula–E-s csapat, amit a Venturi Automobiles alapítója Gildo Pallanca Pastor és az amerikai színész Leonardo DiCaprio alapítót. Első szezonban a Dallara által készített kasztnikat használták, majd a második szezontól a saját tervezésűt. Történelem A sorozat első szezonját Pekingben kezdték meg, ahol a kvalifikáción Nick Heidfeld a 6., Stéphane Sarrazin pedig az utolsó rajtkockát szerezte meg. Franck Montagny 3 rajthelyes büntetést kapott, mert a zöld lámpa felvillanása előtt hagyta el a boxutcát, ezért Heidfeld előrébb lépett egy helyett. Stéphane Sarrazin 10 rajthelyes büntetést kapott váltócsere miatt. A kiállások után Prost már jelentősebb, 3,5 másodperces előnnyel tért vissza az élre, mögötte pedig Heidfeld, di Grassi, Montagny, Abt és Bird sorakoztak. A francia mögé azonban Heidfeld érkezett meg mögé. A végén úgy tűnt, hogy már csak ők az esélyesek, amikor Prost az utolsó métereken összeütközött Heidfelddel. Heidfeld autója irányíthatatlanná vált és a kerékvetőn lendületet véve nagy sebességgel a gumifalnak csapódott, majd a feje tetején állt meg. A német szerencsére sértetlenül mászott ki a roncsból. Csapattársa a 9. helyen fejezte be a versenyt. 2006-os afrikai nemzetek kupája A 2006-os afrikai nemzetek kupája a 25. kiírása volt a tornának. Az esemény házigazdája Egyiptom volt. 2004-hez hasonlóan ekkor is tizenhat csapat alkotta a mezőnyt, négy négyes csoportba osztva. Egyiptom az ötödik címét nyerte meg, a fináléban a gól nélküli döntetlen után Elefántcsontpartot 4–2-re győzte le a büntetőpárbajban. Selejtezők A 2006-os afrikai nemzetek kupája-selejtező a 2006-os labdarúgó-világbajnokság CAF-selejtezője volt. A világbajnokságra csak a csoportgyőztesek kvalifikálták magukat, viszont az első három helyezett bejutott az afrikai nemzetek kupája mezőnyébe. A kivétel a harmadik csoport jelentette, amelyben a házigazda Egyiptom is szerepelt. Mivel Egyiptom automatikusan kvalifikálta magát az afrika kupára, ezért helyette a negyedik Líbiának ítélték oda az indulási jogot. 2006 volt az első olyan szezon, amelyben a címvédő nem indulhatott automatikusan a tornán. Azonban a 2004-es bajnok Tunézia megnyerte a selejtezőcsoportját, így részt vett a tornán. Eredmények Minden időpont helyi idő szerinti: EET (UTC+2) Ramszesz-Meriamon-Nebweben Ramszesz-Meriamon-Nebweben ókori egyiptomi herceg, II. Ramszesz fáraó fia A herceg nem jelenik meg a Ramszesz többi gyermekét ábrázoló felsorolásokon; feltételezhetően a fáraó legfiatalabb fiai közé tartozott. Anyja kiléte nem ismert. Ramszesz-Meriamon-Nebweben a Merur háremben töltötte életét, és ennek közelében is temették el – a gurobi W5 jelzésű sírban –, miután a harmincas éveiben meghalt. Múmiáját megtalálták, ennek alapján megállapítható, hogy deformált gerince miatt púpos volt. Emiatt temetésénél is gondot okozhatott a megfelelő koporsó megtalálása. Végül dédapjának azt a külső koporsóját használták, amit még vezír korában készíttetett (I. Ramszesz ugyanis trónra kerülése után új, fáraóhoz illő koporsót csináltatott és abban is temették el). A belső koporsót, bár előkészítették a herceg számára, nem használták, a régészek Medinet Habuban találták meg egy veremben. Ramszesz-Meriamon-Nebweben neve a számára átalakított koporsók feliratain maradt fenn, és megjegyzendő vele kapcsolatban, hogy hasonló nevű testvéreiével ellentétben az ő neve kártusba foglalja a Ramszesz Meriamon nevet, tehát nem szó szerint értendő („Ré gyermeke, Ámon kegyeltje”), hanem kimondottan apjára, a királyra vonatkozik. A harmadik névelem jelentése „a ragyogás ura”, a teljes név jelentése tehát „II. Ramszesz a ragyogás ura”. Hasonló, a fáraót dicsőítő nevek a nemesség körében és felvett névként Egyiptom egész történelme alatt előfordulnak, a királyi családon belül azonban ritkán kapott valaki hasonló nevet. Forrás Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.173. Joyce Tyldesley: Ramszesz – Egyiptom legnagyobb fáraója (Debrecen, Gold Book, 2000) ISBN 963-9437-28-X, p. 220 Dodson–Hilton, op.cit., p.174 Dodson–Hilton, op.cit., p.285 Dzsantar Mantar obszervatórium A Dzsantar Mantar csillagászati obszervatórium Dzsaipurban található (India). II. Szavái Dzsaj Szingh építtette a 18. század elején, 1727-1734 között. A maharadzsa összesen öt csillagászati obszervatóriumot építtetett Közép-Nyugat Indiában. A dzsantar mantar kifejezés jelentése urdu nyelven = „számításokra alkalmas eszköz”. Leírása A tizenhat épület az akkoriban ismert csillagászati műszerek felnagyított másolata, ami számos építészeti és technikai újítást tartalmaz. Az épületek kőből és fémből épültek. A megfigyeléseket szabad szemmel végezték. Indiában a Dzsantar Mantar a legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt középkori csillagvizsgáló. Egyes műszereit a mai napig használják, például a monszun idejének előrejelzésére. Műszerei Húsz műszere között találhatók napórák, a bolygók és a csillagok helyzetét mutató műszer, a Nap magasságát mutató eszköz. A műszereket a ptolemaioszi világkép szerint állították be. Az itt végzett csillagászati megfigyelések során szerzett adatok hozzájárultak a korszak lényegében utolsó csillagkatalógusa, egy ún. zidzs összeállításához. A legnagyobb műszer, a „szamrat jantra” 27 méter magas, árnyékát pontosan bejelölték, ennek segítségével megállapítható a nap során az idő. A tetején egy kis kupolát alakítottak ki, innen jelentették be a fogyatkozásokat és a monszun érkezését. Az épületeket helyi kőből és márványból építették. Mindegyik műszernek saját csillagászati skálája van, amit rendszerint az épület belső felén elhelyezett márványon jelöltek be. Világörökség Az UNESCO 2010-ben az „eltűnőben lévő kulturális örökség kiváló példája” és „az emberiség történelmében valamikor fontos szerepet játszó épület vagy technológiai összeállítás” kategóriákban beválasztotta a Világörökségbe. Érdekesség A hely a 2006-os Zuhanás című film egyik helyszíne volt. Jane Grey Jane Grey (Leicestershire megye, Bradgate Park vagy London, 1536 vége/1537 tavasza vagy októbere – London, 1554. február 12.), ragadványneve: a kilencnapos királynő, I. Johanna néven angol és ír királynő 1553. július 6/10-étől 1553. július 19-éig. Testvérei Négy édestestvére (egy csecsemőként meghalt fiú és egy ugyancsak csecsemőként meghalt leány, valamint Catherine és Mary) és anyja második frigyéből még három féltestvére (a csecsemőként meghalt Elizabeth, a kisgyermekként elhunyt Erzsébet[forrás?] és egy halva született fiú) is született. Édestestvérei Catherine Grey (1540. augusztus 25 - 1568. január 26.), előbb Henry Herbert, majd pedig Edward Seymour felesége, első férjétől nem született gyermeke, második férjétől azonban két fia is született, Thomas és Edward Mary Grey (1545 - 1578. április 20.), Thomas Keyes felesége, ám nem született gyermekük. Féltestvérei Elizabeth Stokes (1554 novembere), halva született Elizabeth Stokes (1555. július 16 - 1556. február 7.) Egy halva született fiú (1556 decembere) Élete Henry Grey, Suffolk 1. hercege és Lady Frances Brandon harmadik gyermeke, egyben második leánya az öt Grey-testvér közül. Jane Greyt kora egyik legműveltebb hölgyeként tartják számon még ma is. Intelligencia és kifinomultság terén csak riválisai, I. Mária és I. Erzsébet vehették fel vele a versenyt a XVI. századi Angliában. Állítólag szülei terrorban tartották egész gyermekkorában,[forrás?] és még arra is veréssel vették rá, hogy hozzámenjen Guilford Dudleyhoz,[forrás?] akivel előtte nem is látták egymást egy percre sem. Jane így fogalmazta meg, hogy akkoriban mit is vártak el tőle szülei: „Amikor apám és anyám jelen vannak, nem is tudom, hogy mi lenne a helyes. Beszélni vagy csendben maradni, leülni, állni vagy távozni, enni vagy inni, boldognak vagy szomorúnak lenni, varrni vagy hangszeren játszani, táncolni, vagy bármi mást csinálni. Mindig azt kell előtérbe helyeznem, ami súlyban vagy összegben mérhető, máskülönben maró gúnnyal viszonyulnak hozzám, s csúful bánnak velem, oly módokon, melyeket inkább nem is neveznék nevükön. Olyankor mindig azt gondolom, a pokolban vagyok.”[forrás?] 1544-ben lépett érvénybe az ún. „Harmadik utódlási törvény”, amely tulajdonképpen VIII. Henrik megelőlegezett végrendelete is volt egyben. Ennek értelmében természetesen Eduárd herceg állt az öröklési sorrend első helyén, ám ha utód nélkül hal meg, utána féltestvére, Mária léphet trónra, és ha ő is gyermektelen marad, akkor örökli utána a koronát húga, Erzsébet hercegnő. VIII. Henrik kihagyta az okiratból lehetséges trónörökösként Frances Brandont, Jane Grey édesanyját, aki Henrik húgának, Máriának volt a leánya. Ugyancsak kizárta az öröklési sorból másik lánytestvére, Margit unokáját, Stuart Mária skót királynőt, mivel nőrokona katolikus hitben élt, és nevelkedett. 1547 februárjában, nem sokkal VIII. Henrik halála után, Jane Thomas Seymour háztartásába került, aki hamarosan nőül vette a király özvegyét, Katherine Parr-t. Jane a házaspárral élt, egészen Katherine 1548 szeptemberi haláláig, aki gyermekágyi lázban hunyt el. Jane-t, aki VIII. Henrik húgának, Mária hercegnőnek volt az unokája, és a protestáns vallás buzgó híve, VI. Eduárd utódjává nevezte ki, apja intézkedéseivel ellentétben, nővéreinek, Máriának és Erzsébetnek mellőzésével. Eduárd király nem nősült meg, és utódai sem születtek, ezért úgy döntött, inkább választja örököséül ugyancsak protestáns vallású rokonát, Jane-t, mint saját nővérét, a buzgó katolikus Mária hercegnőt. 1553 nyarán VI. Eduárd haldoklott, ezért igyekezett minél gyorsabban és eredményesebben rendezni az utódlás témakörét, még mielőtt meghalna, s megkezdődnének a trónviszályok a kizárólag női örökösök között. Először úgy képzelte el, hogy Jane és két húga fiúgyermekeire hagyományozza a koronát, ám sajnos már nem maradt elég idő ahhoz, hogy a három fiatalasszony gyermeket szüljön, mivel Jane és Catherine akkor még csak alig két hónapja voltak férjnél. Így a király végül annál a megoldásnál maradt, hogy Jane lesz az utódja Anglia trónján. Eduárdot John Dudley, Northumberland hercege beszélte rá erre a lépésre; legifjabb fia, Guilford Dudley Jane Grey férje volt, habár előtte az is kilátásban volt már, hogy Jane férje Edward Seymour legidősebb fia, Lord Hertford lesz majd (Jane apja ajánlotta fel lányát mint Hertford leendő menyasszonyát), sőt, még maga Thomas Seymour neve is felmerült mint lehetséges kérő, ám őt még 1548 végén letartóztatták felségárulás vádjával, ugyanis VI. Eduárd rossz néven vette, hogy Thomas úgy akart Anglia királya lenni mint a trónörökös, Jane Grey férje. Végül Guilford Dudley lett a lány vőlegénye, az eljegyzésre 1553 tavaszán került sor. A pár végül 1553. május 21-én kelt egybe, a Durham House-ban. Aznap rajtuk kívül még két frigy is megköttetett: Jane húga, Catherine Grey Pembroke grófjához, míg Guilford Dudley testvére, Katherine Huntingdon grófjának fiához ment nőül. VI. Eduárd halála után (1553. július 6.) a northumberlandi herceg csakugyan kikiáltatta Jane Greyt királynőnek, bár a fiatal és a politikában teljesen járatlan lány a tudományokkal, azon belül is a humanista nézetekkel foglalkozott szívesen, például Platónt görögül olvasgatta, azonkívül tanult latinul és héberül, valamint olaszul is. Világosan látta helyzetét: „A korona nem az én jussom, és nem kedvemre való. Mária a törvényes trónörökös.” - mondta. Jane édesanyja, habár ő maga nem lehetett királynő, ám legalább leányából uralkodónő lett, ami hatalmas megelégedéssel és gőgös büszkeséggel töltötte el az asszonyt, akárcsak Henry Greyt. Mivel az angolokat felháborította a northumberlandi herceg eljárásának törvénytelensége, mihelyt Mária, VI. Edward idősebb nővére Norfolkban magát hívei által királynőnek kiáltatta ki, a titkos tanács, a főváros, a hajóhad és a grófságok legnagyobb része hozzá csatlakozott. Maga Northumberland is, csapataitól elhagyatva, behódolt Máriának, mire ő bevonult Londonba, s Jane Greyt férjével, apjával és apósával együtt azonnal a Towerbe záratta. Northumberlandet már augusztus 22-én kivégezték, ellenben Henry Grey, Suffolk hercege, Jane Grey apja visszanyerte szabadságát. Jane Greyre és férjére kimondták ugyan a halálos ítéletet, de nem hajtották végre, és szigorú őrizet alatt a Towerben maradtak. (Guilford két bátyját, és a volt Canterburyi érseket, Thomas Cranmer is fogságba vetették, amiért nem támogatták Mária királynővé választását. Az ellenük folyó perre 1553. november 13-án került sor, London városában. A nemesekből álló bíróság elnökei Sir Thomas White és Norfolk 3. hercege voltak. Rajtuk kívül még jelen volt Derby 3. grófja, és Bath 2. grófja is. Habár Mária királynő igyekezett elkerülni, hogy halálra ítélje rokonát, Jane-t, ám a bírák bűnösnek találták a lady-t, mivel 9 napos rövid uralma alatt úgy írta alá az ország ügyeivel kapcsolatos iratokat mint „Jane királynő”. Mária szerette volna azt hinni, hogy Jane-t valóban akaratán kívül tette meg királynőnek a lány hatalomra éhes apósa, Northumberland hercege, ám a főnemesekből álló bizottság végül meggyőzte az uralkodónőt Jane felelősségéről.) Amikor 1554 februárjában Suffolk herceg a Mária megbuktatására irányuló, ifjabb Thomas Wyatt-féle felkeléshez csatlakozott, Mária Jane Greyt férjével együtt kivégeztette (1554. február 12.. Először nem tudták eldönteni, hogy máglyahalálra, vagy lefejezésre ítéljék-e a megbuktatott királynőt, ám Mária végül „kegyesen” fővesztést rendelt el számára, ami egy sokkal gyorsabb és humánusabb formája volt a kivégzésnek.) Február 12-én reggel Guilford lépett először a vérpadra a Tower Hillen, ahol fejét vették. Nem sokkal később Jane következett, őt a Tower Green-re vezették, ahol pallos végzett vele is. Hét nappal később az apja, Henry Grey is a vérpadra lépett. (Érdekes párhuzam, hogy I. Máriához hasonlóan I. Erzsébet is hatalmas dilemmával szembesült 33 évvel később: őt is csupán szilárd és megdönthetetlen bizonyítékok vehették rá arra, hogy kivégeztesse rokonát, Stuart Mária skót királynőt, mivel az asszony, akárcsak Jane Grey, egy felkent uralkodónő hatalmát fenyegette. I. Mária attól tartott, hogy a protestáns vallású ifjabb Thomas Wyatt serege majd Lady Jane Grey nevét tűzi zászlajára, azért, hogy letaszítsák trónjáról a királynőt. Mária azzal is megvádolta Wyattet, hogy ha nem is Jane-t, de Erzsébet hercegnőt bizonyosan támogatná egy esetleges trónviszály során. Wyatt azt is nehezményezte, hogy a királynő II. Fülöp spanyol királyhoz akart nőül menni, mivel attól félt, Anglia így majd idegen megszállás alá fog kerülni.) A királynő 1554. február 9-re tűzte ki Jane kivégzését, ám az utolsó pillanatban három nappal elhalasztotta, hogy a lady lehetőséget kapjon áttérni a katolikus hitre, mellyel megmenthette volna saját életét. Ennek érdekében Mária elküldte Jane-hez saját udvari káplánját, John Feckenhamet, hogy meggyőzze a ladyt az áttéréssel kapcsolatban, ám a lány sajnos hajthatatlannak bizonyult ebben a kérdésben. Jane beszédet intézett a néphez, mielőtt a vérpadra lépett volna: „Jó keresztények! Meghalni jöttem ide, és nem is vonom kétségbe ítéletem jogosságát. Ám az ok, amiért Őfelsége, a királynő, halálra ítélt engem, nem volt valós. Esküszöm előttetek és Isten előtt, hogy ártatlan vagyok az ellenem felhozott vádakban.” Ezután odanyújtotta kesztyűit és zsebkendőjét a mellette álló szolgálóleánynak, s ezt mondta: „Ó, Uram, neked ajánlom lelkemet!”[forrás?] A hóhér ekkor azt mondta neki: „Bocsásson meg nekem, azért amit most tenni fogok.” Erre a lady azt felelte: „Tiszta szívvel megbocsájtok Önnek, és imádkozom, hogy gyorsan végezzen velem.” Ekkor az asszony azt kérdezte hóhérjától: „Levágja a fejemet még mielőtt ráhajolnék a tönkre?” A hóhér erre: „Nem, Mylady.” Jane azután bekötötte a szemét, s vakon elkezdte keresni kezeivel a tönköt, ám csupán ügyetlenül a levegőt markolászta, amitől teljesen kétségbeesett, s sírva ezt kérdezte: „Most mit tegyek? Hol van a tönk?” Sir Thomas Brydges, a Tower helyettes hadnagya segített Jane-nek megtalálni a tönköt, amire a lady ráhelyezte fejét, s kimondta élete utolsó szavait: „Uram, irgalmazz nekem, s fogadd magadhoz lelkemet!”[forrás?] Ekkor a hóhér lesújtott bárdjával, s egy pillanat múlva Jane Grey már halott volt. Jane-t és férjét a Szent Péter kápolnában helyezték végső nyugalomra, a Tower Green északi oldalán. Február 19-én Jane apját is lefejezték, halála után özvegye, Frances Grey újból férjhez ment, ezúttal a királynő főlovászmesteréhez, Adrian Stokeshoz, 1555 márciusában. (Egyes feltételezések szerint Frances már három héttel férje kivégzése után nőül ment Stokes-hoz.) Mária megengedte, hogy az asszony az udvarnál maradhasson két életben maradt leányával, Catherine-nel és Maryvel. Lady Frances 1559. november 20-án hunyt el, 42 éves korában. Életéről Lady Jane címmel 1986-ban film készült Helena Bonham Carter és Cary Elwes főszereplésével. Jane Greyre úgy emlékszik vissza az utókor mint protestáns mártírra, amire John Foxe is utal „Mártírok könyve” című művének legtöbb fejezetében. Emellett, számos novella, film, romantikus életrajz, színdarab és festmény született még a tragikus sorsú királynő 9 napos uralmáról, s annak előzményeiről. Aceuchal Aceuchal település Spanyolországban, Badajoz tartományban. Aceuchal Almendralejo, Fuente del Maestre, Solana de los Barros, Villalba de los Barros és Mérida községekkel határos. Lakosainak száma 5436 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Air Dolomiti Az Air Dolomiti L.A.R.E. S.p.A. (Linee Aeree Regionali Europee) egy veronai székhelyű regionális légitársaság, a Lufthansa-csoport tagja. Belföldi és nemzetközi járatokat egyaránt üzemeltet. Bázisrepülőtere a Verona-Villafrancai repülőtér. Története A társaságot 1989-ben alapították, és 1991-ben kezdte meg működését egy Verona–Trieszt járattal, majd 1992-ben már nemzetközi járatokat is üzemeltetett Verona és München között. 1994-ben kezdett együttműködést a Lufthansával, ami 1999-ben megvásárolta részvényeinek 26%-át. Ez 2003-ra 52, majd 100%-ra növekedett. Innentől a társaság ügyvezető igazgatója Michael Andreas Kraus lett. Az Air Dolomiti a Lufthansa Regional csoport tagja, amely a Lufthansa által felügyelt német regionális légitársaságokat tömörít. Míg a csoport többi tagja megjelenésében, színeiben is a Lufthansához alkalmazkodik, az Air Dolomiti megtartotta saját küllemét, valamint az operatív autonómiáját is. Flotta 2012 májusában a flottája a következő: Desztinációk 2012 májusában a következő célállomásokra repül: Ausztria Bécs Franciaország Nîmes Németország Berlin-Tegel Frankfurt Müncheni repülőtér − HUB Olaszország Ancona Bari Bergamo Bologna-Guglielmo Marconi repülőtér Cagliari-Elmas repülőtér Crotone-Sant'Anna repülőtér Firenze Peretola repülőtér Genova-Cristoforo Colombo repülőtér Milano-Linate repülőtér Milano-Malpensa repülőtér Nápoly-Capodichino repülőtér Olbia-Costa Smeralda repülőtér Palermo-Punta Raisi repülőtér Pisa-San Giusto repülőtér Roma Fiumicino repülőtér Torino-Caselle repülőtér Trieste Ronchi dei Legionari repülőtér Venezia Tessera repülőtér Verona-Villafrancai repülőtér − BASE Svájc Zürichi repülőtér Rám-hegyi-barlang A Rám-hegyi-barlang egy barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Visegrádi-hegységben található. Dömös területén van. Földrajzi helyzete A Rám-hegyi-barlang a 486 méter magas Rám-hegy csúcsát alkotó, durva andezitagglomerátumból felépülő, látványos sziklaalakulat déli oldalán, a sziklák alján nyílik. Megközelítése Pilismarótról a Király-kúti-nyeregbe tartó erdészeti műúton, a Dobogó-kő vonalában, jobbra egy murvás, erdészeti út ágazik ki. Ez az út sok kanyar után a Hoffmann fogadó érintésével Pilisszentlélekre vezet. Az említett elágazással szemben, a parkoló jobb oldalán egy csenevész ösvényt találunk, azon körülbelül 150 métert megtéve a sziklák alá érünk. A barlang ezen a déli oldalon van, a sziklák aljában. Érdemes felmenni a sziklák tetejére is: látványos sziklacsoport, páratlanul szép kilátás és a köveket borító természetes sziklakert látványa a jutalom. Kialakulása A barlang úgy keletkezett, hogy egy nagy kőlap elvált a sziklatömbtől, és a keletkezett résbe befordult kisebb-nagyobb omladékkövek között sok kicsi és négy nagyobb üreg maradt. Csupán a legalsó üreg számít barlangnak, a felette lévők nem érik el a két méter hosszúságot. A második üreg 1,6 méter, a harmadik 0,9 méter hosszú, a negyedik felülről nyitott. Leírása A barlang bejárata 0,55 méter széles és 1,9 méter magas. A hossza 2,4 méter és a legnagyobb szélessége 0,7 méter. A talpszint a keleti bejárat felől meredeken emelkedik. A nyugati oldalon 0,15 méter széles és egy méter magas nyílás van. A barlang feletti üreg hossza 1,6 méter, a szélessége 0,75 méter és a magassága 1,2 méter. Felmenni hozzá a nyugati oldalon könnyebb, a keleti nyílása egy kis, füves párkányra vezet. Az üreg teljesen átjárható. Kutatástörténete 1997-ben Gönczöl Imréék térképezték fel és írták le. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. 1992-es amerikai elnökválasztás Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1992. november 3-án, kedden az országban elnökválasztást tartottak. Az előírások szerint aznap az egyes államok és egyéb területek lakói megválasztották az elektori kollégium tagjait, akik 1992. decemberében formálisan is megválasztották az elnököt és az alelnököt. Őket aztán 1993. január 20-án iktatták be a hivatalukba. Az elnökválasztással egy időben választották meg a 103. kongresszus tagjait (a teljes képviselőházat és a szenátus egyharmadát). A legerősebb jelöltek a hivatalban lévő, republikánus George H. W. Bush elnök, Bill Clinton, Arkansas demokrata kormányzója, és Ross Perot független texasi üzletember voltak. A választást Bill Clinton nyerte meg, aki az 538 elektori szavazatból 370-et szerzett meg, a fennmaradó 168 elektort pedig Bush kapta, míg Perot egyetlen államban sem nyert, így elektori mandátumokat sem szerzett.. A mintegy 113 millió leadott szavaztból Clinton 45 milliót, Bush 38 milliót, Perot pedig valamivel kevesebb, mint 20 milliót kapott. Glina (Ilfov megye) Glina község és falu Ilfov megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Cățelu valamint Manolache. Fekvése A megye délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Bukaresttől, tizennégy kilométerre délkeletre, a Dâmbovița folyó partján. Története A 19. század végén a község mai területén Bobești-Bălăceanca (Glina-Gherman, Glina-Macri és Manolache falvakkal) valamint Dudești-Cioplea községek (Cățelu faluval) osztoztak. A két világháború között kialakult Glina települése, Glina-Gherman és Glina-Macri falvak egyesüléséből. 1950-ben közigazgatási átszervezés alapján, a Tudor Vladimirescu (Manolache és Cățelu falvak) illetve a Nicolae Bălcescu (Glina falva) rajonokhoz kerültek a települések, a Bukaresti régión belül. 1968-ban ismét megyerendszert vezettek be az országban, ekkor jött létre Glina község a mai formájában, mely az újból létrehozott Ilfov megye része lett. 1981-től az Ilfovi Mezőgazdasági Szektor része lett, egészen 1998-ig, amikor ismét létrehozták Ilfov megyét. Gare de Campagnac - Saint-Geniez Gare de Campagnac - Saint-Geniez vasútállomás Franciaországban, Campagnac településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Béziers-Neussargues-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Sévérac-le-Château Gare de Banassac - La Canourgue 3314 Beals A 3314 Beals (ideiglenes jelöléssel 1981 FH) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1981. március 30-án. Poix Poix település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 74 fő (2015). Poix Coupéville, Courtisols, Le Fresne, Herpont, Marson, Moivre és Somme-Vesle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Georges Thurnherr Georges Thurnherr (Eglingen, Haut-Rhin, 1886. április 16. – Belfort, Territoire de Belfort, 1958. április 6.) olimpiai bronzérmes francia tornász. Első olimpiája az 1908. évi nyári olimpiai játékok volt, ahol tornászként versenyzett. Egyéni összetettben a 18. lett. Ez első világháború után az 1920. évi nyári olimpiai játékokon újra indult, mint tornász. Csapat összetettben bronzérmes lett, míg egyéni összetettben az 5. helyen végzett. Klubcsapat a Société de Gymnastique La Belfortaine volt. Château-Thierry csata A Château-Thierry csatát a hatodik koalíciós háború idején, 1814. február 12-én vívták a Napóleon és Ney vezette francia erők Yorck és Blücher parancsnoksága (orosz források szerint Osten-Sacken) alatt álló orosz–porosz seregek ellen. A hatnapos hadjárat hatásos taktikai győzelmei után a francia császár egy utolsó döntő csapást próbált mérni a porosz erőkre, ezzel a hatodik koalíció csapatait kiűzve hazája földjéről. Napóleon a York irányította porosz erőkre csapott le a Marne folyó mellett Château-Thierry-nél. A császár két részre osztotta a seregét, az egyik Ney irányítása alatt a Montmirail – Château-Thierry közötti úton haladt előre, a másik seregrészt saját maga vezette egy bekerítő mozdulatot tett, hogy oldalba kapja a szövetségek erőit. Ney marsallt vezetésével a franciák áttörték Blücher sorait nagy veszteséget okozva nekik. A támadásuk a számukra váratlan helyen álló porosz tüzérségen akadt el, ezt követően York rendezett sorokban visszavonta seregét az útra. Kilenc ágyújuk és a hadfelszerelés egy része a franciák hadizsákmánya lett. Jordan Robertson Jordan Robertson (Sheffield, 1988. február 12. –) angol labdarúgó, jelenleg az angol Farnborough FC játékosa. Sikerei, díjai Ferencvárosi TC : NB2 bajnok: 2008–09 331 Etheridgea A 331 Etheridgea a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Auguste Charlois fedezte fel 1892. április 1-jén. Marjai Virág Marjai Virág (Mosonmagyaróvár, 1980. október 3. –) magyar színésznő, műsorvezető. Életpályája 1980-ban született Mosonmagyaróváron, gyermekkorát Kisbodakon töltötte. A mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. Érettségi után két évig tanult az ELTE német szakán, mellette egy évet Pesti Magyar Színiakadémián is. 2001-2005 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2005-2010 között a Radnóti Színház tagja volt. 2010-2011 között szabadúszóként dolgozott. 2011-2014 között az egri Gárdonyi Géza Színház színésznője volt. 2014-től ismét szabadúszó, mellette műsorvezetőként dolgozik rádióban és az Echo TV-ben is. Filmes és televíziós szerepi Tűzvonalban (2007) Zimmer Feri 2. (2010) Apacsok (2010) Fapad (2015) Csonka délibáb (2015) Halj már meg! (2016) Díjai és kitüntetései Radnóti-díj (1998) Arcis-le-Ponsart Arcis-le-Ponsart település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 320 fő (2015). Arcis-le-Ponsart Coulonges-Cohan, Dravegny, Vézilly, Brouillet, Courville, Crugny, Lagery és Mont-sur-Courville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Arcis-sur-Aube-i csata Az Arcis-sur-Aube-i csata 1814. március 20–21-én Napóleon utolsó előtti csatája volt lemondása és elbai száműzetése előtt. (Az utolsó a Saint-Dizier-i ütközet volt). A Schwarzenberg herceg által vezetett, Napóleon csapatainál jóval nagyobb létszámú osztrák–bajor–orosz erők meghátrálásra kényszerítették a franciákat. Előzmények Napóleon még azelőtt akarta megtámadni Schwarzenberg herceg erőit, még mielőtt azok egyesülhettek volna Blücher tábornagy seregével és kiépült volna az összeköttetés a két szövetséges haderő között a Marne fölött. Március 17-én a herceg két francia marsall (Oudinot és Macdonald) seregei felett is diadalmaskodott Troyes térségében. Ezen a napon elfoglalt egy átkelőt a Szajnán Nogent-nál, otthagyta elővédjét és száz kilométerre megközelítette a francia fővárost. Hogy elkerülje annak lehetőségét, hogy az általa csak „csehországinak” nevezett hadsereg négy nap alatt Párizs falainál legyen, a francia császár megpróbálkozott egy utolsó rohammal. Napóleon merész megoldással Reimsből Arcis-sur-Aube-ba vonult, 50 kilométerrel ellenségeinek háta mögé. Mortier és Marmont marsallok hadseregét Fismes-ben és Reimsben hagyta, szemben Blücherrel. Ő maga Plancynál átkelt Aube-on és Méryhez vonult. Erről a pont kiindulva akart kitörni az ellenség háta mögül. De a hadmozdulat nem hatott megsemmisítő erővel, nem maradt észrevétlen, az ellenfél mindenről tudomást szerzett és sietve visszavonult. Egy merész manőverrel a császár még egyszer megmentette Párizst. De ilyen mértékű fölénnyel szemben Napóleon sem érhetett el sikert. A császár új manőverrel próbálkozott a szövetségesek mögött. A csata Március 20-án korán reggel Napóleon elindult Arcis-sur-Aube-ba. Azt hitte, hogy csak gyenge osztrák erőkkel kell számolnia, ezért kitört a Marne felé. 11 órakor Ney és Sébastiani tábornokok 20 000 fős erői megtámadták és elkeseredett küzdelemben kiűzték Wrede tábornok 43 000 fős haderejét Arcis városából. Délután egy órakor Napóleon megérkezett az Aube északi partján és átkelt a hídon. Elkeseredett lovassági küzdelem alakult ki késő délutántól estig. Az éjszaka folyamán Schwarzenberg magához tért, és csatarendbe állította 80 000 fős haderejét a franciákkal szemben. Az éjszaka folyamán a francia császár is kapott erősítést, a Császári Gárda egységeit, két lovas egységet és Oudinot 7. hadtestét, így 28 000 emberrel rendelkezett. Schwarzenberg csapdára gyanakodott, és nem is volt tisztában saját számbeli fölényével, ezért nem mert támadni március 21-én délután háromig. Ez az idő elegendőnek bizonyult arra, hogy Napóleon felmérje, hogy nagyobb erejű szövetséges haderővel áll szemben. Parancsot adott a francia főerőknek, hogy vonuljanak vissza az Aube mögé. Az Oudinot vezette francia utóvéd este hatig elkeseredett küzdelmet folytatott az osztrákokkal, majd visszavonta a seregét a folyó mögé. Az osztrákok nem erőltették a hátráló franciák üldözését, Ormes mellett a franciák erősítést kaptak. Következmények Az ütközet a franciáknak 3000, a szövetségeseknek 4000 ember elvesztésébe került. Március 25-én a szövetségesek La-Fère-Champenoise-nál legyőzték Marmont és Mortier marsallok seregét, majd Meaux-nál egyesültek Blücher seregével. Willie McLean (amerikai labdarúgó) William McLean (Clydebank, 1904. január 27. – ismeretlen) skót születésű, egykori amerikai válogatott labdarúgó. Elektromos hálózatok és csatlakozók listája Ez a lap az elektromos hálózati csatlakozók, feszültségek és frekvenciák listáját tartalmazza országonkénti lebontásban. Országlista (hálózati feszültség, frekvencia, csatlakozó-típusok) Az alábbi lista alapesetben független államokat sorol fel. Az anyaországétól eltérő jellemzőkkel rendelkező területek (pl. Hongkong) külön sorba kiemelten szerepelnek. Matyi és a hegedűs A Matyi és a Hegedűs 2002-ben alakult, szombathelyi mulatós dance formáció. Jelenlegi tagjai: Mátyás Zoltán (Matyi), Egervölgyi Krisztián (Hegedűs). A felszolgálóból lett énekes, Mátyás Zoltán mellett az első években a több hangszeren is játszó Dömötör Balázs hegedült, őt 2007-ben Kiss Emil váltotta, akit 2008-ban Egervölgyi Krisztián követett, akivel egyébként is indult volna a formáció, így már az akkori induló tagokat láthatjuk, hallhatjuk a fellépéseiken. Eredmények: 5 aranylemez, 3 platinalemez, 1 Fonogram díj. Diszkográfia Lent az erdő szélén (2002) Necsi-necsi (2003) 50 Pengő (2004) Lottó (2005) Duj-duj desuduj (2006) Húzd rá gitár (2007) Gyere és táncolj (2008) A Hetedik (2015) Disintegration Az 1989-es Disintegration a The Cure nyolcadik nagylemeze. Az album visszetérés a gothic rock hangzáshoz, amelyet az 1980-as évek elején hoztak létre. Robert Smith énekes, akire egyre nagyobb nyomás nehezedett az együttes sikere kapcsán, hallucinogén anyagokat kezdett használni, ami nagyban érintette a munkálatokat. A felvételek alatt Lol Tolhurst-öt, az együttes alapító tagját kirúgták a zenekarból, így nem játszott a lemezen. Bár a kiadó attól félt, hogy az album kereskedelmi öngyilkosság lesz, az együttes kereskedelmi sikereinek csúcsa lett. Az Egyesült Királyságban a 3., az Egyesült Államokban a 12. helyig jutott. A Lovesong a 2. helyig jutott előre a Billboard Hot 100-on. A Disintegration máig a The Cure legeladottabb lemeze (több mint hárommillió példány), emellett a kritikusok is elismerték. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 326. helyre került. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Nemesis (ráknem) A Nemesis az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályának a Siphonostomatoida rendjébe, ezen belül az Eudactylinidae családjába tartozó nem. Tudnivalók A Nemesis-fajok tengeri élőlények. Közülük a legtöbben élősködő életmódot folytatnak. Rendszerezés A nembe az alábbi 13 faj tartozik: Nemesis aggregatus Cressey, 1967 Nemesis atlantica Wilson C.B., 1922 Nemesis carchariaeglauci (Hesse, 1883) Nemesis lamna Risso, 1826 - típusfaj Nemesis macrocephalus Shiino, 1957 Nemesis pallida Wilson C.B., 1932 Nemesis pilosus Pearse, 1951 Nemesis robusta (Van Beneden, 1851) Nemesis sphyrnae Rangnekar, 1984 Nemesis spinulosus Cressey, 1970 Nemesis tiburo Pearse, 1952 Nemesis vermi Scott A., 1929 Nemesis versicolor Wilson C.B., 1913 Fogd meg a nyulat! A Fogd meg a nyulat! Isaac Asimov egy sci-fi novellája, amely 1944-ben, az Astounding magazin februári számában jelent meg. Megtalálható az Én, a robot és a Robottörténetek című novelláskötetekben is. Történet A novella 2016-ban játszódik. Gregory Powell és Michael Donovan egy aszteroida bányájában ellenőrzi a Dave (DV–5) nevű robotot. Ez az első olyan robot, amely pozitronmezőjével hat másik robotot – mint valami „ujjat” – felügyel, de valamilyen oknál fogva néha leállnak a munkával. Ez mindig csak olyan esetben fordul elő, amikor veszélyes műveletet készülnek végrehajtani, és épp nincs a közelben emberi felügyelet. A két férfi úgy dönt, távolról figyelik a robotokat, így elképedve figyelik, ahogy Dave csapata a munka helyett táncgyakorlatokat mutat be. Donovanék utánuk rohannak, majd amikor elég közel érnek hozzájuk, Dave ismét észhez tér, és nem emlékszik a táncra. Nyolc napon keresztül figyelik őket tovább eredménytelenül, továbbra sem tudják eldönteni, mi okozza a balettmozdulatokat. Ekkor jut eszébe Donovannek, hogy az egyik „ujj” a kihallgatása során csak veszélyhelyzeteket említett a leállások előtt. Úgy döntenek, robbantanak egyet a bányában, hátha így sikerül megoldani a rejtélyt. A robbantással azonban saját magukat zárják be a járatba, és az egyetlen résen, amin kilátnak, Dave táncoló robotjait nézhetik. Powellnek eszébe jut, hogy Dave talán túl van terhelve, hiszen vészhelyzetben egyszerre kell irányítania minden robotot, míg különben egy-kettő csak rutinmunkát végez. A résen keresztül kilövi tehát az egyik alárendelt robotot, amitől Dave észhez tér és kimenekíti őket a bányából. Így már sikerül kijavítani a problémát. Megjelenések angol nyelven Astounding, 1944. február I, Robot ( Gnome Press , 1950) I, Robot ( Digit , 1958) Isaac Asimov ( Octopus , 1981) The Complete Robot ( Doubleday , 1982) The Robot Collection ( Doubleday , 1983) The Asimov Chronicles: Fifty Years of Isaac Asimov ( Dark Harvest , 1989) magyar nyelven Én, a robot ( Kossuth , 1966, ford.: Vámosi Pál) Robur #10, 1985. (ford.: Vámosi Pál) Én, a robot ( Móra , 1991, ford.: Vámosi Pál) Robottörténetek, I. kötet ( Móra , 1993, ford.: Vámosi Pál) Isaac Asimov teljes Alapítvány-Birodalom-Robot Univerzuma, I. kötet ( Szukits , 2001, ford.: Vámosi Pál) Én, a robot ( Szukits , 2004, ford.: Vámosi Pál) Níjar Níjar község Spanyolországban, Almería tartományban. Lakosainak száma 28 996 fő (2017). Földrajza Níjar Almería, Turrillas, Lucainena de las Torres és Carboneras községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Michael Seresin Michael Seresin (Wellington, Új-Zéland, 1940. július 17.) ausztrál operatőr és borász. Életpályája Új-Zélandon látta meg a napvilágot, ahonnan az 1960-as években Európába költözött, Londonban telepedett le. Operatőrként számos nagy sikerű filmben közreműködött közre. Pályafutása során rendszeresen együtt dolgozott Alan Parker rendezővel. Borászként Európai tartózkodása során Olaszországban házat bérelt, ahol megérintette az ország borászati és kulturális hagyománya. 1992-ben Új-Zélandon birtokot vásárolt és borkészítésbe fogott. Borászata 2014-ben már 160 hektáron gazdálkodott. Válogatott filmográfia Operatőrként Bugsy Malone (1976) Éjféli expressz (Midnight Express) (1978) Fame (1980) Madárka (Birdy) (1984) Angyalszív (1987) Gyertek el a mennyországba! (Come See The Paradise) (1990) Gyilkosság a Fehér Házban (City Hall) (1996) A kód neve: Merkúr (1998) Angyal a lépcsőn (Angela’s Ashes) (1999) Harry Potter és az azkabani fogoly (2004) A majmok bolygója: Forradalom (2014) Jungle Book (tervezett bemutató: 2018) Rendezőként Homeboy (1988) Château-sur-Allier Château-sur-Allier település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 179 fő (2015). Château-sur-Allier Lurcy-Lévis, Neure, Le Veurdre, Mornay-sur-Allier, Sancoins és Livry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: FK AS Trenčín Az FK AS Trenčín egy labdarúgócsapat Trencsénben, Szlovákiában. A klubot 1992-ben alapították. Jelenleg a szlovák labdarúgó-bajnokság első osztályában szerepel. Történelem A klubot 1992-ben Ozeta Trenčín néven alapították. A csehszlovák harmadosztályban indultak. 1994 és 1997 között a másodosztályban szerepeltek. 1997-ben indulhattak először a Corgoň Ligában és legjobb eredményüket is ekkor érték el, amikor is a bajnokság végén negyedik helyen végeztek. Tizenegy évet követően a 2007/08-as idény végén búcsúzni kényszerültek az élvonaltól, majd 2011-től ismét az első osztály tagjai lettek. A 2014-15-ös szezonban a klub történetében először nyerték meg a bajnokságot és a kupát is. Az Intertotó-kupában négy alkalommal szerepeltek: (1998, 1999, 2000, 2002) A klub elnevezései 1992 TJ Ozeta Dukla Trenčín 1995 FK Ozeta Dukla Trenčín 2003 Laugaricio Trenčín 2005 FK AS Trenčin Sikerek Szlovák labdarúgókupa Kupagyőztes (2): 2014-15, 2015-16 Szlovák első osztály Bajnok (2): 2014-15, 2015-16 2. hely (1): 2014 Szlovák másodosztály 1. hely (1): 2011 2. hely (3): 1997, 2009, 2010 Az FK AS Trenčín nemzetközi kupamérkőzései A párharc tizenegyesrúgásokkal dőlt el. Zsiec Zsiec, románul: Jieț, település Romániában, Hunyad megyében. Fekvése Petrilla mellett, a Petrozsény felé vezető DN7A út mentén fekvő település. Története Zsiec (Jieț) korábban Petrilla (Petrila) része volt. 1956-ban a várost alkotó településként adatai Petrilláéhoz (Petrila) voltak számítva. 1910-ben 403 lakosából 212 román, 157 magyar, 24 német volt. 1966-ban 1313 lakosából 1289 román, 22 magyar, 1977-ben 894 lakosából 881 román, 11 magyar, 1992-ben pedig 770 lakosából 752 román, 11 magyar volt. A 2002 évi népszámláláskor 803 lakosából 782 román, 11 magyar volt. Népszokások Nagy hagyománya van a karácsonyi kolindálásnak, amelyet itt Colindul Pițărăilor néven ismernek. 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokság (selejtező – 2. csoport) Az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének 2. csoportjának mérkőzéseit tartalmazó lapja. A csoportban Bulgária, Románia, San Marino, Skócia és Svájc szerepelt. A csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszottak egymással. A csoportelső Skócia kijutott az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokságra. Mérkőzések Az időpontok helyi idő szerint értendők. Nuckolls megye (Nebraska) Nuckolls megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Nebraska államban található. Megyeszékhelye Nelson, legnagyobb városa Superior. Lakosainak száma 4413 fő (2013. július 1.). Nuckolls megye Clay megyével határos. Népesség A megye népességének változása: Nagymester (sakk) A nagymester címet a nemzetközi sakkszervezet, a FIDE adományozza bizonyos jelentős versenyeredmények vagy meghatározott Élő-pontszám és sakkversenyen elért úgynevezett normateljesítés megléte esetén. Eggyel magasabb fokozat a nemzetközi mester és kettővel a FIDE-mester címeknél. Aki elnyeri a nagymesteri címet, élete végéig megtarthatja. A sakkirodalomban általánosan használt rövidítése a GM (az angol Grandmaster szó rövidítése), néha használják az IGM (angol International Grandmaster) rövidítést is. (A FIDE-mester rövidítése FM - angol FIDE Master -, a nemzetközi mesteré IM - International Master.) A GM, IM és az FM címeket férfiak és nők egyaránt elnyerhetik. Mióta az első nő, Nona Gaprindasvili 1978-ban nemzetközi mester lett, sok nő megszerezte ezt a címet, közülük a legnagyobb tekintélynek a férfiak mezőnyében is szép eredményeket elért Polgár Judit örvend. Létezik külön női nagymesteri cím is (WGM - angol Woman Grandmaster), ez játékerőben körülbelül a nemzetközi mester szintet jelenti. A FIDE speciális nagymesteri címeket adományoz a sakkfeladványok kiemelkedő teljesítményt nyújtó szerzőinek (GMC) és megfejtőinek (GS) is (ld. A FIDE sakkfeladványszerző nagymestereinek listája). A levelező sakknagymesteri címet Nemzetközi Levelezési Sakkszövetség (ICCF - International Correspondence Chess Federation) adományozza. Nem hivatalos fogalom a szupernagymester titulus: ezt azoknak a nagymestereknek a megkülönböztetésre használják, akik a világ élvonalához tartoznak. Követelmények A jelenlegi FIDE szabályzat szerint a (férfi) nagymesteri cím eléréséhez a következő versenyeredmények egyikét kell teljesíteni: VB 16-os mezőnyébe jutás, női VB megnyerése, U-20 (ifjúsági) VB vagy EB megnyerése, olimpián vagy EB-n 2600 fölötti eredmény teljesítése, stb. A cím megszerezhető bizonyos feltételek mellett (pl. minimum 9 résztvevő, a résztvevők egyharmada, de legalább 3 GM ellenfél, legalább 50% nemzetközi címviselő, stb.) rendezett versenyeken elért normateljesítéssel, ha a versenyző legalább 2601-es Élő-pontszámnak megfelelő teljesítményt elér a versenyen, 2500-as Élő-pontszámot elért, kettő vagy több normateljesítést elér, minimum 27 játszmából. Forrás A FIDE nemzetközi címszerzési szabályzata (pdf) Warrant A Warrant egy amerikai glam metal/hard rock együttes. 1984-ben alakultak Hollywoodban. Első nagylemezük 1989-ben jelent meg. Lemezeiket a Columbia Records, CMC Records, Deadline Music kiadók adják ki. Heavy metalt is játszanak. A glam metal műfaj nevesebb képviselői közé tartoznak. Tagok Erik Turner - ritmusgitár, háttér-éneklés, akusztikus gitár, harmonika Jerry Dixon - basszusgitár, háttér-éneklés Steven Sweet - dobok, ütős hangszerek, háttér-éneklés, harmonika Joey Allen - gitár, háttér-éneklés, akusztikus gitár, harmonika, bendzsó Robert Mason - éneklés, akusztikus gitár Diszkográfia Dirty Rotten Filthy Stinking Rich (1989) Cherry Pie (1990) Dog Eat Dog (1992) Ultraphobic (1995) Belly to Belly (1996) Greatest and Latest (1999) Under the Influence (2001) Born Again (2006) Rockaholic (2011) Louder Harder Faster (2017) Óledince Óledince (szerbül Стари Лединци / Stari Ledinci) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Újvidék községben. Dorians A Dorians egy örmény rockegyüttes. Ők képviselték az egy év után visszatérő Örményországot a 2013-as Eurovíziós Dalfesztiválon Malmőben. Történet 2009 áprilisában megnyerték a Legjobb új előadó-díjat Moszkvában, az éves Tashir Music Awardson. Ugyanebben az évben, júniusban tartották első nagykoncertjüket az örmény fővárosban, Jerevánban. Ian Gillannel és Tony Iommival együtt egy jótékonysági koncerten vettek részt a Rock Aid Armenia-projekt keretében, egy Gjoumriban található zeneiskola felújítása érdekében. 2010. novemberében négy szólókoncertjük volt Moszkvában. Ebben az évben az örmény National Music Awards az év legjobb rockegyüttesének nyilvánította őket. 2011-ben három díjat szereztek meg a díjátadón: Az év legjobb rockegyüttese, Az év legjobb videója és Az év legjobb vokálja díjakat. 2011 áprilisában felvették az első albumukat Brüsszelben. Augusztusban Serj Tankian koncertjén előzenekarként vettek részt az örmény fővárosban. December 13-án a VAN Music Awards 2011-en a "Rock Number One"- és a "Man Number One"-díjakat szerezték meg. December 22-én bemutatták első albumukat, ami a Fly címet viseli. 2012. szeptember 10-én a Karen Demirchyan Sport- és Koncertkomplexumban, valamint 13-án Hegyi-Karabahban Derek Sheriniannal és Glenn Hughesszal koncerteztek. 2013-ban a Malmőben tartandó Eurovíziós Dalfesztiválon az egy év kihagyás után visszatérő Örményországot fogják képviselni a Lonely Planet (magyarul: Magányos bolygó) című dalukkal. Tagok Gor Sujyan - vokál (2008 -) Gagik Khodavirdi - gitár (2008 -) Arman Pahlevanyan - billentyűs (2008 -) Edgar Sahakyan - basszusgitár (2008 -) Arman Jalalyan - dobok (2008 -) Henry Bellmon Henry Bellmon (Tonkawa, 1921. szeptember 3. – Enid, 2009. szeptember 29.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Oklahoma, 1969–1981). Stazione di Scurcola Marsicana Stazione di Scurcola Marsicana vasútállomás Olaszországban, Scurcola Marsicana településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Sulmona–Pescara-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Cappelle-Magliano Stazione di Villa San Sebastiano I. e. 411 Évszázadok: i. e. 6. század – i. e. 5. század – i. e. 4. század Évtizedek: i. e. 460-as évek – i. e. 450-es évek – i. e. 440-es évek – i. e. 430-as évek – i. e. 420-as évek – i. e. 410-es évek – i. e. 400-as évek – i. e. 390-es évek – i. e. 380-as évek – i. e. 370-es évek – i. e. 360-as évek Évek: i. e. 416 – i. e. 415 – i. e. 414 – i. e. 413 – i. e. 412 – i. e. 411 – i. e. 410 – i. e. 409 – i. e. 408 – i. e. 407 – i. e. 406 Események Római consulok : L. Papirius Mugillanus és Sp. (vagy C.) Nautius Rutilus Oligarchikus államcsíny Athénben , az athéni alaptörvények felfüggesztése, a polgárjog leszűkítése 5.000 személyre, a diaita megszüntetése, a 400-ak tanácsának visszaállítása. Texas megye (Missouri) Texas megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Missouri államban található. Megyeszékhelye Houston, legnagyobb városa Licking. Lakosainak száma 25 636 fő (2013. július 1.). Texas megye Pulaski, Phelps, Dent, Shannon, Howell, Douglas, Wright és Laclede megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Linghem Linghem település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 215 fő (2015). Linghem Quernes, Liettres, Norrent-Fontes, Rely és Rombly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 6332 Vorarlberg A 6332 Vorarlberg (ideiglenes jelöléssel 1992 FP3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen fedezte fel 1992. március 30-án. Paul Scharner Paul Scharner (Scheibbs, 1980. március 11. –) osztrák válogatott labdarúgó, jelenleg az angol Wigan Athletic játékosa. Los Ríos régió Los Ríos (spanyolul: Región de Los Ríos vagy XIV. Región de Los Ríos) egy régió Chilében. A régió fővárosa Valdivia. Fogl Károly Fogl Károly (magyarosított nevei: Fogoly Károly, Újpesti Károly, Újpest, 1895. január 19. – Budapest, 1969. január 12.) válogatott labdarúgó és edző. A sportsajtóban Fogl II néven szerepelt. Pályafutása Klubcsapatban Fogl labdarúgó pályafutását a Mezei Torna Clubnál kezdte, majd 1912-ben került át az Újpesti Törekvés Sportegyesülethez. Két évvel később csatlakozott az Újpesti Torna Egylethez, ahol egész karrierje során szerepelt. Itt vált Magyarország egyik legjobb védőjévé. Testvérével, Józseffel nagyszerű védőpárost alkottak, amely az európai labdarúgásban Fogl-gátként lett közismert. 1920-ban megkapta az év labdarúgója címet. A húszas években a Ferencvárosi TC és az MTK uralta a honi labdarúgást, így az Újpest sohasem végzett a második helynél előrébb és a kupában is csak döntőig jutott. Az 1929-30-as bajnokságban azonban az Újpest végzett az élen, habár Fogl alig kapott lehetőséget. Ez volt utolsó újpesti szezonja. 1931-ben egy rövid időre a Vasashoz szerződött. A válogatottban 1918 júniusában, Bécsben egy osztrákok elleni 2-0-s győzelemmel mutatkozott be a válogatottban. 1920 novemberében játszott először együtt a nemzeti csapatban a Fogl testvérpár, akik meghatározó alakjai voltak a húszas évek magyar válogatottjának. Az 1924-es párizsi olimpián azonban Mándi Gyula mellett játszott. Részt vett az 1927-ben rajtoló, első ízben kiírt Európai Nemzetek Kupáján, ahol Magyarország a negyedik helyen végzett. Ötvenegyedik, egyben utolsó válogatott mérkőzését 1929 áprilisában Svájc ellen játszotta. Címeres mezben 2 gólt szerzett. Edzőként Aktív pályafutása befejeztével edzőnek állt és Bulgáriába ment, ahol a Sportklub Sofia csapatát 1935-ben bajnoki címig vezette. Az 1934-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben a bolgár válogatottat is irányította, ahol a magyarok csoportjában pont nélkül az utolsó helyen végeztek, így lemaradtak a világbajnokságról. Ezután a román Juventus Bukarest kispadját választotta, majd pedig az akkor második ligás Győri ETO-t az NB I-be vezette. 1938-tól, illetve a második világháború után a Warta Poznańt edzette, amellyel lengyel bajnoki címet ünnepelhetett 1947-ben. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnok: 1929-1930, 1930-1931 Magyar bajnoki ezüstérmes: 1920-1921, 1922-1923, 1926-1927 Magyar kupadöntős: 1922, 1923, 1925, 1927 Bajnokok Tornájának győztese: 1930 Közép-európai Kupa-győztes: 1929 Edzőként Bolgár bajnok: 1935 Lengyel bajnok: 1947 Warren Buffett Warren Edward Buffett (ejtsd: bafit) (Omaha, 1930. augusztus 30.) amerikai részvénybefektető és üzletember, 2006 júniusi bejelentése alapján a világ valaha volt egyik legnagyobb jótékonysági adományozója. A Forbes magazin 2008-as listáján ő volt a világ leggazdagabb embere, a mexikói Carlos Slim és a Microsoft alapítója, Bill Gates előtt. Befektetéseivel hatalmas vagyont halmozott fel – 2006-ban a Forbes magazin Bill Gates után a világ második leggazdagabb embereként tartotta számon – és ezzel kiérdemelte az „omahai bölcs” becenevet. Befektetési társasága a Berkshire Hathaway, amelyben a részvények több mint 38%-át birtokolja; vagyonát 2006. június végén 44 milliárd dollárra becsülték. Buffett vagyonához mérten puritán életstílusáról híres. Ugyanabban az omahai házban él, amelyet 1958-ban vásárolt 31 500 dollárért. Éves fizetése a Berkshire Hathaway vezérigazgatójaként 100 000 dollár, ami az Egyesült Államokban nagyon szerény nagyvállalati menedzseri fizetésnek számít. (Igaz, vagyona egyéb csatornákon is óriási elkölthető jövedelmet biztosíthatna számára.) 2006. június 25-én Buffett bejelentette, hogy 44 milliárd dolláros vagyonának több mint négyötödét, 37 milliárd dollárt (június 26-ai forintárfolyamon 8270 milliárd forintot) a Bill Gates, illetve a Buffett család működtette alapítványoknak adományoz. 30,7 milliárd dollárt Bill Gates alapítványának, a Bill and Melinda Gates Foundationnek adott. Az alapítvány eddig is a világ legnagyobb magánalapítványa volt, de ezzel a szervezet vagyona megduplázódott. Buffet azonban kikötötte, hogy az adományozás csak addig érvényes, amíg Bill vagy Melinda Gates részt vesz az alapítvány működtetésében. 6,3 milliárdot osztott szét négy másik alapítvány között, gyermekei és a közelmúltban elhunyt felesége által alapított szervezetek kapják ezeket az összegeket. A hír csak napokkal követte Buffett közeli barátja, a Berkshire Hathawayben is igazgatói posztot betöltő Bill Gates bejelentését, hogy a jövőben jóval kevésbé a Microsoft menedzselésével és inkább jótékonysági munkával kíván foglalkozni. Élete Gyerekkora A jótékony milliárdos Howard Buffett részvénybróker és honatya (a Kongresszus tagja), illetve Leila Buffett fia. Két lánytestvére van, Doris és Bertie. Nagyapja még fűszeres volt Omahában, boltjában dolgozott Charlie Munger, a Berkshire Hathaway jelenlegi alelnöke. Apja brókercégénél kezdett el dolgozni, tizenegy éves korában, és még ugyanebben az évben végrehajtotta első tranzakcióját. Cities Services-féle elsőbbségi részvényeket vett darabonként 38 dollárért, és 40 dollárért adta el őket. Néhány évvel később, mikor a részvény ára elérte a 200 dollárt, örökre megtanulta, hogy jó cégekbe hosszú távra érdemes befektetni. Tizennégy éves korában 1200 dollár megtakarított pénzéből 40 hold termőföldet vásárolt, amit bérbeadott. Zseniális befektetései közé tartozott a Coca-Cola Company, a Gillette, a Fruit of the Loom, és különféle repülő- és biztosítótársaságok részvényeinek megszerzése. 2000 óta lehet licitálni a szokásos nyári ebédre. 2006-ban az eBay árverésén több mint 620 ezer dollárért kelt el a közös étkezés. Az ebből befolyt összegeket Buffet minden évben a Glide Foundation alapítványnak adományozza. 2007-ben az összeg 650 ezer dollárra nőtt. A nyerő tétet ketten tették: Monish Pabrai, a kaliforniai Pabrai Investment Fund 43 éves vezető partnere és Guy Spier, az Aquamarine LLC hedge fund-irányítója. Pabrai adja a pénz kétharmadát, míg Spier a maradék egyharmadot. Ők ketten és hat meghívottjuk vehet részt azon a két és fél-három órás beszélgetésen, amelyen konkrét befektetési tippeken kívül bármiről szó eshet. MOS Technology 65xx A MOS Technology 65xx kifejezés a MOS Technology 8 bites mikroprocesszorainak családját takarja. Ezek a processzorok a kb. 1975-ben megjelent Motorola 6800 processzoron alapulnak. A 65xx család egyik legnevezetesebb tagja a MOS Technology 6502 jelű processzor, amelyet számos otthoni számítógépbe építettek, többek között a Commodore PET és VIC-20, az Apple II, és az Atari 800 gépekbe. Az egyik legnépszerűbb 6502-alapú számítógép a Commodore 64, ennek központi egysége egy módosított 6502-es CPU, a 6510-es. A brit Acorn, Ltd is gyártott 6502 processzoros gépeket, ez volt a BBC Micro sorozat. MOS 65xx processzorokkal szerelt számítógépek Commodore VIC-20 Commodore Plus/4 Commodore 64 Commodore 128 – benne 2 MHz-es órajelű MOS 8502 CPU Commodore 16 Apple II , Apple IIc Atari 400 Atari 800 Atari 1200XL Atari 800XL Atari 600XL Atari 130XE Atari 65XE Atari XEGS Daniel Jarque Daniel Jarque González (Barcelona, 1983. január 1. – Barcelona, 2009. augusztus 8.) spanyol labdarúgó. Pályafutása Egész pályafutását az RCD Espanyol csapatánál töltötte. Több mint 200 mérkőzést játszott, haláláig ő volt az RCD Espanyol csapatkapitánya. 2006-ban spanyol kupát nyert, egy évvel később UEFA-kupa-döntőt játszott. Válogatott A különböző utánpótlás-válogatottakban többször játszott, a felnőtt válogatottban nem kapott lehetőséget. Sikerei, díjai Spanyol kupagyőztes, 2006 UEFA-kupa-döntős, 2007 Rápolt (település) Rápolt község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Mátészalkai járásban. Fekvése A Szatmári-síkság délkeleti csücskében, a Szamos folyó partján épült 172-lakosú pici település Nyíregyházától 78 kilométer, Győrtelektől 9 kilométer, Ököritófülpöstől 4 kilométer távolságra található. Története A település neve 1366-ban egy idevaló királyi ember nevében tűnik fel először az oklevelekben, Rapolt alakban. A Rápoltiak kisnemesi falva volt. Kialakulása említésénél jóval korábban történhetett. 1430-ban Domahidy György és László elfoglalta, de Zsigmond király visszaadta Rápolti Andrásnak. Ettől kezdve a Rápolti Nagy családé volt. A 18. században egy része a Kormos, Kanizsai, Erdélyi, Szabó, Kászonyi stb. családoké lett. A falu sok megpróbáltatáson ment keresztül, különösen a Szamos árvizeitől szenvedett sokat. Rápolt határába olvadt Szúnyogszeg, melyet a korabeli iratok Zwnywgzegh alakban említenek. A telekhely 1430-ban tűnik fel mint Rápolt szomszédja, az Egry család pusztája volt. A név szeg eleme arra utal, hogy a föld egy folyó (a Szamos) kanyarja mellett feküdt; az előtag pedig a sok szúnyogra. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 97,5%-a magyar, 2,5%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Református temploma 1803 és 1824 között épült fel klasszicista, késő barokk stílusban. Arcos de la Llana Arcos de la Llana település Spanyolországban, Burgos tartományban. Arcos de la Llana Albillos, Villagonzalo Pedernales, Villariezo, Sarracín, Cogollos, Villangómez, Estépar és Cayuela községekkel határos. Lakosainak száma 1626 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Disocactus × hybridus A Disocactus × hybridus egy mesterségesen létrehozott hibrid a Disocactus phyllanthoides és a Disocactus speciosus faj között. A legáltalánosabban elterjedt és legközönségesebb Disocactus-hibrid, mely nagyon tág környezeti feltételek mellett képes fennmaradni és virágozni. Története és taxonómiája nagyon összetett, és sokáig összetévesztették a Disocactus ackermannii fajjal. Története A tévedés története 1824-ben kezdődött, amikor George Ackermann egy általa Mexikóból hozott kaktuszhajtást adott át Mr. Tate-nek, aki sikeresen felnevelte, és virágoztatta a növényt. Más növényeket is sikerült felnevelni a Mexikóból származó magokból, melyek új fajnak, és nem hibridnek bizonyultak. Azonban ez a faj hamarosan eltűnt a kultúrából. A XIX. század második fele során, amikor a kaktuszok iránti érdeklődés erősen lecsökkent a páfrányok, pálmák, orchideák javára, a kultúrából a Disocactus ackermannii faj is teljesen eltűnt a gyűjteményekből. Nagyjából ebben az időben történt, hogy több kertész is sikeresen keresztezte a rózsaszín virágú Disocactus phyllanthoides-t a vörös virágú Disocactus speciosus-szal, gyönyörű vörös virágú, rövid tövisű növényeket eredményezve. Az újonnan létrejött hibrid növények erőteljesek, életerősek és gazdagon virágzók voltak, majdhogynem minden tartási hibát eltűrtek, és fennmaradtak a gyűjteményekben. Sajnálatos módon Britton és Rose The Cactaceae c. publikációjában összetévesztette ezeket a hibrid eredetű növényeket az eredeti Disocactus ackermannii fajjal, melynek eredeti alakja akkorra már teljesen a feledés homályába veszett. A Britton és Rose által Epiphyllum ackermannii néven leírt növény nem tiszta faj volt, hanem egy hibrid, a csere pedig gyógyíthatatlan zűrzavart eredményezett hosszú évtizedeken át a piros virágú Disocactus formák elnevezésében. 1943-ban Charles Gill fedezte fel újra a Disocactus ackermannii faj eredeti alakját Jalapa közelében hatalmas, szinte megmászhatatlan óriásfák lombkoronájában. Sikerült neki élő egyedeket begyűjteni, így hamar kiderült, hogy ezek a növények nem azonosak a Hawort által leírt Disocactus ’Ackermannii’ növényekkel. A felfedezés után még évtizedekbe telt, mire sikerült tisztázni a két taxon viszonyát, és a Disocactus ’Ackermannii’ formát átkeresztelték Disocactus × hybridus ’Ackermannii’ névre. Jellemzői A növény lapos vagy háromszögletes szárszegmensei gyakran vastagok és erősen szukkulensek. Az areolákon 4–5 mm hosszú barna tövisek fejlődnek, melyek hiányozhatnak a lapított szárakról. Virágai laterálisan fejlődnek a szárak bordáin, tölcsér formájúak (többé-kevésbé), színük narancsszín vagy vörös, ritkán fehér. A bibe lobusai fehérek, és soha sem levendulaszínűek. Mivel a keresztezést a két szülőfaj között sokan, sokszor, sok forma között elvégezték, így a hibrid taxonnak rengeteg formáját hozták létre, melyek közül soknak elveszett az eredete, így ma már nehezen identifikálhatóak formái. Változatai Ackermannii – narancs vagy vörös virágú növény, kis-közepes méretű virágokkal. Szárai laposak vagy három bordára tagoltak; ez volt a legelső hibrid, és az, melyet sokáig összetévesztettek a Directory of Epiphyllum Society of America névjegyzékében az igazi Disocactus ackermannii fajjal. Ackermannii Alba – fehér virágú forma, külső szirmai halvány rózsaszínűek. Az előző forma mutációjának tartják. Bollwillerianus – kárminvörös kis-közepes virágú forma. Coccineus – vörös, közepes virágméretű növények. Curtisii – skarlátszín, közepes virágméretű növények. Devauxii – skarlátvörös kis virágú növények. Hansei – rózsaszín virágú növény. Tulajdonképpen egy visszakeresztezett forma a Disocactus × hibridus és a Disocactus speciosus között Holly Gate – hatalmas virágú forma, virágai mély bordó színűek, közepük vörös, a külső szirmok vörösek-narancssárgák, a belsőbbeknél hosszabbak, a hajtásrendszere felegyenesedő és többnyire három bordás. Ignescens – középnagy virágú, mély skarlátvörös forma átfedő belső szirmokkal. Jacques Courant – lilásvörös virágú növény, a virágok bázisán vörös foltokkal. A hajtásai erősen viaszosak Jenkinsonii - mély narancssárga virágú forma, a belső szirmok közel vízszintes síkban kitárulnak, a virág átmérője a 100 mm-t is elérheti. Areolái csak kevés tövist és rertét hordoznak. Mind lapított, mind háromszögletes szárai is vannak. Britton és Rose a termését is megfigyelte, melyet 25 mm átmérőjű, gömbölyű, bíborszínű bogyónak írtak le. Johnson's Beauty – világospiros virágú, a virág közepe narancssárga. A tölcséralkotó szirmok átfednek. Hajtásai lapítottak. Lateritius – ismert Speciosissimus Lateritius vagy Superbus Lateritius néven is. Téglavörös virágai vannak Loudonii – sárga virágú forma. Maidens Erleigh – középnagy, belső lilásrószaszín és külső bíbor színű szirmokkal. Hajtásai három bordásak. May Fly – vörös virágú. Mexicanus – lazacvörös vagy rózsaszínes-pirosas virágú forma, a tölcsér alján erősebb tónusokkal, a belső szirmai keskenyek. Virágai középnagyok, a növény törékeny, erősen viaszos hajtású. Elképzelhető, hogy mégsem ebbe a taxonba tartozik, mivel mind a Disocactus phyllanthoides , mind a Disocactus speciosus hajtásrendszeréből hiányzik a törékenység. Multiflorus – fénylő skarlátvörös, középnagy virágú forma. Orange Glow – középnagy, narancssárga virágú forma, sötétebb külső szirmokkal, a virág harang alakú, a szirmok átfednek. A hatásai vékonyak és laposak. Rongo – vörös virágú, erősen hasonlít a 'Jenkinsonii' formára. Rote Feder – vörös vagy skarlátvörös virágú, a külső szirmoknak bíborszínű szegélye van, a virág középnagy. Minden szirom mélyen bevágott. Lapos és háromszögletes hajtásai is vannak. Vandesii – mélyvörös, nagy virágú alak. Vitellinus – nincs pontos adat. Wee Bea – szolid rózsaszínű virágú forma, a tölcsért alkotó szirmok átfedőek. Erőteljes növésű, lapos hajtású forma. Peter Parler Peter Parler (Schwäbisch Gmünd, kb. 1330. – Prága, 1399. július 13.) német származású cseh építész és szobrász, a Parler építészcsalád legnevesebb képviselője; egyebek közt a Szent Vitus-székesegyház arculatának kialakítója és a Károly híd (Karlův most) építője, az ún. „német különgótikát” továbbfejlesztő közép-európai gótika vezéregyénisége. Élete Apja, a Heinrich von Gmünd néven is ismert Heinrich Parler (a parlerius latin szóból képzett Parler családnév jelentése: Pallér) Schwäbisch Gmündből először Kölnbe költözött családjával, majd 1351-ben visszaköltöztek Schwäbisch Gmündbe, hogy felépítsék a Szent Kereszt templomot — ebben a munkában már Peter is segített apjának. 1352-ben meghalt a prágai Szent Vitus-székesegyház építését elkezdő Arrasi Mátyás (Matthieu d'Arras) francia építészmester, és IV. Károly német-római császár Peter Parlerre bízta az építkezés folytatását, ezért ő (1355-ben — DB; 1356-ban — PMG, Entz) családostól a cseh fővárosba költözött át. IV. Károly a székesegyház mellett számos más munkával is megbízta; egyebek közt Parler lett az ekkoriban kialakított Újváros (Nové Město) fő tervezője és számos más épületet tervezett szerte a Német-Római Birodalomban. Egy kölni kőfaragó lányát vette feleségül (Entz). Két fia: Wenzel Parler ( csehül: Václav Parléř ), Johann Parler (ifjabb Johann Parler) , ( csehül: Jan Parléř ) ugyancsak jeles építész lett; apjuk halála után ők folytatták a Szent Vitus-székesegyház építését. Valószínűleg volt egy harmadik fia is: Heinrich Parler, aki apjával közösen faragta csillámpalából Szent Vencelnek a Szent Vitus-székesegyház Szent Vencel-kápolnájában álló szobrát. Más források szerint az a Heinrich Parler, aki a szobron dolgozott, nem a fia volt Peter Parlernek, hanem unokaöccse, Heinrich IV. Parler, aki 1373 áprilisában 30 groschen fizetséget kapott a szobron végzett, öt napi munkájáért. Fontosabb munkái Épületek, építmények Szent Vitus-székesegyház , Károly híd , Mindenszentek kápolnája, Szent Bertalan-templom ( Kolín ) szentélye, Szent Borbála-templom ( Kutná Hora ) szentélye, Szobrok Nemcsak építészként, de szobrászként is kiemelkedőt alkotott. Szakított a hagyományos, sablonokra építő ábrázolásmóddal, és realisztikusan, a karakteres vonásokat kiemelve jelenítette meg alakjait (Entz). Főként a székesegyház trifóriumának díszítésére hozta lére tanítványaival az ezért utólag gyakran „trifórium-műhelynek,” más forrásokban (Entz) „Parler-műhelynek” nevezett műhelyét. Ezért szobrainak többsége a kor szokása szerint valószínűleg nem teljesen önálló alkotás, hanem tanítványaival közös munka. Leghíresebb művei: Madonna gyermekével (1375–1380 között) — Varsó , Nemzeti Múzeum, Szent Vencel-szobor a Szent Vitus-székesegyház Vencel-kápolnájában, a Szent Vitus-székesegyház királyi szarkofágjai Önmagát ábrázoló szobra a Szent Vitus-székesegyház trifóriumában és a trifórium további húsz szobra (Szombathy), a Károly híd szobrai (PMG). Ezeket a szobrokat a kor szokásának megfelelően élénk színekkel ki is festette (Szombathy), mára azonban a festék a legtöbbjükről teljesen lekopott. Emlékezete Antonín Mrkos cseh csillagász 1988-ban Parlerről nevezte el az általa felfedezett kisbolygót: ez a 6550 Parléř. Saint-Mammès Saint-Mammès település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 3272 fő (2015). Saint-Mammès Champagne-sur-Seine, Moret-Loing-et-Orvanne, Veneux-les-Sablons és Vernou-la-Celle-sur-Seine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Paul Signac Paul Signac (Párizs, 1863. november 11. – Párizs, 1935. augusztus 15.) francia tájképfestő, a pointillizmus megalkotója festő-társával, Georges Seurat-val együtt. Ők hozták létre a divizionizmus festészeti technikáját is, amely csak a három alapszínből visz fel pontokat a vászonra, és ezek kombinációiból alkotja meg a képet. Élete és munkássága Jómódú kereskedőcsaládban született. Építésznek tanult, de 18 éves korában eldöntötte, hogy festő akar lenni. Vitorláshajón körbejárta Európa partjait és megfestette a parti tájakat. Később Franciaországban városképeket is festett. 1884-ben találkozott Claude Monet-val és Georges Seurat-tal, akinek festői módszere mélyen megragadta és akinek hűséges követőjévé vált. Hatására elhagyta az ecsetvonások alkalmazását, ehelyett pontokat vitt fel a vászonra tiszta színekből, amelyek nem a vásznon, hanem a csak a néző szenében állnak össze képpé – azaz a pointillizmus híve lett. Signac festményeinek nagy része a francia partokat ábrázolja. Minden nyáron elhagyta a fővárost, hogy Dél-Franciaországba utazzon. St. Tropezban házat is vásárolt. 1889-ben meglátogatta Vincent van Gogh-ot Arles-ban. Vitorlás útjairól vibráló, élénk vízfestményeket, vázlatokat vitt haza, amelyekről műtermében készítette el a pointillista vásznakat. Más műfajokkal is kísérletezett. Rézkarcokat, kőnyomatokat készített, sok tollrajzot is alkotott kis pontokból. Nagy hatással volt a francia festők következő generációjára, különösen Henri Matisse-ra és André Derain-re, és így jelentős szerepe volt a fauvizmus létrejöttében. Elnöke volt a Független Művészek Társaságának (Société des Artistes Indépendants) 1908-tól haláláig. Bátorította a fiatal művészeket – ő volt az első, aki Matisse-tól képet vásárolt – kiállította a "vadak" és a kubisták vitatott műveit. Több jelentős elméleti művet is írt a művészetekről, köztük az Eugène Delacroix-tól a neoimpresszionizmusig címűt, ami 1899-ben jelent meg. Politikailag anarchista volt, mint sok barátja, például Camille Pissarro is. Művei 1887 Collioure látképe 1890 Félix Fénéon arcképe 1891 Bárkák a napfényben 1891 Szellő Concarneau-ban 1900 Pápák kastélya Avignonban 1905 Velence 1906 Rózsaszín felhő, Antibes 1909 Konstantinápoly 1914 Este, Antibes 1918 A marseille-i kikötő bejárata 1921 Kikötő La Rochelle-nél Henry F. Hollis Henry F. Hollis (Concord, 1869. augusztus 30. – Párizs, 1949. július 7.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New Hampshire, 1913–1919). Zsigmond László (történész) Zsigmond László (Mohács, 1907. december 3. – Budapest, 1992. április 14.) Kossuth-díjas történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Életpályája A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett. 1945 és 1953 között az MKP (majd MDP) pártfőiskolájának tanára, az egyetemes történelem tanszék vezetője volt. 1949-ben Kossuth-díjjal tünteték ki. 1953–56 között a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetében az egyetemes történelem osztály vezetője, 1956–60 között igazgatóhelyettese volt. 1960-tól 1977-ig az ELTE az új és legújabb kori egyetemes történelem tanszéken tanszékvezető professzor. 1977-ben nyugdíjba vonult. A Századok szerkesztőbizottságának tagja, 1970-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1979-től rendes tagja. Kutatási területe A 19–20. századi politikai gondolkodásának története, az 1918 utáni nemzetközi diplomácia, illetve a munkásmozgalmak története Németországban, Franciaországban és az USA-ban. Kitüntetései Kossuth-díj (1949) Akadémiai Díj (1961, 1967) Főbb művei 1962 – Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához : 1936-1945 ( szerkesztő ) 1961 – A német imperializmus és militarizmus újjáéledésének gazdasági és nemzetközi tényezői : 1918-1923 1969 – Franciaország 1789–1968 1970 – Új- és legújabbkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény (társszerző) Forrás Megismerhető világtörténelem. Zsigmond László születésének 100. évfordulójára . Szerk.: Székely Gábor. Bp., ELTE, 2007. ISBN 9789638576712. Elektronika Az elektronikai eszközök szabályozzák az elektronok áramlását, elektromos jellé alakítják a fizikai mennyiségeket. Fő felhasználási területeik az elektronikus áramkörök szabályozása és vezérlése, az információfeldolgozás, a műsorszórás. Az elektronikus áramkörökben kis értékűek az áramok és feszültségek, mivel feladatuk nem az elektromos áram energiájának továbbítása, hanem az elektromos jelek információ-hordozó képességét használják fel. Az elektronika nem tévesztendő össze az elektrotechnikával, amely az elektromos áram energiájának ipari felhasználásával foglalkozik (részterületei az erősáramú és a gyengeáramú technika). Az elektronikus rendszerek az alábbi fő egységekre oszthatók fel: bemenet – az elektromos vagy mechanikus érzékelők (jelátalakítók) jeleket fognak fel, (például: hőmérséklet , nyomás , fordulatszám ), és azokat alakítják át elektromos jellé ( feszültség , áram stb.), jelfeldolgozó áramkör – az elektromos jelet erősíti, feldolgozza, átalakítja. kimenet – a feldolgozott jelet visszaalakítja valamely fizikai formába (például: hang ). A televízió a műsorjelet antennájával fogja fel, majd jelfeldolgozó áramkörei a bemenetet szín-, fényerő- és hanginformációkká alakítják. A kimeneti eszköz, például a katódsugárcső a szín- és fényerő jeleket a képernyőjén látható képpé, a hangszóró a hangjeleket (általában mágneses úton) hanggá alakítja át. Elektronikai mérőműszerek Digitális multiméter Oszcilloszkóp Logikai analizátor Spektrumanalizátor (jeleloszlás-vizsgáló) Frekvenciaszámláló Áramkörök Nyomtatott áramkör (NYÁK) Integrált áramkör (IC) Elektronikai szereléstechnológia Wire-wrap (huzalcsavarásos csatlakozás) Termi-point Vezetőpasztás kötés Passzív alkatrészek Ellenállás Olvadóbiztosító Kondenzátor Tekercs Transzformátor Piezokristály Csatlakozó Félvezető alkatrészek Dióda Fénykibocsátó dióda (LED) Fotodióda Lézerdióda Zener-dióda Schottky-dióda Feszültség levezető dióda Változó kapacitású dióda (Varicap) Alagútdióda Tranzisztor Térvezérlésű tranzisztor (FET) Bipoláris tranzisztor (BJT) Darlington-tranzisztor Fototranzisztor Integrált áramkör Digitális integrált áramkör Analóg integrált áramkör Egyéb aktív elemek TRIAC Tirisztor Varisztor Félvezető áramkörök technológiája Vastagréteg technológia : 25 mikrométertől nagyobb Vékonyréteg technológia Elektroncső Katódsugárcső (CRT) Klisztron Magnetron Dióda Kételektródás elektroncső , mely anóddal, és katóddal rendelkezik. A villamosan fűtött katódból elektronok lépnek ki, melyeket az anód pozitív feszültsége esetén begyűjti. Negatív anódfeszültség esetén ez nem következik be. Ezáltal az áramot létrehozó elektronáramlás csakis a katódtól az anód felé folyhat. Trióda : háromelektródás elektroncső, mely anóddal, katóddal, és vezérlőráccsal rendelkezik. A villamosan fűtött katódból elektronok lépnek ki, melyek a pozitív feszültségre kapcsolt anódba csapódnak, de ezt megelőzően áthaladnak a vezérlőrács spiráljai által létrehozott erőtéren is. Ennek változtatásával befolyásolhatjuk az átáramló elektronok mennyiségét, vezérelhetjük az anódáramot. Tehát a trióda aktív elem, és régen, főleg hangfrekvenciás feszültségerősítő fokozatokban, és URH fokozatokban használták. Tetróda, Sugártetróda Pentóda Hexóda Kijelzőeszközök Folyadékkristályos kijelző (LCD) Katódsugárcső LED kijelző Nixie-cső Varázsszem Elektromechanikai érzékelők Mikrofon Hangszóró Nyúlásmérő bélyeg Nyomáskapcsoló Fordulatszámmérő Termoelektronikai eszközök Peltier-cella Termisztor Fotoelektronikai eszközök Fotocella Napelem CCD Fotoellenállás Antenna Ferritantenna Parabolaantenna Keretantenna Lepkeantenna Yagi antenna Huzalantenna Botantenna Analóg áramkörök Rádiókban, erősítőkben, elektronikus szabályzókban használt áramkörök: Analóg számítógép Analóg szorzó Erősítő Aktív szűrő Oszcillátor Fáziszárt hurok (PLL) Keverő Tápegység Impedanciaillesztő Műveleti erősítő Komparátor Digitális áramkörök Számítógépekben, elektronikus órákban, programozható logikai áramkörökben, ipari vezérlőkben használt kapcsolások. Multiplexer Demultiplexer Multivibrátor Logikai kapu Mikrokontroller Mikroprocesszor Regiszter Számláló Schmitt-trigger Zaj Elektronikus eszközökben előforduló zaj effektusok: Fehérzaj Rózsaszín zaj Termikus zaj (Johnson-Nyquist zaj) Sörét zaj 1/f zaj (villódzási zaj) Lavina zaj Négyszög zaj Árameloszlási zaj Elektronikai elméletek Matematikai eljárások az elektronikában Digitális elektronika Analóg elektronika Félvezető anyagok Germánium Szilícium Gallium-arzenid Szelén Réz-oxid (Kuprox) Lásd még mechatronika elektronikus zene További információk Csákány Antal: Elektronika Elektronikával foglalkozó weboldalak I-Pont Elektro Elektronikai linkgyűjtemény Kapcsolási rajz gyűjtemény Studiotech szakmai könyvtár Elektronikai hírek 47 Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század Évtizedek: i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek – 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek – 60-as évek – 70-es évek – 80-as évek – 90-es évek Évek: 42 – 43 – 44 – 45 – 46 – 47 – 48 – 49 – 50 – 51 – 52 Események Claudius megrendezi a ludi saecularest Róma fennállásának 800. évfordulójára. A rómaiak Italicust teszik meg Markomannia királyává, így ezt az országot is függésbe hozzák a Római Birodalommal . Születések Thedzso kogurjói király Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1802-ben magyar tudósok egy kis csoportja előtt Kitaibel Pál, a nagy magyar botanikus előterjesztette egy természettudományi társaság megalakításának tervét, nem rajta múlt, hogy az elképzelése csak jóval később öltött testet. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1841 tavaszán Pest-Budán jött létre, Bugát Pál felhívására. Ugyanebben az évben szervezték meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlését (MOÉTV), melyet 1841-1933 között 41 alkalommal tartottak. A vándorgyűlések szervezete 1933-ig működött, míg a Magyar Természettudományi Társulat –, mely túlélte a szabadságharcot, átvészelte az első és a második világháborút – 1952-ig folyamatosan tevékenykedett, 1953-ban azonban nevétől, vagyonától megfosztották. Célja volt a természettudományokat művelni, hazánkat e célból vizsgálni és az ismereteket terjeszteni. Tudományos kutatásokkal szakembereket bízott meg pályázatok vagy beadott tervezetek alapján különféle segélypénzekből (országos segély, Bugát-alap, magánadakozások). Szakkönyvtára egy 1896 végi felmérés szerint 20.151 kötetből állt. Ugyanekkor tagjainak száma 7800-on felül volt, alaptőkéje pedig 118.900 forintra rúgott, kiadványcserében állt 207 hasonló célú külföldi társulattal és intézettel. Története Alapítása és a kezdeti évek Bene Ferenc, a pesti egyetemen az orvosi kar elnöke, és az orvos sebészeti tanulmányok igazgatója, 1841. április 18-án hívta meg a hazai orvosokat és természetvizsgálókat a május 29-31. között tartandó ülésre, amelyen azután meg is alapították a MOÉTV-et. Az alakuló ülést megelőző napon Bugát Pál, az elméleti orvostan professzora, a résztvevők előtt bejelentette, hogy társulatot kíván létrehozni a természettudományok művelésére és terjesztésére, és egy aláírási ívet köröztetett. Az aláírási ívet 134-en írták alá, szinte valamennyien, akik akkor lényeges szerepet játszottak a természettudományok oktatásában és művelésében. A társulat alakuló ülését, melyen Kubinyi Ágoston elnökölt, 1841. június 13-án tartották, jóváhagyták az alapszabályokat és megválasztották a tisztikart. Elnök Bugát Pál, másodelnök Kubinyi Ágoston, első jegyző (tulajdonképpen titkár) Vajda Péter lett. A társulat célkitűzéseit, alapszabályait tekintve lényegében akadémia jellegű intézményként működött, a tagokat ajánlással vették fel, és székfoglaló előadást kellett tartaniuk. Szakosztályokat alakítottak, rendszeresen tartottak előadóüléseket, pályázatokat írtak ki, és megkezdték a különböző természettudományi gyűjteményének kialakítását - azaz kezdetben nem csupán az Akadémia, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum funkcióját is el kívánták látni. Mivel a gyűjtemény elhelyezése hamarosan szinte megoldhatatlan feladatot jelentett, és azt a Nemzeti Múzeumnak adományozták. A társulatot egyelőre csak magánegyesületként ismerték el. Ahhoz, hogy országos egyesület lehessen és tagjai számára oklevelet állíthasson ki, a Helytartótanácshoz kellett folyamodnia, és a királyi házból való pártfogót szereznie. Pártfogóul a magyarbarát és természetkedvelő István főherceget, a későbbi nádort nyerték meg, és „a társulat cziméhez a királyi odatoldatni jónak találtatott”. Így 1843 júniusától a hivatalos név: Királyi Magyar Természettudományi Társulat. Megjegyzendő azonban, hogy ezután is gyakran elhagyták a királyi jelzőt, és az is jellemző, hogy jóval később Kossuth Lajos a társulathoz címzett leveleiben az eredeti elnevezést használta. Vajda Péter nem tudott megbékélni a királyi jelzővel és – bár tagságát megtartotta – titkári tisztéről lemondott. A szabadságharc után Az 1848-1850 közötti időszakban a társulat tevékenysége szünetelt. A Bach korszak alatt Szőnyi Pál volt a társulat elnöke. A legsúlyosabb időben nemcsak az enyészettől mentette meg a társulatot, hanem határozottan a haladás pályájára vitte, így a közgyűlés érdemeiért pártoló tagul választotta. Sztoczek József elnöksége alatt ment át a társulat a korábbi irányból arra az útra, amely a későbbi reformokhoz is vezetett . Szily Kálmán reformtevékenysége A társulatba 1860-ban lépett be Szily Kálmán, majd az 1868. évi közgyűlés bizodalma első titkárrá választván, a társulat megreformálásához fogott. A Társulat taglétszáma és tevékenysége lényegesen bővült az 1869-ben Szily Kálmán alapította és szerkesztésében indított Természettudományi Közlöny által. Később alelnök, azután újból első titkár lett, mígnem 1880-ban elnökké választatván, mint ilyen vezette a társulat ügyeit. A Magyar Természettudományi Társulat 1872-től kezdődően adott ki szakkönyveket, ezt a tevékenységét a Magyar Tudományos Akadémia is támogatta. Itt jelentek meg elsőként Charles Darwin alapművei magyar fordításban, Herman Ottó csaknem valamennyi fontos alapműve, továbbá a természettudományok történetének első nagy magyar nyelvű monográfiái. A 20. század elején A társulat alapításának 50. évfordulójára a Lloyd-épületben talált elhelyezést akkori taglétszámához képest igen szűkös viszonyok között. Addig lakásról lakásra vándorolt a társulat könyvtárával és gyűjteményeivel együtt. 1894-ben az Erzsébet körút 1. szám első emeletén rendezkedett be, ahol olvasótermét is megnyithatta. 1901. január 15-én 210 000 koronáért az Eszterházy utca (a mai Pollack Mihály téren) 14/16. szám alatt lévő épületet vette meg a társulat. Betiltása A társulat betiltása után 1953-ban létrehozták a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulatot. A Természettudományi Közlöny, a Társulat életében meghatározó jelentőségű lap azóta is folyamatosan megjelenő kiadását Természet Világa főcímmel a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat folytatta. Újjáalakulása 1990. április 17-én Beck Mihály és Dank Viktor kezdeményezésére alakult újjá a Magyar Természettudományi Társulat. Az újjá alakult Társulat első elnöke 1990-től Szentágothai János akadémikus, ügyvezető elnöke, majd második elnöke Dank Viktor volt. A Társulat működési területe: Magyarország területe, illetve együttműködés keretében határon átnyúló kapcsolatok az Európai Unió és harmadik országok területén élő magyarokkal és más személyekkel. Az 1841-ben alapított Magyar Természettudományi Társulatnak minden tekintetben jogutóda, őrzi annak hagyományait, folytatója és kiteljesítője a nagy elődök alapította Társulat szellemének és törekvéseinek. A Társulat céljai és feladatai A Kárpát-medence természeti, kulturális és szellemi örökségének ápolása, megismerésének, feltárásának, bemutatásának, tudományos kutatásának segítése, szervezése, ismertetése és elismertetése, hasznosítása. Tagjai számára intézményes formákat biztosít az önművelésre, az értelmiségi szerep betöltésére, közéletben való részvételre. A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel , valamint a határokon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenysége keretében szerepet vállal a természettudományos ismeretterjesztésben, képzésben. Hozzájárul a határokon túli magyarság kulturális életének fejlődéséhez, gazdagításához, a természettudományi értékek fenntartásához, bővítéséhez, a magyar nyelv és kulturális örökség megőrzéséhez, a szülőföldön maradás érdekében. Kiadványai 1846 végén megjelent „A Kir. Magyar Természettudományi Társulat Évkönyvei” első kötete Török Pál szerkesztésében, amely az első öt évben a szaküléseken elhangzott előadások legjavát közölte. A második kötet már a szabadságharc után jelent meg. Főbb kiadványai voltak: a havonként 31/2 ív tartalommal megjelenő Természettudományi Közlöny , ennek pótfüzetei, negyedévenként 3 ív tartalommal; Magyar Chemiai Folyóirat; Természettudományi könyvkiadó vállalat; Hazai monográfiák; Népszerű Természettudományi Előadások Gyűjteménye. Fábio Simplício Fábio Simplício (São Paulo, 1979. szeptember 23. –) brazil válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A brazil válogatottban 1 mérkőzést játszott. Tatay János Kistatai Tatay János (Pölöske, 1789. január 17. – Győr, 1862. január 23.) bölcseleti doktor, győri kanonok és főesperes. Élete A pesti tudományegyetemen végezte a teológiát, itt avatták bölcseleti doktorrá avatták. Fölszenteltetett 1813. augusztus 24-én, 1815-től Szombathelyt teológiát tanított, majd 1820-tól Nagylövőn (Sopron megye) volt plébános. Amikor 1843-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjának ajánlották, ezt jegyezték fel róla: «...ki azon kivül, hogy a Tudományos Gyűjteményben többfélét írt, a Társaság figyelmét pedig leginkább az által érdemli meg, mivel a régi nyelvemlékek és pénzek gyűjteményét bőven szaporította.» 1851-ben győri apát-kanonok és főesperes, valamint a szeminárium rektora lett, majd 1858-ben széplaki címzetes apát. Nyelvemlékeket és pénzeket gyűjtött, könyvtára 500 kötetre rúgott, levelezésben állt Dukai Takách Judittal, Berzsenyi Dániellel, Döbrentei Gáborral és Kazinczy Ferenccel. Munkái Nagyt. Dréta Antal urhoz a zirczi apátság n. é. előljárójához a hazai literatura hathatós maecenásához Antal napján 1812. Buda. (Költemény). A magyarok első királya szent István emléke. Egyházi beszédben megujitva. Kis-Aszszony hava 25. 1839. Bécsben. Bécs, 1839. Halotti beszéd... Balassa Gábor szombathelyi püspök... emlékezetére 1851. Mindszent hava 1. Szombathely, 1851. 2013-as Australian Open – férfi egyes Ez a szócikk tartalmazza a 2013-as Australian Open férfi egyes mérkőzéseit. A címvédő az első kiemelt Novak Đoković volt, aki ebben az évben is megnyerte a versenyt, miután a 3 óra 40 percig tartó fináléban 6–7(2), 7–6(3), 6–3, 6–2-re legyőzte a brit Andy Murray-t. A szerb játékos lett ezzel az első férfiteniszező a nyílt érában, aki három egymást követő évben megnyerte a tornát, miután 2011-ben és 2012-ben is ő diadalmaskodott. Mivel pedig 2008-ban szintén győztesen fejezte be a viadalt, csatlakozott az Australian Open trófeáját korábban ugyancsak négyszer elhódító, s ezzel csúcstartó Andre Agassihoz és Roger Federerhez. Đoković ezen kívül a 2011-es wimbledoni versenyen és a 2011-es US Openen is veretlen maradt, így összességében a hatodik Grand Slam-viadalát fejezte be sikerrel. Murray az első teniszező lehetett volna, aki pályafutása első Grand Slam-győzelme – az ő esetében a 2012-es US Open – után azonnal megnyeri a következőt is. Az Australian Openen a harmadik fináléját játszotta, 2010-ben Federertől, 2011-ben Đokovićtól kapott ki. Kiemeltek Novak Đoković (győztes) Roger Federer (elődöntő) Andy Murray (döntő) David Ferrer (elődöntő) Tomáš Berdych (negyeddöntő) Juan Martín del Potro (harmadik kör) Jo-Wilfried Tsonga (negyeddöntő) Janko Tipsarević (negyedik kör, feladta) Richard Gasquet (negyedik kör) Nicolás Almagro (negyeddöntő) Juan Mónaco (első kör) Marin Čilić (harmadik kör) Miloš Raonić (negyedik kör) Gilles Simon (negyedik kör) Stanislas Wawrinka (negyedik kör) Nisikori Kei (negyedik kör) Philipp Kohlschreiber (harmadik kör) Olekszandr Dolhopolov (első kör) Tommy Haas (első kör) Sam Querrey (harmadik kör) Andreas Seppi (negyedik kör) Fernando Verdasco (harmadik kör) Mihail Juzsnij (második kör) Jerzy Janowicz (harmadik kör) Florian Mayer (második kör) Jürgen Melzer (harmadik kör) Martin Kližan (első kör) Márkosz Pagdatísz (harmadik kör) Thomaz Bellucci (első kör) Radek Štěpánek (harmadik kör) Marcel Granollers (második kör) Julien Benneteau (harmadik kör) Iza (Spanyolország) Iza település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Iza Imotz, Irurtzun, Arakil, Ollo, Juslapeña, Berrioplano, Olza és Orcoyen községekkel határos. Lakosainak száma 1192 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pradleves Pradleves település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 243 fő (2017. január 1.). Pradleves Castelmagno, Demonte, Monterosso Grana és Dronero községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Intel 8085 Az Intel 8085 egy 8 bites processzor, amit az Intel 1977-ben fejlesztett ki. A 8085-ös kompatibilis az elődjével (Intel 8080), de kisebb teljesítményű gépekben is megfelelően működik, ami ahhoz vezetett, hogy egyszerűbb, és olcsóbb gépek előállításánál használták fel. A 8085-ös nevében az utolsó számjegy (5) a feszültségigényére utal. A chip csak +5V-t igényel, szemben a 8080-as három tápfeszültségével (-5V, +5V és +12V). Mindkét processzort gyakran használták CP/M operációs rendszert futtató gépekben (az operációs rendszert eredetileg is a 8080-as és 8085-ös processzorokon való futásra tervezték), később pedig mikrokontrollerként (a kis hardverigénye miatt). A CP/M-et futtató gépekben, és a robbanásszerű ütemben terjedő otthoni PC-kben a 80-as évek elején aztán e két chip helyett inkább a Zilog Z80-t használták. A 8085-öst nagyon hosszú ideig használták mikrokontrollerként. A DECtape mágnesszalag adattároló vezérlőjeként, videóterminálokban, melyekben később sem váltották le. Leírás Az Intel 8085 egy hagyományos Neumann-elvű processzor, melynek alapja az Intel 8080. A csipet NMOS áramkörnek tervezték. Később a "H" verziósat megerősített NMOS eljárással készítették, gyors statikus RAM-ok mellé. Csupán 5 voltos feszültségre volt szüksége, mint a versenytársak processzorainak, ellenben az előd igényével. A 8085-ös körülbelül 6500 tranzisztort használt. A 8085-ösbe beépítették a 8224-es (órajel-generátor) és a 8228-as (rendszervezérlő) funkcionalitásait, így nőtt az integritás mértéke. Hátrány a kortársakhoz képest (mint pl. a Z80-as) a tény, hogy az adatbusz alsó nyolc bitje és a (szintén nyolcbites) adatbusz multiplexálva használta ugyanazokat a kivezetéseket (ezek neve: AD0...AD7); ez nem jelentett gondot, ha a kifejezetten ehhez a CPU-hoz kifejlesztett 8155-ös, 8355-ös vagy 8755-ös memóriacsipeket használták. A 8085 négy új megszakítási vonalat is kapott, ezek neve TRAP, RST7.5, RST6.5 és RST5.5 volt – az első a nem maszkolható interrupt (NMI) megfelelője, a többi három neve a megszakítás kezelésére utal: a megszakítás elfogadásakor a CPU végrehajt egy CALL 3CH/34H/2CH utasítást. Újdonság továbbá beépített 'soros vonal', vagyis szabadon programozható be- és kiviteli vonal (nevük SID és SOD). Programozási modell A 8085-ös binárisan kompatibilis a 8080-as processzorral. Utasításkészletének alapja a Computer Terminal Corporation által kifejlesztett 8008-as utasításkészlete. Csupán néhány jelentéktelen utasítással egészítették ki a 8080-asból vett utasításkészletet. Regiszterek A processzor 7 darab 8 bites regiszterrel rendelkezett (A, B, C, D, E, H, L). Az "A" a 8 bites akkumulátorregiszter a többi vagy 6 darab 8 bites regiszter, vagy 3 darab 16 bites regiszterpár az utasítástól függően. Néhány utasítás megengedte, hogy a HL 16 bites akkumulátorregiszterként működjön, és, akárcsak a 8080-ban, a memória címek tartalma a HL-re mutatott, amit "M" pszeudóregiszterként lehetett elérni. Volt még egy 16 bites veremmutató regisztere (stack pointer), és egy szintén 16 bites utasításszámláló regisztere. Parancsok, utasítások Mint minden 8 bites processzornak, az egyszerűség kedvéért az utasítások bájtonként vannak kódolva (tartalmazva a regiszter-sorszámokat, de kihagyva a közvetlen adatokat). Néhányukat követte egy-két bájtnyi adat (közvetlen operandus, memória cím, portszám). Volt nyolc egybájtos hívóutasítás (RST) melyek fixen a 00h, 08h, 10h,..., 38h címekre vonatkoztak; ezek rendszerhívások, hardvermegszakítások vagy debuggerek megállási-pontjainak (breakpoint) megvalósításában voltak hasznosak. Az új megszakítási vonalak és a soros vonal kezelésére két új utasítás szolgált, nevük RIM és SIM (Read/Set Interrupt Mask). Adatok 64KiB memóriát képes megcímezni 256 be- és kimeneti portot képes kezelni kompatibilis az Intel 8080-nal +5V feszültségre van szüksége órajele 3 - 8 MHz 40 tűs kialakítású Oktatás A 8085-ös processzort gyakran használják fel oktatási célokra, bevezetésként a mikroprocesszorokba. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Intel 8085 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Alex Tachie-Mensah Alexander Tachie-Mensah (Kumasi, 1977. február 15. –) ghánai válogatott labdarúgó, edző. Sikeri, díjai St. Gallen Svájci másodosztály bajnoka : 2008-09 Babay Kálmán Babay Kálmán (Gárdony, 1862. december 7. – Balatonkenese, 1933. április 29.) magyar író, református lelkész. Életpályája Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron és Budapesten végezte. Ezt követően Pápán hallgatott teológiát a református kollégiumban. 1885-ben Csajágon lett segédlelkész. 1888-tól Mezőkomáromban, majd 1892-től Sárkeresztesen lelkészként, illetve egyházi tanfelügyelőként dolgozott. 1892 és 1913 között a bodajki választókerület függetlenségi pártjának elnöke volt. 1920-tól református egyházmegyei tanácsbíró. 1931-ben Balatonkenesére költözött, ahol halálig élt. Körülbelül 500 elbeszélése jelent meg különböző lapokban (Pápai Lapok, Divatszalon, Magyar Hírlap, Pesti Hírlap, Szabadság, Székesfehérvár, Székesfehérvár és Vidéke, Veszprém, Veszprémi Független Hírlap és Hazánk). Ezen kívül protestáns egyházi lapokban is közölt kritikákat és tanügyi vonatkozású cikkeket. Főbb művei Szerelmes kisasszonykák (elbeszélés, Veszprém); Balatonmelléki történetek ( Veszprém , 1892); A Visky lányok (regény, Pápa, 1899); Szabó Péter (elb., Bp., 1901); A VI. parancsolat (Bp., 1903); Ravatal mellett ( Debrecen , 1910); Nádfedelű házak alatt ( Szentgotthárd , 1911); Szép Balaton mellől (elb., Debrecen, 1912); Az apák eszik meg az egrest (Bp., 1916). Fejér vármegye reformációja (történelmi visszaemlékezés, Debrecen, 1916). Forrás Magyar életrajzi lexikon Tom Sawyer kalandjai (film, 2000) A Tom Sawyer kalandjai (eredeti cím: Tom Sawyer) 2000-ben megjelent amerikai zenés 2D-s számítógépes animációs film, melynek Mark Twain azonos című regényének adaptációja, és az emberi szereplőket emberhez hasonló állatok alakítják. A szereplők hangjait nagyrészt amerikai country-énekesek adják. Az animációs játékfilm rendezője Paul Sabella, producere Jonathan Dern. A forgatókönyet Patricia Jones, Donald Reiker és Jymn Magon írta, a zenéjét Mark Watters szerezte. A videofilm az MGM Family Entertainment és a Metro-Goldwyn-Mayer Animation gyártásában készült, és ugyancsak a Metro-Goldwyn-Mayer forgalmazásában jelent meg. Műfaja zenés filmvígjáték. Amerikában 2000. április 4-én adták ki VHS-en, Magyarországon 2004. december 29-én a TV2-n vetítették le a televízióban. Szereplők Rhett Akins – Tom Sawyer (macska) hangja ( Molnár Levente ) Mark Wills – Huckleberry Finn (vörös róka) hangja ( Előd Botond ) Kevin Michael Richardson – Indián Joe (fekete medve) hangja (Bolla Róbert) Hynden Walch, Lee Ann Womack (ének) – Becky Thatcher (perzsa macska) hangja ( Bogdányi Titanilla ) Clea Lewis, Alecia Elliott (ének) – Amy Lawrence (macska) hangja ( Roatis Andrea ) Betty White – Polly Sawyer néni (macska) hangja ( Némedi Mari ) Dean Haglund – Sid Sawyer (macska) hangja ( Bódy Gergely ) Don Knotts – Mutt Potter (kutya) hangja ( Uri István ) Richard Kind – Mr. Dobbins (pulyka) hangja ( Galbenisz Tomasz ) Waylon Jennings – Thatcher bíró (orosz kék macska) hangja ( Szokolay Ottó ) Pat Corley – McGee seriff (kutya) hangja ( Lázár Sándor ) Thom Adcox – Bob seriffhelyettes (kutya) hangja ( Faragó József ) Marty Stuart – Tiszteletes (disznó) hangja ( Kapácsy Miklós ) Dee Bradley Baker – Dölyfi, a béka hangja Betétdalok Leave Your Love Light On (előadja: Marty Stuart) Can't Keep a Country Boy Down (előadja: Charlie Daniels) Hook, Line, and Sinker (előadja: Mark Nesler) Houseboat Painting Song (előadja: Rhett Akins) One Dream (előadja: Lee Ann Womack és Alecia Elliott) Friends for Life (előadja: Rhett Akins és Mark Wilis) Never, Ever, and Forever (előadja: Lee Ann Womack és Mark Willis) Light at the End of the Tunnel (Reprise) (előadja: Bryan White, Rebecca Lynn Howard, Rhett Akins és Lee Ann Womack) Televíziós megjelenések TV2 Bolívia világörökségi helyszínei Bolívia területéről eddig nyolc helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további öt helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Bolívia küldöttei 1976-ban. (6985) 1994 UF2 A (6985) 1994 UF2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1994. október 31-én. Cshö Bjongcshol Cshö Bjongcshol (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Choi Byeong-cheol; Szöul, 1981. október 24. –) olimpiai és világbajnoki bronzérmes dél-koreai tőrvívó. Utelle Utelle település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 832 fő (2015). Utelle Bonson, Clans, Duranus, Lantosque, Levens, Lucéram, Malaussène, Revest-les-Roches, La Tour, Tournefort és Venanson községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fehéroroszország a 2010. évi téli olimpiai játékokon Fehéroroszország a kanadai Vancouverben megrendezett 2010. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 47 sportoló képviselte, akik összesen 3 érmet szereztek. Biatlon Férfi Női Jégkorong Férfi Posztok rövidítései : K – Kapus, V – Védő, T – Támadó Kor : 2010 . február 16 -i kora Síakrobatika Ugrás Vanessa Pose Vanessa Pose (Caracas, Venezuela 1990. március 12. –) venezuelai színésznő és modell. Élete Vanessa Pose 1990. március 12-én született Caracas-ban. Két bátyja van, továbbá apai ágon még van négy nővére.Tanulmányait Giselle modellképző iskolájában kezdte el. 2005-ben a Con toda el alma című telenovellában debütált, mint színész. 2010-ben megkapta az Elisa nyomában című telenovella címszerepét. 2014. augusztus 23-án a twitterén jelentette be, hogy megszületett kislánya, Julieta Romero. 2168 Swope A 2168 Swope (ideiglenes jelöléssel 1955 RF1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Indianai Egyetem fedezte fel 1955. szeptember 14-én. Ferrières-les-Bois Ferrières-les-Bois település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 318 fő (2015). Ferrières-les-Bois Corcelles-Ferrières és Saint-Vit községekkel határos. Népesség A település népességének változása: FK Jedinstvo Stara Pazova Fudbalski Klub Jedinstvo Stara Pazova (szerbül: ФK Jeдинcтвo Cтapa Пaзoвa) labdarúgócsapat Ópazovában, Szerbiában. Georgij Mihajlovics Grecsko Georgij Mihajlovics Grecsko (oroszul: Георгий Михайлович Гречко) (Leningrád, 1931. május 25. – Moszkva, 2017. április 8.) orosz-szovjet mérnök, űrhajós. Életpálya 1955-től Szergej Pavlovics Koroljov tervezőirodájának munkatársaként űreszközök tervezésén dolgozott. A Lunar Orbiter-program egyik tervezőmérnöke volt. 1968. május 27-től részesült űrhajóskiképzésben (TsKBEM-1). Összesen 134 napot, 20 órát és 32 percet töltött a világűrben. A leningrádi egyetemen 1984-ben matematikából doktorált. 1986-tól a Tudományos Akadémia egyik Intézetében a légkörkutatási program vezetője volt. 1992. március 1-jén kilépett az űrhajósok kötelékéből, és Moszkvában egy légkör fizikai Intézetben dolgozott. Űrrepülések 1975 . január 11. – 1975 . február 10. között a Szojuz–17 fedélzeti mérnökeként a Szaljut–4 űrállomás első személyzeti tagjaként egy hónapig dolgozott. 1977 -ben a Szojuz–26 fedélzeti mérnökeként repült a Szojuz–6 űrállomásra, 95 napos programot végrehajtva. 1 óra 28 percig tartó űrsétája során műszaki ellenőrzéseket hajtott végre. A Szojuz–27 űrhajón tért vissza a Földre . 1985 -ben a Szaljut–7 űrállomásra a Szojuz T–14 fedélzetén kutatómérnökként érkezett, és a Szojuz T–13 fedélzetén tért vissza. Tartalék személyzet A Szojuz–6 tartalék fedélzeti mérnöke A Szojuz–7 tartalék fedélzeti mérnöke A Szojuz–9 tartalék fedélzeti mérnöke A Szojuz–12 tartalék fedélzeti mérnöke A Szojuz T–11 tartalék fedélzeti mérnöke Kitüntetések Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Nevét viseli a 3148 Grecsko kisbolygó. Brunei hadereje Brunei hadereje a szárazföldi erőkből, a légierőből és a haditengerészetből áll. Fegyveres erők létszáma Aktív: 7000 fő (melyből 400 fő nő) Tartalékos: 700 fő Szárazföldi erők Létszám 4900 fő Állomány 1 gyalogos zászlóalj 1 felderítő század 1 műszaki század Felszerelés 20 db közepes harckocsi ( Scorpion ) 39 db páncélozott szállító jármű Légierő Létszám 1100 fő Felszerelés 1 db szállító repülőgép ( CN–235 ) 5 db harci helikopter 16 db szállító helikopter Haditengerészet Létszám 1000 fő Hadihajók 6 db járőrhajó Forrás Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Thouarcé Thouarcé település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1976 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Børsen A Børsen - tőzsde - egy nagy múltú történelmi épület a dániai Koppenhága központjában. IV. Keresztély dán király építtette 1619 és 1640 között. 56 méteres tornyán négy egymásba fonódott sárkány látható. Története A Børsen IV. Keresztély által lett tervezve, abból a célból, hogy Koppenhága szerepe Észak-Európában fokozatosan erősödjék mint kereskedelmi központ.Egy épület a töltés északi részén, ami összekötötte Koppenhágát az új kereskedelmi várossal, Christianshavnnal. Ezt a várost az Amager-parttól visszafoglalt területen építették ki. Az új épület kivitelezésével a király Lorenz van Steenwinckelt bízta meg, de mivel az építész nem sokkal később elhunyt, a megbízatás rászállt a testvérére, Hans van Steenwinckelre . Először is elő kellett készíteni a terepet az építkezéshez, mivel a töltés még mindig nem volt stabil. Az épületet 1620-ban kezdték építeni, és 1624-re nagyjából kész is volt. A tornyot 1625-ben illesztették a konstrukcióra, az oromzat egyes részleteit pedig 1640-re fejezték be. A földszint negyven kereskedelmi irodáján kívül a felső emeleten egy nagy terem volt található. Az 1620-as évek második felétől az épület piacként szolgált. IV. Keresztély 1647-ben eladta az épületet egy Jacob Madsen nevű kereskedőnek 50,000 dán rigsdalerért. Később III. Frigyes visszaszerezte Madson özvegyétől. A 19. században 1857-ben VII. Frigyes dán király a Grosserer-Társaságnak adta el az épületet 70,000 riksdalerért. Az épületet 1745-ben újította fel Nicolai Eigtved, belsőleg 1855-ben lett felújítva. A dán tőzsdének adott otthont 1974-ig. 1918-ban munkanélküli anarchisták támadták az épületet. Ez a támadás "stormen på Børsen" néven szerepel a dán történelemkönyvekben (vihar a tőzsdén). Jelenlegi használata Az épület ma a Dán Kereskedelmi Kamara (Dansk Erhverv) központjaként szolgál. Korbászka Korbászka (Corbasca) település és a hasonló nevű község központja Romániában, Moldvában, Bákó megyében. Fekvése Bákótól délkeletre, Lespezitől északra, az A252C út mellett fekvő település. Nevezetességek Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelt fatemploma. Bøsdalafossur A Bøsdalafossur egy vízesés Feröeren, Vágar szigetén. A Sørvágsvatn déli végénél, Úti í Oyrumnál található, ahol a tóból kifolyó Bøsdalaá vizét vezeti le az Atlanti-óceánba. Magassága mintegy 35 méter. Lamanon Lamanon település Franciaországban, Bouches-du-Rhône megyében. Lakosainak száma 2031 fő (2015). Lamanon Alleins, Aurons, Eyguières, Salon-de-Provence és Sénas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Antik Tanulmányok Az Antik Tanulmányok (Studia Antiqua; bevett rövidítése: AntTan vagy AT) a Magyar Ókortudományi Társaság magyar nyelvű folyóirata. Tanulmányokat, könyvbírálatokat, a Társaság életével, működésével kapcsolatos írásokat közöl, továbbá ókori szövegek magyar fordításait adja közre. 1954-től jelenik meg, évente kétszer. Idegen nyelvű társlapja az MTA ókortudományi folyóirata, az Acta Antiqua, mely gyakran párhuzamosan közli az Antik Tanulmányokban megjelent cikkek idegen nyelvű fordításait. Szerkesztői Moravcsik Gyula (1954–1973), Harmatta János és Töttössy Csaba (1974–1991), Harmatta János és Borzsák István (1992), Borzsák István (1993–1998), Harmatta János (1999–). 1992–1993-as magyar jégkorongbajnokság Az 56. első osztályú jégkorong bajnokságban hét csapat indult el. A mérkőzéseket 1992. október 1. és 1993. április 30. között rendezték meg. Helyosztók Döntő: Ferencváros - Lehel HC 4-1, 0-4, 1-4, 5-2, 4-3 Harmadik helyért: UTE - Alba Volán 5-4, 7-2 Bajnokság végeredménye 1. Ferencvárosi TC 2. Lehel HC 3. Újpest TE 4. Alba Volán-FeVita 5. Miskolci HC 6. Népstadion SZE 7. Debreceni AHC Az Ferencváros bajnokcsapata Arkagyij Andrejev, Bán Károly, Bognár Nándor, Egyházi Áron, Igor Eszmantovics, Vlagyimir Fjodorov, Horváth Csaba, Hudák Gábor, Jámbor Károly, Juhász Zsolt, Kaltenecker István, Kiss Tibor, Mihály Gábor, Miletics Csaba, Molnár Dávid, Molnár János, Orbán Gábor, Orbán György ifj, Oreskin Szergej, Paraizs Ernő, Póznik György, Sándor Szilárd, Szajlai László, Szilassy Zoltán, Terjék István Vezetőedző: Basa János A bajnokság különdíjasai A legjobb kapus: Juhász Zsolt (Ferencváros) A legjobb hátvéd: Vargyas László (Lehel HC) A legjobb csatár: Szajlai Lázló (Ferencváros) A legeredményesebb játékos: Anatolij Vodopjanov (Lehel HC) A legjobb U18 játékos (Leveles Kupa): Palkovics Krisztán (Alba Volán) A legjobb újonc játékos (Kósa Kupa): Sándor Szilárd (Ferencváros) A legtechnikásabb játékos (Miklós Kupa): Szajlai László (Ferencváros) Forrás sporthirado.hu Oggiono Oggiono település Olaszországban, Lombardia régióban, Lecco megyében. Lakosainak száma 9032 fő (2017. január 1.). Oggiono Dolzago, Galbiate, Molteno, Sirone, Annone di Brianza és Ello községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Híres szülöttjei Lorenzo D’Anna labdarúgó Andorra az 1984. évi téli olimpiai játékokon Andorra a jugoszláviai Szarajevóban megrendezett 1984. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Nuithonesek A nuithonesek egyedül Tacitus által említett ókori germán néptörzs. Területük az Elba alsó része és az Odera közt lehetett. Egyes kutatók szerint nevük ma ismert alakja hibás, a helyes alak ismeretlen. Mirlović Zagora Mirlović Zagora falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Unešićhez tartozik. Fekvése Šibeniktől légvonalban 16, közúton 23 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re északnyugatra Dalmácia középső részén a Zagorán fekszik. Története Területén már a horvátok őseinek 7. századi letelepedése után létezett település, ezt bizonyítja a Copić-földön feltárt ószláv temető. 1298-ban a šibeniki püspökség alapítása alkalmával említik ezen a vidéken Pokrovnik, Banjica, Zaharina, Zamelica és Radićani falvakat, melyek a pokrovniki plébániához tartoztak. A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. A török uralom idején területe a Klisszai szandzsák része volt. P. Bačić atya szerint ebben az időszakban kapta a település a mai nevét a muszlim Mirilović bégről. 1543-ban a török felégette a plébánia székhelyét Pokrovnikot és 1564-ben a plébánia működése is megszűnt. A keresztény hívek szolgálatát a visovaci ferences atyák látták el. A török uralom után lakossága részben Hercegovinából érkezett betelepülőkkel cserélődött ki és egy időben Ugarcinak nevezték. Ekkor alapították meg az új mirlovići plébániát, melyhez 1856-ig a mai községközpont Unešić is hozzá tartozott. A plébánia anyakönyveit 1698 és 1785 között még a visovaci ferences kolostorban vezették. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 308, 1910-ben 349 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 387 lakosa volt, akik főként földműveléssel és állattartással foglalkoztak. A mirlovići plébániához ma Mirlović, Pakovo Selo, Pokrovnik, Radonić, Ostrogašica, Podumci és Donje Planjane települések tartoznak. Nevezetességei Mária mennybevitele (Nagyboldogasszony) tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 17. században épült, I. D. Caligari šibeniki püspök 1712-ben említi először. Később 1768-ban megújították és többször bővítették bővítették. Legkorábban a szentélyhez építették hozzá a sekrestyét, majd 1911-ben két oldalára kápolnákat építettek. Így a templom latin kereszt alaprajzú lett. A főhomlokzat mellé a déli oldalra épült a négyszögletes torony. A homlokzaton a bejárat mellett két kis ablak található, felette egy nagyobb kőkeretes ablak, legfelül egy kisebb ablakkal. A harangtoronyban három harang található. A márvány főoltár 1916-ban készült, a hajóban levő két mellékoltár Szent Jakab apostol és Páduai Szent Antal tiszteletére van szentelve. 1999-ben a templomot megújították. Ennek során új tetőt kapott szigeteléssel, a falakhoz betonkoszorút építettek, kiásták az alapokat és járdát alakítottak ki. A templom körül temető található, melyet kőfal övez. A fal mellett tíz, a templom közeléből és temetőből kiásott régi sírkövet állítottak fel. Jevgenyij Jevgenyijevics Koroljov Jevgenyij Jevgenyijevics Koroljov (orosz nyelven:Евгений Евгеньевич Королёв; Moszkva, 1988. február 14. –) orosz származású kazah hivatásos teniszező. A korábbi profi játékos, Anna Kurnyikova unokaöccse. Eddigi karrierje során egy ATP-döntőt játszott. Forrás Kournikova's Cousin Korolev to Face Fish in Final Yahoo Sports, March 1, 2009 Kuvait az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Kuvait az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Csi Hsziang Csi Hsziang (Ji Xiang) (egyszerűsített kínai írással: ��; Jangcsou (Yangzhou), 1990. március 1. –) kínai labdarúgó, az élvonalbeli Csiangszu Szuning hátvédje. Brunhilde Pomsel Brunhilde Pomsel (Berlin, 1911. január 11. – München, 2017. január 27.) német gyors– és gépírónő, aki Joseph Goebbelsnek, a náci Németország egykori propagandaminiszterének volt titkárnője 1942–45 között. 106 éves korában hunyt el müncheni lakásában, a náci vezetés belső köreinek egyik utolsó túlélőjeként. Életrajza 1911. január 11-én született Berlinben. Egyidejűleg gyorsíróként dolgozott egy zsidó ügyvédnek, valamint gépírónőként egy jobboldali nacionalistának is. 1933-ban titkárnői állást szerzett a Harmadik Birodalom egyik rádiójánál, miután belépett a náci pártba. Egyik barátjának ajánlására 1942-ben áthelyezték a Harmadik Birodalom Információs- és Propagandaminisztériumához, ahol Goebbels alatt gyorsíróként dolgozott a háború végéig. Kate Connolly, a Guardian újságírója szerint Pomsel feladata volt statisztikák vezetése az elesett katonák számáról és a Vörös Hadsereg katonái által megerőszakolt német nőkről. A berlini csatát követően a szovjetek öt év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után 1971-ig, nyugdíjazásáig a német közmédiánál dolgozott titkárnőként. 2001-ben, 100. születésnapján interjút adott egy német lapnak. 2016-ban Egy német sors (angolul: A German Life) címmel került bemutatásra egy 30 óra hosszú interjú Pomsel-lel a Müncheni Nemzetközi Filmfesztiválon. Élete utolsó szakaszában Pomsel Münchenben élt, ahol 2017. január 27-én hunyt el 106 évesen. Röviddel a halála előtt felfedte, hogy szerelmes volt a zsidó származású Gottfried Kirchbach-ba, akivel azt tervezték, hogy elszöknek Németországból. Kirchbach Amszterdamba ment, hogy előkészítse új életüket, Pomsel pedig rendszeresen látogatta mindaddig, amíg Kirchbach azt nem mondta neki, hogy ezzel veszélyezteti az életét. Egy orvos azt tanácsolta Pomsel-nek, hogy vettesse el gyermekét, mert súlyos tüdőproblémái miatt belehalhatott volna a szülésbe. Magyarbikali Farkasvár Fekvése A mai Romániában, Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól 3 kilométernyire, északkeleti irányban, az Almás-patak egyik mellékvölgyében elhelyezkedő Magyarbikal egykori Farkasvárának helye a falutól (románul Bicălatu) keleti irányba 1,5 kilométerre fekvő egykori várdombon volt. Leírása Az egykori várról okleveles említés nem maradt fenn, ám maradványai alapján középkori vár lehetett. A 40 méter hosszú és 10-15 méter széles, ovális várdomb déli végénél egy kb. 6 m átmérőjű mélyedés található, melynek szélénél csekély falmaradvány látható. A feltáráskor habarcsos tégla- és kőfalak maradványai kerültek elő. Az ásatás kutatóárkai és kisebb kincskeresőgödrök ma is fellelhetők. A vár belső területe körül egy egy 3-5 méter széles magaslat és 20 méternyi távolságban, 6-8 méterrel alacsonyabb szinten a várdomb peremén, újabb magaslat látható, melynek szélén csekély domborulat jelzi az egykori külső palánk nyomvonalát. A külső várral együtt a vár legnagyobb mérete 100 méter x 55 méter lehetett. Forrás A történelmi Magyarország várai Castroviejo Castroviejo település Spanyolországban, La Rioja autonóm közösségben. Castroviejo Arenzana de Arriba, Bezares, Santa Coloma, Nestares, Torrecilla en Cameros, Pedroso, Ledesma de la Cogolla és Camprovín községekkel határos. Lakosainak száma 55 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Klingenberg am Main Klingenberg am Main település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 6112 fő (2015. december 31.). 1992–1993-as észt labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1992–1993-as észt labdarúgó-bajnokság az észt labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának 2. bajnoki éve volt. A pontvadászat 12 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Norma Tallinn nyerte az ezüstérmes FC Flora Tallinn, és a bronzérmes FC Nikol Tallinn előtt. A JK Viljandi Tulevik kiesett. Gratianus római császár Gratianus, teljes nevén Flavius Gratianus (Sirmium, 359. április 18. vagy május 23. – Lugdunum, 383. augusztus 25.) római császár (367/375 – 383), I. Valentinianus nagyobbik fia, II. Valentinianus bátyja. Élete Apja 367-ben, 8 éves korában augustusként társcsászárává tette és együtt uralkodtak nyugaton, míg keleten a hatalom nagybátyjáé, apja öccséé, Valensé volt ekkor. I. Valentinianus 375-ben ugyancsak augustusszá emelte az ekkor négyéves kisebbik fiát, II. Valentinianust is, majd meghalt. A tényleges hatalom nyugaton Gratianusé lett, öccsével mint társcsászárral, keleten pedig Valens uralkodott tovább. Apjához képest visszafogottan uralkodott, nem szorgalmazta a pogány templomok bezárását, földjeik elvételét, nem tiltotta a pogány kultuszokat. 376-ban az Antiokheiában tartózkodó Valens engedélyezte a hunok elől menekülő nyugati gótoknak, hogy átkeljenek a Dunán és Thracia provinciában telepedjenek le. Engedély nélkül a keleti gótok egy része is követte őket, amiből ellátási gondok és egyéb gondok származtak. 378-ban Valens Konstantinápolyba ment és segítséget kért Gratianustól is. Nem várta be azonban megérkezését, mielőtt éppen Trákiába ért volna, megütközött a gótokkal. A hadrianopolisi csatában döntő vereséget szenvedett és elesett. Gratianus úgy érezte, hogy 8 éves öccsével nem tudja az egész birodalmat kormányozni, ezért 379. január 19-én Sirmiumban augustusként keleti társcsászárává tette Flavius Theodosiust, akit már az 5. századtól kezdve Nagy Theodosiusként emlegetnek a források. Gratianus visszavonult nyugatra, ahol hamarosan Maximus Britannia, majd Hispania és Gallia tényleges uraként trónkövetelőként lépett fel. Gratianust 383-ban meggyilkolták, jogszerű nyugati augustusként öccse, az ekkor 12 éves II. Valentinianus került hatalomra. Ásványtan Az ásványtan vagy mineralógia (régebben Oryktognózia) a földtudományok (geológia) olyan területe, amely az ásványok tanulmányozásával és rendszerezésével foglalkozik. Fő részei Az ásványtan tudománya két fő részre tagolódik: általános ásványtanra és rendszeres ásványtanra . Az általános ásványtan Az általános ásványtan fejezetei a következők: kristálytan /kristályalaktan – a kristályok alaki sajátságait rendszerezi, kristálykémia – a kristályok belső szerkezetére vonatkozó ismereteket tárgyalja, kristályfizika – a kristályok fizikai (például optikai) sajátságait írja le, ásványkémia – az ásványok kémiai tulajdonságait tanulmányozza, ásványgenetika – az egyes ásványfajok és ásványtársulások keletkezésével és településkörülményeivel foglalkozik. A rendszeres ásványtan A rendszeres ásványtan vagy ásványrendszertan a kémiai és kristályszerkezeti rokonságuk alapján csoportosítja az ásványokat, ismerteti az ásványfajok alaki, rácsszerkezeti, fizikai és kémiai tulajdonságait, valamint keletkezési körülményeit és fontosabb lelőhelyeit. Nevezetes magyar mineralógusok Benkő Ferenc (1745–1816): az első magyar ásványtani mű, a Magyar mineralógia, az az a kövek és értzek tudománya (Kolozsvár, 1786) szerzője. Kitaibel Pál (1757–1817): 1794-ben megállapította, hogy egyes börzsönyi ércekben egy addig ismeretlen félfém található. Ez később a Müller Ferenc által felfedezett tellúrral bizonyult azonosnak. Minthogy azonban Kitaibel megelőzte Martin Klaproth erre vonatkozó bejelentését, a tellúr felfedezői között őt is számon kell tartanunk. Szabó József (1822–1894): Világhírű petrográfus és mineralógus, nevéhez fűződik a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egyetemi tankönyv megírása. Krenner József (1839–1920): Eötvös Loránd egykori nevelője. 1866-tól a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának őre, később igazgatója, híres mineralógus és krisztallográfus, több új ásványfaj leírója. Nevét a krennerit {(Au,Ag)Te 2 } ásványnév is őrzi. Semsey Andor (1833–1923): Az ásványtan nagy mecénása. Számos ásvány-, kőzet- és kövületgyűjteményt vásárolt meg múzeumaink számára, többek között világhírűvé fejlesztette a Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteményét is. Nevét a semseyit {(9 PbS*4Sb 2 S 3 )} és az andorit ásványnév is őrzi. Koch Sándor (1896–1983): 1919 és 1935 között a Nemzeti Múzeum ásványtárának munkatársa, ahova elődje, Krenner József ajánlotta. A szegedi egyetem megalakulása után az ottani ásvány-kőzettani tanszéket vezeti (1940–1968). Két legfontosabb összefoglaló munkája a Sztrókay Kálmánnal közösen jegyzett, kétkötetes Ásványtan, valamint a hatvanas évek közepén megjelent Magyarország ásványai c. műve. Nemecz Ernő Állami Díjas (1983) Vendl Mária magyar női minerológus, az első magyar nő, akit bemutattak a Magyar Tudományos Akadémián. Pillér A pillér sokszög vagy kör keresztmetszetű, teher alátámasztására szolgáló építőelem. Épületpillér Formája szerint létezik négyszögű, sokszögű, hengeralakú. Az oszlop henger alakú (körkeresztmetszetű) pillér. Azonban az oszlop meghatározása nem egységes az építészeti szakirodalomban. Egyes szerzők egyszerűen minden körkeresztmetszetű pillért oszlopnak neveznek, mások csak azokat, amelyeknek van sudarasodása (entasis), megint mások csak a klasszikus oszloprendek valamelyikének megfelelő méretarányokkal rendelkező hengerpilléreket nevezik oszlopnak, az ennél arányaiban vastagabbakat vagy vékonyabbakat nem. A látszatra több, egymással összekötött oszlopból álló pillért pillérkötegnek, pillérnyalábnak nevezzük. A támpillér a középkori, különösen a gótikus építészetben a falak (esetenként pillérek) oldalirányú megtámasztására szolgált. Tömege sokkal nagyobb az oszlopénál, ezért alkalmas volt a boltívekről és boltozatokról a pillérekre vagy falakra átadódó teher vízszintes (oldalirányú) összetevőjének ellensúlyozására. A pillér részeinek elnevezése hasonlít az oszlopéra: pillérlábazat, pillértörzs és pillérfej. De a többi pillérnél az ilyen elnevezések jóval szabadabban használhatóak, mint az oszlopnál. Nagy tömegük miatt ritkán monolitok a pillérek. Többnyire kváderekből vagy téglákból falazzák, illetve cementből öntik őket. Hídpillér A hidak szerkezetének a partok között esetleg szükséges köztes alátámasztására szolgál. Ellentétben a hídfővel, amely a hídszerkezet végeit támasztja alá. A hídpillér készülhet kőből, fából vagy vasból. A fából és vasból készülteket jármoknak is nevezik. Fából készült hídpilléreket csak fahidakhoz alkalmaznak. A kőből készült hídpillért, ha nincs kitéve a zajló jégnek, hosszas négyszög alaprajzzal, lefelé szélesedve szokták építeni. Ha ellen kell állnia a jégnek, akkor legalább a legmagasabb vízszintig félkör vagy csúcsíves alaprajzú előfejekkel látják el. Sugárfék A sugárfék egy jármű sebességének csökkentésére szolgáló eszközcsalád. Köznapi használatában a sugárhajtású repülőgépek tolóerő-visszafordító szerkezetét jelenti. A sugárfék használati elve egyszerűen összefoglalható: a jármű haladási irányába fordított gázsugár a járműre fékezőerőt gyakorol, a kifújt gázsugár reaktív hatóerejét hasznosítva. A mozgó jármű fékezésére számos különböző módszert használnak, a leggyakoribb a kerék fékezése, más példák az aerodinamikai fékfelületek alkalmazása, beleértve a fékernyőket, továbbá a hajtómű vagy egy külön gázsugár tolóerejének szembefordítása, kötött pályán előfordul az elektromágneses fékezés, de idetartozik még akár a fékhorog is. A menetirányba fordított tolóerő csavarhajtásnál is megvalósítható. Elfordítható hajtóművel felszerelt járműnél az ellenirányú tolóerő egyszerűen létrehozható a hajtóműház visszafordításával, de a tolócsavar forgásiránya is megfordítható lehet, ez a megoldás hajóknál jellegzetes. Légcsavarhajtású repülőgépeknél bevált módszer a légcsavarlapátok hossztengely körüli elfordítása, ez esetben a leállított vagy szabadon forgó légcsavar passzív légellenállást fejt ki, de még hatékonyabb a változatlan irányban forgó légcsavar állásszögét úgy beállítani, hogy a létrehozott tolóerő előre mutasson. A gázsugárral történő fékezés egy szűk körben használt, de jellegzetes példája egy űreszköz fékezése oly módon, hogy a járművet a haladási iránynak háttal fordítják, és a hajtómű erejét használják a sebesség csökkentésére, illetve pályamódosításra. A fékező erő létrehozható kifejezetten erre a célra felszerelt rakéta-ellenhajtással vagy más gázsugaras fékmotorral is, ilyen megoldás főleg speciális, nagy sebességű kísérleti eszközöknél, esetleg sebességrekord elérésére tervezett járműveknél látható. A fékrakéta egy jellegzetes alkalmazása például az orosz Szojuz űrhajók visszatérő egységének fékezése, amikor is az ejtőernyővel leereszkedő kabin sebességét a földetérés előtti másodpercben begyújtott kis rakétákkal csökkentik biztonságosra. Tolóerő-visszafordításos sugárfék repülőgépeken A leszálló repülőgépek sebességét a földetérés után a gurulósebességig, esetleg a teljes megállásig kell csökkenteni, ennek ismert módja a futómű kerekeinek súrlódásos elvű, hagyományos fékezése. Ez a megoldás azonban nem mindig elegendő a kellő lassuláshoz. Nedves, jeges, szennyezett futópályán a csökkenő fékhatás a kifutási úthosszt olyan mértékig is növelheti, hogy a repülőgép túlfutna a futópálya végén, ami súlyos balesetet is eredményezhet. Szintén okozhat problémát a futómű valamilyen hibája, a késve földre tett gép előtt maradt pálya rövidsége, a rossz időjárás vagy a gép sérülése miatt választott túl nagy besiklási sebesség is. A mielőbbi lassulást szükségessé teheti a repülőtér zsúfolt forgalma is, amikor a leszálló gépnek a lehető leghamarabb el kell hagynia a futópályát. A felsorolt esetekben a futófék nem nyújtaná a szükséges lassulást, tehát rásegítő fékerőt is igénybe kell venni. Az utasszállító gépek kategóriájában erre a hajtómű tolóerejének a menetirányba fordítása ad lehetőséget. Az illusztráció első ábráján a hagyományos helyzet látható, amikor a megszokott módon működő hajtómű tolóereje a gépet gyorsítani igyekszik. A második ábra azt mutatja, milyen lenne az ideális megoldás a sugárfék alkalmazására, a hajtómű megfordításával. Mivel ennek gyakorlati és szerkezetbiztonsági akadályai is szoktak lenni, a tervezők másképp oldják meg a problémát, a harmadik ábra a legelterjedtebb megvalósítás sémáját mutatja be. A hajtómű rendes esetben a megszokott módon üzemel, de amikor a fékrásegítés szükségessé válik, alulról és felülről egy-egy ívelt fémidom helyezkedik el a hajtómű mögött. Ezek az extrém hőterhelés elviselésére képes, úgynevezett sugárfordító idomok a hajtóműből távozó forró légsugarat kétoldalt visszafordítják, és azok így részben a haladási irányba távoznak, ennek megfelelően ellenkező irányú, fékező erőhatást kifejtve. Mivel a gázsugarat teljesen menetirányba fordítani nem tudják, ezért a fékező erő az ideálisnál jóval kisebb, de a hajtóművet nagy teljesítményre kapcsolva így is jelentékeny erőt tud az eszköz fékezésre fordítani. Amikor a sugárfékre már nincs szükség, a terelőidomok visszaállnak az alaphelyzetükbe, a burkolatba simulva. A sugárhajtóművek fékező helyzete más módszerrel is létrehozható. Egyes típusoknál a hajtómű burkolatának oldalán nyílik szabad hely a visszafordított gázsugárnak. A hajtómű belsejében ezek a nyílások többnyire a négy főrész közül az első, a légsűrítő mögül indulnak, ilyenkor a kifújt levegő hőmérséklete alacsony. De van olyan, hogy a kifúvás az égéstér mögül indul, forró levegővel és égésgázokkal. Mindkét megoldás rontja a sugárhajtóművek önfenntartó ciklusának a hatásfokát, ezért a legkönnyebben a harmadik, már bemutatott megoldással találkozhatunk, a turbinákat elhagyó gáz visszairányításával, a fúvócsőben vagy amögött. A módszer kissé gyenge pontja, hogy az aktiválása időbe telik. Egy-két másodperc kell ahhoz, hogy a szerkezet elemei a fékező helyzetet felvegyék, és újabb két-három másodperc ahhoz, hogy a fékezéskor rendszerint alacsony fordulaton működő hajtómű elérje a kívánt hatáshoz szükséges fordulatszámot. Történt már olyan pályaelhagyásos repülőgép-baleset (személyi sérülés nélkül), amelyben része volt a sugárfék rövid idejű, következetlen használatának is. A sugárfék használata során a hajtómű magas fordulatszámon, nagy tolóerővel működik, és a gázsugár útjába is akadályt helyeznek, ami erős robajjal jár. Emiatt a repülőterek egyénileg szabályozzák a használatukat. A ferihegyi repülőtéren a lakott terület közelsége miatt a sugárfék használata 22 óra és 6 óra között kerülendő, feltéve hogy ez a leszállás biztonságát nem veszélyezteti. A sugárfék használatba vétele nem jelent szükségképpen „vészfékezést”. A hétköznapi légiszállításban optimális pályaviszonyok között is gyakran veszik igénybe a pilóták, az aerodinamikai fékfelületekkel együtt, azért is, mert ha a gép sebességét ezzel a módszerrel csökkentik a kerékfék használata előtt, akkor lassítják a fékrendszer elhasználódását, és csökkentik a túlhevülő fék okozta futóműkárosodás veszélyét. Ugyancsak a tolóerő visszafordításával lehet a repülőgéppel tolatni, ha vontatójármű nem áll a személyzet rendelkezésére. Nem csak kifutáskor, a földön kapcsolható be a sugárfék, néha a levegőben is. Elsősorban nagy tömegű, katonai szállítógépek esetében lehet szükséges a gép olyan mértékű fékezése, ami a zuhanóféklapok és a futómű kibocsátásával nem érhető el, rövid futópályára való kerékletétel előtt, egy nagyobb sebességű, sikeres besiklás végén, vagy erős süllyedés hatására megnövekedett sebesség elvesztésére. Természetesen a balesetek valószínűségének csökkentése érdekében a hajtómű nem kapcsolható át minden további nélkül fékezésbe, hiszen az súlyos balesethez is vezethet. A gázkarokat alapállapotba húzva azok akadályba ütköznek, tovább nem húzhatók. Az akadály kikapcsolásához, a sugárfékezés megkezdéséhez a pilótának külön, a géptípustól függő, de szándékos mozdulatot kell megtennie. Sok utasszállító repülőgép további biztonsági elemeket is tartalmaz, például a sugárfék csak azután válik aktiválhatóvá, ha a repülőgép főfutóművére bizonyos terhelés kerül, jelezve az automatikának a leszállást. Daniel Parejo Dani Parejo vagy Daniel Parejo Muñoz (Madrid, 1989. április 16. –) spanyol labdarúgó. 2011-től a Valencia, 2018-tól pedig a Spanyol válogatott középpályása. Kétszeres Európa-bajnok az utánpótlás válogatottakkal. Pályafutása A Real Madrid utánpótlásában nevelkedett 14 éves korától. A 2006–2007-es szezonban a Real Madrid Castillában játszott, a másodosztályban. 2008. augusztus 4-én egy évre az angol másodosztályba került a Queens Park csapatához kölcsönbe. Öt nappal később debütált 2-1-es győzelemmel a Barnsley FC csapata ellen a Loftus Road-on. 2009. január 1-jén visszakerült a Real Madrid keretébe, mivel Mahamadou Diarra és Rubén de la Red komoly sérülésük miatt az egész hátralévő szezonban nem tudtak szerepelni. Parejo megkapta a 17-es mezszámot. Első mérkőzését a Real Madrid felnőtt csapatában a Sporting de Gijón ellen 4–0-ra megnyert mérkőzésen játszotta február 15-én, Sergio Ramost váltotta az utolsó 10 percben. 2009. július végén a Getafe CF csapatába igazolt, helyett cserélt Esteban Graneróval. 2010. március 25-én megszerezte egykori csapata a Real Madrid ellen az első gólját a Getafe színeiben, miután ellopta a labdát Iker Casillas elől, de így is elvesztették a mérkőzést 2–4-re. 2011 júniusában a Valencia CF labdarúgó csapatába igazolt 6 000 000 euróért. Válogatott karrier Parejo részt vett 2007-ben Ausztriában az U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon és a 2011-es U21-es labdarúgó-Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Válogatott Spanyol U19 U19-es Európa-bajnokság győztes: 2007 Spanyol U20 Mediterrán Játékok : 2009 Spanyol U21 U21-es Európa-bajnokság győztes: 2011 21715 Palaniappan A 21715 Palaniappan (ideiglenes jelöléssel 1999 RA110) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 8-án. 1597 az irodalomban Az 1597. év az irodalomban. Új művek Francis Bacon angol fizófus Essays (Esszék) címmel közzéteszi első jelentős munkáját. Születések december 23. – Martin Opitz német barokk költő († 1639 ) Alexander Ball Sir Alexander John Ball (Ebworth Park, Gloucestershire, Anglia, 1756 - Valletta, Málta, 1809. október 25.) brit katonatiszt, a napoléoni háborúk résztvevője, Málta felszabadítója. Élete Apja Robert Ball, 1748-ban Gloucestershire sheriffje, anyja Mary Dickinson, Marshe Dickinson londoni polgármester lánya. A Robinson Crusoe hatására belépett a Royal Navy kötelékébe, és 1778-ban hadnaggyá léptették elő, majd az észak-amerikai gyarmatokra került. Három év múlva Lord George Rodney parancsnoksága alá került, akinek 1782-es les-saintes-i győzelme után a Formidable hadihajó parancsnokaként Ball is alezredesi rangot kapott. 1783-ban kapitány lett. Ezután egy évet Franciaországban töltött, hogy megtanulja a nyelvet. Ekkor ismerkedett meg Horatio Nelson kapitánnyal, aki egy levelében "nagy bolond"-nak nevezte. 1790-ben kapta első megbízását. Következő évben született egyetlen gyermeke, William Keith Ball. 1793 és 1796 között ismét Új-Fundlandra került. 1797-ben megkapta az Alexander parancsnokságát, és Brest blokádjához rendelték, innen 1798-ban átküldték Cádizba. Néhány hónappal később a Vanguard, Nelson hajója megsérült Korzika partjai előtt. Ball az erős szél - és Nelson parancsa - ellenére biztonságba vontatta a Vanguardot. Ettől kezdve barátok lettek, és együtt indultak az időközben megszökött francia flotta üldözésére. Júniusában Egyiptomban érték utol őket, ahol megvívták az abukiri csatát. Ball maga is megsérült a harcokban, de sikerült felrobbantania a franciák zászlóshajóját, a L'Orient-et. Augusztus 14-én útnak indultak Nápoly felé. A kijavított hajókkal Nelson október 4-én Málta blokádjára rendelte. A megszálló franciák ellen felkelt máltaiakat összefogva két év után sikerült kiűznie a Vaubois tábornok csapatait, miközben gondoskodnia kellett a szigetek élelmezéséről is. 1799-től gyakorlatilag ő volt Málta polgári vezetője, ám 1801-ben Gibraltárra helyezték. Ugyanebben az évben bárói rangot kapott. 1802-ben ismét Máltára helyezték, hogy a Szent János Lovagrend visszatérését előkészítse, ám a Brit Birodalom politikájának változása miatt végül haláláig, 1809-ig a szigetek miniszteri biztosa maradt. Máltán halt meg, Vallettában van eltemetve. Máltai szerepvállalása Ball kapitány Nelson admirális 1798. október 4-i utasítására érkezett először Máltához. Feladata a kikötők blokádja volt a parancsnoksága alá rendelt 4 brit (Alexander, Terpsichore, Bonne Citoyenne és Incendiary) és a Pinto-Guedes de Nizza Reale márki vezette 4 portugál hajóval. 12-én vetett horgonyt Málta partjai előtt. A Gozót megszállva tartó franciák tárgyalásokat kezdtek Ballal. 24-én Nelson admirális is megérkezett, és újabb két hajót (Audacious és Goliath) rendelt a blokádhoz. A szigetek blokádja mellett a kifosztott lakosság élelmezéséről is gondoskodnia kellett, amit Szicíliából oldott meg. Október 28-án a Fort Chambray-be menekült 217 francia katona megadta magát. A szigetet visszaadták Ferdinánd szicíliai királynak, majd 30-án Nelson távozott. Miután a franciák decemberben elfoglalták Nápolyt, Nelson kénytelen volt odarendelni a portugál hajókat és a Goliath-ot. Ball ezután folytatta a blokádot, és a máltai felkelők hívására partraszállt. A népgyűlésből megszervezte a Nemzeti Kongresszust, amelynek elnöke Francesco Caruana pap lett. A kongresszus hetente ülésezett Ball rezidenciáján, a Sant'Anton-palotában. Májusban a francia flotta kiszabadult Brestből, ezért Nelson Ballt is visszarendelte, és Bruix admirális üldözésébe fogott. Csak júniusban tértek vissza Szicíliába. Június 27-én Ball partraszállt Palermo mellett, ám három nap múlva már folytatta Málta blokádját. November 1-jén Nelson ismét tárgyalt Vaubois-val, ám mivel a francia kitartott, Ballt tette meg a szárazföldi csapatok parancsnokának. Ballnak csupán 3500 éhező katonája volt. A brit hatóságok nyomást gyakoroltak Ferdinánd királyra, hogy Ballt kinevezze Málta kormányzójává. Decemberben 1500 brit, februárban 1200 nápolyi katona érkezett. A briteknek sikerült megakadályozniuk több francia betörési kísérletet. Májusban Nelson admirálist visszarendelték a Földközi-tengerről, helyét Henry Pigot tábornok vette át, aki július 18-án érkezett Máltára. Ball nagy ellenszenvet érzett az új parancsnok iránt. Szeptember 3-án újabb brit csapatok érkeztek, és 5-én Vaubois feladta Vallettát. Ball kapitány, mint a máltaiak képviselője, nem lehetett jelen a tárgyalásnál. A Nemzeti Kongresszus utolsó ülése (augusztus 18) után Ball szerepe egy időre megszűnt. Szeptember 10-én végre bevonulhatott Vallettába. A helyzet azonban nem javult, mert Pigot tábornok nem ismerte el Ballnak, a szigetek jogos kormányzójának fennhatóságát. Ball különös helyzetben találta magát: brit katonaként ő volt a britek által visszautasított szicíliai király kormányzója, és a figyelembe sem vett máltaiak vezetője. Novemberben a katonai vezetés hivatalosan is Pigot kezébe került, majd februárban Ballt Gibraltárra helyezték, így a miniszteri biztosi feladatát is elvesztette. Katonai karrierje ezzel véget is ért. Hajóját, az Alexandert 1803-ban kivonták a forgalomból. Báró lett, 1000 fontot kapott a máltai kincstárból, máltai érdemeiért a Két Szicília újonnan alapított Szent Ferdinánd-rendjének lovagja lett, Málta népe pedig a Sword of Honour kitüntetést adta neki. Málta azonban szenvedett Pigot uralma alatt. Júliusban Charles Cameron lett az új miniszteri biztos. Az Amiens-i béke értelmében Málta újra a Lovagrend uralma alá került. Ball 1802. július 10-én érkezett Máltára a kormány megbizottjaként, hogy az átadást felügyelje. Hamarosan utasítást kapott, hogy ne adja át a szigeteket, és 1803. májusában Napoleon hadat üzent Nagy-Britanniának. Ball júliusban ismét miniszteri biztos lett. Gyakorlatilag a semmiből kellett talpraállítania az országot, katonaként diplomatává kellett válnia. Visszaállította a Consiglio Popolarét (a helyi kormányzatot). El kellett látnia Máltát élelemmel, egészségügyet, járható utakat, működő jogrendet kellett kiépítenie, helyreállítani a közigazgatást. Sikerült bevezetnie a burgonyatermesztést, ám a közigazgatás reformját nem tudta végigvinni. Döntéseiben sokszor ütközött a brit hivatalok ellenállásába. Ennek ellenére újabb előléptetéseket kapott, még halála napján is. Máltán elérte, hogy 1807-ben a meghalt Labini püspök helyére máltai származású püspök kerülhessen. Több forrás említi, hogy a máltai érdekek figyelembe vételével cselekedett. Halála után a legtöbb ilyen döntését visszavonták. (7091) 1992 JA A (7091) 1992 JA a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Kenneth J. Lawrence és Eleanor F. Helin fedezte fel 1992. május 1-én. Utrecht (tartomány) Utrecht Hollandia egyik tartománya. Székhelye: Utrecht. Ferrussac Ferrussac település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 81 fő (2015). Ferrussac Arlet, Aubazat, Cronce, Langeac és Pinols községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vásárosnamény Vásárosnamény város Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban. Hozzá tartozik 1969 óta Vitka, továbbá az 1939-ben Gergelyi és Ugornya egyesítésével keletkezett Gergelyiugornya. Fekvése Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, a Nyírség és Bereg határán található település a Kraszna tiszai torkolatánál található. Mátészalka 20 km, Baktalórántháza 24,5 km, Vaja 18 km, Nyírbátor 38 km, Rohod 18 km, Aranyosapáti 11 km, Beregsurány 22,5 km, Tiszaszalka 11 km távolságra található. Megközelítése Közúton Nyíregyháza illetve Beregsurány felől a 41-es főúton, Mátészalka felől a Mátészalka-Ópályi-Nagydobos útvonalon, Kisvárda felől a Kisvárda-Anarcs-Szabolcsbáka-Gemzse-Ilk útvonalon, Záhony felől a Záhony-Tuzsér-Mándok-Mezőladány-Újkenéz-Aranyosapáti-Gyüre-Nagyvarsány-Kisvarsány útvonalon. Vasúton a Vásárosnamény–Nyíregyháza– és a Mátészalka–Záhony-vasútvonalon. Története A település és környéke a régészeti leletek tanúsága szerint már ősidők óta lakott helynek számít, kora Árpád-kori település, első fennmaradt írásos említése 1214: Numen. A név német eredetű személynévből származhat, magyar névadással. A környék régóta lakott számos rézkori és bronzkori lelet tanúsága szerint. Első ismert birtokosai a Lónyaiak, akik a hagyomány szerint honfoglaló magyar nemzetség voltak. A Lónyay nevet a közeli Lónyáról vették fel, családi fészkük Nagylónyán volt. Legelőször tehát Namény neve tűnik föl, majd 1389-ben Ugornya, 1425-ben Gergelyi települést említik az oklevelek. 1418-tól már vásártartási joga is van, innen ered nevének „vásáros” előtagja. 1494-ben már mezővárosként van említve. A Rákóczi-szabadságharchoz a Bereg és Tiszahát népe 1703-ban elsőként csatlakozott. Rákóczi serege 1703. július 17-18-án itt, Naménynál kelt át a Tiszán, s a fejedelem innen szólította csatlakozásra a vármegyék nemességét. Namény az 1700-as évek elejétől az Eötvös család birtoka volt, s birtokosai maradtak egészen 1945-ig. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban a főnemesi származású Eötvös család Naményban élő tagjai is aktív szerepet vállaltak: Tamás beregi főispán és Mihály nevű testvére kormánybiztosok lettek. A szomszédos Vitkán élő Doby testvérek néphonvédként harcoltak Bem seregében. 1923-ig, majd 1940-1944 között ismét Bereg vármegye része volt, a két időszak között, illetve 1945 után osztozott a Magyarországnak ítélt beregi rész közigazgatási változásaiban. 1978-ban nyilvánították várossá . Érdekességek 2013 . március 17-én itt mérték az év leghidegebb hőmérsékleti értékét. Ezen a napon -18,2 fokot mutattak a hőmérők a városban. Népesség A település népességének változása: Népcsoportok 2001-ben a város lakosságának 96%-a magyar, 4%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Városrészek Vitka Vitka 1969-ig önálló község volt Vásárosnaménytól délre. Ősidők óta megtelepült hely, melyet az alatta folyó Kraszna új medrének ásásánál előkerült urnák, cserepek bizonyítanak. Nevét az oklevelekben 1334-ben említik először, ekkor Vydka alakban írták, 1449-ben Wythka alakban tűnik fel ismét. A 13. században a Vitkai család birtoka, amely 1412-ben új királyi adományt kap rá és a 19. század elejéig a település fő birtokosa marad. A 15. században rajtuk kívül a Kaplon nemzetségbelieknek is volt benne részbirtoka, de 1498-ban Baktay Mátét is birtokosai közt találjuk. 1542-ben Szentdemeteri Bessenyei Márton, 1543-ban Vay Mihály, 1550-ben Kákonyi Péter, 1554-ben Perényi Mihály, 1560-ban Ilosvay Mihály, Uray Albert, Péter és Tamás és Szennyesi Imre, 1573-ban Dálnoki Székely, 1604-ben Kérchy, 1630-ban az Osgyáni Bakos és Lónyaiak, 1662-ben a Verebélyi családok kaptak nádori, vagy királyi adományt egyes részeire. Vitkát a 18. század elején a gróf Károlyiak szerezték meg. A 19. század elején földesurai a Vitkay, gróf Károlyi, Vay, Lencsés, Makó, Bégányi családok, később az Eördögh család is. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején Újhelyi Mihálynak (+1904) is van itt birtoka. A település római katolikus temploma 1748-ban épült, majd 1815-ben újra átépítették. Református templomát 1871-ben építették. Gergelyiugornya Gergelyiugornya a Tisza jobb partján fekszik, 1969 óta tartozik Vásárosnaményhoz. A település leginkább tiszai strandjáról, termálfürdőjéről és minden évben megrendezésre kerülő Tisza Party rendezvénysorozatról ismert, de fontos állomása a Tisza-túráknak is. Nevezetességei Református templom: A 16. században épült, 1937 -ben lebontották. A régi templomból megmaradt emlékek: záróköve, mely Isten bárányát ábrázolja, Lónyay Zsuzsanna 1620 -ból való epitáfiuma Római katolikus templom: Barokk stílusban épült 1795 és 1815 között. Egyhajós, tornya a homlokzat előtt épült.A templomot Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel. Tomcsányi-kastély: II. Rákóczi Ferenc 1703-ban itt megszállva bocsátotta ki a „naményi pátenst”, melyben hadba hívta a szabolcsi nemességet. A 17. század első harmadában építtették az árkádos tornácú, négytornyos, sarokszobás rezidenciát. 1728 körül bővítették, s ifjabb Lónyay László alakította át mai barokk formájára. Az államosítás után hadkiegészítő parancsnokság, később kollégium volt a kastélyban. Trianontól az államosításig a felvidéki Tomcsányi család lakott a kastélyban, akik házassággal kerültek a Lónyayakkal rokonságba. 1986-tól 2005-ig üresen állt. A leromlott épületet 2007-ben uniós pályázat segítségével újították fel, jelenleg a Beregi Múzeumnak ad otthont, melyen állandó kiállítása: „Bereg kincsei”. Régészeti, népművészeti és öntöttvaskályha-gyűjteménye mellett iskolatörténeti kiállítás is látható itt. Eötvös-kúria – 1720 -ban építtette Eötvös Miklós . Az épületet a 19. században bővítették ki. A málenkij robotra elhurcoltak emlékműve A város nevét viseli Naményi piros almafajta, melyet itt nemesítettek ki az 1970-es években. Kultúra Zene 1955-ben a helyi ÁFÉSZ megnyitotta a „Csipke” éttermet. Népi zenekar szórakoztatta a helyi és a környékbeli szórakozni vágyó közönséget. A zenekar tagjai: Murzsa Bertalan zenekarvezető prímás, Szabó Jenő cimbalom (Bangó Margit édesapja), Balogh Pál nagybőgő, Tóth Adolf klarinét, Balogh Ignác kontra, Varga János (Biguli) brácsa. A zenekar hosszú ideig (a nyugdíjas korukig) kiváló eredményeket értek el a különböző területi versenyeken. 1964-ben a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulói megalakították a „TÁJFUN” zenekart Katona László (Harmonika) vezetésével. A zenekar tovább lépett és új stílust, a „Beatles” irányzatot kívánta utánozni (Néha sikerült). Katona kilépése után a vezetést Tóth Andor (Bütyök) vette át (szólógitár), Eördögh György akkord gitár ének, Csatlós Pál szaxofon, és más fúvós, Benczik Sándor (Picus) trombita. Káté Antal (Sandi) dob, Koncz Márta és Kósa Éva vokál. A környéken rendezett bálokon, gimnáziumi rendezvényeken zenéltek. Az érettségi után a zenekar mai szóval „jogutód nélkül” megszűnt. A zenekarból egyedül Káté Antal maradt a pályán, vendéglátós zenészként folytatta. Az 1960-as évek közepétől az 1970-es évek közepéig még fontos megemlíteni volt gimnáziumi barátokból alakult igazi BEAT zenekart amelynek évek alatt a tagjai voltak: Gönczi Ferenc (szólógitár), Horváth István (basszusgitár), Benczik Sándor (ének, basszusgitár, gitár), Baráth Szabolcs (gitár), Horváth István (basszusgitár), Újvári József (dob) és még több zenész aki csak rövidebb ideig játszott. Repertoárjukat az akkori idők igazi beat slágerzenéje alkotta, de sok igazán sikeres virtuóz módon adaptált rock számot Deep Purple, Free, Creedence Clearwater Revival, stb.) is játszottak. Ők is úgymond „jogutód nélkül” szűntek meg. 1978-ban megalakult a Lokátor RT rockzenekar. Tagjai: Szolnok István (dob, ütőhangszerek), Baráth Csaba (basszusgitár), Baráth István (ének - † 2017), Kádár János József (gitár) és kezdetben rövid ideig Czapp Ferenc (gitár). A 70-es évek végétől a 80-as évek elejéig a térség meghatározó zenekara volt. A repertoárjuk elsősorban a rock zenénére épült. Az akkori időkben az ifjúsági szervezetek által rendezett bálokon – a mai szóhasználatban „bulikon” – szerepeltek elsősorban. Hosszú évekig nem léptek fel közönség előtt. Később fiatalabb helyi zenészekkel Tóth József (gitár, ének), Szakács Ferenc (basszusgitár) majd Koncz Imre (ének, gitár), Tóth József (gitár), Csonka László (billentyűsök, ének), Hurai Mihály (dob) történt több próbálkozás a megújulásra. Sajnos mindezek ellenére 1995-ben az együttes végleg feloszlott. 2007-ben nagyjából egyidejűleg 2 zenekar is megalakult. 5Pont (Five) és a Check-Point zenekar. Az 5pont első felállása: Vass István Zoltán (dob), Koncz Imre (ének, billentyű), Lelkes Bertalan (gitár), Jüttner Csaba (gitár), Bihari Botond (basszusgitár, vokál). Később Bertalan távozott a zenekarból és egy ideig 4 taggal működtek tovább, majd István is távozott és a helyét Kenderesi Tibor vette át és újra 5 tagúra bővült a zenekar hiszen Gerzon János belépett a zenekarba. Azóta Vass István vissza tért a dobok mögé, a basszusgitárt Butella Dániel vette át, és a zenekar énekese 2014-től Király Márk lett. Számos falunapon, rendezvényen felléptek. Zenéjük Hard Rock illetve magyar slágerek (Republic, Beatrice, P. Mobil, stb.) A Check-Point zenekart a kezdeti időkben Vass István Zoltán (dob), Lelkes Bertalan (gitár), Bihari Botond (basszusgitár, vokál), Deák Tamás Alfonz (gitár) alkotta, feldolgozásokat játszottak. Később Tamás helyére Gerzon János került és nem sokkal rá a zenekar elkezdett saját zenéket játszani. 2009-ben megjelent a zenekar első és eddigi egyetlen lemeze Tündértánc címmel. Zenéjük a soft rock, alternatív műfajba sorolható. Testvérvárosai Vammala, Finnország Ølgod, Dánia Nagykapos , Szlovákia Beregszász , Ukrajna Niš-Medijana , Szerbia Kozloduy, Bulgária Margitta , Románia Itt született Ámi Lajos (Vásárosnamény, 1886 . október 2. – Apagy , 1963 . augusztus 16. ) mesemondó, a népművészet mestere. Balázs József (Vitka, 1944 . március 19. – Budapest, 1997 . október 13. ) József Attila-díjas író , dramaturg , a könyvtár névadója. Bangó Margit (született:Szabó Margit néven, Vásárosnamény, 1950 . április 4 ) Kossuth-díjas nótaénekes. Csiszár Árpád (Fülesd, 1912 . március 8 . - Vásárosnamény, 1988 ) lelkész, etnográfus, múzeumigazgató, a Beregi Múzeum alapítója. Czomba Sándor (Vásárosnamény, 1963 . augusztus 14. –) mérnök, politikus, képviselő és 2010-től 2015-ig államtitkár. Dancs Lajos (Vásárosnamény, 1920 . június 21. – Nyíregyháza , 1988 .) ének-zene tanár, főiskolai tanár, népzenekutató. Füle Lajos költő, Ybl Miklós-díjas építészmérnök ( 1925 – 2015 ) itt élt 1994 -től haláláig. Gyöngyösi Ivett (Vásárosnamény, 1993 . április 11. ) zongoraművész. Illés István ("Ayala"), (Vásárosnamény, 1956 . szeptember 13. –) rendőrtiszt, előadóművész ,humorista. Kiss Sándor (Vásárosnamény, 1918 . március 19. – Washington , 1982 . szeptember 22. ) kisgazda képviselő, a Parasztszövetség igazgatója, 1956-os emigráns. Lauka Gusztáv (Vitka, 1818 . Július 20. – Nagybecskerek , 1902 . augusztus 23. ) író, költő, humorista. Lónyay János (Vásárosnamény, 1796 . december 15. – Nagylónya , 1859 . november 19. ), politikus, Bereg vármegyei alispán, Bihar és Bereg főispáni helytartója. Szerényi László (Vásárosnamény, 1980 . február 10. –) színművész, énekes, közgazdász-tanár. Szirota Jennifer (Vásárosnamény, 1993 . július 20. ) énekesnő. Takács Nóra (Vásárosnamény, 1984 . szeptember 25. –) műsorvezető, szépségszakértő, modell. Mennybemenetel-fatemplom (Henkeres) A henkeresi Mennybemenetel-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Bihar megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BH-II-m-B-01159 sorszámon szerepel. Schwabbruck Schwabbruck település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 714 fő (1987. május 25.). Nagypréposti palota (Eger) Az Egészségház utca sarkán álló nagypréposti palota az egri Kossuth Lajos utca barokk épületegyüttesének egyik nevezetes tagja (Kossuth u. 16.). Története A rokokó palotát egy, a 18. század elején épült ház helyére építtette gróf Batthyány Ignác káptalani nagyprépost. Az épületet Fellner Jakab tervei alapján 1774–1776 között húzták fel. Maga Batthyányi Ignác valószínűleg sosem lakott a palotában, mert annak befejezése előtt elhunyt. Ezért az erkély korlátjára utódja, Dobronyay Miklós kanonok névbetűi kerültek. Jelenleg a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár épülete. Az épület Csatlakozó beépítésben álló, téglalap alaprajzú, egyemeletes, kontyolt nyeregtetős épület. Az utcai homlokzatot enyhén kiülő, kéttengelyes közép- és egytengelyes oldalrizalitok tagolják. A középrizalit teljes szélességében két-két oszlopra támaszkodó, rokokó vasrácsos erkély. Az udvari homlokzat középen oromzatos, erősen előrelépő, háromtengelyes rizalittal, amitől északra egy sokszögletű bővítmény áll. A földszinti helyiségek boltozatosak, miként a lépcsőház is. Nevezetességei Műemlék: törzsszáma 2001, KÖH azonosító száma 5542 (helyrajzi száma: 6563). Az emeleti erkélyrács és a földszinti ablakok kovácsoltvas rácsozata Fazola Henrik munkája. Az épült falán emléktábla örökíti meg, hogy 1849. február 26-án itt Dembinszky Henriket, Görgey Artúrt, Klapka Györgyöt és vezérkari főnökeiket itt látta vendégül Lévay Sándor nagyprépost-kanonok, és a tábornokok innen indultak a kápolnai csatába. Henry Morgenthau (politikus, 1856–1946) id. Henry Morgenthau (Német Birodalom, Mannheim, 1856. április 26. – New York, 1946. november 25.) német származású amerikai politikus, üzletember. Élete Ifjúkora Morgenthau 1856-ban született Mannheimben, tizenkét gyermekes módos zsidó család gyermekeként. Édesapja Lazarus Morgenthau, édesanyja Babette Morgenthau. A család vagyoni helyzetét az édesapa és vállalata határozta meg. Lazarus Morgenthau ugyanis szivargyárat alapított, ennek köszönhetően meglehetősen nagy vagyonra tett szert. A vagyoni helyzetükhöz hozzájárult, hogy ekkoriban zajlott az amerikai polgárháború amelynek köszönhetően az Államok is igen jelentős mennyiségű szivart importált Európából. 1866-ban a család az Egyesült Államokba költözött, bár a kezdetekben igen nehéz anyagi helyzetbe kerültek, végül minden rendeződött. Henry Morgenthau a Columbiai Jogi Egyetemen diplomázott, majd ügyvédként kezdte meg pályafutását. Politikai pályafutása Pontos időpont nincs arról, hogy Morgenthau mikor kezdett érdeklődni a politikai iránt, illetve mikor csatlakozott a párthoz. Ez az időszak megközelítőleg az 1900-as évek elejére tehető. 1911-ben találkozott először Woodrow Wilsonnal, aki később az Egyesült Államok elnöke lett. Részt vett a Demokrata Párt gyűlésein, majd az 1913-as választások befejeztével Wilson elnök megbízásából az Államok törökországi nagykövete lett. Szolgálata alatt kezdődött meg 1915-ben az örmény népirtás, melynek következtében több mint félmillió örményt gyilkoltak meg a török fegyveresek. Az Amerikai Bizottság a Közel-Kelet Megsegítésére (American Committee for Relief in the Near East, ACRNE) egy jótékonysági szervezet volt, amit a Közel-Kelet népeinek megsegítésére hoztak létre. A szervezetet idősebb Henry Morgenthau, az Egyesült Államok törökországi nagykövete is támogatta. Morgenthau maga is szemtanúja volt az örmények ellen elkövetett gyilkosságoknak, jelentései nagy támogatást hoztak az ACRNE-nek. Egyesült Államok hivatalosan semleges állam volt 1917-ig, amikor belépett a háborúba az Antant oldalán. Amikor a deportálásokra és mészárlásokra vonatkozó parancsokat kiadták, a konzulátusi tisztviselők jelentették a nagykövetnek, minek voltak tanúi. Az egyik jelentés 1915 szeptemberében érkezett Leslie A. Davis elazıği konzultól, aki leírta, hogy csaknem tízezer örmény holttestet fedezett fel a Göeljuk-tó közelében levő szakadékokban felhalmozva; ezt a környéket később mészárszéktartomány néven emlegették. Morgenthau hasonló jelentéseket kapott Aleppóból és Vanból is, ezek hatására pedig kérdőre vonta személyesen Talatot és Envert (török pasák). Amikor felolvasta nekik a konzulok jelentéseit, mindketten úgy ítélték meg, hogy a deportálások a hadvezetés számára szükségesek, azzal támasztva ezt alá, hogy a vani örmények összejátszása a várost elfoglaló orosz haderővel igazolja minden örmény nemzetiségű ember kiirtásának jogosságát. Morgenthau az emlékirataiban később felidézte, hogy: „Amikor a török hatóságok kiadták a parancsot a deportálásokra, valójában egy teljes faj halálos ítéletét írták alá; ennek teljességgel a tudatában voltak és a velem folytatott beszélgetéseik során nem is tettek különösebb erőfeszítéseket, hogy leplezzék a tényeket...” 1917-ben leváltották posztjáról, azonban még sokáig ismert politikai, közéleti személyiség maradt. Részt vett a párizsi békekonferencián. Morgenthau több publikációt is írt, amelyben felidézte a népirtás borzalmait. Ezen munkáival is kis mértékben hozzájárult a népirtás befejezéséhez és a tények feltáráshoz. 1946-ban hunyt el New Yorkban. Fia, Henry Morgenthau (1891–1967) szintén politikusi pályát futott be. 1934–1945 között ő volt a Egyesült Államok pénzügyminisztere, nevéhez fűződik az 1944-es Morgenthau-terv. Publikációk Ambassador Morgenthau's Story (1918) Secrets of the Bosphorus (1918) Morgenthau Report (1919) I was sent to Athens (1929) The Murder of a Nation (1974) Lásd még Amerikai Egyesült Államok Német Birodalom Első világháború Örmény népirtás Forrás Életrajzi művének internetes változata (angol nyelven). Net.lib.byu.edu. (Hozzáférés: 2012. október 13.) Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry Morgenthau, Sr. című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Stazione di Sora Stazione di Sora vasútállomás Olaszországban, Sora településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Avezzano–Roccasecca-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Compre-San Vincenzo Stazione di Isola Liri Charles Sainte-Claire Deville Charles Sainte-Claire Deville (Saint Thomas, Antillák, 1814. február 26. – Párizs, 1876. október 10.) francia geológus és meteorológus. Életpályája Tanulmányait a párizsi bányászati iskolában végezte, és tudományos utakat tett Nyugat-Indiába, Tenerifére és a Zöld-foki szigetekre. 1857-ben az akadémia tagja lett, később a párizsi meteorológiai társaság elnöke és 1872-ben az összes francia meteorológiai állomás főfelügyelője. Számos ásvány vegyi elemzését végezte, és ő találta fel az amorf és oldhatatlan ként. Művei Études géologiques sur les îles de Ténériffe et de Togo (1 füzet, 1846); Voyage géologique aux Antilles et aux îles de Teneriffe et de Togo (1847); Recherches sur les phénomenes de météorologie et de physique terrestre aux Antilles (1861); Sur les variations périod. de la température (1866). 3371 Giacconi A 3371 Giacconi (ideiglenes jelöléssel 1955 RZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Indianai Egyetem fedezte fel 1955. szeptember 14-én. Henry Mower Rice Henry Mower Rice (Waitsfield, 1816. november 29. – San Antonio, 1894. január 15.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Minnesota, 1858–1863). Szilvás-kő Szilvás-kő (más néven Szilváskő) 625 (vagy 626) méter magas hegy Nógrád megyében, közel az országhatárhoz, Salgótarján mellett. Bazaltos vulkáni működés során keletkezett tanúhegy, valójában hasadék- vagy kráterkitöltés. A hegy a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet területén található. 2 kilométeres tanösvényt alakítottak ki Szilvás-kőn a hely geológiai értékeinek bemutatására. Az út során látható többek között a riolittufára települő, a Nógrádi-szénmedence alsó, ún. III. telepét, a szén kitermeléséhez kihajtott tárók felszakadásainak lövészárok szerű nyomait, lávafolyásból keletkezett egymásra merőleges bazaltoszlopokat, a központi vulkán megmaradt kürtőjét a 20-25 méter magas bazaltoszlopokkal, a szénbányászat hatására keletkezett hasadékok és az ezekből nyíló, ún. konzekvenciabarlangokat. A hasadék mikroklímája miatt gyakran még a nyár végén is található benne firn. Lost Without You A Lost Without You egy pop-ballada szám, melyet Bridget Benenate és Matthew Gerrard írtak, utóbbi zenei producere is volt a dalnak, mely Delta Goodrem bemutatkozó Innocent Eyes albumán jelent meg. 2003. március 3-án jelent meg kislemez formájában Ausztráliában, majd 2003 közepén a világ számos más országában. A dal szintén number-one helyezést ért el Ausztráliában, Új-Zélandon, az Egyesült Királyságban, valamint Svédországban a Top 10-ben kapott helyet. Goodrem a dal mixelt változatát megjelentette az USA-ban is 2005. június 28-án, ahol digitális formában lehetett letölteni. A dal szereplése az eladási listákon 2003. februárjában az ausztrál rádiós játszási listák kedvelt dala volt. Március 10-én az ARIA kislemez eladási lista első helyén debütált, kiütve onnan Christina Aguilera Beautiful című dalát. Delta második number-one sikerét aratta ezzel a dallal, és egy hét után már arany minősítést ért el. A második héten a t.A.T.u. együttes All the things she said dala letaszította az élről, de a harmadik héten ismét átvette a vezetést a lista élén. Még két hétig vezette az eladási listát, összesen 12 hétig szerepelt a Top 10-ben, 18 hétig a Top 50-ben, és 32 hétig a Top 100-ban. Ez volt a hetedik legtöbb példányszámban eladott kislemez 2003-ban Ausztráliában, és dupla-platina minősítést ért el az eladási adatok alapján. Új-Zélandon a RIANZ listáján a 31. helyen debütált 2003. júniusában, és csak 11 héttel később sikerült a negyedik helyre kerülnie, összesen 19 hétig szerepelt a listán. Az Egyesült Királyságban 2003. júniusában a negyedik helyen nyitott a kislemez eladási listán, és ezzel Delta második Top 10-es sikerét aratta. Három hétig szerepelt a Top 10-ben, 11 hétig pedig a Top 25-ben. Írországban a dal a 15. helyen debütált, és 13 hétig szerepelt a listákon. Az U.S. Billboard Hot Adult Contemporary Tracks listán 2005. júliusában a 36. helyen debütált, 11 héttel később sikerült a 18. helyre kerülnie, és 20 hétig szerepelt a listán. A 2005-ben megrendezett World Music Awards-on Delta élőben is elénekelte a dalt a nagyközönségnek. Videoklip A dalhoz két videoklip is készült, az első világszerte, a második viszont csak az USA-ban jelent meg. Az első klipet Katie Bell rendezte, Rockhampton-ban vették fel, és 2003. február 17-én mutatták be, míg a második klipet Kaliforniában forgatták le és 2005. augusztusában jelent meg az USA-ban. Delta ezzel kapcsolatban elmondta: "Az előző videó elkészítéséhez képest ez sokkal pihentetőbb volt. Sokkal lazábban kezeltük a dolgokat és szabadabbnak éreztük magunkat ezzel kapcsolatban. A korábbi klip sokkal komolyabbnak tűnik, ebben pedig a hangulat és minden teljesen más, nagyon boldognak éreztem magam." Feldolgozások Darren Hayes 2003-ban az ARIA díjátadó ünnepségen énekelte el a dalt, mikor is Delta betegsége miatt nem tudta vállalni a fellépést. Jaci Velasquez szintén feldolgozta a dalt, melynek szövegén is változtatott, és a 2003-ban megjelent Unspoken című albumán hallható. Az ausztrál Fido együttes pedig a dal rockosabb változatát készítette el, és a MySpace oldalukon tették elérhetővé. Diszkográfiája Ausztrália CD kislemez Lost Without You – 4:10 Lost Without You (acoustic) – 4:08 In My Own Time – 4:06 UK CD kislemez 1 Lost Without You – 4:10 Lost Without You (acoustic) – 4:08 In My Own Time – 4:06 Lost Without You (music video) UK CD single 2 Lost Without You – 4:10 Hear Me Calling – 3:48 Lost Without You (Smash 'N' Grab remix) – 4:04 Hivatalos Mixek Lost Without You (album version) Lost Without You (acoustic) Lost Without You (the Luge remix) Lost Without You (Smash 'N' Grab remix) Lost Without You (Smash 'N' Grab extended remix) Lost Without You (Soulchild remix) Lost Without You (U.S. mix) Kraja Kraja település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Baltimora A Baltimora egy italodisco együttes volt, melynek az 1980-as évek második felétől jelentek meg kis- és nagylemezei. A projektnek az északír származású Jimmy McShane volt az arca (1957. május 23. – 1995. március 29.), ám majdnem mindegyik dalt az olasz Maurizio Bassi írta és énekelte. (Szerzőtársa Naimy Hackett volt.) A Baltimora legnagyobb slágere a Tarzan Boy című szerzemény volt. Karriertörténet A Baltimora első lemeze, a Tarzan Boy még 1984-ben megjelent, de csak a következő év nyarán lett belőle óriási sláger. A felvétel listavezető volt Hollandiában és Svédországban, 2. lett Ausztriában, a slágerlista 3. helyéig jutott az NSZK-ban és az Egyesült Királyságban, Olaszországban az 5. lett, Svájcban pedig a 4. A Tarzan Boy meglepően sikeres volt az Amerikai Egyesült Államokban is, noha ott az európai diszkózene egyébként sose volt igazán népszerű. A dal hat hónapig szerepelt a Billboard Hot 100-as listáján, ahol a 13. helyig jutott. Jimmy McShane – aki az arcát adta a Baltimora produkciójához – 1986 tavaszán fellépett az amerikai televízió Solid Gold című műsorában, ami elősegítette a lemez tengerentúli sikerét. Még 1985 végén megjelent Európában az eredetileg 6 számot tartalmazó Living in the Background című debütáló album, amelyről a Woody Boogie volt a következő kislemez. (Az album később az Egyesült Államokban is az üzletekbe került.) Ez a dal már szerényebb sikert aratott: Svédországban a 3., Olaszországban a 13., Svájcban a 15., az NSZK-ban pedig a 20. lett. Az LP címadó felvétele, a Living in the Background és a Chinese Restaurant szintén megjelentek kislemezen, de egyik sem lett nagy sláger, noha a diszkókban és a rádióállomások könnyűzenei műsoraiban gyakran játszották őket. 1987-ben immáron csak Európában megjelent a Baltimora második nagylemeze, a Survivor In Love. A címadó felvétel egy lírai szerzemény, melynek szövegét a frontember McShane írta. Az albumról csupán a Key Key Karimba ért el némi eredményt: Olaszországban a slágerlista 40. helyéig jutott. A Baltimora működése ezzel tulajdonképpen véget is ért, a későbbiekben leginkább a Tarzan Boy különböző remixei révén lehetett hallani az előadó nevét. Az 1993-as remix szintén felkerült a Billboard Hot 100-as listájára, ahol az 51. helyig jutott. A dalt felhasználták a Listerine márkanevű szájvíz reklámjában, illetve felcsendült a Tini nindzsa teknőcök III (1993) és a Beverly Hills-i nindzsa (1997) című filmekben is. Ez utóbbit McShane már nem érte meg, 1995-ben AIDS-szel összefüggő betegségben elhunyt. Tres Hombres Az 1973-as Tres Hombres (spanyolul "három férfi") a ZZ Top harmadik nagylemeze. Ezen az albumon dolgoztak először együtt Terry Manning hangmérnökkel, ami egy sikeres együttműködést eredményezett: a lemez meghozta az együttes számára a kereskedelmi áttörést. A Tres Hombres Top 10-es album lett (8. hely a Billboard 200 listán), míg a La Grange a 41. helyig jutott a kislemezlistán. 2003-ban 498. lett a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. A ZZ Top sikerének csúcsán jelent meg az 1980-as évek elején egy digitálisan felújított CD-kiadás. A kiadvány megosztotta a rajongókat, mivel a hangszerek hangja kicsit eltorzult, főleg a dobé. 20 éven keresztül minden kiadás ezen a változaton alapult, csak 2006. február 28-án jelent meg egy felújított és bővített kiadás, amely az eredeti 1973-as keverést használta fel. Pulaski megye (Arkansas) Pulaski megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Arkansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Little Rock. Lakosainak száma 391 284 fő (2013. július 1.). Pulaski megye Faulkner, Jefferson és Saline megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Izeh Izeh (perzsa nyelven: ����) város Iránban és Izeh megye fővárosa, Huzesztán tartományban. A 2006-os népszámláláskor lakossága 103.695 fő volt, 20.127 családban. Leírása Izeh éghajlata mérsékelt tavasszal és nyáron, télen általában Huzesztán tartomány leghidegebb városa. Izeh lakói a Bakhtiaiak, ez egy Huzesztán északi részén élő törzs. Izeh inkább mezőgazdasági, mint ipari város, legfontosabb terméke a rizs (helyben Berenj néven nevezik ). Izehre jellemző a sziklás táj és az ásványi anyagok. Egy híres gát, és műemlékek is találhatók itt: Kul-e Farah, Eshkaft-e Salman, Khongazhdar, Tagh e Tavileh, Shir-e Sangi (Stone Lion temető), stb. Története A település az elamit időszakban Ayapir, és néha Ayatem néven volt ismert. Az arabok Idhajnak hívták a várost. A helyi Lor Atabakan dinasztia alatt (Atabakan-e-Lor-e-Bozorg), Malemir vagy Malmir ("király háza"), e nevet 1935-ig használták, amikor neve a kormány jóváhagyásával újból Izehre változott. Nevezetességek A környék régészeti lelőhelyei Kul-e Farah Khongazhdar Tagh e Tavileh Eshkaft-e Salman Shir-e Sangi Áta vasútállomás Áta vasútállomás egy Baranya megyei vasútállomás, Áta községben, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pécs–Villány–Magyarbóly-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Szőkéd megállóhely Kistótfalu megállóhely Mosport International Raceway A Mosport International Raceway egy kanadai versenypálya, 100 km-re Torontótól. Nyolcszor volt a helyszíne a kanadai nagydíjnak. Az elsőt 1967-ben rendezték itt, Jack Brabham nyert esőben Denny Hulme és Dan Gurney előtt. Egy év kihagyás után 1969-ben Jacky Ickx volt a legboldogabb a dobogón, Jack Brabham és Jochen Rindt voltak kísérői. 1970-ben ismét kikerült Mosport a naptárból. 1968-ban és 1970-ben is Mont-Tremblant rendezte a kanadai nagydíjat. 1971-ben Jackie Stewart diadalmaskodott, esőben. A második Ronnie Peterson, a harmadik pályafutása első és utolsó F1-es dobogóját elérő Mark Donohue előtt. 1972-ben már nem került ki a versenynaptárból, Jackie Stewart duplázni tudott Mosportban. Trófeát kapott még Peter Revson és Denny Hulme is. 1973-ban Peter Revson győzött, esős körülmények között. A második Emerson Fittipaldi, a harmadik Jackie Oliver lett, aki utolsó F1-es dobogóját szerezte. 1974-ben a világbajnok Emmo győzött Clay Regazzoni és Ronnie Petterson előtt. 1975-ben nem rendeztek Kanadai nagydíjat. 1976-ban James Hunt teljesítette leggyorsabban a távot Patrick Dépailler és Mario Andretti előtt. 1977-ben rendezték itt utoljára a kanadai nagydíjat, amit Jody Scheckter nyert a Wolffal, második Patrick Dépailler, a harmadik Jochen Mass lett. Ezután már Montrealban tartják a nagydíjat. Statisztikák Legtöbb győzelem: Jackie Stewart (2) Legtöbb pole: Andretti, Hunt, Peterson, Revson, Stewart, Ickx, Clark, Fittipaldi (1) Legtöbb dobogó: Denny Hulme és Clay Regazzoni (2-2) Legtöbb pont: Jackie Stewart (20) Legtöbb leggyorsabb kör: Andretti, Fittipaldi, Ickx, Stewart, Clark, Brabham, Hulme, Lauda (1) Pálya hossza: 3 957 méter Hársfadíszbogár A hársfadíszbogár vagy hársfa-tarkadíszbogár (Lamprodila rutilans) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a díszbogárfélék (Buprestidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A hársfa-tarkadíszbogár melegkedvelő faj, főleg Közép-Európa déli területein és a Földközi-tenger környékén fordul elő. Ritka rovar. Megjelenése A hársfa díszbogár 1,2-1,5 centiméter hosszú. Fémfényű, zöld színű, aranyló vagy kékes csillogással, az előtor hátának oldalai és egy sáv a szárnyfedők oldalszegélye mentén rézvörösek. Elszórtan sötét, hosszúkás foltocskák díszítik. Egyike a legszebb kárpát-medencei bogaraknak. Életmódja A hársfadíszbogárnak az öreg hársfasorok és az elegyes erdők, ahol korhadt hársfák is találhatók, alkotják az otthonát. A modern erdészeti technológiával fenntartott erdőkben a hársfadíszbogárnak nincs már életlehetősége. A teljes lárvafejlődés a hársak korhadó törzsében zajlik le, amelyben a lárvák járatokat rágnak. A járatok a fajra jellemzőek: laposak, kígyózók és hátulról előrehaladva kiszélesednek. Bebábozódás előtt a lárva kijárónyílást készít a bogár számára, amely a bábból kibújva elhagyja a fa törzsét. Tápláléka élő és elhalt növényi anyagok. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 Hory Hory település Csehországban, a Karlovy Vary-i járásban. Hory Nové Sedlo, Karlovy Vary, Mírová, Jenišov és Loket településekkel határos. Lakosainak száma 271 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: FK Moszkva Az FK Moszkva (oroszul: Футбольный клуб Москва, magyar átírásban: Futbolnij Klub Moszkva) egy orosz labdarúgócsapat Moszkvában, Oroszországban. Annak ellenére, hogy a csapat 2004 óta rendre az első osztályú első felében végzett, Viktor Plotnyikov elnök 2010 februárjában bejelentette, hogy az FK Moszkva visszalép az élvonaltól, a továbbiakban alsóbb osztályban szerepel majd. Korábbi csapatnevek Torpedo-ZIL ( 1997 – 2003 . január 27. ) Torpedo-Metallurg ( 2003 . január 28. – 2004 . május 29. ) Ópáva község Ópáva község (szerbül: Општина Опово) Szerbia egyik községe (közigazgatási egység a körzeten belül), amely a Dél-bánsági körzet része. A község központja Ópáva település. Települések A községhez négy település tartozik, zárójelben a szerb név szerepel: Baranda (Баранда) Ópáva (Опово) Szekerény (Сефкерин) Torontálsziget (Сакуле) Schwallungen Schwallungen település Németországban, azon belül Türingiában. Schwallungen Schmalkalden, Rosa, Roßdorf, Hümpfershausen, Friedelshausen, Oepfershausen, Wahns és Wasungen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nihondzsinron A nihondzsinron (����; Hepburn: nihonjinron, ’értekezések/elméletek a japán emberről’) olyan írások összefoglaló neve, melyek a japán kultúra, társadalom és nemzeti karakter jellemzőivel foglalkoznak. A kifejezés ugyanakkor magában foglalja a „japánosság” egyedi, lényegi természetének meghatározására tett kísérleteket. A nihondzsinron története A nihondzsinron bizonyos elemei Japánban már az ősidők óta erősen jelen vannak, azonban csak 1965-től indult robbanásszerű terjedésnek, amely egészen napjainkig tart. Az elmúlt 10 év egyik jellemző kérdése, hogy a külföldiek (���, gaikokudzsin) hogyan látják a japánokat, ebben a témában a külföldiek egyre több írást tesznek közzé. A második világháború előtt a japánok saját népük megnevezésére a „varevare kokumin” (����, „nemzetünk”) vagy „dóhó” (��, „honfitársak”) kifejezéseket használták. Ma már a nihondzsin (���, =japán(ok)) szó használata vált általánossá, azonban a második világháború előtt a japánok közt ez a megnevezés nem volt megszokott. A külföldiekkel való érintkezés, és az eltérő értékek, minőségek találkozása során vált tudatossá a japánokban saját „japánosságuk” mivolta. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszott Ruth Benedict antropológus könyve, a Krizantém és kard. Habár a második világháború után lett virágzó a nihondzsinron, és Japán gazdasági erejének ugrásszerű növekedése által a külföldiek egyre több nihondzsinron témájú írást adtak ki, mégis Benedict munkássága adott hatalmas lendületet a „japán ember” fogalom Japánon belüli általános elterjedésére, és a nihondzsinron áttörő megjelenésére. Benedict előtt is már több külföldi írt a japánokról, az egyik korábbi, említésre méltó személy Xavéri Szent Ferenc, még korábbról pedig Marco Polo. Marco Polo így nyilatkozott a japánokról: "Világos bőrűek, udvariasak, kifinomultak". Japán elszigeteltsége alatt (1600-1850) a téma szószólói főként csak a Dedzsima szigetén (��) kereskedő hollandok voltak. Az ország megnyitását követően azonban több országból érkeztek szerzők Japánba, a nyugatizálódó Meidzsi-korban pedig hirtelen megnőtt a nihondzsinronnal foglalkozó külföldiek és japánok száma is. A Taisó- és a Sóva-korban japánok által írt éles, önelemző nihondzsinron értekezések bontakoztak ki. A nihondzsinron fajtái Pszichológiai (����, sinrigakuteki) Szociológiai (����, sakaigakuteki) Esztétikus (���, bigakuteki) Intellektuális (���, siszóteki) Pszichológiai nihondzsinron Ellentmondások alkotják a Japánról szóló könyvek lánc- és vetülékfonalát: a japánok legnagyobb mértékig agresszívak és békések; militárisak és művésziek; pökhendiek és udvariasak; merevek és alkalmazkodóak; engedelmesek és neheztelők, amikor erőszakoskodnak velük. Rettentően foglalkoztatja őket, hogy mit fognak más emberek gondolni a viselkedésükről, és ugyanakkor felülkerekednek a vétkeken, ha mások nem tudnak semmit a botlásukról. Kulcsfogalmak: Ganbari (���) - „Ganbare”, vagy udvariasabban mondva „ganbatte kudasai”-t általában „Sok szerencsét!”-nek fordítják, amit például akkor mondunk, ha egy barátunk vizsgázik vagy versenyre megy. Azonban ez a kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy: „Adj bele mindent!”, „Küzdj keményen!”, a szerencsének igazából semmi köze sincs hozzá. Hasonló esetekben használják még kondzso (��, szívósság, energikusság) és a gaccu (���, az angol "guts" szóból) szavakat is. Gaman (��) - tűrőképesség; hasonló a ganbarihoz. Ha a gamant túlzásba viszik, akár áldozatává is válhatnak (karósi, ��� - belehalni a túl sok munkába és a stresszbe). Amae (��) - kényeztetés, függés; olyan személy magatartása, aki el szeretné érni, hogy a körülette lévő emberek szeressék, gondoskodjanak róla, függjön tőlük. A japán ember egyik jellemző érzése. Hadzsi (�) - szégyen; Ruth Benedict a "szégyen kultúrájá"-nak nevezi Japánt. Szociológiai nihondzsinron Kulcsfogalmak: A vertikális társadalom (����, tatesakai) - Nakane Csie nevéhez fűződő elmélet, mely szerint a japán társadalmi szervezet legjellegzetesebb vonása az egyszeres kötésű társadalmi kapcsolatokból ered: az egyénnek vagy egy csoportnak mindig egyetlen megkülönböztethető viszonya van a többiekhez képest. Beosztott lojalitása a vezető felé; a vezető atyaias felelőssége a követői felé. A „csoportos társadalom” (����, sudansakai)- az egyén alá van rendelve a csoportnak Ie rendszer , a hagyományos japán családmodell (�) - engedelmesség az apának, ugyanakkor az apa felelőssége gondoskodni a feleségről és a gyerekekről, és még a távolabbi rokonokról is. Buraku (��, falucska) - engedelmesség a közösség felé, kölcsönös segítségnyújtás, munkamegosztás. Kaidzsin (��, „összefüggő emberek”) - Hamagucsi Esun elmélete, ami szerint a japán társadalom alapegysége nem az egyén, hanem az egyének közötti kapcsolódás. Aránylag kis szakadék a gazdag és a szegény között, nincsenek hatalmas egyenlőtlenségek, mint az Egyesült Államokban, és nincs szigorú osztályrendszer sem, mint Nagy Britanniában. A japánok többsége középosztálybelinek tartja magát a kormány felmérései szerint. Szempai-kóhai (����, „a feljebbvaló/rangidős és az alárendelt/kezdő”) - vertikális, alá-fölérendelt viszonyok a cégeknél, társulatoknál, szervezeteknél. Va (�, „béke, harmónia”) - kiemelt jelentőséggel bír. Japán, a „harmónia országa” (��������- Nihon, „va no kuni”) Jamato, japán ősi megnevezése (��, szó szerint: „nagy va”). Ucsi és a szoto (���, „belső és külső”) - eltérő magatartásformák a csoporton belül és kívül. Kapcsolódó kifejezések: Omote és ura (���, „felszín és a rejtett oldal”) - a felszíni megjelenés, és ami mögötte van. Tatemae és honne (�����) - amit a nyilvánosság felé közvetítünk, és amit valóban gondolunk. Esztétikai nihondzsinron Kulcsfogalmak: Vabi és szabi (����) - az egyszerű, elegáns dolgok szeretete. Vabi - „meglelni a szépséget a szegénységben és az egyszerűségben”; a vabisii (���) szóból eredeztethető, jelentése: „nyomorult, elhagyatott”. Szabi - „elegáns egyszerűség”; a szabisii szóból eredeztethető, jelentése: „magányos, elhagyatott” A természet szeretete (�������) Szentimentálisan merengeni a szépség és az élet múlásáról (����, monono avare - szó szerint „a dolgok szánalma”). Miniatürizálás (���, kogataka) - a japánok imádják a dolgokat lekicsinyíteni. Bonsai (��) - törpefák Necuke (��) - miniatűr elefántcsont figurák Haiku (��) - „miniatűr” versek Intellektuális nihondzsinron Úgy tartják, hogy a japán ész inkább intuíción (��, csokkan) alapul, mint logikán (��, ronri). Nihondzsinron magyarázatok Ökológiai magyarázatok Szezonalitás A japánoknak hagyományosan a négy változó évszakkal kellett együtt élniük (tavasz, nyár ősz, tél), vagy hattal, ha beleszámoljuk az esős évszakot, ami májusban és júniusban van (��, cuju), és a tájfunt, ami október környékén van. Ezért a haikukban sokszor van évszakra való utalás. Éghajlat Japán a monszun övhöz tartozik, de sokkal északabbra helyezkedik el, mint a legtöbb monszun éghajlatú ország, és hideg levegő áramlik az Északi-sark felől. Ezért van Japánnak árasztásos rizstermesztő mezőgazdasága, ahol mindenkinek együtt kell dolgoznia az ültetés és az átültetés időszakában. Ugyanakkor a japán házak nyitott architektúrájúak, amelyek a nedvességet monszun idején kiengedik, így a japán embernek kevés magánélete van. Ezért van az, hogy Japán egy csoportokon alapuló társadalom, amely kevés teret hagy az egyénnek. Ez az érv „környezeti determinizmusként” (�����, kankjó ketteiron) ismeretes. Történelmi magyarázatok Szakoku (��, „bezárt ország”) 250 év (1600-tól 1850-ig) izoláltság által vált Japán zárt társadalommá. „Szigeti mentalitású” (����, simaguni kondzso), egyedi kultúra, ami csak „külső nyomásra” (��, gaiacu) változtatható meg. Japán szinte teljesen el volt zárva a világtól az Edo-kor (1600-1868) nagy részében, és kifejlesztette saját egyedülálló társadalmi szerkezetét, melynek befolyása a mai napig tart. Csak más országok, különösen az Egyesült Államok „külső nyomásra” válaszolt, ami végül az ország megnyitását (��, kaikoku) eredményezte. Biológiai magyarázatok Cunoda Tadanobu elmélete, hogy míg a nyugati emberek a jobb agyféltekéje a logikáért, bal agyféltekéje az érzelmekért felel, addig a japán agy jobb fele mindkettőért felel, ezért a logika és az érzelem összekeveredik. Problémák a nihondzsinron elméletekkel Feltételezi a homogenitást Viszonyítási alapja csak a „Nyugat” Feltételezi, hogy más társadalmak nem rendelkeznek Japán speciális tulajdonságaival A területi különbségeket figyelmen kívül hagyja Figyelmen kívül hagyja az osztályt és a státuszt A történelmet is figyelmen kívül hagyja Feltételezi a zavartalan, stabil hierarchiát Kivételek és ellentmondások Általában értékítéletekkel teli Sok nihondzsinron elmélet ellentmond egymásnak Népszerű nihondzsinron könyvek Manabe Kazufumi és Harumi Befu felmérése alapján, Japánban megjelent népszerű könyvek listája. Aida Yūji ����: Omote no ronri - Ura no ronri ���������. Kadokawa bunko ����, 1979. Ruth Benedict: Kiku to katana ���. Gendaikyōyō bunko ������, 1948. Szuzuki Takao ����: Tozasareta gengo - Nihongo no sekai �������������. Shincho Sensho ����, 1980. Edward Reischauer: Za Japaniizu ��������. Bungeishunju ����, 1979. Doi Takeo ����: 'Amae' no kōzō�������. Kōbundō ���, 1971. Kahn Hermann: Chō-taikoku Nihon no chōsen ��������. DIAMOND Inc., 1970. Hamaguchi Eshun ����:'Nihonrashisa' no saihakken�����������. Kodansha ���, 1977. WiIkinson Endymios: Gokai ��. Chuo Koronsha �����, 1980. Itasaka Gen ���: Nihonjin no ronri kōzō ��������. Kodansha ���, 1971. Brzezinski Zbigniew: Hiyowana hana Nihon ��������. Saimaru Shuppan ������, 1972. Kamishima Jirō ����: Nihonjin no hassō ������. Kodansha ���, 1975. Donald Keene: Aoi me no Tarō Kaja ��������. Chūkō Bunko ����, 1973. Minami Hiroshi ��: Nihonjin no shinri ������. Iwanami Shinsho ����, 1953. Ezra F. Vogel: Japan azu nanbā wan ��������������. TBS-BRITANNICA, 1979. Nakane Chie ����: Tateshakai no ningenkankei ���������. Kodansha ���, 1967. Gregory Clark: Nihonjin - Yunīkusa no gensen ������������. Saimaru Shuppankai ������, 1977. Toyama Shigehiko �����: Nihonjin no ronri ������. Chūkōsōsho ����, 1973. Lee O-Young: `Chijimi' shikō no nihonjin����������. Kodansha ���, 1982. Kindaichi Haruhiko �����: Nihonjin no gengo hyōgen ��������.Kodansha ����, 1975. Paul Bonnet: Fushigi no kuni NIPPON ���������.DIAMOND Inc., 1978. Isaiah Ben-Dasan: Nihonjin to yudayajin ��������. Yamamoto shoten ����,1970. Hivatkozások Shimazono Susumu ���: Nihonjinron to shūkyō ������� [A nihondzsinron és a vallás]. 3. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tom Gill: Nihonjinron. 3. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Manabe Kazufumi ����―Harumi Befu: Nihonjin-ron no kenshō ������� [A nihondzsinron vizsgálata] 1. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tsukishima: 1994a, 12.o Manabe Kazufumi ����―Harumi Befu: Nihonjin-ron no kenshō ������� [A nihondzsinron vizsgálata] http://www.kwansei.ac.jp/s_sociology/kiyou/60/60-ch08.pdf 1. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tsukishima: 1994a, 13.o Tsukishima: 1994a, 14.o Ruth-Szadahiko: 2006, 26. o. Tokita Kenichi ����: ’Amae’ to ’kūki’ no shinrigaku������������� [Az amae és kúki pszichológiája] (Hozzáférés: 2014.11.21.) Benedict-Szadahiko: 2006, 303. o. Nakane: 1970, x. o. Hamagucsi Esun ����: "Nihonjinrashisa" no saihakken����������� [A „japánosság” újrafelfedezése]. Kodansha ���, 1988. Tom Gill: Nihonjinron. 79. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tom Gill: Nihonjinron. 88. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tom Gill: Nihonjinron. 90. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tom Gill: Nihonjinron. 106. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tom Gill: Nihonjinron 8. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tom Gill: Nihonjinron. 145, 146. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Kosztolányi Dezső haiku fordításai (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tom Gill: Nihonjinron. 149-151. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tom Gill: Nihonjinron. 152-160. o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Tsunoda Tadanobu ����: Nihojin no nō ����� [A japán agy]. Taishukan ���, 1978. Tom Gill: Nihonjinron. 12-76.o. (Hozzáférés: 2014.11.21.) Manabe Kazufumi-Harumi Befu: Japanese Cultural Identity. 4.o. (Hozzáférés: 2014.11.22.) Megjegyzések Magyarul megjelent: Ruth Benedict-Mori Szadahiko: Krizantém és kard: A japán kultúra újrafelfedezése. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2006. Eredeti könyv: Ruth Benedict: The Chrysanthemum and the Sword: Patterns of Japanese Culture. Houghton Mifflin, Boston, 1946. Nagyrunk Nagyrunk románul: Runcu Mare, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Vajdahunyadtól nyugatra fekvő település. Története 'Nagyrunk, Ronk nevét 1482-ben p. Rwnk néven említette először oklevél. Későbbi névváltozatai: 1506-ban v. Ronk, 1808-ban Runk, 1888-ban Nagyrunk, 1913-ban Nagyrunk. 1510-ben Runk Hunyadvár tartozékai közé tartozott. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Vajdahunyadi járásához tartozott. 1910-ben 480 lakosából 7 magyar, 469 román volt. Ebből 6 református, 469 görögkeleti ortodox, 5 izraelita volt. Zsitomir Zsitomir (ukránul: Житомир; lengyelül: Żytomierz) nagyváros Nyugat-Ukrajnában, a Zsitomiri terület és a Zsitomiri járás székhelye. Területe 65,9 km², 2005-ben 277,9 ezer lakója volt . Kijevtől 139 km-re nyugatra, a Teteriv és a Kamjanka folyók összefolyásánál fekszik. Közigazgatásilag 2 kerületre (rajon) oszlik: a Bohunszkij és a Korolovszkij kerület. Nyugatra hatalmas erdőségek határolják, közepes tengerszint feletti magassága 221 m. Történelem A várost a drevlján szláv törzsszövetség alapította 884-ben. Neve a Mir Zsityelej (a lakók városa) elnevezésből származik. Más legendák szerint a kijevi Aszkold fejedelem tanácsosa, az itt letelepedett Zsitomir alapította a 9. század közepén. A régi kijevi krónikák említést tesznek egy 945-ben itt kitört népfelkelésről, valamint az 1240-ben a várost elpusztító tatár támadásról. 1320-ban Gediminas litván nagyfejedelem Litvániához csatolta, majd 1569-ben a Lengyel-litván unió része lett. 1648-ban Bohdan Hmelnickij csapatai elfoglalták, súlyos vereséget mértek itt a lengyelekre. 1668-ban, Kijev elvesztése után a Kijevi Vajdaság székhelye lett. 1793-ban Oroszországhoz került és a Volhíniai kormányzóság székhelye lett (1796-tól). A kormányzósági székhely lakossága gyorsan növekedett, 1861-ben 40,5 ezer; 1897-ben már 69,9 ezer lakója volt. Az 1900-as évek elejére fontos kulturális központtá vált, ahol egy római-katolikus és egy ortodox papi szeminárium, két gimnázium és színház működött. Igen jelentős volt a zsidó kisebbség a városban, 1861-ben a lakosság 1/3-át alkották. Zsitomir a zsidó kultúra egyik központjává vált (nyomdák, iskolák). 1905 májusában a pogromok során 20-an vesztették életüket. 1918-ban a város német megszállás alá került. Néhány hétig a városban működött az Ukrán Népköztársaság kormánya is, a Központi Tanács (Centralna Rada). 1919 augusztusában Scsorsz bolsevik csapatai az Ukrán Galíciai Hadsereg (UHA) 2. Hadtestével vívott csaták után elfoglalták a várost. 1920 májusában a lengyel csapatok szállták meg a várost, akiket az I. Lovashadsereg (Vorosilov és Bugyonnij vezetésével) 1920. július 7-én vert ki és Zsitomir Szovjet-Ukrajnához került. Az ötéves tervek során új üzemek létesültek (bútorkombinát, motorjavítóüzem, öntöde, betongyár, szilikáttéglagyár, hangszergyár stb.). 1937-ben területi (oblaszty) székhely lett, 1939-ben már 95 ezer lakosa volt. 1941. július 7-én szállták meg a németek és itt rendezték be egyik körzeti központjukat, Zsitomirt szánták a német kolonizáció központjának. Itt működött az ukrajnai Gestapo főparancsnoksága. A zsidó lakosságot csaknem teljesen kiirtották. A várost az I. Ukrán Front hadereje szabadította fel 1943. december 31-én (előtte novemberben egy hétig volt szovjet kézen, november 13–20. között), a zsitomir-berdicsevi hadműveletek során. Zsitomir újjáépítése lassan haladt, 1950-ben a háború előtti ipari termelés 30%-át állították elő. A hétéves terv (1955-1962) során létesült az első nagy lenkombinát a városban. 1971-ben 167 ezer, 1987-ben már 287 ezer lakosa volt. 1984-ben, alapításának 1100. évfordulóján a várost Munka Vörös Zászló-érdemrenddel tüntették ki. Gazdaság Zsitomir sokoldalú iparváros: Hagyományosan jelentős lenipara, melyet két nagy kombinát képvisel. Műszálgyártás (nylonkord). Ukrajna legjelentősebb bútorgyára az első ötéves tervek során létesült. Alapanyagát a környék erdőségei szolgáltatják. A hangszergyártás szintén hagyományos iparág a városban. Építőipara is sokoldalú (szilikáttégla-gyártás, betonelemek gyára). Papír és üveggyártás. Sokoldalú élelmiszeripar (húskombinát, malomipar, konzervgyár, sörgyár). Gépipar (alkatrészgyártás, elektromos műszergyártás). Közlekedés A város közúti és vasúti csomópont. Az Odessza–Szentpétervár, valamint a Kijev–Lviv vasútvonalak itt keresztezik egymást. Itt halad el a Lviv–Kijev autópálya is (M-06). Az M-20-as autóút Hmelnickijjel (181 km), a P10-es a fehérorosz határral (171 km), valamint Berdicsivvel köti össze. Északról 30 km-es elkerülő útszakaszt építettek ki. Belföldi járatokat fogadó repülőtere Ozerne település határában, a várostól 10 km-re délkeletre fekszik. Fejlett a városi közlekedés, az első villamosvonal Ukrajnában az elsők között 1899-ben, az első trolibuszjárat 1962-ben nyílt meg. Látnivalók A város a Teterivtől északra húzódó három dombon terül el. A Kamjanka folyótól keletre található a főtér (Szobornij majdan) és a vele szomszédos Győzelem-tér (majdan Peremohi). A főtéren áll a területi állami közigazgatási hivatal (adminisztráció) és a megyei tanács épülete Lenin vörös gránitból készült szobrával, és itt található az I. Kocserha-színház is. A közelben található az 1737-1751 között késő reneszánsz és barokk stílusban épült Szt. Szófia székesegyház. A Győzelem-téren (amely piactérként is szolgál) látható a város legnagyobb temploma, az 1874-ben késő bizánci stílusban épült 53 m magas toronnyal rendelkező Jézus színeváltozása székesegyház (Preobrazsenszkij kafedralnij szobor). A tér közelében találjuk a Duklai Szent Jánosról elnevezett egykori szemináriumi templomot, amely 1838-ban épült. A város egyéb nevezetességei között meg kell említeni a Csernyahivszkij utcában (a város délnyugati részén) a második világháború hőseinek fekete emlékoszlopát, a jezsuiták egykori kolostorának romjait, valamint a természettudományi múzeumot, melynek legnagyobb látványossága egy mammut csontváza. Zsitomirban van Ukrajna egyetlen űrkutatási múzeuma. Jellegzetes kék kupolájáról híres a Szent Mihály-templom. Testvérvárosok Kutaiszi , Grúzia Montana , Bulgária Híres emberek Zsitomirban születtek: Oszip Bernstejn (1882-1962) sakkmester Tadeusz Borowski (1922-1951) lengyel költő, író Jarosław Dąbrowski (1836-1871) lengyel forradalmár, a Párizsi kommün egyik vezetője Vlagyimir Korolenko (1853-1921) orosz író Szergej Pavlovics Koroljov (1907-1966) rakéta-tervező, a szovjet űrprogram egyik központi alakja Szvjatoszlav Teofilovics Richter (1915-1997) világhírű zongorista Felhasznált irodalom Antal Zoltán: Szovjetunió, Gondolat, Budapest, 1981 Dosztoprimecsatyelnosztyi Ukrajni, Kijev, 1960, 171.-180. oldal Nagy Szovjet Enciklopédia, Moszkva, 1952, 16. kötet, 195. oldal Enciklopegyija Ukrajinoznavsztva, Lviv, 1993, pp 684, ISBN 5-7707-4050-7 Ukrajina: putyivnik, Kijev-Baltimore, 1993, pp 129, ISBN 0-914834-92-4 Források és jegyzetek http://www.zt.ukrstat.gov.ua/ Nagy Szovjet Enciklopédia, Moszkva, 1952, 16. kötet, 195.o. Antal Zoltán: Szovjetunió, Gondolat, Budapest, 567.o. Fertőd Fertőd város Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban. Magyarország északnyugati részén, a Fertő–Hanság kistájon található. 1995-ben kapott városi rangot, ekkor 3179 lakosa volt. Fekvése A város Győr és Sopron között fekszik. A 85. számú közúttól 3 km-re, az osztrák–magyar államhatártól 7 km-re van. A belső út a tóparti települések lakóinak a közlekedésére szolgál. Ugyancsak a Fertő tó köré épített kerékpárút fontos a környék turizmusának. Fertőd Kapuvártól 16, Soprontól 26 km-re található. Helyközi autóbuszjáratokkal mindkét város sűrűn elérhető. Közvetlen vasúti összeköttetése nincs, de a GYSEV vasúti fővonalon Fertőszentmiklóson elérhető. A Fertőszentmiklósról kiágazó Fertővidéki Helyiérdekű Vasútnak Fertőd-Fertőszéplakon a város központjától 3 kilométerre van állomása. A korábbi falu létére, kialakulására a Fertő gyakorolta a leglényegesebb hatásokat. A Fertő medencéjében a hozzá kapcsolódó Hansággal együtt a Keleti-Alpok felgyűrődésével a bécsi és a pannóniai törésvonal mentén keletkezett. Akadnak itt szikes puszták, sztyepprétek. A Fertő belseje fokozottan védett terület, a bioszféra-rezervátum jellegű naturzónával együtt. Ezt a nagy mélyedést a Duna, Rába és a Répce időnként feltöltötte, s a felszín süllyedésével kialakult a lápvilág. Ezért található meg itt a tőzeg, melynek a kitermelése a múlt század elején kezdődött meg. Energiáját az uradalmi ipartelepek, szesz-, krumplicukor- és keményítőgyárak gőzgépeinek a fűtésére használták fel. A tőzeg kitermelése az 1950-es évek elejéig tartott. A Hanság vízszintje erősen ingadozott. 1736-ban a Fertőt száraz lábbal lehetett járni. 1742-ben újra víz alá került a terület. Az első lépést a mocsár ellen gróf Esterházy Pál tette meg: az Eszterháza és Pomogy közötti lápszűkületet rőzsékből összeállított földdel borított töltésúttal hidaltatta át. Nevének eredete Mai nevét a magyarországi közigazgatás átszervezése idején kapta, az Árpád-korban még meglévő Villa Ferteud (1234), Villa Ferteu (1265) – Iván, Sajtoskál és Nemesládony között lokalizálható település – után. 1950. május 16-án Eszterháza felvette a Fertőd nevet, majd szeptember 7-én a korábbi Eszterháza, immár Fertőd egyesült Süttörrel. Süttör volt az ősibb település, az oklevelek Süttör nevének változatait őrzik. Eszterháza neve először Esterházy (Fényes) Miklós herceg levelében (1766) olvasható: Schloss Eszterháza, azaz „eszterházai kastély”. Története Süttör volt a régebbi településrész. Írott forrásokban először 1313-ban szerepel Sehter névalakban. Régészeti leletek alapján tudjuk, hogy a kőkorban már lakott volt. A bronzkorból származó fülesbögrét is találtak. A népvándorlás korából frank csatabárdok kerültek elő. Középkori jobbágyfalu. Birtokosai gyakran váltogatták egymást. A 14-15. században a Kanizsayak örökölték a földesúri címet, majd Nádasdy Tamás nádor házasság révén lett Süttör egy részének birtokosa. A másik területrész a Nádasdyak prkolájáé, később az udvarmesterüké. Földtulajdonosa volt még Megyery Imre Sopron vármegye birtokszerző alispánja. A két birtokrész hűtlenségi per kapcsán Nádasdy Ferenc egyesítette. A pert követően ismét gazdát cserélt a birtok. Később Esterházy Antal veszi saját kezelésébe, és a következő évszázadokban a családé marad. Fényes Elek 1851. évi geográfiai szótárában az állt: „Süttör magyar falu Eszterháza mellett 724 katolikus lakossal.” Eszterháza története a 18. század második felében kezdődik. A Fertő zsombékos partjában Süttör határában Esterházy (Fényes) Miklós alapította. Az elképzelései és tervei alapján 1762-ben megkezdődött az évtizedekkel korábban épített vadászkastély főúri pompával való átépítése. Mire 1766-ban a kastély tető alá került, a szomszédságában falu született, melynek neve az Esterházy családtól származott. Egyutcás, városias elrendezésű község, mellette az eredeti angol ménes és a répacukorgyár. Sopron vármegye alispánja 1906-ban nyilvánította községgé Eszterházát. Napjaink 1946 -ban Kertészeti Középiskolát és Kollégiumot hoztak létre a kastély egyik szárnyában, mely 2012-ig üzemelt itt Porpáczy Aladár Művelődési Központ néven. Az iskola korábbi neve Porpáczy Aladár Kertészeti Magyar–Osztrák Vállalkozási Ügyintézőképző Szakközépiskola és Szaktanácsadó Központ volt. 2009-től a csermajori Ujhelyi iskolával közösen egy új intézményt hoztak létre melynek neve: Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Általános Művelődési Központja. A Fertőd – Pomogy közötti határátkelőhely 1990 májusában nyílt meg, 1995 . július 1 -jével Fertődöt a Magyar Köztársaság Elnöke várossá nyilvánította. A városhoz kapcsolható személyek Az Esterházy-család Joseph Haydn (Rohrau, Ausztria, 1732. március 31. – Bécs, 1809. május 31.) osztrák zeneszerző két évtizedig lakott Eszterházán (Fertődön), az Esterházyiak zenekarának vezetője, a muzsikusok és a színtársulat gazdasági ügyeinek intézője, a műsorok összeállítója, betanítója és rendezője volt. Önkormányzata és a közigazgatás Térségi funkciók A település közigazgatási jogállása, kistérségi szerepköre az idők folyamán sokat változott. A község 1969. október 1-jéig a kapuvár járáshoz tartozott. Ennek megszűnése után a sopronihoz. Az újabb változás 1971. április 25-éhez köthető, amikor Fertőd székhellyel községi közös tanácsot szerveztek. Társközségei voltak Agyagosszergény, Fertőendréd, Fertőszéplak és Sarród községek. 1972-től megkapta a nagyközség címet. Az országos településfejlesztési koncepció értelmében „kiemelt alsó fokú központ” szerepkört kap, de ezt visszaváltoztatták „alsó fokú központra”. Ez azt jelentette, központi feladatköre csak saját népessége ellátására terjedt ki. A vonzáskörzete az előbb említett négy községre terjedt ki. 1984-ben megszűntek a járások, ettől kezdve Fertőd nagyközség a soproni városkörnyék települése lett. 1988-ban a kétszintű közigazgatás bevezetésével társközségeivel együtt a megyei tanács közvetlen irányítása alá került. A nagyközségi önkormányzat 1995. július 1-jétől lett városi önkormányzat. Településfejlesztési tervek A rendszerváltás utáni első településfejlesztési elgondolásokat az 1993-ban készített rendezési program foglalta össze. Két sarkalatos pontja volt a turizmus (idegenforgalom) és a gazdaság fejlesztése. Előbbi a vállalkozások a polgárosodás újabb lehetőségeinek megteremtésére, az utóbbi a kis és közepes vállalkozások létrehozására irányult. A befektetési lehetőségek felkutatása, és környezetkímélő ipar telepítése, a mezőgazdasági biotermelés kialakítása kiemelt céljai voltak. Szerencsés megoldás volt a parkerdővel kapcsolatos terv, amely a természet, a környezet és a turizmus összhangját ötvözte össze. A turizmus fejlesztése a kastélyra összpontosult. A rendezvényszervezés, a szálláshelyek bővítése, a nemzetközi zenei centrum kialakítása, a falusi turizmus meghonosítására részletes tervek körvonalazódtak. A legfontosabb kastély állagmegóvási munkákra illetve teljes felújítására állami eszközök bevonásával nagyszabású tervek születtek. Egy termálfürdő elképzelései is felmerültek. A közelmúltban a képviselők megismerkedtek az Európai Unió fejlesztési irányelveivel, valamint a pályázati rendszerekkel, lehetőségekkel. Az előadás-sorozat végén a képviselő-testület megfogalmazta városfejlesztési elképzeléseit, elkészítette a város új hosszú távú fejlesztési terveit, melynek nyomán az első fejlesztési ütemben a városrehabilitációs programot hajtják végre. Az országban sajnos nagyon sok műemlék épület olyan funkciókat tölt be, illetve olyan intézményeknek, szervezeteknek ad otthont, mely valójában egyáltalán nem indokolt. Elsősorban a Muzsikaházban működő Polgármesteri Hivatalra, valamint az Esterházy-kastélyban üzemelő Porpáczy Aladár Művelődési Központra gondolva ezen szervezetek kiköltöztetésének a közép és hosszú távú tervek között kell szerepelni. Horváth Jácint, Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség ügyvezetője rövid betekintést adott az Európai Uniós irányelvekről, valamint kiemelte a pályázatok összehangoltságának fontosságát. Ez Fertődön is meg fog valósulni, hiszen az MNG és Fertőd város olyan egymásba kapaszkodó pályázatot fog benyújtani, melyek együttesen megújíthatják a települést. Lényegesen eredményesebb lehet a komplex rehabilitációs tervezet, mint több egymás mellett futó kisebb projekt. A Magyar Kastélyprogram Kht. a város képviseletében Fertőd akcióterületi tervét mutatta be. A 675 millió forintos teljes költségvetésű város rehabilitációs program I. szakaszában valósulna meg a Kulturális és Szolgáltató Ház a volt szovjet laktanya területén, a Haydn-sétány, a Városfejlesztési Építészeti Tervdokumentáció elkészítése, a süttöri játszótér felújítása, az új belváros tervpályázat, valamint kisebb léptékű fejlesztések jelentenének. Erre ROP pályázati forrásból 540 millió forintot célzott meg a város, beadása a 2009. évben, befogadása pedig 2008. év júliusában. A volt szovjet laktanya területén, a sokak által csak Grafiti City diszkóként ismert, létesítendő Kulturális és Oktatási Központ, Szolgáltató Ház terveihez ötleteivel nagyban hozzájárult a képviselő-testület is. A terv részét képezi az egykori étkezőből kialakítandó központ előtt álló terület parkosítása is. A Kulturális és Szolgáltató Ház felnőtt oktatási feladatokat is ellátna. Az épület modern, 21. századi követelményeknek megfelelő létesítményként épülhet meg. A projekt időtartama 2008. október 1. – 2010. december 31. Ennek a tervei a polgármesteri hivatalban megtekinthetőek. Ennek a módosítására az önkormányzat már beadta szándékát, ugyanis helyette két kisebb épületet újítanának fel! 2013-ig való befejezést nem tudták megtartani. A Kovács köz néven ismert utca már átalakulásra került. Átalakulása után Haydn sétány nevet kapta. Új, csiszolt útburkolat, zenélő szökőkút (ami még nem működik, és várhatóan új helyre költözik) padokat, és kisebb fákat kapott. A sétányt a Muzsikaházzal összekötő szakasz az „Illatok kertje” elnevezéssel különféle virágokat, növényeket, speciális világítást kapna, szintén a hangulatot fokozandó. Az épület homlokzata jelentős felújításra szorulna ahhoz, hogy a Haydn sétány elnyerje azt a hatást, melyet a tervező megálmodott. Kovácsműhelyet is ki lehetne alakítani, múzeum jelleggel, a várható kerékpárút-hálózati bővítések miatt – kerékpáros boltnak, illetve kerékpárkölcsönzőnek. 2008. februárban beadásra került iskola-felújítási pályázat, mintegy 200 millió forint értékben. Ennek keretében valósult meg az eszterházi felső tagozat akadálymentesítése (lift beépítésével), korszerű számítógépterem kialakítása, valamint teljes épületszerkezeti felújítás is. CÉDE pályázati forrásból a süttöri óvoda és alsó tagozatos iskola felújítása 25 millió forint értékben kapott támogatást. Szintén pályázatból valósult meg a Fertőd Süttör-Szent András templomtól induló kerékpár út, amely egészen a Kastélyig tart, és a templom előtti tér rendezés is. Népessége A lakosság száma a jelenlegi közigazgatási területen az 1930-as évekig folyamatosan nőtt, majd a második világháború végéig csökkent. Ezek után, hol fellendülés, hol csökkenés következett be. Az első hivatalos népszámláláskor 1870-ben 1477 polgári lakost írtak össze. 1960-ban a falut 3021-en lakták, azután kevesebben. Ez a fogyás 1990-ig tartott. 1997-ben az állandó lakónépesség 3365 fő. Ekkor adta el a helyi önkormányzat a volt szovjet laktanya felújított épületeit, lakásként. Megállapítható, hogy 1990-től a vándorlások összege pozitív, azaz többen vannak a letelepedők, mint a községet elhagyók. A természetes népmozgalom még szaporodást mutat, de a születésszámok alig ellensúlyozzák az elhalálozást. Szinte csak a lakóhelyváltozással lettek többen, valószínűsíthetően az előbb felsorolt okok miatt. A lakosság nemenkénti megosztását az ötvenes évek évekig férfitöbblet, a hatvanas évektől kismértékű nőtöbblet jellemezte. A nemek aránya az egyes korcsoportokban igen eltérően alakult, a nőtöbblet tartósan a közép és az öregkorúak csoportját jellemezte. A fiatalok körében a férfiak vannak többen. A korösszetétel az országoshoz hasonlóan elöregedési folyamatot mutat. Az idősek száma növekszik. A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,7%-a magyarnak, 0,2% bolgárnak, 0,3% cigánynak, 0,2% horvátnak, 8,2% németnek mondta magát (10,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 71,9, református 2%, evangélikus 1%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 5,4% (18,7% nem nyilatkozott). Gazdasága A lakosság foglalkoztatásában a helyi munkalehetőségek mellett jelentős szerepet töltenek be a környező települések. Az utóbbi években a határon túliak is besegítenek. A mezőgazdaságból egyre kevesebben élnek. Az ipar, az építőipar, a különféle szolgáltatások viszont egyre több embernek adnak megélhetést. A munkanélküliek száma a kilencvenes években 100 fő körüli. Főképp a fizikai munkát végzők nem tudnak elhelyezkedni. A munkát keresők felének semmiféle szakképzettsége nincs. Ebben az állami gazdaság megszűnése, illetve a termelőszövetkezet átalakulása is közrejátszott. Mezőgazdaság Az eszterházaiak és a süttőriek 1935-ben tizenkétezer katasztrális holdon gazdálkodtak. A kalászosok mellett termesztettek kendert, kukoricát, cukorrépát. Eszterházán híres volt faiskola, a gyümölcsös. A két településen sokan tartottak szarvasmarhát, sertést, juhot, lovat, baromfit. A második világháború után 541-en jutottak földhöz. Süttőrön 1959-ben alakult termelőszövetkezet ezt követően Fertődön is. A mezőgazdaságban a Zöld Mező Mgtsz. mellett, a Fertődi Állami Gazdaság tevékenysége volt jelentős. Az állami gazdaság tevékenységének 87%-a az alaptevékenységéből származott. Ez meghaladta a megyei átlagot. 1990 után megtörtént az átalakulás. A tagok többsége ismét a szövetkezeti formát választotta. A gazdaságot teljes egészében privatizálták. A földek nagyobb része kárpótlásra került. A városnak hagyományos múltja van a mezőgazdaság egyes területein a tudományos kutatásnak. Az Esterházy hitbizományban az 1920 évektől kezdve folytattak kísérleteket, nemesítettek fajtákat. Ipar A városban az ötvenes évek elején 83 önálló kisiparos volt. 1957-ben néhányan közösséget alapítottak, azaz kisszövetkezetet hoztak létre. Előbb egy építőiparit, azután egy faiparit. Ennek eredményeképp 1960-ban 23 kisiparos volt a faluban. Számuk illetve összetételük a következő évtizedekben sem változott. 1990-től egyre többen vannak. Nem véletlen, hogy Fertődön elsősorban az építőipar fejlődött, mert már a 18. században céhbe tömörültek az ácsok, a kőművesek. A település legtöbbet foglalkoztatott szervezete a Fertődi Építőipari és Szolgáltató Rt. 1957-ben alapították. Az első években a kastély helyreállítási munkáiban segédkeztek, majd lakásépítéssel és karbantartással foglalkoztak. Ez a cég építette az ÉDÁSZ kapuvári üzemigazgatóságát, a soproni selyemipar vasbeton csarnokát, a kapuvári fehérnemű üzemet, a győri műbőrgyár fertőszentmiklósi egységét, a sarródi termelőszövetkezet szarvasmarha telepét. Később három leányvállaltot hoztak létre. A VELUX Magyarország Fertődi Építőkomponens kft. 1986-ban alakult. A fele dán tulajdon. 1992-től teljes egészében dán tulajdonná alakult. Exportra különösen közép-európai piacokra gyártanak, illetve forgalmaznak tetőtéri ablakokat. Infrastruktúrája Az infrastruktúra jól kiépített. Minden háztartásra átlagosan egy lakás jut, egy-egy lakásban átlag hárman élnek. A lakások 85%-a magántulajdonú, két vagy több szobás; 54%-uk 1970 után épült. A lakások 90%-a komfortos vagy összkomfortos. 1990-ben már majdnem minden lakásba hálózaton jutott el az ivóvíz. Az 1992-ben kezdett szennyvízelvezető programban kb. 7 km-nyi csatornát, majd 1993-ban regionális szennyvíztisztítót építettek; ekkor készült el a gázvezeték is, amire a lakások 90%-át rákötötték. A villamosenergia-fogyasztás kissé csökkent. A 30 km hosszú úthálózat � része szilárd burkolatú. 1976 óta a háztartási hulladékot kistérségi lerakóhelyre szállítják. Az új telefonközpont 1300 fővonalat szolgál ki. A városban két postahivatal és egy nyilvános távbeszélő-állomás működik. Kultúrája Kulturális intézményei, eseményei A város művelődési, szellemi életének két fontos, és nélkülözhetetlen szerepet játszó színtere van. Az egyik a Muzsikaház, a másik a település szimbólumává vált Esterházy kastély. Oktatás, sportélete Az alapfokú oktatásban az óvodák, az általános iskolák mellett a zeneiskola játszik fontos szerepet. Az óvodák férőhelye 150 személyes, az általános iskolákban 400 fő körüli a létszám. Az általános iskolai oktatás a 18. század óta jelen van. Az eszterházi iskolában az 1. osztálytól, a süttöriben a második évtől kezdve tanulhatnak német nyelvet és számítástechnikát. A felső tagozatban fakultatív oktatású az angol, a fizika és a matematika. Mindkét iskolában az egyház hitoktatást vállalt. Az alapfokú zenei képzésnek különös fontossága van Fertődön és kistérségében. Nagy iránta az érdeklődés, a környező 12 településről járnak ide diákok. A tanulók létszáma 240 körül van. Az iskola Blockflöte Együttese 1991-ben alakult meg a végzős növendékekből. Azóta hazai és nemzetközi versenyeken ért el kiváló helyezéseket. A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat Általános Művelődési Központja ( Porpáczy Aladár Általános Művelődési Központ és a csermajori Ujhelyi Imre Élelmiszeripari Középiskola összevonásából létrejött intézmény) 1970-től az egész Dunántúl szakképzését látja el. A középiskolához 170 fős kollégium is tartozik. Az iskolában háromféle képzés folyik: szakiskolai, szakközépiskolai, és a magyar-osztrák képzés. A közismereti tárgyak oktatása Fertődön, a szakmai képzés Csermajorban van. A magyar-osztrák képzésben az oktatás kétnyelvű, a gyakorlati képzés két napja pedig Ausztriában van. A városban a sportolni vágyók igényeit több létesítmény szolgálja ki. Van labdarúgópályája, kézilabdapályája. Rendelkezésre áll a 480 m²-es sportcsarnok, és az iskolák tornatermeit is lehet használni. A Kastély Kupa minden évben megyei szintű versenyeket rendez. A Fertődi Sport Egyesülethez tartoznak a labdarúgók, a kézilabdások. Az egyesület szép hagyományokra tekinthet vissza. A vizek jó ismerői a sporthorgászok, nevezetes a postagalambröptető csoport. Az úszás kedvelői a petőházi uszodát látogathatják. Látnivalók, turizmus Esterházy-kastély – barokk műemlék a két volt őrségépülettel, az Esterházy-kastély környezte (219 hektáros park), volt Marionett színház, kastélykertbeli híd, szobrok a parkban, a vendéglő barokk műemlék, a volt lovarda (barokk műemlék), Muzsika-ház – barokk műemlék és a Haydn hagyományok ápolására létrejött múzeum, Helytörténeti kiállítás, Haydn-emlékszoba, Süttöri római katolikus templom , Fertő–Hanság Nemzeti Park – a táj nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy 1979 -ben bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989 -től pedig a Ramsari Egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják. 1994 . március 8-án a Hanság Tájvédelmi Körzet hozzácsatolásával létrejött a Fertő-Hanság Nemzeti Park. Fertő-táj környékbeli kirándulások – Sarród , Fertőszéplak , Hegykő , Nagycenk , Fertőrákos , Fertőszentmiklós , Pomogy (Ausztria). Jegyzetek A 2014-es önkormányzati választás hivatalos eredménye Fertődön. [2015. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 4.) Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.) Fertőd Helységnévtár Testvérvárosa Millingen aan de Rijn, Hollandia Fehérszélű törpedenevér A fehérszélű törpedenevér (Pipistrellus kuhlii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjéhez és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Megtalálható az európai kontinensen, a Közel-keleten és Észak-Afrikában, valamint Madagaszkár szigetének északi részén. A mediterrán éghajlatra jellemző állat. Kolóniái emberi településekhez kötődnek. Kedvelik az épületek déli és nyugati kitettségű burkolt felületeit, ahol a burkolat alá húzódva "laknak". A hímek is szívesebben választanak szálláshelyül épületréseket, üregeket, mint faodvakat. A városi parkokat nagyol kedveli. Magyarországi előfordulása Hazánkban többnyire a Dunántúlon fordul elő. Már észleltek Szegeden fehérszélű törpedenevéreket. 1993 nyarán Keszthelyen fogtak már egyet, ez bizonyította először a faj hazai elterjedését. Megjelenése Hossza 4,0-4,8 cm, alkarhossza 3,1-3,7 cm, tömege 4-10 g. A szárny- és farokvitorla szélén kb. 1 mm vastag, fehér szegély látható. A legbiztosabb meghatározást a felső metszőfogak vizsgálatával lehet elérni. A felső metszőfogak közül az első mellékcsúcsa szinte teljesen hiányzik, míg a másodiknak csak a hegye bújik ki az ínyből, magassága pedig kb. harmadrésze az első fognak. Életmódja Állandó denevérünk, mely leggyakrabban a nyári szállásként szolgáló épületeket használja telelésre is. A hazai populáció életmódbeli szokásainak tanulmányozása még jelenleg is folyik, erről még keveset tudunk. Téli álmot alszik - de nem merül mély álomba. A kolóniák száma elérheti a 80-100 állatot is, de a 30-50 egyedből álló kolónia a legáltalánosabb. Hazánkban a legnagyobb ismert kolónia mindössze 50 egyedből áll. A kontinens ismert távrepülési rekordja 5 km volt. Mind minden denevér éjjel aktív. Legjellemzőbb táplálkozó helyei a települések kertjei, parkjai, utcai fasorai, de kiváló repülési készsége révén lakott területektől több kilométerrel eltávolodhat. A levegőben elkapja a kétszárnyúakat, lepkéket és az egyéb apró repülő rovarokat. A többi denevérfajhoz hasonlóan ellenségei a bagoly és a nyest, előlük gyors röptével elmenekül. Szaporodása A párzási időszak augusztus végétől decemberig tart. A petesejt azonnal nem termékenyül meg, hanem tavasszal, mikor az addig raktározott hímivarsejtek megtermékenyítik. 40-50 nap alatt két kölyköt hozz világra az anyaállat, általában épületek jól felmelegedő burkolatai mögötti búvóhelyeken. A kolónia élete ettől fogva igen nyüzsgő, a kölykök felnevelését szinte azonnal követi a párzási időszak. A párzási aktivitásuk főleg augusztus elejétől kezdődően erősödik meg. Természetvédelmi állapota Mint, minden hazai denevérfaj, a fehérszélű törpedenevér védelem alatt áll. Eszmei értéke 50.000 forint. Szerepel a Berni- és a Bonni Egyezmény II. függelékében, továbbá az Élőhelyvédelmi irányelv IV. függelékében. Gloriana (opera) A Gloriana Benjamin Britten egyik háromfelvonásos operája. Szövegkönyvét William Plomer írta Lytton Strachey Elizabeth and Essex című műve alapján. Ősbemutatójára 1953. június 8-án került sor a londoni Covent Gardenben, II. Erzsébet brit királynő koronázási ünnepsége keretén belül. Cselekménye Helyszín: Anglia Idő: a 16. század Diszkográfia Dame Josephine Barstow (I. Erzsébet királynő), Philip Langridge (Robert Devereux), Della Jones (Frances), Jonathan Summers (Charles Blount), Yvonne Kenny (Penelope), Alan Opie (Sir Robert Cecil) stb.; Walesi Nemzeti Opera Ének- és Zenekara, Monmouthi Iskola Énekkara, vez. Sir Charles Mackerras (1992) Decca 478 5269 Saint-Mars-Vieux-Maisons Saint-Mars-Vieux-Maisons település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 282 fő (2015). Saint-Mars-Vieux-Maisons Cerneux, Chartronges, Courtacon, La Ferté-Gaucher, Lescherolles, Leudon-en-Brie és Saint-Martin-des-Champs községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Linus Pauling Linus Carl Pauling (Portland, Oregon, 1901. február 28. – Big Sur, Kalifornia, 1994. augusztus 19.) német származású amerikai kémikus, a modern szerkezeti kémia és a molekuláris biológia egyik megalapozója. 1954-ben kémiai Nobel-díjat kapott a „kémiai kötés természetének kutatása terén elért eredményeiért, és ezeknek a komplex vegyületek szerkezetmeghatározásban történő felhasználásáért”, majd 1962-ben Nobel-békedíjjal jutalmazták a nukleáris fegyverek tesztelése ellen folytatott tevékenységének elismeréseként, 1984-ben pedig Priestley-éremmel tüntették ki. Életrajza Fiatalkora Édesapja, Hermann Heinrich Wilhelm Pauling gyógyszertárosként dolgozott, 1903 és 1909 között a család egyik városból a másikba vándorolt, végül Portlandban telepedtek le. Édesapja korai halála miatt az anyára maradt a gyerekek (Linus és két testvére) felnevelése. Már gyermekként nagyon szeretett olvasni. Gimnáziumi iskolatársa hálószobájában berendezett kezdetleges kis kémiai laboratóriuma és az ott végrehajtott kísérletek ösztönözték Paulingot arra, hogy később kémikus legyen. Főiskolai tanulmányai során tovább kísérletezgetett egy üresen álló acélgyárból kölcsönzött felszerelésekkel és anyagokkal. Egyetemista évei 1917-ben Pauling beiratkozott az Oregoni Állami Mezőgazdasági Egyetem (ma Oregon State University, Corvallis) vegyészmérnöki szakára. Tanulmányai mellett dolgozott, hogy finanszírozni tudja az egyetemet. Az egyetem utolsó éveiben ismerkedett meg Gilbert Newton Lewis és Irving Langmuir munkájával, akik az atomok elektronszerkezetével és azok kémiai kötésével foglalkoztak. Kutatásait arra összpontosította, hogy tanulmányozza az összefüggéseket az anyag fizikai és kémiai tulajdonságai és azok atomszerkezete között. 1922-ben a Kaliforniai Műszaki Egyetemen (California Institute of Technology, Pasadena) folytatta tanulmányait, az egyetem demonstrátora lett. Egyetemi évei alatt hét tudományos írást jelentetett meg az ásványi anyagok kristályszerkezetéről, 1925-ben pedig doktori fokozatot (summa cum laude) szerzett fizikai kémiából. Tudományos karriere A Guggenheim-ösztöndíj segítségével 1926-ban Európába utazott, ahol két évig kutatásokat végzett nagyhírű tudósok laboratóriumában: Arnold Sommerfeldnél Münchenben, Niels Bohrnál Koppenhágában és Erwin Schrödingernél Zürichben. Az említett tudósok mind a kvantummechanika területén végeztek kutatásokat, akik támogatását és segítségét remélte az atomok és molekulák elektronszerkezetének szakterületén, miután végleg eldöntötte, hogy ez lesz kutatásainak súlypontja. Ezzel egyik megalapítója lett a kvantumkémiának. 1927-ben visszatért a kaliforniai egyetemre az elméleti kémia adjunktusaként (assistant professor), ahol tovább folytatta kvantummechanikai számításait és a kristályok röntgentanulmányozását; ebben az időben végzett munkáiról közel 50 cikket, illetve tanulmányt fogalmazott meg. 1929-ben docenssé (associate professor), majd 1930-ban egyetemi tanárrá (full professor) nevezték ki. Egyik tanítványával egy elektrondiffrakciós műszert épített, amellyel számos kémiai anyag molekuláris felépítését analizálta, majd ismét Európába utazott, hogy saját röntgendiffrakciós vizsgálódásaihoz további ismereteket szerezzen. 1931-ben Irving Langmuir-díjat kapott a tiszta tudományok területén végzett jelentős munkájáért. 1932-ben bevezette az elektronegativitás elméletét. A molekulák tulajdonságait alkalmazva – mint például a kémiai kötések felbontásához szükséges energia vagy a molekulák dipólusmomentuma – számértékkel látta el az elemeket, az értékeket pedig egy skálában, az elektronegativitás ábrázolására szolgáló Pauling-skálában rendszerezte, amivel meghatározható az atomok és a molekulák közötti kötés természete. Munkái A kémiai kötés elmélete Pauling az 1930-as években kezdett tanulmányokat írni előadásai alapján a kémiai kötésekről, amiket először szakfolyóiratokban tett közzé, majd 1939-ben a The Nature of the Chemical Bond, and the Structure of Molecules and Crystals (A kémiai kötés elmélete, valamint a molekulák és kristályok szerkezete) című könyvében foglalt össze. A könyv a század egyik legjelentősebb tankönyvének bizonyult. Saját korábbi munkájára építve kidolgozta a hibridorbitál elméletet, bevezette a hibrid pályák fogalmát: a kölcsönös taszítás miatt az elektronok kimozdulnak eredeti helyzetükből más pályákra. Pauling felismerte, hogy hibrid pályák alakulnak ki azoknak az ionoknak vagy ioncsoportoknak a koordinációs képződményeiben, amelyek adott geometriai elrendezésben vesznek körül egy központi iont; az elektronegativitás teóriájára építve kidolgozta az irányított (pozitív vagy negatív) vegyérték elméletét és a kovalens kötések részleges ionos jellegének elméletét. Pauling bevezette a rezonáns hibridek fogalmát arra az esetre, ha egy vegyület molekulái nem írhatók le egyértelműen egyetlen szerkezettel: eszerint a molekulaszerkezet két vagy több adott szerkezet közötti átmenetnek tekinthető. A The Nature of the Chemical Bond című könyvében az aromás szénhidrogének, különösen a benzol jellegzetes kötésrendszerével foglalkozott. Molekuláris biológia Az 1930-as években a kaliforniai egyetem egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a biológiára, Pauling is egyre intenzívebben kezdett foglalkozni a molekuláris biológiával és olyan neves biológusokkal kezdett együtt dolgozni, mint Thomas Hunt Morgan, Theodosius Dobzhansky, Calvin Bridges és Alfred Sturtevant. Az ezen a területen végzett első munkájának a témája, ahol a molekulaszerkezetről szerzett ismereteit alkalmazni tudta a hemoglobin szerkezete volt. Pauling kísérletekkel bizonyította, hogy a hemoglobin molekula vagyis a vért vörösre festő fehérje szerkezete megváltozik, ha egy oxigénatomot vesz fel vagy ad le. Ezen vizsgálódásai során döntötte el, hogy alapos tanulmányt készít a fehérjék általános szerkezetéről. Ismét visszatért a röntgendiffrakciós módszeréhez, de a fehérjemolekulák kevésbé voltak alkalmasak ehhez a technikához, mint a kristályos ásványi anyagok. A legjobb felvételeket ebben az időben a kristálytannal foglalkozó William Astbury készítette; Pauling szívesen részt vett volna Astbury kísérleteiben. Az 1940-es évek végén Pauling az enzimreakciókkal is foglalkozott; a sarlósejtes vérszegénység tanulmányozása közben rájött arra, hogy a vörösvértestek csak a vénás vérben veszik fel a rendellenes sarló alakot, valamint kimutatta, hogy a sarlósejtes vérszegénység a hemoglobin egyetlen aminosavának megváltozására vezethető vissza, a sejtek deformációját a hemoglobin képződésével összefüggő genetikai károsodás okozza. Kimutatta, hogy az artériás vérben az oxigén gátolja meg a sarló alak létrejöttét. Foglalkozott az immunreakciókban szereplő fehérjékkel, illetve az ellenanyagok szerkezetével is, 1940-ben Max Delbrückkel kidolgozta az antitest-antigén reakciók molekuláris komplementaritásának elméletét és 1942-ben részt vett az első szintetikus ellenanyag kifejlesztésében. Pauling 1951-ben ért munkája csúcsára a biológiai nagymolekulák szerkezetének felderítésében az alfa-hélix felfedezésével. Pauling a hemoglobin szerkezetét egy olyan modell segítségével mutatta be, amelyben az atomok egy csavarvonalon vannak elrendezve és ezt a gondolatot általánosságban a fehérjékre is kivetítette. Erre a csavarvonal-szerkezetre vezethető vissza a kettős csavarvonal is, amit James D. Watson és Francis Crick a dezoxiribonukleinsav szerkezetének posztuláltak. Pauling is közel volt ehhez a szerkezethez; bár az ő feltételezett DNS-struktúrája nem volt teljesen helyes, feltételezhető, hogy ugyanarra az eredményre jutott volna, mint Watson és Crick. Az ortomolekuláris medicina megalapítása Az ortomolekuláris medicina elmélete szerint az emberi szervezetben a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek optimális koncentrációja szükséges ahhoz, hogy testi, szellemi és lelki téren jó közérzettel rendelkezzünk, vagyis, minden baj, betegség, fejlődési rendellenesség okát az ásványi anyagok és a vitaminok hiányában kell keresni. Pauling 1966-ban magáévá tette Irwin Stone biokémikus gondolatát, aki egy nagy adag C-vitaminban gondolta megtalálni a megfázás ellenszerét. Pauling tovább ment: ő azt gondolta, hogy a C-vitamin megfelelő mennyiségben megakadályozza a rák kialakulását is. Ő maga naponta kb. 18 gramm C-vitamint juttatott a szervezetébe. Nézeteit a Vitamin C and the Common Cold (1970), a Cancer and Vitamin C (1979) és a How to Live Longer and Feel Better (1986) című könyveiben fejtette ki. Az orvostársadalom nagy része elutasította ezt a nézetet és áltudományos szélhámosságnak titulálták, egy kisebb csoport viszont meg van győződve róla, hogy Paulingnak igaza van és vannak olyan esetek, ahol természetes anyagok meg tudják akadályozni a testben kialakuló betegséget. Nyugdíjba vonulása után, 1974-ben megalapította az Institute of Orthomolecular Medicine-t Palo Altóban (ma Linus Pauling Institute of Science and Medicine), ahol a betegségmegelőzés problémájával, a vitamin és ásványi anyagok fogyasztásával foglalkozott. Pauling aktívan részt vett a International Academy of Science (Tudományok Nemzetközi Akadémiája) intézmény megalakításában. Tiltakozás a nukleáris fegyverek ellen A második világháború jelentősen megváltoztatta Pauling életét: korábban egyáltalán nem politizált, de a háború után békeharcos lett. 1946-ban tagja lett az Albert Einstein és Szilárd Leó vezette Emergency Committee of Atomic Scientists nevű csoportnak, amely céljául és feladatául tűzte ki a nyilvánosság felvilágosítását az atomfegyverek veszélyeiről. Pauling politikai tevékenysége miatt az Egyesült Államok külügyminisztériuma megtagadta a vízum kiállítását, amikor 1952-ben Londonba hívták egy tudományos konferenciára. Előadásának témája a proteinek csavarvonala (hélix), illetve annak szerkezete lett volna. Talán ha részt vehetett volna ezen a konferencián, akkor hamarabb kiderült volna a DNS igazi szerkezete. Útlevelét az 1954. évi Nobel-díj-átadásra kapta meg. Pauling nézeteit a nukleáris fegyverek kipróbálásával járó sugárzási veszélyekről a No More War! (Soha többé háborút!) című könyvében (1958) fejtette ki. 1957-ben Barry Commoner biológussal petíció hadjáratot indított. Észak-Amerikában élő gyerekek tejfogaiban vizsgálta a radioaktív stroncium-90 (radioaktív 90Sr izotóp ) eloszlását és arra a következtetésre jutott, hogy a légköri nukleáris kísérletek károsak az egészségre a radioaktív csapadék (fallout) miatt. 1958-ban Pauling és felesége 11 000 tudós által aláírt petíciót adott át az amerikai kormánynak az ENSZ nevében, amelyben az atomtesztek befejezését követelték. A nyilvánosság nyomásának engedve 1963-ban John Fitzgerald Kennedy és Nyikita Szergejevics Hruscsov moratóriumot írt alá a nukleáris kísérletek tilalmáról. Azon a napon, amikor életbe lépett az atomcsend egyezmény, a Nobel-díj-bizottság Paulingot a Nobel békedíjjal tüntette ki. A díj adományozása politikai viharokat kavart, „kriptokommunistának” tartott Pauling megjutalmazásakor az amerikai kormány tiltakozott. Pauling jegyzőkönyvei Pauling születésének 101. évfordulóján, 2002. február 28-án került fel a tudós negyvenhat kötetnyi laboratóriumi jegyzőkönyve teljes terjedelmében a világhálóra. A jegyzetek 1922 és 1994 között készültek. A 7680 oldal Pauling sok számítását, kísérleti adatát, következtetését, elképzelését, kutatási tervét tartalmazza. A digitalizált gyűjtemény az Oregoni Állami Egyetem könyvtár tulajdonában van. Írásai The Nature of the Chemical Bond Introduction to Quantum Mechanics with Applications to Chemistry (Pauling és Wilson) Vitamin C, the Common Cold and the Flu Cancer and Vitamin C: A Discussion of the Nature, Causes, Prevention, and Treatment of Cancer With Special Reference to the Value of Vitamin C (Cameron E. és Pauling, L.) How to Live Longer and Feel Better Linus Pauling On Peace - A Scientist Speaks Out on Humanism and World Survival General Chemistry A Lifelong Quest for Peace with Daisaku Ikeda The Architecture of Molecules No More War! Kercisóra Kercisóra, 1968-ig Strezakercisóra és Oprakercisóra (Kercpatak, Kercsesora, románul: Cârțișoara) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében, Strezakercisóra község központja. Fekvése A Fogarasi-havasok északi lábánál, a Transzfogarasi út erdélyi oldalán, Nagyszebentől 46 km-re délkeletre, Fogarastól 34 km-re délnyugatra fekszik. Patakja a Bilea-tóból ered és két néven ismert: mint Bâlea vagy mint Cârțișoara. Története Kérdéses, hogy azonosítható-e az először 1322-ben Kerch Olacorum néven feljegyzett településsel. Mai neve Kerc román nevének kicsinyítő képzős alakja és először 1509-ben tűnt fel (mint Cartzisora és Kertzisora). Ezután több mint négy évszázadon át két falura oszlott: a patak jobb partján fekvő Strezakercisórára (románul: Streza-Cârțișoara, németül: Oberkerz – 1534: Ztreza Kerlissora, 1589: Streza Kercsesora, 1733: Sztreze-Kerczesora, 1750: Sztrazekercze, 1850: Strésa Kirtzisoara) és a bal partján fekvő Oprakercisórára (románul: Oprea-Cârțișoara, németül: Kleinkerz – 1589: Opra Kercsesory, 1601: Opra Kerczessora, 1733: Opra-Kerczesora, 1750: Oprakercze, 1760–1762: Opra Kertsesora; az előtagok egyértelműen személynévi eredetűek). A két falut 1968-ban egyesítették. A terület 1474-ig felváltva a kerci apátság és a havasalföldi vajdák tulajdona volt. A falu közelében 1391-ben Öreg Mircse alapított kolostort. 1648-ban 55 jobbágycsalád lakta, közülük négy halász. A század második felében Teleki Mihály tulajdonába került, aki állítólag székelyeket telepített ide. 1685. április 14-én I. Lipót megbízottja, Antide Dunod titkos szerződést kötött a településen Telekivel. A császári fennhatóság elismerése, az önálló külpolitikáról való lemondás és a császári hadak hatodának ellátása fejében a császár szavatolta volna Erdély korlátozott szuverenitását, a vallásszabadságot, az örökölt kiváltságok megtartását és a tartomány fölvételét a nemzetközi szövetségbe. A Telekiek egészen 1848-ig a kettős falu földesurai maradtak. Üveghutát és papírmalmot állítottak föl. Az üveghuta 1715 körül létesült a Bilea-patak mentén. Az üveghutához a család csehországi üvegfúvókat költöztetett be. 1718-ban ablaktányérokat, 1728-ban táblaüveget és palackokat is gyártott. 1735 és 1762 között nincs adat működésére. 1762-ben Teleki László új helyen építtette újjá, majd bérbeadta. 1774-ben lámpások és zöld öblösüvegek készültek benne. Az erdők ismételt kiirtása miatt ismét új helyre készült költözni, de az új műhelyek 1782-ben leégtek. 1790–1793-ban a csehországi német Johann Baptist Fischer bérelte. Az üzem a 19. század közepe táján szűnt meg. A papírmalmot először 1730 és 1732 között a Fântânele nevű helyen, az oprakercisórai határban létesítette Teleki József felesége, Bethlen Kata unszolására. Férje halála után Bethlen Kata kénytelen volt lemondani róla, és Oltbogáton alapított új papírmalmot. A kercisórai malom 1743-ban düledezett, és mestere, Andreas Bruckmoser egyedül dolgozott benne. Miután meghalt, a Teleki család pereskedő tagjai 1758-ban széthordták a malom felszerelését. Teleki László és felesége, Ráday Eszter 1762–1763-ban létesített új papírmalmot a Bilea- és Laița-patakok összefolyásánál. 1768-ban bérbeadták Ienache Dima fogarasi kereskedőnek, majd 1775-ben Felméri György fogarasi polgárnak. 1779–1782-ben az uradalom maga üzemeltette. Ezekben az években öt munkás dolgozott benne, és főként a havasalföldi és moldvai piacra termelt. Teleki József 1793-ban téglából és kőből építtette újra egy csehországi mesterrel. 1802-ben Martin Hochmeister nagyszebeni nyomdász vette bérbe, majd 1805 és 1831 között Richard Kleinkauf nagyszebeni kereskedő bérelte. 1851-ben Richard és Gustav Kiessling gépesítette a termelést, és a következő évben hat mester és 120–140 munkás dolgozott benne. 1856-ban bezárt. 1722-ben Oprakercisórán 95, Strezakercisórán 85 jobbágycsalád élt. Ortodox kolostorát, amely az erdőszélen, a mai Gura Secii határrészben feküdt és amelyben 1748-ban három apáca élt, Buccow tábornok 1761-ben felégette. Az 1848 előtt az üvegcsűrhöz betelepült cseh vagy csehországi német (magyarosan) Péppel Lukács tanította meg a fazekasmesterségre előbb csak a Guja és a Schneider család tagjait, azután a falu Fogaras vidékének egyik fazekasközpontjává fejlődött. A fazekasok mesterségüket munka mellett, télen űzték. Áruikat helyben, az alsóárpási és a feleki vásárokon, valamint Skorei, Szarata, Alsóporumbák, Mártonhegy és Brulya falvakban értékesítették. További működésüket 1950-ben ellehetetlenítették. A falu másik jelentős háziipari ágazata a faeszközkészítés, fafaragás volt. Lakói transzhumáló pásztorkodással is foglalkoztak, annak bealkonyulásával, az 1880-as években több családja Dobrudzsába települt át. 1876-tól Fogaras vármegyéhez tartozott. 1894-ben Oprakercisórán az EMKE kezdeményezésére az állam magyar tannyelvű iskolát létesített, a felekezeti iskolákat pedig bezáratta. Ez az iskola 1905-ben átköltözött Strezakercisórára. Ugyanezen évben, húszezer koronás törzstőkével megalakult a Cârțișoreana népbank, amely 1947-ig működött. Népessége 1850 -ben a két falut összesen 1796-an lakták, közülük 1546 volt román, 97 német, 80 magyar, 45 zsidó és 22 cigány nemzetiségű; 1566 ortodox, 120 római katolikus, 46 református, 45 zsidó és 15 evangélikus vallású. 1900 -ban a két falu 1905 lakosából 1789 volt román, 56 német és 51 magyar anyanyelvű; 1741 ortodox, 88 római katolikus és 31 református vallású. 2002 -ben 1156 lakosából 1098 volt román és 53 cigány nemzetiségű; 1091 ortodox, 41 baptista és 21 adventista vallású. Látnivalók A második világháborúig a faluban kis létszámú, ám állandó római katolikus és egy még kisebb református közösség élt, mindkettő saját templommal. A két templomot az állam 1948 -ban az ortodox egyháznak juttatta. A reformátusok volt templomát ma az adventisták használják. Az 1806 -ban épült oprakercisórai és az 1818 -ban épült strezakercisórai ortodox templomot belülről a szászházi Grecu fivérek korabeli falfestményei borítják. A falumúzeumban az egykori fazekasok és az üveghuta termékeit, üvegikonokat, kelengyés ládákat mutatnak be. Udvarán egy 19. század közepi paraszti portát rekonstruáltak. A múzeum külön szobája állít emléket az erdélyi román történelem különös alakjának, Gheorghe („Badea”) Cârțannak ( 1849 – 1911 ). Cârțan apó oprakercisórai parasztcsaládban született, gyalog eljutott Rómába , Jeruzsálembe és Párizsba (ahol román nyelvet is tanított), könyveket csempészett Romániából Erdélybe és állítólag audenciára jelentkezett Ferenc Józsefnél és Tisza Istvánnál . Hol itt, hol ott tűnt fel, alakja legendává vált. A községháza mai épületét a Teleki család korábbi kastélya helyén építették 1900 -ban, az erdőhivatal számára. Innen irányították az Alsóporumbáktól Zernyestig terjedő hatalmas kincstári erdőbirtokot. Az egykori állami iskola 1894 -ben felállított épülete ma is létezik, lakodalmakat, mulatságokat rendeznek benne. 3388 Tsanghinchi A 3388 Tsanghinchi (ideiglenes jelöléssel 1981 YR1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Bíbor-hegyi Obszervatórium fedezte fel 1981. december 21-én. Óramutató Az órákon a klasszikus óramutató feladata, hogy az indexekkel (római vagy arab számok, ill. egyszerű vonalak, pontok) ellátott óraszámlapon lehetővé tegye az idő múlásának meghatározását, ill. leolvasását. Általában egy egyszerű órán három darab van belőle. Ha központi másodperc kijelzésű az óra, akkor a kismutató az órákat, a nagymutató a perceket, míg a nagymutatóval kb. azonos hosszúságú, de eltérő színű és szélességű mutató a másodperceket mutatja. A nem központi másodpercmutatós óráknál a másodpercmutató általában a 6-os, a 9-es vagy a 12-es indexnél található, és mérete a másodperc segédszámlaphoz igazodik. Az ún. kronográf szerkezeteknél, és a stopper szerkezeteknél több ún. gyűjtő számlap, ill. részidő számlap található. Ezek mutatói változatos kivitelűek, de mindig igazodnak az adott számlaphoz, ill. harmóniában vannak az óra legapróbb részleteivel is. Néhány óra bemutatóként a képen látható. Jevhen Szerhijovics Szelin Jevhen Szerhijovics Szelin (ukránul: Селін Євген Сергійович; Novoajdar, 1988. május 9. –) ukrán válogatott labdarúgó, 2018 nyarától az MTK Budapest játékosa. Posztját tekintve hátvéd. Pályafutása Klubcsapatokban Pályafutását a Sztal Alcsevszk utánpótlás csapatainál kezdte, a felnőtt csapatban azonban nem játszott. 2007-ben a Metaliszt Harkiv együtteséhez igazolt. Eleinte a tartalékcsapatban szerepelt, majd a 2008–09-es szezon az első csapatban is pályára lépett. 2010-ben a Vorszkla Poltava vette kölcsön, rá egy évre pedig leigazolta. 2016. december 20-án a Asztérasz Trípolisz hivatalos honlapján jelentette be, hogy szerződtették az ukrán Dinamo Kijiv csapatától. 2018. május 1-jén a magyar MTK bejelentette, hogy szerződtették és a szerződésejúlius 1-jén lép hatályba. Válogatottban Utánpótlásszinten szerepelt az U21-es válogatottban. A felnőtt nemzeti csapatban 2012. október 7-jén debütálhatott egy Bulgária elleni barátságos mérkőzésen, amit 3–0-ra megnyertek az ukránok. A bemutatkozás jól sikerült, mivel az egyik gólt Szelin szerezte. Az Európa-bajnoki keretszűkítést követően a szövetségi kapitány Oleh Blohin nevezte őt a 2012-es Eb-re készülő 23 fős keretébe. Sikerei, díjai Dinamo Kijiv Ukrán bajnokság : 2014–15 Ukrán kupa : 2013–14 Kölcsönadott élet A Kölcsönadott élet egy 1943-as fekete-fehér romantikus magyar filmdráma, Muráti Lili, Ilosvay Katalin, és Borsovai Lengyel László főszereplésével. Története A házasság előtt álló Mária születésnapjára készül, új ruháját próbálgatja, ám nem elégedett vele, így elmegy szabónőjéhez, Mariettához. Számon kéri rajta hanyagságát, ám a lány bánatában elsírja magát, majd elpanaszolja, hogy egy éve levelezik egy katonával, Tamással, akibe beleszeretett. A katona fényképet is kért róla, de ő nem küldött, mivel magát nem tartja elég szépnek. A baka azonban súlyosan megsebesült a fronton, kórházba kerül, ahonnan levél érkezik Mariettához, hogy nincs remény arra, hogy szerelme túléli a sebesülést, mindemellett pedig a katona kéri, látogassa meg őt, hogy legalább egyszer láthassa őt. Marietta fél attól, hogy a katona csalódik benne, így megkéri Máriát, aki szerinte szebb, mint ő, hogy tegyen helyette látogatást a kórházban. Mária el is megy a kórházba, ahol beengedik a nővér elmondása szerint haldokló katonához, akiről mindeddig úgy hitték, hogy több napja eszméletlen. Azonban a néhány percig eszméletén lévő katona felismeri Máriában Mariettát és pár szót sikerül is váltaniuk. A nővér tájékoztatja erről a katonaorvost, aki úgy véli, hogy a sebesült állapota a látogató miatt javult, akibe az végtelenül szerelmes, és hetek óta csak neki ír, csak az ő nevét emlegeti. A doktor megígérteti Máriával, hogy naponta látogatni fogja a katonát, hiszen így van esély a felépülésre. Ezt Mária meg is teszi, ám egy idő után nem szívesen csinálja - hisz vőlegénye van - így felkeresi Mariettát, és bejelenti, hogy nem játszik tovább. Marietta kérleli, hogy csupán addig bírja ki, míg Tamás elég erős lesz ahhoz, hogy kibírjon egy ilyen csalódást. A katona felépül, és egyre többször találkozik Máriával, aki csakúgy, mint Marietta, beleszeret a katonába. Sok időt töltenek együtt, Tamás többször haza akarja kísérni, ám az ezt nem szeretné, így rendszerint Marietta lakásánál elköszön Tamástól. Egy idő után azonban nem bírja a hazugságot és el akarja mondani Tamásnak az igazságot, ám ebben csak addig jut, hogy Tamás megtudja, hazudott neki. Egy napon aztán elbúcsúzik Tamástól, akit nem hagy nyugodni az ügy, így - abban a tudatban, hogy Máriával fog találkozni - elmegy Marietta lakására, ez idő alatt Mária már a házasságára készül. Mivel Tamás nem talál senkit otthon, levelet hagy Marietta lakásánál, amelyben közli: ha másnap Marietta nem jön, akkor felmegy hozzá ő. A levelet azonban Marietta kapja meg, aki válaszol rá, azt írja, betegeskedik, legyen türelemmel, így ismét hosszas levelezésbe kezdenek. Marietta próbál kapcsolatba lépni Máriával, hogy segítsen, ám az hallani sem akar erről az ügyről. Marietta végül úgy dönt, megírja az ügy minden részletét Tamásnak. Alig kezdte meg a levelét, beállított hozzá Tamás, akinek mint Marietta egy barátnője mutatkozott be. Végül Marietta nem bírja tovább, a zuhogó esőben elrohan a legközelebbi telefonfülkéhez, és felhívja Máriát, aki azonban nem veszi fel a kagylót, így a zuhogó esőben reggelig vár, mígnem Tamás elmegy. Ezután felkeresi Máriát, akinek elmondja a történteket és felszólítja, válaszoljon a levelekre, mivel Tamás nem őt, nem Mariettát szereti, hanem Máriát, azt akivel eddig volt. Mária - bár bevallja, hogy ő is szerelmes Tamásba - ezt visszautasítja. Az utcán töltött éjszaka során azonban Marietta megbetegszik, tüdőgyulladást kap, és hamarosan meghal. Mária nem bírja tovább, először Marietta lakására megy el, ahol értesül szabónője haláláról. Időközben Tamás átadja műtermét egy ismerősének és elutazik, így a műtermében Mária már nem találja. Hetek telnek el, közeledik Mária esküvője. Váratlanul - Mária eljegyzésével egy napon - Tamás meglátogatja egykori műtermében barátját, ahol értesül arról, hogy a szerinte halott lány többször kereste. Mária bevallja vőlegényének, hogy mást szeret, elsiet Tamáshoz, akinek elmond mindent és szerelmet vall. Színészek Muráti Lili - Mária Ilosvay Katalin - Marietta Lánczy Margit - anya Szakáts Zoltán - Tamás barátja Borsovai Lengyel László - Tamás Buttykay Emmi - Mária barátnője Járay Teri Donáth Kató Sitkey Irén Kürthy György Boray Lajos Falussy István Szendrey Márta Mihályffi Béla Vizy Béla Andraševec Andraševec falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Oroslavjéhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 20 km-re északra, községközpontjától 2 km-re délkeletre a horvát Zagorje déli határán a megye déli részén fekszik. Története 1242-ben "terra Endre" néven szerepel először írott forrásban. 1292-ben "Endresseuec terra civitatis Zagrabiensis", 1564-ben "Andrassowcz", 1570-ben "Jandrassewcz", 1613-ban "Andrassocz", 1783-ban "Jandrassevecz", 1806-ban "Andrassevecz" alakban említik. A településnek 1857-ben 438, 1910-ben 803 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Stubicai járásához tartozott. 2001-ben 882 lakosa volt. 8556 Jana A 8556 Jana (ideiglenes jelöléssel 1995 NB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdeněk Moravec fedezte fel 1995. július 7-én. Stazione di Spresiano Stazione di Spresiano vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Spresiano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Velence–Udine-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Susegana Stazione di Lancenigo TT9 A mai Luxorral szemben az ősi Théba nekropoliszában Dejr el-Medinában található egy ókori egyiptomi kézműves Amenmosze sírja a TT9, ami az igazság helyének szolgálója ("a skorpiók bűvölője") részére készült valószínűleg III. Ramszesz, a XX. dinasztia fáraójának uralkodása idején. Sírját feleségével osztotta meg, akit Tent-homnak hívtak. Kalmari vár A kalmari vár a svédországi Kalmar városának középkori erőssége, a város egyik fő turisztikai látványossága, jelentős múzeum. A város középkori kikötője mellett, a szárazföldtől várárokként szolgáló keskeny csatornával elválasztott szigeten épült. Építésétől, az 1100-as évektől Svédország egyik legfontosabb királyi vára, hatalmi központja volt. Hadászatilag ellenőrizte a svéd szárazföld és Öland szigete közötti Kalmarsund szoros hajóforgalmát. Története Az első erődítmény a 12. században létesült, egy három méter falvastagságú hengeres öregtorony a Kalmar település melletti kis természetes kikötő védelmére, az ősidők óta lakott Öland szigete és a szárazföld között húzódó tengerszoros, a Kalmarsund hajózásának ellenőrzésére. Az 1200-as évek második felében a területet fallal vették körül és megépült a palota nagy része. 1337-ben Magnus Eriksson svéd király a vár jelentős bővítésébe kezdett, többek között a palota körül újabb falat építettek tornyokkal. A kalmari unió központja 1397-ben a királyi várpalota az északi országok történetének egyik legfontosabb történelmi helyszíne lett: itt alakult meg a kalmari unió I. Margit dán királynő kezdeményezésére. 1520-ban itt szállt partra külföldi fogságából hazatérve a későbbi nemzeti hős és dinasztiaalapító Gustav Vasa, innen kezdte meg útját Morába, ahol végül a dán uralom elleni nemzeti felkelést kirobbantotta. A várat a hagyomány szerint rohammal soha nem tudták bevenni, csak kiéheztetéssel, demoralizálással, alkudozással sikerült a századok során időnként elfoglalni. 1525-ben és 1599-ben is feladták védői a szabad elvonulás ígéretében bízva, azonban nagy részüket végül lenyakazták. A vár fénykora 1535-ben nagyszabású munkák kezdődtek a vár felújítására. Ekkor építették a négy hengeres saroktornyot, valamint új szárnyépületeket. 1555-59-ben épült a nagy lépcső. 1557-1560 között Kalmar vára a trónörökös herceg, a későbbi XIV. Erik svéd király rezidenciája volt. Ő akkor is folytatta az épület fejlesztését, bebútorozását, amikor már nem ott lakott. Utódja, III. János svéd király is folytatta a várpalota kiépítését. A munka vezető építészei Johan Baptista Pahr, majd 1575-től testvére, Dominicus Pahr voltak. Ekkoriban alakultak ki a saroktornyokat összekötő szárnyépületek, ekkor bontották le az eredeti, régi öregtornyot. A tornyok sisakjai reneszánsz stílusban épültek újjá. 1589-92 között épült a vár temploma. A palota termei fényűző berendezést kaptak, a külső védelmi funkció szerves egységbe került a belsejében kialakított fényűző hatalmi központtal. Az építőmester 1601-től Peter Dionisius volt. Elkészült a négy sarok-rondella, amiknek az építését még Gustav Vasa idején kezdték meg, és a várban összesen 287 ágyút helyeztek el. 1611-ben a vár dán kézre került, de már két év múlva visszafoglalták a svédek. A keletkezett súlyos károkat kijavították, és a 17. század második felére a várpalota régi pompájában tündökölt. A század végén azonban a vár megszűnt királyi központként funkcionálni, és megkezdődött az építmény hosszú pusztulása. A belső romlás ellenére a külső erődítményeket modernizálták, ekkor építették a szárazföld felé a háromszög alakú védősáncokat (ravelin). A vár belső részében börtönöket alakítottak ki, ahol embertelen körülmények között tartották a foglyokat. Ugyancsak a 17. században építettek erődöt a közeli Grimskär sziklaszirten, ami a vár védelmi rendszerének fontos kiegészítője lett. Helyreállítás 1850-től I. Oszkár svéd király rendeletére megkezdték a várpalota helyreállítását. Kicserélték a tornyok tetőzetét, 1852-ben a Riksdag, a svéd parlament 80 000 koronát ítélt meg a munkálatokra. Elköltöztették a börtönt, 1855-62 között pedig meglehetősen radikális átalakításokat végeztek. Tatarozták az épületkomplexum belsejét is, lehetőség szerint helyreállították a régi dekorációkat. 1870-ben a Volmar Sylvander által alapított Kalmari Múzeum kapott helyet az épületben. A renoválási munkálatok az 1880-as években Helgo Zettervall vezetésével folytatódtak. 1921-től alapos régészeti feltárásokat is végeztek a várban és környékén. A vár melletti régi városi kikötőt elzárták a tengertől, a vizet kiszivattyúzták, és a kikötőmedence talaját átvizsgálták. A felújítási, karbantartási munkálatok ezután is folytatódtak, és a 21. századra a kalmari vár Svédország legszebben helyreállított reneszánsz várpalotája lett. Kiállítások A városi múzeum 1987-ben új helyére, az egykori kalmari gőzmalom átalakított épületébe költözhetett. 1995-ben a kalmari vár a Kalmar községi közigazgatás kezelésébe került, és az épületben a vár történetére koncentráló múzeumi gyűjteményt állítottak ki. Az egykori börtön helyén a középkori brutális „igazságszolgáltatás” történetét mutatják be, beleértve a boszorkányüldözés emlékeit is, amik nagyrészt a közeli Blå Jungfrun szigethez kapcsolódnak. A vár egyes reprezentatív termeiben időszaki kiállításokat rendeznek. Így 2017 nyarán Isabelle de Borchgrave belga művésznőnek a Mediciek divatját, ruházatát ábrázoló, papírból készített „szobrait” állították ki a vár legnagyobb termében. Fehérsávos éticsiga A fehérsávos éticsiga (Helix lucorum) Európában és Kisázsiában honos, a tüdőscsigákhoz tartozó szárazföldi csigafaj. Külseje Hasonlít a közismert éticsigára, de valamivel nagyobb, a háza szélessége 45–55 mm, magassága 30–60 mm. A csigaház 5-6 kanyarulatból áll, az utolsó kanyarulatok gyorsan tágulnak. Köldöke szűk, az ajakperem részben elfedi. Az éti csigától leginkább a ház színe különbözteti meg, a fehéres alapszínen a kanyarulatok hosszában széles sötét vörösesbarna vagy világosbarna csíkok húzódnak. A ház felszíne a növekedési vonalakkal szabálytalanul rovátkolt. Az állat szürkéssárga, szürkésbarna, testét hossz- és keresztirányú mélyedések sora teszi ripacsossá. Előfordulása és életmódja A fehérsávos éticsiga eredetileg a Fekete-tenger környékén, a Balkánon és Törökország nyugati és középső részén volt honos. Angol és francia neve is "török csiga". Ma már Olaszországban, Dél-Franciaországban és Közép-Európában egészen Bécsig elterjedt. Az éti csiga után az étkezési célra forgalmazott második leggyakoribb csigafaj, évente kb 6000 tonnát adnak el belőle, amit teljes egészében a természetből gyűjtenek be. Magyarországon 1995 óta ismert, amikor Kaposvárra telepítettek be néhány példányt Bulgáriából. Egy másik stabil populáció a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatósága budapesti székházának kertjében él. Innen már több helyre - Kecskemétre, Fótra, Gyöngyöshalászra - behurcolták, de ezek hosszú távú sorsa bizonytalan, a fehérsávos éticsiga nehezen viseli el a magyarországi téli időjárást. A bokros, bozótos területeket kedveli, kertekben is előfordul. Többnyire éjszaka vagy eső után aktív. A Mediterráneumban gyakori hosszú nyári aszályt a földbe ásva vészeli át. Magyarországon nem védett. Dendropicos A Dendropicos a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó nem. Tudnivalók A Dendropicos-fajok előfordulási területe Afrika. A korábbi fajlistája egyéb fajokat is tartalmazott, azonban azokat manapság máshová sorolták be. 2015-ben, elvégezték rajtuk a molekuláris törzsfejlődéses kutatásokat, valamint a mitokondriális DNS-vizsgálatokat. Ezekből a kutatók megtudták, hogy ez a madárnem valójában polifiletikus csoport, vagyis olyan csoport, melyben igen hasonló madarak voltak besorolva, de ezek nem egy közös őstől származtak, hanem több különbözőtől, és a hasonlóság csupán a párhuzamos evolúció vagy a konvergens evolúció eredménye volt. A más ősöktől származó fajokat, áthelyezték a Chloropicus, illetve a Dendrocoptes nemekbe. A Brit Ornitológusok Egyesületének (British Ornithologists' Union) a taxonómiai bizottsága azt javasolta, hogy a Dendrocoptes-fajokat és a hindu fakopáncslot (Leiopicus mahrattensis), az idetartozó fajokkal együtt, egy nagyobb taxonómiai szintű Dendropicos csoportba vonják össze. Ezt a taxonnevet 1849-ben, Alfred Malherbe francia ornitológus alkotta meg. Ez a szó a görög nyelvből ered: dendron = „fa” és pikos = „harkály”. Rendszerezés A nembe az alábbi 12 faj tartozik: Dendropicos abyssinicus (Stanley, 1814) Dendropicos elachus Oberholser, 1919 Dendropicos elliotii (Cassin, 1863) kardinális harkály (Dendropicos fuscescens) (Vieillot, 1818) Dendropicos lugubris Hartlaub, 1857 - korábban a D. gabonensis alfajának vélték Dendropicos gabonensis (J. Verreaux & E. Verreaux, 1851) szürkebegyű harkály (Dendropicos goertae) (Statius Muller, 1776) Dendropicos griseocephalus (Boddaert, 1783) barnahátú harkály (Dendropicos obsoletus) (Wagler, 1829) Dendropicos poecilolaemus (Reichenow, 1893) Dendropicos spodocephalus (Bonaparte, 1850) - korábban azonosnak tartották a szürkebegyű harkállyal Dendropicos stierlingi Reichenow, 1901 Les Herbiers VF A Les Herbiers Vendée Football egy 1919-ben alapított francia labdarúgóklub a Vendée megyében található Les Herbiers városban. Hazai találkozóit az 5000 férőhelyes Stade Massabielle stadionban játssza, a klub színei a vörös és a fekete. A 2015-16-os szezont megelőzően a csapat feljutott a harmadosztályba, a Championnat Nationalba, ami a klub történetének addigi legjobb eredménye volt. A 2017-18-as szezonban bejutott a csapat a Francia Kupa döntőjébe, ahol a Paris Saint-Germain csapatával találkozott. A klub története 1919-ben Rousseau atya alapította a klubot "Alouette Sportive" néven, amely 1923-ban vette fel a "Les Herbiers Sports" nevet. 1941-ben a városban megalakult a "Coqs du Bocage" nevű sportegyesület. A két klub összeolvadásából jött létre az "Entente Sportive Herbretaise" 1947. július 1-jén, miután a közgyűlés 1947. március 7-i határozata ezen a napon lépett érvénybe. A Les Herbiers 1978-ig a regionális labdarúgó bajnokságokban játszott, amikor meghívást kaptak az újonnan létrehozott francia negyedik divízióba, de 1979-ben azonnal visszaestek a regionális ligába. A klub technikailag 1975-ben csatlakozott a francia foci akkori negyedik osztályához. A vörös-fekete klub egészen a hetedosztályig esett vissza, amikor 2007-ben visszatértek a nemzeti profi labdarúgó-struktúrába, majd 2015-ben történetük addigi legnagyobb sikerét elérve feljutottak a harmadosztályba, a Championnat Nationalba. 2002-ben az "Entente Sportive Herbretaise" nevet a "The Herbiers Football", majd 2006-ban a ma is használatos "Vendee Herbiers Football" névre változtatták. 2018. április 17-én a Francia Kupa 2017–2018-as kiírásának elődöntőjében a Chambly csapatát kiejtetve bejutottak a kupasorozat döntőjébe. A kupamenetelés során az Lens és az Auxerre csapatát is búcsúztatta a Les Herbiers, de a döntőig nem kellett első osztályú csapattal megmérkőzniük. Ott a Paris Saint-Germain csapatával mérkőzött meg a csapat 2018. május 8-án a Parc des Princesben. A döntőben 2–0-s vereséget szenvedtek a párizsi csapattól. A 2018-19-es idény játékoskerete 2018. július 30-án frissítve. Sikerek Atlantique DH championship : 1999 Francia ötödosztály, Championnat de France amateur 2 G-csoport, bajnok : 2006 Francia Kupa -döntős: 2017–2018 Királyok völgye 33 A Királyok völgye 33 (KV33) egy egyiptomi sír a Királyok völgye keleti völgyében, a délnyugati vádi déli ágában, III. Thotmesz sírjától, a KV34-tél északkeletre. A XVIII. dinasztia idején készülhetett, III. Thotmesz uralkodása alatt. Victor Loret fedezte fel 1898-ban. Egyetlen leírása az 1902-es Baedeker útikönyvben szerepel, eszerint kisméretű, lépcsőn lehet megközelíteni, és két díszítetlen kamrából áll. Sosem tárták fel, pontos alaprajza nem ismert. Elizabeth Thomas szerint III. Thotmesz sírjának függelékeként épült. A sírt nem használták. Nem látogatható, bejárata fölé a modern korban padot építettek. Sachatamia albomaculata A Sachatamia albomaculata a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe, ezen belül az üvegbékafélék (Centrolenidae) családjának Sachatamia nemébe tartozó faj. Előfordulása Kolumbiában, Costa Ricában, Ecuadorban, Hondurasban, Nicaraguában és Panamában él. Természetes élőhelye a szubtrópusi és trópusi nedves alföldi- és hegyi erdők valamint folyóvizek. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. november 3.) ATC B01 – Trombózis kezelésére használatos szerek Az ATC B01 – Trombózis kezelésére használatos szerek a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszerének (ATC) egyik alcsoportja. 1145 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek – 1130-as évek – 1140-es évek – 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek – 1180-as évek – 1190-es évek Évek: 1140 – 1141 – 1142 – 1143 – 1144 – 1145 – 1146 – 1147 – 1148 – 1149 – 1150 Események Határozott dátumú események február 15. – Bernardo Paganellit, az újonnan alapított cisztercita Tre Fontane monostorának apátját választják pápává, aki a III. Jenő nevet veszi fel. Határozatlan dátumú események az évfolyamán – Borisz , Könyves Kálmán törvénytelen fia III. Konrád német-római császárhoz és II. Henrik osztrák herceghez fordul segítségért a korona megszerzése érdekében. (Uralkodói engedéllyel sereget toboroz a birodalom területén II. Géza magyar király ellen.) A chartres-i Notre Dame székesegyház építésének kezdete. III. Jenő pápa kiadja a Quantum predecessores kezdetű bulláját, mely megtiltja, hogy a távollévő keresztes javai ellen bármiféle keresetet indítsanak, továbbá a keresztes hadjárat idejére elengedi a fennálló adósságok utáni kamat fizetését. Nur ad-Din hatalomra jutása Szíriában . Születések Capet Mária, Champagne grófnője Szent Gereon-templom A Szent Gereon-templom Köln óvárosában található és részben még a település késő római korszakából származik. Névadója, Szent Gereon a legenda szerint római katona és a város első keresztény mártírja volt. A Szent Gereon-templom a kölni romanika egyik jeles képviselője. Jelentős részei még egy késő ókori kupolás szentély maradványai a 4. század közepéről. A katolikus templom így az ókori reprezentációs építészet egyik legjelentősebb képviselője az Alpoktól északra. Mindennek következtében a még ennél is valamivel korábbi trieri dómmal és trieri Konstantin-bazilikával a legrégebbi még működő templom a mai Németország területén. Forrás Clemens Kosch: Kölns Romanische Kirchen. Regensburg 2005. Kalmár-féle logikai gép A Kalmár-féle logikai gépet Kalmár László a Szegedi Tudományegyetem matematikaprofesszora tervezte az 1950-es években, és Muszka Dániel segítségével készítette el 1956 és 1958 között. Története Kalmár László a kollégáival az 1950-es években elektronikus számológépet szeretett volna építeni, de ehelyett végül a Ferranti-féle logikai gép mintáját továbbgondolva teljes egészében saját fejlesztésű logikai gépet alkotott. Technikai jellemzők A gép hatféle műveleti dobozból épült fel, amelyek mindegyike egy-egy kétváltozós logikai alapműveletet megvalósító úgynevezett logikai kapu, azaz felhasználásukkal tetszőleges logikai függvényt lehetett kialakítani. Kalmár László lényeges újítása a korábbi (külföldi) logikai gépekhez képest az volt, hogy a dobozok a logikai változók igaz (I), illetve hamis (H) értékét már nem feszültségszintekkel, hanem rövidzárakkal, fizikai összeköttetésekkel jelenítette meg. Emiatt a bemeneti pontok három csatlakozóhüvellyel lettek megvalósítva, és a középső hüvely attól függően van egyik vagy másik szélsővel rövidzárban, hogy a bemeneti változó igaz, illetve hamis értékű-e. Ugyanez érvényes a kimeneten megjelenő függvényértékre is, ami természetesen attól függ, hogy a dobozba behuzalozott elemi logikai függvény milyen választ ad a bemeneti változókombinációra. A gép kimenete jelzőlámpákkal volt megoldva, ezek mutatták a gép állapotát, a logikai változók és a vizsgált formula logikai értékét, és jelezték, hogy a vizsgált formulák közül hánynak igaz a logikai értéke. A gép kapacitása a legfeljebb 8 logikai változót tartalmazó, tetszőleges bonyolultságúra épített formula vizsgálatát tette lehetővé. A többütemű áramkörök vizsgálata esetén a bemenő és közvetítő szervek száma együttvéve 8, a közvetítő és kimenő szervek száma együttvéve 12 lehetett. A bemeneti változókombinációkat a telefonközpontokban használt markergépek segítségével automatikusan lehet generálni. A gépet huzalokkal lehetett programozni. A gép operatív tára (memóriája) 8 bites, jelfogós volt. A gép kimenete jelzőlámpákkal volt megoldva. Felhasználása Bár a logikai gép alapvetően oktatási célokra épült, elvileg alkalmas volt telefonközpontok és vasúti biztosítóberendezések vizsgálatára is, valamint áramköröket is lehet tesztelni. Daniel Solà Daniel Solà Villa (1976. január 3. –) spanyol raliversenyző. Pályafutása Az 1997-es Katalán-ralin debütált a világbajnokság mezőnyében. 2002-ben megnyerte a junior rali-világbajnokságot, majd 2003-ban ötödik lett az N csoportos autók számára kiírt világbajnokságon. A 2004-es Katalán-ralin megszerezte pályafutása első abszolút világbajnoki pontjait. 2005-ben, hat futamon volt a Ford gyári versenyzője. 2006-ban megnyerte a spanyol ralibajnokságot. 2007-ben és 2008-ban az interkontinentális ralibajnokság versenyein állt rajthoz. Moniva Terujuki Moniva Terujuki (Acugi, 1981. szeptember 8. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2006-os világbajnokságon. Suiriri A Suiriri a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Suiriri islerorum szuiriri (Suiriri suiriri) Suiriri suiriri affinis (Burmeister, 1856) - egyes besorolások szerint önálló faj Suiriri affinis néven Manaurie Manaurie település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Manaurie Fleurac és Les Eyzies-de-Tayac-Sireuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A Sherlock és Watson epizódjainak listája Ez a lap a Sherlock és Watson című sorozat epizódjait tartalmazza. Évadok Második évad (2013-2014) A CBS 2013. március 27-én bejelentette, hogy megrendelte a sorozat második évadát. Idron Idron település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 4682 fő (2015). Idron Aressy, Bizanos, Lée, Meillon, Morlaàs, Pau és Sendets községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mărtești Mărtești falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Felsővidra közelében, Vidrișoara mellett fekvő település. Története Mărteşti korábban Vidrișoara része volt, 1956-ban vált külön 117 lakossal. 1966-ban 93, 1977-ben 82, 1992-ben 67, 2002-ben 61 román lakosa volt. Bruno Saby Bruno Saby (La Tronche, 1949. február 23. –) francia autóversenyző, 1993-as Dakar-rali győztese. Pályafutása 1981-ben francia ralibajnok volt egy Renault 5 Turbo-val. Olyan nagy csapatok színeiben indult rali-világbajnoki futamokon mint, Renault, Peugeot és Lancia. Megnyerte az 1986-os Korzika ralit, majd 1988-ban a Monte Carlo ralit. Terepralis pályafutásának csúcsa volt mikor 1993-as Párizs - Dakar ralin diadalmaskodott. A 2008-as Dakarnak a BMW csapat pilótájaként vágott neki. Are You Ready Az Are You Ready Aaliyah amerikai énekesnő egyik dala. A dal a Sunset Park című film (1996) betétdala volt. A dal csak promóciós kislemezen jelent meg, és a 42. helyig jutott a rádiós játszáskon alapuló Billboard Hot R&B/Hip-Hop Airplay slágerlistán. Ez elég jó helyezésnek számít ahhoz képest, hogy a kislemez nem jelent meg kereskedelmi forgalomban, és videoklip sem készült a dalhoz. Mivel a kislemez kereskedelmi forgalomban nem volt kapható, a dal a Billboard többi slágerlistájára az akkori szabályok értelmében nem kerülhetett fel. 1923 a filmművészetben Események szeptember 3. – A Paramount Pictures által szerződtetett Ernst Lubitsch bemutatja első amerikai játékfilmjét, a Rositát, amit a közönség elutasítóan fogad. október 19. – Berlinben megalakul a filmszakma csúcsszervezete (SPIO). október 24. – Az olasz fasiszta kormány rendeletben szigorítja meg a filmcenzúrát. Calzo Bini író Rómában megalapítja a fasiszta filmtársaságot, mely sikertelenül próbálja meg az olasz filmipart felvirágoztatni. Az emigrációs hullám által visszafejlődött magyar filmgyártás külföldről kap némi támogatást. A Corvin vállalat műterembérletből él. Sikerfilmek The Covered Wagon – rendező James Cruze Filmbemutatók The Covered Wagon A párizsi Notre-Dame The Hunchback of Notre Dame , főszereplő Lon Chaney Safety Last (Felhőkarcoló szerelem) , főszereplő Harold Lloyd . The Ten Commandments , főszereplő Theodore Roberts; rendező Cecil B. DeMille Why Worry? , főszereplő Harold Lloyd A Woman of Paris , főszereplő Edna Purviance; rendező Charles Chaplin Magyar filmek Salgó Géza – Barbosul Gaál Béla – Diadalmas élet Lajthay Károly – Drakula halála Lajthay Károly – A három pofon Lajthay Károly – Leánybecsület Fejős Pál – Egri csillagok Kertész Dezső – Az elrabolt királyfi Balogh Béla – Fehér galambok fekete városban Balogh Béla – A lélek órása Deésí Alfréd – A két és fél jómadár Rövid film sorozatok Charlie Chaplin ( 1914 – 1923 Buster Keaton ( 1917 – 1941 ) Our Gang (1922– 1944 ) Animációs film sorozatok Felix the Cat (1919–1930) The Red Head Comedies ( 1923 –1923). Születések január 7. – Pinkas Braun, színész, rendező január 11. – Jacqueline Maillan, színész († 1992 ) január 19. – Jean Stapleton, színésznő január 29. – Paddy Chayefsky forgatókönyvíró († 1981 ) február 2. – Bonita Granville, színésznő († 1988 ) február 12. – Franco Zeffirelli , rendező február 21. – Lola Flores, színésznő († 1995 ) február 28. – Charles Durning , színész április 12. – Ann Miller, táncos, színésznő († 2004 ) április 22. – Aaron Spelling , producer († 2006 ) május 7. – Anne Baxter , színésznő († 1985 ) július 22. – Mukesh, énekes († 1976 ) augusztus 3. – Jean Hagen , színésznő († 1977 ) augusztus 10. – Rhonda Fleming, színésznő szeptember 2. – Walerian Borowczyk , rendező († 2006 ) szeptember 7. – Peter Lawford, színész († 1984 ) szeptember 9. – Cliff Robertson , színész († 2011 ) szeptember 28. – Kabos László színész († 2004 ) október 5. – Glynis Johns, színésznő október 16. – Linda Darnell , színésznő († 1965 ) november 9. – Dorothy Dandridge , énekes, színésznő († 1965 ) november 28. – Gloria Grahame, színésznő († 1981 ) Kuřimská Nová Ves Kuřimská Nová Ves település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Kuřimská Nová Ves Katov, Řikonín, Kuřimské Jestřabí, Lubné és Deblín településekkel határos. Lakosainak száma 122 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hátszegi József Hátszegi József (1945-ig Hatz, sportolóként korábban is a Hátszegi nevet használta) (Aracs, 1904. január 13. – Budapest, 1988. január 18.) magyar katonatiszt, olimpikon tőrvívó, edző. Családja Monarchiabeli katonacsalád gyermekeként született a Délvidéken. Apja Hatz Adolf, anyja Reimann Anna volt, akik mind a négy fiúgyermeküket katonai pályára adták. Testvére Hátszegi Ottó szintén magyar katonatiszt és olimpikon vívó lett. Sportpályafutása 1934-ig a Magyar AC (MAC), 1935-től 1944-ig a Honvéd Tiszti Vívó Klub, 1946-tól 1948-ig az Újpesti Torna Egylet (UTE) tőr- és párbajtőrvívója volt. 1936-ban részt vett a berlini olimpián, 1948-ban a londoni olimpián. 1933-ban az Európa-bajnoki (nem hivatalos világbajnoki) 3. helyezett tőrcsapat tagja volt. 1937-ben, 1943-ban és 1944-ben magyar tőrvívó bajnoki címet szerzett, 1936-tól 1944-ig tőrvívásban nyolcszoros magyar csapatbajnok lett. 1948-tól 1952-ig a Magyar Néphadsereg Sportiskola parancsnoka volt ezredesi rangban. 1953-tól 1959-ig a Budapesti Elektromos sportegyesület, 1960-tól 1971-ig az Újpesti Dózsa vívómestere volt. 1972–73-ban Algériában volt vívóedző, 1974-től 1978-ig a Budapest Sport Egylet (BSE), 1979-től 1988-ig a Budapest Honvéd FC vívómestere volt. Kass Galéria Kass Galéria múzeumi kiállítóhely (Szeged, Vár utca 7.; megnyitás 1985. július 26.) Története Kass János szegedi születésű grafikus- és szobrászművész kezdeményezésére Trogmayer Ottó múzeumigazgatósága idején valósult meg a Kass Galéria megnyitása. Már nagy szüksége volt Szegednek egy olyan kiállítóhelyre, amely művészek egyedi gyűjteményeit mutatja be. A Kass Galéria alapját az a gyűjtemény képezi, amelyet Kass János adományozott a városnak saját műveiből. A kiállítóhely egy 1883-ban épült eklektikus stílusú lakóházban kapott helyet. Állandó kiállításán a Kass művek szerepelnek, de Kass János és a Móra Ferenc Múzeum nem hagyta ezt ennyiben, teret biztosítottak folyamatosan más alkotóművészek időszakos kiállításainak is. Volt itt már kiállítás Buday György műveiből, a Feszty-körképről, Reich Károly, Engel Tevan István grafikáiból, a kiváló fotós, Gink Károly műveiből, Kass János feleségének, Hajnal Gabriella magyar gobelinművészeti alkotásaiból, leányának, Kass Eszternek festményeiből, a Szegedre települt tipográfus-grafikus Deák Ferenc alkotásaiból, a karikaturista Kaján Tibor munkáiból és még sorolhatnánk. A Helikon Kiadó vezetője, a kiváló könyvillusztrátor, Szántó Tibor és Kass János egy közös albumot készítettek világhírű írók, költők szellemében és illusztrációk segítségével, az album címe: Betű géniusz, ezt itt mutatták be először a Kass Galériában 2001-ben, nem sokkal Szántó Tibor halála előtt. Nemcsak az állandó Kass kiállítást frissítik folyamatosan és rendeznek időszaki kiállításokat, hanem jeles eszmecserék is zajlanak, sor kerül a galériában beszélgetésekre, előadásokra, előadói estekre, könyvbemutatókra, művész-közönségtalálkozókra, baráti összejövetelekre, hiszen itt működik az Európa Kávéház is. Szervezete A Móra Ferenc Múzeum filiáléja. Utódok (film, 2015) Az Utódok (eredeti cím: Descendants) 2015-ben bemutatott egész estés amerikai televíziós film, amelyet Kenny Ortega rendezett a Disney Csatorna számára. A film a fontosabb Disney-filmek szereplőinek gyerekeit helyezi főszerepbe. A film főszereplői Dove Cameron, Sofia Carson, Booboo Stewart, Cameron Boyce és Mitchell Hope. Műfaját tekintve filmdráma, fantasy film, filmmusical, romantikus film, akciófilm, kalandfilm és filmvígjáték. A tévéfilm forgalmazói a Bad Angels Productions és a 5678 Productions. Amerikában 2015. július 31-én a Disney Channelön, Magyarországon 2015. szeptember 19-én mutatták be a Disney Csatornán a televízióban. Cselekmény Szépség, azaz Belle és Szörnyeteg azaz Adam házasságuk után megalapítják Auradon királyságát, ahol a jó meseszereplők élnek (összesen 6 ezren). Ezzel együtt a gonoszakat az Elveszettek szigetére száműzik. 20 évvel később fiúk, Ben herceg első királyi döntése, hogy a száműzött gonoszok gyerekeinek ad egy esélyt Auradonban élni. A gonoszok, Demóna, Jafar, Gonosz boszorka és Szörnyella De Frász a költözés előtt megbízzák a gyerekeiket, hogy szerezzék meg Tündérkeresztanya varázspálcáját, amivel megtörhetik a varázslatot, amely a gonoszokat fogságban tartja a szigeten. Mal, Evie, Jay és Carlos első kísérlete nem sikerül. A következő tervük az, hogy a koronázási ceremónián szerzik meg a pálcát. Mal segít Jannek (Tündérkeresztanya lánya) és Lonienak (Mulan lánya), hogy szebbek legyenek. De mivel a pálcát nem tudják megszerezni, eldöntik mit tegyenek. Ehhez közelebb kell kerüljenek Benhez. Mal egy szerelemsütit készít, így Ben belé szeret. Egy piknikezés során a varázstónál Ben kigyógyul a süti hatásából, de tovább "tetteti" a szerelmet. A koronázás napján Ben elárulja a titkát, miszerint már nincs a süti hatása alatt, a szerelme viszont valódi maradt. A korábban elbizonytalanított Jane (Tündérkeresztanya lánya) megszerzi a varázspálcát, amivel Demóna kiszabadul a szigetről és megtámadja a ceremóniát. A gyerekek végül legyőzik, melynek hatására a szeretetének megfelelő méretű sárkánnyá változik (egy gyíkká). A probléma és a koronázás után nagy ünnepségbe borul a királyság. A magyar változat Magyar szöveg : Blahut Viktor, Petőcz István Hangmérnök : Kránitz Lajos András Vágó : Kránitz Bence Gyártásvezető : Németh Piroska Szinkronrendező : Kránitz Lajos András Produkciós vezető : Máhr Rita A szinkront az SDI Meda Hungary készítette. Filmzene A film zenéje leginkább pop műfajú dalokból áll, amelyeket főleg a film főszereplői, azaz Dove Cameron, Sofia Carson, Booboo Stewart, valamint Cameron Boyce adnak elő. A filmzenei albumot 2015. július 31-én adta ki a Walt Disney Records, CD és digitálisan letölthető formátumban. Fogadtatás Összességében jól teljesített az értékelő weboldalakon: A Rotten Tomatoes 68 százalékra ítéli, 1802 szavazat alapján. A Metacritic-en 63 pontja van a 100-ból, az Internet Movie Database pedig 6.4-re értékeli, 10 188 szavazó voksa alapján. Sacramenia Sacramenia település Spanyolországban, Segovia tartományban. Lakosainak száma 383 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Winchester (Indiana) Winchester város az USA Indiana államában. Lakosainak száma 4935 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Siretoko-félsziget A Siretoko-félsziget (����; Hepburn: Shiretoko-hantō) Japánban, Hokkaidó északkeleti részén helyezkedik el. 2005. július 14-én a Dél-afrikai Köztársaságban tartott találkozón az UNESCO felvette a Világörökség listájára, és július 17-én hivatalosan is regisztrálták. Az északi félgömbön a félsziget a legdélibb olyan pont, ahol gyakran tengeri jég formálódik. Neve A „Siretoko” név az ainu nyelvből származik, sir etok, melynek jelentése „a Föld vége”, vagy „a hely, ahol a föld előreugrik”. Földrajz Az északkelet-délnyugat irányban elnyúló félsziget az északnyugati oldalán határos az Ohotszki-tengerrel, a délkeleti oldalán pedig a Csendes-óceánnal. A tőle keletre található, Japán által vitatott hovatartozású oroszországi Kuril-szigetekhez tartozó Kunasir-szigettel párhuzamosan fekszik, tőle a Nemuro-tengerszoros választja el. A Kunasir-szigetet látni is lehet a félszigetről. A hideg Oja-Sio-áramlat déli irányban halad a szigetnél. A Siretoko-foktól egészen a félsziget csúcsáig vulkánok sorozata halad, magában foglalva a Siretoko-hegyet, az Unabecu-hegyet, és az Ió-hegyet. A félsziget része a Csisima vulkanikus zónának. A vulkanikus zóna miatt számos onszen (meleg vizű forrás ill. fürdő) található itt, például a Szeszeki onszen és az Ivaobecu onszen. A félszigeten fekszik Rauszu és Sari városa. Hegyek listája Poromoi-hegy Siretoko-hegy Dokkarimui-hegy Rusa-hegy Higasi-hegy Csienbecu-hegy Minami-hegy Ió-hegy Okkabake-hegy Szasirui-hegy Rauszu-hegy Csinnisibecu-hegy Onnebecu-hegy Unabecu-hegy Sari-hegy Szamakke Nupuri-hegy Sibecu-hegy Klíma Az Oja-Sio-áramlat mély befolyást gyakorol a félsziget időjárására. A félszigeten a rövid nyár és a hosszú tél a jellemző. Az áramlat ködöt okoz a délkeleti partvidéken és tengeri jeget télen. Szeptembertől júniusig hó fedi a hegycsúcsokat, a nagyon magas hegycsúcsokon a hó megmarad egész nyáron. Növényvilág és állatvilág A Siretoko-félsziget otthont ad sok tűlevelű és lombhullató fa fajtának, köztük a makk hordozó Quercus mongolicat (Mizunara). 1000 méter felett nő a Szibériai törpe fenyő. Vörös rókák és szikaszarvasok is lakják a területet. Nagy számban vannak usszuri barnamedvék (fekete grizzlyk) is. A Rauszu-hegy, az Onnebecu-hegy és a Sari hegy felső szakaszaiban az egyetlen ismert költőterülete az Északi füzikének Hokkaidóban. Tengeri sasok fejlődnek itt és fókák gyakran láthatók a tengerparton. A bálnanézés a helyi turizmus népszerű attrakciója. A cetfélék 13 vagy 14 faját jegyezték fel a területen. Különösen az orkák avagy gyilkos bálnák tartják a félszigetet körülvevő vizeket az egyik legtermészetesebb környezetnek az északkeleti Csendes-óceánon. 2005 februárjában 12 állat partra vetődött, ebből 9 elpusztult. A Siretoko-félsziget azon kevés helyek egyike, ahol az ámbráscet és a Baird-féle csőröscet hímjeinek csoportja észrevehető a szárazföldről. Más gyakran látott fajok a következők: csukabálna, Csendes-óceáni fehérsávos delfin, Dall-disznódelfin, közönséges disznódelfin. Az utóbbi években az Ohotszki-tenger két veszélyeztetett faja, a hosszúszárnyú bálnák és a Közönséges barázdásbálnák kezdenek visszatérni a területre. Néhány beluga avagy fehér bálna is előfordul, melyről azt hitték, hogy elvándorolt az Ohotszki-tenger északi részére. A 2000-es években Sibecu városánál több évig folyamatosan megjelentek főleg a felnőtt egyedek. A Csendes-óceáni északi simabálna, amely a legveszélyeztetettebb faj az összes megfigyelt bálnaféle közül, a szárazföldhöz közel, főleg a félszigetnek az Ohotszki-tenger felőli oldalánál tűnik fel. A kék bálnákat – feljegyzések alapján – az abasiri kikötőben szigonyozzák a bálnavadász napokon, annak ellenére, hogy ezek a fajok nem találhatók meg a szomszédos tengerekben és mostanra már szinte kihaltak a japán vizeken. Mivel a víz mély és termékeny, néhány olyan faj, mint a csőrös bálna, a Stejneger-féle csőröscet és egyéb más fajok is kedvelik ezt a területet. A cetek a legnagyobbja a Baird-féle csőrös bálna, amely leggyakrabban a partokhoz közel figyelhető meg. A kevésbé ismert fajok vagy alfajok nem lakják a Sirekoto-félszigetet és Abasirit. A hosszúszárnyú gömbölyűfejű bálna, ami Hokkaido területén található meg, a 12. századra már kihaltnak vélték, de rövidszárnyú gömbölyűfejű bálna meg nem erősített észleléseiről számoltak be a Nemuro-tengerszorosnál, noha ez a terület már ezeknek a bálnáknak a normál hatótávolságán kívül esik. Természetvédelmi intézkedések A Siretoko-félsziget vadállatai és érintetlen természete megvédése érdekében, 1964-ben a félsziget nagy területét a Siretoko Nemzeti Parknak jelölték ki. Azóta a parkot szigorú szabályoknak tették ki, például tilos a belépés, annak érdekében, hogy megőrizzék a természetet. Gare de Châteaubourg Gare de Châteaubourg vasútállomás Franciaországban, Châteaubourg településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Brest-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare des Lacs (Paris Gare Montparnasse, Párizs–Brest-vasútvonal) Gare de Servon (Gare de Brest, Párizs–Brest-vasútvonal) 4783 Wasson A 4783 Wasson (ideiglenes jelöléssel 1983 AH1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1983. január 12-én. Markarfljót A Markarfljót folyó Izland déli részén található. A folyó megközelítőleg 100 kilométer hosszú. A folyó a Rauðafossafjöll hegytömbön ered, a Hekla vulkán keleti részén. A folyó vizét leginkább a Mýrdalsjökull és a Eyjafjallajökull gleccserekből nyeri. A Tindfjallajökull és a Torfajökull közt elhelyezkedő hegyes vidék szűk völgyszorosain keresztüljutva ér ki a sík vidékre Þórsmörk mellett, és ott széles szétterül. Eleinte észak felé folyik, majd Þórsmörk felé nyugati irányban folyik tovább, végül az Atlanti-óceánba ömlik az Eyjafjallajökulltól nyugatra. A torkolat a közelében épült Landeyjahöfn kikötője. A Markarfljót folyó egyik mellékfolyója a Krossá, amely Þórsmörkön is keresztülfolyik, hírhedt gyors vízszintingadozásairól. Az eddigi legmagasabb vízhozamot a Markarfljót folyón 1967-ben mérték, amikor is egy jökulhlaup, azaz gleccserek okozta jégár söpört végig a vidéken. A folyó vízhozama ekkor 2100 m3/s volt. A parti síkságon szétterülő folyó felett az első híd Litli Dímonnál épült 1934-ben. 242 méteres hosszával ez volt akkoriban Izland leghosszabb hídja. 1978-ban egy második hidat is emeltek a folyón, melyet Emstrurban húztak fel. 1992-ben egy harmadik hidat is építettek, nem sokkal délebbre, mint a legelső híd. Fáradtságcsökkentő szőnyeg A fáradtságcsökkentő szőnyeget speciálisan az állómunkát végző emberek számára fejlesztették ki.Több funkcióval rendelkezik, óvja-védi a burkolatot a nem kívánt szennyeződésektől és károsodástól (sav; forró olaj), csökkenti a testre jutó fiziológiai terhelést és ennek köszönhetően növeli a munka hatékonyságát. Kialakulása Elsődlegesen a balesetek elkerülése volt a cél. Kezdetben vasrácsokat, raklapokat alkalmaztak azokon a munkaterületeken, ahol fokozottan vigyázni kellett pl.:csúszásveszély miatt. Ezek a megoldások, sajnos csak átmeneti megoldást kínáltak, hiszen nem jelentett védelmet az áramütés ellen, kényelmetlen és megterhelő volt a munkavégzés az alkalmazottak számára. Roncsolta a cipőtalpat, és a munkaeszközök kerekeit, nem is beszélve a dolgozók egészségére gyakorolt negatív hatásokról. Az 1945-ös években kerül a figyelem középpontjába az ergonómia fogalomköre. Újabb szempontokat és megoldásokat kínál a megfelelő munkahelyi légkör kialakítására. Ma már törvényrendelet kötelezi a munkáltatókat (1993. évi XCIII. Törvény 19. § (3), hogy ügyeljenek az egészséges munkahelyi környezet optimális kialakítására. Ergonómia definíciója A "human factors"(ergonómia)feltárja és alkalmazza mindazokat az ismereteket, az emberi viselkedésről, képességekről, korlátokról, és más emberi jellemzőkről, amelyeket figyelembe kell venni az eszközök, a gépek, a rendszerek, a munkafeladat, a munkakör és a környezet, tervezése során, amit a hatékony működés, valamint a biztonságos és kényelmes emberi használat (alkalmazás)feltételeit. Ergonómia definíciója Állómunka által okozott problémák feszült, merev izomzat, ízület vérkeringési zavarok, visszér, dekoncentráltság gerinc bántalmak látás problémák Ergonómia felhasználási területei Rendszerergonómia: ember-gép-környezet harmonikus kialakítása, és a termelési rendszer optimalizálása Termékergonómia: termék esztétika; könnyű-kényelmes kezelhetőség; termék biztonság; környezetbarát kialakítás Makroergonómia: Az egész munkarendszert foglalja magába Fáradságcsökkentő munkahelyi szőnyeg típusai Száraz munkaterületre (HogHeaven; Complete Confort; AirStep stb.) Nedves, olajos munkaterület (Safety Stance; Sanitop; Airflex) ESD antisztatikus szőnyeg (ESD Cushion Stat; ESD Diamond Stat) Ok-Okozat Biztonságvédelem (áramütés; burkolatvédelem;csúszásgátlás) Típusok szerint ellenáll (sav; olaj; áram; fizikai behatások) Optimalizálja a termelést (kevesebb selejt; jobb munkakörnyezet) Költség hatékony (egészségesebb alkalmazottak, így kevesebb táppénz) http://www.ipariszonyeg.hu/ipariszonyeg_hu/index.php?option=com_content&view=article&id=22&Itemid=22 http://www.cleartex.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=79&Itemid=101 http://www.szote.u-szeged.hu/csaladorv/eloadasok/fogl/3.4.pdf Ergonómia definíciója Blair’s After Death Sauce A Blair's After Death Sauce különböző csilipaprikák felhasználásával készült igen erős csípős szósz. Az összetevők között habanero paprika, ecet, Cayenne-bors, só, fokhagyma, chipotle, paprikakivonat, hagyma és egyéb fűszernövények szerepelnek. A szósz állagának fenntartását a kukoricakeményítő és az aszkorbinsav hozzáadása segíti, de a terméket felnyitás után így is hűteni kell, mert nem tartalmaz tartósítószert. A szósz 50 000-es erősségű a Scoville-skálán. A termék gyártója a Las Vegas-i központú Extreme Foods Inc., amely az ír Kerry Group tulajdonában van. Az After Death Sauce a cég Death Sauce termékcsaládjának része. Az ízesítőszer 150 milliliteres kiszerelésben kapható. Az üveghez emberi koponyát formázó reklámajándék kulcstartó van erősítve. Forrás Blair's After Death Sauce (Angol nyelven). The Carolina Sauce Company. (Hozzáférés: 2012. július 14.) Roberts, Scott: Scoville Scale Chart for Hot Sauce and Hot Chile Peppers. Official Scott Roberts Web Site. (Hozzáférés: 2012. július 14.) Blairs After Death Hot Sauce 50,000 Scoville. YouTube, 2009. október 29. (Hozzáférés: 2012. július 14.) Oregon Chai offices moving to Waukesha (Angol nyelven). Business Journal. (Hozzáférés: 2012. július 14.) All Hale, Death Sauce Lives. Food::Hot Sauces::Death Sauce. Blair's Sauces and Snacks. (Hozzáférés: 2012. július 14.) Aszódi Gyöngyi Aszódi Gyöngyi (Budapest, 1989. július 16. –) labdarúgó, csatár. Pályafutása A Kecskeméti NLE csapatában kezdte a labdarúgást. 2004 és 2007 között az MTK játékosa volt, ahol a 2006–07-es idényben tagja volt a bajnoki bronzérmes csapatnak. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 2006–07 Thun-Saint-Amand Thun-Saint-Amand település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1135 fő (2015). Thun-Saint-Amand Mortagne-du-Nord, Château-l’Abbaye, Lecelles, Maulde és Nivelle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2013-as WTCC magyar nagydíj A 2013-as WTCC magyar nagydíj volt a 2013-as túraautó-világbajnokság negyedik fordulója. 2013. május 5-én rendezték meg a Hungaroring-en, Mogyoródon. Időmérő Y - Yokohama bajnokság Első Futam Y - Yokohama bajnokság Brunyola Brunyola település Spanyolországban, Girona tartományban. Brunyola Anglès, Bescanó, Vilobí d’Onyar, Santa Coloma de Farners és Osor községekkel határos. Lakosainak száma 369 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kvadráns (Star Trek) A kvadránsok a Tejútrendszer negyedei a Star Trek univerzumában. A négy kvadráns közös pontja a galaxis középpontja, amely 25 000 ± 1000 fényévre van a Földtől. Az Alfa és Béta kvadráns határa a Napot és a középpontot összekötő egyenes. Alfa kvadráns E kvadráns ad otthont a Föderáció egyik felének, a Kardassziai Birodalomnak, a tamariánoknak, Son’a-nak, ferengiknek és breeneknek. Jelenleg a kvadráns csak kis része van feltérképezve, mivel a Föderáció inkább a Béta kvadránst kutatta. Több féregjárat (Bajori féregjárat, Barzan féregjárat) és anomália (Vadvidék, Fekete köd) is található a térségben. Béta kvadráns A kvadráns ad otthont a Föderáció egyik felének, a Vulkán bolygónak, a Romulán Csillagbirodalomnak, a Klingon birodalomnak és a Tholian szövetségnek. A térség nagy részét már felfedezték, mivel a Föderációs hajók a 2150-es évektől járják a kvadránst. Gamma kvadráns 2369-ben fedezték fel a Bajori féregjáratot, ami 70 000 fényévre a Gamma kvadránsba viszi a rajta az utazókat. E kvadráns szinte egyeduralkodója a Domínium. Delta kvadráns 2371-ben a Csillagflottának alkalma nyílt megismerni a kvadránst, mivel a Gondviselő nevű lény 70 000 fényévre ragadta el a USS Voyagert a Vadvidékről, ami így egyedül indult haza. A hajó visszatérése után rengeteg új információt hozott e politikailag instabil térségről. Ebben a kvadránsban élnek többek között a haroginek, a kazonok, az ocampák, a talaxiaiak, és e terület a Borg hazája is. 115254 Fényi A 115254 Fényi (ideiglenes jelöléssel 2003 SF158) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta fedezték fel 2003. szeptember 22-én. Nevét Fényi Gyula (1845 – 1927) jezsuita szerzetes, tanár, csillagász után kapta. Csiga (cochlea) A csiga vagy latinul cochlea a belső fülben található szerv. A szerv neve csigaházszerű formájából ered. Központi része a Corti-féle szerv, amely a hangok érzékeléséért felelős. Anatómia Felépítés A csiga egy spirális felépítésű, üreges, csonttal burkolt szerv. Részei: A scala vestibuli, amely a csiga járatának folyadékot tartalmazó felső része, és az ovális ablaknál végződik. A scala tympani, amely a csiga járatának folyadékot tartalmazó alsó része, és a kerek ablaknál végződik. A scala media amely a csiga járatának folyadékot tartalmazó középső, hártyás része. A scala media tartalmazza a Corti-féle szervet. A helicotremánál összeolvad a scala tympani és a scala vestibuli. A Reissner–féle membrán választja el a scala vestibulit a scala mediától. A baziláris membrán választja el a scala mediát a scala tympanitól. A Corti-féle szerv a baziláris membránon elhelyezkedő sejtréteg. Ezen a sejtrétegen helyezkednek el négy sorban a szőrsejtek – a hangot érzékelő szenzorok. Működése A középfülben található kengyel átadja a hangrezgéseket az ovális ablaknak, amely rezgésbe hozza a scala vestibuliban található folyadékot. Ez a rezgés átterjed a scala mediában található folyadékra, így mozgásba jönnek a szőrsejtek. A szőrsejtek a mozgás hatására elektromos impulzusokat adnak le. A csiga bejáratához, azaz az ovális ablakhoz közel eső szőrsejtek a magas, a csiga csúcsában levők pedig a mély hangokat érzékelik. A szőrsejtek négy sorban helyezkednek el a Corti-féle szerven végig a csiga mentén. Három sorban a külső, egyben pedig a belső szőrsejtek vannak. Elsősorban a belső szőrsejtek adják le azokat az elektromos impulzusokat. A külső szőrsejteknek ezzel szemben főleg a folyadék rezgésének felerősítésében van szerepük. A nagyon alacsony frekvenciájú hangok (20 Hz alatt) végighaladnak a teljes csigán – fel a scala vestibuliban, át a helicotremán és le a scala tympanin a kerek ablakhoz. Az ilyen mély hangok azonban nem aktiválják a Corti-féle szervet, ezért nem hallhatóak. A magas frekvenciájú hangok nem haladnak át a helicotremán, de a scala medián keresztül átterjednek a scala tympaniba. A nagyon erős hangok a csigában lévő folyadékot olyan erős mozgásba hozhatják, ami károsítja a szőrsejteket. A túlterhelés a részleges hallásvesztés egyik gyakori oka. A csiga más élőlényekben A csiga spirálisan feltekeredő formája csak az emlősökre jellemző. Más gerinceseknél a szenzoros sejteket tartalmazó szervet alkalmanként ugyancsak csigának nevezik, holott az nem tekeredik fel, hanem egy csőre emlékeztet. Ez a különbség teszi lehetővé, hogy az emlősök sokkal szélesebb frekvenciatartományt képesek érzékelni: a legtöbb madár nem hallja a 4–5 kHz-nél magasabb hangokat, míg néhány tengeri emlős a 200 kHz-es hangmagasságot is érzékeli. Nagyszebeni evangélikus székesegyház A nagyszebeni evangélikus székesegyház műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szeben megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SB-II-m-A-12078 sorszámon szerepel. Története Építéstörténete dendrokronológiai kutatások alapján jól rekonstruálható. A négyzet és a déli kereszthajó feletti tetőhöz 1351–1353 között kivágott fákat használtak, míg a hajó tetőzetéhez 1362–1354 között kivágottakat. A 14. század végén a szentély új tetőzetet kapott, és minden álló szerkezetbe beépítettek egy hosszanti merevítést 1393–1397 között kivágott jegenyefenyőkből. A toronytól nyugatra épített ferula tetőszerkezete 1458–1459 telén, a déli mellékhajóé 1517–1518-ban kivágott fenyőkből készült. 1152 (szám) Az 1152 (római számmal: MCLII) az 1151 és 1153 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 1152-es a kettes számrendszerben 10010000000, a nyolcas számrendszerben 2200, a tizenhatos számrendszerben 480 alakban írható fel. Az 1152 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 27 · 32, normálalakban az 1,152 · 103 szorzattal írható fel. Huszonnégy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 3, 4, 6, 8, 9, 12, 16, 18, 24, 32, 36, 48, 64, 72, 96, 128, 144, 192, 288, 384, 576 és 1152. 3-sima szám. Négyzetteljes szám, de nem teljes hatvány, ezért Achilles-szám. Erősen tóciens szám. Az 1152 két szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek a 954 és az 1151². Csillagászat 1152 Pawona kisbolygó Szent György-templom (Krakkó) A Szent György-templom (lengyelül: Kościół św. Jerzego na Wawelu) egy ma már nem létező középkori templom a krakkói Wawel-dombon, amelyet 1803-1804-ben a várost megszálló osztrákok semmisítettek meg. Története A templom eredeti formája és építésének pontos időpontja nem ismert. Jan Długosz lengyel krónikás szerint I. Mieszko lengyel fejedelem építtette. 1243-ban Konrád fejedelem román stílusú lőrésekkel és fogazatokkal erődítményszerű épületté alakíttatta át. A helyszínen talált kőfaragások alapján úgy vélik, hogy a szentély kőből készülhetett. Az épület a 13. században a tynieci bencések tulajdonában állt. 1346-ban Nagy Kázmérnak köszönhetően gótikus stílusban átépítették. Jan Długosz erről azt jegyezte fel, hogy a fatemplom helyén kőből emeltek új épületet. Ebből a megjegyzésből arra lehet következtetni, hogy a román stílusú kőtemplom már korábban elpusztulhatott. Az új építmény pińczówi mészkőből készült, presbitériuma négyszögletes volt, falait külső támasztékokkal erősítették meg, az épület déli részénél pedig sekrestyével bővítették. A hely 1365-ben káptalani rangot kapott. A Krakkót megszálló osztrákok a Wawelt katonai célokra használták, ezért a templomot 1803-1804 folyamán lebontották a szomszédos Szent Mihály-templommal együtt. A templom felszerelését árverésen értékesítették, egy része a krakkói Szent Norbert-templom tulajdona lett. Az osztrák épületbontások következtében a Wawelben külső udvar alakult ki, ahol az egykori gótikus Szent György-templom helyét napjainkban falmaradványok rajzolják ki. Villanova (Spanyolország) Villanova egy község Spanyolországban, Huesca tartományban. Villanova Sahún, Sesué, Castejón de Sos és Chía községekkel határos. Lakosainak száma 164 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Chèze Chèze település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 53 fő (2015). Chèze Villelongue, Cauterets, Saligos, Viey és Viscos községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kis-Csani-tó A Kis-Csani-tó (oroszul: Малые Чаны, magyar átírásban: Malije Csani) sekély lefolyástalan sóstó Oroszország ázsiai részén, a Novoszibirszki területen. Fekvése A Felső-Ob és az Irtis közötti lefolyástalan medence egyik kisebb állóvize. A Novoszibirszki terület Kupinói- és Zdvinszki járásában, a Baraba-alföld és a Kulunda-síkság (Kulunda-sztyepp) érintkezésénél helyezkedik el. A Csani-tótól (Nagy-Csani-tó) délkeletre terül el, melyhez keskeny csatornával kapcsolódik. Csak egyetlen jelentősebb folyó táplálja, a Csulim. Jellemzői Területe 200 km², vízgyűjtő területe 20 100 km². Vízfelületének tengerszint feletti magassága 106 m. Közepes mélysége 1,4 m, legnagyobb hossza 21,5 km, szélessége 12 km. Novembertől áprilisig vagy május elejéig jég borítja. A tavaszi magasvíz után szinte egész évben alacsony vízállás jellemzi. Vize nyáron legfeljebb 24 °С-ra melegszik fel. A Baraba-alföld déli részén, a tóparttól délre Majszkoje utro ('májusi reggel') néven 1996-ban természetvédelmi terület létesült (21 800 ha). Credo EC 11 A Credo EC 11 a Credo autóbusz-típuscsalád tagja. 2004-től gyártották. A Kravtex 2011-től folyamatosan újította meg típusait, de az EC 11-nek nem készült modernizált változata. A jármű kialakítása Önhordó karosszéria, a kocsiszekrény teljes egészében zárt keresztmetszetű acélprofilokból hegesztett. A korróziónak fokozottan kitett szerkezetek (emelési pontok, lépcsők, csomagtér rácsozat, kerékjárati dobok környezete…) rozsdamentes acélból készülnek. Külső burkolata cink bevonatos, lakkozott, feszített acéllemez, a vázhoz ragasztással és ponthegesztéssel rögzítve. A tetőlemez és a tetősarok egybe integrált, a tető hosszában egy darabból álló, üvegszál erősítésű poliészter műanyag. A tető és oldalfalak hő- és hangszigetelő réteggel vannak ellátva, belső borításuk géppel tisztítható, vandálálló. A padlóburkolat és lépcsők borítása Grabiol típusú csúszásmentes műanyagpadló (az alsó lépcsőfok alumínium lemezzel borított). 2007-es Formula–1 világbajnokság A 2007. évi, sorrendben 58. Formula–1-es szezon március 18-án kezdődött és október 21-éig tartott. Ezalatt 17 nagydíjat rendeztek meg. Az 1986-os spanyol nagydíj óta a 2007-es ausztrál nagydíj volt az első, hogy hogy nem volt a mezőnyben Cosworth motorral szerelt csapat. Lewis Hamilton személyében ugyancsak ezen a versenyen szerepelt először a versenyzők között színes bőrű versenyző. 2007 volt az utolsó év, amikor még érvényben volt a Concorde megállapodás, s ennek felbomlása után érvénybe lép az új szerződés, amely a csapatok és Bernie Ecclestone közötti igazságosabb bevétel-elosztásra épül, mert a Mercedes, a Renault, a Toyota, a BMW és a Honda nem volt elégedett a pénzek elosztásának a rendszerével, azzal fenyegetőztek, hogy 2008-tól új bajnokságot indítanak. A Honda teljesen reklámmentesen indult a versenyeken, vagyis az új autón, a RA107-en nem volt nagyobb szponzorfelirat. 1968, a reklám elterjedése óta ez az első reklámmentes csapat, mely egy egész szezonon keresztül nem hirdet senki mást. Változások 2007-ben A San Marinó-i nagydíj nem szerepelt a programban, míg Belgium újra helyet kapott a versenynaptárban. A végleges időbeosztást 2006. október 16-án fogadták el. A német nagydíjat 2007-ben a Nürburgringen, majd 2008-ban Hockenheimringen rendezték meg, s ezt követően évenként felváltva követik egymást a helyszínek. Húsz év után a japán nagydíj elköltözött a Honda tesztpályáról, a szuzukai pályáról, a Fudzsi lábánál fekvő Toyota-pályára. Itt 1977 óta nem rendeztek Forma 1-es futamot. 2008-tól felváltva Suzuka és Fuji lesz a japán nagydíj helyszíne. Szabályok Bár a FIA 2008-tól tervezte az egy gumiszállítós rendszer bevezetését, az élet mégis úgy hozta, hogy már a 2007-es szezonban is csak egy gyár, a Bridgestone szállítja a gumit minden csapatnak. Egyetlen riválisának, a Michelinnek 2006-ban lejárt a szerződése, s nem hosszabbították meg. A módosított sportszabályzat értelmében egy pilóta esős időben is maximum 14 szett gumit használhat el, melyből négyet pénteken, tízet pedig a hétvége hátralévő részében használhat. A motorfejlesztéseket a 2006-os japán nagydíjjal bezárólag befagyasztották, így a 2007-es és a 2008-as szezonokat ugyanolyan motorral kell teljesíteniük a pilótáknak. Azok a csapatok, melyek az 5-11. hely valamelyikén érnek célba, a következő versenyhétvégén nem tesztelhetnek harmadik autóval. A szabályok ugyanezt az első négy helyezettnek már most is tiltják. Minden autót hátul felszerelnek vörös, kék és sárga égőkkel, hogy ezekkel is jelezni tudják a pilótáknak az éppen érvényben lévő jelzéseket. Ezeket a lámpákat kötelező LED-del megcsinálni, a fényforrásnak legalább 5 mm-es átmérőjűnek kell lennie, s úgy kell elhelyezni az autón, hogy a követő versenyző látóterébe essen. Átigazolások Csapatváltások Fernando Alonso ; Renault F1 pilóta → Vodafone McLaren Mercedes pilóta Kimi Räikkönen ; Vodafone McLaren Mercedes pilóta → Scuderia Ferrari pilóta Pedro de la Rosa ; Vodafone McLaren Mercedes pilóta → Vodafone McLaren Mercedes tesztpilóta Ricardo Zonta ; Toyota F1 tesztpilóta → Renault F1 tesztpilóta Mark Webber ; Williams F1 pilóta → Red Bull Racing pilóta Christian Klien ; Red Bull Racing pilóta → Honda F1 tesztpilóta Robert Doornbos ; Red Bull Racing pilóta → Red Bull Racing tesztpilóta Christijan Albers ; Midland F1 Racing pilóta → Spyker F1 pilóta Franck Montagny ; Super Aguri F1 pilóta → Toyota F1 tesztpilóta Jamamoto Szakon ; Super Aguri F1 pilóta → Super Aguri F1 tesztpilóta Visszatérő pilóták Alexander Wurz ; Williams F1 tesztpilóta → Williams F1 pilóta Anthony Davidson ; Honda F1 tesztpilóta → Super Aguri F1 pilóta Újonc pilóták Lewis Hamilton ; McLaren Mercedes tesztpilóta → Vodafone McLaren Mercedes pilóta Heikki Kovalainen ; Renault F1 Team tesztpilóta → Renault F1 pilóta Adrian Sutil ; Midland F1 Racing tesztpilóta → Spyker F1 pilóta Sebastian Vettel ; BMW Sauber tesztpilóta → BMW Sauber pilóta ( Kubicát helyettesítette az Amerikai Nagydíjon) és Scuderia Toro Rosso pilóta ( Speed helyett a Magyar Nagydíjtól) Nakadzsima Kazuki ; Williams F1 tesztpilóta → Williams F1 pilóta ( Wurz helyett az utolsó versenyen) Markus Winkelhock ; Midland F1 Racing tesztpilóta → Spyker F1 pilóta ( Albers helyett az Európa Nagydíjon) Távozó pilóták Juan Pablo Montoya ; McLaren Mercedes pilóta → Michael Schumacher ; Scuderia Ferrari pilóta → Jacques Villeneuve ; BMW Sauber pilóta → Tiago Monteiro ; Midland F1 Racing pilóta → Ide Júdzsi ; Super Aguri F1 pilóta → Távozó csapatok Midland F1 Racing Újonc csapatok Spyker - Ferrari Év közbeni pilótacserék Sebastian Vettel a sérült Robert Kubicát helyettesítette az Amerikai Nagydíjon, majd a Magyar Nagydíjtól kezdve Scott Speed helyettese volt Nakadzsima Kazuki az utolsó versenyen Alexander Wurz helyettese volt Jamamoto Szakon a Magyar Nagydíjtól kezdve Christijan Albers helyettese Markus Winkelhock az Európa Nagydíjon volt Christijan Albers helyettese A szezon előtt Tesztek A szezon előtti tesztek 2006 novemberében a barcelonai pályán kezdődtek. Itt a 11 csapatból 10 vett részt. A legismertebb távolmaradók közé tartozott Fernando Alonso és Kimi Räikkönen, kiket szerződésük másik csapathoz kötött, mint ahol a következő évben szerepelnek. Rajtuk kívül Jenson Button sem vett részt az edzésen, mivel a felkészülést megelőzően go-kart balesetet szenvedett. Lewis Hamilton itt mutatkozott be először a McLaren színeiben, mióta kiderült, hogy ő lesz Alonso csapattársa. A teszt első két napján Felipe Massa nevéhez fűződnek a legjobb eredmények. A harmadik napon tesztelőtársa, Luca Badoer érte el a legjobb eredményt. Ezen a napon a legérdekesebb az volt, mikor a kétszeres világbajnok finn Mika Häkkinen is beszállt a régi csapatához, a McLarenhez, s együtt tesztelt Hamiltonnal és de la Rosával. 2007 másik nagy eseménye az, hogy ismét csak egy gumiszállító, a Bridgestone szolgálja ki az összes csapatot. Lehet, hogy ez is közre játszik abban, hogy a Ferrari nyerte meg a legtöbb tesztnapot, bár a cég bejelentette, hogy az erre a szezonra gyártott gumik teljes mértékben különböznek az eddigi gyártmányoktól, s így minimálisra csökken az eddig is ezt a márkát használók előnye ezen a téren. Csak a Toyota tesztelt a negyedik napon, mivel a japán munkások miatt kihagyták az első napot. Mindkét versenyző (Ralf Schumacher és Jarno Trulli leggyorsabb köre is jobb volt, mint Badoer első három napi legjobbja. A tesztsorozat december 6-án Jerezben folytatódott. A legtöbb csapat ezen is részt vett. Az első két helyen a ferraris pilóták végeztek, míg a harmadik helyen Lewis Hamilton ért be. A következő nap Hamilton javított helyezésén, mivel egy másodperccel gyorsabb volt a leggyorsabb köre, s így az aznapi legjobb idő, is mint a Renault-nál versenyző Giancarlo Fisichelláé. A következő két napot a japán gyártmányú autók, a Honda és a Toyota uralta. Mind a Hondánál versenyző Rubens Barrichello, mind a Toyota színeiben induló Franck Montagny gyorsabb volt, mint ezt megelőzően, és Montagny lett aznap a leggyorsabb. Heikki Kovalainen és Pedro de la Rosa lett a negyedik és az ötödik nap leggyorsabbja. Új autófejlesztések A csapatok a következő helyeken és időpontokban jelentették be, milyen autóval indulnak az új bajnokságban. Csapatok és versenyzők A következő lista a már bejelentett, illetve a várt összetétele a részt vevő csapatoknak. A pilóták számozása a hivatalos FIA-lista alapján történik. A 2007-es Formula–1-es szezon naptára 2006. augusztus 29-én adta ki az FIA a 2007. évre tervezett futamnaptárat. 2007 versenyei Ausztrál nagydíj Az év szezonnyitó versenyét, az ausztrál nagydíjat 2007. március 18-án rendezték az Albert Parkban. A pályán egy kör 5,303 km, a verseny 58 körös volt. Kimi Räikkönen első ferraris versenyén 1:26,072-es idejével megszerezte a pole-pozíciót Fernando Alonso (McLaren-Mercedes) és Nick Heidfeld (BMW Sauber) előtt. Räikkönen csapattársa, Felipe Massa az utolsó helyről indulhatott, mert az időmérő edzésen megállt az autója, és motort kellett benne cserélni. A versenyt magabiztosan a finn Kimi Räikkönen nyerte meg, Alonso a második, Lewis Hamilton (McLaren-Mercedes) egy helyet javulva a harmadik lett élete első Formula–1-es versenyén. Räikkönené lett a leggyorsabb kör is: ideje 1:25,235 volt. Az osztrák Alexander Wurz és a Red Bullos David Coulthard a 48. körben ütközött egymással. Heidfeld egy hellyel visszaesve a negyedik, Giancarlo Fisichella a Renault-val az ötödik, Massa a hatodik, a Williamses Nico Rosberg a hetedik lett. Az utolsó pontszerző a Toyotás Ralf Schumacher lett. A debütáló Kovalainen a tizedik és a szintén újonc Adrian Sutil a 17. lett. Robert Kubica, Scott Speed, Christijan Albers, valamint Coulthard és Wurz kiesett. A szezonnyitó verseny után Räikkönen vezette az egyéni pontversenyt. A konstruktőrök versenyében a McLaren állt az élre 14 ponttal, mögötte a Ferrari 13 ponttal a második. Maláj nagydíj A szezon második versenyét, a maláj nagydíjat 2007. április 8-án tartották Sepangban. A pályán egy kör 5,543 km, a verseny 56 körös volt. Massáé lett a pole 1:35,043-as idővel. Mögötte Alonso és Räikkönen indult. Fernando Alonso és a negyedik helyről induló Lewis Hamilton is a rajtnál a két Ferrari elé tudott kerülni. Alonso megerősítette vezető pozícióját Hamilton előtt, akit a rajt után a harmadik helyre visszaeső Massa megpróbált megelőzni, ennek következtében az ötödik helyre esett vissza Heidfeld mögé. A futam során nem is tudta megelőzni Heidfeldet. A verseny végeredménye kettős McLaren győzelem lett. Räikkönen harmadik, Heidfeld negyedik, Massa ötödik lett. A további pontszerzők Giancarlo Fisichella, Jarno Trulli és Heikki Kovalainen voltak. A leggyorsabb kör Hamiltoné lett: ideje 1:36,701 volt. Rosberg, Coulthard, Albers és Sutil kiesett. A maláj nagydíj után Alonso átvette a vezetést az egyéni pontversenyben. A McLaren megerősítette első helyét a konstruktőrök között. Bahreini nagydíj 2007 harmadik versenyét, a bahreini nagydíjat 2007. április 15-én rendezték Sakhirban. A pályán egy kör 5,412 km, a verseny 57 körös volt. A bahreini nagydíjon egyértelműen a Ferraris Massa dominált. Megszerezte a pole-pozíciót 1:32,652-del, majd megnyerte a versenyt Hamilton és Räikkönen előtt. Szintén Massáé lett a leggyorsabb kör is: 1:34,067. Nick Heidfeld harmadszorra is a negyedik helyen végzett. Alonso az ötödik lett. A verseny egyik legérdekesebb pillanata Heidfeld Alonso elleni sikeres előzése volt. Kubica hatodik, Trulli hetedik, Fisichella nyolcadik lett utolsó pontszerzőként. A sivatagi versenyen hatan estek ki, köztük a két Red Bullos is: Mark Webber és David Coulthard. A harmadik világbajnoki futam után mind az első három helyezett versenyzőnek, Alonsónak, Hamiltonnak és Räikkönennek is 22 pontja volt. A brit újonc Lewis Hamilton a Formula–1 történetében először lett mindhárom első versenyén dobogós. Spanyol nagydíj Az év negyedik versenyét, a spanyol nagydíjat 2007. május 13-án rendezték Barcelonában. A pályán egy kör 4,655 km, a verseny 65 körös volt. Felipe Massa ismét dominált a hétvégén, amint azt Bahreinben tette. Megszerezte a pole-pozíciót 1:21,421-es idővel Fernando Alonso és Kimi Räikkönen előtt. A rajt utáni első kanyarban Fernando Alonso megpróbálta megelőzni a brazilt, de nem sikerült és a kipördült a kavicságyba, a pályára visszatért, de több pozíciót is veszített. Massa megnyerte a versenyt, Hamilton és Alonso előtt és a leggyorsabb kör is az övé lett: 1:22,680, csapattársa, Räikkönen viszont a verseny elején a felfüggesztése miatt kiesett. Pontot szerzett még Robert Kubica, Coulthard, Rosberg, Kovalainen és Szató Takuma, aki a Super Aguri F1 csapat első pontját szerezte meg. Összesen nyolcan estek ki, köztük volt Jarno Trulli, Mark Webber, Kimi Räikkönen és Nick Heidfeld is. Második helyével Hamilton átvette a vezetést az egyéni világbajnokságban, és ezzel "minden idők" legfiatalabb világbajnokságot vezető versenyzője lett. Monacói nagydíj A szezon ötödik versenyét, a monacói nagydíjat 2007. május 27-én tartották a Monacói utcai pályán. A pályán egy kör 3,340 km, a verseny 78 körös volt. Az egész hétvégét a McLarenek uralták, az első rajtkockát Alonso szerezte meg 1:15,726-os idővel, mögüle Hamilton és Massa indulhatott. Räikkönen az időmérő edzésen a falhoz csapta Ferrariját, amelynek következtében a 16. helyről volt kénytelen elrajtolni. A versenyen egyedül Massa tudta elkerülni, hogy ne körözzék le a McLarenek. Az élen Hamilton és Alonso harcolt a futamgyőzelemért, de a sorrend végül nem változott. A további pontszerzők Giancarlo Fisichella, Robert Kubica, Nick Heidfeld, Alexander Wurz lettek. Kimi Räikkönen utolsó pontszerzőkként, nyolcadikként ért célba. A leggyorsabb kört Alonso futotta, ideje 1:15,284 volt. A verseny után pontegyenlőség alakult ki a két mclarenes között, de Alonso több futamgyőzelme miatt átvette a vezetést Hamilton előtt. Kanadai nagydíj A szezon hatodik versenyét, a kanadai nagydíjat 2007. június 10-én tartották Montréalban. A pályán egy kör 4,361 km, a verseny 70 körös volt. Lewis Hamilton karrierje során először tudta megszerezni a pole-pozíciót: 1:15,707-del. A második helyről Alonso, a harmadikról Nick Heidfeld indult. A rajtnál Alonsót megelőzte a német Nick Heidfeld, Räikkönen a negyedik helyről a hatodikra esett vissza az első kanyarban. A versenyen több biztonsági autó fázis is volt. Robert Kubica óriásit balesetezett, de a teljesen összetört autóból azonban szinte sértetlenül emelték ki. Felipe Massa és Giancarlo Fisichella sem vette figyelembe a bokszutca kijáratánál lévő piros lámpát, ezért mindkettejüket diszkvalifikálták. Az utolsó körökben Szató Takuma megelőzte a gumijai miatt csúszkáló Fernando Alonsót, ezzel a japán a hatodik lett, ami a Super Aguri történetének legjobb helyezése volt. A másik Super Aguris Anthony Davidson egykiállásos stratégián és szintén pontszerző helyen volt, de a 38. körben elütött egy mormotát, és így még egyszer ki kellett állnia a boxba. A versenyt Hamilton nyerte, első futamgyőzelmét megszerezve ezzel. Heidfeld második lett, a harmadik helyre pedig Alexander Wurz állt fel egy egykiállásos taktikával a 19. helyről. A leggyorsabb kört Alonso futotta 1:16,367-del. A verseny után Hamilton előnye 8 pontosra nőtt Alonsóval szemben. A McLaren 28 ponttal vezette a konstruktőri bajnokságot a Ferrari előtt. Amerikai nagydíj Az év hetedik versenyét, az amerikai nagydíjat 2007. június 17-én rendezték Indianapolisban. A pályán egy kör 4,192 km, a verseny 73 körös volt. Az amerikai nagydíjon Kubica nem vett részt az előző versenyen történt balesete miatt, helyére a német Sebastian Vettelt ültették be. Kanada után Hamilton ismét megszerezte a pole-t Alonso és Massa előtt, ideje 1:12,331 volt. A futam végeredménye is ugyanaz volt, mint a rajtfelállás. Hamilton második győzelmét könyvelhette el csapattársa és a Ferraris Massa előtt. Negyedik lett a finn Kimi Räikkönen, akié a leggyorsabb kör lett 1:13,117-del. Ötödik lett a Renault-s Kovalainen, a hatodik Jarno Trulli, a hetedik Mark Webber és a nyolcadik BMW-s Vettel lett, aki a legfiatalabb pontszerző versenyző lett. A futam után Hamilton előnye 10 pontra nőtt a második Alonsóval szemben. A McLaren 106 ponttal vezette a konstruktőri bajnokságot a Ferrari előtt 36 ponttal. Francia nagydíj Az évad nyolcadik versenyét, a francia nagydíjat 2007. július 1-jén rendezték meg Magny-Coursbanban. A pályán egy kör 4,411 km, a verseny 70 körös volt. Felipe Massa 1:15,034-es idővel megszerezte a pole-pozíciót, a második Lewis Hamilton, harmadik Kimi Räikkönen lett. Räikkönen a rajtnál megelőzte Hamiltont, majd a boxkiállásoknál Massát is. Alonso technikai problémák miatt csak a tizedik helyre tudta kvalifikálni magát. Jarno Trulli, Anthony Davidson és Vitantonio Liuzzi az első körben összeütközött egymással. A holland Christijan Albers, amikor a 30. körben a boxkiállásáról túl hamar elindult, magával húzta a tankolócsövet még bokszutca kijáratánál is tovább, amely elindulása után elszakadt. A Spyker egyik szerelője is elesett a baleset során. Scott Speed volt az ötödik, egyben utolsó kieső a futamon, aki az 55. körben kényszerült feladni a versenyt. A leggyorsabb kört Massa autózta, ideje 1:16,099 volt. A dobogósok utáni pontszerzők Kubica, Heidfeld, Fisichella, Alonso és Jenson Button voltak. A verseny után Räikkönen 4, Massa 2 ponttal csökkentette hátrányát Hamiltonnal szemben. Brit nagydíj Az évad kilencedik versenyét, a brit nagydíjat 2007. július 8-án rendezték meg Silverstoneban. A pályán egy kör 5,141 km, a verseny 60 körös volt. Lewis Hamilton karrierje során harmadszorra szerezte meg a pole-pozíciót 1:19,997-es idővel, Räikkönen Fernando Alonso előtt. Massa az időmérőn negyedik lett, de a rajtnál lefulladt az autója, és a második rajtnál a boxutcából kellett nekivágnia a versenynek. Hazai versenyén Lewis Hamilton az első boxkiállásánál korán akart elindulni szerelőitől, de még időben megállt, amivel azonban némi időt veszített. A versenyt ismét Kimi Räikkönen nyerte, második lett Alonso, harmadik Hamilton. Kubica negyedik, Massa az utolsó helyről az ötödik, Heidfeld hatodik, Kovalainen hetedik és Fisichella nyolcadik lett. A hatodik helyről rajtoló Ralf Schumacher kiesett, csakúgy mint Sutil, Trulli, vagy Webber. A brit nagydíjon a Red Bull csapat a szurkolók által beküldött képeket festette pénzért az autóira. A befolyt összeget a Wings for life nevű jótékony célú alapítványának adományozta. A leggyorsabb Räikkönené lett 1:20,638-as köridővel. Räikkönen győzelmével újabb 4 pontot hozott az éllovas Lewis Hamiltonon. Európai nagydíj A szezon tizedik versenyét, az európai nagydíjat 2007. július 22-én rendezték a Nürburgringen. A pályán egy kör 5,148 km, a verseny 60 körös volt. Kimi Räikkönen 1:31,450-es idővel megszerezte az első rajtkockát Alonso és Felipe Massa előtt azon az időmérő edzésen, amelyen Hamilton balesetet szenvedett, de a futamon rajthoz tudott állni a tizedik pozícióból. Nem sokkal a rajt után eleredt az eső, a teljes mezőny kiállni kényszerült a boxba. Az Alberst váltó Spykeres Markus Winkelhock egyedül indult neki a futamnak esőgumival, így néhány körig vezette élete első Forma–1-es versenyét. A hirtelen nagyon erős esőzés miatt a pályán már szinte nem is lehetett haladni. Szinte egymás után 6 autó repült ki a célegyenes utáni első kanyarban a kavicságyba, köztük Lewis Hamilton is. A brit versenyző azonban nem állította le motorját, így a pályabírók vissza tudták tolni a pályára. 4 kör után a versenyt 22 percig megszakították. Ez volt az első megszakítás a szintén esős 2003-as brazil nagydíj után. Winkelhock nem sokáig tudta tartani a mezőny maga mögött az új rajt után, majd nemsokára ki is esett. Felipe Massa került vezető pozícióba, aki az 56. körig vezette a versenyt, amikor Fernando Alonso megelőzte. Räikkönen technikai probléma miatt kiesett. A dobogó harmadik fokára Mark Webber léphetett fel. A további pontszerzők Wurz, Coulthard, Heidfeld, Kubica és Kovalainen voltak. A leggyorsabb kör Massáé lett 1:32,853-mal. A verseny után Alonso két pontra csökkentette hátrányát Hamiltonnal szemben. Magyar nagydíj Az év tizenegyedik versenyét, a magyar nagydíjat 2007. augusztus 5-én rendezték a Hungaroringen. A pályán egy kör 4,381 km, a verseny 70 körös volt. Scott Speed helyére Sebastian Vettel érkezett a Toro Rossóhoz, Winkelhockot pedig Jamamoto Szakon váltotta a Spykernél. Az időmérőn Alonso szerezte meg a pole-pozíciót 1:19,674-es idővel Hamilton előtt. Utolsó boxkiállásánál a harmadik szakaszban olyan sokáig tartotta fel a mögötte kerékcserére várakozó Hamiltont, hogy az nem tudott mért kört futni. Néhány órával az időmérő edzés után Alonso öthelyes rajtbüntetést kapott, így a versenyen a hatodik helyről kellett indulnia. Ezen kívül elvették a McLaren magyar nagydíjon szerzett konstruktőri pontjait is. A második helyről Heidfeld, a harmadik Räikkönen indulhatott. Hamilton egyértelműen dominálta az egész versenyt. Räikkönen második, Nick Heidfeld harmadik, Alonso negyedik, a 2006-os magyar nagydíjon debütáló Kubica az ötödik, Ralf Schumacher a hatodik, Nico Rosberg a hetedik, Kovalainen a nyolcadik lett. Massa pont nélkül, a 13. helyen fejezte be a versenyt. A leggyorsabb kör Räikkönené lett 1:20,047-del. A magyar nagydíj után Alonso hátránya hét pontra nőtt Hamiltonnal szemben. Török nagydíj A szezon tizenkettedik versenyét, a török nagydíjat 2007. augusztus 26-án rendezték az Isztambul Parkban. A pályán egy kör 5,338 km, a verseny 58 körös volt. Felipe Massa 1:27,329-es idővel szerezte meg a pole-t Lewis Hamilton, Kimi Räikkönen és Fernando Alonso előtt. A rajtnál Räikkönen megelőzte Hamiltont, Alonsót mindkét BMW megelőzte a rajt során. Fernand Alonso az első boxkiállásánál meg tudta azonban előzni Kubicát és Heidfeldet, ezzel a negyedik helyre jött fel. 14 körrel a verseny vége előtt Hamilton jobb első defektet kapott, de nem sokkal a bokszutca előtt, abban a körben amikor egyébként is kiállt volna a boxba. Így is két pozíciót vesztett, Heidfeld mögé ért vissza kiállása után, a verseny végéig már nem tudta megelőzni. Kimié lett a leggyorsabb kör a futamon 1:27,295-del. A versenyen a hőmérséklet elérte a 40 °C-ot is, ennek ellenére kevés kieső volt. Hatodik lett Kovalainen, hetedik Rosberg és nyolcadik Kubica. A törökországi futam után Hamilton továbbra is vezetett, de előnye már csak 5 pont volt csapattársa, Fernando Alonso előtt. Massa 15, Räikkönen pedig 16 pontosra faragta hátrányát. Olasz nagydíj Az év tizenharmadik versenyét, az olasz nagydíjat 2007. szeptember 9-én rendezték Monzában. A pályán egy kör 5,793 km, a verseny 53 körös volt. Az első rajtkockát Alonso szerezte meg a McLarennel a Ferrari "hazai" pályáján 1:21,997-es idővel. Mögötte Hamilton, Massa és Heidfeld rajtolt. Massa a 10. körben autója felfüggesztésének meghibásodása miatt kiállt. Hamilton második boxkiállása után Räikkönen mögé tért vissza, azonban a 43. körben sikeresen visszaelőzte a finnt. Kubica a 46. körben megelőzte Rosberget, ami az ötödik helyet jelentette a lengyelnek. Massa mellett csak Coulthard esett ki a versenyből baleset miatt, amely miatt azonban bejött a biztonsági autó is. Negyedik lett Heidfeld, ötödik lett Kubica, hatodik lett Rosberg, hetedik lett Kovalainen és nyolcadik lett Jenson Button. Alonso futotta a leggyorsabb kört, ideje 1:22,871 volt. Az olasz nagydíj után Alonso hátránya 3 pontra csökkent. Belga nagydíj A tizennegyedik futamot, a belga nagydíjat 2007. szeptember 16-án rendezték Spában. A pályán egy kör 7,004 km, a verseny 44 körös volt. Räikkönen az időmérő edzés harmadik szakaszában 1:45,994-es időt futott, megszerezte a pole-t Massa, Alonso és Hamilton előtt. Az első négy ebben a sorrendben ért célba is. Fisichella, Vettel, Coulthard, Wurz és Button technikai probléma miatt nem tudta befejezni a versenyt. A további pontszerzők Heidfeld, Rosberg, Webber és Kovalainen voltak. Massa 1:48,036-os idővel futotta a verseny leggyorsabb körét. A McLaren-Ferrari kémbotrány végeredményét ezen a versenyen hozták nyilvánosságra, melynek értelmében a McLarent kizárták a 2007. évi konstruktőri bajnokságból. A Ferrari kettős győzelme után ezzel megszerezte a 2007-es konstruktőri bajnoki címet. A két mclarenes között a különbség 2 pontra csökkent. Japán nagydíj A tizenötödik versenyt, a japán nagydíjat 2007. szeptember 30-án rendezték a Fuji Speedwayen. A pályán egy kör 4,563 km, a verseny 67 körös volt. Az időmérő edzésen Hamilton a nedves pályán 1:25,368-as idővel Alonso és Räikkönen előtt végzett. A mezőny az erős eső miatt a biztonsági autóval indult el. A Ferrari versenyzői intermediate gumiabroncsokkal rajtoltak el a kötelező esős gumik helyett. Emiatt ki kellett állniuk, és mindkettő versenyzőnek ezzel elszálltak győzelmi esélyei. A 19. körben a biztonsági autó elengedte a mezőnyt. Alonso autója a 42. körben felúszott a pályán lévő vízre és a spanyol kiesett. Ezután beküldték a biztonsági autót, amely mögött nem sokkal az akkor harmadik Vettel a második, Red Bullos Webbernek ment neki. Mindkettő versenyző kiesett emiatt. Massa, aki bokszutca áthajtásos büntetést is kapott, az utolsó kanyarban megelőzte Kubicát és hatodik lett. Hamilton magabiztos előnnyel rajt-cél győzelmet aratott, övé lett a leggyorsabb kör is 1:28,193-mas idővel. Kovalainen második lett nem sokkal Räikkönen előtt. Coulthard negyedik, Fisichella ötödik, Massa hatodik, Kubica hetedik lett. Liuzzit a verseny után néhány órával megbüntették 25 másodperccel, ezzel a kilencedik helyre esett vissza, Adrian Sutil pedig ezzel pontot szerzett a Spykernek. Két versennyel a szezon vége előtt Hamilton 12 ponttal vezetett Alonso, 17-tel Räikkönen előtt. Kínai nagydíj 2007 tizenhatodik versenyét, a kínai nagydíjat 2007. október 7-én rendezték Sanghajban. A pályán egy kör 5,451 km, a verseny 56 körös volt. A McLarenes Lewis Hamilton 1:35,908-del megszerezte a pole-t Kínában Räikkönen, Massa és Alonso előtt. A versenyen változó volt az időjárás, volt hogy esett, majd a pálya ismét felszáradt. A verseny elején mindenki átmeneti, vagyis intermediate gumival rajtolt el. Lewis Hamiltont egyre kopottabb intermediate abroncsaival könnyedén megelőzte Räikkönen és Alonso megközelítete. A brit ekkor szándékozott kiállni a boxba, de nem sokkal a bokszutca bejárata előtt a kavicságyba került, mert nem tudta bevenni a ráfordító kanyart. A pályamunkások hiába próbálták Hamiltont a pályára visszatolni, az autó beásta magát a kavicságyba és a vb éllovasnak kénytelen volt feladnia a versenyt a 32. körben. Nem sokkal ezután Kubica állt az élre, akinek a győzelemre is esélye lett volna, de műszaki hiba miatt kiesett a lengyel. A verseny végeredménye Räikkönen győzelme volt Alonso és Massa előtt. A negyedik Vettel, az ötödik Button, a hatodik Liuzzi, a hetedik Heidfeld és a nyolcadik Coulthard lett. Massáé lett a leggyorsabb kör 1:37,454-del. Az utolsó verseny előtt hárman voltak még esélyesek a világbajnoki címre: Alonso, Hamilton és Räikkönen. Hamiltonnak volt rá a legnagyobb esélye, mögötte Alonso 4, Räikkönen pedig 7 ponttal volt lemaradva. Brazil nagydíj A világbajnokság tizehetedik, egyben utolsó versenyét, a brazil nagydíjat 2007. október 22-én rendezték Interlagosban. A pályán egy kör 4,309 km, a verseny 71 körös volt. Felipe Massa 1:11,931-gyes idővel szerezte meg a pole-t Hamilton, Räikkönen és Alonso előtt. A rajtnál a két Ferrari állt az élre, Alonso megelőzte Hamiltont, aki megpróbálta visszaelőzni a spanyolt az első körben, de nem sikerült és kisodródott a pályáról a bukótérbe. Hamilton csak a kilencedik helyre tudott visszajönni. Ezután hamar visszaelőzött több versenyzőt, de a 12. körben ismeretlen okok miatt Hamilton autója megállt. Fél kör múlva "rendbe jött" autója, de ekkor már az utolsó helyen autózott. Ekkor Massa vezette a versenyt Räikkönen és Alonso előtt. Hamilton a hetedik helyre tudta felküzdeni magát, miközben Räikkönen megelőzte Massát a boxkiállásoknál. A végeredmény kettős Ferrari győzelem lett. A harmadik Alonso, a negyedik Rosberg, az ötödik Kubica, a hatodik Heidfeld, a hetedik Hamilton és a nyolcadik Jarno Trulli lett. Räikkönené lett a győzelem, a leggyorsabb kör (1:12.445) és a világbajnoki cím is. Kimi Räikkönen megelőzte mindkét mclarenest pontosan egy ponttal. A második helyen pontegyenlőség alakult ki Hamilton és Alonso között. A brit lett a második, mert több második helyezése volt, mint Alonsónak. A McLaren arra hivatkozva megóvta az interlagosi futam végeredményét, mert a Williams és a BMW Sauber csapat autóiban használt üzemanyag a megengedettnél hidegebb volt. Ha diszkvalifikálták volna az autókat, Hamilton lett volna a bajnok. Az FIA november 16-án elutasította a McLaren óvását, és hivatalosan is Räikkönen lett a bajnok. Végeredmény Versenyzők Pontozás: +/- A versenyző helyezése a 2006-os világbajnoksághoz képest. Konstruktőrök * A McLarentől elvették a magyar nagydíjon szerzett pontjait. +/- A csapat helyezése 2006-hoz képest * A csapat helyezése az előző évi jogelődjéhez képest (Midland F1 → Spyker Ferrari) Közvetítések A 2007-es szezonban az RTL Klub csatorna közvetítette élőben az időmérő edzéseket és a futamokat. Első alkalommal az összes futamot meg is ismételték a társcsatorna Sportklubon. A magyar nagydíj kivételével valamennyi futamot a budapesti stúdióból kommentálták. A kommentátorok Palik László és Czollner Gyula voltak, Palikot szükség esetén Wéber Gábor helyettesítette szakkommentátorként. A helyszíni riporter Szujó Zoltán volt, váltótársa pedig Faragó András. A stúdióműsorokat Gyulai Balázs és Héder Barna vezették, állandó vendégeik Wéber Gábor és Szabó Róbert voltak. Alexander Rybak Alexander Rybak (belaruszul: Аляксандр Ігаравіч Рыбак, magyar átírásban: Aljakszandr Iharavics Ribak; Minszk, 1986. május 13.) belarusz származású norvég hegedűművész, énekes és zeneszerző. Ő képviselte Norvégiát a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon, Fairytale (magyarul: Tündérmese) című dalával, amivel megszerezte az első helyezést. Így a 2010-es Eurovíziós Dalfesztivált Norvégiában rendezték meg. Élete, pályája Az egykori Szovjetunióban, Minszkben (ma Fehéroroszország) született. Négyéves korában szüleivel Norvégiába költözött. Szülei Natalia Valentinovna Rybak zongoraművész és Igor Alexandrovich Rybak hegedűművész, mindketten ismert előadóművészek Norvégiában. Alexander Rybak ötéves korában kezdett el hegedülni, mellette zongorázni is tanult. Jelenleg Oslo belvárosában, az Aker Brygge újonnan épült városnegyedben él. Folyékonyan beszél norvégul, oroszul és angolul, mindhárom nyelven énekel és ír dalszövegeket. 10 éves korától a Barratt Due Institute of Music zeneiskolába járt, tanulmányait az eurovíziós szereplése miatt megszakította, majd 2011-ben visszatért és a következő évben kitűnő minősítéssel megszerezte a bachelor fokozatot. 2004-ben Anders Jahre Culture Prize-szal tüntették ki. 2005-ben bekerült a norvég Idolba, ahol a negyeddöntőig jutott, majd 2006-ban jazzes hangzású Foolin’ című saját dalával megnyerte a Kjempesjansen-t, az NRK tehetségkutató műsorát. Már ekkor játszott együtt olyan híres norvég művészekkel, mint Morten Harket vagy Arve Tellefsen. 2007-ben szerepet kapott az Oslo Nye Teaterben színre vitt Hegedűs a háztetőn című darabban, amiért megkapta a Hedda Awardot. Az Eurovíziós Dalfesztiválon aratott győzelmét követően számos európai országban, többek között Oroszországban, Fehéroroszországban, Ukrajnában és az Amerikai Egyesült Államokban turnézott. 2009 decemberében fellépett a Nobel-békedíj átadási ünnepségen Oslóban, melynek közvetítését több millióan nézték világszerte. 2010-ben két országban is megkapta a legmagasabb zenei kitüntetést: a norvég Spellemann of the year 2009-et, és az orosz Best Breakthrough of 2009-et. 2013-ban Fehéroroszországban Az év emberének választották. 2011 első felében részt vett a Dancing With the Stars svéd verziójában, a Let's dance Sweden című showműsorban, ahol partnerével egészen a negyedik helyig jutottak. 2014-ben a Your Face Sounds Familiar (Odin v odin) oroszországi válotzatában szerepelt. Itt is a negyedik helyet szerezte meg. 2013-ban a norvég eurovíziós nemzeti válogatóban, a Melodi Grand Prix-n az Annsofi által előadott I’m With You című dallal vett részt. 2014-ben a máltai Franklin Callejanak írta meg a Still Here-t, mellyel az énekes az ötödik helyen végzett a Malta Eurovision Song Contesten. A fehérorosz Milki nevű lánycsapatnak írt Accent című dala a negyedik helyet érte el a 2015-ös Eurofesten. 2015 óta minden évben részese egy norvég történelmi színdarabnak (Soot-Spelet), ahol népszerű norvég művészekkel együtt egy szabadtéri színpadon a legendás nagy norvég hegedűművészt és zeneszerzőt, Ole Bullt alakítja. Szintén ebben az évben debütált íróként is. Gyerekeknek írt könyve, a Trolle og den Magiske Fela sikeres volt Norvégiában. A könyv egyben hangoskönyv is, három CD-vel együtt jelent meg, melyeken több színész olvasta fel a történetet. Meghallgatható a cselekményt kísérő tizenhárom dal is. Rybak jelenleg a könyv és a dalok alapján készült musicalen dolgozik. Magyarországon 2015-ben és 2016-ban járt, mindkétszer a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor vendégeként. A műsorban feltűnt fiatal tehetségekkel együtt koncertet adott a Várkert Bazárban, Budapesten. 2016. február 27-én a Duna által megrendezett A Dal 2016 eurovíziós nemzeti dalválasztó műsor döntőjében is színpadra állt, ahol előadta a Fairytale-t. 2018-ban visszatért a norvég eurovíziós dalválasztó műsorba, a Melodi Grand Prix-re, That's How You Write a Song című saját szerzeményével megnyerte a versenyt, így ő képviselhette Norvégiát a lisszaboni dalfesztiválon. A második elődöntőből elsőként jutott tovább a döntőbe. A május 12-én megtartott fináléban 144 pontot ért el, így a 15. helyen végzett. A 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon Alexander Rybak a Fairytale című dallal megnyerte a norvég nemzeti döntőt a Melodi Grand Prix-t, így ő képviselhette Norvégiát a 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon Moszkvában. A dal zenéjét és szövegét is saját maga szerezte. A döntőben 747 888 szavazattal győzött, jóval maga mögé utasítva Tone Damlit, aki 121 856 szavazatot kapott Butterflies című dalával. 2009. május 14-én a dalfesztivál második elődöntőjéből első helyen jutott be a két nappal később, május 16-án megrendezett döntőbe, amit a dalfesztiválok történetének addigi legmagasabb pontszámával, 387 ponttal megnyert. A résztvevő 42 országból 16 Norvégiának adta a maximális tizenkét pontot. Diszkográfia Albumok Fairytales (2009) No Boundaries (2010) Visa vid vindens ängar (2011) Christmas Tales (2012) Trolle (2015) – az album a Trolle og den magiske fela (Trolle és a varázshegedű) című mese- illetve hangoskönyvhöz írt dalokat tartalmazza három CD-n. Areni-1 cipő Az Areni-1 cipő egy 5500 éves bőrcipő, amelyet kitűnő állapotban találtak meg 2008-ban, az Örményország Vajoc Dzor tartományában található Areni-1 barlangkomplexumban. Az egy darab bőrből-irhából készült cipőt pár száz évvel korábbra datálták, mint Ötzi, a jégember cipőjét, így ez a ma ismert legrégebbről fennmaradt bőr lábbeli. (A nem bőrből készültek közül a legrégebbi az a 10 000 éves, zsályacserjéből (Artemisia tridentata) készült szandál, amely az oregoni Fort Rock-barlangból került elő az Egyesült Államokban). Az eddigi bizonyítékok alapján az emberiség 40 000–26 000 évvel ezelőtt kezdett el cipőt hordani. A cipőt megtaláló nemzetközi régészcsapatot Borisz Gaszparjan, az Örmény Nemzeti Tudományos Akadémia Régészeti és Néprajzi Intézetének régésze vezette, a projekt társigazgatói az írországi Corki Egyetem munkatársa, Ron Pinhasi és a Kaliforniai Egyetemen dolgozó Gregory Areshian. A felfedezés A cipőt Diana Zardarjan örmény PhD-hallgató fedezte fel az ásatás során, melyen az örmény Régészeti és Néprajzi Intézet régészei, valamint ír és amerikai régészek dolgoztak. A cipőt lefelé fordítva találták egy 45 cm mély és 44–48 cm átmérőjű, kör alakú, tapasztott falú verem mélyén, egy lefelé fordított, törött kalkolitikum kori cserépedény alatt. A közelben találtak egy törött edényt és kecskeszarvakat is. Ugyanezen az ásatási helyszínen került elő a világ legrégebbi bortermelő helye (Areni-1 borászat). A kutatást a National Geographic Society, a Chitjian Alapítvány, a Gfoeller Alapítvány, a Steinmetz Családi Alapítvány, a Boochever Alapítvány és a Kaliforniai Egyetem Cotsen Régészeti Intézete finanszírozta. A leleteket 2010. június 9-én publikálták a PLoS ONE-ban. Elemzés A cipő szinte tökéletes állapotban került elő, köszönhetően a barlangra jellemző hűvös, száraz levegőnek és a rajta lévő vastag birkaürülék-rétegnek, amely légmentesen elzárta. Ugyanebből a barlangból nagy tárolóedények is előkerültek, melyekben jól megmaradt húst, árpát és őszibarackot, valamint sokféle ehető növényt találtak. A cipőből fű került elő; a régészek bizonytalanok abban, hogy a füvet arra a célra használták-e, hogy melegen tartsa a lábat a cipőben, vagy arra, hogy a cipő megtartsa formáját akkor is, amikor nincs a lábon. Ron Pinhasi, az ásatást vezető egyik régész nem tudta megállapítani, hogy a cipő férfié vagy nőé volt; bár mérete nagyjából a mai 37-es női cipőméretnek felel meg, egy abban a korban élt férfira is jó lehetett. A cipőfűzők szintén fennmaradtak. Jelentős hasonlóságok állnak fenn az Areni-1 barlangból előkerült cipő és az Európa-szerte több helyről előkerült, egy darabból készült bőr-irha anyagú cipők kialakítása és készítési technikája között, ami azt sugallja, ezt a cipőtípust évezredeken át hordták egy elég kiterjedt, természeti körülményeit tekintve változatos területen. Pinhasi megállapítása szerint az Areni-1 cipő hasonlít az ír pampootie nevű cipőre, amelyet az Aran-szigeteken az 1950-es évekig hordtak. A cipő nagyban hasonlít a Balkán hagyományos cipőjére, az opanakra is, melyeket fesztiválokon még viselnek. A cipő anyagát radiokarbonos kormeghatározással datálták oxfordi és kaliforniai laboratóriumokban, és megállapították, hogy i. e. 3500 körül készült, azaz pár száz évvel korábban, mint az Ötzi, a jégember lábán talált cipő, 400 évvel korábban, mint a Stonehenge-nél talált cipők, és 1000 évvel korábban, mint a gízai nagy piramisnál találtak. Konzerválás után a cipőt az Örmény Történelmi Múzeum állítja ki. Fás szárú növény Fás szárú növénynek vagy fás növénynek az olyan szövetes növényeket nevezzük, melyeknek évelő, talaj feletti kemény, kéreggel borított szára van. A fás növények alkalmazkodtak az évről évre való túléléshez: a szár képes a folyamatos vegetatív, föld feletti növekedésre több éven keresztül. Többségük minden évben új fás szövetrétegeket növeszt, így növelve folyamatosan a szár átmérőjét. A fiatal faanyag a szár külső részein, a kéreg alatt halmozódik fel, de némelyik egyszikűnél, mint a pálmák és a Draceaena-k a törzsön belüli merisztéma-sejtcsoportokból alakul ki. A pálmáknál a szár közepén képződik a faanyag. A fák bőrrétege módosult, hogy megvédje a szárat a külső behatásoktól: halott szövetréteg borítja, amit általában kéregnek neveznek. A fatörzs közepén lévő geszt elhalása már az egészséges fákon megkezdődik; a lombkorona által beárnyékolt alsó, vastag ágak is elhalnak, hosszú ideig a törzsön maradva. Ahogy a fa egyre idősebb lesz, folyamatosan felhalmozza az elhalt ágakat, kérget és gesztet, melyek azonban jól elkülönülnek az élő részektől, nincsenek hatással a fa egészségi állapotára; az elhalt szöveteken élő gombák termőtestjei nem jelentik azt, hogy a fa „fertőzött” vagy „beteg” lenne. A folyadékot már nem szállító geszt korhadása, eltűnése pedig nem érinti a nedvet keringtető külső gyűrű, a szíjács működését. Ahogy a fa tovább növekszik, külső évgyűrűi vékonyodnak, már nem tudják ellátni a hatalmas lombkoronát; ezért megszokott, hogy az idősebb fák felső ágai is elhalnak, hogy ezzel csökkenjen a folyadékkal ellátandó korona mérete. Az elhalt fás részekkel szaproxilofág fajok táplálkoznak. A fás szárú növények lehetnek fák, cserjék, kaktuszok vagy évelő liánok is. Egyes lágy szárú növényeknek is megkeményedett szállítószövettel rendelkező szára van, de ezeknek nincsen megkeményedett kérgük. Ilyen például az Uraria picta és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjának egyes fajai. Ezek nem valódi fás szárú növények, csak kemény, sűrű sejt-elhelyezkedésű lágy szárúak. Más lágy szárúaknak caudexük van, ami főleg az alpin klímán vagy száraz környezetben élő növények megkeményedett szártöve. A páfrányfáknál (Cyatheales) ez vaskos, fás tuskót alkot. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint phanerophyták. Ázok Az ázok a skandináv mitológia jelentős alakjai, a gótok királyai. A szkaldoknál Odin nemzetségére vonatkozik. Különösen Svédországban két istenfaj állt harcban egymással, az ázok és a vánok. Közöttük a vallástörténészek egy része különböző etnikai csoportok isteneit véli felfedezni. Mások szerint az ázok eredetileg a harcosok, a vánok pedig földművelő parasztok istenei voltak, illetve ők általában a bőség, a termékenység, a föld és tenger adományainak istenségei. Az Ázok nemzetség vezérei Odin és Thor voltak, de közéjük tartozott Loki, Heimdall, Tyr is. Bathygobius A Bathygobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 28 faj tartozik: Bathygobius aeolosoma (Ogilby, 1889) Bathygobius andrei (Sauvage, 1880) Bathygobius antilliensis Tornabene, Baldwin & Pezold, 2010 Bathygobius burtoni (O'Shaughnessy, 1875) Bathygobius casamancus (Rochebrune, 1880) Bathygobius coalitus (Bennett, 1832) Bathygobius cocosensis (Bleeker, 1854) Bathygobius cotticeps ( Steindachner , 1879) Bathygobius curacao (Metzelaar, 1919) Bathygobius cyclopterus (Valenciennes, 1837) Bathygobius fishelsoni Goren, 1978 Bathygobius fuscus (Rüppell, 1830) Bathygobius geminatus Tornabene, Baldwin & Pezold, 2010 Bathygobius hongkongensis Lam, 1986 Bathygobius karachiensis Hoda & Goren, 1990 Bathygobius kreftii (Steindachner, 1866) Bathygobius lacertus (Poey, 1860) Bathygobius laddi (Fowler, 1931) Bathygobius lineatus (Jenyns, 1841) Bathygobius meggitti (Hora & Mukerji, 1936) Bathygobius mystacium Ginsburg, 1947 Bathygobius niger (Smith, 1960) Bathygobius ostreicola (Chaudhuri, 1916) Bathygobius panayensis (Jordan & Seale, 1907) Bathygobius petrophilus (Bleeker, 1853) Bathygobius ramosus Ginsburg, 1947 Bathygobius smithi Fricke, 1999 Bathygobius soporator (Valenciennes, 1837) 1925-ös Le Mans-i 24 órás verseny A 3. Le Mans-i 24 órás versenyt 1925. június 20-án rendezték meg. Megjegyzések Leggyorsabb kör - #2 André Legache/René Léonard - 9:10 Táv - 2233.982 km Átlag sebesség - 93.082 km/h Forrás http://www.experiencelemans.com/contents/en-us/d208.html Maurice Duruflé Maurice Duruflé (Louviers, 1902. január 11. – Louveciennes, 1986. június 16.) francia orgonaművész és zeneszerző. Élete, művészete Gyermekként, 1912-ben a Maîtrise Saint-Evode de la cathédrale de Rouen-t látogatta, kóruséneklést, zongorát és orgonát tanuljon (Jules Haelling-nél). 1918-ban Párizsba utazott, hogy orgonatanulását Charles Tournemire-nél folytassa. 18 évesen a Párizsi Konzervatórium növendéke lett, ahol Paul Dukas-től tanult zeneszerzést, orgonálni pedig Eugène Gigout-tól, azonban Louis Vierne-től is vett magánleckéket. Nem tudni miért, később komoly vitába keveredett Gigout-val, de élete vége felé így jellemezte: „kitűnő ember, ez minden.” 1922 és 1928 között több díjat kapott zeneszerzésből, zongorakíséretből, összhangzattanból és orgonálásból. 1927-ben Louis Vierne asszisztense lett a párizsi Notre-Dame székesegyházban. Vierne nagyon szerette volna, hogy Duruflé legyen az utódja, de a hatóságok nem voltak jó viszonyban Vierne-nel, és halála után Léonce de Saint-Martin-t nevezték ki a helyére, egy képzett, de nem elsőrangú orgonistát. Egyébként, Duruflé volt ott Vierne mellett a katedrális orgonájának játszóasztalánál, amikor a mestere hirtelen meghalt, 1750. előadása közben. 1929-ben elnyerte az „Amis de l'orgue” (Az orgona barátai) díját orgonajátékáért és improvizálásáért, és megkapta a párizsi Saint-Étienne-du-Mont-templom kinevezett orgonistai posztját. 1936-ban megkapta a Prix Blumenthal-t (Blumenthal-díj). A nevéhez fűződik Poulenc Concerto pour orgue-jának (Orgonaverseny) premierje, Roger Désormière vezényletével, 1939 júniusában, tanácsokkal is ellátta Poulencet, elsősorban az orgona szólam regisztrálásának tekintetében. 1942-től Marcel Dupré-t segítette a Párizsi Konzervatórium orgona tanszékén, ahol a tanítványa volt az orgonista-zeneszerző André Jorrand. 1943-tól 1970-ig a konzervatórium összhangzattan professzoraként tevékenykedett. Fuvolára, brácsára és zongorára írt darabját (Prélude, Récitatif et Variations – Prelűd, recitativo és változatok, op. 3) Marcel Moyse, Maurice Vieux és Jean Doyen mutatta be. 1941-ben kezdte el írni leghíresebb művét, az op. 9 Requiem-et, kórusra, szólistákra, zenekarra és orgonára, miután a Vichy-kormány egy jelentős pénzdíjjal járó pályázatot írt ki zeneművek írására. A művet végül 1947-ben fejezte be, bemutatóján az orgonánál Paul Paray ült. A Requiem hasonlóságot mutat Fauré művével, de nagy hatással volt rá a gregorián ének és a reneszánsz zene is. Például: az Introit-Kyrie tétel bevezetőjének témáját Duarte Lobo művéből (Missa pro defunctis) vette kölcsön. Ezt a művét a komponista kétszer is átdolgozta, így manapság három verziója létezik: egy szimfonikus zenekari, egy kisebb együttesre hangszerelt és egy orgonás változat (amely egy obligát cselló szólamot tartalmaz a Pie Jesu tételben). Duruflé Cum Jubilo című miséje szintén e három változatban létezik. Marcel Dupré orgona osztályában ismeretséget kötött a szintén orgonista Marie-Madeleine Chevalier-vel, aki helyettesítette őt egy hat hónapos amerikai koncert körútja alkalmából, majd 1947-ben az asszisztense lett a Saint-Étienne-du-Mont-ban. 1953-ban, 51 évesen feleségül vette, miután Lucette Bousquet-val 1932-ben kötött első házasságát az 1947-es polgári válást követően a Vatikán is semmisnek nyilvánította 1953. június 23-án. A házaspár igen sikeres orgona duót alkotott, sokat turnéztak együtt az 1960-as és a korai 1970-es években. 1975-ben befejezte előadói pályáját, mivel egy autóbalesetben súlyosan megsérült, és nem tudott kimozdulni otthonról. Utolsó publikált művét, a Notre-Père pour 4 voix mixtes-et (Mi Atyánk, 4 különböző fekvésű hangra, 1977), a feleségének ajánlotta. Duruflé nagyon kritikus volt a saját kompozíciói tekintetében. Csak egy maroknyi művét publikálta, és kiadásuk után is gyakran módosított, javított a darabokon. Például az op. 5 Szvit Toccata tételének befejezése egészen más az utolsó változatban, mint az első kiadáskor volt. Vagy: a Fugue sur le nom d'A.L.A.I.N című kompozíció eredeti verziójában az egész darabon végighúzódó accelerando (gyorsítva) az előírás… Ennek a tökéletességre törekvésnek mindenesetre az az eredménye, hogy Duruflé szerzeményei, különösen az orgonaművei, szépen kicsiszoltak, és a mai napig kedvelt darabjai az orgonisták repertoárjának szerte a világban. Művei Orgonaművek Scherzo op. 2 ( Scherzo , 1926), Charles Tournemire orgonistának ajánlva ; Prélude, Adagio et Choral varié sur le Veni Creator op. 4 ( Prelúdium , Adagio és Korál a Veni Creator témájára, 1930), e művel érdemelte ki az Amis de l'orgue zeneszerzésért járó díját. Időtartama: kb. 20 perc. Suite op. 5 (1932), ( Szvit , Paul Dukas -nak ajánlva). Időtartama: kb. 25 perc. : Prélude ( Prelúdium ) Sicilienne ( Siciliano ) Toccata ( Toccata ) Prélude et Fugue sur le nom d'A.L.A.I.N op. 7 (Prelúdium és fúga Alain nevére, 1942), Jehan Alain tiszteletére, aki két évvel azelőtt halt hősi halált a II. világháborúban . Időtartama: kb. 10 perc. Prélude sur l'Introït de l'Épiphanie op. 13 (Prelúdium az Epiphania Introitusának témájára, 1961), az Orgue et liturgie gyűjtemény darabja. Időtartama: kb. 2 perc. Fugue sur le carillon des heures? * de la Cathédrale de Soissons op. 12 (Fúga a soissons-i katedrális harangjátékára, 1962), Henri Doyen -nek, a dóm orgonistájának ajánlva. Időtartama: kb. 3 perc. Méditation op.posth ( Meditáció , 1964) A kottáját csak 2002 -ben fedezték fel. Időtartama: kb. 4 perc. Lecture à vue (Olvasólecke, kiadatlan) Fugue (Fúga, kiadatlan) Lux aeterna (Lux aeterna, kiadatlan) Kamaraművek Prélude, Récitatif et Variations op. 3 ( Prelúdium , recitativo és változatok, 1928), fuvolára, brácsára és zongorára. Zongoraművek Szóló zongorára Triptyque op. 1: Fantaisie sur des thèmes grégoriens ( Triptichon – fantázia gregorián témákra, 1927/1943, kiadatlan) Trois Danses op. 6 (Három tánc, 1932, a szerző átiratában) : Divertissement ( Divertimento ) Danse lente (Lassú tánc) Tambourin (Tamburin) Négykezesek Trois Danses op. 6 (Három tánc, 1932, a szerző átiratában) : Divertissement (Divertimento) Danse lente (Lassú tánc) Tambourin (Tamburin) Két zongorára Trois Danses op. 6 (Három tánc, 1932, a szerző átiratában) : Divertissement (Divertimento) Danse lente (Lassú tánc) Tambourin (Tamburin) Zenekari művek Trois Danses op. 6 (Három tánc, 1932): Divertissement (Divertimento) Danse lente (Lassú tánc) Tambourin (Tamburin) Andante et Scherzo op. 8 ( Andante és scherzo , 1940) Liturgikus művek Requiem op. 9 ( Requiem szólistákra, kórusra, zenekarra és orgonára, 1947) Version avec Orgue (Orgonás változat, 1948) Version avec Orchestre (Zenekari változat, 1950) Version avec Orchestre réduit (Változat kis zenekarra, 1961) Version avec Orchestre réduit et cors (Változat kis zenekarra, kürtökkel, 1970) Quatre Motets sur des Thèmes Grégoriens op. 10 (Négy motetta gregorián témákra, 1960) : Ubi caritas et amor (Hol szeretet és ragaszkodás) Tota pulchra es (Mindenestül szép vagy ) Tu es Petrus ( Péter vagy ) Tantum ergo (Méltó vagy ) Messe Cum Jubilo op. 11 (Cum jubilo mise, 1966), bariton szólóra, kórusra és zenekarra: Version avec Orgue (Orgonás változat, 1967) Version avec Orchestre (Zenekari változat, 1970) Version avec Orchestre réduit (Változat kis zenekarra, 1972) Notre Père op. 14 (Mi Atyánk, 1977), négy különböző hangfekvésű énekhangra Egyéb művek Hommage à Jean Gallon (Hódolat Jean Gallon-nak, 1953) Sicilienne de la Suite op. 5 pour petit orchestre (Siciliano az op. 5 Szvitből, kis zenekarra ( fuvola , oboa , klarinét , fagott , kürt és vonósnégyes ), kiadatlan) Átiratok Johann Sebastian Bach: Quatre Chorals, pour orgue, (Négy korál orgonára, 1942/1945), Maurice Duruflé átirata zenekarra: Viens Sauveur des Païens (Kivonat a 18 lipcsei korálból) Réjouissez-vous bien aimés Chrétiens BWV 734 (Különféle korálok kivonata) O Innocent Agneau de Dieu BWV 656 (Kivonat a 18 lipcsei korálból) En toi est la joie BWV 615 (Kivonat az Orgelbüchlein -ből ) Louis Vierne : Soirs étrangers op. 56 , pour violoncelle et piano, (Távoli éjszakák, csellóra és zongorára), Maurice Duruflé hangszerelésében (1943) : Grenade ( Granada ) Sur le Léman (A Genfi-tónál ) Venise ( Velence ) Steppe canadien ( Kanadai sztyeppe ) Poisson chinois ( Kínai hal) Louis Vierne: Ballade du désespéré op. 61, (A reményvesztett balladája ), Maurice Duruflé hangszerelésében (1943) Maurice Duruflé: Requiem op. 9 , átirat énekhangra és zongorára (1947) Johann Sebastian Bach: Deux Chorals de Cantatas BWV 22 und 147 , (Két korál a 22. és a 147. kantátából), orgonaátirat (1952) Louis Vierne : Trois Improvisations pour orgue (Notre-Dame-de-Paris, 1928. november), (Három improvizáció orgonára), újraalkotta: Maurice Duruflé (1954) : Marche épiscopale (Püspöki induló) Méditation (Meditáció) Cortège (Menet) Charles Tournemire : Cinq Improvisations pour orgue (Ste Clotilde, Paris, 1930/1931) (Öt improvizáció orgonára), újraalkotta: Maurice Duruflé (1956-1958) : Petite rapsodie improvisée (Kis rapszódia – improvizáció) Cantilène improvisée (Kantiléna-improvizáció) Improvisation sur le "Te Deum" (Improvizáció a „Te Deum” témájára) Fantaisie-Improvisation sur l'"Ave maris stella" (Fantázia-improvizáció az „Ave maris stella” témájára) Choral-Improvisation sur le "Victimae paschali" (Korál-improvizáció a „Victimae paschali” témájára Gabriel Fauré : Prélude de « Pelléas et Mélisande » , (A Pelléas és Melisande előjátéka), orgonára átírta: Maurice Duruflé Robert Schumann : Lamentation , orgonára átírta: Maurice Duruflé Műveinek felhasználása Michael Jackson felhasználta Duruflé Pie Jesu -ját a Pie Jesu/Little Susie című dalának bevezetéseként, a HIStory címen kiadott albumában. Lioux Lioux település Franciaországban, Vaucluse megyében. Lakosainak száma 262 fő (2015). Lioux Méthamis, Monieux, Murs, Saint-Saturnin-lès-Apt és Sault községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szukszuni járás A Szukszuni járás (oroszul Суксунский район) Oroszország egyik járása a Permi határterületen. Székhelye Szukszun. Népesség 1989-ben 23 654 lakosa volt. 2002-ben 21 925 lakosa volt, melynek 83,4%-a orosz, 8%-a tatár, 6,9%-a mari nemzetiségű. 2010-ben 20 099 lakosa volt, melyből 16 734 orosz, 1 543 tatár, 1 275 mari stb. Jámbor Lajos (festő) Jámbor Lajos, névváltozat: Louis Jambor (Nagyvárad, 1884. augusztus 1. – New York, 1954. június 11.) festő, filmdekoratőr. Pályafutása Budapesten, Düsseldorfban, Münchenben és Firenzében végezett művészeti tanulmányokat. Magyarországon 1925-ben állította ki erős színhatású életképeit egy gyűjteményes kiállítás keretében. Még ebben az évben kivándorolt az USA-ba, ahol Pogány Willy New York-i műtermében dolgozott. 1928-tól Palm Beach-ben élt, Hollywood számára filmdekorációkat és jelmezeket tervezett. 2007-es MTV Video Music Awards A 2007-es MTV Video Music Awards díjátadója 2007. szeptember 9-én került megrendezésre, és az előző év legjobb klipjeit díjazta. A díjakat a Las Vegas-i The Palms Hotel and Casino-ban adták át. A 2007-es VMA volt az MTV történetének legrövidebb VMA-ja, mivel 13 kategóriát szüntettek meg, a megmaradó kategóriák közül sokat átneveztek. A főshow során mindössze négy fellépés volt. A 2008-as díjátadóra a legtöbb kategóriát visszaállították. Az est leginkább Britney Spears hírhedtté vált nyitóelőadásáról ismert. Jelöltek A győztesek félkövérrel vannak jelölve. Az év videója Rihanna (közreműködik Jay-Z) — Umbrella Beyoncé — Irreplaceable Justice — D.A.N.C.E. Justin Timberlake — What Goes Around... Comes Around Kanye West — Stronger Amy Winehouse — Rehab Az év férfi előadója Justin Timberlake Akon Robin Thicke T.I. Kanye West Az év női előadója Fergie Beyoncé Nelly Furtado Rihanna Amy Winehouse Legjobb csapat Fall Out Boy Gym Class Heroes Linkin Park Maroon 5 The White Stripes Legjobb új előadó Gym Class Heroes Lily Allen Peter Bjorn and John Carrie Underwood Amy Winehouse Legjobb négytusázó Justin Timberlake Beyoncé Bono Jay-Z Kanye West Leginkább egetrázó közreműködés Beyoncé és Shakira — Beautiful Liar Akon (közreműködik Eminem ) — Smack That Gwen Stefani (közreműködik Akon ) — The Sweet Escape Justin Timberlake (közreműködik Timbaland ) — SexyBack U2 és Green Day — The Saints Are Coming Legütősebb kislemez Rihanna (közreműködik Jay-Z) — Umbrella Daughtry — Home Fall Out Boy — Thnks fr th Mmrs Avril Lavigne — Girlfiend Lil' Mama — Lip Gloss (No Music) MIMS — This Is Why I'm Hot Plain White T's — Hey There Delilah Shop Boyz — Party Like a Rockstar T-Pain (közreműködik Yung Joc) — Buy U a Drank (Shawty Snappin') Timbaland (közreműködik Keri Hilson, D.O.E. és Sebastian) — The Way I Are Legjobb rendező Justin Timberlake — What Goes Around... Comes Around (Rendező: Samuel Bayer) Christina Aguilera — Candyman (Rendező: Matthew Rolston és Christina Aguilera ) Beyoncé és Shakira — Beautiful Liar (Rendező: Jake Nava) Linkin Park — What I’ve Done (Rendező: Joseph Hahn) Rihanna (közreműködik Jay-Z) — Umbrella (Rendező: Chris Applebaum) Kanye West — Stronger (Rendező: Hype Williams) Legjobb koreográfia Justin Timberlake (közreműködik T.I.) — My Love (Koreográfus: Marty Kudelka) Beyoncé és Shakira — Beautiful Liar (Koreográfus: Frank Gatson) Chris Brown — Wall to Wall (Koreográfus: Rich & Tone és Flii Styles) Ciara — Like a Boy (Koreográfus: Jamaica Craft) Eve (közreműködik Swizz Beatz) — Tambourine (Koreográfus: Tanisha Scott és Jamaica Craft) Legjobb vágás Gnarls Barkley — Smiley Faces (Vágó: Ken Mowe) Beyoncé és Shakira — Beautiful Liar (Vágó: Jarrett Fijal) Linkin Park — What I’ve Done (Vágó: Igor Kovalik) Justin Timberlake — What Goes Around... Comes Around (Vágó: Hollee Singer) Kanye West — Stronger (Vágó: Peter Johnson és Corey Weisz) Fellépők Elő-show Nicole Scherzinger (közreműködik Lil Wayne ) — Whatever U Like (MTV-mix) Fő show Britney Spears — Trouble intro/ Gimme More Chris Brown (közreműködik Rihanna ) — Wall to Wall / Umbrella / Billie Jean (csak tánc)/ Kiss Kiss egyveleg Linkin Park — Bleed It Out - Timbaland intrójával Alicia Keys — No One / Freedom medley záró egyveleg (Timbaland és vendégei): Nelly Furtado — Do It /D.O.E. és Sebastian — The Way I Are /Timbaland (közreműködik Keri Hilson ) — The Way I Are / Justin Timberlake — LoveStoned /Timbaland (közreműködik Nelly Furtado és Justin Timberlake) — Give It to Me Résztvevők Ashanti Sarah Silverman Eve Kevin Connolly Kid Rock Seth Rogen Adrian Grenier Bill Hader Rosario Dawson Megan Fox Jamie Foxx Jennifer Garner Paris Hilton Lauren Conrad Audrina Patridge Whitney Port Shia LaBeouf Nicole Scherzinger Jennifer Hudson Robin Thicke Nelly Mary J. Blige Dr. Dre Diddy Yung Joc Jermaine Paul Caitlin Upton Ryan Sheckler Ryan Leslie Les Mujouls Les Mujouls település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 47 fő (2015). Les Mujouls Aiglun, Amirat, Collongues, Gars, Le Mas és Sallagriffon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Taucher Ferenc Taucher Ferenc (Kolozsvár, 1738. július 16. – Buda, 1820. október 20.) pécsi kanonok, csillagász. Életpályája 1753. október 16-án Trencsénben belépett a Jézus-társaságba. Tanulmányainak befejezése után, 1757-ben társa lett a nagyszombati csillagvizsgáló igazgatójának; azután teológiát tanított a nagyszombati egyetemen. A rend eltöröltetése (1773) után Weisz Ferenc híres csillagász utóda és a csillagászat tanára lett. Amikor 1777-ben a csillagvizsgáló Budára költözött át Weisz Ferenc vezetésével, Taucher Nagyszombatban maradt és folytatta csillagászati megfigyeléseit a nehéz körülmények ellenére is. Weisz halála után, 1785-ben Taucher Budára költözött és ő lett az obszervatórium vezetője. 1806-ban nyugalmaztatván, pécsi kanonoki címmel az egyetemes papnevelőben lelkiigazgató lett 1819-ig. Később Budán élt. Műveit Hell Miksa a bécsi Ephemeridesben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) stb. (7641) 1986 TT6 A (7641) 1986 TT6 egy kisbolygó a Naprendszerben. Milan Antal fedezte fel 1986. október 5-én. Henszlmann Imre Henszlmann Imre (Kassa, 1813. október 13. – Budapest, 1888. december 5.) művészettörténész, építész, régész, kritikus, író, orvos, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, az MTA tagja. Életpályája Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett. Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású Böhm József Dániel vezette be erre a tudományszakra. 1848-ban Bécsben Esterházy Pál Antal sajtóreferense lett. 1849-ben a forradalomban való részvétele miatt börtönbe zárták, majd Londonba és Párizsba távozott. Párizsban III. Napóleon támogatásával jelent meg Théorie des proportions appliqués dans l’architecture című műve 1860-ban. Magyarországra visszatérve ő vezette a meginduló székesfehérvári és kalocsai ásatásokat. 1862-ben Henszlmann Imre a székesfehérvári püspöki palota kertjében dolgozhatott ásatásokon. 1874-ben a helyi püspöki szék megüresedett, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Műemlékek Ideiglenes Bizottságának javaslatára elrendelte az ásatás folytatását, mely 1874. augusztus 18-tól Henszlmann vezetésével hét héten keresztül folyt tovább. A sírokban talált földi maradványokat az 1874-ben és 1882-ben előkerültekkel együtt összekeverve hat ládában tárolták, amelyek közül egynek nyoma veszett. Később az 1938. augusztus 13-án fellelt „embertani anyagot” (egybedobált, azonosítatlan uralkodói, főúri, főpapi csontokat) gyufagyári faládákban a vár hajdani vizesárkában kialakított beton tömegsírba zárták. 1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt. 1873-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények című periodikákat. Henszlmann Imre kezdeményezte az egykori kassai Felsőmagyarországi Rákóczi-múzeum létrehozását, aminek utódja ma Kelet-Szlovákia legnagyobb és legfontosabb múzeuma. Emlékezete Budapesten, az V. kerületben utca viseli nevét. Fontosabb művei Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt ( Pest , 1841) Kassa városának ó-német stylű templomairól (Pest, 1846) időrendben ez az első magyar művészettörténeti monográfia A kisbényi románízlésű egyház (Pest, 1862) A székesfehérvári ásatások eredménye (Pest, 1864) Műrégészeti kalauz I-II. kötet (Pest, 1866) Pécsnek középkori régiségei I-II. kötet (Pest, 1869-72) Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa ( Lipcse , 1873) Tanulmányok a góthok művészetéről (Pest, 1874) Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése (Bp, 1876) Online Lőcsének régiségei (Bp, 1878) Bártfa középkori műemlékei (Bp, 1879) Magyarország csúcs-íves stylü műemlékei (Bp, 1880) Online A nagyszebeni és székesfehérvári régi templom Reissenberger Lajossal, (Bp, 1883) Denis Potvin Denis Charles Potvin (Kanada, Ontario, Ottawa, 1953. október 9.) volt profi jégkorongozó védő, aki részese volt a nagy New York Islandersnek, amely egymás után négy Stanley-kupát nyert az 1980-as évek elején. Karrier Komolyabb junior karrierjét az OHA-s Ottawa 67's-ben kezdte 1968-ban. 1973-ig játszott ebben a csapatban. Utolsó évében 61 mérkőzésen 123 pontot szerzett. A New York Islanders draftolta őt az első helyen az 1973-as NHL-amatőr drafton. 1973 és 1988 között csak az Islanders színeiben játszott. Első idénye jól sikerült. 54 pontot szerzett. A következő két idényben csak fejlődött. 76 és 98 pontot szerzett és 1976-ban megnyerte a James Norris-emlékkupát. Ekkor már a rájátszásban is jól játszott az Islanders de a döntőig még nem jutottak el. 1977-ben 80 mérkőzésen 80 pontot szerzett. A következő idényben megint 90 pont fölé került (94) és ismét elnyerte a James Norris-emlékkupát. 1979-ben ő is elérte a 100 pontos határt, mint védő (101 pont) és ismét a legjobb védőnek választották meg. 1979–1980-tól jött az Islandersnek az aranykorszak. Egymás után öt alkalommal jutottak be a Stanley-kupa döntőjébe. Ebből az első négyet megnyerték, az ötödiket elbukták a Wayne Gretzky-vel felálló Edmonton Oilers ellen. Ő rendre 60+ pont felett teljesített. 1984-ben még 85 pontos szezonja volt. Az utolsó három szezonban már nem érte el a 60 pontot. 1988-ban vonult vissza. 1991-ben beválasztották a Jégkorong Hírességek Csarnokába. Nemzetközi szereplés Első válogatottbeli fellépése az 1976-os Kanada-kupa volt, ahol jó játékkal (7 mérkőzés 9 pont) a döntőben megverték a csehszlovákokat. A következő nemzetközi szereplése az 1981-es Kanada-kupa volt, ahol a döntőben kikaptak a nagy szovjet válogatottól. Utolsó nagy válogatottban való részvétele az 1986-os jégkorong-világbajnokság volt, ahol bronzérmes lett. Díjai OMJHL Első All-Star Csapat: 1971, 1972, 1973 Calder-emlékkupa : 1974 NHL Első All-Star Csapat: 1975, 1976, 1978, 1979, 1981 James Norris-emlékkupa : 1976, 1978, 1979 NHL Második All-Star Csapat: 1977, 1984 NHL All-Star Gála: 1974, 1975, 1976, 1977, 1978, 1981, 1983, 1984, 1988 Stanley-kupa : 1980, 1981, 1982, 1983 Kanada-kupa aranyérem: 1976 Kanada-kupa ezüstérem: 1981 Világbajnoki bronzérem: 1986 A Jégkorong Hírességek Csarnokába beválasztották: 1991 Buzamező Buzamező (románul: Buzaș) falu Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Szilágy megyében, a Szamos bal partja közelében, Zsibótól északkeletre, Oroszmező és Konkolyfalva között fekvő település. Története Buzamező nevét az oklevelek 1554-ben említették először Buzamezeo néven. Románul Buzasiu néven írták. A település kezdetektől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. Nevét is a búzatermesztésről kapta. 1554-ben Balassa Imre özvegyét Somi Annát írták a település birtokosának, aki birtokának negyedrészét második férjére Patócsi Boldizsárra hagyta. 1560-ban II. János király Bebek Ferenctől birtokrészét Bátori Kristófnak és nejének Damiska Katának adományozta, 1564-ben pedig a Somi Annáról gyermekeire szállt birtokrészt azoktól hűtlenségük miatt ugyancsak elkobozta és Némethi Ferenc tokaji várnagynak, s nejének Balassa Zsófiának és annak testvérének Balassa Margitnak adományozta. 1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett néhai Kendy Gábor itteni birtokrészét Bocskai Istvánnak adományozta 1600-ban Mihály vajda a Bocskai Istvántól hűtlenség miatt elvett itteni birtokrészét Csáky Istvánnak adományozta. 1627-ben Bethlen Gábor fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni birtokrészükben megerősítette. 1694-ben Kornis Zsigmond birtoka volt. 1696-ban Buzamező hódoltsági falu volt. Az 1600-as évek közepétől 1739-ig a Kornis család tagjainak birtoka volt. 1810-ben gróf Haller Jánosnét írták birtokosának. 1820-ban gróf Lázár Jánosné gróf Kornis Anna utódaié. 1857-ben 287 lakosa volt, 54 házban. Lakosai közül 2 római katolikus, 267 görögkatolikus, 5 református, 13 zsidó volt. 1863-ban Buzamezőt Hosszú László, báró Jósika Miklós, Leó Gyula, és Géza, Frink Jakab birtokának írták. 1886-ban 60 házban 277 oláh lakosa volt. Határa 1593 kataszteri hold volt. 1891-ben 312 lakosa volt, ebből 1 római katolikus, 297 görögkatolikus, 5 református, 9 izraelita volt. 1898-ban Frink Endre és Lajos, valamint Vertik Gáborné Ujfalvi Eszter birtoka volt. A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott. Nevezetességek Görögkeleti fatemplomát a Szent Arkangyalok tiszteletére szentelték. Itt születtek Daday Jenő bölcseleti doktor a magyar Nemzeti Múzeum segédőre, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Daday Elek és Méhessy Sarolta fia 1855 . május 24-én itt Buzamezőn született. Kolozsváron tanult, természetrajzi és állattani kutatásokkal foglalkozott, e témában írta cikkeit is. Blake’s 7 A Blake’s 7 (kissé bővebb fordításban Blake és hét társa) c. angol science fiction televíziós filmsorozatot a BBC 1978-81 között négy évadban, összesen 52 részben sugározta. A sorozatot Terry Nation készítette, aki korábban a Doctor Who (Ki vagy, Doki) több történetének az írója volt (a legtöbb általa írt történetben a szintén általa kitalált Dalekok szerepeltek). A Csillagok háborújára adott egyfajta angol válasznak szánták, jóval kisebb költségvetéssel. Annak idején igen népszerű volt az erős jellemrajzokkal, nem egyszer kétértelmű moralitású és kissé sötét és pesszimista hangnemű sorozat. Mind pozitív, mind negatív értelemben az űroperett jelzővel is el szokták látni, tény viszont, hogy egyértelmű hatással volt több későbbi sci-fi sorozat alkotóira (pl. Babylon 5). A Blake's 7 egyúttal egyfajta ellenpontja a Star Trek-nek is: míg ez utóbbiban a Bolygók Egyesült Föderációja egy mindenki javára tevékenykedő pozitív kormányzat volt, a Blake’s 7 diktatórikus Terra Föderációja ennek az ellentéte. Magyarországon nem mutatták be. Történet A sorozat a jövőben játszódik, amikor a Terra Föderáció irányítja a Földet nagyon sok más bolygóval együtt a galaxisban. A zsarnoki Föderáció az állampolgárokat titkosszolgálati módszerekkel, agymosással, pszichotróp drogokkal manipulált élelemmel és vízzel tartja kordában. Roj Blake (Gareth Thomas) politikai lázadó, akit egy távoli bolygón levő büntetőkolóniára szállítanak. Néhány rabtársával fellázad, kiszabadul, s a véletlen a kezükre juttat egy igen fejlett technológiájú, ismeretlen idegen űrhajót (Liberatornak keresztelik el). Köztörvényes bűnözőtől számítógépes szakemberig, csempészig, telepata gerillaharcosig többen is csatlakoznak hozzájuk. A csoport másik főembere Kerr Avon (Paul Darrow) technikai zseni. A kialakult heterogén, de ütőképes csapat szembeszáll és sok borsot tör a Föderáció orra alá, persze kis létszámuk miatt inkább a többet ésszel és furfanggal, mint nyers erővel elv alapján. Egyfajta jövőbeli Robin Hoodként harcolnak a hatalommal szemben és védik az elnyomottakat nem egyszer kétértelmű módszerekkel. A sorozat történetei jórészt mentesek a sablonos hollywoood-típusú "jöttünk, harcoltunk és mindig győztünk" stílustól – Blake és csapata bizony szenved vereségeket és veszteségeket is, és nem mentes belső vitáktól, széthúzásoktól sem. Blake kissé idealista módon akarna az emberiség megmentője lenni, míg Avon inkább csak a saját sorsával törődik. A Blake-et alakító Gareth Thomas a 2. évad végén kivált a sorozatból, a történetben a vezetést Avon vette át. A sorozat készítésének idején szokatlan volt, hogy Servalan, a főgonosz, a Föderáció katonai főparancsnokának megszemélyesítését egy átlagon felülien szép és dekoratív színésznőre, Jacqueline Pearce-re bízták. Az eredetileg három évadra tervezett sorozatot az utolsó pillanatban még eggyel megtoldották. A negyedik évad végén meglehetősen nyitottan ért véget annak ellenére, hogy nem szándékoztak folytatni. Hangjáték formájában később többször is felelevenítették a történetet, 2007-ben a Syfy több folytatásban is. A történetek CD-n is kiadásra kerültek. Ez a hangjáték sorozat (Blake's 7: The Early Years) a film előzménye, a 30 perces epizódok a főszereplők előéletével foglalkoznak. Többször is tervezték a sorozat filmbeli felújítását, 2008 áprilisában a Sky One jelentette be ez irányú terveit. 2010-ben azonban a visszalépésről adott hírt. 2013 áprilisában a Syfy csatorna jelentette be, hogy a jogok átvétele után felújítja a klasszikus brit sorozatot. A növekvő érdeklődésre utal, hogy 2012 óta a Doctor Who hangoskönyvek régi kiadója, a Big Finish kiadó The Liberator Chronicles címmel újabb Blake's 7 történeteket ad ki részben az eredeti színészek közreműködésével. Paniszczów Paniszczów (ukrán nyelven: Панищів) Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Bieszczady járásban, Gmina Czarna község területén található település, közel a lengyel–ukrán határhoz.A község központjától, Czarnától 9 kilométernyire nyugatra fekszik, a járási központtól, Ustrzyki Dolnétől 13 kilométernyire délre található és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 88 kilométernyire található délkeleti irányban. Rothemühl Rothemühl település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Varages Varages település Franciaországban, Var megyében. Lakosainak száma 1168 fő (2015). Varages Barjols, Saint-Martin-de-Pallières, Tavernes és La Verdière községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Villanova sull’Arda Villanova sull’Arda település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Piacenza megyében. Lakosainak száma 1769 fő (2017. január 1.). Villanova sull’Arda Besenzone, Busseto, Castelvetro Piacentino, Cortemaggiore, Monticelli d’Ongina, Polesine Parmense, San Pietro in Cerro és Stagno Lombardo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Cantata Profana A Cantata profana Bartók Béla egy tenorra, baritonra és zenekarra vagy zongorára írt kórusműve. Alcíme A kilenc csodaszarvas (Sz. 94, BB 100). Ihletője az 1930-as évek Magyarországon (is) tapasztalható morális krízise volt. Keletkezés Szerzője eredeti terve szerint egy trilógia első része, amely a Kárpát-medence népeinek folklór- és álomvilágára épült volna. Nem tudjuk pontosan, három, vagy négy részből állt volna ez a sorozat. Az azonban egyértelmű, hogy az egyes művek a Duna menti népek parasztzenéjéből merítettek volna, s így az egész nagyszabású mű Bartók sokszor kifejtett alapeszméjét, a közép-kelet európai országok egymásrautaltságát hirdette volna. A nagy tervből csak az első rész valósult meg a pogány karácsonyi mondakör román népi szövege alapján, Bartók fordításában: a természeti világ tisztaságát áhító, társadalomból kilépő, menekülő fiúkból lett csodaszarvasok meséje. A Cantata profana a benne eszményként emlegetett „tiszta forrás” szellemében zeneileg is kristályosan tiszta kompozíció. Szerkezeti és műfaji értelemben Johann Sebastian Bach kantátái állnak háttérben mintaként, viszont zenei nyelvében Bartók egész életművének alapelemei fedezhetők fel klasszikusan tökéletes, csiszolt formában. Az ihletet adó verseket, ún. kolindákat Bartók maga gyűjtötte még az első világháború előtt Erdőidecs és Felsőoroszi községekben. Története A mű egy öreg emberről és kilenc fiáról szól. Az öreg ember állandóan vadászni jár, és a gyerekek is ezen nőnek fel. Egy napon, amikor egyedül maradnak, ők is szarvassá változnak. Amikor az apjuk észreveszi ezt, arra kéri őket, hogy jöjjenek vele haza, de a kilenc szarvassá vált fiú már nem megy többé haza. Zenéje A zenei anyagban nincs konkrét román (vagy egyáltalán népzenéből származó) motívum. Az első rész eleje igen sok zenetörténészt a Bach Máté passiójának nyitókórusára emlékeztette. E bevezető után változik a mű lüktetése, az üstdobok hangja és kürt jelzései után a vadász-fúga veszi kezdetét. A vadász-jelenet váratlanul szakad meg, amikor a szarvast üldöző fiúk a "hídra" érnek, s megtörténik a csoda, maguk is szarvassá változnak. A kantáta középső, Andante feliratot viselő szakasza a fiait kereső, és majdan megtaláló apát állítja elénk. Az apa és a legkisebb fiú párbeszéde után következik a harmadik nagy formarész, ami egyfajta összefoglalás. A végső lezárás előtt ismét hallunk egy tenorszólót. Dallama az ún. akusztikus hangsorban mozog. Aligha véletlen, hogy ez éppen szimmetrikus ellentéte, megfordítása a művet kezdő, gomolygó skálameneteknek. Tételek: Molto moderato Andante Moderato Nü-va Nü-va (hagyományosa kínai: ��; egyszerűsített kínai: ��; pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Nǚwā, más olvasatban: Nü-kua (Nügua)) istennő az archaikus kínai mitológiában. Kultúrhérosz, akinek a nevéhez egyes források szerint az ember megteremtése és az ég kifoltozása köthető. A historizált kínai történelem egyik első uralkodója. A történetírói hagyomány a legendás „Három fenség” egyikének tartja. A legendás kultúrhérosz, Fu-hszi (Fuxi) felesége vagy testvére. A legkorábbi ábrázolásain emberi felsőtesttel, kígyó- vagy sárkányfarokkal ábrázolták. Nevének eredete Nü-va (Nüwa) kéttagú nevének első tagja, a nü � egyértelműen a „nő”, „asszony” jelentéssel rendelkezik, de a második tagot, a va (wa) (vagy kua (gua)) � szót már nehezebb megmagyarázni. Edward Schafer (1913-1991) amerikai sinológus hipotetikusan „békaként” magyarázza a va (wa) szót, úgy vélvén, hogy Nü-vát (Nüwát) a legősibb időkben még csak a víztócsák szellemeként tisztelték, aki különféle síkos bőrű tengeri vagy vízi lények alakjában jelenhetett meg. Ven Ji-to (Wen Yidou) ���/��� (1899-1946) kínai tudós szerint Nü-va (Nüwa) nem más, mint a lopótök női megtestesülése, és azokhoz a Kelet- és Délkelet-Ázsia népeinél széles körben elterjedt mítoszokhoz, legendákhoz kapcsolható, amelyek szerint a világ kezdetekor első emberek tökből születtek. Azonban egyik feltevést sem támasztják alá a Nü-vá (Nüwá)val kapcsolatos első szövegemlékek. Alakja a források tükrében Nü-va (Nüwa) első említése írásában Csü Jüan (Qu Yuan) �� (i. e. 340-278) Égi kérdések című filozofikus költeményében szerepel: „����������”, vagyis: „Nü-vá (Nüwá)nak volt teste, de vajon ki teremtette őt?” Ez nyilvánvalóan arra utal, hogy ő, aki a világ egyik első lénye volt, aki majd az embereket teremtette, vajon hogyan jött létre. Vagyis, ki teremtette a teremtőt? A San-haj-csing (Shanhaijing), vagyis a Hegyek és vizek könyve (i. e. 4-2. század) című mitikus geográfiai mű 16. fejezetében tíz szellemlényről (sen si zsen (shen shi ren) ���) tesznek említést, akiket „Nü-va (Nüwa) beleinek” (Nü-va cse csang (Nüwa zhi chang) ����) neveznek, és a leírás szerint csakugyan Nü-va (Nüwa) beleinek szellemekké alakult formái. Az ókorinak tekintett, de minden bizonnyal csak a Han-dinasztia idején összeállított mű, Lie-ce (Liezi) című taoista könyv 5. fejezetében, a „Tang kérdései”-ben (Tang ven (Tang wen) ��) az olvasható: „Bizony az Ég és a Föld sem különb a többi dolgoknál, és mint minden dolognak, megvan a maga fogyatékossága. Ezért olvasztott hajdanán Nü-va (Nüwa) tarka köveket, hogy befoltozza az égi lyukakat, és ezért vágta le az óriásteknőc lábait, hogy velük feltámassza az Ég négy sarkát” A Huaj-nan-ce (Huainanzi) (i. e. 2. század) 6. fejezetében (Lan-ming-hszü (Lanmingxu) ���) ugyancsak arról olvashatunk, hogy amikor káosz lett úrrá a világon, a földön vad tüzek és árvizek pusztítottak, fenevadak falták föl az embereket és kegyetlen madarak rontottak az öregekre és a gyengékre, az ég pedig kilyukadt, akkor Nü-va (Nüwa) ötszínű köveket (vu szö si (wu se shi) ���), ti. tarka köveket olvasztott, amivel kifoltozta az eget, majd pedig levágta az ao � nevű óriásteknős négy lábát, amivel megtámasztotta a berogyott ég négy sarkát. Megölte a fekete sárkányt (hej lung (hei long) ��), majd nádhamut gyűjtött, amivel megállította az árvizeket. Később, a 17. fejezetben (Shou-lin-hszü (Shoulinxu) ���) az olvasható, hogy Nü-va (Nüwa) formátlan, otromba masszaként teremtette az embereket, és más kultúrhéroszok segítettek neki megalkotni az ember egyéb részeit és szerveit: Sang-pien (Shangpian) ��/�� teremtette a szemet és a fület, Szan-lin (Sanlin) �� a kezet, és így tovább. Vang Csung (Wang Chong) �� (27-100) művében, a Mérlegelések (Lun-heng (Lunheng) ��) „Az égről” (Tan tien (Tan tian) ��) című fejezetében korábbi, meg nem nevezett konfuciánus művekre (zsu su (ru shu) ��) hivatkozva azt írja: „Kung-kung (Gonggong), amikor azon vetélkedett Csuan-hszü (Zhuanxu)vel, melyik legyen az Ég Fia, nem tudott győzelmet aratni, s efölötti haragjában úgy odaverte fejét a Pucsou (Puzhou) �� hegyhez, hogy az ég oszlopa menten meghasadt, a föld kötelei pedig elszakadtak. Nü-va (Nüwa) azonban megolvasztott ötféle (mindenféle) színű követ, s azzal kifoltozta a kék égboltot, továbbá levágta az óriás teknős lábait, s azzal ismét felállította a négy sarkot.” A Suo-ven csie-ce (Shuowen jiezi) (i. sz. 58-147,) a legrégibb fennmaradt kínai értelmező szótár a 6. kötetében Nü-vá (Nüwá)t, mint a seng (sheng) � nevű fúvóshangszer feltalálóját említi, a 13. fejezetben pedig megjegyzi, hogy a „régmúlt korok istennője” (ku cse sen seng nü (gu zhi shen sheng nü) �����), aki a „tízezer létező megalkotója” (hua van-vu csö (hua wanwuzhe) ����), vagyis minden élőlény teremtője. Jing Sao (Ying Shao) ��/�� (141—206) Feng-szu tung-ji (Fengsu tongyi), vagyis Szokások és hagyományok átfogó magyarázata című művében az olvasható, hogy Nü-va (Nüwa) sárga földből (huang-tu (huangtu) ��; ti. agyagból) gyúrta az embereket, de mivel a munka rendkívül bonyolult és fáradságos volt, kieszelte, hogy kötelet ereszt a híg sárba, és ki-kihúzza, lerázza. A földre repülő agyagcsomókból lettek azok az emberek, akiktől a szegények és alacsony rangúak származtak. A gazdagok és előkelők pedig azoknak az utódai, akiket Nü-va (Nüwa) még saját kezével gyúrt. Ugyanebben a szövegben a szerző Nü-vá (Nüwá)nak tulajdonítja a házasság megalapítását. Hozzá imádkoztak, mint a házasság istennőjéhez, akit Kao-mej (Gaomei)nek �� neveztek (kao (gao) � = „magas”; mej (mei) � = áldozatbemutatás gyermekáldásért való imádsággal), hogy megszabaduljanak a meddőségtől, és utódokra tegyenek szert. Tiszteletére táncokat adtak elő, amelyek alighanem erotikus jellegűek lehettek. Sze-ma Csen (Sima Zhen) ���/��� (679-732), aki az első kínai hivatalos történeti mű, A történetíró feljegyzéseinek egyik legjelentősebb magyarázója és kommentárszerzője volt, a legendás három felség néven emlegetett korszak uralkodói közé helyezi Nü-vá (Nüwá)t is. A Tu-ji cse (Duyi zhi) ��� (Megismételhetetlen és különös dolgok leírása) című mű szerzője, Li Zsung (Li Rong) �� (valamikor a 7-9. században) leírja, hogy amikor a világot épp megteremtették, egy testvérpár élt a Kunlun-hegyen, s a fiú nagyon szerette volna feleségül venni a húgát, akit Nü-vá (Nüwá)nak hívtak. Csakhogy szégyenteljes, bűnös dolognak tartotta, épp ezért imádkozni kezdett: „Ha az Ég megengedi, hogy férj és feleség legyünk, akkor a füst szálljon felfelé, ha viszont nem engedélyezi, akkor a füst oszoljék el!” S merthogy a füst oszlopként tört felfelé, Nü-va (Nüwa) bátyja feleségeként élhetett tovább. Fűből legyezőt készített, amivel eltakarta az arcát. Innen ered az a szokás, hogy a nők legyező mögé rejtik az arcukat. Lu Tung (Lu Tong) ��/�� (790-835) Jü ma ji csie csiao si (Yu ma yi jie jiao shi) ������/������ című versének 2. versszakában az olvasható, hogy Nü-va (Nüwa) eredetileg Fu-hszi (Fuxi) felesége volt (Nü-va pen si Fu-hszi fu (Nüwa ben shi Fuxi fu) �������). Szerepei A Nü-vá (Nüwá)val kapcsolatos források jól mutatják a kínai mitológia azon sajátosságát, hogy nem alkot egységes mitológia rendszert. Évszázadokon, sőt évezredek keresztül spontán módon, nem céltudatosan alakult formálódott egy-egy alak, teljesedett ki a története, mígnem különböző rokon mítoszok egységes egésszé formálódtak. Így nem példa nélküli, hogy Nü-va (Nüwa) alakja is számos különböző korból, különböző vidékekről származó legendákból, mítosztöredékekből állt össze, melyek mindegyike egy-egy, a hagyományos kínai kultúrkörben betöltött szerepét hangsúlyozza ki. Az ég kifoltozója Nü-va (Nüwa) talán legfontosabb, de mindenképpen a legtöbbet hivatkozott hőstette az ég kifoltozása. A világteremtését ugyan nem neki, hanem Pan-ku (Pangu) ősatyának tulajdonítják, de Nü-va (Nüwa) alakja mégis egyfajta demiurgoszként jelenik meg az által, hogy a pusztulásra ítélt világot megmenti. Elsőként a Huaj-nan-ce (Huainanzi)ben olvasható, hogy ötszínű köveket olvasztva befoltozta az eget, majd levágta az óriásteknős négy lábát, hogy a négy égtáj felől alá támassza az eget. Egy másik Han-kori alkotásból, a Mérlegelésekből az is megtudható, hogy mindez azért történt, mert a Kung-kung (Gonggong) nevű gonosz kultúrhérosz haragjában beverte a fejét az égboltba, s ez okozta a katasztrófát. Ugyanitt az is olvasható, hogy bár Nü-va (Nüwa) mindent megjavított, a földrengést követően a föld és az ég egymáshoz képest ferde maradt. Ez az oka annak, hogy a csillagok az égen nyugat felé mennek le, s hogy Kína földjén minden folyó kelet felé folyik. Az ág kifoltozásával kapcsolatban emlegeti egyes források az vad áradások okozta özönvíz megfékezését is, amit összegyűjtött nádhamuval vitt véghez. Nyilvánvaló, hogy ez a legenda összemosódik Kun (Gun) és Nagy Jü (Yu) legendájával, akiknek a nevéhez általában az özönvíz (ta-hun-suj (dahunshui) ���). Kettejük közül Kun (Gun) kudarcot vallott. Ő az égiektől elorozott, „önmagától növő vagy dagadó földdel” (hszi-zsang (xirang) ��) akarta megállítani az áradatot. Fia, Jü (Yu) pedig csatornákat ásva elvezette a vizeket, és sikerrel járt. Nü-va (Nüwa) víz elemhez való ilyetén kapcsolása azonban érthető annak ismeretében, hogy a legkorábbi időkben őt magát is egyfajta vízi szellemnek tarthatták. Az emberek teremtője Nü-va (Nü-va) másik jelentős tette az összes dolgok és az emberek megteremtése. Földből, agyagból gyúrta az embereket, sőt egy kötelet mártogatva a vizes agyagba még fel tudta gyorsítani a munkát. A források arról is tuósítanak, hogy az emberek megteremtésében más kultúrhéroszok is a segítségére voltak. Ilyen formában Nü-wa (Nüwa) az emberiség teremtő ősanyja. Fuxi felesége vagy testvére Nü-va (Nüwa) alakja viszonylag korán összekapcsolódott a másik archaikus mitológiai alakkal, Fu-hszi (Fuxi)val. W. Münke német tudós véleménye szerint Nü-va (Nüwa) alakja az ókori Kína délkeleti régióiban, W. Eberhard amerikai tudós szerint pedig a délnyugati térségben, a mai Szecsuan (Sichuan) tartomány területén jelenhetett meg. Ezzel szemben Fu-hszi (Fuxi) eredetileg a Kelet-Kínában, a Sárga-folyó alsó folyásánál élt ji (yi) törzsek mitikus ősatyja lehetett. A népek és legendáik keveredésével, találkozhatott a két kultúrhérosz is, és az időszámítás kezdete körüli időktől, az összkínai mitológiai rendszer kialakulásával Nü-va (Nüwa) és Fu-hszi (Fuxi) egy párként kezdtek megjelenni. Az i. sz. első századokból származó, Santung (Shandong), Csiangszu (Jiangsu) és Szecsuan (Sichuan) tartományokban talált sírreliefeken Nü-vá (Nüwá)t és Fu-hszi (Fuxi)t következetesen egymáshoz hasonló páros lényként ábrázolják, akiknek emberi felső testük van, de az alsó testük, kígyót vagy sárkányt formáz, amelyekkel összefonódnak. Ez az összefonódás vitathatatlanul a házastársi kapcsolatukra utaló jelkép. A 20. század hatvanas éveiben, Szecsuan (Sichuan) tartományban egy szóbeli legenda lejegyzett változata szerint Nü-va (Nüwa) és Fu-hszi (Fuxi) az özönvíztől megmenekült testvérpár volt, akik azért házasodtak össze, hogy újra teremtsék a kihalt emberiséget. Ez a legenda megtalálható a miao nép hitvilágában is, ahol párt Nkauj Muam és Nraug Nus néven ismerik mind a mai napig. Minden esetre az írott forrásokban csak homályos utalásokat találunk arra vonatkozóan, hogy Nü-va (Nüwa) csakugyan Fu-hszi (Fuxi) húga vagy nővére lett volna. Nü-vá (Nüwá)t Fu-hszi (Fuxi) feleségének pedig csak a 9. században nevezi Lu Tung (Lu Tong) az egyik versében. Kultúrhérosz Mindezen szerepei mellett Nü-va (Nüwa) több, az emberiség számára hasznos szokás megteremtője, vagy megalkotója. Neki tulajdonítják a házasság megalapítását és a seng (sheng) � nevű nádsíp feltalálását.Olykor a házasság istennőjének is tekintették, akit Kao-mej (Gaomei)nek �� neveztek, s a meddőség elhárításáért és gyermekáldásért fohászkodtak hozzá. Uralkodó A Kína legendás korszakait historizálással megalkotott történelemírás Nü-vá (Nüwá)t a Három fenség és öt császár kora néven emlegetett korszak, első három legendás uralkodójának egyikeként említi. Hatása Ábrázolásai Nü-va (Nüwa) ábrázolásainak legkorábbi változatai először a Han-korból származó sírreliefeken maradtak fenn, ahol többnyire Fu-hszi (Fuxi)val együtt jelenik meg. Emberi felsőtestük, de kígyó- vagy sárkányfarkuk van, amelyek házastársi kapcsolatuk jelképeként összefonódik. Ezt követően is hosszú-hosszú évszázadokig előszeretettel jelenítették meg alakját, domborműveken, festményeken, vagy akár ruházaton hímzett díszítő motívumként. Az ábrázolásokon Nü-va (Nüwa) attribútuma vagy a nádsíp, melynek feltalálását neki tulajdonítják, vagy a szögmérték, szögvas, amelyek négyzet alakjával a föld jelképének számít. Olykor pedig a holdkorongot tartja a kezében, ami a jin (yin) női princípium jelképe. Alakja az irodalomban Nü-va (Nüwa) neve gyakorta felmerül az irodalmi alkotásokban is, az esetekben zömében, mint az ég kifoltozójára és az emberek megteremtőjére hivatkoznak rá. A Tang-korból fennmaradt majd negyvenezer versből tizenkettőben szerepel Nü-va (Nüwa) neve. A hivatkozásokon túl olyan alkotásokkal is találkozunk, amikor Nü-va (Nüwa) nagyobb szerepet tölt be. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Feng-sen jen-ji (Fengshen yanyi) ����, vagyis az Istenek birtokba helyezése című, 1550 körül megjelent Ming-kori regény, amelynek rögtön az első fejezetében kulcsszerepet kap az istennő. A regény a Sang (Shang)-ház bukását és a Csou (Zhou)-ház megalapítását mutatja be, sűrűn átszőve a legendákkal, és főszereplővé téve a kínai mitológia alakjait. A történet szerint az utolsó Sang (Shang)-házbeli uralkodó, Csou (Zhou)-királynak � Nü-va (Nüwa) születésnapján (3. holdhónap 15. napja) kötelessége felkeresni az istennő templomát, hogy ott a tiszteletére szertatást mutasson be. Amire azt kérdezi: „Ugyan mit tett Nü-va (Nüwa) istennő, hogy nekem, a hatalmas uralkodónak kötelességem istentiszteletre a templomába vonulnom?” A főminisztere pedig a következő tájékoztatással szolgál: „Nü-va istennő bizony ősidőktől fogva az egyik leghatalmasabb istennő, szent erények birtokosa. Amikor a nekibőszült démon, Kung-kung (Gonggong) fejét a Pucsou (Buzhou)-hegynek csapta, az ég északnyugati része beomlott, és beroskadt a föld északkeleten. E vészterhes időkben megmentőként érkezett Nü-va (Nüwa), aki színes köveket gyűjtött össze, megolvasztotta azokat és befoltozta velük a kék égnek boltozatát. Ekként fáradozott ő a nép üdvére, akik hálájuk jeléül templomot emeltek tiszteletére. Becses fővárosunk is e könyörületes istennőnek köszönheti ma boldog létét. Hálaadásunkért cserébe békét és egészséget biztosít a népnek, jólétet szolgáltat az országnak. Ő az, aki kedvező szeleket, és idejében esőt küld nekünk, de az éhínségtől és a háborúktól is ő szabadít meg. A nép s az ország igazi védistene ő.” A király végül felkeresi a templomot, ahol megpillantván a csodálatos szépségű istennő szobrát, elragadtatásában egy pimasz, kacér versikét pingált a falra. Amikor Nü-va (Nüwa) visszatért a templomba, és elolvasta a király hozzá írt versét, olyan mérhetetlen haragra lobbant, hogy elhatározta eltörli a Sang (Shang)-házat. Ehhez kísértetek és istenek segítségéért fordult, s így veszi kezdetét a regény története, melynek végén a gonosz Csou (Zhou)-király elbukik, és helyébe lép az új uralkodó ház. Petershagen/Eggersdorf Petershagen/Eggersdorf település Németországban, azon belül Brandenburgban. Népesség A település népességének változása: Ħamrun Spartans FC A Ħamrun Spartans FC, vagy röviden Ħamrun Spartans máltai labdarúgócsapat. A klubot 1907-ben alapítottak, székhelye Ħamrun városában található. Jelenleg a máltai élvonalban szerepel. Története során 7 bajnoki címet és 6 kupagyőzelmet ért el, ezzel az ötödik legeredményesebb csapat Máltán. Korábbi nevei 1908 – 1918 : Ħamrun Spartans 1918 – 1919 : Ħamrun United 1919 – 1921 : Ħamrun Spartans 1921 – 1922 : Ħamrun Lions 1922 óta jelenlegi nevén szerepel. Sikerei Máltai élvonal ( Premier League Malti ) Máltai kupa: Máltai szuperkupa: Eredmények Európaikupa-szereplés Szezonális bontásban Megjegyzés: Az eredmények minden esetben a Ħamrun Spartans szemszögéből értendőek, a félkövéren jelölt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Mandarinhal A mandarinhal vagy zöld mandarinhal (Synchiropus splendidus) a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, azon belül a Callionymidae családba tartozó faj. A búvárok kedvence és különleges szépsége miatt népszerű sósvízi akváriumi hal, de természetes élőhelyétől távol nehézen tartható. Előfordulása A fajt 1927-ben a Fülöp-szigeteknél végzett természettudományos feltáró munkája során Albert William Herre amerikai ichthiológus fedezte fel. Eredeti élőhelye a Csendes-óceán korallzátonyai, a Rjúkjú-szigetektől Ausztráliáig. Megjelenése Hossza legfeljebb 6 cm. Egyike a jelenleg ismert két olyan állatfajnak, amelyek kék színét pigmentsejtek (kromatofórák) okozzák (a másik faj a közeli rokona, a pettyes mandarinhal (Synchiropus picturatus)). A kék színű pigmenteket tartalmazó sejteket cianofóráknak nevezik. Minden más állat esetében a kék színért a fényt interferáló purinkristályok felelősek. Életmódja A mandarinhal napközben kevésbé, inkább alkonyat környékén aktív. Zátonylakó, a védett lagúnákban és a rejtett part menti zátonyokon tartózkodik. Mindenevő, étrendje elsősorban apró rákokból és más gerinctelenekből áll, de fogyaszt ikrát és növényi eredetű táplálékot is. Q (Star Trek) Q egy kitalált személy a Star Trek alapú tudományos-fantasztikus televíziós sorozatokban. Feltűnik a Star Trek: Az új nemzedék, a Star Trek: Deep Space Nine, és a Star Trek: Voyager epizódjaiban is. John de Lancie alakítja. Q néven nevezik fajának minden tagját. A sorozat alkotója, Gene Roddenberry a Q nevet barátja, Janet Quarton tiszteletére választotta. Q egy csintalan, ártalmas, látszólag teljhatalmú lény, aki különös érdeklődést tanúsít az emberi lények iránt. Ereje mégis korlátozott, hiszen a többi Q döntéseit nem hagyhatja figyelmen kívül. Előszeretettel használ drámai eszközöket. Rendkívül találékony, vicces, szórakoztató cselekedetei egy jámbor lényt sejtetnek, aki aztán hirtelen „leveti az álarcát” és abszurd, groteszk, veszélyes magatartást vesz fel. Miközben hencegő és fenyegető is egyben, vitathatóan az emberiség érdekli őt a legjobban, ami ki is derül at All Good Things című Star Trek: Az új nemzedék-epizódban. Ebben a részben Q elintézi, és megadja az esélyt, hogy Jean-Luc Picard idősíkok között ugrálva megmentse az emberiséget. A Star Trek: Az új nemzedék nyitó epizódja után Q népszerű szereplő lesz a rajongók körében, köszönhetően tragikomikus viselkedésének. Ennek ellenére de Lancie minden egyes Q szerep után azt mondta, hogy ez volt az utolsó, többet nem vállal. Q első megjelenése alkalmával Picardot és tisztjeit „bíróság” elé állítja, mondván „az emberiség túl primitív, és nem mutatja a fejlődés jeleit”. Ha a vád igaznak bizonyul, Q kiirtja az emberiséget. A későbbi epizódokban inkább egy csaló szélhámos, megint más epizódokban (a "Déjá Q" ban) szimpatikus, sőt már-már sajnálnivaló. Ebben a részben Q-t megbünteti a Q kontinum, és halandóvá változtatja. Az Enterprise-on talál menedéket, és Picardot a barátjának nevezi (később visszakapja erejét). Az Új nemzedék záró epizódjában Q már kevésbé kelti egy ellenfél benyomását, és "segíti" Picardot abban, hogy megmentse az emberiséget, és hogy jobban megismerje önmagát. Picard Q-t egy idegesítő lénynek tartja, miközben Q gyakran meglepődik az embereken. A "Q Who" című részben, amikor veszekszik a kapitánnyal, Picard kijelenti, hogy az emberiség felkészült, és képes szembenézni bármivel. Erre Q az Enterpriset elrepíti a Delta kvadránsba, ahol is kapcsolatba lépnek a Borggal. A Borg támadást indít, melyet az Enterprise képtelen visszaverni, ezért Picard Q-tól kér segítséget. Q ezen meglepődik, és elmondja, hogy a legtöbb ember inkább életét áldozta volna, mintsem hogy segítséget kérjen. Később, a Star Trek: Voyager és a Star Trek: Deep Space Nine (DS9) című sorozatokban már nem, mint az emberiség elpusztítója, hanem mint egy komikus szereplő tűnik fel. A DS9 "Q-less" című részében Benjamin Sisko kapitányt kihívja egy box meccsre, s miután egész végig idegesítette, Sisko kiüti Q-t. A megdöbbent Q azt mondja: "Te megütöttél! Picard sosem ütött meg!" Mire Sisko: "Én nem Picard vagyok." A Voyageren, Q forradalmat robbantott ki a Q kontinumban a szabadságjogokért. Úgy tűnik, hogy vereséget fog szenvedni, amikor egy Q azzal a következtetéssel áll elő, hogy egy új Q születése meghozhatná a várva várt változást. Q először Kathryn Janeway kapitányt próbálja meggyőzni, hogy legyen gyermeke anyja, majd végül fajtájából választ magának párt. A gyermek végül megszületik, de Q hatalmát szörnyű dolgokra használja (háborúkat robbant ki stb), ismét a káosz széle felé terelve a Q kontinumot, ezért Q Janewayhez fordul segítségért. Ő beleegyezik, hogy erejétől megfosztva a fedélzeten maradhat, míg meg nem tanulja, hogy tetteinek következményei vannak, és erejét csak felelősségteljesen használhatja (ha nem képes erre, akkor a hátralévő életét amőbaként élheti le). Végül pár zűrösebb cselekedete után megtanulja a leckét. Hálából Q egy rövidebb utat ajánl fel Janewaynek hazafelé. 2007-es MotoGP német nagydíj A 2007-es német nagydíj volt a 2007-es MotoGP-világbajnokság tizedik versenye. A futamot a Sachsenringen rendezték július 15-én. Mosó-árok A Mosó-árok Vas megyében ered, mintegy 160 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve déli, majd északi-északkeleti irányban halad, majd eléri a Marcalt. A Mosó-árok vízgazdálkodási szempontból a Marcal Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területét képezi. Glória Píres Glória Maria Cláudia Pires de Moraes (Rio de Janeiro, 1963. augusztus 23. –) brazil színésznő. Életrajza Elza Pires és Antônio Carlos Pires színész lányaként született. Már 5 évesen szerepelt sorozatokban , 1969-ben az A Pequena Órfã (A kis árvalány) című sorozatban tűnt fel, ami a TV Excelsioron volt látható, ezután a Rede Globo által készített Dancin' Days című szappanoperában szerepelt 15 évesen. 1983-ban kötött házasságot Fábio Jr. énekessel, és megszületett lánya Cléo Pires, aki ma szintén színésznő. Azonban ma Osvaldo Morais zenész felesége, akitől 3 gyermeke született: Antonia (1992), Ana (2000) és Bento (2004). Ezután több sorozatban is szerepelt, 1988-ban a Vale Tudo-ban nyújtott alakításért, APCA trófeát nyert. 1993-ban ikreket alakított a Mulheres de Areia (A homok titkai) című sorozatban Ruth és Raquel Araújot. A sorozat miatt APCA és Imprensa trófeát kapott, 1996-ban A pampák királya Rafaela Berdinazzija, 1997-ben a Bestia (Anjou Mau) Niceje volt. Hazájában ma is ismert színésznő. A Rede Globóval 2014-ig szól a szerződése, 2007-ben Az év legjobbja díjat kapta a Domingão do Faustão című műsorban. Szerepei Telenovellákban 2007 – Paraíso Tropical (Trópusi paradicsom) – Lúcia Vilela Cavalcanti 2005 – Belíssima – Júlia Assumpção 2002 – Desejos de Mulher – Júlia Miranda Moreno 1999 – Suave Veneno – Inês/Lavínia 1997 – Anjo Mau (A bestia) – Nice Noronha 1996 – O Rei do Gado ( A pampák királya ) – Rafaela Berdinazzi (Marieta) 1993 – Mulheres de Areia ( A homok titkai ) – Ruth/Raquel Araújo 1991 – O Dono do Mundo – Stela Maciel Barreto 1990 – Mico Preto – Sarita 1988 – Vale Tudo – Maria de Fátima Acioly 1987 – Direito de Amar – Rosália Alves Medeiros 1984 – Partido Alto – Celina 1983 – Louco Amor – Cláudia 1980 – As Três Marias – Maria José (Jô) 1980 – Água-Viva – Sandra Fragonard 1979 – Cabocla – Zuca (Zulmira de Oliveira) 1978 – Dancin' Days – Marisa De Souza Mattos 1976 – Duas Vidas (Kettős élet) – Letícia 1973 – O Semideus – Ione 1972 – Selva de Pedra (Üdvözlet Pedratól) – Fatinha (Fátima) 1968 – A Pequena Órfã (A kis árvalány) – Glórinha Servian (Hérault) Servian település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 4557 fő (2015). Servian Abeilhan, Alignan-du-Vent, Bassan, Béziers, Boujan-sur-Libron, Coulobres, Espondeilhan, Montblanc, Tourbes és Valros községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Stazione di Argenta Stazione di Argenta vasútállomás Olaszországban, Argenta településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ferrara–Rimini-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di San Biagio Stazione di Portomaggiore Sadık Deda Sadık Ceyhan Deda (Burdur, 1947. november 26.) török nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1966-ban szerezte meg. Pályafutása során hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője lett. Első ligás mérkőzéseinek száma: 57. Nemzetközi játékvezetés A Török labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1989-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A török nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 19. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1993-ban a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Svédországba a IX., az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Sportvezetőként A Török labdarúgó-szövetség mediterrán térség körzetének vezetője. Magyarok Szövetsége Egyesület A Magyarok Szövetsége Egyesület egy 2009-ben alakult egyesület, melynek fő programja a magyarok érdekképviselete. . Az egyesület fő célkitűzése az ország visszavezetése az „ősi magyar értékekhez”, egyben „utat kíván mutatni a jövőbe a szeretet és az odaadás jegyében”. Az egyesület működését Magyarországon kezdte meg, de fokozatosan terjeszkedik a Kárpát-medence magyarlakta területein. A Cégbírósági kereső alapján az Egyesület célja: Találkozási és együttműködési lehetőséget teremtsen civil szerveződéseknek, és velük együttműködő, őket támogató, segítő magánszemélyeknek, valamint intézményeknek és az önkormányzatok képviselői számára a kultúra, a kulturális örökség megóvása érdekében. A hasonló nevű Magyarok Világszövetségével nem azonos. Önmeghatározás Története A Magyarok Szövetsége Egyesület a Magyarok Szövetsége Mozgalom által 2009-ben bejegyzett egyesület. A Magyarok Szövetsége Mozgalom a Börzsönyi Nemzeti Tanács (BNT) utódja. Létrehozása 2008-as Kurultajra tehető. Ideológiája Határozottan patrióta, de nem egyértelműen nacionalista népi mozgalom. A mai képviseleti demokráciával elégedetlen, azt javítani szándékozik. Elsősorban helyi szervezetek megerősítését és ezek felsőházi képviseletét látja fontosnak. Ellenzi a politikusok számonkérhetetlenségét, visszahívhatatlanságát. Követeli a magyar történeti alkotmány helyreállítását ezzel az önkényuralmi rendszerek és azok jogfolytonos időszakának törvénytelen voltának kimondását. Ideológiáját fémjelező testülete a Bölcsek Tanácsa. Párttá alakulást és országos képviselőválasztáson való indulást mereven elutasítja. Helyi választásokon indulni kíván, de országházzal kapcsolatban csak polgári felügyeleti szerepet vállalna. Vallási hovatartozása A Magyarok Szövetsége számára a történelmi egyházak jelentenek elsődlegesen kapaszkodót. A Szövetséghez csatlakoztak "alternatív hitközösségek" is, amelyekre a Szövetség mint hagyományőrzőkre, és nem útmutatókra tekint. Jelképrendszere Címere a Magyar Köztársaság kiscímeréhez nagyon hasonló. Rendezvényein a magyar trikolor mellett történelmi és települési zászlókat vonultat fel. Ismertsége A kunszentmiklós-bösztörpusztai Magyarok Országos Gyűlése nevű rendezvénye Közép-Európa egyik legnépesebb szabadtéri eseménye volt 2009-ben, 2010-ben és 2011-ben. Médiái Egyetlen hivatalos közlési eszköze a www.magyarokszovetsege.hu honlap. A Magyarok Szövetsége a Szilaj Csikó című hetilapot jelenteti meg. Céljai Magyar Nemzeti Érdek programjával Magyarország számára kíván új utat mutatni.. Képviseleti rendszere Érdemi kiválasztódás szerinti "tizedes" rendben képviseli tagjait. Ez három szintre egyszerűsítette: járási, megyei és országos szintre. A Szövetségnek az ország minden megyéjében van csoportja, és Szlovákiában is immár három csoport dolgozik a szövetség céljainak megvalósításáért, ottani elöljárója Bugár György. A Szövetség vezetői A Magyarok Szövetségét országos szinten az ún. ügyvivő testület irányítja, tagjai: Bődi Szabolcs, Nagy László. Villanueva de Argecilla Villanueva de Argecilla község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Villanueva de Argecilla Jadraque, Ledanca, Utande és Miralrío községekkel határos. Lakosainak száma 30 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: FS ALn 663 sorozat Az FS Aln 663 sorozat egy olasz (1A)(A1) tengelyelrendezésű dízelmotorvonat-sorozat. 1983 és 1993 között gyártotta a FIAT Ferroviaria. Összesen 130 db készült belőle két szériában az FS részére. Loubens (Gironde) Loubens egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 2001 – 2014 Sylvette Brel 2014 – 2020 Alain Breuille Látnivalók Saint Vincent templom XIII. századi malom Lavison kastély a XIII. századból Forrás Recensement de la population 2015, 2017. december 27. INSEE Prefektúrák Rotino Rotino (macedónul: Ротино) település Macedóniában, a Pellagóniai körzet Bitolai járásában. Népesség 2002-ben lakatlan település. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Óriásgém Az óriásgém vagy góliátgém (Ardea goliath) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó nagyméretű gázlómadár. Elterjedése Nem összefüggően Afrika nagy részén, az Arab-félszigeten és Indiában él. Általában tavaknál, mangove- és papirusz-mocsaraknál találhatóak. Megjelenése Hossza mintegy 150 centiméter, szárnyfesztávolsága 200 centiméter. Testtömege 4000 gramm. Márványosan mintázott nyaka van Életmódja Halakkal, kétéltűekkel, csigákkal, hüllőkkel, kisemlősökkel és gerinctelenekkel táplálkozik. S-alakúra görbített nyakkal várakozik, majd hirtelen mozdulattal átdöfi a áldozatát. Szaporodása Gallyakból, nádból fákra vagy bokrokra építi a fészkét. Veres Emese Gyöngyvér Veres Emese Gyöngyvér (Marosvásárhely, 1966. május 8.) erdélyi magyar néprajzi szakíró, újságíró. Életútja Középiskoláit Brassóban, az Unirea Történelem–Filológia Líceumban végezte (1984), majd az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát román nyelv és kulturális antropológia szakon (2000), ugyanott doktori címet is (2008). Egyetemi évei alatt a Magyar Rádió, a budapesti Evangélikus Élet és a Brassói Lapok állandó külső munkatársa. 2009-től a Barcaprint kiadó ügyvezetője. Munkássága Első írása 1990-ben a Németországban kiadott Útitárs c. folyóiratban jelent meg a szórványokban folyó lelki gondozásról. Néprajzi és antropológiai tárgyú tanulmányait közölte a Másság – idegenség – elmozdulás. I–II. (Budapest, 1997), a Kultúra és Közösség (Budapest, 1998). Kötetei Barcasági körkép (Budapest, 1996); Gergely napjától Péter-Pálig. Ünnepek és jeles napok a barcasági csángóknál (Szecseleváros 2002); Ma leszek házadban először vendég. Felnőtté válás a barcasági csángó gyülekezetekben (Budapest, 2005. Barcasági Könyvek); „Mikor Oláhország háborút izene.” A barcasági csángók kálváriája (Budapest, 2008). A Vallási néprajz sorozat szerkesztésében megjelent kötetei: Evangélikus múltunk és jelenünk (Budapest, 2002); 250 éves a konfirmáció Magyarországon (Budapest, 2006); Az unitárius örökség. Simén Domokos emlékére (Budapest, 2008). Kéziratban lévő műve: Temetkezési szokások a barcasági csángóknál. Jantausch Pál Jantausch Pál (szlovákul: Pavol Jantausch; Verbó, 1870. június 27. – Nagyszombat, 1947. június 29.) püspök, nagyszombati apostoli kormányzó. Élete A Nagyszombati Érseki Katolikus Gimnáziumban, majd Pozsonyban és Esztergomban tanult. 1889-ben Nagyszombatban érettségizett. A bécsi Pázmáneumon doktorált teológiából. 1893-ban szentelték pappá, majd Nagytapolcsányban, Szomolányban, Nyitrabajnán és Pozsony-Virágvölgyben volt káplán. 1899-ben Cserfalun lett plébános, majd 1906-tól Nyitraludányban szolgált. A Szentszék 1922. május 29-én nevezte ki az új Nagyszombati Apostoli Kormányzóság élére. 1925-ben prienei címzetes püspök lett. Munkájának is köszönhetően, 1929-re sikerült létrehozni Komáromban a Marianum egyházi iskolát. 1930-ban premontrei rendnek kolostort építtetett Verbón és Udvarnokon. 1936-ban a Comenius Egyetem Római Katolikus Teológiai Karának létrehozásában szerzett érdemeket. 1938-ban új püspöki gimnáziumot hozott létre Nagyszombatban. 1948-ban Verbón a premontrei nővérek kolostorában temették újra. Püspöki mottója: Pro veritate cum caritate. Művei 1943 Kresťan dnes I. (cikkgyűjtemény a Posolból 1921-1928) 1944 Kresťan dnes II. Főként szlovák nyelvű katolikus lapokban publikált, mint például a Duchovný pastier, Serafínsky svet, Tatranský orol, Trnavská rodina, Kultúra, Posol Božského Srdca. Gare d’Argelès-sur-Mer Gare d’Argelès-sur-Mer vasútállomás Franciaországban, Argelès-sur-Mer településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Narbonne–Portbou-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Elne Gare de Collioure (8026) 1991 JA1 A (8026) 1991 JA1 egy kisbolygó a Naprendszerben. Eleanor F. Helin fedezte fel 1991. május 8-án. Schwedelbach Schwedelbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Nikola Jurčević Nikola Jurčević (Zágráb, 1966. szeptember 14. –) horvát válogatott labdarúgó, edző. A horvát válogatott tagjaként részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Osztrák bajnok (2): 1993–94 , 1994–95 Osztrák szuperkupa (2): 1994, 1995 Zsombéksás A zsombéksás (Carex elata) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába sorolt perjevirágúak (Poales) rendjében a palkafélék (Cyperaceae) családjának egyik faja. Származása, elterjedése A számára kedvező élőhelyeken egész Magyarországon gyakori, társulásalkotó, többek közt a Gödöllői-dombság területén él. Megjelenése, felépítése Gyöktörzse több mm vastag, kúszó, tarack. Felálló szára élesen háromélű, a felső része erősen érdes. Nagy, tőálló, lemez nélküli tőlevélhüvelyei sárgásbarnák, fényesek, ormójuk éles. A lemezes hüvelyek is sárgásbarnák. A szürkészöld levéllemez 2–5 mm széles. A virágzatnál rendszerint rövidebb, a háta ormós. Virágzata 4–6 hengeres, 2–6 cm hosszú, felálló füzérke: az alsók ülők vagy rövid nyelűek, termősek (2 bibével), a felső 1–3 ülő, porzós. Az alsó, murvásodó levél lomblevélszerű, a virágzatnál rövidebb. A kb. 3 mm hosszú pelyvalevelek vége tompa vagy hegyes — feketék vagy pirosbarnák, világos középérrel. Hosszuk az érett tömlőének háromnegyede. A tömlő 3–4 mm hosszú, kerülékes vagy középen a legszélesebb, mindkét oldalán homorú, 2–6 erű, igen rövid csőrű, kopasz. Életmódja, termőhelye Évelő növény. Nedves réteken időszakosan vízzel borított szikeseken, láperdőkben, átmeneti lápokon nő — a talpvíz mélysége legfeljebb fél méter lehet. Önállóan zsombékol; nagy zsombékjai 20–100 cm magasak; a lepusztult vagy letaposott zsombékokon számos vízimadár fészkel. Társulásalkotó a magassásosok (Magnocaricetalia) növénytársulástani rendjében: a zsombéksásos (Caricetum elatae) és a Caricetum elato-lasiocarpae asszociáció karakterfaja; az égeres láperdőkben (Carici elongatae-Alnetum) képződő sástőzeg egyik fő alapanyaga. Levelei tavasszal leszáradnak. Virágai április–májusban, az új levélzet kifejlődése előtt nyílnak. Tomići (Vrbovsko) Tomići falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Vrbovskóhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 46 km-re északkeletre, községközpontjától 10 km-re északnyugatra, a 3-as számú főút mellett fekszik. Története A településnek 1857-ben 73, 1910-ben 70 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Vrbovskói járásához tartozott. 2011-ben 13 lakosa volt. International Students of History Association Az International Students of History Association (ISHA, "Történészhallgatók Nemzetközi Szövetsége") a történészhallgatók nemzetközi, kormányfüggetlen szervezete, amelynek központja s egyben tevékenységének fő színtere Európa. A szervezet célja a tagok közötti kommunikáció megkönnyítése és az információcsere biztosítása a történettudomány, illetve a kapcsolódó tudományágak hallgatói között. Az ISHA-t eredetileg 1990-ben, Budapesten alapították. A kezdeményezés hátterében a magyar történészhallgatók álltak, akik a vasfüggöny lehullása után kapcsolatokat kívántak létesíteni nyugat-európai társaikkal. Az ISHA tagságát az Európa 15 országából származó több, mint 25 szekció alkotja a megfigyelőkkel és a külső tagokkal egyetemben, míg az ISHA maga a hallgatók európai szervezetének (European Students' Union, ESU) társult tagja. A szervezet emellett szoros együttműködést vállal egyéb egyetemi hálózatokkal is, így például az European History Networkkel és az EUROCLIO-val (Történelemoktatók Európai Szövetsége). Tevékenységek Az akadémiai év során a különböző tagcsoportok vállalják magukra a különböző események megszervezését. Ez utóbbiak között rendes és hétvégi konferenciák is megtalálhatóak, az ISHA szempontjából a legnagyobb jelentőséggel azonban az ún. tavaszi éves konferencia bír. Az említett események időtartama jellemzően 5-7 nap, a résztvevők létszáma harminc és száz között mozog az adott alkalom jelentőségétől függően. Az Európa minden szegletéből származó diákok workshopokat szerveznek, megbeszéléseket, előadásokat és prezentációkat tartanak különböző témákkal kapcsolatban, de emellett kirándulások és utazások képében kulturális programokon is részt vehetnek. A további szabadidős tevékenységek lehetőséget biztosítanak a résztvevők számára a kölcsönös megértés előmozdítására és a tájékozottság növelésére. Korábbi konferenciák 2009-10 során az ISHA részt vett a "Connecting Europe through History – Experiences and Perceptions of Migration in Europe" című projektben az EUROCLIO-val és az Europaeummal, a tíz európai vezető egyetem szervezetével együtt. Carnival 1999 óta az ISHA saját újságot jelentet meg Carnival címmel, amely a diákok saját cikkeit közli. Az újság éves jelleggel jelenik meg, lapjaira nem csupán a szervezet tagjai, hanem történészhallgatók és a kapcsolódó tudományágak tanulói is írhatnak. Felépítés General Assembly (GA, "Általános Gyűlés"): az ISHA döntéshozó szerve, amely a tag- és a megfigyelő szekciókból áll. (Szavazati joggal csak az előbbiek bírnak.) A GA határoz a szervezet politikájáról, dönt a szabályzat módosításáról, valamint választja meg az ISHA tisztviselőit. International Board (IB, "Nemzetközi Bizottság"): az ISHA végrehajtó szerve. Tagságát az elnök, az alelnök, a titkár és a kincstárnok alkotja, akik a GA által meghatározott irányvonal a gyakorlatban való megvalósításáért felelősek. Council (Tanács): az IB legfőbb segédszervezete az ISHA működtetéséhez szükséges feladatok ellátásában. Treasury Committee ("Kincstári Bizottság"): két tag alkotja, akiknek feladata a kincstárnok működésének utólagos ellenőrzése hivatali időszakának befejeztekor. Editor-in-Chief (főszerkesztő): a Karnevál éves számának összeállításáért felelős tisztviselő. Webmaster : feladata az ISHA honlapjának karbantartása. Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) önálló szabályozó szerv Magyarországon, így vezetője az Alaptörvény szerint jogszabályt (rendeletet) alkothat. Az NMHH elnöke a köznyelvben Médiatörvényként ismert 2010. évi CLXXXV. törvény felhatalmazása alapján frekvenciadíjakkal, hírközlési azonosítók lekötéséért és használatáért fizetendő díjakkal, felügyeleti és hatósági eljárási díjakkal kapcsolatban hozhat rendeletet. Története Az NMHH-t 2010. augusztus 11-én hozta létre az Országgyűlés a médiát és hírközlést szabályozó egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXII. törvénnyel. A konvergens hatóság a médiaszabályozásért felelős Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), valamint a hírközlési szektor felügyeletét ellátó Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) egyesülésével jött létre. Első elnöke, Szalai Annamária 2013. április 12-én elhunyt. Ezt követően a miniszterelnök javaslatára 2013. augusztus 19-i hatállyal Áder János köztársasági elnök 9 évre kinevezte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökévé dr. Karas Monika Zsuzsannát. A hatóság angol nyelvű neve National Media and Infocommunications Authority. Szervezeti felépítés Az NMHH hatásköreit három önálló hatáskörrel rendelkező szervén keresztül gyakorolja: Az NMHH szervezetének élén az elnök áll. Az NMHH másik önálló hatáskörrel rendelkező szerve az NMHH Médiatanácsa , amely és amelynek tagjai csak a törvénynek vannak alárendelve. Szintén az NMHH önálló hatáskörrel rendelkező szerve az NMHH Hivatala , amelynek élén az NMHH elnöke által kinevezett főigazgató áll. Az NMHH-n belül az igazgatóságok és az igazgatóságokhoz tartozó osztályok, továbbá a belső ellenőrzés és az informatikai biztonságért felelős személy közvetlenül az elnök ellenőrzése alá tartozik, de a hírközlési igazgatóság az elnök által kinevezett hírközlési elnökhelyetteshez kapcsolt szervezeti egység. A főigazgató alá tartozik az NMHH Hivatalának három fő divíziója, amelyek az állami infokommunikációs erőforrásokkal való gazdálkodásért, a hírközlési ágazat felügyeletéért, illetve a médiatörvény által a hivatal hatáskörébe utalt médiaszabályozási feladatok ellátásáért felelősek. Közvetlenül a főigazgatóhoz tartozó szerv a nem polgári frekvenciagazdálkodásért felelős Közigazgatási Frekvenciagazdálkodási Hatóság (KFGH), a Nemzeti Filmiroda, valamint a médiatanács titkársági feladatait ellátó főosztály és az NMHH-n belüli projektek összehangolásáért felelős főosztály. A média- és hírközlési biztost az NMHH elnöke nevezi ki és menti fel, valamint gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, ugyanakkor a biztos a médiatörvény által előírt feladatai ellátása körében nem utasítható. A biztosi hivatal vezetője 2011. március 22-től 2015. április 30-ig dr. Bodonovich Jenő volt. Az ő nyugdíjba vonulását követően, 2015. május 1-jei hatállyal Kastory Edina ügyvédet, jogi szakértőt nevezte ki a biztosi posztra az NMHH elnöke. Lásd még itt: Tevékenysége Hírközlés Az NMHH általános feladata a hírközlési ágazatot nézve az elektronikus hírközlési piac zavartalan, eredményes működésének és fejlődésének, az elektronikus hírközlési tevékenységet végzők és a felhasználók érdekei védelmének, továbbá a tisztességes, hatékony verseny kialakulásának, illetve fenntartásának elősegítése az elektronikus hírközlési ágazatban, valamint az elektronikus hírközlési tevékenységet végző szervezetek és személyek jogszabályoknak megfelelő magatartásának felügyelete. Az NMHH a hírközlési ágazat tekintetében külön törvényben foglaltak szerint a következő feladatokat látja el: nyilatkozik a hatáskörével összefüggő jogszabályalkotási és -módosítási igényekről és javaslatokról, felméri és folyamatosan elemzi a hírközlési és az ezekhez kapcsolódó informatikai piac működését, folyamatosan értékeli a hírközlési piac helyzetét, és arról összehasonlító elemzéseket készít, piacelemzést végez, eljár a kötelezett szolgáltató számára megállapított egyes kötelezettségek teljesítésével, illetve megszegésével összefüggésben, eljár a hírközlésre vonatkozó szabály megsértése miatt, illetve szerződéskötéssel kapcsolatos jogviták esetén indított eljárásokban, ellátja az egyéb jogszabályban foglalt elektronikus hírközlési és postai hatósági feladatokat, a gazdálkodás körében – e törvényben és más jogszabályokban foglaltak szerint – gyakorolja a rádiófrekvenciákra és azonosítókra vonatkozó állami tulajdonosi jogokat, polgári célú gazdálkodást folytat a rádiófrekvenciák és azonosítók vonatkozásában, ellátja az egyéb jogszabályban foglalt hatósági és nem hatósági feladatokat. A kormány nem polgári célú frekvenciagazdálkodással kapcsolatos közigazgatási feladatait a Közigazgatási Frekvenciagazdálkodási Hatóság látja el. A KFGH az NMHH Hivatalának szervezetében és a főigazgató irányítása alatt álló, önálló hatáskörű szervezeti egységként működik. Média A média ágazatában a legfontosabb feladatokat egy öttagú testület, az NMHH önálló hatáskörű szerveként működő, az Országgyűlés által kétharmados többséggel megválasztott médiatanács látja el. A Médiatanács gyakorolja a kiemelt hatósági hatásköröket, azonban bizonyos területeken az NMHH egy másik önálló hatáskörű szervének, a Hivatalnak is van hatósági hatásköre (például vezeti a hatósági nyilvántartásokat, elbírálja a kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének megsértése miatt tett kérelmeket nem jelentős befolyásoló erejű, illetve nem közszolgálati médiaszolgáltatók esetén, felügyeli a közszolgálati és közösségi médiaszolgáltatásban közzétett reklámra és közérdekű közleményre vonatkozó, valamint a hallási fogyatékkal élők számára hozzáférhető műsorszámokra vonatkozó szabályok érvényesülését, stb.). Az NMHH Elnökének mint a hatóság önálló hatáskörrel rendelkező szervének médiaigazgatási ügyekben nincs feladat- és hatásköre (a műsorszám kategóriába sorolásával és a közlemények besorolásával kapcsolatos hatósági eljárás igazgatási szolgáltatási díját megállapító rendelet kivételével). Az NMHH elnökének tisztségét betöltő személynek médiatanács-elnökként – a négy médiatanács-taggal közösen – testületi döntés révén van módja arra, hogy médiaigazgatási ügyekben gyakorolja a médiatanácsot megillető hatásköröket. Bővebben: A Médiatanács A Médiatanács az NMHH önálló szerve, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) jogutódja. Elnökét és négy tagját az Országgyűlés egyetlen listán, a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával, kilenc évre választja meg. A tagokra a médiatörvény szerint az országgyűlési képviselőcsoportok egy-egy tagjából álló eseti bizottság (jelölőbizottság) egyhangú szavazással tesz javaslatot. A tagok frakciójuk számának megfelelő szavazattal rendelkeznek. Az NMHH köztársasági elnök által kinevezett elnöke a kinevezés tényével és időpontjában a Médiatanács elnökjelöltjévé válik. A Médiatanács elnöke és tagja olyan személy lehet, aki az országgyűlési képviselők választásán választható, büntetlen előéletű, nem áll a tevékenységének megfelelő foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, valamint rendelkezik felsőfokú végzettséggel és 1) legalább ötéves, a médiaszolgáltatások vagy a sajtótermékek hatósági felügyeletével vagy a hírközlési hatósági felügyelettel összefüggő gyakorlattal, vagy 2) a médiára vagy a hírközlésre vonatkozó tárgyban Magyarországon elismert tudományos fokozattal, vagy legalább tízéves oktatói gyakorlattal felsőoktatási intézményben. A Médiatanács 2010. október 11-én alakult meg. Elnöke Szalai Annamária lett. Az ő 2013. április 12-i halálát követően a tisztség öt hónapig betöltetlen volt, majd az Országgyűlés 2013. szeptember 9-én Karas Monikát, az NMHH elnökét választotta meg a Médiatanács elnökévé. A Médiatanács jelenlegi tagjai: Dr. Auer János, Dr. Kollarik Tamás, Dr. Koltay András és Dr. Vass Ágnes. A Médiatanács feladatai: ellenőrzi és biztosítja a sajtószabadság érvényesülését a médiatörvény valamint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény keretei között, ellátja az állami tulajdonban lévő, médiaszolgáltatás céljára biztosított korlátos erőforrásokat használó médiaszolgáltatási jogosultságok pályáztatásának és a pályázat elbírálásának feladatát, ellátja a törvényben előírt felügyeleti és ellenőrzési feladatokat – a műsor vagy műsorszám rögzítése vagy a médiaszolgáltató által rögzített műsor vizsgálata, továbbá hatósági megkeresés útján, a Hivatalon keresztül műsorfigyelő és -elemző szolgálatot működtet, véleményt nyilvánít a médiával és a hírközléssel kapcsolatos jogszabályok tervezetéről, rendszeresen ellenőrzi a vele kötött hatósági szerződések megtartását; állásfoglalásokat, javaslatokat dolgoz ki a magyar médiaszolgáltatási rendszer fejlesztésének elvi kérdéseire vonatkozóan, kezdeményezi a fogyasztóvédelemmel és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmával kapcsolatos eljárásokat, beszámolót készít a műsorkvótákra vonatkozó kötelezettségek teljesítéséről az Európai Bizottság részére, szükség esetén kezdeményezheti az audiovizuális politikáért felelős miniszternél e törvény módosítását, kezdeményező szerepet vállal a médiaműveltség, a médiatudatosság magyarországi fejlesztésében, ennek keretében összehangolja más állami szereplők médiaműveltséghez kapcsolódó tevékenységét, segíti a kormányt az Európai Unió felé e tárgyban esedékes időszakos beszámoló elkészítésében. Korhatár-besorolás A jogszabályok kötelezik a televíziókat arra, hogy a legtöbb műsorukat tartalmuk alapján korhatár-kategóriák szerint besorolják. Az NMHH a korhatárjelölések alkalmazásának egységesítése céljából ajánlásban fogalmazza meg a javasolt jelzésekre vonatkozó kritériumokat. Tartalmaikat alapvetően a csatornák sorolják be az egyes kategóriákba, de a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kérésre a televíziós műsorokat külön díj ellenében, 15 napon belül besorolja. A hatóság a médiaszolgáltatók saját besorolásait ellenőrizheti. Alapvetően 6 kategóriát különböztethetünk meg, de a televízióknak lehetőségük van alkalmazni a gyermekbarát piktogramot is azon műsorszámok esetében, amelyek kifejezetten gyermekeknek szólnak. Ha egy műsor a médiahatóság szerint „Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott” (IV. kategória), de a csatorna mégis alacsonyabb kategóriába sorolja be, annak jogkövetkezményei lehetnek: egyrészt a médiaszolgáltatók hatósági szerződéseiben leírt szankciókat, másrészt a médiatörvény V. fejezetében leírt jogkövetkezményeket lehet alkalmazni. Mozifilmek esetében az NMHH végzi el a besorolást. Az alábbi táblázatban láthatóak a korhatárra figyelmeztető piktogramok, amelyeket a köznyelvben csak „karikáknak” szokás nevezni. Kritikák A hatóság működését főleg a 2010 utáni második és harmadik Orbán-kormány befolyásolása miatt érték kritikák. Ezek alapján a szervezet működését és a vezetők kinevezését is a Fidesz-kormány saját igényei szerint határozta meg különféle jogszabályokkal, ennek részeként a tagok 9 évnyi mandátummal lettek megválasztva, elnöknek pedig a Fidesz közeli Szalai Annamáriát tették meg, majd annak 2013-as halála után Karas Monika lett az elnök, aki többek közt Habony Árpád kormányzati tanácsadó ügyvédjeként is ismert volt, miközben még kinevezése idején is 3,6 milliós szerződés kötötte a kormánypárti frakcióhoz. A szervezet hangsúlyosan hozott olyan döntéseket, melyek kormányközeli személyek médiaérdekeltségeinek kedveztek, miközben számos, a magyar médiapiacot súlyosan korlátozó, kormánykritikus médiumokat ellehetetlenítő vagy megszüntető lépés ellenére néma maradt. Ennek egyik szimbolikus jele, hogy elnökként maga Karas is kerüli a nyilvánosságot, és csak ritkán ad interjút. Dou-Rud Dou-Rud, Dorud (perzsa nyelven: �����, Dorūd, Dūrūd és Dow Rūd) város Iránban, Lorestan tartományban, Dorud megye városa és fővárosa. A 2006-os népszámláláskor lakossága 159.026 fő volt 23.596 családban. Nevének jelentése A Dorud név jelentése, "ahol két folyó találkozik", a "Do" kettőt jelent, a "rud" pedig folyót jelent. Leírása A város Lorestan keleti részén, két folyó torkolatánál, 1466 méter tengerszint feletti magasságban található és mintegy 62 km-rel keletre fekszik Horremabadtól, a tartomány közigazgatási központjától és 315 km-re délnyugatra Teherántól, az ország fővárosától. A város éghajlatára jellemző a közepesen meleg nyár és viszonylag alacsony téli hőmérséklet. Az átlagos éves hőmérséklet +14 °C, az éves átlagos csapadékmennyiség 562 milliméter. A város a szeizmikus tevékenység zónájában található. 2007. március 7-én a Dorud-ban egy 4,8 magnitúdójú földrengés következett be. Ennek eredményeként legalább 35 ember sérült meg. Gazdasága A Dou-Rud jelentős kereskedelmi és mezőgazdasági központ. Ezen kívül a városban található Irán 3 legnagyobb cementgyára is, amely naponta összesen 4,5 ezer tonna cementet termel. Látnivalók A város közelében több vízesés is található: a város déli részén található Chaken (Chakan) és Shevy, az azonos nevű falu közelében. Szent Ilona címere Szent Ilona címere egy kék színű pajzs, mely egy vitorláshajót ábrázol a kék tengeren, két parti szikla mellett. A hajó tatján az angol zászló lobog. A pajzsfő arany, melyen a sziget őshonos madara, a Szent Ilona-szigeti lile látható. A címerpajzsot díszítőelemek övezik, tetején Szent Ilona található bal kezében kereszt, a másikban virágot tartva. Alul egy szalagon a mottó olvasható. (A zászlón a címerpajzsot a díszítőelemek nélkül ábrázolják.) Gare de Combs-la-Ville - Quincy Gare de Combs-la-Ville - Quincy vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Combs-la-Ville településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Boussy-Saint-Antoine Gare de Lieusaint - Moissy Iznalloz Iznalloz település Spanyolországban, Granada tartományban. Iznalloz Deifontes, Albolote, Colomera, Benalúa de las Villas, Montillana, Noalejo, Campotéjar, Montejícar, Guadahortuna, Píñar, Darro, Diezma, Huétor Santillán és Cogollos Vega községekkel határos. Lakosainak száma 5033 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sisakdísz Névváltozatok: a sisak orra (Bárczay 4.), sisakdísz (Századok 1869. 493.), boncs (Turul 1908/2. 53. [Thallóczy]), ékítmény (Kristó Anjou. háb. 239.), dísz (Forgon 108. Új Idők lexikona XIII. 3264.), sisaktoll (Forgon 549.), képlet (figura) (Nagy Iván III. 44.), taréj (Nagy Iván VI. 21., Ipolyi Arnold 240.), sisaktaraj (TESz I. 437.), címerfedél (Turul 2000/1-2. 47. l.) fr: cimier, timbre, en: crest, de: Helmkleinod, Cimier, Zimier, Helmzier, Kleinod (a 14. sz. 2. felétől mutatható ki, mely az ófelnémet chleinodi 'kis, finom' zierlich 'kecses' származéka; az addigi Zimir kifejezést, melyet a teljes fegyverdíszre értettek , később a sisakdíszre is átvitték), r.de: Groyr, Krayir (Oswald 170.), cs: klenot, la: coronaria, apex, galeatum, fastigium, cimerium (Rink 16.), corona, apex seu imposita figura (Uo. 17.) Rövidítések: A sisakdísz a sisak tetejére felerősített térbeli alakzat. (Az angol heraldikában sisak nélkül, sisakkoszorún vagy sisakkoronán is előfordul.) A pajzs után a címer legfontosabb alkotórésze. A francia eredetű címer szó jelentése sisakdísz volt. A sisak tulajdonképpen a sisakdíszek viselése által vált címertartozékká. A csatában nagy távolságból is felismerhetővé tette a harcost, de nagy súlya miatt nem viselték teljes díszében, csak a lovagi tornán és ünnepi alkalmakkor. Bizonyos fajta védelmet is nyújtott, mert mérsékelte a fejre mért csapást. A lovagi tornák egyes küzdőszámainak célja az ellenfél sisakdíszének letaszítása volt a sisakról. A torna előtti címerszemlén is a sisakdíszeket állították ki. Ezért Európa legnagyobb részén az oromdísz alapvető fontosságot töltött be a lovagi és címerkultúrában. Gyakran szolgált a család egyes ágainak megkülönböztetésére, ami a közép-európai heraldika sajátsága. Egyes címerábrák vagy ábra-kompozíciók eredete a sisakdíszekre vezethető vissza, mint például Bogomér, liptói főispán és a tőle leszármazó családok címerében a koronán nyugvó trombitát tartó kar. Hasonló esetek, már a 14. századtól előfordulnak. Néha a sisak a sisakdísszel a pajzsra kerül, máskor a sisakdísz a sisakkoronával látható a pajzson. Sisakdíszre emlékeztet a Bebek és az 1412-es Forgách címeres pecsét. A sisakdísz használata A sisakok díszítésének igénye már az ókorban felmerült. Elsőként valószínűleg Angliában jelent meg. Innen valók az első sisakdísz-leírások is. A sisak ormára tollakat és egyéb díszeket tűztek, hogy a lovag felismerhető legyen a csatában. Népszerűek voltak az olyan segédsisakdíszek is, mint a sasszárnyak és a bölényszarvak. Ezek még nem valódi sisakdíszek, mert nem a viselőjét jelképezték, csak alkalmi módon utaltak rá, illetve céljuk a valódi sisakdísz kiemelése, hordozása, kiegészítése volt. Geoffroy Plantagenet 1127-es roueni lovaggá avatásán a gróf pajzsán látható oroszlánok közül egyet a fején viselt süvegére is ráfestettek. Ez azonban még nem valódi (plasztikus) sisakísz. A hagyomány szerint azonban Geoffroy rekettyeágat hordott a sisakjára tűzve és innen ered a dinasztia neve is, ami már több joggal tekinthető sisakdísznek, de ez is csak egy mondai hagyomány. Az efféle alkalmi alakzatok viselése azonban előkészíthette az utat a valódi sisakdíszek számára, melyek nyilvánvalóan nem egy légüres térben, hirtelen jelentek meg. A sisakdíszek mellett fontos szerepet töltöttek be az ezeknél valószínűleg korábbi eredetű, különféle sisakokra és süvegekre helyezett tollforgók, melyekért hatalmas összegeket is kifizettek (például a daru- és kócsagtollas forgóért), melyek a társadalmi állást is kifejezték. Spanyolországban büntetést kellett fizetnie annak, aki tollbokrétát jogtalanul viselt. Az angol peerek egyik jelvénye volt a tollforgó is a cím, a sisak és a korona mellett. A plasztikus sisakdíszek a 12. század végén jelentek meg a sisakokon. Általánossá a 13. század második felében váltak. A legkorábbi ismert valódi sisakdísz Flandriai Balduin 1197-es pecsétjén maradt fenn. A német-római birodalomban a 13. század óta mutatható ki. Csehországban Vítek z Prčice 1220-as pecsétje tartalmazza. A legrégibb sisakdíszek kétségtelenül a szarvak, sasszárnyak, páva-, kakas-, strucctollak, szarvasagancsok, zászlócskák, állatok, emberi törzsek. Ilyen például Mihály zólyomi és szepesi ispán (1273), Baldus szepesi ispán (1299), a zólyomi Doncs mester, a Kontok és a Drugethek sisakdísze. Az első teljes címerek 1230 tájáról valók, melyeken az oromdíszes sisak a pajzs fölött látható. Magyarországon a legkorábbi ismert adományozott sisakdísz 1326 április 7.-éből származik Károly Róberttól, amelyet Enyerei Imre fia, Enyerei Miklós és testvérei (Tamás, András és István) nyertek ("egy kiterjesztett két szárnyú csőrében leveles ágat tartó arany sólyom"); ezt majd az egyenes fiúági leszármazottjai, csébi Pogány családbeliek, a címerüknek a pajzs alakjává is tették. Az oklevél szövege tartalmazza a sisakdísz magyar nevét (cymer) is, záradéka pedig azt sejteti, hogy már a király valamelyik elődje is adományozott címert Magyarországon. A (1327-ben a Balassa családbeli Doncs mester részesült címerjavításban.) Európai viszonylatban is ritka a Geissel patríciuscsalád 14. századi máig fennmaradt eredeti sisakdísze, melyet később ovális pajzzsal egészítettek ki és a soproni volt bencés (középkori ferences) templomban maradt fenn. Bőrből csuklyaszerűen kiképzett kecskefejet, a család címerállatát ábrázolja. Noha korábban már léteztek címerek, melyeket a viselőjük saját maga vett fel, az első címeradományok a 14. században sisakdísz-adományok voltak. Ezek használata a 14. század közepén-végén fontosabbnak tűnik, mint a pajzson található jelképek használata. Jól mutatják ezt a korabeli sisakpecsétek folytatásai, a teljes címert ábrázoló pecsétek, melyeken a sisakdíszek nagysága jóval meghaladja a pajzsokét, ha azok szerepelnek a pecséten. Míg például Drugeth Vilmos nádor 1337-es pecsétjén a pajzs és a sisak egyforma nagyságú és a sisakdísz aránytalanul kicsi, addig Szécsényi Simon országbíró 1395-ös pecsétjén a sisak és a pajzs egyforma nagyságú ugyan, de a sisakdísz már aránytalanul nagy. Ez a sisakdíszek fontosságának megnövekedését mutatja a 14. század közepétől kezdődően a század végéig, ami egész Európára jellemző jelenség. A 13. század első éveiben a sisakdísz a német pecséteken és más országokban is a címer mellett látható, mint önálló jelkép. 1240 táján már örökletes lett. A 14. században a sisakdíszek már csak a heraldikában maradtak fenn. Németországban, Ausztriában, Magyarországon és Svájc nagy részén változatosak a sisakdíszek. A középkor végén a német befolyás alatt álló heraldikai rendszerekben több címer egyesítése esetén egy pajzson az eredeti címerek sisakdíszeit is megtartották a pajzs fölött. A brit oromdíszek egyszerűek, általában csak egy fordul elő a címerben. Franciaországban és az Ibériai-félszigeten egyre hanyatlott a használata, míg teljesen meg nem szűnt. Franciaországban nem tartották a címer jelentős alkotórészének, ezért előfordult, hogy a címerviselők azt a saját tetszésük szerint megváltoztatták. Az olasz heraldikában különleges sisakdíszeket használtak. A német, közép-európai és skandináv sisakdíszek általában megismétlik a pajzsképet vagy azt tükrözik, ami teljesen ismeretlen gyakorlat a Brit-szigeteken, ahol a pajzsbeli kép általában valamilyen mesteralak. Ott a pajzs és a sisakdísz két külön, egyenrangú, de önálló, a címerviselőt egyaránt jelképező szimbólum, amit jelez az angol crest 'sisakísz' szó gyakori (laikus és szakszerű) használata különféle összefüggésekben (pecsétmező, levélpapír), ami már a legrégibb címerekben is megjelenik sisak és sisaktakaró nélkül, közvetlenül a pajzson. A nők és az egyházi személyek általában nem viseltek sisakdíszt, ami azt fejezi ki, hogy nem vesznek részt a háborúban. Ez alól kivétel volt Jeanne d'Arc 1429-es címere. Néha a pajzs fölötti sisak nélküli ábrázolásokat, melyek a sisakdísz szerepében állnak, a magyar heraldikában címerfedélnek is nevezik. Ilyenek például az egyházi heraldika rangjelölő kalapjai és zsinórjai. I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem címeradományain általában hiányzik a sisakdísz. Ez olasz címerfestő jelenlétére is utalhat az erdélyi dvarban, mert az olasz heraldikában ritkák a sisakdíszek. Néha a sisakdísz a lovaspecséteken csótárdíszként vagy fejdíszként megjelenik a ló fején is, mint például de Warenne, Surrey grófjának a lovaspecsétjén, Henry de Percy 1301-es pecsétjén, Owain Glyndwr (1354 k. - 1416) lovas ábrázolásán. A hadviselésből a 16. században tűntek el a sisakdíszek. A 19. század romantikus légkörében néha újra megjelentek az előkelő származású urak összejövetelein. Például az orosz lovassági gárda sast viselt az ünnepi sisakján, a porosz személyes gárda ezrede a porosz sast hordta, míg a bajor lovasság oroszlánt viselt sisakdíszként. A reneszánsz heraldika a címersisak használatát is a művészi koncepciónak rendelte alá. A sisak pajzsra helyezésének egyik szabálya volt, hogy oldalt dőlt pajzsnál a sisakot is oldalt, egyenes pajzsnál a sisakot is szembe kellett fordítani. A reneszánsz címereknél ez sem érvényesült következetesen. Mindjobban háttérbe szorult a sisakdísz is. Az Anjou-korban még két sisakdíszt is ábrázolhattak egy pecséten. Kanizsai István szlavóniai helytartó saját családi sisakdíszére helyezte rá a királyét, minthogy az ő nevében kormányozta a tartományt. A XVI. századra a sisakdísz fokozatosan díszítőelemmé süllyedt. A sisakdísz megrajzolása és leírása A sisakdísz a címer örökletes tartozékai közé számít. A leggyakrabban összefügg a pajzsbeli képpel és a pajzs színeivel. A pecséteken és érmeken helyettesítheti az egész címert is. Az eredeti sisakdíszeket fából, bőrből, tollból, papírból, pléhből, kötött anyagból, textilből, esetleg aranyból, ezüstből és drágakövekből készítették. A sisakhoz hozzácsavarozták vagy hozzákötözték. A címerben térben ábrázolták. Mindig a sisak irányát követi, de ez alól vannak kivételek, főleg ha több sisak van egy pajzson. A sisakdíszt általában térben ábrázolják - eltérően a címer legtöbb alkotórészétől - , hiszen tényleges használata során a csatatéren is térbeli képződmény volt a sisak tetején. A sisakdísz sohasem áll magában (hiszen ekkor címerjel lenne), hanem, sisakon, sisakkoszorún vagy sisakkoronán helyezkedik el, van azonban példa arra is, hogy a sisakdísz közvetlenül a sisakon, a sisaktakaró szövetén áll. Néha a teljes pajzsbeli kép alkotja, olykor azonban csak egy részét ismétli meg vagy teljesen különbözik attól, illetve más címerképpel együtt fordul elő. Az emberek és állatok általában növekvő helyzetben szerepelnek a sisakdíszen. Előfordulhat szinte az összes címerábra a segédsisakdíszekkel vagy azok nélkül. A korai sisakdíszek megismétlik a pajzsképet és a lovagok ténylegesen viselték a csatában és a lovagi tornán. Innen ered az a heraldikai szabály, hogy a sisakdísz nem lebeghet a pajzs fölött, hanem a sisakon kell nyugodnia. Az Angliában elterjedt lebegő sisakdíszek antiheraldikusak. Később, különösen a 18. században Németországban is vétettek ezen szabály ellen. A sisak és a sisakdísz együttes magassága megegyezik a pajzs magasságával. A teljes címer így lesz a legarányosabb és legharmonikusabb. Leonhard szerint a pajzs, a sisak és a sisakdísz kölcsönös magasságának arányát a következő képletekkel lehet kifejezni: 13. század - 2:1:1, a 14. század eleje - 3:2:3, a 14. század vége - 2:2:4, 15. század - 3:2:3. Jegyzetek Nagy Zoltán: Patkót harapó strucc Az Anjouk címerének patkót harapó struccfejet ábrázoló kiegészítő sisakdísze "Az erdélyi fejedelmek közül, név szerint I. Rákóczy György által adott armalisokon tapasztaltam, hogy a sisak fölött semmi képlet (figura) nincs." (Nagy Iván III. 44.) Leonhard, W.: Das grosse Buch der Wappenkunst. München, 1978. 114. l. Lásd még sisak címer címerleírás forgó (fejdísz) Forrás Ipolyi Arnold : Magyar mythologia . Pest 1854. Crespadoro Crespadoro település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 1317 fő (2017. január 1.). Crespadoro Ala, Recoaro Terme, Selva di Progno, Valdagno, Altissimo és Vestenanova községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Klád A kladisztikában élőlények olyan csoportját nevezzük kládnak, melyek egyetlen közös ősből és annak valamennyi leszármazottjából állnak. Minden ilyen csoport monofiletikusnak tekinthető, és kladogrammal modellezhető (ez egy fastruktúrájú diagram). Ez felfogható úgy is, mint egy tudományos hipotézis a vizsgált élőlények egymás közti kapcsolatáról. Így egy klád létét igazolhatják vagy cáfolhatják a később napvilágra került adatok. Ha egy klád a különböző adatokkal végzett különböző kladisztikai analízisek után is kellően robusztusnak bizonyul, bevehetik a taxonómiába, és taxonná válhat. Mindazonáltal, nem minden taxon tekinthető kládnak. A hüllők példának okáért parafiletikus csoportot alkotnak, mert nem tartalmazzák a madarakat, amik feltehetőleg a hüllők közös őséből származnak. A taxonómia egyre inkább kladisztikus irányba tolódik el, a taxonokat úgy rendezik át, hogy tisztán kládokat alkossanak. [forrás?] A PhyloCode egy próbálkozás arra nézve, hogy a kládoknak formális nevet adjanak. Rott (Landkreis Landsberg) Rott település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1018 fő (1987. május 25.). Rott Wessobrunn községgel határos. Nikola Stipić Nikola Stipić (Bihács, 1937. november 30. –) bosnyák labdarúgó. A jugoszláv válogatott tagjaként részt vett az 1962-es világbajnokságon. 26 évesen súlyos térdsérülést szenvedett, aminek következtében korán véget ért a labdarúgó pályafutása. Sikerei, díjai Jugoszláv bajnok (4): 1956–57, 1958–59, 1959–60, 1963–64 Jugoszláv kupa (3): 1957–58, 1958–59, 1963–64 Közép-európai kupa (1): 1958 Folkus A Folkus régi magyar személynév, valószínűleg a germán eredetű Folkmar, Volkmar nevek származéka. Ezek jelentése nép+híres. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok június 17. július 20. Magyarország a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Magyarország az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 23 sportágban 178 sportoló képviselte, akik összesen 17 érmet szereztek. További magyar pontszerzők 4. helyezettek Czene Attila , úszás, 200 m vegyes Ferjancsik Domonkos, vívás, kard, egyéni Vereckei Ákos , kajak-kenu, kajak egyes, 500 m asztalitenisz, páros ( Bátorfi Csilla , Tóth Krisztina ) vívás, párbajtőr, csapat ( Mincza Ildikó , Nagy Tímea , Szalay Gyöngyi ) 5. helyezettek Gerebics Roland, sportlövészet, dupla trap Kovács Ágnes , úszás, 100 m mell Likerecz Gyöngyi , súlyemelés, 63 kg Salim József, taekwondo, 58 kg Szabolcsi Szilvia, kerékpározás, sprint evezés, kétpárevezős (Haller Ákos, Pető Tibor) kajak-kenu, kenu kettes, 1000 m ( Novák Ferenc , Pulai Imre ) úszás, 4 × 100 m vegyes (Gáspár Zsolt, Güttler Károly , Horváth Péter, Zubor Attila) vívás, kard, csapat (Ferjancsik Domonkos, Köves Csaba , Nemcsik Zsolt ) 6. helyezettek Kovács Zoltán , súlyemelés, 94 kg Kőbán Rita , kajak-kenu, kajak egyes, 500 m Supola Zoltán, torna, egyéni összetett vívás, tőr, csapat ( Knapek Edina , Lantos Gabriella, Mohamed Aida ) Eredményesség sportáganként A magyar csapat tizenöt sportágban összesen 135 olimpiai pontot szerzett. Az egyes sportágak eredményessége, illetve az induló versenyzők száma a következő: (kiemelve az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei) Volt magyar induló, de nem volt magyar pontszerző a következő sportágakban, illetve szakágakban: atlétika, cselgáncs, műugrás, szinkronúszás, ritmikus sportgimnasztika, tenisz, triatlon, vitorlázás Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Öttusa * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - nyolc másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el ***** - öt másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - nem ért célba ** - kizárták *** - kizárták (korai rajt) Zafra Zafra község Spanyolországban, Badajoz tartományban. Zafra Alconera, La Lapa, Feria, Badajoz, Fuente del Maestre, Los Santos de Maimona, Puebla de Sancho Pérez és Medina de las Torres községekkel határos. Lakosainak száma 16 822 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Marko Rajić Marko Rajić (szerbül: Марко Рајић; Póla, 1991. július 30. –) szerb labdarúgócsatár. Forrás Marko Rajić adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Ercé-en-Lamée Ercé-en-Lamée település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 1504 fő (2015). Ercé-en-Lamée Bain-de-Bretagne, La Bosse-de-Bretagne, Lalleu, Saint-Sulpice-des-Landes, Teillay, Thourie, Tresbœuf és Ruffigné községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Göpfersdorf Göpfersdorf település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Ercé Ercé település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 531 fő (2015). Ercé Aleu, Aulus-les-Bains, Biert, Massat, Oust, Le Port, Soulan és Ustou községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Andreas Baader Bernd Andreas Baader (München, 1943. május 6. – Stuttgart, 1977. október 18.), a Vörös Hadsereg Frakció nevű szélsőbaloldali terrorszervezet első generációjának vezetője. Öt pokolgépes merényletet követett el, amelyek négy halálos áldozatot szedtek. 1972-ben elfogták, öt évvel később a börtönben halt meg. Élete Fiatalkora Baader nagyanyjánál töltötte első életévét, majd egy három nőből (anyjából, nagyanyjából és nagynénjéből) álló családban nevelkedett. Baader a háborúban eltűnt édesapja nélkül nőtt fel. Fiatalon érkezett Münchenből Nyugat-Berlinbe, ahol az egyre radikalizálódó baloldali diákcsoportok tagjává vált. A törvényekkel hamar összeütközésbe került, számtalan közlekedési szabálysértésért büntették meg. A jó autókhoz való túlságosan erős vonzalma miatt hamarosan újabb büntetéseket kapott autók feltöréséért és hamisításért. Baader Berlinben számos munkával próbálkozott. Építőmunkásként és sikertelen bulvárújságíróként is dolgozott, de egyszer még Herbert Tobias homoszexuális fotóművész számára is modellt ült egy fénykép erejéig. Az irodalom és a filozófia iránt érdeklődött. Szerelmi élete is zűrzavarosan alakult. 1965-ben gyermeke született Manfred Henkel festő feleségétől, a kislányt Manfred Henkel nevelte föl. Baaderre nagy befolyással volt Michael Kroecher nevű nagybátyja. Terrorista pályafutás 1968. április 2-án Baader társaival, Gudrun Ensslinnel, Thorwald Proll-lal és Horst Söhnleinnal felgyújtottak egy frankfurti áruházat. A gyújtogatás 675 ezer márka kárt okozott, Baadert és társait 3 évi fogházbüntetésre ítélték. Az áruház felgyújtása és az ellene folyó per során Baader a nyugatnémet radikális baloldal egyik emblematikus alakjává nőtte ki magát. Baader egy felülvizsgálati kérelme folytán szabadlábra került és bekapcsolódott a parlamenten kívüli ellenzék tevékenységébe. Ám az ellene hozott hároméves büntetés 1969 novemberében jogerőre emelkedett, ezért előbb Párizsba, majd Olaszországba szökött és megpróbált eltűnni a hatóságok szeme elől. 1970-ben Gudrun Ensslinnel visszatért Németországba és Nyugat-Berlinben bujkált, ám a nyugatnémet hatóságok egy igazolványhamisító vallomása alapján hamarosan a nyomára bukkantak. 1970. április 4-én egy közúti ellenőrzés során lebukott és őrizetbe vették. Alig egy hónappal később 1970. május 14-én öt baloldali szélsőséges (Ulrike Meinhof, Irene Goergens, Ingrid Schubert és két soha nem azonosított társuk) egy lövöldözés során kiszabadította Baadert. A szabadítás volt a Vörös Hadsereg Frakció első akciója. Szabadulása után 20 társával együtt Jordániába szökött és ott a Fatah egyik kiképzőtáborában harci kiképzést kapott. A következő másfél évben Andreas Baader a nyugati világ egyik legkeresettebb terroristájává vált. Az NSZK hatalmi berendezkedése ellen folytatott RAF-hadjárat során Baader pokolgépes merényleteket tervelt ki és ezek közül ötöt meg is valósított, több bankrablásban személyesen is részt vett. Akciói négy halálos áldozatot követeltek. Elfogása és halála 1972 tavaszán Baader Holger Meinsszal és Jan-Carl Raspével Frankfurtban rejtőzködött. A hatóságok 1972. június 1-én rajtaütöttek a terroristák rejtekhelyén és rövid tűzharc során valamennyiüket elfogták. (Baader a lövöldözésben könnyebben megsérült.) Baadert a legszigorúbb körülmények között tartották fogva, társaitól teljesen elszigetelték. Öt évvel elfogása után életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. A per ideje alatt a Vörös Hadsereg Frakció emberrablásokat, repülőgép-eltérítéseket és túszejtéseket hajtott végre, hogy Baader szabadon bocsátását kiharcolják, ám az NSZK kormánya elzárkózott a tárgyalások elől. 1977. október 18-án a Stuttgart-Stammheim fogház legszigorúbban őrzött celláiban holtan találták Baadert és három fogolytársát. A hatóságok szerint a terroristák öngyilkosságot követtek el, miután értesültek a kiszabadításukra indult túszejtő akció kudarcáról. Baadert a RAF szerint a kormány gyilkoltatta meg, hogy a további terrorakcióknak elejét vegye. Később kiderült, hogy a Magyarországon gyártott FÉG-pisztolyokat Baader ügyvédje csempészte be a börtönbe. Jill Valentine Jill Valentine a Capcom által fejlesztett és kiadott Resident Evil című videojáték (első és harmadik részének) főszereplője és irányítható karaktere. Játékokban Neve: Jill Valentine Főszereplő: Ezek 1998 július 24-én és szeptember 28 - 30-án játszódnak. További szereplései: R.P.D. (Raccoon Police Department) tisztje. A Raccoon City-i katasztrófa túlélése után Umbrella-ellenes aktivista. S.T.A.R.S. (Special Tactics and Rescue Service) és B.S.A.A. (Bioterrorism Security Assessment Alliance) alakulatának katonája. Született: 1975 Magassága: 166-172 cm Súlya: 50,4-56,0 kg Vércsoportja: B Első epizód beli küldetése felderíteni egy rejtélyes vírust a Raccoon City melletti erdőben. Külsőjét Una Inezh Kavanagh és Julia Voth modellekről mintázták. Mozgását motion capture eljárással Patricia Ja Lee színész és Jade Quon kaszkadőr mozgásáról rögzítették. Szinkronhangjai: Catherine Disher, Heidi Anderson, Patricia Ja Lee. Danilo Wyss Danilo Wyss (Orbe, 1985. augusztus 26. –) svájci profi kerékpáros. Jelenleg az amerikai BMC Racing Team-ben versenyez. Göran Persson Hans Göran Persson hallgat (Svédország, Södermanland, Vingåker, 1949. január 20. –) svéd politikus, 1996 – 2006 között Svédország miniszterelnöke. A svéd szociáldemokrata párt elnöke volt, a Riksdag tagja. A 2006. október 17-i svédországi választásokat pártja elveszítette így miniszterelnöksége véget ért. 1994-es Le Mans-i 24 órás verseny A 62. Le Mans-i 24 órás versenyt 1994. június 19. és június 20. között rendezték meg. Megjegyzések Pole pozíció - #2 Courage Competition - 3:51.05 Leggyorsabb kör - #35 LeMans Porsche Team - 3:52.54 Átlagsebesség - 195.238 km/h Legnagyobb sebesség - Dauer 962 Le Mans - 365 km/h (időmérőn) Stazione di Tortona Stazione di Tortona vasútállomás Olaszországban, Tortona településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ferrovia succursale dei Giovi Alessandria–Piacenza-vasútvonal Milánó–Genova-vasútvonal Tortona-Novi Ligure-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Villalvernia Stazione di San Giuliano Piemonte Stazione di Pontecurone Stazione di Carbonara Scrivia Stazione di Rivalta Scrivia Thank You (középlemez) A Thank You Jamala középlemeze, 2014. október 1-jén adták ki a Moon Records Ukraine által. Magába foglalja a Заплуталась kislemezt. Kislemez A Заплуталась 2014. szeptember 25-én jelent meg, egyedüli kislemezként az albumról. Ajáz Az Ajáz magyar eredetű férfinév. Jelentése: derült idő. Alakváltozatok Ájáz AVUS A hivatalos nevén (németül Automobil-Verkehrs- und Übungs-Straße), ismertebben AVUS egy berlini útszakasz, Európa első kizárólagos autóútja, amelyet 1921-ben adtak át. Az AVUS Délnyugat-Berlinben fekszik és az északi szakasza az A115-ös autópályának. A berlini adótoronytól vezet az A100-as városi körgyűrűig, összesen 9 km hosszan. 1998 áprilisáig bizonyos hétvégéken futamokra használták. Története 1909-ben megalapították az Automobil-Verkehrs- und Übungsstraße GmbH-t, azzal a céllal, hogy elősegítsék a német autóipar versenyképességét. 1913-ban részvénytársaság alakult, hogy kizárólagos autóút épüljön. Az első világháború miatt a munka leállt, csak 1921-ben Hugo Stinnes magán tőkéjével fejeződött be és 1921. szeptember 24-én meg is nyílt. Az egyeneseket északon a Berlin-Halensee, Charlottenburg és a délen elhelyezkedő Berlin-Nikolassee kanyar ca. 19 km hosszú körpályává zárta. A pályát átadás után megnyitották a nagyközönségnek díj ellenében. Már a nyitófutam megmutatta a pályafelépítményére visszavezethető hiányosságokat. A gazdasági nehézségek miatt következő évben a közönséget kizárták a pályáról. 1926-ban megalapították a német nagydíjat. A kellemetlen időjárási körülmények és pálya rossz állapota 4 halálos áldozatot követelt. Az alap nélküli pálya átépítése és 10 cm-es burkolatemelés következett, amely a mai útépítési technológia sok elemének első alkalmazását jelentette. A nagy gazdasági világválság miatt az 1930-as években kezdődött újra a rendszeres futam. A pálya íveinek 1937-beni átépítése és ívemelés alkalmazása, annak 43,6° döntésével, a kanyarokat lerövidítették. Új igazgatósági épület készült, irányítótorony (ma motel), új tribün. A berlini elkerülő 1940-ben történt befejeztével az útszakasz megnyílt a forgalomnak és elveszette magánút jellegét. A déli ívet egy benzinkút számára vették igénybe, a tervezett áthelyezését a második világháború vihara elvitte. Amerikai megszállási zóna idején lőtérnek használták. A pálya 8,3 km-re rövidült. A II. világháború kárait 1951-re sikerült helyrehozni. A megemelt északi fordító továbbra is veszélyforrás volt és egy halálos áldozatot is követelt. 1967-ben a veszélyes megemelt északi kanyart visszabontották, és ott az új berlini adótorony helyigényét biztosították. Az egyéni közlekedés számára az AVUS hétvégi lezárása problémát jelentett, mert már a futamokat megelőző tréningek idején sem használhatták az utat. Később a hosszú szakaszok sem jelentettek már kihívást a sport számára, ezért az többször rövidítették. A berlini fal leomlása után belvárosi forgalmat a körgyűrűre szorították, mely a pálya korszakának lezárását is jelentette. Végleges bezárására 1998-ban került sor. Nem motorizált használat Az AVUS megnyitása óta motorizált közlekedési céljára engedélyezték, azonban más módot is találtak a használatára. Az 1936. évi nyári olimpiai játékok idején úgy a maratonfutás, mind az utcai kerékpározás igénybe vette. A II. világháborút követő zűrzavaros időszakban az alig használt pályát rövid időre lovaskocsiknak is átengedték. Az 1973-as olajválság idején a forgalomkorlátozásokat kihasználva a lelkes polgárok vették használatba az útszakaszt. 1990-es évek elején kezdődött a kerékpáros csillagtúra verseny hagyománya, így évente egy júniusi vasárnap a kerékpárosok özönlötték el a pályát. Danio A Danio a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és a Danioninae alcsaládjába tartozó nem. Kis méretű, Délkelet-Ázsia édesvizeiben élő fajok tartoznak ide. Rendszerezés A nemhez az alábbi 14 faj tartozik. Színjátszó dánió (Danio albolineatus) vagy (Brachydanio albolineatus) Színpompás dánió (Danio choprai) Danio dangila Danio feegradei Danio jayarami Kék dánió (Danio kerri) Vörösúszójú dánió (Danio kyathit) Gyöngy dánió vagy "Galaxy razbóra" (Danio margaritatus) Danio meghalayensis Pettyesúszójú dánió (Danio nigrofasciatus) Zebradánió (Danio rerio) vagy (Brachydanio rerio) Danio roseus Danio tinwini Danio aesculapii További öt besorolatlan, kódnevekkel ellátott faj: Danio sp. blue red stripe Danio sp. hikari yellow & hikari blue Danio sp. red fin Danio sp. TW01 Danio sp. KP01 A dániófajok rendszertani besorolása a szép számú újonnan felfedezett faj miatt még mindig nem teljes, így a felsoroltakon kívül a szakirodalom néhány egyéb dániófajt is megemlíthet. Forrás www.danios.info www.fishbase.org Sisco (Haute-Corse) Sisco település Franciaországban, Haute-Corse megyében. Lakosainak száma 1121 fő (2015). Sisco Pietracorbara, Ogliastro, Olcani és Brando községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2007-es bostoni bombabotrány A bostoni bombabotrány egy, a 2007. január 31-én Boston városában kitört bombabotrány neve. A Cartoon Network egy gerillamarketinges fogással szerette volna reklámozni az Adult Swimen futó Aqua Teen Hunger Force című rajzfilmsorozatot, oly módon, hogy a város különböző pontjain a sorozat egyik figuráját ábrázoló, villogó szerkezeteket helyeztek el. Ám ez balul sült el, mivel egy helyi lakos pokolgépnek hitte a reklámkelléket és bejelentést tett a rendőrségen. Később terrorizmus gyanúja miatt elsőfokú biztonsági intézkedéseket vezettek be, hidakat zártak le és a metrót is kiürítették. A tűzszerészek szinte teljes Bostont fölforgatták. Bostonon túl még kilenc városban, köztük New Yorkban, Los Angelesben, San Franciscóban, Chicagóban és Philadelphiában is elhelyezték a reklámkellékeket, de e városokban nem okoztak zűrzavart. Következményei A botrány miatt a Cartoon Network akkori elnöke, Jim Samples lemondott és a csatornára kétmillió dolláros pénzbírságot szabtak ki. Samples helyére Stuart Snyder került. Andreas Cervin Andreas Cervin (Falkenberg, 1888. október 31. – Göteborg, 1972. február 14.) olimpiai bajnok svéd tornász. Részt vett az 1908. évi nyári olimpiai játékokon, és tornában csapat összetettben aranyérmes lett. Klubcsapata a Göteborgs GF volt. Fejes Gábor Fejes Gábor, (Budapest, 1947. április 8. –) válogatott labdarúgó, hátvéd. Az első labdarúgó, aki székesfehérvári csapatból a válogatottban szerepelt. Pályafutása A válogatottban 1970-ben 3 alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 2.: 1975–76 Gare d’Audrieu Gare d’Audrieu vasútállomás Franciaországban, Audrieu településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mantes-la-Jolie–Cherbourg-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bayeux Gare de Bretteville - Norrey Rotter Lajos Rotter Lajos (Budapest, 1901. július 18. – Budapest, 1983. október 19.) magyar gépészmérnök, repülőgép-tervező és pilóta, a Karakán és a Nemere vitorlázó repülőgépek tervezője. Élete Már középiskolás korában érdekelték a repülőgépek. Gépészmérnöknek tanult a Műegyetemen, ahol 1923-ban végzett. 1920-ban egyike volt a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület alapítóinak. 1922-ben a Közlekedési Minisztérium pályázatot írt ki vitorlázó repülőgép építésére. Ágotay Istvánnal közös terve első díjat nyert, de a repülőgép megépítésére anyagi forrás hiányában nem volt lehetőség. 1923-ban a zürichi Orell Füssli Institut pályázatot hirdetett helikopterek tervezésére. Rotter pályaműve került ki győztesen. Még 1923-ban évfolyamtársával, Feigl Gyulával és annak testvérével, Feigl Lászlóval együtt megalapították a Feigl–Rotter Repülőgépépítő Vállalatot (FEIRO). A cég három kis utasszállító repülőgép prototípusát is elkészítette: a négyüléses, felső szárnyas, zárt kabinos FEIRO-I-et, majd annak továbbfejlesztett változatát, a FEIRO Darut valamint a kétüléses, duplafedeles FEIRO Dongót. A repülőgépek állami támogatás híján nem arattak üzleti sikert és a cég feloszlott. 1921-ben szerzett pilótaképesítést. 1929 nyarán egyike volt azoknak, akik Farkashegyen beindították a vitorlázórepülést. 1931-ben itt C-vizsgázott. A Magyar Cserkészszövetség 1933 tavaszán adott megbízást egy olyan vitorlázógép megtervezésére, amely Magyarországot képviselhette a gödöllői cserkész világtalálkozón. Erre az eseményre tervezte és építette meg a „Karakán” nevű teljesítménygépét, melynek berepülésére augusztus 4-én került sor. 1933. augusztus 8-án új országos rekordot állított fel a Gödöllő és Szolnok közötti, 84,8 kilométeres távolsági, illetve 1840 méteres magassági repülésével. Később a "Karakán"-nal végezték hazánkban az első felhő-, termik- és műrepüléseket, mivel gyakorlatilag ez volt Magyarországon az első, műszerekkel felszerelt vitorlázógép. 1934-ben a Hármashatár-hegy északi lejtőjén, "Karakán" gépével 24 óra 14 percet vitorlázott. Ezzel az eredménnyel, másodikként a világon, a leghosszabb megszakítás nélküli repülési időtartamot érte el. 1934 nyarán készült el Gyöngyösön Rotter Lajos és Janka Zoltán tervei alapján a "Vándor" névre keresztelt, műrepülésre is alkalmas együléses vitorlázó repülőgép. A gépet kezdetben Gyöngyösön, majd később Gödöllőn használták. Itt végezték vele az első, magyarországi autóvontatásos felszállást. Az 1936-os olimpiai játékokon Rotter Lajos saját maga által tervezett Nemere vitorlázógépével 3 óra 55 perc alatt 326 km-es céltáv rekordot ért el Berlin (Rangsdorf) - Kiel (Holtenau) között, amivel nem hivatalos világrekordot állított fel. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végül is elfogadta a vitorlázórepülést olimpiai számnak. A második világháború után Rotter Lajos részt vett a magyar vitorlázórepülés újjászervezésében. Az 1950-es években a Székesfehérvári Állami Motorjavító Vállalat repülőgépüzemének főmérnöke volt. Később az Alagi Központi Kísérleti Üzem tervezőirodáján dolgozott. Ő fogalmazott meg először érdemi kritikát (1978-ban) Asboth Oszkár munkásságával szemben, kétségbe vonva, hogy az általa konstruált helikopter valóban olyan repülési képességekkel rendelkezett volna, mint amilyeneket Asboth tulajdonított neki, többek között Az első helikopter címmel 1956-ban kiadott, saját maga által megjelentetett könyvében. Felvetése nyomán indult meg az addig a helikopter feltalálójaként számon tartott és népszerűsített konstruktőr munkájának szakmai felülvizsgálata és átértékelése. Rotter Lajos sejtésen alapuló megállapításait évtizedekkel később, az Asboth-hagyatékból előkerült eredeti fényképfelvételek igazolták egyértelműen, melyeknek addig csak az Asboth könyvében publikált, retusált változatai voltak ismeretesek. Sírja a Farkasréti temetőben található (60/5-3-9) Elismerése 1934 februárjában 5 óra 3 perces repülésével - a magyarok közül elsőként - elnyerte az ISTUS (a vitorlázórepülés nemzetközi tudományos testülete) által adományozott, 18. sorszámú nemzetközi ezüstkoszorús teljesítmény jelvényt. A Nemere és pilótája világhírt és elismerést szerzett a magyar repülés számára. Rotter Lajos teljesítményét és munkásságát az ISTUS bizottság által kiadott aranygyűrűvel ismerte el. 1937-ben beválasztották az FAI pilótabizottságába. 1947-ben a MADISZ Repülőegyesület elnökévé választották Mellszobrát – Béres János alkotását – 1993. augusztus 19-én avatták fel a Hármashatár-hegy tetején található Pilótaotthon parkjában. Rotter 1936. augusztus 12-i Berlin és Kiel közötti 326,5 km-es céltávrepülésének emlékére a család Rotter Lajos vándordíjat alapított. A díjat minden évben az a vitorlázórepülő pilóta kapja aki az adott évben a leghosszabb befejezett céltávot repüli Magyarországon belül – feltéve, hogy ez legalább 326,5 km. Erdei Sándor (humorista) Erdei Sándor (Miskolc, 1976. március 2. –) humorista, előadóművész. Élete Édesapja Erdei Sándor, édesanyja Galkó Ilona. Egy nővére van. Gyermekkorát Edelényben töltötte, majd középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen végezte kertészeti technikumban. Jelentősebb középiskolai eredményei: Kitaibel Pál országos biológiai verseny 3. hely ( 1994 ) Szép Magyar Beszéd verseny: Kazinczy -érem ( 1994 ) Csengey Dénes országos vers- és prózamondó verseny, ifjúsági kategória: 1. hely ( 1995 ) 1996 és 2002 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Kulturális antropológia szakos hallgatója volt. Miskolcon a Győri kapu városrészben él. Munkássága Színpadi szerepléseit a miskolci Pécsi Sándor Gurulószínház tagjaként kezdte 1996-tól 1997 tavaszáig. Humorista pályafutása is 1996-ban indult, amikor egy versmondó versenyen Böröczky József (a Mikroszkóp Színpad művésze) felfigyelt rá, és meghívta az HBO mozicsatorna akkor induló Mennyi? 30! című kabaréműsorába (figurák: kukás, orvos, rendőr, Cudar Józsi, Nagymutter, Zsoltti). Rádióműsorba 1999-ben a Boros Lajos-Bochkor Gábor-párosnak köszönhetően került, akik a Danubius Rádió gegcsapatába invitálták. Velük együtt igazolt át a Sláger Rádióhoz 2000-ben, ahol „Rokker Zsoltti és a Nagymutter” a Bumeráng című reggeli műsorának állandó szereplője lett. Televíziós kabaréműsorokban is szerepelt. Legfőbbek: Szeszélyes évszakok, Emberek a Holdon, Bruhaha, Mi kérünk elnézést. Vendégként többek között látható volt az Activity Show-ban, a Névshowr-ban, valamint a Viva Tv-n. Kis szerepet kapott A miniszter félrelép című filmben. 2005-től nem csak figurák bőrébe bújva, hanem „Erdei Sándor”-ként is szerepel a stand-up comedy műfajában. 2005-ben humorista munkája mellett visszanyúlt költészet iránti szeretetéhez, és megjelentetett egy verses maxi cd-t, valamint egy meditatív lírai albumot, amelyen neves magyar költők verseit szavalja Czapár János és Oláh Szabolcs által szerzett zenei aláfestéssel. 2009-től szerepel a Mikroszkóp Színpad stand-up comedy estjein, 2010 -től a Stand Up Brigád humortársulat tagja. 2018-ban indult a miskolci 12. szavazókörzet időszaki választásán, amit azért írtak ki, mert korábbi képviselőjük parlamenti képviselő lett. A függetlenként induló Erdei mögé beálltak az ellenzéki pártok is. A választási bizottság egy másik Erdei Sándort is nyilvántartásba vett, így a szavazólapon születési évükkel különböztették meg őket. A 27,7%-os részvétellel rendelkező választáson végül a szavazatok 36,93%-át szerezte meg, amellyel második lett a fideszes Nagy Ákos mögött (60,69%). A másik, 1983-as születésű Erdei kevesebb mint 1%-ot ért el. Albumai Rokker Zsoltti és a Nagymutter ( 2001 , platinalemez) Rokker Zsoltti – Neszójjábe! ( 2003 , aranylemez) Rokker Zsoltti – Tömény ( 2005 , lemez:-) Poetix – A mámor versei ( 2005 , maxi) Poetix – A magyar költészet kincsei ( 2005 ) Rokker Zsoltti karácsonya ( 2006 ) Képregények Rokker Zsoltti és a többiek ( 2004 ) Rokker Zsoltti világa ( 2006 ) A képregényeket rajzolta: Fórizs Attila Fóka. Loughton (metróállomás) A Loughton a londoni metró egyik állomása a 6-os zónában, a Central line érinti. Története Az állomást 1856. augusztus 22-én adták át az Eastern Counties Railway részeként. 1865. április 24-én elkészült a 450 méterrel délre áthelyezett új állomás. 1940. április 28-án megint áthelyezték, majd 1948. november 21-étől a Central line vonatai szolgálják ki. Thyrfing A Thyrfing egy svéd viking-metal együttes. 1995-ben alakultak meg Stockholmban. Első nagylemezüket 1998-ban adták ki, azóta még hat stúdióalbum került ki a házuk tájáról. A Thyrfing fő témája az északi mitológia (maga az együttes is egy mitológiában szereplő kardról kapta a nevét). Főleg svéd nyelven énekelnek, de angol nyelvű dalaik is akadnak. Lemezeiket a Regain Records kiadó jelenteti meg. A "kard" téma a logójukon is meglátszik. Szövegeik témái: vikingek, az élet sötét oldala (később), germán mitológia (korábban) Tagok Jens Rydén - ének (2007-), billentyűk, szintetizátorok (2014-) Patrik Lindgren - gitár (1995-) Fredrik Hernborg - gitár (2008-) Joakim Kristensson - basszusgitár (2012-), dobok (1995-2012), ének (1995-1996) Dennis Ekdahl - dobok (2012-) Diszkográfia Thyrfing (1998) Valdr Galga (1999) Urkraft (2000) Vansinnesvisor (2002) Farsotstider (2005) Hels Vite (2008) De Ödeslösa (2013) Hednaland (1999) Solen svartnar (1995) Hednaland (demó) (1996) 221 (szám) A 221 (római számmal: CCXXI) egy természetes szám, félprím, a 13 és a 17 szorzata; középpontos négyzetszám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 221-es a kettes számrendszerben 11011101, a nyolcas számrendszerben 335, a tizenhatos számrendszerben DD alakban írható fel. A 221 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 131 · 171 szorzattal, normálalakban a 2,21 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 13, 17 és 221. A 221 középpontos négyzetszám. Előállítható 5 prímszám összegeként: 37 + 41 + 43 + 47 + 53 = 221. A 221 négyzete 48 841, köbe 10 793 861, négyzetgyöke 14,86607, köbgyöke 6,04594, reciproka 0,0045249. A 221 egység sugarú kör kerülete 1388,58395 egység, területe 153 438,52679 területegység; a 221 egység sugarú gömb térfogata 45 213 219,2 térfogategység. A 221 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 192, a Möbius-függvényé 1, a Mertens-függvényé 5. Reunion (Black Sabbath-album) A Reunion az angol Black Sabbath heavy metal együttes 1998-ban megjelent koncertlemeze. A felvételen már az újra összejött, klasszikus eredeti négyes hallható, azaz Ozzy Osbourne, Tony Iommi, Geezer Butler és Bill Ward. A 2 CD-s verzió az ujjáalakulás első két birminghami koncertjét tartalmazza, valamint a megjelenésekor rögzített két stúdiós számot: Selling My Soul és Psycho Man. Számlista Minden dalt Ozzy Osbourne, Tony Iommi, Geezer Butler és Bill Ward jegyez. CD 1 "War Pigs" – 8:28 "Behind the Wall of Sleep" – 4:07 "N.I.B." – 6:45 "Fairies Wear Boots" – 6:19 "Electric Funeral" – 5:02 "Sweet Leaf" – 5:07 "Spiral Architect" – 5:40 "Into the Void" – 6:32 "Snowblind" – 6:08 CD 2 "Sabbath Bloody Sabbath" – 4:36 "Orchid/Lord of This World" – 7:07 "Dirty Women" – 6:29 "Black Sabbath" – 7:29 "Iron Man" – 8:21 "Children of the Grave" – 6:30 "Paranoid" – 4:28 "Psycho Man" (Osbourne, Iommi) – 5:18 "Selling My Soul" (Osbourne, Iommi) – 3:10 Közreműködők Ozzy Osbourne – ének Tony Iommi – gitár Geezer Butler – basszusgitár Bill Ward – dod Geoff Nicholls - billentyűs hangszerek Borító: Glen Wexler Fotók: Glen Wexler Helyezések Album - Billboard (Észak Amerika) Kislemez - Billboard (Észak Amerika) Gare d’Aulnay-sous-Bois Gare d’Aulnay-sous-Bois vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Aulnay-sous-Bois településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: La Plain-Hirson-vasútvonal 4-es villamos Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Paris Gare du Nord Rougemont - Chanteloup (4-es villamos) Gare du Blanc-Mesnil Tribal Tech A Tribal Tech egy progresszív fúziós együttes, amit 1984-ben alapított Scott Henderson gitáros és Gary Willis basszusgitáros. A zenekarban továbbá Scott Kinsey játszik billentyűn és Kirk Covington dobol. Eddig kilenc albumuk jelent meg, amelyeken a dzsessz, a rock és a blues műfajokat ötvözik. Az utolsó, 2000-ben megjelent Rocket Science című albumuk után a zenekar feloszlott. Tagok Scott Henderson - gitár Gary Willis - basszusgitár Scott Kinsey - billentyűs hangszerek Kirk Covington - dob Diszkográfia 1985 - Spears 1987 - Dr. Hee 1989 - Nomad 1991 - Tribal Tech 1992 - Illicit 1993 - Face First 1994 - Primal Tracks ( Angliai megjelenés, összeállítás) 1995 - Reality Check 1999 - Thick 2000 - Rocket Science Kereszt-árrugalmasság A kereszt-árrugalmasság a mikroökonómiában használatos fogalom. Egy jószág keresletének kereszt-árrugalmassága azt mutatja meg, hogy hány százalékkal változik a jószág kereslete (D), ha egy másik – konkrét – jószág ára (pi) 1%-kal nő. A kereszt-árrugalmasság jele . A pi0 pontban – tehát egy konkrét pi értékre – értelmezett kereszt-árrugalmasság így írható fel: Vagyis számolható a keresleti függvény pi szerinti parciális deriváltjának segítségével. A kereszt-árrugalmasság számszerű értéke sok mindent elárul a két jószág kereslete közti viszonyról. Ha pozitív, akkor az egyik jószág kereslete nő a másik jószág árának emelkedésekor; ilyenkor helyettesítő javakról beszélünk, mert ez a folyamat annak lehet a következménye, hogy a másik jószág korábbi vásárlói az árnövekedés hatására áttérnek az egyik jószág fogyasztására. Helyettesítő javak lehetnek például bizonyos hasonló ízű üdítőitalok. Fordított esetben, ha negatív, a két jószág egymásnak kiegészítője. Ilyenkor ugyanis a két jószágot valamiféleképpen együtt fogyasztják, így a másik jószág áremelkedése miatt mindkettőjük kereslete csökkenni fog. Az egyik leggyakoribb példa kiegészítő javakra az autó és a benzin. Kastory Edina Kastory Edina (Budapest, 1958 –) a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Média- és hírközlési biztos hivatalának vezetője, ügyvéd, jogi szakértő. Életút Egyetemi tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán végezte, Ügyvédi karrierje során leginkább a polgári-vállalati jog, illetve a hírközlés és média, valamint a gyógyszeripari szakjog területén tevékenykedett. 2002-től 2009-ig az ORTT Panaszbizottsága egyik tanácsának volt a vezetője. A média- és hírközlési biztos tisztségét Bodonovich Jenő nyugdíjba vonulását követően nyerte el 2015. május 1. napjától és ezzel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Média- és hírközlési biztos hivatalának vezetője lett. Tablo Tablo (hangul: ���, Thabullo (Tabeullo), latin betűkkel: Tablo; születési nevén I Szonung (hangul: ���, latin betűkkel: Lee Seon-woong) angol nevén Daniel Armand Lee; 1980. július 22. –) dél-koreai rapper, énekes, dalszerző, zenei producer. 2003-ban debütált az Epik High hiphopegyüttes vezéreként. Dolgozott műsorvezetőként az MBC FM4U rádióban, ahol saját műsora volt Tablo's Dreaming Radio címmel és vezette a KBS televízió Music Bank című műsorát is. Élete és pályafutása Korai évei Tablo Szöulban született I Szonung (Lee Seon-woong) néven, családjával sokat költözködtek, laktak például Hongkongban, Kanadában, Indonéziában és Svájcban is. Hatévesen kezdett zongorázni, majd később 10 évig hegedült. Zenei pályafutása 1999-ben kezdődött, amikor Kim Gonmo (Kim Gun-mo) elolvasta az egyik versét és felkérte, írjon neki egy dalszöveget. Tablo a Stanford Egyetemen végzett angol illetve kreatív írás szakon. Epik High és a hírnév 2003-ban a Woollim Entertainmenthez került gyakornoknak, majd az Epik High nevű hiphopegyüttesben debütált. Az év októberében jelent meg első lemezük, a Map of the Human Soul, ami nem aratott nagy sikert. Második lemezük, a High Society már jóval népszerűbb lett, harmadik albumuk, a Swan Songs pedig elsöprő sikert aratott. Fly című daluk felkerült a FIFA 07 dallistájára. 2008-ban Tablo Pieces of You címmel tíz novellát tartalmazó kötetet jelentett meg. A történeteket eredetileg angolul írta 1998 és 2001 között, amíg a Stanfordra járt, a könyv azonban koreai fordításban jelent meg és azonnal bestseller lett, egy hét alatt 50 000 példányt adtak el belőle Dél-Koreában. 2010–11: A diplomabotrány 2010-ben, nem sokkal azután, hogy az Epik High másik két tagja bevonult katonának, internetes fórumozók egy csoportja azzal vádolta meg Tablót, hogy hazudott a Stanfordon szerzett diplomájával kapcsolatban. A Naver fórumán létrejött a TaJinYo („Követeljük Tablótól az igazságot!”) elnevezésű csoport, amelynek taglétszáma 100 000 fősre duzzadt. Az országban korábban kirobbant diplomabotrányok miatt a fórumozók mindenkit megpróbáltak leellenőrizni, aki azt állította, hogy neves amerikai egyetemen végzett. Tablo korábban több interjúban és televíziós műsorban is kijelentette, hogy három év alatt végezte el az ötéves képzést a Stanfordon. A TaJinYo azonban nem volt hajlandó ezt elhinni, levelekkel zaklatták a Stanfordon ugyanabban az évben és szakon végzetteket és a tanárokat is, követelve az igazságot a rapper múltjáról. Tablót és családját levélben és telefonon is zaklatni kezdték, az énekes bátyja a botrány miatt elvesztette az állását az egyik koreai televízió-csatornánál. A Stanfordon megerősítették, hogy Daniel Lee valóban náluk diplomázott angol szakon, a botrány azonban nem ült el, a rapper és családja továbbra is fenyegető telefonhívásokat kapott. Tablo feljelentést tett a rendőrségen, ahol nyomozni kezdtek az ügyben és felkutatták a TaJinYo csoport Whatbecomes nevű elindítóját, akiről kiderült, hogy egy Chicagóban élő 56 éves koreai férfi. Körözést adtak ki ellene és még további húsz fórumozó ellen becsületsértés vádjával. A rendőrségi nyomozás során Tablo nevét tisztázták, megállapították, hogy valóban a Stanfordon végzett és eredeti a diplomája. Az esetről az MBC csatorna dokumentumfilmet forgatott, amelynek keretében elkísérték a rappert a Stanfordra, ahol tanárai nyilatkoztak róla. A botrány közepette Tablo otthagyta a Woollim Entertainmentet, akik az énekes szerint nem álltak ki mellette a bajban, majd 2011-ben felesége ügynökségéhez, a YG Entertainmenthez szerződött. A Naver a TaJinYo fórumát bezárta, a Whatbecomes és húsz másik tag ellen indított per továbbra sem zárult le. 2011–12: Szólókarrier 2011 novemberében a YG Entertainment kiadásában megjelent Tablo szólóalbuma Fever's End címmel. Magánélete Egy bátyja és egy nővére van. 2009-ben vette feleségül Kang Hjedzsong (Kang Hye-jung) színésznőt, akitől 2010. május 2-án kislánya született. Diszkográfia Fever's End: Part 1 (2011. október 21.) Fever's End: Part 2 (2011. november 1.) Producerként 2004: ��� ( Irjokszo (Iryeokseo) ) (Dynamic Duo) 2004: Sky High (Nonstop 4 soundtrack) 2005: Campus Love Story (Cho PD) 2006: ��� ��� ( Neirun onikka (Naeil-eun onikka) ) (Paloalto & The Quiett) 2006: ���� ��� ( Namdzsaraszo uszojo (Namjaraseo us-eoyo) ) (Kim Dzsanghun (Kim Jang-hun) feat. Mithra Jin) 2006: Never Know (Im Dzsonghi (Lim Jeong-hee)) 2006: Rain Bow (Infinity Flow) 2007: ���� ��� ( Jodzsaraszo uszojo (Yeojaraseo us-eoyo) ) (Sim Szubong (Sim Soo-bong) feat. Mithra Jin) 2007: Talk Play Love (Anyband) Åland címere Åland címere kék színű pajzs, rajta egy arany gímszarvassal. A pajzson svéd heraldika szerinti bárói korona nyugszik. A címer erős hasonlóságot mutat Öland jelképével. A címert 1560-ban adományozta I. Gusztáv svéd király. Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin Vlagyimir Jevgrafovics Tatlin (oroszul: Владимир Евграфович Татлин; Moszkva, 1885, december 28. – Moszkva, 1953, május 31.) festő és építész. Kazimir Maleviccsel az orosz avantgárd legjelentősebb szereplője az 1920-as éveknek, később a konstruktivizmust fémjelzi neve. Leghíresebb kísérlete a Tatlin-torony. Művészete Tatlin furcsa embernek számított még a művészek körén belül is. Életrajzi szempontból sok a bizonytalanság nála. Halála után kegyvesztett lett. Az orosz konstruktivisták a művész lényét nem tekintették fontosnak. Tatlin a művészetet céltudatos programnak tekintette. A művészeknek művészeten túli szerepet szánt: történelmi felelősség, küldetéstudat. Élettapasztalatai is jelentősen befolyásolták művészetét. Matrózként és ikonfestőként is dolgozott. A későbbi munkáiban megjelenő függő szerkezetek és a konstrukciók iránti vonzódása a matrózkodásból fakadtak. Tatlin a közvetlen tapasztalatra hivatkozott (valószínűleg a matrózévekből örökölte), ennek következtében mindent magának készített: cipőt, inget, bútorokat, műhely berendezési szerszámokat és egyebeket. „A művészet nem hivatás, hanem munka” – mondta Tatlin. A tiszta őstörténethez kívánt visszamenni és a modern technikával egyesíteni azt. A technikát humanizálni akarta: „A múlt a mi jövőnk” – mondta erről Kazimir Malevics. A technika iránti vonzalom nála nem a technikai vívmányainak megjelenítése, mint a futuristáknál, sem pedig az urbánus művészet ábrázolása, mint a berlini dadaistáknál. Tatlin nem dicsőíti a gépet, hanem átlényegíti a művészettel. Az embert fel akarja szabadítani a gép uralma alól, a technika rabságából. „A művészetet az életbe” és a „Művészetet a technikába” jelszavak Tatlintól származnak. A művészet minden tekintélyre való tekintet nélküli megújítását vállalta, minthogy az újítást a modern művész kötelességének, magát a művészt pedig „a kollektíva kezdeményező egységének” tekintette. Tatlin korán elkezdett érdeklődni a repülőgépek iránt. Inspirálták továbbá a népi látványosságok, a nép mesterségek, cégérfestők, vásári képnyomatok. Az orosz ikon sokkal nagyobb hatással volt rá, mint Paul Cézanne vagy Pablo Picasso. Hatással volt még rá Hlebnyikov a költő. A zord és embertelen valósággal Hlebnyikov a gyönyörű jövő álmát, a természettel való panteisztikus viszonyon és a tudományos-technikai haladásba vetett hiten alapuló utópiákat, valamint saját etikai maximalizmusát szegezte szembe. Azokból az emberekből, akik szerinte a legnagyobb erkölcsi tekintéllyel rendelkeztek, összeállította a „Földgolyó Elnökeinek Kormányát”. Korszakai 1900 –10: Ikonfestő 1904 –05: Művészeti iskoláit végzi. 1909 –10: Moszkvai művészeti iskolán tanít. 1910 –13: Színház és festészet izgatja. 1913 –20: Képreliefek és kontrareliefek (festészet és szobrászat határa), konceptuális vonatkozások 1920 –: Építészet 1930 –: Ipari formatervezés 1940 –50: Díszlettervező, figuratív képek A családja egyszerre volt értelmiségi és kétkezi munkás. Anyja költőnő volt, 2 éves korában meghalt, apja mérnök, aki amerikai tanulmányúton vett részt, hogy az ottani technikai fejlődést vizsgálja. Ez imponált Tatlinnak. Apja nemesi rangot kap, és fiát nem gimnáziumba, hanem reáltanodába íratta. Tatlin nem részesült rendszeres szakmai képzésben: ifjúkorától két fiatal művésztől kapta óráit, s akik felkészítették a Moszkvai Festészeti Szobrászati és Építészeti Szakiskolába való beiratkozásra. Rossz tanulmányi előmenetele és fegyelmezetlensége miatt kizárták. Ekkor átiratkozott a penzai művészeti szakközépiskolába. 1910-ben befejezte az iskolát, amely „rajzolói szakképesítést” adott számára. 1911-ben létrehozott egy műhelyt, amelyben kollektív alkotás folyt baráti társaságban. Tatlint egyből elfogadták vezérüknek. A kollektívát az anyagi kultúra csoportjának nevezte el. Festészet és színház Rövid tanulmányai után 1910-13 között teljesen kifesti magát (hasonlóan mint Marcel Duchamp). Átrágta magát a posztimpresszionizmuson. A képek témái saját életéhez kötődnek. Nyár : ( 1900 ) Szürkület : ( 1900 ) Szegfű : ( 1908 ) Ülő emberalak : ( 1909 ) Férfiportré : ( 1909 ) Férfiportré : ( 1912 ) Csendélet : ( 1912 ) Csokor : ( 1911 -12) Tengerész-egyenruhák : ( 1910 ) Az egész felületet kitölti formákkal. Lendületes kör alakú kompozíciót használ. Ezt a kör alakú mozgást a figuramozdulata indítja be. A későbbi műveiben is jellemző lesz a kör alakú kompozíció és a kicsavart figurák. Tengerész-egyenruhaárus : ( 1910 ) Halárus mesterség : ( 1910 ) Halárus : ( 1911 ) Érdekes nézőpontokat alkalmaz. A portré nem egyénített. Metafizikus csendélet is található rajta. A háttérben távoli nézőpontot alkalmaz. Matróz : ( 1912 ) Erős, feszes kontúrok, ruganyos, mozgó figurák láthatóak. Egyre inkább eltűnik a tájképi környezet. Ez egyetlen önarcképe, amely egyénített. A négyzet és kör egyesítése itt jelenik meg először. A négyzet az ikonok felépítéséből eredeztethető. A mellette álló két figura hagiografikus ábrázolást mutat. Ezek a művész megsokszorozott énjei. A kép nem a népies ikon felépítését követi, hanem a klasszikusét: Andrej Rubljovot és Feofan Greket . Matróz : ( 1913 ) Horgász : ( 1913 ) Férfiakt : ( 1910 ) Akt I. : ( 1912 -13) A figura síkra redukált. Az ikonos életképeken kívül Tatlin fő témája az akt. 1911 -13 között festi őket. Az egyén annyira nem is számít, hogy a fejeket meg sem festi. A test konstruktív felfogása architektúrát kölcsönöz a képnek. Ebbe szövődik bele az erotikus vonzódás. Akt II. : ( 1913 ) A testet síkba nyomja. Általában három színt használ megfestéséhez. Az ikonok csúcsfénye is felfedezhető. Akt III. : ( 1913 ) A test itt is mechanikus organizmus. Akt karba tett kézzel: ( 1911 -14) Női akt hátulnézetben : ( 1911 -14) Ülő női akt : ( 1911 -14) Ülő férfialak : ( 1911 -14) Ülő figura konstruktív szerkezete : ( 1911 -14) 1913-14 között még fest néhány képet, a relief időszakban felvetődő szórványos művek ezek. Kompozíció analízis : ( 1913 ) Madonna -képeket elemez, háromszögekből építkezik. Képreliefek 1914-től leginkább a relief és a díszletkészítés érdekelte. Élete során Tatlin öt orosz témájú előadáshoz készített díszleteket és ezek szinte kivétel nélkül fontos láncszemei voltak művészi pályájának. A pogány Vénusz : ( 1911 ) Kötekedő Vénuszfi : (1911) Makszimeljan cár és engedetlen fia Adolf , jelmezterv: (1911) Makszimeljan cár és engedetlen fia Adolf , pannóvázlat: (1911) Díszletterv, Glinka , Életünket a cárért (Ivan Szuszanyin ): ( 1913 ) Az orosz avantgárd művészeket erősen vonzotta a keleti művészet. Bizonyára a keleti művészet hatása érződik e darabhoz készített munkáiban. Díszletterv, A Szpasszkij kapu: (1913) Díszletterv, hajófedélzet Richard Wagner A bolygó hollandi operájához: ( 1915 ) A hajófedélzetet jeleníti meg. Jelmezterv, orosz női népviselet: ( 1913 -14) Jelmezterv, orosz női népviselet II.: ( 1913 -14) Jelmezterv, Sztrelecek : ( 1913 ) Jelmezterv, bojtár: ( 1913 -14) Jelmezterv, Burkovics futárja: ( 1913 -14) Képreliefek, kontrareliefek A következő korszakában az ikonok sztaurotékái nagy hatással lesznek rá. Tatlint láthatólag vonzotta a régi orosz ikonfestészet általánosításra törekvő képi nyelvezete. Rendkívül érdekelte a forma foltszerűsége, kontúrja, és a különálló „foltok” egymáshoz való viszonya. 1913-ban kiadta a jelszót: „Vonjuk a szemet a tapintás ellenőrzése alá!”. Ezzel összefüggésben érdeklődni kezdett a „festőietlen” anyagok iránt (Velemir Hlebnyikov szavaival élve „ecsetjével bádogtárgyakat” teremtett), és a kép síkjából kilépett a valóságos térbe. 1913-ban rövid időt töltött Berlinben, illetve Párizsban. Picasso művészete jelentette számára a legfőbb és legmaradandóbb élményt egész külföldi utazása során. Pablo Picasso művei fontos ösztönzést adtak Tatlin további munkáihoz, de nem lett a francia művész epigonja. Tatlin úgy vélte, hogy 1914-ben ő tette az egész „képzőművesség” alapjává „az anyagot, a teret és a konstrukciót”, és ennek a körülménynek elvi jelentőséget tulajdonított a művészet fejlődése szempontjából. Palack , képrelief: ( 1913 ) Picasso Gitár c. művének hatását fedezhetjük fel, mely vaslemezből készült. Képrelief : ( 1913 ) Május hava : ( 1916 ) Nem immateriális, hanem anyagszerű kompozíció. Egyes számú tábla , Sztaro-Baszman : ( 1917 ) Nem elvont kompozíciókat készít, hanem egyfajta anyag-leképzéseket. Képrelief II. : ( 1917 ) Az 1910-es évek elején az avantgárd művészetben a valóságos forma expresszív deformációja a végletes általánosítás irányába tolódott el, az ábrázolást nonfiguratív kép „jelek” és „képletek” nyelve váltotta fel. Így jöttek létre az absztrakt festészet különböző rendszerei. Tatlint nagyon érdekelte a tárgyi világ konstrukciójának és tektonikájának elemzése. Ennek során egy alapvető művészi felfedezést tett: a különböző színű és faktúrájú nonfiguratív formákat a kép síkjából kimozdította a kép előtti térbe úgy, hogy kezdetben még nem szakította el azokat a síkfelülettől. A kép elemeinek ábrázolt térviszonyait így felcserélte az elemeknek a valóságos térben érvényesülő valóságos viszonyaival. A képreliefek a festészeti és a szobrászati módszerek újszerű szintézisét adták. Az ilyen típusú alkotásokat Tatlin „anyagkombinációknak” nevezte, mivel a képrelieffé vált absztrakt képet most már nem festették, hanem különféle szerkezeti és festői tulajdonságokkal rendelkező anyagokból komponálták. Anyagkombináció I. : ( 1917 ) Anyagkombináció II. : ( 1917 ) Anyagkombináció III. : ( 1917 ) A következő lépés a kép síkjától való elszakadás volt: a kompozíció a valóságos térben, a háttérül szolgáló sík előtt vagy két egymáshoz derékszögben illeszkedő sík között helyezkedett el, s csupán egy rugalmas drótra vagy egy meghajlított merev tengelyre támaszkodott. Ez volt az első „talapzat nélküli szobor”, amely ugyanakkor „építészeti” vonásokkal is rendelkezett. Mint már láttuk, ebben az időszakban sok helyen felvetődik a festészet végének kérdése. A festészetet sokan a szobrászattal kombinálják. Hans Arp, Alexander Archipenko, Tatlin, mindannyian ilyen kísérletezésbe kezdenek. A reliefek után a kontrareliefek („magasabb típusú kombinációk”) következtek. A kontrarelief kilép a festői síkból. Tatlin elnevezése, az ellenrelief, talán a zenei kontra szóra utal, mely 1 oktávval lejjebbit jelent, így a mű a mélyebb anyagiság fogalmával ruházódik fel. Tatlin az anyag és a feszültség viszonyát kutatja. A sarok-reliefekben a „feszítettség” problémája kerül előtérbe. Sajnos ezeknek a műveknek a nagy része elpusztult. Kétféle kontrareliefet különböztetünk meg: Centrális relief: A sík elé kilép a relief, drótokból és huzalokból épül fel. A háttért síkfelület képezi. Sarokrelief: Egy sarokban helyezkednek, mint Oroszországban a szentképek, szabad és bátor formálás jellemző rájuk. Tatlinnál a formációk célja nem a leképzés, hanem a tárgyak eredeti minőségének megjelenítése. A pincéjében talált limlomokkal dolgozott. Tatlin a maga módszerét a festészet, a szobrászat és az építészet szintézisének tekintette. Az anyagot meghatározó jellegűnek tekintette, s ezért különleges figyelmet fordított a feladattal összhangban lévő anyagok kiválasztására és a kiválasztott anyagok tulajdonságainak megfelelő tér- és szerkezetforma kialakítására. Mindez a hagyományos művészi módszer megváltoztatását igényelte. Tatlin az ilyen jellegű munkákban gyökeresen szakított az ábrázolással, éspedig elvi indíttatásból. A dróthuzalnak, a sodronynak vagy a zsinegnek nem az ábrázolási, hanem szerkezeti funkciója volt. Tatlinnál az anyagok jelentése önmagukban fontosak. Olyan absztrakt művek ezek, amelyek a művész szubjektumát közvetítik, közvetlen hasznuk nincs. Szubjektív modellek a környező világról, és ez ellentmondás a konstruktív lényeg és a funkcionális hasznavehetetlenség között. Mindezek miatt elméletileg is igen problematikusnak látszott a művész és a közönség egymásra találása, gyakorlatilag pedig szinte kivihetetlennek bizonyult. Az a művészet részesült viharos elutasításban, amely a régivel szemben a kor művészete kívánt lenni. Így tehát az új művészet egyik legnehezebb problémája önnön társadalmi szerepe lett, a néző és a műalkotás közti visszacsatolásban. Tatlin művei olyan sajátos „felhalmozási alapot” képeztek, amelynek nem volt közvetlen gyakorlati célja, és mégis a jövő tartaléka maradt. Hat majd az építészetre és az ipari formatervezésre. Az utat a „műtermi építészettől” az építészetig, illetve az ipari formatervezésig Tatlin majd saját maga fogja bejárni. Kontrarelief I. : ( 1910 ) Abszolút konkrét és anyagszerű. Anyagkombinációknak és talapzat nélküli szobroknak is nevezi ilyen műveit. Kontrarelief II. : ( 1910 ) Kontrarelief III. : ( 1910 ) Kontrarelief IV. : ( 1910 ) Sarokrelief I. : ( 1916 ) Sarokrelief II. : ( 1916 ) Sarokrelief III. : ( 1916 ) 1917-ben a cárizmus megdöntése után egy csapásra megváltoznak Tatlin tevékenységének arányai és jellege. Tatlin belépett az újonnan létrehozott Művészeti Dolgozók Szövetségének „baloldali blokkjába”, amely Moszkvába küldte őt, hogy közreműködjék az új művészeti élet megszervezésében. Több bizottságba is belép az intenzív munka érdekében. Részt vett programdokumentáció szerkesztésében, a tervezés megszervezésében, a megrendelések szétosztásában, illetve felvételében, a városok ünnepi feldíszítésében, jó néhány múzeum államosításában, tanműhelyek megszervezésében stb. A Pittoreszk kávéház belseje: ( 1917 -18) Kontrareliefjeinek formát felhasználja egy kávéház dekorálásához. Kávéházi lámpa: ( 1917 ) Ez a mű átmenet teremt építészeti munkásságához. Építészet Az orosz konstruktivizmus kettészakad, a két rész egymás ellensége lesz. Torz gépmajmolással vádolják Tatlint. „A termelési nem ismerte a művészeti kultúrát. A művészeti kultúra a termelés és a gyakorlati élet fölött lebegett. Itt az ideje, hogy bevigyük a művészeti kultúrát a termelésbe, hogy kiszabadítsuk a művészetet a céltalan sznobizmus kasztszerű bezártságából, azaz, hogy megteremtsük a termelési művészetet.” – mondja Tatlin. Ez lesz ezentúl a bázis-alapgondolat a konceptuális építészetében. Ebben az időszakában leginkább a tanításra helyezi a hangsúlyt. Meg akarja szüntetni a magasművészet és a hétköznapi dolgok közötti különbséget. Építészetében egy olyan mintát hoz létre, amely elvben épület, a gyakorlatban azonban antiépület. Ebben az időszakban sokan az építészetet tekintik a fő művészetnek, mert az magába olvasztja az összes többi ágazatot. Tatlin egy új építészeti formarendet kíván kialakítani. A III. Internacionálé emlékművének terve : ( 1918 -20) Ez az épület lett volna az első európai felhőkarcoló. Az orosz hagyományra utal, hogy az épület egyben emlékmű is (az orosz egyházi tilalmak miatt nem ismerte a szoboremlékművet). Először az októberi forradalom előtt tisztelgett volna, majd az internacionálé emlékműve lett. Fontos feladatot is betöltött volna, miszerint itt kapott volna helyet a kommunista világállam parlamentje. Mindenkinek külön résszel. Az építmény modellje 1920 augusztusára lett befejezve. Kivitelezésében az elsődleges probléma, hogy egy mozgó épület lett volna. A két spirál között egy kocka, egy gúla, egy henger és egy félgömb (kupola) forgott volna. Gigászira tervezett mérete (400 méter) akkoriban ez még nem volt kivitelezhető. A kocka tervezett éle 110 méter volt. A belső helyekre Tatlin légkondicionálást is tervezett. Az épület az egész földgolyóval került kapcsolatba úgy, hogy dőlésszöge megegyezik a Föld tengelyével, a mozgás a Föld mozgása, forgása. A kocka egy év alatt fordult volna meg, a kúp egy hónap alatt, a henger egy hét, a félgömb egy nap alatt. A torony 400 méteres magassága sem véletlen, azonos a földi délkör egy százezred részével. A spirálmeneteket összekötő rácsszerkezet fogta össze az egységesnek tekintett térkonstrukció elemeit. Spiráljai szokatlan térformát alkottak, de nem dekoratív jellegűek voltak, hanem egy hatalmas tartószerkezet szerepét töltötték be. A függő konstrukciók alkalmazása lehetővé tette a tartóváz tehermentesítését, továbbá azt, hogy felfüggesztett falakat alkalmazzanak térelválasztó szerkezetek gyanánt, vagyis, hogy ne kelljen támpillérekkel telezsúfolni a felfüggesztett térformák kihasználható belső tereit. A Tatlin-torony folytatta a régi orosz művészetnek azt a hagyományát is, amely igyekezett jellegzetes formát adni a városképet meghatározó építményeknek, s ezáltal magának a városnak. A III. Internacionálé emlékműve bármely városképben domináns szerephez jutott volna. Tatlin – éppen erőteljes manifesztum jellege miatt – mindentől kívülre akarta építeni, nem pedig a belvárosba, nem akarta a tervet konkrét városi környezethez kapcsolni. Megszerkesztésében földöntúli térre törekedett. Fittyet hány a gravitációra, a torony már szellemi térben él. Egy új Bábel tornya ez, mely ellentétes a bibliai Bábel tornyával. Az emberi gőg és felemelkedni vágyás helyett ez összetartja és összehozza az emberiséget, akik az erőfeszítésük révén egyesülnek. Ez a terv csak egy kis modellen született meg, anyaga fa, drót és karton. Magassága 5 méter. A modell, mint ahogy ez már lenni szokott, a tervrajzokhoz képest, az építés több vonatkozásában is leegyszerűsödött. Az egyes részeket a lehetőségekhez képest pontosan készítették el, de az is feltűnő, hogy ezeken minden munkát kézzel végeztek, gépi megmunkálásnak nyoma sincs. E két körülmény a modellépítés módját a szobrászati munkával, magát a modellt pedig az absztrakt szobrokkal rokonította, és ez a modellnek, illetve egyes részeinek eleven plasztikai hatást kölcsönzött, ami fémépítményeknél meglehetősen szokatlan. A festészetre is nagy hatással volt, mely a 20. század elején a maga által felvetett kérdések és válaszok útján törvényszerűen kénytelen volt kilépni a térbe, és így eljutott az architektúráig. Tatlin ezzel az energikus spirállal az embernek azt a szándékát és képességét akarta bemutatni, amellyel arra tör, hogy megszabaduljon a múlt hagyományaitól és rutinjától, és uralma alá gyűrje a természet erőit. Ez az emlékmű azt az elképzelést fejezi ki, hogy a világot nem tudjuk megváltoztatni, ha nem ismerjük a legalapvetőbb törvényeket, melyek egyben a szerkezet és a matematika törvényei, és nem állítjuk őket az emberi társadalom jövőjének szolgálatába. A III. Internacionálé emlékművének a tervét a Lenin-épületemlékmű eszméje követte. Mindkettő olyan típusú, hatalmas közösségi épületet idézett meg, amelyek sokrétű funkciót látnak el, de a szó hagyományos értelmében nem emlékhelyek (pl. elvből kizárta a múzeum, könyvtár stb. funkciót), az új típusú épületek rendeltetését abban látta, hogy helyet adjanak a modern élet legaktívabb folyamatainak. A közösségi funkciók mellett ezekben az épületekben a személyiség szükségleteit is ki kellett elégíteni; mind a szellemieket – elsősorban a rendkívül fejlett információs hálózat révén –, mind a biológiaiakat – éttermek, tornatermek stb. építésével. Az első berlini dadaista kiállításon Tatlin került előtérbe. El Liszickij számítógép-aggyal festette meg, de mint láttuk Tatlin szerencsére nem volt ilyen. Majakovszkij halotti menete: ( 1930 ) Tatlin tervezte a kocsit és a felvonulást. Ipari formatervezés Tatlin egyre inkább háttérbe szorult. Ekkor a színház és az iparművészet felé fordul. Természeti alkotói módszereket alkalmaz. Állhatatosan kutatta mind az új, mind pedig a hagyományos természeti anyagokhoz illő organikus formákat. Tervez székeket, kávéőrlőt, ruhát stb. Természetes anyagokat használ a kivitelezésnél. Ezek a dolgok nem technikai elven alapulnak, hanem a direkt anyag átélésén. Az anyag primátusának ez az elve nem csak a képzőművészetben, hanem az strukturalista irodalomban is jelentkezett ekkor. Természeti formák és organizmusok szisztémáit alkalmazza. Érdeklik emellett a természeti jelenségek és törvények, amiket a képzőművészetbe akar beemelni. Minden formatervezett tárgy, amelyet Tatlin készített rendkívül bensőséges kapcsolatban állt az emberrel, leginkább az ember individuális szükségleteit szolgálta. A tárgyak olyan embernek szánt eszközök, aki számára a szellemi élet fontosabb, mint a tárgyi világ. Ezek a tárgyak nélkülöznek minden fényűzést, díszítést, magamutogatást és presztízsjelleget. Az ilyen tárgyaknak nem válhat rabjává az ember. Tatlin éppúgy humanizálta a használati tárgyakat, miként a művészet segítségével a technikát kívánta humanizálni. Kisgyerekitató : ( 1930 ) Kisgyerekitató II. : ( 1930 ) Székmodell I. : ( 1927 ) Székmodell II. : ( 1927 ) Új típusú öltöny : ( 1923 -24) Utcaruha : ( 1923 ) Teáskanna : ( 1930 ) Letatlin : Ebben az időben sokan gondolkodtak a tömegközlekedés és űrutazás problémájának megoldásával. Elgondolkodtató, hogy Tatlin egy egyszemélyes repülő szerkezet konstruált, melyben csak a magányos repülés lehetséges. Az egyszemélyes utazás az egyes ember szolgálatát, az egyén természet adta képességeinek kiegészítését tette lehetővé. Az Ikarosz -mítoszt használta fel. A művész számára a legalapvetőbb dolog, hogy égre akar törni, transzcendálni. A modell elkészítése is szakrális jelleget kap: a kísérleteket egy harangtoronyban végezték el, külön be is öltöztek a műveletekhez. Demonstratív és romantikus elképzelés ez a szerkezet. A Letatlin elnevezés "Летающий Татлин" (magyarul úgy hangzana, hogy: "letajuscsij Tatlin") orosz szóösszevonásból keletkezett, ami magyarra átfordítható mint "Repülő Tatlin". Ezt az elnevezést Velemir Hlebnyikov említette így először. A tervezés során Leonardo terveihez nyúlt vissza. A gép lényege nem az, hogy tud-e repülni, hanem az elgondolása és következetes végiggondolása a műveletnek. Így ez a munka a konceptuális művészet előzményeként is felfogható. A repülőszerkezet klasszikus példája annak, hogyan alkalmazta Tatlin a formatervezésben a „bionikus” módszert. Tudatosan törekedett arra, hogy egyfelől kitapasztalja és az alkotás folyamatában felhasználja a természeti törvényszerűségeket, másfelől, hogy megteremtse a tervező alkotta objektum visszacsatolását a természeti környezethez. A kézművesség bionikus tradícióiból sokat merített. Sokan arra a következtetésre jutottak Tatlin művészetéből, hogy az „kivonult a technikába”. Ám Tatlin csak emlékeztetett arra, hogy ő csaknem univerzális művész, s bármely művészeti ágban folytathatja munkáját. Amikor a produktivistákat megfosztották tevékenységük reális talajától „vissza kellett térnie” a művészet valamely „nem formalistának” bélyegzett, hagyományos területéhez. Tatlin a festészetet, az építészetet és a színházat választotta a lehetőségek közül. S valóban, az 1930 és 1950 közötti években javarészt festészettel és grafikával foglalkozott, de csaknem teljesen „önmaga számára”. Fő tevékenységi területe a színház. Itt megőrizhette elveit, bár időnként kénytelen volt eltávolodni az anyag-formától, és engedményt tenni az elferdített „realizmus”-elvnek. Königsmoos Königsmoos település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3226 fő (1987. május 25.). Le Petit-Pressigny Le Petit-Pressigny település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 332 fő (2015). Le Petit-Pressigny Boussay, La Celle-Guenand, Charnizay, Chaumussay, Le Grand-Pressigny és Preuilly-sur-Claise községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thébai szent csapat A thébai szent csapat vagy thébai szent sereg (ógörögül: Ιερός Λόχος τών Θηβών, hierosz lokhosz tón Thébón) Thébai városállam zászlóaljnyi elitalakulata volt, amely i. e. 378-tól i. e. 338-ig állt fenn. A sereg 150 pár férfiszeretőből állt, szándékosan ez alapján válogatták össze őket, mert az elmélet szerint így szorosabb kötelék fűzi össze a bajtársakat. A sereg fennállásának 40 éve alatt számos katonai győzelmet aratott: legyőzte a spártaiak legalább háromszor nagyobb seregét Tegüránál i. e. 375-ben, majd több görög városállam csapatait Leuktránál i. e. 371-ben. Az i. e. 338-as khairóneiai csatában semmisült meg. A szent csapat – melynek fennállása során élte Thébai fénykorát – hadvezérei Gorgidasz, Pelopidasz, Epameinóndasz, Pamménesz és Theagenész voltak. Előzmények A Boiótia néven ismert közép-görögországi terület felett az i. e. 4. század elejéig Thébai városállam gyakorolta a hatalmat. Ekkor azonban a peloponnészoszi háborúból győztesen kikerülő spártaiak az összes görög területre ki akarták terjeszteni hegemóniájukat. I. e. 386-ban a thébaiakat a Boiót Szövetség feloszlatására kényszerítették, i. e. 382-ben pedig elfoglalták a thébaiak akropoliszát, a Kadmeiát. Thébaiba spártai helyőrséget telepítettek, a Spárta-ellenes pártot pedig száműzték a városból. Az Athénban összegyűlt száműzöttek azonban az athéniak burkolt támogatásával városuk visszafoglalására készültek, i. e. 379-ben pedig Pelopidasz vezetésével egy kis csoportjuk belopózott Thébaiba, és meggyilkolta a Spárta-barát kormányzat vezetőit. Az államcsínyt követően a thébaiak szövetségre léptek Athénnal, valamint rövid úton újraélesztették a régi Boiót Szövetséget új, demokratikus alapokon. A boiótiai városok koinonban egyesültek, és egy – a korábbi tizenegy helyett – hét hadvezérből (a boiótarkhoszokból) álló testület vezetése alatt, amit Boiótia hét kerülete választott. Megalakulása Thébai visszafoglalása után, i. e. 378-ban Gorgidasz szervezte meg először a szent csapatot – szinte biztosan a spártaiak által használt elitalakulatok mintájára–, amelyet 150 pár hoplita alkotott, tehát összesen 300 katonából állt. Plutarkhosz szerint a csapat létrejöttét Platón „A lakoma” című dialógusa inspirálta, amelyben a Phaidrosz nevű karakter kifejti, hogy az ideális sereg szeretőkből („istentől ihletett barátokból”) állna, hiszen az egymáshoz szorosan kötődő harcosok keményebben és elszántabban küzdenek a csatatéren, és egész életüket a katonáskodásnak szentelik. A korabeli Thébaiban teljesen elfogadott volt, hogy egy férfinak egy férfi a lelkitársa, sőt már-már megkövetelt társadalmi norma volt (ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy szexuális kapcsolatot teremtettek). A katonák kiképzését és ellátását a város állta, kaszárnyájuk pedig a Kadmeián volt. Képzésük nem csak a birkózást és a harcművészeteket foglalta magában, hanem táncot és lovaglást is tanultak. A szent csapat tagjai kezdetben a front teljes vonalán, elszórtan harcoltak, ugyanis Gorgidasz elképzelése szerint az elit katonákat övező tisztelet így a többi katonát is elszántabb harcra sarkallja. Amikor a thébai felkelés hírére II. Agészilaosz spártai király 30 000 katonája élén Thébai ellen vonult, a nyílt ütközet elkerülését szem előtt tartó védekező taktikára berendezkedve Gorgidaszéknak i. e. 378-ban és i. e. 377-ben is sikerült ellenállniuk a támadásnak. Ugyan nagy ütközetre nem került sor, de az események edzették, lelkesítették, küzdelemhez szoktatták és harci tapasztalatokkal gazdagították a thébaiakat. A spártaiak feldúlták a vidéket, de végül távoztak, meghagyva Thébai függetlenségét. Állítólag a spártai Antalkidasz a Boiótiából sebesülten visszatérő Agészilaosznak azt mondta: „Szép tandíjat kaptál te is a thébaiaktól, hogy akaratuk ellenére megtanítottad őket háborúskodni, harcolni.” Felemelkedése Gorgidasz halálát követően Pelopidasz vette át a szent csapat vezetését. Pelopidasz – elődével ellentétben – egy kompakt egységbe tömörítette az elit harcosokat. Az ő irányítása alatt érte el a különítmény a legnagyobb sikereit, amelyeknek köszönhetően nevük örökre fennmaradt. Az első komoly diadalt i. e. 375-374-ben érték el, amikor Pelopidasz a szent csapattal és további 200 lovasával Tegüra közelében egy szűk átjáróban szembetalálkozott egy spártai sereggel, amelynek létszáma 1000 és 1800 között lehetett. A legenda szerint ekkor valaki odafutott Pelopidaszhoz és azt mondta neki: „Az ellenség kezébe kerültünk!” Erre ő higgadtan csak annyit felelt: „Inkább az a miénkbe!” A tegürai csata néven ismert ütközetben a túlerőt leküzdve felülkerekedett a szent csapat a spártaiakon. Történelmi győzelem volt ez, hiszen korábban nyílt színi ütközetben spártai sereg soha nem szenvedett vereséget kisebb létszámú sereggel szemben. I. e. 371-ben összegyűltek Hellász legjelentősebb hatalmai, hogy a több évtizedes ellenségeskedésnek véget vessenek. Spártát egyik királya, az idős Agészilaosz, Athént kiváló politikusa, Kallisztratosz, Thébait pedig Epameinóndasz képviselte. Az i. e. 387-es Antalkidasz-féle királybékében szavatolták az összes anyaországi hellén város függetlenségét. Spárta és Athén hajlandó volt elismerni a Spárta vezette peloponnészoszi és az Athén irányítása alatt álló második tengeri szövetséget független államok olyan társulásának, amely nem sérti a királybéke előírásait. Azonban sem Spárta, sem a korábbi szövetséges, de Thébai növekvő hatalmára egyre féltékenyebb Athén nem engedte, hogy Thébai az összes boiótiai városállamot képviselje. Thébai viszont nem volt hajlandó lemondani Boiótia feletti hegemóniájáról, ezért a békét Epameinóndasz elutasította, azzal érvelve, hogy Lakónia városállamainak legalább annyi joguk van Spártától függetlennek lenni, mint Boiótiának Thébaitól. Egyes feltételezések szerint a tegürai győzelem akkora önbizalmat adott a thébaiaknak, hogy Epameinóndasz szándékosan lehetetlenítette el a békét, hogy sor kerülhessen egy döntő összecsapásra a spártaiak ellen. A leuktrai csata A béketárgyalások kudarca után Spártából azonnal parancsokat küldtek I. Kleombrotosz spártai királynak, aki egy hadsereg élén Phókiszban volt, hogy vonuljon azonnal Boiótiába. Észak felé kerülve Kleombrotosz elkerülte a hegyi átjárókat, ahol a thébaiak lesben álltak, és váratlan irányból tört Boiótiára, ahol gyorsan elfoglalt egy erődöt, és zsákmányolt számos triérészt. Théba felé menetelve letáborozott Leuktránál Theszpiai területén. Itt találkozott vele a boiótiai hadsereg. A spártaiak 10 000 hoplitájával – akikből 700 volt a teljes jogú szabad polgár, azaz homoiosz („egyenlő”) – szemben 6000 boiótiai állt szemben, akiket a peloponnészosziakat felülmúló lovasság támogatott (más források szerint a spártai lovasság száma ezer fő volt, a boiótiaiaké pedig csupán 6-700) A csatarend felállítása során Epameinóndasz két újítást alkalmazott. Hagyományosan a phalanx sorban állt fel úgy, hogy az elit csapatok a jobb szárnyra kerültek. Így a spártai phalanxban Kleombrotosz és egyenlői a jobb szárnyon, peloponnészoszi szövetségesei a bal szárnyon álltak. A spártai számbeli fölényt ellensúlyozandó Epameinóndasz és a thébai szent sereg Pelopidasz vezetésével a balszélre kerültek. Epameinóndasz tehát a szent csapatra helyezte a hangsúlyt, és az volt a terve, hogy az ütközetet a két fél legképzettebb egységei döntsék el. Másodszor, mivel a sorok túlságos elvékonyítása nélkül nem tudott volna a spártaival megegyező szélességű hadrendet felállítani, inkább tovább mélyítette a phalanxot a bal oldalon, ahol az 50 soros volt a hagyományos 8-12 helyett. A csatában a bal szárny dupla sebességgel támadott, míg a jobb szárny hátrált, hogy késleltesse az összecsapást. A mély phalanxot Pagondasz thébai tábornok alkalmazta először a delioni csatában, de a lépcsős csatarend Epameinóndasz találmánya volt, ezt a szakirodalom „ferde ék” típusú felállásnak nevezi. A csata lovassági összecsapással kezdődött, amit a thébaiak nyertek. A két phalanx összecsapásában elesett Kleombrotosz király, majd a thébai elit csapatok rohamának súlya alatt összeomlott a spártai elit jobb szárny és menekülni kezdett. Ezt látva a peloponnészoszi szövetségesek hadrendje is felbomlott. A menekülés során 4000 spártai halt meg, és ami a legfontosabb, 400 a 700 "egyenlőből", ami súlyosan megkérdőjelezte Spárta jövőbeli katonai képességeit. Pauszaniasz szerint ez volt a legjelentősebb csata a görög városállamok közötti háborúk történetében. A leuktrai győzelemnek köszönhetően Thébai teljes mértékben önállósodott Spártától, és sikerült kiterjesztenie hatalmát. Thébai hegemónia A leuktrai győzelem megnyitotta az utat Thébai Görögország feletti hegemóniája előtt, az egykor nagyhatalmú spártaiakat pedig végleg megrogyasztotta. Pelopidasz i. e. 364-es és Epameinóndasz i. e. 362-es halála ugyan véget vetett Thébai megkérdőjelezhetetlen katonai felsőbbrendűségének, a szent csapatot azonban továbbra sem tudták legyőzni, Thébai pedig erős és biztonságos városállam maradt. Epameinóndasz halála után Pamménesz irányítása alá került a szent csapat. A leuktrai csata előtt Boiótia olyan gyakori és erőszakos hadi eseményeknek volt a helyszíne, hogy Epameinóndasz egyenesen „háborús tánctér”-nek nevezte. Leuktra után azonban egészen i. e. 338-ig egyetlen komolyabb ütközet sem történt Boiótiában. Ám mialatt Thébai virágkorát élte, olyan események sorozata indult meg, amely végül Thébai bukásához vezetett. A görögök északi szomszédait, a makedónokat, a görögök korábban jelentéktelen barbároknak tekintették, azonban az i. e. 4. században a korábban gyenge Makedóniát rátermett uralkodói egységes és katonailag ütöképes hatalommmá kovácsolták. A makedónok sok mindent tanultak a thébaiaktól. I. Alexandrosz makedón király például az i. e. 360-as évek elején a thébai szent csapat mintájára hozott létre egy elit gyalogos sereget. A makedón trónörökös, a későbbi II. Philipposz makedón király, pedig i. e. 368. és i. e. 365. között thébai fogságban volt, ahol Epameinóndasztól kapott politikai és diplomáciai nevelést. I. e. 359-es trónra kerülése után aztán kihasználta a görög városállamok viszályát, és egész Görögországban egyre nagyobb befolyásra tett szert. I. e. 338-ban az addig Philipposz oldalán álló thébaiakat sikerült meggyőznie Athénnak, hogy a görög városállamok függetlenségére komoly veszélyt jelentő makedónokkal szemben lépjen velük szövetségre. Ez a szövetség néhány másik városállammal kiegészülve ugyanezen év augusztusában Khairóneiánál próbálta meg feltartóztatni Philipposzt. A khairóneiai csata A szent csapat és ezzel Thébai alkonya a khairóneiai vesztes csata után következett be (i. e. 338). Ekkor II. Philipposz makedón király és fia, a későbbi Nagy Sándor, hosszú lándzsás phalanxai felülkerekedtek a hagyományos görög hoplita gyalogos hadakon. A görög csapatok katonáinak többsége megfutamodott, de nem így a Theagenész által vezetett thébai szent csapat, amely a végsőkig küzdött. Plutarkhosz azt írja, hogy Philipposz a hősi halált halt katonák tetemei láttán így kiáltott fel: „Vesszen az, aki azt állítja, hogy ezek a férfiak bármilyen becstelen dolgot tettek vagy elszenvedtek volna.” I. e. 300 körül egy hatalmas, márványból készült oroszlánszobrot emeltek az elhunyt thébaiak emlékére. Az emlékművet a 20. században restaurálták, így a mai napig látható. Bár Plutarkhosz szerint a szent csapatnak mind a 300 tagja elesett a khairóneiai ütközetben, az 1879-80-as ásatásokkor mindössze 254 csontváz került elő. Ennek oka az lehetett, hogy nem mindegyikük a csatatéren halt meg, de az is elképzelhető, hogy nem teljes létszámmal voltak jelen a csatában. Kulturális vonatkozások Az Army of Lovers nevű svéd danceegyüttes neve az Armee der Liebenden oder Revolte der Perversen című 1979 -es német dokumentumfilm címéből származik, aminek címe a thébai szent csapatra utal. Bušín Bušín település Csehországban, Šumperki járásban. Bušín Štíty, Olšany, Horní Studénky, Jakubovice, Janoušov és Ruda nad Moravou településekkel határos. Lakosainak száma 395 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Sissy Spacek Mary Elizabeth „Sissy” Spacek (/ˈspe�s�k/; 1949. december 25.) Oscar és Golden Globe-díjas amerikai színész, énekesnő. Az 1970-es évek elején kezdődött színészi pályafutása, elsőként az 1973-as Sivár vidék című filmmel vált ismertté. Filmes karrierje szempontjából meghatározó szerepe volt Brian De Palma 1976-os Carrie című horrorfilmjének, mely Stephen King első regénye alapján készült; a címszerepet alakító Spacek alakításáért Oscar-jelölést kapott. A legjobb női főszereplőnek járó Oscart az 1980-as A szénbányász lánya című filmjéért kapta meg, az általa énekelt és a filmben is elhangzó „Coal Miner's Daughter” című daláért Grammy-díjra jelölték. További Oscar-jelöléseket hozott számára az Eltűntnek nyilvánítva (1982), A folyó (1984) és a Bűnös szívek (1986). A szénbányász lánya és a Bűnös szívek című filmekkel Golden Globe-díjakat nyert, legjobb női főszereplő – filmmusical vagy vígjáték kategóriában. A 2016-ig összesen hat alkalommal Oscarra jelölt színésznő A hálószobában című 2001-es filmjéért kapott újabb Oscar-jelölést, valamint harmadik Golden Globe-ját is elnyerte (legjobb női főszereplő – filmdráma kategória). További fontosabb filmjei közé tartozik a Három nő (1977), Az utolsó telefonhívás (1981), JFK – A nyitott dosszié (1991), Kisvárosi gyilkosság (1997), The Straight Story – Az igaz történet (1999), a Kilenc élet (2005) és A segítség (2011). 2015-től a színésznő a Netflix csatorna Bloodline című sorozatában alakít főszerepet. Acélhaj Az acélszál vagy acélhaj az ipari padlók, lőtt betonok, előre gyártott betonelemek szerkezeti megerősítésére alkalmas termék. Hossza, átmérője, alakja, kiképzése, húzó- és hajlítószilárdsága, esetleges bevonata mindig az előírt feladathoz igazodik. Alkalmazása a távtartós hegesztett betonháló elhelyezésével, rögzítésével ellentétben rendkívül egyszerű: a megadott mennyiséget a betongyárban vagy mixerautóban bele kell keverni a betonba. A teljes elkeveredés után a szálak egyenletes eloszlású térhálós elhelyezkedéssel átszövik a betonlemez teljes terjedelmét, és ott is kifejtik hatásukat, ahol a hegesztett háló erre már nem képes. Az acélszál erősített betonok mechanikai tulajdonságai megváltoznak a szálerősítés nélküliekhez képest: alkalmazásuknak elsődleges célja a keletkező húzóerők felvétele használati terhekre és a határ terhekre egyaránt. A legalkalmasabb acélszál típus az adott projekt adatai ismeretében (beton nyomószilárdsága, ágyazati tömörség, betonlemez vastagsága, terhelési adatok – megoszló terhelés, járműterhelés, polclábterhelés, targoncaterhelés, stb.) határozzák meg, mint ahogy az adagolási mennyiségeket is beton m3-enként. Acélszál, hegesztett acélháló helyettesítése Az acélszál helyettesíthető szintetikus makroszálakkal. Az acél nyersanyag világpiaci árának gyors emelkedése miatt jelenleg kiemelt szerephez jutnak a szintetikus makroszálak, melyek használatával nem csak gazdaságosabban váltható ki az acélszál és a hegesztett acélháló, hanem alkalmazásuk az alábbi további előnyökkel is jár: korróziómentes, nem mágneseződik, savaknak és lúgoknak ellenáll, egyszerűbb és gazdaságosabb szállítani, raktározni, a betonpumpát, mixerdobot nem koptatja, statikailag tervezhető, viszonylag széles körben alkalmazható. Forrás Gazdaságos szerkezeti megerősítés, betonvas, acélszál kiváltás, a beton belső tulajdonságainak javítása Endurobeton.hu Tausz Katalin Tausz Katalin (1950. június 20. –) magyar egyetemi oktató. 1979-ben szerzett szociológusi diplomát, 1980-ban egyetemi doktori, 1996-ban kandidátusi fokozatot. Több mint harminc éve az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, 1995-től tanszékvezető, 2009 óta a Társadalomtudományi Kar dékánja. 1973 óta több mint száz, konferencia és szeminárium résztvevője Indiában, az Egyesült Királyságban, Olaszországban, USA-ban, Hollandiában, Thaiföldön. Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja. 1998-ban (vagy 1996-ban?) Széchenyi Professzori Ösztöndíjas. Kutatási területe a szegénység, gyerekszegénység, településszociológia, a fogyatékossággal élő emberek helyzete, a szociális ellátórendszer működése. Társadalompolitikát, szakterületéhez kapcsolódó órákat tart, valamint műhelyszemináriumokat vezet. Díjai, elismerései Kiváló Munkáért kitüntető jelvény (1985) Erdei Ferenc-díj (1985) PRO CARITATE emlékérem (2002) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007 - 2016-ban tiltakozásul Bayer Zsolt kitüntetése miatt visszaadta) Tagságai szakmai szervezetekben ADDETUR Alapítvány, kuratóriumi tag Fogyatékosok Esélye Közalapítvány, elnök Hilscher Rezső Alapítvány kuratórium, tag Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, vezetőségi tag MAB Szociológia- és Politikatudományok Bizottsága, tag Nemzeti Bologna Bizottság, tag, a társadalomtudományok képviseletében Polányi Károly Alapítvány – kuratóriumi elnök Szociális szakértői névjegyzék állandó bíráló bizottság – elnök UNICEF Magyar Nemzeti Bizottság, tag Családja Fia Tausz Gábor (operatőr) Sorkatonai szolgálat Magyarországon A sorkatonai szolgálat egy adott állam részéről az állampolgáraitól megkövetelt, kötelező jellegű, határozott ideig tartó katonai szolgálat, illetve az ehhez kapcsolódó intézmények, eljárások és rendszerek gyűjtőfogalma. Ez a szócikk elsősorban a sorkatonai szolgálat Magyarországon a második világháború befejezésétől 2004 novemberéig fennállt rendszerével foglalkozik. Az utolsó év vonulási rendjét a 16/2004. (VI. 29.) HM rendelet a 2004. évi sorállományváltás végrehajtásának rendjéről című jogszabály határozta meg. A szerződéses katonai szolgálat váltotta fel. Történelmi előzmények Az általános hadkötelezettséget Magyarországon 1868-ban vezették be a XL. törvénycikk elfogadásával. Tartalékos és póttartalékos állomány létezett, a tartalékos állományt csak az uralkodó parancsára hívhatták be. A hadkötelezettség 21 éves kortól kezdődött, ezt 1939-ben leszállították 18 évre. A hadkötelezettséggel foglalkozott az 1889. évi VI. törvénycikk, és az 1912. évi XXX. törvénycikk. 1939-ben a II. törvénycikk bevezette a honvédelmi kötelezettség fogalmát. A hidegháború idején Magyarországon a második világháború befejezését és a szovjet érdekszféra és befolyás kiterjesztésének belpolitikai megszilárdítását (1948) követően, a katonai rendszerek is újjászervezésre kerültek. A hidegháborús szovjet-amerikai szembenállás és az erre épülő szovjet katonai doktrína értelmében, a szovjet érdekszférába került és szovjet erőkkel megszállt országokban, így hazánkban is erős helyi hadsereget kellett szervezni, amelyek szövetségesi rendszerben (a NATO ellenpólusaként létrehozott Varsói Szerződés alapján), összehangoltan képesek fellépni egy Nyugatról érkező agresszió esetén. Ezeknek a helyi erőknek a szervezése régi, háborús szemléletek alapján történt, amelyek nagy csapaterőket és csapatmozgásokat tételeztek fel. Ez viszonylag nagy létszámú, folyamatosan harcra kész hadseregeket igényelt (a hidegháborús korszak másik jellemzőjével, a fegyverkezési verseny és a mára elavult haditechnikai elvek miatt erőltetetten felfejlesztett, több ország gazdaságát évtizedekre visszavető nehéz- és hadiiparral együtt). A nagy létszám kielégítésére és a kiképzések és hadrafoghatóság folyamatosságának biztosítására bevezették a kötelező, meghatározott idejű sorkatonai szolgálat intézményét. A rendszerváltás után A sorkatonai szolgálat fennállása alatt sohasem örvendett különösebb népszerűségnek, bár a jelentős létszámú sorállomány által képviselt költséghatékony fizikai munkaerő a civil társadalom szempontjából is gyakran hasznot hozott, például a katasztrófavédelemben vagy a nagy állami építkezések és mezőgazdasági betakarítások alkalmával történt „bevetéseken”. Az évtizedek során a sorkatonaság egész intézményrendszerét számos kritika érte és a fiatal férfiak több generációja számára jelentett kihívást a polgári életvitel és a korai felnőttkor kialakítását megnehezítő, sokféle megterhelést jelentő sorkatonai szolgálat alóli felmentés különféle lehetőségeinek keresése. A sikeresen bevonultatott állomány morálja sem volt jobb: a hadseregbe került fiatalok hozzáállása a túlélés, az ügyeskedés és a nehezebb feladatok alóli kibúvás alapján épült fel, amelyhez tovább negatív tényezőként járult a saját kategóriájában is legfeljebb közepesnek minősíthető ellátás, a gyakran elavult és kifogásolható műszaki minőségű eszközpark, a gyakran megkérdőjelezhető logikájú kiképzési és egyéb feladatok és a szervezet szinte minden szintjén tapasztalt interperszonális nehézségek és konfliktusok. Ezek a körülmények a szubkulturális érdekességet képviselő katonai szleng és humor kifejlődése mellett a hadsereg és a sorkatonaság intézménye demoralizálódásának és hitelvesztésének is táptalajt jelentettek. A civil társadalom által jórészt ismert fenti problémák civil oldalról is kezdeményezéseket generáltak. A rendszerváltás környékén felerősödtek és teret kaptak a sorkatonai szolgálatot ellenző, annak megszüntetését (és szerződéses haderővel történő helyettesítését) szorgalmazó társadalmi hangok. A kezdeményezések társadalmi szervezeteket (például Alba Kör, Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája) is életre hívtak. A hidegháború végével, a Varsói Szerződés megszűnésével, a szovjet csapatok kivonásával és az ország demokratikus átalakulásával, külpolitikai kötődéseinek átrendeződésével párhuzamosan a hazai katonai doktrína is megváltozott. A belpolitika szélesedő palettáján több olyan erő is megjelent, amely a sorkatonai szolgálat megszüntetését és a szerződéses katonaság kialakítását már parlamenti szinten is felvetették. A hosszas szakmai és társadalmi viták és egyeztetések kezdetben a sorkatonai szolgálat terheinek (időtartam, kötöttségek stb.) enyhülését, illetve alternatív (fegyvertelen, polgári) szolgálat lehetőségét eredményezték; később, a kitartó civil nyomásgyakorlás és az időközben egyre nyilvánvalóbbá váló gazdaságossági problémák miatt, a parlament határozata értelmében 2004. november 3-án, 135 éves hagyomány után, megszűnt a békeidőben alkalmazott sorozás és sorkatonai szolgálat intézménye. A Magyar Honvédség ezután megkezdte a haderő önkéntes, hivatásos, szerződéses alapon történő átalakítását. A sorkatonai szolgálati rendszer elemei A sorkatonai szolgálat az ország fegyveres és technikai védelmére hivatott korabeli Magyar Néphadsereg (röviden: MN) illetve az államhatár akkori elvek szerinti fegyveres őrizetét ellátó Határőrség (röviden: HÖR) keretein belül, azok alakulatainál valósult meg; az előbbi testület az egykori Honvédelmi Minisztérium, utóbbi pedig az egykori Belügyminisztérium felügyelete alatt állt. Személyi állomány Az egyes testületek és alakulatok feladatait a személyi állomány, azaz a testületek emberi erőforrásai közösen, összehangoltan látták el. A személyi állomány az alábbiakból tevődött össze: hivatásos állomány (rövidítésben: ht. ): állami tiszti és tiszthelyettesi iskolai végzettséggel rendelkező, hivatásos katonák. tiszthelyetteseknél őrmesteri, tiszteknél hadnagyi rendfokozattól felfelé. Fő feladatuk a különböző adminisztratív és szolgálati helyeken az irányítási és szervezési munkák ellátása, a szakismereteket igénylő haditechnikai eszközök kezelése, illetve a hivatásos és sorállomány szakirányú kiképzése volt. Munkájukért fizetést, valamint különféle juttatásokat (öltözék, lakás stb.) kaptak. Szolgálati és az ezáltal meghatározott lakóhelyüket a parancsnokságaik jelölték ki. Szolgálatuk határozatlan időre (nyugállományba helyezésig) szólt. Hivatásos katona nő és férfi egyaránt lehetett. továbbszolgáló (rövidítésben tsz. ): A sorkatonai szolgálat befejeztével, a katonai szervezetnél tisztesi, vagy megfelelő polgári végzettség esetén tiszthelyettesi beosztást ellátó, katonai végzettséggel nem rendelkező személyek. Illetményrendszerük nagyban átfedte a hivatásos állományét, de nem határozatlan időre szólt a „szerződésük”, valamint a nyugdíjszámítási és lakáshoz jutási feltételek voltak mások. Főként a nem kifejezetten katonai, de szakképzettséget igénylő feladatok ellátását végezték: gépjárművezetés, raktárkezelés, fenntartás, ellátás, nem katonai kiképzés, és ritkán adminisztratív feladatok. sorállomány (vagy másként legénységi állomány): határozott idejű sorkatonai szolgálatra korosztályok szerint kijelölt és behívott, általában 18-25 év közötti életkorú férfi állampolgárok. Nőket, egyes különleges eseteket leszámítva, a sorkatonai szolgálat nem érintett. A sorkatonákra szolgálati idejük alatt katonai törvények és jogszabályok vonatkoztak, személyi okmányaikat (személyi igazolvány, útlevél) szolgálatuk idejére bevonták és katonai igazolvánnyal helyettesítették, alakulatukat, elhelyezési körletüket csak külön engedéllyel, rövid időre és előre meghatározott körzetben, az ország területét pedig kizárólag katonai csapatmozgás keretében hagyhatták el. Szolgálatuk idejére az alakulat gondoskodott számukra szállásról, ruházatról, élelemről, valamint a kisebb személyi kiadások fedezésére elegendő, szerény anyagi havi illetményről. polgári alkalmazott (rövidítésben: pa. ) állomány: olyan polgári személyek, akik az egyes alakulatok üzemeltetésével, működtetésével kapcsolatos, polgári jellegű feladatokat (például készlet beszállítás, hulladékkezelés, szakipari, adminisztratív és szolgáltatói jellegű munkák stb.) láttak el. Munkájuk miatt belépési engedélyt kaptak az alakulatok területére, fizetésüket a MN vagy a HÖR megfelelő szervétől kapták. A katonai jelleg miatt alkalmazásukban feltehetően titokvédelmi szempontok is érvényesültek. A szolgálat szakaszai A sorkatonai szolgálati kötelezettség alá eső állampolgárok számára a kötelezettség az alábbi, jól elkülöníthető szakaszokra oszlott: sorköteles (17 év feletti) férfiak sorozása (katonai nyilvántartásba vétel, egészségügyi vizsgálat), a Magyar Néphadsereg területi Hadkiegészítő Parancsnokságainak szervezésében. Ennek idejét utcai plakátokon is meghirdették, a sorköteles korosztály tagjai pedig személyre szólóan is megkapták a sorozásra szóló idézést. Ez egy-, ritkábban kétnapos elfoglaltságot jelentett, a helyszíne valamelyik lakhelyhez közel eső nagyobb helyőrségi laktanya, ritkábban más nyilvános hely (művelődési ház stb.) volt. A sorozáson való részvétel elmulasztása viszonylag súlyos pénzbírsággal sújtott szabálysértésnek minősült. A sorozáson az adatokat, szakmai végzettségeket egyeztették, ezt rövid és felszínes (valójában csak jelképes ) orvosi vizsgálat követte. Ezek után a besorozott személy katonai alkalmassági kategória minősítést kapott, ami az esetek többségében „A” (korlátozás nélkül alkalmas) volt; a „B” és „C” (korlátozásokkal alkalmas) és a „D” (csak saját szakmájában történő foglalkoztatásra alkalmas) minősítést még a jogosultak közül is igen kevesen kapták meg, a sokak által vágyott, felmentést adó „E” (katonai szolgálatra végleg alkalmatlan) vagy „I” (ideiglenesen alkalmatlan) kategóriát pedig a súlyos, krónikus egészségi problémákkal küzdőkön kívül szinte senki. A sorozott fiataloknak számolniuk kellett azzal, hogy a sorozást követő 1-2 éven belül be is hívják őket sorkatonai szolgálatra, és az engedélyköteles útlevelek korában arra is fel kellett készülniük, hogy nyugati kiutazásra már nem kapnak engedélyt. a 18. életévüket betöltött, sorozott férfiak ütemterv szerinti behívása . Ez a sorkatonai szolgálat töltésére felszólító, kötelező érvényű idézés ( behívó(parancs) ) kézbesítésével kezdődött. A behívó megjelölte a jelentkezés idejét és helyét, utóbbi rendszerint a lakóhelyhez közelebb eső, nagy befogadó képességű intézményt (iskola, művelődési ház, sporttelep stb.) jelentett. A behívó tartalmazta a kötelező jellegre és a behívás megtagadásának (meg nem jelenésnek) jogi következményeire való figyelmeztetést is, mert a sorkatonai szolgálat alóli kibúvásnak még a kísérlete is bűncselekménynek számított. Egyéb információt a behívó nem tartalmazott, kivéve egy kódszámot , amelyből a behívás adminisztrálását a helyszínen végző katonai ügyintézők tudhatták, hogy az illetőt melyik alakulathoz kell irányítani. Bár informális csatornákon ezeknek a kódszámoknak a jelentése időnként kiderült, a behívottak többsége gyakorlatilag nem kapott előzetes tájékoztatást arról, hogy a szolgálatot hol fogja tölteni. A bevonulás és tényleges sorkatonai szolgálat megkezdése a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Magyar Néphadsereg vagy a Belügyminisztérium alá tartozó Határőrség valamelyik alakulatánál. Ezek az alakulatok a konspirációval átitatott korabeli gyakorlatnak megfelelően, nem kaptak túl nagy nyilvánosságot és a városok belterületi helyőrségi laktanyáinak kivételével eldugott, távoli helyeken, erdőkkel vagy mezőgazdasági területekkel körbevéve helyezkedtek el. Az akkori nyilvános térképeken még a környékük is torzítva, félrevezető módon szerepelt, a laktanyák elhelyezkedését semmi nem jelölte, az alakulatok pedig fedőszámot (egy MNxxxx formátumú kódot, ahol az xxxx egy 4 jegyű szám volt) kaptak. Ez egyben az alakulat postafiókszámát is képezte, de a területi irányítószámokkal nem állt kapcsolatban, így csak a beavatottak tudták, hogy melyik fedőszám melyik laktanyát jelöli). a sorkatonai idejüket leszolgált állomány leszerelése . Ez a katonai felszerelés tételes elszámolásával és leadásával, az otthonról parancsra behozott civil ruha felvételével és az alakulattól való végleges távozással járt. Az elszámolás során gyakran felszerelési hiányosságokra derült fény, amelynek a következménye HTK (hiánytérítési kötelezettség, a betűszó feloldása a katonai szlengben tréfásan „Hová Tette, Katona?”), azaz az elkallódott holmik árának utólagos anyagi megtérítésére történő felszólítás lett. Ezután a volt katonák a hadkiegészítő parancsnokságtól visszakapták személyi okmányaikat és visszatérhettek a polgári mindennapokba. A leszerelést rendszerint az együtt szolgált volt katonák csoportjainak felszabadult ünneplése kísérte. továbbszolgálók : különleges csoportot képeztek azok a sorkatonák, akik a leszereléskor a leszerelés helyett a felkínált további már hivatásos, fizetésért vállalt szolgálatot választották. Ezek a katonák ilyenkor általában megkapták a legmagasabb tisztesi rendfokozatot (szakaszvezető). Ennek továbbszolgáló jellegét a sorállománnyal megegyező gyakorlóruhán kemény váll-lapos rangjelzés (szemben a sorállományú tisztesek gallérra helyezett rangjelzésével), valamint a gyakorló (Bocskai) sapkán színes zománc sapkarózsa (szemben a sorállomány egyszínű barna sapkarózsájával) is mutatta. A továbbszolgálók elhelyezést kaptak az alakulatok közelében létesített nőtlentiszti szálláshelyeken. tartalékos állományba kerülés: a tényleges szolgálatukat letöltött katonákat a katonai adminisztráció továbbra is nyilvántartotta. Egészen 55 éves korukig bármikor számíthattak rá, hogy tartalékosként, rövidebb időre ismét behívják őket szolgálatra, bár az esetek többségében ez nem történt meg. Bizonyos beosztásokban szolgáló katonákat viszont a leszerelést követő években is behívtak néhány hetes vagy hónapos továbbképzésre, ők rendszerint meg is kapták az otthon őrizendő katonai felszerelést és általában rendfokozati előléptetésben is részesültek. A sorkatonai mindennapok bevonulás, alapkiképzés, eskü ellátás élelmezés legénységi étkezde szakaszos, rendezett behaladás étkezési idő (rövidsége miatt a forróbb leves és a langyos főfogás fogyasztási sorrendjének felcserélése) menük, étrend, étkezési szokások, problémák tálca, tányér, pohár (saját evőeszköz-készlettel haszn.) konyhaszolgálat, éttermi szolgálat ételmaradék hasznosítás (lásd még: alakulatok önellátása, állattenyésztés) napi étkezési rend (reggeli, ebéd, vacsora) kiegészítő élelmiszer ellátmányok, előírásos és illegális vételezés kantin, büfé, alkoholfogyasztás hozzátartozók által hozott/küldött élelmiszerek, ellenőrzésük, megosztásuk M-zárolt készletek, védőitalok, egyéb speciális ellátmány étkezés terepen ("gulyáságyú") felszerelés ruházat gyakorló, szolgálati, kimenő és sport öltözék lábbeli: a gyakorló és szolgálati öltözékekhez télen-nyáron: bakancs (régi/tiszti 2 csatos, sífutó egycsatos M65, karbantartás: barna/fekete cipőkrém) gyakorló alsóruházat: barna zokni, barna alsónadrág, zöld atlétatrikó, téli zöld molinó nadrág és felső felsőruházat: használt zöld gyakorlónadrág, vil.zöld ing, zöld sávoly zubbony, zöld mikádó kabát (kivehető téli béléssel) „1-es értékű gyakorló” (készenlétben tartott, új, használatlan felsőruházat) nyári (Bocskai) és téli (usanka) gyakorló sapka nadrágszíj és derékszíj (derékszíj kenése) kesztyű szolgálati (szolgálattól és helyi szokásoktól függően változó) régi típusú kimenő felsőruházat (nadrág és zubbony), derékszíjjal, karszalaggal rendes gyakorló öltözék, karszalaggal vagy anélkül karszalagok méret, anyag (textil/műanyag), felerősítés (zsinóros/tépőzáras) szín (piros alapszín, talpatlan betűs, rövidített, fehér felirattal) viselés (bal felkaron, írással kifelé) feliratok (rövidítések, helyettesi kiegészítés) kimenő lábbeli: félcipő (téli és nyári viselethez ugyanaz) alsóruházat: (megegyezik a gyakorlóval) felsőruházat: pantalló, kimenő ing, kimenő zubbony, sípzsinór, kimenő kabát (kivehető téli béléssel) váll-lapok inghez/zubbonyhoz és kabáthoz nyári (tányér, később Bocskai) és téli (usanka) kimenő sapka kimenő derékszíj kesztyű (megegyezik a gyakorlóval) esőköpeny (kimenő táskában) kimenő táska (el- és visszautazáskor kötelezően viselt vállszíjas táska) sport (mindig új, használatlan került kiadásra, leszereléskor elvihető volt) lábbeli gumitalpú, fehér vászon sport félcipő alsóruházat: fehér sportzokni, sport fehér atlétatrikó (piros szegéllyel, vö. Honvéd SE színei) felsőruházat: kék melegítő nadrág és felső pizsama (felső és alsó rész) téli, átmeneti és nyári viselet, színek, mintázat öltözködési előírások, viselet meghatározása könnyítések (pl. gyakorló sapka összehajtva vállszalag vagy derékszíj alatt) gyakorló, kimenő, sport színösszeállítások terepmintázatú öltözékek, egyéb álcázó megoldások (levélháló sisakon, fegyverzeten, álcázó bőrfestés stb.) fegyvernemi stb. eltérések páncélos fejvédő, dzseki (alsó gumizással) rep.szerelő pántos nadrág, dzseki (alsó fémkarikás/szalagos összehúzással), rep.szerelő sapka („haube”) egyéb különleges öltözékek ruházatok (M) változásai személyi fegyverzet és védelem (harcjárművek, lövegek stb. nem tartoznak ide) sorozatlövő fegyverek (AK-55, AK-63, AMD-65 gépkarabélyok), tártáska maroklőfegyverek (PA-63 pisztoly), pisztolytáska speciális fegyverek (RPG kézi páncéltörő, PKM géppuska, SZVD mesterlövészpuska stb.) kézigránátok (támadó és védő) rohamsisak vegyvédelmi felszerelés (gázálarc, védőköpeny, harisnya-csizma, kesztyű), hordtáska egyéb személyi védelmi felszerelés, fegyverzet kiegészítők (szurony stb.) eszközök hordozók (málhazsák, kimenő táska) evőeszköz-készlet ("kanálgép") kulacs, csajka gyalogsági ásó ("gyalásó") egyéb/klgs. eszközök elhelyezés, napirend, körletrend laktanya kapu (személy- és járműforgalom zsilipelő és okmányellenőrző kialakítás, tartózkodó helyiség) parancsnoksági épületek legénységi (sorállomány) elhelyezési körletek felépítés (ált. fszt. és 2 emelet, lépcsőház) belszolgálati helyek (asztal, kulcsdobozok, nyilvántartási és eseménynapló, eü. napló („gyenguszkönyv”), lámpa, telefon) hálótermek padlóburkolat fűtés ágyak: ágynemű (téli/nyári, „bejgli”), ágyrend stoki (és használata) szekrények és szekrényrend egyéb szobai felszerelés századiroda/század ruharaktár (tisztacsere) fegyverszoba (zárás/felnyitás, rácsozat, fegyverállványok stb.) tisztálkodási helyiségek (wc, mosdó, zuhanyzó) egyéb kiegészítő helyiségek gyengélkedő/orvosi rendelő alakulótér sportpálya akadálypálya gépkocsi telephely, műszaki ellenőrző állomás ("MEA") üzemanyag- és akkumulátor-töltő állomás fegyvernemi/alakulati technikai telephelyek (pl. harcjármű th., repülőtér, harcálláspontok) fegyvernemi/alakulati kiegészítő épületek (a technikai telephelyek közelében) ruházati raktár vegyvédelmi raktár lőszer-/fegyverraktár élelmiszerraktár konyhák és étkezdék (legénységi és tiszti) őrszoba és fogda objektumvédelmi megoldások (kerítés, őrtornyok) könyvtár büfé/kantin fodrászat hőközpont szennyvíztisztító állattenyésztő telep (nem mindenütt) kapcsolódó külső objektumok nőtlentiszti lakótelep helyőrségi művelődési otthon, „HeMO” külső sportpálya (rendezvényekhez is) külső harcálláspontok és egyéb objektumok külső gazdasági területek (erdő, szántóföld, mező stb.), esetenként kiépített védelmi állásokkal illetmény egészségügyi ellátás alaki és más kötöttségek rendfokozatok, állomány- és rangjelzések rendfokozati rendszer előléptetések/lefokozások, leszerelési előléptetés, tartalékosi rendfokozatok alap- és középfokú végzettségű sorállomány által elérhető rendfokozatok sorállományú tiszthelyettesi és tiszti főiskolai rendfokozatok („rigók” stb.) továbbszolgálók rendfokozatai rangjelzések és elhelyezésük gyakorló ruházaton (téli/átmeneti/nyári) sapkán galléron (tsz.) váll-lapon felsőruha ujjon kimenő ruházaton (téli/átmeneti/nyári) függőségi viszonyok időszakok (kopasz, gumi, öreg) rituálék, szokások, íratlan törvények, szleng elhelyezés, körletrend (felső/alsó ágy stb.) ruházati, felszerelési sajátosságok (barna/fekete cipőkrém, nadrágszár gumizás, kulcszsinór és szerelvényei, kimenő tányérsapka hajlítása, tréfás igazolványok stb.) ugratások, szekálás (szívatások), közösségi büntetések élelmiszer/csomag megosztás időmúlás mérése, számontartása, jelzése (naptársatírozás, derékszíj bevágások, kulcszsinór bogok, sapkafirkálás-X varrás, centi készítése/összeállítása/használata) (szak)kiképzés, munka, szolgálati feladatok harcászati kiképzés technikai kiképzés beosztás szerinti munka sorállományú századszintű beosztások és feladatok (szoba/raj pk., századírnok stb.) körletezés (körlettakarítás, tisztítás) körletező állomány belső és külső körletezés belszolgálat konyhaszolgálat kiértesítő szolgálat ügyeletes alegység ("ügyal") tűzoltó raj ("türaj") őrszolgálatok (fegyveres szolgálatok) őrszázad és más századok szolgálatai őrtorony, őrszoba („támla”), kapuőr, fegyveres figyelő ("fefi"), egyéb/különleges (pl. rep. nyűgöző, zónaőr) őrszolgálatok járőrszolgálat, karhatalmi biztosítások hadgyakorlatok, kitelepülések, kihelyezések, különleges események politikai nevelés, politikai tájékoztató ("poltáj"), éberség, titokvédelem kilépés, kimenő, kimaradás, eltávozás, szabadság jutalmazás és büntetés előírások, parancsok, szabályzatok ellenőrzési és hatósági rendszer szolgálati helyen belül szolgálati helyen kívül katonai rendészet: pl. „VÁP” I., II stb. hatáskörök, „vegyes-VÁP” (rendőrséggel), jellemzők ellenőrzés, ruházat- és táskaátvizsgálás, intézkedések, betétlap leszerelés adminisztratív folyamat, HTK, személyi igazolvány ünneplés, obsit, leszerelő zászló 11718 Hayward A 11718 Hayward (ideiglenes jelöléssel 1998 HD95) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 21-én. Charmeil Charmeil település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 913 fő (2015). Charmeil Bellerive-sur-Allier, Creuzier-le-Vieux, Espinasse-Vozelle, Saint-Rémy-en-Rollat, Vendat és Vichy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Bari Centrale (FT) Stazione di Bari Centrale vasútállomás Olaszországban, Bari településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bari–Barletta-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Quintino Sella Blarians Blarians település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 60 fő (2015). Blarians Germondans, La Barre és Beaumotte-Aubertans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cuverville-sur-Yères Cuverville-sur-Yères település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 201 fő (2015). Cuverville-sur-Yères Avesnes-en-Val, Bailly-en-Rivière, Baromesnil, Le Mesnil-Réaume, Saint-Martin-le-Gaillard és Sept-Meules községekkel határos. Népesség A település népességének változása: MotoGP svájci nagydíj A MotoGP svájci nagydíja a MotoGP egy korábbi versenye, melyet 1949 és 1954 között rendeztek meg. Ezután a svájci kormány betiltott minden autó- és motorsportrendezvényt az 1955-ös Le Mans-i tragédia miatt. 6536 Vysochinska A 6536 Vysochinska (ideiglenes jelöléssel 1977 NK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. július 14-én. Sormás Sormás (horvátul Šurmaš) község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, az Egerszeg–Letenyei-dombság területén. Fekvése Nagykanizsa város központjától 6 km-re nyugatra, az M7-es autópálya közelében, a 7-es főút mellett található. Története Neve Saramás alakban fordul elő először 1347-ben. E magyar helységnév a kígyóvirág, vadhagyma jelentésű sárma növényre vezethető vissza. Mivel közel fekszik a kulcsfontosságú kanizsai várhoz, sokat szenvedett a hódoltság éveiben; többször teljesen elpusztították. 1347-ben szerepel először oklevelekben Saramás néven, mint a saramási Fábián család birtoka. Sormás a kanizsai vár 1493.évi urbáriumakor még jelentéktelen falu volt, de 1519-ben már népesnek mondták, 3 malom is tartozott hozzá. Az 1548. évi török támadás során a falu teljesen elpusztult. A 90 éves török hódoltság alatt több-kevesebb jobbágy lakta, akik török és magyar földesurak számára egyaránt adóztak és robotoltak.A harcok elmúltával Sormás csak lassan népesedett be, a lakosság lélekszáma hosszú időn át ingadozott. A jobbágyok földműveléssel, szőlőműveléssel és állattartással foglalkoztak. Szőlőiket az eszteregnyei és homokkomáromi határban művelték. A 18. század második felében Kanizsa közelségének hatására a falu gyors fejlődésnek indult. 1798. április 18-án a falu teljesen leégett. Az uraság megtiltotta, hogy boronafalú házakat építsenek, valamennyiüknek téglából kellett házaikat újjáépíteni. A falu lakói mindig magyarok és katolikusok voltak, s a szepetneki anyaegyházhoz tartoztak. 1925-től már körjegyzőségi székhely. Iparral 2 kovács, 1 bognár, 2 ács, 2 cipész és egy csizmadia foglalkozott, de dolgozott a falucskában két molnár, egy mészáros és egy szatócs is. A két hengermalom 12 alkalmazottal működött. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 93,6%, cigány 4,8%, horvát 0,46%, orosz 0,35%. A lakosok 67,9%-a római katolikusnak, 1,44% reformátusnak, 1,44% evangélikusnak, 9,2% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,6% nem nyilatkozott). Nevezetességek Római katolikus Szent Rókus templom A moszkovium izotópjai A moszkoviumnak (Mc) nincs stabil izotópja, így standard atomtömege nem adható meg. Táblázat Megjegyzések A # jelölésű értékek nem kizárólag kísérleti adatokból származnak, ezeknél rendszeres tendenciákat is figyelembe vettek. A gyenge asszignációs argumentumú spineket zárójelben jelöltük. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, leszámítva a IUPAC által megadott izotóp-összetételt és standard atomtömeget, melyeknél kiterjesztett bizonytalanságot használunk. Caudiès-de-Fenouillèdes Caudiès-de-Fenouillèdes település Franciaországban, Pyrénées-Orientales megyében. Lakosainak száma 635 fő (2015). Caudiès-de-Fenouillèdes Bugarach, Camps-sur-l’Agly, Puilaurens, Saint-Louis-et-Parahou, Prugnanes, Saint-Paul-de-Fenouillet, Fosse és Fenouillet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dougherty megye Dougherty megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Georgia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Albany. Lakosainak száma 92 969 fő (2013. július 1.). Dougherty megye Lee, Baker, Mitchell, Worth, Terrell és Calhoun megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Mád vasútállomás Mád vasútállomás egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vasútállomás, Mád településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szerencs–Hidasnémeti-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Szerencs vasútállomás Rátka megállóhely Az Agatha Christie: Poirot epizódjainak listája Ez a lista az Agatha Christie: Poirot című sorozat epizódjainak felsorolását tartalmazza. A sorozat 1989. január 8-án debütált az Egyesült Királyságban a ITV csatornán. A sorozatban Agatha Christie azon műveit mutatták be, melyben a híres magánnyomozó, Hercule Poirot szerepelt. A sorozathoz 13 évad készült, az egyes részeket 1989 és 2013 között vetítették. Epizód lista Kilencedik évad (2003-04) A magyar változatot a Cinetel Kft. megbízásából a Laborfilm Szinkronstúdió készítette. Poirot magyar hangja Szersén Gyula. Tizedik évad (2006) A magyar változatot a Magyar Televízió Zrt. megbízásából a Viderent Kft. készítette. Poirot magyar hangja Balázs Péter. Tizenegyedik évad (2008-09) A magyar változatot a Magyar Televízió Zrt. megbízásából a Viderent Kft. készítette. Poirot magyar hangja Balázs Péter. Tizenkettedik évad (2010-11) A magyar változatot az MPM megbízásából a Masterfilm Digital készítette. Poirot magyar hangja Balázs Péter. Meg nem filmesített történetek A hasonlóságok miatt mellőzni vélt novellák listája (zárójelben a hasonló, már megfilmesített mű címe): A második kondítás (A halott ember tükre) A Market Basing-i rejtély (Gyilkosság a sikátorban) A tengeralattjáró tervrajza (A hihetetlen rablás) A bagdadi láda rejtélye (A spanyol láda rejtélye) A Lemesurier-örökség a 2013-as Herkules munkái című filmben lett megfilmesítve. A Feketekávé színdarab nem lett megfilmesítve, de David Suchet 2012-ben játszotta a szerepet a The Agatha Christie Theatre Company szervezésében. Blasius Merrem taxonjai Ezen a listán azok a taxon nevek szerepelnek, amelyeket Blasius Merrem (1761 – 1824) alkotott. Azok a taxon nevek, amelyek nincsenek belinkelve, manapság csak szinonimaként használtak (az alábbi lista nem teljes): Madarak partfutó (Calidris) Merrem, 1804 Philomachus Merrem, 1804 - a pajzsos cankó egykori neme Hüllők Terrapene Merrem, 1820 Chamaeleo carinatus - Merrem, 1820 - európai kaméleon Chamaeleon subcroseus Merrem, 1820 - szenegáli kaméleon Python punctatus (Merrem, 1820) - szőnyegmintás piton Kétéltűek Rana tigrina Merrem, 1820 - tigrisbéka Hypochton Merrem, 1820 - Proteus Hypochthon Laurentii Merrem, 1820 - barlangi vakgőte Molge palmata Merrem, 1820 - talpas gőte Molge punctata Merrem, 1820 - pettyes gőte Molge palustris Merrem, 1820 Molge cinerea Merrem, 1820 - pettyes gőte Molge Merrem, 1820 - tarajosgőték 1929-es magyar vívóbajnokság Az 1929-es magyar vívóbajnokság a huszonötödik magyar bajnokság volt. A férfi tőrbajnokságot június 7-én rendezték meg Budapesten, a BBTE tornacsarnokában, a kardbajnokságot június 9-én Budapesten, a Nemzeti Tornacsarnokban, a női tőrbajnokságot pedig június 8-án Budapesten, a Nemzeti Tornacsarnokban. Gare de Creveney - Saulx Gare de Creveney - Saulx vasútállomás Franciaországban, Creveney településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Mulhouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: 6547 Vasilkarazin A 6547 Vasilkarazin (ideiglenes jelöléssel 1987 RO3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1987. szeptember 2-án. Héctor Freschi Héctor Luis Freschi (Chaco, 1911. május 22. – ?) argentin labdarúgókapus. Trichastoma A Trichastoma a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Pellorneidae családjába tartozó nem. Egyes szervezetek a Pellorneum nembe sorolják ezeket a fajokat is. Rendszerezés A nemet Edward Blyth írta le 1842-ben, az alábbi 3 faj tartozik ide: Trichastoma rostratum vagy Pellorneum rostratum Trichastoma celebense vagy Pellorneum celebense Trichastoma bicolor vagy Pellorneum bicolor Előfordulásuk Délkelet-Ázsiában honosak. A természetes élőhelyük a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló fajok. Megjelenésük Testhosszuk 15,5–18 centiméter közötti. Életmódjuk Gerinctelenekkel táplálkoznak. Pantallone vízibusz (Velence) A velencei Pantallone jelzésű vízibusz a San Marco Giardinetti megállótól induló belvárosi körjárat a Velencei karnevál idején. A viszonylatot az ACTV üzemelteti. Története A járat évek óta ugyanazon a vonalon, a karnevál idején szolgálja ki az utazóközönséget. A járat rásegítő járatként közlekedik csak egy irányban, kora délutántól estig. Megállóhelyei Megjegyzés: A dőlttel szedett járatszámok időszakos (karneváli) járatokat jelölnek. Megjegyzések A járat csak a karnevál idején közlekedik, kb. 15.00-tól 20.30-ig, csak ebben az irányban. Winkler-módszer A Winkler-módszer analitikai kémiai eljárás, amelyet Winkler Lajos magyar kémikus 1888-ban dolgozott ki a vízben oldott oxigén jodometriás mennyiségi meghatározására. A módszer lényege, hogy a vízhez mangán(II)-szulfát- és kálium-hidroxid-oldatot adnak, s az így keletkezett mangán(II)-hidroxidot a vízben oldott oxigén mangán(III)-hidroxiddá oxidálja. Ezt követően az oldathoz kálium-jodidot adnak, amely magát a mangán(III)-hidroxidot oxidálja, egyúttal a víz oxigéntartalmával egyenértékű jód szabadul fel. A jód nátrium-tioszulfátos mérőoldattal történő titrálásával az oxigénmennyiség kiszámolható. Winkler eljárását napjainkban is világszerte használják, elsősorban felületi vizek és kazántápvizek oldott oxigéntartalmának meghatározására. Herbert Marcuse Herbert Marcuse (Berlin, 1898. július 19. – Starnberg, 1979. július 29.) német filozófus, szociológus, politológus, a frankfurti iskola alapító tagja. Élete Herbert Marcuse Berlinben született Karl Marcuse és Gertrud Kreslawsky fiaként. Heidegger tanítványa volt, az 1930-as években a marxizmus hatott rá, de azt elsősorban kultúrkritikaként értelmezte át. Egyik alapító tagja volt a két világháború közötti időszak jelentős filozófiai körének, az ún. frankfurti iskolának. Marcuse a frankfurti iskola idősebbik nemzedékének jelentős képviselője, ő dolgozta ki a kritikai marxizmust. Célja volt, hogy létrehozza a fenomenológia, az egzisztencializmus és a marxizmus szintézisét. Főbb művei Hegel ontológiája és történetiség-felfogása (1932) Ész és forradalom (1941) Érosz és civilizáció (1955) Szovjet marxizmus (1958) Az egydimenziós ember (1964) Az Ész és forradalom Az Ész és forradalom című munkája 1941-ben jelent meg. Ez volt Marcuse első nagy angol nyelven publikált műve. Jellemző a könyv hangvételére, hogy áthatja a fasizmusellenesség. A kritikai elmélet kiindulási pontjait tartalmazza, ezért segít megérteni a frankfurti iskola álláspontját és a pozitivizmus-vitát. A könyv legfontosabb mondanivalója a fennálló világ negativitása: hamis a róla alkotott kritikátlan fogalom, tehát hamis maga a világ is. Az egydimenziós ember Herbert Marcuse legfontosabb alkotásának Az egydimenziós ember című művét tekintik, melyet 1964-ben írt. Az 1960-as évek kritikai szociológiai irányzata nagy hatással volt rá. Ez az irányzat feladatának tekintette a fennálló viszonyokkal szembeni kritika gyakorlását. Álláspontjuk szerint először a szociológusoknak kell megkonstruálni a jó társadalom képét, és ennek az alternatívának a szempontjából kell vizsgálni a fennálló társadalmi viszonyokat. A fent említett műve egyaránt bírálja a Szovjetuniót és a kapitalista társadalmat. Marcuse szerint az ember szabad, sokdimenziós lény; az számít jó társadalomnak, ami engedi, hogy ez a sokféle képesség és készség kibontakozzon az emberből. Ebből a nézőpontból megvizsgálta az Egyesült Államok társadalmát is. Úgy találta, hogy az amerikai társadalom is egyetlen dimenzióba kényszeríti az embert, ez pedig a fogyasztási dimenzió. Az embert azzal azonosítják, amije van. A legfőbb mozgatóerő a pénz. Marcuse szerint tehát az egyetlen dimenzió a gazdaság, és az élet egyetlen örömforrása a fogyasztás. A reklámok és a média feladata a manipuláció, hogy az embereket vásárlásra ösztönözze. Marcuse azt mondja, hogy a középosztályok manipulációja olyan jól sikerült, hogy elfogadták ezt az egydimenziós létet. Fő kérdése: kik lehetnek azok, akiktől még várni lehet, hogy kitörjenek az egydimenziós létből? Marcuse válasza: a fiatalok és a diákok, mivel ők még nem integrálódtak olyan erősen a társadalomba. Magyarul Az egydimenziós ember. Tanulmányok a fejlett kapitalista társadalom ideológiájáról ; Kossuth, Bp., 1969 Ész és forradalom. Hegel és a társadalomelmélet keletkezése ; ford. Dezsényi Katalin, Endreffy Zoltán, utószó Almásy Miklós; Gondolat, Bp., 1982 ( Társadalomtudományi könyvtár ) Az egydimenziós ember ; ford. Józsa Péter; Kossuth, Bp., 1990 Végvári Vazul Végvári Vazul P. omf, eredeti nevén Végvári László (Székesfehérvár, 1929. szeptember 2. – Esztergom, 2011. szeptember 13.) ferences szerzetes, 1956-os forradalmár pap, cserkészvezető, író, költő. Rövid önéletrajz Anyai nagyapám a püspöki székesegyház orgonista-karnagya volt abban a városban, amelyben születtem. Sok más társadalmi és politikai szerepvállalás mellett, zenetanár is volt egy leánygimnáziumban. A rövid életű 1919-es kommunista rémuralom idején letartóztatták úgy, mint 1945-ben is, amikor a szovjet csapatok megszállták Magyarországot. Felejthetetlen karaktere és bátorsága mentette meg a kivégzéstől. Tizenhárom gyermekéből édesanyám volt a legidősebb. Édesapám 17 évesen nemzetőrként szolgált. Amikor édesanyám, ez a művelt és mélyen vallásos asszony harmincnyolc éves korában meghalt, nyolc gyermeket hagyott hátra, közülük a legkisebb egyéves volt, a legidősebb 15. Öten vagyunk még életben. Egyik öcsémet egy később felrobbant bomba ölte meg a második világháború után, ketten betegségben haltak meg. Ketten vagyunk papi szolgálatban, két húgom családi körben, fiatalabb öcsém fizikusként tudományos kutatómunkát végzett Amerikában, nemrég telepedett vissza Magyarországra. (Végvári Vazul 2006) Neveltetése Végvári Vazul 1929. szeptember 2-án született Székesfehérváron. Szüleinek, Imrének és Ketskés Margitnak harmadik gyermeke – a nyolc közül. 1943-45 között a pécsi Zrínyi Miklós Gyalogsági Hadapródiskola növendéke. A második világháború végén nyolc hónapig volt hadifogoly, egyike a legfiatalabbaknak. 1947-ben Budán érettségizett a várbeli Toldy Ferenc Gimnáziumban, 1947-48-ban a Lónyai-utcai Kereskedelmi Főiskola hallgatója volt. Hivatásbeli felkészítése 1948-53 között a ferencesek Kapisztrán Rendtartományának szécsényi noviciátusában, majd Gyöngyösön és Esztergomban a Rend hittudományi főiskoláin filozófiai/teológiai tanulmányokat folytat, (egyidejűleg egyházzenei/karvezetői, valamint esztétikai és néprajzi önképzést). Pappá szentelése 1953. augusztus 23-án Esztergomban. Papi jelmondata: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (Ap. Csel. 20,35) Beosztásai 1953-56 prefektus-nevelő az esztergomi ferences fiúgimnázium internátusában, gyóntató, hitszónok, énekkarvezető, spirituális/kulturális programok szervezője, diákszínpadi rendező. 1956-ban a forradalom hírére gyalog indul Esztergomból Budapestre. „1956-ban az események nagyon gyorsan történtek, és a benyomások nagyon intenzívek, erősek voltak. Amikor a házfőnök meghallotta, hogy a forradalom kitört Budapesten, nagyon hitetlenkedve hallgatták ezt a rendi társalgóban mindnyájan. Körülnézett, rám mutatott és azt mondta: Vazul, magának megtiltom az engedelmesség nevében, hogy meg ne merjen moccanni. Ismert ő engem, mint történelemtanárom, és mint házfőnök is és én abban a pillanatban tudtam, hogy el fogok menni. Reggel 6-kor léptem ki az ajtón és délután 3-kor voltam Budapest határában. Gyorsabban mentem, mint a katonaló, amelyik hallja a trombitaszót. Végül véres lábbal érkeztem Budapestre, egy megállással, ami Pilisvörösváron volt, ahol egy volt katonaiskolás társamat akartam meglátogatni röviden, hogy tájékozódjak a budapesti helyzetről, elvégre ők közelebb laktak.” Mindszenty Józsefet keresi a várban, de nem találja, elkerülik egymást. „…a Nagy Imre rádiószózat engem már sürgetett, hogy még egyszer Mindszentyhez felmenjek, ugyanis első alkalommal nem tudtam vele találkozni, mert a Pápától jött egy friss távirat Mindszenty Józsefhez és a magyar néphez. Azt fontosabbnak tartottam, hogy az újság megkapja, és lehozza, mint azt, hogy én a bíborossal néhány szót válthassak. Utána visszamentem megkeresni őt, de abban az időben őt már elvitték az amerikai követségre. Így jutottam vissza a szerkesztőségbe, ahol nem volt semmi csak egy tintásüveg, ami ráömlött a kabátomra meg egy zsidó kislány volt a partnerem és írtunk a forradalomról.” Halottak napján… A Duna gyöngyének méltán nevezett Budapesten sok helyütt sötétbe borultak az utcák. De felvillan egy vibrálóan imbolygó láng itt is, ott is a tereken, az ablakokban és kirakatok széttördelt üveglapjai mögött… Halottak estéje van: hősök, mártírok estéje. Emlékezzünk! Milyen fájó és eleven most ez az emlékezés - hisz nem régen történt. Megállok a frissen hantolt sírok előtt, kalaplevéve, könnyesen. S míg a diadalmas nemzetiszínű zászló mellett, a tankok ágyútűzétől megrongált házak ormán az emlékezés fekete lepleit lengeti a szél, fájdalmas büszkeséggel köszöntöm a holnapot. Az Ő sírjukon gyönyörű virágok sarjadnak; a szabadság rózsái. És most – halott hősök napján – hantjukat megsimogatva, áldó és hálás magyar szívünk emlékezésével gyújtom meg az emlékezés fényt és meleget árasztó és a honvesztő éjben irányt mutató mécset. Megjelent az Egyetemi Ifjúságban, 1956. november 3-án név nélkül. 1956. október-novemberében a szabadságharcosok munkások és diákok katonai jellegű egységeinek parancsnoka és tábori lelkésze a történelmi Budai Vár védelmében, amíg le nem rohanják őket a szovjet erők november 7-én. A következő napokban kétszer is elfogták szovjet egységek. Kilétét azonban egyik esetben sem tudták azonosítani, bár a rendőröknek álcázott, magyar államvédelmi szervek nyomozóit is igénybe vették. A győri ÁVH börtönéből a székesfehérvári szovjet repülőtér fogdájába vitték több elfogott szabadságharcossal együtt. (Az újra felvett ferences ruhának és a fehér köpenyen viselt vöröskeresztes jelvénynek köszönhetően – kalandos körülmények között – végül sikerült megszabadulniuk. Az újra telepített aknamezőkön keresztül átjutott Ausztriába, a határőrség hazafias érzelmű katonáinak segítségével.) A bécsi ferences kolostorból, a tömegesen menekülők lelki és szociális gondozását végezte; majd Bécs mellett alapító lelkész-igazgatója lett az Altkettenhof (Schwechat-i) kollégium-tábornak, 1956 telén és ’57 tavaszán családoknak, diákoknak és igen sok értelmiségi menekültnek intézte ügyeit. Segített az újrakezdésben, továbbjutásban. Sokakat juttatott európai és tengerentúli egyetemek ösztöndíjaihoz. – A lelki és szociális szolgálat mellett, részt vállalt a forradalmi emigráció tevékenységében, a Strassburgi Forradalmi Tanács megalakulásánál küldöttként szerepelt. Az utána „kinyúló” titkosszolgálat menekültnek álcázott ügynökei többször is megkísérelték lejáratni és tőrbe csalni, de sikertelenül. 1957 júliusában csatlakozott a magyar ferences közösséghez az USA-ban. Amerikai évek 1957-58-ban nyelv és szociológiai tanulmányokat folytat Washingtonban. Bekapcsolódik a Külföldi Magyar Cserkészszövetség munkájába; évtizedeken át annak központi vezetőségében különböző beosztásban, és mint a csapatok parancsnoka is működött. 1957. szeptember 2-án a Magyar Szabadságharcos Világszövetség, társelnökévé választotta Chicagóban, majd az USA országos szervezetének elnöke is lett. 1967-61 hittanár, egyházi énektanár és karvezető, igazgatója a ferences világi rendnek Roeblingben (NY). Távollétében a kádári diktatúra bírósága '56-os tettei miatt halálra ítéli. 1959. november 4-én az Egyesült Nemzetek szovjet delegációjának épületében felajánlotta, hogy hajlandó magyarországi bíróság elé állni 1956-os tevékenységéért, ha a hasonló vádak alapján kivégzésre váró magyar fiatalkorúakat a kommunista hatóságok szabadon engedik és a Nemzetközi Vöröskeresztnek átadják. 1961-73 között a New Brunswick-i Szent László magyar egyházközösség káplánja és a nemzetiségi tanulmányok vezetője a Szent László egyházközösség iskolájában. Rádióbeszédeket tart, parancsnoka a New Brunswick-i magyar cserkészcsapatoknak, összekötő a magyar közösség és a nemzetiségi települések ügyeit intéző állami szervek között. Énekkarával gyakran fellép egyházi körben és kulturális műsorok színpadán. Szava volt a városfejlesztésben is. 1973-ban Mindszenty bíboros amerikai útja idején a kardinális sajtótitkára. 1973-76-ig a magyar egyházközösség plébánosa a kanadai Winnipegben. Ott más egyházakkal való jó viszony megteremtésén, a hétvégi magyar iskola, a tánccsoport és énekkar továbbfejlesztésén munkálkodott. 1976-86 között a detroiti magyar Szent Kereszt egyházközösség káplánja, később kétrítusú lelkész a detroiti magyar Szent János görögkatolikus egyházközségben. A Magyar-Amerikai Művelődési Központ műsorigazgatója Taylor (Michigan) városban. Felnőttek nyelvtanítását vezette, rádióbeszédeket mondott, cikkeket írt. 1978-ban, mielőtt a Carter kormány visszaadta a Szent Koronát Magyarországnak, tanácsadóként meghívták a washingtoni Fehér Házba. Később városrendezési, etnikai és menekültügyi tanácsadója lett Detroit egyik negyedének, s ott a Tervező Bizottság elnökeként is működött. 1987-ben visszatért New Brunswickba, mint a Szent László egyházközösség lelkipásztora. 1987. február 5-én a külföldi magyarok első püspöke vikáriussá nevezte ki, majd az ő előterjesztésére az amerikai püspöki kar bevándorlási bizottságának elnöke, tanácsadónak nevezte ki azzal, hogy összekötő legyen a magyarságot szolgáló papok, szerzetesek és az amerikai püspöki kar között. (Az iroda a Vatikánban az Elvándorlók Főpásztori Bizottsága alá tartozik.) 1988-tól lelkésze a New York-i Szent István magyar egyházközösségnek, majd 1989-től a helyi Szent Kereszt görögkatolikus egyházközösség plébánosa is. Két rádióadásnak éveken át rendszeres szónoka, majd a Magyar Családok rádiója című program önálló műsorvezetője a hétvégi „Magyar Amerika Hangja” adás keretén belül. Egyházi, kulturális és nemzetiségi rendezvények gyakori programfelelőse és szónoka, kerekasztal-konferenciák és előadások vitáin ismert résztvevő. Mint az 1956-os forradalom idején a Budai Vár körzetében szervezett szabadságharcos csoportok egykori parancsnokát „A hazáért és a szabadságért” érdemrenddel tüntette ki a Magyar Köztársaság elnöke 1991. október 23-án. Hazatelepülés 1997 áprilisában visszatelepedett Magyarországra. Dokumentumfilmek is készültek életéről és munkásságáról. 1998-ban vitézzé avatták, majd a volt politikai elítéltek és ’56-osok szervezetei is kitüntették, mint bajtársat, akit kezdettől „tábori papjuknak” is tartanak. Hazatérése után aktívan részt vett az ’56-os eszme terjesztésében és a hősök emlékének megőrzésében. Iskolai lapot szerkesztett, zenei CD-ket adott ki. Itthon jelent meg három kötete is melyben verseket, prózai írásokat, és történelmi visszaemlékezéseket gyűjt egybe. Haláláig az esztergomi ferences rendházban mint nyugdíjas lelkipásztor tevékenykedett. A Hídfő (Esztergomi Millenniumi Társadalmi Kollégium lapja) alapító főszerkesztője. Elismerései 1991-ben 1956-os tevékenységéért A Hazáért és Szabadságért érdemrenddel tüntette ki a Magyar Köztársaság elnöke. 1998-ban vitézzé avatták. 2005. november 5-én Mindszenty Emlékéremmel tüntették ki. Végvári Vazul kötetei Évgyűrűk. Válogatott versek ; s.n., New Brunswick, 1996 Arcok és fények, Verseskötet, EFO Kiadó és Nyomda 2000 Esztergom, ISBN 963 00 4419 6 Csöndlakodalom, Vers és novellakötet, EFO Kiadó és Nyomda 2003 Esztergom, ISBN 963 206 951 X Kelj föl lantom, citerám. 1956-os történelmi mozaik-gyűjtemény, azokról, akik zsíroskenyérrel, kiskabátban mentek háborúba ; Ferencesek, Esztergom, 2006 Cikkei Életünk, Hadak Útján. – 1973: a New Brunswick-i (N. J., USA) Külf. M. Iskolák Értes. szerk-je. – Álneve: Vazul atya. Bo.J. –Fe.Má. –88 Mildschütz 1977:62. (378.) – M. Nemz. 1989. XI. 10. (Dobos Mariann: Budavár ismét elesett. Egy szerz. ’56 őszén ) – Szántó 1992:90. – Hetényi Varga 1999. I:610. – Nagy 2000:1017. – Gulyás–Viczián XXXI. (kz-ban) Greatest Hits (Neoton-album) A Greatest Hits a Neoton Família első Japánban megjelent válogatásalbuma, mely 1988-ban CD-n is megjelent. Az album 12 dalt tartalmaz, és a legnagyobb slágerek szerepelnek rajta. Megjelenések Don Quijote - 4:10 Marathon - 5:22 The Sound Of Summer - 3:07 Family Superman - 4:16 New Love - 3:10 Smile Again - 5:24 Samson And Delilah - 4:41 Easy-Breezy - 3:24 Santa Maria - 4:30 Lobo - 4:22 Load Of The Mountain - 3:14 Dandelion - 3:44 8709 Kadlu A 8709 Kadlu (ideiglenes jelöléssel 1994 JF1) egy marsközeli kisbolygó. Carolyn Shoemaker és Eugene Merle Shoemaker fedezte fel 1994. május 14-én. Greatest Hits (Red Hot Chili Peppers) A Greatest Hits a Red Hot Chili Peppers rockzenekar legnagyobb, legismertebb zeneszámainak gyűjteménye. Az album 2003. november 18-án jelent meg a Warner Bros. Records kiadásában. Az egész album 66 perces 46 másodperces. Zenészek Anthony Kiedis - ének John Frusciante - gitár, billentyűk, ének Flea - basszusgitár Chad Smith - dob, ütőhangszer Zeneszámok Under the Bridge Give It Away Californication Scar Tissue Soul to Squeeze Otherside Suck My Kiss By the Way Parallel Universe Breaking the Girl My Friends Higher Ground Universally Speaking Road Trippin' Fortune Faded Save the Population Dannau Dannau település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Baló József (pedagógus) Nagybaczoni Baló József (Nagybacon, 1860. május 1. – Budapest, 1916. november 28.) a budapesti állami pedagógium gyakorló-polgáriskolájának tanára. Élete Id. Baló József és Benkő Rozália fia. A gimnázium négy alsó osztályát Székelyudvarhelyen végezte, azután a kolozsvári állami tanítóképzőbe lépett. 1878-ban képesítést nyervén, egy évig községi iskolai tanító volt Alsórákoson, Nagy-Küküllő megyében. 1879-1881 között végezte a budapesti állami pedagógium nyelv- és történettudományi szakcsoportját. 1886-ban vizsgálatot tett a gimnázium négy felső osztályából a kegyesrendiek budapesti gimnáziumában és ugyanakkor (1884-88.) végezte a budapesti egyetemen a magyar- és francia nyelv- és irodalmi szakot. 1883-ban tanulmányutat tett Svájcban, Ausztriában és Dél-Németországban. 1887-ben Párizsban töltött két hónapot és körutat tett Angliában és Olaszországban is. 1892-ben megszerezte bölcsészdoktori oklevelét, majd 1893-tól a budapesti tanítóképző intézetben tanított. 1904 és 1916 között az intézet igazgatója is volt, majd 1908-ban megválasztották a Tanítóképző Intézeti Tanárok Országos Egyesületének elnökévé, mely tisztséget haláláig viselte. Felesége Demeter Irén volt. Kisebb-nagyobb cikkeket írt a Néptanítók Lapjába, Felső Nép- és Polgárisk. Közlönybe és a Közoktatásba (1882-től és 1884-től). E cikkek és bírálatok pedagógiai, nyelvi és földrajzi tárgyúak. Az Egyetértés tanügyi rovatában 1887-88-ban a felső nép- és polgáriskolai egyesületről s általában a polgáriskolákról irt. 1889-től kezdve a Család és Iskola: Paedagogiai esetek rovatának egyik szerkesztője. Bajza tizenegy ismeretlen levelét ismertette a Főv. Lapokban (1889.), a Magyar Nyelvőrben (1889. 1890.) szómagyarázatokat és a székely oláhhoz fordulatai ügyében helyreigazítást közölt. Munkái Az Osztrák Magyar Monarchia földrajza a polg. iskola I. oszt. számára. Bpest, 1888. (Polgáriskolai földrajz. I.) Mennyiségtan és természettani földrajz kapcsolatban a térképrajzolás elemeivel. U. ott, 1890. (Miklós Gergelylyel együtt.) A magyar népoktatásügy szervezete (Bp., 1901, több kiadás, románul, Arad, 1911) A nevelés története (Bp., 1905) Gerebenc Gerebenc (szerbül Гребенац / Grebenac, románul Grebenăţ) település Szerbiában, a Dél-bánsági körzetben, a fehértemplomi községben. Fekvése Fehértemplomtól nyugatra, a Karas jobb partján, Temesváralja és Gajtas fekvő település. Története Gerebenc nevét 1341-ben említette először oklevél, 1390-ben pedig már várát is megemlítették. A település a középkorban Krassó vármegyéhez tartozott. Az 1600-as években valószínűleg elpusztult, mert az 1690-1700. közötti összeírásban azonban nem fordult elő. Az 1717. évi kamarai jegyzékben Krebanak néven jegyezték fel, 28 házzal. Neve szerepelt a Mercy-féle térképen is Grebenitz alakban. 1770-ben a német–illír határőrezred területéhez csatolták; az ezred kettéválása után, Grebenácz néven a német határőrezredél maradt, majd később az illír–bánsági Határőrvidékhez tartozott, majd 1873-ban Temes vármegyéhez csatolták. Gerebenc határának egyik dűlőjét még az 1900-as évek elején is Kisvárnak, a másikat Nagyvárnak nevezték; az utóbbinak a helyén lehetett az a vár, a melyről az 1390. évi oklevél megemlékezik. 1910-ben 2478 lakosából 20 fő magyar, 33 fő német, 2292 fő román, 68 fő szerb 1 fő tót, 29 fő egyéb anyanyelvű volt. Ebből 50 fő római katolikus, 1 fő görögkatolikus, 1 fő református, 6 fő ág. hitv. evangélikus, 2336 fő görögkeleti ortodox, 2 fő izraelita, 47 fő egyéb (felekezeten kívüli, nazarénus) volt. Írni és olvasni 763 lakos tudott, magyarul 91 fő tudott. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Fehértemplomi járásához tartozott. Híres emberek Itt született 1922 . június 29-én Vasko Popa szerb költő Douglas da Silva Douglas da Silva (Florianópolis, 1984. március 7. –) brazil labdarúgó, 2014 óta a Vasco da Gama hátvédje, kölcsönben az osztrák Red Bull Salzburgtól. Szent Iván éjszakája Szent Iván éjszakájának, más néven nyárközép éjszakájának a június 23-áról 24-ére virradó éjszakát nevezik Magyarországon. A történészek a legpogányabb ünnepnek tartják, pedig Keresztelő János egyházi napjához és Szent Iván (tehát Keresztelő János) névnapjához kötődik. Szent Iván éjszakáját a nyári napfordulótól 3 nap választja el, mivel az június 21-re esik az északi féltekén. Korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, de a tropikus időszámítási mód sajátossága és a korábbi naptárreformok következtében szétvált a két ünnep. A napfordulóhoz világszerte világi és egyházi ünnepek kapcsolódnak, mivel ekkor van az év legrövidebb éjszakája és az emberek számára a fény és a sötétség váltakozása mágikus eredettel bírt. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget; ekkor kezdődik a csillagászati nyár is. Eredete Az 5. századtól említik a Szent Iván éjszaka együttes megünneplését Keresztelő János ünnepével, az egyház pedig erre a napra helyezte a szent születésének időpontját, mint a fény és a világosság győzedelmét a sötétség és a halál felett. Melchior Inchoffer 18. századi egyházi szerző szerint a magyarok már a 11. században (1026 körül) tűzgyújtással ünnepelték az Iván nap előestéjét. Elnevezése Ezt a napot nyárközépnek is nevezik, országonként más-más nevet adtak neki attól függően, hogy a nyárközéphez vagy Szent János napjához kötötték. Június hónapot Magyarországon Szent Iván havának is hívják, az Iván név pedig a régi magyar Jovános, Ivános alakból származik. Népszokások A pogány világban nagy jelentősége volt ennek az ünnepnek, a nyárközépi tűzgyújtás a megtisztulást az újjászületést jelképezte. Ehhez a naphoz, a tűzhöz kapcsolódó népszokások voltak például, hogy éjjel hatalmas örömtüzeket gyújtottak, amelyeket körbetáncoltak, égő faágakkal megkerülték a szántóföldeket a jövendő bő termés reményében vagy lángoló kereket gurítottak alá a dombokon. Bod Péter a „Históriára utat mutató magyar lecsicon”-ban részletesen leír három ilyen népszokást, amelyet ezen a napon szokás cselekedni. Művek A Szent Iván éjszakához kapcsolódó leghíresebb alkotás a Szentivánéji álom című vígjáték, amelyet 1595-ben William Shakespeare írt. A művet 1863-ban Arany János fordította magyarra. Puphjong állomás Puphjong (Bupyeong) állomás a szöuli metró 1-es vonalának, valamint az incshoni (incheoni) metró 1-es vonalának állomása Incshon (Incheon) város Puphjong-ku (Bupyeong-gu) kerületében. Dannelbourg Dannelbourg település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 496 fő (2015). Dannelbourg Henridorff, Lutzelbourg, Mittelbronn és Phalsbourg községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szilágysomlyói katolikus templom A szilágysomlyói katolikus templom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szilágy megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SJ-II-m-A-05128 sorszámon szerepel. Saint-Martin-d’Arc Saint-Martin-d’Arc település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 359 fő (2015). Saint-Martin-d’Arc Saint-Martin-de-la-Porte, Saint-Michel-de-Maurienne, Valloire és Valmeinier községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Füzesabony Füzesabony város Heves megye keleti részén, az Alföld északi peremvidékén. A Füzesabonyi járás központja. Közlekedési csomópont mind közúton, mind vasúton. Fekvése Közlekedési csomópont, itt találkozik a 3-as, a 33-as főút és az M3-as autópálya. A füzesabonyi vasútállomás összeköti a 80-as (Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely), a 108-as (Füzesabony–Debrecen) és a 87a-s (Füzesabony–Eger) vasútvonalat. Története A terület már az őskorban is lakott volt, az ezt bizonyító leletanyagot ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Füzesabony-Gubakút és a Pusztaszikszó mellett fekvő Szikszói berek elnevezésű részén, illetve a szennyvíztelep közelében neolit településeket tártak fel a régészek 1995-96 közt, illetve 1997-ben és 2005–2006 közt. Később kelták és szarmaták is lakták. A települést 1261-ben, Obon alakban említik először. A törökök Eger első ostromának évében (1552) elpusztították, de gyorsan benépesült újra. 1945-ig az egri püspökség, majd érsekség birtoka volt. 1869-ben kezdődött a vasútvonal kiépítése Miskolc és Hatvan között. 1872-ben már Egerrel, 1891-ben Debrecennel is vasútvonal kötötte össze a települést, mely így a térség fontos vasúti csomópontjává fejlődött. 1989-ben kapott városi rangot. Ma Heves megye ötödik legnépesebb települése. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: Látnivalók A város főbb látnivalói a következők: Keresztelő Szent János-templom I. világháborús emlékmű Helytörténeti gyűjtemény Trianon-emlékmű Vasútállomás , Pfaff Ferenc tervezte Pusztaszikszó , Szent Vendel-kápolna. Híres emberek Itt született 1946 . július 18 -án Holczreiter Sándor olimpiai bronzérmes, háromszoros világbajnok súlyemelő. Itt született 1911 . szeptember 24 -én Belon Gellért pécsi segédpüspök . Itt született 1913. február 8-án Dr. Gál István piarista szerzetespap, tanár. Itt töltötte kora gyermekkorát Koncz Zsuzsa énekesnő. Stazione di Vallo della Lucania-Castelnuovo Stazione di Vallo della Lucania-Castelnuovo vasútállomás Olaszországban, mely Vallo della Lucania és Castelnuovo Cilento településeket szolgálja ki. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Battipaglia–Reggio di Calabria-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Ascea Stazione di Omignano-Salento Guyana az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Guyana a mexikói Mexikóvárosban megrendezett 1968. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Szung Huj-cung kínai császár Szung Huj-cung (1082. június 7. – 1135. június 4.) kínai császár 1100-tól 1126-ig. Leginkább művészetpártolóként, festőként, és kalligráfusként ismert. Élete I. Sen Cung fiaként született, és bátyja, Cse Cung halála után jutott a trónra. Uralkodása romlásba vitte az egész Északi Szung-dinasztiát. Udvarában a taoizmust támogatta, és a művészeteken kívül az élvezetekben, és egy új pompás palotakert létrehozásában keresett vigaszt és szórakozást. Idejét színes kövek, ritka növények, és egzotikus állatok gyűjtésével töltötte, az államügyek vezetését azonban másokra hagyta. Eunuch kegyencei példátlan hatalomra tettek szert az államigazgatásban. A északont terjeszkedő Liao Birodalom fenyegetésének árnyékában a császár szövetséget kötött a mandzsúriai dzsürcsi törzsekkel, amely a Liao felett aratott győzelemmel végződött. Ezután azonban a dzsürcsik jelentették a fő veszedelmet a Szung-dinasztia számára. 1126-ban Huj Cung lemondott a trónról fia, Csin Cung javára. 1127-ben a benyomuló dzsürcsik véget vetettek az Északi Szungok uralmának, és elfoglalták a fővárost, Kaifenget. Huj Cungot fiával, a császárral együtt elfogták, és Mandzsúriába szállították. Huj Cung ott is halt meg 1135-ben. Műpártolása A császár az államügyek intézése elől a művészetbe és az irodalomba menekült. A Császári Festőakadémiához tartozó festőket arra ösztökélte, hogy a tárgyakat "eredeti színükben és formájukban" öröksítsék meg. Saját madár- és virágképeit is a részletgazdagság, a pontos színezés és a tökéletes kompozíció jellemezte. Kalligráfusként is nevezetes, mint elegáns, "karcsú aranyvonal"-nak elnevezett stílus megalkotója. Ő támogatta annak a Hsüan-ho hua p'u (A császár festménykatalógusa) nevű hatalmas katalógusnak az összeállítását, amely a császári udvarban a 3. századtól a saját uralkodásáig összegyült festmények leírását, valamint alkotóik életrajzát tartalmazza. Jegyzetek Emperor Huizong, 10, 1 Uralkodók és dinasztiák, 285. oldal Forrás Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 Kaszli járás A Kaszli járás (oroszul Каслинский район) Oroszország egyik járása a Cseljabinszki területen. Székhelye Kaszli. Népesség 1989-ben 30 627 lakosa volt. 2002-ben 14 955 lakosa volt, melyből 11 204 orosz, 1627 baskír, 1468 tatár, 179 ukrán, 106 azeri stb. 2010-ben 34 712 lakosa volt, melyből 29 436 orosz, 1845 baskír, 1808 tatár, 279 ukrán, 133 azeri stb. Winkler Róbert (újságíró) Kulcsár Szabolcs Attila, vagy írói álnevén Winkler Róbert (Szombathely, 1968. szeptember 16.) magyar újságíró, televíziós és rádiós műsorvezető. Élete Középiskolai tanulmányait a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban végezte 1982-1986 között. Főiskolai tanulmányait a Berzsenyi Dániel Főiskola történelem-népművelés szakán végezte. Ezután elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola vámügyintéző szakát. Pályafutása Első nyomtatásban megjelent cikkét a Vas Népe című Vas megyei lapba írta. Azért, hogy az egykor az újságnál dolgozó édesapja miatt (akit az akkori szerkesztőség még jól ismert) ne kivételezzenek vele, egy a sorkatonai szolgálata során hallott történet nyomán cikkét Winkler Róbert néven írta alá. A sztori szerint egy bizonyos Winkler Róbert személyijét ellopták és az ő nevében másfél millió forint értékű devizacsalást hajtottak végre, de ezt már annyiszor kellett elmesélnie, hogy rettenetesen unja, és ha egy újságíró rákérdez, mindig figyelmezteti, hogy igazából nincs poénja a történetnek, és nem is különösebben érdekes. 1994-2001-ig a Magyar Narancs munkatársa. Első cikkét egy metálkocsmáról írta, ezután szerződtette le Csillag János, az Élet+Mód rovat vezetője. Számos riport mellett elkezdte hamar népszerűvé vált, kutyákról szóló sorozatát. A Magyar Narancs Kutyaszorító rovata eredetileg befektetési céllal tájékoztatta az olvasókat a jövőbeli trendekről: milyen fajták árfolyamában várható emelkedés. Aztán már olyan fajtákról is kellett írnia, melyeknek árfolyama stagnál, végül négy kiadást ért meg az azonos címmel megjelent könyv, amit először a Magyar Narancs kiadója, majd háromszor a Tericum Kiadó jelentetett meg. 2012-ben a Kolibri Könyvkiadóhoz szerződött, itt jelent meg első gyerekkönyve Márton és Micike az autószerelő műhelyben címmel, melyet 2013 telén követ a második, tűzoltóságról szól rész. 2000-ben a First Class utazási magazin főszerkesztője. A Totalcar alapító főszerkesztője 2000 és 2013 között, jelenleg vezető szerkesztője. A feladatra Uj Péter kérte fel, bár Winkler eredetileg egy profi bokszról szóló rovatot szeretett volna írni az Indexen. Az Index.hu mellékleteként indult internetes autós lap egyedülálló módon autós újságírók nélkül lett sikeres. A főszerkesztő elsősorban internetes fórumokban vadászott az írásra alkalmasnak látszó hozzászólókra, és őket képezte ki autós újságírói feladatokra.. A Totalcar című televíziós műsor műsorvezetője Bazsó Gábor társaságában. Régi rockzenészi ambícióiból annyi maradt, hogy a TotalCar tévéműsorának rockosított főcímzenéjét maga játszotta fel minden hangszeren. Ez adta az ötletet Uj Péternek, hogy Winklert kérje fel a tízéves Index vállalati himnusza zenéjének megírására. A Neo FM rádión 2010-ben megszűnt, Ezeröcsi című délutáni műsor műsorvezetője volt Bazsó Gábor mellett. Érdekességek A 90-es évei elején tagja a Ladybird's bite nevű thrash metal zenekarnak, melynek gitárosa Báthory Zoltán. 2007-2008-ban a skandináv olajmulti, a Statoil arca Magyarországon. 2012-ben a WD-40 arca. 2010-2013-ig a UPC arca Bazsó Gáborral. Hobbiból 2011 óta készíti Napszemüveg Blog-ját, mely valóban napszemüvegekről szól. A divatblogok többségével ellentétben saját fotókkal mutatja be az új kollekciókat. 1995 óta hobbiszinten bokszolni jár. Hobbijai közé tartozik még a szörfözés és a futás. 2008 és 2012 között a Futóblog szerzője. Kétszer futott maratoni, vagy nagyobb távot (2010, 2012.), a második egy saját magán végzett emberkísérlet volt, melyben kipróbálta, különösebb felkészülés nélkül mennyit lehet egyszerre kocogni. A végeredmény 46,5 kilométer lett, hőségriadóban. Művei Kutyaszorító (2000) Nagyvárosi természetbúvár (2002) The Best of TotalCar (2004) 47 kedvenc járművem Kutya utónévkönyv (2005) Ctrl+C/Ctrl+V (2006) Márton és Micike az autószerelő műhelyben (2012) - Kolibri Kiadó Márton és Micike a tűzoltóknál (2013) Ifjútörök mozgalom Az ifjútörök mozgalom (törökül Jön Türkler) eredetileg az Oszmán Birodalom utolsó évtizedeiben működő, heterogén, nacionalista, alkotmánypárti politikai tömörülés volt, amely 1908-tól kis megszakítással 1918-ig kezében tartotta az állam irányítását. Hivatalos szervezetük az Egység és Haladás Mozgalma (Ittihád ve Terakki Dzsemijeti) volt, melynek egy szélsőségesen nacionalista, Talát, Enver és Dzsemal pasa által fémjelzett csoportosulása gyakorolta a tényleges hatalmat. Az elnevezés eredete A mozgalom a párizsi emigráns törökök lapja, a La Jeune Turqie (Fiatal Törökország) után kapta a nevét. Tagjai magukat a francia elnevezés törökös alakjával a „jöntürkler” néven nevezték. Miután a három pasa triumvirátusa került hatalomra, csak az Egység és Haladás jobboldala használta tovább az ifjútörök elnevezést. A mozgalom története Alkotmányt követelve Az 1876-ban trónra tett, reformernek hitt II. Abdul-Hamid oszmán szultán szultán 1878-ban az oroszoktól elszenvedett vereség hatására feloszlatta az 1877-ben összeült parlamentet, és ideiglenesen – 30 évre – felfüggesztette az alkotmányt. Ugyan abszolút úrként folytatta a 19. századi tanzimát-korszak reformintézkedéseit, jelentős ellenzéke akadt a számos nyugati emigráns, illetve a fiatal értelmiség és tiszti réteg körében. A mozgalom első kongresszusát Párizsban tartotta 1902-ben, már ekkor kiderült, hogy az alkotmánypártiak két nagy csoportra oszlanak. A „nacionalistákat” egy hajdani izmiri pedagógus, Ahmed Riza későbbi oktatási miniszter vezette, míg a „liberálisok” Szabáheddín herceg mögött sorakoztak fel. Ez utóbbiak hajlandóak voltak a nemzeti kisebbségek jogait garantálni, és akár a nyugati hatalmakkal is együttműködtek volna – a Ziya Gökalp irodalmár nézeteivel szimpatizáló nemzetiek ezzel szemben nem kívántak semmiféle nem-török tényezővel együttműködni. A kongresszus így nem is vezethetett tartósabb eredményre. Ennek ellenére a kedvező világpolitikai helyzet (például az 1905-ös orosz–japán háború) hatására az ifjútörökök mind több támogatóra tettek szert, elsősorban a Balkánon állomásozó haderő soraiban. Az ifjútörök forradalom 1906-ban így Baháeddín Sakír vezetésével megalakult az Egység és Haladás Bizottsága, amely Szaloniki két, olasz védelem alatt álló szabadkőműves páholyának fedezékében működött az iszlamizált zsidó polgári réteg, az ún. dönmék támogatásával. (Ehhez csatlakozott Musztafa Kemal – a későbbi Atatürk – Haza és Szabadság nevű szervezete is.) 1907-ben a második kongresszus kidolgozta az alkotmányos monarchia felállítását célul kitűző akciótervet. 1908-ban VII. Eduárd és II. Miklós revali (Tallinn) találkozója volt az az esemény, ami a nyilvánosság elé lépésre késztette a mozgalmat, ugyanis az ifjútörökök nem akarták elfogadni, hogy a nagyhatalmak intézkedjenek az Oszmán Birodalom belügyeiről (ti. a két uralkodó arról állapodott meg, hogy Macedóniát nyugati adminisztrációval irányítsa egy nyugati jóváhagyással kinevezett pasa). Az alkotmányt követelő mozgalomra azonnal lecsapott a szultáni belbiztonság, azonban július 4-étől kezdve Nijazi albán tiszt vezetésével a katonaság is fellázadt. Hamarosan az egész macedóniai 3. és a trákiai 2. hadsereg, illetve a leverésükre átdobott izmiri haderő is az ifjútörökök pártján állt. A hadmozdulatok koordinációját Enver bejre bízták, aki több helyen meghirdette az alkotmányt. Július 22-én a lázadók már Isztambul megtámadásával fenyegettek. Abdül-Hamid tehetetlennek bizonyult, és az elkövetkező két napban három nagyvezírje is lemondott. Végül Hüszejin Hilmi javaslatára július 23-án hatályba léptették az alkotmányt. A választásokat nagy többséggel az Egység és Haladás nyerte: a december 17-én összeülő parlament 285 képviselőjéből 160 az ifjútörökökhöz húzott (pedig összesen 142 török képviselő kapott helyet a testületben). Az ellenforradalom és hatásai Az ifjútörök forradalomnak azonban számos negatív következménye lett. Kréta deklarálta a teljes elszakadását, felrúgva az addig névleges függését az Oszmán Birodalomtól. Bulgária megtagadta az adófizetést, és szintén függetlenedett. A szerbektől tartó Osztrák–Magyar Monarchia a bolgárok támogatásán túl még Boszniát is annektálta, és később csak a kicsiny novipazari szandzsákot juttatta vissza török kézbe – úgy, hogy a hadserege nem vonult ki innen. A veszteségek mellett az ifjútörök kormány szekuláris jellegű intézkedései is komoly elégedetlenséget váltottak ki, amit a még mindig népszerű, kezdettől fogva pániszlám alapon politizáló szultán – egyúttal kalifa is – igyekezett a maga javára kihasználni. A nacionalista orientációjú ifjútörököket számos értelmiségi és egyetemista is támadta. Tüntetések kezdődtek, és valóságos sajtóhadjárat indult az Egység és Haladás Bizottsága ellen. 1909-ben jelent meg a Muszlim Unió, amely a vallásos tömegeket szólította meg. Április 13-án aztán kitört az ellenforradalom a Balkánon. Ezt a Hüszejin Hösznü, majd Mahmúd Sevket vezetésével (és Musztafa Kemal vezérkari főnökletével) lojális alakulatokból létrehozott Hareket Orduszu (Akcióhadsereg) leverte, majd bevonult Isztambulba, legyőzte az itteni lázadókat, és április 27-én lemondatta a szultánt. Az újonnan kinevezett uralkodó, a VI. Mehmed néven regnáló Resat herceg a restaurált ifjútörök hatalom bábja volt. Ekkortájt alakult ki az ifjútörök triumvirátus Talát belügy-, Enver hadügy- és Dzsemal tengerészeti miniszterré válásával. Az ellenforradalmat statárium és rögtönítélő bíróságok bevezetése követte, illetőleg számos módon korlátozták a szabadságjogokat (társulás, sztrájk, szakszervezetek és nemzetiségi szervezetek betiltása, erőszakos törökösítés a közigazgatásban, oktatásban és hadseregben). Ilyen körülmények között nem csoda, hogy folyamatos lázongás kezdődött (Albánia 1912-ben függetlenedett, és a keleti tartományokban is bizonytalanság uralkodott). Vereségek Az olasz hadsereg 1911. szeptember 29-én megkezdte a névleg török függésben levő, zömmel beduinok lakta Líbia (Kirenaika és Tripolitánia tartományok) megszállását. A gyarmati uralomtól tartó nomádok segítségével az idevezényelt török csapatok sikereket arattak, ám az 1912-ben kitörő I. Balkán-háború hatására kénytelenek voltak kivonulni, hogy a nagyobb veszéllyel nézzenek szembe. Ilyen körülmények között nem meglepő módon 1911-ben az Egység és Haladás elbukott a választásokon az Egyetértés és Szabadság tömörüléssel szemben. Hiába oszlatták fel a parlamentet, és tartottak új, ún. „nagy bunkós” választásokat, a honmentő tisztek (halászkár zábitár) mozgalmát nem tudták felszámolni. 1912 nyarán a Tevfik pasa vezette ifjútörök kormányt menesztették. A fronton közben egyedül a hathavi ostromot kiálló Edirne maradt meg az Oszmán Birodalom kezén, de a Kamil pasa vezette új kormány akár ezt is hajlandó lett volna feladni a londoni tárgyalások során. A megbuktatott ifjútörökök ezt nem tűrhették. Puccs és diktatúra 1913 januárjában az ifjútörökök rátörtek a kormányra, meggyilkolták Nazim pasa belügyminisztert, Kamil pasát pedig lemondásra kényszerítették. Az 1909-es ellenforradalmat leverő Sevketet tették meg nagyvezírré, és Enver haditerve alapján megpróbálták felmenteni Edirnét – sikertelenül. Március 24-én a város kapitulált, amit május 30-án a londoni fegyverszünetben a kormány kénytelen volt elfogadni. Szerencséjükre a II. Balkán-háború során július 21-én különösebb erőfeszítés nélkül módjuk adódott a bolgárok által kiürített város visszafoglalására, amit szeptember 29-én az ellenfél is elismert az isztambuli békében. Az új ifjútörök kormány Sevket júniusi meggyilkolását követően leplezetlen katonai diktatúrát gyakorolt. Ideológiáját tekintve a török nacionalizmus erősen keveredett a pániszlám nézetekkel, ezért volt szükség a szultánra, aki kalifai hatalma révén az egész iszlám világ legfelsőbb vallási vezetője volt. A gyakorlatban tovább erősítették az amúgy is erős németországi orientációt: Krupp-fegyverekkel szerelték fel a haderőt, a Deutsche Banktól kaptak hiteleket, és Liman von Sanders vezetésével katonai missziót fogadtak. I. világháború – a bukás Az első világháborúban az Oszmán Birodalom sokáig semleges maradt, bár nem fért hozzá kétség, hogy a németek oldalán áll. A triumvirátus tagjai közül egyedül Dzsemal pasa volt az angolbarátság támogatója, de kísérletei, hogy garanciákat szerezzen a britektől, kudarcot vallottak. Hivatalosan csak augusztus 2-án szövetkezett a két állam, de novemberig a török fél hivatalosan semleges maradt. Szeptembertől elrendelte a tengerszorosok bejáratának elaknásítását, októberben pedig két „megvásárolt” német cirkálóval váratlan támadást indítottak a fekete-tengeri orosz kikötők ellen. Bár a szultán hivatalosan nem tudott az eseményről, november 2-án az oroszok, november 5-én pedig a franciák és angolok küldték meg a hadüzenetet. A háború katasztrofális kudarcokat hozott a török sereg számára. A keleti frontot átvevő Enver súlyos vereségeket szenvedett az oroszoktól, de az Egyiptom meghódításával megbízott, teljhatalmú szíriai és palesztinai parancsnok, Dzsemal sem szerepelt jobban. Bár délről mindinkább nyomultak észak felé a lázadó arabok és a britek, Enver Nagy-Turkesztán terveit dédelgette, és fivére, Nuri pasa vezetésével létrehozott egy ún. Iszlám Hadsereget, ami végcélul Taskentet jelölte ki, de Baku „felszabadítása” után Dagesztánban elakadt. A háború végére az ifjútörökök teljesen elvesztették arányérzéküket. Miután Oroszország kilépett a háborúból, és Talát (1917. február 2. óta nagyvezír) 1918. március 3-án aláírta a Breszt-Litovszki békét, a Kaukázus, a Krím és más, töröklakta orosz területek megszerzését fontolgatták. A gazdaságilag és katonailag teljesen megroppant, mindinkább németekre utalt török birodalomban 1918. október 8-án az Egység és Haladás balszárnya alakított kormányt, a három pasa pedig november 2-án egy német torpedónaszádon távozott. Utóélet A háború után VI. Mehmed elrendelte az ifjútörökök elfogatását és bíróság elé állítását. Talátot, Envert és Dzsemalt távollétükben halálra ítélték. (A nagyvezírt és a szíriai kormányzót később örmények gyilkolták meg, Enver Tádzsikisztánban esett el a bolsevizmus ellen harcolva.) A mozgalom maradéka Progresszív Republikánus Párt néven szerveződött újjá, de 1926-ban egy Atatürk-ellenes merényletre hivatkozva feloszlatták. Bár az ifjútörökök eltűntek a török politika színpadáról, Atatürk végeredményben az ő nacionalista vonulatukat képviselte a továbbiakban. Ezzel magyarázható, hogy Törökországban még ma is utcákat neveznek el a pasákról, és nem hajlandóak elismerni a Talát és Enver által kezdeményezett örmény népirtást sem. Japigok A japigok ókori nép tagjai voltak, akik Apuliában (a mai Olaszország Puglia tartományának területén) éltek. Nemzeti önállóságukat egészen a Római Birodalom első korszakáig megőrizték, de később elgörögösödtek, majd elrómaiasodtak. Nyelvük, a messzáp nyelv az indoeurópai nyelvcsaládba tartozott, amiről több fennmaradt feliratuk tanúskodik. Hérodotosz és Sztrabón említi őket. Egyes római történészek salentinusoknak is nevezi őket. Törzseik: daunusok – a legészakabbi törzs peucetiusok – a középső törzs messzápok – a legdélebbi törzs Go with What You Know A Go With What You Know Dweezil Zappa 2006-os albuma. A lemezen a többi szám között megtalálható az apjának, Frank Zappának egy szerzeménye, a "Peaches en Regalia" egy kicsit eltérő hangszerelésben; a felvételen apa és fia - majd' negyven év távlatából - együtt játszik. A lemez megszületése a Zappa Plays Zappa turné indulásával esik nagyjából egybe, így az együttes néhány tagja ezen a lemezen is szerepel, például az "All Roads Lead To Inca", ami az "Inca Roads" című számból származó szóló. A lemez számai "Love Ride" "Noitpure" "Fighty Bitey" "CC$" "Preludumus Maximus" "Rhythmatist" "Thunder Pimp" "All Roads Lead To Inca" "Electrocoustic Matter" "The Grind" "Peaches En Regalia" "Chunga's Whiskers" "Audio Movie" A közreműködő zenészek Dweezil Zappa : gitár, ének Joe Travers : dobok 1, 3, 4, 7, 8, 13 Blues Saraceno: akusztikus gitár 4 Scott Thunes : basszusgitár 6 Terry Bozzio : dobok 6 Pete Griffin: basszusgitár 8 Aaron Arntz: billentyűk 8 Tj Helmerich: gitár 10 Frank Zappa : gitár 11 Shuggie Otis: basszusgitár 11 Ian Underood: billentyűk és fúvós hangszerek 11 Ron Selico: dobok 11 Mark Meadows: basszusgitár: 13 Bencani Bencani (olaszul: Benzani ) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Oprtaljhoz tartozik. Fekvése Az Isztria középnyugati részén, Pazintól 17 km-re északnyugatra, községközpontjától 1 km-re délkeletre, a Mirna völgyétől északra fekszik. Története A falunak 1880-ban 150, 1910-ben 150 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része, majd 1993-ban Oprtalj község része lett. 2011-ben a falunak 7 lakosa volt. Lvivi Állami Repülőgépjavító Üzem A Lvivi Állami Repülőgépjavító Üzem (ukránul: Львівський державний авіаційно-ремонтний завод, magyar átírásban: Lvivszkij derzsavnij aviacijno-remontnij zavod) katonai repülőgépek javításával foglalkozó üzem Ukrajnában, Lvivben. Az állami vállalat az UkrOboronProm hadiipari holdinghoz tartozik. 1939. október 15-én hozták létre. Fő profilja MiG vadászrepülőgépek nagyjavítása. Az üzem napjainkban a MiG–21, MiG–23, MiG–27 és MiG–29-es típusok javítását végzi. Az üzem a Szknilivi repülőtér mellett található. Argentína a 2014. évi téli olimpiai játékokon Argentína az oroszországi Szocsiban megrendezett 2014. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 7 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí Férfi Női Sífutás Férfi Charnas Charnas település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 909 fő (2015). Charnas Félines, Limony, Serrières, Vinzieux és Maclas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (8614) 1978 VP11 A (8614) 1978 VP11 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin és Schelte J. Bus fedezte fel 1978. november 7-én. Női 100 méteres hátúszás az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon a női 100 méteres hátúszás selejtezőit szeptember 5-én, a döntőt szeptember 6-án rendezték. A versenyszámban 23-an indultak. A győztes, a szovjet Tinatin Lekveisvili a döntőben Európa-csúcsot úszott. A magyar színeket Gyarmati Andrea képviselte, aki az országos csúccsal azonos idővel ezüstérmet szerzett. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Tompa István (játékvezető) Tompa István (1933 – 2010. augusztus 6.[forrás?]) magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Az NB. I-ben 1975-ben, a Haladás–Szeged (5:1) bajnoki mérkőzésen debütált. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen partbíróként segítette a működő játékvezetőket. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1982-ben, az 50 éves korhatárt elérve, a Haladás–Zalaegerszeg (1:1) bajnoki mérkőzés irányításával búcsúzott. Vezetett bajnoki mérkőzéseinek száma: 111. Nemzetközi kupamérkőzések Partbírói működéseinek száma döntőben: 1. UEFA Szuper Kupa Az Európai Szuperkupát évente rendezik meg a BEK és a KEK tornasorozat győztese között. I. e. 657 Évszázadok: i. e. 8. század – i. e. 7. század – i. e. 6. század Évtizedek: i. e. 700-as évek – i. e. 690-es évek – i. e. 680-as évek – i. e. 670-es évek – i. e. 660-as évek – i. e. 650-es évek – i. e. 640-es évek – i. e. 630-as évek – i. e. 620-as évek – i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek Évek: i. e. 662 – i. e. 661 – i. e. 660 – i. e. 659 – i. e. 658 – i. e. 657 – i. e. 656 – i. e. 655 – i. e. 654 – i. e. 653 – i. e. 652 Cvetkovec Cvetkovec falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Rasinjához tartozik. Fekvése Kaproncától 12 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re északra, a Kalnik-hegység lejtőjén, az Eszéket Varasddal összekötő drávamenti főút mellett fekszik. Története A falu a raszinjai uradalom részeként a 16. század elején a Bocskai család birtoka, majd 1527-től Pekri Lajosé, aztán 1558-tól Erdődy Tamás horvát báné, majd házasság révén 1624-ben az Auesperger és később szintén házasság révén a Gaisruck családé lett. Végül 1746-ban az uradalommal együtt az Inkey család vásárolta meg és a 20. századig meg is tartotta. 1857-ben 203, 1910-ben 392 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Ludbregi járásához tartozott. 2001-ben 244 lakosa volt. Criminal (együttes) A Criminal (bűnöző) egy chilei death/thrash/groove metal együttes. 1991-ben alakultak meg Santiago de Chilében. A zenekar később az angliai Colchesterbe tette át székhelyét. Lemezkiadóik a Metal Blade Records, Massacre Records és Infernal Records. Tagok Anton Reisenegger – ének, gitár Sergio Klein – gitár Zac O'Neil – dobok Dan Biggin – basszusgitár Diszkográfia Victimized (1994) Dead Soul (1997) Cancer (2000) No Gods No Masters (2004) Sicario (2005) White Hell (2009) Akelarre (2011) Fear Itself (2016) EP-k Live Disorder (1996) Koncertalbumok Slave Masters (1998) (8622) 1981 EM8 A (8622) 1981 EM8 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. Görzi grófság A Görzi grófság (olaszul Contea di Gorizia, németül Grafschaft Görz, szlovénül Goriška grofija, friuliul Contee di Gurize), 1365-től választófejedelmi Görzi grófság, a Német-római Birodalom egyik állama volt. A görzi grófok (vagy más néven Meinhardinerek) eredetileg az Aquileiai patriarkátus ispánjaiként (Vogt) rendelkeztek sok feudum fölött Linz környékén és az északkelet-itáliai Friuli régióban, és székhelyük Görzben volt (a mai Goriziában). 1253-ban a görzi grófok kezébe került öröklés útján a Tiroli grófság is. Utóbbit 1271-től a dinasztia görzi-tiroli ága uralta, amelynek férfiága 1335-ben kihalt. A másik ág egészen 1500-ban történt kihalásáig uralkodott a görzi és a linzi területek felett, amelyeket ezután az osztrák Habsburg-ház szerzett meg. Története I. Meinhardot, a Meinhardiner nemesi család egyik leszármazottját, akinek Lienz körül voltak birtokai, 1107-ben említik először. Az auileiai pátriárkák helytartójaként (vogt) a korábbi Friuli őrgrófság területén kapott nagy hűbérbirtokokatm köztük Görz (Gorizia) városát, és 1127-től a Görz grófja (Graf von Görz) címet használta. A grófság határai gyakran változtak a következő négy évszázadban, részben az Aquileiával és másokkal való gyakori háborúk miatt, részban mert a terület két külön mag köré rendeződött. Az egyik terület a Dráva felső folyásánál elhelyezkedő Lienz körül terült el, Innichenig a Puster-völgyben, a másik pedig a Friuliban elhelyezkedő Görz körül. Görz-Tirol Meinhard leszármazottját III. Görzi Meinhardot, II. Frigyes Hohenstauf császár követőjét, a hercegi Babenberg-ház kihalása után 1248-ban kinevezték Stájerország fejének. Háborúba keveredett a szomszédos Karintiai hercegséggel, de Bernhard von Spanheim herceg és a fia, Fülöp salzburgi érsek csapatai 1252-ben Greifenburgnál legyőzték. A grófság mégis ekkortájt érte el hatalma csúcsát, amikor III. Meinhard megörökölte a Tiroli grófságot az apósától, IV. Albert tiroli gróftól egy évvel később. Miután III. Meinhard 1258-ban meghalt, a fiai kezdetben közösen uralkodtak, majd 1271-ben felosztották az örökséget. Az idősebbik, IV. Meinhard a Puster-völgytől keletre eső tiroli területeket kapta, az öccse Albert pedig a régi Meinhardiner-földeket tartotta meg Lienz és Görz környékén. Halála után a Görzi grófságot tovább osztották a fiai között. A Görznél elhelyezkedő „belső grófság” ura III. Henrik lett, a Lienz körüli „külső grófságé” pedig Albert. Mikor Henriket 1323-ban meggyilkolták, a görzi földek négyfelé szakadtak. A görzi grófok ideiglenesen az olasz Trevisói őrgrófság (Marca Trevigiana) és az Isztriai őrgrófság Pazin körüli maradéka (Mitterburg) feletti ellenőrzést is megszerezték, amit 1365-ben III. Albert átruházott a Habsburg-házra. 1365-ben VI. Görzi Meinhard választófejedelmi rangot kapott IV. Károly német-római császártól. Ezzel a grófság neve is megváltozott, így lett Gefürstete Grafschaft Görz. (Gefürstete Graf azt jelenti, "fejedelmi gróf", azaz olyan gróf, akit fejedelmi jogokkal ruháztak fel.) A Meinhardinerek hatalmát azonban jelentős csapások érték hatalmas szomszédaik, az ausztriai Habsburgok és a Velencei Köztársaság részéről. Miután a Habsburgok megszerezték a Karinthiai hercegséget, 1335-ben a Kraini őrgrófsággal és 1363-ban a Tiroli grófsággal, a görziek Lienz körül megmaradt területei tüskét jelentettek az oldalukban, mivel elválasztották egymástól a dinasztia "örökletes földjeit". A Patriarkátus korábbi friulii területeit Velence szerezte meg, és 1434-ben beolvasztotta saját "Domini di Terraferma" területei közé. A velencei Tízek Tanácsa egészen a városállam isztriai Stato da Màr területekig terjedően igényt tartott Görz "belső grófsága" földjére. A nyomás alatt a görzi grófok a lienzi Bruck-kastélyba helyezték át a székhelyüket. A Habsburgok 1429-ben a grófság újraegyesült VI. Henrik gróf alatt. A fia, Leonárd, az utolsó görzi gróf 1500-ban halt meg. Bár Görz területeire Velence is igényt tartott, egy öröklési szerződés révén a Habsburg I. Miksa császárra szálltak. A lienzi környéki területeket a tiroli koronabirtokokkal együtt igazgatták. A görzi "belső grófság]] a Német-római Birodalom választófejedelemsége maradt (németül Reichsstand) az Ausztriai körzetben, Belső-Ausztria főhercegeinek uralma alatt, capitano című helytartók kormányzásában. Hozzá tartozott az Isonzó-völgy Aquileiáig, Cormons és Duino környéke és a korábbi velencei erősség Gradisca d’Isonzo, amelyet a császári csapatok 1511-ben foglaltak el. Monfalcone a Velencei Köztársaság ellenőrzése alatt állá enklávé volt 1420 és 1797 között. 1647-ben III. Ferdinánd császár leválasztotta Görzről Gradisca grófságot udvaronca, Johann Anton von Eggenberg számára. 1747-ben visszetért Görzhöz, és az újraegyesült terület neve Görz és Gradisca választófejedelemség lett (németül Gefürstete Grafschaft Görz und Gradisca), a Habsburg Birodalom koronabirtoka. Kamatláb A kamatláb egy meghatározott időszakra (rendszerint egy évre) fizetendő kamat összege és a kölcsönzött pénzösszeg közötti - százalékban kifejezett - arány. A kamatláb tehát azt mutatja, hogy időszakonként a kölcsönösszeg hány százalékát kitevő kamat fizetendő. Fogalmak Azonnali és határidős kamatláb Az azonnali vagy spot kamatláb egy ma rögzített és ma nyújtott egyéves kölcsönre vonatkozó egyperiódusú kamatláb. A határidős kamatláb valamely jövőben esedékes hitelművelet kamatlába. Nominális és reálkamatláb A nominális kamatláb a pénzben kifejezett kamatláb. A reálkamatláb a nominális kamatláb inflációval korrigált értéke, azaz reáljavakban kifejezett kamatláb. Ha például a nominális kamatláb 10%, azt jelenti, hogy a kölcsönvett 100 forint helyett egy év múlva 110-et kell visszafizetni. Ha az infláció ebben az időszakban 6%, akkor egy év múlva a 110 forint reálértéke annyi lesz, mint most 106-é, mert ugyanannyi terméket vagy szolgáltatást lehet vásárolni rajta. Így a nominális kamatláb = 10% reálkamatláb mínusz 6% inflációs ráta azaz 4%. Alexandru Mocsonyi Alexandru Mocsonyi (Mocioni, de Mocioni), foeni Mocsonyi Sándor (magyaros névalak); Pest, 1841. november 4. – Birkis, 1909. április 1.) magyarországi román politikus, zeneszerző. Andrei Mocsonyi unokaöccse anyai ágon. Élete Tanulóévei A balkáni vlach származású foeni Mocsonyi család 1783. február 28.-án II. József magyar királytől szerzett armálist. Apja foeni Mocsonyi Mihály (1811–1890), anyja foeni Mocsonyi Katalin (1806–1878) volt. A szülei harmadfokú unokatestvérek voltak. A pesti piaristákhoz járt gimnáziumba, apja házitanítóként Atanasie Marienescut fogadta mellé. A vakációkat a családi birtokon, a bánáti Foenben töltötte. Jogi tanulmányait Pesten, Bécsben és Grazban végezte. Tudatosan készült a politikusi pályára, körutazást tett Belgiumban és Svájcban, hogy megismerje a nyugat-európai többnemzetiségű államokat. Aktív politikusi pályája 1865-ben Rittberg mandátumával lett országgyűlési képviselő. Felkészültsége és kiváló szónoki adottságai a huszonéves fiatalembert hamar vezérszerephez juttatták a nemzetiségi képviselők között. 1867-ben az Eötvös-féle törvényjavaslattal szembeni nemzetiségi ellenjavaslat megalkotója, amely föderatív alapon szabályozta volna a hivatalos nyelv kérdését. A magyarországi nem magyar népek sorsának kulcskérdését a nyelvi jogokban látta. Publicisztikái a Reform, a Zukunft, a prágai Politik és más lapok hasábjain jelentek meg. 1869. január 15-én megjelent programadó írásában megállapította, hogy a magyar uralkodó osztály ahelyett, hogy az ország népeinek szövetségét kereste volna, természetellenes szövetséget kötött az ausztriai német politikai osztállyal, amely a többi nép ellen irányul. A megszületett nemzetiségi törvényt a természetes jogokkal ellenkezőnek nevezte, mivel nem ismeri el a nem magyar nemzetek létét az országban. 1869. január 26-án a temesvári vigadóban megalakult Román Nemzeti Párt elnökévé választották. 1869–1872-ben Lugos, 1872-től Máriaradna választókerületét képviselte az országgyűlésben. 1874-ben lemondott képviselői mandátumáról, de pártelnöki tisztségét megtartotta. Utolsó évtizedei 1874-től a teleket Budapesten, az év többi részét vlajkoveci birtokán töltötte. Lassanként a magyar politikai rendszerrel szembeni passzív ellenállás hívévé vált. Pártelnökként ellenezte a Memorandum benyújtását, ezért 1890–1892-ben Vincențiu Babeș-sel együtt a Tribuna célkeresztjébe került. 1893-ban a Tribuna ellensúlyozására megalapította a temesvári Dreptateát. Feleségül vette gyöngyösi Somogyi Ilona (1839-1915) úrnőt, az anyai nagybátyjának, foeni Mocsonyi György (1823-1887) úrnak az özvegyét. Forrás Teodor Botiș: Monografia familiei Mocioni . București, 1939 Kis mustárlepke A kis mustárlepke (Leptidea sinapis) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó faj. Elterjedése Európától Közép-Ázsiáig terjedt el; Magyarországon mindenütt gyakori. Megjelenése, felépítése A hernyó zöld, oldalán a lábak fölött élénksárga csíkkal. Az imágó csápbunkója alul fehér. Szárnya puha, az első szárny csúcsa teljesen lekerekített; fesztávolsága 34–40 mm. A nőstény csúcsfoltja mindig kisebb, mint a hímé. A két nemzedék megjelenése némileg eltérő: első nemzedék: a hím első szárnyán a csúcstér foltja sötétszürke, a tőtér és a felső szegély körülbelül annak egyharmadáig szürke, a fonák csúcstere zöldessárga, kifelé halványuló fekete hintéssel. A hátsó szárny fonákja zöldessárga, szürke mintázott. A nőstény elülső szárnyán a csúcstér sötétszürke hintése nagyon halvány és csak az érközökben, olykor igen keskeny foltokra tagolódva tűnik fel. Mindkét szárny fonákja olyan, mint a hímé, de kevésbé sárga, viszont a sötét rajzolat erősebb, terjedelmesebb. második nemzedék: a hím első szárnyán a csúcstér foltja kerek és mélyfekete, fonákja fehér, csaknem rajzolatmentes, csupán a csúcstér és olykor a hátsó szárny halványsárga. A nőstény felül teljesen fehér, fonákján nincsen rajzolat, a csúcstér és a hátsó szárny azonban halványsárga. Életmódja, élőhelye Egy évben két nemzedéke repül: április–júniusban, illetve júliustól szeptemberig; ritkán kifejlődhet egy harmadik is. Röpte lassú, esetlen. Hernyójának tápnövénye: lednek (Lathyrus spp.) , kerep (Lotus spp.) , bükköny (Vicia spp.) , here (Trifolium spp.) , tarka koronafürt (Coronilla varia) , Alfajok, változatok Alfajok: Leptidea sinapis melanoispersa Leptidea sinapis pseudodiniensis Leptidea sinapis sinapis (törzsváltozat) Hasonló fajok Lorkovic-mustárlepke (Leptidea reali) Reissinger, 1989, keleti mustárlepke (Leptidea morsei major) Grund, 1905, Leptidea duponcheli. Waychinicup Nemzeti Park A Waychinicup Nemzeti Park Nyugat-Ausztráliában található, Perthtől 404 kilométernyire délkeletre, Albany várostól 65 kilométerre keletre helyezkedik el. A látogatók számára kiépített illemhelység található, valamint kempingezési lehetőség van a park területén. A park robusztus sziklái lenyűgöző tájképek sorát vonultatják fel. Erdőkkel borított, mélyen a hegyoldalakba vágódó völgyekből tiszta vizű patakok csörgedeznek alá a smaragdzöld mohapárnával borított sziklák között. A parkot délről a Déli-óceán, keletről a Mount Manypeaks természetvédelmi terület, míg északról mezőgazdasági területek határolják. A parkhoz tartozó partvidék Normans Beach és Cheynes Beach között húzódik. Állatvilága A parkban Ausztrália legritkább állatfajai élnek. Ezek közül néhány példa: kis bandikut (Isoodon obesulus), gyűrűsfarkú erszényes (Pseudocheirus peregrinus), valamint kurtafarkú kenguru is otthonra lel e vidéken. A park területe a Two Peoples Bay and Mount Manypeaks Important Bird Area madárvédelmi terület részét képezi, melyet a BirdLife International jelölt ki, mivel ezen a területen rendkívül ritka madárfajok élnek. Itt él a súlyosan veszélyeztetett lármás bozótjáró, melyet korábban kihaltnak hittek, ám a park területén találtak még élő példányokat közülük, melyek közül 1983-ban első körben 14-et telepítettek át a Two Peoples Bay Természetvédelmi Területre, majd 1985-ben további 16-ot költöztettek át a szakemberek. A sikeres mentőakciónak köszönhetően 1994-re már 223 hím egyed éneke tölthette be a levegőt a természetvédelmi területen. A nyugati sörtésmadár (Dasyornis longirostris) ugyancsak sérülékeny populációja is a park területén lelt menedéket. A legtöbb egyed közülük a park, illetve a madárvédelmi terület határain belül talált otthonra. A nyugati sörtésmadár populációja a 19. században kezdett el csökkenni, ám mostanra stabilizálódik az állomány létszáma. Blauburger A Blauburger egy kékszőlőfajta, amelyet kisebb területen termesztenek Ausztriában és Magyarországon. Nem szabad összekeverni a Blauburgunder vagy Kékburgundi fajtával, amely az osztrák, illetve magyar szinonimája a Pinot noir-nak. Történelem A Blauburger a Kékoportó és Kékfrankos keresztezése. A keresztezést Dr. Fritz Zweigelt hozta létre 1923-ban a Klosterneuburg-ban (Austria) a Höhere Bundeslehranstalt und Bundesamt für Wein- und Obstbau (HBLAuBA) intézetben. Területe és borai 1999-ben 880ha Blauburgert tartottak nyilván Ausztriában. Az Egri Bikavér engedélyezett alkotóeleme. Intenzív színű, bogyós gyümölcsökre emlékeztető aromával rendelkező bort ad, visszafogott illattal és csersavtartalommal. A legtöbb esetben házasításokban használják fel, mint festőbort. Jellegében inkább a kék oportóra mint a kékfrankosra hasonlít. A kék oportónál testesebb, karakteresebb bort ad. Szőlő és termesztése A Blauburger jó hozamokat ad, ellenáll a szürke rothadásnak, de érzékeny a lisztharmatra. Erős növekedésű, ritka vesszőzetű. Zöld munkája átlagos, hónalj hajtásokon sok másod termést hoz. Levele nagy, sötétzöld, vastag, bőrszerű szövetű, sima felületű, alig tagolt. Levélszéle csipkés. Levéllemeze összehajló. Fonáka serteszőrös, erei zöldek. Fürtje közepes méretű (120 g), tömött, kúp alakú, némelykor mellékfürttel. Bogyói kicsik, gömbölyűek, kékes-feketék, feltűnően hamvasak, vékony és rágós héjúak, lédúsak. Jó évjáratokban szeptember első heteiben szüretelhető 20-as mustfokkal és 6-7-es savtartalommal. Gare d’Hayange Gare d’Hayange vasútállomás Franciaországban, Hayange településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mohon–Thionville-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Thionville Gare d’Uckange Gare d’Audun-le-Roman Az Amerikai Egyesült Államok 113. kongresszusa Az Amerikai Egyesült Államok 113. kongresszusa 2013. január 3-án ült össze, és megbízatása 2015. január 3-ig tartott. A teljes képviselőházat, valamint a Szenátus 1. osztályának tagjait 2012. november 6-án választották meg, egy időben a 2012-es amerikai elnökválasztással. A szenátusi többség a Demokrata Párté, a kongresszusi többség pedig a Republikánus Pártté lett. Szenátus Szenátusi vezetés A szenátus üléseit hivatalosan az Egyesült Államok alelnöke vezeti (az alkotmány szerint az alelnöknek ez az egyetlen önálló szövetségi jogköre), aki szavazati joggal a szavazategyenlőség esetét leszámítva nem rendelkezik. Szavazategyenlőség esetén szabad döntési joga van bármelyik oldalt támogatni. Mivel az alelnök esetében előfordulhat akadályoztatás (ilyen például, ha a 25. alkotmánymódosítás szerint az elnöki jogokat és kötelezettségeket ügyvezető elnökként ellátja) a Szenátus „ideiglenes” vezetésére bevezették a President Pro Tempore (korelnök) tisztségét. A korelnököt mindig a többségben lévő párt adja, s az egy évben születettek közül a legrégebben beiktatott szenátor tölti be ezt a tisztséget. Frakciók Az Egyesült Államok szenátusában két nagy csoport dolgozik, a többségi és a kisebbségi csoport. A 113. kongresszus szenátusi többségi frakcióját a Demokrata Párt adta, a kisebbségi frakciót a Republikánus Párt. A Szenátus tagjai Alabama 2. Jeff Sessions (R ) 3. Richard Shelby (R) Alaszka 2. Mark Begich (D ) 3. Lisa Murkowski (R) Arizona 1. Jeff Flake (R) 3. John McCain (R) Arkansas 2. Mark Pryor (D) 3. John Boozman (R) Kalifornia 1. Dianne Feinstein (D) 3. Barbara Boxer (D) Colorado 2. Mark Udall (D) 3. Michael Bennet (D) Connecticut 1. Chris Murphy (D) 3. Richard Blumenthal (D) Delaware 1. Tom Carper (D) 2. Chris Coons (D) Florida 1. Bill Nelson (D) 3. Marco Rubio (R) Georgia 2. Saxby Chambliss (R) 3. Johnny Isakson (R) Hawaii 1. Mazie Hirono (D) 3. Brian Schatz (D) Idaho 2. Jim Risch (R) 3. Mike Crapo (R) Illinois 2. Dick Durbin (D) 3. Mark Kirk (R) Indiana 1. Joe Donnelly (D) 3. Dan Coats (R) Iowa 2. Tom Harkin (D) 3. Chuck Grassley (R) Kansas 2. Pat Roberts (R) 3. Jerry Moran (R) Kentucky 2. Mitch McConnell (R) 3. Rand Paul (R) Louisiana 2. Mary Landrieu (D) 3. David Vitter (R) Maine 1. Angus King (F ) 2. Susan Collins (R) Maryland 1. Ben Cardin (D) 3. Barbara Mikulski (D) Massachusetts 1. Elizabeth Warren (D) 2. John Kerry (D), 2013. február 1-ig Mo Cowan (D), 2013. február 1 – 2013. július 16. között Ed Markey (D), 2013. július 16-tól Michigan 1. Debbie Stabenow (D) 2. Carl Levin (D) Minnesota 1. Amy Klobuchar (D) 2. Al Franken (D) Mississippi 1. Roger Wicker (R) 2. Thad Cochran (R) Missouri 1. Claire McCaskill (D) 3. Roy Blunt (R) Montana 1. Jon Tester (D) 2. Max Baucus (D), 2014. február 6-ig John Walsh (D), 2014. február 9-től Nebraska 1. Deb Fischer (R) 2. Mike Johanns (R) Nevada 1. Dean Heller (R) 3. Harry Reid (D) New Hampshire 2. Jeanne Shaheen (D) 3. Kelly Ayotte (R) New Jersey 1. Bob Menendez (D) 2. Frank Lautenberg (D), 2013. június 3-ig Jeffrey Chiesa (R), 2013. június 6 – 2013. október 31. között Cory Booker (D), 2013. október 31-től Új-Mexikó 1. Martin Heinrich (D) 2. Tom Udall (D) New York 1. Kirsten Gillibrand (D) 3. Chuck Schumer (D) Észak-Karolina 2. Kay Hagan (D) 3. Richard Burr (R) Észak-Dakota 1. Heidi Heitkamp (D) 3. John Hoeven (R) Ohio 1. Sherrod Brown (D) 3. Rob Portman (R) Oklahoma 2. Jim Inhofe (R) 3. Tom Coburn (R) Oregon 2. Jeff Merkley (D) 3. Ron Wyden (D) Pennsylvania 1. Bob Casey, Jr. (D) 3. Pat Toomey (R) Rhode Island 1. Sheldon Whitehouse (D) 2. Jack Reed (D) Dél-Karolina 2. Lindsey Graham (R) 3. Tim Scott (R) Dél-Dakota 2. Tim Johnson (D) 3. John Thune (R) Tennessee 1. Bob Corker (R) 2. Lamar Alexander (R) Texas 1. Ted Cruz (R) 2. John Cornyn (R) Utah 1. Orrin Hatch (R) 3. Mike Lee (R) Vermont 1. Bernie Sanders (F) 3. Patrick Leahy (D) Virginia 1. Tim Kaine (D) 2. Mark Warner (D) Washington 1. Maria Cantwell (D) 3. Patty Murray (D) Nyugat-Virginia 1. Joe Manchin (D) 2. Jay Rockefeller (D) Wisconsin 1. Tammy Baldwin (D) 3. Ron Johnson (R) Wyoming 1. John Barrasso (R) 2. Mike Enzi (R) Képviselőház A képviselőház tagjai Alabama (6 - republikánus többség, 1 demokrata) 1. Jo Bonner (R), 2013 . augusztus 2-ig Bradley Byrne (R), 2014 . január 7-től 2. Martha Roby (R) 3. Mike D. Rogers (R) 4. Robert Aderholt (R) 5. Mo Brooks (R) 6. Spencer Bachus (R) 7. Terri Sewell (D) Alaszka (1 - republikánus többség) Don Young (R) Arizona (5 demokrata, 4 - republikánus) 1. Ann Kirkpatrick (D) 2. Ron Barber (D) 3. Raúl Grijalva (D) 4. Paul Gosar (R) 5. Matt Salmon (R) 6. David Schweikert (R) 7. Ed Pastor (D) 8. Trent Franks (R) 9. Kyrsten Sinema (D) Arkansas (4 - republikánus többség) 1. Rick Crawford (R) 2. Timothy Griffin (R) 3. Steve Womack (R) 4. Tom Cotton (R) Kalifornia (38 demokrata, 15 - republikánus) 1. Doug LaMalfa (R) 2. Jared Huffman (D) 3. John Garamendi (R) 4. Tom McClintock (R) 5. Mike Thompson (D) 6. Doris Matsui (D) 7. Ami Bera (D) 8. Paul Cook (R) 9. Jerry McNerney (D) 10. Jeff Denham (R) 11. George Miller (D) 12. Nancy Pelosi (D) 13. Barbara Lee (D) 14. Jackie Speier (D) 15. Eric Swalwell (D) 16. Jim Costa (D) 17. Mike Honda (D) 18. Anna Eshoo (D) 19. Zoe Lofgren (D) 20. Sam Farr (D) 21. David Valadao (R) 22. Devin Nunes (R) 23. Kevin McCarthy (R) 24. Lois Capps (D) 25. Howard McKeon (R) 26. Julia Brownley (D) 27. Judy Chu (D) 28. Adam Schiff (D) 29. Tony Cardenas (D) 30. Brad Sherman (D) 31. Gary Miller (R) 32. Grace Napolitano (D) 33. Henry Waxman (D) 34. Xavier Becerra (D) 35. Gloria Negrete McLeod (D) 36. Raul Ruiz (D) 37. Karen Bass (D) 38. Linda Sánchez (D) 39. Ed Royce (R) 40. Lucille Roybal-Allard (D) 41. Mark Takano (D) 42. Ken Calvert (R) 43. Maxine Waters (D) 44. Janice Hahn (D) 45. John Campbell (R) 46. Loretta Sanchez (D) 47. Alan Lowenthal (D) 48. Dana Rohrabacher (R) 49. Darrell Issa (R) 50. Duncan D. Hunter (R) 51. Juan Vargas (D) 52. Scott Peters (D) 53. Susan Davis (D) Észak-Karolina (9 - republikánus többség, 4 demokrata) 1. G. K. Butterfield (D) 2. Renee Ellmers (R) 3. Walter B. Jones (R) 4. David Price (D) 5. Virginia Foxx (R) 6. Howard Coble (R) 7. Mike McIntyre (D) 8. Richard Hudson (R) 9. Robert Pittenger (R) 10. Patrick McHenry (R) 11. Mark Meadows (R) 12. Mel Watt (D), 2014 . január 6-ig Alma Adams (D), 2014 . november 12-től 13. George Holding (R) Dél-Karolina (6 - republikánus többség, 1 demokrata) 1. Mark Sanford (R), 2013 . május 15-től 2. Joe Wilson (R) 3. Jeff Duncan (R) 4. Trey Gowdy (R) 5. Mick Mulvaney (R) 6. Jim Clyburn (D) 7. Tom Rice (R) Colorado (4 - republikánus többség, 3 demokrata) 1. Diana DeGette (D) 2. Jared Polis (D) 3. Scott Tipton (R) 4. Cory Gardner (R) 5. Doug Lamborn (R) 6. Mike Coffman (R) 7. Ed Perlmutter (D) Connecticut (5 demokrata) 1. John Larson (D) 2. Joe Courtney (D) 3. Rosa DeLauro (D) 4. Jim Himes (D) 5. Elizabeth Esty (D) Észak-Dakota (1 - republikánus többség) Kevin Cramer (R) Dél-Dakota (1 - republikánus többség) Kristi Noem (R) Delaware (1 demokrata) John C. Carney, Jr. (D) Florida (17 - republikánus többség, 10 demokrata) 1. Jeff Miller (R) 2. Steve Southerland (R) 3. Ted Yoho (R) 4. Ander Crenshaw (R) 5. Corrine Brown (D) 6. Ron DeSantis (R) 7. John Mica (R) 8. Bill Posey (R) 9. Alan Grayson (D) 10. Daniel Webster (R) 11. Rich Nugent (R) 12. Gus Bilirakis (R) 13. Bill Young (R), 2013 . október 18-ig David Jolly (R), 2014 . március 13-tól 14. Kathy Castor (D) 15. Dennis Ross (R) 16. Vern Buchanan (R) 17. Tom Rooney (R) 18. Patrick Murphy (D) 19. Trey Radel (R), 2014 . január 27-ig Curt Clawson (R), 2014 . június 25-től 20. Alcee Hastings (D) 21. Ted Deutch (D) 22. Lois Frankel (D) 23. Debbie Wasserman Schultz (D) 24. Frederica Wilson (D) 25. Mario Diaz-Balart (R) 26. Joe Garcia (D) 27. Ileana Ros-Lehtinen (R) Georgia (9 - republikánus többség, 5 demokrata) 1. Jack Kingston (R) 2. Sanford Bishop (D) 3. Lynn Westmoreland (R) 4. Hank Johnson (D) 5. John Lewis (D) 6. Tom Price (R) 7. Rob Woodall (R) 8. Austin Scott (R) 9. Doug Collins (R) 10. Paul Broun (R) 11. Phil Gingrey (R) 12. John Barrow (D) 13. David Scott (D) 14. Tom Graves (R) Hawaii (2 demokrata) 1. Colleen Hanabusa (D) 2. Tulsi Gabbard (D) Idaho (2 - republikánus többség) 1. Raúl Labrador (R) 2. Mike Simpson (R) Illinois (12 demokrata, 6 - republikánus) 1. Bobby Rush (D) 2. Robin Kelly (D), 2013 . április 11-től 3. Dan Lipinski (D) 4. Luis Gutiérrez (D) 5. Michael Quigley (D) 6. Peter Roskam (R) 7. Danny K. Davis (D) 8. Tammy Duckworth (D) 9. Jan Schakowsky (D) 10. Brad Schneider (D) 11. Bill Foster (D) 12. William Enyart (D) 13. Rodney Davis (R) 14. Randy Hultgren (R) 15. John Shimkus (R) 16. Adam Kinzinger (R) 17. Cheri Bustos (D) 18. Aaron Schock (R) Indiana (7 - republikánus többség, 2 demokrata) 1. Pete Visclosky (D) 2. Jackie Walorski (R) 3. Marlin Stutzman (R) 4. Todd Rokita (R) 5. Susan Brooks (R) 6. Luke Messer (R) 7. André Carson (D) 8. Larry Bucshon (R) 9. Todd Young (R) Iowa (2 demokrata, 2 - republikánus többség) 1. Bruce Braley (D) 2. David Loebsack (D) 3. Tom Latham (R) 4. Steve King (R) Kansas (4 - republikánus többség) 1. Tim Huelskamp (R) 2. Lynn Jenkins (R) 3. Kevin Yoder (R) 4. Mike Pompeo (R) Kentucky (5 - republikánus többség, 1 demokrata) 1. Ed Whitfield (R) 2. Brett Guthrie (R) 3. John Yarmuth (D) 4. Thomas Massie (R) 5. Hal Rogers (R) 6. Andy Barr (R) Louisiana (5 - republikánus többség, 1 demokrata) 1. Steve Scalise (R) 2. Cedric Richmond (D) 3. Charles Boustany (R) 4. John C. Fleming (R) 5. Rodney Alexander (R), 2013 . szeptember 26-ig Vance McAllister (R), 2013 . november 21-től 6. Bill Cassidy (R) Maine (2 demokrata) 1. Chellie Pingree (D) 2. Mike Michaud (D) Maryland (7 demokrata, 1 - republikánus többség) 1. Andy Harris (R) 2. Dutch Ruppersberger (D) 3. John Sarbanes (D) 4. Donna Edwards (D) 5. Steny Hoyer (D) 6. John K. Delaney (D) 7. Elijah Cummings (D) 8. Chris Van Hollen (D) Massachusetts (9 demokrata) 1. Richard Neal (D) 2. Jim McGovern (D) 3. Niki Tsongas (D) 4. Joseph Patrick Kennedy III (D) 5. Ed Markey (D), 2013 . július 16-ig Katherine Clark (D), 2013 . december 12-től 6. John Tierney (D) 7. Mike Capuano (D) 8. Stephen Lynch (D) 9. William Keating (D) Sablon:Colonne spezza Michigan (9 - republikánus többség, 5 demokrata) 1. Dan Benishek (R) 2. Bill Huizenga (R) 3. Justin Amash (R) 4. Dave Camp (R) 5. Dan Kildee (D) 6. Fred Upton (R) 7. Tim Walberg (R) 8. Mike J. Rogers (R) 9. Sander Levin (D) 10. Candice Miller (R) 11. Kerry Bentivolio (R) 12. John Dingell (D) 13. John Conyers (D) 14. Gary Peters (D) Minnesota (5 demokrata, 3 - republikánus többség) 1. Tim Walz (D) 2. John Kline (R) 3. Erik Paulsen (R) 4. Betty McCollum (D) 5. Keith Ellison (D) 6. Michele Bachmann (R) 7. Collin Peterson (D) 8. Rick Nolan (D) Mississippi (3 - republikánus többség, 1 demokrata) 1. Alan Nunnelee (R) 2. Bennie Thompson (D) 3. Gregg Harper (R) 4. Steven Palazzo (R) Missouri (6 - republikánus többség, 2 demokrata) 1. William Lacy Clay, Jr. (D) 2. Ann Wagner (R) 3. Blaine Luetkemeyer (R) 4. Vicky Hartzler (R) 5. Emanuel Cleaver (D) 6. Sam Graves (R) 7. Billy Long (R) 8. Jo Ann Emerson (R), 2013 . január 22-ig Jason T. Smith (R), 2013 . június 5-től Montana (1 - republikánus többség) Steve Daines (R) Nebraska (3 - republikánus többség) 1. Jeff Fortenberry (R) 2. Lee Terry (R) 3. Adrian Smith (R) Nevada (2 - republikánus többség, 2 demokrata) 1. Dina Titus (D) 2. Mark Amodei (R) 3. Joe Heck (R) 4. Steven Horsford (D) New Hampshire (2 demokrata) 1. Carol Shea-Porter (D) 2. Ann McLane Kuster (D) New Jersey (6 demokrata, 6 - republikánus többség) 1. Rob Andrews (D), 2014 . február 18-ig Donald Norcross (D), 2014 . november 12-től 2. Frank LoBiondo (R) 3. Jon Runyan (R) 4. Chris Smith (R) 5. Scott Garrett (R) 6. Frank Pallone (D) 7. Leonard Lance (R) 8. Albio Sires (D) 9. Bill Pascrell (D) 10. Donald Payne, Jr. (D) 11. Rodney Frelinghuysen (R) 12. Rush D. Holt Jr. (D) New York (21 demokrata, 6 - republikánus többség) 1. Tim Bishop (D) 2. Peter T. King (R) 3. Steve Israel (D) 4. Carolyn McCarthy (D) 5. Gregory Meeks (D) 6. Grace Meng (D) 7. Nydia Velázquez (D) 8. Hakeem Jeffries (D) 9. Yvette Clarke (D) 10. Jerrold Nadler (D) 11. Michael Grimm (R) 12. Carolyn B. Maloney (D) 13. Charles B. Rangel (D) 14. Joseph Crowley (D) 15. José Serrano (D) 16. Eliot Engel (D) 17. Nita Lowey (D) 18. Sean Patrick Maloney (D) 19. Chris Gibson (R) 20. Paul Tonko (D) 21. Bill Owens (D) 22. Richard Hanna (R) 23. Tom Reed (R) 24. Dan Maffei (D) 25. Louise Slaughter (D) 26. Brian Higgins (D) 27. Chris Collins (R) Új-Mexikó (2 demokrata, 1 - republikánus többség) 1. Michelle Lujan Grisham (D) 2. Steve Pearce (R) 3. Ben R. Luján (D) Ohio (12 - republikánus többség, 4 demokrata) 1. Steve Chabot (R) 2. Brad Wenstrup (R) 3. Joyce Beatty (D) 4. Jim Jordan (R) 5. Bob Latta (R) 6. Bill Johnson (R) 7. Bob Gibbs (R) 8. John Boehner (R) 9. Marcy Kaptur (D) 10. Mike Turner (R) 11. Marcia Fudge (D) 12. Pat Tiberi (R) 13. Tim Ryan (D) 14. David Joyce (R) 15. Steve Stivers (R) 16. Jim Renacci (R) Oklahoma (5 - republikánus többség) 1. Jim Bridenstine (R) 2. Markwayne Mullin (R) 3. Frank Lucas (R) 4. Tom Cole (R) 5. James Lankford (R) Oregon (4 demokrata, 1 - republikánus többség) 1. Suzanne Bonamici (D) 2. Greg Walden (R) 3. Earl Blumenauer (D) 4. Peter DeFazio (D) 5. Kurt Schrader (D) Pennsylvania (13 - republikánus többség, 5 demokrata) 1. Bob Brady (D) 2. Chaka Fattah (D) 3. Mike Kelly (R) 4. Scott Perry (R) 5. Glenn Thompson (R) 6. Jim Gerlach (R) 7. Pat Meehan (R) 8. Mike Fitzpatrick (R) 9. Bill Shuster (R) 10. Tom Marino (R) 11. Lou Barletta (R) 12. Keith Rothfus (R) 13. Allyson Schwartz (D) 14. Michael F. Doyle (D) 15. Charlie Dent (R) 16. Joseph R. Pitts (R) 17. Matt Cartwright (D) 18. Tim Murphy (R) Rhode Island (2 demokrata) 1. David Cicilline (D) 2. James Langevin (D) Tennessee (7 - republikánus többség, 2 demokrata) 1. Phil Roe (R) 2. Jimmy Duncan (R) 3. Chuck Fleischmann (R) 4. Scott DesJarlais (R) 5. Jim Cooper (D) 6. Diane Black (R) 7. Marsha Blackburn (R) 8. Stephen Fincher (R) 9. Steve Cohen (D) Texas (24 - republikánus többség, 12 demokrata) 1. Louie Gohmert (R) 2. Ted Poe (R) 3. Sam Johnson (R) 4. Ralph Hall (R) 5. Jeb Hensarling (R) 6. Joe Barton (R) 7. John Culberson (R) 8. Kevin Brady (R) 9. Al Green (D) 10. Michael McCaul (R) 11. Mike Conaway (R) 12. Kay Granger (R) 13. Mac Thornberry (R) 14. Randy Weber (R) 15. Rubén Hinojosa (D) 16. Beto O'Rourke (D) 17. Bill Flores (R) 18. Sheila Jackson Lee (D) 19. Randy Neugebauer (R) 20. Joaquín Castro (D) 21. Lamar S. Smith (R) 22. Pete Olson (R) 23. Pete Gallego (D) 24. Kenny Marchant (R) 25. Roger Williams (R) 26. Michael C. Burgess (R) 27. Blake Farenthold (R) 28. Henry Cuellar (D) 29. Gene Green (D) 30. Eddie Bernice Johnson (D) 31. John Carter (R) 32. Pete Sessions (R) 33. Marc Veasey (D) 34. Filemon Vela (D) 35. Lloyd Doggett (D) 36. Steve Stockman (R) Utah (3 - republikánus többség, 1 demokrata) 1. Rob Bishop (R) 2. Chris Stewart (R) 3. Jason Chaffetz (R) 4. Jim Matheson (D) Vermont (1 demokrata) Peter Welch (D) Virginia (8 - republikánus többség, 3 demokrata) 1. Rob Wittman (R) 2. Scott Rigell (R) 3. Bobby Scott (D) 4. Randy Forbes (R) 5. Robert Hurt (R) 6. Bob Goodlatte (R) 7. Eric Cantor (R), 2014 . augusztus 18-ig Dave Brat (R), 2014 . november 12-től 8. Jim Moran (D) 9. Morgan Griffith (R) 10. Frank Wolf (R) 11. Gerry Connolly (D) Nyugat-Virginia (2 - republikánus többség, 1 demokrata) 1. David McKinley (R) 2. Shelley Moore Capito (R) 3. Nick Rahall (D) Washington (6 demokrata, 4 - republikánus többség) 1. Suzan DelBene (D) 2. Rick Larsen (D) 3. Jaime Herrera Beutler (R) 4. Doc Hastings (R) 5. Cathy McMorris Rodgers (R) 6. Derek Kilmer (D) 7. Jim McDermott (D) 8. Dave Reichert (R) 9. Adam Smith (D) 10. Dennis Heck (D) Wisconsin (5 - republikánus többség, 3 demokrata) 1. Paul Ryan (R) 2. Mark Pocan (D) 3. Ron Kind (D) 4. Gwen Moore (D) 5. Jim Sensenbrenner (R) 6. Tom Petri (R) 7. Sean Duffy (R) 8. Reid Ribble (R) Wyoming (1 - republikánus többség) Cynthia Lummis (R) Szavazati joggal nem rendelkező delegáltak Amerikai Szamoa : Eni Faleomavaega (D) Washington DC : Eleanor Holmes Norton (D) Guam : Madeleine Bordallo (D) Mariana-szigetek : Gregorio C. Sablan (D) Puerto Rico : Pedro Pierluisi (D) Amerikai Virgin-szigetek Donna Christian-Christensen (D) Nemzetközi Cukorszervezet A Nemzetközi Cukorszervezet (International Sugar Organization, ISO) nemzetközi szervezet, amely az 1968-ban megkötött cukormegállapodás igazgatására jött létre. Az 1968-as megállapodást továbbiak, legutóbb az 1992-es cukormegállapodás váltotta fel; ennek aláíró országai adják világ cukortermelésének 85%-át, cukorfelhasználásának 68%-át, cukorexportjának 95%-át, illetve cukorimportjának 46%-át. A szervezetnek 2011. december 1-jén 86 tagországa volt, köztük az Európai Unió 27 országa. A megállapodást 1992-ben kötötték és eredetileg 1995 végéig volt hatályban. Azóta kétévenként meghosszabbítják, 2015 végéig, majd 2017 végéig. Az ISO célkitűzései biztosítani a cukorral kapcsolatos nemzetközi együttműködést; fórumot biztosítani a cukorról folyó kormányok közötti konzultációra; információkat gyűjteni a cukor és más édesítőszerek piacáról, biztosítani a statisztikai adatok cseréjét; elősegíteni a cukor kereslet növekedését, különösen nem hagyományos felhasználásra. Az Európai Unió 2012-re és 2013-ra tervezett tagdíja a szervezetben 381 000 €, illetve 392 000 €, 2014-re 430 000 €, 2015-ren pedig 452 000 €. Jó ideje az EU állja a szervezet bevételeinek túlnyomó részét. Az EU tagállamai a Tanácson keresztül 2017 végén felhatalmazták az Európai Bizottságot, hogy gyakoroljon erőteljes befolyást a Nemzetközi Cukorszervezet reformjára, hogy a szervezet működése jobban tükrözze a valós cukorpiaci erőviszonyokat. A cukor mellett a szervezet látókörébe tartoznak az alkohol, melasz, és az édesítőszerek. Cvitović (Szluin) Cvitović falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Szluinhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 41 km-re délre, községközpontjától 3 km-re északra, a Kordun területén fekszik. Története Cvitović (egykor Ladihovići) plébániáját és Szent Miklós templomát már 1334-ben említi Ivan goricai főesperes. Ladihovići egyike volt az ország nemesi közösségeinek. Birtokaik, melyeket a török hódításig megtartottak a Korana két partján Lađevac és Szluin irányában a Glina és a Klokoč forrásvidékére terjedtek ki határosan a klokoči, smrčkovići és stojmerići nemesi területekkel. A közösség feje a bíró (knežinjak) volt. A legjelentősebb nemesi családok a Fabianić, Nemanić, Herendić, Sanković, Nikšić vagy Mikšić és Cvetović családok voltak. A falu utolsó plébánosát 1574-ben említik. 1582-ben Hasszán boszniai pasa támadásakor a középkori templomot is felégette a török és csak a harangtorony maradt meg belőle, melyet ezt követően őrtoronyként használtak. A török uralom alóli felszabadulás után a település előbb a szluini plébániához tartozott, majd 1790-ben Cvitović újra plébánia központja lett. A plébániatemplomot a hívek a régi torony mellé építették fel. Első plébánosa a pálos rendbeli Joakim von Stauber volt. A templomot többször bővítették és javították. A mai templomot 1905-ben építették. A templom tornyát, mivel messziről is látszik az 1991-es háborús események során többször használták tüzérségi célpontként. Miután a szerbek a települést elfoglalták 1992. március 18-án a templomot is felgyújtották. A horvát lakosság legnagyobb része elmenekült. Néhány horvát lakos, akik a szerb uralom alatt is itt maradtak saját házaikban rejtegették a templom Szent Rókus és Szent Miklós szobrait. A települést 1995 augusztusában a Vihar hadművelettel szabadította fel a horvát hadsereg. A templomot 1996 és 2001 között újjáépítették. A falunak 1857-ben 681, 1910-ben 632 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Szluini járásához tartozott. 2011-ben 278 lakosa volt. Nevezetességei Szent Miklós tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1905-ben épült a régi templom helyén. 1992-ben a szerbek felgyújtották. Az újjáépítés 1996-ban kezdődött és 2001-ben fejeződött be. A plébánia mellett álló Szent Valentin kápolnát már 1842 -ben említik. Egyszerű falusi kőművesek építették meglehetősen igénytelen formában. Mára alapos felújításra vár. A plébánia épülete 1764 -ben épült. Mivel az idő vasfoga eléggé megviselte 1989 -ben teljesen megújították. A szerb uralom idején súlyos károkat szenvedett, de 1995 után felújították. A 300 spártai A 300 spártai egy 1962-es amerikai film, mely a thermopülai csata történetetét meséli el. A film a görög kormánnyal karöltve készült, amit a peloponnészoszi Perachora faluban forgattak. Richard Egan a spártai Leonidász királyt, Ralph Richardson az athéni Themisztoklészt, míg David Farrar Xerxész perzsa királyt alakította. Diane Baker Ellast és Barry Coe Phylont játszotta, ami romantikus jelenetet vitt a filmbe. A filmben 300 spártai szembeszáll a szinte végtelennek tűnő perzsa hadsereggel. A különbségek ellenére sem futamodnak meg vagy adják meg magukat, még ha ez a vesztüket is okozza. Frank Miller még gyermekként látta és állítása szerint "megváltoztatta az alkotói irányzatát." Grafikus regénye, a 300 és alapjául szolgált a 2007-es 300 című filmnek. Mágocs-Alsómocsolád vasútállomás Mágocs-Alsómocsolád vasútállomás egy Baranya megyei vasútállomás, Alsómocsolád községben, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Dombóvár–Bátaszék-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Csikóstőttős megállóhely Szalatnak megállóhely Magyarország az 1958-as atlétikai Európa-bajnokságon Magyarország a Stockholmban megrendezett 1958-as atlétikai Európa-bajnokság egyik részt vevő nemzete volt. Az ország a versenyen 23 sportolóval képviseltette magát. Eduardo Joson Eduardo Joson (1919–1990) Fülöp-szigeteki politikus, második világháborús gerillavezér. Életpályája Eduardo Joson századosi rangban szolgált a második világháborúban a Fülöp-szigeteki gerillahadseregben, amely az amerikai csapatokkal együtt harcolt a megszálló japánok ellen. Juan Pajota századossal együtt komoly szerepet vállalt a cabanatuani fogolytábor felszabadításában. A háború után részt vett a Fülöp-szigetek infrastruktúrájának újjáépítésében. Nueva Ecijában, ahol Cabanatuan is található, tartományi kormányzónak választották 1959-ben. Hivatalát 1992-ig töltötte be, ezzel az ország történetének második leghosszabb kormányzói idejét tudhatja magáénak. 2004. augusztus 5-én egy kórházat neveztek el róla. Szilícium-dioxid A szilícium-dioxid (köznapi nevén kova, gyakorta meglehetősen pongyola elnevezéssel kovasav) a szilícium oxigénnel alkotott vegyülete, melynek képlete SiO2. Leggyakoribb ásványa és egyúttal a földkéreg leggyakoribb ásványa a kvarc, egyéb ásványai: opál, kalcedon, jáspis stb. Tengeri üledékekben amorf kova is előfordul; ilyenek például a bizonyos fajta mészkövekben megjelenő tűzkőgumók. Valamennyi meglehetősen kemény anyag; a kvarc keménységét már a 9. században is említik. A természetben leggyakrabban a közönséges homokban található meg. Elsősorban az üveggyártásban, valamint a beton készítésénél alkalmazzák. Kémiai tulajdonságok Szobahőmérsékleten viszonylag hosszú idő alatt a szilícium felületén egy rendkívül vékony, körülbelül 1 nanométer vastagságú (10 Å) oxidréteg képződik. A folyamatot fel lehet gyorsítani hevítéssel, és tiszta oxigénnel. Ez a folyamat rendkívül jól szabályozható, ami a mikroelektronikai eszközök készítésénél alapvető elvárás. Felhasználási területei A szilícium-dioxid az egyik legszélesebb körben felhasznált vegyület. Főbb alkalmazási területei: olcsó, tömeggyártásban készült poharak , ablaküvegek, üvegpalackok stb. készítése kerámiák alapanyaga cementgyártás alapanyaga az élelmiszeriparban csomósodást gátló anyagként, fehérjék sörből , valamint borból történő eltávolítására, és habzásfékezőként alkalmazzák E551 néven. Előfordulhat továbbá szárított élelmiszerekben, ahol víz megkötésére használják. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Szájon át a szervezetbe kerülve nincs ismert mellékhatása. a mikroelektronikában az egyik legfontosabb vegyületek közé tartozik, mert rendkívül vékony rétegben is kiváló szigetelőképességgel rendelkezik. Ennek segítségével lehet a mikrométeres mérettartományban működő vezetékeket, integrált áramköröket és kondenzátorokat készíteni. az aerogél egyik formájának alapanyaga a DNS és az RNS kinyerés során is alkalmazzák, mert megköti a nukleinsavakat. egyes gyógyszerek esetén habzásgátlóként alkalmazzák egyes fogkrémekben is megtalálható. abroncs gyártás során a prémium kategóriájú abroncsok egyik alkotó eleme, csökkenti az abroncs gördülési ellenállást Egészségügyi hatások A finom szilícium-dioxid porának belélegzése hosszú távon (még alacsony, 0,1 mg/m³ koncentráció esetén is) szilikózist, bronchitist, valamint egyes esetekben rákot okozhat. A belélegzett molekulák a tüdőbe kerülve megtapadnak annak belső felületén, és folyamatosan ingerlik a nyálkahártyát. Ez az irritáció az idő múlásával sem csökken, ugyanis a szilícium-dioxid nem távozik onnan. Gyerekek vagy asztmások esetében a tünetek sokkal hamarabb jelentkezhetnek. A szilícium-dioxid más módon a szervezetbe kerülve teljesen ártalmatlan vegyület. Nem lép reakcióba semmivel sem, a szájon át bekerült mennyiség általában minden mellékhatás nélkül, a széklettel távozik. Nagy mennyiségben megkötheti a vizet, ezáltal enyhe székrekedést okoz. Semmiféle mérgező hatása, és semmi tápértéke sincs. Báb (vallási vezető) Szejed Ali Mohamed, bahái írásmóddal Siyyid Ali Mo�ammad (Perzsia, Siráz, 1819. október 20. – Tebriz, 1850. július 9.) a bábizmus alapítója. 1844-ben bejelentette, hogy ő a Kapu (arabul: Báb) a rejtőzködő, 12-ik imámra, valamint később, hogy ő az iszlám által várt Megígért (szunnitáknak: al-Mahdí, síitáknak: Káem). Tanításai a társadalom minden rétegében, gyorsan terjedtek Perzsiában. Társadalmi reformjai különösen a nők helyzetét javították, mivel a fátyol viselését nem írta elő. Perzsia vallási vezetői és a kormány megijedtek a Báb növekvő befolyásától, kegyetlenül felléptek ellene, megölve a Bábot és tízezer követőjét. A Báb erkölcsi és szellemi megújulásra szólított fel, hogy az emberek felismerjék Isten hamarosan küldendő hírnökét. Ez legtöbb követője szerint Baháalláh volt; az általa alapított bahái hit előfutárának tartja a Bábot. Élete Gyermekkora 1819. október 20-án született a perzsiai Sirázban, egy jól ismert kereskedő családban. Mindkét ágon Mohamed próféta egyeneságú leszármazottja volt. Apja nem sokkal fia születése után meghalt, így a Bábot nagybátyja, Hádzsi Mirza Szejed Ali nevelte fel. Miután nagykorúvá vált, csatlakozott nagybátyja családi vállalkozásához és kereskedő lett ő is Busehr városában. 1842-ben feleségül vette Hádidzsé-t, akitől egy fia született, Ahmed, aki még csecsemőkorában meghalt. Az 1790-es években, Perzsiában, a síita iszlámon belül, Ahmed sejk (1753-1826) vezetésével elkezdődött egy reform mozgalom. Ez a vallási mozgalom, amely a sejki néven volt ismert, tett olyan kijelentéseket, hogy az iszlám által várt Megígért (szunnitáknak: Mehdi / síitáknak: Káem) eljövetele küszöbön van. Ahmed sejk halála után a vallási csoport vezetését a kerbelai Szejed Kázem (1793-1843) vette át. 1843-ban, Szejed Kázem halálakor a híveinek hátrahagyta, hogy szóródjanak szét a világban és családjuk, anyagi javaik, életpályájuk feláldozásával keressék a Megígértet. Legkiválóbb tanítványa, Mollá Hoszein egy mecsetbe vonult el, ahol negyven napot töltött imával és elmélkedéssel, és ezalatt az idő alatt szívét kitárta Isten sugallatának. A negyven nap lejártával két társával együtt elhagyta Irakot, és elindult megkeresni a Megígértet. Először Busehr városába ment; de ott nem időzött soká, mert valami ellenállhatatlanul vonzotta észak felé. Így hamarosan Sirázba ment. A város kapujához érvén utasította társait, hogy menjenek egyenesen a mecsetbe és maradjanak ott, amíg ő is megérkezik. Kinyilatkoztatása 1844. május 23-án, pár órával napnyugta előtt Mollá Hoszein amint a város kapuján kívül sétált, egy zöld turbános fiatalembert látott, aki üdvözölte és meghívta a házába, hogy ott felfrissülhessen a hosszú és nehéz út után. Mollá Hoszeinre mély benyomást tett a szelíd, mégis határozott modor, ahogyan ez ifjú beszélt hozzá. Követte őt, és hamarosan elérkeztek egy szerény házhoz, ahol ő elmesélte, hogy milyen járatban van a városban, valamint hogy a Megígértet keresi. Szejed Kázem szavaival: „Ő egy nemes származású, veleszületett bölcsességgel rendelkezik és mentes minden testi hibától”. A Báb erre azt válaszolta, hogy őbenne mindez a tulajdonság megtestesül. Mollá Hoszein először kétkedve fogadta a Báb bejelentését, de egy korábbi dolgozatához adott magyarázata és a Kajjúm al-aszmá, a Korán József-szúrájának (fejezetének) magyarázatának papírra vetése meggyőzte a Báb kijelentésének igazáról. Mollá Hoszein a Báb első híve és követője volt. Az elkövetkező öt hónapban, egymástól függetlenül, Szejed Kázem tizenhét más hívője csatlakozott hozzájuk, akik imák vagy elmélkedés pillanataiban vezetve felismerték, hogy Báb az iszlámban megjövendölt Megígért. Egyikük a Táhere (arabul: tiszta) néven ismertté vált költőnő, a női egyenjogúság egyik korai képviselője volt. Táhere egy álmában ismerte fel a Bábot. Mikor Bábot a tizennyolcadik tanítvány, egy 22 éves fiatal, Kudusz is felismerte, a Báb engedélyt adott, hogy felismerésüket megosszák másokkal, így a perzsa tartományokban ők lettek az új hit apostolai. A Báb ezt a 18 első hívőt az „Az Élő [Isten] Betűinek" nevezte el. Báb mindegyiküknek egy különleges megbízatást adott. A hozzájuk intézett búcsú szavaiban felszólította őket, hogy tegyenek félre minden evilági vágyat, és széledjenek szét az Ő Ügyének hirdesére. „Ó szeretett barátaim!“ – szólította meg őket – „Ezen a Napon ti vagytok Isten nevének hordozói ... Illendő mindegyikőtöknek, hogy Isten tulajdonságait mutassátok fel, és tetteitekben és szavaitokban az Ő igazságosságának, hatalmának és dicsőségének jeleit példázzátok.“ „Ne figyelmezzetek gyengeségtekre és törékenységtekre; hanem szegezzétek pillantásotokat az Úr, Istenetek, a Mindenható legyőzhetetlen erejére. ... Álljatok ki az Ő nevében, helyezzétek bizalmatokat teljességgel Őbelé, és legyetek biztosak a végső győzelemben.” Utazásai és bebörtönzése 1844 októberében a Báb Kudusz társaságában elindult zarándokútjára Mekkába és Medinába. Mekkai tartózkodása alatt a Báb levelet írt a város kormányzójának. Ebben a levélben nyíltan feltárta küldetését, és felszólította a kormányzót, hogy fogadja el a Báb ügyét. De a kormányzó, aki a saját ügyeivel volt elfoglalva, elmulasztott válaszolni. Majd Medinába mentek, ahol imádkoztak Mohamed próféta földi maradványainak szentélyénél. A szent város meglátogatása után, útjuk visszavezetett Perzsiába. Busehr városába érkezvén a Báb Sirázba küldte Kuduszt, ahol nagy lelkesedéssel kezdte hirdetni az új üzenetet, az iszlám által várt Megígért eljöveteléről. Hamarosan azonban a muszlim ortodoxia, és a tartományi kormányzó ellenkezésébe ütközött. A kormányzó megparancsolta Kudusz és egy társa szakállának leégetését, valamint orrukon átfűzött zsinórral a városon való átvezetésüket. Kitiltották őket a városból, halállal fenyegetve, ha megpróbálnának visszatérni. A Báb tanítványai közül ők voltak az elsők, akiket Perzsiában eretnekség vádjával üldöztek. Majd a kormányzó haragja a Bábra irányult. Láncra verve parancsolta behozni a Bábot. A keresésére küldött lovas gárda parancsnoka menekülést ajánlott a Bábnak, de ő ragaszkodott "elfogásához". Szabadon és láncok nélkül őrei előtt haladt, akik tisztelettel követték Őt. Sirázba érkezvén a kormányzó nyilvánosan szidalmazta a Bábot és átadta a nagybátyja házi őrizetébe 1845 júniusában. Annak ellenére, hogy a kormányzó és a papság igyekezett véget vetni a Báb befolyásának, a következő hónapokban követőinek száma gyorsan gyarapodott. A kormányzó 1846 szeptemberében ismét elrendelte a letartóztatását, ez alkalommal már a Báb kivégzésének szándékával. Elfogatása éjjelén azonban, Sirázban kolera járvány tört ki. Családja és a városlakók életét féltve, a kormányzó szabadon engedte a Bábot azzal a kikötéssel, hogy elhagyja Sirázt. 1846 őszén a Báb elindult Iszfahánba és levelet írt e tartomány kormányzójának, egy hely kijelölését kérve, ahol élhet. Levelének modora és udvariassága miatt a kormányzó arra utasította a tartomány legmagasabb rendű vallási vezetőjét, hogy saját otthonában fogadja a Bábot. Népszerűsége tovább nőtt, különösen miután a helyi vallási vezetőkkel való találkozó során előttük nyilatkoztatott ki szent szövegeket, azaz szavait gyorsírással kellett leírni. A hatalmukat féltő papok cselszövései miatt a kormányzó a Bábot a saját házába hívta meg és fokozatosan követőjévé vált. A kormányzó halála után, 1847 januárjában utódja üzenetet küldött a Mohamed perzsa sahnak Teheránba, kérdezvén, hogy mit tegyen a Bábbal. A sah találkozni kívánt a Bábbal és Teheránba rendelte. A nagyvezír, Hádzsi Mirza Ágászi azonban féltve saját posztját meggyőzte a sahot, hogy változtassa meg a parancsát, és küldje a Bábot Azerbajdzsán tartományba, az ország legtávolabbi csücskébe. A Báb 40 napot töltött a tartomány fővárosában, Tebrizben, majd tovább vitték Máku erődjébe. A vár parancsnoka az első két hétben ellenségesen viselkedett és senkit sem engedett a Báb közelébe. Egy misztikus élménye után a szigorú őrizete fokozatosan meglazult, és az erőd kapui kinyíltak követői előtt, akik egyre nagyobb számban érkeztek Perzsia minden tájáról. A Máku börtönében töltött időben nyilatkoztatta ki a Báb legjelentősebb művét, a Perzsa Bayánt. Ebben a könyvben fektette le törvényeit, jelentette ki világosan és egyértelműen egy az övénél nagyobb, másik kinyilatkoztatás eljövetelét, és sürgette követőit, hogy keressék és találják meg azt, „Akit Isten ki fog nyilvánítani”. Mikor a nagyvezír megtudta, hogy a Báb kivívta Máh-Kú népének csodálatát, és hogy hite továbbra is terjed az egész országban, újabb rendeletet adott ki, hogy vigyék a Bábot Cserik erődjébe. A Báb itt is hamarosan elnyerte mind az erődben szolgáló tisztek, mind a környék lakóinak tiszteletét és csodálatát. A környék legkiválóbb vallási vezetői közül is néhányan elfogadták az új hitet, és elhagyva kiváltságos tisztségüket csatlakoztak a Báb követőihez. A hatóságok türelme akkor fogyott el, amikor a nagyvezír személyes barátjának a fia, Dajján is bábivá lett és megjelent egy lelki tanító Indiából, aki gyalogosan érkezett álma által vezérelve a Megígértet keresve. Kihallgatása A nagyvezír 1848 júliusában elrendelte, hogy azonnal vigyék a Bábot Tebrizbe. Összehívták a vallási vezetőket, hogy hallgassák ki a Bábot, és ők döntsenek a leghatásosabb eszközről, mellyel befolyásának véget vethetnek. E kihallgatáson a papság és a kormánytisztviselők megpróbálták megalázni a Bábot. A trónörökös, a későbbi Nászer ad-Din perzsa sah jelenlétében így jelentette be küldetését: "Én vagyok, Én vagyok a Megígért! Én vagyok Az, Kinek nevét ezer éve imáitokba foglaljátok, Akinek említésére felemelkedtek, Akinek eljövetelére vágyódtok, s Akinek Kinyilatkoztatásáért Istenhez imádkoztok. Bizony mondom néktek, hogy Kelet és Nyugat népei kötelesek Szavamnak engedelmeskedni, és Személyemmel szövetséget kötni." A kihallgatáson jelenlévők nem tudtak megegyezni a Báb sorsában. Büntetésként tizenegy talpverésre ítélték. Pár nappal a tárgyalás után a Bábot visszavitték Cserikbe. Ellenségei végül azonban arra a meggyőződésre jutottak, hogy amíg a Báb él, lehetetlen megállítani növekvő befolyását. Kivégzése 1850-ben a tebrizi kormányzó a nagyvezír utasítására Cserikből Tebrizbe vezettette a Bábot. Amikor megtudta, hogy szabadon engedés helyett kivégzés vár rá, megtagadta a parancs teljesítését. Ezért a nagyvezír testvérének parancsára július 9-én hajnalban a Bábot cellájából Tebriz legfelsőbb vallási vezetőihez vitték, akik nem mertek szemtől-szembe találkozni vele, hanem azon nyomban aláírták halálos ítéletét. Az okiratot átadták Szám Kán kezébe, azzal az utasítással, hogy azonnal hajtsa végre az ítéletet. Az örmény ezredparancsnokra azonban mély benyomást tett rá a Báb viselkedése, elmondta a Bábnak, hogy a keresztény hitet vallja és kérte, hogy ne kelljen vérét ontani. A Báb biztosította, hogy ha szándéka őszinte, akkor a Mindenható meg fogja szabadítani feladatától. Délben a Bábot a börtön udvarára vezették, ahol mintegy tízezer fős tömeg tolongott, hogy láthassa a kivégzést. Szám Kán megparancsolta embereinek, hogy egy vastag vasszöget verjenek a falba, és ahhoz erősítsenek két kötelet. Ezekkel kötözték fel a Bábot és egy társát, Ániszt. Amikor a 750 puska füstje felszállt, a megdöbbent tömeg alig hitt a szemének. Ánisz sértetlenül állt előttük, a Báb pedig eltűnt. A golyók csak a köteleket vágták el, melyekre kikötözték őket. A Bábot ugyanabban a szobában találták meg, ahol a kivégzés előtt nem engedték befejezni beszélgetését titkárával. Szám Kán megtagadta, hogy katonái újra tüzeljenek. Másik, muszlimokból álló ezredet kellett kivezényelni a folytatásra. A Bábot és Ániszt újra felkötözték, és a katonák tüzet nyitottak. Ez alkalommal a golyók célba találtak. A Bábot és társát darabokra szaggatták, de az arcuk szinte érintetlen maradt. Másnap reggel a tebrizi orosz konzul egy rajzolót küldött a szigorúan őrzött árokhoz, melybe a Báb és Ánisz testét dobták ki, hogy készítsen egy vázlatot holttestükről. Az éj leple alatt két bábi elvitte a Báb maradványait, mely több városon keresztül rejtve, 1909-ben Haifában lett végső nyugalomra helyezve, a Világörökség részének választott Bahái Világközpontban. Tanításai A Báb legfontosabb tanítása, az, hogy ő a kereszténységben és az iszlámban megjövendölt Megígért, aki egyben előkészíti az utat egy hamarosan megjelenő újabb isteni hírnök eljövetelére. Követői szerepét így Keresztelő Jánoshoz hasonlítják, akinek tanítása Jézus eljövetelével nyerte el beteljesülését. Felvett neve, a Báb (magyarul: kapu) arra utal, hogy ő a kapu a 12-ik, rejtőzködő imámhoz. Később, amikor, követői be tudták fogadni, bejelentette, hogy ő a 12-ik imám és Isten megnyilvánulása. A Báb fokozatosan vezetett be változásokat az iszlám törvényeiben. A házasságokat szabályozó törvényei helytelenítették a többnejűséget, megtiltották az ágyasságot és egyéves várakozási év után válást engedélyeztek. A nők helyzete azáltal is javult, hogy a fátyol viselését nem írta elő. A bábi vallás az iszlámtól függetlenné az 1848. júliusi badasti gyűlésen vált. A Báb 81 híve találkozott 21 napon keresztül a Baháalláh által kibérelt kertben. Táhere egyik nap fátyol nélkül jelent meg és felszólította társait, hogy szakítsanak a múlttal, annak vallási téziseivel, hagyományaival és szertartásaival. A fátyol hiánya még a Báb legfőbb tanítványát, Kuduszt is ingerültté tette. Az ellentéteket Baháalláh simította el, Táhere bátor tettét az új korszak hajnalaként dicsérve. Utóhatása A Báb bejelentése, miszerint Isten hamarosan újabb Hírnököt fog küldeni 1863-ban vált valóra, amikor Baháalláh bejelentette, hogy Ő a minden vallásban megjövendölt megígért, aki elvezeti az embereket a világbékéhez. A legtöbb bábi vallású ember elfogadta Baháalláh kijelentését, így a bábi vallásnak jelenleg már nincsen számottevő követője. A Baháalláh alapította bahái hit előfutárának tartja a Bábot, a bahái naptárban három szent nappal tisztelegve a "Hírnöke" előtt. Az európai közélet nagyjait, mint Ernest Renan, Sarah Bernhardt, George Nathaniel Curzon és Matthew Arnold mélyen megérintette a Báb nemessége és előremutató tanításai. Követőinek bátorsága beszédtéma lett Európa szalonjaiban. Izabella Grinyevszkaja a Báb címmel színdarabot írt, melyet 1904-ben Szentpéterváron mutattak be és melyet Lev Nyikolajevics Tolsztoj is dicsért. A francia irodalomkritikus, Jules Bois a következőképpen emlékezett a Báb hatásáról az amerikai Forum folyóiratban, 1925-ben: „Egész Európában sajnálkozást és a felháborodást kavart … Korom irodalmárai között, 1890-ben Párizsban a Báb mártírhalála még mindig friss téma volt, mint mikor először híreket kaptunk haláláról [1850-ben]. Verseket írtunk Róla. Sarah Bernhardt esedezett Catulle Mendès-nél egy színjátékért, mely ezen történelmi tragédiáról szól.” Gobineau márki, Franciaország egykori perzsiai nagykövete a következőt írta az 1860-as években: „És így, íme egy vallás, amelyet egy egyszerű fiatal jelentett be és mozdított elő. Csak néhány év leforgása alatt … ez a vallás elterjedt majdnem egész Perzsiában és támogatója lett számos lelkes követő… És egyáltalán nem a nép tudatlan rétegei lettek megindítva, hanem a papság kiemelkedő tagjai, a gazdag és tanult osztályok, a legfontosabb családok asszonyai, és végül, a muszlimokon kívül, a filozófusok, a szufik nagy számban, és sok zsidó, akiket magával ragadott ez az új kinyilatkoztatás…” Művei A Báb több mint 2000 önálló művet írt: imákat, ódákat, Korán magyarázatokat, leveleket hívőkhöz, illetve törvényeket vagy rendeléseket Ügyének védelmében és irányítására. Nemcsak anyanyelvén, perzsául, hanem arabul is írt. A Báb gyakran igen gyorsan kántálta titkárának vagy írta le az Istentől kapott szövegeket. Néhány ember úgy lett bábi, hogy szemtanúja volt a csak gyorsírással leírható szövegek kinyilatkoztatásának. Ismertebb művei: Kajjúm al-aszmá , magyarázat József szúrájához: A 9300 versből álló mű 111 fejezete a Korán egy-egy verséről írt magyarázat. Előre vetíti a valódi József, Baháalláh szenvedéseit saját testvérétől. Ennek írta első fejezetét 1844. május 23-án az első hívőnek, Mollá Hoszeinnek. A Báb működésének kezdetén ez a könyv széles körben elterjedt, ez szolgált a bábiknak szent könyvül, hasonlóan mint a Korán , a muszlimok számára. Az arabul írt művet első női híve, Táhere fordította perzsára. Perzsa Baján (bahái írásamóddal: Bayán, magyarul: értekezések), a Báb legfontosabb műve és tanításainak érett összefoglalója. Máku börtönében írta 1847-48 között. Ebben a műben fejti ki a Báb legbővebben a többi írásában is megjelenő gondolatot a hamarosan megjelenő újabb isteni hírnökről, „Akit Isten ki fog nyilvánítani”. A.L.M. Nicholas, a perzsa születésű tebrizi francia konzul fordította le franciára. További művei: Khasá'il-i-sab`ih, Kitáb-i-Rú�, Sahífih baynu'l-haramayn, Kitáb-i-Fihrist, Sahífih-yi-Ja`fariyyih, Tafsír-i-Súrih-i-Kawthar, Nubuvvih khássih, Tafsír-i-Súrih-i-va'l-`asr, Arab Baján, Dalá'il-i-Sab'ih, Kitáb-i-Asmá', Kitáb-i-panj sha'n. Magyarul megjelent művei Részletek műveiből a következő könyvekben találhatók: Bahá’í imák. Budapest: Magyarországi Bahá’í Közösség (2007). ISBN 963-06-0228-8 Ima, meditáció és áhítat. Budapest: Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa (1992). ISBN 963-85033-7-8 Az isteni segítség hatalma. Budapest: Az Ausztriai Bahá’iok Országos Szellemi Tanácsa (1991). ISBN 963 00 7269 6 (8641) 1987 BM1 A (8641) 1987 BM1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. P. Jensen fedezte fel 1987. január 27-én. Szent József-székesegyház (Bukarest) A Szent József-székesegyház (románul: Catedrala Sfântul Iosif) a Bukaresti főegyházmegye érsek-metropolitai főtemploma a romániai Bukarestben. Védőszentje Szent József, akit IX. Piusz pápa 1870-ben az egyetemes egyház védőszentjévé nyilvánított; Ignatius Paoli püspök ezért választotta az új székesegyház patrónusává. 1873-tól 1883-ig épült Friedrich von Schmidt bécsi építész tervei szerint, túlnyomórészt neogótikus stílusban, de belső kialakítása még évekig tartott. Itt szentelték püspökké boldog Anton Durcovicit. Az érseki szék politikai okokból 30 évig betöltetlen volt; csak 1984-ben nevezték ki apostoli adminisztrátorrá Ioan Robut, Bukarest jelenlegi érsek-metropolitáját. 1999-ben II. János Pál pápa is meglátogatta a templomot. 1895-ben létrehozott plébániája eredetileg fél Bukarestre kiterjedt, jelenleg nagyjából a belvárost foglalja magába. A templom zenei hagyományai több, mint 130 évre nyúlnak vissza. Kivételes akusztikájának és különleges orgonájának köszönhetően számos jelentős zenei eseménynek adott otthont. A romániai műemlékek jegyzékében a B-II-m-A-18132 sorszámon szerepel. Történelem Előzmények Ignatius Paoli, miután 1870-ben elfoglalta Nikápolyi püspöki és havasalföldi apostoli vikáriusi székét, azonnal felismerte az egyházmegye legsürgetőbb szükségleteit: a hazai papság képzését és egy székesegyház felépítését. A ferencesek által alapított Barátok temploma zsúfolásig telt az Európa minden részéből érkezett katolikusokkal: kereskedőkkel, mesteremberekkel, diplomatákkal és üzletemberekkel, így a katolikusok számának növekedésé szükségessé tett egy tágasabb templomot. Míg a szemináriumot Paoli működése első évében létre tudta hozni, a székesegyház felépítése átívelte romániai tevékenységét. A püspök 1872–1873-ban két telket vásárolt a pályaudvar és a királyi palota közötti városrészben. A forrást a Havasalföldről 1869-ben kivonult ferencesekről az apostoli vikariátusra szállt telek eladása biztosította, de az ingatlanvásárlás és az építész díjazása kimerítette az anyagi lehetőségeket, ezért Paoli hazai és külföldi támogatók (püspökök, katolikus egyesületek, plébániák, kolostorok és magánszemélyek) megszólításába kezdett. Az építési engedélyt 1873. július 17-én kapta meg a bukaresti városházától. Személyesen kereste meg Friedrich von Schmidt neves bécsi építészt, a templom stílusául pedig az olasz hazájára jellemző román stílust választotta, a keresztény Európa nagy székesegyházainak gótikus stílusával kombinálva. A templom méretei – 40 m hosszú, 20 m széles és 22 m magas – a jövőnek szóltak. Építés A tényleges építkezés a szentély alapozásával kezdődött, amit a Dublinból ezért érkezett szerzetes-építész, Alfons Zegers felügyelt. A gyenge talaj megerősítése a vártnál nagyobb költséget emésztett fel. 1875. szeptember 19-én került sor az alapkő letételére, melynek emlékét a Szűz Mária-oltár mellett márványtábla őrzi. A Románia függetlenségét hozó Orosz–török háború (1877–78) alatt az építkezés szünetelt, a püspök a forrásgyűjtésre és építőanyag-vásárlásra koncentrált. Az 1880-ban a főhajóval folytatódó építkezés felügyeletével Carol Benisch építészt bízták meg, az ácsmunkák vezetésével pedig Ioan Pongratz brassói ácsmestert. Az épület végül 1883 végén készült el. 1884. február 15-én szentelte fel az időközben bukaresti érsekké kinevezett Paoli a román arisztokrácia neves személyiségei, a diplomáciai testület és számos állami vezető – köztük Ion Constantin Brătianu miniszterelnök – jelenlétében, ami a katolikus egyház elismerését jelentette az ortodox többségű országban. A működő székesegyház A templombelső kialakítása ezután is folytatódott. 1888-ban épült fel a két mellékoltár, a burkolatok és a keresztút stációi, valamint a padok és székek. 1889-ben kiépült a meleglevegős fűtésrendszer. A székesegyház első orgonája 1892-ben készült el; ezt 1930-ban váltotta a ma is meglévő, a temesvári Ludwig Wegenstein cég által épített orgona. Az első koncertet Franz Xaver Dressler adta rajta november 13-án, Mária román királyné és a Bukaresti Konzervatórium George Enescu vezette számos tanára jelenlétében. 1948-ban itt szentelték püspökké Anton Durcovicit, aki a kommunista börtönökben halt vértanúhalált, és 2014-ben boldoggá avatták. Az érseki szék politikai okokból 30 évig betöltetlen volt; csak 1984-ben nevezték ki apostoli adminisztrátorrá Ioan Robut. A rendszerváltás után Ioan Robu 1990-ben érseki kinevezést kapott, beiktatására Angelo Sodano jelenlétében kerül sor. Ugyanezen év május 1-jén Kalkuttai Teréz anya látogatott a székesegyházba, és nővérei le is telepedtek itt, hogy árva gyerekekkel foglalkozzanak. A templom többször szenvedett földrengéskárokat, a legsúlyosabbakat az 1977-es romániai földrengésben, amikor a belső berendezés jelentős része is elpusztult. 1999. május 8-án II. János Pál pápa romániai látogatása részeként részt vett a székesegyházban bemutatott görögkatolikus rítusú szent liturgián, ezzel a Szent József-székesegyház az ország egyetlen katedrálisa, amelyet pápa meglátogatott. 2006-ban kezdődött meg közvetlenül a székesegyház mellett a Cathedral Plaza nevű föld alatt négy, afölött húsz szintes, 75 m magas irodaház építése, mely ellenzői szerint illegálisan épült, és veszélyezteti a műemlék székesegyházat és a szintén műemlék érseki palotát. Az irodaház a tiltakozások ellenére 2011-ben elkészült és megnyitott. A Dâmbovița megyei törvényszék ugyanakkor 2012-ben törvénytelennek minősítette az építkezést, és úgy határozott, hogy a főpolgármesteri hivatal köteles elrendelni a bontást. Ennek ugyanakkor azóta sem szereztek érvényt, ezért az egyház perben próbálja érvényesíteni igazát. Épület Külső kép A Szent József-székesegyház építészeti szempontból egy háromhajós templom nagy szentéllyel, mely Friedrich von Schmidt bécsi építész tervei alapján épült a korban elterjedt egyszerűsített neogótikus stílusban. A telek adottságai miatt a szentély nem keleti tájolású: az oltár dél felé néz, ezért napközben kapja a legtöbb fényt a szentély festett üvegablakain keresztül. A főhajó és a párhuzamos mellékhajók közötti magasságkülönbség, a szentély és a szentélykörüljáró kidolgozottsága, a belső tér elosztása, a hatalmas rózsaablak a templom fő jellemzői. Csúcsíves, bélletes kapuját mozaik díszíti. A vörös tégla és fehér kő kontrasztjára épülő főhomlokzat eredetileg más képet mutatott: a 19. századra jellemző gazdagsággal alkalmazta a gótikus megoldásokat. Az oromzatot megkoronázó kereszt karcsúbb volt, és két angyal tartotta; az oldalhajók peremét is gótikus díszítés zárta le. Ezek azonban egy 1944. áprilisi bombázás áldozatává váltak, akárcsak az eredeti festett üvegablakok. Jóllehet valójában eklektikus képet mutat, a templom az itáliai gótika nyomait viseli magán: ennek jelei a térelrendezése, a tégla és kő kombinált használata, a csúcsívek, valamint a főhomlokzatra koncentráló díszítés. Belső tér A székesegyház belső tere Friedrich von Schmidt, a tervező és Carol Benisch, a megvalósító munkáját dicséri. Méretei valójában kisebbek, mint amit a hajók között húzódó oszlopsorok sugallnak. A vörös, aranyozott oszlopfőkkel és -lábakkal díszített márvány-stukkó oszlopok csúcsíves boltozatokkal tartják a bazilikális elrendezés hagyományainak megfelelően a főhajót bevilágító ablaksorokat. A főhajó fölött a tetőszerkezet esetében egyszerűbb megoldást választott az építész, csak a szentély fölött épült boltozat. A templom elrendezésének és kialakításának köszönhetően a fény a szentélyben koncentrálódik. A szentélyt sokszögletű apszis zárja le. Plébánia A Szent József-székesegyházi plébániát 1895-ben hozta létre Otto Zardetti érsek. Eredetileg hatalmas területre, nagyjából Bukarest felére terjedt ki. Újabb plébániák alapítása révén területe lecsökkent, mára nagyjából a belvárost foglalja magába. Külön plébániaépülete nincsen, papjai a püspöki palotában laknak. Az egyházközség mintegy 570 családot, 1570 főt számlál. A plébánia területén működnek a „Gyermek Mária” kongregáció nővérei. Zenei élet A templom zenei hagyományai több, mint 130 évre nyúlnak vissza. Kivételes akusztikájának és különleges orgonájának köszönhetően számos jelentős zenei eseménynek adott otthont. A fellépő szólisták között volt Emilia Petrescu (szoprán), Vasile Jianu (fuvola), Mihai Constantinescu (hegedű), Martha Kessler (mezzoszoprán), Elena Cernei (mezzoszoprán), Valentin Tedorian (tenor), Steliana Calos (alt), Gabriel Croitoru (hegedű), Valentin Gheorghiu (zongora), Alexandru Moroșanu (cselló), Pompei Hărăşteanu (basszus), Liviu Prunaru (hegedű) és Alexandru Tomescu (hegedű). Fellépett a székesegyházban többek között a Madrigál Nemzeti Kamarakórus Marin Constantin vezényletével, az Ambronay-i Barokk Együttes, a Bukaresti Nemzeti Zeneművészeti Egyetem BAROCkeri Zenekara Adrian Buciu vezényletével, a Rádió Akadémiai Kórusa Dan Mihai Goia vezényletével, a Rádió Kamarazenekara Horia Andreescu vezényletével, valamint a Szent Efrém Férfikar. Gobiconodon palaios A Gobiconodon palaios az emlősök (Mammalia) osztályának a Gobiconodonta rendjébe, ezen belül a Gobiconodontidae családjába tartozó faj. Tudnivalók A Gobiconodon palaios fajt eddig csak Marokkóban (Anoual) fedezték fel. Az állat a berriasi korszakban élt, vagyis 145,5 - 140,2 millió évvel ezelőtt. 1931-es Tour de France Az 1931-es Tour de France volt a 25. francia körverseny. 1931. június 30-a és július 26-a között rendezték. Az előző évben bevezetett szabályok szerint idén is nemzeti csapatok versenyeztek, hat ország kerekesei a francia, belga, olasz és német teljes létszámú volt, az ausztrálok és a svájciak közös csapatban indultak, és a spanyol csapat csak egy versenyzőből állt. Meglepetésre az osztrák Max Bulla aki egyéni (turista) induló volt, megnyerte a második szakaszt és ezzel a sárga trikót is viselte. Ő a Tour de France történetében az egyetlen aki egyéni versenyzőként ezt elérte és 2005-ig az egyetlen osztrák aki szakaszt nyert. Egyes szakaszokon (2, 3, 4, 6 és 12) a nemzeti csapatokat 10 perccel előbb indították mint az egyéni versenyzőket és ezeken csak két bónusz pont járt a győzelemért. Charles Pélissier és Rafaele di Paco öt-öt szakaszt nyert meg, mégis a csak két szakaszon nyertes Antonin Magne lett a végső győztes. Az előző évi bajnok André Leducq nem volt formában, tizedikként végzett összesítésben. Herbrand-univerzum A Herbrand-univerzum a matematikai logikában egy logikai nyelv jelkészletéből felépíthető összes ún. alapterm, vagyis a logikai változót nem tartalmazó (függvény)kifejezések halmaza; szerepe az, hogy univerzumul szolgál egy e nyelvek vizsgálata számára fontos és hasznos eszköznek, a Herbrand-interpretációknak. A részletesebb definíciót ld. lentebb Definíció Formális definíció Legyen L elsőrendű nyelv, C ennek konstansjeleinek, F pedig a függvényszimbólumainak halmaza! Rekurzív módon definiáljuk a „C univerzum feletti, F függvényszimbólumaiból készített F-termek” halmazát (és ezen „F-termek” összessége lesz a Herbrand-univerzum): Ha C = ∅, akkor legyen C' = {a}, ahol a egy, az L jelkészletében elő nem forduló szimbólum („fiktív konstans”); Ha C ≠ ∅ akkor legyen C' = C. Tehát mindegyik Hi halmaz (i>0) az azt megelőző H0, H1, …, Hi-1 halmazok uniója feletti egyszerű alaptermek halmaza. Végül pedig a Herbrand-univerzum a következő: Megjegyezzük, a definíció alapján bizonyíthatóan Hi mindig tartalmazza az összes előző H0,H1,…,Hi-1 halmazt. A Herbrand-univerzumelemek mint alappéldányok Legyen L egy (esetleg skolemizált) elsőrendű nyelv, C a (nem-logikai) konstansjelek, F a függvényszimbólumainak, V = {x,y,z … } pedig a (logikai) változóinak halmaza! Emlékeztetünk arra, hogy az f(u1,u2,…,un) alakú kifejezéseket, ahol f∈F függvényjel, a nyelv feletti termeknek (függvénykifejezéseknek) nevezzük. Egy term egyszerű, ha argumentuma nem tartalmaz függvényszimbólumot; összetett ellenben; továbbá egy term zárt, ha nincs benne logikai változó. Legyen adott egy U (univerzum)halmaz, a nyelv egy I interpretációjának alaphalmaza! Ekkor a konstanszimbólumoknak egy-egyértelműen megfeleltetünk néhány univerzumelemet (egy adott interpretációban mozogva, ezt megadva tehát a C halmazt az univerzum részének képzelhetjük). Legyen CU az U azon részhalmaza, melynek elemeivel a konstansszimbólumokat interpretáltuk. Ekkor az f(d1,d2,…,dn) alakú (mellesleg már nem az L nyelvbeli) kifejezéseket, ahol d1,d2,…,dn∈CU; az L nyelvbeli f függvényszimbólum U univerzum feletti alappéldányainak nevezzük (figyelem, ne keverjük össze az „alapterm” és egy term „alappéldányainak” fogalmát, bár pont a Herbrand-univerzum esetében ez nem vezet súlyos hibához. Az F és C halmazokból képezett egyszerű zárt termek és az az F és CU halmazokból képezett term-alappéldányok között „nüansznyi” a különbség, pusztán arról van szó, hogy előbbiek az L elemei, míg az utóbbiak nem, hiszen nem a konstansjeleket, hanem az azoknak megfelelő univerzumelemeket jelölő jeleket tartalmazzák. Utóbbiak egy olyan L' nyelv elemei, melynek konstansszimbólumainak halmaza CU. De a konstanszimbólumok és a nekik az interpretáció által megfeleltett univerzumelemek közötti bijektív megfeleltetés miatt az egyszerű zárt termek és az egyszerű term-alappéldányok is egy-egyértelműen megfeleltethetőek. Hasonlóan igaz ez az L nyelvbeli összetett zárt termekre és az L' beli összetett term-alappéldányokra. Ha „ugyanúgy” épül fel egy L beli kifejezés mint egy L'-beli, azaz szimbólumról szimbólumra vagy megegyeznek, vagy pedig az L-beli formula c konstansjele helyett az L'-beli formulában pont a neki megfelelő univerzumelem(-jel) áll, akkor a zárt term és a term-alappéldány megfelel egymásnak. Az egyik fontos különbség az, hogy a term-alappéldány mindig egy univerzum felett, azaz interpretációban van meghatározva. A term-alappéldányok mibenléte interpretációfüggő. Minden I interpretációhoz létezik egy L'(I) nyelv. Az L nyelv termjei nem függnek az interpretációktól. Mármost az L nyelv Herbrand univerzuma pontosan az egyik ilyen L'(I) nyelv, mégpedig az, ahol az I interpretáció U univerzuma az L nyelv konstansainak halmaza (vagy ha utóbbi üres, akkor egy "fiktív konstansból" álló egyelemű konstanshalmaz). Az L'(I) nyelv termekből áll tehát, melyeket az elsőrendű nyelvekben leírtakhoz hasonló rekurzív módon definiálunk. Kikötve még azt, hogy az L' nyelv C' konstanshalmaza a C nyelv konstanshalmaza legyen, jutunk a Herbrand-univerzum fogalmához. Kis rézkakukk A kis rézkakukk (Chrysococcyx minutillus) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália, Indonézia, Kambodzsa, Malajzia, Pápua Új-Guinea, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám nedves trópusi és szubtrópusi alföldi erdeiben honos. Alfajai Chrysococcyx minutillus peninsularis – (Parker, 1981) Chrysococcyx minutillus albifrons – (Junge, 1938) - Szumátra északi része és Jáva nyugati területei. Chrysococcyx minutillus cleis – (Parker, 1981) Chrysococcyx minutillus aheneus – (Junge, 1938) Chrysococcyx minutillus jungei – (Stresemann, 1938) Chrysococcyx minutillus rufomerus – (Hartert, 1900) Chrysococcyx minutillus crassirostris – (Salvadori, 1878) Chrysococcyx minutillus salvadorii – (Hartert & Stresemann, 1925) Chrysococcyx minutillus misoriensis – (Salvadori, 1875) Chrysococcyx minutillus poecilurus – (G. R. Gray, 1862) Chrysococcyx minutillus minutillus – (Gould, 1859) Gould-rézkakukk (Chrysococcyx minutillus russatus) – (Gould, 1868) Chrysococcyx minutillus barnardi – (Mathews, 1912) Megjelenése A világ legkisebb kakukkfaja, testhossza 15 centiméter és testsúlya 17 gramm. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2015. július 11.) Zajnát-hegyek A Zajnát-hegyek egy igen változatos felszínű hegycsoport a Pilis hegység déli részén, közvetlenül a Budai-hegység határán, Pilisvörösvár, illetve Piliscsaba területén. Nevezik Kopárosnak is, a területen 1927-ben megkezdett, és a táj képét azóta is meghatározó kopárfásítás nyomán. Fekvése A hegycsoport a Pilis hegységben, a hegylánc főtömegének középső részétől délre elhelyezkedő, attól elkülönülő hegytömbben található. Legmagasabb csúcsa a 395 méter magas Fehér-hegy, további magaslatai még a 369 méter magas Vörös-hegy és a 346 méter magas Kis-Széna-hegy. Néha hozzászámítják a hegycsoport keleti szélén magasodó pilisvörösvári Őr-hegyet és a Fehér-hegytől északra emelkedő, 351 méter magasságú Cseresznyés-hegyet is. A Zajnát-hegyeknél a Pilis és a Budai-hegység majdnem összeér, a két hegységet elválasztó völgy itt, az ún. Kopár-hágónál éri el legmagasabb pontját. A hágópont a 10-es főút 23-as kilométere közelében található, a főúttal többé-kevésbé párhuzamosan haladó esztergomi vasútvonal ugyanezt a magasságot már egy alagúttal (kopár-hágói vasúti alagút) küzdi le. A 10-es úttól kevesebb mint 200 méterre emelkedő, 323 méteres – érdekes módon ugyancsak Vörös-hegy nevet viselő – magaslat, illetve a valamivel távolabb található, 368 méteres Kavics-hegy már a Budai-hegységhez tartoznak, mint annak legészakabbi fekvésű csúcsai. Nevének eredete A Zajnát elnevezés eredete nem teljesen tisztázott, valószínűleg összefüggésben állhat azzal a családnévvel, amelyet a közelben – néhány kilométerrel délebbre – állt egykori Aynard várának elnevezése is megőrzött. Ezt erősíti az a tény is, hogy a vár feltételezett helye közelében, Perbál határában magasodó Nyerges-hegyet a helyiek szintén hívják Zajnát-hegynek is. A Kopáros elnevezés szorosan összefügg a hegycsoport történetével: korábban ugyanis ezek a hegyek valóban kopárok voltak, mígnem az akkori tulajdonos József főherceg főerdésze, Dévényi Antal erdőmérnök 1927-ben, országosan is a legelsők között megkezdte a hegy újrafásítását (kopárfásítás). Ehhez hatalmas földmunkával teraszokat alakítottak ki – deszkákkal, facölöpökkel, vízelvezetőkkel és védművekkel biztosítva azokat az eróziótól –, majd fenyőket (főleg erdei-, kisebb részben feketefenyőket) telepítettek a soványka talaj megkötése érdekében. Turizmus A Zajnát-hegyek, elsősorban a 10-es úthoz közeli része népszerű kirándulóhely, kedveltségét változatos terepfelszíne és a magasabb pontokról nyíló igen tetszetős panoráma mellett nem kis részben a hegycsoport lábánál létesített vendéglő, a Kopár Csárda közelségének is köszönheti. A csúcsokról a környező hegyek mellett szép kilátás nyílik Piliscsaba, Pilisszántó és Pilisvörösvár, illetve a Solymári-völgy irányába is. Jelzett turistautak közül egy piros és egy sárga jelzésű útvonal is érinti a Zajnát-hegyeket, valamint egy piros kör jelzés, amely a Kopár Csárda parkolójából indul és a Kopáros legszebb részein végigkanyarogva ugyanoda ér vissza. A Vörös-hegyen két kopjafa is található, a Gyula-pihenő a felirata szerint Zoltay Gyula (1925–1999), a Lóri-emlékhely pedig Sztojka Lóránt (1951–2007) emlékét őrzi, mindkettőt a Naplás természetjáró Szakosztály állította; a közelben bélyegzési lehetőség is van, a Piliscsabai Természetjáró Egyesület „Pilisi kilátások” jelvényszerző túramozgalmának bélyegzőhelyén. A hegycsoport területén több érdekes formájú sziklaformáció is található, a jellegzetesebb sziklaalakzatok egyike például bizonyos szögből egy medve fejére hasonlít, egy másik, keletebbre magasodó szikla bástyára emlékeztet, de található itt olyan képződmény is, amely bizonyos szögből nézve emberi arcra emlékeztet, és olyan is, amely egy kitárt szárnyú ragadozómadárra hasonlít, ezért Sas-szikla vagy Vércse-szikla néven ismerik a túrázók. Ez utóbbinál szintén található egy emléktábla, amit az IBUSZ Természetjárók helyeztek itt el Ágoston Antal (1909–1999) emlékére. Gazdasági hasznosítása A Zajnát-hegyekben régebben több helyen is folyt kőbányászat, ezek közül a Kopár Csárdától nyugatra található, a 10-es út legmagasabb pontja környékén észak felé kiágazó földútról elérhető bánya művelésével már az 1990-es évekre felhagytak. Nagy kiterjedésű, mintegy húsz hektáros alapterületű bánya található viszont jelenleg is a hegycsoport keleti felében, a Vörös-hegy tömbjének délkeleti és az Őr-hegy nyugati részén, ahol a triász kori porló dolomitot bányásszák, legfőképpen nemesvakolatok gyártása céljából. A bányát az 1970-1980-as években néhány évig saját keskeny nyomtávú iparvasút szolgálta ki. A hegycsoportot egy kopár sáv is keresztülszeli, ami alatt a 2000-es évtized végén épített gázvezeték húzódik. Természetvédelem A Zajnát-hegyeken eredetileg minden valószínűség szerint molyhos tölgyes, karsztbokorerdő jellegű erdőállományok lehettek a jellemző növénytársulások, melyek faállományának letermelése után a területet birkalegelőként hasznosították. Ennek folyományaként az amúgy sem vastag talajréteg nagyrészt lemosódott, így nagy területek váltak kopárrá. Ezt az állapotot volt hivatott megszüntetni a térségben több évtizeden át folytatott kopárfásítás, melynek következtében viszont az aljnövényzeti dolomitvegetáció is nagyrészt megsemmisült, csak a sziklakibúvások nem fásítható környezetében maradt fenn. A területen a védett növényfajok közül a kövér daravirág (Draba lasiocarpa), valamint a fokozottan védett magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és Szent István-szegfű (Dianthus plumarius ssp. regis-stephani) előfordulását mutatták ki. Kambodzsai riel A riel Kambodzsa hivatalos pénzneme. Története A kambodzsai rielt 1952-ben vezették be a francia-indokínai piaszter helyébe, ugyanakkor, mint amikor Laoszban a kipet és Vietnámban a đ�ngot. A riel váltópénze kezdetben a centime volt (az érméken cent.-nek rövidítve; 1 riel = 100 centime), de ezt 1959-ben senre módosították (az arány maradt). Az első években a riel és a piaszter együtt forgott, sőt, az első riel bankjegyeken piaszterben is feltüntették a névértéket. később már csak rielben jelezték az értéket. A 10, 20 és 50 centime (később sen) érmék mérete megegyezett a megfelelő laoszi att és vietnámi xu érméknek. 1975-ben a Vörös Khmer jutott hatalomra, és bár tervezték bankjegyek forgalomba hozatalát, sőt a próbanyomatok is elkészültek, végül sosem kerültek forgalomba. Az 1976-ban kihirdetett "demokratikus" alkotmány felszámolta az ország minden civilizált intézményét, köztük a bankrendszert és magát a pénzt is. Ez az állapot egészen a vietnámi hadsereg bevonulásáig fennmaradt. A vietnámi inváziót követően a semmiből kellett létrehozni a rielt, az 1980-ban kibocsátott pénzt 1 amerikai dollár = 4 riel értéken hozták forgalomba. Mivel a gazdaság romokban hevert és korábbi pénz hiányában nem volt mit beváltani az újra, a központi kormányzat szétosztotta a pénzt az emberek közt. A rielt manapság leginkább termények és hasonló közszükségleti cikkek vásárlására használják. A dollárt – különösen az egydolláros bankjegyet – ma is általánosan használják szinte minden területen, és gyakran előnyben részesítik a riellel szemben, így az ország második vagy nem hivatalos valutájának is szokták nevezni. Bankjegyek Az országban az 1995-ben és az új évezredben kibocsátott bankjegyek is forgalomban vannak. 2015-ös sorozat 2015. január 14-én bocsátották ki az új 100 és 500 rieles bankjegyet. 2017. október 25-én bocsátották ki az 1000 és az 5 000 rieles bankjegyeket. Őrös Őrös (korábban Örös, szlovákul: Strážne) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Fekvése Királyhelmectől 10 km-re délnyugatra, a magyar határ mellett, a Karcsa-patak partján fekszik. Nevének eredete Neve a magyar Örs személynévből származik. Az eredetet elhomályosító Őrös alak vélhetően adminisztrációs tévedés következtében került a szlovákiai magyar települések hivatalos névjegyzékébe, a korábbi dokumentumok évszázadokra visszamenőleg Örös néven ismerik a falut. Története A falu királyi szolgálatban állt határőrök falujaként keletkezett. 1310-ben „Wrus” néven említik először, ekkor lett tulajdonosa Imreghy Dénes. 1432-ben „Ewrus” alakban bukkan fel az írott forrásokban. A 15. században a Kistárkányiaké, majd a Fogas és a Boda család birtoka. Később több birtokosa is volt, így a 15. század végén öt, a 16. század végén hat társtulajdonossal rendelkezett. 1572-ben Ibrányi Ferencnek volt itt udvarháza. 1557-ben 4 és fél porta után adózott. 1715-ben 21 háztartást számoltak. 1787-ben 40 házában 255 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ÖRÖS. Magyar falu Zemplén Várm. földes Urai több Urak, lakosai leg inkább reformátusok, fekszik Nagy Kövesdnek szomszédságában, Nagy Géreshez sem meszsze, határja a’ Nagy Géresihez hasonlító, lakosai a’ barom tartásban gyönyörködnek, határja mellett fekszik Gerepese puszta, szántó földgyei a’ homokokon vannak, réttyei pedig lapos, és vizenyős helyeken, annyira hogy ár víz idején nem is lehet használni.” 1828-ban 71 háza és 526 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Örös, a bodrogközi síkságon fekvő magyar kisközség. 124 házat számlál és 614 lakosa van, kiknek nagyobb része református vallású. Postája Nagygéres s távírója és vasúti állomása Szomotor. Ősrégi őrhely, mely az árpádkori oklevelekben Wrs alakban szerepel. 1310-ben István bán fiai István, Vid és Miklós elcserélik az Imreghiek más birtokával. 1432-ben a Kistárkányi család az ura, 1444-ben pedig Pazdics Fogas Istvánt iktatják némely részeibe, de ugyanakkor a Kistárkányi Boda család is birtokosa. 1463-ban Sztrithey László kap itt részeket. 1551-ben a Buttkay és a Boday családok is possessorok. 1570-ben Boda Ozsvátnak és Móré Gáspárnak, 1585-ben Himmelreich Tibornak s Joó Jánosnak is van itt birtokuk. Az 1598-iki összeírás Tibay László özvegyét és Palágyi Gáspár özvegyét, Vancsody Miklóst, Paczoth Ferenczet, Boijy Lászlót és Bornemisza Mátyást sorolja fel. 1619-ben Hardicsay Zsuzsannát, 1655-ben Kállay Klárát s 1658-ban Cserney Pált iktatják itt némely részbirtokokba. 1774-ben Klobusitzky Antal, 'Sennyey Imre, Borbély György, Rátkay Péter, Gazdag István és Sámuel, Pancsovszky Ferencz, Farkas László, Balogh János, Horváth Mihály, Ramocsaházy István és a Pilissy és Bártfay családok a földesurai, azután részben bírják még a Gobóczy, Porubszky és Bartay családok is. Most nincs nagyobb birtokosa. A XVII. századbeli pestis Örösfalut sem kímélte meg, 1690 körül pedig árvíz pusztította. Református temploma 1803-ban épült. Ide tartozik Bús-tanya. Dűlői között szerepel a Gerebse nevű, mely már 1332-ben községként szerepel és a pápai tizedszedők jegyzékében is előfordul. Birtokviszonyai teljesen megegyeznek Örös községével. Gerebse-pusztáról vette előnevét és nevét a Gerebsey család. Itt Örös 98körül fekhetett valahol Csőgérd is, melyet egy 1263-iki határjáró levél említ, midőn V. István Zomotor földjét, Gera, Zompa és Mátyás halála után, Péter mesternek adományozza.” 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része. A szovjet csapatok 1944. november 26-án vonultak be a községbe. Népessége 1910-ben 742-en, túlnyomórészt magyarok lakták. 2001-ben 696 lakosából 641 magyar és 52 szlovák. 2011-ben 653 lakosából 596 magyar és 51 szlovák. Nevezetességei Református temploma 1806 és 1830 között épült klasszicista stílusban , a korábban megsemmisült fatemplom helyén. 1841 -ben leégett; teljes újjáépítésére 1877 -ben került sor. Világháborús emlékművét 1991 . decemberében állították a községháza melletti parkban. Temetői nagykereszt . Felszabadulási emléktábla a községháza falán. Keresztrejtvény A keresztrejtvény a nyomtatott sajtóban megjelenő egyik legnépszerűbb játéktípus. Néha nyereménypályázattal is kombinálják. Népszerűsége abban keresendő, hogy élvezetéhez igen kis eszközparkot igényel - egy ceruzát és egy radírt. Az idők során rengeteg változata alakult ki, ami, a lehetséges szavak mennyiségét is figyelembe véve hihetetlen változatosságot biztosít igen gyenge feltételekkel. Lényege A játék lényege az, hogy a kérdés vagy meghatározás megoldását egy négyzetrács sorába vagy oszlopába kell beírni, amelynek minden fehér mezőjére egy-egy betű kerül. A szavak elválasztására általában fekete mezők szolgálnak, de vannak olyan rejtvények is (például a francia sajtóban), amikben csak egy - függőleges vagy vízszintes - rácsvonal szolgál erre a célra. A válaszok, vagyis megfejtések vízszintesen általában balról jobbra, függőlegesen felülről lefelé olvashatók (de valószínű, hogy kivételt képeznek olyan nyelvek, amelyekben az írás jobbról balra halad). A rejtvénynek sok változata ismeretes. Vannak olyanok, ahol a kérdések jó része egy bizonyos témakörre korlátozódnak. Mások megfejtése után a rejtvény egyes válaszai egy (híres) mondást eredményeznek. Általában egy kérdésre egy szó a válasz, de számos angol keresztrejtvényben több szóból álló válasz is megengedett, amikor a szavak hosszúságát számok mutatják zárójelben a kérdés után. A keresztrejtvénynek egy igen érdekes változata a kriptikus keresztrejtvény, amiben minden kérdés egy külön feladat, enigma, vagyis egy találós kérdés. Ebben a kérdést a feladat nyitjának, vagy kulcsának is lehet nevezni, ami tulajdonképpen egy utasítás a találós kérdés megoldására. Célja Elsődlegesen szórakoztatás, időtöltés. A jó keresztrejtvény szinte kényszeríti a fejtőt, hogy az ábrát a lehető legteljesebben kitöltse. Ehhez mindenképpen időre van szükség, így a szabadidő eltöltésének egyik módozata. Ugyanakkor a jó rejtvény ismereteket is közöl, vagy a fősorok (a megfejtendő feladat) nyújtanak új információt valamilyen életbölcsesség, ismert emberek nevei vagy másmilyen érdekes információ formájában, vagy pedig egyes rész-megfejtések formájában. A beírandó szavak legnagyobb része közismert, a maradék rész valamilyen kevésbé ismert információra vonatkozik. Az arány attól is függ, milyen szintű rejtvényfejtőnek szánják a rejtvényt. Harmadrészt pedig fejleszti a szókincset és a kifejezőkészséget is. Ezt a meghatározások és a beírt szavakon keresztül teszik. A megfejtéseken keresztül a fejtő tesztelheti tudásszintjét, és akár újabb szintre is léphet. Ennek megfelelően a meghatározások lehetnek egyszerűek, tömörek. Ezek fejtése nem igényel komolyabb szellemi erőfeszítést. A hagyományos, hosszabb meghatározások már igénybe veszik a fejtő tudását, esetleg annak legjavát is. A harmadik csoportba a kvízkérdés jellegű meghatározások tartoznak. Ezekhez alapos erőfeszítés, és igen komoly tudásszint tartozik. Története Az angolok szerint a keresztrejtvényt Albert Wynne találta fel a 19. században. A játék azonban az USA-ban indult igazi fejlődésnek. Az első, mai értelemben vett keresztrejtvények a New York World 1913. december 21-i, vasárnapi mellékletében jelentek meg. Magyarországon a „Ma este” című lapban jelent meg először, 1925. január 22-én. A szerző Kristóf Károly volt. Rácstípusok A keresztrejtvények hagyományosa négyzethálós szerkezetűek, ezt hálózatnak vagy rácsnak nevezzük. Attól függően, hogy a rácsban milyen elválasztóformák találhatóak, ezekből mennyi ismert, milyen formában vannak megadva a beírandó szavak vagy betűcsoportok és ezek helye mennyiben meghatározott, több, különféle típusa létezik a keresztrejtvényeknek. Hagyományos A hálózatba írandó szavak meghatározásait különválasztva vízszintesen és függőlegesen, beszámozva sorolja fel a készítő. A szavakat egymástól fekete négyzetek választják el. A számozás a kezdőbetűk sorrendjében történik, minden betű, ahonnan akár vízszintesen, akár függőlegesen indul megfejtés, egy-egy számot kap. A rejtvény ábrájában jellemzően nincsenek szomszédosan sem zárt betűk (azaz amik kizárólag egy meghatározáshoz tartoznak), sem fekete négyzetek. Fekete négyzetek helyett részben vagy egészben opcionálisan előfordulhatnak vastag vonalak is a négyzetek határvonalán, de ezek lehetőség szerint nem érintkeznek fekete négyzetekkel. A hálózat meghatározásokkal lefoglalt része lehetőleg összefüggő kell legyen (bár ez csak ajánlás, de belátható, hogy a fejtést segíti), és lehetőleg minél kisebb részt foglaljanak el belőle a fekete négyzetek. A megfejtéseknek, ha csak lehet, értelmesnek kell lennie, hárombetűsnél hosszabb rövidítéseket, ha csak nem kifejezetten közismert, nem szokás használni. A kétbetűsek lehetnek nyelvtani fejtörők is (pl.: nyúl hasa - yú), ezeket felkiáltójellel emeljük ki. Az obszcén, alpári szavak kerülendőek. Gyakran tartalmaz ''fősort'' is, azaz valamilyen kiemelt, sokszor többszavas szöveget, amit a rejtvény egyik megfejtésének tekinthetünk. Gyakori eset, hogy ezt, mint egyfajta pályázati nevezést kell a fejtő beküldje. Tisztán vonalakkal határolt rejtvény esetén előfordulhat, hogy meghatározott alakú részeit kell kiemelni a rejtvénynek, amiket egymás mellé illesztve a rejtvény egyik megfejtését olvashatjuk. Másik gyakori megoldás, hogy a négyzetek némelyike egy további számértéket kap, az ide kerülő betűket egy külön sorban szám szerint beírva kapjuk a kívánatos megoldást. Olasz Valójában nem is egy, hanem több, általában két rejtvény. A két rejtvényrészt egy folytonos vastagított vonal választja el. Ez a vonal az egyik irányba folyamatosan halad és csak erre merőlegesen kanyarog. A két rejtvényrész nem feltétlenül azonos típusú, de általában mindkettő hagyományos. Bizonyos fokú kombinációs készség is kell a fejtéséhez. A meghatározásokat általában sorrendben, sor és oszlop szerint csoportosítva adják meg. Az olasz típusú rejtvénynek jellemzően nincs fősora, de egyes szavak vagy betűk ki lehetnek emelve, ezek együtt adják a megfejtést. Speciálisan előfordulhat, hogy a rejtvény keretrésze tartalmazza a megfejtést, akkor a szavak némelyike részben ide kerül, ezen részek folytonosan összeolvasva adják a megfejtést. A típust nehezíthetjük azzal, hogy a meghatározásokat bizonyos szempontok szerint ömlesztjük. Ez történhet soron/oszlopon belül, szektorokon belül, irányokon belül, vagy rejtvényeken belül. Különösen nehéz fajtája, ha rejtvényenként, vagy a teljes hálózatra nézve keverten adottak a meghatározások. Természetesen ilyenkor némely betűket meg szokás adni a fejthetőség érdekében. Átmeneti forma, ha a megoldások nincsenek ugyan keverve, de a sor/oszlophatárok nincsenek jelölve. Szerkessze újra Olyan hagyományos típusú rejtvény, amikor a rácsban nincs fekete négyzet, azoknak a helyét is a fejtőnek kell megtalálni. A meghatározások csoportosítva vannak, és legtöbbször a rejtvénynek egy kis részlete meg van adva kezdeti segítségképpen. Kombinációs készséget is igényel. A meghatározások lehetnek ömlesztve is, ilyenkor a betűk és a fekete négyzetek egy részét meg szokás adni. Gyakorlatilag csak fekete négyzetek lehetnek a kész ábrában a fejthetőség érdekében. Skandináv A meghatározások a fekete négyzetekben, vagy az ábra megfelelő oldalán vannak felsorolva. Maguk a meghatározások igen tömörek, hogy a szűk helyre beférjenek. Az egyik legkönnyebben fejthető rejtvénytípus, ugyanakkor bizonyos fokig el is lustítja a fejtőt. A legtöbbször ilyen típussal találkozik az érdeklődő, mert meglehetős sablonossággal gyártható, és fejthetősége miatt nagy számú megoldás keletkezhet, ami egyfajta kiadvány-népszerűsítő szerepet tölt be. Rejtvénysziget Az ábrát nem teljesen tölti ki a rejtvényrács, a határait vastag vonalak jelentik. Gyakran fekete négyzetek nélküli a rácsa. Széles körű ismereteket és jó kombinálást igényel a megfejtése. A meghatározásokat folyamatosan szokás adni, de bármilyen más lehetőség (kivéve az ömlesztett) is előfordul. Az ábra lehet szimmetrikus, ilyenkor a fejtő különféle előfeltételezésekkel is élhet, illetve aszimmetrikus. Általában valamilyen segítség meg van hozzá adva, vagy a zárt betűk, vagy valamilyen más szempont szerint (pl. minden 'a' betű). Betű-szám rejtvény A hálózatban lévő négyzetek be vannak számozva, az azonos tartalmúak azonos számokkal (azaz bijektíven). Az egyes számokhoz tartozó betűket a fejtőnek kell megállapítania. Gyakran a fekete négyzetek is saját számot kapnak. Nehezítésként egy-egy szám több betűt is jelölhet. A rejtvény az eddig felsoroltak bármelyikéből kialakítható. Minden kezdet nehéz A rejtvényábrában a megfejtések a megjelölt négyzetekből indulnak, de tetszőleges irányba haladhatnak. Hasonlít a szókereső rejtvényekhez. Plusz egy vicc Nincsenek meghatározások, a beírandó szavak hosszuk szerint vannak csoportosítva. Gyakran több szó van megadva, mint amennyi az ábra kitöltéséhez szükséges. A megmaradó szavak adják a rejtvény megfejtését (általában egy vicc poénját, innen származik a neve is). Könnyű rejtvénytípus, főleg kezdőknek ajánlott. Másik lehetőség, hogy az ábrában vannak kijelölt részek, az ezekbe kerülő betűk adják a megfejtést. Ez történhet új szavak kialakulásával vagy egy mellékszakasz a kijelölt betűkkel történő kitöltésével. Nehezebb verziója állhat elő, ha nincs megadva kezdőszó, Ábécében Nem meghatározások olvashatóak, hanem a megfejtések, azonban a betűik ábécérendben vannak felsorolva. Nagy szókincs és jó kombinálás kell a fejtéséhez. Fombio Fombio település Olaszországban, Lombardia régióban, Lodi megyében. Lakosainak száma 2314 fő (2017. január 1.). Fombio Guardamiglio, San Fiorano, San Rocco al Porto, Somaglia, Codogno és Santo Stefano Lodigiano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 2293 Guernica A 2293 Guernica (ideiglenes jelöléssel 1977 EH1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. március 13-án. A nagy fehérség A nagy fehérség (eredeti címén: The Big White) egy 2005-ös amerikai krimi-vígjáték Robin Williams és Holly Hunter főszereplésével. Történet Paul Barnell (Robin Williams) hullát talál a szemetesben. Mivel anyagi gondjai vannak, arra gondol, hogy a halott fogja jelenteni a megoldást a problémáira: Paul öccse ugyanis évek óta eltűnt, de mivel nem lett meg a holttest, a biztosító nem fizetett. Azonban a hulla egyáltalán nem hasonlít, volt testvéréhez, így komoly "átalakításon" megy át a halott. A biztosító, miután kifizette a biztosítási összeget, nem nagyon hisz Barnell igazában, így nyomozni kezd. Azonban nem csak ő, hanem még két nehézfiú is keresni kezdi a hullát, ugyanis nem értik, hova tűnt a kukába tárolt áldozatuk. Szereplők Robin Williams - Paul Barnell Holly Hunter - Margaret Barnell Giovanni Ribisi - Ted Waters Tim Blake Nelson - Gary W. Earl Brown - Jimbo Woody Harrelson - Raymond Barnell Alison Lohman - Tiffany Batthyány utca A Batthyány utca Budapest I. kerületében található. Az utca a Batthyány tértől indul; a Budai vár tövében fut egészen a Széll Kálmán térig. A Vízivárosban 1879-ben jött létre három korábbi utca összevonásával. Ezek: 1. Drei Mohren Gasse 1858 (Fő utcától a Gyorskocsi utcáig) 2. Schwanen Gasse 1791 (Gyorskocsi utcától a Kapás utcáig) 3. Wiener Tor Gasse 1830 (Hattyú utcától a Várfok utcáig). Látnivalók A Ponton Galériát a Batthyány utca 65. szám alatt találjuk, mely a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hivatalos galériája. Az utca szinte a Dunától indul, és fokozatosan emelkedik a Széna tér felé. Műemléki védelem alatt áll a 25. sz. ház. Forrás Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 119. o. ISBN 963-05-6410-6 Bacskafalva Bacskafalva (szlovákul Baštín) Bossány településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Simonyi járásban. Fekvése Simonytól 12 km-re délnyugatra fekszik. Története 1332-ben "Baska" alakban említik először. 1413-ban "Bascafalwa" néven szerepel írott forrásban. Kezdetben Baska és fiainak, majd több nemesi család, köztük a Majthényi és Motesiczi családok birtoka volt. 1413-tól 1848-ig a Bacskády családé. A 16. században Bacskafalva kis falu, az 1598-as adóösszeírás szerint mindössze 6 házzal. 1715-ben 2 jobbágy és 1 zsellércsalád adózótt a faluban. A 18. században 6 jobbágy, 5 zsellér és 2 vagyontalan családja volt. 1787-ben 15 házában 136 lakos élt. 1828-ban 24 háza és 168 lakosa volt, akik földműveléssel, fuvarozással foglalkoztak. A század második felében a lakosság száma ismét száz alá esett vissza. Vályi András szerint "BÁCSKAFALVA. totúl Bastin. Elegyes tót falu Nyitra Vármegyében, birtokos Ura volt Botskadi, most Böthy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ Bajmótzi járásban, Nagy Bossánynak szomszédságában, mellynek filiája, réttye, és földgye első Osztálybéli, malma helyben, piatzozása nagy Tapoltsányon; de mivel szőlő hegye nintsen, fája tűzre, ’s épűletre kevés, ’s legelője is szoross, harmadik Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Bacskafalva, (Bastyén), tót falu, Nyitra vgyében. Ut. p. N.-Tapolcsányhoz egy órányira: 148 kath., 14 evang., 6 zsidó lak. F. u. Bacskády familia." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. 1960-ban csatolták Bossányhoz. Népessége 1910-ben 105, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben Bossány 4308 lakosából 4257 szlovák volt. Saint-Martin-le-Pin Saint-Martin-le-Pin település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 282 fő (2015). Saint-Martin-le-Pin Le Bourdeix és Saint-Martial-de-Valette községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Wayne megye (Pennsylvania) Wayne megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Pennsylvania államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Honesdale. Lakosainak száma 51 548 fő (2013. július 1.). Wayne megye Broome, Delaware, Sullivan, Pike, Monroe, Lackawanna és Susquehanna megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Nemzetközi Ifjúsági Kongresszus A Nemzetközi Ifjúsági Kongresszus (más fordításokban: Eszperantó Ifjúsági Világkongresszus, Ifjúsági Eszperantó Világkongresszus, eszperantóul: Internacia Junulara Kongreso, röviden IJK) az Eszperantó Ifjúsági Világszövetség (TEJO) hivatalos éves kongresszusa, egyben az eszperantó világ legnagyobb ifjúsági találkozója. Rendszerint egy hétig tart július–augusztusban, gyakran közvetlenül az Eszperantó Világkongresszus (UK) előtt vagy után. Eddig mintegy harminc országban rendezték meg, és átlagosan kb. háromszáz fiatal vesz rajta részt. Az első ilyen rendezvényre 1938-ban került sor a hollandiai Groet faluban (ekkor és a következő évben még Internacia Junulara Kunveno, Nemzetközi Ifjúsági Találkozó néven), az eddigi legnagyobb számú résztvevőt pedig az 1987-ben, az eszperantó nyelvtervezetének első kiadásának századik évfordulóján rendezett krakkói IJK vonzotta, ahol több mint ezer eszperantista gyűlt össze a világból. Az IJK szervezéséről a TEJO vezetősége dönt az országos szekciók vagy más eszperantó szervezetek részéről történő meghívások nyomán, és az eredményt mindig a megelőző év tavaszán hirdetik ki. Magyarország eddig négy alkalommal volt házigazdája az eseménynek: 1966-ban Pécsett, 1983-ban Debrecenben, 1999-ben Veszprémben, 2008-ban pedig Szombathelyen. IJK-k listája Az alábbi táblázatban minden eddigi és elkövetkező IJK fel van tüntetve, valamint a helyszín, az ország és a résztvevők száma (a jövőbelieknél a jelentkezők száma). Amint a táblázatból látható, az IJK-k területi eloszlása eléggé egyenlőtlen Európa javára: 2010-ig bezárólag 5-öt rendeztek Amerikában (7,5%), szintén 5-öt Ázsiában (7,5%) és 56-ot Európa területén (85%). Európán belül Hollandiában szerveztek találkozót a legtöbbször (9-szer), Németországban 6-szor, az Egyesült Királyság, Franciaország, Lengyelország, Magyarország és Svédország pedig 4-4 alkalommal adott otthont a rendezvénynek. A 2012-es kongresszust Japánba, Tenribe tervezték, de ebben az országban végül nem tudták megrendezni, így a vietnámi Hanoi városára esett a választás, ahol ugyanebben az évben az eszperantó Világkongresszust is rendezték. Könyvtári Figyelő A Könyvtári Figyelő negyedévenként megjelenő folyóirat, egyike az országos könyvtári szakfolyóiratoknak. Célja, hogy a hazai könyvtári világ országos jelentőségű kérdéseiről, valamint a Könyvtári Intézetben és az Országos Széchényi Könyvtárban folyó, a magyar könyvtáros-társadalom egészet érintő munkákról, fejlesztésekről, vizsgálatokról tájékoztasson. A jelenlegi felelős szerkesztő Kovács Katalin. A folyóirat története A folyóiratot 1955-ben indította az Országos Széchényi Könyvtár. A lap elődje a Könyvtári Tájékoztató című külföldi lapszemle volt, amelyet a Magyar–Szovjet Társaság könyvtártudományi szakosztálya indított közösen az Országos Széchényi Könyvtár módszertani osztályával. A folyóirat címét 1958-ban változtatták Könyvtári Figyelőre. 1965 novemberében az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács ülése után következőket fogalmazták meg a lap profiljával kapcsolatban: „A Könyvtári Figyelő tekintse fő feladatának a magyar szakemberek tájékoztatását a külföld szakirodalmáról, összefoglaló tematikus szemlék, recenziók, fordítások, tömörítvények stb. formájában. Közölje emellett a magyar szakirodalom adatközlő részét: a fontosabb kutatási jelentéseket, felmérések adatait, statisztikákat stb. Tájékoztassa a könyvtárosokat a könyvtárügy országos jelentőségű eseményeiről.” A folyóirat alapvető célkitűzése a magyar könyvtárosszakma érdemi tájékoztatása, a hazai és nemzetközi tapasztalatok tudományos igényű feldolgozása. Főként elméleti írásokat, kutatási eredményeket vagy részeredményeket és műhelymunkákat közöl. A lap története során több változáson ment keresztül. 1959-ig arra törekedett, hogy tájékoztassa a könyvtárosokat a külföldi szaksajtóban megjelent cikkekről, amit úgy vitt véghez, hogy a legfontosabb cikkek egy részét lefordította. 1959-ben a Könyvtártudományi és Módszertani Központ létrejöttével lényeges változások léptek életbe mind szerkesztésében, mind külalakjában. Ezek a változtatások az 1959. 1. számtól kezdve figyelhetőek meg. Három témakörben jelentek meg rovatszerű közlemények a lapban: az ország nagy könyvtáraihoz beérkezett könyvtártudományi jegyzékek, a külföldi szakmai folyóiratok cikkeinek bibliográfiája és fordítások jegyzéke. További változás, hogy híreket és összefoglalókat is közzétett, valamint tematikus egységekbe rendezte a cikkeket az egyes számokban. Az 1991-es év újabb változásokat hozott a lap életében, mivel a szakmai igény és a gazdaságosság jegyében megújult. A Könyvtári és Dokumentációs Szakirodalom referálólap beépítésével új rovat jelent meg, valamint új borítót és tipográfiát kapott a folyóirat. A referálólap beépítésével áttértek az évi négyszeri megjelenésre is. Az 1992. évi 1. számhoz az előfizetők egy tizenhat kérdésből álló kérdőívet kaptak kézhez, amelynek az volt a célja, hogy felmérjék az olvasók véleményét a megújult folyóiratról. A kiküldött nyolcszáz kérdőívből ötven érkezett vissza; a válaszolók nagy része városi könyvtár munkatársa volt. A legtöbb válaszoló jónak minősítette a lapot, sokan témajavaslatokat és ötleteket is küldtek be. Rovatok A folyóiratban több állandó rovat található. A legrégebbi rovatok a Tanulmányok, a Kitekintés és a Könyvismertetés. A Tanulmányok rovat elméleti írásokat közöl a magyar könyvtárügy és könyvtárpolitika átfogó kérdéseiről. A Kitekintés rovatban a külföldi könyvtárügy aktuális kérdéseit mutatja be tömörítésekkel, szemlékkel és fordításokkal. A Könyvismertetés rovatban a legújabb szakkönyvekről és elektronikus dokumentumokról készült ismertetések és kritikák kaptak helyet. Az Elődeink írták/Évfordulók rovatban az elmúlt 100 év kimagasló szerepű könyvtárpolitikusainak munkásságából, valamint a fontosabb szakmai eseményekről és évfordulókról értesülhetünk. A Külföldi folyóirat-figyelő rovatban a külföldi szakfolyóiratok cikkeiből találunk referátumokat. A folyóirat időközönként tematikus számokkal jelenik meg. Ilyen volt például a 2010. 4. szám, ami a Könyvtártudományi és Módszertani Központ negyven évét mutatta be, valamint a lap 1981. évi különszáma, mely a külföldön élő magyar származású könyvtárosok és hazai könyvtárosok találkozójáról tudósított. A folyóirat példányai A folyóiratot a következő referáló lapok és adatbázisok dokumentálják: HLISA (Hungarian Library and Information Science Abstracts), HUMANUS (Humántudományi Tanulmányok és Cikkek Adatbázisa), Library Literature and Information Science Full Text (Wilson), LISTA (Library Information Science and Technology Abstracks, EBSCO), ProQuest Library Science. A Könyvtári Figyelő online változata a http://ki.oszk.hu/kf címen érhető el. Az elektronikus felületen két szám késéssel érhetők el a nyomtatott lapszámok cikkei. A folyóirat 1955 és 1974 közötti időszakáról Szinainé László Zsuzsa készített repertóriumot. A 2012. év 2. számától kezdve a főszerkesztő helyett a felelős szerkesztő felel a folyóiratszámok előállításáért és tartalmukért, valamint új szerkesztőbizottságot állítottak fel. Poliploid komplex A poliploid komplex növények egymással rokonságban lévő, különböző szintű ploidiájú csoportja, amely lehetővé teszi a fajok közötti örökítőanyag-cserét. A poliploid komplexet először E. B. Babcock és G. Ledyard Stebbins írták le, 1938-as monográfiájukban (The American Species of Crepis: their interrelationships and distribution as affected by polyploidy and apomixis). A Crepis nemzetségben és néhány más lágy szárú évelő faj esetében akkor alakulhat ki poliploid komplex, ha legalább két genetikailag izolált diploid populáció létezik, a mellettük létező és velük szaporodni képes (hibridizáció) auto- és allopoliploid leszármazottak mellett. Így az egymással összefüggő formák komplex hálózata jön létre, ahol a poliploid egyedek lehetővé teszik a géncserét a diploid fajok között, amik egyébként képtelenek lennének egymással szaporodni. Egy jól kutatott példa a poliploid komplexekre a Glycine nemzetség (ide tartozik a szójabab is). A poliploid komplexek nem illenek bele az Ernst Mayr-féle hagyományos fajfogalomba („a fajt olyan ténylegesen vagy potenciálisan egymással ivarosan szaporodni képes populációk alkotják, melyek más hasonló csoportoktól a szaporodás szempontjából elkülönülnek”). Panzerfaust (album) A Panzerfaust a norvég black metal együttes Darkthrone ötödik nagylemeze. 1995 júniusában jelent meg Európában a Moonfog, az Egyesült Államokban a The End Records kiadó által. Áttekintés Az album stílusában hasonló a korai Cetlic Frost-albumokhoz, különösen a "Triumphant Gleam", a "The Hordes of Nebulah" és a "Beholding the Throne of Might" számok. A dalok hangminősége követi a Transilvanian Hunger "nyers" vonalát. Emiatt több kritikát is kapott az album. Az éneksávok a keverés következtében hangosabbak lettek a kelleténél, így azokban a részekben, amelyekben ének van, a hangszerek elhalkulnak. A "Quintessence" című szám szövegét a black metal mozgalom egyik leghírhedtebb alakja, Varg Vikernes írta. 2010 októberében a Panzerfaust újra ki lett adva egy kétlemezes változatban a Peaceville Records kiadó által. A második lemezen Fenriz elmagyarázza az album készítését és a dalok témáit. A kommentárban Fenriz megjelölte a Cetlic Frost 1984-es Morbid Tales, a Bathory 1986-os Under the Sign of the Black Mark és a Vader 1989-es Necrolust albumát riff-inspirációnak. Számlista Az összes dalszöveg szerzője Fenriz, kivéve a megjelölt helyen, az összes szám szerzője a Darkthrone. La Croix-sur-Roudoule La Croix-sur-Roudoule település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 98 fő (2015). La Croix-sur-Roudoule Entrevaux, Sausses, Auvare, Daluis, Guillaumes, Puget-Théniers és Saint-Léger községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Microhydromys A Microhydromys az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Microhydromys musseri Flannery, 1989 - szinonimája: Microhydromys argenteus vésettfogú cickányegér (Microhydromys richardsoni) Tate & Archbold, 1941 - típusfaj Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul) Capharnaum A Capharnaum amerikai technikás death metal zenekar. Története Az együttes 1993-ban alakult a Connecticut állambeli Avon-ban. Jason és Jordan Suecof testvérek alapították, ők ketten a mai napig része a bandának. 1999-ben feloszlottak, de 2003-ban újraalakultak. Első nagylemezüket 1997-ben adták ki. 1999-ben egy demót is megjelentettek. 2004-ben a második stúdióalbumuk is piacra került. Tagok Jason Suecof - gitár (1993-1999, 2003-) Jordan Suecof - dobok (1993-1999, 2003-) Mike Poggione - basszusgitár (2003-) Matt Heafy - ének (2003-) Alex Vieira - gitár (2004-) Diszkográfia Reality Only Fantasized - album, 1997 Plague of Spirits - demó, 1999 Fractured - album, 2004 Oregon Route 238 Az Oregon Route 208 (OR-208) egy oregoni állami országút, amely kelet–nyugati irányban a 199-es szövetségi országút és a 99-es út Grants Pass-i csomópontjától a 62-es és 99-es utak medfordi kereszteződéséig halad. A szakasz Jacksonville Highway No. 272 néven is ismert. Leírás Az út Grants Pass és Medford között déli irányú félkört leírva fut. Az OR 99 és a US 199 csomópontjától indulva a New Hope-i elágazáshoz érkezik, majd Murphyt és az Applegate-folyót keresztezve délkeletre fordul. A szakasz Provolt után másodszor is áthalad az Applegate-folyó felett, majd északkeletre fordulva Applegate-be ér. A pálya Ruch után Jacksonville-be kanyarodik, majd Medford belvárosában a vasúti vágányokon átívelő felüljárót követően a 62-es és a 99-es utak elágazásánál ér véget. Capiago Intimiano Capiago Intimiano település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 5524 fő (2017. január 1.). Capiago Intimiano Como, Lipomo, Montorfano, Orsenigo, Senna Comasco és Cantù községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Derby Ez a cikk az angliai városról szól, más jelentéseit lásd: Derby (egyértelműsítő lap) Derby city Angliában, East Midlands régióban, a Derwent folyó partján található. Derbyshire megye névadója (a megyeszékhely azonban nem Derby, hanem Matlock). 1977-ben nyert city státuszt. 2006-os becslés szerint a city és városi övezete együttes lakossága 236 300, ezzel Anglia 18. legnagyobb települése. Részei Derby 17 wardra oszlik. Legközelebbi települések Borrowash, Ockbrook, Draycott, Melbourne (Derbyshire, Anglia, UK), Elvaston, Coxbench, Quarndon, Little Eaton, Morley (Derbyshire, Anglia, UK), Duffield, Belper, Heanor, Ripley, Ilkeston, Ripley (Derbyshire Constabulary HQ), Langley Mill, Alfreton, Chesterfield, Matlock (Itt van a Derbyshire Megyei Tanács székhelye), Bakewell, Alfreton, Buxton, Breaston, Long Eaton, Sandiacre, Sawley Nottingham, Sandiacre, Beeston, Coalville, Loughborough, Ashby-De-La-Zouch, Measham Castle Donington, Leicester, Burton-upon-Trent. Gazdasága Az alábbi adatok a Derbyben termelt GDP-t, illetve változását szemléltetik, folyó áron, a Nemzeti Statisztikai Hivatal (Office for National Statistics) adatai szerint, font sterlingben. Ipara Derby legnagyobb alkalmazói a Rolls-Royce plc (a környéken röviden 'Royce's' néven emlegetik) és a Toyota Motor Corporation. Derbyben van az internetes és telefonos bank Egg központja. Jelentős cég a városban még a vasúti rendszereket és repülőgépeket gyártó Bombardier és a nagy erőművekhez szükséges rendszereket gyártó Alstom. Derby sokáig jelentős vasúti központ volt és korábban itt volt a Midland Railway vasúti vállalat központja és a British Railnek is voltak itt műhelyei és kutatóegységei. Ebből a szempontból a város ma már kevésbé fontos, de a vonatgyártás továbbra is folyik Derbyben, az angol vasúti hálózatban stratégiai fontosságú csomópont és sok fontos vasúti gyártó van jelen. Az információ-technológia területén a Core Design cég központja, amely a Tomb Raider videojátékok kifejlesztőjeként volt legismertebb. Látványosságai A derbyi katedrális a harmadik legmagasabb toronnyal büszkélkedhet az ország anglikán templomai között. Az utóbbi években egy pár vándorsólyom vert tanyát a toronyban. Turistalátványosság a Derby Gaol is a Derby Megyei Börtön mélyén, a föld alatt, amelynek eredete 1756-ig nyúlik vissza. A régi selyemmalomban kapott helyet a Derbyi Ipari Múzeum, amely a város ipartörténetét é technológiai vívmányait mutatja be. A Pickford-ház Múzeum épületét Joseph Pickford építette 1770-ben. Itt lakott és innen irányította üzleteit. Pickford tervezte a King Streeten álló St Helen-házat is. A Derbyi Múzeum és Galéria (Derby Museum and Art Gallery) többek közt Joseph Wright-festményeket, Royal Crown Derby-porcelánokat és helyi régészeti leleteket mutat be. A belváros képe 1968-ban gyökeresen megváltozott, amikor megépült a belső körút és két új híd a Derwent folyón. A körút vonala keresztülhaladt a St. Alkmund-templom és György-kori temetőjén, Derby egyetlen György-kori terén. Mindkettőt lerombolták, máig nem szűnő kritikákat gerjesztve. A Fort Street és a St Alkmund's Way újabb épületei közé tartozik a Friargate Stúdiók, a Joseph Wright Főiskola és a Jurys Inn bár. A város központjának képét ma a katedrális helyett egy magasra épített hotel uralja. Érdekes helyek A katedrális-negyed Darley Abbey falu A derbyi arborétum A Derby-csatorna A derbyi katedrális A Derbyi Ipari Múzeum (Silk Mill) A Derbyi Friargate állomás (ebből csak Handyside hídja maradt fenn a Friargate-en át) A Markeaton Park kisvasút A Pride Park Stadion (A Derby County F.C. )-é és elődjéé, a Baseball Groundé, mára lebontották) A Derwent folyó A St Helen-ház Közlekedés Közút Központi fekvése folytán Derby kiváló közlekedési összeköttetésekkel rendelkezik. A várostól mintegy 15 mérföldre keletre halad el az M1 autópálya, amely dél felé Londonnal, észak felé Sheffielddel és Leedsszel köti össze Derbyt. A többi áthaladó, vagy a közelben futó fontos út közt van az A6-os út (eredetileg ez volt Londonból Carlisle-be futó és Leicesterrel és Manchesterrel is összekötő főút), az A38 (Bodminból Mansfieldbe Bristolon és Birminghamen keresztül), az A50 (Warringtonból Leicesterbe Stoke-on-Trenten át), az A52 (Newcastle-under-Lyme-ból Mablethorpeba, hozzátartozik a Derbyt Nottinghammel összekötő Brian Clough út is) és az A61 (Derbyből Thirskbe Sheffielden és Leedsen át). Bacsó Nándor Bacsó Nándor (Szolnok, 1904. március 13. - Budapest, 1974. május 29.) meteorológus, klimatológus, egyetemi tanár. Életrajza 1904. március 13-án született Szolnokon Bacsó Ferenc tisztviselő és Szmazsonka Erna fiaként. A szolnoki gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakán folytatta, ahol 1928-ban szerzett tanári oklevelet, majd a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett 1939-ben. A földrajztudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (1959). 1929-től az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet munkatársa, oktató az Agrártudományi Egyetemen és a Kertészeti Egyetemen. 1957-ig az agrometeorológiai adatgyűjtést irányította, valamint az ország csapadékmérő hálózatát szervezte, foglalkozott a mikroklimatológiával, és fontos vizsgálatokat végzett az árvizek okainak beható elemzésével. Fő munkaterülete az éghajlattan, elsősorban Magyarország éghajlati vizsgálata volt. A korábbi statisztikus, "földrajzi" szemlélet helyett fizikai látásmóddal megújította ezt a kutatási ágat. Munkáját a Steiner Lajos és a Hegyfoki Kabos emlékérmek mellett több állami kitüntetéssel is elismerték. Szolnokon utcanév is őrzi emlékét. Nagyszámú szaktanulmányon kívül több áttekintő értekezést, éghajlati tan- és kézikönyvet irt. Jelentős munkája a "Magyarország Éghajlata" (társszerzőkkel, 1959). Főbb munkái A szélsebesség maximális értékei Budapesten. (Az Időjárás, 1931) Buda százéves hőmérsékleti közepei. (Természettudományi Közlöny. Pótfüzet, 1932) Mikroklíma és növényzet a Bükkfennsíkon. Zólyomi Bálinttal. (Az Időjárás, 1934) Időjárás-éghajlat és Magyarország éghajlata. Réthly Antallal. (Bpudapest, 1938) Kísérletek az időjárás és éghajlat irányítására. (Budapest, 1939) A csapadék valószínűség évi változása Magyarországon. 1871–1935. (Budapest, 1939) Szingularitások a napfény tartalmának évi változásában. 1–2. Boda Erzsébettel. (Az Időjárás, 1939) A népies időjárási szabályok és a valóság. (Budapest, 1940) Útmutatás meteorológiai megfigyelésekre. Szerk. (Budapest, 1941) Az éghajlattan elemei növénytermesztők számára. (Budapest, 1946) A hőmérséklet eloszlása Magyarországon. 1901–1930. (Budapest, 1948) Éghajlattan. (Budapest, 1948) Agrometeorológia. Egyetemi jegyzetek (Budapest, 1950) Meteorológia. Egyetemi jegyzetek (Budapest, 1952; 2. kiadás 1953) Magyarország éghajlata. Kakas Józseffel, Takács Lajossal. (Budapest, 1952) A hőmérséklet szélső értékei Magyarországon. 1901–1950. (Budapest, 1952) Meteorológiai műszerek elhelyezése és kezelése. Kakas Józseffel, Takács Lajossal. Egyetemi jegyzetek (Budapest, 1953; 3. átdolgozott kiadás Batta Erzsébettel. Debrecen, 1956) Az éghajlatkutatás kérdései. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1955) Meteorológiai és agrometeorológiai alapismeretek. Egy. jegyz. (Bp., 1956) Budapest és környékének éghajlata. (Budapest, 1958) Bevezetés az agrometeorológiába. Egyetemi tankönyv. (Budapesr, 1958; 4. bővített kiadás 1973) Magyarország légterének éghajlati energiaviszonyai. Doktori értekezés (Budapest, 1958) Magyarország légterének energiaforgalma. (Budapest, 1961) A talajvédelem meteorológiai alapjai. (Gödöllő, 1968) Az élővilág szerepe a földfelszíni anyag- és energiaforgalomban. (Budapest, 1972). Szalai György (súlyemelő) Szalai György (Gádoros, 1951. február 14. –) magyar súlyemelő, edző. Pályafutása Sportpályafutása a labdarúgással kezdődött, Gádoroson a később válogatottságig jutott Pisont István édesapja foglalkozott vele és a hasonló korú gyerekekkel. Érdeklődését már fiatalon kitöltötte a sport. Nyolcadikosként 148 centimétert ugrott magasba. Az orosházi gimnazista évei alatt a súlylökés és a diszkoszvetés került előtérbe. 1968-ban egy szombathelyi atlétikai versenyen fedezte fel Tóth Géza, az olimpiai ezüstérmes és világbajnok súlyemelő. Súlyemelőként Magas (180 cm), arányos testi felépítésű (108 kg), erős izomzata biztosította, hogy eredményes sportoló lehessen. 1970-től sorozatban érte el az országos ifjúsági rekordokat. Sportklubjai, kiskatonaként a Budapesti Honvéd Súlyemelő Szakosztályában, majd 1973-ban Leninváros, 1977-ben pedig Tatabánya következett. Ecser Károly, Hanzlik János és Orvos András voltak a mesterei. A nehézsúlyú (110 kg) sportoló versenysúlya 108 kg közelében volt. 1981-ben megoperálták a könyökét, majd a Tatabányán meghirdetett takarékossági intézkedések tudatában visszavonult. Néhány év után elhatározta, szerencsét próbál külföldön. Akkor is Aján Tamáshoz fordult, aki 1985-ben Egyiptomba irányított, de egy év után hazajött. Aktív sportpályafutását befejezve naponta szakít időt az emelésre. Kiemelkedő eredményei Olimpia Szovjetunióban, Moszkva városában rendezték, a XXII., az 1980. évi nyári olimpiai játékok súlyemelő tornát, ahol az összetettben bronzérmet szerzett. Világbajnokság Világkupa-győzelemmel rendelkezik. Országos bajnokság Legjobb sporteredménye: 392,5 kg összetettben Sportvezetőként Egyiptomi edzősködés után az ifjúsági válogatott, később a szekszárdi Húsos edzője volt, ezután a szövetség főtitkára lett. Rövid vállalkozói tevékenységet követően (2002–2003) között Tunéziában edzőként tevékenykedett. 2008-ban Aján Tamásnak a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség elnökének közbenjárására a hetvenmilliós Iránban a súlyemelőknél igyekszik átadni a tudását. Teheránban eredetileg 13-14 éves gyerekek mellé hívták, de néhány hónap elteltével már a 17 és a 20 évesek korosztályos válogatottjainak felkészítése a feladata. 2010-ben Szalai György vezetésével Magyarországon vendégeskedett az iráni súlyemelő válogatott. Battle of Armagideon (Millionaire Liquidator-album) A Battle Of Armagideon (Millionaire Liquidator) egy 1986-os lemez Lee Perrytől. Számok Introducing Myself (4:19) Drum Song (4:42) Grooving (4:41) All Things Are Possible (2:33) Show Me That River (4:15) Time Marches On (:49) I Am a Madman (5:49) The Joker (3:37) Happy Birthday (5:11) Sexy Lady (3:17) Time Marches On (4:21) I. e. 694 Évszázadok: i. e. 8. század – i. e. 7. század – i. e. 6. század Évtizedek: i. e. 740-es évek – i. e. 730-as évek – i. e. 720-as évek – i. e. 710-es évek – i. e. 700-as évek – i. e. 690-es évek – i. e. 680-as évek – i. e. 670-es évek – i. e. 660-as évek – i. e. 650-es évek – i. e. 640-es évek Évek: i. e. 699 – i. e. 698 – i. e. 697 – i. e. 696 – i. e. 695 – i. e. 694 – i. e. 693 – i. e. 692 – i. e. 691 – i. e. 690 – i. e. 689 Események Szín-ahhé-eríba asszír király szárazföldön és folyami flottával megtámadja és feldúlja Elámot . Elámban palotaforradalomban megölik a királyt, II. Sutruk-nahhuntét. Testvére, Hallusu-Insusinak kerül a trónra. Az elámiak elfoglalják Szippart és magukkal hurcolják az asszír trónörökös babiloni királyt , Assur-nádin-sumit. Ninivében felavatják Szín-ahhé-eríba palotáját. Gare d’Issou - Porcheville Gare d’Issou - Porcheville vasútállomás Franciaországban, Issou településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Saint-Lazare-Mantes-Station via Conflans-Sainte-Honorine-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Limay Gare de Gargenville Könyökizom A könyökizom (latinul musculus anconeus) egy izom az ember felső alkari részén. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A felkarcsont (humerus) külső könyökdudoráról (epicodylus lateralis humeri) ered. A singcsont (ulna) proximalis részének lateralis oldalán tapad. Funkció A háromfejű karizommal (musculus triceps brachii) együtt feszíti az alkart. Stabilizálja a könyök ízületet. Távolítja a singcsontot miközben forog. Beidegzés, vérellátás A nervus radialis (C7, C8, T1) idegzi be és az arteria profunda brachii valamint a arteria interossea recurrens látja el vérrel. Six Mile tó (Alaszka) A Six Mile tó (Six Mile Lake) Alaszka déli részén található kis tó. Hasonló néven még három tó található Észak-Amerikában (Michigan, Ontario és Új-Skócia területén). A tó két nagyobb tó, a Clark-tó és az Iliamna-tó között fekszik és ezekkel összeköttetésben áll a Newhalen folyón keresztül. A tó 5 km hosszú és 1 km széles. A legközelebbi település Nondalton kisváros, mely a tó nyugati partjainál fekszik. Seungri Seungri (hangul: ��; született: ��� I Szunghjon (Lee Seung-hyun); Kvangdzsu (Gwangju), 1990. december 12.) dél-koreai énekes, táncos és színész, a Big Bang együttes tagja. Pályafutását táncosként kezdte, majd részt vett a Big Bang válogatóján, ahol a kilencedik körben kiejtették, később azonban kapott még egy lehetőséget a bizonyításra és végül tagja lett az együttesnek. 2008-ban az együttesből elsőként szerepelt musicalben. Művésznevének jelentése: „győzelem”. Seungri a Kjonghi (Kyunghee) Egyetem posztmodernzene-szakán tanult, melyet az elfoglaltságai miatt 2012-ben abbahagyott. Egy online kurzusokat tartó egyetemen folytatja a tanulmányait. Folyékonyan beszél angolul és japánul. Diszkográfia V.V.I.P (2011) Let's Talk About Love (2013) The Next Day (2006) Strong Baby feat. G-Dragon (2008) Filmográfia Sonagi (2008) Shouting! (���!) (2009) Light And Shadow ( cameo a 8 és 9. részben) Kindaichi Shonen no Jikenbo – Hong Kong Kowloon Treasure Murder Case (japán) (2013) Angel Eyes (2014) Why Did You Come to My House? (2009) Nineteen (2009) High & Low The Movie (2016) 1995-ös Formula–1 brit nagydíj A brit nagydíj volt az 1995-ös Formula–1 világbajnokság nyolcadik futama. Futam Silverstone-ban a pole-pozíciós Hill kétkiállásos taktikán volt Schumacher egy kiállásával szemben. Hill második kiállása után Schumacher mögé tudott csak visszajönni. A brit a 46. körben előzni próbált a Priory kanyarban de mindketten kipördültek és kiestek. A versenyt Johnny Herbert nyerte, amely első F1-es futamgyőzelme volt. A versenyt egy ideig Coulthard is vezette, de boxutcai sebességkorlátozás túllépése miatt büntetéssel sújtották, így harmadik lett Alesi mögött. A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után A Benetton - Renault és a Williams - Renault csapatok szabálytalan üzemanyag használata miatt nem kapták meg az brazil nagydíjon a nekik járó pontokat. Statisztikák Vezető helyen: Damon Hill: 32 (1-22 / 32-41) Michael Schumacher: 13 (23-31 / 42-45) Johnny Herbert: 14 (46-48 / 51-61) David Coulthard: 2 (49-50) Johnny Herbert 1. győzelme, Damon Hill 8. pole-pozíciója, 10. leggyorsabb köre. Benetton 19. győzelme. Nils Nilsson Nils Nilsson (Karlstad, 1936. március 8. – 2017. június 24.) olimpiai ezüstérmes svéd jégkorongozó. Pályafutása Az 1964-es innsbrucki olimpián ezüstérmes lett a svéd válogatottal. Két-két világbajnoki arany, ezüst- és bronzérmet szerzett a pályafutása alatt. Labdarúgóként a Djurgårdens IF, az IK Göta és a Karlstad BK csapataiban játszott. A Djurgården együttesével 1959-ben svéd bajnoki címet nyert. Sikerei, díjai Olimpiai játékok ezüstérmes: 1964, Innsbruck Világbajnokság aranyérmes (2): 1957 , 1962 ezüstérmes (2): 1963 , 1967 bronzérmes (2): 1958 , 1965 Lira (énekesnő) Lerato Molapo, művésznevén Lira, (1979. március 14. –) dél-afrikai énekesnő. Miriam Makeba, Stevie Wonder, Aretha Franklin és Nina Simone hatott a leginkább rá. Egyetemet végzett, számvitelt tanult, majd jövedelmét felhasználva készítette el első demo-lemezét. Lemezek Feel Good (Sony/BMG Africa, 2006) Soul in Mind (Sony/BMG Africa, 2008) Lira Live in Concert: A Celebration (Sony/BMG Africa, 2009) Return to Love (Sony/BMG Africa, 2011) The LIRA EP (2011) Rise Again (Shanachie Records, 2014) Born Free (Otarel Music, 2016) Diósviszló Diósviszló község Baranya megyében, a Siklósi járásban. Fekvése Baranya megyében, a Villányi-hegység déli oldalán, Harkánytól északnyugatra, Szava és Márfa között fekvő település. Története Az Ormánság keleti szélén elterülő település történelme visszanyúlik az őskorba. A spontán feltárások csiszolt kőkorszaki eszközei, a szőlőművelő keltáktól származó vaskard, és a mai nap is várdombnak nevezett területen feltételezett lakóhelyük, a község belterületén feltárt két római sírhely, a földművelés alkalmával fellelt római pénzérmék, a területen áthaladó alsóbbrendű római kereskedelmi útvonal igazolja, hogy a területen már ősidők óta éltek emberek. A mai értelemben vett állandó település – az eddigi adatok alapján – a honfoglalással hozható összefüggésbe. A honfoglaló Botond törzséhez tartozó Kán (Kaán) nemzetségét tarthatjuk a Keleti-Ormánság, így a falu ősnemzetségének. A település neve először a 14. század elején jelent meg írásos formában, mint a Kán nemzetséghez tartozó Vyzlau formában írt nevű család birtoka. Az 1330-ban, valamint az 1332-ben keletkezett iratok szerint már állt a vár, a kegyúri templom. A kiterjedt területen 4 vízimalom működött, a domboldalon jelentős volt a szőlőművelés. Egy 1191-ben kelt irat a település déli részén fekvő Szomorfalváról tesz említést, mint a siklósi uradalom része. Ezek, valamint az egyéb adatok megerősítik, hogy a falu legkésőbb talán a honfoglalás utáni évtizedekben, vagy az 1100-as évek elején keletkezett. (Összehasonlításul: Rádfalva (Raád) 1117-ben már 200-300 lelket számláló település volt.) Az 1300-as évek elején a falu már a környék egyik legjelentősebb települése volt. Pápai tized fizetésében Viszlót (akkori írásmóddal: Wyzlaut) csak Siklós előzte meg. Hiteles adatok igazolják, hogy a mai iskola és a parókia területén az 1300-as évek elején már állt a vár. A feltehetően várszerűen megépített nemesi udvarház romjai az 1800-as évek elején még megtalálhatók voltak. A református templom építésénél fel is használták a vármaradvány köveit. A település birtokosai közül meg kell említeni Perényi Pétert, Siklós földesurát, aki az 1500-as évek elején „bekebelezte”, saját területeihez csatolta Viszlót, kisajátítva a püspöki, kanonoki területeket. 1520-tól a történelem már nem említi külön Szomorfalvát, Kis-Puszát mint önálló településeket, pedig ott még kétszáz évig éltek emberek. Ettől az időtől számíthatjuk a településeket együttesen Viszlóként. A 16. század első évtizedeire (1520-1530) tehető a falu reformációja is. Szomorfalván, a református hitre áttért lakosság felépítette fatalpas, veszőből font, sárral tapasztott falú, harangtorony nélküli oratóriumát (imaházát). Ide jártak hitéletet élni Diásról, Viszlóról, Márfáról a református vallásúak. A település történelméből megemlítendő az 1607-ben keletkezett bírói pecsétnyomó, amelyet a török időkből elsőnek tartanak Baranyában. A pecsétnyomó mintái alapjául szolgáltak a későbbi évszázadok bélyegzőihez is. A falu életében jelentős változás 1730-ban történt. A vármegye parancsára Szomorfalva, Kis-Puszta, Újnép 4-6 házas településeit felköltöztették a község mai területére. A lakosság a későbbi időkben a régi településeket Ó-Viszlónak, az újat Diásnak, Diás-Viszlónak nevezte. 1751-ben ökrökkel felvontatták az oratóriumot is. (A várat, valamint a katolikus kegyúri templomot a törökök feltehetően a 16. század közepe táján rombolták le.) 1757-ben a református egyház megnyitotta az első hiteles anyakönyvet. (Az anyakönyv azóta is megvan, állapota jó.) Különlegességként megemlítendő, hogy a házassági anyakönyvekben már rögzítettek házassági, sőt eljegyzési szerződéseket. A reformátusa egyház még abban az évben megszervezte a rendszeres, kötelező, tanrend szerinti oktatást. Az addigi kötetlen és követelmény nélküli nevelés-oktatást felváltotta az előírt tanmenet és tanterv szerinti, vizsgákkal záródó tanítást. Az iskola élén kinevezett iskolavezető, az iskolarektor állt. Munkáját a felkért és megbízott tisztségviselők ellenőrizték. A lakosság 1800-ban határozta el, hogy új, téglafalú, harangtornyos templomot épít. A vármaradványokból, közadakozásból, többségében saját munkával felépített, akkor a környék egyik legszebb templomát 1804-ben szentelték fel. A toronyba két harang került. A falu 1852-től jogilag önálló községgé szerveződött. Önállóan és szabadon választott bírót és képviselő-testületet. A következő évtizedeket a folyamatos, korszerűsödő fejlődés jellemezte. 1870-ben évi két alkalomra vásártartási jogot szereztek. Két évvel később a község megvásárolta a Batthyány családtól a községben az utolsó nagybirtokot. A 720 holdas terület tulajdonosa a község lett. 1882-ben a községet körorvosi székhellyé nyilvánították, és 14 községet csatoltak körzetéhez. (14 évvel később az önállóságot átszervezés miatt megvonták.) 1894-ben 24 alapító taggal megalakult az Önálló Tűzoltó Egylet. 1902-ben Viszlót nagyközséggé nyilvánították. Ezzel egy időben önálló jegyzőséget hoztak létre. A nagyközségi besorolást a képviselő-testület folyamatos kérelmezésére 1937-ben visszavonták. Az évekig tartó huzavona után 1903. december 2-án hirdették ki a község új nevét. A település-részek elnevezéseiből adódóan lett az új név Diósviszló. A lakosság szellemi és kulturális fejlődését elősegítendő, 1904 novemberében az egyház megalakította a Református Olvasókört, ami 1948-ig működött. 1907-ben a község postát kapott, vele együtt kiépítették a távbeszélő-hálózatot is. A Harkány és Pécs közötti vasútvonal megépítésével, 1913-ban a falu is bekapcsolódott az országos hálózatba. 1917-ben megalakult a Diósviszló és Vidéke Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. 1924-ben épült meg a Tüskés pusztát a vasútállomással összekötő, a falu főutcáján áthaladó ipari kisvasút. A vármegye 1932-ben állandó csendőrőrsöt telepített. Az őrs 1944. december 2-ig működött. 1935-ben Diósviszlót önálló, körzeti orvosi székhellyé nyilvánították. A második világháború ténylegesen 1944. december 2-án érte el a községet. A november eleje táján a falut megszálló 40-60 fős német egységeket 2-án a délutáni órákban, tüzérségi előkészítő tűz után a támadó orosz csapatok néhány óra alatt kiszorították. A támadó főerők a községet azonnal el is hagyták, de a visszamaradó „rendfenntartó” erők csak márciusban vonultak el végleg. A hadmozdulatok a falubeliek között emberáldozatot nem követeltek, de egyes épületekben jelentős károk keletkeztek. Beleváry Ferenc tevékenysége A község történetében az 1800-as évek közepén kiemelkedő szerepe volt Beleváry Ferenc református lelkésznek. Beleváry 1801-ben született Csurgón, elemi és gimnáziumi tanulmányait is ott végezte. 1816-1822 között a Debreceni Kollégium diákja volt. Tanulmányainak elvégzése után Siklósra került, ott dolgozott 3 évig, mint rektor. Lelkészi vizsgáinak letétele után Fülöpszálláson, Kiscsányban, Cegléden és Mohácson káplánkodott. 1844. április 24-én foglalta el a viszlói lelkészi állást. Személyében ismét nagy műveltségű, nagy tudású, tenni akaró és tudó lelkész került az egyház – és közvetve a község – élére, aki gondos, erőskezű, de bátorító pásztora lett a lakosságnak. Lelkészi munkája mellett jelentős energiát fordított a község fellendítésére is. Beleváry Ferenc szorgalmas, okos takarékossággal jelentősen gyarapította az egyház és a település vagyonát. A helyi teendők mellett sem feledkezett meg szülővárosáról Csurgóról. Beleváry és Nyárády János kezdeményezésére, adományaiknak felhasználásával jött létre 1869-ben a csurgói tanítóképző, amelyhez Beleváry maga 10 000 forinttal (az akkori értékben 100 kh föld árával) járult hozzá. Egyházi és világi munkájának elismerését tükrözi az a „köszönő levél” is, amelyet a már 24 éve Viszlón élő lelkésznek a Kaposvári Református Egyházmegye közgyűlése a „tisztelet és hála jeléül” 1868-ban küldött. Beleváry Ferenc nagy tervei között szerepelt egy új iskola építése is. A lelkész a tervezést és a szervezést is maga végezte. Tervei alapján és irányítása mellett 1853-ban adták át az egy tantermet, irodát és a három szobás tanítói lakást magába foglaló épületet. 1872-ben eladó lett a község területén lévő utolsó nagybirtok, a Batthyány-Strattmann tulajdonú 720 kh földterület. A község – Beleváry kezdeményezésére – a birtokot megvásárolta. A telekkönyvbe tulajdonosként a községet jegyezték be. A közös birtoklás emlékét ma márványtábla őrzi a felső erdei erdészház homlokzatán. Beleváry Ferenc lelkész viszlói tevékenysége elévülhetetlen. Az egyházért, a faluközösségért 34 éven át fáradozó ember munkájának eredményeit még ma is őrzik azok az egyházi és községi épületek, amelyek az ő kitartó munkájának eredményeként épültek, vagy újjáépültek. Beleváry Ferenc lelkész 1878. január 15-én halt meg. A viszlói ó-temetőbe temették el, felesége mellé, az általa megnyitott, akkor új temetőbe. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,5%-a magyarnak, 13,9% cigánynak, 0,9% horvátnak, 1,6% németnek, 0,4% szerbnek mondta magát (7,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 46,7%, református 23,4%, görög katolikus 0,4%, felekezeten kívüli 15% (13,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Ormánság-kapu (Szatyor Győző alkotása) 214 éves református templom Első világháborús emlékmű Közösségi ház, falutörténeti gyűjtemény 20. század elejéről származó kovácsoltvas kerítések, nagykapuk Hagyásfás legelő Banauei rizsteraszok A banauei rizsteraszok mesterségesen kialakított, a hegyoldalakba vájt 10 000 km²-es területet elfoglaló teraszok Fülöp-szigetek Ifugao tartományban. Létrejötte A 2-3 ezer éve létrejött, megkapó szépségű teraszok a Fülöp-szigetek látványosságai közé tartoznak. A sík termőföldek hiányában vájták őket a hegyoldalakba az itt élő emberek, lényegében mindenféle segédeszköz nélkül, pusztán a kézerejüket használva. Mintegy 10 000 km²-es területet elfoglaló rizsteraszokat a hegyekből lezúduló víz táplálja a praktikusan kialakított öntözőcsatorna-rendszer segítségével. Világörökség része A helybéliek alapvető élelmiszerének számító rizs mellett különféle zöldséget is megteremnek a magaslatokon, bár a fárasztó mezőgazdasági munkát egyre kevesebb fiatal vállalja, s inkább a városokba költöznek, és ott próbálnak boldogulást találni. A jellegzetes lépcsők állapota a kevesebb gondozás miatt egyre romlik, az erózió súlyos károkat okoz bennük, ám ennek ellenére évről évre egyre több turista látogat el a teraszokhoz, jelentős bevételi forrásokhoz juttatva az ott élőket. Az 1995 óta a világörökség részének számító rizsültetvények környéke eredetileg gyér növényzetű vidék volt, és csupán az emberi erő és lelemény varázsolt belőlük földi paradicsomot. A hatalmas erőfeszítések árán kivájt teraszok oldalait előbb kővel és fával erősítették meg a természettel harcba szálló emberek, majd a völgyekből felhozott termőföld segítségével tették termékennyé a hegyoldalakat. A rizsteraszoknak helyet adó Ifugao tartomány a Fülöp-szigetek azon vidékei közé tartozik, ahol az életszínvonal kissé magasabb, a filippínók életkörülményeik valamivel jobbak, mint az ország más részein. Nemcsak a táplálékot adó lépcsőzetes teraszok adnak páratlan élményt az ide látogató turistáknak, hanem a rengeteg színpompás virág és üde zöld bokor is, amelyet a helybéliek ültettek el, hogy még díszesebbé varázsolják környezetüket. Az általuk megtermelt rizs íze egyébként némileg eltér a megszokottól, illetve vöröses színével küllemre sem hasonlít a többi fajtához. Alexov Lyubomir Alexov Lyubomir (szerbül Љубомир Алексов/Ljubomir Aleksov, Budapest, 1948. december 26.) magyarországi szerb pedagógus, közéleti személyiség. 1990 és 2014 között Lórév polgármestere, 2007 és 2014 között a Szerb Országos Önkormányzat elnöke. 2014-től az Országgyűlés első szerb szószólója. Életpályája Budapesten született, de a szerb többségű Lóréven él, az általános iskolát is végzett. A gimnáziumi érettségi után középiskolai tanári diplomát szerzett. Tizenhat évet töltött a közoktatásban, majd részt vett a tanügyigazgatásban, illetve a pedagógiai szolgáltató intézetekben (Országos Közoktatási Szolgáltató-intézet, Országos Közoktatási Intézet). Munkája során tantervvel, illetve érettségivel kapcsolatos munkákat végzett. 2006-ban jelent meg az általa is jegyzett Új érettségi Magyarországon – Honnan, hová, hogyan? Egy folyamat állomásai című tanulmánykötet, amelyben a nemzetiségi érettségiről értekezik. A magyarországi szerb közéletben a rendszerváltás óta részt vesz. Az 1990-es önkormányzati választást követően a lórévi képviselő-testület a község polgármesterévé választotta. Négy évvel később már közvetlenül választották a község vezetőjévé. Tisztségét 1998-ban, 2002-ben, 2006-ban és 2010-ben is megtartotta. Emellett a Szerb Országos Önkormányzat tevékenységében is részt vett, 2007-ben a testület elnökévé választották, ahol egy alkalommal megerősítették. A 2014-es országgyűlési választáson a szerb nemzetiségi lista vezetője lett. Mivel a lista nem szerzett kedvezményes mandátumot, így Alexov lett az Országgyűlés első szerb nemzetiségi szószólója. Emiatt az önkormányzati tisztségeiről lemondott. A 2018-as országgyűlési választáson ismét a szerb nemzetiségi lista első helyére választották. 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2016-ban a Szerb Egyház a Szent Száva-érdemrend második fokozatával tüntették ki. Machairodus A Machairodus az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába és a fosszilis kardfogú macskaformák (Machairodontinae) alcsaládjába tartozó nem, amely a késő miocén földtörténeti korban élt. Tudnivalók A machairodusok körülbelül 23,03–5,332 millió évvel ezelőtt népesítették be Európát, Ázsiát, Afrikát és Észak-Amerikát. A Machairodus volt az egyik legősibb kardfogú macskanem, egyes feltételezések szerint a pliocén elejére belőlük alakult ki a Homotherium, mely a késő pleisztocénig népesítette be Európát, Ázsiát, Afrikát, Észak- és Dél-Amerikát. A legnagyobb Machairodus-faj 1-1,2 méter magas és 2 méter hosszú volt. Koponyája látványosan keskeny volt a modern macskafélékhez képest, szemfogai hosszúak, vékonyak és oldalról lapítottak voltak. Valószínűleg a késhez hasonlóan működtek, a ragadozó zsákmányállata torkának felhasítására használta. A machairodusok valószínűleg lesből vadásztak, mivel a lábai túl rövidek voltak ahhoz, hogy egy hosszú üldözést lehetővé tegyenek, ezért lesből ugrott áldozatára. Rendszerezés A nembe az alábbi 6 faj tartozik: Machairodus alberdiae Ginsburg et al. , 1981 Machairodus aphanistus Kaup, 1832 - típusfaj Machairodus laskerevi Sotnikova, 1992 Machairodus pseudaeluroides Schmidt-Kittler, 1976 Machairodus robinsoni Kurtén, 1975 Machairodus horribilis Schlosser, 1903 Rousson (Gard) Rousson település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 4034 fő (2015). Rousson Allègre-les-Fumades, Les Mages, Saint-Florent-sur-Auzonnet, Saint-Jean-de-Valériscle, Saint-Julien-de-Cassagnas, Saint-Julien-les-Rosiers, Saint-Privat-des-Vieux, Salindres és Servas községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Stazione di Borgo Fornari per Voltaggio Stazione di Borgo Fornari per Voltaggio vasútállomás Olaszországban, Ronco Scrivia településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Genova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Ronco Scrivia Stazione di Busalla 3551 Verenia A 3551 Verenia (ideiglenes jelöléssel 1983 RD) egy földközeli kisbolygó. Dunbar, R. S. fedezte fel 1983. szeptember 12-én. Járványtan A járványtan vagy epidemiológia az egészséghez kötődő jelenségekkel (betegség, fizikai és kémiai ágensek stb.) és ezek időbeli variációinak mérésével foglalkozik. A járványtan a mikrobiális populációbiológia vagy populációdinamika azon ága, amely a mikrobák szaporodását és terjedését nem a mikrobák abszolút mennyiségében, hanem az általuk megfertőzött egyedek számában méri. A járványtan foglalkozik továbbá az egyes populációk egészségügyi állapotával, a populációkban várható élettartammal is. Vizsgálja az egyes egyedek és a populációk egészségi állapotát meghatározó tényezőket, alapot nyújtva a népegészségügyi intézkedéseknek. Az 1960-ban, Prágában megtartott nemzetközi, a járványtan témakörében zajló tanácskozás a következőképpen fogalmazta meg a járványtan fogalmát: "A járványtan az orvostudomány önálló ága, amely a fertőző betegségek keletkezésének és elterjedésének okait kutatja, és a rendelkezésre álló eszközöket felhasználva megelőzésükre, végső soron teljes felszámolásukra törekszik." Története A tulajdonképpeni járványtan története Dr. John Snow kutatásaival kezdődik, aki az 1854-es kolerát tanulmányozta London Soho kerületében. Az esetek feltérképezése alapján arra jutott, hogy a fertőzés forrása egy nyilvános vízhálózat volt. A fertőzött kutakat rendőri erőkkel lezáratta, és a kolera terjedése megállt. Mindamellett utalások vannak arra, hogy az epidémia már csillapodóban volt a kutak lezárásakor. Giovanni Maria Lancisi (1654 - 1720), a pápa orvosa már a 18. században a mocsarak lecsapolására és a jobb higiéniára vezette vissza a különféle betegségek, köztük a malária visszaszorulását. Peter Anton Schleisner dán orvos 1849-ben megfékezte a Vestmann-szigeteki tetanuszepidémiát. Az úttörők közé tartozik Semmelweis Ignác is, aki 1847-ben felfedezte, hogy a gyermekágyi láz jobb higiéniával megelőzhető. Felismeréseit, eredményeit 450 oldalas könyvben tette közzé 1860-ban (1861-es évszámmal). Antiszeptikus eljárását figyelmen kívül hagyta a magyar és az osztrák orvosi közvélemény. Kortársai kinevették, bolondnak tartották, és intézkedéseit nem vették komolyan. Nem hitték el neki, hogy láthatatlan kórokozókat, baktériumokat visznek át. Halála után eljárása feledésbe merült. Éppen Semmelweis halála évében, 1865-ben Joseph Lister angol sebész Louis Pasteur egyik művéből megismerte a kórokozó baktériumok elméletét, s felfedezte, hogy a baktériumokat el kell pusztítani, mielőtt azok a nyílt sebbe bejutnának. Ehhez bevezetett egy sor antibakteriális eljárást. Lister első tanulmányát az antiszeptikus sebészetről 1867-ben jelentette meg, de még neki is több mint évtizedes küzdelmet kellett folytatnia, hogy az orvosi gyakorlatban meghonosodjon a felfedezés. A fertőtlenítés módszerének elterjedéséhez nagy lökést adott, amikor 1880-ban, a Gotthard-alagút építése közben felfedezték az ancylostoma duodenalet, egy horgasfejű galandféregfajt, a Szent-Gotthard-kór kórokozóját. A járványtani ismeretek alapján jobb munkakörülményeket biztosítottak, és a higiénián is javítottak. A huszadik század elejétől matematikai módszereket is alkalmaznak a betegségek előfordulására és terjedésük előrejelzésére. Feladatai A járványtan a különböző összehasonlító módszerek együttese, melyek lehetővé teszik a kóros jelenségeket kiváltó tényezők gyakorisági okainak feltárását. A fertőző megbetegedések, járványok keletkezésével, terjedésével, a folyamatok törvényszerűségével, megszüntetésével foglalkozó tudomány. Statisztikákat készít a betegségekről és a kiváltó okokról, matematikailag modellezi terjedésüket. Mindezt filozófiai és etikai szempontból is áttekinti. Az okok felderítéséhez kísérletekre is szükség lehet, így vizsgálják a táplálkozás, a stressz, a szociális helyzet, és a vegyszerek szerepét. Kísérleteket végeznek a következmények megállapításához, a maradandó állapot, a közérzet és a betegség alakulásához. Matematikai modellekkel jósolják meg a járványok megjelenését, valószínű terjedését. Ezeket a modelleket használják az oltási kampányok megtervezésében. A járványtani vizsgálatokat rendszerint három részre osztják fel, úgymint leíró, elemző és kísérleti tevékenységekre. Az új betegségek kielemzésében, mint a SARS vagy a madárinfluenza, a járványtan megkerülhetetlen. Kapcsolódó tudományágak A járványtan, számos más tudományágra is támaszkodik, mint például a: mikrobiológia , amely tisztázza az egyes fertőző betegségek kórokát, a kórokozók tulajdonságait, és kidolgozza a különféle védőoltásokat . A közegészségtan, település-, élelmezés-, munka-, és a személyi higiéne kérdéseit tanulmányozza. Az orvosi meteorológia, a fertőző betegségek évszakonként változó előfordulására, illetve az időjárási viszonyok és a fertőző betegségek gyakorisága között kutatja az okokat. A klinikai tudományágak, amelyek a fertőző betegségek lefolyására, gyógyítására adnak jellemző adatokat. A társadalomtudományi módszerekkel a fertőző betegségek, és a szociális ellátottság között fennálló kapcsolatot vizsgálják. Felosztása A járványtan, általános és részletes fejezetekre oszlik, melyből az első az általános érvényű megállapításokat, míg a részletes, az egyes fertőző megbetegedésekre jellemző ismereteket tárgyalja. Fontos szakterületei általános modellező epidemiológia humán epidemiológia állat-egészségügyi epidemiológia növény-egészségügyi epidemiológia A megelőző orvostudomány Az epidemiológia humán egészség- és Állatorvostudományi alkalmazott területe a megelőző orvostudomány (nemzetközi nevén a preventív medicina) egyik fontos részét is képezi. A megelőző orvostudomány a járványtanon kívül az azzal szoros kapcsolatban álló közegészségtant is tartalmazza. A preventív medicina az egészséghez kötődő jelenségek: betegség, fizikai, kémiai és biológiai ágensek, társadalmi szintű valamint térbeli és időbeli eloszlásának tanulmányozásával foglalkozik. Vizsgálatának célja azon ismeretek feltárása, amelyek a populáció egészségi állapotát döntő módon befolyásolják, annak érdekében, hogy a veszélyforrásokat minimalizálja, a lehetséges problémákat (járványokat, tömeges megbetegedéseket) megelőzze. Az elemző közegészségtan a különböző összehasonlító módszerek együttesének felhasználásával, analizálja a kóros jelenségeket kiváltó tényezők gyakorisági viszonyait és az azt kiváltó okokat. Mérőszámok a járványtanban A mérőszámok segítik a népesség egészségügyi helyzetének áttekintését, és egy betegség terjedésének megértését. Ha egy adott mérőszám átlép egy korlátot, akkor jelzi, hogy célzott intézkedésekre van szükség. Az adott helyzet előre meghatározott módon kezelhető, és jobban látható az egyes intézkedések hatása. A gyakoribb mérőszámok: a kockázat, az élethossziglani kockázat, a prevalencia, az incidencia, az attribúciós kockázat, és a reprodúciós ráta. Kockázat A kockázat az adott időtartam alatti megbetegedés vagy halál valószínűségét jelenti egy adott csoportban. Példaként tekintsünk egy 1000 fős csoportot, akik közül tizenöt év alatt húszan haltak meg, így ebben a csoportban a halálozási kockázat 20/1000. (Checkoway et al. 1989). Betegségek esetén fontos figyelembe venni, hogy egy személy többször is megbetegedhet egy adott betegségben. Így 1000 ember esetén egy év alatt akár 1500 náthát is regisztrálhatnak. Élethossziglani kockázat Az élethossziglani kockázat az egy élet tartamára számított kockázat. Azt méri, hogy mekkora esély van az adott betegségben megbetegedni a teljes élettartam alatt. Prevalencia A prevalencia egy adott populációt érintő jelleg (pl. betegség) előfordulási gyakorisága. Checkoway és társai (1989) szerint meg lehet különböztetni az adott időpontban ill. időszakban fellépő prevalenciát. Az adott időtartamra vonatkozó prevalencia nehezen interpretálható, ezért inkább az egy időpontra megadott prevalenciát alkalmazzák. Általában ezt nevezik prevalenciának. Nem tévesztendő össze az incidenciával, ami az új esetek számát, illetve arányát adja meg. Példa: 2002. január elsején az XYZ vállalat 1024 dolgozója küszködött hátfájással. A vállalat dolgozóinak összlétszáma 15 000, tehát a prevalencia 0,068 volt 2002. január elsején. Incidencia Az incidencia az új megbetegedések aránya a teljes népességben. Megfelel az abszolút rizikónak, ami egy adott csoportban méri az új megbetegedések számát. A relatív rizikó ellenben azt méri, hogy a fertőzésveszélynek kitett egyének mekkora arányban kapják el a betegséget. Az incidencia segít leírni a rizikócsoportokat. Például kimutatható vele, hogy a rák inkább az idősek betegsége, mint a fiataloké. Ezért az okok összefüggnek egyes, a kortól függő tényezőkkel. Ezek a tényezők segíthetnek megérteni a rák okait. Az incidencia és a prevalencia kapcsolata Az incidencia és a prevalencia közötti kapcsolatot el lehet képzelni úgy, hogy az incidencia egy csap egy medencébe, amiben a vízszint a prevalencia. A medence két kifolyója a gyógyulás és a halál incidenciája. Ha ugyanannyi folyik be, mint amennyi ki, akkor a medence szintje változatlan marad. Ez jelzi a prevalencia dinamikus egyensúlyát: incidenciabetegség = incidenciagyógyulás + incidenciahalál Az incidencia a prevalenciával szemben megmutatja, hogy például hány baleset történik. Mivel az incidenciába nem számít bele, hogy rövid, vagy hosszú ideig tart-e a felépülés, azért leginkább a megelőzésben van szerepe. Ha sikerül megelőzni egy balesetet, akkor eggyel kevesebb kezelésre van szükség. Ezzel szemben a prevalencia azt segít kiszámítani, hogy például mennyibe kerül a balesetek áldozatainak kezelése. Attribúciós kockázat Az attribúciós rizikó segít felmérni, hogy mennyire járul hozzá egy tényező egy betegség kialakulásához. Példa: napi tíz cigaretta elszívása és a tüdőrák közötti kapcsolat: attribúciós kockázat = incidencia10 - incidencia,0 azaz a napi tíz szál cigarettát szívók és a nem dohányzók kockázatát hasonlítjuk össze. A nem dohányzók kockázata a maradék kockázat. Reprodukciós ráta A reprodukciós ráta megadja, hogy egy fertőzés hány további fertőzést okozhat egy védtelen népességben. A nettó reprodukciós ráta figyelembe veszi a védettséget is. Az epidémia megfékezésére a nettó reprodukciós rátát egyre kell csökkenteni. A járvány felszámolására ezt a mérőszámot egy alá kell vinni. Minél kisebb ez az érték, annál előbb szabadulhatunk meg a bajtól. Példák reprodukciós rátákra: malária : több, mint 1000 kanyaró : 15-18 gyermekbénulás : 6-8 A képletekből következik, hogy az endémia elkerülése végett a malária ellen a népesség 99,9%-át, a kanyaró ellen 93,7%-át, és a gyermekbénulás ellen 86%-át kell beoltani. Ha az átoltottsági arány ennél alacsonyabb, akkor a következmény helyi endémia lehet. Tehát a beoltassam-e a gyereket kérdésnek nemcsak személyes, hanem közegészségügyi vonatkozása is van. Bár egy gyereknek kevés arra az esélye, hogy rózsahimlőben, vagy kanyaróban haljon meg, de terjeszti a betegséget, így azok a felnőttek is elkaphatják, akik még nem találkoztak ezeknek a gyermekbetegségeknek a kórokozóival. Náluk ezek a betegségek súlyosabbak, szövődményekkel is járhatnak. Extrém példaként említhető a malária: Kenyában a betegség elhatalmasodott, míg Indiában féken tartható. Kenyában a reprodukciós ráta 1900 körüli, míg Pandzsábban csak 1,4. A kórokozó mindkét esetben ugyanaz (plasmodium falciparum), de a maláriát terjesztő szúnyogfajok különböznek. Kenyában az anopheles gambiae él, aminek minden második nap vért kell szívnia, ráadásul kizárólagosan embervérre specializálta magát. Ellenben a panzsábi anopheles culicifacies csak minden harmadik nap kell vért szívnia, és áldozatainak csak 10%-a ember. Ráadásul a két faj élettartama is különböző: egy csípés után x nappal az anopheles gambiae egyedeinek x0,95-része van még életben, ellenben az anopheles culicifacies faj egyedeinek x0,75-része éri meg az x-edik napot a csípés után. Ez szintén nagy különbséget jelent, tekintve, hogy a kórokozónak 12 napot kell eltöltenie a szúnyogban, mielőtt újra fertőzőképessé válik. Endémia, epidémia és pandémia Az endémia egy adott betegség megszokott előfordulása egy adott népességben. Ha ez egy adott mérőszámot meghalad - influenza esetén 10%-os fertőzöttségi arány - akkor epidémiáról van szó. Az epidémia úgy is definiálható, mint a fertőzöttségi arány időszakos, a megszokottnál nagyobb mértékű megemelkedése egy adott területen. Pandémiáról akkor beszélnek, ha a fertőzöttségi arány több kontinensen is nagy mértékben megemelkedik. Az egyes besorolások csak a fertőzöttségi aránytól függenek, és semmi közük sincs a betegség súlyosságához, lefolyásához, vagy a betegség miatti halálozás arányához. Járványtani vonatkozások Az orvostudománnyal szemben a járványtan a betegségeket azok földrajzi, gazdasági és társadalmi környezetében tekinti. Ez elengedhetetlen a különböző megbetegedést okozó tényezők feltárásában. Így bizonyítható be például, hogy az AIDS-et a HIV vírus okozza. Az egyes tényezők kölcsönhatásban állnak egymással. Egy példa: Egy adott vidéken az éghajlat lehetővé teszi, hogy az ottani termények fogyasztásával elkerülhető legyen az alultápláltság és a hiánybetegségek. Az emberek egészségesebbek, kevesebbszer kell otthon maradniuk, ezért a gyerekek rendszeresen tudnak iskolába járni, ezzel jobbak lesznek a tanulmányi eredményeik. A jobb tanulmányi eredményekkel a gyerekek továbbtanulhatnak, és magasabb képzettséget érhetnek el. Ezáltal jobb állást kaphatnak felnőttként, és jobban kereshetnek. A magasabb keresetek lehetővé teszik a jobb táplálkozást, a jobb egészségügyi ellátást, vagy akár azt is, hogy elköltözzenek egy egészségesebb vidékre, ahol például nincs malária. Egy általános, mindenkire kiterjedő egészségbiztosítási rendszer lehetővé teszi, hogy a családok ne csak az elsőszülött fiú egészségével törődjenek. A járványtan tudósai azt javasolják, hogy úgy alakítsák az egészségügyi rendszert, hogy a család, mint egész termelőképes maradjon. Ősi-barlang Az Ősi-barlang egy megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Pilisben található. Rézkori és bronzkori, régészeti leletek is előkerültek belőle. Leírása A barlang a Pilis hegység nyugati oldalán, Klastrompuszta közelében, a Csévi-szirtek déli oldalán, az alsó sziklakibúvásban, Pilisszentléleken, egy fokozottan védett területen található. A bejárata a Legény-barlang és a Leány-barlang közelében, a Bivak-barlang alatt nyílik, körülbelül 500 méter tengerszint feletti magasságban. A barlangkataszteri száma 4840-78. A barlang felső triász, dachsteini mészkőben, karsztvízszint alatti oldódással alakult ki. Jelenleg egy szűk kürtőn át lehet megközelíteni. A barlang délnyugati részén hatalmas omlások zárják le a feltételezhető további járatokat. A barlang fenekét törmelék borítja, amely feltehetőleg a bejáratot elfedő omlással hozható összefüggésbe, amely valószínűleg még az őskorban történt. A múltban két alsóbb bejárata is volt, ezek azonban az omlások következtében eltömődtek, mára lejtőtörmelék fedi őket. Le van zárva és csak engedéllyel, kutatócsoporttal, valamint kutatási céllal látogatható. Az érintetlen formakincs miatt lehet következtetni arra, hogy a barlangot az őskor óta nem fosztották ki a műkincs keresők. A feltáráskor rézkori és bronzkori cserépedények, háziállatok és vadállatok csontjai, valamint emberi csontok kerültek elő. Előfordul az irodalmában Csévi-szirti Cserepes-barlang (György 2009) néven is. Kutatástörténete 1999 februárjában tárta fel bontással az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület. Az egyesület 2000 márciusában terepbejárást tartott a helyszínen. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint 74 méter hosszú és 13 méter mély, valamint 450 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. Igenév Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas mondatrövidítő szerkezetek létrehozására. A magyarban négy fajtáját ismerjük: főnévi igenév (énekelni) – vö. infinitivus melléknévi igenév (éneklő, [el]énekelt, [el]énekelendő) – vö. participium határozói igenév ([el]énekelve, [el]énekelvén) – vö. gerundium igenévi ige (anyám énekelte dal) Elvétve egyes további, rögzült igenévi alakok is előfordulnak ‑tán/‑tén, ‑at/‑et és ‑t képzővel: Némelyek magukban is megállnak, és ragozhatatlanok (hazafelé menet, visszafelé jövet ), mások kötelezően a tárgyra vonatkozó birtokos személyjelet viselnek, és szintén ragozhatatlanok (valami láttán, hallatán, olvastán ), megint mások az alanyra vonatkozó birtokos személyjelet viselik, és opcionálisan vagy akár kötelezően ragokat hordoznak ( jártamban-keltemben, ott jártunkkor, röptében kapja el a legyet, valaki főztje, valaki léptei, valaki tudtával vagy tudtán kívül), míg máskor a tárgyra utaló birtokos személyjel található a szó végén, s ezt szintén rag követi (feladata végeztével ). Fekete-ház (Szeged) A Fekete-ház (Szeged, Somogyi utca 13. sz.) múzeumi kiállítóhely. Épülete Mayer Ferdinánd kereskedő építette 1857-ben az angol gótika szellemében és romantikus stílusban Gerster Károly tervei alapján. Nevét korábbi, erősen sötétszürke színéről kapta. 1860-65-ben ebben az épületben működött a belvárosi kaszinó önkényuralom-ellenes hangulatban. Nyaranta nőnevelde működött az épületben, majd helyet kapott itt a Szegedi Híradó szerkesztősége is. Később, 1917-19-ben a könyvtárszobában volt a Munkásotthon székhelye, ebben az épületben alakult meg a Nemzeti Tanács 1918. október 22-én, ezért nevezte ezt a házat Juhász Gyula a szegedi Pilvax-nak. A kisajátítás után tanácsi bérlők költöztek be, 1985-től került a Móra Ferenc Múzeum tulajdonába. Szervezet A Móra Ferenc Múzeum filiáléja. Gyűjteménye A Fekete-házban kapott helyet a Móra Ferenc Múzeum történeti, irodalomtörténeti és iparművészeti anyaga. A történeti gyűjtemény majd 10 000 muzeális tárgyból, több mint 40 ezer oldal dokumentumból áll, az irodalomtörténeti gyűjtemény 15 ezer tételt számlál, az iparművészeti anyag közel 1700 egység. Becses emlékei közt szerepel Szeged város Mátyás-kori pecsétnyomója, egy 17. századi keréklakatos puska, a puskaműves céh 18. századi serlege, Fejős Ferenc lakatos cégére 1902-ből. Található a gyűjteményben egy első világháborúból hazahozott doberdói fa, mely sok katona életét mentette meg az olasz fronton a puskagolyótól. Állandó kiállításai A Csongrád és Csanád megyék társadalma 1867-től 1945-ig című kiállítás céhes emlékeket, a polgári életmód emlékeit, a 19. század vezető iparágait (kender-, szalámigyártás, paprikafeldolgozás) mutatja be, egészen az egyetemalapításig. A másik tárlat Buday György életét kíséri végig Kolozsvártól, Szegeden, Rómán át Londonig. Buday György, a neves fametsző illusztrátor (1907-90) részese volt a két háború közötti szegedi fiatalok mozgalmának, 1938-tól többnyire Londonban élt. Egyes korszakait színes és fehér-fekete nyomatai, grafikái, illetve metszetei elevenítik meg. A harmadik állandó tárlat a divatot mutatja be a díszmagyartól a miniszoknyáig. Korabeli szabóműhelyeket, kalapos szalont és századfordulós próbafülkét is kialakítottak a Móra Ferenc Múzeum történeti kiállítóhelyén, a Fekete házban az "Így öltözködött a szögedi nemzet, a szabóipar dicsérete" című tárlaton. Mindezek mellett több mint száz fotó és húsz korhűen beöltöztetett bábu érzékelteti a divat folyamatos változását. Számos időszakos kiállítással is megörvendezteti a múzeum a Szegeden élő és az ide látogató polgárokat, e kiállítások tárgya a múzeum honlapján követhető. Saltatricula A Saltatricula a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe 2 faj tartozik: Saltatricula multicolor feketenyakú szaltator (Saltatricula atricollis vagy Saltator atricollis) Hautot-le-Vatois Hautot-le-Vatois település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 333 fő (2015). Hautot-le-Vatois Autretot, Baons-le-Comte, Écretteville-lès-Baons, Envronville, Rocquefort és Valliquerville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2014-es Formula–1 japán nagydíj A japán nagydíj volt a 2014-es Formula–1 világbajnokság tizenötödik futama, amelyet 2014. október 3. és október 5. között rendeztek meg a japán Suzuka Circuit-ön, Szuzukában. Ez volt a szezon legkaotikusabb futama, melyet a heves eső miatt kétszer szakítottak meg piros zászlóval, kétszer küldték be a biztonsági autót, a futamnak pedig Jules Bianchi súlyos balesete idő előtt véget vetett. Szabadedzések Első szabadedzés A japán nagydíj első szabadedzését október 3-án, pénteken délelőtt tartották. Először ült autóba Formula–1-es nagydíjhétvégén a Toro Rosso színeiben a mindössze 17 éves holland Max Verstappen. Második szabadedzés A japán nagydíj második szabadedzését október 3-án, pénteken délután tartották. Harmadik szabadedzés A japán nagydíj harmadik szabadedzését október 4-én, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés A japán nagydíj időmérő edzését október 4-én, szombaton futották. Megjegyzés: ↑ 1: — Jean-Éric Vergne autójában erőforrást kellett cserélni, és mivel ezzel túllépte az engedélyezett évi keretet (maximum 5 erőforrás), ezért 10 rajthelyes büntetést kapott. ↑ 2: — Pastor Maldonado autójában szintén erőforrást kellett cserélni, és mivel ezzel ő is túllépte az engedélyezett évi keretet (maximum 5 erőforrás), ezért ő is 10 rajthelyes büntetést kapott. Futam A japán nagydíj futama október 5-én, vasárnap rajtolt. Megjegyzés: ↑ 1: — Pastor Maldonado utólag 20 másodperces időbüntetést kapott a boxutcában való sebességtúllépésért. A világbajnokság állása a verseny után (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Nico Rosberg : 26 kör (1-12) és (15-28) Lewis Hamilton : 18 kör (13-14) és (29-44) Lewis Hamilton 30. győzelme és 19. leggyorsabb köre. Nico Rosberg 12. pole-pozíciója. A Mercedes 25. győzelme. Lewis Hamilton 66., Nico Rosberg 23., Sebastian Vettel 66. dobogós helyezése. A futamot Kevin Magnussen 22. születésnapján rendezték. 81 futam után megszakadt a Ferrari pontszerző sorozata. (A 2010-es német nagydíjtól a 2014-es szingapúri nagydíjig a Ferrari valamelyik pilótája minden futamon szerzett legalább 1 pontot.) Jules Bianchi súlyos balesetet szenvedett, 285 napig kómában feküdt, majd 2015. július 17-én elhunyt. Az 1994-es San Marinó-i nagydíj óta az első versenyhétvége, ahol egy pilóta Formula–1 -es versenyhétvégén szerzett sérülésekbe halt bele. Joseph Day Joseph Day (1855, London – 1946, ?) angol mérnök, aki 1889-ben feltalálta a forgattyúház elősűrítésű kétütemű motort, amit széles körben ismernek és alkalmaznak napjainkban is kisebb hengerűrtartalmú motorok, például modellmotorok, mopedek, motorkerékpárok, fűnyírók, kerti-kisgépek erőforrásaként. Pályakezdése Mérnöknek tanult a Londoni Crystal Palace School mérnöki karán. Munkásságát a Stothert&Pitt mérnöki vállalatnál kezdte meg gyakornokként a délnyugat-angliai Bathban. 1878-ban kezdte saját vasöntödei vállalkozását, ahol darukat, habarcsoló gépeket, kompresszorokat és más eszközöket gyártottak. Szelep nélküli kétütemű motor 1889-ben dolgozott ki egy olyan konstrukciót, ami nem sértette az Otto-motor szabadalmát, valamint Dugald Clerk vegyes vezérlésű, egyenáramú öblítésű, feltöltővel rendelkező kétütemű motorjával ellentétben forgattyúsház elősűrítésű, ellenáramú öblítésű volt. 1891-ben kérte a szabadalmát az első – még két szeleppel rendelkező – kétütemű motorjára: Ennél a motor forgattyúsházának beömlő nyílásán található volt egy visszacsapó-szelep, ami a mai membránszelep feladatát látta el, és egy másik a dugattyú koronájában. 1892-ben kapta meg rá az oltalmat. Készített 250 ilyen motort, áramfejlesztőkbe szerelve, amely díjat nyert a Nemzetközi Elektrotechnikai Kiállításon 1892-ben. Pár évvel később, 1894-ben, alkalmazottja – Frederic William Caswell Cock – benyújtotta módosító szabadalmát, amelynél a dugattyúpalást vezérel egy beömlő nyílást és egy felömlőnyílást, a hengerben a gázok megvezetéséről pedig a dugattyún található terelőgát gondoskodik. Így kialakul a klasszikus (keresztáramú öblítésű) háromcsatornás résvezérelt kétütemű motor, a mai modern kétütemű motorok alapja. Mivel Cock vállalati alkalmazott volt, ezért a szabadalmat Day-nek írták jóvá. Csak két eredeti motor maradt fenn: az egyik a Deutsches Museumban Münchenben, a másik a Londoni Science Museumban található. Perek Egy konkurens cég megvádolta csalással. Vád alá helyezték, és bár később felmentették, hírneve megromlott, és vállalata a csőd szélére jutott. Ő maga anyagi gondokkal küzdött. Amerika Az érdeklődés Nagy-Britanniában alacsony volt, így Day az Amerikai Egyesült Államokba utazott,k és ott próbátja eladni szabadalmait. Az első amerikai szabadalmát 1894-ben kapta meg. 1906-tól viszont egy tucat amerikai vállalat vette meg a Day-Cock motorok licenceit. Az egyik ilyen a Palmer Brother's Engine Company (Cos Cob, Connecticut állam). 1912 előtt legyártottak több mint 60000 kétütemű motort. Sok egyéb más járműbe is értékesítették, így motorkerékpárokba és csónakmotorokba is. Visszavonulása és halála Az I. világháborút követően meggyőződése volt, hogy a kőolajalapú energiahordozóké a jövő. A befolyó jogdíjak anyagilag megengedték számára, így kockázati tőkebefektető (feles társ) lett egy norfolki olajvállalatnál, amely a júra kori olajpala kitermelésben volt érdekelt, Kelet-Angliában, azonban nem volt sikeres. Ez volt a második nagy pénzügyi katasztrófa életében. Ezután eltűnt a nyilvánosság elől. 1946-ban, 91 éves korában elhunyt. Az 1925 és 1946 közötti időszakban holléte teljesen ismeretlen. Mindössze öt évvel a halála után, 1952-ben a Science Museum tett egy nyilvános felhívást életrajzi adataira vonatkozóan, nem sok eredménnyel.[forrás?] Miss World 1953 A Miss World 1953 a 3. versenye volt az évenkénti megrendezésű Miss World nemzetközi szépségversenynek. A győztes a francia Denise Perrier lett, akinek a személyében először nyerte meg Franciaország a versenyt. A rendezvényen először ebben az évben vett részt ázsiai és afrikai ország. Versenyzők Ez volt a verseny történetében az első olyan év, amikor Nagy-Britanniából csak 1 versenyző vett részt. Első részvétel 1953-ban az alábbi országok először vettek részt a versenyben: Izrael Egyiptom Monaco Srí Lanka Görögország Norvégia Más versenyeken Néhány versenyző más nemzetközi versenyen is részt vett. Miss Európa 1953 Monaco Elizabeth Chovisky Finnország Maija-Riitta Tuomaala Hollandia Yvonne de Meijer Érdekesség Miss Norvégia ikertestvére ugyanebben az évben a Miss Universe 1953 versenyen vett részt, ahol középdöntős lett. 355 (szám) A 355 (római számmal: CCCLV) egy természetes szám, félprím, az 5 és a 71 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 355-ös a kettes számrendszerben 101100011, a nyolcas számrendszerben 543, a tizenhatos számrendszerben 163 alakban írható fel. A 355 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban az 51 · 711 szorzattal, normálalakban a 3,55 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 5, 71 és 355. A 355 négyzete 126 025, köbe 44 738 875, négyzetgyöke 18,84144, köbgyöke 7,0807, reciproka 0,0028169. A 355 egység sugarú kör kerülete 2230,53078 egység, területe 395 919,21417 területegység; a 355 egység sugarú gömb térfogata 187 401 761,4 térfogategység. Villarosa Villarosa település Olaszországban, Szicília régióban, Enna megyében. Lakosainak száma 4866 fő (2017. január 1.). Villarosa Alimena, Bompietro, Calascibetta, Santa Caterina Villarmosa és Enna községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Etióp fülesbagoly Az etióp fülesbagoly (Asio abyssinicus) a madarak osztályába, ezen belül a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Korábban az erdei fülesbagoly (Asio otus) alfajaként tartották számon Asio otus abyssinicus néven. Előfordulása Afrikában Etiópia, Kenya, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Ruanda és Uganda területén honos. Alfajai Asio abyssinicus abyssinicus (Guérin-Méneville, 1843) Asio abyssinicus graueri Sassi, 1912 Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 17.) Leslie Caron Leslie Caron (Boulogne-Billancourt, 1931. július 1.) Golden Globe-díjas és BAFTA-díjas francia származású amerikai színésznő, balett-táncos. Életpályája Táncolni tanult, majd elvégezte a konzervatóriumot. 1949-ben balerina lett, és Roland Petit híres Champs Elysée társulatának tagjaként bejárta Európát. 1950-ben Hollywoodba került. 1951 óta szerepel filmekben. 1951–2003 között 45 filmben volt látható. 1954 óta a Párizsi Balett tagja. 1967-ben tagja volt az 5. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének. 1989-ben a 39. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál zsűritagja volt. 2009-ben csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Munkássága Kezdetben mint táncosnő Fred Astaire és Gene Kelly partnere volt, majd egyre inkább színészi képességei kerültek előtérbe. Vonzó, pikáns, franciás egyéniség. 1951-ben a terhes Cyd Charisse helyett őt választották az Egy amerika Párizsban című musicalhez. Híres szerepe a Colette regénye nyomán forgatott, számos Oscar-díjjal kitüntetett Gigi (1958) címszerepe. 1963-ban a Kiadó szoba című filmjét Oscar-díjra jelölték. 1995-ben a Nevess, ha fáj című filmben Jerry Lewis és Oliver Platt partnere volt. 2000-ben szerepet kapott a Csokoládé című filmben is. 2003-ban a Válás francia módra című filmben - amelyet James Yvory rendezett - Kate Hudson és Naomi Watts partnereként játszott. Magánélete 1951–1954 között Geordie Hormel (1928–2006) amerikai zeneszerző volt a férje. 1956–1965 között Peter Hall (1930-) angol filmrendező volt a párja. 1969–1980 között Michael Laughlin filmrendező, forgatókönyvíró lett a férje. Művei Venegeance (1982) Thank Heaven (2009) Une Française à Hollywood (Mémoires) (2011) Díjai BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek (1954) Lili BAFTA-díj a legjobb női főszereplőnek (1963) Kiadó szoba Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma (1964) Kiadó szoba Emmy-díj (2007) Keresztényalmás Keresztényalmás románul: Almașu Mic, település Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Dévától délre fekvő település. Története Keresztényalmás, Almás nevét már 1302-ben említette egy oklevél fl. Almas ... ad Almas néven, mikor a Keresztúr és Pestes közötti határt az Almás-patak mentén vonták meg, körülbelül Almás mai határáig. 1406–1519 között Déva vára tartozékai közt sorolták fel. 1475-ben az Almási, Felpestesi, Barcsai, Novaji, Csulai családok voltak Almás birtokosai. 1406-ban p. volahalis Alsoalmas, Kiristianus (Kristianus), 1472-ben Kerezthyen de Almas, 1475-ben p. Kerezthyenalmas, 1808-ban Almás (Keresztény-), 1861-ben Keresztény-Almás, 1913-ban Keresztényalmás néven írták. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Vajdahunyadi járásához tartozott. 1910-ben 225 lakosából 212 román, 13 magyar volt. Ebből 212 görögkeleti ortodox, 12 református volt. Nevezetességei Szent Miklósnak szentelt 18. századi fatemploma a romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-B-03237 sorszámon szerepel. Cydia (alkalmazás) A Cydia (ejtsd: /s�ˈdi.�/) egy szoftveralkalmazás iOS operációs rendszerre, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy szoftvercsomagokat (köztük appokat, kezelőfelület testreszabásokat és rendszerbővítéseket) keressenek és telepítsenek a jailbreakelt iPhone, iPod Touch vagy iPad készülékekre. A Cydia az iOS első számú független külsős digitális forgalmazási platformja. Működése A Cydián keresztül számos szoftvercsomag ingyenesen hozzáférhető, de ezek mellett több száz csomag megvásárolható a Cydia Store rendszerében, amely az App Store-hoz hasonló jutalékrendszert használ. A legtöbb ilyen csomag a rendszer testreszabását vagy módosítását kínálja (gyakran nevezik ezeket „tweak”-eknek), amelyek kizárólag jailbreakelt készülékeken futtathatóak (mivel az App Store nem forgalmaz olyan programokat, amelyek a rendszert valamilyen úton módosítják). A Cydia egy grafikus front end az Advanced Packaging Toolhoz (APT) és a dpkg csomagkezelő rendszerhez, ami azt jelenti, hogy a Cydián kínált csomagok egy decentralizált gyüjtemény-rendszeren („repository” vagy „source”) keresztül érhetőek el. A Cydia az iOS 7-es jailbreak megjelenését követően az 1.1.9-es verzióban az iOS 7-hez passzoló designt kapott, majd az 1.1.12-ben Saurik kicsit módosította az egyes fülek tartalmát. A jelenleg elérhető legfrissebb, 1.1.16-os verzió 2014. november 5-én vált elérhetővé. Elnevezése A Cydiát Jay Freeman (saurik néven is ismert) és cége, a SaurikIT fejleszti. A „Cydia” név utalás az almamolyra, tudományos nevén a Cydia pomonellára, ami a közmondásban szereplő „kukac az almában”. 3564 Talthybius A 3564 Talthybius (ideiglenes jelöléssel 1985 TC1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1985. október 15-én. 1932 a jogalkotásban 1932-ben az alábbi jogszabályokat alkották meg: Magyarország Törvények 1932. évi I. törvénycikk Egyes vármegyék területi változásairól 1932. évi II. törvénycikk Az önkormányzati testületek háztartásának hatályosabb ellenőrzésére vonatkozólag az 1927:V. tc. III. fejezetében foglalt rendelkezések érvényességéről 1932. évi III. törvénycikk Az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzéke kiigazításának egyszerűsítéséről 1932. évi IV. törvénycikk A társadalombiztosítási bíráskodásról 1932. évi V. törvénycikk A földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló 1928:XLI. tc. 6. §-ának módosításáról 1932. évi VI. törvénycikk Az uzsoráról 1932. évi VII. törvénycikk A gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931:XXVI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról 1932. évi VIII. törvénycikk Az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról 1932. évi IX. törvénycikk A hitelsértésről 1932. évi X. törvénycikk A korlátolt felelősségű társaságok adó- és illetékkötelezettségéről 1932. évi XI. törvénycikk A Genfben 1931. évi július hó 18. napján kelt magyar-német Kereskedelmi Szerződés életbeléptetése tárgyában 1932. évi XII. törvénycikk A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszteri állás megszüntetéséről 1932. évi XIII. törvénycikk A m. kir. rendőrség fegyverhasználati jogáról 1932. évi XIV. törvénycikk Az 1932/33. évi költségvetésről 1932. évi XV. törvénycikk Az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló 1930. évi XLVI. tc. módosításáról és kiegészítéséről 1932. évi XVI. törvénycikk A m. kir. államkincstár és a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság között az 1926:XXIII. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján megkötött szerződés módosítása és kiegészítése tárgyában kötendő pótszerződés becikkelyezéséről 1932. évi XVII. törvénycikk A találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről 1932. évi XVIII. törvénycikk A Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötött és az 1926. évi V. törvénycikkbe iktatott Kereskedelmi Egyezménynek, valamint az 1926. évi december hó 18-án kötött és az 1927. évi XVI. törvénycikkbe iktatott Pótegyezménynek, illetve az 1929. évi december hó 21-én kötött és az 1930. évi XXI. törvénycikkbe iktatott Második Pótegyezménynek kiegészítéseként 1931. évi szeptember hó 25-én aláírt Megállapodás becikkelyezéséről 1932. évi XIX. törvénycikk Az 1928. évben Genfben tartott nemzetközi Munkaügyi egyetemes Értekezlet által a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárások tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről 1932. évi XX. törvénycikk Egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről 1932. évi XXI. törvénycikk A bélyegek védelméről és a tiltott postai szállítás büntetéséről Forrás Corpus Juris Hungarici Az 1932-ben hozott törvények (magyar nyelven) (html). www.1000ev.hu Izsóf József Izsóf József (szlovákul Jozef Ižóf; ?, 1949–Galánta, 2018. július 10.) szlovákiai magyar régész, múzeumigazgató. Élete A Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett. A Galántai Honismereti Múzeum régésze, majd 1990-1996 között igazgatója volt. 1977-2002 között ásatott többek között Hódin, Hidaskürtön, Kisgeszten, Nemeskosúton. 1983-1992 között vezette a semptei vár ásatását, melyet 1987-ben mutatott be a szeredi kastélyban. Művei 1977 Opevnená osada zo staršej doby bronzovej v Hostiach. AVANS 1976, 46-49. 1981 Archeologické prieskumy a záchranné výskumy v okrese Galanta. AVANS 1980, 93-104. (tsz. Anton Točík ) 1984 Záchranné výskumy múzea v Galante. AVANS 1983, 93-94. 1984 Záchranný výskum v Mostovej. AVANS 1983, 94-96. (tsz. I. Vlkolinská) 1987 Galanta. Bratislava. (tsz.) 1990 Dolné Saliby. (tsz.) 1990 Podmienky vzniku a vývoja osídlenia krajiny dolného toku Váhu vo svetle geografických a archeologických prieskumov. Študijné zvesti, 145-170. (tsz. P. Ištok) 1990 Šintavský hrad - výskum a prezentácia. Študijné zvesti 26/2, 383-392. (tsz. Pavol Ištok - Ivan Staník) 1990 A semptei vár kutatása. Castrum Bene I. 1993 Gáň 1113-1993 - Bulletin k 880. výročiu prvej písomnej zmienky o Gáni v Zoborskej listine kráľa Kolomana I. z r. 1113. Gáň. (tsz.) 1993 Vághosszúfalu - Dlhá Ves nad Váhom 1113-1993. (szerk.) 2000 Nádszeg - múlt és jelen. (tsz.) 2002 Veľkomoravské pohrebisko v Galante. Slovenská archeológia L/2. (tsz. Milan Hanuliak ) 2002 Farkasd (tsz.) 2002 Vágsellye 1002–2002. Zsolna. ISBN 80-89032-21-4 (tsz.) 2002 Sereď od praveku po stredovek. In: Sereď - Dejiny mesta. 2002 Veľkomoravské pohrebisko v Galante. Slovenská archeológia 2002/2, 323-352. (tsz. Milan Hanuliak) Nyelvjárási tudat Nyelvi tudat a beszélőknek az anyanyelvükkel kapcsolatos ismeretegyüttese. Körébe tartoznak a nyelvi intuíciók, nyelvérzék, nyelv kompetencia, nyelvhasználatról való reflexiók. A nyelvjárási tudat a nyelvi tudat része, ami a nyelvjárási beszélőknek van. A nyelvi tudat a nyelvhasználatot alapvetően meghatározó tényező, mely irányítja a nyelv használatakor történő választásokat, például, hogy az adott nyelvjárási beszélő nyelvjárásban szólal-e meg, vagy sem. A nyelvjárási tudat megváltozása kihat a beszélő nyelvhasználatára: ezt a megváltozott tudatot bizonyítja, hogy sok beszélő meghatározott helyzetben nyelvjárását kerülendőnek érzi. Ezt igazolja a nyelvi attitűdjük változása ezekben a helyzetekben, illetve a beszédhelyzet szerinti kódváltás. A nyelvjárási beszélők nyelvi tudatát formálja az a társadalmi és nyelvi környezet, amelyben élnek. "Negatív" nyelvjárási tudatról beszélhetünk abban az esetben, ha valaki nem vállalja nyelvhasználatának nyelvjárási elemeit, ennek következtében bizonyos helyzetekben igyekszik leplezni szégyellt kiejtését, szóhasználatát. Pozitív nyelvjárási tudat jellemzi azokat, akik minden szituációban és társaságban felvállalják a köznyelvtől eltérő beszédüket. Ma ez egyre kevesebb nyelvjárási beszélőt érint. Edward Brophy Edward Brophy (New York, 1895. február 27. - Pacific Palisades, 1960. május 27.) amerikai színész, hangmérnök, komikus, rendező. Timothy szinkronhangja volt az 1941-es animációs Disney filmben, a Dumbóban. Filmjeiben főként kopaszodó feje és komikus alakítása miatt gengszterként szerepelt. Karrierje Egészen 1928-ig csak pár kisebb filmszerepet tudhatott a háta mögött, amikor lehetőséget kapott Buster Keaton A filmoperatőr című komédiájában, melyben volt egy emlékezetes jelenete Keatonnel egy fürdő öltözőkabinjában. A jelenet ugyan rövid volt, de Brophynak arra mégis elég, hogy felhívja magára a figyelmet, és ezután több és jobb szerepeket kapott. Hosszú és termékeny pályafutását a Metro-Goldwyn-Mayernél töltötte. Emlékezetes alakításai közé tartozik a főszereplő bokszoló hűséges menedzsere A bajnokban (1931), Rollo testvér a Tod Browning rendezte a Szörnyszülöttek (1932) című horrorban vagy Joe Morelli A cingár férfiből. Legtöbben talán mégis a Dumbóból emlékezhetnek rá, ahol az egérnek, Timothynak kölcsönözte a hangját. 1932–1933-as NHL-szezon Az 1932–1933-as NHL-szezon a tizenhatodik NHL-szezon volt. Az Ottawa Senators visszajövetelével megint kilenc csapat vett részt. A kilenc csapat egyenként 48 mérkőzést játszott. A Stanley-kupa-döntő a visszavágója volt az 1932-es döntőnek, ezúttal a New York Rangers verte meg a Toronto Maple Leafst, három győzelemmel egy vereséggel szemben. A liga üzleti változásai Az Ottawa Senators visszatért, miután pénzügyi nehézségek miatt egy szezont kihagyott a csapat. Viszont a Philadelphia Quakers nem tért vissza. Bár a Montreal Maroonsnak három kapusa is volt - Flat Walsh, Dave Kerr és Normie Smith - nagyon érdekeltee a csapatot a Chicagóban játszó Charlie Gardiner. James Strachan egy kápusát és 10 000 dollárt ajánlott Gardinerért, de Chicago ezt nem fogadta el. Szabálymódosítások Ettől a szezontól fogva kötelező lett, hogy mindig legyen a jégen egy csapatkapitány vagy egy helyettes kapitány. Az alapszakasz Csúcsnak számított a kapitányként tevékenykedő kapusok száma: George Hainsworth, Roy Worters, Charlie Gardiner és Alex Connell. A Red Wings és a Bruins egyaránt 58-58 ponttal fejezte be a szezont, de Boston lett az első helyezett a jobb egymáselleni eredmény miatt. Ottawa erősen kezdte a szezont és a bajnokság felénél a Kanadai-divízió második helyét foglalta el, de a második felében összeesett és utolsó helyen végzett. A csapat elnöke elrendelte, hogy pénzbírságot kap minden olyan játékos, aki közömbösen játszott. Toronto menedzsere, Conn Smythe, három játékost ajánlott Ottawának cserében Hec Kilrea-ért, de ezt Frank Ahearn, a Senators elnöke, szó szerint kinevette. Ez volt az első alkalom hogy Toronto első helyen fejezte be a szezont, mióta Maple Leafs név alatt játszott. A Canadiens új edzője Newsy Lalonde volt. Nagyon rosszúl kezdték a szezont, de éppenhogy sikerült bekerülni a rájátszásba. A Boston Bruins Eddie Shore kitűnő játékával első helyen végezett az Amerikai-divízió ban. Tabella Megjegyzés: a vastagon szedett csapatok bejutottak a rájátszásba Stanley-kupa rájátszás A második helyezettek szériájában a Detroit Red Wings 5:2-es gólaránnyal verte meg a Montreal Maroonst, a New York Rangers pedig 8:5-ös összesítéssel a Montréal Canadienst. Ezután a Rangers győzött a Red Wings felett, 6:3-as gólaránnyal, és bekerültek a döntőbe. A divízióbajnokok sorozata eldöntéséhez az összes öt lehetséges meccsre volt szükség, a Toronto Maple Leafs három győzelemmel nyerte a szériát a Boston Bruins két győzelmével szemben. Döntő Toronto Maple Leafs vs. New York Rangers Az öt mérkőzésből álló párharcot (három győzelemig tartó sorozatot) a New York nyerte 3:1-re, így ők lettek a Stanley-kupa bajnokok. NHL díjak Ez volt az első szezon amelyben a liga elnöke, Frank Calder, az év legjobb újoncát kiválasztotta. O'Brien-trófea (Kanadai-divízió bajnoka) — Toronto Maple Leafs Prince of Wales-trófea (Amerikai-divízió bajnoka) — Boston Bruins Az év újonca - Carl Voss, Detroit Red Wings Hart-emlékkupa (legértékesebb játékos) - Eddie Shore, Boston Bruins Lady Byng-emlékkupa (legsportszerűbb játékos) - Frank Boucher, New York Rangers Vezina-trófea (legjobb kapus) - Tiny Thompson, Boston Bruins Első All-Star csapat Kapus: John Ross Roach, Detroit Red Wings Hátvéd: Eddie Shore, Boston Bruins Hátvéd: Ching Johnson, New York Rangers Center: Frank Boucher, New York Rangers Balszélső: Bill Cook, New York Rangers Jobbszélső: Baldy Northcott, Montreal Maroons Edző: Lester Patrick, New York Rangers Második All-Star csapat Kapus: Charlie Gardiner, Chicago Black Hawks Hátvéd: King Clancy, Toronto Maple Leafs Hátvéd: Lionel Conacher, Montreal Maroons Center: Howie Morenz, Montréal Canadiens Balszélső: Charlie Conacher, Toronto Maple Leafs Jobbszélső: Busher Jackson, Toronto Maple Leafs Edző: Dick Irvin, Toronto Maple Leafs Debütálók Itt a fontosabb debütálók szerepelnek, első csapatukkal. A csillaggal jelöltek a rájátszásban debütáltak. Art Wiebe, Chicago Black Hawks Eddie Wiseman, Detroit Red Wings Charlie Sands, Toronto Maple Leafs Buzz Boll, Toronto Maple Leafs (első meccse a rájátszásban volt) Bill Thoms, Toronto Maple Leafs Visszavonulók Itt a fontosabb olyan játékosok szerepelnek, akik utolsó NHL-meccsüket ebben a szezonban játszották. George Owen, Boston Bruins Billy Burch, Chicago Black Hawks Reg Noble, Montreal Maroons Hib Milks, Ottawa Senators Norman Gainor, Ottawa Senators Harold Darragh, Toronto Maple Leafs Lisa Rinna Lisa Deanna Rina (Medford, Oregon, 1963. július 11. –) amerikai színésznő Élete Mikor 22 éves volt, 1985-ben megjelent a John Parr videoklipjében a Naughty Naughty című számban. Később 1990-ben szerepet kap a The Hogan Family című sorozatban, amelyben a Jason Bateman barátnőjét kellett eljátszania. Az NBC tévécsatornán vetített Days of our Lives (1992-1995) című sorozatban való szereplése miatt lett népszerű. Később áttért az 1996-1998 között készült Melrose Place című sorozatra, amelyet Aaron Spelling rendezett, s itt Taylor McBride-t alakította. Magánélete 1997-ben házasodott meg Harry Hamlin-nel, s két lányuk született: Delilah Belle (1998) és Amelia Gray (2001). Férjével még 2 filmet csinált: Veronica Mars (2004) és a Sex, Lies & Obsession (2001). Rinnának van egy saját ruhaboltja kaliforniában, mely Belle Gray néven fut. Filmjei Veronica Mars ( 2004 ) Eltanácsolt tanácsadó ( 2001 ) Oh, Baby ( 2001 ) Sex, Lies & Obsession ( 2001 ) Another Woman's Husband ( 2000 ) Nick Fury - Zűrös csodaügynök ( 1998 ) A veszély közelében ( 1997 ) Danielle Steel : Az eltűnt ( 1995 ) Melrose Place ( 1992 ) 1195 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1140-es évek – 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek – 1180-as évek – 1190-es évek – 1200-as évek – 1210-es évek – 1220-as évek – 1230-as évek – 1240-es évek Évek: 1190 – 1191 – 1192 – 1193 – 1194 – 1195 – 1196 – 1197 – 1198 – 1199 – 1200 Események I. Tamar grúz királynő a Samkiri csatában legyőzte a szeldzsuk törököket . I. Frigyes osztrák herceg követi apját V. Lipótot a trónon ( 1198 -ig uralkodik). április 8. – II. Iszaakiosz bizánci császár trónfosztása, utóda fivére III. Alexiosz trónra lépése ( 1203 -ban őt is megfosztják a tróntól). Megkezdődik a bourgesi Szent István-katedrális építése. Missing You (televíziós sorozat) A Missing You vagy I Miss You (eredeti címén ���� Pogosziphta) 2012-ben készített dél-koreai televíziós sorozat Pak Jucshon és Jun Unhje főszereplésével. A főszereplők tinikori énjét az első négy részben a Moon Embracing the Sun című sorozatból ismert Jo Dzsingu és Kim Szohjon alakította. Történet A 15 éves I Szujon (Kim Szohjon) számára szenvedés az élet, mióta édesapját elítélték emberölésért. A lányt zaklatják és csúfolják az iskolában, nincs egyetlen barátja sem. Az egyedüli iskolatárs, aki szóba áll vele, Han Dzsongu (Jo Dzsingu), egy csebolcsalád egyetlen örököse, aki nemrég tért haza az Egyesült Államokból. A fiú megvédi Szujont az iskolában és legjobb barátok, lassanként pedig szerelmesek lesznek. Dzsongu apja azonban kegyetlen és erőszakos, az apja szeretőjét meggyilkoltatja, annak kisfiát pedig le akarja vadászni, mivel az apja hatalmas összeget hagyott a nőre és a kisfiúra. Hogy meg tudjanak szökni a nagy hatalmú férfi elől, a kisfiút ápoló Hjemi – az anya bizalmasa – elraboltatja Dzsongut. Dzsongu elrablásának azonban Szujon szemtanúja lesz és a rablók őt is magukkal viszik. A kábítószerfüggő emberrabló Dzsongu szeme láttára megerőszakolja Szujont. Dzsongu kétségbeesésében egyedül próbál menekülni, hátrahagyva a lányt. Később visszamegy érte a rejtekhelyre, de ekkorra Szujon már nincs ott. A fiú hiába kérleli kegyetlen apját, hogy segítsen megkeresni a lányt, az nem törődik saját fia állapotával sem. Dzsongu rádöbben, hogy az apja miatt kellett átesniük a szörnyűségeken és megszökik otthonról. Egy lelkiismeretes rendőr próbál neki segíteni megkeresni a lányt, azonban amikor nyomra bukkan, autóbalesetet szenved és meghal. A rendőr sírjánál Dzsongu megfogadja, hogy nem nyugszik, amíg meg nem találja Szujont. 14 évvel később Szujon (Jun Unhje) Zoe Luo álnéven él Franciaországban azzal a Kang Hjongdzsunnal (Ju Szungho), akinek az ápolónője elraboltatta Dzsongut. Hjongdzsun mentette meg Szujont a megerőszakolása után, és vette rá az ápolónőt, hogy magával vihesse a lányt külföldre. Zoe/Szujon minden emlékét megpróbálta kitörölni, hogy elfedhesse a vele történt szörnyűségeket. Han Dzsongu (Pak Jucshon) nyomozóként dolgozik a szöuli rendőrkapitányságon, ahol az „Őrült Nyúl” becenevet ragasztották rá állandó kiborulásai és hangulatingadozásai miatt. A férfi továbbra sem adta fel a reményt, hogy megtalálja Szujont. A sors úgy hozza, hogy egy nyomozás kapcsán Dzsongu és a sérülései miatt átoperált arcú Szujon újra találkoznak, Szujon azonban nem emlékszik, nem akar emlékezni a múltjára. Emlékei visszatértével sem képes megbocsájtani Dzsongunak, hogy magára hagyta. Közben pedig a jószívűnek és kedvesnek ismert Hjongdzsunról is kiderül pár sötét dolog. Díjak és elismerések Kiválóság-díj a legjobb színésznek (sorozat) - Pak Jucshon Legjobb gyermekszínész - Jo Dzsingu Legjobb gyermekszínésznő - Kim Szohjon Golden Acting Award - ��� Cson Kvangrjol Népszerűségi díj - Jun Unhje Az év hallyu -sztárja - Jun Unhje Gare d’Osséja Gare d’Osséja vasútállomás Franciaországban, Osséja településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ligne de Cerdagne Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bourg-Madame Gare de Sainte-Léocadie Fabriczy Sámuel Fabriczy Sámuel (Poprád, 1791. március 18. – Lőcse, 1858. március 18.) ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, evangélikus egyházkerületi felügyelő. Fabriczy Kornél művészettörténész apja. Élete Fabriczy András evangélikus lelkész és Ab hortis Augustini Klára fia volt. Első oktatását a poprádi evangélikus iskolában nyerte, ahol a latin és magyar nyelvet is megtanulta; a szintaxisból 1803-ban kilépvén, Wittchen házi oktatása mellett bevégezte a rhetorikát. 1805 – 1806-ban a lőcsei evangélikus lyceumban Liedemann Márton tanártól a teológia, egyháztörténetet és aesthetikát, Fuchs Jánostól a bölcseletet, Hauser János Sámueltől az antropológiát és fizikát tanulta, s a francia nyelvben is gyakorolta magát. 1807-ben a késmárki lyceumban Aderján István tanártól, kivel benső barátságban maradt, a hazai törvénytudományt, Podkoniczky Ádámtól a politikai tudományokat és diplomatikát, Mihályik Dánieltől pedig a gazdászatot hallgatta. Thaisz András volt itten legkedvesebb barátja, ki nagy befolyással volt későbbi irodalmi működésére. 1808-ban jogi gyakorlatra Miskolcra ment és Eötvös Miklós megyei főügyésznél, 1809-ben pedig Eperjesen Várady Szakmáry Dániel megyei főügyésznél működött. 1810. november 29-én ügyvédnek esküdött fel és több hónapig egy sáros megyei család ügyeinek rendezésével foglalkozott. 1811 szeptemberében Okolicsányi János Torna megye főispánja kinevezte titkárává; ezen, valamint a következő években a pozsonyi országgyűlésen részt vett és van der Nath Henrik grófot, kinek diétai követe volt, az országgyűlés eseményeiről értesítette. Az országgyűlés után még két évig Őrmezőn, Zemplén megyében Okolicsányi János főispán lakhelyén tartózkodott és ezen megye táblabirájává választatott; szabad idejét francia s olasz munkák tanulmányozására fordította. 1814-ben Berzeviczy Gergely, a kor egyik jelesebb, nagymiveltségű publicistája, ügyvédének meghívta, mire Szepeslomnicra költözött; itt ismerkedett meg François Sulpice Beudant híres francia geológussal, kit a Kárpátok átkutatásánál kísért. Csáky Emmánuel gróf főispán 1816-ban kinevezte Szepes megye aljegyzőjévé, 1818-ban táblabírójává; 1828-ban, midőn ügyvédi foglalatosságai nagyon megszaporodtak, lemondott a jegyzőségről, azonban a megye közügyeiben részt vett és a bizottságok tagjává megválasztatván, az országgyűlési követeknek adott utasítások kidolgozásánál is 1825-től 1847-ig közreműködött. 1820-ban a tiszai evangélikus egyházkerület főjegyzőjévé, 1826-ban a szepesi XIII. város esperességi felügyelőjévé és 1832. március 9-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választatott meg. 1841. augusztus 17-én a főjegyzőségről lemondván, Abaúj vármegye táblabírója, 1847-ben pedig Szepes megyének főtáblabírója lett. A megyei gyűléseken a legkényesebb kérdésekben is az ő szava döntő befolyással volt és az udvari kancelláriához intézett több nagy fontosságú felterjesztés, például a parasztlázadás alkalmából, az ő tollából származott. 1847. július 5-én a tiszai egyházkerület felügyelőjévé választották meg; 1848. április 24-én vallás- és közoktatási miniszteri tanácsosnak kineveztetvén, a fővárosba költözött és budai tartózkodása alatt Bártfay Lászlóval, Szontagh Gusztávval, Toldy Ferenccel, Vörösmarty Mihállyal, Helmeczy Mihállyal, Klauzál Gáborral, Bajza Józseffel, Szemere Pállal és különösen Széchenyi István gróffal, kivel később is levelezett, gyakran érintkezett. A szabadságharc után visszatért Lőcsére, hol ügyvédkedéssel és az irodalommal foglalkozott. 1854-ben a lőcsei evangélikus egyház megválasztotta felügyelőjének. Neje Scultéty Mária Izabella, kivel 1821. június 19-én házasságra lépett, 1855. szeptember 1-jén a kolerában meghalt, egy évvel előbb fiát, Fabriczy Gyulát temette el. Szalay László írta róla (Pesti Hirlap, 1844.): oly alapos tudományú, mint szerény férfiú; büntetőjogi elemeit alkotmányos nézetek s józan elvek jellemzik; vannak, kiknek hirök nevök nagyobb, mint érdemeik, s vannak ismét mások, kik nagyobb dicsőségre méltók, mint a mennyi jutott nekik; Fabriczy ez utóbbiak közé tartozik. Munkái Elementa juris criminalis hungarici. Leutschoviae, 1819. (A kézsmárki lyceumban és egyebütt vezérfonalul használtatott.) Manuale procuratorum. Pestini, 1828. (2. kiadás 1835. 3. kiadás, 1841. Pestini. Ezen munkát 1820-ban irta, többen lemásolták és valaki az ő tudtán kívül, névtelenűl kiadta.) Kézirati munkái közül, melyek a család birtokában vannak, nevezetesebbek: A hatalmaskodási perekről való elmélkedés, Állam, egyház s tudomány, A soltészekről, Törvényjavaslat az ősiségről; Über das Recht der Selbstvertheidigung, Über Selbstständigkeit des Charakters, Über den Nutzen des heiligen Abendmahls in Rücksicht auf das Ganze der christlichen Kirche, Über den Umgang mit Leuten von schlechtem Rufe, Über die Befriedigung gerechter Erwartungen, Über den Missbrauch der Satyre, Über die Pflicht nicht unter seinem Stand zu heirathen, Über den Geist des Protestantismus, Charakterbilder von dem ungarischen Landtage zu Pressburg 1811 und 1812, Tagebuch von Szinye-Lipócz 14. Juli bis 31: August 1813. Gemischte Ehen. Über die Freiheit des Willens, Über die griechische, katholische und protestantische Kirche in ihrem Verhältniss zum Fortschritt, Über den Zehent, Der Protestantismus in Ungarn, de recolenda memoria Christi in sacra coena, Systema legislationis criminalis, Compendium historiae civilis, Juramentum episcoporum catholicorum, Sur la déstination de l 'Avocat, Sur l 'union perpetuelle du bonheur et de la vertu, Sur le devoir de contenterles justes altentes ďautroui, Sur l 'explication naturelle des miracles, Sur le but de la mort de Jesus, Sur la fermeté de caractére, Magyar-német szók jegyzéke a m. tud. akadémia meghagyásából, Tagebuch einer Reise von der Zips nach Wien im J. 1825., Könyvbirálatok: Tanulmány gróf Széchenyi Istvánnak Világ c. munkájáról (A censura kinyomatását nem engedte meg), Örtel, Was glauben die Juden? Értekezések: Zerstreute Gedanken über die Ilias, Über die Aeneis. Über das befreite Jerusalem von Tasso, Über die Henriade von Voltaire, Über den Oberon von Wieland, Über Campe's Seelenlehre sat. Irodalmi munkásságát 1819-ben kezdte, midőn barátja Thaisz András Tudományos Gyűjteményében könyvbírálatokon kívül, több közérdekű nagyobb cikket is írt, többnyire névtelenül, vagy F. S. betűk alatt (1819. VIII. A Berzeviczyek nemzetségének előideje, 1820. II. Kárpáti vándorlások, VII. Lipócz fürdője s környéke, Gondolatok a régi s újabb nemzeteknek némely nevezetesebb vitézi költeményeiről, VIII. Törvénytudománybeli kérdések, 1822. V. Berzeviczy Gergely életirása, VIII. Gondolatok némely állításokról, melyek professor Krug filozofiai munkáiban találtatnak, 1823. I. Az esküdtek székéről, VIII. Szepes vármegyének statistikai átnézése nemzetgazdaságbeli szempontból, 1824. V. Az ág. vallású ev. tiszamelléki superintendentiának rövid esmértetése, 1825. II. A rezzentőről és a véle rokonos megfogásokról, 1829. X. Aesthetikai és philologiai eretnekségek), a Társalkodóban apróbb elbeszélések (1834. Ibrahim és Roxolane, 1835. Charité, Lucius Apulejus után, 1837. Charicléa, Heliodor után kivonatban; 1832. A tüzifák melegítő ereje; továbbá Füzér a Törvénytudományból cz. alatt, többnyire névtelenül: 1833. A csődítő perekről, Az erdőkről. A perbeli taksákról, 1834. A vámokról, A birói zálogról, A halálbüntetésekről, Az ősiségről, A birák felelősségéről, 1835. A történeti jogról, Az itélettiltásról, Az országgyűlési törvényszünetről, 1836. A deportatióról, 1839. A felebbvitelről, A természeti jogról, 1840. Az emberi akarat szabadságáról, A részegek vétségeiről, A szabad királyi városok szerkesztéséről, A városok befolyásáról a törvényhozásba, A magyar keresztnevekről, Az urbéri terhek örök ároni megváltásáról, 1841. A megengedő és kötelező törvényről az urbéri kiváltásokra alkalmazva, A papi jószágokról, A házi adónak a nemesség általi fizetéséről, A tiszti ügyész feljebbviteléről büntető perekben, A népnevelésről, 1842. A tanítókról és szülékről, A községekről és a tanítók fizetéséről, 1848. A megyei törvényszéki bírák választásáról), a Figyelmezőben (1837. Szlemenics Pálnak Fenyítő törvényszéki magyar törvényéről, birálat, 1839. Az új urbér dolgában kijött némely munkákról), az Athenaeumban (1840. Egy tekintet a két kamarai rendszerre, 1842. Egy pár szó a német egyetemek mellett), a Budapesti Hiradóban (1846. 399. 400. 402. sz. Mittermaier, Die Mündlichkeit c. munkájának ismertetése), a Jelenkorban (1844–46. sok jeles értekezés s törvényjavaslat: A városi kijelölés s választások; magánrendszer, korteskedés, két kamarai rendszer, ősiség, vallási reversálisok tágyában, 1847. 464. l. Birói önkény, 43. sz. Igénytelen nézetek az ágost. hitvallású egyetemes gyűlés választmányának az egyházrendezést tárgyazó javaslatára, 1848. Éhnyomort elhárító törvények), az Új Magyar Muzeumban (1852. A hatalmaskodási büntetés falusi községek ellen.) Danubius Rádió A Danubius Rádió egy megszűnt országos kereskedelmi rádió, mely öndefiníciója szerint "a 90-es évek, az új évezred és napjaink zenéjét" sugározta, éjszakánként jazz valamint világzenei műsorral. A rádió 1986 júliusa óta sugárzott műsorokat, kezdetben csak németül, majd 1987-től magyarul is. 1989-től kizárólag magyar nyelven, később már napi 24 órában sugárzott műsort a hallgatóknak. A 2000-es évek első felében a leghallgatottabb magyar kereskedelmi rádió volt. A rádióállomás zenei szolgáltatásai mellett önmagának közszolgálati jelleget kölcsönözve, az ország második leghallgatottabb hírösszefoglalóját nyújtva, rendszeres hírszolgáltatásokkal (napi hírösszefoglalók), meteorológiai tájékoztatásokkal (szponzorált időjárás-jelentés) jelentkezett. 2009. október 28-án elvesztette az 1997-ben elnyert országos frekvenciacsomagot. 2009. november 19-én a rádió hét napra elnémult, majd a világhálón kezdte újra műsorát. Az analóg földisugárzású frekvenciacsomag elvesztése után a Danubius Rádió nem tudta fizetni a tartozásait ezért csődeljárás alá vették. A tulajdonosok egy 2010 januári közgyűlésen elhatározták a rádió felszámolását, majd január 29-én leállították a honlap működését, a Danubius rádió abbahagyta a műsorszolgáltatást. A rádió története 1985-ben Ausztriában született meg az első magyarországi kereskedelmi rádió ötlete. Ausztriában nem volt szabad kereskedelmi rádiókat üzemeltetni, ezért üzletemberek Magyarország nyugati részén szerettek volna létrehozni egy Ausztriában is hallható német nyelvű rádiót. Azzal a kéréssel keresték meg a Magyar Rádió vezetését, hogy az új rádióadót közösen alapítsák meg. Az ötlet tetszést keltett, hiszen ez jó befektetésnek tűnt, tekintettel a nyaranta Balatonhoz utazó nagy számú német nyelvű turistára. A lehetőség a hirdetőket is vonzotta. Az osztrák fél azonban rejtélyes okból visszalépett, így az adót a Magyar Rádió egyedül hozta létre. Az előkészületek februárban és márciusban kezdődtek meg. Az első hivatalos műsorsugárzás a Balatonnál 1986 júliusában indult a 100,5 MHz frekvencián a kab-hegyi adóról, német nyelven. A Radio Danubius a turistáknak szóló rádió volt, és a műsorideje reggel 7-től este 6 óráig tartott, majd a turistaszezon végével (szeptemberben) elhallgatott. Ebben az idősávban főleg zene, turistáknak szóló információk, hírek, időjárás-előrejelzés és természetesen reklámok szóltak. Ez volt az első, és még nagyon hosszú ideig az egyetlen folyamatos élő rádióműsor Magyarországon. Éppen az élő adás miatt, a Magyar Rádió és a Radio Danubius szerkesztőinek nagy kihívást jelentett a műsorok szerkesztése, hiszen ehhez akkor komoly technikai ismeretekkel kellett rendelkezniük. Ekkoriban a Radio Danubiust sokan elbukott vállalkozásnak titulálták, de a rádió terjeszkedésével ezek a hangok elhalkultak. 1987-ben új stúdióból jelentkezett a rádió. Az első műsorvezetők egyike, Fikár László volt. Április végétől 15 órában sugározta adásait. Ugyan ebben az évben Budapesten is lehetett fogni a rádiót, mégpedig a Kossuth Rádió frekvenciáján, minden nap 6 óra és 21 óra között, majd a szezon után a budapesti 103,3 MHz-es frekvencián folytatták, magyarul. Az 1988. április 15-én induló műsort már Sopron térségében is hallgathatták az érdeklődők. A cél nem volt titkolt: ezzel a lépéssel a határon túl élőket célozták meg. 1987 márciusában Dr. Agárdi Péter, a Magyar Rádió elnökhelyettese bejelentette, hogy a Danubius Rádió már nem csak a turistaszezonban szól, hanem októbertől magyar nyelven, kibővült műsoridővel folytatja sugárzását. A rádió már a német szezonban is este 9 órától hajnali 2 óráig magyar nyelvű adással jelentkezett, sőt már napközben is megszólaltak magyar felhívások. A zenék beszerzésében a német rádiók sokat segédkeztek. A hallgatók széles zenei palettát ismerhettek meg, attól függően, hogy a zenei szerkesztő mit választott. 1989-ben a rádió megkísérelte a sopronit német, míg az ország többi részén sugárzott adást magyar nyelven közvetíteni, ám a terv kevésbé gazdaságos mivolta miatt ez végül nem valósult meg. 1988-ban már zömmel magyarul szóló rádió volt. Újabb adók kezdték el sugározni az adást, már napi 21 óra adásidővel. A Magyar Rádió úgy döntött, hogy az új adók kihasználtsága érdekében kiveszi a körzeti adásokat, és itt is a Danubius programját kezdi el sugározni. Ezek az adók Szegeden és Debrecenben jöttek létre. A Danubius Rádió ekkoriban lett országos ismertségű rádió. Új műsorvezetők érkeztek a rádióhoz, a cél a kereskedelmi rádiók egyik fontos jellemzőjének, az egységes arculatnak a kialakítása volt. 1989 tavaszától, a turistaszezon kezdetével ismét felhangoztak a német nyelvű híradások. A Danubius ekkor még német nyelvű adó volt, így foglalkoznia kellett a keletnémet menekültek problémáival is. A német menekültek hasznos információkat kaptak többek között az ellátásukról, illetve az útlevélszerzési lehetőségeikről. Így a rádió kisebb hírközponttá alakult. A román forradalom idején is hírközpont szerepet töltött be a Danubius. 1990 őszén a Taxisblokád ideje alatt ez az adó szólt a taxikban is. A 90-es években a rádió helyzete megszilárdult a Magyar Rádión belül. Már állandó stúdióval és szerkesztőkkel rendelkezett. Műsorát napi 21 órában sugározta magyar nyelven. Ekkoriban azonban a Lakihegyről a 873 kHz-en sugárzott Calypso Rádió után újabb konkurensek jöttek létre. 1994-ben még a Danubius vezetett, egy évvel később azonban egyes mutatókban már jobbnak bizonyult a fővárosba költözött Juventus Rádió. A versengő kereskedelmi rádiók teret nyertek az állami rádiókkal szemben. A Danubius Rádió a Magyar Rádió szervezetében bizonytalan volt, ugyanis 1994-ben egy új médiatörvényt kezdtek kidolgozni, mely szerint a Magyar Rádió közszolgálati funkciójához nem illeszthető egy kereskedelmi rádióadó. A törvény azonban egy ideig nem lépett életbe. Már az 1994-es év első felében tett törvényjavaslatok szerint 1995 végére pályázatot kellett volna kiírni a Danubius frekvenciáira. A Magyar Rádió vezetői rájöttek, hogy hamarosan meg kell válniuk a jól jövedelmező kereskedelmi adójuktól. Fiatal előadók zenéit is elkezdték játszani, olyan egyéniségek kerültek műsorvezetői székbe, akik még ma is a kereskedelmi rádiókban dolgoznak. Így többek között Geszti Péter, Bochkor Gábor és Boros Lajos, Buza Sándor, Balázsy Panna, Szabó Tamás, Villám Géza, Rókusfalvy Pál, Rónai Egon, Jáksó László, és Dénes Tamás. Ezek a sztárok a hírnevüket nagymértékben a Danubius Rádiónak köszönhetik. A jó műsorvezetők a Danubius Rádiót a kor egyik legjövedelmezőbb kereskedelmi rádiójává tették. Ezt a sikert azonban nem csak a sztárműsorvezetőknek, hanem a hiányzó médiatörvénynek is köszönhette. 1995-ben elfogadták az új médiatörvényt, amelynek köszönhetően lehetőség nyílt két országos kereskedelmi rádió létrehozására - viszont nem volt lehetőség többé arra, hogy a Magyar Rádió támogatását élvezze bármi módon is az adó. A törvény életbelépése után 9 nappal a Danubius Rádió frekvenciáira az ORTT-nek pályázatot kellett kiírnia. A szerkesztők között a helyzet bizonytalanná vált, ám ezt a hallgatók az újabb és újabb műsorok elindulásának köszönhetően nem érezték meg. A bizonytalanság érződött a vezetésen is. Akkoriban a rádió igazgatója Dr. László József volt. A koncessziós pályázat előtt visszament a Kossuth Rádióhoz, ott ugyanis főszerkesztő volt. A Danubius Rádió vezetését senki sem vállalta el teljes állásban. A pozíciót Sárosi István vette át félállásban 1997 nyaráig, utóda Kálmán Zsuzsa lett. A törvény megjelenése miatti feszültséget növelte a konkurencia is. A kiéleződő piaci versenyt szem előtt tartva a szerkesztők bevezették a nyugaton bevált, naponta ugyanabban az időpontban hallható sikeres műsortípust, a morning-showt. Az 1996-ban megjelent műsor a Cappucino nevet viselte. A műsorvezetők, Boros Lajos és Bochkor Gábor, heti váltásban jelentkeztek. A Cappuccinot a hallgatók megkedvelték, így a rádió törzshallgatóinak köre is gyarapodott. A sikeren felbuzdulva új műsor indult a Danubius Rádióban délután 14-18 óra között. A műsor a Jam címet kapta. Ebben a műsorban is két műsorvezető volt, heti váltásban. 1997. november 1-jén kiderült, hogy a Danubius Rádió lett az egyik olyan rádió, amely elnyerte az országos kereskedelmi frekvenciát. Ehhez azonban teljesen függetlenedni kellett a Magyar Rádiótól. Több potenciális vevővel való tárgyalás után végül a DMG Radio mellé álltak, itt látták ugyanis a legtöbb garanciát arra, hogy az általuk képviselt program-elvek megvalósulhatnak. Sándor István a Danubius Rádió vezérigazgatója, 1997. december 1-jétől Fischer András a kereskedelmi- és marketing igazgatója lett. A pénzügyi igazgató posztra pedig Kubatov Jánost nevezték ki. Ügyvezető igazgató lett Rókusfalvy Pál. Szintén a rádiótól került ki a zenei igazgató, Buza Sándor, aki korábban a Magyar Rádiónál és a Danubiusnál is végzett már ilyen feladatokat. Rónai Egon mint hír- és programigazgató kezdte az 1998-as évet a Danubius Rádiónál. Boros Lajos pedig a kreatív igazgatói címet kapta meg. 1998. január 1-jével kezdte meg műsorsugárzását az OKR Rt. működtetésében. Az OKR Rt. a pályázat megnyerésekkor építeni kezdte a Danubius Rádió új adóstúdióit, a Váci út 141. számú épületben, ahonnan 1998 márciusától szól a rádió. Az új stúdióban modern technikai berendezésekkel lettek felszerelve, így a műsorvezető már egymaga irányíthatta az adást. A DMG Radio kutatásokat is végzett, mely meghatározta az új műsorstruktúra kifejlesztését. Az első kutatása alapján meghatározta, hogy milyen zenéket játsszon a Danubius. A rádió a '80-as, '90-es évek zenéjét játszó zenei rádió lett, melynek elsődleges célcsoportja a 25-34 éves korosztály, a másodlagos a 20-44 éves korosztály lett. A rádió célja, hogy közel kerüljön a hallgatókhoz. Így fogant meg 1998-ban a Danubius Roadshow. A Danubius Team, hazai zenészek, zenekarok, énekesek csatlakoztak hozzá, akiknek fontos volt az ország első kereskedelmi rádiója és annak közönsége. A sztárok dalokkal ajándékozták meg a Danubiust ősszel, mikor vége lettek a Roadshow-nak. Ebből a dalokból CD-t adott ki a rádió Vígállomás néven. A Vígállomás pár hónap után aranylemez lett. 1998 végére a Danubius Rádiót hallgatták a legtöbben. A DMG később a teljes nemzetközi rádiós portfólióját (benne a Danubius Rádiót is) egy újabb szakmai befektetőnek, a GWR Csoportnak értékesítette. A GWR időszakában a rádió tovább erősödött. 2003 tavaszán ismét egy újabb cég kezébe került a rádió, ezúttal egy amerikai befektető csoport vette meg, az Advent International. 2008-ban ismét tulajdonosváltás történt. Az Accession Mezzanine Capital megvásárolta a Danubius Rádió 100 százalékát az Advent International-től. A Danubius Rádió 24 órában ultrarövidhullámon (FM) 11 adótoronyról 75%-os országos lefedettséggel sugározta a műsorait, és az interneten is hallgatható volt. A Danubius Rádió megszűnésének okai 2009 novemberében a Danubius Rádiónak lejárt a szerződése az általa használt országos frekvenciára, amelyet egy új rádióállomás, a Class FM nyert el. A döntést az ORTT tagjai hozták meg, de az elnök és az SZDSZ-es tag nem vett részt a tárgyaláson. A döntés szabályellenes volt és komoly politikai vitákat váltott ki. A döntés törvénytelen voltát első fokon a Fővárosi Bíróság 2010. január 19-én, másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 2010. július 14-én jogerős ítéletben mondta ki. Ennek ellenére - mivel polgári és nem közigazgatási bíróság ítélkezett - nem volt lehetőség a per keretében az ORTT-t az eredeti állapot helyreállítására kötelezni. Ily módon 2009. november 18-án este 23 óra 59 perckor befejezte a földfelszíni analóg sugárzást. A búcsúzást az összes műsorvezető egy közös műsor keretében szervezte meg. A lekeverés után, még a Class FM bejelentkezése előtt egy fél másodpercre véletlenül bekevertek egy zeneszám-részletet, de ezt követően megszűnt a sugárzás. 2009. november 25-én aztán újra bejelentkeztek az interneten, de lényegében műsorvezetők nélkül, hiszen túlnyomó többségük akkor már más rádiókhoz igazolt (javarészt a Class FM-hez). Bíztak abban, hogy a frekvenciát visszakaphatják, és ebben az elsőfokú bírósági ítélet is megerősítette őket. A rádió azonban addigra tetemes adósságot halmozott fel, mert az internetes sugárzással már nem tudták kitermelni a működéshez megfelelő bevételt. Ennek következtében 2010. január 29-én megszüntették az internetes sugárzást is, pontot téve a 25 éves működés végére. A Danubius Rádió online műsorai 2010. január 28-ig Hétköznap 01:00-02:00 Magyar óra 02:00-03:00 Jazz óra 04:00-05:00 Világzene 05:00-10:00 Danubius Reggel 10:00-15:00 Kívánságműsor 15:00-20:00 Danubius Online 20:00-01:00 Danubius Light Hétvége 01:00-02:00 Magyar óra 02:00-03:00 Jazz óra 04:00-05:00 Világzene 05:00-20:00 Danubius Online 20:00-01:00 Danubius Light A Danubius Rádió zenei stílusa, célcsoportjai A Danubius Rádió a ’90-es évek, az új évezred és napjaink zenéjét játszó rádió volt. Az utóbbi korzenéken belül a rádió 3 kategóriát játszott. Ezek a kategóriák: Pop Dance, Soft AC, és a magyar előadók dalait. A rádió gyakran elsőként illesztette műsorába a legújabb slágergyanús szerzeményeket, bár túlnyomó részben a már mindenki által kedvelt és ismert dalok voltak hallhatók. A magyar rádióállomások között egyedülálló az éjszakai programban, hogy minden hajnalban egy óra jazz és egy óra világzene volt hallható. A Danubius Rádió folyamatosan tesztelte a leadott zenéket, hogy a zenékkel kapcsolatban milyen a hallgatók reakciója. A Danubius Rádió célcsoportjai: Az elsődleges csoport: 25-34 éves korosztály, erről a korosztályról általánosan elmondható, hogy kezdettől fogva a Danubius Rádió lelkes híve volt. A másodlagos csoport: a 20-44 éves korosztály. Fekete Amerika A Fekete Amerika egy 1995-ben bemutatott amerikai film Desmond Nakao rendezésében. A rasszizmus témáját feldolgozó film egy alternatív Amerikában játszódik, ahol a fehérek és feketék kulturális helyzete felcserélődött. Történet Louis Pinnock egy csokoládégyárban dolgozó családapa és férj. Egy csomagot kell kézbesítenie a csokoládégyár fekete igazgatójának, de kompromittáló esemény szemtanúja lesz. Ezért másnap elbocsátják munkahelyéről és még aznap este az utcán néger rendőrök megverik, majd másnap albérletükből kilakoltatják őt és családját. Felesége gyerekeivel anyjuknál talál szállást, míg Pinnock földönfutó lesz. Végső elkeseredésében fegyvert szerez és elrabolja Thaddeus Thomas-t, az igazgatót, hogy bosszút álljon a sérelemért. Taenioides limicola A Taenioides limicola a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az Amblyopinae alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A Taenioides limicola előfordulási területe az Indiai- és a Csendes-óceánokban van. A Dél-afrikai Köztársaságtól kezdve a Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigetekig található meg. Megjelenése Ez a hal legfeljebb 12 centiméter hosszú. Fején több bajuszszál is látható. Életmódja Ez a szubtrópusi gébféle a sós- és brakkvízű folyótorkolatok törmelékei között él. Etiópia Etiópia Kelet-Afrika egyik állama, „Afrika szarvánál” található. Gazdasága nemrégiben nagyarányú növekedésnek indult, ennek ellenére még mindig egyike Földünk legszegényebb országainak. Neve a görög Αιθιοπία (Aithiopia) latinosított változata (Aethiopia, Ethiopia), amely a görög Αιθίοψ (Aithiopsz) összetett szóból származik, és az αιθω + οπψ alkotóelemek jelentése: aithó „égni, égek” + ópsz „arc”, így a jelentése: égett vagy napsütött arc, vagyis „ember napsütötte arccal”. Földrajz Domborzat Etiópia Afrika második legmagasabban fekvő országa Lesotho után, hiszen területének kb. a fele több mint 1200 m magasan fekszik. Központi része a 2500 m magas Etióp-magasföld hullámos fennsíkja, amelyből 4000 métert meghaladó csúcsok emelkednek ki. Északkeleten fekszik a Danakil-mélyföld félsivatagi vidéke, délkeleten az óceán felé fokozatosan alacsonyodó, bazalttal borított szomáli lépcsővidék határolja. Az ország legmagasabb hegyei: Ras Dashen (4620 m), Talo (4413 m), Guma Terara (4231 m) és Guge (4203 m). Etiópiában számos ma is működő vulkán található. Az ország fővárosa, Addisz-Abeba is 2370 m magasan fekszik. Az országnak 5328 km-es: Dzsibutival 349 km, Eritreával 912 km, Kenyával 861 km, Szomáliával 1600 km, Dél-Szudánnal 883 km, Szudánnal 723 km közös határa van. Vízrajz Az ország legjelentősebb folyója a Nílus egyik forrásága, a Kék-Nílus. A Nílus vízrendszeréhez tartoznak még a Sobat, az Atbara és a Tekeze folyók is. Az Indiai-óceánba ömlik a Dzsubba és mellékfolyója a Shebelle. Lefolyástalan területek vizeit gyűjti össze az Omo és az Avas (Awash). Etiópia legnagyobb tava a Tana-tó. Az ország legnagyobb krátertava a Shala, a Langano pedig a legmagasabban fekvő tó. A száraz területeken számos sós tó fekszik, legjelentősebb az Abbé-tó. Etiópiához tartozik a Turkana-tó kisebb, északi része is. Éghajlat Az ország túlnyomó részén az éghajlat jellegzetes magassági övezetekbe rendeződik, ez alapján az éghajlata 3 zónára osztható: 1800 méter alatt van a trópusi forró éghajlat területe, az úgynevezett kolla öv. Az alacsonyabb részeken minden hónap középhőmérséklete meghaladja a 20 °C-ot. 1800 és 2500 m között van a meleg-mérsékelt öv, a vojna dega . Az állandó tavasz birodalma ez, ahol az évi középhőmérséklet 15–19 °C. 2500 m felett van a hűvös-hideg zóna, a dega . Itt az év bármely szakában hajnali fagyok is előfordulhatnak. A csapadék mennyisége délről észak felé csökken, mennyisége és eloszlása azonban résztájanként változó. Míg délen kétszakaszos esőzések jellemzőek, északon már csak a nyári 4–6 hónapban van csapadék. Addisz-Abeba napi középhőmérséklete 8 és 24 °C között változik évszaktól függően. Az évi csapadékmennyiség 500 mm. Az ország hegyvidékein 2500 mm is előfordul. Élővilág, természetvédelem Etiópiában az afrikai kontinens szinte valamennyi vegetációtípusa megtalálható. A „kolla” övben – főként az Etióp-magasföld nyugati lejtőin és a mélyen bevágódott folyóvölgyekben – a trópusi esőerdő kelet-afrikai változata fejlődött ki. A kevesebb csapadékot kapó területeken a szavannák, ligetes, fás-füves puszták uralkodnak. A „vojna dega” öv fennsíkjait egykor hegyi erdők és szavannák borították. A nedvesebb erdők cserjeszintjéből, Kaffa (ma Kefa) régióból származik (és vadon ma is terem) a kávéfajták őse, az arab kávécserje. A több évezred óta folytatott földművelés az eredeti növényzet nagy részét kipusztította. Csak foltokban maradtak fenn fás-füves pusztaságok. A „dega” öv a nagy kiterjedésű legelők birodalma. Állatvilága tipikusan afrikai, kelet-afrikai, a jellegzetes patásokkal és ragadozókkal. A főemlősök közül előfordul a törpe fülesmaki, a brazza cerkóf, a nyílt szavannák jellegzetes állata a huszármajom, a kutyafejű, illetve a galléros pávián stb. Sok ragadozó él itt: a macskafélék közül előfordul a gepárd, az oroszlán, a leopárd, a sivatagi hiúz, a cibetmacskafélék sok faja, a hiénafélék közül három faj. A páratlanujjú patások közül a vadszamár, a síkvidéki és a Grevy-zebra. A párosujjú patások jellegzetes képviselői a folyami disznó, a tehénantilop, a Grant-gazella, a homoki gazella, a Thomson-gazella. A nagy testű szarvasmarhafélék közül a kafferbivaly, a jávorantilop, a nagy- és kiskudu. Madárvilága szintén gazdag: strucc, kis flamingó, pirosszemű réce, karvalykeselyű, pelikán, koronás sas stb. Természeti világörökségei Az UNESCO világörökség listájára felvették Etiópia egyik nemzeti parkját: Simien Nemzeti Park - területén található az ország legmagasabb pontja, a Ras Dashan . Történelem Az Etióp-felföldön az i. e. II. évezred óta biztosan szemita nyelvű népek élnek. Az i. e. I. évezredben már fejlett civilizáció volt itt. 315 után kereszténnyé lett az akkoriban éppen egységes ország. Ez a keresztény hatalom a 6. században átmenetileg a mai Jemenre is kiterjesztette hatalmát, így köze volt az iszlám vallás keletkezéstörténetéhez. Amikor az Etióp-felföldet körös-körül iszlám országok vették körül, Etiópia elszigetelődött, belsőleg elgyengült, a központi hatalom szétforgácsolódott. A 16. században a portugálokkal sikerült kapcsolatot teremtenie, segítségükkel vertek vissza egy nagyon jelentős ellenséges támadást. 1632-ben viszont kiűzték Etiópiából a jezsuitákat és minden más nyugati keresztényt. Ismét az elszigetelődés korszaka következett, 1858-ig. A 19. század második felében ismét megerősödő császári hatalom kiterjesztette dél felé az ország határait, és ahhoz is volt elég ereje, hogy az Adua városánál 1896-ban megvívott csatában visszaverje az olasz gyarmatosító törekvéseket. Az első világháború kitörésekor Afrikában csak két független állam volt: Etiópia és Libéria. A világháborúban Etiópia nem vett részt, bár Törökország szövetségese volt. A későbbiekben az olasz fasiszták az abesszíniai háborúban ismét megkísérelték Etiópia meghódítását. 1936-ban indított támadásuk nyomán átmenetileg (1941-ig) elfoglalták Etiópiát, és az „Olasz Birodalomhoz” csatolták. Őket a britek verték ki, akik 1944-ben visszaadták Hailé Szelasszié császárnak az uralmat. Hailé Szelassziét világszerte hősként ünnepelték, a rasztafarik egyenesen istennek látták. De képtelen volt jól kormányozni. Korrupció és éhínségek nyomorították országát. 1974-ben szélsőbalos katonatisztek megdöntötték hatalmát. 1975-ben, máig tisztázatlan körülmények között érte a halál, egyes feltételezések szerint meggyilkolták. A Mengisztu Hailé Mariam által vezetett rezsim a Szovjetunió támogatásával remélte a kitörést az elmaradottságból. Politikájuk tovább súlyosbította a gazdasági nehézségeket. Az éhínségek tovább ismétlődtek és nemzeti alapú gerillaharccal kellett szembenézni Eritreában és Tigre tartományban. 1977-ben Szomália megtámadta Etiópiát. Az ogadeni háborúban az etióp csapatok kubaiak részvételével, jelentős szovjet katonai szállításokkal megtámogatva gyors győzelmet arattak, de a belső nehézségeken nem tudtak úrrá lenni. A Szovjetunió széthullásával nem maradt a rezsimnek támogatója, így végül tagjainak menekülniük kellett az országból a mindent elfoglaló lázadók elől. Azóta Etiópia többpárti demokrácia. 1993-ban népszavazás eredményeként elismerte Eritrea függetlenségét. Az új Eritreával 1998-ban súlyos áldozatokat követelő határháborúba keveredett. Ezt a konfliktust 2000-re rendezték. Etiópia ma gazdaságilag gyenge, fejletlen ország viszonylag erős hadsereggel. Bár többpárti demokrácia, a választások tisztaságát rendszeresen vitatják. Legújabban a szomáliai konfliktusba avatkozott be katonailag, megmentve a nemzetközileg elismert kormányt az iszlám felkelőkkel szemben. 2018 júliusában békét kötött Eritreával. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma 1974 előtt Etiópia abszolút monarchia volt. Az utolsó császár Hailé Szelasszié volt. Akkor katonák vették át az ország irányítását és szocialista népköztársaság lett. 1991 óta Etiópia szövetségi köztársaság. Az alkotmányt 1995-ben fogadták el. Az ország államfője egyben a parlament elnöke is. A miniszterelnök a legerősebb pártból kerül ki. Parlamentje kétkamarás. A Szövetségi ház 198 képviselővel és a Népi képviselőház 548 képviselővel alkotja a parlamentet, amelyet öt évre választanak meg. Etiópia az alábbi nemzetközi szervezeteknek tagja: ENSZ, Afrikai Unió, Világbank, IMF. Capolat Capolat település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 99 fő (2017). Földrajza Capolat Castellar del Riu, Berga, Avià, L’Espunyola, Montmajor, Navès és Guixers községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szurdi Miklós Szurdi Miklós (Budapest, 1950. október 2. –) magyar színész, rendező, színházigazgató, forgatókönyvíró. Testvére Szurdi András filmrendező, forgatókönyvíró. Életpályája Szurdi István és Kreisler Mária gyermekeként született. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán előbb színész (1970-1974), majd rendező (1971-1976) szakos diplomát szerzett. 1969-1970 között filmgyári asszisztens volt. 1975-1979 között a kecskeméti Katona József Színház, majd 1979-1982 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1982-től a Nemzeti Színház tagja. 1983-tól a Mafilm és a Magyar Televízió rendezője. 1990 óta a Veszprémi Petőfi Színház rendezője. 2003-2008 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója volt. 2007-ben ő rendezte meg Elton John és Tim Rice Aida c. musicaljét, amely Magyarországon akkor ősbemutatónak számított. 2010-ben újra megrendezte a darabot. http://www.ujaida.net Magánélete Első felesége Gór Nagy Mária volt, akitől 2 fia született: Tamás (1975) és András (1977). 1988-ban elvette feleségül Appel Editet, akitől szintén 2 gyermeke született: István (1987) és Judit (1990). A 90-es évek közepén vette el Xantus Barbarát. Két gyermekük született: Panna (1997) és Balázs Benjámin (2003). Színházi munkái A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színészként: 10; rendezőként: 65 Színészként B. Turán Róbert: Madarak röpte....I. görög harcos Hubay Miklós : Színház a cethal hátán....Hadnagy Weingarten: Nyár....Simon William Shakespeare : Antonius és Cleopatra.... Hacks: A sanssouci-i molnár....Zieten Szentes Reginald: András kovács királysága.... Synge: A nyugati világ bajnoka....Christopher Mahon Remenyik Zsigmond : 'Vén Európa' hotel....Kesselstadt Ránki György : Villa Negra....Notesz Márai Sándor : Kaland....Kádár Péter Díjai, kitüntetései A filmszemle díja (1983) A filmkritikusok díja (1984) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2010) Stazione di Brandizzo Stazione di Brandizzo vasútállomás Olaszországban, Brandizzo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Milánó-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Chivasso Stazione di Settimo Női 10 méteres toronyugrás a 2015-ös úszó-világbajnokságon A 2015-ös úszó-világbajnokságon a női 10 méteres toronyugrás versenyszámának selejtezőjét és elődöntőjét július 29-én, a döntőjét pedig másnap, július 30-án rendezték meg a Kazan Arenában. A döntőben az észak-koreaiak 16 éves versenyzője, Kim Kukhjang végzett az első helyen – a kínai Zsen Csien és a malajziai Pandelela Rinong előtt –, megszerezve ezzel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság történetének első aranyérmét vizes világbajnokságon. A selejtezőből egyik magyar versenyző sem jutott tovább, sem Kormos Villő, sem pedig Reisinger Zsófia. Öt ugrására Kormos 269,80 pontot kapott – mely a 30. hely megszerzésére volt elegendő –, míg a 228,90 pontot gyűjtő Reisinger 36.-ként végzett a 37 indulót felvonultató mezőnyben. Versenynaptár Az időpontok helyi idő szerint olvashatóak (GMT +03:00). Eredmény Zölddel kiemelve a döntőbe jutottak Kékkel kiemelve az elődöntőbe jutottak Moulainville Moulainville település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 123 fő (2015). Moulainville Belrupt-en-Verdunois, Blanzée, Châtillon-sous-les-Côtes, Eix, Moranville és Verdun községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jinošov Jinošov település Csehországban, a Třebíči járásban. Jinošov Velká Bíteš, Náměšť nad Oslavou, Hluboké és Pucov településekkel határos. Lakosainak száma 226 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Cynanthus A Cynanthus a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 3 faj tartozik: barnafejű kolibri (Cynanthus sordidus) szélescsőrű kolibri (Cynanthus latirostris) Cynanthus doubledayi vagy Cynanthus latirostris doubledayi Gare d’Ozoir-la-Ferrière Gare d’Ozoir-la-Ferrière vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Ozoir-la-Ferrière településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Mulhouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Roissy-en-Brie Gare de Gretz-Armainvilliers Mákfélék A mákfélék (Papaveraceae) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe tartozó, a taxonómusok által univerzálisan elismert növénycsalád. Kozmopolita elterjedésű, mérsékelt és szubtrópusi éghajlat alatt. Legtöbb faja lágyszárú, de vannak köztük cserjék és fák is. Rendszerezés Az APG I (1998) és az APG II-rendszer (2003) is a boglárkavirágúak rendjébe teszi a családot, a valódi kétszikűek közé. Az APG II-ben lehetőség volt két család opcionális leválasztására a mákfélékről, így a családnak két lehetséges leírása volt: Papaveraceae sensu lato , a Fumariaceae és Pteridophyllaceae családok nemzetségeit is ide sorolva; Papaveraceae sensu stricto , a fentiek idesorolása nélkül. A család sensu stricto leírása megfelel a Cronquist-rendszernek (1981), kb. 26 nemzetséggel és 250 fajjal. Az APG III-rendszerben (2009) a család sensu lato leírása mellett döntöttek, a fent említett két családot alcsaládokként beemelve. Ezek alapján a korszerű rendszerezés: Mákfélék (Papaveraceae) családja Füstikeformák (Fumarioideae) alcsaládja Mákformák (Papaveroideae) alcsaládja Pteridophylloideae alcsalád 2014-es IWCC női labdarúgó-klubvilágbajnokság A 2014-es IWCC női labdarúgó-klubvilágbajnokság, más néven Nestlé kupa, a harmadik nemzetközi női labdarúgókupa volt, melyet 2014. november 30-a és december 6-a között rendeztek meg Japánban. A döntőt a São José csapata nyerte az Arsenallal szemben 2–0-s gólkülönbséggel. Résztvevő csapatok A kínai Csiangszu Huataj szerezte meg a bajnokság utolsó nyitott helyét a torna kvalifikációs bajnokságának megnyerésével. Az előző évhez hasonlóan a női UEFA-kupa győztese, a VfL Wolfsburg ezúttal sem vett részt a megmérettetésen. Mérkőzések A mérkőzések időpontjait 2014. október 7-én jelentették be. Nyereményalap A torna nyereményalapja 10 millió japán jen volt. Bad Brains A Bad Brains ("Rossz agyak") egy amerikai hardcore punk együttes. Jelenlegi tagjai: H.R., Dr. Know, Darryl Jenifer és Earl Hudson. Korábbi tagok: Sid McCray, Mackie Jayson, Taj Singleton, Chuck Mosley, Israel Joseph I és Chuck Treece. Az együttes 1976-ban alakult, igaz, akkor még Mind Power (Agyerő) néven, és fúziós dzsessz-zenét játszottak. Később változtatták meg a nevüket Bad Brainsre. 1977-ben kialakult a jelenlegi formáció. 1998-tól 2001-ig "Soul Brains" néven is turnéztak. 2016-ban H.R. különleges fejfájással kórházba került. Tíz lemezt adtak eddig ki. Diszkográfia Bad Brains (1982) Rock for Light (1983) I Against I (1986) Quickness (1989) Rise (1993) God of Love (1995) I and I Survived (2002) Build a Nation (2007) Into the Future (2012) Mind Power (2018) Gare d’Uchaud Gare d’Uchaud vasútállomás Franciaországban, Uchaud településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Milhaud (Gare de Tarascon, Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal) Gare de Vergèze - Codognan (Gare de Sète, Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal) Csillagos zsákállat A csillagos zsákállat vagy kéktelepes zsákállat (Botryllus schlosseri) az aszcídiák (Ascidiacea) osztályának a páros ivarmirigyesek (Pleurogona) rendjébe, ezen belül a Botryllidae családjába tartozó faj. Előfordulása A csillagos zsákállat általában mérsékelt övi, planktonban gazdag tengerek lakója. Az Atlanti-óceán északkeleti részén, az Északi-tengerben, valamint a Földközi-tengerben őshonos. Az emberi tevékenységek következtében, mint például a hajózás, az állat az utóbbi száz évben a Föld egyéb részeire is eljutott. Megjelenése A kolónia 2 milliméter hosszú állatok telepe. Egy-egy csoport mintegy 6 mm²-es területet von be, a csoportok legfeljebb 15 centiméter átmérőjű szőnyegeket alkotnak. Életmódja, élőhelye A sekély, partközeli vizektől az árapályzónáig él. A felnőtt állat sziklákra vagy tengerifű (Zostera) hosszú leveleire tapad, és lebegő szerves részecskékkel, mikroszkopikus élőlényekkel táplálkozik. Néhány hónapig él. Szaporodása Minden állatnak van hím és női ivarszerve is; utóbbiban nagy petéket termel. A megtermékenyítés belső, de két állat „dolgozik” együtt. A mozgékony, ebihal alakú lárvák addig úsznak, amíg megfelelő helyet nem találnak, ott aztán letelepednek, és kifejlett állattá alakulnak. Havas-villa A Havas-villa (vagy Dreher-villa) egy mára elhagyatott, rossz állapotú villa Budapest X. kerületében, Kőbányán, a Csajkovszkij-park mögött, ami egykor a villa kertje volt. Története A villát Havas József jogász, Pest városi tanácsos építtette, mikor 1834-től kezdve több környékbeli szőlős telket is felvásárolt. Valószínűleg 1856-ban épült fel és nagy valószínűséggel Hild Károly (Hild József öccse) tervezte klasszicista stílusban. Maga az építési engedély 1856. március 31-i keltezésű. Az épület születésének oka egyszerű volt: Havas még abban az évben megnyitotta Magyarország első konyakgyárát a szomszédos telken. Nem sokkal később, 1859-ben el is adta mindkettőt; a vevő, Perlmutter Jakab már sörgyártással próbálkozott. Tőle vásárolta meg aztán 1862-ben a sörfőzdéjével együtt Dreher Antal, hogy aztán itt alapítsa meg híres sörgyárát. A gyár sikerei nyomán anyagi lehetőség nyílt a villabővítésre, -fejlesztésre is, ami már Feszl Frigyes tervei alapján készült el 1872-ben. A két oldalirányú toldás teljes mértékben illeszkedett az eredeti épület stílusjegyeihez. 1907-ben Hubert József tervei alapján a hátsó homlokzathoz is toldottak egy kiugró részt, de továbbra is megmaradt klasszicista épületnek. A második világháborúig a Dreher Sörgyárak mindenkori vezérigazgatójának volt fenntartva, majd a háború után államosították, a kastély kertjét pedig közparkká nyilvánították és aszerint átalakították. A ma Csajkovszkij-park nevű területen később a rendszerváltásig KGST piac működött. A villát a munkásőrség bázisává alakították és leválasztották a parkról, így máig az épület bejáratától alig pár méterre egy vasbeton kerítés igyekszik a bámészkodókat távol tartani, feltéve ha a gondozatlan, elhanyagolt parkon át valaki idáig próbálna merészkedni. A szocializmusban megszokott módon az épület kívül is és belül is gyors romlásnak indult, de különös módon az egykori cserépkályhák többsége (szinte minden szobában volt egy, lévén építésekor nem alakítottak ki központi fűtéses rendszert) használható állapotban fennmaradt. A rendszerváltás után sem fordítottak gondot állapotának legalább a megőrzésére, de őrzését megoldották, így a további pusztulástól némiképp megmentették. Ma kamerák figyelik a kerítésen belüli területet. A lecsupaszított épületet 2008 óta a kőbányai önkormányzat szervezésében évente egyszer, a kőbányai pincerendszerrel együtt bárki ingyenesen meglátogathatja. I. Ágoston mexikói császár Agustín de Iturbide (teljes nevén Agustín Cosme Damián de Iturbide y Arámburu, Valladolid, 1783. szeptember 27. – Padilla, 1824. július 19.) új-spanyolországi katona, sokáig a mexikói függetlenségi törekvések ádáz ellensége, majd a függetlenség megvalósítója, a létrejövő I. Mexikói Császárság első és egyetlen uralkodója I. Ágoston néven. Az ősi baszk családból származó Agustín igen fiatalon csatlakozott az új-spanyolországi hadsereghez. Az 1810-ben kitört függetlenségi háború kezdetekor több ajánlatot is kapott a felkelőktől, hogy csatlakozzon hozzájuk, ám ő a spanyolok pártjára állt. Hat éven keresztül harcolt így a függetlenség ellen, ezalatt sikereinek köszönhetően fokozatosan lépdelt felfelé a katonai ranglétrán. 1816-ban különböző bűncselekményekkel vádolták meg, ezért eltávolították serege éléről. Bár később bizonyítékok hiányában felmentették, a katonai pályára évekig nem tért vissza. Amikor 1820-ban Spanyolországban forradalom tört ki, melynek következtében VII. Ferdinánd kénytelen volt visszaállítani az antiabszolutista cádizi alkotmányt, Mexikóvárosban az arisztokrácia titkos mozgalmat szervezett, amelynek célja az alkotmány új-spanyolországi életbe lépésének megakadályozása volt, akár a Spanyolországtól való függetlenedés árán is. A La Profesa-i összeesküvés résztvevői Iturbidét kérték fel, kezdje meg harcát a déli hegyekben megbúvó, az alkotmányt is támogató maradék felkelők ellen. Mivel katonailag nem tudta legyőzni őket, tárgyalásos úton meggyőzte Vicente Guerrerót, hogy egyesítsék erőiket és közösen vívják ki a függetlenséget, igaz, nem az eredetileg tervezett formában, hanem alkotmányos monarchiaként. Így született meg 1821 elején az Iguala-terv és a Három Garancia Hadserege, majd nyáron a córdobai egyezmény. A hadsereg ünnepélyesen bevonult a fővárosba, ezzel lezárult a 11 éve tartó háború, és Mexikó elnyerte függetlenségét. A létrejövő régensségben Iturbide magához ragadta az összes államirányító szervet, majd amikor világossá vált, hogy a Bourbon-ház egyetlen tagja sem kívánja a felajánlott mexikói trónt elfogadni, népi mozgalom Iturbidét segítette a trónra. 1822 nyarán koronázták császárrá I. Ágoston néven. A számos egymással szemben álló társadalmi csoport közötti törékeny egyensúlyt nem tudta fenntartani, a kongresszust pedig feloszlatta. Lázadások törtek ki ellene, melyek következtében 1823 tavaszán lemondásra kényszerült. Európába hajózott, ahonnan rövid toszkánai és angliai tartózkodás után 1824 nyarán, hívei biztatására visszatért Mexikóba. Mivel hazája törvényhozása időközben árulóvá nyilvánította és halálbüntetést szabott ki rá, megérkezése után azonnal elfogták és kivégezték. Megítélése ellentmondásos. Vannak, akik azt hangsúlyozzák, eleinte milyen kegyetlenül harcolt a függetlenség ellen, foglyok és civilek ezreit kivégeztetve, és gyalázzák későbbi abszolutista rendszere miatt, de vannak, akik igazi hősként ünneplik, mivel megtalálta a háború lezárásának és a függetlenség elnyerésének talán egyetlen lehetséges és igazán kevés vérontással járó módját. Származása Az Iturbide család történetét baszkföldi levéltárak dokumentumai a 13. századig vezetik vissza. 1440-ben kaptak nemességet II. János aragóniai királytól, ettől az évszázadtól kezdve a család számos tagja játszott jelentős szerepet a vidék politikai életében. Az 1571-es lepantói csatában Juan de Iturbide és két fia hősi halált halt. Augustín apja, José Joaquín de Iturbide 1739 elején született. A navarrai José de Iturbide y Álvarez de Eulate és María Josefa de Arregui y Gastelu gyermeke volt. 1766-ban Új-Spanyolországba emigrált és Valladolid (ma Morelia) városában telepedett le. 1772-ben kötött házasságot a régi michoacáni Arámburu kreol család sarjával, Josefa de Arámburu y Carillo de Figueroával, akinek némelyik őse szintén navarrai volt. Öt gyermekük közül a legkisebb volt az 1783-ban született Agustín. Két bátyja fiatalon meghalt, így ő vált a családi vagyon örökösévé, amely 1790-ben többek között két valladolidi házból és egy Quirio melletti haciendából állt. Fiatal évei A fiatal Agustín a híres Colegio de San Nicolásba és az Academia de Oficialesbe járt szülővárosában, 14 vagy 15 éves korától apja gazdaságának adminisztrációjában segédkezett. 1797-ben csatlakozott a valladolidi tartományi hadsereghez, kezdeti rangja alférez volt. Hamarosan áthelyezték a José de Iturrigaray alkirály által Jalapa városában létrehozott laktanyába, annak megszűnésekor viszont visszakerült Valladolidba. 1805. február 27-én a valladolidi székesegyházban kötött házasságot a Colegio Santa Rosa növendékével, a körzet helytartójának, Isidro de Huartének lányával, Ana María Josefa de Huarte y Muñizszal, aki egyben Altamira márkijának unokája is volt. A menyasszony 100 000 pesós hozományának köszönhetően megvásárolták a Maravatío melletti Apeo haciendát is. Az Ibériai-félsziget francia megszállása, VII. Ferdinánd és IV. Károly foglyul ejtése után 1808-tól kezdve Spanyolország városaiban sorra szerveződtek a helyi önkormányzatok szerepét átvevő franciaellenes junták, majd szeptemberben Madridban megalakult az ezeket összefogó Junta Central Suprema (Legfelsőbb Központi Junta) is. Az események híre Új-Spanyolországba július–augusztus során jutott el. A helyiek többnyire támogatták a franciaellenes harcot, hűségesek voltak VII. Ferdinándhoz, de amikor hírt kaptak a juntákról, többen saját hasonló szervezkedésekbe kezdtek. A kreol értelmiség egy része, élükön Juan Francisco Azcárate y Lezamával és Francisco Primo de Verdad y Ramosszal, hamarosan kiadta a Representación című írást, melyben azt követelték, hogy Új-Spanyolországban a hatalmat egy, a nép képviseletében tevékenykedő kormányzat vegye át Iturrigaray alkirály irányítása alatt. A spanyolok azonban hallani sem akartak erről, az inkvizíció még be is tiltotta az olyan írások olvasását, amelyek hasonló követeléseket fogalmaztak meg. Szeptember 15-én vagy 16-án egy csapat fegyveres megtámadta az alkirályi palotát és foglyul ejtette Iturrigarayt, annak családját, Azcáratét és Primo de Verdadot, néhány óra múlva pedig a spanyol Real Audiencia új alkirálynak Pedro de Garibayt nevezte ki. Iturbide ekkor hűségnyilatkozatot aláírva felajánlotta szolgálatait Garibay kormányának. Egy évvel később szülővárosában José Mariano Michelena, José María García Obeso és Vicente de Santa María atya vezetésével hasonló titkos összeesküvés kezdődött, melynek célja szintén egy spanyoloktól független kormányzat létrehozása volt. Néhány gyűlésükön az akkor már hadnagy rangú Iturbide is részt vett, de nem értett egyet a függetlenség tervével, ezért – néhány történész Mariano Michelena későbbi tanúvallomására alapozott következtetése szerint – elárulta az összeesküvést. Közvetlen bizonyíték azonban nincs arra, hogy tényleg ő volt az áruló, de az biztos, hogy december 21-én az összeesküvés lelepleződött, több résztvevőt börtönbe zártak. A függetlenségi harc ellenségeként 1810-ben Querétaro városában újabb titkos szervezkedés kezdődött egy fegyveres függetlenségi harc kirobbantásának céljából. Ebben Iturbide nem vett részt. Szeptember közepén ez az összeesküvés is lelepleződött, ezért Miguel Hidalgo y Costilla, Ignacio Allende és Juan Aldama úgy döntött, nem késlekednek tovább: Dolores városában elhangzott a Grito de Dolores, mellyel kirobbant a felkelés. Amikor Hidalgo mintegy 60 000-es serege élén október végén Valladolidba érkezett, Iturbide és emberei távoztak onnan. Bár Hidalgo felajánlotta neki, hogy alezredesként harcoljon a függetlenségiek oldalán, ő ezt visszautasította és a spanyol csapatokhoz csatlakozott, amelyeket az alkirály Tolucában gyűjtött egybe, hogy megvédje a fővárost a felkelők fenyegető támadásától. Később emlékirataiban azt írta, azért utasította vissza Hidalgo ajánlatát, mert rosszul összeállítottnak látta az egész tervet, és annak végrehajtása szerinte csak felfordulást és fölösleges pusztítást okozott volna, a cél elérése nélkül. Október 30-án Hidalgo és Allende hatalmas hada Mexikóváros nyugati kapujához érkezett. Ekkor került sor a Monte de las Cruces-i csatára, amelyben a felkelők fölényes győzelmet arattak Torcuato Trujillo néhány ezres csapata fölött. Délután a legyőzött spanyolok megkezdték visszavonulásukat Mexikóváros felé, hamarosan azonban már menekülniük kellett, mivel a felkelők lovas csapatai üldözőbe vették őket. Trujillo és néhány társa (köztük maga Iturbide) elérte a várost és megmenekült. A felkelők győzelmük után máig tisztázatlan okokból nem vonultak be a fővárosba, hanem visszafordultak. Miután Félix María Calleja seregei utolérték és Aculcónál legyőzték őket, csapataikat több részre osztották, az egyik csoport délre indult Cuernavacán keresztül, azonban 1811 januárjára Iturbide és Mariano García Ríos visszafoglalták a várost, csakúgy, mint Taxcót és Igualát. Mivel hamarosan Hidalgóék a Calderón-hídi csatában újabb vereséget szenvedtek, észak felé kellett visszavonulniuk. Acatita de Bajánnál elfogták, majd nyáron Chihuahuában kivégezték a felkelő vezéreket, így már szinte csak José María Morelos délen harcoló seregei jelentettek veszélyt a spanyolokra. 1812-ben az időközben capitán rangig menetelő Iturbidét Guanajuato tartományba rendelték, hogy ott lépjen fel a lázadók ellen. Itt sikerült elfognia Albino Garcíát, aki a környék legjelentősebb gerillavezére volt. A foglyot Celayában agyonlőtték és felnégyelték. Iturbide Callejának küldött jelentésében arról számol be, hogy emellett a harcokban még 300 ellenséget megölt, további 150-et pedig lelövetett, köztük papokat is. Üldözőbe vette a felkelők első kezdetleges kormányának, a zitácuarói juntának egyik tagját, José María Liceagát is, aki José María Cosszal és számos emberével együtt hamarosan a Yuriria melletti tó egyik szigetén rendezkedett be (melyet saját magáról Liceaga-szigetnek nevezett el). Bár innen nem sok fenyegetést jelentettek a spanyolokra, Iturbide mégis addig bombázta a szigetet, amíg mindenki vagy életét vesztette, vagy elmenekült onnan. Amikor hónapokkal később Ramón Rayón birtokba vette a szigetet, mintegy 600 holttestet talált ott. 1813 elején Ramón Rayón csapatai több győztes csatát is megvívtak a Bajíóban, majd április 14-én Salvatierrába érkeztek. 15-én Iturbide a San Nicolás de los Agustinos haciendánál összevonta csapatait, másnap pedig a városra támadt. Bár a védők többször is visszaverték, végül a Rayón által az egyik város melletti hegyre küldött Oviedo kapitány meggondolatlanul támadásba lendült. Iturbidének sikerült megfutamítania Ovideót, egyúttal ismét rátört a városra, de az így támadt zavarodásban a védők még az ágyúkat sem tudták elsütni. Rayón elmenekült, Iturbide pedig gyötrő fejfájását már az így elfoglalt Salvatierrában tudta kipihenni. A győzelméért ezredesi rangra emelt és a bajíóbeli erők vezetésével megbízott vezér később azzal dicsekedett, hogy 350 elfogott felkelőt éppen nagypéntek napján lövetett agyon. Később ugyanerre a sorsra juttatott további 300 embert a Pantoja nevű haciendánál. Szeptemberben Morelos Chilpancingo városában összehívta a zitácuarói junta helyébe lépő anáhuaci kongresszust, melynek üléseit a jövőben a stratégiai fontosságú Valladolidban szerették volna megtartani. Mivel a település még a spanyolok kezén volt, a felkelők december végén megtámadták a várost. Mintegy 5700 gyalogos és lovas katonából álló seregük 30 ágyúval rendelkezett, ehhez később csatlakoztak még Navarrete atya emberei és Ramón Rayón 600 gyalogosa, 300 lovasa és két ágyúja. A spanyol helyőrség mindössze 800 főből állt, azonban még időben megérkezett az erősítés, a kifejezetten Morelos seregének feltartóztatására létrehozott Ejército del Norte („északi hadsereg”), amit Ciriaco del Llano irányított, második számú vezetője pedig Agustín de Iturbide volt. A felkelők Hermenegildo Galeana és Nicolás Bravo vezette csapatai december 23-án kezdték meg támadásukat a Santa María-domb irányából és hamar elfoglalták a Garita del Zapotét, amely a város egyik fő bejáratánál helyezkedett el. A spanyolok azonban három irányból rohanták le őket, ezzel pedig szétszóródásra kényszerítették a függetlenségért harcolókat. Másnap délután Mariano Matamoros a teljes gyalogságot felsorakoztatta a dombok és a város között, ekkor Iturbide 170 gyalogossal és 190 lovassal támadást intézett ellenük, majd felmászott a dombokra, hogy az ellenséges lovasságot is lerohanhassa. Mivel már sötét volt és nem lehetett rendesen megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, az őt üldöző felkelő gyalogság és a megtámadott felkelő lovasság is összezavarodott, és bizonyos részeik még egymás ellen is harcolni kezdtek. Eközben Iturbide négy zsákmányolt ágyúval és két ellenséges zászlóval visszavonult a csatamezőről. Bár Morelos erői egész nap küzdöttek, végül a csata a spanyolok teljes győzelmével végződött. Morelos és a kongresszus tagjai azonban el tudtak menekülni. Az 1814-es évet jórészt a kisebb felkelő hadak, később a városról városra vándorló kongresszus és főként Ignacio López Rayón üldözésével töltötte, aki a Cóporo erődbe vette be magát. 1815 elején sikerült elfoglalnia az erődöt (400 embernyi veszteséget okozva Rayón csapataiban), ezután pedig Ario felé vette az irányt, ahol a kongresszus akkor ülésezett. A testület vezetőinek sikerült elmenekülnie, azonban Iturbide az ott maradó lakosság körében ismét vérengzést rendezett. Hasonló történt Pátzcuaróban is, végül anélkül volt kénytelen visszatérni Guanajuatóba, hogy sikerült volna végzetes csapást mérnie a kongresszusra. 1815 végén azonban nagy eredményt könyvelhettek el a spanyolok: elfogták és kivégezték José María Morelost, a felkelők legnagyobb vezérét. Halálával megkezdődött a függetlenségi mozgalom hanyatlása, a megmaradt kisebb felkelőcsapatok feloszlása. 1816-ban megvádolták, hogy álnevek használatával és áruk felhalmozásával árdrágítást követ el és visszaél hatalmával, ezért eltávolították az északi hadsereg vezetéséből. Mexikóvárosba ment, hogy megpróbálja tisztázni magát; szeptemberben bizonyítottság hiányában fel is mentették a vádak alól. Ezután, bár Calleja is nagyra becsülte képességeit, évekre visszavonult a katonáskodástól. Két évvel később a főváros közelében kibérelt egy haciendát és ott dolgozva töltötte életét. A függetlenség támogatójaként Az 1810-es évek végére a fegyveres felkelők jelentősen meggyengültek, szétszóródtak. A Spanyolországból érkező, de a spanyol rendszer ellen küzdő Francisco Javier Mina rövid 1817-es hadjáratán kívül csak a Veracruzban és a Déli-Sierra Madre hegyei között megbúvó gerillaharcosok jelentettek fenyegetést a királypártiakra. Ez utóbbiak egyik vezére Vicente Guerrero volt, de a földrajzilag is elszigetelt, egységes erőt felmutatni képtelen felkelőcsapatoknak több, egymással sem mindenben egyetértő vezetője volt még. A La Profesa-i összeesküvés 1820-ban azonban jelentős fordulat állt be a spanyol politikai életben. Rafael de Riego a Sevilla közelében található Las Cabezas de San Juanban kikiáltotta az 1812-es cádizi alkotmány visszaállítását, és bár ezt eleinte a király nem ismerte el, sőt, Riego felkelését hamar le is tudta verni, La Coruñából február 19-én kiindulva az egész országra átterjedő újabb lázadások következtek, melyek végül március 10-én arra kényszerítették VII. Ferdinánd királyt, hogy tegyen esküt az alkotmányra. Az események híre még ebben a hónapban eljutott Új-Spanyolországba is. Juan Ruiz de Apodaca alkirály egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett, így egy ideig a gyarmaton nem történt semmi. Néhány hónap elteltével, május 24-én azonban a veracruzi kereskedők tanácsa (Consulado de Comerciantes de Veracruz) a kormánypalotába vonulva arra kényszerítette José Dávila kormányzót, hogy ő is tegyen esküt az alkotmányra, majd hasonló események követték egymást több más városban is, végül május 31-én már a fővárosban is voltak, akik követték Dávila példáját. Június első napjaiban a város vezetése és egyéb kormányzati szervek is követték a példát, nagyszabású misék bemutatása mellett hivatalosan is kihirdették a törvény életbe lépését. A szabadelvű, antiabszolutista szemléletű cádizi alkotmány visszaállítása súlyosan sértette mind az egyházat (például az egyházi vagyon államosításával és az inkvizíció megszüntetésével), mind a gyarmati arisztokráciát. Ezért Matías de Monteagudo kanonok vezetésével a mexikóvárosi Néri Szent Fülöp-templomban (közismert nevén a La Profesában) titkos gyűlések sorozata kezdődött, melyek résztvevőinek célja az volt, hogy megakadályozzák az alkotmány életbe lépését Új-Spanyolországban, akár VII. Ferdinánd korábbi rendszerét támogatva, akár, ha a helyzet Spanyolországban nem változik, az anyaországtól való függetlenedés árán is. Hamarosan, valószínűleg egy María Ignacia Rodríguez de Velazco y Osorio Barba nevű nő (ismertebb nevén Güera Rodríguez, azaz „Szőke Rodríguez”, akivel Iturbide ebben az időben bensőséges kapcsolatba került) javaslatára az összeesküvők úgy döntöttek, felveszik a kapcsolatot Iturbidével, és rábeszélik, hogy vegye át az eredményeket elérni képtelen és egészségi állapotára hivatkozva felmentését kérő Gabriel Armijo helyét a Déli Hadsereg (Ejército del Sur) élén, és folytassa a harcot a délen meghúzódó, részben a cádizi alkotmányt is támogató felkelőkkel. Ehhez az alkirály – aki egyetértett az összeesküvőkkel – pénzt és 2479 embert biztosított Iturbide számára. Az acatempani ölelés és az Iguala-terv Iturbide elfogadta Juan Ruiz de Apodaca alkirály által történt november 9-i kinevezését és a hadak élére állt, néhány hét múlva pedig megindult Acapulco felé. Azonban hiába volt katonailag bármilyen képzett is, a helyismerettel rendelkező Guerrero és társa, Pedro Ascencio hegyek között megbúvó csapataival nem bírt, 1821. január 2-án Zapotepecnél is vereséget szenvedett. Ráadásul katonái közül többen nem bírták jól a déli meleg éghajlatot, ezért megszöktek. Ezek miatt, és mivel belátta, hogy a Spanyolországhoz fűző kötelékek nagyon meggyengültek, 1821 elején taktikát változtatott. Valószínűleg már előző év végén megszületett benne a gondolat, hogy megpróbálja egyesíteni az alkotmánnyal elégedetlen monarchiapártiakat, a meggyengült felkelőket és a hivatalos hadsereget, amelyben belső konfliktusokat is okozott, hogy a Spanyolországból erősítésként érkező katonák jobb elbánásban részesültek, mint a helyiek. A különböző célokért küzdő csoportok egyesítésére legjobb lehetőségnek egyetlen közös cél kijelölését: a függetlenség megvalósítását találta. Levelezésbe kezdett több, vezető pozíciót betöltő új-spanyolországi személyiséggel (királypártiakkal és felkelőkkel egyaránt), köztük Guerreróval is, akinek először, január 10-én kelt levelében még azt ajánlotta, adja meg magát amnesztiáért cserébe. Guerrero tíz nappal később írt válasza negatív volt, sőt, Iturbidét kérte, hogy ő csatlakozzon a függetlenségért fegyverrel harcolókhoz. Iturbide ezután ennek ellenkezőjét ajánlotta Guerrerónak: hogy ő csatlakozzon hozzá, és az ő módszerével vívják ki a függetlenséget. Guerrero azonban nem akart társulni semmiféle mozgalomhoz, amely a király pártján áll. Ezután Iturbide személyes találkozót kért tőle. A két vezér 1821. február 10-én Acatempannál találkozott egymással, és végül megegyeztek abban, amit Iturbide ajánlott (ez volt az úgynevezett acatempani ölelés). Igaz, az elérni kívánt függetlenség nem eredeti, Hidalgo eszméin alapuló formájában, hanem monarchiaként valósult volna meg, de végül Guerrero is belátta, a helyzetnek ez lehet a lehetséges legjobb megoldása. Iturbide megírta az alkirálynak, hogy Guerrero hajlandó csatlakozni, de hozzátette, egyelőre nem kellene elsietni a dolgokat, és meg kellene hagyni Guerrerót egy saját sereg élén. Egyúttal pénzt is kért Apodacától a katonák zsoldjára. Kapott is pénzt, azonban az nem volt elég, ezért feltartóztatott egy Acapulcóba tartó konvojt, amit mexikói kereskedők küldtek Manilába, és 525 000 pesót zsákmányolt tőlük. Igaz, megígérte, hogy később visszafizeti, sőt, van olyan feltevés is, hogy a kereskedők támogatták Iturbide tervét, és a feltűnés elkerülése érdekében küldték pont akkor pont arrafelé a konvojt, hogy így juttathassák el neki a pénzt. Két héttel később Iguala városában kihirdették a városról elnevezett Iguala-tervet, más néven a Három Garancia Tervét, amelyben kinyilvánították három fő céljukat: hogy Mexikó Spanyolországtól független alkotmányos monarchia, az egyetlen államvallás a római katolikus, és hogy az ország minden lakóját, függetlenül attól, hogy spanyol vagy helyi származású, egyenlő jogok illetik meg. A terv szerint a trónt elsősorban VII. Ferdinándnak vagy más, a Bourbon-házból származó személynek ajánlották volna fel, ha viszont nem tart rá igényt senki, más uralkodóházak tagjai közül választanak császárt. Szerepelt benne még egy kormányzati junta (Junta Gubernativa) létrehozása, valamint alkotmányozó testületek életre hívása, melyek feladata egy Carta Magna megalkotása volt. Kimondta az állampolgársághoz és a tulajdonhoz való jogot is és meghatározta az egyházi személyek és a közalkalmazottak kiváltságait. Iturbide a terv szövegét már korábban, Puebla városában több példányban kinyomtatta, így már közzétételének napján számos másolatot tudott szétküldeni az ország legfontosabb méltóságainak. Kapott belőle az alkirályon és Mexikóváros érsekén kívül több katonai vezető és még a spanyolországi törvényhozás is. Március 1-jén ismertette a tervet seregének összes tisztjével, akik másnap reggel letették rá az esküt, az alacsonyabb rangú katonák pedig délután. Így jött létre az Iguala-tervben lefektetett elvek („garanciák”) védelmezésére és a harc befejezésére a Három Garancia Hadserege (Ejército Trigarante), amelynek zászlajában először jelent meg a mai mexikói zászló három színe: a függetlenséget jelképező zöld, a vallást jelentő fehér és az egységre utaló piros. Guerrero példáján fellelkesülve Guadalupe Victoria és Nicolás Bravo is csatlakozott az új mozgalomhoz. Apodaca alkirály azonban veszélyt látott a tervben. Megpróbálta lebeszélni Iturbidét róla, akinek még apját és nővérét is rávette, hogy írjanak Agustínnek, és próbálják meggyőzni, hogy mondjon le a megvalósításról. Az alkirály amnesztiát ajánlott minden katonának is, aki megadja magát, de mind a sereg tagjainak többsége, mind Iturbide hajthatatlanok maradtak. Utóbbi ezekkel a szavakkal fordult embereihez: „Katonák, esküszöm, nem hagyom el az ügyet, amibe belekezdtünk, és ha szükséges, vérem fogja megpecsételni örök hűségemet!” A Három Garancia Hadseregének hadjárata és a córdobai egyezmény Az új hadsereg létszáma kezdetben még a 2500 főt sem érte el, míg az alkirály több tízezer katonával rendelkezett. Hamarosan azonban a háromgaranciásokhoz ugyanúgy csatlakozott a maradék felkelők többsége, ahogy az eddig ellenük harcoló, korábban spanyolhű hadak (a mintegy 40 000-es (más forrás szerint 84 000-es) seregből mindössze 8000 maradt hű eredeti uraihoz). Óriási területeket bejárva csak kevés helyen kényszerültek csatára és azokat is könnyedén megnyerték. Számos város, melyet a hadsereg nem is érintett vonulása során, önként kinyilvánította csatlakozását az Iguala-tervhez. A háromgaranciások ellen nem elég határozottan fellépő Apodaca alkirályt (pontosabban új rangja szerint jefe políticót, azaz „politikai vezetőt”) a spanyolok leváltották, helyébe július 5-én Francisco Novellát nevezték ki, aki magát, sorsát előre látva „ideiglenes alkirálynak” nevezte. Katona alig állt rendelkezésére, és akik igen, azok is főként csak a fővárosban, Veracruzban, Durangóban, Perote erődjében és Acapulcóban. Oaxaca júliusban fogadta el a tervet, augusztus 2-án pedig Iturbide a tömeg éljenzése közepette vonult be Pueblába, ahol néhányan már az kiáltották: „Éljen I. Ágoston!” Az utolsó, kisebb csatára augusztus 19-én került sor Azcapotzalcónál (ma Mexikóváros egyik kerülete), itt Encarnación Ortiz háromgaranciás serege mért végső csapást a spanyolhű seregek maradványaira. Időközben, július 30-án Veracruz kikötőjébe megérkezett Juan O’Donojú, akit a spanyolok új politikai főnöknek szántak. Ellenségei a kikötőt már megérkezésekor blokád alá vették, így az új „főnök” egy lépést sem tudott megtenni, és Novellával sem tudott találkozni, mivel ő akkor Mexikóvárosban tartózkodott. Ekkor egy kiáltványban kijelentette, hogy ha az ő rendszere (melyben még hitt, hogy létrejöhet) ellen bárki a legkisebb kifogást is emeli, meg fogja adni a lehetőséget, hogy helyette olyan vezetőt válasszanak maguknak, akit alkalmasabbnak gondolnak a feladatra. Továbbá írt egy levelet Iturbidének is Pueblába, amiben találkozóra és a helyzet végső tisztázására hívta, egyúttal menlevelet is kért tőle. Iturbide azonnal továbbította mind a kiáltványt, mint a levelet Novellának. Ideiglenes fegyverszünetet kötöttek, találkozási helyül pedig a Veracruztól nem túl messze fekvő Córdobát jelölték ki. O’Donojú augusztus 23-án érkezett meg a városba, ahol másnap Iturbidével részt vettek a misén, majd megtartották megbeszélésüket. Végül aláírták a 17 pontból álló córdobai egyezményt, amelyben rögzítették: kisebb módosításokkal elismerik az Iguala-tervben megfogalmazott célokat. A módosítások közül legfontosabb volt, hogy már nem kötötték ki, hogy ha VII. Ferdinánd vagy rokonai nem fogadják el a mexikói trónt, akkor más uralkodóházból kell császárt választani, hanem bárkit lehetett. Ezzel megnyílt a lehetőség Iturbide császárrá választása előtt is. A szerződés következtében a fővárosban táborozó maradék királyhű seregek is kénytelenek voltak azonnal megadni magukat, út nyílt a Három Garancia Serege számára, hogy bevonulhasson Mexikóvárosba. A 17 000-es had ünnepélyes bevonulására, Agustín de Iturbidével az élen, éppen 38. születésnapján, 1821. szeptember 27-én került sor. Minden házat a nemzeti színek díszítettek, az ablakokból és az erkélyekről drága szőnyegeket lógattak ki, a nők ünnepi ruháikba öltöztek és legszebb ékszereiket vették fel. A székesegyházban ünnepi misét tartottak, meghúzták a harangokat, a régi alkirályi palotában pedig egy kétszáz fős bált rendeztek. Az egekig magasztalt Iturbide és hadserege számára néhány pueblai apáca még egy különleges új finomságot is megalkotott: a chiles en nogadát, amit a három új nemzeti színnek megfelelően zöld petrezselyem, fehér diókrém és piros gránátalma díszített. Iturbide kiállt a palota erkélyére, és ünnepélyes beszédében többek között ezeket mondta: Másnap reggel 8-kor összeült az Iturbide által korábban kinevezett 38 tagú ideiglenes kormányzati junta. Iturbide rövid beszéde után mindannyian a székesegyházba vonultak, ahol felesküdtek az Iguala-tervre és a córdobai egyezményre, majd rövid ülést tartottak, ahol Iturbidét a kormány elnökévé választották. Este 8-kor újra összeültek és aláírták az ország függetlenségét végleg elismerő dokumentumot, az Acta de Independencia del Imperio Mexicanót, lezárva ezzel a 11 éve tartó függetlenségi háborút. Bár az ezt követő első napokat még mindig az ünneplés jellemezte, hamarosan mindenki rádöbbent, hogy az ország gazdasága és kereskedelme mindeközben összeomlott. Bár a córdobai egyezményt Spanyolország nem ismerte el, és a veracruzi San Juan de Ulúa-erődben még négy évig tartották magukat spanyol csapatok, sőt, 1829-ben még egy visszahódítási kísérletet is indítottak Mexikó ellen Isidro Barradas vezetésével (ez Vicente Guerrero elnöksége idején történt, könnyen sikerült leverni), sokat nem tudtak már tenni az idő kerekének visszafordításáért. 1836-ban végül hivatalosan is elismerték a córdobai egyezményt. Az ország élén A régensség A kormányzat, a Suprema Junta Provisional Gubernativa tagjait maga Iturbide nevezte ki a legkülönbözőbb csoportokból válogatva: saját elszánt hívei mellett voltak köztük Bourbon-pártiak, kreolok, arisztokraták, egyházi méltóságok és még az alkotmányos rendszer támogatói is, viszont azok a régi felkelők, akik még az Iguala-terv előtt harcoltak a függetlenségért, kimaradtak belőle. A kormány tagja lett többek között Juan Francisco Azcárate y Lezama, aki 1808-ban Mexikóváros önkormányzatában dolgozott, José María Fagoaga, az ország leggazdagabb családjának sarja, Antonio Joaquín Pérez pueblai püspök és Matías de Monteagudo inkvizitor. Létrejött emellett a régensség legfőbb végrehajtó szerve, az öttagú Junta de Regencia, mely az egyelőre meg nem választott uralkodót képviselte. Iturbide formálisan lemondott a törvényhozó kormányzat éléről, hogy a végrehajtó szervet irányíthassa, de a gyakorlatban mindkét testület munkáját ő vezette. A kormány és a régensségi junta hívta össze az 1822 februárjától kezdve működő, 120 fős, kétkamarásra tervezett kongresszust, amely a papság és a hadsereg reprezentánsai mellett (50 000 lakosonként egy személyt küldve) a nép képviselőiből állt. A választásokat 1821. december 29-én tartották, de a bonyolult elektori rendszer miatt nem jöhetett létre valódi népképviselet. A lelkesedéssel átitatott első hetekben Iturbidének felajánlottak egy hatalmas texasi területet és egymillió pesót, valamint az Iguala-terv kihirdetéséig visszamenőleges hatállyal havi 10 000 pesós illetményt. Előbbieket nem fogadta el, utóbbinak pedig visszamenőleges részét a hadseregnek ajánlotta fel. Még márciusban Iturbide azt ígérte a katonáknak, hogy mindegyikük földet kap majd és egy ökörfogatot, de nem maradt fenn bizonyíték arra, hogy később bárki is követelte volna ezt a jussát. November 9-én tett javaslatot egy vagy két új katonai érdemrend alapítására, így született meg hamarosan az Orden de Guadalupe nevű rend. Mivel Iturbide korábbi ígéretét beváltva megszavazták az alkirályi időkből származó adók felére csökkentését, a kincstár bevételei jócskán lecsökkentek. Ráadásul nem csak a saját katonákat, hanem a córdobai egyezmény értelmében a távozó spanyolokat és a régi rendszer adósságait is az új kormánynak kellett fizetnie, sőt, az Acapulco közelében lefoglalt több mint félmillió pesót is vissza kellett volna fizetni, így a kormánynak sürgősen pénzre volt szüksége. Felhatalmazták Iturbidét, hogy tárgyaljon egy másfél milliós kölcsön felvételéről, de ez messze nem volt elég a helyzet rendezésére. Mivel a folyamatosan Európába hazatérő spanyolok magukkal vitték vagyonukat, ezért a kormány úgy döntött, nem ad ki több útlevelet sem. Többek között ez a rendelkezés is hozzájárult ahhoz, hogy a nyugtalankodó spanyolok egy része szervezkedni kezdjen Iturbide ellen. Ebben a szervezkedésben az egykori veracruzi kapitány, José Dávila különleges lehetőséget látott. Ezért írt Iturbidének egy levelet, amelyben azt állította, hogy a kongresszuson belül egy erős párt alakult ki, melynek célja az ő eltávolítása, majd ajánlatot tett neki, hogy csatlakozzon hozzá, cserébe, ha sikerül a spanyoloknak visszatérniük és kormányt alakítaniuk, ebben a kormányban majd valamilyen magas pozíciót tölthet be. Iturbide azonban sértve és megbotránkoztatva érezte magát, és másnap a kongresszus ülésén személyesen megjelenve kérte számon, mi folyik ott. Ez alapján néhányan azt kezdték el hangoztatni, Iturbide az ellenséggel folytat tárgyalásokat. A kitörő hatalmas vita híre a városlakókhoz is eljutott, akik estére gyülekezni kezdtek a kongresszus épülete előtt, sőt, bebocsátást is kértek, hogy megbizonyosodhassanak a valódi helyzetről. A kongresszus és Iturbide között hamarosan más okokból is ellentétek jelentkeztek. Egyrészt erősödött a gondolat, miszerint az államirányító szervek közül a kongresszus az, amely a népet képviseli, ezért annak kellene döntenie az államformáról és az alkotmányról, nem pedig Iturbide központosított testületeinek, másrészt a különböző országrészekből érkező képviselők a helyi, a függetlenségi háború évei során megfogalmazódott érdekeket szerették volna képviselni, amelyek sok esetben ellentétesek voltak a központi törekvésekkel. Ráadásul a régi függetlenségi harcosok is úgy érezték, semmilyen megbecsülést nem kapnak az új rendszertől. A romló helyzettel a kormányt vádolták, ezért többen összeesküvést szőttek Iturbide ellen, melynek következtében számos szervezkedőt őrizetbe vettek, köztük Guadalupe Victoriát is. Nem sokkal a kongresszus létrejötte után érkezett meg a hír, hogy Spanyolország február 13-án úgy határozott, nem fogadja el a córdobai egyezményt. Ez a Bourbon-pártiakra nézve volt csapás, hiszen lemondhattak arról, hogy a leendő uralkodó az ő pártfogoltjuk legyen, reményt adott viszont mind a köztársaságpártiaknak, mind Iturbide híveinek, akik előtt felcsillant a lehetőség, hogy őt koronázzák meg. A császárság A koronázás és előzményei 1822. május 18-ának estéjén a celayai hadsereg, melynek parancsnoka Iturbide volt, a főváros utcáin őt éltetve masírozni kezdett és azt követelte, fogadja el a császári koronát. A házakból kitóduló és Iturbide lakóhelye (a Moneada-család palotája) előtt összegyűlő nép valódi szimpátia-tömegtüntetéssé változtatta az eseményt. Iturbide, aki éppen otthon kártyázott (tresillót játszott), többször is kiállt az erkélyre a tömeg elé, és hevesen bizonygatta, őt visszataszítja a trón elfogadásának gondolata. Azonban kifogásait rendre éljenzés hallgattatta el. Ekkor Iturbide a régensi juntához, a katonai vezetőkhöz és a kongresszus elnökéhez fordult, akik mind azt javasolták neki, engedjen a nép akaratának. A 19-én reggel 7 órakor összeülő kongresszusban már nem volt teljes az egyetértés, igaz, végül már csak arról folyt a vita, hogy előbb kérjék-e ki a különböző tartományok vezetőinek véleményét, vagy késlekedés nélkül nevezzék ki a császárt. Az ülésen maga Iturbide is jelen volt (az őt odaszállító öszvérfogatból az utcán tolongó rajongói kifogták az állatokat és maguk húzták a járművet), és többszöri felszólalásában is az első lehetőséget támogatta. Valentín Gómez Farías felolvasott egy 46 képviselő által aláírt, Iturbide megkoronázását támogató dokumentumot, majd a képviselők titkos szavazáson 67:15 arányban (más forrás szerint 77:15) úgy döntöttek, Iturbidét azonnal császárrá választják. Bár a katonaság és a lakosság nagyobb része is támogatta a trónra lépést, később ellenfelei azzal vádolták, a tüntetést ő szervezte és a hatalmat így erőszakkal szerezte meg. Emlékirataiban azonban a császár ismételten megfogalmazta: valóban nem állt volna szándékában elfogadni a felkérést, ha nem kapta volna minden irányból a biztatást. I. Ágoston koronázásáról június 22-én született döntés, ekkor határozták el, hogy feleségét is megkoronázzák, és császárné titulust kap, legidősebb fiuk, Agustín Jerónimo Príncipe Imperial (birodalmi herceg), többi gyermekük Príncipe (herceg) lesz. Özvegy apját Príncipe de la Unión (az unió hercege), Nicolasa nevű nővérét Princesa de Iturbide (Iturbide hercegnője) címekkel ruházták fel. A koronázási szertartásra július 21-én került sor a mexikóvárosi székesegyházban. A felkenést Guadalajara püspöke végezte Durango és Oaxaca püspökének segítségével, a koronát a kongresszus elnöke helyezte Ágoston fejére. Feleségének koronázása után elfoglalták külön számukra készített trónjukat, majd a főpap latinul felkiáltott: „Éljen a császár örökké!”. Az uralkodópár és kíséretük ezután az egykori alkirályi palotába vonult, melynek erkélyéről köszöntötték a népet. A koronázás alkalmából emlékérméket is verettek a császár és a császárné arcképével és az „AGUSTÍN Y ANA EN SU FELIZ EXALTACIÓN AL TRONO IMPERIAL DE MÉXICO” („Ágoston és Anna Mexikó birodalmi trónjára való boldog felmagasztalásukkor”), illetve „LA PATRIA LO ELEVA AL TRONO” („A Haza emeli őt a trónra”) feliratokkal. A császárság rendszere és bukása Mexikó Ágoston császársága idején érte el legnagyobb kiterjedését: a mintegy ötmillió négyzetkilométeres ország Kaliforniától, Új-Mexikótól és Texastól kezdve egészen Costa Ricáig húzódott. Igaz, a Vercruzban még állomásozó spanyol csapatok, a belső ellentétek és Közép-Amerika országainak 1823 eleji leválása miatt a császár de facto nem kormányozhatta teljes egészében ezt a hatalmas területet. Hiába volt a császár a lakosság körében népszerű, a régensség idején fennálló ellentétek nem csitultak. Mind a Bourbon-pártiak, mind a köztársaság hívei, a regionális érdekek képviselői és a régi függetlenségi harcosok szembekerültek vele. A frissen alapított Orden de Guadalupe rend létrehozásával és hű emberei között történő „osztogatásával” sem tudott sok újabb embert maga mellé állítani. Súlyosbította a helyzetet, hogy az Amerikai Egyesült Államok az elfogadott Adams–Onís-egyezmény ellenére Mexikó északi területeinek megkapásáról akart tárgyalni, és mivel a császár ezt elutasította, az északi szomszéd is ügynököket küldött Mexikóba, akik elősegítették a szerveződő lázadásokat. A kongresszus tagjai közül augusztus 26-án többeket ismét letartóztatott az ellene való összeesküvés vádjával, majd mivel nem látott más lehetőséget a törékeny egyensúly megszilárdítására, október 31-én feloszlatta a szerinte jórészt csak fölösleges szócsépléssel foglalkozó kongresszust, és helyette egy hozzá hű Junta Nacional Instituyente (Nemzeti Intézményesítő Junta) nevű szervezetet hozott létre. Az új junta nekiállt új törvények és alkotmánytervezet kidolgozásának, de az ország a káosz felé tartott. Felipe de la Garza felkelését még sikerült elfojtani, mivel a tamaulipasi parancsnok nem rendelkezett elég népszerűséggel, így nem tudott tömegbázist kialakítani maga mellett. Kénytelen volt Monterreybe menekülni, majd hamarosan bocsánatért folyamodni a császárhoz. Ő nemcsak hogy megbocsátott, hanem vissza is helyezte De la Garzát eredeti pozíciójába. Hamarosan viszont komolyabb lázadás szerveződött. Mivel José Dávila a córdobai egyezmény ellenére nem akarta átadni a mexikóiaknak a veracruzi San Juan de Ulúa-erődöt, Ágoston Jalapába ment, hogy felmérje, mit tehet. Itt több helyi tisztviselő is arról panaszkodott neki, hogy Antonio López de Santa Anna magát Jefe políticónak (politikai főnöknek) kinevezve despotikus uralmat gyakorol a környéken. A császár ezért Jalapában találkozott Santa Annával, és hogy megpróbálja megnyugtatni, hivatalosan Brigadier General rangot adományozott neki (igaz, a Jefe políticót nem engedélyezte). Ő azonban nem elégedett meg ezzel, és néhány nap múlva, amikor a császár már elhagyta Jalapát, december elején Veracruzban kiadta a Veracruz-tervet, amelyben egy új kongresszus felállítását és köztársaság kikiáltását követelte (bár később maga vallotta be, nem pontosan tudta, milyen valójában egy köztársaság), és törvénytelennek nyilvánította Ágoston hatalomra jutását, mivel az erőszak alkalmazásával történt. A tervet, amely garantálta az Iguala-tervben is megfogalmazott egyenlőséget európaiak és amerikaiak között, aláírta Guadalupe Victoria, és támogatta Vicente Guerrero és Nicolás Bravo is. December 21-én Jalapánál azonban katonai összecsapásra került sor, amiből a császár seregei kerültek ki győztesen. Santa Anna azonban hamarosan új támogatókat talált és újra erőre kapott. Ágoston José Antonio Echávarri tábornokot küldte az újabb felkelések leverésére, ám Echávarri ehelyett (valószínűleg Mariano Michelena és Miguel Ramos Arizpe hatására) csatlakozott a mozgalomhoz. 1823 februárjában kiadta a Casa Mata-tervet. Úgy gondolták, a tartományok nagyobb függetlenséget érdemelnek (többek között az ő joguk eldönteni, hogy a régi kongresszus mely tagjai vehessenek részt az új szerv munkájában), ezért jelentős hatáskörbővítést követeltek számukra. A hadsereg egyre inkább tudatára ébredt, hogy jelentős hatalmi tényező, szinte bárkit segíthet hatalomra jutni vagy eltávolítani a hatalomból. A 13 tartományi képviselethez és a hadsereg vezetőihez szétküldött Casa Mata-tervhez legtöbben azonnal csatlakoztak. Ágoston arra kényszerült, hogy visszaállítsa az alkotmányozó kongresszust, de már késő volt: az egykori háromgaranciás hadsereg maradványaiból létrejött had, mely most Felszabadító Hadseregnek (Ejército Libertador) nevezte magát, a fővároshoz közelített. A császár 1823. március 19-én lemondott. A császárság bukása után létrejövő végrehajtó hatalmi szervet egy triumvirátus irányította: Celestino Negrete, Nicolás Bravo és Guadalupe Victoria, a két helyettes tag Mariano Michelena és Miguel Domínguez volt. Kimondták, hogy Ágoston rendszere kezdetektől fogva törvénytelen volt (így lemondása is érvénytelen), a kongresszus pedig visszakapta jogköreit. Egyre többen kezdték követelni a császár távozását az országból, ezért még egy évi 25 000 pesós járadékot is megszavaztak neki, feltéve hogy kivándorol. Útja Európába Iturbide 1823. március 30-án családjával és kíséretével Veracruz felé indult, hogy onnan Európába hajózzon. Az úton Nicolás Bravo és 500 embere kísérte, de egy esetleges merénylettől tartva elkerülték az útba eső városokat, inkább kisebb falvakon keresztül haladtak. Némelyik faluban kitörő örömmel üdvözölték a menetet. Nehezítette viszont a helyzetet a számtalan belső konfliktus, amely abból eredt, hogy a kíséretben ugyanúgy megtalálhatók voltak az egykori függetlenségi harcosok és a Felszabadító Hadsereg tagjai, mint a császár hű emberei. Tulancingóba érve Bravo egy nagyobb összetűzés kialakulásának elkerülése érdekében a császár személyi testőrségét is feloszlatta, sőt, több papot és hivatalnokot, valamint Francisco Paula de Álvarez személyi titkárt még letartóztatni is megpróbálta. Iturbide idős apja és Nicolasa nevű nővére, akinek egészségi állapota romlani kezdett, hamarosan visszatért Mexikóvárosba. A többiek azonban elérték a Mexikói-öböl partját, igaz, Veracruzba nem mehettek, mert annak kikötője a sárgaláz miatt karanténba volt zárva, így La Antiguába vonultak. Május 11-én a Német Indiai Társaság Rowlins nevű hajóján indult útnak Agustín de Iturbide és 27 fős kísérete: felesége, nyolc gyermekük, egy José López nevű barátja, José Treviño, a gyóntatója, José Malo nevű unokaöccse, Álvarez, a titkár (apjával, feleségével és két gyermekével), valamint tíz további alkalmazott és szolga. Augusztus 2-án kötöttek ki a toszkánai Livornóban, ahol Iturbide néhány hónapig Napóleon húgának, Pauline Bonapartének a Villa Guevara nevű házában élt. Azonban a toszkánai nagyherceg nem tudta garantálni a biztonságát, a mexikói kormány nem folyósította az őt megillető járandóságot, és a Szent Szövetség is nemtetszését fejezte ki, ezért decemberben a földrészt átszelve Oostende kikötőjében hajóra szállt és Londonba utazott, ahova 1824. január 1-én érkezett meg. Eleinte a Saint Paul’s Coffee House-ban szállt meg, később a George Street Picadillyre, majd márciusban Bath városába költözött. A mexikói kormány kéme, José María Marchena azt jelentette, Iturbide kevésszer mutatkozott az utcán, bár színházba néha eljárt. Április 28-án hazájának kongresszusa úgy rendelkezett, hogy az egykori császárt törvényen kívüli árulónak tekinti, és abban az esetben, ha esetleg újra mexikói földre lépne, azonnal halálbüntetést kell kiszabni rá. Iturbide erről a rendelkezésről mit sem sejtett. Visszatérése Mexikóba Angliai tartózkodása során mexikói szimpatizánsaitól számos levelet kapott, amelyekben arra kérték, térjen haza. Ezért írt egy levelet az angol külkapcsolati titkárságra, amelyben kijelentette, hogy bizonyos csoportok meghívására, a kormányzat megszilárdításának és a béke előmozdításának érdekében visszatér Mexikóba. Bár az angliai száműzetését töltő José de San Martín, Chile és Peru szabadságharcosa megpróbálta lebeszélni tervéről, ő mégis útnak indult: 1824. május 11-én Southampton kikötőjében a Spring nevű hajó fedélzetén elhagyta Európát. Vele tartott régi társaságából felesége, két kisebb gyermeke, López és Treviño, valamint új útitársként az olasz Macario Morandini, az angol nyomdász, John Armstrong és egykori lengyel harcostársa, Charles Beneski. Családi ékszereken és személyes dokumentumokon kívül egy nyomdagépet és egy előre megírt, a mexikóiakhoz szóló kiáltványt vitt magával. Június 29-én érkeztek meg a texasi San Bernardo-öbölbe, majd két nappal később Tampico kikötőjét célozták meg. A kedvezőtlen tengeráramlások miatt azonban kénytelenek voltak kikötni Soto la Marinában. Beneskit előre küldte, hogy mérje fel, mi a helyzet az országban és hogy találkozzon Felipe de la Garza tábornokkal, akinek annak idején lázadása után megbocsátott. Garza úgy tett, mintha támogatná Iturbidét, azonban tőrbe csalta: július 17-i találkozásuk után a még érvényben levő országos rendelet alapján elfogták és Padilla városába kísérték, ahol abban az időben a frissen létrehozott Tamaulipas állam kormánya működött. Kivégzése Július 19-én De la Garza a tizenegy törvényhozó közül héttel és két helyettessel összeült, és kilenc szavazattal halálra ítélték. Délután az egykori császár megfogalmazott egy levelet az országot irányító kongresszushoz, amelyben magyarázatot kért a történtekre. Feleségének is írt egy üzenetet, amelyben kijelenti: „A törvényhozás velem szemben a legigazságtalanabb bűntettet fogja elkövetni: a száműzésemről szóló rendelet alapján halálbüntetésemről értesítettek. Isten tudja, mit cselekszik, és én keresztényi beletörődéssel alávetem magam az ő szent akaratának”. A törvényhozás elnökeként is tevékenykedő pap adta fel az utolsó kenetet, ezt a papot kérte meg, hogy továbbítsa levelét a feleségének, óráját és rózsafüzérét pedig nagyobb fiára hagyta. Választ azonban nem kaphatott leveleire: Gordiano del Castillo, De la Garza segítője csak annyit közölt vele, hogy még aznap este 6 órakor agyonlövik. Kikísérték a település főterére, ahol körbenézett és egy pohár vizet kért. A nála levő 3 és fél uncia aranyat szétosztotta a kivégzőosztag emberei között. Miután szemét bekötötték és kezeit is összekötözték, erős és határozott hangon felkiáltott: „Mexikóiak! Becsülettel halok meg, nem árulóként! Nem marad ez a folt gyermekeim és utódaik nevén! Nem vagyok áruló, nem!” Elmondott egy imát, megcsókolt egy feszületet és bűnbánatot tartott. Ezután térdre ereszkedett és várta a halálos lövéseket. A négy lövésből három találta el: egy a homlokának bal oldalán, egy a bal oldali harmadik és negyedik bordája között, egy pedig arcának jobb oldalán, az orra mellett. Temetése Holttestét éjszakára ferences ruhába öltöztetve egy kápolnában helyezték el, ahol négy gyertya égett mellette. Másnap reggeli temetésének költségeit De la Garza állta. José Miguel de la Garza García, az egyik képviselő (aki előző nap a kivégzésre szavazott) misét mutatott be emlékére, majd a holttestet a parókián temették el. 1832 nyarán Manuel Mier y Terán, aki korábban függetlenségi harcos volt, ugyanabban a házban szállt meg, ahol kivégzése előtt Iturbidét fogva tartották. Terán elnökválasztási veresége és Texas elvesztésének vészjósló lehetősége miatt depresszióba esett és július 3-án a ház előtti téren, azzal a hellyel szemben, ahol a császárt kivégezték, kardjába dőlve öngyilkosságot követett el. Kívánságának megfelelően testét Iturbide mellé temették el. 1833 novemberében, Antonio López de Santa Anna első kormányának idején a kongresszus rehabilitálta a császár emlékét és elrendelte, hogy temessék újra Mexikóvárosban. A rendelet megvalósulására azonban még sokat kellett várni, csak 1838-ban hajtották végre Anastasio Bustamante kormányának idején. Ágoston földi maradványait nagy pompa mellett helyezték örök nyugalomra a mexikóvárosi székesegyház Felipe de Jesús nevű kápolnájában. Bustamante szintén azt kérte, halála esetén az ő szívét is ide helyezzék majd el. A császár sírfeliratát José María Tornel y Mendívil tábornok írta: („Agustín de Iturbide, a mexikói függetlenség megszerzője. Honfitárs, sirasd! Erre járó, csodáld! Ez az emlékmű egy hős hamvait őrzi. Lelke Isten keblén nyugszik.”) Emlékezete Az egykori császár kivégzése azon a rendeleten alapult, amely árulóvá nyilvánította, 1833-ban viszont már másként tekintettek rá: egykori ellenfele, Antonio López de Santa Anna kormánya volt az, amely emlékét rehabilitálta, igaz, csak öt évvel később temették újra, ünnepélyes keretek között. Nevét arany betűkkel felírták a képviselőház egyik üléstermének falára is, azonban 1921. október 5-én a képviselők 77:5-ös szavazati aránnyal eltávolíttatták onnan. A háború lezárásának 150 éves évfordulóján, 1971-ben pedig a kormány Vicente Guerrerót nevezte meg, mint a függetlenség valódi kivívóját, szembeállítva őt Iturbidével. Megítélése csakúgy, mint saját korában, ma is ellentmondásos. Vannak, akik azt hangsúlyozzák, hogy eleinte milyen kegyetlenül harcolt a függetlenség ellen, foglyok és civilek ezreit kivégeztetve, és gyalázzák későbbi abszolutista rendszere miatt, de vannak, akik igazi hősként ünneplik, mivel megtalálta a háború lezárásának és a függetlenség elnyerésének talán egyetlen lehetséges és igazán kevés vérontással járó módját. Míg az egyértelműen a függetlenségért harcoló személyeknek rengeteg emlékműve van országszerte, Iturbidének jóval kevesebbet állítottak. 2010-ben Mexikóváros történelmi belvárosában is azzal a céllal avattak fel egy 400 kilogrammos bronzszobrot, hogy elősegítsék emlékének helyreállítását. Ugyanígy az is igaz, hogy míg például Hidalgóról vagy Morelosról települések százait nevezték el, az Iturbide nevet csak három község viseli, azok közül is az egyik, Agua Blanca de Iturbide nem róla, hanem Juan de Iturbide ferences papról kapta a nevét. Az Új-León állam déli részén fekvő Iturbide községnek viszont még a címerében is szerepel a császár arcképe. Mexikóvárosi palotájában 2004 óta múzeum működik, igaz, nem az ő emlékére rendezték be, hanem vegyes szépművészeti kiállításnak ad otthont. Leszármazottai Agustín de Iturbide és Ana María Huarte házasságából öt fiú- és öt leánygyermek született: Agustín Jerónimo de Iturbide y Huarte, birodalmi herceg, 1807–1866 Sabina de Iturbide y Huarte , 1810–1871 Juana María de Iturbide y Huarte , 1812–1828 Josefa de Iturbide y Huarte , 1814–? Ángel de Iturbide y Huarte, 1816–1872 María de Jesús de Iturbide y Huarte , 1818–1849 María de los Dolores de Iturbide y Huarte , 1819–1820 Salvador María de Iturbide y Huarte, 1820–1856 Felipe de Iturbide y Huarte , 1822–1853 Agustín Cosme de Iturbide y Huarte , 1824–1873 Közülük mindössze ketten kötöttek házasságot: Ángel nevű fia egy Alicia Green nevű USA-beli nővel, másik fia, Salvador pedig Rosario de Marzán y Guizasolával. Ángelnek egyetlen fia született, Agustín de Iturbide y Green, aki két amerikai nővel is házasságban élt, gyermekei azonban nem voltak. Salvadornak 1849-ben született meg szintén Salvador de Iturbide nevű fia. A kis Agustínt és Salvadort, a császár unokáit az 1864-ben trónra lépő I. Miksa, tudván, hogy neki már nem lesznek utódai, örököséül fogadta. Miksát azonban 1867-ben kivégezték, Mexikó újra köztársaság lett, ezzel az örökösödés kérdése lekerült a napirendről. Agustín 1925-ben meghalt, Salvador pedig a magyar tarródházi Mikos Gizella Mária Teréziával (spanyolosan Gizella María Terezia Mikos de Tarrodháza) házasodott. Nekik egyetlen leányuk született: 1872-ben María Josefa de Iturbide y Mikos de Tarrodháza. Ő kétszer házasodott, csak első férjétől, Johann Nepomuk Adolf Ferdinand Josef Tunkl von Aschbrunn und Hohenstadttól születtek gyermekei, mindkettő Magyarországon, Temesváron: 1909-ben María Anna Tunkl-Iturbide és 1912-ben Maria Gizela Tunkl-Iturbide. María Josefát a kommunisták monarchista népellenséggé nyilvánították és koncentrációs táborba zárták, ahol 1949-ben meghalt. Kisebbik lánya, Maria Gizela 1944-ben az erdélyi Besztercén (amely akkor a második bécsi döntés következtében ismét Magyarország részét képezte) adott életet Maximiliano de Götze-Iturbidének, aki Ausztráliába költözött, és ott született két gyermeke: 1992-ben Fernando és 1998-ban Emanuela. Anyjuk az olasz–magyar származású Anna Maria von Franceschi. Bár a mexikói alkotmány kimondja, hogy az országban nincsenek örökölhető címek, XVI. Benedek pápa 2011-ben mégis mint Mexikó legitim trónörökösét fogadta a Vatikánban Maximiliano de Götze-Iturbidét. Argusto Argusto község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Catanzaro megyében. Fekvése A megye déli részén fekszik. Határai: Cardinale, Chiaravalle Centrale, Gagliato és Petrizzi. Története A 17. század elején alapították. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Sant’Ilario Vescovo-templom Écollemont Écollemont település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 56 fő (2015). Écollemont Hauteville, Sainte-Marie-du-Lac-Nuisement és Larzicourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bandera (Texas) Bandera város az USA Texas államában. Lakosainak száma 857 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Gerhard Berger Gerhard Berger (Wörgl, 1959. augusztus 27. –) volt Formula–1-es versenyző. Korábban a Scuderia Toro Rosso Formula–1-es csapat vezetője. Gerhard Berger 14 Formula–1-es szezont teljesített, legjobb világbajnoki eredménye két harmadik helyezés. Ez idő alatt 10 nagydíjat nyert, 48-szor végzett dobogón, 12-szer indult az első rajtkockából és 21 alkalommal futotta a verseny leggyorsabb körét, kettővel többször, mint barátja, Ayrton Senna. Pályafutása során 210 versenyen indult, amellyel a Formula–1 legtapasztaltabb versenyzői közé tartozik. Magáénak mondhatja azt különleges címet, hogy ő érte el a Benetton csapat első futamgyőzelmét és az utolsót is, 11 évvel később. Pályafutása A Formula–1 előtt Gerhard Berger egy szállítási vállalkozó fiaként született egy tiroli kisvárosban, Wörglben. Már korán érdeklődést mutatott a motorok és az autók iránt. Az iskola befejezése után, apja sürgetésére, beiratkozott egy kereskedelmi iskolába, de hamar abbahagyta a tanulást, hogy beálljon apja mellé autószerelő-tanulónak. Berger célja az autóversenyzés volt, de előtte részt kellett vennie a sorkatonai kiképzésen. A Formula–1-ben Az ATS, Arrows és Benetton csapatoknál Miután Berger számos versenyt nyert az Európai Formula–3 sorozatban, 1984-ben, idény közben leszerződtette az ATS csapat, és hazája nagydíján debütálhatott. Már élete második versenyén, az olasz nagydíjon pontszerző helyen ért célba, de nem kapott pontot, mivel csapata csak egy autót indított a sorozatban, és a szabályok értelmében csak az a versenyző volt jogosult pontszerzésre, aki elkezdte az évet. A következő szezont már végigversenyezte az Arrows istállónál. Az igazi áttörést az 1986-os év jelentette, amikor a kimagaslóan erős BMW turbómotorokkal és Pirelli abroncsokkal szerelt Benetton autójával a San Marinói Nagydíjon dobogóra állhatott, majd első futamgyőzelmét is megszerezte a mexikói nagydíjon. Az első Ferraris korszak 1987-ben már a Ferrari csapat színeiben indulhatott, de a sorozatos technikai problémák megfosztották a jó szereplés lehetőségétől. Az autó az idény végére följavult, Portugáliában megszerezte első pole-pozícióját, majd az évad utolsó két versenyét megnyerte. Így 1988-ra már a vb-cím esélyesei közé lépett, de ez volt az az év, amikor Prost és Senna által vezetett McLarenek verhetetlenek voltak, 16 futamból 15-ön győztek. Egyedül Bergernek sikerült rajtuk kívül futamot nyerni, az olasz nagydíjon. A Michele Alboretóval aratott kettős győzelem némi gyógyírt jelentett az olasz csapatnak az Enzo Ferrari két héttel korábban bekövetkezett halála miatt érzett fájdalomra. 1989-ben a Willamstől átszerződő Nigel Mansell lett Berger csapattársa. Ám az autó ismét nem volt versenyképes, ráadásul Imolában, a hírhedt Tamburello-kanyarban komoly balesetet szenvedett, nagy szerencsével tudott csak élve kimenekülni a kigyulladó járművéből. Nem szenvedett komoly sérüléseket, így hamar visszatért, és meg is nyerte a portugál nagydíjat. Ezen kívül azonban csak két második helyet tudott szerezni, ami mindössze a 7. helyre volt elég az összetettben. A McLarennél Senna és Prost viszonyának megromlása miatt utóbbi a Ferrarihoz szerződött, így Bergernek lehetősége nyílt az akkori mezőny legjobb csapatához, a McLarenhez igazolni. Bemutatkozása meglehetősen viharosra sikeredett, amikor a szezon első nagydíján jobb rajthelyre kvalifikálta magát, mint Senna. Ezután ritkán fordult elő, hogy Berger a brazil előtt végzett, 1990 és 1992 között csak háromszor nyert futamot. 1991-ben Senna engedte maga elé Japánban, a következő évben, Kanadában és Ausztráliában pedig az összes jelentős rivális kiesése kellett a győzelemhez. Újra a Ferrari 1993-ban a Ferrari visszahívta Bergert, hogy segítsen helyreállítani a csapat régi fényét. Nagy szerepe volt Jean Todt csapatfőnök szerződtetésében, lerakva a későbbi sikerek alapjait. Az autó ismét messze volt a tökéletestől, egy dobogós hely és 12 pont csak a 8. helyre volt elég a pilóták között, ez volt Berger legrosszabb év végi eredménye, amióta 1986-ban a Benettonhoz szerződött. 1994-ben súlyosan megviselte barátja, Ayrton Senna, és honfitársa, Roland Ratzenberger halála, de a német nagydíjon győzni tudott, ami óriási eredmény volt a csapatnak, tekintve, hogy 1990 óta nem nyertek futamot. Az év végén Berger a 3. helyen zárt Schumacher és Hill mögött. Utoljára 1995-ben versenyzett a Ferrarinál, számos dobogós helyezést elérve. A kanadai nagydíjon a világbajnoki címért küzdő Hill megelőzésével bizonyságát adta, hogy még mindig remek versenyző. Utolsó évek a Benettonnál Michael Schumacher érkezésével Berger nem látta biztosítottnak a kellő támogatást a Ferrarinál, így 1996-ban a Benettonhoz igazolt, ahol első győzelmét szerezte. A csapat sajnos árnyéka volt korábbi önmagának, csak két dobogós helyre futotta az évben. 1997-ben, a német nagydíjon Berger megszerezte élete és a Benetton eddigi utolsó futamgyőzelmét, ami azért különösen értékes, mert betegsége és édesapja halála miatt a három megelőző versenyt kihagyta. Utolsó nagydíján, a Jerezben megrendezett európai nagydíjon épphogy lemaradt a dobogóról, csak pár másodperccel végezve a Schumacher és Villeneuve ominózus ütközése után élete első győzelmét arató Mika Häkkinen mögött. Az évad végén bejelentette visszavonulását. A pletykák, miszerint 1998-ra visszatér a Ferrarihoz, hamisnak bizonyultak. Visszavonulása után A Formula–1 népszerű figurájaként 2000 és 2003 között gyakran volt látható a bokszutcában, mint a BMW versenyigazgatója, felügyelve a gyár 2000-es visszatérését a sportágba. 2004. április 25-én, tíz évvel Ayrton Senna halála után háromkörös bemutatót tartott Imolában egy JPS Lotus 97T-vel, azzal az autóval, amivel Senna versenyzett az 1985-ös évben. 2006 februárjában megvásárolta a Scuderia Toro Rosso 50%-os tulajdonrészét Dietrich Mateschitztől, aki ugyanekkora részt vásárolt a Berger apja által 1961-ben alapított közúti fuvarozó cégből, a Berger Logistikből. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) 2014-es MotoGP brit nagydíj A brit nagydíj volt a 2014-es MotoGP-világbajnokság tizenkettedik futama. A versenyt Silverstone-ban rendezték augusztus 31-én. A királykategória versenyét Marc Márquez nyerte, a Moto2-ben Esteve Rabat végzett az élen, míg a Moto3-ban Álex Rins diadalmaskodott. Alfano Alfano község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A Cilento Nemzeti Park területén fekszik. Határai: Laurito, Roccagloriosa és Rofrano. Története A település első említése a 15. század végéről származik, de a vidék valószínűleg már az ókor során lakott volt. A következő századokban nemesi családok birtokolák (Caraffa, Deal Verme) és a policastrói grófság része volt. A település 1806-ban lett önálló község, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Novelli - az 1700-as években épült nemesi palota Palazzo dei Baroni Speranza - 18. században épült nemesi palota Premières Premières település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 141 fő (2015). Premières Longchamp, Beire-le-Fort és Collonges-lès-Premières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Boom a fejbe! A Boom a fejbe! című kislemez Ganxsta Zolee és a Kartel második promóciós kiadványa, mely 1996-ban jelent meg bakelit lemezen. A címadó dal mellett a Figyeld magad című dal, valamint az Oh Yeah című is felkerült a lemezre. Megjelenések 12" promo Magyarország Epic – SAMP 3300, Sony Music Entertainment (Hungary) – 48-003300-20 A1 Boom A Fejbe! A2 Boom A Fejbe! (Clean Version) A3 Boom A Fejbe! (Instrumental Version) B1 Figyeld Magad! B2 Figyeld Magad! (Clean Version) B3 Oh, Yeah! (Instrumental Version) Naives-Rosières Naives-Rosières település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 802 fő (2015). Naives-Rosières Vavincourt, Bar-le-Duc, Behonne, Érize-Saint-Dizier, Loisey, Resson és Rumont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pintó A pintó önálló lófajtát alkot, annak ellenére, hogy nem genetikai alapon, hanem a színéért tenyésztik. A pintó, mint szinte minden, Amerikában kialakult fajta, a spanyolok által jutott Észak-Amerikába. A fajta spanyol eredetű, ahogy annak neve is: a pintado jelentése festett. Ezek a színes lovak évszázadokon át az indiánok harci hátasai voltak. A pintót 1956 óta törzskönyvezik, és a fajtához gyakorlatilag tartozhat miniló, de 180 cm-es egyed is. Felépítés és származás alapján négy típus különíthető el: a stock típusba quarter horse és paint hátterű egyedek tartoznak, melynek póni változatánál shetlandi hatás is látható. A hunter (vadászló) típus egyedeinél angol telivér vérvonalak jellemzők. A szabadidőló-típus arab telivér, kisebb egyedeknél pedig welsh póni hátterű. A hátas típus amerikai hátas és tennessee walking ősökre vezethető vissza. Szín alapján két csoport különíthető el: a piebald egyedek sötétebbik színe fekete, a többi egyed skewbald néven ismert. Ezenkívül ismert egy másfajta csoportosítás is: overónak nevezik azt a lovat, mely nem szürke (fehér) alapszínű, hanem valamilyen egyéb alapszín keretezi a lovon található fehér foltokat. A tobianó alapszíne szürke (fehér), nagy színes foltokkal. A lovakon általában több a folt, mint a fehér alap. Méret alapján a következő típusok ismertek: a 142 cm-es, bottal mért marmagasság feletti egyed ló, 86–142 cm között póni, 86 cm alatt pedig miniló. Ősszel érik, babám Az Ősszel érik, babám kezdetű magyar népdalt a Tolna megyei Nagydorogon gyűjtötte Lajtha László 1921-ben. Feldolgozás: Források Ősszel érik, babám. Magyar Természetbarát Szövetség (Hozzáférés: 2016. márc. 6.) (szöveg és kotta) Énekeljük együtt!: Ősszel érik babám. teisz.hu (Hozzáférés: 2016. márc. 6.) (kotta, szöveg, audió) Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 293. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Tiszán innen, Dunán túl: 150 magyar népdal. Borsy István – Rossa Ernő. Budapest: Editio Musica. 33. o. Kétszólamú – kíséret nélküli – kórusgyűjtemény. Kiss Lajos. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1954. 98. o. Sárosi Bálint : Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 264. kotta Máriássy István: Elindultam szép hazámból: A legszebb magyar népdalok zongora- vagy gitárkísérettel. (hely nélkül): Rózsavölgyi és Társa. 2004. 29. kotta Felvételek Ősszel érik. YouTube (2012. szept. 10.) (Hozzáférés: 2016. márc. 6.) (audió) Ovitévé. Ősszel érik babám. Énekel: Smidéliusz Éva YouTube (2013. szept. 25.) (Hozzáférés: 2016. márc. 6.) (videó) Palóc népdalok - Ősszel érik babám. Énekel: Bojtor Imre YouTube (2016. feb. 7.) (Hozzáférés: 2016. márc. 6.) (audió) Ősszel érik babám. Énekel: Cselényi József YouTube (2009. nov. 6.) (Hozzáférés: 2016. márc. 6.) (audió) Ősszel érik babám. Kerékteleki Dalkör YouTube (2011. márc. 14.) (Hozzáférés: 2016. márc. 6.) (videó) Hampshire megye (Massachusetts) Hampshire megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Massachusetts államban található. Megyeszékhelye Northampton, legnagyobb városa Amherst. Lakosainak száma 159 596 fő (2013. július 1.). Hampshire megye Franklin, Worcester, Hampden és Berkshire megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Sewall Wright Sewall Green Wright (1889. december 21. – 1988. március 3.) amerikai genetikus az evolúciós elméleten végzett befolyásos munkájáról és az útvonalanalízis kidolgozásáról ismert. R. A. Fisher-rel és J.B.S. Haldane-nel együtt alapította meg az elméleti populációgenetika tudományát. A beltenyészeti koefficiens felfedezője és pedigrében való számítási módjainak kidolgozója. Ezen munkáját a populációkra is kiterjesztette, kiszámolta a populációk egyes egyedeire vonatkozó beltenyészeti koefficienseket a genetikai drift alapján. Fisher, Wright és Haldane munkája az elméleti populációgenetikában nagy lépés volt a modern evolúciós szintézis kidolgozásában. Wright szintén fontos munkát végzett az emlős- és biokémiai genetika terén. Személyes adatok Született Massachusetts államban. Apja Philip Green Wright, anyja Elizabeth Quincy Sewall Wright. három évvel később a család Illinoisba költözött. Két idősebb bátyja Theodore Paul Wright és Quincy Wright. Már gyerekkorában is érdekelte a matematika és a biológia. 1906-ban érettségizett a Galesburg gimnáziumban. A Lombard főiskolán - ahol apja is dolgozott - hallgatott matematikát. Nagy hatással volt rá Professzor Wilhelmine Entemann Key, az egyik első nő aki Ph.D fokozatot szerzett biológiából. Wright a Harvard Egyetemen szerzett diplomát, ahol az úttörő munkát folytató genetikussal, William Ernest Castle-lel az emlősök bundaszíneinek öröklődésével kapcsolatos kutatásokat végzett. 1925-ig az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériumának dolgozott, majd csatlakozott a Chicagói Egyetem zoológia szakához. 1955-ös visszavonulásáig dolgozott ott, ekkor átment a Wisconsin-Madison Egyetemre. Több kitüntetésben is részesült munkájáért hosszú karrierje soránld. később. A National Academy of Science tagja és a Royal Society külső tagja. 1921-ben feleségül vette Louise Lane Williams-t (1895-1975). Három gyerekük Richard, Robert, és Elizabeth. Hohendubrau Hohendubrau település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 1915 fő (2016. december 31.). Hohendubrau Waldhufen, Quitzdorf am See, Mücka, Boxberg/O.L., Malschwitz, Weißenberg és Vierkirchen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Écrosnes Écrosnes település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 865 fő (2015). Écrosnes Émancé és Orphin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Suomen Pankki A Suomen Pankki (magyarul: Finn Bank, svédül: Finlands Bank) Finnország központi bankja, az ország korábbi hivatalos pénznemének, a márkának az egyedüli kibocsátója. A bank a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja. A bank segédkezik Finnország gazdasági és monetáris politikájának alakításában. A Finnország Bankjáról szóló köztársasági rendelet értelmében az részvénytársasági formában működik. Knósszosz Knósszosz (görögül: Κνωσός) Kréta legnagyobb bronzkori épületegyüttese, feltételezhetően az egykori Minószi civilizáció vallási és politikai központja, a mai Heraklion közelében. Krétán, az Égei-tenger déli végében elnyúló szigetek legnagyobbikán, már a neolitikumtól (i. e. 7. évezred) megjelentek a valószínűleg Észak-Afrikából származó pelaszgok, majd i. e. 2600 körül érkeztek a bronzkori prehellén civilizációt képviselő anatóliai telepesek. Több mint ezer évig tartó kulturális fejlődés nyomán Kréta lett a mediterrán térség tengeri kereskedelmének legjelentősebb résztvevője. Kréta szigetén több város is volt, és ezek között néhányban – Knósszosz, Phaisztosz, Malia – i. e. 2000-1600 között pompás paloták épültek. Ezeket többször lerombolták a szigetre jellemző földrengések, de mindig újjáépítették őket. A sziget északi partjától hat kilométerre, a Kephala domb csúcsán és keleti lejtőjén fejlődött ki a Knósszosz nevű gazdag város, ahol a település fénykorában 50 000 ember élt. A város legfőbb épülete, a palota, egyszerre volt királyi rezidencia és szakrális szertartási központ. A palotát Sir Arthur John Evans, az oxfordi Ashmolean Museum korábbi főintendánsa tárta fel, több mint harmincévi munkával. Evans négy korszakra osztotta a „minószi civilizációt”, és az egész épületegyüttest e teória szerint, több részletben teljesen restaurálta, illetve újjáépítette. (Rekonstrukcióinak egy részét ma önkényesnek ítélik.) Rombolás és újjáépítés Knósszosz területén a legrégebbi település i. e. 6000 táján jött létre. E korból katonai tevékenységnek nincs nyoma, egyetlen fegyverszerű lelettípus a kovakő késélek sorozata. A települést csak i. e. 5000 körül vették körül fallal. A bronzkor legnagyobb kiterjedésű épületegyüttesének története i. e. 2000 körül kezdődött. Ekkor emelték az első, négyszögletes alaprajzú, kőtömbökből álló épületet, amelyet évszázadokkal később egy földrengés romba döntött. Ezután, ennek helyére nagyobb épületet húztak, de i. e. 1700 körül azt is földrengés és tűzvész sújtotta. A palota a harmadik újjáépítés és kibővítés során nyerte el azt a formáját, amelyet az 1900-as évek elején Evans rekonstruált. I. e. 1450 körül azonban ismét leomlott és kigyulladt. Egyesek szerint újabb természeti csapás következtében, mások úgy tartják, hogy a Görögország kontinentális részéről érkező mükéneiek okozták pusztulását, megint mások polgárháborút vagy járványt feltételeznek, de a legvalószínűbb, hogy földrengés okozta. A vita alapja, hogy i. e. 1600 és 1400 között Théra (Szantorini) szigetét vulkánkitörés sújtotta, amelyet cunami és hamueső követett. Ennek hatását a Thérától 125 kilométerre délre fekvő Krétán is érezni lehetett – az eddigi elméletek szerint emiatt néptelenedett el a sziget; ez okozta a krétai kultúra hanyatlását. A zavart az okozza, hogy az eddigi legmegbízhatóbb adat, amely egy fatörzs radiokarbon elemzése alapján az eseményt i. e. 1456-ra datálta, megdőlni látszik, mivel az újabb vizsgálatok szerint a vulkánkitörés helyes időpontja i. e. 1628 volt; ez alaposan összezavarja a korábbi hipotéziseket. Bármi is történt, a palotát i. e. 1400 körül ismét felépítették és még három évszázadon át használták. A legenda A palota két és fél hektárnyi területe, nyugati szektorának körülbelül 130 méteres kultikus területe, valamint az egész épület teraszos, kaotikus épületcsoportjai alapján, a római korban alakult ki a palota mitikus labirintusának legendája. A klasszikus mitológia szerint Minósz, Kréta királya, akinek felesége Pasziphaé hat gyermeket szült, nem akart feláldozni egy szép bikát, amelyet Poszeidóntól kapott ajándékba. Az emiatt haragra gerjedt tengeristen rávette a szép Pasziphaét, hogy egyesüljön a bikával. Nászukból született a szörnyű, embertestű, de bikafejű Minótaurosz. Minósz a knosszoszi királyi palotában egy szobákból és folyosókból álló, áthatolhatatlan labirintust építtetett Daidalosszal és ide zárta be a Minótauroszt. A szörnyeteget Thészeusz athéni herceg győzte le. A labirintus valódi létezésére semmilyen bizonyítékot nem találtak a tudósok. A legenda-beli labirintus valódi névadója egy szertartási célokra használt kettős bárd, a labürosz szentélye. A régészek egy lineáris B írással készült felirat alapján megerősítették, hogy a minószi királyi palotában volt egy szakrális hely, ahol ezt a kétélű bárdot őrizték. Művészet és építészet A palota leírása A knósszoszi palotakomplexum közel 20 000 négyzetméteres négyszögletű területet foglal el. Miután az újjáépítések és bővítések során egyszer sem rombolták le a már meglévő részeket, a Kephala domb lejtőjén meglehetősen bonyolult négyszintes épületrendszer jött létre, amelyben 1300 helyiség volt. Figyelmes tanulmányozás után tűnik csak elő, hogy merőleges tengelyek mentén szervezett komplexumról van szó, amelynek négy bejárata a négy égtáj felé fordul. A nyugati oldal vallási célokat szolgált; a templomok és más szakrális helyiségek homlokzata a tavaszi napéjegyenlőség napkeltéje felé nézett. A felső szinten egy monumentális lépcső vezet a reprezentációs termekhez, a földszinten pedig a raktárak kaptak helyet, amelyben rituális használatra szánt olajat tartalmazó, lepecsételt nagy agyagkorsók (píthoszok) sorakoztak. A központi udvar 1500 négyzetméteres volt. A keleti szektorban voltak a lakosztályok, a vendégszobák, a cselédség szobái, továbbá a kézművesek műhelyei és a terményraktárak. A domboldalon teraszos árkádos kertek terültek el, a palota északnyugati sarkában álló lépcsőzetes ülésekkel ellátott, kikövezett térség színházi előadásoknak adott otthont. A palota fő építőanyaga a mészkő volt, a falakat gondosan előkészített alabástromlapokkal burkolták. Figyelemre méltó, hogy a várost és a palotát nem övezik védőfalak. A palota csodái és rejtélyei A knósszoszi palota jellegzetességei közé tartoznak a kerek, fejjel lefelé fordított ciprustörzsekből készült, alul elvékonyított vörösre festett oszlopok, amelyek tetején kerek oszlopfők támasztották alá a födémszerkezetet. Ezek az oszlopok megjelennek a hosszú, árkádos teraszokon, az előcsarnokokban, a díszesebb helyiségekben, valamint az ún. „világítóaknákban” – ezek a kis belső udvarok biztosították a friss levegő keringetését, az udvarok és a szobák szellőzését, továbbá a lépcsőházak világítását. A palota legjelentősebb helyiségeinek vakolt falait naturalisztikus stílusú falfestmények és színezett domborművek díszítették. A „dombormű freskókat” több réteg gipszből formálták meg, majd kiszínezték; virágokat (liliomok, nárciszok, krókuszok) és fűszernövényeket, bikákat, madarakat, delfineket és halakat, felvonulási meneteket, versenyeket és játékokat ábrázoltak. A pillanatfelvételekre emlékeztető, élénk színekkel festett képek arról árulkodnak, hogy a társadalom tagjai felszabadult, derűs, az életet élvező emberek voltak. A leglátványosabb freskó a keleti szárny egyik udvarának falát ékesítette (ma az Iraklion Múzeumban látható), a „bikaugratás jelenet”: egy ifjú, miután szarvánál fogva megállította a rohanó bikát, akrobatikus gyakorlatokat mutat be az állat hátán, és leugrani készül; a bika mögött álló felemelt kezű fiatal lány készen áll arra, hogy elkapja, miközben az állat fejénél egy másik lány készülődik a veszélyes gyakorlatra. A palota déli részének egyik folyosóján életnagyságú papok és papnők vonulnak hosszú sorban, miközben korsójukból italt töltenek a bikaistennek. A knósszoszi palota alaprajza és falfreskói arra utalnak, hogy a minószi kultúrában a sport a vallás része volt – az épületszárnyak által közrefogott óriási központi tér ideális helyszíne volt az udvari és vallási ünnepségeknek, sőt a bikaugratásnak is. A teret közrefogó magas lépcsőfokok a nézők lelátói lehettek. A királynő megaronjában (szobája) faülőkével, folyóvízzel és csatornával ellátott árnyékszék található. Égetett agyag fürdőkádak, vízvezeték és szennyvízcsatorna-rendszer szolgálták a palota lakóinak kényelmét. Ezt a lakrészt díszítik a híres delfines freskók – de eredetiségük vitatott. A trónteremben áll az alabástrom királyi trónus; a terem vörös falait liliomos mezőben egymással szemben álló griffek ékesítik. Egyszerre körülbelül 16 ember vehetett részt az uralkodói kihallgatásokon. A kutatók véleménye megoszlik, hogy a trónus az uralkodó pap-királyé, vagy a legfőbb papnőé volt-e. A palota feltárása során előkerült szobrok és edények alapján egyes kutatók azt feltételezik, hogy a szigeten matriarchátus volt. Paul Faure – francia régész a minószi-civilizáció és a lineáris-A írás kutatója – szerint a minósz szó nem személynév, hanem egy egyszerű jelző, ami annyit jelentett: „áldott”, „termékeny”. Szintén a termékenységhez köthető a szent Bika kultusza, valamint a Kígyó-anyaistennő kultusza. (A palota leletei között van néhány olyan szobrocska, amely a Kígyóistennőt ábrázolja: az istennő fiatal, fedetlen keblű, földig érő szoknyát, rajta kötényt viselő nő, aki felemelt kezeiben egy-egy kígyót tart – a szobrokat az anyaistennő kultuszához kapcsolják, de a bikaimádat és a két kígyó akár egyiptomi hatás bizonyítéka is lehet.) A feltárási munkálatok során a régészek több mint 4000, nemes kőből készült, állatokat (elsősorban bikákat) és hajókat ábrázoló vésetekkel díszített pecsétnyomóra bukkantak. A mikroszkópos vizsgálatok során végtelenül finom véseteket találtak a pecsétnyomókon – így felvetődött, hogy készítőiknek valamiféle nagyítólencse állhatott a rendelkezésére, hiszen másképp nem tudtak volna ilyen tökéletes műveket létrehozni. Schück Bernát Schück Bernát (Karcag, 1872. – Temesvár, ? ) rabbi, izraelita teológiai író. Életútja, munkássága A karcagi kerület főrabbijának, Schück Salamonnak (1844–1916) a fia. Tanulmányait a pozsonyi rabbiiskolában végezte; később bajorországi egyetemeken a bölcseletet és a keleti nyelveket tanulmányozta. Fiatalabb korában tárcákat fordított németből, és önálló írásokat is közölt magyarországi hírlapokban. A temesvár-józsefvárosi ortodox zsidó hitközség főrabbijaként szolgált, tagja volt az 1918 decemberében Temesvárt alakult Zsidó Nemzeti Szövetség Intéző Bizottságának. Több tanulmánya és könyve jelent meg. Megírta a zsidó nemzeti mozgalom történetét. Zsidó szövegrészek beiktatásával magyarul és németül Temesváron jelentette meg 1904-ben Hit és állam c. munkáját, amelyben a vallás helyét és szerepét elemezte s taglalta a modern államban. Cristinacce Cristinacce település Franciaországban, Corse-du-Sud megyében. Lakosainak száma 56 fő (2015). Cristinacce Marignana, Évisa, Letia, Renno és Albertacce községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nakadia (Csillagok háborúja-bolygó) A Nakadia egy bolygó a Csillagok háborúja univerzumában. Az endori csata után az Új Köztársaság egyik központja lett. Helyzete A Középső Peremvidéken helyezkedik el. Leírás A Nakadia egy mezőgazdasági világ volt. Egyedülálló talaj összetétele volt, amely lehetővé tette számos fontos növények termesztését. Emiatt a bolygó környezete is tiszta volt. Korlátozott mezőgazdasági termékek, például a pta gyümölcsök nem voltak megengedettek a Nakadia-nál, mivel invazívnak minősültek. A bolygó fővárosa Quarrow város, aminek ezer lakosa van. A Quarrow rostkeretes utcáit kizárólag biológiai célra tervezték, és nem voltak alkalmasak droidok, sebességmérők és gépek számára. A Nakadia számos mezőgazdaságnak adott otthont. Élővilága A Nakadiat az értelmes nakadiaiak lakták. Történelem Klón háborúk A klón háborúk idején a Nakadiát elfoglalták a szeparatisták, amely ennek eredményeként anti-droidok alkalmaztak. Annak ellenére, hogy elfogadták a droidokat, nem tekintették őket egyenrangúnak vagy érzőnek. A polgárháborúk A galaktikus polgárháború alatt a Nakadia számos művelet központja volt. A Lázadók Szövetsége Alkony Százada elpusztította a műanyag gyárakat, ahol a növénytermesztést páncélozott polimerre és szintetikus gyantára dolgozták fel. Az endori csata után a Nakadia felszabadult a birodalom alól. A Nakadia az Új Köztársasági csapatok egyik legnagyobb exportőre lett. Új Köztársasági korszak A Chandrilai támadást után a szenátus egy éves ciklusra a Nakadiára költözött, így a szenátorok és Mon Mothma is a Nakaidára költözött, de az irodája a Chandrilán maradt. Egyszer egy választásra Mon Mothma Tolwar Wartol szenátorral utazott, de sajnos a Nakadiánál megállították őket, mart a hajón pta gyümölcs volt, ami a Nakadián tiltott gyümöcs volt. Amikor megérkeztek egy csoport különítmény Han Solo és Sinjir Rath Velus meg akarták akadályozni, hogy ki lehet az az áruló szenátusok, akik leszavazták, hogy katonákat küldjenek a Jakkura, ahol az egész birodalom volt. Közben rájöttek, hogy a Fekete Nap és a Vörös Kulcs szövetkeztek. Sinjir végül meggyőzte az öt szenátort, hogy szavazzák meg a katonai erőket. Végül megszavazták és ezek után következett be a jakkui csata, ahol a birodalom végleg megsemmisült. Megjelenése Csillagok háborúja művekben Filmekben Egyik filmben sem jelenik meg. Könyvekben Alexander Freed: Star Wars: Battlefront - Alkony század Chuck Wendig: Star Wars: Utóhatás - A birodalom vége Jászberény Jászberény város az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében fekszik; a Jászberényi járás központja. Gyakran emlegetik a „Jászság fővárosa”-ként. Lakóinak száma 26 360 fő (2017. jan 1.) +/-. A megye második legnépesebb városa. Fekvése A Duna-Tisza közének északi részén, Jász-Nagykun-Szolnok megye északnyugati részén, a Jászságban, a Zagyva folyó két partján terül el, Budapesttől 79 km-re keletre. A megyeszékhely, Szolnok kb. 45 km-re található. Szomszédos települések: Pusztamonostor, Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászjákóhalma, Jásztelek, Farmos, Nagykáta, Jászboldogháza, Jászfelsőszentgyörgy. Megközelíthetősége Jászberény vasútállomás a 82-es számú villamosított Hatvan–Szolnok-vasútvonalon közelíthető meg. A vonalon 1 délelőtti órát kivéve órás ütemes menetrend van munkanapokon, hétvégén 2 órás, valamint tanítási időszakban pénteken Szegedről Miskolcra, vasárnap Miskolcról Szegedre közlekedő Campus Express is megáll a városban. A város másik vasútállomása (Portelek vasútállomás) a várostól délkeletre, a névadó Portelektől 2 km-re található. Közúton Budapestről a 31-es főúton, illetve a Hatvant Szolnokkal összekötő 32-es főúton érhető el. Több más alsóbbrendű útvonalon is el lehet érni a városba: Jászárokszállás, Jászfelsőszentgyörgy, Farmos felől. A közúti távolsági és helyi tömegközlekedés nagy részét a KMKK Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ Zrt. végzi, de a DAKK Dél-alföldi Közlekedési Központ, és a Volánbusz is közlekedtet járatokat a városba. Autóbusszal közvetlenül elérhető (többek között) pl. Budapest, Miskolc, Eger, Kecskemét, Szeged, Szolnok stb. Története A város környéke már a kőkorszakban is lakott volt, erre utalnak a Jászberény környékén talált mezolitikus (középső kőkori) telep maradványai. Szintén régészeti emlékek utalnak a vaskorban itt élő keltákra, majd a későbbi szarmata és avar jelenlétre. A településtől északra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala. Valószínűleg az Árpád-ház korában alakult a település, de a tatárjárás elpusztította. A jászok által a 13. században benépesített tájegység, a Jászság gazdasági, szellemi és vallási központja kezdettől fogva Jászberény, amelyet a források 1357-ben említenek először „Beren” névalakban. A jászok letelepülésüktől fogva különböző kiváltságokat élveztek (adó- és vámmentesség, a megyéktől független élet, önálló közigazgatás, pallosjog), amely fejében a mindenkori katonai szolgálattal tartoztak a királynak. A 15. században ferences szerzetesek települtek a városba és építettek kolostort, hogy a jászokat keresztény hitre térítsék. 1550-ben már városi rangú település, jóllehet korábban is így tekintik, s közigazgatási székhely mind a török időkben, mind pedig a Jászkun Hármas Kerület fennállása idején. A török időkben a város a szultán magánkincstárához tartozott, védelmére palánkvárat építettek. Ezt leégése után már nem építették újjá, a katonai központot is feladták. A jászok kiváltságai 1702-ben veszélybe kerültek, amikor I. Lipót eladta a Jászságot a Német Lovagrendnek, amibe nem nyugodtak bele és 1745-ben saját pénzükön visszaváltották azokat. Ez volt a Redemptio (önmegváltás). Leírás a településről a 18. század végén: A város az 1848-49-es szabadságharcból is kivette részét, a jászságból toborzott önkéntesekből Jászberényben alakult meg a Lehel huszárezred, melynek 3 százada még Világosnál sem tette le a fegyvert. Csehországi állomáshelyéről is hazaszökött a jászokból és kunokból álló 12. Nádori ezred számos katonája. 1849 tavaszán a városban tartózkodott Kossuth Lajos, Görgei Artúr és Damjanich János, valamint a magyar hadsereg I., II. és III. hadteste. Itt található az ország egyik legrégibb múzeuma, az 1874-ben alapított Jász Múzeum, ahol látható Jászberény város és a jászság szimbóluma, nemzeti ereklyénk, Lehel kürtje. 1917-ben alakult a városban a Tanítóképző Főiskola, mely jelenleg a Szent István Egyetem karaként működik. A második világháború után létrejöttek az első ipari nagyüzemek, amelyek a lakosságnak több munkalehetőséget és nagyobb megélhetési biztonságot jelentettek. Jászberény az utóbbi évtizedekben sokat fejlődött. Kiteljesedett az infrastruktúra, jól működő vállalkozások jöttek létre és a város markáns szerepet tölt be az ország szellemi életében. Érdekességek 2012-ben itt mérték a legalacsonyabb éves csapadékmennyiséget. Ebben az évben mindösszesen 324,5 mm csapadék hullott. 2016. nyarán bemutatásra került a "JÁSZOK" történelmi táncjáték, ami feldolgozza a jászok történelmét. 2018. A Toka-világnapját megalapító BirKi kitüntetést kapott az önzetlen munkájáért és a tagok felemelő szépségéért. A Toka Világnapja július 18. Vallás Római katolikus egyház A 13–14. században ide érkezett jászokat (akik között ún. pogányok, és görögkeleti vallásúak is voltak) többször is megpróbálták a római katolikus hitre téríteni a különböző szerzetesrendek, de egy jó ideig sikertelenül. I. (Nagy) Lajos és Zsigmond király egyaránt megpróbálkozott állandó plébániák alapításával a jász szállásokon, több-kevesebb sikerrel. Véglegesen csak a ferences szerzeteseknek sikerült a római katolikus hitet megszilárdítani közöttük, I. (Hunyadi) Mátyás király (1458-1490) idejében. A térítésben elért sikereik jutalmául a pápa beleegyezett, hogy az 1472-re felépült jászberényi ferences templomot és rendházat birtokukba vegyék (bár az ekkor már működő plébánia jogai nem csorbulhattak ezáltal). A török időkben többször is előfordult, hogy a lakosság hitéletét (az elmenekült plébánosok helyett) a városban bujkáló ferences szerzetesek látták el. A város egyház-igazgatási szempontból mindig is az egri püspökséghez tartozott. A jászok kiváltságai közé tartozott, hogy papjaikat (plébánosaikat) mindig maguk választhatták meg. Jelenleg az Egri főegyházmegye (érsekség) Jász-Kun Főesperességének Jászberényi Esperesi Kerületébe tartozik. A római katolikus egyház a városban általános iskolát is működtet. A városban több plébánia is működik: Jászberény I. Főplébánia. A főtemplom titulusa: Nagyboldogasszony . Filiaként hozzá tartozik a hajtai Szent István király -, a négyszállási Május királynője-, a homoki Szentháromság -kápolna, a meggyespelei Szentlélek -iskolakápolna, a szelei úti Szent Péter és Pál-iskolakápolna, a peresi Kisboldogasszony-kápolna, és a főtemplom melletti Szent Rozália fogadalmi kápolna. Jászberény II. A templom titulusa: Jézus Neve. Ez a 15. században épült ferences templom és kolostor, amely 1944 -ben emelkedett plébánia rangjára. Filiaként a templom melletti Porciunkula-kápolna tartozik hozzá. Jászberény-Szentkút. A templom titulusa: Szűz Mária neve. A 18. században felfakadt forrás (ún. Szentkút) mellé épült. 1946 -tól plébánia. Jászberény-Portelek . A templom titulusa: Jézus mennybemenetele . A városhoz tartozó, de attól kb. 10 km-re fekvő településrészt látja el, amely 1928 óta lelkészség, 1950 óta plébánia. Görögkatolikus egyház A Szórvány Helynökség Szolnoki Paróchiájához tartoznak a város görögkatolikus vallású lakosai. Református egyház A reformáció 1541-ben jelent meg a városban, amikor Dévai Bíró Mátyás hirdetett igét az itt élőknek. Az áttérés az új hitre olyan tömegű volt, hogy 1553-ra közigazgatásilag ketté is szakadt a város: a római katolikus részt Jászvárosnak, a református részt Magyarvárosnak hívták (a két rész csak 1588-ban egyesült újra). A 16. század második felében virágzó református hitélet alakult ki a településen. Több híres reformátor is tevékenykedett ebben az időben a városban: pl. Béllyei Tamás (Szegedi Kis István veje) vagy éppen Skaricza Máté. A 17. század során az ellenreformáció hatására a reformátusok visszaszorultak. A 18. század végén, II. József türelmi rendelete után kapott új lendületet az egyházközség fejlődése. Jászberény református lakosai a Dunamelléki református egyházkerület (püspökség) Délpesti Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartoznak, és önálló anyaegyházközséget alkotnak. Evangélikus egyház Az Északi evangélikus egyházkerület Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjében lévő Szolnoki Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány. Baptista Gyülekezet Jászberényben a baptista egyház is jelen van, közösségi házat és imaházat is fenntartanak. Krisztus Szeretete Egyház Jászberényben az 1990-es évek óta működik a KSzE helyi gyülekezete. Kultúra Jászberény kulturális élete élénk. A városban működik a nemzetközi hírű Jászság Népi Együttes, a Lehel Társastánc Klub, a Palotásy János Vegyeskar, a Székely Mihály Kórus és a Vasas Kórus. Itt rendezik meg minden évben a Nemzetközi Táncház és Zenésztábort, a Csángó Fesztivált, az Országos Mézvásárt és a Jászberényi Nyár programjait. A város aktív sportéletét mutatja, hogy sportolói számos európai és országos aranyérmet gyűjtöttek be különféle (például küzdő sportok, görkorcsolya, jégkorong stb.) sportágakban. A Vasas Kórus 2006-ban felvette Déryné nevét, így ötvenéves jubileumukat már Déryné Vegyes Kar néven ünneplik. Népesség Jászberény lakónépessége 2011. január 1-jén 27 087 fő volt, ami Jász-Nagykun-Szolnok megye össznépességének 7%-át tette ki, és a megye második legnagyobb városa. Jászberény, Jász-Nagykun-Szolnok megye ötödik legsűrűbben lakott települése, ebben az évben az egy km²-en lakók száma, átlagosan 122 ember volt. Jászberény népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. A 2011-es év elején a 19 évesnél fiatalabbak népességen belüli súlya 19%, a 60 éven felülieké 26% volt. A nemek aránya Jászberényben kedvezőtlen, ugyanis ezer férfira 1 112 nő jut. 2015-ben a férfiaknál 70,9, a nőknél 76,9 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 3,2%-a, mintegy 926 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, német és román nemzetiséginek vallották magukat a legtöbben. A 19. század utolsó harmadától Jászberény lakosságszáma egyenletesen növekedett, egészen 1920-ig. Az 1920-as éveket követő gazdasági pangásnak köszönhetően a város népessége megtorpant és csökkenni kezdett. 1950-től kezdett ismét lassan növekedni a népesség, egészen 1980-ig. A legtöbben 1980-ban éltek Jászberényben 31 402 fő. A 80-as évektől, egészen napjainkig csökken a város népességszáma, ma már kevesebben laknak Jászberényben, mint 1910-ben. A 2011-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló jászberényiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a városban, még a református. Etnikai összetétel A 2001-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 28 203 fő volt, ebből a válaszadók 27 153 fő volt, 23 825 fő magyarnak, míg 216 fő cigánynak vallotta magát, azonban meg kell jegyezni, hogy a magyarországi cigányok (romák) aránya a népszámlálásokban szereplőnél lényegesen magasabb. 53 fő német és 8 fő román etnikumnak vallotta magát. A 2011-es népszámlálás adatok szerint a város lakossága 27 087 fő volt, ebből a válaszadók 23 934 fő volt, 23 008 fő magyarnak vallotta magát, az adatokból az derül ki, hogy a magyarnak vallók száma jelentősen csökkent tíz év alatt, ennek egyik fő oka, hogy többen nem válaszoltak. Az elmúlt tíz év alatt, a nemzetiségiek közül a legjelentősebben a romák (511 fő), németek (94 fő) és a románok (54 fő) száma nőtt. A román nemzetiségűek száma meg hétszereződött. A cigányok és a németek száma szinte megkétszereződött. A megyén belül, Szolnok után Jászberény a második olyan város, ahol a legtöbb magát románnak és arabnak valló nemzetiségi él. Vallási összetétel Jászberény lakóinak vallási összetétele 2011-ben A 2001-es népszámlálási adatok alapján, Jászberényben a lakosság több mint fele (77,9%) kötődik valamelyik vallási felekezethez. A legnagyobb vallás a városban a kereszténység, melynek legelterjedtebb formája a katolicizmus (72,2%). A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma 20 256 fő, míg a görögkatolikusok 98 fő. A városban népes protestáns közösségek is élnek, főleg reformátusok (1 272 fő) és evangélikusok (83 fő). Az ortodox kereszténység inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek (oroszok, románok, szerbek, bolgárok, görögök) felekezetének számít, számuk elenyésző az egész városi lakosságához képest (5 fő). Szerte a városban számos egyéb kisebb keresztény egyházi közösség működik. A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 11 fő. Jelentős a száma azoknak a városban, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (11,5%). Felekezeten kívülinek a város lakosságának 10,1%-a vallotta magát. A 2011-es népszámlálás adatai alapján, Jászberényben a lakosság több mint fele (56,4%) kötődik valamelyik vallási felekezethez. Az elmúlt tíz év alatt a kerületi lakosság vallási felekezethez tartozása jelentősen csökkent, ennek egyik oka, hogy sokan nem válaszoltak. A legnagyobb vallás a kerületben a kereszténység, melynek legelterjedtebb formája a katolicizmus (51%). Az elmúlt tíz év alatt, a katolikus valláshoz tartozók száma negyedével esett vissza. A katolikus egyházon belül a római katolikusok száma 13 760 fő, míg a görögkatolikusok 62 fő. A városban népes protestáns közösségek is élnek, főleg reformátusok (1 008 fő) és evangélikusok (35 fő). Az ortodox kereszténység inkább az országban élő egyes nemzeti kisebbségek (oroszok, románok, szerbek, bolgárok, görögök) felekezetének számít, számuk elenyésző az egész városi lakosságához képest (10 fő). A zsidó vallási közösséghez tartózók száma 5 fő. Összességében elmondható, hogy az elmúlt tíz év során az ortodox egyházon kívül, minden más egyházi felekezetekhez tartozók száma jelentősen csökkent. Jelentős a száma azoknak a városban, akik vallási hovatartozásukat illetően nem kívántak válaszolni (30%), tíz év alatt a triplájára nőtt a számuk. Felekezeten kívülinek a kerület lakosságának 12,7%-a vallotta magát. Híres jászberényiek Itt született 1793 . december 23 -án Déryné Széppataki Róza színművésznő. Itt született 1821 . április 8-án Palotásy János (1821-1878) lengyel származású zeneszerző, dalköltő, karnagy, kórus alapító. Itt született 1824 . május 23 -án Zirzen Janka , a hazai nőnevelés és tanítóképzés nagy alakja. Itt született 1852 . október 23-án Hentaller Lajos politikus, publicista. Itt született 1859 . január 23-án Beleznay Antal karnagy, zeneszerző. Itt született 1870 . október 22 -én Tarnay Alajos (1870-1933) zongorista, zeneszerző, a Zeneakadémia tanára. Itt született 1872 . augusztus 12 -én Olgyay Ferenc (1872–1939) festő. Itt született 1874 . május 19 -én Turcsányi Tihamér történész, gimnáziumi tanár. Itt született 1874 . november 10 -én Almásy Sándor jogász, politikus, a vármegye főispánja Itt született 1899 . szeptember 21-én Bertalan Albert festőművész. Itt született 1908 . május 8-án és Budapesten 1963 . március 22 -én halt meg Székely Mihály operaénekes. Itt született 1910 . március 16 -án Gerevich Aladár olimpiai bajnok kardvívó. Itt született 1917 -ben Kovács Gyula birkózó olimpikon . Itt született 1922 . július 7 -én Darázs Árpád (1922-1986) karnagy, zeneszerző, a Dél-Karolina Egyetem professzora, a Columbia Filharmonikus Zenekar vezetője. Itt született 1924 . március 14 -én Litkei József ( 1924 . március 14. – Budapest, 1988 . január 24. ) festő, grafikus. Itt született 1927 . szeptember 2-án Csík Tibor olimpiai bajnok ökölvívó. Itt született 1940 . március 19 -én Bakki József (1940-1981) zeneszerző, tanár, a Zeneművészeti Főiskola adjunktusa. Itt született 1944 . május 26 -án Székely Gábor Kossuth-díjas rendező, egyetemi tanár; a Budapesti Katona József Színház alapító tagja. Itt született 1945 . március 27 -én Jeles András filmrendező. Itt született 1947 . január 4 -én Bathó Ferenc közgazdász, egyetemi tanár, helyettes államtitkár, a magyar költségvetés „valódi ura” 1994–2010 között. Itt született 1947 . október 21 -én Sárközi István olimpiai bajnok labdarúgó ( Mexikóváros, 1968 ), jobbszélső, jobb oldali középpályás. Itt született 1958 -ban Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője. Itt született 1962 . szeptember 25 -én Rékasi Károly színész. Itt született 1963 . szeptember 25 -én Horti Gábor sportkommentátor, sportriporter. Itt született 1964 . február 8 -án Badár Sándor színész, humorista. Itt született 1966 . január 20 -án Csomor Csilla magyar színésznő Itt született 1969 -ben Kökény Róbert festőművész. Itt született 1975 . január 16 -án Réz Lóránt orgonaművész. Itt született 1976 . június 11 -én Szaniszló Richárd klasszikus ütőhangszer- és jazz-vibrafonművész. Természeti értékek A Zagyva folyó és árterülete A 117 hektáros Hajta-mocsár Természetvédelmi Terület. Zagyvamenti Természetvédelmi Terület. Borsóhalmi Természetvédelmi Terület. Nevezetességei Műemlékek, látnivalók Jászberény Jász-Nagykun-Szolnok megye műemlékekben leggazdagabb települése. Tanítóképző Főiskola (SZIE-ABK): 1930 -ban épült, neoklasszicista stílusban. Az Öntőmunkás szobra 1954.: Buza Barna alkotása. Az 1848 -as hősök emlékoszlopa: 1870 -ben emelték. Eredeti helyéről, a főtér közepéről 1938-ban elhelyezték, mai helyére 1971-ben került. Petőfi Sándor mellszobra: 1948 -ban készült, Szilágyi Nagy István alkotása. Jászkun Kerületek Székháza: 1735-1741 között épült, barokk stílusban, Anton Erhard Martinelli tervei alapján. Klasszicista homlokzatát 1827 -ben kapta, Rábl Károly terve alapján. Városháza: Pollack Mihály terveinek felhasználásával Bedekovich Lőrinc végső tervei szerint épült klasszicista stílusban, 1839 -ben. 1912 – 13 -ban és 1931 -ben új szárnyakkal bővítették. A jászberényi ferences templom és kolostor : 1472-ben épült, gótikus stílusban. A török megszállás idején a törökök palánkvárrá alakították át. A 18. század folyamán barokk stílusban átépítették, de a templom külseje a mai napig őrzi gótikus stílusjegyeit. Ernyős Mária-szobor: 1728 -ban készült, barokk stílusban. A Mária-szobor 1864 -ben került az eredeti, a Szentháromság-szobor helyére. Porciunkula-kápolna: 1948-ban épült. Oltárképét Kontuly Béla festette. Mária-szobor: 1795 -ben készült, barokk stílusban. Lourdes-i barlang. Kálvária: 1776 -ban készült, barokk stílusban. Időjósló szentek hármas szobra. 1745-ben a város elöljárósága állíttatta a jászberényi szőlőskertek szélén. Európában egyedülállóan a szoborcsoportban Szent Orbán , Szent Donát és Szent Medárd alakja együtt jelenik meg. Török-magyar barátság emlékműve: 1909-ben készítette Körmendi Frim Jenő . Eördögh-ház: 1848-ban épült, klasszicista stílusban. Nádor-oszlop : 1798 -ban készült, József nádornak, a jászkunok örökös főkapitányának az emlékére. Juhász-kereszt: 1815 -ben állíttatták a berényi juhászok, népies barokk stílusban. Római katolikus (Nagyboldogasszony-) főtemplom : Mayerhoffer András , majd Jung József tervei alapján épült a XVIII. század végén, barokk stílusban. A toronysisak tetején egy, a világon szinte egyedülálló ritkaság látható: a magyar Szent Korona tartja a keresztet. Az egyhajós, félköríves szentélyű épület belsejében a főoltár tabernákulumát Pollack Mihály tervezte 1805-ben. A főoltár képét Szoldatits Ferenc festette 1883-ban. Római katolikus főplébániaház: 1761-ben épült, barokk stílusban. Emeletessé alakították 1894-ben. Szentháromság -oszlop: 1831 -ben készült, késő barokk stílusban. Pálinkás-kereszt: 1759 -ben készült, barokk stílusban. Jelenlegi helyére 1960-ban helyezték át. Felújították 2005-ben. Római katolikus (Rozália-)kápolna: 1839 – 1840 -ben épült, klasszicista stílusban, Rábl Károly tervei alapján. Kőhíd 1805-1806-ban építették Rábl Károly mester tervei szerint a Zagyva fontos átkelési szakaszán, mely ma Jászberény központjában van. Jász huszár emlékmű: az I. világháború áldozatainak emlékére 1926 -ban készült, Vass Viktor és Pongrácz D. Szigfrid alkotásaként. Déryné Művelődési Központ: Az egykori Lehel Szálló 1895 -ben épült, eklektikus stílusban. Korsós lány kútja: 1995 -ben készült, Zilahi Zoltán alkotása. Különös szépségűek az út menti keresztek, a festett szobrok: ( Szent Vendel , Nepomuki Szent János ) és a népi építészet még ma is fellelhető emlékei. Bundás-kút , melyet 1908-ban fúrtak. A felépítményét a juhász szobrával): Jankovich Gyula szobrászművész készítette 1912-ben. Jász emlékmű 2005-ben készült, Györfi Sándor alkotása. Jász Múzeum : 1842-ben épült, istállónak. Az ország egyik legrégebbi múzeuma 1874 -ben alakult, 1931 óta van a jelenlegi helyén. Itt őrzik Lehel kürtjét . A Jászkürt Fogadó: 1731-ben építtette a város. 2004 – 2005 -ben felújították. Kőképek: 1699-ben készültek, és a város egykori határát jelölték. Kovács György városi elöljáró, később főbíró állíttatta őket a járványoktól való megmenekülés emlékére. Lakóház (Kígyó u.): A 19. század közepén épült. Hamza Múzeum : Hamza Dezső Ákos filmrendező képzőművészeti alkotásait és Lehel Mária divattervező rajzait mutatja be. Református templom: 1783 -ban épült, késő barokk stílusban. Tornya 1863 -ban épült. Zirzen Janka szülőháza: A 19. század elején épült. Róma katolikus (szentkúti) templom: 1836 – 1842 között épült, klasszicizáló barokk stílusban. Barokkos tornya 1904 -ben épült. Szentkúti kápolna: az 1747 -ben felfakadt forrás fölé épült (a víz felszínén állítólag Szűz Mária képe jelent meg) 1892 -ben. Szentkúti kálvária: 1750 -ben készült, barokk stílusban. 1925 -ben felújították. II. világháborús emlékmű: 1992 -ben készült. Györfi Sándor alkotása. "Nő bozótban" című bronzszobor: Segesdy György alkotása 1964 -ben a Velencei biennálén szerepelt. Déryné mellszobra (a ( Margit-szigeten : 1961 -ben készítette Vasas Károly . Turul -szobor Cserőhalmi kálvária: 1760 -ban készült, barokk stílusban. Meggyespelei római katolikus iskolakápolna. Hajtai római katolikus kápolna. Négyszállási római katolikus kápolna. Peresi római katolikus kápolna. Homoki római katolikus kápolna. Szelei úti római katolikus iskolakápolna. Szikra Galéria: 2013 . június 15-én nyílt meg a Jász Világtalálkozó alkalmából, jász festők képeit, illetve korabeli bútorokat mutat be. Állatkert Jászberényi Állat- és Növénykert Strand Jászberényi Strand és Termálfürdő Jászberényi Lehel Sport és Szabadidő Központ Fürdője. Helyi média Jászberényben hallgatható FM rádióadók , Helyi TV Mária Rádió - FM 88, 3 MHz Music FM - FM 89,5 MHz Bartók Rádió - FM 90,7 MHz Szent István Rádió - FM 91,8 MHz Kossuth Rádió - FM 95,5 MHz Rock FM 95.8 - FM 95,8 MHz Trió rádió - FM 97,7 MHz Pátria Rádió - FM 98,3 MHz Dankó Rádió - FM 99,8 MHz Rádió 1 - FM 101,7 MHz Petőfi Rádió - FM 102,7 MHz Retro Rádió - FM 104,7 MHz A vételkörzet határát nagyban befolyásolhatja a vevőkészülék minősége, érzékenysége a növényzet sűrűsége a domborzati viszonyok és az időjárási tényezők. PR-Telecom ZRT: Jászsági térségi televízió (régen Jász TRIO tv) Oktatás Általános iskolák Nagyboldogasszony Kéttannyelvű Katolikus Általános Iskola Belvárosi Általános Iskola Klapka György Szakközép- és Szakiskola Általános Iskola és Speciális Szakiskola Gróf Apponyi Albert Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Szent István Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium Középiskolák Klapka György Szakközép- és Szakiskola Általános Iskola és Speciális Szakiskola Liska József Erősáramú Szakközépiskola, Gimnázium és Kollégium Terplán Zénó Műszaki és Közgazdasági Szakképző Iskola Lehel Vezér Gimnázium Szent István Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium Felsőoktatás Szent István Egyetem - Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar Testvérvárosai A testvérvárosi kapcsolatokban kifejtett tevékenységéért a város 1999-ben elnyerte az Európa Tanács Tiszteletzászlaját, majd 2003-ban az Európa Tanács Elismerő Plakettjét. Conselve , Olaszország Gyimesfelsőlok , Románia Sedalia, USA Sucha Beskidzka, Lengyelország Técső , Ukrajna Vechta , Németország Jazd , Irán A Big Bang díjainak és elismeréseinek listája A dél-koreai Big Bang együttes pályafutása során összesen több mint ötven díjat nyert el, köztük az MTV Europe Music Awards legjobb nemzetközi előadó díját és a japán MTV Video Music Awards legjobb videoklipnek járó díját. Dél-Koreában számos elismerést kaptak, többek között a Kulturális, sport- és turisztikai minisztérium is kitüntette őket. Televíziós slágerlista-győzelmek A Bigbang 2007-től 2012 májusáig a négy nagy koreai televíziós slágerlista élén összesen 55 alkalommal szerepelt, nyolc dallal. Gare d’Yvetot Gare d’Yvetot vasútállomás Franciaországban, Yvetot településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Le Havre-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bréauté - Beuzeville Gare de Motteville Benedek Elek műveinek listája Az alábbi lista Benedek Elek nyomtatásban megjelent műveit tartalmazza, a teljesség igénye nélkül. Művek Székelyföldi gyűjtés . Gyűjtötte Kriza János , Orbán Balázs , Benedek Elek és Sebesi Jób. Magyar Népköltési Gyűjtemény III., Budapest, 1882, Athenaeum. Székely Tündérország . Székely népmesék és balladák. Budapest, 1885, Pallas. A kollektor . Regény a székely népéletből. Budapest, 1886, Pallas. Székely mesemondó . Budapest, 1888, Stampfel. Apa mesél . Mesék és versek. Budapest, 1888. Világszép mesék . Budapest, 1888, ifj. Nagel Otto. Karácsonyfa . Budapest, 1889, Singer és Wolfner. Mesék és történetek . Máramarossziget, 1892, Berger Miksa Kis Könyvtár. Várhegyi Zoltán . Máramarossziget, 1892, Berger Miksa Kis Könyvtár. A szabad ég alatt . (Irták: Bársony István , Abonyi Árpád és Benedek Elek). Budapest, 1892, Kiskönyvtár, 4. Történetek a gyermekszobából . Budapest, 1893, Pallas. Huszár Anna . Budapest, 1894, Athenaeum. Testamentum és hat levél . Budapest, 1894, a szerző saját kiadása Csodaszép mesék . Budapest, 1894, Athenaeum. Magyar mese- és mondavilág . Ezer év meseköltése Szécshy Gyula szövegrajzaival. 1-5. kötet. Budapest, 1894-1896, Athenaeum. Kismama könyve . Elbeszélések. Budapest, 1895, Singer és Wolfner. Egy szalmaözvegy levelei . Budapest, 1895, Athenaeum. A szív könyve . Elbeszélések. 1-2. Budapest, 1895, Athenaeum. Mesék és elbeszélések . Budapest, 1895, Lampel Robert. Nagyapóéknál . Egy fiú naplójából. Illusztrálta Mühlbeck Károly . Budapest, 1896, Singer és Wolfner. A magyar népköltés gyöngyei. A legszebb népdalok gyűjteménye . Budapest, 1896, Athenaeum. Katalin . Regény fiatal leányok számára. Budapest, 1896, Athenaeum. Áldozatlángok az új ezredév alapján . Írta: Pártatlan . Budapest, 1896, a szerző sajátja. Az Athenaeum mesekönyvtára I-XX . Budapest, 1897-1900. A honfoglalás mondái , 1897 Madármesék , 1897 Pásztormesék , 1898 Vidám mesék , 1898 Csodamesék , 1898 Virágmesék , 1898 Mesék és mondák Mátyás királyról , 1898 Krisztus-legendák , 1898 Hetedhétország ellen , 1898 Apró mesék , 1898 Katonamesék , 1899 Mondák és legendák , 1899 Kalandos mesék , 1899 Székelyföldi mondák és mesék, 1899 Állatmesék , 1899 Bohókás mesék , 1900 Világszép mesék , 1900 Tündérmesék , 1900 Óriások és törpék , 1900 A tatárjárás mondái és egyéb mesék , 1900 A mesemondó . (Jó Könyvek, 1-2.) Budapest, 1898, Singer és Wolfner. A magyar nép múltja és jelene . 1-2. Budapest, 1898, Athenaeum. Első kötet Második kötet Galambok . Elbeszélések fiatal lányoknak. Budapest, 1898, Athenaeum. Elbeszélések az állatvilág köréből . Írták: Benedek Elek, Turi M. István, Pósa Lajos és Földes Géza. Budapest, 1898, Grimm Gusztáv. Csöndes órák. Elmélkedés, hangulat. Budapest, 1899, Athenaeum. Olvasókönyv a gazdasági ismétlőiskolák számára. Budapest, 1899, Wodianer. Édes kicsi gazdám . Elbeszélések. Mühlbeck Károly rajzaival. (Filléres Könyvtár, 89-91) Budapest, 1900, Singer és Wolfner. Falusi bohémek . Elbeszélések. Budapest, 1900, Singer és Wolfner. Többsincs királyfi . Magyar népmese három felvonásban gyermekek számára. Budapest, 1901, Lampel. Uzoni Margit. Regény fiatal lányok számára. Mühlbeck Károly rajzaival. Budapest, 1901, Singer és Wolfner. Budapesti gyermekek . Elbeszélések. (Kis Könyvtár, 37.) Budapest, 1901, Lampel. Apró történetek . Budapest, 1901, Lampel. Gyermekek és öregek . Budapest, 1901, Lampel. Történetek öreg emberekről . Budapest, 1901, Lampel. A mesemondó . Elbeszélés az ifjúság számára. Budapest, 1901, Singer és Wolfner. Szülőföldem . Erdővidéki történetek. (Színes könyvek, 25.) Budapest, 1904, Singer és Wolfner. Rügyfakadás . Elbeszélések. (Ifjúsági könyvek, 11.) Budapest, 1904, Singer és Wolfner. Fiam lakodalma . Elmondja egy székely asszony. (Monológok, 127.) Budapest, 1904, Singer és Wolfner. Grimm testvérek meséi . Magyarba átültette B. E. Budapest, 1904, é. n. Franklin Társulat. Hazánk története . Budapest, 1905, Athenaeum. Nagy Magyarok élete , 1-13. Budapest, 1905-1914, Athenaeum. Egy budapesti fiú naplójából . Ifjúsági elbeszélés. (Aranykönyvek) Budapest, 1906, Lampel-Wodianer. Elemi iskolások olvasókönyve . Budapest, 1906, Lampel. ABC és olvasókönyv . Budapest, 1906, Franklin. A székely lakodalom . Színdarab. (Benedek Elek Kis Könyvtára, 99-) Budapest, 1907, Lampel. Honszerző Árpád . Elbeszélés a honfoglalás idejéből. Ill. Mühlbeck Károly . Budapest, 1907, Lampel. Bárányfelhők . Elbeszélések. (Egyetemes Regénytár, XXIII. 17.) Budapest, 1907, Singer és Wolfner. Itt sem volt, ott sem volt . Budapest, 1907, Athenaeum. Az arany tulipán és egyéb mesék . Budapest, 1907, Athenaeum. Világszép Sárkány Rózsa és egyéb tündérmesék . Budapest, 1907, Athenaeum. Táltos Jankó . Budapest, 1908, Athenaeum. Kincses bojtár . Budapest, 1908, Athenaeum. A magyar nemzet története . Budapest, 1908, Athenaeum. Két gazdag ifjú története . Regény. Budapest, 1909, Singer és Wolfner. Ezer esztendő . Budapest, 1909, Lampel. Történeti olvasmányok . Budapest, 1909, Franklin. Vezérkönyv a magyar szó megtanítására . Írták: Benedek Elek, Kőrösi Henrik és Tomcsányi János . Budapest, 1909, Franklin. Magyar ABC és olvasókönyv . Írták: Benedek Elek, Kőrösi Henrik és Tomcsányi János . Budapest, 1909, Franklin. Zsuzsika könyve . Egy serdülő leány naplójából. Ill. Mühlbeck Károly . Budapest, 1910, Athenaeum. Mesék unokáimnak . Budapest, 1910, Modern Könyvtár. Csudalámpa. A világ legszebb meséi . 1-4. Pogány Willy, Ford. H. J. és Kotász Károly rajzaival. Budapest, 1911-1914, Athenaeum. Kék mesekönyv , 1911 Piros mesekönyv , 1912 Arany mesekönyv , 1913 Ezüst mesekönyv , 1914 Az aranyfeszület. Három székely diák története . (Benedek Elek Kis Könyvtára, 128.) Budapest, 1911, Lampel. A félkezű óriás . (Benedek Elek Kis Könyvtára, 141-142.) Garay Ákos rajzaival. Budapest, 1911, Lampel. Toldi Miklós . Arany János Toldija nyomán az ifjúság számára írta B. E. Ill. Mühlbeck Károly. Budapest, 1911, Franklin Társulat. Szent Anna tavától a Czenk-tetőig . Miklós diák útikönyvéből. (B. E. Kis Könyvtára, 129-130.) Budapest, 1911, Lampel. A sárga csikó . (B. E. Kis Könyvtára, 157-158.) Budapest, 1912, Lampel. Falusi bohémek . Idill három felvonásban, előjátékkal. Budapest, 1912, Lampel. Kisbaczoni versek . (B. E. Kis Könyvtára, 170-171.) Budapest, 1913, Lampel. Itt a vége, fuss el véle . Budapest, 1913, Lampel. Kiskönyvtár, 172. Szigeti veszedelem . Zrínyi MIklós munkája nyomán az ifjúság számára írta B. E. Budapest, 1914, Franklin. Magyar népmesék és mondák . Budapest, 1914, Athenaeum. ABC és olvasókönyv . Budapest, 1914, Franklin, Kerekes József közreműködésével. Óh, szép ifjúságom! . A régi diákéletből. Márton Ferenc rajzaival. Budapest, 1917, Lampel. Gyermekszínház , 1-2. (B. E. Kis Könyvtára, 189-190.) Budapest, 1917, Lampel. Édes anyaföldem! Egy nép s egy ember története, 1-2. Budapest, 1920, Pantheon. Székely népballadák . Összeállította: B. E. Budapest, 1921, Globus. Elek nagyapó mesefája . Mesék, versek, tréfás történetek. Budapest, 1921, Lampel. Öcsike „nadselű” gondolatai . Budapest, 1921, Franklin. Történetek, mesék a Hargita mellől . Meséli B. E. Budapest, 1921, Franklin. Petőfi . Szép Erdély ifjúságának. Az Erdélyi Irodalmi Társaság kiadása, Dicsőszentmárton, 1922. Híres erdélyi magyarok , 1. sorozat: A két Wesselényi, Kőrösi Csoma Sándor . (Cimbora Könyvtár) Satu-Mare (Szatmár), 1922. Egy székely diák élete . Budapest, 1922, Franklin. Az élet útján . Budapest, 1922, Franklin. Az én naptáram . Baraolt, 1923-24, Égető. Csodavilág . Budapest, 1924, Franklin. Csili Csali Csalavári csalafintaságai . Goethe , Reineke Fuchs c. műve alapján. Ill.: Fiora Margit. Budapest, 1925, Pantheon. Gyermekszínház . Cluj – Kolozsvár, 1925, A Magyar Ifjúság Könyvtára. Minerva. Magyarok története . ( A Magyar Nép Könyvtára , 8-9.) Cluj – Kolozsvár, 1925, Minerva. Öcsike könyve . A nadselű gondolatok első sorozata. Satu-Mare (Szatmár), 1926, Szabadsajtó ny. Az én első könyvem . Versek és mesék. Budapest, 1926, Pantheon. Erdélyi népmondák . Cluj – Kolozsvár, 1926, Minerva. Ezeregyéjszaka legszebb meséi . Budapest, 1926, Hornyánszky nyomda. Veréb meg Gavallér Jankó kalandjai . Budapest, 1926, Franklin. A csudafa . Jaschik Álmos színes képeivel. Budapest, 1927, Aczél Testvérek. Anikó regénye . Mühlbeck Károly rajzaival. Budapest, 1927, Singer és Wolfner. Öcsike levelei . Budapest, 1927, Globus nyomda. Állatok mesélnek . Budapest, 1927, Újságüzem. Figurás-mókás történetek . Budapest, 1927, Franklin. Kis darabok kicsinyeknek . Budapest, 1927, Gyermekszínház. Pajkos Peti huncutkodásai . Budapest, 1927, Wodianer. Pesti gyermek falun . Budapest, 1927, Wodianer. Mária . Regény levelekben. Mühlbeck Károly rajzaival. Budapest, 1928, Singer és Wolfner. Aladdin csodalámpája és más mesék az Ezeregyéjszakából . Ill.: Hampel József. Budapest, 1928, (é. n.) Dante. Benn a házban, kinn a kertben . Budapest, 1928, Franklin. Gavallér Jankó . Budapest, 1928, Franklin. Házi állatok és szárnyasok . Budapest, 1928, Franklin. Öcsike és Maricácska . Budapest, 1928, Franklin. Ó, de szép a világ . Budapest, 1928, Franklin. Ének két pajkos fiúcskáról . Budapest, 1928, Franklin. Panorámás könyv . Budapest, 1928, Franklin. Szerencsés utat . Budapest, 1928, Franklin. Vásárolnak a gyerekek . Budapest, 1928, Franklin. Janó, Juci és Foxi kalandjai . Budapest, 1928, Franklin. Édesapám falujában . Az én újságom könyve. Budapest, 1929, Franklin. Brahmenau Brahmenau település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Antonio Maria Abbatini Antonio Maria Abbatini (Città di Castello, 1595. január 26. – Città di Castello, 1679. március 15.) itáliai barokk zeneszerző. Életpályája Maestro di cappella volt a római lateráni bazilikában (1626-28) és az Il Gesù templomban (1628), később az orvietói katedrálisban (1633), majd ismét különböző római templomokban (Santa Maria Maggiore, 1640-46, 1649-57, 1672-77; San Lorenzo in Damaso, 1646-49; San Luigi dei Francesi). A Santa Maria Maggioréban fiú szopránokat oktatott. Tagja volt az 1585-ben alapított Santa Cecilia kongregációnak, a világ egyik legrégebbi zeneakadémiája, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia elődjének. Az 1660-as években Rómában már saját akadémiát vezetett, amelynek tagjai havonta találkoztak, zeneelméletről és zeneszerzésről vitatkoztak és madrigálokat énekeltek. A szerzeményeket egyik tanítványa, Domenico del Pane két (vagy több) kötetben jelentette meg (a másodikat 1678-ban). Abbatini egy 1667 körül Sebastiano Baldini irodalmárnak írt levelében található költeményében arról panaszkodik, hogy egykor jobban megbecsülték a zeneoktatást. Élete végén szülővárosa katedrálisában dolgozott. Művei Abbatini szerezte az egyik korai komikus opera, a Dal male il bene első és harmadik felvonásának zenéjét – a második felvonásét Marco Marazzoli készítette el. A librettót Giulio Rospigliosi, a későbbi IX. Kelemen pápa (1667-69) írta. A romantikus-komikus operát, amelyben két szerelmespár talál egymásra különféle viszontagságok után a római Palazzo Barberieni színházban mutatták be 1653-ban. Abbatini két további operát írt: Ione (Bécs, 1664) és La comica del cielo, overo La Baltasara (Róma, 1668). Legalább hat kötetnyi polifón, illetve szóló hangra készült egyházi zenét szerzett, ebből négy kötetet tesznek ki zsoltárjai. Írt még antifónákat (huszonnégy énekhangra) és három kis misét is. Művei szerepelnek egy 1644-es gregoriángyűjteményben. VIII. Orbán a pápai himnusz újrakomponálására kérte, de ő nem vállalta a megbízást, mivel nem tartotta magát méltónak arra, hogy Palestrina művéhez hozzányúljon. Öt kötetnyi motettát – köztük világi énekeket – és tizennégy zenei leckét is írt. Salvador az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Salvador az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 8 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - másik versenyzővel azonos eredményt ért el Erdélyi Magyar Lányok Az Erdélyi Magyar Lányok ifjúsági folyóirat volt Kolozsvárt 1920. november 15-től 1931. december 20-ig. Szerkesztette Kende János. A lap munkatársai közt Bitay Árpád, György Lajos, Kristóf György, Walter Gyula mellett a fiatal írók közül Bányai László, Dsida Jenő, Kiss Jenő, Kolozsvári Grandpierre Emil, Kováts József, Szalacsi Rácz Imre, Szemlér Ferenc is feltűnik írásaival. A lap Erdély földje képekben című melléklete id. Xántus János szerkesztésében a szülőföld szeretetére nevelt, s Leány Színháza című sorozata 1925-26-ban tíz füzetben ünnepi műsoranyaggal látja el az iskolákat, eredeti írások mellett műfordításokat is közölve, köztük Bitay Árpád Alecsandri-monológját Angelika néni cím alatt s Rajka László számos németből vett átültetését. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár . Bukarest: Kriterion. 1981. Hotelscombined A Hotelscombined egy szálláshelyekre specializálódott metakereső, az oldalt 2005-ben alapították Sydneyben, Ausztráliában. A Hotelscombined több mint 800.000 szálláshely árait hasonlítja össze több száz foglalási oldalról mint pl. Booking.com, Hotel.info, Ratestogo.com vagy az Expedia. Az évi több százmillió forgalmat lebonyolító Hotelscombined egymás után 2013-ban, majd 2014-ben is megkapta a világ legjobb szálláshely metakereső díjat a world travel awards gálán. Működése és technológiai háttér A Hotelscombined egy metakereső, mely több mint 100 szállás foglalási oldal ajánlatait hasonlítja össze, így felhasználók a keresési feltételek beállításával egyszerre több szállás foglalási oldal ajánlatait tudják egyszerre megnézni. A látogatók számára a hozzáférés teljesen ingyenes. Díjak és elismerések TRAVELtech "Az év honlapja" 2010 - 1. helyezett Telstra 2010 Business Awards - döntős helyezés Deloitte Technology Fast 500 Asia Pacific 2010 - 9. helyezett Deloitte’s Technology Fast 50 - 2011 - 10. helyezett World Travel Awards 2013 - A világ legjobb szálláshely metakeresője díja World Travel Awards 2014 - A világ legjobb szálláshely metakeresője díja Villasila de Valdavia Villasila de Valdavia település Spanyolországban, Palencia tartományban. Villasila de Valdavia Saldaña, Villabasta de Valdavia, Villaeles de Valdavia, Villameriel, Collazos de Boedo, Villanuño de Valdavia és Loma de Ucieza községekkel határos. Lakosainak száma 72 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hotini-hátság Hotini-hátság (ukránul: Хотинська височина [Hotinszka viszocsina]) hátság Ukrajna területén. A Podóliai-hátság déli részén, a Prut és a Dnyeszter folyók között, a Csernyivci terület északi részén helyezkedik el. A hátság magassága 350–400 m között változik, itt található a Kelet-európai-síkság legmagasabb része, az 515 m tengerszint feletti magasságú Berda-hegy. 1934-es Giro d’Italia Az 1934-es Giro d'Italia volt a 22. olasz kerékpáros körverseny. Május 19-én kezdődött és június 10-én ért véget. Végső győztes az olasz Learco Guerra lett. Forrás http://www.cyclingrevealed.com/timeline/Race%20Snippets/GdI/GdI_1934.htm 1934-es Grand Prix-szezon Az 1934-es Grand Prix-szezon volt a Grand Prix-versenyzés huszonhetedik szezonja. Ez volt a második év, hogy az Európa-bajnokságot nem rendezték meg. A legtöbb nagydíjat a versenyzők közül Achille Varzi, a konstruktőrök közül pedig az Alfa Romeo nyerte. Le Tertre-Saint-Denis Le Tertre-Saint-Denis település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 123 fő (2015). Le Tertre-Saint-Denis Dammartin-en-Serve, Favrieux, Flacourt, Longnes, Ménerville és Perdreauville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dlouhá Lhota (Příbram járás) Dlouhá Lhota település Csehországban, a Příbrami járásban. Dlouhá Lhota Ouběnice, Rosovice, Obořiště, Suchodol, Kotenčice és Drásov településekkel határos. Lakosainak száma 416 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Wisconsin zászlaja A kék címeres zászlót 1913. április 29-én adoptálták. 1981-ben a WISCONSIN szóval és az 1848 évszámmal (az Unióba való belépés dátumával) egészítették ki. A címerpajzson a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a tengeri hajózás szimbólumai láthatók. Az Egyesült Államok címere és mottója az állam lojalitására utal, a borz pedig az állam becenevére (the Badger State, azaz „Borz-állam”). A gazdaság fő ágazatait, a bányászatot és a mezőgazdaságot az ólomrudak és a bőségszaru jelképezik. A tengerész és a bányász a vízen és a szárazföldön végzett munka jelképei. Japán küllő A japán küllő (Picus awokera) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj. A tudományos nevében szereplő awokera a faj japán nevéből ered (aogera) Előfordulása A japán küllő Japán endemikus faja. A szigetországban Hokkaidó kivételével valamennyi nagyobb szigeten előfordul és a kisebbek közül Tobishima, Awashima, Sado és Tsushima szigetén is élnek állományai. Az északi szigeteken főleg nyíltabb lombhullató erdőkben él, a délebbre élő madarak melegkedvelő örökzöld erdőkben élnek, de előfordul parkokban és kertekben is. Többnyire hegyvidékeken élő faj, a hegyekben 300 és 1400 méteres magasság között fordul elő. Olykor síkvidéki erdőkben is megjelenik. Alfajai Három alfaja ismert: Picus awokera awokera Temminck, 1836 - az alapfaj elsősorban Honsú szigetén él Picus awokera horii Taka-Tsukasa, 1918 - Kjúsú és a délebbi szigeteken élő alfaj Picus awokera takatsukasae Kuroda, 1921 Megjelenése Megjelenésében hasonlít európai rokonára a zöld küllőre. Annál a fajnál valamivel kisebb termetű. Testhossza 28-30 centiméter és a testtömege 120–140 gramm között van. A két ivar között jól látható ivari dimorfizmus figyelhető meg, a tojók emellett valamivel kisebbek is, mint a hímek. A hím háta - kivéve a válltollakat és a külső szárnyevezőtollakat - egységese szürkészöld színű, a középső szárnyevezőtollak hegye sárgás színű. Külső szárnyevezőtollai zöldek bronzszínű csíkokkal. Nyaka és melle piszkosfehér vagy bézs színű, hasán valamivel világosabb árnyalattal. Állán vörös folt van és jellemző bélyege vörös sapkája A nőstények sapkája jóval kisebb és csak a fejtetőre terjed ki. Életmódja Táplálkozása Erdei madár, de élelmét a réteken gyűjti. Ez főként hangyákból és más rovarokból tevődik össze, de táplálkozik magvakkal és gyümölcsökkel is. A legtöbb küllőfajjal ellentétben táplálékát főleg a fákon keresi, csak kivételes esetben figyelhető meg a talajon. Szaporodása A költési időszak áprilistól júniusig tart, ekkor a tojó 7-8 fehér tojást rak, melyen mindkét szülő kotlik. Hohenleuben Hohenleuben település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Őszibarack-tarkamoly A őszibarack-tarkamoly (Ypsolopha persicella) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó íveltszárnyú tarkamolyfélék (Ypsolophidae) családjának egyik, hazánkban általánosan elterjedt faja. Elterjedése, élőhelye Európai faj, egész hazánkban előfordul. Elterjedési területét nem ismerjük egyértelműen, mert régebben számos szerző összetévesztette a hozzá közel álló fajokkal. Megjelenése Kénsárga szárnyán szürkés harántsávok húzódnak. A szárny fesztávolsága 19–21 mm. Életmódja Magyarországon évente egy nemzedéke kel ki. Több szerző szerint két nemzedékes, de csak a tavaszi nemzedék feltűnő. Az imágók telelnek át. A hernyók a molylepkéktől szokatlan módon, araszolva közlekednek. A levélrejtekben élnek és táplálkoznak. Ha megzavarják őket, hátrafelé menekülnek, és esetenként egy selyemszálon a földre ereszkednek. A kifejlett hernyó a tápnövényen pergamenszerű, hosszúkás, világossárga gubóban bábozódik. A lepkék a nyár első kelnek ki. Hosszú ideig élnek, egy részük át is telel. Némely telelő nőstények az enyhébb téli napokon még petézik is, főleg őszibarackra. A petéket többnyire egyesével és a rügyalapra helyezi. A kikelő kis hernyók kora tavasszal a fakadó rügyeket eszik, majd összeszövik egy-egy levéllemez két szélét, és belülről rágnak nagyobb lyukakat. Általában a tápnövény csúcsát károsítják. Sokféle növényen megjelenhetnek, de fő gazdanövényeik: őszibarack , kajszi és mandula . Critical Mass A Critical Mass (a kezdőbetűkből rövidítve CM) annak az elterjedt, városi kerékpáros felvonulásnak a neve, amit minden hónap utolsó péntekén tartanak meg világszerte közel 300 városban. 1992-ben, San Franciscóban volt először ilyen felvonulás, azzal a céllal, hogy megmutassák, mennyire barátságtalanok a városok a kerékpárosoknak. Valójában a Critical Mass nem egy közvetlen akció, hanem inkább egy városi kerékpártúra, amely során egy kihirdetett találkozóhelyen összegyűlnek a kerékpárosok és együtt eltekernek a város egyik pontjából a másikba. Magyarországon áprilisban, a Föld napján és szeptemberben az európai autómentes napon két nagyobb felvonulást is tartanak. A Critical Mass felvonulások során egy kihirdetett útvonalon (általában rendőri biztosítással) végigkerekeznek az összegyűltek. Gyakori, hogy kereszteződésekben vagy a célban megállva a résztvevők fejük fölé emelik kerékpárjaikat, ezzel felhívva a figyelmet ezen közlekedési forma létjogosultságára, illetve hátrányos helyzetére. Története Az 1970-es években a svéd Stockholmban már megrendezésre került egy Critical Mass-szerű kerékpártúra száznál is több résztvevővel. Az első igazi Critical Mass elnevezésű felvonulás azonban 1992. szeptember 25-én, pénteken, este hat órakor volt San Franciscoban, ahol összesen 48 résztvevő volt. Ekkor még „Commute Clot”-nak (magyarul „Ingázó csomó”) hívták a kerékpáros összejövetelt és néhány tucat bringás szervezte meg a Market Streeten szórólapok segítségével. Nem sokkal ezután néhány biciklis elment a helyi kerékpárboltba, hogy megnézzék a Ted White által készített Return of the Scorcher című dokumentumfilmet a külföldi kerékpáros kultúráról. A filmben az amerikai George Bliss azt mondta, hogy a motorosoknak és a bicikliseknek egyaránt van, jelek nélkül is érthető tárgyalási módszerük az útkereszteződésekben: a kritikus tömeg összetömörül a kereszteződéseknél és megvárják a lemaradtakat, hogy azok beérhessék őket. Ha odaértek, akkor indulhatnak tovább együtt. A második felvonulás során már ezt a módszert alkalmazták és le is váltották a felvonulás nevét „Critical Mass”-re, azaz „kritikus tömeg”-re. A negyedik felvonuláson már közel 100-an tekertek és a résztvevők száma drasztikusan növekedett, míg nem elérték az átlagos 1000 főt. Ezen a sikeren felbuzdulva más városokban is elkezdődtek ilyen eseményeket megszervezni: a felvonulás nevét hamar felhasználták más hasonló, de a San Franciscóitól független, tömeges kerékpáros eseményekhez, melyek a világban különböző városokban, hasonló időpontban kerültek megrendezésre, vagy már léteztek, csak más néven 1992 előtt. Körülbelül több mint 325 városban rendeznek ilyen biciklis felvonulásokat szerte a világban. A „masser” kifejezést (magyarul „tömeges”) gyakran használják a részt vevő kerékpárosokra. New Yorkban a hatóságok először támogatták, majd évek múltán korlátozásokat vezettek be a kerékpáros felvonulás megfékezésére, sőt 2004. augusztus 27-én rendőri akció keretében tömeges letartóztatásokra és kerékpárelkobzásokra került sor. Ezt a Still We Ride című rövidfilm dolgozta fel. Star Ride 1977 Június 5.-től Berlinben minden évben szerveznek kerékpáros felvonulást, a kerékpározás biztonságosabbá és vonzóbbá tétele érdekében. Csillagtúra megoldással 13-19 útvonalon haladva találkoznak a Brandenburgi kapunál. A jelenlegi legnagyobb egynapos kerékpáros rendezvény a 35. berlini "Csillag tekerés", ahol hozzávetőleg 150 000 résztvevő találkozott a célban 2011-ben. A Critical Mass Magyarországon Budapesten több civil szervezet is szervezett a rendszerváltás óta kerékpáros felvonulásokat: 2004. szeptember 22-én az európai autómentes nap alkalmából a korábban is aktív csoportok új aktivistákkal megszervezték a „ Critical Mass Budapest ” demonstrációt, ahol körülbelül 4000 résztvevő volt. A második alkalom 2005 . április 22 -én, a Föld napján volt, ahol már 10 000 -en vettek részt, ami egyúttal az ország történetének egyik legnagyobb civil, politikától független demonstrációja volt. Szeptember 22-én már nemcsak Budapesten, hanem az ország más nagyvárosaiban is zajlott a kerékpáros megmozdulás: Debrecen , Győr , Hajdúböszörmény , Orosháza , Pécs , Miskolc és Szeged . Budapesten ekkor már nehézséget okozott az, hogy a résztvevők nagy számuk miatt szinte lefedték a 16 km hosszú távot. 2006 . április 22 -én 30 000 kerékpáros vett részt a rendezvényen és a budapesti Critical Massek történelmében először az akkori köztársasági elnök, Sólyom László is részt vett a felvonuláson. A szeptember 22-ére tervezett budapesti esemény a 2006. szeptemberi tüntetések és zavargások miatt elmaradt. Győrben, Pécsett és Szegeden több mint 500 résztvevővel megtartották, valamint további kilenc városban több száz kerékpáros vett részt a felvonulásokon. Az elmaradt felvonulás hatására néhányan elhatározták, hogy minden hónap utolsó péntekén a Hősök teréről indulva körbebringázzák a várost. Az esemény teljesen nyitott, és azóta is minden hónap végén megtartják. 2007 . április 22-én körülbelül 50 000 kerékpáros vett részt a rendezvényen. Több más városban a résztvevők száma meghaladta az ezer főt. Ez volt a világon legnagyobb egy tömegben végzett kerékpáros felvonulás. 2007-ben már kisebb városok – például Berettyóújfalu – is csatlakoztak a felvonuláshoz. A szeptember 22-i budapesti eseményen körülbelül 30 000 kerékpáros vett részt. 2008 . április 20 -án, a Föld napjához kapcsolódva Budapesten 80 000 ember vonult fel, megdöntve ezzel a korábbi rekordot. Sok más városban viszont április 22 -én, kedden volt a felvonulás. Szeptember 22-én az európai autómentes napi budapesti, lezárások nélküli, közlekedős Critical Massen körülbelül 10 000 kerékpáros vett részt. 2009 . április 19 -én a budapesti Critical Massen körülbelül 30 000 -en vettek részt. 2010 . szeptember 22. 18:30 (kezdés a pesti Nagykörút szélső sávjain, a Margit híd és Petőfi híd között) 2012 . A Magyar Kerékpárosklub bejelenti, úgy ítéli meg, Budapesten a CM elérte a célját, ezért a Klub ezentúl nem szervezi meg a rendezvényt. Az az évi felvonulás is elmarad. 2013 . április 20-án szervezték meg az utolsó budapesti Critical Masst, amelyen több mint százezren vettek részt. A tömeg a Carl Lutz rakparton gyülekezett. Sinka Károly (Sinya) mellett Bert van der Lingen, holland nagykövet-helyettes is köszöntötte a startnál a megjelenteket. "Budapest egy napra Amszterdammá vált. Találkozunk a Városligetben!" 2013 után nem fognak rendezni Critical Masst Budapesten. A szervezők szerint azért, mert kitűzött célokat már elérték, így ilyen megmozdulásnak nincs többé értelme. Több vidéki városban azóta is tartanak Critical Mass és más néven kerékpáros felvonulásokat, mert fontosnak tartják, hogy a figyelmet rendszeresen a kerékpározás ügyére irányítsák. Szegeden 2006 óta szinte minden évben kétszer rendezték meg a demonstrációt Critical Mass Szeged néven. 2016-ban a tízéves szülinapi tekerésen már közel kétezren vonultak fel a megyeszékhely utcáin kerékpárokkal. A szervezésben segítséget nyújtott a Szegedbicaj blog is. 2018. április 22-én tartották az utolsó Critical Mass Szeged felvonulást, a rendezők szerint a demonstráció elérte a célját, és a jövőben szeretnének egy élő, jól szervezett bringás közösséget építeni, amely azonban más keretek között működik majd. Minimal Mass A 2006. szeptember 22-ére tervezett budapesti felvonulás az akkori szeptemberi tüntetések és zavargások miatt elmaradt. Ennek hatására néhányan elhatározták, hogy minden hónap utolsó péntekén este hatkor a Hősök teréről indulva és oda visszaérkezve körbebringázzák Budapestet Minimal Mass név alatt (magyarul „minimális tömeg”). Az eseményt minden hónap végén megtartják, amely nyitott, így a csapathoz bárki csatlakozhat útközben is. A táv összesen 34 km, amit körülbelül 3 óra alatt tesz meg a tömeg, rendőri segítség nélkül, a KRESZ-szabályait szigorúan betartva. NightRide NightRide néven (a kezdőbetűkből rövidítve NR, magyarul „éjszakai kerekezés”) a Critical Mass koncepciójához hasonlóan, bár attól valamennyire eltérően, minden szombat este a budapesti Szabadság térről elindul egy kisebb kerékpáros csapat, hogy Budapesten és annak környékén éjszakába nyúlóan biciklizzenek. A túra rendszerint szintén a Hősök terén ér véget. Éder János (tanár) Éder János (Csongrád, 1853. július 31. – Csongrád, 1923.) okleveles középiskolai tanár, polgári iskolai igazgató, lapszerkesztő, pártmunkás. Élete Középiskoláit a hódmezővásárhelyi református líceumban végezte; felsőbb iskoláit a selmecbányai magyar királyi erdészeti akadémián és a budapesti egyetem bölcseleti karánál. 1883-ban tanári vizsgát tett és az 1883-84. iskolai év közben a csongrádi államilag segélyezett, községi polgári fiúiskola helyettes tanára lett. 1884. szeptember 14-én ugyanott segédtanárrá neveztetett ki, az 1887-88. tanévtől pedig mint rendes tanár a természetrajzot, földrajzot és vegytant tanította. 1919-ben a csongrádi forradalmi törvényszéknek az elnöke volt, ezért 1921-ben 10 hónapi fogházbüntetésre ítélték. Programmértekezései a csongrádi állami segély., községi polgári fiúiskola Értesítőjében (1884. A gabona-rozsda és gabonaüszög fejlődése, 1886. Néhány szó a vasról és a nevezetesebb vas-ásványokról. 1887. Az állatok szaporodásának módjai.) Szerkesztette a Tiszavidéket 1890-ben és a Csongrádi Lapot 1891. február 8-tól Csongrádon. La Fontaine-Saint-Martin La Fontaine-Saint-Martin település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 619 fő (2015). La Fontaine-Saint-Martin Cérans-Foulletourte, Courcelles-la-Forêt, Ligron, Mézeray, Oizé és Saint-Jean-de-la-Motte községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Salvatore Gambino Salvatore Gambino (Hagen, 1983. november 27. –) német születésű olasz labdarúgó, a Trapani Calcio középpályása, de csatárként is bevethető. 1645 Waterfield Az 1645 Waterfield (ideiglenes jelöléssel 1933 OJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1933. július 24-én, Heidelbergben. Ouémé (folyó) A Ouémé (Weme) egy folyó Nyugat-Afrikában. A Nigert nem számítva az Benin legnagyobb folyója. Benin északi részén, az Atakora-hegységben ered, majd déli irányban keresztülfolyik az országon - egy szakaszon nemzetközi határt képez Benin és Nigéria között - végül a Guineai-öbölbe ömlik. A folyó a torkolatnál keresztülhalad a Nokoué-tavon, és a Porto Novo lagúnával közösen nagy mocsárvidéket képez. Hossza 510 km, vízgyűjtő területe megközelítőleg 50000 km², legnagyobb vízhozama 1175 m³/s, esése átlagosan 0,9 m / km, a felső folyásánál 20 m / km. A víz hőmérséklete évszaktól függően változik: 26-32 ° C. A folyó partjait esőerdők szegélyezik. Az esős évszakban hajózható, de a sok zuhatag ezt megnehezíti. Mellékfolyói : Okpara, Zou. Erdélyi Szikra (folyóirat, 1931) Erdélyi Szikra a Városi és Falusi Dolgozók Blokkjának programját népszerűsítő lap. Nagyváradon jelent meg 1931 áprilisában és májusában Máthé Ernő és Gyarmati Miklós szerkesztésében. Munkásköltők verseit közölte; irodalmi anyagában publikálta Makszim Gorkij írásait a humanistákhoz, Hidas Antal forradalmi versét és Lunacsarszkij cikkét Hidasról. A lapot az 5. szám után a hatóságok betiltották. Pap István (lelkész) Vámosi Pap István (Ságvár, 1790. szeptember 24. – Nemesvámos, 1864. július 1.) református esperes-lelkész, egyházi író. Élete Nemes Pap István tanító és Vég Sára fia. Tanulását 1802-1813 között végezte Pápán, ahol azután harmadfél évig főiskolai tanító és ezalatt egy évig senior is volt. 1816-ban külföldre indult és főleg Marburgban gyarapította ismereteit. 1817-ben hazatért és tótvázsonyi káplán lett; de már 1818-ban választotta meg a vilonyai, 1829-ben a veszprémivámosi egyház lelkészül. A veszprémi egyházmegyében jó ideig viselt esperesi tisztet. Abban a vitában, melyet a keresztény vallásfelekezetek egyesüléséről az 1820-as években Guzmics Izidor, Szikszay Benjámin és mások folytattak, nevezetesen részt vett, ami neki nagy hírnevet, de egyúttal sok kellemetlenséget is szerzett, úgy a világi, mint az egyházi hatóságok részéről. Ezután is lankadatlan írói működést fejtett ki, melyben alapos bölcseleti és teológiai képzettségének adja jelét. Munkáiban Kant filozófiáját követte; ezért Márton István, a pápai főiskolában 40 évig lévén kantiánus, Pap nagy tisztelője volt, halála óráján is pénztárcájában hagyott egy pár sort, Pap Istvánt ajánlván utódául. Több úri család a már főiskolákban végzett fiaikat Pap kezei alá adták bölcseletre. Szónoklataiban rögtönzésével is kitűnt, olyannyira, hogy bármely föladott tárgyról rögtönzött beszédet. Cikkei a Török és Székács szerkesztette Préd. Tárban és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, ahol egyik előharcosa volt az akkor vitatni kezdett képviseleti rendszernek és az ezt lelkesen védő Szózat c. cikkét, szerző tudta nélkül a lapból lenyomatták s több ezer példányban küldték szét a hazánkban. (Pest, 1845.). Munkái Az élet történeteire s jövendő állapotjára nézve magával békességre lépett túdós, a ki életében sokat szenvedett; de már örökös nyugodalomra tért, tudós hazánk fiának Somogyi Gedeon úrnak gyászos koporsójánál ... 1821. eszt. decz. 4. elől adott. Veszprém, 1822. A vallási egyesülés ideálja, s ezen idea realizáltatásának eszközei, melly munkában az ev. k. tolerantiáról s az egy idvezitő ekklesiáról irott predikatziók is, az ezekre tett recensiókkal eggyütt, a mennyiben ezen munkát illetik, rövideden s részrehajlás nélkül megvizsgáltatnak. Készítette s a maga-költségén kiadta eggy a vallási egyesülést, mind vallási, mind polgári tekintetben, szívesen óhajtó református prédikátor. U. ott, 1823. (Névtelenül). Közönséges halotti predikátziók. U. ott, 1833. Különös halotti predikátziók külömbféle alkalmaztatási formulákkal, halotti textusokkal s materiákkal és imádságokkal. Pest, 1836. Külömbféle predikácziók s ezekhez alkalmaztatott imádságok egy egész esztendőre. U. ott, 1839-40. Négy kötet. Templomban mondandó köznapi imádságok. Pápa, 1840. Két kötet. (2. bőv. kiadás: Egyházi imák köznapokra cz. Veszprém, 1853.). Egyházi beszédek és imádságok a lelki pásztoroknak kathedrai tanításokon kívüli vallásos foglalatosságaiban. Pápa, 1840. Két kötet. Isten szava a tűzi veszedelemben, mellyet a Vámoson, 1841. ápr. 25. délelőtti 10 és 12 óra közt mind a katholikusok, mind a reformátusok templomait, papi és oskolaházait, és még ezeken kívűl 235 házat felemésztett és s ugyanannyi familiát gyászra, siralomra juttatott tűzveszély után magyarázott és hirdetett. Veszprém, 1841. Templomban mondandó innepi imádságok. U. ott, 1846. Két rész. A keresztyén vallás. A heidelbergi kathekhismus magyarázatául LII urnapban. Ujra átnézte ifj. Vári Szabó Sámuel. P. arczképével. Kecskemét, 1848. (2. kiadás. Arad, 1879.). Természet temploma. Egyházi beszédekben s ezekhez alkalmazott imákban. Szerkesztette s az egyetemes emberiségnek ajánlja ... Veszprém, 1852. Két kötet. Egyházi imák köznapokra. U. ott, 1853. Két kötet. Szerző kőnyom. arczk. és névaláírásával. (2. megjobb., tiz hétre kibővitett s nagyobb betűkkeli kiadás). Lelkész a koporsónál, vagy: halotti alkalommal háznál s temetőben mondandó, de templomi szónoklatokul is használható hosszabb s rövidebb gyászbeszédek alkalmazásokkal, rajzolatokkal és imákkal. U. ott, 1853. Két kötet. II. kötet Templomi szónoklatok ezekhez alkalmazott imákkal. Ugyanott, 1854-55. Két kötet. Istennel társalgás imákban. Magány és családi használatra. Pest, 1856 és 1868. A fegyházi lelkész erkölcsi beszédei. Átdolgozta Szikszay Gyula kath. pap. Bpest, 1874. Több kisebb alkalmi beszéde is megjelent külön füzetekben. Dmitrij Dmitrijevics Poloz Dmitrij Dmitrijevics Poloz (oroszul: Дмитрий Дмитриевич Полоз; Sztavropol, 1991. július 12. –) orosz válogatott labdarúgó, jelenleg a Zenyit Szt. Petyerburg játékosa. Pályafutása Klubcsapatban Dmitrij Poloz Sztavropolban született és a helyi Gyinamo Sztavropol csapatában kezdte pályafutását. 2008-ban csatlakozott a Lokomotyiv Moszkva utánpótlásképző akadémiájához. 2009. július 15-én mutatkozott be a felnőtt csapatban egy SZKA Habarovszk elleni 1-2-es vereség alkalmával az Orosz Kupában. 2012. január 10-én aláírt a Rosztovhoz. 2012. március 17-én mutatkozott be új csapatában az Tyerek Groznij elleni bajnokin. December 7-én első gólját is megszerezte az FK Krasznodar elleni bajnokin. 2017. június 28-án aláírt a Zenyithez. A válogatottban 2014. szeptember 3-án mutatkozott be az orosz válogatottban, az Azerbajdzsán elleni barátságos mérkőzésen. Részt vett a 2017-es konföderációs kupán. Sikerei, díjai Orosz kupa (1): 2014 Statisztikái Klubokban 2017. május 17-én frissítve Válogatottban 2017. június 17-én frissítve Tongdemun állomás Tongdemun (Dongdaemun) állomás föld alatti metróállomás a szöuli metró 1-es és 4-es vonalán. A közelben található Dél-Korea legnagyobb játékpiaca, valamint a Tongdemun (Dongdaemun) piac és a Cshonggjecshon (Cheonggyecheon) patak. Santou Santou (kínaiul: ��) nagyváros Kínában, Guangdong tartományban. Jelentős kikötő, továbbá ipari központ. Iparában a játékszerek gyártása emelkedik ki. 1979-ben a kisszámú különleges övezetek egyike lett, ahol támogatták a külföldi befektetéseket. Taht-e Szolejmán Taht-e Szolejmán („Szulejmán trónja”, perzsa betűkkel ��� ������ [Ta�t-e Soleymân]) régészeti lelőhely Iránban, Nyugat-Azerbajdzsán tartományban. 2003-tól az UNESCO Világörökség része. Fekvése Teherántól 400 km-re nyugatra, Urmia és Hamadán között, a mai Takáb közelében, egy egykori kráter peremén fekszik egy kis völgyben, a terület közepén egy kis tóval. Története Taht-e Szolejmán, az ősi erőd mintegy 124 ezer négyzetméternyi területen fekszik. Irán legfontosabb műemlékei közé tartozik, melynek története a párthus, szászánida és ilhánida időszakokra nyúlik vissza. Az itteni épületegyüttesben található Irán legnagyobb zorosztriánus Tűz temploma. Építészete erős hatással volt az iszlám- és más kultúrákra is. Taht-e Szolejmán közepén levő tavat már egy 4. századi örmény, Jézussal és a Zarathustrával kapcsolatos kézirat, és az iszlám időszak történészei is említették, de több legenda is született a hellyel kapcsolatban. A fellegvárban folyó régészeti feltárások az óperzsa időszak (Kr. e. 5. század) valamint a későbbi pártusok nyomait tárták fel itt. Az itt folyó ásatások alkalmával, a újperzsa királyok és II. Theodosius bizánci császár korabeli érméket is találtak. Gare de Gammal Gare de Gammal vasútállomás Franciaországban, Molières-sur-Cèze településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ligne du Teil à Alès Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Cikta A cikta az egyik legritkább juhfajta a világon, egyike a védett háziállatoknak. Története Magyarországi története a törökök kiűzése után kezdődött, a 18. században, amikor az elnéptelenedett területekre német ajkú lakosságot telepítettek, s a betelepülők hozták magukkal háziállataikat, köztük a ciktát is. Elterjedésének fő területe Dél-Dunántúl volt, innen ered másik neve, a tolna-baranyai sváb juh. Állományának létszáma a mezőgazdasági állattenyésztés megváltozásával és a merinófajták térhódításával drámaian lecsökkent. Ma néhány bemutató példánytól eltekintve csak egyetlen nyáj van ebből a fajtából egy vértestolnai tenyészetben, ahol több tenyészvonalban tartják fenn. Az Állattenyésztési Felügyelőség nagydorogi telepére összeszedte a környékből a még föllelhető cikta küllemű egyedeket az egykori sváb tenyésztőktől, így kezdődött a fajta megmentése. Első feladat a merinós beütések kiküszöbölése volt, s létrejött egy aránylag nagy és homogén állomány. Ma a fajta tenyésztését az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet irányítja, s a Juhtenyésztő Szövetség törzskönyvezi. Eredeti hazájában, Németországban a cikta teljesen kipusztult, s ez külön fontosságot ad a magyarországi állománynak. A ciktának ma már gazdasági haszna nincs, tartásának elsődleges célja a génmegőrzés. Külleme A cikta a rackához hasonlóan a kisebb juhfajták közé sorolható. Az anyák általában szarvatlanok, de a kosok egy része is. A szarvalt egyedek a merinó fajtáéhoz hasonló, de könnyebb, csigás szarvat viselnek. Marmagasságuk 58–60 cm. Az anyák testtömege 25–45 kg, a kosoké 45–55 kg között változik. Sűrítve is ellethető, az év bármely szakában képes ivarzani. A testet hosszú fürtű, durva, fehér színű gyapjú fedi. A fülek tölcsérszerűen sodrottak, keskeny, hegyes, vízszintesen álló kagylót viselnek. A fej és a lábak fehér színű rövid szőrrel borítottak, a körmök és a szarvak viaszsárgák. Gyakran fordulnak elő a fejen, ajkakon, füleken és a szemek körül pigmentfoltok. Történelmi szerepe Egykor minden sváb portán megtalálható volt. A ciktát eredetileg kétszer nyírták, a kifejlett anyák gyapjútömege évi egyszeri nyírásnál 1,5–2 kg, a kosoké 2,5-3,5 kg. Háziipari termékek készültek gyapjából, például vastag zokni (a fuszekli), ujjasok, kesztyűk, valamint a sváb kézművesek jellegzetes papucsa, a pacsker. Érdekesség A Magyar Posta Rt. által 2005-ben kibocsátott Élő örökségünk bélyegsorozat és blokk borítékján a cikta képe látható. Forrás Tőzsér János, Bedő Sándor (szerk.): Történelmi állatfajtáink enciklopédiája , Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2003 6696 Eubanks A 6696 Eubanks (ideiglenes jelöléssel 1986 RC1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Oak Ridge Observatory fedezte fel 1986. szeptember 1-én. Mount Wilhelm A Mount Wilhelm Pápua Új-Guinea legmagasabb hegycsúcsa. 4694 méter magas, a Bismarck-hegységben, az ország középső részén helyezkedik el. Jegyzetek Cartoraphia Világatlasz, 249. oldal Forrás Cartographia Világatlasz, Cartographia, 2007 ISBN 963 352 360 5 CM Ninomija Hirokazu Ninomija Hirokazu (Hjogo, 1917. november 22. – 2000. március 7.) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 6 mérkőzést játszott, melyeken 1 gólt szerzett. Villaverde del Río Villaverde del Río település Spanyolországban, Sevilla tartományban. Villaverde del Río Brenes, Alcalá del Río, Burguillos, Castilblanco de los Arroyos és Cantillana községekkel határos. Lakosainak száma 7824 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Banglades az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Banglades a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Környezetvédelmi Minisztérium (Japán) A Környezetvédelmi Minisztérium (japánul ���, Kankjó-só) Japán kormányának egyik minisztériuma amely az ország környezetvédelméért felelős. 2001-ben alapították az 1971-ben létrehozott Környezetvédelmi Ügynökségből. A jelenlegi minisztere Kamosita Icsiró. Dr Pepper A Dr Pepper egy, az Amerikai Egyesült Államokban népszerű szénsavas – eredetileg mandulaízű – üdítőital-márka, amelyet a Cadbury-Schweppes cégcsoport forgalmaz. Története 1885-re nyúlik vissza, amikor először hozták kereskedelmi forgalomba, majd 1904-ben a Saint Louis-i világkiállításon is bemutatták. A Dr Pepper Múzeum több tucat elméletet gyűjtött be arról, hogyan lett az üdítő neve Dr Pepper, valójában azonban nem tudjuk, honnan kapta a nevét. A Dr Pepper nem kólaféleség, hanem többféle gyümölcs ízéből összeállított ital. Mivel nem rendelkezik külön palackozói hálózattal, általában szerződéssel palackozzák a Coca-Cola vagy a Pepsi üzemeiben. 2009 óta már Magyarországon is több helyen kapható. 2010-ben a Dr Pepper üdítőitalok kupakján lévő kódokkal lehetett letölteni a Spore című játékhoz az 1.06-os, robotalkatrészes patch-et. Ízek A Dr Pepper márka a világ számos részén sokfajta ízben kapható. Magyarországon hivatalos forgalmazásban a Pepsi-családot is gyártó Fővárosi Ásványvíz és Üdítőipari Zrt. ártal forgalmazott termékként csak a klasszikus íz kapható 1,5-, 0,5 literes PET-palackos, és 0,33 literes alumínium dobozos kiszerelésben. Ugyanakkor itthon is megtalálhatóak nagyrészt brit- és amerikai importból főként dobozos kiszerelésben. (Megjegyzés: Az USA-beli dobozok nem 330 ml-esek, hanem kb. 355. Ennek oka, hogy ott folyékony unciában mérik az italokat, amiből 12 fl oz kerül egy ilyen aludobozba, ezért van, hogy a tengerentúli dobozok kicsivel nagyobbak európai társaiknál.) Klasszikus Dr Pepper Diet Dr Pepper (vagy Coca-Cola-forgalmazású országokban Dr Pepper Zero ) - cukormentes. Dr Pepper Cherry - cseresznyés Dr Pepper TEN Diet Dr Pepper Cherry Koffeinmentes Caffeine-free Dr Pepper Caffeine Free Diet Dr Pepper Dr Pepper Cherry Vanilla Diet Dr Pepper Cherry Vanilla Dr Pepper Made with Cane Sugar (máskor Heritage Dr Pepper , a Dublin-jogvitakor gyártották ) - valódi cukorral Történet Charles Alderton, egy fiatal gyógyszerész az Egyesült Államokban, Wade Morrison boltjában dolgozott, ahol szénsavas üdítőitalokkal is szolgált. Azt állapította meg, hogy az ügyfelek hamar beleuntak a régi gyümölcslevek ízébe. A leleményes Alderton úgy döntött, hogy valami újat készít, több gyümölcs ízének alapján. Miután számos kísérletet folytatott, végül létrehozta, amit akart. Alderton italát először Morrison tesztelte, majd néhány más ember. Ezután még több vásárló ismerkedett meg az itallal a boltban. Így született a Dr Pepper. A Dr Peppert széles körben kezdték fogyasztani Wacóban, ahol Morrison megindította a szirup árusítását. Ez hamarosan problémát jelentett neki és Aldertonnak, mert már nem tudtak elegendőt készíteni, hogy kielégítsék a keresletet. Robert S. Lazenby fiatal italkémikus és az ugyancsak wacói The Circle "A" Ginger Ale Company tulajdonosa szintén megízlelte az új italt, és nagyon tetszett neki. Morrison javasolta Lazenbynek a szirup előállítását annak palackozóüzemében, és Lazenby egyetértett. Alderton, a készítő elsősorban a gyógyszerészetben volt érdekelt, és nem az ital tervezésében. Azt javasolta, hogy Morrison és Lazenby fejlessze tovább. 1904-ben Lazenby és fia, JB O'Hara mutatta be a Dr Peppert a közel 20 millió embert fogadó World's Fair Exposition rendezvényen, St. Louisban. Ezen a kiállításon debütált több híres termék. Hamburgert és hot dogot is itt szolgáltak fel először, és itt került bevezetésre a fagylalttölcsér. A következő években Morrisont és Lazenbyt lenyűgözte a Dr Pepper eredményeinek növekedése. Alapítottak egy új céget, az Artesian Mfg. & Bottling Companyt, amely később Dr Pepper Company lett. Lazenby és O'Hara 1922-ben Wacóból Dallasba költöztette a céget, ahol az 1923-ban kezdte meg működését. 1963-ban bevezették a diétás Dr Peppert, amelynek a neve "Dietetic Dr Pepper" lett. A rossz névválasztás gyenge kezdeti értékesítést hozott, ezért három évvel később "Diet Dr Pepper" lett az új név. 1991-ben újratervezték a Diet Dr Peppert, amely magas eladási arányt mutatott. 2002-re az amerikaiak egyre inkább egészségtudatosak lettek, így a Diet Dr Pepper az Egyesült Államokban bekerült a top 10 üdítők közé, amely helyét a mai napig tartja. 1996-ban a Dr Pepper elindított egy új szabadalmat a tesztüzleteiben, a 20 unciás (500 ml-es) PET (műanyag) flakont Dr Pepper "Angle Bottle" néven. 1997-ben sok palackozó váltott az új kivitelre. 2002-től 2008-ig a Dr Pepper számos finom új ízt fejlesztett ki, pl. a Cherry Vanilla Dr Peppert, a Dr Pepper Berries & Creamet és a Diet Cherry Chocolate Dr Peppert. 2008-ban a Dr Pepper elkészítette a Dr Pepper Cherry normál és diétás változatát. A Dr Pepper 2010-ben ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját mint Amerika legrégebbi üdítőitala. A Dr Pepper eredményei folyamatosan növekszenek a világban, amint egyre több vásárló tetszését nyeri el. 2009 óta eredeti ízében Magyarországon is kapható az originalon kívül cherry és vanília ízekben is. Jegyzetek spore.wikia.com – Patch 1.06 (angol nyelven). Wikia: Content is available under CC-BY-SA. (Hozzáférés: 2014. október 17.) Dr Pepper | Dr Pepper Snapple Group. Dr Pepper Snapple Group. (Hozzáférés: 2016. december 23.) (2018. július 20.) „Dublin Dr Pepper” (en nyelven). Wikipedia. Forrás http://www.drpeppersnapplegroup.com/brands/dr-pepper/ Kamillaolaj A kamillaolaj az orvosi székfű, más néven kamilla (Chamomilla recutita) virágzatának olajos kivonata (macerátuma). álmatlanság , depresszió , fejfájás, nyugtalanság, emésztési zavarok, megfázás , menstruációs panaszok enyhítésére használható illóolaj . A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv ben Matricariae aetheroleum néven hivatalos. Alkalmazása borogatás, bedörzsölés, fürdő keverhető gerániummal , levendulával , pacsulival nem alkalmazható terhességnél Gyapotfa A gyapotfa vagy más néven Mafumeira, illetve kapokfa (Ceiba pentandra) egy trópusi növény, a mályvavirágúak rendjéből és a mályvafélék családjából származik (korábban a majomkenyérfa-félék (Bombacaceae) családjába sorolták). Származása, elterjedése Őshonos Mexikóban, Közép-Amerikában és a karibi térségben, Dél-Amerika északi részén, és különböző változatai, például a C. pentandra var. guineensis megtalálhatók Afrika nyugati részén. A sumaúma vagy samaúma (indián), máshol a kapok névvel a gyümölcsből kinyerhető rostos, gyapotszerű anyagot illetik. A Mafumeirát a maja mitológiában szent szimbólumnak tartják, és Puerto Rico hivatalos fája. Hasonló gyapotszerű rostjai vannak az indiai Bombax ceibának (más néven Bombax malabaricum, illetve hernyóselyemfa). Ezt hívják indiai gyapotfának, és sötétebb színű, valamint törzse kevesebb támpillérszerű gyökérzettel rendelkezik, mint az eredeti. Megjelenése, felépítése A gyapotfa (Mafumeira/kapokfa) 60-70 méter magasra is megnő, és a törzse nagyon nagy átmérőjű, akár a 3 méter szélességet is elérheti a támpillérekkel együtt. A törzset és a sok hatalmas támpillért nagy mennyiségű egyszerű, nagyon nagy és robusztus tüske borítja. Egyes példányok elérik akár a 90 m-es magasságot is, ezért a növényvilág egyik legnagyobb fái. A levelek 5-9 levélből állnak, melyek mindegyike egyenként körülbelül 20 cm-es. Az idős fák magokat tartalmazó gyümölcsöt is hoznak, melyek magjait egy puha, sárgásfehér rostos vattaszerű, cellulóz és len keverék veszi körül. Felhasználása A vattaszerű rost nagyon könnyű, rendkívül gyúlékony és vízálló, ezért lebegni tud a víz felszínén is. A rostok kinyerésének folyamata a gyümölcsból rendkívül munkaigényes és manuálisan történik. Nehéz szállá sodorni (cérnát vagy zsinórt készíteni belőle). Elsősorban a gyapotból készült pamut helyettesítésére használják, párnák, ágybetétek (korábban), plüssjátékok, pl. játékmackók megtöltésére, kárpitozáshoz és szigeteléshez. Korábban sokat használták mentőmellények és hasonló eszközök készítéséhez. Jelenleg ezt a vattaszerű sumaúma-gyapjút vagy más néven kapokgyapjút a szintetikus anyagok váltották fel. A magokból olaj nyerhető, melyet szappan és műtrágya gyártásához használnak. Az Amazonas folyó mentén a bennszülött indián törzsek ezt a rostot a fúvócső nyilainak körbetekeréséhez használták. A rostok tömítést hoztak létre a nyíl körül, amely lehetővé tette a nyomás kifejtését a fúvócsövön keresztül és a nyíl kilövését. A délkelet-ázsiai országokban a gyapotfa (Mafumeira) gyümölcsének héja és a magvai nagyobbak, rendkívül gyúlékonyak, ezért energiahordozóként használják. Thaiföldön Tabán fainak nevezik. A gyapotfát kereskedelmi célból termesztik Angolában, Ázsiában, elsősorban Java szigetén, a Fülöp-szigeteken, Malajziában, Indonéziában és Dél-Amerikában. A mézelő méhek számára a gyapotfa virágai jelentős nektár- és virágporforrásként szolgálnak. Egészségügyi alkalmazása A gyapotfa kérgéből tea készíthető, melyet vizelethajtóként, afrodiziákumként használnak, fejfájás és II-es típusú diabétesz kezelésére. A kérgét adalékanyagként is használják hallucinogén Ayahuasca italok egyes változatainál. Gyapotfamag-olaj (Kapokmagolaj) Növényi olaj préselhető a gyapotfa magjából (a kapokmagokból). Az olaja sárgás színű és kellemes, enyhe illatú és ízű, a gyapotmagolajra emlékeztet. A levegő hatására gyorsan megavasodik. Indiában, Indonéziában és Malajziában termelnek kapokmagolajat. Jódtartalmának értéke 85-100; ez teszi lehetővé, hogy nem szárad be könnyen az olaj, azaz nem szárad ki jelentősen, amikor ki van téve a levegőre. A kapokolajat felhasznáhatják bioüzemanyagként és festékelőkészítésben. A gyapotfa (Mafumeira) Amazóniában Bennszülött amazóniai indiánok „a fák anyjának” tartják, a belső csőrendszert tartalmazó támasztó gyökerei miatt sapopembasnak (azaz béka-pembasnak is nevezik, a pembas szó a kemény, rostos héj alatt található vízre utal (elsősorban a kókuszdió kemény héjára használják, mely alatt a kókuszvíz rejlik), mivel ezek a támasztógyökerek bizonyos időszakokban kifakadnak, megöntözve a teljes körülötte lévő területet és a növényi élet birodalmának köreit. Ez az úgynevezett „Életfa”, vagy „az Égboltba vezető létra”, az átmérőjének egy részét a szép és fenséges támasztó sapopembas (gyökerek) adják, gyakran alkotnak igazi fülkeszerű képződményeket, melyeket a bennszülött indiánok, meszticek (caboclos) és a marhatartók (sertanejos) szálláshellyé alakítanak át. Keresztülrepülve az Amazonas vidékén, mindenki, még az is, aki képről nem ismeri fel a fát, képes beazonosítani és megérezni az energiáját. Az amazóniai növényvilágban a magassága, a mérete és a szépsége emeli ezt a fát a végtelenségbe. Egyéb nevei A São Tomé és Príncipe szigeteken „ocának”, azaz üregesnek nevezik, Bissau-Guineában „poilãónak”. Hasonló egyéb fák A Hernyóselyemfa (Ceiba speciosa, régebben: Chorisia speciosa) a mályvafélék (Malvaceae) családjában a majomkenyérfa-félék (Bombacoideae) egyik faja. gbif.org Lágy számítási modell A lágy számítási modell (soft computing) a mesterséges intelligencia kutatásának egyik kiemelkedő területe. Három kutatási irányzatot foglal magába: neurális hálózat , genetikus algoritmus és fuzzy logika E három területet magába foglaló lágy számítási modell kiinduló alapgondolata a biológiai inspirációjú információfeldolgozás. Edward Victor Appleton Sir Edward Victor Appleton (Bradford, 1892. szeptember 6. – Edinburgh, 1965. április 21.) Nobel-díjas brit csillagász, fizikus, az ionoszféra létezését mérésekkel igazolta. Életrajza 1892. szeptember 6-án született Peter és Mary Appleton gyermekeként. 18 éves korában ösztöndíjat nyert a St. John's College-ba, a Cambridge-i Egyetemre. Itt szerzett természettudományi szakirányú diplomát 1914-ben. Tanárai voltak többek között Sir J.J. Thomson és Rutherford is. A diplomája megszerzése előtti évben megnyerte a Wiltshire-díjat. Az első világháború ideje alatt bevonult, de nem sokkal később visszatért Cambridge-be, ahol 1915-ben feleségül vette Jessie Longsont, akitől két lánya született. A tudomány városában a rádióhullámokkal kapcsolatban kezdett tudományos kutatásokat végezni. 1919-től fő tevékenységének tárgyává az atmoszferikus fizika vált, amelynek tanulmányozásához leginkább rádiótechnikát alkalmazott. 1922-ben a Cambridge-i Egyetemen belül a Trinity College prorektora lett. 1965. április 21-én halt meg Edinburgh-ban. Tudományos munkássága 1924-ben kinevezték a fizika professzorának a Londoni Egyetemen és a következő 12 évben itt is maradt. 1936-ban tért vissza Cambridge-be, ahol ő lett a Természetfilozófiai Tanszék elnöke. 1924 második felében Appleton elkezdett egy sor kísérletet, amely bebizonyította egy bizonyos réteg létezését a felső atmoszférában. Ennek gondolata már 1902-ben felvetődött. A rádióadások vétele anomáliákat mutatott. Az esti órákban és éjszaka interferencia volt észlelhető, amiből Appleton feltételezte, hogy a vevőkészülék két adást vesz egyszerre: egy közvetlenül a föld felszínén terjed az adóból, egy az atmoszféra rétegéről verődik vissza. Mivel a két megtett út hossza eltérő, így a megtételhez szükséges idő is eltérő, így ebből meghatározható volt a visszaverő réteg távolsága. Ezt a réteget ma ionoszférának nevezik. A Kennelly–Heaviside-réteg Korábban (mintegy negyven évvel) Balfour Stewart, majd 1902-ben Oliver Heaviside és Arthur Edwin Kennelly már elméletileg feltételezték egy visszaverő réteg lehetőségét. A BBC együttműködésével a Bournemouthi adó rádióhullámokat bocsátott ki, melyeket Oxfordban vettek, hogy lássák, vajon visszatükröződik-e. A kísérlet teljes mértékben sikeres volt. Ezenkívül a rádióhullám hullámhosszának apró változtatásával lehetséges volt lemérni az időt, ami szükséges volt ahhoz, hogy a hullám elérje az atmoszférát és visszaérjen. A hullámot visszaverő réteg távolsága így beazonosítható volt és a magassága meghatározható (kb. 90 km-rel a föld fölött). A használt módszert ma „frekvencia-modulációs radarnak” nevezik. Az ionoszféra volt tehát az első „jelenség”, amit a rádióhullámok által lokalizáltak és ez a tudományágban hatalmas fejlődést indított el, ezenkívül a második világháborúban használt legfontosabb hadi találmányokat is ezen felfedezés segítségével hozták létre, elsősorban a radart. Az Appleton-réteg felfedezése További kísérleteket végeztek, amelyek lehetővé tették az egész Föld körüli rádióadást, és 1926-ban Appleton felfedezett egy másik atmoszferikus réteget 250-350 km-re a földtől, magasabban, mint a Heaviside-réteg. Ez a réteg, amelyet később Appleton-rétegnek neveztek el, visszaveri a rövidhullámú rezgéseket a föld körül. Három évvel később Appleton tett egy felfedezőkörutat Észak-Norvégiában a rádióhullámokkal kapcsolatban, tanulmányozta a sarki fényt és 1931-ben kiadta a kutatások eredményeit. 1932-ben megszavazták az Amerikai Rádiómérnökök Intézetének alelnökévé. A világháború idején A második világháború kitörésekor Appletont kinevezték a tudományos és ipari kutatás vezetőjének. 1941-ben lovaggá ütötték. Amikor Sir Robert Alexander Watson-Watt és tudóscsoportja Appleton találmányain dolgozott és Nagy-Britannia titkos fegyverét, a radart tökélyre fejlesztette, további kutatásokat végeztek az atmoszferikus rétegek és a katódsugár oszcilloszkópok kapcsán. Díjai, kitüntetései 1947-ben, amikor Appleton megkapta a Fizikai Nobel-díjat, az USA legmagasabb civil kitüntetését is magáénak tudhatta, amelyet Medal of Meritnek neveznek. Ezenkívül rengeteg rangot, díjat és kitüntetést szerzett még természettudományos körökben, ismertté vált Indiában, Norvégiában, Dániában, továbbá lovaggá ütötték Nagy-Britanniában. Révay Mór János Révay (vagy Révai) Mór János (Eperjes, 1860. február 24. – Budapest, 1926. július 7.) Révai Sámuel, a Révai Testvérek egyik alapítójának fia; könyvkiadó, író és országgyűlési képviselő volt. Életrajza Már gyermekkorában közeli kapcsolatba került a könyvkiadással és –kereskedelemmel, apja kisebb-nagyobb feladatokkal bízta meg, például 10-11 évesen segített a szortimentkereskedés évenkénti húsvéti elszámolás előkészítésében. Egyetemi tanulmányait 1878-ban Budapesten kezdte, irodalmat, nyelvészetet és filozófiát hallgatott, ez idő alatt nagybátyjánál, Révai Leónál (a Révai Testvérek másik alapítója) lakott, illetve segített neki az antikváriumában. Később Révai Leó azzal is megbízta, hogy egy újonnan vásárolt könyvtárat rendezzen, katalogizáljon. Míg ő ezzel foglalatoskodott, nem járt rendesen az egyetemi előadásokra, amit apja nem nézett jó szemmel. Révai Sámuel kérésére egy rövid ideig Lipcsében folytatta tanulmányait, ahol találkozott több kiadóval is annak reményében, hogy többet megtudhat a német könyvkiadásról és –kereskedelemről, de ők nem beszéltek sokat a kiadói ügyekről. 1880-ban Révai Leó visszahívta Budapestre, majd belépett a Révai Testvérek Irodalmi Intézetbe, ahol megalapította a kiadói osztályt, illetve ötleteivel hozzájárult a cég felvirágzásához. A kiadó 1885. július 1-jén részvénytársasággá alakult, amelynek Révay Mór János lett a vezérigazgatója. Révay a közéletben is jelentős szerepet vállalt, 1901-ben és 1905-ben országgyűlési képviselővé választották a Szabadelvű Párt tagjaként. Kiadványok A kiadó első jelentősebb kiadványának ötlete 1880 őszén született meg: Révay egy olcsó regény-folyóirat kiadását tervezte, amely a Regényvilág, Magyar Családi Regénytár a művelt közönség számára (röviden Regényvilág) címet viselte. A folyóirat indulásához Jókai Mórt kereste fel, és kérte meg, hogy írjon egy regényt az új kiadvány számára. Révay ekkor találkozott először Jókaival, akinek neve ettől a pillanattól kezdve szorosan összefüggött a Révai Testvérek kiadóval. A folyóirat első száma Jókai Mór Páter Péter című regényével jelent meg. A Regényvilág öt évfolyamot élt meg, ez idő alatt megközelítőleg ötven regényt közölt folytatásban híres magyar és külföldi írók tollából. 1880 óta Jókai összes műve a kiadónál jelent meg, de mindközül kiemelkedő az író írói tevékenységének ötvenéves jubileuma alkalmából 1895-ben kiadott száz kötetes nemzeti díszkiadás, amely az 1900-as párizsi világkiállításon díjazásban részesült. Révay Mór János volt a főszerkesztője a Révai nagy lexikonának. A lexikonkiadás gondolatának előzményei már gyermekkorában megkezdődtek, ugyanis 11-12 éves volt, amikor apja eperjesi könyvesboltjában találkozott Heinrich Brockhausszal. A Révai nagy lexikona a Pallas nagy lexikonából indult ki. Révay célja volt, hogy egy modern, tudományos eredményeket naprakészen tartalmazó lexikont készítsenek. A 21 kötetes lexikon 1911 és 1935 között jelent meg. Révay az utolsónak szánt 20. kötet megjelenését már nem élhette meg, 1926. július 7-én hunyt el. Írók, könyvek, kiadók Az Írók, könyvek, kiadók : egy magyar könyvkiadó emlékiratai című kétkötetes műve 1920-ban jelent meg. Ebben Révay a kiadó történetének elmesélése által bemutatja annak fejlődését, a jelentősebb kiadványok megjelenésének körülményeit. Részletes fejezetben írja meg az irodalom nagyjainak (pl. Jókai Mór, Mikszáth Kálmán) a kiadóval való kapcsolatát, ezáltal teljes képet ad a kor könyvkiadásáról és irodalmi életéről. Ez a mű 2006-ban reprint kiadásban is megjelent. Egyéb művei Az első világháború folyamán több külpolitikai témájú műve jelent meg magyarul : németül : franciául : Alvis Saracen Az FV 603 Saracen Brit Szárazföldi Erők hatkerekű páncélozott szállító harcjárműve volt, mely az Észak-Írországi zavargások idején vált ismertté az Észak-Írországi Rendőrség (Royal Ulster Constabulay) alkalmazásában. A Saladint az Alvis Vickers Vállalat tervezte és gyátotta. Alkalmazók Egyesült Királyság (1954-1969), Észak-Írországi Rendőrség (1991), Brunei Brunei Fegyveres Erők (1973) Nigéria – 20 Hongkong -i rendőri erők Indonézia (TNI-AD) Srí Lanka hadereje Dél-afrikai Köztársaság hadereje Szudán – (49) Jordánia – (60) Kuvait – (120) Thaiföld – (20) Változatok A Saracens kezdetben egy L3A4 Browning torony-géppuskával, és egy Bren fenék-géppuskával rendelkezett. Későbbi változatokat egy könnyű-géppuskával, és egy L7 géppuskával szerelték fel. Mk 1 Korai változat három-ajtós és pisztolynyílással ellátott toronnyal. Mk 2 Mk 1-es változat két-ajtós toronnyal. A hátsó torony-ajtó lehajtható és a parancsnok számára ülésként szolgálhat. Mk 3 Folyadékhűtéses változat forró klímájú körülményekhez. Mk 4 Prototípus változat, nem gyártották. Mk 5 Mark 1-es vagy Mark 2-es változat speciális páncélzattal az Észak-írországi Rendőrség feladatihoz. Mk 6 Mark 3-as változat extra páncélzattal az Észak-írországi Rendőrség feladatihoz. Marokkói labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Botola a marokkói labdarúgó-bajnokságok legfelsőbb osztályának elnevezése. A bajnokságot 1956-ban alapították és 16 csapat részvételével zajlik. Lebonyolítás A pontvadászatban 16 csapat vesz részt, melyben oda-visszavágós alapon mindenki játszik mindenkivel. A két utolsó helyezett kiesik, helyükre a másodosztályú bajnokság első két helyezettje juto fel. A bajnok és a második a bajnokok ligájában, míg a harmadik helyezett és a kupagyőztes a konföderációs-kupában indulhat. V. Péter aragóniai király V. Péter (1429 körül – Granollers, 1466. június 30.) az Aviz-házból való. Dédapja, IV. (Szertartásos) Péter aragón király révén választották Aragónia királyává II. János aragóniai király ellenében. I. Sarolta ciprusi királynő sógora. Élete Péter infáns és Urgelli Izabella grófnő elsőszülött gyermeke. A szülők 1428. szeptember 13-án házasodtak össze. Apai nagyszülei: I. János portugál király és Lancasteri Filippa angol királyi hercegnő Anyai nagyszülei: II. (Barcelonai) Jakab urgelli gróf és Aragóniai Izabella aragón királyi hercegnő, IV. (Szertartásos) Péter aragón király és Fortià Szibilla lánya Péter már születésekor bekerült az aragóniai trónöröklési sorba, ugyanis anyai nagyapja, II. Jakab gróf volt akkorra a Barcelonai-dinasztia utolsó férfi leszármazottja. Ettore Bugatti Ettore Arco Isidoro Bugatti (Milánó, 1881. szeptember 15. – Párizs, 1947. augusztus 21.) az olasz származású francia autó, a Bugatti tervezője és gyártója. Életrajza Ettore Bugatti Olaszországban, egy milánói művész családban született, Carlo Bugatti (1856–1940) idősebbik fiaként. Apja olasz szecessziós bútor, intarzia és ékszer tervező, anyja Teresa Lorioli volt. Öccse híres állat szobrász, Rembrandt Bugatti (1884–1916). Nénje, Luigia Bugatti, a festő Giovanni Segantini felesége volt. Apai nagyapja, Giovanni Luigi Bugatti pedig építész és szobrász volt. Apja, Carlo Bugatti fiát is művésznek szánta, de a fiút inkább a gépek érdekelték, inasnak szegődött egy kerékpárgyártó céghez, ahol 14 évesen már triciklit motorizált, sőt szerkezetével országúti versenyeken is részt vett. Gyorsan bebizonyította mély ösztönös megérzését a gépjármű gyártás jövőjét illetően és autodidakta módon képezte magát, és alig tizenhét évesen - vásárolt alkatrészekből - épített egy sportkocsit. Négyhengeres, négysebességes, háromliteres, lánchajtású autója 1901-ben Milánóban egy nemzetközi kiállításon elnyerte a város nagydíját. Kocsijának gyártási jogait a lotharingiai de Dietrich báró vásárolta meg, Ettore Bugattit pedig niederbronni gyárába konstruktőrnek fogadta fel, innen Bugatti 1904-ben átigazolt a strasbourgi Mathis Cie. autógyárba, amely szintén megvásárolta a licencet, mellyel "Hermes" néven az 1906-os milánói nemzetközi kiállításon aranyérmet nyertek. 1907-től már a kölni Deutz gyár főmérnöke, 1910-ben a Szentpétervári autókiállításon egy Deutz-kocsival ismét aranyérmet nyert. A kapott licencdíjakból és megtakarított pénzéből aztán saját vállalkozásba kezdett. Vállalkozásának megkezdéséhez egy elzászi, Molsheimben lévő volt festőüzemből alakította ki autógyártó üzemét, ahol 1910-ben 10, 1911-ben pedig már 65 kétüléses Bugatti készült. A Bugatti márka 1,4 literes kocsija 1911-ben a Le Mans-i 24 órás autóversenyen kategóriája nagydíját nyerte el. 1912-ben pedig már a Peugeot gyár megbízásából tervezte meg a "Bébé-t", mely típus kora egyik legsikeresebb kiskocsija lett. Az első világháború miatti szünet végett csak 1924-ben jelent meg új típussal, a 35-tel, amely igazi versenyautó volt. Ezután a harmincas évek végéig sikere töretlen volt, versenyzői a híres Le Mans-i versenyen is kétszer nyerték el a babérkoszorút. Overijssel Overijssel Hollandia egyik tartománya. Székhelye: Zwolle. 1650 az irodalomban Az 1650. év az irodalomban. Események Sárospatakra érkezik Comenius cseh pedagógus, író. Új művek Madeleine de Scudéry (és Georges de Scudéry) pásztorregénye: Artamène ou le Grand Cyrus (Artamène avagy a nagy Cyrus); a francia nyelven valaha írt leghosszabb regényfolyam (tíz kötet, 1650– 1653 ). Születések 1650 – Misztótfalusi Kis Miklós magyar nyomdász, betűmetsző; kiadói tevékenysége is jelentős († 1702 ) Igor Chamula Igor Chamula (Nyustya, 1943. augusztus 12. - Rimaszombat, 2006. január 9.) szlovák politikus, a Matica slovenská elnökségi tagja, képesítését tekintve középiskolai tanár volt. Pályafutása Az 1992. évi parlamenti választásokon a Szlovák Nemzeti Párt listájáról szerzett mandátumot. Az 1995 és 1996 közötti időszakban Szlovákia iskolaügyi minisztériumának közszolgálati hivatalát vezette. 1996 és 1999 között Szlovákia belgrádi nagykövetségének kulturális attaséja volt. 1999-től 2003-ig a rimaszombati gimnázium tanára volt. Gözleme A gözleme egy sós sült tésztából különféle töltelékekkel készült népszerű török étel, melyet az éttermekben vagy az útszéli gözlemeciknél (gözlemeárus) frissen, helyben készítenek el a vevő szeme láttára. A vízből, lisztből, sóból (egyes receptek szerint vajjal és élesztővel is) gyúrt tésztát kinyújtják, majd szétterítik rajta a tölteléket. Ezután a tésztát összehajtják és forró, olajozott vaslapon vagy nagyméretű, lapos vasserpenyőben kisütik. A gözleme főbb fajtái: ıspanaklı (spenótos) peynirli (fetasajtos) kaşar peynirli (tehéntejből készült sajttal töltött) kıymalı (darált húsos) patatesli (burgonyás) karışık (vegyes töltelékkel) Roxforti diákok Az alábbi kitalált személyek J. K. Rowling Harry Potter-sorozatának szereplői, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola diákjai. Harry Potter, Hermione Granger, Ron Weasley, Ginny Weasley, Neville Longbottom, Luna Lovegood és Draco Malfoy önálló cikkben szerepelnek, a Weasley család tagjai (Percy, Fred és George) szintén. A diákok házak szerint vannak csoportosítva. Griffendél Lavender Brown Lavender Brown Harry egyik évfolyamtársa. Legjobb barátja Parvati Patil. Mindketten sokra tartják Trelawney professzort, és minden jóslatát elhiszik, illetve komolyan veszik. A Harry Potter és a Tűz Serlege c. kötetben Seamus Finnigannel megy el a karácsonyi bálba. A Harry Potter és a Főnix Rendje c. kötetben hazugnak tartja Harryt és Dumbledore-t, és elhiszi a Mágiaügyi Minisztérium és a Reggeli Próféta rágalmait. Azt gondolja, hogy Harry csak feltűnési vágyból mondja azt mindenkinek, hogy Voldemort visszatért. Később azonban mégis csatlakozik Dumbledore Seregéhez. Nagyon csalódott, amikor az edzéseken nem tudja megidézni a patrónusát. Hatodikos korában randevúzni kezd Ron Weasleyvel, habár a fiú egyáltalán nem szerelmes belé, és csak azért kezd el járni vele, hogy féltékennyé tegye Hermionét. Ron elmondása szerint, ő és Lavender sohasem beszélgetnek semmiről, mert a lányt csak a csókolózás érdekli. Lavender féltékeny lesz Hermionéra, majd később szakít a fiúval, ugyanis amikor Ron, Hermione és Harry (a Láthatatlanná tevő köpeny alá rejtőzve) lejönnek a fiúk szobájából, azt hiszi, hogy Ron és Hermione kettesben voltak fent. Ezek után szakít a fiúval. A Harry Potter és a Halál ereklyéi kötetből kiderült, hogy több iskolatársával együtt a Szükség szobájában rejtőzött el. Később ő is részt vesz a roxforti csatában, és amikor Lavendert kis híján megharapja Fenrir Greyback, a vérfarkas, Hermione megmenti a lányt, aki a csata után belehal sérüléseibe A Harry Potter és az azkabani fogoly filmadaptációjában Jennifer Smith-t láthattuk Lavender szerepében, ám a hatodik kötet feldolgozásában Jessie Cave alakítja. Colin Creevey Colin egy évvel fiatalabb, mint Harry. Nagy hobbija, hogy mindent, ami érdekes, lefényképez. A Harry Potter és a titkok kamrájában megdermed, ugyanis a baziliszkusz kígyó szemébe nézett a fényképezője keresőjén keresztül. Mivel közvetlenül nem nézett a szemébe, nem halt meg. Nagy rajongója Harrynek, kicsikét bolondos alkatú. Mikor mindenki Cedricnek szurkolt, ő akkor is Harry mellett maradt, és mikor mindenki hazugnak hitte Harryt, ő akkor is hitt neki. A családjából csak az öccsét, Dennist ismerjük, aki két évvel fiatalabb Colinnál. A sorozat 4. részéből megtudjuk, hogy Dennis is a Griffendél-házba kerül. A Harry Potter és a Halál ereklyéi című (7.) rész végén meghalt mikor Voldemort és csatlósai megtámadták a Roxfortot. Seamus Finnigan Seamus Finnigan Harry egyik évfolyamtársa. Édesanyja boszorkány, amit mugli édesapja csak a házasságkötés után tudott meg. Legjobb barátja Dean Thomas. Mumusa egy sikítószellem. A Harry Potter és a Tűz Serlege c. kötetben Lavender Brownt hívja el a karácsonyi bálba. Az ötödik kötet elején hazugnak tartja Harryt és Dumbledore-t, és elhiszi a Mágiaügyi Minisztérium és a Reggeli Próféta rágalmait. Azt gondolja, hogy Harry csak feltűnési vágyból mondja azt mindenkinek, hogy Voldemort visszatért. Később azonban rádöbben, hogy tévedett, majd bocsánatot kér Harrytől, és egyúttal ő is csatlakozik Dumbledore Seregéhez. Édesanyja szándéka ellenére, Seamus Dumbledore halála után is az iskolában marad, és részt vesz az elhunyt igazgató temetésén. A Harry Potter és a Halál ereklyéi című kötetben kiderül, hogy a tanév során ellenállt Carrow testvéreknek és a többi halálfalónak, és a Szükség szobájában rejtőzött el több iskolatársával egyetemben. Harry, Ron és Hermione visszatérésekor kitörő örömmel fogadja a három jó barátot. Ő is részt vesz a roxforti csatában. Luna Lovegooddal és Ernie Macmillannal együtt megmentik Harryt, Ron és Hermionét a dementorok támadásától. Ebből a fejezetből kiderül, hogy Seamus patrónusa egy róka. Később Harry megmenti őt és Hannah Abbottot Voldemort átkától. A filmekben Devon Murray alakítja. Cormac McLaggen Cormac McLaggen egy évvel idősebb Harrynél. Sötétszőke hajú, kék szemű, magas, izmos testalkatú. Első ízben a hatodik kötetben jelenik meg, Fred és George boltjában Hermionét figyeli. Nagybátyja befolyásos ember, sok ismerőse van a minisztériumban, maga miniszter is személyes barátja, valószínűleg ezért lesz Cormac a Lump klub tagja. Cormac a regényben nem rokonszenves alak, Griffendélesekre jellemző bátorság nála vakmerőségként jelentkezik, ezen felül büszke és arrogáns. Cormac próbál bekerülni a kviddics csapatba is, de Hermione titokban egy varázslattal eltéríti őt, hogy Ronnak biztosítsa a helyet. Cormac akkor debütál a csapatban, amikor Ron a mérgezés miatt nem tud játszani, de nem jár sikerrel: parancsolgat a csapatnak ahelyett, hogy a feladatára összpontosítana, a Griffendél pedig 60-320-ra veszít. Cormac Hermionéval megy a Lump klub karácsonyi partijára, mert Hermione ezzel próbál visszavágni Ronnak. Hermione a partin alig tudja lerázni a fiút, folyton menekül előle. Freddie Stroma játssza McLaggent a Harry Potter és a Félvér Hercegben. Parvati Patil Parvati Patil Harry évfolyamtársa. Nővére Padma Patil, akit azonban a Hollóhát házba osztottak be. Legjobb barátnője Lavender Brown. Mindketten sokra tartják Trelawney professzort, és minden jóslatát elhiszik, illetve komolyan veszik. Mellékszereplő. A Harry Potter és a bölcsek köve c. kötetben Parvati megvédi Neville-t, amikor Malfoy ellopja a fiú nefeledd gömbjét. A Harry Potter és a Tűz Serlege c. részben Harry őt hívja el a karácsonyi bálba. Parvati azonban egyáltalán nem élvezi az összejövetelt, mivel a fiú egyáltalán nem figyel rá. A Harry Potter és a Főnix Rendje c. kötetben ikertestvérével egyetemben csatlakozik Dumbledore Seregéhez. Szülei Dumbledore halálát követően - ikertestvérével egyetemben - kiveszik az iskolából, ám később visszatér az iskolába, és részt vesz a roxforti csatában. Parvati megküzd többek között Traversszel és Antonin Dolohovval is. A Harry Potter és az azkabani fogoly c. regény filmfeldolgozásában Sitara Shah alakítja, következő kettőben azonban Shefali Chowdhury. Érdekesség, hogy míg a harmadik kötetben Parvati mumusa egy múmia, addig a filmben egy óriás kobra. Dean Thomas Legjobb barátja Seamus Finnigan, valamint jó viszonyban van Fred és George Weasleyvel is. Édesanyja mugli származású, édesapja varázsló, aki azonban évekkel ezelőtt elhagyta a családot. Dean sokáig azt gondolta, hogy mugli, mivel édesapja mindvégig titokban tartotta varázsló származását. Akkor döbbentek rá az igazságra, amikor a fiú levelet kapott a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából. Dean édesanyja később hozzáment egy Thomas vezetéknevű férfihoz, aki sajátjaként nevelte fel a fiút. Dean nagyon szereti a futballt, és hamar megszereti a kviddicset is. Dean apja nem hagyta el családját, hanem a halálfalók megölték mert nem akart közéjük állni. De ezt sem Dean sem az anyja nem tudta. Dean csókolózott Ginnyvel. A Harry Potter és a Főnix Rendje c. kötetben csatlakozik Dumbledore Seregéhez, és egyike azoknak, akik hisznek Harrynek és Dumbledore-nak Voldemort visszatérését illetően, ám amikor Harry és Seamus összevesznek emiatt, nem hajlandó állást foglalni. Az év végén randevúzni kezd Ginny Weasleyvel, majd a következő évben egy pár lesznek. Dean ugyanebben a tanévben ideiglenesen bekerül a Griffendél kviddicscsapatába hajtónak, miután Katie Bell egy időre kórházba kerül. Hamarosan szakít Ginnyvel, Harry legnagyobb örömére. A Harry Potter és a Halál ereklyéi c. kötetben nem tudja bizonyítani a varázsló származását, és együtt bujdosik Ted Tonkssal, Dirkkel és két kobolddal a Mugliivadékokat Ellenőrző Bizottság és a fejvadászok elől. Később azonban a fejvadászok elkapják őket, és a Malfoy kúriában tartják fogva Lunával, Ollivanderrel, Ampókkal, majd Harryvel, Ronnal és Hermionéval. Miután Dobby megjelenik a villában, Harry megkéri a manót, hogy hoppanáljon a három fogollyal, és vigye el őket Bill és Fleur házába, a Kagylólakba. Egy ideig itt lábadozik, majd visszatér az iskolába, és részt vesz a roxforti csatában. A filmekben Alfred Enoch alakítja. Hollóhát Cho Chang Cho Chang a Hollóhát ház kviddicscsapatának egyik játékosa. Legjobb barátja Marietta Edgecombe. Rowling fekete hajú, nagyon csinos lánynak mutatja be őt. Egy évvel idősebb Harry Potternél. Patrónusa egy hattyú. 1979. január 13-án született. Először a Harry Potter és az azkabani fogoly c. kötetben jelenik meg, a Griffendél-Hollóhát mérkőzésen; ekkor figyel fel rá először Harry Potter, majd a Harry Potter és a Tűz Serlege c. regényben, őt akarja elhívni a karácsonyi bálba, ám a lány elutasítja, mivel korábban már igent mondott Cedric Diggory meghívására. Harry rendkívül féltékeny lesz a kapcsolatukra, mert úgy gondolja, hogy Cho és a fiú vonzódnak egymáshoz. Cho - sokakkal ellentétben - nem visel "Szurkolj Cedric Diggorynak" jelvényt, és mindkét fiúnak drukkol a próbákon. Mélységesen lesújtja Cedric halála, és egyike azoknak, akik hisznek Harrynek és Dumbledore-nak Voldemort visszatérését illetően. Később csatlakozik Dumbledore Seregéhez, annak ellenére, hogy szülei megtiltották, hogy részt vegyen bármilyen minisztériumellenes dologban. Ő azonban mégis jelentkezik, mert bosszút akar állni Voldemorton Cedric haláláért. Cho és Harry az edzések alatt egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és a karácsonyi szünet előtti utolsó találkozó után a Szükség Szobájában megcsókolják egymást a fagyöngy alatt . Valentin napon randevúznak először egymással, ám nem alakul ki közöttük szorosabb kapcsolat, ugyanis a lány féltékeny Harry és Hermione barátságára, és ezért csak Cedricről hajlandó beszélni, ami igencsak rosszul esik a fiúnak. Miután Marietta a Veritaserum hatása alatt elárulja a szakkört, és ezért - Hermione rontásának köszönhetően - hatalmas kelések jelennek meg a lány arcán, Cho felháborodását fejezi ki Harrynek, amiért Hermione nem említette meg a jelentkezőknek, hogy rontást tett a feliratkozási listára. A pár ezek után szakít, majd Cho nem sokkal később Michael Cornerrel kezd járni. A Harry Potter és a Halál ereklyéi c. kötetben Cho visszatér az iskolába, és részt vesz a roxforti csatában. Értékes segítséget nyújt Harrynek Hollóháti Hedvig diadémját (Voldemort egyik horcruxa) illetően, és végig barátságosan viselkedik a fiúval. Nagyon csalódott lesz, amiért - Ginny javaslatára - Harry Lunával megy fel a Hollóhát toronyba, hogy megnézze, hogy néz ki az a bizonyos fejdísz. Rowling nyilatkozata szerint, Cho később feleségül ment egy mugli származású férfihoz. Cho a Tűz Serlege és a Főnix Rendje filmváltozataiban jelenik meg, szerepét Katie Leung skót színésznő játssza. Érdekesség, hogy az ötödik kötet feldolgozásában nem Marietta, hanem Cho árulja el a szakkört. Padma Patil Padma Patil Harry egyik évfolyamtársa. Ikertestvére Parvati Patil, akit azonban a Griffendél házba osztottak be. Mellékszereplő. Padma neve először a Harry Potter és a bölcsek köve c. kötetben merül fel a szokásos év eleji beosztási ceremónia kapcsán, ám a negyedik részig ő maga nem tűnik fel a történetben. A Harry Potter és a Tűz Serlege c. részben Ron Weasley párja lesz a karácsonyi bálon, noha Harry kérte erre a szívességre. Padma egyáltalán nem élvezte az összejövetelt, mivel Ron egyáltalán nem törődött vele. Padmát ötödéves korában prefektusnak nevezik ki, és ugyanebben az évben csatlakozik Dumbledore Seregéhez. Szülei Dumbledore halálát követően - ikertestvérével egyetemben - kiveszik az iskolából, ám Padma később visszatér az iskolába, és részt vesz a roxforti csatában. A padma szó szanszkrit nyelven lótuszvirágot jelent, mely a tisztaságot és az ártatlanságot szimbolizálja. A filmekben Afshan Azad alakítja. Érdekesség, hogy a filmfeldolgozásokban Padma is a Griffendél házba tartozik. Hugrabug Cedric Diggory Cedric Diggory prefektus; a Hugrabug kviddicscsapatának csapatkapitánya és a fogója. Két évvel idősebb Harrynél. Aranyvérű származású. Édesapja, Amos Diggory a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, és jóban van Arthur Weasleyvel. Első ízben a 3. kötetben jelent meg, ahol a Hugrabug–Griffendél kviddicsmeccsen szerénységről és fair playről tett tanúbizonyságot: miután Harry a dementorok miatt leesik a seprűről és Cedric elkapja a cikeszt, azt kéri, hogy semmisítsék meg az eredményt, és játsszák újra a mérkőzést. A 4. kötetben a Roxfort bajnokaként Harry Potterrel együtt részt vett a Trimágus tusán. Amikor Draco Malfoy Harryt gúnyoló és Cedricet biztató kitűzőket készít, Cedric próbálja lebeszélni a hugrabugosokat a kitűzők viseléséről. Az első próba során egy kőből kutyát varázsol, hogy elterelje a sárkány figyelmét, de a sárkánytojás megszerzése közben égési sebeket szenved. Az iskolai bálba Cho Changot viszi magával, ami elkedvetleníti Harryt. Mivel az első próba előtt Harry segített neki, viszonzásképpen a második próbánál Cedric megmutatja Harrynek a prefektusok fürdőjét, ahol megfejtheti a második próba titkát. A második próbán második helyet ér el, de egy perccel túllépi az egyórás határidőt. A harmadik próbán Harry kétszer megmenti Cedricet. Elérve a Trimágus Kupát, Cedric nem akarja elvenni Harry nélkül, így egyszerre ragadják meg. A kupa zsupszkulcsnak bizonyul, ezért mindketten a Little Hangleton-i temetőbe kerülnek, ahol Voldemort és Peter Pettigrew már várnak rájuk. Peter Pettigrew (Féregfark) Voldemort utasítására megöli Cedricet. Harry és Voldemort párbaja közben a priori incantatem hatására Cedric szelleme megjelenik, és arra kéri Harryt, hogy vigye vissza holttestét a szüleinek. Noha a Mágiaügyi Minisztérium igyekezett eltusolni az eseményeket, Dumbledore felfedte Cedric halálának okát a búcsúvacsorán, és szép szavakkal emlékezett meg róla. A Harry Potter és a Tűz Serlege című filmben Robert Pattinson játszotta Cedric Diggory szerepét. Hannah Abbott Hannah Abbott Harry egyik évfolyamtársa. A cselekményben dramaturgiailag nincs sok szerepe, és legtöbbször csak egy-egy mondatban említi meg Rowling. Legjobb barátja Ernie Macmillan. Elsőként a Harry Potter és a bölcsek köve c. kötetben tűnik fel; ő az első gólya, akit a Teszlek Süveg beoszt egy házba. A Harry Potter és a Titkok Kamrája c. részben hitetlenkedve fogadja Ernie Macmillan azon elméletét, miszerint Harry lenne Mardekár utódja. A Harry Potter és az azkabani fogoly c. regényben azt mondja, hogy szerinte Sirius Black virágzó bokor képében jutott be az iskolába; habár az elmélet elsőre meglehetősen hihetetlennek tűnik, mégis volt benne némi igazság. A negyedik rész során "Szurkolj Cedric Diggorynak" jelvényt viselt, kifejezve ezzel háztársa iránti hűségét, habár továbbra is jó viszonyban marad Harryvel, Ronnal és Hermionéval. Hannah-t ötödéves korában prefektusnak nevezik ki, és ugyanabben az évben csatlakozik Dumbledore Seregéhez. A vizsgák miatt rendkívül feszült volt, és azt hangoztatta, hogy minden tantárgyból meg fog bukni. A Harry Potter és a Félvér Herceg c. kötetben Hannah elhagyja a Roxfortot, miután megtudja, hogy édesanyját meggyilkolták a halálfalók. Az utolsó részben azonban visszatér az iskolába, és részt vesz a roxforti csatában. Hannah az iskola után a Foltozott üst tulajdonosnője, valamint Neville felesége lesz. Hannah a filmes adaptációkban mindössze kétszer szerepel; a másodikban és a negyedikben. A Titkok kamrája c. feldolgozásban kitörölték azt a jelenetet, amelyben Ernie-vel arról beszélnek, hogy Harry-e Mardekár utódja. A Tűz Serlegének feldolgozásában Hannah olyan jelenetben szerepel, amely a könyvben nincsen benne, és jelleméhez képest másképp is viselkedik. Érdekesség, hogy a Főnix Rendjének feldolgozásában egyáltalán nem szerepel, noha ebben a részben volt a legtöbb szerepe. Rowling kezdetben azt állította, hogy Hannah mugli születésű, ám később már azt mondta, hogy aranyvérű; a mostani álláspontja szerint Hannah félvér. A második varázslóháború után hozzáment Neville Longbottomhoz. Hannah a Foltozott üst új tulajdonosa. A filmekben Charlotte Skeoch alakítja. Ernie Macmillan Ernie Macmillan Harry egyik évfolyamtársa. Mellékszereplő. Legjobb barátja Hannah Abbott. Elsőként a Harry Potter és a Titkok Kamrája c. kötetben tűnik fel, amelyben megtudjuk, hogy aranyvérű családból származik. Azt gondolja, hogy Harry Potter Mardekár utódja, mivel a többiekkel egyetemben azt tévesen azt hitte, hogy Harry ráuszította a kígyót Justin Finch-Fletchleyre a párbajszakkörön. Emellett szerinte a "becsületes mágusokra" nem jellemző, hogy beszélik a kígyók nyelvét. Ezt az elméletét megosztja néhány hugrabugos diákkal is, köztük legjobb barátjával, Hannah Abbottal is, aki azonban hitetlenkedve fogadja a fiú különös feltevését. A fiú gyanúja azonban beigazolódni látszik, amikor Harry Justin után érdeklődik, majd nem sokkal később kővé dermedve találnak rá a folyosón. Amikor azonban Harry legjobb barátját, Hermionét is merénylet éri, rájön arra, hogy hibázott, és bocsánatot kér a fiútól. A Harry Potter és a Tűz Serlege c. kötetben Ernie "Szurkolj Cedric Diggorynak" jelvényt viselt, kifejezve ezzel háztársa iránti hűségét. Sok más diákkal egyetemben nem támogatta Harryt, mert azt gondolta, hogy a fiú csalással akart dicsőséget kivívni magának, ám az Első Próba lezajlása után megváltozik a véleménye. Ernie-t ötödéves korában prefektusnak nevezik, és ugyanebben az évben csatlakozik Dumbledore Seregéhez. Egyike volt azoknak, akik hittek Harrynek és Dumbledore-nak Voldemort visszatérését illetően. Keményen tanult a vizsgáira, gyakran napi 8-10 órát is, és a többiektől is folyton a tanulási idejükről és szokásaikról érdeklődött. A Harry Potter és a Halál ereklyéi c. részben Ernie részt vesz a roxforti csatában. Luna Lovegooddal és Seamus Finnigannel együtt megmentik Harryt, Ront és Hermionét egy csapatnyi dementorok támadásától. Ebből a fejezetből kiderül, hogy Ernie patrónusa egy vadkan. Ernie a filmes adaptációkban mindössze kétszer szerepel; a másodikban és a negyedikben. A Titkok kamrája c. feldolgozásban kitörölték azt a jelenetet, amelyben Ernie elmondja, hogy szerinte Harry Mardekár utódja. A Tűz Serlegének feldolgozásában Ernie olyan jelenetben szerepel, amely a könyvben nincsen benne, és jelleméhez képest másképp is viselkedik. Érdekesség, hogy a Főnix Rendjének feldolgozásában egyáltalán nem szerepel, noha ebben a részben volt a legtöbb szerepe. A filmekben Louis Doyle alakítja. Mardekár Vincent Crak és Gregory Monstro Vincent Crak és Gregory Monstro (az eredetiben Vincent Crabbe és Gregory Goyle) Draco Malfoy hűséges csatlósai és testőrei. Személyiségük igen hasonló: ostobák, erőszakosak és tehetségtelenek. Szüleik Voldemortot szolgálják, halálfalók. A második részben Harry százfűlé-főzet segítségével Monstro, Ron pedig Crak alakját ölti fel, hogy megtudjanak egy titkot Dracótól. Az ötödik részben ők is belépnek a Főinspektori Különítménybe. Az utolsó részben Crak megpróbálja megölni Harryéket egy Táltostűz nevű varázslattal, de magát (és az egyik horcruxot) pusztítja el vele. Monstro megmenekül. Pansy Parinkson Mellékszereplő, Rowling csinos lánynak írja le. Mugliivadék-ellenes, jóban van Draco Malfoyjal. Előszeretettel gúnyolja Hermionét. A Harry Potter és a Tűz Serlege c. könyvben nyilatkozik Rita Vitrolnak, hogy lejárassa Hermionét. A Harry Potter és a Halál Ereklyéi c. részben mikor Voldemort (először) felszólítja a Roxfortban lévőket, hogy adják ki Pottert, ő akarja hogy tényleg tegyék meg. Források és jegyzetek Harry Potter és az azkabani fogoly Dean Tomas háttértörténete Fépin Fépin település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 272 fő (2015). Fépin Haybes és Montigny-sur-Meuse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2014-es férfi kosárlabda-világbajnokság A 2014-es férfi kosárlabda-világbajnokság a 17. volt a sportág történetében. Spanyolországban rendezték augusztus 30. és szeptember 14. között. A vb-t az amerikai válogatott nyerte, története során ötödször. Helyszínek A világbajnokság mérkőzéseit az alábbi hat helyszínen rendezték: Sorsolás A sorsolást 2014. február 3-án tartották a A Katalán Zene Palotájában Barcelonában, mely során kialakult a négy hatcsapatos csoport. Csoportkör Az időpontok helyi idő szerint (UTC+2) értendők. Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmények döntöttek. Végeredmény A sorrendet a következők szerint határozták meg: 17–24. helyezések: csoportban elért helyezés (5. helyezettek a 17–20.; a 6. helyezettek a 21–24. helyezéseket kapták) több győzelem a csoportkörben jobb pontarány a csoportkörben 5–16. helyezések: később kiesett csapat több győzelem a csoportkörben csoportban elért helyezés jobb pontarány a csoportkörben 1–4. helyezések: a helyosztók eredményei alapján Gare de Gilley Gare de Gilley vasútállomás Franciaországban, Gilley településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Besançon-Viotte–Le Locle-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Avoudrey Gare de Morteau Antony (Hauts-de-Seine) Antony település Franciaországban, Hauts-de-Seine megyében. Lakosainak száma 61 711 fő (2015). Antony Bourg-la-Reine, L’Haÿ-les-Roses, Fresnes, Wissous, Massy, Verrières-le-Buisson, Châtenay-Malabry és Sceaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Testvérvárosai Olomouc (Csehország) Nennslingen Nennslingen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1385 fő (2015. december 31.). Nennslingen Bergen, Burgsalach, Raitenbuch, Roth járás, Eichstätt járás, Titting és Thalmässing községekkel határos. Březovice Březovice település Csehországban, a Mladá Boleslav-i járásban. Březovice Doksy, Bělá pod Bezdězem, Katusice, Sudoměř és Nosálov településekkel határos. Lakosainak száma 346 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Addams Family – A galád család Az Addams Family – A galád család (eredeti cím: The Addams Family) egy 1991-es amerikai vígjáték. Az Addams Family sorozat első darabja. Az Addams Family egy képzelt személyekből álló csoport, akiket Charles Addams amerikai karikaturista hozott létre. Az Addams család, az eszményi amerikai család szatirikus megfordítása; egy különc, gazdag család, amelyik azt élvezi, ha az emberek bizarrnak vagy ijesztőnek találják őket. Eredetileg a The New Yorker magazin rajzfilmsorozataként jelent meg, ami az 1930-as években nagy népszerűségre tett szert. Azóta készült belőle televíziósorozat és videojáték is. A karakterek eredetileg nem voltak kidolgozva, sőt még nevet sem adtak nekik. Történet A jóravaló, rémes hagyományait hűen őrző Addams család idillje felett sötét felhők gyülekeznek. Egy tönk szélére jutott ügyvéd és egy rémes perszóna kiterveli, hogy a nő fiát (Christopher Lloyd) pénzszerzés céljával becsempészi Addamsékhez, elhitetve, hogy ő a családfő rég eltűnt bátyja. Az ál nagybácsi csakhamar lelki válságba kerül: megszereti új családját... A család Az Addams család tagjai: Gomez, Morticia, Pugsley, Wednesday, Fester bácsi, Nagymama, és Kuzin. A családhoz tartozik még a komornyik, Lurch, és Izé, egy testetlen kéz, aki Gomez gyerekkori barátja. Addamsék a 0001-es házszám alatt laknak egy temető és egy mocsár mellett, egy komor udvarházban. (A negyedik részben a házszámot megváltoztatták 1313-ra.) Bár hátborzongató embereknek tűnnek, Addamsék mégsem gonoszak. Morticia példás anya, ő és Gomez szenvedélyesen szeretik egymást, támogatják gyermekeiket. Gomez Gomez Alonzo Addams az Addams család feje. Kasztíliából származik, ő Morticia férje, Wednesday és Pugsley apja, Nagymama fia. A testvére Fester. Az eredeti rajzfilmekben köpcös, pisze orral jelenik meg. A tévésorozatban, Gomezt jóképű és sikeres emberként festik le, bár van egy gyerekhez hasonló, különc lelkesedése mindenért, amit tesz, szeret a modellvonataival játszani és közben szivarozni. Bár békés ember, sokféle küzdősportban jártas. Ő és Morticia néha tőrökkel vívnak. Gomez végtelenül szereti feleségét. Azért tanult, hogy ügyvéd legyen, de ritkán gyakorolja hivatását. Örökségről és kiterjedt befektetéseiből rendkívül gazdag, de nem sokat törődik a pénzzel. A hátborzongató humorérzéke ellenére rendkívül nagylelkű ember. Morticia Sápadt bőrű nő, gótikus megjelenéssel, de mégis elegáns. Néha varázsol, és az ujjhegyével gyertyákat gyújt, és ellazul. A testéből valóságos füstöt bocsát ki. Morticia igazi anyja Hester Frump volt (két epizódban), de később ő lett a Nagymama lánya, akit ezután Esmerelda Frump néven említenek. Morticiának van egy nővére, Ophelia. Wednesday, Pugsley Gomez és Morticia gyermekei. Otthon taníttatják őket. Egy kísérletet tettek arra, hogy beírassák őket a helyi általános iskolába, de ez nem működött. Az első részben, a gyerekek egy általános iskolába járnak, ahol Wednesday-t megdicsérik az előadásáért. Mindkét gyerek a nagybácsijuk segítségével iskolai előadáson vesznek részt. A második részben nyári táborba küldik őket. Wednesday , második keresztneve Friday, csendes, visszahúzódó gyerek. A televíziós sorozatban egy édes-természetű, ártatlan, boldog gyerek, a háziállatpókjaival játszik. Kedvenc játéka a Marie Antoinette babája, amit nyaktilózott. Testvérét kínozza, vagy csak ártani akar neki (például beszíjazta őt egy villamosszékbe, és lehúzza a kapcsolót). Pugsley , a tévésorozatban egy odaadó báty és egy leleményes és mechanikus zseni. A filmekben elveszti az intelligenciáját és függetlenségét, és nővére segédjévé válik Fester, Nagymama Egy igazi boszorkány, de belül nagylelkű. Díjak és jelölések BAFTA-díj ( 1992 ) - Legjobb látványtervezés jelölés: Richard MacDonald BAFTA-díj ( 1992 ) - Legjobb smink és maszk jelölés Golden Globe-díj ( 1992 ) - Legjobb színész - zenés film és vígjáték kategória jelölés: Anjelica Huston Oscar-díj ( 1992 ) - Legjobb jelmeztervezés jelölés: Ruth Myers Filmzene Caroling Company – „ Carol of the Bells ” Vic Mizzy – „Az Addams család” (1964) Theme The Kipper kids – „Playmates” Beniamino Gigli – „Oh Sole Mio” „The Mooche” „This Is The Way We Roll” Carole Koenig – „La Folia” "Getting to know you" „Too Legit To Quit” Raúl Juliá és Christopher Lloyd – „Mamushka” „Burn It Up” „Sally Jessy Rraphael” M.C. Hammer – „Addams Groove” Az Ausztráliai fővárosi terület közigazgatási egységei Az Ausztráliai fővárosi terület magába foglalja magát a fővárost, Canberra-t, valamint a környező külvárosokat és elővárosokat. Az Ausztráliai fővárosi terület települései A listában a településnév mögött lévő szám az adott hely postai irányítószáma. Acton Ainslie 2602 Amaroo 2914 Barton 2600 Belconnen 2616 Belconnen 2617 Bonner Bonython 2905 Braddon Bruce 2617 Campbell Canberra 2600 (327,700) Canberra 2601 (327,700) Causeway 2604 Chapman Charnwood 2615 Chisholm 2905 Cook 2615 Deakin 2600 Deakin West 2600 Dickson Downer 2602 Duffy Dunlop 2615 Duntroon 2600 Fadden 2904 Fisher Forrest 2603 Fyshwick 2609 Gilmore Ginninderra Village 2913 Gowrie 2904 Greenway 2900 Griffith 2603 (15,455) Gungahlin 2912 Hackett Hall Harman 2600 Harrison 2914 Holder Hughes Jervis Bay 2540 Kingston 2604 Lyneham 2602 Macarthur 2904 Manuka 2603 Mawson 2600 Monash 2904 Narrabundah 2604 Nicholls 2913 O'Connor 2602 O'Malley 2606 Palmerston Parkes Pearce 2607 Phillip 2606 Pialligo 2609 Red Hill 2603 Reid Richardson 2905 Rivett 2611 Russell 2600 Stirling Symonston 2609 Tharwa 2620 Theodore 2905 Torrens 2607 Tuggeranong 2900 Turner 2612 Uriarra 2611 Wanniassa 2903 Waramanga 2611 Watson 2602 Weetangera Weston 2611 Weston Creek 2611 Woden 2606 Yarralumla Az Ausztráliai fővárosi terület települései kerületekre lebontva Belconnen kerület 26 városrészre, illetve külvárosra bontható. Belconnen kerület települései Gungahlin kerület 18 városrészre, illetve külvárosra bontható. Gungahlin kerület települései Tuggeranong kerület 19 külvárosra, illetve városrészre bontható. Woden Valley kerület 12 külvárosra, illetve városrészre bontható. A *-gal jelölt települések a jövőben kialakítandó külvárosok. Jelenleg nem rendelkeznek lakossággal. Forrás A Földrajzinév Bizottság határozatai 1990-től. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 22.) http://www.mongabay.com/igapo/australia/postcodes/australian-capital-territory.html Verona–Mantova–Modena-vasútvonal A Verona–Mantova–Modena-vasútvonal egy 97,1 km hosszúságú, normál nyomtávolságú vasútvonal Olaszországban, Verona és Modena között. A vonal 3000 V egyenárammal villamosított, fenntartója az RFI. Női 200 méteres pillangóúszás az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon a női 200 méteres pillangóúszás selejtezőit szeptember 11-én, a döntőt szeptember 12-én rendezték. A versenyszámban 16-an indultak. A győztes az NDK-beli Helga Lindner lett Európa-csúccsal. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Olajfák hegye Az Olajfák hegye (héber �� ������ Har haSetim ; arab ��� ������� Jabal az-Zaitun) Jeruzsálem óvárosától keletre húzódó, észak-déli irányú dombvonulat, amelyet a Kidron- (Kedron-) völgy választ el a jeruzsálemi Templom-hegytől. Nevét az olajfa-ligetekről kapta, amely egykor fedte a dombot. A zsidó hit úgy tartja, hogy az utolsó ítélet a hegy alatt, a Jósafát-völgyben (Kidron) kezdődik. A zsidók ezért temetkeztek az Olajfák hegyén és környékén évezredek óta. Ma kiterjedt temető húzódik a déli lejtőjén. Ez egyben a világ legrégibb zsidó temetője. Az Olajfák hegye annak a hegyvonulatnak a része, amely a Földközi-tenger felől csapadékot hozó felhőket feltartóztatja; idáig ér a régió nedvesebb, nyugati területe, ettől keletre a Júdeai-sivatag fekszik. Egy kis darabon vízválasztó a Földközi-tenger és a Jordán-árok között. Déli és keleti lejtőjétől Betániába és Jerikóba lehet jutni. Jó kilátás nyílik innen a Jordán völgyének déli részére a Holt-tengerig, és Jeruzsálemre is. A hegyen több keresztény templom található és kolostor is. Jelentősebb építmények Mormon Egyetem ( Brigham Young University Jerusalem Center ). Itt csak külföldi diákok tanulnak, a legtöbben az USA-ból. Auguszta Viktória Kórház ( Augusta Victoria Hospital ) - a környék arab lakosságának a kórháza a hegy északi részén. Seven Arches Hotel - az amerikai Intercontinental Hotels lánc tulajdonában. Az előtte levő kilátóról lehet gyönyörködni a jeruzsálemi panorámában. A Mennybemenetel temploma ( Chapel of the Ascension ) (wd) . A kereszténység egyik szent helye. A hagyomány alapján Jézus a feltámadása után innen ment fel a mennyországba. Külső falán a lőrések és őrtornyok bizonyítják, hogy a komplexum egykor hadicélt szolgált. Miatyánk-templom ( Pater Noster ) Ez a karmelita kolostor része, amelyet az Eleona szentélyeként is ismernek. A hagyomány alapján Jézus itt mondta el követőinek a Miatyánkot . Dominus Flevit-templom. A hagyomány alapján ezen a helyen fakadt könnyekre Jézus, amikor meglátta Jeruzsálemet ( Luk. 19,41 ). A Nemzetek Temploma ( Church of All Nations ) a Gecsemáné-kertben . Huldá prófétanőnek tulajdonított sír. (wd) Az Ószövetségben 2 Kir. 22:14-20 -ben és 2. Krón. 34:22-28 -ben szerepel. Aggeus , Zakariás és Malakiás próféták sírja a hegység nyugati lejtőjén, a 7 Arches Hotel előtt. (wd) Mária sírja ( Tomb of the Virgin Mary ) (wd) A hegység lábánál, a keleti keresztények hite szerint Mária, Jézus anyjának temetkezési helye. Olajfák hegye Zsidó Temető ( Mount of Olives Jewish Cemetery ) (wd) . Jeruzsálem legrégebbi és legfontosabb temetője. A temetkezés mintegy 3000 évvel ezelőtt kezdődött itt és ma is folytatódik. Történelem A terület ősidőktől fogva az imádság helye. Az Ószövetségségben többször is olvashatunk róla. Amikor Dávid király Absolon elől menekül, megáll a hegy tetején, ahol "Istent imádják". Az öregedő Salamon király pogány feleségeinek itt építtet szentélyeket. Ezékiel próféta erről a hegyről beszél, Zakariás pedig ide helyezi az Úr végső megjelenését, amikor majd harcba száll a nemzetekkel. A rabbinista hagyományban is fontos szerepe volt a hegynek: innen adták hírül fényjelekkel az újhold kezdetét. Az Újszövetség tizenkétszer említi a hegyet Jézussal kapcsolatban, földi életének utolsó eseményeihez kapcsolva. Rajta keresztül vonult be Jeruzsálembe. Itt éjszakázott és gyakran tartózkodott itt. Máté evangéliuma alapján itt tartja végidőről szóló beszédét. Az utolsó vacsora után is a tanítványokkal a hegyre ment, a Gecsemáné-majorba, ott imádkozott és ott árulta el Júdás. Az apostolok cselekedetei könyv a hegyet Jézus felmagasztalása helyének mondja, mely alapján feltehető, hogy itt volt a mennybemenetelének színhelye. A 4. századtól kezdve sok keresztény szerzetesként vonult ide vissza és választotta a helyet az imádság helyének. Theodosus zarándok 530 körül már huszonnégy szentélyről tudott az Olajfák hegyén, amelyek egyes szerzetesrendekhez tartozhattak. A 6. század végén a piacenzai zarándok "szerzetesek és szerzetesnők sokaságáról" beszél. Az írott emlékeket megerősítik az archeológiai leletek is: mozaikok, oszlopok, templomok maradványai kerültek elő. A perzsák 614-ben lerombolták a szent helyeket és nem kímélték a lakosságot sem. A korabeli emlékek 400 szerzetes halálát említik. A szerzetesség azonban nem tört meg: Nagy Károly idejében (9. sz. eleje) bencések telepedtek le itt. Ebben az időben voltak a hegyen örmény kolostorok is. A muszlim korban – főleg Hakim kalifa idején – eléggé megcsappant a szerzetesek száma. A keresztesek idejében azonban újra felvirágzott az itteni szerzetesi élet, de nem tartott sokáig. Szaladin egyiptomi szultán 1187-ben elfoglalta Jeruzsálemet és az Olajfák hegyét muszlim családoknak adta. A Mennybemenetel temploma mecset lett, a két kolostor pedig elpusztult. A 19. században egy hölgy igyekezett újra az imádság helyévé tenni a hegyet: Aurelia Bossi, a francia la Tour d'Auvergne nemesi dinasztia hercegnője. Az ősi Eleona helyén karmelita kolostort alapított. Nemsokára más közösségek is követték a példáját: a Miasszonyunk bencései a kármeltől délre (1896), a bencések a Botrány hegyén (1899), az orosz szerzetesek "Ábrahám házában" (1907), a ferencesek Betfagéban (1883), a Dominus Flevitban (1981), és más közösségek is Betfagé és Betánia között. 2008-as argentin rali A 2008-as argentin rali (hivatalosan: 28º Rally Argentina) volt a 2008-as rali-világbajnokság negyedik futama. Március 28 és 30 között került megrendezésre, 21 gyorsasági szakaszból állt, melyek össztávja 352 kilométert tett ki. A versenyen 56 páros indult, melyből 31 ért célba. A versenyt, az elmúlt három évet követően ismét Sébastien Loeb nyerte. Másodikként Chris Atkinson végzett, harmadik pedig Dani Sordo lett. A futam az N csoportos rali-világbajnokság szezonbeli második futama is volt egyben. Ezt az értékelést Andreas Aigner nyerte, Sebastián Beltrán és Jari Ketomaa előtt. Beszámoló Első nap Az első nap heves esőzésben, saras, ködös szakaszokon zajlott. Az első gyorsaságin, az elsőként rajtoló Mikko Hirvonen volt a leggyorsabb. A finn óriási előnyre tett szert, közel egy perccel jobb időt futott a nyitányon, mint a második, Jari-Matti Latvala. A következő szakaszon is Hirvonen nyert, Latvala azonban felborult, és több mint kilenc percet vesztett. A második helyre így Loeb jött fel. Az ötödik gyorsaságin, az addig élen álló Hirvonen Fordjának futóműve megsérült, és a nap többi szakaszán már nem tudott részt venni. A nap végén Loeb másfél perccel vezetett Atkinson előtt. Petter Solberg a harmadik helyen állt. Mögötte Galli, Sordo, Villagra, Wilson, Latvala volt a sorrend. Második nap A második napot a Subaruk kezdték a legjobban. A tizedik gyorsaságin az első két helyen zártak, Solberg pedig megelőzte az összetettben csapattársát, Atkinsont. Solberg öt szakaszt is nyert a szombati napon, ám hátránya így is több mint egy perc maradt Loeb mögött. Atkinson a harmadik helyen állt, Sordo pedig a negyedik volt a nap végén. Conrad Rautenbach négy pozíciót javított, és az ötödik helyig ért fel. Ehhez kellett az is, hogy Galli, Villagra, Wilson és Latvala gondokkal küzdöttek a nap folyamán. Harmadik nap A zárónapon három gyorsasági szakaszt rendeztek. Az első gyorson Petter Solberg Subaru Impreza WRC-jének elektromos rendszere elromlott, és a norvég a második helyről esett ki. Loeb több mint két és fél perces előnnyel győzött Atkinson előtt, a dobogóra pedig Dani Sordo ért fel harmadikként. Rautenbach megszerezte pályafutása első abszolút világbajnoki pontjait. A zimbabwei a negyedik helyen végzett. Hirvonen az ötödik helyen ért célba. A hazai versenyén szereplő Villagra hatodik, az olasz Galli hetedik, az osztrák Andreas Aigner pedig a nyolcadik lett. Erdélyi szász evangélikus püspökök listája Az alábbi lista az erdélyi szász evangélikus püspököket, más néven szuperintendenseket tartalmazza, hivatali idő szerinti sorrendben: NGC-objektumok listája (1-999) Ez a lista az NGC-katalógus elemeit tartalmazza 1-től 999-ig 100 elemes lebontásban. Forrás The constellation information in these tables is taken from The Complete New General Catalogue and Index Catalogue of Nebulae and Star Clusters by J. L. E. Dreyer, NASA/IPAC Extragalactic Database. Results for various objects R. W. Sinnott, editor. The Complete New General Catalogue and Index Catalogue of Nebulae and Star Clusters by J. L. E. Dreyer. Sky Publishing Corporation and Cambridge University Press (1988). ISBN 0-933-34651-4 SIMBAD Astronomical Database. Results for various objects B, P, Wakker, B, D, Savage, K, R, Sembach, P, Richter, M, Meade, E, B, Jenkins, J, M, Shull, T, B, Ake, W, P, Blair, W, V, Dixon, S, D, Friedman, J, C, Green, R, F, Green, J, W, Kruk, H, W, Moos, E, M, Murphy, W, R, Oegerle, D, J, Sahnow, G, Sonneborn, E, Wilkinson, D, G, York (2003). „The Far Ultraviolet Spectroscopic Explorer Survey of O VI Absorption in and near the Galaxy”. Astrophysical Journal Supplement Series 146, 1–123. o. DOI:10,1086/346230. Haveluy Haveluy település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 3110 fő (2015). Haveluy Bellaing, Wallers, Denain és Oisy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Magyarország rémálma A Magyarország rémálma egy 1999-es Dopeman-album. Számok Magyarország rémálma Mr. Dopeman, Mr. Dopeman Nagy dolgok Biztos úr (feat.: T.K.O. - Ogli G. és Kicsi Tyson) Enyém a világ Pénz beszél Intro (Semmi nem véd meg) Semmi nem véd meg [Dopeman verzió] (feat.: Ganxsta Zolee) Káosz! A 8 + a 13 (feat.: Ganxsta Zolee) Vendetta Ribancok El Mariachi A te életed Sokaknak hős volt DJ W. La Mafia Familia (feat.: MC Ducky, T.K.O. - Ogli G. és Kicsi Tyson) Outro Saint-Michel-d’Euzet Saint-Michel-d’Euzet település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 623 fő (2015). Saint-Michel-d’Euzet Carsan, La Roque-sur-Cèze, Sabran, Saint-Gervais, Saint-Laurent-de-Carnols és Saint-Paulet-de-Caisson községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Heringsdorf (Ostholstein) Heringsdorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Hotinka) A hotinkai fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-A-04585 sorszámon szerepel. Germania Inferior Germania Inferior a Római Birodalom egyik provinciája volt, a Rajna bal partján, amelyhez a mai Hollandia déli és nyugati területei, Flandria egyes részei és Észak-Rajna-Vesztfália tartoztak. A provincia legfontosabb települései: Castra Vetera és Colonia Ulpia Traiana (mindkettő a mai Xanten közelében), Coriovallum (Heerlen), Albaniana (Alphen aan den Rijn), Lugdunum Batavorum (Katwijk), Forum Hadriani (Voorburg), Ulpia Noviomagus Batavorum (Nijmegen), Traiectum (Utrecht), Atuatuca Tungrorum (Tongeren), Bona (Bonn), és a provincia fővárosa, Colonia Agrippinensis (Köln). Germania Inferior hadseregét a feliratokon az EX.GER.INF. (Exercitus Germania Inferior) rövidítéssel jelöltek. Több légió tartozott hozzá, ezek közül a I Minervia and XXX Ulpia Victrix légiók állomásoztak itt a leginkább állandóan. A római flottához tartozó Classis Germanica - amely a Rajnán és az Északi-tengeren való járőrözött - támaszpontja Castra Vetera volt, később Agrippinensis. Germania Inferiorban Kr. e. 50 körül alapítottak az első római településeket. Kezdetben Gallia Belgica része volt, önálló provinciává 90-ben vált, majd később császári provincia lett. Germania Superiortól északra feküdt, és a két provincia együtt alkotta a római uralom alatti Germaniát. Nevében az Inferior jelző arra utalt, hogy a folyó alsó folyásánál helyezkedett el. Germanioszok Germanioszok, ókori perzsa néptörzs. Hérodotosz szerint nomád életet élnek[forrás?], ő az egyetlen korabeli forrás, aki említést tesz róluk. Scinax jolyi A Scinax jolyi a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Francia Guyana endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, mocsarak. Macropygia A Macropygia a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe, a galambfélék (Columbidae) családjába és a galambformák (Columbinae) alcsaládba tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 10 faj tartozik: Macropygia phasianella amboinai kakukkgalamb (Macropygia amboinensis) Mackinlay-kakukkgalamb (Macropygia mackinlayi) uszályos kakukkgalamb (Macropygia magna) gesztenyebarna kakukkgalamb (Macropygia nigrirostris) piroskabátos kakukkgalamb (Macropygia ruficeps) andamáni kakukkgalamb (Macropygia rufipennis) csomósfarkú kakukkgalamb (Macropygia unchall) indonéz kakukkgalamb (Macropygia emiliana) Fülöp-szigeteki kakukkgalamb (Macropygia tenuirostris) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. május 2.) Atmofil elemek Az atmofil elemek a Szádeczky-Kardoss-féle geokémiai rendszer nyolcadik kategóriáját képezik. Ez a geokémiai osztályozás az elemek ionjainak természetes körülmények közti vegyületképző képességén és hajlandóságán alapul. A periódusos rendszer atmofil elemei az oxigén, hidrogén, nitrogén és a nemesgázok. Ezek az elemek a légkörben gáz halmazállapotban találhatók és a nemesgázok vegyületeket nem alkotnak. Az oxigén némiképp kilóg ebből a sorból, mert könnyen képez vegyületeket, és élettevékenység nélkül nem is lehetne a légkörben gáz formájában, csak megkötve az ásványokban. 1656 Suomi Az 1656 Suomi (ideiglenes jelöléssel 1942 EC) egy marsközeli kisbolygó. Yrjö Väisälä fedezte fel 1942. március 11-én. Steely Dan A Steely Dan amerikai rockegyüttes. Jelenleg egy állandó tag van a zenekarban: Donald Fagen. Volt tagok: Walter Becker, Jeff Baxter, Denny Dias, Jim Hodder, David Palmer, Royce Jones, Michael McDonald és Jeff Porcaro. (Porcaro pályafutása alatt csatlakozott a népszerű Toto együtteshez.) 1972-ben alakultak meg a New York állambeli Annandale-on-Hudsonben. Fennállásuk alatt 9 nagylemezt dobtak piacra. Egészen a mai napig működnek, de teljesen más felállással. Diszkográfia Can't Buy a Thrill (1972) Countdown to Ecstasy (1973) Pretzel Logic (1974) Katy Lied (1975) The Royal Scam (1976) Aja (1977) Gaucho (1980) Two Against Nature (2000) Everything Must Go (2003) Brand New Day A Brand New Day Sting tizedik szólóalbuma, amely 1999. szeptember 28-án jelent meg Angliában. A 9. helyen végzett a Billboard Top 200-as listán és több, mint 3 000 000 példányt adtak el belőle. A Desert Rose című dal, az algériai énekes, Cheb Mami és Sting előadásában hangzik el a lemezen. Eredetileg Hugh Padgham lett volna az album producere, de Sting inkább Kippert, a kísérőzenekar billentyűsét kérte fel, hogy legyen az album producere. Dallista A Thousand Years (Kipper, Sting ) – 5:57 Desert Rose – 4:45 Big Lie Small World – 5:05 After the Rain Has Fallen – 5:03 Perfect Love…Gone Wrong – 5:24 Tomorrow We’ll See – 4:47 Prelude to the End of the Game – 0:20 Fill Her Up – 5:38 Ghost Story – 5:29 Brand New Day – 6:19 Előadók Sting – basszusgitár , bv's, vg-8 guitar synth, ének Kipper – dobprogram, billentyűs hangszerek Dominic Miller – gitár Manu Katché – dob Vinnie Colaiuta – dob Jason Rebello – zongora , klavinet Chris Botti – trombita Továbbá Stevie Wonder – szájharmonika James Taylor – ének Cheb Mami – ének Branford Marsalis – klarinét Mino Cinelu – ütőhangszerek Dave Hartley – string arranger and conductor (3. és 6. szám), Hammond orgona B.J. Cole – pedal steel gitár Kathryn Tickell – Northumbrian pipes, hegedű Don Blackman – Hammond orgona Sté – ének Gavyn Wright – a vonósok vezetője (3. és 6. szám) Joe Mendez – háttérvokál Janice Pendarvis – háttérvokál Althea Rodgers – háttérvokál Marlon Saunders – háttérvokál Veneese Thomas – háttérvokál Darryl Tookes – háttérvokál Ken Williams – háttérvokál Tawatha Agee – háttérvokál Dennis Collins – háttérvokál Ettamri Mustapha – darbouka Farhat Bouallagui – string arrangement (második szám), conductor and leader Moulay Ahmed – húros hangszerek Kouider Berkan – húros hangszerek Salem Bnouni – húros hangszerek Sameh Catalan – húros hangszerek Producerek, mérnökök Producerek - Sting és Kipper Mérnökök - Simon Osborne, Neil Dorfsman, Geoff Foster és Chris Blair Fotográfusok - Olaf Heine és Carter Smith Dizájn - Richard Frankel Helyezések Album Díjak Grammy-díjak Arirang–1 Az Arirang–1 az első hazai gyártású dél-koreai Föld megfigyelő műhold. Nevét a népszerű Arirang népdalról kapta. Jellemzői Feladata, hogy mikrogravitációs környezetben tesztelje a műhold technikai egységeinek működőképességét. Küldetés A Daedeok Science Town Daejeon gyártotta, a Korea Aerospace Research Institute üzemeltette. Társműholdak: ACRIMSAT (Active Cavity Radiometer Irradiance Monitor Satellite) ( amerikai - japán ); Celestis–3 (amerikai). Más megnevezései is ismertek: Arirang I; KOMPSAT-1 (Korea Multi-Purpose Satellite); COSPAR : 1999-070A; SATCAT kódja: 26032. 1999. december 21-én a Vandenberg légitámaszpontból LC–576E (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Taurus hordozórakéta (Taurus 2110 T4) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 99,02 perces, 98.28° hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 694 kilométer, az apogeuma 729 kilométer volt. Háromtengelyesen stabilizált űregység. Tömege 469 kilogramm. Telemetriás rendszer S -sávban működött. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Hajtóanyaga és mikrómotorjai segítették a stabilitást és a pozíció tartását. Tervezett szolgálati ideje 3 év. Műszerei: EOC (Electro-Optical Camera) – térképészeti célokra, OSMI (Ocean Scanning Multispectral Imager) – multispektrális szkenner, SPS (Space Physics Sensor) műszercsomag HEPD (High Energy Particle Detector) – nagy energiájú részecske detektor, PES (Proton and Electron Spectrometer) – proton és elektron spektrométer LET (Linear Energy Transfer Spectrometer) – spektrométer, TDM (Total Dose Monitor) – dózismérő, SEM (Single Event Monitor) – műszerekre ható sugárterhelés ellenőrzése, IMS (Ionosphere Measurement Sensor) – ionoszféra vizsgáló szenzor, ETS (Electron Temperature Sensor) – elektronok hőmérsékletének mérése, EDS (Electron Density Sensor) – elektron sűrűség mérése, 2008. január 6-án megszűnt a kapcsolat (áramellátási okok miatt) Fontaniva Fontaniva település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 8087 fő (2017. január 1.). Fontaniva Carmignano di Brenta, Grantorto, Cittadella és San Giorgio in Bosco községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Frascati Frascati település Olaszországban, Lazio régióban, Róma megyében. Lakosainak száma 22 331 fő (2017. január 1.). Frascati Monte Porzio Catone, Róma, Grottaferrata és Monte Compatri községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Igor Vasziljevics Kurcsatov Igor Vasziljevics Kurcsatov oroszul: И́горь Васи́льевич Курча́тов (Szim, 1903. január 12. – Moszkva, 1960. február 7.) szovjet fizikus, a szovjet atomkutatás „generálisa”. Az atomenergia felszabadításáért és gyakorlati hasznosításáért folyó kutatásban a szovjet tudósok, atomfizikusok egész gárdája vett részt. Ioffe, Fljorov, Zeldovics, Hariton és mások értékes elméleti és gyakorlati kutatómunkával segítették elő az atombomba, illetve az atomreaktor megalkotását. Kurcsatov sokszor erő felett is nagyon sokat dolgozott és tevékenységének jelentősége szovjet kortársai közül is kiemeli őt. Élete 1903-ban született, és már 30 éves korában a fizikai tudományok doktora, egyetemi tanár volt. Kezdetben a dielektrikumok problémáival foglalkozott és csak amikor Ioffe meghívására a leningrádi Műszaki Fizikai Intézethez került, akkor kezdett a mesterséges radioaktivitással és az uránhasadással behatóbban foglalkozni. Az intézetben ő vezette ezt a kutatómunkát, hihetetlen lendülettel és kitartással. Munkatársai tréfásan csak "generális"-nak hívták, mert minden őt érdeklő dologban azonnal átvette a kezdeményező szerepet. 1940 elején már közleményei jelentek meg a nyugati szaklapokban az uránhasadásról, a második világháború azonban megakadályozta a nagy lendülettel elkezdett munkát. Az Állami Honvédelmi Bizottság Kurcsatovot bízta meg az atombomba létrehozásával. 1943 eleje óra Moszkvában dolgozott, az év júliusában kezdték építeni az Atomenergia Intézetet. Ciklotront állítottak fel, de még mielőtt az atombomba elkészült volna, az amerikaiak elpusztították Hirosimát és Nagaszakit. Kurcsatov ezután az atomreaktor felépítésére koncentrálta erejét. 1946. december 24-én este öt munkatársával együtt begyújtotta az első szovjet atomreaktort. Elkészült az első ipari reaktor terve is, majd 1953. augusztus 12-én, hét hónappal az amerikai bomba után, felrobbant az első szovjet kísérleti hidrogénbomba. A már legendás "kurcsatovi munkatempó" azonban nemcsak környezetét tette próbára, hanem aláásta az ő egészségét is. 1956 tavaszán elszenvedett részleges bénulásából nehezen gyógyult fel, s valójában végig betegeskedett, 1960. február 7-én bekövetkezett haláláig. Nevét nemcsak a Kurcsatov Intézet, hanem a 104-es rendszámú transzurán elem is őrzi, amit kurcsatóviumnak neveztek el. Női 200 méteres vegyesúszás az 1974-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1974-es úszó-Európa-bajnokságon a női 200 méteres vegyesúszás versenyeit augusztus 18-án rendezték. A versenyszámban 27-en indultak. A győztes az NDK-beli Ulrike Tauber lett, aki a döntőben világcsúcsot úszott. A magyar induló Kiss Éva a 16. helyen végzett. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Crocidura dhofarensis A Crocidura dhofarensis („zofári cickány”) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a fehérfogú cickányok (Crocidurinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A faj egyetlen helyről ismert: Omán délnyugati részéről, a Zofár kormányzóságbeli Hadráfi közeléből. Élőhelyének kiterjedése nem ismert. Peal de Becerro Peal de Becerro település Spanyolországban, Jaén tartományban. Peal de Becerro Cazorla, Quesada, Úbeda, Castril, Cortes de Baza és Pozo Alcón községekkel határos. Lakosainak száma 5290 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Elmar Altvater Elmar Altvater (Kamen, 1938. augusztus 24. – 2018. május 1.) német közgazdász, filozófus, szociológus, politológus és egyetemi tanár. Művei 1969: Die Weltwährungskrise . 1969: Gesellschaftliche Produktion und ökonomische Rationalität - Externe Effekte und zentrale Planung im Wirtschaftssystem des Sozialismus. 1979: Vom Wirtschaftswunder zur Wirtschaftskrise, Berlin (West). (Jürgen Hoffmannnal és Willi Semmlerrel) 1983: Alternative Wirtschaftspolitik jenseits des Keynesianismus - Wirtschaftspolitische Optionen der Gewerkschaften in Westeuropa. (Kurt Hübnerrel és Michael Stangerral) ISBN 3-531-11620-7 1987: Sachzwang Weltmarkt. Verschuldungskrise, blockierte Industrialisierung, ökologische Gefährdung - der Fall Brasilien. 1991: Die Zukunft des Marktes. Ein Essay über die Regulation von Geld und Natur nach dem Scheitern des "real existierenden Sozialismus". (lefordítva angolra The Future of the Market: An Essay on the Regulation of Money and Nature after the Collapse of 'Actually Existing Socialism' címen. Angol ISBN 0-86091-610-3 ISBN 978-0860916109 1991: The Poverty of Nations: A Guide to the Debt Crisis-From Argentina to Zaire . Szerzők: Kurt Hübner, Jochen Lorentzen, Elmar Altvater (szerző, szerkesztő), Raul Rojas (szerkesztő), (St. Martin's Press) ISBN 0-86232-949-3 1992: Der Preis des Wohlstands oder Umweltplünderung und neue Welt(un)ordnung . Münster 1994: Tschernobyl und Sonnenbrand oder: Vom Sinn physikalischer Kategorien in den Sozialwissenschaften. Replik auf die Kritik von Wolfgang Hein, in: Peripherie, Nr. 54, S. 101-112 1996: Birgit Mahnkopffal: Grenzen der Globalisierung. Ökonomie, Ökologie und Politik in der Weltgesellschaft . ISBN 3-929586-75-4 1999: "Restructuring the space of democracy: the effects of capitalist globalization and the ecological crisis on the form and substance of democracy" in Global Ethics and Environment , Editor Nicholas Low ISBN 0-415-19736-8 2002: (Birgit Mahnkopffal): Globalisierung der Unsicherheit – Arbeit im Schatten, schmutziges Geld und informelle Politik . ISBN 3-89691-513-4 2005: Das Ende des Kapitalismus, wie wir ihn kennen. Eine radikale Kapitalismuskritik. Münster: Westfälisches Dampfboot. ISBN 978-3-89691-627-3 2007 Elmar Altvater & Birgit Mahnkopf: Konkurrenz für das Empire. Die Zukunft der Europäischen Union in der globalisierten Welt. ISBN 978-3-89691-652-5 2008 Elmar Altvater & Achim Brunnengräber (szerk.), Ablasshandel gegen Klimawandel? Marktbasierte Instrumente in der globalen Klimapolitik und ihre Alternativen. ISBN 978-3-89965-291-8 2010 Der große Krach, oder die Jahrhundertkrise von Wirtschaft und Finanzen, von Politik und Natur. ISBN 978-3-89691-785-0 Ville Larinto Ville Larinto (Lahti, 1990. április 11. –) finn síugró. Finn bajnok és világkupa győztes. Sportpályafutása 2007-08-ban debütált a síugró világkupában, Kuusamóban, 2007 december 1-jén, itt a 36. lett. Első pontjait 2007 december 30-án, a négysáncverseny első állomásán, Oberstdorfban szerezte, ahol a 29. helyezést érte el. Az igazi áttörést azonban a 2008-09-es szezon hozta. Larinto a 9. lett Kuusamonál, majd egy héttel később másodikként végzett Gregor Schlierenzauer mögött Trondheimben, Norvégiában. 2010-ben megnyerte a finn bajnokságot Rovaniemiben. Ugyanebben az évben szintén a hazájában Kuopióban rendezett síugrók világkupa-sorozatán mindössze egytizeddel megelőzte honfitársát Matti Hautamäkit és első lett. Scinax parkeri A Scinax parkeri a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Bolíviában valamint valószínűleg Brazíliában és Paraguayban él. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők, szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, nedves szavannák, szubtrópusi vagy trópusi nedves bozótosok, szubtrópusi vagy trópusi időszakosan nedves vagy elárasztott rétek, időszakos édesvízi tavak, legelők, lepusztult erdők. Merlino Merlino település Olaszországban, Lombardia régióban, Lodi megyében. Lakosainak száma 1746 fő (2017. január 1.). Merlino Comazzo, Paullo, Rivolta d’Adda, Settala, Spino d’Adda és Zelo Buon Persico községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Boqueho Boqueho település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 1082 fő (2015). Boqueho Cohiniac, Lanrodec, Le Leslay, Plouagat, Plouvara, Saint-Fiacre és Saint-Gildas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az Egy kapcsolat szabályai epizódjainak listája Ez a szócikk a Egy kapcsolat szabályai című sorozat epizódjait listázza. Preston Preston város az Egyesült Királyságban, Anglia területén Lancashire grófság székhelye. A Ribble folyó torkolatának csúcsában fekszik. Lakossága 140 ezer fő volt 2012-ben. A város ipari központ, fontos a repülőgép-, teherautó-, autóbusz-gyártása és gépipara. A prestoni kikötő helyén, amelyet 1981-ben zártak be, 182 ha-os területet alakítottak ki szabadidős tevékenységekre, továbbá lakónegyedek építésére. 8937 Gassan A 8937 Gassan (ideiglenes jelöléssel 1997 AK19) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. T. Okuni fedezte fel 1997. január 13-án. Papercut A Papercut a Linkin Park harmadik kislemeze. Ez az első szám a Hybrid Theory albumról. A kislemez soha nem jelent meg hivatalosan az Egyesült Államokban. A szám a 14. lett a brit kislemezlistán 2001-ben és még hat hétig rajta volt, és 32. lett a Modern Rock Tracks listán 2002-ben. A szám A „Papercut” egy paranoiás emberről szól. A számban nincs akusztikus hangszer, pedig a Brad Delson és Phonix is akusztikus gitáron játszik a klipben. A zenében van dob, de Rob Bourdon a klipben nem dobol. Chester Bennington azt mondta, hogy a Papercut a kedvenc száma a Hybrid Theory albumról. A koncerteken a „something in here's not right today” sor megváltozott „something inside's not right today”-re. A Linkin Park remixalbumán, a Reanimationön hallható a dal egy remixváltozata, aminek Ppr:Kut a címe. Ezt a remixet Cheapshot készítette. A klip A klipben az együttes egy látszólag elhagyatott házban tartózkodik. Egy szobában játsszák a számot, ahol Xero albumuk borítója van megfestve egy képen. Ezt a képet Mike Shinoda festette a forgatás előtti éjszakán. Bal oldalon van egy sötét konyha, ahol a szenvedő, paranoiás ember tartózkodik, jobb oldalon van egy laboratórium, benne egy érdekes teremtménnyel. A szám előrehaladtával, a teremtmény szitakötőket enged szabadjára, miközben a kép mozog a falon. Rob Bourdon szemei is szétfolynak, hála a speciális effekteknek. Ezenkívül van még egy madárszobor is a szobában, ami a fejét forgatja, egy pillanatra Mike ujjai megnyúlnak. A videóban, csak Rob Bourdon veszi észre, hogy furcsa dolgok történnek körülöttük. A dalszöveg fel van írva a két sötét szoba falára. A klip közepe felé nagyon gyorsan átfut a zenekar között egy furcsa alak (a paranoiás). A klipet Nathan „Karma” Cox és Joseph Hahn rendezte. Nem jelent meg az Egyesült Államokban. Számlista Papercut Points of Authority (Live on BBC Radio One) Papercut (Live at Docklands Arena, London) Papercut (Videoklip) Maximilianus Transylvanus Maximilianus Transylvanus, más írásmódok, illetve megnevezések szerint: Maximilanus Transilvanus, Erdélyi Miksa (kb. 1490-1538) uralkodók tanácsosa, diplomata, humanista, a Magellan-expedíció első krónikása. Élete és munkássága Kortárs biográfia nem készült Maximilianus Transylvanusról. Csak a 19. században kezdték kutatni életét, összegyűjteni különböző levéltárakból a reá vonatkozó adatokat, feljegyzéseket. Születési helyét nem ismerjük, de a tudományos közvélekedés szerint 1490 körül születhetett. Származását nem bizonyítják közvetlen okiratok, és bár vannak, akik vitatják, de erdélyi származása ma már bizonyosra vehető. (Származásáról részletesebben: lásd lentebb). Már serdülő korában udvarába vette és tanulmányaiban támogatta Matthäus Lang gurki püspök, később salzburgi érsek, „aki Magyarország és Erdély valamennyi humanistájával levelezésben állt, és valószínűleg innen jövő kérésre pártfogolta az anyagiakban szegény, de szellemi téren gazdag képességekkel rendelkező erdélyi fiút”. Az újabb kutatások valószínűsítik, hogy a karintiai Gurkban, a patrícius-gyermekek számára létesített székesegyházi iskolában tanult, és itt kedvelhette meg humanizmus korának irodalmát és tudományát. Feltehetőleg ekkor cserélhette fel - a humanista korszellem hatására és a humanisták szokásának megfelelően - eredeti nevét a klasszikusabb hangzású latinra. Tizenhat éves korában verseket írt, és titkári szolgálatot látott el I. Miksa (Maximilian) német-római császár udvari tisztviselői mellett. 1505-ben jelen volt a kölni, majd 1507-ben a konstanzi birodalmi gyűlésen. 1511-ben kétszer is járt Miksa udvari futáraként VIII. Henrik angol király udvarában. 1512-ben Veronában járt (egy innen küldött levélben számol be, milyen brutalitással foglalták el a francia és a császári csapatok Brescia városát). Ebben az időben valószínűleg Georg von Neudeck trienti hercegérsek titkára volt. 1514-től már Spanyolországban tartózkodott, ahol Matthäus Lang érsek érdekeit képviselte Miksa császár udvarában. Miksa halála után, 1519 májusában, unokáját, Károlyt választották meg a németek királyuknak. Amikor a németek küldöttsége 1519 novemberében első ízben jelent meg az ifjú V. Károly király előtt Spanyolországban, akkor Maximilianus Transylvanust már a király titkáraként említik. Az ekkor elhangzott beszédeket és a választási okmányokat ő örökítette meg latin nyelven egy 15 oldal terjedelmű levélben. A levél szövege hamarosan nyomtatásban is megjelent. 1519-ben a spanyol Nagy Tanács tagja lett. 1520 májusában elkísérte V. Károlyt angliai útjára, Canterbury-be, majd Németországba utaztak. Október 23-án részt vett V. Károly császárrá koronázásán Aachenben. 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlésen aktív szereplője volt Luther meghallgatásának és a vele szemben foganatosított intézkedéséknek. 1520/1521 körül vette el feleségül Francisca de Haro-t, Diego de Haro lányát, a dúsgazdag kereskedőnek és hajózási vállalkozónak, Cristopher de Haro-nak az unokahugát. 1522. év elején Genfben tartózkodott; nyáron tagja volt az angol királyt Londonban meglátogató császár kíséretének, majd ugyanezen év őszén Spanyolországban, Valladolidban járt. Itt írta meg 1522. október 24-én híressé vált levelét, melyet rendszerint De Moluccis insulis néven szoktak emlegetni (részletesebben lásd lentebb) és amelyben beszámolt a föld első körbehajózásáról. 1527-ből fennmaradt Erasmushoz írt két levele (március 28. és november 6.). 1529-ben részt vett a speyeri birodalmi gyűlésen. 1530-ban meghalt felesége, az akkor 25 éves Francisca. 1530-tól II.Lajos magyar király özvegyének, Mária királynénak politikai tanácsadója volt. 1931-ben újra megnősült, Catherine de Molt vette feleségül. 1534-ben tagja volt a dán trón betöltése ügyében Észtországba, Dániába és Svédországba küldött bizottságnak. 1537-ben megvásárolta a Bouchout kastélyt és uradalmat Ruprecht (Robbrechte) de la Marck hercegtől. 1538 őszén, amint a fennmaradt hagyatéki iratokból kiderül, hunyt el.Örököseiként második feleségét és két kiskorú leánygyermekét, Jaenne-t és Marie-t jegyezték. Temetkezési helye ismeretlen. De Moluccis Insulis 1519 augusztusában indult el Magellán öt hajóból álló flottája világkörüli útjára, annak reményében, hogy az eddigieknél rövidebb utat találnak a távolkeleti fűszerszigetekhez. Magellán útközben ugyan életét vesztette, de a közel három évig tartó, viszontagságokban bővelkedő hajóút végén egy hajó, a Victoria, hazaért Spanyolországba Juan Sebastián Elcano vezetésével, 1522 szeptemberében. Maximilian Transylvanus akkor éppen Spanyolországban tartózkodott, s mint a király diplomatája, természetesen élénken érdeklődött az expedíció tapasztalatai iránt. A hajósokkal való kapcsolatfelvételt segítette számára, hogy feleségének nagybátyja, Christopher de Haro, a gazdag kereskedő, a Magellán-expedició társfinanszírozója volt. Transylvanus részletesen kikérdezett három túlélőt, Juan Sebastián Elcanót, Francisco Albót és Hernando de Bustamantét. A tőlük hallottak alapján számolt be a Victoria visszaérkezését követően alig egy hónappal, október 24-én kelt hosszú latin nyelven írt levélben az expedíció kalandos útjáról. Címzettje ifjúkori patrónusa, Matthäus Lang von Wellenburg salzburgi érsek, a korábbi gurki püspök volt. A levél igen nagy feltűnést és érdeklődést keltett; 1523 januárjában már nyomtatásban is megjelent a kölni Cervicornus kiadásában, majd ugyanezen év novemberében Rómában, könyv alakban. A későbbi években még számos kiadás követte Európa különböző városaiban, részben latinul, részben más élő nyelvekre lefordítva. – Az expedíció egyik résztevője, Antonio Pigafetta is megírta néhány év múlva úti beszámolóját, de az csak 1536-ban jelent meg Velencében; a velencei kiadás eredeti példányban nem maradt fenn, hanem csak kéziratban, olasz és francia nyelven. Jóval később, csak 1800-ban jelent meg újra nyomtatásban. Származásának kérdése Egyes, nem bizonyított vélekedések - például Johannes Schöner (1477-1547) német matematikus, csillagász és térképész - szerint Maximilianus német származású volt. Ezzel szemben amikor Maximilianus a krónikájában egy feltűnően civilizált sziámi népességről ír, és azokat a németekhez hasonlítja, akkor azt a kifejezést használja, hogy „mint a mi németjeink”, s nem pedig „mint mi németek”. Vannak, akik a 16. században előforduló flamand Zevenbergen hely-, illetve Zevenberger családnévvel igyekeznek összefüggésbe hozni a Transylvanus nevet. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy Zevenberger latin változata legföljebb Septimontius lehetne, semmiképp az Erdély latin nevéből származó Transylvanus. Székely István, az első magyar világkrónika írója, 1558-ban „földi”-jeként említi Maximilianus Transylvanust. Czvitinger Dávid felvette a magyar írók közé az 1711-ben megjelent „Specimen Hungariae Literatae” című munkájában, bár minden bizonyíték nélkül. Bod Péter az 1767-ben megjelent első magyar nyelvű irodalomtörténeti lexikonban, a „Magyar Athenas”-ban Erdélyi Miksa néven emlegeti, bár nyitva hagyja a kérdést: „Szász volt-é, vagy Magyar? Nem elég világos.” Sigmund Herberstein (1486-1566) császári tanácsos Maximilian von Sibenpergen névvel említi, Konrad Peutinger (1465-1547) humanista pedig Maximilan Sybenberger néven emlegeti, ami egyértelműen Erdély német elnevezésére (Siebenbürgen) utal. Mindketten kortársai, sőt valószínűleg személyes ismerősei voltak Maximilianusnak. Az egyik legfontosabb érv Maximilianus erdélyi származása mellett: A neves humanista Oláh Miklós pécsi püspök, majd esztergomi érsek egy 1534. február 8-i levelében mint „Maximilianus noster Transylvanus”-ról, vagyis a mi erdélyi Maximilianus-unkról emlékezik meg, akivel Brüsszelben szoros barátságot kötött a haza közössége miatt. „Közös szülőföldünk okán rendkívüli bizalmas viszonyban vagyunk egymással, amint ő is mondja és én is gondolom (pro ea, quae inter nos ob patriam communem intercedit familiaritas ut ipse dicit, ergo qouque ita credo, non vulgaris). Márpedig Oláh Miklósról köztudott, hogy az erdélyi Nagyszebenben született. 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság (selejtező – E csoport) A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjének E csoportjának mérkőzéseit tartalmazó lapja. A csoportban Anglia, Horvátország, Oroszország, Izrael, Macedónia, Észtország, és Andorra szerepelt. A csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben játszottak egymással. Horvátország és Oroszország kijutott az Európa-bajnokságra. Moustey Moustey település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 683 fő (2015). Moustey Belin-Béliet, Belhade, Mano, Pissos és Saugnacq-et-Muret községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kálium-szulfit A kálium-szulfit (E225) egy fehér színű, kénes szagú, granulátum, melyet az élelmiszeriparban tartósítószerként használnak. A kálium kénessavas sója, képlete K2SO3. Erős antioxidáns hatása miatt meggátolja a mikroorganizmusok szaporodását. A fényképészetben a negatívok előhívása során is alkalmazhatják a többi szulfithoz hasonlóan. Egészségügyi hatások por formájában belélegezve irritációt okozhat az emésztőrendszerbe akár nagyobb mennyiség is bekerülhet, közvetlen kockázatot csak a szulfit-érzékenyekre, és az asztmásokra jelent. Számukra akár minimális mennyiség is kellemetlen tüneteket válthat ki tömény oldatban bőrrel érintkezve irritációt okozhat szembe kerülve fájdalmas égető érzést okozhat A Broken Frame Az A Broken Frame a Depeche Mode 1982-ben megjelent második stúdióalbuma, melyet 2006-ban újrakeverve ismét kiadtak. A lemez tartalma: 1982 MUTE / Stumm 9 Leave in Silence – 4:51 My Secret Garden – 4:46 Monument – 3:15 Nothing to Fear – 4:18 See You – 4:34 Satellite – 4:44 The Meaning of Love – 3:06 A Photograph of You – 3:04 Shouldn't Have Done That – 3:12 The Sun & The Rainfall – 5:02 2006 MUTE / DM CD 2 (CD/SACD + DVD) / CDX STUMM 9 (CD/SACD) Disc 1: SACD/CD – A Broken Frame lemez anyaga. Disc 2: DVD – A Broken Frame lemez anyaga DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo formátumban, + bónuszanyagok. Leave in Silence – 4:51 My Secret Garden – 4:46 Monument – 3:15 Nothing to Fear – 4:18 See You – 4:34 Satellite – 4:44 The Meaning of Love – 3:06 A Photograph Of You – 3:04 Shouldn't Have Done That – 3:12 The Sun & The Rainfall – 5:02 Bonus Tracks (DTS 5.1, Dolby Digital 5.1 és PCM Stereo): My Secret Garden (Live in Hammersmith, October 1982) – 7:28 See You (Live in Hammersmith, October 1982) – 4:11 Satellite (Live in Hammersmith, October 1982) – 4:28 Nothing to Fear (Live in Hammersmith, October 1982) – 4:28 The Meaning of Love (Live in Hammersmith, October 1982) – 3:14 A Photograph of You (Live in Hammersmith, October 1982) – 3:21 Now This Is Fun – 3:42 Oberkorn (It's a Small Town) – 4:07 Excerpt From: My Secret Garden – 3:14 Egyéb anyagok: Depeche Mode 82-83 (The Beginning Of Their So-called Dark Phase) [27 perces videó] Valamennyi szám Martin Gore szerzeménye. Adelgund Az Adelgund német eredetű női név, jelentése: nemes + harc. Rokon nevek Adelgunda Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években az Adelgund szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Adelgund sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok január 30. Günandromorfia A günandromorfia (gör. güné = nő, androsz = férfi) az a jelenség, amikor egy élőlény hím és nőstény jellegzetességeket is mutat. Leginkább a rovarok, illetve lepkék vizsgálatában (entomológia, illetve lepidopterológia) használatos. A lepkéknél jól megfigyelhető a jelenség, ivari kétalakúságuk miatt. A günandromorfizmusra ismerünk példát a rákoknál (főleg homároknál), ritkán előfordul madaraknál is. Jó példa a madarak günandromorfiájára a zebrapinty. Ezeknél a pintyeknél lateralizált agyi struktúrák alakulnak ki a közös szteroid-jelzőrendszer ellenére, ami erős bizonyíték egy nem hormonokra épülő, az agy differenciálódását szabályozó, elsődleges nemi meghatározó mechanizmus létezésére nézve. Egy günandromorf élőlény mutathat kétoldali szimmetriát, azaz lehet egy hím és egy nőstény oldala, vagy lehet mozaikos, ebben az esetben az ivarok nem különülnek el ilyen világosan. A kétoldali günandromorfia az egyedfejlődés kezdeti szakaszában jöhet létre, amikor az élőlény 8-64 sejtből áll. Később a günandromorf mozaikossá válik. A neves író és lepidopterológus kutató, Vladimir Nabokov Speak, Memory című önéletrajzában leír egy gyönyörű, egyik oldalán hím, másikon nőstény günandromorf pillangót, amit fiatalkorában talált a család oroszországi birtokán. A házityúknál is előfordul günandromorfia. Zaltbommel vasútállomás Zaltbommel vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Zaltbommel községben, Zaltbommel településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Utrecht–Boxtel-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Geldermalsen vasútállomás ’s-Hertogenbosch vasútállomás Langenlehsten Langenlehsten település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 167 fő (2014. január 2.). Langenlehsten Göttin (Lauenburg) községgel határos. Népesség A település népességének változása: Csinos tarkamókus A csinos tarkamókus (Callosciurus erythraeus) Délkelet-Ázsiában honos mókusfaj. Állatkertből, illetve állatkereskedésből megszökött példányai Európában több helyen is meghonosodtak. Megjelenése A csinos tarkamókus közepes méretű mókusfaj, testhossza (farok nélkül) 20–26 cm, a farok 17–20 cm; testsúlya pedig 0,3-0,43 kg. A hímek és nőstények külsőre nem különböznek egymástól jelentősen. Színezetük változatos lehet: hátuk és farkuk többnyire olívabarna vagy szürkésbarna agutiszín (az egyes szőrszálak is többszínűek, jellemzően a végük fekete). A hasuk általában élénk vörösbarna, de lehet teljesen szürke, esetleg vörösbarna egy középső hosszanti agutisávval. Fülei rövidek, 19–24 mm-esek, az európai mókustól eltérően nincs a csúcsán szőrpamacs. Lábujjaikon erős karmokat viselnek, amelyekkel jól meg tudnak kapaszkodni a fák kérgén és lyukakat tudnak ásni a földben az eltárolandó téli eleségnek. Csukló- és bokaízületük a famászáshoz idomulva különösen nagy szögben tud elfordulni. Szemei nagyok, kidomborodóak és látóterük egészen nagy: a fej elfordítása nélkül látják, hogy mi van mögöttük, fölöttük és alattuk. Retinájuk vizsgálatából kiderült, hogy színlátásuk is igen jó. Kromoszómaszáma 2n = 40. Különböző szerzők több mint 30 alfajt írtak le színezet és az elterjedési terület alapján, ezekből négy alfajcsoport általánosan elismert: C. erythraeus erythraeus C. erythraeus flavimanus C. erythraeus sladeni C. erythraeus styani Eredeti elterjedési területén összetéveszthető a platánmókussal (Callosciurus notatus), amelynek azonban hasa oldalán jól látható, hosszanti fekete csík található. Elterjedése Eredetileg Délkelet-Ázsiában honos, Északkelet-Indiában, Mianmarban, Thaiföldön, a Maláj-félszigeten, az Indokínai-félszigeten, Dél-Kínában és Tajvanon. Állatkertből vagy állatkereskedésből kiszökött példányok az 1930-as évektől kezdve meghonosodtak Japánban, az 1970-es évektől Argentínában és Franciaországban (Cap d'Antibes környéke), 1998-tól Hollandiában (Weert), a 2000-es években pedig Belgiumban (Dadizele) Életmódja Délkelet-Ázsiában a szubtrópusi örökzöld vagy lombhullató hegyi erdők lakója volt, de új élőhelyein jól alkalmazkodott a mérsékelt övi lombos erdőkhöz vagy a városi parkokhoz. A nőstények Japánban 0,3-0,5 hektáros területem belül mozognak (Franciaországban 3-3,5 ha); míg a hímek 2-től (Japán) 8 hektáros (Franciaország) területen keresnek élelmet. Nem territoriális állatok, az egyes példányok területei átfedhetnek. Ha két mókus találkozik, egyikük megkergetheti a másikat, de az is előfordul, hogy nem törődnek egymással. Az azonos régióban élő, egymással találkozó mókusok között hierarchia figyelhető meg. Mindenevők, különböző növényi részekkel (levelek, rügyek, virágok, gyümölcsök, magok, kéreg), gombákkal és rovarokkal, madártojásokkal, csigákkal egyaránt táplálkoznak. Többnyire a fákon keresnek eledelt, de jelentős időt tölthetnek a talajon is. Tajvani japán és francia megfigyelések szerint egész évben történhet párzás. Az ovuláló nőstény körül 9-17 hím is összegyűlhet és megküzdenek egymással a párzás jogáért. A győztes hím egy darabig őrzi a nőstényt, de idővel otthagyja, így az végül több hímmel is párzik. A nőstények évente 0-3 alkalommal is vemhesek lehetnek (átlagosan 1,9-szer Tajvanon és 1,2-szer Japánban). Egyszerre 1-4 (jellemzően 2) utódot hoznak a világra, amelyeket fogságban 47-49 napig szoptatnak. Az ivadékok számára védett helyen fészket építenek. A kicsik körülbelül egyéves korukban válnak ivaréretté; ilyenkor elvándorolnak a szüleik területéről és saját élőhelyet keresnek. Fogságban 16 évig is él. Fő ellenségeik a sárgatorkú nyest, a leopárdmacska és egyéb kisragadozók, a kígyók és a ragadozó madarak (kontyos kígyászsas, bogarászó ölyv) de a városokban a kóbor macskák is ritkíthatják a számukat. Megfigyelték, hogy a mókusok a kisragadozókra, madarakra és kígyókra más-más féle figyelmeztető hangjelzést adnak ki. Természetvédelmi helyzete A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. A Távol-Keleten a termesztett kaméliamagok elfogyasztásával és a fenyők kérgének megrágásával (egyes ültetvényeken a fák 80-90%-át károsították) jelentős mezőgazdasági károkat okozhat és előfordult, hogy elrágták a telefonkábeleket. Japánban és Európában invazív fajként tartják számon (szerepel az Unió inváziós fajjegyzékében), mert megeszi az énekesmadarak tojásait és kiszorítja az őshonos japán, illetve vörös mókust. Állatkertekben, illetve házi díszállatként is tartják. Papilio polyxenes A Papilio polyxenes a rovarok (Insecta) osztályának lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a pillangófélék (Papilionidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Papilio polyxenes előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb része, valamint Dél-Kanada. Alfajai Papilio polyxenes americus (Kollar, 1849) Papilio polyxenes asterius (Stoll, 1782) Papilio polyxenes coloro (Wright, 1905) Papilio polyxenes gerardi (Bollino and Vitale, 2002) Papilio polyxenes kahli (Chermock, 1937) Papilio polyxenes polyxenes Fabricius, 1775 Papilio polyxenes sadalus (Lucas, 1892) Papilio polyxenes stabilis (Rothschild & Jordan, 1906) Megjelenése A szárnyfesztávolsága 80-115 milliméter. Ez a lepkefaj védelmi célból, a mérgező Battus philenor nevű lepkét utánozza. Szárnyainak alapszíne fekete; rajta számos sárga mintával. Szaporodása A nőstény, nyáron a petéit a zellerfélékre (Apiaceae) rakja le. A körülbelül 5 centiméteres hernyón élénk, rikító mintázat van, ami ragadozóinak visszariasztására szolgál. Az állat a telet bábként vészeli át. Az imágó április végétől egészen október végéig repül. NGC 2403 Az NGC 2403 (más néven Caldwell 7) egy spirálgalaxis a Camelopardalis (Zsiráf) csillagképben. Felfedezése Az NGC 2403 galaxist William Herschel fedezte fel 1788-ban. Egyike az északi égbolt látványosabb objektumainak, melyeket Charles Messier kihagyott saját katalógusából. Tudományos adatok Az NGC 2403 131 km/s sebességgel távolodik tőlünk. Ezidáig két szupernóvát figyeltek meg a galaxisban: SN 1954J, melyet 1954 . október 24. fedeztek fel. SN 2004dj, mely II-P típusú szupernóva , és 2004 . július 31-én fedezték fel. Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2008. július 23.) 8962 Noctua A 8962 Noctua (ideiglenes jelöléssel 2771 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Sam Ricketts Samuel Derek "Sam" Ricketts (Wendover, 1981. október 11.) walesi labdarúgó, hátvéd, jelenleg a Coventry City játékosa. Pályafutása A kezdetek Ricketts az Oxford Unitednél kezdte a pályafutását, 1999-ben. 2002-ben kölcsönadták a Nuneaton Borough-nak, majd 2003-ban szerződést bontottak vele. Ezután az ötödosztályú Telford Unitedhez került. Swansea City 2004-ben megszűnt a Telford, így Rickettsnek új csapatot kellett keresnie. Végül a negyedosztályban, a Swansea Citynél kötött ki. Első szezonjában olyan jól teljesített, hogy meghívták a walesi válogatottba is. Minden sorozatot egybevéve 103 mérkőzésen lépett pályára a Swansea színeiben és három gólt szerzett. Hull City 2006. július 14-én 300 ezer fontért leigazolta a Hull City. Remekül kezdett a klubnál, az első tíz meccset kivétel nélkül végigjátszotta. Egy Hartlepool elleni mérkőzésen azonban arccsonttörést szenvedett, ami miatt hetekig nem léphetett pályára. A 2008-as másodosztályú rájátszás döntőjén, a Bristol City ellen végig a pályán volt. Csapata győzött, így története során először feljutott az élvonalba. Bolton Wanderers 2009. július 23-án a Hull bejelentette, hogy elfogadta a Bolton Wanderers Rickettsért tett 2 millió fontos ajánlatát. Az átigazolás két nappal később történt meg, a játékos egy három évre szóló szerződést írt alá új csapatával. Augusztus 15-én, a Sunderland ellen debütált. Válogatott Ricketts Angliában született, viszont walesi származása lehetővé tette a számára, hogy walesi válogatott legyen. 2005. február 9-én, Magyarország ellen lépett először pályára nemzeti csapatában. Eddig 52 alkalommal ölhette magára a walesi csapat mezét. Pece-patak (Miskolc) A Pece-patak Miskolc északi területének vízgyűjtője, több ágból egyesült medre a Szinvába torkollik. Manapság jobbára csekély vízhozammal rendelkezik, de korábban szabályozatlansága miatt többször okozott károkat és árvizeket, mint a Szinva. A legsúlyosabb az 1878-as miskolci árvíz volt, amely a 19. századi Magyarország legtöbb halottat követelő áradása volt. A Pece medrei a belvárosban föld alatti csatornákban futnak. A Pece ágai Miskolc belvárosától északra több, nagyjából észak-dél, északnyugat-délkelet irányú völgy helyezkedik el, ezekben „folynak” a Pece ágai. Történeti források hat Pece-ágról számolnak be: Bedegvölgyi ág (8480 m), Nagy ág (4600 m), Középső ág (2100 m), Bábonyi bérci ág (6800 m), Pápa- és Darvasvölgyi ág (2085 m), valamint a Forrásvölgyi ág (3000 m) – ma négy azonosítható. Vízgyűjtő területe 14 km². A Pece-ágak időszakos jellegűek, vízfolyásoknak csak eső esetén nevezhetők, a vízgyűjtő területre hullott csapadék elvezetésére szolgálnak. Csapadék esetén viszont ma is jelentős mennyiségű vizet vezetnek el, ezért völgyzáró gátakat, illetve víztározókat helyeztek el a vonalukban. Állandó forrással sem rendelkeznek, bár leírás említi a Pallós-forrást, amelyből a Forrás-ág ered. A Pece főága (1. ág) a részben beépítetlen, részben zártkertes Bábonyibérc sor és a Galagonyás sor között halad északnyugat-délkeleti irányban – alsó szakaszán betonlapokból kialakított mederben –, és a Forrásvölgy és az Árok utca találkozásánál folyik bele az északi irányból érkező Forrás-ág. A Forrás-ág (2. ág) az Akasztó-bérc és a Bábonyi-bérc között, a Forrásvölgy és a Temető utca vonalán folyik, gyakorlatilag az utca árkában. A közös meder a Jókai Mór Református Általános Iskola mellett, föld alatti csatornában halad tovább, amely a Szinvaparknál csatlakozik be a Szinvába. Nyugat felé haladva, a következő Pece-ág (3. ág) a Bábonyi-bérc nyugati völgyében (Bábonyvölgy), a Kiskőbánya dűlő–Pacsirta utca vonalon folyik északnyugat-délkelet irányban, és a Major utcánál bújik a föld alá. A negyedik Pece-ág a következő, legnyugatibb völgyben folyik a Bandzsalgó dűlő–Napfürdő utca vonalon, és a Mátyás király utcánál találkozik a 3. számú ággal. Történeti áttekintés A Pece városba futó, már egyesült ágai közül – egy 1563-ban készült adólajstrom szerint – az Ó-Pece már a város akkori határán túl folyt bele a Szinvába. 1666-ban viszont arról lehet olvasni, hogy az Alvég északi oldala már az Ó-Pece folyásáig (a mai „hídházig”) beépült. Az Ó-Pece a korabeli Kisújváros–Alsó-Piac utcán át, az egykori Belegrád malom alatt vezetett a Szinvába. A 19. században mederrendezéssel az Ó-Pecét megszüntették, helyén épült a Széchenyi utca alsó szakasza (ez látható Domby István 1817-es térképén is, amit Marjalaki Kiss Lajos 1957-ben készült vázlata is igazol). A város központi területeire két Pece-ág folyt be: az egyik északról, a Fábián, Nagy-Fábián, Fazekas és Zárda utcát metszve (ennek a medernek a vonalán fut a Palóczy utca Deák téri szakaszáról induló, északról keleti irányba forduló keskeny Serbu Adolf utca), a másik északnyugatról, a Szent Anna-templom fölött érkezett a Tóth, a Palóczy és a Kossuth utcán át (a másik ág medrének a maradványa a Patak utca, amely a Palóczy utcáról indul a Szemere-kertnél, majd metszette a Kossuth utcát, és a Kossuth utcai házak végénél északi irányba fordult), és a két ág a Kossuth és a Déryné utca közötti területen, a mai Antall József tér északi végénél egyesült. Az Új-Pece innen a Zsinagóga északi oldalán, a mai Hősök tere déli részén és a Régiposta utcán át, telkek között, házak alatt folyt, majd a Széchenyi utca 117–121. után bukkant elő az Ady-hídnál, és innen már a régi mederben vezetett a Szinvába. Később, a 20. század első felében a Pecének ezt a szakaszát is befedték. A Pece-pataknak, illetve ágainak nem volt állandó forrása, így állandó vize sem, az ágak ezért csupán a vízgyűjtő területre hullott csapadék elvezetésére szolgáltak. Ha azonban nem hullott eső, a medrek kiszáradtak, és nem tudták betölteni a szennyvízcsatorna szerepét, ami állandó fertőzésveszélyt jelentett. Nem meglepő ezek után, hogy a városrendezési tervek már a 19. század végétől több figyelmet szenteltek a Pecének, mint a Szinvának. A város belterületére érkező két nagy ággal kapcsolatban 1900–1910-re két elképzelés alakult ki. Az egyik szerint a Szinvából vezettek volna vizet a Pecébe, és azt hetente egy alkalommal mintegy átmosták volna. A másik tervezet a Pece zárt csatornába történő terelését tűzte ki célul, és végül ezt a tervet valósította mag a város. Ez ugyan nem ment túl gyorsan, mert a Palóczy utca, Hősök tere, Régiposta utca mederszakaszainak föld alá vezetése csak az 1960–70-es években valósult meg (ennek nyomát őrzi két, a Régiposta utca nyugati, Hősök tere felőli végén, illetve a Palóczy utca Deák tér felőli oldalán „ottmaradt” hídkorlát). G. Nagy Róbert G. Nagy Róbert, eredeti neve Nagy Róbert (Dombóvár, (1966. május 4. –) informatikus mérnök, eszperantista. A Dél-dunántúli Regionális Eszperantó Alapítvány (DURA) elnöke. Életútja Középiskolai tanulmányait a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolában végezte, képesített magasépítő. Érettségi után a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskolán folytatta tanulmányait, ahol informatikus mérnöki szakképesítést nyert. 1985 óta intenzíven foglalkozik az eszperantó nyelvvel. Tagja a Magyarországi Eszperantó Szövetségnek (MESZ), 2002 óta oktatja az eszperantó nyelvet. Tagja az Eszperantó Pedagógusok Magyarországi Egyesületének (EPME). Már 1987 óta látogatja az Eszperantó világkongresszusokat, 1987 Lengyelország – Varsó; 1988 Hollandia – Rotterdam; 1995 Finnország - Tampere; 1997 Ausztrália – Adelaide. Külföldi tapasztalatait, s az itthoni idősebb eszperantistáktól tanultakat hasznosítja a Dél-Dunántúl régióiban. Eszperantó mozgalmi tevékenysége igazából 1987-ben kezdődött el, amikor belépett a szekszárdi Lengyel Pál (nyomdász) Eszperantó Klubba. Megindította a régió eszperantista hagyományainak felkutatását. 2005-ben megalapította a Dél-dunántúli Regionális Eszperantó Alapítványt, melynek a mai napig is elnöke. 2006-ban elindította a „kőbefújt plakátok” elnevezésű projektet, melynek keretében több, mint 30 eszperantó plakát készült el. 2010-ben a pécsi Eszperantó Park felújításában nagy szerepe volt neki és eszperantista alapítványának. 2011-ben Reménykedő Fát (Esperanto-arbo) ültettek az Erdők Nemzetközi Évében, Dombóváron a Szigeterdőben. Mind a magyarországi, mind a Kárpát-medence területén élő eszperantistákkal szoros kapcsolatokat ápolnak. Szép példája ennek, hogy az első jeles magyar eszperantista Bálint Gábor szülőhelyére, Szentkatolnára együtt érkeztek 2009 augusztusában zalaegerszegi, dombóvári, szegedi és brassói eszperantisták, a dombóváriak kezdeményezésére román-magyar-eszperantó nyelvű emléktáblát helyeztek el Bálint Gábor emlékműve mellett. Nemzetközi kapcsolataik főleg a rendszeresen megtartott eszperantó kongresszusok révén bővülnek, amelyeken valamennyien őrzik az eszperantó nyelv és eszme lángját. Kézirata G. Nagy Róbert: Az eszperantó nyelv Dombóváron - dokumentumok tükrében. Kézirat, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára. Díjak, elismerések Diploma - Diplomo por G. Nagy Róbert PRO ESPERANTO (MESZ, 2011) (15625) 2000 HB35 A (15625) 2000 HB35 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. április 27-én. Dobbantó Néptáncegyüttes A Dobbantó Néptáncegyüttes 1964-ben alakult meg Szegváron és azóta is folyamatosan működnek a tánccsoportok. Az együttesnek mintegy 150 fő tagja van öt csoportban, a hat évestől a felnőtt korosztályig. Vezetőik Magyar Imre, Magyar Imréné, Magyar Nóra . Gyermek- és felnőtt korosztályú csoportjaikkal állandó résztvevői a rangos hazai néptáncfesztiváloknak, valamint Európa számos országában szerepeltek nemzetközi folklórfesztiválokon, nagy sikerrel. Alapfokú Művészeti Iskola 1998 óta az együttes a Szegvári Alapfokú Művészeti Iskola keretein belül működik, melyet 2007-2008-ban a szakmai testület "kiváló"-ra minősített. A felnőtt együttes utánpótlását a művészeti iskola neveli ki. A művészeti iskola növendékei megismerkednek a magyar népi kultúrával, játékokkal, táncokkal, énekekkel. Tudásukat az évi két alkalommal megrendezett gálán, valamint a félévi és év végi vizsgák alkalmával mutatják be. Ezen kívül együttesi keretben különböző fesztiválokon vesznek részt, igen eredményesen. Kiemelten fontos szerepe van a közösségi nevelésnek, hiszen a gyerekek hosszú évekig ugyanazon közösséghez tartoznak. Célok Az együttes célja, hogy a magyar kultúra, a néphagyomány és az autentikus magyar néptánc anyanyelvi szintű ismerete, átörökítése, olyan egymást segítő és megértő közösségek kialakításával történjen, melyek a színpadi tánckultúrát magas színvonalon képviselik, ahol a színpadra feldolgozott táncok az eredeti tánczene, dal és viselet anyagának felhasználásával tájegységekre, némely esetben településekre lebontottan jelennek meg. Fontos azonban, hogy a hagyomány ne csak színpadi mozgalomként legyen jelen kulturális életünkben, hanem meghatározza a táncos közösség és ezáltal a falu saját kulturális öröksége iránti viszonyát. Feladatának tartja az együttes, hogy a település kulturális, közösségi hagyományai, az ünnepekhez, munkaalkalmakhoz kapcsolódó szokások a mai viszonyokhoz igazodva újjáéledjenek. Koreográfiák és koreográfusok Táncaik alapja az autentikus folklór, műsoraikban Magyarország, Erdély és a Felvidék néptánckincse jelenik meg. Csoportjaik zenei kíséretét legelőször a Sófalvy Együttes biztosította, majd a Rozsdamaró Együttes, jelenleg a kecskeméti Hírös népzenei együttes húzza a talpalávalót, néhány alkalommal a Balga Zenekar is közreműködött. A sokszínű táncokat olyan neves koreográfusok tanították be, mint Furik Rita, Paluch Norbert, Majoros Róbert vagy Fantoly Gyula-Balogh Ildikó és Juhász Zsolt . Koreográfiáink: Rimóci karikázó, verbunk és csárdás - Paluch Norbert és Percze Piroska Tűzugrás - Furik Rita " Duna partján nevelkedik tulipán..." ( Felvidéki lánytánc) - Furik Rita "Erre kakas, erre tyúk" ( Gömör ) - Furik Rita Csiga-biga gyere ki (Felső- Bodrogköz ) - Furik Rita Litánia után ( Zoboralja ) - Furik Rita Alapi táncok ( Mezőföld ) - Majoros Róbert Dél-Alföldi játékok és táncok - Fantoly Gyula és Balogh Ildikó Nyárádmagyarósi táncok - Fantoly Gyula és Balogh Ildikó Szeged környéki táncok - Juhász Zsolt Tréfás verbunk - Bistey Attila Vigyázz, ha jön a pányvás - Bistey Attila Kisszekeresi játékok és táncok - Bistey Attila Gagybátori táncok - Bistey Attila Szászcsávási táncok - Kovács Norbert Hévízgyörki játékok és táncok - Tóth Judit és Széphalmi Zoltán Bodrogközi táncok - Darmos Éva és Darmos István Balázstelki szegényes és csárdás - Vastag Richárd Erdőszombattelki táncok (Észak- Mezőség ) - Nagy Anikó és Hájas Tibor Domaházi lánytánc - Nagy Anikó Sóvidéki verbunk - Hájas Tibor Felső- Tisza vidéki pásztorbotoló Méhkeréki táncok Vajdaszentiványi táncok - Farkas Tamás és Major Valéria Széki táncok Kalotaszegi táncok - Fantoly Gyula és Balogh Ildikó Mérai a fonóban ( Kalotaszegi ) - Magyar Nóra, Kószó Ádám, Csurka Nándor Rábaközi táncok - Magyar Imre Kalocsai táncok - Magyar Nóra Hagyományok A gyűjtőmunka a néptánc, népdal, népi játékok területén, a Szegváron megrendezett nyári táborok, ahol kivétel nélkül felelevenítették még élő adatközlők segítségével a rég elfeledett mesterségeket, hagyományokat mind-mind ezt a célt szolgálják. Ilyenek voltak a kézzel való aratás, marokszedés, a kenyérsütés, horgászat, játékhangszer-készítés, a gyékény- és szalmafonás hagyományos mesterfogásai. A tagok megismerkedhettek a faluban élt vagy még ma is élő népi mesterségekkel így például a fazekasság, kosárfonás, gyöngyfűzés, kaskötés, bőrművesség alapjaival. Régi szokások felelevenítésére is sor került, készült így már Luca-napi „hagymakalendárium”, volt karácsonyi kántálás és betlehemezés, Szent-Iván napi tűzugrás. Eredmények Csoportos eredmények: 2000. Szegvárért Emlékérem 2000, 2002 Néptáncosok Bemutató Színpada, Pécsvárad Minősült oklevél 2001. Csongrád megye Közgyűlése Alkotói Díj 2001. Lengyel-Magyar Baráti Társaság Emlékérme, Łódź 2002. Euroland Nívódíj 2002. Fesztiváldíj Szardínia 2003. Méta Fesztivál, Koreográfiaverseny III. helyezés 2006. Gyermektánc antológia, Budapest Erkel Színház 2006. Néptáncosok Bemutató Színpada, Sárospatak "Minősült" oklevél 2008. Csongrád megye legjobb együttesének járó Vándorkupa 2009, 2010. Gyermektánc antológia, Budapesti Operettszínház 2010. Ifjúsági Néptáncantológia, Budapest , Thália Színház 2010. Sztárpalánta döntő, III. helyezés Egyéni eredmények: 2008. Pásztortáncverseny felnőtt kategória Különdíj (Csurka Nándor) 2009. Pásztortáncverseny felnőtt kategória Különdíj (Csurka Nándor) ifjúsági kategória III. helyezés (Kovács Béla) 2010. Sztárpalánta döntő ifjúsági kategória II. helyezés (Határ Zsolt) Fesztiválok 1993. Százszorszép Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivál, Szeged 1998. I. Pápai Ifjúsági fesztivál 1999-2003. Nemzetközi Falujáró Folklór Fesztivál 2000. Alapfokú Művészeti Iskolák Csongrád megyei versenye, Makó ; Országos verseny, Szekszárd 2001. Gyermek néptáncfesztivál, Szekszárd 2003. 2004. Méta Fesztivál, Balatonboglár 2004. 2005. Aranykagyló Nemzetközi Folklórfesztivál, Siófok 2006. Gyermektánc antológia 2006. Örökség Gyermek Néptáncfesztivál Csongrád megyei selejtező, Mórahalom ; Dél-Alföldi régió döntő, Szeged 2006. Százszorszép Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivál, Szeged 2006. Örökség Gyermek Néptáncfesztivál, Szekszárd 2006. Néptáncosok Bemutató Színpada, Minősítő Fesztivál, Sárospatak 2007. Örökség Gyermek Néptáncfesztivál Csongrád megyei selejtező, Makó ; Dél-Alföldi régió döntő, Szeged ; Országos Gyermektáncfesztivál, Gyula 2007. Művészetek Völgye , Taliándörögd 2007. Gyermektánc fesztivál, Szentes 2008. Örökség Gyermek Néptáncfesztivál Csongrád megyei selejtező, Szeged 2008. Százszorszép Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivál Gálaműsora, Szeged 2008. III. Pásztortáncverseny Hortobágy 2008. Szederinda fesztivál, Eger 2008. Bűvészetek völgye, Kapolcs 2008. Örökség Gyermek Néptáncfesztivál, Szekszárd 2009. Gyermektánc antológia 2009. Örökség Gyermek Néptáncfesztivál Csongrád megyei selejtező, Szeged 2009. Százszorszép Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivál Gálaműsora, Szeged 2009. IV. Pásztortáncverseny, Hortobágy 2009. Örökség Gyermek Néptáncfesztivál Országos Gála, Budapest 2010. Százszorszép Gyermek- és Ifjúsági Néptáncfesztivál, Szeged Videók Gyermektánc antológia 2006 - Tűzugrás Gyermektánc antológia 2009 - Litánia után Letenyei kistérség A Letenyei kistérség egy kistérség volt Zala megyében, központja Letenye volt. 2014-ben az összes többi kistérséggel együtt megszűnt. Láng Balázs (újságíró) Láng Balázs (Pécs, 1974. szeptember 29.) újságíró, szerkesztő, műsorvezető, public relations és kommunikációs szakember. Szakterülete a stratégiai kommunikáció, a kríziskommunikáció, vállalati kommunikáció, reputáció menedzsment. Életrajza TANULMÁNYOK: Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen és a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola pr és kommunkációs szakértő szakán, valamint ösztöndíjasként Dániában, a Norgaards Hojskole népfőiskolán végezte. RÁDIÓ: Pécsről indult rádiós újságíróként, majd 1997-ben a Magyar Rádió Krónika műsorába került. 2000-től már a Magyar Rádió Angol nyelvű szerkesztőségének szerkesztője, a Hungary Today műsorvezetője. 2001-től az Inforádió műsorvezetője, később pedig az MTV Az Este című műsorának szerkesztő-riportere. 2003-tól a BBC World Service budapesti tudósítója, majd 2005-ig a BBC magyar nyelvű rádió adásának szerkesztő-műsorvezetője Londonban. A BBC szerkesztőjeként - a lengyel Szolidaritás 25. évfordulóján - Varsóban készített exkluzív interjút a Nobel-békedíjas volt államfővel, Lech Wałęsával. KOMMUNIKÁCIÓ: 2007-től a Kincstári Vagyoni Igazgatóság sajtófőnöke, és a Kormányzati Negyed projekt kommunikációs vezetője. 2005-2008-ig a Pécsi Tudományegyetem, 2008-tól pedig a BGF Külkereskedelmi Karának oktatója. 2016-ban előadója a Sapientia Nyári Egyetemnek. 2009-ben létrehozta az első tematikus vízpiaci hírportált (www.vizpiac.hu). 2011-től az egyetlen tőzsdén jegyzett ásványvíztermelő cég, a FuturAqua Ásványvíztermelő és Vagyonkezelő Nyrt. alapító tulajdonosa, igazgatósági tagja, vezérigazgatója. Ötlete alapján Magyarországon indulhatott el az első európai vízkvóta-jegyzési felület. INTERNET, TV: 2014-2016-ig az Origo címlapszerkesztője, de a tulajdonosváltás miatt elhagyja az internetes újságot. 2017-től a Hír tv Egyenesen Kálmán Olga című műsorának felelős szerkesztője. Korábban a Duna Televízió és a Zoom.hu külpolitikai szerkesztőjeként is dolgozott. A szakember stratégiai kommunikációs tanácsadóként politikai, krízis -és kampánykommunikációs feladatok mellett nagyvállalatok első embereinek tartott felsővezetői nyilatkozati tréningeket. Számos parlamenti interpelláció, expozé szerzője és megannyi pr-cikk írója. 2004-ben a BBC Magyar Adásának szerkesztőjeként Alkotóközösségi Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott. 2008-tól tagja a Magyar Public Relations Szövetség elnökségének. Nős, felesége: Bagossy Laura kulturális újságíró, jelmeztervező. Két gyermeke van: Emma (2005) és Zsigmond (2009). Kerti holdviola A kerti holdviola (Lunaria annua) a valódi kétszikűek keresztesvirágúak (Brassicales) rendjéhez, ezen belül a káposztafélék (Brassicaceae) családjához tartozó faj. Bár specifikus neve azt sugallná, hogy egyéves, valójában kétéves növény. A Balkánon és Délnyugat-Ázsiában őshonos, de sokfelé ültetik kerti dísznövényként; elvadult példányai elterjedtek Európa, Ázsia és Észak-Amerika egyes részein. Szántókon, parlagokon, folyóparton, útszélen található meg. Egyéb nevei: júdáspénz, Júdás pénze, lapickásfű, júdástallér, pénzvirág, péterfillér, ezüstlevél. Pénzecskének is nevezik.[forrás?] Jellemzése Kétéves növény, a második évben növeszt csak virágokat hozó magszárat, mely 50–100 cm magasra nő meg. Szív alakú, sötétzöld levelei szórt állásúak, durván fűrészesek. Április-június között jelennek meg fürtökben nyíló, 4 szirmú, 2,5–3 cm átmérőjű, bíborpiros vagy fehér virágai. Termése kerekded, lapos, a növényen télen is megtalálható becőtermés, melynek ezüstszínű válaszfala a magvak kihullása után is megmarad. Hasonló fajok Erdei holdviola , ennek termése lándzsás Hancourt Hancourt település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 97 fő (2015). Hancourt Bernes, Cartigny, Pœuilly, Roisel, Tincourt-Boucly és Vraignes-en-Vermandois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Láng Ferenc Láng Ferenc (Kálmánd, 1889. szeptember 19. – Szatmár, 1950. december 8.) erdélyi magyar helytörténész. Életútja Középiskolai és teológiai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, a budapesti egyetemen latin-történelem szakos tanári oklevelet, majd bölcsészeti doktorátust szerzett. 1920-tól a szatmári katolikus leánygimnáziumban, 1940-től a katolikus fiúgimnáziumban tanított. Társadalmi, bölcseleti, történelmi tárgyú cikkei és értekezései a Szamos és az Északnyugati Újság hasábjain jelentek meg, vallási tárgyú beszédeit a Hildegárda c. lap közölte. Megírta a szatmárnémeti ferences plébánia (Hildegárda, Szatmár 1930), valamint a szatmári Jótékony Nőegylet történetét (Egy darab Szatmár múltjából. Szatmár, 1932). Royal Brinkman A Royal Brinkman a professzionális kertészeti ágazat élvonalbeli kereskedő, szolgáltató és szaktanácsadó cége. A vállalatnak több telephelye van Hollandia következő városaiban: ’s-Gravenzande, Bleiswijk, Roosendaal, Venlo és Gameren. További képviseletekkel rendelkezik Angliában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Spanyolországban, Lengyelországban, Törökországban, Ausztráliában és Mexikóban. Az igazgatóság tagjai: Ton van Mil (vezérigazgató), Gert-Jan van Peer (pénzügyi igazgató), Henry Janssen (beszerzési igazgató), Coert Rasenberg (kereskedelmi igazgató) és Jan Schuttrups (export igazgató). Történelem A Royal Brinkman-t 1885-ben alapította Cor Brinkman ‘De Pepersteeg’-nél és számos termelőt keresett fel, hogy eladja nekik a ‘’sparrietouw’’-t (egy kötélféleség, amit ládáknál és ponyváknál használtak a westlandi uszályokon, de ezzel kötözték össze a spárgákat is). Később felvette kínálatába a ‘’kinnetjesnetten”t és a „bollenkinnetjes’’. Ezekkel a köteleket használták hálók kötésére Scheveningenben, ahonnan Cor Brinkman személyesen hozta őket. 1926-ban a Brinkman első díjat nyert a nagyszabású Gyümölcs és Zöldség kiállításon Utrechtben egy elektromos paradicsomválogató géppel, a ‘’de doppenmachine’’-nal. A „Brinkman Puncher” továbbfejlesztett változata nagy siker volt. Az alapítók fia, Henk Brinkman alkalmazottakat kezdett felvenni. Cor Brinkman a ‘de Pepersteeg’ben (most Havenstraat) kezdett ’s-Gravenzande-ban. Az üzlet igazán gyors növekedésnek indult, és 1917-ben már a Market Place-re (piactér) költöztek, ami ‘’Kousenhoek’’ néven is ismert. A cég elért nagy sikerének köszönhetően 1931-ben új telephelyet nyitottak. A II. világháború során a Brinkman néhány súlyos problémával szembesült. A ’30-as évek nehéz időszak volt az üvegházi kertészeti iparág számára. Ráadásul a piactéri épület tűzvész áldozata lett. A járműflotta (3 teherautó), a fa raktár és a gépek odalettek. Az alapító Cor Brinkman unokája, Henk Brinkman (harmadik generáció) ebben a nehéz időszakban kezdett ügyvezető igazgatóként. A nácik igényt tartottak a ’s-Gravenzande-i Brinkman vagyonra, így kénytelenek voltak elköltözni az ‘’In ’t Veld en de Jong’’ faüzembe. Ez a De Lier-ben lévő új hely lett a központ. Később aztán az elkobzott ingatlan visszakerült a tulajdonukba. Ez alatt a nehéz időszak alatt a Brinkman-nak sikerült mindent újra felépítenie. A kertészeti iparág a háború után az új termesztési technikák, az új növények, az automatizálás, az öntöző csövek és a fűtésrendszerek révén újjáéledt. Ezek a Brinkman dicső napjai voltak. Az egyik fontos fejlesztés a Micom 85 kertészeti számítógép bemutatása volt (egy fejlett komputer, amely szabályozta a klímát az üvegházban), illetve a másik a talajos termesztésről a termesztő közegben való ültetésre való átváltás. A Brinkman kezdeményezte a paradicsom, a szegfű és gerbera termesztésnél a tőzegbe való ültetést. Ezt követően jelent meg a piacon a Grodan a kőzetgyapotos termesztéssel. A kertészek megtapasztalták a föld feletti termesztés előnyeit, beleértve a talajbetegségek megelőzését, a magasabb terméshozamokat, az energia megtakarítást és a felület optimalizálást. A Brinkman kifejlesztette a Vocom-ot, amely egy olyan számítógép, ami képes a víz és a műtrágya megfelelő adagolására szubsztrátos termesztés során. Ezek a komputerek voltak a ’70-es és ’80-as évek nagy slágerei. A Brinkman 1972-ben költözött el ‘’Kousenhoek’’-ból a Woutersweg-en található a korábbi Árverési Csarnokba ’s-Gravenzande-ba. Az új 45.000 m2-es tulajdon ünnepélyes megnyitója hatalmas mérföldkő volt mind a Brinkman, mind Westland számára. Öt nap alatt több, mint 11.000 látogató kereste fel az új ingatlant. A központ azóta is a Woutersweg-en található. A külföldről érkező növekvő számú megkeresés hívta életre az első képviseletet 1972-ben a Hull melletti Burstwickben (Egyesült Királyság). A Brinkman már 1930-ban megkezdte az export tevékenységét az Egyesült Királyságban. A ‘Royal’ előtag 1985. április 1-én kapta meg a Brinkman a ‘’Royal’’ (királyi) jelzőt Beatrix holland királynő nevében Mies Bouwman-tól. A holland kormány részéről Elco Brinkman miniszter (nem családtag) gratulált Henk és Cor Brinkman-nak személyesen a cég fennállásának 100-ik évfordulója alkalmából. Idővonal 1885 Cor Brinkman megalapította a Brinkman-t a ‘’Pepersteeg’’-nél 1917 a Brinkman elköltözik a Piactérre ’s-Gravenzande-ban 1919 az első céges autó beszerzése, T-Ford 1923 az első teherautó beszerzése 1926 a ‘’Doppenmachine’’ megnyeri az első díjat Utrecht-ben a Gyümölcs és Zöldség kiállításon 1931 az első telephely ünnepélyes megnyitása Rockanje-ban 1934 A Piactéri központi épület tűzvész áldozata lesz ’s-Gravenzande-ben 1940-1945 kényszer költözés De Lier-be 1972 a Brinkman átköltözik a korábbi Zöldséges Árverési Csarnok épületébe 1974 az első külföldi képviselet megnyitása Burstwick-ban (Egyesült Királyság) 1975 az első klímakomputer, a Micom 85 piacra dobása 1979 az első számítógép vezérelt tápoldatozó, a Vocom piacra dobása 1985 a Brinkman megkapja a ‘’Royal’’ előtagot fennállásának 100-ik évfordulójára Beatrix holland királynőtől 1989 a Royal Brinkman megnyeri a Horticulture Entrepreneur nevű díjat 2010 A ‘’Royal’’ előnév további 25 évre történő meghosszabbítása –2035-ig 2012 a központ egy épületbe költözik a Woutersweg-re ’s-Gravenzande-ban 2015 a Royal Brinkman új logójának bemutatása 2016 a Royal Brinkman-t jelölték a 2016-os Horticulture Entrepreneur díjra 2016 Első helyezés a TASPO-n, a Legjobb webshopnak járó díj Dél-Korea a 2011-es úszó-világbajnokságon Dél-Korea a 2011-es úszó-világbajnokságon 20 sportolóval vett részt és 1 aranyérmes úszójuk volt. Josephine Chaplin Josephine Chaplin (Santa Monica, 1949. március 28. –) amerikai színésznő. Édesapja a filmtörténet talán legismertebb komikusa, Charlie Chaplin, édesanyja a világhírű drámaíró, Eugene O’Neill lánya, Oona. Testvérei közül a filmszakmában egyértelműen nővére, Geraldine Chaplin a legismertebb: Josephine nem bizonyult akkora tehetségnek, mint ő. Az 1970-es évek elején bontakozott ki színésznői karrierje, de később inkább a televízióban kapott feladatokat. Pályafutása Josephine Chaplin filmes pályafutása tulajdonképpen már egészen korán, a művésznő 3 éves korában elkezdődött. Édesapja filmtörténeti klasszikusában, a Rivaldafényben látható néhány pillanatra a nyitójelenetben. Következő – szintén parányi – szerepét ugyancsak apjától, már nagylányként kapta: A hongkongi grófnőben a főszerepeket Marlon Brando és Sophia Loren játszották. Karrierje az 1970-es években bontakozott ki Franciaországban. Fontos karakterszerepet kapott Pier Paolo Pasolini Canterbury mesék című nagy sikerű filmjében: ő volt May, aki frappánsan kimagyarázza magát, mikor vaknak hitt idős ura rajtakapja, amint éppen egy fa tetején akarja megcsalni őt fiatal szeretőjével. A korabeli pletykasajtó élénken ecsetelte az ősz édesapa, Charlie Chaplin állítólagos bősz haragját, melyet lánya filmbeli meztelen jelenetei váltottak ki belőle. A magyar közönség a tévéből ismerheti a Már nem félek a napfénytől című krimielemekkel átszőtt drámát, melyben Josephine egyik partnere a népszerű francia jellemszínész, Maurice Ronet volt. Nem tudni, hogy ekkor vagy néhány évvel későbbi közös filmjük, az À l'ombre d'un été forgatása kapcsán szökkent szárba szerelmük, de az biztos, hogy 1977-től a férfi 1983-ban bekövetkezett haláláig együtt éltek. Közös gyermekük, Julien 1980-ban jött világra. Josephine filmjei közül említést érdemel az annak idején nálunk is sikerrel vetített kétrészes paródia, A négy muskétás, avagy a lepel lehull és folytatása, A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! Mindkét film Id. Alexandre Dumas közismert regénye, A három testőr meglehetősen szabad feldolgozása a négy szolga szemszögéből: alakjaikat a korszak népszerű francia énekes-komikusai, a Les Charlots tagjai formálták meg. Josephine a királyné varrónőjét, Constance-t alakította. (Kuriózum, hogy Richard Lester egy évvel korábbi, ugyancsak kétrészes Dumas-adaptációjában Josephine nővére, Geraldine a királyné szerepét játszotta.) A hazai mozikban is láthattuk egykoron Josephine Jugoszláviában forgatott partizánfilmjét, a Zelengora csúcsait. Hasfelmetsző Jack történetének sokadik filmváltozatában a legendásan nehéz természetű Klaus Kinski partnere volt. A '70-es évek második felétől egyre többet dolgozott a televízió számára. Filmszerepei közül említésre méltó még az egykori francia új hullámos alkotó, Claude Chabrol bűnügyi filmje, az Ecetes csirke. Josephine Chaplin az 1990-es évek második felétől már nem forgat, szívesen részt vállal viszont az édesapja emlékét ápoló kiadványok megszületésében. Filmjei 1952 Rivaldafény (Limelight) 1967 A hongkongi grófnő (A Countess from Hong Kong) 1972 Már nem félek a napfénytől (L’odeur des fauves) 1972 Canterbury mesék (I racconti di Canterbury) 1972 Escape to the Sun 1974 A négy muskétás, avagy a lepel lehull (Les quatre Charlots mousquetaires) 1974 A négy muskétás, avagy majd mi megmutatjuk, bíboros úr! (Les Charlots en folie: À nous quatre Cardinal!) 1974 Nuits rouges 1975 Csak egy asszony (Docteur Françoise Gailland) 1975 L’homme sans visage (tévésorozat) 1976 À l'ombre d'un été 1976 Zelengora csúcsai (Vrhovi Zelengore) 1976 Jack the Ripper 1977 Les Années d'illusion (tévésorozat) 1979 Histoires insolites (tévésorozat, a Folies douces című epizódban) 1981 Ligeia (tévéfilm) 1983 Le Marquis de Sade 1984 The Bay Boy 1985 Ecetes csirke / Pulyka parázson (Poulet au vinaigre) 1986 Symphonie (tévésorozat) 1987 Les Enquêtes du commissaire Maigret (tévésorozat, a Maigret voyage című epizódban) 1988 Hemingway (tévésorozat) 1989 Le Masque (tévésorozat, a L'ami de Pauline című epizódban) 1994 Belvárosi hőség (Ciudad Baja-Downtown Heat) Moux-en-Morvan Moux-en-Morvan település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 553 fő (2015). Moux-en-Morvan Alligny-en-Morvan, Ménessaire, Chissey-en-Morvan, Blanot, Gien-sur-Cure, Gouloux, Montsauche-les-Settons és Planchez községekkel határos. Népesség A település népességének változása: NGC 33 Az NGC 33 egy kettőscsillag a Pisces (Halak) csillagképben. Felfedezése Az NGC 33-at Albert Marth fedezte fel 1864. szeptember 9-én. Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2009. március 11.) Olasz Wikipédia Az olasz Wikipédia a nemzetközi Wikipédia-projekt olasz nyelvű változata, egy szabadon szerkeszthető internetes enciklopédia, amelyet a Wikimédia Alapítvány üzemeltet. 2002 januárjában indult, és 2008 szeptemberében több mint 496 ezer szócikket tartalmazott. Az olasz változat is használ automatikus robotprogramokat szócikkek létrehozására. Egy ilyen eszköz segítségével 8000 új cikk született 2005 augusztusában, és ezzel a nyolcadik legnagyobb nyelvi változattá vált, megelőzve a portugál és a spanyol Wikipédiát. Hasonló folyamat játszódott le egy hónappal később, amikor közel 35 000 cikk készült ilyen módon franciaországi településekről. 2008 szeptemberében a szócikkek számát tekintve a hetedik helyen állt. 2006 decemberében több mint 100 000 felhasználó szerkesztette az enciklopédiát, és az adminisztrátorok száma meghaladta a 90-et. A projektnek jelentős gondja akadt a káros szerkesztések kezelésével és a gyakran évekig nem ellenőrzött, szerzői jogokat sértő tartalmakkal. A problémát kétféle intézkedéssel próbálják megoldani: az egyik az adminisztrátorok számának növelése, a másik egy új útmutató, amelyet az újonnan regisztrált felhasználók igénybe vehetnek. Az olasz Wikipédia nem hozta létre a saját Wikitanácsát, és a legalább hat hónapig inaktív adminisztrátorok automatikusan elvesztik jogosultságaikat. 2013. január 22-én érték el az 1 000 000-s szócikkszámot. Fahéjtorkú légykapó A fahéjtorkú légykapó (Ficedula strophiata) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Laosz területén él. Hegyvidéki vegyes erdők lakója. Télen alacsonyabb és nyíltabb területekre vonul. Alfajai Ficedula strophiata fuscogularis Ficedula strophiata strophiata Megjelenése Testhossza 13 centiméter. Torkán fahéjszínű folt van, homlokán világoskék vonal. Életmódja Repülő rovarokkal táplálkozik. Szaporodása Faodúba vagy part oldalába gyökerekből készíti fészkét, melyet mohával bélel ki. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 18.) Miguel Gutiérrez (labdarúgó, 1931) Miguel Gutiérrez, teljes nevén Miguel Gutiérrez Gutiérrez (Mexikóváros, 1931. május 7. – 2016. február 1.) mexikói labdarúgó, csatár. Karrierje Pályafutása legnagyobb részét a Club León csapatában töltötte. A válogatottal részt vett az 1958-as világbajnokságon. Fekete füst A Fekete füst vagy Jacob nemezise (eredeti név: Man in Black vagy The Smoke Monster) egy entitáns, a Lost – Eltűntek című sorozat fő antagonistája. A lény a sziget szívébe volt bezárva, majd akkor szabadult ki, amikor Jacob beledobta testvérét a szívhez nyíló vízesésbe. A füst ekkor kitört, és azóta Jacob testvérének testjében élt. Később több halott karakter testét is felvette (köztük Jack apjáét és John Locke-ét is), akiknek a tudatát is képes lemásolni, így utánozva néha azok jellemvonásait. A füst célja az, hogy kijusson a szigetről, ám ezt csak úgy tudja elérni, ha megöli a sziget őrzőjét és elindítja a sziget pusztulásának folyamatát. Ekkor a füst halandóvá válik és az utoljára felvett ember testében ragad, ezzel sebezhető lesz - ezt használta ki Jack a sorozat végén, hogy végezzen vele. Története Sziget, 1800-as évek: Mikor Jacob a parton reggelizve figyelte a közeledő vitorláshajót, a fekete füst a testvére alakjában leült mellé. Közölte, tudja, hogy Jacob hozta a Szigetre a hajósokat, hogy bebizonyítsa, neki van igaza. Ő azonban úgy vélte, ugyanaz lesz a vége, mint mindig: a jövevények harcolni és rombolni fognak. Mielőtt távozott, odaszólt Jacobnak, hogy a legszívesebben végezne vele, de ezt nem teheti meg. Figyelmeztette, hogy előbb-utóbb találni fog egy kiskaput, amit kihasznál, hogy elérje a célját. Sziget, 2007 (John Locke alakjában): Mikor az Ajira 316-os járata megérkezett a Szigetre, Jacob nemezise magára öltötte Locke alakját, és kiadta magát a halott férfinak. Mivel rendelkezett az emlékeivel, könnyen elhitette Bennel, Sunnal és Frankkel, hogy ő valójában John. Linus érthető módon megijedt, hogy az általa megölt ember ismét életben van, ezért egy újabb gyilkosságon kezdett el gondolkodni. Manipulációval majdnem elérte, hogy Caesar megölje az ál-Johnt, de közben meggondolta magát, és hagyta, hogy a férfi elkísérje őt a szörnyhöz. Benjamin a falujukból nem tudta magához hívni a füstöt, ám az időközben a dzsungelből előbukkanó ál-Locke felajánlotta, hogy elvezeti hozzá. Hamarosan eljutottak a Templom föld alatti részébe, ahol Ben alatt leszakadt a padló, és beesett a szörny termébe. Az ál-kopasz elment valamiért, amivel segíthetett társán. Ezalatt a füst Alex formájában ítélkezett Linus felett: megparancsolta neki, hogy ne bántsa Johnt, különben elpusztítja őt. Felszólította, hogy kövesse minden egyes parancsát. Miután Alex eltűnt, az imposztor visszatért, és kisegítette Benjamint a teremből. Következő úti céljuk a Többiek tábora volt. Richard meglepődve üdvözölte Johnt, bár azt észrevette, hogy valami megváltozott rajta. Az ál-Locke ezt annak tudta be, hogy már lett egy feladata. Jacob ellensége megkérte Richardot és Bent, kísérjék el egy túrára. Az út folyamán a nemezis arra utasította Alpertet, hogy a fák közül hamarosan kilépő Locke-nak (aki még az időben utazott) mondja el, vissza kell hoznia mindenkit a Szigetre, ehhez pedig meg kell halnia. Ezt követően azt kérte Richardtól, vigye el őt Jacobhoz. Miután visszatértek a táborba, az ál-John kijelentette a Többieknek, hogy Alpert másnap mindannyiukat elvezeti Jacobhoz. Másnap az út folyamán az imposztor felfedte Bennek, hogy valójában azért akar találkozni Jacobbal, hogy megölje. Később, mikor megtudta, hogy Linusnak minden egyes szavát követnie kell, kijelentette, Benjamin fog végezni Jacobbal. Az ál-Locke azt állította Richardnak, azért akarja meglátogatni a Sziget vezetőjét, hogy megköszönhesse neki, hogy visszaadta az életét, mivel úgy gondolja, ezért neki lehet hálás. A csapat megállt egy időre az Oceanic 815 túlélőinek egykori táboránál. Linus beismerte, sosem találkozott Jacobbal, a kunyhóban ő is meglepődött, mikor a tárgyak repkedni kezdtek. Az ál-John ügyesen manipulálta Bent, bebizonyította, hogy habár hűségesen szolgálta a Szigetet, Jacob állandóan megbüntette őt, ez pedig bőven elég indok arra, hogy megölje. Hamarosan megérkeztek Jacob lakóhelyéhez, a szobor romjaihoz. Richard figyelmeztette Johnt, egyszerre csak egy vezér beszélhet Jacobbal, de ő erre fittyet hányt, és magával vitte Bent is. Odabent közölte vele, tudja, hogy nem egyszerű a feladat, ám ha Jacob meghal, minden megváltozik. Linus határozott mozdulattal kivette az ál-Locke kezéből a kést, és beléptek Jacob termébe. Jacob rögtön felismerte ellenségét, és beismerte, hogy megtalálta a kiskaput, amit oly régóta keresett. A nemezis hozzátette, hogy ehhez nagyon sok dolgon kellett keresztülmennie, de végül sikerült neki. Jacob próbálta lebeszélni Bent a tervéről, ám kudarcot vallott. Linus kétszer beleszúrta a tőrt a Sziget vezetőjébe, aki ettől a földre esett. Utolsó szavai ezek voltak az ál-Johnhoz: "Jönnek!". Ellensége ezután a szoba közepén lobogó tűzbe rúgta a haldokló férfit. Kanada az 1928. évi téli olimpiai játékokon Kanada a svájci St. Moritzban megrendezett 1928. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 6 sportágban 23 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Északi összetett * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya ** - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Aritmia (verstan) Az aritmia vagy latinosan arythmia a verstanban valamely költemény metrikai képletében jelentkező hibás vagy következetlen ritmus. Ez lehet ritmustörés, illetve hiányzó, vagy éppen számfeletti ütem.[forrás?] Efemerális dolgok Efemerális dolgok átmeneti, időleges jelenségek, melyek rövid ideig léteznek. (A szó a görög εφήμερος – ephemeros-ból származik, melynek jelentése:'csak 1 napig létezik'.) Tipikusan természeti jelenségekre használják a kifejezést, de számos más efemerális dolog létezik. Földrajzi példák Efemerális természeti jelenségek a rövid ideig létező patakok, tavak, folyók, melyek a hó elolvadása, vagy heves esőzés után néhány óráig, napig léteznek, majd kiszáradnak. Folyók: Luni-folyó (India), Ugab-folyó (Namibia), Todd-folyó, Sandover-folyó, Son-folyó (Ausztrália). Tavak: Carnegie-tó , Cowal-tó (Ausztrália), Sevier-tó (Utah, USA), Badwater-medence (Death Valley, USA) Lépcső-vízesés: Yosemite National Park ( Yosemite-vízesés , nyáron többször kiszárad). Szigetek: Banua Wuhu és Home Reef (Indonézia), ezek a szigetek a vulkáni tevékenység következtében kiemelkednek az óceánból, majd néhány év után eltűnnek az erózió miatt. Bassas da India atoll (Madagaszkár), csak aszálykor látszik. A kis hercegben A kis herceg így ír a földrajzilag efemerális dolgokról (az eredeti francia műben éphémère): Biológiai példák Számos növény évekig csak mag állapotban létezik, és a kedvező körülményekre vár, hogy szárba szökkenjen, ilyen például a lúdfű. Az állatvilágban is van példa: a sórák csak kedvező körülmények között fejlődik ki; a kérészek közé tartozó tiszavirág csak rövid ideig él a víz felett. Műalkotások Tipikus efemerális műalkotások a homokból, hóból vagy jégből készült szobrok. Egyéb efemerális dolgok Ilyen például a ‘boldogság’, mely nem egy állandó állapot az emberek életében. Számítástechnikában a DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol): A dinamikus állomáskonfiguráló protokoll egy hálózati kommunikációs protokoll, mely segítségével a felhasználó automatikusan kap IP-címet, mely újraindításkor megváltozhat (szemben az állandó IP-címmel rendelkező felhasználóval). Efemerális kulcs: titkosító kulcs egyszeri használatra Efemerális kód: banki átutaláskor, egyszeri használatra, adott ideig érvényes kód Mittelberg Mittelberg település Ausztria Vorarlberg tartományának Bregenz körzetében. Mittelberg területe egybeesik a Kleinwalsertal völgyével, mely autóval csak Németország felől közelíthető meg. Bár szorosan véve nem számít exklávénak, (területe kapcsolódik Ausztria területéhez), földrajzi elhelyezkedése miatt érdekes helyzet állt elő. Például egyszerre rendelkezik osztrák és német irányítószámmal. 1891 óta Kleinwalsertal a német vámterülethez tartozik, s azóta szabad itt az átjárás a két ország között. A település pénzneme a német márka volt. Mikor Ausztria 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, 1997-ben a Schengeni egyezményhez, 2002-ben pedig az euróövezethez, csökkent a település jellegzetessége. Kiscsűr község Kiscsűr község (románul: Comuna Șura Mică) község Szeben megyében, Romániában. Központja Kiscsűr, beosztott falva Oroszcsűr. Fekvése Szeben-Hegyalja északi részén helyezkedik el, Vízaknától 4,5 kilométerre. Népessége 1850-től a népesség alábbiak szerint alakult: A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község népessége 2606 fő volt, melynek 76,9%-a román, 14,85%-a roma és 1,23%-a német. Vallási hovatartozás szempontjából a lakosság 89,49%-a ortodox, 1,57% a Keresztyén Testvérgyülekezet tagja, 1,04% ágostai evangélikus. Nevezetességei A község területéről az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében: a kiscsűri erődtemplom ( LMI-kódja SB-II-a-B-12567) az oroszcsűri evangélikus templom (SB-II-m-B-12528) 8990 Compassion A 8990 Compassion (ideiglenes jelöléssel 1980 DN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Klet program keretében fedezték fel 1980. február 19-én. Pireneusi pézsmacickány A pireneusi pézsmacickány (Galemys pyrenaicus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a vakondfélék (Talpidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja. A régebbi rendszertani besorolások szerint a rovarevők (Insectivora) rendjébe, aztán pedig a saját pézsmacickányformák (Desmaninae) alcsaládjába tartozott; azonban manapság újból vakondformának számít. Előfordulása A Pireneusok vidékén él. Hegyi patakok és állóvizek környékén, 300 és 1200 méter között. Alfajai Galemys pyrenaicus pyrenaicus E. Geoffroy St. Hilaire, 1811 - szinonimája: Galemys pyrenaica pyrenaica (Geoffroy, 1811) Galemys pyrenaicus rufulus Graells, 1897 Megjelenése Testhossza 11-13,5 centiméter, farokhossza 13-15,5 centiméter, magassága 3,1-3,8 centiméter és testtömege 50-80 gramm. Teste patkányszerű. Ormánya rendkívül mozgékony, szeme nagyon kicsi, farka testénél hosszabb, lapos, pikkelyes lábfején úszóhártyák és sörteszegélyek vannak. Hátoldala sötétbarna fényű, hasa ezüstfehér. Faroktöve alatt mósuszmirigy található. Életmódja Főként éjszaka tevékeny. A vízben vadászik, a szárazon csak ritkán. Hátsó lábaival evezve és mellső lábait hátracsapva remekül úszik. A parton lakóüregeket ás. Hangja sajátos, éles ciripelés. Tápláléka rovarok és egyéb gerinctelenek, de néha kisebb gerincesek is. Szaporodása A nőstény 4 utódot hoz a világra, áprilisban. Tajmir atomjégtörő A Tajmir (orosz betűkkel: Таймыр) orosz kis merülésű folyami és tengeri atommeghajtású jégtörő hajó, melyet 1989-ben állítottak szolgálatba a Szovjetunióban. Elsősorban a szibériai folyók és folyótorkolatok hajózhatóságának biztosítására használják. A Tajmir osztály első, névadó hajója, testvérhajója a Vajgacs. A hajót a Roszatomhoz tartozó Atomflot üzemelteti, honi kikötője Murmanszkban található. Nemzetközi hívójele: UEMM. Története és jellemzői A hajtótestet szovjet megrendelésre a finn Wärtsilä Hietalahti hajógyár építette Helsinkiben, szovjet anyagokból. Az atomreaktor és a hajtóművek (turbinák, villamos motorok) , valamint egyes berendezések szovjet gyártmányúak. A hajótest 1988-ban készült el, június 30-án bocsátották vízre. Ekkor Helsinkiből átvontatták Leningrádba, ahol a Balti Hajógyárban beszerelték az atomreaktort és a hajtómű többi berendezését. A hajóba egy darab, 171 MW hőteljesítményű, KLT–40M típusú atomreaktort építettek, mely két GTA 6421–OM5 típusú turbógenerátort működtet. A hajó három hajócsavarral van ellátva, melyek teljesítménye 36,5 MW. A hajó merülése mindössze 8,1 m, ez lehetősé teszi, hogy sekély vízben, folyókon és folyótorkolatokban is használják. Hajtóműve nyílt vízen 18,5 csomós maximális sebesség elérését teszi lehetővé. Jégtörő képessége 1,77 m, ilyen jégvastagság mellett a hajó 2 csomós sebességgel képes haladni. A hajó berendezései –50 °C-os hőmérsékletig üzemképesek. Üzemzavar a hajón A Jenyiszej torkolatában tartózkodó Tajmir jégtörőn 2011 tavaszán kisebb nukleáris üzemzavar történt. Az atomreaktorból egy mikrorepedésen keresztül elszökött mintegy 6000 liternyi hűtőfolyadék, emiatt a reaktortérben kismértékben megnőtt a radioaktív sugárzás szintje. A hajó 30%-ra csökkentett reaktorteljesítménnyel és a tartalék dízelgenerátor segítségével visszatért murmanszki honi kikötőjébe, ahol később kijavították a hibát. Az eseményt az INES-skálán 0 fokozatúként sorolták be. Stazione di Caronno Pertusella Stazione di Caronno Pertusella vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Caronno Pertusella településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Milánó–Saronno-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Saronno Sud Stazione di Cesate Carcanières Carcanières település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 79 fő (2015). Carcanières Le Puch, Quérigut és Escouloubre községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pettis megye (Missouri) Pettis megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Missouri államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Sedalia. Lakosainak száma 42 205 fő (2013. július 1.). Pettis megye Saline és Benton megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Kocsi Major István Kocsi Major István (Kocs, ? – Szőny [?], 1744. november 28.) a Dunántúli református egyházkerület püspöke 1722-től haláláig. Kocsi Major Ferenc lelkész öccse. Életútja Tanult Debrecenben, ahol 1698. február 27-én iratkozott be a felsőbb osztályok növendékének. Innen külföldre ment, s 1703. október 21-én a franekeri, 1704. október 7-én az odera-frankfurti egyetemnek lett hallgatója. Hazájába valószínűleg 1705-ben jött vissza. 1716 márciusáig Naszályon lelkészkedett, s ezalatt 1713-ban esperessé választották a tatai egyházmegyébe. Egyházkerületi főjegyző is volt, míg 1722 júliusában már mint Naszályról eljötte óta szőnyi lelkésszel, vele töltötte be a samarjai egyházkerület a két évnél több időtől fogva üresen álló püspöki hivatalt. Minthogy ez az egyházkerület a második Carolina Resolutio értelmében 1736 júniusában egyesült a dunántúlival, az ekképpen létrejött új kerületnek ő lett a püspöke, de ugyanakkor letette az eddig megtartott esperesi tisztet. Műve: De viro germine (Zak. VI. 12.). (Debrecen, 1703) Ferenc bátyjával együtt respondens volt a „De scriptura sacra” (1705.) tartott vitán. – Nagyapja volt Nagy Sámuel ágensnek. Forrás Zoványi Jenő : Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8 Tony Iommi Tony Iommi (teljes nevén Frank Anthony Iommi) (Aston, Birmingham, 1948. február 19.) olasz származású angol gitáros, dalszerző, a heavy metal egyik úttörő zenekarának, a Black Sabbath-nak alapító tagja, a heavy metal műfaj meghatározó alakja. 2006-ban a Black Sabbath eredeti felállásának tagjaként beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. 1970 és 1995 között 18 stúdióalbumot készített az együttessel. Iommi az egyetlen, aki az összes Black Sabbath lemezen játszott. Az új évezredben szólókarrierbe kezdett és több albumot is készített Glenn Hughes énekessel. 2007-ben a Black Sabbath három volt tagjával Heaven and Hell néven turnézott, majd 2009-ben stúdióalbumot is kiadtak. Pályafutása Kezdetek Iommi tinédzserként kezdett el gitározni. Hank Marvin és a The Shadows inspirálta. Balkezes gitáros. 17 évesen egy baleset következtében elvesztette középső és gyűrűs ujjainak a végét, ezért a hiányzó ujjak végére különböző műanyagdarabok ragasztásával próbálkozott. A sérülésnek köszönhető egyedi gitárjátéka, hangzása. Tinédzserként több blues és rock bandában játszott, a legkorábbi a The Rockin' Chevrolets volt 1964-ben és 1965-ben. Ezután 1966 és 1967 között a The Rest nevű bandában gitározott egy régi iskolai barátjával, Bill Ward-dal. 1968-ban már a Mythology nevű zenekarban játszottak együtt, de fél év után feloszlottak. Ezzel egyidőben egy másik, Rare Breed nevű zenekar is feloszlott, innen John "Ozzy" Osbourne és Geezer Butler csatlakozott Iommihoz és Wardhoz, továbbá a slide-gitáros Jimmy Phillipshez és a szaxofonos Alan "Aker" Clarke-hoz. A hat tagú bandát Polka Tulk Blues Company névre keresztelték. Phillips és Clarke két fellépés után távoztak és a maradék négyes előbb Polka Tulkra rövidített majd átnevezték az együttest Earth-re. 1968 decemberében Iommi kilépett és rövid időre csatlakozott a Jethro Tull együtteshez. A kaland nem tartott sokáig, egyetlen koncert után Iommi visszatért saját csapatába. Black Sabbath 1969 augusztusában ismét névváltás következett, mivel Earth néven létezett egy másik zenekar is. Egyik első daluk után Black Sabbath-nak nevezték el az együttest. Kézsérülése miatt Iommi kénytelen volt lejjebb hangolni a gitárját E-ről C#-ra, hogy az ujjait kevésbé vegye igénybe a gitározás. Az 1970-ben megjelent első két Black Sabbath albumon még E-ben játszik, először az 1971-es Master of Reality lemezen használt mélyebbre hangolt gitárt. Iommihoz igazodva a basszusgitáros Butler is lejjebb hangolta hangszerét, ami Iommi erősen torzított gitárhangzásával ötvözve egyedi megszólalást adott a csapatnak. A Black Sabbath első három stúdióalbuma (Black Sabbath, Paranoid, Master of Reality) szerepel a Rolling Stone magazin 2003-ban összeállított, Minden idők 500 legjobb albumát felvonultató listáján, habár megjelenésük idején a szaksajtó nem magasztalta őket túlságosan. 1973-ban a Sabbath Bloody Sabbath című ötödik albumuk volt az, melyet a kortársak is végre dicsértek és amely nem csak az együttes, de a heavy metal műfaj egyik klasszikusa lett. Amerikában platina státuszt ért el. Az eredeti Black Sabbath felállás utolsó sikeres albuma az 1975-ös Sabotage volt. A következő évben megjelenő Technical Ecstasy csalódást okozott, mert eltávolodtak a korábbi albumok doomos világától. Közben a drogoktól és alkoholtól lezüllött zenekarban megromlott a légkör. 1977-ben Osbourne kilépett, majd visszatért, de a Never Say Die! albumot és annak turnéját követően 1979-ben Ozzyt kirúgták az együttesből. Az új énekes Ronnie James Dio a Rainbow együttes volt tagja lett, vele készítették el a Heaven and Hell (1980) albumot, amellyel hosszú idő után sikerült helyreállítani a Black Sabbath tekintélyét. A következő 15 évben ezt a sikert már nem tudták megismételni. Folyamatos tagcserékkel működtek, lemezeiket más-más énekessel rögzítették: Ian Gillan, Glenn Hughes, Ray Gillen és Tony Martin. Közülük Tony Martin szerepelt a legtöbb Black Sabbath albumon a '80-as, '90-es években. 1992-ben Iommi részt vett a Freddie Mercury emlékkoncerten. Ugyanebben az évben a Diamond Head zenekar számára újraírta a Starcrossed című számot az 1993-as Death and Progress című albumukhoz. Szóló karrier Iommi első szóló próbálkozása a végül Black Sabbath logóval megjelent 1986-os Seventh Star album volt, melyen Glenn Hughes énekelt. Iomminak végül 2000-ben jelent meg szólóalbuma Iommi címen számtalan vendégénekessel, mint például Ian Astbury, Henry Rollins, Serj Tankian, Dave Grohl, Billy Corgan, Phil Anselmo, Peter Steele és Ozzy Osbourne. A 2000-es évek közepén újabb két Glenn Hughes-zal közös albuma jelent meg Iommi & Hughes néven. Heaven and Hell Iommi 2007-ben a Black Sabbath három volt tagjával, Geezer Butler-rel, Ronnie James Dio-val és Vinny Appice-szel újra együtt turnézott Heaven and Hell néven. Ez volt a felállás a Mob Rules és a Dehumanizer című albumok elkészítése idején. Iommi azért döntött úgy, hogy nem Black Sabbath néven turnéznak, mert a Rock and Roll Hall of Fame soraiba az eredeti (Ozzy Osbourne-nal felálló) Black Sabbath-et iktatták be (Ozzy és Sharon elperelte tőle a Black Sabbath nevet). A sikeres turnét követően a csapat belevágott új stúdióalbum felvételeibe. A lemez The Devil You Know címmel 2009 tavaszán jelent meg. Hangrendszere Tony Iommi hangzásának titka kezdetben épp az egyszerűségében rejlett. Gibson SG gitárokat használt ( ma már Gibson SG Tony Iommi signature gitárok is kaphatók), ezeket kötötte rá a brutális hangerőt biztosító Laney Sound erősítőkre (nyolc ládát használt általában, minden egyes ládában négy darab Celestion G12H hangszóróval). A hangzás egyediségét mégis leginkább az adta, hogy Iommi balesete miatt kénytelen volt vékony húrokat használni, emellett pedig Dallas Rangemaster Treble Booster effektet használt a magas hangok kiemelésére. Diszkográfia Szólóban 2000 - Iommi Iommi & Hughes 2004 - The 1996 DEP Sessions 2005 - Fused Heaven and Hell 2009 - The Devil You Know Híres bécsiek listája Ez a lista Bécs híres személyiségeinek névsorát tartalmazza. A Carlo Abarth, egykori autóversenyző Emil Abel, kémikus Gustav Abel, filmépítész és díszlettervező Kornel Abel, katonatiszt Othenio Abel , paleontológus és evolúcióbiológus Paul Abel, brit jogász Wolfgang Abel, antropológus Christoph Ignaz Abele, jogász, udvari hivatalnok Robert Heinz Abeles, amerikai kémikus Leo Aberer, zenész Walter Abish, amerikai író Kurt Absolon, festőművész és grafikus Franz Ackerl, a geodézia és fotogrammetria főiskolai professzora Isabella Ackerl, történész , germanista és író Leopold Ackermann, teológus Jakob Adam, rézkarcoló Norbert Adam, sportfunkcionárius és újságíró Antonie Adamberger, színésznő, Theodor Körner menyasszonya Herbert Adamec, színész és rendező Karl Adamek, labdarúgó és edző Hans Adametz, keramikus , szobrász és művészeti oktató Heinrich Joseph Adami, író és hírlapíró John Quincy Adams, festőművész Florian Adamski, kabarészínész és színész Kurt Adel, irodalom - és nyelvtudós Alfred Adler , pszichológus Friedrich Adler, politikus , forradalmár Hans Adler, író Max Adler, szociológus, az ausztro- marxizmus képviselője Ludwig Adler, szülész és nőgyógyász Margarete Adler, úszónő Oskar Adler, orvos , zenész és asztrológus Isolde Ahlgrimm, csembalóművész Eleonore de Ahna (1838–1865), operaénekesnő Maximilian Aichern, a Linzi Egyházmegye püspöke Ilse Aichinger , írónő David Alaba , labdarúgó Wolf Albach-Retty , színész Albert főherceg , Ausztria főhercege, tábornagy I. Albert , osztrák herceg, német király , Magyarország és Csehország királya III. Albert , osztrák herceg IV. Albert , osztrák herceg VI. Albert , osztrák herceg Bernhard Albrecht, festőművész és rézkarcoló Christopher Alexander, építész, író Peter Alexander , énekes és színész Natalie Alison, színésznő II. Alajos , liechtensteini herceg Rudolf von Alt , táj- és építészetfestő Peter Altenberg, író Johann Baptist von Alxinger, író Friedrich von Amerling , festőművész Jean Améry, író Hellmut Andics, újságíró és író Ferdinand Andri, festőművész Hannes Androsch , politikus, vállalkozó Ernst Angel, költő, író, kiadó, filmkészítő , pszichológus Kunigunde Ansion, írónő Franz Antel , filmrendező , forgatókönyvíró , filmproducer Mária Antónia francia királyné, Mária Terézia lánya Brigitte Antonius, színésznő Joseph Anton Christ, színész Ludwig Anzengruber , drámaíró és költő Carl Appel, építész Michael Ludwig von Appel , a császári és királyi haderő tisztje, majd tábornoka Frank Arnau, német író Marko Arnautović , labdarúgó Alfred von Arneth, történész Ernst Arnold, híres bécsi dalok zeneszerzője, szövegírója és énekese Benedikt Arnstein, író Emil Artin , matematikus Hans Carl Artmann , költő, író és műfordító Conrad Artmüller, karmester Kurt Artner, sportlövész Leon Askin, színész, rendező, forgatókönyvíró és producer Hans Asperger , gyermekorvos Andre Asriel, osztrák-német zeneszerző Josef Maria Auchentaller, festőművész, rajzoló és grafikus Marianne von Auenbrugger, zongorista és zeneszerző Carl Auer von Welsbach , kémikus és vállalkozó Erich Auer, színész Martin Auer, író Vera Auer, harmonika - és vibrafonművésznő Raoul Auernheimer, jogász és író Marx Augustin, legendás bécsi dudás Erwin Axer, lengyel színházi rendező Cornelius Hermann von Ayrenhoff , katonatiszt, író B Ludwig Babinski, dzsesszzenész Rudolf Bachmann, festőművész, építész Wolf Bachofner , színész Heimrad Bäcker, író Paul Badura-Skoda, zongorista Turgay Bahadir, labdarúgó Günther Bahr, rádióbemondó Walter Baier, politikus Thomas Ballhausen, író, irodalom- és filmtudós, kiadó és műfordító John Banner, színész, 1938 -ban kivándorolt az Egyesült Államokba Josef Barco , altábornagy Willy Bardas, zongorista és zenepedagógus Bárány Róbert , Nobel-díjas magyar orvos, ideggyógyász Chaim Bar-Lew, izraeli katonatiszt Andy Bartosh, dzsesszgitáros Gabriel Barylli, író, színész és rendező Alfred Basel, festőművész és rézkarcoló Manfred Bauer, író és újságíró Otto Bauer , szociáldemokrata politikus Adolf Bäuerle, író Eduard von Bauernfeld , költő Vicki Baum, hárfaművész és írónő Herma Bauma, atléta és kézilabdázónő Franz Anton Baumann, egyházzenész és zeneszerző Oscar Baumann, Afrika -kutató, filozófus , néprajzkutató , geográfus és kartográfus Lisa Baumfeld, írónő Franz Baumgartner, építész Peter Baumgartner, gazdaságpedagógiai professzor Josef Bayer, zeneszerző Konrad Bayer, író Max Wladimir Freiherr von Beck, politikus Albert Becker, sakkmester Karl Bednarik , festőművész és író Georg Josef Beer , szemészorvos Richard Beer-Hofmann , drámaíró, költő Ulrike Beimpold, filmszínésznő Alexander Van der Bellen , politikus és közgazdász Alexander von Bensa, zsáner - és harci festő Anton Benya, mérnök, szakszervezeti vezető és politikus Ady Berber, színész Gróf Berchtold Lipót , nagybirtokos, diplomata, az első világháború kitörése idején az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere. Alban Berg , zeneszerző Adele Berger, műfordító Artur Berger, filmépítész és díszlettervező Denis Berger, labdarúgó Peter L. Berger , osztrák-amerikai szociológus Senta Berger , színésznő és filmproducer Egon Berger-Waldenegg, jogász, politikus és földbirtokos Gustav Bergmann, tudományfilozófus Richard Bergmann, asztaliteniszező Stefano Bernardin, színész Rudolf Bernauer, színházigazgató, sanzon - és operettszerző Walter Berry, énekes Bruno Bettelheim , amerikai pszichoanalitikus és gyermekpszichológus Nicole Beutler, színésznő Turhan Bey, amerikai színész Vinzenz Ferrerius von Bianchi, Casalanza hercege, tábornok, Friedrich Bianchi Junior apja Helmut Bibl, gitáros Gottfried Biegelmeier, fizikus Erich Bielka, diplomata , egykori külügyminiszter Brigitte Bierlein, jogász, az Alkotmánybíróság alelnöknője Manfred Bietak, egyiptológus Rudolf Bing, énekes és New-York-i Metropolitan Opera vezetője Menachem Birnbaum, portréfestő , illusztrátor Nathan Birnbaum, zsidó filozófus és cionista Solomon Birnbaum, jiddis és héber nyelvtudós, és művészettörténész Uriel Birnbaum, festőművész, író és költő Gabriele Bitterlich, az Engelwerk alapítója Karl Blasel, színész és színházigazgató Marietta Blau, fizikusnő Tina Blau, festőművésznő Franz Blauensteiner, festőművész Elfriede Blauensteiner, sorozatgyilkosnő Karl Blecha, politikus Franz Blei, író, műfordító és irodalomkritikus Monica Bleibtreu, színésznő Thomas Blimlinger, politikus Waldemar Bloch, zeneszerző, zongorista és zenepedagógus Karl Blodig, hegymászó , szemorvos, író Josef Blum , labdarúgó és edző Fritz Bock, politikus, az ÖVP alapító tagja Alfred Böhm, színész Carlo Böhm, színész Josef Böhm, német politikus ( SPD ) Josef Bohatec, cseh filozófus és teológus Katharina Boll-Dornberger, fizikusnő Erich Boltenstern, német építész Ludwig Boltzmann , fizikus Johann Peter von Bolza, hivatalnok Josef Reichsgraf von Bolza, bankár , a szász bankrendszer megreformálója Karl Anton Bolzmann, színész és rendező Hermann Bondi, brit matematikus és kozmológus Anna Bondra, opera-énekesnő Joseph Bonno, zeneszerző Andy Borg, könnyűzene-énekes Franz Borkenau, történetfilozófus, művészettörténész és szociológus Willi Boskovsky, hegedűművész és karmester Hugo von Bouvard, táj-, portré- és katonai festő Johannes Brahms , romantikus zeneszerző Norbert Brainin, osztrák-brit hegedűművész Trautl Brandstaller, újságíró, író és tévés szerkesztő Josef Bratfisch, bécsi dalok írója és Rudolf koronaherceg kocsisa Arik Brauer, festőművész, énekes és költő Timna Brauer, énekesnő Joseph Braunstein, zenész, író, hegymászó Anton Breinl, zoológus és orvos Martin Breinschmid, zenész Konstanze Breitebner, színésznő Theodor Breitwieser, zsáner- és katonai festőművész Kurt Bretterbauer, földmérő Josef Breuer , a pszichoanalitikus iskola egyik alapítója Thomas Brezina , gyermek- és ifjúsági regények írója, tévés moderátor Markus Brier, golfjátékos Hermann Broch , író Christian Broda, politikus Arnolt Bronnen, író Gerhard Bronner, zeneszerző, zenész és kabaréművész Oscar Bronner, újságíró és kiadó Josef Broukal, újságíró, politikus Ernst Wilhelm von Brücke, fiziológus Anton Bruckner , zeneszerző és orgonaművész Karl Bruckner, író Oskar Brüch, portré- és katonai festőművész Fritz Brügel, könyvtáros , diplomata és író Bertha von Brukenthal, zeneszerző Sebastian Brunner, katolikus teológus és író Rudolf Brunngraber, író, újságíró, festőművész Patrizio Buanne, bariton , dalszerző és producer Martin Buber , zsidó vallásfilozófus Barbara Büchner, írónő Doris Bures , politikusnő Adam Burg , matematikus, egyetemi tanár Alfred Burger, amerikai kémikus Hugo Burghauser, fagottművész Erhard Busek, politikus Christine Busta, lírikus Hans Buzek , labdarúgó C Peter Campa, író Elias Canetti , író Veza Canetti , írónő Ivan Cankar , szlovén író Andreas Čap, matematikus Josef Cap, politikus Fritjof Capra, fizikus, ezoterikus és író Anton Cargnelli, labdarúgó és edző Ignaz Franz Castelli , bécsi és alsó-ausztriai író Ludvík Vítězslav Čelanský, cseh karmester és zeneszerző Friedrich Cerha, zeneszerző és karmester Sandra Cervik, színésznő Christoph Chorherr, politikus Paul Clairmont, sebész Heinrich von Clam-Martinic , miniszterelnök Hermine Cloeter, írónő és kultúrtörténész Mimi Coertse, dél-afrikai -osztrák kamara -énekesnő Heinrich Joseph von Collin, író Matthäus von Collin, író és II. Napóleon francia császár nevelője Klaus Conrad, német neurológus és pszichiáter Heinz Conrads, színész, bécsi dalok énekese Peter Cornelius (énekes), énekes Franz Theodor Csokor, író Karl Heinz Czadek, harsonaművész és zeneszerző Johann Rudolf Czernin, közigazgatási tisztviselő Carl Czerny , zongorista és zongoratanár Czibulka Alfonz , zongorista és zeneszerző D Werner Dafeldecker, improvizációs zenész és zeneszerző Moritz Michael Daffinger , miniatúrafestő és szobrász Falko Daim , régész Alfred Dallinger, politikus (SPÖ) Mathilde Danegger, német színésznő Georg Danzer, dalszerző és énekes Michael Danzinger, zongorista és zeneszerző Norbert Darabos, politikus Elfi von Dassanowsky, énekesnő, zongorista és filmproducer Elfriede Datzig, filmszínésznő Leopold Joseph von Daun , tábornagy és parancsnok a Hétéves háborúban Wirich Philipp Graf Daun, tábornagy Walter Davy, rendező és színész Doddy Delissen, dán énekesnő és színésznő Fritz Demmer, sebész Klaus Demus, művészettörténész és lírikus Helga Dernesch, opera-énekesnő Ruth Deutsch Lechuga, orvosnő, antropológus és fényképész Max Deutsch, francia zeneszerző, karmester és zenepedagógus Otto Erich Deutsch, zenetudós Marion Diederichs-Lafite, zenei író Bertha Diener, író és újságírónő Gustav Diessl, színházi- és filmszínész Antonia Dietrich, német színésznő Carl Ditters von Dittersdorf , zeneszerző Reinhard Divis, jégkorongozó Marco Djuricin , labdarúgó Andreas Dober, labdarúgó Gerhard Dobesch, ókortörténész , keltológus és nyelvész Heimito von Doderer, író Johanna Dohnal, politikusnő Hans von Dohnanyi, német jogász és ellenálló harcos Jakob Dont, hegedűművész Alfred Dorfer, színész és kabarészínész Michaela Dorfmeister, olimpiai - és világbajnok alpesi síző Richard Dorfmeister, lemezlovas , a Kruder & Dorfmeister formáció egyik tagja Albert Drach, jogász és író Aleksandar Dragovic, labdarúgó Richard von Drasche-Wartinberg, Ázsia -kutató, iparos és festőművész Ludwig Draxler, ügyvéd és politikus Christopher Drazan, labdarúgó Carl Dreher, hangtechnikus Heinrich Drimmel, politikus és jogász Peter Drucker, közgazdász, a menedzsmentoktatás úttörője Milan Dubrovic, publicista, főszerkesztő, lapkiadó és diplomata Willi Dungl, wellness tanácsadó Roland Düringer, színész és kabarészínész Ferry Dusika, kerékpárversenyző Andrea Maria Dusl, rajzfilmes , rovatvezető és filmrendező Peter Dusl, zenész Felix Dvorak, színész, kabarészínész, intendáns és író E Robert Eberan von Eberhorst, versenyautó-készítő Klaus Ebner , író Michael W. Ecker, operaproducer Andrea Eckert, színésznő és dokumentumfilmes Ferdinand Eckhardt, kanadai művészettörténész Max Edelbacher, rendőrfőnök, szakíró Thomas Eder, irodalomtudós Brigitte Ederer, politikusnő Rudolf Edlinger, politikus Ernst Egli, építész és várostervező Paul Ehrenfest, fizikus Albert Ehrenstein, lírikus, író Irenäus Eibl-Eibesfeldt, viselkedés - és néprajzkutató Friedrich Eichberg, gépészmérnök, az AEG vezetőtanácsi tagja Willy Eichberger, színész Hanna Eigel, műkorcsolyázónő Christian Eigner, dobos Teddy Ehrenreich, dzsesszzenész Maria Eis, a Burgtheater színésznője Rudolf Eisler, filozófus Rudolf Eitelberger, művészettörténész Ausztriai Erzsébet francia királyné, Miksa magyar király lánya Mária Erzsébet főhercegnő, innsbrucki fő apátnő Edith Elmay, színésznő Thomas Ender , tájképfestő Julius Endlweber, tájkép- és vedutafestő Eduard Engelmann jr., műkorcsolyázó Lucie Englisch, színésznő Gustav Entz, teológus és főiskolai tanár Peter L. Eppinger, moderátor Ernst Epstein, építész Kurt Equiluz, opera- és oratóriuménekes Claudia Erdheim, írónő Habsburg Ernő , osztrák főherceg, Alsó- és Felső-Ausztria , valamint a Spanyol Németalföld helytartója. Gustav Ernst, író Emil Ertl, író Lajos Viktor főherceg Elfi Eschke, német színésznő Karlheinz Essl, zeneszerző és elektronikus zenei előadó Esterházy Antal ( 1738 – 1794 ) herceg Esterházy Miklós József , tábornok Esterházy Miklós (II.) , táborszernagy és műgyűjtő Paul Esterhazy, színháztudós, dramaturg, rendező és intendáns Buffy Ettmayer, labdarúgó Herbert Exenberger, könyvtáros és szakkönyvíró Siegmund Exner-Ewarten, fiziológus Franz Eybl , festőművész F Max Fabiani , szlovén építész Anton Faistauer, festőművész Christoph Fälbl, színész Falco , énekes, zenész Kurt Falk, lapkiadó Bernard B. Fall, ellenálló harcos Brigitta Falkner, írónő Karl Farkas, színész Bernd Fasching, festőművész és szobrász Norbert Faustenhammer, jogász és diplomata Ludwig von Fautz, a Császári és Királyi Haditengerészet altengernagya és parancsnoka Werner Faymann , politikus Reinhard Federmann, író Friedrich Fehér, színész és filmrendező Hertha Feiler, színésznő Walter Feit , matematikus Ifj. Ferdinand Fellner, építész Wolfgang Fellner, újságíró és médiaszemélyiség Walter Felsenstein, rendező, intendáns Hermann Felsner, labdarúgó-edző Rainhard Fendrich, énekes Fennesz, zenész V. Ferdinánd , osztrák császár és magyar király II. Ferdinánd portugál király IV. Ferdinánd német-római , magyar és cseh király Benno Fiala von Fernbrugg , világháborús pilóta Vera Ferra-Mikura, gyermek- és ifjúsági könyvek szerzője Heinrich von Ferstel, építész Festetics Tasziló gróf, katonatiszt, lovassági tábornok Manuel Fettner, síugró Nicolas Fettner, síugró Emil Fey, politikus Paul Karl Feyerabend , filozófus és tudományteoretikus Ernst Fiala, autókészítő Franz Fiedler, a Számvevőszék elnöke Karl Figdor, újságíró és író Marie Fillunger, énekesnő Alfred Finz, politikus Hertha Firnberg, Ausztria első szociáldemokrata női minisztere Joseph Fischer, zeneszerző Kurt Rudolf Fischer, zsidó filozófus Joseph Emanuel Fischer von Erlach, építész Karl Sebastian Flacker, szobrász Robert Fleischer, régész Thomas Flögel, labdarúgó Olga Flor, írónő Walter Flöttl, bankár Wolfgang Flöttl, bankár Herbert Flugelman, képzőművész Heinz von Foerster, a kibernetika tudományának úttörője Adolf Foglár, jogász és író Ludwig Foglár, jogász és író Willi Forst, színész, forgatókönyvíró, rendező és producer Albert Fortell, színész és író August Fournier, történész és politikus Raoul Heinrich Francé, bionikus és természetfilozófus Friedrich Franceschini, portréfestő Leo Frank, krimiíró Paul Frank, író és forgatókönyvíró Philipp Frank, filozófus, fizikus és matematikus Herbert W. Franke , sci-fiíró George Frankl, pszichoanalitikus, filozófus és író Viktor Frankl , neurológus és pszichiáter , a logoterápia és az egzisztenciaanalízis egyik megalapítója Sandra Frauenberger, politikusnő, városi tanácsos Alfred Eduard Frauenfeld, nemzeti szocialista politikus Gottfried von Freiberg, kürtművész Gomes Freire de Andrade, portugál tábornok, szabadkőműves nagymester Erik Freitag, zeneszerző és hegedűművész Anna Freud , osztrák-angol pszichoanalitikus, Sigmund Freud lánya Sigmund Freud , a pszichoanalízis megalapítója Ebba-Margareta von Freymann, J.R.R. Tolkien egyes verseinek első német fordítója Alfred Hermann Fried, Béke Nobel-díjas pacifista , publicista Erich Fried , lírikus, műfordító és esszéista Egon Friedell, író, újságíró, színész, színházkritikus Zsófia főhercegnő, Ferenc József és Erzsébet elsőszülött leánya Loni von Friedl, színésznő Otto Friedländer, író és pacifista Georg Friedrich, színész Karl von Frisch , Nobel-díjas biológus , zoológus Otto Frisch, brit atomfizikus Gerhard Fritsch, író George Froeschel, író és forgatókönyvíró Helmuth Froschauer, karmester Marianne Frostig, szociális munkás, tanítónő és pszichológus Katharina Fröhlich, Franz Grillparzer író „örök menyasszonya” Eduard Frühwirth, labdarúgó és edző Sylvia Frühwirth-Schnatter, matematikusnő Ernst Fuchs, festőművész Hans Georg Fuchs, politikus és iparos Robert Fuchs (zeneszerző), zeneszerző és zenepedagógus Johann Fürst, színész és színházigazgató G Friedrich Gabler, kürtművész Richard Gach, építész Hans Gál, zeneszerző és zenetudós Bernhard Gál, zeneszerző és képzőművész Karl Gall, motorkerékpár -versenyző Mario von Galli, jezsuita , teológiai szerkesztő és publicista Carlo Galli da Bibiena, olasz dekorációs- és színházi festő Helmut A. Gansterer, újságíró, kiadó és író Roland Garber, kerékpárversenyző Rene Gartler, labdarúgó Jo Gartner , autóversenyző Charly Gaudriot, zenész és zeneszerző Helma Gautier, színésznő Elisabeth Gehrer, politikusnő Raoul Gehringer, zeneszerző Johann Nepomuk Geiger, festőművész és rajzoló Hilda Geiringer, matematikusnő Gerald Geisler, lovagló Otto Heinrich von Gemmingen-Hornberg felvilágosult író és diplomata Viktor Gernot, énekes, színész, zenész, író és moderátor Andreas Geritzer, vitorlázó Franz Xaver Gewey, hivatalnok, színész és író Julian Gillesberger, brácsaművész Roland Girtler, szociológus, kultúrantropológus és filozófus Friedrich Glasl, politológus Daniel Glattauer, író Friedrich Glauser, svájci krimiíró Josef Alois Gleich, hivatalnok és színházi költő Tilla Durieux (eredetileg Ottilie Godeffroy ), német színésznő Carl Goebel, festőművész Ernest Gold (eredetileg Ernst Siegmund Goldner ), zeneszerző Käthe Gold, színésznő Thomas Gold , asztrofizikus Karl Goldammer, festőművész Karl Gölsdorf , mérnök és mozdonykonstruktőr Ernst Gombrich , művészettörténész Alexander Gorgon , labdarúgó André Gorz, szociálfilozófus Hildegard Goss-Mayr, békeaktivista és írónő Amon Göth , százados, táborparancsnok Constantin Göttfert, író Wilhelm Graetzer (Guillermo Graetzer), argentin zeneszerző, zenepedagógus és zenetudós Michael Graff, ügyvéd és politikus Daniel Gramann, labdarúgó Daniel Gran, barokk festőművész Anselm Grand, festőművész, zenész, zeneszerző, ellenálló harcos Anton Grath, szobrász Leopold Gratz, politikus Ifj. Leopold Grausam, szobrász és kőfaragó Josef Gregor, német népzenekutató , zenepedagógus Johannes Grenzfurthner, képzőművész, író Elias Grießler, portréfestő Franz Grillparzer , drámaíró Ferdinand Grimm, pénzügyminiszter és pénzügyi szakember Hans Hermann Groër, római katolikus püspök, bíboros Anton Johann Gross-Hoffinger, író Walther Gross, festőművész Brigitte Große, műfordító Gabriel Gruber, jezsuita rendfőnök HK Gruber, zeneszerző és karmester Ludwig Gruber, zeneszerző, énekes, író és karmester Marianne Gruber, írónő Walter Grubmüller, autóversenyző Raimund Grübl, jogász és politikus Victor Gruen, zsidó várostervező és építész Karl Grune, filmrendező Ernst Grünfeld, sakknagymester Alfred Grünwald, operett-szövegíró Henry Grunwald, a Times főszerkesztője és amerikai osztrák nagykövet Anton Joseph Gruscha, érsek, bíboros Friedrich Gschweidl, labdarúgó Carl Friedrich Gsur, festőművész John Gudenus, politikus Hilde Güden, koloratúrszoprán , kamara-énekesnő Friedrich Gulda, zongorista és zeneszerző Elisabeth Gürtler-Mauthner, vállalkozónő Albert Paris Gütersloh, festőművész és író Eugene von Guerard, képzőművész H Franz Haag, szobrász Hans Haas, súlyemelő Waltraut Haas, színésznő és énekesnő Habsburg Ágnes, Schweidnitz-Jauer hercegnője Habsburg Anna magyar hercegnő, 1457 – 58 -ban magyar trónkövetelő, Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet idősebb lánya Habsburg Erzsébet magyar hercegnő, lengyel királyné és litván nagyhercegné, Albert magyar király és Luxemburgi Erzsébet ifjabb lánya, valamint II. Ulászló magyar király édesanyja Friedrich Hacker, osztrák-amerikai pszichiáter, pszichoanalitikus és agressziókutató Karlheinz Hackl, színész és rendező Ingrid Haebler, zongorista Ernst Haeusserman, színész, rendező, a Burgtheater igazgatója Philipp Hafner, író és irodalomkritikus Roman Hagara, olimpiai bajnok vitorlázó Willy Hagara, slágerénekes és színész Walter Hagg, diplomata Hans Hahn , matematikus Johannes Hahn, politikus Liane Haid, színésznő és énekesnő Alfons Haider, színész Wilhelm Ritter von Haidinger, geológus és ásványkutató Martin A. Hainz, irodalomtudós és filozófus Clemens Haipl, író, rajzoló, kabarészínész és zenei producer Fritz Hakl, színész Oskar Halecki, lengyel történész Konrad Adolf Hallenstein, német színész (Burgtheater) Erwin Halletz, zeneszerző és karmester Paul Hamburger, zongorista Peter Hammerschlag, költő Gerhard Hanappi , labdarúgó Andrea Händler, színésznő Marcus Hanikel, labdarúgó Georg Hann, kamaraénekes ( basszus ) Eduard Hanslick , zenekritikus Erik Jan Hanussen, Hermann Steinschneider , német-osztrák látnok álneve Ernst Happel , labdarúgó, labdarúgó-edző Irene Harand, írónő Ignaz zu Hardegg, lovassági tábornok és a Haditanács elnöke Marte Harell (1907–1996), színházi- és filmszínésznő Johann Philipp Harrach, tábornagy és a Haditanács elnöke Karl Hartl, filmrendező Christoph Hartung, orvos, a homeopátia úttörője Christoph Hartung von Hartungen, (IV), orvos Erhard Hartung von Hartungen, (III), orvos Lorenz Leopold Haschka , osztrák császári himnusz eredeti szövegének szerzője Karl Freiherr von Hasenauer, építész Friedrich Hasenöhrl, fizikus Franz Hasil, labdarúgó Hans Hass, biológus Gerhard Haszprunar, zoológus és egyetemi professzor Michael Hatz, labdarúgó Franz von Hauslab , táborszernagy Raoul Hausmann , osztrák-német dadaista művész Rudolf Hausner, festőművész és grafikus Wolfgang Hausner, vitorlázó Leopold Hawelka , kávéház -alapító és -tulajdonos Josefine Hawelka, Leopold Hawelka felesége Joseph Haydn , zeneszerző August von Hayek, botanikus Friedrich August von Hayek , Nobel-díjas közgazdász és morálfilozófus Raimund Hedl, egykori labdarúgó, edző Jakob Hegner, nyomdász , kiadó, műfordító Joseph Heicke , állat- és tájképfestő Eduard Heilingsetzer, politikus és miniszter Claudia Heill , cselgáncsozó Anton Heiller , zeneszerző, orgonaművész és zenepedagógus Kurt Heintel), színházi- és filmszínész Hans Peter Heinzl, kabarészínész, moderátor David Heissig, színész André Heller, dalíró, költő Maximilian Hellmann, zenész Edmund von Hellmer , szobrász Gottfried Helnwein, képzőművész Karl Franz Henisch, színész és szövegíró Johann von Herbeck , karmester és zeneszerző Ernest Johann Nepomuk von Herberstein, a Linzi Egyházmegye püspöke Bernd Herndlhofer, osztrák autóversenyző Paul Hertel, zeneszerző Fritz von Herzmanovsky-Orlando, író és rajzoló Andreas Herzog , labdarúgó Curt Herzstark, feltaláló, mechanikus Heinrich von Heß , tábornagy Ernst von Hesse-Wartegg, utazó és író Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg, klasszicista építész Gerhard Hiesel, régész Gabi Hift, színésznő, rendező és író Raul Hilberg, amerikai történész Rudolf Hilferding , német-osztrák politikus Franz Hillebrand, filozófus Franz Anton Hillebrandt , építész Josef Hindels, ellenálló harcos Ernst Hinterberger, író Grete Hinterhofer, zongorista, zenepedagógus és zeneszerzőnő Hakon Hirzenberger, rendező és színész Adolf Hitler , politikus, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezetője, kancellár Ernst Hochschartner, festőművész Fritz Hochwälder, író Friedl Hofbauer, írónő Blasius Höfel, rézmetsző Gerda Hoffer, izraeli írónő Maria Hoffmann-Ostenhof, matematikusnő Werner Hofmann (Kunstwissenschaftler), művészettudós Hugo von Hofmannsthal , író, drámaíró Joseph Höger, tájképfestő, litográfus Josef Holaubek, bécsi rendőrfőnök Günther Hölbl, egyiptológus és ókor-történész Franz Högler, szobrász Hans Hollein , építész és dizájner Walter Hollitscher, filozófus, marxista és pszichoanalitikus Hans Holt, színész Ignaz Holzbauer, zeneszerző Oskar Homolka, osztrák-amerikai színész Gerd Honsik, revizionista és Holokauszt-tagadó írások szerzője Christiane Hörbiger, színésznő Erich von Hornbostel, népzenekutató Joseph Horovitz, brit zeneszerző és professzor Franz Horst, festőművész Roland Horvath, kürtös Anna Hottner-Grefe, írónő Ernst Karl Heinrich Hoyos-Sprinzenstein, földbirtokos, nemes Alfred Hrdlicka, szobrász, rajzoló, festőművész és grafikus Hellmuth Hron, színész Alexander Graf Hübner, diplomata Elias Hütter, szobrász Friedensreich Hundertwasser , festőművész és építész Rudolf Hundstorfer, politikus Wolfgang Hutter, festőművész és grafikus I. Ferdinánd herceg, Bulgária cárja I Peter Igelhoff, zenész és zeneszerző Albert Ilg, művészettörténész Ivan Illich , pedagógus, filozófus, teológus Fritz Imhoff, színész és énekes J Franz Jachym, bécsi segédpüspök Marie Jahoda, szociológusnő Ernst Jandl , költő Albert Janesch, portré- és zsánerfestő Janisch Antal orvos, újságíró, amerikai szabadságharcos Antonie Janisch , színésznő (Burgtheater) Michael Janisch, színész Peter Janisch, filmszínész Hans Janitschek, újságíró Christoph Jank, labdarúgó Marc Janko , labdarúgó Peter Jankowitsch, politikus és diplomata Émile Jaques-Dalcroze , zeneszerző és zenepedagógus Hans Jaray, kamaraszínész, rendező és író Gerald Jatzek, író és zenész Franz Jauner, színész és színházigazgató Claudia-Sofie Jelinek, színésznő Hanns Jelinek, zeneszerző és zenepedagógus Camilla Jellinek, osztrák-német nőjogi harcos és jogásznő Mercédès Jellinek, Emil Jellinek osztrák-magyar diplomata és gépkocsi -kereskedő lánya Mariama Djiwa Jenie, koncertzongorista és táncosnő Maria Jeritza, opera-énekesnő Gertraud Jesserer, színésznő Boris Jirka, sportmoderátor Rosa Jochmann, politikusnő Wilhelm John, történész Anna Maria Jokl, osztrák-izraeli írónő Franz Jonas, polgármester, miniszterelnök Josef Rattner, pszichológus I. József német-római császár , Ausztria uralkodó főhercege , magyar és cseh király II. József német-római császár, magyar és cseh király Robert Jungbluth, színházigazgató Carl Junker, történész Walter Jurmann, zeneszerző K Hilmar Kabas, politikus Stella Kadmon, színésznő Arnim Kahofer, Európa-bajnok biliárdozó Volkan Kahraman, török származású labdarúgó Thomas Kakuska, zenész, professzor Elisabeth Kallina, kamaraszínésznő Charles Kálmán, film- és színházi zeneszerző Fritz Kalmar, író, Uruguay -i főkonzul Gerd Kaminski, sinológus Paul Kammerer, zoológus Natascha Kampusch , televíziós műsorvezető, emberrablási áldozat Eric Richard Kandel, Nobel-díjas amerikai idegtudós Frederick Kanfer, osztrák-amerikai pszichológus és viselkedésterapeuta Hans Kann, zongorista és zeneszerző Andreas Karabaczek, diplomata Herbert von Karajan , karmester Anton Karas, zeneszerző és zenész Friedrich Karas, katolikus pap, a nemzeti szocializmus ellenzője II. Károly főherceg, Belső-Ausztria ura III. Károly osztrák főherceg, Ausztria uralkodó főhercege, magyar király Habsburg–Lotaringiai Károly József főherceg Barbara Karlich, műsorvezető Berta Karlik, fizikusnő Anton Hans Karlinsky, tájkép- és portréfestő Felix Kaspar, műkorcsolyázó Herbert Kaspar, kiadó, publicista és újságíró Max Kassowitz , gyermekorvos, professzor Friedrich Katz, néprajzkutató és történész Markus Katzer , labdarúgó Carl Kauba, szobrász Götz Kauffmann, színész, író Johann M. Kauffmann, orgonaépítő Wenzel Anton Graf Kaunitz, politikus Gina Kaus, írónő, műfordító és forgatókönyvíró Veli Kavlak, labdarúgó Andrea Kdolsky, politikusnő Greta Keller, sanzon-énekesnő Eva Kerbler, színésznő Peter Kern, színész, rendező, producer és író Peter Heinz Kersten, énekes, bűvész Kertbeny Károly , újságíró és emberjogi aktivista Melchior Khlesl, Bécs püspöke és II. Mátyás magyar király kancellárja Roland Kickinger, színész és testépítő Viktor Kienböck, politikus és jogász Arabella Kiesbauer, műsorvezetőnő Ilse Kilic, írónő Ferdinand Bonaventura Fürst Kinsky, cseh nemes Sonja Kirchberger , színésznő Alfred Klahr, kommunista újságíró Georg Klaren, rendező és forgatókönyvíró Hellmuth Klauhs, bankigazgató Erich Kleiber , karmester Melanie Klein, osztrák-brit pszichoanalitikus Arthur Kleiner, osztrák-amerikai filmzeneszerző Daniela Klemenschits, teniszezőnő Fritz Klenner, író, bankár, szakszervezeti vezető és politikus Thomas Klestil , diplomata, államelnök Josef Klieber , szobrász, a Művészeti Akadémia igazgatója Gerhard Klingenberg, színházi rendező és intendáns Julius Klinger, festőművész és grafikus Wolf Klinz, az Európai Parlament képviselője Herbert Kloiber, médiavállalkozó Hans Kloss, bankigazgató Ruth Klüger, amerikai irodalomtudós és írónő Waldemar Kmentt, opera-, operett- és koncerténekes Hans Kmoch, sakkozó Ladislaus Kmoch, karikaturista és képregényrajzoló Kurt Georg Knotzinger, katolikus pap, pedagógus és egyházzenész Ludwig Koch, festőművész, szobrász és illusztrátor Gotfrid Köchert, autóversenyző Otto Koenig, viselkedéskutató, zoológus és író Leonhard Kohl von Kohlenegg, író és színész Doris Köhler, ökölvívónő Theodor Köstlin, színész, rendező és dramaturg Heinz Kohut, német pszichológus Peter Koits, politikus Teddy Kollek , izraeli politikus Dagmar Koller, énekesnő és táncosnő Sigismund von Kollonitz, a Bécsi Érsekség érseke és bíboros Rudolf Kompfner (eredetileg Kömpfner), osztrák-brit mérnök , feltaláló Anny Konetzni, operaénekesnő Hilde Konetzni, operaénekesnő Rudolf Konopa, portré-, tájkép-, csendélet - és zsánerfestő Karl König , gyermekorvos, gyógypedagógus, a nemzetközi Camphill mozgalom alapítója Franz Königshofer, zeneszerző és professzor Inge Konradi, film-, kamara- és színházi színésznő Michael Konsel , labdarúgó Jernej Kopitar , szlovén nyelvész Hilde Körber, színésznő Ümit Korkmaz , labdarúgó Fritz Kortner, német színész és színházi rendező Karl Kotratschek, atléta Klara Köttner-Benigni, környezetvédő és írónő Antonio Koudele, zenész Bozo Kovacevic, labdarúgó Mirko Kovats, befektető Karl Kowarik, zenész Wilfried Kowarik, bencés szerzetes és történész Johann Lucas Kracker , késő barokk festőművész Guido Krafft, földművelő és agrárgazdasági szakirodalmi szerző Johann Martin Krafft, érme- és pecsétkészítő Victor Kraft, tudományteoretikus, filozófus és könyvtáros Richard von Krafft-Ebing , pszichiáter , orvosprofesszor Hertha Kräftner, írónő Dietrich Kralik, germanista Robert Kramreiter-Klein, építész Cissy Kraner, színésznő, énekesnő Hans Krankl , labdarúgó, énekes Helmut Krätzl, a Bécsi Érsekség segédpüspöke Bernhard Kraus, orvos, az „Allgemeine Wiener medizinische Zeitung” kiadója Karl Kraus , író, publicista és sajtókritikus Wolfgang Kraus, műsorvezető, irodalomkritikus és esszéista Clemens Krauss, karmester Astrid Krebsbach, német asztaliteniszezőnő Bruno Kreisky , politikus Eva Kreisky, politológus és jogásznő Fritz Kreisler , hegedűművész és zeneszerző Georg Kreisler, kabarészerző, zeneszerző és író Eduard Kremser, zeneszerző és karmester Alfred von Kremer , orientalista Ernst Krenek , zeneszerző Josef Kriehuber , litográfus és festőművész Richard Kriesche, képzőművész Ernst Kris, osztrák-amerikai művészettörténész és pszichoanalitikus Helga Kromp-Kolb, klímakutató és meteorológus professzor Simon Kronberg, író Max Krott, erdészeti szakember és politológus Peter Kruder, lemezlovas, a Kruder & Dorfmeister formáció egyik tagja Elsbeth Krukenberg-Conze, írónő és nőjogi harcos Erwin Kubesch, diplomata Anton Kuh , újságíró, író Richard Kuhn , német kémikus Stefan Kulovits, labdarúgó Carl Kundmann, szobrász Luigi von Kunits, karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus Leopold Kunschak, politikus Erich Kunz, operaénekes ( bariton ) Nicolin Kunz, színésznő Markus Kupferblum, operarendező és bohóc Ferdinand Kürnberger, író Rita Kurzmann-Leuchter, zongorista és zenepedagógus Gottfried Küssel, szélsőjobboldali író és Holokauszt-tagadó Joseph Kyselak, alpinista és császári udvari hivatalnok L Robert Lach, zenetudós Ferdinand Lacina, politikus Franz Moritz von Lacy gróf, Mária Terézia tábornagya és II. József személyes barátja André Lakos, jégkorongozó Philippe Lakos, jégkorongozó Hedy Lamarr , színésznő és feltaláló Erwin Lanc, politikus Max Landa, némafilm-színész Ernst Landl, dzsessz- és szórakoztatóipari zenész Mara Lane, filmszínésznő Fritz Lang , filmrendező Helmut Lang, divattervező Thomas Lang, dobos Michael Langer, gitárművész , zeneszerző és gitároktató Joseph Lanner, zeneszerző és hegedűművész Jörg Lanz von Liebenfels, a fajelmélet egyik megalapozója Pinchas Lapide, zsidó teológus és vallástudós Gerda Laski, fizikusnő Ferdinand Laub, cseh hegedűművész Niki Lauda , autóversenyző és vállalkozó Brian Laudrup , dán labdarúgó Andreas Laun, katolikus segédpüspök és teológus Ernst Josef Lauscher, filkészítő és író Auguste Lazar, írónő Paul Felix Lazarsfeld, osztrák-amerikai szociológus Hans Lebert, író és operaénekes Ernst Lecher, fizikus Lederer Ignác , báró, császári és királyi tábornagy Joe Lederer, újságíró és írónő Karl Lederer, jogász Lotte Ledl, színésznő Anton Lehmden, festőművész és grafikus Henry Lehrman, némafilmszínész , -rendező és -producer Käthe Leichter, szocialista szakszervezeti vezető és írónő Otto Leichter, szocialista újságíró és író Erich Leinsdorf, osztrák-amerikai karmester Hans Conrad Leipelt, német diák, a Fehér Rózsa tagja Katharina Leipelt, kémikus és a Fehér Rózsa tagja Hans Leitert, egykori labdarúgó-kapus, edző Friedrich Leitner, berlini gazdaságtudós Quirin von Leitner, történész és fegyverszakértő Julius Lenhart, tornász Josef Lense, matematikus Lotte Lenya , osztrák-amerikai színésznő és énekesnő Ingrid Leodolter, politikusnő és egészségügyi miniszter Wolfgang Leonhard , történész I. Habsburg Lipót osztrák herceg I. Lipót magyar, német és cseh király, Ausztria uralkodó főhercege, német-római császár II. Lipót osztrák főherceg, magyar és cseh király, német-római császár III. Lipót osztrák, stájer és karintiai herceg Hermann Leopoldi, zeneszerző, kabaré-előadó és zongorista Peter Lerchbaumer, színész Alexander Lernet-Holenia, író, drámaíró Joseph Lewinsky, színész Marika Lichter, színésznő Robert von Lieben, fizikus Klaus Liebscher, bankigazgató Franz Limmer, zeneszerző Leopold Lindtberg, rendező Wilma Lipp (* 1925), opera- és operett-énekesnő Guido von List, okkult író Emanuel List, operaénekes Niki List, filmrendező, forgatókönyvíró és producer Friedrich Lobe, színész és rendező Mira Lobe, gyermekkönyvíró Georg Christian von Lobkowitz, cseh nemes és politikus Zdeněk Vojtěch von Lobkowicz, cseh nemes Paola Loew, színésznő Frederick Loewe, amerikai zeneszerző Chris Lohner, színésznő, műsorvezető és író Helmuth Lohner, színész, rendező és színházigazgató Josef Lokvenc, sakkozó Josef Lontscharitsch, kerékpárversenyző Adolf Loos , újságíró és építész Hellmut Lorenz, művészettörténész Konrad Lorenz , Nobel-díjas biológus, viselkedéskutató Viktor Losert, matematikus Franz Löschnak, jogász, politikus Karl Joseph von Lothringen, Olmütz , Osnabrück és Trier püspöke V. Károly lotaringiai herceg Bernd Lötsch, biológus Johann von Löwenthal, osztrák altábornagy és attasé Anna von Lucam, szociális munkás és egyesületi funkcionárius Robert Lucas, író és kabarészerző Ludwig von Wallmoden-Gimborn, lovassági tábornok Christa Ludwig , kamara-énekesnő Michael Ludwig, bécsi politikus és tanácselnök Karl Lueger , politikus, bécsi polgármester Richard Lugner, építkezési vállalkozó Andreas Lukse, labdarúgó-kapus Andreas Lust, színész Egon Lustgarten, karmester és zeneszerző Siegmund Lustgarten, orvos Joseph August Lux, író M Macalik Alfréd , romániai magyar festőművész Jürgen Macho , labdarúgó Thomas Macho, kultúrtörténész professzor Proschat Madani, színésznő Ernst Mader, egykori labdarúgó Gustav Mahler , zeneszerző és karmester Alma Maria Mahler-Werfel , zeneszerző Hans Mahr, újságíró és médiamenedzser Miki Malör, színházi rendezőnő Martin Mann, német slágerénekes Ernst Wolfram Marboe, újságíró, író és rendező Siegfried Marcus , feltaláló Heinz Marecek, színész, rendező Andy Manndorff, dzsesszgitáros Bruno Marek, Bécs polgármestere Peter Marginter, író, esszéista és műfordító Mária Leopoldina osztrák főhercegnő, brazil császárné Mária Terézia , főhercegnő, magyar és cseh királynő, I. Ferenc német-római császár felesége, III. Károly magyar király lánya Ferdinand Marian, színész Mária Karolina Lujza főhercegnő főhercegnő, Nápoly és Szicília királynéja Mária Krisztina főhercegnő Mária Lujza francia császárné, I. Napóleon francia császár felesége Karl von Marinelli, színész és író Wilhelm Marinelli, zoológus Ernst Marischka, rendező Hubert Marischka, rendező és forgatókönyvíró Karl Mark, politikus Karl Markovics , színész Peter Markowich, matematikus Elisabeth Markstein, műfordító és írónő Georg Markus, író, újságíró, szakíró Rudolf Marschall, szobrász, plakettművész és érmekészítő Marianna Martines, zeneszerző, csembalóművész és énekesnő Sebastián Martínez, labdarúgó Louise Martini, színésznő Fritzi Massary, énekesnő és színésznő Heinrich Mataja, ügyvéd és politikus Theo Matejko, illusztrátor Peter Matic, színész Josef Matras, színész és népdalénekes Franz Matsch, szecessziós festőművész Willy Mattes, zeneszerző és karmester II. Mátyás magyar és cseh király, német-római császár Johanna Matz, színésznő Christoph Matznetter, politikus Max von Mauch, szobrász, tájkép és portréfestőművész Hans Mauer, szobrász Helmut Maurer, labdarúgó Hermann Maurer, informatikus, sci-fiíró Thomas Maurer, kabaré-előadó Jörg Mauthe, újságíró, író és kultúrpolitikus Miksa Ferenc főherceg Köln érseke és választófejedelme I. Miksa német-római császár Miksa magyar és cseh király, német-római császár I. Miksa mexikói császár Hans May, zeneszerző Joe May, rendező és producer Mia May, némafilmszínésznő Erich August Mayer, író Leopold Mayer, ügyvitel-tudományi professzor Lene Mayer-Skumanz, írónő Rosa Mayreder, nőjogi aktivista Friederike Mayröcker , írónő Alberta von Maytner, írónő Willy Meerwald, dzsesszzenész Julius Meinl III., vállalkozó Julius Meinl V., bankár Josef Meinrad, kamaraszínész Hilde Meisel (Hilda Monte), szocialista publicista Alexander Meißner, német fizikus Lise Meitner , atomfizikus Johann Meixner, szobrász Andreas Melan, diplomata, perui nagykövet Alfred Mell, történész és múzeumigazgató Jürgen Melzer , teniszező Robert Menasse , író és esszéista Marianne Mendt, énekesnő és színésznő Karl Menger, matematikus Franz von Meran, Merán grófja, Habsburg–Lotaringiai János főherceg fia Inge Merkel, írónő Max Merkel, labdarúgó és edző Adolf Julius Merkl, jogász Josef Mertin, zenetudós, hangszerkészítő, hangszergyűjtő Ludwig Merwart, festőművész és grafikus Georg von Metaxa, teniszező Theodor Meynert, pszichiáter, Sigmund Freud tanára Gustav Meyrink, író Jurij Mihevec, zeneszerző Franz von Miklosich (Franc Miklošič), szlovén nyelvész Boško Milenković, jugoszláv autóversenyző Edward Millard, Osztrák Bibliatársaság igazgatója, az ausztriai baptizmus úttöröje Carl Millöcker , operett-zeneszerző Léon Minkus, balett-zeneszerző Carl Möhner, színész és festőművész Johann August Edmund Mojsisovics von Mojsvár, paleontológus és geológus Ernst Molden, újságíró és történész Fritz Molden, ellenálló harcos, újságíró, kiadó és diplomata Carl Moll, szecessziós festőművész Money Boy, rap -előadó Matthias Georg Monn, zeneszerző, orgonaművész és zenepedagógus Benedict Augustin Morel, francia pszichiáter Paul Morgan, színész és humorista Frederic Morton, író Erwin Moser, gyermek- és ifjúsági könyvek szerzője Hans Moser, színész Koloman Moser, festőművész, grafikus és kézműves Elfriede Moser-Rath, néprajz- és elbeszéléskutató Carl Thomas Mozart , Wolfgang Amadeus és Constanze Mozart második fia Franz Xaver Wolfgang Mozart , zeneszerző Werner Mück, újságíró Fritz Muliar , kamaraszínész és rendező Hans Müller, szobrász Hans Müller, sakkmester és -teoretikus Melissa Müller, szabadúszó újságíró és írónő Michel Muller, francia színész Werner Günther Müller, statisztikus és főiskolai oktató Franz Muxeneder, színész Herbert Mytteis, dzsesszzenész N Franz Xaver Nagl, katolikus érsek és bíboros Nazar (Rapper), perzsa rap-előadó Václav Bolemír Nebeský, cseh költő és filozófus Vladimír Neff , cseh író, műfordító, forgatókönyvíró Adam Albert von Neipperg, katonatiszt Heinrich Neisser, politikus Günther Nenning, újságíró, író és politikai aktivista Johann Nestroy, dráma - és szatíraíró Wolfgang Neugebauer, történész Robert Neumann, osztrák-brit író Otto Neurath , filozófus, szociológus és közgazdász Michael Niavarani, színész Jan Paul Niederkorn, történész Meta Niederkorn, történészin Johanna Niese, színésznő Rudolf Nilius, karmester és zeneszerző Hermann Nitsch , képzőművész Margarethe Noé von Nordberg, színésznő Christine Nöstlinger , írónő Hermann Nothnagel, német belgyógyász Fritz Novotny, improvizációs- és dzsesszzenész Eduard van der Nüll , építész O Ernst Ocwirk , labdarúgó Ricardo Odnoposoff, hegedűművész Aristides Oeconomo, portréfestő Franz Olah, politikus és szakszervezeti vezető Robert Olejnik, labdarúgó Madame d’Ora, fényképész Elisabeth Orth, színésznő Erwin Ortner, karvezető és karmester Karl Österreicher, karmester, akadémiai professzor Richard Oesterreicher, karmester és dzsesszzenész Richard Oswald, filmrendező és forgatókönyvíró Elfriede Ott, kamaraszínésznő, énekesnő és rendező Vidám Ottó herceg, I. Albert német király fia P Peter Pabisch, író Peter Pacult , labdarúgó és edző Kurt Pahlen, karmester, zeneszerző és zenetudós Willibald Pahr, politikus és jogász Robert Palfrader, színész és író Max Pallenberg, énekes, színész és humorista Joseph Paneth, fiziológus Friedrich Adolf Paneth, német-osztrák kémikus Betty Paoli, német írónő Bertha Pappenheim, szociális munkás, nőjogi aktivista Rainer Pariasek, sportmoderátor Dorothea Parton, színésznő Martin Pasching, musicalszínész , énekes és színész Johann Nepomuk Passini, rézkarcoló, litográfus és festőművész Jürgen Patocka , labdarúgó Julius Patzak, opera- és dalénekes ( tenor ) Peter Patzak, filmrendező és színész Wolfgang Pauli , Nobel-díjas fizikus Bernhard Paumgartner, zenész Eva Pawlik, Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes műkorcsolyázó Alexander Pawlowitz, portré-, tájkép és harci festő Franz Pecháček, zeneszerző Yasin Pehlivan, labdarúgó Gustav Peichl, építész és író Romuald Pekny, színházi-, film- és tévészínész Anton Pelinka, politikatudós, az Innsbrucki Egyetem dékánja Paul Pella, karmester és zenei igazgató Walther Penck, német geomorfológus és Albrecht Penck fia Alois Pennarini, operaénekes és színész Joachim Perinet, színész és író Max Ferdinand Perutz , osztrák-angol kémikus Philipp Peter, autóversenyző Wilhelm Peters, pszichológus és főiskolai tanár Madeleine Petrovic, politikusnő August von Pettenkofen , festőművész és illusztrátor Ida Pfeiffer, felfedezőnő Ambros Josef Pfiffig, etruszkológus Karl Philipp, szobrász és érmekészítő Thomas Pichlmann, labdarúgó Georg Alexander Pick, matematikus Ferdinand Piëch , menedzser Adalbert Pilch, festőművész és grafikus Paul Amadeus Pisk, zenetudós és zeneszerző Bruno Pittermann, politikus Ewald Plachutta, mester szakács Peter Planyavsky, orgonaművész és zeneszerző Jože Plečnik , szlovén építész, Otto Wagner tanítványa Raoul Pleskow, amerikai zeneszerző és zenepedagógus Erika Pluhar, színésznő, énekesnő és író Werner Pochath, színházi-, film- és tévészínész Alois Podhajsky, ezredes, Spanyol Lovasiskola vezetője Wolfgang Poduschka, hegedűművész (Bécsi Filharmonikusok) Adolf Pohl, szobrász Eric Pohlmann, színész Johannes Poigenfürst, baleseti sebész Polányi Károly , gazdaságtörténész, szociál-filozófus, társadalompolitikus Fritz Polcar, politikus Alfred Polgar, író Robert Politzer, dzsesszzenész Pollaczek Félix , mérnök és matematikus Toni Polster , labdarúgó Ludwig Polsterer, hírlapkiadó Oliver Polzer, sportmoderátor Józef Antoni Poniatowski , lengyel tábornok, Franciaország marsallja Franz Pönninger, szobrász Alexander Popovich, labdarúgó és edző Johann Siegmund Popowitsch (Janez Žiga Valentin Popovič), nyelvész és természettudós Karl Popper , osztrák-brit filozófus és tudományteoretikus Peter Porsch , német politikus Hanno Pöschl, színész Rudolf Prack, színész Thomas Prager, labdarúgó Camillo Praschniker , régész Marcel Prawy, dramaturg és operakritikus Otto Preminger , amerikai rendező és filmproducer Reinhard Priessnitz, újságíró Wolfgang Přiklopil , távközlési technikus, emberrabló Herbert Prikopa, karmester és kabaréművész Rudolf Prikryl, Bécs polgármestere Thomas Prinzhorn, iparos és politikus (BZÖ) Gertrude Pritzi, asztaliteniszezőnő Wolf D. Prix, építész Otto Probst, politikus, közlekedési miniszter Heinrich Proch, zeneszerző Anna Prohaska, osztrák-angol szoprán énekesnő Herbert Prohaska , labdarúgó Liese Prokop, politikusnő Nina Proll, színésznő Christian Prosenik, labdarúgó Heinz Prüller, újságíró Willy Puchner , fényképész, képzőművész Ingrid Puller, politikusnő Florian Pumhösl, képzőművész Q Helmut Qualtinger , humorista és író Dieter Quester , autóversenyző Freddy Quinn, könnyűzene -énekes R Ferry Radax, filmkészítő Adele Radnitzky-Mandlick, zongorista Rudolf Raftl , labdarúgó Karl Rahl, festőművész Ferdinand Raimund , drámaíró Hermann von Ramberg, tábornok Gerhard Randa, bankár Erwin H. Rainalter, író Kurt Rapf, zeneszerző, karmester és orgonaművész Peter Rapp, moderátor, tévés személyiség Karl Rappan , labdarúgó és edző Gal Rasché , karmesternő és zongorista Horst Rascher, német ökölvívó Andreas Rastner, német kézilabdázó és edző Fred Rauch, énekes, szövegíró és rádiós műsorvezető Maria Rauch-Kallat, politikusnő Hans Rauscher, újságíró és író Joseph Othmar von Rauscher , Bécs érseke Fred Raymond, operett- és slágerzeneszerző Evelyn Regner, politikusnő Grete Rehor, politikusnő Marion Reiff, toronyugró Ines Reiger, dzsesszénekesnő Theodor Reik, osztrák-amerikai pszichoanalitikus Carl Leonhard Reinhold , a német felvilágosodás képviselője Hans Reiter, matematikus Richard Reisch, politikus és jogász Wolfgang Reisinger, dzsesszdobos Lois Renner, képzőművész Karin Resetarits, politikusnő és az Európai Parlament tagja Peter Resetarits, újságíró és moderátor Barbara Rett, moderátor Johann-Anton Rettenbacher, nagybőgős és gordonkaművész Jakob Reumann, politikus Leo Reuss, színész és rendező Yelda Reynaud, török filmek népszerű színésznője Anja Richter, műugró Wilhelm Richter, zsáner-, vadász- és katonai képek festője Franz Richter-Herf, zeneszerző Fritz Riedl, művész Franz Johann Joseph von Reilly, kiadó, kartográfus és író Rupert Riedl, zoológus Gerhard Riedmann, színész Elise Riesel, nyelvtudós Fritz Riha, újságíró, kabarészerző Marie Ringler, politikus Florian Ringseis, válogatott röplabdázó Gabriele Rittig, gyermek- és ifjúsági könyvek szerzője Anita Ritzl, énekesnő Markus Rogan, úszó Anton Romako, festőművész Ernst Römer, osztrák-mexikói karmester, zenepedagógus és zeneszerző Annie Rosar, színésznő Otto Rösch, politikus és jogász Alma Rosé, hegedűművész Peter Rosei, író Karl Rosner, író Colin Ross, újságíró és utazó Arminio Rothstein, festőművész, bábkészítő és bábszínész, forgatókönyvíró és író, zenész, bűvész Christine Rothstein, az Arlequin Theater vezetője, bábszínész, forgatókönyvíró és zenész Karl Rott, humorista Klaus Rott, színész és rendező Wilfried Rott, moderátor és kulturális újságíró Fritz Rotter, író és zeneszerző Ludwig Rotter, orgonaművész és zeneszerző Franz Roubal, tájkép- és állatfestő, szobrász Rudolf Roubinek, színész és író Oswald Roux, tájképfestő, rézkarcoló és kőnyomó Manuel Rubey, színész és énekes Dieter Rückle, közgazdász és főiskolai tanár Alexander Rüdiger, tévés műsorvezető Walter Rudin, amerikai matematikus Rudolf német-római császár, magyar és cseh király IV. Rudolf osztrák főherceg Gerhard Rühm, író, zeneszerző és képzőművész Harald Ruiss, labdarúgó-játékvezető Edmund Rumpler, mérnök Laurence Rupp, színész Othmar Ruzicka, portré- és zsánerfestő Leonie Rysanek, kamara-énekesnő S Ferdinand von Saar, író, drámaíró Anna Sacher, Eduard Sacher felesége Eduard Sacher , hoteltulajdonos Valérie Sajdik, énekesnő Patrick Salomon, labdarúgó Yüksel Sariyar, labdarúgó Fritz Saxl, művészettörténész Michaela Sburny, politikusnő Woody Schabata, dzsesszdobos Anton Schachenhofer, nagybőgős Hans Schachinger, portré- és zsánerfestő Friedrich Schächter, feltaláló Karl Schäfer, műkorcsolyázó Anton Schall, labdarúgó Erwin Scharf, politikus Franz Scharl, bécsi segédpüspök Walther Schaumann, tiszt, hegymászó , történész és író Michael Schefts, színész Agnes Scheibelreiter, szoprán Herbert Scheibner, politikus Theodor Scheimpflug, földmérő Maria Schell, osztrák-svájci színésznő Maximilian Schell , osztrák-svájci színész, rendező és producer Otto Schenk, színész, humorista, rendező és intendáns Wolfgang Scherzinger, zoológus, etológus és ökológus Johann Scherz, biliárd világbajnok Martina Schettina, festőművésznő Florian Scheuba, színész, humorista, író és moderátor Theodor Franz Schild, zeneszerző Joseph Schildkraut, osztrák-amerikai színész Herbert Schimetschek, biztosítási menedzser, az Osztrák Nemzeti Bank igazgatója Herbert Schimkowitz, grafikus és illusztrátor Karl Schlechta , német filozófus Carl Schlechter , sakkozó Julius Schlegel, tiszt, Montecassino műkincseinek megmentője Wolfgang Schleidt, biológus Karl Schlögl, politikus Ferdinand Schmatz, író Anton von Schmerling , politikus és jogász Hansl Schmid, énekes Dolores Schmidinger, színésznő Emma Schmidt, zongorista Franz Schmidt, zeneszerző Klaus Schmidt, matematikus Guido Schmidt-Chiari, bankvezető Claudia Schmied, politikusnő Wolfgang Schmitz, politikus (ÖVP) Helmut Schmitzberger, zeneszerző és karmester Diknu Schneeberger, dzsesszgitáros Joschi Schneeberger, dzsesszzenész Martin Schneeweiss, motorversenyző Romy Schneider , színésznő Wolfgang Schneiderhan, hegedűművész Joseph Schnetz, nyelvész Arthur Schnitzler , író, drámaíró Isolde Schönstein, környezetvédelmi aktivista Paul Eduard von Schoeller, bányaiparos Philipp von Schoeller, gazdasági tisztviselő és a NOB tiszteletbeli tagja Philipp Wilhelm von Schoeller, német-osztrák nagyvállalkozó és fotóművész Richard von Schoeller, bányaiparos Arnold Schönberg , zeneszerző Karl Schönböck, színész Georg von Schönerer, földbirtokos és politikus Gretl Schörg, énekesnő Margarete Schörl, pedagógus, apáca Peter Schöttel , egykori labdarúgó, edző Robert Schollum, zeneszerző és karmester Rudolf Scholz, orgonaművész és zenepedagógus Michael Schottenberg, színész és rendező Josef Schrammel, zeneszerző és zenész Emmerich Schrenk, színész Joseph Schreyvogel, író Erwin Schrödinger , Nobel-díjas fizikus Beatrix Schuba, műkorcsolyázó Ferdinand Schubert, zeneszerző Franz Schubert , zeneszerző Gytta Schubert, színésznő Ingrid Schubert, politikusnő Thomas Schubert, színész Kurt Schubert, zsidóságkutató Franz Schuh, író és esszéista Karl Schubert, gyógy- és Waldorf -pedagógus Viktor Schufinsky, festőművész és grafikus Alexander Schukoff, filmrendező, filmproducer és vizuális művész Helmut Schüller, katolikus pap Otto Schulmeister, publicista, főszerkesztő Christian W. Schulz, gordonkaművész Wolfgang Schüssel , politikus, kancellár Ignaz Schuster, színész és zeneszerző Alfred Schütz, szociológus Ernst von Schwarzenberg, püspök, zeneszerző, a Kölni dóm kanonokja Friedrich Johannes Jacob Cölestin von Schwarzenberg, Prága érseke Karl Philipp Fürst zu Schwarzenberg, tábornok Xaver Schwarzenberger, operatőr és rendező Ludwig Schwarzer, festőművész Alice Schwarz-Gardos, izraeli újságírónő Rudolf Schwarzkogler , fényképész és képzőművész Egon Schweidler, fizikus Amand von Schweiger-Lerchenfeld, utazó, író és katonatiszt Josef Schweikhardt, író és képzőművész Rolf Schwendter, író és devianciakutató Walter Schwimmer, politikus, az Európa Tanács főtitkára Moritz von Schwind , osztrák-német festőművész Herwig Seeböck, színész, kabarészínész és rendező Jakob Seeböck, színész Irmgard Seefried, szoprán énekesnő Mona Seefried, színésznő Helmut Seethaler, író Heinrich Segur, a Vatikáni Rádió német részlegének vezetője Pierre Séguy, ellenálló harcos, rádióamatőr , sanzonszakértő Conrad Seidl, szerkesztő, író Franziska Seidl (született Vicari), fizikus Gery Seidl, kabarészínész Johann Gabriel Seidl, régész, lírikus és drámaíró Ulrich Seidl, rendező, forgatókönyvíró és producer Ignaz Seipel, teológus és politikus Peter Seisenbacher, cselgáncsozó Karl Seitz, politikus Selye János , osztrák-magyar származású kanadai belgyógyász, vegyész Deborah Sengl, képzőművész Gitta Sereny, magyar származású brit történész és újságírónő Karl Sesta , labdarúgó Ignaz von Seyfried, karmester Dietrich Siegl, színész Johannes Mario Simmel , író Marko Simsa, a Kindertheater producere és színésze Kurt Singhuber, az NDK bányászati és kohászati minisztere Beate Sirota, osztrák-amerikai nőjogi aktivista Camillo Sitte, építész és várostervező Josef Sivo, hegedűművész Lilia Skala, színésznő Marija Sklad-Sauer, énekpedagógus és énekesnő Otto Skorzeny , a Waffen-SS tisztje Georg von Slatkonia (Jurij Sladkonja), bécsi püspök Kurt Sobotka , színész, rendező és író Ruth Sobotka, balerina, Stanley Kubrick felesége Hilde Sochor, színésznő Jan Sokol, kerékpárversenyző Otto Soyka, író Uli Soyka, dzsesszzenész Christian Spatzek, színész Eduard Spiegler, dermatológus Hilde Spiel, újságíró és írónő Rudolf Spielmann, sakknagymester Mela Spira, színésznő és írónő René A. Spitz, pszichoanalitikus Daniel Spitzer, író Hans Stalzer, tájkép-, portré- és háborús festő Oliver Stamm, röplabdázó Thomas Stangl, író Ernst Stankovski, színész, énekes és tévés műsorvezető Ernst Rüdiger von Starhemberg , császári tábornok Ernst Rüdiger Starhemberg, politikus, az ausztrofasizmus képviselője, Heimwehr-vezető, 1934 – 1936 között Ausztria alkancellárja. Fanny Starhemberg, politikusnő Andreas Staribacher, politikus Josef Staribacher, politikus Viktor Stauffer, zsáner- és portréfestő Edd Stavjanik, színész Josef Stefan , karintiai szlovén költő, matematikus és fizikus ( Stefan–Boltzmann-törvény ) Norbert Steger, politikus és ügyvéd Dorian Steidl, moderátor Arthur Stein, osztrák-cseh ókortörténész Miriam Stein, osztrák-svájci színésznő Max Steiner, osztrák-amerikai zeneszerző Matthias Steiner , német színekben induló olimpiai bajnok súlyemelő Erwin Steinhauer, színész és kabarészínész Eduard Jakob von Steinle, festőművész Simone Stelzer, énekesnő Julia Stemberger, színésznő Ursula Stenzel, újságíró és politikusnő Karl Maria Stepan, politikus Lilly Stepanek, színésznő Lukas Stepanik, rendező és producer Carl Stephenson, osztrák-német író és kiadó Josef von Sternberg, osztrák-amerikai rendező Karl Stiegler, kürtös és professzor Gerulf Stix, politikus és gazdasági tanácsadó Franz Stocher, pálya-kerékpáros Dora von Stockert-Meynert, írónő Barbara Stöckl, moderátor Otto Stoessl, író Peter Stöger , labdarúgó Manfred Stohl , raliversenyző Rudi Stohl, raliversenyző Friedrich Stoll, császári udvari festőművész Franz Stoß, színész, rendező, igazgató Heinz-Christian Strache , politikus Roland Strasser, festőművész és grafikus Benjamin Strasser, festőművész és grafikus Josef Anton Strassgschwandtner, festő és kőnyomó Christof Straub, zenész és zeneszerző Oscar Straus, operettszerző Johann Strauss , zeneszerző, zeneköltő Ifj. Johann Strauss , karmester és zeneszerző (a keringőkirály ) Ludwig Streicher , a Bécsi Filharmonikusok nagybőgőművésze Toni Stricker, zeneszerző és hegedűművész Oskar Strnad, díszlettervező , dizájner és építész Erika Strobl, gitárművész Erich von Stroheim , osztrák-amerikai rendező és színész Erika Stubenvoll, politikusnő Johann Studnicka , labdarúgó Rudolf Stundl, mintatervező és tapétakészítő Ernst Sucharipa, diplomata Richard Suchenwirth, nemzetiszocialista történész és politikus Hans E. Suess, kémikus és magfizikus Maria Theresia von Sulz, a Buchau-i női kolostor apátnője Lalita Svete, hegedűművész Herma Szabo, műkorcsolyázó Wilhelm Szabo, költő, író, műfordító és tanító Széchenyi István , magyar államférfi, író, polihisztor, közgazdász Carl Szokoll , ellenálló harcos, író T Eduard Taaffe , politikus, Salzburg koronatartomány elnöke Francisco Tanzer, német író Jacob Taubes, zsidóságkutató, vallásszociológus, filozófus Josef Taus, gazdasági jogász, menedzser és politikus Gustav Tauschek, számítógépes úttörő Georg Teigl , labdarúgó Friedrich Tenkrat, író Wolfgang Teuschl, író és humorista Anton Teyber, zeneszerző, orgonaművész és zongorista Edina Thalhammer, énekesnő Leopold Thaller, politikus Hans Thimig, színész és rendező Helene Thimig, színésznő Hermann Thimig, színész Hugo Thimig színész, rendező, a Burgtheater igazgatója Hans Thirring, fizikus Walter Thirring, fizikus Désiré Thomassin, festőművész, zeneszerző Christian Thonhofer, labdarúgó Otto von Thoren , festőművész Jules Thorn, nagy-britanniai vállalkozó Curth Anatol Tichy, színész Herbert Tichy, író, hegymászó Margarethe Tiesel, színésznő Alfred Till, geológus és paleontológus Leopold Till, festőművész Nadja Tiller , színésznő Georg Tintner, osztrák- új-zélandi karmester Bernhard Tittel , zeneszerző Daniel Tobenz, teológus Ernst Toch, német-osztrák zeneszerző Josef Toch, író Franz Xaver Told von Toldenburg, költő Karl Toldt, zoológus Alexander Tollmann, geológus és politikus Max Toperczer, geofizikus Ernst Topitsch, filozófus és szociológus Friedrich Torberg, író és újságíró Gerhard Tötschinger, színész és író Reinhard Tramontana, író és újságíró Maria Augusta von Trapp, amerikai énekes és írónő Victoria Trauttmansdorff, színésznő Arthur Trebitsch, író és filozófus Heinrich Treichl, bankár Friedrich Treml, zsáner- és akvarellfestő Willy Trenk-Trebitsch, színész Georg Stefan Troller, író, tévés újságíró és dokumentumfilmes Friedrich Trözmüller, feltaláló Eberhard Trumler, viselkedéskutató Erich Tschermak, botanikus Hans Christian Tschiritsch, hangszerkészítő és zenész Peter von Tramin, író Marie Karoline Tschiedel, fényképész Marcel Tyberg, zeneszerző U Gustav Ucicky, német filmrendező, Gustav Klimt fia Bruno Uher, zeneszerző Alfred Uhl, zeneszerző és karmester Luise Ullrich, német-osztrák színésznő Fritzi Ulreich, háborús festőnő Ellen Umlauf, színésznő Paul Urbanek, dzsesszzongorista és zeneszerző Josef Uridil , labdarúgó, edző V Barbara Valentin, színésznő Erich Vanis, hegymászó, író Guillaume de Vaudoncourt, francia tábornok és hadtörténész Carl Vaugoin, politikus Jurij Vega szlovén matematikus és tüzérségi tiszt Maria von Vetsera bárónő, Rudolf főherceg , trónörökös szeretője Hermann Vetters, régész Franz Viehböck, elektrotechnikus és az első osztrák űrhajós Berthold Viertel , rendező és író Diego Viga, ecuadori orvos és író Vilmos osztrák herceg Vilmos Ferenc Károly főherceg Andreas Vitásek, kabarészínész, színész és rendező Ernst Vlcek, sci-fi-író Nikolas Vogel, operatőr Johann Nepomuk Vogl, író Franz Vranitzky , politikus, kancellár , menedzser Fritz Wärndorfer, művészetpártoló W Alexander Wagendristel, zeneszerző és fuvolista Georg Christoph Wagenseil , zeneszerző Michael Wagner, labdarúgó Otto Wagner , építész, építészteoretikus és várostervező Julius Wahle, irodalomtörténész, Johann Wolfgang von Goethe leveleinek megjelentetője Ludwig Wahrmund, jogász Friedrich Waismann, filozófus Ernst Waldbrunn, színész és kabarészínész Karl Waldbrunner, politikus Fritz Walden, publicista és kultúrkritikus Ernst Waldinger, német lírikus és esszéista Otto Waldis, színész Ferdinand Georg Waldmüller , festőművész és művészeti író Franz Wallack, tervezőmérnök Adolf Wallnöfer, zeneszerző és klasszikus tenor Otto Walter, régész Christoph Waltz kétszeres Oscar - és kétszeres Golden Globe-díjas színész Waluliso, békeaktivista és helyi híresség Hertha Wambacher, fizikusnő Camillo Wanausek, fuvolaművésznő Fred Wander, író Maxie Wander, német fényképész, újságíró, forgatókönyvíró és írónő Cilli Wang, kabarészínész és táncosnő Adolf Warchalowski, pilóta Rudolf Watzl, könnyűsúlyú birkózó Ekkehard Weber, ókortörténész, epigráfus és nyelvész Heinz Weber, labdarúgó-kapus Ludwig Weber, operaénekes Anton Webern , zeneszerző Peter Weck, rendező, intendáns és színész Gustav Wegerer, kémiai mérnök, egykori lágerfogoly Peter Wehle, zeneszerző, író és kabarészerző Hans Weigel, író és színházkritikus Helene Weigel , német színésznő Joseph Weigl , zeneszerző Georg Weikert, portréfestő Josef Weinheber , lírikus, esszéista Otto Weininger , filozófus Monica Weinzettl, színésznő Erika Weinzierl, történész Ulrich Weinzierl, újságíró Franz Weiser, teológus és író Wolfgang von Weisl, orvos és újságíró Erwin Weiss, zeneszerző Karl Weissenberg, fizikus és egyike az első reológusoknak Egon Wellesz, zeneszerző és zenetudós Renate Welsh, gyermek- és ifjúsági könyvek szerzője Kurt Welzl, labdarúgó Christine Werner, írónő Heinz Werner, német pszichológus Oskar Werner , színész és szavaló Rudolf Wertz, orvos Josephine Wessely, színésznő Paula Wessely, színésznő Rudolf Wessely, színész Franz West, képzőművész Alexander Widner, író Martina Wied, írónő Guido Wieland, kamara- és filmszínész, rendező és operetténekes Hugo Wiener, zeneszerző és zongorista Oswald Wiener, író, nyelvész és kibernetikus Friedrich von Wieser, közgazdász Johann Wilczek , sarkkutató és mecénás Mathilde Wildauer, színésznő és énekesnő Klaus Wildbolz , színész Anton Wildgans, drámaíró és lírikus Karl Maria Wiligut, nemzetiszocialista ezoterikus Marie Wilt , szoprán énekesnő Gerhard Wimberger, zeneszerző Ernst Wimmer, marxista teoretikus, politikus és publicista Oliver Wimmer, énekes Alfred II. zu Windisch-Grätz, württembergi küldött Geri Winkler, az első bécsi, aki megmászta a Csomolungmát Ludwig Wittgenstein , filozófus Paul Wittgenstein, zongorista Michael Wittmann, képregényrajzoló Karl Wlaschek, vállalkozó Adolf Wohlbrück, színész Daniel Wolf, labdarúgó Gusti Wolf, kamaraszínésznő Peter Wolf, osztrák-amerikai producer és zeneszerző Kurt Wölfflin, író Herwig Wolfram, történész Fritz Wotruba, osztrák szobrász Elly Wright, dzsesszénekesnő Friedrich Wührer, német-osztrák zongorista Othmar Wundsam, képzőművész Herbert Wunsch, asztaliteniszező Albrecht von Württemberg, német nemes, tábornagy Alexander Wussow, tévészínész Z Joe Zawinul , dzsesszzongorista Herbert Zdarzil, pedagógus Heinz Zednik, tenorénekes Gerhard Zeiler, menedzser Erich Zeisl, zeneszerző és zenepedagógus Andreas Zelinka, Bécs polgármestere Bibiana Zeller, színésznő Franz Zeller, festőművész Heinz Zemanek, számítógépes úttörő Alexander von Zemlinsky, zeneszerző és karmester Zichy Károly , főispán Carl Michael Ziehrer, zeneszerző Grete von Zieritz, zongorista és zeneszerző Helmut Zilk, újságíró , politikus és Bécs polgármestere Edgar Zilsel, filozófus Fred Zinnemann , amerikai filmrendező Zsigmondy Emil , hegymászó Zsigmondy Richárd , kémikus, hegymászó Athanasius Zuber, kapucinus missziós püspök Indiában Berta Zuckerkandl, író, újságíró és kritikus Paul Zulehner, egyetemi professzor Leo von Zumbusch, német dermatológus Harald Zusanek, író Stefan Zweig , író Lisbeth Zwerger, gyermekkönyv-illusztrátor Frank Zwillinger, író Otto Matthäus Zykan, zeneszerző 1671 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1620-as évek – 1630-as évek – 1640-es évek – 1650-es évek – 1660-as évek – 1670-es évek – 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek Évek: 1666 – 1667 – 1668 – 1669 – 1670 – 1671 – 1672 – 1673 – 1674 – 1675 – 1676 Események Határozott dátumú események február 21. – I. Rákóczi Ferenc 400 000 Ft. fejében kegyelmet kap. március 21. I. Lipót a Magyar Királyságra hárítja az ott állomásozó katonaság anyagi és természetbeni ellátását. Az évi hadiadó a korábbi évi 90–120 ezer forintról évi 870.000 forintra növekedik. április 30. – A fej- és jószágvesztésre ítélt Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet Bécsújhelyen , Nádasdy Ferencet Bécsben kivégezik. december 11. – I. Lipót pátense a magyar végvári katonaság kétharmadát elbocsátja. Határozatlan dátumú események május – Habsburg-ellenes mozgalom indul a Szepességben , a résztvevők Thököly Imrére esküsznek fel. Születések március 1. – Arnu Miksa német jezsuita tanár április 16. – John Law skót bankár († 1729 ) 1975 a jogalkotásban 1975-ben az alábbi jogszabályokat alkották meg: Magyarország Törvények (6) 1975. évi I. törvény az Alkotmány egyes rendelkezéseinek módosításáról 1975. évi II. törvény a társadalombiztosításról 1975. évi III. törvény a Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetésének végrehajtásáról 1975. évi IV. törvény a népgazdaság ötödik ötéves tervéről 1975. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság 1976. évi költségvetéséről és a tanácsok 1976–1980. évi pénzügyi tervéről Törvényerejű rendeletek (27) Forrás : Törvényerejű rendeletek teljes listája (1949 - 1989) 1975. évi 1. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság között Budapesten, 1974. június 27-én aláírt konzuli egyezmény és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyv kihirdetéséről 1975. évi 2. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között Bukarestben , 1973. november 28-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről 1975. évi 3. törvényerejű rendelet az Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény Párizsban, 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövegének kihirdetéséről 1975. évi 4. törvényerejű rendelet az irodalmi és a művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény Párizsban, az 1971. évi július hó 24. napján felülvizsgált szövegének kihirdetéséről 1975. évi 5. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között a kereskedelem akadályainak kölcsönös megszüntetéséről Helsinkiben, 1974. május 2-án aláírt megállapodás kihirdetéséről 1975. évi 6. törvényerejű rendelet a muzeális emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. törvényerejű rendelet módosításáról 1975. évi 7. törvényerejű rendelet a közkegyelem gyakorlásáról 1975. évi 8. törvényerejű rendelet a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés során a találmányok , ipari, használati minták és védjegyek jogi oltalmáról szóló megállapodás kihirdetéséről 1975. évi 9. törvényerejű rendelet a Bernben , 1970. február 7-én aláírt vasúti árufuvarozási, valamint személy- és poggyászfuvarozási nemzetközi egyezmények és pótjegyzőkönyv kihirdetéséről 1975. évi 10. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság között Rómában, 1969. október 16-án aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről 1975. évi 11. törvényerejű rendelet a bakteriológiai (biológiai) és toxin-fegyverek kifejlesztésének, előállításának és tárolásának megtiltásáról és e fegyverek megsemmisítéséről szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezete XXVI. ülésszakán, 1971. december 10-én elfogadott egyezmény kihirdetéséről 1975. évi 12. törvényerejű rendelet a halászatról szóló 1961. évi 15. törvényerejű rendelet módosításáról 1975. évi 13. törvényerejű rendelet az Egyetemes Postaegyesület Alapokmánya pótjegyzőkönyvének kihirdetéséről 1975. évi 14. törvényerejű rendelet a Londonban , 1966. évi április hó 5. napján kelt, a „Merülésvonalakra vonatkozó Nemzetközi Egyezmény” kihirdetéséről 1975. évi 15. törvényerejű rendelet a középiskolákban, szakközépiskolákban és felsőoktatási intézményekben befejezett tanulmányokról kiadott okiratok, valamint a tudományos fokozatok és címek odaítéléséről szóló okiratok egyenértékűségének kölcsönös elismerése tárgyában az 1972. évi június hó 7. napján Prágában aláírt egyezmény kihirdetéséről 1975. évi 16. törvényerejű rendelet a Testnevelési Főiskolának egyetemi jellegű főiskolává átszervezéséről 1975. évi 17. törvényerejű rendelet a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola létesítéséről szóló 1968. évi 16. törvényerejű rendelet módosításáról 1975. évi 18. törvényerejű rendelet a hangfelvételek előállítóinak védelmére, hangfelvételeik engedély nélküli sokszorosítása ellen Genfben, az 1971. évi október hó 29. napján létrejött Egyezmény kihirdetéséről 1975. évi 19. törvényerejű rendelet a hangfelvételek előállítóinak védelméről 1975. évi 20. törvényerejű rendelet a szabadságvesztésből szabadult személyek utógondozásáról 1975. évi 21. törvényerejű rendelet a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola elnevezéséről 1975. évi 22. törvényerejű rendelet egyes orvosok munkaviszonyáról 1975. évi 23. törvényerejű rendelet az 1974. évi 16. törvényerejű rendelettel kihirdetett vasúti személy- és poggyászfuvarozási nemzetközi egyezmény pótegyezményének módosításáról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről 1975. évi 24. törvényerejű rendelet a társadalmi bíróságokról 1975. évi 25. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Román Szocialista Köztársaság Kormánya között, a hivatalos és magáncélú utazásokra vonatkozó be- és kiutazási, valamint átutazási vízumkötelezettség megszüntetéséről Budapesten, 1967. november 1-jén aláírt egyezményt kihirdető 1968. évi 7. törvényerejű rendelet módosításáról 1975. évi 26. törvényerejű rendelet a Magyarország és a Török Köztársaság között az 1930. évi május 21-én aláírt Kereskedelmi Egyezmény egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezéséről szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről 1975. évi 27. törvényerejű rendelet a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő országok szervezetei közötti áruszállítások 1968. évi Általános Feltételei kiegészítéseinek és módosításainak közzétételéről Minisztertanácsi rendeletek 1/1975. (?. ?.) MT rendelet 2/1975. (?. ?.) MT rendelet 3/1975. (?. ?.) MT rendelet 4/1975. (?. ?.) MT rendelet 5/1975. (?. ?.) MT rendelet 6/1975. (?. ?.) MT rendelet 7/1975. (?. ?.) MT rendelet 8/1975. (?. ?.) MT rendelet 9/1975. (?. ?.) MT rendelet 10/1975. (?. ?.) MT rendelet 11/1975. (?. ?.) MT rendelet 12/1975. (?. ?.) MT rendelet 13/1975. (?. ?.) MT rendelet 14/1975. (V. 14.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Kormánya között az 1974. évi június hó 24. napján Budapesten aláírt egészségügyi együttműködési egyezmény kihirdetéséről 15/1975. (V. 20.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Mongol Népköztársaság Kormánya közötti, Budapesten 1974. június 27. napján aláírt kulturális és tudományos együttműködési egyezmény kihirdetéséről 16/1975. (?. ?.) MT rendelet 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtásáról 18/1975. (?. ?.) MT rendelet 19/1975. (?. ?.) MT rendelet 20/1975. (?. ?.) MT rendelet 21/1975. (?. ?.) MT rendelet 22/1975. (VIII. 1.) MT rendelet a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Pakisztán Iszlám Köztársaság Kormánya közötti, Iszlamabadban 1974. év november 12. napján aláírt kulturális és tudományos együttműködési egyezmény kihirdetéséről 23/1975. (?. ?.) MT rendelet 24/1975. (?. ?.) MT rendelet 25/1975. (?. ?.) MT rendelet 26/1975. (?. ?.) MT rendelet 27/1975. (?. ?.) MT rendelet 28/1975. (?. ?.) MT rendelet 29/1975. (?. ?.) MT rendelet 30/1975. (?. ?.) MT rendelet 31/1975. (?. ?.) MT rendelet 32/1975. (?. ?.) MT rendelet 33/1975. (?. ?.) MT rendelet 34/1975. (?. ?.) MT rendelet 35/1975. (?. ?.) MT rendelet 36/1975. (?. ?.) MT rendelet 37/1975. (XII. 19.) MT rendelet a Magyar Népköztársaságban és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében kiállított, iskolai végzettséget, valamint tudományos fokozatot tanúsító okiratok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről szóló, Moszkvában 1974. évi október hó 11. napján aláírt megállapodás kihirdetéséről ? Holdkorsó A holdkorsó a 17. és 18 században Csoszon (Joseon)ban gyártott fehér porcelán korsófajta, melynek alakja és tejfehér máza a teliholdra emlékeztet, innen kapta a nevét. Rizs, szójaszósz, alkoholos italok tárolására használták, de vázaként is funkcionálhatott. Általában az alsó és felső részét külön formázta meg a fazekas, majd összeolvasztotta a két részt, emiatt – és mert magassága meghaladta a 40 centimétert – sokszor deformálódott égetés közben. Az aszimmetrikus alakot nem vélték hibának abban a korban, hanem a természet rendjének tartották. A forma és a szín egyszerűsége beleillett a kor neokonfuciánus értékrendjébe. Összesen 20 darab ilyen korsó maradt fenn. A holdkorsó több művészt is megihletett, köztük például Bernard Leacht, Lucie Rie-t és Kim Hvangi (Kim Hwangi)t (���). Leandrinho Leandro Cordeiro de Lima Silva (Espinosa, 1993. szeptember 25. –), ismert nevén Leandrinho, brazil labdarúgó, a Santos középpályása. Dél-Korea címere Dél-Korea címere egy jin-jang embléma, amit egy aranysárga hibiszkusz szirmára helyeztek. A szirmot egy fehér színű szalag veszi körül, amelynek alsó része kék színű, és az ország koreai nevét írták fel rá fehér jelekkel. JNR EF57 sorozat A JNR EF57 sorozat egy Japán 2-C+C-2 tengelyelrendezésű 1500 V DC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat volt. A JNR üzemeltette. Összesen 15 db-ot gyártott a Hitachi. A Tōkaidō Line és a Tōhoku Main Line vonalakon továbbított személyszállító vonatokat. Egy mozdony került megőrzésre, az EF57 7, az Utsunomiya parkban, Tochigi prefektúrában. Modellezés N métretarány-ban a Kato gyártja a mozdonyt. Piret Lajos Báró Piret de Bihain Lajos, avagy eredeti nevén Baron Antoine Louis Piret de Bihain, (1784 – Elemér, 1862. január 17.) vallon származású magyar főnemes, császári és királyi kamarás, altábornagy. Élete Családja Jodoigne belgiumi városból származik, régi nemességét Charles Jean Baydaels aranygyapjas rendi címernök 1783-ban megerősíttette. Lajos báró katonának állt a császári és királyi közös hadseregbe, később még császári és királyi kamarási címet is kapott. Vezérőrnagyi rangban szolgált, amikor egy 1827-ben kelt törvénycikkel magyar állampolgárságot és magyar nemességet kapott, de mivel a honosítási díjat nem fizette be, 1830-ban már törölték is a nemesek közül. Később már altábornagyi rangban, és kiemelkedő hadi tettei miatt a Lipót-rend középkeresztjével kitüntetve, 1840-ben ismét honosították, de a szokásos kincstári díjat elengedték neki. Később a valóságos belső titkos tanácsosi címet is megkapta, valamint ő lett a 27. számú gyalogezred tulajdonosa. Családja Nőül vette zsombolyai Csekonics Erzsébetet (1794–1881), Csekonics József dandártábornok leányát, aki három fiút is szült neki: Lajos (1819–1874) császári és királyi kamarás, altábornagy Jenő (1821–1902) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, főudvarmester Béla (1831–1915) császári és királyi kamarás, ezredes, főrendiházi tag, valóságos belső titkos tanácsos, neje: báró Orczy Leona (1838–1918) JNR EF64 sorozat Az JNR EF64 sorozat egy Japán Bo-Bo-Bo tengelyelrendezésű 1500 V DC áramrendszerű villamosmozdony-sorozat. A JNR, a JR East, a JR Central, a JR West és a JR Freight üzemelteti. Összesen 132 db készült belőle a Kawasaki és a Tōshiba gyáraiban. A sorozat selejtezése 2003-ban kezdődött Megőrzött mozdonyok EF64 18 - Katsunuma-budōkyō Station-on a Chūō fővonalon. Szamara (Volga) A Szamara (oroszul: Самара) folyó Oroszország európai részén, az Orenburgi- és a Szamarai területen; a Volga bal oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 594 km, vízgyűjtő területe: 46 500 km², évi közepes vízhozama (a torkolattól 236 km-re ): 47,2 m³/sec. A Déli-Uráltól nyugatra fekvő Obscsij Szirt-hátságon ered. Mintegy fele részben az Orenburgi terület nyugati részén, alsó szakaszán a Szamarai területen folyik, végig északnyugati irányba. Szamara városnál torkollik a Volgán létesített Szaratovi-víztározóba. Novemberben, december elején befagy és áprilisban szabdul fel a jég alól. Főként hóolvadékvíz táplálja. Széles völgyében vezet a Szamara–Orenburg vasútvonal és a két várost összekötő autóút jelentős része is. Mellékfolyói Jelentősebbek a jobb oldali mellékfolyói, melyek az Obscsij Szirt-hátság vizeit gyűjtik össze: Nagy-Uran (155 km) Kis-Uran (197 km) Tok (306 km) Borovka (167 km) Legnagyobb mellékfolyója, a torkolat közelében beömlő Nagy-Kinyel Bal oldali mellékfolyói közül legnagyobb a Buzuluk (248 km). Városok Az Orenburgi területen: Szorocsinszk és Buzuluk A Szamarai területen: Kinyel és a torkolatnál épült milliós nagyváros, Szamara. Szorocsinszk mellett a folyón duzzasztógát épült, és mögötte 28 km hosszú víztározót alakítottak ki. Többek között ennek is tulajdonítják, hogy a 21. század első évtizedében rendkívüli mértékben csökkent a Szamara vízhozama. Szorocsinszk és Buzuluk között, a folyó mentén fekvő Tockoje (Тоцкое) nevezetes helység. Körzetében 1954. szeptember 14-én atomfegyver bevetésével óriási méretű hadgyakorlatot rendeztek. A mintegy 45 ezer katona részvételével tartott hadgyakorlaton egy repülőről 40 kilotonnás atombombát dobtak le. Katinac Katinac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Đulovachoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 52, közúton 62 km-re délkeletre, Daruvár központjától légvonalban 15, közúton 20 km-re északkeletre, községközpontjától 2 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északi részén, a Krivaja és Puklica-patakok összefolyásánál fekszik. Története A térség középkori településeit 1542-ben pusztította el a török és csak a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be szerb anyanyelvű lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Katinacz” néven Korenica településrészeként találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Katinacz” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Katinacz” néven 29 házzal 240 ortodox vallású lakossal találjuk. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 131, 1910-ben 345 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a szerb, 9%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 96%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején kezdettől fogva szerb kézen volt. 1991 novemberében az Orkan-91 hadművelet első szakaszában foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagyrészt elmenekült, helyükre koszovói horvátok érkeztek. A falunak 2011-ben 115 lakosa volt. Lakossága (1869-ben lakosságát Potočanihoz számították.) Nevezetességei Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális templomának elődje Puklicán épült a 18. század közepén. Ez valószínűleg egy fatemplom volt. A mai katnicai templom 1868-ban épült. Ikonosztázát Evtimije Subotić festette. A templomot 1978/79-ben felújították. A délszláv háború idején ismeretlenek behatoltak a templomba és kilenc ikont tönkretettek. Zwiesel Zwiesel település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 9407 fő (2015. december 31.). Zwiesel Lindberg, Bayerisch Eisenstein, Bodenmais, Langdorf, Regen (Stadt), Rinchnach és Frauenau községekkel határos. Gare de Joinville-le-Pont Gare de Joinville-le-Pont vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Joinville-le-Pont településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: RER A Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Nogent-sur-Marne Gare de Saint-Maur - Créteil Verseghy Ferenc (fazekas) Verseghy Ferenc (Alsónyék, 1950–) fazekas, népi iparművész. Élete Alsónyéken született. 1955-ben került Tolnára, itt végezte általános iskolai tanulmányait. A gimnáziumot is itt kezdte, de Bonyhádon fejezte be, és ott is érettségizett. 1969-ben Kaposváron kezdte el tanulni a fazekasságot, a Sárköz egyik utolsó nagy mestere, Tamás László keze alatt. Ő a hazai habán kerámia felújítója, megújítója. 1971 óta rendszeresen zsűriztet, azóta több száz alkotását fogadta el a Bizottság. 2005, az új zsűrizés óta több mint 300 alkotást bíráltak el, melyből 88 db "A" minősítést kapott. 1973-ban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere, 1974-ben a Népi Iparművész címet. Kezdetben a Kaposvári Agyagipari Szövetkezetnél, utána a Budapesti Népművészek Szövetkezeténél volt bedolgozó. 1972 óta saját műhelyében dolgozik. 1973 óta az országban több helyen mutatkozott be az alkotásaival Tolnán, Szekszárdon, Kaposváron, Budapesten, Bonyhádon, Szigetváron, Martfűn, Pakson, Szolnokon, Mezőtúron, Karcagon és Mátészalkán. Külföldön Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban s az egykori Szovjetunióban állított ki. Eugen Corrodi Eugen Corrodi (1922. július 2. - 1975. szeptember 7.) svájci labdarúgókapus. Puteaux SA 18 A Puteaux SA 18 francia gyártmányú egylövetű, hátultöltős ágyú, melyet az első világháborútól használtak elsősorban harcjárművekbe szerelve. Egyszerű, megbízható fegyver volt, viszonylag nagy tűzgyorsasággal fél-önműködő závárzatának köszönhetően. Elsősorban a gyalogság és géppuskafészkek pusztítására tervezték, alacsony csőtorkolati sebessége miatt harckocsik ellen nem bizonyult hatékonynak. Bár páncélátütési képessége gyenge volt, de még az 1939-es évben is megfelelt kis távolságon (500 méterig) páncélautók ellen. Az ágyút egy fő kezelte, használata egyszerű volt, meghibásodásokra ritkán volt példa. Célzás a fegyver bal oldalára szerelt 1,5-szeres nagyítású távcsővel történt. Leírás A lövegcső hosszúsága 21 kaliber (L/21). Maximális tűzgyorsasága 15, hatékony tűzgyorsasága 10 lövés percenként. A francia könnyű harckocsikban ez az ágyú volt a szabvány fegyverzet, először az első világháborúban kifejlesztett és bevetett Renault FT–17 típusú könnyű harckocsiban használták. A második világháborúban a Renault R35, Hotchkiss H35 és H38, FCM 36 harckocsikban és különféle francia páncélautókban, főleg a White-Laffly WL–50-ben használták. A lengyel hadseregben wz.18 Puteaux jelöléssel rendszeresítették, majd a Renault FT, Renault R35 és Hotchkiss H35 harckocsikban, Peugeot páncélautókban, illetve a lengyel gyártmányú wz.28, wz.29 és wz.34 típusú páncélautókban használták. 1933-35-ben néhány kéttornyos Vickers E könnyű harckocsit is felszereltek az ágyúval. Emellett néhány lengyel gyártmányú folyami hajón és páncélvonaton is megtalálható volt. A finn hadsereg 37 Psv.K/18 néven helyezte hadrendbe, és az FT–17 harckocsikban használta a löveget. 1919-ben 32 darabot vásároltak a franciáktól, melyek közül 14 rendelkezett a 37 mm-es ágyúkkal. A következő évben még két darabot szállított le Franciaország, melyekből csak egy volt ellátva ágyúval. Lőszer Modéle 1892 - Páncéltörő lövedék. Csőtorkolati sebesség 388 m/s, tömege 500 g (15 g robbanóanyaggal), páncélátütési képessége 12 mm közvetlen közelről. Modéle 1916 - Nagy robbanóerejű lövedék. Csőtorkolati sebessége 367 m/s, tömege 555 g (30 g robbanóanyaggal), maximális lőtávolsága nagyjából 2500 méter. Modéle 1935 - Kemény magvas páncéltörő lövedék. Csőtorkolati sebessége 600 m/s, tömege 390 g, páncélátütő képessége 21 mm 400 méteres távolságból. Modéle 1939 - Nagy robbanóerejű lövedék. Csőtorkolati sebessége 440 m/s, tömege 555 g (56 g robbanóanyaggal). Bayerische Staatsbibliothek A Bayerische Staatsbibliothek (BSB; magyar fordításban Bajor Állami Könyvtár) Bajorország müncheni székhelyű központi könyvtára, egyúttal a Staatsbibliothek zu Berlin mögött a német nyelvterület második legnagyobb könyvállománnyal – mintegy 9 millió kötetszámmal – rendelkező általános könyvtára. Az 1558-ban V. Albert bajor herceg által alapított könyvtár 1663 óta napjainkig kötelespéldányjoggal rendelkezik, amelynek értelmében a kiadók minden Bajorországban nyomtatott könyvből kötelesek két példányt a könyvtárnak szolgáltatni. Világviszonylatban is jelentős a kézirattára, továbbá itt kezelik a legnagyobb németországi ősnyomtatvány-gyűjteményt is. Mindemellett az intézmény büszkélkedhet – a londoni British Library után – Európa második legnagyobb folyóirat-gyűjteményével. A könyvtár időszaki kiadványa a Bibliotheksforum Bayern, a Staatsbibliothek zu Berlinnel együttműködésben megjelentetett periodikája pedig a Bibliotheksmagazin. Története A könyvtárat 1558-ban alapította V. Albert bajor herceg a München központi részén elhelyezkedő Alter Hof épületében. Udvari könyvtárának állománya kezdetben két gyűjteményen alapult: a humanista orientalista és filológus, Johann Albrecht Widmannstetter klasszikus szerzők írásaiból, teológiai, filozófiai, jogtudományi és orentalisztikai művekből álló könyvtárára, valamint az augsburgi bankár-könyvgyűjtő, Jakob Fugger itáliai, spanyolországi és németalföldi kézirat- és könyvgyűjteményére. Ez utóbbi magában foglalta Hartmann Schedel humanista történész magánkönyvtárát, azon belül pedig nagy értékű kézirat- és ősnyomtatvány-kollekcióját is. A könyvtár első, betűrendes és mutatójegyzékes katalógusát második kezelője, Wolfgang Prommer állította össze. Az intézmény első hivatásos könyvtárosát, Aegidius Oertelt 1561-ben nevezték ki az alapvetően a müncheni jezsuitákat kiszolgáló könyvtár élére. V. Albert fia, az 1579–1597 között uralkodó V. Vilmos folytatta az állomány bővítését, neki köszönhetően kerültek a könyvtárba különféle magángyűjteményekből spanyol nyomtatványok, nyomtatott kották és humanista írásművek. 1600-ra a könyvtár állománya 17 ezresre gyarapodott. Az 1802–1803 közötti bajorországi szekularizációs kampány keretében feloszlatták a hercegpüspökségeket, államosították az apátságokat és a kolostorokat, s ennek következtében az egyházi könyvtárakból mintegy 550 ezer könyv és 18 600 kézirat került át a müncheni könyvtár állományába. Az Alter Hofot a gyarapodó könyvtár – ekkori nevén Hof- und Staatsbibliothek – kinőtte, s 1827-ben Friedrich von Gärtnert bízták meg egy reprezentatív épület megtervezésével. Anyagi nehézségek miatt az alapkőletételre csak 1832-ben került sor, s a Ludwigstraßén folyó építkezés 1843-ig elhúzódott. Mai nevét 1919-ben vette fel a könyvtár. A második világháború vészterhes időszakában az épület 85%-os kárt szenvedett, a könyvtár állományának egy része – mintegy félmillió kötet – megsemmisült. Az újjáépítés 1946-ban vette kezdetét, s a déli szárny renoválásával 1970-ben ért véget. Gyűjteményei A Bayerische Staatsbibliothek 9 millió kötetre rúgó főgyűjteménye mellett számottevő a kézirattára, amely megközelítőleg 90 ezer címet tartalmaz, köztük a Nibelung-ének, a Carmina Burana egy-egy kéziratos változatát, valamint az első szlovén nyelvemléket, a freisingi töredéket. Az intézmény ősnyomtatványtára 9660 tétellel rendelkezik, ennek legbecsesebb darabja egy Gutenberg-biblia. A folyóirattár állománya 47 ezres. A különgyűjtemények között említendő a térkép- és képtár, a zenei gyűjtemény, az orientalisztikai munkákat felvonultató Ázsia-gyűjtemény, valamint a 900 ezer kötetes Kelet-Európa-gyűjtemény. A könyvtár ludwigstraßei olvasótermei 3 ezer olvasó fogadására alkalmasak. Szabadpolcon elérhető mintegy 130 ezer kötet, illetve 18 ezer folyóiratszám, ezenkívül az egyes különgyűjtemények (ősnyomtatványtár, térképtár stb.) is saját olvasótermekkel rendelkeznek. Az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata 1776. július 4-én a Kontinentális Kongresszus elfogadta a tizenhárom gyarmatnak a Brit Birodalomtól való függetlenségét kimondó Lee-határozatot. A döntést hivatalosan bejelentő és megindokló dokumentum, az Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata július 4-én került jóváhagyásra. Az eredeti dokumentum a washingtoni Nemzeti Archívumban látható. Július 4., a függetlenség napja az USA nemzeti ünnepe, illetve szövetségi állami főünnepe. Történeti háttér A Kontinentális Kongresszusok A bostoni teadélutánt követően a brit parlament megtorlásként öt törvényt hozott, melyeket a gyarmaton élők a „kényszerítő” vagy „tűrhetetlen törvények” elnevezéssel illettek. a bostoni kikötő bezárása az elpusztított tea árának megtérítéséig Massachusetts közvetlen brit kormányzás alá rendelése a kormányzó a királyi hivatalnokok elleni pereket más gyarmatra vagy az anyaországba helyezheti át a kormányzó saját maga is kiutalhat szállást a katonáknak, ha a gyarmatok törvényhozásai ezt nem teszik meg Québec tartomány területének növelése és a francia katolikus lakosságnak adott kedvezmények Az 1774 szeptemberében összehívott Első Kontinentális Kongresszuson a gyarmatok képviselői a brit áruk bojkottja mellett döntöttek és petícióban követelték a királytól a törvények visszavonását – sikertelenül. 1775. április 10-én kitört az amerikai függetlenségi háború. Az 1775 májusában, Philadelphiában összeült Második Kontinentális Kongresszus egyes küldöttei számára a függetlenné válás már reális célnak tűnt, ám egyelőre senki sem sürgette. Bár sokan úgy gondolták, a brit parlamentnek nincs törvényes fennhatósága az amerikai gyarmatok felett, azt remélték, hogy III. György király az ő oldalukon foglal állást, mivel a hozzá és a brit alkotmányhoz való hűségüket továbbra is hangsúlyozták. 1775. július 5-én a kongresszus újabb petíciót fogalmazott meg, amelyet (hat hét múlva, amikor az Londonba ért) az uralkodó nem vett át. Augusztus 23-án, a Bunker Hill-i csata (június 17.) hírére reagálva György proklamációban jelentette ki, hogy az amerikai gyarmatok „nyílt lázadásba” kezdtek, október 26-án, a parlament nyitó ülésén tartott beszédében pedig színleltnek nevezte az amerikaiak iránta való hűségét, mivel valódi céljuk szerinte egy független birodalom megalapítása volt. György kijelentette, hogy szándékában áll a lázadás fegyverrel való elfojtása, és ehhez akár idegen csapatok segítségét is igénybe veszi. A király válasza után a függetlenséget sürgető hangok felerősödtek; köztük az egyik leghatásosabb Thomas Paine-é volt, aki Józan ész című, hamar népszerűvé váló írásában (megj. 1776. január 10.) a teljes függetlenség és a köztársaság kikiáltása mellett érvelt. Az 1776. június 7-én összeült Kongresszus egyetértett Paine teljes függetlenségre való törekvésével. Június 11-étől Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston és Roger Sherman elkezdték írni a nyilatkozatot, és összeállították az első változatot, ami július 1-jén került a Kongresszus elé. John Hancock, a Kongresszus elnöke, és titkára, Charles Thomson, július 4-én aláírta az okmányt. A nyilatkozat azonban csak augusztus 10-ére ért el Londonba, és csak 1783-ban, a párizsi békével lépett érvénybe. A szöveg megírása 1776. június 11-én a Kongresszus öttagú bizottságot állított fel a nyilatkozat megfogalmazására, melynek tagjai John Adams (Massachusetts), Benjamin Franklin (Pennsylvania), Thomas Jefferson (Virginia), Robert R. Livingston (New York) és Roger Sherman (Connecticut) voltak. A bizottság tevékenységéről nem készített jegyzeteket, ezért nem tudjuk pontosan, hogyan dolgoztak – Jefferson és Adams évekkel későbbi visszaemlékezései ellentmondásosak, s így nem igazán megbízhatók. Abban biztosak lehetünk, hogy a dokumentum felépítésének megbeszélése után a bizottság Jeffersonra bízta az első fogalmazvány megírását. Jefferson ugyan tizenhét napig dolgozott a szövegen, ám mivel a Kongresszus sűrű programja sok idejét lefoglalta, valószínűleg sietve fogalmazott. Az első fogalmazványt a bizottság többi tagjának javaslataival módosítva és kiegészítve készítte el azt a változatot, amelyet 1776. június 28-án a Kongresszus elé terjesztettek Az Amerikai Egyesült Államok képviselői általános kongresszusának nyilatkozata (A Declaration by the Representatives of the United States of America, in General Congress assembled) címen. A nyilatkozat aláírása Aláírók A függetlenségi nyilatkozatot ötvenhatan látták el kézjegyükkel: Delaware : George Read, Caesar Rodney, Thomas McKean Pennsylvania : Robert Morris, Benjamin Rush, Benjamin Franklin , John Morton, George Clymer, James Smith, George Taylor, James Wilson , George Ross New Jersey : Richard Stockton, John Witherspoon, Francis Hopkinson, John Hart, Abraham Clark Georgia : Button Gwinnett, Lyman Hall, George Walton Connecticut : Roger Sherman , Samuel Huntington, William Williams, Oliver Wolcott Massachusetts : Samuel Adams, John Adams , John Hancock, Robert Treat Paine, Elbridge Gerry Maryland : Samuel Chase, William Paca, Thomas Stone, Charles Carroll of Carrollton Dél-Karolina : Edward Rutledge, Thomas Heyward, Jr., Thomas Lynch, Jr., Arthur Middleton New Hampshire : Josiah Bartlett, William Whipple, Matthew Thornton Rhode Island : Stephen Hopkins, William Ellery New York : William Floyd, Philip Livingston, Francis Lewis, Lewis Morris Virginia : George Wythe, Richard Henry Lee , Thomas Jefferson , Benjamin Harrison, Thomas Nelson, Jr., Francis Lightfoot Lee, Carter Braxton Észak-Karolina : William Hooper, Joseph Hewes, John Penn A nyilatkozat filozófiai háttere A felvilágosodáskori eszmék a nyilatkozatban megjelentek, mint például a szabadságjog, az egyenlőség és a deizmus eszméje. Bizonyos sorokat szó szerint vettek át John Locke műveiből. Jegyzetek Middlekauff, Glorious Cause, 318. Christie and Labaree, Empire or Independence, 270. Maier, American Scripture, 97-105; Boyd, Evolution of the Text, 21. Boyd, Evolution of the Text, 22. Maier, American Scripture, 104. Becker, Declaration of Independence, 4. Index of Signers by State. ushistory.org - Independence Hall Association in Philadelphia. (Hozzáférés: 2006. október 12.) Bibliográfia Becker, Carl. The Declaration of Independence: A Study in the History of Political Ideas . 1922. Online: The Online Library of Liberty és Google Book Search . Revised edition New York: Vintage Books, 1970. ISBN 0394700600. Boyd, Julian P. The Declaration of Independence: The Evolution of the Text . Originally published 1945. Revised edition edited by Gerard W. Gawalt. University Press of New England, 1999. ISBN 0844409804. Boyd, Julian P. "The Declaration of Independence: The Mystery of the Lost Original" . Pennsylvania Magazine of History and Biography 100, number 4 (October 1976) , 438–467. Burnett, Edward Cody. The Continental Congress . New York: Norton, 1941. Christie, Ian R. and Benjamin W. Labaree. Empire or Independence, 1760-1776: A British-American Dialogue on the Coming of the American Revolution . New York: Norton, 1976. Dumbauld, Edward. The Declaration of Independence And What It Means Today. Norman: University of Oklahoma Press, 1950. Friedenwald, Herbert. The Declaration of Independence: An Interpretation and an Analysis. New York: Macmillan, 1904. Hozzáférhető az Internet Archive oldalán. Hamza Gábor: Alkotmányfejlődés az Amerikai Egyesült Államokban különös tekintettel a hatalmi ágak elválasztására. Parlamenti Szemle 1 (2016) 5-22. http://www.parlamentiszemle.hu/lapszamok/2016-1-lapszam Hazelton, John H. The Declaration of Independence: Its History. Eredeti kiadás 1906. New York: Da Capo Press, 1970. ISBN 0306719878. Az 1906-os változat elérhető a Google Book Search oldalán. Jensen, Merrill. The Founding of a Nation: A History of the American Revolution, 1763–1776. New York: Oxford University Press, 1968. Maier, Pauline. American Scripture: Making the Declaration of Independence. New York: Knopf, 1997. ISBN 0679454926. McPherson, James. Abraham Lincoln and the Second American Revolution. (1991) ISBN 0-19-505542-X Middlekauff, Robert. The Glorious Cause: The American Revolution, 1763–1789 . Revised and expanded edition. New York: Oxford University Press, 2005. Pencak, William. “The Declaration of Independence: Changing Interpretations and a New Hypothesis.” Pennsylvania History 57, no. 3 (1990): 225-235. Rakove, Jack N. The Beginnings of National Politics: An Interpretive History of the Continental Congress. New York: Knopf, 1979. ISBN 0801828643 Ritz, Wilfred J. "From the Here of Jefferson's Handwritten Rough Draft of the Declaration of Independence to the There of the Printed Dunlap Broadside" . Pennsylvania Magazine of History and Biography 116, number 4 (October 1992), 499–512. Wills, Garry. Inventing America: Jefferson's Declaration of Independence . Garden City, New York: Doubleday, 1978. ISBN 0385089767. Wills, Garry. Lincoln at Gettysburg: The Words That Rewrote America. (1992) ISBN 0671769561 Wilson, Harold L. Lincoln's Sword:The Presidency and the Power of Words. (2006) ISBN 1-4000-4039-6 Kocsis Ernő (festő) Kocsis Ernő (Párkány, 1937. október 22. – 2016. augusztus 14.) festőművész, rajztanár, író, karikaturista. Élete 1950–1953 között magántanulóként Bánsághi Vincénél tanult festeni. 1963–1967 között rajztanári oklevelet szerzett a nyitrai Pedagógiai Főiskolán. 1980-ban a prágai Károly Egyetemen szerzett pedagógiai doktorátust. 1986-tól ugyanott a pedagógiai tudományok kandidátusa. 1976-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola rajz tanszékének adjunktusa lett. 1985-ben Ausztriában, Svájcban, Németországban, 1994-ben Hollandiában volt tanulmányutakon. Több szakmai szervezet tagja volt, például 1995-től a Komáromi Képzőművészek '95 csoporté. Képzőművészet-elméleti és művészetpedagógiai tanulmányokat publikált. Festészetében a tájból merítette művészi inspirációit, de készített absztrakt képeket is. Különösen a dél-szlovákiai, Duna menti síkság és a táj változásai jelennek meg a képein, egyre inkább stilizálva, mértani formákra egyszerűsítve. Több komáromi és környéki középületet díszítenek murális alkotásai. Az utóbbi években karikatúrával is foglalkozott. Szlovákiában és külföldön száznál több egyéni kiállítása volt. Komáromban élt. 2016. augusztus 18-án helyezték örök nyugalomra a komáromi katolikus temetőben. Mestere Bánsági Vince Egyéni kiállítások 1972: DMM, Dunaszerdahely; 1976: DMM, Komárom (CSZ); 1977: Hans-Copi Oberschule Kisgaléria, Berlin; 1978: Prága; 1981: CSM, Dunaszerdahely; 1983: Városi Kultúrház, Nagytapolcsány • Ifjúsági Klub • Komárom (CSZ); 1990: GMB, Pozsony; 1993: Városi Galéria, Dorog; 1994: Honti Galéria, Ipolyság; 1997: Galéria, Vác • Jubileumi kiállítás, Nyitra • Komárom (CSZ) (kat.) • Párkány • Ipolyság • Dunaszerdahely • Gúta; 1998: Szlovák Kulturális Intézet, Budapest (kat.). Válogatott csoportos kiállítások 1972-től rendszeresen részt vesz a nyitrai Pedagógia Kar rajz tanszékének kiállításain. 1993, 1995, 1997: I., II., III. Pasztell Biennálé, Balassa Bálint Múzeum , Esztergom ; 1994, 1996: International Art Biennálé, Kairó; 1996: Architektúra '96, Pozsony • Szlovákiai és Magyarországi Művészek (MKIT), Magyarok Világszövetsége, Budapest; 1997: Más realitás, Esztergom, Pozsony; 1998: XVI. Országos Akvarell Biennálé, Tábornokház, Eger. Köztéri művei Mezőgazdaság ( sgraffito , 1974, Csicsó); Az ifjúság (sgraffito, 1975, Komárom (SZL), Agrozet); Virágzás (kő mozaik , 1979, Komárom (SZL), Ifjúsági Klub); Tisztelet a mezőgazdaságnak (kőmozaik, 1983, Keszegfalva, kultúrház); Napfény, remény, szeretet (kőmozaik, 1989, Muzsla, esketőterem); Szeretet, virágzás ( falfestmény , 1993, Komáromfűs, esketőterem). Művek közgyűjteményekben Archika-art, Homonna CSM, Dunaszerdahely DMM, Komárom (SZL) GU, Érsekújvár Hans-Copi Oberschule Kisgaléria, Berlin Honti Galéria, Ipolyság NG, Nyitra Városi Galéria, Párkány. Volgai Bolgárország Volgai Bolgárország az onogur birodalom felbomlása, majd a kazárokat ért arab támadás után az onogur-bolgároknak a Volga mellé vonuló részének országa volt a 8. századtól. Kiterjedése kb. a mai Csuvasföld és Tatárföld területével egyezett meg. Az új állam a Kazár Birodalom vazallusa volt egészen a 10. század elejéig, amikor teljesen függetlenné vált. Története Az onogur-bolgár birodalom Az onogur-bolgárok törzsei Közép-Ázsia területéről érkeztek a Fekete-tenger északi vidékére, ahol az Avar Birodalomtól való elszakadás után, 632-ben alapították meg az onogur-bolgár birodalmat, Kuvrat vezetése alatt. Kotrag Niképhorosz Grégórasz közlése szerint átvonult a Don keleti partjára, de ekkor valószínűleg még nem vonult északra, erre az itteni bolgároknak csak hatvan évvel később nyílt lehetőségük. 723-ban az arabok áttörték a kaukázusi kazár védelmi vonalakat, elfoglalták a kazár fővárost, amit ekkor a Volga-deltába, Etilbe helyeztek a kazárok. 737-ben az újabb arab támadáskor a kagánnak innen is menekülnie kellett, de elfogták, és ekkor áttért az iszlámra. A bolgárok ezt kihasználva valószínűleg ekkor vonultak át a Don–Volga-könyökön, hogy kivonják magukat a kazár befolyás alól. 750 körül érték el a Szamara folyót, ahol egy időre megálltak, majd egy emberöltő múlva a kazárok miatt lassan tovább nyomultak észak felé, és a 10. század elején elérték a Kámát is. Ekkor vették fel az iszlámot is, bár iszlám missziók a 8. század óta voltak közöttük. A volgai bolgár állam 750-ben érték el a volgai bolgárok a Volgának azt a kanyarját, ahol a Szamara, a Bolsoj Kinyel és a Szok torkollik bele. A szamarai Volga-kanyar által jól védhető terület volt a közbülső állomásuk. "Itt egy város is épült, amely a 10. századig állt fenn." Ennek a mai Vali falu mellett fekvő romjait Muromszkoje gorogyiscse (nem pontos fordítás szerint: „Muroma vár”) néven ismeri a régészet. Kb. egy emberöltő múlva érhették el a Kiljna, Szvijaga, Bidenga és Tarhanka folyók vidékét. A Tarhanka melletti régészeti lelőhelyen (Bolsije Tyigani) 775–809 közé datálható arab dirhemet és 762–787 közötti hvárezmi arab pénzt találtak. A Kámát a 9. század közepén lépték át a volgai bolgárok. 900 körül a bolgár uralkodó szoros kapcsolatokkal rendelkezett Hvárezmmel és az Arab Kalifátussal, ennek jegyében járt Ibn Fadlán a volgai bolgárok földjén 921-től. Az uralkodóhoz, Almis ibn Selkej elteberhez (arab nyelven jiltever) 922. május 12-én érkezett. Ekkor az udvarban már sok muszlim volt, maga az elteber is, de ibn Fadlánt kérdezte az ima helyes módjáról, miközben elmondta neki, hogy apja még hitetlen volt. Az iszlám iránt már egy évszázaddal korábban érdeklődött az akkori bolgár uralkodó, mert Ibn al-Nadim szerint al-Mamún kalifa (813–833) könyvtárában volt egy könyv Válaszok Burgar királyának kérdéseire, amelyeket al-Mamúnhoz intézett az iszlámról és az egységről (a teológiában). 922-ben Volgai Bolgárország hivatalosan felvette államvallásként az iszlámot. Fővárosa, Bulgar virágzó város volt, méretben és gazdagságban vetekedett az iszlám világ többi nagyvárosával. 965-ben Szvjatoszlav kijevi fejedelem megtámadta a volgai bolgárokat, utána meg a Kazár Birodalmat. Az orosz fejedelemségekkel folytatott harcok miatt a volgai bolgárok fővárosát később - 1164 után - áthelyezték keletebbre, Biljerbe. A 13. század során az állam elvesztette önállóságát, 1236-ban a mongolok meghódították, és az Arany Horda részévé vált. A 15. század során, Kazányi Kánság név alatt ismét önálló lett, és ezt 1556-ban hódította meg IV. Iván orosz cár, és csatolta Oroszországhoz „Bulgária” név alatt. A terület neve az 1917-es bolsevik forradalom után változott Idel-Ural Köztársaságra, majd a mai Tatárföldre (Tatársztán) és Csuvasföldre. A lakosság nagyobb része, a mai tatárok (Tatárföld lakossága) nyelvcserén ment keresztül, átvette a kipcsak-türk nyelvet, a mai tatárt. A tatárok egy kisebb része azonban mind a mai napig bolgárnak vallja magát. A volgai bolgár állam lakosságának egy kisebb része, a mai csuvasok (Csuvasföld lakói) megtartották őseik bolgártörök nyelvét, ez a mai csuvas nyelv. 3700 Geowilliams A 3700 Geowilliams (ideiglenes jelöléssel 1984 UL2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carolyn Shoemaker, Eugene Merle Shoemaker fedezte fel 1984. október 23-án. Mayac Mayac település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 327 fő (2015). Mayac Coulaures és La Boissière-d’Ans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Superstrat A superstrat megnevezés egy elektromos gitár típust takar, melyet Grover Jackson, a Jackson Guitars alapítója hozott létre a Fender Stratocaster továbbfejlesztéseként. Az alap Stratocaster 1954-es megjelenése óta hatalmas siker az elektromos gitárok piacán, így kézenfekvő volt a gitár felépítésében rejlő lehetőségek továbbgondolása. Az első superstrat a Jackson Soloist volt, melyet 1984-től gyártanak, de az első prototípusok már 1980-ban elkészültek. A superstrat gitárok az alábbiakban különböznek az alap Stratocasterektől: Egyedi, hegyes fejforma 24 érintős fogólap Mélyebb bevágások a testen Ikertekercses (humbucker) hangszedő alkalmazása Strapabíró Floyd Rose tremolórendszer Húrrögzítővel ellátott felső nyereg Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye A Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény alapján működő, Magyarországon bejegyzett egyház, melynek egyetlen püspöksége Gyulán van. Szervezetileg a Román Ortodox Egyházhoz, azon belül a Bánáti Mitropolitához tartozik. Cinegefélék A cinegefélék (Paridae) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe tartozó család. 9 nem és 56 faj tartozik a családba. A korábbi rendszertani osztályozások a Parus nemhez sorolták az összes ide tartozó nemet. Köznapi nevük cinege vagy cinke. Magyarországon élő fajaikat a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1984-ben „Az év madaraivá” választotta. A cinegeféléktől elkülönítjük a papagájcsőrűcinege-féléket (Paradoxornithidae), az őszapóféléket (Aegithalidae), a függőcinege-féléket (Remizidae) és a barkóscinege-féléket (Panuridae). Rendszerezés A családba az alábbi nemek tartoznak (taxonómiai sorrendben): Baeolophus (Cabanis, 1850 ) – 5 faj Cyanistes (Kaup, 1829 ) – 3 faj Sylviparus (Burton, 1836 ) – 1 faj Lophophanes (Kaup, 1829 ) – 2 faj Melanochlora (Lesson, 1839 ) – 1 faj Parus ( Linnaeus , 1758 ) – 25 faj Periparus (Sélys Longchamps, 1884 ) – 7 faj Poecile (Kaup, 1829 ) – 15 faj Pseudopodoces (Zarudny & Loudon, 1902) – 1 faj Cephalopyrus ( Bonaparte , 1854) – 1 faj A Kárpát-medencében költő cinegefélék A Kárpát-medencében állandóan fészkelő fajok: barátcinege (Poecile palustris) búbos cinege (Lophophanes cristatus) fenyvescinege (Periparus ater) füstös cinege (Poecile lugubris) - csak Erdély délkeleti részén kék cinege (Cyanistes caeruleus) kormosfejű cinege (Poecile montanus) széncinege (Parus major) Önvezető autó Az önvezető autó (angolul autonomous car, driverless car, self-driving car, robotic car) olyan autó, amit emberi beavatkozás nélkül, digitális technológiák segítségével vezérelnek, ami képes közlekedni a közúti forgalomban. Érzékeli a környezetének részleteit, navigálja önmagát, így várhatóan kevesebb helyre van szüksége, ezért hatékonyabban hasznosítja a rendelkezésére álló útfelületet, elkerüli a közlekedési dugókat és csökkenti a balesetek valószínűségét. Az önvezető autók autonóm biztonsági rendszereinek fontos tényezője a vezető nélküli vészmegállás mellett a vezető felügyelete alatti, de autonóm sávtartás is. Működése Az önvezető autó navigációját általában számos érzékelő és modern navigációs eszköz, így például radar, lézerradar, GPS segítségével oldják meg. A változások egyik kézzelfogható eredménye, hogy a gépjárművekben egyre több a számítástechnikai feldolgozó egység. Egy mai, átlagosnak nevezhető, középkategóriás gépkocsiban például nagyjából 50 darab ECU (Electronic Control Unit) található. Ezek a jármű alapvető működtetésén (pl. motorvezérlés) túl, növelik a jármű biztonságát (pl. menetstabilizáló rendszer), segítik a járművezetőt (pl. gépjárművezetés-támogató rendszer), és nem utolsó sorban emelik a vezető és az utasok komfortját az utazás során. A legtöbb mai új járműben már megjelenik valamilyen V2V (Vehicle to Vehicle) és V2I (Vehicle to Infrastructure) kommunikációs technológia. A kifejezetten közlekedés specifikus műszaki megoldások mellett ma már kulcsszerepet játszanak a közlekedő személyek által generált adatok is. Egyre több és részletesebb információ keletkezik az utazásokról, amelyeket egyelőre leginkább szeparáltan használnak fel. Ugyanakkor a közlekedésszervezés szempontjából óriási lehetőségek nyílnak meg ezen - ma már gyakran csak big data néven illetett - információk intelligens kiaknázásával. Például megfelelő adatfúziós eljárással a mindenhonnan érkező „adatmorzsákból” a jelenleginél sokkal pontosabb forgalmi modellezés és előrejelzés érhető el, továbbá a forgalmi igények befolyásolásával - és nem kényszerítésével - az adott közlekedési hálózatok kapacitáskihasználása is optimalizálhatóvá válhat (pl. dinamikus útdíj-rendszer). Az automatizáltság szintjei A SAE (Society of Automotive Engineers) International 2014-ben egy szabvány formájában definiálta az autonóm gépjárművek terminológiáját, ill. megfogalmazta azok szintjeit az automatizáltság tekintetében (SAE, 2014). A táblázat utolsó két oszlopa a SAE szintek körülbelüli megfeleltetését mutatja egyrészt a Német Szövetségi Útügyi Kutatóintézet (BASt: Bundesanstalt für Straßenwesen), másrészt az amerikai egyesült államokbeli Nemzeti Közúti Közlekedésbiztonsági Hivatal (NHTSA: National Highway Traffic Safety Administration) szintjeihez képest. A definiált szintek alapvetően azt mutatják meg, hogy a dinamikus vezetési műveletek hogyan oszlanak meg az ember és a gép között a 0. (nincs automatizáltság) szinttől az 5. (teljesen automata rendszer) szintig. A teljes automatizáltságig alapvetően két evolúciós utat prognosztizálnak. Ezek a „valami mindenhol” és a „minden valahol” koncepciók. Az első variációban az automatikus vezetési rendszerek fokozatosan fejlődve kerülnek beépítésre a hagyományos gépkocsikba, követve az 1. táblázat szerinti lépcsőket a 0. szinttől az 5. szintig. Ezen a fejlődési úton a járművezetők egyre több dinamikus vezetési műveletet engednek át az automata rendszereknek. A másik - „minden valahol” - variáció szerint viszont a legmagasabb szintű automatizáltságú gépjárművek egyből „bevethetőek” és közlekedtethetők járművezető nélküli üzemmódban is a hagyományos autók mellett egészen addig, míg ki nem szorítják a régi, ill. részlegesen automatizált járműveket Az „automata rendszer” kifejezés a gépjárművezetés-támogató rendszerre, azok kombinációjára, vagy az automata járművezető rendszerre utal. Tesztelése A járművek és részegységeik tesztelési folyamatai – automatizáltsági szintjükhöz igazodva – történhetnek virtuálisan (például számítógépes szimulációval, laboratóriumban), illetve valós körülmények között zárt (közforgalom elől elzárt) tesztpályán vagy – országonként eltérően, általában feltételekhez kötötten – közúton. Általánosságban elmondható azonban, hogy a feltételes (azaz a 3-as) vagy magasabb szinten automatizált járművek közúti környezetben történő tesztelése során is olyan vezető felügyeli és monitorozza a megfelelő működést, aki szükség esetén átveszi a jármű irányítását. Magyarországi tesztpálya és közúti tesztelés A növekvő és speciális járműipari tesztigényeket felismerve Magyarországon mind a közúti, mind pedig a zártpályás tesztelés lehetőségének kialakítása céljából jelentős lépések történtek a járműipari fejlesztések támogatására. 2016 nyarán döntés született egy – a magasan automatizált járművek tesztelésére is alkalmas – járműipari tesztpálya Zalaegerszegen történő megvalósításáról. A projekt első üteme várhatóan 2018 közepére megvalósul, melynek során megépül a járműdinamikai tesztek egyik leggyakrabban használt eleme, a dinamikai felület, továbbá az automatizált járművek tesztelésére szolgáló specifikus városi környezetet szimuláló területrész bizonyos elemei és kialakításra kerül az úgynevezett kezelhetőségi pálya, valamint a féktesztekre alkalmas modul is, melyeket kiszolgáló épületek és kapcsolódó belső infrastruktúra támogat. A második fázisban – 2018 és 2020 között – bővítésre kerül az önvezető autók tesztelését szolgáló rész, valamint kialakításra kerülnek további modulok, pályaelemek is. A hazai jármű és részegységfejlesztés további támogatásaként – a zártpályás tesztelés kialakítása mellett – a közlekedésért felelős miniszter 2017. április 12-én kiadott rendelete lehetővé tette a Magyarország közútjain történő tesztelést az ún. „fejlesztési célú autonóm jármű” esetében is, ilyen tesztelést természetesen csak a jogszabályban előírt feltételeket teljesítő és ezt követően nyilvántartásba vett járműfejlesztő végezheti szigorúan meghatározott feltételek között. Története A 21. században jelentős változáson megy keresztül a közlekedés, hiszen ezen a területen is rohamtempóban gyűrűznek be az informatika és az infokommunikációs technológia legkorszerűbb megoldásai. Ezek a változások alapvetően a közlekedés egyre nagyobb fokú automatizálásához vezetnek. Az autonóm jármű és a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztések területe olyan új irány, amely erősen interdiszciplináris jellegű problémákat feszeget, hiszen figyelembe kell venni a műszaki, a gazdasági, a jogi és a társadalmi aspektusokat egyaránt. Az autonóm, önvezető autó kifejlesztésén egymástól függetlenül több cég, így a Google, a Nissan és a Tesla Motors is dolgozik. A Nissan 2014 közepén úgy tervezte, hogy a cég által fejlesztett és 2014 eleje óta tesztüzemben működő önvezető Nissan Leaf-et 2018-ban kereskedelmi forgalomba hozza, amennyiben ennek jogi feltételeit meg lehet teremteni. A Daimler ugyanebben az évben 2025-re becsülte az önvezető kamionok piaci bevezetését, amivel jelentősen csökkenteni lehetne a hivatásos sofőrök fáradtságából eredő balesetek számát. 2014-ben hét vállalat kapott engedélyt San José városától (USA), hogy önvezető autót teszteljen a város erre kijelölt zónájában: ezek a Volkswagen/Audi, a Mercedes-Benz, a Google, a Delphi Automotive, a Tesla Motors, a Bosch és a Nissan. Hollandiában és Nagy Britanniában 2015-től kísérleti jelleggel közlekedhetnek önvezető autók meghatározott közutakon is. 2014. december 22-én a Google bejelentette, hogy elkészült az önvezető autó prototípusával és 2015-től közúton teszteli azt San Joséban. A cég az autót a prototípus elkészültétől számított öt éven belül tervezi kereskedelmi forgalomba hozni, sorozatgyártásához pedig autóipari partnereket keres. 2015 szeptemberében Magyarországon megalakult a RECAR Autonóm Jármű Kutató Központ a BME Közlekedésmérnöki és Járműmérnöki Karának (KJK) gondozásában, amelyhez csatlakozott a BME VIK, az ELTE IK és az MTA SZTAKI. A RECAR célja a partnerek kompetenciáinak egyesítése, és a szinergiák kihasználása. A tervezett fejlesztések által elérhető a járműipar munkavállalói és kutatói bázisának megerősítése Magyarországon, mely egy különösen innovatív és magas hozzáadott értékű területen valósulna meg az autonóm járművek kutatása által. Ezek mind a régió, mind az ország szempontjából alapvető fontosságúak és hosszú távon biztosítják a nemzetgazdaság versenyképességét és sikerességét. Magyarországon továbbá a számítógépes látással, mesterséges intelligenciával és navigációs szoftverfejlesztéssel foglalkozó AdasWorks Kft. gyárt vezetéstámogató rendszereket. A vállalat – ami ekkor már AImotive névre hallgatott – 2017 nyarán engedélyt kapott a magyar hatóságoktól hogy önvezető autóit forgalomban tesztelje, ezzel pedig a magyarországi közutakon is megjelentek az első önvezető autók. Elterjedésével kapcsolatos kérdések Az önvezető autó előnyei közé tartozik, hogy az emberi tevékenység kiküszöbölésével elkerülhetőek lennének az emberi (pl. figyelmetlenségből, fáradtságból, reakcióidő hosszából eredő) hibák, így jelentősen csökkenthető a közúti balesetek száma. Egyelőre tisztázatlan jogi kérdés, hogy az önvezető autó meghibásodásából eredő balesetekért ki viseli a felelősséget. Szintén kérdés, hogy az autóvezetők mennyire bíznának meg egy automatában és hajlandóak-e lemondani a vezetés élményéről. Az a kérdés is felmerül, hogy önvezető járművek között megengedhető-e az automatika kikapcsolása és az emberi irányítás. A Boston Consulting Group 2016-os tanulmánya szerint az önvezető autók (különösen az önvezető taxik) elterjedése várhatóan együtt jár majd azzal, hogy az utasok egy része hajlandó lesz másokkal megosztani az általa használt autót, ezért a folyamat jelentősen csökkentheti a közlekedő autók számát, a fosszilis üzemanyag-fogyasztást és így a városok légszennyezettségét is. 2014-es rostocki műugró-Grand Prix-verseny A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) 2014-ben a 20. alkalommal rendezte meg február 21. és február 23. között a műugró-Grand Prix-versenysorozatot, melynek második állomása a németországi Rostock volt, egy időben a Német Úszószövetség által szervezett 59. nemzetközi műugró versennyel. A versenyen részt vevő nemzetek A Grand Prix-n 25 nemzet 111 sportolója vett részt, az alábbi megbontásban: F = férfi, N = nő Rhipsalis floccosa subsp. hohenauensis A Rhipsalis floccosa subsp. hohenauensis egy epifita kaktusz, az alapfaj törzsalakját délnyugati irányban helyettesítő alak. Jellemzői Elterjedése: Kelet-Paraguay, Argentína: Misiones állam, Dél-Brazília. Epifita alacsony tengerszint feletti magasságon. Nagyon hasonlít a ssp. pulvinigera alfajhoz, de aranysárga virágbimbói vannak, ami a Rhipsalis dissimilis f. epiphyllanthoides-től is elkülöníti. Termése fehér bogyó. Éguzon-Chantôme Éguzon-Chantôme település Franciaországban, Indre megyében. Lakosainak száma 1375 fő (2015). Éguzon-Chantôme Crozant, Saint-Sébastien, Baraize, Bazaiges, Cuzion, Parnac és Saint-Plantaire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ipatovói járás Az Ipatovói járás (oroszul Ипатовский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Sztavropoli határterületen. Székhelye Ipatovo. Népesség 1989-ben 64 725 lakosa volt. 2002-ben 69 268 lakosa volt. 2010-ben 62 751 lakosa volt, melyből 55 030 orosz, 1 593 türkmén, 1 457 tatár, 734 cigány, 495 ukrán, 402 dargin, 305 avar, 305 tabaszaran, 283 örmény, 204 azeri, 166 koreai, 165 nogaj, 164 fehérorosz, 147 lezg, 132 agul, 112 csecsen, 101 moldáv, 96 német, 56 tadzsik, 46 oszét, 40 karacsáj, 40 lak, 33 grúz, 26 mordvin, 25 kumik, 25 udmurt stb. Preßguts Preßguts település Ausztriában, Stájerország tartományban, a Weizi járásban. 2015 óta Ilztal része. Tengerszint feletti magassága 360 méter, területe 6,41 km². Lakosainak száma 402 fő. Kertész András (operaénekes) Kertész András (Budapest, 1977. november 27. –) magyar operaénekes, coach-tanácsadó, kommunikációs tréner, üzletember. Élete Budapesten született, iskolás éveit Debrecenben töltötte. Tizenhat évesen vették föl a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola magánének szakára. 2002-ben magánénektanári és ének-kamaraművész diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetén. 1999-ben indította el vállalkozását, amely koncertek szervezésével, művészek közvetítésével foglalkozott. 2001-ben fölkérték, hogy tanítson magánéneket a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolában, ahol 2004-ig dolgozott. Ugyanebben az évben Kincses Veronika operaénekes meghívására iratkozott be a Pécsi Tudományegyetem magánének szakára, ahol énekművész-tanári (master) végzettséget szerzett 2006-ban. 2003-ban indította el Lakatos Péterrel közösen a Magyar Zeneművészeti Alapítványt, 2005-ben pedig a musicianswho.hu komolyzenei portált. 2008-tól a világ egyik legnagyobb ügyvédi irodájában, az (azóta átalakult) Köves Clifford Chance Ügyvédi Irodában dolgozott mint vezetési tanácsadó és coach. 2010-től üzletfejlesztési igazgatói feladatokat látott el ugyanitt. 2011-ben szerzett diplomát a Business Coach Akadémián. 2012-ben kilépett az ügyvédi irodából, és létrehozta saját neve alatt a coachingra, tanácsadásra, valamint kommunikációs és beszédtechnika-tréningre szakosodott cégét és az ezt bemutató honlapját, amelyen saját egyéni tapasztalatairól és nézeteiről is ír. Ugyanebben az évben alapította meg a MedStyle egészségügyi munkaruházattal foglalkozó céget. Művészete Kertész gyerekkorától benne élt a színház és a zene világában; elsőként édesapja, Kertész Tamás kezdte operaéneklésre tanítani. Első önálló ária- és dalestjét 1998-ban adta Debrecenben. Azóta több mint 650 alkalommal lépett föl operaénekesként itthon és külföldön. 2001-ben Sidney Leon-ösztöndíjjal utazott ki Londonba. 2006-ban elnyerte a Fischer Annie zenei-előadóművészeti ösztöndíjat. Tanárai közé tartozott többek közt Kincses Veronika, Csengery Adrienne, Fehér András, Horváth Zoltán, Maria Teresa Uribe, Oberfrank Géza, Pitti Katalin és Polgár László. 2007-től 2010-ig a Miskolci Nemzeti Színház operaénekese. Szerepei között találhatjuk többek között Rossini A sevillai borbély c. vígoperájának Bartolóját, Dr. Falkét Johann Strauss A denevér című nagyoperettjéből, Leoncavallo Bajazzók című darabjából Silviót, Papagenót Mozart A varázsfuvola című operájából vagy Guglielmót a Cosi fan tutte c. műből. Kertész számára a művészet szorosan összekapcsolódik a kultúrmenedzsmenttel. Vezetői tevékenysége tizenhét éves korában indult, amikor a zeneművészeti szakközépiskola Diákönkormányzat-elnökének választották meg. Az 1994/1995-ös tanévben Debrecen város DÖK vezetőségében dolgozott. Ettől kezdve a vezetői munka, a tanácsadás összefonódott életében az énekléssel. 1999-ben megválasztották a Liszt Ferenc Zeneakadémia BTI HÖK elnökének, és ekkor indult el vállalkozása is – így alakult ki életében a vezetés, az üzlet és a zene hármassága. Tony Sirico Genaro Anthony "Tony" Sirico, Jr. (New York, 1942. július 29. –) olasz származású amerikai színész. Legismertebb szerepe Paulie Gualtieri a Maffiózók című sorozatból. Korai évei Tony Sirico New York-ban született, szicíliai olasz származású szülők gyermekeként. Színészi pályafutása előtt több alkalommal volt elítélve különböző bűncselekmények miatt, és 28-szor volt letartóztatva. 1967-ben egy Brooklyn-i szórakozóhely kirablása miatt börtönbe került, azonban 13 hónap után szabadult. 1971-ben bűnösnek találták illegális fegyvertartás bűntettének elkövetésében, és négy év börtönbüntetést kapott, amiből 20 hónapot töltött le. Elmondása szerint büntetése alatt meglátogatták egy volt rabokból álló színésztársulat tagjai, ami arra ösztönözte, hogy kipróbálja magát a színjátszásban. Egy bírósági kivonat szerint bebörtönzése idején kábítószer-birtoklás miatt is eljárás folyt ellene. James Toback 1989-es, The Big Bang című dokumentumfilmjében is szerepel, amelyben korai életéről is beszél. Pályafutása Sirico számos filmben és sorozatban, többek között a Nagymenőkben, a Mob Queen-ben, az Ujjakban, A kihívásban, a Harapós nőben, a Lövések a Broadwayn-ben, A nővadászban, a Gottiban, a Félszemű Jimmy nyomában - Szociális katasztrófafilmben, a Visszajátszásban és A keresztapusban is gengsztereket játszott. Legismertebb alakítása a Maffiózók egyik főszereplője volt, melyet 1999-2007 között játszott el. David Chase eredetileg Junior Soprano szerepére hívta meghallgatásra, azonban azt a szerepet Dominic Chianese kapta meg. Chase azonban egy Siricohoz sokkal jobban illő karakter, Paulie Gualtieri megformálásra kérte fel. Az Agyament Harry és a Halott pénz című filmekben rendőröket alakított. He also played policemen in the films Dead Presidents and Deconstructing Harry. 2013-ban Vinny Griffin, egy kutya szinkronhangja lett Family Guy című sorozatban. Magánélete Öccse, Robert katolikus pap, egyik alapítója az Acton Institute kutató- és oktatóintézetnek. Bátyja, Carmine a Maffiózók egyik epizódjában egy osztót játszik pókerezés közben. Politikai nézeteiről vallva Sirico kijelentette, hogy „nagyon jobboldali republikánus.” 2007-ben Rudy Giuliani kampányát 1000 dollárral támogatta. Kollégájával, James Gandolfini-vel több alkalommal részt vett az Egyesült Szolgáltató Szervezetek (United Service Organizations) rendezvényein, ellátogatott külföldi amerikai katonai támaszpontokra, és adományokkal is támogatta a szervezet munkáját, mely a harcoló csapatok moráljának erősítésével, a jóléti és a pihenési szolgáltatások megszervezésével foglalkozik. Díjai és elismerései Maffiózók Screen Actors Guild-díj 2000: Legjobb színtársulati alakítás egy drámasorozatban - díjazott 2001: Legjobb színtársulati alakítás egy drámasorozatban - jelölés 2002: Legjobb színtársulati alakítás egy drámasorozatban - jelölés 2003: Legjobb színtársulati alakítás egy drámasorozatban - jelölés 2005: Legjobb színtársulati alakítás egy drámasorozatban - jelölés 2007: Legjobb színtársulati alakítás egy drámasorozatban - jelölés 2008: Legjobb színtársulati alakítás egy drámasorozatban - díjazott Pedagógusok Lapja A Pedagógusok lapja a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) hírlapja és hírlevele. Alapítva: 1945. Kiadója a Pedagógusok Szakszervezete Országos Irodája. Felelős kiadó: Galló Istvánné elnök. A folyóirat a közszféra, a közoktatás és a szakszervezeti élet fontos, aktuális kérdéseivel foglalkozik. 1998-tól 2009-ig a Pedagógusok Lapja főszerkesztője Árok Antal volt. Elérhetőségek Szerkesztőség: Budapest, Városligeti fasor 10. Levélcím: 1417 Budapest, Postafiók 11. Központi telefon: 322-8452-től 56-ig E-mail: pedlap@pedagogusok.hu Szerkesztőség Főszerkesztő: Millei Ilona Technikai szerkesztő: Márfiné Béczi Erika Hivatalos oldal Pedagógusok lapja Lapszemle http://pedlap_.staticloud.com Šenov u Nového Jičína Šenov u Nového Jičína település Csehországban, Nový Jičín-i járásban. Šenov u Nového Jičína Nový Jičín, Bartošovice, Bernartice nad Odrou, Rybí, Kunín és Libhošť településekkel határos. Lakosainak száma 2086 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bucsinszky kávéház A Bucsinszky kávéház Budapest VII. kerületében, az Erzsébetvárosban 1932 és 1948 között működött legendás kávéház volt. A Wesselényi utca és az Erzsébet körút sarkán, a mai Erzsébet körút 30. szám alatt állt. Története Az 1892-ben Alpár Ignác tervei alapján felépült neobarokk épület földszintjén előbb a Vanek, majd az Angol kávéház működött, majd ennek 1930-as megszűnte után modernizálták a helyiséget és 1932-ben megnyílt a tulajdonosáról, Bucsinszky Lajosról egyszerűen Bucsinszkynak nevezett kávéház és étterem. A rikító piros falúra festett, a korban rendkívül modernnek számító, linóleumpadlós és bőrfoteles kávéház hamarosan politikusok, irodalmárok és főleg a közeli Magyar Színház művészeinek találkozóhelye lett. Itt gyülekeztek a „Törzs-asztalnál” Törzs Jenő, Hevesi Sándor, Kabos Gyula, Dénes György és Harmath Imre. Az írók közül előszeretettel látogatta Nagy Lajos, Hatvany Lajos, József Attila, Karinthy Frigyes, Rejtő Jenő, Szerb Antal és Bálint György. A Bucsinszky-művészek és fezőrök gyülekezőhelyeként igazi megtestesítője volt az e korban Budapestet jellemző pezsgő kulturális életnek, a polgári világnak és a sokszínűségnek. A kávéházat a második világháborút követően államosították és megszüntették, jelenleg üzlethelyiség van a helyén. Olasz szimfonikus progresszív rock Az olasz szimfonikus progresszív rock (gyakran csak olasz progresszív rock vagy olasz szimfonikus rock) a progresszív rockzene egyik válfaja, amely az 1970-es években alakult ki és érte el népszerűsége csúcsát. Története Bár a műfaj az olyan angol együttesek hatására alakult, mint a Genesis, a Van der Graaf Generator vagy a Gentle Giant, mégis rendelkezik pár, a progresszív rockzenében egyedülálló stílusjeggyel: a dalszövegek szinte minden esetben olasz nyelven vannak megírva, a számok kompozíciója is sokszor tradicionális olasz kompozíciós stílusban íródik. A műfaj legismertebb együttesei: Le Orme, Premiata Forneria Marconi, Banco del Mutuo Soccorso, Osanna és a Pooh is. Általában minden olaszországi progresszív rock zenekart ebbe a stílusba sorolnak be, így tehát ez a fogalom nem is stílust, hanem egy földrajzi szűkítést jelent. Egyes olasz zenekarok (legalábbis munkáik egy részében) sokkal több hasonlóságot mutatnak más nemzetiségű (főképp angol) zenekarok stílusához, mint más olaszokéhoz (például Premiata Forneria Marconi). Ezért hát az ilyen zenekarok stílusa nem is "olasz progresszív rock" kellene legyen, de mégis ez a meghatározás használatos. Zygmunt Ziober Zygmunt Ziober (Przemyśl, 1956. október 20. –) lengyel nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása rendőr. Pályafutása Hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője lett. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2002-ben vonult vissza. Az abszolút csúcstartó Tomasz Mikulski mögött az 5. legtöbb I. Ligás mérkőzést vezette Első ligás mérkőzéseinek száma: 173. A Lengyel labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1994-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A lengyel nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 20. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1997-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 2. Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Bafatá Bafatá város Bissau-Guineában; lakossága 2008-ban 22 501 fő volt. Amílcar Cabral születési helyeként ismert. Környéke ismert a vadvilágáról, beleértve a majmokat. Bafatá fő iparága a téglagyártás. Bafatá Régió és a Bafatái egyházmegye székhelye. Mayer Gábor (autóversenyző) Mayer Gábor (1974. július 17. –) magyar raliversenyző. Pályafutása 2007-ben a Wales-ralin debütált a rali-világbajnokság mezőnyében. Első versenyén az abszolút harmincharmadik, és az N csoport tizennyolcadik helyén zárt. A 2008-as évben szintén egy világbajnoki versenyen indult. Az argentin ralin már az N csoportos világbajnokság nevezőjeként állt rajthoz, és ezen értékelés tizedik helyén ért célba. 2009-ben teljes programot ment az N csoportos világbajnokságon. A Ciprus-ralin kategória nyolcadik helyén ért célba, megszerezve első világbajnoki pontját. Pontszerző volt továbbá az argentin-, valamint a Szardínia-ralin. A bajnokságot öt pontjával a tizenkilencedik helyen zárta. Előzetes tervek szerint a 2010-es évben továbbra is ezen sorozat versenyein indul. Ikariam Az Ikariam a Gameforge által készített böngésző alapú, más játékosokkal online játszható valós idejű stratégiai játék. A játék háttérkörnyezete az ókori Görögországot idézi, ahol a játékos egy birodalom uralkodója. A játék elkezdéséhez csupán regisztráció szükséges. Eddigi magyar szerverek: Alpha Beta Gamma Lambda My Ny Tau Ypsilon Phi Chi Psi Omega A játék menete A játék célja Az Ikariam célja, hogy a játékos településeit a leghatékonyabban fejlessze és kellő védelmet biztosítson számukra az ellenfeles támadások elől. A játék folyamatos, tehát a böngésző bezárásával is az Ikariam-ban az élet megy tovább. Játék kezdete A regisztrációt követően a játékos megragadja a saját 40 fős településének a hatalmát. A falu lakosai adót fizetnek a játékosnak vagy el lehet őket küldeni, hogy nyersanyagokat termeljenek ki. Épületek fejlesztésével később a lakosok tudósoknak, katonáknak, papoknak és kémeknek is kiképezhetőek lesznek. Ez a települést egy szigeten helyezkedik el, ahova további 16 játékos is alapíthat falut. Az épületekhez felhasználható közös nyersanyag kitermelő helyek is a szigeten találhatóak, ezek pedig a fatelep, és a luxusnyersanyagok termeléséhez való bányák közül is az egyik. A nyersanyagoknak öt fajtája van: fa, bor, márvány, kristály és kénpor. Ezeket a fatelepen, a szőlőskertben, a kőbányában, a kristálybányában illetve kénlelőhelyen lehet kitermelni. A fa minden szigeten kivágható, és minden épülethez, egységtípushoz szükséges. A többi pedig a luxusnyersanyagok, amelyek különböző épületekhez és egységek kiképzéséhez szükségesek. Mivel minden szigeten csak egy luxusnyersanyag van, ezért a gyors fejlődéshez elengedhetetlen a fosztás vagy kereskedelem. Ha valamilyen alapanyagból hiány keletkezik, a játékos kereskedhet más játékosokkal, hogy a hiányt pótolja. A szigetek lakói adományozhatnak a fakitermelőbe és a luxusnyersanyag bányába, hogy ezzel javítsák a sziget erőforrásainak kihasználását, s így minden helyi játékos gyorsabban juthat erőforráshoz. Amennyiben ez elmarad, az elégedetlen játékosok választhatják a fosztást, hogy kárpótolják magukat az adományozás hiánya miatt keletkező nyersanyaghiánytól. Egy világban több ezer sziget található, ahova kereskedőhajókkal lehet eljutni. További lehetőségek Számos épület elérhető, a folyamatosan megjelenő új verziók miatt egyre több épület és egységtípus lesz elérhető. Az ikariamban két féle csata létezik: A tengeren csatahajók harcolnak egymás ellen, a szárazföldön pedig katonák és hadi gépezetek között folyik a csata. Ezek az egységek fenntartási költséget követelnek meg, amiket a tétlen lakosok adózással fizetnek ki. Tudósokat pedig akadémián lehet képezni, akik - szintén fenntartási költségért cserébe - kutatásokat végeznek, jelentősen megnövelve ezzel a birodalom településeinek hatékonyságát. Gondoskodni kell arról, hogy a polgárok mindig boldogok legyenek, különben elhagyhatják a várost. Szövetségesek A játék egyik lényeges feladatát, a csapatjátékot a szövetségek segítik. Egy nagykövetség felépítésével lehetőség van egy szövetséget alapítani vagy csatlakozni egy már meglévő szövetséghez. A szövetségek játékosok olyan csoportja, akik együtt dolgoznak. Hierarchia A szövetség alapítója a vezető, aki alá közvetlenül három posztot oszthat ki: a diplomata, a tábornok és a titkár. A diplomata szerződések megkötéséért felelős, ő válaszolja meg a szövetségnek küldött üzeneteket, és ő szerkeszti a szövetség külső lapját, amit minden játékos megnézhet. A tábornok a szövetségben részt vevő hadseregek mozgásának nyomon követéséért felelős, megnézheti hogy kit támadnak és a tagok katonáit és számát is követhető. A titkár felelős a szövetségen belüli további fokozatok szétosztásáért, jogaiknak megszabásáért és ő szerkeszti azt a belső lapot, melyet csak a szövetség tagjai láthatnak. A szintén rejtett szövetségi fórumot is a titkár adminisztrálja. Továbbá a szövetség tagjainak a nyersanyagját is láthatja, kirúghat és felvehet embereket. Legújabb verzió (0.7.5) Az Ikariam legújabb verziója 2017. november 27-én jelent meg. Mostantól lehetséges a Palota és a Helytartó Székhelye építésének/bővítésének meggyorsítása is Ambróziával. Üzleti modell Az Ikariam névlegesen ingyen játszható játék, de a játékosok a kis értékű fizetések kiegyenlítésére alkalmas átutalási rendszeren keresztül további jogokat szerezhetnek. Így egy hatodik erőforráshoz, az ambróziához nyerhetnek hozzáférést, melyet a játék egy továbbfejlesztett, prémium változatában, az Ikariam Plus-ban is fel tudnak használni. Lehetséges előnyök Az Ikariam valós fizetségért cserébe bizonyos előnyökkel ruházza fel a játékost. Áttekinthetővé tehető a városigazgatás, reklámmentesség érhető el. Növelhető a termelés hatékonysága, fosztás elleni védelem és raktárkapacitás is növelhető Ambrózia segítségével. Ezeken kívül kereskedelmi útvonalak is létrehozhatóak ambróziából, így a játékos beavatkozása nélkül napi rendszerességgel küldhető nyersanyag városból városba. Továbbá van számos apróbb játéktechnikai előny, amire felhasználható. Verziói A játék korábbi verziói: 0.1.0 2008.01.22. 0.1.1 2008.01.24. 0.1.2 2008.01.29. 0.1.3 2008.01.30. 0.1.4 2008.02.04 0.1.5 2008.02.08. 0.1.6 2008.02.14. 0.1.7.4 2008.03.04. 0.1.8 2008.03.05. 0.2.0 2008.03.25. 0.2.1 2008.04.06. 0.2.2 2008.04.24. 0.2.3 2008.05.05. 0.2.4 2008.05.16. 0.2.5 2008.06.09. 0.2.6 2008.06.30. 0.2.7 2008.07.22. 0.2.8 2008.09.22. 0.3.0 2009.01.14. 0.3.1 2009.04.29. 0.3.2 2009.09.02. 0.3.3 2010.04.08. 0.3.4 2010.05.07. 0.3.5 2010.07.20. 0.4.0 2010.08.19. 0.4.1 2010.10.28. 0.4.2 2011.01.25. 0.4.2.4 2011.04.11. 0.4.3 2011.05.25. 0.4.4 2011.08.03. 0.4.4.1 2011.09.23. 0.4.5 2011.12.14. 0.5.0 2012.05.02. 0.5.1 2012.08.09. 0.5.2 2012.10.15. 0.5.3 2012.12.17. 0.5.3.2 2013.01.24. 0.5.4 2013.04.02. 0.5.5 2013.05.05. 0.5.6 2013.05.29. 0.5.7 2013.06.18. 0.5.8 2013.08.13. 0.5.9 2013.10.01. 0.5.10 2013.12.12. 0.5.11 2014.02.11. 0.5.12 2014.04.10. 0.5.13 2014.05.27. 0.6.1 2014.09.22. 0.6.2 2014.11.17. 0.6.11 2015.10.02. 0.7.0 2015.12.08. 0.7.1 2016.01.22. 0.7.2 2016.02.15. 0.7.3 2016.03.04. 0.7.4 2016.04.22. 0.7.5 2016.16.06. 0.7.6 2016.12.01. 7.7.0 2017.08.17. 7.8.0 2017.08.24. 7.8.2 2017.11.24. 7.8.3. 2017.11.27. Szent Miklós-fatemplom (Keresztényalmás) A Szent Miklós-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Hunyad megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a HD-II-m-B-03237 sorszámon szerepel. Stazione di Castano Primo Stazione di Castano Primo vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Castano Primo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saronno–Novara railway Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Vanzaghello-Magnago (Saronno–Novara railway) Stazione di Turbigo (Saronno–Novara railway) Nandax Nandax település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 491 fő (2015). Nandax Saint-Hilaire-sous-Charlieu, Vougy, Boyer, Coutouvre és Pouilly-sous-Charlieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Olaszi (Nagyvárad) Olaszi (más néven Váradolaszi, Várad-Olaszi vagy Nagyvárad-Olaszi, románul: Olosig) Nagyvárad városrésze a Sebes-Körös jobb partján. 1848-ig közigazgatásilag önálló városnak számított, jóllehet gyakorlatban egybeépült Várad többi részével. Nevét az itt letelepült vallon telepesekről kapta. Itt áll a Várad-olaszi Szentlélek kiáradása plébániatemplom. Történelem A török alóli 1692-es felszabadulás után több szerzetesrend működött területén (jezsuiták, később ferencesek, pálosok, irgalmasok, orsolyiták). Katolikus plébániája 1784-ben alakult (korábban az újvárosi plébániához tartozott); Olaszi népességszáma ekkor már meghaladta a túlparti Újvárosét. A nagyváradi püspökség hűbéri területe volt, ide koncentrálódott az egyházi intézmények zöme. A 18. században jelentős számú németajkú polgárság is lakta, ők később beolvadtak a magyarságba. Református templomát 1787-ben szentelték fel, tornya 1884-ben épült ifj. Rimanóczy Kálmán tervei szerint. 1848-ban Olaszi és a Sebes-Körös túlpartján fekvő Újváros közös követválasztási jogot kapott, majd 1850-ben szervezték őket közös közigazgatásba Velencével és Váraljával. 1779-ben megnyitott temetője, az Olaszi temető működésének két évszázada alatt a város és a (vár)megye egyházi, irodalmi és közéleti elitjének temetkezőhelye volt. A temetőt később felszámolták, helyén később parkot alakítottak ki, amit II. Mihály havasalföldi fejedelemről neveztek volna el (Parcul Mihai Viteazul); ez tiltakozást váltott ki a város magyar közösségéből. Végül az Olaszi park (Parcul Olosig) nevet kapta. Bucsum (Őraljaboldogfalva község) Bucsum románul: Bucium-Orlea, falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Váralja (Subcetate) mellett fekvő település. Története Bucsum (Bucium-Orlea) korábban Váralja (Subcetate) része volt. 1956-ban vált külön településsé 282 lakossal. 1966-ban 314 lakosából 289 román, 25 cigány, 1977-ben 273 lakosából 267 román, 6 cigány, 1992-ben 211 lakosából 203 román és 8 cigány volt. A 2002-es népszámláláskor 196 román lakosa volt. Gerrit Smith Miller Gerrit Smith Miller, Jr. (1869. december 6. - 1956. február 24.) amerikai zoológus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Miller”. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „G.S.Mill.”. Élete és munkássága Gerrit Smith Miller 1869-ben, a New York állami Peterboro városban született. 1894-ben diplomázott a Harvard Egyetemen (Harvard University) és ugyanebben az évben megkezdte munkáját az United States Department of Agriculture-nál, Clinton Hart Merriam vezetése alatt. 1898-tól a washingtoni United States National Museum múzeumvezető-asszisztens lett az emlősök részlegénél. 1909 és 1940 között múzeumvezetői rangban működött. Később a Smithsonian Intézet társbiológusa lett. 1906-ban gyűjtő utazásokat tett Franciaországban, Spanyolországban és a marokkói Tangerben. 1915-ben kiadta tanulmányait a Piltdowni Emberről, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy az állkapocs valóban egy fosszilis emberszabásúhoz tartozik. Gerrit Smith Miller által alkotott és/vagy megnevezett taxonok Az alábbi linkben megnézhető Gerrit Smith Miller taxonjainak egy része. Hoyershausen Hoyershausen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 192 fő (2016. november 30.). Népesség A település népességének változása: (9581) 1990 DM3 A (9581) 1990 DM3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1990. február 24-én. Pirityi Sándor Pirityi Sándor (Pestszentlőrinc, 1925. szeptember 15. – Budapest, Pestszentlőrinc, 2009. május 1.) magyar újságíró, a hadtudományok kandidátusa. A Budapesti Ismeretterjesztő Társulat tiszteletbeli elnöke. Az Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány kuratóriumának elnöke volt. Életpályája Szülei: Pirityi Sándor (1897-1969) és Ohák Gizella voltak. 1947-1950 között fordítóként dolgozott. 1951-től a Magyar Távirati Iroda munkatársa volt. 1963-1967 között moszkvai tudósító volt. 1973-1995 között a külpolitikai főszerkesztőség helyettes vezetője volt. 1984-től a Magyar Pugwash Bizottság tagja volt. 1990-től a Magyar Hadtudományi Társaság elnökségi tagja, majd az etikai bizottság elnöke volt. 1993-tól a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat országos ügyvezető kollégiumának tagja, majd a TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Egyesületének tudományos alelnöke volt. Művei Óceánok, flották (1972) A leszerelés (1975) Hadászati fegyverrendszerek és korlátozásuk (1982) Az ellenségkép változása (1990) A nemzeti hírügynökség története, 1880-1996 ; MTI Kiadói Kft., Bp., 1996 Díjai, kitüntetései A hadtudományok kandidátusa (1979) Bugát Pál-díj Rózsa Ferenc-díj (1984) Aranytoll (1995) Tanárky Sándor-díj (1995) Jegyzetek Édesapja gyászjelentése Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Anvar Huszainovics Zverev Anvar Huszainovics Zverev (orosz betűkkel: Анвар Хусаинович Зверев; Pétervár, 1920. október 19. – Leningrád, 1973. szeptember 19. ) szovjet nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Szovjet labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1967-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott- és klubmérkőzést vezetett. Az orosz nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 17. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 68. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1969-ben vonult vissza. Világbajnokság Mexikóban rendezték a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit. Az előcsatározások alkalmával Európa-bajnokság Olaszországban, Róma adott otthont a III., az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokság döntő küzdelmeinek. Az előselejtezőkben Sikerei, díjai Sportpályafutása alatt háromszor jutalmazták meg az Év Játékvezetője címmel. Kristina Háfoss Kristina Háfoss (Dánia, 1975. június 26.) feröeri közgazdász, jogász, politikus, a Tjóðveldi tagja. Pályafutása 1998-ban közgazdaságtani, 2001-ben jogi végzettséget szerzett a Koppenhágai Egyetemen. 2002-ben Cand. jur., 2003-ban Cand. polit. fokozatot szerzett. 1998–1999-ben a dán külügyminisztériumban, majd 2000-ig a dán gazdasági minisztériumnál dolgozott. 1999 és 2000 nyarán a feröeri miniszterelnöki hivatalnál is dolgozott. 2000-2001 között gazdasági tanácsadó volt a periférikus fekvésű szigetek (Útoyggjar) fejlesztését célzó akcióterv kidolgozásánál. 2002–2004-ig képviselő volt a Løgtingben a Tjóðveldi színeiben. Ezt követően 2005-ig a Landsbanki Føroya munkatársa volt, majd 2006-ban projektvezető és befektetési tanácsadó a Føroya Bankinál. 2008-ban kulturális miniszter lett Jóannes Eidesgaard második kormányában, de augusztus 28-án személyes okokra hivatkozva lemondott. Magánélete Szülei Anna Helena szül. Zachariasen Tórshavnból és John P. Danielsen Klaksvíkból. Férjével, Ronnie Háfossal és négy gyermekükkel Hoyvíkban él. Ravioli A ravioli olasz eredetű, de az egész világban népszerű, hússal vagy zöldségrémmel (általában spenót) töltött tésztaféleség. A tészták széle általában recézett, ennek közébe töltik bele a húspástétomot vagy a zöldségkrémet. Az eredeti ravioli tésztaféle általában otthon készül. Bár az ókori Rómában mai formájában még nem létezett ez az étel, de például Marco Gavio Apicio szakácskönyvében patinam apicianam sic facies néven már szerepelt egy igen hasonló recept. Golf a nyári olimpiai játékokon A golf 1900. és 1904. után 2016-ban szerepelt a nyári olimpiai játékok programján. Résztvevők nemzetek szerint A 2016-os olimpiával bezárólag 42 különböző lobogó alatt indult versenyző ebben a sportágban a játékok során. Közülük mindössze két nemzet képviseltette magát minden olimpián ebben a versenyszámban. Magyarország még nem indított versenyzőt. Sámod Sámod község Baranya megyében, a Sellyei járásban. Fekvése Sámod kis ormánsági zsákfalu, lényegében egyutcás település, Vajszlótól néhány kilométerre keletre. Legközelebbi szomszédai nyugatról Baranyahídvég, kelet felől pedig Adorjás; déli és északi irányból jobbára lakatlan mezőgazdasági területek határolják. Közúton csak a Sellye és Harkány közötti országút felől lehet megközelíteni, a faluba vezető leágazás nagyjából félúton helyezkedik el a két kisváros között. Története Az Árpád-kori település nevét 1244-ben említették először az oklevelek Samud néven. A település a Bár–Kalán nemzetség birtoka volt. 1244-ben Gurk fia Gurk itteni sámodi birtokrészét 6 M-ért eladta Pósa fiának, Nána ispánnak. 1257-ben Nána ispán IV. Béla király engedélyével az egész sámodi uradalmat és a hozzá tartozó 13 falut feleségére, Majs leányára ruházta át, és egy tagban lévő határát is leiratta. E határjárás a mai Sámod, Hídvég, Páprád és Besence területét foglalta magába. 1266-ban Nána ispán 15 faluval együtt a margitszigeti apácákra hagyta, mely adományt 1276-ban a pápa is megerősített, most már 12 faluval. 1286-ban Tétény nemzetségből származó Pekri Pál lerombolta az apácák Sámod faluját, s kárpótlásként 12 ökröt adott nekik, később pedig Németi Ambrus fia Jakab fia János foglalta el Pápráddal együtt, s csak 1322-ben adta vissza, s kártérítésként 32 ökröt, 3 kancát, 3 csikóval, 20 disznót adott. 1334-ben papja 8 bani pápai tizedet fizetett. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,1%-a magyarnak, 27,6% cigánynak, 0,5% németnek mondta magát (5,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 64,9%, református 14,1%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 1,1%, felekezeten kívüli 9,2% (10,3% nem nyilatkozott). Nevezetességei Református temploma Mihai Eminescu Mihai Eminescu (ejtsd: IPA [mi'hai emi'nesku], 1850. január 15. – 1889. június 15.), eredeti nevén Mihail Eminovici, a legismertebb román költő. Költészetét képalkotó erő és a költői formaművészet megújítása jellemzi. Életműve döntő hatással volt a modern román nyelv kialakulására, a költői nyelv fejlődésére. Írt szépprózát, színműveket, a román sajtó egyik legkiemelkedőbb írója volt. Élete és munkássága Korai évek Mihai Eminescu Botosánban született: szüleinek tizenegy gyermeke közül ő volt a hetedik. Apja Gheorghe Eminovici, Moldova északi részéből származott mint román parasztok gyereke, jelentéktelen kisbojári tisztségeket viselt, anyja Raluca Eminovici, született Jurașcu, bojárcsaládból származott. Eminescu gyerekkorát Botoșaniban és Ipoteștiben tölti, a szülői házban és a környékén, teljes szabadságban, emberek iránt érzett barátságban és a természet iránt érzett szeretettel. Ezeket az időket idézi fel nosztalgikusan verseiben: Eminescu apja gyerekei számára a társadalmi ranglétra magasabb fokát álmodta meg, elképzeléseit ellentmondást nem tűrve hajtotta végre: a lányoknak, mivel a háztartásban van a helyük, semmiféle szellemi nevelés nem járt, csak jó hozomány; a fiúknak semmiféle vagyon nem járt, mivel azt maguk is megszerezhetik, ha alapos a műveltség. 1858-ban Mihai, akárcsak a többi fiútestvére, Cernovicii „nemzeti felsőiskolában” kezdte tanulmányait, így nevezték akkoriban az ortodox iskolát. Itt járta ki az első négy osztályt, és az ott tanuló 82 diák közül tanulmányi eredményei alapján az ötödik helyen állt. Aron Pumnul tanárnál lakott kvártélyban. 1860 őszén a K. U. K. Ober-Gymnazium I. osztályába kerül. A gimnázium szigorú szabályait nehezen viselő Mihai tanulmányi eredményei leromlottak, különösen matematikából. Az iskolából többször is hazaszökött, ami miatt osztályt is kellett ismételnie, apja azonban mindig visszavitte Cernoviciba. 1863. április 17-étől, a húsvéti vakáció után, az apja is belátta, hogy Mihainak nem való a szigorú iskola, és mint magántanulót saját szárnyaira bocsátotta. Feljegyzések maradtak arról a tényről is, hogy a család súlyos anyagi gondokkal küzdött: Mihai a vizsgadíjakat nem tudta kifizetni, 1868 őszén levelet írt a Közoktatási Minisztériumnak, amelyben ösztöndíjat kér, azonban elutasították. 1864 tavaszán, miután abbahagyta az iskolát, a Tardini-Vlădicescu vándor színtársulathoz szegődött. 1865-ben újra folytatta tanulmányait 1866-ig. Időközben több hivatalban alkalmazottként dolgozott, Botoșaniban a törvényszéken és a városházán. Főiskolai és egyetemi évek 1866-ban kezdődött irodalmi pályája: Iosif Vulcan lapja, a nagyváradi Familia közölte De-aș avea című versét. Iosif Vulcan változtatta meg a költő nevét Mihai Eminoviciról, Mihai Eminescura. Ugyanebben az évben másik öt verse is megjelent a „Familia” című folyóiratban. Januárban meghalt a román irodalom tanára Aron Pumnul. Emlékére a diákjai egy füzetet adtak ki, Lăcrămioarele învățăceilor gimnaziști (Gimnazista diákok könnyecskéi), ebben jelenik meg Eminescu La mormântul lui Aron Pumnul (Aron Pumnul sírjánál) című verse, amelyet M. Eminoviciu névvel ír alá. 1866 és 1869 között a Csernovic – Balázsfalva – Nagyszeben – Gyurgyevó – Bukarest utat járta rendszeresen. Súgó és szövegmásoló volt Iorgu Caragiale színtársulatában, majd Mihai Pascaly titkára és az ő ajánlásával a Teatrul Național (Nemzeti Színház) súgója és szövegmásolója lett, itt ismerkedett meg Ion Luca Caragialeval. Eközben folyamatosan publikált a Familia folyóiratban; verseket és drámákat ír. 1869 és 1872 között egyetemista volt Bécsben a filozófia és jogi egyetemen. Apja havi 18 aranyat adott neki, amit Mihai nehéz szívvel fogadott el. A következőket írta egy levélben: "Ez a jellemvonásom, amelyről később néhány közlékeny rokon útján értesült, nagyon meghatotta az öregemet, mert bizonyos fokú nagylelkűséget sosem vitattam el tőle, és fényesen kárpótolni akarván lemondásomért, néhány évre idegenbe küldött. Sajnálom, hogy elfogadtam, mert így nem is neki, hanem a családnak vagyok a terhére." Bécsben nagyon sok román tanult, az összes tartományokból, Havasalföldről, Erdélyből, a Bánságból, Észak-Moldvából, így Eminescu sokféle román dialektust beszélő diák közé került, akiknek többsége paraszt származású volt. Itt barátkozott össze Ioan Slavici-csal és Veronica Miclevel. Az egyetemen közölt adat szerint kezdetben Alsergrundban, a Porzellangasse 9. szám alatt lakott. Kollégái azonban úgy emlékeztek vissza, hogy rendszerint a Landsterasse negyedben lakott, ahol sok román volt. Az egyetemre, érettségi bizonyítvány hiányában, mint ausserordentlicher Hörer, vagyis mint auditor, azaz rendkívüli hallgató iratkozik be azzal a joggal, hogy az óralátogatást bejegyezheti az Index lectionum-ba, de nincs joga vizsgára állni. Gyakorlati kötelezettségek híján Eminescu szabadon látogathatja az előadásokat, s az iratok azt bizonyítják, hogy csak három félévre iratkozott be, mégpedig az 1869-70. téli, 1871-72. téli és az 1872. nyári szemeszterre. A szüleitől kapott pénzt az előző hónap alatt felgyűlt adósságok törlesztésére használta fel, költségei messze túlhaladták jövedelmét: zálogházba tette ruháit, pincérek jóvoltából étkezett, kölcsönkért barátaitól. Mikor pénzt kapott a szüleitől, kávéra, dohányra, szeszre, könyvekre költötte, színházba, kávéházakba járt. Bécsi tartózkodása alatt kezdte el közreműködését a Convorbiri literare-ban. Újságíróként a budapesti Albina újságban jelentkezett először, ekkortájt betegedett meg. 1872 és 1874 között Berlinben tanult a Junimea ösztöndíja segítségével. Filozófiából szeretett volna doktorátust szerezni, de végül nem jelent meg a vizsgákon. Visszatérés Romániába Visszatérve Romániába Jászvásárban élt 1874-1877 között. A Központi Könyvtár igazgatójaként és tanáraként dolgozott. Szerkesztette a Curierul de Iași című újságot. Továbbra is publikált a Convorbiri literare-ban. Barátságot kötött Ion Creangă-val. Súlyos anyagi gondokkal küzdött; a családjában tragédiák sorozata vette kezdetét: meghalt több testvére és az édesanyja. Később szerelmes lett Veronica Micleba. 1877-ben Bukarestbe költözött, és itt is maradt 1883-ig. Szerkesztőként dolgozott a Timpul újságnál, majd 1880-ban főszerkesztő lett. Ekkortájt születnek olyan ismert verssorozatai, mint a Scrisorile (Levelek) és a Luceafărul (Esthajnalcsillag). 1883 júniusában nagyon megbetegedett és Bécsbe utazott. Itt jelent meg egyetlen, még életében kiadott verseskötete Versek címen. 1883 és 1889 között sokat betegeskedett és nem nagyon írt. 1889. június 15-én éjjel 3-kor meghalt. Koporsóját diákjai a vállukra emelve vitték a temetőig. Ma Eminescu az egyik legmegbecsültebb román személy, szobrok és az 500 lejes őrzi emlékét. Eminescuról krátert neveztek el a Merkúr bolygón. Legismertebb versei Doina Lacul (A tó) Luceafărul (Esthajnalcsillag) Floare albastră (Kék virág) Dorința (Vágy) Seara pe deal (Este a dombon) O, rămâi (Ó, maradj) Epigonii (Epigonok) Scrisori (Levelek) Și dacă (Kint megremeg a nyárfaág) , Odă (în metru antic) (Óda (antik mértékben)) Mai am un singur dor (Csak egy vágyam maradt) Împărat și proletar (Császár és proletár) Înger și demon (Angyal és démon) Atât de fragedă ( Annyira törékeny) Szamoa Szamoa, hivatalosan Szamoai Független Állam két nagy és nyolc kisebb szigeten terül el, a Csendes-óceán délnyugati részén. 1900-tól 1914-ig Német Szamoának, 1914-től 1997-ig Nyugat-Szamoának hívták. Földrajz Szamoa a Délnyugat-Csendes-óceánban fekszik, Fidzsi-szigetekről északra. A legnagyobb szigete: Savai’i (1708 km²). Domborzat A szigetek vulkanikus eredetűek. Aktív vulkáni tevékenység Savai’i szigetén észlelhető. Az 1700-as években volt egy nagyméretű vulkánkitörés, majd 1604–1606-ban volt kisebb kitörés, amely létrehozta az 50 km² kiterjedésű Saeaula-lávamezőt. Éghajlat Trópusi éghajlatú, gyakran hurrikánok söpörnek végig a szigeteken. Történelem A Kr. e. 1. évezredben a Lapita kultúra területeinek része volt. 940 és 1250 között a Tongai Királyság része. 1722-ben a holland Jakob Roggeveen fedezte fel a szigeteket. A következő látogató Louis-Antoine de Bougainville francia felfedező volt, aki 1768-ban a Navigátor-szigetek nevet adta a Szamoa-szigeteknek. Az 1830-as évek előtt korlátozottak maradtak a kapcsolatok az európaiakkal. Ekkortól angol misszionáriusok és kereskedők jártak ide. Az 1830-as évek végén kezdte missziós munkáját John Williams, a London Missionary Society tagja. Akkoriban a szamoaiakat kegyetlen és harcias embereknek ismerték. Összeütközésbe kerültek francia, brit, német és amerikai erőkkel. Mégis, a 19. század végén a gőzhajók fontos szenelőállomása lett Szamoa. Amikor a németek érdeklődése a Szamoa-szigetek iránt nyilvánvalóvá vált, az Amerikai Egyesült Államok is felújította igényét. Nagy-Britannia hirtelenjében csapatokat küldött érdekei védelmére. Nyolc évig tartó polgárháború tört ki, amely során a szamoai harcoló feleket a három hatalom fegyverrel, kiképzéssel és néhány esetben harci egység kiküldésével támogatta. Mindhárom nagyhatalom hadihajókat küldött Apia kikötőjébe, s a helyzet háború kitörésével fenyegetett. Ekkor egy hatalmas vihar elpusztította vagy súlyosan megkárosította a jelen lévő hadihajókat, ami véget vetett a katonai konfliktusnak. A 20. század fordulóján háromhatalmi egyezmény osztotta Szamoát két részre: a szigetcsoport keleti fele az Amerikai Egyesült Államoké lett (Tutuila-szigetek 1900-ban és 1905-ben hivatalosan is Manu’a). Ez a mai Amerikai Szamoa. A nyugati szigetek, távol a nagyobb szigetektől, akkor Német Szamoa lett. Nagy-Britannia feladta minden Szamoára vonatkozó igényét. Hasonlóan cselekedett Németország Tonga-szigetek vonatkozásában. Ugyanekkor rendezték bizonyos területek helyzetét a Salamon-szigeteken és Nyugat-Afrikában. Szamoa első német kormányzója Wilhelm Solf volt, aki később a császári Németország gyarmatügyi minisztere lett. 1914. augusztus 29-én ’Upolu szigeten új-zélandi csapatok szálltak partra és ellenállás nélkül felszámolták a német hatalmat. Ezt Nagy-Britannia kérte Új-Zélandtól azért, hogy megszüntessék az itteni német rádióállomás működését. Az első világháborútól 1962-ig Új-Zéland kormányozta Szamoát, az első időben népszövetségi mandátumterületként, később ENSZ gyámsági területként. Az új-zélandi adminisztráció ideje alatt két nagyobb incidens történt. Az első az volt, hogy az 1918–1919-es spanyolnáthajárványban a szamoai lakosság mintegy ötöde meghalt. 1919-ben királyi bizottság vizsgálta a járvány körülményeit. Megállapítása szerint a járvány a Tahune hajó 1918. november 7-i érkezésével kezdődött. A hajó Aucklandból jött és az új-zélandi adminisztráció hozzájárulásával megtörte a karantént. Hét nappal később Upoluban kitört az influenzajárvány és nagyon gyorsan elterjedt az egész területen. A második nagyobb incidens a kezdetben békés Mau tiltakozó mozgalom volt. Az 1920-as évek elején az új-zélandi adminisztráció szamoai népet sújtó intézkedései ellen tiltakoztak. A Maut kezdetben Olaf Nelson vezette, aki szamoai–svéd félvér volt. Nelson száműzetésben élt az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején, de pénzügyileg és politikailag továbbra is támogatta a szervezetet. A szervezet újonnan választott vezetője, Tupua Tamasese Lealofi nagyfőnök is az erőszakmentesség híve volt. Követői békés tüntetést tartottak Apia belvárosában 1929. december 28-án. Az új-zélandi rendőrség letartóztatta a tüntetés vezetőit. Amikor ellenálltak a letartóztatásnak, összecsapás alakult ki a rendőrség és a Mau között. A rendőrtisztek összevissza lövöldöztek a tömegbe. Még az előkészületek idején felállítottak egy géppuskát, azt is felhasználták a Mau szétszórására. Tamasase főnököt meglőtték és megölték, miközben ő a tömeget próbálta lecsendesíteni, a „Peace, Samoa!” szavakat kiabálva. Aznap még tíz másik ember halt meg és kb. ötvenen sebesültek meg a géppuskalövedékektől és a rendőrök gumibotjaitól. Ez a nap a szamoaiak számára a fekete szombat. A Mau mozgalom tovább erősödött, zömében továbbra is erőszakmentes maradt és kiterjed a befolyásos, hagyományos női szervezetekre is. A szamoai nép ismétlődő erőfeszítései eredményeként Nyugat-Szamoa 1962-ben független lett és barátsági szerződés írt alá Új-Zélanddal. A Csendes-óceán térségében Szamoa vált elsőként független országgá. Az 1997-es alkotmánykiegészítés megváltoztatta az ország nevét Nyugat-Szamoáról Szamoára. A névváltoztatást Amerikai Szamoa ellenezte, saját identitásuk veszélyeztetésének ítélve. Az ottani szóhasználatban továbbra is Nyugat-Szamoáról beszélnek. A két Szamoán ugyanaz a nép él, ugyanazt a nyelvet beszélik, de kultúrájuk mára erősen különbözik. Amerikai Szamoáról gyakran emigrálnak Hawaiiba és az Amerikai Egyesült Államok más részeire, sok amerikai szokást vettek fel. Amerikai futballt és baseballt játszanak. Nyugat-Szamoáról főleg Új-Zélandba emigrálnak, rugbyt és krikettet játszanak. Dátumugrás 1892-ben a dátumválasztó vonal nyugati oldaláról a keletibe lépett át az ország. 2011-ben azonban fordítva, így Szamoán kimaradt a 2011. december 30-ai, pénteki nap, ugyanis december 29-én éjfélkor új időzónába lépett az ország, így 29-e után 31-e következett. Az időzónaváltás indoka az Ausztráliával és Új-Zélanddal való kereskedelem elősegítése, amit az eddig érvényben lévő időeltolódás nehezített. Az alkalmazottak megkapták pénteki bérüket, a bankok viszont nem számolhattak fel kamatot a pénteki napra. Érdekesség, hogy Amerikai Szamoa nem tért át másik időzónába. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Az ország parlamentáris köztársaság. Az 1962-es függetlenségtől egészen 2007-ig parlamentáris monarchia. II. Malietoa Tanumafili király (1913–2007) halálát követően a következő államfőt már csak ötéves időtartamra választják és nincsenek királyi kiváltságai sem. Azóta az ország államformája köztársaság. 1970 óta a Nemzetközösség, 1976-tól az ENSZ tagja. Közigazgatási beosztás Szamoa 11 választókörzetből áll, mely választókörzetek még az európaiak megérkezése előtt lettek létrehozva. Népesség Általános adatok A 14 év alattiak aránya 27,2%, a 15 és 64 év közöttieké 66,4%, a 65 év felettieké 6,4%. Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás A lakosság 98,4%-a keresztény: szamoai keresztény (34,7%), római katolikus (19,7%), metodista (15%), mormon (12,7%), pünkösdista (8%), adventista (3,5%), Jehova tanúi (0,8%), bahái (0,5%), egyéb (5,1%). Gazdaság A lakosság földművelésből, halászatból és idegenforgalomból él. Gazdasági ágazatok Mezőgazdaság A mezőgazdaság a munkaerő kétharmadát foglalkoztatja, elsősorban kókuszt termesztenek. Fontos terményei még a kakaó, a kopra és a táró. Közlekedés Az országban a közúthálózat hossza 790 km. A legfontosabb kikötő és nemzetközi repülőtér Apiában található. Ezen kívül még két kikötő és két repülőtér van Szamoában. A közúti közlekedés bal oldali (2009 óta). Sport Szamoán fő sportágak: Rögbi, szamoai krikett és a hálólabda (netball). A falvakban a röplabda is népszerű.[forrás?] Ipolyi István Ipolyi István (Újvidék, 1886. május 16. – Bergen, 1955. január 2.) magyar brácsás, a Budapest Vonósnégyes és a Magyar Királyi Operaház tagja, székesfővárosi polgári iskolai zenetanár. Pályafutása Ipolyi Ernő és Friedländer Matild fiaként született zsidó családban. Tanulmányait Budapesten Hubay Jenőnél, majd Berlinben Henri Marteau-nál folytatta. 1915. február 7-én Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött a római katolikus vallású Mally Hedvig Ilona Gizellával, Mally Ede és Egyházy Ilona lányával. Zenetudománnyal is foglalkozott. 1917-től a Budapest Vonósnégyes tagja, az együttes szervező titkára volt. 1936-ban idegösszeroppanást kapott az állandó támadások következtében, ekkor már csak ő volt az egyedüli magyar tag az együttesben, orosz kollégái kirakták. Az Odesszában született Broisz Krojt került a helyére. Ezután Ipolyi osztrák feleségével együtt Norvégiába költözött, itt egészen a német megszállásig gondtalanul éltek. Ekkor őrizetbe vették őket azzal a céllal, hogy haláltáborba szállítsák mindkettőjüket. A Nemzetközi Vöröskereszt vezetője intézkedésének köszönhetően engedték őket szabadon, ezután Svédországba utaztak. 1945-ben Ipolyi visszament Norvégiába, Bergenben a kamarazene professzora lett. Több zenetudományi könyv szerzője. Művei Innføring i musikkspråkets opprinnelse og struktur (1952) Violinetyder (1954) Kurs i dubbelgreppspel (1955) Nephelornis oneilli A Nephelornis oneilli a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó Nephelornis nem egyetlen faja. Előfordulása Az Andok keleti lejtőin, Peru középső részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi erdők és bokrosok, valamint lápok és mocsarak környéke. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2012. június 30.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2012. június 30.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2012. június 30.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2012. június 30.) (angolul) Foo Fighters A Foo Fighters amerikai rockzenekar, amit a Nirvana-dobos, Dave Grohl énekes-gitáros alapított 1994-ben. A név a második világháborús 'foo fighter' kifejezésből származik, amit a titokzatos légi jelenségekre használtak. A zenekar szinte az egész világon ismertségre tett szert számos slágerükkel, ilyenek például: "This Is a Call", "Everlong", "Learn to Fly", "All My Life", "Times Like These", "Best of You", "DOA", és a "The Pretender". Négy albumuk (There Is Nothing Left to Lose; One by One; Echoes, Silence, Patience & Grace; Wasting Light) a Legjobb Rock Album kategóriában Grammy-díjat nyert. A nyolc stúdióalbumon kívül számos filmzenében is közreműködtek. A zenekar története A megalakulás és a debütáló album (1994–1995) Dave Grohl négy évig volt a Nirvana dobosa. A legtöbb Nirvana-rajongó számára viszont nem ismeretes, hogy ezalatt Grohl számos saját szerzeményt írt. Ezeket stúdiókban felvette, majd kiadta Late! álnéven (Pocketwatch-kazetta). Kurt Cobain halála után hat hónappal Dave Grohl stúdióba vonult Seattle-ben barátjával és producerével, Barret Jones-szal. Minden hangszeren Grohl játszott, kivéve az egyik szám gitárját (az X-Static-et Greg Dulli, a The Afghan Whigs énekese és ritmusgitárosa játszotta). A zenészt ezután elcsábították a Capitol Records-hoz, majd a demókon megcsinálták a keverést, aminek az eredménye a Foo Fighters első albuma lett, ami a majdan létrejövő együttes nevén jelent meg. Grohl nem szerette volna, hogy a Foo Fighters egy szóló projekt legyen, ezért zenésztársakat keresett. Krist Novoselic (Nirvana, Sweet 75, Eyes Adrift) esélyes volt az együttesbe való bekerülésre, de egyikük sem szerette volna, ha az új zenekar a Nirvana újjászületése lett volna. Grohl ezért Nate Mendel-t és William Goldsmith-et, a Sunny Day Real Estate basszusgitárosát és dobosát szerződtette le. Belépett Pat Smear (Germs, Nirvana) másodgitáros is, aki a Nirvana In Utero c. lemeze óta nem hivatalos tagja volt a Nirvana-nak. Az újonnan megalakult Foo Fighters turnézni indult 1995 tavaszán. Első koncertjüket 1995. február 19-én, Seattle-ben tartották. Az együttes első kislemezét 1995 júniusában jelentették meg "This Is A Call" néven, a névadó albumot pedig a következő hónapban. Az ezt követő időt turnézással töltötték, augusztusban először léptek fel a Reading Festivalon Angliában. Az album a Billboard 200 listán a #23 helyezést érte el. The Colour and the Shape (1996–1997) Az 1996-os tavaszi turné után a zenekar Gil Norton producerrel Seattle-ben stúdióba vonult, hogy felvegyék második albumukat, a The Colour and the Shape-et. A felvétel alatt konfliktus tört ki Grohl és Goldsmith között, aminek az eredménye az lett, hogy a dobosnak el kellett hagynia a zenekart. A zenekar átköltözött Los Angeles-be, hogy az egész albumot újra felvegyék, de már Grohl ült a dobok mögött. Az album 1997. május 20-án jelent meg. Mivel a turnéra muszáj volt egy dobost szerezniük, Grohl kapcsolatba lépett Taylor Hawkins-szal (Alanis Morissette). Grohl meglepődött, amikor Hawkins önként jelentkezett a posztra. Az 1997-es MTV Video Music Awards-szal egyidőben Pat Smear bejelentette, hogy távozik a csapatból. Megüresedett helyére Franz Stahl lépett, aki a Scream-ben együtt zenélt Grohl-lal. Az album a Billboard 200 listán a #10 helyezést érte el. There Is Nothing Left to Lose (1998–2001) Stahl még a Foo Fighters harmadik stúdióalbumának, a There Is Nothing Left to Lose felvétele előtt kilépett. A hátramaradt trió, Grohl, Mendel és Hawkins a következő néhány hónapot az új album felvételével töltötték. Az album megjelenése előtt Gary Gersht, a Capitol Records elnökét elbocsátották, ezért a Foo Fighters átszerződött az RCA Recordshoz (Gersh a korábbi Nirvana-menedzserhez, John Silvához csatlakozott, hogy megalapítsák a GAS Entertainment-et). Az album 1999. november 2-án jelent meg. Ezután a zenekar meghallgatott néhány gitárost, és Chris Shiflett mellett döntöttek, aki korábban a No Use for a Name és a Me First and the Gimme Gimmes tagja is volt. Shiflett egyelőre csak a turnékon szerepelt, teljes mértékben csak a negyedik album felvétele előtt lett "foo fighter". 2000 februárjában David Letterman meghívta az együttest műsorába, ahol így konferálta fel őket: "A kedvenc zenekarom a kedvenc számomat játssza." (Az "Everlong" c. számot játszották el ekkor.) Ugyanebben az évben a Foo Fighters megalapozta a Queen-nel való kapcsolatát. A Queen gitárosa, Brian May játszotta a Pink Floyd-feldolgozás "Have A Cigar" c. számot, ami a Mission Impossible 2 filmzenéjeként jelent meg. Amikor a Queent meghívták a Rock and Roll hírességek csarnokába 2001 márciusában, Grohlt és Hawkinst is meghívták, és az így összeállt csapat egy számot adott elő (Tie Your Mother Down). 2002 májusában May közreműködött a Foo Fightersszel két számban ("Tired Of You", "Knucklehead"). Ezt követően a két zenekar többször lépett fel együtt, például a VH1 Rock Honors c. adásban, és a Foo Fighters Hyde Park-beli koncertjén is. Az album a Billboard 200 listán a 10. helyet érte el. One by One (2001–2004) 2001 vége felé az együttes felvette a negyedik albumát. Miután négy hónapot töltöttek az album befejezésével egy Los Angeles-i stúdióban, Grohl besegített a Queens of the Stone Age-nek elkészíteni a 2002-es "Songs for the Deaf" c. albumukat. A lemez befejezése inspirálta Grohl-t. Grohl és Hawkins eldöntötték, hogy újra felveszik az albumon szereplő összes számot a zenekar virginiai stúdiójában, mindössze 10 nap alatt. A végső album 2002 októberében jelent meg One by One címmel (Hawkins az első verziót tréfásan úgy említi, mint "Millió Dolláros Demo"). A zenekar a története nagy részében távol tartotta magát a politikától, azonban 2004-ben George Bush a "Times Like These" c. számot használta a kampányában, ezért Grohl úgy döntött, hogy támogatni fogja John Kerryt a körútján. Grohl fellépett ezeken a rendezvényeken és néha még elő is adott néhány akusztikus számot. Ez a kampánykörút ihlette Grohlt a következő album címének adásakor. Az album a Billboard 200 listán a 3. helyet érte el. In Your Honor (2005–2006) Egy és fél évvel a One by One koncertsorozat után Grohl nem akart sietni a következő stúdióalbum felvételével. Kezdetben Grohl saját maga írt akusztikus anyagokat, később az egész zenekar csatlakozott a projekthez. A zenekar tagjai Los Angeles-be utaztak, hogy rögzítsék az ötödik stúdióalbumukat. Az In Your Honor 2005 júniusában jelent meg. Ez egy duplalemezes kiadás, lemezenként 10 számmal. Az első lemezen a rockosabb dalok, a másodikon szelídebb, akusztikus dalok kaptak helyet. Bár Grammy-díjat ezzel a duplalemezzel nem nyertek, azért az együttes több slágere is ide köthető: "No Way Back", "Best of You", "DOA". A második lemez akusztikus dalait színháztermekben adták elő. A legnagyobb ilyen típusú előadás Hollywoodban volt. Az album a Billboard 200 listán a #2 helyezést érte el. A zenekar 2006 nyarán úgy döntött, hogy egy rövid akusztikus turnét indít. Ezen a turnén több zenész között a korábbi gitáros, Pat Smear is részt vett. A Skin and Bones egy élőfelvételes kiadás, 2006-ból. Az "In Your Honor" második lemezén lévő akusztikus dalokat adták elő színháztermekben, a "Skin And Bones" a hollywood-i koncert felvétele. Érdekessége, hogy az együttes legkedvesebb számai (Times Like These, Everlong, My Hero, stb.) át lettek írva akusztikus hangszerelésre, egy lágyabb formára. A DVD és a hanglemez névadó dala (Skin and Bones) stúdióalbumon nem szerepelt azelőtt. A "Skin And Bones"-t és a Foo dalok akusztikusra átírt verzióját azóta nagykoncerteken is előadják. Echoes, Silence, Patience & Grace és a Greatest Hits (2007–2009) Az "In Your Honor" című albumot követően a zenekar úgy döntött, hogy a "The Colour and the Shape"-nél is producerkedő Gil Norton-t hívják készülő albumukhoz. Egy XFM-mel készült interjú során Grohl megjegyezte, hogy már alig várja, hogy kiteljesedjen az együttes jellegzetes hangja: "Az album amit készítünk tipikus Foo Fighters album lesz, de határozottan felfedezhetők benne az új irányvonalak is. Király lesz, imádom." Az új album, az Echoes, Silence, Patience & Grace 2007. szeptember 25-én jelent meg a boltokban. Az album első dala a "The Pretender" augusztusban debütált a rádiókban. Az albumot 2008-ban öt Grammy-díjra jelölték, ebből kettőt nyert meg ("A Legjobb Rock Album" és "A Legjobb Hard Rock Teljesítmény", a "The Pretender" számmal). 2007-ben az európai MTV Music Awardson Pat Smear megerősítette, hogy újra csatlakozik a zenekarhoz. Az album a Billboard 200 listán a 3. helyet érte el. Nem sokkal a felvételek után, 2008. június 7-én az együttes részt vett a Live Earthön a Wembley Stadionban (London, Anglia) utolsó előtti fellépőként. Az eseményen egyértelműen ők kapták a legnagyobb biztatást a rajongóktól. Később nyáron, a zenekar élvonalbeli szereplője volt a V Festivalnak (2007), ahol egy meglepetés akusztikus koncertet is adtak a Channel 4 színpadon 606 név alatt (Grohl úgy határozta meg a 606-os számot, mint kedvenc számát, és az együttes mindkét stúdióját is így hívják (Studio 606)). Az "Echoes, Silence, Patience & Grace" turné alatt a csapat új számokat gyakorolt. Miután a turnét befejezték, a zenekar 13 új számot rögzített a 606-os stúdióban. Röviddel ezután a zenekar bejelentette, hogy egy időre szünetelteti a turnézást (a szünet 2011 januárjáig tartott). 2009. november 3-án az együttes kiadott egy válogatásalbumot, a Greatest Hitset, ami két új dalt tartalmaz ("Word Forward" és "Wheels"). Ezek a dalok egy gyakorláson lettek felvéve a "Echoes, Silence, Patience and Grace" és a "Wasting Light" albumok kijövetele között. A válogatásalbum promóciója érdekében a zenekar egy koncertet adott, ami a 606-os stúdióban zajlott le 2009 októberében. Ezt a koncertet élőben, online közvetítették. Wasting Light (2010–2012) A nyolcadik stúdióalbum, a Wasting Light munkálatai 2010 augusztusában kezdődtek Butch Vig producerrel, aki korábban a Greatest Hits-en megjelent 2 új dal illetve (többek között) a Nirvana Nevermind című lemezének elkészítését is irányította. A felvételek Dave Grohl garázsában készültek kizárólag analóg eszközök segítségével. Az albumon többek közt Krist Novoselic és Bob Mould is játszik. Butch Vig azt mondta az MTV-nek, hogy az egész album teljesen analóg volt, egészen a poszt-masterelésig. Az albumot hat Grammy-díjra jelölték, ebből ötöt megnyert. A Wasting Light az első Foo Fighters lemez, ami első helyet szerzett a Billboard 200 listán. Ezzel a lemezzel vált újra teljes jogú taggá Pat Smear. A lemez első kislemeze a "Rope", ami 2011 februárjában lett hallható a rádiókban. A zenekar kiadott egy feldolgozásokat tartalmazó albumot, a Medium Rare-t. A Wasting Light mellett egy dokumentumfilmet is kiadtak, amit az Oscar-díjas James Moll rendezett. A Back and Forth az album felvételének dokumentálásán kívül a Foo Fighters történetét is feldolgozza, a Nirvana szétesésétől Grohl zenekar-alapításán keresztül a 2011-es állapotig. A filmben az összes jelenlegi és korábbi tag, valamint Butch Vig is megszólal. Az SXSW fesztiválon való debütálása után Austin-ban 2011. március 15-én, végül 2011 júniusában jött ki DVD-n. A 2011 MTV Video Music Awards-on a zenekar elnyerte a legjobb rock videónak járó díjat a "Walk" videoklipjével. Sonic Highways (2013–) Annak ellenére, hogy a Wasting Light turné után a zenekar szünetet tartott, Grohl 2013 januárjában azt nyilatkozta, hogy a zenekar elkezdte a következő stúdióalbumon szereplő anyagok megírását. 2013. február 20-án, a Brit Awards-on Grohl azt mondta, hogy már a következő napon visszautazik Amerikába, hogy elkezdhesse a következő album munkálatait. Az XFM-nek Grohl elmondta, hogy a következő albumot 2014-ben szeretnék kiadni. 2013. szeptember 6-án Shiflett egy képet tett közzé az Instagram-on, amin az látszik, hogy 13 számot készülnek felvenni az új albumra. Butch Vig, aki a zenekar Wasting Light albumán is dolgozott, Twitter 2013 augusztusban megerősítette, hogy ő lesz az album producere. Az zenekar megerősítette, hogy véget vet a szünetnek, és két koncerten is játszanak Mexikóvárosban, Mexikóban 2013. december 11-én és 13-án. 2013. október 31-én egy videó jelent meg a Foo Fighters hivatalos YouTube csatornáján, amiben egy motoros szerepel (Erik Estrada), aki meghívásokat oszt szét a zenekar tagjainak, hogy játsszanak Mexikóban. 2014. január 16-án egy képet tettek közzé a Foo Fighters hivatalos Facebook-oldalán, amin több szalag is látszik, a "LP 8" felirattal együtt. 2014. május 15-én bejelentették, hogy a nyolcadik stúdióalbumukat 2014 novemberében adják majd ki, valamint azt, hogy a Foo Fighters egy HBO televíziós sorozattal szeretné megörökíteni az albumot és a zenekar 20. évfordulóját. Ez a sorozat a "Foo Fighters: Sonic Highways", amit Dave Grohl rendezett. 2014. július 30-án, Butch Vig közzé tette, hogy a Foo Fighters befejezte a felvételeket és az új album mixelését, valamint azt, hogy az album egy hónappal a televíziós sorozat első epizódja után fog megjelenni. A zenekar bejelentette, hogy Fokvárosban, 2014. december 10-én, Johannesburgban december 13-án játszik. Az 'Invictus Games'-en játszanak, 2014. szeptember 14-én. Ez lesz az első koncertjük Angliában, mióta a Reading Festival-on játszottak 2012-ben. 2014. augusztus 8-án a zenekar egy rövid felvételt tett közzé. A felvétel címe egyszerűen csak egy "8". Ezen a felvételen Grohl az "All Rise" szavakat kiabálja. Augusztus 11-én bejelentették, hogy a Foo Fighters új stúdióalbuma a Sonic Highways nevet fogja viselni, és 2014. november 10-én jelenik meg. 2014. október 16-án megjelent a lemez első kislemeze, a Something from Nothing, majd az ígért napon a lemez is. A zenekar egy nemzetközi turnét is meghirdetett (Sonic Highways World Tour). Érdekességek A Best of You című dalt Anastacia amerikai énekesnő újból rögzítette 2012-ben és It’s a Man’s World című rock albumán adta ki. Ez lett az album vezető kislemeze. Az énekesnő állítása szerint olyan zenéket hallgatott amelyek inspirálták őt, köztük a Foo Fighterst is, így született meg az elképzelés, hogy feldolgozza a számot. A Foo Fighters kétszer lépett fel Magyarországon, először 1997. augusztus 20-án a Sziget Fesztiválon , majd húsz évvel később, 2017. június 26-án a Papp László Budapest Sportarénában . Diszkográfia Stúdióalbumok 1995 – Foo Fighters 1997 – The Colour and the Shape 1999 – There Is Nothing Left to Lose 2002 – One by One 2005 – In Your Honor 2007 – Echoes, Silence, Patience & Grace 2011 – Wasting Light 2014 – Sonic Highways 2017 – Concrete and Gold Papp József (katonatiszt) Papp József (Újpest, 1917. január 6. - Budapest, 1956. október 30.) katonatiszt, a Köztársaság téri pártház ostroma utáni lincselés egyik áldozata. Élete 1932-ben géplakatosnak tanult a Ganz Hajógyárban. Ezután 2 évig munka nélkül volt, majd az Egyesült Izzóban dolgozott. 1941-től rádiótávirászként a postánál kapott állást. 1946-tól 1948-ig a Magyar Diák Ifjúsági Szövetség (MADISZ) újpesti titkára volt. 1950-től a Magyar Néphadsereg tisztje lett. A Köztársaság téri pártház ostrománál lelőtték, amikor Mező Imrével és Asztalos Jánossal együtt, a megadást jelző fehér zászlóval kilépett az épületből. Testébe Jankó Piroska tőrt szúrt, majd lábánál fogva felakasztották, holttestét meggyalázták. A lincselésről ezekben a napokban az a legenda terjedt el, hogy testéből kivágták a szívét, de az orvosi jegyzőkönyvek szerint erre nem került sor. Emlékezete A kádári konszolidáció idején neve - társaiéval együtt - az "ellenforradalom" brutalitásának szimbólumává vált, mártírként tisztelték, utcákat, intézményeket neveztek el róla. Szent Miklós-körtemplom Az Árpád-kori Szent Miklós-körtemplom Szlovéniában, a Muravidéken, Nagytótlak (Selo) településen található. Ez a rotunda vagy kerekegyház a település fő nevezetessége. Története A 13. század első felében épülhetett. Első írásos említése 1365-ból származik. Egy 1698-as egyházi vizitációról készült feljegyzés megemlíti, hogy a hagyomány szerint a templomosok építtették. A táj és ezzel együtt a helység fekvése építésekor és utána is meglehetősen periférikus volt, Magyarország hagyományos határvidékén, a gyepűkhöz közel terült el. A vidéket a háborúk szerencsére elkerülték és így a templom sokáig megőrizhette ősi formáját. Az 1778-as egyházi vizitáció jó állapotban találta. A 19. században, 1845-46-ban szenvedte el a templom a mai szemmel nézve legdurvább átalakításokat, amikor is román stílusú ablakait befalazták, illetve másokat megnagyobbítottak, az oltár helyére „korszerű” tornyot építettek, és ugyancsak lecserélték a tetőzetet. Az 1490 körül készült késő gótikus szárnyas oltárt viszont 1864-ben Pestre szállítottak. 1956-ban a jugoszláv műemlékvédelem végezte el a templom átfogó restaurálását, az eredeti román stílusú állapot lehetőség szerinti visszaállítását. Leírása A kő alapzaton téglából épült falak állnak, amelyeket kúp alakú zsindelytető fed. A keleti oldalon a körtemplomhoz egy alacsonyabb, félkör alakú oltárhelyiség csatlakozik. A templom külsejét sűrűn elhelyezett függőleges sávok, un. lizénák tagolják, amelyek a tető alatti, farkasfog díszítésű koszorút hordják. A fehér vakolat alól áttűnik a vulkáni kőből készült lábazat, valamint feljebb a téglából készült falazat. A déli oldalon lévő bejárat mellett három félköríves ablakocska van a falba vágva. A templom belsejében, a falat tíz különböző nagyságú, félköríves fülke tagolja, amelyek egykor ülőhelyként is szolgálhattak. A hajó kerek kupolával, az oltár apszisa pedig félkupolával boltozott. A templomnak korábban döngölt agyagpadlója volt, ma téglával van kikövezve. A kerek alaprajz, a külső lizénák, a koszorúpárkány, a félkör alakú apszis, a kupola és a földszinti falfülkék, román kori épületről tanúskodnak és a 13. század első felére utalnak. A nagytótlaki körtemplom Szlovéniában a jelentősebb román stílusú építészeti emlékek egyike, a maga nemében egyedülálló. Társai az országhatár magyar oldalán találhatók (Kallósd, Vitenyédszentpál stb.) a Nyugat-Dunántúlon, ahol a tatárjárás 1241/42-ben nem pusztított annyira, mint a Magyar Királyság egyéb területein. E templomtípust a források gyakran „Rotunda ecclesia”-nak, azaz kerek templomnak nevezik, amelyről több település (Kerekegyháza) a nevét is kapta. A templombelső falképei is jelentős értéket képviselnek. A templom a felépítése után néhány évtizedig valószínűleg meszelten maradt. Az első falfestmények 1300 körül készülhettek, a freskó-technika elterjedése előtt, közvetlenül a nedves meszelésre, késő gótikus ábrázolási stílusban. Erre a határozott kontúrok és festett belső mezők jellemzőek. A személyeket síkszerű foltokkal, minden térbeli elhelyezés nélkül ábrázolják. A rotundát 1400 körül újból kifestették. Erre az időre Magyarországon is elterjedt a frissen vakolt falra való festés szokása, a freskótechnika, amely sokkal maradandóbb az előzőnél, ezért az új képek több mint 550 év után is frissnek hatnak. Megváltozott a művészi stílus is, az újabb freskók már a gótikus plasztikus stílushoz tartoznak. A kupola festményei maradtak fenn a legjobban. ezeket 1980-ban restaurálták. A csúcspontban hatalmas mandorlát találunk, amelyben Krisztus egy szivárványon áll. Rajta kívül a hold és a nap, valamint a négy evangélista jelképe látható. A kupola ívének mezőin Krisztus szenvedése van lefestve, kezdve a Jeruzsálembe való bevonulástól, a Passió-ciklus pedig a henger alakú falon folytatódik. Itt a Háromkirályok hódolatából már csak néhány szerény maradvány látszik, amelyet a gótikus festőművész (a régebbi rétegre ráfestve) az északi oldalon helyezett el. A falfülkékben szentek sora látható. A templomban ma is rendszeresen tartanak miséket. Közelében az Európai Unió támogatásával szerény látogatóközpont épült, ahol magyar nyelvű írásos, valamint audio tájékoztató anyagok is rendelkezésre állnak. Petz Aladár Petz Aladár (Győr, 1888. december 10. – Győr, 1956. február 27.) a budapesti sebészeti klinika tanára, majd évtizedekig a győri kórház igazgatója, egy világszerte elterjedt sebészeti eszköz feltalálója. Életpályája A budapesti sebészeti klinika tanára, majd évtizedekig a győri kórház igazgatója volt. Munkássága A hasi műtétekről írt tanulmányai külföldön is hírnevet szereztek számára. A Sebészeti Társaság 1921. évi nagygyűlésén mutatta be találmányát, a Hültl-féle gyomor-bélvarró gép továbbfejlesztésével kialakított eszközt. Az új műszer a gyomorcsonkolással járó veszélyeket jelentős mértékben csökkentette, a műtétek kivitelét gyorsabbá, biztonságosabbá tette. Találmánya az egész világon elterjedt, a német orvosi szaknyelvben nevéből képzett igével jelölik a varróműszerével végzett operálást („durchpetzen”). Más készülékeket is szerkesztett, például a törések kezelésére. Műve Oláh A. Dézsi C.A., Aladár Petz (1888–1956) and His World-Renowned Invention: The Gastric Stapler , Dig Surg 2002;19:393–399 (DOI: 10.1159/000065837), Karger, Medical and Scientific Publishers ; pdf Győr szabad királyi város Szentháromság közkórházának múltja és jelene. (Győr, 1929.) II. Erzsébet címeinek listája Ez a lap II. Erzsébet brit királynő címeit sorolja fel a Nemzetközösségi királyságokban. Történelmi és praktikus okokból az Egyesült Királyságot gyakran megkülönböztetik a többi királyságtól. Itt él a királynő, az Egyesült Királyságban ezért nincs főkormányzó, a királynő kapcsolata pedig közvetlen és személyes a kormányzattal, ami más királyságok esetében nem lehetséges. Brit nézőpontból a többi királyságot ezért gyakran „tengerentúli királyságok” néven említik. A Cook-szigetek 1981-es alkotmánya szerint a szigetek államfője Új-Zéland királynője, de ha Új-Zélandon változás áll be az utódlásban, ez a Cook-szigeteken csak abban az esetben válik hatályossá, ha a helyi törvényhozás ratifikálja. II. Erzsébetet a Főnökök Nagytanácsa Fidzsin nagyfőnöknek ismeri el, de ez nem egyenlő az államfői státusszal: Fidzsi nem Nemzetközösségi Királyság, hanem köztársaság a Nemzetközösségen belül. Crow Wing megye (Minnesota) Crow Wing megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Minnesota államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Brainerd. Lakosainak száma 63 208 fő (2013. július 1.). Crow Wing megye Cass és Aitkin megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Suresnes (metróállomás) A Suresnes egy tervezett metróállomás Franciaországban, Párizsban a párizsi metró 2-es metróvonalán. Tulajdonosa és üzemeltetője a RATP. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 2-es metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Porte Dauphine Lány szabad stílusú sífutás a 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2016. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon a sífutás lány szabad stílusú sífutás versenyszámát február 13-án rendezték Lillehammerben. A versenyen 1998. január 1. és 1999. december 31. között született versenyzők vehettek részt. A győztes a svéd, Moa Lundgren lett. Selejtező A selejtezőben a 40 indulóból a 30 leggyorsabb jutott tovább. A versenyzőket egyénenként indították félpercenként. Elődöntők Mindhárom elődöntőből a 2 leggyorsabb jutott tovább, valamint a további 4 legjobb idővel rendelkező versenyző. A versenyzőket egyszerre indították el. Döntő A döntőben a 10 versenyzőt egyszerre indították el. Gyerk Gyerk (szlovákul Hrkovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. Fekvése Ipolyságtól 4 km-re északnyugatra, a 66-os út mentén fekszik. Élővilága Gyerken a főút mellett található egy gólyafészek. Sajnos 2012-ben nem fészkeltek benne, azonban 2013-tól ismét költenek a gólyák. Ugyanezen évben egy újabb fészek is épült a főút mentén. 2014-ben 3, illetve 1 fiókát számoltak össze. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban éltek emberek. A vonaldíszes kerámiák népének, majd a későbbi korokból a La Tène-kultúra népének emlékeit találták itt meg. 1156-ban Martirius esztergomi érsek oklevelében "Gyrki" néven említik először, melyben II. Géza király jóváhagyásával 70 plébánia adóját átengedi az esztergomi káptalannak. A falu ekkor a honti vár tartozéka volt. 1245-ben "Gerky" néven említik. Neve valószínűleg a görög népnévből származik. 1262-ben László magiszter, honti főesperes földet vásárol itt a helyi nemesektől, akik azt korábban királyi adományként kapták. 1263-ban IV. Béla király a főesperességnek adja át az itteni várföldeket. 1288-ban IV. László király a falut az esztergomi káptalan fennhatósága alá rendeli. A káptalan egészen a 19. század végéig a falu birtokosa. A török hódoltság idején a falu elnéptelenedett, csak a 18. századra települt újra. 1715-ben malma és 34 háztartása volt. 1720-ban 40 háztartást számláltak. 1769-ben a faluban 27 jobbágyporta és 7 zsellérház állt. 1828-ban 80 házában 483 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "GYERK. Herkovtze. Elegyes magyar, és tót falu, Hont Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vizének partyán, az Ország útban, Ság mező Városhoz 3/4 mértföldnyire. Határbéli szőlö hegyei jó borokat teremnem, réttyei hasznosak, legelőjök elég, fekvése kies, földgye termékeny, malma Ipoly vizén, fája szűken van, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint „Gyerk, (Hrkovcze), magyar falu, Honth vmegyében, az Ipoly jobb partján, ut. p. Ipoly-Sághoz 1/2 mfld: 474 kath., 1 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa első osztálybeli. F. u. az esztergomi káptalan.” A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része. 1979-ben Ipolysághoz csatolták, majd 1998-ban újra önálló község lett. Népessége 1910-ben 567, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 339 lakosából 196 magyar és 140 szlovák. 2011-ben 293 lakosából 153 magyar és 124 szlovák. Híres emberek Itt született 1912 -ben Sinkó Ferenc író, műfordító. Itt született 1922 -ben Medgyesi László költő, tanár. A temetőben nyugszik Czobor László ( 1850 – 1942 ), Hont vármegye alispánja, helytörténész. Nevezetességei Szent Katalin tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1770 -ben épült, 1809 -ben klasszicista stílusban átépítették, majd a század végén ismét megújították. Források és jegyzetek http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf bociany.sk No. 446 bociany.sk No. 3146 Kniezsa István: Az esztergomi káptalan 1156-i dézsmajegyzékének helységei. Budapest, Egyetemi ny., 1939 Archiválva 2009. július 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. http://www.hrkovce.sk Tipary László:Gyerk község az Ipoly mellett. 1156-2006. Dunaszerdahely, Lilium Aurum, 2006 Madagaszkár hadereje Madagaszkár hadereje a szárazföldi erőkből, a légierőből és a haditengerészetből áll. Fegyveres erők létszáma Aktív: 13 500 fő Szárazföldi erők Létszám 12 000 fő Állomány 2 gyalogos zászlóalj 1 műszaki ezred Felszerelés 12 db közepes harckocsi 100 db páncélozott harcjármű 17 db vontatásos tüzérségi löveg Légierő Létszám 600 fő Felszerelés 12 db harci repülőgép 6 db szállító repülőgép 6 db helikopter Haditengerészet Létszám 900 fő Hadihajók 2 db hadihajó Forrás Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Kosoriga Kosoriga (olaszul: Cossoriga) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Buzethez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északi részének közepén, Pazintól 15 km-re északra, községközpontjától 7 km-re délre fekszik. Története A falunak 1857-ben 156, 1910-ben 96 lakosa volt. 2011-ben 19 lakosa volt. Nevezetességei Keresztelő Szent János és Szent Pál apostol tiszteletére szentelt kis kápolnája. Takagi Toranoszuke Takagi Toranoszuke (�� ���, nyugaton Toranosuke Takagi, vagy egyszerűen Tora Takagi) (Sidzuoka prefektúra, 1974. február 12. –) japán autóversenyző, volt Formula–1-es versenyző. Korai karrierje Takagira nagy hatással volt édesapja túraautó-vezetői pályafutása. Az 1980-as évek elején kezdett gokartozni, 1987-ben nyert először bajnoki versenyt, majd sorozatban végzett élen a Nemzetközi Japán Kart A2 futamain. Takagi gokartkarrierjét 1991-ben fejezte be, s 1992-ben indult a Formula Toyotában. 1993-tól a japán Formula–3-ban is versenyzett, kezdőként a tizedik helyen végzett. A Formula–1-ben 1994-es teljesítményével felhívta magára Nakadzsima Szatoru, az ismert Formula–1-es versenyző figyelmét. Csatlakozott a Nakajima Racing csapathoz és versenyzett a Formula–3000-ben. 1995-től komoly szerepet vállalt a csapat életében, míg a Tyrrell Formula–1-es tesztpilótája nem lett 1997-ben. 1998-tól versenyezhetett, ő lett a hatodik japán versenyző a Formula–1-ben. Az Arrows színeiben is indult versenyeken, de szervezési és kommunikációs nehézségek miatt 1999 végén elhagyta a sportágat. A Formula–1 után 2002-ben csatlakozott a Nakajima Racing Formula Nippon-csapatához, a tíz versenyből, amin indult, nyolcat megnyert, ezzel a verseny csúcstartója is lett. 2001-ben és 2002-ben a Walker Racing csapat pilótája volt a CART-ban, legjobb eredménye egy negyedik helyezés volt Houstonban. 2003-ban az Indy Racing League-ben tizedik helyezést ért el a Mo Nunn Racinggel, az indianapolisi 500-on pedig a hetedik helyről indulva ötödikként végzett. Az Indy 500-ban mutatott teljesítményéért megkapta a Bank One Rookie of the Year díjat. 2004-es kiábrándító Indy Racing League-es szereplése után 2005-ben visszatért Japánba, a Formula Nipponba, ezúttal már nem csak versenyzőként, hanem társtulajdonosként is. A Cerumo csapat egyik autója még a nevét is róla kapta: Takagi Planning with Cerumo. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Aladdin (film, 2019) Az Aladdin 2019-ben bemutatásra kerülő amerikai film, amely az 1992-ben bemutatott azonos című rajzfilm valós díszletekkel készült élőszereplős filmváltozata. A rendezője Guy Ritchie, a producere Dan Lin, az írója John Agusth. A mozifilm gyártói a Walt Disney Pictures és a Lin Pictures. Műfaját tekintve romantikus film, kalandfilm, fantasyfilm és filmmusical. Quissac (Gard) Quissac település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 3130 fő (2015). Quissac Bragassargues, Liouc, Logrian-Florian, Orthoux-Sérignac-Quilhan, Saint-Jean-de-Crieulon és Sauve községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Drakula A Drakula (Dracula) Bram Stoker ír szerző 1897-ben megjelent regénye. A mű a világ leghíresebb vámpírfiguráját teremtette meg. Rövidített fordítása Drakula gróf válogatott rémtettei címmel 1985-ben, a teljes szöveg pedig Drakula címmel 2006-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál. Műfaja A Drakulát több irodalmi műfajba sorolták már, például a horrorregény, gótikus regény vagy invasion literature típusaiba. Szerkezetét tekintve levélregény (epistolary novel), azaz a történetet naplóbejegyzések és levelek formájában mondja el. Az irodalomkritikusok több témát vizsgáltak már a regényben, mint a nők szerepe a Viktória-korabeli kultúrában, a szexualitás, a bevándorlás vagy a népi hagyomány. Bár nem Stoker találta ki magát a vámpírt, a regény nagy hatással volt a vámpírok iránti érdeklődés növekedésére, a színházi és filmváltozatok tucatjait inspirálta a 20. században. 1890-ben az író találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Țepeș Drăculea legendájáról. E karakter nyomán hat évi kutatómunkával alkotta meg Stoker a vámpír figuráját. Habár hihetetlen, de Stoker sosem járt Kelet-Európában. A regény a négy fal közti kutatómunka iskolapéldája. Sokáig gondolkozott a cselekményen. Többek közt a British Libaryben és a Whitby könyvtárban kutatott. 1897-ben jelent meg a regény és osztatlan[forrás?] sikert aratott. Főszereplők Drakula gróf , vámpír „Egy pillanatig láttuk csak rángó arcát, feszülő orrcimpáit, két véres szemfogát, mert áldozatát úgy lökte félre, akár a mosogatórongyot, és jött nekünk.” Abraham Van Helsing, holland orvosprofesszor Jonathan Harker, ügyvédbojtár Mina Murray/Harker, Jonathan menyasszonya/neje Lucy Westenra, Mina barátnője/Vámpír John Seward, orvos Quincey Morris, amerikai kalandor Arthur Holmwood/Lord Godalming, angol nemesúr, Lucy vőlegénye Renfield, elmebeteg gyilkos, Drakula segítője „R. M. Renfield, ötvenkilenc éves. Vérmérséklete szangvinikus. Roppant testi erejű. Beteges izgatottságra hajló, levert időszakaiból mintha valami idegen befolyás útján jutna el téveseszméinek kristályosodásáig.” Története A regényben Jonathan Harker, angol ügyvéd hivatalos ügyek rendezésére érkezik az erdélyi Kárpátokba egy kastélyba. A meghívója, a halhatatlan vérszívó Drakula gróf csapdába ejti, és kis híján meg is öli. Harker elmenekül, de Drakula utána megy Angliába. Útját rejtélyes halálesetek tarkítják. Angliában a gróf Harker menyasszonyát, Minát és annak barátnőjét, Lucyt is megkörnyékezi; Lucy a harapása következtében maga is vámpírrá lesz. A sztori arról a nyomozásról szól, amit a könyv főszereplői azért folytatnak, hogy rájöjjenek, hogyan lehet a grófot megölni. A regény rejtett erotikáját is felfedezi a figyelmes olvasó. Drakula a valóságban Bár maga Drakula kitalált személy, karaktere részben valós személy mintájára épül. Magyarország több királya Havasalföld fejedelmi családjának Dél-Erdélyben tetemes birtokokat adományozott, hogy szükség esetén ott menedéket leljenek. Luxemburgi Zsigmond, Magyarország királya és a Német-római Birodalom császára 1431-ben II. Vladot (Vlad Dracul) a Havasalföldi Vajdaság uralmába helyezte. Ekkor egyúttal a Sárkány Lovagrend lovagjává is avatta, így „Dracul” mellékneve a címerében viselt sárkány jelvényre utalt. Más feltételezések szerint III. Vlad kegyetlen ember lehetett, ezért adták neki oláh alattvalói a Dracul gúnynevet – e román szó jelentése a „sárkány” mellett „ördög”. A törökök elleni számos csatában győztes Hunyadi János, Magyarország kormányzója röviddel 1456-ban bekövetkezett halála előtt Havasalföld vajdai székébe segítette Vlad Dracul fiát, a későbbi III. Vladot, felesége Hunyadi Mátyás egyik unokatestvére Szilágyi Jusztina volt. Ez az ember vált ismertté, mint „Karóbahúzó Vlad” (Vlad Țepeș), s végül mint „Drakula gróf”. Kegyetlenségben bizonyára vetekedett Néróval és Rettenetes Ivánnal, és atyjához hasonlóan – török segítséggel vagy anélkül – azon zavaros időkben vadul be-betört Erdélybe. 1462-ben II. Mohamed török szultán hatalmas sereggel kelt hadra, hogy Karóbahúzó Vladot elpusztítsa. Vlad a jól megerősített dél-erdélyi Brassóba menekült, éppen oda, ahol maga is, atyja is leírhatatlan kegyetlenségeket követett el. Mivel Magyarország királya, Hunyadi Mátyás Karóbahúzó Vlad részéről új cselszövést gyanított, elfogatta és Visegrádon bebörtönözte. A trónját vesztett Drakula ott raboskodott 12 évig. 1476-ban kiszabadult és visszakerült havasalföldi trónjára, de három hónap múlva a saját alattvalói megölték, majd a sikeres merénylet után levágott fejét (egyes források szerint mézben konzerválva) elküldték Isztanbulba a szultánnak, aki ünnepélyes keretek között karóba húzta és trófeaként kiállíttatta. Valójában semmi nem utal rá, hogy Stoker Vlad Țepeșről mintázta volna Drakula alakját, sőt, a gróf magában a regényben – ami fölött sokan átsiklanak – explicit módon, többször is székelynek mondja magát, így valójában a világirodalom leghíresebb székelye. Ámbár az is igaz, hogy a regényben a székelyeknek egy kvázi-fikciós, romantikus definíciója van: egy magyarok alatt raboskodó, hunok és egy „izlandi törzs” leszármazottjai, akik a mohácsi vész után „ledobták a magyar igát”. Magyar kiadások ISBN 963-307-070-8 (papírkötés, 1985) - Árkádia ISBN 963-04-0284-X (papírkötés, 1989) - Jókai Irodalmi Egyesület ISBN 963-913-433-3 (keményfedelű, 2000) - Jószöveg Műhely Kiadó ISBN 963-078-152-2 (papírkötés, 2006) - Európa Könyvkiadó ISBN 963-960-290-6 (papírkötés, 2006) - Ulpius-ház ISBN 978-963-078-944-8 (papírkötés, 2010) - Európa Könyvkiadó Litoria javana A Litoria javana a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj földrajzi elterjedése még nem ismert. Eddig csak Indonézia Jáva szigetén figyelték meg. A Cook-szigetek az 1988. évi nyári olimpiai játékokon A Cook-szigetek a dél-koreai Szöulban megrendezett 1988. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 7 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. A Cook-szigetek első alkalommal vett részt az olimpiai játékokon. Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Gare de La Frayère Gare de La Frayère vasútállomás Franciaországban, Cannes településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cannes-la-Bocca–Grasse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare du Bosquet Gare de Ranguin Varsó közlekedése Varsó 1950-es években történt újjáépítése során számos utat kiszélesítettek és újakat is építettek, azonban a városban ma is gyakoriak a közlekedési problémák. Ezek fő oka az, hogy a szocialista rendszer idején a beszerzési lehetőségek szűkössége miatt kevés autó volt magánkézben, így a sokkal gyérebb forgalomra tervezett úthálózat nem volt felkészülve a rendszerváltás után ugrásszerűen megnőtt gépkocsiforgalomra. A metró és az elkerülő út hiánya további problémákat okozott; bár Stefan Starzyński, a város polgármestere mindkettőt tervezte már a II. világháború előtt, de nem maradt elég ideje tervei valóra váltására. Az első metróvonal csak 1995-ben, a második 2015-ben nyílt meg, és az elkerülő útgyűrű is még építés alatt áll. Varsó infrastruktúrája a XXI. század első évtizede alatt a gazdasági növekedésnek köszönhetően gyors változásnak indult. Ennek során számos új út és híd is épült. Azonban a belvárosban ma is kevés a parkolóhely, és gyakoriak az útjavítások is. Varsó közösségi közlekedési hálózata autóbusz-, metró-, vasúti és elővárosi vonalakból épül fel. Utak Bár a második világháború után elég sok utcát kiszélesítettek és a lerombolt házak helyén sok helyen újakat is építettek, Varsóban gyakran alakulnak ki forgalmi dugók. A városrészek közötti belső közlekedés a központon keresztül történik, a belvárosban pedig kevés a parkolóhely és állandósultak az útjavítások, amelyeket ráadásul nem éjszaka, hanem nappal végeznek. A város északi részén megkezdődött az elkerülő-útgyűrű építése, a városvezetés pedig tervezi az autóforgalom korlátozását is a belső városrészekben (létrejött már néhány „Park and ride" típusú parkoló, 1999-től pedig a belső zónában bevezették a fizetőparkolást). Varsóban összesen 2600 km út van, a Városi Utak Igazgatósága (ZDM) tartja őket karban. A Varsót keresztező országutak: 2 Świecko (német határ)– Poznań –Varsó– Terespol (fehérorosz határ) (a nemzetközi E30 része, néhány szakaszán A2 néven autópályává kiépítve), 7 Gdańsk –Varsó– Krakkó –Chyżne (szlovák határ) (a nemzetközi E77 része), 8 Budziska (litván határ)– Białystok –Varsó– Wrocław –Kudowa Zdrój (cseh határ) (a nemzetközi E67 része), 17 Varsó– Lublin –Hrebenne (ukrán határ) (a nemzetközi E372 része), 61 Varsó– Łomża –Augustów, 79 Varsó– Sandomierz –Krakkó– Katowice . Hidak Az első Visztula-híd a város területén 1576–1603 között állt fenn, Zsigmond Ágost király építtette az északi városfalnál. A hidat a jégzajlás tette tönkre (ma a Mostowa utca, azaz Híd utca található ezen a helyen). A következő híd 1775–1794 között működött, a királyi vártól délre – ezt a Kościuszko-féle felkelők égették fel a pragai mészárlás után, hogy az oroszok ne jussanak át a Visztulán. Stanisław Kierbedź mérnök tervei alapján 1864-ben kőpilléreken álló, vasszerkezetű hidat építettek, ekkoriban ez Európa legmodernebb hídjai közé tartozott. Ezt 1915-ben a visszavonuló oroszok rombolták le, a lengyelek egy év múlva újjáépítették, de 1944-ben a németek újra lerombolták. A Kierbedź-híd pillérein épült fel 1949-ben a Śląsko-Dąbrowski híd, azért új néven, mert teljesen más jellegű, mint elődje. 1914-ben épült a Poniatowski híd, amely Józef Poniatowski hercegről, II. Szaniszló király unokaöccséről kapta a nevét, aki a Május 3-i alkotmány védelmezője, majd a Kościulko-féle felkelés résztvevője, valamint a Varsói Hercegség hadseregének főparancsnoka volt, és I. Napóleon oldalán harcolt. Az oroszok ezt a hidat is lerombolták 1915-ben, csak 1926-ban épült újjá. 1944-ben a németek rombolták le, de két év múlva már újra állt. 1985-90 között felújítás végett lezárták a Poniatowski hidat, melynek helyettesítésére 1985-ben a katonaság műszaki alakulatai három hónap alatt felépítették a Hableány-hidat (Most Syreny). Bár ideiglenesnek épült, 1990-ben nem bontották le, mert az autóforgalom akkorára nőtt, hogy mind a Poniatowski hídra, mind a Hableány-hídra szükség volt. Csak 2000-ben szedték szét, helyén épült a Świętokrzyski híd. Varsóban 7 közúti híd van. Északról dél felé haladva ezek a következők: Toruński (1981) – 645 m hosszú, a legforgalmasabb varsói híd (2009-ben naponta 164 ezer gépkocsi), a Trasa Toruńska („Toruń-út”) része; a híd Stefan Grot-Rowecki tábornok - a Honi Hadsereg ( Armia Krajowa ) utolsó főparancsnokának - nevét viseli, Gdański (1959) – 406 m hosszú, kétszintű (lent a villamosok, fent a gépkocsik közlekednek), Śląsko-Dąbrowski (1949) – kb. 500 m hosszú, Świętokrzyski (2000) – 477 m hosszú, 48 drótkötélen felfüggesztve, egy pilonon; a legkevésbé forgalmas varsói híd (kb. 45 ezer jármű naponta), Poniatowski híd (1913) – 506 m hosszú, ezenkívül a bal parton fekvő viadukt 700 m hosszú; a hidat lerombolták az oroszok 1915-ben (újjáépítve 1926-ban) és a németek 1944-ben (újjáépítve 1946-ban), Łazienkowski (1974) – 424 m hosszú, a Trasa Łazienkowska része, jelenleg tűzkár miatt használaton kívül, Siekierkowski (2002) – 500 m hosszú, felfüggesztve 54 drótkötéllel, 2 pilonon; a Trasa Siekierkowska („Siekierki-út”) része. Maria Skłodowska Curie -híd (2012) - 795 m hosszú, a leendő város körüli útgyűrű északi szakaszának része. A varsóiak Északi hídnak nevezik ( Most Północny ). 2011 decemberében a városi tanács megszavazta, hogy a híd Maria Skłodowska Curie nevét viselje. Később villamosok is fognak közlekedni a hídon, egyelőre csak a sínek épültek meg. Légi közlekedés Varsóban egy nemzetközi repülőtér van, a Warszawa-Okęcie, hivatalosan Varsó-Chopin repülőtér (IATA: WAW, ICAO: EPWA), Włochy kerületben, kb. 10 km-re délre a város központjától. 2014-ben 10 590 000 utast szolgált ki, naponta mintegy 100 belföldi és nemzetközi járatot indít (a lengyel légiforgalom csaknem 50%-át). Ez a legnagyobb lengyel repülőtér. Két utasterminálból, egy teherforgalmi repülőtérből (cargo) és egy katonai repülőtérből áll. 2012 júliusában megnyitották Varsó második, diszkont légitársaságok kiszolgálását végző repülőterét egy korábbi katonai repülőtér helyén Modlinban (IATA: WMI, ICAO: EPMO, a várostól kb. 40 km északnyugatra, a Narew folyó torkolatánál). Az új repülőtér a diszkont járatokon kívül cargo és charter repüléseket szolgál ki. Tömegközlekedés Varsó közösségi közlekedését autóbuszok, villamosok, metró és a városi gyorsvasút (SKM) vonatai bonyolítják le. A tömegközlekedést – mind a járműveket, mind a közlekedés megszervezését – 1994-ig a Városi Közlekedési Vállalat (MZK) felügyelte. 1992-ben megalapították a Városi Közlekedési Igazgatóságot (Zarząd Transportu Miejskiego, ZTM), amely a jegyekkel, útvonalakkal és menetrenddel foglalkozik, de a járművek karbantartásával nem. 1994-ben az MZK-t két vállalatra osztották: a Varsói Villamosüzemre és Városi Autóbuszvállalatra, amelyek a járműveket szolgáltatják. A ZTM jegyei a Mazóviai Vasút és a Varsói Helyiérdekű Vasút vonataira is érvényesek, de csak Varsóban és a legközelebbi környékén; a ZTM itt nem dönt a forgalom megszervezéséről. A szocialista időkben a varsóiak 90%-a használta a tömegközlekedést; az 1990-es években, amikor a gépkocsi népszerű és könnyen megszerezhető lett, ez az arány 60%-ra csökkent. Hogy ellensúlyozza ezt a tendenciát, a város új járműveket vásárol a régiek helyére, amelyek nagy része 30 éves vagy még régebbi. Villamosok Az első lóvasút 1866-ban indult Varsóban, 1908-ban pedig elindult az első villamos. A két háború közti időkben a villamosokat államosították, és sok új vonalat létesítettek. A II. világháború idején is jártak a villamosok (a lengyel hadjárat és a varsói felkelés időszakán kívül), minden járműben volt szakasz „csak németeknek” („Nur für Deutsche”) megjelöléssel. 1967–73 között a város vezetése néhány villamosvonalat és az összes trolibuszvonalat felszámolta. Abban az időben ez volt az irányzat egész Európában, és a lengyel döntéshozók is „másolták” az elgondolást, de nem látták (vagy nem akarták látni), hogy Nyugat-Európában a villamos- és trolibuszvonalak felszámolása a metróvonalak fejlődésével járt együtt - Varsóban pedig senki nem gondolt a metró építésére. E korszaktól fogva túlsúlyba került az autóbuszközlekedés, annak ellenére is, hogy 1990-től új villamosvonalak épültek. A villamosok műszaki kiszolgálásával a Varsói Villamosok (Tramwaje Warszawskie – TW) foglalkoznak. Varsóban négy villamoskocsiszín van. A villamosok általában 4.30-tól 23.30-ig járnak. Mostanában (2015 augusztusa) a városban a következő jármű típusai járnak: Konstal 105Na – 83 kétvagonos + 5 egyvagonos, magas padlószintű, 1979-92 között Chorzówban gyártották, 105Na-tól származó villamosok (105Nb, 105Nb/e, 105Ne, 105Nf, 105Ng, 105Ni, 105N2k, 105N2k/2000, 105Nz) – 120 kétvagonos + 11 egyvagonos, 1989-2001 között gyártották, Konstal 123N – 14 kétvagonos + 2 egyvagonos, magas padlószintű, 2006-tól Poznańban gyártották, Konstal 112N – 1 darab (prototípus), csuklós, alacsony padlószintű, 1995-ben Chorzówban gyártották, Konstal 116N – 29 darab, csuklós, alacsony padlószintű, 1998-2000 között Chorzówban gyártották, PESA 120N (2007-től) és 120Na (2010-től) – összesen 195 darab, csuklós, alacsony padlószintű, Bydgoszczban gyártották, PESA 120Na Swing DUO (2012-től) – 6 darab, csuklós, alacsony padlószintű, ajtók két oldalon, PESA 128N Jazz DUO (2014-től) – 50 darab, csuklós, alacsony padlószintű, ajtók két oldalon, PESA 134N Jazz (2015-től) – 30 darab, csuklós, alacsony padlószintű. A villamosvonalak teljes hossza 276 km. A járatok üzemideje általában 4.30-tól 23.30-ig tart. Autóbuszok 1920-ban a villamosvállalaton belül létrehozták az Autóbuszforgalmi Osztályt. Kezdetben az autóbuszok civileket nem szállítottak, csak katonákat, akik a lengyel–szovjet háború alatt Varsót védték. Az első három útvonalon egy évvel később indult meg a polgári közlekedés. A II. világháború után csak egy jármű maradt épségben. A varsói utcákon 1945 áprilisában jelentek meg újból az autóbuszok. Kezdetben ezek átalakított teherautók voltak, melyeket lassanként igazi autóbuszokra cseréltek le (nagy részüket Varsó ajándékba kapta más európai városoktól, köztük sok francia Chaussont). 1951-ben megjelentek az első magyar Ikarus 601-ek, 1963-ban pedig a lengyel Jelcz-kocsik. Utóbbiakat a Wrocław mellett fekvő Jelcz városban gyártották. Jellegzetes alakja miatt ezt a járművet „Uborkának” hívták. Az 1960-as évek elején az MZK kísérletileg két, balesetben tönkrement Jelcz részeiből készített egy csuklós autóbuszt. A vizsgálat pozitív eredményt hozott, így a jelczi gyár elkezdte gyártani a csuklós Jelczeket (Jelcz AP 02). 1973-tól Varsóban a francia Berliet licence alapján gyártott Jelczek jártak. A típus elég kényelmes volt, de nem bizonyult alkalmasnak akkora terhelésre, aminek Varsóban ki volt téve (az utasok száma és az utcák rossz állapota), és gyakoriak voltak a meghibásodások, különösen a szigorú teleken. A végső döntést a Berlietek kivonásáról az MZK 1977-ben hozta meg. Az MZK ekkor átállt az Ikarusok üzemeltetésére, és 1978-tól kizárólag ilyen gyártmányú autóbuszokból állt a flottája. Az első típus az Ikarus 280 volt. Az Ikarusok nagyon erősek és tágasak voltak, megbízhatóbbak, mint a Jelczek, és a pótalkatrészek is könnyen beszerezhetőek voltak. Varsóban főként Ikarus 280 és 260, valamint néhány 405, 411, 417 és 435 típusú jármű közlekedett. Az utolsó darabokat 1995-ben importálták be. 2013-ban kivonták az Ikarust a varsói utcákról. 1992–2009 között ismét Jelczeket vásároltak, de újabb típusokat; 2001–2006 között német MAN autóbuszokat, 1994–99 között a szintén német Neoplant. 1999-től Varsó a Poznańhoz közel gyártott lengyel Solarisokból is vásárolt. Varsóban kizárólag alacsony padlószintű autóbuszok közlekednek. Az autóbuszok műszaki kiszolgálásával a Városi Autóbuszvállalat (Miejskie Zakłady Autobusowe – MZA) foglalkozik, de van még négy cég, amelynek az autóbuszai járnak Varsóban: a Mobilis, az Arriva, az Europa Express City és a PKS (Autóközlekedési Vállalat) egyik üzemegysége (Grodzisk Mazowiecki székhellyel). Ezektől a cégektől is a ZTM rendeli meg a szolgáltatást. Az MZA-nak öt autóbusz-kocsiszínje van. A jelenlegi buszpark: MZA: Jelcz M121 – 71 darab, MAN NG 313 – 84 darab, MAN NG 363 – 70 darab, MAN NM 223 – 7 darab, Mercedes Connecto G – 60 darab, Solaris Urbino 10 – 36 darab, Solaris Urbino 12 – 186 darab (ebből 10 elektromos), Solaris Urbino 15 – 110 darab, Solaris Urbino 18 – 594 darab (ebből 4 hybrid), Solbus Solcity 10 – 40 darab (lengyel, Solec Kujawskiból ( Bydgoszczi járás)), Solbus Solcity 12 – 25 darab, Solbus Solcity 18 – 82 darab (ebből 35 LNG-vel felerősítve). Mobilis: Solaris Urbino 8,9LE – 54 darab, Solaris Urbino 12 – 31 darab, Solaris Urbino 18 – 54 darab, Mercedes Conecto G – 54 darab Arriva: Solaris Urbino 12 – 49 darab, Solaris Urbino 12 Hibrid – 5 darab PKS Grodzisk Mazowiecki: Scania CN270UB – 108 darab; EuropaExpress City: Autosan M09LE SanCity – 32 darab, MAZ 206 – 2 darab, VDL Citea – 1 darab Az autóbuszvonalak teljes hosszúsága kb. 2600 km. A nappali járatok általában hajnali 4 órától éjfélig, az éjszakaiak 23-tól 5-ig járnak. Metró Az első metróépítési tervek 1925-ben merültek fel. Két vonalat terveztek építeni: egy észak-délit és egy nyugat-keletit. A munkálatokat először a nagy gazdasági válság, majd a II. világháború miatt hagyták abba. A háború után visszatértek a metróépítés terveihez, még maga Sztálin is felajánlotta a segítségét, de Bolesław Bierut államelnöknek a Kultúrpalota jobban tetszett, azt mondta, hogy „Varsónak metró nem szükséges”. 1951-ben megint megkezdték a tervezést és az építést, de 1957-ben műszaki nehézségek miatt teljesen abbahagyták a munkálatokat, sőt, a Minisztertanács megtiltotta, hogy a tömegtájékoztatási eszközök megemlítsék a metrót. 1974-ben ismét megalakult a Metróépítési Igazgatóság, és 1983-ban végre elkezdték az építést. Csak 1995-ben fejezték be: április 7-én indult meg az első szerelvény a Kabaty-erdő („Kabaty” állomás) és a Műszaki Egyetem („Politechnika” állomás) között. Az első vonatok orosz gyártmányok voltak (81-es típusú kocsik Mityiscsiból), 2000-ben pedig a francia Alstomtól vásárolt kocsikat Varsó (az Alstom-kocsikat ezután Chorzówban gyártották). A vonalat fokozatosan meghosszabbították az ArcelorMittal Kohóig („Młociny” állomás – 2008. október 25.) Az egész vonal hosszúsága 23 km. A második vonal teljes kiépítésben Bemowo kerületből Pragába (Bródno lakótelepre) vezet majd. 2010. szeptember 11-én elkezdődött a második vonal építése, első, központi szakaszán 2015. március 8-án indult meg a forgalom. A metrót a Varsói Metró Kft. („Metro Warszawskie” sp. z o.o.) felügyeli. A metrókocsik típusai a következőek: 81 – orosz, Szentpétervárból és Mityiscsiból , 60 régebbi (1990-ben, 1994-ben és 1997-ben vásárolták) és 60 újabb (2007-ben és 2008-ban vásárolva) - összesen 20 vonat, Metropolis – a francia ALSTOM-ból (2000-ben 4 vonat Barcelonában gyártott, 2001-05 között 14 vonat Chorzówban gyártott), Inspiro - Siemens -ből, 2013-tól, 35 vonat, Bécsben és Újszandecben gyártott. 2000-ig az utazás ingyenes volt, mert a „Metro Warszawskie” növelni akarta népszerűséget (bár már az elejétől fogva rengeteg ember használta a metrót). 2000 októberétől minden állomáson mágneses beléptetőkapuk állnak, és ZTM-jeggyel lehet utazni. SKM Az „SKM” jelentése - „Szybka Kolej Miejska”, azaz Városi Gyorsvasút. Előzménye a Pruszków–Varsó–Otwock villamosvonal volt, amit 1936-ban nyitottak meg. A II. világháború után a város és a vasút nem értettek szót egymással ebben az ügyben (a vasút képviselői azt mondták, hogy a vasút nem villamos). Csak 2002-ben kezdődtek újra a tárgyalások, és 2005 októberében megindult az első SKM-vonat a Nyugati pu.–Varsó-Falenica között. Mivel nem volt túl népszerű (ami a kis járatsűrűség következménye volt), 2006-ban megváltoztatták az útvonalat, ettől kezdve Varsó-Rembertów lett a végállomás. Jelenleg Varsóban és környékén 4 SKM-vonal létezik: S1 – Pruszków-Nyugati Pu.-Keleti Pu.–Otwock – 2010 júniusában az árvíz után, ami elöntötte az Otwockba vezető utat, ideiglenesen visszaállították (Keleti Pu.–Otwock), majd a nagy népszerűségre való tekintettel szeptemberben folyamatos üzemben is megnyitották; S2 – Fryderyk Chopin Nemzetközi Repülőtér-Nyugati Pu.-Keleti Pu.–Rembertów-Sulejówek Miłosna – az előző vonal meghosszabbítása: 2010 decemberétől Nyugati Pu.-ig, 2012. június 1-jétől - a Chopin-Repülőtérig; S3 - Fryderyk Chopin Nemzetközi Repülőtér-Nyugati Pu.-Keleti Pu.– Legionowo - 2012. június 1-jén indult, két útirány-változata van: Warszawa-Śródmieścién keresztül (S3S) és Központi Pu.-on keresztül (S3C); S9 – Gdański pu.– Legionowo –Wieliszew (a Zegrze-tóhoz közel) 2010 márciusától. Az S2 utolsó meghosszabbítása és az S3 megindulása a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnoksággal függ össze. Az SKM-vonalakon többrészes villamos motorvonatok járnak. Kezdetben a Wrocławban gyártott EN57 kocsik (1961-63 évek) és ezeknek az 1984-től gyártott EN71 változata közlekedtek. Az utóbbi években a város új, Újszandecben gyártott 14WE (2005-07) és 19WE (2008-tól) típusú vonatokat vásárolt. Jelenleg az SKM-vonalakon a következő vonatok járnak: 14WE (Halny) – 8 darab, 3 részes, 19WE – 4 darab, 4 részes, 27WE (Elf) - 13 darab (2010-től), 6 részes, 35WE (Impuls) - 1 darab (2012-től), 6 részes. A PKP EN57 sorozatot és a PKP EN71 sorozatot 2011 szeptemberében kivonták a forgalomból. WKD A WKD a „Warszawska Kolej Dojazdowa”, azaz Varsói Helyiérdekű Vasút rövidítése. Ez az egyetlen még létező helyiérdekű vasút. Ilyen keskeny vágányú helyi érdekű vasutak a 19. század végétől épültek: Jabłonna–Varsó–Karczew (a Visztula jobb partja mentén), Varsó (Lublini Unió tér)–Piaseczno–Grójec (az egyik vágány a Puławska utca mentén, a másik Wilanówon és Konstancinon keresztül), Varsó (Vilnai pu.)–Marki–Radzymin. Ezeket a vasutakat az 1960-as, 70-es években felszámolták. 1927-ben megalakult a normál nyomtávolságú helyiérdekű vasút, az EKD (Elektryczna Kolej Dojazdowa – Helyiérdekű Villamosvasút), a WKD elődje, amely a Varsó-Bécsi Vasút mentén, tőle délre haladt. 1951-ben a nevét WKD-re változtatták. 2007-ig a WKD az állam tulajdona volt, 2007-től pedig a Mazóviai Vajdaság Önkormányzatáé. A WKD vonala Varsó Śródmieście WKD állomásától (ami nem azonos a Śródmieście vasútállomással) Grodzisk Mazowieckiba és Milanówekbe megy. Vonalán két vonattípus jár: EN95 – 1 darab, 2004-től gyártott Bydgoszczban (PESA), EN97 – 14 darab, 2012-től gyártott Bydgoszczban, EN100 – 6 darab, 2016-tól gyártott Újszandecban (Newag). Vasút Az első, Varsót elérő vasútvonalat, a Varsó–Bécsi Vasutat 1845-ben nyitották meg. A következő években megnyitották a következő vonalakat is: Varsó– Szentpétervár vasút (1862), Białystokon és Vilniuson keresztül, széles nyomtávú, Varsói– Terespoli Vasút (1867), továbbmegy Moszkvába – széles nyomtávú, Körvasút (1876), ami összekötötte a Varsó-Bécsi és a Varsó-Terespoli vonalakat, Visztula-parti Vasút (1877), Mława–Varsó– Lublin –Kovel széles nyomtávú, Varsó– Kaliszi Vasút (1902), Varsó– Sochaczew – Łódź – Kalisz széles nyomtávú. Ezeken a vonalakon megépítették a pályaudvarokat is: Bécsi (Wiedeński, 1845), Szentpétervári (Petersburski, 1863), Terespoli (Terespolski, 1966), Visztula-parti (Nadwiślański, 1878), Kaliszi (Kaliski, 1902) pályaudvar. Ezekből az utolsót az oroszok 1915-ben a kivonuláskor lerombolták. Az I. világháború alatt és a függetlenség visszaszerzése után a széles nyomtávú vonalakat átépítették normál európai nyomtávolságúra. 1933-ig az egyetlen vasúti összeköttetés Varsó két része között a körvasút hídja volt (a mai Gdański híd mentén). 1933-ban megépítették az összeköttetést a Főpályaudvar (volt Bécsi pu.) és a Terespoli pu. között: mivel a város központja már sűrűn be volt építve, a vasutat alagúton vezették át. Ezt az alagutat és a hidat a Visztulán át „Średnicowynak” hívják (ami nagyjából azt jelenti, hogy „átmenő vasút”). 1934-ben megépítették az utolsó ma is létező vasútvonalat, Radomba és onnan tovább Krakkóba. Varsóban két vasúti híd van: a Gdański -híd mentén – a volt körvasút része (1875), ez szolgál ki minden tehervonatot és a személyvonatok kisebb részét, Średnicowy (1933) – ez szolgálja ki a személyvonatok többségét. A legfontosabb varsói pályaudvarok: Warszawa Centralna (Központi pu.) – csak távolsági vonatok, Warszawa Wschodnia (Keleti pu.) - volt Terespoli pu. helyén, távolsági vonatok és a Mazóviai Vasút vonatai, Warszawa Zachodnia (Nyugati pu.) – távolsági vonatok és a Mazóviai Vasút vonatai, Warszawa Wileńska (Vilniusi pu.) – volt Szentpétervári pu., csak a Mazóviai Vasút vonatai, Warszawa Gdańska (Gdański pu.) – volt Visztulaparti (Nadwiślański) pu., többnyire a Mazóviai Vasút és az SKM vonatai, Warszawa Śródmieście – a Központi pu. mellett, de csak a Mazóviai Vasút és az SKM vonatait szolgálja ki. A Mazóviai Vasút a Lengyel Államvasutak része, amely a Mazóviai Vajdaságot látja el vasúti közlekedéssel. Vonatai mind többrészes villamos motorvonatok, útvonalukon minden állomáson megállnak. Távolsági autóbuszközlekedés Varsót számos autóbuszvonal köti össze elővárosaival és távolabbi helységekkel. Ezeket a PKS (Państwowa Komunikacja Samochodowa – Autóközlekedési Vállalat) és néhány magáncég működteti. A varsói PKS-üzemegységnek két pályaudvara van: a Központi pu. (a Nyugati vasúti pályaudvarnál) és a Stadion (volt Nemzeti Stadion mellett, Pragában). Ezek a pályaudvarok szolgálják ki mind az elővárosi, mind a távolsági autóbuszokat. Van két elővárosi buszpályaudvar is: a Gdański vasúti pályaudvarnál (innen a Kampinos-erdőségbe és Legionowo meg Nowy Dwór Mazowiecki környékére indulnak buszok) és a Wilanowska metróállomásnál (az autóbuszok innen dél felé, Góra Kalwaria és Warka környékére járnak). A többi helységbe vagy magánautóbuszok, vagy az MZA elővárosi autóbuszai járnak. Közlekedési jegyek Bár Varsóban sok különféle tömegközlekedési eszköz található, többségükre ugyanaz a jegy érvényes. Két zóna van: városi és elővárosi. Egy adott típusú jegy mindkettőben ugyanannyiba kerül, viszont a zónahatáron való áthaladás esetén kétszer annyit kell fizetni. Nincs külön jegy a villamosokra, a metróra, az MZA autóbuszaira és az SKM vonataira. A Mazóviai Vasút és a WKD vonatain is használhatók a ZTM jegyei, de csak a városi vagy elővárosi zóna határain belül. A PKS és a magáncégek autóbuszain, valamint más vonatokon, mint a Mazóviai Vasútén, külön jegyet kell venni. Szamogitia Szamogitia más néven Samaitia, Szamogétföld a mai Žemaitia történelmi neve, ami Litvánia Balti-tengermelléki történelmi területe. A lakóit a neve után hívták szamogitoknak, vagy szamogétoknak. A szamogit törzsek a középkorban önálló, Litvániától bizonyos különállást élvező államalakulatot képeztek. Gyakori háborúkat vívtak más litván törzsekkel, valamint a velük rokon poroszokkal délen, míg északon a szintén balti kúrokkal és lettekkel. A velük szomszédos lett Szemigalliával (Zemgale) viszont szoros szövetségi viszonyban álltak. A szamogitok voltak a legharciasabb litvánok, s ellenálltak a kereszténység felvételének. Még a 15. században is pogányságban éltek a maguk törzsi viszonyai között. A 13. század elején északon önállóságukat a Kardtestvérek rendje nevű német keresztes lovagrend veszélyeztette, amely a pogány balti népek leigázására törekedett. 1236-ban összefogva a szemigallokkal döntő vereséget mértek a kardtestvérekre a saulei csatában. A rendet ezután csak a Német Lovagrenddel való egyesülés mentette meg a teljes összeomlástól. A német lovagok a poroszokat hódították meg a 13. században és arra törekedtek, hogy a livóniai területekkel szárazföldi összeköttetést teremtsenek. Ezért a német lovagok a 14. században igyekezték elfoglalni Litvániát is, legfőképp Szamogitiát, de nem jártak eredménnyel. 1404-ben a rendnek sikerült alávetnie Szamogitiát, ami azonban fellázadt a lovagok ellen és az egyesült lengyel-litván sereg oldalán részt vett a grünwaldi csatában. A terület aztán egészen a 18. századig Litvániához, azon belül a Lengyel-Litván Birodalomhoz tartozott. Stratégiai adottságai miatt az évszázadok során még számos más idegen had csatározott a területén, így például oroszok, svédek, vagy tatárok. Hazardous Environment Combat Unit A Hazardous Environment Combat Unit (HECU) az Egyesült Államok hadseregének egy kitalált szekciója a Valve cég által fejlesztett Half-Life nevű számítógépes játékban, valamint kiegészítőiben (Opposing Force, Blue Shift). A HECU katonái különleges kiképzést kaptak, mely felkészíti őket a veszélyes környezetben és szokatlan ellenségekkel vívott harcokra. HECU a Half-Life-ban A furcsa idegen lények (a Xen nevű bolygóról) kezdték elárasztani a Black Mesa Kutatóintézetet. A HECU kapta a feladatot, hogy szerezzék vissza az irányítást a kutatóintézet fölött és hogy likvidálják az ott dolgozókat. A HECU gyorsan elfoglalta az intézet felszíni részeit és elkezdett benyomulni a lentebbi részekbe, hogy visszaverjék az idegeneket, felszámolják a Black Mesa Biztonsági Erőket és hogy a magas beosztású tudósokat elfogják, majd brutálisan kihallgassák. A HECU gyorsan benyomult a kulcsterületekre és felvette a harcot az idegenek ellen. Az ott dolgozók nem tudtak különösebb ellenállást tanúsítani, mivel sokan azt hitték, a katonákat a kimentésükre küldték. A HECU az intézet kihangosító rendszerén szólította fel megadásra a még életben maradt személyzetet. A helyzet azonban gyorsan megváltozott, mivel Xen-ről még több idegent teleportáltak át. A megmaradt alkalmazottak segítettek dr. Gordon Freemannek, aki sikeresen felvette a harcot mind az idegenekkel, mind a katonákkal. Freeman hamar a katonák elsőszámú célpontja lett. Az iránta érzett haragjukat az is jól mutatja, hogy az „On a Rail” nevű pályán egy a katonák által készített garffiti látható, melyen ez áll „ADD FEL FREEMAN”. Ahogy az idegenek túlerőbe kerültek, a HECU, mely hatalmas veszteségeket szenvedett el, elrendelte a katonai csapatok evakuálását az intézetből, hogy lebombázhassák azt. Az evakuáció nem volt teljes, sok katona rekedt az intézetben akik már nem tudták felvenni a harcot a túlerőben levő Black Ops kommandóval, a Xen-ről jött idegenekkel és az újonnan érkezett X civilizációval(Race X). Sokak szerint a HECU sokkal veszélyesebb volt bármelyik Xen-ről jött idegennél, halálos fegyvereiknek és képzettségüknek köszönhetően. Topcsinó Topcsino (Топчіно) település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban. Alsóapsa északi szomszédjában fekvő település. Története Az Alsóapsa északi szomszédjában fekvő Topcsinó nevét a fennmaradt okiratok 1450-ben említették először. A 2001-es adatok szerint 2238 lakosa volt. Buda ostroma (1603) Buda 1603-as ostromára a tizenöt éves háború idején került sor. Ez volt Hermann von Russwurm (Rusworm) tábornagy második támadása a török kézen lévő Buda vára ellen. Az előző, 1602. évi ostrom során Russwurm nem tudta bevenni Budát, de sikeresen elfoglalta Pest városát, amelynek császári helyőrsége kitartott és a második hadjárat bázisául szolgált. A dél felől felvonuló török felmentő sereget a császári erők Szekszárd térségében megtámadták, mozgását lefékezték. De a Buda ostromára indított Habsburg fősereg súlyosan megkésve, csak szeptember végén érkezett Pest alá. A török fővezér addigra megerősítette Buda helyőrségét, a várat fegyverzettel, készletekkel töltötte fel. A vár ostromára nem kerülhetett sor, a két manőverező hadsereg végül a Csepel-szigeten csapott össze. Russwurm itt szétverte a csapdába esett török erőket, de a budai oldalon létesített támaszpontját a törökök megsemmisítették. Egy sikeres, de stratégiailag értéktelen hatvani rajtaütés után novemberben Russwurm tábornagy erői ismét eredménytelenül vonultak el Buda alól. Előzmények Mátyás főherceg az előző év november 2-án, Buda 1602 évi ostroma után ígéretet tett, mely szerint 1603 április havában, a török felvonulást megelőzve újabb erős ostromló hadat küld Buda alá. Ez azonban puszta fogadkozás maradt. A császári oldalon súlyos pénzhiány és belső problémák késleltették új hadjárat megindítását. Az 1602-ben elfoglalt Pest császári helyőrsége, szigetként a török tengerben, a rossz élelmezés és a Budáról indított tüzérségi támadások ellenére mindvégig kitartott őrhelyén. Rudolf császár 1603. február 24-re Pozsonyba országgyűlést hívott össze. Ennek megnyitását – személyes féltékenységből – nem legidősebb öccsére, a magyar rendek előtt az előző évben, 1602-ben népszerűvé vált Mátyás főhercegre bízta, hanem ifjabb öccsére Miksa főhercegre, a Német Lovagrend nagymesterére. Az ő feladata azonban csupán a szokásos éves adó megszavaztatása volt. A magyar rendek sérelmeket ezért közvetlenül Prágába, a császárhoz vitték, a küldöttséget Náprágyi Demeter erdélyi püspök vezette. Azt kérték az uralkodótól, hogy fékezze meg a Magyarországon telelő zsoldosok fosztogatásait, erőszakoskodását. Április 15-én adták át az országgyűlés feliratát, erre Rudolf május 9-én lekicsinylő és elutasító választ adott. A küldöttség eredménytelenül távozott Prágából. Az 1603-as országgyűlés még ülésezett, amikor híre jött, hogy Giraj kán tatárai, akik az előző évi, 1602-es hadjárat óta Pécs és Szigetvár vidékén teleltek át, dúlni kezdték a Dunántúlt és Horvátországot. Draskovits János horvát bán Varasdnál visszaverte őket, közben Sigismund (Siegmund) von Trautmannsdorf szlavóniai főkapitány rácsapott a pozsegai török kerületre és lerombolta a Tamásinál álló török Dráva-hidat. Az oszmán hadvezetőség 1603-ban nem tervezett újabb magyarországi hadjáratot, mert Perzsiában háborút folytatott, Konstantinápolyban és Kisázsiában belső zavargásokkal nézett szembe, utóbbi miatt a tatár kán serege is sietve hazavonult. III. Mehmed szultán Giovanni Mario Isolano grófot, az 1602-ben elfoglalt Székesfehérvár foglyul ejtett kapitányát kedvező békeajánlattal Rudolf császárhoz küldte. A szultán elismerte Pest, Esztergom és Erdély magyar királyhoz tartozását, cserébe Eger és Kanizsa török birtoklásának elismerését kérte. Július elején tárgyalások kezdődtek a komáromi császári táborban. Két hónapon át meddő tárgyalások folytak, közben mindkét fél készült a háborúra. Csatározások 1603 tavaszán-nyarán Az 1603 kora tavaszától nyár végéig Magyarországon csak katonai portyázások folytak. Január közepén a törökök Esztergom alatt elfogtak egy Pest felé indított élelmiszer-szállítmányt, de a várbéliek kicsaptak rájuk és véres harcban visszaszerezték a szekérkaravánt. Február 10-én egy budavári török különítmény támadást intézett Pest ellen, de a császári védők visszaverték, nagy részüket lemészárolták. Március elsején a törökök a Gellért-hegyről ágyúzni kezdték Pestet, a védők tüzérsége pedig Budavárát kezdte lőni. Egy sikeres találat felrobbantott egy budavári lőporraktárt, a várfal is kiszakadt. Éjszaka Michael Adolf von Althan ezredes (1574–1636) 1300 német gyalogossal, hajdúval és magyar huszárral éjszakai rajtaütést szervezett a rés ellen, de az éber török védők tüze távol tartotta őket. Május végén török sajkások a Margit-szigetnél megpróbálták elfogni a császári élelmiszerszállító hajót, június elején ismét megtámadták az Esztergomból Pest felé tartó élelmiszer-konvojt, az 500 fős katonai kíséret nagy veszteségekkel verte őket vissza. A november óta helytálló, kimerült pesti helyőrséget egy jól szervezett vállalkozás keretében július 10-én sikeresen felváltották. Az új parancsnok, Johann Friedrich von Mersperg ezredes 6 zászlóaljnyi gyalogságot, és Sigismund von Trautmannsdorf ezredes 500 birodalmi lovasát vezette a városba, Perényi Ferenc huszárjaival és Thurzó György érsekújvári hajdúival megerősítve. A műveletet a budavári és gellérthegyi török ágyúk tüzelése sem tudta megakadályozni. Nagyobb hadművelet nem indult, ennek fő oka a császári udvari kamara súlyos pénzhiánya volt. Kevés adó folyt be, Rudolf sok pénzt vert el saját rögeszméire, még a török elleni harchoz kapott külföldi pénzsegélyből is elvet. San Clemente gróf, prágai spanyol követ azt írta haza III. Fülöp királynak, hogy tartsa vissza a már beígért hadisegélyt. Súlyosbította a helyzetet az Udvari Haditanácsban eluralkodó olasz–német ellentét, amely odáig súlyosbodott, hogy Russwurm tábornagy egy szóváltás során leszúrta Geronimo Dentici ezredest, a haditanács tagját, Mátyás főherceg védencét. Hónapokon át nem tudtak megállapodni a Buda ellen indítandó hadjárat fővezérének személyéről sem. A haditanács többsége Giorgio Basta kinevezését pártolta, de ő Erdélyben volt lekötve a székelyek ellenállása miatt, így nagy késedelemmel, június 5-én ismét a császár kedvencét, Hermann von Russworm tábornagyot nevezték ki, annak ellenére, hogy őt Mátyás főherceg nem szívlelhette. Russwurm még a komáromi tárgyalások alatt, augusztus 2-án elindult Bécsből Esztergomba, hogy onnan szervezze a teljes haderő felvonulását sereg felvonulását Buda vára alá. A gyülekezés nagyon lassan haladt, a zsoldhátralék már 2 millió forintra rúgott, a magyar végvári katonaság hosszú ideje fizetetlen volt. A Haditanács nem ismerte a törökök szándékait sem, így a császári hadjárat pontos célját sem lehetett kitűzni. A tábornagy – több eshetőséget mérlegelve – négy hidat veretett a Dunán: Győrnél, Komáromnál, Vácnál és Pest fölött, a Margit-szigeten át. Első összecsapás a Sárvíznél A fővezér az első hírt a törökök megindulásáról csak augusztus 12-én kapta. Eszerint a törökök ellátmányt raktak ki a Mohácsi-szigeten, a hadsereg pedig Eszéknél hidat vert a Dráván, és felderítők mozognak a budai hadi úton is. Ugyanezen a napon érkezett meg hajókon Bécsből Esztergomba a császári tüzérség és lőszer. A tábornagy Schultz (Sultz) ezredes és Althan ezredes 3000 muskétását és a komáromi hajdúkat hajóra szállította és a Dunán dél felé indította. Kollonich ezredes 3000 lovasa, néhány gyalogos zászlóaljjal a Duna jobb partján indult dél felé. Szekszárd közelében találtak rá Murád pasa ruméliai beglerbég elsáncolt seregére, akik a Sárvízen vert török hidat őrizték. Kollonich rajtaütött a török táboron, katonái 700-800 törököt levágtak, elfogták a szekszárdi béget, gazdag zsákmányt ejtettek. A hajón érkező erősítés felgyújtotta a hidat. Murád pasa hadserege dél felé húzódott vissza. Szeptember elején Kollonich hírt kapott a török főerőről, mely Lala Mohammed pasa (Sokolluzade Lala Mehmed), a szerdár (főparancsnok, a nagyvezír helyettese) vezetésével közeledett dél felől. Vele jött Dervis pasa, a leváltott boszniai pasa és 10 000 főnyi csapattal az új boszniai pasa is, Dzseláli Deli Hasszán, egy kisázsiai lázadó vezér, aki kiegyezett a szultánnal. Murád pasa előhada is csatlakozott hozzájuk. Kollonich veszélyesnek tartotta, ha a török főerőt Buda térségében várná be, ezért Vácra vonult vissza. Augusztus 30-án maga Rudolf császár utasította öccsét, Mátyás főherceget a komáromi tárgyalások megszakítására. Ezzel egy időben a császár Russwurmot a hadjárat azonnali megindítására utasította. Összeállt a főparancsnokság: Russwurm tábornagy vezérkari főnöke Kari Ludwig Schultz ezredes, a tüzérség főparancsnoka Johann Tilly gróf, a tábornagy két szárnysegédje Hans Sigmund von Herberstein és Gottfried von Starhemberg voltak. Harcok Buda és Pest körül Russwurm szeptember 17-én kapott hírt a török haderő közeledéséről. (Csapatainak zöme csak szeptember 21–23 között érkezett meg Bécsből, a létszám csak október közepére vált teljessé). Russwurm a Szentendrei-szigetre Ferdinand von Kollonich ezredest küldte a landsknecht-jeivel (lándzsás gyalogosokkal), akik a sziget déli végén sáncolták el magukat, és a bajorokat, akik a szigetet és magát a szentendrei hídfőt is biztosították. Október elején a Szentendrei-sziget mindkét oldalán hajóhidat vertek. Ez volt az ún. „felső” császári tábor. Az „alsó” tábort – a főtábort – Russwurm Pesttől délre, a mai Külső-Ferencváros és Pesterzsébet térségében állította fel. Itt foglalt foglalt állást a sereg zöme. Katonái hidat vertek a Soroksári-Dunán, és megszállták a Csepel-szigetet. A sziget északi csúcsán Schultz ezredes támaszpontot épített, földsáncokkal biztosítva. Tüzérségének jó kilövési lehetősége volt a budai part felé. A Csepel-sziget nyugati partján, szemben a kis Háros-szigettel Strassoldo ezredes olasz csapata épített állást, tüzérséggel megerősítve. Pest erődített falait Lucas Römer ezredes tiroli ezrede szállta meg. A császáriak oldalán felvonult a komáromi magyar hajóhad és a császári flotta kétsorevezős hadi gályái is, Dampierre gróf parancsnoksága alatt. Két nap múlva, szeptember 19-én a Duna nyugati partján megérkezett a 40 000 főre becsült török fősereg. A török szárazföldi hadsereggel együtt érkező hajóhad tíz nagy hadihajóból és 60 sajkából állt, a kísérő dereglyéken és bárkákon 3000 janicsár állt harcra készen. Lala Mohammed fővezér táborát a Duna partjához közel, Hamzsabég, azaz Érd térségében, nagyjából Tököllel szemben állította fel. Azonnal megkezdték az ellátmány szállítását Buda várába. Napokon át vonultak be a várba a katonai egységek, és szállították málhás állatok hátán a lőszert, élelmiszert, és más szükséges hadianyagot. A császáriak, elégséges katonai erő híján, nem tudtak beavatkozni. Tüzérségük sem tudta megzavarni a műveletet, mert a törökök lőtávolon kívül voltak. A hadjáratban részt vevő Bassompierre márki számítása szerint a császári seregnek, a magyar csapatokkal együtt 45 000 főből kellett volna állnia, de létszáma nem volt teljes. Francesco Sorenzo bíboros, Velence prágai követe szerint az összlétszám csak 32 000-et tett ki, de csapatok létszáma csak október végére vált teljessé. Russwurm úgy döntött, a megerősített Buda sikeres ostromára nincs esély, erőivel Pestet kell megvédelmeznie. Szeptember 24 körül Russworm kémjelentésekből megtudta, hogy pasák csapatainak együttes ereje nem haladja meg a 17 000 fegyveres katonát, a kisegítő csapatokkal együtt sincsenek többen 24 000 embernél. Szeptember 24–26 között erős zivatar tombolt, egyik fél sem tudott hozzáférni a másikhoz. Egy Dunán átúszó szökevény jelentette Siegfried von Kollonich ezredesnek, hogy a törökök másnap támadást terveznek a Csepel-sziget ellen. Russwurm tábornagy még az éj folyamán megkezdte csapaterősítések küldését a hídon át a szigetre. A csepel-szigeti csata Budavár készleteinek feltöltése után Lala Mohammed pasa a Csepel-szigeten összpontosított császári erők elleni támadásra adott parancsot. Szeptember 27-én a török előőrsök hidat vertek az érdi oldalról a kis „névtelen” vagy Tököli-szigetre, innen újabb, nagyobb hidat akartak építeni tovább a Csepel-szigetre, de a császáriak puskalövésekkel visszafordulásra bírták őket. Másnap, szeptember 28-án éjjel a türelmetlen Lala Mohammed pasa mégis elrendelte a támadást a Csepel-sziget ellen. A kis Tököli-sziget és a Csepel-sziget között a hadi híd még nem készült el. A partra szálló különítmény parancsnokává Dervis pasát, a leváltott boszniai beglerbéget állították. Dzseláli Deli Hasszán pasa irreguláris csapatát, 7000 lovast és 3000 janicsárt bárkákon szállították át a Csepel-szigetre. A terv szerint a partra szállt előhadnak kellett volna fedeznie a fősereg átkelését a szigetre. A pasa döntése, hogy a visszavonulást biztosító híd nélkül nagy tömegű katonát küldött át az ellenség által megszállt szigetre, súlyos hibának bizonyult. A táborban jelenlevő Ibrahim Pecsevi leírásából tudjuk, hogy a tervet több török parancsnok hevesen ellenezte, de eredménytelenül. Russwurm a török előhad megtámadását rendelte el, hogy a főerő átkelését megakadályozza. Szeptember 28-ra virradó éjjel Russworm tábornagy jelentős csapaterősítést küldött a szigetre. Ő maga is átkelt, és 7 gyalogezredét és teljes, 8000 főnyi lovasságát állította fel a hajnali sűrű ködben (Kollonich-, Mersperg-, Hofkirchen- és Sultz-gyalogezredek, az osztrák és a morva gyalogezred, a cseh lovasság, és az Ehrgott gyalogezred). A köd kedvezett a vállalkozásnak. A déli irányban vonuló császári és magyar csapatok élén Nádasdy Ferenc magyar huszárjai haladtak, akik dél körül találkoztak a törökök előhadával. Az 1500 főnyi fekete bőrű lovas parittyával és görbe karddal szembeszállt a magyar lovasokkal, akiket Kollonich és Thurn ezredesek beérkező német lovassága tehermentesített. Az arabok néhány vallon lovast megöltek, a testeket megcsonkították, így mutatták fel az ellenségnek. Rövidesen beérkezett a császári gyalogság is, a török lovasok meghátráltak és a Duna-part felé húzódtak. A lovassági csatáról Nádasdy Ferenc színes beszámoló levelet írt feleségének, Báthori Erzsébetnek. Délután fél három körül a császári gyalogság és a lovas ezredek megrohanták a törököket. Russwurm megtiltotta katonáinak, hogy foglyot ejtsenek. Az ellenség elpusztítására vagy Dunába szorítására adott parancsot. Híd nem lévén, a törököknek nem volt hová hátrálniuk, az életükért harcoltak. Kegyetlen közelharc bontakozott ki, amely egészen alkonyatig tartott. A török lovasság ellenlökést hajtott végre, eljutottak egészen a császári táborig és a pesti hídig, de Petz, Kollonich és Nádasdy ezredesek lovassága szétszakította őket, a kisebb csoportokat körülzárták és kíméletlenül levágták. A Gellérthegy alatti sáncokból a török tüzérség lövette ugyan a császári tábort, de Russwurm pesti tüzérsége sikeresen elhallgattatta a török ütegeket. Magát a tábort, ahonnan a császári sereg megindult, csak a szekerészek biztosították, egész nap lovon portyázva, nehogy egy török portyázó csapat meglephesse és kifoszthassa a tábort. A gyalogos janicsárok csapdába estek, a császáriak levágták vagy a Dunába szorították őket, ahol vízbe fulladtak. A katonákat menekíteni próbáló török sajkákat Russwurm ágyúi elsüllyesztették. A harcban elesett a belgrádi és a szendrői bég, sőt maga a vállalkozás parancsnoka, Dervis pasa is. A csatát túlélő Kjátib Cselebi történetíró részletesen beszámolt a véres nap eseményeiről. A hosszúra nyúlt, véres csata után 6-8000 török halott maradt a csatatéren vagy fúlt a Dunába. Igen kevés hadifogoly maradt életben, mert Russwurm parancsa szerint minden foglyot meg kellett ölni, úgymond megtorlásul az első összecsapásban megölt vallonok megcsonkításáért. Alig 2000 török harcos tudott visszamenekülni a budai partra. A keresztények vesztesége néhány tucat halott és 150 sebesült volt. A győztesek összegyűjtötték hadizsákmányt, török zászlókat, hadi jelvényeket, ágyúkat, lovakat, elesett főemberek aranydíszes ruháit. Éjfélre tértek vissza a táborba. A nagy veszteségért a Lala Mohammed pasa, a szerdár pasa és parancsnoktársai egymást okolták a nagy vérveszteségért. A szigeti csata után Russwurm a Pest alatti táborba vonta vissza csapatait. A következő két hétben a Csepel-szigeten erős járőrözést folytatott, egyrészt hogy figyeltesse az ellenséges tábor mozgását, másrészt hogy felszámolja a szigeten szétszóródott maradék török csoportokat is. Miután a szigetet megtisztította, Russwurm egész táborát áthelyezte a Csepel-szigetre, a mai Budafokkal és a Háros-szigettel szembeni területre. A tábornagy tüzérséget vitetett a szigetre, és október 6-án a Dunán át lövetni kezdte a nyugati parti török tábort, amelyet emiatt kénytelenek voltak a parttól távolabbra, lőtávolon kívülre hátravonni. A háros-szigeti csata Október 1-jén és 2-án Rudolf császár két levelet is küldött Russwurmnak, melyben – az őszies idő beállása miatt - azt parancsolta, hogy végleg ejtse Buda ostromának tervét, ne bocsátkozzék nagyobb ütközetbe, szorítkozzék Pest és a Csepel-sziget védelmére. Az érdi török tábort igyekezzék rajtaütésekkel nyugtalanítani és várja ki, amíg a török főerő (szokás szerint) elvonul, és utána kísérelje meg Székesfehérvárt visszafoglalni. A legfelsőbb döntés alapján Russwurm vezérkara új haditervet készített. Támaszpontot akartak létesíteni a budai oldalon, a török tábor közvetlen közelében. Ehhez el kellett foglalni a Duna nyugati partjánál fekvő Háros-szigetet, amelyet török hajóhíd kötött össze az új török táborral. Október 11-én magyar naszádosok átkeltek a budai partra, és a Háros-szigettől északra, Albertfalva térségében. Október 12-ről 13-ra virradó éjjel sikeresen megépítettek egy földsáncot, amelyben 600 hajdú foglalt állást, Kollonich és Schultz ezredesek parancsnoksága alatt. A sáncot a csepeli oldalról egy császári tüzérüteg fedezte. Ennek ellenére az előretolt sánc igen sebezhető helyzetben volt. Őrsége azt az utasítást kapta, hogy török támadás esetén hagyja el, és a parton kikötött hajókon vonuljon vissza a Dunán keresztül a Csepel-szigetre. A török lovasság már azonban már másnap, október 13-án délben rajtaütéssel lerohanta a sáncot. A meglepett magyarok közül harmincat levágtak. Elfoglaltak több, a közelben kikötött, menekülésre készen tartott sajkát. Kollonich ezredest a hajdúk csak nehezen mentették ki, egy megmaradt hajón. Az ostromlottak megsegítésére Russworm muskétásokat küldött át, és 40 ágyút vitetett tüzelőállásba a sziget nyugati partján, de tüzérségi fedezetet nem tudott adni, mert a Csepel-szigeti parton álló 40 ágyú pattantyúsai – vasárnap dél lévén – le voltak részegedve. Russwurm és főtisztjei maguk álltak az ágyúkhoz, néhány lövést leadtak, de kevés eredménnyel. A törökök két órai harc árán elfoglalták a hárosi sáncot. Ágyúkat szállítottak ide, és október 14-étől kezdve innen – és az északabbra felállított új tüzelőállásokból is – erősen bombázták a csepeli császári táborhelyeket és a pesti főtábort is. A tűz fedezete alatt a török hadvezetés biztonságban felvontatta saját hajóit Óbudára. Az érdi török főtábor ezután áttelepült a Gellérthegy déli előterébe, innen a török nehéztüzérség megkezdhette a pesti császári főtábor rendszeres bombázását. Lala Mohammed attól tartott, Russwurm a Margit-szigeten át hídépítésbe fog, és onnan egy Buda elleni támadást indít. Ennek megelőzésére katonai erőket csoportosított át Óbudára is. Russwurm ellencsapást rendelt el. Október 20-án éjjel Schultz és Petz ezredesek a kis Tököli-szigetnél veszteglő török hajóhad szétkergetésére indultak, több hajón, hajdúkkal és muskétásokkal megrakva. A hajórajt a csepeli parton 300 német muskétás fedezte. A Tököli-sziget közelébe érve azonban nyilvánvalóvá vált a hajókat védelmező törökök túlereje. Nádasdy és Kollonich ezredesek, a magyarok parancsnokai 50 császári Landsknechtet kértek Russwurmtól erősítésül, de a tábornagy meggondolatlanul azt válaszolta, hogy nem akarja német gyalogosok életét kockára tenni. Emiatt a magyarok megtagadták a partra szállást a szigeten. A hadművelet eredménytelenül zárult, de a támadó naszádok veszteség nélkül visszatértek a Csepel-szigetre. Visszavonulás, utóvédharcok Október 27-én esős idő állt be. Russwurm felszedette csepeli táborát, és október 31-én egész hadával északra vonult, majd át a budai oldalra, a Szentendrei-szigeten épített hidakon keresztül. A hídfőt Thurzó György és sógora, Forgách Zsigmond védelmezte (már október 21 óta). A sziget déli végével egy magasságban, Békásmegyer térségében Russwurm csatasorba rendezte erőit. Levelet küldetett a török táborba és ütközetre hívta Lala Mohammed pasát. A szerdár nem válaszolt a kihívásra. November 1-jén Russworm néhány száz lovassal látványosan a budai vár alá vonult, de Lala Mohammed pasa most sem hagyta magát csatára kényszeríteni. A látványos akciónak nem volt sok katonai értelme, mivel a császári hadseregnek már csak 4-5 napra való élelmiszere maradt, a lovak abrakja pedig teljesen kifogyott. A másnapi haditanácsban a tisztek egyhangúlag kijelentették, hogy Buda ostromát „lehetetlenség megkísérelni”. November 5-én a török lovasság is hasonló „arculatmentő látogatást” tett a császári tábor közelében. Russwurm nagy erőkkel eléjük vonult, de estére mindkét fél harc nélkül visszatért táborába. November 6-ra virradó éjjel Lala Mohammed pasa főserege zajtalanul elvonult Nándorfehérvár felé. A budai vár védelmét Murad pasára, a ruméliai beglerbégre hagyta. Russwurm gyorsan gyengülő hadával egyedül maradt a jól megerősített budai erőd közvetlen közelében, de seregének ereje egy ostromkísérlethez is elégtelen volt. Az éhező, fogyatkozó császári had még csaknem két héten tétlenül vesztegelt. Szerencséjükre a budai helyőrség nem hajtott végre kirohanásokat ellenük. A frusztráció értelmetlen atrocitásokba torkollott. November 13-án éjjel Hohenlohe ezredes 300 tisztjével rajtaütött a budai meleg fürdőn, és lemészárolta az ott talált 30 fegyvertelen fürdőző törököt. A csaknem tíz héten át tartó, nagy veszteségekkel járó második budai hadjárat eredménytelenségéért a hadvezetés Russurmwot kezdte okolni. A tábornagy hirtelen ötlettel Hatvan visszafoglalására szánta el magát. Schultz és Strassoldo parancsnoksága alatt november 12-én négy császári ezredet indított útnak, magyar huszárokkal és Thúrzó 200 lovasával megerősítve. Az előőrs első kémszemléjén Strassoldo ezredest halálos lövés érte. November 15-én maga Russwurm is Hatvan alá indult egész táborával. 18-án érkezett a vár alá, leadatott néhány ágyúlövést és megadásra szólította fel a helyőrséget. November 19-én a vár védői szabad elvonulás fejében átadták a várat, és Szolnokra távoztak. Russwurm serege másnap, november 20-án elvonult téli szállásra. A várban 400 főnyi őrséget hagyott. Következmények A császári had ereje elegendő lett volna Buda sikeres ostromához, ha – Mátyás főherceg 1602 novemberi fogadkozásának megfelelően – már áprilisban, a törököket megelőzve, teljes erejével felvonulhatott volna a vár alá, támaszkodva a szilárdan kézben tartott pesti helyőrségre, mint bázisra. Lala Mohammed pasa seregének megérkezése, a Budára szállított erősítés és utánpótlás célba juttatása után azonban a sikeres ostrom lehetősége elillant. Az 1603-as császári hadjárat egyetlen komoly eredménye a jól megtervezett Csepel-szigeti rajtaütés volt, ahol 8-10 000 török harcost sikerült megsemmisíteni. Lala Mohamed pasa, a török haderő szerdárja a hadjáratot sikeresnek mondhatta: viszonylag gyenge seregével minden kitűzött hadicélt elért, Budát élelmiszerrel, lőszerrel és katonasággal kellően feltöltötte, az ostromra küldött császári sereget teljes tétlenségre kárhoztatta. A Magyar Királyság székvárosa újabb 83 évre török kézen maradt (1686-ig). A következő év, 1604 januárjában elhunyt Nádasdy Ferenc, a kiváló hadvezér. Russwurm tábornagy Buda alatt második kudarcát szenvedte el. A prágai udvarban ellene intrikálók hamarosan kegyvesztetté tették, 1605-ben perbe fogták és kivégezték. 1605-ben Lala Mohammed pasa ostrommal elfoglalta Visegrádot és Esztergomot, ezzel hosszú évtizedekre lehetetlenné tette a Budavár elleni manőverezést a Duna partjain. 1606. november 11-én Bocskai István erdélyi fejedelem közvetítésével megkötötték a 20 évre szóló zsitvatoroki békeszerződést, mely az aktuális status quo alapján lezárta a tizenöt éves háborút. A magyarországi török háborúk történetében ez volt az első békeszerződés, melyet Habsburg uralkodó – mint Magyarország királya – saját országában kötött, a korábbiakat az Oszmán Birodalomban kötötték meg. (1627-ben a szerződést Szőnyben újabb megállapodással meghosszabbították.) Erdélyi hadszíntér A magyarországi eseményekkel párhuzamosan, Erdélyben is súlyos változások történtek. Giorgio Basta tábornagy az 1602-es kolozsvári vérengzés után Havasalföld trónjára ültette IX. Radu Șerban fejedelmet, majd 1603 elején hadainak zömét Szatmárba, Debrecenbe és Tokajba vezényelte. 1603. április 15-én Radu csapatai betörtek Erdélybe. Az Erdély függetlenségéért harcba szálló erdélyi rendek ezen a napon a katonai táborban megtartott országgyűlésen Székely Mózest választották Erdély fejedelmévé. Májusban hivatalosan be is iktatták e méltóságba. A Habsburg-hatalom támogatását élvező Radu fejedelem 1603. július 17-én a brassói csatában(wd) szétverte az erdélyiek hadseregét. Maga Székely Mózes is elesett a harcban, 4000 magyar és székely harcosával együtt. Radu katonai győzelme ismét utat nyitott Bastának Erdélybe, aki visszatérve folytatta zsarnoki rémuralmát, egészen Bocskai István fellépéséig és az 1606-os zsitvatoroki béke megkötéséig. Freddie Sears Frederick David "Freddie" Sears (Hornchurch, 1989. november 27. –) angol labdarúgó, aki a 2009/10-es szezont a Crystal Palace-nál tölti a West Ham United kölcsönjátékosaként. Pályafutása West Ham United Sears 2000-ben, 11 évesen került a West Ham Unitedhez. A 2006/07-es idény elején főként csereként számították rá az ificsapatban, de hamar bizonyította gólerősségét és a következő idénytől már állandó tagja volt az U18-as csapatnak. Miután 15 meccsen 20 gólt szerzett, felkerült a tartalékokhoz és 2007. szeptember 11-én az U19-es angol válogatottbe is behívták. A tartalékcsapatban 24 meccsen lépett pályára a 2007/08-as idényben és 25 gólt lőtt. 2008. március 15-én, a Blackburn Rovers ellen kapott először lehetőséget a felnőttek között. A 75. percben váltotta Nolberto Solanót és valamivel több mint öt perccel később gólt fejelt, ezzel bebiztosítva csapata győzelmét. Crystal Palace 2009 júniusában Sears kölcsönben a Crystal Palace-hoz igazolt. A 2009/10-es szezon végéig fogja szolgálni a piros-kékeket. A Palace-on kívül a Peterborough United, a Queens Park Rangers és a Sheffield Wednesday is szerette volna kölcsönvenni. Olaszország az 1968. évi téli olimpiai játékokon Olaszország a franciaországi Grenoble-ban megrendezett 1968. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 52 sportoló képviselte, akik összesen 4 érmet szereztek. Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Szánkó * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Saint-Ouen-des-Besaces Saint-Ouen-des-Besaces település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 417 fő (2015). Saint-Ouen-des-Besaces Dampierre, Saint-Jean-des-Essartiers, Saint-Martin-des-Besaces és Placy-Montaigu községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Trois-Fontaines-l’Abbaye Trois-Fontaines-l’Abbaye település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 207 fő (2015). Trois-Fontaines-l’Abbaye Cheminon, Saint-Dizier, Villiers-en-Lieu, Baudonvilliers, Beurey-sur-Saulx, Lisle-en-Rigault, Maurupt-le-Montois, Saint-Eulien, Saint-Vrain, Robert-Espagne és Chancenay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Elsoff (Westerwald) Elsoff település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Arkóza Az arkóza gránit mállásából keletkezett, sok földpátot tartalmazó, homokkő jellegű üledékes kőzet. Rendszerint vöröses-szürkés színű. Általános jellemzők Az arkóza homokkő, melyhez az anyagot gránit szolgáltatta; rendesen gránitok közelében találni. Földpát, quarc és csillám-szemeit meg lemezelt agyagos, kaolinos vagy kovás ragasztóanyag tartja össze. A karbon, a diasz (Rothliegend), a triasz (Tarka homokkő) szisztémákból, valamint a harmadkorból ismeretes. Lelőhelye a Feketeerdő, Vogézek, Auvergne stb. A földpátot tartalmazó homokot arkóza-homoknak is mondják Összetétele Földpát A földpátok ásványcsoportba tartozik, mely a földkéreg kőzeteinek 60 térfogatszázalékát alkotják. Tiszta állapotban az előfordulási esélyük alacsony. Rendszerint izomorf elegykristályok elegyeiként találhatóak meg. A gránitból alakult ki, melynek a csillám-szemeit agyagos, kaolinos vagy kovás ragasztóanyag tartja össze. agyag Agyag Az agyag víztartalmú alumíniumszilikát, mely a földpát vagy a földpátot tartalmazó kőzetekelmállásakor keletkezik. A víz és a levegő széndioxidjának oldó hatása alatt kioldódik a földpátból a kálium- és nátriumszilikát és képződík azagyagszubsztáncia, melynek teoretikus képlete Al2O32SiO2+2H2O.Ez megfelel százalékban: Aluminiumoxid (Al2O3) 39,56,Kovasav (SiO2,) 46,50, Viz (H2O) 13,94 összetételnek kaolin Porcelánföld; fehér, földes külsejű agyagos kőzet (igen gazdag Ielőhelyéről, a kínai Kaoting hegy nevéről). Gránit A Gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, a leggyakoribb savanyú kőzet. Neve a latin granum = szemcse szóból származik. A gyémánt után a második legkeményebb kőzet. Viszonylag könnyű, szilárd, durva kristályos kőzet. Három fő ásványa: az áttetsző, szürkés kvarc, a fehér vagy sárga plagioklász (oligoklász, illetve albit) és a rózsaszínű vagy fehér káliföldpát (ortoklász, néha mikrolin) Előfordulás Mivel az arkóza gránitokból alakul ki, ezért az előfordulása is a gránit lelőhelyeihez kapcsolódik.A gránitok a földkéregnek számot tevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gnejsszel és egyéb kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik; a gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja, de ismeretesek a szilur-,devon-, sőt egyes helyeken még a jura földtörténeti korokból is (Sziklás-hegység, Sierra Nevada É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is Németország, Hollandia, Lengyelország, Oroszország lapályán, melyek a gleccserekkel a diluviális korban Svéd- és Finnországból származnak; hasonló vándorkövek ismeretesek Angliában és az Amerikai Egyesült Államok területén is több szövetségi államban. Magyarországon a legrégibb időkre utaló kőzetünk (1000 millió éves) a Keleti Mecsekben található gránit a Mórágyi-Geresd – másként Baranyai –röghegységben. A Mórágy-Kecskeméti gránit-vonulat 25–30 km széles, 200 km hosszú összefüggő lemez. A felszínen lévő mórágyi gránit-rög folytatása nem messze Mórágytól, a Sárközben, Pilis községben 88 m, Bátaszéken 112 m, Szekszárd alatt 882 m, Szegeden már 3500 m mélyen van. Mórágyon korábban felszíni gránitbánya működött (ma természetvédelmi terület), a falu és Bátaapáti között e gránittömbben alakították ki a paksi atomerőmű alacsony radioaktivitású hulladékainak tárolóját. Velencei-hegységben is előfordul. Felhasználás Építkezéseken rendkívül hasznos alapanyagként szolgál már az ókorban is. Manapság leggyakrabban a sírok készítésében hasznosítják. Ezenkívül szobrokat és oszlopokat formálnak ebből az anyagból. És érdekesség továbbá az is, hogy a malom lapátját is ebből az anyagból alakítják ki a búza őrléséhez. 1695 a tudományban Az 1695. év a tudományban és a technikában. Születések február 2. – William Borlase, természettudós († 1772 ) február 6. – Nicolaus Bernoulli II., matematikus († 1726 ) május 3. – Henri Pitot, mérnök († 1771 ) Miño (Galicia) Miño egy község Spanyolországban, A Coruña tartományban. Miño Paderne, A Coruña, Irixoa, Vilarmaior és Pontedeume községekkel határos. Lakosainak száma 5905 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Hangprojektor Egy hangprojektor, soundbar, sound bar vagy media bar egy egyfajta hangszóró, mely egy széles burkolatból szól. Sokkal szélesebb mint amilyen magas, részben akusztikai okokból, részben pedig azért, mert könnyen szerelhető egy kijelző alá vagy fölé, pl. egy számítógép monitora fölé, illetve egy televízió vagy egy házimozi képernyője alá. Alapvetően egy hangprojektor kabinetben több hangszóró kerül elhelyezésre, amely segít térhatású vagy sztereó hatást létrehozni. Történelem A korai passzív változatok egyszerűen egy bal, egy közép és egy jobb hangszórót integráltak egy dobozban, néha így is hívták (az angol left, centre, right szavak után) "LCR hangszórónak". Az Altec Lansing bevezetett egy többcsatornás hangsugárzót 1998-ban A Digitális Színház Hangja (Voice Of The Digital Theatre) illetve ADA106 néven. Ez egy aktív hangszóró rendszer volt, amely Sztereo, Dolby Pro-Logic, valamint AC3 surround hangzást biztosított a hangsugárzó valamint egy különálló mélynomó által. A hangprojektorban négy 3" teljes tartományt lefedő hangsugárzók, valamint két 1" magassugárzó kapott helyet, míg a mélynyomó egy 8" kettős tekercselésű drivert tartalmazott. Az A Digitális Színház Hangja az Altec Lansing oldalsugárzó technológiáját és algoritmusát használta, hogy térhatású hangot biztosítson oldalról, hátsót és elsőt. Ez a konfiguráció megszüntette a különböző hangszórók vezetékezését, valamint a teret amelyet azok igényeltek. A Pioneer Electronics (USA) Inc. 2002-ben bejelentette a PDSP-1 jelű, a világ első digitális hang projektort, amely egyforrású hangszóró panelt használt, hogy diszkrét 5.1 csatornás térhatású hangot szolgáltasson több, mint 500 watt teljesítménnyel. A Polk Audio rendelkezett korábban a sztereó hangkép kiszélesítésének módszerével az áthallás megszüntetése által a bal hangszóróból a jobb fülbe és fordítva. Ezt bővítették ki hogy surround hatást érjenek el egy dobozból, ami a SurroundBar nevet kapta 2005 körül. A címke ezt tartalmazta: "Öt csatorna. Egy hangszóró. Nulla rendetlenség." A Philips dolgozott hasonló technológián, az úgynevezett Ambisound amely egy korábbi technológiából, a 'SonoWave'-ből született 2007-ben. Az utóbbiban a hangsugárzó két egységre oszlott, mindkettőben három-három teljes tartományú fázisvezérelt driverrel.[forrás?] A Yamaha YSP-1 Digitális Sound Projektor nyerte a Legjobb előadás díját a 2005 januári Consumer Electronics Show-t. Nemcsak nagy bal, illetve a jobb vezérlői voltak, hanem kb. 40 kis közép-hangszóró lett fázisvezérelve. Ezeket pedig automatikusan konfiguálta egy beállító program, amely egy beépített tesztmikrofonnal vizsgálta a szoba falairól visszaverődő hangot. A HEOS by Denon útjára indította a HEOS HomeCinema rendszert 2015 júniusában, amely magában foglal egy mélysugárzót és hangsugárzót kettős 2x5" precíziós vezérlővel, amely felső basszust és középtartományú hangot produkál a hifi hangzásért egészen 20kHz-ig. Előnyök és hátrányok A hangprojektorok viszonylag kicsik, könnyen elhelyezhetők egy kijelző alá, könnyen beállíthatók, általában olcsóbbak, mint a többi sztereó hangrendszer. Azonban, mivel kisebb méretűek, illetve az elhelyezésük kevésbé rugalmas, a hangprojektorok nem töltik be annyira a szobát hanggal mint a különálló hangszórókból álló sztereó rendszerek. Hibrid hangprojektor Hogy mind a hangprojektorok, mind a sztereó rendszerek előnyeit kihasználják, egyes gyártók hibrid hangprojektorokat készítenek, melyben a hangprojektor szolgáltatja a bal, középső és jobb oldali hangszórókat, valamint (vezetéknélküli) mélysugárzók illetve hátsó bal és hátsó jobb hangszórók vannak. Néha a gyártók bal, közép és jobb hangszórókat tartalmazó hangprojektorokat készítenek lecsatolható, tölthető hátsó bal és hátsó jobb hangszórókkal. Hangprojektor használata A hangprojektorok elsősorban azért készültek, hogy erős hangot generáljanak jó mély hangzással. A hangprojektorok használata folyamatosan emelkedett, amint a világ átállt a lapos képernyők használatára. A korábbi televíziók, kijelzők elsősorban katódsugárcsövesek voltak, ezért a dobozuk nagyobb volt, amelyek nagyobb hangszórókkal jó hangzást biztosított. De a síkképernyős televíziókkal azok fizikai mélysége is drámaian csökkent, kevés helyet hagyva a hangszóróknak. Ennek eredményeként a beépített hangszóró a basszus hangokban hiányt szenvedett. A hangprojektorok segítenek áthidalni ezt a szakadékot. Az olyan gyártók, mint a Bose, Pioneer, Polk, Yamaha vezetők a nagy teljesítményű hangprojektorok szegmensében.[forrás?] A hangprojektorok szintén megszüntetik a TV vagy monitor hátuljából sugárzott, a falról visszaverődő hang veszteségét. Hangállványok A hangállványok hasonlók a hangprojektorokhoz de arra tervezték, hogy azon álljon a TV. Mivel a méretük nagyobb, a hangállványoknak jellemzően jobb a basszus hangjuk mint a hangprojektoroknak, kivéve ha az utóbbinak külön mély sugárzója van. Uemura Kenicsi Uemura Kenicsi (Kumamoto, 1974. április 22. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett a 2001-es konföderációs kupa. Kisgyörgy Réka Kisgyörgy Réka, álneve: Szentgyörgyi Mária (Barót, 1967. november 8. –) romániai magyar író, újságíró, Kisgyörgy Zoltán geológus leánya. Életútja Sepsiszentgyörgyön a Matematika–Fizika Líceumban érettségizett (1986). A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon tanári diplomát szerzett. 1990-től a Romániai Magyar Szó kolozsvári munkatársa. Első írásával az Utunkban jelentkezett (1987), itt s a Korunk, Igaz Szó, Echinox hasábjain jelentek meg esszéi, ismertetései. Az Utunkban sorozatosan közölt novellái (1987–88) kiváltották a kritika érdeklődését. „Novelláiban regényrészletek?” – kérdezte Szász János. A szemléletesség nem a cselekmény, hanem egy életérzés alakulásához fest hátteret: egy tűnődő, tétova, titkokat finom ujjakkal bogozó, a világot betéve ismerő, hol keserűen, hol élvezettel fölismerő érzékenység veszi minduntalan számba a lét első és végső kérdéseit." 1992-ben Látó-nívódíjban részesült. Angyalok kenyere című elbeszéléskötete 1993-ban jelent meg, Marosvásárhelyen dedikálta első alkalommal a Látó 1994-es díjkiosztó ünnepségén. 1992-ben az Éneklő Borz című hangos folyóirat egyik alapítója Jakabffy Tamás, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Salat Levente, Visky András társaságában. Számos, magyarok által (is) lakott településen sikerrel szerepeltek. Az 1989-es rendszerváltást követő politikai, egyházi, nemzetiségi, kulturális eseményekről számolt be, riportokat készített jeles emberekkel, Székely Árpáddal (1993); Vincze Gábor történésszel (1996); Ioan Lăcătuşsal, a kolozsvári Nemzeti Múzeum kirendeltjével (1996); Mózes Árpáddal, az Erdélyi Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház püspökével (1998); Bartha Zoltánnal, a kolozsvári Tinivár Könyv- és Lapkiadó vezetőjével (1998); Cserey Zoltán történész-kutatóval, muzeológussal (199); Szőcs István íróval, irodalomkritikussal (1999); Szilágyi Júlia íróval, irodalomkritikussal (1999); Kozma Mária írónővel, kiadóvezetővel (2001). A 2005-ben megszűnt Romániai Magyar Szó után az utódlap Új Magyar Szónál folytatta újságírói tevékenységét. A Reményik Sándor Emlékkönyvben Kisgyörgy Réka által gyűjtött versek jelentek meg (1999, ESZC). A Látó-nívódíjas szerzők A hibátlanság vágya című antológiájában prózaírással szerepelt (2010). Művei Angyalok kenyere. Novellák ; Polis, Kolozsvár, 1993 Húsvéti olvasókönyv ; összeáll., szerk. Kisgyörgy Réka; Kolozsvári Evangélikus Püspökség–Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1998 Reményik Sándor emlékkönyv ; összegyűjt., szöveggond. Kisgyörgy Réka; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1998 Sammy nagy kalandja 2. – Szökés a paradicsomból A Turtle's Tale 2: Sammy menekülés (eredeti cím: Sammy's Great Escape (az Egyesült Királyságban), viszont szó szerint Sammy's adventures 2) egy 2012-es angol nyelvű belga-francia animációs filmfolytatás, a 2010-es animációs film, a Sammy nagy kalandja – A titkos átjáró folytatása. Kaitlyn Maher, Khary Payton és Carlos Alazraqui hangtulajdonságai jellemzik. A róka és a kutya A róka és a kutya (eredeti cím: The Fox and the Hound) 1981-ben bemutatott amerikai rajzfilm, amely Daniel P. Mannix regénye alapján készült, és a 24. Disney-film. A rendezői Richard Rich, Ted Berman és Art Stevens, a producerei Wolfgang Reitherman és Art Stevens, a forgatókönyvírói Ted Berman, Larry Clemmons, Vance Gerry, Steve Hulett, Earl Kress, Burny Mattinson, David Michener és Peter Young, a zeneszerzője Buddy Baker. A mozifilm a Walt Disney Productions gyártásában készült, a Buena Vista Distribution forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve filmdráma, filmvígjáték, kalandfilm és musicalfilm. Amerikában 1981. július 10-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 2007. szeptember 17-én adták ki DVD-n. Az elkészítése 12 millió dollárba került, ami a megjelenés idején az egyik legtöbb pénz volt, amit valaha animációs filmbe fektettek. Ez volt az utolsó "Walt Disney Animated Classics" film, aminek nem volt vége főcíme és ez volt az utolsó, amiben Don Bluth segédkezett. A történet középpontjában egy szokatlan kapcsolat áll egy vadászkutya és egy vörös róka között, akik próbálják megtartani barátságukat ösztöneik ellenére. Cselekmény Miután egy fiatal rókakölyök árvaságra jut, Bölcs Mama, a bagoly, Hosszú, a harkály és Pici, a sárga pinty elintézik, hogy egy özvegyasszony, Tweed örökbe fogadja. Tweed Todnak nevezi a kis rókát, mert egy tipegő csecsemőre emlékezteti. Tweed szomszédja, Amos Slade egy kopókölyköt hoz haza, akinek a Szimat nevet adja. Szimatot vadászkutyája, Vezér felügyeletére bízza, hogy tanítsa meg a „mesterségre”. Tod, a róka és Szimat, a kutya hamar barátok lesznek és ígéretet tesznek, hogy örökké megtartják barátságukat. Slade azonban egyre inkább rossz szemmel nézi, hogy Szimat minduntalan elkóborol és játszadozik, és büntetésből pórázra fogja. Tod meglátogatja, de amíg játszadoznak, véletlenül felébresztik Vezért. Slade és Vezér üldözőbe veszik Todot és addig üldözik, amíg Tweed védelmébe nem veszi. Heves vita után Slade megesküszik, hogy megöli Todot, ha még egyszer meglátja a tanyáján. A vadászszezon kezdetével Slade fogja kutyáit és beveti magát az erdőbe. Időközben Bölcs Mama elmagyarázza Todnak, hogy a barátság idővel megváltozhat, de Tod nem akar hinni neki. Hónapokkal később Tod és Szimat már felnőttek. Egy éjszaka, miután Szimat visszatért a tanyára gazdájával, Tod odalopódzik, hogy találkozzon barátjával. Szimat nem bánja, hogy meglátogatta, de elmagyarázza neki, hogy bár továbbra is barátjának tartja Todot, de ő most már egy vadászkutya és a dolgok megváltoztak. Vezér most is felébred és ugatásával felveri Slade-et, aki üldözőbe veszi Todot. Szimat megtalálja az elbújt Todot, de elengedi, miközben tévútra vezeti Vezért és Slade-et. Vezér követi a rossz nyomot, ami egy szakadékon átívelő vasúti sínpárra vezeti, ahonnan Vezér a mélybe zuhan. Szimat és Slade Todot okolják a balesetért és bosszút esküdnek. Tweed rájön, hogy kedvenc rókája többé nincs biztonságban vele, ezért a közeli vadasparkban keres neki helyet. Bölcs Mama itt bemutatja Todot a Rókica névre hallgató lány rókának. Slade és Szimat behatol a vadasparkba és üldözőbe veszik a rókákat. Az üldözés akkor éri el csúcspontját, amikor Slade és Szimat véletlenül kiprovokálják egy hatalmas fekete medve támadását. Slade megbotlik, elesik és saját csapdájába esik, miközben fegyvere kiesik kezéből. Szimat megpróbálja felvenni a harcot a medvével, de nem sok esélye van. Ekkor lép közbe Tod, aki rátámad a medvére, hogy megvédje Szimatot, a medve üldözőbe veszi, majd mindketten egy vízesésbe zuhannak. Szimat megtalálja Tod sérült testét a vízesés alján kialakult tó partján, éppen akkor, amikor Slade is felbukkan, fegyverrel a kezében. Slade le akarja lőni a rókát, de Szimat nem engedi és saját testével védelmezi Todot. Slade enged, leereszti a fegyverét és végül Szimattal együtt távozik, aki még utoljára cinkosan összemosolyog barátjával. Otthon Tweed viseli gondját a sérült Slade-nek, miközben a kutyák is jól megérdemelt pihenésüket tartják. Szimat elmosolyodik, amikor arra a napra gondol, amikor összebarátkozott Toddal. A falu felett magasodó dombon Rókica csatlakozik Todhoz és még egyszer utoljára lenéznek Tweed és Szimat otthonára. Stazione di Castronno Stazione di Castronno vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Castronno településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Stabio/Porto Ceresio–Milánó-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Albizzate-Solbiate Arno Stazione di Gazzada-Schianno-Morazzone Niğde (tartomány) Niğde tartomány Törökország központi részén, Közép-Anatólia déli részén helyezkedik el. Szomszédos tartományok: Adana, Aksaray, Kayseri, Konya, Mersin, Nevşehir Közigazgatás Hat körzetre (ilcse) oszlik: Altunhisar, Bor, Çamardı, Çiftlik, Niğde, Ulukışla. Etimológia Az ókorban a Hettita Birodalom bukása idején (újhettita királyságok kora) ismert volt Nahitijasz, később Nakita vagy Nahita néven, ez később módosult Nekidâ, Nekide és Nikde alakra, majd ebből lett a mai neve: Niğde. A Niğde sztélé töredékén Varpalavasz és Szaruvanisz királyok nevei olvashatók. Történelem Már a neolitikum időszakában is lakott volt a terület (Kr. e. 8500-8000), Bor körzetében földmunkálatok közepette találtak temetkezési célokat szolgáló halmokat (törökül höyük), illetve Çamardı-Keste közelében tártak fel ónbányakat. Ezt követően kb. Kr. e. 1800-800 között a hettiták uralkodtak ezen a tájon. A római uralom idején Bizánc keleti fővárosa volt, majd a szeldzsuk törökök foglalták el 1166-ban. A korai 13. században Niğde Anatólia legnagyobb városa volt és ehhez köthető a mecsetek építésének nagy korszaka. 1471-ben lett a Török Birodalom része, 1920 óta pedig Törökországé. Földrajz A tartomány északnyugati részébe belenyúlik a Tuz-tó (Sós tó) medencéje. A felszínt enyhe átmenetek jellemzik, de néhol előfordulnak 3000 m-nél is magasabb vulkanikus hegyek. Látnivalók İhlara völgye : Selime és Helvadere falvak között húzódik a Melindiz-patak 50–80 m mélységű, néhol 100–200 m széles medre, amelyet két oldalról majd' függőleges sziklafalak határolnak: itt számoltak össze 4535 (!) barlangot. Ugyanitt a bizánci korból származó keresztény templomok sora található: Sümbüllü Kilise (Jácintos templom), Ağaçaltı Kilise (Fa alatti templom vagy Dániel templom), Pürenli Sekit (Teraszos templom), Yilanli Kilise (Kígyós templom). Litoria mucro A Litoria mucro a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Pápua Új-Guinea endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, mocsarak. Quié Quié település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 302 fő (2015). Quié Alliat, Génat és Tarascon-sur-Ariège községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 5093 Svirelia Az 5093 Svirelia (ideiglenes jelöléssel 1982 TG1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Georgijevna Karacskina fedezte fel 1982. október 14-én. Tegelen vasútállomás Tegelen vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Venlo városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Maastricht–Venlo-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Venlo vasútállomás (északkelet) Reuver vasútállomás (délnyugat) NGC 84 Az NGC 84 egy csillag az Andromeda (Androméda) csillagképben. Felfedezése Guillaume Bigourdan fedezte fel 1884. november 14-én. Korábban PGC 1384 néven azonosították (a Wikisky programban is így szerepel). Forrás NASA/IPAC Extragalactic Database. (Hozzáférés: 2009. április 3.) Celestial Atlas NGC Objects: NGC 84. Celestial Atlas . (Hozzáférés: 2015. május 23.) Ikarus 481 Az Ikarus 481 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár Egyedi Gyáregységének egyik alvázas autóbusztípusa. Története 1997-ben az Ikarus 480-asok gyártását leállították, ennek fő oka, hogy az Ikarus referencia szempontjából nagyon fontosnak tartotta a brit piacot. Ezért kifejlesztették a típus utódját, az Ikarus 481-est. Az új típus, elődjéhez képest mind megjelenésében, mind műszaki tulajdonságait tekintve jelentős újításokban részesült. A homlokfalon található viszonylatjelző, az Ikarus 412-eseken megszokott elrendezést kapta, míg a lámpatestek (szintén a homlokfalon) a lökhárítóba lettek süllyesztve. Ezenfelül sikerült az ablaköv vonalat is lejjebb ereszteni, miközben az üvegfelületek megnövelésével az az utasok komfortszintje is magasabbá vált. A legfontosabb műszaki megoldás a jármű padlószintjének leeresztése volt. Az Ikarus mérnökeinek sikerült, a már az Ikarus 480-ason is használt DAF SB 220-as alváz alapkonstrukcióját úgy módosítaniuk, hogy lehetséges legyen az alacsony belépésű kialakítás megteremtése. Ez mérnöki bravúrnak számított. Az alacsony belépésű (angolul: Low-Entry = LE) kifejezés olyan járműre vonatkozik, amely az első és második ajtóknál lépcső nélküli ún. alacsony padlós (angolul: Low-Floor = LF) kialakítással rendelkezik, azonban a második ajtót követően egy, esetenként két lépcsővel lehet a jármű hátsó felébe jutni. Ez a megoldás megspórolja a két darab portáltengely és a további bonyolult műszaki megoldások költségeit. Ugyan az Ikarus 481-es sikeresnek bizonyult az Egyesült Királyságban és két év alatt 30 példányt rendeltek is belőle, a brit fél 1999 végén jelezte, hogy a piaci pozíció megtartásának további feltétele egy modernebb formatervvel rendelkező, 21. századi autóbusz típus kifejlesztése. Tószeg vasútállomás Tószeg vasútállomás egy Jász-Nagykun-Szolnok megyei vasútállomás, Tószeg településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szolnok–Kecskemét-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Piroska megállóhely Tiszavárkony vasútállomás Megközelítése tömegközlekedéssel Helyközi busz: 533 Távolsági busz: 1464 Női 4 × 100 méteres vegyesúszás az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Az 1992. évi nyári olimpiai játékokon az úszás női 4 × 100 méteres vegyes váltó versenyszámát július 30-án rendezték a Piscines Bernat Picornell-ban. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben A versenyen új világ- és olimpiai rekord született Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Q : döntőbe jutott időeredmény alapján WR : világrekord Előfutamok Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 váltó jutott a döntőbe, ebben a versenyszámban nem rendeztek B-döntőt. Saint-Aventin Saint-Aventin település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 105 fő (2015). Saint-Aventin Benque-Dessous-et-Dessus, Bagnères-de-Luchon, Castillon-de-Larboust, Cazarilh-Laspènes és Trébons-de-Luchon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jarčani Jarčani falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Kőröshöz tartozik. Fekvése Köröstől 10 km-re északra a Glogovnica-patak partján fekszik. Története 1890-ben 38, 1910-ben 142 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 117 lakosa volt. 2008–2009-es téli átigazolások az angol labdarúgásban Ez a lista tartalmazza a 2008–2009-es téli átigazolásokat az angol labdarúgásban. Csak a Premier League és a Championship csapatoknál történt átigazolások vannak feltüntetve. A téli átigazolási időszak 2009. január 1-jén kezdődött, habár néhány átigazolás már ezelőtt a nap előtt megtörtént. Az időszak 2009. február 2-án, 18 órakor (angliai idő szerint 17 órakor) ért véget. A klub nélküli játékosok az átigazolási időszakokon kívül is csatlakozhatnak valamelyik csapathoz. A Premiership-en kívüli klubok kölcsönben bármikor igazolhatnak játékosokat. Ha szükséges, a csapatok bármikor igazolhatnak kapust kölcsönbe. Átigazolások 1 A játékos hivatalosan 2009. január 1-jén csatlakozott új klubjához. Darts A darts angol eredetű játék és sport, melynek során apró nyilakkal dobnak egy kör alakú céltábla különböző pontértékű szektoraira. A játék célja minél nagyobb összegű pontot elérni (maximálisan 180). A játékosok felváltva dobnak körönként 3-3 nyilat. A dobás értékét a nyíl által eltalált szektor száma adja meg. A dartsban legeket, és szetteket kell nyerni. A legtöbb versenyen egy nyert leg automatikusan egy megnyert szettnek számít, a világbajnokságokon viszont három leg után nyer a versenyző egy szettet. Az előre meghatározott számú szettet nyerő játékos nyeri a mérkőzést. Általában pubokban és kocsmákban játsszák a világ minden részén, de a legnagyobb versenyek és szervezetek az Egyesült Királyságban, az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában és a skandináv országokban működnek. A sport legfőbb irányító szervezete a World Darts Federation (WDF), a legprofibb játékosok azonban a Professional Darts Corporation versenyein vesznek részt, így a világbajnokságon is. Bár a játékot már a 19. században is játszották, az angol parlament csak 2001-ben nyilvánította hivatalosan sporttá. A dartsban két szakágat különböztetnek meg, a tábla és a nyilak anyagától függően. Steel dartsnak nevezik azt a játékot, amikor fémhegyű (steel=acél) nyíllal szizál (vagy ritkábban egyéb anyagú) táblára dobnak, soft dartsnak pedig azt, amikor a játékosok automata gépekre játszanak műanyag hegyű nyilakkal. Mivel a nemzetközi versenyeken és a Vb-n is fémhegyű nyilakkal játszanak, a steel darts-ot egyszerűen a darts szóval azonosítják. Története A játék eredete A legenda szerint néhány száz évvel ezelőtt egy átfázott angol íjász elhatározta, hogy kellemesebb módot választ a gyakorlásra a téli hónapokban. Letette íját, levágott a nyílvesszőjéből és elvonult a közeli pub kellemes melegébe és kényelmébe, ahol ügyességét úgy gyakorolta, hogy a lerövidített nyílvesszőket a falra akasztott farönkszeletbe dobta. Mellé állt egy másik íjász, aki megpróbált az előzőnél jobb eredményt elérni és ezzel megszületett a vetélkedés, a játék, a sport. Az első szövetségek és világbajnokság A kezdeti időszakban a sport a brit civilizációval érintett területeken terjedt el. A ma érvényes szabályzatok alapját képező versenyszisztémát első alkalommal – mint annyi más sportnál – Nagy-Britanniában dolgozták ki a 19. század végén és akkor alakultak az első szervezetek és klubok is. 1896-ban született meg mai formája, melyet Brian Gamlin helyezett el 20 számot a táblán. Az első brit nemzeti szövetség 1924-ben jött létre. Mivel előtte sokan szerencsejátéknak tartották, ez a szervezet fogalmazta meg először, hogy a darts egy olcsó, tiszta, ügyességi játék. 1928-tól egészen az ötvenes évekig a legjelentősebb darts-verseny a Londoni Sunday által szponzorált News of World volt. A sport fejlődése a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején jelentősen felgyorsult, izgalmas, népszerű sporttá fejlődött. A szinte robbanásszerű fejlődésben – a sport alapvető tulajdonságából eredő népszerűségen kívül – két tényező játszott fontos szerepet. Az egyik: a technikai fejlődés, a felszerelések gyártói képesek lettek a nyilakat volfrám ötvözetből készíteni, ami elősegítette az eredmények jelentős javulását. A másik, talán az első tényezőnél fontosabb: 1973-ban Oliver A. Croft vezetésével alakult brit nemzeti szövetség, a British Darts Organization (BDO), a televízió nyilvánossága elé vihette a dartsot. 1978-ban ők rendezték meg az első darts-világbajnokságot, melyet a walesi Leighton Rees nyert meg. A BDO megalakulását sorra követték más nemzetek szervezeteinek, szövetségeinek megalakulása az Egyesült Államokban, Svédországban, Ausztriában, Belgiumban és Új-Zélandon. 1976-ban brit kezdeményezésre megalakult a nemzetközi szervezet, a World Darts Federation. Ez a szervezet dolgozta ki és tartja karban a nemzetközi versenyszabályzatot, a ranglista rendszert, szervezi és ellenőrzi a nemzetközi ranglista alapját képező versenyeket, és a sportág népszerűsítését. A WDF 1992. december 14.-én immár 48. tagként soraiba felvette a Magyar Darts Szövetséget. A versenyzők és a versenyek nagy száma egy körültekintő, területekre, szintekre tagozódó versenyrendszert, komoly szervezettséget igényel. A havonta megjelenő hatvannyolc oldalas Darts World magazin Anthony J. Wood szerkesztésével, folyamatos tájékoztatást ad a versenyek állásáról és figyelemmel kíséri a sportág eseményeit szerte a világon. A műholdas sport tv-csatornák kamerái ott vannak a jelentős versenyeken, azok izgalmát eljuttatják a sportcsarnokokból az otthonokba. A számos évente rendezett verseny közül a legjelentősebb a Világ Kupa. Nagy-Britannia területén jelenleg már több mint 6,5 millió játékos versenyez rendszeresen. A WDF-nek ma már 52 tagja van. 1992-ben megalakult a Professional Darts Corporation (PDC), amely ma a legfontosabb nemzetközi versenyeket rendezi. Bár később indult, mint a BDO, a játékosok idővel mégis inkább a PDC versenyeire neveztek. A soft darts megjelenése A darts egyre növekvő népszerűségének újabb hatalmas lökést adott a játék gépesített változata, az úgynevezett soft darts játék. Itt a játék lényege nem változott, viszont a verseny menete leegyszerűsödött, hisz a játék levezetését a gép saját maga végzi el, látványosabbá és szórakoztatóbbá téve ezzel a játékot. Mára a világon számos cég gyárt soft gépet, melynek köszönhetően látványos nagy érdeklődést keltő nemzetközi versenyek kerülnek megrendezésre, melyek a média sport közvetítéseiben előkelő helyen szerepelnek. Ezáltal egyre több ember kap állandó információt a darts játékról és kedvet ahhoz, hogy maga is elkezdjen játszani. Az európai gép gyártók 1996 végén létrehozták az Európai Darts Uniót (EDU), mely csak a soft játékstílust képviseli. Megszervezte az évenkénti tíz fordulós nemzetközi bajnokságot, amelynek fordulói egyes tagországokban kerülnek megszervezésre, így Svájc, Németország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria, Szlovénia, Csehország, Magyarország és Horvátország ad otthont a fordulóknak. A darts játék egyre nagyobb ismeretségének köszönhető, hogy a 2001-ben az angol parlament hivatalosan is sporttá nyilvánította, és ezzel egy időben megtörtént a darts olimpiai szakszövetségek közé történő felvételének kérelme. A játék szabályai Az alábbi szabályok érvényesek általában a darts sportágban, ám a különböző versenyek kiírásaiban ezek változhatnak, illetve egyéb szabályokkal egészülnek ki. A tábla elhelyezése A táblától 237 cm-re kell állnia a dobónak. A tábla középpontjának magassága a talajtól mérve 173 cm (egy hat láb, vagy 183 cm magas ember szemmagassága). Dobás Dobásnál mindkét lábnak a dobóvonal mögött kell lennie. Az eldobott nyilat akkor sem lehet újra eldobni, ha az nem érte a táblát. Az elejtett nyílért a dobóvonalon belülre is be lehet lépni. Számolás Steel játékban csak a táblából a játékos által kivett nyilak pontértéke számít. Soft játéknál 'amit a gép megad' elv érvényesül. /A Magyar Darts Szövetség szabályzata alapján ez alól kivételt képez a kiszálló szektorra dobott utolsó nyíl. Abban az esetben ha az bent áll a táblában, de a gép mégis tévesen számolta./ Játékok '01 játékok (901, 701, 501, 301 ezek ugyanazon elven mennek végig, csapat játékban 1001-gyel szokás kezdeni) Cricket (3*20, 3*19, 3*18, 3*17, 3*16, 3*15, 3*tripla, 3*dupla, 3*bull) Short Cricket (3*20, 3*19, 3*18, 3*17, 3*16, 3*15, 3*bull) Ausztrál Cricket Shanghai Bull Master Darts fogalomtár 9 nyilas: 501 dupla ki játék teljesítése a minimálisan szükséges 9 nyíl eldobásával. Nagyon ritka és szép teljesítmény, versenyeken általában külön díjazzák, különösen a televízió által közvetített versenyeken. 9 nyíl eldobásával többféleképpen is "ki lehet szállni", mindegyikben 6 tripla 20-ast kell dobni, ez alól kivétel például az 50-T20-T19-T20-T19-50-T20-T19-50 vagy a T19-T19-T19-T19-T19-T19-T20-T20-D19 kombináció, az előbb említett már dupla be-dupla ki játékban is alkalmazható. Példa: T20, T20, T20, T20, T20, T20, T20, T19, D12. 501 – T20 (60) = 441, 441 – T20 (60) = 381, 381 – T20 (60) = 321, első kör után 321 321 – T20 (60) = 261, 261 – T20 (60) = 201, 201 – T20 (60) = 141, második kör után 141 141 – T20 (60) = 81, 81 – T19 (57) = 24, 24 – D12 (24) = 0, és megvan a kiszálló. A világ első, televízióban közvetített 9 nyilas kiszállót John Lowe dobta. Az ő módszere: T20, T20, T20, T20, T20, T20, T17, T18, D18 dupla be: '01 játékban dupla be esetén csak akkor kezdődik a pontok levonása, miután a játékos egy dupla szektort dobott. dupla ki: '01 játékban dupla kiszállóról beszélünk, ha a játékot dupla szektor eltalálásával kell befejezni, azaz pontjainkat 0-ra csökkenteni. brék: ha a játékos úgy nyer meg egy leget, hogy annak legelején nem ő kezdte meg a dobást. Neves versenyzők Az első, igazán híres játékosnak az angol John Lowe-t tartották, aki 1979-ben nyert először Vb-t, majd ezt még két másik siker követte. Ő volt az első játékos, aki televízió által közvetített mérkőzésen 9 nyilas kiszállót ért el. Igazán sikeres játékos volt Eric Bristow, aki 1980 és 1986 között 5 alkalommal nyert világbajnokságot. Az első, európán kívüli játékos, aki Vb-t nyert, a kanadai John Part volt, ő 1994-ben győzött először, majd 2003-ban és 2008-ban is az ő kezébe került a trófea. A sportág történelmének legjobb játékosa viszont minden kétséget kizáróan Phil Taylor, aki a BDO és a PDC szövetségeknél elért sikereket összesítve 16 alkalommal tudta megnyerni a darts-világbajnokságot, ami rekord, emellett az összes major tornát is megnyerte legalább egyszer. A legtöbbszörös Vb-győztesek listáján második helyen áll a holland Raymond van Barneveld, aki a BDO-nál négyszer győzött, majd első PDC-s világbajnokságán, 2007-ben is nyerni tudott. A szintén holland Michael van Gerwen 2014-ben nyert először Vb-t, majd 2016-ban tökéletes évet zárt: az összes major tornán győzni tudott, így Taylor után ő lett az első, akinek minden fontos nemzetközi versenyen van tornagyőzelme. Világranglista A WDF, a BDO és a PDC mindegyike egyaránt fenntartja saját ranglistáját. Ezeket a listákat gyakran használják a különböző versenyek ágrajzainak, "kiemeléseinek" meghatározásához. A WDF rangsor az előző 12 hónapos teljesítményen alapul, a BDO minden rangsorpontját nullára állítja vissza, miután a világbajnokságok sorsolásait meghatározták, a PDC Érdemrendje (angolul: Order of Merit) pedig az elmúlt két év alatt nyert pénzdíjon alapul. Mivel jelenleg a PDC versenyein vesznek részt a legjobb játékosok, ezért az ő ranglistájuk számít az első számúnak. A PDC ranglistájának első 10 helyezettje (2017. október 31. szerint) Crunk & B Crunk & B egy speciális zeneműfaj ami a crunk-rap és a R&B keveréke. Az első ilyen szám 2004-ben jelent meg Yeah! címmel Usher, Ludacris és Lil Jon előadásában.Ugyanebben az évben jelent még meg Ciara Goodies című száma, ami szintén crunk & b műfajú szám. Crunk&B előadók Lil Jon Usher One Chance Chris Brown Danity Kane T-Pain Ciara Cherish Lloyd DOGZ Rozsdás motmot A rozsdás motmot (Baryphthengus ruficapillus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a motmotfélék (Momotidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Elterjedése Argentína, Brazília és Paraguay területén honos. Élőhelye Megtalálható szubtrópusi és trópusi nedves alföldi és hegyvidéki erdőkben. Életmódja Tápláléka rovarokból, csigákból, hüllőkből, apró emlősökből és gyümölcsökből áll. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 10.) Rólad álmodtam A Rólad álmondtam (Still Breathing) egy amerikai romantikus vígjáték, melyet 1998-ban mutattak be Brendan Fraser főszereplésével. Történet A texasi Fletcher éjjelente az igaziról álmodik. A kaliforniai Rosalyn abból él, hogy gazdag férfiakat forgat ki a vagyonukból, és szintén éjjelente furcsa álmai vannak. Egymásról álmodnak, anélkül, hogy ismernék a másikat. Útjuk Los Angeles-ben kereszteződik. Fletcher meg van győződve róla, hogy Rosalyn élete szerelme, a nő azonban csak egy újabb gazdag, lépre csalható lehetőséget lát benne. Legalábbis az elején. Szitaelmélet A szitaelmélet vagy szitamódszer a számelmélet területén alkalmazott olyan általános technikák összessége, melyek célja megszámolni – vagy realisztikusabban: megbecsülni – egész számok „szűrt halmazainak” elemszámát. A szűrt halmazokra a legelső példát a valamely X számnál kisebb prímszámok halmaza adja. Ehhez kapcsolódóan a legelső sziták közé Eratoszthenész szitája, vagy az általánosabb Legendre-szita tartozik. A prímszámok ellen ilyen módszerekkel történő közvetlen támadások igen korán leküzdhetetlen akadályokba ütköznek, melyet a hibatagok felgyűlése jelent. A huszadik századi számelméleti kutatások jelentős része éppen az ilyen naiv szitálással történő frontális támadások nehézségeinek megkerülését szolgálta. Az egyik sikeres megközelítésnek az bizonyult, hogy egy specifikus szűrt halmazt (például a prímszámok halmazát) megpróbálunk megközelíteni egy másik, egyszerűbb halmazzal (például a majdnem prím számokkal), ami általában nagyobb az eredeti halmaznál, de könnyebben megadja magát az analízisnek. A kifinomultabb sziták ráadásul nem közvetlenül halmazokkal működnek, ehelyett jól megválasztott súlyfüggvények szerint számlálják meg ezeket a halmazokat (egyes elemek nagyobb súlyt kapnak mint mások). Továbbá, egyes modern alkalmazási területeken a szitákat nem arra használják, hogy egy szűrt halmaz méretét megbecsüljék, hanem hogy olyan függvényt állítsanak elő, ami többnyire nagy a halmaz elemein és többnyire kicsi azon kívül, miközben könnyebben analizálható, mint a halmaz karakterisztikus függvénye. A szitálás fajtái A modern sziták közé tartozik a Brun-szita, a Selberg-szita, a Turán-szita, a nagy szita és a nagyobb szita. A szitaelmélet eredeti célkitűzései közé tartozott az olyan számelméleti sejtések igazolása, mint az ikerprímsejtés. Noha a szitaelmélet eredeti, nagyívű céljainak többségét még nem sikerült elérni, néhány fontos részeredmény megszületett, jellemzően más számelméleti eszközökkel kombinált munka eredményeképpen. A fontosabbak: Brun-tétel , ami kimondja, hogy az ikerprímek reciprokainak összege konvergál (míg maguknak a prímszámoknak a reciprokösszege divergál); Chen-tétel , ami szerint végtelen sok olyan p prím létezik, melyre p + 2 prím vagy félprím (két prímszám szorzata); Chen Jingrun egy szorosan idetartozó másik tétele szerint minden elegendően nagy páros szám felírható egy prímszám és egy prímszám vagy félprím összegeként. Ez a két tétel felfogható az ikerprímsejtés és a Goldbach-sejtés esetében a céltábla közepéhez közel járó lövésekként. A szitaelmélet alaplemmája (fundamental lemma of sieve theory), ami (nagyon nagy vonalakban) azt mondja ki, hogy számok egy N halmazának szűrésekor pontosan megbecsülhető a szitában maradt elemek száma iteráció után, feltéve ha elegendően kicsi (itt tipikusan törtek szerepelnek, pl. 1/10). A lemma általában túl gyenge a prímek kiszűréséhez (ami általában kb. iterációt igényel), de elegendő lehet a majdnem prímekkel kapcsolatos eredmények eléréséhez. A Friedlander–Iwaniec-tétel , ami kimondja, hogy végtelen sok alakban felírható prímszám létezik. A Zhang-tétel ( Zhang 2014 ) szerint végtelen sok adott véges távolságra lévő prímszámpáros létezik. A Maynard–Tao-tétel ( Maynard 2015 ) Zhang tételét általánosítja prímszámok tetszőlegesen hosszú sorozataira . Szitaelméleti technikák A szitaelméletben használt technikák nagyon hatékonyak tudnak lenni, de jelenleg úgy tűnik, hogy hasznosságukat csökkenti az úgynevezett paritási probléma vagy paritási korlát: a Selberg által adott megfogalmazás szerint a szitamódszerek nem alkalmasak olyan számok előállítására, amelyeknek adott számú prímosztója van, vagy akárcsak olyan számokéra, ahol a prímosztók számának paritása előre meghatározott. A paritási korlát jelensége még nem kellően tisztázott. A számelmélet más módszereivel összehasonlítva a szitaelmélet viszonylag „elemi”, abban az értelemben, hogy művelése nem feltétlenül követeli meg az algebrai számelmélet vagy az analitikus számelmélet kifinomult fogalmainak ismeretét. Mindazonáltal a fejlettebb sziták működése nagyon bonyolult és kényes folyamat (különösen a számelmélet többi mély technikájával együtt alkalmazva őket), és a számelmélet ennek az egyetlen szakterületének egész könyveket szenteltek; a műfaj egyik klasszikusa a (Halberstam & Richert 1974), egy újabb szakkönyv például az (Iwaniec & Friedlander 2010). A szócikkben említett szitamódszerek nem állnak szoros kapcsolatban az egészek prímfelbontásánál használt szitamódszerekkel, amilyen a kvadratikus szita és az általános számtest-szita (GNFS). Azok a faktorizációs módszerek Eratoszthenész szitájának elvét annak meghatározására használják, hogy számok egy halmazának melyik elemeit lehetséges kis prímszámok szorzatára felbontani. Mozart: 31. szimfónia A No. 31-es D-dúr, „Párizsi” szimfónia (K. 297 (300a)) Wolfgang Amadeus Mozart egyik leghíresebb szimfóniája. Keletkezéstörténete „Mikor Mozart anyjával Párizsba érkezett, még mindig Piccinni volt a nap hőse, Roland című operájával” – írja Hermann Abert. 1778 tavaszán ily módon kevés reménye lehetett a huszonkét esztendős zeneszerzőnek – aki csodagyermek korából is kinőtt már – hogy felhívja magára a szenzációra örökké éhes francia közvélemény figyelmét. Apja ugyan megpróbálta bölcs tanácsokkal ellátni a távolból: többek között a lelkére kötötte a társaságbeli kapcsolatok ápolását, az arisztokrácia befolyásos tagjainál való kötelességtudó tisztelgő látogatásokat is, de Mozart leveleiből kiderül, hogy ezek csupán pénzébe kerültek, javára nemigen szolgáltak. Sokkal nagyobb örömét lelte a Johann Christian Bachhal való viszontlátásban: a londoni kirándulás óta most először találkozott újra régi kedves barátjával és tanítómesterével, aki azért ment át az angol fővárosból Párizsba, hogy egy francia operát komponáljon. Mozart kompozíciói iránt Párizsban lanyha volt az érdeklődés. Színpadi próbálkozásainak egyetlen eredménye a Les petit riens című balettzene, amelyet Noverre megbízásából ír, ezenkívül egy sorozat hegedű-zongoraszonáta és az anyja halála idején készült, megrázó a-moll zongoraszonáta kerül ki alkotói műhelyéből. Sikerélményt alig vitt magával, mikor elhagyta a francia fővárost. Azaz egyetlenegyet mégis: az úgynevezett „párizsi szimfónia” sikerének emlékét. A D-dúr szimfóniát a Concerts spirituels megbízásából írta 1778 júniusában. A Concerts Spiriutels zenekara a korabeli Európa egyik legjobbja volt, amelyet királyi privilégium támogatott abbeli tevékenységében, hogy a vallási ünnepnapokon, amikor a színházak zárva voltak, a Tuileriák svájci termében hangversenyeket rendezzen. Létszáma jelentősen meghaladta a Salzburgban megszokott zenekarokét. Mozart itt találkozott először a később számára oly fontossá váló klarinétokkal, s bár a szimfónia hangszerelésében alkalmazza őket, óvatosan bánik velük: szerepük nem több szólamkettőzésnél, azt is mély regiszterben teszik, hogy ne ugorjanak ki a hangzó háttérből. A megbízásnak Mozart haladéktalanul eleget tett, és az elkészült háromtételes szimfóniát június 12-én eljátszotta Sickingen gróf és régi mannheimi barátja, Raaff tenorista előtt. A szűk körű „bemutatóról” így számolt be apjának írt levelében: „Mindkettőjüknek módfelett tetszett. Én magam is nagyon meg vagyok vele elégedve. Hogy sikere lesz-e, nem tudom – őszintén szólva nem nagyon érdekel; végül kiknek nem tetszik majd? Azért a néhány tehetséges franciáért, aki ott lesz, jótállok, nekik tetszeni fog; ami az ostobákat illeti – nem érzem nagy szerencsétlenségnek, ha ezeknek nem tetszik. De van reményem, hogy ezek a szamarak is találnak benne kedvükre valót; egyébként sem mulasztottam el a premier coup d’archet alkalmazását, és ez máris elegendő. Hogy ezek az ökrök ezt milyen fontosnak tartják! Mi az ördög! én nem veszem észre a különbséget – jó, mondjuk, hogy egyszerre kezdenek játszani – éppúgy, mint másutt. Kész röhej.” A vonóknak egyöntetű vezetése Jean-Baptiste Lully híres „24 Violons du Roi” nevű együttesének nagy port felvert vívmánya volt, ami Mozart korában már valóban magától értődött minden jól diszciplinált együttesnél. A D-dúr szimfóniával azonban a nyilvános bemutatón is komoly sikert, egyetlen párizsi sikerét aratta Mozart. Erről is részletes tudósítást küldött apjának, beszámolva a próbák vigasztalan siralmasságáról, ami arra az elhatározásra indította, hogy el se menjen a bemutatóra. Végül mégis rászánta magát, azzal, hogy végső soron kiragadja majd a hegedűt a koncertmester kezéből és maga veszi át az együttes vezetését. Erre azonban nem került sor. „Úrnapján adták elő, nagy sikerrel; ahogy hallom, a Courrier de l'Europe-ban is történt említés róla. Kivételes módon tetszett tehát.” Ezekkel a szavakkal kezdi Mozart 1778. július 3-ai, apjához írott levelét, melyben hosszasan és meglepő részletességgel számol be legújabb művének párizsi sikeréről. A lassú tétel helyett a párizsi hangversenyrendező másikat kért Mozarttól. „Az Andante nem volt olyan szerencsés, hogy a megelégedését elnyerhette volna – azt mondja, túl sok benne a moduláció – és túl hosszú – de mindez onnan ered, hogy a hallgatók elfelejtettek olyan hangosan és tartósan tapsolni, mint azt az első és utolsó tételnél tették. – Pedig az Andante nekem, valamennyi hozzáértőnek és a legtöbb hallgatónak is nagyon tetszett… teljesen természetes és rövid. De hogy őt (s mint mondja többeket) kielégítsem, írtam egy másikat – a maga nemében mindkettő jó – mindkettő más karakterű. – De az utóbbi még jobban tetszik nekem – alkalomadtán majd elküldöm Magának ezt a szimfóniát…” – írja apjának 1778. július 9-én kelt levelében. A 22 éves zeneszerző még két hónapig maradt Párizsban, de ezalatt egyetlen művet sem írt, egyetlen újabb bemutatója sem volt. Zenéje A mű háromtételes; francia volta ellenére éppen a menüett hiányzik belőle: Allegro assai Andantino Allegro „…Raaff mellettem állt, és mindjárt az első Allegro közepén volt egy rész, amelyről előre tudtam, hogy tetszeni fog majd; a hallgatók el voltak ragadtatva és óriási taps volt. – De mivel én tudtam, mikor írtam, hogy ez milyen hatást kelt majd, az egészet megismételtettem, da capo-t csináltunk. Az Andante is tetszett, de különösen az utolsó Allegro. Miután hallottam, hogy itt a záró Allegrók, akárcsak az elsők, valamennyi hangszeren, többnyire unisono kezdődnek, így hát én a kezdetnél csak két hegedűt, piano alkalmaztam, mindössze nyolc ütemen át – majd rögtön egy forte következett, közben a hallgatók (ahogyan ezt vártam) a piano-nál felszisszentek – és rögtön jött a forte. Ahogy a forté-t meghallották, nyomban tapsolni kezdtek. A szimfónia után örömömben nyomban a Palais Royalba mentem, ettem egy jó fagylaltot, elimádkoztam a rózsafüzért, amint azt megfogadtam, és hazamentem, mint ahogy egyébként is otthon vagyok a legszívesebben” Mozart hallatlan tudatossággal alkalmazta a francia zenére vonatkozó ismereteit, és racionálisan számította ki, miként képes a zenéjével hatni a közönségre. A francia zenekarok büszkesége volt a számukra írt szimfóniák kezdő- és zárótételeinek jellegzetessége, a tételt indító tökéletesen együtt kivitelezett premier coup d’archet, azaz a teljes zenekar unisono indulása, melynek során minden vonós egyszerre kezd. Láttuk, hogy Mozart a zárótételben ezzel a hagyománnyal megy szembe, amit azért tehet meg, mert a nyitótételt éppen a hagyomány szellemében indítja. Érdekesség A levelekből nem derül ki, hogy a bemutató napján még mi hangzott el a mű mellett. Neal Zaslaw a Mozart szimfóniái: Kontextus, Előadási gyakorlat, Befogadás című könyvében ismerteti kutatásait, és a következő lehetséges műsort állította össze (a sorrend lényegtelen): Párizsi szimfónia – premier Egy olasz ária (Mme. Saint-Huberti énekelt) Fagottverseny (Destouches tolmácsolásában) Gossec egy kétszólamú motettája (Chéron és Le Gros énekeltek) Csellószonáta (Jannson előadásában) Hegedűverseny (Mlle. Deschamps közreműködésével) Non so d’onde viene , Johann Christian Bach áriája (Raaff énekelt) Christoph Willibald Gluck egy olasz áriája (Mme. Saint-Huberti előadásában) Suzanne (oratórium), Bambini szerzeménye – premier 1976–1977-es magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1976-77-es első osztályú magyar labdarúgó-bajnokságban 18 csapat küzdött a bajnoki címért. A Vasas nyerte a bajnokságot Várady Béla ezüstcipős gólképességével (36 gól), az Újpesti Dózsa és a Ferencváros előtt. A Salgótarjáni BTC és a Dorog búcsúzott, a Pécsi Munkás és a Székesfehérvári MÁV Előre SE érkezett az első osztályba. Czirják Sándor Czirják Sándor (1945. április 22. –) magyar közgazdász. Diplomáját a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerezte 1970-ben. Utána 1989-ig az Országos Tervhivatalnál dolgozott. 1990–1996 között a Magyar Nemzeti Bank alelnöke, 1997–2000 között az OTP Értékpapír Rt. vezérigazgató-helyettese. 2002 óta a Magyar Fejlesztési Bank Rt. vezérigazgatója. NGC 94-2 Az NGC 94-2 egy lentikuláris galaxis az Andromeda (Androméda) csillagképben. Közvetlenül mellette fekszik az NGC 94-1 lentikuláris galaxis. Felfedezése Az NGC 94-2 galaxist Guillaume Bigourdan fedezte fel 1884. november 14-én. Tudományos adatok A galaxis 5877 km/sec sebességgel távolodik tőlünk. Feketefarkú csörgőkígyó A feketefarkú csörgőkígyó (Crotalus molossus) a gödörkésarcú viperákhoz tartozó mérgeskígyó, amely Mexikó középső és északi felén, valamint az USA délnyugati részén honos. Megjelenése A feketefarkú csörgőkígyók általában 76–107 cm hosszúak, de ritkán elérhetik a 125–129 cm-es méretet is. A nőstények valamivel nagyobbak a hímeknél. Kiszélesedő fejétől nyaka jól elkülönül. Színe sárgás-olívazöldtől egészen a vörösbarnáig és feketésig terjedhet, hátán egész testhosszán sötét és világos pikkelyekből álló mintázatot visel. A faj megkülönböztető jellegzetessége - amelyről nevét is kapta -, hogy farka vége minden színváltozat esetében teljesen fekete. A fején a szeme és orra vége között, valamint a szeme sarkából ferdén lefelé sötét, maszkszerű mintázat figyelhető meg. A többi csörgőkígyóhoz hasonlóan farka végén szaruból álló csörgő található, amely minden vedlés után újabb szegmenssel gyarapodik. A kígyó évente akár több alkalommal is levetheti bőrét és a viszonylag törékeny csörgőről is letörhetnek darabok, ezért a csörgő hosszából nem lehet megbízhatóan megbecsülni az állat életkorát. Elterjedése Oaxaca államtól északra egész Mexikóban megtalálható, beleértve a Kaliforniai-öbölben a San Estéban- és Tiburón-szigeteket. Ezenkívül megtalálható az Egyesült Államokban Arizonában, Új-Mexikóban és Texas nyugati és középső részén. Elterjedésének felső határa kb. 3700 m a tengerszint fölött. Mexikóban viszonylag gyakori, populációi stabilak vagy csak enyhén csökkenőek. Életmódja Kisemlősökkel, madarakkal, kisebb hüllőkkel táplálkozik. Viselkedése az évszaktól függ: tavasszal és ősszel nappali életmódot él, míg nyáron a hőség elkerülése céljából inkább éjszaka aktív. Télen elhagyott föld alatti üregekbe húzódik és sokszor más kígyófajokkal együtt hibernálódik. Megfigyelték, hogy hideg esők után az utak aszfaltján napozik. Elsősorban a talajon mozog, ahol homokos vagy iszapos aljzat esetén oldalazó technikával halad előre, bár kiválóan mászik fára és jól úszik. Füves síkságokon, félsivatagokban, sziklás területeken, trópusi lombhullató erdőkben, bozótosokban, hegyi erdőkben egyaránt előfordul. A csörgőkígyók közül az egyik legkevésbé agresszív faj és csak akkor csörög és támad, ha sarokba szorítják vagy meglepik. Ha teheti inkább elmenekül. Mérge hemotoxikus, a marás helye megduzzad, véraláfutás keletkezik és a véralvadás gátlódik. Emberekre többnyire nem halálos, csak kivételes esetekben, gyerekek vagy öregek megmarása után jelenthet komoly veszélyt. A kígyó óvatos természete miatt harapása ritka. Tavasszal van a párzási időszaka, ilyenkor a hímek a nőstények által maguk után hagyott feromonnyomot követik. A párzás órákig is eltarthat és néhány napon belül többször is ismétlődik; utána a hím pár napig a nőstény közelében marad, hogy elűzze a többi hímet. Elevenszülők, a nőstény a nyár folyamán ad életet 4-6 (ritkán 10-12) utódjának, amelyek egy-két nap után már önállóak. A nőstények feltehetően minden évben párzanak. Élettartamuk 15-20 év. Bordils Bordils település Spanyolországban, Girona tartományban. Bordils Cervià de Ter, Sant Joan de Mollet, Sant Martí Vell, Juià, Celrà és Medinyà községekkel határos. Lakosainak száma 1693 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kandomblé A kandomblé (port., sp.: candomblé; port. kiejtés: k�̃dõmˈbl� ) egy szinkretista, elősorban afrobrazíliai kultusz, amely Dél-Amerikában, de azon belül is főleg Brazíliában van elterjedve. Ötvözi az afrikai animizmust, a latin-amerikai spiritualizmust és a kereszténység bizonyos elemeit. Egyetlen lényeges mozzanatban sem különbözik az afrikai jorubák vallásától. A kultuszt a brazíliai Bahiában és környékének candomblének, Rióban és São Pauloban macumbának nevezték el. Lényegében tekintve ugyanazokról a szertartásokról, hiedelmekről van szó. Becslések szerint Brazíliában legalább 35 millió ember tartja a kapcsolatot a kandomblé varázslókkal , a tényleges hívők száma mintegy 170 ezer. A kandomblé papjai ismerik a fekete és fehér mágiát, tudnak gyógyítani, démonokat űzni, képesek az ősök szellemeivel és az istenekkel kapcsolatba kerülni. Az összejöveteleket ének és afrikai ritmusokra épülő tánc vezeti be. Ez addig folytatódik, míg meg nem jelenik valamelyik szellem, vagy isten (orisa), és "egyesül" a révületbe került varázslóval vagy médiummal. A megszállott táncos ekkor mozdulatlanná dermed, és elváltozott hangon beszélni kezd. Tulajdonképpen az orisa beszél általa: elmondja, milyen áldozatokat kíván, meghallgatja kinek milyen panasza van, milyen segítséget kérnek tőle, majd tanácsokat osztogat. A kandomblé istenei (Sangó, Osala, Ogun) mind nyugat-afrikai eredetűek. Valamikor természeti erőket személyesítettek meg, Brazíliában azonban a katolicizmus hatására a katolikus szentekkel és a Szűzanyával azonosultak; de csak névlegesen, mert továbbra is a törzsi istenek tulajdonságaival rendelkeznek. A kultusz azonban az istenségek helyett az ősök szellemeitől való megszállottságot emeli ki. Kerékpározás a 2007. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2007. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az országúti kerékpározás versenyszámait Belgrádban rendezték. A férfiak 3 számban versenyeztek. Skælskør Bymuseum A Skælskør Bymuseum Skælskør dán város helyi múzeuma, a város központjában, a régi főutca, az Algade 2. számú házban. Leírása A múzeum faszerkezetes reneszánsz stílusú épülete az 1500-as években már fennállott. Első ismert tulajdonosa 1580-ban Peder Reedtz német származású dán főnemes volt. A város legeredetibb faszerkezetes épületének tartják. Eredetileg egy kereskedő nagyobb házkomplexumának a része volt. Kora és az idők során változó tulajdonosai, használati módjai ellenére számos érdekes, eredeti részlete maradt fenn, például az ablakok felett kerub-fejek láthatók. Az épületet 1986-ban vásárolta meg egy műemlékvédelmi alap és gondos restauráción esett át. Ezután került ide a városi múzeum, ami a város lakóinak, lakásainak, foglalkozásainak az emlékeit gyűjti a középkortól a 20. századig. Aranykincs-lelet 2015 nyarán ebben a múzeumban állították ki néhány órára, több ezer látogató számára, a közeli Boeslunde faluban feltárt lelőhelyen frissen talált mintegy 2000 darab, egyenként 3 cm hosszú aranyspirált. A 2-300 gramm összsúlyú, az i. e. 9. századra datálható bronzkori leletet ezután biztonsági okok miatt továbbszállították a koppenhágai Dán Nemzeti Múzeumba. La Longueville La Longueville település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 2136 fő (2015). La Longueville Taisnières-sur-Hon, Vieux-Mesnil, Audignies, Bavay, Feignies, Gognies-Chaussée, Hargnies, Locquignol és Quévy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Brassó vármegye Brassó vármegye (románul: Comitatul Brașov, németül: Komitat Kronstadt) közigazgatási egység az egykori Magyar Királyság erdélyi részében. Magyarország második legkisebb vármegyéje, az erdélyi szászok kulturális központja volt. Földrajz Az egykori Brassó vármegye teljes területe hegység és hegyközi medence, folyóvölgy. A vármegye területének nagy részén a Persányi-hegység és a Bodzai-havasok egy része volt található. Jelentős déli hegykerete egyben határhegy is volt Románia felé. Ezek nyugatról keletre haladva: a Bucsecs egy része, a Keresztényhavas, a Nagykőhavas, a Lóhavas és a Csukás. Legfontosabb folyója az Olt. Főbb folyóvizei még a Tatrang és a Barca patakai. A vármegyét északról Nagy-Küküllő vármegye, északkeletről Háromszék vármegye, délről Románia, nyugatról pedig Nagy-Küküllő és Fogaras vármegyék határolták. Története Brassó régiót a 12. században alapították a betelepülő németek. 1876-ban vált a régió vármegyévé, amikor Erdély közigazgatása jelentősen megváltozott. 1918 óta Brassó vármegye területe Romániához tartozik. Lakosság A lakosság száma 1880-ban 83 929 volt. Közülük 23 948 magyar (28,53%), 26 579 német (31,67%), 29 250 román (34,85%) anyanyelvű volt. 1910-ben a vármegye összlakossága 101199 személy volt, ebből 33 886 (35,5%) román, 31 191 (32,6%) magyar, 29 415 (30,8%) német. Közigazgatás Járások A vármegye községei fennállása alatt mindvégig az alábbi három járáshoz voltak beosztva: Alvidéki járás, székhelye Földvár Felvidéki járás, székhelye 1894-ig Feketehalom , azután Brassó Hétfalusi járás, székhelye Hosszúfalu Város A vármegyéhez egyetlen város tartozott, a megyeszékhely Brassó, melynek rangja rendezett tanácsú város volt, emellett törvényesen használta a történelmi szabad királyi városi címet is. Hivatkozások Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 70. o. ISBN 9632154193 Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 14. o. ISBN 9632151046 Forrás A Wikimédia Commons tartalmaz Brassó vármegye témájú kategóriát. Bokor József (szerk.). Brassó, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X La Louptière-Thénard La Louptière-Thénard település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 291 fő (2015). La Louptière-Thénard Traînel, Fontaine-Fourches és Perceneige községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Holland tartományok zászlóinak képtára Ez a galéria Hollandia 12 tartományának zászlóit mutatja be. André Kuipers André Kuipers dr. (hollandul: �ndre� kœ�p�rs) (Amszterdam, 1958. október 5. –) holland orvos, űrhajós. Életpálya 1987-ben az Amsterdami Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Az Európai Űrügynökség (ESA) orvoskutató munkatársa. 2004-től az orvostudomány professzora. 1998. október 5-től részesült űrhajóskiképzésben. A második holland állampolgár, a harmadik holland születésű és az ötödik holland nyelvű űrhajós. Kiképzésben részesült a Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban. Két űrszolgálata alatt összesen 203 napot, 15 órát és 51 percet töltött a világűrben. Űrrepülések Szojuz TMA–4 űrhajón fedélzeti mérnökként indult az ISS fedélzetére. Első űrszolgálata alatt összesen 10 napot, 20 órát és 53 percet töltött a világűrben. 21 előírt kutatási, kísérleti programot végzett: élettan, biológia, mikrobiológia, orvostudomány, technológia, fizika és a Föld megfigyelés. Szojuz TMA–3 mentőegység fedélzetén tért vissza bázisára. Szojuz TMA–03M űrhajón fedélzeti mérnökként indult az ISS fedélzetére. Az első holland űrhajós, aki másodszor is teljesített szolgálatot a világűrben. Második űrszolgálata alatt összesen 192 napot, 18 órát és 58 percet töltött a világűrben. Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. Tartalék személyzet Szojuz TMA–3 fedélzeti mérnök Szojuz TMA–15 fedélzeti mérnök Szojuz TMA–02M fedélzeti mérnök Nepál városai Nepál városainak listája népesség szerint Filipovci (Kratovo) Filipovci (macedónul: Филиповци) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kratovo községben. Népesség 2002-ben 112 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Scott Arfield Scott Arfield (Livingston, Skócia, 1988. november 1. –) Skóciában született kanadai válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Rangers FC-ben játszik középpályásként. Pályafutása Falkirk Arfield a Falkirk ifiakadémiáján nevelkedett és 2007-ben kapta meg első profi szerződését a csapattól. 2007. augusztus 4-én, a szezon első meccsén debütált az első csapatban, a Gretna ellen. Első gólját egy Inverness Caledonian Thistle elleni találkozón szerezte,. majd a St. Mirren ellen kétszer is eredményes volt. 2007 decemberében őt választották a hónap legjobb fiatal játékosának a skót Premier League-ben. 2008 februárjában új, ötéves szerződést kötött a Falkirkkel. A 2008/09-es szezonban ismét elnyerte egyszer a hónap legjobb fiataljának járó díjat és annak a csapatnak is tagja volt, mely a Skót Kupában ezüstérmes lett, elveszítve a Rangers elleni döntőt. A következő idényre megkapta a 10-es számú mezt a klubtól. 2009 augusztusában a Hamilton Academical 100 ezer fontos ajánlatot tett érte, melyet csapata elutasított. A Falkirk később úgy kommentálta az esetet, hogy szerintük a Hamilton egy nullát lefelejtett az ajánlatról. Arfield nemzetközi porondon is bemutatkozhatott az FC Vaduz elleni Európa-liga mérkőzésen. Csapata végül kiesett az első osztályból, így valószínűvé vált, hogy elhagyja a klubot. 2010. május 17-én nyilvánosságra került, hogy Arfield tárgyalásokat folytat a Huddersfield Townnal és orvosi vizsgálatokon vesz részt az angol csapatnál, valamint az is, hogy a Hamilton Academical, a Hibernian, a Hearts és a Southampton is ajánlatot tett érte, de ezeket a Falkirk elutasította. Huddersfield Town 2010. május 21-én több olyan híresztelés is felmerült, melyek szerint Huddersfield Town leigazolta Arfieldet. A források azt is tudni vélték, hogy az angolok 400 ezer fontot fizettek érte, de ez az összeg a jövőben 600 ezerig is emelkedhet a játékos szerződésébe foglalt záradékok értelmében. Az átigazolás három nappal később vált hivatalossá. Augusztus 7-én, egy Notts County ellen 3-0-ra megnyert találkozón mutatkozott be, szeptember 11-én pedig első gólját is megszerezte, a Leyton Orient ellen. Egy héttel később hazai pályán, a Yeovil Town ellen is eredményes volt. Arfield a 2011/12-es idényben is alapembere volt a Huddersfieldnek. Teljesítményével ő is hozzájárult ahhoz, hogy csapata bejutott a feljutásért vívott rájátszásba, melyet meg is nyert, a döntőben büntetőpárbajban verve a Sheffield Unitedet. A következő szezonban, a másodosztályban már kevesebb lehetőséget kapott és az idény végén csapata ingyen elengedte, Tom Clarke-kal és Alan Lee-vel együtt. Burnley Miután távozott a Huddersfield Towntól, a Burnley próbajátékra hívta Arfieldet. Jól teljesített, 2013. július 15-én, egy Cork City elleni barátságos meccsen gólt is szerzett. Négy nappal később kétéves szerződést kapott a másodosztályú klubtól. Arfield saját kérésére a 37-es számú mezt kapta a csapattól, mellyel a Falkirk egykori ifije, Craig Gowans előtt tiszteleg, aki 2005-ben tragikus körülmények között elhunyt egy edzés közbeni baleset során. Első gólját 2013. augusztus 6-án, egy York City elleni Ligakupa-meccsen szerezte. 45 bajnokin 8 góllal járult hozzá csapata második helyéhez, mellyel automatikusan feljutott a Premier League-be. 2014 júliusában egy új, hároméves szerződést kötött a csapattal. A következő szezonban rögtön az első Premier League-meccsén eredményes volt, a Chelsea ellen. Válogatott pályafutása Arfield Skóciában született és korábban pályára lépett a skót U19-es, az U21-es és a B válogatottban is. Édesapja Kanadában, Torontóban született, így a kanadai válogatottban is szerepelhet. 2016 februárjában több olyan hír is megjelent, miszerint Arfield kész kérelmezni országváltását a FIFA-nál, amit végül meg is tett. 2016. március 25-én, egy Mexikó elleni vb-selejtezőn mutatkozott be a kanadai válogatottban. Sikerei Falkirk A Skót Kupa ezüstérmese: 2009 Huddersfield Town A Football League One rájátszásának győztese: 2011/12 Burnley A Football League Championship második helyezettje: 2013/14 A Football League Championship bajnoka: 2015/16 Jasenovac Zagorski Jasenovas Zagorski falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Krapinske Toplicéhez tartozik. Fekvése Zágrábtól 35 km-re északnyugatra, községközpontjától 2 km-re délnyugatra a horvát Zagorje északnyugati részén fekszik. Története A településnek 1857-ben 46, 1910-ben 302 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Pregradai járásához tartozott. A településnek 2001-ben 94 lakosa volt. Bezedek Bezedek (németül Berseneck) község Baranya megyében, a Mohácsi járásban. Egyutcás település a megye délkeleti részén, Villánytól keletre, Lippó keleti szomszédságában. Története Az Árpád-korban már fennálló falu nevét az oklevelek 1296-ban említették először, Bezedegh néven, később: 1311-ben Buzuldek, 1429-ben Bezeldegh, 1542-ben Bezedeghként írták. 1296-ban baranyai várjobbágyoknak, Iváni Jovanka fiainak Jánosnak, Jakabnak és Demeternek birtoka volt, akik elhatárolták Fülöpföldétől. 1330-ban Károly Róbert király Bezeldeget Bulcsó birtokkal együtt János fia Mihály királyi apródnak és Zolga fia Jánosnak adta, s megjárták Bezedeg és Ormánd közti határát is. Fényes Elek 1851-ben írta a településről: "Bezedek német-rácz falu, Baranya megyében, 340 kath., 185 óhitű, 6 zsidó lak. A dárdai uradalomhoz tartozó. Utolsó posta Baranyavár." 1910-ben 650 lakosa volt, melyből 28 fő magyar, 479 fő német, 139 fő szerb és 4 fő egyéb nemzetiségű volt. A lakosok közül 154 fő tudott magyarul. 2001-ben lakosságának 8,1%-a német nemzetiségű volt. A falu a XX. század első felében Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94,8%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 0,9% horvátnak, 29,3% németnek, 1,3% szerbnek mondta magát (5,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73,7%, református 4,2%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 6,9% (12,1% nem nyilatkozott). Testvértelepülései Székelyfancsal , Románia Asztély , Ukrajna Nevezetességei Szent István emlékpark (Szent Vendel) Római katolikus templom Szentháromság szobor Székelykapu Kopjafa Az I. és II. világháborúban elesettek emlékszobra Szent Vendel szobor Montdardier Montdardier település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 206 fő (2015). Montdardier Molières-Cavaillac, Arre, Blandas, Pommiers, Rogues, Saint-Laurent-le-Minier és Gorniès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Katonazene (film) A Katonazene az Osztrák–Magyar Monarchia idején játszódó 1961-es magyar filmdráma. A látványos jelenetekben bővelkedő filmet Bródy Sándor Kaál Samu című novellája alapján készítette Marton Endre. A film az eredeti művel ellentétben falusi helyett városi környezetben játszódik és a cselekmény lényegesen szövevényesebb. A film egy képzeletbeli városban játszódik, a forgatás helyszínéül Székesfehérvár szolgált. Cselekmény A 19. század vége a fejlődés és a boldog békeévek, de egyben az elszegényedő, hozományvadász dzsentrik, a nyalka, bokacsattogtató huszárfőhadnagyok korszaka is Magyarországon. Egy magyarországi város helyőrségébe néhány hónapra új huszárezred vonul be. A katonazenekarral bevonuló délceg huszárezred látványára mindenki az utcára csődül. Az ezred egyik tisztje báró Ferdinándy Tamás főhadnagy, tisztiszolgája az egyszerű, becsületes, de szinte a butaságig naiv Kaál Samu. A hamarosan Bécsbe helyezendő, már csak azt váró Ferdinándy rosszul érzi magát a városban. Jobb elfoglaltság híján megpróbálja feltérképezni a város hölgyeit, ebben nem annyira az érzelem, vagy esztétikai igény, mint inkább az illető hölgyek anyagi helyzete vezérli, ennek gyakorlatára ki is oktatja barátját és hadnagytársát, a nála sokkal romantikusabb lelkületű Vallon Hugót. Mivel huszárfőhadnagy, jóképű, báró, némi vagyona is van, mindenkit megkaphatna, de neki neki az egyetlen tiltott gyümölcs, a városban mindenki által szeretett és tisztelt Barlay doktor felesége, Anna kéne. A jó ötvenes orvos és jóval fiatalabb, csinos felesége a látszat ellenére szeretetben és tökéletes házasságban élnek. A doktor felesége Ferdinándy minden próbálkozását kedvesen és udvariasan ugyan, de visszautasítja, amit a parancsolgatáshoz szokott főhadnagy nehezen visel. A vágyakozásba szinte beleőrül, részeg és duhaj mulatozásokban vezeti le frusztrációját. Az önmagából kivetkőzött, ittas Ferdinándy egy alkalommal a férj tudomására hozza, hogy neki márpedig kell Anna. A doktor pofon vágja, erre ő kardot ránt. Tán le is vágná, ám a doktor pisztolyt fog rá, Samu, a tisztiszolga rángatja el a félrészeg főhadnagyot, aki a dühtől elvakulva még aznap párbajra hívja ki a doktort. Miután másnap reggel kijózanodva felébred és megtudja, hogy az orvos a város legkitűnőbb céllövője, már megbánja elhamarkodott lépését, de a párbajt visszavonni becsületből nem lehet. Másnap az orvost hiába várják a párbajra az erdei tisztáson, nem jelenik meg, sőt, nem is találják. Később kiderül, hogy a párbajra menet útközben lelőtték. Az ezredes az előzmények alapján Ferdinándyt gyanúsítja, aki négyszemközt szinte be is vallja, bár az orvos újabb támadásával szembeni önvédelemnek állítja be. Az ezredes közli vele, ez nem igaz, mert hátulról lőtték le. Ferdinándy azzal távozik, hogy tudja a kötelességét. A vizsgálatot a hadseregtől független rendőrség folytatná le, ám Kaál Samu, a tisztiszolga váratlanul bevallja, hogy ő ölte meg az orvost, letartóztatják és hadbíróságra küldik. A főhadnagy a saját menekülése végett rávette, hogy vállalja magára a gyilkosságot, garantálja számára a büntetlenséget és a leszerelést. Elhiteti vele, hogy a per, az esetleges ítélet csak egy „komédia” lesz, egy hajaszála sem fog görbülni, cserébe egy héten belül leszerelhet és mehet haza. A felettesét szinte istenként tisztelő, annak minden szavát fenntartás nélkül elhívő Samu naivan belemegy a játékba, hogy a főhadnagyot megmentse. Mivel nem követett el semmit, eszébe sem jut, hogy ártatlanul is elítélhetik. Az ezredes továbbra is úgy véli, hogy a főhadnagy volt a gyilkos, de Samu vallomása után csak annyit mond neki rosszallóan, hogy „zseni”. Noha az özvegy is felkeresi és elmondja, hogy szerinte biztosan nem Samu volt a tettes, az ezredes számára többet ér a tisztikar becsületének megőrzése, mint az igazság és egy közlegény élete. Mivel nem is hivatali kötelessége, nem foglalkozik tovább az üggyel. Samu, az egyszerű parasztember a saját világában kiválóan megállta a helyét, de a hadbíróságon, a tisztek között összezavarodik. Szemlátomást nincs tisztában vele, hogy hol van, mivel vádolják és mi lehet a következménye. Mindent magára vállal, nem védi magát, szinte minden kérdésre csak annyit válaszol, hogy „igenis”. Nincs tisztában a helyzettel, hogy a főhadnagy csúnyán becsapta és halálra ítélhetik. A szünetben a jóindulatú főfoglár meg is kérdezi tőle: „nem nagyon buta ember maga, hát nem fél, hogy halálra ítélik?”. Samu csak annyit válaszol: „nekem nem történhet semmi bajom”, majd furcsán nevetni kezd. A kínos helyzetet látva a két foglár is nevetni kezd, a főfoglár csak a fejét csóválja ekkora naivitás láttán. A hadbíróság végül Kaál Samut kötél általi halálra ítéli gyilkosság miatt. Csak akkor jut eszébe, hogy tényleg kivégezhetik, amikor felszolgálják neki az utolsó vacsorát. A kivégzés előtt a főhadnagy felkeresi és újra biztosítja, hogy ez csak egy komédia, semmi félnivalója, egy hét múlva otthon lesz. Ő majd a kivégzés előtt felemeli zsebkendőjét, ez lesz a jel, hogy vége a komédiának. Samu nyugodtan megy a kötél helyett kegyelemből kapott sortűz elé, csak az utolsó pillanatban jön rá, hogy a főhadnagy a saját menekülése végett őt dobta oda áldozatnak. A sortűz után Ferdinándy megtörli izzadt homlokát, megúszott egy gyilkosságot. Eltelt a tél, az ezred katonazenére kivonul a városból. A lován nyalkán ülő főhadnagyon nem látszik, hogy különösebben aggasztaná az általa gyáván lelőtt orvos, az özveggyé tett Anna, vagy saját hűséges tisztiszolgája, a rászedett és ártatlanul kivégeztetett Kaál Samu. Eltérések a novellához képest Bródy Sándor novellája falusi, szegényparaszti, a film városi, polgárosodó környezetben játszódik. A filmben több új mellékszereplő is feltűnik, a cselekmény bonyolultabb és szövevényesebb. A filmben nincs egyértelműen kimondva, hogy ki ölte meg az orvost. A novella szerint valóban a főhadnagy által leitatott és feltüzelt Kaál Samu volt a tettes, míg a film szerint a főhadnagy. Eszerint Ferdinándy a párbajtól való félelmében orvul megölte az orvost, majd a felelősségtől való félelmében nem túl okos tisztiszolgájával vitette el az ügyet, cserébe a büntetlenség mellett azonnali leszerelést ígérve számára. Szereplők Kállai Ferenc - Báró Ferdinándy Tamás huszárfőhadnagy Básti Lajos - Barlay doktor, a város szeretett orvosa Bara Margit - Anna, Barlay doktor felesége Szirtes Ádám - Kaál Samu, Ferdinándy tisztiszolgája Őze Lajos - Vallon Hugó huszárhadnagy, Ferdinándy barátja és tiszttársa Páger Antal - Riedl ezredes, ezredparancsnok II. Hammurapi jamhadi király II. Hammurapi (i. e. 16. század) Jamhad uralkodója, akinek rokoni kapcsolatai bizonytalanok a korábbi jamhadi és mukisi uralkodókkal. A KUB XXXI. dokumentum alapján talán elődje, III. Jarimlím fia, de elképzelhető, hogy Ammitakum fia volt, esetleg két különböző Hammurapi uralkodott egymás után Aleppóban. A II. Hammurapit megelőző generáció során ismeretlen körülmények között Jamhad kettészakadt, Aleppó és Alalah városokban a jamhadi uralkodóház két ága uralkodott Jamhad és Mukis felett. Hammurapi vagy testvére volt a két korábbi jamhadi és az aktuális mukisi királynak, vagy unokatestvére. Hettita források (I. Hattuszilisz politikai végrendelete, CTH#6) számolnak be arról, hogy I. Hattuszilisz hettita király Alalah ostroma és hódoltatása után sikertelenül ostromolta Aleppót, sőt halálos sebet kapott a harcokban. A hettita uralkodót unokája, I. Murszilisz követte a trónon, aki rövidesen bosszúhadjáratot indított nagyapja halála miatt és elfoglalta Aleppót. Ezzel Jamhad önállósága végleg véget ért. A fenti eseménysor alapján datálható II. Hammurapi uralkodása. A rövid kronológia időrendje szerint I. Hattuszilisz i. e. 1556-ban halt meg, akkor tehát Hammurapi már trónon volt. A Mursziliszt követő Telipinusz proklamációja (CTH#19) a forrás Aleppó sikeres ostromáról, de nem adja meg annak idejét, ezért i. e. 1526 a legkésőbbi dátum, ami szóba jöhet. A hosszú kronológia mintegy száz évvel korábbi dátumot eredményez. Jamhad soha többé nem tért magához, vannak ugyan adatok Hammurapi utódjáról (IV. Jarimlím), de teljesen bizonytalan a személye és a státusza is. Jamhad megszűnte és az I. Murszilisz halálát követő zavaros hettita helyzet lehetőséget adott Mitanninak a terjeszkedésre a szíriai térségben, mind Aleppó, mind Alalah hurri fennhatóság alá került. Mukis Idrimi alatt helyreállt és később visszafoglalta Aleppót is. 6859 Datemasamune A 6859 Datemasamune (ideiglenes jelöléssel 1991 CZ) egy kisbolygó a Naprendszerben. Masahiro Koishikawa fedezte fel 1991. február 13-án. Trojeglava Trojeglava falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Dežanovachoz tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 45, közúton 61 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 10, közúton 15 km-re délnyugatra, községközpontjától 5 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Bela-patak partján fekszik. A település mindössze négy utcából áll (ulica Stjepana Radića, ulica Hrvatskih velikana, ulica Matija Gupca és ulica Masarykova). A faluközpontot egy útkereszteződés képezi, ahol a legfontosabb középületek, az iskola, a bolt, a buszállomás, a tűzoltószerház, az állatorvosi rendelő és a horvát ház állnak. A szomszédos települések Donji Sređani, Goveđe Polje, Kaštel Dežanovački és Drlež. Története A helyi hagyomány szerint Trojeglava a török uralom idején keletkezett. A történet szerint a törökök megöltek három helyi parasztot, lefejezték őket, majd fejüket karóra tűzték és arra hegyre állították őket, ahol a táboruk volt. Ma ott temető van. A hegyet azóta Trojeglavának (a név három fejet jelent) hívják. Az elnevezés máig fennmaradt, sőt áttevődött a közelében fekvő falura is. A 17. század végén és a 18. század elején főként Bosznia területéről érkezett pravoszláv szerbeket telepítettek le ide. A települést az első katonai felmérés térképén „Dorf Trojeglav” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Trojeglava” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Trojeglava” néven 43 házzal, 13 katolikus és 352 ortodox vallású lakossal találjuk. A Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Daruvári járásának része volt. 1857-ben 342, 1910-ben 820 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében magyar és cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 36%-a cseh, 26%-a magyar, 18%-a szerb, 12%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 37%-a szerb, 29%-a cseh, 15%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 254 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. Nevezetességei A Negyednapos és Igaz Szent Lázár tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1936 -ban épült a faluközponttól délre fekvő temetőben. Az első fatemplomot még 1745 -ben építették ezen a helyen, mellette fából ácsolt harangláb állt. Ikonosztázát 1752-ben festette Arsenij ikonfestő mester. A régi lebontott tempom helyére 1936-ban újat emeltek, melyet 1988 és 1990 között megújítottak. A körülötte fekvő temetőbe pravoszláv és katolikus hívek egyaránt temetkeznek. A falutól délre egy kisebb magaslaton fekvő szántóföld található, melyet a helyiek Brod, illetve Turski grad névvel illetnek. A föld Velimir Borojević tulajdona. A sekély árok által övezett területen számos cseréptöredék és téglatörmelék található ezért megművelése is nehézségekbe ütközik. A maradványokból nyilvánvaló, hogy a középkorban vár állt ezen a helyen. A falutól északra található a Selišta és Kućište nevű földterület. Itt is jelentős mennyiségű cseréptöredék és téglatörmelék került elő. A maradványok alapján nagyon valószínű, hogy itt a középkorban település volt. Oktatás A településen elemi iskola működik, mely a dežanovaci iskola alsó tagozatos területi iskolája. A felső tagozat Dežanovácon, a középiskola Daruváron, Gerzencén és Pakrácon működik. Škoda Felicia A Škoda Felicia (Typ 791) egy kiskategóriás autó, melyet a cseh Škoda Auto gyártott 1994 és 2001 között. Ez volt az utolsó modell, mely a Škoda saját padlólemezére épült, a későbbi autók már kivétel nélkül Volkswagen alapokra épültek. Műszaki megoldásait és külföldi imázsát tekintve azonban már a Felicia is profitált abból, hogy a német gyár felvásárolta a Škodát. A Felicia a Favorit átdolgozott változata volt, modernebb megjelenéssel - különös tekintettel az elejére - és bővebb motorkínálattal. A kocsit 1994 októberében, a prágai Károly hídon mutatták be, és a ferde hátú változat sorozatgyártása is ekkor kezdődött meg. Ezt követte 1995 júniusában a kombi, majd augusztusban a pick-up. A gyártás 2001 júniusában fejeződött be. Nem ez volt a Felicia típusnév első megjelenése a Škoda modellek történetében, az 1960-as években ugyanilyen néven már gyártottak egy kétajtós kabriót. Rövid áttekintés A Volkswagennel való együttműködésnek köszönhetően a Feliciának már a kezdetektől fogva pozitívabb megítélése volt a nyugat-európai piacokon, mint a Škoda korábbi modelljeinek. Emellett a németektől kapott 1,9 literes dízelmotornak köszönhetően ez volt az első Škoda, mely dízel változatban is elérhető volt, továbbá az első, melybe modern biztonsági és kényelmi felszerelések kerültek. Néhány SLXi felszereltségű darabba klímaberendezés és velúr kárpit is került. Emellett ABS, vezetőoldali légzsák és övfeszítő is rendelhető volt hozzá. 1998-ban a Felicia a címlapokra került, miután a J.D. Power felmérésein olyan pozitív vásárlói visszajelzéseket kapott, hogy a Škodát választották az év legjobb autógyártójának. A Felicia gyártása 2001 júniusában állt le, és teljesen átadta a helyét az 1999-ben bemutatott Fabiának. A pick-up és kombi változatok még egészen az év végéig megvásárolhatók maradtak a márkakereskedésekben. Összesen 1 416 939 darab Felicia készült el a három csehországi üzemben. Karosszériaváltozatok A Feliciát számos karosszériaváltozatban gyártották, ideálissá téve magáncélú és üzleti felhasználásra is. Elsőként az ötajtós ferde hátú jelent meg a piacon, amit 1995 nyarán követett a Felicia Combi névre keresztelt, és a Favorit alapú Formant leváltani hivatott ötajtós kombi. Áruszállítói célokra a Škoda szintén bemutatta a Felicia Pickupot és a dobozos Felicia VanPlust. Előbbit egyes országokban Volkswagen márkanév alatt kínálták, Caddy pick-up néven, valamint egy Felicia Fun nevű változat is megjelent belőle, élénk színekben, látványos karosszériakiegészítőkkel, melyek többnyire Nyugat-Európában találtak gazdára. Az alapesetben kétszemélyes Fun utasterének hátfala kihúzható volt, ezzel még plusz két, fedetlen ülőhelyet biztosítva a plató elülső részén. Egyszerűen felhelyezhető mobil tetők és takaróelemek is rendelhetők voltak hozzá, így akár rossz időben is lehetett vele négyen utazni. A ferde hátú változat csomagtere alapesetben 272 literes volt, ami 976 literig volt bővíthető a hátsó ülések lehajtásával. A kombi 447 literes pakolhatóságot biztosított, amit 1366 literig lehetett növelni. 1998-ban a Felicia és a Felicia Combi külseje kisebb modernizáláson esett át. A változtatások közül a legszembetűnőbb a megváltozott hűtőrács és a nagyobb lökhárítók voltak, de a kocsi szerkezete is némileg átdolgozásra került, hogy jobban védje az utasokat ütközés esetén. Hajtáslánc Az autóhoz rendelhető motorok mindegyike soros négyhengeres, nyolcszelepes és vízhűtéses volt. A legtöbbjüket injektorral szerelték, de egyes piacokon egy 43 kW-os karburátoros motor is elérhető volt. A motor keresztirányban került beszerelésre és az első kerekeket hajtotta meg egy ötsebességes manuális sebességváltón keresztül, mely az egyetlen váltó volt, amit a kocsihoz kínáltak. A sebességváltómű és a differenciálmű közös házban kapott helyet. A motorkínálat 1997-ig két 1,3 literes, OHV vezérlésű egységet tartalmazott, Bosch Mono Monotronic egypontos üzemanyag-befecskendezéssel, melyek közül az egyik 54 lóerős (40 kW), a másik 67 lóerős (50 kW) volt. Ezeket később Siemens hengerenkénti befecskendező-rendszerrel szerelték, teljesítményük változatlan maradt. A Volkswagen két motort adott a Škodának a Feliciához. Az egyik egy 1,6 literes, SOHC vezérlésű, Magneti Marelli hengerenkénti befecskendezővel ellátott benzinmotor volt, 74 lóerővel (55 kW), a másik pedig egy 1,9 literes, 63 lóerős (47 kW) dízelmotor. Az 1,6 literes erőforrás homologizációs alapként is szolgált a Škoda Felicia Kit Carhoz, mely a Rali-világbajnokság F2 osztályában szerepelt. Sikerei az Egyesült Királyságban 1998 áprilisában, három évvel az Egyesült Királyságban való bemutatása után a Felicia komoly sikert tudhatott magáénak, miután a Top Gear felmérése szerint Felicia tulajdonosok voltak a legelégedettebb vásárlók azok közül, akik 1995 augusztusa és 1996 júliusa között vettek új autót, aminek köszönhetően jelentősen javult a Škoda márka megítélése a britek körében. Nagy-Britanniában 2000 végéig árulták az autót, ez idő alatt több, mint 76 ezer darab talált gazdára, melyek közül csaknem 30 ezer még 2011-ben is forgalomban volt, 2015 végére azonban ez a szám valamivel több, mint nyolcezerre csökkent. André Marie Constant Duméril André Marie Constant Duméril (ejtsd: dümeril) (Amiens, 1774. január 1. – Párizs, 1860. augusztus 14.) francia zoológus. A párizsi Természettudomány-történeti Múzeumban (Muséum national d'histoire naturelle) 1801-12 között a herpetológia és az ichthiológia professzora. Fia Auguste Duméril is neves zoológus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Duméril”. Életrajza André Duméril Amiens-ben született 1774. január 1-jén. Családja Abbevilleből származott és kereskedelemmel foglalkozott. Fiatalon 19 évesen lett orvos, miután befejezte anatómiai tanulmányait Rouenben az orvosképzőben. Ezután 1800-ban Párizsba ment azért, hogy összehasonlító anatómiai tapasztalatokat szerezzen Georges Cuviernél. Később őt váltotta a Párizsi Panthéon Központi Iskolájában és munkatársa lett Alexandre Brongniartnak. 1801-től a párizsi orvosi iskolában (l'École de médecine de Paris) vezetett anatómiai kurzust, ahol az élettan és a patológia irányában szakosodott. A Bourbon-restauráció évei alatt a Természettudományok Akadémiájának (Académie des Sciences) a tagjává választották. 1803-tól Bernard Germain de Lacépède egyre nagyobb politikai szerepvállalásának köszönhetően, a helyét ténylegesen betöltve a Természettudomány-történeti Múzeumban a herpetológia és az ichthiológia vezető professzora lett. Habár megjegyzendő, hogy Duméril hivatalosan csak Lacépède halála után 1825-ben kapta meg ezt a megtisztelő titulust. Duméril volt aki a Georges-Louis Leclerc de Buffon padlásán megtalált, hetven évvel korábban Philibert Commerson által gyűjtött és konzervált halakat rendszerezte. Nagy érdeklődést mutatott továbbá a rovarok iránt és a párizsi botanikus kertben (Jardin des plantes de Paris) fiával közösen létrehozták az első hüllő akváriumot. A természettudományi kutatásait 1853-tól fokozatosan átadta fiának Auguste-nak és 1857-ben a tudományos élettől is véglegesen visszavonult. Munkásságát elismerve két hónappal halála előtt megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoki fokozatát. 1860. augusztus 14-én hunyt el Párizsban. Munkássága 1806-ban tette közzé nevezetes munkáját a Zoologie analytique-t. Ebben az egész állatvilág nemzetségeinek kapcsolatrendszerét mutatta be, de nem tárgyalta külön a fajokat. 1832-től asszisztensével Gabriel Bibronnal közösen már egy bővebb a fajokat is érintő az előző tanulmányát kiegészítő átfogóbb feldolgozásba fogtak. A munkát segítette Nicolaus Michael Oppel, aki a rendszertan felülvizsgálatát végezte. Bibron halála után fia Auguste Duméril vette át a helyét, de mégis a halála mintegy tíz évvel késleltette a publikációt. Egyedül tette közzé a kilenc kötetben megjelenő Erpétologie générale-t (1835-50), melyet a csúszómászókról írt Bibron segítségével és tartalmazza az addig ismert összes fajok rendszertani ismertetését. 1851-ben apa és fia publikálta a Catalogue méthodique de la collection des reptiles címen a hüllőkről szóló gyűjtésüket, melyet javarészt Auguste készített. Egy másik jelentős két kötetben megjelenő művében a rovarokkal foglalkozott, melynek címe: Entomologie analytique (1860). Emlékezete 1865-ben Párizs fő botanikus kertje a Jardin des Plantes közelében található rue du Marche aux Chevaux utcát tiszteletére rue Duméril-re nevezték át. A természettudósok is adóztak emléke előtt, hiszen több fajt róla neveztek el, így például nevét viseli a Duméril-boa és a Duméril-varánusz. Művei Traité élémentaire d'Histoire naturelle ( 1804 ). Zoologie analytique ( 1806 .) Traité élémentaire d'histoire naturelle ( 1830 .) Erpétologie générale című nagy műve a csúszómászókról, mely kilenc kötetben jelent meg (1835-50) társszerző Gabriel Bibron Catalogue méthodique de la collection des reptiles ( 1851 .) társszerző Auguste Duméril Ichthyologie analytique ( 1856 .) Entomologie analytique (1860, 2 kötetben) Az HMS Royal Oak elsüllyesztése Az HMS Royal Oak brit csatahajót a német U–47 tengeralattjáró süllyesztette el 1939. október 14-én a Brit Királyi Haditengerészet Scapa Flow-i bázisán. Előzmények Az HMS Royal Oak korszerűtlen, lassú hajónak számított 1939-ben, olyannak, amely nem vehette fel a versenyt a Kriegsmarine csatahajóival. Mindazonáltal, a skagerraki csata egyik résztvevőjeként, megtestesítette a legyőzhetetlen brit haditengerészetbe vetett hitet. 1939 nyarán a hajó harminc hónapos földközi-tengeri útra készült, amelyet azonban a háborús helyzet miatt elhalasztottak, és az Admiralitás Scapa Flow-ba rendelte a csatahajót. Scapa Flow a brit flotta védettnek hitt horgonyzóhelye volt, amely az Orkney-szigetek közepén helyezkedett el. 1938-ban azonban egy brit vizsgálat megállapította, hogy Scapa Flow a védelmi intézkedések ellenére is megközelíthető a 100-130 méter széles szorosokon át. A következő év március 15-én a britek elsüllyesztettek egy öreg teherhajót (Seriano), hogy blokkolja a bejutást, de az ezt követő felmérés is azt mutatta, hogy az út nyitva maradt az öbölbe. Ennek ellenére az Admiralitás arra az álláspontra jutott, hogy túl kockázatos vállalkozás lenne egy felszíni hajónak a betörés. Sir William French admirális, az Orkney- és a Shetland-szigetek parancsnoka nem osztotta ezt a véleményt. Egy kis torpedónaszád fedélzetén bejárta a Kirk- és a Skerry-szorost, és arra jutott, hogy egy tengeralattjáró vagy egy romboló bejuthat, amikor nyugodt a víz. Ezért egy újabb hajót (Cape Ortegal) süllyesztettek el a területen. A Kirk-szorosba szánt Lake Neuchatel azonban még a felszínen volt 1939 októberében. Karl Dönitz admirális személyesen választotta ki az U–47-et és parancsnokát, Günther Prient a Scapa Flow-i akcióra, mivel úgy gondolta, hogy egy sikeres támadás óriási pszichológiai eredménnyel járna, ráadásul hatalmas muníciót szolgáltatna a náci propagandagépezetnek. Az akció Prien az október 13-áról 14-ére virradó éjszakát választotta ki a támadásra. Pontos, naprakész felderítési adatokból tudta, hol fekszenek az elsüllyesztett hajók a szorosokban. Az U–47 a Kirk-szoroson át, dagályban jutott be Scapa Flow-ba, kevéssel éjfél után. Ötvenegy vízi jármű horgonyzott az öbölben, közöttük 18 hadihajó. A tengeralattjáró először Lyness felé úszott, de ott nem talált megfelelő célpontot, ezért észak felé hajózott tovább, ahol rábukkant az HMS Royal Oakra, az HMS Pegasusra és az HMS Iron Duke-ra. A búvárhajó első torpedója hajnali 12.58-kor találta el a csatahajót. Két másik mellé ment, egy pedig csütörtököt mondott. A tompa robbanás megzavarta a brit legénységet, nem tudták, hogy mi okozta, tengeralattjáróra azonban nem gyanakodtak. Sokan azt hitték, hogy kisebb robbanás történt a hajón, amellyel a tűzoltóbridádok majd megbirkóznak. A túlélők közül többen azt mondták, hogy a zajra felriadó tengerészek többsége visszafeküdt aludni. Mintegy 20 perc múlva a németek ismét tüzelő pozícióba manőverezték magukat. Az U–47 három torpedója a csatahajó középső részét találta el. A robbanás nyomán a hajó megdőlt, kialudtak a lámpák, és a jobb oldali, nyitva hagyott nyílásokon és ablakokon beömlött a víz. A második támadás után 13 perccel az HMS Royal Oak az oldalára fordult, és elsüllyedt, az 1219 fős legénységből 834 embert rántva magával. A túlélők a jéghideg vízbe vetették magukat, sokukat az HMS Daisy 2 kiszolgálóhajó mentette ki. „Scapa Flow-ban, az angol tengeri haderő kikötőjében halálos nyugalom volt. Az egész öböl ragyogott az északi fényben. Nagyjából másfél órán át cirkáltunk az öbölben, kiválasztottuk a célpontokat, és kilőttük a torpedókat. A következő pillanatban nagy csattanás hallatszott, és a Royal Oak felrobbant. A látvány leírhatatlan volt. Aztán kilopakodtunk, úgy, ahogy bejutottunk, közel az ellenséges őrökhöz, és ők nem láttak minket. Elképzelhető, micsoda izgalmat és örömöt éreztünk amiatt, hogy sikerült teljesítenünk a feladatot, és ilyen hatalmas győzelmet értünk el Németországnak.” – mondta később a filmfelvevőgép előtt Günther Prien. Következmények A német támadás a brit haditengerészet „szívében”, óriási megdöbbenést keltett a szigetországban, a német propaganda pedig alaposan kihasználta a sikert. A britek azonnali vizsgálatot indítottak, amely 11 lehetséges behatolási útvonalat tárt fel. Kiderült az is, hogy a Scapa Flow-ban állomásozó fiatalabb tisztek többször is jelezték aggodalmukat az elégtelen védelem miatt, de a magasabb beosztásúak ezeket félresöpörték. A felelősséget végül French admirális vállalta, akit nyugdíjaztak. Az HMS Royal Oak elsüllyesztése után újabb hajókatt süllyesztettek a kis szigetek közé, és 1940-re kiépült a szorosokat lezáró „Churchill-gát”. Steinberg (Vogtland) Steinberg egy település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Steinberg Crinitzberg, Stützengrün, Schönheide, Rodewisch és Kirchberg községekkel határos. Gazdaság A Wernesgrün nevű városrészben működik a 15. század óta a Wernesgrüner nevű sör főzdéje. Népesség A település népességének változása: Leucopternis A Leucopternis a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába és a ölyvformák (Buteoninae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 10 faj tartozik: atlanti erdeiölyv (Leucopternis lacernulata vagy Leucopternis lacernulatus) Csokó erdeiölyv (Leucopternis plumbea vagy Leucopternis plumbeus) dolmányos erdeiölyv (Leucopternis polionota vagy Leucopternis polionotus) fehér erdeiölyv (Leucopternis albicollis) herceg erdeiölyv (Leucopternis princeps) juhász erdeiölyv (Leucopternis schistacea) kantáros erdeiölyv (Leucopternis melanops) Leucopternis kuhli Leucopternis semiplumbea vagy Leucopternis semiplumbeus tumbesi erdeiölyv (Leucopternis occidentalis Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása A DHL OO-DLL lelövési kísérlete Bagdadban A DHL OO-DLL lajstromjelű teherszállító repülőgépet 2003. november 22-én, nem sokkal a bagdadi felszállása után föld-levegő rakéta találta el a bal szárnyán. Az ütközés hatására heves tűz ütött ki, mely súlyos károkat és a gép hidraulika-rendszerének teljes elvesztését okozta, ami nélkül irányíthatatlanná vált a gép. A háromfős személyzet a problémát észlelve azonnal visszafordult a repülőtér felé és sikeres kényszerleszállást hajtott végre a megrongálódott repülővel úgy, hogy csak a hajtóművek tolóerő-szabályozóit tudták használni a gépben keletkezett károk miatt. A gépet a Fedayeen nevű lázadócsoport néhány tagja támadta meg, akik a Bagdadi nemzetközi repülőtér közelében várakoztak. Amikor a teherszállító felszállt és a terroristák meglátták, azonnal kilőttek rá egy rakétát. Claudine Vernier-Palliez francia újságíró néhány kollégájával épp a helyszínen volt és interjút készített a csoport néhány tagjával a baleset bekövetkeztekor. Egy videó is kiszivárgott az esetről, amit egy francia tudósító, Sara Daniel hozott nyilvánosságra, miután, állítása szerint valaki a hotelszobájában hagyta. A felvételen a terroristák láthatóak, amint megtámadják a gépet. Ez az eset volt az első az iraki háború megkezdése óta, hogy egy gép leszállásra kényszerült terroristák miatt, igaz, korábban nyolc hasonló, ám sikertelen támadás is volt. A gépet a DHL-en belül az European Air Transport üzemeltette. A repülő és a személyzet A gépet 1979-ben gyártották és a Malaysia Airlines színeiben kezdett repülni. Több tulajdonosváltás után 1997-ben kivonták a forgalomból, mígnem 1999-ben teherszállító repülővé alakították át és a Pace Cargo Enterprises kezdte használni. 2000-ben került a DHL-hez, azon belül is az European Air Transporthoz. Az incidens előtt néhány hónappal festették át, ekkor kapta fehér színét, valamint a hatalmas vörös céglogót. A gép UTC 06:30 körül szállt fel a Bagdadi nemzetközi repülőtérről, úti célja Bahreini nemzetközi repülőtér volt. A teherszállítót a tapasztalt belga Eric Gennotte kapitány, a szintén belga Steeve Michielsen első tiszt és az angol Mario Rofail fedélzeti mérnök irányította. A találat utáni pillanatok Azért, hogy a repülő minél kevesebb ideig legyen kiszolgáltatva a földről érkező támadásoknak, a pilóták igyekeztek minél gyorsabban elérni az utazómagasságot. Kb. 2450 m (8000 láb) magasan voltak, amikor egy 9K34 Sztrela–3 rakéta találta el a gép bal szárnyát. Az ütközés hatására tűz keletkezett és a robbanófej megrongálta a kilépőélt. A hidraulika-rendszer a becsapódás után szinte azonnal tönkrement és a gép irányítása így szinte lehetetlenné vált. A repülő gyors fel-le mozgásba kezdett folyamatosan változó sebességgel. A szárnyon található 1A jelzésű üzemanyagtartály tele volt felszálláskor, a becsapódás hatására azonban ömleni kezdett belőle az üzemanyag. A belső 1-es tank is kilyukadt és szivárgott. Csakúgy, mint a United Airlines 232-es járata esetén 1989-ben, a pilóták itt is a tolóerő változtatásával tudták a süllyedést, sebességet, és magasságot módosítani. A kanyarodás is csak úgy sikerült a géppel, ha aszimmetrikusan változtatják a tolóerőt. A személyzetnek nagyjából 10 percbe tellett, mire kitapasztalta, hogyan viselkedik a gép, és megtanulták az irányítását, a kanyar bevételét valamint a süllyedést és emelkedést. Egy kanyargós röppálya leírása után a pilóták vettek egy jobb kanyart és megkezdték a Bagdadi nemzetközi repülőtéren történő leszállást. A terroristák egy második rakétát is kilőttek a gépre, de az szerencsére elvétette a célpontot. A kényszerleszállás Rofail fedélzeti mérnök elektromosság hiányában a gravitáció segítségével nyitotta ki a futóműveket. A futóművek kiengedése azért is vált kritikussá, mert így megnőtt a légellenállás és ez segített stabilizálni és lassítani az egyébként is túl nagy sebességgel érkező repülőt. A teherszállító egyensúlya folyamatosan romlott azzal, hogy a bal szárny égett és a kerozin folyamatosan ömlött az üzemanyagtartályból. A pilótáknak ügyelnie kellett a hajtómű teljesítményére. Ha teljesen kifogy az üzemanyag, a jobb oldali tartályból kell átjuttatni a bal oldaliba úgy, hogy a gép ne lassuljon. A legénységnek kulcsfontosságú volt, hogy kézben tartsák a két hajtómű működését, mivel csak ezek miatt volt valamennyire irányítható az Airbus. A kereszt irányú táplálás azért is lett volna kockázatos, mert az üzemanyag berobbanhatott volna, vagy fokozhatta volna a tüzet. Gennotte és Michielsen a 33R kifutópályára készült leszállni. Mivel azonban a gép a helyes iránytól jobbra sodródott, Gennotte úgy döntött, hogy a rövidebb 33L-en fognak leszállni. A láthatóság tökéletes volt és a személyzetnek a süllyedés során mindent sikerült kézben tartani. Amikor azonban 120 méteres (400 láb) magasságban voltak, a turbulencia miatt a gép elveszítette egyensúlyát, és a jobb szárny megbillent lefelé. A pilótáknak ezt sikerült korrigálni, de a gép elvétette a kifutó középtengelyét és saját tengelye attól 8 fokkal elfordult. Rofail azonnal sugárfékezett, de az Airbus letért a kifutóról a sivatagi homokba. A gép végül hatalmas porfelhőben, a földet érés után kb. 1000 méteren állt meg végleg, mély nyomott szántva maga után. A rakéta becsapódása és a kényszerleszállás között 25 perc telt el. A repülőtér körül a korábbi harcok miatt számos fel nem robbant akna volt. Mikor a pilóták elhagyták a gépet, meg kellett várniuk, amíg egy mentőjárművet küldenek hozzájuk, aki biztosítja az utat az aknamezőn át, és aminek nyomvonalát követve elérik a biztonságos talajt. A baleset után A legénység még aznap egy másik géppel Bahreinbe repült. A DHL, valamint a jordániai Royal Wings, amely akkor egyedüliként üzemeltetett polgári járatot az iraki fővárosba, egy időre felfüggesztette a Bagdadba történő közlekedést. A már egyébként is koros repülőt a reptér roncstelepére vontatták pár nappal később, a baleset után már sohasem javították meg. A hajtóművek végzetesen megsérültek a törmelékektől, a gép a mai napig Bagdad repülőterén van. Az incidens után Mario Rofail fedélzeti mérnök nyugdíjba vonult. A legénység a balesetet követően a polgári repülés legmagasabb rendű kitüntetéseit kapta meg, köztük a Guild of Air Pilots and Air Navigators (GAPAN) által átadott Gordon-Burge Memorial Awardot, valamint a Flight Safety Foundation nevű alapítvány FSF Professionalism Award in Flight Safety díját. Hasonló esetek A Japan Airlines 123-as járatának katasztrófája: 1985 . augusztus 12. -én a Tokióból Oszakába tartó Boeing 747 -es felszállás után 12 perccel a pilóták robbanásszerű hangot hallottak és gép irányíthatatlanná vált. A pilóták fél órán át küzdöttek az irányításért, de a fel-le hintázó gép végül egy hegyoldalnak csapódott. A vizsgálatok után kiderült, hogy a 11 éve szolgálatban álló gép farokrésze 7 évvel korábban már megsérült, amikor egy leszállás közben a betonba ütközött. A javítást a Boeing végezte el, de a nyomástartó lemezt nem az előírásoknak megfelelően rögzítették. A hiányosság az egymást követő ellenőrzések során sem lett orvosolva. A minden egyes le- és felszálláskor fellépő nyomáskülönbség egyre jobban feszítette a gyenge illesztékeket, amelyek előbb megrepedtek, majd a végzetes napon az egész hátsó nyomástartó fal kiszakadt. Ugyanekkor robbanásszerűen levált a bal oldali hátsó vezérsík is. Megsérült a hidraulikus vezetékrendszer is, a gép végképp irányíthatatlanná vált. A katasztrófában 520 ember vesztette életét és csak 4 ember élte túl. Ez volt a repülés történelmének egyik legtöbb áldozattal járó balesete. Olaus Petri Olof Persson vagy Olaf Peterson, közismert latin nevén Olaus Petri (Örebro, 1493. január 6. – Stockholm, 1552. április 19.) svéd reformátor. Élete Peter Olofson kovács fiaként született, Örebroban nevelkedett. Luther befolyása alatt tanult 1516 és 1518 között Lipcsében és Wittenbergben. Lipcsében promoveált 1518-ban és a következő évben visszatért Svédországba, ahol mint strengnäsi diakónus azonnal a reformációt hirdette. Irataiban (Manuale suecticum és Ordo missae sueticae) is terjesztette a hitújítás tételeit. 1531-33-ban a király kancellárja és 1539-ben a stockholmi székesegyház pásztora lett. Mivel azonban a király az összes egyházi javakat kizárólag csak világi célokra használta föl, Petri nyíltan kifejezte emiatt a rosszallását, s mivel továbbá nem jelentett föl egy gyilkossági tervet, mely a király ellen irányult, de amelyet ő gyónási titok pecsétje alatt tudott meg, 1540-ben halálra ítélték. Azonban a hitközségnek sikerült Petri számára kegyelmet nyerni, akit 1543-ban egyházi méltóságába is újra visszahelyeztek. Iratai közt legfontosabb: Sver crönike (kritikai kiadás Klemmingtől, 1860), melyben régi tudósítások alapján Svédország legrégibb történeteit írta meg. Bazsányi Sándor Bazsányi Sándor (Miskolc, 1969. március 2. –) magyar irodalomtörténész, irodalomkritikus, esztéta, egyetemi tanár. Életpályája 1984-1987 között a Zalka Máté Gépipari és Gépgyártástechnológiai Szakközépiskola általános gépi forgácsoló szakán tanult. 1991-1995 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar-esztétika szakos hallgatója volt. 1994 óta a József Attila Kör tagja. 1996-1999 között elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar esztétika doktori képzését. 1996 óta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétika tanszékén tanít; egyetemi adjunktus. 2000-ben PhD fokozatot szerzett. A kortárs irodalomról, a kora újkori és modern irodalomtörténetről, eszme- és filozófiatörténetről ír kritikákat, tanulmányokat, esszéket. Irodalomkritikáinak középpontjában gyakran áll az irónia szerepe és fogalma. Művei A szájalás szomorúsága, Budapest, JAK-Kijárat 2000. „Álnokul költött fabulák" : tanulmányok az esztétikai tudat formálódásának magyarországi előtörténetéhez. Piliscsaba, PPKE BTK, 2001. „Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek…" - változatok a retorikára. Kalligram Kiadó, 2003. „Fehéret, feketét, tarkát…" - változatok az iróniára, Pozsony, Kalligram, 2009. „...testének temploma..." Erotika, irónia és narráció Nádas Péter prózájában, Műút-könyvek, 2010. Bazsányi Sándor–Wesselényi-Garay Andor: Kettős vakolás. Terek – szövegterek, Kalligram, Pozsony, 2013. "Ez tréfa?" : Kosztolányi Dezső Esti Kornéljáról, Budapest; Pozsony: Kalligram Kiadó, 2015. Szivárványbaleset. Kortárs szépírók találkozása Szűcs Attila képeivel, Jelenkor, Bp., 2016 11 - 12 - 13. Kritikák 3 rendben ; Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2017 ( Műút-könyvek ) Díjai Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1997) Király István-emlékdíj (2001) MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíj (2001-2003) Barta János-esszépályázat különdíja (2001) Komlós Aladár-díj (2011) NKA alkotói ösztöndíj (2012) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Kaneda Nobutosi Kaneda Nobutosi (Hirosima, 1958. február 16. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 58 mérkőzést játszott, melyeken 6 gólt szerzett. Prilep Prilep (macedónul Прилеп) városa az azonos nevű község székhelye Macedóniában. Népesség Prilepnek 2002-ben 69 704 lakosa volt, akik közül 64 761 macedón (92,9%), 4379 cigány, 158 szerb, 123 török, 21 albán, 17 bosnyák, 17 vlach és 228 egyéb. Prilep községnek 2002-ben 76 768 lakosa volt, melyből 70 878 macedón (92,3%), 4433 cigány, 917 török, 172 szerb és 368 egyéb. A községhez tartozó települések Prilep Alinci (Prilep) Belovodica Berovci Besiste Boncse Veprcsani Veszelcsani Vitoliste Volkovo (Prilep) Vrpszko Galicsani Golem Radobily Golemi Konyari Gugyakovo Dabnica Dren (Prilep) Dunye Erekovci Zsivovo Zagorani Kadino Szelo Kalen Kanatlarci Klepacs Kokre Krusevica (Prilep) Krsztec Leniste Lopatica (Prilep) Mazsucsiste Mali Konyari Mali Radobily Mali Ruvci Manasztir (Prilep) Maruly Nikodin Novo Lagovo Oreovec (Prilep) Pestani (Prilep) Pletvar Podmol Polcsiste Prilepec Priszad Raklye Szelce (Prilep) Szmolyani Sztaro Lagovo Toplica (Prilep) Trojaci Topolcsani Trojkrszti Carevity (Prilep) Csaniste Csepigovo Csumovo Seleverci Stavica (Prilep) Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Sarah Vandella Sarah Vandella (Hauppauge, New York, 1983. december 2. –) amerikai pornószínésznő. Sarah Vandella 1983. december 2-án született Hauppaugeben, New Yorkban hippi szülőktől. 18 éves korában kipróbálta magát a felnőtt szórakoztató iparban Nevada városban mint sztriptíz táncos. Hardcore filmekben kezdett szerepelni, amikor 20-as éveiben járt, 2007-ben. Olyan jelentékeny cégeknek dolgozott, mint Vivid, Hustler, Naughty America, Reality Kings, Brazzers és Adam & Eve. Számos AVN-díjra jelölték, beleértve a 2010-ben legjobb páros szex jelenetet. Volt jelölve F.A.M.E.-díjra és XRCO-díjra is. Los Angelesben lakik Kaliforniában. Gare de La Trinité-Victor Gare de La Trinité-Victor vasútállomás Franciaországban, La Trinité településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nizza-Breglio-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de l’Ariane - La Trinité Gare de Drap - Cantaron Mária gyermekével és Szent Pállal A Mária gyermekével és Szent Pállal Tiziano egyik festménye, mely 1510 körül keletkezhetett. A festmény hosszú éveken keresztül ismeretlen olasz mester műveként egy pécsi családnál volt, majd 2005-ben, a Nagyházi Galéria aukcióján bukkant fel. Tátrai Vilmos, a Szépművészeti Múzeum történésze gyanította, hogy Tiziano egyik, eddig ismeretlen alkotásáról lehet szó. Hamarosan több vizsgálat is igazolta a kép eredetét. Azóta a festményt Olaszországban is kiállították. A 2005-ös árverésen 140 millió forintért kelt el, ma 4 milliárd forintra becsülik az értékét. A festményt – amely művészi értékét tekintve a legjelentősebb az elmúlt több mint fél évszázadban hazánkban előkerült képek között – vidéken elsőként Pécsett, a Művészetek és Irodalom Házában mutatták be a nagyközönségnek. A mű a XVII-XVIII. században a modenai hercegi gyűjteményhez tartozott. Több Tiziano által készített képen szerepel Madonna a gyermekkel. Harmadik szereplőként sok alkotása esetében Magdolna látható, itt azonban a harmadik személy Szent Pál, a kard és a könyv utalnak rá. Szembetűnő, hogy Szent Pál a képen katonaruhában, még Saulként szerepel. A képen látható alakokat Tiziano feltehetően valós személyekről mintázta. Madonnát és a gyermeket nagy valószínűséggel saját családjáról, Szent Pált pedig a festmény megrendelőjéről. 2015. júliusában a Magyar Nemzeti Bank 4,5 milliárd forintért az Értéktár program keretében megvásárolta a képet. Vizsgálatok során megállapították, hogy a kép egy sűrű szövésű, ám igen vékony vászonra készült, jó minőségű, drága festékekkel. Az alsóbb rétegek tanulmányozása során kiderült, hogy számos javítás, belefestés található a képen, valamint az, hogy ahogy Tiziano más képet is, ezt is többször abbahagyta, és később újrakezdte. Paprikás csirke A paprikás csirke vagy csirkepaprikás (angolul chicken paprikash, franciául poulet au paprika à la hongroise, németül paprikahuhn, az osztrákoknál paprikahendl) a paprikásfélék közé tartozó magyar nemzeti étel. Nem keverendő össze a csirkepörkölttel (angolul chicken goulash), hiszen az tejföl nélkül készül. A legnépszerűbb magyar ételek egyike, hungarikum, mert megvan benne minden, ami a magyar konyhát jellemzi: fűszerpaprika, bors, vöröshagyma, fokhagyma, zöldpaprika, paradicsom, tejföl, hús. A magyar konyha mintegy kétszáz éves múltra visszatekintő jellegzetes képviselője. A magyar nemzeti ételek említésének gyakorisági sorrendje: gulyás, halászlé, töltött káposzta, paprikás csirke, paprikás krumpli, disznótoros, bableves, túrós csusza. Története A paprikás csirke előtörténete A 19. században a pörkölt elterjedt étellé vált az alföldi parasztok között. A pásztorok által fogyasztott marha- és birkahúsból készült pörkölt mellett kedveltté vált a baromfihúsból készített pörkölt is, ami a háztartási körülményekhez igazítás jele volt. Az étel a pásztorok közti viszonyoknak megfelelően kezdetben a parasztoknál is köznapi szerepű. A hatvani jobbágygazdák családjában az 1840-es években a húsétel leggyakoribb formája a „pörkölt hús” és „paprikás hús”, amely marhahús mellett juhból és szárnyasból is készült. A paprikát sokféle néven említik a régi magyar források, „törökbors”, „vörösbors”, „spanyol bors”, „tatárkabors”, „pogány bors”. Pierre Guillaume Frédéric Le Play francia utazó és szociológus Les ouviers européens (1855) című művének leírásában egy hatvani jobbágygazda húsételeit ismerteti „A húst főleg paprikás hus nevű nemzeti eledel gyanánt készítve eszik; ez különféle húsból vagy szárnyasból áll, melyet füstölt vagy füstöletlen szalonna zsírjával készítenek hagymával, sóval és veres borssal (paprika) fűszerezve, melyről az ételt elnevezték; az egészet soká pirítják, hogy leve megsűrűsödjék. A többi húsétkek közül említendő még a gulyas hus (gulyások vagdalékja), melynek híg levével a kenyeret ízesítik; a porkelt hus melyet sűrű lére készítenek s hidegen és megsűrűsödve esznek.” A reformkor megalkotja a paprikás csirkét A kiváltságait féltő magyar nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett az egyszerű alföldi pásztorok által készített ételekben vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozza. József nádor udvari szakácsa Czifray István művében a "Magyar nemzeti szakácskönyv"-ben, amely a „magyar gazdaasszonyok számára” 1830-ban íródott, olvashatjuk először a paprikás csirke receptjét, amely addigra a teljesen átformálódó magyar konyha egyik legnépszerűbb ételévé vált: „Paprikás Tsirke (Tsibe, Pisellye). Végy két vagy több tsirkét, s vagdald darabokra. Izzasz rézlábasban egy darab vajat, vagy zsírt, vess bele paprikát, szegfűborsot, vöröshagymát, s fojtsd sárgásra – osztán az összevagdalt tsirkét vessd közibe, s ismét addig fojtsd, míg meg nem puhul, – hintsd be egy kalán liszttel, önts reá egy kevés hús-lévet, adj hozzá gondolatod szerint téjfelt, hogy a' mártása sűrű legyen – paprikázd meg 's add fel.” „A paprikafűszer társadalmi emelkedését a gulyáshús nemzeti ételként kezelése segítette. A reformkorra már a szakácsművészet is alkotott paprikás ételt (tejfölös paprikás csirke), ugyanakkor a paprikahasználat idehaza még mindig a parasztokat szimbolizálta. Nyugati határainkon túl viszont a magyarokat, ami megmaradt mindmáig. A fűszerpaprika használata a magyar nyelvterületen nem egységes. A 20. század közepéig alig használatos sokfelé a Székelyföldön, ahol barna színű az a kolbász, ami Magyarországon piros a paprikától. Legerőteljesebb a paprika használata az Alföldön. A paprikás csirkéhez a gulyással és a pörkölttel ellentétben tehát tejfölt is ad, s ez a polgári konyhához köti ennek az ételnek az átalakulását. A tejfölös paprikás csirke innen terjedt el a szegényebb néprétegek felé.” Magyar Néprajz Márkus Mihály fogadós kézzel írt Tariffája 1834-ből (Nagy Vendégfogadó, Nyíregyháza): - „Paprikás hús 15 krajcár” - „Paprikás Tsirke 18 krajcár” Nemzeti étellé válása Az 1892 előtti időből ránk maradt mindössze tíz-egynéhány éttermi étlapokon a marhasültek és paprikás húsok mellett a paprikás csirke is szerepel. A 19. században már több külföldi utazó ajánlja a magyar konyhát ismertető leírásában a gulyás mellett a paprikás csirkét. A paprikás csirke fejlődése szédítő volt, hiszen sok-sok ízesítő anyag mellett fokhagyma ugyancsak kerülhet bele, habár módjával. A gombákkal, különösen a vargányával, jelentős íz gyarapodás érhető el és különösen a tejföllel gazdagított paprikás szósz nyert új dimenziókat vele. A konyhamester.hu weboldal vendégei megszavazták, hogy mely ételeket tartják a magyar nemzeti konyha legjellemzőbb képviselőinek: bográcsgulyás töltött káposzta tejföl nélküli pörkölt (sertés-, marha-, csirke-, birka-) halászlé tejfölös paprikás (csirke-, borjú-) A paprikás csirke ötödik helye is azt igazolja, hogy az idők folyamán a modern magyar nemzeti konyha remekévé vált.[forrás?] Érdekességek Külön érdekessége a paprikás csirkének, hogy egyben a hortobágyi palacsinta alapja is, ha az nem darált borjúhúsból készül, akkor ugyanis a palacsinta tölteléke a ledarált paprikás csirkéből készül, a szósz pedig a paprikás csirke tejföllel behabart leve. A Hortobágyról elnevezett palacsinta szintén hungarikum. Fényes Szabolcs színdarabot írt Paprikás csirke címmel. A vallási előírások betartása és a környezet csábító ételei számtalan leleményre és ügyes újításra késztették a magyar zsidó háziasszonyokat. A paprikás csirkét tejföl nélkül, vagy az Izraelben és Amerikában az üzletekben is kapható „páros” (tejmentes) kóser tejföllel főzik. A világhírű Nobel-díjas tudós, Szent-Györgyi Albert neve a gasztronómiába is bevonult, ugyanis 1938-ban a lillafüredi Palota Szálló akkori konyhafőnöke engedélyt kért és kapott a tudóstól, hogy róla nevezze el az általa kreált paprikás csirke receptjét. Őrölt pirospaprika mellett parázson sült, majd héjától megszabadítva felszeletelt vastag húsos zöldpaprika kell hozzá. A „Magyar Szakács” 1938. július-augusztusi számában Orosz József, a lillafüredi Palotaszálló akkori konyhafőnöke írta a következőket: „Szent-Györgyi Albert professzor úr Nobel-díjjal való kitüntetése alkalmat adott nekem arra, hogy híressé vált nevét a kulináris téren is bekapcsoljam. Külországban, főleg Franciaországban, ez nagyon szokásos és természetes dolog. Sajnos, ma, a konyhaművészet minden erőfeszítése mellett nem töltheti be azt a hivatást, ami a múltban oly értékessé tette. Mégis a mai viszonyokhoz alkalmazkodva a magyar szakácsok, így én is, a mai igény figyelembe vételével úgy kívánok újítani, hogy az a mostani igényeket és konyhaművészet ismeretét nehezebbé ne tegye a vendéglőkben fogyasztó közönségnek. Azért esett választásom a paprikás csirkére, mivel kizárólagosan magyar és közkedvelt étel, tehát mindenki ismeri. Azonkívül tartalmazza a C-vitamin alapanyagát, amit a Nobel-díjjal jutalmaztak! Szent-Györgyi Albert professzor úrnak én felajánlottam és írásban bemutattam a neve alatt készítendő paprikás csirke változatát, amit ő szíves volt elfogadni és engedélyét elnyerve (a lillafüredi Palota-szállóban) sok esetben szerepelt is az étlapon. Így ahhoz az örvendetes eredményhez jutottam, hogy nagynevű hazai és külföldi vendégeink oly elismeréssel nyilatkoztak a paprikás csirke változatával kapcsolatban, hogy a birtokomban lévő írásbeli elismerések után bizalommal és nyugodtan adhatom közre a Szent-Györgyi Albert módra készítendő és itt közölt receptet. Szent-Györgyi Albert professzor úr által hozzám juttatott engedély sorait megbecsüléssel és személye iránt érzett nagy tisztelettel őrzöm meg birtokomban mindaddig, míg annak idején azt a Magyar Szakácsok Egyesületének értékes gyűjteményei javára fogom hagyni.” A csirkepaprikás és paprikás csirke között nyelvhelyességi szempontból nem lehet különbséget tenni. A paprikás szó először nem főnévként, hanem melléknévi jelentésben fordult elő a magyar nyelvben, és jelzőként természetes módon kapcsolódott a paprikás zsírban pirított ételfajták nevéhez: paprikás csirke, paprikás hal, paprikás gomba stb. Később a paprikás szó főnévként, a paprikás zsírban pirított ételek összefoglaló nevévé vált. A főnévként létrejött paprikás szó önmagában már nem utalt arra, hogy az étel miből készült és ezért új, jelzős szóösszetételek keletkeztek, csirkepaprikás, halpaprikás, krumplipaprikás, gombapaprikás, melyek utaltak a paprikás ételfajta alapanyagára. Elkészítése A paprikás csirke is a pörköltalapra épülő ételek (pörkölt- és paprikásfélék) sajátos konyhatechnológiája szerint készül. A rövid lén történő párolás, a többszöri zsírjára pirítás adja az ételnek a sajátos ízt, a magas élvezeti értéket. A pörköltalap a szokásos: a sertészsírra vagy étkezési olajra felaprított hagymát üvegesre pároljuk (dinszteljük), belekeverjük a fokhagymát, erre pirospaprikát szórunk és rögtön megfuttatjuk (lével felöntjük). A víz elpárolgása után a zsírjára pirított pörköltalapra tesszük a feldarabolt csirkehúst. Párolás előtt a húsdarabokat kicsit meg kell pörkölni, így a húsnedvek nem főnek ki belőle és ízesebb marad. A húsra egészen kevés vizet kell önteni, mert a friss csirkehús sok vizet ereszt. Nem szabad sokáig főzni és nem szabad fakanállal kavargatni, hanem a főzőedényt kell rázogatni, nehogy szétessen a hús. A tejföl csak a legvégén kerül a paprikás csirkébe, nehogy összemenjen. Egy pohár tejfölhöz egy kávéskanál lisztet számítva, el kell habarni a pörköltalappal, és még egyszer felforralni, hogy a liszt megduzzadjon, mert ez óvja a tejfölt az összefutástól. A tejföl – amelyből a magyaros konyha az átlagosnál nagyobb mennyiséget használ – jól harmonizál a paprikás csirke ízanyagaival. Ha több idő áll rendelkezésre az étel elkészítésére, akkor még elegánsabb ételköltemény születhet. A megpuhult húsdarabokat kivesszük a paprikás szaftból. A szaftot átpasszírozzuk. A tejfölt elkeverjük a liszttel, kevés vízzel hígítjuk, és habverővel folyamatosan kevergetve besűrítjük vele a paprikás mártást, összemelegítjük, de nem forraljuk. Szükség szerint sózzuk. A csirkehúsdarabok bőrét és a csontokat eltávolítjuk, és a meleg paprikás szaftba a húst visszatesszük. Ekkor feljön a zsiradéktartalom, ebbe beoldhatunk finoman szórva egy kevés jó minőségű pirospaprikát, megvárjuk a teljes feloldódást (1-2 perc), ettől az étel színe sokkal szebb lesz. Rövid ideig kis lángon még főzni kell az ételt, hogy a húst átjárhassa a tejfölös mártás. A paprikás csirkét egyébként az különbözteti meg a csirkepörkölttől, hogy a paprikával fűszerezett kész pörköltalapra a víz elpárolgása után tesszük a húst, a végén pedig tejfölt adunk hozzá. Így a hús ízanyagai kifőnek, ami azután a kész étel szaftjában érvényesül. Ezzel szemben a csirkepörkölt úgy készül, hogy a pörköltalapot a hússal együtt készítjük el: a zsiradékra felaprított hagymát, erre a felkockázott húst tesszük és lepirítjuk („pörköljük”), ezután tesszük hozzá a paprikát (megfuttatjuk rajta), majd felöntjük lével (vízzel, húslevessel stb). A hús ízanyagait a pörköléssel bezárjuk, a szaftját, a vele harmonizáló fűszerekkel (szerecsendió, köménymag, rozmaring stb.) tehetjük ízletesebbé, elrontani nem lehet, hiszen Magyarországon mindenki úgy hiszi, hogy tud pörköltet főzni. Variációk Bakonyi módra – a paprikás csirke gombás változata Rakott paprikás csirke – a csirkehús darabokat kicsontozva tűzálló tálba helyezve, a szaft és a nokedli keverékével fedve és sajttal megszórva sütött ételvariáció Tejszínes – víz helyett főzőtejszínnel főzik Ínyenc paprikás csirke – majoránnával és zúzott fokhagymával. Chicken Paprikash with Sour Cream Recipe – pici vajjal :) Hungarian chicken paprikash with dumplings – gombócokkal (angolul) Receptek A további recepteket lásd a : Wikikönyvekben A kultúrában A csirkepaprikás többször is visszatérő motívum a Star Trek sci-fi sorozatban. Atzél Lajos Borosjenői báró Atzél Lajos (1828. március 1. – Budapest, 1904. november 5.) főrendiházi tag, huszárkapitány. Élete Báró Atzél József főispán és Skerlecz Jozefa ifjabbik fia. Már fiatalon katonaként szolgált, a forradalomban huszárkapitányként harcolt. Ezután tevékenyen részt vett Arad vármegye közéletében. Később az Arad-Körösvölgyi Vasút igazgatósági tagja lett, majd bárói címe miatt a Szabadelvű Párt képviseletében bekerült a Főrendiházba. A családban édesapja szerezte a bárói rangot, és Lajos volt az egyetlen, aki magyar bárói címet viselt, melyet 1875. október 5-én kapott őfelségétől. Családja Feleségül vette Hadsimihál-Sissányi Konstanciát, de nem született gyermekük, így örökbefogadtak egy Konstancia (1865–1839) nevű leányt, akit aztán a báró a nevére is vett. Szitár A szitár egy Perzsiából származó indiai húros hangszer. A hagyomány szerint az udvari zenész, Amir Khusrav (1253 körül – 1325) találta fel. A hangszer a tar nevű perzsa lantok egy lényegesen továbbfejlesztett változata; az elnevezés a háromhúrú szetárra utal (a szetár szó szerinti jelentése három húr), a húrok száma a fejlődés során azonban egészen hétig növekedett, nem beszélve a hangzást gazdagító, kiegészítő üres húrokról (csikári) és az aliquot-húrokról (tarab), melyeknek száma tizenkettő és húsz között mozog. A nagyméretű fogólapon mozgatható kötések vannak, melyekkel a játékos az adott hangnem hangsorára hangolja be a hangszerét. A szitár és még nagyobb méretű változata, a szurbahár valósággal szimbóluma az észak-indiai zene ind és perzsa keveredésének, mivel a hangszer lantszerű korpuszát (ez a perzsa elem) a vínaszerű rezonáló tök (ez az ind elem) egészíti ki. Mindkettőben közös viszont – és ez vonatkozik még számos egyéb húroshangszerre is – a rendkívül hajlékony melodikus képesség, valamint az aliquot-húrok biztosította telt, szonórus hangzás.. A szitár mai, klasszikus szólóhangszer alakját a 18. században nyerte el. Armando Merodio Armando Merodio Pesquera (Barcelona, 1935. augusztus 23. – 2018. június 21.) spanyol labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban A Gallarta, a Getxo és az Amurrio korosztályos csapataiban kezdte a labdarúgást. 1954 és 1956 között a Barakaldo játékosa volt. 1956 és 1963 között az Athletic Bilbao csapatában szerepelt, ahol egy bajnoki címet és két spanyol kupa-győzelmet ért el az együttessel. 1963 és 1965 között a Real Murcia, 1965–66-ban a Receativo, 1966–67-ben az Indutxu labdarúgója volt. A válogatottban 1953-ban négy alkalommal szerepelt a spanyol U18-as válogatottban és egy gólt szerzett. Sikerei, díjai Spanyol bajnokság (La Liga) bajnok: 1955–56 Spanyol kupa (Copa del Generalísimo) győztes: 1956, 1958 Celsoy Celsoy település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 111 fő (2015). Celsoy Haute-Amance, Lecey, Orbigny-au-Mont, Plesnoy és Chatenay-Vaudin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Zám Tibor Zám Tibor, született Nagy Tibor Tihamér (Berettyóújfalu, 1929. július 5. – Budapest, 1984. április 24.) író, tanár, szociográfus. Életútja Nagy G. Károly községi írnok és Szabó Mária gyermekeként született. Az elemi iskoláit Ártándon – a születésével egy időben épült iskolában, a mai könyvtárban – végezte. Az 1947–48-as tanévben Debrecenben volt népi kollégista, majd 1948-ban a Debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében szerzett népiskolai tanítói oklevelet. Ezt követően Biharkeresztesen dolgozott járási úttörőtitkárként, majd 1950–52-ben az Egri Pedagógia Főiskolán magyar–történelem szakon tanult. 1952–57-ben a Debreceni Agrártudományi Főiskolán volt tanársegéd, majd tanulmányi előadó. 1957–60-ig a Hortobágyon, Parádon és 1967–69-ig Biharkeresztesen tanított, 1960–65-ben a Debreceni Megyei Könyvtárban könyvtárosaként, 1969-től haláláig Kecskeméten a Forrás kiadónál dolgozott. Pokoljárás című művét 1982. március 26-án bemutatta a Kecskeméti Katona József Színház. A darabot Sándor János állította színpadra, Tolnai Miklós (Jákó) Várkonyi Szilvia (Zsálya), Egyedi Klára (A nő - házmesterné, kardiológusnő, Tímea, ápolónő), Balogh Tamás (A férfi - szerelő, Zsolt, fődoki, főjogász, pszichiáter, hullavivő) szereposztással. 1984. április 24-én hunyt el, 54 éves korában. A Farkasréti temetőben május 10-én vettek tőle végső búcsút. Emlékezete Ártándon a közösségi ház és könyvtár viseli a nevét, Zám Tibor Községi Könyvtár néven, amelyet 2009-ben vett fel. A könyvtár falán a szerző emléktáblája lett kihelyezve, melyen az író arcképe is látható. A könyvtárban Zám Tibor „életútja és munkássága” címmel állandó kiállítás látogatható. Kecskeméten kihelyezett emléktábláját 2009. március 25-én avatták fel. Az emléktábla sötét gránitból készült, 50x60 cm-es méretben. Munkái Hortobágyi jegyzetek. Szociográfiák, elbeszélések ; Tiszatáj–Magvető, Szeged–Bp., 1966 ( Tiszatáj irodalmi kiskönyvtár ) Interurbán (regény) (1973) Bács-Kiskunból jövök (szociográfia) (1973) Hortobágy (fotó Szirmai Brigitta) (1975) Tanyabejáró (szociográfiai tanulmány) (1977) Túl a poklon (regény) (1980) Szeplős fogantatás (elbeszélések) (1983) Jelenések napja - Szőrös talpú kismacska - Anyajegy (elbeszélések) (1984) Tények és indulatok. Válogatott szociográfiai írások ; vál., szerk., utószó Kunszabó Ferenc; Magvető, Bp., 1987 Kaparó Antal lázadása ; vál., szerk. Agócs Sándor, Kenyár Éva, Szekér Endre; Antológia, Lakitelek, 1994 Elismerései 1972 – Forrás-díj 1979 – Művészeti Alap Irodalmi Díja Megjegyzések A Zám Tibor Művelődési Ház és Könyvtár közlése. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők a 2016072910005514 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével! Halálozási helyként néhány forrás Debrecent illetve Kecskemétet jelöli meg. Megjelent a Körkép 85 című antológiában. Nymburk hlavní nádraží Nymburk hlavní nádraží (Nymburk főpályaudvar) egy csehországi vasútállomás, Nymburk városban, a központtól északra. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Poříčany–Nymburk-vasútvonal Nymburk–Jičín-vasútvonal Nymburk–Mladá Boleslav-vasútvonal Prága–Lysá nad Labem–Kolín-vasútvonal Szomszédos állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Nymburk město Veleliby Velké Zboží Kamenné Zboží Adolf Heinrich Lier Adolf Heinrich Lier (Herrenhut, 1826. május 21. – Brixen, 1882. szeptember 30.) német festő. Élete Zittauban mint kőművesinas kezdte pályáját, azután a drezdai építészeti iskolában tanult, de 1849-ben Münchenben a festészetre adta magát és Zimmermann tanítványa lett. 1861-ben rövidebb, 1864-ben hosszabb időre Párizsba ment: Jules Dupré hatása alá került, ellátogatott Barbizonba is. 1865-ben Angliában tartózkodott, azután Münchenben telepedett le, ahol 1869-től 1873-ig a tájképfestés tanára volt. Legsikerültebb képei: Holdvilágos éj az Oise partján (drezdai képtár); Schleissheimi csatorna; Müncheni országút esőben; Őszi táj, hazatérő csordával; A tölgyesben; Est az Isar mellett (berlini nemzeti képtár); A Starnbergi-tó; Tó a paugi országút mellett; A freisingi mocsár Dachau mellett; A Theresienwiese (müncheni új képtár); Naplemente a skót tengerparton (stuttgarti királyi képtár). Adolf Held Adolf Held (Würzburg, 1844. május 10. – Thun, 1880. augusztus 25.) német közgazdasági szakíró. Életpályája Apja, Joseph von Held, jogász volt. Miután tanulmányait a würzburgi és müncheni egyetemeken befejezte, 1867-ben a bonni egyetemen habilitáltatta magát. Itt 1868-ban a közgazdaságtan rendkívüli, 1872-ben rendes tanárává nevezték ki és a német császár is eljárt akkor előadásaira. Svájcban halt meg, ahol belefulladt a thuni tóba. Önállóan közreadott művei Careys Sozialwissenschaft und das Merkantilsystem ( Würzburg , 1866); Die Einkommensteuer ( Bonn , 1872); Die deutsche Arbeiterpresse der Gegenwart ( Lipcse , 1873); Grundriss für Vorlesungen über Nationalkökonomie (Bonn, 1876); Sozialismus, Sozialdemokratie und Sozialpolitik (Lipcse, 1878); Zwei Bücher zur socialen Geschichte Englands (1881). Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X László-Bencsik Sándor László-Bencsik Sándor (Békésszentandrás, 1925. december 14. – Budapest, 1999. december 9.) magyar író, szociográfus, koreográfus, egyetemi tanár. Életpályája 1942-1946 között Észak-Erdélyben végzett néprajzi és népnyelvi gyűjtést. 1944-1946 között a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem nyelv- és történelemtudomány, magyar szakát végezte el. 1946-ban kiutasították Romániából. 1946-1949 között a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója volt. 1947-1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola, a Testnevelési Főiskola és az Állami Balettintézet néptánctanára volt. 1950-1954 között a Néphadsereg Művészegyüttesének művészeti vezetője, 1955-1960 között koreográfusa volt. 1961-1966 között a Néphadsereg Központi Klubjának munkatársaként dolgozott. 1966-1973 között a Fősped exportcsomagolója, majd üzemvezetője volt. 1968-tól publikált. 1973-1980 között a Népművelési Intézet munkatársa volt. 1980-1986 között a Művelődéskutató Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa volt. Színházi művei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 3. Mesék az emberről (Pantomim 58) (1958) (koreográfus is) Történelem alulnézetben (1975) Anyaföld (1976) Művei A tánctanulás kisiskolája (Szentpál Olgával, Rábai Miklóssal , 1949) Egy tánccsoport útnak indul (1955) Kis könyv a táncról (Kaposi Edittel, Merényi Zsuzsával, 1961) Nagy magyarok idegenben (szociográfia, 1973) Történelem alulnézetben (szociográfia, 1973) Szoros kötésben (regény, 1979) Mesejáró Rebeka és Tengerjáró Tóbiás (mese, 1984) Bosnyák téri színjátékok (szociográfia, 1987) Filmjei A piac (1983) Díjai A Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1952) SZOT-díj (1974) A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1978) A Munka Érdemrend arany fokozata (1984) Az MTI-PRESS tárcapályázatának különdíja (1994) Olca Az Olca egy rétegvulkán az Andokban, Chile és Bolívia határán. A közepén helyezkedik el egy 15 km hosszú sztratovulkáni sorozatnak. Nyugatra van a Cerro Minchincha, keletre a Paruma. Összetételében megtalálható az andezit és a dácit. A vonulat egyetlen aktivitása egy oldalkitörés volt 1865-től 1867-ig. Forrás Siebert, L. és T. Simkin (2002-). Volcanoes of the World: an Illustrated Catalog of Holocene Volcanoes and their Eruptions. Smithsonian Institution, Global Volcanism Program Digital Information Series, GVP-3. URL: http://www.volcano.si.edu/world/ The Gathering A The Gathering egy holland zenekar ami a kilencvenes évek második felében vált igazán ismertté, miután csatlakozott hozzájuk egy új énekesnő, Anneke van Giersbergen. Az első két albumuk, az Always… (1992) és az Almost a Dance (1993) négy különböző férfi énekes közreműködésével jelent meg. Ezek még gothic metal, illetve doom metal albumok. A zenekar stílusa akkor változott meg jelentősen, mikor Anneke van Giersbergen lett az énekes. Ezután jelent meg a Mandylion 1995-ben, ami az első albumuk volt az új énekesnővel. A következő stúdióalbumok, a Nighttime Birds (1997), a How to Measure a Planet? (1999), az if_then_else (2000), és a Souvenirs (2003) mutatták azt a folyamatot, ahogyan az együttes eltávolodik a gothic metal-tól és egyre közelebb kerül az alternatív rock-hoz. A 2004-ben kiadott Sleepy Buildings egy félakusztikus előadás volt, amit két éjszaka alatt rögzítettek. A zenekar Home című albuma 2006 áprilisában jelent meg Európában és Észak-Amerikában. 2007. június 5-én a The Gathering bejelentette, hogy Anneke kilép az együttesből 2007. augusztusában, mert szeretne több időt fordítani a családjára, és új saját zenekarára, aminek a neve Agua de Annique. Az együttes kilencedik stúdióalbuma 2009. májusában jelenik meg The West Pole címmel. 2009. márciusában az együttes bejelentette, hogy az új énekes Silje Wergeland lesz, aki az Octavia Sperati nevű norvég együttesnek volt az énekesnője. A lemezen egyébként még két vendégénekesnő is szerepel; az egyik a holland Anne van Den Hoogen, a másik pedig a mexikói Marcela Bovio (utóbbi a Stream of Passion nevű együttes énekesnője). Diszkográfia Stúdióalbumok Always... (1992) Almost a Dance (1993) Mandylion (stúdióalbum) (1995) Nighttime Birds (1997) How To Measure a Planet? (1998) if then else (2000) Souvenirs (2003) The Musical History Tour (2005) (ez egy történelmi oktatóanyag zenei része volt) Home (2006) The West Pole (2009) Disclosure (2012) Afterwords (2013) Koncertalbumok Superheat (2000) Century Media Sleepy Buildings - A Semi Acoustic Evening (2004) Century Media A Noise Severe (2007) Psychonaut Records EP-k Adrenaline / Leaves (1996) Century Media Amity (2000) Century Media Black Light District (2002) Psychonaut Records City From Above (2009) Psychonaut Records A Sound Relief (2010) Psychonaut Records Afterlights (2012) Psychonaut Records Kislemezek Strange Machines (1995) Century Media Kevin's Telescope (1997) Century Media The May Song (1997) Century Media Liberty Bell (1998) Century Media Rollercoaster (2000) Century Media Monsters (2003) Psychonaut Records You Learn About It (2003) Psychonaut Records Alone (2006) I Scream Records - Split single with Green Lizard, 5,000 copies limited edition giveaway at Sziget festival, Budapest, 2006 Összeállítások Downfall - The Early Years (2001) Hammerheart Records Accessories - Rarities and B-Sides (2005) Century Media Downfall (2008) Restored, remastered plus 7 never released songs, double CD, Vic Records Gyűjtemények Sand and Mercury - The Complete Century Media Years (2008) Century Media including: Mandylion Nighttime Birds How To Measure a Planet? [CD1] How To Measure a Planet? [CD2] Superheat if_then_else Accessories – Rarities Accessories – B-sides Sleepy Buildings In Motion Demók An Imaginary Symphony (1990) Moonlight Archer (1991) promo demo / pre production (1992), 6 tracks. Released on Vic Records 'Downfall double cd 2008 Feldolgozások Dalok, amiket a The Gathering feldolgozott. "Life's What You Make It" (by Talk Talk ) "In Power We Entrust The Love Advocated" (by Dead Can Dance ) "When The Sun Hits" (by Slowdive ) "Dethroned Emperor" (by Celtic Frost ) Tehetetlenségi tenzorok listája A tehetetlenségi nyomaték tenzorok alábbi táblázata a főtengelyekre számított értékeket tartalmazza. 17 Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század Évtizedek: i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek – i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek – 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek – 60-as évek Évek: 12 – 13 – 14 – 15 – 16 – 17 – 18 – 19 – 20 – 21 – 22 Események Tiberius hazahívja Rómába Germanicust , akit diadalmenetben részesít a germánok felett aratott győzelmei miatt. Nagyszabású római útépítés kezdődik Pannóniában és a Duna mentén. Maroboduus csatát veszít Arminius és ezzel együtt elveszti markomann királyi címét is. Földrengés Nyugat-Anatóliában Nynorsk nyelv A nynorsk (szó szerint „újnorvég”) egyike azon két hivatalos nyelvnek, amelyek együttesen alkotják a norvég írásos nyelvet. A másik nyelv a bokmål. 1929 előtt a nynorsk neve landsmål volt. A landsmål hivatalos formája lett a norvég írásnak az úgynevezett „Jamstellingsvedtaket” által, határozat amelyet a Storting 1885-ben hozott. A nynorsk alternatívája lett a riksmål-nak, amelynek írott formája majdnem azonos volt a dán nyelvvel. A landsmål neve, a Storting 1929-ben hozott újabb határozta szerint nynorsk lett. Még ma sem létezik egységes „nemzeti norvég”. Története A nynorsk, mint írott nyelv, a 19. század közepétől fejlődött ki. Nyelvpolitikai szempontból ebben az időben szükségessé vált a norvég nyelv státuszának helyreállítása, mivel a dán-norvég unió időszaka alatt csak a dán írást használták. Ivar Aasen nyelvész tézise az volt, hogy egy valódi norvég nyelv fennmaradt a falusi környezetben. A hegyvidéki táj korlátozta a kommunikációt és ellensúlyozta a különböző régiók közötti nyelvi hatásokat. Aasen szerette volna tanulmányozni a nyelvet az egész országban és ezért sok és hosszú vándorlást tett, melynek során feljegyezte a népnyelvet. Négy év kutatás után Ivar Aasen 1848-ban kiadta a Det norske Folkesprogs Grammatik (A norvég népnyelv nyelvtana) című könyvét. Ezt követte 1850-ben az Ordbog over det norske Folkesprog (A norvég népnyelv szótára), majd 1853-ban a Prøver af Landsmaalet i Norge (Norvég terepi tesztek) című könyve amelyben szerepelt Aasen javaslata egy új norvég nyelvű írott nyelvre, mint egy rekonstruáló kompromisszum főleg a nyugat-norvég (Vestlandet) nyelvjárások között. Norvégiában érdeklődés mutatkozott a nemzeti kultúra fejlesztésében, például Edvard Grieg népzene-inspirált kompozícióijaival, valamint Henrik Ibsen és Bjørnstjerne Bjørnson munkájával, amelyek fontos szerepet játszottak a norvég irodalom kialakulásában. 1907 előtt azonban a legtöbb írott mű a dán helyesírást követte. 1869-ben elfogadták a svéd Å betűt mint alternativ írását az AA (ó) hangnak, s ez 1938-ban kötelezővé vált. 1885-ben a nynorsk/landsmål egyenjogú lesz a dán-norvég riksmål nyelvvel Norvégiában. A Biblia már 1889-ben megjelent nynorsk nyelven, 15 évvel korábban mint bokmål írással. 1907-ben, röviddel a Svédországtól való függetlené válás után (1905 június 7), megreformálták a bokmålt norvég írásmódra, a dán helyesírás helyett, és 1929-ben fogadták el a jelenlegi semleges neveket „bokmål” illetve „nynorsk”. Az 1938-as nyelvújítás következtében szükségesé vált az összes tankönyvek kicserélése, így a helyi önkormányzatok úgy döntöttek, hogy már 1943-ban a diákok egyharmada részesült nynorsk nyelvű oktatásban. A norvég állam nyelvpolitika célja 1910-től az volt, hogy a két nyelvváltozat megközelítse egymást egy úgynevezett samnorsk nyelvben Moltke Moe kezdeményezése szerint. Ez azonban erős ellenállást váltott ki különösen a bokmål-pártiak részéről, komoly konfliktusokkal különösen az 1950-es és 60-as években. A konfliktusok csökkentésére hozták létre a 60-as években az úgynevezett ”Nyelvi béke bizottságot”. 2002 óta a koordinációs kampány hivatalosan befejeződött és semmilyen kísérlet nem történt arra, hogy politikai úton egyesítse a két fajta írást. A norvég nyelvi konfliktus idején egyes csoportok arra törekedtek hogy még jobban kiemeljék a nyelvformák egyediségét. Egyesek a „høgnorsk”, a jelenlegi nynorsk-nál konzervatívabb forma hívei, míg mások inkább egy konzervatív bokmål ”riksmål” mellett szállnak síkra. A nynorsk „nyelv-tisztább” mint a dialektusok, amelyekben gyakran fordulnak elő dán és német elemek. A nynorsk jelenlegi helyzete A „Norvég nyelvtanács” becslése szerint a lakosság 10-12 százaléka tekinti a nynorsk-ot írott nyelvének. Legtöbben Nyugat-Norvégiában vannak, Rogaland megyében (Stavanger és Haugesund kivételével), Hordaland megyében (Bergen kivételével), Sogn og Fjordane megyében és Møre og Romsdal megyében. A nynorsk még eléggé elterjedt Aust-Agder megye központi részein valamint Buskerud, Oppland és Telemark megyékben. Nyugat-Norvégiában a nynorsk nyelvet használók aránya 45,2 százalék, Norvégia többi részén pedig 2,7 százalék volt 2003-ban (kivétel Sogn og Fjordane megye 99,8 százalék nynorsk használóval). Az arány a 20. század második felében visszaesett. A norvég katonakötelesek 10-11 százaléka adja meg írott nyelvének és a lakosság 11 százaléka használ nynorsk nyelvű nyomtatványt az adóbevallásánál. A tömegtájékoztatási eszközök hatással vannak a helyi nyelvformák hátrányára és a médiában uralkodó nyelvek előnyére. A 2002-es évben a norvég önkormányzatok 27 százalékának adminisztratív írásnyelve a nynorsk, míg 37 százalékuknak a bokmål volt. A fennmaradó 36 százalék nem választotta az egyik nyelvet a másik előtt. Minden önkormányzat dönti el, hogy az írott nyelvek közül melyik lesz az adminisztráció hivatalos nyelve. A kliensek mindig jogosultak arra, hogy bármelyik nyelven forduljanak hatósághoz. Az iskolákban mindkét nyelvet tanítják. Az oktatásban preferált nyelvet „fő nyelvnek”, a másikat pedig „mellék nyelvnek” nevezik. Az általános iskolában tanuló diákok 14,7 százaléka nynorsk-ot adta meg mint írott nyelvét, s ezek legtöbbje Nyugat-Norvégiából való. A tanulók között néha ellenállás van a nynorsk-kal szemben, és mint más országokban is, nagyobb ösztönzést jelenthet a városok nyelve karrier és társadalmi szempontból, a vidéki nyelvekkel szemben. A 2000-ben kiadott 4549 nyomtatott könyvnek (könyv és egyéb forma) 8 százaléka volt nynorsk és 92 százaléka bokmål nyelven. A norvég újságok 6 százaléka jelenik meg csak nynorsk és 5 százaléka mindkét nyelven. Egyes újságok, mint például Aftenposten és Verdens Gang tiltják a nynorsk nyelvet szerkesztői szövegben. Nevének eredete A „nynorsk” nevet használják a beszélt nyelvre ami a középkor közepén alakult ki nyelvtani egyszerűsítésekkel, vagyis mint ellentétet az „ó norvég” (gammalnorsk) nyelvvel amelyik sokkal egységesebb volt mint a mai nynorsk dialektusok. Ezek az egyszerűsítések voltak az okai a későbbiekben kialakult dialektusok többségének. A 17. században a norvég írott nyelvet nem használták, de a helyi dialektusokban megőrizték, ott ahol az uralkodó osztály dánja nem dominált. Jellemzői A nynorsk lényegében nyugat-skandináv dialektuson alapul. Abban különbözik a kelet-skandinávtól, hogy lényegesen több ó-skandináv kettőshangzót tartott meg (akárcsak a feröeri és az izlandi), ott ahol a kifejlesztett magánhangzót. (például „stein” vs „sten” (kő), „braut” vs „bröt (eltört), „skein” vs „sken” (ragyogás). Egy másik különbség az „u” és a kelet-skandináv „o”, mint például a „ku” és „bru” illetve „ko” és „bro” (tehén és híd). A szótári nynorsk, mint a „nynorsk ordliste” (nynorsk szótár), kétféle szóalakot ismertet: főformát és mellékformát. A fő formát a nyomtatványokban, az iskolai tankönyvekben és az önkormányzat, megyei önkormányzat és az állam közigazgatásában való használatra szánják. A mellékformák tökéletesen elfogadhatónak tekinthetők minden más típusú felhasználónak, mint például diákoknak. Vannak olyan szavak amelyek két vagy több egyenlő fő formával fejezhetők ki. Példaként említhető a többesszám első személy névmása „vi” és „me” (mi) két formája. Nynorsk mint beszélt nyelv A nynorsk elsősorban írásos nyelvformának nevezik, és a bokmål-lal ellentétben kevesen korrigálják a beszédjüket a nynorsk normának megfelelően (bár néhány dialektus nagyon közel van). Az 1970-es években a norvég nyelvi elgondolást így foglalták össze: „Beszélj tájszólásban - írj új-norvégül! ”. A nynorsk nem képvisel egy dialektust hanem egy kompromisszumot. A beszélt nynorsk-ot használnak az NRK rádió- és televíziócsatornáiban a hírműsorokban. Néhány színház, mint például a Det norske teatret Oslóban, a színdarabokat nynorsk nyelven adja elő. A különleges dialektusokkal rendelkező színészek használhatják a nynorsk nyelvet. Más országokkal ellentétben a norvég dialektusok magasabb státuszúak a közéletben, és hivatalosan is használhatók. Nynorsk írók Olav Duun Kjartan Fløgstad Jon Fosse Arne Garborg Frode Grytten Olav H. Hauge Halldis Moren Vesaas Tarjei Vesaas Ikhthüsz (jelkép) Ikhthüsz (görög ΙΧΘΥΣ, latin ichtys) egy keresztény vallási jelkép. A korai keresztények a szó betűiben titkos újabb szavak kezdőbetűit látták (akrosztichon). Története A Kr. u. 2. századból fennmaradtak olyan falvésetek, graffitik vagy sírdomborművek, amely egy halat vagy az IKHTHÜSZ feliratot, és egy nyolcküllős kereket ábrázolnak. Ezek titkos jeleknek számítottak abban az időben, amikor a keresztény vallás még nem volt elfogadott, de a keresztény emberek, közösségek már meg akarták különböztetni magukat a más vallásúaktól. Jelkép A görög IKHTHÜSZ halat jelent. Az akrosztichon segítségével az alábbi jelentése van A felirat: - I - Jēszúsz (Ἰησοῦς), azaz Jézus személyét rejti az első betű - Kh - Khrisztosz (Χριστός), Krisztus - Th - Theoú (Θεóυ), Isten - Ü - Hüiosz (Υἱός), Fia - Sz - Szótér (Σωτήρ), Megváltó. Az így összeolvasott mondat: Jézus Krisztus Isten Fia a Megváltó. A nyolcküllős kerék is ezt jelképezi, mert az összes görög betű – ΙΧΘΥΣ – megtalálható a kerékmotívumban. Jegyzetek Herman Ottó – A társadalom és a hal, halcatraz.hu Ichthys Wheel (Wheel Cross), symboldictionary.net Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Ichthys című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Pécsi Géza – Uzsalyné Pécsi Rita: Ének – Zene – Kultúra. Kulcs a muzsikához, Pécs, 2001. Sarawak Sarawak Malajzia Borneó szigetén fekvő két államának egyike, a legnagyobb maláj állam. Malájul Bumi Kenyalang („a szarvcsőrű madarak földje”) néven is emlegetik. Borneó északnyugati részében fekszik, tőle északkeletre terül el a szigeten a második legnagyobb malajziai állam, Sabah. Területe 124 450 km² (körülbelül akkora, mint Görögország), népessége 2,3575 millió (2006 decemberi népszámlálás). Az északi szélesség 0° 50′ és 5° és a keleti szélesség 109° 36′és 115° 40′között helyezkedik el, területe Malajzia teljes területének 37,5 százalékát teszi ki. Nagy terület borít állat- és növényfajokban gazdag esőerdő. Sarawak közigazgatási székhelye az 579 900 lakosú Kuching. Jelentős városai Sibu (254 000 lakos), Miri (263 000) és Bintulu (176 800). Mint Sabah is, „multikulturális állam”, nincs etnikai többsége. Sarawakban több mint 30 nem maláj bennszülött nép él. Lakóinak többsége nem iszlám hitű. Sarawak 11 közigazgatási körzetből all, ezek: Kuching, Samarahan, Sri Aman, Betong, Sarikei, Sibu, Mukah, Kapit, Bintulu, Miri és Limbang. Története Borneó keleti partvidékét a 16. század elején feltérképezték a portugal hajósok, de nem telepedtek itt le. A mai Sarawak a portugál térképeken Cerava néven szerepelt. A 19. században a Brunei Szultanátus laza ellenőrzése alatt álló terület volt (bár a 17. század elején egyszer már saját uralkodója volt, az első és utolsó sarawaki szultán, Tengah). Pangeran Indera Mahkota uralkodása idején Sarawak káoszba süllyedt. II. Omar Ali Szaifuddin brunei szultán (1827-1852) 1839-ben Pangeran Muda Hasimot rendelte Sarawakba, hogy rendet tegyen. Ebben az időben érkezett a szigetre a kereskedő és hajótulajdonos James Brooke, akit végül a Brunein erőt vevő politikai zűrzavarban Sarawak kormányzójának neveztek ki, majd Sarawak tulajdonképpeni uralkodója lett, a fehér rádzsák dinasztiájának alapítója. Sarawakban a 20. század második felében nem egy esetben tört ki konfliktus a helyi lakosság és maláj kormány között. Időszakosan fellépnek olyan politikai erők is, amelyek Sarawak függetlenségét akarják Malajziától. Scott Joplin Scott Joplin (Linden, Texas, 1868. november 24. – New York, 1917. április 1.) amerikai zeneszerző és zongorista. Joplin egy volt rabszolga fia, egyike volt az első olyan afroamerikai zenészeknek, aki európai stílusú klasszikus zeneszerzőnek számított, mert romantikus stílusban írt. Zenei stílusa keveredett a ragtime-mal is. Bőrszíne miatt alig kapott lehetőséget, hogy bemutassa klasszikus zeneműveit. Ilyen volt a Treemonisha című operája, amelyet 1911-ben komponált, és zongora-átiratot is készített belőle. Sajnos többi komolyzenei műve elveszett. (Az operát később Gunther Schuller újrahangszerelte.) Élete A Texas állambeli Lindenben született Florence Givins és Giles (Jiles) Joplin gyermekeként, ő volt a család hat gyermeke közül a második. Sokáig úgy tartották, hogy születésének ideje 1868. november 24., de Ed Beerlin ragtime-történész kiderítette, hogy ez tévedés, és születésének dátuma valójában 1867 júniusa és 1868 januárja közé tehető. 1871 után családjával a Texas állambeli Texarkanába költözött, új otthonában édesanyja biztosította számára a zenei gyakorláshoz a megfelelő helyet és körülményeket, tizennégy éves korában kapta az első zongoráját. Már kis korától kezdve kiderült zenei tehetsége, ezt ismerte fel első zongoratanára. Weiss széles körű klasszikus zenei alapokat nyújtott Joplinnak. Ezt a klasszikus zenei tudást később kamatoztatta, mint zeneszerző és felhasználta a ragtime-jaiban, belekomponálva abba a klasszikus zene elemeit is. Későbbi zenei képzését a Missouri állambeli Sedalia nevű városkában a George R. Smith College-ban folytatta, ahol zeneszerzést is tanult. 1880-as évek végén Joplin elhagyta eddigi otthonát és különböző zenei kvartettekhez és formációkhoz csatlakozva koncertezett az USA közép-nyugati területein. 1891-ben egy vándortársulat tagjaként Texarkanába (Texas állam) ment. 1895-ben Syracuse-ban (New York állam) eladta a „Please Say You Will” és az „A Picture of Her Face” című szerzeményeit. Tovább járta a vidéket, de minden utazása ellenére igazi otthonának Sedaliát tekintette, ahova 1894-ben költözött. Itt zongoristaként dolgozott a „Maple Leaf” és a „Black 400” nevű klubokban, ahova a kisváros elitje járt. Ragtime-jai Joplin, ragtime-jaival a 20. század elején nagy népszerűséget ért el az USA-ban. Halála után gyorsan feledésbe merült, de napjainkban újra felfedezték, és a klasszikus ragtime megteremtőjének tekintik. 1973-ban a legnagyobb elismerést a hét Oscar-díjjal jutalmazott „The Sting” (A nagy balhé) című film nyerte, amelynek zenéje Joplin műveiből táplálkozott. 1977-ben filmet is készítettek életéről. Legismertebb rag-művei: a Maple Leaf Rag, The Entertainer, The Easy Winners, Pine Apple Rag, Sunflower Slow Drag, Magnetic Rag, Fig Leaf Rag, Peacherine Rag, Kismet Rag, Leola, Eugenia és a Bethena. A legtöbb Joplin rag ugyanarra a formatani sémára épül: AABBACCDD. Számos Joplin rag eleje intróval (bevezetéssel) kezdődik, pl: The Entertainer, The Easy Winners, Sunflower Slow Drag stb. A ragtime-ok mellett néhány indulót (march-ot) is írt. Híres Joplin indulók: Rosebud March, Antoinette, Cleopha. Joplin játéktechnikája Mások ragtime-jaival összehasonlítva Joplin műveit nehéz játszani. E műfajban magasan kiemelkedett kompozíciós-technikájával, műveinek szépségével és eleganciájával. Léteznek egyszerűsített feldolgozások is, a könnyebb játszhatóság kedvéért. Joplin mindig ragaszkodott ahhoz, hogy műveit ne játsszák gyorsan, sokszor előírta; hogy „lassú induló ütemben” és „semmiképpen ne gyors ragtime-ban”. Ezekkel az utasításaival szembeszállt korának hajszolóan gyors, sietős játékgyakorlatával. Különösen azoknak szólt volna ez az intelem, akik az egyszerűen szerkesztett ragtime-oknál a gyorsaságot előtérbe helyezték a muzikalitással szemben. Joplin a muzikalitást és eleganciát elengedhetetlennek tartotta zenéjében. Saját játéktechnikájáról annak ellenére nem kaphatunk hű képet, hogy maradtak ránk eredeti felvételei. A korban ismert gépzongorákhoz játszott fel szalagra számokat. De ezek inkább a kor ízléséhez igazodtak, így az amerikai közönség ízlését tükrözik, nem Joplin elképzeléseit. Elite Syncopations? * Mai Joplin-értelmezések Scott Joplin ragtime-jaival, 1974-ben Joshua Rifkin, amerikai zongorista hozott létre zseniális játéktechnikát, amely Bachon tanult, precíz játékot kíván. Előadásában az erősen ritmusos karaktert és az életvidám harmóniát teljesíti ki a ragtime-ban. Életéről film is készült, melyet az 1977-es cannes-i filmfesztiválon, versenyen kívül mutattak be; a film rendezője: Jeremy Paul Kagan volt. Művei 1896 : The Great Crush Collision March , Combination March , Harmony Club Waltz 1899 : Original Rags , Maple Leaf Rag 1900 : Swipesy Cakewalk 1901 : Peacherine Rag , Sunflower Slow Drag , The Easy Winners , Augustan Club Waltzes 1902 : A Breeze From Alabama , Cleopha , Elite Syncopations , March Majestic , The Entertainer , The Ragtime Dance , The Strenuous Life , I Am Thinking Of My Pickaninny Days 1903 : Palm Leaf Rag , Something Doing , Weeping Willow , Little Black Baby 1904 : , The Chrysanthemum , The Favorite , The Sycamore 1905 : Bethena , Eugenia , Leola , Sarah Dear , The Rosebud March , Bink's Waltz 1906 : Antoinette , Eugenia , The Ragtime Dance , Good-bye Old Gal Good-bye 1907 : Gladiolus Rag , Rose Leaf Rag , When Your Hair Is Like The Snow , Heliotope Bouquet , Lily Queen , The Nonpareil , Searchlight Rag , Snoring Sampson (arrangement) 1908 : Fig Leaf Rag , Hooker's Hooker , Pine Apple Rag , School Of Ragtime , Sugar Cane , Sensation Rag 1909 : Country Club , Euphonic Sounds , Paragon Rag , Pleasant Moments , Solace , Wall Street Rag 1910 : Stoptime Rag 1911 : Felicity Rag , Lovin' Babe 1912 : Scott Joplin's New Rag 1913 : Kismet Rag 1914 : Magnetic Rag 1916 : Ole Miss Rag 1917 : Reflection Rag 1971 : Silver Swan Rag (posztumusz) Déli Gépgyár A Déli Gépgyár (ukránul: Південний машинобудівний завод, magyar átírásban: Pivdennij masinobugyivnij zavod), teljes nevén az O. M. Makarov nevét viselő Déli Gépgyár Termelési Egyesülés Állami Vállalat (Державне підприємство «Виробниче об'єднання Південний машинобудівний завод ім. О. М. Макарова, magyar átírásban: Derzsavne pidprijemsztvo Virobnicse objednannya Pivdennij masinobugyivnij zavod im. O. M. Makarova), röviden Pivdenmas (Південмаш) az ukrajnai Dnyipróban működő gépgyártó vállalat, mely főként rakéták, űreszközök és egyéb katonai célú berendezések gyártásával foglalkozik. Termékei között trolibuszok, mezőgazdasági vontatók, szélturbinák és repülőgép-alkatrészek is megtalálhatók. A szovjet időszakban használt orosz neve Juzsmas (orosz: Южный машиностроительный завод, magyar átírásban: Juzsnij masinosztroityelnij zavod, magyarul: Déli gépgyár). A Zenyit–3 SL űrhajózási hordozórakéták gyártójaként részt vesz a Sea Launch programban. A szovjet időszakot követően trolibuszokat, traktorokat és villamosokat is gyárt. A vállalat vezérigazgatója 2014-től Szerhij Mikoljajovics Vojt. Története Előzmények A gépgyár elődjét 1944. július 21-én alapították autógyárként. Az építkezés 1944 októberében kezdődött az egykori repülőgépmotorgyár területén. Kezdetben a ZiSZ–5 gyártását tervezték ott, de az nem indult el. A Dnyepropetrovszki Autógyárban a ZiSZ–150 tehergépkocsi alapjain kifejlesztették a 4 tonna teherbírású DAZ–150 tehergépkocsit, de csak kísérleti példányok készültek belőle. 1950-ben felmérés készült azon szovjet gépgyárakról, ahol megvalósítható az R–1 ballisztikus rakéta gyártása. Erre a célra a dnyipropetrovszki üzemet is kiválasztották. 1951- áprilisában Szovjetunió Minisztertanácsának határozata alapján a DAZ-ból és a Dnyepropetrovszki Gumiabroncsgyárból létrehozták az 586. sz. üzemet, amely a szovjet Hadiipari Minisztérium irányítása alá került. Még abban az évben leállították a DAZ-nál a járműgyártást. Rakétagyártás Az újonnan létrehozott gyár faladata akkor az R–1 és R–2 kis hatótávolságú ballisztikus rakéták gyártásának előkészítése volt. 1952-ben az üzem mellé rendelve létrehoztak egy egy konstrukciós részleget is (Budnyik vezetésével), amely már részt vett az R–12-es rakéta fejlesztési munkálataiban. 1954-ben a konstrukciós iroda OKB–586 néven kísérleti tervezőirodává alakult, amelynek vezetését 1954. július 9-től Mihail Jangel vette át. Vezetői 1952–1957 – Leonyid Szmirnov 1961–1986 – Alekszandr Makarov 1986–1992 – Leonyid Kucsma 1992–2005& – Jurij Alekszejev 2005–2014 – Viktor Scsehol 2014-től – Szerhij Vojt Déli Hadseregcsoport A Déli Hadseregcsoport (oroszul: Южная группа войск, magyar átírásban: Juzsnaja gruppa vojszk, rövidítve: JuGV) a Szovjet Hadsereg hadműveleti-hadászati seregteste (hadseregcsoportja), amelyet két alkalommal, 1945–1947 között Bulgária és Románia, 1956–1991 között Magyarország területén szerveztek meg. Második szervezete (1956–1991) Története A második világháborút követő évtizedben Ausztriában és Magyarországon állomásozott Középső Hadseregcsoport, valamint az 1956-os magyarországi forradalom idején a Szovjetunióból Magyarországra vezényelt alakulatok alapjain hozták létre. A Déli Hadseregcsoport 1984-től a Szovjet Hadsereg Délnyugati Hadszíntér Parancsnokságának az alárendeltségébe tartozott. Csapatait 1990–91-ben vonták ki Magyarországról. Szervezeti felépítése (1990-es állapot) A Déli Hadseregcsoportot a parancsnokság és a közvetlen alárendeltségébe tartozó egységek, valamint négy hadosztály (két gépesített és két harckocsihadosztály) alkotta, légi támogatását a 36. légi hadsereg biztosította. Parancsnokság (Budapest, Mátyásföld) A parancsnokság közvetlen alárendeltségébe tartozó egységek: 81. önálló őr- és biztosító zászlóalj (Budapest) 55. légvédelmi rakétadandár ( Mór ) – 9K37 Buk 127. híradó-gárdadandár (Budapest, Etyek-Bótpuszta ) 70. önálló rádiótechnikai dandár – R–145BM 188. parancsnoki híradóközpont ( Óbuda ) – R–145BM 459. rakétadandár – 9K79 Tocska 103. kiképző harckocsiezred ( Debrecen ) 22. rakétadandár ( Dombóvár ) 20. önálló műszaki ezred ( Dunaújváros ) 40. járműjavító üzem ( Székesfehérvár ) 902. önálló deszantezred ( Kecskemét ) 13. harckocsizó gárdahadosztály (Veszprém) 130. harckocsizó gárdaezred ( Veszprém ) 144. harckocsiezred ( Sárbogárd ) 201. harckocsiezred ( Polgárdi ) 6. gépesített lövész gárdaezred ( Táborfalva ) 32. önjárő tüzér gárdaezred ( Tamási ) 1215. légvédelmi rakétaezred ( Dunaföldvár ) 56. önálló felderítő zászlóalj ( Vecsés ) 139. önálló támogató zászlóalj ( Tolna ) 8. műszaki gárazászlóalj ( Baja ) 19. harckocsizó gárdahadosztály (Esztergom) 93. gépesített lövész gárdahadosztály (Kecskemét) 254. gépesített lövész gárdahadosztály (Székesfehérvár) Dobrovnica Dobrovnica (macedónul: Добровница) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kriva Palanka községben. Népesség 2002-ben 168 lakosa volt, akik közül 166 macedón és 2 vlach. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Vas megyei 1. sz. országgyűlési egyéni választókerület A Vas megyei 1. sz. országgyűlési egyéni választókerület egyike annak a 106 választókerületnek, amelyre a 2011. évi CCIII. törvény Magyarország területét felosztja, és amelyben a választópolgárok egy-egy országgyűlési képviselőt választhatnak. A választókerület nevének szabványos rövidítése: Vas 01. OEVK. Székhelye: Szombathely Területe A választókerület az alábbi településeket foglalja magába: Balogunyom Bucsu Dozmat Felsőcsatár Horvátlövő Nárai Narda Pornóapáti Sé Szombathely Torony Vaskeresztes Országgyűlési képviselője A választókerület országgyűlési képviselője Hende Csaba (Fidesz-KDNP). Országgyűlési választások 2014 A 2014-es országgyűlési választáson az alábbi jelöltek indultak: 2018 Bővebben: 2018-as magyarországi országgyűlési választás A 2018-as országgyűlési választáson az alábbi jelöltek indultak: Dr. Hende Csaba Károly - (Fidesz-KDNP) -25201, 50,56% Dr. Nemény András - (MSZP-Párbeszéd) -15090, 30,27% Balassa Péter Sándor - (Jobbik) -6230, 12,50% Demográfiai profilja 2011-es adatok szerint a Vas megyei 1. sz. választókerületben 87 261 ember él; közülük 72 281 felnőtt, 41 490 férfi és 45 771 nő. A lakosok közül 15 458 diplomás, 41 477 érettségizett és 71 110 végezte el az általános iskolát. Gare de Lachaud-Curmilhac Gare de Lachaud-Curmilhac vasútállomás Franciaországban, Vissac-Auteyrac településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Georges-d'Aurac-Saint-Étienne-Châteaucreux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Georges-d'Aurac Gare de Darsac Armañanzas Armañanzas település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Armañanzas Torres Del Río, Sansol, Desojo, Espronceda és Bargota községekkel határos. Lakosainak száma 60 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szivattyú A szivattyú folyadék, illetve zagy szállítására szolgáló gép. A régebbi szóhasználat a gázok szállítására alkalmas gépeket is ide sorolta, mára már csak a vákuumszivattyúk maradtak itt, a többi ventilátor, fúvó, kompresszor lett a kilépésnél mérhető nyomás nagyságától függően. A gépkocsi vagy kerékpár levegővel töltött kerékabroncsainak felfújásához pumpát használunk. A szivattyúk általában mechanikai munkát használnak fel a közeg továbbítására vagy egyszerű emeléssel vagy áramlástani elvek felhasználásával. Ritkán nem mechanikai elveken működő szivattyúkat is készítenek. A legrégebbi ilyen szerkezetek a merítőművek, ennek legegyszerűbb példája a gémeskút, melynél ellensúllyal könnyített vödörrel emelik ki a vizet, és ivóvíz, valamint öntözővíz nyerésére használják. Később állati erővel vagy vízkerékkel hajtott végtelenített kötélre kötött vödrökkel, merítőkerékkel emelték ki a nagyobb mennyiségű vizet, ez a szerkezet folyamatos üzemre is alkalmas volt. Az arkhimédeszi csavart először Szín-ahhé-eriba asszír király alkalmazta a híres babiloni függőkertek vízzel való ellátásához az i. e. 7. században, ezt a szerkezetet a 3. században Arkhimédész írta le. A 13. században arab könyvekben több szivattyú-konstrukciót is leírtak. A szivattyúk fajtái Merítőművek A merítőművek (merítőkerék, láncos kerék) az emberi erővel való vízmerés többé-kevésbé gépesített megoldásai. Térfogatkiszorítási elven működő szivattyúk Ha egy tartály térfogatát változtatjuk úgy, hogy egy nyíláson keresztül csővezetékhez kapcsolódik, akkor a tartály térfogatának növelésével a csőből folyadékot vagy gázt lehet áramoltatni a tartályba, a térfogat csökkentésével a közeg a tartályból a csővezetékbe áramlik. Ezt az elvet felhasználva igen változatos szerkezeti megoldások születtek. Dugattyús szivattyú : A térfogatváltozást hengerben mozgó dugattyú valósítja meg, az áramlás irányát pedig (általában önműködő) szelepek vezérlik. A dugattyús szivattyúk néha több hengerrel készülnek, vannak differenciáldugattyús megoldások is. Működési elv szempontjából a membránszivattyúk is ide tartoznak. Ezeknél a dugattyú és a henger tömör elzárására szolgáló rugalmas membrán kizárja a közegnek a dugattyúrúd melletti kiszivárgását. Ma a legnagyobb nyomások eléréséhez dugattyús szivattyúkat használnak. A dugattyús szivattyúk folyadékszállítása működési elvükből adódóan nem egyenletes, ez gondot okozhat egyes esetekben, ilyenkor különböző eszközökkel (például több henger alkalmazása, légüst beépítése) csökkentik az egyenetlenségeket. Fogaskerék-szivattyú : Igen egyszerű szerkezetű szivattyú. Működéséhez nincs szükség szelepekre és a folyadékszállítás is sokkal egyenletesebb, mint a dugattyús szivattyúknál. Készítenek csak külső fogazású és külső-belső fogazású szivattyúkat egyaránt. Ez utóbbiak mérete kisebb lehet. Szárnylapátos szivattyú : Hengeres házban excentrikusan elhelyezett forgórész radiális hornyaiba lamellákat illesztenek, melyeket rugók, illetve a centrifugális erő a henger falához szorít. A forgórész körbeforgatásakor a lamellákkal határolt táskák térfogata előbb nő, majd csökken, így megfelelően választott be- és kiömlőnyílások segítségével közeg szállítását végzi. Vízgyűrűs szivattyú : Igen egyszerű szerkezet. Hengeres házban merev sugárirányú lapátokkal ellátott forgórész helyezkedik el excentrikusan. A házat nem tölti ki teljesen a víz, forgás közben a víz gyűrű alakban nyomódik a ház falához. Ilyenkor a lapátok közötti tér fokozatosan nő, majd csökken, megfelelően elhelyezett szívó- és nyomónyílásokkal a szivattyú vizet szállít. Csavarszivattyú : Különleges profilú csavarorsókat úgy képeznek ki, hogy párhuzamosan egymás mellé szerelve menetenként egy alkalommal kölcsönösen lezárják egymás menethornyait. Megfelelően tömítő házba építve olyan szivattyú jön létre, melynél az orsók forgatásakor az egymásba kapcsolódó részek helyzete tengelyirányban egyenletes sebességgel mozog, így a közé zárt folyadékot axiális irányban (=tengelyirány) egyenletes sebességgel mozgatja. Örvényszivattyúk Az örvényszivattyúk lényeges szerkezeti eleme a járókerék, mely több, radiálisan elhelyezett lapátot tartalmaz. A szívócsonkon beszívott folyadék a járókerékbe belép, végighalad a lapátok között, a forgórész lapátjai pedig a motor által szolgáltatott nyomatékot átadják a folyadékáramnak, ezzel megnő a folyadék össznyomása, majd a csigaházon érintőlegesen kialakított nyomócsonkon keresztül a folyadék távozik a szivattyúból. A szivattyú járókerekének szívott oldala megfelelő kis résekkel csatlakozik a házhoz, hogy a kilépés nagyobb nyomású környezetéből ne folyhasson vissza a szívóoldalra folyadék, ugyanúgy a járókerék tengelye és a csigaház között is tengelytömítés akadályozza meg a folyadék kijutását a szabadba. A kisebb szivattyúk járókereke közvetlenül a meghajtó motor tengelycsonkjára csatlakozhat, de legtöbbször külön csapágyazott tengellyel rendelkeznek. Erre annál is inkább szükség van, mivel a járókereket a sugár mentén változó nyomásból és az impulzuserőkből származó jelentős tengelyirányú erő terheli, melynek felvételére a motor csapágyai nem mindig elegendőek. Kettős beömlésű járókerékkel (két egymással szembefordított járókerék) vagy kiegyenlítő tárcsával az axiális erő részben vagy teljesen kiegyensúlyozható. Nagyobb nyomás előállítására (például kazán tápszivattyúja esetén) többfokozatú szivattyút építenek. Itt az első fokozat után a folyadékot a következő fokozatba terelőlapátokkal ellátott vezetőkerék vezeti. Az örvényszivattyú által szállított folyadék mennyisége nem meghatározott érték, mint a térfogatkiszorításos elven működő szivattyúknál. A szivattyúra jellemző a jelleggörbéje, mely a szállított mennyiség függvényében az előállított nyomást adja. A tényleges értékek a fogyasztók jelleggörbéjének és a szivattyú jelleggörbéjének metszéspontjában olvashatók le. A szivattyú elvileg teljesen elzárt fogyasztók (Q=0) esetén is működik, de a gyakorlatban az ilyen üresjárást kerülni kell, nemcsak a felesleges energiafogyasztás miatt, hanem azért is, mert a veszteségek a stagnáló folyadékot veszélyesen felmelegíthetik. Az örvényszivattyút indítani csak úgy lehet, ha a szivattyú fel van töltve folyadékkal és a szívócsonknál mérhető nyomás elegendő a szívócső nyomásvesztesége, valamint a sebességből és az indításkor a folyadékoszlop felgyorsításából eredő nyomásesés fedezéséhez (lásd: Bernoulli törvénye). Az örvényszivattyúk sebességviszonyai és az össznyomás-változás közötti összefüggést az Euler-turbinaegyenlet írja le: ahol Az örvényszivattyúk jellemzésére jól használható a dimenzió nélküli jellemző fordulatszám, mely az alábbi összefüggésből számítható: ahol A jellemző fordulatszám méretektől függetlenül tájékoztat a szivattyú járókerék geometriai alakjáról, a szállítómagasságról és valamennyire még az elérhető hatásfokról is. Az örvényszivattyúra jellemző a jelleggörbéje, amit méréssel szoktak megállapítani: a szivattyút zárt tolózárral elindítják, majd a tolózárat fokozatosan kinyitják és az egyes pontokban megmérik a nyomást és a hozzá tartozó folyadékszállítást (a másodpercenként szállított folyadékmennyiséget). A szivattyú minden fordulatszámához más-más jelleggörbe tartozik. Az, hogy a beépített szivattyú mennyi folyadékot szállít, az a szivattyú és az adott csővezeték jelleggörbéjétől függ, a két görbe metszéspontjánál alakul ki a munkapont. Törvényszerűség, hogy a szivattyúk maximális szívómagassága 10 m. Ennek az az oka, hogy a légkör nyomása ilyen magas vízoszloppal tud egyensúlyt tartani, mivel a kiszívott víz helyére a külső levegő nyomása nyomja be a vizet. Ha ennél mélyebbről akarjuk kiszívni a vizet, a nyomás a csőben zérusra csökken és a folyadékoszlop elszakad. A valóságban ennél kisebb a biztonságos szívás mélysége, mivel a szivattyú járókerekénél a felgyorsult folyadék nyomása lecsökken és kavitáció lép fel, másfelöl a súrlódások is csökkentik az elméleti emelőmagasságot. Az emelőmagasság ilyen problémáját megoldja a szivattyúnak a vízfelszínhez közelebbi elhelyezése. Ekkor az emelőmagasság csökken, a nyomómagasság ugyanennyivel nő. Lehetőség van még dugattyús szivattyúknál munkahenger elhelyezésére, amikor közös mozgatással két dugattyú mozog egyszerre, így a felső szivattyú az alsó által szállított vizet emeli tovább. Az örvényszivattyúkra érvényesek a kisminta törvények. Vízemelő kos A vízemelő kossal egy tóból vagy medencéből lehet nagyobb magasságra szivattyúzni vizet anélkül, hogy bármilyen külső energiaforrásra volna szükség. A szivattyú rugóval terhelt A szelepét kinyitva a víz a medencéből egyre gyorsuló sebességgel áramlik a szabadba mindaddig, amíg a rugó a szelepet be nem csukja. Ekkor a folyadék hirtelen megállításából eredő nyomásnövekedés kinyitja a szivattyú tetején elhelyezett B szelepet és a nyomás a vizet a felső tartályba nyomja. Addig tart a folyadékszállítás, amíg a vízszintes csőben lévő folyadék mozgási energiáját fel nem emészti. Ekkor a B szelep bezárul, és hirtelen nyomásesés történik. Ez a folyadékban lengést indít, melynek során az A szelep ismét kinyit és a folyamat megismétlődik. Mammut-szivattyú A Mammut-szivattyú, vagy légnyomásos vízemelő a vizet nagynyomású levegő vagy más gáz segítségével szivattyúzza. A szerkezet egy nagy átmérőjű függőleges csőből áll, mely belemerül a kiszivattyúzandó vízbe. Ebbe a csőbe felülről nyúlik be a nyomóvezeték csöve, melybe alulról bevezetik a kompresszor által szállított levegőt. A levegő kisebb fajsúlya révén buborékok formájában felemelkedik és mozgás közben magával ragadja a vizet is. Hatásfoka alacsony, 25-45%, azonban nem érzékeny a víz szennyezettségére és arra, ha a szívott térből leszívja az összes folyadékot. Sugár-szivattyú Használnak vízsugár- és gőzsugárszivattyúkat. A munkaközeg (víz vagy gőz) felgyorsul egy szűkülő fúvókában, nyomása Bernoulli törvénye értelmében lecsökken, így felszívja a szállítandó folyadékot (vagy gázt), a keverőtérben elegyedik a munkaközeggel, mely magával ragadja, majd a keverék a diffúzoron keresztül távozik. Az egyszerű szerkezet miatt szennyezett folyadék szállítására használják, de vákuumszivattyúként gőzturbinák kondenzátorának légtelenítésére is előszeretettel alkalmazzák. Arkhimédészi csavar Ez a szivattyú igen régi múltra tekinthet vissza, első leírását Arkhimédész adta, de előtte is használták. Az első ilyen szerkezetet Mitridátész király kertjében helyezték üzembe, kr. e. 131-ben. A szerkezet egy csőből áll, melynek egyik vége a kiemelendő vízbe merül, a csőben pedig a két végén csapágyazott tengelyre erősített csavarfelület alakú lemez helyezkedik el. A tengelyt megfelelő irányba forgatva a csavar vizet szállít. Később vályúval is építették, amibe úgy helyezték bele a csavart, hogy a beton még képlékeny volt. Majd megforgatva a csavart saját maga vájta ki a megfelelő simaságú árkot. Kötés után a csavar éleit megtisztították a betontól, és visszahelyezve a vályúba tökéletesen tömített. Az 50-es években igen elterjedt volt a szennyvízkezelésben, mert szilárd részecskékre (akár még nagyobb gallyakra is) teljesen érzéketlen volt. Torlónyomás-szivattyú Ha egy derékszögben meghajlított csövet a vízbe merítve gyorsan mozgatunk szabad nyílása irányába, akkor a torlónyomás a folyadékot áthajtja a csövön, így a szerkezet szivattyúként működik. Ezt az elvet hasznosították az Amerikai Egyesült Államok egyes gőzmozdonyain, melyek úgy tudtak megállás nélkül pótvizet felszippantani, hogy a két sín között elhelyezett vízmedencébe nyújtottak le szájával a menetirányba állított csövet. Hasonló megoldást használnak tűzoltó repülőkön, ahol a repülőgép tűzoltásra szolgáló víztartályait töltik a vízfelület felett szállva leszállás nélkül ezzel a módszerrel. Nem mechanikai elven működő szivattyúk Albert Einstein és Szilárd Leó egyik közös találmánya az elektromos vezetőképességgel rendelkező folyadékok (folyékony fémek) szállítására szolgáló elektromágneses szivattyú, mely mozgó alkatrészek nélküli szerkezet. Jack Brabham Sir John Arthur "Jack" Brabham (Hurstville, Sydney, 1926. április 2. – Gold Coast, 2014. május 19.) ausztrál autóversenyző, a Formula–1 1959-es, 1960-as és 1966-os évadjának bajnoka. Életpályája Fiatalkora Jack Brabham Sydney külvárosában, Hurstville-ben született egy fűszerárus fiaként. Apja áruszállító autóját már akkor vezette, mikor még jogosítványa sem volt. Jó műszaki érzékének köszönhetően olyan szakközépiskolában tanult, ahol ilyen jellegű tapasztalatokat szerzett. Miután tizenöt éves korában otthagyta az iskolát, egy autószerelő-műhelyben kezdett dolgozni. A második világháború alatt az Ausztrál Királyi Légierőnél szolgált. 1946-ban egy kis autójavító üzletet nyitott. Közben kisebb kategóriákban versenyzett. Bemutatkozó évében megnyerte az NSW bajnokságot és szövetséget alapítottak Ron Tauranackkel. Cooper-korszak 1955-ben sikerült bekerülnie a Forma-1-be. Nemsokára csatlakozott a gyári Cooper csapathoz, melyek autóiban elsőként a versenysorozatban hátul volt a motor. 1959-ben Brabham motorral ellátott Cooperrel versenyzett. Összesítésben az élen végzett. A jó sorozat a következő évben is folytatódott, 5 versenyt nyert zsinórban. Így 1960-ban is világbajnoki címet ünnepelhetett a Cooper csapat autójával. A világbajnok Cooper-rel 1960-ban Amerikába ment tesztelni. 1961-ben megnyerte a híres 500 mérföldes versenyt a Forma 1-es autó módosított változatával. Indianapolisban Brabham teljesítményét figyelve rájöttek, hogy az elülső motoros autók napjai meg vannak számlálva. Érdekes, hogy a Cooper ennek ellenére az elkövetkezendő években teljesen esélytelen volt a Forma–1-ben. A Ferrarik domináltak. 1961 végén Brabham otthagyta a Cooper csapatot. Brabham-korszak 1961-ben Ron Tauranackel megalapították a Brabham csapatot, melyben a motorok 1500 cm³-esek voltak. A csapat első győzelmét 1964-ben érte el. A győztes autót azonban nem Jack Brabham, hanem csapattársa, Dan Gurney vezette. 1966-ban sikerült kifejleszteniük egy 3000 cm³-es motort, ennek köszönhetően Brabham megnyerte a világbajnoki címet, és ő lett az első Forma–1-es pilóta, aki saját nevével fémjelzett autóban ért fel a csúcsra. 1967-ben a világbajnoki címet csapattársa, Denny Hulme nyerte. 1969-ben folyamatos sérülései miatt Brabham vissza akart vonulni, de mivel nem talált jó pilótát csapata számára, ezért úgy döntött, marad még egy évet. A szezon jól kezdődött, az első futamot Dél-Afrikában meg is nyerte. A harmadik versenyen Monacóban vezetett, de az utolsó körben, az utolsó kanyart elrontotta. Fel akarta tartani Jochen Rindtet, de az első kerekeivel baj történt és megcsúszott, ennek következtében Rindt megelőzte. Az összesítésben az ötödik helyen végzett. A Formula–1 után Az idény 13. és egyben utolsó nagydíja után 44 éves korában Mexikóban bejelentette, visszavonul. A Brabham csapatban lévő tulajdonrészét eladta Ron Tauranacnek és visszatért Ausztráliába. 1976-ban részt vett egy versenyen Stirling Mossal. Az autó hatalmas balesetet szenvedett, de szerencsére Brabham életben maradt. A brit királynő 1979-ben lovaggá ütötte. Brabham mind a három fia – Geoff, Gary és David – apjuk nyomdokaiba lépett. Brabham 1990-ben került fel a Nemzetközi Motorsport Szövetség halhatatlanjainak listájára. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér:pole-pozícióból indult Dőlt: leggyorsabb kört futott) Tóth András Tozzi Tóth András Tozzi Tozzi, S. Tóth András (Debrecen, 1976. augusztus 12. –) magyar újságíró, szerkesztő, riporter. Életútja Debrecenben született, itt járt iskolába, a gimnáziumi érettségi után marketingmenedzsernek tanult. A cívisvárosban kezdte pályafutását, a helyi rádiókban volt hírolvasó, majd műsorvezető. Saját mozis műsort indított az akkori FM95 Rádióban. 1998-ban úgy határozott, hogy Budapesten folytatja tanulmányait, és itt keres szakmai kihívást. Kommunikációt és újságírást tanult, az egyetemen találkozott a Világgazdaság szerkesztőjével, Eszéki Erzsébettel, aki lehetőséget látott benne és közösen dolgoztak a hetente megjelenő Kultúra oldalon - egészen 2008-ig. Közben mozis műsort készített az ATV-ben, majd párhuzamosan a Kecskeméti Televízióban dolgozott. Itt riporteri feladatokat végzett, ajánlóműsorokat készített, filmes műsort szerkesztett, majd elindult egy új ifjúsági műsor, amelyben szerkesztői és műsorvezetői feladatokat vállalt. Az itt tanultakat kamatoztatta 2002-től a Magyar Televízióban. Riporter, később pedig műsorvezető volt a Budapesti Regionális Híradóban. Riporteri feladatokat vállalt közéleti műsorokban. 2006 után újságírással foglalkozott, nyomtatott és internetes oldalaknak dolgozott, mint külsős újságíró. Tanulmányokat folytatott a Debreceni Egyetemen, ahol szociológiát, pszichológiát és pedagógiát hallgatott. Jelenleg kommunikátor képzésre jár, és különböző kulturális rendezvények szervezésében is közreműködik. Munkaállomásai (nem teljes) Világgazdaság Kultúra oldal (Eszéki Erzsébet szerkesztésével), Magyar Televízió, M1 és M2 - bemondó, MTV Budapesti Regionális Híradó - riporter, műsorvezető, Hírszerző - gazdasági és regionális újságíró, Monitor - Keszthely - újságíró, Tudatos Vásárlók Egyesülete - újságíró, OFI, Új Köznevelés - újságíró, WEBBeteg.hu - újságíró, Tiszatáj Online - újságíró. Online publikációi (válogatás) WEBBeteg.hu Index Tudomány Egészség Új Köznevelés, az OFI kiadványa Díjak, elismerések Média díj - Újpest , Média díj 2012 - Májrák Sajtópályázat Leutenbach (Oberfranken) Leutenbach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1491 fő (1987. május 25.). Bo Persson Bo Persson (Gävle, 1948. július 15.) svéd nemzetközi labdarúgó-játékvezető/partbíró (asszisztens). Pályafutása Nemzetközi szolgálat A Svéd labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1990-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, majd a partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) partbíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást játékvezetőként, tartalék bíróként, partbíróként. Az aktív nemzetközi partbíráskodástól 1993-ban a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Nemzetközi játékvezetés Vezetett mérkőzéseinek száma: 1. Európa-bajnokság Partbírói mérkőzéseinek száma: 1. Peyotizmus A peyotizmus (hivatalos nevén Native American Church, azaz: Amerikai Őslakosok Vallási Mozgalma vagy hibás tükörfordítással: „Bennszülött Amerikai Egyház”, olykor elítélő kifejezéssel: pejotl-kultusz) a legfontosabb újjáélesztési mozgalmak közé tartozik, és 250 000-es tagságával egyúttal pánindián mozgalom is. Története A mexikói eredetű egyház először a síkságokon terjed el a Szellemtánc összeomlását követően. Azóta középnyugaton és délkeleten is népszerűvé vált. A szertartás menete és az egyház tanai Az egyház tagjai azáltal törekednek látomásra, hogy egyházi összejöveteleiken szentségként elfogyasztják a pejotl kaktusz kerek, enyhén hallucinogén részét. A szürkülettől hajnalig tartó és csörgőket, csontfurulyákat, valamint egyéb hagyományos elemeket felvonultató gyűléseket egy tipiben a „peyote-főnök”-nek vagy „utazó”-nak nevezett, a csoportok közt ingázó személy vezeti. Az egyház tanait a kereszténységből és a hagyományos hitből gyúrták össze. Isten egyfajta nagy szellem, Jézus pedig védőszellem. A testvéri szeretet eszménye és a Tízparancsolat némelyike a központi hitelvek közé tartoznak. A tagok nem fogyasztanak alkoholt. A pejotl helyzete Szigorúan szentségként történő alkalmazása ellenére a pejotl-ot egy ideig törvényen kívül helyezték, ma azonban nagyrészt elismerik a Bennszülött Amerikai Egyház általi használatra, bár sok fehér küzd betiltásáért még ma is. Forrás Larry J. Zimmerman: Észak-amerikai indiánok, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003, ISBN 963-547-932-8 Lantriac Lantriac település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 1935 fő (2015). Lantriac Arsac-en-Velay, Coubon, Laussonne, Le Monastier-sur-Gazeille, Saint-Germain-Laprade és Saint-Julien-Chapteuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chelsea Girl Az 1967-es Chelsea Girl Nico első szólólemeze. A cím utalás Andy Warhol 1966-os azonos című filmjére, melyben Nico is szerepelt. Az album hatodik dalának (a B-oldalon az első) a címe Chelsea Girls. A dalok nagy részén a zenét a The Velvet Underground rögzítette, akikkel Nico korábban már együttműködött (The Velvet Underground and Nico). Több dalt a zenekar tagjai szereztek. Az I'll Keep it With Mine dal Bob Dylan szerzeménye, továbbá három dalt Jackson Browne írt (Browne gitározik is az albumon). Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Hollandia repülőtereinek listája Ez a lista Hollandia repülőtereinek listáját tartalmazza. Shelby megye (Alabama) Shelby megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Alabama államban található. Megyeszékhelye Columbiana, legnagyobb városa Alabaster. Lakosainak száma 204 180 fő (2013. július 1.). Shelby megye St. Clair, Bibb, Chilton, Talladega, Coosa és Jefferson megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Steinfeld (Oldenburg) Steinfeld település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 9968 fő (2016. december 31.). Steinfeld Diepholz községgel határos. Népesség A település népességének változása: Leutkirch im Allgäu Leutkirch im Allgäu város Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 22 406 fő (2015. december 31.). Leutkirch im Allgäu Aichstetten és Isny im Allgäu községekkel határos. Városrészek Következik városrészek léteznek: Leutkirch, Diepoldshofen, Friesenhofen, Gebrazhofen, Herlazhofen, Hofs, Reichenhofen, Winterstetten és Wuchzenhofen. Itt születtek, itt éltek Hans Multscher (Reichenhofen, 1400 körül – Ulm , 1467) német szobrász és festő. Little Saint Nick A Little Saint Nick a Beach Boys karácsonyi dala, Brian Wilson és Mike Love szerzeménye, amely 1963. december 2-án jelent meg kislemezen, 1964 végén pedig a kislemezváltozattól eltérő keverésben a The Beach Boys' Christmas Album LP-n. 2005-ben Brian Wilson újra felvette a dalt karácsonyi szólóalbumára, a What I Really Want For Christmas-ra. A számot többen is feldolgozták, legutóbb a Hanson fiúegyüttes. A szám egy részlete egy animációs karácsonyi Coca-Cola tévéreklámban is felbukkan, melyben egy jegesmedvecsalád felfedez egy ünnepi pingvin-összejövetelt. Grindu (Tulcea megye) Grindu község Tulcea megyében, Dobrudzsában, Romániában. Fekvése A település az ország délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Tulcsától nyolcvan kilométerre északnyugatra, a Duna jobb partján. Története 1965 előtti neve neve Pisica (magyarul: macska). A települést az 1750-es években Moldovából érkező románok alapították. Lakossága A nemzetiségi megoszlás a következő: Látnivalók Cotul Pisicii - a Duna egyik éles kanyarulata, mely 200°-os szöget ír le, a folyó mélysége itt több mint húsz méter. II. István szörényi püspök István (15. század) bozóki prépost, aki 1498. július 20-án foglalta el a szörényi püspöki széket. Utóda 1500. április 29-étől Thakaró Gergely. Első magyar szitkozódás A legkorábbról írásban is fennmaradt magyar szitkozódás az 1479-ból való Dubnici krónikában található, amelyet ismeretlen szerzője 1479-ben, a Tiszántúlon állított össze korábbi művek alapján, saját koráig folytatva. A krónikának ez a részlete egy 1370 körül íródott műből származik. 1355-ben I. Lajos magyar király segélyhadat küldött Habsburg II. Albert osztrák herceg és Luxemburgi IV. Károly német-római császár támogatására Zürich és szövetségesei ellen. A krónika szerint: Zürich város körül rettenetesen megharcoltak a svábföldi németekkel. A magyarok azt kiáltva: Szent királyok, segítsetek! – az isten kegyelméből végül győztek. … Úgy hullottak le a szájas németek a magyarok előtt, mint ökrök a vágóhídon. A magyarok ugyanis azt a parancsot kapták, hogy egy németet se fogjanak el, hanem mindnyájukat részegítsék meg a halál poharából… A magyarok vészes kardot villogtatva fejük fölött, elcsapták kezüket és fejüket, mondván: Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket. A latin nyelvű műben magyarul szerepel az utolsó mondat. Betűhíven: Amati Amatinak hívták azt az olasz hegedűkészítő családot, amelynek tagjai Cremonában készítettek különböző vonós hangszereket - főleg gambákat és hegedűket - 1550 és 1740 között. Andrea Amati (1505/1510 – 1577, 1535-1611) készítette az első, mai napig fennmaradt hegedűt. Őt követték fiai, Antonio (1540–1638,1555-1640) és Girolamo (Geronimo, 1561–1630,1556-1630). Az utóbbinak fia, Nicola (Nicolò, Nicoleo) Amati, aki 1596. szeptember 3-án született, és 1684. augusztus 12-én halt meg, volt a legkiemelkedőbb mester a családból. Ő tökéletesítette a már addig is kiváló modellt, hogy sokkal jobb hangot lehessen elérni rajta. Bár általában kis méretű hegedűket készített, tőle származnak az ún. „Nagy Amatik” is. Nicola tanítványa volt Antonio Stradivari, Andrea Guarneri, és még sokan mások. Fia, az utolsó hangszerkészítő Amati, Hieronymous (Geronimo vagy Girolamo, e néven a második a családban) 1740-ben halt meg. Forrás Magyar Nagylexikon 1. kötet, 705. o., Akadémiai Kiadó, 1993 ISBN 963 05 6612 5 Szántó György: Stradivari. Függelék. Gondolat, 1970 Szántó György:Stradivari Szántó György:Stradivari Szántó György:Stradivari Falconara Marittima Falconara Marittima település Olaszországban, Marche régióban, Ancona megyében. Lakosainak száma 26 331 fő (2017. január 1.). Falconara Marittima Ancona, Camerata Picena, Montemarciano és Chiaravalle községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Board of European Students of Technology Board of European Students of Technology (BEST) egy nem állami, nem politikai non-profit diákszervezet. A BEST-et közel 3300 önkéntes támogatja, akik a saját egyetemükhöz tartozó helyi BEST csoport tagjai. BEST csoportok 32 ország 95 műszaki egyetemén találhatóak meg. Tevékenységek Kiegészítő tanulmányok biztosítása Karrier támogatás Oktatás részvétel növelése Szervezeti felépítés A BEST felépítése három különböző szintre sorolható: helyi, regionális és nemzetközi. Mind a 95 helyi BEST Csoport (LBG) a szervezetet helyileg azon az egyetemen képviseli, amelyikhez tartozik. Az LBG-k egymás közötti kommunikációjának és a nemzetközi BEST-tel történő kommunikáció sikerességének érdekében a csoportok 11 regióba vannak beosztva, amelyeket a Régiós Tanácsadó koordinál. A BEST nemzetközi csapata pedig 10 departmentre van bontva. Az egész szervezet a BEST nemzetközi elnökségének vezénylete alatt működik. Helyi BEST Csoportok A helyi BEST csoport egy szervezet, amit BEST tagok alkotnak, akik ugyanazon egyetem diákjai. Ezek a csoportok felelősek a BEST népszerűsítéséért és a BEST eseményeinek megszervezéséért az egyetemükön. BEST Magyarországon Magyarország területén összesen négy városban, négy műszaki, illetve műszaki képzési profilba tartozó képzéssel is rendelkező egyetemen működik, avagy működött helyi BEST csoport. Ezek az alábbiak: Soproni Egyetem Sopronban, Pannon Egyetem Veszprémben, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budapesten valamint a Miskolci Egyetem Miskolcon. BEST Sopron Korábban a Nyugat-magyarországi Egyetemen (Jelenlegi nevén: Soproni Egyetem) működött egy helyi BEST csoport, amely a 2000-es évek elejére megszűnt. BEST Veszprém A Veszprémi Egyetemen (Jelenleg: Pannon Egyetem) 1990-ben alakult meg a helyi BEST csoport Veszprémi BEST Bizottság néven, amely jelenleg is működik, a nemzetközi szervezet teljes jogú tagjaként. BEST Budapest A Budapesti Local BEST Group (LBG) a nemzetközi szervezet egyik alapító tagjaként jött létre 1989-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen (Jelenlegi nevén: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). A Budapesti BEST Csoport szervezte 1992-ben a legelső állásbörzét az - akkori nevén - Budapesti Műszaki Egyetemen, amely azóta évente két alkalommal megrendezésre kerülő, nagyszabású önálló eseménnyé nőtte ki magát. Az általa 2007-ben megrendezett mérnökverseny pedig az első ilyen jellegű, mérnököknek szóló verseny volt Magyarországon. A Helyi csoport fennállása során mindig kivette részét a nemzetközi szervezet fejlődéséből is: több alkalommal adott helyszínt a BEST nemzetközi éves közgyűléseinek (General Assembly) és más eseményeinek, köszönhetően a nemzetközileg aktív tagjainak. A Budapesti BEST csoport fennállása során szervezett kurzusok: A 2010. június 26-án megtartott helyi éves közgyűlésen azonban sajnálatos módon egy teljes mértékben inkompetens, feladatának ellátására alkalmatlan, és a szervezet hagyományaihoz méltatlan elnökség került megválasztásra. Ez már előrevetítette a Budapesti BEST Csoport rövid időn belüli megszűnését, mivel innentől kezdve egyre inkább sűrűsödtek a helyi csoport, és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem különböző szervezeti egységei között felmerült problémák. A csoport információtechnológiai (IT) rendszerekért felelős alelnökének megválasztásra került L. László büntetett előéletű szolnoki lakos, aki a 2009/10 tavaszi félév végén az akkor hatályban levő Tanulmányi és Vizsgaszabályzat (TVSz) rendelkezéseinek megfelelően, az úgynevezett "n*15-ös szűrő alapján" elbocsátásra került az egyetemről, azaz elnökségi mandátumának megkezdésekor már nem rendelkezett aktív hallgatói jogviszonnyal. A szervezet teljes jogú tagjainak 2/3-a ennek tudatában, illetve ennek ellenére megválasztotta. A hallgatói jogviszony megszűnése önmagában még nem jelentett volna problémát, hiszen a Hallgatói Önkormányzat akkor hatályos szabályzatai szerint az egyetemi öntevékeny körök tagjai 80%-ának kellett aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkeznie. Az IT rendszerekért felelős alelnökként azonban egy átlagos hallgatót többszörösen meghaladó szintű hozzáféréshez jutott az egyetem informatikai hálózatának egy részéhez, ugyanakkor a szervezet elnökségének tagjaként kulcsfelvételi jogosultságot biztosítottak számára a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem központi (K) épületének főportáján (1111 Budapest, Műegyetem rakpart 3.) a Budapesti BEST csoport irodájául is szolgáló Hallgatói Külügyi Testület (HKT) akkori irodájához (a központi épület helyiségeinek akkori számozása szerint K.1.41, aktuális számozása szerint K.1.71, jelenleg a BME-ITS Nonprofit Zrt. működik itt). A kulcsfelvételi jogosultság korlátlan idejű benntartózkodás lehetőségét is biztosította számára az egyetem központi épületében, miközben az egyetemmel semmilyen jogviszonyban nem állt, ezáltal súlyosan sértve az akkor hatályos biztonsági rendszabályokat. Egy alkalommal a Villamosmérnöki és Informatikai Kar egy oktatója, miközben a főportán a központi épületben található egyik nagy előadóterem kulcsát vette fel, zárthelyi dolgozat íratása céljából, találkozott L. Lászlóval, aki éppen ekkor adta le a HKT iroda kulcsát. Mivel oktatóként emlékezett rá hogy az előző tanév végén elbocsátásra került, emiatt nem kellene ott tartózkodnia, végképp nem lehetne kulcsfelvételi jogosultsága, panasszal fordult az egyetem akkori rektorához, Prof. Dr. Péceli Gábor Széchenyi-díjas egyetemi tanárhoz, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjához. Prof. Dr. Péceli Gábor utasította az Egyetemi Hallgatói Képviselet akkori elnökét, Keresztes Pétert, hogy intézkedjenek nevezett tag elnökségből való eltávolításáról, és kulcsfelvételi jogosultságának megvonásáról. Ez önmagában nem lenne túl bonyolult feladat, azonban a vonatkozó EHK ülések jegyzőkönyveinek tanúsága szerint csak több hét alatt sikerült megoldani., A csoport egészen 2011. május 12-ig működött, amikor az Egyetemi Hallgatói Képviselet a hivatalos indoklás szerint "A Műegyetem nevével való többszöri súlyos visszaélései miatt" azonnali hatállyal feloszlatta. A Budapesti BEST csoport feloszlatásáról szóló EHK döntés megjelent az Egyetemi Hallgatói Képviselet BME hallgatóknak szóló, kéthetente megjelenő, ingyenes lapjának, a Műhelynek következő héten megjelent XI. évfolyam 7. számában is. A csoport újjáélesztésére történtek próbálkozások 2013-tól kezdődően, olyan lelkes egyetemisták által, akik az eredeti szellemiségben akarják lehetővé tenni, hogy a műegyetemista hallgatók számára ne vesszen el ez a lehetőség. BEST Miskolc A Miskolci Egyetemen 2009 végén alakult meg a helyi BEST csoport, lényegében egy baráti társaságból, akik ezt megelőzően egy másik nemzetközi diákszervezet tagjai voltak. A csoport 2010 januárjában lett a nemzetközi szervezet nem hivatalos (ún. Observer) tagja, majd a 2010 áprilisában megtartott éves közgyűlésen (General Assembly) kapott próbaidős (ún. Baby) tagságot. Mivel a csoport tagjainak túlnyomó többségét mindvégig ugyanaz a társaság alkotta, és új tagok szervezetbe történő bevonásával kapcsolatban jelentősebb eredményeket sosem tudtak felmutatni, a tagok tanulmányainak előrehaladásával illetve befejezésével egyidejűleg a szervezetre fordított erőfeszítéseik nagymértékben csökkentek. Ennek következtében a Miskolci BEST csoport 2012 áprilisában megszűnt. A csoport sosem kapta meg a nemzetközi szervezet teljes jogú tagságát, működése során nem szervezett egyetlen kurzust, sem mérnökversenyt. Partner szervezeteink BEST együttműködik másik négy diákszervezettel: bonding-studenteninitiative e.V. (bonding), (Németország, 1997 óta) Canadian Federation of Engineering Students (CFES), (Kanada, 2010 óta) Association des États Généraux des Étudiants de l'Europe (AEGEE) , (2010 óta) European Students of Industrial Engineering and Management (ESTIEM) . (2011 óta) BEST tematikus hálózatokban képviseli diákjait. Például ezekben: Sputnic, VM-Base, TREE, EIE-Surveyor. BEST az alábbi szervezetek tagjai, amelyek a mérnökök oktatásával foglalkoznak: SEFI, IFEES, FEANI. Maní (község, Mexikó) Maní község Mexikó Yucatán államának délnyugati részén. 2010-ben lakossága kb. 5300 fő volt, ebből mintegy 4200-an laktak a községközpontban, Maníban, a többi 1100 lakos a község területén található 11 kisebb településen élt. Fekvése Az állam délnyugati részén, a fővárostól, Méridától délre fekvő község teljes területe a tenger szintje felett körülbelül 25–35 méterrel elterülő síkvidék. Az éves csapadékmennyiség 1000–1100 mm körül van, de a községnek vízfolyásai nincsenek. A mezőgazdaság a terület mintegy 4%-át hasznosítja, a többi részt főként vadon borítja. Népesség A község lakóinak száma a közelmúltban egy rövid időszak kivételével igen gyorsan növekedett, a változásokat szemlélteti az alábbi táblázat: Települései A községben 2010-ben 12 lakott helyet tartottak nyilván, de nagy részük igen kicsi: 9 településen 10-nél is kevesebben éltek. A három jelentősebb helység: Space-Dye Vest A Space-Dye Vest a tizenegyedik, egyben utolsó szám az amerikai Dream Theater progresszív metal zenekar 1994-es Awake című albumán. A dalt az akkori billentyűs, Kevin Moore írta, és tulajdonképpen egy melankolikus, merengő duett a billentyűs és az énekes, James LaBrie közt, egészen a drámai levezetőig, melyet az együttes többi tagja játszik, s mindezt lezárja Moore kezdődallama. A dal egyik fő nevezetessége, hogy sosem játszották élőben. Kevin Moore nem sokkal a felvétel után kilépett a Dream Theaterből. Ezt követően az együttes több tagja is jelezte, hogy nem kívánják Moore nélkül előadni a Space-Dye Vestet. Jordan Rudess, a zenekar jelenlegi billentyűse viszont egy interjúban kijelentette, hogy szeretné élőben játszani a dalt, amint az együttes többi tagja készen áll rá. Kevin Moore egy japán újságírónak a következőt nyilatkozta a dal keletkezéséről: Oïl nyelvek Az oïl nyelvek az újlatin nyelvek családjához tartozó nyelvek csoportja, amelyeket Franciaország északi felében beszélik, valamint ezzel határos belgiumi, luxemburgi és svájci régiókban. Csoportosításuk és státuszuk Egyes források szerint az oïl nyelvek a következőképpen helyezkednek el az újlatin nyelvek családfájában: újlatin nyelvek itáliai–nyugati újlatin nyelvek nyugati újlatin nyelvek galloibériai nyelvek galloromán nyelvek gallorétoromán nyelvek oïl nyelvek Más szerzők szerint ez a családfa-ág a következőképpen néz ki: újlatin nyelvek itáliai–nyugati újlatin nyelvek nyugati újlatin nyelvek galloromán nyelvek francia és dialektusai (vallon, pikárd stb.) Az Ethnologue a következőképpen osztja fel az oïl nyelveket: francia alcsoport, a következő nyelvekkel: francia nyelv akádiai francia nyelv pikárd nyelv vallon nyelv cárfátít vagy judeo-francia nyelv déli alcsoport: frankoprovanszál nyelv A hivatalos francia nyelvi politika koncepciójában ehhez az alcsoporthoz a következő, immár regionális nyelvi státusszal bíró nyelvek tartoznak: franc-comtois ( Franche-Comté régióban) vallon (a belgiumi Vallóniával határos régióban) champenois ( Champagne történelmi tartományban -ban) pikárd ( Pikárdiában ) normand ( Normandiában ) gallo ( Bretagne keleti részében) poitevin-saintongeais ( poitevin Poitouban és saintongeais a Saintonge történelmi tartományban, mindkettő a mai Poitou-Charentes régióban) lotaringiai ( Lotaringiában ) bourguignon-morvandiau ( Burgundiában , ahol a morvandiau e nyelv a Morvan dombvidéken beszélt változata) E koncepció szerint a frankoprovanszál is a regionális nyelvek egyike, de nem tartozik az oïl nyelvek közé. Az oïl nyelvek közé sorolja a történeti nyelvészet az anglonormand nyelvet is, amelyet Angliában beszéltek és írtak a középkorban, miután ezt az országot elfoglalták Hódító Vilmos seregei. Történeti áttekintés Az „oïl nyelv” terminus legrégebbi fennmaradt előfordulása Dante Alighieri De vulgari eloquentia 1303 és 1305 között írott művében található. Ez alatt ő az ófrancia irodalmi nyelvet értette, amellyel két más hozzá közel álló irodalmi nyelvvel együtt foglalkozott, az „igen” szó megfelelőivel különböztetve meg őket: oïl az ófranciában (amelyből oui lett a maiban), oc az okcitán nyelvben és si az olasz nyelvben. A korai újlatin nyelvekkel foglalkozó nyelvészek is ezt a terminus használták egyes számban az ófranciára, és a mai oïl nyelveket ennek dialektusaiként tekintették. A mai történeti nyelvészetben folytatják a dialektus elnevezést e nyelvek középkori szakaszára. Az első a francia irodalomhoz tartozónak tekintett szövegeket különböző oïl dialektusokban írták. A Cantilène de Sainte Eulalie (Szent Eulália szekvenciája) (9. sz.), melyet az első francia irodalmi szövegnek tekintenek, pikárd elemeket is tartalmazó vallon dialektusban íródott, akárcsak a La Vie de Saint Léger (Szent Leodegár élete) (10. sz.). A Le Sermon sur Jonas (Prédikáció Jónásról) (10. sz.) vallon írás, a Roland-ének legrégibb fennmaradt változata (12. sz.) pedig anglonormand. Párizs régiójában (Île-de-France) a középkorban egy françois-nak nevezett oïl dialektust beszéltek. A francia nyelv az oïl dialektusok közös elemeiből jött létre, és fokozatosan terjedt el a mai Franciaország egész területén a françois tekintélyének köszönhetően, mivel ez volt a királyok nyelve is. E folyamat velejárója az volt, hogy a többi oïl dialektust elfojtották és lenézték. A róluk kialakult nézet csak a 20. század felétől kezdve indult változásnak, minek következtében elérték a mai státuszukat. Nervus intermedius A nervus intermedius az arcideg (nervus facialis) része. A nervus vestibulocochlearis (VIII. agyideg) és a nucleus nervi facialis között található. Ez tartalmazza az arcideg érző és a paraszimpatikus rostjait. Amikor eléri a canalis nervi facialist ízesül a ganglion geniculi nervi facialisszal és a nucleus nervi facialisszal. Frederik Federmayer Frederik Federmayer (Pozsony, 1973–) szlovák genealógus, heraldikus, történész, egyetemi oktató. Élete 1991-1997 között a pozsonyi Comenius Egyetem levéltár-történelem szakán végzett. 1995-1996-ban egy szemesztert a Regensburgi Egyetemen töltött. 1997-2000 között a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének doktorandusza volt. 2000-től a Comenius Egyetem történelem segédtudományai tanszékének heraldikai, genealógiai és szfragisztikai tanácsadója lett. 2003-ban szerzett ugyanott doktori címet, majd 2008-tól a történelem segédtudományai tanszékének docense lett. Elsősorban a pozsonyi polgári családok és a nemesség történetével foglalkozik. Tagja a Szlovák Tudományos Akadémia tudomány- és technikatörténeti társaságának (Slovenská spoločnosť pre dejiny vied a techniky pri SAV), az Adler, osztrák genealógiai és heraldikai társaságnak és a Szlovák Genealógiai és Heraldikai Társaság bizottságának. Elismerései 2004-ben a Nemzetközi Heraldikai és Genealógiai Föderáció brugge -i konferenciáján kitüntették a régi pozsonyi családokról írt könyvéért (Rody starého Prešporka). Művei 1999 Henkelovci zo Spišského Štvrtka a erb Thurzovcov. Genealogicko-heraldický hlas 9. évf, 1. szám (1999), 25-29. 2000 Aus pressburger Matriken. Adler 17. évf., 6. szám, 182-184. 2000 Lexikón erbov šľachty na Slovensku I - Trenčianska stolica. Bratislava. 2000 Súpis kníh z knižnice turčianskeho župana Františka Révaia z roku 1651. Kniha '97 -'98, 333-342. (tsz. Ingrid Kušniráková) 2001 K staršiemu vývoju erbu Benických z Turčianskych Beníc. Genealogicko-heraldický hlas 11. évf., 1. szám, 8-17. 2001 Erby pánov Korlátskeho hradu 1-5. Záhorie 10. évf. 2001 Púť valašskej a moldavskej dynastie. História 1. évf., 5. szám, 21-22. 2002 Angaranovci v Győri a Bratislave - osudy potomkov talianskych obchodníkov v Uhorsku. Historica 45, 41-46. 2002 Skaličania medzi prvými študentami Trnavského jezuitského kolégia. Záhorie 11. évf., 3. szám, 9-13. 2002 Dva zabudnuté rody z južného Záhoria. Záhorie 11. évf., 2. szám, 6-11. 2002 Šľachtické erby a občianska heraldika 1. Martin, 117-123. 2002 Meštianska heraldika na Slovensku. Martin, 13-47. 2003 Testament stupavskej vdovy. Záhorie 12. évf., 2. szám, 2-6. 2003 Svadobné a úmrtné oznámenia z pálfiovskej korešpondencie (zo 16.-17. storočia). Genealogicko-heraldický hlas 13. évf., 2. szám, 34-47. 2003 K neznámemu erbu vo Výčapkoch. Gealogicko-heraldický hlas 13.évf., 1. szám, 68-69. 2003 Prešporské rody vo víre dejín. História 3. évf., 4. szám, 1-12. 2003 Rody starého Prešporka - genealogický rozbor obyvateľstva a topografia mesta podľa súpisu z roku 1624. Bratislava. 2004 Šľachta Bratislavskej stolice. Bratislava. (társszerző) 2004 Kamperovci zo Scharffenecku : príspevok k dejinám prešporského Zuckermandlu. Genealogicko-heraldický hlas 14. évf., 2. szám, 11-23. 2005 Leopold Peck (1560-1625) kincstárnok és családja. Fejezetek Pozsony történetéből magyar és szlovák szemmel. Bratislava, 156-200. 2005 Syn senátora Krištofa - Leopold Peck, uhorský kráľovský pokladník a jeho rodina. OS 9. évf., 1-2. szám, 117-139. 2015 Nálezy erbových pečatí hontianskej šľachty z obdobia renesancie. Historica XLIX. Bánky Róbert Bánky Róbert (született: Buchstabler), vitéz, id. (Kispest, 1894. november 25. – Budapest, 1981. december 9.) magyar színész, színigazgató. Pályafutása A színészakadémián elvégzett egy év után nem sokkal bevonult katonának. Ekkor egy ravasz „színjátékkal" megmentette egységét a biztos pusztulástól, amiért később vitézi címet kapott. Az I. világháború alatt orosz hadifogságba esett, s itt magyar színtársulatot szervezett. A háború után 1922 és 1925 között a Belvárosi Színházban, majd 1925–1926-ban Thália színpadán játszott. 1926–1927-ben Marosvásárhelyre, 1927–1932-ig Pécsre, 1932–1933-ban Kecskemétre szerződött. Ezután a Magyar Komédia Kamaraszínház vezetője lett 1933–1939-ig. 1939 és 1941 között úgynevezett cseretársulatot vezetett, negyventagú cseretársulatával ellátta a debreceni Csokonai Színházat. 1941 és 1944 között a Magyar Színház igazgatója volt, mely ekkor Új Magyar Színház néven működött, s párhuzamosan 1942–1943-ban a szegedi színház vezetőjének is kinevezték. Ő a helyben működő Ihász Aladárt (1886–1960) bízta meg a vezetéssel, főrendezőnek pedig megtette a Színészkamarából kizárt Both Bélát. 1943-tól a Tábori Színház vezetői munkakörét is ellátta. A Színészkamara alelnöki tisztét is betöltötte. Az Új Magyar Színház igazgatójaként Bánky igyekezett kihasználni az operett „háborús konjunktúráját”, minden évben szerepeltetett egy-egy operettet Fedák Sári főszereplésével. Emellett igényes drámaciklust állított össze: Médea (1941. november 26. Peéry Pirivel a főszerepben); August Strindberg Haláltánca (1942. november 20-án Somlay Artúr főszereplésével és rendezésében), Gerhart Hauptmann Henschel fuvaros (1943 áprilisában címszerepére Kiss Ferencet, Hanne alakjának megformálására Dajka Margitot hívta meg), Luigi Pirandello Mi az igazság? (1943. szeptember 21.). 1945-ben az Igazoló Bizottság a Horthy-korszakban betöltött vezető beosztása miatt, s a szélsőjobboldaliság vádjával Bánkyt „örökre" eltiltotta a pályáról. Majd mégis igazolták, de állást sokáig nem kapott. Segédmunkásként dolgozott a Rákosi Mátyás Műveknél, ahol beállt a munkásszínjátszók közé. 1952–1956 között Szolnokon, 1956–1962 között Győrben játszott. „Élete utolsó két évtizedét egy Rákóczi úti mosókonyhában élte le harmadik feleségével. Temetői szónoklatok tiszteletdíjából egészítette ki szerénynél is szerényebb nyugdíját.” Felesége volt Orbán Viola (1901–1971) színésznő, akitől származó fiai ifj. Bánky Róbert (1930–1991) színművész, bábszínész, színházi rendező és Bánky Tamás (1931–2014) általános iskolai vezető pedagógus volt. Szerepei Színházi Kezdetben epizodista, később jellemszerepeket játszott. 1945-ben visszavonult a színpadtól. Vackor ( Shakespeare : Szentivánéji álom ) Lovasdy Tamás ( Zilahy Lajos : Tűzmadár) Eilert Lövborg ( Ibsen : Hedda Gabler) Bolingbroke ( Eugène Scribe : Egy pohár víz) Filmszerepei Részben az Írisz Filmstúdió négyéves fennállása alatt készült filmek. ( Bors István, 1939. Rendező: Bánky Viktor ) Edgar, komornyik ( Lelki klinika, 1941. Rendező: Cserépy László ) ( A harmincadik, 1941. Rendező: Cserépy László) Kertész ( Elkésett levél, 1941. Rendező: Endre Rodríguez) Szalai ( A 2000 pengős férfi, 1942. Rendező: Cserépy László ) Az Idea Könyvkiadó Vállalat igazgatója ( A tökéletes család, 1942. Rendezte Sipos László) Zsuzsanna apja ( Kettesben, 1943. Rendező: Cserépy László) Adalbert, főkomornyik ( Pista tekintetes Úr, 1943. Rendező: Daróczy József) Színiigazgató ( Késő, 1943. Rendező: Daróczy József ) ( Az első, 1944. Rendező: Cserépy László) Örményország himnusza Az örmény nemzeti himnusz szövegét a neves örmény költő, Mikael Nalbandian (1829–1866) írta. Zenéjét Barsegh Kanachyan (1885–1967) szerezte. A mai himnusz 1991. július 1. óta hivatalos, és az eredeti öt versszakos költeménynek a szabadság és függetlenség kifejezése miatt némileg módosított változata. Az első örmény köztársaság (Örmény Demokratikus Köztársaság) himnusza is ez volt (1918–1922). Az örmény nép sokáig erős szomszédai elnyomása alatt állt. Ez a himnusz azokra az ősökre emlékezik, akik századokig harcoltak és ontották vérüket, hogy megmentsék népüket a pusztulástól. Az eredeti örmény szöveg ��� �������� ��� ��������, ����, ����� �� ����� � ���� ��� ���� ������ ��� ������� � ����, ����� ��������: ���� ������, ��� �� ����, �� �� ������ ������� ��������� �� ���� �����, ���������� ������: ����� ���� ���� ������, ��������� ��� ����, ��� ������� ������� ���, ��� ���� ������ ��������: ������� ��� ���� �� � ���� �� ����� ���� �����, ���� ������ �� ��� ���� ���������� �� ������: A latin betűs átírás Mer Hayrenik, azat ankakh, Vor aprel eh dareh dar Yur vortikeh ard kanchoom eh Azat, ankakh hayastan. (az előző két sor ismétlése) Aha yeghbair kez mi drosh, Vor im dzerkov gortzetsi Gishernereh yes koon chegha, Artasoonkov lvatsi. (az előző két sor ismétlése) Nayir nran yerek gooynov, Nvirakan mer nshan, Togh poghpoghi tshnamoo dem, Togh misht pantza Hayastan. (az előző két sor ismétlése) Amenayn tegh maheh mi eh Mard mee ankam pit merni, Baytz yerani vor yur azgi Azatootyan keh zohvi. (az előző két sor ismétlése) (az első versszak ismétlése) Az első versszak magyarul Hazánk Hazánk, szabad és független Mely századok óta fennáll Fiai úgy hívják Szabad, független Örményország. (az utolsó két sor ismétlése) (9925) 1981 EU24 A (9925) 1981 EU24 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Amatőr ökölvívó-Európa-bajnokság Amatőr ökölvívó-Európa-bajnokságok Az 1924. évi párizsi, az 1928. évi amszterdami és az 1932. évi Los Angeles-i olimpiák ökölvívóversenyein is osztottak Európa-bajnoki címet, amit a legjobb helyezést elért európai ökölvívó nyert. Bánky Viktor Bánky Viktor, Koncsics Gyula Viktor (Nagydorog, 1899. július 28. – München, 1967. március 13.) vágó, filmrendező, forgatókönyvíró. Bánky Vilma (1898-1991) testvére. Életpályája Szülei Bánky (Koncsics) János tisztviselő és Ulbert Katalin színésznő voltak. Az Iparművészeti Főiskola grafika szakán tanult egy évig, de félbehagyta, és tisztviselő lett. Elvégezte a Színművészeti Akadémiát is (1922). Az 1920-as években Münchenben és Hollywoodban dolgozott színészként. 1933-ban hazatért, és 1939-ig filmvágó volt. 1939-től rendezett. 1945 után Németországban élt. 1933. november 25-én kötött házasságot Keéry Panni (Kirchner Anna) színésznővel, akitől 1947-ben elvált. Taksim tér és İstiklal sugárút A Taksim tér és İstiklal sugárút (törökül: Taksim Meydanı, İstiklal Caddesi) Isztambul Beyoğlu negyedében található bevásárló és szórakozónegyed központja. A téren található a Köztársaság Emlékmű (Cumhuriyet Aniti), melyet 1928-ban emeltek a Török Köztársaság megalakulásának emlékére. A Taksim téren és környékén számos szálloda, étterem és kocsma található, így népszerű mind a helyiek, mind a turisták körében. A tér eredetileg az északról jövő vízvezeték isztambuli vége volt, innen osztották szét a vizet a város többi részébe. A tér az oldalában álló víztározóról kapta a nevét. A teret különféle állami események és katonai parádék alkalmával is használják. Ugyancsak itt található az Atatürk Központ (Atatürk Kültür Merkezi), Isztambul egyik meghatározó kulturális, művelődési központja. A tér a Tüneltől, a Galata Torony környékéről (Karaköy kerület) induló régi villamos másik végállomása. A villamos az İstiklal („Függetlenség”) sugárúton (İstiklal Caddesi) fut végig, mely zsúfolt az éttermektől, kávézóktól és különféle boltoktól. Az út mintegy 3 km hosszú, középtájon a Galatasaray tér töri meg, ahol az Oszmán Birodalom alatt alapított oktatási központ, a Mekteb-i Sultani („A szultánok iskolája”), ma Galatasaray Líceum áll. A sugárút 19. századi architektúrájú házsorai érdekes kontrasztot képeznek a szintén ott található csillogó, modern boltokkal. Mivel ez a környék volt az Isztambulba betelepülő európaiak fő területe, különféle templomok, zsinagógák valamint számos konzulátus is található a sugárút mentén. A híres Halbazár (Balık Pazarı) is itt található, akárcsak a Virágos Udvar (Çiçek Pasajı) a meghitt kisvendéglőivel. Az utat korábban Nagy sugárútnak (Cadde-i Kebir) hívták és már a 19. században ismert volt a félig európai, félig ázsiai kultúrájáról. A Török Köztársaság megalapításakor kapta meg mai nevét. Jack Hughes (jégkorongozó, 1957) John Francis „Jack” Hughes (Somerville, Massachusetts, 1957. július 20. –) amerikai profi jégkorongozó. Pályafutása Komolyabb karrierjét a Harvard Egyetemen a Harvard Crimsonban kezdte 1976-ban és 1979-ig játszott az egyetemi csapatban. Az 1977-es NHL-amatőr drafton a Colorado Rockies választotta ki a kilencedik kör 142. helyén. 1979–1980-ban az amerikai válogatottban és a CHL-es Fort Worth Texansban játszott. A következő idényben bemutatkozott a Colorado Rockiesban a National Hockey League-ben, majd a szezon másik felét a Fort Worth Texansban töltötte. 1981–1982-ben nyolc mérkőzést játszott az NHL-ben és 65-öt a Fort Worth Texansban. Ezután visszavonult. A Harvard Egyetemen közgazdász diplomát szerzett. Díjai ECAC Első All-Star Csapat: 1977 ECAC Az Év Újonca: 1977 Ivy League All-Star Első Csapat: 1977 ECAC Második All-Star Csapat: 1978 Harvard Tudor-díj: 1978 Tejallergia A tejallergia az ételallergia egy fajtája. Bár gyakran összetévesztik, nem azonos a laktóz-intoleranciával, amit a laktáz enzim hiánya okoz, és nem tekinthető betegségnek. A két kórkép tünetei közötti különbség, hogy a tejallergiában szenvedő ember tünetei bármely kis mennyiségű tej bevitele után megjelennek, míg a laktázhiány esetén a maradék laktázkapacitás kis mennyiségű tejet képes lebontani, így a tünetek nem jelentkeznek. A tejallergia a tehéntej laktalbumin vagy kazein alkotóelemei elleni IgE-típusú immunválasz. Tünetek Emésztőrendszeri tünetek: Tejfogyasztást követő hasmenés, hasi görcsök, hányás, puffadás, bélgázok. Viszketés az ajkakon, az ínyen. Légúti tünetek: Fulladás, asztma, rhinitis, gégevizenyő. Bőrtünetek: Kiütések, bőrpír. Keringési tünetek: Szapora szívverés, vérnyomásesés, esetenként sokk. Egyéb tünetek: Láz, ízületi panaszok. Tünetekről bővebben: Tejallergia felismerése Tejallergia teszt Tejallergia teszt - 8 lépésben (forrás: Dr. John Moissidis allergológus) A tehéntejfehérje-allergiára számos olyan tünet utalhat, amire nem is gondolnánk. Ezekre hívja fel a figyelmet az alábbi teszt: Tejallergia online teszt Mint minden online űrlap azonban az eredmény csak tájékoztató jellegű. Konkrét kérdésekkel forduljon gasztroenterológus szakorvoshoz! Diagnózis Klinikum: Tej fogyasztását követő jellemző tünetek (provokációs teszt). Laboratóriumi: A vérlemezke- és fehérvérsejtszám csökkenése, illetve a hisztamin-koncentráció emelkedése. Specifikus IgA kimutatása a vérből. Colonoszkópos provokációs próba (ritkán alkalmazott): A vastagbélbe vezetett endoszkóp által helyileg allergizásá a vélt allergénnel és a helyi reakció megfigyelése. Bőrpróba: Tejallergia esetén megbízhatósága kérdéses. Kezelés Az ismert allergizáló anyag mellőzése az étrendből. Akut esetben a shock megelőzése hisztamin-ellenes anyagokkal és intenzív kezeléssel. Hiposzenzibilizáció Az antigén igen kis mennyiségével végzett "érzéketlenítés". Prognózis Az étrendi tanácsok szigorú betartása panaszmentességet okozhat. Laktóz-intolerancia A laktóz-intolerancia nem azonos a tejallergiával! A tejcukor-érzékenység más néven laktóz-intolerancia egy csökkent enzimműködéses vagy enzimhiányos emésztési zavar, melynek során a vékonybélben nem termelődik elégséges mennyiségben a tejcukorbontó, laktáz enzim. A lebontatlan tejcukor (laktóz) a vastagbélben bakteriális bomlásnak indul, amely jellemző panaszokat okoz (pl: haspuffadás, hasi görcsök, bélkorgás, ozmotikus hasmenés). Megfelelő diétával és/vagy a laktáz enzim pótlásával a panaszok megszüntethetők, az állapot karbantartható. Bővebben Formái: Elsődleges: Európában az emberek 10%-a, Ázsia és Amerika egyes bennszülött népeinél esetenként a lakosság 95%-a felnőttkorban már nem rendelkezik tejcukor-bontó enzimmel (laktázzal). Másodlagos: Minden vékonybél-nyálkahártyát pusztító kórképben és gyomor-eltávolítás után. Lényeg: A tejcukor lebontása a csecsemők életben maradása szempontjában elsődleges fontosságú volt az evolúció során. A laktáz a laktózt (tejcukor) galaktózra és glükózra bontja, ami a vékonybél rendesen felszív. Ha nem, akkor a vastagbélbe továbbítódik, ahol tejsav, szén-dioxid és hidrogén keletkezik. A tejsav vizet vonz a bélbe, ami hasmenést, hasi görcsöket és bélgáz-távozást okoz. Tünettan: Tejfogyasztást követő hasmenés, hasi görcsök, puffadás, bélgázok. Kimutatás: Klinikai: Lásd: tünettan. Felszívódási zavarok tünetei és laborleletei később. Laboratóriumi: Savanyú széklet. Tejcukor fogyasztása után a vércukorszint nem nő és jelentkeznek a klinikai tünetek. Tejcukor fogyasztását követően a vastagbélben keletkező hidrogén megjelenik a kilélegzett levegőben. Szövettani: Vékonybél-mintavétel kimutatja a csökkent laktáz-aktivitást. Kezelés: A tejtartalmú élelmiszerek mellőzése, esetleg kefir és joghurt kisebb mennyiségben fogyasztható. Római légiók listája Az alábbi lista a római légiókat tartalmazza, elsősorban a principátus (i.e. 27 – i. sz. 284) korából, ahonnan elegendő irodalmi és régészeti információforrás áll rendelkezésre. Amikor Augustus i.e. 31-ben egyeduralkodóvá vált, feloszlatta az akkor létező mintegy 50 légió felét. A megmaradt 28 képezte a korai császárkor katonai erejének alapját; legtöbbjük legalább 300 éven át fennállt. Augustus és utódai a légiókat állandó egységekké alakították át, amelyekben 25 éves szerződést vállaló legionáriusok szolgáltak. A dominátus korában (284–476) a légiók továbbra is professzionális, zsoldos katonákból álltak, de viszonyaik a kora császárkorhoz képest kevéssé ismertek. Annyi bizonyos, hogy mind méretükben, felépítésükben, mind taktikai szerepükben jelentősen eltértek a korábbi alakulatoktól, bár sok esetben megtartották azok nevét. A légiókat római számokkal számozták, de a korabeli írásmód néha eltért a ma ismert változattól. Például a IV helyett írhattak IIII-et, a IX helyett VIIII-et, XVIII helyett XIIX-et, stb. Késő köztársaságkori légiók Az i.e. 107-es mariusi reformokig a Római Köztársaság légióit akkor állították fel, amikor szükség volt rájuk és a polgárjogú (és megfelelő vagyonnal bíró) lakosok kötelező katonai szolgálata alapján töltötték fel őket. Felállításukat általában a szenátus rendelte el, majd ha nem volt rájuk szükség, feloszlatták őket. Caius Marius reformjai során állandó hadtesteket hoztak létre, amelyek több évig, vagy akár évtizedig is azonos formában szolgáltak; erre azért volt szükség, mert a távoli meghódított területek rendjének fenntartására az ideiglenes légiók már nem voltak alkalmasak. A légiósokat önkéntes alapon minimum hat évre toborozták és állandó fizetést biztosítottak a számukra. Marius egyúttal megszüntette a vagyonkorlátot is, így a légiók ettől fogva főleg szegény polgárokból álltak, akiket a biztos jövedelem és a szolgálat után adott földbirtok vonzott a katonasághoz. A köztársaság utolsó évszázadában a határmenti provinciák proconsuljainak kezében jelentős hatalom koncentrálódott aminek fő forrása a parancsaikat követő állandó légiók voltak. A főhatalomért folytatott vetélkedésük aztán polgárháborúkhoz vezetett.Sulla, Caesar, Pompeius, Crassus, Marcus Antonius és Octavianus (később Augustus) már a szenátus hozzájárulása nélkül, maguk toboroztak új légiókat, sok esetben saját személyes vagyonukat felhasználva. A háborúk veszteseinek légiót feloszlatták. Amikor i.e. 31-ben Augustus véglegesen megszerezte a hatalmat, több mint 50 légió létezett, amelyeknek kb. a felét megszüntette. Az alábbi légiók ebben a korszakban harcoltak és valamiért hírnevet szereztek maguknak. Többségüket Julius Caesar állította fel és aztán Augustus hadseregében folytatták működésüket; néhányat pedig Marcus Antonius hozott létre. Legio I Germanica (germániai): i.e. 48–i.sz. 70 ( batavus felkelés ), Caesar Legio II Sabina (szabin): i. e. 43 - kb. i.sz. 9, a Legio II Augusta előző neve Legio III Cyrenaica (kirenaikai): kb. i.e. 36 - i. sz. 5. század, Marcus Antonius Legio III Gallica (galliai): kb. i.e. 49 - 4. sz. eleje, Caesar (jelvénye bika) Legio IV Macedonica (macedóniai): i.e. 48 – i. sz. 70 ( Vespasianus feloszlatta), Caesar (jelvénye bika és kecskebak) Legio IV Scythica (szkítiai): kb. i.e. 42 BC - kora 5. század, Marcus Antonius (jelvénye bak) Legio V Alaudae (pacsirták): i.e. 52 – i. sz. 86 (megsemmisült Domitianus dákok elleni háborújában), Caesar (jelvénye elefánt) Legio VI Ferrata (vasas): i.e. 52 - i.sz. 250, Caesar (jelvénye bika, farkas, Romulus és Remus ); a Legio VI Victrix ikerlégiója Legio VI Victrix (győzedelmes): i.e. 41 - i.sz. 402, Augustus (jelvénye bika) Legio VII Claudia Pia Fidelis (Claudiushoz hűséges): i.e. 51 – i.e. 44, Caesar Legio VIII Augusta: i.e. 59–i.e. 48, Caesar, Augustus feloszlatta, majd újjáalapította Legio IX Hispana Triumphalis (diadalmas): i.e. 59 – i. e. 48, Caesar, Augustus feloszlatta, majd újjáalapította Legio IX Hispana néven Legio X Fretensis (tengerszorosi), más néven X Equestris (lovas): i.e. 58 előtt – i. e. 45, Caesar személyes légiója Legio X Equestris (lovas), Augustus alapította i.e. 41/40-ben Legio XI: i. e. 58 – i.e. 45, Caesar (jelvénye Neptunus) Legio XII Victrix (győztes): i.e. 57–45, Caesar Legio XII Fulminata (villámos): Marcus Antonius alatt Legio XII Antiqua (régi) Legio XIII Gemina (iker): i.e. 57 – i.e. 45: Caesar, 41-ben Augustus újraalapította Legio XIV Gemina (iker): i.e. 57 - i.e. 48: Caesar, 53-ban megsemmisült és újraszerveződött, Augustus 41-ben újraalapította Legio XVIII Lybica (líbiai): i.e. 31-ben megszűnt, Marcus Antonius Legio XXX Classica (hajós): i.e. 48 – i.e. 41, Caesar Kora császárkori légiók Száma és neve A légiók számozása némileg zavaros, mert ugyanaz a szám több egységhez is tartozhatott. Augustus az általa alapított légiókat I-től számozta, de az elődeitől örökölt számokat nem mindig változtatta meg. Sok - de nem mindegyik - császár szintén I-el kezdve adott számot az általa létrehozott légióknak. Vespasianus viszont megtartotta a régi számokat még abban az esetben amikor a régi egységet feloszlatta és katonáiból újat hozott létre. Traianus a XXX-as számot adta az általa alapított első légiónak (mert akkor 29 másik létezett), de a másodiknak már a II-t. A teutoburgi erdőben megsemmisített XVII., XVIII. és XIX. légiók számát a későbbiekben soha nem használták újra. Ezeknek a neve sem maradt fenn, vagyis feltehetően szándékosan felejtették el őket. A kaotikus számozás miatt a légiókat számuk és nevük alapján azonosították. A név is változhatott, ha kitüntették magukat, a császár új nevet adhatott nekik: pl a XII Fulminata viselte a paterna (atyai), victrix (győzedelmes), antiqua (ősi), certa constans (bizonyosan megbízható) and Galliena (Gallienusé ') elnevezéseket is. A Pia fidelis (lojális és hűséges), fidelis constans és hasonló, megbízhatóságot sugalló melléknevet több légiónak is adományoztak, volt amelyiknek többször is. A fenti táblázatban a legtöbbet használt, legismertebb elnevezés van feltüntetve. A földrajzi hivatkozás két dologra utalhatott: (a) a légió származási helyére, pl. Italica = Itáliából (b) az az ország, ahol a légió kitüntette magát, pl.Parthica = győzött a pártusok ellen Egyes légiók megkapták az alapító császár nemzetségnevét (Augusta, Flavia), de különleges kegyként is kaphatták az uralkodótól. Fő tábora Az a tábor (castrum), ahol az egység a legtöbb időt töltötte, sok esetben más légióval közösen. Jelvény A légióknak sok esetben egynél több jelvényük volt egyszerre, vagy idővel változhatott. Caesar légiói többnyire a bikát választották jelvényül, Augustuséi a kecskebakot Késő császárkori légiók Diocletianus átszervezte a római hadsereget. Mivel a birodalmat északi és keleti határain folyamatosan veszély fenyegette a germán törzsek és a perzsák részéről, létrehozta a gyengébb kiképzésű és felszerelésű határvédő limitanei alakulatokat, amelyek a limest védték a kisebb betörések ellen. A többi, elit légió mobilis maradt, őket ott vetették be, ahol szükség volt rájuk. Utóbbiakat további csoportokra osztották: Scholae : a császár személyes testőrséget, akikkel I. Constantinus váltotta fel a praetoriánus gárdát Palatinae : "palotacsapatok", elit egységek, amiket szintén I. Constantinus hozott létre; ide osztotta be a korábbi testőrséget Comitatenses : a standard, bárhol bevethető egységek; volt amelyet újonnan hoztak létre, mások a korábbi légióktól származtak Pseudocomitatenses : olyan limitanei egységek, amelyeket a mobil légiókhoz osztottak be és akár hosszú ideig ott maradtak. A kora császárkori légiók egy részét is ebbe a kategóriába sorolták. Ezekbe az egységekbe 300-2000 katona tartozott és sok esetben megtartották a korábbi számozási rendszert. A korszak légióinak fő adatforrása a 4. századi Notitia Dignitatum, amely felsorolja a Nyugat- és Keletrómai Birodalom katonai és polgári hivatalait. Legio I I Armeniaca I Flavia Constantia ("Flavius megbízható légiója"): comitatensis alakulat, parancsnoka a Magister militum per Orientis I Flavia Gallicana Constantia ("Flavius megbízható galliai légiója ): pseudocomitatensis egység, parancsnoka a Magister Peditum per Gallias I Flavia Martis ("Flavius Mars-tisztelő légiója"): pseudocomitatensis I Flavia Pacis ("Flavius békelégiója"): comitatensis egység, parancsnoka a Magister Peditum I Flavia Theodosiana: comitatensis I Illyricorum ("Illíriai"): Palmyrában állomásozott I Iovia ("Jupiter-tisztelő"): Diocletianus alapította, Scythia Minorban állomásozott I Isaura Sagittaria ("isaurai íjász légió"): pseudocomitatensis , parancsnoka a Magister militum per Orientis I Iulia Alpina: pseudocomitatensis , parancsnoka az itáliai Magister Peditum I Martia, feltehetően a mai Kaiseraugst mellett állomásozott I Maximiana Thaebanorum ("Maximianus thébai légiója"): comitatensis , az egyiptomi Théba mellett, feltehetően részt vettek a hadrianopolisi csatában I Noricorum ("Noricumi"): Noricumban állomásozott I Pontica Legio II II Armeniaca II Britannica: comitatensis , parancsnoka a Magister Peditum II Flavia Constantia: comitatensis , parancsnoka a Magister Peditum II Flavia Virtutis: comitatensis , parancsnoka a Magister Peditum II Herculia ("Hercules-tisztelő"): Diocletianus alapította, Scythia Minorban állomásozott II Isaura II Iulia Alpina: pseudocomitatensis , parancsnoka a Magister Peditum II Felix Valentis Thebaeorum: comitatensis Legio III III Diocletiana III Flavia Salutis: comitatensis , parancsnoka a Magister Peditum III Herculea: comitatensis , parancsnoka a Comes Illyricum III Isaura III Iulia Alpina: comitatensis , parancsnoka az itáliai Magister Peditum Legio IV IV Italica IV Martia IV Parthica Legio V V Iovia V Parthica Legio VI VI Gemella VI Gallicana VI Herculia VI Hispana VI Parthica Legio XII XII Victrix Borgo San Lorenzo Borgo San Lorenzo település Olaszországban, Toszkána régióban, Firenze megyében. Lakosainak száma 18 091 fő (2013. december 31.). Borgo San Lorenzo Fiesole, Firenzuola, Marradi, Palazzuolo sul Senio, Pontassieve, San Piero a Sieve, Vaglia, Vicchio, Scarperia és Scarperia e San Piero községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Paracuellos Paracuellos egy község Spanyolországban, Cuenca tartományban. Paracuellos Almodóvar del Pinar, Monteagudo de las Salinas, Yémeda, Enguídanos és Campillo de Altobuey községekkel határos. Lakosainak száma 99 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 2015-ös Giro d’Italia A 2015-ös Giro d’Italia a 98. a verseny történetében. A Giro 2015. május 9-én San Lorenzo al Mare-ből startolt és június 1-én ér véget Milánóban. Részvevő csapatok 198 versenyző startolt 22 csapat képviseletében: AG2R La Mondiale Androni Giocattoli Astana Pro Team Bardiani-CSF BMC Racing Team Cannondale-Garmin CCC-Sprandi-Polkowice Etixx-Quick Step FDJ IAM Cycling Lampre-Merida Lotto NL-Jumbo Lotto Soudal Movistar Team Nippo-Vini Fantini Orica GreenEDGE Southeast Pro Cycling Team Giant-Alpecin Team Katusha Team Sky Tinkoff-Saxo Trek Factory Racing (9947) 1990 QB A (9947) 1990 QB a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1990. augusztus 17-én. Connektor :567: A Connektor :567: a Tankcsapda 1997-ben megjelent ötödik stúdióalbuma. A megszokott Tankcsapda-hangzástól elrugaszkodó anyag a zenekar életművének legvitatottabb alkotása. Megpróbáltak az aktuális trendeket bevonni a zenéjükbe és a jellegzetes rock and roll életérzés csak nyomokban fedezhető fel a lemezen. Az album egyértelmű csalódás volt a rajongók számára. A Connektor :567: az utolsó Tankcsapda-album, amelyen az alapító tag Buzsik György dobol. Szintén az utolsó stúdióalbum volt a Connektor :567:, amelyet a Warner Records számára készítettek. A következő Tankcsapda-lemezt már a Sony Music gondozta. Az album dalai Vezér - 3:07 Bárány - 4:21 Sztyuárdesz - 2:38 Vonat - 1:33 Múlik - 4:44 Disco - 2:42 Forrás - 5:21 Boka - 3:51 Rio - 2:57 Kicsikét - 2:42 Tavasszal - 4:29 Kérdezz! - 3:34 Akapulkó - 5:28 NSB 93 NSB 93 sorozat egy norvég billenőszekrényes kétrészes dízelmotorvonat-sorozat. Az NSB üzemelteti a nem villamosított vonalakon, mint például a Nordland Line, Rauma Line, Røros Line vonalakon. Összesen 15 egységet készített a Bombardier. A jármű a Bombardier Talent motorvonat családba tartozik. Pályaszámok BM 93.01 - BCM 93.51 BM 93.02 - BCM 93.52 BM 93.03 - BCM 93.53 BM 93.04 - BCM 93.54 BM 93.05 - BCM 93.55 BM 93.06 - BCM 93.56 BM 93.07 - BCM 93.57 BM 93.08 - BCM 93.58 BM 93.09 - BCM 93.59 BM 93.10 - BCM 93.60 BM 93.11 - BCM 93.61 BM 93.12 - BCM 93.62 BM 93.13 - BCM 93.63 BM 93.14 - BCM 93.64 BM 93.15 - BCM 93.65 Saint-Paul (Gironde) Saint-Paul település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 926 fő (2015). Saint-Paul Cartelègue, Berson, Campugnan, Cars, Générac, Mazion, Saint-Girons-d’Aiguevives, Saint-Martin-Lacaussade és Saint-Seurin-de-Cursac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Space Shower TV A Space Shower TV (��������TV) japán zenei televíziós csatornahálózat, melyet a minatói székhelyű Space Shower Networks, Inc. működtet. Az adó 1989. december 1-jén, 6:00-kor kezdte meg a műsorszórást. A Space Shower TV megalapítása mögötti legfőbb mozgatórugó az volt, hogy a Music Televisionhöz hasonló televíziós csatornahálózatot hozzanak létre Japánban. Az alapítók célja az volt, hogy a hálózat kizárólag zenei csatornaként működjön, melyet a „valódi zenerajongók” elvárásainak megfelelő tartalmakkal töltenek ki. Jack O’Connell Jack O’Connell (Derby, 1990. augusztus 1. –) angol színész, aki hírnevét elsősorban a brit Skins című BAFTA-díjas televíziós sorozatnak köszönheti, azóta számos más sorozatban és filmben is szerepelt. Karrier Jack O’Connell színészi pályafutása 2005-ben kezdődött, amikor szerepet kapott a brit Doktorok című sorozat egyik epizódjában. Ezután nem sokkal a The Bill című sorozatban tűnt fel, ahol Ross Trescot szerepét alakította négy részen keresztül. O’Connell 2006-ban szerepelt élete első filmjében, a 80'-as években játszódó Ez itt Anglia című filmben, melyben egy mellékszereplőt (Pukey Nicholls) alakított. A színész 2007-ben több sorozatban is szerepet kapott egy-egy epizód erejéig: játszott a Waterloo Road-ban, a Wire in the Blood-ban és a Holby City című orvosi dráma sorozatban is. 2008-ban O’Connell ismét szerepet kapott egy filmben, a Gyilkos kilátások című angol horrorban alakította Brett-et. O’Connell számára az igazi nagy áttörést a Skins című brit sorozat hozta meg, melyben az egyik főszereplőt, James Cook-ot alakította a harmadik, a negyedik és a hetedik évadban. Negyedik évadbeli teljesítményéért 2010-ben elnyerte a brit TV Choice Award-ot. A színész 2009-ben mellékszereplőként tűnt fel a Harry Brown című brit thrillerben Michael Caine és Emily Mortimer oldalán, 2010-ben pedig a BBC Two két részes minisorozatában a Dive-ban az egyik főszereplőként, Robert szerepében volt látható. 2011-ben szintén a BBC Two-n tűnt fel a United című igaz történeten alapuló drámában, melyben a futballista Bobby Charltont alakította. A film Charlton karrierje kezdetét illetve a Manchester United-et sújtó 1958-as tragikus repülőgépbalesetet dolgozza fel. Ugyanebben az évben O'Connell a Martina Cole regénye alapján készült hat részes minisorozatban, a Runaway-ben megkapta a főszerepet. 2012-ben két filmben, a Private Peaceful-ban és a Tower Block-ban is játszott. O'Connell nagy sikert aratott és több díjat is nyert a 2013-as Starred Up-ban nyújtott alakításával. Créchets Créchets település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 50 fő (2015). Créchets Aveux, Anla, Antichan, Gaudent és Gembrie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dreamland (Aztec Camera-album) A Dreamland az Aztec Camera brit együttes ötödik stúdióalbuma. A hanghordozó 1993-ban jelent meg. Az album dalai Birds 4.56 Safe in Sorrow 4.56 Black Lucia 4.00 Let Your Love Decide 5.03 Spanish Horses 4.35 Dream Sweet Dreams 3.27 Pianos and Clocks 4.53 Sister Ann 5.13 Vertigo 4.54 Valium Summer 5.54 The Belle of the Ball 3.24 NSB Di 2 sorozat Az NSB Di 2 sorozat egy norvég C tengelyelrendezésű dízelmozdony-sorozat. Az NSB üzemelteti. Összesen 52 db készült belőle 1954 és 1973 között. Gyimes Gyimes (románul Ghimeș) falu Romániában, Erdélyben, Bákó megyében. Fekvése A falu Csíkszeredától északkeletre, a Tatros mellett, a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál fekszik. 1920 előtt itt volt a Magyar Királyság határa. Története 1956-ig Gyimesbükk településrésze volt, ebben az évben önálló település lett. A történelmi Magyarország egyik legkeletibb pontja. Lakossága 1966-ban 894 lakosa volt, melyből 688 magyar (76,9%), 203 román, 2 német és 1 zsidó volt. 2002-ben 1231 fő lakta a települést. Ebből 1069 magyar (86,8%), 144 román, 17 csángó és 7 cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Látnivalók A falu határában látható az Osztrák–Magyar Monarchia egykori határának a határkövei. Szintén itt található a Monarchia egykori legkeletibb vasúti őrháza, valamint a Rákóczi-vár romjai. A falu területén található nagy vasútállomást Pfaff Ferenc építette 1897 -ben. La Motte-en-Bauges La Motte-en-Bauges település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 486 fő (2015). La Motte-en-Bauges Bellecombe-en-Bauges, Le Châtelard és Lescheraines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1998-as U16-os labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1998-as U16-os labdarúgó-Európa-bajnokság házigazdája Skócia volt. A tornát Írország nyerte, miután a döntőben 2-1 arányban legyőzte Olaszország együttesét. Hriszto Mladenov Hriszto Sztefanov Mladenov (bolgár cirill betűkkel: Хpиcтo Cтeфaнoв Mлaдeнoв; 1928. január 7. – 1996. augusztus 24.) bolgár labdarúgóedző. Sikerei, díjai Bolgár bajnok (2): 1963–64, 1980–81 Bolgár kupa (1): 1979–80 Portugál másodosztályú bajnok (1): 1982–83 Portugál kupa (1): 1988–89 Portugál szuperkupa (1): 1989 Grivița (Ialomița megye) Grivița község és falu Ialomița megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó település: Smirna. Fekvése A megye középső részén található, a megyeszékhelytől, Sloboziatól, huszonnégy kilométerre északra. Lakossága * Traian község lakosságával együtt. Amazing Grace Az Amazing Grace (Csodás kegyelem) ismert keresztény egyházi ének; magyarul Az Úr irgalma végtelen címen is szerepel. A szöveget John Newton vetette papírra 1772 körül; a dal az Olneyi Énekek című gyűjtemény része, amin Newton William Cowperrel és más szerzőkkel dolgozott együtt. Történet John Newton (1725–1807) egy rabszolga-kereskedő hajó kapitánya volt. 1748. május 10-én, hazatérés közben egy nagy vihar kapcsán „hatalmas szabadulást” élt meg. Naplójában azt írta, hogy hajója az elsüllyedés határán volt, amikor így kiáltott: „Uram, könyörülj rajtunk!” Megtért, ennek ellenére folytatta a rabszolga-kereskedelmet. Ugyanakkor megkövetelte az általa szállított rabszolgákkal szembeni emberséges bánásmódot. Newton írta a „How Sweet the Name of Jesus Sounds!” című dalt, miközben egy afrikai kikötőben egy rakomány rabszolgára várt. Később hátat fordított kereskedői mesterségének, pap lett, és csatlakozott William Wilberforce-hoz a rabszolgaság eltörléséért folytatott harcában. Az ének ma ismert és hagyományosnak tekinthető zenéjét nem Newton komponálta, a szöveget több különböző dallamra énekelték, mielőtt a mára tőle elválaszthatatlan dallam hozzákapcsolódott. Két különböző dallam van a szöveghez. Az „Új Britannia” először 1831-ben jelent meg a Virginiai Harmóniák című énekeskönyvben. A dallamra énekelt eredeti szöveg mára elveszett. A zene feltételezhetőleg ír vagy skót eredetű; a pentaton skálát használja és skót dudát javasol hangszerként; az éneket sűrűn adják elő skót dudán és összefüggésbe hozzák a hangszerrel. A másik dallam az úgynevezett „régi szokásos baptista” dallam. A Kis Cion Egyházának Gyülekezete énekelte Jeffben, Kentuckyban, a Folkways kiadó The Ritchie Family of Kentucky című albumán, 1958-ban. Newton dalszövegei minden keresztény felekezet kedvencei lettek, elsősorban mivel a dal elevenen és tömören összegzi az isteni kegyelem keresztény doktrínáját. A szöveg a Krónika I. Könyve 17,16-on alapul, ahol Dávid király csodálkozik, amiért az Úr őt és házát választotta. (Newton úgy jellemezte a darabot, mint „a Sors áttekintését és elvárását”.) A szabadság- és emberi jogok támogatóinál is barátságos fogadtatásra talált, mind keresztény, mind nem keresztény körökben, mivel sokan úgy hiszik, a dal a rabszolgaság ellen szól, mert Newton egykoron rabszolga-kereskedő volt. A dalt sok említésre méltó zenei előadó énekelte, mint például az emberi jogi aktivista és népi énekes ikon Joan Baez. Az egyházi ének meglehetősen népszerű volt az amerikai polgárháborúban harcoló mindkét félnél. A könnyek ösvényén a cseroki indiánok nem mindig tudtak teljes temetést nyújtani halottaiknak. Ehelyett be kellett érniük az „Amazing Grace" eléneklésével. Azóta az „Amazing Grace”-et gyakran tartják a cseroki nemzeti himnusznak. Emiatt sok kortárs indián zenész készített felvételt a dalról. Az utóbbi években a dal népszerűvé vált a drog- és alkoholbetegségből kigyógyuló csoportokban, különösen a keresztényekben. Azonban a szokásos temetési énekek helyett általában azok ünneplésére éneklik, akik elvesztek, de meglettek. Skótdudák A skótdudákhoz való asszociáció viszonylag új; a dalt száz évre majdnem teljesen elfeledte a brit szigetvilág, mígnem az 1960-as évek elején a folkzene újraéledésekor sok hagyományos zenész utazgatott a Brit-szigetek és az Egyesült Államok között (ahol az Amazing Grace mindvégig nagyon népszerű maradt). Egyházi gyülekezeteken és népzenei fesztiválokon kívül továbbra is ismeretlen maradt Arthur Penn Aliz Étterme (Alice's Restaurant, 1969) című filmjéig. A The Weavers folkegyüttesből Lee Hays vezeti az „Amazing Grace” rajongóit. Dalszöveg A következő versszak néha szintén része a dalnak: Ezt a strófát nem Newton írta. Harriet Beecher Stowe tette hozzá Tamás bátya kunyhója (Uncle Tom's Cabin) című regényében. Uncle Tom (Tamás bácsi) több egyházi ének szövegét rakta együvé; azok, akik a regényből tanulták a dal szövegét, úgy hiszik, hozzá tartozik. Néhány változatban ez is benne van: Ezt a versszakot Pete Seeger és Arlo Guthrie vette fel. Valójában Isaac Watts „Am I a Soldier of the Cross?” (A kereszt katonája vagyok?) című egyházi énekéhez tartozik. Előadók, akik felvételt készítettek a dalról Az éneket sok előadó feldolgozta az elmúlt évszázadban. Két változat került a brit toplistákra: 1970 és 1972 között Judy Collins változata 67 hetet töltött a listán, az előadónő felvétele legjobban ötödiknek szerepelt. 1972-ben egy instrumentális változat a Royal Scots Dragoon Guards duda- dob- és katonazenekar előadásában öt héten át elsőként szerepelt, és Ausztráliában is meghódította a toplista tetejét. Azon túl, hogy felvételt készített az egyházi énekről, Joan Baez az afrikai éhezők megsegítésére szervezett Live Aid amerikai koncertet az „Amazing Grace” előadásával nyitotta meg. Arlo Guthrie népdalénekes gyakran zárja koncertjét az Amazing Grace egy olyan változatával, amiben prózában elbeszéli a dal történetét. A zeneszerző Frank Ticheli komponált egy változatot az Amazing Grace-re, amit sűrűn adnak elő különböző fúvós zenekarok az Egyesült Államokban. | Acappella Aretha Franklin Arlo Guthrie: 1969. Woodstock Fesztivál Avril Lavigne Big Kenny Celtic Thunder Charlotte Church Chris Tomlin Destiny's Child Doyle Dykes Dropkick Murphys : 1999. The Gangs all here, egy bostoni ír punk zenekar. Elvis Presley Faith Hill Flatfoot 56: A Dropkick Murphys hangszereléséhez hasonlóan játsszák élőben. Hayley Westenra Il Divo Joan Baez : 1985-ben a Live Aid philadelphiai színpadán Johnny Cash Judy Collins: 1970; újra kiadva 197-ben és 1972-ben. 67 hetet töltött az Egyesült Királyság toplistáján. A felvétel a Szent Pál kápolnában készült a Colombia Egyetemen. Ladysmith Black Mambazo : Paul Simonnal különféle kiadásokban. Lesley Garrett Michael W. Smith Nana Mouskouri Ray Charles Rod Stewart : 1971. Every Picture Tells a Story (Minden Képnek Története Van) Royal Scots Dragoon Guards: 1972-ben első az Nagy-Britanniában. Sufjan Stevens: 2006, Songs For Christmas Tommy Emmanuel Tori Amos Victor Wooten Willie Nelson Megjelenése a kultúrában Az éneket sokan előadták az elmúlt évszázadban, és több mozifilmben és tévéműsorban megjelent. Hallható a Hegylakó II - A Renegát című filmben. Hallható volt a Star Trek II: The Wrath of Khan című mozifilmben, ahol a szereplő Montgomery Scott játssza Spock temetésekor. Énekli a színésznő Meryl Streep Mike Nichols Silkwood című filmjében. Megszólal a „Texasi láncfűrészes gyilkos: a kezdetek” című film előzetesében Whitney Houston is énekli a Bodyguard (Több mint testőr) című filmben Gyakran adják elő temetkezési szolgáltatásoknál, többnyire skót dudán. Vanessa Williams a Született feleségek 8. évadában is énekli a dalt. Hallható az 1994-ben készült Maverick című western-vígjátékban, Mel Gibson főszereplésével. Barack Obama , amerikai elnök 2015-ben előadta a dalt Clementa Pinckney Dél-Kalorinai szenátor temetési szertartásán, egy metodista templomban Kiskopács Kiskopács (Copăcel) település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése A Király-erdő alatt, Élesdtől délnyugatra, Kegyek és Élesdszurdok közt fekvő település. Története Kiskopács nevét 1508-ban említette először oklevél Kupachel néven, majd 1580-ban ugyancsak Kupachel, 1808-ban pedig Kopacsel néven írták. A török hódoltság előtt a Telegdi család volt a település birtokosa. 1508-ban Telegdi István kincstárnok új adománylevelet kapott rá. Az 1800-as évek elején a gróf Frimont és a Lónyay család volt a földesura, majd gróf Frimont Theodora örököseinek volt itt nagyobb birtoka. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: "Bihar vármegyében, dombos, erdős vidéken, 413 óhitű lakossal, anyatemplommal. Határa 4662 hold,...van pataka, mellyből isznak. Bírja gróf Frimont Béla, kinek itt derék udvarháza van." 1910-ben 760 lakosából 20 magyar, 729 román volt. Ebből 9 római katolikus, 10 református, 733 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Magyarcsékei járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma - az 1800-as évek elején épült. Slatina (Suceava megye) Slatina település Romániában, Moldvában, Suceava megyében. Fekvése A DL 10-es úton, Mălini nyugati szomszédjában fekvő település. Története Slatinának a 2002-es népszámláláskor 5213 lakosa volt. A településen található a slatinai kolostor. Az erődített kolostor 1564-ben Alexandru Lăpușneanu fejedelem uralkodásának idején épült az uralkodópár temetkezőhelyéül. A szabálytalan négyszög alakú épület, sarkain négyzetes bástyákkal, melyek a védelem mellett más különféle célokat is szolgáltak: az északnyugati bástyát harangozásra, a délnyugatit kápolnának használták. A kolostor temploma a falakkal körülvett négyzet alakú udvar közepén állt. A moldvai példa szerinti épület külső vakolt homlokzatain freskók nincsenek, csak a párkány alatt végighúzódó fülkesor díszíti. A belül levő falképeket a 19. században átfestették. A templom déli homlokzata előtt ugyancsak Alexandru Lăpușneanu idejében emelt Apát háza áll, mely földszinte, eredetileg három térre osztott épület, a 16. századi lakóépületek jellegzetes példája. Egyszerű homlokzatát csak a gótikus ajtó- és ablakkeretek díszítik. Keskenymellű iszapteknős A keskenymellű iszapteknős (Kinosternon angustipons) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és az iszapteknősfélék (Kinosternidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Közép-Amerikában, Costa Rica, Nicaragua, és Panama területén honos. Megjelenése Testhossza 12 centiméter. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 19.) Zipcodezoo.com besorolása. (Hozzáférés: 2010. augusztus 2.) Teknospark.hu - magyar neve Fredrik Winsnes Fredrik Guttormsen Lærum Winsnes (Trondheim, 1975. december 28. –) norvég labdarúgó-középpályás. Forrás Fredrik Winsnes adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Piski csata Koordináták: é. sz. 45° 50′ 10″, k. h. 23° 02′ 48″45.836111111111, 23.046666666667 A piski csata Bem József erdélyi hadjáratának egyik fordulópontja volt. A Sztrigy folyó stratégiai jelentőségre szert tett hídjának a birtoklásáért folyt a harc 1849. február 9-én Bem és Puchner Antal Szaniszló seregei között. Lefolyása „A császáriak ágyúja szűnni kezdett, Czecz, báró Kemény Farkas s gróf Bethlen Gergely, a három dandárvezér … a sereget rohamra vezényelték. A 11. és 24. zászlóaljnak jutott a dicsőség előrohanni … utána a többi … a lovasság is bevágott … az ellent egész hosszában megbonták, csakhamar hidat, csatatért, mindent megkaptak.” Kővári László, a forradalom erdélyi krónikása. A magyar szabadságharcban a legendás 9. zászlóalj, illetve később a 11. zászlóalj, megkülönböztető jelzése volt a vörös sapka. A 9. zászlóalj, amelynek Földváry Károly őrnagy volt a parancsnoka eredetileg a kassai és miskolci újoncokból szerveződött, s tévedésből kapták a vörös sapkát, ám ezt Damjanich János vezetésével vívott délvidéki harcokban tanúsított kiemelkedő vitézségük miatt később is megtarthatták. Kolozsvárott megalakult a 11. zászlóalj Inczédy Sámuel őrnagy vezetésével, akiknek a 9. zászlóalj mintájára Bem tábornok a piski csatában tanúsított önfeláldozó vitézségükért a vörössapka-viselési jogát adományozta. Az ütközet már 6 óra előtt elkezdődött, ekkor dördültek el az első ágyúlövések. Hamarosan megkezdődött az egész vonalon a harc. 9 óra tájban indult meg az ellenséges gyalogság a 40 méteres híd ellen (a hidat Kemény Farkas katonái védték). A 11. honvédegységet leszorították a hídról. Majd a magyar csapatok szuronyrohamot indítottak a visszafoglalására. Ebbe a kavarodásba érkezett Czetz ezredes csapataival. Czetz a magyar ágyúk előnyös felállításával foglalatoskodott. Ezután a átcsoportosított lövegek tüzet nyitottak, majd a meglepett osztrákok hátrálni kezdtek. Ebben a pillanatban érkezett Bem tábornok a csatatérre. Amikor látta a csapatai sikerét, parancsot adott a 11. és 55. zászlóaljnak, hogy foglalják el a piski magaslatokat. A császáriak ekkor már az egész frontvonalon visszavonulóban voltak a Piski mögötti magaslatokra. Az ellenséget üldöző magyar csapatok centrumában a Mátyás-huszárok támadták az ellenséges lovasságot, de hirtelen megtorpantak amikor császári vadászok rejtekhelyeikből tüzet nyitottak rájuk. A huszárok meghátráltak és a mögöttük előnyomuló bihari lovasok is így tettek. Eközben az 55. zászlóaljnak elfogyott a lőszere, és amikor észrevették, hogy a bajtársaik visszavonulnak ők is meghátráltak. Puchner ezt látva ellentámadást indított. Bem megdöbbent, hogy már győztesnek hitt ütközet visszájára fordult. De Bem fel volt készülve és a híd mögött felállított két székely zászlóalja és szakasz lovassága útját állta a menekülőknek, majd fél óra alatt ismét csatarendbe állította őket. A császáriak igen meglepődtek amikor egy előnyösen felállított csapattal találták magukat szemben a híd túloldalán. A harc ismét fellángolt, de a császáriak nem tudtak nagyobb kárt tenni a magyar csatarendben, így a ütközetet a erdélyi magyar csapatok nyerték. Peyrilles Peyrilles település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 386 fő (2015). Peyrilles Concorès, Dégagnac, Gigouzac, Lavercantière, Montamel, Saint-Germain-du-Bel-Air, Thédirac és Uzech községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Borgore Asaf Borger (héberül: ��� �����; született Tel-Aviv, 1987. október 20. –), művésznevén Borgore, egy izraeli EDM producer és DJ. A Buygore Records alapítója, valamint az egykori izraeli death metal banda, a Shabira dobosa. Tagja az Alphamale Primates duónak, amit Tomba-val együtt alkotnak. Egyedi stílusát gorestep-nek titulálva zenéje egyesíti a tripla dobmintákat heavy metal hatásokkal. Néhány dala horrorfilmekhez, tanyasi állatokhoz és szexhez hasonlíthatóak. Zenéit a Spinnin' Records , Sumerian Records, Buygore Records és a Dim Mak Records kiadók publikálják. 2012-ben jelent meg Decisions című dala, Miley Cyrus háttérvokáljával. Saját lemezkiadója, a Buygore Records olyan előadókat tettek híressé, mint a Document One, Marco Del Horno, de még Rusko néhány dalát is ő adta ki. A Buygore Records jelenleg a következő előadókkal dolgozik: ak9, Ash Riser, BARE, DUELLE, KAYZO, Ookay, Kennedy Jones, Sikdope. Első albuma Július 8-án jelent meg és a #NEWGOREORDER nevet viseli. Oldendorf (Holstein) Oldendorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 1123 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Spachea A Spachea a Malpighiales rendjébe és a malpighicserjefélék (Malpighiaceae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 4 faj tartozik: Spachea correae Cuatrec. & Croat Spachea elegans (G.Mey.) A.Juss. Spachea membranacea Cuatrec. Spachea tricarpa A. Juss. Forrás Spachea Adr. Juss. The Plant List Sherilyn Fenn Sherilyn Fenn, sz. Sheryl Ann Fenn (Detroit, 1965. február 1.) amerikai színésznő. Élete Apja Leo Fenn ír-francia menedzser, anyja Arlene Quatro olasz–magyar billentyűs. Két bátyja van, Leo (1961) és David (1963). Sherilyn zenész családban született: nagynénje Suzi Quatro popénekes, nagyapja Art Quatrocchi jazz-zenész volt. Férje G. Toulouse Holliday volt. 1985 és 1989 között Johnny Depp élettársa volt, jelenleg Dylan Stewart-tal él együtt. Sherilyn két fiút szült: Myles Maximillian (1993) és Christian (2007). Díjak, jelölések Emmy-díj 1990 jelölés: legjobb női mellékszereplő (drámai tévésorozat) – Twin Peaks Golden Globe-díj 1991 jelölés: legjobb női mellékszereplő (televíziósorozat, televíziós minisorozat vagy tévéfilm) – Twin Peaks Wolxheim Wolxheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 945 fő (2015). Wolxheim Avolsheim, Dachstein, Dahlenheim, Ergersheim, Molsheim és Soultz-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kiskun Múzeum A Kiskun Múzeum tájmúzeum, közgyűjtemény Kiskunfélegyházán. 1902-ben alapította Szalay Gyula, a helyi gimnázium tanára, aki a múzeum első „őre” lett. A gyűjtemény 1912-ben került önálló épületbe, a Görög-ház emeleti részébe (egyes tervek szerint az épülő városházára került volna ekkor), majd 1939-ben mai helyére, az egykori Kiskun Kapitányság épületébe költözött. Az épület A barokk épületegyüttes 1753-ban épült, 1772-ben és 1794-ben a főépületet átalakították, a főépület emeleti részt kapott, így nyerte mai formáját. A Kiskun Kerület Kapitányság székházában hivatal és tömlöc működött, itt őrizték fogva Rózsa Sándort. Gyűjtemények A múzeum gyűjtőköre Kiskunfélegyháza helytörténetéhez, a Kiskunság vallási emlékeihez kapcsolódó műtárgyakra, a térség régészeti emlékeire terjed ki. Legfontosabb emlékei között tartják számon a Tiszatelepről származó avar kardot, a pákai szarmata ékszereket és a 9018 darabból álló numizmatikai kollekciót. Állandó kiállításai A magyar büntetőjog emlékei (Börtönkiállítás) - Közép-Európa egyedülálló börtöntörténeti gyűjteménye Kiskunfélegyháza évszázadai - helytörténeti kiállítás A vallási élet emlékei a Kiskunságban - az egykori börtönkápolnában berendezett kiállítás A megőrződött múlt - Emberek és népen Félegyházán Árpád-kori hétköznapok Képzőművészeti tárlat: Holló László festményei; Szántó Piroska festményei – a művésznő halálának második évfordulóján, 2000. augusztus másodikán nyílt állandó kiállítás; Morell Mihály grafikái Pajkos-Szabó-féle szélmalom – népi műemlék, a város határából a múzeum udvarára telepített (1962) 1860-ban épült szélmalom , különösen szép faragott kőpaddal. Filiálék, kiállítóhelyek Móra Ferenc Emlékház Petőfi Sándor Emlékszoba Jelentősebb időszaki kiállítások Könyvek Könyve - Bibliakiállítás szerzetesek, gyűjtők és magáncsaládok Bibliáiból a Biblia Éve keretében, 2008 aug. 19. – okt. 30. Reneszánsz panoptikum, 2008 Információk A múzeum címe: 6100 Kiskunfélegyháza, Dr. Holló Lajos út 9. Gesztenyeszínhátú pintypacsirta A gesztenyeszínhátú pintypacsirta (Eremopterix leucotis) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába és az Eremopterix nembe tartozó, 12-14 centiméter hosszú madárfaj. A Szubszaharai Afrika száraz, füves területein él. Magokkal és rovarokkal táplálkozik. Egész évben költ. Alfajok E. l. melanocephalus (M. H. K. Lichtenstein, 1823) – Szenegáltól Szudánig ; E. l. leucotis (Stanley, 1814) – délkelet- Szudán , Dél-Szudán , Etiópia , Eritrea , északnyugat- Szomália ; E. l. madaraszi (Reichenow, 1902) – északkelet- Uganda , Kenya , dél- Szomália partvidéke, Tanzánia , észak- Mozambik ; E. l. hoeschi (C. M. N. White, 1959) – dél- Angola , nyugat- Zambia , észak- Namíbia , észak- Botswana , északnyugat- Zimbabwe ; E. l. smithi (Bonaparte, 1850) – kelet- Zambia , dél- Malawi , nyugat- és közép- Mozambik , kelet- Zimbabwe , kelet- Botswana , kelet- Dél-afrikai Köztársaság . Beștepe Beștepe község Tulcea megyében, Dobrudzsában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Băltenii de Jos és Băltenii de Sus. Fekvése A település az ország délkeleti részén található, a megyeszékhelytől, Tulcsától huszonhárom kilométerre délkeletre, a Duna Szent-György-ágának közelében. Története Régi török neve Beş-Tepe, jelentése: öt-hegy. 2004-ben emelték községi rangra, miután kivált Mahmudia község irányítása alól. Látnivalók Piatra lui Sava - géta erődítés Beștepe dombsági természetvédelmi körzet - tizenöt hektáros terület Koszmonavt Jurij Gagarin A Koszmonavt Jurij Gagarin (oroszul: Космонавт Юрий Гагарин) szovjet távközlési hajó (szovjet terminológia szerint tudományos kutatóhajó) volt. 1971-ben állították szolgálatba. Feladata a szovjet űreszközök telemetriai adatainak vétele, azok feldolgozása, valamint az űreszközök és a Repülésirányító Központ közötti kapcsolat biztosítása volt. Honi kikötője az aktív szolgálatban az Odessza melletti Juzsnij kikötő volt. 1991-ben ukrán tulajdonba került és kivonták a szolgálatból. 1996-ban fémhulladékként eladták és szétbontották. Ez volt a szovjet űrhajózásban használt távközlésihajó-flotta legnagyobb tagja. Története Leningrádban, a Balti Hajógyárban építették. A hajó alapjául az 1552-es tervszámú (Szofija osztály) tankhajó szolgált. Építését 1969-ben kezdték és még abban az évben, október 30-án bocsátották vízre. 1971-ben állították szolgálatba. Jurij Gagarinról, az első űrhajósról nevezték el. Honi kikötője a Fekete-tengeren az Odesszához közeli Juzsnij kereskedelmi kikötő volt. Fő működési területe az Atlanti-óceán volt, ahol a különféle szovjet űrprogramokhoz tartozó űreszközök (műholdak, űrszondák és űrhajók) kommunikációs és telemetriai kiszolgálását végezte. A hajót a Szovjet Tudományos Akadémia üzemeltette. Aktív szolgálata alatt 20 bevetést hajtott végre. 1975-ben részt vett a Szojuz–Apollo-program tesztrepülésének a kiszolgálásában. A Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben ukrán tulajdonba, az Ukrán Védelmi Minisztériumhoz került. A szovjet űrprogramok leállása miatt az eredeti funkciójában nem volt rá szükség, ezért kivonták a szolgálatból. 1996-ban fémhulladékként (tonnánként 170 USD áron) eladták és Indiában szétbontották. Az eladás előtt a hajót Agar névre (Gagarin) keresztelték át. Élie Ducommun Élie Ducommun (Genf, 1833. február 19. – Bern, 1906. december 7.) svájci író, szerkesztő, fordító, békeaktívista. 1902-ben Charles-Albert Gobat-val együtt Nobel-békedíjat kapott. Élete Genfben és Bernben magazinokat és újságokat szerkesztett, később a Jura-Simplon Vasúttársaság főtitkáraként dolgozott (1873-1891). Szabadidejében különböző békeakciókat szervezett. Aktív szerepet vállat az európai egységért küzdő mozgalomban. Szerkesztette az 1867-ben alakult Nemzetközi Béke- és Szabadságliga Les États-Unis d'Europe című időszaki kiadványát. 1889-ben részt vett a később rendszeressé váló nemzetközi békekonferenciák első ülésén. 1891-ben a Nemzetközi Békeiroda - az első nem kormányzati nemzetközi békeszervezet - tiszteletbeli főtitkárának választották. 1895-től Correspondence bi-mensuelle címen kiadta az iroda kéthavonta megjelenő folyóiratát. Számos írást publikált a békemozgalomról. Haláláig vezetője maradt a Békeirodának. Suspended Animation A Suspended Animation John Petrucci első és egyben egyetlen szólólemeze, mely 2005. március 1-jén jelent meg a Sound Mind Music kiadásában. A lemezen teljes egészében instrumentális muzsika hallható. A dalokat Petrucci írta, a dobokat Dave DiCenso, míg a basszusgitárt Dave LaRue játszotta fel. DiCenso korábban a Duran Duran, a Cro-Mags és Steve Morse oldalán is turnézott, míg LaRue a Dixie Dregs tagjaként vált ismertté. A Glasgow Kiss és a Damage Control dalok rendre előkerültek a G3 koncerteken is, ahol már Mike Portnoy ült a dobok mögött. Az album pozitív kritikákban részesült, melynek dalaiban Petrucci nemcsak magas szintű technikai felkészültségét demonstrálta, de dalszerzői képességeit is bizonyította. Számlista Az összes dal szerzője John Petrucci. Közreműködők John Petrucci – gitár, producer Dave DiCenso – dob (kivéve a 3. dalban) Tony Verderosa – elektromos dob a 3. dalban Dave LaRue – basszusgitár (kivéve a 3. dalban) Tim LeFebvre – basszusgitár a 3. dalban Doug Oberkircher – hangmérnök Steve Hardy – hangmérnök Kevin Shirley – keverés Howie Weinberg – maszter Forrás "John Petrucci - Suspended Animation". Encyclopaedia Metallum. Hozzáférés ideje: 2010-02-10. "John Petrucci - Suspended Animation". Discogs. Hozzáférés ideje: 2010-07-16. John Petrucci - Suspended Animation lemezkritika. (Hozzáférés: 2011. március 22.) John Petrucci - Suspended Animation lemezkritika. (Hozzáférés: 2011. március 22.) Jódbenzol A jódobenzol szerves vegyület, mely egy benzolgyűrűből és az ahhoz kapcsolódó egyik hidrogént helyettesítő jódatomból áll. A szerves kémiai szintézisekben használatos köztitermék. Előállítása A jódbenzol kereskedelmi forgalomban kapható, de laboratóriumban is előállítható anilinből a Sandmeyer-reakcióval. Az első lépésben az amin funkciós csoportot diazotálják nátrium-nitrittel sósavas közegben. Az így kapott diazónium-kloridhoz kálium-jodidot adnak, minek következtében nitrogéngáz fejlődik. A nitrit feleslegét erős lúggal elhidrolizálják, az elegyet savanyítják és a kívánt terméket vízgőzdesztillációval választják el. Egy másik módszer szerint jódot és salétromsavat refluxoltatnak benzollal. Reakciói Mivel a C−I kötés gyengébb a C−Br vagy C−Cl kötésnél, ezért a jódbenzol reakcióképessége nagyobb, mint a bróm- vagy klórbenzolé. A jódbenzol és magnézium reakciójában Grignard-reagens, fenil-magnézium-jodid keletkezik. A fenil-magnézium-jodid – a bromid analógjához hasonlóan – a fenil anion szinton szintetikus megfelelője. A jódbenzol klórral reagálva jódbenzol-diklorid komplexet képez, melyet oxidálószerként használnak. A jódbenzol szubsztrátum lehet a Sonogashira-kapcsolásban, a Heck-reakcióban és más fémkatalizált kapcsolási reakciókban. Ali Huszejn Kandíl Ali Huszejn Kandíl (arabul: ��� ���� �����; Kairó, 1921. december 20. –?) egyiptomi nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Az egyiptomi hadsereg tábornoka. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből Kairóban vizsgázott. Vizsgáját követően a Kairói Labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát.[forrás?] Az Egyiptomi Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) minősítésével a Premier League játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1970-ben visszavonult. Nemzetközi játékvezetés Az Egyiptomi labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1961-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát és a németet beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az egyiptomi nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság sorrendjében a 2. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 1970-ben búcsúzott. Nemzetek közötti válogatott mérkőzéseinek száma: "A" mérkőzés: 17, "B" mérkőzés: 4. Labdarúgó-világbajnokság FIFA JB törekvése, hogy Afrika (CAF) – valamint a többi világrész – játékvezetőit fokozatosan bekapcsolja a nemzetközi tornák működésébe. Az első arab bíró, aki világbajnokságon tevékenykedett. Az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon és az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. A FIFA JB elvárásai szerint, ha nem vezetett mérkőzést, akkor valamelyik társának partbíróként segített. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. 1966-ban kettő csoportmérkőzésen, az egyik nyolcaddöntőben és a bronz mérkőzésen volt partbíró. Kettő esetben egyes számú, 2 alkalommal 2. számú küldést kapott. 1970-ben pályafutásának végén, korelnökként érkezett. Egy csoportmérkőzésen 2. számú partbíróként tevékenykedett. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 2 + 5 (partbíró). Afrikai nemzetek kupája Az 1968-as afrikai nemzetek kupája labdarúgó tornán a CAF JB bíróként foglalkoztatta. Sportvezetői pályafutása Az Egyiptomi Olimpiai Bizottság elnöke. Sikerei, díjai 1968-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként a FIFA Kitüntetett FIFA játékvezető címet és oklevelet adományozott részére. Samuel Maclay Samuel Maclay (Lurgan Township, 1741. június 17. – Buffalo Township, 1811. október 5.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Pennsylvania, 1803–1809). José Javier Hombrados José Javier Hombrados (Madrid, 1972. április 7.) spanyol kézilabdázó. Magassága: 195 cm Súlya: 97 kg Posztja: kapus Csapata: BM Ciudad Real Mezszáma: 1 Pályafutása José Javier Hombrados immáron nyolcadik éve erősíti a BM Ciudad Real csapatát, melynek egyben kapitánya is, valamint a spanyol válogatottnak is évek óta fontos tagja. Eddigi csapatai BM Safa BM Atlético de Madrid CB Cantabria SD Teucro Ademar Leon 1997-2000 Portland San Antonio 2000-2002 BM Ciudad Real 2002- Sikerei Liga ASOBAL győztes: 1994, 2002, 2004, 2007, 2008, 2009 Bajnokok Ligája győztes: 1994, 2001, 2006, 2008, 2009 EHF Cup Winner's Cup győztes: 1999 és 2003 Copa del Rey győztes: 1996, 2002, 2003 és 2008 Copa ASOBAL győztes: 1998, 1999, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008 Europeai Szuper Kupa győztes: 2001, 2006, 2007, 2008, 2009 Spanyol Szuper Kupa győztes: 2005 és 2008 Világbajnokság : aranyérem 2005 Európa-bajnokság : ezüstérem 1996, 2006 Olimpia : bronzérem 2008 Montecarotto Montecarotto település Olaszországban, Marche régióban, Ancona megyében. Lakosainak száma 1957 fő (2017. január 1.). Montecarotto Belvedere Ostrense, Ostra Vetere, Rosora, Arcevia, Ostra (Marche), Poggio San Marcello és Serra de' Conti községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: HMNZS Achilles A HMNZS Achilles egy Leander osztályú cirkáló, mely a második világháború során az Új-zélandi Királyi Haditengerészetnél teljesített szolgálatot. A hajó a La Plata-i csatában szerzett magának hírnevet, a HMS Ajax és HMS Exeter oldalán harcolva. Az Achilles volt a második, az öt Leander osztályú könnyűcirkáló közül. Ezek a hajók a York osztály "leszármazottai" voltak. Miután felújították, már repülőgépet is szállíthatott, így ez volt az első hajó, mely Supermarine Walrus típusú repülőgépeket hordozhatott, bár ezt a módosítást még a háború előtt visszaállították. Szolgálata Az Achillest eredetileg a Brit Királyi Haditengerészet számára építették, így 1933. október 10-én még HMS Achilles néven állították hadrendbe. 1937. március 31-étől a Királyi Haditengerészet Új-Zélandi Hadosztályában szolgált, egészen az Új-Zélandi Királyi Haditengerészet megalakulásáig, ahová 1941 szeptemberében helyezték át. Az átadáskor a hajó neve HMNZS Achillesre változott. Legénységének körülbelül 60%-a volt új-zélandi. A második világháború kitörésekor az Achilles, Dél-Amerika nyugati partjainál kezdett járőrözni, német hajók után kutatva. 1939. október 22-én a cirkáló elért a Falkland-szigetekig, ahol csatlakozott a Henry Harwood kapitány irányítása alatt álló Dél-Amerikai Hadosztályhoz. A HMS Exeterhez és a HMS Cumberlandhoz hasonlóan az Achilles is a Force G tagja lett. La Plata-i csata 1939. december 13-án kora reggel, az Achilles az Ajax és az Exeter alkotta csoport füstöt vett észre a láthatáron. 6 óra 16 perckor beazonosították, hogy a füst egy zsebcsatahajótól származik. Kezdetben az Admiral Scheer csatahajóra gondoltak, de később kiderült, hogy valójában az Admiral Graf Spee-t találták meg. Ezt követően heves tűzpárbaj alakult ki az egymástól 20 km-re lévő hajók közt. A találatok során az Achilles legénységének négy tagja meghalt, W. E. Parry kapitány pedig megsérült. Az Achilles lövései következtében a német hajón 36 fő halt meg. 7 óra 15 perckor a hajók közti távolság 7 km-re csökkent, de 7 óra 45 perckor az Admiral Graf Spee befejezte a csatát, és a semleges Montevideo felé vette az irányt. A német csatahajó 22 órakor érkezett meg a montevideo-i kikötőbe, nyomában az Achillesszel és az Ajax-szal Csendes-óceáni hadszíntér A csatát követően az Achilles visszatért az új-zélandi Aucklandbe, 1940. február 23-án, ahol egészen júniusig felújítási munkákat végeztek rajta. Miután Japán is belépett a háborúba, az Achilles a csapatszállító konvojok kíséretét biztosította, majd csatlakozott a délnyugat-csendes-óceáni ANZAC (Australian and New Zealand Army Corps - Ausztrál és Új-zélandi Hadtest) hajórajhoz. 1943. január 5-én, mikor az amerikai egységekkel New Georgia partjainál teljesített szolgálatot, az Achilles bombatalálatot szenvedett. Ennek következtében 1943 áprilisa és 1944 májusa közt javítási munkálatokat végeztek rajta, a Portsmouth-i hajógyárban. A javítás során a sérült X lövegtornyát, négy darab 40 mm-es ágyúra cserélték. A javítás után az Achillest a Keleti Flottához küldték, majd 1945 májusában csatlakozott a Brit Csendes-óceáni Flottához. Indiai haditengerészet A háború után az Achilles ismét a brit Királyi Haditengerészethez került. A hajót 1946. szeptember 16-án adták át az angliai Sheerness-ben. Ezt követően a britek eladták az indiai haditengerészetnek, ahol INS Delhi néven állt hadrendbe 1948. július 5-én. Itt egészen 1978. június 30-áig hadrendben állt. A hajót ezt követően eladták ócskavasnak. A szétbontás során a hajó Y lövegtornyát egyben hagyták, és az új-zélandi kormánynak ajándékozták. A lövegtorony az aucklandi Devonport tengerészeti állomáson van kiállítva. 1956-ban a The Battle of the River Plate (A La Plata-i csata) című filmben a hajó saját magát "alakította". Forrás Colledge, J. J. (1987). Ships of the Royal Navy. Greenhill Books. A HMNZS Achilles az Uboat.net-en Hollán Ernő-díj Hollán Ernő volt az 1867. május 20-21-én megalakult Magyar mérnök- és építész-egylet első elnöke. A díjat és az alapítványt az 1885. évi közgyűlés határozata alapján hozták létre az egyesület alapító elnökének, Hollán Ernőnek nevére örök emlékezetül a szakfejlődés előmozdítása céljából. A Hollán-díjat az egyesület összes működő szakosztályának tagjaiból választottjaiból évről évre megalakult bíráló bizottság ítéli oda az év folyamán megjelent legbecsesebb szakközlemények utólagos külön jutalmazásul. Hollán Ernő-díjasok 1897-ben: Kain Albert A székely vasutak építéséről 1897-ben megjelent két írásáért. 2003-ban: Kassai Ferenc okleveles építőmérnök, automatizálási szakmérnök 2003-ban: Jászay Tamás okleveles gépészmérnök 2004-ben: Pap Géza okleveles vegyészmérnök 2004-ben: Barsiné Pataky Etelka okleveles építőmérnök 2005-ben: Molnár László okleveles építőmérnök 2005-ben: Ronkay Ferenc okl. gépészmérnök, okl. gépész-mérnök-tanár, okl. távfűtő és távhőellátó szakmérnök 2006-ban Kolossváry Anna okleveles építőmérnök 2006-ban: Denk András okleveles gépészmérnök 2007-ben: Meszléry Celesztin okleveles gépészmérnök 2007-ben: Szilassy Kálmán okleveles építőmérnök 2008-ban: Chappon Miklós okleveles gépészmérnök, okl. gazdasági mérnök 2008-ban: Mecsi József okleveles építőmérnök 2009-ben: Csorja Zsuzsanna okleveles építőmérnök 2009-ben: Forstner Miklós okleveles építőmérnök 2010-ben: Bánó Imre okleveles gépészmérnök 2010-ben: Bende Zoltán okleveles vegyészmérnök 2011-ben: Hamarné Szabó Mária okleveles építőmérnök 2011-ben: Dulácska Endre okleveles építészmérnök 2012-ben: Erdélyi Zsófia okleveles építőmérnök 2012-ben: Szalay Gábor okleveles vegyészmérnök, okl. építőmérnök 2013-ban: Makra Magdolna okl. építőmérnök, okl. közműépítő szakmérnök 2013-ban: Zajovics András okleveles építőmérnök, okl. útépítő (városi forgalomtervezés) szakmérnök, okl. városépítési-városgazdasági szakmérnök 2014-ben: Kiss Károly építőmérnök, építészmérnök Sherlock Holmes visszatér A Sherlock Homes visszatér című (először) angol nyelven kiadott novelláskötetet Sir Arthur Conan Doyle angol író 1903-tól 1905-ig írt Sherlock Holmes novelláit foglalja magába. A könyv angolról-magyarra fordítását 3-an végezték, Takácsy Gizella, Boronkay Zsuzsa és, Nikowitz Oszkár. Kiadója az: Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat. A novellák műfajukat tekintve mind krimik. Oldalszámot tekintve a könyv 260 oldallal rendelkezik, átlagosan egy novella 20-25 oldalt foglal el. A könyv teljes súlya 440 gramm. A magyar kiadásra 1988-ban került sor. Ebben a kötetben tér vissza a „halálból” Sherlock Holmes, akit Moriarty professzorral vívott harca után hallottnak nyilvánítottak. Watson beszámol arról, hogy amióta Holmes eltűnt életéből jócskán unottabbnak érzi magát. Míg egy nap egy kuruzslónak öltözve találkozik régi barátjával. Watson olyannyira meglepődik, hogy örömében elájul. Később arra ébred hogy Holmes próbálja felkelteni egy kis brandyvel. Később Holmes és Watson újra nyomozásba kezd, és a „régi szép idők”höz hasonlóan göngyölítenek fel megoldatlan ügyeket. Előzmények A Sherlock Holmes emlékiratai című műben Doyle mesterdetektívjét „meghalasztotta”. Erre az utolsó eset című novellában kerül sor, mikor is Holmes és Watson hosszú és roppant izgalmas nyomozás után Svájcba érkezik, ahol azt remélik hogy végre elkaphatják James Moriarty professzort aki a legtöbb Londonban történő bűntény és gyilkosság fő koordinálója, és több tucat bűnbanda vezére. Moriarty ügyességére jellemző, hogy még Holmes-t a detektívkirályt is több alkalommal ügyesen kicselezte. Holmes a következőként írja le Moriarty személyét: „Rendkívüli a pályafutása. Jó családból származik, kitűnő iskolákba járt, és a természet elképesztő matematikai képességekkel ajándékozta meg. Huszonegy éves korában nemzetközi sikert aratott értekezése a Newton-tételről. Ennek köszönhető hogy egy kisebb egyetemen megkapta a matematikai tanszéket, és minden jel arra mutatott hogy fényes jövő vár rá. De ez az ember ördögi gonosz tulajdonságokat örökölt. A vérében lévő bűnözői hajlandóságot nem változtatta meg, hanem még veszedelmesebbé tette. Az egyetemi városkájában egyre riasztóbb hírek kezdtek terjedni róla, ezért kénytelen volt lemondani a tanszékéről. Londonba jött, nevelőtiszt lett a hadseregben. Évek óta érzékelem hogy a bűnesetek mögött valamilyen ismeretlen erő dolgozik, amely megnehezíti a rendőrség munkáját, és védi a bűnösöket. Ez az ember a bűn Napóleonja, Watson.” Miután Svájcban folytatják tovább a nyomozást, Holmes és Watson hirtelen egy futárt kap, mely szerint arra kérik Watsont hogy menjen Meiringen-be ahol egy beteg angol nőt kell kezelnie. Watson idővel rájön hogy a levél hamis, így amilyen gyorsan csak tud visszatér a helyszínre, de már csak Holmes hegymászó botját, és búcsúlevelét találja, amely ott hever egy sziklán. Ebből kiderül, hogy Holmes csak úgy tudta legyőzni legnagyobb ellenfelét, hogy magával rántotta a vízesésbe. Később a Lakatlan ház című novellában kiderül, hogy Holmes egy sziklába kapaszkodva túlélte az esést, míg Moriarty a vízbe zuhant. A detektív később kimászott a szakadékból, és álruhában visszajutott Londonba. Itt könyvkereskedőnek álcázta magát, és „véletlenül” összeütközik Watsonnal aki éppen egy nyomozást folytat (kevés sikerrel). Itt Watson még nem tudja, hogy régi barátjával találkozott. A kötetben szereplő novellák A lakatlan ház A novella 1903-ban jelent meg, magyarra fordítója Takácsy Gizella. Ebben a történetben Holmes összetalálkozik Watsonnal, aki örömében elájul, és nem is hiszi el, hogy régi barátját látja. Watson alig bírja kivárni a történetet melyben a detektív elmondja neki hogyan menekült meg a halál torkából. De Holmes csak gyorsan elmondja a részletek és megígéri hogy később részletesen mindent elbeszél. Mivel rögtön egy bűntény felderítésében kell közreműködnie. Watsonnal együtt Holmes egy üres házba tér be, ahonnan egy ellensége, Sebastian Moran ezredes le akarja lőni Holmes-t. Azonban a detektív megelőzte őt, az üres ház fala Holmes régi irodájának ablakára néz, Holmes viszont magáról egy viasz bábut készíttetett amit asztalához ültetett azt a látszatot keltve, hogy ott ül az ablak előtt. Ezzel a trükkjével megtévesztve az esetleges fejvadászokat. Moran ezredes az üres házból szeretné légpuskával fejbe lőni Holmes-t aki azonban már itt vár rá, és mielőtt ezt megtenné, Watson segítségével rajtaüt, és a helyszínre hívott rendőrökkel letartóztatja az ezredest. A norwoodi tűzeset A norwoodi tűzeset című Sherlock Holmes novella 1903-ban jelent meg, angolról magyarra fordítója Nikowitz Oszkár. Ebben a részben Holmes-t egy igen zaklatott külsejű férfi, John Hactor McFarlane keresi fel. A férfit Jonas Oldacre, népszerű kőműves meggyilkolásával vádolják. A szerencsétlent már majdhogynem elítélik, mikor a detektív végre fényt derít az ügyre. Kiderül, hogy a Jonas Oldacre él és virul, csak szórakozásból felégette a ház mögötti farakásait, ezzel azt a látszatot keltve, hogy elégett a tűzben. Valójában a férfi (kőművesi szakmájának köszönhetően) olyan mesteri rejtekhelyeket épített házába, hogy arról rajta kívül senki más nem tudott. A történet végén Oldacrte-t a hatóság félrevezetéséért őrizetbe veszik, McFarlane-t pedig felmentik. A táncoló figurák A novella 1903-ban jelent meg, magyarra fordítója Takácsy Gizella. Holmes és Watson már hosszú ideje tétlenül éldegélnek, mikor Mr. Hilton Cubitt, Ridling Thorpe Manor ura egy különös levelet küld a detektívnek. Egy titkosírással írt üzenetet, amelyről Mr. Hilton az ég világon semmit sem tud. Csupán azért foglalkoztatja ennyire az ügy, mert mikor felesége (Elsie Patrick) meglátta az üzenetet halára rémült, és nem mert beszélni róla. Valamilyen rejtélyes személy folyamatosan ilyen titkosírással nyugtalanítja Elsiet. A szerencsétlen férjt, Mr. Hiltont pedig köti adott szava, miszerint nem kérdezgeti feleségét múltja felől. Miután Hilton elmondta történetét, Holmes megkéri a nemest, hogy amint újabb ilyen üzeneteket kap sürgősen küldje el neki Londonba. Ez egy ideig működik is, és a detektív szorgosan próbálja értelmezni a rajzokat. Azonban idővel rájön hogy sürgősen Norfolkba, Hilton Cubitthoz kell mennie. A detektív azonban elkésik, mert néhány órával megérkezésük előtt Mr. Hilton meghal. Holmes és Watson ekkor komolyabb helyszíni nyomozásba kezd, és megfejtik a „táncoló figurák” titkát. Ennek segítségével Holmes magához hívja a valódi tettest, aki azt hiszi Elsie írt neki. Kiderítik hogy a figurákat Mr. Abe Slaney volt amerikai bűnöző Elsie vőlegénye küldte, illetve ő követte el a gyilkosságot. Az amerikait letartóztatják, és életfogytiglani fegyházra ítélik. Szereplők Sherlock Holmes Ebben a novelláskötetben Holmes ismét megcsillogtatja elképesztő bűnüldöző tehetségét. A visszatérése ismét megnehezíti a bűnözők dolgát. Fordítások A könyvnek 3 fordítója van. A fordítást különösebb kritika nem érte, mert a fordítások jól érzékeltetik a könyv megírása körüli időket, illetve Sherlock Holmes személyiségét. Érhetetlen okokból viszont a magyar kiadásból - ahogy a regények és a többi novelláskötet esetében is előfordul - mondatok, sőt egyes esetekben teljes bekezdések hiányoznak. A könyv angolról-magyarra fordítását hárman végezték, Takácsy Gizella, Boronkay Zsuzsa és, Nikowitz Oszkár. A legtöbb fordítást Nikowitz Oszkár végezte 8 lefordított novellával, míg Takácsy Gizella 3-at, Boronkay Zsuzsa 2 novellát fordított. Nikowitz Oszkár fordításai: A norwoodi tűzeset Szökés az internátusból A hajóskapitány A zsarolók királya A hat Napóleon A három diák Az aranycsíptető Az eltűnt hátvéd Takácsy Gizella fordításai: A lakatlan ház A táncoló figurák A magányos biciklista Boronkay Zsuzsa fordításai: Az Apátsági Major A másik folt Falkenstein-bülbül A Falkenstein-bülbül (Chlorocichla falkensteini) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába és a Chlorocichla nembe tartozó faj. 18-20 centiméter hosszú. Angola, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Kongói Köztársaság és a Közép-afrikai Köztársaság szubtrópusi és trópusi nedves erdős, bokros területein valamint szavannáin él. Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Messerich Messerich település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 552 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Raúl Castro Raúl Modesto Castro Ruz (Birán, 1931. június 3. –) hadseregtábornok, Kuba elnöke, miniszterelnöke, a kubai hadsereg parancsnoka, pártvezető, Fidel Castro öccse. Bátyjával 1953-ban részt vett a Moncada laktanya sikertelen ostromában, majd két évet börtönben töltött. Kegyelemmel szabadult és Mexikóba távozott, ahol megszervezték a Batista-rendszer elleni gerillamozgalmat. 1956 végén Fidel Castro oldalán visszatért Kubába és két éves küzdelem után, 1959 elején mozgalmuk megdöntötte a Batista-rendszert. A kommunista Kuba hadseregének főparancsnoka és a katonai megtorlás egyik felelőse lett, számos katonát végeztetett ki. Hadügyminiszteri és számos fontos vezetői posztot kapott, bátyja mögött az új kommunista rendszer második számú vezetője lett. Ugyan tradicionális kommunistának számított, de a 80-as évektől korlátozott gazdasági reformokat tett lehetővé a felügyelete alá tartozó területeken. 2006-ban ideiglenesen átvette az ország irányítását betegeskedő bátyjától. 2008-ban hivatalosan is Kuba elnökévé választották. Posztjára 2013-ban újraválasztották és 2016-ban a Kubai Kommunista Párt főtitkári tisztét is megkapta. Elnöksége alatt a zárt kommunista rendszer óvatos gazdasági és társadalmi reformjába kezdett. Rendezte a kapcsolatot az Egyesült Államokkal, nagyobb teret engedett a gazdaságban a magánszektornak és csökkentette a kubaiakra vonatkozó utazási és egyéb tilalmakat. Úgy nyilatkozott, hogy 2018-ban lejáró elnöki ciklusa után már nem kíván tisztséget vállalni. Életpályája Származása és fiatalkora Spanyol apa és kubai anya gyermeke. Két bátyja és négy lánytestvére is született. Bátyjával, Fidel Castróval együtt a jezsuiták havannai gimnáziumában tanultak, bár mindkettőjüket kicsapták rossz magaviseletük miatt. Ezt követően Havannában tanult társadalomtudományt. Fiatalon egy kommunista csoport tagja lett és bátyjával együtt vett részt a politikai rendszer elleni tüntetéseken. A kubai forradalomban 1953-ban bátyjával együtt részt vett a Moncada laktanya sikertelen ostromában, amit a Fulgencio Batista vezette rezsim elleni felkelés kezdetének szántak. Részvételéért 15 év börtönre ítélték. Két évet töltött le büntetéséből: 1955-ben szabadon engedték. Ezután Mexikóba ment, ahol Fidellel és Ernesto „Che” Guevarával gerillacsapatot szerveztek. A gerillák – akiknek egyik csapatát Raúl vezette – 1956. december 2-án szálltak partra Kubában, és két éves harc után megdöntötték Batista uralmát. A kommunista Kuba második számú vezetője A forradalom 1959. január 1-jei győzelme után Raúl a hadsereg főparancsnoka lett. Ebben a minőségében 100 Batistához hű katonai parancsnok kivégzését rendelte el. Számos poszton bátyja után a második számú vezető lett: ő lett az ország védelmi minisztere, az államtanács és a minisztertanács első elnökhelyettese, illetve a Kubai Kommunista Párt másodtitkára. Ugyanebben az évben feleségül vette Vilma Espín Guillois-t, aki szintén részt vett a forradalomban. 1962-ben Moszkvába utazott, hogy elmélyítse Kuba és a Szovjetunió kapcsolatait és szovjet katonai támogatást szerezzen. A 80-as évek során lehetővé tette, hogy a kubai hadsereg által irányított állami vállalatokban reformokkal kísérletezzenek. Az így szerzett pozitív tapasztalatok meggyőzték egy nagyobb gazdasági reform szükségességéről, amit különösen indokolttá tett, hogy a Szovjetunió összeomlását követően Kuba gazdasági válságba került. Így – noha a Castro fívérek közül őt tartották keményvonalasabb kommunistának – szószólója lett azoknak a gazdasági reformoknak, amelyek az 1990-es évek során lehetővé tették a kubai gazdaság legalább részbeni megújítását és életben tartását. Kuba vezetőjeként Ahogy Fidel egészsége gyengült, Raúl került előtérbe mint lehetséges, sőt egyetlen utód. 2006. július 31-én ideiglenes hatállyal átvette az államtanács elnöki tisztségét, a fegyveres erők főparancsnoki posztját, a miniszterelnökséget és a Kubai Kommunista Párt központi bizottságának első titkári tisztségét. Szeptemberben 50 államfőt látott vendégül az el nem kötelezett országok csúcstalálkozóján Kubában. Nyitottnak mutatkozott az Egyesült Államokkal való párbeszédre, de decemberben elutasította, hogy találkozzon az USA kongresszusának tíz képviselőjével, amikor azok delegációja Kubába látogatott. 2007 júniusában elhunyt felesége, Vilma Espín Guillois. 2008-ban öt évre hivatalosan is az államtanács elnökévé választották, egyúttal ő lett a minisztertanács elnöke is. Castro reformokat kezdett, hogy új életet leheljen a nehéz helyzetben lévő gazdaságba: egyebek mellett feloldotta a bérek 60-as évek óta fennálló korlátozását, engedélyezte a kubaiaknak a mobiltelefonok és számítógépek vásárlását, illetve a korábban csak külföldieknek fenntartott hotelek használatát. 2010-ben bejelentette, hogy Kuba nagyobb teret enged gazdaságában a magánszektornak, illetve azt, hogy Kuba leépít 500 000 állami munkahelyet. A Kubai Kommunista Párt élére hivatalosan 2011 áprilisában került, miután bátyja arról a posztról is lemondott. Augusztusban újabb reformokat jelentett be a magánszektor javára, illetve bejelentette újabb állami alkalmazottak elbocsátását és számos utazási korlátozás feloldását is. 2013 februárjában újabb öt évre választották elnökké. Ekkor bejelentette, hogy újabb ciklust már nem vállal és a 2018-ban lejáró elnöki mandátumát követően visszavonul. Alelnöke a keményvonalas, és ekkor 82 éves José Ramón Machado Ventura helyett az ekkor 52 éves Miguel Díaz-Canel lett. Castro 2013-ban kezet fogott Barack Obama amerikai elnökkel Nelson Mandela temetésén, majd 2014 decemberében a két vezető – két, egymástól független televíziós interjúban – bejelentette, hogy 18 hónapig tartó titkos tárgyalás után Kuba és az Egyesült Államok helyreállítja a két ország között 1961 januárjában megszakadt diplomáciai kapcsolatot. (A tárgyalás a Vatikán közvetítésével zajlott.) A nagykövetségek kölcsönös megnyitására 2015 júliusában került sor és 2016 márciusában Obama – 80 év után első amerikai elnökként – Kubába látogatott. Castro ugyanakkor óvakodott a túl gyors változástól. A kommunista párt élére ebben az évben öt évre újraválasztották őt és az immár 85 éves keményvonalas kommunista Venturát. Castro 2015-ben tett hivatalos olaszországi látogatása során meglátogatta Ferenc pápát is, majd ugyanabban az évben az egyházfő látogatott el Kubába. 6962 Summerscience A 6962 Summerscience (ideiglenes jelöléssel 1990 OT) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1990. július 22-én. Tóth György (jogász) Tóth György (Bölön, 1871. május 20. – Budapest, 1942. február 19.) erdélyi származású magyar jogász, jogi szakíró. Életútja Középiskoláit a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott ugyanott, a Teológiai Akadémián s jogi tanulmányokat a kolozsvári egyetemen. Ott szerzett jogi doktorátust is. 1897-től Déván törvényszéki aljegyző; itt munkatársa volt a Déva és Vidéke c. lapnak. 1901-től bírósági szolgálatot teljesített Nagyszebenben, majd albíró volt Besztercén, 1908-tól törvényszéki bíró Kolozsváron. 1910-től az EME Jogi Szakosztályának titkára. Mivel 1919-ben megtagadta a román hatalom által elvárt hűségeskü letételét, elvesztette állását. 1920–22 között a kolozsvári Magyar Kereskedelmi Iskola tanára; repatriálásáig (1923) az unitárius egyház referense. Ezután a budapesti ítélőtáblánál bíró; 1925–41 között kúriai bíró. Egyházjogi dolgozatait a Keresztény Magvető közölte. Fontosabb munkái A döntvényjog (Kolozsvár, 1909); A közbirtokosságok mint jogi személyek (Kolozsvár, 1912); Az unitárius egyház szervezete (Kolozsvár, 1921); Az unitárius egyház rendszabályai 1626–1850 (Kolozsvár, 1922); Az unitárius egyházi törvények gyűjteménye (Kolozsvár, 1922); Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése (Kolozsvár, 1933); Új világ küszöbén (Kolozsvár, 1934. Keresztény Magvető Füzetei). 1998-as labdarúgó-világbajnokság (B csoport) Az 1998-as labdarúgó-világbajnokság B csoportjának mérkőzéseit június 11. és június 23. között játszották. A csoportban Olaszország, Chile, Kamerun és Ausztria szerepelt. A csoportból Olaszország és Chile jutott tovább. A mérkőzéseken 16 gól esett. Litvánia történelme Litvánia történelme a legutóbbi jégkorszak utáni első betelepülőkkel kezdődött. Az ország neve írásban először 1009-ben jelent meg. A balti népekhez tartozó litvánok a 13. században megalapították a Litván Nagyfejedelemséget. A Teuton lovagrend keresztesháborújától függetlenségüket sikeresen megvédő litvánok az utolsó európai nép volt, amelyik felvette a kereszténységet (a 14. század elején). Meghódítva a tatárok által elpusztított Kijevi Rusz nyugati területeit, a 15. századra Litvánia Európa legnagyobb területű államává vált. 1385-ben a nagyfejedelemség perszonálunióba került Lengyelországgal, amely később az 1569-es lublini unióval államszövetséggé fejlődött. Az unió 1795-ig, Lengyelország és Litvánia utolsó felosztásáig tartott, amikor a litván földek a cári Oroszországhoz kerültek. Az Orosz Birodalom bukása után, 1918. február 16-án Litvánia kikiáltotta függetlenségét. A második világháború elején a Molotov–Ribbentrop-paktum következtében megszállta a Szovjetunió és kényszerrel tagköztársaságává tette. Hároméves német megszállás után újból visszakerült a Szovjetunióhoz. A Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben Litvánia visszanyerte függetlenségét és 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. Őskor és balti bevándorlás A mai Litvánia területének benépesülése az utolsó jégkorszak gleccsereinek visszavonulása után, az i. e. 10. évezredben kezdődött meg. Eszközeik tanúbizonysága szerint két különböző kultúrához tartoztak, amelyek a mai Lengyelország felől, illetve a Jütland-félszigetről érkeztek. Ezek a vadász-gyűjtögetők még nem alapítottak állandó településeket. Az i. e. 8. évezredtől az éghajlat jelentősen felmelegedett és a területet erdők nőtték be. A lakosok kevesebbet vándoroltak, a helybeli vadállomány, az édesvízi halak és növények már képesek voltak eltartani őket. Az i. e. 5-6. évezredtől kezdve már háziállatokat is tartottak és házaik nagyobbak lettek, hogy elszállásolják a megnövekedett családokat. A növénytermesztés a hideg éghajlat, az erdős-mocsaras terület és a hatékony szerszámok hiánya miatt csak az i. e. 3. évezredtől terjedt el; ekkorról datálják a helyi kézművességet és kereskedelem megjelenését is. Az indoeurópai nyelvet beszélő zsinegdíszes kultúra népei, a mai baltiak ősei i. e. 3200-3100 körül érkeztek a mai Litvániába. A korai baltiak két nagyobb csoportra különültek, a nyugatbalti (poroszok és jatvingok) és keletbalti (litvánok és lettek) népekre. Valamennyien indoeurópai nyelveket beszéltek. Ma már csak a litvánok és lettek léteznek, a korábbi törzsek vagy beléjük olvadtak (szamogitek, szelének, kurok, zemgalok), vagy a Teuton lovagrend állama asszimilálta őket (óporoszok, jatvingok, szambiaiak, szkalviaiak és galindiaiak). A balti törzsek a borostyánút révén kereskedelmi kapcsolatban álltak a Római Birodalommal, de római kulturális vagy politikai hatás nem érte őket. Tacitus Germania c. művében említi a Balti-tenger délkeleti partjainál élő aesti népet, akik feltehetően baltiak voltak. A görög-római földrajztudósok és krónikások főleg a hozzájuk közelebbi nyugatbaltiakról szereztek tudomást, mint Ptolemaiosz, aki az i. sz. 2. században írt a galindiaiakról és jatvingokról. A kora középkori krónikák említést tesznek az óporoszokról, kurokról és zemgalokról is. A Nyeman folyó alsó és középső medencéjében elhelyezkedő Litvánia elkülönült a tengerparti vagy ahhoz közeli törzsektől. A kereskedelmi utaktól távoli, nehezen járható területet csak kevesen keresték fel, így megtartotta nyelvi, kulturális és vallási identitását, és csak későn érték el az európai vallási és kulturális áramlatok (mint a kereszténység). A litván nyelv nagyon konzervatív és közel áll indoeurópai gyökereihez. Legközelebbi rokonától, a lett nyelvtől a 7. század környékén vált el. Az ősi pogány hiedelmek sokáig fennmaradtak. A kereszténység elterjedéséig az uralkodók testét elégették; Algirdas és Kęstutis nagyfejedelmek temetési szertartásának leírásai fennmaradtak. Litvánia, mint ország első említése 1009. március 9-éről származik, amikor Litua néven szerepel a quedlinburgi apátság évkönyvében. Ebben az évben Querfurti Brúnó hittérítő megkeresztelte Nethimer "litván királyt". A litván törzsek háborúi A 9–11. században a vikingek többször fosztogattak a balti partvidéken és a dán királyok néha adót szedtek. A 10–11. században a litvánok adót fizettek a Kijevi Rusznak. A kijeviek – mint például Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem – több hadjáratot vezettek litván területekre. A 12. század közepétől azonban már a litvánok fosztogatták az orosz földeket. 1183-ban kirabolták Polockot és Pszkovot, sőt a távoli gazdag Novgorodot is többször fenyegették a litván törzsek betörései. A 12. századtól kezdve a litvánok és lengyelek időnként fosztogattak egymás területein, bár a két országot elválasztotta egymástól a jatvingok földje. A 12. század végére a németek egészen a Daugava folyó torkolatáig terjeszkedtek kelet felé és többször összecsaptak az akkor még fölényben lévő litvánokkal. A 12. század végétől létrejött egy szervezett katonai réteg a törzseken belül, amelyik rendszeresen portyázott a szomszédos területeken, zsákmányt és rabszolgákat gyűjtve. Gazdagodásuk meggyorsította a társadalmi rétegek szétválását és magával hozta az uralkodói csoportok hatalomért folytatott harcát. Így jött létre a korai állam, amely Litván Nagyfejedelemséggé fejlődött tovább. Litván Nagyfejedelemség (13. század – 1569) Mindaugas királysága A 13. század elejétől kezdve a balti törzsek gyakran összefogtak, így hatékonyabban vezethettek hadjáratokat szomszédaik ellen. 1201 és 1236 között negyven hadjáratot intéztek a Kijevi Rusz, Lengyelország és a Livóniai lovagrend által elfoglalt lett föld ellen. 1213-ban kirabolták és felgyújtották Pszkovot. 1219-ben huszonegy litván törzsfő békeszerződést kötött a halics-volhíniai fejedelemséggel; ez az esemény az egyik bizonyítéka a balti törzsek egyesülésének. A 13. század elején két harcias német lovagrend, a Livóniai Kardtestvérek és a Teuton lovagrend vetette meg a lábát a Baltikumban (a Daugava torkolatánál és Kulmnál). A keresztény térítés örve alatt hatalmas területeket foglaltak el a mai Észtországtól Északkelet-Lengyelországig. A fenyegető veszély miatt a litván törzsek egy része Mindaugas uralma alatt egyesült. Mindaugas egyike volt a törzsfőknek, az 1219-es szerződésen neve az öt rangidős fejedelem között szerepel. 1236-ban a Livóniai verses krónika már egész Litvánia urának nevezi. 1236-ban a pápa keresztes háborút hirdetett a pogány litvánok ellen. A Mindaugas riválisa, Vykintas által vezetett szamogitek a saulei csatában döntő vereséget mértek a Kardtestvérekre, akik ezután veszteségeik miatt kénytelenek voltak beolvadni a Teuton rendbe. A litván állam azonban továbbra is a lovagrend két ága közé szorult. 1240 után Mindaugas kihasználta, hogy a Kijevi Rusz a mongolok támadása miatt összeomlott és elfoglalta Fekete Ruténiát (Grodno, Breszt, Navahrudak városokat). A további keleti hódításokkal rokonait és a rivális klánok vezetőt bízta meg, akik azonban helyzetük megerősödése után fellázadtak ellene. Danyiil halicsi fejedelem 1249–50-ben egy erős koalíciót szervezett Mindaugas ellen a litván ellenzékből, a jatvingokból, szamogitekből és a teuton lovagokból. Mindaugasnak azonban sikerült kihasználnia az ellenségei közötti érdekellentéteket. 1250-ben megállapodott a lovagrenddel, hogy megkeresztelkedik és átengedi nekik országa egyes nyugati területeit, cserébe azok elismerték legitim királynak. Ezután már képes volt ellenállni a maradék koalíció támadásának, sőt a lovagok támogatásával sikerült megerősíteni hatalmát Litvánia fölött. 1251. július 17-én IV. Ince pápa kiadott két bullát, melyekben utasította a kulmi püspököt, hogy koronázza meg Mindaugast és nevezzen ki egy litván püspököt. 1253-ban lezajlott a koronázás és Mindaugas Litvánia első (és azóta is egyetlen) királyává lett. Az újdonsült király átadta a teutonoknak Jatvingia és Szamogitia azon részeit, amik fölött amúgy sem volt hatalma, 1254-ben pedig békét kötött a halicsi fejedelemmel, aminek során lánya feleségül ment Danyiil fiához, Svarnhoz. 1260-ban a szamogitek (akik akkor a durbei csatában felülkerekedtek a teuton lovagokon) meghódoltak Mindaugasnak, de feltételül szabták, hogy térjen vissza ősei vallására. A király beleegyezett az alkuba és leállította a keresztény térítést az országban; emellett újból támadásokat intézett a teutonok és keleten az oroszok ellen. Nem egyértelmű viszont, hogy ő maga visszatért volna a pogány istenek imádatához. Mindaugas ezáltal meghatározta a gyakorlatilag általa alapított litván állam középkori politikáját, amit utódai is követtek: védekezés a német expanzió ellen északon és nyugaton; hódító hadjáratok keleten és délen, a szétesett, tatárok adófizetőjévé vált orosz fejedelemségekben. Traidenis uralkodása Mindaugast 1263-ban meggyilkolta egyik unokaöccse, Treniota és a Pszkovot kormányzó Daumantas, akitől elszakította feleségét, hogy saját asszonyává tegye. A trónt Treniota ragadta magához, de egy évvel később őt is megölte Mindaugas fia, Vaišelga. Vaišelga volt Litvánia első ortodox keresztény nagyfejedelme, ám néhány évvel később, 1267-ben ő is gyilkosság áldozatává vált. A trónért ezután Svarn és Kernavė hercege, Traidenis harcolt és a küzdelemből az utóbbi került ki győztesen. Traidenis hosszú uralma (1269–82) végre stabilitást hozott a széttagolt, polgárháború dúlta országba. Újraegyesítette a litván földeket, sikeres hadjáratokat vezetett Lengyelországba és Ruténiába, legyőzte a teuton lovagokat az óporosz földön és Livóniában is. Országához csatolta Jatvingiát, Zemgaliát és Kelet-Poroszföldet. Később kibékült a lengyelekkel és 1279-ben lánya, Gaudemunda feleségül ment a Piast-házba tartozó II. Boleszló mazóviai herceghez. A pogány Litvánia továbbra is a keresztes hadjáratok célpontja maradt és a tatárok is több pusztító portyát (1241-ben, 1259-ben és 1275-ben) intéztek a litván földek ellen. Traidenis halála után a német lovagok befejezték a nyugat-balti népek meghódítását és Litvániára (főleg Szamogitiára, hogy összekössék a rend északi és déli területeit) koncentrálhatták erőfeszítéseiket. 1274-ben leverték az óporoszok nagy felkelését, majd 1274–77-ben elfoglalták a nadruviaiak és szkalviaiak, 1283-ban pedig a jatvingok földjét. 1291-ben befejezték az utolsó litván szövetséges, a zemgalok behódoltatását. A Gediminas-ház Litvánia történetének leghíresebb dinasztiája, a Gediminas-ház 1285-ben, Butigeidis trónra jutásával került az ország élére. Utódai, Vytenis (u. 1295–1315) és Gediminas (u. 1315–41) állandóan hadakozni voltak kénytelenek a teuton betörések ellen. Vytenisnek sikerült ellenük szövetségre lépnie Riga német polgáraival, de így is állandóan lefoglalta a lovagok által szított szamogitiai felkelés 1299–1300-ban és utána a tizenöt év alatt lezajlott húsz német támadás. Gediminasnak is sok gondja volt a lovagrenddel és elődjéhez hasonlóan összefogott ellenük Riga érsekével és a helyi polgárokkal. Gediminas felvette a kapcsolatot XXII. János pápával és Nyugat-Európa uralkodóival, és német telepeseket hívott Litvániába. Panaszaira reagálva a pápa kényszerítette a lovagrendet, hogy 1324–27 között négyéves békét kössenek a litvánokkal. A pápai legátusok a térítés lehetőségeit is vizsgálták az országban, de nem jártak jelentős sikerrel. A litvánok megtérítését többek között maguk a teuton lovagok akadályozták, mert így elvesztették volna legfontosabb hódítási indokukat ellenük. Gediminas katolikus megkeresztelkedési próbálkozását viszont a szamogétek és ortodox keresztény hívei akadályozták meg. 1325-ben Gediminas lánya feleségül ment a leendő III. Kázmér lengyel királyhoz és 1333-ban férje oldalán királyné lett; a házasság egyben lengyel-litván védelmi szövetséggel is járt. A lovagokkal kötött béke 1328-ban lejárt és ezután a felek hosszú éveken át kölcsönösen feldúlták egymás határvidékeit. Gediminas uralkodása idején ismerték el először Litvániát nagyhatalomnak, aminek oka elsődlegesen az volt, hogy keleten és délen hatalmas területeket vont az ellenőrzése alá. Miután a mongolok a 13. században megdöntötték a Kijevi Ruszt, helyén kis vazallus fejedelemségek maradtak. A 14. századra az Arany Horda ellenőrzése meggyengült a nyugati orosz hercegségek fölött és a litvánok kihasználva a hatalmi vákuumot, harc vagy szövetségkötés révén kiterjesztették rájuk az ellenőrzésüket. Gediminas meghódította Szmolenszket, Poléziát, sőt (ideiglenesen) Kijevet is, amelyet 1330 körül már fivére, Fjodor kormányzott. Litvánia hamarosan hatalmasra nőtt, magába foglalta a mai Fehéroroszországot, a Dnyeper-medencét és határai a 15. századra a Balti-tengertől a Fekete-tengerig értek. A 14. században a rutén városokat kormányzó litván hercegek nagy része felvette az ortodox kereszténységet és a helybeli szokásokat és neveket, így a szláv lakosság számára az uralkodói réteg változása nem járt különösebb felfordulással. A régi Rusz-beli fejedelemségek nevei és határai is megmaradtak, ám az új hercegek annál önállóbban viselkedtek, minél messzebb voltak a fővárostól. A litván és rutén katonák együtt védték a városokat a tatár fosztogatók és adószedők ellen. A tatárok sokáig, egészen Vitold litván nagyfejedelem (Vytautas) idejéig beszedték a hagyományos adót az immár Litvániához tartozó területeken is. Gediminas kihasználta a keleti orosz fejedelemségek közötti ellenségeskedéseket, jó kapcsolatokat ápolt Novgoroddal, Pszkovval és Tverrel Moszkva ellenében. 1335 körül fegyveres összecsapásra is sor került a moszkvaiakkal. Algirdas és Kęstutis 1318 körül Gediminas legidősebb fia, Algirdas feleségül vette Jaroszláv vityebszki fejedelem lányát, Mariját és Vityebszkbe költözött, hogy kormányozza a hercegséget. Gediminas hét fia közül négy pogány maradt (köztük Algirdas), három pedig ortodox rítus szerint megkeresztelkedett. A nagyfejedelem halála előtt szétosztotta fiai között az országot, de a több irányból szorongató katonai helyzet miatt (főleg a teutonokkal szemben) a fiúk kénytelenek voltak összetartani. 1345-ben Algirdas egyik öccse, Kęstutis segítségével elűzte Vilniusból legfiatalabb testvérét, Jaunutist és nagyfejedelemmé kiáltotta ki magát. A gyakorlatban csak az újonnan meghódított szláv országrészt kormányozta, Ó-Litvánia Kęstutisé volt. Algirdas az Arany Horda tatárjaival és Moszkvával hadakozott, míg testvére a teuton frontot tartotta. A német lovagok 1345-től megújították támadásaikat és 1348-ban vereséget mértek a litvánokra a strėvai csatában. Kęstutis III. Kázmér lengyel királytól kért segítséget és megígérte országa megkeresztelését is, de a lengyelek inkább maguk is Litvániára támadtak, és elvették tőlük a halicsi és a tőle északra eső régiót. 1350-ben sikerült szövetséget kötni a Tveri Fejedelemséggel, így a helyzet valamelyest javult. 1352-ben békét kötöttek Lengyelországgal és elismerték Halics elvesztését. Miután nyugatról biztosította magát, Algirdas 1359-ben elfoglalta Brjanszkot, 1362-ben pedig, miután legyőzte a tatárokat a kék vizek csatájában, országához csatolta Kijevet, Volhíniát, Podóliát és a Dnyeper bal partján fekvő Ukrajnát. Kęstutis eközben hárította a teutonok és európai szövetségeseik mintegy harminc betörését és maga is többször portyázott Poroszországban, azonban 1362-ben a lovagoknak sikerült bevenniük Kaunast. A lengyel konfliktus is kiújult és kénytelenek voltak 1366-ban átengedni nekik Volhínia egy részét, amely a régió központját, Volhíniai Vlagyimirt is magába foglalta. 1367-ben békét kötöttek a Livóniai renddel és ezután 1368-ban, 1370-ben és 1372-ben is Algirdas a Moszkvai fejedelemség területét dúlta fel, minden alkalommal magát Moszkvát is megközelítve. A harmadik alkalom után "örök békét" kötöttek, amire a litvánoknak szükségük is voltak, mert 1373–1377 között ismét kiújultak a teutonokkal való harcok. A két fivér (és további testvéreik) számos hataloméhes utódot hagyott maga után, és miután meghaltak, a belharcok jelentősen meggyengítették Litvániát, amelynek északnyugaton továbbra is fel kellett tartania a német expanziót, keleten pedig a győztes kulikovói csata után Oroszország egyesítését kívánó Moszkvai fejedelemségtől kellett megvédenie határait. Jogaila és Kęstutis konfliktusa 1377-ben meghalt Algirdas és az új nagyfejedelem a fia, Jogaila (Jagelló) lett. A teuton lovagok folytatták támadásaikat és Jogaila úgy vélte, hogy többet nyernének ha feladnák Szamogitiát és inkább a keleti hódításokra koncentrálnának; emiatt összekülönbözött Kęstutisszal. A lovagrend kihasználta a konfliktusukat és 1380-ban megkötötte a dovydiškėsi különszerződést Jogailával, amely annak nagybátyja ellen irányult. Kęstutis erről tudomást szerzett és 1381-ben, amíg unokaöccse egy polocki felkelést fojtott el, bevonult Vilniusba, hogy letaszítsa őt a trónról. Elkezdődött egy hároméves polgárháború. Eközben Kęstutis 1382-ben kétszer is betört a teutonok területére, ám Jogaila a távollétében elfoglalta Vilniust. 1382 augusztusában a két fél döntő csatára készült, ám Jogaila előtte tárgyalni hívta nagybátyját és fiát, Vytautast; majd amikor azok megjelentek, lefogatta őket. Kęstutis öt nappal később meghalt a börtönben, de Vytautasnak sikerült megszöknie. A belháború miatt Jogaila helyzete megrendült és 1382 októberében kénytelen volt elfogadni a dubysai szerződést a lovagokkal, melyben egy négyéves békéért cserébe megígérte, hogy megkeresztelkedik és fél Szamogitiát átengedi a lovagrendnek. Vytautas eközben a teuton lovagoktól kérte, hogy támogassák apai örökségének, közte a Trakai fejedelemségnek megszerzésében. Mivel Jogaila nem volt hajlandó ezeket a birtokokat átadni, 1383-ban Vytautas és a német lovagok közösen támadtak Litvániára. Jogaila ezek után mégis kiegyezett unokatestvérével, átengedte neki Grodnót, Podláziát és Bresztet. Vytautas így átállt hozzá, és lerombolta a lovagok által rábízott határerődítményeket. A két unokatestvér 1384-ben már közösen indult portyára a lovagrend területeire. Ekkorra a pogány vallás feladása és az ország megkeresztelése egyre sürgetőbbé vált. Litvánia két erős szomszéd közé szorult. A Teuton lovagrend elsődleges célja a porosz és livóniai területének összekötése volt a beékelődő Szamogitia elfoglalásával. Az állandó harcokhoz Németországból és Európa egyéb keresztény országaiból toborzott önkénteseket, akik keresztes vitézként kívántak harcolni a pogányok ellen. 1345–82 között 96 támadást intéztek Litvánia ellen, amit azok csak 42 válaszcsapással tudtak viszonozni. Kelet felől pedig Moszkva ambíciója volt, hogy újraegyesíti a valamikori Rusz területeit. A litván társadalom a 13–14. században A 14. századi litván állam alapvetően kétnemzetiségű volt, litván és rutén (a mai Fehéroroszország és Ukrajna lakosai). 800 ezer km2-es területének csak 10%-át tette ki az eredeti Litvánia, amelynek lakossága feltehetően nem haladta meg a 300 ezret. Az ország fennmaradásához feltétlenül szükség volt a szláv földek gazdasági és katonai erőforrásaira. Az egyre jobban osztályokra bomló társadalom felső, uralkodó rétege a főnemesek voltak, a Gediminas- és Rurikovics-dinasztiákból származó hercegek és a régi törzsfők leszármazottai, a Giedraitis-, Holszański- és Szvirszkij-családok. Alattuk helyezkedtek el a nemesek vagy bojárok, akik szigorúan a hercegeknek voltak alárendelve és többnyire szerény birtokaikon, tanyaházakban éltek. Földjeiket néhány cseléd, vagy esetenként rabszolga művelte. Katonai és igazgatási szolgálataikért cserébe a bojárok adómentességet kaptak és birtokokat a rutén területeken. A parasztság többsége szabad jogállású volt, de tőlük bizonyos áruk és termények beszolgáltatását és szolgáltatásokat vártak el. Ha ezeket nem tudták kifizetni (vagy bűncselekmény miatt), rabszolgákká is tehették őket. A rutén fejedelmek ortodox vallásúak voltak és sok litván herceg maga is megkeresztelkedett; még azok is akik Ó-Litvániában éltek. A 14. századi Vilniusban a ruténeknek külön negyedük volt, itt épült fel az ortodox templom is. A nagyfejedelem kancelláriáján is írástudó ortodox egyházi személyek dolgoztak, akik után a rutén nyelv nem-egyházi írásbeli formáját is kancelláriai szláv nyelvnek nevezték el. A nagyfejedelemség legfontosabb dokumentumait, a Litván Metrica és Litvánia statútumai törvénykönyveket és a Litván krónikát ezen a nyelven írták. A fejedelmek szívesen látták a német, zsidó és örmény telepeseket; az utóbbi két felekezeti közösség közvetlenül a nagyfejedelem alá volt rendelve. Tatárok és krími karaiták zsoldosként szolgáltak a litván hadseregben, sőt a fejedelmek testőrségébe is bekerültek. A városok sokkal lassabban fejlődtek, mint a teuton fennhatóság alatt lévő Poroszországban vagy Livóniában. Az eredeti litván területeken csak Vilniust (az új fővárost), Trakait (a régi fővárost) és Kaunast lehetett városnak nevezni. Az ország közigazgatási, kereskedelmi és kulturális központja Vilnius volt, amely összekötő szerepet játszott Közép- és Kelet-Európa, valamint a balti térség kereskedelmében. A vilniusi kereskedők speciális jogokat élveztek, az egész állam területén engedélyezték számukra a kereskedést, ezért sok rutén, lengyel vagy német (főleg Rigából) kereskedő Vilniusba költözött és házakat építettek maguknak. A várost három vár védte. Igazgatását a nagyfejedelem által kinevezett kormányzó végezte. Az állam élén a nagyfejedelem állt. A cím örökletes volt, de a fejedelemnek joga volt kiválasztania fiai közül a leginkább rátermettnek gondolt örököst. Voltak tanácsadói is, nekik azonban nem voltak külön jogaik, csak tanácsaikkal segítették az uralkodót. Dinasztikus unió Lengyelországgal Jogaila megkeresztelkedése A korábbi Kijevi Rusz területének meghódításával a keleti szláv kultúra és az ortodox kereszténység jelentős hatást tudott gyakorolni a litván társadalomra. Mivel a litvánoknak nem volt írásbeliségük, a hivatalos iratokat is rutén nyelven adták ki. Mire Jogaila 1385-ben felvette a katolicizmust, a litvánok egy része már ortodox keresztény volt. A katolikus hatás elsősorban a német telepesek, kereskedők és rigai hittérítők irányából érkezett. Ferences és dominikánus szerzetesek már Gediminas ideje óta éltek Vilniusban. 1349-ben Kęstutis, 1358-ban pedig Algirdas is folytatott tárgyalásokat a pápával, a Német-római Birodalommal és Lengyelországgal esetleges megtérésükkel kapcsolatban. A katolicizmus békés terjedését azonban gátolta a teuton lovagok erőszakos térítése az általuk meghódított területeken. 1382-ben meghalt Lajos lengyel és magyar király és a lengyel trónt tízéves lánya, Hedvig örökölte. A lengyel főrendek felajánlották Jogailának, hogy ha megkeresztelkedik, feleségül veheti Hedviget és az ország társuralkodójává válhat. Lengyelország értékes szövetséges volt a teuton lovagok ellenében, így 1385-ben megkötötték a krevai uniót. Jogaila mésik lehetősége a moszkvai Dmitrij Donszkoj fejedelem lányával való házasság volt, de a moszkvaiak túl messze voltak, mint semhogy tényleges segítséget nyújthattak volna a német lovagok ellen és Jogaila szláv alattvalói is talán inkább hozzá lettek voltak lojálisabbak. 1386 februárjában Jogailát megkeresztelték és felvette az Ulászló (Władysław) nevet. Három nappal később feleségül vette a tőle 30 évvel fiatalabb Hedviget, március elején pedig Lengyelország királyává koronázták. A nagyfejedelem kereszténnyé válását a litván lakosság megtérítése követte. 1386 őszén Jogaila visszatért Litvániába és a következő év tavaszán és nyarán személyesen felügyelte a tömeges kereszteléseket. 1387-ben újra püspökséget alapítottak Vilniusban, amelynek az uralkodó bőkezű birtokadományokat és adómentességet juttatott. Ezáltal az egyház egy csapásra ez egyik leghatalmasabb intézménnyé vált az országban. A megkeresztelkedett bojárok is kaptak jogállásukat illető kisebb privilégiumokat. Vilnius városa önkormányzatot kapott. Litvánia hivatalosan kereszténnyé válása megfosztotta a Teuton lovagrendtől a keresztes háborút mint a területi hódítás indokát. 1403-ban a pápa megtiltotta a rendnek Litvánia megtámadását, és az ország létét két évszázada fenyegető háború elvileg megszűnt. Vytautas uralma Jogaila lengyel királyként maga helyett fivérét, Skirgailát bízta meg Litvánia kormányzásával. Skirgaila azonban népszerűtlen volt és Vytautas megpróbálta megdönteni a hatalmát. Mikor első próbálkozása Vilnius elfoglalására megbukott, ismét szövetséget kötött a teuton lovagokkal. 1390-ben ismét sikertelenül ostromolták Vilniust, majd a polgárháború még két éven keresztül eldöntetlenül zajlott. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyik fél sem tud gyors győzelmet elérni, Jogaila kompromisszumot javasolt. 1392-ben megkötötték az ostrówi szerződést, amely szerint Litvánia ura Vitold (Vytautas) lett, de formálisan csak mint Jogaila régense. Vitold (Vytautas) megszilárdította a nagyfejedelmi hatalmat, egyik első dolga volt, hogy 1393–95 között több, túlságosan önálló ruténiai fejedelemtől elkobozta címeit. A német lovagok 1392–94 között többször betörtek az országba, de lengyel segítséggel visszaverték őket. A lovagrend azután felhagyott az Ó-Litvánia elleni támadásokkal és inkább csak Szamogitiára koncentráltak. 1395-ben IV. Vencel cseh király (német királyként a lovagrend feljebbvalója) megtiltotta nekik a Litvánia elleni támadásokat. Vitold 1395-ben meghódította Szmolenszket, 1397-ben pedig sikeres támadásokat intézett a Krímen az Arany Horda ellen. Nagy keresztes hadjáratot tervezett a tatárok által meghódított rutén földek megszerzésére, ezért, hogy hátát biztosítsa, 1398-ban a salynasi szerződésben átengedte a teuton lovagoknak Szamogitia nagy részét. Ambiciózus terve azonban katasztrófába fordult, amikor a következő évben a vorszklai csatában a tatárok döntő vereséget mértek az egyesült litván–lengyel–moldvai (és kis részben még teuton is) hadseregre; Vytautas maga is alig tudott elmenekülni a csatatérről. A vereséget kihasználva Szmolenszk visszaszerezte függetlenségét. 1401 és 1408 között a litvánok újból képesek voltak támadó hadjáratokat vezetni, visszaszerezték Szmolenszket, Pszkovot és Novgorodot pedig függőségbe kényszerítették. 1408-ban a moszkvai nagyfejedelemmel az Ugra folyónál megegyeztek a hatalmi szférák elkülönítésében. 1409-ben a Teuton rend hadat üzent a litván–lengyel szövetségnek, mert Vytautas támogatta a szamogitiai felkelést. A következő év nyarán a grünwaldi csatában a lovagrend olyan súlyos vereséget szenvedett, hogy állama beleroppant és a későbbiekben már nem jelentett veszélyt szomszédaira. Központját, Marienburgot azonban nem sikerült elfoglalniuk a lengyel–litván erőknek. Az 1411-es thorni békében Litvánia Vytautas haláláig visszakapta Szamogitiát és a lovagok tetemes hadisarcot fizettek. Az 1413-ban megkötött horodłói unió tovább részletezte a két ország viszonyát. Kijelentették, hogy Litvánia egyenlő fél Lengyelországgal, a katolikus bojárokat ugyanolyan privilégiumok illetik, mint a lengyel nemességet, az örökösödés csak a másik ország egyetértésével történhet és hogy az unió a dinasztia esetleges kihalása után is folytatódik. Vytautas vallási szempontból toleráns volt, sőt grandiózus keleti terveiben az ortodox egyházat akarta felhasználni, hogy befolyásolhassa az orosz fejedelemségeket és Moszkvát. 1416-ban kinevezte Grigorij Camblakot kijevi metropolitának, akinek ellensúlyoznia kellett volna a moszkvai vallási befolyást. Camblak vezette az 1418-as konstanzi zsinatra küldött keleti keresztény delegációt, de az ortodox szinódus végül nem ismerte el a kinevezését. A nagyfejedelem új katolikus püspökségeket hozott létre Szamogitiában és Ruténiában is (Luckban és Kijevben). 1422-ben a két hónapos gollubi háborúban a teuton lovagok ismét vereséget szenvedtek a lengyel–litván szövetségtől és végképp le kellett mondaniuk Szamogitiáról, amely egész Európában az utolsó kereszténnyé váló régió volt (1413-ban). Vytautast legnagyobb sikerei és elismertsége élete vége felé érték, amikor sikerült befolyása alá vonni a krími és volgai tatárokat; sőt I. Vaszilij nagyfejedelem halála után özvegye (Vitold lánya), Zsófia és a litván nagyfejedelem közösen kormányozták a moszkvai államot. 1426-ban és 1428-ban a nagyfejedelemséghez csatolták Pszkovot és Novgorodot. A lucki kongresszuson Zsigmond német-római császárral és Jogailával esetleges királlyá koronázását tárgyalták, ám Vytautas halála miatt erre végül nem került sor. Litvánia a 15. században A lengyel perszonálunió és a katolicizmus felvétele jelentősen megnövelte a litvánokat (és kisebb mértékben az ortodox ruténokat) érő nyugati politikai és kulturális hatásokat. Vytautas, majd utódai politikája a horodłói unió után az volt, hogy a katolikus nemességet extra privilégiumokkal ruházta fel, így befolyásolva őket az áttérésre. A 15. századi Litván Nagyfejedelemségben ez eredeti litván területek csak 10%-ot (és a lakosság 20%-át) tettek ki. A szláv régiók közül Volhíniát sikerült leginkább integrálniuk. Ebben az időszakban jobban elkülönült a gazdag földbirtokosok rétege, akik az ország katonai erejének jelentős részét adták; emellett megjelentek a nekik alárendelt jobbágyok. Bár Litvánia elvben külön állam volt, a maga saját intézményeivel, voltak olyan erőfeszítések, főleg lengyel részről, amelyek elkezdték a két állam elitjét és intézményrendszerét összekötni. Vilnius és néhány más város német mintára privilégiumokat (magdeburgi városjogot) kapott. Gyorsan fejlődött a kereskedelem és a kézművesség. Vytautas kancelláriákat alapított, megnyitották kapuikat az első egyházi iskolák és megkezdődött az évkönyvek írása. A Jagelló-házbeli uralkodók A Jogaila (lengyelül Jagiełło) által alapított Jagelló-ház (amely így a Gediminas-ház oldalága volt) tagjai egészen 1572-ig ültek a nagyfejedelemség trónján. Vytautas 1430-ban fiúutód hátrahagyása nélkül meghalt, mire újabb polgárháború tört ki az utódlás eldöntésére. A harcoló felek a hatalmat elsőnek megkaparintó Švitrigaila (Jogaila öccse) és Zsigmond (Vytautas öccse) voltak. Miután Zsigmond 1440-ben meghalt, a litván főurak Jogaila második fiát, Kázmért választották meg nagyfejedelemnek, aki 1447-ben a várnai csatában elesett bátyjától megörökölte a lengyel koronát is. Az ő 1492-es halála után megismétlődtek az események: idősebbik fia, János Albert lengyel király, Sándor pedig litván nagyfejedelem lett; majd miután János Albert 1501-ben meghalt, újból Sándoré lett mindkét ország trónja. A lengyelek északon tovább harcoltak a teuton lovagok ellen és az 1466-os második thorni békében visszaszerezték szinte valamennyi korábban elvesztett területüket. A vallásreformáció után 1525-ben a lovagrend szekuláris Porosz Hercegséggé alakult át, amelynek jelenléte később alapvető jelentőségű befolyással volt Litvánia és Lengyelország sorsára. 1475-ben a krími tatárok az oszmán szultán vazallusává váltak. A zsákmányt és rabszolgákat rabló tatárok rendszeresen dúlták a Nagyfejedelemség déli határait, 1482-ben felégették Kijevet és 1505-ben majdnem Vilniusig is eljutottak. Az 1480-as és 90-es években elszakították Litvánia Fekete-tengeri partvidékét. Az utolsó Jagelló-uralkodók, I. Zsigmond és II. Zsigmond Ágost idejére a Litvániát érő tatár támadások ereje lecsökkent, mert az ukrán határvidéken létrejött a kozákok militarizált osztálya, valamint az egyre erősödő Moszkva Nagyfejedelemség is egyre hatékonyabban vette fel a harcot a sztyeppei nomádokkal szemben. 1492-től kezdve a Moszkvai Nagyfejedelemség több háborút is indított, hogy "visszaszerezze" a valamikori Kijevi Ruszhoz tartozó területeket. Emiatt Litvánia egyre fokozottabb mértékben szorult a lengyel katonai segítségre. 1492-ben a litván határ (bár a keleti végeken csak limitált ellenőrzést gyakorolt) alig 150 km-re volt Moszkvától. A vereségek következtében már 1503-ra az ország elvesztette területének egyharmadát. 1514-ben Moszkva elfoglalta Szmolenszket, bár utána az orsai csatában a litvánoknak sikerült győzniük, miután a lengyelek vonakodva, de elfogadták, hogy kénytelenek erőket küldeni Litvánia védelmére. Ennek ellenére 1537-ben már Gomelnél volt az állam keleti határa. Az oroszok északon a livóniai háborúban szándékoztak terjeszkedni a régi Livóniai lovagrend területén. 1557-ben a Livóniai Konföderáció szövetséget kötött Litvániával és Lengyelországgal és végül az utóbbi bekebelezte az országába. Emiatt egy évvel később Rettegett Iván hadat üzent. 1563-ban elesett Polock és később sem sikerült visszaszerezni. Livóniát végül szétosztották az oroszok, svédek és a lengyel-litván szövetség között. Szorosabb együttműködés Lengyelországgal Időközben változott a litván jogrendszer. 1563-ban az ortodox bojárok a katolikusokéval azonos privilégiumokat kaptak, a nemesség minden tagja egyenlővé vált. 1565–66-ban választott bíróságokat hoztak létre, 1566-ban pedig lengyel mintára megváltoztatták a közigazgatási hivatalokat. A litván nemesi gyűlés a lengyel szejméhez hasonló jogokat kapott. A lengyel kormányzat hosszú távú célja a nagyfejedelemség bekebelezése volt. A litvánok a 14–15. században hárítani tudták a próbálkozásokat, de a 16. századra megváltozott a hatalmi helyzet. 1508-tól kezdve a lengyelek pénzzel, majd katonákkal is támogatták a Moszkva elleni védekezést, és Litvánia léte egyre inkább a támogatástól függött. A két ország szövetségének problémája a gyermektelen II. Zsigmond Ágost idejére különösen akuttá vált, amikor felmerült a dinasztikus unió felbomlásának veszélye. A szövetség megmentése érdekében Zsigmond Ágost 1569 januárjában Lublinba hívta össze mindkét ország nemességét. Bár sok litván bojár felháborodva hagyta ott a gyűlést, a király végül is keresztülvitte akaratát és megreformálta a szövetséget, az addigi perszonálunió helyett intézményes alapokon nyugvó tényleges uniót hozva létre. A rutén területek – Volhínia, Podlázia, Podólia, Kijev – átkerültek Lengyelországhoz. A rutén bojárok többnyire elégedettek voltak a változással, mert így a nagyobb privilégiumokkal bíró lengyel nemesség részévé váltak. Az alkudozások, fenyegetések és ígérgetések eredményeképpen, július 1-jén a litván nemesség "önként" elfogadta a lublini uniót. A közös államot egy király kormányozta, amelyet a közös nemesi gyűlés, a szejm választott, de a két ország közigazgatási intézményrendszere különálló maradt. Zsigmond Ágostnak a lublini unióval egy időre sikerült nagyhatalomként megőriznie a lengyel–litván szövetséget, azonban a hosszú távú stabilitáshoz szükséges reformok nagy részét elodázták. A litván reneszánsz A 16–17. században Litvániába is elértek a reneszánsz és a vallásreformáció kiváltotta szellemi áramlatok. Livónia gyorsan lutheránus lett, ám a litvánok katolikusok maradtak. A kor szellemi életének egyik fontos alakja a humanista és könyvnyomtató Francysk Skaryna (kb. 1485–1540) volt, aki a hagyományoknak megfelelően rutén nyelven írt és kialakította a belorusz ábécé betűit. A 16. század közepe után az irodalmi életben egyre inkább a lengyel vált dominánssá. A külföldön tanuló litvánok hazatérve meghonosították az európai stílusáramlatokat, megjelent az olasz építészet, a latin nyelven írt irodalom, de ekkor nyomtattak először litván nyelvű könyveket is. A litván ortográfia úttörői Abraomas Kulvietis, Stanislovas Rapalionis, Martynas Mažvydas és Mikalojus Daukša voltak. A Lengyel–Litván Unió (1569–1795) A választott király által uralt Két nemzet köztársasága (ahogyan az uniót hivatalosan nevezték) egy külpolitikát vitt, közös volt a vám- és pénzrendszer. A külön lengyel és litván hadsereg megmaradt, akárcsak a kormányzati intézmények. Nyelv A 15. század második felére a nagyfejedelmi udvarban a lengyel jórészt kiszorította a litván nyelvet. Száz évvel később már a köznemesség is inkább lengyelül beszélt. A lublini unió után a litván közélet egyre inkább ellengyelesedett, bár a hagyományok egy darabig még megmaradtak: az 1588-as törvénykönyvet még mindig ruténul írták. 1700 után azonban a hivatalos iratokban a lengyel felváltotta a rutént és a latint. A nemesség kultúrájában és nyelvében lengyellé vált, de eközben megtartotta litván identitását. A nemesi osztály összetartó ereje ekkor még nem a későbbi időkre jellemző nacionalizmus volt, hanem a nemesség szarmata származásába vetett, egyébként téves hit. A litván nyelv a parasztok beszédében és 1547-től írott vallási szövegekben maradt meg. A nyelv megőrzésében Nyugat-Litvánia járt élen, ahol Szamogitiában még a nemesek is anyanyelvükként tanulták meg. A Kis-Litvániában (Kelet-Poroszország északkeleti része) élő litvánok lutheránusok voltak és vallási szövegeiket lefordították a saját nyelvükre. Ezért is nyomtatták Martynas Mažvydas 1547-es Katekizmusát Königsbergben. Vallás A nagyfejedelemség többségi szláv lakossága ortodox maradt, akárcsak a nemesség egy része. Utóbbiak többsége azonban a lublini unió idejére áttért a katolicizmusra. A protestáns reformáció után, az 1550–1560-as években sok nemesi család evangélikus lett, majd jellemzően egy generációval később, az erősödő ellenreformáció miatt visszatértek római katolikusnak. A vallási változatosság azonban fennmaradt, legalábbis ha hinni lehet egy egyértelműen túlzó 17. századi forrásnak, miszerint "alig egy az ezerből maradt katolikus". Ilyen körülmények között alapvető volt a vallási tolerancia, amit az 1573-as varsói konföderáció ki is mondott (legalábbis a nemesekre és szabadokra vonatkoztatva). 1750-re (nem mellesleg a keleti, rutének lakta területek elvesztése miatt) a két ország lakosságának 80%-a volt legalább névleg katolikus, köztük a nemesség szinte teljes egésze. Az 1596-os breszti unióval létrejött a görögkatolicizmus, az ortodox egyház azon ága, amely elfogadta a római pápát fejének, de megtartotta a keleti rítust. A rutén közemberek jelentős része ehhez az egyházhoz tartozott. Az ország 1772-es felosztása után a görögkatolikusok orosz fennhatóság alá kerültek, akik szép szóval vagy kényszerítve megpróbálták visszaterelni őket a pravoszláv egyházba. 1800-ra kb. kétmillióan, 1839-re pedig újabb 1,6 millióan tértek vissza a keleti ortodox templomokba. A nagyfejedelemség bukása A Litván Nagyfejedelemség a maga külön törvényeivel, hadseregével és kincstárával még két évszázadig maradt fenn az unión belül. Mivel II. Zsigmond Ágost a rutén földeket Lengyelországhoz csatolta, az országhoz ekkor a mai Litvánián kívül a mai Belarusz és Nyugat-Oroszország egy része tartozott. 1573-tól a lengyel és litván uralkodó személye megegyezett, akit a két ország nemessége választott. A sajátos politikai rendszerben a nemesség számos – és egyre több – privilégiumot élvezett. Ezek (főleg a liberum veto) miatt az ország politikai anarchiába süllyedt és végül nagyban hozzájárultak az állam széteséséhez. A nagyfejedelemség ekkor az európai kulturális és gazdasági kapcsolatrendszer megbecsült tagja volt. A kereskedelmet illetően elsősorban gabonát exportált, még Amszterdamba is szállítottak litván búzát. A nyugati és keleti kereszténység határán fekvő Vilnius vallási toleranciájával tűnt ki. Nagyszámú zsidó lakossága miatt Észak Jeruzsálemének is nevezték. A fővárosban nagyhírű egyetem működött és ismert volt a barokk építészet vilniusi iskolája. Lengyelország felosztása után a romanticizmus vilniusi iskolájából származott két neves költő, Adam Mickiewicz és Juliusz Słowacki. A 17. század közepétől pusztító háborúk sora rázta meg a lengyel–litván államot, az ún. Özönvíz. Az 1648-as Hmelnickij-féle kozákfelkeléssel kezdődött, majd Oroszország az 1654–67-es háború, a svédek pedig az 1655–61-es második északi háború keretein belül dúlták fel teljesen a két országot. Vilniust az orosz kozákok kifosztották és felgyújtották, a helyi nőket megerőszakolták. Mielőtt még teljesen magához térhetett volna, a nagy északi háború pusztította végig az uniót 1700–1721 között. Utóbbi idejében pestisjárvány és az 1709-es hideg év után éhínség miatt is szenvedtek a litvánok. Az ország mindezek miatt elvesztette lakosságának 40%-át, valamint nagyhatalmi státuszát és idegen hatalmak, főleg Oroszország befolyása alá került. A mágnások (köztük a litván Radziwiłłek) által irányított, egymással marakodó politikai frakciók jogaikat kihasználva megakadályozták a belső reformokat. Az ország függetlensége végül Lengyelország három felosztása után veszett el, amikor 1772-ben, 1793-ban és 1795-ben Poroszország, Ausztria és Oroszország felosztotta egymás között az unió területét. Litvánia döntő részben Oroszországhoz került, míg kb. 10%-a porosz tulajdon lett. Az utolsó felosztás a Kościuszko-felkelés 1795-ös bukása után következett be; ezután Litvánia több mint egy évszázadra elveszítette függetlenségét. Litvánia a cári Oroszországban (1795–1918) A litván nacionalizmus születése Lengyelország–Litvánia felosztása után a litván földek 90%-a és Vilnius Oroszországhoz került. 1803-ban I. Sándor cár a vilniusi jezsuita akadémiát egyetemi rangra emelte, amely az egész birodalom legnagyobb ilyen intézményévé vált. Igazgatója a neves lengyel író, Adam Czartoryski herceg volt. A 19. század elején még volt valamennyi remény, hogy Litvánia bizonyos mértékű autonómiát kap a cári birodalmon belül, de erre végül nem került sor. 1812-ben a litvánok lelkesen üdvözölték a felszabadítónak tekintett Napóleon hadseregét. Ennek ellenére a franciák veresége után Sándor cár nem záratta be a vilniusi egyetemet és itt tanulhatott Adam Mickiewicz, a híres költő, aki 1815–24-ben Vilniusban élt. Litvániának az a délnyugati része, amely 1795-ben Poroszországhoz került Napóleon idején a Varsói Hercegség része lett, 1815 után pedig a szintén orosz ellenőrzésű Lengyel Királyságé ("Kongresszusi Lengyelország"). Litvánia többi részét kormányzóságokra bontották. A lengyelek és litvánok kétszer is fellázadtak az orosz uralom ellen: 1830–31-ben (novemberi felkelés) és 1863–64-ben (januári felkelés), de mindkettő elbukott és fokozott orosz elnyomást eredményezett. A novemberi felkelés után I. Miklós cár bezáratta a vilniusi egyetemet és intenzív eloroszosítási programba kezdett. Ennek ellenére a korábbi lengyel nyelvű iskolák és kulturális intézmények tovább működhettek, legalábbis a januári felkelés bukásáig. A litván törvénykönyvet csak 1840-ben helyezték hatályon kívül és 1861-ben, akárcsak a birodalom többi részében, eltörölték a jobbágyságot. 1839-ben a görögkatolikus egyházat egyesítették a pravoszláv egyházzal. Adam Mickiewicz lengyel költő nagyon szerette a litván vidéket és középkori legendáit, és műveivel hozzájárult a litván nemzeti mozgalom ébredéséhez. Simonas Daukantas író-történész, aki Mickiewicz-csel együtt tanult Vilniusban, azt sürgette, hogy térjenek vissza a lengyel unió előtti kulturális gyökerekhez és a litván nyelvhez. Már 1822-ben megírta az ország történetét litvánul, de akkor még nem tudta kiadatni. Teodor Narbutt lengyelül írta meg a terjedelmes A litván nemzet őstörténeté-t, amelyben szintén azt fejtegette, hogy Litvánia dicsősége a lublini unióig tartott. Ő volt az, aki rámutatott a szanszkrit és litván nyelvek közötti hasonlóságra, ami arra utalt, hogy az utóbbi igen közel áll az indoeurópai gyökerekhez. A nemzeti megújulás mozgalma a nyelvi identitást tekintette egyik alapkérdésének, szükségesnek érezték, hogy szakítsanak a hagyományos lengyel kulturális és nyelvi kötődéssel. A nemzeti újjászületési mozgalom Az 1864-es januári felkelés bukása tovább gyengítette a lengyel kapcsolatokat. Ekkoriban kezdett megerősödni egy új társadalmi réteg, azok a tanult és gyakran tehetős parasztok, akiknek az ellengyelesedett urbánus értelmiségekkel szemben ténylegesen a litván volt az anyanyelve. A nemzeti újjászületés egyik alapját azok a vidéki származású fiatalok képezték, akik már a széles rétegekre kiterjedő közoktatás révén szerezték műveltségüket. A litván diákok már nem annyira Varsó, hanem inkább Szentpétervár és Moszkva egyetemein tanultak. A keletkező "depolonizációs" kulturális űrt a hatóságok oroszosítással akarták betölteni, de ebben a törekvésükben nem jártak sikerrel. Az orosz nacionalizmus a volt Litván Nagyhercegség teljes területét keleti szláv régiónak tekintette, amelyet „újraegyesítettek” Oroszországgal. A születő litván nemzeti mozgalom céljai között már nem is a valamikori nagyhercegség teljes visszaállítása szerepelt, hanem a történelmi Ó-Litvánia alapjain egy saját nyelvet beszélő, modern nemzeti állam létrehozása. 1864-ben az elemi iskolákban betiltották a litván nyelvet és a latin ábécét. Ez annak az eloroszosító politikának volt a kezdete, amely a litvánok vélt orosz gyökereihez való visszatérést célozta. A cári hatóságok betiltották a litván könyvnyomtatást, kulturális és oktatási intézményeket zártak be. A nemzeti mozgalom ellenállt, többek között Motiejus Valančius püspök vezetésével, és Kelet-Poroszországban nyomtatott könyveket csempésztek be az országba. Az 1880-as években két illegális újság is indult, a Németországban nyomott Aušra és Varpas, amelyek főleg irodalmi műveket közöltek. A nemzeti mozgalom mindkét kiemelkedő alakja, Jonas Basanavičius és Vincas Kudirka tehetős parasztcsaládból származott és ugyanabba a marijampolėi középiskolába jártak. Basanavičius orvosnak tanult Moszkvában, ahol külföldi ismeretségeket szerzett és lengyel–litván történelmi témájú cikkeket írt. 1879-es diplomázása után Bulgáriába, majd onnan 1882-ben Prágába költözött, ahol a cseh nemzeti mozgalom hatása alá került. Ő alapította az Aušrát (Hajnal), amelyet a német Ragnitban (ma Nyeman, Oroszország) nyomtattak Oroszországban betiltott latin betűkkel. A negyven számot megért újságot innen csempészték be a cár birodalmába. Kudirka szintén Marijampolėban tanult, ahol a feltételek enyhülésével már lengyelül is tanulhatott. Ő is orvosnak tanult a Varsói Egyetemen, ahol megismerkedett a szocializmus eszméivel (egy időre ki is rúgták A tőke egy példányának birtoklása miatt). 1889-ben visszatért Litvániába, ahol vidéki orvosként dolgozott és közben verseket írt. 1898-ban Mickiewicz Pan Tadeusz-nak hatására írt egy verset "Litvánia, a mi hazánk" (Lietuva, Tėvyne mūsų) címmel. Ma ez az ország nemzeti himnusza. A 19. század legvégén feloldották a latin ábécé tilalmát és mintegy 2500 könyvet adtak ki. 1900-ra létrejött a standardizált litván ábécé, elsősorban a történelmi használat és Aukštaitija régió tájnyelve alapján. A č, š és v betűket a csehből vették át a lengyel eredetű cz, sz és w helyére. Jonas Jablonskis általánosan elfogadott Litván nyelvtana 1901-ben jelent meg. 1867–68-ban egy éhínség miatt megkezdődött az Amerikába történő kivándorlás. 1868 és 1914 között kb. 635 ezer litván, a lakosság 20%-a hagyta el a hazáját. Az orosz uralom alatt a városok növekedtek ugyan, de a többi terület európai szemmel fejletlen maradt és kevés munkalehetőséget biztosított. Sok litván a környező nagy ipari központokba, Rigába vagy Szentpétervárra utazott munkát keresni. A városok egy részében a nem litvánul beszélő lengyelek és zsidók kerültek többségbe. Az 1905-ös orosz forradalom során összehívták a Vilniusi nagy szejmnek nevezett kongresszust, amely autonómiát követelt Litvánia számára. A cári kormányzat a forradalom hatására engedményeket tett a balti népeknek: ismét használhatták az iskolákban nemzeti nyelveiket és katolikus templomokat is építhettek. A négy évtizedig kötelező cirill ábécét hivatalosan is felváltották a latin betűk. Azonban még az orosz liberálisok sem lettek volna hajlandóak az autonómia megadására. Az első világháború kitörése után Németország 1915-ben megszállta Litvániát és Kurlandot. Vilniusba 1915. szeptember 19-én vonultak be. A németek a háború kedvező kimenetele esetén úgy tervezték, hogy elszakítják a balti népeket Oroszországtól és Berlintől függő bábállamokat hoznak létre. A független Litvánia (1918–1940) A függetlenség kikiáltása 1917. szeptember 22-én a német megszálló hatóság engedélyével összeült a vilniusi konferencia, hogy elkezdjék az etnikai határok mentén megalakuló leendő független litván állam szervezését. A folyamatot egy választott nemzetgyűlésnek kellett volna elkezdeni, de a német hatóság nem engedélyezte a választások megtartását, sőt még a konferencia végső döntésének kiadását sem, amely választott nemzetgyűlés összehívását sürgette. A konferencia így is létrehozott egy húszfős Litván Tanácsot (Taryba), hogy végrehajtó szervezetként döntéseket hozhasson. A Jonas Basanavičius vezette tanács 1917. december 11-én germán protektorátusként kikiáltotta a litván függetlenséget, 1918. február 16-án pedig kiadták a litván függetlenségi nyilatkozatot is, amely demokratikus államként definiálta az országot. A nyugati front vereségei miatt meggyengült németek egyelőre még meg tudták akadályozni a ténylegesen önálló állam létrejöttét. A litvánok, megakadályozandó a német annexiót, meghívták a Württemberg-házból származó Wilhelm Karl von Urach herceget, hogy II. Mindaugas néven legyen országuk névleges uralkodója, neki azonban nem sikerült elfoglalnia a trónt. Időközben a bolsevik forradalom után polgárháborúba süllyedő Oroszországban is felmerült a régi Litván Nagyfejedelemség felélesztésének ötlete. 1918 márciusában az Anton Luckevics-féle Belorusz Nemzeti Tanács kikiáltotta a Belorusz Népköztársaságot, amely magába foglalta volna Litvániát és a Balti-tengertől a Fekete-tengerig ért volna. A Vörös Hadsereg közeledtére azonban Luckevics külföldre menekült. A bolsevikok 1918 decemberében foglalták el Minszket és ők is felajánlották a litván kormányzatnak egy belorusz-litván föderáció létrehozását, a litvánok azonban csak "az etnográfiai határokon belüli" állam létrehozásában voltak érdekeltek. Miután a németek 1918. november 11-én letették a fegyvert az antant előtt, a litvánok gyorsan létrehozták a kormányukat, ideiglenes alkotmányt léptettek életbe és megkezdték az alapvető közigazgatás kiépítését. Az új kormány vezetője Augustinas Voldemaras volt. A nyugat felé visszavonuló német hadsereget azonban a Vörös Hadsereg követte, amelynek feltett szándéka volt a proletárforradalom világméretű terjesztése. Útjukban több bábállamot hoztak létre, közte 1918. december 16-án a Litvániai Szocialista Szovjetköztársaságot (amelyet hamarosan egyesítettek Belarusszal). December végén elérték a litván határt és megkezdődött a litván–szovjet háború. 1919. január 1-jén a német megszálló csapatok kivonultak Vilniusból és átadták a várost a helyi lengyel önvédelmi erőknek. A litván kormányt Kaunasba evakuálták, amely az ország ideiglenes fővárosa lett. Január 5-én Vilniusba bevonultak a szovjetek. Mivel a litván hadsereg még szervezés alatt volt, a szovjet erők többé-kevésbé ellenállás nélkül haladtak előre és január közepére megszállták az ország kétharmadát. Áprilistól kezdve a litván–szovjet háborúval párhuzamosan megindult a lengyel–szovjet háború is és a lengyelek április 21-ére kiűzték Vilniusból a vörös katonákat. Mivel azonban a lengyeleknek területi követeléseik voltak Litvániával szemben (különösen Vilniusra) a két ország között gyorsan kiéleződtek a feszültségek, amelyek a lengyel–litván háborúhoz vezettek. Józef Piłsudski lengyel elnök megpróbált létrehozni egy lengyel–litván föderációt, amit azonban a másik fél elutasított; erre 1919 augusztusában sikertelenül próbálta megdönteni a litván kormányt. 1919 májusának közepén a Silvestras Žukauskas vezette litván hadsereg offenzívát kezdett a megszálló szovjetek ellen és augusztus végére kiszorították őket az országból. Ezután a paramilitáris, balti németekből és volt orosz hadifoglyokból álló Nyugatorosz Önkéntes Hadsereg ellen fordultak és az év végére őket is sikerült legyőzniük. Demokratikus időszak 1920 áprilisában megválasztották a népgyűlést. Júniusra elfogadták a harmadik ideiglenes alkotmányt, július 12-én pedig aláírták a békeszerződést a szovjetekkel. Ebben a Szovjetunió elismerte Litvániát és jogát a vitatott vilniusi régióra, Litvánia pedig titokban átengedte a lengyel területre igyekvő Vörös Hadsereget. Július 14-én szovjetek ismét elfoglalták Vilniust, ezúttal a lengyelektől, majd egy hónappal később átadták azt a litván erőknek. A lengyelek azonban felülkerekedtek a szovjet háborúban és előrenyomultak. A litvánok kiegyezése Moszkvával csak növelte a lengyelekkel való feszültséget; végül a további harcok elkerülése érdekében október 7-én megkötötték a suwałkii egyezményt, amely az ideiglenes demarkációs vonal lengyel oldalán hagyta Vilniust. A következő napon Lucjan Żeligowski lengyel tábornok névlegesen fellázadt (valójában Piłsudski utasítására cselekedett), bevonult Vilniusba és kikiáltotta a Közép-Litvániai Köztársaságot. A Népszövetség megpróbált közvetíteni a konfliktusban, és Paul Hymans föderációt javasolt a két ország között, de egyik fél sem fogadta el a kompromisszumos megoldást. Közép-Litvániában választást tartottak (amit a litvánok, beloruszok és zsidók bojkottáltak), majd 1922-ben Lengyelország annektálta a senki által el nem ismert államot. Az antant nagykövetkonferenciája 1932 márciusában Lengyelországnak ítélte Vilniust, ám Litvánia nem fogadta el a döntést és megszakította kapcsolatait a lengyelekkel. A két ország 1920 és 1938 között hivatalosan háborúban állt a többségében lengyelek és zsidók lakta történelmi litván főváros miatt. A nemzetgyűlés, amely 1920-ban a lengyel fenyegetés miatt feloszlott, ismét összeült és számos új reformintézkedést hozott. Litvánia belépett a Népszövetségbe, törvényt hoztak a földreformról, bevezették az új nemzeti pénznemet, a litast és 1922 augusztusában elfogadták az alkotmány végleges formáját. Az ország parlamentáris demokrácia lett, ahol az országgyűlést (Seimas) három évre választották a szavazókorú férfiak és nők. A köztársasági elnököt a Seimas választotta. Az első parlamentet 1922 októberében választották meg, ám mivel a képviselők aránya 38–38 volt, döntésképtelennek bizonyult és fel kellett oszlatni. Egyetlen hosszú távú eredménye a klaipėdai felkelés megszervezése volt 1923. január 10–15. között. A német–litván lakosságú Memel-vidéket (ma: Klaipėda) a világháború után Danzighoz hasonlóan szabad várossá akarták tenni és francia katonaság szállta meg. A Ruhr-vidék megszállása körüli krízist kihasználva, a litvánok felkelést szítottak a városban, amelyet kisebb ellenállás után elfoglaltak. Az antant elfogadta a kész helyzetet és Memel 1924 májusában Klaipėda névvel autonóm körzetként Litvániához került. Az országnak fontos volt a város birtoklása, mert ez volt egyetlen használható balti-tengeri kikötője. A helyi németek azonban még a 30-as években is ellenálltak a litván uralomnak. Az 1923 májusában megválasztott második Seimas volt az egyetlen a két háború között, amely teljes egészében kitöltötte mandátumát. Folytatták a földreformot, bevezették a szociális ellátást és megkezdték az államadósság kifizetését. 1923-ban megtörtént az első népszámlálás is. Tekintélyelvű időszak Az 1926-os választásokon a kereszténydemokraták elveszítették addigi többségüket. Az új kormányt sokat bírálták a Szovjetunióval kötött megnemtámadási szerződés miatt (bár az megerősítette, hogy Moszkva támogatja a litvánok vilniusi területi követelését) és azzal vádolták, hogy „bolsevizálja” az országot. 1926 decemberében a hadsereg a jobboldali Litván Nacionalista Unió és a kereszténydemokraták támogatásával államcsínyt hajtott végre. Az elnök Antanas Smetona, a miniszterelnök Augustinas Voldemaras lett. Smetona egészen 1940-ig maradt az ország autoriter vezetője. A képviselők úgy gondolták, hogy a puccs csak ideiglenes megoldás volt és hamarosan új választásokat írnak ki. Ehelyett Smetona 1927 májusában feloszlatta a parlamentet. Pár hónappal később a szociáldemokrata párt és egyéb baloldali szervezetek felkelést próbáltak szervezni az új rendszer ellen, de hamar lefegyverezték őket. Az egyre függetlenebben tevékenykedő Voldemarast Smetona 1929-ben lemondatta (ezután többször is megpróbált visszatérni a hatalomba, de nem járt sikerrel). 1928 májusában Smetona új alkotmányt vezetett be, amely szerint Litvánia továbbra is demokratikus állam, de jelentős mértékben megnövelte az elnöki hatalmat. Smetona pártja, a Litván Nacionalista Unió tagsága és jelentősége gyors ütemben nőtt. Az elnök bevezette magára a „nemzetvezér” (tautos vadas) titulust és elkezdte a személyi kultusz kiépítését. Hitler hatalomra jutása után a német–litván kapcsolatok megromlottak, mert az új német vezetés nem akarta elismerni a Memel-vidék/Klaipėda elvesztését, ezért támogatták a klaipėdai litvánellenes szervezeteket és amikor a hatóságok kb. száz aktivistát (köztük a mozgalom vezetőit, Ernst Neumannt és Theodor von Sasst) bebörtönöztek, Németország kereskedelmi embargót vezetett be Litvániával szemben. A litván árukat ezután Nagy-Britanniába exportálták, de a gazdasági nehézségek miatt a Suvalkija régió földművesei sztrájkba kezdtek. Bár a demonstrációkat erőszakkal elnyomták, Smetona tekintélye megrendült és 1936-ra választásokat írtak ki. A választás előtt azonban a Nacionalista Unión kívül valamennyi pártot betiltották, így a Seimas 49 tagjából 42 képviselőt ők adtak. Az új parlament 1938-ban új alkotmányt fogadott el, amely még szélesebb jogköröket ruházott az elnökre. Miután Németország annektálta Ausztriát, a háborús feszültség egyre nőtt. 1938 márciusában Lengyelország ultimátumot intézett a litvánokhoz, hogy állítsák vissza a diplomáciai kapcsolatokat vagy katonai eszközökhöz nyúl. A gyengébb hadsereggel bíró és szövetségesek nélküli Litvánia kénytelen volt elfogadni az ultimátumot. Közben Hitler is parancsot adott a német hadseregnek, hogy lengyel támadás esetén a Dubysa-folyóig szállják meg Délnyugat-Litvániát, de erre végül nem került sor. A litván–lengyel viszonyok valamennyire normalizálódtak, a két ország között megindult a vasúti közlekedés és a postai forgalom. 1939. március 20-án, alig pár nappal Csehszlovákia német megszállása után Ribbentrop ultimátumot nyújtott át a litván nagykövetnek, melyben Klaipėda azonnal átadását követelte. A litván kormány kénytelen volt elfogadni a követelést, ami belpolitikai válságot okozott és Smetona kénytelen volt új kormányt alakítani, amelyben 1926 óta először ellenzéki politikusok is szerepeltek. A kikötőváros elvesztése nagy csapást jelentett a gazdaság számára. Amikor Németország és a Szovjetunió a Molotov–Ribbentrop-paktumban befolyási övezetekre osztotta Kelet-Európát, Litvánia először a német félhez került; ez akkor változott meg, amikor Smetona megtagadta, hogy részt vegyen Lengyelország lerohanásában. A két háború között létrejött a litván nyelvű oktatási rendszer, Kaunasban felsőoktatási intézmények nyíltak és jelentősen fejlődött az irodalom, zene, színházművészet és festészet. A litván társadalom továbbra is paraszti társadalom volt, csak a lakosok 20%-a élt városokban. Erős volt a katolikus egyház hatása és magas volt a születésszám: az amerikai kivándorlás ellenére 1923 és 1939 között 22%-kal nőtt a népesség és meghaladta a hárommilliót. A korábban főleg zsidók, lengyelek, oroszok és németek által lakott városokban a litvánok kerültek többségbe. Kaunasban például 1897-ben még csak 7% volt a litvánok aránya; 1923-ra ez 59%-ra változott. A jobboldali diktatúra valójában stabilitást hozott, mert meggátolta a szélsőséges bal- és jobboldali szervezetek létrejöttét és visszafogta az antiszemita pogromokat is. A második világháború Szovjet megszállás A Molotov–Ribbentrop-paktum titkos záradéka befolyási zónákra osztotta fel Kelet-Európát. A három balti állam a szovjetek szférájába került, miután Lengyelországot a Szovjetunió megtámadta. A szovjet csapatok elfoglalták Vilniust, amelyet az 1939. október 10-én kötött szovjet–litván együttműködési szerződés keretében átadtak Litvániának. Cserébe 20 ezer szovjet katona állomásozhatott az ország területén. Ezzel gyakorlatilag feladták a függetlenségüket. A korabeli mondás szerint: „Vilnius – mūsų, Lietuva – rusų” (Vilnius a miénk, Litvánia az oroszoké). A szovjetek Lettországgal és Észtországgal is hasonló szerződéseket kötöttek és amikor a finnek ezt megtagadták, kezdetét vette a téli háború. A finn háború befejezése után, 1940 tavaszán a szovjetek újabb követelésekkel álltak elő és június 14-én ultimátumot adtak a litvánoknak, miszerint új, szovjetbarát kormányt kell felállítaniuk és engedélyezniük kell további csapatok állomásoztatását. A már addig is gyakorlatilag megszállás alatt lévő Litvánia el kellett, hogy fogadja az ultimátumot. Smetona elnök elmenekült és 150 ezer újabb szovjet katona lépte át a határt. Vlagyimir Gyekanozov felügyeletével megalakult a Justas Paleckis által vezetett új kormány és névleges választásokat tartottak. Az új parlament az első ülésén egyöntetűen megszavazta a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság létrejöttét és felvételét kérte a Szovjetunióba. A kérelmet 1940. augusztus 3-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elfogadta. Az annexiót követően azonnal elkezdődött a szovjethatalom bevezetése. Minden földet államosítottak. A szegényparasztok támogatásának elnyerése érdekében földosztást tartottak, de a kollektivizálás előkészítéseként hatalmas földadót vezettek be, hogy tönkretegyék a kisbirtokosokat. A bankok, nagy cégek és földbirtokok államosítása drasztikus áruhiányhoz vezetett. A litas árfolyamát mesterségesen alacsonyan tartották és 1941 tavaszán be is vonták. Minden vallási, kulturális és politikai szervezetet betiltottak, csak a Litván Kommunista Párt és ifjúsági szervezete maradhatott. Mintegy 12 ezer embert tartóztattak le, akiket a „nép ellenségeinek” nyilvánítottak. 1941 júniusában 12 600 főt (főleg volt katonatiszteket, rendőröket, politikusokat, értelmiségieket és családtagjaikat) deportáltak szibériai lágerekbe. Német megszállás 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. Az ellenállás csak szórványos volt és a német csapatok gyorsan nyomultak előre: június 24-én már Vilniusban voltak. Egy héten belül egész Litvániát megszállták. A visszavonuló szovjetek 1000-1500 embert lőttek agyon. A litvánok általában felszabadítóként fogadták a németeket; abban reménykedtek, hogy legalább részleges autonómiát kaphatnak tőlük. A Litván Aktivista Front szovjetellenes felkelést szervezett, kikiáltotta az ország függetlenségét és Juozas Ambrazevičius vezetésével kormányt alakított. A németek nem mondatták le erőszakkal a kormányt, de semmilyen tényleges hatalmat nem engedélyeztek számára, így annak tagjai augusztus 5-én le is mondtak. A megszálló hatósági feladatot a Reichskommissariat Ostland végezte, a többi balti országhoz hasonlóan. A litvánok többsége kezdetben együttműködött a németekkel. Fegyveres milíciákat is létrehoztak; reményeik szerint ezek a leendő litván hadsereg magját képezték volna, de a megszállók csak rendfenntartóként és a zsidók összegyűjtésére használták őket. A jelentős adók, a németországi kényszermunka, a német hadseregbe való sorozás és az autonómia hiánya miatt azonban gyorsan elvesztették illúzióikat. Hamarosan létrejöttek az ellenállási mozgalom első csírái is. A legfontosabb ilyen szervezet az 1943-ban alakult Litvánia Felszabadításának Legfelsőbb Bizottsága volt. A passzív ellenállás miatt Litvániában nem is állítottak fel Waffen-SS alakulatot; helyette Povilas Plechavičius tábornok szervezte meg a rövid életű Litván Területvédelmi Erőt. A fegyveres ellenállásban litvánok nem vettek részt, ők alapvetően még mindig a Szovjetuniót tartották legfőbb ellenségüknek. A ténylegesen harcolók orosz, belorusz és zsidó partizánok voltak és a lengyel Honi Hadsereg Kelet-Litvániában. A háború előtt Litvániában becslések szerint 210–250 ezer zsidó élt; a holokauszt során 90%-uk életét vesztette. A litvániai holokauszt három szakaszra osztható: tömeges kivégzések (1941. június–december), gettókba zárás (1942 – 1943. március) és a végső likvidálás (1943. április – 1944. július). Más, németek által megszállt nyugatibb országoktól eltérően a zsidók elleni elnyomó intézkedéseket nem fokozatosan vezették be, hanem már a megszállás első napjától elkezdődtek a kivégzések. A gyilkosságokat a németek és litván kollaboránsaik főleg a kaunasi IX. erődben, a vilniusi Ponaryban és a mobilis Rollkommando Hamann által, vidéken végezték. Becslések szerint már 1942 előtt odaveszett a litván zsidók 80%-a. A maradék 43 ezret Vilnius, Kaunas, Šiauliai és Švenčionys gettóiba zárták, ahol a német hadiipar számára végeztek kényszermunkát. 1943-ban a gettókat vagy felszámolták vagy koncentrációs táborokká változtatták őket. Alig 2–3 ezren menekültek meg a táborokból. Litvániában északi szomszédaiktól eltérően a németek nem tudtak litván Waffen-SS-egységet létrehozni. A helyi rendfenntartásra (a szovjet partizánok elleni harcra) egy nagyon gyengén felszerelt, de viszonylag nagy létszámú litván területi védelmi erőt hoztak létre. Ennek vezetője M. Pečiulionis tábornok volt. A szervezet és a Wehrmacht közötti súrlódások azonban oda vezettek, hogy M. Pečiulionis tábornokot és a területvédelmi erők legfelső parancsnokságának tagjait 1944. május 15-én a németek letartóztatták, és a salaspilsi koncentrációs táborba zárták. A litván területvédelmi erők állományának nagyjából fele illegalitásba vonult, és egészen 1953-ig folytatta harcát a mindenkori megszállók ellen immáron erdei testvérek néven. A szovjethatalom visszatérése 1944 nyarán a Vörös Hadsereg elérte Litvánia keleti határait. 1944 júliusára Vilnius környékét a lengyel Honi Hadsereg uralta, amely az Ostra Brama-hadművelet során sikertelenül próbálkozott a város elfoglalásával is. Július 13-án a szovjetek lengyel segítséggel megszállták Vilniust. Visszaállt a Litván SZSZK és a jaltai és potsdami konferenciákon a nyugati szövetségesek szentesítették a német támadás előtti állapotot. A litván nép a második világháborúban ekkor, a szovjet-német harcok során szenvedte el a legsúlyosabb veszteségeket. 1945. január 9-én utolsóként végül Memelt is elfoglalták a szovjetek. Becslések szerint 1940 és 1954 között 780 ezer litván állampolgár vesztette életét erőszakos halál által. A második szovjet megszállást 1944-től egészen 1953-ig tartó fegyveres ellenállás kísérte (ekkor fogták el az utolsó partizánt). Kezdetben viszonylag nagy létszámú, irreguláris partizáncsapatok szerveződtek, amelyek gyakran megtámadták a Vörös Hadsereg egységeit. 1946 után megszervezték az ellenállás szervezetét és 5-15 fős, kisebb operatív osztagok hajtották végre meglepetésszerű akcióikat. Az 1949-ben kezdődő harmadik ellenállási szakaszban Jonas Žemaitis–Vytautas megalakította a Litván Szabadságharcosok Szövetségét, és a nyílt harccal szemben a 3-5 fős sejtek inkább a szabotázsra, terrorakciókra koncentráltak. Becslések szerint mintegy 20 ezer partizán vesztette életét, míg a szovjet hatóságoknak sikerült elfojtaniuk az ellenállást. A kutatók szerint Litvánia lakosságának 4%-a közvetve vagy közvetlenül részt vett partizántevékenységekben. A Litván SZSZK A sztálini terror (1944–53) 1941 és 1952 között több tízezer litván családot telepítettek ki Szibériába és a Szovjetunió egyéb vidékeire. 1953-ig, Sztálin haláláig 120 ezer embert (a lakosság 5%-át) deportálták, több ezret pedig politikai fogolyként bebörtönöztek. A deportáltak között voltak az ismert értelmiségiek és a katolikus papok; 1953 után sokan visszaköltöztek Litvániába. A 40-es években és az 50-es évek elején mintegy 20 ezren harcoltak partizánmódszerrel a szovjet rendszer ellen, de nem sok sikerrel. Többségüket megölték, vagy a gulágokra hurcolták. A háború vége után 40-60 ezer civil és fegyveres halt meg a szovjetellenes harc következtében. Összességében jóval több litván halt meg a második világháború után, mint alatta. A szovjet időszak (1953–88) Moszkva támogatta a nem litván (főleg orosz) polgárok betelepülését a tagköztársaságokba, hogy jobban integrálja őket a Szovjetunióba és gyorsítsa az ipar fejlesztését, de Litvániában ez a folyamat közel sem öltött akkora méreteket, mint a másik két balti államban. Valójában Vilniusban nem annyira eloroszosítás, hanem ellitvánosodás zajlott. Miután Sztálin döntése értelmében 1944-ben Vilniust újból megtették a köztársaság fővárosának, lengyel lakosait kitelepítették. A környező településekről vagy Litvánia egyéb régióiból csak minimális mértékben költöztettek ki lengyeleket. Helyükre oroszokat kellett volna költöztetni, de hosszú távon Vilnius egyre inkább ellitvánosodott, vagyis a szovjet rendszer ebben az aspektusban megvalósította a litván nacionalisták régi álmát. A litván gazdaság is meglehetősen gyorsan fejlődött, az ország többi részéhez viszonyítva. A háború után a Vilniusi Egyetem újra megnyitotta kapuit és litván nyelven oktatott, döntő többségében helyi fiatalokat. Az egyetem a balti térséggel foglalkozó tudományok egyik központjává vált. Az iskolákban nagyobb mértékben használták a litván nyelvet, mint az ország történetében valaha. Az irodalmi nyelvet tovább szabványosították. Mindezen vívmányok miatt Sztálin halála után az értelmiségiek nagy része tagja lett a kommunista pártnak. A szovjet rendszer Litvániában is hasonló volt az ország más vidékeihez: a mezőgazdaság kollektivizált volt, a gazdaság állami tulajdonban maradt és minden rendszerkritikát szigorúan megtoroltak. A katolikus egyházat elnyomták. Az utazási korlátozások miatt a lakosok hosszú ideig elszigetelődtek a Szovjetunió más régióitól. A litvánok ellenállása azonban ebben az időszakban is megmaradt. Romas Kalanta - Jan Palach önfeláldozása nyomán - szintén felgyújtotta magát 1972-ben a politikai viszonyok miatt. E tett után Kaunas fiatalsága tüntetni kezdett a szovjet rendszer ellen. A keresztek hegyét szintén a litván ellenállás szimbólumának tartják, hiszen a kommunizmus a vallásellenességet vallotta. A szovjet rezsim többször, 1961-ben ill. 1973-75 között még három alkalommal elpusztított, ennek ellenére újabb és újabb kereszteket helyeztek el a litvánok. Peresztrojka (1988–90) 1988-ig a politikai, gazdasági és kulturális életet a Litván Kommunista Párt dominálta. A litvánok és a többi balti nép üdvözölték a megcsontosodott szovjet rezsim megújítását célzó gorbacsovi programot, a peresztrojkát és glasznosztyot. 1988. június 3-án megalakult az értelmiség reformpárti mozgalma, a Sąjūdis, amely politikai demokratizálást és nemzeti jogokat követelt. A Sąjūdis hatására a Litván SZSZK legfelsőbb Tanácsa megváltoztatta az alkotmányt, miszerint a litván törvények elsőbbséget élveznek a szovjet joggal szemben és megsemmisítette az 1940-es döntését a Szovjetunióhoz való csatlakozásról. Bevezették a többpártrendszert és visszatértek a régi nemzeti szimbólumok (a zászló és himnusz) használatára. A kommunista párt sok tagja is támogatta a Sąjūdis célkitűzéseit és segítségükkel 1988-ban a reformpárti Algirdas Brazauskast választották a párt Központi Bizottságának első titkárává. 1989. augusztus 23-án, a Molotov–Ribbentrop-paktum 50. évfordulóján a baltiak Vilniustól Tallinnig húzódó élőlánccal hívták fel a világ figyelmét a három ország tragikus sorsára. Ezen a tüntetésen a becslések szerint 1-2 millióan vehetett részt, köztük - a Reuters szerint - 700 000-1 000 000 litván. 1989 decemberében a Litván Kommunista Párt függetlennek nyilvánította magát az SZKP-től és felvette a Litvánia Demokratikus Munkáspártja nevet. A függetlenség helyreállítása Függetlenségi törekvések (1990–91) 1990 elején parlamenti választásokat tartottak, amelyet a Sąjūdis támogatta jelöltek nyertek. 1990. március 11-én a köztársaság Legfelsőbb Tanácsa kiadta a litván állam visszaállítását célzó törvényt, amely szerint a szovjet helyett az 1938. május 12-én elfogadott alkotmány lesz érvényes. A szovjet tagköztársaságok közül a baltiak voltak a leginkább elszakadáspártiak, és közülük Litvánia nyilvánította ki elsőként a függetlenségét. A Sąjūdis vezetője, Vytautas Landsbergis lett az államfő, a miniszterelnök pedig Kazimira Prunskienė. Március 15-én Moszkva követelte a függetlenségi nyilatkozat visszavonását és politikai és gazdasági szankciókat kezdett életbe léptetni Litvániával szemben. A hadsereg megszállt néhány középületet, 1991 januárjáig erőszakos cselekményekre nem került sor. Január 11-én a szovjetek megpróbálták megdönteni a kormányt és létrehozták az ún. Nemzeti megmentési Bizottságot. A katonaság több épületet elfoglalt, köztük a vilniusi tévétornyot és eközben lelőttek 14 fegyvertelen civilt és megsebesítettek további 140-et. A litvánok azonban több tízezres tiltakozó megmozdulásokat szervezték és a figyelmeztető lövések ellenére körbevették a megszállt épületeket. A katonák végül visszavonultak és a választott kormány a helyén maradt. 1991. február 9-én népszavazást tartottak, amin a jogosultak 76,46%-a vett részt és több mint 90,47%-uk Litvánia függetlenségére voksolt. Az 1991-es moszkvai puccs során szovjet katonák ismét megszálltak néhány kommunikációs- és kormányépületet, de a puccs bukása után visszatértek a laktanyáikba. A kormány betiltotta a kommunista pártot és elkobozta a tulajdonát. A puccs bukása után a nemzetközi közösség is elismerte a független Litvániát és 1991. szeptember 17-én felvették az ENSZ-be. A mai Litvánia A többi volt szovjet tagköztársasághoz hasonlóan a romló gazdasági körülmények, növekvő infláció és munkanélküliség miatt a függetlenségi mozgalom népszerűsége hamar lehanyatlott. A Litván Szociáldemokrata Párt (LDDP), amely a volt kommunista párt és nem kommunista szociáldemokrata párt uniója, az 1992-es parlamenti választáson megszerezte a képviselői helyek többségét. Az LDDP folytatta a demokratikus intézményrendszer kiépítését és a piacgazdaságra való áttérést. A következő, 1996-os választáson már ismét a Vytautas Landsbergis vezette jobboldali Haza Szövetség győzött. Az 1990-es évek elején Litvániában is privatizálták az addig kizárólag állami tulajdonban lévő cégeket és ingatlanokat. A volt szocialista országokhoz hasonlóan kárpótlási jegyeket osztottak szét és azokkal lehetett az árverésre bocsátott tulajdonjogokat megvásárolni. Egyes volt szovjet tagköztársaságoktól (pl. Oroszország) eltérően itt nem jött létre egy kis létszámú, nagyon gazdag réteg. A privatizáció a kis vállalatokkal kezdődött, a nagy cégek (mint a telekommunikációs és légitársaságok) később kerültek kalapács alá, hogy kemény valutával rendelkező külföldi befektetők is vásárolhassanak. A függetlenség kikiáltása után elvben újra bevezették a két háború között időszak nemzeti pénzét, a litast, de a magas infláció (1992 januárjában 53,99%) és technikai problémák miatt azt 1993-ig egy ideiglenes fizetőeszköz, a talonas helyettesítette. A függetlenség kikiáltása után jelentős számú szovjet csapatok maradtak a területén. Ezek kivonása 1993. augusztus 31-én fejeződött be. Az ország első védereje a hadsereg felállításáig a Litván Nemzeti Önkéntes Véderő lett. Újraindították a 30-as évek önkéntes paramilitáris szervezeteit is, a Litván Lövészszövetséget, az Ifjú Lövészeket, valamint a litván cserkészszövetséget is. 1994-ben Litvánia kérte felvételét a NATO-ba. Egy hosszú és nehéz átmeneti időszak során sikerült teljesíteniük az Európai Unió felvételi követelményeit. 2002 októberében meghívták a szövetségbe, 2004-ben pedig hivatalosan tagjává vált mind az EU-nak, mind a NATO-nak. 2001 májusában az ország a Kereskedelmi Világszervezet 141. tagállamává vált. A 2000-es évek gazdasági világválsága nyomán Litvánia 2009-ben függetlenné válása után a legnagyobb recessziót élte át. A korábbi gyors növekedés után egy év alatt 15%-kal esett vissza a bruttó hazai termék (GDP). Részben ennek következményeként sok litván (az ország 20%-a) az EU nyugati tagállamaiban keres munkát, ami komoly demográfiai problémákkal szembesíti a kis balti államot. Litvánia lakossága 3,5 millióról 3 millióra csökkent egy évtized alatt, 2001 és 2011 között. NS 1600 sorozat Az NS 1600 sorozat egy B'B' tengelyelrendezésű holland villamosmozdony-sorozat volt. Megegyezik a francia SNCF BB 7200 sorozattal. Később a sorozatot átszámozták, az új neve NS 1800 sorozat lett. Összesen 58 db-ot gyártott belőle az Alsthom-Le Matériel de Traction Électrique 1981 és 1983 között. Mozdonyok nevei Az összes mozdony el lett nevezve egy holland városról: Rómeó és Júlia (film, 1968) A Rómeó és Júlia (eredeti cím: Romeo e Giulietta / Romeo and Juliet) 1968-ban készült színes, olasz–amerikai filmdráma. Franco Zeffirelli alkotása William Shakespeare (1564–1616) ismert tragédiájának legnépszerűbb filmváltozata. A rendező szakított az addigi színjátszási hagyományokkal, és a főszerepekre olyan fiatalokat választott, akiknek valós életkora nagyjából megegyezett Shakespeare szereplőinek életkorával. A Zeffirelli iránti tiszteletből Laurence Olivier elvállalta, hogy elmondja a prológust és az epilógust, illetve angolra szinkronizálja a Montague grófot játszó Antonio Pierfedericit. (Olivier neve nem szerepel a stáblistán.) A zenét Federico Fellini állandó munkatársa, Nino Rota komponálta: a szerelmi téma óriási sikert aratott, és a bemutató óta számos világhírű előadó tűzte műsorára. A cselekmény „Két nagy család élt a szép Veronába, Ez lesz a szín, utunk ide vezet. Vak gyűlölettel harcoltak hiába, S polgárvér fertezett polgárkezet. Vad ágyékukból két baljós szerelmes Rossz csillagok világán fakadott, És a szülők, hogy gyermekük is elvesz, Elföldelik az ősi haragot. Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan, Szülők tusáját, mely sosem apad, Csak amikor már sarjuk föld alatt van: Ezt mondja el a kétórás darab. Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz, És ami csonka itten, az egész lesz.” A helyszín Verona, ahol a két nagy hatalmú család, a Capuletek (jellegzetes színeik: a narancssárga, a piros és a sárga) és a Montague-k (jellegzetes színeik: kék, ibolya és fekete) között évek óta tartó viszály áll fenn, melynek okait nem ismerjük meg. Történetünk a város főterén kezdődik, ahol a két család képviselői ismét összetűzésbe keverednek. A Montague-khoz tartozó Benvolio már-már sikerrel véget vet a csetepaténak, amikor megjelenik a Capulet család indulatos tagja, Tybalt, aki kigúnyolja Benvoliót. A perpatvar folytatódik, immár mindkét házból felfegyverkezett férfiak sietnek a főtérre. A küzdelemnek a herceg érkezése vet véget, aki elrendeli, hogy mindenki dobja a földre a fegyverét. Szigorúan megdorgálja mindkét család fejét, hogy immár harmadszor szegik meg a békét, és halállal fenyegeti meg őket, amennyiben erre még egyszer sor kerül. Utána parancsba adja, hogy mindenki térjen haza. Montague-né az egyik sebesült ápolása közben Rómeó iránt érdeklődik, akit nem látott a küzdőfelek között. Benvolio azt feleli, hogy napkelte előtt a város határában látta Rómeót sétálni. Amikor az ifjú váratlanul megjelenik, Benvolio arra kéri Montague urat és feleségét, hogy hagyják őket magukra, amíg kifaggatja Rómeót különös viselkedéséről. Beszélgetésüket a Montague-ház néhány sebesültjének szállítása szakítja félbe. Rómeót felzaklatja a látvány, elrohan, de Benvolio követi. Nem sokkal később a Capulet-ház feje beszélget Páris gróffal, aki megkérte Capulet egyetlen lánya, Júlia kezét. A ház ura arra emlékezteti Párist, hogy Júlia még túl fiatal (mindössze 14 éves). Meghívja azonban a grófot a házában tartandó bálra, ahol Júliával is találkozhat. A lányt e közben az anyja hívatja a dajka által. Capuletné elmondja Júliának, hogy Páris gróf érdeklődik iránta. A lányka szófogadóan azt feleli, hogy kedves lesz az udvarlójával, amennyiben megnyerőnek találja őt. Sötétedéskor Rómeó és jó barátja, Mercutio – aki a herceg unokatestvére – álarcban megjelennek a Capulet-család bálján. Mercutio azzal ugratja barátját, hogy talán bizony szerelmes, azért viselkedik olyan furcsán. A bálon Rómeó és Júlia megpillantják egymást. Szívükben azonnal vonzalom támad a másik iránt, bár még nem tudják, hogy szüleik viszálykodása miatt ők tulajdonképpen ellenségek. A jelen lévő Tybalt felismeri Rómeót, és bepanaszolja őt Capuletnél. A ház ura mérsékletre inti felesége unokaöccsét: arra hivatkozik, hogy az ifjú Rómeó jó hírnek örvend, tisztességes, jó modorú fiatalembernek tartják. (Valószínűleg Capulet nem szeretne szembeszegülni a herceg parancsával sem.) Capuletné azonban közbelép, és úgy tűnik, férje helyett inkább a heves vérmérsékletű Tybalt oldalán áll. Rövidesen mindkét fiatal megtudja, hogy kicsoda a másik, de ennek addigra már nincs jelentősége számukra: a szerelem érzése még ezt az információt is háttérbe szorítja. Később a szerelmes Rómeó bemászik a Capulet-ház kertjébe, és megpillantja az erkélyen magányosan álldogáló Júliát, aki magányában hangosan vall a Rómeó iránti érzelmeiről. A fiatalember felmászik kedveséhez, és biztosítja őt szerelméről. Júlia azt mondja neki, hogy ha szándékai komolyak, másnap üzenetet küld számára, de ha nem, akkor felejtsék el egymást. Másnap Rómeó már hajnalban a kedélyes Lőrinc baráthoz rohan, hogy beavassa őt a terveibe. A derék barát először megütközéssel fogadja a tervezett házasság hírét, de aztán belátja, hogy talán ez a legjobb módja annak, hogy véget érjen a két család közötti viszálykodás. Éppen ezért beleegyezik abba, hogy összeeskesse a fiatalokat. Később Rómeó találkozik Júlia küldöncével, a dajkával, akit azonban Mercutio otrombán megtréfál. A dajka vállalja, hogy átadja Rómeó üzenetét Júliának. A lány valóban megjelenik a titkos szertartáson, ahol Lőrinc barát összeadja őket. Aznap délután Benvolio és Mercutio a piactéren sétálgatnak. Benvolio nehezen viseli a hőséget, ezért arra kéri Mercutiót, hogy menjenek el a térről. Valójában attól fél, hogy újra megjelennek a Capulet klán tagjai, és újabb csetepatéra kerül sor. Mercutio nem törődik barátja kérésével, hanem a hőség elől egyszerűen bemászik egy szökőkútba. Nem sokkal később valóban megjelennek a Capuletek, Tybalt vezetésével. Az egyébként is heves vérmérsékletű fiatalember még mindig forrong az előző este miatt, amikor Rómeó beosont a Capuletek báljára, ő pedig kénytelen volt elviselni a ház urának dorgálását. Hamarosan megjelenik Rómeó is, az esküvőjétől még mindig örömittasan. Tybalt megpróbálja útját állni, ám Rómeó egy barátságos kézszorítással elejét veszi a konfliktusnak. Tybalt nem fogadja el a gesztust, kezét tüntetőleg megmossa a szökőkútban, miközben összefröcsköli Benvoliót és Mercutiót. Nevetve távozni készül, ám a megsértett Mercutio kiugrik a medencéből, és Rómeó tiltakozása ellenére kardot ránt. A párbaj eleinte félig-meddig tréfásan zajlik, ám Tybalt fokozatosan elveszíti önuralmát. Rómeó megpróbál a kardozók közé állni. Tybalt a küzdelem hevében – nem szándékosan – mellbe szúrja Mercutiót. A vér látványa megdöbbenti, pánikba esik, és barátai javaslatára sietősen távozik. A Montague-k – akik nem látták a szúrást – hangosan ünneplik Mercutio győzelmét. A sebesült ifjú derekasan igyekszik talpon maradni, sebét zsebkendőjével takarja. Amikor összeesik, barátai azt hiszik, csak tréfál. Aztán Rómeó felemeli a zsebkendőt Mercutio mellkasáról, és meglátja a fiatalember sebét. A társaság ekkor eszmél rá arra, hogy Mercutio meghalt. Rómeót a tragédia hatására a bosszú érzése ragadja magával. Magához veszi Mercutio véres zsebkendőjét, és Tybalt után ered. Sem Benvolio, sem más nem tudja megállítani. Miután utoléri Tybaltot, az arcába nyomja a véres zsebkendőt. A kardok ismét előkerülnek, és ádáz küzdelem veszi kezdetét. Az indulat vezeti mindkét ifjú kezét, ám végül Rómeó az, aki halálos döfést mér Tybaltra. Amikor az ifjú összeesik, Rómeó indulatai elpárolognak, és döbbenten áll a holttest fölött, azon gyötrődve, hogyan volt képes ilyen tettre. Benvolio kituszkolja őt a piactérről, és figyelmezteti, hogy halál vár rá, ha a herceg kezére kerül. Tybalt halálhíre hamar eljut a Capulet-házba: a dajka és Júlia együtt siratják a halottat, de Júlia azonnal a dajka ellen fordul, amikor az fájdalmában Rómeót átkozza. Közben mindkét család a maga halottjával a herceg székhelye elé vonul, hogy az uralkodó ítéletét kérje. A herceg Benvoliót kérdezi a halálos küzdelem részleteiről, a Capuletek azonban félbeszakítják a fiatalember beszédét. Capuletné Rómeó kivégzését követeli, a herceg viszont emlékezteti őt arra, hogy Tybalt volt, aki megölte Mercutiót. Montague kegyelemért könyörög Rómeó számára, mondván, hogy az ifjú csak azt tette, amit a törvény is megtett volna. A herceg szigorú ítéletet mond: elrendeli Rómeó száműzetését, ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy amennyiben a városban van még, és elfogják, halállal kell lakolnia. Rómeó Lőrinc barát cellájában talált menedéket, ahová rövidesen megérkezik a dajka is, hogy híreket hozzon Júliáról, aki Rómeó miatt talán még jobban búsul, mint Tybalt tragikus halála miatt. Rómeó a szomorú hírek hallatán felindulásában majdnem egy tőrt döf magába, de Lőrinc barát még idejében lefegyverzi. A barát a dajkát arra utasítja, hogy próbálja elérni, hogy a Capulet-házban mindenki korán lefeküdjön, Rómeót pedig odaküldi, hogy vigasztalja meg Júliát. Azt viszont a lelkére köti, hogy másnap kora reggel távozzon a közeli Mantovába, és ott várja meg az ő újabb üzenetét. A fiatalok szerelmes éjszakát töltenek együtt. Alighogy Rómeó távozik a lánytól, megjelenik Capuletné, és elmondja, hogy Júliát férjhez fogják adni Páris grófhoz. A lány könnyekben tör ki, és megtagadja az engedelmességet. Capuletné beszámol Júlia viselkedéséről a férjének, aki tajtékozva rohan be lánya szobájába, és azt mondja neki, hogy vagy férjhez megy Párishoz, vagy kitagadják. Capuletné nem hajlandó arra, hogy lánya érdekében közbenjárjon a férjénél az esküvő elhalasztása ügyében. Távozása után Júlia a dajkától remél vigaszt, ám az asszony érzelmei megváltoztak Rómeó iránt, és azt tanácsolja a lánynak, hogy egyezzen bele a házasságba. Júlia ekkor felszólítja őt, hogy tudassa a szüleivel, miszerint tanácsért és feloldozásért felkeresi Lőrinc barátot. Lőrinc barátnál épp Páris van látogatóban, mikor megérkezik Júlia. A vőlegény távozik, a lány pedig arra kéri a barátot, hogy segítsen neki, mert inkább megöli magát, semmint Páris felesége legyen. Lőrinc barát ravasz tervet dolgoz ki. Azt tanácsolja Júliának, hogy menjen haza, kérjen bocsánatot a szüleitől, és színleg egyezzen bele a házasságba. Este pedig vegye be azt a szert, amit ő ad neki: ettől 42 órára olyan állapotba fog kerülni, mintha meghalt volna. Amíg Júlia a szer hatása alatt lesz, a barát üzenni fog Rómeóért, és mire Júlia a kriptában magához tér, a férje fogja várni: együtt menekülnek majd Mantovába. A lány pontosan úgy cselekszik, ahogyan a barát tanácsolja. A Capulet család valóban holtnak hiszi Júliát, és testét a családi sírboltba helyezik. Lőrinc barát lovas küldöncöt indít Rómeóhoz. Arra azonban nem számított, hogy a fiatalember szolgája, Boldizsár tanúja lesz a szomorú eseményeknek, és azonnal Rómeóhoz vágtat, hogy tájékoztassa őt a tragédiáról. A két fiú Verona felé vágtatva éppen elkerüli Lőrinc barát küldöncét. Este van már, mire Rómeó és Boldizsár megérkeznek a kriptához. Rómeó egyedül hatol be a sírboltba, ahol megtalálja kedvese tetemét Tybalté mellett. Fájdalmában megissza a nála lévő mérget. Megérkezik Lőrinc barát is, aki elszörnyedve fedezi fel Rómeó holttestét. Semmit nem tud már tenni, mert Júlia éledezni kezd a tetszhalott állapotból. A barát arra kéri őt, hogy menjen vele, ám a lány erre nem hajlandó, mert megpillantja szerelmese holttestét. Lőrinc barát egyedül hagyja el a kriptát. Júlia nem akar tovább élni, miután Rómeó meghalt. A méregfiola azonban már üres, ezért Rómeó tőrével szíven szúrja magát. Másnap hajnalban mindkét család ismét a hercegi székhely elé vonul felravatalozott halottaival. A herceg szavai mindkét családot rádöbbentik arra, hogy hová vezetett gyűlölködésük. A kettős temetés a két család megbékélésének kezdetét is jelenti… Így készült a film Rendezői elképzelések Franco Zeffirelli először színpadi rendezőként vált világhírűvé. Operarendezései ma már legendának számítanak, és neki köszönhető, hogy a XX. század második felében hatalmas Shakespeare-kultusz bontakozott ki Olaszországban. Ezek után nem meglepő, hogy filmrendezői pályafutásában is kiemelt szerep jutott az operának és Shakespeare-nek. A Richard Burton és Elizabeth Taylor főszereplésével készült [[A makrancos hölgy (film)|A makrancos hölgy]] (1967) című Shakespeare-filmje nagy sikert aratott a kritikusok és a közönség körében. E kedvező fogadtatás után teljesen természetesnek tűnt, hogy a Mester következő filmje szintén egy Shakespeare-adaptáció legyen. A Rómeó és Júlia egyáltalán nem esetleges választás volt. Európa, sőt tulajdonképpen az egész világ akkoriban a hippi- és diákmozgalmaktól volt hangos, mindennek keletje volt, ami valamilyen formában a fiatalsággal és a szerelemmel állt kapcsolatban. Zeffirelli azt nyilatkozta, hogy filmjét kifejezetten a fiataloknak szánja, hiszen Rómeó, Júlia, Mercutio, Tybalt vagy Benvolio valójában olyanok, mint bármelyik mai fiatal. Szeretnének kívül maradni szüleik gyűlölködésén és háborúskodásán: Rómeó tulajdonképpen egy érzékeny és naiv pacifista, a 14 esztendős Júlia pedig sokkal erősebb és bölcsebb, mint amit az életkora indokolna. A rendező úgy döntött, hogy a Shakespeare által megírt életkorú színészeket keres a főszerepekre. Zeffirelli több száz jelentkezőt hallgatott meg a főszerepekre. Ma már kissé meglepőnek tűnik, de annak idején egészen komolyan felmerült az a lehetőség, hogy Rómeót Paul McCartney játssza. A zenésznek voltak ugyan filmes tapasztalatai, ám Richard Lester híres Beatles-filmjeiben tulajdonképpen csak önmagát alakította. McCartney nem érezte magát alkalmasnak arra, hogy klasszikus szerepet játsszon, ezért visszautasította Zeffirelli felkérését. A Mester végül a 17 éves Leonard Whiting személyében találta meg az ideális Rómeót. Szerinte az ifjút az arca és az egész lényére jellemző finom melankólia tökéletesen alkalmassá tette a szerepre. A 15 esztendős Olivia Hussey szintén felkeltette Zeffirelli érdeklődését, azonban a rendező úgy vélte, a lányka túl kövér Júlia szerepére. Egy másik jelentkezőt választott, aki viszont súlyos hibát követett el: a forgatás kezdete előtt levágatta a haját, és ezzel tönkretette azt a hatást, ami miatt megkapta a szerepet. Ezért Zeffirelli egy újabb olvasópróbára hívta Hussey-t, akiről időközben megváltozott a véleménye: „Klasszikus szépség, elbűvölő szemekkel és egyfajta nyers erővel” – nyilatkozta a kamaszlányról. Továbbra is úgy gondolta azonban, hogy Oliviának van némi súlyfölöslege, ezért szigorú diétát rendelt el, és kategorikusan megtiltotta számára a tésztafogyasztást. A tervezett szerelmi jelenet Hussey életkora miatt okozott némi problémát: a rendezőnek külön engedélyt kellett szereznie ahhoz, hogy a még kiskorú leányt félmeztelenül mutassa ebben az epizódban. Az esethez kapcsolódó későbbi mulatságos közjáték, hogy a színésznő hivatalosan nem vehetett részt saját filmje londoni premierjén, mert nem volt még 18 éves, ezért a brit törvények szerint nem tekinthette meg a meztelenséget tartalmazó játékfilmet. Zeffirelli a szigorúság ellenére atyai szeretettel bánt fiatal szereplőivel, és talán emiatt terjedt el az a valótlan pletyka, hogy Olivia igazából az ő lánya. A Mester nem akart a fiatalokra tőlük idegen szerepjátszási stílust erőltetni, hanem azt szerette volna, hogy Leonard és Olivia saját fiatalságukkal és addigi tapasztalataikkal hitelesítsék Rómeó és Júlia alakját, és megtalálják a közös vonásokat valós énjük és a szereplők személyisége között. Állítólag a két fiatal között a való életben is szerelem szövődött, sőt el is jegyezték egymást. Az ilyesfajta románcokról szóló híradások kb. az 1980-as évektől kezdve gyakori velejárói lettek egy-egy új – főleg hollywoodi – produkció reklámhadjáratának. Ennek ellenére nem kizárt, hogy a privát románc híre már a Rómeó és Júlia esetében is csupán reklámfogás volt. Whiting mindazonáltal azt nyilatkozta, hogy Oliviának mindig is különleges helye lesz a szívében. (A magánéletben végül is nem jöttek össze hosszú távon.) A szereposztásból érdemes még néhány nevet kiemelni. A kitűnő ír színész, Milo O’Shea szakmai tapasztalataival segítette a fiatal címszereplőket. Michael York korábban már dolgozott Zeffirellivel előbb színházban, majd A makrancos hölgy filmváltozatában. A rokonszenves színész az 1970-es évek egyik nemzetközi sztárja lett, számos világsikerű produkcióban kapott fontos szerepeket. A Montague-nét játszó Esmeralda Ruspoli a valóságban hercegnő volt, Carlo Maurizio Ruspoli herceg lánya. Nagyapja, Giuseppe Volpi a művészetek pártfogója volt, az ő támogatásával indult el például a Velencei filmfesztivál. Esmeralda a színészkedés mellett portrékat festegetett. John McEnery kis híján lemaradt Mercutio szerepéről egy mandulaműtét miatt, melynek következtében a meghallgatáson egy hang sem jött ki a torkán. Egy hónappal később azonban kapott még egy lehetőséget, és oly meggyőző volt, hogy bekerült a stábba. Előkészületek Noha Zeffirelli meg akarta őrizni főszereplői természetességét és spontaneitását, arra természetesen szükség volt, hogy felkészítse őket a szerepeikre. Szerencsére sem Leonard, sem Olivia nem volt teljesen amatőr, rendelkeztek némi szakmai tapasztalattal. Whiting Artful Dodgert játszotta az Oliver! színpadi változatában, a Love for Love című darabban pedig még énekelt is. Olivia olyan kitűnő színésznő mellett léphetett fel a színpadon, mint Vanessa Redgrave, akivel Londonban a The Prime of Miss Jean Brodie című darabban játszott. A forgatás előtt egy hónappal a két fiatal beköltözött Zeffirelli római villájába. Meg kellett tanulniuk a XV. századi járásmódot, Leonardnak pedig lovagló- és vívóleckéket is kellett vennie. Olivia ezalatt táncórákon vett részt: érdekes módon ez jobban ment neki, mint a korabeli járás megtanulása. Természetesen effajta felkészítésen a stáb többi tagjának is részt kellett vennie. Nehéz pillanatokból kijutott Pasqualino De Santis operatőrnek és a segédoperatőröknek is, hiszen amikor a cselekmény (és a rendező) azt kívánta, lóhátról kellett felvenni bizonyos képsorokat. A tényleges forgatás egyébként 1967. június 29-én kezdődött. A báli jelenet forgatását viszont kis időre el kellett halasztani, mivel Olivia Hussey egy forgatási szünetben felhorzsolta az ajkát. Partnerével ugyanis szórakozásból futballoztak (!), és Whiting véletlenül rosszul célzott a labdával. Forgatási helyszínek Zeffirelli célja az volt, hogy a helyszínek, a díszletek és a jelmezek – ezeket a legjobb minőségű francia bársonyokból és brokátokból készítette Danilo Donati jelmeztervező – egyaránt autentikusak legyenek. Az „olasz szellemiség” visszaadására törekedett, arra, hogy a fények, a terek, az épületek a korhangulatot tükrözzék vissza. A legfontosabb helyszínek az alábbiak voltak. Az erkélyjelenet helyszíne a Rómától bő 30 kilométerre, Artenában található Palazzo Borghese volt, melyet a 16. században építtetett Scipione Borghese bíboros. A templomi jelenetek felvétele a Rómától kb. 80 km-re fekvő Tuscania St. Pietro nevű, román stílusú templomában zajlott. A kriptajelenetet ugyancsak Tuscaniában vették fel. A Capuletek palotája a Siena tartományban, Pienza városában található Palazzo Piccolomini volt. Az épületet II. Piusz pápa parancsára építették 1459 és 1462 között. Az utcai jeleneteket szintén Pienzában vették fel. A vívójelenetek helyszínét Umbria tartomány Gubbio nevű városában találták meg. A filmzene A kísérőzene megkomponálására Federico Fellini állandó alkotótársát, Nino Rotát kérték fel. Összhangban azzal a shakespeare-i gondolattal, hogy a zene a szerelem tápláléka, Rota olyan muzsikát komponált, amelynek középpontjában a szerelem áll. Zeffirelli általános elképzeléseinek megfelelően a zeneszerző is kiemelt figyelmet fordított a korhűségre, ami a hangszerelésben és a zenei stílusban nyilvánult meg. A híres szerelmi téma egyszerre idézi fel az ártatlanságot, az első szerelem érzésének hevességét és gyötrelmeit. Ez a szerzemény azóta igazi klasszikus lett, amely számos előadó repertoárjában kapott helyet. Kétféle angol szöveg is készült hozzá. Az egyiket Eugene Walter írta – ez hallható a filmben – What Is a Youth? címmel. A másik szövegváltozat Larry Kusik és Eddie Snyder nevéhez fűződik: A Time for Us. Ezt a verziót énekelte például Engelbert Humperdinck is: felvétele az 1970-es években gyakran szerepelt a Magyar Rádió zenei programjaiban. A harmadik szöveg olasz nyelvű, Ai Giochi Addio címmel Elsa Morante írta, és olyan operasztárok énekelték, mint Luciano Pavarotti és Natasha Marsh. Josh Groban az A Time for Us szövegét énekelte olaszul Un giorno per noi címmel. Táblázatban összefoglalva: Bakik A következő felsorolás a Rómeó és Júlia legfeltűnőbbnek tartott hibáiból válogat. A nyitó Capulet és Montague-k közti harci jelenetben Tybalt kiszúrja Benvolio bal szemét a kardjával. Utána a következő jelenetben, amikor Benvolio és Rómeó találkozik egyáltalán nem jele nincs sérülésnek vagy fájdalomnak. Benvolio jobb karját bekötözi Rómeó anyja a vívás után, azonban ez sem látható amikor Rómeóval találkozik. A reneszánsz piactéren paprikát is árulnak, holott ekkor még nem fedezték fel Amerikát, ahonnan a paprika származik. Amikor Rómeó és Benvolio megérkeznek a Capuletek báljára, Benvolio megáll, majd elindul. A következő snittben azonban megint pontosan ott áll, ahol először megtorpant. A báli jelenetben egy nagytotálban azt látjuk, hogy az énekes egy maszkban énekel, holott a jelenet elején levette azt. Amikor Rómeó Mercutio halála után Tybalt után fut, Boldizsár utánaszalad, és elveszíti a kalapját a téren. Mire azonban utoléri Rómeót, a kalapja ismét megvan. Miután Tybaltot leszúrják, az ingén lévő vérfolt helye állandóan változik. A hálószobai jelenetben Júlia karja a mellkasán fekszik, a következő snittben azonban a teste mellett pihen. Amikor Capulet „holtan” találja Júliát a hálószobájában, a közeli képeken látható, amint a színésznő észrevehetően lélegzik. Amikor Rómeó a kriptában Tybalt holttestéhez beszél, tisztán látható, amint Tybalt lélegzik. A kriptajelenetben Júlia karjainak helyzete szintén többször változik Rómeó monológja közben. Az eredeti drámának megfelelően a herceg a temetési jelenetben azt mondja: „…s én, mert tűrtem viszálytok, két atyafit vesztek: így bűnhődünk mind”. A filmváltozatban azonban csak Mercutio halt meg a herceg rokonai közül, Páris – akit a darabban Rómeó szintén megölt – életben maradt. Fontosabb díjak és jelölések Oscar-díj 1969 díj Pasqualino De Santis (legjobb operatőr) 1969 díj Danilo Donati (legjobb jelmez) 1969 jelölés Franco Zeffirelli (legjobb rendező) 1969 jelölés Anthony Havelock-Allan, John Brabourne (legjobb film) Golden Globe-díj 1969 díj legjobb angol nyelvű külföldi film 1969 díj Leonard Whiting (legígéretesebb új színész) 1969 díj Olivia Hussey (legígéretesebb új színésznő) 1969 jelölés Franco Zeffirelli (legjobb rendező) 1969 jelölés Nino Rota (legjobb filmzene) BAFTA-díj 1969 díj Danilo Donati (legjobb jelmez) 1969 jelölés Nino Rota (Anthony Asquith-díj a legjobb filmzenéért) 1969 jelölés Franco Zeffirelli (legjobb rendező) 1969 jelölés Lorenzo Mongiardino (legjobb díszlet) 1969 jelölés Reginald Mills (legjobb vágás) 1969 jelölés John McEnery (legjobb férfi mellékszereplő) 1969 jelölés Pat Heywood (legjobb női mellékszereplő) David di Donatello-díj 1969 díj Franco Zeffirelli (legjobb rendező) Ezüst Szalag díj 1969 díj Franco Zeffirelli (legjobb rendező) 1969 díj Nino Rota (legjobb filmzene) 1969 díj Pasqualino De Santis (legjobb operatőr, színes film) 1969 díj Danilo Donati (legjobb jelmez) 1969 díj Luciano Puccini (legjobb díszlet) Jegyzetek Kosztolányi Dezső fordítása Look Magazine, 1967. október 17. Olivia állítólag így kommentálta az incidenst: „Megtiltották nekem, hogy olyasmit lássak a filmvásznon, amit mindennap látok a tükörben.” A fesztivál színészi díjainak neve valószínűleg Giuseppe Volpi tiszteletére Volpi-kupa. Ennek az adatnak, amely több weboldalon is megtalálható, némileg ellentmond a www.geocities.com/rj19682002 azon információja, mely szerint mintegy 80 millió(!) néző látta 1967. június 25-én azt a műholdas adást, amely a film esküvői jelenetének próbáján készült. Zeffirelli ezt a nemzetközi adást kitűnő alkalomnak látta ahhoz, hogy fiatal színészeit bemutassa a nagyvilágnak. Kosztolányi Dezső fordítása Megjegyzések Az ISWC táblázatából a határozatlan névelő hiányzik: Giorno per noi A film olasz nyelvű változatában Bruno Filippini énekel Születési neve: Giovanni Rota Rinaldi Visszafordítva angolból a Iime for us szövege Filmzene Höfen (Ausztria) Höfen település Ausztria tartományának, Tirolnak a Reutte járásában található. Területe 8,3 km², lakosainak száma 1 247 fő, népsűrűsége pedig 150 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 868 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. 1943-as magyar tekebajnokság Az 1943-as magyar tekebajnokság a hatodik magyar bajnokság volt. A férfiak bajnokságát április 24. és május 2. között rendezték meg Budapesten, a Sorg SE Márga utcai pályáján, a nőkét június 6-án Budapesten. Šumećani Šumećani falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Ivanić-Gradhoz tartozik. Fekvése Zágrábtól 43 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re északkeletre, a Csázma felé vezető főút mellett, a megye keleti határán fekszik. Története 1857-ben 272, 1910-ben 551 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Križi járásához tartozott. A településnek 2001-ben 494 lakosa volt. Napnak fénye A Napnak fénye című mű Goldman Júlia első könyve visszatérése óta. Megjelent a Delta Vision gondozásában. László Margit László Margit (Kolozsvár, 1931. március 17. –) Liszt Ferenc-díjas magyar opera-énekesnő (lírai szoprán), énektanár, Bajor Nagy Ernő újságíró özvegye, érdemes művész és kiváló művész. Élete 1941-ig a kolozsvári konzervatóriumban zongorázni tanult Farkas Ferencnél. Ezután háborús ausztriai gyermekévek következtek, itt megtanult jódlizni is. 1947 óta él Magyarországon. Női szabóként dolgozott s a Budapesti Kórusban énekelt alt(!) majd szoprán szólamot. 1951 és 1953 között magánúton énekelni tanult Koranek Jánosnénál. Berg Ottó amatőr operatársulatának szabadtéri előadásán debütált Gilda (Verdi: Rigoletto) szerepében. Berggel énekelte még Rosinát is (Rossini: A sevillai borbély). 1953-ban szerződtette magánénekesnek a Magyar Állami Operaház. Itt is Gilda lett első szerepe, majd kisebb szerepek után egy 1960-as beugrással (Mozart: A varázsfuvola - Pamina) került az őt megillető helyre a társulatban. A Mozart- és bel canto-operák jó koloratúrkészséget igényló szerepei lettek a legjobb alakításai, rendszerint a vele együtt induló Réti József oldalán. Ténylegesen alakította is szerepeit, mert kiváló énektechnikájához nagyszerű színészi készségek is társultak. Gyakori szereplője lett koncerteknek, mert otthonosan mozgott az oratórium- és daléneklés Magyarországon mostohán kezelt területén is. Vendégszerepelt az egész német nyelvterületen, Franciaországban és a baráti országokban. Énekesként 1986-ban búcsúzott a közönségtől, de az Operaháznak ma is tagja, 1994-óta immár örökös tagként. 1970-ben kezdett éneket tanítani, előbb magántanítványai voltak, majd 1986-tól a budapesti Szent István Gimnázium magánénektanára lett, 1989-től az Operaház énekmestere, később docens is lett a Zeneakadémián. 1996-ban szívinfarktuson esett át. 1997-től éveken át a Bartók rádió Muzsikáló délután c. műsorának egyik nagy felkészültségű vezetője lett. Ma Budapest közelében él 2010-ig szeretett férjével megosztott birtokán. További szerepei (A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 40.) ősbemutatói Polgár Tibor: A kérők - szakácsnő Láng István : Pathelin mester - Juliette Ribáry Antal : Lajos király válik - osztrák hercegnő egyéb Claudio Monteverdi : Poppea megkoronázása - Drusilla Mozart: Figaro házassága - Grófnő, Susanna, Barbarina, egy leány Mozart: A színigazgató - Mademoiselle Silberklang Mozart: Così fan tutte - Despina Mozart: Szöktetés a szerájból - Konstanze, Blondchen Donizetti : Az ezred lánya - Marie Gluck : Orfeusz és Euridiké - Euridiké Bizet : Carmen - Micaëla Benjamin Britten : Koldusopera - Lucy Luckit Muszorgszkij : Borisz Godunov (opera) - Kszenyija Puccini : Bohémélet - Mimi Richard Strauss : Ariadne Naxos szigetén - Najád ifj. Johann Strauss : A denevér - Adél ifj. Johan Strauss: A cigánybáró - Mária Terézia császárné, Arzéna Offenbach : Orfeusz az alvilágban - Juno Diszkográfia CD-k Farkas Ferenc: A bűvös szekrény - Zulejka Hungaroton HCD 32419-20 Poldini Ede : Farsangi lakodalom - Nemzetesasszony Hungaroton HCD 31974-75 Giuseppe Verdi: Rigoletto - Gilda Hungaroton HCD 31808-09 ifj. Johann Strauss: A denevér - Adél Hungaroton HCD 16558-59 Farkas Ferenc: Cantus Pannonicus Hungaroton HCD 31852 Rossini:A sevilai borbély - "Rosina" Hungaroton Díjai 1961 - Liszt Ferenc-díj 1973 - Érdemes művész 1974 - Magyar Rádió és Televízió nívódija 1981 - Kiváló művész 1994 - Magyar Állami Operaház örökös tagja 1997 - Bartók–Pásztory-díj 2000 - Déryné-dij 2010 - Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában Gabona Károly Gabona Károly (Budapest, 19. század–20. század) magyar nemzeti, vizsga nélküli labdarúgó-játékvezető. Pályafutása A kezdeti időszakokban még nem voltak képzett bírók. A csapatok egy játékosa, vezetője, vagy szimpatizánsa, önként vállalva (felkérésre) vezette a mérkőzést (bemutató, felkészülési, egyéb). Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói, gólbírói szolgálatot is végzett. Magyarországon az első nemzetközi mérkőzésen gólbíróként tevékenykedett. 1901. január 19-én alakult meg a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ). A szövetség titkos szavazás útján a tisztikart választott. A BTC képviseletében a pénztárosi pozíciót kapta. The Human Factor (album) A The Human Factor az amerikai Metal Church negyedik albuma, mely 1991-ben jelent meg. Vackovec Vackovec (németül Watzgenreuth) Milhostov község településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Központi településétől 2 km-re délkeletre fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 5 lakóháza és 24 lakosa van. Historical lexicon of municipalities in the Czech Republic – 1869–2011 Madeleine de la Tour d’Auvergne Madeleine de la Tour d’Auvergne 1498-ban jött világra, III. (de La Tour) János auvergne-i és lauraguais-i gróf és neje, Bourbon-Vendôme Johanna grófnő második gyermekeként és második leányaként. A szülők 1495. január 11-én házasodtak össze. Apai nagyszülei: VI. (de La Tour) Bertrán gróf és Trémoille-i Lujza, Boussac úrnője Anyai nagyszülei: II. János, Vendôme grófja és Beauvau-i Izabella, Roche sur Yon úrnője Féltestvére (anyja előző házasságából): Bourbon Lajos, Clermont grófja (1488-?) Testvére: Anna (1496-1524), aki 1505. július 13-án nőül ment elsőfokú unokatestvéréhez, a 21 éves John Stewart-hoz, Albany hercegéhez, ám közös gyermekük nem született házasságuk körülbelül 19 éve során. Madeleine 1518. május 5-én hozzáment II. (Medici) Lorenzó-hoz, Urbino 24 esztendős hercegéhez, akinek egy leányt szült házasságuk röpke egy éve során, Katalin Mária Romolát, 1519. április 13-án. Lorenzó 1519. május 4-én, feltehetően szifilisz következtében elhunyt, ifjú felesége azonban már április 28-án meghalt, gyermekágyi láz miatt, így kislányuk árván maradt már 21 napos korában. A szerencsétlen sorsú gyermek tehát már csecsemőként egy hatalmas vagyon egyetlen örököse lett, azaz Európa egyik legvonzóbb hajadonja. Először apai nagyanyja, Alfonzin gyámsága alá került, ám az asszony is meghalt 1520-ban. Ezután három évig apja testvére, Clarice gondozásába került. A firenzei nép csak úgy emlegette Katalint, hogy „a kishercegnő”. 1523-tól nagybátyjához, VII. Kelemen pápához (Giulio de' Medici) került, aki a Medici Riccardi Palotába küldte nevelkedni unokahúgát. 1525-ben visszaküldték őt Firenzébe, ahol Silvio Passerini bíboros felügyelete alá került. Együtt nevelkedett nagybátyja (VII. Kelemen pápa) törvénytelen fiával, Alessandro de’ Medicivel és egy másik törvénytelen rokonnal – Giuliano de’ Medici, Nemours hercegének fiával –, Ippolito de’ Medicivel. 1527-től a kislányt különböző zárdákba küldték, hogy ott megtanulja az erényes és vallásos életmódot, azért, hogy később majd megfelelő férjet tudjanak neki találni. VII. Kelemen már ekkor elkezdett keresgélni Európa előkelő családjaiban a leendő hitves után, s lehetőleg olyan jelöltet szeretett volna, aki a házasságkötés után politikai vagy katonai előnyökhöz tudná juttatni a Vatikánt. Katalin kiváló és széles körű oktatásban részesült, latin és görög nyelven írt és olvasott, s táncolni, muzsikálni is megtanították. Számos kérő jelentkezett a pápánál, mikor tudomást szereztek a hercegnő jelentős hozományáról. A pápa nagybácsi az akkori francia király, I. Ferenc egyik fiát szánta unokahúga házastársául, s végül 1533 elején megejtették az eljegyzést Katalin és Ferenc második fia, a hercegnőtől csupán 13 nappal idősebb, Valois Henrik, orléans-i herceg között. 1533. október 28-án házasodtak össze, a ceremóniát pedig maga a pápa, a menyasszony nagybátyja vezette le. A frigy boldogtalannak bizonyult, mivel Henrik folyton szeretőket tartott, amit felesége természetesen soha nem hagyott szó nélkül. Kilenc évnyi próbálkozás után született csak meg a pár első gyermeke, Ferenc, 1544. január 19-én. Őt 12 év alatt még kilenc gyermek követte, öt leány (Erzsébet, Klaudia, Margit, Viktória és Johanna) és négy fiú (Lajos, Károly, Henrik és Herkules). Később Katalin három fiából is király lett, II. Ferenc, IX. Károly és III. Henrik néven. Katalin férje 1547. március 31-én, II. Henrik néven lett Franciaország uralkodója, Katalint pedig 1549. június 10-én koronázták királynévá. Férje 1559. július 10-én halt meg. Katalin 69 évet élt, 1589. január 5-én hunyt el. Madeleine 10 unokája közül csak Károlynak, Erzsébetnek és Klaudiának születtek gyermekei. Károly leánya, Mária Erzsébet hercegnő csak öt évet élt, egy törvénytelen fia, Károly pedig 77 évet élt, s három törvényes gyermeke (Henrik, Lajos és Ferenc) született, valamint két fattyúgyermeke (Antal és Károly). Erzsébet öt gyermeket szült, ám csak ketten (Izabella és Katalin) érték el a felnőttkort. Klaudia azonban kilenc gyermek (Henrik, Krisztina, Károly, Antónia, Anna, Ferenc, Katalin, Erzsébet és Klaudia) édesanyja lett. Medici Katalin királyné egyik fia sem tudott törvényes fiúörököst hátra hagyni, ezért a Valois-ház férfiága III. Henrik halálával végleg kihalt, a női ág azonban folytatódott Erzsébet és Klaudia gyermekein keresztül. Szaniszló József (kanonok) Tordai Szaniszló József (Szombathely, 1790. január 7. – Szombathely, 1862. október 19.) szombathelyi apát-kanonok. Élete A szülővárosában tanult, és ugyanott 1812-ben pappá szentelték. Kéthelyen és Körmenden káplán volt. 1817-ben a szombathelyi papnevelő lelkiigazgatójává nevezték ki. 1822-ben baltavári plébános lett. 1837-ben tartós betegsége miatt öccse meghívására Peste ment, ahol meggyógyult, és 1839-ben visszatért a megyéjébe, ahol mint a papnevelő lelkiigazgatója működött. 1840-től 1847-ig a megyei foglyoknak tartott erkölcsi tanításokat. 1844-ben Szombathelyen és környékén megalapította azés szervezte élő-olvasó-társulatot. 1850. december 18-án címzetes-, 1851-ben valóságos kanonoká nevezték ki. Cikkeket írt a Fasciculi Ecclesiastici Literarii-be és a Religio és Nevelésbe. Munkái Bibliai, vagyis ó- és újtestamentomi történet, mellyet Stapf József Ambrus német munkája után írt. Pest, 1839. A római kath. anyaszentegyház ünnepeinek szertartásai. Szombathely, 1847. Szaniszló Ferencnek két latin munkáját magyarra fordította. CF Torreón A Club de Fútbol Torreón egy megszűnt mexikói labdarúgócsapat, amelynek otthona Coahuila állam egyik legnagyobb városa, Torreón volt. Története során 6 szezon idejéig az első osztályú bajnokságban is szerepelt, legjobb eredménye egy alapszakaszbeli 2. helyezés, ami után a rájátszásban nyolcadik lett, illetve az 1970-es kupában egy ezüstérem. Története A klubot 1959-ben hozták létre spanyolországi származású alapítói Club Campesinos Cataluña néven, két évvel később ez a név Torreón–Cataluñára, majd 1964-ben Diablos Blancos de Torreónra változott. Első edzőjük Marcelino Gené volt. Először az 1959–1960-as kupában szerepeltek, a másodosztályú bajnoksághoz egy évvel később csatlakoztak. Első mezük sárga színű volt piros csíkokkal, kék nadrággal és zoknival. 1968-ban és 1969-ben a szintén torreóni CF Laguna és a CF Torreón sporttörténelmet írt Mexikóban: korábban soha nem fordult még elő olyan, hogy két egymást követő évben egy város két csapata is feljusson a másodosztályból az elsőbe. Igaz, hogy ezután egyik együttes sem szerepelt túl sikeresen, de a városba nagy focilázt hoztak el, és izgalmas rangadókat játszottak egymással. A CF Torreón 1970-ben 8. helyezést ért el, de ennél jobbat ezután sem sikerült soha, sőt, 1972-ben és 1973-ban is annyira hátul végzett a tabellán, hogy ráadásmérkőzéseket kellett játszaniuk a többi hátul végzett csapattal, hogy eldöntsék, melyikük esik ki a másodosztályba. Ezeket a megmérettetéseket a Torreón sikerrel vette: 1972-ben az Irapuato ellen nyertek 1–0-ra, egy évvel később pedig a Pachucát verték két mérkőzésen 3–1-es összesítéssel. Az 1974-es szezon végén ugyan a pályán elért eredmények alapján bent maradtak volna az első osztályban, de a CD Universidad de Guadalajara felvásárolta őket. Bajnoki eredményei A csapat első osztályú szereplése során az alábbi eredményeket érte el: Noche Buena A Noche Buena egy mexikói sör, amelyet a Cervecería Cuauhtémoc Moctezuma gyárt. Nevének szó szerinti jelentése „jó éjszaka”, de valójában a „Szenteste” jelentésű, szóköz nélkül írt Nochebuena szóból származik, és arra utal, hogy korábban ezt a sört kizárólag karácsonyra gyártották és forgalmazták, és ma is októbertől a téli hónapokig kapható. Ez az ország első Bock típusú söre. Az 5,9% alkoholtartalmú, alsó erjesztésű ital íze édeskés, erőteljes malátaaromájú, gyengén komlózott. Egész Mexikóban fogyasztják, de nagyobb mennyiségben a magasabban fekvő, hidegebb telű középső országrészben. Története Ezt a sört 1924-ben kezdték gyártani az orizabai sörgyár német alapítói, először kis mennyiségben és csak saját maguk számára. Egy ideig csak saját nosztalgikus találkozóikon itták, majd ajándékozni is kezdték, később pedig megjelentek vele a piacon is. A Bock sörök hagyományához híven ezt is kifejezetten a téli ünnepi időszakra szánták, innen ered az elnevezése is. Sokáig csak az ünnep körüli két hónapban árusították, később ezt az időszakot négy hónaposra terjesztették ki. Ahhoz, hogy a megnövekedett igényeket ki tudják szolgálni, a 2010-es évekre már minden évben augusztusban el kellett kezdeni gyártását. 2014-ben a gyártó a Noche Buena márkát integrálta a Bohemia márkába, arculatát megváltoztatta, a Bohemia kis méretű logóját is elhelyezték az üveg címkéjén, de a sör neve megmaradt a régi. Parafa A parafa többféle fa többéves ágain vagy törzsein keletkező vastag kéreg (más néven „para”), amely lefejthető. Előfordulása Törzsnövényének az indiai és középamerikai Hibiscus tiliaceus Cav. mályvaféle növényt, a ceyloni Bombax Conyzae-t Burm., a nyugatindiai Ochroma lagopust Sw., meg a délamerikai Pterocarpus Montouchi Poir. vitorlavirágút tartják. Parát termel továbbá az Erythroxylon suberosum St. Hil. Brazíliában, Európában a Quercus suber L., Qu. occidentalis Gay és Qu. pseudosuber Santi, kivált az olasz és spanyol félszigeten. A meleg égövi országokban, nevezetesen a Kanári-szigeteken az Euphorbia balsamifera Ait. taplós fájából, Brazíliában a Pourretia tuberculata Mart. beléből, és különösen a nyugat-indiai Anona palustris L. gyökeréből csinálnak parafadugót. Ezenkívül sok könnyű fát is parafának neveznek, és a parafát pótolják vele. Hazánkban a szilfa, kecskerágó, fodorjuhar stb. éle szokott "elparásodni", de ezekből nem készül parafa. Kereskedelmi használata Kereskedelmi használatra elsősorban a paratölgy (Quercus suber) fáját termelik ki. A világ legnagyobb parafatermelője Portugália. A parafa különösen dugónak alkalmas, mert rugalmas, ugyanakkor a nedvességet nem engedi át. A világban termelt parafa mintegy 60%-ából dugókat készítenek. Mivel nagyon könnyű, halászúszókhoz és bójákhoz is jó, de használják padlónak, sőt, tűzállósága miatt legújabban a rakétatechnológiában is. Házak külső téglájának is használták már. Egyéb kedvező tulajdonságai (rugalmasság, hőszigetelés, hangszigetelés, rezgéscsillapítás) a légbuborékszerű sejtecskék rugalmas összekapcsolódásának köszönhetők. A parafa 1 cm³-ében körülbelül 40 millió ilyen sejt van. A burkolóanyagnak használt, hántolt kérget megőrlik. A megőrölt szemcséket a parafában lévő gyanta mindenféle adalékanyag hozzáadása nélkül is rögzíti egymáshoz, de ragasztókkal ez a kötés még jelentősen szilárdítható. Ezenkívül olajban úszó kuplungok lamellájaként használták motorkerékpárokban a hetvenes évekig. A parafa iránti igény a palackos borokkal nőtt, de a parafaellátás hullámzó, mert bár a paratölgyek több évszázadig élnek, egy-egy fa kérge egy évtizedben csak egyszer takarítható be. A minőségi dugók drágák, ezért az olcsóbb borokhoz rosszabb vagy műanyag dugót használnak. A műanyagdugók nem száradnak ki és nem zsugorodnak össze, ezért az ilyen üvegeket nem kell oldalt fektetve tárolni, mint a parafadugós palackokat. A szintetikus dugók eltérő sajátosságai miatt az ilyen üvegbe töltött borokat készíteni is máshogy kell, mert például a kén-dioxid szintjük eltér a parafadugós borokétól. A dugók Az eredeti parafadugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből ezért a legdrágább dugófajta. Szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag. A dugók mintegy felét Portugáliában gyártják. A parafa dugót az ital tálalása után kis ezüsttányéron illik az asztalra helyezni. A préselt dugókhoz a kéreg maradványait használják fel: ezeket megőrlik, majd összeragasztják. Bár a préselt dugók gyakran doh- vagy dugóízűek, termelésük az utóbbi tíz évben csaknem megkétszereződött. A korongdugó úgy készült, hogy a préselt dugó aljára parafa korongot ragasztanak. Története A francia borkészítők egészen a 17. század közepéig nem használtak parafadugót, inkább olajos rongyot tömtek az üveg nyakába. Állítólag a XVIII. század végén Dom Perignon, egy francia bencés apátság pincemestere zárta le először parafadugóval habzóboros palackjait. Az ilyen dugók tömegtermelése az ezernyolcszázas években kezdődött. A XIX. század hatvanas éveiben lenolajjal vegyített porával vitorlákat próbáltak impregnálni – az eredmény a linóleum feltalálása lett. Ekkor fejlesztették ki az első parafa szigetelő és padlóburkoló lapokat is. Hő- és hangszigetelőként nagyon népszerű lett: a Titanic elsüllyedése után hetekig úsztak az óceán hullámain a szerencsétlenül járt hajó hűtőházának parafa táblái. A két világháború között a PVC miatt a parafa sokoldalú felhasználása szinte feledésbe merült, és csak a hatvanas években, a természetes anyagok divatjával kezdődött újra. Minősége, kategóriái A paratölgy törzsét és vastagabb ágait vastag, rugalmas, puha, szivacsos, könnyű, a vizet át nem eresztő parafa réteg fejlődik. A mintegy 3 cm vastag lemezek-táblák a fáról magától leválnak, majd a para újra képződik. A termesztett parafa kérgének ennél vastagabb lemezeit a fa 15–25 éves korától mintegy 100–150 éven át 8–10 évenként lefejtik. Az először hántolt, úgynevezett szűzkéreg feldolgozásra még nem alkalmas. A para külső rétege az úgynevezett hím para csak tüzelőnek vagy zsindelynek jó. A tényleges parafa az ez alatti réteg, a nőstény para. Ezt mintegy 5 cm vastag, 1,3 méter hosszú csíkokra vagdalják, forró vízben áztatják, majd simára lapítják: ennek eredménye a fehér parafa, ami könnyebb és rugalmasabb alapanyagánál, a nőstény paránál. E tulajdonságait megszáradva sem veszti el. Spanyolországban a paradeszkát időnként meg is pörkölik, így kapják a fekete parafát. A paraszén (nigrum Hispanicum) fekete festéknek és fogpornak jó; a fiatal kéregből cserzőanyagot főznek. Környezet A parafatermelést általában környezetbarát iparágnak nevezik, és nem csak azért, mert a termék könnyen újrafeldolgozható. Spanyolország és Portugália paratölgy erdei (dehesa, illetve montado), amelyek a világ parafadugó szükségletének 80%-át biztosítják, 42 madárfaj és sok pillangófaj létfontosságú élettere. A Guinness Könyvben szereplő Whistler Tree („Fütyülő fa”), amely nevét a koronájában éneklő madarak tömegéről kapta, 212 éves, és 2000-ig számítások szerint ez az egyetlen fa mintegy egymillió dugót produkált. Olaszországban parafadugó újrahasznosító kampány indult, a begyűjtött dugókból bioépítkezésben, bútorgyártásban hasznosítható újra. Tim Schenken Timothy "Tim" Theodore Schenken (Sydney, 1943. szeptember 26. –) ausztrál autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta. Pályafutása Sikeres junior versenyző volt. 1971-ben Graham Hill mellé igazolta le a Brabham, az év nagy részében azonban jobban szerepelt, mint az egykori világbajnok. Legjobb eredménye, az osztrák nagydíjon elért harmadik helyezés volt. 1972-ben a Surtees-hoz szerződött. Egy év kihagyás után, 1974-ben a Trojan csapattal tért vissza, de nem sok sikerrel, ezért inkább a sportkocsiversenyeken indult. 1977-ben vonult vissza. Versenyzőtársával, Howden Ganleyvel megalapította a Tiga Race Cars nevű cégek, amely versenyautókat gyártásával foglalkozott. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) 2015-ös US Open – vegyes páros Ez a szócikk tartalmazza a 2015-ös US Open vegyes páros mérkőzéseit. A címvédő az indiai Szánija Mirza és a brazil Bruno Soares párosa volt, de az első fordulóban kiestek, miután vereséget szenvedtek az Andrea Hlaváčková és Łukasz Kubot alkotta cseh−lengyel párostól. A tornagyőzelmet a Martina Hingis−Lijendar Pedzs páros szerezte meg, miután a döntőben 6–4, 3–6, [10−7] arányban legyőzték az amerikai Bethanie Mattek-Sands−Sam Querrey kettőst. Kiemeltek Szánija Mirza / Bruno Soares (Első kör) Csan Jung-zsan / Róhan Bópanna (Elődöntő) Lucie Hradecká / Marcin Matkowski (Első kör) Martina Hingis / Lijendar Pedzs (Bajnok) Michaëlla Krajicek / Jean-Julien Rojer (visszaléptek) Jaroszlava Svedova / Juan Sebastián Cabal (Negyeddöntő) Raquel Kops-Jones / Raven Klaasen (Második kör) Julia Görges / Nenad Zimonjić (Második kör) Szent Szív-székesegyház A Brüsszeli Szent Szív Székesegyház vagy más néven a Koekelbergi Bazilika (franciául: Basilique du Sacré-Cœur vagy Basilique de Koekelberg, hollandul: Nationale Basiliek van het Heilig Hart vagy Basiliek van Koekelberg) az ötödik legnagyobb templom a világon. Koekelberg városrész területén épült 1905–1970 között. Az alapvetően Art déco stílusban épült székesegyház főhajója 141 méter hosszú, 107,8 m széles, az épület teljes hossza 164,5 m, magassága 93 m, kupolájának átmérője 33 m. Története A székesegyház építését a belga függetlenség kivívásának 75. évfordulójának alkalmából határozták el. II. Lipót belga király Pierre Langerock belga műépítésznek adta a megbízást, aki egy gigantikus neogótikus épületet képzelt el. A székesegyház alapkövét maga a király helyezte el 1905. október 12-én, de az épületet véglegesen csak 1971-re fejezték be. Az első világháború kitörésekor megtorpant az építkezés, csak 1919-ben indult újra a munka. Ekkorra azonban megváltozott az építész személye, és az eredeti koncepció is. Albert Van Huffel már egy modern (Bauhaus és neobizánci) stílusú templom megépítését kapta feladatul. A brüsszeliek számára úgy tűnt, hogy sohasem fog elkészülni az épület. Ennek oka az volt, hogy az építkezés menete teljesen a hívők adományaitól függött, és ezek összege gyakran alatta maradt a várakozásoknak. A kupola megépítése az 1960-as évek végére fejeződött be, és a két világháborús győzelem tiszteletére szentelték fel. A templom belső kialakítása az 1930-as évek Art déco stílusát tükrözi, a márvány széles körű használatával. 1997 óta fel lehet menni a kupolába, ahonnan (az 53 méter magasságban lévő körteraszról) gyönyörű kilátás nyílik Brüsszelre és a környező vidékre. Madera megye Madera megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kalifornia államban található. Lakosainak száma 152 389 fő (2013. július 1.). Madera megye Mariposa, Tuolumne, Mono, Fresno és Merced megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Bányai Júlia Bányai Júlia (Vízakna, 1824 – Kairó, 1883. november 1.) az 1848–49-es forradalom és szabadságharc századosa, vendéglős. Életútja 1824-ben született az erdélyi Vízaknán. Tanulmányai befejeztével feleségül ment Sárossy Gyula ügyvédhez, akinek 1848-ban bekövetkezett halála után műlovarnőként dolgozott a bécsi cirkuszban. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe. Az erdélyi harcokban kitűnt bátorságával közlegényből a 27. honvédzászlóalj főhadnagya, majd századosa lett. Harcolt Gyulafehérvárnál, Zsibón, Dévánál és Kolozsvárnál fedezte a magyar sereg visszavonulását is. Nemcsak a fegyveres harcokban vett részt, hanem – francia nyelvtudása révén – az osztrák és az orosz hadseregnél gyakran kémkedett is, táncosnő szerepében. Bem tábornok katonai kitüntetéssel jutalmazta hírszerző tevékenységét. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850 februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 1851-1852-ben visszatért Erdélybe, ahol a Makk Károly-féle osztrákellenes összeesküvésben vett részt. Ennek leleplezése után ismét Törökországba menekült, majd férjével Kairóban telepedett le. Itt nyitották meg a „Fáraóhoz” címzett fogadójukat. Kairóban halt meg 1883-ban, 59 éves korában. Kalandos életéről Thury Zsuzsa írt regényt 1951-ben Bányai Júlia címmel. Hanover megye (Virginia) Hanover megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Virginia államban található. Megyeszékhelye Hanover Courthouse, legnagyobb városa Ashland. Lakosainak száma 101 330 fő (2013. július 1.). Hanover megye Caroline, Henrico, King William, New Kent, Spotsylvania, Louisa és Goochland megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Nesta Carter Nesta Carter (Banana Ground, 1985. október 11. –) olimpiai és világbajnok jamaicai rövidtávfutó. Tagja volt a 2008-as olimpián a 4 × 100 méteres síkfutás 16 éves világcsúcsát megdöntő csapatnak, valamint a 2012-ben szintén világcsúccsal győztes váltónak is. Sportpályafutása A 2007. június 23-án Kingstonban futott 10,11 másodperces idejével kvalifikálta magát az oszakai világbajnokságra 100 méteres síkfutásban. Ott az elődöntőből nem jutott tovább, azonban a váltó tagjaként 4 × 100 méteren ezüstérmet nyert. Hazája 2008-as olimpiai selejtezőjén 100 méteren nem tudott rajthoz állni lábgörcse miatt, de 200 méteren egyéni legjobbját megfutva 20,31 másodperces eredménnyel tagja lett az olimpiára utazó csapatnak. Az olimpia előtt júliusban egy versenyen először jutott 10 másodpercen belülre 100 méteren. Az olimpián a 4 × 100 méteres váltó tagjaként állt csak rajthoz. Az előfutamban harmadikként futott Michael Fraterrel, Dwight Thomasszal és Asafa Powell-lel, és második legjobb idővel a döntőbe jutottak. Ott Thomas helyett Usain Bolt került a csapatba, Carter pedig elsőként futott. Az idejük 37,10 másodperc lett, amivel megdöntötték három tizedmásodperccel az amerikai csapat által 1992 óta tartott világcsúcsot. CHL Humanitarian of the Year A CHL Humanitarian of the Year egy trófea, melyet a Canadian Hockey League-ben játszó játékos kaphat meg. Annak ítélik oda a szezon végén, aki sokat tett a közösségért. NStB Kulm és Bilin Az NStB Kulm és Bilin egy szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt az osztrák-magyar k.k. Nördlichen Staatsbahn (NStB)-nál. A két mozdonyt a Kessler építette Karlsruheben 1850-ben. Amikor 1855-ben a StEG felvásárolta az NStB-t a nozdonyoknak előbb 348-349, majd 1873-ban a IIIf sorozat 201-202 pályaszámait adta. A mozdonyokat 1873-74 között selejtezték. Sarki lúd A sarki lúd (Chen caerulescens) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Egyes rendszerezések az Anser nemhez sorolják Anser caerulescens néven Elterjedése Észak-Amerika és Szibéria északi részén fészkel, telelni délre vonul eljut Mexikóig, de kóborlásai során több országban is előfordul. Tundrák, mocsaras területek lakója. Japánban és Kínában is vannak telelő kolóniái. Alfajai Chen caerulescens caerulescens Chen caerulescens atlanticus Megjelenése Testhossza 60-75 centiméter, a szárnyfesztávolsága 150 centiméteres, testtömege 2500-4000 gramm. Szárnyainak a végét kivéve tollainak a színe fehér. Csőre rövid és piros. Kétféle színváltozata van, a teljesen fehér és egy kék színű. Életmódja Társas, vonuló madár. Gyökerekkel, gumókkal, rügyekkel és levelekkel táplálkozik, de rovarokat is fogyaszt. A sarki lúd rendszerint 3 évig is él, de fogságban 15-20 évig is tartható. Szaporodása Az ivarérettséget 2-3 éves korban éri el. A költési időszak június közepétől kezdődik. Talajmélyedésbe készíti fészkét, melyet levelekkel és pehelytollakkal bélel ki. A fészekalja 4-6 krémszínű, fehéres tojásból áll. A tojó 22-23 napig kotlik, eközben a hím őrködik. A kis sarki ludak körülbelül 40 napos korban önállóvá válnak. A sarki ludak nagy kolóniákban költenek. Trousdale megye Trousdale megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Tennessee államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Hartsville. Lakosainak száma 7828 fő (2013. július 1.). Trousdale megye Macon, Smith, Wilson és Sumner megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 2519 Annagerman A 2519 Annagerman (ideiglenes jelöléssel 1975 VD2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Mihajlovna Szmirnova fedezte fel 1975. november 2-án. Villers-le-Rond Villers-le-Rond település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 100 fő (2015). Villers-le-Rond Charency-Vezin, Saint-Jean-lès-Longuyon, Flassigny, Marville és Velosnes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: .ai A .ai az Anguilla internetes legfelső szintű tartomány kódja. Korlátlanul regisztrálható az off.ai, com.ai, net.ai, és org.ai domain-nevek alá. Brazil Nemzeti Múzeum A Brazil Nemzeti Múzeum (portugálul: Museu Nacional) Brazília elsődleges és legidősebb múzeuma. A Rio de Janeiro-i Quinta da Boa Vista parkban, a Szent Kristóf-palotában (Paço de São Cristóvão) található múzeum az amerikai kontinens egyik leggazdagabb természetrajzi, néprajzi és régészeti gyűjteményével rendelkező tudományos intézménye. A palota a portugál királyi család rezidenciájaként szolgált 1808 és 1821 között, majd a brazil császári családnak adott otthont 1822 és 1889 között. 1889–1891 között a palotában ülésezett a köztársasági alkotmánygyűlés. A neoklasszicista épület 1892-ben lett az 1818-ban alapított múzeum otthona, majd 1938-ban műemlékké nyilvánították. Az 1818. június 6-án, VI. János portugál király által alapított „Királyi Múzeum” eredetileg a Campo de Santana parkban állt, és az 1784-ben Luís de Vasconcelos e Sousa alkirály alapított Casa dos Pássaros (Madarak háza) gyűjteményét, illetve ásványtani és állattani gyűjteményeket állított ki. A Királyi Múzeum alapításának az volt a célja, hogy elősegítse az ország társadalmi és gazdasági fejlődését azáltal, hogy az oktatást, a kultúrát és a tudományokat széles körben terjeszti. A 19. században az intézmény már Dél-Amerika legfontosabb ilyen jellegű múzeumaként volt számontartva. 1946-ban a Rio de Janeiro-i Szövetségi Egyetem része lett. A múzeum több mint 20 millió tárgyból álló gyűjteménnyel rendelkezik, amely magába foglalja az ország legjelentősebb természetrajzi és antropológiai tárgyi anyagát, illetve számos olyan elemet, amely a világ távoli tájiról, más kultúráktól vagy éppen antik civilizációktól származik. Fennállásának két évszázada során felfedezőutak, régészeti ásatások, vásárlások, adományozások és cserék révén bővült az intézmény állománya, amelyet hét főbb csoportra osztottak: geológia, paleontológia, növénytan, állattan, biológiai antropológia, régészet és néprajz. A múzeum akadémiai részlegeinek feladata, hogy az ország területén (és a világ más területein, köztük az Antarktiszon is) a szakiránynak megfelelő kutatásokat elvégezzék. Az intézményben található Brazília egyik legnagyobb tudományos könyvtára is, melyben több mint 470 000 kötet és 2400 ritka mű kapott helyet. Az állandó és időszakos kiállítások bemutatása mellett a múzeum oktatási intézményként is működött, különböző szakirányú képzéseket szervezett az érdeklődők számára. Az intézmény kötelékébe tartozik a Paço de São Cristóvão szomszédságában található botanikus kert (Horto Botânico), illetve az Espírito Santo állami Santa Teresa városában a Santa Lúcia Biológiai Állomás, amelyet a Prof. Mello Leitão Biológiai Múzeummal közösen működtetnek. Egy harmadik helyszín is tartozik a Nemzeti Múzeumhoz, amely Saquarema városában található, ez a terepmunkák logisztikai központjaként működik. Fontos tevékenysége a múzeumnak a kiadói munka is: az Archivos do Museu Nacional Brazília legidősebb tudományos lapja, amely 1876 óta jelenik meg. A múzeumnak otthont adó palota 2018. szeptember 2-án éjszaka leégett. A tűzvészben becslések szerint a gyűjtemény 90%-a megsemmisült. Története A Brazil Nemzeti Múzeumot VI. János Királyi Múzeumként alapította 1818-ban, hogy elősegítse a Portugália, Algarves és Brazília Egyesült Királyságához tartozó Brazil Királyság tudományos megismerését. A múzeum kezdetben botanikai és állattani kiállítási darabokat mutatott be. Ezek között jelentős volt a madártani gyűjtemény, ezért az intézmény Rio de Janeiro belvárosában álló első épületét a köznyelvben Casa dos Pássaros-nak, Madarak Házának nevezték. Ezt 1784-ben Luís de Vasconcelos e Sousa alkirály hozta létre. A király legidősebb fiának, I. Péter brazil császárnak és Habsburg–Lotaringiai Máriának házasságkötése után a múzeum egyre több európai természettudóst vonzott (Maximilian zu Wied-Neuwied, Johann Baptist von Spix, Carl Friedrich Philipp von Martius). A gyűjtemény bővítéséhez olyan, az országot kutató európai tudósok is hozzájárultak, mint Augustin Saint-Hilaire vagy Langsdorff báró. II. Péter hatására a 19. század végén a múzeum nyitott az antropológiai, paleontológiai és régészeti területek felé is. Az uralkodó, aki szenvedélyes műkedvelő kutató és a tudományok lelkes támogatója volt, több gyűjtemény adományozójaként vett részt az intézmény bővítésében. Külföldi utazásairól számos ókori egyiptomi művészeti alkotást, botanikai és őslénytani leleteket hozott, melyeket a múzeumnak adományozott. A császár tudatában volt annak, hogy az országban hiány van tudósokból, ezért külföldi szakembereket hívott dolgozni a múzeumba. Az első érkező Ludwig Riedel német botanikus volt, aki Langsdorff báró híres Mato Grosso-i expedíciójában is részt vett 1826 és 1828 között. Őt további tudósok követték: a német kémikus, Theodor Peckolt és az amerikai geológus és paleontológus, Charles Frederick Hartt. Az elkövetkező években a múzeum egyre ismertebb lett, miután olyan külföldi kutatók érkeztek, akik tudományos elismerést kívántak szerezni brazíliai munkájukkal (Fritz Müller, Hermann von Ihering, Carl August Wilhelm Schwacke, Orville Adalbert Derby, Émil August Goeldi, Louis Couty stb.) A császár trónfosztása után azonban ezeket a tudósokat a múzeum igazgatója, Ladislau Netto kirúgta. Az uralkodó az 1889-es trónfosztás után is igen népszerű volt, ezért a köztársaságpártiak igyekeztek a császárra emlékeztető szimbólumokat eltüntetni. Ilyen jelkép volt a Paço de São Cristóvão, a hivatalos uralkodói rezidencia is a Quinta da Boa Vista parkban. Ezért a megüresedő palotát 1892-ben a Nemzeti Múzeumnak adták, és minden értéket, gyűjteményt és a kutatókat is átköltöztették ebbe az épületbe. 1946-ban a múzeum vezetését a Brazíliai Egyetemre bízták. Ennek jogutódja a Rio de Janeiro-i Szövetségi Egyetem, amelynek keretén belül működik ma a múzeum. Pénzügyi nehézségek és 2018-as tűzvész 2014-től a múzeum költségvetését csökkentették, és így csak évi 520 000 realból gazdálkodhatott. Az épület állapota jelentősen romlott. 2018 júniusában, a múzeum 200. évfordulójakor az épület közel állt a teljes elhanyagoltság állapotához. 2018. szeptember 2-án este tűz ütött ki az épületben, majd az éjszaka folyamán a múzeum szinte teljes egészében leégett. Bár a gyűjtemény pár elemét sikerült megmenteni, becslések szerint a 20 milliós állomány mintegy 90%-a megsemmisült a tűzben. A más épületekben raktározott tárgyak nem sérültek meg. A tűzoltók munkáját vízhiány nehezítette, ugyanis a két legközelebbi tűzcsapban nem volt víz, ezért a közeli tóból tartályautókkal kellett vizet szállítani az oltáshoz. A városi vízművek szerint a csapokban ugyan volt víz, azonban a nyomás nem volt elegendő, mivel az épület egy dombon található. A tűzvész oka egyelőre ismeretlen. Gyűjteménye A múzeum az amerikai kontinens egyik legnagyobb és legváltozatosabb gyűjteményével rendelkezik, amelyben többek között állatok, rovarok, ásványok, meteoritok, fosszíliák, bennszülött népek eszközei, dél-amerikai régészeti leletek és egyiptomi múmiák is megtalálhatóak. A múzeum egyik legismertebb tárgya az 1784-ben felfedezett Bendegó-meteorit, amely több mint 5000 kilogrammot nyom. Régészet A régészeti gyűjtemény több mint 100 000 elemből áll, amelyek a őskőkorszaktól a 19. századig különböző amerikai, európai, közel-keleti és afrikai civilizáció tárgyi lenyomatai. A gyűjtemény négy jelentősebb részre van felosztva: ókori Egyiptom, mediterrán kultúrák, prekolumbiánus régészet és prekolumbiánus brazil régészet. Utóbbit rendszerszerűen gyűjtötték 1867 óta, és ez a legnépesebbike az archeológiai részlegnek. Ugyanakkor ez a legfontosabb ilyen jellegű múzeumi állomány a világon, mivel átfogó módon lefedi a Cabral előtti brazil történelmet, és az ország régészeti anyagának néhány legjelentősebb leletét is tartalmazza. A gyűjtemény tudományos jelentőségét az is mutatja, hogy az itt tárolt anyagra számos alapkutatás, doktori disszertáció és monográfia épült. Ókori Egyiptom Több mint 700 elemével a múzeum egyiptológiai gyűjteménye Latin-Amerika egyik legnagyobb és legrégebbi ilyen jellegű állománya. A tárgyak többsége 1826-ban került be az intézménybe, amikor Nicolau Fiengo kereskedő Marseille-ből olyan egyiptomi tárgyakat hozott, amelyek a neves olasz kutató, Giovanni Battista Belzonitól származtak. Belzoni a thébai nekropolisz és a karnaki templom ásatásainak irányítója volt. A gyűjtemény eredeti célországa Argentína volt, és valószínűleg Bernardino Rivadavia elnök, a Buenos Aires-i Egyetem megalapítója és a múzeumok lelkes támogatója rendelte meg. Azonban egy, a La Plata folyón létrejött blokád miatt Fiengo nem folytathatta útját, és kénytelen volt visszafordulni Montevideóból Rio de Janeiróba, ahol a tárgyakat árverésre bocsájtotta. I. Péter 5 millió reálért megvásárolta az egész gyűjteményt, és a Nemzeti Múzeumnak adományozta azt. Egyes felvetések szerint az uralkodó cselekedetét nagyban befolyásolta egy korabeli politikus, José Bonifácio de Andrada, aki a korai brazil szabadkőművesség jelentős személyisége volt, és a mozgalom nagy érdeklődést mutatott az egyiptomi ikonográfia iránt. Az I. Péter által megalapozott gyűjteményt fia, II. Péter császár tovább gazdagította, aki műkedvelő egyiptológus és régészeti, illetve néprajzi tárgyak lelkes gyűjtője volt. Ő adományozta a múzeum egyik legjelentősebb egyiptomi tárgyát, a sokszínű, fából készült szarkofágot, amely Ámon isten énekesének, Sha-Amun-en-su-nak koporsója volt. A harmadik átmeneti korból származó szarkofágot 1876-ban Iszmáíl egyiptomi alkirály ajándékozta a brazil császárnak, aki akkor látogatott el másodszor Egyiptomba. A műtárgy egyike azon kőkoporsóknak, amelyeket soha nem nyitottak ki, és a benne megtalálható az énekes múmiája. Az egyiptomi gyűjteményt vásárlások, adományozások révén tovább bővítették, így az a 20. század elejére olyan jelentőségűvé vált, hogy a világ egyiptológus kutatói is felfigyeltek rá. Az egyik ilyen tudós, Alberto Childe, aki 1912 és 1938 között a múzeum régészeti részlegének őre volt, 1919-ben megjelentette A Nemzeti Múzeum Klasszikus archeológiai gyűjteményének kalauza című kiadványt. Sha-Amun-en-su szarkofágja mellett három hasonlót őriz még a múzeum. A harmadik átmeneti korból és az azt követő időszakból származnak az Ámon papjainak (Hori, Pestjef, Harsiese) síremlékei. Ezek mellett a gyűjteményben négy felnőtt és két gyermek múmiáját, illetve több állat (íbiszek, macskák, halak, krokodilok) szarkofágját és múmiáját is őrzik. Az emberi múmiák között legjelentősebb a római korból származó női múmia, melynek egyedisége az igen ritka preparálási technikában rejlik. A világon csak nyolc ehhez hasonló módszerrel tartósított múmia létezik. A „Nap hercegnőjének” vagy „Kherima hercegnőnek” nevezett múmia testrészeit és kezeinek, illetve lábainak ujjait külön-külön bepólyázták és festett csíkokkal kidíszítették. „Kherima hercegnő” egyike a múzeum legnépszerűbb tárgyainak, amelyhez az 1960-as években állítólag parapszichológikus tapasztalások és tömeges transzok is kapcsolódtak. A múmia inspirálta a rózsakeresztes Everton Ralph A múmia titka (O segredo da múmia) című romantikus regényét is. A több tucatból álló fogadalmi és temetési sztélék gyűjteménye többnyire a harmadik átmeneti korból és a későkorból származnak. A Bibliában és a mári táblákon is szereplő szemita eredetű címekkel ellátott Raia- és Haunefer-sztélék kiemelkednek ebből a gyűjteményből. Jelentős még egy befejezetlen sztélé, amelyet Tiberiusnak ajánlottak. A múzeum usébti (szolgaszobor) gyűjteményében olyan szobrok találhatóak, amelyeket I. Széthi fáraó Királyok völgybeli sírjából ástak ki. A ritkaságok között említhető egy fiatal nő mészkőszobra az Újbirodalom idejéről, amelyet fején kúpos balzsamos tállal ábrázoltak. Ez az ábrázolásmód szinte kizárólag csak domborművekre és festményekre jellemző. Az egyiptomi gyűjteményben domborművek, maszkok, bronzból, kőből és fából faragott istenszobrok (Ptah,Szokar, Ozirisz), kanópuszedények, alabástrom tálak, ékszerek, temetkezési kúpok és amulettek is találhatóak. Mediterrán kultúrák A klasszikus archeológiai gyűjtemény kb. 750, többnyire antik görög, római, etruszk és italióta tárgyból áll, és ez Latin-Amerika legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménye. A tárgya többsége Bourbon–Szicíliai Teréz brazil császárné tulajdona volt. A császárné fiatalkora óta érdeklődött a régészet iránt, és amikor II. Péter császárral megkötött távházassága után 1843-ban megérkezett Brazíliába, magával hozott egy Herculaneumban és Pompeiiben kiásott tárgyakból álló gyűjteményt. A tárgyak egy része Caroline Bonaparte, Napóleon legfiatalabb húgának, Joachim Murat feleségének tulajdonában is volt. II. Ferdinánd nápoly–szicíliai király, Terézia Krisztina Mária bátyja elrendelte a Herculaneumban és Pompeiiben a 18. században megkezdett ásatások folytatását, és a felszínre került tárgyakat a nápolyi Királyi Bourbon Múzeumban helyezték el. Az antik tárgyállomány brazíliai bővítését és egy görög-római régészeti múzeum létrehozását szem előtt tartva, a császárné hivatalos tárgycseréket bonyolított le a Nápolyi Királysággal. A Rio de Janeiró-ba hajón érkező szállítmányokért cserébe brazil bennszülött törzsek tárgyait küldte el Itáliába. A császárné emellett személyesen támogatta egy etruszk régészeti lelőhely, a Rómától mintegy 15 kilométerre északra található Veios ásatásait. Az itt előkerült tárgyak nagy része Brazíliába került. Terézia Krisztina a császárság 1889-es bukásáig és az uralkodói családnak az országból való elűzéséig folyamatosan gazdagította a gyűjteményt. Ebből a gyűjteményből kiemelkednek a négy Pompeiiból származó, 1. századi freskó. A pompeii Ízisz-templomból származó két freskót tengeri motívumokkal, tengeri sárkánnyal, illetve delfinekkel körülvett csikóhallal díszítették. A másik két freskó növények, állatok és tájképek díszítik, ezek stílusukat tekintve közel állnak a herculaneumi és a Stabiae-i festményekhez. A múzeumban több olyan pompeii tárgy is található, amelyek a korabeli római polgárok mindennapjait mutatták be: ékszerek, tükrök,fibulák, üveg- és bronz tálak, fallikus amulettek, terrakotta mécsesek stb. A mediterrán cserépgyűjtemény több tucat változatos eredetű, alakzatú, díszítésű és funkciójú tárgyból áll. Több jelentős antik stílus és iskola is képviselve van a Kr. e. 7. századi korinthoszi geometrikus stílustól a korai keresztény római terrakotta amfórákig. A kiállított tárgyak között még kratérok, boroskancsók (oinochoé), kantharoszok, kelyhek, merítőedények (kyathos), poharak, léküthoszok, hüdriák és aszkoszok is találhatóak. Jelentősek még a Kr. e. 7. –4. századi etruszk bucchero kerámiák, a a Kr. e. 7. –5. századi görög feketealakos vázák, a Kr. e. 4. századi gnátiai edények és az itáliai vörösalakos vázák. Utóbbiak Apulia, Campania, Lucania és Magna Graecia környékéről származnak. A szoborgyűjteményben számos, az antik világban igen nagyra értékelt terrakotta szobrocska van Tanagra városából, illetve kisméretű etruszk bronzszobrok is megtalálhatóak a múzeumban, utóbbiak harcosokat és női alakokat ábrázolnak. A katonai eszközök között egész vagy részleteikben megmaradt sisakok, kardhüvelyek, buzogányok, bronz kardlapok, melltűk és falérák is fellelhetőek. Prekolumbiánus régészet A Brazil Nemzeti Múzeum egy nagyjából 1800 műtárgyból álló fontos gyűjteménynek is otthont ad, amelyeket az amerikai kontinens őslakói készítettek a prekolumbiánus (Kolumbusz előtti) időkben. Ehhez kapcsolódik még néhány andoki múmia is. A 19. század során összegyűjtött anyag nagyrészt a brazil uralkodói család, mindenek előtt II. Péter magángyűjteményéből származik. Ezt később vásárlások, adományozások, cserék és régészeti ásatások által bővítették. A 19. század végére a gyűjtemény jelentős hírnévre és megbecsülésre tett szert, és az 1889-es Antropológiai Kiállításon mint a legnagyobb dél-amerikai régészeti gyűjteményként hivatkoztak rá. Ez a gyűjtemény főleg a Peruban, Bolíviában, Chilében és Argentínában őshonos andoki kultúrák textiljeit, tollakból készült tárgyait, kerámiáit kőtárgyait foglalja magában. De ezek mellett az amazonasi őserdők (többnyire a mai Venezuela) őslakosainak, illetve a mezoamerikai (a mai Mexikó és Nicaragua) kultúrák tárgyai is fellelhetők ezen a részlegen. A gyűjteményben a prekolumbiánus kultúrák mindennapjait, társadalmát, vallását és képanyagát lehet megtekinteni. A hétköznapi tárgyak (öltözetek, testékszerek, fegyverek) mellett művészi megformáltságú tárgyak (hangszerek, rituális tárgyak, szobrok) is láthatóak a gyűjteményben. Az európai hódítás előtti korszak kereskedelmi dinamikáját, a különböző tanok terjedését és a kulturális kölcsönhatásokat is megjeleníti a kiállítás. A múzeumban az andoki kultúrák között bemutatásra kerül a Nazca-kultúra, amely a Kr. e. 1. századtól Kr. u. 800-ig létezett Peru partjainak déli részén. A Brazil Nemzeti Múzeumban állatokat (főleg lámákat), képzeletbeli lényeket, növényeket és mértani alakzatokat ábrázoló nazca textíliákat őriznek. A Peru északi részén virágzó mocsikák civilizációja (1.-8. század) hatalmas építményeket hozott létre (templomok, emlékművek, piramisok), és ezeket a múzeumban magas technikai és művészi tudással készült zoomorf, antropomorf és gömbölyű kerámiák, illetve aranyműves tárgyak szemléltetik. Az Andok déli és középső részét az 5. századtól benépesítő Wari-kultúrát antropomorf kerámiák és textilrészletek mutatják be. A 8. században Peru Lambayeque régiójában felemelkedő Sicán-kultúra (vagy Lambayeque-kultúra) a gyűjteményben textíliák, fazekas- és fémtárgyak által kerül megjelenítésre. A perui Moche folyó völgyében a 10. századtól virágzó Chimú-kultúra a gyűjteményt zoomorf és antropomorf, fekete, égetéses technikával készült kerámiákkal, illetve különböző motívumokkal díszített textíliákkal gazdagította. A kb. 1000 és 1470 között, a Chancay és Chillon folyók völgyeiben fennálló Chancay-kultúrából a jellemzően sötét alapszínű, világos agyagmázzal és barna festékkel díszített antropomorf kerámiák, illetve kifinomult, állatokat és zöldségeket ábrázoló textíliák (pl. egy 3 méter hosszú palást) vannak a múzeum tulajdonában. Nem utolsó sorban pedig az inka civilizáció tárgyi emlékei is képviselve vannak: arany, ezüst és réz keverékéből készült mértani mintákkal, apró ember- és lámaábrázolásokkal díszített figuratív kerámiák, szertartási öltözetek, tolldíszek, kipuks, palástok, tunikák és egyéb textíliák találhatóak a múzeum gyűjteményében. A múzeum andoki múmiakollekciója betekintést enged a régió kultúráinak temetkezési szokásaiba. Ezek vagy természetes módon, az Andok kedvező földrajzi és klimatikus viszonyainak, vagy vallási szertartások keretében elvégzett mesterséges tartósításnak köszönhetően maradtak meg. Az Atacama-sivatagban található Chiu Chiu-ból származik az a férfi múmia, melynek korát 3400-4700 évre becsülik. Az ülő pozícióban, fejét a térdein pihentető múmián gyapjúsapka található. A sivatag hideg éghajlati viszonyai miatt ez volt az atacamai kultúrákra jellemző alvó póz, ugyanakkor ilyen módon temették el a halottakat és azok tárgyait is. A gyűjtemény egy másik múmiáját a Titicaca-tó környékén találtak. Az ajmara férfi is az előbbihez hasonló pózban található, de egyfajta temetkezési zsákba van bebugyolálva. A gyűjteményben még egy fiú múmiája is található, amelyet a chilei kormány adományozott a múzeumnak. Más múmiák pedig jól szemléltetik a prekolumbiánus kultúrák mesterséges mumifikáló eljárásait, így a jivaro indiánok rituális fejzsugorító technikáját is. Brazil régészet A brazil régészeti gyűjteményben a gyarmatosító korszak előtt, a mai Brazília területén virágzó kultúrák emlékét őrzi a több mint 90 000 műtárgy. Ez számít a legnagyobb ilyen jellegű gyűjteménynek világszerte, és a kora 19. századtól fokozatosan bővült, 1867-től napjainkig pedig szisztematikusan kezdték gyűjteni ezeket a tárgyakat. Az ásatások, vásárlások és adományozások révén bővülő gyűjtemény számos, a múzeum és az azt működtető egyetem, illetve más intézmények által vezetett tudományos kutatásnak képezte az alapját. A Brazília minden régiójából származó tárgyak egy több mint 10 000 éves korszakot fednek le. Az ország területének legrégebbi lakóitól, a földművelő és vadászó-gyűjtögető csoportoktól is több lelet van a múzeum birtokában. Ezek kőből (kovakő, kvarc és egyéb ásványok) és csontokból készült vadásztárgyak, fafaragásra és tárgykészítésre használt, csiszolt kőből készült fejszeélek, illetve szertartási- és dísztárgyak. A korabeli fából, rostból és gyantából készült tárgyak nem állták ki az idő próbáját, így a múzeumban csak néhány ilyen található, mint pl. egy gyantával bevont szalmakosár Brazília déli partvidékéről. Samúel Friðjónsson Samúel Kári Friðjónsson (Reykjanesbaer, 1996. február 22. –) izlandi válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Vålerenga játékosa. Pályafutása Klubcsapatban A Keflavíkur csapatának az akadémiáján nevelkedett és a felnőtt caspatban is pályára lépett. 2013. július 1-jén csatlakozott az angol a Reading csapatához, két évre írt alá. Egy évvel meghosszabbították 2015 májusában. Egy évvel lésőbb bejelentte a klub, hogy szerződésének lejártával szabadúszó játékossá válik. 2016. június 16-án aláírt a norvég Vålerenga csapatához három és fél évre. A válogatottban 2018. május 11-én bekerült Heimir Hallgrímsson szakvezető 23 fős végleges keretébe, amely a 2018-as labdarúgó-világbajnokságon vesz részt. Wendelin Werner Wendelin Werner (Németország, Köln, 1968. szeptember 23.) német születésű francia matematikus. Kutatási területei: bolyongások, Schramm-Loewner evolúció és más témák a valószínűségszámítás és a matematikai fizika területén belül. Pályája 1977-ben vette fel a francia állampolgárságot. 1987-től 1991-ig École normale supérieure-ben tanult. Doktori dolgozatát az Université Pierre-et-Marie-Curie-n Jean-François Le Gall irányítása alatt 1993-ban védte meg. A CNRS kutatója volt 1991 és 1997 között. Jelenleg a Paris-Sud in Orsay Egyetem professzora. Díjai Fields-érem (2006) Pólya-díj (SIAM) (SIAM, 2006) (Gregory Lawler-rel és Oded Schramm-mal megosztva) Shiawassee megye (Michigan) Shiawassee megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Michigan államban található. Megyeszékhelye Corunna, legnagyobb városa Owosso. Lakosainak száma 68 900 fő (2013. július 1.). Shiawassee megye Saginaw és Ingham megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Get Outta My Way A Get Outta My Way az ausztrál énekesnő, Kylie Minogue második kislemeze a 11. Aphrodite (2010) stúdióalbumáról. A dalt Mich Hansen, Lucas Secon, Damon Sharpe, Peter Wallevik, Daniel Davidsen írta, a Parlophone kiadó gondozásában jelent meg világszerte 2010. szeptember 27-én. A dal szerepel a 2012 júniusában kiadott The Best of Kylie Minogue válogatásalbumon is. A dal egy közepes tempójú dance dal, mely disco és szinti-pop elemeket is tartalmaz. A kritikusok már korábban összehasonlították a dalt Kylie korábbi dalaival, és általában pozitívan nyilatkoztak azokról. A dal mérsékelt sikert ért el, így az Egyesült Királyságban 5. helyezett lett, Ausztráliában a 69. helyen végezte. Amerikában a Billboard Hot Dance Club listán az 5. helyen szerepelt, illetve az album szerepelt az amerikai album listán is. Előzmények Kylie az új kislemez megjelenését 2010. július 5-én jelentette be az Ibizai Launch Partyn egy promóciós megamix keretében, még az album megjelenése előtt. Lucas Secon, Damon Sharpe, Peter Wallevik, illetve Stuart Price, a dal producere egy interjúban elmondták, hogy a dal erősen túlfűtött "sexy elektro disco" elemeket tartalmaz, igazi fülbemászó dallamokkal. A producer elmondta, hogy négy különböző felkérést kapott dalírásra, azonban ő Kylie-t választotta. A videoklip forgatása A zenei videót a Finewood Stúdióban forgatták Londonban 2010. augusztus 18-án. A videó premierje a YouTube csatornán 2010. szeptember 3-án volt. A videoklipben Kylie több táncossal is szerepel a klipben. Minden résztvevőt ragyogás vesz körül. Kylie-n sportkesztyű látható az egyik jelenetben, hogy megvilágítsa az arcát és a testét. Később csak ő jelenik meg a színpadon táncosok nélkül, arany ruhában. A koreográfiában a táncosok székekkel szerepelnek, majd újabb táncosok jelennek meg és közösen táncolnak. Formátum és számlista "Get Outta My Way" – 3:39 "Get Outta My Way" (7th Heaven Radio Edit) – 3:35 "Get Outta My Way" (Single version) – 3:41 "Get Outta My Way" (Bimbo Jones Club Remix Radio Edit) – 3:35 "Get Outta My Way" (Sidney Samson Remix) – 5:35 "Get Outta My Way" (Paul Harris Vocal Remix) – 7:20 "Get Outta My Way" (Mat Zo Remix) – 8:31 "Get Outta My Way" (Enhanced Video) "Get Outta My Way" – 3:39 "Get Outta My Way" – 3:39 "Get Outta My Way" (Bimbo Jones Club Remix Radio Edit) – 3:35 "Get Outta My Way" (Paul Harris Vocal Remix Radio Edit) – 4:49 "Get Outta My Way" (Kris Menace Remix) – 6:47 "Get Outta My Way" (Daddy's Groove Magic Island Rework) – 8:03 "Get Outta My Way" (BeatauCue Remix) – 5:01 "Get Outta My Way" (Steve Anderson's Pacha Extended Mix) – 6:44 "Get Outta My Way" – 3:41 "Get Outta My Way" (Bimbo Jones Club Remix Radio Edit) – 3:35 "Get Outta My Way" (Sidney Samson Remix) – 5:35 "Get Outta My Way" (Paul Harris Vocal Remix) – 7:20 "Get Outta My Way" (Mat Zo Remix) – 8:31 "Get Outta My Way" (Enhanced Video) Oleg Anatoljevics Szalenko Oleg Anatolijevics Szalenko (oroszul: Олег Анатольевич Саленко; Leningrád, 1969. október 25. –) orosz labdarúgó, az 1994-es labdarúgó-világbajnokság gólkirálya. Klubcsapatokban Oleg Szalenko 1986 és 2000 közötti pályafutása alatt játszott a Zenyit Leningrad, a Dinamo Kijiv, a Logroñés, a Valencia, a Rangers és az Istanbulspor csapataiban, pályafutását sérülései miatt hamar abba kellett hagynia. A válogatottban Szovjet utánpótlás-válogatott volt. Felnőttként először Ukrajna színeiben játszott, az ország történetének első válogatott mérkőzésén Magyarország ellen. Ezt követően nyolcszor szerepelt az orosz válogatottban és ott hét gólt szerzett (vagyis a világbajnokságon kívül csak egyetlen gólt lőtt válogatottként). Szalenko 1994. június 28-án az Oroszország–Kamerun mérkőzésen öt gólt lőtt, ezzel a világbajnokságok történetében egyedülálló teljesítményt nyújtott. Ugyanezen a világbajnokságon még egy gólt szerzett, 6 góllal gólkirály lett a bolgár Hriszto Sztoicskovval holtversenyben. Az orosz válogatott messze nem nyújtott ilyen emlékezetes teljesítményt: kiesett a csoportmérkőzések alatt. 6989 Hoshinosato A 6989 Hoshinosato (ideiglenes jelöléssel 1994 XH1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takao Kobayashi fedezte fel 1994. december 6-án. 12710 Breda A 12710 Breda (ideiglenes jelöléssel 1990 VQ5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. november 15-én. Szent Virgil Salzburgi Szent Virgil (Írország, 700 körül – Salzburg, 784. november 27.) neves kora középkori tudós volt, a salzburgi érsekség szent püspöke és a Szent Péter-kolostor apátja. Az első salzburgi püspök, Szent Rupert utóda és tisztelője volt. Munkái Számos művet hozott létre, azonban ezek nagy része halála után eltűnt. Egyes feltételezések szerint Jeromos (Hieronimus), ill. Aethicus álnév alatt ő írta a Kozmográfiát, amelynek egyik oldalán Vékony Gábor régész-történész szerint a Kárpát-medencei rovás ábécéjének lejegyzése található, ezt Aethicus ábécéje néven ismeri a szakirodalom. Kokacserje A kokacserje (Erythroxylum, Erythroxylon) a kétszikűek osztályán belül a kokacserje- vagy vörösfafélék (Erythroxylaceae) családjába sorolt nemzetség. Termesztése A közönséges és a columbiai kokacserjét a levelükben található alkaloidokért (főként kokain) ősidők óta termesztik. Mindkettő Dél-Amerikában őshonos, fő termesztőkörzetük a perui Andok és Bolívia. Más trópusi területeken (Indonézia, Srí Lanka) is termesztik szigorú törvényi ellenőrzés mellett. A kb. 0,25-2,25% alkaloidot tartalmazó leveleket évente 3-4-szer szedik, rögtön szárítják. A kokacserje szárított leveleit (koka) a perui és bolíviai indiánok évszázadok óta rágják élénkítőszerként. Hatásai A levélből felszabaduló alkaloidok stimulálják az agykéreg működését, fogyasztóján nyugtalanság, izgalom vesz erőt, fokozódik az izmok fizikai teherbírása. Kis mennyisége megszünteti az éhséget, szomjúságot, fáradtságot. A véredények összehúzódásával segít a testhőmérséklet megőrzésében. Nagyobb mennyiségben, hosszabb ideig fogyasztva szorongást, depressziót és más súlyos zavarokat okozhat (alvászavar, étvágytalanság, személyiségzavar). Fogyasztása szenvedéllyé válhat, és függőség is kialakul. A levelek kalciumban, vasban és vitaminokban gazdagok. A 19. század második felétől a kokacserje kivonatát italokban használták frissítőszerként. A 20. századtól a stimuláló alkaloidokat a feldolgozás során kivonják belőle, vagy szintetikus ízanyagokat használnak. A levélből kivont kokain kábítószer. Centre d’entraînement Robert Louis-Dreyfus A Centre d’entraînement Robert Louis-Dreyfus, eredeti, ismertebb nevén a La Commanderie, az Olympique de Marseille labdarúgócsapatának utánpótlásbázisának és edzőközpontjának otthont adó épület. 1991-ben épült Marseille-ben. 2009-ben nevezték át jelenlegi nevére a klub legendás elnöke, Robert Louis-Dreyfus halála után. Forrás OM.net 2522 Triglav A 2522 Triglav (ideiglenes jelöléssel 1980 PP) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdenka Vávrová fedezte fel 1980. augusztus 6-án. Vízíz 1962 óta tudjuk, hogy a víz egyedi ízérzetet vált ki rovarokban, de 2010-ig nem bizonyították, hogy ez emlősöknél is így lenne. 2010-ben A. M. Rosen, A. T. Roussin és P. M. Di Lorenzo a Frontiers in Neuroscience-ben publikálta cikkét, mely bizonyítja, hogy az emlősök is külön ízmodalitásként érzékelik a víz ízét. Az ízlelésben hagyományosan 4 alapízt különítünk el, ezek: édes, sós, savanyú, keserű. Japánban van egy ötödik alapíz is, az umami, ennek neve magyarul „pikáns”-ként fordítható le, angol neve savory. A kísérlet célja: leírni az NTS és PbN sejtjeinek vízre adott válaszát, melyek a vízízt önálló ízingerként kezelik. Az NTS a Nucleus tractus solitarii (Nucleus of the solitary tract) rövidítése; olyan agytörzsi mag, melynek nagy szerepe van az ízérzékelésben, a szív- és érrendszeri- illetve légzési funkciókban. Kap információt az arcidegből (N. facies; VII.), a nyelv-garatidegből (N. glossopharyngeus; IX.) és a bolygóidegből (N. vagus; X.). A kísérlet előkészítése: A kísérletet 108 patkányon (350-450g) végezték, amelyek megkötés nélkül bármennyi élelmet magukhoz vehettek a kísérlet előtt, emellett egy 12 órás nappal-éjszaka ciklushoz szoktatták őket. A kísérletben az Institutional Animal Care and Use Committee of Binghamton University állatkísérletekre vonatkozó előírásait vették figyelembe. Az NTS-ből származó adatoknál felhasználtak két korábbi kutatást a témában, de a PbN-ről szóló információk teljesen újak voltak. A kísérlet menete: A kísérlet előtt a patkányokat altatták, majd eltávolították a nyakszirtcsontjukat illetve az agyhártyáikat. Az NTS vizsgálatánál eltávolították a kisagy hátsó részét, míg a PbN vizsgálatánál elég volt egy kisebb részt szabaddá tenni. Az ízingereket NaCl(sós), HCl(savanyú), kinin (keserű), cukróz (édes) jelentette. Ezeket az anyagokat desztillált vízben oldották fel, és szobahőmérsékleten adták az állatoknak. Az ízinger előtt és után a patkányok vizet kaptak. Adatelemzés A reakcióerősséget úgy mérték, hogy az inger adása utáni átlagos tüzelési gyakoriságból kivonták az inger adása előtti átlagos tüzelési gyakoriságot. Önmagában a vízre adott választ éppen azért nem tekinthették etalonnak, mert a sejtek egy bizonyos csoportja a vízre kiemelkedően erős választ adott. A sejtválaszt akkor tekintették mérvadónak, ha 2,5 normál szórásnyival nagyobb volt, mint az átlagos tüzelési gyakoriság. Minden sejtnek meghatározták a „best stimulus”-át, ami azt jelenti, hogy meghatározták azt a tesztingert, ami a legnagyobb választ váltja ki belőle. A szelektivitás a két legerősebb válasz összegének, és a két leggyengébb válasz összegének különbségeként volt meghatározott. Eredmények 135 sejtből vettek mintát ( 91 Nucleus tractus solitarii sejtből, és 44 Nucleus parabrachialis sejtből); az esetek többségében az ingert többször megismételték: A Nucleus tractus solitarii-ban 1-17 ismétlés volt (medián= 8), a Nucleus parabrachialis-ban 1-27 ismétlés volt (medián=8). A 91 Nucleus tractus solitarii sejtből 30 (azaz 33%-uk), a 44 Nucleus parabrachialis sejtből 17 (azaz 39%-uk) reagált a vízre az ízinger előtt vagy után. A sejtválaszoknak 4 fajtáját különböztették meg: három konkrétan a vízre válaszolt, egy pedig szomatoszenzoros válasz volt. A négyféle sejt: serkentő („water-excitatory”) gátló („water-inhibitory”): ilyeneket csak a Nucleus tractus solitarii-ben figyeltek meg, ezek a sejtek leginkább a NaCl-ra reagáltak. feltételes („conditional-water”): Előfordulásuk körülbelül egyezett a Nucleus tractus solitarii-ben (15 a 30-ból; 50%) és a Nucleus parabrachialis-ban (7 a 17-ből;41%). szomatoszenzoros („somatosensory-water”): A Nucleus parabrachialis-ban egy darab ilyen sejtet találtak (1 a 17-ből; 6%), míg a Nucleus tractus solitarii-ben 20-at (20a 30-ból; 67%). Az úgynevezett „water-best cell”-ek, (n=10) azaz a leginkább vízre reagáló sejtek a legerősebb bizonyítékai annak, hogy a víz íze önálló kódolócsatornán fut keresztül. Ezek közüla sejtek közül 4 „water-specialist” sejt, azaz olyan sejt, amely csak a vízre reagál, de semmilyen más stimulusra nem. Érdekesség, hogy a vízre feltételes válaszokat adó sejtek NaCl vagy HCl „best-cell”-ek voltak a Nucleus tractus solitarii-ben, és NCl „best-cell”-ek voltak Nucleus parabrachialis-ban. A vízíz mint önálló ízmodalitás Három megközelítésből is indokolható az, hogy miért önálló ízmodalitás a víz íze. A száj-garatüregben található egy önálló átalakító mechanizmus a víz számára. Ezt a struktúrát nemrég fedezték fel az emlősök száj-garatüregében; az itt található receptorok akkor aktiválódnak, ha víz éri őket. A négyféle sejt elektrofiziológiai válaszait követve egy önálló csatornát találtak, mely a víz érzékelésével kapcsolatos információkat szállítja. Vízspecifikus válaszokat regisztráltak az NTS-ből, PbN-ből, thalamusból, gustatoros kéregből. Habár ezekről a válaszokról már több kísérlet is beszámolt, csak kevesen kutatatták őket részletesen. Lehetséges, hogy a válaszok egy része taktilis vagy termális stimulációnak tudható be, ám a kísérlet olyan eseteket is regisztrált, amelyeknél ez az indoklás nem állja meg a helyét. A „water specialist” sejtekből származó adatok szilárd bizonyítékai annak, hogy a víz központi reprezentációja más ízektől különáll. A vízíz érzékelésének nagy szerepe van a folyadékbevitel szabályozásában (szomjúság). Érdekesség, hogy a primer gustatoros kéreg mindig aktiválódik víz hatására, de a szekunder kéreg csak víz-deprivált helyzetben. A kísérletben felhasznált altató szomjúságérzetet okoz, ami az ízérzékelést befolyásolhatja, emellett nem lehetséges a Nucleus tractus solitarii és a NUcleus parabrachialis összes sejtjét vizsgálni, így lehetséges, hogy nem vettek észre egyéb, vízre reagáló sejteket. Mpemba-paradoxon A Mpemba-paradoxon a víznek azt a különleges tulajdonságát állapítja meg, hogy azonos körülmények között a fagyni kitett meleg víz hamarabb fagy meg, mint a hideg víz. A jelenséget újrafelfedezőjéről, Erasto B. Mpemba tanzániai diákról nevezték el. Több elmélet próbálja magyarázni, de a teljes megértéshez még további vizsgálatokra van szükség. Definíció Ha ugyanannyi hideg és meleg vizet ugyanolyan edényekben és ugyanazokkal a kezdeti feltételekkel hűtenek a víz fagypontja alá, akkor az eredetileg melegebb víz előbb fagy meg, kristályosodik, mint az eredetileg hidegebb. Nem igaz azonban az az általánosítás, hogy a forró víz mindig előbb fagy meg, mint a hideg. Ez csak bizonyos termodinamikai rendszerekben lép fel. Felfedezése A jelenséget először Arisztotelész írta le Kr. e. 300-ban. Roger Bacon és René Descartes is említette írásaiban. 1963-ban a tanzániai Erasto B. Mpemba iskolás diák találkozott a jelenséggel fagylaltkészítés közben. Dr. Denis G. Osborne-nal együtt jelentette meg 1969-ben, miután számos kísérletet végeztek a témában. Beletelt néhány évbe, amíg tudományosan is megvizsgálták a kérdést. Okai Vannak elméletek, amelyek szerint a lényeges okok egyike a nyílt rendszerre hivatkozás. Egy nyílt rendszerben a melegebb víz mennyisége sokkal inkább csökken a párolgástól, mint a hidegebbé. Ez azon múlik, hogy egy folyadék gőznyomása exponenciálisan nő a hőmérséklettel, és arányos a párolgás sebességével. Ez azt jelenti, hogy adott idő alatt több meleg, mint hideg víz párolog el, így a fagypontot két különböző mennyiségű folyadék éri el: az eredetileg melegebből kevesebb lesz. Kevesebb folyadék pedig gyorsabban fagy meg ugyanolyan körülmények között, mint több. Egy másik elmélet szerint a vízben oldott sók (karbonátok) magas hőmérsékleten kiválnak, így többé nem befolyásolják a fagyáspontot. A még folyékony hideg vízben a kristályosodás kezdetekor egyre nő a sókoncentráció. Ismert azonban, hogy a nagyobb koncentrációjú sóoldat fagyáspontja alacsonyabb, mivel a vízben megnő az entrópia, és így nehezebbé válik a rendezett kristályszerkezet kialakulása. A paradoxon nem mindig jelentkezik, hanem csak egy megfelelő paramétertartományban. Ekkor a következő folyamatok határozzák meg a lehűlés és a fagyás sebességét: hűlés közben a két folyékony víz mennyisége különböző sebességgel csökken, és a maradék víz ebből következően gyorsabban kristályosodik. Bár a hűlés közbeni különböző mértékű anyagvesztés és a sókoncentráció a jelenség fő okai, nincs egyetértés arról, hogy a kísérleti elrendezés más körülményei nincsenek ugyanekkora hatással. Ez nagyon vitatott, és nem válaszolható meg a rendelkezésre álló adatokból a módszertani hibák és a szegényes ráfordítás miatt. Lehet, hogy a speciális kísérleti körülmények között más hatások is ugyanilyen fontosak. A Mpemba-paradoxon és a termodinamikai rendszerek Nyílt rendszer A Mpemba-paradoxon csak nyílt rendszerekben lép fel. A nyílt rendszerek jellemzője az anyag és az energia áramlása a rendszer és környezete között. Ilyen például egy pohár lefedetlen víz. A párolgással csökken a pohárban a vízmennyiség, és csökken a hőmérséklet. A légkörnek nő a vízgőztartalma és az energiája. Ezt azonban nem számszerűsítik. Termodinamikai szempontból a nyílt rendszerekben folytatott kísérletekben több mennyiség is megváltozik, így a mérés és a megfigyelt változatok értelmezése is nehezebbé válik. Zárt rendszer Zárt rendszerekben a Mpemba-paradoxon nem jelentkezik, de itt sem szabad megfeledkezni a víz párolgásáról. Zárt rendszerekből az elpárolgott víz nem tud kijutni, hanem lecsapódik azon a hőmérsékleten, ahol gőznyomása megfelel a rendszer hőmérsékletének és a benne uralkodó nyomásnak. Mindkét részrendszerben (a hidegebb és a melegebb vizet tekintve) a víz mennyisége állandó marad, még ha a folyékony víz és a vízgőz aránya a kettőben el is tér. A víz párolgásához szükséges párolgáshő nem kerül ki a rendszerből, mint a nyílt rendszer esetén, hanem újra felszabadul hűléskor és lecsapódáskor. Ezért zárt rendszerben az eredetileg melegebb víznek mindig több idő kell a lehűléshez, mint az eredetileg hidegebbnek, így az eredetileg melegebb nem tudja leelőzni az eredetileg hidegebbet, ahogy a nyílt rendszerben tapasztalható. Tehát a Mpemba-paradoxon nem lép fel. Fontos paraméterek A következő paraméterek lényeges szerephez jutnak a nyílt rendszerben: A kiindulási víztömegek Nem lehetnek túl kicsik, különben a víz elpárolog, mielőtt megfagyna. A vizek eredeti hőmérséklete Az eredeti nagy hőmérsékletkülönbség kedvező a Mpemba-paradoxon számára, mert így aránylag sokkal több eredetileg melegebb víz párologhat el. Ugyanakkor nem lehet a hidegebb víz hőmérséklete fagypont közeli, különben a melegebb víz nem tudja leelőzni. A vízfelszín nagysága Az időegység alatt elpárolgó víz mennyisége arányos a folyékony víz és a vízgőz közötti felszín nagyságával. A vízfelszín nagysága az edények alakjától függ. A Mpemba-paradoxon számára ezért kedvezőbb a nagyobb vízfelszín. A tartóedények hővezetési együtthatója Meghatározza, hogy milyen gyorsan adhat le hőt a víz az edény falán át. Minél nagyobb az edények hővezetési együtthatója, annál gyorsabban hűlhet a víz az edény falával érintkezve. A Mpemba-paradoxon számára a kis hővezetési együttható a kedvező, mert akkor a lehűlés alatt több víz párologhat el, de fagyáskor a kristályosodási hő is nehezebben vezetődik el, így a jégkristályok kialakulása lelassul, ami szintén akadályozza a Mpemba-paradoxon kialakulását. A hatás megfigyeléséhez tehát érdemes olyan edényeket használni, amelyek anyaga jó hővezető. Zavaró paraméterek A következő paraméterek nem döntő fontosságúak a jelenség fellépésében, de el nem hanyagolható mértékben erősíthetik vagy gyengíthetik. Túlhűlt folyadékok és olvadás A tiszta folyadékok, például a desztillált víz folyadék állapotban fagypont alá hűthetők, ha nincs jelen zavaró hatás, például az edény nem rázkódik, vagy nincs kristályosodási mag. Ennek kivédéséhez elég egy homokszem. Az elterjedt nézetek szerint a kristályosodáshoz nem kell a magok nagy koncentrációja, de kristályosodási magra szükség van. A kristályosodás elmaradása miatti fagypontcsökkenés egyébként független attól, hogy a nyomás és a térfogat is befolyásolja a fagyáspontot. Lényegi hatással nincs a Mpemba-paradoxonra, mivel az eredetileg hidegebb víz éppúgy érintett, mint az eredetileg melegebb. Azt viszont megállapítható, hogy az eredetileg melegebb víz kevesebb kristályosodási magot, például szén-dioxid buborékot tartalmaz, mint az eredetileg hidegebb, mert magasabb hőmérsékleten rosszabb a gázok oldhatósága. Így a túlhűtés gyengíti a Mpemba-paradoxont, mert az eredetileg melegebb víz nem fog gyorsabban megfagyni, ha túlhűlésre kerül sor. Hőmérsékleti különbségek A rendszerben meglevő hőmérsékleti különbségeket hőmérsékleti gradiensnek is szokták nevezni. Ez a mozdulatlan folyadékban és mozdulatlan környezetében jön létre. Például az edény falainál és a felszíni határfelületen alacsonyabb, mint a folyadék belsejében, a környezetben pedig az edényhez közelebb magasabb, mint attól távolabb. A kezdetben különböző hőmérsékletű rendszerekben máshogy alakul a hőmérsékleti gradiens, ami egyenértékű az edények hővezetési együtthatójának megváltozásával. Ez a hatás többféle módon enyhíthető, például a folyadékok keverésével. Oldott anyagok Az oldott anyagok a Raoult-törvény szerint csökkenthetik a folyadék fagyáspontját, ahol a fagyáspont csökkenése az oldott anyagok koncentrációjával arányos. Oldott gázok esetén a gőznyomás miatt a koncentráció megint csak hőmérsékletfüggő. Ez azt jelenti, hogy a kezdetben különböző hőmérsékletű folyadékok különböző mennyiségű gázt tartalmaznak, és így a fagyáspontjuk is különbözik. A hatás azonban kicsi, ezért csak kicsi a szerepe a Mpemba-paradoxon felléptében, de erősíti. Ez a hatás kiküszöbölhető eleve gáztalanított folyadékok használatával, például előzetes forralással. Hasonlók érvényesek a térfogatra is. Más folyadékok A Mpemba-paradoxon nem a víz anomáliája, ezért más folyadékoknál is megfigyelhető. Fellépése az anyag hőkapacitásától függ, így az etil-alkohol, az ecetsav, a benzol vagy a hexán gőznyomása is exponenciálisan függ a hőmérséklettől. Ezeknek az anyagoknak a fagyáspontja azonban jóval a vízé alatt van, ezért hűtésük jobb felszereltséget igényel, vagy gyulladásveszélyesek és mérgezőek, ezért nem szabad őket nyílt rendszerben párologtatni. Felhasználása Akkor gondolunk korrektül a Mpemba-paradoxonra, ha az eredetileg melegebb vízből kevesebb van, mint az eredetileg hidegebből. Energetikai és kinetikai célokra nem használható. Energia Először energiát használnak fel a rendszer felmelegítésére, aztán visszanyerik az energiát a rendszer hűtésével. Energetikai szempontból a rendszerből így kinyert energia elvész, függetlenül attól, hogy nyílt vagy zárt rendszerről volt szó. Energiailag csak a hűtés szempontjából jó. Kinetika Ha a cél az, hogy a vizet egy meghatározott mennyiségű jég előállítása céljából mielőbb megfagyasszák, akkor kinetikai szempontból értelmetlen kihasználni a Mpemba-paradoxont. A legegyszerűbb módszer (kimérni a vizet és lehűteni) a leggyorsabb módja a jég elkészítésének. Ha annyi melegebb vizet használnak, amennyiből ugyanannyi jég keletkezik, akkor nem lép fel a Mpemba-paradoxon, ha pedig ugyanannyi melegebb vizet használnak, akkor fellép, de kevesebb jég képződik. De ekkor is gyorsabb rögtön lehűteni a vizet, mint előtte felmelegíteni. Ugyanezen okokból kizárt a Mpemba-paradoxon bármiféle értelmes technikai felhasználása, mert minden kristályosodási problémára van gazdaságosabb megoldás. Mpemba Mindez nem zárja ki a gyakorlati alkalmazásokat. Mpemba is így fedezte fel, hogy gyorsabban is megfagyaszthatja a fagylaltját. Ilyenkor azonban termodinamikai okokból van egy nem kívánt hatása: kevesebb jég keletkezik. Így Mpemba kevesebb fagylaltot állított elő, mint amennyit optimális esetben tudott volna, és gyakrabban kellett kiolvasztania a hűtőt. Összegzés A Mpemba-paradoxon egy meglepő és az intuíciónak ellentmondó látványos jelenség, aminek fizikai és kémiai alapjai már a XIX. század óta ismert August-formulából láthatók. Mpemba érdeme, hogy felhívta a tágabb természettudomány iránt érdeklődő közönség figyelmét a paradoxonra. A Mpemba-paradoxon és a róla szóló elméleti magyarázatok alkalmasak arra, hogy egy meglepő és látványos kísérlettel elmélyítsék az ismereteket a klasszikus termodinamikáról. Veszelszky Béla Veszelszky Béla (Weszelszky Béla) (Budapest, 1905. július 24. – Budapest, 1977. január 12.) magyar festőművész. Életpályája Szülei: Dr. Weszelszky Gyula (1872–1940) egyetemi tanársegéd és Hlavacsek Erzsébet (1882-1912) voltak. Az 1920-as években ismerkedett meg Kepes György révén Kepes Ferenccel. Gyógyszerészeti iskoláját félbehagyva iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára 1924-ben, ahol 1929-ben diplomázott le Glatz Oszkár tanítványaként. 1930-ban Bécsbe, 1932-ben Berlinbe ment. 1930–1942 között összesen három festménye maradt fenn. Nagy hatással volt rá Schmitt Jenő Henrik filozófiája és esztétikája. 1933–1956 között különböző munkákból élt: rajztanár, műszaki rajzoló, betonelemgyári segédmunkás. 1953-tól festett újra, de 1956 után lett igazán nagy festő. 1953–1964 között portrékat és csendéleteket készített. 1957–1965 között tájképeket festett. 1962-től volt kiállító művész. 1965–1976 között csendéleteket, portrékat és önarcképeket festett. Magánélete 1944-ben házasságot kötött. Művei Ádám és Éva-szőnyegterv (1929-1931) Férfi portré (Szabó Lajos) (1940) Veszelszky Eszter portréja (1953) Kakasos ornamenstervek (1956-1957 és 1976) Csendélet (1957) Táj (1960) Tájrészlet (1962) Csendélet (Köcsög) (1963) Kukorica (1965) Küzdő Ádám (1970-1975) Önarckép V. (1975) Önarckép (1976) Pusztaszeri úti panoráma Kiállításai Egyéni 1964, 1987, 1997 Budapest 1978 Székesfehérvár , Hatvan 1986 Eger Válogatott, csoportos 1962, 1971, 1991, 1996 Budapest 1977 Varsó 1979 Firenze 1981, 1987 Székesfehérvár 1983 Szeged Róla szóló filmek A szem megcsalattatása (1978) Interjúk Veszelszky Béláról (1992) Takács Szilvia Takács Szilvia (Győr, 1964 –) magyar csembaló- és fortepiano-művész. Zeneiskolai tanulmányai alatt több zongoraverseny és szolfézsverseny díjazottja volt. A zenei pályára való tudatos készülése már ebben az időben elkezdődött. A konzervatóriumot zongora és zeneszerzés szakon végezte el Győrben. 1986-ban diplomázott zeneelmélet- szolfézs szakon. 1993-ban férjével zeneiskolát alapított, melynek jelenleg is igazgatója. 1996-ban az első Magyarországon szervezett Régi Zene Nyári Akadémián Leon Berben-nél kezdte el csembalótanulmányait. Ezt követően több régi zenei kurzuson vett részt, ahol tanárai voltak: Spányi Miklós, Ketil Haugsand, Malcolm Bilson. A budapesti Zeneakadémián Horváth Anikó osztályában 2008-ban szerzett kitüntetéses csembalóművész-diplomát. 2006-tól folytatott fortepiano-tanulmányokat. Részt vett több hazai kurzuson - ahol Spányi Miklós és Malcolm Bilson által mélyítette el fortepiano-tudását. További tapasztalatgyűjtés végett Malcolm Bilson fortepiano-kurzusán vett részt az Amerikai Egyesült Államokban, Ithacában, a Cornell Egyetemen. Zeneakadémiai évei alatt megalapította a Clavier Duo együttest, mely a négykezes és kétcsembalós, illetve fortepianóra írt művek bemutatását tűzte ki célul. Közreműködője volt a Musica Profana régizenei együttesnek, a Marquise együttesnek, valamint rendszeres kísérője énekeseknek, hangszereseknek. A 2010-es Csíkszeredai Régizenei Fesztivál énekkurzusának korrepetítora és 2010-től folyamatosan a Győri Reneszánsz és Barokk Hét keretein belül megrendezett kurzus csembaló- és fortepiano-tanára. Rendszeresen játszik hazai és külföldi koncerteken szóló- és kamaraprodukciókban. 2012-ben kijutott a Japánban, Kofuban megrendezett 25. Nemzetközi Régizene Versenyre. Repertoárja a kora barokktól a klasszikus korig terjed. Kiemelten foglalkozik Haydn billentyűs műveivel, melyekből három szóló és öt kamara CD-lemezt készített. - Joseph Haydn: Dalok és kantáták - Bodrogi Éva - soprano; Takács Szilvia - fortepiano Csaták és szerelmek - Joseph Haydn: German Art Song - Zádori Mária - szoprán, Takács Szilvia - fortepiano Német dalok - Joseph Haydn Trios - Kállay Ágnes - cselló; Vitárius Piroska - hegedű; Takács Szilvia - fortepiano Triók fortepianóra, hegedűre és csellóra. - Joseph Haydn: Angol canzonetták - Andrejszki Judit - soprano, Takács Szilvia - fortepiano Arianna a Naxos - Antico & Moderno - Andrejszki Judit - szoprán, csembaló; Demjén András - violone, viola da gamba; Győri István - vihuela; Horváth Kornél - LP - ütőhangszerek; Kállay Katalin - reneszánsz furulyák; Szabó Zsolt - viola da gamba; Musica Profana Takács Szilvia - orgona; Vitárius Piroska - hegedű - Fortepiano music by Haydn Takács Szilvia fortepiano by Haydn - J. Haydn: A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán Takács Szilvia - fortepiano - Csembalómuzsika Takács Szilvia - csembaló Forrás http://www.szilvia.hu/szilvia/Cimlap.html Heavy D Dwight Arrington Myers (1967. május 2. – 2011. november 8.) ismertebb nevén Heavy D jamaicai születésű amerikai rapper, zenész, producer, énekes, zenész, színész. Egykori vezetője a Heavy D & The Boyz formációnak. A csapat a legnagyobb sikereket a 90-es években érte el. Nyolc stúdióalbumot jelentetett meg zenekara. Élete Myers 1967. május 24-én született Mandeville-ben, Jamaicában. A család a korai 70-es években költözött New Yorkba. Myers ott nevelkedett. A 80-as évek végén megalapította a Heavy D & The Boyz formációt, és aláírt egy lemezszerződést az Uptown Records-szal. Ő volt a frontembere a zenekarnak, és rappere, Eddie F pedig az üzleti partnere. A másik két tag T-Roy, és G-Wiz voltak. A debütáló Living Large című album 1987-ben jelent meg, és sikeres volt. Táncosai T-Roy "Trouble T" és Roy Dixon 1990. július 15-én vesztették életüket Indianapolisban. A csapat második nagylemeze a Peaceful Journey, és az arról megjelent kislemez az Over You, mely az ő emléküknek tiszteleg. A dal azóta hiphop klasszikusnak számít. Heavy D még több hírnevet szerzett magának, rappelt Michael Jackson Jam című slágerében, valamint Janet Jackson Alright című dalában a rapbetét is az ő munkája. Harmadik albuma Nuttin'But Love címmel jelent meg. Az 1990-es években ő lett az elnöke az Uptown Records-nak. Ezidáig nem volt példa erre, így ő az első rapper, aki ezt a megtiszteltetést megkapta, és Mary J. Blige karrierjét is ő egyengette, valamint a Soul for Real fiúegyüttes sorsát is egyengette, majd kiadta lemezüket Candy Rain címmel. Később az Univeral Music alelnöke lett. Halála Heavy D első és utolsó élő adása a 2011-es BET Hip Hop Awards-on volt. Myers 9 nappal később 2011. november 8-án halt meg tüdőembóliában Los Angelesben 44 évesen. A halottkém megállapítása során kiderült, hogy mélyvénás trombózist kapott a lába, és szívbetegségben is szenvedett. MC Hammer így nyilatkozott halála után: „Sok időt töltöttünk együtt, arany szíve volt, és része volt a mi boldogságunknak.” Filmográfia Who's the Man? (1993) New Jersey Drive (1995) B*A*P*S (1997) The Cider House Rules (1999) Life (1999) Big Trouble (2002) Larceny (2004) Step Up (2006) Tower Heist (2011) Televíziós szereplései A Different World episode "Delusions of Daddyhood" Roc (recurring) Living Single (recurring) Boston Public The Fresh Prince of Bel Air , 2 episodes: "Someday Your Prince Will Be In Effect The Tracy Morgan Show Bones Tyler Perry's House of Payne episode "Dream Girls" Law & Order: Special Victims Unit episode "Personal Fouls" Yes, Dear Oleg Konsztantyinovics Antonov Oleg Konsztantyinovics Antonov (oroszul: Олег Константинович Антонов; Troici, 1906. február 7. – Kijev, 1984. április 4.) orosz származású szovjet gépészmérnök, repülőgéptervező. Az Antonov tervezőiroda alapítója, 1984-es haláláig annak vezetője és főkonstruktőre volt. Az Orosz Birodalom fővárosának közelében, a Moszkvai kormányzóság Podolszki járásának Troici nevü falujában született. 1922-től Szaratovban élt. 1915-ben iratkozott be a szaratovi reáliskolába, ahol két évet végzett el. Ezt követően a szartovi gimnáziumban tanult 1922-ig. 1923-tól a Légiflotta Barátainak Társaság Szaratovi kormányzósági szervezete vitorlázórepülő részlegének felelős titkára volt. Adorjáni Endre Adorjáni Endre (Kolozsvár, 1950. augusztus 25. –) romániai magyar szobrász. Élete 1969 és 1973 évei között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola végezte el tanulmányait. Ezalatt a mesterei a következők voltak: Vetró Artúr, valamint Korondi Jenő. 1973 és 1975 között Gyergyóditróban, majd ezután, 1975 és 1987 között Csíkszereda városában munkálkodott, mint rajztanár. Eközben eléggé aktív módon bekapcsolódott a romániai művészeti életbe. Ezalatt nagyon sok egyéni-, valamint csoportos kiállításon egyaránt szerepelt műveivel, belföldön, és külföldön is, többek között Olaszországban, Franciaországban, Németországban, valamint Hollandiában is. 1989-ben áttelepült Magyarországra, Szekszárdon él, ahol a Pécsi Tudományegyetemhez tartozó Illyés Gyula Tanárképző Főiskolán adjunktusként dolgozik. Kiállításai Egyéni kiállítások 1989 - Babits Mihály Művelődési Központ, Szekszárd 1992 - Martonvásár - Márton Józseffel közösen Válogatott csoportos kiállítások 1991 - Dunántúli Tárlat , Somogyi Képtár, Kaposvár Művei Köztéri művei Meditáció - kútszobor, Szekszárd , [Garay-udvar] 15 stáció - Bátaszék , Kálvária-templom Árpád - lovas szobor, Sarkad , Szent István tér Consolea corallicola A Consolea corallicola a kaktuszfélék egyik faja, melynek köznapi neve a floridai szemafor kaktusz. Az Egyesült Államokban Florida államban őshonos, Florida Keys környékén. Jellemzése Ez a kaktusz a fák közé tartozó faj, melynek magassága meghaladhatja a 2 métert is. Szárdarabjai harminc centiméteres hosszúságúak és ismétlésszerűen fel vannak vértezve rózsaszínű tüskékkel, melyek 12 centiméter hosszúak. A leghosszabb tüskék a törzsön fejlődnek ki. Virágai, melyeknek „illata” a rothadó húshoz hasonlít, húsos, külső lepellevelekkel és vöröses színű, belső lepellevelekkel ellátottak, amelyek elérhetik a 2,5 centiméteres hosszúságot. A kaktusznövény évente hoz virágokat. A virágzás csúcsidőszaka a december és április közti periódus. Húsos gyümölcse sárga színű és 6 centiméteres hosszúságú. Ezen kaktuszféle telepekben él, mely telepeket idősebb "törzses", illetve fiatalabb egyedek alkotják. E kaktuszfaj köznapi nevét a vasúti átkelőhelyeken elhelyezett szemaforokhoz való hasonlóságáról kapta. Veszélyeztetettsége A Consolea corallicola rendkívül veszélyeztetett növényfaj, amely a kipusztulás szélén áll". A The Nature Conservancy G1-es kategóriába sorolta be. Egyes feltételezések szerint ez az Egyesült Államok legveszélyeztetettebb növényfaja. A Keys környéki populációját, beleértve a Big Pine Key szigetieket is, gyökeresen kiirtották, jóllehet 1919-ben pontosan itt fedezték fel először ezt a növényt. Manapság két populációja él Little Torch Key és Swan Key környékén. North Key Largo környékén több példányát is elültették. Mivel e kaktuszfaj telepekben él, számos egyede genetikailag azonosnak tekinthető, éppen ezért vannak olyan telepei, amelyekben mindössze öt különálló egyedtől származnak a kaktuszok. Az egyik csoportja csupán hímnemű egyedeket tartalmaz, amelyek szexuális úton képtelenek szaporodni. Manapság mindössze 20 genetikailag nem azonos egyede él. Élőhelye E kaktuszfaj élőhelye a csupasz sziklás talaj, amelyen vékony humuszréteg található és közel van a tenger szintjéhez. E fajhoz tartozó további alfajok a Sporobolus virginicus, Conocarpus erectus, Maytenus phyllanthoides, Manilkara bahamensis, Hippomane mancinella és az Opuntia stricta var. dillenii. Veszélyeztető tényezők E faj egyik legnagyobb természetes ellensége az éjjeli lepkék közé tartozó Cactoblastis cactorum lepkefaj, amely egy invazív faj E lepke hernyói felfalják a növény lágy részeit, amely rendszerint a kaktusz pusztulásához vezet. A másik veszélyeztető tényező e faj számára a tengerszint emelkedése és a fokozódó hurrikántevékenység. Egy másik probléma, hogy van olyan telepe a Consolea corallicola kaktuszoknak, amely kizárólag hímnemű egyedekből áll, tehát vegetatív módon képtelen szaporodni. Egyes helyeken egyedei különböző gyökérbetegségektől szenvednek. A Consolea corallicola kaktuszfajt az illegális növénykereskedelem is fokozottan veszélyezteti. Telamonia dimidiata A Telamonia dimidiata a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a pókok (Araneae) rendjébe, ezen belül az ugrópókfélék (Salticidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Telamonia dimidiata előfordulási területe Ázsia különböző esőerdeiben van, ahol a fák és bokrok lombozata közt aktívan vadászik. A következő országokban lelhető fel: Szingapúr, Indonézia, Pakisztán, Irán, India és Bhután. Megjelenése A nőstény 9-11 milliméter hosszú, míg a hím csak 8-9 milliméteres. A nőstény világossárga színű, fehér fejjel és vörös gyűrűkkel a szemeket körülvevő fekete gyűrűk körül. A potrohán, vagy utótestén két élénkvörös hosszanti csík látható. A hím nagyon sötét, fehér mintázattal és vörös szőrökkel a szemei körül. Az emberre nézve nem veszélyes. Napsugár-lakótelep A Napsugár-lakótelep egy lakótelep Salgótarjánban. Története 1978-ban kezdte a KŐFUV Kft. A vállalat sajnos nem vállalta el, így az ÉPFUV Kft.-nek kellett befejeznie a lakótelepet. Kis területének köszönhetően rekordidő alatt, 22 nap alatt készült el. EuroCity Az EuroCity, rövidítve EC egy nemzetközi vasúti szolgáltatást jelöl az európai városközi vasúthálózaton belül. Az „IC”-vel (InterCity) ellentétben az „EC” vonatok olyan nemzetközi járatok, amik a lentebb meghatározott követelményeknek eleget tesznek. Az EuroCity a régebbi TEE (Trans-Europ-Express) nemzetközi gyorsvonat-kategória utódja. Az első EuroCity szerelvények 1987-ben indultak útjukra. A szervezet központja Hollandiában található. Magyarországi történetük Magyarországon 1988-tól kezdve közlekednek EuroCity-vonatok, az elődjük az 1986-ban bevezetett Interexpress-vonatok voltak, amelyek az egykori keleti blokk államai között közlekedtek. Az első EC-vonat 1988. május 29-én közlekedő EC „Lehár” (EC41) volt, amely reggel indult Bécsből és délelőtt érkezett a Déli pályaudvarra, az ÖBB 1146 sorozatú, kétáramrendszerű mozdonyával. Maga a "Lehár" gyorsvonat már 1979 óta járt Budapest és Bécs között és 1988-ban minősítették át EuroCityvé. A MÁV V63 sorozatból a V63 047 és a V63 049 húzta pár hónapig a vonatot. 1996-ban a budapesti végállomást a Déli pályaudvarról áthelyezték a Keletibe. A "Liszt Ferenc" EuroCity volt a második magyarországi EC-vonat. Az első időkben V63-asok továbbították ezt a vonatot. 1992-től a MÁV készült a nagysebességű üzem bevezetésére és fokozatosan 10 darab Gigantot átalakítottak ebből a célból, 160 km/h engedélyezett sebességgel. Ezek kapták a százas pályaszámokat (V63 1xx). A módosított áttételű mozdonyok ellenére a pályasebesség maradt 120 km/h és csak 5 évvel később 1997-ben sikerült a MÁV-nak elérnie, hogy a vonatok 120 km/h-nál nagyobb sebességgel közlekedhessenek, de addigra a V63 sorozatú mozdonyok már nem vettek részt a nagysebességű EC-vonatok továbbításában (kivéve rendkívüli eseteket, az osztrák mozdony szolgálatképtelensége esetén.) 1994 júniusától az új osztrák kétáramrendszerű mozdonyok, a ÖBB 1014-esek kezdtek el járni az EC-vonatokkal. A következő magyarországi EuroCity az EC "Bartók Béla" volt. Ennek útvonala több lépésben fokozatosan hosszabbodott. Először Budapest-München között közlekedett, aztán Stuttgartig, majd Frankfurtig járt a németországi szakaszon. 1997-ben a magyar oldalon is meghosszabbították az útvonalat Miskolcon keresztül Debrecenig. A teljes vonal hossza 1564 km volt. 1997-től az EC-vonatok IC pótjeggyel már belföldi utazásra is igénybe vehetők lettek és a Budapest-Győr-Hegyeshalom szakaszon 140–160 km/h sebességgel közlekednek. Napjainkban (2018-ban) napi 11 pár EuroCity-vonat érinti Magyarországot: EC Avala: Belgrád–Kelebia–Kiskunhalas–Budapest-Keleti–Győr–Hegyeshalom–Bécs EC Lehár: Budapest-Keleti–Győr–Hegyeshalom–Bécs EC Hortobágy: Záhony–Nyíregyháza–Debrecen–Budapest-Keleti–Győr–Hegyeshalom–Bécs EC Metropolitan: Budapest-Nyugati–Szob–Pozsony–Brno–Prága (napi 6 pár) EC Hungária: Budapest-Nyugati–Szob–Párkány–Pozsony–Prága–Drezda–Berlin–Hamburg EC Varsovia: Budapest-Nyugati–Szob–Párkány–Pozsony–Bohumín–Katowice–Varsó Az Ausztria és Németország felé közlekedő RailJet vonatok besorolása nem egyértelmű, a jelenleg érvényben lévő Közforgalmú Menetrend a RailJet-et külön vonatnemnek tekinti, az állomási utastájékoztató kijelzőkön és a hangos utastájékoztatásban azonban több helyen is EuroCity-nek nevezik ezeket a vonatokat is. Követelmények A vonat két vagy több ország között közlekedjen (Az osztrák vasút 2011-ig közlekedtetett országon belüli EC vonatokat, ezek a menetrendben ÖEC jelöléssel szerepeltek) Az összes kocsi rendelkezzen légkondicionáló berendezéssel Megállás csak nagyobb városokban A megállás nem több, mint 5 perc, rendkívüli esemény esetén 15 perc Étel és ital legyen kapható a vonaton (lehetőleg legyen étkezőkocsi ) A kalauz tudjon legalább két nyelven, az egyik legyen angol, francia vagy német Átlagsebesség (megállásokkal) minimum 90 km/h, kivéve hegyvidéken vagy vasúti kompon Nappali utazás (indulás 6:00 után, érkezés 0:00 előtt) Kocsipark Az EC-vonatokban futó személykocsiknak az alábbi kritériumokat kell teljesítenie: klimatizált RIC-képes maximális sebesség 200 km/h hatüléses fülkék mind 1., mind 2. osztályon, fülkehossz kb. 2,3 m az 1. osztályon és kb. 1,9 m a 2. osztályon termeskocsik 2+1 üléselrendezéssel az 1. osztályon és 2+2 üléselrendezéssel a 2. osztályon A České Dráhy, a MÁV és részben az ÖBB és az SBB az EC-vonatokhoz új kocsikat szerzett be. A többi vasút olyan kocsikat használ az EC-vonatokban, mint a belföldi InterCity-vonatokhoz. Egyes esetekben régebbi kocsikat is használnak szükségből, melyek nem felelnek meg a kritériumoknak, mint például a Belga Vasút az 1955-ös átépítésű étkezőkocsikkal, melyek az 1990-es évek közepéig forgalomban voltak az EC "Vauban" és "Iris" vonatokban. A Zürich-München EC-vonatokban 50 éves étkezőkocsik futottak az 1990-es években, modern kocsik hiányában. A DSB (Dán Vasút) IC-3 típusú dízel motorkocsikat is használ EC-forgalomban, míg a Deutsche Bahn az ICE-TD dízel motorvonatait közlekedteti Hamburg-Lübeck-Koppenhága között. Ezek az egyetlen EuroCity-járatok, melyek vasúti kompon kelnek át egyik országból a másikba. Nevek Egyes EuroCity vonatokat a 19-20. század luxusvonatainak mintájára neveztek el. Gyakran ezek a nevek megegyeznek a korábbi Trans-Europe Express vonatok neveivel, például „Lutetia” a Párizs–Milánó közötti járatnak. A nevek az ülésekhez adott brosúrákon is olvashatók, amelyeken az egyes megállók érkezési időpontjai és az út részletei vannak. Útvonalak 2007. január EC 6/7 Hamburg - Chur EC 6/7 Dortmund -Chur EC 22 Bécs -Dortmund EC 23 Hamburg- Bécs EC 24/25 Budapest - Győr -Bécs- Frankfurt - Köln -Dortmund EC 30/31 " Allegro Johann Strauss " - Bécs- Villach - Velence EC 30/ 33 Koppenhága -Hamburg EC 31/34 Koppenhága-Hamburg EC 32/35 Koppenhága-Hamburg EC 32/33 "Allegro Stadivari" - Velence-Villach-Bécs EC 37/38 Hamburg-Koppenhága EC 39 Hamburg-Koppenhága EC 40/41 Berlin - Varsó EC 42/43 Budapest -Bécs EC 44/45 Varsó-Berlin EC 46/47 Varsó-Berlin EC 50/51 "Casanova" - Ljubljana -Velence EC 52/53 Frankfurt- Saarbrücken - Párizs (removed on June 10, 2007, replaced by a TGV) EC 60/61 München - Stuttgart - Strasbourg EC 62/63 "Kálmán Imre" - Budapest-Győr-Bécs- Salzburg -München EC 64/65 München-Párizs (removed on December 9, 2007, replaced by a TGV) EC 68/69 "Mozart" - Bécs-München EC 70/71 "Antonín Dvořák" – Bécs- Brno - Prága EC 72/73 "Johann Gregor Mendel" - Bécs-Prága EC 74/75 "Smetana" - Bécs-Prága EC 80/81 "Garda" - Verona Porta Nuova-München EC 82/83 "Paganini" - Verona Porta Nuova-München EC 84/85 "Michelangelo" - Róma -München EC 86/87 "Tiepolo" - Velence-München EC 90/91 "Vauban" – Brüsszel - Luxemburg -Strasburg-Bázel SBB- Berne - Interlaken Ost EC 93-88/89-92 "Leonardo Da Vinci" - Milánó Centrale-München EC 96/97 "Iris" – Brüsszel-Luxemburg-Strasburg-Bázel SBB- Zürich - Chur EC 100/101 Chur-Hamburg EC 100/101 "Jože Plečnik" - Ljubljana-Graz-Linz-Prága EC 102 Chur-Kiel EC 102/103 "Polonia" - Bécs-Varsó EC 104/105 "Sobieski" – Bécs- Ostrava - Katowice -Varsó EC 106/107 "Praha" – Varsó-Katowice-Ostrava-Prága EC 106/117 "Tiziano" - Milánó Centrale-Chiasso-Bázel EC 108/109 "Comenius" – Krakkó -Ostrava-Prága EC 108/117 "Verdi" - Milánó Centrale-Chiasso-Bázel EC 109/110 "Ticino" - Bázel-Chiasso-Milánó Centrale EC 111/114 "San Marco" - Venezia S.Lucia - Chiasso - Bázel EC 112/113 - Klagenfurt-München EC 114/115 - Klagenfurt-Salzburg-München-Stuttgart-Frankfurt-Dortmund EC 115/116 "Mediolanum" - Bázel-Chiasso-Milánó Centrale EC 120/121 "Košičan" – Kassa -Prága EC 121/126 "Leman" - Geneva Airport-Milánó Centrale EC 122/123 "Vallois" - Milánó Centrale-Geneva Airport EC 124/125 "Monte Rosa" - Milánó Centrale-Geneva Airport EC 126/127 "Fatra" – Zsolna -Prága EC 128/129 "Hradčany" - Zsolna-Prága EC 130/133 "Verbano" - Milánó Centrale-Brig-Bázel EC 131/134 "Val d'Ossola" - Bázel-Brig-Milánó Centrale EC 132/135 "BorRómao" - Milánó Centrale-Brig-Bázel EC 134/135 "Slovenská strela" - Pozsony-Prága EC 139-140/159-160 "Riviera Dei Fiori" - Nice Ville-Milánó Centrale EC 140/141 "Detvan" - Zvolen-Ostrava EC 141-142/147-148 "Ligure" - Milánó Centrale-Nice Ville EC 143-144/145-146 "Sanremo" - Milánó Centrale-Nice Ville EC 150/151 "Emona" - Bécs- Graz -Ljubljana EC 158/159 "Croatia" - Zágráb-Graz-Bécs EC 160/161 "Maria Theresia" - Bécs- Innsbruck - Zürich EC 162/163 "Transalpin" – Bécs-Innsbruck-Zürich-Bázel SBB EC 164/165 "Kaiserin (Empress) Elizabeth" - Salzburg-Innsbruck-Zürich EC 170/171 " Hungaria " – Budapest- Pozsony -Brno-Prága- Drezda -Berlin EC 170/177 "Monte Ceneri" - Milánó Centrale-Zürich EC 171/178 "Teodolinda" - Zürich-Milánó C. EC 172/173 "Vindobona" – Bécs-Brno-Prága-Dresden-Berlin-Hamburg EC 172/179 "Insubria" - Milánó C. - Zürich EC 173/174 "Canaletto" - Schaffhausen- Velence EC 174/175 "Jan Jesenius" – Budapest-Pozsony-Brno-Prága-Dresden-Berlin-Hamburg EC 175 "Cinque Terre" - Schaffhausen-Livorno Centrale EC 176 "Cinque Terre" - Livorno Centrale-Zürich EC 176 - Prága-Dresden-Berlin-Hamburg EC 177 - Berlin-Wien EC 178/179 - Prága-Berlin EC 188/189 "Grödnertal (Val Gardena)" - Verona- Bolzano -Innsbruck-München EC 190/191 München-Zürich EC 192/193 München-Zürich EC 194/195 München-Zürich EC 196/197 München-Zürich EC 212/213 "Mimara" - Zágráb-Villach EC 230/231 Koppenhága-Hamburg EC 232/233 Koppenhága-Hamburg EC 240/241 "Wawel" – Krakkó-Katowice- Wrocław -Berlin-Hamburg EC 278/279 "Jaroslav Hašek" – Budapest-Pozsony-Brno-Prága EC 295/296 "Jean Monnet" – Brüsszel - Luxemburg - Strasburg -Bázel SBB EC 314/315 "Agram" - Zágráb-Ljubljana-Villach-Salzburg EC 370 – Bécs-Brno-Prága-Drezda-Berlin-Hamburg- Aarhus EC 371 - Arhus-Hamburg-Berlin-Drezda-Prága EC 386/387 Hamburg-Arhus EC 9240/9249 "Caravaggio" - Milánó Centrale- Párizs EC 9241/9248 "Manzoni" - Párizs -Milánó Centrale EC 9242/9247 "Dumas" - Milánó Centrale- Párizs Egyéb használat EuroCity magazin a neve az osztrák vasút vasúti újságjának, (EuroCity) Revija a horvát vasutak magazinjának a címe. Ilinci Ilinci (Илинци) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Szerémségi körzetben, Šid községben. Datapoint 3300 A DataPoint 3300 volt a Computer Terminal Corporation (későbbi nevén Datapoint Corporation) társaság által gyártott első számítógép-terminál. 1967-ben jelentették be és 1969-ben kezdték szállítani. Mivel ez a terminál a teleprintereket, például a Teletype Corporation által gyártott berendezéseket volt hivatott felváltani, ez volt a valaha gyártott legelső üveges TTY (az üveg a képernyőre vonatkozik, a TTY a „Teletype” rövidítése). Saját márkanevén kívül DEC VT06 és HP 2600A néven is forgalmazták (ez utóbbi 1972-ben volt bemutatva). Részletek A Datapoint 3300 Teletype Model 33 készülékét emulálta, de sokkal tovább ment annál, mint amit a Teletype képes volt elérni a papír kimenetén. Ez az eszköz vezérlőjeleket is támogatott, a kurzor föl, le, balra és jobbra mozgatásához, a képernyő bal felső sarkába vagy a legalsó sorra való pozicionálásához. A 3300 le tudta törölni az aktuális sort, vagy képes volt törölni a képernyő végéig (utolsó pozíciójáig). Mindazonáltal nem támogatta a kurzor közvetlen pozicionálását. 25 sorban 72 pozíción volt képes nagybetűs karakterek megjelenítésére, még azelőtt, hogy a 80 × 24 karakteres elrendezés elterjedt volna a következő években. Hardver Ellentétben a későbbi terminálokkal, mint például a VT100, a Datapoint 3300 nem tartalmazott mikroprocesszort, hanem ehelyett TTL logikával megvalósított kisméretű integrált áramkörökkel épült föl. Bevezetésének idején a RAM memóriák igen drágák voltak (az Intel csak 1970-ben kezdi gyártani az 1103-ast, az első DRAM félvezetős memóriacsipet, amely megfizethetővé tette a RAM memóriákat). Emiatt a terminál a 25 soros 72 oszlopos megjelenítő területét ötvennégy 200 bites shift regiszterben tárolta, amelyek hat kilenc-csomagos sávban voltak elrendezve, ami összesen 1800 hatbites karakter megjelenítését tette lehetővé. A léptetőregiszteres kialakítás azzal is járt, hogy a terminálképernyő görgetése egyszerűen elérhető volt a kijelzőkimenet várakoztatásával, egy sornyi karakter megjelenítésének megfelelő ideig. Adrano Adrano település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 36 122 fő (2015. december 31.). Adrano Biancavilla, Bronte, Centuripe, Regalbuto, Sant’Alfio, Zafferana Etnea, Belpasso, Castiglione di Sicilia, Maletto, Nicolosi és Randazzo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: RD–180 Az RD–180 két égéstérrel és két fúvócsővel rendelkező, orosz fejlesztésű, zárt ciklusú folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű. Az orosz NPO Enyergomas vállalat tervezte és gyártja. A hajtóművet amerikai Atlas hordozórakétákon alkalmazzák. A jelenleg üzemelő legjobb hatásfokú folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű. Története Az 1980-as évek végén fejlesztették ki. 1996 novemberében hajtották végre vele az első teszteket. A hajtómű gyártási technológiáját 1996-ban megvásárolta az amerikai General Dynamics vállalat is. 1997–1998-ban az Egyesült Államokban tesztelték. 1999 tavaszán kapott alkalmassági bizonyítványt az Atlas hordozórakétán történő használatára. Először 2000 májusában az amerikai Atlas IIA–R hordozórakétán hajtottak végre vele indítást. Az első indítás után kisebb módosításokat végeztek rajta, ezt követően az Atlas V első fokozatának hajtóműve lett (2005 nyarán kapta meg a hajtómű az alkalmassági bizonyítványt az Atlas V-re). A hajtómű gyártási jogával jelenleg a Lockheed Martin vállalat rendelkezik az Egyesült Államokban. Az amerikai gyártást a Pratt & Whitney-nél tervezik, de ez egyelőre nem valósult meg. Az Enyergomas és a Pratt & Whitney közös vállalatot hozott létre RD AMROSS néven a hajtómű közös gyártására. Valamennyi eddig felhasznált RD–180-as hajtómű Oroszországban, az Enyergomas vállalatnál készült. Oroszországban a jövőben a Rusz–M űrhajózási hordozórakétán tervezik alkalmazni. Szerkezeti kialakítása A hajtóművet a négy égésterű RD–170-ből alakították ki, az RD–180 lényegében egy fél RD–170-es hajtómű, annak számos berendezését felhasználták. Tüzelőanyaga kerozin, oxidálóanyagként folyékony oxigént alkalmaznak. Az égéstér kialakítása olyan, hogy a magas nyomáson megvalósuló égési folyamat rendkívül nagy hatásfokú, így a hajtóművel nagy tolóerőt tudtak elérni. A zárt ciklusú hajtómű jellegzetessége, hogy a szivattyúkat működtető turbina gázgenerátora előégéstérként működik, az oxigéndús égésterméket a hajtómű fő égésterébe vezetik, ahol az oxigénben dús gázokban további kerozint égetnek el. A fúvócsövek mozgatását a kormányzás során négy-négy hidraulikus munkahenger végzi. A jó égési folyamatnak köszönhetően üzeme tiszta, korom nem képződik. A fúvócsövek ±8°-ban fordíthatóak el. Diagnosztikai és állapotfigyelő rendszerrel van ellátva. Műszaki jellemzői Tolóerő vákuumban: 4,15 MN Tolóerő tengerszinten: 3,83 MN Fajlagos impulzus: 338 s (3313 N·s/kg) Fajlagos impulzus tengerszinten: 311 s (3053 Ns/kg) Száraz tömeg: 5480 kg Átmérő: 3,15 m Hossz: 3,56 m Égésterek száma: 2 Égéstérnyomás: 25,7 MPa Oxidálóanyag–tüzelőanyag arány: 2,72 Tolóerő–súly arány: 78,44 1978 (szám) Az 1978 (római számmal: MCMLXXVIII) az 1977 és 1979 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1978-as a kettes számrendszerben 11110111010, a nyolcas számrendszerben 3672, a tizenhatos számrendszerben 7BA alakban írható fel. Az 1978 páros szám, összetett szám, szfenikus szám. Kanonikus alakja 21 · 231 · 431, normálalakban az 1,978 · 103 szorzattal írható fel. Nyolc osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 23, 43, 46, 86, 989 és 1978. Az 1978 egyetlen szám valódiosztó-összegeként áll elő, mely a 3422. EuroVelo 11: East Europe Route Az EuroVelo 11, vagyis az East Europe Route (magyarul: Kelet-európai útvonal) az EuroVelo nemzetközi kerékpárhálózatának tizenegyedik vonala, amely Norvégiából Görögországba halad. Egyike azon három EuroVelo-útvonalnak, amely Magyarországon is áthalad, ahol a Tisza vonalát követi és körbeöleli a Tisza-tavat is a Tisza-tavi kerékpárúttal. Útvonala Az útvonaldiagram csak a nagyobb városokat tartalmazza. Az East Europe Route Norvégiából, az Északi-foktól indul, onnan, ahonnan az Atlantic Coast Route (EV1) és a Sun Route (EV7) is. Finnországon keresztül jut el a balti országokba. Lengyelország és Szlovákia átszelése után következik a már készen lévő magyar szakasz, amely a Tisza-tó mindkét felén halad. Délebbre Szerbia és Macedónia után juthatnak el a turisták Görögországba. Érintett országok Norvégia Finnország Észtország Lettország Litvánia Lengyelország Szlovákia Magyarország Szerbia Macedónia Görögország Norvégia Az útvonal a norvégiai Északi-foktól indul, ahonnan az EV1 is. Az Északi-foktól körülbelül 280 kilométeren át az EV11 együtt fut a 7-es EuroVelo úttal, attól Karasjok városnál válik el. A körülbelül 300 kilométer hosszú norvég szakasz Európa legridegebb éghajlatú és periférikus fekvésű területén vág át. A látogatásra legalkalmasabb a május-július periódus, ettől eltekintve az átlagos túrázók számára elriasztó körülmények uralkodnak. A norvég szakasz nem kivitelezett, a gyér lakosságú, települések nélküli tundrán nem is valószínű komoly kerékpáros infrastruktúra kiépülése. Az E69-es országúton futó szakasz azonban így is rendkívül látványos infrastruktúrával rendelkezik: az utat több száz méter hosszú alagutak és tengeröblökön átívelő hidak tagolják. A szakasz kétségkívül legkülönösebb - az EuroVelo-útvonalak között pedig egyedülálló - pontja az Északi-fok-alagút. A hat kilométer hosszú alagút 212 méterrel fut a Jeges-tenger felszíne alatt. Ez az egész EuroVelo hálózat egyetlen tenger alatti alagútja, illetve a legmélyebben elhelyezkedő pontja is egyben. A kerékpárút a tervek szerint Karigasniemi településnél lép át Finnországba. Regionális információ az EuroVelo 11 norvég szakaszáról Finnország A finn szakasz egészen hosszú, meghaladja az 1200 kilométert. A finn szakasz teljesen kijelöletlen, az útvonal futása bizonytalan. Az útvonal valahol Rovaniemi környékén keresztezi az északi sarkkört, majd a Botteni öböl partján halad Oulu városáig. A turistáknak az utat a főváros, Helsinki érintése után vízi átkeléssel kell majd folytatniuk. Regionális információaz EuroVelo 11 finn szakaszáról Észtország Az EV11 a legészakibb balti államban a vízi átkelés után Tallin Óvárosának falai mellett érkezik észt földre. Észtországban az EV11-et már a 2010-es évek elején teljesen kijelölték és táblákkal látták el, az egész útvonalon mindenütt megtalálhatók a EV11 jelzései. Az észt szakasz előbb a Finn-öböl partján fut keleti irányba, majd Tallintól 150 kilométernyire keletre, a Lahemaa Nemzeti Park érintése után délnek fordul és Tartu városáig a jellegzetes vidéki észt tájat feltáró utakon halad, végül Valga/Valka városkánál hagyja el Észtországot. Az észtországi szakaszon csak kevés önálló kerékpárút épült, az útvonal túlnyomó részben burkolt, alacsony forgalmú mellékutakon halad. Regionális információ az EuroVelo 11 észt szakaszáról Lettország A lett szakasz pár száz kilométeres, kanyarog az országban. Még nem kivitelezett. A Kelet-európai útvonal innen Litvánia felé halad tovább. Regionális információ az EuroVelo 11 lett szakaszáról Litvánia A litván nemzeti kerékpárút hálózatban a Lettország-Vilnius szakasz az LT3, a Vilnius és a lengyel határ közötti szakasz az LT1 számot kapta. Az útvonal az ország keleti felén fut, nem messze a fehérorosz államhatártól. Az útvonal a legjobban Vilnius belvárosában és környékén kiépített, itt jobbára elkülönített kerékpárutakon és -sávokon vezet az útvonal. A vidéki területeken általában kis forgalmú (olykor burkolatlan, de jó állapotú) helyi utakon vezették át az útvonalat. Az EuroVelo 11 Litvániai szakasza bővelkedik természeti látnivalókban, a kerékpárút áthalad a Gražutės, a Labanoro, a Verkių és a Veisiejų regionális parkokon (természetvédelmi területeken), illetve a Čepkelia-mocsár és a Aukštaitijos Nemzeti Parkokon. Az útvonal által érintett vilniusi Óváros az UNESCO világörökség része. Regionális információ az EuroVelo 11 litván szakaszról Lengyelország A lengyel szakasz a legtöbb helyen még nincs kivitelezve, de van, ahol még csak tervezett: ezeken a területeken még nincs meg pontosan, hol fog haladni a kerékpárút. A EV-11-et a lengyel nemzeti kerékpárút-hálózatba R-11 számmal integrálták, az ország útjain az EuroVelo megjelölés helyet inkább az R-11-es jelzéssel lehet találkozni. A lengyelországi szakasz nagy része még nem kijelölt. Hosszú és kijelölt útszakasz húzódik Ostrolenka és litván államhatár között, illetve egy rövidebb Varsó északkeleti elővárosain át. Varsótól délre a Radom városán átvezető rövid kerékpárúttól eltekintve a Dunajec folyóig húzódó 400 kilométeres szakasz jelöletlen. A leghosszabb egybefüggő és kijelölt szakasz azonos a lengyel nemzeti kerékpárút-hálózatban Kárpáti Kerékpárút (Główny Karpacki Szlak Rowerowy) néven megjelölt útvonallal. Ez a szakasz körülbelül 80 kilométer hosszan a Dunajec folyó víztározójától a Újszandec érintésével a Poprádökrösi határátkelőig követi a Dunajec folyót, főként alacsony forgalmú mellékutakon kijelölve. Az EV-11 lengyelországi szakasza több természeti látnivalót érint. Északról dél felé haladván a kerékpárút áthalad a Wigry, a Biebrza nemzeti parkokon, illetve a Kozienicei, a Suchedniów-i és Poprádi tájvédelmi körzeteken. Az útvonal érinti Varsó központját, amely a Világörökség része. Regionális információ az EuroVelo 11 lengyel szakaszáról Szlovákia Szlovák területre a kerékpárút Poprádökrös mellett érkezik. Az útvonal a lengyel határtól a Tarca völgyében halad, érinti Héthárs, Kisszeben és Nagysáros és Eperjes településeket. Az útvonal pontos vezetése a lengyel határtól Kassáig vitatott, az infrastruktúra kiépítetlen és jelöletlen, fejlesztésére rendszeresen tesznek kísérletet az érintett önkormányzatok. A kassai vasútállomástól az útvonal ismét jelölt, illetve kiépített. A Kassa és Hollóháza közötti szakasz a szlovák nemzeti hálózatban a 039-es számot kapta és a Hernád-menti Kerékpárút (Cyklotrasa Hornád) nevet is viseli, de az útvonal mellett szórványosan megtalálhatók az EuroVelo jelzései is. Regionális információ az EuroVelo 11 szlovák szakaszáról Magyarország Az EuroVelo 11 Magyarországot érintő szakasza körülbelül 450 kilométer hosszú. (Mivel a kerékpárút a Tisza-tó körül egymással párhuzamos nyomvonalakon fut, így az útvonal hossza függ attól, hogy melyik nyomvonalat járjuk be.) Az útvonal Magyarországi szakasza azonos az Országos Területrendezési Tervben megállapított 4A Tiszamente kerékpárút útvonalával, így a nemzeti kerékpárút-hálózatban is kiemelt szerepet tölt be. Az útvonal Zemplénben több szakaszon is a megszűnt Zempléni kisvasút töltését követi, Tokajtól Baksig pedig nagyrészt a Tisza folyó árvízvédelmi töltésein, a közúti forgalomtól teljesen elkülönítve halad. A nyomvonal a Tisza-tónál kettéválik és a tómindkét oldalán végigfut. Az EV-11 magyarországi szakasza kiemelkedő természeti és kulturális látnivalókat érint. A Tokaji borvidék és a Tisza-tó (a Hortobágyi Nemzeti Park részeként) szerepel az UNESCO Világörökség listáján. Az útvonal érinti a Hortobágyi Nemzeti Park (Tisza-tó) és a Kiskunsági Nemzeti Park (Tőserdei Holt-Tisza) területét, illetve öt (Zempléni, Kesznyéteni, Hevesi Füves Puszták, Közép-tiszai és Pusztaszeri) tájvédelmi körzetet. Szintén az útvonal mellett található a Nemzeti Történeti Emlékpark. Az útvonal nagy része Magyarországon kiépített, illetve hosszabb szakaszokon kijelölt. A nagyobb települések közül Szolnokot és Szegedet érinti. A Tisza-tavi kerékpárút A Tisza-tavi kerékpárút a Tisza-tó körül nagyobbrészt a töltésen kiépített kerékpárút. Kivételt képez ez alól a tavat átszelő 33-as út Poroszló és Tiszafüred közötti 7 km hosszú szakasza, ami a nagy gépjárműforgalom miatt kevésbé biztonságos kerékpárral közlekedve. Tiszafüred után a kiskörei duzzasztóművön, majd Poroszlóig a töltésen aszfaltozott út vezet. Autóval engedély birtokában lehet rá felhajtani, így csekély a forgalom. A Tisza-tavi kerékpározás különlegessége, hogy érezhető szintkülönbség nélkül megkerülhető a tó. A lakott települések egymáshoz kerékpárral közel, 5-10 km távolságra találhatóak, ezáltal viszonylag sűrűn kínálkozik lehetőség bolti beszerzésre, étkezésre. A gáton kerékpározva folyamatosan érdekes, változatos látkép tárul az ott kerékpározók elé. Regionális információ az EuroVelo 11 magyar szakaszáról Szerbia A szerbiai szakasz körülbelül 560 kilométer hosszú, teljesen jelöletlen és kiépítetlen. A vajdasági szakaszon már történtek próbálkozások az útvonal legalább alapszintű kijelölésére, ezek azonban egyelőre nem jártak kézzel fogható eredménnyel. Nagyjából a Tisza torkolatától az útvonal futása is követhetetlen, illetve erősen vitatott. Egyes elképzelések szerint Szendrőnél keresztezi majd a Dunát, mások a belgrádi keresztezést ajánlják. Felvetődött, hogy az Európai Kerékpáros Szövetség által ajánlott Kelet vagy Közép-Szerbia helyett inkább az ország nyugati, természeti látnivalókban gazdagabb határvidékéhez közel vezessék az útvonalat. A kerékpárút Nis után Macedónia felé halad tovább. Regionális információ az EuroVelo 11 szerb szakaszáról Macedónia A macedón szakasz még teljes egészében tervezett, elkészülte után érinteni fogja Szkopjét, majd az útvonal továbbhalad utolsó országa, Görögország felé. Regionális információ az EuroVelo 11 macedón szakaszáról Görögország A görög szakasz nem rövid: Macedóniából megérkezve egy valamivel több mint 50 kilométeres szakasz után elérkezik Szalonikibe, innen pedig végig az Égei-tenger partján igyekszik haladni. Így azonban a turisták gyakran haladnak nyugat-keleti irányba is a félszigetek miatt. Az útvonal végpontja a görög főváros, Athén. Regionális információ az EuroVelo 11 görög szakaszáról Anetta Az Anetta az Anna olasz, német és holland becenevéből ered. Rokon nevek Anett, Anéta, Netta, Netti Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Anetta sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok június 13.,, július 26. Gare de Longwy Gare de Longwy vasútállomás Franciaországban, Longwy településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Longuyon–Mont-Saint-Martin-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Rodange vasútállomás Gare de Longuyon Aubange railway station Athus railway station Gare de Mont-Saint-Martin Cher Lloyd Cher Lloyd (Malvern, 1993. július 28. –) brit énekesnő és rapper. 2010-ben vált ismertté, a brit The X Factor hetedik évada után, ahol negyedik lett. Nem sokkal a verseny után a Syco Music lemezkiadónál írt alá szerződést. Debütáló kislemeze, a Swagger Jagger 2011. júniusában jelent meg. A negatív kritikák ellenére a dal a brit kislemezlista első helyére került, az ír listán pedig második lett. Második kislemeze, a With Ur Love október 31-én jelent meg, Mike Posner közreműködésével. A dal a brit listán a negyedik helyig jutott el. Első albuma, a Sticks + Stones a brit albumlista 4. helyezettje lett, az ír albumlistán pedig hetedik helyre került. Két kislemeze nagyon gyorsan 42 milliós nézettséget szerzett az énekesnő számára a YouTubeon. 2018 márciusában ezek nézettsége meghaladja a 200 milliót. A harmadik kislemeze a Want U Back 2012. február 19-én jelent meg Astro közreműködésével. Családja és fiatalkora Az angliai Malvernben született, és azóta is ott él szüleivel, Darrenel és Dinával, valamint testvéreivel. Öccse Josh és két húga van, Sophie és Rosie. Cher a város több iskolájában is tanult, többek között művészeteket. Az X-Faktor előtt egy ahhoz hasonló tehetségkutatón, a Sin and Bushwackers' Text Factor-on vett részt, ahol második lett. Karrierje Az X-Faktor Az X-Faktorban korábban már kétszer is próbálkozott, amikor az alsó korhatár még alacsonyabb volt, de nem jutott tovább. A 2010-es széria első válogató adásában a Turn My Swag On című dalt, a következő alkalommal a Viva La Vida rapváltozatát adta elő, melyhez hozzáadta saját szövegének egy részét. A mentorok házában a Cooler Than Me számával készült, és annak ellenére bekerült az élő showba, hogy kétszer kellett elkezdenie a számot. A mentora Cheryl Cole lett. A műsor során több számot is átdolgozott, többek között a Just Be Good to Me-t és a Girlfriendet. Első dala, melyben nem rappelt, a Stay volt, melyet Simon Cowell a széria legjobb előadásának titulálta. A legjobb négy helyezett egy híres előadóval énekelhetett közösen, Cher will.i.ammel adta elő a Where Is the Love? és az I Gotta Feeling egyvelegét. Végül negyedikként távozott, a legkevesebb nézői szavazattal. 2010-2012: Sticks + Stones, amerikai lemezszerződés A döntő után bejelentették, hogy lemezszerződést írt alá, és kiadója a Syco Music lett. Debütáló albumán Autumn Rowe és RedOne dolgozott, melynek kiadását 2011 novemberére tervezték. A Swagger Jagger album végül 2011. június 20-án jelent meg, miután 15-én kiszivárgott a dal egy korábbi változata. Lloyd a Twitteren közölte, hogy az internetre felkerült dal csak egy demó. A kislemez 2011. július 31-én jött ki, és augusztus 7-én már a brit kislemezlista első helyére ugrott. 2011. július 28-án Cher öt előzetest osztott meg rajongóival, melyeken Busta Rhymes, Mike Posner, Ghetts, Mic Righteous és Dot Rotten működött közre. Nem sokkal később a Twitteren jelentette be, hogy második kislemeze a With Ur Love lesz, Mike Posner közreműködésével. Ez a lemeze 2011. október 30-án jelent meg, a rádiók viszont már szeptember 21-én játszották. Első albuma a Sticks + Stones címet kapta, amely 2011. november 7-én került forgalmazásba. November 21-én jelentették be, hogy Cher 2012 márciusában és áprilisában az Egyesült Királyságban turnézik, ahol 12 helyszínen lép fel. 2011 decemberében jelentették be a Sticks + Stones 2012-es Egyesült Államokbeli megjelenését az Epic Records gondozásában. 2011. december 13-án a Dub on the Track című dalhoz jelent meg egy videoklip, melynek premierje az SBTVn volt. 2011. decemberben írta alá a szerződést a Want U Back szóló verziójáról, amely amerikai debütáló single-je lett. A dal 2012 májusban jött ki, és a BillBoard Hot 100-as listáján a 75. helyen kezdett, 20 héten át szerepelt a listán, legjobb helyezése a 12. hely volt. 2013-tól 2014. májusban jelent meg második albuma Sorry I'm Late címmel, amely a US Albums Top100-as listáján a 12. helyezést érte el. Az album megjelenése után nem sokkal a lekerült az Epic honlapjáról, amely már előrevetítette azt, hogy kiadóváltás következik be. 2014. novemberben jelent meg a hír, hogy aláírt a Universal Music Grouphoz és harmadik stúdióalbumán dolgozik. 2016. júliusban jelent meg Activated című dala. 2017 májusában twitter-oldalán jelentette be, hogy az ie:music kiadóval kötött szerződést. Magánélete 2013. november 18-án titokban házasságot kötött Craig Monkkal. 2018 januárjában jelentette be, hogy 5 hónapos terhes, első gyermeküket májusra várják. Turnék The X Factor Live Tour 2011 (2011 február-április) Sticks and Stones Tour (2012 március-április) Biaki bokormadár A biaki bokormadár (Gerygone hypoxantha) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az ausztrálposzáta-félék (Acanthizidae) családjába tartozó faj. A családot egyes szervezetek a gyémántmadárfélék (Pardalotidae) családjának, Acanthizinae alcsaládjáként sorolják be. Rendszerezése A fajt Tommaso Salvadori olasz ornitológus írta le 1878-ban. Előfordulása Indonéziában, Biak szigetén honos. A természetes szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők és mangroveerdők, valamint cserjések. Megjelenése Testhossza 10 centiméter. Életmódja Rovarokkal táplálkozik. Hivatkozások A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. május 13.) A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. május 27.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. május 13.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. május 12.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. május 13.) Avibase Nodocephalosaurus A Nodocephalosaurus (jelentése 'csomósfejű gyík', a latin nodus 'csomó', 'dudor', valamint az ógörög κεφαλή / kephale 'fej' és σαυρος / szaürosz 'gyík' szavak összetételéből) az ankylosaurida dinoszauruszok egyik neme, melyet az Amerikai Egyesült Államok Új-Mexikó államában levő késő kréta kori (késő campaniai alkorszakbeli) San Juan-medencében fedeztek fel. Holotípusa, egy részleges koponya a Kirtland-formáció részét képező De-na-zin tagozat késő campaniai alkorszakbeli rétegéből került elő. Egyetlen faja ismert, a Nodocephalosaurus kirtlandensis. A Nodocephalosaurushoz hasonló dinoszauruszok emlékeztetnek az ázsiai formákra, és bizonyítékkal szolgálhatnak arra, hogy az ázsiai dinoszauruszok Észak-Amerikába vándoroltak a késő kréta kor során. Anatómia és osztályozás A Nodocephalosaurus koponyadíszítésének mintája „megkülönböztethető a félig ellaposodott, illetve gumós, sokszögű bőrcsontok által, melyek kétoldalt szimmetrikusan helyezkednek el a homlok és az orr területén”, emellett pedig deltoid alakú, a felső állcsont hátsó részén (os quadratojugale) levő peremeket, valamint gúla alakú pikkelycsont (os squamosum) domborulatokat tartalmaz. A típusfajról készült leírás szerint a taxon a mongol ankylosauridákra, a Saichania chulsanensisre és a Tarchia giganteára hasonlít, továbbá e három taxon egy kládot alkot az Ankylosaurinae alcsaládon belül. Azonban Matthew K. Vickaryous és szerzőtársai (2004-ben) úgy vélték, hogy ez a megjelölés csak ideiglenes, és a nemeket az Ankylosaurinae alcsaládon belül bizonytalanként (incertae sedisként) tüntették fel. Létezik bizonyíték arra, hogy a maxilla orrmelléküregeket tartalmaz. Robert M. Sullivan pedig (1999-ben) megjegyezte, hogy a korábban a Kirtland-formációból begyűjtött, és az Euoplocephalushoz, illetve a Panoplosaurushoz kapcsolt leletanyag talán valójában szintén a Nodocephalosaurushoz tartozik. Wendlingen–Ulm nagysebességű vasútvonal A Wendlingen–Ulm nagysebességű vasútvonal egy tervezés alatt álló nagysebességű vasútvonal Wendlingen és Ulm között a németországi Baden-Württemberg tartományban a Sváb-Alpokon (Schwäbische Alb) keresztül, részben az A8-as autópályával párhuzamosan. A vasút 58 km hosszú, kétvágányú, 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított vonal lesz, engedélyezett sebesség 250 km/h. Keleten Neu-Ulm állomáshoz, nyugaton a Stuttgart 21 projekthez fog kapcsolódni. A vasútvonal része a Magistrale for Europe vonalnak, mely összeköti Párizst Budapesttel. A menetidő a jelenlegi 54 percről 28 percre fog csökkenni, úgy, hogy a vonatok megállnak a Stuttgarti repülőtéren is. Várható költsége az építkezésnek 2 milliárd euró, megnyitása 2021 decemberében várható. A vonal A vasút 58 km hosszú új vonalból áll majd, melyből 27,1 km halad alagútban. Műtárgyak a vonalon: Albvorland alagút - 8176 m Weilheim alagút - 225 m Boßler alagút - 8806 m Filstal híd - kb. 485 m Steinbühl alagút - kb. 4847 m Autópálya alagút - 378 m Widderstall-alagút - 963 m AS Merklingen alagút - 424 m Imberg-alagút - 499 m Albabstiegs alagút - 5940 m Dodekaéderszámok A számelméletben a dodekaéderszámok olyan poliéderszámok, illetve figurális számok, melyek a sűrűn pakolt gömbökből összeálló dodekaéderekben részt vevő gömbök számát reprezentálják. Az n-edik dodekaéderszám a következő képlettel állítható elő: A dodekaéderszámok egyben a következő alakú binomiális együtthatók: Minden harmadik tetraéderszám egyben dodekaéderszám. Az első néhány dodekaéderszám: Tulajdonságai, alkalmazásai A dodekaéderszámok paritása a következő minta szerint váltakozik: páratlan-páros-páros-páros. A dodekaéderszámok generátorfüggvénye: Sir Frederick Pollock (wd) 1850-es sejtése szerint bármely szám felírható legfeljebb 21 dodekaéderszám összegeként. Time Out of Mind Az 1997-es Time Out of Mind Bob Dylan harmincadik nagylemeze. Ez az első dupla stúdióalbuma az 1970-es Self Portrait óta. Egy CD-s kiadása is megjelent. A rajongók és kritikusok számára Dylan visszatérését jelenti, miután a 80-as években kereste zenei identitását (az 1990-es Under the Red Sky óta nem adott ki saját anyagot). A Time Out of Mind-ot Dylan egyik legjobb albumának tartják, három Grammy-díjat nyert: az év albumáért, legjobb kortárs folkalbum, legjobb férfi rockénekes teljesítményért. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 408. helyre került, és szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben is. Az album atmoszferikus hangzású, hála a gondosan elhelyezett mikrofonoknak. Ennek ellenére Dylan nem volt elégedett a hangzással, így az ezt követő albumainak már maga volt a producere. Aucklandi Középiskola Az Aucklandi Középiskola (angol neve: Auckland Grammar School) Auckland (Új-Zéland) egyetlen állami fiúgimáziuma. A tanulók 9-13 éves korukig tanulnak itt. Az iskolának korlátozott számú bentlakója is van, akik az iskolaépülettel szemben lévő Tibbs' House kollégiumban laknak. Az iskola az egyik legnagyobb új-zélandi iskolák egyike, 1850-ben alapították. 2009-es magyar asztalitenisz-bajnokság A 2009-es magyar asztalitenisz-bajnokság a kilencvenkettedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot március 7. és 8. között rendezték meg Budapesten, a Körcsarnokban. Daubach (Westerwald) Daubach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 458 fő (2015. február 15.). Daubach Isselbach községgel határos. Népesség A település népességének változása: Villerserine Villerserine település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 54 fő (2015). Villerserine Brainans, Bersaillin, Saint-Lothain és Tourmont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: .ch A .ch Svájc internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1987-ben hoztak létre. Spanyol helyesírás Spanyol helyesíráson a Spanyol Királyi Akadémia (a továbbiakban: Akadémia) által készített normatív helyesírási szabályok összességét értjük, amely az egész spanyol nyelvterületre kiterjedően egységes. A spanyol nyelv története során a helyesírás számos változáson ment át, azonban eléggé jól alkalmazkodott a kiejtéshez, és viszonylag kevés benne a következetlenség. Így nagymértékben hangjelölő (fonetikus), kisebb mértékben történeti (például a franciáéval szemben). Az első akadémiai normatív szabályozás 1741-ben készült Orthographía española címen, elektronikus változata megtekinthető a Cervantes Virtuális Könyvtár weboldalán. A jelenleg érvényben lévő, 2010-es kiadású szabályzatot már a Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesülete készítette, és az 1999-es kiadáshoz képest sokkal bővebb és alaposabb, lefedve az eddig nem szabályozott kérdéseket. Egyes nyelvújítók a következetlenségek teljes felszámolása érdekében próbálkoztak radikális helyesírási reformok bevezetésével is – mint például a C és a QU használatának eltörlése, és helyettük a K alkalmazása minden helyzetben –, azonban e reformok, bár akadt az irodalomban néhány követőjük, nem voltak széles körben elfogadottak és túl hosszú életűek. Ebben a szócikkben az alapvető spanyol helyesírási szabályok olvashatóak, különös tekintettel a magyar szabályoktól való eltérésekre, valamint ismertetjük az érvényben lévő akadémiai helyesírási kiadványt is. A cikkben szereplő példákban, szükség esetén a helytelen írásmód(ok)ra való utalást az előtte lévő csillag jelzi. Az ábécé A spanyol ábécé a latin ábécé módosult változata. A latinban nem létező három hang jelölésére két digráfot (CH, LL), valamint egy diakritikus jellel ellátott betűt (Ñ) vezettek be (az utóbbi külön betűnek számít az ábécében); ugyanakkor a H ma semmilyen hangnak nem felel meg (legalábbis a sztenderd nyelvváltozatokban), míg a J és a Z a modern spanyolban szintén eltávolodott a történeti kiejtéstől, két betűt (K, W) pedig kizárólag idegen vagy görög eredetű szavakban használnak. A teljes ábécé így a következő 27 betűből áll: A CH és LL digráfok egy-egy külön hangot jelölnek, de a 2010-es helyesírási reform óta nem számítanak külön betűknek már az ábécében sem, nem csak a szótárakban és lexikonokban a besorolás szempontjából. A betűk neveinek helyesírása: a, be, ce, de, e, efe, ge, hache, i, jota, ka, ele, eme, ene, eñe, o, pe, cu, erre, ese, te, u, uve, uve doble (Mexikóban doble u), equis, ye (hagyományosan i griega ’görög i’), zeta. Egyes betűknek több neve is van, itt az elsődleges – és általánosan használt – nevüket tüntettük fel. Egyes betűk használata A jelentésmegkülönböztető és etimológiai írásmód Bizonyos betűknek a mai spanyolban megkülönböztető hangértéke már nincsen, ezeket a helyesírás csak etimológiai-történeti hagyományokból tartotta meg (vagyis, hogy az íráskép közelebb álljon a megfelelő latin szó írásmódjához, vagy az egykori kiejtéshez), írásban viszont képesek jelentéseket megkülönböztetni. A spanyol anyanyelvűeknek gyakran okoz gondot e betűk helyes alkalmazása, ezért ennek a spanyol helyesírási szabályzatok külön fejezetet szoktak szentelni. A leggyakoribb tévesztések és rossz beidegződések az alábbi betűk használatával kapcsolatosak. B, V – mindkét betű hangértéke azonos (vagyis mindkettőt ejtehetik a hangkörnyezettől függően b-szerűen és v-szerűen egyaránt, viszont ugyanabban az adott környezetben egyformán hangzanak): például tubo (< TUBUS ) ’cső’ és tuvo (< tener) ’neki volt’, mindkettő ejtése kb. ’tuwo’. H – a sztenderd nyelvváltozatokban ma már semmilyen hangot nem jelöl. Szó elején bizonyos latin mássalhangzók ( F -, G -, H -) nyomát jelzi, amelyek a kiejtésben elvesztek: például hecho (< FACTU ) ’(meg)csinált, kész’, vö. echo (< IACTO ) ’dobok, hajítok, vetek’, hermano (< [ FRATER ] GERMANUS ) ’testvér’, hora (< HORA ), ’óra (időegység)’, ha (< HABET ) segédige, vö. a (< AD ) elöljárószó stb. Ettől függetlenül is, mindig néma H -val írandók az ie, ua, ue, ui kettőshangzókkal kezdődő szavak: hielo (< GELU ) ’jég’, huérfano (< ORPHANUS ) ’árva’ (vö. orfanato ’árvaház’) stb. LL, Y – magánhangzók előtt/között a köznyelvben ma már gyakorlatilag teljesen azonosan ejtik mindkettőt (lásd: yeísmo ): például halla (< AFFLAT ) ’talál, lel’ és haya (< HABEAT ) segédige, valla (< VALLA ) ’kerítés’ és vaya (< VADIAT ) ’menjen’ stb. S, C, Z – latin-amerikai beszélőknek bizonyos szavakban gondot okoz e három betű használata (lásd: seseo ), ugyanis az S, Z és e, i előtt a C azonosan hangzanak (szemben a spanyolországi megkülönböztető nyelvváltozatokkal): például casa (< CASA ) ’ház’ és caza (< * CAPTIARE ) ’vadászat’, ciento (< CENTUM ) ’száz’ és siento (< SENTIO ) ’érzek’ stb. A Z néhány szó kivételével – köztük a betű neve: zeta – E, I előtt nem állhat. A flexió során előforduló helyesírási változások A flexió, vagyis az alakváltoztatás, igeragozás során a tővégi mássalhangzó általában változatlan marad, azonban azt különböző hangkörnyezetekben más-más betűkkel jelölhetik, így ezen alakok írása módosul. Ezek a módosulások az alábbi betűkre érvényesek: que, qui, ca, co, cu – [ke, ki, ka, ko, ku] gue, gui, ga, go, gu – [ge, gi, ga, go, gu] cue, cui, cua, cuo – [kwe, kwi, kwa, kwo] güe, güi, gua, guo – [gwe, gwi, gwa, gwo] ce, ci, za, zo, zu – [θe/se, θi/si, θa/sa, θo/so, θu/su] ge / je, gi / ji, ja, jo, ju – [xe, xi, xa, xo, xu] C, QU – a ’k’ hangot A, O, U előtt a C, E, I előtt a QU kapcsolat jelöli: például explico ’magyarázok’ és expliqué ’magyaráztam’. C, Z – az E és I előtti C -nek A, O, U előtt Z felel meg: például comienza ’kezdődik’, comience ’kezdődjön’; venció ’győzött’, venza ’győzzön!’, luz ’fény’ és luces ’fények’. G, J – az E és I előtti G -nek A, O, U előtt J felel meg: például dirijo ’irányítok’ és dirigen irányítanak. Ez a szabály fordítva nem érvényesül, ugyanis a J állhat E, I előtt is, tehát azoknál igéknél, amelyek szótári alakjában a tőmássalhangzó J , azt írásban is végig megőrzik: például trabaja ’dolgozik’ és trabaje ’dolgozzon!’. G, GU – a ’g’ hangot A, O, U előtt a G , és E, I előtt a GU kapcsolat jelöli: például pagan ’fizetnek’ és paguen ’fizessenek!’. GU, GÜ – a ’gw’ hangot A, O, U előtt a GU kapcsolat, E, I előtt a GÜ kapcsolat jelöli: például averiguamos ’kitaláljuk’, averigüemos ’találjuk ki!’. I, Y – a ’j’ félhangzó I -vel írandó mássalhangzó és magánhangzó között, Y -nal a szó végén; szó elején magánhangzó előtt, valamint két magánhangzó között – néhány kivételtől eltekintve (például ion, paranoia) – csak az Y állhat: például rey ’király’, reina ’királynő’, reyes királyok; ir ’járni’, yendo ’járva’. Az egyszerűsített írásmód Bizonyos szavaknak kétféle elfogadott írásmódja is létezik: egy etimológiai, illetve egy, a mai köznyelvi kiejtéshez közelebb álló egyszerűsített. Ezen ingadozás főleg néhány szó eleji képzőt érint (az Akadémia által ajánlott írásmód áll elsőként, zárójelben pedig az elfogadott): B – az obs- , illetve subs- képzőkben mássalhangzó előtt egyes szócsaládokban kiesik: oscuro (obscuro) ’sötét’, oscuridad (obscuridad) ’sötétség’; suscribirse (subscribirse) ’feliratkozni’; sustancia (substancia) ’anyag’, sustantivo (substantivo) ’főnév’ stb. N – a trans- képzőben bizonyos szavakban kieshet: transcribir (trascribir) ’átírni’, transformar (trasformar) ’átalakítani’ stb.; trascendencia (transcendencia) ’jelentőség’. P – az escribir ’írni’ ige képzős származékainak szenvedő melléknévi igenevénél Argentínában és Uruguayban az etimológiai (-pto) , máshol az egyszerűsített (-to) írásmód használatos: circunscrito (circunscripto) ’körülírt’, descrito (descripto) ’leírt’, transcrito (transcripto) ’átírt’ stb. A kis- és nagybetűk használata A kis (minúsculas) és nagy kezdőbetűk (mayúsculas) használata alapvetően megegyezik a magyar szabályokkal. Az általános alapelv, hogy a tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel, míg a közneveket kisbetűvel kell írni. Néhány irányadó szabály az alábbiakban olvasható. Nagy kezdőbetűvel írandók A tulajdonnevek, személynevek és földrajzi nevek . Amennyiben a tulajdonnév része a határozott névelő, úgy az is nagybetűvel írandó, és nem vonódik össze az elöljárószókkal: soy de El Salvador ’El Salvador-i vagyok’. (Nem tévesztendő ez össze azzal az esettel, amikor a tulajdonnevet névelővel szokás használni, de a névelő nem a név része: los Estados Unidos ’az Egyesült Államok’.) Az összetett földrajzi nevek tulajdonnévi része: la ciudad de México ’Mexikóváros’, océano Atlántico ’Atlanti-óceán’, mar Mediterráneo ’Földközi-tenger’ stb. Személyek ragadványneve (például Alfonso el Sabio ’Bölcs Alfonz’), illetve jelzői, amikor megszemélyesítésként vagy kiemelésként használatosak (például la Mexicana ’a[z a bizonyos] mexikói nő’). A tantárgyak neve: la Biología, la Física, la Psicología stb. (A szakterületek, tudományok neve kisbetűvel írandó, kivétel a tudományos, szakmai szövegekben, életrajzokban: licenciado en Arquitectura .) Az ünnepek , „kitüntetett” napok, valamint a történelmi korok, események neve; amennyiben ezek többtagúak, akkor minden tagjuk az elöljárószók, névelők kivételével (például el Día de la Independencia, los Reyes Magos, la Antigüedad, el Medievo, la Reconquista stb.). Az intézmények, szervezetek, csoportok nevének minden eleme az elöljárószók, névelők kivételével: Instituto Nacional de Antropología e Historia ’Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet’, No Es Culpa Nuestra . A bolygók és csillagképek nevében a főnevek és melléknevek: el Júpiter, la Osa Mayor stb. A magyarhoz hasonlóan a luna ’hold’, a sol ’nap’ és a tierra ’föld’ csak csillagászati értelemben írandók nagy kezdőbetűvel, amikor az égistest nevét jelölik: La Tierra orbita alrededor del Sol ’A Föld a Nap körül kering’, de: La leyenda del sol y la luna ’A nap és a hold legendája’ (mexikói monda). Bármely emberi műalkotás (könyv, újság, film, zeneszám, televíziós és rádiós műsor stb.) címének első eleme ; az összes többi elem kisbetűs, a címben szereplő tulajdonnevek kivételével: Entre el mar y una estrella ’A tenger és egy csillag közt’, Informe semanal ’Heti Beszámoló’, Luz y sombra ’Fény és árnyék’, Últimas tardes con Teresa ’Utolsó esték Teresával’. (Latin-Amerikában – angol hatásra – terjed a címek összes elemének nagy kezdőbetűs írása, ez azonban helytelen.) A folyóiratok , periodikus kiadványok (újságok, magazinok), gyűjteményművek neveinek minden fontos eleme (az elöljárószók és névelők kivételével): El Nuevo Diario ’Az Új Napló’. A hivatalos dokumentumok (törvények, jogszabályok, határozatok stb.) címében valamennyi főnév és melléknév: Declaración Universal de los Derechos Humanos ’Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata’, Ley Orgánica de la Administración Pública Federal ’Alkotmánykiegészítő törvény a szövetségi közigazgatásról’, Real Decreto 125/1983 ’125/1983. Királyi rendelet’. Az Estado ’állam’ főnév (megkülönböztetésül az estado ’állapot, helyzet’ köznévtől), valamint – amennyiben egy adott intézményre utalnak – a Gobierno ’kormány’, Iglesia ’egyház’, Parlamento ’országgyűlés’ főnevek. Kisbetűvel írandók a mellékneves földrajzi felszínformák, félszigetek nevei: península ibérica ’Ibériai-félsziget’, meseta castellana ’Kasztíliai-felföld’. (Nem tartoznak ide azok a földrajzi nevek, melyek bár melléknév alakúak, de melléknév a földrajzi terület egyedi azonosítására szolgál, tehát tulajdonnévnek minősül: pl. islas Canarias ’Kanári-szigetek’, mar Cantábrico ’Kantábriai-tenger’). A hét napjai (például lunes, martes, miércoles stb.), a hónapok, évszakok neve (például febrero ’február’, primavera ’tavasz’). A foglalkozások, tisztségek, titulusok (például profesor ’tanár’, rey ’király’, ministro ’miniszter’ stb.), akkor is, ha egy-egy konkrét személyre utalnak. Az országnévből képzett melléknevek: colombiano ’kolumbiai’, mexicano ’mexikói’. Az égtájak nevei (norte, sur, este, oeste) , kivétel, ha földrajzi név részét képezik (América del Norte, Corea del Sur) . A magyartól eltérően spanyolul soha nem írják nagy kezdőbetűvel a személyes névmásokat, valamint az ’úr/asszony’ jelentésű szavakat, még udvariasságból vagy megszólításban sem (például tú, usted, señor stb.), kivétel istenségek vagy Szűz Mária vonatkozásában. (Nagybetűsek viszont ezek rövidítései: Sr., Sra. vagy Sr.a, Ud. vagy – régiesen – Vd. stb. Levélben, megszólításkor is – a személy-/tulajdonnéven kívül – csak az első szó nagybetűs, például Estimado señor: …) Az ékezet használata Az ékezetet (la tilde vagy el acento gráfico) kétféle célra használja a spanyol helyesírás: a szóhangsúly jelölésére , valamint szavak jelentésének megkülönböztetésére (ún. tilde diacrítica) . E két eset tulajdonképpen szoros összefüggésben van egymással, csak míg az elsőben a hangsúly helyét, addig a másodikban a jelentésmegkülönböztető hangsúly tényét jelöli (lásd később). A spanyolban egyféle ékezet létezik, ez pedig az ún. éles ékezet (acento agudo), amely jobbra dől ( ´ ), mint a magyarban. Helytelen az olyan írásmód, amely balra dőlő ékezetet használ, mint az olaszban (például *canciòn). A hangsúly jelölésének szabályai A spanyolban az alapszavak hangsúlya az utolsó három szótag valamelyikére (melyek közül leggyakoribbak a másodélesek), az összetett szavaké bármelyik szótagra eshet; az ékezési szabályok a „gazdaságosság elvén”, azaz a statisztikai gyakoriságokat kihasználó nyelvi konvención alapulnak (azaz adott végződésű szavak leggyakoribb hangsúlyozását nem jelölik). A 2010-es akadémiai helyesírási reformmal bevezetett alapelvek által a hangsúly jelölése mára teljesen egyértelművé és következetessé vált. A hangsúlyos magánhangzót ékezettel jelöli a helyesírás: A hangsúlyt ékezettel jelöli a helyesírás, kivétel: a magánhangzó, illetve a mgh.+ n és a mgh.+ s végződésű másodéles szavakban; az egyéb mássalhangzóra végződő véghangsúlyos szavakban. azokban a véghangsúlyos szavakban, amelyek magánhangzóra , vagy magánhangzó + n vagy s -re végződnek: canté ’énekeltem’, canción ’dal’, autobús stb. azokban a másodéles (utolsó előtti szótagon hangsúlyos) szavakban, amelyek – a fentebb említett kivételekkel – mássalhangzóra végződnek: álbum, carácter, cónsul, Pérez, ultimátum stb. a harmadéles szavakban, és minden olyan összetett szóban, amelyek hangsúlya az utolsó előtti szótagnál még előbbire esik: fantástico, pregúntaselo, últimamente stb. a fenti szabályoktól függetlenül mindig, ha a hangsúlyos magánhangzó a, e, o környezetében lévő i vagy u , beleértve azt is, amikor a két magánhangzó között írásban néma h áll: quería, leías, actúan, laúd, prohíbo, búho stb. Ha a hangsúly kettős- vagy hármashangzóra esik, akkor az ékezetet – a fenti szabályok figyelembevételével – mindig a nyílt vagy központi magánhangzóra, az ui esetében pedig az i-re kell kitenni: náusea, cuándo, dieciséis, quiérela, estudiáis, cuídense stb. Az ékezetet a nagybetűkre is ki kell tenni: Los Ángeles, GRAMÁTICA. (Tévhit, hogy a nagybetűkre nem kell az ékezetet kitenni, a Spanyol Királyi Akadémia soha nem hozott ilyen szabályt. A rossz szokás abból az időből terjedhetett el, amikor a nyomdatechnika még nem tette lehetővé a nyomtatott nagybetűk ékezését, és Hispano-Amerikában mindmáig él, olyannyira, hogy gyakran a sajtóban és a médiában sem tesznek ékezetet a nagybetűkre.) Léteznek olyan szavak, amelyeknek kétféle elfogadott hangsúlyozása van, ezek esetében értelemszerűen arra az alakváltozatra kell kitenni az ékezetet, amely a fenti szabályok szerint megköveteli (a példákban az Akadémia által ajánlott alak áll elsőként): austríaco~austriaco (és minden vele azonos képzésű szó: -íaco~-iaco), ibero~íbero, Rumanía~Rumania, video~vídeo stb. A jelentésmegkülönböztető ékezet Az ékezetet jelentésmegkülönböztetésre használják olyan azonos alakú minimális szópárok esetében, amelyek közül az egyik szó a beszédben hangsúlytalanul, míg a másik hangsúlyosan fordul elő (értelemszerűen ilyenkor a hangsúlyosan használt szó kap ékezetet). Többnyire nyelvtani segédszókról van szó, amelyek lehetnek csupán azonos alakúak, de más-más eredetűek (például si és sí), vagy azonos eredetűek, de más-más funkcióban használtak (például el és él). Ezek a minimális szópárok az alábbiak: A fentieken kívül a kérdő- és felkiáltó névmásokat ékezettel különböztetik meg a vonatkozóktól, mivel a vonatkozó névmások hangsúlytalanok: cuándo ’mikor’ és cuando amikor, dónde hol és donde ’ahol’, qué ’mi, mit, miféle, milyen stb.’ és que ’ami, aki, hogy (kötőszó)’ stb. Az ékezet használatát érintő helyesírási reformok Az ékezetek használata több reformon ment át a helyesírás története során. A szabályozásra legelőször 1726-ban tértek ki az első akadémiai értelmező szótár Discurso proemial de la Orthographia de la lengua castellana című részében. Ekkor még a latin nyelv szótagtörvényeinek mintájára próbálták az ékezetek használatát szabályozni, ez azonban teljesen következetlennek, sokszor érthetetlennek bizonyult. Tizenöt évre rá, az 1741-ben kiadott első akadémiai helyesírás szintén szabályozta az ékezethasználatot, ám ez is merőben eltért a jelenlegi normától. Ami az utolsó évtizedek változásait illeti, egy ideig minden magánhangzóra vagy kettőshangzóra végződő egyszótagú szót ékezettel írtak függetlenül attól, hogy volt-e jelentésmegkülönböztető szerepe vagy sem (á, fé, fué, dió, vió stb.). 1952-ben a Spanyol Királyi Akadémia ezt a következetlenséget megszüntette, így ezek az alakok ma már ékezet nélkül írandók (bár Latin-Amerikában lassú volt az átállás, így ott sokan még ma is ékezettel írják őket). Az 1999-es szabályozás újabb reformot vezetett be, amely szerint az i/u + a/e/o kapcsolata a helyesírás szempontjából minden esetben kettőshangzónak számít, így az azelőtti guión, huí, lié, rió stb. alakokat ma ékezet nélkül ajánlott írni; mindazonáltal, az Akadémia megengedte az ékezetes írásmódot is „ha a beszélő úgy érzi, hogy e szavakat nem kettőshangzóval, hanem hangűrrel ejti”, ami által kétszótagú véghangsúlyos szavakká válnak, s így a hangsúlyozás alaptörvénye szerint ékezendők. A 2010-es reform viszont „a hangsúly egyértelmű jelölésének elve”, valamint azon elv alapján, hogy „az ékezet nem hivatott jelölni egy magánhangzó-kapcsolat egyazon, vagy különböző szótagokhoz való tartozását”, ezt az opcionális ékezhetőséget megszüntette. Következésképpen ezek a szavak helyesírásilag mindig egyszótagúnak számítanak, függetlenül attól, hogy a beszélők hogy ejtik őket, s mivel az ékezet minden esetben a hangsúlyt jelöli – és a hangsúly e szavak esetében, szótagszámtól függetlenül is mindig ugyanoda esik –, ezért ezentúl e szavak mindig ékezet nélkül írandók, abban az esetben is, ha a magánhangzósorba néma h ékelődik: truhan /truán/. A 2010-es reform a solo (=solamente) ’csak’ határozószó, az önállóan használt hím- és nőnemű mutató névmások (este, esta, estos, estas, ese, esa, esos, esas, aquel, aquella, aquellos, aquellos), valamint a számok közötti o ’vagy’ kötőszó ékezetét az „a hangsúly egyértelmű jelölésének elve” alapján szintén végérvényesen eltörölte (ugyanis ezekben az esetekben az ékezet kitétele vagy nem kitétele nem jelentett eltérő hangsúlyozást, így ez ellentmondott az egyértelmű írásmód és a gazdaságosság elvének). A tréma A tréma (diéresis) a magánhangzó fölé helyezett kettőspont (diakritikus jel), amely annak önálló értékű ejtését jelzi. A spanyolban csak az u betűn használják a güe és güi kapcsolatokban annak jelölésére, hogy az kiejtett magánhangzó (pontosabban félhangzó), mivel a gue, gui csoportokban egyébként csak a /g/ hangérték megőrzésére szolgál: például cigüeña /-ˈgwe-/ ’gólya’, lingüística /-ˈgwi-/ ’nyelvtudomány’, ezzel szemben sigue /ˈ-ge/ ’folytat, követ’ és guitarra /gi-ˈ/ ’gitár’. Az írásjelek használata A spanyol helyesírás különlegessége, hogy a kérdő- és felkiáltójeleket a vonatkozó mondatrészek elé is kiteszik 180 fokban megfordítva. Ezt a Spanyol Királyi Akadémia vezette be 1754-ben a mondatok helyes értelmezésének megkönnyítésére, mondván, hogy a szabad szórend miatt sokszor csak a hanglejtésből derül ki a mondat kérdő, felkiáltó vagy kijelentő volta: ¡Son cientos de naves! ’Több száz hajó van!’ ¿Cuál será su suerte? ’Mi lehet a szerencséje?’ A mondatvégi pontot idézetek és zárójeles mondatok esetén a magyarral ellentétben mindig a lezáró idéző- vagy zárójel után írjuk: (Ésta es una frase entre paréntesis). ’(Ez egy zárójelben lévő mondat.)’ «Esta es una cita». ’„Ez egy idézet.” ’ (A magyarral ellentétben a spanyolban a művelt norma szerint csúcsos – vagy latin – idézőjelet használnak.) A különálló gondolati egységeket a mondaton belül gyakran nem gondolatjelek, hanem vesszők közé teszik: Toda mi familia, inclusive mi hermano, estaba de acuerdo. ’Az egész családom – beleértve a testvéremet is – egyetértett.’ Levélben, megszólítás után nem felkiáltójelet, hanem kettőspontot teszünk, és a levél első mondatát nagy kezdőbetűvel írjuk: Estimada profesora: ’Tisztelt Tanárnő!’, bár a latin-amerikai spanyolban – az angol hatására – elterjedt a kettőspont helyett a vessző használata is. A szóösszetételek helyesírása Egybeírás–különírás Az egybeírás és különírás vonatkozásában a következő szabályok az irányadóak. a képzővel ellátott szavak (például anteayer ’tegnapelőtt’, presentimiento ’előérzet’, rebueno ’nagyon jó’ stb.); a -mente határozóképzős szavak (például lentamente ’lassan’, últimamente , ’mostanában’ stb.); az igei-névszói összetételek (például cumpleaños ’születésnap’, lavavajillas ’mosogatógép’, rompehielo ’jégtörő’, trabalenguas ’nyelvtörő’ stb.); a porque mint kötőszó (’mert’) és a porqué mint főnév (’valaminek a miértje’). a határozatlan névmások : adondequiera ’akárhova [is]’, comoquiera ’akárhogy [is]’, cualquiera ’akármelyik/akárki’, cuandoquiera ’akármikor [is]’, dondequiera vagy doquier(a) ’akárhol [is]’, quienquiera ’akárki [is]’. Ha az összetétel második eleme r-rel kezdődik, akkor ez megkettőződik (például autorradio ’autórádió’, contrarrevolución ’ellenforradalom’, pararrayos ’villámhárító’ stb.). a többtagú elöljáró - és határozószók (például a menudo ’gyakorta’, a través de ’keresztül’ stb.); a por qué kérdőszó (’miért’); a képzőből önállósult melléknév (például la súper chica ’a remek lány’). a többtagú kifejezések előtti képzők (például vice primer ministro ’miniszterelnök-helyettes’, ex director general ’volt vezérigazgató’, pre Segunda Guerra Mundial ’második világháborút megelőző’ stb.). a többtagú melléknevek, nemben és számban az utolsó tagot egyeztetve a jelzett szóval (például la vida económico-política ’a gazdaságpolitikai élet’). Két azonos magánhangzó találkozása szóösszetételben A szóalkotás során keletkezhetnek olyan összetételek, melyek első tagjának (pl. képző) utolsó, illetve második tagjának első magánhangzója azonos, ezért két azonos magánhangzó kerül egymás mellé. Az ilyen szóösszetételeknél bizonyos esetekben megengedett, illetve ajánlott az egyszerűsített írásmód, az alábbi szempontok szerint. azon összetételeknél, melyekben az így keletkezett dupla magánhangzót általában röviden ejtik, és ez nem értelemzavaró: pl. remplazar vagy reemplazar ’kicserélni’, seminconsciente vagy semiinconsciente ’félig tudattalan’, cooperar vagy coperar ’együttműködni’. abban az esetben, ha így a szóösszetétel mást jelentene (tehát értelemzavaró lenne), és ezt a kiejtésben is megkülönböztetik: pl. restablecer ’visszaállít’ =/= reestablecer ’újra létesít/létrehoz’, archilegal ’nagyon törvényes’ =/= archiilegal ’nagyon törvénytelen’. Szótagolás, szóelválasztás Míg a szótagolás (silabeo) és a szóelválasztás (división de palabras) szabályai a magyarban túlnyomórészt egybeesnek, addig spanyolban a kettő között vannak bizonyos eltérések. A követendő főbb szabályok: Szótagolás A spanyol szótagolás alapelvei általánosságban megegyeznek a magyar szabályokkal, vagyis mindig egy mássalhangzót kell átvinni a következő szótagba: ca-mi-no ’út’, lin-da ’szép’, na-tu-ra-le-za ’természet’. A szóöszetételek – amennyiben mindkét tagjuk élő elem, azaz újabb szavak képzésére képes – szótagolhatóak az általános alapelv szerint, illetve szétválaszthatóak az összetétel határánál is: ma-lin-ter-pre-tar vagy mal-in-ter-pre-tar ’félreért, rosszul értelmez’. Nem választhatók szét viszont: kettős- és hármashangzók ch, ll, -rr- bl, cl, fl, gl, pl br, cr, dr, fr, gr, pr, tr a kettős- és hármashangzók : a-gua ’víz’, bue-no ’jó’, cien-cia ’tudomány’, deu-da ’adósság’, es-tu-diáis ’tanultok’ stb.; az egy hangot jelölő betűkapcsolatok: mu-cho ’sok’, be-lla ’szép’, pe-rro ’kutya’ stb. – kivétel, ha az rr egy -r végű képző (ciber-, hiper-, inter- vagy super-) és egy r- kezdetű szó összetételének eredménye, akkor szétválasztható: ciber-revolución ’internetforradalom’, hiper-realismo, super-rápido ’nagyon gyors’, inter-racial ’fajközi’ stb. a bl, cl, fl, gl, (kl), pl és br, cr, dr, fr, gr, (kr), pr, tr szó(tag)kezdő betűpárok: ha-bla-mos ’beszélünk’, fie-bre ’láz’, de-cla-rar ’kijelent’, es-cri-bo ’írok’, po-dré ’tudni fogok’ stb. – kivétel, ha a bl és br csoport képzős szóösszetétel által jött létre, akkor elválasztható: sub-lunar ’a Hold alatt lévő’, sub-rayar ’aláhúz’ stb. Az x egy írásjel, de valójában két, külön szótagokhoz tartozó mássalhangzót jelöl (például próximo /prók-si-mo/). Mivel írásban elemeire nem bontható, konvencionálisan az alábbi módon kell elválasztani: át kell vinni a következő szótagba, ha magánhangzó előtt áll: tó-xi-co ’mérgező’; mássalhangzó előtt a szótag végén marad: ex-ce-so ’túllépés’, ex-tra-ño ’különös’. Mássalhangzó-torlódások elválasztása A fentieket figyelembe véve, az egymást követő mássalhangzók elválasztási szabályai a következők: két egymást követő mássalhangzót el kell választani, ha azok külön szótagokhoz tartoznak: ac-to ’tett’, lec-ción ’lecke’, ob-te-ner ’megszerez’, es-pe-ra ’várakozás’ stb. három egymást követő mássalhangzó esetén, ha azok között nincs elválaszhatatlan csoport, a harmadikat kell átvinni a következő szótagba (itt jellemzően bs, ds, ls, ns + mássalhangzó kapcsolatáról van szó): abs-te-ner ’tartózkodik’ (szavazáson), cons-ti-tu-ción ’alkotmány’, sols-ti-cio ’napforduló’, de: com-pli-ca-do ’bonyolult’ stb. négy egymást követő mássalhangzó esetében az utolsó kettő általában elválaszthatatlan csoportot alkot, így azt kell átvinni a következő szótagba: abs-trac-to ’elvont’, cons-truc-ción ’építmény, szerkezet’ stb. Sor végi elválasztás A sor végi szóelválasztásnál általánosságban a szótagolás fentebb leírt szabályai követendőek. Alapelv, hogy törekedni kell a kiejtésbeli szótaghatároknál történő elválasztásra, azonban – esztétikai megfontolásokból – az alábbi megkötések érvényesek: alapvetően a szótagolás fenti szabályait kell alkalmazni, de: nem választhatók szét a – kiejtés szerint – egymást követő magánhangzók, illetve nem hagyható egyedül egyetlen magánhangzóból álló szótag, kivétel: a szó eleji néma h +magánhangzóból álló szótag maradhat a sor végén. nem választhatók szét egymás mellett álló magánhangzók , akkor sem, ha nem alkotnak kettős-/hármashangzót : poe- ma ’költemény’, de- caer ’visszaesik’; nem hagyható a sor végén vagy a következő sor elején egyetlen magánhangzóból álló szótag ; ez alapján például a következő szavak nem választhatók el annak ellenére, hogy két vagy három szótagból állnak: agua ’víz’, área ’terület’, oír ’hallani’ stb. A néma h viselkedése elválasztáskor Különleges elbírálásban részesül a néma h-t tartalmazó szavak elválasztása, amire az alábbi konvencionális szabályok vonatkoznak: a szó belsejében lévő néma h -t úgy kell tekinteni, mintha írásban sem létezne: anhe- lo (nem * a- nhe- lo – az egymagánhangzós szótag elve miatt – és nem is an- he- lo – a kiejtés szerinti szótagolás alapelve miatt) ’vágy’, vihue- la (nem * vi- hue- la – az egymást követő magánhangzók szétválaszthatatlanságának elve miatt) stb.; a szó eleji néma h úgy tekintendő, mintha kiejtett mássalhangzó lenne: he- re- de- ro ’örökös’, ho- ra ’óra’ stb. azok a szóösszetételek, amelyek első eleme élő képző, a második pedig néma h -val kezdődik, az összetétel határánál – a szótagolás alapelveit alkalmazva – szétválaszthatóak: des- hacer ’visszacsinál’, co- habitación ’együttlakás’, in- humano ’embertelen’ stb. Ez a szabály nem alkalmazható a latinból örökölt, nem az élő nyelvben képzett összetételekre. A rövidítések, betűszók és mozaikszók helyesírása A rövidítések (abreviaturas) és betűszók (siglas) helyesírási normája nagy részben egyezik a magyar szabályokkal, azonban itt is vannak sajátos eltérések. A kis- és nagybetűs rövidítések után is pontot tesznek (például a. C. = antes de Cristo ’Krisztus előtt’, S. M. = Su Majestad ’Őfelsége’). A többes számú kifejezések, nevek rövidítésében a többes számot a betűk megkettőzésével jelzik (például EE. UU. = Estados Unidos ’Egyesült Államok’, pp. = páginas ’oldalak’). A gyakran használt szavakat és kifejezéseket – főként címzésekben, számlákon stb. – rövidíthetik a pont helyett törtvonallal is (például s/c = su cuenta ’számlája’, c/ = calle ’utca’). A betűszókat (a magyarhoz hasonlóan) pont nélkül írják (például la ONU = Organización de las Naciones Unidas ’az ENSZ’). A betűszók többes számát a helyesírás nem jelöli (például los CD – kiírva: los cedés – ’a CD-k’, tres DVD – kiírva: tres deuvedés – ’három DVD’); az angol hatásra egyre inkább terjedő ’s írásmód a betűszók többes számának jelölésére helytelen és kerülendő (los *CD’s, tres *DVD’s). Megszólítások, titulusok, tisztségek, gyakran használt személynevek rövidítéseit nagy kezdőbetűvel és ponttal írják, a nőnemű vagy egyéb flexiós végződést lehet a pont után felső indexbe tenni – ezek az ún. letras voladas, azaz „lebegőbetűk” – (például Sr. = señor ’úr’, Sra. vagy Sr.a = señora ’asszony/úrhölgy’, Dr. = doctor ’doktor’, Dra. vagy Dr.a = doctora ’doktornő’, Exc.mo = excelentísimo ’mélyen tisztelt’, M.a = María stb.). Hasonlóképpen rövidíthetőek a sorszámnevek (például 1.er libro ’1. könyv’, 2.do número ’2. szám’, 5.ta edición ’5. kiadás’ stb.) A főnévként önállósult betűszók, mozaikszók (acrónimos) kisbetűvel írandók (például sida = síndrome de inmunodeficiencia adquirida ’AIDS’, talgo = tren articulado ligero Goicoechea Oriol ’Goicoechea–Oriol könnyű csuklós vonat’). Az idegen szavak és nevek írása A latin betűs nyelvek szavait (a magyar szabályozáshoz hasonlóan) az eredeti formájukban írják, kivétel a már meghonosodott szavakat, amelyekre adaptálják a spanyol fonetikai–helyesírási szabályokat (például güisqui, ’whisky’, vatio ’watt’, yogur ’joghurt’ stb.). Az akadémiai ajánlás szerint a nem meghonosodott idegen szavakat, melyek írása nem alkalmazkodik a spanyol helyesírási elvekhez, dőlt betűvel ajánlott írni a spanyol mondatokban. A nem latin ábécét használó nyelvek szavai, nevei átírásának alapelve az, hogy azok a spanyol helyesírási-fonetikai szabályokhoz alkalmazkodjanak, és minél jobban megközelítsék az eredeti kiejtést. Mindazonáltal a 2010-es akadémiai szabályozás nem tér ki részleteiben arra, hogy egyes, a spanyolban nem létező hangok átírásakor milyen szabályokat kell követni, csupán egy-egy ilyen hangra utal, mint pl. a ’dzs’, melynek átírására az Y betűt kell használni (pl. Tayikistán, Yibuti). A számok, dátumok és a keltezés helyesírási szabályai A számnevek írása A tőszámnevek (numerales cardinales) 29-ig egybe- (például dieciséis ’16’, veintinueve ’29’), 31-től felfelé pedig hagyományosan különírandók, az egyeseket a tízesekhez az y szócskával kapcsolva (például treinta y tres ’33’, mil novecientos noventa y nueve ’1999’); azonban – bár a művelt normában még nem túl elterjedtek – elfogadottak az egybeírt alakok is, melyekben az y kötőszó -i-vé alakul: treintaicinco ’35’, cincuentaiocho ’58’. Hibás viszont és kerülendő írásban az -i- előtti magánhangzó elhagyása (pl. *cuarenticinco a cuarentaicinco ’45’ helyett), még akkor is, ha a folyamatos beszédben inkább így ejtik egyes területeken. A sorszámnevekben (numerales ordinales) az egyesek és tízesek a ’huszonkilencedik’-ig egybe- és külön is írhatók, de az egybeírt alakok ajánlottak; míg a ’harmincadik’ felett hagyományosan és a művelt normában különírandók, bár nem hibáztatható az egybeírásuk sem (pl. cuadragésimo segundo – ajánlott – vagy cuadragesimosegundo – elfogadott – ’negyvenkettedik’). Az egybeírt alakok esetén nemben és számban csak az összetétel második tagja egyezik az őt követő főnévvel, és az első tagról a hangsúlyt jelölő ékezet elmarad (például vigesimoquinta página ’huszonötödik oldal’), a különírt alaknál mindkét tag egyezik nemben és számban a jelzett szóval (vigésima quinta página). Az ezres, milliós és billiós sorszámnevek a szórzóikkal mindig egybeírandók (például cienmilésimo ’százezredik’, quinientosmillonésimo ’ötszázmilliomodik’ stb.). A törtszámnevek (numerales fraccionarios vagy partitivos) képzésénél az alapszabály, hogy mindig egy szóként írandók, természetesen a spanyol helyesírás alapelveinek betartásával (például treceavo ’tizenharmad’, dieciseisavo ’tizenhatod’, cincuentaisieteavo ’ötvenheted’, milquinientosesentaitresavo ’ezerötszázhatvanharmad’ stb.). Az összetételekben az egymás kellé kerülő azonos magánhangzók közül az egyik kiesik (például treinta+avo → treintavo); ahol pedig két s kerülne egymás mellé, ott az egyik szintén kiesik (például trescientosetentavo ’háromszázhetvened’). A számjegyekkel leírt számok ezres csoportjait, az olvasás megkönnyítése érdekében – a magyarhoz hasonlóan – kisszóközzel választják el egymástól: pl. 50 000, 12 345 678; ez azonban nem alkalmazható a számozásnál, illetve az évszámoknál: ezek számjegyeit mindig szóköz nélkül kell írni. A nem egész részek elválasztására a tizedesvessző és a tizedespont is megengedett (pl. 3,14 vagy 3.14). Az előbbit használják hagyományosan, illetve Spanyolországban és Dél-Amerikában, míg az utóbbit – talán angol hatásra – Mexikóban, a karibi országokban és Közép-Amerikában, illetve az Egyesült Államok latinsága. A számok kétféle – számjegyes és betűs – írásának vegyítése a szövegben nem ajánlott, kivétel a milliók, billiók (stb.) kifejezésénél megengedett (*154 mil, helyesen: ciento cincuenta y cuatro mil vagy 154 000; illetve 20 millones vagy 20 000 000). A dátum és a keltezés A spanyol dátum kifejezésére három formula lehetséges. Az ajánlott és legelterjedtebb a magyarhoz képest fordított sorrendben írott (nap, hónap, év), ahol a nap a hónaphoz, illetve a hónap az évhez a de szócskával kapcsolódik (például 17 de noviembre de 2007), ezt növekvő sorrendű dátumnak nevezik. Bár Latin-Amerikában használatos a második, a hónap, nap, év sorrend is (pl. noviembre 27 de 2010), ez nem ajánlott, egyrészt, mivel anglicizmus, másrészt, a számmal való írásánál súlyos félreértésekre adhat okot az eltérő területekről származó spanyol nyelvűek számára (pl. a 2.11.2010-ként írt dátumot lehet úgy érteni, hogy ’2010. február 11-e’, de úgy is, hogy ’2010. november 2-a’!). Az Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) egy harmadik, a magyar dátumozási szokásnak megfelelő, azaz csökkenő sorrendet ajánl, melynek előnye, hogy nemzetközileg egységes; ez azonban spanyol szövegekben csak a dátum számokkal történő kifejezésénél használható (pl. 2010.11.27 → olvasd: 27 de noviembre de 2010). A dátumokat rövidíteni lehet kötőjellel, perjellel és ponttal is; ebben az esetben a napokat és az éveket arab számmal, a hónapokat lehet római számmal is írni (például 17-11-2007, 17-XI-2007, 17.11.2007 stb.). Az évnél megengedett csak az utolsó két számjegy feltüntetése (pl. 17-11-07); az egyszámjegyű napoknál és hónapoknál a ’0’ elhagyása ajánlott (pl. 26-8-1971, 8.3.2007 stb.), azonban azt mindig ki kell írni az ISO-dátumformátum használatánál (pl. 2011-05-09). A dokumentumok végén a keltezést (aláírásnál) a magyarhoz hasonlóan a hely előzi meg, melyet vesszővel kell elválasztani a dátumtól (például Ciudad de México, 17 de noviembre de 2007. ’Mexikóváros, 2007. november 17.’). Az évek és az évtizedek írásánál az első két számjegy elhagyható (pl. en el año 95 ’az 1995-ös évben’, los años 20 (veinte) ’a 20-as évek’ stb.). Az évek és évtidezedek rövidített számmal történő kifejezésénél nincs aposztróf az évszám előtt, és az évtizedet jelölő számnév pedig mindig egyes számban áll; az aposztrófozás, valamint az évtizedet jelölő számnév többes számú használata anglicizmus, a spanyolban hibás és kerülendő (pl. *años ’90 / ’90s / 90s – helyesen: años 90, olvasd: años noventa, nem pedig años *noventas). Spanyol ajkúak gyakori helyesírási hibái, hiperkorrekciók Az érdekesség kedvéért az alábbiakban felsorolunk néhány igen gyakori helyesírási tévesztést (rossz beidegződést), amelyek a spanyol anyanyelvűeknél – iskolázottságtól, képzettségtől függetlenül – rendszeresen előfordulnak. E tévesztések oka legnagyobb részben a homofónia (azonos hangzás), kisebb mértékben a nyelvi analógia és az ún. népi etimológia (példáinkban a helytelen írásképet *-gal jelöltük): az a ver (’lássuk, hadd nézzem’) kifejezés helyett haber t (segédige) írnak (például * haber, ¿qué pasa? ’lám, mi történik?’) összetévesztik az a elöljárószót az ha (→haber) segédigével (például te lo vengo *ha decir… ’azért jövök, hogy elmondjam neked…’) keverik az hecho (→hacer ’csinál’), valamint echo, echar (’vet’) igét, sokszor tévesen * hechar t írnak; eltévesztik az haya, hayas stb. (→haber) és halla, hallas stb. (→hallar ’lel’), illetve a vaya (→ir , ’megy’) és valla (’plakát’) szavak helyesírását (például que te *valla bien ’minden jót neked’); összetévesztik az has (→haber) és haz (→hacer) igealakokat, illetve a ves (→ver) és vez szavakat (például ¿*Haz visto esto? ’Láttad ezt?’, ya *vez… ’na, látod…’); helytelenül használják a porque (’mert’), por qué (’miért?’), por que (’amiért’) és porqué (’valaminek a miértje’) kifejezéseket (porque helyett * por que, por qué helyett * porqué stb.); gyakori tévesztés a díselo (’mondd meg neki azt’) helyett * dícelo írása, amelynek oka, hogy a di+se+lo (felszólító igealak + dupla simulónévmás) összetételt tévesen a jelen idejű dice (’ő mondja’) alakból vezetik le, ami írásban sokkal gyakoribb; Iskolázatlanabb beszélőknél ennél jóval több hiba előfordul, sokszor nem létező szavakat „alkotnak”: például *habeces az a veces ’néha’ helyett (valószínűleg az a ver / haber típusú tévesztés analógiájára), *hací az así ’így/úgy’ helyett (talán az hacer ige hatására), sokszor nem ismerik a C/S/Z használatát (*conosco, *empesar, *(h)aser, *decear stb.), a -se simulónévmás helyett -ce-t írnak (*diviértance, valószínűleg a -ce végű főnevekkel keverik) stb. Míg a helyesírási hiba általában nem tudatos tévesztés, addig a hiperkorrekció ennek ellenkezője, vagyis a beszélő tévesen helytelennek ítél egy bizonyos, szokatlan írásképet, így megpróbálja „kijavítani” azt, s ezáltal lesz hibás. Főleg az iskolázott, illetve a nyelvjárási beszélőknél fordul elő. Néhány jellemző példa (zárójelben a helyes írásképpel): *axfisia (asfixia), *conección (conexión), *descidir (decidir), *desilución (desilusión), *dictongo (diptongo), *ecléptico (ecléctico), *eccena (escena), *objecto vagy *ojebto (objeto) stb. A 2010-es akadémiai helyesírás Az új akadémiai helyesírás, a 2010 decemberében kiadott Ortografía de la lengua española az előző, 1999-ben megjelent 182 oldalas kiadáshoz képest jóval részletesebb és átfogóbb, nem csupán helyesírási szabályzat és ajánlás, hanem egyben írástörténeti összefoglaló mű is. A 800 oldalas kötet részletesen foglalkozik olyan kérdésekkel, melyekre az eddigi akadémiai kiadványok nem tértek ki, így például az idegen szavak és nevek helyesírása, a problémás kifejezések írása. Az ajánlott normák leírása mellett kiegészítő (írás- és nyelvtörténeti) információkat, példákkal illusztrált orientáló jellegű hasábokat is tartalmaz. A kötet az íráshoz kapcsolódó fonetikai és fonológiai kérdésekkel is foglalkozik, emellett érdekességeket is olvashatunk, mint például a latin és a spanyol ábécé betűinek kialakulása, elnevezésük eredete. A kiadvánnyal új ajánlásokat is bevezettek, melyekkel az eddigi ingadozások és következetlenségek kiküszöbölése volt a cél. Az ábécéből kikerültek az egy-egy külön hangot jelölő ch és ll digráfok, amivel az Akadémia két következetlenséget is megszüntetett: egyrészt ezek 1994 óta már nem számítottak önálló betűknek a szótári betűrendbe sorolás szempontjából (tehát a ch-val kezdődő szavakat a ce- és a ci-, az ll-lel kezdődőeket pedig a li- és a lo- kezdetű szavak között szerepeltették a szótárak és lexikonok), másrészt pedig a gu (e, i előtt), qu és az rr (magánhangzók között) szintén egyetlen hangot jelölő digráfok, mégsem szerepeltek soha külön betűkként a spanyol ábécében. Az új ajánlás Y elnevezéseként i griega (’görög i’) helyett a ye alakot részesíti előnyben azzal érvelve, hogy az utóbbinál nem szükséges az egyértelműsítés, hogy megkülönböztesse az i (latina) betűtől. Egyes betűk használatára is megfogalmaztak új ajánlásokat, így például az -y nem állhat szóvégi helyzetben mássalhangzó után, még idegen szavakban sem (tehát például az angolból átvett sexy szó csak sexi alakban helyes); a q pedig nem állhat önállóan a [k] hang jelölésére idegen szóban vagy földrajzi névben, helyette k írandó (pl. Irak és nem *Iraq). A spanyolban meg nem tűrt mássalhangzó-csoportokat tartalmazó idegen (főleg az angolból átvett) szavakat az új ajánlás szerint olyan formára kell hozni, melyek illeszkednek a nyelv hangrendszerébe, ha pedig ez nem lehetséges, az „nyers idegen átvételnek” minősül, ezért dőlt betűvel kell írni. Vaso Čubrilović Vaso Čubrilović, vagy magyaros írásmóddal Vasza Csubrilovity (Васо Чубриловић) (Bosanska Gradiška, 1897. január 14. – Belgrád, 1990. június 11.), jugoszláviai szerb politikus, történész, akadémikus. Részt vett a Ferenc Ferdinánd főherceg elleni szarajevói merényletben. Nem ő ölte meg a trónörököst, de 16 évi börtönbüntetésre ítélték. Élete Gyermek- és ifjúkora Általános iskoláit és a gimnáziumot Szarajevóban végezte. Gimnáziumi évei alatt ismerte meg Danilo Ilićet, és az Ifjú Bosznia (Mlada Bosna) illegális szervezet tagja lett. 1914. június 28-án részt vett a Ferenc Ferdinánd főherceg, osztrák–magyar trónörökös és felesége, Chotek Zsófia elleni gyilkos merényletben. Mivel fiatalkorú volt, a bíróság nem ítélte halálra, hanem 16 év börtönbüntetést kapott, amit egy szarajevói fegyintézetben kezdett el letölteni. 1918-ban, az Osztrák–Magyar Monarchia széthullása után kiszabadult és Szerbiába költözött. Politikai és egyetemi karrierje 1922-ben Belgrádban történészi diplomát szerzett. Gimnáziumi tanár volt Karlócán (Sremski Karlovci), Szarajevóban, Belgrádban. 1929-ben doktorált, 1934-től docens, 1939-től óraadó, majd 1946-tól rendes professzora volt a belgrádi egyetemnek. Összesen mintegy 40 évet töltött ebben az intézményben. 1937. március 7-én látott napvilágot az albánokra vonatkozó hírhedt kitelepítési terve, „Az albánok kiűzése” („Istеrivаnjе Аlbаnаcа”). A második világháborúban részese volt a németellenes propagandának, a megszálló hatóságtól nem fogadta el kinevezését a Belgrádi Egyetemre, ezért elfogták, és a banjicai tábor foglya lett (Bаnjicа a mai Belgrád egyik elővárosa). 1943-ban engedték szabadon. Belgrádban várta ki a háború végét. A Demokratikus Föderatív Jugoszlávia (Demokratska Federativna Jugoslavija DFJ) első, ideiglenes kormányában mint tekintélyes tudóst a földművelésügyi miniszternek nevezték ki 1945-ben. A II. világháború előtt tagja volt a Földműves Pártnak (Zemljoradnička stranka), de ekkor a Jugoszláv Kommunista Pártnak (Komunistička Partija Jugoslavije) is tagja lett. Ez után a titói rendszer befogadta, és több miniszteri tárcát kapott. Belgrád felszabadítása után tudományos karrierje is felfelé ívelt. A Bölcsészettudományi Egyetem dékánja lett. Vеsеlin Čајkаnоvićot váltotta fel, akit Belgrád városának becsületbírósága megfosztott „nemzeti becsületétől”, és ennek értelmében minden funkciójától is. Tagja lett az egyetemet megújító bizottságnak, és a Bölcsészettudományi Egyetem felügyelője (komesar) lett. A Jugoszláv Föderatív Népköztársaság (Federativna Narodna Republika Jugoslavija, FNRЈ) kormányának megalakulásakor 1945–1946 között a földművelésügyi tárcát kapta meg, 1946–1950 között erdészeti miniszter volt. 1970-ben megalapította a belgrádi Balkanológiai Intézetet (Bаlkаnоlоški institut), és a Jugoszlávia Története fakultáson rendes professzorként együtt dolgozott annak létrehozójával, dr. Јоvаn Mаrјаnоvić-tyal. Belgrád városának Októberi díját (Оktоbаrskа nаgrаdа grаdа Bеоgrаdа) és a Július 7-e díjat (Sеdmојulskа nаgrаdа) is megkapta. Művei Több történelni mű szerzője, főleg a délszláv történelemmel foglalkozott: Istеrivаnjе Аlbаnаcа, Bеоgrаd, 1937. Bоsаnski ustаnаk 1875-1878, Srpskа krаljеvskа аkаdеmiја nаukа 1930 LXXXIII; Sаrајеvо, 1962. Bоsаnski Frајkоri u Аustrо-turskоm rаtu 1788-1791, Brаtstvо,1933. Pоrеklо muslimаnskоg plеmstvа u Bоsni i Hеrcеgоvini, Јugоslоvеnski istоriski čаsоpis, Bеоgrаd 1935. br.1-4. Prvi srpski ustаnаk i bоsаnski Srbi, Bеоgrаd, 1939. Pоlitičkа prоšlоst Hrvаtа, Bеоgrаd, 1940. Istоriја pоlitičkе misli u Srbiјi 19. vеkа, Bеоgrаd 1956; Sаrајеvо, 1960. Tеrminоlоgiја plеmеnskоg društvа u Crnој Gоri, Bеоgrаd 1956. Оdаbrаni istоriјski rаdоvi, Bеоgrаd, 1966. Srpskа prаvоslаvnа crkvа pоd Turcimа оd XV dо XIX vеkа, Bеоgrаd, 1967. Olekszandr Volodimirovics Kalitov Olekszandr Volodimirovics Kalitov (ukránul: Олександр Володимирович Калітов; Odessza, 1993. szeptember 29. –) ukrán labdarúgó, jelenleg a Csornomorec Odesza játékosa. Pályafutása Kalitov 2011-ben kezdte meg felnőtt pályafutását az odesszai Real Farma csapatában, ahonnan szerződtette őt az ukrán másodosztályú FK Odesza csapata. 2013 és 2015 között az ukrán élvonalbeli FK Metalurh Doneck játékosa volt, habár egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára. 2015 óta a Csornomorec Odesza labdarúgója. Slivno (Šibenik) Slivno falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik. Fekvése Šibeniktől légvonalban 16, közúton 19 km-re keletre, Dalmácia középső részén a Daniloi-mezőtől keletre, a Danilot Perković-csal összekötő út mentén egy völgyben fekszik. A Daniloi-mező keleti kijárata után Orišićán át balra az első településrész Ivići vagy Gornji Ercezi. Mintegy 3-400 méterre egy éles kanyar után érünk a Slivnoi völgybe. Elöl egy magaslaton áll a Szent János templom, míg balra a völgy látóhatárán a Parizovac gerince alatt láthatjuk Varnice és Gornji Crljeni településrészeket. Az Ošljak lejtőjén leereszkedve a mező felett balra sorakoznak Stančići, Bralići, Mrkovići településrészek. A völgy kijáratánál Spomenik után a Gradina alatt találhatók Ercezi és tőle jobbra nyugatra Celići településrészek. A település déli részén halad át az A1-es autópálya. Története A település neve arra utal, hogy itt a völgyben folynak egybe (slivati = összefolyni) a környező hegyek vízfolyásai a völgy aljában kialakítva Slivanjac-patakot és ahol több ismert forrás, a Slivanjac, Jendek, Celića és a Mrkovića is eredtek. Slivno története során mindig Šibenik igazgatási területéhez tartozott. Első említését Šibenik város statutumának megváltoztatásakor 1401-ben, majd ennek kiegészítésekor 1430-ban találjuk. 1470-ben egy okirat szerint Slivno hét főnyi személyzetet adott a török ellen harcoló trogiri gályákra, 1486-ban pedig két főt a šibeniki gályákra. 1499-ben a török kifosztotta a települést és 74 főt hurcolt rabságba. Az 1537 és 1540 között folyt török-velencei háború után Slivno az egykor Šibenikhez tartozott megszállt terület része lett. Következő említése a kandiai háború során (1645-1669) történt, amikor egy Slivnot is érintő összetűzés tört ki. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. Az 1684 és 1699 között a Zagora területével együtt a moreai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. Ezután 1709-ben a velencei kataszter šibeniki részében szerepel, melyben Danilo és Slivno területének birtokosait (Ristretto della campagna di s. Daniel et contrada di Slivno) írták össze a háztartások és az állatok számával. Egyházilag a török idők kivételével Slivno mindvégig a daniloi plébániához tartozott és ma is oda tartozik. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 338, 1910-ben 432 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 110 lakosa volt. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt középkori római katolikus templomát 1428-ban szentelték fel. Ezt 1900-ban lebontották és 1901-ben új, kétszer nagyobb templomot építettek helyette. A márvány főoltárt 1910-ben emelték, rajta található Szent János fából faragott szobra, az oltár két oldalán pedig Szent Rókus és Szent Antal szobrai láthatók. A templomhajó kőből épített oltára a Gyógyító Boldogasszony tiszteletére van szentelve. A templomban a Szűzanyát Szent Jánossal és Szent Rókussal együtt ábrázoló fára festett képe látható, mely helyi mester munkája. Homlokzatán a bejárat mellett két kisebb ablak, felette pedig hatágú rózsaablak látható. Felül az oromzaton áll a pengefalú harangtorony benne két haranggal. A templom körül található a falu temetője. Mika Sándor Mika Sándor (Brassó, 1859. február 12. – Budapest, 1912. május 1.) magyar történész, filozófiai doktor, főgimnáziumi rendes- és egyetemi magántanár. Életútja Brassóban született, és itt végezte el középiskoláit is. Egyetemi tanulmányait a kolozsvári, berlini és párizsi egyetemeken végezte. 1879-ben tett doktorátust és tanári vizsgát a kolozsvári egyetemen. 1883 és 1886 között magántanár a kolozsvári egyetemen, 1886-tól 1892-ig a Brassói Főreáliskola, 1892-től 1895-ig a budapesti VII. kerületi főgimnázium, 1895-től a tanárképző-intézet gyakorló főgimnázium tanára, egyben szakvezető tanár az Eötvös-kollegiumban. Itt nagy hatást gyakorolt, főleg forráskritikai módszerével és egyetemes történeti távlataival a fiatal történésznemzedékre (Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc stb.). 1897-ben a budapesti egyetemen Erdély történelmének magántanárává képesítették. Cikkei a Budapesti Szemlében (1883ː A pápaság felemelkedése a XI. században, 1884; Ranke felfogása a középkor kezdetéről); az Erdélyi Múzeumban (1885ː A franczia forradalom a legújabb világításban és könyvismertetés, 1891ː Egy év Brassó és Erdély történetéből – 1613); a Századokban (1886ː könyvismertetés, 1893ː Történelmi irodalmunk 1892-ben); a brassói állami reáliskola Értesítőjében (1888ː Egy szász történetíró a mult századból: Hermann Mihály); a Brassó című folyóiratban (1890. 10., 11. számː Menyegzői szokások a XVII. században); a Történelmi Tárban (1893–1894ː I. Rákóczy György összeköttetése Brassóval) jelentek meg, de írt a Turulba és az Uraniába is; illetve munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonának is munkatársa volt. Főbb művei Richelieu bíbornok-minister befolyása Francziaországra és Európára . Kolozsvár, 1879. (Ism. Erdélyi Múzeum). Az investitura kérdése Erdélyben . Kolozsvár, 1884. (Különnyomat az Erdélyi Múzeum kiadványaiból). Weiss Mihály, egy szász államférfiú a XVII. századból. Budapest, 1893. ( Magyar történeti életrajzok IX. kötete → ismerteti a Budapesti Szemle LXXV.) Online A hűbériség és keresztes hadjáratok kora. Budapest, 1900. ( Nagy képes világtörténet V. kötete → ismerteti a Vasárnapi Ujság 43. sz.); Elektronikus elérés: Világtörténet. Budapest, 1902. I–III. Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről . (ford. Szabó Károly , javította és bevezetéssel ellátta Mika Sándor). Budapest, 1898. Ezenkívül 1901-től Angyal Dáviddal szerkesztett történeti tankönyveket a gimnáziumok és reáliskolák számára. Zólyomi Bálint Zólyomi Bálint (Pozsony, 1908. május 31. – Budapest, 1997. szeptember 21.) botanikus. A Soó Rezső-féle debreceni botanikai iskola jeles képviselője, a magyarországi vegetációtörténet-kutatás kiemelkedő alakja. A 20. század második felének egyik legjelentősebb botanikusa volt, de személyében tisztelik a hazai palinológia úttörőjét is. 1951-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Élete Felsőfokú tanulmányait a budapest Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte meg, s 1931-ben a debreceni Tisza István Tudományegyetemen fejezte be. 1930–1934 között a debreceni egyetem növénytani tanszékén dolgozott tanársegédként Soó Rezső mellett. 1934-től 1940-ig a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának segédőre, ezt követően 1946-ig a szegedi Eötvös Loránd Kollégium igazgatója volt. 1946-ban a fővárosi Természettudományi Múzeum munkatársa lett, 1950–1966 között a növénytár vezetője volt. Időközben, 1954-ben az MTA vácrátóti Botanikai Kutatóintézetének igazgatójává nevezték ki, s ezt a posztot 1977-es nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Ezt követően az intézmény tudományos tanácsadójaként tevékenykedett. Munkássága Munkásságának középpontjában a növénytársulástan és az ökológia állott, elsősorban a sajátos növénytársulások (sziklagyepek, lápok, löszpusztagyepek) kialakulásának története foglalkoztatta. Már korai, 1930-as évekbeli tőzegláp (pl. keleméri Mohos-tavak, 1931) kutatásai során alkalmazta és később tökéletesítette a vegetációtörténeti pollenanalízis módszerét. Kutatásai eredményeként 1942-ben kimutatta a közép-dunai flóraválasztót és felismerte a mikroklímaerek kialakulását elősegítő, ezzel a reliktum növénypopulációk fennmaradásának kedvező dolomitjelenséget. 1950-ben Soó Rezsővel együtt megindította Magyarország növényföldrajzi térképezési munkálatait. 1950 májusában munkatársaival beazonosította a kunfehértói (tölgyfás) Város-erdő területén a kontinensen egyedülálló virginiai holdrutát (Borychium virginianum). 1952-ben monografikus igénnyel összefoglalta Magyarország növénytakarójának változását a kainozoikumi eljegesedéstől a recens időkig. Sokat foglalkozott az Alföld flórájának Borbás Vince nevéhez fűződő származási elméletével, az Ősmátra-elmélettel is. Az elhúzódó és részleges lefedettségű növényföldrajzi térképezés eredményeként 1967-ben elkészítette magyarországi vegetációtérképét (1:1 500 000-es léptékben). Tudomány-népszerűsítő tevékenysége részeként a pollenanalízis módszeréről részletesebben is beszélt a Másfélmillió lépés Magyarországon című, az Országos Kéktúrát bemutató tévésorozat második részében. Tudományos eredményei elismeréseként 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben rendes tagja lett. 1955-ben Kossuth-díjat kapott, 1991-ben pedig a Pro Natura emlékérmet vehette át. Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai A Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai (Adventures of Priscilla, Queen of the Desert ) 1994-ben bemutatott ausztrál-brit, road-movie jellegű film Stephan Elliott rendezésében. A vígjátéki és drámai elemeket is tartalmazó film három transzvesztita előadóművész kalandos útja az ausztrál sivatagon keresztül, egy Priscillának elnevezett autóbuszon. A filmben számos, a hetvenes és nyolcvanas években népszerű dal hangzik fel, eredeti változatban. A film alapján sikeres színpadi musical is készült. Cselekmény Mitzi del Bra, eredeti nevén Anthony, egy transzvesztita előadóművész Sydneyben. Noha homoszexuális, felesége és fia is van, de fia születése óta nem látta őket. Múltját titkolja a többiek előtt. Felesége, aki az ország közepén lévő Alice Springs városának kaszinójában dolgozik, egy hónapra szóló szerződést ajánl számára, így módja volna sosem látott fiával is találkozni. Az utazásra meghívja egykori élettársát és szakmai kollégáját, a legszebb évein már túljutott, nemátalakító műtéten átesett, nőként élő transzexuális Bernadette Basingert. Bernadette, akinek eredeti és titkolt neve Ralph, éppen a napokban gyászolta el baleset miatt meghalt fiatal barátját, felejteni akar, ezért csatlakozik hozzá. Hamarosan kiderül, Anthony elhívott az utazásra még egy kollégát, a fiatal, kihívóan viselkedő Feliciát, eredeti nevén Adamot is, akivel Bernadette nem igazán rokonszenvezik folyamatos pózólása és magamutogatása miatt. Anthony és az ABBA rajongó Adam között viszont egyfajta vonzalom van kialakulóban. Ők hárman egymást női neveiken szólítják. Sydneyből Alice Springsbe közel 3000 kilométer az út, jórészt a sivatagon keresztül. Mivel a négy hetes előadássorozatra a látványos showműsor összes kellékét viszik magukkal, a repülőgép szóba sem jöhet. Felicia azonban bizonyos svéd turistáktól beszerzett egy rozoga autóbuszt, melyet az induláskor ünnepélyesen Priscillának nevez el. Az eredetileg néhány naposra tervezett odaút hosszabbra sikeredik a tervezettnél. Az utazás már néhány óra múltán is unalmassá válik. Az éjszakát a buszban töltik, majd a második nap estére érik el az addig még egyikük által sem látott Outbacket, az ausztrál sivatagot. Az első komolyabb város az útjukon a harmadik napon elért, sivatag közepén lévő Broken Hill, ahol egy különleges belső díszítésekkel ellátott szállodában töltik az estét. Noha normál öltözékben senki sem venné őket észre, ők fogadásból teljes „pucckirálynő” (drag queen) jelmezben mennek sétálni a puritán bányászvároskában. Az estét egy kocsmában töltik, ahol eleinte közfeltűnést okoznak, de miután Bernadette egy ivóversenyben legyőzi a hely egyik kötekedő és nagyivó nőjét, megenyhül a hangulat, végül még egy műsorszámukat is előadják. Minden rendben volna, ám reggel azt veszik észre, hogy a buszukra valaki hatalmas betűkkel felírta: átkozott AIDS-esek, menjetek haza (AIDS fuckers, go home). A következő város Port Augusta lenne, ahonnan az északra tartó útra rá lehet térni. Egy elágazásnál a hosszabb műút helyett azonban a rövidebb földutat választják. A sivatag mélyére vivő földúton eltévednek, majd a busz is elromlik egy világvégi helyen. Mivel az elhagyatott sivatagban a forróság miatt néhány napnál tovább nem lehet kibírni, komoly bajban vannak. Noha Bernadette talál egy terepjárós idősebb párt, azok meglátván a jobb híján a műsorukat próbáló, ezért női jelmezbe öltözött Mitzit, rémülten elhajtanak. Éjjel viszont egy aboriginal törzs látogat feléjük. Szerencséjükre békések és barátságosak velük, kifejezetten tetszik nekik, mikor előadják Gloria Gaynortól az I Will Survive-ot. Végül ők szereznek egy autószerelőt a legközelebbi lakott helyről. Bob, a szerelő bevontatja őket a néhány fős településre. A buszba vagy új tank kell, ami legalább egy hét, vagy ideiglenesen meg lehet javítani pár nap alatt. Az estét nála töltik. Mikor megtudja, a csapat mivel foglalkozik, megkéri őket, lépjenek fel a következő este a kocsmában, ritka feléjük a változatosság. Eleinte nem szívesen vállalják, de végül belemennek. Az is kiderül, Bob harminc évvel korábban Sydneyben már látta fellépni az akkor még fiatal Bernadettet, nagyon tetszett neki a műsor. Bob egy részeg éjszaka során ismeretlenül elvett, egyik pillanatban mézesmázos, másikban mocskolódóan goromba, egykori táncosnő filippínó felesége szintén szerepelni akar egy meglehetősen bizarr számmal. Noha Bob bezárja a házukba, ő kiszabadítja magát és csak fellép, ezzel tönkreteszi a transzvesztia műsort. Miután Bob erőszakkal lezavarja a színpadról, másnap közli vele, rossz férj és egyébként is kicsi a „himbilimbije”, ezért örökre elhagyja. Bob a rozoga busz üzembentartása végett velük megy a következő városba, Coober Pedybe. Ő és Bernadette között egyfajta kölcsönös tiszteleten alapuló barátság kezd kialakulni. Coober Pedy a sivatag közepén egy kis bányászvároska. A világ opálbányászatának központja, ami egy nehéz és veszélyes munka. Bob előre figyelmezteti őket, fogják vissza magukat, mert az opálbányászok kőkemény és nem éppen finomkodó emberek. Felicia azonban nem bír magával, a többiek tudta nélkül nőnek öltözik és szórakozni megy. Először valódi nőnek vélik, ám mikor kiderül az igazság, kis híján csúnyán megverik. A nőiesen finom, de ugyanakkor mindhármuk közül mégis a legférfiasabb Bernadette menti meg „ha valaki egyik nap nő, másnap meg férfi, nem árt, ha tud verekedni”. Miután a balhé során Bob is melléjük áll, neki sincs maradása a városban, kénytelen velük menni Alice Springsbe. Noha eredetileg bőven lett volna idejük, végül az eredetileg tervezett néhány nap helyett két heti utazás után érkeznek meg, egy nap késéssel. Mitzi évek után először találkozik feleségével és első alkalommal fiával, aki semmit sem tud apja munkájáról és szexuális irányultságáról. Noha szeretné előtte titokban tartani, fia mindjárt az első előadáson meglátja apját. Mitzi másnap megpróbál férfiasan viselkedni, próbál valami elfogadható magyarázatot adni munkájára, de a gyerek már mindent ért. Meglepően könnyen elfogadja édesapja másságát, valamint azt, hogy pár hónapra hozzá költözzön Sydneybe. Az egy hónapos előadássorozat után indulnának haza, amikor Bernadette az utolsó pillanatban meggondolja magát, Alice Springsben marad, akárcsak Bob. Mitzi, Felicia és a gyerek hazautaznak, ahol Mitzi és Felicia duóban folytatja a munkát és közösen az életet. Szereplők Terence Stamp - Bernadette Basinger (Ralph) Hugo Weaving - Mitzi del Bra (Anthony) Guy Pearce - Felicia Jollygoodfellow (Adam) Bill Hunter - Bob, autószerelő Sarah Cadwick - Marion, Anthony felesége Julia Cortez - Bob filippino felesége Stephan Elliott - a kaszinó portása Forgatási helyszínek Sydney The Imperial Hotel (35 Erskineville Rd, Sydney) Broken Hill Mario's Palace Hotel, Broken Hill Mundi Mundi Plains, a sivatagba való megérkezés Coober Pedy White Cliffs Underground Motel (földalatti szálloda, Coober Pedy) Alice Springs Lassetters Hotel Casino, Alice Springs King's Canyon (a film végi sziklamászás) The Breakaways hegy, Coober Pedy közelében (a busz lerobbanása) A film bevezető jelenete a Sydney külvárosában található, a valóságban is transzvesztita műsorairól ismert Imperial Hotelben készült, a szálloda elől indultak az utazásra a busszal. A film hősei eredetileg a Sydney - Broken Hill - Port Augusta - Coober Pedy - Alice Springs útvonalon akartak menni, melyen végig aszfalt van, hossza 2770 kilométer lett volna. Ők azonban az út lerövidítése végett valahol Broken Hill és Port Augusta között letértek az aszfaltútról a földútra. Az első város az útjukon Broken Hill. A bevásárlás jelenet az Argent Streeten készült, valamint ebben az utcában áll a valójában is létező, tájképekkel kifestett szálloda, A Mario's Palace Hotel. Priscilla, az autóbusz lerobbanása a történet szerint valahol Broken Hill és Coober Pedy között a sivatagban, egy elhagyatott földúton történt. A jelenetet valójában Coober Pedytől 20 kilométerre északra Alice Springs irányában, a The Breakaways hegynél forgatták. A fehér és barna hegy a környék egyik nevezetessége. Színe alapján "só és bors" dombok néven is említik. Az autószerelő Bob házának forgatási helyszíne a Broken Hilltől 25 km-re nyugatra található Silverton volt. A második nap estéjén a sivatag határára való érkezést, ahol ki is szállnak a látvány miatt a buszból, Silvertontól 6 km-re északnyugatra, a Mundi Mundi Plains területén forgatták. A végtelenbe tartó út valójában csak egy 1200 méteres egyenes szakasz. Szintén itt forgatták a Mad Max egyes jeleneteit. Az aboriginal jelenetet Coober Pedy környékén forgatták, a háttérben jól láthatók a bányaüregek meddőhányó dombjai. A Coober Pedy-i különleges, föld alatti szálloda neve White Cliffs Underground Motel, a Catacomb Roadon található. Utazásuk végcélja, az Alice Springsi kaszinó-szálloda szintén létező hely, neve Lasetters Hotel Casino. A film végén a King's Canyon Ausztrália egyik nevezetessége, Alice Springstől nyugatra található, kb. 240 kilométerre. A helyszínekkel kapcsolatban két hiba van a filmben. Az induláskor a busz áthajt a város felől a Sydney-i hídon, erre a város elhagyásához nincs szükség. Broken Hill után az aszfaltútról való eltévedésnél látható egy tábla, az aszfaltúton egyenesen vagy a földúton balra van Port Augusta. A balra vezető esetleges földútról semmilyen körülmények között nem tévedhettek Coober Pedy felé a sivatagba, mivel az az út másik oldala felé van. Érdekességek A második este, naplemente előtt nem sokkal érik el a sivatag határát, a látványon annyira megdöbbennek, hogy kiszállnak a buszból is. Ennek az az oka, hogy a keleti partvidék nagyvárosaiban élő ausztrálok számára az Outback egy távoli, szinte egzotikus része az országnak, ahová sokan soha nem jutnak el. A film végi King's Canyon jelenetet eredetileg a nem sokkal távolabb lévő Uluru hegynél akarták forgatni, eszerint Felicia élete legnagyobb vágya ennek a hegynek pucckirálynő díszben való megmászása lett volna. Az akkori, de azóta már enyhített szabályok szerint erre nem kaptak engedélyt, így választották alternatív lehetőségként a King's Canyont. Az Alice Springsi szálloda portása valójában Stephen Elliott, a film rendezője volt. A film kevés negatív kritikájának egyike szerint közhelyszerűen butának, egyben raffináltnak mutatja Bob filippínó feleségét, közvetve a filippínó nőket. A film egyik meghatározó jelenetének azt tartják, amikor a társadalom két, a periférián lévő csoportja, a melegek és az őslakók együtt éneklik a sivatagban I Will Survive (túl fogom élni) című dalt. A filmben említik, hogy Bernadette egykor a Sydney-i Les Girls nevű, valóban létező szórakozóhelyen lépett fel. A Les ebben az esetben nem francia névelő, hanem a Lesbian Girls rövidítése, utalás a szórakozóhely jellegére. A film elején az Imperial Hotel nevű, valóban létező szórakozóhelyen lépnek fel, innen is indulnak. A hotel szó Ausztráliában sok esetben nem szállodát, hanem szórakozóhelyet, kisebb helyen egyszerű kocsmát is jelent. Bon filippínó felesége úgynevezett "távmenyasszony" volt, aki közvetítő, hirdetés útján érkezett és akit Bob ismeretlenül, részegen vett el. A távmenyasszony jelenség az ausztrál társadalom súlyos nőhiányát volt hivatott enyhíteni, főként ázsiai bevándorló nők tudtak így tartózkodási engedélyhez, majd állampolgársághoz jutni. A távmenyasszony, távfeleség megoldás az állampolgárság elnyerése után sok esetben válással végződött. A színpadi musicalben látható Priscilla autóbuszt 2012-ben Broken Hill városának adományozták, ott van kiállítva. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy ez az autóbusz azonos lenne a filmben láthatóval. Filmzenei album A filmben hallható dalokat a Fontana Records adta ki CD lemezen, 1994-ben. I've Never Been to Me – Charlene Go West – Village People Billy Don't Be a Hero – Paper Lace My Baby Loves Lovin' – White Plains I Love the Nightlife (Disco 'Round) – Alicia Bridges Can't Help Lovin' Dat Man – Trudy Richards I Will Survive – Gloria Gaynor A Fine Romance – Lena Horne Shake Your Groove Thing – Peaches & Herb I Don't Care if the Sun Don't Shine – Patti Page Finally [7" Choice Mix] – CeCe Peniston Take a Letter Maria – R. B. Greaves Mamma Mia – ABBA Save the Best for Las – Vanessa Williams I Love the Nightlife (Disco 'Round) [Real Rapino 7" Mix] – Alicia Bridges Go West [Original 12" Mix] – Village People I Will Survive [1993 Phil Kelsey Classic 12" Mix] – Gloria Gaynor Shake Your Groove Thing [Original 12" Mix] – Peaches & Herb I Love the Nightlife (Disco 'Round) [Phillip Damien Extended Vox] – Alicia Bridges Forrás http://www.richardandjo.com/australia_sydney_cooberpedy.html http://www.port.hu/priscilla_-_a_sivatag_kiralynojenek_kalandjai_the_adventures_of_priscilla:_queen_of_the_desert/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2048 http://www.premierfilm.hu/film/0101100658734_priscilla_a_sivatag_kiralynojenek_kalandjai.html http://www.awesomefilm.com/script/priscilla.txt a forgatókönyv http://www.fishpond.com.au/Music/Adventures-of-Priscilla-Queen-of-Desert-Original-Soundtrack/0731451693724 a filmzenei album Ilku János Ilku János (Pestszentimre, 1946.) magyar fotóművész Élete Ilku János fotóművész fekete-fehér képei tényfeltáró, szociografikus jellegűek, de színes fényképein pedig a szín és formavilág van középpontban. Elsősorban a montázs lehetőségei érdeklik, jellemző munkáira a lefényképezett valóság utólagos átalakítása. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségenek 1981. óta, és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületenek is tagja, 1984-ben pedig a Műemléki Társaság ösztöndíjasa Quedlinburgban. Hazai és nemzetközi kiállításokon díjakat kapott. 1993-tól a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelepnek a tagja. Életművének nagyobb részét a Hortobágy (tájegység)on és környékén készített képek sora teszi ki. Fekete-fehér képein határozott tényfeltáró, szociografikus szemlélet uralkodik, de színes és színezett fényképein a szín- és formavilág fontosabbá válik a szociális töltésnél. Egyéni kiállítások 1975 • Nehézipari Minisztérium, Budapest 1977 • Beloiannisz Híradástechnikai Gyár, Budapest 1978 • Találkozás egy tanyával, Balmazújváros • Pataky István Művelődési Központ, Budapest • Ferencvárosi Dolgozók Művelődési Ház, Budapest • KISZ Vezetőképző Tábor, Tata • Madách Imre Művelődési Központ, Vác • Ady Endre Általános Iskola, Budapest • Gödöllői Galéria, Gödöllő 1983 • Ferihegyi Repülőtér, Budapest • Kunsthoken Kleine Galerie, Quedlingburg (NDK) • Kurt Dilge Haus, Friedrichsbrunn • Kontakte Fotogalerie, Halle 1985 • Válogatás tíz év képeiből, Rózsa Ferenc Művelődési Ház, Budapest • Hungarocoop Galéria, Budapest 1989 • Kontakte Fotogalerie, Halle • Forte Gyár, Vác 1990 • Szentendre [Wagner Ferenccel] • S. K. Galéria, Cegléd 1992 • Galerie und Vereinhaus, Weissenfels • Ifjúsági Ház, Eger 1995 • Art Galerie, Quedlinburg (D) 1996 • Debreceni Orvostudományi Egyetem Galéria, Debrecen • PIK Klubgaléria, Budapest • Napsugár Könyves Galéria, Budapest 1997 • Fotók a fákról, Ferihegy Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások 1974 • Életünk, Nagykanizsa • II. Országos Természetjáró Fotókiállítás, Nyíregyháza 1975 • III. Országos Természetjáró Fotókiállítás, Nyíregyháza 1982 • Második Fiatal Fotóművészek Stúdiója kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Dortmund • Esztergom • Tény-kép, Műcsarnok, Budapest 1984 • Fotóművész Alkotóház, Balmazújváros • Püspökladány 1987 • Magyar Fotográfia '87, Műcsarnok, Budapest 1992 • 52. International Photographic Salon of Japan 1993 • Magyar Fotográfia '93, Vigadó Galéria, Budapest 1994 • Nemzetközi kiállítás, Kaunas. Díjai Magyar Fotóművészek nívódíja Salon of Japan arany plakett Salao de Fotografia International bronz medál Nemzetközi Világörökség Fotópályázat UNESCO-díj, a XVIII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé megosztott nagydíj. Krnjeuve Krnjeuve falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Kistanjéhez tartozik. Fekvése Knintől légvonalban 28, közúton 38 km-re, községközpontjától 12 km-re délnyugatra Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 172, 1910-ben 276 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A településnek 2011-ben 74 lakosa volt. Alap (keresztnév) Az Alap török → magyar eredetű férfinév, jelentése: hős, dalia. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években nem szerepel a 100 leggyakrabban adott férfinév között. A teljes népességre vonatkozóan a 2000-es és a 2010-es években az Alap nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt férfinév között. Névnapok ajánlott névnap március 27. Stephanie Brown (képregény) Találat, valódi nevén Stephanie Brown egy kitalált szereplő, szuperhős a DC Comics képregényeiben. A szereplőt Chuck Dixon és Tom Lyle alkotta meg. Első megjelenése a Detective Comics 647. számában volt, 1992 szeptemberében. Stephanie Brown először Találat néven tevékenykedett mint bűnüldöző, majd miután barátja, Tim Drake ideiglenesen szögre akasztotta Robin álarcát ő vette fel azt és lett Batman társa egy rövid időre. Levotiroxin A szintetikus levotiroxin hatása azonos a pajzsmirigy fő hormonjáéval, a tiroxinnal. A tiroxin (T4) a pajzsmirigyben termelődik jodidból és tirozinból. A T4 részleges dejodinációval trijód-tironinná (T3) és reverz trijód-tironinná (rT3) alakul át. A T3 metabolikus aktivitása mintegy tízszer erősebb, mint a T4-é, mégis a pajzsmirigy alulműködése (hypothyreosis) vagy hiánya esetén a hormonpótlás T4-gyel történik, mert ez utóbbi a periférián amúgy is T3-má alakul valamint a felezési ideje sokkal lassabb (~7 nap) mint a T3-é (~24 h) és így a megfelelő dózis beállítása T4-gyel könnyebb. A sejtmagban, a mitokondriumokban és a mikroszómákban receptorokhoz kötődve a T3 és a T4 befolyásolják az oxigénfogyasztást, a növekedést, a hőtermelést, a lipidek, proteinek, szénhidrátok, ásványi anyagok, nukleinsavak, vitaminok és más hormonok metabolizmusát. Továbbá lényeges szerepet játszanak a központi idegrendszer és a csontváz fejlődésében. Készítmények L-Thyroxin (Henning) Letrox (Berlin-Chemie) Euthyrox (Merck/Merck Serono) LEVOTHYROXINE SODIUM (levothyroxine sodium anhydrous) injekció, por, liofilizált, oldatos injekcióhoz [Fresenius Kabi USA, LLC] 1722 Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század Évtizedek: 1670-es évek – 1680-as évek – 1690-es évek – 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek – 1750-es évek – 1760-as évek – 1770-es évek Évek: 1717 – 1718 – 1719 – 1720 – 1721 – 1722 – 1723 – 1724 – 1725 – 1726 – 1727 Események Határozott dátumú események július 8. – Országgyűlés kezdete Pozsonyban . október 25. – A reimsi katedrálisban Franciaország és Navarra királyává koronázzák a 12 esztendős XV. Lajost . Határozatlan dátumú események az év folyamán – A selmeci bányák vizének kiszivattyúzására üzembe helyezik az első – 100 lóerős – magyarországi gőzgépet, amely egyúttal az európai kontinensen is az első, üzemszerűen működő gőzszivattyú volt. Születések január 28. – Johann Ernst Bach , német zeneszerző († 1777 ) július 25. – Fellner Jakab , építész († 1780 ) november 15. – Deccard János Vilmos , orvos, költő († 1778 ) Pella Pella (görög betűkkel Πέλλα) ókori város, melynek romjai a mai Görögországban, Thesszalonikitől északnyugatra, körülbelül 40 km távolságra találhatók. A név eredete vitatott, egyes vélemények szerint Apollón isten nevéből származik, akit a szomszédos Thesszáliában Ἄπλουν (Aplun) néven tiszteltek. Apollón kultuszára utal a vergina is, amely egy sugaras napkorongot ábrázol. Maradványait 1957-ben fedezték fel, ami nagy szenzációt keltett, mivel a korabeli leírások – például Titus Livius híradása – alapján a tengerpart közelében kutattak a város után eredménytelenül. A két évezred alatt ugyanis a leírásokban szereplő mocsarak, amelyek a vidéket a tengerhez kapcsolták, kiszáradtak, a folyók hordaléka pedig feltöltötte a területet. Története Az i. e. 5. század első negyedében I. Arkhelaosz makedón király alapította Makedónia fővárosaként a korábbi Aigai (ma Vergina) helyett. II. Philipposz és III. Alexandrosz uralkodása alatt a város Makedónia legjelentősebb kereskedelmi központjává fejlődött. Az új főváros évtizedeken át szinte csak arról volt nevezetes, hogy a városalapító királyt honfitársai kíméletlenül kigúnyolták, mivel új palotájának termeit festményekkel díszítette. A többnyire állattenyésztő makedónok ezt különcködésnek tartották. Xenophón azonban már népes városnak mondta. Igazi politikai és szellemi központtá azonban mégsem vált, mivel Nagy Sándor világbirodalmában földrajzilag a periférián helyezkedett el és a korabeli közlekedési és hírközlési körülmények az irányítási központ szerepére emiatt nem tették alkalmassá. A legendák szerint itt élt Arisztotelész is mint a fiatal Nagy Sándor nevelője és tanítója, s itt halt meg Euripidész is i. e. 406-ban. Jelentősebb esemény kapcsán a történetírás i. e. 168-ban említi újra a várost, amikor is a püdnai csata után a rómaiak elfoglalták és feldúlták. Innentől kezdve a Római Birodalom 3. makedón régiójának központja, bár i. e. 148-ban Makedónia provincia megalakításakor annak fővárosa Thesszaloniki lett. I. e. 40-ben római veteráncoloniát telepítettek a városba, melynek státusát i. e. 27-ben Augustus is megerősítette Colonia Iulia Augusta Pella elnevezéssel. A település hanyatlását azonban már nem lehetett visszafordítani, 3-ban megszűnt a pénzverés is. Nevezetességek Az agora és a királyi palota maradványai, továbbá az i. e. 300 körül készült perisztiliumos házak. Kolari (Zajasz) Kolari (macedónul: Колари, albánul Kollara) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Kicsevói járásában, 2013-ig a Zajaszi járás része volt, ami teljes egészében beolvadt a Kicsevói járásba. Népesség 2002-ben 880 lakosa volt, akik közül 879 albán és 1 macedón. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Noferkaré Iymeru Noferkaré Iymeru ókori egyiptomi vezír volt a XIII. dinasztia idején, IV. Szobekhotep uralkodása alatt. Élete Noferkaré Iymeru apja Iymeru, „a széles csarnok elöljárója”, anyja Szitamon. Noferkaré Iymeru számos leletről ismert, ezek nagy része Karnakból került elő. Egy, ma a Louvre-ban található szobrán (A 125) beszámol egy csatorna megnyitásáról, valamint arról, hogy templomot építtetett IV. Szobekhotepnek. Emellett fennmaradt tőle egy írnokszobor, egy Elephantinéban talált másik szobor és egy karnaki sztélé. Említi egy, a Vádi Hammamátban lévő felirat is. Noferkaré Iymeru kettős nevének első eleme, a Noferkaré az Óbirodalom számos királyának az uralkodói neve, köztük a leghíresebb II. Pepi volt. Lehet, hogy Noferkaré Iymeru Memphiszben született, ahol Pepi kultusza a Középbirodalom idejéig fennmaradt. McLaren MP4/5 A McLaren MP4/5 egy Formula–1-es versenyautó, amit a McLaren tervezett az 1989-es idényre, illetve MP4/5B alváltozatát 1990-re. Az autó a mindent vivő 198-as MP4/4-es továbbfejlesztése volt. Eleinte a Weismann longitudinális, majd később transzverzális váltójával szerelték, mellyel mindkét évben megnyerték az egyéni és a konstruktőri világbajnokságot is. Az MP4/5-öst már nem turbómotorral, hanem V10-es szívómotorral szerelték, a csapat versenyképessége azonban mit sem csökkent, bár dominanciájuk egy kicsivel kevésbé volt nyomasztó. Az 1989-es idény és az MP4/5-ös Miután 1988 végén betiltották a Forma-1-ben a turbómotorokat, a Honda is előállt saját szívómotorjával, a 3,5 literes V10-es motorral. Az első tesztek során is bebizonyosodott, hogy az autó továbbra is gyors és megbízható. Fő kihívója, a Ferrari, volánjánál Nigel Mansell-lel azonban komoly fenyegetést jelentett rájuk nézve. A McLaren előnye a technikában rejlett: a Ferrari rengeteget küszködött mechanikai problémákkal, különösen az új félautomata sebességváltóval, míg ez náluk nem volt meg. 1989-ben 15 pole pozíciót sikerült szerezniük, ebből Ayrton Senna 13-at szerzett, beállítva az előző évben szerzett rekordját. A Mexikói Nagydíjon Senna meg is előzte Jim Clarkot az örökranglistán, addigi 34 pole pozíciójával. A csapat ebben az évben tízszer győzött: hatszor Senna és négyszer Prost. A küzdelmeket beárnyékolta a két versenyző között kiélesedő rivalizálás. Ez a folyamatos fejlesztési kényszerben mutatkozott meg, ahogy próbálták egymást folyamatosan legyőzni. Hiába volt Sennának több futamgyőzelme, ő többször keveredett balesetekbe és több meghibásodás jellemezte az autóját, emiatt 16 ponttal elvesztette a bajnokságot Prost ellen. Kettejük összpontszáma viszont elég volt arra, hogy a konstruktőri bajnoki címet megszerezzék. Az egyéni bajnoki cím az utolsó előtti versenyen dőlt el Japánban, ahol Senna dominált, Prosttal a nyomában, és a kiélezett küzdelemben a 46. körben összeütköztek. Prost kiesett, Senna viszont még vissza tudott jönni és megnyerte a versenyt, azonban utóbb diszkvalifikálták, mert újraindítása szabálytalan volt. Ennek köszönhetően Prost lett a világbajnok. Az 1990-es idény és az MP4/5B-s Prost nem érezte magát jól a McLarennél, mert úgy látta, a csapat Sennát favorizálja vele szemben. Ezért aztán 1990-ben átigazolt a Ferrarihoz, és vitte magával a tervező Steve Nicholst is. Az akkori szabályok értelmében a két csapat rajtszámot cserélt, Prost és Mansell a Ferrarinál 1-essel és 2-essel versenyzett, míg a McLarennél Senna a 27-es, az újonnan leigazolt Gerhard Berger pedig a 28-as rajtszámot kapta. Az előző évi autót kismértékben továbbfejlesztették: áttervezték a szárnyakat és az autó hátsó részét. A motort is módosították, javarészt Senna javaslataira, hogy megbízhatóbb legyen. Az autó nagy harcban volt a Ferrarival, Senna hat győzelmet aratott csupán abban az évben, viszont ez is elég volt a konstruktőri címhez. Az egyéni cím ebben az évben is Japánban dőlt el: Senna és Prost a startnál összeütköztek, és mivel Prost nem tudta folytatni a versenyt, így Senna lett a világbajnok. Az év végén fontos változás volt, hogy az addigi főtervező, Gordon Murray visszavonult, és a McLaren utcai autóit tervezte tovább. 1990 végén egy tesztautó, a McLaren MP4/5C is elkészült, mely az 1991-ben bemutatott V12-es Honda-motor kipróbálására szolgált. Pfeiffer Zoltán Pfeiffer Zoltán (Budapest, 1900. augusztus 15. – New York, 1981. augusztus 16.) ügyvéd, politikus, országgyűlési képviselő. Életpályája Pályájának kezdete Apja, Pfeiffer Jenő ügyvédi pályára készült, majd papírfeldolgozó üzemet működtetett. Édesanyja, Löwinger Ernesztina. Szülei római katolikusok voltak, és gyermeküket is ilyen hitben nevelték. Zoltán iskoláit jó eredménnyel végezte. A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudomány Egyetemen 1923 júniusában jogi diplomát szerzett, majd 1928-ban bírói és ügyvédi vizsgát tett. Ezután Budapesten folytatott ügyvédi gyakorlatot. Politikai pályájának kezdete Még egyetemi évei alatt ismerkedett meg a kisgazda mozgalom kiemelkedő képviselőivel, Nagyatádi Szabó Istvánnal és Dessewffy Gyulával. 1931-ben belépett a Független Kisgazdapártba (FKgP), amelynek 1936-ban pártügyésze lett. 1938-ban feleségül vette Bruller Magdát, aki egész életén át társa maradt. Az 1939 tavaszán rendezett választásokon fontos szerepet vállalt a párt kampányának szervezésében. Bátorságával és energikus szervező képességével gyorsan kitűnt. Eréllyel lépett fel a pártot ért csalásokkal szemben. A második világháború alatt A második világháború alatt is aktívan politizált, de ügyvédi irodája is működött. Részt vett a Kisgazda Párt és a szociáldemokraták 1943-as megegyezésének előkészítésében, amelynek a két legfontosabb eleme a háború utáni összefogás, és a kommunistáktól való távolságtartás volt. A párt tagjai az 1944-es német megszállás után illegalitásba vonultak. A megszálló erőkkel szemben álló erők a Magyar Frontban egyesültek, ahol Pfeiffer a kisgazdákat képviselte. A Magyar Frontban Pfeiffer aktív munkát végzett. Kapcsolatba került a kommunista Rajk Lászlóval is. Vele szemben Pfeiffer bizalmatlan volt, mert tudta, hogy a Rajk család többsége a nyilasokhoz húz. Rajk Endrét 1944. október 25-én kormánybiztossá nevezték ki. A nyilas hatalomátvétel után Pfeiffer Bajcsy-Zsilinszky Endrével tartott, együtt szervezték a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát. A bizottság vezérkarát 1944. november 22-én letartóztatták, és kivégezték. Bajcsyt, mivel képviselő volt, csak később, december 24-én, Sopronkőhidán. Pfeiffer nagyra tartotta Bajcsyt, és elárulásával Rajkot gyanúsította. A második világháború után 1945-ben az FKGP színeiben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották. Eredményét az 1945-ös választásokon is meg tudta ismételni, ahol továbbra is az FKGP frakciójában foglalt helyet. Pfeiffer Zoltán és köre 1947 március végén kilépett az FKGP-ből és július végén – augusztus elején megalapította a Magyar Függetlenségi Pártot, mely határozottan fellépett a demokrácia fenntartása mellett, a kommunista előretörés ellen. Az új párthoz csatlakozott a feloszlatott Magyar Szabadságpárt tagjainak egy része is. Az 1947-es választásokon, bár jóformán minden propagandalehetőségtől megfosztották, jelentős eredményt ért el (700 ezer szavazat, 49 mandátum), de a kommunisták, és nyomásukra a többi koalíciós párt is a választási bíróságon megtámadták mandátumaikat, mondván, az ajánlási íveiken szereplő nevek hamisak, és ezzel egy időben összehangolt propagandatámadást indítottak Pfeiffer "fasiszta" pártja ellen. Pfeiffer Zoltán, mentelmi jogának felfüggesztésével egy időben, 1947. november 4-én egy amerikai diplomata, James McCargar segítségével, feleségével és lányával külföldre menekült. 13-án az Egyesült Államokban beszédet mondott, melyben felfedte a Magyar Kommunista Párt a kizárólagos hatalom megszerzése érdekében elkövetett bűneit, az ország szovjet mintára való erőszakos átalakításának folyamatát. Emigrációban Magyar állampolgárságától megfosztva, az amerikait fel nem véve, 34 évet élt kényszerű emigrációban. Emlékezete 1981 . augusztus 20-án Kővágó József mondott búcsúbeszédet koporsója mellett: „(…)Valamikor a jövőben, amikor Magyarország talán újra szabad lesz, egyetemisták majd adatokat gyűjtenek Rólad(…). Talán az Úristen kegyelme azt is megengedi, hogy a másvilágról együtt nevethess velük(…) Pihenj békében és bízzál abban, hogy új generációk jönnek, akik között majd lesznek sokan olyanok, akik tovább viszik azt az ügyet, amit mi sajnos nem tudunk diadalra juttatni: a szabad és független Magyarország megteremtését, ahol a nép dönti el, hogy milyen társadalmi rendszerben kíván élni….” Szegedy-Maszák Aladár így jellemzi őt: „Találó megjegyzései, amelyekkel egy-egy helyzet pontos diagnózisát megadta, gyakran rossznyelvű, de ritkán alaptalan kritikája emberekről, kitűnő humorérzéke rögtön megfogott.” Kovács Imre így emlékezett rá: „Pfeiffer Zoltánt gyors felfogóképesség és határozottság jellemezte, s amit 1944-ben nagyon is értékelni kellett, bátor ember volt.” Futó Dezső „villogó eszű, jó humorú, és megbízható barátként” emlékszik rá. Az Új Magyarország 1991. évi 7. számában Haas György közölt „Pfeiffer Zoltánról” címmel visszaemlékezést. Aliciklusos vegyületek Az aliciklusos vegyületek olyan alifás szerves vegyületek, amelyek gyűrűt is tartalmaznak. Egy vagy több, csak szénatomból álló gyűrű található bennük, melyek lehetnek telítettek vagy telítetlenek, de nincs aromás jellegük. Az aliciklusos vegyületekben a gyűrűhöz kapcsolódhat alifás oldallánc is. Nevük a görög αλοιφή (aloifé: olaj, kenőcs, zsír), és κύκλος (küklosz: kör, gyűrű, karika) szóból származik. Egyszerű aliciklusos vegyületek a cikloalkánok – ciklopropán, ciklobután és ciklohexán. Többgyűrűs cikloalkán a dekalin. A biciklusos alkének közé tartozik például a norbornén és a norbornadién. A spiro vegyületekben két gyűrű egy szénatomon keresztül kapcsolódik egymáshoz. Számos aliciklusos vegyület képződésekor a gyűrűzáródás módja a Baldwin-szabály alapján jósolható meg. Az exociklusos csoport mindig a gyűrűs szerkezeten kívül található, például a bal oldalon exociklusos kettős kötés látható: Egy másik példa az izotoluol.[forrás?] Cikloalkének A monociklusos cikloalkének közé tartozik a ciklobutén, ciklopropén és ciklohexén. Az aliciklusos vegyületekben a kettős kötés helyzete a Bredt-szabály alapján jósolható meg. Stazione di Decimomannu Stazione di Decimomannu vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Decimomannu településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Cagliari–Golfo Aranci Marittima-vasútvonal Decimomannu-Iglesias-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Assemini Santa Lucia Stazione di Villasor Stazione di Villaspeciosa-Uta RE Mouscron A Royal Excelsior Mouscron egy 2009-ben megszűnt belga labdarúgócsapat volt Hainaut megye Mouscron városában. A csapat jogutódja a jelenleg belga élvonalbeli R. Mouscron-Péruwelz csapata. Történet A csapatot 1922-ben alapították, habár igazi formáját 1964-ben érte el, mikor egyesült a két helyi csapat, a Stade Mouscron és az ARA Mouscron Royal Excelsior Mouscron néven. Miután 2009-ben megszűnt a labdarúgóklub, Mouscron városa tárgyalni kezdett a közeli Péruwelz város futballcsapatának vezetőivel egy lehetséges új labdarúgó klub kialakításáról, így 2010-ben megszületett Mouscron és Péruwelz város közös futballcsapata Royal Mouscron-Péruwelz néven. A csapat a 2010-2011-es szezonban még a belga negyedik vonalban kezdte meg szereplését, és közel öt év alatt sikerült feljutniuk a belga élvonalba, ahol azóta is játszanak. Díjak Ezüstérmes (1): 1993–94 Döntős (2): 2001–02, 2005-06 Híres játékosok Émile Mpenza Franky Vandendriessche Yves Vanderhaeghe Marcin Żewłakow Michał Żewłakow Demba Ba Sloup Sloup település Csehországban, a Blanskói járásban. Sloup Žďár, Šošůvka, Vysočany, Vavřinec, Ludíkov, Ostrov u Macochy és Němčice településekkel határos. Lakosainak száma 952 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 2009. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztivál A 2009. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztivál, hivatalos nevén a X. nyári európai ifjúsági olimpiai fesztivál egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény, melyet 2009. július 19. és július 25. között rendeztek Tamperében, Finnországban. A versenyek helyszínei Tamperei Stadion - az atlétikai versenyszámok helyszíne. Tamperei kiállító és sport centrum - a röplabda, a kézilabda és a torna versenyszámainak adott otthont. Tamperei jégcsarnok - a cselgáncs viadalok helyszíne volt. Tamperei úszóközpont - az úszó versenyszámok helyszíne volt. Pyynikki labdajátékok központja - a férfi kosárlabda-mérkőzéseknek adott otthont. Hervanta Leisure központ - a női kosárlabda-mérkőzések helyszíne. Tamperei tenisz centrum - a teniszmérkőzések helyszíne volt. Résztvevő nemzetek Az alábbi 49 nemzet képviseltette magát a sporteseményen: Albánia Andorra Ausztria Azerbajdzsán Belgium Bosznia-Hercegovina Bulgária Ciprus Csehország Dánia Észtország Fehéroroszország Finnország Franciaország Görögország Grúzia Hollandia Horvátország Izland Izrael Írország Lengyelország Lettország Liechtenstein Litvánia Luxemburg Macedónia Magyarország Málta Moldova Monaco Montenegró Nagy-Britannia Németország Norvégia Olaszország Oroszország Örményország Portugália Románia San Marino Spanyolország Svájc Svédország Szerbia Szlovákia Szlovénia Törökország Ukrajna Koszmosz–168 Koszmosz–168 (oroszul: Космос 168) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Első nemzedékű Zenyit–2 felderítő műhold. Küldetés Kialakított pályasíkja mentén fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. Technikai eszközeivel meteorológiai előrejelzést elősegítő fotófelvételeket is készített. Jellemzői Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett és építését felügyelő műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztendő űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket. Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas) volt a központja több Koszmosz műhold összeszerelésének. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1967. július 4-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Voszhod (11A57) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.05 perces, 51.81 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, az apogeuma 264 kilométer volt. Hasznos tömege 4730 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap. Koszmosz–164 programját folytatta. A Föld felső atmoszférája fontos szerepet játszik a felszíni és a műholdas kommunikációban és navigációban, sűrűsége befolyásolja az alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdak élettartamát. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fotó technikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadók által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehet levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak. 1967. július 12-én 8 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon visszatért a Földre. World of Violence A World of Violence (magyarul: Az erőszak világa) Dallos-Nyers Boglárka hatodik kislemeze. A dal hivatalosan 2014. december 8-tól tölthető le. Ugyanekkor töltötte fel a hivatalos YouTube-csatornájára a Magneoton. Bogi ezzel a művel vett részt a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi előválogatóján, A Dalban. A produkciót először a január 24-i első elődöntőben adta elő, fellépési sorrendben ötödikként a Passed Mesmerize című dala után, és a Karmapolis Time Is Now című dala előtt. Az elődöntőben 38 ponttal a harmadik helyen végzett, így továbbjutott a középdöntőbe. A dalt másodszor a február 21-i második középdöntőben adta elő, fellépési sorrendben harmadikként az Other Planet Untold Story című dala után, és Oláh Gergő A tükör előtt című dala előtt. A középdöntőben 38 ponttal a hatodik helyen végzett holtversenyben a That’s How It Goes című Gájer Bálint-dallal, így nem jutott be verseny döntőjébe. Az énekesnőnek ez volt a harmadik dala – a Tükörkép és a We All után – mellyel sorozatban harmadjára részt vett a műsorban. Videoklip A dalhoz készült videoklip 2015. január 19-én este a YouTube-on debütált. A klipet Budapesten forgatták, benne számos nevezetesség is feltűnik, köztük a Duna, a Parlament, a Szabadság híd, a Szent Gellért tér, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem CH épülete. A klip rendezője Galler András "Indián" volt. Kolbászfa A kolbászfa vagy szalámifa (Kigelia africana) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, ezen belül a szivarfafélék (Bignoniaceae) családjába és valószínűleg a Coleeae nemzetségcsoportba tartozó Kigelia nemzetség egyetlen faja. Előfordulása A nemzetségcsoport többi fajától messze elszakadva, Nyugat-Afrikában, az időszakos trópusi esők övében honos. Díszfaként elterjedt, de nem gyakori. Betelepítették egyebek közt Madeira déli oldalának tengerparti sávjába is (100 méter magasságig). Megjelenése Eredeti, meleg és csapadékos termőhelyén mintegy 20 méter magasra nő meg. Koronája eleinte gömbölyded, később kiszélesedik. Szürke kérge eleinte sima, idősebb korában pikkelyekben lehull. Átellenesen vagy hármas örvökben álló, szárnyalt, összetett leveleinek hossza elérheti az 5 métert, a 7-11 elliptikus vagy visszás-tojásdad levélke 10-15 centiméter hosszú. A levél merev bőrnemű, érdes szőrű. Mélyvörös–bíborvörös, külső oldalukon sárgán erezett trombita alakú virága 10-15 centiméteres, a párta széles tölcsér alakú, kissé görbült, 5 hátrahajló cimpával. A négy porzó két párban áll. A hosszú kocsányon lecsüngő buga hossza elérheti az 1 métert. Gyakran méternyi kocsányon csüngő, kolbászra, illetve hurkára emlékeztető alakú termés szürkésbarna, általában 0,5-1 méter hosszú, 18 centiméter vastag; tömege elérheti a 10 kilogrammot. A termések közt megnyúltak és tömzsibbek egyaránt akadnak. Életmódja Leveleit a száraz évszakra lehullatja. Június–augusztusban virágzik. Nappal csak bimbóit vagy elnyílt virágait láthatjuk, mert egy-egy virágja csupán egyetlen éjszakán nyílnak. A megporzó denevéreket kellemetlen szagukkal csalogatják magukhoz. Felhasználása Sajátos termése, amelynek a nevét köszönheti, nem ehető, a népi gyógyászatban és a mágiában azonban sokféle célra használják. A reumától a kígyóharapáson és a szifiliszen át a gonosz szellemek rontásáig, sőt a forgószelekig alig akad olyasmi, amire ne javallanák. Emiatt angol nyelvterületen gyakran fétisfának (fetish tree) nevezik. Budapest tanácselnökeinek listája Az alábbi felsorolás a Budapest Főváros Tanácsa elnökeit (közismertebb nevén: Budapest főváros tanácselnökeit) tartalmazza a tanácsrendszer 1950. évi létrejöttétől a tisztség 1990. évi megszűnéséig. Pongrácz Kálmán (1950–1958) Veres József (1958–1963) Sarlós István (1963–1970) Kelemen Lajos (1970–1971) Szépvölgyi Zoltán (1971–1986) Iványi Pál (1987–1988) Bielek József (1988–1990) Angela Montenegro Angela Montenegro a Dr. Csont című amerikai filmsorozat (eredeti címén: Bones) egyik főszereplője. Megformálója Michaela Conlin. Karakter Angela Montenegro egyike Dr. Temperance Brennan csapatának. Eredeti foglalkozása szerint művész, rendkívül tehetségesen rajzol.Emellett jól ért a komputerekhez is, így nem csoda, hogy feladata a csontvázak, koponyák 3D-s vizuális rekonstrukciója számítógép segítségével. Angela igazi belevaló, vagány csaj, aki szereti az életet, a bulikat ,a pasikat és a csajokat. A csapatból neki van a legnagyobb szíve, így néha nehezen viseli, hogy halottakkal kell dolgoznia. Ugyanakkor empátiája másokkal szemben gyakran segítségére van, így hasznos tanácsokkat tud adni Dr. Brennan-nek. Egyébként Angela Bones egyetlen igazi barátnője, ők ketten mindent meg tudnak beszélni egymással. Érdekességek Angela édesapja a ZZ Top nevű zenekar gitárosa/énekese, Billy Gibbons. Bonest rendszeresen Sweetie-nek, azaz Édesemnek szólítja. Nyiltan biszexuális beállítottságú. Rubielos de la Cérida Rubielos de la Cérida település Spanyolországban, Teruel tartományban. Rubielos de la Cérida Bañón községgel határos. Lakosainak száma 38 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Telekgerendás Telekgerendás község Békés megye Békéscsabai járásában. Fekvése Békéscsabától 10 km-re van nyugatra. 7237 hektáros területen fekszik a község. Megközelíthető Közúton a 47-es főúton, Békéscsabától 11 km-re nyugatra.Vonattal a MÁV 135-ös számú (Szeged-Hódmezővásárhely-Orosháza-Békéscsaba) vonalán érhető el. A vasútállomás Csorvás alsó és Fürjes között található. Története 1952. január 1-jén lett önálló község, azelőtt Békéscsabához tartozott. Negyedik tanácselnöke és első polgármestere Gyebnár János volt, aki 29 éven át töltötte be ezeket a tisztségeket (1973-2002), ezalatt épült ki a település közműhálózata, a tornaterem, és megrajzolta Telekgerendás címerét is. 1991-ben épült a falu központjában a templom. Gyebnár Jánostól Medvegy Mihályné vette át a polgármesteri tisztséget. A falu az utóbbi pár évben rengeteget fejlődött, és továbbra is fejlődik. Balázs Pali Telekgerendáson élt és nevelkedett. Gyakran jár ki focizni a telekgerendási sportpályára. A művelődési házban kezdte meg pályáját a híres énekes. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 88%-a magyar, 12%-a szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. European Locomotive Leasing A European Locomotive Leasing egy magán-vasúttársaság, mely 2014 márciusában alakult. Székhelye Ausztriábanban, Bécsben van. 1946 az irodalomban Az 1946. év az irodalomban. Megjelent új művek Próza Miguel Ángel Asturias guatemalai író spanyol nyelvű regénye: El señor Presidente (Elnök úr) Simone de Beauvoir : Tous les hommes sont mortels Kazimierz Brandys lengyel író regénye: Miasto niepokonane (A legyőzhetetlen város) Erskine Caldwell amerikai író regénye: A House in the Uplands (Egy felföldi ház) Agatha Christie : Hétvégi gyilkosság (The Hollow) Alekszandr Fagyejev regénye: Molodaja gvargyija (Az ifjú gárda) Robert Graves regénye: King Jesus (Jézus király) Nikosz Kazantzakisz regénye: Βίος και Πολιτεία του Αλέξη Ζορμπά (Zorbász, a görög) Arthur Koestler : Thieves in the Night (Mint éjjeli tolvaj: egy kísérlet krónikája) Stanisław Lem sci-fi regénye: Człowiek z Marsa (Ember a Marsról) Heinrich Mann : Ein Zeitalter wird besichtigt (Egy korszak szemrevételezése), memoár William Somerset Maugham : Then and Now (Akkor és most), történelmi regény Upton Sinclair regénye: A World to Win (Megnyerhetitek a világot) Boris Vian francia író: J'irai cracher sur vos tombes (Köpök a sírotokra), [Vernon Sullivan álnéven] Vercoquin et le plancton (Venyigeszú és a plankton) Gore Vidal amerikai író történelmi regénye: Williwaw Költészet Wolfgang Borchert versei: Laterne, Nacht und Sterne (Lámpás, éjszaka és csillagok) Saint-John Perse verseskötete: Vents (Szelek) Jacques Prévert első verseskötete: Paroles Dylan Thomas verseskötete: Deaths and Entrances (Halál és jelenés) Dráma Maxwell Anderson amerikai szerző darabja: Joan of Lorraine (Lotharingiai Johanna) Eduardo De Filippo színműveinek bemutatója: Filomena Marturano (Filuména házassága) Questi fantasmi (Vannak még kísértetek) Eugene O’Neill 1939-ben írt drámája: The Iceman Cometh (Eljő a jeges), bemutató Jean-Paul Sartre : La Putain respectueuse (A tisztességtudó utcalány) Morts sans sépulture (Temetetlen holtak) Konsztantyin Szimonov drámája: Russzkij voprosz / Русский вопрос (Az orosz kérdés), bemutató Magyar irodalom Nemes Nagy Ágnes első verseskötete: Kettős világban Pilinszky János első verseskötete: Trapéz és korlát Radnóti Miklós posztumusz kötete: Tajtékos ég, benne t. k. az eclogák (az első kivételével); Nem tudhatom; Sem emlék, sem varázslat, Töredék, Levél a hitveshez, Erőltetett menet Weöres Sándor verseskönyve: Elysium Déry Tibor novellái: Alvilági játékok Illyés Gyula regénye: Hunok Párizsban Németh László drámája: Széchenyi Születések január 25. – Bereményi Géza magyar író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező március 3. – Vári Attila erdélyi magyar író, költő március 5. – Mem Fox ausztrál gyermekkönyv-író március 27. – Radnóti Sándor magyar esztéta, kritikus, filozófus, irodalomtörténész április 4. – Spiró György magyar író, költő, drámaíró, irodalomtörténész, műfordító április 15. – Agárdi Péter magyar irodalomtörténész, kritikus október 17. – Adam Michnik lengyel történész, esszéista, író, politikai újságíró, Lengyelország vezető napilapja, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője október 9. – Deák László költő, író, szerkesztő, képzőművész, könyvkiadó († 2009) október 20. – Elfriede Jelinek Nobel-díjas (2004) feminista osztrák írónő november 3.– Döbrentei Kornél magyar író, költő november 18. – Alan Dean Foster amerikai író, forgatókönyvíró A szörnyű menyasszony A szörnyű menyasszony (eredeti címén The Abominable Bride) a Sherlock című televíziós sorozat tizedik epizódja, melyet 2016. január 1-jén mutattak be a BBC-n. Ez az epizód nem illeszkedik szorosan a sorozathoz, ugyanis inkább egyfajta karácsonyi különkiadás, mely egy új idősíkban, az eredeti novellák idején, az 1890-es évek viktoriánus Londonjában játszódik. A történet alapjául Sir Arthur Conan Doyle "A Musgrave-szertartás" című novellája szolgált, és ebből a műből idézték az epizód címét is. Ebben a részben Sherlock az elmepalotájába menekülve játssza végig annak a menetét, hogyan lehetséges az, hogy Moriarty mégis visszatért, annak ellenére, hogy látta őt meghalni. Cselekmény Az előző epizód végén láthattuk, hogy Jim Moriarty visszatért, méghozzá annak ellenére, hogy mindenki úgy hitte, halott. Mivel azonban csak videóüzenet formájában kommunikál, ebben senki nem lehet egészen biztos. Ezt követően rögtön a viktoriánus kori Angliába csöppenünk. Dr. John Watson, aki tábori orvos volt a második angol-afgán háborúban, sérülése miatt hazatér Londonba. Egykori diáktársa mutatja őt be Sherlock Holmes-nak, a különc nyomozónak, aki felajánlja neki, hogy béreljenek együtt egy lakást a Baker Street 221B szám alatt. Néhány évvel később, 1895-ben a páros már hosszabb ideje együtt dolgozik. Karácsony van, Dr. Watson legújabb novellája, "A kék karbunkulus" épp most jelent meg, amelyben főbérlőjük, Mrs. Hudson is szerepet kap - csak épp annyira csekélyt, ami nem tetszik neki. Watson számos történetüket megírta már, egyet azonban felidéz, mint a legmegrázóbb esetet: a szörnyű menyasszony esetét. Lestrade felügyelő keresi fel őket egy érdekes rejtéllyel: Emelia Ricoletti, egy tüdőbeteg menyasszony az előző nap lövöldözött az erkélyéről, majd a szájába vett egy pisztolyt és öngyilkosságot követett el. Csakhogy aznap este az éppen egy ópiumbarlangból távozó Mr. Ricolettit a még mindig menyasszonynak öltözött Emelia lelőtt, majd eltűnt a ködben. Sherlockot érdekli, hogyan lehetett a nő életben, ezért elvállalja az ügyet. A hullaházban Dr. Hooper (férfinak öltözve) megerősíti, hogy a tettes, az áldozat, és az egyik ott fekvő hulla Emelia Ricoletti, aminek hatására Sherlock elveszti az érdeklődését, és miután a gyilkosságok folytatódnak, kijelenti, hogy az elkövetők egyszerű utánzók. Hónapokkal később Mycroft Holmes, Sherlock bátyja (aki ebben a történetben rettenetesen kövér), kéri, hogy vállaljanak el egy ügyet. Sir Eustace Carmichaelt halálosan megfenyegették, egy postai úton, narancsmagokkal átadott rejtjelzett üzenetben, állítja a felesége. Sir Carmichael ettől kezdve éjszakánként felriad, mert látja a gyilkos menyasszonyt, a felesége viszont állítja, hogy nem láthatott semmit. Egy éjjel viszont találkoznak vele mindketten a ház kertjében, és a nő halállal fenyegeti meg Sir Carmichaelt. Sherlock és Watson a házukhoz mennek, ahol a férfi már határozottan tagadja, hogy bármi történt volna, és szerinte a felesége rémeket lát. Aznap este találkoznak a szellem-menyasszonnyal, aki eltűnik, majd üvegcsörömpölést hallanak, aztán Sir és Lady Carmichael sikoltását. Sir Carmichaelt megölték, a jelek szerint Emelia szelleme, aki a betört ablaküvegen át szökött meg. Lestrade az elkövetés eszközén, a tőrön, talál egy üzenetet. Az üzenet mindössze annyi: "Hiányoztam?", ami ugyanaz, mint amit a jelenkor idősíkjában Moriarty üzent. Sherlock szerint az ügy innentől kezdve olyan egyszerű, hogy még Lestrade is meg tudja oldani, ezért meditálni kezd. Megjelenik előtte Moriarty szellemképe, aki inzultálja hősünket, amiért nem képes megfejteni, hogy lehet valaki életben annak ellenére, hogy öngyilkos lett. Rávilágít, hogy ő is pontosan ugyanazt tette, mint a menyasszony, majd főbe lövi magát - és életben marad. A döbbent Sherlockkal közli, hogy sosem a zuhanás öli meg az embert, hanem a földet érés. Egy pillanatra visszatérünk a jelenbe, ahol is kiderül, hogy az egész történet Sherlock elmepalotájában zajlik. Sherlock bedrogozta magát, és önkívületi állapotban a Ricoletti-ügy megfejtésén dolgozott, mielőtt magához tért. Bár Watson óva inti ettől, újra be akarja drogozni magát, hogy a végére járjon a történetnek. Ezután újra kiüti magát. Sherlock a viktoriánus Angliában tér magához, ahol Watson ébreszti fel - ebben a világban a jelen eseményei voltak kokain hatása alatti hallucinációk, amelyekből most felébredt. Mrs. Watson üzent nekik, hogy megtalálta Emelia összeesküvő-társait egy fel nem szentelt templomban (Mycroft kérésére, aki titokban rajta keresztül felügyeli a testvérét). Ezek a nők egy női jogokért harcoló összeesküvő csoport tagjai, és köztük van Dr. Hooper, Janine Hawkins, és Watson szobalánya is. Holmes kikövetkezteti, hogy ők rendezték meg Emelia halálát, hogy aztán a nő megölhesse a férjét, megteremtve ezzel a bosszúálló menyasszony legendáját. Mivel úgyis halálos beteg volt, nem volt nagy kockázata a tettének, így öngyilkos lett, majd a hamis holttestet kicserélték az övére, így Sherlock és Watson már csakugyan a valódi holttestre bukkanhattak a hullaházban. A bosszúálló menyasszony alteregóját használva ezek a nők aztán szabadon gyilkolhatták meg azokat a férfiakat, akik ártottak nekik. Sherlock kikövetkezteti, hogy Lady Carmichael volt az, aki a férjét eltette láb alól. A beérkező menyasszonyt éppen készül leleplezni, ám amikor hátrahajtja a fátylat, döbbenten látja, hogy az alatt Jim Moriarty van. Ezután látszólag a jelenben ébred fel Sherlock, ahol ki akarja ásatni Emmelia koporsóját, mert úgy véli, a dublőr alatta van, és ez igazolná a teóriáját. Valójában azonban az elmepalotája rabja lett, és nem tud belőle kijutni. A múltbeli Sherlock összecsap Moriartyval a Reichenbach-vízesésnél, ahonnét Watson menti ki, lelökve a vízesésbe a főgonoszt. Sherlock rájön, hogy az egyetlen kiút, ha ő is leugrik, és bízik abban, hogy túléli a zuhanást (hiszen nem a zuhanás öli meg, hanem a földet érés). Valóban így is történik, Sherlock magához tér a repülőn, a történtekből pedig kikövetkeztette, hogy akárcsak Emmelia Ricoletti, úgy Moriarty is meghalt, viszont alaposan felkészített másokat, hogy halála után vegyék át a helyét. Az epizód végén a viktoriánus kori Sherlock mesél olyan fantasztikus jövőbeli találmányokról a szkeptikus Watsonnak, mint a repülőgép vagy a mobiltelefon. Ezután címet adnak az új novellának, amely a velük történteket örökíti meg. Érdekességek Az epizód eleje a viktoriánus kori újrafeldolgozása a legelső, " Rózsaszín tanulmány " című rész bevezető képsorainak. Watson novelláját, "A kék karbunkulust" valójában Sir Arthur Conan Doyle írta. Ugyanakkor Doyle a történeteit mindig John Watson szemszögéből írta meg, ennek fényében tehát helyes az itteni ábrázolás. A narancsmagokkal történő üzengetés utalás "Az öt narancsmag" című novellára. Sherlock és Moriarty között a végső leszámolásra a Reichenbach-vízesésnél kerül sor, ott, ahol az a klasszikus történetekben is történik. Mycroft testsúlya az epizód során állandó élcelődések tárgya. Ennek oka, hogy "A görög tolmács" című történetben a karaktert úgy írta le Sir Arthur Conan Doyle, hogy"Mycroft Holmes erősebb, testesebb ember volt, mint Sherlock. A teste volt igazán kövér, az arca - bár az sem volt sovány, inkább hegyes - emlékeztetett öccsének jellegzetes, kifejezésteli ábrázatára. A szeme nagyon világos, kékesszürke, mindig olyan távolba néző és befelé látó, amilyennek néha Sherlock Holmesét láttam, a legnagyobb szellemi erőfeszítés pillanataiban.". Az alkotók éltek a lehetőséggel, és próbálták olyannak megformálni Mycroftot, mint ahogy a klasszikus történetekben szerepel. Mivel azonban Mark Gatiss meglehetősen sovány színész, így egy kicsit rá is játszottak a dologra, a karaktert ugyanis mesterségesen kellett kövéríteni. A Reichenbach-vízesés jelenetében a múltbeli John Watson meglepődik azon, hogy Sherlock John-nak nevezi. Ez azért van, mert az eredeti történetekben a szereplők többnyire a vezetéknevükön szólították egymást, ebben a TV-sorozatban azonban a keresztnevükön, érzékeltetve az idők változásait. A múltbeli Watsonnak ez fel is tűnik, mert a következő megjegyzése az, hogy felismeri a saját írományát. Ugyancsak a Reichenbach-jelenetben hangzik el a szállóigévé vált mondat: "Elementary, my dear Watson" ("Egyértelmű, drága Watsonom"), amely a Doyle-történetekben egyénként sohasem szerepelt, de a későbbi színházi, rádiós és filmes produkciókban rendre felbukkant. Mrs. Dalloway A Mrs. Dalloway Virginia Woolf egyik legismertebb regénye. Először 1925-ben jelent meg angolul, magyar nyelven pedig 1946-ban Nagypál István fordításában, majd 1971-ben, Tandori Dezső fordításában. A könyv népszerűségét jelzi, hogy szerepel azon a listán, ami az 1001, jelenleg legjelentősebbnek tartott könyvet tartalmazza. A regény egy középkorú asszony egy napjának történetét mutatja be, miközben múltjának eseményei, illetve a többi szereplőhöz fűződő jelenlegi és korábbi kapcsolatai is megjelennek. Az idő múlását a londoni órák ütése jelzi, de a kronológia csak keret. Virginia Woolf hősei tudatfolyamát követi szabadon, miközben térben és időben rögzíti őket. A könyvben alkalmazott tudatfolyam-technika alapvetően befolyásolja az elbeszélés és a jellemábrázolás módját. Keletkezése és megjelenése A Dalloway-házaspár Virginia Woolf négy korábbi novellájában is felbukkant. A Mrs. Dalloway in Bond Street (Mrs. Dalloway a Bond Streeten) című karcolat 1923-ban jelent meg egy folyóiratban. Ebben az írásban már fontos szerepet kap az estély, illetve az arra való készülődés mint motívum. Az írónőben 1922-ben fogalmazódott meg a regény gondolata, 1924-re készült el belőle az első változat, majd a mű (aprólékos átdolgozások után) 1925 májusában jelent meg először. Mr. és Mrs. Dallowayt a szerző legelső regényében, a Kiutazásban ismeri meg az olvasó. Ott a férj még domináns és fellengzős volt, a nő függő helyzetű és felületes; a Mrs. Dalloway-ben mindketten szerethetőbbé váltak. Az 1922-ben megjelent Jacob szobájában Virginia Woolf már több olyan témát vett elő, amit aztán a Mrs. Dalloway-ben fejtett ki. A regény címe Az órák lett volna, ezt módosította később. Az írással lassan haladt. Ezt írta, amikor a könyvön dolgozott: „Gyakran kell mostanában fékeznem az izgatottságomat – mintha valami ködfalon hatolnék át, vagy mintha valami vadul dobolna a közelemben… A létezés költészetének általános érzése az, ami ilyenkor elfog…” A regényben sok az önéletrajzi elem. Virginia Woolf ki akarta zárni saját életéből a maszkulinitást, hierarchiát, versengést, dominanciát, a nők barátsága jelentette számára a szabadságot; mindez a főszereplő, Clarissa életében is megjelenik. Woolf saját osztályának képmutató életmódját vonja kritika alá a regényben, ennek kicsúcsosodása az estély. Az írónő maga is mentális betegségekben szenvedett (a regény írásakor már négy öngyilkossági kísérleten volt túl), többek között ezt írta meg a háborús veterán, Septimus alakjában. Emellett ő is hasonlóan rossz tapasztalatokat szerzett az orvosokkal: nem tudták meggyógyítani. Fogadtatása A regényről először a The New York Times írt méltató kritikát. A recenzió szerint Clarissa benyomásainak és élményeinek bonyolult, mégis tiszta megjelenítése egyben az első világháború utáni időszak korszellemét, egy társadalmi osztály nézőpontját, és szinte az egész civilizáció gyengeségét, erejét mutatja be. Woolf precíz leírásaival az olvasói azonosulást megkönnyítő élményt ad. Clarissa a korábbi regények hasonló szereplőivel ellentétben nagyon árnyalt, aprólékosan kidolgozott személyiség, egy 'időtlen' figura. A Mrs Dalloway felkerült a The Times magazin listájára, amin minden idők 100 legjobb regénye szerepel, illetve a Guardian 1000-es listáján is helyet kapott. A 20. század egyik legjobb regényének tartják, emellett meleg és leszbikus témában is ez az egyik legismertebb és leginkább közkedvelt szépirodalmi mű. Magyar fordítás és méltatás A regény magyarul először Clarissa címmel jelent meg, Nagypál István fordításában a Franklin-társulatnál, 1946-ban. A könyvet Tandori Dezső fordította le magyarra. Amikor ezen a Woolf-regényen dolgozott, idegennek érezte, Clarissa alakjával egyáltalán nem tudott azonosulni; de Septimussal és Reziával együttérzett. Ennek ellenére úgy látja, hogy a Mrs. Dalloway tökéletes mű, aminek nagysága a történet kohéziójában rejlik. A Mrs. Dallowayt először 1971-ben adták ki a Magyar Helikon Könyvkiadónál. 1987-ben az Európa Könyvkiadónál Woolf két másik regényével, A világítótoronnyal és a Hullámokkal egy kötetben jelent meg. 2005-ben ugyanitt önálló kötetet kapott, legutóbb pedig 2012-ben adták újra ki, szintén az Európa Könyvkiadónál, 264 oldalon. Szerb Antal elismerően ír a regényről, remekműnek tartja. Woolf James Joyce tanítványa, ő alkalmazta a tőle átvett belső monológ-technikát a legügyesebben, így túl is szárnyalta mesterét. Tökéletesen valósította meg regényében azt a művészi elképzelést, amit Joyce-nál csak sejteni lehetett, ezzel az emberi élet totalitást mutatta be. A Mrs. Dalloway is egy nap alatt játszódik, mint az Ulysses – többek között ebben is hasonlítanak –, de Clarissa „nem hülye, mint Bloom, és az anyagcsere egyáltalán nem foglalkoztatja”. Szerb Antal A világirodalom története című könyvében is méltatja a regényt, és ebben, illetve Woolf más műveiben is elsősorban a nőies atmoszféra megjelenítését dicséri. Szerkezete A szereplők és jellemzőik Clarissa Dalloway : 52 éves, a regény főszereplője. Sokszor volt szerelmes asszonyokba, és Peter helyett Richardhoz ment feleségül, mert mellette független lehet, de „ mintha nem is létezne másképp, csak így, Mrs. Dallowayként ”. Külsőre „ elragadó asszony ”, „ van benne valami madárszerű ” és „ haja majdnem teljesen ősz ”. Jó az emberismerete, de ritkán osztja meg másokkal érzéseit. Bármit tud élvezni. Sokat foglalkozik a társadalmi pozícióval, a világban való előrejutással; az estélyen túl is játssza szerepét, nem őszinte. Richard Dalloway : Clarissa férje. Parlamenti képviselőként keményen dolgozik, „ mindig olyan megbízható, igazi úriember ”, szoros kapcsolatot ápol az angol felső tízezerrel. Érzékeny, szereti a feleségét és a lányát, de nem tudja kimutatni szerelmét. Féltékeny volt Peter Walshra, Clarissa régi szerelmére, de már nem az. Szereti, hogy a nőknek szükségük van rá. Elizabeth Dalloway : Clarissa és Richard 17 éves lánya. „ Az önkifejezés képessége: talán ez hiányzott belőle, szemei azonban szépségesek voltak. ” Közel áll Miss Kilman-höz, miközben furcsának és esetlennek is találja őt. Sok férfi szeretett már belé, de neki elsősorban a szabadság jelenti a boldogságot. Peter Walsh : Clarissa régi szerelme, a regény jelenében kapcsolatuk ambivalens. „ A világhelyzet, az érdekelte őt; Wagner, Pope költészete, az emberi jellem, igen, örökkön-örökké, nomeg saját lelkének tökéletlenségei. ” 5 évet töltött Indiában , megházasodott, elvált, most újra házasságra készül. Várja az estélyt, hogy beszélhessen Clarissával és közel lehessen hozzá. Sokszor fél attól, hogy elvesztegette az életét, máskor nem érzi még magát idősnek. Nincs tudatában érzéseinek, kiszámíthatatlan. Sally Seton/Lady Rosseter : Fiatalon ő volt Clarissa legjobb barátnője, szerelme. Az ő hatására kezdett el Clarissa olvasni, társadalmi problémákkal foglalkozni. Szeret botrányosan viselkedni, „ néha felháborító dolgokat művelt ” Férjhez ment és öt gyereke van. A regényben sokáig csak Clarissa emlékezetében létezik, az estélyen tűnik fel. Septimus Warren Smith : Az I. világháború előtt sikeres, intelligens fiatal férfi volt. Most veteránként poszttraumatikus stressz szindrómában szenved, hallucinál , hangokat hall, nem tud érezni; miközben nagyon érzékeny a színekre, a természet szépségeire. A felszínen teljesen más, mint Clarissa, de hasonlóan gondolkodik és osztja meg másokkal élményeit. Lucrezia Warren Smith : Septimus felesége, 24 éves. A házasság előtt Olaszországban élt. Szomorú, mert 'normális' házasságot szeretne, gyerekkel; nem egy ilyen beteg férjet. Meg akarja óvni Septimust az orvosoktól. Sir William Bradshaw : Elismert orvos, pszichiáter ; Septimus dr. Holmes javaslatára kerül hozzá. Társasági ember, aki „ szerette a hivatását; kitűnő jelenség volt bármely ünnepélyes alkalomkor, és ügyes szónok is ” Felismeri, hogy Septimus betegségét a háború okozta, de nem nyújt neki megfelelő segítséget. Hugh Whitbread : Clarissa barátja gyerekkora óta, „ kiváltságos, de rettenetesen fontoskodó lény ”. Miss Kilman : Elizabeth történelemtanára, szívesen vannak együtt. Kommunista nézeteket vall, elutasítja a jóllétnek azt a formáját, amit Clarissa is képvisel. Lady Bruton : Egy tábornok lánya, idős arisztokrata nő. Meghívja magához ebédre Richárdot, de Clarissát nem. A regényben feltűnik még Clarissa két cselédje: Lucy és Mrs. Walker. Az estélyen ismerjük meg többek között Ellie Henderson, Clarissa szegény, csendes kuzinját; Miss Helena Parry-t, Clarissa idős nagynénjét, és a miniszterelnököt is. Amikor Septimus és Lucrezia a Regent's parkban sétálnak, egy fiatal skót nő, Maisie Johnson megijed tőlük. A pszichiáter felesége Lady Bradshaw, akiről megtudjuk, hogy korábban idegösszeomlása volt. Szerepet kap még Clarissa szomszédja, egy rejtélyes idős nő is. Műfaja, tagolása, cselekménye Virginia Woolf regényeiben a tudatfolyam technikáját használta, ami a Mrs. Dalloway megjelenésének idejére már szinte irodalmi közhellyé vált. Újdonság a regényben, hogy homályos a határ álom és valóság, jelen és múlt, tudatos és tudattalan között. A szerző saját meghatározása szerint a Mrs. Dalloway modern regény. Ez a szerző legjobban szerkesztett és legpontosabb regénye. A történések térben és időben szigorúan körülhatároltak, egy nap alatt játszódnak. A kevés szereplő meghatározható viszonyban áll egymással, és mindig félreérthetetlenül kiderül, melyik benyomás, gondolat melyik szereplőtől származik. Woolf alapvetően kétféleképpen tagolja a teret és az időt: a történet megáll az időben, és különböző helyeken játszódó cselekmények jelennek meg; vagy egy helyszínen mozoghatunk az időben, a szereplő tudatában. Az idő múlását London órái jelzik. A szereplők tudatfolyama a múltba visz, kívül kerülve ezzel a történet időrendjén. A regény szereplői Londonban élnek, gondolataik sokszor összekapcsolódnak. Közös élményeik is vannak: egy titokzatos autó, az égre megfejthetetlen szöveget felíró repülő és az utcán éneklő nő. Szinte minden fontos dolgot elhallgatnak egymás elől (Clarissa soha nem mondta el Peternek, miért nem hozzá ment férjhez), az igazi elbeszélés a gondolatokban zajlik, de szavak nélkül is tökéletesen értik egymást. A szöveg nem tárja fel a személyiség mélyrétegeit, a kimondhatatlan dolgok helyett Woolf sokszor a 'valami' kifejezést használja. Egy-egy pillanatra látunk csak bele a szereplők gondolatvilágába, így nem ismerhetjük meg személyiségüket a maga összetettségében. A Mrs. Dalloway sok szempontból hasonlít az Ulyssesre. Mindkét regény látszólag egy nap történetét meséli el, és nagyobb szerepe van bennük a múltnak, mint a jelennek, de Woolf könyve sokkal rövidebb és kevésbé nagy igényű; technikai megoldásai is egyszerűbbek. A Mrs. Dalloway világa sokkal szűkebb, mint az Ulyssesé, Woolf mégis többet foglalkozik azzal, hogy eligazítsa olvasóját: egyik szereplőtől a másikig haladva az idő jelzése akadályozza meg az elkalandozást, az időben mozogva pedig a könyv mindig emlékeztet rá, kiről van szó. A cselekmény, a jellemek és az írói kommentár alárendelődnek az idő, a halál és a személyiség témájának, illetve ezek egymáshoz való viszonyának. Ez a módszer, vagyis az élménynek a gondolatok szűrőjén keresztüli megjelenítése félúton van a joyce-i légmentes világ felé. A regény azzal kezdődik, hogy Clarissa -aki éppen egy betegségből gyógyult ki- megveszi a virágokat az estélyre, amit saját otthonában szervez. Séta közben felidézi korábbi vőlegényét, Peter Walsh-ot, és úgy látja, jó döntés volt helyette Richardot választani. Az utcán összefut régi barátjával, Hugh Whitbread-del. A merengést egy autó motorjának dübörgése zavarja meg: fontos ember érkezik a Bond Streetre. Közben megismerjük Septimus Warren Smith-t és feleségét, Lucreziát, akik szintén az utcán sétálnak. Septimus háborús veterán, gránátsokkban szenved. Megijeszti az autó zaja, hatására eszébe jutnak a rossz emlékek és felidézi barátja, Evans halálát. Clarissa hazatérve fiatalkori barátnőjére, Sally Setonra és különleges kapcsolatukra gondol, aminek során egyszer csókolóztak is egymással. Richard, a férje nincs otthon, mert Lady Bruton hívta meg őt ebédre. Peter Walsh váratlanul meglátogatja Clarissát. A jelenről beszélgetnek, miközben mindketten a múlton merengenek: azokon a döntéseiken, amelyek meghatározzák jelenlegi életüket. Clarissa meghívja őt is az estélyre. Megjelenik Elizabeth, Clarissa 17 éves lánya, és Peter elbúcsúzik. Peter ezután a Regent's parkba megy, ahol Septimus és Lucrezia sétálnak. Peter újra a múlton gondolkodik, elsősorban azon, mennyire szerette Clarissát. A nő sznob viselkedésén is elmereng. A Smith-házaspár hevesen veszekszik az öngyilkosságról, amit Peter külső szemlélőként egy fiatal szerelmespár egyszerű vitájának lát. Nem észleli az érzelmek mélységét és nem veszi észre, mennyire bizonytalan Septimus. Lucrezia megbeszéli férjével, hogy felkeresnek egy pszichiátert, Sir William Bradshaw-t. Az orvos nem veszi komolyan a betegséget és csak pihenést javasol Septimusnak. Eközben Richard Lady Bruton-nál ebédel, Hugh Whitbread is ott van. Clarissát nem hívták meg, ezért rosszkedvű. Richard az ebéd közben arra gondol, hogy haza szeretne menni és megmondani feleségének, mennyire szereti; de ezt végül nem teszi meg. Elizabeth lánya Miss Kilman-nál tanul, majd együtt teáznak. Kiderül, hogy Mrs. Dalloway és Miss Kilman kölcsönösen lenézik, nem kedvelik egymást. Elizabeth busszal megy haza, de előtte még sétál egyet, és élvezi a szabadságot. Septimus és Lucrezia hazamennek és Dr. Holmes, a férfi korábbi orvosának érkezésére várnak. Septimus nem akar az orvos irányítása alá kerülni, nem szeretne tovább így élni, ezért öngyilkos lesz, kiugrik az ablakon. A regény utolsó részében elkezdődik az estély. Rengeteg szereplő jelenik meg Clarissa múltjából, köztük van a két nagy szerelem: Peter és Sally is. Sir William Bradshaw és felesége is megérkeznek, szóba kerül Septimus halála. Clarissa csalódott az estély miatt. A regényben megjelenő témák Feminizmus Az I. világháború előmozdította a nők életének átalakulását. Olyan munkahelyeken kezdtek el dolgozni, ahol korábban nem foglalkoztatták volna őket, 1918-ban pedig szavazati jogot kaptak. A húszas években – amikor a regény játszódik és megjelent – rohamosan emelkedett a szabad foglalkozású, értelmiségi nők száma; minden korábbit felülmúlt a férjezetlen, dolgozó nők aránya a társadalomban. Ezek a külső körülmények hatottak a regényben megfogalmazott gondolatokra is. A feminista eszmék átszövik a regényt, a szereplők életét. Clarissa független, de nem feminista karakter. Egy olyan nővel (Sallyvel) volt kapcsolata, aki megismertette a nők jogainak fontosságával. Clarissa nem küzd a nők egyenlőségéért, de szüksége van a függetlenségre és a szabadságra. A regény többek között a női szereppel járó frusztrációt és egyedüllétét is ábrázolja. Clarissa azért nem ment hozzá Peterhez, mert a férfi szerelme birtokló és domináló volt, félt a szabadsága elvesztésétől; eközben Richarddal való házassága sem sikeres. Sally patriarchátus-ellenes, egyenlő jogokat követel a nőknek, ez Clarissát is inspirálja, vele való kapcsolata reakció a patriarchátus ellen. Sally végül mégis férjhez megy és konvencionális anya lesz, beilleszkedik a társadalomba. Miss Kilman azért gyűlöli Clarissát, mert a patriarchális társadalom termékének tartja, aminek egyúttal az áldozatává is vált. Elnyomja a nőiességét, férfias ruhákat hord, agresszív maszkulin értékeket képvisel. Elizabethnek már esélye lehet arra, hogy 'modern nőként' éljen: „Jog, orvostudomány, politika: mindezek a pályák nyitva állnak az Elizabeth nemzedékbeli nőknek.” Nem hagyományos nő, karriert szeretne: doktor vagy gazdálkodó lenne szívesen, esetleg parlamenti képviselő. Az apja először fel sem ismeri őt az estélyen, amikor igen, egy dekoratív tárgynak tartja, a jelentéktelen női világ részének. Két választása van, vagy ebben a 'női világban' él, ahol az anyja estélyt ad, vagy a férfiak által uralt társadalomban; de egyik sem a modern nő útja. A lányban keveredik Clarissa érzelmi oldala és Miss Kilman szakmai életének hatása, ez pedig egy új női identitás születését vetíti elő. A regény a patriarchátus 'sötét oldalát' Septimus és Lucrezia kapcsolatában ábrázolja. Septimus elhivatottsággal ment a háborúba, és most nem tudja elfogadni, hogy a világ különbözik attól, ahogy ő látja. Szerelem nélkül vette el Lucreziát, mert fél az egyedülléttől. Septimus nem akar gyereket, mert elutasítja, hogy apaként ő is a patriarchátushoz csatlakozzon, felesége ezért egyedül érzi magát egy idegen országban. Kapcsolatok, szerelem A történet egyik fontos alapvetése, hogy minden ember be van zárva saját tudatába. Mrs. Dalloway keresi azokat az eszközöket, amelyek segítségével másokkal kommunikálhat, és ez a könyv legfontosabb a motívuma. Az estély mint a regény csúcspontja többek között a kapcsolatteremtésre való törekvést szimbolizálja. Igaz, hogy az estélyek összehozzák az embereket, de az ilyen együttlét felületes; a résztvevők ilyenkor sokszor magányosabbak, mint egyedül. Clarissa úgy próbál valódi kapcsolatokat kialakítani másokkal, hogy közben saját egyéniségéhez is ragaszkodik -Petert is azért utasította vissza, mert a férfi uralkodni akart rajta-, és nehezen találja meg az egyensúlyt. Házasságában egyszerre érzi magát szabadnak és magányosnak. Peter sok szempontból a függetlenség megtestesítője a regényben, és pont emiatt vált sebezhetővé; Septimus pedig beleőrül lelke elszigeteltségébe, ezért is lesz öngyilkos. Septimus és Clarissa között különleges 'kapcsolat' van. A férfi nem ismeri Mrs. Dalloway-t, de ő kapcsolódik hozzá a leginkább. Kettőjük élete időről időre átszeli egymást. Az 1928-as kiadás előszavában Woolf elárulja, hogy Septimus valójában Clarissa alteregója, az emberiség pozitív és negatív oldalát testesítik meg. Mindketten készségesen vesznek részt egy olyan életben, ami jóváhagyja az imperializmust, a nacionalizmust és a háborút; de mindketten meglátják a világ szépségeit a szenvedés és az elszigeteltség ellenére is. Clarissa Septimus halálát egy kétségbeesett, de elfogadható kommunikációs aktusnak tartja. Dalloway-ék kapcsolatára az intimitás hiánya és a magányosság jellemző. Clarissa életében Sally felé mutatott szerelme volt a legintenzívebb érzés, amit valaha kifejezett:„Egészen más, mint amit egy férfi iránt érezhetett. Teljességgel önzetlen érzés volt, olyasvalami, ami csak nők között, éppen felnőtté vált nők között képzelhető el.” Egy értelmezés szerint Mrs. Dalloway olyan leszbikus nő, aki a biztonságos, férje oldalán eltöltött polgári életformát választja, mert az igazi szerelemről le kell mondania. Betegség, halál A regényben lényeges szerepet kapnak a mentális betegségek, illetve annak kérdése, mi számít normálisnak a társadalomban. Septimus kötelességtudóan harcolt az első világháborúban, ahonnan megbecsült veteránként tér haza. Hónapokkal később sokkszerű pánik és bűntudat hatalmasodott el rajta: attól kezdve nem tud érezni, szeretni, és úgy gondolja, betegsége nem gyógyítható. Poszttraumás stressz szindrómában szenved, amit abban az időben 'gránátsokknak' hívtak. Alakja figyelemreméltó az irodalomban olyan szempontból, hogy ő az egyik első regényszereplő, akinél megfigyelhető, milyen traumákat okozott a háború. Egy másik értelmezés szerint túl érzékeny, idegennek érzi magát a világban, mert nem tud beilleszkedni. Öngyilkossági gondolatai vannak, hallucinál (gyakran látni véli a harcban elesett barátját), elszigeteltnek érzi magát, kapcsolati problémákkal küzd és nagyzási hóbort is jellemző rá. Bipoláris tendenciák és hangulati hullámzás Septimus mellett Clarissánál és Peternél is megfigyelhetőek, pedig őket a társadalom 'normálisnak' tartja. A 20. század elején a mentális betegségeket gyakran figyelmen kívül hagyták vagy nem kezelték megfelelően. A legtöbb érintettnek azt javasolták, hogy pihenjen, legyen távol otthonától. A regényben is ezt tanácsolják Septimusnak az orvosok: szerintük a férfit majd az izoláció, az ingerek hiánya és a pihenés hozza egyensúlyba. A Mrs. Dalloway-ben a halál, illetve az attól való félelem is jellemző motívum. Clarissa átélte szülei és nővére halálát. A meghalást természetesnek tartja, és nem akarja szomorúnak érezni magát miatta. A regényben többször találkozunk Shakespeare egyik drámája, a Cymbeline soraival; többek között ezek a mondatok segítenek Clarissának kibékülni saját halandóságával. Shakespeare feltűnése emellett a reménytelenséget, illetve a lélek túlélését is jelképezi. Septimus betegségének közvetlen kiváltója barátja, Evans halála, ő pedig öngyilkos lesz a aznap, amikor a regény játszódik. Clarissa a férfi haláláról az estélyen, Dr. Bradshaw-tól értesül, és ez nagyon felkavarja annak ellenére, hogy nem ismerték egymást. A nő külsőségekbe való menekülése, érzelmeit vállalni nem tudása a lélek halála, míg Septimus a test halálával védekezik a lélek halála ellen. Valójában egyikük sem látja tragédiának a halált: számukra a zsarnokság elutasítását és önmaguk megőrzését jelenti. A Cymbeline-on kívül Woolf a regényben más motívumokkal is utal az elmúlásra. Gyakran kapnak szerepet fák, virágok: míg Clarissa hisz abban, hogy a lélek fákban él tovább a halál után, Septimus szerint egy fa kivágása olyan, mint gyilkosságot elkövetni. A hullámok és víz -amellett, hogy kifejezik a gondolatok egymásba folyását- majdnem mindig az elmúlás vagy a halál lehetőségét jelentik. Clarissa gondolatai között felbukkan egy emlék: lánykorában egy shillinget dobott a Serpentine-tóba. A gesztus akkor a valódi tettől való megfutamodást jelentette, a regény végén pedig ez a motívum is a meghalásra vonatkozóan bukkan fel. Társadalmi hierarchia A Mrs. Dalloway a brit arisztokrácia életmódját is bemutatja, kritizálja. A 19. századra a Brit Birodalom a világ legnagyobb birodalmává vált. Ezen a helyzeten változtatott az I. világháború, ráébresztetve a briteket arra, hogy saját országukban sincsenek biztonságban. A regény megírásakor a régi uralkodó osztály hatalma is egyre jobban gyengült: a főszereplők a birodalom hanyatlásához hasonlóan saját hanyatlásukat is átélik. Az estély a felső tízezer reprezentatív ünnepe. A miniszterelnök is részt vesz rajta, Anglia régi értékeit és egy hanyatló hierarchikus társadalmi rendszert szimbolizálva. Az alsóbb osztályok elnyomását, az arisztokrata értékeket a regényben elsősorban Miss Kilman és Sir William Bradshaw (Septimus pszichiátere) képviselik, de házasságával Clarissa Dalloway is elfogadta ezt az életformát. Az osztálykülönbségek a kontroll, illetve a felsőbbrendűség kifejezéseiben is megjelennek: ezt képviselik szemléletesen Septimus orvosai. Septimus a háború előtt hiába számított művelt embernek, alacsony státusza és betegsége kiszolgáltatott helyzetbe kényszeríti. Mindkét orvosa az arisztokrácia tagja. Leereszkedően bánnak vele, és ennek oka nemcsak Septimus betegsége, hanem jövedelmi helyzete is. Septimus nem tudja elviselni, hogy mentálisan és fizikailag is kontrollálni próbálják, nem akar otthonában az orvosok szigorú szabályai szerint élni. Öngyilkossága nemcsak az élet feladása, hanem lázadás is az autoritás ellen. Ilyen értelemben azokat az elnyomott embereket jelképezi, akik harcolnak a hatalom, az elit, a gyarmatosítók, a konformitás ellen. Septimus azt is érzi, hogy mindkét orvos része annak az elnyomó rendszernek, ami a háborús részvételt is előírja. Az orvosok szerint Septimus veszélyes a társadalomra, mert a briteket a háború alatt elszenvedett sérülésekre emlékezteti, ezért el kell őt távolítani. Feldolgozása A könyvből 1997-ben készült angol-amerikai-norvég film, Marleen Gorris rendezésében, Vanessa Redgrave, Michael Kitchen és Natascha McElhone főszereplésével. A forgatókönyvet a regény alapján Eileen Atkins írta. A film 97 perces és Magyarországon is bemutatták. A Mrs Dalloway ihlette Michael Cunningham: Az órák című könyvét, amely Magyarországon 2002-ben jelent meg az Ulpius kiadónál. A könyv és a belőle készült film három nő életét mutatja be: Virginia Woolf éppen a Mrs. Dalloway megírásán dolgozik; Laura Braun a második világháború után a regényt olvassa; Clarissa Vaughan, akit barátja, Richard Mrs. Dallowaynek hív, egy partit szervez. Az órákban rengeteg utalás fedezhető fel a Mrs. Dallowayre, így például a virág-motívum, az estély és a homoszexualitás. Boborás Boborás település Spanyolországban, Ourense tartományban. Boborás Beariz, O Irixo, O Carballiño, Leiro és Avión községekkel határos. Lakosainak száma 2375 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: McMullen megye McMullen megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Tilden. Lakosainak száma 764 fő (2013. július 1.). McMullen megye Atascosa, Live Oak, Duval, Webb, La Salle és Frio megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Hsziungnu uralkodók listája A hsziungnu uralkodók kínai nevekkel, az egykorú kínai források alapján: Több Sanjü korszaka (i. e. 62–i. e. 53) A hiungnuk ázsiai hunok törzsszövetségének felbomlási korszakában (a hatalomért folyó küzdelmekben) az i. e. 62–i. e. 53 közötti időszakot a több sanjü korszakának nevezzük. A sanjük és ellensanjük jelentőségük sorrendjében, kronológikusan évek szerint vannak feltüntetve. Erre az időszakra tehető az első tartósnak mondható nyugatra vándorlás kb. i. e. 53 körül Csicsi (Chih-chih) sanjü vezetésével. Az elvándorlás Kína hódító politikájának és katonai nyomásának az eredménye. Az időszakosan északi és déli részre szétváló törzsek északi ága soha nem fogadta el (a déli ággal ellentétben) a kínai fennhatóságot. A fennhatóság elutasítása és a függetlenség megtartásának reménytelensége ösztönözte az északi, függetlennek maradni akaró törzseket, hogy nyugatra vándoroljanak. Ezen első nyugati kiáramlást követte még másik elvándorlás, ami az alapját képezte a hunok európai megjelenésének. Feltehetőleg i.e. 53 környékén döntött úgy Csicsi (Chih-chih) sanjü és az őt követő törzsek tanácsa, hogy nyugat felé vonulnak az egyre erősödő és elviselhetetlen kínai nyomás elől, függetlenségük megóvása érdekében. Arnold Henry Guyot Arnold Henry Guyot [ejtsd: gijó] (Neuchâtel, 1807. szeptember 28. – New Jersey, 1884. január 30.) svájci–amerikai természettudós. Élete Berlinben tanult, azután Párizsba ment. 1839-ben tanár lett szülővárosa akadémiáján és ottani tanártársaival, Louis Agassizzal és Édouard Desorral együtt Systeme glaciaine (Párizs, 1848) című művét adta ki. 1848-ban Észak-Amerikába ment, Bostonban előadásokat tartott, amelyeket Earth and man (új kiadás 1875, németül: Lipcse, 1873) címmel adott ki. Kutatásokat tett az Alleghany-hegységben geológiai szempontból és erre vonatkozólag két értekezést bocsátott közre (1861 és 1880). Egyéb művei Meteorological and physical Fables (Washington, 1858) Physical geography (London, 1873) Creation, or biblical cosmogony in light of modern science (New York, 1884) Torma Károly Csicsókeresztúri Torma Károly (Kudu, 1829. október 13. – Porto d'Anzio, 1897. február 28.) bölcsészdoktor, régész, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, az MTA rendes tagja. Családja Édesapja Torma József történész, édesanyja Daniel Jozefa. Testvére Torma Zsófia régész. Élete Tanulmányait a besztercei piarista algimnáziumban, majd a kolozsvári líceumban végezte (1848), ahol jogot tanult. 1848-ban követi írnokként kísérte el apját az erdélyi országgyűlésre, majd a pesti nemzetgyűlésen lett írnok. Ezután Bem tábornoknál szolgált mint honvéd, eme pályafutását 1849. augusztus 26-án fejezte be a zsibói fegyverletételnél. Innentől bujdosásba kényszerült, megjárta a Kereki pusztákat, majd Biharban élő rokonaihoz került. Hazatérése után ő látta el a gazdasági ügyeket, mivel apja betegeskedett. 1853-ban vette át a csicsókeresztesi és kudui birtokait, ahol gazdálkodott és archaeológiával foglalkozott. 1855. január 25-én vette feleségül Szászvárosban vízszentgyörgyi Makray Sándor leányát, Makray Bertát. Frigyükből négy gyermek született, ezek közül kettő még gyermekkorában elhunyt. Torma Károly a gazdálkodással egyidejűleg közjoggal és régészettel is foglalatoskodott, ezidőtájt kezdte el gyűjteni az epigráfiai adatokat Dacia római kori történetéhez, valamint ásatásokat végzett Ilosván. 1857-ben látogatta meg csicsókeresztúri birtokán Theodor Mommsen német római jogász és ókortörténész, aki a berlini tudományos akadémia megbízásából utazott Erdélybe hogy az újabb epigráfiai kincset felkutassa, egyben Tormára is nagy hatással volt, újabb kutatásokra buzdította őt. 1861-ben megyei szolgabíró lett. 1861. december 20-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1881. május 20-ától pedig rendes tagja lett. 1863-ban követként vett rész a szebeni országgyűlésen, és az 1865. november 20-ai kolozsvári országgyűlésen, mely az unió újfent kimondta. Az országgyűlést követően január 9-étől 1867 tavaszáig a magyar országgyűlésnek lett tagja Deák-párti képviselőként. Kinevezték Belső-Szolnok vármegye főispánjává, mely tisztet 1872-ig töltötte be. Ekkor újból képviselővé választották, így ismét Deák Ferenc bizalmasai között tudhatta magát, a képviselőházban mint alelnök tevékenykedett. 1875-ben egy időre visszavonult, 1876-ban viszont már a kolozsvári egyetemen tanított mint a közjog tanára. 1878-tól a budapesti egyetemen oktatott régészetet. Feltárta Aquincum romjait (1879-1887), megalapította az Aquincumi Múzeumot. Másfelől Dácia kutatásával és leírásával is foglalkozott. 1887-ben nyugdíjazták, ezután Rómába (majd Porto d'Anzióba) költözött. A Történelmi Társulat választmányának, a bécsi régészeti bizottságnak és a római archaeologiai intézetnek is tagja volt. Emlékbeszédet tartott róla Téglás Gábor a Magyar Tudományos Akadémián 1904. december 10-én. 1909-ben leplezték le emlékművét az aquincumi múzeum falán. Főmunkatárs volt Mommsen Dacia epigraphiájának összeállításában. Számos szakfolyóiratban publikálta értekezéseit (Ephemeris Epigraphica, Erdélyi Múzeum, Archaeologiai Értesítő, Arch.-epigr. Mittheilungen aus Oesterreich). Emlékezete Budapest III. kerületében utca viseli a nevét. Gödöllőn egészségügyi központ viseli a nevét. Munkái Dacia fölosztása a rómaiak alatt. Kolozsvár, 1863. (Kül. ny. az Erdélyi Múzeum-egylet Évkönyvei II. kötetéből). Tizenkét római felirat Daciából. U. ott, 1863. (Kül. ny. az Erdélyi Múzeumegylet Évkönyvei II. kötetéből). Zsögödi Mikó János naplójegyzetei. U. ott, 1863. Római feliratok Erdélyből. Pest, 1865. (Kül. ny. az Archaeol. Közleményekből). Kornis György emlékezete 1585-1593. Kolozsvár, 1865. (Kül. ny. a Kolozsvári Közlöny 72-74. számaiból.). Adalékok éjszak-nyugati Dáczia föld- és helyiratához. 3 tábl. Bpest, 1864. Akadémiai székfoglaló. (Kül. ny. a M. Tudom Akadémia Évkönyveiből). Über einige Dacische Inschriften. Wien, 1865. (Kül. ny. a Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale-ból). Késmárki Thököly Imre naplója 1676-1678. évekből Közli ... előszóval. Bpest, 1866. (Tört. Emlékek II. osztály Irók XVIII. kötet). Okmányok az 1607. és 1608. évek történetéhez. U. ott, 1867. (Kül. ny. a Magy. Tört. Tár XIII. kötetéből). Adalékok Sarmizegetusa és Aquincum felirataihoz. U. ott, 1874. (Kül. ny. az Archaeol. Értesítőből). Oklevelészeti naptár. Calendarium diplomaticum. A középkori, főleg hazai oklevelek meghatározására átdolgozta és összeállította Torma József. Szerző halála után kiadta. Kolozsvár, 1879. Neue Inschriften aus Dacien. Wien, 1879. (Kül. ny. az Archaeol-epigr. Mittheilungen aus Oesterreich-ből). A Limes Dacicus felső része . Bpest, 1880. (Értekezések Tört. Tud. Köréből IX. 2.). Repertórium Dacia régiség- és felirattani irodalmához . U. ott, 1880. (Latin czímmel is). Az aquincumi amphitheatrum északi fele . U. ott, 1881. (Értekezések Tört. Tud. Köréből IX. 5.). Inschriften aus Dacia, Moesia superior und Pannonia inferior. Wien, 1882. (Kül. ny. az Archaeol.-epigr. Mittheilung-ből) Római cserépedény bélyegek és karczolatok. I., II. közlemény. Bpest, 1883. (Kül. ny. az Archaeol. Értesítőből). Pulszky Ferencz Albuma. Ötvenéves írói jubileumára 1834-1884. Két fényképpel és két táblával. U. ott, 1884. (B. Nyári Jenővel, Henszlmann Imrével és Havas Sándorral). Cikkei A Kolozsvári Közlönyben: 1856. Adatok Erdély történetéhez 1861., 70., 74., 75. Archaeologiai levelek Az Erdélyi Múzeum Évkönyveiben: I. 1861. A rómaiak nyoma Erdélyi északi részeiben, II. 1862-63 A Magyar orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban: 1864. A szamosújvárosi római fürdőkről A Hazánkban: IV. 1885. Rettegi György emlékiratai 1718-1767. X. 1888. Gróf Gyula Ferencz tábornok emlékiratai 1714-1784. hat közlés A Századokban: 1885. Cserey Mihály írásai, Adversariák gróf Bethlen János históriájához 1888. Czegei Vass József feljegyzései, Zsögödi Mikó János és Léczfalvi Gyárfás István, József és Elek feljegyzéseiből 1889. Balassa Bálint ismeretlen költeményei 1889. Tordamegye főispánjai, Belső-Szolnokmegye főispánjai A Történelmi Tárban 1887. Kijegyzések három erdélyi család levéltár-lajstromából 1891. Szaniszló Zsigmond naplói 1682-1711. Heddesbach Heddesbach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. San Carlo Canavese San Carlo Canavese (piemonti nyelven San Carl) egy község Olaszországban, Torino megyében. Elhelyezkedése San Carlo Canavese Torinótól kb. 23 km-re helyezkedik el. A vele határos települések Cirié, Front, Nole, Rocca Canavese, San Francesco al Campo, San Maurizio Canavese és Vauda Canavese. . HTML A HTML (angolul: HyperText Markup Language=hiperszöveges jelölőnyelv) egy leíró nyelv, melyet weboldalak készítéséhez fejlesztettek ki, és mára már internetes szabvánnyá vált a W3C (World Wide Web Consortium) támogatásával. Az aktuális változata az 5, mely az SGML általános jelölőnyelv egy konkrét alkalmazása (azaz minden 5-ös HTML dokumentum egyben az SGML dokumentumszabványnak is meg kell hogy feleljen). Ezt tervek szerint lassan kiszorította volna az XHTML (ami a szintén SGML alapú XML leíró nyelven alapul. Használata HTML általában szöveges állományokban található meg olyan számítógépeken, melyek az internethez kapcsolódnak. Ezek az állományok tartalmazzák azokat a szimbólumokat, amelyek a megjelenítő programnak leírják, hogyan is kell megjeleníteni illetve feldolgozni az adott állomány tartalmát. Megjelenítő program lehet egy webböngésző (angolul: web browser), aural böngésző (olyan, amelyik a felhasználónak felolvassa a megjelenítendő szöveget), braille olvasó, amely konvertálja a szöveget braille "formátumba", levelező program (mint például: Mozilla Thunderbird, Microsoft Outlook, Eudora stb.), valamint egyéb eszközök, például mobiltelefon. Szimbólumok, tartalom Négyfajta szimbólum (leíró elem) található meg a HTML-ben: strukturális elemek, amelyek leírják az adott szöveg "célját" például

Téma 1

mint első szintű címsor (alcím). prezentációs szimbólumok, amelyek leírják, hogy az adott szöveg hogyan nézzen ki: például vastag vastag kinézetet eredményez. (Ez a forma azonban ma már elavultnak számít, helyette a CSS használata javasolt, ugyanis a legújabb irányelv szerint szét kell választani a tartalmat (amit a HTML kódol) és a formát (amit CSS -ben szokás kódolni), és ezáltal mindenki számára elérhetővé tehetőek a weblapok: felolvasó gépeknek, amit a gyengén látók használnak, szöveges böngészőknek, és nyomtatóbarát verziót is könnyebb készíteni.) hiperszöveg (hypertext) elemek, amelyek segítségével kapcsolat létesíthető a dokumentum egyes elemei és más dokumentumok között (például a Wikipedia a Wikipedia szót mint egy kapcsolatot (angol szóval: link) a megadott URL -hez jeleníti meg) eszköz elemek, amelyek segítségével gombok, listák, beviteli mezők hozhatók létre. Felépítés Egy HTML állomány három fő részre bontható: A Dokumentum Típus Definíció az állomány legelején, pl: a HTML fejléc , ami technikai és dokumentációs adatokat tartalmaz, amelyeket az internet böngésző nem jelenít meg, tehát átlag felhasználó ezeket nem látja és a HTML törzs , amely a megjelenítendő információkat tartalmazza. Tehát egy internetes oldal alapszerkezete a következőképpen nézhet ki: Karakterkódolás Egy HTML dokumentum alapértelmezésként ISO-8859-1, azaz nyugat-európai kódolást használ. Gyakran előforduló hiba szokott lenni, hogy nincs beállítva a charset paraméter a fejléc content attribútumában, annak ellenére, hogy a dokumentum nem nyugat-európai kódolású szöveget tartalmaz. Magyar nyelvű oldalak esetén ilyenkor gyakran az „ő” és „ű” betűk helyett „õ” és „û” karaktereket látunk (ekkor valószínűleg "ISO-8859-2" vagy "windows-1250" volna a helyes charset érték), de az is lehet, hogy minden ékezetes betű teljesen olvashatatlanná válik, betűszemetet eredményezve (ha például a megjelenítendő szöveg UTF-8 kódolású). A charset paraméter értékeként több száz kódolás és érvényes alternatív név (alias) megadható. Numerikus karakter referenciák Akármilyen kódolást használ is egy HTML dokumentum, bármilyen Unicode karakter megjeleníthető a szövegben annak UCS kódjával „&#” és „;” jelek között. Például a magyar kis „ő” betű UCS kódja a decimális 337 (vagy hexadecimális 151), ezért függetlenül a használt kódolástól, a HTML dokumentumban elhelyezett ő vagy ő mindig az „ő” betűt fogja megjeleníteni. Karakter egyedhivatkozások Az SGML számos Unicode karakterhez definiál egyedi megnevezéseket, azonban a HTML a lehetséges SGML egyedeknek csak egy részét használja (a használt egyedeket a dokumentum DTD-jében kell megadni, és a HTML 4.01-es verziójáig ez nem tartalmazza a közép-európai karaktereket). Emiatt a magyar ékezetes karakterek közül is csak azokra lehetséges SGML egyedhivatkozást megadni, amelyek a nyugat-európai kódkészletben is megtalálhatók. Vagyis hiába definiálja az SGML például „ő” betűhöz az „odblac” nevet, hivatalosan azt egy böngészőnek nem kell tudnia megjeleníteni egy 4.01-es HTML dokumentum esetén. Az egyedek neveire az „&” és „;” jelek között hivatkozhatunk, így például az é a kis „é” betűt jeleníti meg. XHTML Az XHTML a HTML megfogalmazása XML-ben (a HTML SGML-ben van definiálva). Gyakorlatilag nincs jelentős eltérés a két nyelv között, csak a formai követelmények lettek szigorúbbak: Mindent kisbetűvel kell írni! (kivéve a DOCTYPE elemet) Minden elemet le kell zárni! Az üres elemeket önmagukban egy szóközzel és egy / jellel: < br / > . Az elemeket csak egymásba ágyazva lehet használni! Szöveg helyett: < b > < i > szöveg < /i > < /b > A jellemzőket idézőjelek közé írjuk! helyett: < table border="1" > A jellemzőknek legyen értéke! helyett: < input disabled="disabled" / > HTML5 A HTML5 a következő, jelentősen átdolgozott változata a HTML-nek (Hypertext Markup Language), a web fő jelölőnyelvének. Egyik fő tervezési célja, hogy a webes alkalmazásokhoz ne legyen szükség pluginek (pl. Adobe Flash, Microsoft Silverlight, Sun JavaFX) telepítésére. A specifikáció a HTML4 és az XHTML1 új verzióját jelenti, a hozzájuk tartozó DOM2 HTML API-val együtt. A HTML5 specifikációban leírt formátumba történő migráció HTML4-ről, vagy XHTML1-ről a legtöbb esetben egyszerű, mivel a visszamenőleges kompatibilitás biztosított. A specifikáció a közeljövőben támogatni fogja a Web Forms 2.0 specifikációt is. HTML5-ben lehetőség van audio és videofájlok beillesztésére, erre a célra külön tagek vannak (